Professional Documents
Culture Documents
BME-OMIKK
Panem-McGraw-Hill
A fordított rész eredeti címe: Fundamentals of Optics. 4. kiadás.
Copyright © 1976 by McGraw-Hill Inc.
Panem Kft.
1385 Budapest, Pf. 809
Hungary
Ez a könyv a Művelődési és Közoktatási Minisztérium támogatásával és a Felsőoktatási Pályázatok Irodája által lebonyolított
felsőoktatási tankönyvtámogatási program keretében jelent meg.
A Panem könyvek megrendelhetők a 06-30/488-488 hívószámú mobiltelefonon, illetve a 1385 Budapest, Pf. 809 levélcímen.
Email: 100324.513@compuserve.com
http://www.mcgraw-hiIl.co.uk/Panem/
Minden jog fenntartva. Jelen könyvet, ill. annak részeit tilos reprodukálni, adatrögzítő rendszerben tárolni, bármilyen formában
vagy eszközzel - elektronikus úton vagy más módon - közölni a kiadók engedélye nélkül.
Előszó 17
Irodalomjegyzék 645
Tárgymutató 651
Előszó
Optics c. könyve négy kiadást ért meg, most nagy része magyarul is ol
vasható lesz. A könyvet azonban kiegészítettük, néhány helyen moderni
záltuk, aktualizáltuk. Ebben magyar szerzők segítségét is igénybe vettük.
A geometriai optika, különös tekintettel az optikai rendszerek tervezésére
a magyar eredményeket a nálunk szokásos terminológiával tartalmazza.
A színtannal foglalkozó fejezet szintén bemutatja a legújabb, élen járó
hazai eredményeket. A feszültségoptika egy fontos műszaki alkalmazással
egészíti ki az eredeti könyvet.
A könyv szerkesztése során széles margót alakítottunk ki, amely lehe
tővé teszi a magyarázó, kiegészítő információk szerepeltetését is. Remél
jük, hogy ez a forma megnyeri Olvasóink tetszését, és így a törzsanyag
még áttekinthetőbb lesz.
1997 szeptember
A szerkesztő
A könyvben
használatos
fogalmak, egységek,
jelölések
Lineáris mennyiségek
Fókusztávolság mm f
Metszéki távolság mm s
Fénysugarak magassága
apertúrasugár esetén mm h
ferde fősugár mm y
Fél rekeszátmérő mm p
Tárgymagasság mm H
Szerkezeti hossz mm l
Leképzés hossza mm w
Képtávolság/szerkezeti hossz k
Főpont S
Főpontok távolsága
egymástól mm q
elülső főpont távolsága
az első vékony lencsétől
vagy felülettől mm z
Petzval-görbület sugara mm R
Lencsék görbületi sugarai mm r
Lencsefelület görbülete c
Lencse vastagság, távolság
az optikai tengely mentén mm d
Légköz az optikai tengely mentén mm e, t
Hullámhossz mm, nm X
Képalkotási hiba tűrése mm T
Elemi vonalszakasz
az optikai tengely mentén mm dd
20 A K Ö N Y V B E N H A S Z N Á L A T O S FOGALMAK, EGYSÉGEK, JELÖLÉSEK
Faktorok, koefficiensek
Helyzetfaktor n
Alakfaktor a
Apertúrafaktor a
Tükörfaktor p
Nyíláshiba-koefficiens S
Koma-koefficiens C
Törőerő mm" 1
<p
Eltolási faktorok
nyíláshiba-koefficiens y s p h
koma-koefficiens ICOMA
nyíláshiba mm y S P H
meridionális képmezőhajlás mm y m e r
szaggitális képmezőhajlás mm 7 S A G
torzítás % Y DÍST
Szögek
Fénysugár és
optikai tengely között °, g y3
beesési merőleges között °, g a
Aránykoszinuszok és törésmutatók szorzatai K, L, M
Állandók és megjelölések
törésmutató v
Abbe-szám v
törésmutató állandók A, B, C, D, E, G, I, W 12
Nagyítás m > M
Numerikus apertúra NA
Relatív nyílás f/NO
Apertúrarekesz p
Belépő pupilla EP
Kilépő pupilla AP
Ideális tárgysík f
A K Ö N Y V B E N H A S Z N Á L A T O S FOGALMAK, EGYSÉGEK, JELÖLÉSEK 21
Képalkotási hibák
Petzval-összeg mm" P
Szinuszfeltétel OSC
Színnagyítás-feltétel CDM'
Petzval-képmezőhajlás mm DP'
Longitudinális színhiba mm Aí'^ ^ m i n m a x
Indexek
A, = 365,0 X = 404,7
h i, h
A=
g 435,8 X = 480,0
F g, F'
k=
F 486,1 X = 546,1
e F,e
X=
d 587,6 X = 589,3
D d,D
X=
c 643,8 X = 656,3
c C',C
A = r 706,5 X = 852,1
s r,s
X, = 1014,0 t
Tárgytér (tárgyoldal) -
Képtér (képoldal) '
Elméleti
Apertúra a
Marginális m
Zonális z
Rekeszközépi (ferde) fősugár c
Szagittális sag, s
Meridionális mer, m
Ekvivalens E
Ragasztott C
Optimális opt
Minimális min
Maximális max
Szokásostól eltérő vonatkozás *
I. rész.
Geometriai optika
A képalkotás alapjai 1. fejezet
A fény elektromágneses rezgés. Kettős, hullám-, illetve részecsketermé Általában a fény keletkezésével és
szete van, ezért bizonyos jelenségeket hullámtani, másokat pedig kvan elnyelésével (detektálásával) kap
tummechanikai tárgyalással lehet leírni. csolatos esetekben kvantummecha
nikai leírás szükséges, míg terjedé
A fény hullámhossza:
sekor a hullámtani, sőt sokszor - a
még egyszerűbb - ún. geometriai
optikai tárgyalásmód is elegendő.
(1.1.)
IQ a fény hullámhossza vákuumban
Fénynek az elektromágneses spektrumnak az emberi szem által látott c a fény terjedési sebessége váku
tartományát (VIS) és a mellette lévő ibolyántúli (UV), valamint infravö umban (közelítőleg: 3 x 10 m/s)
8
/./. ábra.
Spektrumszínek és spektrumvonalak
26 G E O M E T R I A I OPTIKA
A levegő törésmutatója 20 °C-on és A fény lassabban terjed anyagi közegekben, ekkor sebességét v-vel, hul
1013 mbar nyomáson n = 1,0003, lámhosszát A-val jelöljük. Frekvenciája változatlan marad.
így a továbbiakban n = l-nek vesz-
szük.
A víz törésmutatója: 1,33. x= - v
= 587,6 nm. Az emberi szem legér Ezekről néhány jellemzőt találhatunk az 1.3. táblázatban.
zékenyebb a A = 555 nm-re, így az Az optikai üvegeket és kristályokat a katalógusok diagramban is meg
ehhez közel álló színeket szokás ala szokták adni, a közepes törésmutató és az Abbe-szám függvényében.
pul venni közepes hullámhosszként. Egy ilyen összeállítást mutat az 1.2. ábra.
1.1. táblázat
törésmutató jele (n) mellett nincs in hidrogén 299 959 glicerin 204 152
dex, akkor megállapodásszerűen a d
oxigén 299 918 koronaüveg 197 980
vonalra kell gondolni, vagyis n = nj.
levegő 299 914 kanadabalzsam 194 553
nitrogén 299 912 flintüveg 186 013
víz 225 059 nehézflint 170 374
etil-alkohol 220 312 gyémánt 124 105
A K É P A L K O T Á S ALAPJAI 27
1,75 LaK • N2
8. 1 0
« /<51
• N3 LaF
52
1,70
.
N9
«N13 • 2 3
20^
BaSF
/* 8
N12 » • 13 / 5 . /
N10 10 2 /SF /
• N7 • /
1,65
SSK
, 2
/
.15 •1/2 •
•2
< *BoF // 6•
/ 'V
8
4 F
16 3 - * 4
2* Vi •
1,60
5. 8* /
4 3« iPolisztiroll
PSK •
KBr
3• LF •
^ •
1,55
.2 LLF ^
NaCl
KF . 9 2
PK 2
7« ÓV"
<1 • 3 10
BK • •
1,50
^ T ^ P M I VIA •
r 3 KC1
5 •
FK TIK
Kvarcüveg
75 70 65 60 55 50 45 40 35 30
v e
1.2. ábra.
Az optikában használatos anyagok a törésmutató és az Abbe-szám függvényében
1.2. táblázat
Az üveg jele V n n c
e
v
Kristály Alkalmazási
Törésmutató néhány hullámhosszon Tulajdonságok
neve/jele tartomány
X {fim) X n X n X n
Lítium-fluorid LiF 0,11...8 0,2 1,45 1,0 1,39 5,0 1,33 Gyenge diszperzió, csekély feloldás
Mészpát CaF 2 0,12...12 0,2 1,47 5,0 1,40 10,6 1,28 Gyenge diszperzió, csekély feloldás
(polikristály)
Kősó NaCl 0,21...20 3,0 1,52 10,6 1,49 20,0 1,37 Jelentős diszperzió, erős feloldás
Kálium-bromid KBr 0,28... 37 0,5888 1,56 10,6 1,553 30,0 44 Jelentős diszperzió, erős feloldás
Zafír A1 0
2 3 0,17... 5,5 1,0 1,76 3,0 1,71 5,0 1,63 Igen kemény, hőmérsékletváltozásnak
ellenáll
Cézium-jodid CsI 0,26... 60 5,0 1,74 30 1,71 50 1,64 IR transzmisszió, erős feloldás
Cink-szulfid ZnS
(polikristály) 0,4 ...14 1,0 2,29 5,0 2,25 10,6 2,19 Kemény, nem törékeny
KRS 5TLBr/TLT 0,45...45 1,0 2,45 10,6 2,37 30 2,29 Jelentős diszperzió, csekély feloldás
Gallium-arzenid GaAs 1,5 ...15 3,0 3,32 10,6 3,28 15 2,7 Kemény, nem törékeny, hőálló
Cink-szelenid ZnSe 0,5 ...20 1,0 2,48 10,6 2,40 20 2,3 Törésmutató kevéssé függ a hőmérséklettől
Kadmium-tellurid CdTe 1,0 ...25 5,0 2,69 10,6 2,67 20 2,63 Csekély keménység, rossz hőállóság
Szilícium Si 1,2 ...15 1,36 3,50 3,0 3,43 10,6 3,42 Hosszúhullámú szűrő meredek
karakterisztikával
Germánium Ge 1,8 ...23 3,0 4,05 10,6 4,00 15 4,00 Igen kemény és kedvező hőállóságú
Kvarc S i 0 2 1,68 0,15...4 0,26 1,60 2,0 1,52 Igen fontos az UV-ben, kettó'störő
A KÉPALKOTÁS ALAPJAI 29
A Fermat-elv
Két pont között a fénysugár azokon az utakon halad, amelyek megtételé Eszerint egy lencse képalkotását,
hez a legrövidebb időre van szükség más útvonalakkal szemben. vagyis egy tárgypontból kiinduló
több fénysugárnak a képpontban
való találkozását úgy képzelhetjük
3 . el, hogy valamennyi, a lencsén ke
/Í=- -; 4 = - =
5
és így tovább.
A í kifejezéskor a számlálóban megjelent l n szorzatot - vagyis a geo
2 2
egyenlő legyen.
30 G E O M E T R I A I OPTIKA
sinc^ n
Alkalmazási példa
Alkalmazási példa
köpeny
Vigyázat!
A szál görbülésekor a totálreflexió
feltételei megváltoznak!
mag
1.6. ábra.
Az optikai szál működési elve
S i n 0 x = V köpeny-«raag
m a
W
< L 6
)
E törvény nyilván nem érvényes pl. 4. A fénysugarak függetlenségének elve kimondja, hogy a tér egy pontján
koherens lézerfények találkozása keresztül akárhány fénysugár haladhat egymás zavarása nélkül.
esetén, amelyek egymásra hatásakor
interferencia jön létre. A fénysugarak megfordíthatóságának elve szerint ha fény a tér egyik
pontjából egy bizonyos útvonalon halad a tér egy másik pontjába, akkor
a visszafelé indított fénysugár ugyanazon úton fog haladni.
A távolságok előjelei olyanok, mint 2. Az optikai tengely feletti távolságok (pl. h) pozitívok, a tengely alattiak
ha egy felvett koordináta-rendszer pedig negatívok.
origója az S pontban lenne.
Eszerint az /. 7. ábrán: s és fJ előjele 3. A fénysugarak optikai tengellyel bezárt szögei (fi, /5'j akkor pozitívok,
negatív, h, s', és fi'-é pedig pozitív ha a fénysugarat az optikai tengelybe az óramutató járásával ellentétes
irányban lehet 90°-nál kisebb szöggel beforgatni. Ellenkező esetben a
szögek negatívok.
Eszerint L és V pozitív. 4. A felület döféspontjában a fénysugarak beesési (a), illetve törési {a')
szögei akkor pozitívok, ha a beesési merőlegest a fénysugárba az óra
mutató járásával ellenkező irányba lehet 90°-nál kisebb szöggel befor
gatni. Ellenkező esetben a szögek negatívok.
Paraxiális képalkotásról beszélünk akkor, ha a leképzésben részt vevő Egy lencse (vagy tükör) leképező
fénysugarak az optikai tengelyhez képest csak kis szögeket zárnak be, rendszerként használva képet alkot a
vagyis tengelyközeiben haladnak. Ilyenkor a szögfüggvények (sin, tg) he tárgyról. A képalkotás akkor ideális,
ha a tárgy és a képe arányos (torzu
lyett a szögek ívmértekben vett nagyságát használhatjuk.
lásmentes), a lencse pontot ponttá,
Metszéki távolságoknak (s, s') nevezzük a gömbfelület tengelypontjából
egyenest egyenessé, síkot síkká ké
(S) a tárgy (O), illetve a képpontig (O') terjedő mennyiségeket. pez le. A geometriai optikának
Az OO'P háromszögből: a fényelhajlás miatt korlátja van,
ezért pl. pontot egy valóságos lencse
(1.7.) egy kis folttá tud csak leképezni.
Ezzel a jelenséggel az optikai átvite
A Snellius-Descartes-törvény paraxiális alkalmazásával: li függvényekről szóló 1.7. fejezet
ben foglalkozunk.
ma = n'a'', ahonnan a — a — (1.8.)
, , Án
. í ,n—nn
(1.9.)és(1.13.)-ból:
k
—n
%
,
s
h h, , .
n = — (n —n)
r
és /r-* (1.12.)
n J2*>
(+) h / \ r ^ * * - « — ^
^(+) e ^ < ^ ) ^ J
(+ ^ ^ ^ ^
o s V c o'
p
(-) í 1 <+)*'
1.7. ábra.
Gömbfelület képalkotása
34 G E O M E T R I A I OPTIKA
h-val végigosztva
n n _ n —n
(1.14.)
s' s r
vagy:
(1.16.)
r s r s>
n—n
r
F j araibői
c
illetve (1.17.)
f = -r-i
n —n n —n
/
Mind a két fókuszképletet átrendezve a jobb oldalon azonos mennyisé
get kapunk, amely csak előjelben különböző. Ezt a mennyiséget törőér-
téknek nevezzük, és dioptriában adjuk meg:
A Lagrange-féle invariáns
H'
1.8. ábra. /
másképpen
az 1.7. ábra alapján:
ms'H=n'sH' h = -si-8) = s'8\
ahonnan
ms'H = n'^-s'H,
P
s sp
ahonnan
Ezt nevezzük Lagrange-féle invari
\mPH=n'B'H' (1-19.) ánsnak, ami azt fejezi ki, hogy
a fénysugár paraxiális tartományban
úgy törik, hogy a törésmutató,
L2.4. Kardinális elemek: fősíkok, főpontok, csomópontok a tárgy, ill.képszög és a tárgy, ill.
képnagyság szorzata állandó marad.
A fősíkok az optikai rendszerbe a tengellyel párhuzamosan belépő fénysu
garak és a rendszert elhagyó megfelelő fénysugarak meghosszabbításai-
Bak metszéspontjai által kifeszített felületek. (7.9. ábra.)
A főpontok a fősíkoknak és az optikai tengelynek a döféspontjai (s, s').
Minden optikai rendszernek két fősíkja (és főpontja) van: tárgyoldali és Vigyázat: a metszéki távolságokat
tépoldali fősíkok (főpontok). nem a fősíktól, hanem a gömbfelüle
tektől (az optikai tengelyen) mérjük!
13. ábra.
A fősíkok és a főpontok szerkesztése
36 G E O M E T R I A I OPTIKA
1.10. ábra.
A csomópontok származtatása
1.1 Lábra.
Vázlat a csomópontok helyének számításához
n rí
t' = -yf; illetve t = — /
rí n
J
1.2.5. Newton-formula
(122.)
H f t
(1.23.)
f f
K-^ = l (1.24.)
JL/Z ábra.
BMJiira Newton-formulához
38 G E O M E T R I A I OPTIKA
Vékony lencsénél a metszéki és a Ez az összefüggés „vékony" lencse esetén megadja a tárgy és kép távol
tárgy-, illetve képtávolságok azono- sá közötti összefüggést. Amennyiben a tárgy- és képtér is levegő (vagy
g a
s{ j , ~ íj
s
2 s
2 2
r
1 n \ — n 1 1 _ n-l n-l
s' 2 Í] r, r2
Átalakítva:
1 1
í 1/ 1 1
(1.26.)
másképpen:
ha ÍJ = -00, akkor s'2 =/' (1.27.)
A K É P A L K O T Á S ALAPJAI 39
(1.29.)
H
A csomópontokra nézve a szögnagyítás nty = 1.
Kifejezhető még a következőképpen: A Í „
f _ ''
" s' t' + f
m
fi=J m
fi~~f
l l
fhp-f _ f ymp-l f l-mp _ f _1_
t=— t'=-f'mB
-flnp + f f -m +\
p f mp{\-m )
p f "fi
(1.30.) felhasználásával
L í
f s (1.33.) ha/=/'akkor: s (1.34.)
Lámgitudinális nagyítás (m ) a
A Newton-formulából
*=ff'
40 G E O M E T R I A I OPTIKA
deriváljunk t szerint dt r
t
2
M - F vagyis: m = ff'~ -a 2
el beszorozva m„ —
T T ' 7 m
"
Ha/=/'
akkor: m = mjj (1.37.) f
a
így (1.36.)
™ =ym}
a
P
m
_ / *. l s
nty f s s
Beszorozva -yr-y-fel
m„ Uh (1.38.)
m y
1
s= f -1 és s' = f(l-mp)
(1.39.)
A K É P A L K O T Á S ALAPJAI 41
2F 2F
1.16. ábra.
Nomogram a vékony lencsék számításához
Két elemi vékony lencsét egymás mellé helyezve, dioptriáik, vagyis törő-
értékeik összeadódnak:
mivel P < =
y (levegőben)
Más a helyzet akkor, ha a két vékony lencse között d távolság van (1.17.
ábra).
Szögnagyítás a 2. lencsére:
tg/3 =7r
2 tg j3 =
2
^s _t /j
2 g 2 = f;
/.'tg/3 =/'-tg/3
2 2
(1.44.)
Y
4 t 5
g / 2 /'
A K É P A L K O T Á S ALAPJAI 43
1.17. ábra.
Mint ismeretes:
4— — = 1, amiből
Ü.
i,
= 1 +Á Á±Ü
s2
=
s 2
s =f\-d
z
nmen
E =-L+i— d
(1.46.)
/. h fxfi
_ fif{- fí -•fifí
d
Hasonló levezetéssel: z =
Összefoglalva
(1.49.)
n l /i =
1 =
n-l J i
n-l
n\ = n
n =n
2
n±=l f - \ n r
h
~ \ - n h
1-n
J t J L
n-l 1-n
nr — nr — (n — l)d
x 2
A =
n-l
1 1 n\r. —
n{r\-r )-{n-\)d
Azonosság — -(n-l)-
2
nr.r-
1'2
A KÉPALKOTÁS ALAPJAI 45
_ f\d _ r d x n—1 \
Z
~ A ~n-l ,i(/i-r )-(n-l)íí 2
s = - á í =
A
+ J i
n- - 1
d
„ ( _ )_(„_!)</
r r
«-l
4
1.19. ábra.
Rendezve: Vázlat a vastag lencse fősíkjainak
számításához
n
( ' í - 2 ) - (, n - 1
) ű f
Ha d = 0, akkor z = z'= 0 a két fősík
egybeesik
(1.51.)
rd2
k a gömbfelületek száma
f— \_n s
\2y s s
«i a tárgytér törésmutatója
s s ...s
2 3 k (1.52.) n'it a képtér törésmutatója
Vigyázat: a nevezőben s nincsen!
x
_ "1 l 2 3"- n
s s s s
A rendszer szögnagyítása
1. 2.
/i=/i>0
f =f' >0 (1.20.
2 2 ábra)
1.20. ábra.
A Kepler-távcső
/i=/i>0
f =f' <0 (1.20.
2 2 ábra)
1.21. ábra.
A Galilei-távcső
1.5. Rekeszek
A rekeszek az optikai rendszeren áthaladó fénysugarak egy részének kizá
rását, vagy a kép határolását végzik. Tengelyszimmetrikus rendszereknél
a rekeszek általában szintén tengelyszimmetrikusak, sokszor kör alakúak.
Feladatuk szerint kétféle rekesz van: apertúrarekesz és mezőrekesz.
L5.1. Apertúrarekesz
Az apertúrarekesz feladata a lencserendszer nyílásának határolása, vagyis Minden olyan fénysugár, amelyik
a szélső sugarak kizárása. (1.22. ábra) a tárgypontból a belépő pupilla
A P-vel jelölt rekesznek két képét külön is használjuk: a rekesztől balra széle felé halad, át fog jutni az opti
eső részrendszer által a rekeszről alkotott kép neve: belépő pupilla (EP). kai rendszeren. Ezek segítségével
Az apertúrarekesztől jobbra eső részrendszer által a róla alkotott kép neve: meg lehet határozni az egyes lencse
kilépő pupilla (AP). tagok szükséges átmérőjét. Ezen su
A belépő és kilépő pupillák egymás konjugáltjai az egész rendszerre garak a rendszerből úgy fognak ki
lépni, mintha a kilépő pupilla
vonatkozóan.
széléből indulnának.
Ha egy sugarat a belépő pupilla közepe felé irányítunk, akkor az - mi
Az apertúrarekesz helye (az opti
közben az apertúrarekesz közepén átmetszi az optikai tengelyt, úgy fogja kai tengely mentén) hatással van
elhagyni az optikai rendszert, mintha a kilépő pupilla középpontjából in a képminőségre, hiszen általa a szél
dáit volna. ső sugarak más-más része záródik ki
Ha a rendszer torzításmentes, akkor ezen belépő és kilépő fénysugár a képalkotásból.
párhuzamos.
122. ábra.
Az apertúrarekesz
Természetes rekeszhely
Az optikai átviteli függvények ma már széles körben elterjedtek. Az előnnyel is jár, hogy viszonylag
optikai rendszereket minősítők és a felhasználók számára a legfontosabb könnyen lehet majd vegyes rendsze
információkat adják, a tervezők számára pedig analitikus tervezőmunká reket tárgyalni, amelyekben az opti
juk eredményének végső ellenőrzését jelentik. Forradalmi változást jelen kai leképző rendszer pl. elektronikus
tettek az optikai átviteli függvények a hibaminimumra törekvő automati detektorral csatoltan működik.
Az optikai átviteli függvények hasz
kus finomkorrigáló számítógépprogramok (3. fejezet) fejlődéstörténetében
nálata könyebbé teszi a sorbakap
az 1970-es években. Ekkor ugyanis azok a programok, amelyek már
csolt optikai rendszerek tárgyalását
„készre" korrigálták a rendszereket, eredményüket illetően elmaradtak is, eredő optikai átviteli függvények
azoktól az új programoktól, amelyeken még ezután elvégeztek egy olyan képzésével.
korrekciót is, amelynek célfüggvénye az optikai átviteli függvény számí
tása alapján került kialakításra.
Felmerült a kérdés: szükség van-e akkor más hibafüggvény-aberráció
számítására, miért nem lehet közvetlenül az optikai átviteli függvényekre
optimalizálni a leképző rendszerek tervezési folyamatát? A válasz az,
hogy az optikai átviteli függvények annyira eredő jellemzői az egész opti
kai rendszer bármely eleme által okozott hibáknak, hogy visszafelé - né
hány speciális esettől eltekintve - nem lehet egyértelműen megmondani,
hogy mi okozta a rendszer átviteli függvényének romlását. Mivel a hagyo
mányos aberrációk elmélete ezzel ellentétben viszont rendelkezik a hiba
okokra vonatkozó következtetés lehetőségével, így mind a mai napig
használjuk a klasszikus technikát, és csak a végső fázisban térünk át az
optikai átviteli függények használatára.
A 2.3. fejezetben ezért megismerkedhetünk az aberrációk számításával is.
Általános értelemben az optikai leképzést úgy tekinthetjük, mint a tárgytér Ugyanez a detektorok esetében csak
fényeloszlása és a képtér fényeloszlása közötti transzformációt. A lekép- bizonyos munkaponti tartományok
zendő tárgy minden egyes pontjának van valamilyen felületi fényessége, ban igaz, nagyon kis és nagyon nagy
és ez a keletkezett képre is elmondható. Ideális esetben a megfelelő tárgy- fénymennyiségeknél nemlineáris je
lenségekkel kell számolnunk.
és képpontok között homogén lineáris kapcsolat áll fenn.
Az optikai rendszereknél az átviteli függvény szempontjából nem fog A képet akkor érezzük élesnek, ha
lalkozunk az időbeliséggel, vagyis állandó megvilágítású tárgyak statikus részletgazdagságban nem marad el
képét vizsgáljuk. A transzformációt akkor tartjuk jónak, ha a pontot pont a tárgyétól, vagy ha a tárgyak szélei
tá, egyenes vonalat egyenes vonallá alakítja át a rendszer, miközben a a képen kontrasztosan jelennek meg.
Ez utóbbit úgy képzelhetjük el,
szükséges nagyítás létrejön. A nagyításra vonatkozóan pedig elvárjuk,
hogy a képen az éles sötét-világos
hogy az a képtér minden tartományában azonos legyen, vagyis egyenes
részek átmenetszerűen jönnek létre.
szakaszt nagyításszoros hosszúságú egyenes szakasszá képezze le. Annál rosszabb egy kép, minél na
Egyetlen pont képének fényeloszlásfüggvényét pontszórásfüggvénynek, gyobbak ezek az átmenetek (1.23.
egyetlen vonalét vonalszórásfüggvénynek, egyetlen élét pedig élszó- ábra). Egy vékony vonal képének
rúsfüggvénynek nevezzük. mindkét oldalán is megtalálhatók
Az optikai rendszerek által alkotott kép minősége sokszor jelentősen ezek az átmenetek (1.24. ábra), sőt
változik a kép közepétől (az optikai tengelytől) távolodva. A képsík egy egyetlen pont képe körkörösen át
kis tartományában feltételezhető, hogy a képminőség azonos (izoplanati- menetszerűen jön létre (1.23. ábra).
kns tartományok).
50 G E O M E T R I A I OPTIKA
/(*)
a) b)
C) d)
é) f)
8)
1.23. ábra.
Elemi alakzatok szórásképei, a) sötét-világos félsíkok (pl. kések) fényintenzitás
eloszlása a tárgyon, x a késélre merőleges hosszúság, I(x) a tárgy felületi
fényessége vagy egyszerűen intenzitása; b) sötét háttéren lévő világos vonal
fényeloszlása a tárgy térben; c) az a) szerinti tárgy képének fényeloszlása; d) a b)
szerinti tárgy képének fényeloszlása (x'az x-szel párhuzamos és annak megfelelő
irány a képtérben); e) az a) szerinti tárgysík rá merőleges irányból nézve; f) a b)
szerinti tárgysík rá merőleges irányból nézve; g) a c) szerinti kép rá merőleges
irányból nézve; h) a d) szerinti kép rá merőleges irányból nézve;
1) pontszórásfüggvény, egy sötét háttérben lévő világos pont képe rá merőleges
irányból nézve (fényeloszlásának függvénye a d) ábráéhoz hasonlít)
G(a>) G{m)
7 » = OTF(<o) =
F(a>) F(a>)
G(ü))=L[g(t)] G(o))=J{g( ^
x
G(ŰJ)=X[/(Í)] F(m)=!F[fXx)]
P(x)
PSF(x)
A A
C[ó(ff\ = l !F[P(x)} = \
T(co)=L[y(t)] OTF(m)=!F[PSF(x)]
134. ábra.
Az optikai átviteli függvény, mint a rendszertani átviteli függvény analógiája
52 G E O M E T R I A I OPTIKA
*(v)
1.25. ábra.
A csíkos tárgy képalkotása. A tárgy fényeloszlássa a négyszög-, a képe pedig a
szinusszerű. A térfrekvencia növelésével a képkontraszt csökken.
A K É P A L K O T Á S ALAPJAI 53
litudója sem olyan nagy mint a tárgyé. Megfigyelhető az is, hogy a kép Látható, hogy a kontraszt maximális
ES tárgyjel között egy kis <J>(d) nagyságú fáziseltolódás is van. A jel amp- értéke egységnyi lehet, általában pe
litúdócsökkenés és a fáziseltolódás általában annál nagyobb, minél sű dig 0-1 közé esik. (Akkor lehetne
rűbb, vagyis nagyobb térfrekvenciájú a tárgyfüggvény. egységnyi, vagyis 100%-os, ha az
7 : 0 lenne, ez pedig akkor állhat
Kontrasztnak nevezzük a sötét és a világos részek viszonyát. E viszonyt m
HTF(v)
E (t) = U e "
0 0
Ka + <P)
= U cos (a>t + <p) + iU sin (oit + <p)
0 Q (1.60.)
— 00
(1.64.) adódik, amely összefüggésről felismerhető, hogy az nem más, mint egy
Az inverz Fourier-transzformációs Fourier-transzformáció! Kimondható tehát, hogy a képsíkon a fényhullám
formulát használva komplex amplitúdója arányos a pupillafüggvény Fourier-transzformáció-
jával.
P(u, v) = J j E(x',y')c ' ' dx'dy'.
i27,(ux +V>, ]
OTF(v) = Wlix'^-^x'+^dx'dy'
— 00
1.27. ábra.
A behelyettesítéseket elvégezve egydimenziósán írva:
A hullámaberráció értelmezése
00
zérus, az e Á
tényező egységnyi lesz, tehát P(u,v) kivihető az in
tegrál jel elé. Az integrálandó függvény ekkor a pupilla területének és ön
magával eltolt területének az 1.28. ábra szerinti metszete lesz az eltolás
mértékének függvényében. Az eltolás mértéke pedig arányos a térfrekven
ciával. (Mindez az autokorrekció miatt van így.)
Látható, hogy v = 0 esetén a terület maximális (ezt tekintjük l-nek),
amikor pedig a két kör érinti egymást, akkor a terület zérus lesz. Ekkor a
határ vagyis a felbontóképesség elvi határa így határozható meg.
u=v
1.28. ábra.
Aberrációmentes rendszer átviteli függvényének szemléltetése
56 G E O M E T R I A I OPTIKA
határ
1.29. ábra.
Aberrációmentes rendszer átviteli függvénye
1
1,22 az elsőfajú Bessel-függvény V
határ —
(1.67.)
miatt kerül be.
00
Gyakorló feladatok
L 2 . Levegőből üvegbe érkező fénynyaláb egy része az üvegbe hatol, egy kis ré
sze visszaverődik. Mekkora a beesési szög, ha a visszavert fénysugár a meg
tört fénysugárra merőleges (n = 1,5) lásd az alkalmazási példa ábráját!
A törési szög és a visszaverődési szög között felírhatjuk az alábbi össze
függést:
a + a' + 90° = 180° , ebből
Felírva a Snellius-Descartes-törvényt:
sina sina-
n = —— — = tg a
" sina
B
cos a T
fl
tg a =1,5; a = 56°18'
ü
58 GEOMETRIAI O P T I K A
r, = 15 cm /- = - 1 0 c m
2 n=l,5 /=?^= ?
Megoldás:
A lencse kettős domború. Az első, vagyis tárgy felőli görbületi sugár na
gyobb, mint a második, vagyis kép felőli sugár, így a lencse aszimetrikusan
bikonvex lencse:/= 12 cm.
A lencse tűrőképessége: <p = 8,3 dioptria.
1.5. Ha az előző példa szerinti aszimmetrikusan kettősen domború lencsét közé
pen kettévágjuk, két síkdomború lencsét kapunk.
Határozzuk meg ezek gyújtótávolságát, ill. törőképességét!
Megoldás:
Az első lencse: /] = 30 cm
<Pi = 3,3 dioptria
A másik lencse: f = 20 cm
2
ip = 5 dioptria
2
mint /•].
/ = 120 <p = 0,83 dioptria
1.7. Egy lencse előtt 4 cm távolságban tárgyat helyezünk el, melyről a tárgytér
ben 24 cm távolságban kép keletkezik.
s = - 4 cm s' = - 24 cm /= ?
Megoldás
f= 48 mm
A kép a tárgytérben keletkezett, tehát látszólagos (képtávolság előjele ne
gatív).
A lencse gyűjtőlencse, mert a gyújtótávolság előjele pozitív.
1.8. Hol és milyen nagyítású képet alkot a 100 mm-es fókusztávolságú szóró
lencse a mögötte 60 mm-re elhelyezett tárgyról?
s = 60
/=-100
m.
A K É P A L K O T Á S ALAPJAI 59
m« = 3 / i i r -
2-mg—- 2+3+^ 5,
ma p
3 3
/=200 s= f - L - l 1 = 37,5(^-1 I 50
1.10. Legyen adva egy szimmetrikus, kétszer domború, vékony lencse a követke- Érdekesség: Szimmetrikus vékony
ző adatokkal: n = 1,5; r = 120 mm; r = - 120 mm x 2 lencséknél a fókusztávolság egyenlő
Mekkora a fókusztávolsága? a görbületi sugarakkal! (n = 1,5 ese-
( \ í ^ tén
^
r " - < r i J
(
' - ^ - ^ 2 ö J T 5 ö
= ( 1 5 =
/ = 120 mm
1.11. Legyen adva az előző lencse, azzal a különbséggel, hogy d = 10 mm.
Számítsuk ki a fókusztávolságát és a fősíkjai helyét!
d= 10 mm
n= 1,51871 (BK7)
Számítsuk ki a fókusztávolságát.
A feladatot a 1.15. képlet sorozatos alkalmazásával oldjuk meg.
í ] = 00
1,51871-100
* 051871 2 9 2
- 7 8 6 m m
s = 292,786 - 10 = 282,786 mm
2
S
' = 2
1,51871 -0,5l87T
1 =+ 8 4
' 3 5 6 8m m
282,786 +
-80
„ 292,78-84,3568 „„„„„
/ =
282,786 = ^3355 mm +
S{ = 3,723 mm
1,51871
= +5,54703 mm
1 0,51871
3,723 100
j = 5,54703 - 10 = ^,45297 mm
2
1
= -2,989 mm
1,51871 -0,51871
-4,45297 80
A =80 / = 40'. , !
2
/ = 50
3
i
L 1
10 ' X
5 20
u'1 1
t >
17 L \f
AP EP
1
alkot képet a rekeszről, ezért rajzilag megfordíthatjuk, hogy a tárgy a len -40 80
csékből balra essék. J. V A
Í,=-5 5 10
s\ = - 4 , 4 4
s = - 14,4
2
s' = - 17,62
2
L17. Mekkora kell legyen a belépő pupillája egy fotoobjektívnek ahhoz, hogy
relatív nyílása 1:2,8 legyen, ha a fókusztávolsága 50 mm?
/
0EP~
ü
2 , 8
0EP = = 17mm
Ez persze nem jelenti azt, hogy az apertúrarekesz 17 mm-re van állítva, hi
szen annak csak a képe 17 mm.
L18. Melyik távcső van jobban illesztve egy havas, napsütéses táj esetén:
6 x 35 -ös, vagy 8 x 20-as?
Megoldás:
mindkét esetre ki kell számítani a kilépő pupillát:
D
*i-fl _ m
— -r-nty
D
ok
u
rriy
35
D = — = 5,83 mm
Mivel a havas, napos tájon a szem pupillája kb. 2 mm-re összehúzódik a
ak
keresztül.
A be- és kilépő pupilla átmérője egyenlő - az 1.5.1. pont szerint - a be-
és kilépő pupilla helyét meghatározó részrendszer vékony lencséinek kép
es tárgytávolság hányadosaiból képezett nagyítások eredőjének (szorzatá
nak) és az apertúrarekesz átmérőjének a szorzatával. Következésképpen, a
64 G E O M E T R I A I OPTIKA
2.2. ábra.
A vékony rendszer be- és kilépő pupillája
Az objektíveknek a fényképezésben
kialakultán elfogadott relatív nyílá /= 1 ... ...k
sai: 1:1, 1:1,4, 1:2, 1:2,8, 1:4, 1:5,6,
1:8, 1:11, 1:16, 1:22..
Egy példaképpen vett, l:2-es relatív
nyílású fotoobjektív relatív nyílásai
a változtatható átmérőjű apertúrare
kesz (íriszblende) segítségével 1:2,8,
1:4 ... 1:22 értékűre csökkenthetőek.
A blende fenti léptékek szerinti egy-
egy fokozatú szűkítésével az apertú
ra területe feleződik, így a film meg
világításának erőssége 50-50%-kal 2.3. ábra.
csökken. A vékony rendszer fókuszpontjai, fókusztávolsága és főpontjai
Az optikai rendszerek tervezésének Az egyszerűbb két- és háromtagú vékony rendszerek generálásának vi
kezdeti szakaszában célszerű szá szonylag egyszerű módjai vannak.
mos vékonyrendszer-változat adatai A kéttagú rendszerre vonatkozóan a távoli tárgy, (s = °o) és az egysze
x
nak generálása (tömeges előállítása) rűség érdekében / ' = 1 egységnyi eredő fókusztávolság esetében, a meg
annak érdekében, hogy azok külön- felelő/, é s / fókusztávolság tartományokba eső összetartozó jellemzőket az
2
A Z OPTIKAI R E N D S Z E R E K T E R V E Z É S É N E K K E Z D E T I S Z A K A S Z A 65
(j, = oo)
/ ' =/i • m -» m =
2 2
L
(2.3.)
S2=f -\2
1
, m2 I
e =/i - s
2
• m- s
2 2
2.4. ábra.
A kéttagú rendszerek típusjellemzői
Nagyobb f/NO relatív nyílás eseté Ezen j[ = 00 és / ' = 1 klasszikus tripletekre vonatkozóan
ben hosszabb / szerkezeti hosszat és
rövidebb j képtávolságot, nagyobb
3
(l + s'3) ~ 1,1 ~ const. (2.6.)
± [S tárgyszög esetében rövidebb /
ci
2.2. táblázat.
A „ + ,-, +" típusú, háromtagú rendszer összetartozó adatainak elrendezése
f>
0,8 /' = 1
e-,
h
0,7 e\ /=...
e-,
f>
0,6 e\ 53=...
e->
© hagyományos triplet
© © nagy kilépőpupilla-távolságú okulár
© (5) fd objektív
© © lézerdióda kollimátor objektív
-1 2 f 3
(D extrém kicsiny nyíláshibájú objektív
©
-1 +
-2
©
-3
2.5. ábra.
A háromtagú rendszerek típusjellemzői az elülső és hátulsó tag
fókusztávolságának függvényében
fi
Ifi,; = (2.7)
h = h_ 1 -
i i í (2.8.)
jele és nagysága lyel. Az apertúrasugár az optikai tengelytől mért h magasságban, a ferde fősu
gár pedig y magasságban („mélységben") halad keresztül a vékony lencsén.
A hullámhossz A képalkotási hibák értelmezéséhez szükségesek a tárgy szélső pontjá
ból kiinduló segédsugarak:
Jele Nagysága, nm - a centrális sugár, amely a képtérbe a vékony lencse középpontjában
t 1014,0 irányváltoztatás nélkül halad keresztül, valamint
s 852,1 - a meridionális síkban (a papír síkjában) az apertúrarekesz felső szé
r 706,5 lén keresztülhaladó a és az alsó szélén keresztülhaladó b sugár.
C 656,3 A teljesség (és a továbbiak) érdekében említést kell tenni a szagittális
C" 643,8 síkról is, amely
632,8 632,8 - merőleges a meridionális síkra és
D 589,3 - illeszkedik a ferde fősugár aktuális szakaszára.
d 587,6 (Természetesen a tárgytér szagittális síkjában is van két, az a és b-nek.
e 546,1 megfelelő segédsugár).
F 486,1 A képtérben, a vékony lencsétől s' távolságban lévő, 7"' ideális képsík
F' 480,0 környezetében, a fenti fő,- és segédsugarak menete alapján jönnek létre a
g 435,8 képalkotási hibák (vagyis az eltérések az ideális leképzéstől).
404,7 A tárgytérben a kevert fényből összetett apertúra- és ferde fősugár a
i 365,0 vékony lencsén áthaladva, az optikai anyagok törésmutatójának - a v Abbe-
számmal is jól jellemezhető - kismértékű hullámhosszfüggése (disz
perziója) miatt színeire bomlik. Vizuális műszerek esetében pl. ezt a A > = c
(képalkotási hibával terhelt) valósá Végül a szélső tárgypontból kiinduló ferde fősugár mentén a meridio
gos képmagasságot az ideális képsí nális és a szagittális síkban a fősugártól igen kicsiny (infinitezimális) tá
kon a ferde fősugár döféspontja volságban haladó kísérősugaraknak a képtérben a ferde fősugáron alkotott
jelöli ki. metszéspontjai képezik az m meridionális és az sz szagittális képpontot.
A Z OPTIKAI R E N D S Z E R E K T E R V E Z É S É N E K K E Z D E T I S Z A K A S Z A 69
/l = 80,0 -46,1
t lV 60,0
i,=oo
7 4
u-i
II
e = 27,0 o.
x
^— e = 23,0
2
C
V = 70,1
3
Ü = - 2 1 6 > ^ j
l A = -15°
\ ^ b = -3,0
c
2
' t^ 1f
ir
2.7. ábra.
A vékony triplet alapvető adatai (a 2.3. Gyakorló feladathoz)
70 GEOMETRIAI OPTIKA
- monokromatikus hibák:
- nyfláshiba: AS'(h) = s' (h) - s'
e
- Petzvál-képmezőhajlás: AP'0 \) c
0
A szférikus felületeket alkalmazó 2.3. A képalkotási hibák harmadrendű
képalkotás harmadrendű hibaelmé analitikai egyenletei
letét - a képmezőhajlást illetően
Petzvál Józsefre hivatkozva - L.
Seidel dolgozta ki (1856), de bonyo A vékony lencséből álló rendszer képalkotási hibái függenek a lencsék
lultsága miatt maga sem hitt annak fókusztávolságától, a törésmutató és az Abbe-szám anyagállandóitól, na
gyakorlati alkalmazhatóságában. A gyításaitól, alakjaitól; az apertúrarekesz elhelyezkedésétől és nagyságától;
formulákat jelentősen egyszerűsítő
az apertúra- és ferde fősugárnak az optikai tengelytől mért áthaladási ma
fogalmak és jelölések bevezetésével
gasságaitól és a kép távolságától, valamint magasságától. A képalkotási
Taylor, Coddington, Conrady,
Berek, Argentieri, Flügge, stb. kü hibák a fenti paraméterek összetett, szögfüggvényeket is tartalmazó, nem
lönböző struktúrájú analitikai rend lineáris függvényei. Ezért.az optikai rendszerek céltudatos számításokon
szereket hoztak létre. E helyütt elő alapuló tervezési módszereinek kialakulása - a számítások manuális
nyei és egyszerűsége miatt a vékony elvégzésének akkori kényszere miatt - csak egyszerűsítő absztrakciók és
lencsére épített, az egymástól közelítések árán vált lehetővé. Az ily módon kialakított közelítő számítá
független, de nagyfokú szimmetriát sok, pontatlanságuk ellenére, sokak alapvető és kiegészítő tevékenységé
mutató helyzet- és alakfaktoron nek eredményeképpen kifinomult eljárássá váltak. Mivel a közelítő számí
nyugvó Coddington-Taylor analiti tások a konstrukciós paramétereket közvetlenül, vagy szinte közvetlenül
kai rendszer H.H. Emsley-féle válto tartalmazzák, egyszerűségük és áttekinthetőségük miatt jelentőségüket a
zatát ismertetjük.
számítógépek korában sem lehet lebecsülni.
A d vastagságú vastag lencse és a A közelítő számítások legelterjedtebben használt változata a harmad
vele ekvivalens, 0 vastagságú vé rendű hibaelmélet, a vékony lencsék absztrakciójának bevezetésén, vala
kony lencse fókusztávolsága, törés mint a szögfüggvények sorbafejtésének alkalmazásán nyugszik.
mutatója és első görbületi sugara A fénysugarak átvezetésekor az optikai rendszer törőfelületeinél a
azonos. A vastag és vékony lencse Snellius-Descartes-törvény és ezzel a szinusz szögfüggvény alkalmazása
második görbületi sugarai - éppen a elkerülhetetlen. A harmadrendű hibaelmélet - innen az elnevezés - a szi
vastagságkülönbségük miatt - egy
nuszfüggvényt sorbafejtett alakjának első két tagjával veszi figyelembe,
mástól kismértékben eltérőek. A
azaz
vastag lencsék fősíkjai különváltak,
és a lencsén belül vagy kívül he
lyezkednek el, míg a vékony len
csék fősíkjai egybeesnek magával a x
sinx zzx- " 3 T (2.10)
vékony lencsével.
A Z OPTIKAI R E N D S Z E R E K T E R V E Z É S É N E K KEZDETI S Z A K A S Z A 71
3« + 2
C = G = 2+-
n
3n + l
2n
továbbá az alakfaktor
a= — i
(2.16.)
P
(2.17.)
B I
TG (/ÍJ
s' 2
' k
2 1 "
Longitudinális színhiba: As\ ~x ~ f"2
ű
£ (2.18.)
a k í = 1
í
„2/2 k f c "
H' 2 k
"1 1 (2.22.)
Petzvál-képmezőhajlás: AP'=—^2
2
1=1
a H'
2 2 k
bl_]_ 3b 2
C ab 3
S
Torzítás: AT' = (2.25.)
[%]
' T / +
4 / 2 8 / 3
n-\
r,r'=2/ (2.27.)
a±\
alapján:
(2.28.)
\ j- )fj
n l
illetve:
(2.29.)
; T^7><
ff = +1)+1
AT,%
30-
AT', %
AS'
A 2.8. ábrán grafikusan ábrázoltuk • AS'
a három vékony lencse képalkotási AK'
hibáit, alakfaktoraik függvényében. 2 0 - 10
Látható, hogy a korrigált állapot
a u , = 1,5 a ~ -0,5 a ~0
2 3 10-5
alakfaktorok környezetében van.
A vékony lencsék ezen alakfakto
rokhoz tartozó görbületi sugarai
0- 0 —I——
rendre: -1 -0:5. -1
r,,, = 50,6
r=
u 252,8
r ,i = -115,8
2
-10 - -5
'"2,2= -38.6
r =
xl 94,8
r=
xt -94,8 -20 - -10
2.8. ábra.
A vékony triplet lencséinek képalkotási hibái az alakfaktorok függvényében
A = -± B = 0, C=l,
4 (2.31.)
1
D= £ = 0, G=l, 7 = k .
p=- (2.33.)
a nyíláshiba koefficiense:
^ 2
(2.34.)
r r
a 8,
a szagittális koma-koefficiense: (p +p)
2
(2.25.)
b r v
'
4 C
a centrális koma-koefficiense: (2.36.)
r r
A továbbiakban csak a kéttagú ra A vékony lencsék alaktól függő képalkotási hibáinak az alakfaktor függ
gasztott lencse problémájával fog vényében kifejezett analitikai egyenletei többtagú összetett algebrai kife
lalkozunk, mert három tag ragasztá jezések. Korábban a kéttagú ragasztott lencsék alaktervezését úgy oldották
sa csak ritkán indokolt, és közös meg, hogy a két tag megfelelő képhibaegyenleteit a ragasztási feltétel al
centráltságuk biztosítása is nehézsé kalmazásával valamelyik lencsetag alakfaktorának függvényében össze
gekkel jár. gezték.
A kéttagú ragasztott lencse alaktervezésének a fentitől eltérő módszere
Az ekvivalens szimpletet definíció
azon a felismerésen alapul, hogy a kéttagú ragasztott lencse és a vele ekvi
szerűen a 2.9. ábra szemlélteti.
A 2.9. ábra szerint a kéttagú, ra valens szimplet megfelelő, alaktól függő képalkotási hibái egymástól az
gasztott lencsével a szimplet akkor eltolási faktornak nevezett algebrai kifejezésben különböznek. Az ekviva
ekvivalens, ha: lens szimplet fogalmának bevezetésével a kéttagú ragasztott lencse alaktól
fc ÍE= r
Cfront = r
Efronl
függő képalkotási hibáinak analitikai egyenleteit nem a két lencse valame
s = s n- n h = h (2.42.) lyikének, hanem az ekvivalens szimplet alakfaktorának a függvényében
c E x E c E
(2.43.)
J\ h
a ,7i
E E
2.9. ábra.
A kéttagú ragasztott lencse és a vele ekvivalens szimplet adatai
A Z OPTIKAI R E N D S Z E R E K T E R V E Z É S É N E K K E Z D E T I S Z A K A S Z A 77
o x = ^ ^ . V (2.44.)
<PX
W
<>2=-£ (OE-VI) + WU-1
L
(2.45.)
n
\ =-^-( £+ )- . 7r 1 1
fx
illetve (2.46.)
<p 2
Y*ph = <P\(A\°\ + B o n + C Y R + DÓ + x x x
2
A nyíláshiba- és koma-koefficiens
(2.49.) és (2.50.) eltolási faktorai he + D, •+ (2.49.)
lyességét az /i; = n = n eset vizs 9\
2 E
A & tagból álló optikai rendszer tetszőleges, í-ik vékony lencséjének ra
gasztása esetében az alaktól függő képalkotási hibák eltolási faktorait úgy
határozzuk meg, hogy az í-ik vékony lencsét ekvivalens szimpletnek te
kintjük, és a képalkotási hibáinak koefficienseiben értelemszerűen az alábbi
helyettesítéseket végezzük el:
SÍ <sph>
(2.51.)
fi
v 2
v - p2s
't L 4 Ys
P h
(2.52.)
sph
~ H X f
8 \" f 2 « * / 3 J (2.53.)
A Z OPTIKAI R E N D S Z E R E K T E R V E Z É S É N E K KEZDETI S Z A K A S Z A 79
l f 2
*mer
WJ n
l
(2.55.) ^sph ~~ 10^ coma ' c
Ez a tapasztalat a nyíláshiba
minimum környezetében lehetővé
H'i <Pi \~<P\ 1
i y teszi az eltolási faktorok kiszámítá
Y =— (2.56.) sának egyszerűsítését, illetve pl. az
n, nj n, / 3
igényelt Y eltolási faktorhoz tar
sph
Y
disr - --[(N-Wi-H)\j+——2 S - f . (2.58.)
s
k
sag
A rendszer adatai:
h\,p,a ,s' , H' .
k k k
dist
2.10. ábra.
Az eltolási faktorok meghatározásának struktúrája
80 G E O M E T R I A I OPTIKA
tos képminőség igényének esetében láshiba abszolút értéke minimális, és a koma abszolút értéke kicsiny,
jól tájékoztatnak a longitudinális
képalkotási (szferokromatikus) - ha ez egyéb akadályba nem ütközik - indokolt az \f | -* max és t
Diffrakciókorlátosnál gyengébb
- apertúrarekesz átmérője szerint
képminőség-követelmények eseté
ben értelemszerűen a fentiektől na - rekeszátmérőtől függetlenek: AP', At' , AT, AY' ^ ms F C
A levegővel közrevett vékony lencsével ekvivalens, dj vastagságú vastag A vékony rendszerrel ekvivalens
lencse r második görbületi sugarának pontos értékét az r = ivE - \
2 m
r r
vastag rendszer lencséinek (közép)
figyelembevételével, az f = f = / alapján, s ebből következően az s =
VA VE x
vastagságait
oo-bői kiindulva, a paraxiális formula ismételt alkalmazásával az alábbiak - gyűjtőlencsék esetében a megfe
szerint határozzuk meg: lelő szélességű peremszalag,
- szórólencsék esetében a még
elegendő vastagság alapján,
_ »1 célszerűen egy mérethelyes rajz
n,-n. segítségével vesszük fel.
i, =oo, n, = |
s2 = s'i~d l
- f = f - S l
' S 2
(2.59.)
IVA
— JVE — J — „
«2 _ _ 1 — ,1
2
"2 , "2-^2
S
2 = '2VA
"2 , l-"2 .Hí
s 2 r 2
4
A vékony rendszerről vastag rendszerre áttérve módosulnak a vékony A vékony rendszer adatai alapján
rendszer légközeinek az értékei is. A légközmódosításokat a vastag len számítható vastag rendszer adatai
csék főpontjai elhelyezkedésének figyelembevételével lehet meghatároz nak gyors meghatározása érdekében
ni. A vastag lencsék S, S' főpontjai az elülső felülettől célszerű számítógépes programot
alkalmazni.
d \-o
2.11. ábra.
A vékony lencsékkel elvivalens vastag lencsék köztes légközeinek meghatározása
«ÍVA - >ÍVE +x
E
(2.61.)
f (2.62.)
vastag rendszer vékony rendszer
0\ = 1,5 o = -0,5
2 <7 3 =0
n = 1,77686
u (LaFN28)
n = 1,62118
2 e (TÍF6) (2.63.)
n = 1,77686
ie (LaFN28)
törésmutatók és a
d\ = 5, d = 3,
2 d = 7,
3 (2.64.)
vastagságok alapján!
A Z OPTIKAI R E N D S Z E R E K T E R V E Z É S É N E K KEZDETI S Z A K A S Z A 83
r, = 49,72 r 2 = 237,7
l
VA
s, =113,721 x\ = -3,52
(2.65.)
s2 =108,721 x2 = 1,39
s' = 76,4828
2
e, = 22,09.
r = 5 92,30 á =
3 7,0.
r = 6 -91,04
2.5.1. A Petzvál-összeg
n ,-n F c
2.5.2. A színhibák
részdiszperziói - legalább a spekt
rum közepén - közel azonosak. A longitudinális, valamint transzverzális színhibának a harmadrendű kö
Ilyen üvegpár például a zelítés során megválasztott Abbe-számokkal megfelelő kiegyenlítési lehe
TiF6 (n = 1,62118 v = 30,67) és
e e
tőségeket kell mutatnia. Természetesen az optikai rendszer minden tagjá
SF57 (n = 1,85504 v = 23,64),
e e
nak ragasztásával a képhelyek akromatizálhatóak (A.s' _ ~ 0), követ
F c
sű objektív, illetve +, -, + felépítésű ciót; a transzverzális aberrációknál (AK', AT, AY' '_ ) alulkorrekciót
F C
2.5. táblázat.
Az aplanatikus meniszkuszok tárgytávolságaiból számított
Az aplanatikus meniszkuszok törő- görbületi sugarai és képtávolságai
képességét az s tárgytávolság meg
határozza, ezért fókusztávolságuk Szórólencse Gyűjtőlencse
nem lehet tetszőleges. Ebből követ
kezik, hogy nagyításuk is meghatá
rozott értékű. A koma korrekciójá r-s
rt + 1
nál - a lencsék alakjain túlmenően -
a rekesz helyének meghatározó je
lentősége van. r' = d
n
s' =n(s-d)
AZ OPTIKAI RENDSZEREK TERVEZÉSÉNEK KEZDETI SZAKASZA 87
2.5.4. Az asztigmatizmus
100
50
20
10
5 •— ÍPETZVÁL.
2
' AKROMA-
OPTIKAI TAROLOK
1 I TIKUS 1
OBJEKTÍVEI
\ APLANÁT ' — - ^ J
0,5 ••
A számítógépes támogatottságtól A fentiek alapján kell eldönteni, hogy a feladat kereskedelemből besze
függő korrekciós tevékenység el rezhető fődarabokkal (pl. a 2.72. ábrán feltüntetett objektív-alaptípusok
végzését követően (beleértve a tű- valamelyikével, vagy távcsővel, esetleg mikroszkópobjektíwel, stb.) meg
résszámításokat is) el kell dönteni,
oldható-e? Ha nem, akkor új optikai rendszer tervezését kell elvégezni.
hogy sikerült-e a követelmények
Új optikai rendszer tervezése esetében alapvetően a numerikus apertúra
teljesítésének elfogadható megköze
lítése? Amennyiben nem, más rend és a tárgymezőméret alapján célszerű kiindulásul a feladat megoldására
szerből kiindulva kell a tervezést várhatóan alkalmas rendszertípust megválasztani. Ilyen kiindulás hiányá
megismételni. Ha igen, akkor cél ban a tervezés legnehezebb, nagy tapasztalatot igénylő kezdeti szakasza
szerű konzultálni optikai technoló megkerülhetetlen. Éppen ezért látszik sürgetőnek egy - terveink között
gussal és finommechanikai konst szereplő - önálló eredményeket tartalmazó, megfelelő példagyűjtemény
ruktőrrel a mintagyártás és a fogla közreadása.
lások körülményeinek egyeztetése Végül, a mintapéldányok ellenőrzése révén, szükséges és tanulságos a
érdekében.
tervezés és gyártás eredményességéről meggyőződni.
Gyakorló feladatok
/ , =80,0 / = - 4 6 , 7 / = 60,0
2 3
A Z OPTIKAI R E N D S Z E R E K T E R V E Z É S É N E K K E Z D E T I S Z A K A S Z A 89
}
j , =-100
sl= 400
s = 373
2 "I
4 = -53,4 J ^ 2 = -0,143
«j= -76,4 ~i
* 3 = 280 J ™2=-3,66
A/ = -2,09
2.2. Határozzuk meg az előző ábrán feltüntetett vékony triplet be- és kilépő pu
pillájának helyét és átmérőjét, valamint apertúra- és ferde nyalábját
H = -27 mm-es tárgymagasság esetében! Mennyi a triplet relatív nyílása?
A belépő pupilla helye és átmérője:
•s,= -10
: 0,823
•s\ ,23 J
•s,=
-35,2
,„„ . m =l,79
*-s' = -63,02
1 1 2
M = 1,47
0 f l p = 1,47 • 18 = 26,5.
0 = 1,28 •
KP 18 = 23,0.
3 J 5 1 3
Í = 416
3
Í = 70,1
3 «-Í = 3 52,3
f = 100,3 * 100 f= 99,9 « 100
90 GEOMETRIAI OPTIKA
Azm2=L, Í2 =/ ^_L_ jj
2 j ' = ms
s 2 2 2 és l=f -s
x 2
az indokoltan rövid szerkezetihossz szerkezeti hossz és az s' képtávolságadatok. Az alábbi táblázat feltárja az
2
igény miatt egy teleobjektív, amely optimálisnak látszó rendszert, nevezetesen a z / = 120 é s / = -40 fókusz 2
nagy légközzel elválasztott gyűjtő távolságokhoz tartozót (*-gal jelölve). Ettől a vékony rendszertől a táblázat
hatású lencsecsoportból és egy (ra mezején:
gasztott) szórólencséből áll. A kép - felfelé eltávolodva |/ 1 túl kicsi, (=* korrekciós nehézségek és s' kicsi
2 2
fx 90 120 150
N. m 2
2,67 2,0 1,6
/ \ 2
2.5. Generáljuk egy lézerdióda kollimátor (NA = 0,5) triplet típusú objektívje
vékony rendszerének adatait!
