1. Óra- 2014. szeptember 15.

A biztonságpolitika csak egy része a biztonsági tanulmányoknak, amelybe mindenféle beleférhet.

Hadtörténeti és stratégiai tanulmányok
- Hadtörténeti tanulmányok
o Ókori hadtörténet
o Pre-modern hadtörténet… stb.
BIZTONSÁGI TANULMÁNYOK (security studies)
- A nemzetközi kapcsolatok aldiszciplínája
A diszciplína középpontjában a biztonság kérdése van, hogy hogyan lehet definiálni az állapotot, ezt a
biztonsági állapotot elérni.
- „biztonság”  fenyegetések
Maga a szó, hogy biztonság, önmagában is definiálásra szorul, melyhez segédfogalmakat veszünk igénybe.
A biztonságfogalmak csoportjai:
o szervezett, állami szintű
o nem állami
A biztonság felosztásában hagyományos és nem hagyományos biztonságot érintő kihívásokról
beszélhetünk. Hagyományos pl.: kényszerítő diplomácia, tömegpusztító fegyverek, terrorizmus, védelmi
ipar, energiabiztonság. Nem hagyományos pl.: határokon átívelő szervezett bűnözés, egészségügy,
fertőzések (AIDS, ebola), gyerekek a háborúban, szegénység, klímaváltozás, környezeti biztonság,
népességvándorlás. (2. világháború után kezdtek el foglalkozni velük.)

A biztonsági tanulmányokat funkcionális csoportokba is sorolhatjuk: béke-tanulmányok, kritikai

megközelítések, Gender Security, Humán biztonság, „biztonságosítás”(securitization).
A biztonság komplex jellege szerint lehet védelmi/katonai biztonság, politikai, gazdasági, természeti-
környezeti, társadalmi (nyelvi, kulturális, vallási), közbiztonság, regionális, átfogó (nemzeti és regionális),
nemzetbiztonság, kollektív biztonság.

A BIZTONSÁG TÁRGYA
Középpontban az állam. A biztonság tárgya az a 3 tényező, ahol csonkítani lehet a biztonság fogalmát, de
előbb meg kell állapodnunk abban, hogy mit fogunk a középpontba emelni mi az államot emeljük a
középpontba. Ennek az államnak a szuverenitásán keresztül fogjuk értelmezni a biztonságát, megnézzük
milyen nemzeti értékek, vagyon kapcsolódik az állam biztonságához, hogy lehet az állampolgárok
biztonságát maximalizálni, érvényesíteni.

A BIZTONSÁG 3 ELEME
- állam szuverenitása: az állam területi integritását jelenti, minden állam rendelkezik vele, az állam a
sérthetetlenségét szeretné garantálni, az alkotmányos rend befelé biztosítsa a sérthetetlenségét, a
biztonsági rendszerben elfoglalt helye pedig kifele, a nemzetközi rendszerben biztosítsa számára.
- nemzeti értékek, nemzeti vagyon: infrastruktúra, az államok szervezeti felépítése, állam
alkotmányos rendszerének megőrzése, ásványkincsek, olaj, kőolajkészletek.
- állampolgárok, személyes biztonság: ez kerül a középpontba, az állampolgárok védelme a
nemzetközi jog, ~politikaelmélet nagy kérdése. Az államközpontúból mozdul el a
személyközpontúba
A biztonság tartalma, azaz mikor érezzük magunkat biztonságban? Ha nincs fenyegetettség, e nélküli
állapotban vagyunk, nem támadnak minket, nem is érezzük magunkat úgy, hogy támadnak minket, nincs
egy normálistól eltérő környezet. Na de mi a normális?  változó, kinek mi…
- de facto: Általában a szokás határozza meg a de facto biztonságtartalmat. A kormányzat felelőssége
nagyon nagy, hogy az egyén felé közvetítse a biztonságot.

1
 - biztonságérzet, biztonságpercepció kérdése: akkor vagyunk biztonságban, ha a külső hatások
valamilyen mértékben érnek minket, de nem haladnak meg egy bizonyos szintet. Folyamatosan
változik ez a biztonságérzet. Meglehetősen relatív fogalom, pl.: USA 9/11
- jogi, politikai megközelítés: Akkor vagyunk biztonságban, ha megvannak a megfelelő garanciák a
biztonság tartósságára. Lehet belső vagy külső garanciarendszer. Külsők pl.: nemzetközi
intézmények, egyéb formái a nemzetközi együttműködésnek, a belső pedig az állam által kiépített
védekező mechanizmusok, pl.: belső rend

A BIZTONSÁG TARTALMÁT BIZTOSÍTÓ FORMÁK, RENDSZEREK

Multilaterális formák
- Koalíciók: nem formalizált kapcsolatok, államok együttműködnek egymással valamilyen cél
érdekében, általában ad hoc összeállnak, de lehet hosszabb távú is
- Együttműködési rendszerek: hasonló az együttműködési rendszerek fogalma a koalícióhoz, de
tartósabb, mint az. Több szereplő, összetettebb viszonyrendszer van, nem csak 1 bizonyos
feladatra jönnek létre. pl.: bécsi rendszer
- Szerződéses rendszerek: formalizált, többoldalú szerződésben rögzítik, hogy kinek mi a feladata,
például: NATO

Unilaterális formák
- Autarkia: államok nem törődnek egymással, saját érdekeiket önállóan akarják képviselni
- Semlegesség: garanciarendszeren keresztül (megadja a többi állam ezt a garanciát), külső
garanciákkal, deklaratív semlegesség (kijelentem magamról, hogy semleges vagyok- pl.: Írország)
lehet
- Szatellit/csatlós rendszer: a hidegháború alatt láthattuk, hogy valamely állam biztonságát
valamelyik nagyhatalom biztosította, pl.: katonai, más rendszereken keresztül a biztonság
maximalizálásához hozzájárult
- Demilitarizáció: minden fegyveremet eldobom, nem akarok részt venni a biztonsági rendszerben. (A
semlegesség nem jelenti, hogy nincs fegyverem, demilitarizáció során tényleg valódi leszerelés van)

BIZTONSÁGPOLITIKA
- Policy? Polity? Politics?
POLITY: Nemzetközi biztonsági szervezetek (intézményesülés, felépítés, struktúra, biztonsági rendszerben).
Nemzetközi biztonsági architektúra, hogyan alakulnak ki azok a biztonságpolitikai rendszerek, amelyek
globális, lokális és regionális szinten léteznek.
POLICY: állam által képviselt biztonságpolitikai tevékenységek, azaz az állam és a nemzetközi szervezetek
valamilyen keretek között hozzák meg a döntéseiket, melyeket a gyakorlatba szeretnének átültetni. Ennek
a végterméke a policy.
POLITICS: mit tartunk fontosnak?
- II. vh lezárása után
o Önálló tudományterületté, aldiszciplínává a II. világháború után vált a biztonságpolitika
o Katonai elem a középpontban (hadtudomány, nemzetközi jog)
- Tudománnyá válás: 1950-es évek környékére tehető
A hidegháború kezdetétől és 1990 utáni változásokat fogjuk vizsgálni.
A klasszikus biztonságpolitikai modelleket át kell ismételnünk.
A realista hatalmi modell és a liberális modell megjelenése számottevő a biztonságpolitikában.

2
 1945 és 1990 KÖZÖTTI BIZTONSÁGI RENDSZER
I. REALIZMUS
- klasszikus realizmus (Thuküdidész, Machiavelli, Thomas Hobbes)
- modern realizmus (Hans Jürgen Morgenthau, George Kennan, Kissinger)
- neorealizmus/strukturális realizmus (Keneth Waltz) - offenzív és defenzív
- angol iskola: 1. realizmus (Machiavelli); 2. racionalizmus (Grotius); 3. revolucionizmus (Kant, Marx)
- az elrettentés teóriája
1. A klasszikus és modern realista hatalmi modell elsősorban államközpontú, így a biztonságpolitikában is
az állam a fő szereplő. A homogén, önérdekeit követő és biztonságukat maximalizálni szerető államok
állnak a középpontban. Fő kérdés, hogy a nagyhatalmak közötti egyensúly útján hogy hozható össze stabil
biztonsági rendszer. Akkor tudjuk leírni a körülöttünk lévő világot, ha a relatív dolgokból (nemzeti érdek,
nemzeti tisztaság) indulunk ki, nem pedig például a jogi dolgokból. A legfőbb központi elem a hatalom
maximalizálását a középpontba helyező nemzeti érdek, hiszen az államok viselkedése leírható állam alatti,
személyi és viselkedési rendszer tulajdonságaival. Az önzés, uralkodás a legfontosabb értékek. A nemzetközi
politika a hatalomért folytatott harc. A szuverén államok a harc legfontosabb aktorai, nem tudjuk
elválasztani őket az erőszak alkalmazásától, a bel- és külpolitikában is, a legfontosabb feladatuk a rend
megtartása. Az állam, cserébe azért, hogy állampolgárainak biztonságot nyújt, korlátozza őket bizonyos
szabályokkal. Állam alatti szereplőkkel nem foglalkozik, nem foglalkozik az államok típusával, csak általában
akarja az állam maximalizálni biztonságát. A belpolitikában megkíséreli az állam a hatalom megszervezését,
hogy ne legyen gondja vele a nemzetközi rendszerben. A katonai erő a legfontosabb jellemző, ez határozza
meg a rendszert. Az állam egészen máshogy viselkedik a nemzetközi rendszerben, mint az állam alatti
szinten: itt a hatalom hierarchizált, központi erőszak-monopólium létezik, a nemzetközi rendszer
azonban anarchikus, itt az állam versenyez a többi állammal a saját biztonságáért, zéróösszegű játékról van
szó, hiszen ha az egyik állam nyer, a másik veszíteni fog. Az államoknak nincsen normakövető magatartása
a nemzetközi rendszerben, a legfőbb és kizárólagos eszköz a kezükben az önsegély, saját magukon tudnak
csak segíteni, ezért próbálják a hatalmukat maximalizálni. Nincs semmiféle világkormány, stabil normatív
környezet, csak saját magukról gondoskodhatnak. Csak a katonai biztonság szolgálja a hatalmat, a
gazdasági/környezeti, stb. biztonsággal nem foglalkozik. A hidegháború első éveiben próbálta a nemzetközi
rendszert értelmezni, és a történelmi alakváltásokat megfigyelve úgy látta, hogy ezzel teljesen leírható.
2. A neorealizmus/strukturális realizmus annyiban különbözik az előzőtől, hogy bevezeti a struktúrát is a
rendszerbe, amely az államok magatartást meghatározza. A struktúra lesz a rendező elv, a belpolitikában
centralizáció, külpolitikában decentralizáció van, a nemzetközi rendszerben anarchia van, amely nem
káoszt jelent, hanem valamiféle strukturális erő megjelenését. Nemcsak a katonai erővel kell vizsgálni,
hanem struktúrával, amely az államok viselkedését magyarázza. A strukturáló erő definiálása nehéz, mert
az államokat valahogy osztályoznunk kellene. Kapunk hozzá segítséget, pl.: nagyság szerint: nagy-kicsi,
gazdasági erő szerint: fejlett- kevésbé fejlett, katonai erő szerint: sok katona, fejlett fegyverzet, kapcsolat
más államokkal (interdependencia), stb. Bevezeti a pólusok fogalmát, amelyek köré a nemzetközi rendszer
rendeződik, leírhatóvá válik a nemzetközi rendszer a pólusok segítségével. Az államok nem fognak
együttműködni, mert a saját hatalmuk és biztonságuk maximalizálása annyira fontos számukra, hogy nem
működnek mindenkivel együtt, a hatalmat a hegemónok fogják kikényszeríteni.
Többféle strukturális realista iskola létezik: defenzív és offenzív.
- A defenzív iskola azt mondja ki, hogy az államok csak a megfelelő erővel szeretnének rendelkezni,
nem akarnak többet, minthogy megvédjék magukat, addig terjedjen a katonai erejük,
felfegyverzésük. Egyébként az államok racionális döntéseket hoznak, mérlegelik a nemzetközi és
biztonsági rendszerben elfoglalt helyüket. Mindig azt nézik meg, hogy a defenzív-offenzív
rendszerben hogyan kell reagálniuk. A defenzív rendszer azt mondja ki, hogy nem fogják túlzásba
vinni a katonai erőt. Az államok a status quo-t preferálják.
- Az offenzív realista iskola a nyugalmi állapot feletti szinten szeretné a biztonságot megtartani, az
államok a túlélésre törekednek, racionálisan döntenek.
Nem tudja egyik sem értékelni, hogy a másik milyen intenciókkal él, meg akarja-e támadni a többieket.
Homogén a rendszer a realisták számára.
3
3. Angol iskola (realizmus, racionalizmus, revolucionizmus)
Alapvetően a racionalista Grotius-i hagyományokból indul ki, a 17. században megjelenik a nemzetközi jog,
kialakulnak a feltételek, amely a nemzetközi rendszer anarchikus volta mellett is működőképes kell, hogy
legyen. A legfontosabb, hogy valamilyen hatalmi egyensúlyi rendszer alakuljon ki, amely a rendszert
működteti, ekkor lesz igazi rendszer. A nemzetközi jognak nagyon fontos szerepe lesz, azt még nem
mondja meg, hogy hogyan, csak azt, hogy szükség van rá. Fontos még a diplomácia, a nagyhatalmak közötti
viszonyrendszer - nem csak az egyensúly, hanem maga a viszony, valamint a háború kérdése, rendszere:
milyen célokból, milyen módon lesz háború?
Az erőszak alkalmazása és a jog összeegyeztethető, szabályozott, legitim formája a nemzetközi rendszer
működtetésének. A kérdés csak az, hogy mennyire követik az államok ezeket az elveket.
A realizmus semmiképp nem fog semmiféle szabályozórendszert adni nekik, az államok belső dolga
eldönteni. A revolucionizmus a normakövetés egyre erőteljesebb formáira utal, nagy változásokhoz. Kant:
örök béke, Marx: kapitalizmus meghaladása.

4. Az elrettentés teóriája
A realizmus al-iskolájaként fogható fel, a nukleáris erőn alapuló elrettentést jelenti. A realizmus sajátos
hatalommaximalizáló rendszerében a nukleáris erő megszerzése és fenyegetettsége nagyon fontos, mert
az államok ezekkel a fegyverekkel tudták a környezetüket biztosítani, képes az államok visszatartására,
lerohanására.

II. LIBERALIZMUS
Nemzetközi intézményrendszerek, amelyek de jure nemzetközi jogon alapuló jogon szeretnék működtetni
a nemzetközi rendszert. A legfontosabb szereplő az állam, de megjelennek a nemzetközi intézmények,
újabb és újabb formákat öltenek, de nem lesznek kizárólagosak, csak segítik az államokat az
együttműködésben.

1. institucionalizmus/neoliberális institucionalizmus (Robert Keohane)

Az államok elfogadják a nemzetközi szervezetrendszert, a nemzetközi intézmények az államok
alárendeltjei maradnak. Származtatott jogi képességekkel rendelkeznek a nemzetközi intézmények, az
államok bizonyos dolgokat átruháznak az intézményekre, felhatalmazást kapnak a működésre. A kérdés az,
hogy a nemzetközi intézményrendszerek ezután hogy fognak működni?  önállóak/ függők az államtól?
A struktúra rendszere: nagyon fontos, hogy hogy jönnek létre az intézmények, hogyan működnek együtt.

2. rezsim elmélet (Stephen D. Krasner)

Azt mondja ki, hogy a nemzetközi rendszerben egyszerre van jelen a konfliktus és az együttműködés, de a
gyakorlatot megvizsgálva inkább a szabályozott anarchia állapotával jellemezhetnénk, nem az
együttműködéssel. Az államok rendezetlen térben mozognak. Ha meg akarjuk nézni az
együttműködésüket, akkor intézményesített vagy kevésbé intézményesült tényezőket kell megnéznünk, de
ezek mind-mind, 1-1 témára jönnek létre, ezek a rezsimek. Nem a struktúra a fontos, hanem a rezsimek,
amelyek nem az államok közötti struktúrák mentén jönnek létre, hanem az intézmények mentén; pl.:
nukleáris fegyverzetkorlátozásra létrehozott rezsimek.

3. interdependencia modell (Keohane, J. Nye)

II. világháború előtt is léteztek, politikai-gazdasági összefonódások. Hálózatok jönnek létre
(szimmetrikus/aszimmetrikus), amelyekből a rendszer résztvevői hasznot húzhatnak. A realizmus szerint
kisebb lesz a biztonsági szint az interdependenciák sokfélesége miatt, de a jelen modell szerint az
interdependenciák érdekeltté teszik az államokat az együttműködésre, mert ha megéri nekik az
együttműködés, akkor jó. Abszolút és relatív előnyök fogalmával operál a modell.

4
4. funkcionalista/neofunkcionalista (David Mitrany, Ernest Haas)
Funkcionalista: azzal foglalkozik, hogy az államok együttműködése során hogy lehet a biztonságot úgy
maximalizálni, hogy az államok együttműködnek, és az állami szint alatti szereplők szintén
együttműködnek. Megnyitják a realizmus fekete dobozát, vagyis, hogy az állam alatti szinten milyen
érdekek jelennek meg és ezek hogyan érvényesíthetők? Pl.: Duna Bizottság jó példa, hogy funkciók szerint
az államok együttműködjenek.
A neofunkcionalista elmélet nagyobb karriert futott be, az EU integráció elméletét magyarázza  Ernest
Haas dolgozza ki. Kimondja, hogy a különböző állam alatti területeken bizonyos funkciókban együtt
kellene működniük az államoknak a biztonság maximalizálásának érdekében. Hogy lehet rávenni az
államokat az együttműködésre? Létre kell hozni olyan intézményeket, amelyek erre alkalmasak,
nemzetállami hatalom felett álló, államok feletti intézményrendszert kell létrehozni, amely hatósági
jogokkal rendelkezik (pl.: ESZAK, EGK), ezek a nemzetközi szerveződések fogják létrehozni azokat a
szabályokat az egyes funkcionális területeken, amelyek az együttműködést hozzák. Ha bizonyos
területeken sikerül, akkor más területeken is, többfélén: SPILL OVER hatás, legvégül pedig a legmagasabb
szinten is együtt fognak működni.
- biztonsági közösségek modellje (Karl W. Deutsch)
Léteznek pluralista biztonsági közösségek, olyan államokból állnak ezek, amelyek nem akarnak tartós
szövetségi rendszert kialakítani, tartós együttműködési megállapodást aláírni, de a céljaik megegyeznek,
ezért együttműködnek pl.: Kanada és USA, nem kell szabályozni együttműködésüket, mert a hatalmi
egyensúlyi rendszerben ugyanazt a véleményt képviselve.
- demokratikus béke modellje (Kant Michael Doyle)
A demokratikus államok, demokráciák nem folytatnak háborút egymás ellen, ezért az ilyen nemzetközi
rendszer megvalósítása a legfontosabb. Nem kell szuperállam, világkormány - föderációként/
konföderációként működik, köztársasági formában. Az államokban is megvan a hajlam a békére -
demokratikus értékek, törvény előtti egyenlőség - interdependenciák kialakulhatnak.
- hatalmi összjáték modellje
Olyan, mint egy nagy hangversenyrendszer: azt mondja, hogy a nagyhatalmak valamilyen módon
együttműködnek egymással, független változó a nemzetközi rendszer a biztonságpolitika szempontjából,
néha találkoznak ugyan, de nem tudják a kisebb államok befolyásolni a rendszert. A rendszeren belül a
nagyhatalmi érdekek fogják a biztonságpolitika irányvonalait meghatározni. Néhány állam erőteljes
„hangszerekkel játszik, ő határozza meg a dallamot”, de a kicsik nem annyira számottevők. Pl.: bécsi béke
rendszere ilyen volt, vagy a birodalmi rendszerek.
- kollektív biztonság modellje
A II. világháború után alakul ki. Az államok arra kötelezik magukat, hogy minden eszközzel - akár katonaival
is - a másik állam segítségére sietnek. A gyakorlatban nem nagyon létezik. Pl.: NATO kellett volna, hogy
9/11-nél aktívabb legyen. Nehéz az agresszor meghatározása: hogy mikor és ki kell, hogy működtesse.
A biztonságpolitika átalakulása
„Kritikai elméletek” (Toronto 1994.)
1. A biztonságfogalom kiterjesztése
Az az államközpontú biztonságfogalom, amely eddig a központban állt, kiterjedne, új tartalommal töltenék
meg. UNDP 1994.- Az ENSZ konferenciáján bevezették a humán biztonság fogalmát, valamilyen új módon
próbálták meg a biztonságot definiálni. A konferencia deklarációval ért véget, amely kimondta a nagy
rendező elveket, melyek mentén értelmezhető az új biztonságpolitika: A humán biztonság egy egyetemes
fogalom. Ennek középpontjában nem az állam, hanem az egyén áll, ő a legfontosabb alany. (Teljes szakítás
a korábbi biztonságpolitikai felfogással). Egyetemes felfogás. A humán biztonságba foglalt kategóriák
összefüggésben állnak egymással. A humán biztonság védelmének és annak megteremtésének a
legegyszerűbb módja: prevenció, minden biztonságpolitikai cselekedetnek megelőzéssel kell kezdődnie.
A későbbi gondolkodók felhasználták ezeket a gondolatokat, amelyek a konferencián születtek, hogy a
biztonságfogalom kiterjedjen. Ez a felfogás nagyon különbözött a hidegháború biztonságfelfogásától.

5
Emma Rothschild próbálta definiálni a humán biztonságot és azt, hogy hogyan lehetne létrehozni. Ha az
ember a középpontja a biztonsági rendszernek, akkor mik azok a tényezők, amelyek a biztonságát
veszélyeztethetik?
2 szinten különülnek el: hagyományos és kifejezetten a humán biztonságot veszélyeztető. 1. hagyományos:
nem csak az embert, hanem az államot is veszélyezteti pl.: nukleáris fegyverek. 2. humán biztonságot
veszélyeztetik: lokális (gazdasági, politikai, környezeti, élelmiszer, személyes biztonság) és a globális
biztonsági kihívások (népességnövekedés, élelemkülönbségek, környezetpusztítás, nemzetközi
terrorizmus). Emma rendszerezte a globális és lokális tényezőket, ezeket el kell kezdeni kiterjeszteni, ahhoz
hogy megértsük a humán biztonság fontosságát, regionális, nemzetközi és horizontális szabályozás kell!
- A biztonságfogalmat lefele kell kitágítani, azaz az egyéni szint felé, személyek és csoportok
érdekeivel is kell, hogy foglalkozzanak. Szinte a szubszidiaritás (önkormányzati szint) szintjére kell
levinni, amelyek az egyéni biztonsággal foglalkoznak.
Felfele pedig a nemzetközi szervezeteket be kell vonni a biztonságpolitikát garantáló rendszerek
közé. Ne egyszerűen az államok normakövetését támogassák, hanem megjelenjen az egyén
biztonsága is. R2P = Responsibility to protect (nemzetközi szervezetek).

