Prof. Dr.

Giselher Guttmann

TANULUNK TANULNI

Ez a kiadvány az Osztrák Oktatási és Kulturális Minisztérium ingyenes

brosúrájának a fordítása.

Eredeti címe: Wir lernen lernen

Kiadó: Schulservice, Bundesminsiterium für Unterrricht und Kunst, 1991


Tartalmi felelős: Dr. Fritz Rosenberger

Illusztrációk: Martin Emil Menzel

Magyar kiadás: www.tanuljhatekonyan.hu

Fordító, szerkesztő: Földiné Szőke Sarolta, 2014

Ingyen letölthető: www.tanuljhatekonyan.hu

A kiadvány változatlan formában szabadon fénymásolható és

terjeszthető. Idézés esetén kérjük a forrást megadni.

 Tartalomjegyzék

Bevezetés 4

Tanulásra kész állapot 6

Izomfeszítés: az aktivitás fokozása 8

Tanulás előtt “ürítsük ki a fejünket” 10

Ne nyeljünk túl nagy falatokat 11

Képzeletben rajzolni 14

Az agy, olyan mint egy izom 16

Alkotói szünet 18

Sakktábla tanulás 20

Az emlékezet felezési ideje 22

A magolás értelmetlen 23

Ismétlés – az igazi csodatölcsér 24

Az 5-10-20 perces program 25

Tanulókártyák 27

1
A tanulás receptje 10 pontban 29
 Előszó az osztrák kiadáshoz

Kedves Diákok, Tanárok és Szülők!

„Azért járnak a gyerekek iskolába, hogy tanuljanak. De

hogyan is kell tanulni?” Ez a kérdés nem is olyan
ellentmondásos, mint ahogy első pillanatban tűnik, egy olyan
diák számára, aki nehezen boldogul a tananyaggal. Sok tanár
és szülő feltételezi, hogy a gyerek tudja, hogyan kell tanulnia.
Hiszen megtanulta az anyanyelvét, megtanult járni, labdázni,
énekelni és még sok mást, jóval mielőtt még iskolába ment
volna. Mégsem tudja minden diák elkerülni a tanulási
nehézségeket.

Az iskolareform nem mehet el e probléma mellett. Ez a

brosúra annak jegyében készült, hogy a helyes tanulásról való
felvilágosítás az iskolareform fontos célja. (...)

Mindannyian tudjuk, hogy az iskolának mindig újabb

tanulnivalókat kell figyelembe vennie és a tanulás a
munkavégzés során is egyre fontosabb szerepet tölt be. Az
elektromos adatbankok a jövőben sem lesznek képesek
pótolni az összefüggések felismerését és tartalmak
összekapcsolását. Ezért mindennek nagy jelentőséget
tulajdonítok, ami a tanulás képességének fejlesztését
szolgálja.


Dr. Helmut Zilk

osztrák oktatási és kulturális miniszter

2
 Előszó a magyar kiadáshoz

Kedves Olvasó!

Gondolkoztam azon, hogy az általam ismert tanulásról szóló

magyar könyvek közül, mit tudnék ajánlani diákoknak, tanulni
vágyóknak olvasásra. Melyik az a könyv, ami nem túl elméleti,
nem unalmas és nem néhány száz oldalból kell kimazsolázni a
hasznos tanácsokat. Arra jutottam, hogy hasznos lenne
megosztani ezt a kis füzetet, ami rövid, tömör és jól
használható tanácsokat ad a tanuláshoz. Az egyszerű
magyarázatokat szemléletes ábrák illusztrálják, melyek a
megjegyzést is segítik, a végén pedig összefoglaló található a
bemutatott módszerekről.

Szerzője Dr. Giselher Guttmann professzor, a Bécsi

Egyetem Pszichológiai Intézetének vezetője, aki írását
egyaránt szánta diákoknak, szülőknek és tanároknak. A jelen
fordítás az osztrák Oktatási és Kulturális Minisztérium
ingyenes kiadványát követi.

A megjelenése óta eltelt húsz év távlatából elmondható,

hogy a felnőttek között is nagy népszerűségnek örvendett,
nemzedékek tanultak belőle tanulni és alkalmazták sikerrel az
itt leírt tanácsokat, melyek ma sem avultak el.

Sikeres alkalmazást kíván:

Földiné Szőke Sarolta

a kiadvány fordítója és szerkesztője

tanár, önismeret- és tanulás tréner

www.tanuljhatekonyan.hu

3
 Bevezetés

Gyakran hangzik el otthon a felszólítás: „Tanulj!” Erre aztán

több-kevesebb lelkesedéssel előkerül a tankönyv vagy a
füzet… de mi is történik tulajdonképpen? Hogyan is zajlik ez
az úgynevezett „tanulás”?

A következő oldalakon olyan stratégiákról lesz szó, melyek

megkönnyíthetik az új tartalmak megjegyzését.

Megjegyezném, hogy csak a tudás elraktározásáról lesz szó,
ami csak egy része a munkának. Az új anyag megtanulásához
még sok más dologra is szükség van: fel kell dolgoznunk a
bevezető információkat, kereszt-kapcsolatokat létrehozni,
összefüggéseket felismerni, gyakorolni a megtanultakat és
lehetőleg minél többféle alkalmazásukat kipróbálni.

