ELOSZO A MASODIK KIADASHOZ Hogy az ész mOkédéséhez tartoz6 felismerések kimunka- y -€, azt csakhamar meg- itéthetjak az eredmény alapjan. Ha hosszas készulédés és elémunkalatok utan a vallalkozas nyomban megreked, mihelyt ratér a céljara, vagy ha a cél elérése érdekében tébbsz6r is kénytelen visszahatralni és mas tton elindul- ni, hasonloképpen, ha a kz6s munkaban nem tudnak megegyezni aban, miké sak meg egyittes céljukat, gy nem kételkedhetiink bene, hogy az ilyen sttidium még nem lépett a tudomany biztos aja ra, hanem sotétben botorkal, s mir azzal is szolgalatot tesziink az észnek, ha — amennyire Iehetséges — megtalal- juk ama még ha kézben hi ne is mondanunk sok mindentél, ami a korabban minden megfontolés nélkal kitizétt célban benne foglaltatou A logika a legrégibb id6kt6l kezdve ezen a biztos ton jar, ami abbél lathat6, hogy Arisztotelész ota egyetlen lépést sem Kellett hatrilnia, hacsak nem r6juk fl neki egy-két nélkiilozhet6 szubtilitas elhagyasat vagy az el6- adottak vilagosabb megfogalmazasat, aminek inkalyb van kéze az cleganciéhoz, mint a tudomanyos bizonyoss4g- hoz. Figyelemre mélté tovabbb4, hogy a logika a mai napig semmi haladast sem volt képes tenni, és egész¢ben gy tinik, teljesen le7aet és hefejezett tidomany Mert ha a7 lijabb szerzdk némelyike oly médon vélte kibSviteni logi- kajat, hogy részint kulénbdz6 megismerdképességekr6l G@ képzetalkotas tehetségérdl, az okossagrél stb.) sz616 pszichologiai fejezeteket, részint a megismerés eredetét vagy a kulénbOz6 Uirgyaknak megfeleld, kikonb6z6 ter- mészetG bizonyoss4gokat (idealizmus, szkepticizmus stb.) taglalo, metafizikai tejezeteket, részint elditéletekkel (oka- ikkal és ellenszereikkel) foglalkoz6, antropolégiai fejeze- teket biggyesztett hozz4, az ilyesmi mindig abbél szarma- zik, hogy tudatlansagban leledzenek tudomény valédi val pavaldsagként le kelle- Bun BvutBIX Bx természete feidl. Nem gyarapitjak, haném elorzitjak a tudominyokat, ha a koztitk lev6 hatdrokat elmossik; ma pedig a logika hatérit egész pontosan megszabja az a kériilmény, hogy itt olyan tudomannyal van dolgunk, és szigortian bebizonyitja min- den gondolkodas formilis szabalyait, am csakis azokat (egyen bar e gondolkodas a priori vagy empirikus jelle- legyen barmi az eredete és targya; itkbzzék elménk- ben akar véletlen, akar természetes akaddlyokba). Hogy a logika ilyen sikeres, ezt az eldnyét kizardlag korlatozott voltanak készénheti, ami megengedi, sot ek frja, hogy elvonatkoztasson a megismerés minden targy’ 161 és a kO710k lév6 killinbségektdl; igy aztan a logikaban az értelemnek kizardlag Onmagaval és Sanén formajaval van dolga. Természetesen sokkal nehezebben lelt ra az ész.a tudomény biztos dijira, midn nem esupan Sama- gival foglalkozott, hanem tirgyakkal is; ezért aztdn a logi- ka mint propedeutika csak mintegy elécsarnoka a tudo- manyoknak, és ha ismeretekr6l beszélink, megilélésukhoz feltételezziik ugyan a logikat, de magaért az ismeretszer zésért a voltaképpeni és objektiv értelemben tudom- yoknak nevezett diszciplinakhoz kell fordulnunk Am e tudomanyokban csak Ggy lehet ész, ha valami 4a priori természetit ismerink meg benntik, és ismerete- ik ketféleképpen vonatkozhatnak tirgyukra: vagy tigy, on kell jut- niok) pusztin