/R2P: A védelmezés elsősorban az államok feladata és mindenekelőtt azé az államé, amelynek a területén történik,
és akinek az állampolgárait érinti. A szuverenitás-koncepcióban rejlő kötelezettségek köre. Azt is mondja, hogy az
alapok között azt is fel kell sorolni, hogy a BT elsődleges felelőssége a nemzetközi béke és biztonság fenntartása. A
védelmezés felelősségét megalapozza az emberi jogok általános védelme is, kötelezettsége minden nemzetközi
aktornak. A R2P elemei (megelőzés, reagálás, újjáépítés)./
- Horizontális kiterjesztése a biztonságfogalomnak: a kemény biztonságot puha biztonsági
tényezőkkel kell kiegészíteni, a politikai- gazdasági- környezeti területeken is meg kell jelenjenek.
(Államoktól független nemzetközi intézmények biztosítanak)
2. Modern (konstruktivista) és posztmodern elméletek
1. konstruktivista/koppenhágai iskola
A konstruktivizmus azt a kérdést teszi fel, hogy ki és mi a biztonság tárgya? A válasz az, hogy 4 szinten kell
azt megkülönböztetnünk: az individuális, állami, regionális és nemzetközi szinteken.
Ezeken a szinteken mindenféle biztonságpolitikai tevékenység zajlik, komplexen hatnak is egymásra. Meg
kell határozni a 4 szint optimális együttműködését, hogy a humán biztonságot maximalizálhassuk.
Definiálnunk kell fogalmakat.
A 4 szint 5 csoporton keresztül (katonai, politikai, gazdasági, társadalmi, ökológiai szinten) értelmezhető =
SZEKTOR-ELMÉLET. Azzal foglalkozik, hogy hogyan lehet mindegyiken maximalizálni a biztonságot.
A koppenhágai iskola ezen belül a regionális biztonsági rendszerek elmélete. A 80-as években alakul ki,
akkor kezdenek foglalkozni vele, hogy hogyan is írható le a nemzetközi rendszer, mint korábban az iskolák
azt állították. A globális biztonsági rendszert az együttműködési rendszerek összessége határozza meg.
Definiálták azt, hogy milyen jellemzői vannak egy regionális biztonsági rendszernek. (Határ, anarchikus
szerkezet, polaritás, intézményes kapcsolatok). Ha meg akarjuk nézni a biztonságfogalom változását, akkor
a regionális csoportokon keresztül jutunk el hozzájuk.
A regionális biztonsági rendszerek típusai:
- standard: érvényesíteni tudja az állam az érdekeit a másik államokkal szemben, a rendszer
polaritását egy regionális hatalom határozza meg; pl.: Közel-Kelet, Dél-Amerika.
- központosított:
- szuperhatalom: unipoláris és 1 szuperhatalom létezhet
- nagyhatalom: unipoláris 1 nagyhatalommal
- regionális: unipoláris egy regionális hatalommal
- intézményes: a régió az intézményesülésen keresztül kap szerepet (pl.: EU)
- nagyhatalmi: bi- vagy multipoláris nagyhatalmak, mint regionális pólusok (1945 előtti Európa)
- szuperkomplexumok: a régiók egymás közti dinamikus interakciója a nagyhatalmak régióra
gyakorolt hatásain keresztül alakult ki

6
 2. A globális biztonságfogalom kiterjesztése
A biztonságfogalom kiterjesztése több módon fogalmazható meg (lefele, felfele, horizontális, szektor-
elmélet.) Globális biztonságfogalom kiterjesztése egy új eszköz, azt fogalmazza meg, hogy a biztonság
hagyományos értelemben nem definiálható, mert számos olyan probléma merül fel, ami nem kezelhető
államon belül, szükség van az államok együttműködésére ezek érdekében pl.: környezetvédelem, ózonlyuk,
nemzetközi bűnözés, migráció, kábítószer-kereskedelem. Egy állam nem tud ezekkel egyedül foglalkozni,
több állam együtt tudja csak kezelni.
Azért van szükség ezekre a biztonsági rendszerekre, mert megnőtt a nem kormányzati szereplők szerepe a
nemzetközi rendszerben pl.: TNC-k, nki pénzügyi vállalatok, média (CNN). Az államok kénytelenek az
állampolgáraik információit kontrollálni. A nemzeti kultúrára gyakorolt hatás is egészen más. Azért, hogy az
információ ne jelentsen fenyegetettséget, különböző szabályozásokra, megállapodásokra van szükség.

Háború, agresszió - hogyan alakul a háború meghatározása, jogállása az idő folyamán?

- Háború indítása az államok szuverenitásából fakadó természetes jog (ius ad bellum)
- Igazságos/igazságtalan háború: nehézkes definíció, nem is vették figyelembe
- Hadijog (ius in bello) /nemzetközi humanitárius jog/ háború nemzetközi joga: XIX. század második
felétől, objektív jogterület (1949. évi genfi egyezmények, 1979. évi kiegészítő jegyzőkönyvek)
célja: az ellenségeskedésben közvetlenül résztvevő katonák és a harcok áldozatává váló polgári
lakosság védelme

Genfi jegyzőkönyv, 1924. A nemzetközi viták békés rendezéséről

Népszövetség 8. közgyűlése, 1927.

- A hódító/agresszív háború tiltása, az agresszív háború nemzetközi bűntett (de ez még kevés!)
- Az államok a „vitás kérdéseket” nemzetközi fórumok elé viszik

Briand-Kellog paktum, 1928.

- lemondás a háborúról
- a vitás kérdések békés úton való rendezése
- nem rendelkezik az egyezmény megszegésének büntetőjogi konzekvenciáival

AZ ENSZ Alapokmány biztonsággal foglalkozó részei

- I. fejezet: célok és elvek
o nemzetközi béke és biztonság fenntartása, a békét fenyegető bármilyen bűncselekmény
megszüntetése
o egyenjogúság és államok önrendelkezési jogi elvének tiszteletben tartása
o politikai függetlenség, területi épség, ENSZ céljaival össze nem férő bármilyen más módon
megnyilvánuló erőszakkal való fenyegetéstől vagy erőszak alkalmazásától tartózkodniuk kell
- V. fejezet: A Biztonsági Tanács
o 5 állandó (mindig) és 10 nem állandó tag (ma) - rotáció: évente 5 ország, 2 évente 10
 USA, Oroszország, Kína, Egyesült Királyság, Franciaország
 2 Nyugat-Európai és egyéb: Spanyolország, Jordánia
 1 Kelet-Európai: Litvánia
 2 Latin- Amerikai és Karib térségi: Venezuela, Chile
 3 Afrikai: Csád, Nigéria, Angola
 2 Ázsiai / Csendes-óceáni: Malajzia, Új-Zéland
o szavazás:
 eljárási kérdésben bármely 9 tag
 érdemi kérdésben: 5 állandó + 4 nem állandó (SZU nem szavaz 1946-ban és 1950-
ben)

7
 o változás az állandó tagok között
 1971: Kínai Köztársaság (Tajvan) Kínai Népköztársaság
 1991: SZU Orosz Föderáció
o Határozatok (2014 szeptemberéig: 2175 darab, 1946-’90: 646 db, 1991-2014: 1529 db)
 Állásfoglalások: nem kötelező intézkedések/ ajánlások/ elnöki állásfoglalások;
- megállapítja/felhívhatja (a figyelmét) = ajánlja/ felszólítja
 Kötelező döntések; megállapítja [a jogsértést] (preambulum és operatív rész), dönt,
felhatalmaz, „minden szükséges eszköz felhasználásával”
- VI. fejezet: Viszályok békés rendezése
o szankciók és blokád alkalmazása
o a kollektív fegyveres akció kivitelezőjét nem nevezhetik meg
- VII. fejezet: Eljárás a béke veszélyeztetése, a béke megszegése és a támadó cselekmények
esetében 51. cikk: háború a nemzetközi jogon kívüli! 2 ok: önvédelem (BT-t előzetesen értesíteni
kell) és a BT maga adhat felhatalmazást az akció kivitelezésére.
- VIII. fejezet: Regionális megállapodások 52. cikk: nemzetközi béke és biztonság fenntartásának
regionális jellegű szabályozása

Az „agresszió”
Nürnberg, Tokió, 1945. „béke elleni bűntett” fogalma - Törvényszékek
„nemzetközi szerződéseket, egyezményeket, vagy garanciákat sértő agresszív háború tervezése,
előkészítése, kezdeményezése, vagy folytatása, illetve olyan közös tervben vagy összeesküvésben
való részvétel, amely az előzőek megvalósítására jött létre.”
ENSZ KGY. 3314. határozata, 1974. december 14, az agresszió meghatározásáról
- előzmény: ENSZ KGY 2330. határozata, 1967: bizottság felállítása
- szokásjogi normákat rögzít
- ENSZ BT: nem hivatkozott rá
o egy vagy több állam fegyveres ereje
o súlyosnak minősíthető („kisebb súlyú”- nem jelentős, vagy nem súlyos következményekkel
járó-fegyveres erőszak NEM agresszió!)
o elsőként való alkalmazás
o más állam vagy államok szuverenitása, területi épsége, vagy politikai függetlensége ellen,
vagy az Alapokmánnyal össze nem férő bármely más módon.

- agressziónak minősül:
1. fegyveres erők támadása, annexió
2. fegyveres erők bombáznak
3. kikötők vagy partvidékek megszállása
4. tovább tartózkodik a fegyveres erő adott fogadó állam területén, mint a megállapodásban
5. harmadik állam elleni agresszióra használják a területet
6. fegyveres bandák, csoportok küldése
7. ENSZ BT által annak minősített cselekmény

- Az agresszió bűncselekménye:
o háttérbe szorul a hidegháború alatt, nem történik büntetőjogi felelősségre vonás
o Nemzetközi Büntetőbíróság: 2002 (ICC)
 Római statútum: tárgyi joghatósági kör, de nem határozza meg (van: népirtás,
emberiesség elleni bűncselekmény, háborús bűncselekmény)
o 2017-ben, ha 30 tagállam ratifikálja és 2/3 beleegyezik a joghatóság gyakorlásába: Az
agresszió bűncselekményének életbeléptetése az ENSZ KGY. 3314. definíciójára
támaszkodva:
„jellegénél, súlyosságánál vagy kiterjedtségénél fogva az ENSZ Alapokmány nyilvánvaló
megsértését jelenti”

8
 2. óra -2014. szeptember 22.

Háborús bűncselekmények
- A hadviselés törvényeinek és szokásainak a megsértését kimerítő magatartások. (gyilkosság, kínzás,
súlyos testi vagy szellemi ártalom okozása, biológiai kísérletek, civilek kényszermunkára
kényszerítés, prostitúció, hadifoglyok és túszok meggyilkolása stb.)

Emberiesség elleni bűncselekmények:

Humanitás, az alapvető emberi értékek eltiprása, az emberi méltóság kiemelkedően súlyos megsértése.
- Szövetséges hatalmak 1915-ben kiadott közös nyilatkozata a törökök által az örmény lakosság
sérelmére elkövetett mészárlások miatt.
- A volt Jugoszlávia Nemzetközi Törvényszék (ICTY):
o Olyan súlyos, erőszakos cselekmények, amelyek az által okoznak sérelmet az emberi
lénynek, hogy azt támadják, ami számukra a legfontosabb: az életüket, a szabadságukat, a
fizikai jólétüket, az egészségüket, a méltóságukat.
o Jellegüket és természetüket illetően embertelen cselekmények, amelyek a sértettnek
nagyfokú szenvedést, illetve súlyos testi vagy lelki szenvedést okoznak.
- Nürnbergi törvényszék (1945): alapcselekmények- emberölés, kiirtás, rabszolgamunkára
kényszerítés, deportálás vagy másfajta embertelen bánásmód, politikai, faji vagy vallási alapon
történő üldözés.
- ICTY: szándékos emberölés, kiirtás, leigázás, kitoloncolás, bebörtönzés, kínzás, nemi erőszak,
politikai, faji vagy vallási alapon történő üldözés, egyéb embertelen cselekedetek.

Népirtás, genocídium
- 1945-1946: Nürnberg  „emberiesség elleni büntettek”
- A népirtás elkövetésének megakadályozásáról és megbüntetéséről szóló egyezmény (1948), csak a
benne foglalt védett csoportokra érvényes. Nem elég, hogy valaki elkövet ilyet és tudja h azt
követte el, hanem a szándék is fontos, hogy azzal a céllal követett el bizonyos cselekedetet, hogy
genocídiumot érjen el. Nem elég, ha az elkövető tudata átfogja, hogy a cselekményt népirtás
kontextusában löveti el, bizonyítani kell, hogy a cselekményt speciális szándékkal követte el (Ha
nem emberiesség elleni bűncselekmény vagy háborús bűncselekmény)
- II. cikk: a népirtás fogalma: „Olyan cselekményeket foglal magába, amelyeket valamely nemzeti,
etnikai, faji vagy vallási csoport, teljes vagy részleges megsemmisítésének szándékával követnek el.”

1945-
A 2. világháború végén vagyunk, milyen típusú nemzetközi rendszer valósul meg?!
Nagyon sok elképzelés volt erről.
Volt egy olyan, Roosevelttől származó 1 világ modell: „one world” világmodell, az USA lenne az egyetlen
szuperállam, amelybe a többi állam betagozódna. EZ nem valósult meg, mert az SZU megjelenése ennek a
modellnek a végét jelentette. AZ ENSZ megalakulása azonban az Alapokmány elfogadásával nagyon fontos
szerepet játszott a biztonságpolitikában, egészen új nemzetközi rendszer született meg.
Nem teljesülnek azok a rendszerek, amelyek korábban a nagyhatalmi keretrendszerbe tartoztak, melyek
együttműködésen alapultak, mint pl.: bécsi béke, ahol a nagyhatalmak egyetértettek és közösen döntöttek.
1945 után elkezd szétesni a nemzetközi rendszer, az USA légüres térbe kerül. 1945 után nem tudták, hogy
milyen biztonsági rendszer kell a világban és az USA szerepvállalása is kérdéses volt. Új világhatalomként
lép a porondra, eddig nem volt meghatározó szerepe a nemzetközi biztonsági rendszer működtetésében,
mert ha konfliktusba is került, akkor is visszalépett inkább sokszor a nemzetközi rendszertől, sok
semlegességi törvényt is elfogad, a régi külpolitikai reflexek élnek benne (kerülni a háborún kívüli
szövetségeket). Nagyon sokat gondolkodtak az aktív szerepvállalásán.

9
Németország kérdése Európán belül is fontos volt, leszámolt Japánnal és kialakította a biztonsági
kereteket, békealkotmány jött létre. 1955-ig bizonytalanságot hordoz magával Németország, nincs béke,
nem írják alá 1947-ben a párizsi békeszerződést, kettészakad, politikailag és ideológiailag megosztott. A
korábbi nagyhatalmak és középhatalmak egészen máshogy viszonyulnak a német helyzet rendezéséhez.

Gazdaságilag, demográfiailag 2 nagyhatalom alakul ki: USA és SZU. 1946-tól elkezdik kiépíteni a saját
szövetségi rendszereiket. Kezdetben nem tartós intézményi szövetséget jelent, de az 50-es évektől valódi
intézményesült formák keletkeznek. EZ a típusú biztonsági rendszer nem sok helyet ad a nemzetállami
érdekeknek, hanem az amerikai és SZU által vezetett egyensúlyi modell előtérbe kerül.
A korábbi hatalmak, nagyhatalmak egészen máshogy tudnak csak viselkedni a nemzetközi rendszerben,
Egyesült Királyság és Franciaország egészen máshogy viselkedik, fokozatosan csúsznak le, USA és SZU
vezető szerepe jelenik meg. Gyengülnek az államok, a 2. világháború következtében, valamint mind az UK
és F kénytelen lesz felszámolni a gyarmatbirodalmát.

 Egyesült Királyság
„Összeomlik”, a háborúból győztesként kerül ki, de gyarmatbirodalmát 1960-ra elveszti, 1945-ben
változtatnak politikájukon, protekcionizmus megjelenik. USA-nak nem is lesz érdeke, hogy fenntartsa ezt a
rendszert, USA számára kérdéses UK továbbélése, ezért szét akarják zúzni a Brit Nemzetközösséget.
Mindez abból áll, hogy az UK tőkeszükségletét az USA csak akkor elégíti ki, ha megszüntet bizonyos
intézkedéseket, szakít a korábbi hatalmi politikájával.
Ezzel párhuzamosan az UK újradefiniálja a hatalmi politikáját, külpolitikáját. 1945 májusában Churchill az
egységkormány élén megnyeri a 2. világháborút, Attlee vezette kormány kerül hatalomra. A külpolitikában
gyorsan összeomlik a távol-keleti rendszer, India, Pakisztán távozása, majd afrikai területek is. Churchill
híres beszéde (1946: Fulton- vasfüggöny, valamint a zürichi- Európai integráció fontossága) Brit külpolitika
3-mas koncepciója: USA felé, Brit Nemzetközösség felé és Európa felé lévő viszony definiálása. 1967-re
lecsúszik és regionális középhatalom lesz UK.
Az Európai biztonsági rendszer számára fontos volt biztonságpolitikai szempontból Németország
megosztottsága. (Francia, angol és amerikai megszállási zónák).

 Franciaország
Mindig is a kontinentális hegemón szerepében tündökölt, 2. vh után érdekes helyzetben van. A Vichy
Köztársaság kollaboráns hatalom volt, amely vesztesként nem érdemli meg, hogy önálló legyen, nem
akarták meghívni se Jaltába, se Potsdamba, csak Churchill ösztönzésére. A 2. vh-ban a francia szerepvállalás
az amerikaiak számára kellemetlen volt, de Gaulle-t sokáig nem fogadták el. Nagyon nehezen ismerték el a
franciákat, sem megszállási zónákat, sem az ENSZ BT-ben helyet nem akartak nekik biztosítani, csak
Churchill közbenjárására. De Gaulle, 1945-ben Franciaország felszabadul, grandeurt, francia nagyságra
törekvő politikát akar folytatni, amelyet a szövetségesekkel el akar fogadtatni. Elnöki köztársaságot akart,
azonban a francia nép nem akart tekintélyelvű demokráciát, nem fogadták el, de Gaulle terveit. A 4.
Francia Köztársaság 1946-1968 működik, a nemzetgyűlés hatalmára fog építeni. A nemzetgyűlés a
tripartizmus rendszerét hozza el, amely azt jelenti, hogy 3 politikai párt együttműködésén alapul a párt:
kereszténydemokraták, szocialisták és kommunisták. 1946-47-től fokozatosan kezdik kiszorítani a
kommunistákat a hatalomból, s mivel a rendszer a 3 párt együttműködésén alapul, ezért politikai
instabilitás jellemi Franciaországot, egymás után váltogatják egymást a kormányok. Konzekvens,
előremutató átfogó koncepcióval rendelkező Franciaország ekkor nem létezik. A Távol-Keleten gyarmati
problémákkal is küszködik Franciaország, a későbbi vietnámi helyzet már ekkor érezteti hatását,
Franciaország egyre több pénzt kell, hogy beleöljön a távol-keleten a csapatok fenntartására. Össze kell
majd emiatt vonnia a zónákat. 1948-ig a lakosság ellátása is nehézkesen megy.

10
  Németország
Szuverenitása megszűnik a 2. vh után, a szövetséges hatalmak sokáig megszállóként vannak jelen területén.

REGIONÁLIS PILLÉR
1945: létrejön az ENSZ Alapokmánya, amely utat nyit a nki rendszer problémáinak rendezésére. Valamilyen
szövetségi rendszerre van szükség Németország ellen, azok jöhetnek számításba, akik a legerősebb katonai
szereppel rendelkeznek Egyesült Királyság.
A regionális pillér Európán belül szeretne egységet létrehozni, a másik pillér pedig az USA bevonásával
transzatlanti rendszerként működne.

- 1947. 03.04. Dunquerque - szerződés

A 2. vh utáni első nemzetközi szerződés, amely egy tartós szövetségi rendszert hoz létre a korábbi
nagyhatalmak között. Az a lényege, hogy első kölcsönös biztonsági egyezmény, olyan biztonsági kísérlet,
amely Németország elszigetelését tűzi ki célul, a francia kontinentális hegemónia téglája. A német
elszigetelődés az 50-es évek közepéig nem csak politikailag, hanem gazdaságilag is fennáll. Amennyiben
valamelyik félt német támadás éri, a többiek katonai segítséget nyújtanak neki. Az európai
biztonságpolitika „magjának” is nevezik.
Franciaország külpolitikája a 2. vh után hídszerepben, közvetítő szerepben próbálja magát beállítani. Az
SZU-val különböző megállapodásokba megy bele, nem akarja őket elszigetelni. Közvetíteni akarnak a 2
nagyhatalom között.
1947 áprilisától bekapcsolódnak a BENELUX államok a biztonságpolitikai rendszer kialakításába, nagyon sok
függött az újjáépítésükhöz a garanciáktól, hogy Németország nem rohanja le őket.

- 1948.03.17. Brüsszel
A BENELUX államok is be akarták magukat vonni, sikerül aláírniuk egy szerződést, amely a Dunkirk-i
kibővítése. EZ az első multilaterális szövetségi rendszer, amely már az ENSZ által nyújtott biztonsági keretek
között jön létre. Többoldalú, kölcsönös, kollektív védelmi rendszer, amelyben a felek kötelezettséget
vállalnak, hogy külső támadás, fenyegetés esetén a másikat megvédik. Kötelező aktus!