A lézerdióda kollimátor egy extrém nagy, adott esetben//0,87 relatív nyílá
sú objektív, amelyet csak nyíláshibára kell korrigálni. A triplet típusú lézer
dióda kollimátornál - a maradék nyíláshiba minimalizálása érdekében - ab
szolút értékben nagy / , fa / , komponens fókusztávolságokra kell töreked
3
lentősen nagyobbat pl. 1,4-et kell választani. A nagy relatív nyílás miatt
J = 0,6 (viszonylag kicsiny), következésképpen / = 0,8. Alkalmazva a trip
3
nQ
y x =Si
(S S )
0 {
3.1. ábra.
A törési törvény meghatározása vektoriálisan
94 G E O M E T R I A I OPTIKA
'«0
ti) = -n ,
0 r=n, cos a'—n cos a = —n cos a + n -cos a +1 (3.5.)
0 n
Tárgyfelület Képfelület
^ "o \ " J
l
" 2
Felület- 0 1 2 3 4 5 6
szám
3.2. ábra.
A sugárátvezetésnél használt jelölések és megállapodások
S Z Á M Í T Ó G É P E S OPTIKAI R E N D S Z E R T E R V E Z É S 95
felületen (X, Y , Z ,)
t (érintő sík)
3.3. ábra.
Szférikus felület és a fénysugár metszéspontjának meghatározása: a fénysugár
átvezetése a gömböt érintő síkig, innen a gömbig
96 G E O M E T R I A I OPTIKA
Y =Y_
T X + -^-L_ , x (3.6.)
Xj~ — X_ j H — /v _ . x
X = X-j- H K_ ],
A a sugár hossza a tangenciális «-i
síktól a gömbfelületig. Az egyenle
tek alkalmazásához ki kell számítani Y = Y+ T L_,, (3.7.)
/4 értékét.
Z = — M .- i -
(X,Y,0) (X,Y,Z)
Gömbfelület
Érintő sík
3.4. ábra.
c (x
2 2
+Y 2
+ Z ) - 2 c Z = 0.
2
(3.9.)
kapunk:
c(Kl + L Í , + m ! , ) - 2 | - A - J [ m _ , - c ( y L _ , + x / c , ) ] +
x r r
+c(x 2
+ y ) = o.
r
2
^•W-/ 1
Feltételezzük, hogy c*0.
1/2
fi -cH
fl±n_i
(3.12.)
cn ] 2 Belátható, hogy az alábbi összefüg-
gés van az a beesési szög és a kere-
A
(3.12.) és (3.13.) felhasználásával a keresett paraméter az alábbi _ paraméter között:
s e t t
n
alakra hozható:
H-cní,
A _ H n_, c o s a = - :IZ_ (3.13.)
n_, B + rt_jCosa (3.14.)
K = K_ -Xcr, y L = L_ -Ycr
l M = M_ -{Zc-\)r.
x (3.20.)
Referencia- L*"*/ / \
sugár ^"""^""p^ L \ T
Kilépő Belépő
pupilla pupilla
3.5. ábra.
Apertúrarekesz, referenciasugár, be- és kilépő pupilla fogalma
100 GEOMETRIAI OPTIKA
A 3.6. ábra mutatja a számítógépes Demo Triplet 50mm f/4 SOdeg UNITS: MM
tervezés egyik előnyös tulajdonságát FOCflL LENGTH = 5 0 NR - 0.125 DE5: OSLO
is. A program a tervezés minden fá 7.95
zisában lehetővé teszi a rendszer
azonnali megjelenítését. így szemlé
letesen ellenőrizhetők a méretará
nyok, az apertúrakorlátozások, meg
figyelhetők a sugármenetek, becslés
adható a képmezőhaj lásra, stb.
Gyakorlott tervező már ezekből a
kvalitatív adatokból is sok hasznos
információt nyerhet a rendszerről.
Az ábra alapján beállíthatók az opti
malizáláshoz szükséges későbbi
korlátozások, minimális, maximális
lencsevastagságok, légközök stb.
3.6. ábra.
Sugárátvezetés háromtagú optikai rendszeren
3.7. ábra.
Sugarak fölvétele a belépő apertúrában
SZÁMÍTÓGÉPES OPTIKAI RENDSZERTERVEZÉS 101
GEOHETRICRL
SPOI SIZE RUDIM. ENERGY
0.01731 ,,-•"7'" DISTRIBUTION gellyel, a harmadik tárgypont eseté
Í /' ben a sugarak szöge 20° (FULL
FIELD). Az így nyert szóródási fol
ON-OXIS
Odeg GEQHETRICAL
tok a 3.8. ábra bal oldali mezőjében
SPOT SIZE
0.006315
láthatók. A program a számításokat
0.08 0.01 0.06 három különböző hullámhossz fi
CIRCLE RADIUS
gyelembevételével végezte el.
SPOT SIZE * FOCUS SHIFT. UKITS un Demo Triplet SOmm f/4 20űeg OSLO (A = 0,588 /ím, 0,486 fim, és 0,656
HRVELENGTHS l a l c r a m l 12 J n . 97
UV1: 0.5B8 HV5. 0.HB6 HV3 0.6SG SPOT DIRGRflM ONflLYSIS S.05 PH «m). Ezzel a fehér fényű megvilágí
tást modellezzük.
3.8. ábra.
A 3.6. ábrán bemutatott háromtagú rendszer szóródási foltjai
Referenciasugár
Képfelület
3.9. ábra.
A sugárnyaláb és a képfelület találkozása
102 G E O M E T R I A I OPTIKA
n n
(=1 1=1
o = ^a\+o) (3.23.)
\ TY
"*=-l l —^ 1 1- X
A fénysugarakhoz súlyokat rendelhetünk, ezzel beállítjuk a különböző Ahol sok sugár éri a felületet, ott na
sugarak által szállított energiaadagok arányát. A sugarak a képsíkot el gyobb az energiasűrűrség, ahol ke
metszve létrehozzák a szóródási foltot. vesebb, ott az energiasűrűség is
Az optikai rendszer minőségét jól jellemzi, hogy az egy képpont kis kisebb.
környezetéből kiinduló energia a képfelület mekkora tartományán oszlik
el. A számítás során tehát először a szóródási foltot kell meghatározni. A 3.8. ábra alsó részén bemutatott
Ennek középpontjából egy változó r sugarú kört kell rajzolni. Az r sugár három görbe is a megadott három
növelésével a befoglalt energia hányada nő. A leképzett foltot jellemez tárgypontnak felel meg. A befoglalt
hetjük például azzal a sugárral, ami tartalmazza az energia egy adott há energia 80% a pl. a tengelyen lévő
tárgypont esetén r= 0,01 mm-nél
nyadát.
kisebb sugarú tartományon éri a
Az optikai rendszer minőségének leírására jól használhatók az ún. su képsíkot.
gármetszet-görbék. Itt az előbbiekben definiált sugáraberrációt ábrázoljuk.
Ezen görbék megadásakor csak a meridionális és a rá merőleges síkban
vezetünk át sugarakat. A program a meridionális sugarak esetében a 3.9.
ábrán bemutatott DY sugáraberrációt (a sugár és a referenciasugár, vala Centrált optikai rendszerek esetében
mint a képsík metszéspontjainak távolságát), a merőleges síkban a DX a meridionális síkban elindított su
aberrációt határozza meg. gár nem lép ki a síkból.
3.3. Optimalizáció
A számítógépes rendszertervezés alapvető lépése az optimalizálás. Ekkor
a számítógép (a program) a tervező elvárásai alapján az optikai elemek
paramétereinek változtatásával automatikusan módosítja, javítja a rend
szer tulajdonságait. A tervezési szempontokat, a tervező elvárásait az ún.
célfüggvényben kell megfogalmazni. A program ezen célfüggvénynek
egy lokális minimumát keresi meg, a tervező által megadott rendszerpara
méterek (továbbiakban változók) függvényében.
3 3 . 1 . A célfüggvény megfogalmazása
súlytényező.
104 G E O M E T R I A I OPTIKA
(3.27.)
T
21 *2N
A„ = — =
A= (3.28.) dx, Ax :
/aM
1 d<p
G = gradiens vektor. (3.29.) G = k
2 dx k
A bevezetett jelölésekkel:
Gk =f A +f A
] ik 2 2k + ... +/ AM M J t ,
G = Af T
(3.30.)
A továbbiakban tegyük fel, hogy a vizsgált pont egy környezetében az E természetesen nem igaz, hatását
z
G = AjAAx + A l = A AAx + G T T
0 (3.32.)
Ax = -^A A^ T
G 0
(3.33.)
V<t> = 2-A f T
Vx/j = V<p + pV(Ax Ax) T
es
7\[Ax Ax) = 2-Ax
T
(3.35.) 1 T
-•Vtp = A'f_+pAx (3.36.)
AlT
o =G .
Q - • W = A (AAx + / „ ) + pAx = A AAx + G + pAx
T T
Q (3.37.)
/ egységmátrix és Ax a soron
következő iterációs lépés. AX = -{a a +
t
p^j "G O
(3.38.)
ni, hogy az optimalizálást milyen operandusok (súlyozott aberrációk) A modern tervező programokba a
alapján végezzük el. Legegyszerűbb esetekben ez a foltsugár- vagy a tárgypontok, sugarak és operandu
hullámfronteltérés négyzetes középértéke. sok felvételére a felhasználót kiszol
- Az optimalizáló rutin elindításához ki kell még választanunk azokat a gáló egyszerű rutinokat találhatunk.
lencseparamétereket - az ún. változókat - amelyek függvényében az
optimalizálást végrehajtjuk. A rendszer megengedhető méretei, vagy a
gyártás és felhasználás egyéb szempontjai alapján célszerű megadni
azokat a határokat is, amelyek között a változók értékei mozoghatnak
(pl.: vastagságok, légközök, görbületi sugarak minimális, maximális ér
tékei stb.).
Az optimalizáció során fontos, hogy a kiinduló rendszer paraxiális ada
tait megtartsuk. Erre használhatjuk az összetett operátorokat.
A rendszer numerikus apertúráját állandó értéken tarthatjuk, pl. az axiá
lis sugár meredekségének beállításával a tárgy- vagy a képtérben.
A nagyítást beállíthatjuk a tárgy és képtávolság arányának állandó érté
ken tartásával stb.
II. rész.
Hullámoptika
Rezgések 4. fejezet
és hullámok
x = a cos d
„ 2n 2ji ,. , .
7 = — vagy (o = — (4.6.)
o) T
(4.7.)
a
A
A CPp derékszögű háromszögből
adódik, hogy cos 6 = = xla, amit az
előbbi egyenletbe helyettesítve:
4.2. ábra.
Egyszerű harmonikus rezgőmozgást végző test a gyorsulása
x
lyettesítve:
a =—cosf?
x
a
T = 2n. x (4.9.)
a. (4.8.)
4.1. táblázat.
Mén értékek egy spirálrugó megnyújtásánál
F [N] 0 2 4 6 8 10
10
V
0 1 3 4
x
4.4. ábra.
A 4.3. ábrán látható spirálrugó megnyújtásánál kapott kísérleti eredmények.
A Hooke-törvény szemléltetése
116 HULLÁMOPTIKA
4.5.ábra.
Egy megnyújtott rugónál a végzett munkát és a tárolt energiát a grafikon F = kx
egyenese alatti terület adja
W= -kx2
(4.14.)
2
4.6. ábra.
Egy spirálrugó aljára függesztett m tömeg ábrázolása három helyzetben, amint
fel-alá egyszerű harmonikus rezgőmozgást végez
REZGÉSEK ÉS HULLÁMOK 117
—x m
: kx vagy — = — (4.16.)
a k
Dobozperem
4.7. ábra.
Berendezés a transzverzális hullámok szemléltetésére
118 HULLÁMOPTIKA
4.6. Szinuszhullámok
. 2n- x
v = asin—-— (4.18.)
4.9. ábra.
Szinuszhullám a t = 0 időpontban
REZGÉSEK ÉS HULLÁMOK 119
4.7. Fázisszögek
e=wt
4.10. ábra.
Egyszerű harmonikus mozgás az y tengely mentén. Az ábrán látható
a referenciakör, a kezdeti a fázisszög, az a> szögsebesség, és a PQ pont t = 0
(ú t — kx — konstans.
REZGÉSEK ÉS H U L L Á M O K 121
4.11. ábra.
A hullámsebesség pedig:
CO (4.26.)
dx
dt ~k
ség.
Feszültség - a =N ÉL
X
dx
122 HULLÁMOPTIKA
9 F
a AT z
o r—a x+óx = dx dx = N——dx .
dx'
N^rdx-- • p-dx
dx 2
dt
2
Nyilvánvaló érvek vannak e hipoté Abból, hogy a fényhullámok polarizálhatok (16. fejezet), tudjuk, hogy
zis ellen. Például a fény transzverzá transzverzális hullámok. Vákuumban mért sebességük körülbelül 3 x 1 0 10
lis jellege miatt azt kell feltételez cm/s. Ha valaki rugalmas hullámokként modellezi őket, - ahogy ezt a
nünk, hogy az éter nyírással szem XIX. században gyakran tették - felmerül a kérdés: milyen közegben ter
ben ellenáll, ám a valóságban sem jednek? A korai rugalmasságiam elméletben ezt a közeget éternek nevez
miféle kimutatható hatással nincs a
ték, amelyre magas merevség/sűrűség arány jellemző, és amely minden
csillagászati testek mozgására.
teret betölt. Sűrűsége anyagokban megnő, s ezzel a kisebb sebesség is ma
gyarázható.
Minden nehézség eltűnt, amikor Maxwell kifejlesztette a jelenlegi
elektromágneses elméletet (13. fejezet). Ebben a közeg elemének mecha
nikus elmozdulását felváltotta az elektromos mező (vagy általánosabban a
dielektromos elmozdulás) változása az adott pontban.
A rugalmasságiam elmélet is sikeresen magyarázta a fény sok tulajdon
ságát, és a két elmélet között sok hasonlóság van. A korai elmélet mate
matikájának nagy része minden nehézség nélkül átírható elektromágneses
fogalmakra. Emiatt sokszor nagyon hasznos mechanikai analógiák hasz
nálata ahhoz, hogy megértsük a fény viselkedését. így a következő hét fe
jezetben leírtaknál gyakorlatilag mindegy, hogy milyen hullámtípust felté
telezünk.
4 . 9 . Amplitúdó és intenzitás
Vegyük például a 4.9. ábra P pont A hullámok energiát hordoznak, az 1 s alatt a mozgásra merőleges egy
ját. Az ábrázolt pillanatban éppen ségnyi felületen áthaladó energiamennyiség a hullám intenzitása.. Ha a
felfelé halad, s mind mozgási, mind hullám állandó v sebességgel halad, akkor adott az energiasűrűség, vagy
helyzeti energiával rendelkezik. Egy egységnyi térfogatra eső teljes energia is. Az az energia, amely a közeg v
kicsit később a P' helyzetben talál
hosszúságú és egységnyi alapfelületű hasábjában található, az egységnyi
juk, ahol egy pillanatra mozgási
területen 1 s alatt halad át. így az intenzitást a v és az energiasűrűség szor
energiája nullára csökken, míg hely
zeti energiája maximálisra nő. zata adja. Mind az energiasűrűség, mind az intenzitás arányos az amplitú
Ahogy ezután lefelé halad, egyre dó négyzetével, illetve a frekvencia négyzetével is. Ahhoz, hogy ezt az ál-
REZGÉSEK ÉS HULLÁMOK 123
lítást rugalmas közegben mozgó szinuszhullámokra bizonyítsuk, elegendő több mozgási energiát birtokol,
meghatározni egy egyszerű harmonikus mozgást végző részecske rezgési helyzeti energiája pedig úgy válto
energiáját. zik, hogy az összenergia folyamato
A (4.25.) egyenletnek megfelelően, valamely részecske elmozdulásá san állandó. Amikor eléri a P" cent
rumot, az összes energiája mozgási,
nak időbeli változása a következő összefüggéssel írható le:
így az összenergiát mind a f-ben
y = a sin {w t - a). levő maximális helyzeti energiából,
mind a P"-ben levő maximális moz
ahol aakx értéke az adott részecskénél. A részecske sebessége: gási energiából megkaphatjuk. Az
utóbbi módszerrel könnyebb a kí
dy vánt eredményt elérni.
= coa cos (wt - a).
dt
1 dy_ 1 2 2
—m = —mm a .
2 dt 2
Ha az energia egy része hővé alakul, azaz elnyelődés lép fel, a síkhullá Ugyanez történik a térbeli hullá
mok amplitúdója és intenzitása nem lesz állandó, hanem folyamatosan mokkal is, csak a csökkenés üteme
csökken, ahogy a hullám keresztülhalad a közegen. Síkhullámoknál a dl/I még gyorsabb lesz a fordított négy
hányados, amely a végtelenül kis szélessége dx sávon elvesző intenzitás zetes arányosságnak megfelelően.
értéke, arányos a dx-szel, így:
— = -a • dx .
I
124 HULLÁMOPTIKA
gyökével arányos.
Például a napfénynél ez az érték kb. A fénynél az intenzitást Joule/m s mértékegységben szokás megadni.
2
1,0
0
0 1 2 3 4 5 cm
1,74 3,48 x
4.12. ábra.
Az intenzitás exponenciális csökkenése elnyelő közegben
REZGÉSEK ÉS HULLÁMOK 125
4.13. ábra.
Az elektromágneses hullámok elnevezései
A. J. Ángstrom (1814-1874). Fizi tudjuk, hogy a valóságban nincsenek igazi demarkációs vonalak. Kézen
kai tudomány professzora a svédor fekvő volt ugyanazt a hosszmértékegységet használni az összes tartomány
szági Uppsala-ban. Elsősorban fény esetében. így ma a hullámhosszt rendszerint nanométerben (nm), vagy
spektrum-atlaszáról híres, amelyet angströmben (Á) fejezzük ki.
sok éven át mint szabványt használ A legtöbb, a fényre vonatkozó eredmény, alkalmazható az egész sugár
tak a hullámhossz-meghatározások zástartományra, de természetesen vannak minőségi különbségek a nagyon
hosszú és nagyon rövid hullámok viselkedésében, amire alkalmanként rá
is fogunk mutatni.
Nichols és Tear 1917-ben olyan Az egyes sugárzásfajták határai tisztán formaiak, s nagyjából a labora
infravörös hullámokat állított elő, tóriumokban alkalmazott különböző előállítási és észlelési módok szerint
melyek hullámhossza egészen lettek rögzítve. így az infravörös sugárzást főleg forró testek bocsátják ki
4,2 x 10 nm-ig terjedt, ill. olyan rá
5
között van, s csak néhányuké éri el a 300 km/s-ot. Mivel a fény közel
300 000 km/s-mal terjed, a frekvenciák várt elváltozásai kicsik. Továbbá
az sem nagyon számít, hogy valaki a megfigyelőt, vagy á forrást tekinti-e
mozgónak. Tételezzük fel, hogy a Föld mozog u sebességgel egy álló csil
lag felé. Egy megfigyelő ekkor uA hullámot érzékelne még a v = cvfl. mel
lett, amelyek álló helyzetben érnék el őt. A látszólagos frekvencia ekkor:
Az említett sebességeknél ez az érték mindössze egy ezreléknyit tér el a A mérések szerint a frekvencianöve
valós frekvenciától. Egy jó spektroszkóp azonban képes érzékelni és meg kedéshez tartozó közeledő sebesség
mérni egy ilyen változást, mint a spektrumvonalon történő elmozdulást. 115 km/s, ami a mi galaxisunkhoz
Valójában, a Doppler-effektusnak ez a jogos alkalmazása nagyszerű mód tartozó csillagok sebességéhez ké
szer a csillagok radiális sebességének tanulmányozására. A 4.14. ábra pest rendkívül nagy érték. Más ga
laxisok (spirális csillagködök) szín
mutat erre egy példát.
képei mind a vörös irányába moz
Laboratóriumi körülmények között két úton érhető el olyan sebesség, dulnak el, ami a legtávolabbiaknál
amellyel mérhető Doppler-effektust lehet létrehozni. Az egyiknél nagy néhány száz angstrőmöt jelent. Ezek
sebességgel forgó kerék szélére erősített tükrökről verünk vissza fényt; az értékek több tízezer km/s távolo
ezzel a virtuális fényforrással akár 400 m/s sebességet is elérhetünk. Sok dó sebességet jelentenének, s koráb
kal nagyobb értékeket kapunk viszont vákuumban mozgó atomnyalábok ban így is értelmezték őket. Megle
kal, ahogyan ezt később a 12.15. pontnál látni fogjuk. Ott azt is megmu hetősen érdekes, hogy itt elegendő
tatjuk, hogy a relativitáselméletnek megfelelően elhagyva az étert a moz az elvörösödés ahhoz, hogy a tárgy
gó forrás és a mozgó megfigyelő közötti megkülönböztetés eltűnik. A re színe is megváltozzon, ahogyan azt
lativitás egy olyan egyenlethez vezet, amely lényegében a (4.31.) egyen Doppler is állította, csak a tárgy van
túl messze ahhoz, hogy ezt szabad
let, ahol az u jelöli a közeledés vagy távolodás relatív sebességét.
szemmel is láthassuk.
4.11. Hullámcsomagok
Egyetlen forrás sem rezeg állandóan, ahogy az igazi szinuszhullámok ki
bocsátásához szükséges lenne. Legtöbbször a rezgések elhalnak, mert
vagy elfogy az energia, vagy valamilyen módon megszakítják őket. Ilyen
kor egy hullámcsoport keletkezik véges hosszal, mint amilyet a 4.15. ábra
128 HULLAMOPTIKA
N hullám
4.15. ábra.
Példa hullámcsomagra
Gyakorló feladatok
4.1. Ha egy 4,0 kg tömegű testet függesztünk fel egy rugó aljára, amint azt a
4.6. ábra mutatja, a megnyúlás 18,0 cm. Ha ezután a rugót még jobban
megnyújtjuk, majd elengedjük, akkor az rezegni fog fel és le. Számoljuk ki
a k rugóállandót, a T periódusidőt, a v frekvenciát, és a rezgő rendszerben
tárolt összes energiát.
Megoldás:
A megadott mennyiségek SI mértékegységekben a következők: m = 4,0 kg,
x = 0,180 m; a gravitációs gyorsulás pedig g = 9,80 m/s .
2
REZGÉSEK ÉS HULLÁMOK 129
-F 4,0-9,80
k= = 217,8 N/m Használhatjuk a (4.11.) egyenletet.
x ~ 0,180
4.2. Egy adott pont rezgőmozgást végez, 5,0 s-os periódusidővel és 3,0 cm-es
amplitúdóval. Ha a kezdeti fázisszög ^r/3 rad (60°), számítsuk ki a kezdeti
elmozdulást, és 12,0 s után az elmozdulást. Rajzoljuk fel a függvény görbéjét.
Megoldás:
Mivel a körpont 5,0 s alatt tesz meg egy fordulatot, az <a szögsebesség 2n
rad 5,0 s alatt, vagy 2nl5 rad/s (lásd a (4.6.) egyenletet). T= 0 időpontban a
(4.24.) egyenletbe történő közvetlen behelyettesítéssel a kezdeti elmoz
dulás:
„ . ,2n „ n
y = 3sin — 0 + —
5 3 1
A teljes fázisszög értéke (4,Sn + n/3) megfelel 864° + 60°, azaz 924°-nak.
Ezt a +x tengelytől felmérve, a pont 24°-kal a -x tengely alá kerül a referen
ciakörön. E szög alapján:
sin 24° = 0,407
és y = 3 • (-0,407)
y = -1,220 cm
Az elmozdulásfüggvény az ábrán
látható. A T időt vízszintesen, az el
0 / 17 s mozdulást függőlegesen ábrázoltuk
1^- (
' 1,667 s r
4,167s ! zolva látható a kezdőpont, a kezdeti
VV 4
4.3. Egy spirálrugót függesztünk fel a 4.6. ábrának megfelelően. Amikor egy
50,0 g tömegű testet akasztunk az aljára, a rugó 15,89 cm-t nyúlik meg. Ha
a tömeget még 5 cm-rel lehúzzuk, majd elengedjük, rezgőmozgással fog re
zegni. Számítsa ki (a) a rugóállandót, (b) a rezgés periódusidejét, (c) a frek
venciát, (d) a rezgéshez felrajzolt körpont szögsebességét, (é) a tömeg
maximális sebességét és (f) maximális gyorsulását! (g) Rajzolja fel a rezgés
görbéjét t = 0 és t = 3,0 s időintervallumban, ha a kezdeti fázisszög 270"!
(h) Keresse meg azt az időpontot, amikor először éri el a maximumát,
valamint (i) a rezgés teljes energiáját! (/') írja le a mozgás egyenletét!
Megoldás:
(o) 30,837 N/m, (b) 0,8001 s, (c) 1,2499 Hz, (d) 5,027 rad/s,
(e) 0,39265 m/s, (/) 0,4754 m/s , (g) lásd az ábrát, (A) 4,001 s,
2
4.4. Egy spirálrugót függesztünk fel a 4.6. ábrának megfelelően. Egy 1,60 kg
tömegű testet akasztunk az aljára, ami azt 12,40 cm-re nyújtja meg. A tö
meget 4,0 cm-rel lejjebb húzzuk, majd rezegni hagyjuk egy függőleges
egyenes mentén. Számítsa ki (á) a rugóállandót, (b) a rezgés periódusidejét,
(c) a frekvenciát, (d) a körpont szögsebességét, (e) a tömeg maximális
sebességét és (/) maximális gyorsulását (g) . Rajzolja fel a rezgés görbéjét
t = 0 és t = 2,20 s időintervallumban, ha a kezdeti fázisszög 225°! (h) Ke
resse meg azt az időpontot, amikor a tömeg először éri el a legmagasabb
pontját, és (/) a teljes energiát! (/) írja fel a mozgás egyenletét!
4.5. Egy hullámot az y = 6 sin 2JT ^8Í — 4A:+-^-j összefüggés ír le. Számítsa ki
(a) az amplitúdót, (b) a hullámhosszt, (c) a frekvenciát, (d) a kezdeti fázis
szöget és (e) a kezdeti elmozdulást t = 0 időpontban és x = 0-nál!
4.6. Egy hullámot azy = 15 sin 2^r — 5JC + —j összefüggés ír le. Számítsa ki
(a) az amplitúdót, (b) a hullámhosszt, (c) a frekvenciát, (d) a kezdeti
fázisszöget és (e) a kezdeti elmozdulást t = 0 időpontban és x = 0-nál!
Megoldás: (a) 15, (b) 1/5, (c) 4, (rf) 240°, (e) -13,0
Hullámok 5. fejezet
szuperpozíciója
Amikor két hullámsor keresztezi egymást, pl. amikor két követ ejtenek Thomas Young (1773-1829). Angol
egyszerre egy medence nyugodt vizébe, érdekes és bonyolult hatások fi orvos és fizikus, általában a fény
gyelhetők meg. A keresztezés körül vannak olyan helyek, ahol a zavar gya hullámelmélete kidolgozójának tart
korlatilag nulla, és vannak olyanok, ahol nagyobb, mint az egy hullám ál ják. Rendkívül koraérett gyerek volt
tal keltett zavar. Egy nagyon egyszerű törvénnyel magyarázhatók meg (négyéves korában kétszer elolvasta
a Bibliát), aki zseniális kutató lett.
ezek a hatások, amelyik azt mondja ki, hogy bármely pont elmozdulása
Interferenciával foglalkozó munkája
azon elmozdulások összege, amelyeket az egyes hullámok külön-külön
Newton óta a legfontosabb fénnyel
keltettek. Ez az ún. szuperpozíciós elv, melyet először Young mondott ki kapcsolatos eredményt jelentette.
1802-ben. Ezen elv érvényessége rögtön nyilvánvaló, ha megfigyeljük, Korai munkája bebizonyította a fény
hogy amint a hullámok elhagyják a keresztezés helyét, a hullámok másik hullámtermészetét, de nem vették
halmaza látszólag egyáltalán nincs rájuk hatással. Az amplitúdójuk, frek komolyan addig, míg Fresnel meg
venciájuk és minden más tulajdonságuk olyan, mintha egy zavarmentes nem erősítette.
területen haladtak volna át. Ez csak akkor érvényesülhet, ha a szuperpozí
ció elve igaz. Két különböző megfigyelő ugyanazon a résen át különböző
tárgyakat tökéletes tisztasággal láthat, jóllehet a két megfigyelőt érő fény
keresztezte egymást, amikor áthaladt a nyíláson. Az elv tehát nagy pon
tossággal alkalmazható a fényre, és használhatjuk akkor is, amikor olyan
területek zavarait vizsgáljuk, ahol két vagy több fényhullámot helyeznek
egymásra.
y = a sin cot cos a - a cos (üt sin a + a sin (ot cos a - a cos wt sin a =
x x x x 2 2 2 2
vagy
A = a\ + a + 2a a cos (a -a )
2
2 x 2 x 2 (5.4.)
a, sina, + a, s i n a ,
tg 0= —i !—-2 2- (5.5.)
űjcosa] +a2Cosa2
Ebből:
Ez az egyenlet ugyanaz, mint bármelyik eredeti egyenletünk az egyes Ehhez hasonlóan három vagy több
egyszerű harmonikus rezgőmozgásoknál, de egy új A amplitúdót és egy új azonos frekvenciájú, egyszerű har
0 fázisállandót tartalmaz. Ennél fogva arra a fontos eredményre jutot monikus rezgőmozgás összeadása
tunk, hogy két, azonos frekvenciájú, egyszerű harmonikus rezgőmozgás egy ugyanilyen típusú eredő moz
összege egy egyenes mentén ugyancsak egy velük azonos frekvenciájú, gást hoz létre, mivel a mozgásokat
egymás után össze lehet adni, a
egyszerű harmonikus rezgőmozgás lesz. A keletkező mozgás amplitúdója
(5.6.) egyenlet formájában felírva
és fázisállandója könnyen kiszámítható a mozgáskomponensek amplitú
egyenleteiket. Ha a nagy pontosság
dójából és fázisállandójából az (5.4.) és (5.5.) egyenletek segítségével. nem követelmény, általában kényel
Az eredő A amplitúdó, az (5.4.) egyenletnek megfelelően a mozgás- mesebb azt a grafikus módszert
komponensek a és a amplitúdóitól és ő - a - a fáziskülönbségtől
x 2 x 2 használni, amiről a következő
függ. Amikor két fénysugarat ütköztetünk, mint a Michelson-interferomé- részben lesz szó. Az (5.5.) egyenlet
terben (6.8. rész), a fény intenzitása bármely pontban arányos az eredő által megadott eredő 0 fázisállandó
amplitúdó négyzetével. Az (5.4.) egyenlet alapján, ha a = a , akkor:
x 2
ismerete nem szükséges, hacsak
nem kell az eredő mozgást egy má
sikkal összeadni.
/ ~ A = 2a (\ + cos ő) - 4 a cos —
2 2 2 2
(5.7.)
2
- 2 a j ( 3 2 C o s [jr-(ct\-a )]
2 (5.8.)
ahonnan egyszerűsítéssel könnyen
eljuthatunk az (5.4.) egyenlethez.
Ráadásul az (5.5.) egyenlet rögtön
következik abból, hogy a 0 szög x
tangense az a és a y tengelyre ve
x 2
5.1. ábra.
Két azonos frekvenciájú, de különböző amplitúdójú és fázisú hullám
grafikus összegzése
5.2. ábra.
Öt azonos nagyságú és ófáziskülönbségű amplitúdó vektorösszegzése
H U L L Á M O K SZUPERPOZÍCIÓJA 135
(5.12.)
5-5. ábra.
12 véletlen fázisú amplitúdóvektor eredője
138 HULLÁMOPTIKA
hogy az utóbbi kifejezések kiesnek, mivel mind pozitív, mind negatív ér
tékeket felvesznek. Ez azonban egy vektorelrendezésben sem igaz, valójá
ban ezen keresztszorzatú kifejezések összege nagyjából a kifejezések szá
mával arányosan növekszik. így nem kapunk határozott eredményt a vé
letlenszerűen eloszló hullámok adott rendszerénél. Bármely fizikai fel
adatnál az intenzitás számításakor mindig szembetaláljuk magunkat nagy
számú ilyen rendszerrel, ezek átlagos hatását szeretnénk kiszámolni. Eb
A fenti megfigyeléssel megmagya ben az esetben nyugodtan kijelenthetjük, hogy a keresztszorzatú kifejezé
rázhatjuk, miért nem kell figyelem sek átlaga nulla lesz, és csak a cos a kifejezésekkel kell foglalkoznunk. 2
be venni a hanghullámok közötti in Hasonló módon a vektorok y leképezésekor sin a kifejezéseket kapunk, a 2
terferenciát, amikor egy zenekarban 2 sin a sin a - h ö z hasonló kifejezések pedig kiesnek. így azt kapjuk,
x 2
felfelé és lefelé fog rezegni. Ha Az eredő amplitúdó a fáziskülönbségtől függ, amelyet az ábrán nullá
most ez a fénynyaláb, útban a kép nak vettünk. Más fáziskülönbségeket az egyik alkotó hullámnak a má
ernyő felé, egy forgó tükörről verő sikhoz viszonyított oldalirányú eltolása jelenti, és ez az eredő szinuszhul
dik vissza, a fénypont egy szinusz lámnál kisebb amplitúdót eredményez, aminek legkisebb értéke az alkotó
hullámformát fog kirajzolni, amely
hullámok amplitúdóinak különbsége lesz.
folyamatosan jelenik meg a fénycsík
Mivel a látható fény esetében a frekvencia határozza meg a színt, a fény
folytonossága miatt. Ha mind Aíj-t,
mind AÍ2-t egyszerre hozzuk rezgés komplex hullámai akkor keletkeznek, amikor különböző színű fénysugara
be, az eredő hullámforma a két tü kat használunk. A „kevert" színeknek, amelyek nem találhatók meg a spekt
kör által külön-külön létrehozott rumban, tehát komplex formájú hullámai lesznek. A fehér szín, amelyről
hullámok szuperpozíciója lesz. Ily Newton eredeti prizmás kísérletei óta általában mint az összes szín keve
módon az 5.6. ábra mindegyik rékéről beszélünk, a nagy számú, csak végtelenül kis mértékben eltérő
görbéjét előállíthatjuk a megfelelő frekvenciájú hullámok szuperpozíciójának rendkívüli példája. A fehér
frekvencia két vagy több csíkját fény eredő hullámformájáról a következő részben lesz szó. Az előző fe
használva. A frekvenciákat könnyen
jezetben megemlítettük, hogy még a teljesen egyszínű fénynek is van egy
megváltoztathatjuk a csíkok szaba
véges frekvenciaszórása. Ilyen esetekben a tényleges hullámformát és an
don lévő hosszának módosításával.
nak kérdését, hogy matematikailag hogyan írhatók le, végig kell gondolni.
5.6. Fourier-analízis
A hang esetében ezek az alaphangot Mivel egy nagyon komplex formájú hullámot is létrehozhatunk több egy
és különböző harmonikus felhangja szerű hullám szuperpozíciójával, érdekes lenne megvizsgálni, hogy mi
it jelentik. Az a; amplitúdó-együtt lyen mértékig valósítható meg a fordított folyamat - egy komplex hullám
hatók kiértékelése egy adott hullám felbontása egyszerű hullámokra. A Fourier-elmélet szerint bármely perio
forma esetén egyszerű hullámfor
dikus függvény ábrázolható több (akár végtelen) szinusz- és koszinusz-
máknál direkt matematikai módszer
függvény összegeként. A hullámot az alábbi típusú egyenlet adja meg:
rel elvégezhető, de általában nehéz
kérdés.
y = a + a sin wt + a sin 2wt + a sin 3wt + ... +
0 l z 3
5.7. Csoportsebesség
Könnyen beláthatjuk majd, hogy ha a csoportot alkotó összes egyszerű
hullám ugyanakkora sebességgel halad, akkor a csoport is ekkora sebes
séggel mozog, és változatlanul megtartja alakját. Ha azonban a sebességek
a hullámhosszal változnak, ez többé már nem igaz, és a csoport megváltoz
tatja alakját, amint halad előre. Ez a helyzet a vízhullámoknál is, és ha meg
nézzük a csoportok egyes hullámait, amit egy nyugodt vízfelszínre ejtett
kavics keltett, úgy találjuk, hogy gyorsabban mozognak, mint a csoport
maga, elhalva a csoport előtt, és újra megjelenve mögötte. így ebben az
esetben a csoportsebesség kisebb, mint a hullámsebesség, amely összefüg
gés mindig igaz, amikor a hosszabb hullámok sebessége nagyobb, mint a
rövidebbeké. Fontos, hogy kapcsolatot teremtsünk a csoportsebesség, va
lamint a hullámsebesség között, és ezt könnyen megtehetjük, ha megnéz
zük azokat a csoportokat, amelyek két, nagyon kicsit eltérő hullámhosszú
142 HULLÁMOPTIKA
Feltesszük, hogy a két hullámnak hullám szuperpozíciójakor keletkeztek, mint amilyeneket az 5.6. (f) ábrán
azonos az amplitúdója, de hullám már bemutattunk. Az eredő hullámot az alábbi összeg adja meg:
hosszuk, A és A', és sebességei, v és
v', kissé eltérőek. Mindkét esetben a
y = a sin (wt-kx) + a sin (w't- k'x)
vesszős mennyiséget vesszük na
gyobbnak. Ekkor a hullámszámok
és a körfrekvenciák szintén külön Újra alkalmazva az 5.11. egyenlet trigonometriai összefüggését, ez az
bözni fognak, úgy, hogy k> k' és egyenlet az alábbira változik:
cu >ü)'.
(w + w' k + k' \ w-w' 1
k-k'
y = 2a sin 1 X I cos — t x (5.14.)
w + w' w
v - ~ —,
k + k' k
_w + w' _^dw
k-k' ~ dk (5 1 5 )
AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAw
W V V V W W V V V W W W W (b)
Xx'AL
(c)
XI'
A-A'
Az 5.9. (a) és (b) ábrán a két hullám
külön-külön van felrajzolva, míg a x=0
(c) az összegüket adja meg, ezzel az 5.9. ábra.
egyenlettel kifejezve a t = 0 idő Két, kissé eltérő hullámhosszú és frekvenciájú hullám csoportjai
pontban. és csoportsebessége
H U L L Á M O K SZUPERPOZÍCIÓJA 143
+ i k—.
d v
u-v
dk
Ha a változót A-ra cseréljük, akkor k = ITIIX segítségével az alábbi hasz A hullám- és csoportsebességek kö
nos képlet kapható: zötti kapcsolat kevésbé matematikai
úton is levezethető, az 5.9. (a) és (b)
dv_ ábra két alkotó hullámsorának moz
II = v-A (5.16.) gását felhasználva. A bemutatott pil
dk
lanatban a két sor A és A' csúcsa
egybeesik, s így létrehozza a cso
Hangsúlyozni kell, hogy itt A a tényleges hullámhosszt jelenti a közeg portmaximumot. Egy kicsit később
ben. A fény esetében a legtöbb feladatnál ez nem a levegőben szokásos a gyorsabb hullámok A' - A távol
hullámhossz lesz (lásd a 15.7. részt). ságnyi előnyt szereztek a lassabb
Az 5.15. és 5.16. egyenletek, bár egy különlegesen egyszerű csoporthoz hullámokkal szemben úgy, hogy a
vezettük le őket, elég általánosak, és felhasználhatók bármilyen csoport B' egybeesik a B-vel, és a csoport
hoz, pl. az 5.8 (a), (c) és (e) ábrákon bemutatottakhoz. maximum A távolságnyira hátra
A két, kissé eltérő frekvenciájú hullám által alkotott csoportok képe került. Mivel a két sor sebességének
könnyen előállítható az 5.5. részben leírt berendezéssel. Csupán az szük különbsége dv, az ehhez szükséges
idő dX/dv. De ez idő alatt mindkét
séges, hogy a két rezgő csíkot úgy állítsuk be, hogy a frekvenciák csak né
hullámsor jobb felé haladt, a felső
hány rezgés per másodperccel különbözzenek. Lásd az 5.7. ábrát.
v dX/dv távolságot megtéve. A cso
A csoportsebesség fontos a fény esetében, mert ez az egyetlen sebesség, portmaximum tiszta elmozdulása
amelyet kísérlet útján megfigyelhetünk. Nem ismerünk eszközöket arra, ezért v(dX/dv) - A a dX/dv idő alatt,
hogy a fényhullámok egy csoportjában egy hullám haladását kövessük; így a csoportsebességre azt kapjuk,
ehelyett meg kell mérnünk azt az arányt, amellyel egy véges hosszúságú hogy
hullámsor az energiát közvetíti, amely megfigyelhető mennyiség. A hul v(dX/dv)-X ,dv
lám- és csoportsebesség diszperzió nélküli közegben (azaz ahol dv/dX = 0) u= - i — - — - = v-A—
egyenlő, így bármely hosszúságú hullám ugyanakkora sebességgel halad. dlldv dl
Ez pontosan igaz a vákuumban haladó fényre, így ebben az esetben nincs az 5.16. egyenlettel összhangban.
különbség a csoport- és hullámsebesség között.
Egy bizonyos A i hullámhossznál Az itt kiválasztott sajátos példában az Olvasóra bízzuk annak bizonyítá
a hullámok sebessége v, és a görbe sát, hogy X bármely értéke esetén u = v/2. Ilyen vízhullámok esetén az
meredeksége a megfelelő P pontban egyes hullámok tehát kétszer akkora sebességgel haladnak, mint amekko
dv/dX. A PR egyenes ebben a pont rával a csoport egésze mozog.
ban érinti a görbét, a v tengelyt pe
dig az R pontban metszi, amelynek
ordinátája aA hez közeli hullám
r
y
— = sm cot cos a - c o s wt sma
x x (5.18.)
hogy:
H U L L Á M O K SZUPERPOZÍCIÓJA 145
\
de d = K/2, 3JÍ/2, 5nl2,... esetén
egybeesnek velük, amint az egyér
r telműen látszik az (5.22.) egyenlet
ből. Ebben az esetben:
= 1,
4
amely egy olyan ellipszis egyenlete,
Ő=5JÍI4 Ő=3JT/2 ő=7n/4 Ő=2JI ö=9n/4 melynek a és a tengelyei egybees
\
x 2
nek az y és a z tengelyekkel.
Haő = 0, 2n, 4n, .... akkor:
y =—z,
0
5.11. ábra.
amely egy, az origón áthaladó, a\la
meredekségű egyenest jelent.
Ha ö = Jt, 3JI, 5n, akkor:
2
fáziskülönbségek esetén. Azokat a különleges eseteket kivéve, amikor tükröt kivesszük. Ekkor az egyik
csík vízszintes rezgést továbbít
egyenesekké fajulnak, a görbék mind ellipszisek.
a fényponthoz, a másik pedig függő
Az, hogy a ő - Jt/2 és ő - 3JV/2 esetek (bár ugyanazt az utat adják) fizi
legest. Amikor egyszerre hozzuk
kailag különbözőek, olyan grafikus szerkesztésekkel látható be, mint ami mozgásba mindkettőt, a pont egy el
lyenek az 5.12. ábrán láthatók. lipszist rajzol. Ez változatlan marad,
Előállítható olyan fény, amelynek rezgésformája tetszőleges excentrici- ha a két csíkot pontosan ugyanarra a
tású ellipszis. Az ún. síkpolarizált fény egy síkban - mondjuk az 5.13. áb frekvenciára hangoltuk. Ha csak egy
ra xy síkjában - fekvő szinuszhullámhoz közelít, és y irányú lineáris el kicsit is különböznek, az ábra felve
mozdulások jönnek létre. Ha összegzünk egy ilyen fénysugarat egy má szi a fáziskülönbség minden lehetsé
sikkal, amelyik az xz síkban fekvő, síkpolarizált hullámokból áll (szag ges értékének megfelelő formákat,
gatott vonalú görbe), és fázisa egy konstanssal különbözik az elsőétől, az sorrendben végigmenve egy soro
eredő mozgás x bármely értékénél egy bizonyos fajta ellipszis lesz az yz zaton, mint amilyen az 5.77. ábrán
síkban. Az ilyen fényt elliptikusan polarizáltnak nevezzük, és sokféle esz- is látható.
146 HULLÁMOPTIKA
5.13. ábra.
Két derékszögű szinuszhullám összegzése
H U L L Á M O K SZUPERPOZÍCIÓJA 147
Gyakorló feladatok
5.1. Két hullám, az yi = 5 sin (cot + nIT) és az y = 7 sin (wt + JC/3), egy egyenes
2
= 5 sin (cot + 30°) és az y = 4 sin (cot + 90°) egyenletek adnak meg. Adja
3
össze őket, majd számítsa ki (a) az eredő amplitúdót, (b) az eredő kezdeti
fázisszögét, és (c) a mozgás eredő egyenletét!
5.4. Hat azonos amplitúdójú és periódusú, de egymástól +16°-kal eltérő egysze
rű harmonikus mozgást adunk össze vektoriálisan, amint azt az 5.2. ábra
mutatja. Számítsa ki (a) az eredő amplitúdót, (b) az eredő kezdeti fázisszö
gét az elsőhöz viszonyítva, ha mindegyik amplitúdója 5,0 cm!
Megoldás: (a) 23,09 cm, (b) 48,0°
SJS. Két azonos frekvenciájú, 5 és 8 egység amplitúdójú hullám találkozik a tér
egy pontjában. Számítsa ki az eredő intenzitást a két külön intenzitás össze
géhez képest, ha 5?r/8 rad fáziskülönbséggel találkoznak!
SJ6. Számítsa ki hat egyenlő, 5 egységnyi amplitúdójú és 0°, 36°, 72°, 108°,
144°, és 180°-os kezdő fázisszögű hullám szuperpozíciójából keletkező rez
gési energiát! Növekszik-e vagy csökken az eredő energia, ha az első és a
hatodik hullámot kivesszük?
5.7. Adjon össze grafikusan két hullámot, melyek hullámhosszainak aránya 3:2,
amplitúdóinak aránya pedig 1:2, feltéve, hogy egy fázissal indulnak!
54J. Adjon össze grafikusan két hullámot, melyek hullámhosszainak aránya 4:3,
amplitúdóinak aránya pedig 2:3, feltéve, hogy azonos fázissal indulnak!
5.9. Két rezgő forrás, melyek egyenletei az y = 4 sin 27tt és az y = 3 sin 2nt,
x 2
6.2. ábra.
A fény diffrakciójának fényképe 0,001 mm széles nyílás esetén
K É T F É N Y S U G Á R INTERFERENCIÁJA 151
6 . 2 . Young kísérlete
Young eredeti kísérletének vázlatos képe a 6.3. ábrán látható. A napfény
először az 5 lyukon halad át, majd az 5-től jelentős távolságban lévő S\ és
Sí lyukakon. A két lyukból érkező gömbhullámok két halmaza úgy inter-
ferált egymással, hogy az AC képernyőn egy változó intenzitású szimmet
rikus mintát hozott létre. Ezt a korai kísérletet kényelmesebb lyukak he
lyett résekkel végezni, és forrásként monokromatikus - azaz egy hullám
hosszú - fényt használni. A gömbhullámok helyett most hengeres hullá
mokat kapunk, melyeket ugyanolyan jól bemutat két dimenzióban a 6.3.
ábra. Ha a körkörös vonalak hullámhegyeket ábrázolnak, akkor bármely
63. ábra.
zékeny lemezekből. A fényérzékeny
Kísérleti elrendezés Young kettős nyílású kísérletéhez
emulzióba nyílást vághatunk végig
húzva egy zsebkést egy egyenes
mentén. A lemezeket nem kell elő
hívni vagy befeketíteni, hanem
használhatók úgy, ahogy vannak.
A D kettős nyílást az E szemhez
közel tartjuk, és így nézzük a lámpa
izzószálát. Ha a nyílások közel
vannak egymáshoz, pl. 0,2 mm-re,
6.4. ábra. akkor széles csíkokat, ha pedig tá
Kettős nyílás okozta interferenciacsíkok a 6.3. ábrán látható elrendezés volabb vannak, pl. 1,0 mm-re, akkor
felhasználásával keskeny csíkokat kapunk. Ha a lám
pa előtt egy darab piros üveget he
lyezünk egy másik zöld üveg mellé,
illetve elé, akkor láthatjuk, hogy
a vörös hullámok szélesebb csíkokat
eredményeznek, mint a zöldek, ami
nagyobb hullámhosszuknak
köszönhető.
Pontosabb kísérletekhez mono
63. ábra. kromatikus (lézer) fényt kell hasz
Egyszerű módszer az interferenciacsíkok megfigyelésére nálni.
152 HULLÁMOPTIKA
(6.1.)
ó =
T A =
T ( v >
"* l P )
nagyobb, mint d vagy x. Emiatt a 8 és a nyílások és az ernyő közötti D távolság segítségével. A megfelelő út-
és 8' szögek nagyon kicsik, és gya különbség a 6.6. ábrán látható S A távolság, ahol behúztuk az S A szagga
2 r
korlatilag egyenlők. Ilyen feltételek tott vonalat úgy, hogy S és A egyenlő távolságra legyen P-től.
t
és a ellentétes irányú, és A = 0.
2
nulla között változik, amint a 6.8. ábra is mutatja. Minden egyes sugár
külön-külön a -t hozna létre, és így interferencia nélkül az egységes inten
2
zitás 2 a lenne, amit a szaggatott vonal jelez. Ahhoz, hogy n csík esetén
2
/ = 4 a cos y
z z
é.9. ábra.
Fresnel kettős prizmás kísérletének ábrája
Axd
(6.6)
B+C
B
olyan csavarnak, amivel a tükrök
széleit párhuzamosra lehet állítani.
6.11. ábra.
A Fresnel-tükrök geometriája
K É T F É N Y S U G Á R INTERFERENCIÁJA 157
é.13. ábra.
Uoyd-tükör keltette interferenciacsíkok, (a) Látható fénnyel, A = 4358 Á, és (b)
mmgensugarakkal, A = 8,33 Á készítve
158 HULLÁMOPTIKA
a fázisváltozás leírásával a 7.1. Más módok is vannak arra, hogy a hullámfrontot két szegmensre osz-
részben. szuk, és utána ezeket kis szögben újra egyesítsük. Például, kettévághatunk
egy lencsét kétfelé a tengelyén átmenő sík mentén egy síkon, és kissé
szétválaszthatjuk a két darabot, hogy a nyílásról két, egymás melletti va
lós képet alkossanak. Az ún. Billet-féle hasított lencsés berendezésben ke
letkezett képek Young kísérletének két réséhez hasonlóan viselkednek.
Egy lencse és egy előtte lévő kettős lemez (két plánparallel lemez nagyon
kis szögben) ugyanahhoz az eredményhez vezet.
egyszerű optikai interferencia-, és pontra megfelelt egymásnak, mivel mindkettő ugyanabból a forrásból
diffrakciós hatás szemléltetésére származik. Ha az S egy pontjából jövő fény fázisa hirtelen eltolódik, az
x
használják hullámhosszuk kedvező' S megfelelő pontjából jövő fény fázisa is azonnal eltolódik. Ennek az az
2
nagysága miatt. eredménye, hogy a két forrás bármely pontpárja közötti fáziskülönbség
mindig konstans marad, s így az interferenciacsíkok állandóak. Bármely
fénnyel végzett interferenciakísérlet jellemzője, hogy a források fázisai
nak pontról pontra meg kell felelniük egymásnak. Az ilyen forrásokat ko
herensforrásoknak nevezzük.
Ha Young kísérletében az S forrásrést (6.3. ábra) túl szélesre vesszük,
vagy a belőle kilépő sugarak közötti szöget túl nagyra választjuk, a kettős
nyílás többé nem lesz két koherens forrás, és az interferenciacsíkok eltűn
nek. Ezt az témát részletesebben tárgyaljuk a 9. fejezetben.
KÉT F É N Y S U G Á R INTERFERENCIÁJA 159
6 3 . Amplitúdóosztás. Michelson-interferométer
Az mterferenciaberendezéseknek két osztálya van: a hullámfrontosztáson A. A. Michelson (1852-1931).
é t az amplitúdóosztáson alapuló eszközök. Az eddigi példák mind az első Amerikai fizikus. Fénnyel kapcsola-
•sziátyba tartoznak, amelyeknél a hullámfrontot oldalirányban tükrökkel tos munkájáért 1907-ben Nobel-dí-
«agy diafragmákkal szegmensekre osztottuk. Fel lehet osztani a hullámot jat kapott,
tfszleges tükrözéssel is, ekkor a két eredő hullámfront megtartja eredeti
aélességét, de csökken az amplitúdójuk. A Michelson-interferométer jó
példája a második osztálynak. Itt az amplitúdóosztással kapott két nyaláb
márt m i irányban halad a sík tükrök felé, ahonnan újra egyesülve
r
2d cos 8 = ml (6.7.)
2,31
ó =—2dcos8.
Az ilyen fajta csíkokat, ahol párhuzamos nyalábokat interferáltatunk a 8
beesési szög által meghatározott fáziskülönbséggel, gyakran hívják egyen
lő beesésű csíkoknak. A következő részben bemutatott típussal szemben
ez a típusú csík nagyon nagy útkülönbség esetén is látható marad. Az út-
kölönbség tényleges határát a 6.12. részben mutatjuk be.
A 6.16. ábra felső része azt mutatja, hogyan néznek ki a körkörös csí
kok különböző körülmények között. Ha M néhány cm-re van M ' mö
x 2
gött, a csíkrendszer általános megjelenése az (a)-nak megfelelő, ahol a Amint M\ közelít M '-höz, a gyűrűk
2
mozgatjuk úgy, hogy d csökken, a (6.7.) egyenlet alapján egy adott gyűrű
nek, amelyet az m rend adott értéke jellemez, csökken a sugara, mert a
2d cos 6 szorzatnak konstansnak kell maradnia. Ezért a gyűrűk összemen
nek a középpontban, és minden alkalommal eltűnik egy gyűrű, amikor a
2d A-val, vagy d A/2-vei csökken. Ez abból következik, hogy a középpont
ban cos 9 =1, így a (6.7.) egyenlet az alábbira változik:
2d-mX (6.8.)
8 h
6.17. ábra.
Csíkok létrehozása ferde helyzetű tükrökkel a Michelson-interferomérterben
K É T F É N Y S U G Á R INTERFERENCIÁJA 163
ax ék vékony széle felé. így d egy adott értékénél a 6.16. (g) ábrán látható M ekkor olyan helyzetben lenne,
x
í t l l . Fehérfény csíkok
Eb fehérfényforrást használunk, egyáltalán nem látunk csíkokat, kivéve a
kis. néhány hullámhosszt meg nem haladó útkülönbségeknél. Ezen csíkok
•egfigyelésekor a tükröket kissé megdöntjük, mint a lokalizált csíkok
esetén, és M ott helyezkedik el, ahol keresztezi M' -t. Fehér fényben egy
x 2
y _ Anax Anin (6 9 1
I +1
'max 1
'min
t egymást követő maximális láthatósági hely közötti csíkok száma kö- Mivel a vonalszerkezetek meghatá
1000, ami azt jelenti, hogy az alkotók hullámhosszai körülbelül rozásának ezen módszerét közvetle
IflOOO részben különböznek egymástól. Bonyolultabb esetekben az alko- nebb módszerek váltották fel, ame
WÍk egymástól való távolságait és intenzitásait a láthatósági görbe Fourier- lyekről a következő fejezetben lesz
szó, ezt itt részleteiben nem
aaaazisével határozhatjuk meg.
tárgyaljuk.
Az interferencia nagy útkülönbség esetén történő folyamatos eltűnésé-
Ma: van egy másik értelmezése is, amelyet tanulságos megvizsgálni. Az
ü l részben utaltunk rá, hogy a hullámhosszak véges szórása korlátos
aasszúságú hullámcsomagoknak felel meg, és ez a hossz csökken, amint a
s a v a s növekszik. Ezért amikor a két sugár az interferométerben olyan tá-
aaaágokat jár be, amelyek az egyes csomagok hosszánál nagyobb mér-
i különböznek, ezek többé nem fedhetik át egymást, és interferencia
i lehetséges. A csíkok teljes eltűnésének sematikus képe a 6.79. ábrán
6 1 3 . Interferométeres hosszmérés
Hkhelson interferométerének legfőbb előnye a korábbi interferenciakeltő
aaSdszerekkel szemben abban áll, hogy itt a két sugár távol van egymás-
B a l és az útkülönbség tetszés szerint változtatható a tükör mozgatásával,
aagy egy tükröző anyagnak az egyik sugár útjába történő közbeiktatásá
v a l Az optikai út megváltoztatásának e két módszerének megfelelően az
a f iifi niméternek két másik fontos alkalmazása van. A fény hullámhosz-
saaaak segítségével történő pontos távolságmérésekről ebben a részben
fesz szó, míg a törésmutatók interferometrikus meghatározását a 6.15.
•Észben ismertetjük.
166 HULLÁMOPTIKA
hoz rögzítjük.
Az interferométerrel végzett legfontosabb mérést Michelson és Benőit
végezték: összehasonlították a párizsi standard métert a kadmium intenzív
vörös, zöld és kék vonalainak hullámhosszával. Az előző részben bemuta
tott indokok miatt lehetetlen volna közvetlenül összeszámolni a csíkok
számát a mozgatható tükörnek a standard méter egyik végéből a másikba
történő elmozdulása esetén.
Ehelyett kilenc közbenső standard (etalont) használtak a 6.20. ábrán
látható formában, amelyek mindegyike körülbelül kétszer olyan hosszú
volt, mint a másik.
A két legrövidebb etalont először ráerősítették egy különleges tervezésű
interferométerre (6.20. ábra), amelyben mind a négy tükör (M , M , M{,
x 2
Al20. ábra.