meghatdrozzak, vagy ‘gy, hogy valésag- gal létre is hozzak. Nz. els6 esetbven az ész elméleti isme- reteirdt beszélink, a masodikban az ész gyakorlati ismereteirél. Mindkét teriileten bell el6re ki kell fejteni a tiszta részt ~ barmennyire keveset vagy sokat tartalmaz- zon is -, vagyis azt a részt, ahol az és7 teljes egészében a priori médon hatérozza meg a targyat, és nem szabad asszekeverni vele az egyéb forrasokbél szdrmaz6 is reteket; mert rosszul gazdalkodik, aki bevételeit szmo- las nélktil kolti el, s fgy aztin, pénzzavarba kerllvén, nem tudja megaillapitani, hogy a bevétel mely része képes fedezni a kiadasokat, és mely részénél kell a riforditéso- kat megkurtitania mely kimerit6en el6adj al hogy ez utobbit és fogalmat (melyhez mas tt ne- 2 ‘A matematika és a fizika az ész ama két elméleti isme- rete, mely @ priori ston tartozik meghat4rozni targyat; az eldbbi teljes egészében tisztan hatarozza meg, az utGbbi legalabbis részhen tisztan, am egyszersmind az észt6l kii- lonbs26, egyéb ismeretforrasokhoz is igazodva ‘Ameddig csak az emberi ész torténete elét, a matema- tika mar a leg6sibb idékben, a csodalatra mélt6 gord- goknél a tudomany biztos titjéra lépett. Ne gondoljuk azonban, hogy éppoly konnyen megtakilta ~ vagy inkabb kiépitette maganak — ama kiralyi utat, mint a logika, mely- nek terletén az ész kizdrdlag Snmagat vizsgilja; ellen- kezdleg, azt hiszem, sokdig (kivalt az egyiptomiakndl) sotétben tapogatozott, s a valtozist valamiféle fordulat- nak kell betudnunk, egyetlen ember egyszeri, szerencsés felismerésének, minekutna tbbé mar nem lehetett elvé- teni a helyes irdnyt, 5 a tudomény végtelen tavlatok felé vezetd, biztos titja mindérOkre feltératott és kjelbltetett. Nem tudjuk, hogyan ment végbe a gondolkodasi méd e forculata, mely sokkal fontosabb volt, mint ama hires Fok koruli tit fOlfedezése, és nem maradt rink a szerencsés férfiti neve sem, aki a fordulatot végbevitte. De a Diogenes Laertius-nél olvashat torténet, mely megnevezi a geo- metriai bizonyitasok legkisebb — s a kézfelfogas szerint igazolasra nem szorul6 ~ elemeinek Allit6lagos felfedez6 jét, arrél tamtiskodik, hogy a matematikusok rendkivill fontosnak talathattak ama valtoz melyrdl ezen ij Ut fOlfedezésének els6 jelei hirt adtak, és ezért késGbb sem feledkeztek meg rola. Valami viligossag gytiltaz els6 ember agyaban (aksar Thalész volt a neve, akar mas), aki a7 egyenlé szdrit bdromszdg tulajdons4gait bebizonyitot- ta; mert ez az ember megértette: nem abban dill a feladat, hogy azt fiirk annak puszta fogalmdn észrevesz, mintegy leolvasva r6la tulaj- donsgait; a feladat aban all, hogy az alakzatot annak révén alkossa meg (konstrukcié titjén), amit fogalmak sze- tint, a priori médon 6 maga gondolt el benne és abrd- zolt, és ha bizonyoss4ggal akar valamit @ priori médon tudni, akkor semmit nem szabad a dolognak tulajdonita ‘ze, amit az. alakzaton vagy ak: 29 BNL BxHBxm nia, ha az nem kévetkezik szikségszertien abbol, amit — fogalma alapjin — 6 maga helyezett bele. A természettan sokkal lassabban talalt ra a tudomany orszaiguitjara. Mert csak mintegy mésfél évszdzada annak, hogy az elmés Verulami Bacon inditvanya részint el6idéz- te, részint — hiszen a fizika mar nyomon volt ~ meggyor- sitotta ama felfedezést, melyet