1947-48-ban az UK kiemelkedik, nem mérhető össze a Franciákkal vagy a BeNeLux-szal. Be kellene vonni az
USA-t, hogy kialakuljon egy tartós európai amerikai katonai jelenlét, ám ekkor az USA ettől még ódzkodik,
mert nem tudja eldönteni, hogy izolációba vonuljon-e vagy sem?! A Kongresszus érvel leginkább amellett,
hogy maradjon az izolacionizmus. 1947-ben változások jönnek, egyértelművé válik, hogy a szövetségesek 2.
vh alatti rendszere felbomlik, SZU atomhatalommá válik, Kelet-Európát puffer-területként kezeli (tartósan
megszállás alatt). Nagyon gyorsan változik az USA külpolitikai doktrínája (Truman-doktrína, feltartóztatási
politika- kommunizmus előretörését kell megakadályozni).

Az USA emellett fokozatosan másfajta elköteleződéseket tesz, újjáépítési terv jön létre. 1946-től OEC
(Európai Gazdasági Együttműködési Szervezet) jön létre. Rá akarja Európa bírni USA-t, hogy ne csak
gazdasági és politikai elkötelezettségeket vállaljon feléjük, hanem tartós biztonságpolitikait is. Az USA-t
alkotmányos tilalmak is gátolták, hogy békeidőben szerződéses rendszer tagja legyen. Próbálnak máshol is
regionális biztonsági rendszereket létrehozni, akár USA nélkül (Riói paktum 1947-ben), de Európa ódzkodik
ezektől, hogy a tagjuk legyen.
1948 első felére kezdődik változni a helyzet, megköttetett a brüsszeli szerződés. A Vasfüggöny lehullott,
SZU térnyerését kezdi USA megérteni, a Távol-Keleten kommunista előretörés, berlini válság, „vörösödik a
térkép”. Minél hamarabb szükség lenne katonai szövetségre.
1948: Wandenberg nevű amerikai szenátor terjeszt be törvénymódosítást, melynek hatására az USA
békeidőben is tagja lehet különféle szerződéses rendszereknek. Így már elindulhat a tárgyalás a
transzatlanti szervezet létrehozására.

11
TRANSZATLANTI PILLÉR
- 1948. augusztus - 1949. április NATO létrejön a szerződés tárgyalása eredményeképp.
A tárgyalások az elkötelezettség mértékéről szóltak, lehet-e ugyanazt alkalmazni, mint a brüsszeli
szerződésnél? Más szabályozás születik meg, 2001. szeptember 12-én 9/11 után a NATO tagállamok
összeültek, megállapították, hogy az 5. cikk hatályba lép és a megtámadott kérheti a többi állam segítségét.
USA nem kérte a segítséget, meg akarták oldani maguk. A NATO katonai elkötelezettségének, a kollektív
passzus életbelépése a földrajzi kiterjedtségétől függött, szerették volna a tagok, ha a
gyarmatbirodalmakra is kiterjed  USA azonban nem akarta, 1919-ben is nyilvánvalóvá tette, hogy a
gyarmatok önrendelkezését támogatja, ezzel gyorsan leszámoltak. A NATO kompromisszumos földrajzi
kiterjedtsége a tagállamok területe és a Ráktérítőtől északra az államokhoz tartozó területek. Nemcsak a
tagállamok területe, hanem a tagállamok által külföldi országok területén állomásoztatott csapatok esetén
is életbe lép a kollektív védelmi mechanizmus.
1951-ben Görögország és Törökország területével is kiegészül, amikor csatlakoznak a NATO-hoz.
Kompromisszumos eredmény született, hogy ha valaki ki akar lépni, akkor az USA kormányát kell értesíteni.
Az új tagok felvételi rendje, valamint h kik lehetnek tagok, arról nem született kikötés, csak annyit
mondtak, hogy szerződés alapelveit be kell, h tartsák- pl.: Portugália helyzete.
A NATO komplex intézményrendszere nem az alapítószerződésben van benne, régi dilemma már. 1949-
1952-ben alakul ki a NATO mai szerkezete. (TAGOK: USA, Kanada, BENELUX, Franciaország, Egyesült
Királyság, Dánia, Izland, Norvégia, Olaszország, Portugália)

Az északi államok csatlakozása érdekes kérdés, mindenféle integrációs tevékenységben részt vettek.
Skandináv védelmi javaslat született Stockholmban, de a különböző államoknak különböző preferenciái
voltak. Svédország- deklaratív rendszer, Norvégia- nyugati, Finnország- nem lehetett védelmi rendszer
tagja, Dánia is tag lett.
Az biztos volt a NATO esetében, hogy ha valaki semlegességet választ, nem számíthat amerikai
fegyverekre, saját magának kell előteremtenie a költségvetési forrásokat, saját hadiipart kell
előteremtenie a semlegesség drága dolognak bizonyult.

1948-1949 folyamán egyre sürgetőbb lett, hogy katonai rendszer épüljön ki és elmélyüljön az USA felől. A
német kérdés megoldatlan, nem tartható fenn a megszállás a végletekig. Franciák a német felfegyverkezés
hallomása kapcsán megrettentek, nagyon határozottan elutasították, a régi reflexek éltek bennük, hogy a
németeket megszállás alatt kell tartani Nemzetközi Ruhr-hatóság (gazdaságilag és politikailag is). Mindez
azt jelentette volna, hogy Németország ipari bázisain, ahol az acéltermelés folyt, nemzetközi intézményen
keresztül megszállás alá került volna, nem tudta volna saját hadiiparát kiépíteni, mert ha az bekövetkezne,
akkor az 1930-as évekre visszagondolva, újra felfegyverezhetné magát.
1950. július 20. – Brüsszeli szerződés tagállamainak találkozója: Hogyan lehet olyan biztonsági rendszert
kialakítani, amelyben a német kérdés is megoldható lehet? Az amerikaiak az európai biztonsági rendszerbe
bevonták volna, de a franciák ellenezték. Szeptemberben koalíciós hadsereg-tervét terjesztették elő az
amerikaiak, de a F és UK elutasította. A NATO védelmi rendszere működött igaz, de nem volt elegendő a
franciák és angolok számára garanciaként, USA-tól és németektől is akartak. Devin volt a brit
külügyminiszter, a francia pedig Schumann, azon gondolkodtak, h mit lehetne kihozni a dologból- 1950
szeptemberére meg kell oldani, ezt mondta az USA.

Az európai biztonsági rendszer egyik konkrét megnyilvánulása az ESZAK, a katonai együttműködés előtt.
Németország feje felett akartak dönteni a szén-és acélközösségről. Jean Monnet találja ki az európai
integrációs törekvéseket, be akarják vonni Németországot. Korlátozott szuverenitással rendelkezett, de
ahhoz, hogy visszaszerezze teljesen, bevonnák intézményekbe folyamatosan, így egyre több szuverenitást
is szerezne. Szupranacionálissá akarták tenni az ESZAK-ot, nemzetek felettiként felfogni. Létre kell hozni
egy olyan hatóságot, amely származtatott jogi képességekkel rendelkezik, de önálló is. Közös felügyelettel
látnák el a szén-és acélközösséget. Schumann asztalára csempészte mindig Monnet az ötleteit, aki később
megvalósította őket. A britek nem vettek részt az ESZAK-ban, nem akarták, hogy a franciák és a németek
döntsenek az ő szenükről.

12
Létrejött az első forma, ez már tetszett az USA-nak, hogy közösen szervezik meg a szén-és acéltermelést,
de Németország újrafegyverkezésének problémája továbbra sem megoldott. Jean Monnet egy másik
embert keres meg, Plevent, aki ekkor védelmi funkciókkal foglalkozott Pléven-terv = EVK (Az Európai
Védelmi Közösség terve): 1950-ben születik meg a terv, 1952-ben aláírják, május 27.-én.) Egy új
megállapodás születik az európai hatalmak között (UK, BeNeLux, F, Németország és Olaszország) védelmi
uniót kötnének, melynek során Németország vissza tudna térni. Létrehoznának egy európai hadsereget,
amely nemzetek feletti struktúrával rendelkezik, a közös haderőt a vegyes nemzetiségű hadosztályokból
állítanák fel. Lennének parancsnokok, akik az európai KGY-nak lennének felelősek, lenne Miniszteri Tanács,
akik a legfelső szinten hoznának politikai döntéseket. A hadsereg az európai védelmi minisztériumtól kapna
stratégiai irányokat (nem közvetlen parancsok). A német zászlóaljakban közkatonák szolgálnának,
századostól felfele nem (magasabb tiszti fokozatokat nem tölthetnek be), a német nemzeti haderőt és
főparancsnokságot nem szerveznék újjá. Németországot megfosztanák a stratégiai tervezéstől, nincs
védelmi minisztériuma, csak katonákat adna.
1952 májusában aláírják az EVK-szerződést. Britek nem akarnak részt venni az EVK-ban sem.

- 1952. Európai Politikai Közösség létrejön. Míg az EVK védelmi, biztonságpolitikai integráció volt, ez
politikai közösség. Az Európai Unió tervezői is szívesen néznék, akik a föderális struktúra mellett vannak.
Olyan intézményi struktúra lett volna, amely az EU szerződését is létrehozhatta volna, csak a ratifikáció
húzódott el.

- 1954. Nyugat-Európai Unió (1955)- Belgium, Franciaország, Németország, Olaszország, Luxemburg,

Hollandia, Egyesült Királyság; majd Spanyolország és Portugália (1990), Görögország (1995).
A francia álláspont elbizonytalanodik a tripartizmus miatt, koreai helyzet is kihat az európai biztonsági
rendszer megszerveződésének alapjaira. AZ UK részvétele nélkül a franciák elbizonytalanodtak.
1954 augusztusára ugyanoda jutottunk vissza, hogy a rendszer tarthatatlan.
Eden brit külügyminiszter (Churchill külügyese) próbál megoldást találni a briteknek, azt mondták h meg
kellene erősíteni a regionális biztonsági rendszert. Eden végigjárta azokat a fővárosokat, amelyek szóba
jöhettek, hogy bevonhatók. Végleges formába öntötték aztán 1954-ben azt az alapot, amely a hidegháború
alatt is végigkíséri az eseményeket. A szupranacionalitás felejtős, vegyük elő a brüsszeli szerződést, amely
kölcsönös biztonsági/védelmi paktumrendszer volt, legyen ez az alapja az új szerződésnek, mindenki
szerződést köt egymással, kölcsönös védelmi garanciákat kötnek, ebbe a rendszerbe bevonható
Németország is. Nemzetközi szervezetként hoznák létre, nem kell, h rendelkezzen intézményrendszerrel,
mert a biztonsági garanciákat a NATO-n keresztül tudja érvényesíteni. A britek elképzelése, hogy
szupranacionalitás legyen, nem jön össze, nincs parancsnoki rendszer, stratégiai rendszer. A védelmi
garanciák se.
Rendszere élni fog, de a NATO-ra van utalva  NYUGAT-EURÓPAI UNIÓ néven 1955-ben elindul a működé
A regionális pillér (Ny-európai unió) és a transzatlanti (NATO) így születik meg.

1954-től komplex garanciarendszer lép életbe, az NSZK is elfogadja. 1954. október 20-án a nyugati
hatalmak és az NSZK megállapodása, hogy az NSZK megszállása megszűnik, és korlátozott szuverenitást
szerez, vagyis a korábbi megszálló hatalmak kezébe kerül, hogy Berlin és a német egység megvalósuljon,
tőlük függ. Németország pedig garanciákat ad a többieknek:
- elfogadják, hogy a területükön nem állomásoztatnak a szerződés életbelépése idejétől eltérő
fegyveres erőket, csak azok lehetnek ott, amik a szerződés idején vannak, KIVÉVE, ha a
szövetségesek ebbe belemennek.
- kötelezettséget vállal arra, hogy nem gyárt, nem birtokol, nem állít rendszerbe nukleáris-biológiai
fegyverrendszereket, és olyanokat, amelyeket a WEU Tanácsa nem fogad el- a szövetséges
hatalmak korlátlan felügyelettel rendelkeznek
UK nem vonja ki csapatait előzetes értesítés nélkül. Létrehoztak egy fegyverkezést ellenőrző ügynökséget
Párizsban, amely a garanciákat és betartásukat ellenőrizte.

13
Felkérték ez után Olaszországot és Németországot, hogy csatlakozzanak a NATO-hoz és elkezdődött a
felfegyverkezésük is. NSZK az egyesített Németország érdekében nem fog fegyverekhez nyúlni, a nyugati
hatalmak ezért pedig az NSZK-t tekintik a német legitim hatalomnak.bMindez azt jelentette, hogy sikerült
rendezni a német kérdést, 10 év után lezárult a probléma.

1950-es évek elején nincs pontos intézményi kerete, de elkezdődik a gondolkodás erről a kérdésről.
- Három bölcsek időszaka van (1.)- Harriman (USA), Monnet (F) és Plowden (UK): 1950-1951.
kitalálták a NATO struktúráját.

Kezdetben a NATO Külügyminiszterek Tanácsával rendelkezett, emellett pedig működött KGY is (Észak-
atlanti Tanács), amely a legfelsőbb szinten képviseltette a tagállamokat. 1951-ben kiderült, hogy ez a
rendszer elégtelen lenne a megfelelő működéshez, döntöttek ezért arról, hogy a NATO-nak először a
katonai intézményrendszere kialakuljon. Az ENSZ-nek van egy biztonsági rendszere, de kimondott haderő?!
1950 szeptemberében döntenek erről, hogy integrált haderőt kell kiépíteni, melynek lényege, hogy az
államok a NATO-hoz rendelnek bizonyos haderőket. Nagyon rossz volt 1950 előtt a haderő.
1952-ben döntenek arról, hogy 50 hadosztály és ezen belül 4 ezred repülőosztály tartozna a NATO-hoz,
kellenek regionális tervezési csoportok, akik a különböző európai földrajzi régiókban felelnének a NATO
haderő megszervezéséért. Felosztották a rendszert:
o észak-európai csoport (Dánia, Norvégia, UK)
o nyugat-európai csoport (BENELUX államok, Franciaország, UK)
o dél-európai és nyugati-mediterrán csoport (Franciaország, Olaszország, UK)
o Kanada és Egyesült Államok Csoport
o Észak-atlanti-óceáni csoport (Olaszország és Luxemburg kivételével minden ország)
Kezdték kialakítani a NATO parancsnoki rendszerét is, a parancsnoki rendszer élére azt a SHAPE/SACEUR-t
tették, aki mindig egy amerikai volt, ő volt felelős a katonai tervezés és a parancsnoki rendszer
működéséért.

A nemzeti haderőkben 3-mas viszonyrendszert alakítottak ki, minden nemzetállamnak voltak a (1) NATO-
hoz rendelt haderői (békeidőben nemzeti haderők), voltak olyanok, (2) akik beoszthatók, ha kell NATO-
munkára és voltak (3) akik nemzeti parancsnokság alatt maradtak. Békeidőben is ezek a csapatok a NATO
főparancsnokság alatt voltak, mindenféle operatív feladatot töltöttek be.
A NATO megkezdte a stratégiai tervezést és a békeidő koordinációját. Kialakul majd lassan a védelmi iparok
irányába erőteljes stratégiai iránymutatás, kompatibilitás, magas szintű hadiipari együttműködés,
megkezdődik a NATO közös stratégiagyártása is Ez úgy zajlik, hogy az USA védelmi
külügyminisztériuma/elnöke biztonságpolitikai stratégiát nyilvánosságra hoz (feltartóztatás pl., vagy
kölcsönös megsemmisítés) és ezt a NATO beemeli a maga működésébe. A NATO-nak fokozatosan kialakul
az az intézményrendszere, amely napjainkig működni fog.

A NATO intézményrendszerét nem szabályozták az alapdokumentumában, fokozatosan alakul ki az 1960-

as évekig. Kettős szerkezet jellemzi, politikai és katonai szál.
Politikai:
- A legfelsőbb szintű politikai testülete az Észak-atlanti Tanács, ahol a politikai döntéseket
megvitatják, ahol találkoznak védelmi miniszterek, kormányfők, legmagasabb szintű megbeszélések
zajlanak, stratégiai döntéseket hoznak.
- Emellett van egy Állandó Titkárság, operatív feladatokkal, aki a folyamatosságot képviseli.
- Van NATO Állandó Tanács politikai funkciókkal, itt általában az államok NATO-hoz rendelt állandó
képviselői vannak, akik nagyköveti rangban képviselik az adott államot.

14
A katonai szervezetek közül
- A legfontosabb a NATO Katonai Tanácsa (MC= Military Commity), különböző stratégiai
dokumentumokat bocsátanak ki.
- Katonai Bizottság - a legfelsőbb szintű politikai döntéshozók foglalnak helyet benne, politikai
bizottság is, mert itt a politikai kontrollt képviselik a katonai döntésekben (néha ezért ezt a
Bizottságot a politikai szervekhez sorolják). Itt döntenek a legfelsőbb katonapolitikai kérdésekről.
- Standing Group, azaz Állandó Bizottság- hetente üléseznek
- Regionális Tervezőcsoportok
- NATO Nukleáris Stratégiáival Foglalkozó Szervezet később alakul ki, a 70-es években
- Védelmi tervezőcsoport
A katonai szárny kezd először kialakulni, majd a politikai is csatlakozik. 1955-re van egy NATO, amely
komolyan intézményesülni kezd, a biztonságpolitikában tesz a katonai képességekért. A WEU regionális és
csak a szövetséges garanciarendszeren képes érdekeit érvényesíteni.

A nukleáris fegyverek kérdése

Megkerülhetetlen tényezői a II. vh utáni nemzetközi rendszernek, a szövetséges rendszerekre is
nagy hatással lesznek. Manhattan-projekt keretében kezdődik meg a nukleáris fegyverek kifejlesztése.
1943-ban Quebec-ben teljes információcseréről írtak alá megállapodást a szövetségesek, Németország is
kísérletezett. 1945-ben az USA beveti az atomfegyvert, SZU is kísérletezik, de nem tudja ekkor létrehozni.
1946-ban McMahon törvény születik, McMahon szenátor terjesztette be. Az USA kongresszusa
teljes tilalmat rendel el a nukleáris technológiákra és fegyverekre vonatkozóan, amely azt jelenti, hogy sem
a kanadaiak és britek nem jutnak tovább hozzá a nukleáris fegyverhez. 1958-ig hatályban van ez a törvény,
a briteket megfosztja a fejlesztéshez szükséges információktól.
Nem minden állam volt ebben a tiltásban egyenlőként kezelve- 1948-tól az Egyesült Királyság
különleges bánásmódban részesült – Spaatz-Tedder megállapodás (1946), mely szerint az UK bizonyos
katonai támaszpontokért cserébe uránt dúsíthatott az USA segítségével. USA-nak fontos ez, mert az akkori
bombák ekkor csak korlátozottan álltak rendelkezésre, csak szabad hullású bombákat nehéz volt bevetni
amerikai területről, messze kell cipelni, ezért támaszpontokra volt szükségük, melyeket így a britek
biztosítottak. Az amerikai tervezési kapacitásokat korlátozottan befolyásolni tudta az UK.
A britek és franciák rájöttek, hogy ők is rendelkezhetnének megfelelő elrettentési kapacitással, mint
az USA. Az elrettentési képesség a lényeg, a britek is szerették volna ezt elérni, hogy az ellenség féljen
tőlük. A SZU megfelelő sebességgel elkezdett dolgozni a saját atom és hidrogénbombájának kifejlesztésén,
követte az USA-t. Megkezdődött a nukleáris triád kiépítése, 50-es évekig csak szabadhullású bombák, majd
hordozható rakétarendszerek és tengeralattjáróról indítható bombák is megjelentek. A megfelelő
elrettentő kapacitás érdekében fejleszteniük kellett az államoknak, nemcsak a bombákat, hanem a
hordozóeszközök kapacitását is. Meg is születtek az amerikai stratégiák, amelyeket a NATO katonai
szervezetei megfelelő gyorsasággal le is másoltak, a kölcsönös megsemmisítés doktrínája után a NATO
katonai bizottsága hasonló dolgokat tesz magáévá.
Kezdetben a NATO stratégiája védelmi volt, 1957-ben válik támadóvá, amikor szovjet városok is
elpusztíthatóvá válnak a NATO védelme érdekében. 1952-ben átveszi a NATO a tömeges megtorlás
doktrínáját, vagyis ha bármilyen típusú fenyegetés érkezik a SZU irányából, az USA a NATO
garanciarendszerén keresztül tömeges megtorlásra készül fel, azaz nukleáris fegyverrel élhet. Egyre
szofisztikáltabbá vált a NATO katonai stratégiája, SZU elkezdi az amerikai atomfegyvereket támadni, erre
válaszul a NATO már nem csak a szovjet városokat, hanem szovjet fegyvereket is támadott. A NATO nem
rendelkezett nukleáris fegyverekkel, sem franciák, sem britek. (1) Kikísérletezhettek volna önállót, amely
azonban nagyon nehéz és drága, viszont ők mással voltak elfoglalva, vagy (2) meggyőzhették volna az
amerikaiakat, hogy adják át nekik, NATO multilaterális atomütőerőt kellene kialakítani, vagyis az amerikai
fegyvereket kellene bevonni a NATO parancsnoksága alá. A harmadik lehetőség pedig az volt, (3) hogy a
hagyományos haderőt erőteljesen növelni kellett volna, ám itt volt a vietnámi-koreai helyzet, így ez
lehetetlenné vált. 1951-re megvan a britek atombombája, de nem voltak hatékonyak, ezért az amerikai
felé mozdulnak el. A franciák nem kapják meg az USA atomtitkát, önállót próbálnak kifejleszteni, de
tartósan nem sikerül.

15
 1955 után érkezik el a kérdés, hogy hogyan lehetne európai regionális keretek között valamiféle
atomenergiai együttműködést? Az egyik nagy kérdés ekkor a szuezi válság lesz. A szövetségesek között
ekkor átrendeződés kezdődik meg, majd elhidegüléshez vezet, leginkább francia részről.
1956 után a szuezi válságot követően a NATO újabb bölcsek segítségével (Martino, Lange, Pierson) új
irányvonalat javasolnak. Ekkor lép majd életbe az Észak-atlanti Tanács rendszeres konzultációs
mechanizmusa, nemcsak a katonai, hanem a politikai vonulatait is kiemelik. Bevezetik a jószolgálati és
közvetítő mechanizmust az államok között, szükséges volt a belső kommunikáció elmélyítése. Ekkortól már
nem csak védelem és biztonságpolitika területén, hanem a POLITIKA területén is jól működik a NATO. A
SZU fellövi az első Szputnyikot, hadifejlesztések, a NATO-nak hatékony működésre van szüksége.
AZ USA és a szövetségesek közötti viszonyt szabályozni kell, főleg mert 1958-ban De Gaulle kerül
hatalomra Franciaországban, az V. köztársaság elnöke lesz, új nemzetközi kapcsolatrendszert akar, szakít az
atlantista politikával, európai politikát akar folytatni.