Bár pontosan tudjuk, hogyan kell például egy számunkra

már világos matematikai szabályt növekvő nehézségi fokú
példákon gyakorolni, sokaknál hiányzik a világos terv.
Néhányan leülnek (nem ritkán az utolsó délután) és órák
hosszat „magolják” az anyagot. Talán estére tényleg eljutnak
oda, hogy többé-kevésbé meg tudják jegyezni a legfontosabb
részeket. Mégis biztonsággal megjósolható, hogy a következő
reggelen szinte semmire sem fognak emlékezni. Ha ugyan-
ennyi órát elosztottak volna négy napra, úgy lényegesen
kevesebb megterheléssel tartós megjegyzést érhettek volna
el!

Ezért be szeretnék mutatni néhány tanulási technikát,

amelyek modern tudományos felismeréseken alapulnak és
gyakorlati felhasználhatóságukat is kipróbálták, közben
röviden szót kell ejtenünk az elméleti alapokról is.

Módszereink egy része az agy működésével és teljesítőképességével

kapcsolatos neuropszichológia vizsgálatokra épül, amelyeket főként Dr. H.
Bauer docens végzett. Ezeknek a felismeréseknek a gyakorlati kipróbálását
már évekkel ezelőtt elvégeztük iskolai kísérletek keretében, amelyekben Dr. F.

4
Beer udvari tanácsos és Dr. E. Vaneek docens sokat segítettek.
 Sikerült kidolgozni néhány egyszerű receptet, amelyek-
nek csak egy hátrányuk van, amit mindjárt az elején egy
hasonlattal szemléltetünk. 

Ha edzeni akarjuk az izmainkat, olcsón be tudunk szerezni
súlyzót. Azonban a súlyzó csak akkor fog segíteni, ha
naponta használjuk. Ugyanez érvényes az összes alábbi
stratégiára is. Csak kitartó és következetes alkalmazásuk
vezet sikerhez!

5
TANULÁSRA KÉSZ
ÁLLAPOT
Biztos megtörtént már veled, hogy rövid ideig hallottál egy
dallamot és aztán nem tudtad kiűzni a fejedből, órák hosszat
elkísért. Miért nem sikerül ez egy telefonszámmal, amit
sürgősen meg kellene jegyeznünk, mert éppen nincs a
kezünk ügyében toll vagy miért nem sikerül egy címmel, amit
nem szabadna elfelejtenünk?

Ilyen esetekben buzgón igyekszünk, de csak nem akar

sikerülni, hogy az a néhány új információ gyökeret verjen a
fejünkben.

Ezek a hétköznapi megfigyelések mutatják, hogy az agy

teljesítőképessége nagy ingadozásoknak van kitéve,
különösen az információ elraktározásának terén. Ha teljesen
éberen és figyelmesen dolgozunk, újra meg újra fellépnek
olyan időszakok, amikor korlátozottan tudunk megjegyezni
dolgokat, majd ezeket olyan fázisok váltják fel, amikor
kimagasló a teljesítményünk.

6
 Ezeknek a ciklusoknak a kezdete és vége sajnos rejtve
marad előttünk. Nem tudjuk felismerni őket, mivel nincs olyan
érzékszervünk, ami a tanulásra kész állapotot észlelné.

Finom mérőeszközökkel természetesen kimutathatóak a

testünkben olyan változások, amelyek ezzel kapcsolatosak. A
tanulásra kész állapotban – még ha nagyon kicsi mértékben
is, de változik a testhőmérséklet, a test energiafelhasználása,
az agyunk elektromos aktivitása és az izomzat feszültsége.
Ezek mind ingadoznak az éberségünkkel és az azzal kapcso-
latos teljesítőképességgel együtt, azaz szakszóval az

aktivációs szintünkkel.

7
 Izomfeszítés
az aktivitás fokozása
A legegyszerűbb lehetőség az aktivitásunk befolyásolására,
ha tudatosan megváltoztatjuk az izmaink feszességét. Ez az
egyszerű módszer különösen hatékony az aktivációs szintünk
szabályozására amit nem véletlenül alkalmaznak évezredek
óta különböző népek az ellazulás elősegítésére. (Még mielőtt
átugranád ezt a részt: ez a módszer alkalmas az éberség
fenntartására sok órás egy helyben ülés esetén pl. iskolában
vagy akár autóvezetés közben. - A ford.)

Az izmok megfeszítésével fokozhatjuk az aktivációs

szintünket, míg az izmok bármilyen ellazítása az aktivitás
alacsonyabb szintjére visz. Természetesen azt is gyakorolni
kell, ha megterhelő helyzetben is lazák akarunk maradni pl. a
sportoló a startlövés előtt, az előadóművész a fellépése előtt.
Hosszas gyakorlás után el lehet jutni oda, hogy igazi
stresszhelyzetben mintegy gombnyomásra előhívható az
ellazulás. De ilyen virtuóz teljesítményre nem kell törekednünk.
Elég, ha a tanulásnak nem minden előkészület nélkül
veselkedünk neki. Minden tanulási szakasz előtt tarthatunk
rövid ráhangolási rituálét.