A kilenc etalon egyike, amelyet Michelson használt, amikor pontosan
mszehasonlította a fény hullámhosszát a standard méterrel
chBozdulást, amely ahhoz kellett, hogy M-et M -vel azonos síkba hozzák,
2
Nemcsak a standard métert határoz oldalán lévő jelzés majdnem egybeesett a méteren lévő második meghatá
ták meg a fény hullámhosszának rozó jellel, és a kis különbséget a kadmiumcsíkok megszámolásával be
segítségével (amiről most azt gon csülték meg. A 10 lépés tartalmaz egy halmozódó hibát - mely nem jele
doljuk, hogy változatlan egység), nik meg az etalonok összehasonlításánál - mindazonáltal kisebb volt, mint
hanem abszolút módon meghatároz a bizonytalanság a határjelek kijelölésekor.
ták három színképvonal hullámhosz-
A három kadmiumvonal esetében a végeredmények az alábbiak voltak:
szát, többek között a vörös vonalét
is, amely jelenleg az elsődleges
standard a spektroszkópiában. Leg Vörös vonal 1 m = 1 553 163,5 X vagy X = 6438,4722 Á
újabban a kriptonszínkép narancs Zöld vonal 1 m = 1 966 249,7 X vagy X = 5085,8240 Á
sárga vonalával végeztek méréseket Kék vonal 1 m = 2 083 372,1 X vagy X = 4799,9107 Á
(lásd a 7.11. részt). Most már nem
zetközi megegyezés, hogy száraz Ez az a hullámhossz, amit az Általános Súly- és Mérésügyi Konferencia
atmoszferikus levegőben, 15 °C-on, használt, amikor 1960. október 14-én elfogadta, mint törvényes nemzet
760 Hgmm-es nyomáson a kripton közi hosszúságegységet, a standard méter alábbi definícióját:
narancssárga vonalának hullám
hossza: A = 6057,80211 Á
0
1 méter = 1 650 763,73 hullámhossz (a kripton narancssárga fénye)
6.14. Twyman-Green-interferométer
Ha egy Michelson-interferométert szigorúan párhuzamos, egyszínű fény
nyel világítunk meg, amit egy jól korrigált lencse első fókuszában lévő
pontforrás állít elő, akkor kiválóan használható optikai elemek, pl. priz
mák és lencsék tökéletességének tesztelésére. A tesztelendő darabot az
egyik fénysugár útjába helyezzük, és a mögötte lévő tükröt úgy választjuk
ki, hogy a visszavert hullámok, miután a tesztdarabhoz másodszor is elju
tottak, ismét síkhullámokká váljanak. Ekkor ezeket a hullámokat interfe-
ráltatjuk az interferométer másik karjából érkező síkhullámokkal, egy má
sik lencsének abban a fókuszában, ahol a szem van. Ha a prizma vagy a
lencse optikailag tökéletes, s így a visszatérő hullámok szigorúan síkhullá
mok, a mezőt egységesen világítják meg. Az optikai út bármely helyi vál
toztatása azonban csíkokat hoz létre a mező megfelelő részein, amelyek
lényegében a torzított hullámfront körvonalai. Még ha a tesztelendő darab
felszíne pontosan van is kiképezve, az üveg tartalmazhat sűrűbb vagy rit
kább részeket. A Twyman-Green-interferométerrel ezeket kiszűrhetjük,
és kijavíthatjuk a felszín polírozásával.
6.15. Törésmutató-mérés
interferenciamódszerekkel
Ha egy t szélességű, n törésmutatójú anyagot beillesztünk az interferomé-
terben az egyik interferáló sugár útjába, növekszik az optikai úthossz,
mert a fény lassabban halad az anyagban, és következésképp kisebb a hul
lámhossza. Az optikai úthossz nt a közegen át, míg a megfelelő vastagsá-
K É T F É N Y S U G Á R INTERFERENCIÁJA 169
(n-\)t={Am)k (6.11.)
6.22. ábra.
(a) A Jamin- és (b) a Mach-Zender-interferométer
Gyakorló feladatok
6.7. Mekkorának kell lennie a szögnek a két Fresnel-tükör között, hogy egy
mástól 1,0 mm-re lévó' nátriumfénycsfkok keletkezzenek, ha a rés 40,0 cm-
re van a tükrök metszéspontjától, az ernyő pedig 150,0 cm-re a réstől? Te
gyük fel, hogy A = 5,893 x 10~ cm!
5
Megoldás: 0,06331°
6.8. Milyen messzire kell elmozdítani a Michelson-interferométer mozgatható
tükrét, hogy a vörös kadmiumvonal 2500 csíkja keresztezze a látómező kö
zéppontját?
6.9. Hány kék kadmiumvonal keresztezi a látómezőt, ha a Michelson-interfero
méter tükrét 1,0 mm-rel mozdítjuk el?
6.10. Számítsa ki a Michelson-interferométer tizedik fényes csíkjának szögsuga
rát, ha a központi út különbsége (2d) (á) 1,50 mm és (b) 1,5 cm! Tegyük
fel, hogy egy kriptonív narancssárga fényét használjuk, és hogy az interfe-
rométert minden egyes alkalommal beállítjuk, így az első fényes csík maxi
mumot hoz létre a kép közepén!
Megoldás: (a) 4,885°, (b) 1,542°
Interferencia 7. fejezet
bbszörös
* szaverődés esetén
crencia egyik legszebb esete az, amikor egy vékony, átlátszó ré-
fetfiletéről a fény többszörösen verődik vissza. E jelenség előállítá-
vagy megfigyeléséhez nem szükséges bonyolult berendezés, és
ismeri már, aki megfigyelte a víz felszínén úszó olajfilm, egy
ék, vagy éppen egy üvegdarabon levő repedés által keltett
Az interferencia e fajtájával kapcsolatos fejtegetésünket egy
esettel kezdjük, amikor egy határfelületen - amely két optikai közé
éi egymástól - a fény idealizáltan verődik vissza, illetve törik
. A 7.1. (a) ábrán egy fénysugár a levegőből vagy vákuumból érkezve
adatszó sík felülettel, pl. vízzel találkozik, amit a-val jelöltünk. A
illetve megtört sugarakat ar-rel és aí-vel jelöltük.
A fizikai optika szemszögéből különösen az a kérdés érdekes, hogy
a hirtelen fázisváltozásuk a határfelületről visszavert fényhullá-
Amint látni fogjuk, egy adott felületnél az eredmény attól is
. hogy a hullámok a nagyobb sebesség, vagy a kisebb sebesség olda-
Isözelednek a felülethez. Jelölje a 7.1. (a) ábra bal oldalán a a felüle-
hoJJámok amplitúdóját (nem az intenzitást), az ar jelentse az ampli-
részét, amely visszaverődött, at pedig azt, amely áthaladt a felü-
Most. követve Stokes levezetését, képzeljük el, hogy a két csoport
irányban mozog, ahogy azt az ábra (b) része mutatja.
tt' = 1 - r 2
(7.3.)
(7.4.)
Első pillantásra úgy tűnik, hogy a (7.3.) egyenlet tovább írható azzal,
hogy felhasználjuk azt a tényt, hogy az intenzitás az amplitúdó négyzeté
vel arányos, és az energia megmaradásával felírható, hogy r + t = 1. Ez
2 2
H
7_2L ábra.
ISbbszörós visszaverődés plánparallel fűmről
176 HULLÁMOPTIKA
w
esési és visszaverődési szögek. Ha
BD merőleges az 1. sugárra, akkor
6-től és O-től a lencse fókuszáig
megtett optikai utak egyenlők lesz
nek.
Ugyanez érvényes a többi sugár
párra is, így megállapíthatjuk, hogy 2d
bár ezen körülmények között az 1.
és 2. sugarak nincsenek fázisban
w
1/
egymással, a 2., 3., 4.,... sugarak —•f G
viszont igen. 7.5. áfcra.
íTcí egymást követő sugár optikai útjának különbsége többszörös visszaverődés
esetén (1.7.1. ábra)
A = n(AFB)-AD
n(CB)=AD.
akkor a 2. sugár fázisban lesz ugyan az 7.-vel, de a 3., 5., 7., ... nem lesz A , .
z i n t e n z i t á s m i n i m u m o k n á a 2
atesban a 2., 4., 6 sugárral. Mivel a 2. sugár nagyobb intenzitású, á r nincs fázisban az 7.-vel, de
s u g
a a a t a 3., a 4. sugár nagyobb intenzitású, mint az 5., és így tovább, ezek a utóbbinak jóval nagyobb az
pírok nem tudják kioltani egymást, és mivel az erősebb sorozat kombiná- amplitúdója, így ez a kettő nem
kaak az 7.-vel, amelyik a legerősebb az összes közül, így itt maximális az fogja teljesen kioltani egymást,
iaaamtás.
Bebizonyítható, hogy a 3., 4., 5., ... sugarak hozzáadásával, amelyek
a á a d fázisban vannak a 2.-kai, ez az amplitúdókülönbség eltűnik, s így
atajcs sötétség áll elő a minimumoknál. Jelöljük a Stokes-féle levezetéshez
kasonlóan a beeső fénysugár amplitúdóját a-val, a visszavert részt r-rel, a
14. Ara.
fürimzamos sugarak amplitúdói többszörös visszaverődésnél
178 HULLÁMOPTIKA
A = atrt' + atr t' + atr t' + atft' + ... - atrt' {\+r + t + r > + ...)
3 5 1 A (
, 1
A = arrt' r-.
1-r 2
A = ar (7.8.)
Mscbbek lesznek, és a fényes sávok szögeinél a Ind cos (j)' menynyiség az ahhoz, hogy egy kiterjedt csíkrend
§jm - 1/2)A, (m - 3/2)A, (m - 5/2) A, stb. értékekkel lesz egyenlő. szert láthassunk, nyílván sok 5 pont
Ezeket a csíkokat csak akkor látjuk, ha a film nagyon vékony, kivéve, ra van szükségünk, amelyek egy
ka a fény gyakorlatilag merőlegesen verődik vissza a rétegre. Más szögek széles forrásban helyezkednek el
úgy, hogy a fény különböző irá
cselén - mivel a szem pupillája kis nyílású - a film vastagságának növelé
nyokból érje a szemet.
se azt eredményezi, hogy a visszavert sugarak olyan távol kerülnek egy-
aalstól. hogy egyszerre csak egy éri el a szemet. Nyilvánvaló, hogy ilyen
kornlmények között nem lép fel interferencia. Nagy nyílású távcsövet
kii i n 11 i elegendő sugarat tudunk befogni ahhoz, hogy a csíkokat vastag
kaaezeken láthatóvá tegyük, ám hacsak nem nézünk közel merőlegesen a W. K. von Haidinger (1795-1871).
ksaezekre, annyira finoman oszlanak el, hogy gyakorlatilag láthatatlanok. Osztrák ásványtudós és geológus,
A vastag lemezekkel megfigyelhető közel merőleges beesésű csíkokat, 17 éven át a Császári Geológiai In
gjakran Haidinger-csíkoknak nevezzük. tézet igazgatója Bécsben.
100%
85,21%
0%
ő fázisszög
13. Ara.
•rt és áteresztett csíkok intenzitáskontúrjai 4%-os
í értékű réteg esetén
180 HULLÁMOPTIKA
Vékony rétegen kialakult csíkokat Ha a réteg nem plánparallel, azaz a felületek egy bizonyos szöget zárnak
könnyen bemutathatunk laborató be egymással, amint azt a 7.6. (a) ábra is mutatja, az interferáló sugarak
riumban vagy előadóteremben két nem egymással párhuzamosan érik el a szemet, hanem úgy tűnik, mintha
közönséges síküvegdarab segítségé egy a réteghez közeli ponttól széttartanának. Az így kapott csíkok hasonlí
vel. Ha egymásra fektetjük őket tanak a Michelson-interferométerben lokalizáltakhoz, és úgy tűnik, mint
úgy, hogy az egyik élük mentén vé ha magán a rétegen alakulnának ki. Ha mindkét felület sík - vagyis a réteg
kony papírlapot teszünk közéjük, ék
ék alakú - a csíkok gyakorlatilag egyenesek, és az egyenlő vastagságok
alakú levegőréteget kapunk az üveg
lapok között. Amikor a 7.6. ábrához vonalait követik. Ilyenkor egy adott sugárpár esetén az útkülönbséget gya
hasonlóan nátriumlángot vagy -ívet korlatilag a (7.5.) egyenlet adja meg. Feltéve, hogy az észlelések a rétegre
nézünk, a sárga csíkok világosan közel merőlegesen történnek, a cos <b' tényező l-nek tekinthető, és a fé
láthatók. Ha lézert vagy szénívet és nyes csíkokra vonatkozó feltétel a következő alakú lesz:
színszűrőt használunk, a csíkok egy
lencsével még ki is vetíthetők egy
ernyőre. Egy monokromatikus for 2nd
= m + -\X (7.10.)
rás visszavert képét szemlélve kitű 2>
nik, hogy többé-kevésbé egyenes
csíkok keresztezik, ahogy az a 7.6. Egyik csíktól a másikig m 1-gyel növekszik, és ez a réteg nd optikai
(b) ábrán is látható. vastagságának A/2-vel történő növekedését követeli meg.
Az ilyen típusú csíkoknak nagy gyakorlati haszna van az optikai felüle
tek egyenletességének tesztelésénél. Ha egy levegőéket hozunk létre két
felület között, ahol az egyik tökéletesen sík, a másik pedig nem, a csíkok
szabálytalan alakúak lesznek. Minden csíkot a (7.10.) egyenletben szerep
lő m értéke jellemez, s így a csík a réteg azon részeit követi, ahol a d
konstans. Azaz a csíkok a kontúrvonalak megfelelőit rajzolják ki az egye
netlen felszínre. A körvonalak távolsága A/2, mivel a levegő esetében n = 1,
és két csík között ez megfelel egy d nagyságú növekedésnek. Az optikai
lag sík felületek készítésének hagyományos módszere során ismételt vizs-
INTERFERENCIA TÖBBSZÖRÖS VISSZAVERŐDÉS ESETÉN 181
Nátrium ív
(a) (b)
Newton-gyűrűk
•agyfókuszú lencse konvex felszíne és egy üvegdarab síklapja közöt- Sir Isaac Newton (1642-1727).
r fc«cgóiétegben keletkezett azonos vastagságú csíkok körvonalai kör A mechanika tudományos alap
lesznek. Az így előálló gyűrű alakú csíkokat részletesen először jainak lerakása mellett Newton
számottevő időt töltött a fény tanul
tanulmányozta, bár ő még nem tudott helyes magyarázatot adni
mányozásával, eredményeit pedig
sükre. A mérési célú megfigyeléseket merőlegeses beesési szög- híres „Opticks" c. könyvében publi
[7.7. ábrán láthatóhoz hasonló berendezéssel végzik, ahol a G üveg- kálta. Furcsának tűnhet, hogy a fény
i tükrözi le a fényt a lemezekre. A visszatükrözés után a fény áthalad interferenciájának egyik leglátvá
s a kis nagyítású T mikroszkópban figyelhető meg. Ilyen körülmé- nyosabb példája, a Newton-gyűrűk,
; között a maximumokat a (7.10.) egyenlet adja, ahol d a levegőréteg éppen a fény részecskeelméletének
Ha most az A lemez görbületi sugarát /í-rel jelöljük, és feltesz- fő védelmezője nevéhez fűződik.
Newton ragaszkodása a részecske
elmélethez nem volt olyan meg nem
alkuvó, mint azt általában állítják.
Ez bárki számára nyilvánvaló, aki
eredeti írásait megvizsgálja.
A Newton-gyűrűk eredeti felfedezé
sét manapság Róbert Hooke-nak tu
lajdonítják.
7.8. ábra.
Newton-gyűrűk
fekete. Ez közvetlen bizonyítéka annak, hogy a 7.1. részben említett kétfé Egy gyűrűrendszer a Newton-gyű
l e aikröződés (levegőből üvegre és fordítva) között n nagyságú relatív fá- rűs lemezek által áteresztett fényben
aaafilönbság van. Ha ez nem így lenne, akkor a két felületről visszavert is megfigyelhető. Ezek a gyűrűk
scgarak azonos fázisban lennének, és egy világos pont lenne középen. pontosan a visszavert gyűrűrendszer
komplementerei, így a középpont itt
fényes. A fényes és sötét gyűrűk kö
zötti kontraszt kicsi, a 7.3. részben
7 j í . Nemtükröző rétegek már tárgyalt okok miatt.
4n
a visszavert fény értékét. Ez termé eljárással vékony szilícium-dioxid réteggel vonjuk be az üveg felületét. A
szetesen a felületre merőlegesen szakszerűen bevont lencsék lilás színárnyalatú fényt vernek vissza. Ez ab
beeső fény esetén igaz. Egyéb szö ból következik, hogy a gyengítő interferencia feltétele csak egy hullám
geknél az útkülönbség megváltozik hosszra teljesülhet, ami általában a látható spektrum közepéhez esik közel.
a (7.5.) egyenletben szereplő cos (j)' A visszavert vörös és ibolya szín hullámhossza ennél valamivel nagyobb.
tényező miatt. Mivel azonban a ko
Ráadásul a megfelelő élettartamú bevonóanyagok törésmutatója túl magas
szinusz nem változik gyorsan 0°
ahhoz, hogy a fenti feltételt kielégítsék.
környékén, a tükröződés a merőle
ges közelében viszonylag nagy A többszörös rétegek pl. nyalábosztó tükrökként, vagyis egy fénynya
tartományban alacsony marad. láb adott intenzitásarányban történő szétválasztására használhatók. Ekkor
A többszörös rétegek - amiket mul- a szétválasztás úgy valósítható meg, hogy nem következik be elnyelődés
tirétegeknek is nevezünk - megfele miatti energiacsökkenés, ami egy vékony fémrétegnél az áthaladás és
lő vastagsággal ellentétes célokra is visszaverődés természetes velejárója.
használhatók, nevezetesen a reflekti
vitás növelésére.
7.7. A csíkok élessége
Ahogy a felületek reflexióját növeljük, akár a fenti módszerrel, akár a fe
lületek finom ezüstözésével, a többszörös visszaverődésnek köszönhető
csíkok egyre keskenyebbek lesznek. A bekövetkező feltűnő változásokat a
7.9. ábra mutatja, ami r = 0,04, 0,50,0,80 értékeknél ábrázolja a csíkokat
2
w-edik sugárra: att'r ™. így végtelen sok amplitúdó eredőjét kell megtalál
2
100%
A 4%-os jelzésű görbe a nem ezüs
tözött üvegre vonatkozik, amit a 7.5.
ábra is mutat. Mivel elnyelődés hiá
nyában az intenzitás áteresztett része
ki kell, hogy egészítse a visszavert
részt, ugyanaz a vonal ábrázolja
mindkettőt. Az egyik a másikból
egyszerűen megkapható, ha az ábrát
100%
fejjel lefelé fordítjuk, vagy ha a füg 2jt An 6JT
gőleges tengely irányát megfordít 7.9. ábra.
juk, ahogy azt a 7.9. ábra jobb olda Csíkok intenzitásának görbéi többszörös tükrözésnél
lán a lefelé irányuló nyíl mutatja. az élesség reflektivitásfüggésének bemutatásához
INTERFERENCIA T Ö B B S Z Ö R Ö S V I S S Z A V E R Ő D É S E S E T É N 185
j=ae "~
i(a kx)
= ae 'er ,
ku ii
y (képzetes tengely)
x
(valós tengely)
7.11. ábra.
Egy vektor ábrázolása a komplex síkban
nek vagy a valós része (koszinusz), vagy a képzetes része (szinusz) lesz.
Az időtől függő tényezőnek (exp {icot)) nincs jelentősége azonos frekven
ciájú hullámok összeadásánál, mivel az amplitúdók és a relatív fázisok
nem függnek az időtől. A másik tényezőt (a exp (-iö)) komplex amplitú
dónak nevezzük. Ez egy komplex szám, aminek az abszolút értéke a,
vagyis az igazi amplitúdó, a kitevőben szereplő á pedig a fázisnak egy
standard fázishoz való viszonyát fejezi ki. A negatív előjel csak azt jelzi,
hogy a fázis a standard fázis mögött van. Általában egy a vektort a követ
kező kifejezéssel adhatunk meg:
A komplex amplitúdók használatá így ha a-t a 7.11. ábrához hasonlóan ábrázoljuk, vagyis vízszintesen a
nak nagy eló'nye abban van, hogy valós részt, függőlegesen pedig a képzetest, akkor a nagyságú lesz, az x
algebrai összeadásuk megfelel a va tengellyel pedig ő szöget fog bezárni, ahogy azt vektorok összeadásánál
lós amplitúdók vektori összeadásá megkívánjuk.
nak.
Két ilyen mennyiségnél:
Aé e
= a e i + a e' 2.
1
i á
2
á
így ha
x
\ + x
2 - \ a c o s
°\ + l a
COS Ő = X
2
és
y\ + y = a cos ő + a cos ő = Y
2 x x 2 2
INTERFERENCIA TÖBBSZÖRÖS VISSZAVERŐDÉS ESETÉN 187
-T-+Y2
tgö = (7.12.)
i¥)(X-iY) = X 2
+ Y =A
1 2
l*e* = A 2
(7.13.)
. Az intenzitásfüggvény levezetése
áaláseresztett fény által kialakított csíkrendszernél a komplex amplitúdók
: (lásd 7.4. ábra):
1-rV 5
így a sorozat összege véges, mivel
r < 1.
2
a(\-r )a{\-r )
2 2
\l-r ) 2 2
_
'(l-r e )(l-r e- ) ~ \ - r { é
í i a 2 i 4 2 ö
+ ^) + r iő 4
O-r ) 2 2
In
(7.14.)
1 - 2r cos ő + r2 4
1 + [4r I (1 - r f]ún (ő 12)
2 2 l
A visszavert csíkokra nem szüksé- kifejezéseket kapjunk. Ahol az r visszavert rész nagy, megközelítve az
2
ges elvégeznünk az összeadást, mi- egységet, a 4rV(l - r ) mennyiség szintén nagy lesz, és a d értékének kis
2 2
vei az energiamegmaradás törvényé- megváltozása is az intenzitás gyors esését vonja maga után.
bői tudjuk, hogy ha elnyelődés miatt
nem veszik el energia, akkor: I + I —1
T (7 15)
Amikor a felületeket fémmel bevon A visszavert csíkok az áteresztettek komplementerei, és nagy reflektivi-
juk, egy kis eltérés lép fel t és t' kö tásnál keskeny sötét csíkok lesznek. Ha a felületen való áthaladáskor je
zött, valamint egy kis fázisváltozás a lentős elnyelődés lép fel, mint pl. a finoman ezüstözött felületeknél, többé
tükrözésnél. Azonban az áteresztett már nem tekinthetjük érvényesnek a Stokes-féle összefüggést vagy a
csíkokat mégis kifejezhetjük a (7.15.) egyenletet. Visszatérve a (7.14.) egyenlet levezetésére, úgy talál
(7.14.) egyenlettel, ha az intenzitást juk, hogy ebben az esetben az /7-re vonatkozó kifejezést meg kell szoroz
átfogóan csökkentjük, és ő-t korri
nunk (rí') /(l - r ^ - t e l . Itt tt' és r nyilván az intenzitás áteresztett, illetve
2 2
mely sugár egy sor párhuzamos áteresztett sugárra bomlik a tükrözés mi
att, feltétlenül szükséges egy L lencse - amely a szemlencse is lehet - ah
hoz, hogy az interferencia létrehozásához ezeket a párhuzamos sugarakat
összegyűjtse.
A 7.12. ábrán a forrás P pontjából származó sugár 9 szöggel esik be,
x
7.12. ábra.
Az EjF^ Fabry-Perot-féle interferométer elrendezése a többszörös tükrözésből
származó körkörös interferenciacsíkok bemutatásához
INTERFERENCIA TÖBBSZÖRÖS VISSZAVERŐDÉS ESETÉN 189
Ezt a feltételt egy olyan kör pontjai elégítik ki, amely áthalad P -n és
2
7 J 1 . Brewster-csíkok
Fabry-Perot-féle interferométerben nem szoktunk fehér fényű Sir Dávid Brewster (1781-1868).
megfigyelni, mivel a zérus útkülönbség feltétele csak akkor telje- A fizika professzora a St. Andrew's-
L ha a két ezüstözött felület egymáshoz ér. Két egymás utáni interfero- ban, majd az Edinburghi Egyetem
b k t használatával azonban lehetséges fehér fényben interferenciát létre- rektora. Egyházi pályára készült, a
• s í . és a kapott csíkoknak fontos alkalmazási lehetőségei vannak. fény iránt Newton diffrakciós kísér
A Brewster-csíkok azért hasznosak, mert akkor jelennek meg, amikor a leteinek megismétlésével kezdett el
erométerben levő távolságok aránya pontosan egész szám. így a érdeklődni. Fontos felfedezéseket
tett a kettős törés és a színképelem
lyos egy méternyi hossz újradefiniálásakor a vörös kadmiumvonal
zés területén. Furcsa módon ellenez
te a fény hullámelméletét, annak el
lenére, hogy pont az ő korában tör
tént nagy előrehaladás az elméletben.
abból a beeső sugárból keletkezik, hullámhosszát használták, mégpedig egy sor interferométer alkalmazásá
és a rendszer elhagyásakor szuper- val. Az interferométerekben lévő lemeztávolság az előzőnek mindig a
ponálódnak. Felhívjuk az Olvasó duplája volt, és ezeket a Brewster-csíkok segítségével hasonlították össze
figyelmét a 6.22. ábrára, ahol a egymással. Ezzel a módszerrel a legnagyobb távolságon, amely körülbelül
Jamin-féle interferométerben, két 1 m hosszú volt, a hullámhosszak számát néhány órán belül megtalálták.
vastag üveglemez között keletkezett
Végül hangsúlyozni kell, hogy az ilyen típusú csíkokat csak két sugár in
Brewster-csíkok láthatók. Egy a fen
terferenciája hozhatja létre, és így nem lehetséges keskeny csíkok előállí
tiektől eltérő szögben beeső sugár
olyan útkülönbséget fog eredmé tása, mint a többszörös visszaverődésnél.
nyezni a két keletkező sugár között,
amely a szöggel együtt nő, s így
egyenes csíkokból álló rendszer jön 7.12. Színbontóképesség
létre.
(a) (b)
7.14.ábra.
Csíktípusok összehasonlítása: (a) Michelson-interferométerrel, (b) Fabry-Perot-
féle interferométerrel létrehozott csíkok 0,8 reflektivitású felületeknél
INTERFERENCIA TÖBBSZÖRÖS VISSZAVERŐDÉS ESETÉN 191
•—
ó= d-r )
4r'
2 2
^lj|A<Sj_AÓ 1-r 2
(7.17.)
2r
4nd
sin 6 Ad (7.18.)
e e+Ad 6 0+A6
192 HULLÁMOPTIKA
lesz. Egy mindössze 0,0042 Á szé Ez tehát két mennyiségtől függ: az m rendtől, amit 2dA-ndk vehetünk,
lességű kettős színképvonal kompo és a felületek r visszaverőképességétől. Ha ez utóbbi közel egységnyi,
2
Ebből:
, ( 1 - 1 ) . f ( 1 - i ) . f 4 1 - f . £ . i
2d = mjA = í m + - | U '
2 2 (7.22.)
INTERFERENCIA TÖBBSZÖRÖS VISSZAVERŐDÉS ESETEN 193
*s
ZJÍL ábra.
Jjnr Fabry-Perot-féle etalon mechanikai részletei: a távtartó gyűrű,
ttétitócsavarok, és a rugók
Kivonva a (7.21.) egyenletet a (7.22.) egyenletből, a következőt kapjuk: A legpontosabb munkáknál a fenti
módszer helyett egy olyat használ
H á j - í i , ) = (m -m[)A = ( m - m ! ) A ' + A',
2 2 nak, ahol a vonalak csíkrendszerét
egyidejűleg fényképezik le a leme
>ől, ha A közel egyenlő A'-vei, a következő adódik: zek fix d távolsága mellett. Ehhez a
lemezeket szilárdan rögzítik kvarc
A
2
vagy invar tartókkal. Egy ilyen mó
(7.23.)
2(d -d )
2 x
don rögzített Fabry-Perot-féle le
mezpárt nevezünk etalonnak (7.16.
A d - d különbséget vagy közvetlenül a skáláról leolvasva, vagy a
2 x
ábra). Az etalonnal több színképvo
fjékfiket két eltérés közötti megszámolva határozhatjuk meg a A hullám- nal relatív hullámhossza határozható
meg egyetlen expozícióval.
Ibcsz ismeretében.
Ha az etalont egy lencsével kapcsoljuk össze, amint az a 7.12. ábrán is
S, a sok hullámhosszt tartalmazó fény által létrehozott gyűrűrendsze-
; az O pont körül koncentrikusan helyezkednek el, és egymást zavarják.
L, E, E2
7.77. ófcra.
ftéry-Perot-féle etalon és prizma elrendezése különböző színképvonalak keltette
aját»n ndszerek elkülönítésére
194 HULLÁMOPTIKA
A A A AA XX C A X
7.19. ábra.
A lantán színképének interferenciaképei, Fabry-Perot-féle etalonnal készítve;
d = 5 mm
INTERFERENCIA TÖBBSZÖRÖS VISSZAVERŐDÉS ESETEN 195
7 J 4 . Vonalak alakjainak
é f hiperílnom szerkezetének vizsgálata
ü c o s e = (m-l)A
2 1 (7.25.)
H a » d = m(A - A A)
2 1 (7.26.)
4 = «AA
k
2n
AX
Aa = -
Aa = - (7.28.)
2d
Az etalon egyik oldalán fényforrást, így, ha d cm-ben van kifejezve, M2d megadja a hullámszámkülönbsé
például egy higanyívet állítunk fel get, ami (6 változásának elhanyagolásával) független a rendtől és a hul
egy C homályos üveggel együtt, lámhossztól is.
majd a másik oldalról (az E pont
Az egyes színképvonalak szélességének és alakjának vizsgálata nagy
felől) nézünk. A szemet a végtelenre
fontosságú, még ha nincs is hiperfinom szerkezetük, mivel sok informá
fókuszálva egy gyűrűrendszert
fogunk látni, a szem pupillájának ciót szolgáltat a fényforrás hőmérsékleti, nyomás-, stb. viszonyairól. Ha
tükrözött képével a közepén. Amint az interferométer nagy színbontóképességgel rendelkezik, a csíkok körvo
a szemünket fel-le vagy jobbról nalai a vonalaknak megfelelőek lesznek. A készüléknek tulajdonítható kis
balra mozgatjuk, a gyűrűrendszer vonalkiszélesedést nagyon kis etalon távtartóval történő megfigyelésekkel
szintén mozogni fog a szem képével lehet meghatározni, és a megfelelő korrekciókat megtenni.
együtt. Ha a felfelé mozgó A Fabry-Perot-féle interferométer beállításának nehézsége az ezüstö
gyűrűk méretükben kiterjednek, zött felületek tökéletesen párhuzamosra állításában van. Ezt a műveletet
akkor a lemezek a tetejüknél távo
általában csavarok és rugók segítségével végzik, amelyek a lemezeket a
labb vannak egymástól, mint az
aljuknál. A felső csavar meghúzásá távtartógyűrűnek feszítik, amint azt a 7.16. ábra mutatja. Egy A rézgyűrű
val összenyomhatjuk a megfelelő és három kvarc- vagy invar tű alkotja a távtartót.
távtartó tűt, hogy az igényelt beállí Néha megfelelőbb az etalont a spektrográf nyílása elé helyezni, mint a
tásváltozás megtörténhessen. Ha a prizma elé. Ilyen esetben az etalonra beeső fénynek nem kell párhuzamos
lemezeket pontosan állítottuk be, és nak lennie. Ekkor azonban egy lencse kell, hogy kövesse az etalont, amit
tökéletesen síkok, akkor a gyűrűk mindig úgy kell beállítani, hogy a rés legyen a gyújtósíkja. Ezek a lencsék
végig azonos méretűek maradnak, kiválasztják az etalonról érkező párhuzamos sugarakat, és az interferen
ahogy a szemet a látómező bármely ciagyűrűket a nyílásra fókuszálják. Mindkét módszert használják a gya
pontjába irányítjuk.
korlatban.
szak látható tartományában. Ekkor kony rétegben valamilyen dielektromos anyagot, pl. kriolitot (3NaF •
fehér beeső fénynél a hullámhossz A1F ) párologtatunk ennek tetejére, majd ezt a dielektromos réteget egy
3
nak csak néhány keskeny sávja ha újabb fémréteggel vonjuk be. Végül még egy üveglemezt helyezünk a ré
lad át a rétegen, a fény nagy része tegekre mechanikai védelem céljából. Az így elkészült szűrő keresztmet
visszaverődik. Egy pár féligáteresz
szetét sematikusan a 7.20. ábra mutatja, ahol a rétegek vastagságát az
tő fémes réteg ekkor szűrőként
üveglemezekhez képest felnagyítva ábrázoltuk.
viselkedik, és közel egyszínű fényt
bocsát ki. Az áteresztett energia
Gőzölt
hullámhossz függvényében ábrázolt
fémrétegek
görbéi nagyon hasonlítanak a 7.9.
ábrán láthatókhoz, a ö
fáziskülönbség fordítottan arányos a
hullámhosszal adott d távolság
esetén.
7.1. Egy átlátszó réteg 0,003 250 cm vastag, törésmutatója pedig 1,4000. Szá
mítsa ki (a) az interferencia m rendjét, ha 6 = 0°, és (b) az első négy szöget,
amelynél egy 6500 Á hullámhosszú vörös fény világos fényű csíkokat fog
eredményezni!
Megoldások: (a) m = 100, (b) 5,73°, 9,94°, 12,84° és 15,20°.
7.2. Egy vékony rétegnek 0,046 50 cm a vastagsága, és 1,5230 a törésmutatója.
Számítsa ki azt a <j> szöget, amelynél az 122,5-ös sötét csíkot megfigyelhet
jük, ha 6560 Á-ös egyszínű fényt használunk kiterjedt forrásként!
7.3. Egy a Newton-gyűrűkkel foglalkozó kísérletben a sárga nátriumfény for
málta ötödik és a tizenötödik gyűrűk átmérőit 2,303, illetve 4,134 mm-es
nek mértük. Számítsa ki a konvex üvegfelület görbületének sugarát!
INTERFERENCIA T Ö B B S Z Ö R Ö S V I S S Z A V E R Ő D É S E S E T É N 199
74. Három konvex üveg-gömbfelületnek 200,0, 300,0, illetve 400,0 cm-es nagy
sugara van. Páronként egymás mellé helyezzük őket úgy, hogy érintkezze
nek, és 6500 Á hullámhosszú vörös fényt használunk kiterjedt forrásként.
Számítsa ki (a) a d útkülönbséget, és (b) a huszadik gyűrű r sugarát mind
három esetben! Lásd az ábrát.
Megoldások: (a) d = 6,338 x 10~ mm, (b) r, = 3,900 mm, r = 4,111 mm,
3
2
r = 4,661 mm
3
A = 2,587
1,00
A 7.9. feladat amplitúdóinak grafikus összeadása
Ernyő
8. 1. ábra.
Kísérleti elrendezés egyetlen rés diffrakciós képének meghatározására;
Az 5'L] távolság 25,0 cm, az LjP Fraunhofer-diffrakció
pedig 100 cm volt. Az S rés széles
sége 0,090 mm, az 5"-é 0,10 mm A 8.2. ábra (b) és (c) része két különböző expozíciós idővel készült
volt. Ha S'-t több, mint 0,3 mm-rel diffrakciós képet mutat, melyeknél 4358 Á hullámhosszú ibolyaszínű
szélesebbre vettük, a diffrakciós kép fényt használtak.
részletei kezdtek eltűnni. Az eredeti Az egyetlen rés keltette diffrakciós kép magyarázata a Huygens-féle
lemezen a középen lévő maximum d
másodlagos hullámok interferenciájában rejlik, amelyeket úgy képzelhe
félszélessége 4,84 mm volt. Fontos
tünk el, mintha a rés síkjába érkező hullám minden pontjából egy másod
megjegyezni, hogy a középen lévő
maximum szélessége kétszerese lagos hullám indulna el.
a halványabb mellékmaximumok Első megközelítésben ezeket a másodlagos hullámokat egységes gömb
szélességének. Az, hogy ez a jelen hullámoknak tekinthetjük, amelyek kibocsátása a rés szélén hirtelen abba
ség a korábbi definícióink szerinti marad. Bár az így kapott eredmények elég jól megközelítik a valóságot, a
diffrakció, abból látszik, hogy a 8.2. szigorúbb elmélet fényében bizonyos módosításokra szorulnak.
(a) ábrán látható csík az 5" rés A 8.3. ábra egy b szélességű rés metszetét ábrázolja, amit balról párhu
geometriai képének a szélessége, zamos fénnyel világítunk meg.
vagyis gyakorlatilag az, amit a má
sodik rés elhagyásával és a lencse
teljes nyílásának kihasználásával
kapnánk. Ez a kép könnyen megfi
gyelhető, ha egy átlátszó vonalat
húzunk egy fotólemezre, és a 6.2.
részben ismertetett módon a sze
münk előtt tartva használjuk (1. 6.5.
ábra).
8.2. ábra.
Az egyetlen rés keltette diffrakciós kép fényképei
EGYETLEN RÉS FRAUNHOFER-DIFFRAKCIÓJA 203
Mi. ábra.
Camietriai szerkesztés egyetlen rés keltette diffrakciós kép
•ásónak vizsgálatára
ads
,= sin(cuí — kx).
x
ads ads
•- sin[tüí - k(x + A)] = sin(<wf — kx — kssind) (8.1.)
X x
Összegezzük az összes elemi rész hatását a rés egyik szélétől a másikig.
A komplex amplitúdók módszere
• a (8.1.) egyenlet s =-£/2-től £>/2-ig történő integrálásával tehetjük
cg. A legegyszerűbb módszer a szimmetrikusan elhelyezkedő í-ben és (7.8. rész) az (ab/ x)f exp(xsin6)ds
kapott járulékok páronként való integrálása, ahol az egyes járulé- kifejezéssel kezdődik, és komplex
értékei: konjugáltjával való szorzás után a
valós amplitúdó adja meg végered
ményül. Ezért e módszer használata
—éy^ + dy = -^-[sin(cüf — kx — kssind) + sin(tot -kx + fcssinö)]
s
itt nem jelent egyszerűsödést.
204 HULLÁMOPTIKA
kapjuk:
2a
la r
y = —sin(cüí — kx) I cos(kssm8)ds =
x J
2a sin(KJSinö)
sin(wí — kx) =
x kúnd
siní—Jfcfesinő
ab \2
= ^ '- sin(ö>f - kx) (8.2.)
x
—kbsind
2
.2 . 2 sin 2
7
~ A
" ^ o - ^ - (8-4-)
P
P=- ^ ~ , ~ (8.5.)
EGYETLEN RÉS FRAUNH0FER-DIFFRAKC1ÓJA 205
M.4. ábra.
Egfetlen rés Fraunhofer-diffrakciójának amplitúdó- és intenzitásgörbéi,
mmaximumok és minimumok helyzeteivel
206 HULLAMOPT1KA
8.1. táblázat.
A központi maximumra vonatkozó értékek egyetlen rés Fraunhofer-diffrakciója
esetén
tg/J = /3
Az első másodlagos maximum in A másodlagos maximumok intenzitásai jól közelíthetők a (sin /?)//? 2 2
tenzitása mindössze 4,72 százaléka értékek kiszámításával, amikor azok félúton, azaz /j = 3TT/2, 5TC/2, ITXII, ...
a központi maximum intenzitásának, helyzetben vannak. Ezek a főmaximum intenzitásának a 4/9TT , 4/25JT , 2 2
míg a második csak 1,65, a harma 4/49?r ,.... vagy 1/22,2, 1/61,7, 1/121, ...-szeresét adják.
2
dik pedig 0,83 százaléka. A 8.1. táblázat tartalmazza az intenzitás pontos értékeit a központi
maximum minden 15°-nyi intervallumára. Ezek az értékek nagyon hasz
nosak görbék megrajzolásánál.
Az egyréses.diffrakciós kép keletkezésére érthető elméletet kapunk a
következő egyszerű meggondolással. Tekintsük azt a fénysugarat, amely a
8.5. ábrán a résből az ernyő Fj pontjába érkezik, amely pont csupán egy
hullámhossznyi távolsággal van messzebb a rés felső szélétől, mint az
alsótól.
Intenzitás
8.5. ábra.
Az első minimum szöge egyetlen rés diffrakciós képénél
E G Y E T L E N RÉS F R A U N H 0 F E R - D I F F R A K C 1 Ó J A 207
A res felső szélével határos pontból a másodlagos hullám körülbelül E módszer, bár tanulságos, de nem
el nagyobb távolságot fog megtenni, mint a középpontból induló, így pontos, ha a képernyő véges távol
M fáziskülönbségű rezgéseket fognak létrehozni, és zérus eredő el- ságra van a réstől. Ahogy a 8.5. áb
ást eredményeznek P ben. Ehhez hasonlóan a következő felső ra is mutatja, a rövidebb szaggatott
r
vonal jelöli ki a sugarak útján a P -
51 induló másodlagos hullám kioltja a középpont alatti pontból indu- x
A diffrakciós kép szögnagysága egy adott hullámhossznál fordítottan A 8.2. ábra fényképezésénél, ha az
aranyos a b résszélességgel, így ha b-t megnöveljük, a kép gyorsan össze- S rést 9,0 mm szélesre vettük, az öt
aagorodik. maximum teljes látható képe
Ez a tény (azaz, hogy ha a rés szélessége a hullámhosszhoz viszonyítva 0,24 mm széles lett a lemezen, az
eredeti 2,4 cm helyett.
•agy. akkor a diffrakció gyakorlatilag elhanyagolható) eredményezte azt,
hogy a korai kutatók úgy gondolták: a fény egyenes vonalak mentén ter
jed, és nem lehet hullámmozgás. A hanghullámok azonban nagy méretű
•jflason, pl. egy nyitott ablakon való áthaladáskor is nagy szögben elhaj-
208 HULLÁMOPTIKA
mert az első és utolsó a vektorok között 26 a fáziskülönbség. A nyerünk, ha az összes alkotó rezgés
ijm'l ábrán a körív sugarát q-val jelöltük, és az A húr középpontjára egy fázisban van, amint az ábra (a)
részén.
st állítottunk. Az ábra geometriájából azt kapjuk, hogy:
A/2
A = 2q sin B
.) egyenletnek megfelelően.
8.7. ábra.
Téglalap alakú nyílás diffrakciós képe
E G Y E T L E N RÉS F R A U N H O F E R - D I F F R A K C I Ó M 211
Intenzitás
&&. ábra.
£jT* téglalap alakú nyílás alkotta kettó's résforrás diffrakciós képei
212 HULLÁMOPTIKA
c + c ' + A = (n + An)B,
Í=BAn.
MM. ábra.
fMsau felbontóképessége
214 HULLÁMOPTIKA
8.11. ábra.
Pontforrások kör alakú nyílással felvett diffrakciós képei: (a) egy forrásnál; (b)
két alig elkülönült forrásnál; (c) két teljesen elkülönült forrásnál
EGYETLEN RÉS FRAUNH0FER-D1FFRAKCIÓJA 215
8 . 9 . Távcső felbontóképessége
Ahhoz, hogy elképzelhessük a fenti diffrakciós kép lineáris méreteit,
d ő b b számítsuk ki egy közönséges távcső fókuszsíkjában keletkező kép
első sötét gyűrűjének sugarát. Az objektív átmérője 4,0 cm, fókusztávol
sága pedig 30,0 cm. A fehér fény effektív hullámhossza 5,6 x 10" cm, így 5
jére esik. Az ekkor keletkező eredő képet a 8.11. (b) ábra mutatja. így egy
távcső minimális felbontási szöge:
ahol D annak a kör alakú nyílásnak
az átmérője, amely behatárolja az \
elsődleges képet alkotó nyalábot, ^1 =
Mivel a minimális szög fordítottan arányos D-vel, látjuk, hogy két for
rás 1 másodpercnyi felbontásához 3,52-szer nagyobb nyílás kell, mint a
példában, vagy másképpen: minimális felbontási szög másodpercekben
14,1
(8.12.)
D
Ma (1997-ben) a legnagyobb távcső
a Hawaii Mauna Kea csúcson talál
ható. A Keck Observatory két tükrös ahol D az objektív nyílása centiméterekben.
távcsövének az átmérője: D = 10 m. Hasonlítsuk össze a Yerkes Obsevatory-ban található távcsövet
(D = 100 cm, 6 = 14 másodperc) a szem minimális felbontási szögével,
X
A levezetés során feltételeztük, hogy az O és O' pontok önvilágító tár Ezt a problémát Abbe vizsgálta
gyak, mégpedig olyanok, hogy az egyik által kibocsátott fénynek nem ál részletesen, és arra a következtetésre
landó a fáziskülönbsége a másik által kibocsátotthoz képest. Valójában a jutott, hogy a (8.13.) egyenlet egy
mikroszkópban használt tárgyak nem önvilágítók, hanem egy kondenzor jól működő szabályt ad a felbontó
képesség számítására, ha az 1,22-es
fÉnyével világítjuk meg őket. Ekkor azonban lehetetlen, hogy a két pont
tényezőt elhagyjuk.
ból szóródó fény a tárgyon teljesen független fázisú legyen. Ez nagy mér
tékben bonyolítja a feladatot, mivel úgy találták, hogy a felbontóképesség
a tárgy megvilágítási módjától is függ.
^ - 1
9.12. ábra.
A mükroszkóp felbontóképessége
218 HULLÁMOPTIKA
s=- (8.14.)
2nsini
S.J3. ábra.
Ugyanabból a parabolikus tükörből származó, de különböző hullámhosszú
• W f i í n i i ' ' diffrakciós képeinek poláris diagramjai
B.I4. ábra.
Hangszóróelrendezés, amellyel a hangot a diffrakció felhasználásával irányítják
a hallgatóságra
220 HULLAMOPTIKA
Gyakorló feladatok
8.1. 6563 Á hullámhosszú párhuzamos fény esik be egy 0,3850 mm széles résre
merőlegesen. Egy 50,0 cm fókusztávolságú lencsét helyezünk közvetlenül
a rés mögé, hogy a diffrakciós képet a fehér képernyőre fókuszálja. Számít
sa ki a főmaximum középpontjától (a) az első minimum, (b) az ötödik mi
nimum távolságát!
Megoldás: (a) 0,852 mm, (£>) 4,261 mm
8.2. Kék fényű síkhullámok (A = 4340 Á) esnek egy résre, majd áthaladnak egy
85,0 cm fókusztávolságú lencsén. Számítsa ki a rés szélességét, ha a dif
frakciós kép központi sávja a képernyőn 2,450 mm szélességű!
Megoldás: 0,3011 mm
8.3. Egy 0,320 mm széles résre párhuzamos fehér fénysugarak esnek merőlege
sen, 1 m-re a rés mögött pedig egy kis spektroszkópot helyezünk el, az el
hajlított fény vizsgálatára. Mondja meg előre, hogy mit fogunk látni a spekt
roszkópban, ha a rést a diffrakciós résre merőlegesen, a tengelytől mérve
1,250 cm-rel elmozdítjuk!
8.4. Rajzolja fel egy rés Fraunhofer-diffrakciós képének intenzitásgörbéjét a
második másodlagos maximum tartományában, B = 2ít-tőlB = 3;t-ig! Hatá
rozza meg a görbéből a 8.1. táblázatban szereplő, a maximum helyzetére és
intenzitására vonatkozó adatokat!
8.5. Számítsa ki a közelítő intenzitását annak (a) az első és (b) a második hal
vány maximumnak, amely a = Vb átló mentén tűnik fel egy b szélessé
gű és / magasságú téglalap alakú nyílás Fraunhofer-diffrakciós képén!
Megoldás: (d) I/I 0,2227%, (b) I/I 0,027 16%
0 0
A problémát legkönnyebben grafi 8.6. Feltéve, hogy két nem egyenlő intenzitású diffrakciós kép különválásának
kusan lehet megoldani, két görbét az a kritériuma, hogy a két maximum között a kisebbik 20%-ának megfele
használva, amelyeket tetszőleges el lő csökkenés van, számítsa ki a kívánt szögtávolságot, ha az intenzitások
mozdulásnál szuperponálhatunk. aránya 3:1! Eredményét a B függvényében fejezze ki, ami a kívánt szög
egyenlő intenzitások esetén!
8.7. A 8.2. táblázatban megadott boroszilikát koronaüveg törésmutatói alapján
számítsa ki egy ilyen anyagból készült 70°-os prizma színbontóképességét,
ha az oldalak szélessége 5,0 cm! A számítást (a) 5338 Á és (b) 4861 Á
hullámhosszakra végezze el!
Megoldás: (a) 3,16 x 10 , (b) 4,13 x 10
3 3
8.8. Egy színképvonal 3034 Á hullámhossznál zárt kettős vonal. A két kompo
nens közötti hullámhossz-különbség 0,0860 Á nagyságú. Egy kristályos
kvarcprizma spektrográfot használunk a kettős vonal lefényképezésére.
Egy ilyen prizmát majdnem mindig úgy készítenek, hogy törésmutatója a
18.1. táblázat /IQ törésmutatójának értékével legyen egyenlő. Számítsa ki
(a) a kvarcprizma diszperzióját A = 3034,4 Á-nél, és (b) a prizma alapjának
minimális hosszát, ha az éppen felbontja a két vonalat! Határozza meg a
diszperziót a A függvényében felrajzolt n görbéből a 3034,4 Á tarto
mányban!
8.9. A (8.3.) egyenlet differenciálásával bizonyítsa be, hogy at%B = B feltétel a
maximumokra vonatkozik (1. 8.3. rész)!
EGYETLEN RÉS FRAUNH0FER-DIFFRAKC1ÓM 221
Megoldás: 0,013 42 mm
MAI. Mekkora a maximális megengedhető szélessége egy résforrásnak a 8.5.
részben megállapított kritérium szerint, ha a körülmények a következők: a
forrás-diffrakciós réstávolság = 30,0 cm, a diffrakciós rés szélessége =
= 0,40 mm, a fény hullámhossza 5,0 x 10" cm?
5
MA2. Egy távcső objektívje 12,0 cm átmérőjű. Milyen messze van két, egymástól
30,0 cm-re lévő kis zöld tárgy, ha a távcsőben éppen különválnak, feltéve,
hogy a felbontást csak az objektív diffrakciója korlátozza?
Legyen A = 5,40 x 10" cm.
5
MAS. Egy nagy közönség számára tervezett hangszórórendszer hat darab, egyen
ként 25,0 cm átmérőjű, kör alakú hangszóróból áll, a 8.14. ábrához hasonló
elrendezésben. Az őket befogadó doboz belső méretei: 25,0 cm x 150,0 cm.
Fraunhofer-diffrakciót feltételezve, számítsuk ki a központi lebenykép
vízszintes és függőleges szórását hanghullámok esetén, ha a frekvencia
(a) 5 kHz, (b) 1 kHz, és (c) 200 Hz! A hangsebesség legyen 300 m/s!
9. fejezet A kettős rés
2ba sin B . , .
y= cosysin(»r — kx), (9.1.)
x B
BVnás
Kettős rés
Ernyő
92. ábra.
lYliiii Fraunhofer-diffrakció megfigyelésére szolgáló készülék.
: ábrán 2b = c, azaz d = 3b
224 HULLÁMOPTIKA
B = -kbsmd = ^-bsm6
és ahol:
9.3. ábra.
Kettős résből érkező párhuzamos sugarak útkülönbsége
A KETTŐS RÉS 225
9 A . Az interferencia és a diffrakció
•megkülönböztetése
i fenti eredményeket indokolt úgy magyarázni, hogy a két résből érkező Ugyanúgy hívhatjuk azonban dif
• y interferencián megy keresztül, és így olyan csíkok keletkeznek, ame- frakciós képnek is, mivel (amint az
ugyan két nyalábbal kaptunk, de a csíkok intenzitását az ernyő intenzitásfüggvény levezetésekor
: pontjába érkező fény mennyisége korlátozza, ezt pedig az egyes ré- láttuk a 9.2. részben) úgy kapjuk
meg, hogy közvetlenül összeadjuk a
bekövetkező diffrakció határozza meg. A (9.3.) egyenlet alapján
hullámfront összes áteresztett ele
Dtt relatív intenzitások ugyanolyanok, mint amiket a két, végtelenül
mének a hatását.
ay, egymástól d távolságra lévő rés és egyetlen b szélességű rés
itásfüggvényének az összeszorzásával kapunk [(8.4.) egyenlet]. így
t eredményt az interferencia és a diffrakció együttes következményének
•Btattbetjük: a két rés megfelelő pontjaiból érkező sugarak interferálnak,
, a diffrakció határozza meg az adott szög mellett az egyes résekből
i fény mennyiségét. Ám a diffrakció csupán a másodlagos hullámok
ferenciájának eredménye, amelyek a hullámfront különböző elemei-
I származnak. Ezért az egész képre is mondhatjuk, hogy interferencia-
í z s n 0 = - , — , — , . . . = ] m + — \X Minimumok (9.51
2 2 2 { 2
A maximumok pontos helyzetét és m tetszőleges egész szám (a nullát is ideértve). A minimumok másotflc
nem lehet egy egyszerű összefüggés sorozata a diffrakciós képhez tartozik, és mivel fí = (nlX)a. sin 6, így ott
sel megadni, de körülbelüli helyze fordul elő, ahol:
tüket megkaphatjuk, ha a (sin /3)//?
2
Az m egész szám fizikailag a két rés A 9.4. (a) ábra a cos y tényezőt mutatja, és itt a y = (5/2 fél fáziske-
2
ft*. ábra.
tmenzitásgörbék kettős rés esetén, had= 3b
2b = d I
\ 3
5X
\6 = -3X/b -VJb -klb 0 Xlb 2Xlb 3i»
0
3í> = rf
•12
6b = d
9.5. ábra.
Kétréses diffrakciós kép fényképe és intenzitásgörbéje
A KETTŐS RÉS 229
és A jelentik.
2
230 HULLÁMOPTIKA
a b c d
e f g h i
tt 3tt 5n 1K
ó=0 2
71
2 2 ^ n
2 ^ n
A
- A
2 (e) 0 ^
• * A
A
Az ábra (a) és (í) közötti része az
intenzitásgörbén hasonlóan jelölt
pontok esetén mutatja be a szerkesz
tést. Jegyezzük meg, hogy az inten
zitás az eredó' A amplitúdó négyzete,
ami pedig az A és A vektorösszege.
X 2
9.6. ábra
Kettős rés intenzitásgörbéjének ábrázolása az amplitúdók grafikus összegzésével
A KETTŐS RÉS 231
Az ábrán az interferenciamaximu
(«) mokat csak az egyszerűség kedvéért
rajzoltuk egységes intenzitással,
elhanyagolva a diffrakció hatásait.
Pl P' Forrás
Komponensek
AAAA Y M V M XMXXXX
S.7. ábra.
Kettős fényforrás és egy nem pontszerű fényforrás hatása
m kettős résű interferenciagyűrűkre
232 HULLÁMOPTIKA
A (c) és (d) görbék a PP' távolság köztük koherencia. Ha az ezek által keltett interferenciakép központi
növelésének hatását mutatják. A (d) maximumainak helyzete Q és Q', akkor a csík QQ' elmozdulása ugyanak
esetében a csíkok teljesen ellentétes kora a szöget zár be a kettős résnél, mint maguk a forrásrések. Ha ez a
fázisúak, és az eredő' intenzitás egy szög bármelyik képben az egymást követő csíkok A/d szögtávolságának
általán nem mutat ingadozást.
egy tört része, az eredő intenzitáseloszlás még mindig egy igazi cos y 2
ből nyerhető:
k_ 3A 5A
a=- Csíkok eltűnése kettős forrásnál, (9.9.)
2d'2d'2d'
_A 2A 3A
Csíkok eltűnése résforrás esetén. (9.10)
d' d' d'
Kétréses csíkok kísérleti megfigyelésénél nagy gyakorlati jelentősége A pontos érték attól függ, mit ve
van annak, hogy milyen széles forrásréssel kapunk intenzív csíkokat anél szünk a tiszta csíkok kritériumának,
kül, hogy komolyabban csorbítanánk a csíkok definiáltságát. de jól használható szabály, ha a csí
Ha / ' az első lencse gyújtótávolsága, akkor ez megfelel a forrásrés kok maximális eltéréseit az első el
tűnés értékének egynegyedére vesz-
imális megengedhető szélességének, amely:
szük fel.
(9.11.)
4d
X/b Xlld
(a) (b)
9JL ábra.
Fnumhofer-kép (a) egy téglalap alakú résből és (b) egy olyan kettős résből,
amelyben a rések közt a távolság egyenlő az (a)-ban szereplő rés
szélességével. A (b)-ben látható a négy kiegészítő tükör, amelyeket az igazi
csillagászati interferométerben használnak.
234 HULLÁMOPTIKA
Két adott, egymáshoz közeli kettős egyenlet alapján nem láthatunk majd csíkokat. Az egyik csillagnak megfe
csillag közti távolság tényleges mé lelő csíkok teljesen elfedik a másiknak megfelelőket. így ha a csíkok nem
réséhez a rések közti d távolságot jelennek meg, akkor arra következtethetünk, hogy a csillag egy olyan ket
állíthatóvá teszik. A távolságot ad tős csillag, amelynek szögtávolsága Xl2d vagy annak többszöröse. (A
dig növelik, amíg a csíkok először
többszörös szögtávolságok kiküszöbölhetők a kettős rés nélküli közvetlen
eltűnnek; ezután d megmérésével a
megfigyeléssel.) Ám ez a távolság csak feleakkora, mint a teljes 1,22X1D
szögtávolság a = A/2í/-nek adódik.
A csillagfény effektív X hullám lencse felbontóképességének minimumszöge, amely ez esetben X/d-vd
hosszát természetesen szintén meg egyenlő. Ezzel kapcsolatban tanulságos összehasonlítani (pl. a 9.8. ábrán)
kell becsülni vagy mérni. A kettős a téglalap alakú, b szélességű rés keltette diffrakciós kép méreteit a két
csillagok távolságát nem túl gyakran keskeny, d - b távolságú rés keltette interferenciaképpel. A központi
határozzák meg ezzel a módszerrel, maximum csak fele olyan széles a második esetben. így azt szokták
mivel a Doppler-effektuson alapuló mondani, hogy a távcső felbontóképessége kétszeresére növelhető, ha egy
megfigyelések (4.10. rész) érzéke kettős rést helyezünk a lencse elé. Ezt a kijelentést azonban kétféleképpen
nyebb felismerési és mérési mód
is pontosítani kell. (1) A csillagok nincsenek „felbontva" abban az érte
szert szolgáltatnak. Másrészről a
lemben, hogy különálló képeket hoznának létre, létükre csupán a csíkok
kétréses interferencia módszere
napjainkig az egyetlen módja volt viselkedéséből következtetünk. (2) A/2űí-nél jóval kisebb távolságok ese
egy önálló csillag átmérőjének tén a csíkok elmosódása figyelhető meg (teljes eltűnésük nélkül), bizo
megmérésére, és 1920-ban nyítva a két csillag létezését, és ebből a szempontból a minimális felbont
Michelson sikeresen alkalmazta e ható elkülönülés jelentősen kisebb, mint amit a fenti kijelentés alapján
célra ezt a módszert. várnánk. A valóságban körülbelül egytizede annak.