Az ESZAK-nek voltak biztonságpolitikai alapvetései, EURATOM és az EGK fontossága ezért előtérbe kerül.
- Az EURATOM az európai államok között újabb, saját jogi személyiséggel rendelkező szervezetet hoz
létre, az atomenergia területén. A szándék nyilvánvaló, Németország korlátozásokat vállalt,
garantálta a többi állam számára, hogy a Tanács tudata nélkül nem tart nukleáris fegyvereket, itt az
a lényeg, hogy az államok olyan szervezete jön létre, amely az urándúsítás, allokáció kérdésével
foglalkozik majd, regionális biztonsági rendszer létrehozását jelenti.
- Az EGK= Európai Gazdasági Közösség, az állami szintű érdekek kezdik majd meghaladni a
biztonságpolitikai érdekeket, békeprojekt jön létre, nem lesz senkinek érdeke, hogy konfliktus
legyen, háborút indítson.
1957-1958-ra ez a rendszer a 3 pilléren (ESZAK, EURATOM és EGK) nyugszik.

1990 előtti biztonságpolitika

2014. szeptember 29.
4. hét

Külső veszély ellen hívja fel az államokat, ha azokat támadás éri. 1955-től a Varsói szerződés is
felsorakozik, mint intézményi blokk: a NATO meg kell, hirdesse politikáját 1956-ban. Második 3 bölcs: olasz,
norvég, kanadai (Martino, Lange, Pierson) adminisztrátorok: a NATO polgári intézményi struktúrájának
kialakításáról döntenek. A NATO nem csak katonai, de szolgálati közvetítő missziós funkciót is be kell, hogy
töltsön. A tagállamok egymás között folyamatosan politikai szinten is konzultáljanak a védelemről és
biztonságról. A NATO kettős struktúrája kezd kialakulni.
1957 a magyar kérdés és a szuezi-válság esetén is kérdéseket vet fel, a berlini kérdés is rendezésre
szorul. Ez párosul a SZU nukleáris sikereivel, melyek a NATO tagok szerint veszélyeztetik a nemzetközi
békét és biztonságot. A szovjetek növelik atomarzenáljukat és a hagyományos fegyverzeteket csökkenteni
akarják. A SZU jóval szervezettebb 1955-57 környékén, a nyugati államok elutasítják a
fegyverzetcsökkentést. A NATO modernizálni kezdi fegyverzetét, arra törekszik, hogy megfelelő egyensúlyi
állapotba kerüljön a SZU-val. 1957: SZU felbocsátja az első Szputnyikot - új helyzet a stratégiai
egyensúlyban: űrfegyverkezés technikai nyitása. Ez igazán a ’60-as évekre terjed el. Az USA-t ez félelemmel
tölti el - új stratégiákat kezdenek ők is. Rakétatechnológiákat kezdenek kifejleszteni, melyek segítségével
emberek jutnak az űrbe, illetve interkontinentális ballasztikus rakétákat is fellőhetnek és elérhetik egymás
területét.
1958: berlini válság és Berlin státuszának rendezése a fő pont. Nyugat-Berlint szabad várossá akarja
tenni a SZU, de az USA, UK, FR nem. Erre több konferenciát is tartanak, de sokáig nem sikerül rendezni.
Hruscsov és Eisenhower sokszor találkozik (Camp David, Bécs) de kudarcok érik őket. Ezután egyoldalú
szovjet megállapodás miatt ultimátumot kapnak, ami később a berlini fal felhúzásához vezet. A belső
politikai viszonyok sem kedvezőek a tagállamoknak.

16
 1958-ban De Gaulle újra hatalomra jut, megkezdi az V. Köztársaság kiépítését, ’59-től fog élni az új
alkotmány. Hármas Európa-politikát vezet be. Az ESZAK megalapításáig kontinentális hegemónia
törekvéseket támogatta a francia külpolitika, de az ESZAK után ezek az igények alábbhagynak, a
bizonytalanság jellemzi a külpolitikát. 1958-ban fordulat következik be ebben: De Gaulle szakít az
atlantizmussal, külön-utas francia külpolitikát kezd megfogalmazni: cél: Franciaország teljes
függetlenségének visszaszerzése, híd szerepet kapni az USA és a SZU között.
Hármas Európa-koncepció: ezt az utat fémjelezi. Első elem: nemzetállamok Európája, második
elem: Európai Európa. Harmadik elem: Európa az Atlanti Óceántól az Urálig koncepció. Ez új Európa-
politikát körvonalaz és a biztonságpolitikában is fontos változásokat hoz.
1958-ban rögtön a NATO átalakításával kezdené meg ezt a hármas politikát De Gaulle. Az USA és UK
(Eisenhower, Macmillan). De Gaulle nekik javasolja a három ország primátusának biztosítását a NATO-n
belül. Ez meghatározná a NATO stratégiáit és javaslatot tesz multilaterális NATO atomütőerő felállításáról,
közös NATO parancsnokság alatt, ahol közösen döntenének a stratégiai döntésekről is. Az USA és a UK nem
támogatja, megőriznék cselekvési szabadságukat. Nem akarják, hogy elit klub alakuljon ki a NATO-n belül,
ami megdönti a konszenzusos döntéshozatali rendszert. A NATO aktívan lobbizik, hogy az USA kísérleteit
felpörgesse a nukleáris dolgok területén. A franciáknak ezen alapanyagok hiányoztak, ők is akartak belőle.
De Gaulle 1958-ban ezért a szövetségesek közötti elhidegüléshez hozzájáruló döntéseket hoz: a francia
flotta hajóit kivonja a Földközi-tenger atlanti parancsnokságai alól. A teljes francia légteret francia
felügyelet alá helyezi. Megtiltja az USA-nak, hogy nukleáris fegyvereket tároljanak FRO területén. De Gaulle
megfenyegeti az USA-t, hogy az egész légteret lezárja előlük.
A második elemmel kapcsolatosan az európai integráció további fejlődéséből ki akarta zárni az USA-t. Az
OEEC-t (későbbi OECD) integráció alapintézménye lehetett volna de FR nem engedte, mert az USA is benne
volt. Az európai integráció zárt uniót hozott létre - ’63-ra kicsit kiszorul az USA. A FR külpolitika kelet felé
kacsintott.
1962: FRO megszabadul gyarmati terheitől. Algéria leválik Franciaországról, ezt aktivizálja a FR
külpolitikát: Elysee szerződés: FR és NSZK szerződése. FRO megvétózza a britek csatlakozását az EGK-ba.
1960’61-ben döntés születik: FRO önálló nukleáris fegyverkészletet készíthet. Korábban már
végeztek kísérleteket, de most lett rá elég kapacitásuk, pénzek. A ’60s elejére jut el oda FRO, hogy döntés
születik az önálló atomütőerő kiépítéséről. Ez párhuzamos azzal a folyamattal, hogy UK 1962
decemberében egy szerződés alapján az USA-tól kap nukleáris fegyvereket: POLARIS-rakétákat.
1963-ban már elkezdik fejleszteni a fegyvereket, megépülnek a dúsító kapacitások urán előállításához. Az
1960-as évek közepére megszületik a Force de frappe. Rakétákat, rakétahordozókat, szabadhullású
bombákat és repülőgépeket, tengeralattjárókat is használnak. Új FR védelmi rendszer: Tout Azimuts:
minden égtájból jövő támadást ki kell védeni. Franciaország az EGK-ban és a NATO-ban is elkezd külön-utas
politikát folytatni. Távolodik a NATO-tól, 1966-ban kivonja csapatait az Atlanti-csatorna- és a
főparancsnokság alól a francia flottát, illetve a mediterrán flottát is kezdi eltávolítani a vezetés. A katonai
tervezés és a katonai szervezetek üléséről is kivonja országát De Gaulle. Nem járnak be, de hivatalosan nem
csinálnak semmilyen szerződést.
Miért teszi ezt De Gaulle: kiszámított védelempolitikai átrendeződés. Nukleáris stratégia kiépítése,
ebbe a NATO ne szóljon bele. Elhagyja a NATO politikai struktúráját FRO.
NATO
1956-57: NATO: politikai szárny erősítése.
1963: Védelmi Tervező Bizottság (DPC) megalakul. NATO országok közvetlen védelmével foglalkozik,
Eddigre kialakul a NATO végleges struktúrája.
Politikai szervek:
Észak-atlanti Tanács
Állandó Tanács
Nemzetközi Titkárság
Albizottságok
1956-57-es határozatok ezt a struktúrát erősítették meg. 1962-’63-ban jön létre a végső katonai struktúra.
a DPC kapja majd a legfontosabb védelmi jogköröket.
Nukleáris tervező csoport is létrejön: ez dönt a taktikai atomfegyverek stratégiai kérdéseiről.
17
Katonai szervek:
TAGOK:
Állandó Katonai Bizottság
Legfelsőbb katonai szervezet
Nemzetközi Katonai törzs (mindennapi feladatok)
Stratégiai parancsnokságok
PLUSZ Regionális tervezőcsoportok
1962-63-ra elnyeri végső formája NATO. Ezután, nagy kérdés: jó lesz-e így? A kölcsönös elrettentés és
megsemmisítés doktrínái is letesztelődnek. Fenntartható ez a struktúra?
1960’s közepére: változások: megindul az enyhülés (detente) folyamata. FR és USA vietnami intervenciója
miatt feszültségek vannak, illetve a NATO közös teherviselésre vonatkozó elképzelései korlátokba
ütköznek. Hogyan tovább?
Új folyamat indul 1965-’66-ban az európai államok között. A folyamat vezetője Pierre Harmel lesz,
őt kérték fel, hogy gondolja át, hogyan kaphatna nagyobb szerepet a WEU a Biztonságpolitikában.
A WEU revitalizációja a ’70-es és ’80-as évek nagy projektje is. Miután kiderül, hogy a FR külön-utas politika
miatt ez nem megy, a kérdés: a NATO-t hogyan lehet kiterjeszteni vagy hatékonyabbá tenni?
A berlini válság után a biztonságpolitikában sok a bizonytalansági tényező. SZU: atomfegyver felhalmozása.
Új stratégiai koncepciót kezd tervezgetni a NATO. Ez beleilleszkedik az enyhülés folyamatába. 1960s elején
indul a detente, a SZU-t egyedül a nukleáris robbantások terén lehetett beszédre bírni. Sikeresen
korlátozták a sok atomrobbantást, 1963-ban a detente első eredménye a Részleges Atomcsend
Egyezmény (PTBT) elfogadása augusztus 5-én. Ehhez később más államok is csatlakoznak. A földalatti
nukleáris kísérleteken kívül mindenhol betiltották azokat (pl. levegő, tengeralatti területek). Ezzel
párhuzamosan USA-SZU forródrót is épült.
1966: Atomsorompó szerződés tárgyalása. (NNPT). 1967-ben írják alá, 68-ban ratifikálják, 70ben lép
hatályba.
Harmel kidolgozza a NATO következő stratégiai dokumentumát, 1967-70 között léptetik életbe.
Lényege, hogy bevezetik a Rugalmas Reagálás Doktrínáját. Kimondja, hogy azzal támadok vissza, amivel
engem megtámadtak. A kiegyensúlyozott haderőcsökkentésről szóló tárgyalásokat a NATO megfontolja
(SZU kérésére).
De ekkor megkezdődik a SZU intervenciója Csehszlovákiában, a NATO elkezdi emiatt növelni saját
általános haderőit, a katonai erővel együtt a déli területeken (pl. Olaszországban létrehoz Földközi-tengeri
Katonai Parancsnokságot Nápolyban, ez az óta is működik). A NATO támogatja, hogy az USA és SZU a
nukleáris fegyverek csökkentéséről tárgyalásokat kezdjen. A német hadiipar fejlesztését is megkezdik.
1969-től a NATO támogatja a stratégiai fegyverzetkorlátozási szerződéseket, 1969. novembertől
1972-ig tartanak a SALT-tárgyalások. A fegyverzetkorlátozás a növekedést állítja meg, de nem csökkenti.
Az USA és a SZU 1972 májusában aláírja a SALT I. szerződést. Ez a stratégiai támadó fegyverek terén
korlátozási tervet tesz az asztalra. (ABM szerződés: korlátozza a védekező rendszerek alkalmazását. )
Bilaterális és multilaterális tárgyalások is megkezdődnek.
Nagy változások vannak a nemzetállamokon belül is. De Gaulle lemond, Pompidou váltja. Az NSZK
nyit Kelet-Európa irányába, szocdem kormányt kap. Enyhülési hullám kezdődik. Az Ostpolitik keretében a
SZU-val, NDK-val, Lengyelországgal, Csehszlovákkal és Magyarországgal szerződéseket köt az NSZK. Nyugat-
Berlin helyzetét is rendezik. A NATO is támogatja ezt a folyamatot. 1969-től megindul az EGK = EK vonalán
keresztül az Európai Politikai Együttműködés (EPC). Ez intézményi struktúra nélkül, de biztonsági és
védelmi politikai, külpolitikai kérdésekkel foglalkozik.
1972-ben a SZU konkrét javaslatot tesz a bizalomépítő intézkedésekre a két tömb között: 3 éves
konferenciasorozat indul. ’72 májusától ’75. augusztusig. Ez az Európai Biztonsági Együttműködési
Értekezlet. (EBEÉ)
Ny-Európai államok dilemmája: SZU-val le lehet ülni tárgyalni? Legitim? IGEN! Finnek javasolták 
’72: megindul a Helsinki folyamat. SZU javaslata: kölcsönös és kiegyensúlyozott haderőcsökkentés Kelet-és
Nyugat-Európában. A NATO és a Varsói szerződés államai vettek részt ezen a konferenciasorozaton.

18
Kosárdiplomácia - Három nagy terület:
- európai biztonság általános kérdései, bizalomépítés
- gazdasági, tudományos és technológiai együttműködés
- emberi jogi kérdések, kulturális és oktatási kérdések, információáramlással kapcsolatos kérdések
A biztonságpolitikai vezérszál volt a legfontosabb a tárgyalásokon. Konkrét szerződést akartak! A
tárgyalások 1973 októberében megkezdődnek- leghosszabb szerződéssorozat: MBFR tárgyalások. Paritást
akartak a keleti és nyugati fél szárazföldi erői között. DE! Problémák: mit vegyünk bele szárazföldi erőkbe?
Milyen típusú és erejű fegyvereket, és hogyan tudjuk összehasonlítani a fegyvereket? Hogyan ellenőrizzék,
hogy kinek-mije van? Erről vitáztak, megoldást akartak. 1988-ig tart a tárgyalásfolyamat, teljes kudarccal
végződik, de ez volt az első szerződés, ami kidolgozott modellek segítéségével akart kölcsönös
haderőcsökkentést. A gazdasági világ- és olajválság is nehezítette a tárgyalásokat. Bretton Woods 1971-ben
összeomlik, a világgazdasági rendszer jóléti része megbicsaklik, instabil lesz a nemzetközi rendszer. Az arab-
izraeli háború is bekövetkezik. Nehezen folytak emiatt a tárgyalások.
A keleti szerződések aláírása után elismerik az NDK-t, felveszik mindkét államot az ENSZ-be és nyilatkozatot
tesz az NSZK és az NDK hogy folytatják a bizalomépítő intézkedéseket.
Előkészítik a SALT II. szerződést a ’70s közepén.
EBEÉ folyamat már korábban kezdődött,
1975. július-augusztus: Zárónyilatkozat. A tárgyaló felek végre meg tudtak egyezni bizonyos dolgokban.
1976 : EBEÉ folyamat utókonferenciái Sok fegyverzetkorlátozás és technika-transzfer korlátozás szerződést
aláírnak.
Fegyverzetcsökkentést először paritás elérésével akarták véghezvinni. Először USA és SZU legyen
hasonló számban. A keleti országok ezt nem akarták, a SZU állapotáról pedig nem voltak infók. Nehézségek
az EBEÉ Folyamatban: rövid az enyhülés, a SZU a háttérben tovább fegyverkezik, fejleszt. A ’70s közepére
paritásba kerülnek az USA-val, az USA-nak nem lesz előnye, nukleáris fegyverek tekintetében kezd fölénybe
kerülni a SZU. Ez arra fogja sarkallni az USA-t, hogy vegyék komolyabban a SZU előretörését a
szövetségesek. Ráadásul a haditengerészetét is fejleszti a SZU. Fórum: NATO-n keresztül USA: 3%-osan
növelik az államok a GDP-hez képest a hadikiadást. NATO válasza: határozott. Létrehoztak egy hosszú távú
védelmi programot (’78) ami a fegyverek korszerűsítését és bizonyos hagyományos fegyvernemek
növelését helyezi előtérbe, illetve létrehoztak egy konferenciát. Elterjed az interoperatibilitás: egymással a
fegyverrendszerek hasonuljanak.
Új dimenzió: védelmi iparok konszolidációja. NATO egységesítést ír elő, elkezdi kivitelezni.
NATO:
Működnek az intézményi struktúra elemei: politikai és katonai is. működik az ipari technológiai háttér
szabványosítása. Működnek a parancsnoki rendszerek (európai és regionálisak). Működik a NATO-hoz
közösen és a nemzetállamokhoz rendelt haderők rendszere is. Új dimenziók, együttműködés erősítése,
katonai konfliktusokat irányíthat a NATO: hadrendbe tud állni a repülőgép-fedélzeti korai előrejelző és
riasztó rendszer. AWACS = Airborne Warning and Control System.
A kommunikációs hadviselés terheit a 80s-ban magára tudja terhelni a NATO. Növelik a légi
felderítés hatékonyságát is. 1982-től a NATO már ilyen missziókat is vállalhat.
1977-’78: enyhülést nem lehet ugyan úgy folytatni, aggasztó a helyzet. A SZU katonai intervenciót
folytat Afganisztánban, illetve a SZU mobil-középhatótávolságú fegyvertelepítése Kelet-Európában
megkezdődik. Ezek szárazföldi telepítésű interkontinentális rakéták, melyben már amúgy is fölényben
voltak. Ezek SS20-as rakéták voltak. A közép-hatótávolságú rakéták a nukleáris elrettentés új dimenzióit
nyitották meg, egész Európát el lehetett érni vele. Ennek következménye, hogy 1979 decemberében
megszületik a NATO kettős határozata. Amennyiben a SZU tovább folytatja a telepítéseket és növekedést,
akkor a NATO is telepít ilyen eszközöket, de ha a SZU csökkenti fegyverzetét, akkor a NATO is. A rugalmas
reagálás stratégiáját is tudja biztosítani. A SZU nem vonta ki SS20-as rakétáit, az USA 108 db Pershing 2-es
rakétát telepített az NSZK területére. Új front nyílt: közép- és ennél kisebb hatótávolságú fegyverek
tekintetében Európában. Szépen lassan belesüllyed a világ a mini-hidegháború korszakába. A SZU nem
enged, az USA sem. 1980-as Moszkvai olimpia bojkottja nyugat részéről.

19
 1979: kicsi áttörés: SALT II. lezárása. Kifinomultabb módon kezelte a nukleáris fegyvereket. Az USA
szenátusa ezt nem hajlandó ratifikálni, és hiába vannak ígéretek a csökkentésről szóló START
szerződésekre, ezek lekerülnek a napirendről. A SZU folytatja a fegyverek fejlesztését és telepítését a
háttérben. A NATO végül 1983-ban telepíti csak a Pershing 2-es rakétákat, de folytatódott a kölcsönös
taktikázás. 1982-ben a SZU bejelentette a kelet-európaitelepítést, csak ázsiai területekre vinnék, de ez is
elér Európáig. Ez sem vezetett eredményre. Végül a tárgyalások arról szóltak, hogyan lehetne elérni, hogy
minden nukleáris fegyver eltűnjön Európából.
1982-’84 között: Brezsnyev, Andropov, Csernyenko, Gorbacsov. Lebénult a szovjet pártvezetés.
Az USA elmélyíti a mini-hidegháborús konfliktust, globális külpolitikai stratégiát váltottak: az
amerikai globális szerepvállalást terjeszti ki, a SZU ellenében. Diego Garcia szigetét az USA átveszi (Brit
Nemzetközösség), ezzel az egész Indiai Óceán déli részéről könnyebben elér mindent. Új támaszpontokat
nyitnak: Egyiptom, Omán, Kenya, Szomália. Sok öböl-menti országgal felveszik a kapcsolatot,
támaszpontokat nyitnak szerte a térségben. A ’80s-ban az USA elkezdi kidolgozni új stratégiáit. Gyors
reagálású hadtesteket építenek ki. Nagy hadgyakorlatokat tartanak, a NATO csapatokkal együtt. Tengeri
hadgyakorlatok az Atlanti óceánon, északi tengeren, földközi tengeren is.
1983, Reagan: SDI program: Csillagháborús terv. Az USA űrbe telepíthető rakéta-védelmi rendszert
akart kiépíteni, de ezt az ABM szerződés (SALT II.) tiltotta, elméletileg. Utópia volt, nem volt semmilyen
technikai alapja. Nagy fejlesztésekbe kényszerítették a SZU-t, ami fenntarthatatlan volt a szovjet
gazdaságnak. 1984 után újra tárgyalásokról van szó, ami ’86-ra teljesül: Reykjavík.
1984: újraindulnak a tárgyalások a fegyverzetkorlátozástól és európai csökkentéséről: Stockholm:
EBEÉ utókonferencia – CCCW (Convention on Certain Conventional Weapons) szerződések. Tovább
folytatódnak a bizalomépítésről szóló tárgyalások, különböző fegyverkategóriákban állapodnak meg.
1986: Reykjavík, Izland: sikerül megállapodni. INF (Intermediate-Range Nuclear Forces Treaty)
Szerződést aláírják. Közép-hatótávolságú nukleáris fegyverekről szól. Kettős-nulla megoldás: sikerül teljes
fegyverkategóriában (közép-és rövidhatóságú) átfogóan elérni eredményeket. Nullára redukálják a
fegyvereket Európában. Fontos volt, hogy az INF-en belül megállapodnak egy globális ellenőrzőrendszer
kiépítéséről, ezeket betartathatják és ellenőrizhetik a felet. A START szerződések és a vegyi-fegyverek
tiltásáról szóló szerződések előtt megnyitotta az utat ez az INF szerződés. 1987 után felgyorsult a SZU
szétesése.
1988: új tárgyalások kezdődnek, kölcsönös bizalmi intézkedések megvalósításával lehetővé teszik
szerződés megvalósítását. 1990: CFE (Conventional Armed Forces) szerződés: hagyományos fegyverek
korlátozását hozza el. Ehhez a kölcsönös bizalmi intézkedéseket életbe kellet léptetni. A szovjet blokk
szétesett, a kilépő országok NATO tagok szeretnének lenni, sok NATO program nyílik előttük, pl. a nyitott
égbolt akció.
1987-’88-ban a teljes biztonsági rendszer átalakulásához vezető folyamatok megkezdődnek:
Németország újraegyesítése, SZU összeomlása is. A START szerződések alakítják át a biztonságpolitikai
helyzetet 1990-ben.