(Ezt a ráhangolódást egyéb szokássá vált cselekedetek is

segíthetik pl. rendet rakunk az asztalunkon, készítünk ki
magunknak vizet, öt percre lefekszünk stb. Sokat segít, ha a
tanulás körülményei megszokottak, a tanulás idejének is van
bizonyos ritmusa és már tudjuk, mi következik. - A ford.)
Leülünk egy székre, de nem dőlünk hátra, hanem enyhén
előre tartjuk a fejünket, kezeinket lazán a combunkra tesszük.
Elkezdjük az első megfeszítést: ráncoljuk a homlokunkat és
összeszorítjuk az ajkunkat, mintha fenyegető arcot akarnánk
vágni. Így maradunk 3 másodpercig, majd ellazítjuk az

8
arcunkat és vele együtt az egész testünket. 1 másodpercig
maradunk így, majd megismételjük az előző gyakorlatot.
 Majd következnek a vállak és a kezek. Látható mozgás
nélkül megfeszítjük az adott terület minden izmát és közben
érezzük, hogy a karunk az ujjaink végéig megfeszül. Így
maradunk 3 másodpercig, majd 10 másodperc lazítás után
megismételjük. A következő lépésben a mellkast, majd a hátat
feszítjük meg, végül a lábakat.

Ennek az izometriás gyakorlatnak a végén, amikor tetőtől

talpig átmozgattuk az izmokat, még egy gyakorlatot
végezhetünk, mely különösen hatékony és később az egész
folyamatot helyettesítheti. Nyomjuk a nyelvünket 3 másod-
percig erősen a szájpadlásunkhoz és maradjon ebben az
érezhető feszültségben. Majd lassan engedjük le a nyelvünket
és érezni fogjuk, hogy az ezzel kapcsolatos ellazulás kiterjed
az egész testünkre.

Az aktiválás és lazítás váltogatásával elérhetünk laza

állapotot, melyben maradjunk mintegy két percig és közben
kapcsoljuk ki a gondolatainkat.

9
 TANULÁS ELŐTT
„ÜRÍTSÜK KI A Fejünket”
Tanulás előtt próbáljuk meg mentesíteni a fejünket minden
zavaró tényezőtől: tegyünk félre minden elterelő gondolatot,
megvalósítatlan tervet, rejtett vágyat és összpontosítsunk arra,
amit éppen tanulni akarunk.

A fej „kiüresítése” garantálja, hogy ha utána visszatérünk a

koncentrált, éber állapothoz, hosszabb időn át fokozottan
képesek leszünk megjegyezni, befogadni dolgokat.

Ezért nagyon hasznos, ha minden intenzív tanulási szakaszt

az előző részben leírt módon kezdünk. Ezt az előkészülési
rituálét legfeljebb egy nap kétszer alkalmazzuk, és a tananyag
azon részei számára tartsuk fenn, amelyek nagyobb
nehézséget jelentenek számunkra. (A nap folyamán azonban
számtalanszor elhatározhatjuk, hogy most csak az előttünk álló

10 feladatra koncentrálunk. - A ford.)

 A rövid kikapcsolás bár nem olyan hatékony, mint a intenzív
lazítás, de gond nélkül alkalmazhatjuk gyakrabban. A rövid
lazításokat gyakran és közvetlenül az aktív tanulási szakasz
után iktassuk be, így az egyhangú, tagolatlan magolás helyett
a koncentrált munka és rövid lazítási szakaszok váltják
egymást.

Minden nagyobb kihívás előtt, amikor teljesítenünk kell (pl.

vizsga, dolgozat), alkalmazhatjuk a lazítást, főleg, ha a
problémával nehezen boldogulunk. Az ilyen helyzet egy
beszorult fiókhoz hasonló, amit be akarunk tolni, de minél
inkább erőltetjük, annál kevésbé akar mozdulni. Csak úgy
jutunk a célhoz, ha a fiókot kicsit visszaengedjük és újra
nekilendülünk, azaz ha rövid ideig magunkba szállunk.

NE NYELJÜNK TÚL
NAGY FALATOKAT
Ha a mindennapokban a tanulásról beszélünk,
legtöbbször nem gondolunk bele, hogy ez a rövid szó
hosszan tartó, bonyolult folyamatot ír le. Egy új információt
nem tudunk egy csapásra, egy lépésben elraktározni. Először
az „átmeneti raktárba” kerül, ahol egy ideig készenlétben van
egészen addig, amíg eldől, hogy nyomtalanul elvesszen-e,
vagy méltó arra, hogy tartós formában elraktározzuk.

Emlékezetünknek ez az előszobája, az úgynevezett rövid

távú memória, úgy épül fel, hogy az új tartalom szinte
változatlanul megmarad benne úgy, mint egy fénykép, minden
fontos és kevésbé fontos részlettel együtt.
11
 Agyunk ezt a luxust azonban csak igen rövid ideig és csak
korlátozott mennyiségű információ esetén engedheti meg
magának. Gyorsan el kell dőlnie, hogy az éppen tudatunkba
belépett információ érdemes-e arra, hogy tartósan
elraktározódjék vagy sem.

A tartós bevésés ugyanis jelentős átalakítást követel. Az

információ nem minden sokszínű részletével együtt
raktározódik el, hanem csupán a legfontosabb tartalmak
kerülnek át a hosszú távú memóriába. Ez az átalakítás
óhatatlanul információvesztéssel jár és tetemes idő- és
energiaráfordítást igényel.