Az előző részben leírtakból látható, hogy ha egy forrás, mint pl. egy
csillag korongja véges szöget zár be, a csíkok eltűnését ezzel az okkal ma
gyarázzuk, ha a távcső kettős résének távolsága elég nagy. Michelson elő
Ha megbecsüljük az ismert távolsá
gú, közelebbi állócsillagok szögát ször úgy mutatta be ezen módszer gyakorlati hasznát, hogy megmérte a
mérőjét, feltételezve, hogy ugyan Jupiter holdjainak átmérőjét, amelyek körülbelül 1 másodperces szöget
olyan méretűek, mint a nap. 0,01 zárnak be. Ebben az esetben az első eltűnéskor d csak néhány centiméter,
másodpercnél kisebb szögeket és a mérés elvégezhető egy változtatható távolságú kettős réssel egy táv
kapunk. Az ilyen méretű korongok cső lencséje előtt. Mivel a forrás téglalap helyett kör alakú, a résforrásra
felismeréséhez szükséges kettős vonatkozó a = Xld egyenletet korrigálni kell. Ezt a korrekciót ugyanazzal
rések távolsága 6 m-től 12 m-ig a módszerrel számíthatjuk ki, mint amit a kör alakú rés felbontóképessé
terjed. Nyilván semmilyen létező
gének kiszámításakor használtunk, és ugyanazt a tényezőt is adja. Úgy ta
távcsövet nem használhatnánk a fent
láljuk, hogy kör alakú forrás esetén, a = 1,22X/d-nél következik be az első
leírt módon csillagok átmérőjének
mérésére. Egy másik hátrány, hogy eltűnés.
a csíkok olyan finomak lennének, Mivel a csíkok elmosódása a forrás számos pontjából a két réshez ér
hogy nehéz lenne elválasztani őket. kező fénysugarak közötti fáziskülönbség változásainak az eredménye,
Michelson rájött, hogy fel lehet nagyítani ezt a fáziskülönbséget d növelé
se nélkül is.
Ezt úgy csinálta, hogy két síktükörrel (M és M') felfogta egy csillag fé
nyét [9.8. (b) ábra], és ezekkel, valamint két másik tükörrel visszatükrözte
a résekbe. Ezután a beérkező sugarak közötti a szög változása La útkü-
lönbséget eredményezett a két résnél, ahol L az MM' távolság a két külső
tükör között. A csíkok akkor tűnnek el, amikor ez az útkülönbség egyenlő
lesz 1,221-val, és így az érzékenység L/d arányban fog megnőni.
A tényleges méréskor M és M' két, olyan 15 cm-es tükör volt, amelye
ket a 2,5 m-es Wilson-hegyi távcső előtt lévő mestergerendára erősítettek.
A KETTŐS RÉS 235
(á) (b)
9.10. ábra
Két módszer a nagyszögű interferencia vizsgálatára
A KETTŐS RÉS 237
Gyakorló feladatok
91. Egy kettős rés mindkét rése 0,140 mm széles, a középpontjuk közti távol
ság 0,840 mm. (a) Milyen rendek hiányoznak, és (b) mennyi a körülbelüli
intenzitása az m = 0, 1, 2 , 6 rendeknek?
Megoldás: (a) 6, 12, 18, 24 (b) m = 0,100%; m = 1, 91,2%; m = 2,
68,4%;
m = 3, 40,5%; m = 4, 17,1%; m = 5, 3,65%; m = 6, 0%.
92. A 9.1. feladatban szereplő kettős rést megvilágítjuk egy 5000 Á hullámhosz-
szú párhuzamos fénynyalábbal, és a képet egy 50,0 cm gyújtótávolságú len
csével az ernyőre fókuszáljuk. Rajzolja le az ernyőn lévő intenzitáseloszlást
a 9.4. (c) ábrához hasonlóan, az ernyőn milliméterben megadott távolságo
kat használva abszcisszaként! Foglalja bele a központi maximum egyik ol
dalán lévő 12 rendet!
93. (a) Rajzolja fel a megfelelő rezgési görbét a kétréses Fraunhofer-féle dif
frakciós kép egy pontjához, ahol a fáziskülönbség <5 = ;tt/3! A két rés kö
zötti átlátszatlan tér a résszélesség kétszerese, (b) Mi a 6 értéke ebben a
pontban? (c) Számítsa ki az intenzitás értékét a kérdéses pontban a közpon
ti maximum intenzitásához képest!
•-4. Egy kettős résben két 0,650 mm széles rés van, melyek középpontjai között a
távolság 2,340 cm. Fényforrásul egy higanyívet, illetve annak A = 5460,74
Á hullámhosszú zöld fényét használunk a rések mögött 100 cm-re lévő
Fraunhofer-féle diffrakciós kép megfigyeléséhez, (a) Feltéve, hogy a szem
1 ívperc nagyságú szöget bezáró csíkokat képes felbontani, mekkora nagyí
tás kell ahhoz, hogy éppen felbontsa a csíkokat? (b) Hány csík látható a köz
ponti maximum alatt? (c) Hány csík látható az első oldali maximum alatt?
Megoldás: (a) 3,1-szeres, (b) 71 csík, (c) 35 csík.
9S. Két kettős rést helyezünk egy optikai padra. Az egyiket, melynek réstávol
sága d\ = 0,250 mm, egy higanyív A = 5460,74 Á hullámhosszú zöld fé
nyével világítjuk meg, és kettős forrásként használjuk. A szorosan a máso
dik kettős rés mögött elhelyezkedő szem (melyre d\ = 0,750) tiszta kétréses
csíkokat lát, ha a pad távolabbi végéről néz. Ha a második kettős rést a
kettős résforrás felé mozgatjuk, a csíkok egy adott pontban teljesen eltűn
nek, majd megjelennek, majd újra eltűnnek, stb. (a) Számítsa ki azt a legna
gyobb távolságot, ahol a csíkok eltűnnek! (b) Számítsa ki az ezután követ
kező legnagyobb távolságot, ahol a csíkok újra megjelennek, és (c) ahol az
tán újra eltűnnek!
9J6. Egy kettős rés, melynél b = 0,150 mm és d = 0,950 mm, a 9.7. (a) ábrának
megfelelően két lencse között helyezkedik el. A lencsék fókusztávolsága
238 HULLÁMOPTIKA
Igazából Fraunhofer eredeti, 1819- mint ami a 10.1. ábra (a)... (f) képein is látható. Ezek a képek is Fraunho-
es rácsos kísérletei miatt, amelyek fer-féle diffrakció által keletkeztek.
ben párhuzamos fény diffrakciójával A 10.1. ábra készítésénél használt rácsok egy fotólemezen lévó' zse
foglalkozott, nevezték el az ő nevé latinemulzióba vágott vékony, átlátszó vonalak voltak, a 6.2. részben rész
ről ezt a fajta diffrakciót. Fraunhofer letezettek szerint.
első rácsai két párhuzamos csavarra
A legszembetűnőbb változás, ami a résszám növelésénél bekövetkezik,
csévélt finom fémszálak voltak.
az interferenciamaximumok elkeskenyedése. Két résnél ezek kiterjedtek,
és a legutóbbi fejezetben bemutatott intenzitással rendelkeznek, amely
alapvetően a koszinusz négyzetével arányosan változik. Több résnél ezek
Valójában mindegyik maximum in nek a főmaximumoknak az élessége gyorsan növekszik, és az ábra (/) ré
tenzitását egy olyan egyedülálló rés szénél már vékony vonalakként tűnnek fel. Egy másik - kisebb jelentősé
diffrakciós képe határozza meg, gű - változás az, amit az ábra (c), (d) és (e) részei mutatnak vagyis, hogy
amelynek szélessége megegyezik az a főmaximumok között gyenge másodlagos maximumok jelennek meg,
alkalmazott rések bármelyikének amelyek száma a rések számával együtt növekszik. Három résnél mind
szélességével. Az intenzitás-burko össze egy másodlagos maximum jelenik meg, aminek az intenzitása a fő-
lógörbék szélességei akkor lennének
maximum intenzitásának 11,1 százaléka lesz. Erre az esetre a 10.2. ábra
azonosak a 10.1. ábra különböző
képein, ha a rések szélessége min mutatja az intenzitásgörbét, amelyet a következő pontban ismertetett
den alkalommal ugyanakkora lett (10.2.) elméleti egyenlet alapján rajzoltunk fel. Itt a különálló réseket na
volna. Néhány képhez azonban né gyon keskenynek tételeztük fel.
mileg eltérő réseket használtunk.
sin 6 —»-
10.2. ábra.
Fő- és másodlagos maximumok három résű rács esetén
l-e i M 5
,
A~- —
= a„
2 (l-e^Xl-e-' ) — a l - c o s M 5 W
(l-e'^l-e " ) - 3
l-cosó
fdarható, hogy:
, sin (/Vő/2)
2
2
2 sin Ny
2
ahol, amint a kettős nyílásnál is,
A~ = a r = a r —
(10.2.) y=a/2 = (na sin 6)IX.
shr(<5/2) sin y
„2_ ,2 s i n 2
ft síri Ny 2
' ~ A _ A )
S 2
sin y ' 2
(10.3.)
103. Főmaximumok
sin/vy NcosNy
hm '-= hm - = ±N .
»—«.T siny y-*mn cosy
A
ÍAAAAAAAAAAAAAA
1,0
sin ^
2
m=2
m=3
m=4
10.5. ábra.
A főmaximumok helyzete és intenzitása olyan rácsnál, ahol a két hullámhosszból
álló fény i szögben esik be, és különböző ff szögekben szóródik szét
A DIFFRAKCIÓS RÁCS 245
i c i i , és X együtt
2
1 0 . 6 . Diszperzió
Két szín távolsága, például A é és A -é a 10.5. és 10.6. ábrákon, a rend
r 2
A0 m
Szögdiszperzió (10.7.)
AA dcosd
Az egyenlet először is azt mutatja meg, hogy egy adott kis AA hullám Ha 6 nem válik naggyá, cos 6 nem
hosszkülönbség esetén a Aö szögtávolság egyenesen arányos az m rend- nagyon fog különbözni egytől, és
246 HULLÁMOPTIKA
így e tényező kis jelentőségű lesz. del. Ennélfogva a második rendű spektrum kétszer olyan széles, mint az
Ha elhanyagoljuk a hatását, akkor első rendű, a harmadik háromszor olyan széles, mint az első, és így to
egy rend különböző színképvonalai vább. Másodszor: Af? fordítottan arányos a d réstávolsággal, amit általá
közötti szögtávolság egyenesen ará ban rácsállandónak nevezünk. Minél kisebb a rácsállandó, annál széleseb
nyos a hullámhosszukban mért kü
ben szóródik a színkép. Harmadszor: a cos 6 jelenléte a nevezőben azt jel
lönbséggel. Egy ilyen színképet nor
zi, hogy egy adott m rendnél a diszperzió a normálisnál (ahol 6 = 0) a leg
mális színképnek nevezünk, és a rá
csok egyik legnagyobb előnye a kisebb, és lassan növekszik, ahogy eltérünk attól.
prizmakészülékekkel szemben pont Egy távcső vagy kameralencse fókuszsíkjában a lineáris diszperzió
ez az egyszerű lineáris hullámhossz A//AA, ahol / a sík mentén mért távolság. Értékét általában a (10.7.) kife
lépték a színképükben. jezés és a lencse fókusztávolságának szorzataként kapjuk meg. Néhány
berendezésben azonban a fotólemezt elfordítják, hogy azt a fény ne merő
legesen érje, és ennek megfelelően a lineáris diszperzió is növekszik.
Spektrográfok diszperziójának meghatározásánál elterjedt a „lemezténye
ző" használata, amely a fenti mennyiség reciproka, és ángström per milli
méterben fejezzük ki.
4 x 5250 = 3 x 7000
engedi át, jól használható arra, hogy rend ibolya vége elé esik. Fotográfiai megfigyeléseknél azonban ezek a
a magasabb rendű, rövid hullám rendek egészen 2 0 0 0 Á-ig terjednek, így az első két rend is átfedi egy
hosszakat, amelyek a 7000 Á köze mást. Ez a nehézség általában kiküszöbölhető alkalmas színszűrők hasz
lében levő vonalak megfigyelésénél nálatával, amelyek a beeső fényből azokat a hullámhosszakat szűrik ki,
zavarnának be, kiküszöböljük. amelyek a tanulmányozott tartományban átfedést okoznának.
A DIFFRAKCIÓS RÁCS 247
1 0 . 8 . A főmaximumok szélessége
A 10.4. rész elején már megmutattuk, hogy egy főmaximum bármelyik
oldalán lévő első minimumok ott fordulnak elő, ahol Ny = mNn ± TC, vagy
ahol y = rmx ± (nIN). Amikor y = mn, akkor amiatt kapunk főmaximumot,
hogy a szomszédos rések megfelelő pontjaiból származó d vagy 2y fázis
különbséget a 2nm kifejezés adja meg, vagyis a teljes rezgések egész szá-
wmá többszöröse. Azonban, ha a szöget annyival megváltoztatjuk, hogy a
fíziskülönbség 27t/N-ne.\ változik, többé nem fordul elő erősítés, hanem a
különböző résekből származó fénysugarak zérus intenzitást eredményezve
•Berferálnak. A maximum és az első minimum közötti 2n/N fáziskülönb
ség X1N útkülönbségnek felel meg.
Annak megértéséhez, hogy ez az útkülönbség miért okoz zérus intenzi
tást, tekintsük a 10.7. (a) ábrát, ahol a rácsot 6 szögben elhagyó sugarak
az m rend főmaximumát hozzák létre. Itt a két szomszédos résből szárma
zó sugarak útkülönbsége mX, így az összes érkező hullám fázisban van. A
szélső sugarak útkülönbsége tehát NmX, ahol N a gyakorlatban mindig na
gyon nagy szám. Most változtassuk meg a diffrakció szögét egy kis AÖ ér-
lékkel úgy, hogy a szélső útkülönbség egy hullámhosszal növekedjen, és
NmX + A legyen (szaggatott vonalú sugarak). Ennek meg kell felelnie a zé-
ras intenzitás feltételének, mert a két szomszédos résre vonatkozó útkü
lönbség X/N-nel nőtt.
Látni fogjuk, hogy a rács tetejéről származó sugár most a középpontból Kis számú rés esetén szükséges,
származóval ellentétes fázisú lesz, és így hatásukban kioltják egymást. hogy a valódi (TV - \)mX értéket
Ehhez hasonlóan a középpont alatti pontból származó semlegesíti a tető használjuk, és a gondolatmenetet is
pont alatti pontból származót stb. Az eljárás folytatása zérust ad az egész kicsit módosítani kell, de végered
ményként ugyanazt fogjuk kapni
[(10.9.) egyenlet].
(a)
10.7. ábra.
Két, diffrakciós rács által éppen felbontott színképvonal szögtávolsága
248 HULLÁMOPTIKA
Tanulságos megfigyelni, hogy ez rács intenzitására, az egyréses képpel kapcsolatban a 9.3. részben elemzett
éppen az 1/iV-szerese a szomszédos hasonló eljárás teljes analógiájaként.
rendek távolságának, mivel ez utób így minden főmaximum mindkét oldalán az első zérus érték a kis Ad
bit ugyanezzel a kifejezéssel lehet szögnél van. Az ábrából látható, hogy:
leírni, ha a számlálóban a A-t az Nk
útkülönbségre cseréljük.
A A
AO = — = Főmaximum félszélessége. (10.9.)
B Ndcosd
10.9. Felbontóképesség
(10.10.)
m
X Ndcosd = mN.
dcosO
A DIFFRAKCIÓS RÁCS 249
Ahogy a kettős rés esetében is, a végső A eredőt ezek vektori összeadá
sával kapjuk meg, az intenzitást pedig az A -ből. Növekvő szögnél az
2
eredők valamivel kisebbek lesznek, ahogy 8 nő, mivel nem a húr-, hanem
az ív hossza az, ami állandó. Ám itt a különbségük kicsi, még az (f) pont
sai is.
A rács általános intenzitásfüggvényét [(10.2.) egyenlet] egyszerűen le
vezethetjük egy geometriai módszerrel. A 10.9. ábrán a 10.8. ábra hat
vektora látható, a (b) résznél valamivel kisebb fáziskülönbséggel. Mind
egyiknek ugyanakkora a nagysága:
250 HULLÁMOPTIKA
10.8. ábra.
Az intenzitásgörbe megszerkesztése az amplitúdók grafikus összeadásával
sokréses rács esetén
cp = Nd=Nx2y.
A DIFFRAKCIÓS R Á C S 251
M9. ábra.
Egy rács intenzitásfüggvényének geometriai levezetése
szöget kétfelé osztva egy 0-ból húzott, A-ra merőleges vonallal, azt lat
j á t hogy:
A = A =2r siny.
W X
A _ 2 r s i n ( 0 / 2 ) _ siniVy
A, 2rsiny siny
húrok mind azonos irányú párhuza rész elején rögzített feltétel. Továbbá, ahogy a rések száma megnő, a vek-
mos vonalak lennének, az (a) rész torpoligon gyorsan megközelíti egy körív alakját, és így az egyetlen nyílás
hez hasonlóan, csak kisebb hosszal. keltette kép, illetve az azonos szélességű rács keltette kép közötti analógia
A második fó'maximum akkor for igazolódott. A 10.8. ábra és az egyetlen résre vonatkozó 8.6. ábra össze
dulna elő, amikor az ív másodszor is hasonlítása megmutatja, hogy nagy N esetén a rácsra kapott ábrák meg
kört alkotna, s az eredő húrok ismét
fognak egyezni az egyetlen résre kapott ábrákkal, ha Nö/2-t, vagy Ny-t B-
egy egyenesbe esnének. Ezeknek a
maximumoknak nincs megfelelőjük ra cseréljük. Mivel Ny a rács szélső réseinek fél fáziskülönbsége és B egy
az egyréses képnél. nyitott nyílás szélső pontjai közötti fél fáziskülönbség, láthatjuk a 10.4.
részben említett analógia fizikai okát.
(á) (b)
10.10. ábra.
Reflexiós rácsok karcolatainak mikrofotói: (a) könnyed karcolat,
(b) mély karcolat
A DIFFRAKCIÓS R Á C S 253
ményt kaphatunk velük, ha nem a legnagyobb felbontóképesség a követel rendelkezik is, a (8.8.) egyenlet
mény. Megfelelően hígított kollódiumot vagy cellulóz-acetátot öntünk a alapján 64 cm hosszú alapra lenne
rács felületére, majd kiszárítjuk, hogy egy vékony, kemény réteget kap szüksége, hogy ugyanezt az ered
junk, amely víz alatt könnyen elválasztható az eredeti rácstól. Ezután már ményt produkálja.
254 HULLÁMOPTIKA
fel lehet erősíteni egy sík üveglemezre vagy egy konkáv tükörre. Némi el-
ferdülés és zsugorodás előállhat a folyamat során, így a másolat ritkán
működik olyan jól, mint az eredeti példány. A műanyag-technológiák fej
lődésével azonban ma már jó minőségű másolatok is előállíthatók.
10.12. Szellemképek
Egy valódi rácsnál a karcolt vonalak bizonyos mértékben mindenképpen
eltérnek az ideális egyenletes kiosztástól. Ennek számos hatása van, a kar
colás hibájától függően. Három típusú hibát különböztetünk meg. (7) A
hiba nagysága és iránya teljesen véletlenszerű. Ebben az esetben a rács
egyetlen szórt fényt ad a főmaximumok alatt, még egyszínű fény alkalma
zásánál is. (2) A hiba egy bizonyos irányban folyamatosan nő. Ez köny-
nyen kimutathatóan „fókuszaiévá" teszi a rácsot, azaz a párhuzamosan be
eső fény a diffrakció után enyhén szét- vagy összetart. (5) A hiba a rács
felületén periodikus. Ez a legáltalánosabb eset, mivel leggyakrabban a
karcoló berendezés mozgató mechanizmusának hibáiból származik. Ez a
hiba eredményezi a szellemképeket, vagyis azokat a hamis vonalakat,
amelyek az ideális rács főmaximumait kísérik. Amikor a hibának csak
egyetlen periódusa van, ezek a vonalak azonos intenzitással, szimmetriku
san helyezkednek el a főmaximumok körül. Az ilyen szellemképeket
Theodore Lyman (1874-1954) Sok Rowland-szellemképeknek nevezik. Problémásabbak a ritkábban előfor-
éven át a Harvard University Fizikai duló Lyman-szellemképek. Ezek akkor jelennek meg, amikor a hibák két.
Laboratóriumainak az igazgatója. egymással össze nem mérhető periódussal rendelkeznek, vagy amikor egy
A távoli ultraibolya színkép kutatá- hiba periódusa nagyon rövid. A Lyman-szellemképek az azonos hullám-
sának úttörője. hosszú főmaximumtól távol is előfordulhatnak.
Az elmúlt években tökéletesebb karcolatú rácsok készültek George R.
Harrison és George W. Stroke munkájaként. Az általuk használt karcoló be
rendezéseknél a barázdák egyenletes kiosztását olyan szervomechanizmus
végezte, amelyet interferenciacsíkok automatikus számlálásával irányítottak.
kas változást hozzon létre. így a különböző rendek relatív intenzitását egy
4 szélességű elemi rész által diffraktált fény szögeloszlása határozza meg
a rács felületén. Az ideális rácsnál ez megfelel egyetlen rés diffrakció
jának. A karcolt rácsokban általában egy komplex tényező lesz, amit a
karcolási technológiák korai szakaszában nem nagyon tudtak befolyásol
ni. R. W. Wood készített olyan rácsokat, amelyek egy bizonyos hullám
hosszú fény 90%-át is képesek egyetlen rendbe koncentrálni egy oldalon,
így a rácsok egyik fő hátrányát a prizmákkal szemben - nevezetesen a
többszörös, kis intenzitású színképek jelenlétét - sikerült kiküszöbölni.
Wood első rácsos kísérleteit az infravörös tartományban végezte olyan Történelmileg a fény egy bizonyos
rácsokkal, amelyekben a vonalak távolsága nagy volt, és így a barázdák rendű koncentrálásának elvét elő-
alakját könnyen ellenőrizhette. Ezekben az ún. echeletterácsokban a ba ször Michelson alkalmazta lépcsős
rázdák optikailag sík felületei egy olyan <j> szöget zártak be a vízszintessel, rácsában (10.11. (b) ábra). Ez az
hogy az infravörös sugárzás nagy részét egy kiválasztott fényes rend felé eszköz 20-30 plánparallel lemezből
állt, amelyeket egy konstans 1,0 mm
továbbították (10.11. (a) ábra). Természetesen egy ilyen felületről szár
körüli b magassággal toltak el egy
mazó fény meglehetősen nagy szögben fog diffraktálódni, amelyet a hul
más mellett. A t vastagság általában
lámhossz és a felület b szélességének hányadosával mérünk. Amikor az 1,0 cm volt, így nagyon nagy rácsál
atanünium anyagú karcolt rácsok megjelentek, lehetővé vált a látható és landó adódott, és a koncentráció
az ultraibolya fényhez szükséges finomabb barázdák alakjának ellenőr rendkívül magas rendeknél fordult
zése is. A gyémánttű megfelelő alak- és iránykialakításával ma már olyan elő. A Michelson által használt
rácsokat is készíthetünk, amelyek bármely szögben ragyogó fényt adnak. lépcsős rácsok transzmissziós esz
A diffrakciós maximum alatt egy adott hullámhossznak legfeljebb két közök voltak, de nagyobb útkülönb-
rendje jelenik meg. Ezeknek olyan nagy m értékük van (körülbelül 2tlX a ségeket és magasabb rendeket lehe
tett elemi a reflexiós típussal, ame
reflexiós, és (n - 1 )t/X a transzmissziós típusnál), hogy az mN felbontóké
lyet először Williams készített.
pességük nagyon magas, még a lemezek viszonylag kis /V számánál is.
A fény mindkét esetben a lépcsők
Ebből a szempontból a készülék olyan, mint az interferométer, és a tanul síkjára merőlegesen
mányozott vonalak elkülönítése is másodlagos diszperziót igényel. Mivel koncentrálódott.
a Lummer-Gehrcke-lemezhez hasonlóan itt is nagy probléma a rugalmas
ság hiánya, a lépcsős rácsot ma már nem nagyon használják.
(a) (b)
10.11. ábra.
A fény koncentrációja egy bizonyos irányban (a) egy echelette, vagy
fSrészfográcsnál és (b) egy reflexiós lépcsős rácsnál
256 HULLÁMOPTIKA
A5461
A 10.12. ábrán látható kép készíté
sekor a rendek elkülönítését nem
prizmával, hanem egy közönséges
ráccsal végezték. Ez a magyarázata
a jelölt rendek közötti halványabb
színképek jelenlétének. Ezek a má
sodik rendben fordulnak elő, és két
szer akkora echelle-rendjük van.
397
10.12. ábra.
A tórium színképének echelle-ábrája
A DIFFRAKCIÓS RÁCS 257
Központi kép
10.13. ábra.
Egy konkáv rács Paschen-féle elrendezése
10.14. ábra.
A konkáv rácsú spektrográfok (a) egyik legkorábbi és (b) egyik legáltalánosabb
kialakítása, (c) Sík reflexiós rács elrendezése
Gyakorló feladatok
10.1. Készítsen vázlatot öt, egymástól azonos távolságra lévő rés intenzitásképé
re, ha a dlb arány 4! Jelöljön ki több pontot az x-tengelyen a hozzá tartozó
6 és y értékekkel együtt!
Megoldás: Lásd a /0.15. ábrát
100%
\ 81%
40,5%
3/ \9,0%
0%
y = -4JT -3TZ ~2n -Jt +7t + 2JI +3TC +4TZ
6 =-TI 71
10.15. ábra.
Egy finom résű diffrakciós rács intenzitás görbéje d/b = 4 esetén.
Lásd a 10.1. feladatot
10.2. Készítsen vázlatot hét, egymástól azonos távolságra lévő rés intenzitáské
pére, ha a dlb arány 3! Jelöljön ki több pontot az ^-tengelyen a hozzá tarto
zó d és y értékekkel együtt!
10.3. Kilenc koherens forrás egyfázisú, 2,50 cm hullámhosszú mikrohullámokat
bocsát ki. A források egyvonalban vannak elhelyezve, tengelyeik távolsága
10,0 cm. Számítsa ki (á) a központi maximum szögének nagyságát, vala
mint (b) a főmaximum és (c) a másodlagos maximum szögtávolságát!
10.4. Két hullámhosszú (A = 5600 Á és A = 5650 Á) fény esik merőlegesen egy
sík transzmissziós rácsra, amelyben 2500 vonal van centiméterenként. A
keletkező párhuzamos fényt egy 120 cm fókusztávolságú lencsével egy la
pos síkernyőre fókuszáljuk. Számítsa ki az ernyőn lévő két színképvonal
közötti távolságot (centiméterekben) (a) az első rendben, (b) a második
rendben!
10.5. Két színképvonalnak A = 6200 Á-nél 0,652 Á a távolsága. Számítsa ki egy
diffrakciós rács minimális vonalszámát, ami ahhoz kell, hogy ezt a kettős
vonalat éppen felbontsa a második rendű spektrumban!
10.6. Egy 8,0 cm-es diffrakciós rácsra 100 000 vonalat karcoltak. A ráccsal egy
A = 4230 Á-ű színképvonal szerkezetét vizsgálták az első rendben. Milyen
lesz a rács színfelbontó-képessége egy 60,0°-os üvegprizmáéhoz viszo-
A DIFFRAKCIÓS RÁCS 261
11.1. ábra.
A Huygens-elv alkalmazása keskeny nyílásból származó másodlagos hullámokra
dását egy nyíláson keresztül. A 11.1. ábrán a fény egy kis H lyukból szár
mazik, és a széttartó hullámfrontnak csak egy bizonyos MN része haladhat
át a nyíláson. Huygens elvének megfelelően a hullámfront mindegyik
pontja egy másodlagos hullám forrásának tekinthető. Ezek burkológörbéje
egy későbbi pillanatban egy H központú széttartó hullám lesz, amelyet a
HE és HF vonalak határolnak. E hullám előrehaladásakor a képernyő EF
részét erősen megvilágítja. Ám mivel minden másodlagos hullám egy ré
sze az LM és NO mögötti részbe is behatol, így várható, hogy némi fény a
geometriai árnyék E és F közötti területén kívül is megjelenik. A gya
korlati megfigyelések azt mutatják, hogy a valóságban a képernyő ezen
részei nem fognak megvilágosodni, az E és F közvetlen környezetét
kivéve. Fresnel szerint ez azzal magyarázható, hogy a geometriai árnyé
kon jóval túl eső területeken a másodlagos hullámok egymást kioltó fázisvi
szonyokkal érkeznek, és így gyakorlatilag teljes sötétséget produkálnak.
A másodlagos hullámoknak nem lehet minden irányban egységes amp
litúdójuk, hiszen ha így lenne, akkor hátrafelé is ugyanolyan erős hullá
mot kellene eredményezniük. A 11.1. ábrán az ernyő bal oldalán lévő
burkológörbe egy ellentétes irányú hullámot jelenít meg, amely H felé ha-
11.2. ábra.
A ferdeségi tényező Huygens másodlagos hullámainál
264 HULLÁMOPTIKA
Huygens elvének pontosabb kifeje- lad. Nyilvánvaló, hogy ez a hullám nem létezik fizikailag, és igy azt kell fel-
zése alátámasztja ezt a feltételezést, tételeznünk, hogy a másodlagos hullám hátsó részének amplitúdója zérus,
só't számszerűen is megadja az amp- f^ ferdeségi tényező, amit a 11.2. ábra illusztrál, az amplitúdó érté-
z u n
litúdó iránytól függő változásait. I Q összeggel adja meg, ahol 6 a haladás irányával bezárt szög.
k é t +COS
„2
s~
S . S„2
s~ a+b 2
A= — + — = s (11.1.)
2a 2b 2ab
b + 3X12
b + 2X/2
+ XI2
D
11.3. ábra.
A félperiódusú zónák elhelyezkedése egy gömb alakú hullámfronton
FRESNEL-D1FFRAKCIÓ 265
11.4. ábra.
A fl + fr
m— = s„
2
(11.2.)
2 2ab '
A = A -A + A3-A4+ ... + ( - l )
x z
m _ 1
A m (11.4.)
A = konst - ^ ( 1 + cosö)
m (11.5.) az a szög, amivel a fény elhagyja a
m zónát.
d
266 HULLÁMOPTIKA
ségi tényező hatása maradt meg, amik a (11.4.) egyenlet tagjainak nagyon
lassú csökkenését okozza. A csökkenés az elején a leggyorsabb, mivel a 9
az m-mel együtt változik, de az amplitúdók gyorsan közel egyenlővé válnak.
Most, hogy tudjuk, hogy a tagok értékei hogyan változnak, a sorozat
összegét a tagok kétféle csoportosításával is kifejezhetjük. Feltéve, hogy
m páratlan:
< A < A, :
- + A„
2 2
A -mel. Az eredmény:
m
A = A+ i»L (11.7.)
2 2
A váltakozó előjelű Aj, A , A , ...
2 3
11.6. ábra.
Egy kör alakú nyíláson keresztülhaladó fény geometriája
268 HULLÁMOPTIKA
• • n
(a) (b) (c)
11.8. ábra.
Diffrakció kör alakú nyílás esetén: (aj és (b) pontforrás;
(c) Woodrow Wilson negatív ja, mint forrás
FRESNEL-DIFFRAKCIÓ 269
lennek meg. A 11.8.(a) és (b) ábrán, amiken a fényes pont fényképeit lát
hatjuk, ezeket a gyűrűket túlexponálással szándékosan felerősítettük a kö
zépponthoz képest. Az ábra (c) részénél a forrás nem pontjellegű volt, ha
nem Woodrow Wilson portréjának egy átlátszó lemezen lévő fotónegatív-
ját használtuk erre a célra, amit hátulról világítottunk meg. A képformálás
során a korong úgy viselkedik, mint egy meglehetősen durva lencse, mi
vel a tárgy minden pontjának van egy megfelelője a képen.
A középen lévő fényes pontot egy pénzérme ívfény keltette árnyékában A kör alakú akadály miatti diffrak
is megfigyelhetjük, ha a néhány méterre lévő árnyékot és környékét na ció teljes vizsgálata megmutatja,
gyítóval megvizsgáljuk. Ebben az esetben a pont nagyon kicsi, így elég hogy az árnyékban lévő fényes pon
nehéz megtalálni. Ha egy kisebb tárgyat, pl. csapágygolyót használunk, ton és a halvány gyűrűkön kívül
még fényes körkörös csíkokat is
könnyebben észrevehető lesz.
találunk az árnyékon kívül. Ezek
eredetüket tekintve hasonlók a késéi
11.5. Zónalemez keltette diffrakciós csíkokhoz,
amiket majd a 11.11. részben
Ez egy speciális ernyő, amit arra terveztek, hogy minden második félperi vizsgálunk meg.
ódusú zóna fényét elzárja. Ennek eredménye az lesz, hogy a (11.4.) egyen
letből vagy a pozitív, vagy a negatív tagok eltűnnek. A P-ben lévő ampli
túdó (11.3. ábra) értéke mindkét esetben az eredeti értékének sokszorosa
lesz. A gyakorlatban is könnyen készíthetünk zónalemezt, ha fehér papírra
koncentrikus köröket rajzolunk, amelyek sugarai az egész számok négy
zetgyökeivel arányosak (lásd 11.9. ábrát), majd minden második zónát
befeketítünk, és az eredményt csökkentett méretben lefényképezzük. Ha a
negatívot, egy távoli pontforrás fényének útjába rakjuk, akkor tengelyének
egy pontján nagy intenzitást hoz létre, mégpedig a zónák méretének és az
alkalmazott fény hullámhosszának megfelelő távolságban.
Az ezen mennyiségek közötti összefüggést a (11.2.) egyenlet tartalmaz
za, amelyet a jelenlegi célra a következő alakban írhatunk fel:
2 2 la b teljesülnie.
(a) (b)
11.9.ábra.
Zónalemezek
270 HULLÁMOPTIKA
lan zónát világítjuk meg, ahogy a 11.9.(a) ábrán látható zónalemeznél is.
Ez az A\, A , A , A amplitúdókat hagyja meg (11.5 ábra), amelyek
3 5 ig
ad, így csak a megvilágított zónákat használva P-ben olyan amplitúdót ka
Ha a páratlan zónák vannak lefedve, punk, amely 20-szor nagyobb, mintha a lemezt eltávolítanánk. így az in
az A , A , A , ... amplitúdók ugyan
2 4 6
tenzitás 400-szor akkora lesz. A tárgy és képe közötti távolság a közönsé
ezt a hatást eredményezik. ges lencseszabályt követi, vagyis a (11.8.) egyenletből:
I 1
_ _1_
a +
b ~ S J
f—" m
= 1
(11.9.)
A zónalemez feltalálása kétségtele
mX X
nül Lord Rayleigh nevéhez kötődik,
aminek bizonyítéka a jegyzetfüzeté
ben talált 1871. április 11-i feljegy Halványabb képek szintén előfordulnak azf/3,f/5,f/7, ... fókusztávolsá
zés: „A páratlan Huygens-zónák ki goknak megfelelően, mert ezeknél a távolságoknál a lemez mindegyik zó
zárásának és a központi fény növelé nája 3, 5, 7, ... Fresnel-zónát tartalmaz. Például amikor három van benne,
sének kísérlete nagyon jól sikerült..." akkor kettő hatása kioltódik, de a harmadiké megmarad.
, 1 X , 2X , X
b+ , b+ , b + -
82 8 2 2
FRESNEL-DIFFRAKCIÓ 271
CB C B
(a) (b)
11.10 ábra.
Egy kör alakú nyílás Fresnel-féle félperiódusú zónáinak rezgési spirálja
272 HULLÁMOPTIKA
Az igaz, hogy egy rés különböző Ha a diffrakciós ernyő elrendezése nem körszimmetriájú, hanem egyenes
pontjai által kibocsátott Huygens- szélű, mint pl. egy rés vagy szita esetében, akkor lehetséges rést használni
féle másodlagos hullámoknak csak forrásként a pont helyett. A rést ezekkel az élekkel párhuzamosan kell el
akkor lesz hengeres a burkolófelüle helyezni, így a hossza menti elemek által keltett diffrakciós csíkok felso
te, ha azok koherensek, ami a gya
rakoznak a megfigyelő ernyőn. E módszerrel elég nagy intenzitást nyerhe
korlatban ritkán valósul meg. Mind
azonáltal amikor az intenzitásokat tünk. Az ehhez hasonló esetek vizsgálatánál a hullámfrontot hengeresnek
adjuk össze, ami az inkoherens tekinthetjük, ahogy a. 11.11. ábrán is látható.
kibocsátásnál szükséges, a keletke A következő egyenes szélekkel foglalkozó feladatok levezetésénél az
zett kép ugyanolyan, mint amit egy zal az egyszerűsítéssel fogunk élni, hogy a rést párhuzamos egyszínű fény
koherens hengeres hullám hozna nyel világítjuk meg, és így az valódi hengeres hullámot bocsát ki.
létre.
ahogy a hullám mentén M -tól kife MQM , MiM , ... félperiódusú sávok a hullámfronton a réssel párhuzamo
x 2
0
lé haladunk. Mivel ez a hatás sokkal san fekszenek. Ezt az eljárást hívhatjuk a hullámfront sávos felosztásának.
markánsabb, mint a ferdeségi ténye A 11.12(a) ábra amplitúdódiagramját úgy kaptuk, hogy a sávokat sáv
ző változása, így ez utóbbi hatását részekre osztottuk a 11.6. rész kör alakú zónáihoz hasonló módszerrel. Az
elhanyagolhatjuk. M feletti első sávot kilenc részre osztva azt kapjuk, hogy a kilenc sáv
0
11.11. ábra.
Koherens fénnyel megvilágított résből származó hengerhullám.
A hullámfronton feltüntettük a félperiódusú sávokat
FRESNEL-DIFFRAKCIÓ 273
B B
11.12. ábra.
Amplitúdódiagramok a Cornu-féle spirális kialakításához
11.10. Fresnel-integrálok
A Cornu-féle spirális x és y koordinátáit számszerűen két integrállal tud
juk kifejezni, amelyek ismerete pontos számításokat és ábrázolást tesz le
hetővé. A legegyszerűbben a következők szerint lehet levezetni őket. Mi
vel a 6 fáziskülönbség az a szög, amely bármely pontban meghatározza a
görbe meredekségét (11.13. ábra), a koordináták változásait egy adott dv
kis elmozdulásnál a spirális mentén a következő képletek adják meg:
2 2
a ő értékét a (11.10.) egyenletből ctc = dv cos d = cos —-— dv dy = dvsinő = sm^—dv,
vettük át. 2 2
11.13. ábra
A Cornu-féle spirális, ha a pólus mindkét oldalán öt félperiódusú zóna található
FRESNEL-DIFFRAKCIÓ 275
//./. táblázat.
A Fresnel-integrálok táblázata
v x y v x y v x y
0.00 0,0000 0,0000 3,00 0,6058 0,4963 5,50 0,4784 0,5537
0.10 0,1000 0,0005 3,10 0,5616 0,5818 5,55 0,4456 0,5181
0.20 0,1999 0,0042 3,20 0,4664 0,5933 5,60 0,4517 0,4700
0,30 0,2994 0,0141 3,30 0,4058 0,5192 5,65 0,4926 0,4441
0.40 0,3975 0,0334 3,40 0,4385 0,4296 5,70 0,5385 0,4595
0.50 0,4923 0,0647 3,50 0,5326 0.4152 5,75 0,5551 0,5049
0.60 0,5811 0,1105 3,60 0,5880 0,4923 5,80 0,5298 0,5461
0.70 0,6597 0,1721 3,70 0,5420 0,5750 5,85 0,4819 0,5513
0.80 0,7230 0,2493 3.80 0,4481 0,5656 5,90 0,4486 0,5163
0,90 0,7648 0,3398 3,90 0,4223 0,4752 5,95 0,4566 0,4688
1.00 0,7799 0,4383 4,00 0,4984 0,4204 6,00 0,4995 0,4470
1,10 0,7638 0,5365 4,10 0,5738 0,4758 6,05 0,5424 0,4689
1.20 0,7154 0,6234 4,20 0,5418 0,5633 6,10 0,5495 0,5165
1.30 0,6386 0,6863 4,30 0,4494 0,5540 6,15 0,5146 0,5496
1.40 0,5431 0,7135 4,40 0,4383 0,4622 6,20 0,4676 0,5398
1,50 0,4453 0,6975 4,50 0,5261 0,4342 6,25 0,4493 0,4954
1.60 0,3655 0,6389 4,60 0,5673 0,5162 6,30 0,4760 0,4555
1,70 0,3238 0,5492 4,70 0,4914 0,5672 6,35 0,5240 0,4560
1.80 0,3336 0,4508 4,80 0,4338 0,4968 6,40 0,5496 0,4965
1.90 0.3944 0,3734 4,90 0,5002 0,4350 6,45 0,5292 0,5398
2,00 0,4882 0,3434 5,00 0,5637 0,4992 6,50 0,4816 0,5454
2.10 0,5815 0,3743 5,05 0,5450 0,5442 6,55 0,4520 0,5078
2.20 0,6363 0,4557 5,10 0,4998 0,5624 6,60 0,4690 0,4631
2.30 0,6266 0,5531 5,15 0,4553 0,5427 6,65 0,5161 0,4549
2.40 0,5550 0,6197 5,20 0,4389 0,4969 6,70 0,5467 0,4915
2,50 0,4574 0,6192 5,25 0,4610 0,4536 6,75 0,5302 0,5362
2,60 0,3890 0,5500 5,30 0,5078 0,4405 6,80 0,4831 0,5436
2,70 0,3925 0,4529 5,35 0,5490 0,4662 6,85 0,4539 0,5060
2.80 0,4675 0.3915 5,40 0,5573 0,5140 6,90 0,4732 0,4624
2.90 0.5624 0,4101 5,45 0,5269 0,5519 6,95 0,5207 0,4591
276 HULLÁMOPTIKA
11.14. ábra.
Cornu-féle spirális a Fresnel-integrálok alapján felrajzolva
(11.14.)
Megjegyezzük, hogy az eredő hul
lám fázisa 45°-kal, azaz 1/8 perió Ezt igazolandó megjegyezzük, hogy a 11.8. rész fejtegetéseinek megfe
dussal van a zónarendszer közép lelően egy O-ból Z-be húzott vektor a hullám felső részéből származó
pontjából érkező hullám mögött
amplitúdót adja. Ehhez hasonlóan a Z'-ből O-ba húzott pedig az alsó rész
(ami az Af -ból P-be tartó Huygens-
0
ből származót. Mindkettőnek 1/-J2 lesz az értéke, így amikor összeadjuk,
féle hullám a. 11.11. ábrán). Hason
ló hiba adódott a fázisra (csak 1/4 majd négyzetre emeljük őket, hogy meghatározzuk az egész hullámból
perióduskülönbséggel) a körkörös származó intenzitást, akkor azt kapjuk, hogy a koordináták hagyományos
zónák levezetésénél a 11.6. részben. beosztásánál (amit a 11.14. ábrán is használtunk) 7 = 2.0
FRESNEL-DIFFRAKCIÓ 277
11.11. Az egyenes él
Az egyetlen éllel határolt ernyő okozta diffrakció vizsgálata a Cornu-féle
spirálisnak talán a legegyszerűbb alkalmazása. A 11.15.(a) ábra egy ilyen
ernyő részletét ábrázolja, amelynek az éle párhuzamos az S réssel. Az
ábrán a geometriai árnyék szélénél elhelyezkedő P pontnak megfelelő
félperiódusú csíkok ki lettek jelölve a hullámfronton. A P-beli intenzitás
kiszámításához megjegyezzük, hogy mivel csak a hullám felső része fejti
ki hatását, az amplitúdó az O és Z pontokat (11.16. ábra) összekötő 1/ -Jl
hosszúságú egyenes szakasz lesz. Ennek 1/2 a négyzete, így az árnyék
szélén lévő intenzitás éppen az egynegyede annak, amit a zavartalan
hullámnál kaptunk. Konkrétabban fogalmazva P' legyen
A következő lépésben nézzük meg az intenzitást a P felett l távolságra az SMi egyenesen, ahol M] az első
l é v ő / ' ' pontban 11.15. (a) ábra. félperiódusú zóna felső széle. Ennél
a pontnál a félperiódusú sávok M
Ha a geometriai árnyék szélén lévő P megfigyelési ponttól kezdve
0
maximumát a"-ben, és így tovább, míg végül megközelíti a zavartalan így nem csak az M feletti
0
hullám Z'Z értékét. Ha P-től lefelé haladunk a geometriai árnyékban, a félperiódusú sávok lesznek megvilá
vektor kezdőpontja O-tól jobbra mozog, az amplitúdó pedig folyamatosan gítva, hanem az Af alatti első sáv is.
0
kek esetén. Az A négyzete máris megadja az intenzitást. Az amplitúdó és intenzitás pedig több, mint
az intenzitás v függvényében ábrázolt görbéit a 11.17.ábra (a) és (b) ré négyszerese.
szén láthatjuk. Azt is látni fogjuk, hogy az O pontnál, ami a geometriai ár
nyék szélének felel meg, az intenzitás az egynegyedére esik vissza a nagy
negatív v értékeknél mértekhez képest, ahol megközelítette a zavartalan
hullám intenzitását. A többi betű megfelel a spirálison hasonlóan jelölt
pontoknak: a B', C, D', ... pontok az M alatti első, második, harmadik,
0
11.15. ábra.
A félperiódusú zónák két különböző' helyzete az N élhez viszonyítva
278 HULLÁMOPTIKA
11.16. ábra.
Cornu-féle spirális, amely egy él diffrakciós képének eredőit mutatja
11.17.ábra.
(a) Az amplitúdó és (b) az intenzitás körvonalai egy él Fresnel-dijfrakciójánál
FRESNEL-DIFFRAKCIÓ 279
11.18. ábra.
Él diffrakciós képei (a) 4300 Á hullámhosszú, látható fénnyel és (b) 8,33 Á hul
lámhosszú röntgensugarakkal készítve, (c) Az (a) kép mikrofotométeres görbéje.
(11.15.)
/ = 2 s = 0,0708vcm
280 HULLÁMOPTIKA
p'
P
M
s P S p
a b a
J A
11.19. ábra.
Egyetlen résű Fresnel-diffrakció hullámfrontjának felosztása
FRESNEL-DIFFRAKCIÓ 281
11.20. ábra.
Cornu-féle spirális, amely az egyenlő v hosszúságú ívek húrjait mutatja
11.21. ábra.
Látható fény Fresnel-diffrakciója különböző szélességű egyszeres réseknél
Av = 0,5
+5
Í112. ábra.
fwwsnel-diffrakció egyetlen átlátszatlan sáv esetén
•áfozva. Ennél a pontnál mind az x, mind az y értéke 1/2 lesz. Egy másik
hasonló típusú példát is megvizsgálunk a következőkben.
tárggyal helyettesítjük, magát a réskeretet pedig eltávolítjuk, akkor a spi zött félúton lévő v pont intenzitását.
rális két részével kell foglalkoznunk. Tegyük fel, hogy az akadály olyan A 11.22. ábrán három kis drótszál
keltette diffrakciós képet láthatunk,
méretű, hogy a spirális Av = 0,5 intervallumát fedi le (11.20. ábra). A
a megfelelő elméleti görbékkel
képernyő jk helyzetébe érkező fény a spirális Z'-től y-ig és fc-tól Z-ig ter
együtt.
jedő szakaszának köszönhető.
284 HULLÁMOPTIKA
Gyakorló feladatok
11.1. Egy zónalemez legbelső zónája 0,425 mm átmérőjű, (a) Számítsa ki a le
mez fókusztávolságát, amikor egy héliumlámpa 4471 Á hullámhosszú
párhuzamos fényénél használjuk, (b) Számítsa ki az első másodlagos fó
kusztávolságot is!
Megoldás: (a) 40,40 cm, (b) 13,47 cm
11.2. Egy zónalemezt kell felerősítenünk egy optikai padra, ahol nagyító len
cseként fogjuk használni. Legbelső zónájának 0,2250 mm átmérőjűnek
kell lennie, és egy kadmiumív 4800 Á hullámhosszú kékeszöld fényét
használjuk. Ha a nagyításnak nyolcszorosnak kell lennie az átmérő men
tén, akkor számítsa ki (a) a zónalemez fókusztávolságát, (b) a tárgytávol
ságot és (c) a képtávolságot.
11.3. 1,50 cm hullámhosszú, párhuzamos mikrohullámnyaláb halad keresztül
egy állítható fényrekesz-diafragmán. A tengelyen e mögött 2,50 m-rel
helyezkedik el a detektor, a nyílás átmérőjét pedig fokozatosan növeljük.
Milyen átmérőnél éri el a detektált érték (a) az első maximumát, (b) a
második maximumát és (c) a harmadik maximumát? (áj Az utóbbi sugár
nál adja meg a maximumok és minimumok tengely menti helyzetének
egyenletét!
11.4. A Cornu-féle spirálist használva rajzolja fel egy 0,80 mm szélességű rés
diffrakciós képét, feltéve, hogy a = 40,0 cm, b = 50,0 cm, és a fény 6400
Á hullámhosszú vörös fény. (a) Számítsa ki a spirálison használandó Av
értékét, és (b) rajzolja fel a görbét Av = +0,10 intervallumok esetén v =
= -0,10-től v = 3,0-ig.
11.5. Egy optikai pad egyik végére egy rést helyezünk, majd 5000 Á hullám
hosszú zöld fénnyel világítjuk meg. A réstől 50,0 cm-re egy 1,60 mm át
mérőjű függőleges rudat erősítünk fel. A tárgy körüli diffrakció megfi
gyeléséhez egy fotoelektromos cellát és egy keskeny rést szerelünk
50,0 cm-rel a rúd mögé. Mekkora (a) használt Av érték, felel meg ennek
az átlátszatlan tárgynak a Cornu-féle spirálison, (b) a pontos intenzitás a
geometriai árnyék szélénél a zavartalan intenzitáshoz viszonyítva, és (c)
a relatív intenzitás az árnyék közepén?
Megoldás: (á) 6,4, (b) 0,2282 /Q, ( C ) 0,019 67 7
0
11.6. Egy optikai pad egyik végére egy rést helyezünk, majd 5000 Á hullám
hosszú zöld fénnyel világítjuk meg. Egy függőleges egyenes élet erősí
tünk fel 50,0 cm-re a réssel párhuzamosan. Az él keltette diffrakciós képet
50,0 cm-rel utána figyeljük meg. Mekkora az intenzitás (á) 0,40 mm-rel
az él geometriai árnyékának szélén belül a megfigyelés síkjában, és (b)
0,40 mm-rel a szélen kívül?
11.7. Egy optikai pad egyik végére egy rést helyezünk, majd 5000 Á hullám
hosszú zöld fénnyel világítjuk meg. Egy 0,40 mm átmérőjű függőleges
drótszálat erősítünk fel 50,0 cm-rel odébb. A diffrakciós képet 50,0 cm-
rel a dróton túl figyeljük meg (á) Milyen Av értéket kell használnunk a
Cornu-féle spirálisnál, az elméleti diffrakciós kép kiszámításához. Mek
kora a zavartalan intenzitáshoz viszonyított relatív intenzitás (b) 0,40 mm-
re a kép közepétől, és (c) 0,80 mm-re a közepétől?
Megoldás: (a) 1,60, (b) 26,75%, (c) 2,609%
FRESNEL-DIFFRAKCIÓ 285
ILL (a) Vizsgálja meg a Cornu-féle spirális segítségével hogy egy átlátszatlan
sáv diffrakciós képének a közepén szükségszerűen maximum van-e,
ahogy a 11.22. ábra három esetében! (b) Mi a magyarázata a geometriai
árnyékon kívül észlelt „lebegésnek", a 11.22. ábrán látható v = 0,50 ese
tén?
IL9. A Cornu-féle spirális használatával határozza meg egy kettős rés diffrak
ciós képét. Feltételezze, hogy: a = 40,0 cm, b = 50,0 cm, X = 5625 Á, a ré
sek 0,1250 cm szélesek, a közöttük lévő átlátszatlan rész pedig 0,50 mm.
Számítsa ki Av-t (a) a résszélességekhez, és (b) a nem átlátszó interval
lumhoz, (c) A 11.1. táblázatban megadott értékek használatával számítsa
ki az eredő A intenzitást a Av = 0,20 intervallumokra a kép közepétől
2
Az első fejezetben láttuk, hogy a fény sebessége véges. Úgy találtuk, hogy
a fény sebessége vákuumban a legnagyobb, és az általánosan elfogadott
értéke:
12.1. A Römer-módszer
A fény sebességén a skaláris sebes A fény nagyon nagy sebessége miatt természetes, hogy értékének első si
séget, mint a vektoriális sebesség keres mérése egy csillagászati mérés volt, mert itt nagy távolságokat jár
nagyságát értjük. be a fény. 1676-ban Römer a Jupiter holdjainak fogyatkozási idejét tanul
mányozta. A 72.7. (a) ábra a Föld (Ej és a Jupiter (J) Nap (S) körüli, vala
mint az egyik egyik M hold Jupiter körüli pályáját mutatja.
Olaf Römer (1644-1710). Dán csil A belső hold átlagos keringési ideje 7" = 42 h 28 min 16 s, amit a boly
0
lagász. A Jupiter holdjaival kapcso gó árnyékába való két belépés közötti átlagos időből határoznak meg.
latos munkáit Párizsban végezte, Römer valójában az árnyékból való kilépések időpontjait mérte meg, de a
később Dán Királyi Csillagásszá ne hold árnyékából származó kis fekete foltnak a bolygó korongján való át
vezték ki. haladásának ideje pontosabban mérhető.
Az első hold fogyatkozásásának sokszori megfigyelése lehetővé tette az
átlagos T idő pontos meghatározását. Römer úgy találta, hogy holdfo
0
voltak, akkor valamivel több, mint 10 perces késést észlelt. Ennek meg
magyarázásához feltételezte, hogy a fény véges sebességgel érkezik a Ju
pitertől a Földre, és mivel a Föld E -ben messzebb van a Jupitertől, a
2
Tanulságos megvizsgálni, hogy hogyan változik az év során a hold lát Tekinthetjük az egymás utáni hold
szólagos periódusa, azaz a két egymást követő holdfogyatkozás közötti fogyatkozásokat olyan fényjeleknek
idő. Ha ezt az időt megfelelő pontossággal meg tudnánk figyelni, a 12.1. is, amelyek szabályos 42 h 28 min
{b) ábra görbéjét kapnánk. 16 s-os időközönként érkeznek a
Jupitertől.
Az E és E pontokat kivéve a Föld pályájának minden pontján többé
K 3
(a) (b)
12.1. ábra.
A fénysebesség Rómer-féle csillagászati meghatározásának elve,
amely a Jupiter holdjainak megfigyelésén alapul
288 HULLÁMOPTIKA
v
a =—. (12.1.)
c
sal számították ki, a hangvillát pedig szögben fordult el, hogy a következő felület az a' pontban jelent meg. Egy
a U. S. Coast and Geodetic Survey
nyolcoldalú tükör esetén a megfelelő forgási sebesség körülbelül 528
(Egyesült Államok Tengerparti és
ford/s volt. Ezt a sebességet egy ellenirányú fúvókával állították be, amíg
Geodéziai Felmérése) által biztosí
tott invar ingával kalibrálták. a rés képe ugyanabba a helyzetbe nem került, mint amikor R nyugalom
ban volt.
Ez a felmérés az M\ és M tükrök közötti távolságot is megmérte há
2
ti K Kerr-cellából áll.
Az ezen az elven működő első méréseknél két zárat használtak, egyet a
kimenő, egyet pedig a visszatérő fényhez. A kisebb távolságokat kivéve, a
módszer közeli hasonlóságot mutat Fizeau módszerével. Az egymást kö
vető fejlesztések a 12.4. (b) ábrán látható berendezéshez vezettek, ame
lyet W. C. Anderson használt 1941-ben. Ő csak egy zárat használt, és a to
vábbított fényimpulzusokat két nyalábra osztotta a félig beezüstözött M\
tükör segítségével, hogy elkerülje a két Kerr-cella illesztésének problémá
j á t Az egyik sugár az Af -höz vezető rövidebb utat járta be, majd vissza
2
érkezett az M n keresztül a P detektorba. A másik a hosszabb úton Aí -ba Mivel a rekesz minden feszültség
r 6
érkezett, miután M -ról, Aí -ről és M -ről visszaverődött, majd visszaérke csúcsnál továbbít, akár pozitív, akár
negatív, azt várhatnánk, hogy itt
3 4 5
12.1, táblázat.
A fénysebesség pontos méréseikor kapott eredményei
12.5. ábra.
Fizeau kísérlete a fénysebesség mérésére mozgó anyagban
12.10. A Fresnel-tényezó'
A fenti eredményeket összehasonlították egy Fresnel által 1818-ban leve
zetett képlettel, amelyben az éter rugalmas test elméletét használta. Azt
feltételezve, hogy az éter sűrűsége n -tel arányosan nagyobb egy közeg
2
ben, mint a vákuumban, bebizonyította, hogy a közeg gyakorlatilag ma ahol v a közeg sebessége, n pedig a
törésmutatója. Víz esetén, amelynél
gával húzza az étert az alábbi sebességgel:
nátriumfényt használva n = 1,333,
ez az összefüggés v' = 0,437v-t ad,
1
v'= v 1 - (12.2.) ami elfogadható mértékben egyezik
az előző bekezdésben idézett
Michelson-féle értékkel, fehér fény
Az 1 - 1 / n tört részt Fresnel-tényezőnek hívják.
2
esetén.
296 HULLÁMOPTIKA
12.6. ábra.
Aberrációs szög vízzel töltött távcsőnél
nagyságára való hatását. Visszatekintve a 12.2. (b) ábrára látjuk, hogy a Fontos észrevenni, hogy a 12.7.
c' = v/(sin a) látszólagos sebesség kicsivel nagyobb, mint a c = v/(tg a) ábra rajzolásánál feltételeztük, hogy
valós sebesség. Az a azonban nagyon kis szög, így a szinusz és a tangens a fény sebességét nem befolyásolja
az a tény, hogy a forrás mozgásban
közötti különbség sokkal kisebb, mint az a mérési hibája. Egy kicsit más,
volt, amikor a hullámokat kibocsá
ugyanezt az elvet megtestesítő kísérletet is kifejlesztettek, melynek elég
totta. Ezt olyan hullámnál lehet fel
érzékenynek kell lennie ahhoz, hogy a látszólagos sebesség e kis változá tételezni, amely mozdulatlan közeg
sát is észlelje, feltéve, hogy az létezik. Mielőtt azonban bemutatnánk ezt a ben jött létre, pl. egy hanghullámnál
kísérletet, tekintsük részletesebben át a megfigyelő mozgásának hatását a a levegőben. A fényt szállító
fény látható sebességére. feltételezett közeg az éter, és ha v az
Mozogjon a 12.7. ábrán az O megfigyelő v sebességgel B felé. Küld éterhez viszonyított sebesség, akkor
jünk egy hirtelen fényimpulzust O felé. Ekkor a hullám kör alakban terjed ugyanaz az eredmény várható. Egy
szét, O-val a középpontjában, és 1 s múlva a kör sugara számszerűleg levegőben elvégzett kísérletnél a
egyenlő lesz c-vel, a fény sebességével. De ez idő alatt a megfigyelő v tá Fresnel-féle tényező (1 - 1/n ) olyan
2
12.7. ábra
Mozgó forrás által kibocsátott fény sebesége
12.13. A Michelson-Morley-kísérlet
viszi az interferométert.
v
M 2 M 2
72.S. a'fcra.