+++ Az európai integrációban ekkor: 1961-’62: Fouchet-tervek. Kormányközi politikai katonai

együttműködési terv - nem sikerül. Elysee szerződés: külpolitikai-védelempolitikai része is van. 1969:
Európai Politikai Együttműködésen munkálkodnak, nincs intézményesült formája. Az európai integráció
erőteljesen a regionális pillér erősítése felé irányul. Ezt az európai regionális védelempolitika
előrehelyezésével érhetik el. 1984-ben az EK-n belül megkezdik a biztonsági fejlesztést. (1979-’84: nem
fejlődik az EK - Thatcher miatt is). 1984-ben: európai regionális csapatok létrehozásáról gondolkodnak: FRO
és NSZK mag koncepciója: európai hadtest kéne, FR és német csapatokra épülve. Ez a koncepció sokáig
elhúzódik, a ’90s elejéig. Elkezdi a WEU intézményeit használni: folyamatosan ülésezik a Közgyűlése,
biztonságpolitikai fejleményekről is. A WEU Kutatóközpontot hoz létre, tudományos publikációkat tesz
közzé az európai stratégiai szempontokról. A WEU egyre nagyobb teret nyer.

20
 Biztonságpolitika az 1990-es években
3 nagy esemény, mely problémákat hoz: SZU szétesik, Németország újraegyesül, kérdések merülnek
fel melyeket korábban a hidegháború alatt nem jöhettek szóba. Kérdés: az új Németország tagja lehet a
NATO-nak? Az USA és a SZU 1990 szeptemberében aláírja szerződést, Németország szuverén lesz. Új
biztonságpolitikai rendszer jön létre Európában.
Az új rendszer megszervezése: eddig a NATO volt a középpontban, de két nagy vitasorozat
kezdődik: A NATO túlélési vitája: a SZU szétesik, kelet-európai országok áttérnek nyugat felé, kell-e a NATO,
vagy vegye át a szerepét más? USA és NATO: szükség van a NATO-ra. Illetve a másik dilemma a NATO
definíciós vitája: miért van szükség a NATO-ra? Le kell írni azt a biztonságpolitikai környezetet, amiben
vannak ’90 után. A hagyományos fenyegetések nem szűnnek meg, nem csak regionális, de nagyhatalmi
konfliktusokra is lehet számítani. A NATO megállapítja: Kína és a későbbi Oroszország irányából is jöhet
konfliktus. Megnő a nem megnevezhető fenyegetések szerepe, fenyegetések valódi ellenség nélkül: pl.
fegyverkereskedelem, terrorizmus. Különböző gazdasági problémák elterjedése is biztonságpolitikai
problémákat hozhat a NATO-szempontjából. Ez utóbbiak nem bipoláris fenyegetések.
Szinte mindenhol konfliktusok lesznek, az ezekben való részvétel a NATO feladata lehet,
veszélyfaktorokról lehet beszélni, nem klasszikus fenyegetésekről. A NATO a faktorok között kezelhetné
egyszerre a rendszert. Megnő az alacsony intenzitású harcok jelentősége is. Ezen konfliktusok új dimenziója
a járulékos veszteségek csökkentése, melyet a NATO-nak kell véghezvinni. A konfliktusok megvívásához
kevesebb katonára lesz szükség, az alacsony intenzitás miatt. Sok nehézséggel fog szembenézni a NATO és
a tagállamok 1990 után, mert az államok nehezebben fognak a nemzeti költségvetésből elkülöníteni
összegeket. Ennek ellenére a védelmi ipart megfelelő szinten kell tartani. NATO és USA: 1990 után megnő
az újfajta koalícióképzés jelentősége, ami háttérbe szoríthatja az intézményi struktúrákat. Előtérbe kerülhet
az ad hoc koalícióképzés. Ez azzal járhat, hogy háttérbe szorulnak az intézményes kategóriák (pl. NATO).
Egyre inkább nőhet a puha erő: nem csak a nehézfegyverzet, de a különböző békefenntartó, válságkezelő
tevékenységek szerepe felértékelődhet: ebben részt kell vállalnia a NATO-nak, tagállamoknak. Nőni fog az
egyedüli akciók szerepe. GO IT ALONE. Sok állami ad hoc döntéshozatali szerv születik, ezzel a NATO-nak
konfliktusai lesznek.
1990 után a NATO definíciós vita kimerül, megfelelő válaszokat kellett adni rá a NATO-nak.
Megkezdődik a NATO átalakulása: az addigi feladatokat átértékelik, kiegészítik, és a technológiai és
technikai bázissal való kérdések újjáértékelését is. Ebből az egyik legfontosabb, hogy bevezetik a Joint
Approach-t, ami a fegyvernemek fokozatos együtthasználását jelenti. 1991-’93 között kezdődik a NATO
gyorsreagálású képességeinek kiépítése: CJTF koncepció. (Combined Joint Task Force)

NATO CSÚCSTALÁLKOZÓK

1990. július, London: Kell a NATO, új stratégiai koncepció kell. Elismerik és nyitnak a közép-európai
országok felé. Új stratégia: kisebb, aktívabb, mozgékonyabb, soknemzetiségű erőstruktúra létrehozásáról
döntenek, de még nem tudják, hogy fog működni. A START tárgyalásokat tovább akarják vinni.

1991. november, Róma: a NATO-nak alkalmasnak kell lennie többirányú és többoldalú

fenyegetések ellen felvenni a harcot. Ez gazdasági, társadalmi, politikai problémákat, konfliktusokat jelent.
Ehhez ki kell alakítani egy összetettebb intézményi struktúrát. Kidolgozták az új koncepciót: prevenció,
preventív diplomácia fontos része. Definiálta a NATO: együtt kíván működni a WEU-val és más regionális
struktúrákkal is. Létrehozták az Észak-atlanti Együttműködési Tanácsot (NACC), ami a kelet-európai államok
és a NATO együttműködését segíti elő. Létrehozták intézményi keretét, minden miniszteri szintű
csúcstalálkozó után a kelet-európai államokkal külön tárgyalnak majd.

21
 1994. január, Brüsszel: a NATO új dimenzióját hozza létre: ez a partnerség a békéért, ez a NATO
keleti irányú bővítését foglalja magában. Sokkal szélesebb ország-csoport felé nyit. Többszintű
biztonságpolitikai együttműködést irányoz elő. Megkezdődik a NATO európaizálása. A NATO nagyobb
szerepet szán az európai államoknak az önálló működtetésben. Ebben Franciaországnak kiemelkedő
szerepe lesz. Döntenek arról, hogy megszületik az új gyorsreagálású haderő, a CJTF. (Combined Joint Task
Force) Többnemzetiségű, vegyes összetételű össz-haderőnemi kötelék. A NATO elkezdi kialakítani a kisebb,
mozgékony kapacitását, ami különleges célokra alkalmazható. Egyre nagyobb szerepet kapnak a területen
kívüli missziók is. Ebből lesz, 1996-ban az ESDI, (European Security and Defence Identity) ami a NATO ’96-
os berlini konferenciáján lesz alkalmazható európai célokra. A Tanács átalakul, 1997-ben Euro-Atlanti
Partnerségi Tanács (EAPC). Ez a konkrét együttműködést nyitja meg azokkal az országokkal, akik a NATO
felé tartanak.

Berlin (1996. június)

1996-ban az ESDI megszületik a NATO berlini konferenciáján.

Sintra, (1997.május)
Portugáliában- Az Észak-atlanti Együttműködési Tanácsból 1997-ben megalakul az Euro-atlanti Partnerségi
Tanács (EAPC), ami már a konkrét együttműködést nyitja meg azokkal az országokkal, amelyek a NATO felé
tartanak. pl.: Csehország, Magyarország, Lengyelország. Új szakasza lesz az együttműködésnek. Konkrét
katonai együttműködések is zajlanak és elkezdődik a NATO újabb bővítésének köre.

Madrid, (1997. július)

Az első igazi politikai áttörés. Itt kezdődnek meg a csatlakozási tárgyalások, minden állam számára kérdéses
volt, h h fog csatlakozni?- először EU-hoz, majd utána NATO-hoz?!
NATO 3 koncepciója:
1. BIG BANG –koncepció: Az összes kelet-európai állam, amely szeretne a NATO-hoz közeledni,
egyszerre tagja lesz. Ez szép is lenne, de nagyon különbözőek, divergens lett volna a helyzet.
2. EU FIRST– koncepció: Nagyon sok ország gondolkodott abban a bővítés során, hogy először az EU
kezdje a bővítést, mert sokkal összetettebb feltételrendszere van, valamint 1993-tól az EU
bevezette a Koppenhágai kritériumokat, amely megszabja pl.: h a parlament ítéleteket hozhasson
bizonyos kérdésekben.
3. Kiskörös bővítés- Csehország, Lengyelország, Magyarország MEGVALÓSUL
Az USA szenátorai fontolgatták, h mennyibe fog kerülni a kelet-európai államok csatlakozása? A tagállamok
közösen vállalnak költségeket am is, nem a NATO fizetett nekik. Olyan együttműködési formát kell azonban
létrehoznia, hogy a költségeket együttesen viseljék, és a haderőreformot folytassák. Nagy költsége igazából
nincs a NATO-bővítésnek.

1997 júliusában megállapodás, politikai tárgyalássorozat az integrációról. NATO bevezette a „nyitott

kapuk” elvét, azaz további bővítések várhatók azok számára is, akik nem kerültek most be.
1997-től a NATO és Oroszország egyre szorosabbra fűzte a kapcsolatát. SZU szétesése után a NATO
politikájának középpontjába került rengeteg kérdésben pl.: békepartnerség program, proliferáció. A fő cél
az volt, hogy Oroszországgal speciális partnerségi viszony alakuljon ki, amely az együttműködést
elősegítette volna. Megpróbálták minél jobban bevonni Oroszországot a folyamatokba, a balti országok
bevonásáról szó sem lehetett ekkor még. 2002-től a NATO-Oroszország Tanácsa is megjelenik, előkészítve a
csatlakozását és a balti országok közelítését.
Ukrajna kérdésében egy kibővített partnerségi viszony merült fel a NATO részéről. Fokozottabb
együttműködést jelentene ez a partnerségi viszonyukban.
Létrehozták azt a Mediterrán- programot, amely a mediterrán országokat (atlanti-óceán déli pereméről)
bekapcsolt a folyamatba, azaz elmélyítették biztonságpolitikai szinten is az EU által 1995-ben
kezdeményezett barcelonai folyamatokat, vagyis a Magreb (MAR, NY-SZAH, ALG, TUN) és Mashreq (EGY,
LIB, JOR, SYR) országokkal fokozottabb biztonságpolitikai együttműködés valósult meg. Intenzívebb
párbeszéd zajlik azóta is, nemcsak a mediterrán országokkal.

22
 - Washington, (1999. május)
A NATO bővítése itt kap formát. A vita nem dőlt el 1999-re, hogy mit kellene alkalmazni a koncepciók közül.
De a koszovói események miatt, 1999 márciusában megtörténik a NATO kibővítésére tett kísérlet. A
washingtoni csúcstalálkozó nyomja majd rá a pecsétjét a bővítésre.
A nyitott kapuk elve továbbra is nagyon fontos, valamint olyan átfogó kritériumrendszert épít ki a NATO –
Membership Action Plan (MAP), amely a további csatlakozókra vonatkozik, meg kell felelniük.
1. Politikai és gazdasági- mindenféle nemzetközi és regionális konfliktust le kell zárniuk a csatlakozni
kívánó államoknak, elkötelezettség kell a NATO felé
2. Védelmi és katonai fejezet- a csatlakozni kívánó országoknak a NATO új misszióiban is részt kell
vennie. Aki csatlakozik, nem csak arra kell, hogy várjon, hogy megvédjék, hanem aktívan részt
vegyen a NATO vállalkozásaiban.
3. Erőforrásokkal kapcsolatos fejezet- hadikiadások elégséges szintjét akarták szabályozni, amelyet a
legtöbb tagország nem nagyon akart elérni.(1977-ben 3%-os plafon Carter idején pl.)
4. Biztonságpolitikával kapcsolatos ügyeket- információk megfelelő kezelése, nagyon összetetté válik
az intézményi kapcsolatrendszer a NATO és az EU között. (DCI-program, azaz a Védelmi Képesség
Kezdeményezés)
5. Jogi fejezet- a jogharmonizáció kérdéseit tették hozzá.
Azért van szükség a kritériumokra, mert nagy az esély, hogy fellazuljanak a kötelékek.
Elsőként 9 (Albánia, Bulgária, Észtország, Lettország, Litvánia, Románia, Szlovákia, Szlovénia, Macedónia és
később Horvátország) aspiráns ország csatlakozott ezeknek a kritériumoknak megfelelően.
Folyamatosan vizsgálták ezek után a MAP-országok (Tagsági Akcióterv) felkészültségét.
Európai integráció biztonságpolitikai rendszere
2 pillér volt ugye:
- Transzatlanti pillér
- Regionális európai biztonsági pillér
Európai Védelmi Közösség, majd Európai Politikai Közösség kezdeményezése, melyek mind kudarccal
végződtek. 1954. szeptember, októberi csúcstalálkozón nem az EVK vagy EPK szupranacionális intézménye
valósult meg, hanem visszatértek a Brüsszeli Szerződéshez, ebből született meg 1955. január 1-jén a WEU.
Intézményrendszer nélkül a NATO-n keresztül élvezett jogi garanciákat, kollektív védelmi szervezet volt.
A Nyugat-Európai Unióval kapcsolatban még 3 elem fontos:
1. Nemcsak a WEU volt az európai biztonsági rendszer meghatározó építőköve, hanem az ESZAK
(1951) is, mert a szén és acél a hadiipar alapját képezték. Szupranacionális szinten egyesült a 6
alapító ország.
2. 1958-ban a Római Szerződés aláírásával megszületett az Európai Közösség, amely a háború
indításának kedvét veszi el az államoktól, mert az állami szint alatti funkciók összekapcsolása
eredményesebb, mintha lerohannák egymást az államok, nem érdemes ezért háborút indítani.
3. EURATOM létrehozása is fontos, a modern nukleáris iparban teremtett olyan intézményrendszert,
amely betekintést adott a katonai programba, békés céllal.

Az államok még 1 dologgal próbálkoztak meg. 1961-1962-ben létrehozzák a Fouchet-terveket, aki de

Gaulle-nak tesz javaslatot, amely azonban nem sikerül, mert a francia kontinentális hegemónia
megtestesülését látják benne a BENELUX államok. 1965-1966-WEU reaktiválása megtörtént volna, de
Franciaország szemben áll a NATO-val. 1966 után a WEU aktivizálása nem sikerül, de 1969-ben újra
előveszik az együttműködési lehetőséget az államok, Európán belül közös kül- és biztonságpolitikai
együttműködést akarnak (föderális, államok feletti, kormányközi megállapodások után előkerül ez a dolog)

23
 1969. Hága- Davignon nevéhez fűződik.
Davignon új tervet dolgoz ki, hogy hogy lehetne európai biztonsági rendszert működtetni. 2-3 év alatt
létrehoznak javaslatot, ez az Európai Politikai Együttműködés (EPC) lesz. Nagyon laza, intézményi
struktúra nélküli politikai együttműködés az európai térség tagállamai között. Azért nem volt intézményi
struktúrája, mert az államok nem akartak létrehozni az akkorra már szépen alakuló Európai Közösségen
belül szétfeszíteni az addigi kereteket. Nagyon féltették az államok a szuverenitásukat. Megvitatták a kül-
és biztonságpolitika eseményeit az államok, nyilatkozatokat, külügyi felhívásokat fogadtak el. (1992-től
valósul meg a közös kül- és biztonságpolitika, a Maastrichti Szerződéstől.) 1972-ben van az EPC, egészen
1992-ig működhetne, de majdnem 2001-ig kitart. Ahhoz, hogy működjön egy biztonságpolitikai rendszer,
vagy nemzetállamon belül van kialakítva, vagy nemzetközi intézmény. Az EPC elkezdi használni az Európai
Közösség intézményrendszerét, úgy, hogy a Római Szerződés nem tartalmazott ilyen együttműködést.
Meglehetősen összetett intézményi struktúrát alakítottak ki- Használták az Európai Tanácsot (legfelsőbb
szinten perspektívákat ad), Tanácsot (Általános Ügyek Tanácsa- operatív döntések), Bizottsági rendszert
(különböző ad hoc bizottságokat állíthat fel). Technikai rendszer is kialakul, COREU-rendszer
(Correspondence Européenne), amely a minisztériumokat kötötte össze, itt egyeztetni tudták a közös kül-
és biztonságpolitika kérdéseit.
1972-1973 után Monnet nyomása érvényesül, organikus fejlődésként alulról épül fel a közös kül- és
biztonságpolitika. Határozatokat hoztak (pl.: Helsinki folyamat, Müncheni olimpia, SZU afganisztáni
bevonulása ellen), támogatások születtek.
1975-ben megpróbáltak még 1 közös kül- és biztonságpolitikai együttműködést létrehozni Tindemans
nevéhez fűződik a jelentés.
1980-as évek fejleménye lesz, ami igazán megtörtént.
Volt egy miniszterelnök-asszony, aki gátolta az EU-integráció fejlődését a brit költségvetés-visszatérítés
miatt. Ő volt Margaret Thatcher. Mitterand ekkor karolta fel a Tindemans jelentés reinkarnációját, az
Európai Parlament szemszögéből vizsgáló Spinelli-javaslatát, a parlament irányából kellene erősíteni.
1986-ban megkezdődik az egységes piac létrehozása az Egységes Európai Akta aláírásával.
Az európai államok elkezdtek azon gondolkodni, hogy az európai regionális dimenziót is erősíteni kellene.
Ez megint a WEU revitalizálását jelentette, 1984-ben meg is történt, újjáéledt. Ettől kezdve a WEU
Parlamenti Közgyűlése folyamatosan ülésezett, a globális biztonságpolitika fejleményeit elkezdték vizsgálni,
valamint kutatóintézet működtetését is elkezdték az államok. A franciáknak és a németeknek az volt az
ötlete, hogy európai haderőt kellene létrehozni, a 90-es évekre sikerül ebből valamit létrehozni.
1984-1985-ben enyhül a helyzet Gorbacsov szerepvállalásával, tárgyalásokkal megszületik az INF szerződés.
1990-1991-ben megtörténik az EU szerződésének átalakítása, amely az új európai biztonsági rendszer
alapját jelenti. Ötletek:
1. EU létrehoz egy önálló biztonság- és külpolitikát, saját hadsereggel és intézményekkel.
2. Nem csinálunk semmit, hanem külső intézményt használunk, pl.: NATO-t, de az amerikai és kanadai
is, tehát nem teljesen mi vagyunk
3. Olyan intézmény kell, amely már működik és közelítjük az EU-hoz, ebből lesz európai biztonsági
rendszer pl.: WEU, de vannak olyan államok, amelyeknek a biztonság- és védelempolitikai
preferenciarendszere eltér- pl.: semleges államok nem akarnak kollektív védelmi rendszer részese
lenni, vagy az Egyesült Királyság, és mindazok, akiknek a transzatlanti együttműködést fontosabb.

EK 1986-tól, előtte Európai Gazdasági Közösség volt. Mi legyen vele? Továbbfejleszthetjük, közös kül- és
biztonságpolitikával, de valószínű nem működne jól. Létrehozták mellette az Európai Uniót.
Kitalálták, hogy legyen pillérszerkezet
1. Európai Közösség
2. Közös kül- és biztonságpolitika
3. Bel-és igazságügyi együttműködés
Az EU pillérrendszere az utolsó 2, teljesen új garanciarendszer, költségvetési rendszer, jogi rendszer. Aztán
jönnek az Amszterdami Szerződés, Nizzai Szerződés, Lisszaboni Szerződés. Az Európai Közösség és az
Európai Unió teljesen más keretben működik. Nagyon sokan vádolják az EU-t azzal, h nem működik a közös
kül- és biztonságpolitikája, de hát nem hagyták, hogy az EK-n belül hozza létre, ezért ez várható volt.

24
Furcsa ez az együttműködési rendszer, mert az intézményi kompetenciák megmaradtak. Bevezette az EU
szerződése a közös akciók fogalmát, vagyis ha valamilyen a közös kül- és biztonságpolitikát érintő ügy van,
akkor közös akciókat helyeznek hatályba. Nem tudni, hogy azok pontosan mik... 
Az Európai Unió abban az esetben, ha közös akcióról akar dönteni, akkor az Európai Tanács vezérelvei
alapján egyhangú döntés születik, az Európai Unió Tanácsa (Tanács/Miniszterek Tanácsa, lejjebbi szint)
minősített többséggel hozza meg a döntéseket. Az Európai közös kül- és biztonságpolitika területén az
adott tagállamnak kötelessége lesz, hogy saját tagállama döntését harmonizálja a közösségi döntéssel az
előbbiekben említett döntési struktúrát követően. Megfelelő szankciórendszere van ennek. Aki uniós jogot,
nemzetközi szerződést megszeg, bíróságra lehet vinni.
1992-1993-ban létrehozzák az Európai Kül- és Biztonságpolitikát az EU 2. pilléreként. A WEU-t az Európai
Unió fejlődésének integráns részévé teszi, de külön maradt.
A 90-es években 3 biztonságpolitikával foglalkozó intézményünk van:
- EU
- WEU
- NATO
Együtt fognak működni egymással. 1990-es években átfedő kompetenciák alakulnak ki. Sok minden
újdonság nem lett, az EU ugyanaz, mint az EPC, használja az EK intézményeit, de jogilag különböző.