szintén nem magyarazhat mas, csakis a gondolkodas ghement fordula- ta. Itt annyiban veszem szemiigyre a természettudomanyt, amennyiben empirikus elveken alapul Mid6n Galilei maga valasztotta stilyti goly6it kezdte egy ferde sikon leguritani, vagy mid6n Torricelli a leveg6vel tartatott meg egy stilyt, melyrdl gondolatban mar elébb megillapitotta, hogy egyenl6 egy Altala ismert vizoszlop stilyaval, vagy midén Stahl késGbb fémeket mésszé, majd ez mobbit ismét fémmeé valtoztatta, valamit kivonva bel6- lok, aztén megint hozz4juk adva," akkor minden termé- szetkutat6 agydban vilégoss4g gytlt. Megértették, hogy ia be, amit maga hoz létre, a sajat ter- ve szerint; hogy dllands torvények ttmutatasat kévetv cteinek elveivel eld kell jamnia, rszoritvan a termé- szetet, hogy valaszoljon kérdéseire, s nem szabad ttimnie, hogy a természet mintegy p6rizon vezesse; hisz maski lonben az esetlegesen, minden eldzetes terv nélkiil tett megfigyelések kéz6tt nem jén létre a sziikségszert tr- vény dsszefliggése, amit pedig az ész keres és igényel. Az észnek tigy kell a természethez kévelitenie, hogy egyik kezében ott legyenek az elvei, mert esakis ezek alapjén tehetnek szert az egye26 jelenségek a térvés yorsan VE y érvénye: ségére, misik kezében pedig a kisérletek, melyeket amaz elvek nyoman gondolt ki; é bar tanulnia kell a termé- szett6l, de nem az iskolas gyermek médjan, akinek a tan} 16 azt beszél, ami neki tetszik, hanem a hivatasos biré példaja szerint, aki raszoritja a tamikat, hogy az 6 kérdé- seire valaszoljanak. Es igy a gondolkodasban végbement, igen kedvez6 fordulatot még a fizika is kiz4rdlag ama fel- +I nem kovetem pontosan a kisérleti médszer torténetének fonalit: © médszer kezdetei amugy sem igen ismeretesek. an ismerésnek kész6nheti, hogy annak megfelelden, amit az é jetbe, kell félkutatnia benne (de nem kitaldlni r6la), amit anulnia kell tle, és amid] Onma- gaban nem szerezhetne tudomast. Ezaltal képett zetian a tudomany biztos ttjara, miutén sok-sok évszazadon at sététben botorkalt. A metafizikaboz, az ész ¢ teliesen elkiilonolt, spekula- tiv ismeretfajtajahoz, mely teljes egészében a tapasztalat tanitasai {616 emelkedik, mi tbb, puszta fogalmak jut ismeretekhez (nem tigy, mint a matematika, mert ez a fogalmakat a szemiéletre alkalmazza), melynek teriletén, tehat az ész Ohatatlanul énnda tanitvinya lesz, a metafi- zikihoz mind ez ideig nem volt oly kegyes a sors, hogy réléphetett volna a tudomény biztos ttjara, jéllehet regeb- bi minden mas tudomnyndl, és akkor is tovabbléteznék, ha a tbbieket kivétel nélkUl elnyeiné valami mindent megsemmisit barbarsdg. Mert a metafizikaban az ész minduntalan katytiba jut, kulonésen mid6n azzal kérke- dik, hogy a priori médon latja be azokat a trvényeket is, melyeket a legkozinségesebb tapasztalat igazol. A me- tafizikaban sz4mtalanszor meg kell tenni felé, mert kitnik, hogy az nem oda vezet, ahova jutni szeretnénk; amii pedig a hiveinek nézetei koz6tti Osszhan- got illeti, ett6l oly tavol van még a metafizika, hogy inkabb valamiféle kuzd6térre emlékeztet, ahol a bajnckok harci jatékokban gyakoroljak erdiket, anélkil azonban, hogy barmelyikitk elhdditott volna maganak egy tenyérnyi helyet, és gySzelmére maradand6 hirtokot alapozott vol- na. Semmi