Az emlékezetnek ez a kétlépcsős szerkezete teszi

szükségessé, hogy egyszerre ne túl sok információt vigyünk
agyunk „emlékezet-előszobájába”.

Csak ha megfelelő mennyiségű információnak tesszük ki az

agyunkat, akkor tudja azokat feldolgozni: egy “adaggal“ több
az egész rakomány elvesztését eredményezheti.

Ezért minden új tartalmat, amellyel szembesülünk, először

meg kell vizsgálnunk abból a szempontból, hogy mi az, amit
valóban meg kell jegyeznünk belőle. Hiszen a tankönyvek
nagy részét nem kell ténylegesen megtanulni, hanem a
tankönyv arra szolgál, hogy bizonyos problémákhoz
elvezessen, előkészítő ismereteket közöljön, vagy az éppen
tárgyalt törvény alkalmazását és jelentőségét szemléltesse.
Amit valóban meg kell jegyeznünk, azok mindig rövid,
lényeges információk: kizárólag ezek képezik a tulajdon-
képpeni tanulnivalót. Ilyen lényeges információ lehet
valamilyen matematikai képlet, helyesírási szabály, fizikai
törvény vagy földrajzi tény. A lényeget mindig röviden,
szalagcímhez (újság főcíméhez) hasonló formában kell
megfogalmaznunk. Ennek megvalósítása eltérő nehézségű
lehet, például egy matematikai probléma esetén biztosan
könnyebben sikerül, mint amikor biológiai törvényszerűségről

12 van szó.

 Mekkora lehet legfeljebb a megjegyzendő adag?

Alapszabályként azt mondhatjuk, hogy nem foglalhat magába
7 tartalmi egységnél többet, és 10 másodperc alatt
elmondhatónak kell lennie. Így például Magyarország 5 fontos
üdülőhelyét összefoglalhatjuk egy ilyen csomagba. Ha
azonban tananyagunk terjedelmesebb, és - földrajzi példánál
maradva - Európa összes országának a fővárosát kell
megtanulnunk, akkor ezt a túl nagy “adagot” kis „falatokra“
kell osztanunk, amelyek közül egyik sem haladhatja meg a
kritikus 7-es számot.

13
 KÉPZELETBEN

RAJZOLNI
Rövid távú memóriánk előszobájából a végleges hosszú távú
memóriába való átmenetet aligha tudjuk befolyásolni. De a kis
adagok feldolgozása mellet még egy másik fogás sokat
segíthet.

Megpróbálhatunk az adott tartalomhoz képes illusztrációt

kigondolni, vagyis egyfajta „képzeletbeli rajzot vagy
képregényt”.

14
 Ezek a képek nyugodtan lehetnek viccesek vagy akár
groteszkek is, és teljesen tükrözhetik személyes ízlésünket.
Minél szokatlanabb és humorosabb ez a fantáziadús
illusztráció, annál jobban megragad a tartalom, amit a
segítségével el akarunk raktározni.

Azonban ehhez is szükség van egy kis gyakorlásra, és csak

bizonyos idő elteltével leszünk képesek arra, hogy szükség
esetén ilyen képzeletbeli rajzokat alkossunk, amelyeket
„ragasztóként” használhatunk, ha makacsul ellenálló
tartalmakat akarunk megjegyezni.

Példaként bemutatom, hogyan járt el egyik tanulónk, akinek

nehézséget jelentett megjegyezni, hogy németül a trónt
[=Thron] th-val írják. Egyszer kigondolt egy képzeletbeli rajzot,
amelyben egy királyt ültetett a trón „th-” betűjére. Ezzel a
problémát egyszer s mindenkorra megoldotta.

Ezt a technikát természetesen csak különösen nehezen

megjegyezhető információ esetén szükséges alkalmaznunk.
Nem kell megijednünk, ha nem sikerül rögtön megfelelő
képeket kitalálni. Már rövid gyakorlás után sikerülni fog
bármilyen megjegyzendő dologhoz a megfelelő képet
kigondolni!

15
 AZ AGY OLYAN,
MINT EGY IZOM
Csak rövid ideje tudjuk, hogy mi is történik, amikor az
információ a rövid távú memória előszobájából a hosszú távú
memóriába kerül át és tartós formát vesz fel. Agyunkban
ekkor intenzív átalakítási folyamatok zajlanak le: idegsejtek
növekednek és új kapcsolódásokat hoznak létre úgy, hogy egy
intenzív tanulási folyamat végére a nagyagy kérge vastagabb
lesz.

16
Az agy, amelyet nemrégiben még teljesen változhatatlannak
tartottak, rendkívül érzékenyen reagál az újdonságokra és
megdöbbentő változásokra képes. Egy izommal lehetne
összehasonlítani, amely edzés által növekszik - éppígy az agy
is.

Széles körben elfogadott az a nézet, hogy egy véglegesen

elraktározott tartalom már soha többé nem törlődhet ki
teljesen. Csak azt felejtjük el, amit más tartalmak elnyomtak
és elfedtek. Agyunkban azonban kitörölhetetlenül megmarad
az egyszer már a hosszú távú memóriában elraktározott
információ.