Michelson-interferométer az éteráramlás kimutatásához
ben van, és akkor tér vissza, amikor a félig beezüstözött G tükör 0 " - b e
került. Az előző részben levezetett sebességképleteket felhasználva az
OM '0" út megtételéhez szükséges idő:
2
' i
C + V C - V c 2 —v 2 '
és
v 2
A = d—. (12.3.)
c
Berendezése lényegében a
Michelson és Morley-féle szerkezet
(12.9. ábra) volt, de nagyobb méret
ben. 64 m-es fényutat használva
Miller úgy gondolta, hogy bizonyí
tékot szerzett egy egyharmincad
csíknyi kis eltolódáshoz, amely pe
riodikusan változott a csillagászati
idővel. Miller adatainak legújabb
elemzése azonban valószínűvé teszi,
hogy ezt a csekély eredményt az in
terferométerben lévő kis hőmérsék-
letgrádiens okozta.
300 HULLÁMOPTIKA
(12.4.)
.2\
a megfigyelőhöz képest
ttiQ
•mn 1-- (12.5.)
nyugalomban lévő tömeget jelöli.
1. A Doppler-effektus
2. A fény aberráció
3. A Fresnel-féle tényező
v
sina = — (12.7.)
c
ban.
A Fresnel-féle tényező kifejezése egyből következik a (12.8.) egyenlet
ből, ha a másodrendű tagokat elhagyjuk. Ekkor a binomiális sort felhasz
nálva az alábbi kifejezést kapjuk:
(12.9.)
n \ n )
Gyakorló feladatok
12.1. Számítsa ki (a) a Föld pályájának kerületét, és (b) a Föld keringési idejá
másodpercben, feltéve, hogy a fénysebesség 299 793 km/s, és a Föld Nap
körüli pályájának átlagos sugara 1,496 70 x 10 km! Számítsa ki (c) a Föld
8
1«£.
C ét 17 dz
1 dH z
dH,
(13.1.) (13.2.)
€ ét dz dx
1 9E. dH v
dH^
c ét dx dy
308 HULLÁMOPTIKA
ELI. ábra.
Meámolási áram fogalma
kal kevésbé ismerős, és semmilyen egyszerű kísérlettel nem lehet bemu- sével, illetve a másik két tag hasonló
mmL E különbségnek az az oka, hogy egyetlen anyag sem vezeti úgy a átalakításával.
•égnesességet, mint ahogy egy fémdrót az elektromos áramot. Az a saját
ság, hogy némely anyag vezeti az elektromosságot, volt az egyetlen oka
, hogy a (13.2.) egyenletet előbb fedezték fel, mint a (13.1.) egyen-
Ez utóbbi helyessége azzal bizonyítható, hogy a Maxwell-egyenle-
: sikeresen magyarázzák a természeti jelenségeket.
310 HULLÁMOPTIKA
E =0x H =0
x
1 dE y dH z 1 dH z
(13.9.)
C dt dx c dt dx
1 dE 2
y dH 2
z 1 d H. _d E
z 2
y
c dt 1
dxdt C dtdx dx
A FÉNY ELEKTROMÁGNESES TERMÉSZETE 311
dE 2
y
(13.10.)
dt 2
(13.11.)
dt '
2
' dx 2
E =j\x±ct)
y H =f(x±ct).
z (13.13.) A két hullám kölcsönösen függ egy
mástól, egyik sem létezhet a másik
Ha a (13.5.) és (13.6.) másik két egyenletével kezdjük a levezetést, nélkül. Mindketten transzverzális
hullámok, amelyek vákuumban c se
akkor egy másik hullámpárt kapunk, amelyek az xz síkban az elektromos
bességgel terjednek, ami az elektro
mező vektorával síkban polárisak. Ez a hullámpár teljesen független az mos egységek aránya (13.2. rész).
előzőtől, és külön is létezhet. Az egymásra merőlegesen rezgő két hullám
keverékéből polarizálatlan fény jön létre, ha E és E között nincs állandó
y z
fáziskapcsolat.
£ =0
x E = A sin (cot-kx)
y E =0
z
H =0
x H =0
y H = A sin (mt-kx).
z (13.14.)
E +H
2 2 EésHa mező pillanatnyi értékei,
Egységnyi térfogatban lévő energia = (13.15.) amik itt egyenlők. Az energia egyik
8;t fele az elektromos mező vektorához,
a másik fele pedig a mágneses mező
Ezen vektorok nagysága bármely hullámban pontról pontra változik; vektorához köthető.
így ahhoz, hogy egy véges tartomány energiáját megkapjuk, E (vagy H )
2 2
összes szögre vett átlaga. Emiatt egy elektromágneses hullám energiasű- Az Olvasót emlékeztetnünk kell ar
ra, hogy a fenti állítások csak váku
rfísége A /8;r lesz, ahol A vagy az elektromos, vagy a mágneses kompo
2
o
indukciós tekerccsel nagy feszült
ségre töltve a lemezek közt szikrák Detektor
keletkeznek. Ismert, hogy a lemezek
Az indukciós ,Kisülési
,
kisülése oszcilláló. Amikor a réscsú tekercshez JJÍT
m
8
h é z a
vezetett. lett A-t körülbelül 5,4 m-nek találták, amely v-re 3 x 10 m/s-hoz nagyon
8
n 17. Cserenkov-sugárzás
A OLS. részben azt mondtuk, hogy az egyenletes sebességgel mozgó töl-
ajtaesn sugároz energiát, hanem egyszerűen magával viszi az elektromág-
a n e s aaezejét Ez mindaddig igaz, amíg a töltés vákuumban halad. Ha
asjjsbaai anyagi közegen halad át, pl. amikor egy nagysebességű elektron
mgf proton behatol egy darab üvegbe, sugározhat kis mennyiségű ener-
gpáL még ha állandó is a sebessége. Ennek feltétele az, hogy a töltött ré-
—•«*»» sebessége nagyobb legyen, mint a fény c/n hullámsebessége a
híKgben. Ekkor egy olyan hullámot hoz létre, mint az a lökéshullám,
aasetyet egy a hangsebességnél gyorsabban mozgó lövedék kelt.
13-6. ábra.
A Cserenkov-sugárzáskor keletkező kúphullámok keresztmetszete
318 HULLÁMOPTIKA
Ugyanolyan tulajdonságú, mint egy E hullámok keletkezése a Huygens-elv (11.1. rész) alkalmazásának
csónak által keltett hullám, amely nagyszerű példája. Legyen a 13.6. ábrán egy olyan elektron, amely egy
akkor keletkezik, amikor a csónak 1,50-es törésmutatójú üvegen halad át a fénysebesség kilenctized részével.
gyorsabban halad, mint a vízhullá (Ehhez nagyjából 661 kV potenciálkülönbséggel kellene felgyorsítani.)
mok. Azokat a zavarokat, amelyeket az elektron sorban az O, O' és O" helyze
tekben keltett, azok a másodlagos hullámok jelölik, amelyeknek a sugarai
OA, OA' és OA", az eltelt idővel és a c/n sebességükkel arányosan. Az
eredő hullámfront az ezekhez húzott közös érintő, és egy fél nyílásszögű
kúp alakját veszi fel. Mivel OA merőleges a hullámfrontra, az ábrából lát
ható, hogy 6-t az alábbi kifejezés adja meg:
sin0 = — = — - , (13.17.)
nv np
Ráadásul n legnagyobb értékénél ahol v a feltöltött részecske sebessége és 3 =v/c. Ha3 = 0,9, mint a pél
(kék fény) a kúp keskenyebb, és a dánkban is, 6 körülbelül 48°. A sugárzás jelentős része látható fény, és
fénysugarak kúpjának külső széle szemmel vagy fényérzékeny lemezzel is észlelhető. A diszperzió, vagyis n
kék lesz, míg a belső széle piros. színfüggése (13.17.) egyenlet nem tökéletesen pontos.
Ez a fajta sugárzás ma már egyszerűen megfigyelhető a nukleáris
fizikában használt nagysebességű részecskéknél. A kúp szögének megmé
résével meghatározható a részecskék sebessége és energiája.
Az egyetlen részecske áthaladásából keletkező fényt fotosokszorozó
csővel észlelhetjük. Ez a nukleáris fizikusok által használt Cserenkov-
számláló alapelve.
Gyakorló feladatok
H =0
x H =Q
y H = A ún (M+ky)
z
(a) Melyik síkban polarizált a hullám, és (b) milyen irányban halad? (c) írja
le az egyenleteket!
13.3. Módosítsa a (13.14.) egyenleteket úgy, hogy (a) egy síkban polarizált hul
lámot írjanak le az xy síkbeli E rezgéssel, de 30°-os szöget zárva be az x
tengellyel, és (b) egy olyan hullámot írjanak le, melynek rezgései ellipszi
sek az xy síkban (elliptikusan polarizált hullám)!
A FÉNY ELEKTROMÁGNESES TERMÉSZETE 319
£, = 0 H =0
y
1dE 1 dE
- = — u>Acos(<ot-ky) = 0 — - = -kA cos((uí - ky) = 0
c dt c dy
1 dH, 1 d£.
-= wAcos(a)t-ky) = 0 — - = -kA cos(cor - ky) = 0
c dí c dy
115. (a) Bizonyítsa be, hogy a 13.3. (bj ábrán aQésR közötti erővonalszakasz
egyenes, ha a töltés gyorsulása egyenletes! (b) Mutassa meg e szakasz
meredekségéből, hogy az EQ/E, arány 1/r-szerint csökken, és emiatt bár- Megjegyzés: az £ -t a Coulomb-
0
mely jelentős távolságban a transzverzális komponens lesz túlsúlyban! törvény adja meg!
IU. Egy vákuumban, elektromos és mágneses mezőben mozgó e töltésre ható
teljes F erőt az alábbi összefüggés adja meg:
Egy vékony aranyfólia pl., fény juk, hogy ezek a tárgyak pigment- vagy testszínt mutatnak, a felületi szín
visszaverés esetén sárgának látszik, től eltérően, minthogy színüket az anyagba bizonyos mélységben behatoló
fényáteresztésnél pedig kékeszöld fény eredményezi. A behatoló fény aztán szórás, illetve visszaverődés so
nek. Ezen anyagok fényelnyelése rán eltérítődik, és elszakad a felszíntől, de csak miután bizonyos vastagsá
nagyon nagy. Ez magas visszaverő-
gú közegen áthaladt, és a szelektíven elnyelt színeit elvesztette. Az ilyen
dési együtthatót, ugyanakkor ennek
esetekben a test által elnyelt fény a test valódi abszorpciójával arányos, és
megfeleló'en alacsony abszorpciós
együtthatót eredményez. ugyanúgy függ a hullámhossztól is. A felületi színek ezzel szemben a fel
színen bekövetkező visszaverődés folyamatából erednek (14.7. rész).
Egyes anyagoknak, főleg az olyan fémeknek, mint az arany vagy a réz, bi
zonyos színeknél nagyobb a visszaverőképességük, mint más színeknél,
és ezért a róluk visszavert fény színes. Az átmenő fény itt a kiegészítő
színben látszik, míg testszínnek ugyanazt a színt látjuk az átmenő és a
visszavert fénynél egyaránt.
14.2. A fényelnyelés
és fényszórás közti különbség
A 14.1. ábrán I intenzitású fény lép be egy hosszú, füsttel töltött üveg
0
14.1. ábra.
Finoman elkülönülő részecskék fényszórása, pl. füstben
FÉNYELNYELÉS ÉS FÉNYSZÓRÁS 323
együttható" elnevezés nem megfelelő, a-t többnyire két Sok esetben a vagy a a másikhoz
a s
14.1. táblázat
Néhány optikai anyag alkalmazhatóságának határhullámhossza
Az áteresztés határai, Á
1 4 4 . Gázok fényelnyelése
• s n o s é g e s nyomáson minden gáz elnyelési színképe keskeny, sötét csí- Ha a gáz két- vagy többatomos mo
áll. Egyes esetekben az is lehetséges, hogy folytonos abszorpciós lekulákból áll, az éles színképvona
nyokat találunk (29. rész), de a gáz halmazállapotú anyagok szín- lak a molekulákra jellemző abszorp
a fent említett éles vonalak jellemzők. Ha egyatomos gázt, mint ciós sávok rotációs szerkezeti alak
ját öltik fel.
pl héliumot vagy higanygőzt vizsgálunk, az eredmény valódi vonalas
•pa 11111111 lesz, gyakran világosan, elhatárolódó vonalsorozatokkal. Az el-
színképben a vonalak száma mindig kevesebb, mint a kibocsátási
en. Az alkálifémek gőzeiben pl., közönséges körülmények között
kizárólag a fősorozat színképvonalai figyelhetők meg. Ennélfogva az el
l i l ű i színkép egyszerűbb, mint a kibocsátási színkép.
h l ismét az elnyelési színkép az egyszerűbb, és ugyanannál a gáznál ke
vesebb sáv figyelhető meg elnyelés, mint kibocsátás esetén.
eaaryi időn belül nem ütközik, az atom sugárzás útján szabadul meg az
energiától. Kis nyomáson, mikor az ütközések közötti idő viszonylag
R. W. Wood (1868-1955). Kísérleti
• a g y . gáz másodlagos sugárzásforrássá alakul, és nem megy végbe való
a
J I II I I I L
vonalak keletkeznek. A rezonancia és fluoreszkálás egyike sem sorolható Egy gáz rezonanciasugárzása köny-
a fényszóráshoz tartozó jelenségek közé. A különbséget a 14.12. részben nyen bemutatható egy nátriumlámpa
•esszük majd világossá. segítségével. Egy vákuumpumpához
csatlakoztatott üveggömbben kis da
Egy gáz fluoreszkálása legkönnyebben jódgőzzel mutatható be, mely
rab fémnátriumot helyezünk el.
kétatomos I -molekulákból áll. A szénív fehér fénye - ha szobahőmérsék
2
A nátrium a Bunsen-égó' melegítésé
leten vákuumban jódgőzt tartalmazó izzóban fókuszáljuk - zöldes színű nek hatására a gömb egyik részébó'l
•Ínycsóvát hoz létre. A 14.3. ábrán bemutatottak szerint higanyív egyszí- a másikba párolog, felszabadítva
an fényét felhasználva még ennél is érdekesebb kísérlet végezhető. ezzel az e fémben mindig hatalmas
A 14.4. ábra (b) és (d) részeit ily módon készített spektrogramból rep- mennyiségben megtalálható hidro
•adokálták, bár a B csőbe vizet töltöttek. gént. Elég nagy vákuum elérése
után a gömböt lezárjuk, és az ív fé
nyét egy lencsével az izzóra fóku
száljuk. Az izzót természetesen ol
1 4 . 6 . Szilárd anyagok dalról kell megfigyelni egy sötét
é s folyadékok fluoreszkálása szobában. A nátriumot a lánggal fi
noman melegítve a beeső' fény útját
mutató sárga fénykéve látható. Ma
Ha szilárd anyagot vagy folyadékot - olyan fénnyel, amit képes elnyelni -
gasabb hőmérsékleteken az izzó
eiósen megvilágítunk, az anyag fluoreszkáló fényt bocsáthat ki. Stokes fénykéve egyre rövidebb lesz, végül
szabálya szerint a fluoreszkáló fény hullámhossza mindig nagyobb lesz, az üveg belső felületén csupán vé
nánt az elnyelt fény hullámhossza. A fluoreszcein vizes oldata a fehér kony fénylő hártyának fog látszani.
fény kék részét elnyeli, és zöldes színárnyalatú fénnyel fluoreszkál. Ennek
következtében az oldaton áthatoló fehér fénynyaláb oldalról figyelve zöld
fény kibocsátásával válik láthatóvá, de az edény végéről megnézve vörö
ses színű lesz. Egyes oldatoknál az újra kibocsátott fény jelenléte tartósabb
emiatt a világítás a beeső fény kikapcsolása után több másodpercig
nagy akár percig is tart. Ezt foszforeszkálásnak nevezzük.
Az ultraibolya fénnyel megvilágított fogak természetellenesen fényes Higanyív ultraibolya fényével kü
nek tűnnek, a műfogak viszont tökéletesen feketének látszanak. Egy má lönféle tárgyakat megvilágítva na
sik példa a rubin drágakő tündöklő piros színe, ami szintén a fluoreszká- gyon meglepő fluoreszkáló hatáso
kat hozhatunk létre. Beszerezhető
tásnak tulajdonítható. Lásd a 24. fejezetet.
különleges nikkel-oxid üveg, mely a
látható fény tartománya számára
csaknem teljesen átlátszatlan, ellen
1 4 . 7 Szelektív tükrözés. Reziduális sugarak ben a k 3650-hez közeli erős hi
ganyvonalak csoportját szabadon át
Akkor mondjuk, hogy egy anyag szelektíven tükröz, ha egyes hullám ereszti. Ha az üvegen az ívnek csak
ez a fénye hatol át, sok szerves és
hosszakat a többinél sokkal erősebben ver vissza. Ez általában azoknál a
szervetlen anyag majdnem kizárólag
hullámhosszaknál következik be, amelyeknél a közeg nagyon erős ab
fluoreszkáló fénye révén válik látha
szorpcióval rendelkezik. Most dielektrikumokról beszélünk, vagyis olyan tóvá.
anyagokról, amelyek nem vezetik az elektromosságot. A fémek esete
meglehetősen eltérő, azzal a 17. fejezetben foglalkozunk majd. Az, hogy a
szelektív tükrözés, a fényelnyelés és rezonanciasugárzás között szoros
összefüggés áll fenn, R. W. Wood higanygőzön végzett érdekes megfi
gyeléséből érthető meg. Egy higanymilliméter kis töredékének nyomásá
nál a higanygőz - ha higanyív A 2536 fényével világítjuk meg - rezonan
ciasugárzást bocsát ki magából. Ahogy a gőz nyomása növekszik, a
328 HULLÁMOPTIKA
14.5. ábra.
Kísérleti elrendezés szelektív tükrözés során keletkezett reziduális sugarak
megfigyelésére
Néhány, a látható tartományban erős rezonanciasugárzás mindinkább a gőznek arra a felületére, amelynél kon
abszorpciós sávokkal rendelkező centrálódik, a beeső sugárzás belép, vagyis a tároló edény belső fala felé.
szilárd anyag szelektív tükrözést is Elég magas nyomást elérve végül a másodlagos sugárzás többé már nem
mutat. Ennek egyik példája a fuk- látható, kivéve, ha azt a visszaverődés törvényének megfelelő szögből
szinfesték. Az ilyen anyagoknak jel nézzük. Ebben a szögben a beeső fény teljes 25%-a a megszokott módon
legzetesen fémes csillogó, erős szí
visszaverődik, miután a fennmaradó fény elnyelődött, és az atomok üt
nük van. Ez egy bizonyos hullám
közése következtében hővé alakult. Ez a nagy tükrözés azonban - mely e
hosszúságú fény nagyon nagy tükrö
zésének köszönhető, mely olyan tartományban a fémekéhez hasonló - egyedül a A 2536 hullámhossznál lé
nagy, hogy gyakran „fémes" tükrö tezik. Más hullámhosszak szabadon áthaladnak. Ebben a kísérletben fo
zésnek is nevezik. Ez a fajta tükrö lyamatos átmenet tapasztalható a rezonanciasugárzásból a szelektív tükrö
zés okozza az anyagok felületi szí zésbe.
nét (14.1. rész). A szelektív tükrözés legfontosabb alkalmazása a távoli infravörös tarto
mányban található abszorpciós sávok helyének meghatározása.
Felfedezték pl., hogy a kvarc a kö A hullámhosszak keskeny sávjának elkülönítésére használt reziduális
rülbelül 8,5 fim vagy 85 000 Á hul sugarak módszere ezen a tényen alapul. A 14.5. ábrán S a hőmérsékleti
lámhosszúságú sugárzások 80-90 sugárzás forrása, mely folytonos spektrumot ad.
százalékát visszaveri. Ha feltételezzük, hogy ez a hullámhossz mindegyik kvarcfelületen 90%-
ban, más hullámhosszak pedig 4%-ban verődtek vissza, négy visszaverő
dés után az előbbi hullámhossznak (0,9) = 0,66-od része marad meg, míg
4
az utóbbinak mindössze (00,4) = 0,000 002 6-od része. Sok anyag rezi
4
14.8. A fényelnyelés
és a tükrözés közötti kapcsolat
A rezonanciasugárzás keletkezésének elektromágneses elméletében felté
telezik, hogy a fényhullámok olyan anyaghoz érkeznek, ami a közölt hul
láméval megegyező sajátfrekvencián való rezgéshez képes kötött töltése
ket tartalmaz. Mivel egy e töltésre az E elektromos mező eE erővel hat,
FÉNYELNYELÉS ÉS FÉNYSZÓRÁS 329
kai kisebb méretű tárgyról szóródott nulmányozása során látható. Az (a) rész egy síkhullámokból álló párhuza
hullám gömb alakú lesz, tekintet mos fénynyalábot ábrázol, mely jobb felé halad, és egy kis tükröző síkfe
nélkül arra, hogy vajon a tárgy a lületnek ütközik. A lerajzolt, egymást követő hullámfrontok egy hullám
14.6. (b) ábrán feltételezett sík for hossz távolságra vannak, így ez esetben a fényvisszaverő felület mérete
májú-e. E tényből az következik,
egy hullámhossznál valamivel nagyobb. A reflektor felületéről elszakadó
hogy a szóró részecske felületén
fényt a felület elektromos töltéseinek egy meghatározott fáziskapcsolat
levő számos pont által kibocsátott
másodlagos hullámok között interfe ban történő rezgése okozza, és ezen rezgések keltette másodlagos gömb
rencia nem léphet fel, minthogy a hullámok együttes működése által síkhullámfrontok rövid szegmensei ke
végpontokat a hullámhossznál letkeznek. Ezeket széleiken nem korlátozzák élesen a tükör széleiről visz-
sokkal kisebb távolság választja el. szavert sugarak (szaggatott vonalak), hanem a fényelhajlás következtében
valamelyest szétszóródnak. A ferde szögben visszavert fény intenzitásá
nak eloszlása valójában pontosan az, amit a 8.2. részben egyetlen résen át
menő fényre vezettünk le. A rés szélességének itt a fényvisszaverő felület
szélessége felel meg, így minél kisebb a tükröző felület hullámhosszhoz
viszonyított szélessége, annál nagyobb szórást érünk el.
Mint az várható volt, úgy találták, A kis részecskék fényszórásának törvényeit számszerűen először Ray-
hogy a szórt intenzitás a beeső in leigh tanulmányozta 1871-ben, ezért az ilyen szórást gyakran Rayleigh-
tenzitással, valamint a szóró ré féle fényszórásnak is nevezik. A probléma matematikai vizsgálata meg
szecske térfogatának négyzetével adta a szórt fény intenzitására általánosan érvényes törvényt, amely bár
arányos. A legérdekesebb eredmény
mely a környező közegtől eltérő törésmutatójú részecskére alkalmazható.
azonban a szóródás hullámhossztól
való függése. Az egyetlen korlátozás az, hogy a részecskék lineáris kiterjedése jelen
tősen kisebb legyen a hullámhossznál.
Adott méretű részecskéknél arra számíthatunk, hogy a hosszú hullámo
kat kevésbé hatásosan szórják, mint a rövid hullámokat, mivel a részecs
kék a nagy hullámoknál a hullámhosszhoz viszonyítva kisebb akadályokat
14.7. ábra.
A szóródás intenzitása a hullámhossz függvényében Rayleigh törvénye szerint
FÉNYELNYELÉS ÉS FÉNYSZÓRÁS 331
A gázok oldalirányú szórása ugyan ezek határozzák meg a közegben a fénysebeséget, miként azt a következő
csak gyenge, itt azonban ez a szórási fejezetben látni fogjuk.
központok viszonylag alacsonyabb Rayleigh megmérte az égbolt fényében a különböző hullámhosszúságú
számának tudható be. Ellenben, ha a fényhullámok relatív mennyiségét, és az l/A -es törvénnyel elég szoros
4
gáz halmazállapotú hidrogén Raman- Olykor a fluoreszkálás esetében is megfigyelhető. Miután ezeknél a
spektrumát mutatja be, melyben a
színképvonalaknál a módosult fény hullámhossza a beeső fény hullám
gerjesztési vonal, ez esetben
hosszánál rövidebb, így megsértik a Stokes-szabályt (14.6. rész), ezért
253,6 nm-es vörös felöli szélén két
vonalcsoport található. Elvétve az aníí'-Sío&es-vonalaknak nevezzük őket.
ibolya oldalon is megjelennek hal
ványabb vonalak, (aj-n ezek közül
kettő, (e)-n pedig három látható. 14.12. A fényszórás elmélete
Mikor egy kis rugalmasan kötött, töltött részecske mellett elektromágne
ses hullám halad el, a részecskét az E elektromos mező mozgásba hozza.
A 14.8. részben azzal az esettel foglalkoztunk, ahol a hullám frekvenciája
megegyezett a részecske saját rezgésének frekvenciájával. Bizonyos felté
telek mellett rezonanciát és fluoreszkálást, más körülmények között pedig
szelektív tükrözést kapunk. Mindegyik esetben tekintélyes mértékű fény
elnyelés léphet fel. A fényszórás ezzel szemben a részecskék sajátfrekven-
FÉNYELNYELÉS ÉS FÉNYSZÓRÁS 333
14A. ábra.
Yőumy réteg fényszórásának geometriája
334 HULLÁMOPTIKA
Legyen a beeső hullám elektromos A 14.8. ábrán átlátszó anyag végtelenül széles fóliájának ütköző síkhul
térerősségvektora ez esetben egy lámok láthatók, az anyag vastagsága a hullámhosszhoz viszonyítva kicsi.
ségnyi amplitúdójú, hogy az expo Amennyiben a szórt hullám gyenge, a P-t meghatározott időben elérő
nenciális jelöléssel (7.8. rész) E = e '
1
zavar alapjában véve az eredeti hullám, plusz a vékony lemez atomjai ál
adja meg azt egy adott időpontban.
tal szórt fényből származó kis járulék lesz. Az utóbbi meghatározásához
megjegyezzük, hogy a szórt fény intenzitása a (14.2.) egyenlet a együtt
s
(14.3.)
az amplitúdó pedig
2nr dr
E + E =e «+tJö~N\ikR
»
R
s
ahol az \/R tényező az inverz négyzetes törvény miatt lép be. Mivel
esetünkben R = R + r , az egyenletben rdr = RdR szerepel, az integrált
2
0
2 2
1 = —Jb~N (14.4.)
2n s s
Gyakorló feladatok
M J . Egy 3,50 m hosszú csőben normál légköri nyomású gáz van. Határozza
meg az áteresztett fény relatív intenzitását, ha a gáz abszorpciós együttható
ja az adott körülmények között 0,1650 m ! -1
rozza meg (a) szórási együtthatót és (b) a kioldási, vagy exinkciós együtt
hatót!
Megoldás; (a) 0,013 04 cm" , (jb) 0,017 33 cm-'
1
14.5. A fejezet adatai alapján átereszti-e (a) a kősó a rubídium-klorid (b) a kvarc
a nátrium-klorid (NaCl) maradék sugarait?
14.6. Adott típusú kristályról ötszöri visszaverődés után a reziduális sugarak
4,25 x 10 -szor nagyobb intenzitásúak, mint a szomszédos hullámhosszak
6
Prizma diszperziója
Mmm\ar prizmán a 75.1. ábrán látottak szerint sugár halad át, a különböző
• • • • • • h o s s z a k 6 kilépési szöge spektrométerrel mérhető. A változás ará-
• m r . JB/dX-U a prizma szögdiszperziójának nevezik. Egyszerűen felírható
•Él téavező szorzataként: Az első tényező egyedül geometriai
szempontok alapján számítható ki,
M_dBdn míg a második a prizma anyagának
(15.1.) jellemzője, melyre általában egysze
M~dndX
rűen a prizma diszperziójaként
utalnak.
£5.1. ábra.
Fnjmu fénytörése legkisebb eltérítés esetén
338 HULLÁMOPTIKA
d9_ sin (p
dn cos 9
d9 _ 2s sin (a / 2) _ B
(15.2.)
dn s cos 9 b
iS.1. táblázat.
ny átlátszó anyag törésmutatója
A fény A hullámhossza, Á
15-2. táblázat.
Xémmy gyakori optikai üvegtípus törésmutatói és diszperziói.
Adazperzió mértékegysége 1/Á x 10~ 5
dn_ dn_ dn dn
ti. Á dk dk dk
C6363 1,524 41 0,35 1.508 83 0,31 1,588 48 0,38 1,456 40 0,27
6439 1,524 90 0,36 1.509 17 0,32 1,588 96 0,39 1,456 74 0,28
D5890 1,527 04 0,43 1,511 24 0,41 1,591 44 0,50 1,458 45 0,35
5338 1,529 89 0,58 1,513 86 0,55 1,594 63 0,68 1.460 67 0,45
5086 1,531 46 0,66 1.515 34 0,63 1,596 44 0,78 1.461 91 0,52
F486I 1.533 03 0,78 1.516 90 0,72 1,598 25 0,89 1,463 18 0,60
C" 4340 1,537 90 1,12 1,521 36 1,00 1,603 67 1,23 1,466 90 0,84
H39S8 1,542 45 1,39 1,525 46 1,26 1,608 70 1,72 1,470 30 1,12
340 HULLÁMOPTIKA
10 000 Á
Hullámhossz X
15.2. ábra.
Lencsék és prizmák alapanyagaként használt anyagok diszperziós görbéi
B
n = A +- , (15.4.)
Ez azt mutatja, a diszperzió megkö A 2
T
15.4. ábra.
Kvarchoz hasonló adatszó anyag rendellenes diszperziója
az infravörös tartományban
DISZPERZIÓ 343
ban tapasztalható rendellenes diszperzió bemutatására nagyon meglepő S' j vízszintes képet ad. Amikor a
kísérletet tervezett. Ezeknél a vonalaknál, melyek az 5890 és 5896 Á hul- nátriumcső hideg, S' a spektro
x
15.6. ábra.
Nátriumgőz rendellenes diszperziója három különböző gázsűrűségnél
DISZPERZIÓ 345
Sellmeier egyenlete
. hogy a rendellenes diszperzió tartományaiban a Cauchy-egyenlet
képes leírni a diszperziós görbét. Egy általánosabban alkalmazható
kvezetésében az első sikert azzal érték el, hogy posztuláltak egy
•echanizmust, amellyel a közegek befolyásolhatják a fényhullám sebes-
Feltételezték, hogy a közeg rugalmassági erők által kötött részecs-
: tartalmaz, amiből eredően azok egy meghatározott v frekvenciával
0
mellett az elektromágneses elmélet A görbe további említésre méltó fontos jellemzői: ahogy A eléri zérust,
ből vezettünk le [1. (15.9.) egyenlet].
úgy n egységnyi értékű lesz, valamint A = oo-nél az n az 1 + ^ A
2
érté-
Ez nem csupán a rendellenes disz t
n2
=\+-
A diszperziót szemléltető tanulságos
-(4 IX )
2
A
gére az oszcillátorok jelenléte
gyakorlatilag nincs hatással. A 15.7.
ábrán látható, hogy ha A zérushoz 1 + A helyére M-et, AA helyére pedig ZV-et írva egyenletünk a követke
0
E
galomban lenne, így ez az „éterre"
gyakorolt csökkent visszatérítő erő
_ Q R nek felel meg. Emiatt a hullám se
A A bessége csökken, n pedig Ao hosszú
hullámú oldalán 1-nél nagyobb.
z. Ez Cauchy 15.3. részben megadott egyenlete. Ily módon a diszperziós görbében
An-nál tapasztalható nagy szakadás
az oszcillátor fázisában a közölt rez
géshez képest 180°-kal bekövetke
1 5 . 6 . A fényelnyelés hatása a diszperzióra zett, hirtelen változás következmé
nye, amint az utóbbi rezonancia
Bár Sellmeier egyenlete az abszorpciós sávokhoz nem túl közeli tartomá- frekvencián halad át. Ezt a hatást
•fokban nagyon sikeresen jeleníti meg a diszperziós görbét, azoknál a közvetlenül egy egyik végén rögzí
tett vízszintes rúdról lelógó, három
•••amhosszaknál teljesen kudarcot vall, ahol a közegben észlelhető ab
egymás mellé felfüggesztett ingával
szorpció történik. Ez közvetlenül abból a tényből látható be, hogy a 15.7.
mutathatjuk be. A központi inga sú
i görbéje minden egyes Aj mindkét oldalán a végtelenhez tart. Ez nem lyos, és az éterhullámnak felel meg,
míg a másik kettő nagyon könnyű,
•t
(c)
az egyik kissé hosszabb, a másik pe
dig kissé rövidebb, mint a súlyos in
1,5 ga. Ha a központi ingát mozgásba
hozzuk, a két könnyebbik ellentétes
fázisban leng, akkor, amikor a rövi
1,0
debb mozgása fázisát tekintve meg
egyezik a közölt rezgéssel.
(c)
2,0 •
1,5 •
1,0
15.8. ábra.
Oszcillátor ideális diszperziós görbéi különböző mértékű súrlódás és abszorpció
esetén: fa) erős abszorpció, erős súrlódás; (b) erős abszorpció, gyenge súrlódás;
fej gyenge abszorpció, erős súrlódás; (d) gyenge abszorpció, gyenge súrlódás
348 HULLÁMOPTIKA
csupán fizikai képtelenség lenne, hanem a A,-hez közeli görbe alakja sem
áll összhangban a kísérlettel. Diszperziós görbét mérni lehetséges pont
egy abszorpciós sávon áthaladva, bár nehéz feladat, mivel gyakorlatilag
az összes fény elnyelődik. Nagyon kis törőszögű prizmák vagy az anyag
vékony rétegeinek Michelson-féle interferométerben (6.15. rész) való
használatával néhány festék, pl. a látható tartományban abszorpciós sáv
val rendelkező cianin, törésmutatóját megmérték. A kapott görbe a 15.8.
ábrán látható vastag, folytonos vonallal ábrázolt görbére hasonlít. A,
szomszédságában látható, hogy a görbe valódi alakja a Sellmeier-egyenlet
által előírttól nagy mértékben eltér.
H. L. F. Helmholtz (1821-1894). Ezt az ellentmondást először Helmholtz mutatta ki, aki szerint ez abból
Német fizikus, aki a tudomány származik, hogy Sellmeier egyenlete a hullám energiájának elnyelődését
majdnem minden területéhez tevé egyáltalán nem veszi figyelembe. A fenti okfejtésben, valamint a javasolt
kenyen hozzájárult. Egyedül a fizi mechanikai hasonlatban feltételeztük, hogy az oszcillátor semmiféle, rez
ológiai optika vagy a hangtan terén
gésére ható súrlódási ellenállásba nem ütközik. Ilyen ellenállás figyelem
végzett munkája is híressé tette vol
na. Az energiamegmaradás törvénye bevétele pedig szükséges, ha már az oszcillátornak folyamatosan energiát
egyik felfedezőjének tartják. kell felvennie a hullámból. Helmholtz feltételezett egy közvetlenül az osz
cillátor sebességével arányos súrlódási erőt, és ezáltal a törésmutatóra egy
olyan egyenletet vezetett le, ami figyelembe veszi az abszorpciót. Az ab
szorpció erősségének mértékeként használhatnánk a (4.30.) egyenletben
definiált a abszorpciós együtthatót, de az egyenletek egyszerűbbek, ha
egy K konstans tényezőjével fejezzük ki, mely a-val az alábbi módon
0
függ össze:
A itt a vákuumban mért hullám
hossz. KQ fizikai jelentését legjobban
az fejezi ki, hogy az intenzitás A tá
volság közegen át való megtétele
során kezdeti értékének 1/e^i-ad
részére esik. A Helmholtz e tisztán mechanikai elméletéből eredő diszperziós
egyenletek a következőképpen írhatók fel:
c dt dy dz c dt dy dz
f SE. dH, 1 BH _ dE dE
y _ y x z
(15.12.) (15.13.)
c dt dz dz c dt dz dx
£ dE z _ dH y dH, 1 dH, dE v
c dt dx dy c dt dx dy
dE r dE v dE, dH r dH v dH,
-+- •+- = 0 (15.14.) • + -dz = 0 (15.15.)
dx dy dz dx dy
y —'
d'E„
es
látható, az új sebesség c I -Je lesz. dt' dx' dt' £ dx'
DISZPERZIÓ 353
(15.16.)
az elektromos és mágneses mező vektorainak nagysága bármely D maga a kötött töltések elmozdulá-
ian: sának valójában nem közvetlen mér
téke. A közeg polarizációját általá
ban P-vel jelölik, D pedig a követke
zőképpen függ P-től: D = E + 4TCP.
A szigetelő anyagokban elektromágneses hullámok által hordozott
cacndát a 13.7. rész elveinek alkalmazásával állapíthatjuk meg, az egyet-
Iba változtatás mindössze az, hogy E helyére D-t helyettesítünk. A fenti
f ü a m o s , ill. mágneses hullámok pillanatnyi energiasűrűsége eE /&n, ill.
y
2
•JeEH.
H.-V&r lesz, tehát ezek ismét egyenlők egymással. Összegük —
/ = - (15.17.)
£ 4n 4JI Y
%TX
tcAfcr) [E x H]
változó értékeket vesz fel, ami n-re 2 és 3 közti változást írna elő. Ez is
mét magasabb, mint a látható fénynél megfigyelt értékek.
A szóban forgó eltérés okát nem kell messze keresni. Ez abban a tény
ben rejlik, hogy egy fényhullám elektromos mezője nem állandó, hanem
gyorsan változik. Sárga fénynél a frekvencia 5 x 1 0 s . Ha egy anyag
14 _1
15.10. ábra.
A diszperzió értelmezése egy másodlagos hullám közvetlen hullámmal való
interferálásának eredményeként
Gyakorló feladatok
. N . N
A A
16.1. ábra.
Polarizáció üvegfelületekről való fényvisszaverődéssel
A FÉNY POLARIZÁCIÓJA 361
;. Fényhullámok ábrázolása
Az elektromágneses elmélet szerint a fény minden fajtája transzverzális A kérdést, hogy az elektromos és a
••Hámokból áll, amelyekben az elektromos és mágneses vektorok a rezgő mágneses vektorok közül melyiket
nevezzük rezgésnek, később vizs
Tegyük fel, hogy a 16.2. ábrán feltüntetett +z tengely mentén halad a gáljuk.
fcay a megfigyelő felé, s az elektromos vektor egy adott pillanatban a je-
fifc irányban, a jelölt amplitúdóval rezeg. Ha ez a rezgés változatlanul
Mytatódik, akkor azt mondjuk, hogy a sugár síkban polarizált, mert a rez-
: a z tengelyt tartalmazó síkra vannak korlátozva és 8 irányúak. Más-
(a) (b)
3
t
A
/
/
/
1
1
y
1
i
* 1 X
16.2. ábra.
Polarizálatlan fény rezgései hátsó nézetből (az tengely a papírlap síkjára
merőleges) (a) Valamennyi sík egyformán valószínű, (b) Mindegyik felbontható x
és y irányú komponensekre
362 HULLÁMOPTIKA
általában nem egyenlők (1. a 16.5. ábrát), s hagyjuk, hogy a 6 értéke vélet
lenszerűen változzon, akkor lesz két egyenlő amplitúdójú, egymásra me
rőleges lineáris rezgésünk, amelyeknek a fázisai között nincs összefüggés.
Az egyes rezgések igen sok véletlen fázisú rezgés eredői (1. az 5.4. részt),
s ez a véletlenszerűség a koherencia teljes hiányát eredményezi.
A 16.3. ábra egy szokásos ábrázolá
sa ezeknek a rezgéseknek, ahol az (a) (áj
(á) és (b) részek jelentik a két sík
ban polarizált komponenst, míg
1 1 1 1 1 1 11 1 1 1 ' 1
(c) a kettőt együtt egy polarizálatlan
(b) (e)
fényben. A pontok jelentik a lineáris
rezgések „hátsó" nézetét, a kettős
végű nyilak pedig azt mutatják, (c) (/)
hogy a rezgés síkja a papír síkja. így
a (aj, (e), (f) ábrák mutatják az (a), i i i i i m m
(b), (c)-beli rezgésirányt, ha a sugár 16.3. ábra.
irányába nézünk. Az eredeti és a síkban polarizált fény képi megjelenítése oldal- és hátsó nézetből
(16.2.)
Polarizáció üveglemez-sorozattal
fény polarizációjának vizsgálatakor (16.4. (a) ábra) azt tapasz-
hogy az részlegesen valamennyi szögnél polarizált, teljesen azon-
A fényvisszaverő felületek hatása a következőképpen írható
egy átlagos fényt. Tekintsük a közönsésges fényt két egymás-
364 HULLÁMOPTIKA
I
16.5. ábra.
Fény polarizálása üveglemez-sorozattal
Meg fogjuk mutatni (1. 17.1. és 17.1. esete, mikor a teljes fény megtört fény lesz. A beesés síkjára merőlegesen
(a) ábra), hogy egy egyszeres üveg rezgő sugarak energiájának egy része visszaverődik, maradék része pedig
felületen, melynek n = 1,5 a törés bármilyen szög esetén megtörik. így a megtört fénysugár mindig tartal
mutatója, a polarizációs szög esetén, mazza mind a két polarizációt.
a beesés síkjával párhuzamos rezgé Ha egy polarizációs szögben beeső sugár üveglemez-sorozaton halad
seknek a 100%-a áthalad, míg a be keresztül, mint a 16.5. ábrán, akkor a beesési síkra merőleges rezgések
esés síkjára merőleges sugaraknak egy része visszaverődik, míg az azzal párhuzamos komponensek teljes
csak körülbelül 85%-a, mert a többi
mértékben áthaladnak. Ennek az a végső következménye, hogy a vissza
15% visszaverődik. Egy egyszeres
felületnél a megtört fény polarizá vert sugarak teljesen (síkban) polarizáltak, míg a megtörtek egyre és egyre
ciójának foka nyilván kicsi. többet veszítve merőleges rezgéseikből, részben síkpolarizálttá válnak.
Minél nagyobb a felületek száma, annál nagyobb mértékben polarizált az
átmenő nyaláb. Ezt ábrázoltuk a 16.5. ábra bal oldalán. Részletezve a
fényvisszaverődés és fénytörés általi polarizációt (1. 17. fejezet), a belső
visszaverődés polarizációs szöge ugyanaz lesz, mint a fénytörés <p' szöge
a 16.4. (b) ábrán. Ez azt jelenti, hogy a <j>' szög alatt belülről visszavert
sugár szintén síkpolarizált lesz.
Az átbocsátott fény P polarizációs foka kiszámítható a párhuzamos és
merőleges komponensek intenzitásainak összegzésével. Ha ezeket az in
tenzitásokat Tp-vel és /s-el jelöljük, akkor megmutatható, hogy:
m az üveglemezek száma, így 2m az
üvegfelületeké, n pedig azok
törésmutatója.
Ip + ?s m+
A F É N Y POLARIZÁCIÓJA 365
Malus törvénye
E t a törvény azt mondja ki, hogy hogyan változik az analizátoron átbocsá- Etienne Louis Malus (1775-1812).
a a l sagár erőssége az átbocsátás síkja és a polarizátor által bezárt szög Francia hadmérnök. A fényvisszave
•fcgtényében. Két üveglemez-sorozat esetén az átbocsátás síkja a beesés rődés általi polarizációt véletlenül
a l f a . és Malus törvényének érvényességéhez az átbocsátott fénysugarat fedezte fel, mikor egy kalcitkristá
lyon keresztülnézve a fény véletle
aajjes mértékben síkpolarizáltnak kell tekintenünk. Jobb illusztráció a
nül visszaverődött a Luxembourg
M L ! , részben bemutatott kettős fényvisszaverődés esete, vagy két Poláro
palota ablakáról.
sának vagy két Nicol-prizmának a kombinációja, ahol teljes a polarizáció.
A Malus-törvény azt mondja ki, hogy a sugár intenzitása a két átbocsátási
A ábal bezárt szög koszinuszának a négyzetétől függ.
A törvény bizonyítása azon az egyszerű tényeken alapszik, hogy bár-
aaeh/ síkpolarizált rezgés, mondjuk a polarizátorunk által előállított, fel-
A polarizátor
síkja
Az analizátor
\ s / síkja
16.7. ábra.
Sűcpolarizált fény amplitúdójának felbontása komponenseire
366 HULLÁMOPTIKA
A,=Acos0 (16.4.)
és intenzitása:
A = A c o s 0 = /rjcos g
2 2 2
(16.5.)
Itt /p, a beeső polarizált fény intenzi Lesznek veszteségek az analizátoron is. Polaroidoknál és Nicol-priz-
tását jelenti, ami természetesen csak máknál a fény egy része visszaverődik a felületről. Bár ezeket a hatásokat
az egyik fele a polarizátorra beeső nem vesszük figyelembe a (16.5.) egyenletben, észrevehetjük, hogy az
polarízálatlan fény intenzitásának, említett zavaró hatások csak az egyenlet állandóját befolyásolják, és nem
ha figyelmen kívül hagyjuk az ab
szüntetik meg a relatív intenzitás a cos szerinti függést. így Malus törvé
2
szorpciós veszteséget.
nye pontosan igaz és érvényes pl. a 16.1. részben leírt kettős fényvissza
verődés intenzitására, bár ott a maximális intenzitás csak töredék része az
eredeti intenzitásnak. Ilyen esetekben 7 , az analizátorral párhuzamos po
0
Párhuzamos
\ 7 V 7
Turmalin Polaroid filmek
Keresztezett
X kitti H i i i i H i iq i i
\ 7
16.8. ábra.
Dikroikus kristályok és polarizáló filmek párhuzamos és keresztezett helyzetben
A FÉNY POLARIZÁCIÓJA 367
aafl a turmalin. Ha fénynyalábot bocsátunk keresztül egy vékony turmalin- Ezen filmek vékony nitrocellulóz-
KASON. mint a 16.8. ábra 7yén, akkor az átbocsátott fény polarizálódik. Ez lemezek, amelyek párhuzamos opti
igazolható egy második T kristállyal. Ha a
2 és T párhuzamos egymás
2
kai tengelyű, ultramikroszkopikus
s a l akkor a fény a T n és T -n is áthalad. De ha a második kristályt 90°- polarizáló kristályokat tartalmaznak.
r 2
Újabb fejlesztésekben a párhuzamo-
KSL elforgatjuk, akkor azon már nem jut fény keresztül. A megfigyelt ef
sítási eljárás a következő: a poIi(vi-
fektusnak az az oka, hogy a turmalin abszorbeálja azokat a sugarakat, nil-alkohol)-filmeket elnyújtják,
aaaetyek egy kitüntetett síkban rezegnek, és átereszti az erre merőlegesen hogy komplex molekulákat hozza
•tagokét. (Ezek lesznek az tárgyalás sorrendje szerint az O és az E rezgé nak létre, majd ezeket jóddal imp
SEK.) így, az ábra szerint csak a kristály hosszú éleivel párhuzamos E rez- regnálják. Ezen diktroikus filmek
aések haladnak tovább, a keresztezett kristályokon pedig nem jut át fény. röntgen diffrakciós elemzéséből
A turmalint azonban színezettsége miatt optikai eszközökben nem hasz- látható, hogy a jód polimer formá
•ahak polarizáló- vagy analizálóeszközként. banjelenik meg, azaz atomjai hosz-
szú független láncokat alkotnak
1852-ben Herapath számos kísérletet tett nagy nyílású polarizáló kristá
a rostszálakkal párhuzamos irány
LYOK előállítására. Sikerült is előállítania megfelelő, de csak kis méretű ban, 3,10 Á periodicitással. Az így
kristályokat kinin-jódszulfátból (amit ma herapatitnak nevezünk), ame- elkészített filmet H-Polaroidnak
Ijck teljesen abszorbeálták a polarizáció egyik komponensét, míg a mási nevezzük. Land és Rogers később
kat kis veszteséggel átengedték. A Polaroid egyik változata ezen anyag azt találták, hogy ha egy orientált
kristályait tartalmazza. A Polaroidot 1932-ben találta fel Land, és azóta is átlátszó poli(vinil-alkohol)-filmet
számos alkalmazása létezik. melegítenek aktív dehidratáló kata
lizátor (pl. hidrogén-klorid) jelenlé
tében, akkor a film egy kicsit elsöté
tül, és diktroikussá válik. Ez a film
16.7. Kettős fénytörés (kettőstörés) nagyon stabil, nincs festékanyaga,
és ezért nem fehéredik ki erős
A polarizált fény bemutatása és tanulmányozása a Polaroidokhoz képest fényhatásra sem. Ez az ún. K-Pola-
egy jóval szélesebb hullámhossztartományon lehetséges a kalcit- és kvarc- roid nagyon alkalmas polarizátor, pl.
kristályok kettőstörésének felhasználásával. Mindkét kristály a látható és autók fényszórójánál vagy szélvédő
az ultraibolya sugárzás számára egyaránt átlátszó. jénél. A polarizáló filmet általában
két vékony optikai üvegréteg közé
szorítják.
sin</>
-=n (16.6.)
ún<p>'
16.10. ábra.
A kalcitkristály kettős fénytörésének oldal- és hátulnézete, (a) A fősik
keresztmetszete, (b) Hátulnézet
A FÉNY POLARIZÁCIÓJA 369
Az optikai tengely
i kakit és a kvarc egyaránt anizotrop kristály. Ráadásul a két választott Valójában minden kristály anizotrop,
: az egytengelyű anizotrópiának egyszerű esetei. Ezen kristályokon legfeljebb optikai tulajdonságai
létezik egy kiválasztott irány, az optikai tengely, amely a kristály (vagyis a rácsállandónál sokkal
etriatengelye, mind a kristály alakját, mind az atomjainak elrende- hosszabb hullámokra gyakorolt
hatásaik) lehetnek izotrópok.
jÉaét tekintve. Ha bármely tulajdonságot, pl. a hővezetést vizsgáljuk, azt
aatatztaljuk, hogy az az optikai tengelyre merőleges irányokban végig
•aaiii illan. Más irányokban viszont a vizsgált értékek változnak, és maxi-
aaanuk és minimumuk van az optikai tengely irányánál.
A kettőstörés az egytengelyű kristályok esetén megszűnik, ha a fény az
tengely mentén halad. Ilyenkor nincs E és O sugárra való elkülö-
és. Ez a tengelyre merőleges irányban is igaz, bár ott az E és az O su-
egy kevésbé nyilvánvaló szempontból, nevezetesen a sebességet te-
e, különbözőképpen viselkedik. Ezen utóbbi különbség következmé-
aweh a 19. fejezetben fogjuk vizsgálni.
A kalcit optikai tengelyének irányát egy olyan, a tompa sarkokon ke-
aesztül rajzolt xx' vonal határozza meg, amely valamennyi oldallal egyen
l ő szöget zár be. A tompa sarok egy olyan hely, ahol három tompaszög ta-
KKozik. Ilyen csak kettő van a kalcit esetén. A kvarc optikai tengelye az
jw" vonal, amely a kristály hosszában fut végig, s amelynek iránya a hat
aUallappal párhuzamos. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy az optikai
•EBgely nem a kristályon áthaladó különleges vonal, hanem egy irány. Az
az a kristály bármely adott pontjához húzható egy optikai tengely, amely
párhuzamos lesz bármely más ponthoz húzott tengellyel.
1 6 . 9 . Főmetszetek és fősíkok
A kristályok helyzetének, valamint a sugarak és rezgések irányának meg- A kalcit egy pontjához 3 fó'metszet
határozásakor kényelmes a főmetszetet használni. A fó'metszet olyan sík, tartozik, egy-egy minden ellentétes
mnely tartalmazza az optikai tengelyt, és merőleges valamelyik hasadási kristályfelületpárhoz.
felületre. A főmetszet mindig paralelogrammákat vág ki a kalcitkristály
felületéből, amelynek szögei 71° és 109°, mint ahogy a 76.9. ábrán is lát
juk. A főmetszet hátsó nézete az AB vonallal párhuzamos vonalban metszi
a felszínt, amit szaggatott vonallal jelöltünk a jobb oldali ábrán. Minden
más, a kristályon áthaladó sík, amely párhuzamos az AJ?-vel jelölt síkkal,
Bgyancsak főmetszet. Ezeket jelöli a többi szaggatott vonal.
A főmetszet azonban - ahogy definiáltuk - nem mindig elegendő a rez
gés irányának jellemzésére. Ezért használni fogunk másik két síkot, a kö
zönséges sugár fősíkját mely az optikai tengelyt és az közönséges sugarat
tartalmazza, valamint a különleges sugár fősík)éx, amely az optikai ten
gelyt és a különleges sugarat tartalmazza. A közönséges sugár mindig a
beesési síkban fekszik. Ez a különleges sugárra már általában nem igaz.
370 HULLÁMOPTIKA
Speciális eset, amikor a beesés síkja egy főmetszet, mint ahogy a 16.10.
ábrán látjuk. Ilyen körülmények között a beesés síkja, a főmetszet, vala
mint az E és O sugarak fősíkjai egybeesnek.
16.11. ábra.
Kettőstörés és polarizáció két kalcitkristályban, melyek fametszete i különböző szögeket zárnak be
A FÉNY POLARIZÁCIÓJA 371
bontja, s így összesen már négy sugár alakul ki, amint az ábra (b) részé-
Bea lévő hátulnézeten látható. A 90°-os helyzetben az eredeti O' és E' su
garak elhalványodtak, eltűntek, míg az O" és E' sugarak elérik intenzitá
s á t maximumát. További elforgatással az eredeti fény újra megjelenik, s
ka a kristályok egyenlő vastagságúak, akkor a sugarak egyetlen nyalábbá
villóznak a lent bemutatott 180°-os helyzet középpontjában, az O" és E"
sagarak pedig most már eltűntek.
így Huygens mindössze két természetes kalcitkristállyal képes volt be-
aaatatni a fénypolarizációt. A fénysugarak mozgásának oka egyszerűen a
asaytörés miatti elhajlás volt, ami könnyen megérthető. A fénysugarak in-
aamtásának változása azonban már az első kristályt elhagyó két sugár
folarizációjával kapcsolatos. A magyarázat röviden a következő. Az első
kristályba belépő közönséges fény két sugárra bomlik. Az O sugárra,
amely (most a főmetszettel egybeeső) a fősíkra merőlegesen rezeg, és az
E sugárra, ami pedig a főmetszetben rezeg. Más szóval a fény két kompo-
aeusre bomlik azáltal, hogy az egyik fajta rezgés az egyik, a másik pedig
egy másik útvonalon halad.
Nézzük most részletesebben, hogy mi is történik az első kristály egyik Ugyanez történik az első kristályból
síkpolarizált fénysugarával, amikor áthalad a tetszőleges 8 szögben álló kilépő O sugárral, amely O' és E"
második kristályba. A 16.12. ábrán lévő A jelentse az első kristály főmet- komponensekre bomlik szét.
szelével párhuzamosan rezgő E sugár amplitúdóját, amikor az a második
kristályba ütközik. A második kristály, akár az első, a főmetszetében rez
gő fényt az egyik út mentén és a rá merőlegesen rezgőt egy másik út men
tén engedi át. Ezért az E sugár egy E', A cos 6 amplitúdójú sugárra, és egy
O", A sin 6 amplitúdójú sugárra bomlik szét. így az átbocsátott sugarak
intenzitása A cos 6 és A sin 8 lesz. 90°-os elforgatásnál az E' eltűnik,
2 2 2 2
16.12. ábra.
Polarizált fény kettőstöréssel való felbontása két komponensre
372 HULLÁMOPTIKA
16.11. Nicol-prizma
William Nicol (1768-1851). Skót Ez a nagyon hasznos polarizációs eszköz kalcitkristályból készül, s nevét
fizikus, aki nagyon gyakorlott volt feltalálójáról kapta. A Nicol-prizma úgy működik, hogy a két megtört
kristályok és drágakövek vágásában, sugárból az egyiket teljes visszaverődéssel eltávolítja, amint a 16.13. áb
csiszolásában. 1828-ban állította elő rán is látható. A Nicol-prizmának több fajtája létezik, de mi csak a legel
prizmáját, de a beszámolók szerint terjedtebb formáját mutatjuk be. Először egy kristály végét, ami körülbe
igazán ő maga sem értette, hogy az
lül háromszor olyan hosszú, mint amilyen széles, lecsiszolják a főmetszet-
hogyan is működik.
ben 71°-ról 68°-ra. Ezután a kristályt elvágják az A'D' sík mentén, merő
legesen a két főmetszetre és a végfelületekre. A két vágási felületet opti
Nátriumfénynél: kailag simára csiszolják és polírozzák, majd kanadabalzsammal összera
gasztják. Azért használnak kanadabalzsamot, mert ez egy teljesen átlátszó
törésmutató
anyag, amelynek fénytörési mutatója az O és az E sugár törésmutatója kö
O sugár no = 1,658 36 zé esik.
kanadabalzsam ng=l,55
Az O sugár teljes visszaverődésének kritikus szöge az első kalcit és a
£ sugár n = 1,486 41
balzsam felülete között körülbelül 69°, ami megfelel az SMS korlátozó
E
0
Optikailag a balzsam sűrűbb, mint a szögnek a 16.13. ábrán, ami körülbelül 14°. Ennél nagyobb beesési szög
kalcit az E sugár számára, és ritkább, nél az O sugár egy része áthalad. Ez azt jelenti, hogy a Nicol-prizma nem
mint az O sugár számára. Ezért az E használható erős konvergens vagy divergens fénynél.
sugár megtörik, és belép a balzsam A Nicol-prizmában az E sugár számára is létezik egy határ, amelyen túl
ba, majd továbbhalad a kristályon,
a sugár a balzsamról teljesen visszaverődik. Ez annak köszönhető, hogy a
ellenben az O sugár nagy beesési
kalcit törésmutatója a kristályban különböző irányokban eltérő. A követ
szögnél teljesen visszaverődik.
kező fejezetben látni fogjuk, hogy az előbbi n - 1,486 törésmutató,
E
R X D'~D
16.13. ábra.
Kalcitkristályból készített Nicol-prizma részletes rajza
A FÉNY POLARIZÁCIÓJA 373
Polarizátor Analizátor
16.14. ábra.
Két polarizátorként és analizátorként használt Nicol-prizma
374 HULLÁMOPTIKA
^ V
16.15. ábra.
Fehér fény kettó's és egyszeres törése különböző szögekben
kivágott kalcitkristály-prizmákban
A Wollaston-prizmában pedig
[16.16. (b) ábra] a felszínre merő
legesen belépő sugarak az optikai
tengelyre is merőlegesen haladnak
egészen a második prizmáig, amely
a kettős fénytörés helye. A két priz
ma közötti alapvető különbséget a
két megtört fénysugár iránya mutat
(a) (b)
ja az ábrán.
M.I6. ábra.
Mmrcból készült (a) Rochon- és (b) Wollaston-prizmák ábrái
1 6 . 1 5 . A fényszóródás és a kék ég
A természet néhány nagyon szép jelenségét a kis anyagi részecskék fény
szórásával magyarázzuk. A kék ég és a vörös napfény egyaránt a fényszó
ródásnak köszönhető. Ahogy a napfény keresztülhalad az atmoszférán, a
molekulák a sugarak nagy részét elnyelik, s azonnal valamilyen új irány
ban sugározzák ki (1. a 14.9. részt).