kétség tehat- a metafizika mind e7 ideig sdtét- ben botorkalt, s ami a legrosszabb, puszta fogalmak koz6u. De mi az oka, hogy ezen a teriileten még nem sikeriilt rétaldlni a tudomany biztos titjéra? Netan lehetetlen vol na? De akkor miért Ulette el a természet esziinkben a trekvést, hogy egyik legfontosabb feladataként faradha- tatlanul keresse amaz, utat? Mi t6bb, mily kevés okunk van megbizni esziinkben, ha az egyik legfSbb dolog kap- san nem csupan cserbenhagyja tudasvagyunkat, de hamis Litszatokkal hitegeti, és a végén még be is csapja! z maga helyez a termé: ak a Uutat viss7 3) Bx Bxpxvn Vagy ha ez ideig csupan tévedésben leledzett az ész, milyen jelekb6l merithetink reményt, hogy amennyiben jfent nekilétunk a kutatasnak, szerencsésebbek lesziink, mint azok, akik elottink jartak? Ugy vélem, ha a matematika és a természettudomany egy csapasra végrehajtott fordulat dltal valtazza, ami, gy példajuk van annyira figyelemre mél6, hogy elttinddjuink a gondalkodasbeli fordulat Iényegén, mely olyannyira hasznukra vil, és legalabb megkiséreljk uténozni Sket, mennyire csak hasonlatoss4guk a metafizikahoz, mely hasonlésdg abban All, hogy az 6 ismereteik is az észb61 szArmaznak, ezt lehet6vé teszi. Mostand hogy ismereteinknek mindig targyakhoz kell igazodniok; am ¢ feltételezés kévetkeztében megbukott minden kisér let, hogy fogalmak utjan, @ priori mdon megtudjunk valamit a targyakrol, 6s bovitsik ismereteinket. Probaljuk hat meg egyszer, nem jutunk-e messzebbre a metafizika feladatainak terén, ha feltessziik, hogy a targyaknak kell ismereteinkhez igazodniok, ami jobban megfelel a kve- telménynek, hogy a priori udassal rendelkezhessink roluk, mely azt megel6z6en Allapitana meg valamit a tar- ayakrél, hogy ezek adva lennének nekiink. Itt ugyanar- rol van sz6, mint Kopernikusz legfontosabb gondolata- nal: mid6n azt taldlta, hogy az égitestek mozgisat nem tudja kielégitéen megmagyardzni, ha feltételezi, hogy a csillagok serege forog a megfigyel6 kériil, Kopernikus7 kiprobalta, nem jar-e nagyobb sikerrel, ha felteszi, hogy a megfigyel6 kering, és a csillagok nyugalomban vannak rletet elvégezhetjaks a metafizikaban is, Ugyanezt a ki targyak szemlélete kapcsan. Ha a szemiéletnek kell a tr gyak tulajdonsagaihoz igazodnia, akkor nem Litom be, miként szerezhetnénk barminemti a prioritudast e tulaj- donsagokrél; ha azonban a targy (mint az érzékek objektuma) igazodik szemléletalkot6 képességiink tulaj- donsagaihoz, akkor egész j61 el tudom képzelni ezt a lehetdséget. Mivel azonban a szemléletek csak Gay val- hatnak ismeretekké, ha nem dllok meg néluk, hanem mint képzeteket valamire mint targyukra vonatkoztatom ket, 5 a targyat © képzetek altal hatérozom meg, ezért vagy 32 azt tehetem fol, hogy a fogalmak, melyek segitségével a meghatarozast végbeviszem, szintén a targyhoz. igazod- nak, és akkor a targy a priori megismerésének lehetésé- gét illetGleg ugyanabba a nehézségbe titkéz6m, mint az imént; Vagy azt teszem fol, hogy a targy, illetve ami ugyan- az, a tapasztalat — mert a targy (mint sz4munkra adott targy) kizdrdlag a tapasztalathan ismethets meg —igazo dike fogalmakhoz, és akkor nyomban észreveszem, hogy kénnyebben viljutok a nehézségen, hiszen maga a tapas7- talat a megismerés egyik vilfaja, mely