Habár erről a nézetről még vitatkoznak, egy dolog azonban

biztos: ezek a tartós változások, növekedési és átrendeződési
folyamatok nagyon sok időt igényelnek, és biztosan több
óráig, de valószínűleg akár napokig is eltartanak. Ezzel egy
meglepő, és komoly következményekkel járó tényhez
jutottunk: a tulajdonképpeni megjegyzés, elraktározás csak
akkor veszi kezdetét, amikor mi magunk már abbahagytuk a
tanulással való tudatos foglalkozást, és hosszabb ideig eltart,
miközben mi már egészen mással foglalkozunk.

17
 ALKOTÓI SZÜNET
Ezt a meglepő megfigyelést az új tartalmak elraktározásának
hosszáról egy rövid, könnyen megjegyezhető mondattal
foglalhatjuk össze: „Az agy tovább tanul, mint a tudat.” Ennek
a ténynek nagy gyakorlati jelentősége van. Az következik
belőle, hogy a tanulási folyamat után következő időszaknak
nagyon-nagy jelentősége van - amelyet általában egyáltalán
nem vettünk figyelembe.

A tudatos tanulási fázisban többnyire nagy odafigyeléssel

dolgozunk, és azt állítjuk, - látszólag joggal, hogy optimális
volt a tanulásunk. Nem számolunk azzal, hogy valójában a
megjegyzés szempontjából az a döntő, ami a tanulás után
történik.
Minél zavartalanabbul töltjük ezt az időt, annál eredmé-
nyesebben kerül át az új információ a hosszú távú memóriába.
Ez a tény az agyfunkció-zavarok megfigyeléséből már régóta
ismert. Egy enyhe agyrázkódással járó balesetnek lehet olyan
következménye, hogy a hosszú távú memóriában nem tud
végbemenni tartós elraktározás. Éppen a baleset előtti
másodpercek teljesen kitörlődnek agyunkból, mint amikor
elszakad egy film, bár az eseményeket kétségkívül a
legnagyobb koncentrációval és figyelemmel követtünk.

A legjobb tehát az lenne, ha egy intenzív tanulási szakasz

után semmivel sem foglalkoznánk, vagy még előnyösebb
lenne, ha aludnánk. Tudományos vizsgálatok tényekkel
bizonyítják, hogy azok az információk, amelyeket este,
röviddel elalvás előtt tanultunk meg, lényegesen jobban
megmaradnak az emlékezetben, mint amelyeket reggel,
felébredés után próbálunk megjegyezni.

18
 A fáradtság ellenére az este tanuló kísérleti csoport a
zavartalan éjszakai nyugalomnak köszönhetően megelőzte a
reggel tanuló csoportot.

Egyszerűen hasznosíthatjuk az előbbi tapasztalatot:

tegyünk félre estére kis mennyiségű, különösen nehezen
megjegyezhető tananyagot - legfeljebb 3 vagy 4 információ-
egységet – és ismételjük át még egyszer, közvetlenül elalvás
előtt. A késői átismétlés különlegesen nagy hatékonysággal
vésődik be az emlékezetünkbe.

Természetesen nem merülhetünk minden tanulási fázis után

mély álomba, de lehetőleg iktassuk be a korábban leírt
lazítási-szüneteket, és kapcsoljunk ki teljesen. Ez az alkotói

19
szünet jelentősen kedvez a megjegyzésnek és az összhatás
szempontjából nézve időmegtakarítást is fog jelenteni.
SAKKTÁBLA TANULÁS
Ha nagyon sok tanulnivalóval kell megbirkóznunk, természe-
tesen nem lesz mindig lehetséges, minden szakasz után igazi
pihenőszünetet beiktatni. Azonban erre az esetre is van
egyszerű megoldás. Az egymást követő tanulási fázisokat
összeállíthatjuk úgy, hogy különböző témakörök kövessék
egymást: sakktáblaszerűen olyan területtel foglalkozzunk,
amelyik az előtte feldolgozott anyaghoz a legkevésbé hasonlít.
Ennek a stratégiának is megvan a maga oka,– bár ez szemben
áll azzal a régi szabállyal, hogy „maradjunk egy dolognál.”

Minél jobban hasonlít ugyanis két szellemi tevékenység

egymáshoz, annál több közös kapcsolódási pontot használ az
agy feldolgozásuk során. Két teljesen különböző gondolkodási
folyamatot azonban egészen más idegsejtcsoportok
szabályoznak. Amíg zajlik az egyik folyamat, addig a másik
tevékenységet irányító idegsejtek tulajdonképpen pihenő
állapotban vannak.

Ebből a működési elvből a következő tanulási recept

vezethető le: osszuk fel a különböző területeket érintő
tananyagunkat megfelelő nagyságú tömbökbe, és úgy állítsuk
össze tanulási programunkat, hogy az egymáshoz
legkevésbé hasonló területek következzenek egymás után.

20
 Például egy matematika-tömböt követhet szóismétlés, majd
átugorhatunk egy reáltárgyra (pl. kémiára v. fizikára).

Ezzel a „sakktábla-tanulással“ kedvező esetben éppen oly

zavarmentesen jegyezhetünk meg dolgokat, mintha minden
szakasz után igazi pihenőszünetet tartottunk volna.