Azt már régóta tudjuk, hogy a rövid hullámok sokkal jobban szóródnak,
mint a nagyobb hullámhosszú sugarak. Pontosabban szólva kísérletekkel
bizonyították, hogy a szóródás mértéke arányos a frekvencia negyedik
hatványával, vagy (ami ugyanaz) fordítottan arányos a hullámhossz ne
gyedik hatványával:
Szórás ~ v 4
Szórás — \ r .
376 HULLÁM0PT1KA
16.18. ábra.
Sematikus ábra, mely a fény szóródását mutatja a levegőmolekulákon
a Föld légkörében
és polírozás után J/3 karátosak lettek. Az egyik átlátszó, a másik világoskék, vekvő kristályhoz, akkor gyönyörű
a harmadik élénk sárga. Az alsó, sötét kristály sötétkék rubinvörös, rózsaszín vagy vörös
380 HULLÁMOPTIKA
16.1. táblázat.
Három drágakő törésmutatója
Hullámhossz A, Á
Gyakorló feladatok
MVL. Számítsa ki a polarizációs szögek változását a 4000 Á-től 7200 Á-ig terje
dő, látható tartományban a 15.2. táblázatban megadott báriumflintüveg ér
tékeire! Először használja a kétváltozós Cauchy-egyenletet, és a A = 6563 Á
és A = 3988 Á törésmutatóit az A és B értékének a kiszámítására, és csak a
szélső korlátokra számítsa ki a szögeket! Adja meg a kiszámított két szög
különbségét is!
Megoldás: A = 1,576 64, B = 5,0983 x 10 Á , (p = 57,7757°,
5 2
x
17.1. ábra.
A tükrözött fény felbontása két síkpolarizált komponensre
(17.2)
<j>' szögek a szokásos jelölésünknek E ~ sin{<p+ (/>')
s Ep sin((p + (p')cos(<p — <p')
megfelelően a beesési és megtört
szögek.
A (17.1.) és (17.2.) egyenletek által leírt részleges amplitúdókat a
beesési szög függvényében rajzoltuk fel a 77.2. (b) ábrán, ahol az 1,50-es
törésmutatónak megfelelő<f> és a 0' értékeket használtuk az egyenletekben.
A reflektanciák az alábbi kifejezésekkel adhatók meg:
R R
es (17.3.)
2 2
Az ordináták az RplE , a beeső p
p
R _ ncostp' — costp _ n — 1
(17.4.)
E neosep' + cos(p n+l
-E = \n( —
2
+ l))
386 HULLÁMOPTIKA
E's 1 - E p Rp
— -=l es n— - = l. (17.6.)
100%
50% - s
17.3. ábra.
A belső tükrözés intenzitás és amplitúdó görbéi egy dielektrikum határánál,
ahol n = 1,54
1 1 A . Fázisváltozások visszaverődéskor
Visszatérve egy pillanatra a külső visszaverődésre, ahol <f> ><p' az egész
szögtartományban, úgy találjuk a (17.1.) egyenlet alapján, hogy RJE elő S
jele mindig negatív. Ez azt jelenti, hogy egy 180°-os, hirtelen fázisvál-
388 HULLÁMOPTIKA
fény esetén az előjel kis <f> szögeknél pozitív, ami azt mutatja, hogy nincs
fázisváltozás, amikor azonban elérjük a <p + <p' = 90°-os feltételt, a neve
zőben lévő tangens végtelen lesz, és előjelet vált. így ő hirtelen változik
p
okoz fázisváltozást, a p fény esetén tük, a beeső és visszavert vektorok egymással közel ellentétes irányúak.
nem, mert <t> = 0-nál az 5 és a p kö Ez a látszólagos ellentmondás abból a megállapodásból származik, hogy
zötti megkülönböztetés eltűnik. Az
egy elmozdulást minden esetben aszerint tekintünk pozitívnak vagy nega
ellentétes megállapodás viszont p-re
tívnak, ahogyan azt a fénnyel szembenézve látjuk. Ha a megfigyelő elfor
vezetne ugyanilyen súlyos inkon
zisztenciához az ábra (c) részében. dul, és a beeső nyaláb helyett a visszavert sugarat kezdi nézni, és ez az el-
Ritka
Sűrű
Ő=JI
W)
77.5. ábra.
Az elektromos térerősség vektorának térbeli helyzete röviddel a dielektrikumon
való külső visszaverődés előtt és után
TÜKRÖZÉS 389
17.6. ábra.
Az elektromos térerősség vektorának fázisváltozása egy dielektrikumon való belső
nsszaverődésnél, ahol n = 1,51
fordulás a beesés síkjában történik, úgy találja, hogy a két nyíl hozzá ké
pest ugyanabba az irányba mutat.
A belső visszaverődésnél előálló fázisváltozások a kritikus szögig
pontosan ellentétei a külső visszaverődés megfelelő szögei fázisváltozá
sainak. Ez a Stokes-féle (7.4.) egyenlet szükségszerű következménye,
amely szerint a két eset között n fáziskülönbségnek kell lennie. A <p -n c
t g = n (17.7.)
COS0
T
2 ncos0
0=50° 0=80°
17.7. ábra.
Síkpolarizált fény azimutjai és amplitúdói, ha külsőleg tükrözzük különböző
beesési szögek alatt egy üvegfelületről
+45° 445°
Teljes visszaverődés
t +30°
•3-
I +15°
\ /
^ / N.
\ /
0°
10° 20° 3o/ 4( 60° 70° 80°
mivel a xp azimut az R és R közötti
s
-15° h
szög. Ez a szög a 17.8. ábrán azt az
j&7
esetet ábrázolja, amikor a beeső -30°
fény azimutja 45°, s ebből E = E .
p s Be\GX>^-^
A vastagon húzott görbék a külső ^15°
visszaverődést, míg a vékony gör <P' <P C <P'
E cos(4>+ <?>')
p
(17.8.)
E cos(</>-0')
s
(17.9.)
17.10. ábra.
Egy üvegnél különböző beesési szögeknél belsőleg tükrözött fényrezgési módusok
nél is a kritikus szögig. Teljes visszaverődésnél azonban <p > (p esetén el
c
17.11. ábra.
Hall kísérlete a teljes visszaverődés esetén bekövetkező behatolás mérésére
17.12. ábra.
Síkpolarizált fény visszaverődése egy fémfelületről
elliptikusan polarizált fény létrehozásához
Ag
AlyS^J
80%
^ Au
60%
Acél
.2 40%
zc
20%
\l Ag
Ma már bevett gyakorlat, hogy a um megtartja nagy reflektanciáját mind az ultraibolyához közeli, mind a
nagy tükrös távcsövek, mint pl. a látható tartományban, és (2) a felszín nem homályosodik el könnyen még
Palomar-hegyi 500 cm-es berende sok évnyi használat után sem.
zés tükreit gőzölt alumíniummal Az ezüst különlegessége a 3200 Á közelében lévő nagyon alacsony
vonják be. Egy új ezüsttükörnek
reflektivitású szűk tartomány. E hullámhossznak az a fénye, amelyik nem
igazából kicsit nagyobb reflektivi-
tása van a látható tartományban, de tükröződik vissza, legjobban akkor továbbítható, ha az ezüstréteg elég
hamar elhomályosodik, és gyengébb vékony. Ilyen transzmissziós sávval az alkálifémek is rendelkeznek még
minőségű lesz, mint az alumínium. rövidebb hullámhossznál. Egy nátriumréteg pl. ultraibolya szűrőként is
A Fabry-Perot-etalon tükröző felü használható, mert minden hullámhossznál átlátszatlan, kivéve az 1950 Á
leteinél azonban szívesebben hasz körüli hullámhosszakat.
nálják az ezüstöt látható és infravö
rös fény esetén. Ultraibolya fénynél
az alumínium vagy az alumínium
magnézium keverék a jobb. 17.9. Fémek optikai állandói
Egy dielektrikum optikai tulajdonságait adott hullámhossz esetén tökéle
tesen leírja egy konstans, az adott hullámhosszhoz tartozó n törésmutató.
Fémek esetén azonban egy másik állandót is meg kell adni, amely a fény
elnyelés erősségét méri, amikor a fény a fémhez ér. Mivel a fémek szabad
elektronokat tartalmaznak, ezért nagyon nagy az abszorpciós képességük,
és az intenzitás gyakorlatilag nullára csökken a hullámhossz egy kis részé
ben.
A fémek optikájával kapcsolatos fontos mennyiség a K abszorpciós in
dex, amelyet a K abszorpciós együttható és a (15.6. rész) segítségével az
Q
_ K 0 _ ok
n Ann
(17.11.)
R,
Kobalt 78°5' 31°40' 2,120 1,900 4,040 67,5 pl. akkora, hogy a behatoló fény
Réz 71°34' 39°5' 0,617 4,258 2,630 74,1 intenzitás már a vákuumbeli hullám
Ezüst 75°35' 43°47' 0,177 20,554 3,638 95,0 hossz 1/33-nyi részének megfelelő
41-39' mélységben 1/e-szeresére csökken.
Arany 72°18' 0,37 7,62 2,82 85,1
Nátrium 71°19' 44°58' 0,005 522,0 2,61 99,7
30°_ , _^6O°0
Tegyük fel, hogy a 17.16. ábrán a
beeső síkpolarizált fényben az elekt 17.15. ábra.
romos mező vektora 45°-os szöget Aő -ő fáziskülönbség rajza egy dielektrikum (a) és három fém (b, c és d)
p s
amelynek a reflektanciája a 17.14. Ha ismerjük RjJE , RJE és ö értékeit, akkor megjósolható az egyes
p S
[a 17.16. ábra (a) esete] a visszavert <p = 0°-tól <p =90°-ig <p először csökken, aztán újra növekedni kezd. A mi
amplitúdókat szerkesztjük meg, nimumérték <p -ben van, de nem nulla ennél a szögnél, mint a dielektrikum-
amelyekre 0,76 = ,/0,58 miatt
R = R = 0J6E = 0,16E .
p s p S
45°
V T
15° 30° 45° 60° <t> 75° 90°
- 0 —
17.17. ábra.
A v azimutszög egy a dielektrikum, és b, c, d fémek esetén
Fémtükör
17.18. ábra.
Berendezés a fő beesési szög és a fő azimut meghatározására egy fém esetén
400 HULLÁMOPTIKA
látható, nincs fázisváltozás a tükrö A beeső és a visszavert E és H vektorok térbeli elhelyezkedése: (aj p
zéskor. polarizációnál, és (b) s polarizációnál. A beesés szögét $ -nél kisebbnek vettük
TÜKRÖZÉS 401
(b)
17.20. ábra.
Wiener kísérlete 45"-os beesésnél. Az elektromos térerősség vektoránál
mlerferencia figyelhető meg, ha az (a)-nak megfelelő irányú, míg a megfelelő
mágneses térerősségvektor (b) nem mutat ilyet
Ahol a fény elektronokra gyakorolt hatása az érdekes, a hullám elektro Wiener munkája után 2 évvel Drude
mos mezője nagyobb erővel hat, mint a mágneses mező. és Nernst valóban kimutatta, hogy
Egy még meggyőzőbb bemutatót tartott Wiener, ami nem függött a fá ugyanez lesz az eredmény, ha fény
képezés helyett fluoreszkáló anya
zisváltozásoktól vagy a fényérzékeny lemez végének a tükörhöz való tö
got használnak az észleléshez. Ké
kéletes illesztésétől. Síkpolarizált fényt tükröztek vissza pontosan 45°-os
sőbb íves a fényelektromos hatást
beesési szögben. Ekkor a beeső és a visszavert fénysugarak derékszöget felhasználva igazolta ezt. Feltétele
zárnak be, és a vektorok iránya a térben megegyezik a 17.19. ábrán látha zik, hogy az elektromos térerősség
tó iránnyal. Látjuk, hogy 5 polarizáció esetén az elektromos mező E és R s s vektora felelős a látásért is.
vektorai ugyanazon vonal mentén rezegnek, és interferálhatnak egymás
sal. Másrészt viszont E és R merőlegesek egymásra, és interferencia
p p
Gyakorló feladatok
n = 2,485, K = 3,433!
0
402 HULLÁMOPTIKA
Megoldás:
(a) 17,32%, (b) 4,61%, (c) 24,32%, (dj 4,34%, (e) 95,16%, (/) 58,46%
17.4. (a) Vezessen le egy egyenletet egy dielektrikumban lévő visszavert fény
azimutjára! Feltéve, hogy n = 1,50, (b) rajzolja fel ezt a ^'szöget a <P'
függvényében, & 17.8. ábrán lévő visszavert fényhez hasonlóan!
17.5. Síkpolarizált fény <t> - 70°-ban esik egy üvegfelületre, az elektromos tér
erősség vektora a beesés síkjával 30°-ban rezeg. Feltéve, hogy n = 1,750.
számítsa ki (a) a polarizációs szöget, (b) a kritikus szöget, (c) E relatív
p
get!
17.6. Síkpolarizált fény <p = 45°-ban belső tükrözéssel visszaverődik egy 1,650
mutatójú üvegből készült, totálreflekciós prizma legnagyobb oldaláról.
Számítsa ki (a) p és s komponensek fázisváltozását, és (b) a p és Í kompo
nensek közötti fáziskülönbséget, ha a beeső fény azimut szöge 45°!
(c) Rajzolja le arányosan az elliptikus rezgési formákat, ahogyan a 17.10.
ábrán látható!
17.7. Polarizálatlan fény érkezik egy sima üvegfelületre 35°-os szögben. Te
gyük fel, hogy az üveg 1,750-es mutatójú. Számítsa ki (a) az amplitúdó
kat és (b) a visszavert p és s komponensek intenzitásait! (c) Számítsa ki a
megtört fény polarizációs fokát (1. a 16.4. részt)!
Megoldás:
(a) amplitúdók, 0,2055 és 0,3374, (b) reflektivitások, 0,042 23 és
0,113 84, (c) polarizáció 3,884%
17.8. (a) Rajzolja le a fázisváltozásokat belső tükrözéskor egy 1,825-ös mutató
jú üvegnél, de csak a kritikus szög és a súrlódó beesés közötti szögek ese
tén! (b) Használja a ő = ő - ő különbséget, és számítsa ki, melyik két
p s
18,1. ábra.
Hullámfelület-diagramok kalcit- és kvarckristályokban
18.3. ábra.
Huygens szerkesztése egy kalcitkristályra merőlegesen beeső síkhullámokra
406 HULLÁMOPTIKA
18.4. ábra.
Egytengelyű kristályok hullámfelületei és normális sebességfelületei
(c)
x
A 18.5. ábra illusztrálja Huygens
szerkesztéseit ezekre a fontos ese
tekre, (/) ahol a kristály az optikai
II
tengellyel párhuzamosan van el O
metszve, ahogy (a)-ban és (b)-ben, 18.5. ábra.
és (2) ahol az optikai tengelyre Merőlegesen beeső síkhullámok terjedése kalcitkristályokban, az optikai
merőlegesen, ahogy (c)-ben. tengellyel párhuzamos és arra merőleges metszetekben
KETTŐSTÖRÉS 407
18.7. ábra.
Az optikai tengellyel párhuzamos és arra merőleges síkok mentén elmetszett
kristályok kettőstörése
_ sebesség vákuumban
9
az O hullám maximális sebessége (18.2.)
sebesség vákuumban
az E hullám minimális sebessége (18.3.)
410 HULLÁMOPTIKA
x v
1 2
x = acosó
\ 2 =
+ l 1
ü l ' < ' ->
18 5
a 2
b 2
y = fosin0
Az egyik igen érdekes egytengelyű kristály a rutil, ami szintetikus T i 0 2
18.1. táblázat.
A kalcit és a kvarc fő törésmutatói (18 °C-on.)
Mivel az E hullám felülete az O hul Kalcit Kvarc
lám felületét az optikai tengelynél Forrás- Hullám- Olvadt
érinti, az n közönséges törésmutató
0
elem hossz, Á kvarc
"O
az E hullám sebességét is megadja a "o n E
tengely mentén. így egy adott hul Au 2000,60 1,90302 1,57663 1,64927 1,66227
lámhossznál mindegyik HQ és n ér
E Cd 2265.03 1,81300 1,54914 1,61818 1,62992 1,52308
tékpár meghatározza a különleges Cd 2573.04 1,76048 1,53013 1,59622 1,60714 1,50379
hullámfelület nagy- és kistengelyé Cd 2748,67 1,74147 1,52267 1,58752 1,59813 1,49617
nek arányát. Sn 3034,12 1,71956 1,51366 1,57695 1,58720 1,48594
Cd 3403.65 1,70080 1,50561 1,56747 1,57738 1,47867
Hg 4046,56 1,68134 1,49694 1,55716 1,56671 1,46968
H a
4340,47 1,67552 1,49552 1,55396 1,56340 1,46690
H ő
4861,33 1,66785 1,49076 1,54968 1,55898 1,46318
Hg 5460,72 1,66168 1,48792 1,54617 1,55535 1,46013
Hg 5790.66 1,65906 1,48674 1,54467 1,55379
Na 5892,90 1,65836 1,48641 1,54425 1,55336 1,45845
H« 6562,78 1,65438 1,48641 1,54190 1,55093 1,45640
He 7065,20, 1,65207 1,48359 1,54049 1,54947 1,45517
K 7664,94 1,53907 1,54800
7947,63 1,53848 1,54739 1,45340
Rb 8007,00 1,64867 1,48212
8446,70 1,53752 1,54640
O 9047,0 1,64579 1,48095
10140,6 1,53483 1,54360
Hg 10417,0 1,64276 1,47982
KETTŐSTÖRÉS 411
18.2. táblázat.
A TiOi (rutil) törésmutatói a legfontosabb Fraunhofer-vonalak esetén
Elnevezés A, Á n az O sugárnál:
0
2,441X10
n 2 = 5,913+
7
S O I I - L
6561 2,5710 2,8560 0
H(Ca ) +
3968 3,0128 3,4261
cos a = (18.8.)
18.3. táblázat.
Kéttengelyű kristályok fő törésmutatói (nátriumfénynél)
Kristály és képlete na n b nc
S z ö g a
'
fok
Negatív kristályok
Csillámpala [KH A1 (S0 )3] 2 3 4 1,5601 1,5936 1,5977 71,0
Aragonit [CaO(CO) ] 2 1,5310 1,6820 1,6860 81,4
Litargit (PbO) 2,5120 2,6100 2,7100 46,3
Sztibnit (Sb S )(A7620)
2 3 3,1940 4,0460 4,3030 80,7
Pozitív kristályok
Anhidrát (CaS0 ) 4 1,5690 1,5750 1,6130 22,1
Kén(S) 1,9500 2,0430 2,2400 37,3
Topáz [(2A10)FSi0 ] 2 1,6190 1,6200 1,6270 20,8
Türkiz (Cu0 • A1 0 • 2 P 0 • 9H 0)
3 2 3 2 5 2 1,5200 1,5230 1,5300 33,3
KETTÓSTÖRES 413
tengelyek.
18.10. ábra.
Hullámfelület-diagram fa) egy kéttengelyű kristálynál, fb) és (c) az egytengelyű
kristályok határeseteinél
(18.10. (b) ábra). Másrészt pedig, amikor a = 90° lesz, akkor b = c, és a Meg kell jegyeznünk a 18.9. ábrá
felület egy negatív egytengelyű kristály felülete lesz, ahogy a 18.10. ábra val kapcsolatban, hogy mindegyik
(c) részén látható. A határesetek a törésmutatókkal kifejezve a következők: koordinátasík a hullámfelület egy
kör alakú keresztmetszetét tartal
n ~n < n
a b c Pozitív egytengelyű kristály, mazza. Ez azt jelenti, hogy a kris
tályban e síkok mentén megtört két
ahol n = n vagy n , n = n
0 a b E c sugár közül az egyik ki fogja elégí
teni a Snell-féle szabályt. így kristá
n <n = n
a b c Negatív egytengelyű kristály, lyokból úgy vághatunk ki prizmá
kat, hogy a fő törésmutatók megha
ahol n = n vagy n , n = n .
0 b c E a tározásánál felhasználjuk ezt a tényt.
18.12. ábra.
(a) A belső kúpos törés geometriája, (b) Belső kúposán tört fény vég felőli nézete,
a rezgési irányokat is megmutatva
KETTŐSTÖRÉS 415
5&
változzon, csak két tört sugarat
kapunk, amíg a belső kúpos törés
hez megfelelő irányt el nem érjük.
AJ,
Amikor ez megtörténik, a két pont
/S./5. ábra.
ból kiterjedő fény A -höz és Aí -höz
Belső kúpos törés egy kéttengelyű kristálylemezben 2 2
—^+— -+—- = 0 y
z n r
-+-
v
-+-
T
= 0 (18.9.)
elektromos térerősséghez viszonyí dx dy dz dx dy dz
tott irányával változnak. A szigetelő
anyagok elektronelméletében a di Egy adott atomban létrehozott nyomaték az atom elektromos mezőjétől
elektromos állandó az atomok elekt függ, amit pedig részben a közvetlen környezetében lévő többi polarizált
romos mező hatására bekövetkező
atom mezője határoz meg. Ha ezek az atomok egy sajátos rendben helyez
polarizációjától függ. Ezt a tényt
a diszperzió tárgyalásakor már meg kednek el, a polarizációnak és az effektív dielektromos állandónak a hul
említettük. Az elektromos mező ha lámok elektromos mezőjének vektorirányától kell függniük. A kalcitban
tására a pozitív és a negatív töltések pl. a C0 -csoport oxigénjei polarizálhatok a legkönnyebben, és nagy ha
3
egymáshoz képest kicsit elmozdul tással vannak egymásra. Ez alatt a hatás alatt sokkal könnyebben polarizá
nak, így az atom elektromos nyoma lódnak egy, a csoporttal párhuzamos elektromos mező hatására, mint egy
tékra tesz szert. arra merőleges mezőére. Eredményül azt kapjuk, hogy a legnagyobb tö-
KETTŐSTÖRÉS 417
Dy SyEy (18.10.)
18.16. ábra.
Egy kéttengelyű kristály dielektromos ellipszoidja
418 HULLÁMOPTIKA
, c
c a vákuumban mért sebesség. így a v = —p= , (18.12.)
következő' összefüggéseket kapjuk: V £
v >v >v .
a b c n = 7^7
a H = -Jh n
c 4*~z '
=
18.17. ábra.
A hullámok sebességei és a rezgési irányai közötti összefüggés a három fő
dielektromos állandó irányában haladó hullámokra
KETTŐSTÖRÉS 419
A hullám normálisára az OM és ON
távolságokat az OA-val és 05-vel
fordítottan arányosnak mértük fel.
18.18. ábra.
A normális sebességfelület szerkesztése
Gyakorló feladatok
18.1. Egy fénysugár súrlódó beeséssel éri el egy jégkristály felületét, mégpedig
az optikai tengelyre merőleges beesési síkban. A kristály úgy lett kimetsz
ve, hogy tengelye párhuzamos felületével. Számítsa ki az O és E sugarak
távolságát a kristály átellenes felületén. A kristály egy 4,20 mm vastag
plánparallel lemez! Tegyük fel, hogy n = 1,3090 és n = 1,3104, nát
0 E
riumfény esetén.
Megoldás:
0,012 71 mm
18.2. Határozza meg grafikus szerkesztéssel, hogy milyen vastagnak kell lennie
egy természetes kalcitkristálynak ahhoz, hogy az egyik hasítási felületen
merőlegesen beeső nátriumfény sugara a másik oldalon mint két, egy
mástól 2,50 mm lineáris távolsággal elválasztott sugár lépjen ki! A kalcit
főmetszetében az optikai tengely normálissal bezárt szögét 45°-ra vehet
jük fel.
18.3. Polarizálatlan fénysugár esik be egy kalcitkristályra, aminek az optikai
tengelye párhuzamos a felülettel. A beesési szög 32°-os, és a beesési sík
egybeesik a kristály főmetszetével. Számítsa ki az O és E sugarak törési
szögét a zöld higanyvonalra (1. a 18.1. táblázatot és a 18.3. rész jegyze
tét)!
18.4. Egy 50°-os prizmát ammónium-foszfátból készítünk, amire HQ = 1,5250
és n = 1,4790. Ha a prizmát úgy vágtuk ki, hogy optikai tengelyei párhu
E
18.9. Egy antimonitkristályból 20°-os prizmát vágunk ki, amelynek törőéle me
rőleges az optikai tengelyt tartalmazó síkra. Megmérjük egy, a törőéllel
párhuzamosan rezgő nátriumfénysugár minimális elhajlási szögét. Milyen
érték várható a 18.3. táblázatban megadott törésmutatók alapján?
Megoldás:
ő = 69,3°
18.10. Egy kéttengelyű kristály sugársebesség tengelye fi szöget zár be a z ten
gellyel, aminek a koszinusza a/fc-szer nagyobb, mint a cos a. Számítsa ki
a belső kúpos törés kúpjának csúcsszögét egy antimonitkristályban, a
18.3. táblázatban megadott törésmutatókat használva!
19. fejezet A polarizált fény
interferenciája
19.1. ábra.
Síkpolarizált fény merőlegesen esik egy, az optikai tengellyel párhuzamosan
elmetszett kristálylemezre
A P O L A R I Z Á L T F É N Y INTERFERENCIÁJA 423
p Optikai tengely
19.2. ábra.
Az O hullám előtt haladó E hullám negatív kristálylemezben
A = d (n - n ).
0 E (19.1.)
Lassú
Gyors
19.3. ábra.
A 19.1. ábra szerint beeső, síkpolarizált fény felbontódása a kristályban
424 HULLÁMOPTIKA
A körkörösen polarizált fény előállítására és kimutatására szolgáló leg Szigorúan véve a csillámkő egy ne
egyszerűbb eszköz negyedhullámú lemezként vagy A/4 lemezként isme gatív kéttengelyű kristály, melynek
retes. Az ilyen lemezek rendszerint vékony, vágott csillámkőlapokból ké sok különböző formája van. Az op
szülnek, de lehetnek az optikai tengellyel párhuzamosan vágott kvarcból tikai tengelyek közötti szög 0°-tól
42°-ig szinte bármi lehet a kémiai
is. A vastagságot úgy állítják be, hogy 90°-os fázisváltozást hozzon létre
összetételtől és a kristályszerkezettől
az O és az E rezgések között. Az ilyen lemezek megfelelő vastagságát függően. A leggyakoribb csillámkő, a
egytengelyű kristályok esetén a (19.2.) egyenlet segítségével lehet kiszá muszkovit (ami világosbarna színű)
molni. Mivel a d fáziskülönbség a hullámhossztól függ, rendszerint a nát optikai tengelyei közötti szög 42°-os
riumfény (A = 5893) fő törésmutatóit használjuk egy negyedhullámú le (= 180° - 2a) (1. a 18.3. táblázatot).
mez szükséges vastagságának kiszámításához. Mikor egy negyedhullámú A hasadási sík, amely mentén a leg
lemezt a beeső fény síkjával 45°-os szöget bezáróan helyezünk el, a kilépő könnyebben hasítható, a 18.9. és
fény körkörösen polarizált lesz. Eléggé jó lemezeket lehet készíteni, hajó, 18.10. ábrákon látható yz sík. Az x
tiszta csillámkövet nagyon vékony, körülbelül 0,035 mm vastagságú la tengely mentén ezért nagyon kicsi a
sebességek közötti különbség. Ez
pokra vágunk. Ezt tollkéssel vagy tűvel is el lehet végezni, a vastagság el
előnyös, mivel a lemezeket nem kell
lenőrzéséhez pedig mikrométeres tolómérőt használhatunk. túlságosan vékonyra és törékenyre
Gyakran használnak olyan lemezeket, amelyek 180°-os fáziskülönbsé készíteni. A kvarcnak nincsenek ter
get hoznak létre a komponensek között, és amelyeket ezért félhullámú le mészetes hasadási síkjai, így met
mezeknek nevezünk. Ahogy az előző részben említettük, az ilyen fajta le szeni kell, felületeit pedig optikailag
mez hatása csupán az, hogy megváltoztatja a síkban polarizált fény rezgé síkra kell polírozni. Negyedhullámú
si irányát 20-val, ahol 0 a beeső rezgések és a főmetszet közötti szög. lemezeket nagy műanyaglapokból is
Bizonyos műszerekben, ahol két, egymás mellett lévő fénymezőt akarnak lehet készíteni, melyeket préseléssel
összehasonlítani, melyeket egymással bizonyos szöget bezáróan polarizál alakítanak ki. Ezek a lemezek kettős
törést mutatnak, és a vastagság
tak, a mező felét félhullámú lemezzel takarják le.
gondos ellenőrzésével el lehet őket
úgy készíteni, hogy n/2 rad vagy
bármilyen más értékű fázis
különbséget hozzanak létre.
19.3. Kristálylemezek
keresztezett polarizátorok között
A 16.12. részben tárgyaltak szerint, amikor a polarizátort és az analizátort
egymásra merőlegesen helyezzük el, ez az elrendezés nem enged át sem
mi fényt. Tegyük fel, hogy az optikai tengellyel párhuzamosan vágott
426 HULLÁMOPTIKA
19.4. ábra.
Keresztezett analizátor és polarizátor után interferáló komponensek keletkezése
Polarizátor
Analizátor
19.5. ábra.
Egy kristálylemezen (19.4. ábra), majd egy polarizátorral keresztezett
analizátoron átjutott elliptikusan polarizált fény komponense
A P O L A R I Z Á L T F É N Y INTERFERENCIÁJA 427
19.4. Babinet-kompenzátor
Az optikai jelenségek tanulmányozásánál gyakran változó vastagságú kris
tálylemezt használnak elliptikusan polarizált fény előállítására és elem
zésére. Egy ilyen, az optikai tengelyre merőlegesen vágott lapú lemezt
először Babinet készített, és így Babinet-kompenzátornak nevezzük. Ez
két ék alakú kvarcprizmából áll, melyeket nagyon kis szögben metszettek
el, a 19.6. (a) ábrán látható módon. Az optikai tengelyek párhuzamosak,
(a) (b)
19.6. ábra.
(a) A Babinet-kompenzátor és (b) a Soleil-kompenzátor rajzai
428 HULLÁMOPTIKA
A Babinet-kompenzátor fő hátránya, ill. merőlegesek a két törőélre. Ha síkpolarizált fény esik a kompenzátorra
hogy egy előírt lemezvastagság merőlegesen a rezgési síkra, és a rezgési sík az optikai tengelylyel tetsző
vagy egy bizonyos kívánt késleltetés leges 6 szöget zár be, a sugár két komponensre fog felbontódni. Az E
a lemez egy keskeny, a prizma törő- komponens, mely párhuzamos az optikai tengellyel az első kristályban,
éleivel párhuzamos sávjára van kor
lassabban halad (mivel a kompenzátor kvarcból készült), mint az O kom
látozva. Egy módosítás, amely lehe
ponens, amíg el nem éri a második kristályt.
tővé teszi a nagy területen állandó
vastagság változtatását, két vágott Ezen a ponton az E rezgés O rezgéssé válik, mivel ez lesz merőleges a
ékből áll, tengelyeikkel a 19.6. (b) tengelyre. Ugyanakkor az első kristály O rezgése E rezgéssé válik a máso
ábrán látható módon összeillesztve. dikban. Más szóval a két rezgés sebességei felcserélődnek az egyik priz
A tényleges vastagságot állítócsa- mából a másikba való jutás során. A hatás olyan lesz, hogy az egyik priz
varral lehet változtatni, mely a felső ma részben semlegesíti a másik hatását. A C középvonal mentén, ahol
prizmát csúsztatja a másikon. A priz mindkét út egyenlő, a semlegesítés teljes, és a zérus vastagságú lemez ha
ma szögét nagyon kicsire állítva egy tása áll elő. A hatás tehát egy olyan lemezéhez hasonló, melynek a vastag
XIA vagy A/2 lemezvastagság bármi
sága a középvonal mentén zérus, és ettől a vonaltól mindkét irányban line
lyen színű fényre való gondos beál
árisan változik.
lítása könnyedén elvégezhető. Ezt
az elrendezést Soleil-kompenzátor- A Babinet-kompenzátor jellemzőit jól illusztrálja a következő kísérlet.
nak nevezzük. Egy szén ívlámpa fényét egy A^j Nicol-prizma polarizálja a 19.7. (a) áb
rán látható módon. A C kompenzátor körülbelül 45°-os szögben helyezke
dik el AT,-hez képest, és egy L2 lencse fókuszálja a képét az MM ernyőre.
A kompenzátor mentén ténylegesen változó vastagság miatt, a fény az er
nyőn (N nélkül) a 19.7. (b) ábra szerint fog polarizálódni (1. még a 19.1.
2
1 2 3
19.7. ábra.
Keresztezett Nicol-prizmák közötti Babinet-kompenzátorral előállított
polarizáció és fény sávok
A P O L A R I Z Á L T F É N Y INTERFERENCIÁJA 429
19.1. táblázat.
A polarizált fény elemzése
I. Ha egy A/4 lemez van LT. Ha egy A/4 lemezzel az analizátor előtt maximum
az analizátor előtt lép fel és
ga nélküli eredő szín a piros, narancs, zöld, kék és ibolya színek keveréke
lesz, mely bíbor színárnyalatot ad.
Ha az előbbi, csillámkőlapot felhasználó kísérletben az analizáló Nicol-
prizmát vastag, természetes kalcitkristályra cseréljük, akkor egyrészt O'
és O" közönséges rezgéseket kapunk, másrészt különleges rezgéseket is
(19.8. ábra), de különböző helyzetekben. Ez az O sugár szintén színes, és
az E és E' komponenseket tartalmazó E sugár komplementere. Ha ezt a
két sugarat fedésbe hozzuk, fehér fényt kapunk, mivel ami hiányzik az
egyik sugárban, az a másikban megvan. A csillámkőlemez vastagságának
kis növelése vagy csökkentése megváltoztatja a kioltóan interferáló fény
hullámhosszát vagy színét, és így minden átbocsátott sugár színét megvál
toztatja.
Ahhoz, hogy bebizonyítsuk, a két szín komplementer, ki kell mutatni,
hogy a két sugár összege az eredeti A intenzitást adja. Az E sugár esetén
2
19.8. ábra.
Egy vékony, kettősen törő lemez és egy analizáló kristály által átbocsátott, síkban
polarizált fény komponensei. Az N és N vonalak az OésazE rezgések irányait
t 2
jelölik a kalcitban
432 HULLÁMOPTIKA
sin 0 + c o s 0 + 2 s i n 0 c o s öl 1 - 2 s i n -
4 4 2 2 2
(sin ö + c o s 0 ) - 4 s i n 0 c o s 0 s i n -
2 2 2 2 2 2
= A Á
•4A sin 0cos 0sin
2 2 2 2
Af+Al = A.
2
(a) (2>)
19.12. ábra.
Az O és azE komponensek felbontása erősen konvergens polarizált fény
interferenciájához kettősen törő anyagokban
A P O L A R I Z Á L T F É N Y INTERFERENCIÁJA 435
prizmáról beeső fény rezgési síkját jelöli, az N pedig a második által át
2
Gyakorló feladatok
Egyes kvarckristályok és cukorolda Mikor egy síkpolarizált fénynyalábot a kvarc optikai tengelye mentén
tok a rezgési síkot jobbra forgatják, vezetünk, a polarizáció síkja a sugárnyaláb iránya körül, a 20.1. ábrán
mások pedig balra. Azokat az anya látható módon, folyamatosan elfordul, és egy másik síkban rezegve lép ki,
gokat, amelyek jobbra forgatják mint amelyiken belépett. Ennek az elfordulásnak a mértékére kísérletileg
jobbkezesnek vagy jobbra forgató azt találták, hogy az a közegben megtett távolságtól és a fény hullámhosz-
nak, azokat, amelyek balra forgatják
balkezesnek vagy balra forgatónak
nevezzük. A jobbra forgatás azt je
Optikai tengely
lenti, hogy a közeledő fénnyel
szembenézve a rezgési sík az óra
mutató járásával megegyező irány
ban fordul el. A balra forgató anya
gok a fényt az óramutató járásával
ellentétes irányban forgatják el.
•ffifffiirP
Bár az itt használt megállapodás
tűnik a legelterjedtebbnek, mégis
sok könyvben az ellenkezőjét 20.1. ábra.
találjuk. A rezgési sík elfordulása optikailag aktív anyagban
OPTIKAI A K T I V I T Á S ÉS A M O D E R N H U L L Á M O P T I K A 439
szától függ. Az előbbi tény azt mutatja, hogy a hatás nem a felszínen, ha
nem a közegen belül lép fel. A rezgési sík elfordulásának ezt a jelenségét
rendszerint optikai aktivitásnak nevezik, és ma már sok anyagot ismerünk,
amely ezt a jelenséget mutatja. Néhány közülük: a cinóber, nátrium-klorit,
terpentin, cukorkristályok, cukoroldat és a sztrichin-szulfát.
20.1. táblázat.
Síkpolarizált fény p fajlagos elfordulása kvarcban
A A Á
80 c
Az 5 pontból induló, egyszínű fény
\ forrásból a fény egy része az ana
60 c V lizátoron keresztül az MM ernyőre
\V jut, mivel a kvarc optikai tengelye
40 c
\ B mentén áthaladva a rezgés síkja el
\ fordult. Ezt grafikusan a 20.4. (a)
Y R ábra mutatja. Miután a rezgés AP
20 c
keresztüljut az N analizátoron. Ha
2
Polarizátor Analizátor
20.3. ábra.
Kísérleti elrendezés az optikailag aktív C lemez okozta elfordulás
tanulmányozására
„ B
A és B a meghatározandó állandók. P = A + J (20.1.)
• • A • R G '
Y
/ B
N, ; E". . N 2 N 2
•". •".
P
EEEEE
R Y G B V .
(a) (b) N,
'1 • • 'M
20.4. ábra.
A fehér fény elfordulása, és egy keresztezett analizátor által átbocsátott
különböző színek
OPTIKAI A K T I V I T Á S ÉS A M O D E R N H U L L Á M O P T I K A 441
O sugár tartalmazza. Az MM képernyőn megjelenő két kép tehát két tiszta nádcukoroldatba. Ha oldalról
komplementer szín, és ha részben fedésbe hozzuk őket, az átfedett terület Nicol-prizmával vizsgáljuk a csövet,
fehér lesz. Ez kitűnő módja egy sor komplementer szín bemutatásának, a színek „borbélytányérszerű" igen
mivel ha a kalcitot lassan elfordítjuk, a különböző színekből változó meny- finom, spirális elrendezését láthat
nyiség kerül az O és a E sugárnyalábokba. juk.
20.5. ábra.
Kvarclemez egy N; polarizátor és egy E kalcitkristály-analizátor között
20.7. ábra.
Egy jobbra forgató kvarckristály hullámfelület-ábrája a két rezgéssel,
mely a hullám normálisának két különböző irányához tartozik
gátasakor is változatlannak látsza ladva, az R mozgás, amely gyorsabb volt az első prizmában, lassabb lesz a
nak. Ha egy negyedhullám vastagsá másodikban. Az L mozgásra éppen az ellenkezője igaz. A fénytörés álta
gú lemezt helyezünk a Nicol-prizma lános törvénye alapján ezután az egyik sugár a merőlegestől a törőfelület
elé, a két körrezgés egymásra merő irányába, a másik pedig a törőfelülettől a normális felé törik meg. A má
leges sfkpolarizált rezgéssé válik.
sodik határfelületnél a sebességek újra felcserélődnek, vagyis az a sugár,
A képek ekkor felváltva, a Nicol-
amelyik az első ferde határfelületnél a normális felé hajlott, most attól el
prizma minden 90°-os elforgatá
sakor eltűnnek. hajlik. Azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a két sugár szögeltérése
minden egymást követő fénytöréssel nő.
20.11. ábra.
Optikailag aktív kristályon áthaladó fény rezgései az optikai tengellyel különböző
szögeket bezáró terjedési irányok esetén
lévő lineáris rezgés sebességét. A 20.7. ábra (a), (b), (c) és (d) helyzetei
ből szembenézve a fénnyel, a rezgések & 20.11. ábra szerintieknek látsza
nak. Mindegyik rezgés a hullámfelület érintő síkjában van, és a külső kö
penyen mindegyik ellipszis nagytengelye merőleges az optikai tengelyre,
a belső köpenyen viszont az ellipszisek kistengelyei merőlegesek az opti
kai tengelyre. Balra forgató kvarcban a rezgések iránya felcserélődik, de
az ábrák változatlanok maradnak.
Ahogy említettük, a körkörösen polarizált fényből a lényegében lineári
san polarizált fénybe való átmenet valójában néhány fokkal az optikai ten
gelyen belül valósul meg. Például, kvarcban az elliptikus rezgések tengelye
inek (a nagytengelynek a kistengelyhez való) aránya 2,37 lesz az optikai
tengelyhez 5°-kal beeső nátriumfény esetén. 10°-nál az arány 7,8-ra növek
szik. Ezeket az arányokat használtuk a 20.11. (b) és (c) ábra rajzainál.
t A
I ~ A + B 2 2
(20.3.)
Ha mindegyik sugárnak ugyanazt az A körkörösen polarizált fény szélső esetén, mivel a sugár B = A,
intenzitást kell hordoznia, függetle
nül az excentricitástól, a lineáris rez I~2A 2
(20.4.)
gés amplitúdójának -Jl -szőr akko
rának kellene lennie, mint a megfe és lineárisan polarizált fénynél (B = 0) a szokásos összefüggés
lelő körrezgés sugarának.
/»A 2
(20.5.)
Reusch kísérlete tehát azt sugallja, A síkban polarizált fény elmélete optikailag aktív anyagokban, Reusch
hogy az optikailag aktív kristályok egy korai kísérlethez kapcsolódik. Ő azt találta, hogy amikor a síkpolari
olyan atomi méretű rétegekből épül zált fény egymásra tett vékony, tengellyel párhuzamosan vágott csillám-
nek fel, amelyek egymáshoz képest kőlemezekre merőlegesen esik be, és mindegyik lemezt a megelőzőhöz
enyhén el vannak fordulva. A jobbra képest egy kis szöggel jobbra fordítjuk, a rezgés síkja jobbra fog elfordul-
OPTIKAI A K T I V I T Á S ÉS A M O D E R N H U L L Á M O P T I K A 449
20.13. ábra.
A szilícium- és oxigénatomok spirális elhelyezkedése az optikai tengely mentén
kvarckristályokban
(20.6.)
[p] a fajlagos forgatóképesség, d az
aktív anyag köbcentiméterenkénti
tömege gramm ban, / a fény által
megtett út cm-ben, és 6 a forgatási Általában a forgatás folyadékokban jóval kisebb, mint kristályokban.
szög. Például 10,0 cm terpentin a nátriumfényt -37°-al forgatja el. (A negatív
előjel balra forgatást vagy óramutató járásával ellentétes forgatást jelent, a
terjedés irányával szembenézve.) Az ugyanilyen vastag kvarc, ugyanak
kor a nátriumfényt 2172°-al forgatja el. Ez az oka annak, hogy a fajlagos
elfordulás kristályoknál az 1 mm-es úthoz rendelt szögérték.
Az optikailag aktív anyagok forgatási erősségének gondos meghatáro
zása különböző inaktív oldószerekben, enyhén eltérő eredményeket adott.
Nemcsak az oldószerek, hanem az aktív anyag koncentrációjának külön
bözősége is eltérést okoz. A kísérletekből a forgatási erősséget kielégítően
leírja a következő egyenlet:
L, M, és N állandók, és d az aktív
anyag mennyisége az oldatban. p = L + Md + NeP (20.7.)
OPTIKAI A K T I V I T Á S ÉS A M O D E R N H U L L Á M O P T I K A 451
Szűrő q |
Tűlyuk *» 1 Lézersugárból (1. 30. rész) vagy egy
erős S fényforrásból jövő párhuza
mos egyszínű hullámok egy P tűlyu-
kon, egy F szűrőn és egy Lj lencsén
keresztül merőlegesen esnek egy
tárgysíkra az ábrán látható módon.
Ezekből a hullámokból a GyG el 2
G\G elhajlási rács valódi képe lesz. Másképp nézve, az L lencséről jövő
2 x
a mikroszkóp tubusán belüli sötét tül az S fényforrás világít meg. Abbe ezen tanulmányának fontos eleme az
tér nincs felhasználva, és egy kis a felfedezés volt, hogy egy nagy nyílású mikroszkóp-tárgylencse nagyobb
tárgylencse elegendő kell, hogy felbontást hoz létre, mint egy kicsi, mivel az magasabb rendű diffraktált
legyen. fényt gyűjt össze a mintadarab kicsiny tárgyairól.
Tűlyuk
Diffraktált fény a
vízszintes nyílásokból
Szem
20.77. ábra.
Laboratóriumi kísérlet térbeli szűrésre. Optikai komputer, melyben a tárgy egy drótháló
454 HULLÁMOPTIKA
(a) (b)
y
B C
• ••••• •
•••••••••
D
A Q A' • • • • • • *
•••••••••
2
D' • ••••• •
B'
20.19. ábra.
(a) A Lunar Orbiter montázs fotója a Hold felszínéről, (b) Az (a) montázs
Fraunhofer-féle elhajlási képe az optikai komputer Fourier-síkjában készült,
(d) A (b)-beli függőleges pontminta kiszűrésére szolgáló maszk alakja,
(c) A képsíkban készült fotó. A Fourier-síkba tett (d) szűrővel majdnem
kiküszöbölték a montázs vízszintes vonalait. Figyeljük meg a hegyek koncentrikus
gyűrűmintáját az (a) és (d) ábrán, mely egy óriási meteor becsapódását sejteti
a Hold korai történelmében. (Forrás: Dávid Norris and Thomas Bicknell, Jet
Propulsion Laboratory, California Institute of Technology.)
456 HULLÁMOPTIKA
20.13. A fáziskontraszt-mikroszkóp
F. Zernike (1888-1966). A fizika A szem könnyedén észreveszi az intenzitásváltozás okozta amplitúdókü
professzora volt a hollandiai lönbségeket, de nem látja közvetlenül a fázis változását. így, amíg a mik
Groningen Egyetemen. 1953-ban roszkóp tárgyasztalán a tárgy színes, átlátszatlan vagy fényelnyelő, az a
Nobel-díjat kapott a fáziskontraszt képen látható. Ha azonban a tárgy átlátszó, és törésmutatóban vagy vas
elvének felfedezéséért.
tagságban kevéssé különbözik a környezetétől, általános esetben nem lát
ható. Mégis lehetséges, hogy az ilyen tárgyak okozta fázisváltozást ampli
túdóváltozássá alakítsuk a végső képen. Az ún. fáziskontraszt-mikrosz
kóp, melyet Zernike tervezett 1935-ben, ezen a módon működik.
Ha nem okozna a tárgyasztalon levő tárgy fényelhajlást, ezt a fényt az
O tárgylencse első két lencséje újra fókuszálná, hogy a P fázislemezen egy
D képet hozzon létre.
ModuAáAtVvuAtóm, Fázis
(a) Diffraktált hullám
Zavartalan hullám A n
Amplitúdók
Fényes kontraszt
(c) Amplitúdók
Sötét kontraszt
2 0 . 2 7 . ábra.
Hullámok vektorábrái a tárgylencse Fourier-síkjánál egy fáziskontraszt
mikroszkópban: (a) A fázislemezre érkező hullámok relatív fázisai, (b) fényes
kontraszt, illetve (c) sötét kontraszt megvilágításnál
20.14. Schlieren-optika
Eredetileg ezt a módszert arra fejlesztették ki, hogy megfigyelhessék azo
kat a lökéshullámokat, amelyek a ballisztikában a lövedékek, sugárhajtású
repülőgépeknél pedig a szárnymetszet körül jönnek létre, amikor ezen tár
gyak szuperszonikus sebességgel repülnek.
Vegyünk egy szimmetrikus lencserendszert az egyréses elhajlási kép ta
nulmányozásához (1. 20.22. ábra).
Az 5 réssel párhuzamosan egy K késélt helyezünk el ebben a diffrak
ciós képsíkban, és azt egy mikrométercsavarral lassan emeljük. Ahogy a
A tükrös rendszerű schlieren-szerke- késéi keresztezi az elhajlási kép középső, fényes részét [1. (b) rajz], a min
zetben nagy, tengelyen kívüli, pre ta alsó fele eltűnik a kamera vagy a megfigyelő szeme elől. Épp a közép
cíziós módon előállított parabolikus ső, maximum (a nullád rendű fény) kioltása előtt, a látómező viszonylag
tükröket alkalmaznak, és a párhuza sötétté válik (ezt néha sötétháttér-állapotnak is hívják), és a lökéshullámok
mos sugarú fény az üveglemezre láthatóvá válnak. A fázisváltozások az egyik oldalon levő magasabb rendű
merőlegesen halad át a szélcsator
interferenciák között, melyeket a (b) rajzon szaggatott vonallal jelöltünk,
nán. Ezek a lemezek egy hullám
erősítő és gyengítő interferenciamintákat hoznak létre (1. 20.23. ábra).
hossznyi tűréssel vannak síkra csi
szolva, és a végső képet alig rontják. A 20.22. ábrán látható schlieren-szerkezetben a lencséknek és a szél
Széles spektrumú fényforrások lehe csatornaablakoknak az elérhető legkiválóbb minőségűeknek kell lenniük,
tővé teszik, hogy színes filmet alkal mivel az üveg felszínében vagy az üvegsűrűségben levő minden tökélet
mazzunk a fényképezőgépben, így lenség tisztán látható lesz a látómezőben. Bár a lencsék kromatikus hibáját
már sok színes schlieren-rendszert javítani lehet, a másodrendű hatások zavaróak, így az elmúlt években
készítettek. ezüstözött tükröket alkalmaztak (1. 20.24. ábra).
Konjugált síkok
A rés előtt egyszínű fényt alkalmaz
va, a P konjugált síkon egy Fraun
hofer-féle elhajlási kép figyelhető
meg (1. 8.4. ábra). A két egyforma
lencse közé szélcsatornát, annak
közepébe pedig egy rögzített, dif-
fraktáló tárgyat helyezünk, mint pl.
egy puskagolyót vagy egy sugárhaj
tású repülőgép modelljének fémle
mezét. Ahogy a szuperszonikus lég
áram elhagyja a tárgyat, lökéshullá
mok alakulnak ki körülötte, meg
változtatva a levegő törésmutatóját
a különböző területek nyomáskü
lönbségének megfelelően. A törés- 20.22. ábra.
mutató változásai elhajlási képeket Schlieren-optika a ballisztikához és az ultraszonikus szélcsatorna
hoznak létre, melyeket az L vetít a
2 tanulmányokhoz; (a) szimmetrikus lencserendszer; (b) Fraunhofer-féle elhajlási
P síkra. kép egyetlen rés esetén
OPTIKAI A K T I V I T Á S ÉS A M O D E R N H U L L Á M O P T I K A 459
20.23. ábra.
Egy schlieren-fotó szuperszonikus lökéshullámokról egy repülő alakja körül
Parabolikus
reflektor
20.24. ábra.
Homorú, parabolikus tükröket használó schlieren-optika
460 HULLÁMOPTIKA
Gyakorló feladatok
rezgési alakjait! (b) Szerkessze meg a kilépő fény eredő rezgési alakját,
ha a lemez olyan vastag, hogy ezen sugarak között 90°-os fáziskülönb
séget hoz létre!
20.7. Cukoroldatok okozta elfordulás mérésénél az elérhető pontosság, egy
analizátor szokásos kioltópontját használva, nem elegendő. Az eredmé
nyek javíthatók, ha a polarizátor változtatásával létrehozott két szomszé
dos mező intenzitásait igazítjuk egymáshoz. Ekkor két, egymással egy
kis a szöget bezáró, lineárisan polarizált sugarat hozunk létre. Vizsgálja
a szerkezet működését úgy, hogy felrajzolja a két mező intenzitásait az
analizátor egy teljes elforgatására! Legyen a = 10°!
OPTIKAI A K T I V I T Á S ÉS A M O D E R N H U L L Á M O P T I K A 461
0,008
0,007
-5 -4 -3 -2 - 1 0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12
-a-
6
16 17
11
21.1. ábra.
Az emberi szem vázlatos vízszintes metszete (jobb szem)
468 HULLÁMOPTIKA
A pálcikák száma az „éleslátás" helyétől kiindulva a csapok rovására nö Az éleslátás helyét a figyelt pontra
vekedik, de a retina széle felé minden irányban rohamosan csökken, ezért irányítjuk. A szemgolyó forgatásá
az éleslátást észrevehetően befolyásolja. Élesen csak a nézési irányba eső val az egész teret végigtapogatjuk.
tárgyakat látjuk. Környéke már életlen. Ezt a hátrányt a szemgolyó forga A sorozatosan felvett képekből mo
tásával kiküszöböljük. (21.3. ábra) zaikszerűen összerakjuk a tárgytér
képét.
Mozdulatlan szem vízszintes látómezeje kereken 180°, sőt esetenként
nagyobb. A függőleges látómező kb. 130°. A teljes látómező az arc felépí
tésétől, a szemgolyók fekvésétől stb. is függ.
470 HULLÁMOPTIKA
IUU
Látásélesség [%]
90
80
70
60
50
40
30
Vakfolt Halánték
\
(
1
70° 60° 50° 40° 30° 20° 10° 0° 10° 20° 30° 40° 50"
21.3 ábra.
A látásélesség a látószög függvényében
21.4. ábra.
A színérzékeny elemek a jobb szem látóterében
SZÍNTAN 471
- A[nm]
I | I | I | I | I | I | I | I | I | I | I | I | C | I |
ságát befolyásoló erősítési tényező. A csapok az őket érő fényt spektrális érzékenységüknek megfelelő mér
tékben elnyelik, és az elnyelt energia a csapok fényérzékeny pigmentjét
lebontja. A bomlástermékek a csapokhoz csatlakozó idegvégződéseket
Minthogy mindhárom érzékelő (más
ingerlik; az inger frekvenciakódolással továbbítódik az agyba.
néven receptor) kb. 100-120 vilá
gosságfokozat megkülönböztetésére A P, D, T ingerek egymáshoz viszonyított értékei alapján alakul ki a
képes, a megkülönböztethető szín színérzet, amely a színárnyalatok szinte végtelen sorát jelenti a harsány,
árnyalatok száma mintegy rikító színektől a halvány, finom árnyalatokig; a sötét, tompa színektől a
100 -120 , azaz 1-2 millió!
3 3
világos, csillogó színekig.
SZÍNTAN 473
juk szemünket.
Ezt a hatalmas adaptációs tartományt a természet több adaptációs me
chanizmus együttes alkalmazásával oldotta meg.
Ezek közül legfontosabb az éjszakai receptorok (pálcikák) és a nappali
receptorok (csapok) átváltása. A csak sötétség-világosság észlelésére al
kalmas pálcikák érzékenysége mintegy 1000-szer nagyobb, mint a nappali
(színes) látást biztosító csapoké.
A két receptorrendszer spektrális érzékenysége sajátosan alkalmazko
dott az éjszakai, illetve a nappali megvilágításhoz. A világosságra vonat
kozó átlagos érzékenységi függvényt, vagy másképpen spektrális fényha
tásfok függvényt a szakirodalom V(X) (vagy V~x) függvénynek nevezi.
A másik fontos alkalmazkodási mechanizmus a pupillanyílás szűkü
lése-tágulása. Ez a képesség az életkor előrehaladásával fokozatosan csök
ken. Míg 10 éves korban 10 mm átmérőjűre is ki tud tágulni a pupilla, 60
éves korban már sötétben is csak maximum 4 mm-re tud kinyílni. (21.8.
íjsec]
21.9. ábra.
A pigmentek regenerációja, azaz az érzékenység növekedése az időfüggvényében,
megvilágítatian retina esetén
I P
(21.4.) most is az el nem bomlott rho-
dt 400
dopsin mennyisége
A (21.4.) differenciálegyenlet megoldása a bomlást kiváltó fény intenzi
tása
azon fény intenzitása, amely
p =e » / 4 0 0
. (21.5.) a pigmentek 1/400-ad részét
képes lebontani másodpercen
ként, így 400 IQ éppen a teljes
A bomlási folyamat a 21.10. ábrán látható. A bomlás viszonylag gyors
rhodopsinmennyiséget bontaná
(100-200 sec alatt lezajló) folyamat, míg a termelődés viszonylag lassú
le 1 sec alatt.
(20-30 percet is igénybe vevő) folyamat.
Minthogy a bomlás és a regeneráció állandóan, egyidejűleg működik, a
teljes folyamatot a (21.2.) és (21.4.) alapján írhatjuk le:
dp _ 1 - p _ I p
(21.6.)
~dt~ 400 ~ 7 Ö 4ÖÖ'
H 1 h
100 200 300 í[sec]
21.10. ábra.
A pigmentek bomlása, azaz az érzékenység csökkenése az időfüggvényében,
megvilágított retina esetén
476 HULLÁMOPTIKA
P= (21.7.)
I + I>0
illetve:
0 1 22 11 33 44 5 6 7
2,3
2,3 4
4,3
V
A retina megvilágítása
[lg Troland]
21.11. ábra.
A lebomlott pigment mennyisége a retinamegvilágítás függvényében
(statikus állapotban).
SZÍNTAN 477
213.6. A színadaptáció
Az adaptációs mechanizmus a protos, deuteros és tritos típusú csapokon Ha pl. esti, lámpafényes megvilágí
egymástól függetlenül, külön-külön is működik, a pálcikaadaptációhoz tás mellett a fény sok hosszúhul
hasonló módon. Ez teszi lehetó'vé a különböző' színhőmérsékletű megvilá lámú (vörös), és kevés rövidhullámú
(kék) összetevőt tartalmaz, a protos
gításokhoz (pl. mesterséges fény; nappali fény; fény csővilágítás stb.) való
érzékenysége relatíve csökken a tri-
alkalmazkodást, és azt, hogy a színeket a legkülönbözőbb megvilágítások
toséhoz képest, egészen addig, míg
mellett is közel azonosnak tudjuk látni („színkonstancia"). kompenzálni tudja a megvilágítás
A csapok bomlási és regenerációs folyamatát a pálcikákhoz hasonló vörösességét, és a szem a fehér pa
differenciálegyenlettel írhatjuk le: pírlapot pl. ismét fehérnek nem lát
ja. Ugyanígy erősen kékes fényben
dp _\ — p I p a tritos érzékenysége csökken a pro-
(21.9.) toséhoz képest mindaddig, míg újra
~dt~ 120 ~7Ö~ 120
beáll az egyensúly, és a fehér papír
lapot ismét fehérnek fogjuk látni.
A (21.9.) egyenlet a protosra és deuterosra egyaránt érvényes, a tritos-
ról azonban ma még keveset tudunk.