nem nélktlozheti az érrelem kézrembkbdését, s az értelem szabilyat mar mie lotta targyak adva lennének nekem, vagyis a priori médon, feltételeznem kell. Am e szabily a priori fogalmakban nyer kifejezést, és igy minden tapasztalati targynak szitkségsze- Gen ilyen fogalmakhoz kell igazodnia, s azokkal 6sszhang- ban kell lennie. Ami pedig azon targyakat illet, amelyeket pusztdn az ész képes — méghozza szdkségszerd médon — elgondolni, melyek azonban a tapasztalat szamara (legalbb- is gy, ahogyan az ész gondola el ket) egyaltakan nem lehet- nek adva, nos hat, ¢ tirgyak elgondolasanak kisérlete (hisz elgondolhat6nak kell lennidk) remek probakéve lesz annak, amit a gondolkodis megviltozott médszereként fogadunk el, nevezetesen annak, hogy a dolgokb6l esak azt ismerjtik meg a priori médon, amit mi magunk helyeziink beléjik* + Ez a médszer tehat, mely a ter Uutdnozza, a koverke 26kben dll: a tiszta ész elemeit aban keresni, ami hiséretcltal ga zolbaté vagy cafolbatd. Am a tiszta ész téeleinek vizsgalta cial Rival ha e tetelek a lehesezes rapasztaka minden hataran tulmeresz kednek, nines méd sdrgyuiltal kisérletet végezni (miként a termeéscet ‘udomdny teszi;igy tehst esakis a priori médon feltetelezen fogatmab: kalés elvebkel végerheriink kisétleet, mégpedig tigy, hogy 0 nészerkutanc ‘ingyskat két kGlnb626 oldalrél vehessk szemagyre: egyfelol mint az Erzékek és az értelem virgyait, mel ck a tapasztalat szdmara leteznek, masfel61 azonban mint pusztin elgondoke tisgyakal, melyek legleljehh az eilonule és a tapasctalat hatin Wilra Wrekv6 ész szdmiea lever nek. Ha marmost azt taliluk, hogy e kettSs seemszogb6l vizsgilva a dolgokar Ssszhangban vagyunk a tiszta ész elvével, cllenben barme Iyik szempontot kiln alkalmazzuk, az ész 6hatatlanul ellentmondas ba keveredik dnmagaval, akkor kisérleti tton bizonyossigot szerez- ank megkilonbdatetéstink helyessé gerd a Bxvin BXIXBXIX BXX Ez a kisérlet sikeresnek igérkezik, és a tudomany biz- tos ttjaval kecsegteti a metafizikat e tan els6 részében, ahol tehat olyan a priori fogalmakkal foglalatoskodik, melyeknek térgyai a tapasztalatban megadhatok. Mert a gondolkodasméd e fordulata nyoman kénnyGszerrel magyarazatot adhatunk az a priori megismerés lehetsé- géte; mi bb, kielégitd bizonyitékokkal szolgalhatunk a természetnek mint a tapasztalati targyak Osszességének 4 priori alapot nybjt6 trvények szmara; mig az eddigi eljardsméd sem erre, sem arra nem volt képes. Am a priori giinknek e dedukci6j4bdl, melyet a metafizika els6 része ad, meghokkent6 és a masodik rész egész céljat Iatsz6lag igen hatrdnyosan érint6 eredmény szdrmaziky nevezetesen az, hogy a priori megismerGké- pességiink segitségével soha nem juthatunk til a lehet- séges tapasztalat hatdrain, marpedig tudomanyunk leg- lényegesebb feladata éppen ez volna. Azonban pontosan itt kinalkozik az €sz a prior ismereteir6l alkotott els6 letnk igazsganak ellenprobija, azé az itéleté tehat, mely szerint e tudas csupdn a jelenségekre iranyul, magat a dolgot azonban mint szimunkra ismeretient ~ j6llehet onmagaban valdsagosat — nem érinti. Mert a feltétlen sar- all benniinket, szikségszer médon, « tapasztalat hata- rainak Atlépésére; a feltétlen, amire az ész sziakségszerd- en és teljes joggal tamaszt igényt