21
 AZ EMLÉKEZET
FELEZÉSI IDEJE
A száz éves tanuláskutatás egyik legfigyelemreméltóbb
felismerését tekintélyes kora ellenére megdöbbentően
kevéssé tartják szem előtt. Még ha valamit végre fáradságos
munkával be is véstünk az emlékezetünkbe, és addig
ismételtünk, amíg tényleg tudjuk, még akkor sem jegyeztük
meg végérvényesen. Épp ellenkezőleg: ha sorsára hagyjuk az
adott tartalmat, és mintegy fél óra múlva megvizsgáljuk,
átlagosan kb. a fele „eltűnik”. Minden új, frissen megtanult
tartalom elszivárog, 30 perc alatt kb. feleződik.

Az Ebbinghaus által leírt felejtési görbe ezután már

szerencsére hamarosan laposabbá válik, mégsem marad meg
az emlékezetben több, mint átlagosan az adott anyag
ötödrésze. Mivel sajnos nem tudjuk, hogy az anyagnak melyik
ötödrészéről van szó, csak egy kiút marad. Ezt a jelentős
emlékezet-veszteséget megfelelő stratégiákkal kell ellen-
súlyoznunk, és végleg meg kell barátkoznunk a gondolattal,
hogy az először megtanult anyag legnagyobb része,
akármilyen jól tudjuk is - bizonyos idő múlva óhatatlanul el fog
tűnni. Amit ma megtanultál, azt holnapra biztosan elfelejted!

22
 A MAGOLÁS
ÉRTELMETLEN
Már a tudományos vizsgálatok előtt, a hétköznapi
tanulási helyzetek megfigyeléséből is ismert volt a frissen
megtanult anyagoknak az imént leírt „elpárolgási törekvése". Így
aztán egy sor különféle stratégiát fejlesztettek ki az újonnan
megtanult anyag elfelejtésének megakadályozására.

A legkézenfekvőbb és ijesztő mértékben elterjedt stratégia így

hangzik: ne csak addig tanuljunk, amíg az új anyagot „éppen
csak” tudjuk, hanem még magoljuk tovább. Ismételjük 5-ször,
10-szer, 20-szor tovább, mintha valóban szükséges lenne, azt
remélve, hogy a „túltanulás" csökkenti az emlékezet
veszteségét.

Elegendő egy pillantást vetnünk a 19. század régi

szakirodalmába, és világossá válik, hogy ez a kézenfekvő
stratégia teljesen haszontalan.

Már Ebbinghaus kimutatta, hogy egy kísérleti csoport, amelyik

az adott anyagot csak addig tanulta, ameddig éppen csak tudta,
és egy másik csoport, amely ezután még sokszor újra
átismételte, a következő napon majdnem ugyanannyira (jobban
mondva: éppoly kevéssé) emlékezett.

Nem lehet kijátszani a felejtési

görbét a tanulási fázist
közvetlenül követő tömeges
ismétlésekkel.

Ellenkezőleg: Sokkal jobb csak

addig tanulni, amíg az új
tartalmat éppen, hogy tudjuk.
Ezután legjobb, ha egy időre

23
sorsára hagyjuk.
ISMÉTLÉS - AZ IGAZI
CSODATÖLCSÉR
Hogyan lehet megakadályozni az újonnan megtanult anyag
nagymértékű elfelejtését? Ebben csak egyetlen stratégia
segíthet, amelyet bár régóta ismernek, csak ritkán
alkalmaznak: “Repetitio est mater studiorum!” - “Az ismétlés a
tudás anyja”.

Először hagyjuk sorsára az újonnan megtanult anyagot.

Türelmetlenség nélkül és tudatosan számoljunk vele, hogy
annak egy része el fog veszni. Bizonyos idő elteltével
végezzük el az első ismétlést és hozzuk az anyagot ismét a
100 %-os tudás szintjére, aztán megint tegyük félre. Ekkor
kellemes törvényszerűséget fedezhetünk fel.

Bár az újra átismételt anyag egyes részei ismét elvesznek,

de a felejtési görbe már mégsem olyan meredek, mint az első
tanulás után. A felezési idő lényegesen meghosszabbodott, és
most sokkal hosszabb időt hagyhatunk eltelni, amíg aztán egy
újabb ismétléssel az elveszett tartalmakat újra vissza-
szerezzük. Így egyre hosszabb időt hagyhatunk ki a következő
rövid ismétlésig, és megakadályozhatjuk a másképp
elkerülhetetlen emlékezet-veszteséget.

A német szövegben egy közismert kifejezés

áll. A „Nünberger Trichter” olyan tanulási
módot jelöl, ahol a tanulónak nem kell
személyesen fáradoznia a tudásért, hanem
csak úgy beletöltik a fejébe.

24 Forrás: allaboutlearning.com
AZ 5-10-20-PERCEs
PROGRAM
Ha pontosabban akarunk fogalmazni, az időkihagyások
optimális hossza az újonnan tanult anyag fajtájától és
tartalmától függ. Egyszerű és jól megjegyezhető szabályként
mégis azt mondhatjuk: a tanulási szakaszt követő első szünet 5
perces legyen, a második 10 és a harmadik 20 perces. Ezzel a
sémával az emlékezet nagyon jelentős javulását lehet elérni és a
legcsekélyebb ráfordítással optimális megjegyzést.