A pálcikák 1000 Trolandnál teljesen lebomlanak, azaz a pálcikalátás A csapok adaptációs egyensúlyát le
„telítettségbe megy", és megszűnik működni. író (21.9.) összefüggés csupán a ta
A csaplátás azonban a tapasztalat szerint nem kerül telítésbe még igen pasztalati konstansban tér el a pálci
magas megvilágítási szinteken sem. kák egyensúlyát leíró (21.6.) össze
függéstől. A csapok esetében az az
idő, amely alatt a teljes csappig
21.3.7. A színlátás határai mentmennyiség újra tudna terme
lődni, 120 sec. Az újratermelődés
A színes látás, mint a 21.3.5. és 21.3.6. fejezetben megismertük, a megvi hez szükséges idő a csapoknál is kb.
egy nagyságrenddel nagyobb, mint
lágítás közepes tartományában (kb. 1000 Trolandtól 1 000 000 Trolandig)
a bomlási idő. Az / értéke kb.
működik ideálisan. Itt a három receptor (a protos, a deuteros és a tritos)
0
~i 1 r- 0,0
350 450 550 650 750 350 450 550 650 750 350 450 550 650 750
A [nm] A [nm] «- A [nm]
Szubtraktív színkeverékek
1,0-
-i r
350 450 550 650 750 350 450 550 650 750 350 450 550 650 750
A [nm] »- A [nm] A [nm]
21.12. ábra.
Szubtraktív színkeverékek ( a) türkiz * sárga = zöld, b) sárga * lila = vörös; c) türkiz * lila = kék )
SZÍNTAN 479
lis transzmissziójú közegeken halad át, amelyek megváltoztatják spektrá A képletben a fényt spektrálisan
lis jellemzőit; majd ezután színes, p(A) spektrális reflexiójú felületről visz- módosító r(A) és p(A) függvény
szaverődve ismét színváltozáson esik át. A változásokat a (21.10.) össze szorzatkapcsolatban áll a fényforrást
függés írja le: jellemző 0(A)-val. A szorzótényezők
sorrendje tetszés szerinti éppen úgy,
mint ahogy mindegy az is, hogy a
<p(A) = <j>(X)x(X)p(X). (21.10.)
színszűrő van előbb, vagy a színes
felület. Természetesen a képlet a
A színt a fényforrás, a fény útjába helyezett színszűrők és a fényt visz- körülményeknek megfelelően
szaverő színes felületek együttesen hozzák létre. bővíthető (ha több színszűrő vagy
A színes fény színezete attól függ, hogy melyik spektrumtartomány jut reflektáló felület vesz részt a szín
túlsúlyba a fény relatív teljesítményeloszlásában. kialakulásában), illetve szűkíthető, ha
A szubtraktív színkeverés alapszíne a sárga, a türkiz és a lila. Ha ezeket pl. nincs színszűrő a sugármenetben.
szubtraktívan akarjuk keverni, pl. úgy járhatunk el, hogy különböző sötét-
ségű sárga, türkiz és lila színszűrőket veszünk, és ezeket egymás mögé he
lyezzük. Az egymás mögé helyezett szűrőkön a fénynek csak az a része A 21.12.a. ábrán látható, hogy
a sárga és a türkiz szín szubtraktív
jut át, amelyet mindegyik szűrő átereszt. (21.12. ábra) Ez a szubtraktív
keveréke zöld, mert csak a spektrum
színkeverék.
zöldtartománya jut át mindkét szű
rőn. Hasonlóképpen a sárga és lila
szín szubtraktív keveréke vörös,
21.4.2. Az additív színkeverés a türkiz és lila szín szubtraktív keve
réke pedig kék (21.12. b. és 21.12.
Az additív színkeverés az emberi szemben játszódik le. Többféleképpen is c. ábra). Ha mindhárom színszűrőt
létrehozhatunk additív színkeverést: egymás mögé helyezzük, semmi
- egyidejűleg egy reflexiós felületre (pl. vetítővászonra) többszínű fény nem jut át rajtuk; fekete színt
kapunk. (21.1. színes tábla a hátsó
fényt vetítünk;
előzéken.)
- a szembe gyors egymásutánban (50 Hz-nél nagyobb frekvenciával)
vetítjük be az összekeverendő színeket. Például így működik a
Az additív színkeverés szabályait
Maxwell-féle színkeverő: a legyezőszerűen elrendezett, különböző
Grassmann törvényei foglalják
színű színmintákat olyan fordulatszámmal forgatjuk meg, hogy a
össze:
színminták színe összeolvadni látszik;
1. Az additív színkeverék csak az
- az összekeverendő színeket olyan kicsi pontok formájában helyez alapszínek színösszetevőitől
zük el sűrűn egymás mellett, hogy a szem ne tudja felbontani. Példá függ, azok spektrális jellemzői
ul így működik a színes tv, amelynek minden elemi pontja egy piros, től nem.
egy zöld és egy kék pontból áll. Ezek intenzitásának arányától függ, 2. Egy szín additív kikeveréséhez
hogy az elemi pontot pirosnak, zöldnek, kéknek vagy éppen fehér 3 független alapszín szükséges
nek látjuk. és elegendő.
Az additív színkeverésnél tehát elvileg három alapszínt alkalmazunk. 3. Az additív színkeverés folytonos.
Ez lehet egy élénk, telített vörös, zöld és kék; ezekből elméletileg minden
színárnyalat kikeverhető. Gyakorlatban szokás még fehér és fekete színt is
alkalmazni a három alapszínen kívül; ezekkel lehet egyszerűen beállítani
a keverékszín világosságát és telítettségét.
Az additív színkeverést egy háromszögben szokták ábrázolni. (21.13.
ábra) A háromszög csúcspontjain a három alapszínt, a vörös (R), a zöld
(G) és a kék (B) alapszínt helyezzük el. A vörös és zöld szín additív keve
réke a sárga (Y) az (R) és (G) pontot összekötő vonalra kerül. A vörös és
480 HULLÁMOPTIKA
kék additív keverékét, a lilát (P), ill. a kék és zöld additív keverékét, a tür-
kizt (7) hasonlóképpen, a megfelelő pontokat összekötő vonalakon helyez
zük el. A háromszög belsejében, középen található a fehér szín (W).
Az additív színkeverés segítségével bármely színpont (színárnyalat) he
lye megadható a 21.13. ábra színháromszögében. A színpont helyét az R,
G, B alappontokhoz való közelséggel jellemezzük. A Q színpont helyét pl.
az alábbi módon adhatjuk meg:
Q = rR + gG + bB (21.11.)
Mivel pedig
r + g + b=l, (21.12.)
ahonnan r - 1 - g - b.
Ezért
Világoszöld szín
Középzöld szín
Sötétzöld szín
Q = rR + gG + bB.
A kiegészítő színek (színpárok) olyan színek, melyeknek additív keveréke A kettéválasztást pl. prizma által
fehér színérzetet eredményez. szétbontott spektrumon végezhetjük
Létrehozhatjuk úgy is a kiegészítő színeket, hogy a fehér érzetet kiváltó el, tükörrel két nyalábra választva a
spektrumot tetszés szerinti arányban kettéválasztjuk. (27.79. ábra) fényt. De kiegészítő szín lehet két
tetszés szerinti monokromatikus
fény is, amelyek additív keveréke
fehér színérzetet vált ki.
21.4.6. A metaméria
A CIE-szíhrendszer minden színhez színmérő rendszert. Azóta ezt a színmeghatározási rendszert mindenütt
egy-egy számhármast rendel. A meg elfogadták, és alkalmazása egyre nagyobb teret nyer.
figyelések ugyanis azt mutatják, A CIE additív színkeverési kísérletek alapján meghatározott függvé
hogy a szín háromdimenziós nyek segítségével írja le a színeket.
mennyiség. Ez minden bizonnyal
A tapasztalat azt mutatta, hogy három független alapszínből bármely
azért van, mert a szemünk három
receptorral: a vörösre érzékeny pro- szín additív módon kikeverhető. A három alapszín tetszőlegesen választ
tossal, a zöldre érzékeny deuteros- ható, csak függetlenek legyenek, vagyis egyiket se lehessen a másik kettő
sal és a kékre érzékeny tritossal ér ből kikeverni.
zékeli a színeket, amint erről már
korábban szó volt.
21.5.1.1. Az RGB-színrendszer
A leghelyesebb (véleményünk
szerint) az lenne, ha a színeket a pro-
A CIE által választott alapszínek a 700 nm hullámhosszúságú vörös (R),
tosra, a deuterosra és a tritosra ható
fény által kiváltott ingerek erősségé az 546,1 nm-es zöld (G) és a 435,8 nm-es kék (B) spektrumszínek.
vel jellemeznénk. Erre azonban Egyenlő energiájú (W) fényforrásnak azt a fényforrást nevezzük, amely
1931-ben még nem volt mód, mert nek spektrális teljesítményeloszlása állandó. Másképpen: 380-tól 780 nm-
nem volt ismeretes a receptorok ig egyenlő hullámhossztartományokban a kisugárzott teljesítmény ugyan
spektrális érzékenysége. akkora.
Kísérletekkel megállapították, hogy ha a választott piros, zöld és kék
alapszíneket rendre
1 : 4,5907 : 0,0601
rR + gG + bB = állandó (21.17.)
egyenesen vannak.
21.5.1.2. Az XYZ-színrendszer
4^-0,5
21.21. ábra.
Az RGB színkoordináta-rendszer és transzformációja az XYZ-rendszerbe
Az alapszíneket ábrázoló pontok a A c) követelményt ugy elégítjük ki, hogy a háromszög másik két olda
koordinátatengelyeken vannak, ezért lául a spektrumvonal egy-egy érintőjét vesszük. A spektrumvonal vörös
minden alapszín két koordinátája 0. része majdnem egyenes, ezért a végén, a 700 nm-es pontban rajzolt érintőt
Pl. az XZ alapszínnek az y és z választották. A spektrumvonal másik oldalán D. B. Judd javaslatára a d)
koordinátája 0 (a z koordináta nem követelmény minél jobb megközelítéséhez azt az érintőt választották,
látszik). amely az 504 nm-es pontban érinti a spektrumvonalat. Az így kapott há
romszög csúcspontjai az X, Y, Z alappontok. Ezeknek az RGB rendszerbe
li koordinátáit a CIE a következőkben állapította meg:
SZÍNTAN 487
X = aR + a G + a B
u [2 i3
Y= a R + a G + a ^B
2x 22 2 (21.18.)
Z = a R + aG + aB
3X i2 3i
a = (R) = 0,176 97; a = (G) = 0,812 40; a = (B) = 0,010 63; (21.20)
2] 22 2X
A mondottak szerint
(1 egységnyi R) + (1 egységnyi C) +
Ezen egyenletekből egyértelműen kiszámíthatók X és Z kifejezésének + (1 egységnyi B) éppen 1 lm
együtthatói. így a transzformációs formulák a következők lesznek: egyenlő energiájú fehéret ad, tehát
Y = 1, ha R = G = B = 1. Az a)
w
X Y Z
y = X+Y+Z' z = X+Y+Z (21.24.)
X+Y+Z'
Hullámhosszúság [nm]
21.25. ábra.
Az A és C, valamint az egyenlő energiájú W fényforrás spektrális
teljesítményeloszlása
21.5.1.4. A színmérés
U = k'\(p{X)r{X)p{k)S{X)dX.
(21.28.)
Albert H. Munsell (1859-1918) Albert H. Munsell egy többezer színmintából álló gyűjteményt hozott létre.
amerikai festőművész volt, rajzot, A színmintákat kézzel festették, és kézzel ragasztották kartonlapokra. Ezt
művészi kompozíciót és anatómiát az utóbbi műveletet mind a mai napig kézzel végzik.
tanított a Massachusetts Normál Art A Munsell-féle színmintaatlasz színérzékleteken alapul - bizonyos meg
School-on.
szorításokkal - , így a három színjellemző a Munsell-világosság, Munsell-
színezet és a Munsell-króma, ez utóbbi a telítettség megfelelője.
Általában nem minden szürke tel A Munsell-világosság a felületszín fényvisszaverő-képessége olyan ská
jesen neutrális, vagyis Munsell-kró- lán, amely 0-tól 10-ig terjed. A tökéletesen elnyelő (ideális fekete) felület
mája nem mindig 0.0. Ha egy szín Munsell-világossága 0, a tökéletesen szórtan visszaverő fehér felület
minta Munsell-krómája kisebb 0,5- Munsell-világossága 10. A két szélső érték közötti skála vizuálisan kb. egy
nél, akkor N szürke besorolást kap, forma osztásúnak látszik. Jele az angol value szóból V. Az akromatikus
de jelzésében a / jel után zárójelbe szürke színeket N betűvel jelölik, a Munsell-világossági skála közepén
írják a 0,0-tól eltérő Munsell-króma
levő akromatikus színminta jele N 5,0/.
értékét. Például N 8,7/ (Y0,3) vagy
A Munsel-színezet a színminta színérzékelésében a színezetnek megfe
iV6,0/(B0,l)
lelő tulajdonságot jellemzi. Jele az angol hue szóból H.
A Munsell-króma a felületszín jellemzője, és az ugyanolyan Munsell-
A Munsell-színezeti skálán öt világosságú akromatikus (0 krómájú) színtől mért távolság olyan skálán,
alapszín van, ezeket és a köztük
lévő keverékszíneket a Fehér
következőképpen jelölik:
R piros (red)
YR sárgáspiros (yellow-red)
Y sárga (yellow)
GY zöldessárga (green-yellow)
G zöld (green)
BG kékeszöld (blue-green)
B kék (blue)
PB liláskék (purple-blue)
P lila P, bíbor
(purple)
RP pirosaslila (red-purple)
V, sárga
21.26. ábra.
A Munsell-színjellemzők hengerkoordináta-rendszere
SZÍNTAN 493
A megvalósítható legnagyobb
Munsell-krómájú értékek a Munsell-
világosságtól és a Munsell-színe
zettől függően 20 és 38 közé esnek.
21.27. ábra.
Az 1-100 osztásos Munsell-színezeti skála jelölései és számozása
10 Y
21.28. ábra.
A Munsell-színjellemzők háromdimenziós ábrázolása Wyszecki nyomán (G.
Wyszecki, 1960)
494 HULLÁMOPTIKA
21.5.3. A COLOROro-színrendszer
Nemcsics Antal (1927-) a Budapesti A Coloroid-színrendszert a magyar Nemcsics Antal fejlesztette ki, első
Műszaki Egyetem professzora sorban építészeti alkalmazásra.
A Coloroid-színrendszer az additív színkeverésen alapul. A színeket a
határszínből, valamint fehérből és feketéből kevertként kezeli, és ezekből
az összetevőkből, illetve azok arányából számíthatók a színt a Coloroid-
színrendszerben jelölő pont koordinátái.
A Coloroid-színrendszer a színérzetek háromdimenziós sokaságát, az
érzet szerinti jellemzésen felépülő színrendszerek elvének megfelelően,
egy egyenes körhenger belsejében úgy helyezi el, hogy a színezet változá
sa a henger kerülete mentén, a telítettség változása a sugár, a világosság
változása pedig a tengely irányában történik. (21.29. ábra)
A Coloroid-színtér a térnek az a körülhatárolt darabja, amely az összes
érzékelhető színt a Coloroid-érzet szerinti jellemzőinek megfelelő elren
dezésben magában foglalja. A Coloroid-színtérben a színtelen tengelyt az
abszolút fehértől az abszolút feketéig, valamint a színtelen tengelyre me
rőleges, a határszíneket magában foglaló hengerpalástig tartó sugarakat
100 egyenlő részre osztották (21.32. ábra)
21.30. ábra.
A Coloroid 48, egymástól esztétikailag egyenlő távolságban lévő határszíne. A Coloroid-színrendszer határszínei
Az alapszíneket 10, 20, 30 stb. jelöli, ezek nem egyenletesen helyezkednek el a közül egész számokkal jellemzett,
színkörön. A kiegészítő (komplementer) színek a színkörön 180°-ban találhatók egymástól esztétikailag megköze
Az alapszínek jelei 10 sárga, 20 narancs, 30 vörös, 40 bíbor, 50 viola, 60 kék, 70 lítően egyenletes távolságra fekvő
hidegzöld, 80 melegzöld. 48 db szín mint Coloroid-alapszín
került rögzítésre. (21.30. ábra)
21.31. ábra.
A Coloroid-rendszerben a semleges színek a színtelen tengelyen (Ax), az azonos A színtelen (akromatikus) - tengely
telítettségű színek koaxiális hengerfelületeken (TT), az azonos világosságú színek egyik végpontján az abszolút fehér,
a színtelen tengelyre merőleges síkon (W), az azonos színezetű színek a színtelen a másikon az abszolút fekete helyez
tengelyen átmenőfélsíkokon (AA) fekszenek. kedik el. (21.31. ábra)
496 HULLÁMOPTIKA
21.6. A PDT-színrendszer
A PDT-színrendszer a CIE-színrendszer korszerűsített, módosított válto
zatának tekinthető. Más színrendszerekkel szemben a PDT-színrendszer
Alkalmazását Dr. Wenzel Klára alapszínekként magukat az emberi receptorokat választja egységül, ezért
ajánlotta 1991-ben. természetes színrendszernek is tekinthetjük.
í(A.)=2,20- 1 0 - 15
( 6 6 0 - A ) - e x p [ - 2 , 1 9 - 10- (660-A ) - ]
5 70 ,6 6 70
(21.32.)
80
-Pm „=0,7313
5" 60
A görbék maximumainak aránya
a következő: c 40
protos : deuteros : tritos = u =0,35:! 0 \
= 64,0:34,5:1,5 (21.33.) K d(X) y(A)
Más szerzők ettől és egymástól is -a 20
eltérő értékekben adják meg az >
érzékenységi görbék maximumai
nak helyeit és értékeit. (A szerk.
400 500
megjegyzése.) 448,0 530,0 564,5 600 700
Hullámhossz [nm]
21.33. ábra.
A színes látás matematikai modellje: a p(X),d(X) és t(X) függvény
SZÍNTAN 499
\ i \ \ p a)
0 zoltuk W. A. H. Rushton mikro-
\\ \ \ \ spektrofotometriai módszerrel köz
* //
íi II vetlen úton mért adatait. Látható,
i \ \ \
II \\ hogy az eltérés a maximumok köze
i 1 \\ V \
ii 1 1 \ \ lében igen kicsi, a kisebb mérési ér
li VA 1
1 I
\\
\\ \ \
\ \
tékeknél (ahol a mérési pontosság
\\ erősen romlik), valamivel nagyobb,
''A'
rl\
\\ \ > de ezt ismét az eltérő mérési mód
\\ \ szerek, és a különöbző kísérleti sze
'7- \ mélyek okozhatják.
/
400 500 700
o o m
oo Hullámhossz [nm]
vo
A szem relatív érzékenységi görbéi számításaink alapján
A szem relatív abszorbciós görbéi W. A. H. Rushton mérései alapján
21.35. ábra.
A számítási eredmények összehasonlítása a közvetlen mérési eredményekkel
lineáris transzformációjával állítot és T- a, = 1,5 lesz. Ezen értékek nagyfokú eltérései viszont teljesen meg
ták elő, és így egy színkeverési felelnek annak a tapasztalatnak, hogy azonos intenzitású kék, zöld, ill. vö
„receptkönyv" adataira támasz rös színek közül általában a kéket lényegesen sötétebbnek, míg a vöröset
kodik, addig a p(K),d(K) ,í(K) valamivel világosabbnak ítéljük meg a zöldnél.
a szem protos, deuteros és tritos
tényleges színérzékenységi függ
vénye. 21.6.5. A színek viszonylagos világossága ( Q a PDT-színrendszerben
/ <p(X)V(X)d(X) =
0
(21.40.)
oo oo K
= / (p(X)p(X)d(X) + f <p(X)d(X)d(X) + f<p(X)t(X)d(X)
0 0 0
C= kf(p(X)V(X)d(X). (21.41.)
o
C=P+D+T (21.43.)
Y=C (22.44.)
összefüggés.
T =—-T
0 (21.47.)
t=- (21.50.)
P +D +T
0 0 0
21.36. ábra.
A színháromszög a PDT-színrenászerben.
(E az egyenlő energiájú spektrum, azaz a fehér szín színpontja)
7(A±AA)
\V
^\ /
A // \ v
' r• \ V /1 v \ \
11 i
\\
' /1 1
áa±AA)U,V/
\ y \ \
f If
i
i i
/1 \\\\
/// /
tatja be.
A színtévesztés modelljének alkalmazása egyedülálló lehetőséget bizto
sít az átlagtól eltérő színlátók színdiagramjának ábrázolására a PDT-szín-
rendszerben.
100
} nm, /Ug=-1 0 nm
d[%]
Egy színtévesztőnél pl. a protos 20
nm-rel a hosszú, a deuteros pedig 10
510 FÉJ \ N.
500,
V
^530
510X 520V
/ A^=0, AA^O [normál]
1 1
.C) AA =-l 3 nm, / ) nm
nm-rel a rövidebb hullámhosszak \\
\
?
21.1. táblázat.
A CIE- és a PDT-színrendszer összehasonlítása
CIE PDT
A színinger-összetevők: A színinger-összetevők:
X = kJ <p{k)x(k)dk P = kJ <p{k)p{k)dk
r= kJ<p(k)y(k)dk D = kjip(k)d(k)dk
Z = kjip(k)z(k)dk T= kJ <p{k)t(k)dk
A k konstans: A k konstans:
k= 100/S{k)y(k)dk k= 100 J S{k)V(k)dk
A színinger-koordináták: A színinger-koordináták:
X 100 ^
P Pn =
X+ Y+Z P +D +T
0 0 0 64,0'
Y D 100 „
y=X+Y+Z d =
n
P +D +T
0 0 0
r 0
34,5
z
100,
X+Y+Z z=- T =
P +D +T j 1,5 '
0
0 0 0
A világosság: A világosság:
Y Y=P+D+T
22. fejezet Feszültségoptika
Neumann 1841-ben, Maxwell pedig 1816-ban Sir Dávid Brewster fedezte fel azt a jelenséget, hogy átlátszó,
1853-ban publikálta egymástól amorf anyagok mechanikai feszültség hatására átmenetileg kettőstörővé
függetlenül eredményeit. válnak. A jelenséget magyarázó, Maxwell és Neumann nevéhez fűződő
feszültségoptikai törvény már az 1800-as évek közepén megszületett.
A törvény kimondja, hogy rugalmasságilag lineárisan viselkedő anya
gok a feszültségi állapotnak megfelelően lineárisan változtatják meg tö
résmutatójukat. Az egyértelmű összefüggés alapján lehetővé vált különbö
ző szerkezeti elemek feszültségi állapotának modellezés segítségével tör
ténő kísérleti vizsgálata.
Azóta számtalan, ezen az alapelven nyugvó mérési módszert dolgoztak
ki, melyek egyidejűleg gyakran más analitikai vagy numerikus módszere
ket is felhasználnak. Az epoxigyanták, mint modellanyagok piaci megje
lenése elősegítette, hogy ma már gyakorlatilag bármely mechanikai rend
szer modellezhető, illetve mérhető. A nagyteljesítményű számítógépek és
a numerikus módszerek fejlődése (pl. végeselemes módszer) több alkal
mazás tekintetében háttérbe szorította ugyan a hagyományos feszültség
optikai eljárásokat, eközben azonban más hatékony optikai vizsgálati
módszerek (pl. moire-technika, interferometria) ötvözésével olyan kísérle
ti eljárás jött létre, mely más módszerekkel nem megoldható mechanikai
problémák vizsgálatát tette lehetővé. A mechanikai hatásokon túlmenően
a fotoelasztikus módszereket ma már az elektromágneses, mágneses, illet
ve elektrosztatikus terek hatásának, valamint kristályok belső szerkeze
tének vizsgálatára is alkalmazzák.
A továbbiakban a leggyakrabban alkalmazott átmenő megvilágítás és
síkbeli feszültségi állapot esetén mutatjuk be a feszültségoptika alapjait.
FESZÜLTSÉGOPTIKA 507
22.1. ábra.
Az optikai feszültségvizsgálat elve
22.2. ábra.
A kettőstörés
508 HULLÁMOPTIKA
hbe ~ I' c o s
ct = hf cos a • cos 2 ftji (22.2.)
helyek, ahol I 0Ap = 0, azaz sin 2a • sin mn = 0. Ez ott lép fel, ahol a a —
l 1_
m = M|— M 2
=
d- f • (22 12 ) ^ kettőstörő anyag vastagsága a
a
V 2 C c
2 fény terjedési irányának megfelelően.
így a fáziskülönbség:
j r i c - c
i ~ 'Jt
u
\ " / \
c
l 2 c
C A ^0
0
(22.13.)
fordítottan arányos a fény hullámhosszával. Ebből következően kereszte Fehér fénnyel történő megvilágítás
zett polarizátorállás mellett a kioltás feltétele a hullámhossz függvényében esetén, ha a kioltás egy adott hul
más és más. lámhosszra teljesül is, ennek el
Addig, amíg a fáziseltérés nem elég nagy, a látható spektrum legkisebb lenére a kioltás helyén nem sötét
hullámhosszúságú összetevőjének kioltásához a vizsgált test sárgásfe rész lesz látható, hanem a kioltott
hérnek fog látszani. A fáziseltérés növekedésével párhuzamosan jelennek szín kiegészítő színe.
meg az egyes kiegészítő színek. A kettőstörés során létrejövő fáziskülönb
ség az optikai úthosszak különbségét is jelenti, melyet a relatív retardá-
510 HULLÁMOPTIKA
R=Xm (22.14.)
22.1. táblázat.
A megjelenő és kioltott színek a relatív retardáció függvényében fehér fénnyel
történő átvilágításkor
o o o o o o
o o o o o o o o
in o o >/
•> </
>
- 8
m=2
m=3
m=4
m=5
m=6
22. J. ábra.
A kioltott színek tartományai a rendszám függvényében
egyre több szín oltódik ki egyidejűleg, mivel egyszerre több rendszám is Ennek következtében a növekvő
jelen van. retardációval a harmadik rendszám
tól már csak halványpiros, illetve
22.2. táblázat. zöld szín jelenik meg, melyek telí
tettsége a rendszám növelésével
Rendszám Kioltási tartomány [nm] csökken. A nyolcadik rendszámtól
a színek már nem különíthetőek el,
370- 780 a kettőstörő test egyenletesen fehér
740-1560 nek látszik.
1110-2340
1480-3120
1850-3900
2220-4680
2590-5460
2960-6240
megnyúlás (e és £ ) között
x 2
c, = c + ae, + be
0 2 (22.15.)
2 - Co + b£\ + as
C
2 (22.16.)
d{b-a){\ + n) _ (
R = mX = -—= (o-i-o- )
2 (22.19.)
D=- (22.22.)
A monokromatikus megvilágítás
könnyebb kiértékelhetőséget és
nagyobb pontosságot tesz lehetővé
22.4. ábra.
Feszültségoptikai kép monokróm megvilágítás esetén
22.2.1. Iránysávok
22.2.2. Színsávábrák
hm = hp • sin (22.24.)
FESZOLTS É G 0 P T 1 KA 515
Párhuzamos polarizátorállásnál
22.2.2.2. Kompenzáció
Előfordulhat, hogy a modellt nem tudjuk elég erősen terhelni, bizonyos te
rületei mind keresztezett mind párhuzamos polarizátorállás esetén világo
sak maradnak, így azokról információt nyerni nem tudunk. Ilyen esetek
ben szükség van a törtszínsávértékek meghatározására, melyet kompenzá
lással valósíthatunk meg.
Tardy-féle kompenzáció
Sénarmont-féle kompenzáció
Babinet-kompenzáció
Az említetteken kívül több más A Babinet-kompenzátor (19.4. fejezet) alkalmazása igen pontos ered-
kompenzációs eljárás is ismeretes, ményt adhat a kompenzátor ékszögétől függően, azonban ritkán használa-
költségességük vagy pontatlanságuk tos, mert az eljárás drága,
miatt azonban kevéssé terjedtek el.
22.2. táblázat.
A feszültségoptikai állandó meghatározására szolgáló összefüggések
A feszültségoptikai ... .. , ,
c ,~
A terhelés módja meghatározó
á l l a n d ó t
A Z
^ f ü g g é s b e n szereplő
. , mennyisegek
összefüggés
Átméröirányban _ 8F F: nyomóerő
nyomott henger Dm^rt D: a henger átmérője
m : a körkeresztmetszet
0
középpontján átmenő
színsáv rendszáma
22.5. ábra.
A főfeszültségek és az x-y koordinátarendszer irányába mutató
feszültségösszetevők
518 HULLÁMOPTIKA
= 1 2
-srn2y> (22.27.)
(22.29.)
m
/ =
5^3(°' " ' '
l 0 2 C O s 2
számítható.
22.6. ábra.
A ferde átvilágítás hatása
FESZÜLTSÉGOPTIKA 519
E módszer onnan kapta nevét, hogy alkalmazásakor a testről oly módon Ilyen jelenség játszódik le bizonyos
készítünk modellt, hogy a modellanyagot lágyulási hőmérséklete fölé me műanyagtárgyak készítése során is
legítjük, majd megfelelő öntőformában lassan úgy hagyjuk kihűlni, hogy a technológiából adódóan. A 22.2.
közben a vizsgálatnak megfelelő terhelést adjuk rá. A megszilárdulás után és 22.3. színes táblán (lásd a hátsó
a terhelést levesszük, de a hatására kialakult belső feszültségi állapot „be előzéken) jól megfigyelhető, hogy
fagyasztva" megmarad. egy műanyag vonalzó repedései
miként követik a benne megszilár
Ezután a kapott modell lemezszerű darabokra felszeletelhető, és az
dult feszültséggyűjtő helyek elhe
eddigiekben ismertetett módszerekkel rétegenként elemezhető.
lyezkedését.
A térbeli feszültségi állapot vizsgálata azonban némileg bonyolultabb
feladat, mert a síkbeli feszültségi állapothoz képest itt egy harmadik össze
tevő is megjelenik, melynek iránya és nagysága is tetszőleges lehet. A ki
értékeléshez a 22.3.2 fejezetben a ferde átvilágításról leírtakat használhat
juk. Az áttekintéshez a 22.7. ábra ad segítséget a szilárdságtanból vett kis-
kockamodell alkalmazásával.
520 HULLÁMOPTIKA
m
m =jWl- 2)
A m
/ résy( '- 2
=
<7 <T cos2/3
)
m
' =
S-ctsft ' ^ C O s 2
^ °
+ 2 S i n 2
^~
22.7. á b r a .
Sík-, illetve térbeli feszültségállapot a) merőleges b) ferde átvilágítása
Rétegbevonat
Fényforrás
Polarizátor
Analizátor
Érzékelő
Vizsgált test
22.8. ábra.
A reflexiós feszültségoptika elvi vázlata
FESZÜLTSÉGOPTIKA 521
(Használatos a feszültségoptikai
állandó
D
(22.34.)
K
~'l + u
22.5. Időben lefutó jelenségek vizsgálata hullámhosszfüggő, illetve
anyagának lináris rugalmassági viselkedését tételezi fel azzal a módosítás vonatkozó Poisson-tényező.)
sal, hogy a statikus helyett a dinamikus anyagjellemzők szerepelnek az
összefüggésben.
Ily módon
n\ és «2 kettőstörő anyag optikai
a
anyagban,
f* a dinamikus feszültségoptikai
A feszültségállapot meghatározása a 22.3.2 fejezetben leírtakhoz ha
állandó adott hullámhossz esetén.
sonlóan:
2m-f
o ~o =-
x y h
cos 2<p (22.37.)
<p a a, és az x tengely iránya által
bezárt szög.
r„=—r—sm2<p (22.38.)
(22.39.)
a
anyagállandó, o
ip az optikai- és az x tengely között
bezárt szög.
o (22.40.),
22.3. táblázat.
Anyagok feszültségoptikai állandói 589,3 nm-es nátriumgőzlámpával történő
megvilágítás esetén.
Anyag 5
Poli(metil-metakrilát) 1300
Poliészter-gyanta 235-255
Poli(benzil-metakrilát) 120-130
Epoxigyanták 100-150
Allyl 140-150
Fenol-gyanták 120-140
Zselatin 0,2-0,3
Természetes gumi - puha 3
-kemény 17
Polikarbonát 105
Polisztirén 550
Cellulóz-nitrát 430
Boroszilikát-üveg 1540
Flintüveg 4235
Gyémánt 2100-2530
524 HULLAMOPTIKA
Az üveg nehéz megmunkálhatósága A modellanyagokkal szemben fontos követelmény még a könnyű meg-
és ridegsége miatt szorult ki a munkálhatóság.
használatból. Mérésnél figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a megmunkálás során
fejlődött hő a modellben belső feszültségeket okoz, amik a kísérlet során
A térbeli feszültségállapotok vizsgá színsávok formájában jelentkezhetnek, így a mérést meghamisíthatják.
latakor többnyire epoxi-gyantákat Fontos figyelembeveendő tulajdonság még sok műanyagféleség eseté
használunk, mind a feszültségbefa ben az elfeszülési jelenség, mely az anyag felületének nedvességfelvétele
gyasztás, mind a rétegbevonatos miatt jöhet létre. Ilyenkor a modell térfogata megváltozik, és ez belső fe
eljárás esetén. Ennek oka az epoxi szültségek kialakulását eredményezi.
gyanták könnyű kezelhetősége és A dinamikus jellemzők vizsgálatakor további fontos jellemző a pilla
kis megszilárdulási térfogatcsök
natnyi terheléshullám lefutásának sebessége, melyet néhány alkalmazott
kenése.
anyagra vonatkozóan a 22.5. táblázat tartalmaz.
22.4. táblázat.
Anyagok rugalmassági jellemzői
22.5. táblázat.
Tranziens hullámok lefutási sebessége különböző anyagokban
- Rekesz
r Polarizátor r Analizátor
p Felvevő belépő pupillája
. Objektívlencse
E polariszkóp megvalósítható
fénycső és matt üveglemez helyett
pontszerű fényforrás és egy
kondenzorlencse alkalmazásával is,
ilyenkor azonban a lencse hibái
Modell (színhiba) befolyásolhatják a mérést,
(+terhelőkeret) ezért ez a megoldás nem terjedt el.
-A/4 hullámlemez
'"Matt üveglemez
• Fényforrás
(fénycső)
22.9. ábra.
Diffúziós polariszkóp elvi vázlata
objektívlencse érzékelő
d (film)
modell
22.10. ábra.
Diffúziós polariszkóp leképezési hibája
n a modellanyag törésmutatója,
d-y
/•objektív fókusztávolsága, h (22.41.)
/3 nagyítás
A lencsés polariszkóp két változata látható a 22.1 l.(á) és 22.1 l.(b) ábrán.
Mint látható, itt az objektív párhuzamos sugarakat képez le, így a diffúz
polariszkópnál említett leképezési probléma nem merül fel. Ez a módszer
ajánlott olyan esetekben, amikor a kiértékelés a felvett kép alapján törté
nik, mert nagyméretű, fényerős kép nyerhető.
A berendezésnek ennek ellenére több hátránya is van, melyek a drága
és bonyolult szerkezettel függnek össze. Pontszerű fényforrás alkalmazása
szükséges, valamint a kondenzor- és képalkotó lencsék precíz párhuzamos
beállítása, ami finom beállítószerkezetek építését követeli meg. Az objek
tívlencse méretétől függően változik a képmező mérete, azonban az
objektívek átmérővel emelkedő ára miatt az objektívlencse átmérőjét
FESZÜLTSÉGOPTIKA 527
22.11. ábra.
Lencsés polariszkóp
10-15 cm fölé nem érdemes emelni. További hátránya az, hogy a berende Annak érdekében, hogy nagyméretű
zés igen érzékeny a modell esetleges vastagságváltozásaira, ezért csak na modelleket is lehessen vizsgálni, a
gyon pontosan, körültekintően megmunkált modellek vizsgálatára alkal terhelőkeretnek az optikai rendszer
mazzák. hez képest síkban mozgathatónak
kell lennie, ami szintén nagyszámú
Az említett okok miatt ez a típus gyakorlatilag csak laboratóriumi kö
finompozícionálót igényel.
rülmények között és elsősorban éles feszültségcsúcsok vizsgálatára hasz
nálatos.
22.12. ábra.
Reflexiós polariszkóp I.
FESZÜLTSÉOOPTIKA 529
Rétegbevonat
22.13. ábra.
Reflexiós polariszkóp II.
Rétegbevonat
22.14. ábra.
Reflexiós polariszkóp III.
22.6. táblázat.
A higanygőzlámpa emissziós hullámhosszai
Látható, hogy jól kiemelkedik a Szín Hullámhossz [nm] Intenzitás [W/sr]
zöldtartomány, így megfelelő
színszűrő alkalmazásával UV 365,0 1,1
nagyteljesítményű monokróm 404,6
kék 0,75
fényforrás nyerhető.
kék 435,8 1,15
zöld 546,1 1,4
sárga 577,0-579,0 1,25
22.7. táblázat.
Természetesen a lézerek is egyre Fényforrások összehasonlító adatai
inkább terjednek. Mivel sávszélessé
gük kicsi a sugárzási hullámhosz- Intenzitás Sávszélesség Hullámhossz Emisszió
Fényforrás
szon, intenzitásuk felülmúlja a hi [W/cm ]2
[nm] [nm] jellege
ganygőzlámpáét. Azonban maga
a berendezés, illetve a vékony kohe higanygőz 250W 0,12 100 546,1 folyamatos
rens nyaláb megnövelésére alkalma He-Ne lézer 0,1 0,01 632,8 folyamatos
zott nyalábtágító jelentősen megnö Xe villanólámpa 34 100 - pulzáló 1 /ísec
veli a berendezés költségeit.
Villogó rubinlézer 12 000 0,1 694,3 pulzáló 0,1 //sec
Gyakorló feladatok
X = 589.3 nm-en,
22.15. ábra.
A terhelt modell
FESZÜLTSÉGOPTIKA 531
0 50 100
<P [grad]
22.16. ábra.
A modell iránysávjai
0,5 V -
Rendszámok
22.17. ábra.
A modell színsávjai
N/cm2
1 N/cm 2
N/cm 2
értéket!
<p = 22 grad,
ff! - <7 = 1.7 • 130 = 221 N/cm
2
2
i
Fénykvantumok 23. fejezet
és eredetük
m- (23.1.)
Centripetális erő = elektrosztatikus
e =-1,602 192 x 10-' C 9 a klasszikus mechanikában egy bolygó, hanem csak bizonyos kvantált pá
h = 6,626 20 x 10~ Js 34 lyákon. Ha kombináljuk a (23.3.) és (23.2.) egyenleteket, majd megoldjuk
h = -1,054 592 x 10~ Js 34
a pálya sugarára, akkor azt kapjuk, hogy:
k = 8,987 55 x 10 Nm /C
9 2 2
Z = 1 = hidrogén atomszáma
h
n = l , 2 , 3,4, ... r = n —;— = n (0,529 177 X 1 0 " ) m
2 2 1 0
(23.3.)
me Zk
1 e 7k
í
1 fi
v= = - ( 2 , 1 8 7 68 X l O ) m/s
6
(23.4.)
n Ti n
Az első öt kör alakú pálya relatív méreteit a 23.2. ábra mutatja be. Bohr
legelső sikere annak tulajdonítható, hogy n = 1 vagy 2 esetén a (23.3.)
egyenlet egy olyan elméleti méretet ad meg, ami megegyezik az előzőleg
ismert értékekkel, a (23.4) egyenlet pedig egy olyan pályafrekvenciát
eredményez, mely közelítőleg egyenlő a látható fényével.
FÉNYKVANTUMOK ÉS EREDETÜK 537
23.2. ábra.
Bohr körkörös hidrogénpályáinak léptékhelyes rajza
23.3. ábra.
Bohr kvantumelmélete egy hidrogénatomból származó fénysugárzásra
538 KVANTUMOPTIKA
c = vX (23.7.)
Behelyettesítve az ny= 1 és n, = 2, 3,
4, 5,... értékeket Bohr előre kiszá
molt egy vonalsorozatot a színkép
szélső ultraibolya tartományában.
Ezeket a vonalakat először T.
UV Ibolya Kék Kék-zöld Vörös
Lyman fényképezte le a Harvard H.
H
tH e
23.5. ábra.
Később az nf= 3, ny= 4, ny= 5,...
A hidrogén Bohr-féle körpályái az átmenetekkel, amelyek a kibocsátott
fényhullámokat, fotonokat vagy a különböző frekvenciákat eredményezik pályákra történő elektronugrásnak
megfelelő sorozatokat is pontosan
az előre megadott helyeken találták
Bohr úgy találta, hogy ha n = 2 és n, = 3, 4, 5, 6,
f akkor ez az a hidrogén színképének infravörös
egyenlet nagy pontossággal adja meg a hidrogén Balmer-sorozatának tartományában (1. a 23.5. ábrát).
összes hullámhosszát (1. a 23.4. ábrát).
23.1. Energiaszintek
A Bohr-pályák mindegyikében az elektron összenergiája (E, ) Bohr elsőot
Ze L
F =—k
r 1
: = k
Ze 1
E
tot - ~ R
~ T (23.10.)
n
ahol R értéke:
A mozgó elektronok tömegének re-
lativisztikus növekedése, valamint me Z k 4 2 2
Sorozathatár
n = oo-
n=5 •
n=4- 3 E = 1/16 R
4
n=3- E = 1/9 R
3
Paschen
1/4/?
Balmer
szokásos jelölni, ahogy az a 23.6. ábrán is látható. Ezt energiaszint-ábrá A Balmer-sorozat első vonala,
nak nevezzük. A pályák közötti különböző ugrásokat függőleges nyilak a X = 6561 Á hullámhosszú piros
kal jelöljük a szintek között. vonal a 23.4. (a) ábrán megfelel az
n = 3-ból n = 2-be mutató rövid
nyílnak. Ugyanennek a sorozatnak a
1 második vonala, a X = 4861 Á hul
- E , = - r ± (23.12.)
n, lámhosszú kékeszöld vonal megfelel
az n = 4-ből n = 2-be mutató, kissé
hosszabb nyílnak stb.
Hidrogén Hélium
Z=l Z=2
80+
10+
maz.
Ennek megvilágítására: az n =1 első
héj akkor van feltöltve, ha a két Kvantumszám (n) 1 3 4
elektronja van, az n = 2 második héj Elektronok száma 2 18 32
akkor, ha 8 elektronja van, az n =3
harmadik akkor, ha 18 elektronja
A nehezebb elemek között több eltérés van a héjak feltöltődésének
van és így tovább, mivel 2 x l = 2,
2
2 x 2 = 8, 2 x 3 = 18 stb.
2 2 sorrendjétől, pl. a higanyatomnál. Az n = 1, 2, 3, 4 négy legbelső héj
teljesen fel van töltve 2, 8, 18 és 32 elektronnal, míg az ötödik héj csak 18
elektront tartalmaz, a hatodik pedig 2 elektront. Az ilyen eltérések okait
sikerült megérteni, és ma már tudjuk, hogy egy másik szabályt követnek.
Fontos megjegyezni, hogy ahogy a nukleáris töltés növekszik, és továb
bi elektronok adódnak a külső héjakra, a belső héjak, az atommag erős
vonzása miatt, méretükben zsugorodnak. A zsugorodás eredménye az,
hogy a periódusos rendszerben a legnehezebb elemek átmérője nem sok
kal nagyobb, mint a könnyebb elemeké. A 23.7. ábra sematikus diagram
jait közel azonos méretaránnyal rajzolták.
Az egyes héjakon lévő elektronok legnagyobb lehetséges számára ma
már mint a természet legalapvetőbb elveinek egyikére tekintenek. Az ato
mi szerkezet ezen elvének alapos elméleti magyarázatát először W. Pauli
írta le 1925-ben, amire általában úgy hivatkoznak, mint a Pauli-féle kizá
rási elvre.
/=0 1=1 1= 2 1= 3 1 = 4.
s p d f g...
FÉNYKVANTUMOK ÉS EREDETÜK 543
23.8. ábra.
Léptékmodell a hidrogénatomhoz, amely bemutatja a legbelső pályacsaládokat,
illetve a Bohr-Sommerfeld-elmélet szerinti elnevezéseket
Az összes pálya, melynek ugyanazon n értéke van, azonos összenergiá- E rendszer szerint n =3 és / = 2 ese
val rendelkezik, mégpedig a kör alakú pályákra vonatkozó Bohr-egyenlet tén a kör alakú pályát 3d-nek nevez
szerinti energiával (23.12. egyenlet). zük, míg n - 2 és / = 0 esetén az el
liptikus pályát 2s-nek, és így tovább.
Az n a főkvantumszám, az / pedig a
23.1. táblázat. pálya kvantumszáma.
Elektronpálya-elnevezések
Alhéj
Héjn
ls
2s 2p
3s 3p 3d
4s 4p 4d 4f
5s 5p 5d 5f 5g
544 KVANTUMOPTIKA
2(2/+1)
Ezt nevezik a Pauli-féle kizárási elvnek, vagyis minden alhéj akkor töl
tődik fel, amikor a következő számú elektront tartalmazza:
Alhéj (/) 0 1 2 3 4
Elnevezés s p d f g
Elektronok száma 2 6 10 14 18
3p
3p
ls 2s 2p 3s 3p
2 2 6 2 6
23.9. ábra.
Pályadiagram argonatomhoz, Z = 18
FÉNYKVANTUMOK ÉS EREDETÜK 545
Az elektronkonfiguráció: ls 2s 2p 3s 3p 3d 4s 4p 4d 5s 5p 6s
2 2 6 2 6 10 2 6 10 2 6
23.5. Hullámmechanika
1924-ben a francia fizikus, Louis de Broglie levezetett egy egyenletet,
amely azt jósolta, hogy minden mozgó részecskéhez tartozik egy hullám
hossz. Egy elektronnyaláb pl., megfelelő kísérleti feltételek mellett, fény
hullámok sorozataként vagy fotonnyalábként viselkedik.
Ezeknek a részecskehullámoknak a hullámhossza a részecskék tömegé
től és sebességétől függ, a következő egyenlet szerint:
(a)
l,/ = 0
23,11. ábra.
De Broglie elektronhullámának sematikus rajza, (a) egyenes vonalban mozogva
és (b) mint állóhullám a hidrogén első Bohr-féle pályáján
2p 3d 4f
23.12. ábra.
A hidrogénatom hat különböző állapotának hullámmechanika-képei
(a Schrödinger-egyenlet szerint).
gerjesztett állapotokat.
A két 3 P szintből a 3 S alapállapotba történő átmenetek okozzák a leg
2 2
3P2
3p
Éles sorozat Diffúz sorozat
23.7. Rezonanciasugárzás
A rezonancia egyik érzékletes bemutatása hanghullámokkal történik, két
hangvilla alkalmazásával, amelyeknek pontosan egyenlő természetes frek
venciája van, azaz ugyanolyan hangmagasságúak. Az A villát egy pilla
natra rezgésbe hozzuk, majd leállítjuk. A B villa, amely legalább 10 m-re
található A-tól, rezgésbejön.
Minden hangimpulzus, mely az A villából érkező hullámmal keletkezik,
pontosan a megfelelő frekvenciával érkezik a B villa ágaihoz, és azokat
rezgésbe hozza. Ha most B villát leállítjuk, akkor újra az A villa jön rez
gésbe, amit a B villából érkező hullámok idéznek elő. Ilyen rezonancia
abszorpció nem jön létre, ha frekvenciaeltérés van a második villa és az
elhaladó hullámok között.
A 23.15. ábrán a rezonanciaabszorpció ehhez hasonló bemutatását lát
hatjuk látható fénnyel.
A rezonanciaabszorpció atomi folyamata, mely ebben a kísérletben
végbemegy, a 23.16. ábrán látható.
Ha a 23.15. ábrán látható nátriumlámpát felcseréljük egy termikusan
sugárzó fehér fényű forrásra, akkor az 5890 és 5896 Á-ös rezonanciavo
nalaknak megfelelő frekvenciák és a nátrium teljes elsődleges sorozata el
nyelődik a lángban. Az elnyelődést spektrográfban folyamatos fényes hát
téren megjelenő sötét vonalakként figyelhetjük meg [1. a 23.8. (i) és (/)
ábrát]. Ezért a 23.14. ábrán látható összes nyílnak, amelyek lefelé, vagyis
An = 0, ± 1 , ± 2 , ±3, ±4,...
A/ = ±l (23.15.)
A/t = ±1 és A/ = 0, ±2.
2 (23.16.)
FÉNYKVANTUMOK ÉS EREDETÜK 551
Ha csak egyetlen elektron ugrik át, akkor / értéke 1-gyel változik, míg a
másiké változatlan marad. Ha két elektron ugrik egyszerre, az egyik / érté
ke 1-gyel változik, a másiké pedig vagy 0-val vagy 2-vel. Egyik elektron
n főkvantumszáma sincs korlátozva. A kalciumnál pl. a kételektronos át
menet (3d-ről 4p-re, illetve 4s-ról 3d-re) három vonalcsoportot ad, amiket
többszörös színképvonalaknak (multipletteknek) nevezünk. Közülük né
hány a látható spektrum legerősebb vonalait alkotja.
Ha megvizsgáljuk a 23.14. ábrában a nátrium energiaszint-diagramját,
azt látjuk, hogy bizonyos átmenetek tilosak, mint pl. a 3 D-ről 3 S-re való
2 2
Sorozathatár
23.17. ábra.
Ionizált kalcium energiaszint-diagramja, bemutatva a metastabil
állapotok létezését
552 KVANTUMOPTIKA
Gyakorló feladatok
23.5. Számítsa ki a hidrogén Balmer-sorozat (a) ötödik, (b) tizedik és (c) ötve
nedik vonalának hullámhosszát! (aj Keresse meg sorozat határának hul
lámhosszát (amikor n,- -» oo)!
23.6. Számítsa ki a hidrogén Paschen-sorozat (a) első és (b) ötödik vonalának
hullámhosszát (1. a 23.4. ábrát)\ (c) Keresse meg a sorozat határát (ami
kor rii -» oo)!
23.7. Számítsa ki a hidrogén Lyman-sorozat (a) negyedik, (b) tizedik és (c) hu
szadik vonalának hullámhosszát, (aj Keresse meg a sorozat határának
hullámhosszát (amikor n,- -» oo)t
Megoldás: (a) 949,48 Á, (b) 919,10 Á, (c) 913,57 Á, (d) 911,50 Á.
23.8. (a) Készítse el a Bohr-Stoner-elmélet szerint egy cinkatom diagramját,
atomszáma 30, bemutatva az összes alhéjat, mint köröket! (b) írja le a
teljes elektronkonfigurációt!
23.9. Mennyi lenne egy 1,00 m átmérőjű hidrogénpálya körülbelüli n kvan
tumszáma?
23.10. A 23.2. fejezet első két egyenletéből kiindulva vezesse le a (23.9.)
egyenletet!
23.11. Mutassa meg, hogy egy Bohr-féle körpálya 1/2 mv kinetikus energiájá
2
Elsődleges hullám
Gerjesztett hullám
24.1. ábra.
Egy atom indukált fényemissziójának elve. Mindkét hullámnak azonos
a X hullámhossza, egy fázisban vannak és párhuzamos síkokban rezegnek
Míg ezen fogalmak közül sok már régóta ismert a tudomány előtt, az
indukált emisszióval társuló koherencia alapelve volt a kulcs a mézerek és
lézerek működésének megvalósításához.
Tekintsünk egy szabad atomokból álló edénybe zárt gázt, és tegyük fel,
hogy az atomok számos energiaszintje közül legalább egy metastabil. Ha
ebbe a gázba fehér fényt engedünk, akkor a rezonancia miatt sok atom ug
rik fel alapállapotból gerjesztett állapotokba. Ahogy az elektronok vissza
esnek, a metastabil állapot sokat befog közülük. Ha a pumpáló fény elég
intenzív, akkor populációinverziót kapunk, azaz több elektron lesz a me
tastabil állapotban, mint alapállapotban.
Ha ezen metastabil állapotok egyikében lévő elektron magától alapálla
potba ugrik, az ugrás közben egy hv energiájú fotont bocsát ki. Ezt neve Eléggé meglepő módon ennek az
zik fluoreszkáló vagy foszforeszkáló sugárzásnak. Ahogy a foton elhalad indukált fotonnak pontosan ugyanaz
egy másik, közeli atom mellett, amely ugyanabban a metastabil állapotban lesz a frekvenciája, iránya és polari
van, a rezonancia elve alapján azonnal arra fogja késztetni azt az atomot, zációja, mint az elsődleges fotonnak
hogy egy azonos frekvenciájú fotont sugározzon ki, és térjen vissza alap (térbeli koherencia), sőt fázisa és
állapotába (1. a 24.1. ábrát). sebessége is (időbeli koherencia).
Most már mindkét fotonra úgy tekinthetünk, mint elsődleges hullámok
ra, és amikor közel haladnak el más metastabil állapotú atomok mellett,
akkor az utóbbiakban ugyanolyan irányú és fázisú emissziót indukálnak.
Ugyanakkor az alapállapotból gerjesztett állapotba történő átmenetek is
gerjeszthetők az elsődleges hullám abszorbeálásával. Az indukált emisszi
óhoz populációinverzió szükséges, azaz több atom metastabil, mint alap
állapotú, így ha a gázban lévő körülmények megfelelők, láncreakció ala
kulhat ki, ami nagy intenzitású koherens sugárzást eredményez.
24.2. Lézertervezés
Ahhoz, hogy lézert állítsunk elő, párhuzamosítanunk kell az indukált
emisszióval keletkezett sugárzást, amit egy megfelelően tervezett üreggel
érhetünk el, melyben a hullámokat újra és újra felhasználhatjuk. Az opti
kában a Fabry-Perot-interferométer elveit alkalmazzuk. (1. a 7.10. és 7.13.
fejezeteket). Tételezzük fel, hogy megtartjuk az etalon két végén lévő tük
rök nagy visszaverőképességét, és növeljük a köztük lévő távolságot. Az
üregbe ezután egy megfelelő szilárd anyagot, folyadékot vagy gázt helye-
556 KVANTUMOPTIKA
Kiszabaduló foton
Erősen visszaverő végek
Gerjesztett emisszió
24.2. óira.
Egy nagy visszaverőképességű végekkel rendelkező lézerüreg, bemutatva a fény
indukált kibocsátását és néhány elsődleges foton kiszökését az oldalfalakon át
24.3. A rubinlézer
A rubin alapvetően egy átlátszó
korundkristály (AI2O3), amiben Az első sikeres lézert Maiman fejlesztette ki 1960-ban, üregrezonátorként
körülbelül 0,05%-nyi három vegy egy szintetikus rózsaszínű rubinkristályt alkalmazva.
értékű krómion is található G2O3 A laboratóriumi növesztéskor hengeres alakú rubinkristályt kaptak.
alakjában, ez utóbbi adja a kristály Körülbelül 10 cm hosszúra vágták, a végeit pedig simára és párhuzamosra
rózsaszín színét. A korund alumíni csiszolták.
um- és oxigénatomjai inaktívak; Egy szokványos rubinlézerben az egyik vég nagy visszaverőképességű
a krómionok az aktív alkotórészek. (kb. 96%-os), a másik pedig félig ezüstözött (kb. 50%-ban).
Ha fehér fény lép be egy kristályba, a krómionok miatt erős abszorpció
Később a Brewster-féle szögben lép fel a spektrum kék-zöld részében (1. a 24.3. ábrát). A kristályt körül
ferdére vágták; 1. a 24.11. ábrát. vevő intenzív forrásból származó fény ezért sok elektront fog felemelni
LÉZEREK 557
Szélessávú
energiaszintek
Metastabil
állapotok
E
Alapállapot
24.3. ábra.
Egy rubinkristály energiaszint-diagramja
egy széles sáv szintjeire, amint a bal oldali „fel" nyíl is mutatja. Ezek az
elektronok gyorsan visszahullanak, sok közülük alapállapotba tér vissza.
Néhány elektron azonban csak a közbülső szintekre hull le, nem fotonok
kibocsátása révén, hanem a kristályrácsot alkotó atomok rezgési energiá Ez a fluoreszkáló sugárzás erősíti a
rubin rózsaszín vagy piros színét, és
jának átalakulása miatt. A közbülső szinteken az elektronok néhány milli-
ez teszi csillogóvá is.
szekundumig maradnak (vagyis kb. 10 000-szer hosszabb ideig, mint a
legtöbb gerjesztett állapotban), és véletlenszerűen ugranak vissza az alap
szintre, látható, piros fény kibocsátása mellett.
A metastabil szintekben lévő elektronpopulációk nagyfokú növeléséhez
igen intenzív fényforrásokat és fény gyűjtőrendszereket fejlesztettek ki. A
Maiman által használt elrendezés a 24.4. ábrán látható.
Villanófény
i O O
Nagyfeszültség
24.4. ábra.
Rubinlézer, amely az optikai pumpáláshoz, spirális villanólámpát használ
558 KVANTUMOPTIKA
24.5. ábra.
Elliptikus reflektor egy S forrásból érkezőfény L lézerre való koncentrálásához
/
Teljesen
ezüstözött
24.6. ábra.
Fényhullámok koherens gerjesztése egy szilárdtest- (pl. rubinkristály) lézerben.
A végtükrökről bekövetkező visszaverődés állóhullámokat és rezonanciát hoz létre
A 24.7. ábrán a He-Ne lézernek egy korai változatát láthatjuk. Egy kö
zel 1 m hosszú üvegcsőből áll, amely körülbelül 1 torr nyomású héliumot, (1 torr = 1 Hgmm nyomás.)
és körülbelül 1/10 torr nyomású neont tartalmaz.
A két végnél lévő nagy visszaverőképességű" tükrök precíziós beállítá-
súak, és nagyfokú pontossággal párhuzamosították őket.
A nagyfeszültséget, amelyet feszültségfokozó transzformátorok állíta
nak elő, beforrasztott elektródákhoz, illetve a vég- és középrész körüli
fémszalagokhoz vezetjük.
Bár egy ilyen keverékben tízszer annyi hélium-, mint neonatom van, a
gázkisülés narancs fénye a neonatomokra jellemző. A hélium látható
spektruma ugyanis erős piros, sárga, zöld és kék színű vonalakat tartal
maz, így a kisülés fehér fényként jelentkezik. A neon spektruma ezzel
A neon spektruma egy sor
szemben olyan sok erős narancs és piros színű vonalat tartalmaz, és olyan
infravöröshöz közeli vonalat is
kevés zöld, kék, illetve ibolya színűt, hogy gázkisülése narancs-piros szí
tartalmaz.
nűnek tűnik.
A hélium és neon összes alsó energiaszintje a 24.1. táblázatban látható,
a 24.8. ábrán pedig egy energiaszint-diagram látható ugyanezen állapo
tokra.
Teljesen Részben
ezüstözött ezüstözött
Nagyfeszültség —E
24.7. ábra.
Egy He-Ne gázlézer egyszerű alkotórészei. A mikrométeres szabályozócsavarok,
melyek a tükörlemezeket nagy pontossággal párhuzamosítják, nincsenek
ábrázolva
560 KVANTUMOPTIKA
A hélium normál állapota egy ' S szint, ami az ls pályákon lévő két
0
héjhoz, úgy viselkedik mint az az al az egyik a 3s, 3p, 3d, 4s, 4p, 4d, 4f, 5f, stb. pályára gerjesztődik,
héj, mely egy 2p elektront tartalmaz. háromszoros és egyszeres energiaszintek keletkeznek.
A keletkezett szintek száma és meg
nevezése ezért ugyanaz, mint két
elektronnál, mindegyik háromszoros 24.1. táblázat.