a magukban val6 dolgok kérében, minden feltételhez kététnek a vonatkoz4saban, hogy ily médon lezaruljon a feltételek sora, Am ha azt taliljuk, hogy amennyiben feltevésiink szerint a tapas talati megismerés a tirgyakhoz mint magukban valé dol- gokhoz igazodik, akkor a feltétlent egyaltalin nem lehet ellentmondas nélkil elgondoini; ha viszont feltevésiink szerint a dolgokrol mint sz4munkra adott jelenségekrol alkotott képzetink nem a magukban valé dolgokhoz iga- zodik, hanem éppenséggel ezek a tirgyak mint jelensé- gek igazodnak képzetalkotasunk médjihoz, akkor az ellentmondas megsztinik, s kovetkezésképpen a feltétlen nem a dolgokban mint dltalunk ismert (sz4munkra adot) targyakban, hanem mint altalunk nem ismert, magukban valé dolgokban rejlik: ha ezt takiljuk, akkor megalapo 34 zottnak bizonyul az, amit kezdetben csupan probakép- pen feltételeztink* De miutdn a spekulativ észt6t meg lagadtatott a lehetéség, hogy az érzékfeleuti e teriiletén barmiféle haladast érjen el, még mindig megprobalhat- juk, nem akadnak-e az ész gyakorlati ismeretei kozt ada- tok, melyek segitségével meghatarozhatnank 2 feltétlen- nek ész alkotta, transzcendens fogalmat, és ily médon, a metafizika Shajinak megfelel6en, minden lehetséges tapasztalaton tili, a priori ismeretekhez. jutnank, j6llehet ezek lehetGsége csak gyakorlati vonatkozAsban lenne adva. A spekulativ ész ebben a megkézelitésben legalabb teret nyit ismereteink ilyen kitagitasa sz4mara, még ha ezt a teret Uresen kénytelen is hagyni, és megengedi, sot egyenesen kitelességiinkké teszi, hogy — hacsak tehet- jUK ~ gyakorlati adatokkal kitdlestk az altala létrehozott teriileteket** A tiszta, spekulativ ész, itt kovetkez6 kritikajanak fel- adata most mar aban a kisérletben All, hogy megvaltoz~ A tiszta és & kisérlete sokban hasonlit a vegyvszek acon kiséle tehez, melyet Ok olykor redukcionak, dltalaban azonban szintettkus eljardsnak neveznek. A metafizikii analizis « tszta a priori megis merést két erdsen kulOnbs26 elemre bontotta, nevezetesen a dolgok- nak mint jelenséyeknek, azutin pedig a magukban valé dolgoknak 44 megismerésére. A daicktia ismét eayesiti a kett6t, 6s-zhangban & felittenneh és alkoua, sz0kségszerit idesyaval, é a2 tlilia, hogy az ‘Ssszhang esakis ama megkiliinbiztetés drjén jon lére, hogy that ez valosigos kilonbséget rgzit. * Igy kolesndztek az égitestek mozgasit meghatdrors vanzdstirve- nyek telles bizonyossagot annak, amit Kopermikusz kezdetben sake hipotéziskéne tételezen fel, egyszersmind behizonyitva aztis, hogy k Zika vikig egés2 épitmenyér Osszek66, lathatatlan er6 (a newton von 2s), melyet soha nem federick volna fel, hi Koperaikuse, az érzékeke andsigaval seembeszeghlve, de az igazsigot kOvewe, nem merészeli «a meghigyeh mozgasokat az yi tirgyak helyert a szemlélonek tulajdo- nitani. Aj isként allitery fel a Ket tika lapjain elGadésra kerlil6 é ama kopernikusz hipotézissel anal, gondolkodisi fordulatot, hogy felhivjam a figyelmet e fordulat els és ezér okvetlenil hipotetikus ~ kisérleteir, jlleliet maga a2 6 és nem hipotetikus, hanem apodiktikus médon bizonyijs ana fordu- lator, a 214d és a2 ir ¢elemi fogalmainak sajstossdgai a: 1 Fidsedban én is esupsin bipo Ikotott kepzeteinknek, valamint az értelerm ae BXXI BXXIT