25
 Természetesen nem szükséges mindenfajta tanulnivaló esetén
ezt a programot alkalmazni, hanem át kell gondolni, meg kell
tervezni, mikor élünk vele. Sokkal inkább tartsuk fenn ezt a
sémát olyan tananyag számára, amit különösen nehéz
megtanulni, támpontként: pl. elég néhány naponta egyszer
elővenni. A fontos lényegi információn kívül, melyeket végre a
fejünkbe akarunk tömni, a köztes időkre tartsunk készen-
létben „kontraszt-feladatokat", melyeket át lehet nézni 10
vagy 20 perc alatt. A legelőnyösebb régebben megtanult más
anyagok ismétlését beütemezni, vagy még jobb, ha kevés
tanulást kívánó feladatokat veszünk elő. Az 5, 10, 20-perces
program lefolyása pontosan egy órát vesz igénybe, és kis
adag tanulnivaló esetén optimális megjegyzési hatásfokot
biztosít.

A legtöbb tanulási szakaszt persze nem tervezzük meg

olyan pontosan. Azonban átlagos tanulásnál se időzzünk túl
sokat ugyanazon a területen, hanem készítsünk elő legalább
két tartamilag egymástól eltérő anyagot (pl. angol szavak és
fizika) és a „sakktábla-tanulás” értelmében 10-15 percenként
ugorjunk át másik területre. Minden visszaugrásnál rövid
ismétlésre van szükség, aztán lépjünk újra kicsit tovább az
anyaggal.

26
TANULÓKÁRTYÁK
Különös figyelmet érdemel még egy probléma. Vannak
olyan tananyagok, melyekkel azért boldogulnunk olyan
nehezen, mert nem tudjuk áttekinteni. A szótanulásnál például
fennáll a veszély, hogy olyan szavakat is ismételünk, amelyeket
ismétlés nélkül is tudunk már. A nehezen jegyezhető szavak
pedig, amelyek különös odafigyelést igényelnének, elkerülik a
figyelmünket.

A tanulókártyák jó „idomárként” szolgálhatnak, hogy az ilyen

áttekinthetetlen területeken úrrá tudjunk lenni. Vágjunk ki 5x5
cm-es cédulákat, és szerezzünk be egy tartódobozt, amelyet
néhány választófallal rekeszekre osztunk. Ezzel készen áll az
idomítóketrec a nehezen “megszelídíthető” tanulnivalók
számára.

Minden egyes szó, amelyik nem akar a fejünkben

megmaradni, felkerül egy kártyára, méghozzá úgy, hogy az
egyik oldalán az anyanyelvi, másik oldalán az idegen nyelvű
kifejezés áll. Mihelyt készen van egy ilyen kártyasorozat,
betesszük az első rekeszbe, és megkezdjük a szisztematikus
idomítást úgy, hogy a kártyákat rövid időközönként átismételjük.

Hamar világos lesz, hogy néhányat végérvényesen tudunk

már, míg a többi továbbra is ellenáll. Ekkor elválasztjuk a két
csoportot, azoknak a szavaknak a kártyáit, amiket már tudunk,
egy rekesszel hátrébb rakjuk, amelyek pedig még ismétlésre
szorulnak, az első rekeszben maradnak. Ezt az első rekeszt
naponta többször elővesszük ismétlésre. A kártyákat magunkkal
is vihetjük, zsebre is vághatjuk, hogy alkalomadtán átnézhessük
őket, és lehetőleg rövid időn belül gyakran ismételjük.

27
 A második rekeszt sem szabad teljesen elfelejtenünk: az
abban lévő kártyákat kétnaponta ismételjük át. Ne
csodálkozzunk, ha néha visszaesést tapasztalunk, és
bizonyos szavakat újra elfelejtettünk. Ezeket a kártyákat
tegyük vissza az első, intenzív rekeszbe, onnan pedig
kikerülnek azok a kártyák, amelyeket már tudunk és a
második rekeszbe valók.

E séma szerint tovább bővíthetjük „szóidomító ketre-

cünket”, és a második rekesz szavaiból azokat, amelyeket
már tényleg minden gond nélkül tudunk, áttesszük végül a
harmadik rekeszbe. Ezeket a szavakat csak a biztonság
kedvéért, nagy időkihagyásokkal ellenőrizzük pl. egy héten
egyszer. Így rendet tarthatunk és rálátásunk lehet minden
adatmennyiségre, ami másképp csak nehezen lenne
áttekinthető. Ezzel a módszerrel biztosíthatjuk, hogy a
megtanulandó anyagot annál többször ismételjük át, minél
nehezebb megjegyeznünk.

A szótanulást csak mint különösen jellegzetes példát

emeltem ki. A tanulókártya azonban éppolyan hasznos, ha
valamilyen más szaktantárgyból kell megtanulni nagy
mennyiségű információt.

28
A TANULÁS RECEPTJE

10 PONTBAN
1. Lényeges információ keresése
Mielőtt elkezdjük feldolgozni az új anyagot, először ki kell
keresnünk azokat a lényeges információkat, amelyeket meg
akarunk jegyezni. Ez a lépés különböző nehézségű lehet, az
adott anyag függvényében. Egy tényszerű szaktárgy esetében
több gondolkodásra lesz szükség a lényeg kiemeléséhez, mint
például szótanulásnál.