és egyszeres szintnél. A hélium és neon alsó energiaszintjel, azok hullámszámértékel és elnevezései
Elektron- Energia,
Elem Szintelnevezés
konfiguráció cm
He ls 2
o 0
3
S1 159 843
He ls2s *S 166 265
0
Ne 2P 6
'So 0
P 3
2
134 042
Ne 2p 3s
5
% 158 605
3
P. 158 797
3
Po 159 381
'P. 159 534
3
P 2
165 829
Ne 2p 5s
5
*1 165 913
3
Po 166 607
'Pl 166 659
LÉZEREK 561
0 — 'S ls 2 lc
2P 6 0
o
24.8. ábra.
A hélium- és neonatomok He-Ne gázézerekben felhasznált energiaszint-diagramja
562 KVANTUMOPTIKA
24.9. ábra.
Egy He-Ne gázlézer fényképe
Mivel a kiválasztási szabályok enge gerjesztődik. Annak valószínűsége, hogy az ütközés révén egy neonatom
délyezik e szintekből a lefelé történő a 2p 3s vagy 2p 3p szintekre gerjesztődjön, igen kicsi, mivel sok az össze
5 5
ső szintjeinek populációit.
az indukált emisszió felgyorsíthatja A lézeren belül kibocsátott 6328, 11 177 és 11 523 Á hullámhosszú
a lézerműködés folyamatát. Ehhez
fényhullámok néha párhuzamosak lesznek a cső tengelyével. A végtük
csak az kell, hogy a neon 4s és 5s
rökről oda-vissza verődve ezek a hullámok ugyanennek a frekvenciának a
szintjei sűrűbben legyenek benépe
sítve, mint a 3p szinteken. Mivel a kibocsátására fogják stimulálni a többi gerjesztett neonatomot is, és a kez
3p szintek csak gyéren vannak be dőhullám a gerjesztett hullámmal együtt a tengellyel párhuzamosan fog
töltve, a lézert meg lehet indítani mozogni. A He-Ne gázlézer végein kilépő erősített sugárzás nagyobb ré
anélkül, hogy az atomok nagyobb sze a spektrum közeli infravörös tartományában található, 10 000 és
részét kipumpálnánk az alapálla 35 000 Á között, a látható színkép legfényesebb erősített hullámhossza a
potból. 6328 Á-ű vörös vonal. Egy egyszerű laboratóriumi He-Ne gázlézertípus
fényképe látható a 24.9. ábrán. Az ilyen lézerek egyetlen hullámhosszon
való működtetését a 24.7. részben írjuk majd le.
vagy végek fényáteresztése 100%-os lesz, olyan fény esetén, ahol az elekt
romos térerősség vektora párhuzamos a beesési síkkal (1. a 24.11. ábrát)
A merőleges komponens a lézeren való minden áthaladás alkalmával rész
ben visszaverődik az egyes határfelületeken. Ezáltal a lézernyaláb polari
zált lesz, ahogy egy lemezsor esetén is (1. a 16.4., 16.5., 16.6. és 17.2. áb
rákat).
24.10. ábra.
A lézereknél leggyakrabban használt végtükrök négy típusa.
(A tükrök görbültsége túlhangsúlyozott)
24.11. ábra.
A Brewster-féle polarizáló szögben levágott végek kiküszöbölik a káros
tükrözéseket és ugyanakkor polarizálják a fényt a beesés síkjában: (a) gázlézer,
(b) szilárdtestlézer (pl. egy n törésmutatójú rubinkristály)
564 KVANTUMOPTIKA
n a közeg törésmutatója. Egy 1,50 A polarizáló szöget a következő képlet adja meg:
törésmutatójú üvegnél <p = 57°, és
ennél a beesési szögnél egy ritka kö tg <t> = n (24.1.)
zegben a merőleges komponensnek
körülbelül 15%-a verődik vissza az Mint azt az előzőekben már megállapítottuk, egy indukált foton polari
egyes határfelületek keresztezése zációs síkja teljesen megegyezik a gerjesztő fotonéval.
során.
24.6. A szén-dioxid-lézer
A nagyteljesítményű molekuláris gázlézer egyik típusa szén-dioxi gázmo
Az infravörös sugarakat felhasznál
lekulák segítségével működik. Ez az optikai eszköz folyamatos lézernya
ják az optikai kommunikációs rend
szerekben, optikai radarként is, és lábot bocsát ki akár több kilowattos teljesítményű kimenettel, ugyanakkor
igen alkalmasak mind a földi, mind viszonylag nagyfokú homogenitást és koherenciát is ad.
a földön kívüli rendszerekben való Az ilyen lézerteljesítmény jelentősége azzal a kísérleti ténnyel jelle
alkalmazásra, mivel az atmoszféra mezhető, hogy egy fókuszált nyaláb másodpercek alatt átvághat egy gyé
csak gyengén szórja szét vagy ab mántot vagy néhány cm vastag acéllemezt! Ráadásul az ilyen lézerek az
szorbeálja az infravörös fényt. infravörös frekvenciák széles tartományát állítják elő, és egy sor hullám
(A szóródás v -nel arányos.)
4
hosszra hangolhatok.
A molekuláris gázok színképei sokkal komplikáltabbak, mint sok atomi
gázé. A szabad atom elektronjainak energiaszintjei mellett egy molekulá
nak olyan szintjei is lehetnek, amelyek maguknak az atomoknak a kvan-
tált rezgéseiből és forgásaiból keletkeznek. így egy molekula adott elekt
ronkonfigurációjánál számos közel egyenletesen elosztott rezgési szint ta
lálható, és minden egyes rezgési szinthez számos forgási szint tartozik.
A 24.12. ábra különálló diagramokon mutatja be ezeket a molekuláris
módusokat.
Az alapállapot elektronkonfigurációjának energiaszintjei a 24.13. ábrán
láthatók.
Hajlítási módus
ce-^o-co
—. »-—
. »—
..
Aszimmetrikus módus
Forgási módus
(fl) (b)
24.12. ábra.
A COz-molekula kvantált rezgési és isi módusait bemutató diagramok
LÉZEREK 565
szintjére való gerjesztéséhez mindössze 1/3 eV kell (1. a fejezet végén lé
vő 24.11. és 24.12. feladatokat):
1 V = 8065 cm- 1
(24.2.)
- 0,35
Lézerkibocsátás - 0,30
0,10
0,05
0 0
Alapállapot
24.13. ábra.
Egy COj-molekula energiaszint-diagramja, szemléltetve a három rezgési
állapotot, egyenként kilenc forgási állapottal
566 KVANTUMOPTIKA
cm
2500 Rezgési energiaátadás
(001) 0,30
10,6 fim
2000 - 0,25
9,6 fim
0,20
1500
(100)
(020)
0,15
1000
0,10
(010)
500
0,05
0 v=0 (000) -I o
Alapállapot Alapállapot
24.14. ábra.
N és C0 összehasonlítására szolgáló energiaszint-diagramok.
2 2
Vízbe Víz ki
Egy forgótükör, amely a 24.15.
ábrán látható helyzetben van, t
Brewster-ablak fl
minden alkalommal egy 10,6/ím-es
infravörös fényimpulzust hoz létre, Lézer
amikor egy vonalba kerül a szemben nyaláb
lévó' tükörrel. Egy 100 W-os CW
lézer 100 kW-os pulzáló Q kapcsoló
teljesítményt ad, másodpercenként tükör
körülbelül 400 darab, 150 ns hosszú
impulzus formájában.
24.15. ábra.
Szén-dioxid-lézer vizes hűtőköpennyel, Brewster-ablakkal és forgótükörrel
(a kimenő lézersugár pulzálásához)
LÉZEREK 567
24.7. Üregrezonátorok
Egy lézerrezonátor különböző rezgési módusban működhet, a hullámve
zetőhöz hasonlóan. Ahogy a hullámok oda-vissza haladnak a d távolságra
lévő végtükrök között, állóhullámok jönnek létre, ha:
A/2
(24.4.) m egy nagy egész szam.
v =- (24.5.)
2d
Brewster-ablak Brewster-ablak
Littrow-prizma, Részben
teljesen ezüstözött ezüstözött
24.16. ábra.
Egy lézer egyik végén a teljesen ezüstözött prizma úgy szórja szét a fényt, hogy
csak egy színképvonal lesz egy vonalban a lézer tengelyével, és állóhullámok
keletkezése révén csak ez erősödik fel
568 KVANTUMOPTIKA
24.17. ábra.
A fényintenzitás Gauss-f éle eloszlása egy sugár keresztmetszeténél, olyan lézer
esetén, amely TEM n módusban oszcillál
0
Az m és n alsó indexek a kilépő su Az oszcilláció longitudinális módusai mellett egyidejűleg transzverzális
gár transzverzális csomópontvona módusokat is fenn lehet tartani. Mivel a gázon belüli mezők közel merőle
lainak számát határozzák meg. Más gesek az üreg tengelyére, ezeket mint transzverzális elektromos és mágne
szóval, a sugár keresztmetszete ré ses módusokat ( T E M ) ismerjük.
mn
tegekre oszlik.
*o A—~
6058 Á
24.18. ábra.
A kripton (^Kr) spektrum narancssárga vonalának
intenzitás-hullámhossz-grafikonja, X = 6058 Á. A AA jelű vonal nagymértékben
a Doppler-effektus miatti kiszélesedés következménye
LÉZEREK 569
(a) (b)
24.19. ábra.
Egy CW gázlézer két üzemelési konfigurációjához tartozó lézermódusok,
bemutatva a Gauss-f éle burkológörbét és (a) kilenc rezonanciafrekvenciát
etalonvezérlés nélkül és (b) az. egyetlen frekvenciát etalonvezérléssel (l. a 24.20.
ábrát)
X
0 = 2,44— (24.7.) 0 = 20i. Lásd a 24.6. ábrát.
A VQ melletti oldalsáv-frekvenciák
mindkét oldalon túl széles szögben
Teljesen Nagyfeszültség Részben fognak érkezni ahhoz, hogy belépje
ezüstözött ezüstözött nek, és a hosszabb üreg felerősítse
24.20. ábra. őket. Ebből következően csak a v 0
Etalonvezérlés elrendezése egyetlen lézer oszcillációs mód esetén marad fenn ebben az elrendezésben.
570 KVANTUMOPTIKA
24.8. Koherenciahossz
Vegyünk egy pontszerű fényforrást, amely végtelen hosszú, monokroma
tikus hullámokat bocsát ki, amelyeknek szférikus vagy sík hullámfrontjai
vannak (1. a 24.21. ábrát). Ilyen ideális feltételek között az X\ és x tetsző
2
At a koherenciaidő.
24.21. ábra.
Egy lézerből származó sík, monokromatikus és polarizált
koherens hullámok diagramja
LÉZEREK 571
max
Frekvencia
24.22. ábra.
Egy színképvonal természetes szélességének összehasonlítása
Doppler-szélességével
TTAV Av -=4,95xlO Hz l4
6,058 x K T cm 5
rancssárga vonala, amelynél A = 6057 Á (1. a 24.18. ábrát). (c) A (24.10.) egyenlet alapján a
Egy lézer egyetlen-frekvenciás üzeme, amit eddig ismertettünk, majd koherenciahossz:
nem korlátlan koherenciahosszt nyújt, és ez ideálissá teszi a módszert a
holográfia művészete számára. Hogy sikeres hologramokat készítsünk, a =21,3 cm
L=0,32—=0,32-
fényforrásból jövő bármely két optikai út különbségének a rögzítő közeg Av 4,5x10"
572 KVANTUMOPTIKA
24.11. Lézerbiztonság
A lézerfény intenzitása az olcsó He-Ne gázlézerek néhány tized milliwatt-
jától a C 0 lézer sok kilowattjáig terjedhet. Lézer okozta sérülések ritkán
2
24.12. A szemcseképhatás
Ha megfigyelünk egy diffúz felületre érkező lézersugarat, akkor szemcsés Eléggé meglepő módon ezek a
jelenséget fogunk észlelni. Ha hunyorítva vagy hátramozdulva nézzük, a szemcsék nem a visszavert képen lé
teznek, hanem magában a szemben
szemcsék nagyobbak lesznek. Mindegy, hova fókuszáljuk a szemünket, a
keletkeznek. A diffúz felületről
szemcséket élesen fogjuk látni. Oldalirányba elmozdulva a szemcsék visszavert lézerfény a szembe be
elmozdulnak. lépve interferenciát hoz létre. Az
Ha fejünket oldalirányba mozgatjuk, egy távollátó személynél a szem ilyen interferenciamaximumok a lé
csék ugyanabban az irányban mozdulnak el, mint ahogy egy nyitott ablak zerfény helyi konvergenciájához
túloldalán megfigyelt tárgy tenné. Ezzel szemben egy rövidlátó személy a köthetők, legyen az valós vagy virtu
szemcséket ellenkező irányban látja mozogni. Jó látás nem okoz észlelhe ális, a megfigyelt terület környékén.
tő elmozdulást.
24.13. Lézeralkalmazások
A lézer megjelenése óta számos felhasználási terület keletkezett. A kom
munikációban modulált lézernyalábokat használnak. Lézert használnak az
orvosi szakmákban, a sebészetben is, vagy a szemészetben, ahol retina
szövetet melegítenek lézerrel, hogy a levált retinát visszahegesszék.
Használják a lézert geodéták kritikus kitűzéseknél, akárcsak távmérésre
a metrológiában, pl. a Hold távolságának meghatározására. A lézersuga
rak csillapodását és szóródását használják fel az atmoszférakutatásban.
Nagyteljesítményű lézereket használnak gyémánt- és acéllemez vágására,
valamint termonukleáris reakciók beindítására. Az egyik legjelentősebb
lézeralkalmazási terület a hologramok előállítása és kutatása, ami a követ
kező fejezet tárgya lesz.
574 KVANTUMOPTIKA
A Michelson-Morley-kísérlet egyik
változatát alakították ki az éterszél
finom érzékeléséhez. A két, kissé el
térő frekvenciájú infravörös lézersu
garat egy nyalábosztóval egyesítet
ték, és a keletkezett lebegési frek
venciát egy fotoelektron-sokszorozó
eszközzel és rögzítő elektronikus
áramkörökkel észlelik (1. a 24.23.
ábrát). A lebegési frekvencia ugyan
úgy, mint a hanghullámoknál, a két
lézersugár frekvenciáinak különb 1. lézer
ségével lesz egyenlő: Av = Vj - v .
2
Fotósokszorozó
Mérőelektronika
24.23. ábra.
A Michelson-Morley-kísérlet változata, amit két, kissé eltérő frekvenciájú lézerrel
hajtanak végre
24.2. táblázat.
Néhány általános lézertípus
A 120 inch (kb. 305 cm) átmérőjű" távcsőben rubinlézerrel egy 4 m átmé
rőjű pulzáló fényt céloztak a Holdra. A visszatérő fényimpulzusok körül Röviddel ezután, egy másik csoport
a Texas-i McDonald Obszervató
belül 2,58 s-mal később érkeztek meg, és 0,1 ,us-on belüli pontossággal
riumban egy másik, Holdról
mérték meg őket. Az időmérés pontossága a reflektorok távolságát 6 m-en
visszavert sugarat fogott be, és az
belüli pontossággal határozta meg. időt 2 ns-on belüli pontossággal
Rá kell arra mutatni, hogy a Hold és a lézeradó relatív elmozdulása mi tudták megmérni. Ez a távolságot 30
att a visszatérő sugár közepe néhány mérföld távolsággal áthelyeződik cm-en belüli pontossággal határozta
(sebességaberráció). A 4 cm átmérőjű hármas prizmák diffrakciója miatt a meg.
fény közel 15 km-re terjed ki, mire eléri a Földet. Emiatt lehet a visszatérő
sugarat felfogni az adónál.
A Holdról és a Földről további értékes információt lehet meghatározni
a két csillagászati test távolságának változásából, és a jövőben új felfede
zések bejelentését várhatjuk.
576 KVANTUMOPTIKA
Gyakorló feladatok
(c) Aff = 8946,9 cm" , 'P, ugrik 2p 3p-re, 8(2); 1. a 24.8. ábrát.
1 5
24.3. táblázat.
He ls 2
'S =0 o 6(0)= 150 918
3
S 1 5 9 843
1 = 7(1)= 150 773
He ls2s ' 8 0 = 166 265 Ne 2p 3p
5
8(2) = 150 856
Ne 2p 6
'S =0 0 9(1)= 151 039
3
P = 134 042
2 70(0) = 152 971
Ne 2p 3s
5 3
P , = 134 460 Ne 2p 4s
5 3
P = 158 605
2
3
P = 134 820
0
3
P , = 158 797
3
P , = 135 889 3
P = 159 381
0
Ne 2p 3p
5
5(2) = 149 825 Ne 2p 5s
5 3
P ! = 165 913
4(1) = 150 122 3
P = 166 607
0
(a) 2p 3p, 9(l)-ból 2p 3s, P -be, (b) 2p 3p, 4(l)-ből 2p 3s, ' P b e , (c)
5 5 3
2
5 5
r
ikat angströmben! (a) 6(0)-ból P,-be, (b) 4(l)-ből P -be, (c) 3(2)-ből
3 3
2
3
P,-be, (d) l(l)-ből P -be.
3
2
és 1(1)
24.8. Egy pontosan 25,0 cm hosszú He-Ne lézer T E M Q módussal rezeg. 0
25.2. ábra.
A Ar csíktávolság geometriája egy Gábor-féle zónalemezen. P jelzi az erősítő
interferencia pontjait, melyek fekete csíkokként jönnek elő egy hologramon
* -Ar
•H'
25.3. ábra.
Valós és virtuális pontképek, amelyeket síkbeli koherens fény alakít ki, amikor a
Gábor-féle zónalemez hologramra vetődik. A virtuális képet szabad szemmel
S-nél láthatjuk, a valós kép pedig egy S' ernyőn alakítható ki
580 KVANTUMOPTIKA
25.4. ábra.
Egy S-ben lévő tárgy és egy referencianyaláb a Gábor-féle zónalemezek
komplikált sorozatát alakítják ki a HH'-n, amelyet előhíváskor ugyanazzal a
referencianyalábbal világítanak meg. A szem ekkor egy virtuális képet lát S-ben
és egy valós képet S'-ben. Egy S' -ben lévő ernyő vagy fotólemez ezt a valós képet
fogja rögzíteni
HOLOGRÁFIA 581
Lézernyaláb
F o t ó l e m e z t Hologram
25.5. ábra.
Egyszínű, koherens lézerfényt vetítünk változtatás nélkül egy fotólemezre.
A nyaláb egy része megváltozik egy tárgyról a lemezre való visszaverődése során.
Az előhíváskor a lemez interferenciacsíkokat fog feltárni; ezeket hologramnak
nevezzük.)
25.6. ábra.
Egy sík hologram felnagyított része, A = 6328 Á (He-Ne gázlézerből)
582 KVANTUMOPTIKA
Szem
Ha egy hologram emulziója a normál fényképészeti folyamatok során Egy hologramból a valós kép egy
kifakul, miután fixáltuk azt, a megsötétedett ezüstszemcséket egy eltérő ernyőn megjeleníthető, és egy fotó
lörésmutatójú átlátszó közeg fogja felváltani. Ilyen feltételek mellett a lemezt odatéve azt valós képként
film egyenletesen áttetszőnek fog tűnni. Ez az abszorpciós hologramot lehet előhívni. Ugyanezt a képet
lehet megfigyelni, ha a szem a valós
fázishologrammá változtatja, megnövelve annak világosságát.
kép mögött helyezkedik el. ahol fel
A torzulatlan valós képnek van néhány olyan vizuális jellemzője, amely tudja fogni azokat a hullámokat,
idegen a gyakorlott érzékszervek számára. Amint a 25.7. ábrán látható, a melyek metszéspontjaikból széttar
lámpa képe az elülső felületen van megvilágítva, és a valós kép ezt az tanak a háromdimenziós képben.
oldalt mutatja, bár térbelileg a másik felület mögött van, és el kellene A szemnek eléggé hátul kell elhe
takarnia azt. Egy átlátszatlan tárggyal készült hologram pszeudoszkopikus lyezkednie, legalább az éles látás
képet állít elő, amely ellentmondásos vizuális jeleket ad. Látványukat nem távolságára, hogy a tárgyat élesen
helyettesítheti szóbeli leírás. Az eredményként kapott valós kép ezért nem lehessen látni.
túl használható.
53,1°
Röntgensugár
25.8. ábra.
Röntgensugarak visszaverődése különböző atomi síkokról egy köbös
kristályrácsban
584 KVANTUMOPTIKA
25.9. ábra.
Bragg szabályának geometriai illusztrációja, röntgensugarak visszaverődésére
egy köbös kristály síkjairól
M'
25.10. ábra.
Q és Q' pontforrások egyszínű koherens hullámokat bocsátanak ki, melyek
hiperboloid felületek mentén erősítőén interferálnak
M'
25.11. ábra.
Bármelyik Q forrásból származó sugár visszaverhető a hiperboloid tükrök
bármelyikével, olyan irányban, hogy az összes sugár Q'-ból jövőnek tűnjön
586 KVANTUMOPTIKA
25.12. ábra.
Vastaghologram-modell, amely feltételezi, hogy a két egyszínű koherens
pontforrás közötti interferenciacsík-kép a rögzítő közeg belsejében egy sorozat
részben visszaverő, elnyelő és áteresztő hiperbolikus felületet hoz. létre
Tegyük most fel, hogy a 25.12. ábrán Q egy elsődleges forrás, pl. egy
lézer. A Q' pont egy koherens másodlagos forrás, egy szóróközpont, ami
az elsődleges lézersugárnak van kitéve. Most egy vastag „off-axis" hely
zetű HH' fotoemulziót világítunk meg az interferáló fénnyel.
Valójában a csíkok bármilyen anyag Az előhívott film elsötétedett sávokat fog tartalmazni, amelyek az erő
ból állhatnak, sőt egyszerűen a tö sítő interferencia hiperbolikus felületeinek részei. Az előhívott képet
résmutató változása is elégséges le ezüstszemcsék alkotják.
het, mint a kifehérített („bleached") Ha ezt a hologramot a Q pontból világítjuk meg, és oldalról nézzük,
emulzióban is. egy virtuális kép fog S'-nél feltűnni (1. a 25.13. ábrát).
25.13. ábra.
Q' virtuális képe, amely a vastag hologram Q pontforrásból való megvilágítása
által jön létre
HOLOGRÁFIA 587
25.14. ábra.
Háromdimenziós tárgyat több felületrendszerről érkező fény szuperpozíciójaként
láthatunk a vastag hologramban, a referencianyaláb és a tárgy pontjairól
származó fény interferenciája által
25.15. ábra.
A Bragg-féle visszaverődési szabály következtében az egymás után visszavert
hullámok akkor lesznek fázisban és akkor fogják erősíteni egymást, ha
a hologramot az eredeti Q referencianyaláb 8 irányából és vele azonos
hullámhosszú fénnyel világítják meg.
588 KVANTUMOPTIKA
25.5. Fehérfény-hologramok
A gyakorlatban a referenciaintenzi Az egyik fehérfény-hologram előállítására alkalmas elrendezésben fényér
tás olyan nagy a szórt intenzitáshoz zékeny filmet helyezünk a referencianyaláb és a tárgy közé (1. a 25.16.
képest, hogy a technika csak a rög ábrát). Ilyenkor a hologram egyszerűen a tárgy fényérzékeny közegen át
zítő' közeg közelében elhelyezkedő történő megvilágításával jön létre, így elkerülhetjük a sugárosztókat, tük
fényes tárgyaknál használható.
röket stb.
A tárgy- és a referencianyalábok
Mivel a referencianyaláb és a tárgyról érkező sugarak egymással szem
elválasztásával jobb reflexiós ho
logramokat lehet készíteni. ben haladnak, a térbeli frekvencia különösen nagy. Ezáltal nagyszámú
tükröző sík jön létre, amelyek körülbelül fél fényhullámhossznyi távolság-
Tárgy
Q
Forrás
25.16. ábra.
Egyetlen forrással és egy átlátszó emulzióval készített tükrözéses hologram
HOLOGRÁFIA 589
ra vannak egymástól. Ennek eredményeként a rekonstruáló fénynek ugyan A technika különösen azért hasznos,
olyan hullámhosszúnak kell lennie, vagy a szomszédos síkokról visszavert mert nincs szükség lézerre a megfi
sugarak nem lesznek fázisban az erősítő interferenciához. Ellenben, ha a gyeléshez. Továbbá, ha a hologram
megvilágítása olyan lézerekkel tör
hologramot fehér fényben nézzük (a napfény kiváló forrás ehhez), a meg
tént, amelyek a három alapszínt
felelő hullámhossz kiválasztódik, hogy előállítsa a visszavert képet. Kö
(piros, zöld és kék) eredményezik, a
zönséges fotográfiai emulziók csak korlátozottan használhatók, mivel haj kapott hologram teljes színű lesz, ha
lamosak a zsugorodásra előhívás közben. fehér fényben nézzük.
25.17. ábra.
Egy 360°-os körkörös hologram előállítása, amit minden oldalról lehet szemlélni
590 KVANTUMOPTIKA
Gyakorló feladatok
Magnetooptika: Elektrooptika:
Zeeman-hatás Stark-hatás
Inverz Zeeman-hatás Inverz Stark-hatás
Voigt-hatás Elektromos kettőstörés
Cotton-Mouton-hatás Kerr-féle elektrooptikai hatás
Faraday-hatás
Kerr-féle elektromágneses fénytani hatás
26.1. Zeeman-hatás
1896-ban Zeeman felfedezte, hogy ha egy nátriumlángot helyez egy erős p Zeeman (1865-1943). Nobel-dí-
elektromágnes pólusai közé, a két sárga vonal jóval szélesebb lesz. Rövid- j s holland fizikus (1902). Elsősor-
a
del ezután Lorentz egy egyszerű, az anyag elektronelméletén alapuló ma- ban a spektrumvonalak mágneses
gyarázatot adott ezekre a megfigyelésekre, és megjósolta, hogy ilyen me- térben való felhasadásával kapcsola-
zőben minden egyes spektrumvonal két komponensre hasad, ha a mezővel tos munkájáról ismert.
594 KVANTUMOPTIKA
A „longitudinális" jelző itt a mágne párhuzamosan nézzük [26.1. (a) ábra], és három komponensre, ha a
ses térerősséggel párhuzamos irány mezőre merőlegesen nézzük [26.7. (b) ábra]. Továbbá azt is megjósolta,
ban terjedő fényre, a „transzverzá hogy longitudinális (ű) irányban ezen vonalaknak körkörösen polarizál
lis" jelző a mágneses térerősségre taknak, (b) a transzverzális irányban síkpolarizáltaknak kell lenniük. Jobb
merőlegesen terjedő fényre utal.
kísérleti feltételek mellett ezeket a kijelentéseket később Zeeman, Preston
és mások igazolták néhány spektrumvonal esetén.
A Lorentz-elmélet feltételezi, hogy az anyagban elektronok felelősek a
fényhullámok eredetéért, és hogy azok olyan töltött részecskék, melyek
mozgását egy külső mágneses mező módosítja. Abban a különleges eset
ben, amikor egy elektron a B mágneses indukcióvektorra merőleges sík
ban körkörös pályán mozog, az elektronnak a B mágneses indukcióval
arányosan fel kell gyorsulnia vagy le kell lassulnia. E probléma klasszikus
kezelése megmutatja, hogy ha v jelenti az elektronpálya frekvenciáját egy
0
Av
Acr = — = 0,466 86 B e m " 1 (26.2.)
Spektroszkóp
Elektromágnes rés fi(ki)
O O
fffffff\s ff T 7 f Ü f l
4 AJ c
v u U U U U*
Transzverzális
— Spektroszkóp rés
Üt
26.1. ábra.
Kísérleti elrendezés a Zeeman-hatás megfigyelésére
MAGNETOOPTIKA ÉS ELEKTROOPTIKA 595
F = — kr (26.3.) '
a n o
elmozdulás az egyensúlyi
r a z
helyzettől.
E feltétel mellett a három komponens egyszerű harmonikus mozgás, de
egy tetszőlegesen kiszemelt elektron esetén amplitúdói és fázisaik nem
egyenlőek.
Ha a mágneses mező z-vel párhuzamos, a rezgés z komponensére nem
lesz hatással, mivel az ekvivalens az erővonalak mentén folyó árammal.
Azonban az x és y rezgések mindegyike módosul, mivel egy mágneses
mezőn áthaladó elektronra az alábbi erő hat:
F = Bev
B (26.4.) amely merőleges a mezőre, és
merőleges a mozgására is.
26.2. ábra.
Egy pálya felbontása a klasszikus Zeeman-hatás magyarázatára
596 KVANTUMOPTIKA
Be
Av = ± - (26.7.)
Anni
0 0
rásával ellentétes forgások pedig
a balra polarizált fényt keltenek.
1
II 1
Ezek a definíciók összhangban van
-Av—- k-Av- -Av- nak azokkal, amelyeket az optikai
lag aktív anyagok leírásában hasz
-o "2
nálnak.
-v— P s
(a) ib)
26.3. ábra.
A fény polarizációját is mutató Zeeman-minták normál triplet esetén
598 KVANTUMOPTIKA
•IlillH •HÍM —
^Hllli^l H U H U fl^^fli G
y™ge mezővel
Anomális minták
26.4. ábra.
A normális és anomális Zeeman-hatás
MAGNETOOPTIKA ÉS ELEKTROOPT1KA 599
Preston nagyobb diszperziót és felbontást használva nemcsak azt tudta Igen erős mágneses mezőben azon
megmutatni, hogy bizonyos vonalak a mezőre merőlegesen nézve triple ban sok Zeeman-képben aszimmet
tekre hasadtak, hanem azt is, hogy a többi akár négy, öt vagy még több ria figyelhető meg. Ezt a jelenséget
négyzetes Zeeman-hatásnak hívják,
komponensre bomlott. Az ilyen vonalképeket, melyek a 26.4. ábrán látha
bár lehet egy átmenet kezdete is,
tók, anomális Zeeman-képeknek, a jelenséget pedig anomális Zeeman-ha-
amit Paschen-Back-hatásnak neve
tásnak nevezik. zünk, ami szerint a nagyon erős me
A klasszikus elméletből kapott normális 2Av triplettávolságot a képek zők határesetében az összes szabály
alatti kapcsok mutatják. talan kép normális triplet lesz.
A (26.1.) egyenletből látható, hogy a külső komponensvonalak mind
egyike kitolódik a mező erősségével arányos mértékben, így a kép szim
metrikus marad.
Csak a normál triplet magyarázható meg a klasszikus elmélettel. Ma
már a bonyolultabb képeket is értelmezni tudjuk, és ezek tökéletesen meg
egyeznek az atomszerkezet és sugárzás kvantumelméletével. Egy szabály
talan kép mindegyik vonalát síkpolarizáltnak találjuk, ha a mágneses me
zőre merőlegesen nézzük. Általában egy kép középvonalai p komponen
sek a B mezővel párhuzamos rezgésekkel, amelyek pedig a két oldalon
szimmetrikusan helyezkednek el, azok s komponensek a mezőre merőle
ges rezgésekkel. A longitudinális hatásban csak az s komponenseknek meg
felelő frekvenciák figyelhetők meg, és ezek körkörösen'polarizáltak.
A kvantumelmélet oly mértékben fejlődött, hogy most már tetszőleges
erősségű mezőben lévő bármely azonosított spektrumvonalra nagy bizton
sággal meghatározható a teljes Zeeman-kép. Ennek megfelelően e képek ta
nulmányozása potenciális eszköz lett a komplex spektrumok elemzésében.
maximális intenzitással. Ugyanez mint amelyik jobbra és balra körkörösen polarizált összetevőkből áll az
igaz a v komponensrészre is. A pár
2 összes lehetséges fáziskapcsolattal. Ha most v a gőz egy természetes
0
huzamos komponens abszorpciója rezonanciafrekvenciáját jelenti a mező nélkül, a Vj frekvencia pozitív kör
v esetén hasonló a kristályok, mint
0
körös komponensei erősen abszorbeálódnak a mező jelenlétében. A v,
például a turmalin szelektív abszorp
frekvencia megfelelő negatív körkörös komponenseinek intenzitása ke
ciójához (16.6. rész), ahol az egyik
véssé csökken, mivel ahhoz, hogy ezek abszorbeálódjanak, v frekvenciá
komponens rezgése teljesen abszor- 2
beálódik, a másik pedig továbbha ra van szükség. Ezért Vj frekvenciánál, a 26.3. (a) ábrának megfelelően a
lad. Az inverz Zeeman-hatáskor meg mező irányával szembe nézve, jobbra körkörösen polarizált fény halad to
figyelt vonalak frekvenciáit is a vább, és egy vastag abszorbeáló réteg esetén ez csak fele olyan intenzív,
(26.1.) és (26.2.) egyenletek adják mint a folyamatos fény háttere [26.5. (a) ábra]. Hasonló érvelés adható
meg. v -re is.
2
26.3. Faraday-hatás
Michael Faraday 1845-ben felfedezte, hogy ha egy üvegtömböt erős mág
neses mező hatásának teszünk ki, az optikailag aktívvá válik. Ha síkpo
larizált fény halad át egy üvegen az alkalmazott mágneses mező irányával
párhuzamosan, a rezgés síkja elfordul. Faraday korai felfedezése óta a je
lenséget sok szilárd, folyékony és légnemű anyagban megfigyelték már. A
kísérletek során úgy találták, hogy a megfigyelt elfordulás mértéke min
den anyag esetén a B indukcióval és a fény által a közegben megtett tá
volsággal arányos. Ez az elfordulás az alábbi összefüggéssel fejezhető ki:
B a mágneses indukció tesla-ban, / a
vastagság méterben, 8 az elfordulási 6=VBl (26.8.)
szög percben, V pedig az egyes
anyagokra vonatkozó állandó. Ez a
Gázok esetén a sűrűséget is meg kell adni. A Verdet-állandó néhány
konstans (Verdet-állandó), nem
értékét a 26.1. táblázat mutatja.
más, mint az egységnyi útra egység
nyi indukcióra eső elfordulás. A Faraday-hatás annyira közel áll az előző két részben bemutatott köz
vetlen és inverz Zeeman-hatásokhoz, hogy magyarázata közvetlenül az ott
leírt elvekből adódik. Mivel a jelenséget legjobban az abszorpciós vonal
hoz közeli hullámhosszon lévő gőzökben figyelhetjük meg, az itt leírt
magyarázat gáz halmazállapotú anyagokra korlátozódik. Nézzük meg a
fény áthaladását egy gázon (például nátrium) át, ahol mező hiányában bi
zonyos v rezonanciafrekvenciák vannak, amelyek mindegyikében ab
0
26.1. táblázat.
A Verdét-állandó értékei, ívperc per tesla per méterben X5893 esetén
Anyag t, °C V
Víz 20 1,31 x 10 4
Karbon-diszulfid (CS )
2 20 4,23 x 10"
Foszfor, P 33 13,26 x 10 4
Aceton 15 1,109 x 10 4
Só (NaCl) 16 3,585 x 10 4
Etilalkohol 25 1,112 x 10 4
26.6. ábra.
A Faraday-hatás magyarázatában felhasznált abszorpciós és diszperziós görbék.
Ezek a görbék egy abszorpciós vonal mágneses felhasadására utalnak
602 KVANTUMOPTIKA
Na
25896 15890
A5896 A5890
Li
A6707
26.8. ábra.
(a) A Faraday-hatás a Dj és D nátrium-rezonanciavonalak közelében, (b)a Voigt-
2
tosabban, amelyek távol vannak v t ő l vagy v -től, ahol egy rövid frekven
r 2
mezőt bekapcsoljuk, a gőzben a 26.6. (c) ábra szerint forgatás lép fel,
aminek megfelelően a fényes sávok eltolódnak. Az abszorpciós vonalak
Megjegyezzük, hogy mindkét nát
hoz közel nagy a forgatás, ami nagyobb sáveltolódásokat okoz. Mivel ez a riumvonal anomális Zeeman-mintá-
forgatás 2-tól folyamatosan függ, megfigyelhető, hogy a sávok felfelé kat ad [26.4. (b) ábra]. A 5896 Á
vagy lefelé görbülnek, miközben ugyanazt az általános alakot veszik fel, longitudinális hatása (D ) azonbanx
mint ami a 26.6. (c) ábra elméleti görbéjén látható. A 26.8. (a) ábra ezek egy dublet, amely ugyanolyan gör
nek a sávoknak a fényképe a nátrium D vonala esetén, amelyet nagy disz béket eredményez, mint amiket nor
perzió és felbontóképesség mellett készítettek. Nemcsak a pozitív forgatás mál triplet esetén fentebb bemutat
gyors növekedést mutatják az abszorpciós frekvenciák oldalain, hanem a tunk. A £> vonal elméleti görbéit -
2
felfelé vagy lefele görbíti, amint a 26.8. ábra (b) és (c) részeinek fény
képein látható. A (c)-beli kép egy normális triplet, amit a lítiumspektrum
Zeeman-hatásában figyelhetünk meg.
A 6702 Á lítiumvonal valójában A Voigt-hatást olyan anomális Zeeman-képek esetén, mint amilyenek a
egy dublet, amelynek mindegyik 26.8. (b) ábrán vannak, Zeeman, Geest, Voigt, Landenberg, Hansen és
komponense anomális Zeeman- mások is tanulmányozták. Ezek az eredmények könnyen megjósolhatok
képet ad gyenge mágneses mező- olyan diszperziós görbék felrajzolásával, mint amilyenek a 26.9. ábrán
ben. Erös mezőben, amiben a Voigt- vannak. Bármely Zeeman-képen az s komponens egy folyamatos diszper
hatást megfigyelik, a kettő egyesül
ziós görbét hoz létre, a p komponens pedig egy másikat. Különbségük a
(Paschen-Back-hatás), és egy nor
kettőstörés grafikonját adja a frekvencia függvényében. Nagysága arányos
mális tripletet hoz létre, amelyre
a fentebb leírtak utalnak. a B indukció négyzetével.
26.5. Cotton-Mouton-hatás
Ez a hatás, amit 1907-ben Cotton és Mouton fedezett fel, a transzverzális
mágneses mezőbe helyezett folyadékokban fellépő kettőstöréssel kapcso
latos. Tiszta folyadékokban, mint pl. nitrobenzol, igen erős kettőstörés
észlelhető, és a hatás az utóbbi részben tárgyalt Voigt-hatásnak néhány
ezerszerese. Ezt a kettőstörést a mágnesesen és optikailag anizotrop mo
lekulák felsorakozásának tulajdonítják az alkalmazott mezőirányban.
Ez a felsorakozás akkor várható, ha a molekulák mágneses dipólmo
mentumai állandóak, és akkor is, ha a mező indukálta őket. Ez a hatás az
elmélet szerint, és kísérletileg az indukció négyzetével arányos. A hatás
függ a hőmérséklettől, és a hőmérséklet emelkedésével gyorsan csökken.
A Cotton-Mouton-hatás az elektrooptikai, a 26.10. részben tárgyalt Kerr-
hatás mágneses analógiája, és nincs kapcsolatban a Zeeman-hatással.
MAGNETOOPTIKA ÉS ELEKTROOPTIKA 605
26.7. Stark-hatás
Miután Zeeman felfedezte a színképvonalak felhasadását mágneses mező
ben, több kísérletet is végrehajtottak, hogy egy külső elektromos mező
analóg hatását megfigyeljék. 1913-ban Stark figyelte meg, hogy ha a hid
rogénspektrumot egy erős 100 kV/cm-es elektromos mezőben gerjesztik,
mindegyik vonal szimmetrikus képre esik szét. A 26.70. ábrán annak a
Számított
pppssspp
Megfigyelt
26.70. ábra.
H Stark-hatásának fényképe, 6563 Á hidrogénben
a
606 KVANTUMOPTIKA
26.11. ábra.
A Stark-hatás héliumban
Ó=K (26.10)
négyzetvoltban, A pedig a közegbeli
hullámhossz.
26.2. táblázat.
A Kerr-állandó értékei A = 5893 Á esetén
Anyag K
(ADP) és a kálium-dihidrogén-fosz-
fát (KH P0 ) (KDP) amely jókora
2 4
• =
SHIJ ****
26.13. ábra.
Laboratóriumban növesztett ammónia-dihidrogén-foszfát (NH4H2PO4) kristály,
vagy ADP, Pockels-cellában való használatra
Polarizátor Polarizátor
Moduláló feszültség
26.14. ábra.
A Pockels-cella komponensei egy fénysugár nagyfrekvenciájú modulációjához
610 KVANTUMOPTIKA
Gyakorló feladatok
Fény
Ammmimmmmt^ l R
IrlH
27.1. ábra.
Kísérleti elrendezés a fotoelektromos hatás tanulmányozásához
A FÉNY KETTŐS TERMÉSZETE 615
Röntgen-
sugarak
27.2. ábra.
A Compton-effektus: (a) megfigyelési módszer; (b) a beeső foton, a szóródó foton
és a visszapattanó elektron energiái
616 KVANTUMOPTIKA
E = mc 2
{21 A)
A FÉNY KETTŐS TERMÉSZETE 617
c o
hv = h— = mc
X
a határozatlanság elve (gyakran nevezik bizonytalansági e/vnek is), amely Itt Ay és Ap egy részecske egy ko
y
A törvény ilyen, csak „félig kvantitatív" megfogalmazásának az oka bizonytalansága. A > jel azt jelenti,
nyilvánvalóvá válik a következő részben bemutatott példából. hogy „ekkora nagyságrendű, vagy
A határozatlanság elve a fotonokra és az összes anyagi részecskére al ennél nagyobb".
kalmazható, az elektronoktól egészen a nagy méretű testekig, amelyekkel
a közönséges mechanikában foglalkozunk. Utóbbiak esetén h igen kis
értéke miatt Ap , és Ay teljesen elhanyagolhatóvá válik, ha összehasonlít
y
27.4. ábra.
A bizonytalansági elv alkalmazása egy foton impulzusára,
amikor azt egy rés diffraktálja
620 KVANTUMOPTIKA
gön belül lesz. Láttuk a (8.6.) egyenletben, hogy ezt a szöget az alábbi ki
fejezés adja meg:
sinö,=— (27.9.)
Ay
A/w>sin0,=-^ (27.10.)
' Ay
h l h
(27.11.)
Nem kétséges, hogy ez a levezetés
AP
> =
AA7 ^ =
27.7. Komplementaritás
Heisenberg elvének magyarázatát Bohrnak köszönhetjük, aki tisztázta a
mérési pontosság alapvető korlátait, és ennek következményeit a fény és
az anyag természetére vonatkozó nézeteinkben. A komplementaritás elvé
nek megfelelően, amit Bohr 1928-ban mondott ki, a hullám- és a részecs
kekép pusztán egymást kiegészítő módszerek ugyanazon jelenség megra
gadására. Azaz ahhoz, hogy teljes képet kapjunk, mindkét tulajdonságra
szükség van, de a határozatlansági elvből eredően lehetetlen végrehajtani
egy olyan kísérletet, amely mindkettőt részletesen és egyidőben bemutat
ja. Bármely kísérlet vagy a hullámos, vagy az anyagi jelleget illető részle
teket fedi fel, attól függően, hogy mire irányul a kísérlet.
Úgy tűnik továbbá, hogy ha megkíséreljük a mérés pontosságát abba a
pontba kitolni, ahol a kísérlet várhatóan mindkét szempontot bemutatja,
akkor elkerülhetetlen kölcsönhatás van a mérőműszer és a mért dolog kö
zött, mely meghiúsítja a kísérletet. Ez akkor is megtörténik, ha egy elmé-
A FÉNY KETTŐS TERMÉSZETE 621
27.5. ábra.
Young kétréses kísérletének azon változata, amely a fény hullám- és anyagi
tulajdonságait egyaránt bemutatná
622 KVANTUMOPTIKA
27.5. ábrán látható. Elég nagy frekvenciájú fénynél ezek minden egyes
fotont regisztrálnak, amint az egyik vagy a másik résen áthaladnak. De ha
így teszünk, elrontjuk az interferenciaképet, mert a szintillciót létrehozó
fotonok eltérülnek. A tisztán látható csíkokhoz az szükséges, hogy ezek az
eltérések kisebbek legyenek a csíkszélesség 1/4-énél a 9.7. részben emlí
tett kritériumnak megfelelően. így:
Ay = | (27.13.)
. . pX d pX
ApAy < — =— (27 14.)
'> Ad 2 8 V ;
a kísérlet a fotonokra vagy a hullá hatjuk, hogy lehetetlen lokalizálni egyes fotonokat, és ugyanakkor meg
mokra irányul. mérni a hullámhosszukat.
A FÉNY KETTŐS TERMÉSZETE 623
s =—-— (27.16.)
2nsini
Megszorozva a (27.16.) egyenletből jövő Ajc-szel, a kívánt eredményt lesz, míg egy hosszabb hullámhossz
kapjuk: használata p pontosabb ismeretét
x
' i
Beeső fotonok
Részecske-visszapattanás
27.6. ábra.
Helyzet meghatározása mikroszkóppal
624 KVANTUMOPTIKA
Ax = NX N •N- (27.19.)
(27.20.)
P x
~ AX~ c c
Ap Ax = h (27.21.)
ve, hogy az önálló anyagi atomokkal való kölcsönhatásaikban nem játsza- f é részecsketulajdonságai annyi
a n y
Gyakorló feladatok
27.6. Egy távoli csillagból származó sugárzási fluxus 2,50 x 10~ W/m . Fel
17 2
27.8. Egy 1,4 numerikus apertúrájú mikroszkóp egy 0,0050 mg tömegű ré
szecskére van fókuszálva. Ha a megvilágító fény hullámhossza 4800 Á,
akkor mekkorák a Heisenberg-féle határozatlansági elv által megadott
Ap és Ax értékek?
x
28. fejezet Radiometria
fotometria
Jelölések
A hullámhossz [nm]
<p, szög [rad]
Q térszög [sd]
S felület [m ]
2
R sugár [m]
W e sugárzási energia [Ws]
W v fényenergia [lms]
® e sugárzási teljesítmény [W]
d> v fényáram [lm]
LE sugársűrűség [W-m^-sr ] 1
LV fénysűrűség [lm. n r ^ s r ] 1
E v megvilágítás [lm-m ]2
Ie sugárerősség [W-sr ]1
I
v fényerősség [sd]
D denzitás
T áteresztési tényező
p visszaverési tényező
a elnyelési tényező
28.1. ábra.
A szem érzékenységi görbéi
28.1. A térszög
A geometria eszköztárában a szög fogalma két egymást metsző egyenes
egymástól való elhajlását jelenti. E két egyenes metszéspontja körül behú
zott egységnyi sugarú kör kerületén a két egyenes által kimetszett / hosz-
28.2. ábra.
A térszög fogalma
630 KVANTUMOPTIKA
dW.
(28.3.)
dt
d<í>„
(28.6.) Egysége a candela=lumen • sr~'.
dQ A candela (cd) az Sí-rendszer
alapmértékegysége, és definíció
A sugársűrűség adott irányban az I sugárerősségnek és a dS felület
e
szerint olyan fényforrás fényerőssé
elem látszólagos nagyságának, a dScos ű vetületnek a hányadosa és mér ge adott irányban, amely 540-10 12
tékegysége W - n r s r ' .
2
Hz frekvenciájú monokromatikus
fényt bocsát ki, és sugárerőssége
(28.7.) ebben az irányban 1/683 watt/sztera-
dS cosű dián, azaz a fekete sugárzó
1/600 000 cm -nyi felületének
2
A fénysűrűség, a fényforrás felületi fényessége vagy világossága adott fényerőssége a felületre merőleges
irányban, az /„ fényerősségnek és a dS felületelem látszólagos nagyságá irányban, a platina dermedési hő
nak, a dScosű vetületének a hányadosa. mérsékletén, 101 325 Pa nyomáson.
L =• (28.8.)
dS cos ű Mértékegysége a cd.nr . Használa
2
sugárzási teljesítmény és a felületelem dS területének a hányadosa rűsége kb. 1 sb, a Napé derűs időben
kb. 10 sb.
5
d®„
E = - (28.9.) Egysége a W-m
dS
d<S>„
E = - (28.10.) . , , _
dS
v c
Egysege a lux = lm-m . 2
28.1. táblázat.
A fontosabb radiometriai és fotometriai mennyiségek
Radiometriai mennységek
Sugárzási teljesítmény <E> e W
Sugárzott energia W e Ws
Besugárzott teljesítmény E e
W-m" 2
Sugárerősség Ie
W-sH
Sugársú'rűség L e
Fotometriai mennyiségek
Fényáram 4> v lm
Fényenergia W v lm-s
Megvilágítás E v
lm-m = lux
-2
Fényerősség Iv
cd (lm-sr )-1
Fénysűrűség Ly
632 KVANTUMOPTIKA
28.5. A távolságtörvény
Azt a fény- vagy sugárforrást, melynek méretei a forrás és az érzékelő kö
zötti távolsághoz képest kicsik, pontszerű forrásnak nevezzük. Az ilyen
források fényét a geometriai optika egyenesekkel, a fénysugarakkal jel
lemzi.
Ilyen forrásnak tekinthető a Nap, az A pontszerű fényforrás által keltett árnyékok kontúrvonala éles, ke-
ívfény, a fény szóródását biztosító, mény. Pontszerű fényforrások alkalmazása esetén a fényforrás és a felület
bura nélküli izzó. megvilágítási viszonyaira a távolságtörvény a jellemző, mely szerint
pontszerű fényforrás esetén a fényforrás megvilágítása a felülettől való
távolság négyzetével arányosan csökken.
(28.11.)
/ = /
m a x C O S £
28.3. ábra.
A Lambert-féle koszinusztörvény
RADIOMETRIA - FOTOMETRIA 633
A termoelem helyett elterjedtebben ménnyel. így a fűtó'szálba bevezetett elektromos áram erősségéből, illetve
alkalmazzák a termooszlopokat. a feszültségből meghatározható a sugárzási teljesítmény abszolút mértéke.
A termooszlop tulajdonképpen több, A platina- vagy félvezetőlemezkék, melyek a sugárzás hatására létrejö
sorbakapcsolt termoelem, így a ter- vő felmelegedés miatt megváltoztatják vezetőképességüket a bolométeres
moelemeken megjelenő' feszültségek
sugárzásmérési teszik lehetővé.
összege mérhető.
Mivel a bolométerek a mérőáramkörökben mint ellenállások működ
nek, külön figyelmet kell szentelni a feszültség-áram-karakterisztikájuk-
nak. A kis áramok tartományában a jelleggörbéjük közel lineáris, közel
Az érzékelő lemezeket általában ohmos terhelést képviselnek. Az áram növekedésével azonban a keletkező
kiegyenlíthető hídba kapcsolva hő visszhat az elemre, fokozatosan eltér a lineáris karakterisztikától, majd
alkalmazzák. A gyakorlatban három egy maximumérték után az áram növekedését csökkenő feszültség kíséri,
fő típusukat különböztetik meg, a ezt negatív ellenállású tartománynak nevezzük. A bolométereket mérési
fém bolométereket, a félvezető célokra általában a lineáris tartományban használják.
bolométereket, illetve a A Golay-cella alkalmazása esetén, a sugárzás hatására felmelegedő
szupravezető bolométereket.
cella a hőjét egy gáznak átadva, közvetve a gáz hőtágulása révén memb
rándeformációt hoz létre, mely mérhető.
Gyakran nevezik pneumatikus su A Golay-cellák a legérzékenyebb sugárzásdetektorok közé tartoznak.
gárzásdetektornak, mivel a gázhő
mérővel azonos elven működik.
A gyakorlatban a Golay-detektorok
egy kis hővezető-képességű, gázzal 28.11. Sugárzásmérés a fényelektromos
töltött cellából állnk. A cella egyik hatás elvén
oldalán egy alkalmasan megválasz
tott abszorpciójú filmréteg van, A fényelektromos hatás elvén működő sugárzásmérők alapeszközei a
a túloldalán pedig az úgynevezett
fényelemek, afotoellenállások, fotodiódák és a fotocellák.
membrántükör helyezkedik el.
A cellában elhelyezett gáz a sugár A fényelemek tulajdonképpen pn-átmenetet tartalmazó fotodetektorok.
zás hatására megváltoztatja térfoga A megvilágított pn-átmenet áramforrásként szerepel, energiáját a gerjesz
tát, és a tükröt elmozdítja. A detek tett töltéshordozópárok szétválasztásából és felhalmozódásából kapja.
tor részét képezi egy optikai rend A fotoellenállás működésének alapja az, hogy a sugárzás hatására több-
szer is. A fényforrásból kilépő fényt let-töltéshordozók keletkeznek, amelyek hatással vannak a kristály veze
egy kondenzor egy rácson keresztül tőképességére. A CdS, illetve a CdSe fotoellenállások nagy előnye, hogy
a tükörre juttatja. A rács és a tükör érzékenységi görbéjük nagyon jól megközelíti a szem érzékenységi görbé
között elhelyezkedő optika a fényt
jét. Emellett azonban rendelkeznek hátrányos tulajdonságokkal is. Ezek
úgy fókuszálja, hogy a rács egyik
közé tartozik a nagy időállandó és az úgynevezett drift.
felének a képe fedje a másik felének
a képét, ha nincs membrándeformá A fotodiódák és a fényelemek szerkezeti kialakításukat tekintve szinte
ció. A deformáció bekövetkezte megegyezők. Alapvető különbség az üzemeltetés módjában van. A záró-
után a rács elmozdul, ez a konden feszültséges, fotodióda üzemmódban a pn-átmenet ellenállása nagy lesz.
zor túlodalán elhelyezkedő fotocel Ebben az esetben mérhető a megvilágítás hatására fellépő fotóáram. A fo
lán fényváltozást eredményez. todióda-üzemre a viszonylag gyors működés a jellemző.
A gáztöltésű fotocellákat szintén széles körben alkalmazzák sugárzás
mérésre. A fotóáram arányos a katódra eső sugárzás teljesítményével. Az
egyszerű fotocella helyett a gyakorlatban úgynevezett elektronsokszorozó
fotocellákat alakalmaznak. A mérendő sugárzás hatására a katódból kilé
pő elektronok a pozitív feszültségű elektródból másodlagos elektronokat
váltanak ki.
R A D 1 0 M E T R I A - FOTOMETRIA 635
28.13. Denzitometrálás
A denzitométerek segítségével lehet az áteresztési tényezőt illetve a denzi
tást meghatározni. A gyakorlatban alkalmazott denzitométerek működési
elv szempontjából két csoportba oszthatók. A közvetlen leolvasásúak ese
tében a vizsgálandó lemezen áthaladó fény az elektromos érzékelő jelét
megváltoztatja, s így a változást közvetlenül leolvashatjuk. Az összeha
sonlító elven működők kétsugaras berendezéseken. A mérendő és az
összehasonlító mintán átfolyó fényáram összehasonlításából lehet követ
keztetni az ismeretlen minta denzitására.
Fényforrások 29. fejezet
A fényforrásaink jelentős részénél a kisugárzott energiának csak kis része A fénykibocsátás gazdaságosságá
esik a látható fény tartományába. A nagyobbik rész a világítás szempont nak megítélésekor figyelembe kell
jából elvész, így a hatásfok alacsony marad. A fotometriával, illetve ra- venni az emberi szem spektrális
diometriával foglalkozó, 28. fejezetben megismert összefüggések alapján érzékenységét is.
a szem legnagyobb érzékenységének megfelelő 555 nm-es zöld színnél
azt találjuk, hogy a fény teljesítményegyenértéke 680 lumen /watt. Vagyis
A valós helyzet ennél sokkal rosz-
ennyi lenne az elérhető legnagyobb fényhasznosítás, ha a forrás csak ezen
szabb, például egy 30 wattos izzó
az egy hullámhosszon sugározna.
fényhasznosítása csak kb. 2%.
638 KVANTUMOPTIKA
teljes = / E^dX, A második fontos törvényszerűség W. Wien nevéhez fűződik, aki 1893-
ban elméleti úton kimutatta, hogy az abszolút fekete test maximális
ahol E,i a spektrális energiasűrűség.
A sugárzás maximuma tehát növekvő hőmérséklet esetén a rövid hullá A sugárzás maximuma a látható
mok irányába tolódik el. fény tartományát 3800 K-nél éri el,
míg az ultraibolyát 7600 K-nél.
Magának az alaptörvénynek a megalkotása Planck nevéhez fűződik: (1.
29.1. ábra)
h = 6,6262 • 10" Js a Planck-féle
34
állandó,
2c h
3
* = 1.3805 • 10" J/K aBoltzman-
23
E,dX = - -dX
állandó
1)
c = 2,9979 • 10 m/s a fény
8
sebessége
A Planck féle sugárzási törvény elméleti megalapozásakor érdemes
megemlíteni, hogyan képzelték a termikus fényforrások keletkezését. A
molekulák rendezetlen hőmozgásának energiája bizonyos mértékben az
elektronoknak illetve az atomoknak adódik át, és ezeket rendszertelen rez
gésekre gerjeszti. A rezgő töltések elektromágneses hullámokat bocsáta
nak ki, ami mindenféle frekvenciát tartalmaz. Megfordítva, a beeső sugár
zás hatására, a részecskék rezgésbe jönnek, tehát a sugárzásból energiát
nyelnek el, amely vagy kibocsátódik, vagy az ütközések miatt hővé ala
kul. A törvény megalkotásakor Planck arra, a klasszikus fizika által meg
oldatlan, problémára igyekezett választ adni, hogy az adott frekvenciával
rezgő elemi oszcillátorok nem vehetnek fel tetszőleges, folytonosan válto
zó értéket, hanem csak egy legkisebb energiakvantumnak, az egész számú
többszöröseit.
A (>im)
1,6 2,0 2,63,0
29.3. ábra.
Különböző hőmérsékletű volfrámszálak kibocsátóképessége
0,004
0,003
0,002
0,001
0,4 0,5 0,6 0,7 A(wm)
29.4. ábra.
Különböző hőmérsékletű volfrámszálak spektrális felületi fénysűrűsége
642 KVANTUMOPTIKA
A burában így kialakuló ciklus, je Az izzólámpák egy speciális csoportját alkotják a halogénizzók. Itt az
lentősen megnöveli az élettartamot, élettartam növelése céljából a lámpát halogénelem-tartalmú gázzal töltik
és a lámpa fényáramcsökkenését is fel. A halogén anyaggal az elpárolgó volfrámrészecskék reakcióba lépnek,
megakadályozza, egyúttal lehetővé a burára kicsapódó fémhalogén visszadiffundál az izzószálba.
teszi a magasabb izzószál-hőmér
Az izzószál az abszolút fekete test sugárzásával szemben úgynevezett
sékletek elérését, és így a nagyobb
szürke testnek tekinthető. Ennek sugárzási eloszlása a látható tartomány
fényhasznosítást és fényáramot.
ban megközelítőleg olyan, mint a hasonló hőmérsékletű fekete testé, de a
kisugárzott összes intenzitás kevesebb. A volfrámszál emisszióképességét
különböző hőmérsékleteken a 29.3. ábra, míg spektrális energiaeloszlásu
kat a 29.4. ábra mutatja.
29.5. ábra.
2,5 kW teljesítményű higany-xenon ív fényességeloszlása
644 KVANTUMOPTIKA
T 1 1 1 1 I 1 1 1 1 T
fHt*-
1012,2/.7/1014,0
29.6. ábra.
Nagynyomású higanyívlámpa spektrális eloszlása