Az európai integráció nagyon sok mindent tesz a közös kül- és biztonságpolitikai rendszer
megvalósulásáért. (Amszterdami Szerződésig).
A védelempolitikában azonban megkezdődik a WEU és a NATO együttműködése.
1990 környékére összetett tagsági rendszer alakul ki a WEU-ban is, 1984-ben kikötötték, h csak EK-
tagország lehet WEU-tag. Társult tagok ekkor azok lesznek, akik am is NATO-tagok akarnak lenni. A
megfigyelők általában semleges országok (Ausztria, Svédország, Finnország, Írország). A partnerországok is
külön kategóriát képeznek.
A WEU nagyon sok mindent tesz az önálló haderő létrehozásáért. WEU-nak alapvetően nem volt semmije,
olyan intézményrendszer, amely a NATO-n keresztül aktivizálja magát.
- EUROCORPS
- EUROFOR- Gyorsreagálású Hadtest
- EUROMARFOR- Európai Haditengerészeti Erők
1992-ben megbeszélés van WEU tagállamainak, a kuvaiti iraki invázión túl vagyunk. CJTF-koncepció. WEU
és NATO is kezdi kialakítani azokat a képességeit, amelyeket 1949-ben és 1955-ben létrehozott
alapszerződésben lévő pontokon túlmutatott.
ESDI ötlet a NATO-n belül, azaz hogyan tudnak az európai államok USA és Kanada beleegyezésével, de
nélkülük különböző missziókat indítani. Erre megkapták a gyorsreagálású hadtestet, az Európai Unió
megkapja a NATO kompetenicákat.
Az Amszterdami Szerződéstől az intézményesülést várták (1996), de semmi nem lett belőle. Majd Nizzaban
történik meg a nagy átalakítás. Viszont a közös kül- és biztonságpolitikában fejlődés látható. Mindehhez
szükséges valamilyen külpolitikai arculat.
1996-ban erről mennek a tárgyalások, megszületnek az Amszterdami Szerződések (1999-től hatályos)-
1. Létrejön a Mr. CFSP pozíció- valakinek a folyamatosságot kell képviselnie, kedvezőtlen, ha a
tárgyalópartner folyamatosan változik. Mellé egy stábot is létrehoznak, akik a külpolitikai
cselekedeteit irányítják. Az egész intézményi struktúrában kakukktojás, a Tanács főtitkáraként
működik és az Európai Bizottság ülésein is részt vehet. (egyikben titkár, másikban alelnök)
2. Közös stratégiák, közös stratégiai és tervezés előrejelző egység- Ezelőtt közös akciók volt, most már
kellenének a közös stratégiák, azaz az EU csináljon közös stratégiát. Ahhoz, hogy közös kül- és
biztonságpolitikám legyen, tudnom kell értelmezni európai szemszögből a közös problémákat,
érdekeltté kell tenni az európaiakat. Operatív és stratégiai szint van. Nagyon sok intézményi
feltétele van, és nagyon drága egy ilyen intézmény.

25
 3. Konstruktív tartózkodás- tanácsban döntenek, általában 1958-tól az 1990-es évekig konszenzussal,
utána átváltanak a minősített többségre (73-74%), az IGEN-ek és a TARTÓZKODÁSOK számának
kellene meghaladnia a NEM-ek számát a minősített többségnél. A közös kül- és biztonságpolitikánál
bevezetik ezt, de a nagy államok a burkolt vétóval próbálják ellensúlyozni. (gentleman’s agreement,
azaz nincs leírva sehol, de használják.)
4. Európai Unió Tanácsa megkapja a WEU kompetenciáit a Petersbergi feladatok területén- az
Európai Unió Tanácsának lesz politikai kontrollja, kezd egybeérni a WEU, EU és NATO
1997-1998-ra kialakul az együttműködés a 3 intézmény között- NYEU, EU és NATO
1996-os berlini csúcstalálkozón úgy döntenek, hogy az ESDI részévé válik a rendszernek, azaz az Európai
Uniós tagállamok fel tudják használni a NATO kompetenciáit európai integrációs kérdésekben „berlini
folyamat/megállapodás”. Hiába fogadták el, ha nem kapcsolódnak hozzá kiegészítő megállapodások, nem
sokat ér.
1996-1997-től elkezdődik egy hosszú folyamat, 2002-re zajlik le „Berlin plusz folyamat”, azaz tovább
akartak lépni ezen a területen és elmélyíteni az együttműködést a NATO-val.
- DE!! volt egy baj, Törökország- az Európai közös kül- és biztonságpolitika kérdésben megfigyelő
helyet akart magának. Nagyon nagy a hadereje a NATO erők között is különösen. Az európai
államok ebbe nem mentek bele (nem is kapott Törökország meghívást az 1998-as bővítési folyamat
tárgyalására). Törökország 2002ig megakasztja a folyamatot.
Nagyobb problémák jöttek azonban a rendszerbe, 1997-1998-ban is vannak már történések Koszovóban.
1997 májusában Tony Blair miniszter elutasította, a nagy előrelépést a közös kül- és biztonságpolitikában.
1998 decemberében azonban az európai közös hadsereg élére áll. (180 fokos fordulat ). A britek felmérték
a helyzetet, középhatalomként nem akartak kimaradni, 1997-ben olyan sok területről (Schengen,
EUROZONA, Emberi jogi kezdeményezések, stb.) kimaradtak, a védelempolitikából most már nem akartak.
Új európai biztonsági keretet hirdetett meg Blair és Franciaország Saint MALO-i felhívás megszületik.
Kiindulópont az 1947. márciusi Dunkerquei szerződés. Felhívás a többi országhoz, amely arról szólt:
- létre kell hozni egy önálló, autonóm európai hadsereget, amely az európai hatalmi műveleteket
képes végrehajtani (1998. december)

1998 után, 1999-2000-2001-ben ezt a programot hajtják végre, nagy európai uniós csúcstalálkozók után.
(Köln, Helsinki, Feira, Nizza) 1999. júniusig az európai államok reagálnak erre a felhívásra, jó ötletnek
tartják, a hadsereg neve: Európai Biztonsági és Védelem Politika (ESDP/ CSDP). ESDI- NATO
kezdeményezés, ESDP- Európai Unión belüli önálló kezdeményezés európai hadsereg létrehozására.
Piramisban alulról felfelé:
Külpolitika: (legalul, legtágabb fogalom)
- konzuli ügyek, nonproliferáció, leszerelés, multilaterális diplomácia
Biztonságpolitika
- polgári védelem, természeti csapások elleni védelem
Védelempolitika
- egyéni/országokra vonatkozó
Katonai doktrínák
- hogy kell kivitelezni
A közös kül- és biztonságpolitika az CFSP, a közös védelem- és biztonságpolitika pedig a ESDP
1999. június, Köln- Európai Tanács
1999. június-július- finn elnökség (Helsinki)- hogy kell megvalósítani a rendszert?
1999-től napjainkig próbálják tartalommal megtölteni, eszközök, emberek, stratégiák kerülnek a biztonság
és védelempolitika felől a közös kül- és biztonságpolitikában.
1999 őszén tárgyalások kezdődnek a rendszer kivitelezéséről képesség-felajánlási konferenciákat
tartanak. Ezeken be lehet dobni a közösbe, amit az államok akarnak- felszerelést, embereket.

26
A Helsinki csúcstalálkozón az eltelt félév követelményeit megfogalmazták- Helsinki Headline Goal, a
legfontosabb célkitűzések az EU-tól
- 2003. január 1-re önálló európai, autonóm hadsereg kell, gyorsreagálású, 60ezer főből áll, képes a
ráruházott feladatok elvégzésére- nagy országok (britek, franciák, németek) több katonát ajánlottak
fel, a többiek egyre kevesebbet. Volt olyan ország, aki kimaradt az egészből és nem akart felajánlani
pl.: Dánia, semleges országok (műveletekben részt vesznek, de nem ajánlanak fel), de pl.:
Magyarország nem vesz részt a folyamatokban, mégis felajánl katonákat és eszközöket is!
1999-ben alakult ki még 1 fontos együttműködés, NATO Washingtoni csúcstalálkozóján – DCI (Defense
Capabilities Initiative) Ahhoz, hogy az európai integráció saját biztonságpolitikája megvalósuljon, a DCI-ra
van szükség. NATO és EU között teremtett kapcsolatot, sokkal szorosabb a sima berlininél, de a berlin
plusznál kevesebb.
A 2000-es év feladata az volt, hogy továbblépjen, 2000. júniusban a Feirai Európai Tanács létrehozott egy
új együttműködési rendszert, nagyon fontos, mert ez még sokáig alakul később.
- civil/ polgári válságkezelési képességekkel kiegészül a biztonságpolitika
- rendőri erők
- rendfenntartók („rule of law”)
- polgári alkalmazottak
- polgári védelem

2000 decemberében Nizzaban- új intézmények: Politikai és Biztonsági Bizottság (politikai döntések, civil
kontroll), Katonai Bizottság (vezérkari főnökök a katonai stratégiáról döntenek), Katonai Törzs (katonák
operatív szinten viszik előre a dolgokat)- 2003-ban elindul a működése az új intézményeknek
Nagy áttörést hoz, az európai integráció átalakítja intézményrendszerét, alkalmassá válik 10 új ország
csatlakozásához.
Az európai kül- és biztonságpolitika kezdett az EPC döntési hálójába kerülni, britek elválasztják a dolgot.
(Az íreket rosszul érintette- mivel semlegesnek tartják magukat- az a passzus, az ESDP katonai
kötelezettséget teremtő dolga, ezt lenépszavazták  - tartottak a kötelezettségektől, újabb népszavazás
lett, Lisszabonban (rájuk nem kötelező, úgy fogalmazott a szerződés, holott részt vesznek az ESDP-ben)

Törökországgal végül is sikerült a megállapodás, ezért így 2002. november/december, Prága: „Berlin
plussz”-ról megállapodtak a NATO csúcson, alá is írta az európai integráció.
- Lehetővé teszi az EU-nak, hogy a NATO eszközeit, kommunikációs rendszerét, operatív
műveleteket, katonai műveleteit használják európai problémákban. EU-NATO együttműködés.
(WEU feladatait EU átvette 2002-től, a kollektív védelem maradt meg, hiszen erre jött létre a WEU. EU-nak
így nem lett kollektív védelmi rendszere a WEU-tól, viszont a Nizzai Szerződésben megjelenik majd a
kollektív szolidaritás kifejezés, azaz ha a másikat megtámadják, kifejezem a szolidaritásom, együttérzésem-
a semleges államok is jobban támogatják.)

2004. június Brüsszel: 2 új kiemelt tevékenységi terület

- Monitoring: 516 tisztségviselő
- EUHR segítők: 444 tisztségviselő
- Headline Goal 2010, Harc-csoport koncepció
2006. Civilian Response Teams
2007. Európai Csendőrség (ESDP-nek segít)

27
 Előző óra folyt
2014. október 13.
6. hét

Európai Integráció intézményesülése és az együttműködés

2001: Nizzai szerződés időszaka: késlekedett a felvétele a keleti országoknak. A nizzai szerződés nem
elegendő keret, csak megnyitotta az utat. Sok kérdésre nincs válasz: lesz-e föderáció? stb.
2001-2002: hogyan lehetne új Európai Integrációt megvalósítani? Amit elképzelnek, központi eleme:
Európai biztonság és védelem politikán keresztül vezet előre. Joska Fischer külügyminiszter, 2001, berlini
Humboldt egyetemi beszéde: biztonság és védelem politikának hogyan kéne tovább haladnia? Ever closer
Union kell! Német francia együttműködésen alapulva legyen Európai Alkotmányos Szerződés, mai egy
alapdokumentumon alapulna. Ez az Alkotmány az Európai közös biztonság- és külpolitikát tartalmazná. Ez
egy felhívás volt, közös német-francia együttműködés. Elkezdődött Valéry Giscard d’Estaing vezetésével
egy Európai Konvent, ami az európai alkotmány alapjait fogalmazná meg. Ez 2001-2003 között folyik. 2003
júniusára „kész” az alkotmányos szerződés.
Eközben a biztonság és védelem politikának újabb komponenseit tervezgetik. Az alkotmány a közös
biztonság és védelem politikát teljesen újragondolta volna: egy koherens egészet alkotott volna.
Új hagyományos vonal: EU és EK kettősben.
Az európai integráció alkotmányos szerződése új jogi keretet alkalmazott volna. Kialakított volna felelősségi
köröket, melyik közös biztonság és külpolitikában gondolkodtak volna föderális szinten: hadügy-,
külügyminisztériummal, esetleg miniszterekkel. Hivatalos képviseletekkel. Ezt az egyes államok más és
másképpen hozzák létre. Pl. Franciaországban az államfő egyszerre a hadügy és külügy feje, máshol nem.
Az európai integráció szétválasztaná ezt a két lehetőséget. Az államfői tisztség reprezentatív funkciójára
állandó elnöki pozíciót hozott volna létre, aki képviseli az EU-t. Ilyen állandó elnöke az EU-nak nem volt, ezt
a Lisszaboni Szerződés hozza be. Addig ilyen pozíció nem volt. Mr. CFSP vette volna át ezt a szerepet.
Külügyminiszter is lett volna külön, bizonyos védelempolitikai feladatokkal is.
Az Alapjogi Chartát az EU szerződésébe foglalták volna. Ez az alapvető emberi jogokat tartalmazza,
melyeket más nemzetközi szerződések megfogalmaznak. Ilyenek az Európa Tanács és regionális keretek
között is létrejöttek már.
Az Alkotmányos Szerződésben preambuláris részeket rögzítettek volna, melyeket a közös biztonság és
külpolitikának figyelembe kellett volna vennie.

Az Európai Integráció:
2001-ben az írek elutasítják a Nizzai Szerződést, 2002-ben mégis elfogadják, 2002 decemberében Prágában
megkötik a Berlin plus megállapodást. Sikerül kommunikációról (NATO saját kommunikációs rendszere, pl.
telefon), NATO eszközökről és azok felhasználásáról megállapodni. Az Európai Integráció katonai
képességei milyenek lesznek?

Katonai képességek:
 vezetés és irányítás - logisztika 1/3
 hírszerzés, felderítés - harci támogató erők 1/3
 telepíthetőség - manőverező és harci kötelék 1/3
 fenntarthatóság
 interoperabilitás - 180.000 fő - 3 x 60.000
 rugalmasság
 mozgékonyság
 túlélési képességek

28
Az egyetlen dolog, amit az integráció tehet: NATO parancsnoki rendszer felhasználása, egyébként kellene
egyéb vezetés és irányítás. Van tervező és előrejelző egység, de katonai felderítést és hírszerzést nem
tudnak csinálni - ehhez fejlődés kell. A Berlin plus megállapodás bizonyos fejlődéseket előirányoz, de a
NATO felderítése nem áll az EU rendelkezésére.
Fenntarthatóság: a katonákat nem elég csak odatenni valahová, pénzelni, etetni, utaztatni kell őket.
Interoperabilitás: az egyes eszközök csere-szavatosak legyenek. Amerikai repülő tudjon francia bombát
vinni pl. Ez a NATO szabványai miatt biztosítottak, de az EU-nak új fejlesztések kellenek.

Az Európai integráció tervei 2001-ben:

1. Légierő:
 15 dandár fedezéséhez kb. 300 harci repülő
 harci: 60%; támogató: 40%  450 repülő kell! (viták)
 pilóta nélküli eszközök is kellenek
 Stratégiai légi szállítási kapacitás:
- jelenleg C130 Herkules (USA), régi C160 Transall (Franciaország, NSZK)
- megoldás: A400M kell, hogy működjön a rendszer
- addig AN12, AN72A, AN124, IL76 - Ukrajna rendelkezik velük a Szovjetunió szétesése óta, az
Európai integráció ezt kölcsönvenné Ukrajnától
 közös fejlesztés: Eurofighter (Typhoon), Tiger, Airbus 400M.
 konkrét hadiipari fejlesztésekről is szó van.

2. Haditengerészet:
 Európai Többnemzetiségű Tengerészeti Erő: az európai integráció intervenciós és
keménybiztonságot megelőző embargókkal kapcsolatos feladatokat is biztosíthatnak. Ahhoz, hogy
az európai integráció ilyen feladatokat ellásson, kell erőfejlesztés vagy tengeri ellenőrzés
 erőfejlesztés: repülőgép hordozó (1-2 db), felszíni hadihajó (20), kétéltű (4-8), tengeralattjáró (4-5),
parancsnoki (1), támogató (2-4), aknamentesítő (6-10), tengerészeti felderítő repülő (8-10) (USA,
UK, Németek korlátozva)
 tengeri ellenőrzés: ’80-’90-es években fontos. fregattok, rombolók (6-10), tengeralattjáró (1-2),
támogató (1-2), tengerészeti felderítő repülő (4-6)
 a NATO-nál is vannak hozzárendelések, itt is, az államok hozzárendelhetnek ilyen hajókat.

3. Egyéb:
 CCCI: Command, Controll, Communication, Intelligence: a műveleteket operatív szinten lehet
kivitelezni ezekkel az eszközökkel.
 Torrejoni műholdközpont (spanyol területen - 2001), EU Műholdas Központja. Helios I-II; Horus
 Brüsszeli képesség-felajánlási konferencia (2000. november 21): erőlista, HFC: Helsinki Force
Catalogue: önkéntes listák, hogy ki-mit akar.
 ECAP: Európai Képességek Akcióterv: európai védelmi ipar racionalizálása, a listára válaszul. ECAP
Panelek alakultak, melyeken különböző területekre lehet benevezni, pl. légi-szállításra, ahol az ott
részt venni kívánó államok fognak szerepelni. Ahhoz, hogy ez működjön, a védelmi ipar
racionalizációja elengedhetetlen.

Hiányosságok:
 stratégiai szinten: rendelkezésre állás, bevethetőség, fenntarthatóság, vezetés/ irányítás/
kommunikáció, hírszerzés,
 taktikai szinten: kutató/mentő feladatok, precíziós fegyverek, logisztikai támogatás, szimulációs
eszközök, hadszíntéri rakétavédelem
 műveleti kapacitási hiányosságok
2003: Az Alkotmányos Szerződés vitái, kudarcra volt ítélve. Ekkor pár állam szorosabb együttműködést
tervez. Franciaország, NSZK, Belgium, Hollandia és Luxemburg bejelenti, hogy létrehozzák az ESDU-t, ha
nem sikerül az alkotmányos szerződést tető alá hozni.
29
ESDU: Európai Biztonsági és Védelmi Unió, 2003
 összehangolt biztonsági, védelmi együttműködés (beszerzések!) magában foglalna minden Panellel
foglalkozó dolgot, mely a Helsinki Egyezményekhez kellene. ENSZ békefenntartó missziókba is
tudna részt venni.
 európai felszerelési projektek (A400M, Eurocopter, Eurofighter)
 Gyorsreagálású képességek fejlesztése, Stratégiai Légi Szállítási parancsnokság felállítása, sürgősségi
és humanitárius rendszer segélyalappal, európai kiképzőközpontok, európai műveleti tervezés és
irányítási képességek, többnemzetiségű, telepíthető parancsnokságok (SHAPE-n belül)

Franciák: mi lenne, ha önálló főparancsnoksága lenne az EU-nak?  USA: nem jó ötlet! De a franciák
ragaszkodnak hozzá. USA: NATO-n belül legyen egy megoldás. Kompromisszum: 2003 első felétől elérhető
Európa számára: NATO-n belül (önálló) európai főparancsnokság, egymás mellett van a NATO
főparancsnokkal. Megvalósult! Parancsnoki lánc is kialakult. Az EU 3. parancsnoki lánca (az előzőn és a
közös, NATO-son kívül) 2007-ben alakult ki.

2003, nyár: előrelépnének az európai nemzetállamok. Új kezdeményezés: Európai Védelmi Ügynökség

(EDA) létrehozása - 2004-től működik. Cél: legyenek saját, európai operatív funkciók; védelmi képességek
fejlesztése; védelmi kutatás-fejlesztés koordinálása; együttműködés a különböző haditechnikák területén;
védelmi piac koordinálása.

2003-ban az Európai Hadseregnek el kellett volna indulnia. Bizonyos műveletekben részt vettek az európai
államok. Cél: Európai Integráció minél nagyobb mértékben vegyen részt nagy műveletekben. NATO
műveletek: SFOR (BH), KFOR. Ezek NATO missziók, de mégis nagyobb az EU-s aktivitás, mint az USA-é.

ISAF: International Security Assistance Force - Afganisztán

2003. január 1: nincs 60.000 fős európai hadsereg. Javier Solana 2002 végén Mr. CFSP. Kongó: első nagy
európai misszió, francia katonák válságkezelése európai színekben. Januártól az európai integráció ilyen
missziók kivitelezésén gondolkodik, 2 típus: (1) katonai válságkezelés missziói, Petersbergi feladatokkal,
illetve (2) polgári válságkezeléssel kapcsolatos missziók. Ezek 2003-tól kezdődnek. Kiemelt fontosságú a
koszovói misszió vagy Bosznia Hercegovina, Macedónia esete.
2003-tól mindegyik misszióban szigorúan együttműködik a NATO-val az EU, mert egyedül nem lenne
kapacitása a missziókra. NATO missziókról van szó, európai rendvédelmi erőkkel.
/Pl.: EUPM; UPAT; EUPOL PROXIMA - polgári missziók, vagy, EUFOR ALTIMA; CONCORDIA; ARTEMIS
(kongói); EUTM SOMALIA - katonai missziók. /

EU fő vezérelve: NATO-t ne helyezze háttérbe. Ezt az USA is kéri.