2. „Főcím-alkotás“
Ezeket a lényegi információkat aztán úgy kell összeállítani, hogy
az egyes adagok ne terheljék túl a rövid távú memóriánkat: azaz
nem több, mint 7 egység hosszú ill. 10 mp alatt felmondható.
Ezek a „szalagcímek” jelentik a nyersanyagot, amit meg kell
jegyeznünk.

3. Tanulás előtt ürítsük ki a fejünket!

A tanulást megfelelő időpontra tegyük, ne közvetlenül egy
kiadós evés után, testi megterhelés után vagy (kellemes vagy
kellemtelen) izgalom után fogjunk hozzá. A jó teljesítőképesség
eléréséhez végezzük el az izometriás-gyakorlatokat és legyünk
egy rövid ideig ellazult állapotban, amely során minden zavaró
gondolatot és vágyat félreteszünk.

4. Az 5–10-20-perces program
Amikor visszatértünk a magas koncentrációjú állapotba, vegyük
elő az első lényeges információt. Ha különösen makacs dologról
van szó, melynek a megjegyzése rendkívül nehéz, akkor
végezhetünk vele egy olyan „optimális tanulási programot", mely
során az adott információt egy órán belül háromszor

29
átismételünk. Minden egyes ismétlésnél 5-5 intenzív
„tanulópercet” szánunk neki, s egyre hosszabb időt hagyunk
eltelni az ismétlések között, először 5, majd 10, és végül 20
 5. Sakktábla tanulás
Nem minden tartalom méltó a fenti különös bánásmódra. Az
egyszerű tanulás során se időzzünk túl sokat ugyanazon a
területen (irányadó: kb. 10-15 perc). Minden egymás után
következő munkafázisban átugrunk egy másik, az előzőtől
eltérő területre. Hasznos az a váltás is, ha sok tanulást igénylő
rész után más, nem tanulás-központú munka következik (pl.
házi feladatok megoldása). Ezt a sakktábla-módszert
természetesen az 5-10-20-perces programban is betartjuk és
az időközöket lehetőleg eltérő anyaggal töltjük ki.

6. Az alkotói szünet
Minden tanulási szakasz után jó beiktatni rövid lazítószünetet.
Ez látványosan segíti az éppen megtanult tartalom
megjegyzését, még akkor is, ha csak fél percre kapcsolunk ki!
Minél zavartalanabbul zajlik ez a szünet, annál hatékonyabb
az emlékezetserkentő hatása.

7. Az esti ismétlés
A különösen nehéz tanulnivalókat írjuk fel egy cédulára, amit
magunkkal viszünk az ágyba. Elalvás előtti utolsó szellemi
aktivitásként még egyszer vegyük át a papíron szereplő
tanulnivalót, így igazán hatékonyan tudjuk megjegyezni.

8. Képzeletbeli rajzolás
Különösen nehezen megjegyezhető anyag esetén úgy
segíthetjük ki magunkat, hogy kigondolunk valami
szemléletes, képes illusztrációt. Nem kerül nagy fáradtságba
és nem kell nagy leleményesség ilyen képzeletbeli rajzok
kitalálásához, viszont segítségükkel villámgyorsan
kitörölhetetlenül megjegyezhetjük a megtanulandó anyagot.

30
9. A tanulókártyák
Ha nagy mennyiségű információt kell megtanulni - például
idegen szavakat vagy egy átfogó szakterületet érintő sok tényt -
jól alkalmazhatók a tanulókártyák. Különösen akkor segítenek a
kártyák, ha saját magunk készítjük el azokat személyes
igényeink szerint. Az első rekeszben lévőket legalább naponta
háromszor át kell vennünk. Azonban a hátsó rekeszeket is át kell
nézni időnként, ügyelve, hogy be ne csapjuk magunkat és ha
mégsem megy valami, szükség esetén újra előre kell sorolni az
egyes kártyákat.

10. Alakítsd tanulási módszered igényeid szerint!

Az összes tanács csak akkor lesz hatékony, ha átgondoltuk
azokat, felfogtuk az értelmüket és gyakorlati alkalmazásuk
szokásunkká válik. Bizonyos idő elteltével mindenki személyes
igényei szerint alakít ki magának saját tanulási programot.

Valaki talán a rövid lazító szüneteket fogja inkább alkalmazni,

más az 5-1O-20-perces program merev rendjét részesíti
előnyben, míg megint más a tanulókártyákat fogja a
legkülönbözőbb területeken buzgón használni.

Szándékosan nem mondtam ki általános érvényű ajánlást,

hiszen mindenkinek saját magának kell kidolgoznia tanulási
módszerét.

Zárszó
Szeretném felidézni a füzet elején említett hasonlatot: egy
hónapon át minden nap 10 perc tanulás (300 perc)
összehasonlíthatatlanul eredményesebb, mint egyszer egy
hónapban 5 óra magolás (300 perc).

CSAK A MINDENNAPI MUNKA VEZET SIKERRE!

dr. Giselherr Guttmann

31