2003. június: új elem: stratégia kell! Beterjesztik az Európai Biztonsági Stratégiát. Lényege: az EU meg
tudja fogalmazni, hogy mit érvényesít majd biztonságpolitikája végrehajtása során.
Stratégia 3 eleme:
1. leírom a környezetet, szereplőket, kapcsolatokat, ahol stratégiát akarok gyártani.
2. célok meghatározása
3. hogyan akarom ezt megvalósítani?
EU: ahhoz, hogy komoly biztonsági tényező legyen, szüksége van ilyen stratégiára. Nem ment messze
ebben a stratégiagyártásban, mintákat követett: USA és NATO biztonsági stratégiáját.
1) Öt nagy biztonsági tényezőt azonosít: (USA-ban ugyan ez)
- terrorizmus,
- tömegpusztító fegyverek elterjedése,
- regionális konfliktusok, (USA itt lator államokról beszél)
- államok kudarca,
- szervezett bűnözés

30
2) Célok: hatékony multilateralizmuson alapuló nemzetközi rend elérése a NATO, ASEAN, ECOSUR, Afrikai
Unió, WTO, Nemzetközi Büntetőbíróság bevonásával.
3) Megvalósítás: kicsit fejletlen, mert nincsenek meg hozzá a kellő eszközök.
- Aktívabban kell megvalósítani a stratégiai célokat: az EU-nak támogatnia kell az ENSZ-t és szerepet
kell vállalnia a megelőzésben - preventive engagement - megelőző elkötelezettségek: az EU-nak
olyan együttműködéseket kell intéznie, ahol nem lesznek konfliktusok.
- Fokozott képességek: több helyszínen, egyszerre tudjon fellépni az EU - ez mindig nagy dilemmája a
biztonsági stratégiáknak.
- Nagyobb koherencia
- Együttműködés a partnerekkel: transzatlanti viszony - USA, Oroszország, Japán, Kína, Kanada, India.
Kapcsolatrendszert kell kialakítani, hogy kik a stratégiai partnereim.
Headline Goal, 2010 - új, az eredetinek a célja 2003 volt (Helsinki)
Mire legyen képes az EU? A biztonságpolitikai célrendszert felül kell vizsgálni. Konkrétan, képesnek kell
lennie az EU-nak a hagyományos biztonságpolitikai szerepvállalás területén:
 humanitárius akciók,
 mentési műveletek,
 békefenntartó feladatok,
 válságkezelés harci műveletek (béketeremtés is)
Új feladatok:
 közös leszerelési műveletek végrehajtása
 segítség 3. országoknak a terrorizmus elleni harcban
 biztonsági szektor reformja: új típusú kihívásokra új típusú válaszok kellenek
 EU-nak BT határozatokat is végre kell tudnia hajtani
Harccsoport koncepció születik
2004-ben találja ki az EU. Ellentétben az 1999-es Headline Goallal, ezek a hadcsoportok 30 nap alatt
bevethető csoportok (korábban 60) és kisebb, 3-5-6 ezer fős kis, többnemzetiségű harccsoportok
(korábban 60.000). Ezek alkalmi harci kötelékek lesznek, váltogathatják egymást. Ezen csoportoknak lesz
önálló parancsnoki rendszerük.
pl. francia; olasz; brit; spanyol; olasz- román- török; északi: ír, finn, svéd, észt, norvég csoportok; lengyel
vezetésű: lengyel, német, szlovák, lett, litván harccsoport; olasz- magyar- szlovén;
Eurofor (European Rapid Operational Force)
2004 után: hogyan lehet tovább vinni az integrációt? Az Alkotmányos szerződést elutasították, helyette
elkezdték a reformszerződés kialakítását: ez a Lisszaboni szerződés. Szinte ugyanaz, mint az alkotmányos,
más jogi rendszert használ: a régi elvet követi az Európai Közösség és az Unió szerződéseit párhuzamosan
viszi. Két szerződés lesz, ebben lesz benne a CFSP is. Az EU egy nagy jogi személyiség lesz, a CFSP is
nemzetközi jogalanyiságot kap.
Kollektív védelem, kollektív szolidaritás
 WEU (2000. november, Marseilles)
 Nizzai Szerződés (2001)
 Alkotmányos Szerződés (2003 - nem lép életbe) - közös védelempolitikát szeretne - ESDP.
 Lisszaboni Szerződés (2009): marad a nizzai szerződésben megfogalmazott közös szolidaritás, nincs
közös védelem politika.
Az Európai Közös Kül- és Biztonságpolitika (6+1 elem)
o Föderális tervek (1946-’48)
o Nemzetek feletti intézmények: EVK, EPK (1952-’54)
o Kormányközi tervek (Fouchet - 1961-’62)
o EPC (1972-1992)
o Közös Kül- és Biztonságpolitika (1999-2002)
o Lisszaboni Szerződés (2009)
+1: Teljes politikai integráció, föderális unió

31
 Külső képviselet

Külügyi és biztonságpolitikai főképviselő

Bizottság Külügyi Tanács

előkészít és végrehajt döntési jogkör

Európai Biztonságpolitika
Van egy külügyi és biztonságpolitikai főképviselő. Ő a legfelsőbb szinten felelős az EU külügyi és
biztonságpolitikáért. Nincs joga ilyen kérdésekben dönteni. Egyszerű végrehajtási joga van, ilyenekről a
Külügyi Tanács dönt - a nemzetállamok. (Federica Mogherini). 3 kalapja van: külkapcsolati rendszer;
Külügyi Tanácsban; Európai Bizottságban (mint biztos). Csak az Európai Külügyi Szolgálatot hozta létre a
Lisszaboni szerződés, ezt igazította a jogrendszerbe és átalakította a kapcsolatokat.

Az EU Bíróságának gyakorlata és kapcsolatrendszere nem terjedhet ki a CFSP-re.

Nem csak az EU biztonsági rendszere változott meg 2001 és 2002 után. A NATO is megváltozott. Van
néhány új eleme a biztonsági rendszernek, amikkel a NATO elkezd foglalkozni. 1999-ben belépett Magyaro,
Lengyelo., Cseho., és megkezdődik a Membership Action Plan. Elfogadták az új stratégiai koncepciót,
elfogadták a Berlin plus előzményét, a DCI-t. Új kérdések: hogyan lehetne megújítani a biztonsági
stratégiát? Utolsó: 1999-ben. Ez előtérbe helyezte a kollektív védelem mellett a válságkezelő műveletek
fontosságát, amik megerősítették a NATO-t abban, hogy a területen kívüli missziók folyhassanak az új
típusú haderőkkel. Ehhez az új eszközöket a NATO fel tudja használni.

2001 után a NATO-nak azonnal válaszolnia kellett a hívásokra és kiegészíteni stratégiai koncepcióját. Új
feladat, a globális terrorizmusra adott válasz. NATO két problémája: ne legyen külön EU-s biztonságpolitikai
rendszer (lett!), és, hogy a NATO leértékelődhet 911 után. Új típusú koalícióképzés jelentősége megnő: az
iraki intervencióban is az ad hoc koalíciók kapnak nagy szerepet, ezzel a NATO háttérbe kerül. Ezért a
NATO konkrét katonai missziókat teljesít, és a NATO is szerepet vállal válságkezelő műveletekben. Nem
akar háttérbe kerülni, a polgári válságkezelés műveleteit is támogatja.

A NATO kibővítése után új biztonsági stratégiájának kidolgozásáról Bukarestben konferenciáznak, 2008-

ban. Ekkor 3 új elem van a NATO stratégiai koncepciójában: biztonsági tényezők, melyek egyre jobban
befolyásolják a biztonságpolitika kihívásait:
1. cyber biztonság (ipari informatika is);
2. energiabiztonság
3. rakétavédelem

32
NATO új koncepciója, Lisszabon, 2010:
 továbbra is s kollektív katonai védelem az első
 a válságkezelésnek is legalább ilyen fontosságot kel tulajdonítani
 a biztonsági együttműködés modellje a NATO együttműködés egyik legfontosabb válfaja kell, hogy
legyen: a NATO-n kívüli biztonsági tényezőket is figyelembe kell venni a biztonságpolitikai rendszer
kialakításánál
 legfontosabb cél továbbra is a védelem és az elrettentés; eszköze a nukleáris fegyverek fenntartása
 valósuljon meg a folyamatos haderőfejlesztés: a NATO tagállamok új technológiákat kell, hogy
kifejlesszenek, ehhez megfelelő védelmi költségvetést kell fenntartaniuk - meghatározzák a %-os
szintet, jelenleg 2%-on van
 a ballisztikus rakéták elleni védelmet ki kell építeni: legalább európai szinten meg kell valósulnia
ilyen rendszernek, Lengyelország, Csehország és később Románia bevonásával
 vegyi és biológiai fegyverek elleni harccal is foglalkozni kell a NATO-nak (Harccsoport Koncepcióban)
 Cyber-biztonság, Észtország lett a központja az ezzel foglalkozó intézménynek
 Terrorizmus elleni harc: különböző fejlesztési projektek képesek az aszimmetrikus (nem államok
elleni harc) erőket kifejleszteni
 Energiabiztonság
 ellátási útvonalak biztonsága, biztosítása - ezért az USA határozottan fellépet, most a NATO is
 a tagállamok folyamatosan növeljék a védelmi költségi kiadásaikat a GDP-hez mérten
 fegyverzetkorlátozás, leszerelés terén is szerepet kap a NATO
 NATO új partnerségi rendszere: open door policy: sportszerűtlen kicsit, Ukrajna irányába jelent
lehetőséget
 a NATO-nak foglalkoznia kell a Post-Afghanistan rendszer kiépítésével - minden országot érintő
biztonsági kihívásokkal kell szembenéznie és válaszokat gyártani;

Fegyverzet proliferáció, korlátozás és leszerelés

7. hét
2014. október 20.

I. Proliferáció - nukleáris fegyverek kialakulása és elterjedése

A nukleáris (termonukleáris) láncreakciókat az 1930-as évek kutatásai alapozták meg: felfedezték a

neutront. Ahhoz, hogy reakció jöjjön létre és láncreakciós robbanás után energiát nyerjünk, az uránt és a
plutóniumot használjuk fel.
Lépések: bányászat, konverzió, dúsítás (kétféle módszer), újrafelhasználás.
Először az urán alapú láncreakciós folyamatot kísérletezték ki, ehhez szükség volt arra, hogy uránt
bányásszanak. Az urán különböző koncentrációkban, de mindenhol megtalálható. Bányászata csak nagy
koncentrációnál éri meg. Kilógrammban kb. 0,5-5 gramm urán mennyiségnél éri meg bányászni. Uránt
külszíni bányászattal bányásznak, illetve belvízi bányászat is van, de ezek drágábbak, nagyobb technológiát
igényelnek. Az uránérc kinyeréséhez őrlőkben szűrik le a kőzetet, majd kénsavban oldják fel, ahol az uránt
szétválasztják az uránérctől. Ekkor ezt az anyagot kicsapatják és a maradékot pogácsákká sajtolják (yellow
cake), ez nem radioaktív, de ez már tiszta urán. Önmagában az urán nem ad ki láncreakciót, ehhez az
uránelegyen belül egy speciális izotóp kell. Az urán 238-as izotópja van nagy részben, 99,3 %-ban, de a 235-
ös izotóppal lehet láncreakciót indítani. A 235-ös izotópot ki kell nyerni, gázhalmazállapotban, mert akkor
könnyebb a két elegy szétválasztása. (236-os izotóp is van benne, ez nem fontos nekünk). Uránium hexa-
fluoridot (UF6) tartalmaznak a sárga pogácsák, ez nehezen szállítható. Kétféle molekula van benne nagy
mennyiségben: 238-as és 235-ös izotópok, ezeket kell szétválasztani.

33
Kétféle eljárást dolgoztak ki a szétválasztásra: gáz diffúziót és gázcentrifugás eljárást. Mindkettőnél
kihasználják, hogy a 238-as izotóp tömege nagyobb, mint a 235-ösé. Gázdiffúziós eljárásnál az uránium
hexa-flourid gázt átáramoltatják nagy sebességgel egy tartájon, ahol az aljára a 238-as izotóp, míg felül a
235-ös izotóp csapódik le. Ezt a ’30-’40-es években találták ki. Jó módszer, de kicsit nehézkes, mert nem
hatékony, nagyon nagy gépek kellenek hozzá. Vannak ilyen előállító üzemek, de inkább kísérleteznek vele.
A másik módszert Németországban fejlesztették ki a II. világháború előtt és alatt, ezt vette át az USA. A gáz-
centrifugális eljárás hasonlít ehhez, henger alakú tartájba táplálják az uránium hexa-fluoridot, ahol
nagysebességű lapát pörgeti a gázelegyet. Itt a 238-as urán oldalra, míg a 235-ös izotóp felül kijut a
hengerből. Ez csak dúsítás, mert 238-as izotóp is érkezik, a 235-össel. A centrifugának hosszú ideig,
folyamatosan működnie kell, hangsebességet meghaladva működik a lapát. Csak néhány ország tud
ilyeneket gyártani. Ahhoz, hogy tovább dúsítsuk a kapott anyagot, vissza kell vezetni a következő
centrifugába, ahol tovább csökken a 238-as izotóp mennyisége. Egymás mellett sok henger van, a végén el
lehet érni, hogy egy sor henger végén 99,6%-os legyen a 235-ös izotóp.
Ahhoz, hogy ez az anyag láncreakcióba lépjen, ahhoz el kell érni, hogy nagy robbanással szétváljon, majd
fenntarthatóvá váljon az energia. A 235-ös uránt kisebb energia-befektetéssel lehet hasítani:
nagysebességű neutronnal találják el az uránmagot, ami szétbomlasztja a magot, vákuum keletkezik, kilép
egy neutron az elegyből. Ez eltalálja a következőt, és újabb neutron lép ki, stb. Ez önfenntartó reakció lesz,
de van egy probléma: ha a neutron kilép, nem találja el a többi magot, akkor nem működik. Két dolgot
lehet csinálni, hogy az egész művelet ne szóródjon szét: anyagot lehet használni, hogy közvetítse a
neutronokat a jó út irányába, mint a deutérium, ami taszítja a neutront, jó közvetítőanyag. Másik módszer,
hogy sűrűn legyenek egymás mellett a magok, meg kell próbálnunk minél több 235-ös izotópot egymás
mellé rakni, amihez szintén közvetítőanyag kell. Egyik feltétele, hogy kisrendszámú anyag legyen, és ne
nyelje el a neutront. Négy anyag felel meg neki: a nehézvíz (deutérium - 2H), a sima víz, a grafit, illetve a
berillium. A legelterjedtebb a sima víz, de a deutérium sokkal hatékonyabb.
Kétféle dúsítás lehet: egyfelől 3-4%-ra dúsítjuk fel, vizet használunk moderátorként (de hűtéshez is vizet
használunk, nehogy túlhevüljön) akkor megindítjuk egy külső neutronnal a láncreakciót, ami elindul, és
elkezd az elegy izzani. E felett vizet vezetünk el, ami gőzt termel, és létrejön az atomerőmű. Reaktorba
vezessünk pasztillákat, melyeket szabályozó rudak (pl. grafit) irányítanak, melyeket, ha eltávolítanak,
megindul a reakció. Másfelől, elkezdhetjük továbbdúsítani az elegyet, (20-tól) 93%-ra. Ebben az esetben
elképzelhető moderátor nélküli láncreakció. A 235-ös elegy gömböt tartályba rakták, ahol csak egy pisztoly
kellett a láncreakció eléréséhez.
Mindenféle mellékanyag keletkezik a dúsítás és láncreakció következményeként, melyek
újrafeldolgozáshoz vezetnek. Akinek van újra-feldolgozó telepe, az képes plutóniumot előállítani. A
plutóniumot ki lehet vonni a reaktorokból, és újra feldolgozni illetve felhasználni - pl. plutóniumbomba
formájában. Urán 235-ös izotópot is lehet újra csinálni belőle.
A plutónium a természetben nem fordul elő, nagyon szennyező, nehezen kezelhető, radioaktív anyag.
Nehezen bomlik, 10ezer év kell lebomlásához. Plutóniumból már nagyon sokat gyártottunk, aki ezzel
rendelkezik, az közvetlenül tud atombombát csinálni (dúsítás nélkül), ezért gyanús lehet, aki plutóniummal
rendelkezik.
Tehát a 93%-os dúsítás mellett a másik mód urán nyeréséhez, hogy az akár csak 3-4%-os dúsítás során
keletkezett plutóniumot használom fel. A plutónium alapú bombák nukleáris hasadás alapú atombombák.
A fúziós (termonukleáris) bombák folyamatát a 2. világháború alatt fejlesztették ki (Teller Ede is dolgozott
rajta). Lényege, hogy nem kettéhasítjuk, hanem egymáshoz préseljük az atomokat. Ilyen folyamatokhoz
óriási hőre van szükség. A fúziós reakció elérése lehet szabályozott vagy hirtelen körülmények között is.
Nagyobb energia szabadul fel a hirtelen körülmények közöttinél, de ha békés célon csinálnánk ezt, az
lehetetlen, mert nincs olyan tartály, amiben el lehet érni ekkora hőfokot.
Szabályozatlan körülmények között, meg kell fogni, össze kell préselni a magokat óriási hőmérsékleten és
nyomáson. Atombombával el lehet érni ilyen körülményeket, amivel elindul a fúziós reakció. Ez kétfázisú
reakció: elsősorban atombomba robban be, majd ez indítja be a fúziót. 1950-re rendelkeznek vele az
amerikaiak, ez a második generációs bomba.
A neutron bombák a ’60-as évek találmányai. Az előzőek termonukleáris bombák, ez szelídebb, nincs nagy
hőhatás, azonban minden élő szervezetet el tud pusztítani hulláma - lökés és hőhulláma.

34
II. Uránium, plutónium elterjedtsége - nagyon sokan nem szolgáltatnak magukról információt, illetve a
következő adatokon kívül mások is rendelkeznek ilyen tulajdonságokkal, csak nem ekkora mértékben!

Az urán készletekben Oroszország, Kazahsztán, Ausztrália és Kanada játszik főszerepet.

Magyarország is rendelkezik urán forrásokkal. (Az USA nem közöl információkat.) Urán-őrlő gépek vannak
az USA-ban, Dél-Afrikában, Magyarországon, Oroszországba, Kanadában és még máshol is. 2007-ben az
országok kibányászott urán-mennyiségét tudjuk: Kanada, Kazahsztán, Ausztrália emelkedik ki a többiek
közül. Összesen 2007-ig kibányászott uránmennyiség terén Kanada, USA, Ausztrália, Németország is
kiemelkedik. Ausztrália, Kazahsztán és Kanada inkább termel, az USA és az európai országok inkább
felhasználnak uránt. A nyugati országok importálták ezeket a készleteket. A legnagyobb felhasználók a
katonai programmal rendelkezők (USA, Japán). Kanada, Ausztrália, Kazahsztán a legnagyobbak, akik
képesek uránt termelni és exportálni. Szerte a világban atomerőművekkel rendelkezik az USA, Japán,
Németország, Egyesül Királyság, Franciaország és Dél-Korea is. Litvánia atomerőműve szinte teljesen képes
fedezni a villamos-energia szükségleteket, de Franciaországban, Szlovákiában és Belgiumban is nagyon sok
energiát fedeznek atomerőművekből. Nagy uránium hexa-fluorid konverzációs képességekkel rendelkezik
többek között Kanada, USA, Franciaország, Nagy-Britannia és Oroszország is. Ezek a vállalatok általában az
államhoz tartoznak. Uránium-dúsító kapacitással rendelkezik többek között az USA, Franciaország,
Oroszország. Melléktermékeket feldolgozni képes az USA, Franciaország, Oroszország - ők nehézurániumot
is képesek létrehozni. Nehézvizet tud előállítani (a moderátor és a hűtővíz is az) Kanada, könnyűvízzel pedig
az USA, Kazahsztán és Oroszország dolgozik, ilyen reaktorokat használnak. PWR: Nyomottvizes reaktor.
BWR: Forralóvizes reaktor. Kevés ország képes nagy mennyiségben nehézvizet előállítani (Kanada,
Pakisztán, Argentína, Kína stb.). Nehézvizes reaktorból könnyebb plutóniumot kivenni - ezek az országok
előnyben vannak. 93%-osan dúsított uránt képes előállítani az USA, Oroszország, akik vezető szerepben
vannak a mennyiség tekintetében. Plutónium termelésben az USA, Oroszország, Kína, Egyesült Királyság és
Franciaország említhető meg. Köztük van, aki készletekkel rendelkezik, amit régebben gyártottak le. Polgári
és egészségügyi célra gyárt plutóniumot pl. az USA, Oroszország, de Franciaország is.

III. Nukleáris fegyverek és atomprogramok

A II. világháború alatt az USA és szövetségesei UK, Kanada dolgozott a nukleáris projekten, ez volt a
Manhattan projekt. Párhuzamosan mentek kísérletek Németországban és felhasználtak más európai
helyszíneket is. Az USA lebombázta ezeket a gyárakat, nehogy a németek kezébe jussanak a technikák. A
világháború alatt a kutatások javában zajlottak, ezeket Németországban nem sikerült befejezni. Az USA
előnyben volt, 2-3 évvel is. Hirosima és Nagaszaki után óriási minőségi és mennyiségi fejlesztési programot
indított az USA. Nem adtak ki semmilyen technológiát, még a szövetségeseknek sem, 1958-ban. Ekkor az
USA újabb fegyverfajtákat kezdett kifejleszteni. A nukleáris robbanófejek kifejlesztése az ’50-es évek
elejére az USA és a Szovjetunió is rendelkezett, ami az atombombát jelenti.

A hadászati hordozóeszközök
Nukleáris triád 1. ága: interkontinentális nehézbombázó repülőgép - szabadhullású bombák kategóriája -
repülőgépből dobják ki. Erre fejlesztik ki a nehézbombázókat. A nehézbombázók nagy távolságot tehetnek
leszállás nélkül.
Nukleáris triád 2. ága: interkontinentális ballisztikus rakéták fejlesztése: USA: 1958, SZU: 1957
Kezd az egyensúly majd eltolódni.
Nukleáris triád 3. ága: tengeralattjáró-fedélzeti ballisztikus rakéták

A Hadászati Atomfegyver-rendszerek elemeinek kifejlesztésének időpontjai

Később többtöltetű rakétákat, hadászati robot-gépeket, szuperszonikus hadászati nehézbombázó
repülőket is kifejlesztenek. Meg kell nézni, hogy az USA és a Szovjetunió mikor, milyen fegyverekkel
rendelkezett.

35
A következőkben a tendenciák fontosak
Sokféle nukleáris fegyver-kategória van, amik eltérnek (pl. magyar, orosz, stb.). 6900km felett beszélünk
interkontinentális ballisztikus rakétáról, 3000-6000km között közép, 3000km alatt rövid hatótávolságúról.
ICBM = Intercontinental Ballistic Missile
Nukleáris fegyver generációk - általában 30 év az az időszak, amíg egy generáció beállítása megtörténik, az
első gondolatoktól a kifutásig. Ez azért fontos, mert ütközik a nukleáris erőművek építésével és
fejlesztésével kapcsolatos vitákkal.
SLBM: Submarine Launch Ballistic Missile = tengeralattjáró-fedélzeti ballisztikus rakéták
Stratégiai bombázók
Nem stratégiai nukleáris fegyverek = taktikai fegyverek - Európánál van jelentőségük

1. USA
A következő fejlesztések nukleáris fegyvergenerációkat takarnak:
Atlas - Titan I, II - Minuteman I, II, III, - Peacekeeper
Polrais; Polaris A-3; Poseidon C-3; Trident I C-4; Trident II D-5

2. Oroszország
Ugyanúgy rendelkezik a nukleáris triáddal. Európába telepítettek SS20-asokat, amiről beszéltünk már
korábbi órán. Az utolsó eszközöket 1997-ben fejlesztették, nukleáris tengeralattjárójuk is volt.
Meg kell nézni, hogy melyik évben ki volt előnyben darabszámokat illetően.

36
3. Kína
A ’60-as évek elején kezdte el nukleáris programját, az amerikai kémek szerint plutónium alapú programot
indított. 1963-’64-ben a kínai létesítményeket az USA le akarta bombázni, mégsem tette meg. 1963-ra a
kínaiak urán alapú létesítménnyel csatlakoztak az atomklubba, diffúziós módszerrel. Gyorsan elkezdték
fejleszteni a triádot, az első robbanófejek a ’70-es éveke elejére készülnek el, rövidtávú rakétákat tudnak
csinálni. Tengeralattjárókból viszonylag kevés van, szintén taktikai fegyverekből is.
USA-SZU: szimmetrikus elrettentés: mennyiségileg és minőségileg is
SZU-Kína: látens elrettentés: nem volt fegyverkezési verseny, de tudatában kell lenni Oroszországnak, hogy
Kínának is vannak ilyen fegyvereik
USA-Kína: aszimmetrikus elrettentés: USA nagyobb ereje, de nem mer kockáztatni

4. Franciaország
A franciákat elzárták az amerikaiak, hogy fegyvert kaphassanak (’40-es évek közepétől) ezért a 4.
köztársaság alatt a franciák saját erőből/ kölcsönből akartak nukleáris fegyvert, vagy fejleszteni a
hagyományos fegyvereket - ez a három lehetőség volt. Kölcsönben nem kaptak, ezért az ’50-es években
kísérletekbe kezdenek, ami nagyon sok pénzbe került. Sok lökést adott az EURATOM létrehozása, de 1958
után külön utat választ magának Franciaország. 1962 decemberében az USA és UK megállapodása után
főként eldől - Franciaország önálló nukleáris erővel kell, hogy rendelkezzen, hogy kivédjen minden
támadást és lefedje az egész országot. Saját fejlesztésű hatalmas nukleáris ipart fejlesztenek ki - ma is 77db
létesítményük van. 1960-as évek elején indulnak meg igazán a fejlesztések. Az első kategória, amit
kifejlesztettek, a rakétatechnológiák, (célba juttatás) voltak, illetve a repülőgépek használata. Franciaország
triáddal indít, de ezt a ’80-as években teljesen felszámolják - új koncepció jön. Tengeralattjáróik, repülőik
képesek fegyvereket hordozni, melyeket továbbfejlesztettek. Mitterand állította be a harmadik lábat.

5. Egyesült Királyság
USA tárolhatott nukleáris fegyvereket brit támaszpontokon, cserébe dúsított uránt adtak, ebből
kísérleteztek. Programja 1952-ben odáig jut, hogy saját erőből felrobbantanak egy atombombát.
V-jel: bombákat jelöl, blue szó: nukleáris fegyvereket jelöl. V-bomber.
1955-től ’60-ig: Blue Streak - nukleáris
1957: hidrogénbomba teszt
1958: júniusában, UK-USA kölcsönös védelmi szerződés
1960: Skybolt (amerikai, Kennedy leállítja) nevű rakétarendszert akarja átadni az USA
1962: Nassaui megállapodás: Polaris cserébe,
1964: HMS Resolution, bázis: Faslane, Skócia
1968: bevetésre kész
1979, USA: Trident felajánlás (Carter) - Trident C4 generációváltás
1982: Trident II D5 generációváltás (1986: HMS Vanguard) - 1994
1987, Cardiff, Burghild: Atomic Weapons Establishment
AWE Management Limited 2003-2025

6. Israel
Valószínűsíthető, hogy nukleáris fegyverekkel rendelkezik - abból, hogy milyen technikákat használ és
milyen hordozóeszközeik vannak. 1960-as évek elején De Gaulle adta át a technológiákat, ezután
kezdődött meg a fejlesztés. Nincs triád, de vannak rakéták (max. 2500 km-re tudnak elérni) és
tengeralattjárók.

7. India
A ’70-es években kezdi el a fejlesztéseket, ’80-as évekre szerzi meg a technikákat, orosz példákra építkezve:
rendelkezik a triáddal. Pakisztánnal szemben alkalmazza elrettentő kapacitását. Fejleszti a harmadik lábat
is - a nukleáris tengeralattjárókat. 2500-3000 km-re érnek el bombái.

37
8. Pakisztán
Kevés nukleáris fegyverrel rendelkezik, nincs triádja - fejlesztés alatt áll. Tengeralattjárókkal nem
rendelkezik. Saját nukleáris ipara van (Indiának is). ’80-as években kezdi meg a fejlesztést, ’90-es évekre be
is tudja vetni. Mára viszonylag nagyiparral rendelkezik.

9. Észak-Korea
Szintén rendelkezik kapacitásokkal - alapvetően plutónium alapra építkezett. Fejlett rakétaprogramja van,
amivel szélesen eléri a többi nukleáris hatalmat. Mennyiségében meg sem közelíti pl. Oroszország
készleteit. Már dúsítással is foglalkozik. Iránnal és Észak-Koreával még később fogunk foglalkozni.

Nukleáris programok indultak a következő országokban:

Brazília: rövid életű program volt, az építés az USA felügyelete alatt állt. 1974-ben az olajválság után
bejelentették a nukleáris energia más célú felhasználását, Németország felé fordultak, onnan kezdtek
technikákat importálni. Kiépítettek dúsító kapacitást, illetve plutónium termelő kapacitást is. ’82-től már
saját maga tudott dúsított uránt előállítani. Párhuzamosan a nukleáris programot is továbbvitték, valószínű
rendelkezett nukleáris fegyverekkel is, de 1987-ben az egész programot lefújták. Ezzel párhuzamosan
Argentína is elkezdte. Latin-Amerikában a legfejlettebb, 2 atomerőműve van, egy fejlesztés alatt.
Dél-Afrika 1979-re rendelkezett nukleáris fegyverek, nagy valószínűséggel (nem deklarálta, nem lehet
bizonyítani, de furcsa villanásokat észleltek.) Az 1980-as években ezt a programot önkéntesen feladta.

IV. Nukleáris proliferáció és non-proliferáció

1945-ben elkezdenek az amerikaiak kísérletezni, majd bevetni atomfegyvereket. Az USA
megpróbálta titokban tartani a programot és megtiltani a nemzetközi közösségnek, hogy ilyeneket
végezzenek, nukleáris fegyvereket birtokoljanak. A békeszerződésekbe beleírták (párizsi), hogy nukleáris
fegyverekkel nem rendelkezhetnek, nem kísérletezhetnek ki és nem használhatnak. Bizonyos technikákat
és technológiákat tudnak használni és exportálni az országok. A nukleáris non-proliferációról 1946-ban
kezdenek gondolkozni, USA dilemmája: hogyan tudná fenntartani monopóliumát? Egyrészt teljes hírzár
(McMahon törvény) van, illetve az atomenergiával kapcsolatos minden tulajdonjog és szellemi jog az USA
vállalatainál marad. Acheson- Lilienthal jelentés, 1946: USA szerint létre kellene hozni teljes körű
ellenőrzési rendszert, ami az USA-n belüli hivatalként ellenőrizné az országokat. USA, UK, Kanada
nyilatkozata erről befuccsolt. Finomítottak a terven, nem az USA birtokolná a jogokat, hanem az ENSZ
Atomenergia Bizottsága - ő adna lehetőséget az államoknak, hogy eszközökkel és információkkal
élhessenek, de ezeket csak békés célra használhatnák fel. Az ENSZ Atomenergia Bizottsága ellenőrizne is. A
következő lépés a Nemzetközi Nukleáris Fejlesztési Hatóság létrehozása lett volna. 1946-ban a
szövetséges hatalmak külügyminiszterei nemzetközi tulajdonba vettek volna minden nukleáris
tevékenységgel kapcsolatos eszközt (teljes nukleáris ciklus). Atomic Developement Authority. Aláírják, de
nem tudják, van-e retorzióra és ellenőrzésre lehetőség. A SZU nem engedné működni, nem lesz semmi. A
következő terv a Baruch terv (Bernand Baruch, ENSZ Atomenergia Bizottság). Ő továbblépett volna,
Acheson-Lilienthal alapján erős retorziós szabályrendszert kiépített volna. A tulajdonjog az államoknál
maradna, de szabályokat kell elfogadniuk. A Nemzetközi Atomenergia Fejlesztési Szervezet lett volna
felelős a szabályokért. A szovjetek ezt sem támogatták - elbukott. Eisenhower 1953-ban hirdette meg az
„Atomot békéért” programot. Egyre több állam akarta energetikai gondjait nukleáris úton orvosolni -
Eisenhower szétválasztaná a békés és katonai célú programokat, a békéseket engedné a katonairól való
lemondás után. Nem csak az államokat, de az összes nukleáris fegyverre törekvő államot belevették volna.
Kialakul a rezsim, ami az alapja lesz a későbbi kettős célrendszernek.
1957 júliusa, Bécs: Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) létrejön. Célja az lett volna, hogy felügyelje
a nukleáris békés célú programokat, de felhatalmazás hiányában 1966-’70-ig légüres térben dolgozik,
semmilyen jogi képesség nem legitimálja működését.
1958. 01.01: EURATOM megalakulása. Baruch terv regionális változata, kis módosítással. Itt közösen fogják
az európai államok felügyelni és tulajdonolni a technikákat, technológiákat és eszközöket. (Pl. közösen
dúsítanak). Hatósági jogkörökkel is rendelkeznek, kemény, szupranacionális hivatalt hoznak létre, ami saját
jogi személyiséggel rendelkezik ezért saját maga szerződéseket is köthet.

38
 Fegyverzet proliferáció, korlátozás és leszerelés
2014. október 27.
8. hét

Nukleáris non-proliferációs ötletek, tervek, tárgyalások:

1. korszak: 1940-’50-es évek legeleje: USA birtokolta az atomtitkot, jelentés, Baruch terv, ENSZ
Atomenergia Bizottság terve, intézmények
2. Atomot Békéért program, Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) - még mindig nem igazi megoldás
3. korszak: megkezdődnek a non-proliferáció konkrét lépései.

A NON-PROLIFERÁCIÓ
Non-proliferációs szerződések: fegyverzetkorlátozási szerződések, fegyverek elterjedését korlátozó
szerződések, exportkontrollos szerződések, leszerelési fórumok vannak
Bilaterális, multilaterális szerződések, és emellett generációkra is szokták osztani a szerződéseket:
1. nagy generáció: deklaratív szerződések: az államok önkéntesen vállalnak valamit, 1963-részleges
atomcsend egyezmény (PTBT); 1967-atomsorompó egyezmény; 1997-teljes körű atomcsend egyezmény
(CTBT) tartozik ide
2. generáció: fegyverzetkorlátozás: 1972-SALT I; 1979-SALT II. nem csökken, csak az ütem lassul
3. generáció: fegyverzetcsökkentés: 1986-INF; 1991-START I; 1993-START II; 2002-SORT; 2010- SALT III.
+ Nukleáris fegyvermentes zónák, területek + Exportkorlátozás

1. GENERÁCIÓ
Részleges atomcsend egyezmény
1963-ban írták alá, PTBT. Nukleáris kísérletek helyszínét korlátozza: föld alatt lehet egyedül végezni, azon
kívül sehol. Az államok ezt deklarálták. Az államok közül volt, aki aláírta, de nem ratifikálta, vagy nem
tartotta be, és ezek kombinációja. Verifikációs rendszer nem kapcsolódik a szerződéshez.

Atomsorompó egyezmény
1967-ben írták alá, a tárgyalások már korábban megkezdődtek a détente folyamat eredményeként.
Multilaterális egyezményt írnak alá, de gondok voltak a szerződéssel, mert komoly korlátozásokat vezet be,
a nukleáris energia felhasználásával (katonai és polgári cél is) kapcsolatban. Ezt nehéz elérni a szuverén
államoknál. Az USA és a SZU nélkül nem volt megvalósítható. Végül ez fokozatosan került bevezetésre,
1970-re 40 ország léptette hatályba. A szerződés az államoknak kedvezményeket ígér az aláírásért cserébe.
Nagy atomfegyver-harc alakult ki erre az időre, az egyezmény az államokat két részre osztotta: akinek van
vagy akinek nincs atomfegyvere. Ezt az alapján döntötték el, hogy az államok hogyan nyilatkoznak. USA,
SZU, Kína, Oroszország, Franciaország rendelkezik nukleáris fegyverrel (NWS), a többiek nem (NNWS). A
NWS államok lesznek a jogilag is elismert, atomfegyverrel rendelkező országok. Mindkét csoport
kötelezettségeket kell, hogy vállaljon a szerződés szerint. A NWS országok kötelezettséget vállalnak, hogy a
nukleáris fegyvereket és technológiákat nem adják át a NNWS országoknak, ők pedig nem törekednek,
hogy nukleáris fegyverekkel kapcsolatos információkat és technológiákat szerezzenek.
Ezen kívül a szerződés különböző cikkeiben a rendszer működésére vonatkozó garanciarendszert építettek
ki. A 3. cikk a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséget (IAEA) teszi meg a rendszer letéteményeseként: ő
fogja ellátni az ellenőrzéseket. Biztosítéki rendszere komoly. A 4. cikk kimondja, hogy ha a szerződést
aláírják az országok, ők kötelezettséget vállalnak, hogy békés célú energiafelhasználást indítanak. Az 5. cikk
a békés célú kísérletekről végez. A 6. cikk a tárgyalásokról szól - 5 évente felülvizsgálati konferenciákat
tartanak, egyre szigorúbb szabályozásról döntenek. A 7. cikk az atomfegyvermentes övezetek
létrehozásáról szól. A szerződést Kína és Franciaország csak 1992-ben helyezi hatályba, ez nagy gyengéje. A
többi NWS ország részese, 1975-re már 178, 2014-re 190 ország csatlakozott.
De jure atomhatalmak mellett vannak, akik területükön állomásoztatnak atomfegyvereket, melyek az USA
külön szerződéssel intézett el.

39
Dual capable - kettős képességű országok:
1. csoport: CAN, UK, Görögország. - területükön az USA 7300 atomtöltetet tárol területükön
2. csoport: hivatalosan nem tudjuk, milyen típusú szerződések vannak, de vannak területükön fegyverek
BE, NL, G, Olaszország, Törökország.
3. csoport: Ukrajna, Kazahsztán, Fehéroroszország, SZU atomfegyvereket tároltak, később ezeket
átszállították Oroszország területére.

Küszöb-országok:
1. csoport: de facto atomhatalmak (deklarálták, vagy tudjuk, hogy atomfegyverük van) Észak-Korea, India,
Israel, Pakisztán. Nem írták alá az atomsorompó szerződést, tarthatnak jogilag atomfegyvereket.
2. csoport: volt atomfegyverük, de leszerelték azokat: Dél-Afrika, Líbia, Argentína, Brazília, Irak.
3. csoport: potenciális küszöb-országok: rendelkezhetnek atomfegyverrel, de nincs: Irán

A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség ellenőrzi a szerződést - 1970-től valódi feladatokat kap, ezt el tudja
látni. 4 nagy ellenőrzéstípust tud végrehajtani, melyekhez kül. bejelentkezési kötelezettségek tartoznak
1. ad hoc ellenőrzés: azokat a nukleáris anyagokat ellenőrzi, melyek felhasználhatóak (békésen) a
fűtőanyagciklusban.
2. rutin ellenőrzés: meghatározott időközönként tartják, nem jelentik be; nukleáris létesítményeket
ellenőriznek, az állam adhat felhatalmazást rá, hogy hol lehet ellenőrzés
3. különleges ellenőrzés: gyanúba keveredett államoknál
4. biztosítéki látogatások rendszere: működési fázisban szeretnék látni a nukleáris fűtőanyagciklus egyes
állomásait.
Ez az 1970-es évek elejétől működik. Nem teljesen volt jó a rendszer, átfogóbb kellene. Az Irakban
történő események és a bizalmatlanság (vegyi és biológiai fegyverek megjelenése) is fejlesztést kíván.
1997-re kiegészítik a szerződést (Additional Protocoll) kiegészítő jegyzőkönyvvel. Ezt az államoknak el kell
fogadniuk és ratifikálniuk. Lényege: az IAEA további infókat kérhet az államoktól, és hozzáférést kérhet az
atomenergiával kapcsolatos létesítményeken kívüli helyszínek ellenőrzésére is. Az Ügynökség a nukleáris
fegyverekkel kapcsolatos információkat (pl. műholdfelvételek) összehasonlíthatja az állam által
szolgáltatott információkkal, és ezekre rákérdezhet, tisztázást kérhet az ügyben. 139 állam írta alá, 119
ratifikálta. A felülvizsgálati konferenciákat folyamatosan tartják (2015-ben lesz a következő).

Átfogó atomcsend egyezmény - 1997, CTBT

Mindenfajta nukleáris fegyverrel kapcsolatos kísérletet betilt. Átfogó ellenőrzés mechanizmust alakít ki.
1996. szeptemberben írták alá. Kevesen nem írták alá, pl. Észak-Korea, India, Pakisztán, Szaúd-Arábia. Az
USA aláírta és be is tartja.
A 4. cikk rendelkezik a verifikációs rendszer kialakításáról. 3 részből áll:
1. elem: nemzetközi megfigyelő rendszer - 337 megfigyelőállomás rendszere. A föld robbantásait
vizsgálják, 4 eszközzel: szeizmikus állomások rendszere; hidro-akusztikus rendszer; infrahang rendszer;
radio-nukleáris rendszer (légköri nukleáris anyag mennyiségét méri)
2. elem: nemzetközi adatközpont
3. elem: helyszíni ellenőrzési rendszer

+ Atomháború kirobbanásának lehetőségének csökkentésére vonatkozó szerződések a véletlen

balesetek megelőzésére – 1971

2. GENERÁCIÓ
SALT I Szerződés
1972. július 1-jén írták alá, a hadászati fegyverek korlátozásáról szól - nukleáris triád kerül szóba a
tárgyalások során. 2 nagy egyezményt írtak alá, az első ideiglenes volt, két fegyverrendszerről: interkont
ball rakétaindító fegyverek - második: tengeralattjárós fosok. - nukleáris triád két eleme.
A szerződés hatálya a meglévő mennyiségekre korlátozódott - befagyasztották a rakétarendszerek
növekedését. Az USA a tengeralattjáróknál, 710 darabnál, a SZU 950-nél maradhatott.
40
ABM szerződés: nem lehet olyan rendszert építeni, ami a mozgó rakétákat megsemmisíti. Átfogó
rakétavédelmi rendszerre vonatkozik - az egész ország területét ellenőrző rendszer kiépítésére.
Megkérdőjelezése: SDI rendszer (Csillagháborús, Reagan); NMD (National Missile Defense) rendszer (’90-es
években kezdődi, napjainkig elhúzódik) a szerződés hatálya alá esik, nem lehet kivitelezni, csak ha
felmondják a szerződést. Ezért, az USA (Bush) felmondja a szerződést. Problémák a szerződésnél: a
különböző rakétarendszerek más-más tulajdonsággal rendelkeztek, ezt nem homogenizálta a szerződés -
sokkal több minőségi kritérium kellett! 1973-tól a hagyományos fegyverek, 1979-ben térnek vissza (SALT).

1973 júniusában aláírtak egy szerződést, aminek jegyzőkönyve lett: korlátozza a földalatti robbantások
lehetőségét. Békés Célú atomrobbantásokról rendelkezett: Egyedi, maximum 150 kilótonnás szerkezetek
robbantását szabályozta - USA és SZU között megkönnyítette az adatcserét és szeizmikus ellenőrzések
lehetőségét vázolta fel.

SALT II. - 1979. - nagy áttörés

Hadászati támadófegyverek korlátozásáról szól. A szerződés meghatározza e fegyverek fogalmát, típusait,
hordozóeszközöket. Definiálja, mi a többtöltetű fejrész. Maximálja. Aláírják, nem ratifikálják, de betartják.

INF szerződés - 1987

Kettős nulla megoldás: Euro-hadászati eszközöket nullára számolja fel, rakétákat és robotrepülőgépeket is.

3. GENERÁCIÓ

START I (1991)
Fegyverzetcsökkentési szerződés, (ezért harmadik generációs) lényege, hogy a hadászati fegyverzeteket
csökkentse, meghatározott időkereten belül. Előírja, hogy a szerződés hatálybalépése után 7 évvel, 40%-
kal (6000darabbal) csökkenteni kell a számot. 3 csoport:
1. Szárazföldi interkontinentális Ballisztikus rakéták
2. Tengeralattjáróra telepített ballisztikus rakéta
3. Nehézbombázó repülőgépek
Mindhárom csoportban jelentős a csökkenés - a tölteteket csökkentik, nem a szállítóeszközöket. (SZU:
50%-os csökkentés) 1994 decemberében lépett életbe, 2001-re szereztek érvényt a szerződésnek.

START II (1993)
Gyorsan követte az előzőt, tovább csökkentik a robbanófejek számát - nincs mennyiségi előírás a
szállítóeszközökre. Felszámolták az összes többtöltetű fejrészes szárazföldi indíttatású ballisztikus rakétát.
A tengeralattjárókról indítható rakéták is csökkentek. Két szakasz volt: első szakasz 2000-ig, és a második
szakasz 2003 végéig.

A katonai rendeltetésű hasadó anyagok betiltásáról szóló egyezmény

Dúsításra kötelezhetik magukat az államok, Iránnál fontos lesz ez az egyezmény.
Fehéroroszország, Kazahsztán és Ukrajna a SZU felbomlása után rendelkezett fegyverekkel - SS-25, SS-
18,19,24-es rakéták, TU-160-as nehézbombázó. 1998 szeptemberéig mindezeket megsemmisítették.
Budapesti memorandum: Ukrajna tekintetében garantálta Oroszország Ukrajna területi integritását,
cserébe Ukrajna ezeket az atomfegyvereket leszereli és megsemmisíti.

SORT szerződés - Strategic Offence Reduction Treaty, 2002

Cél: max 1700-2200 Töltet 2012 végéig.
Obama globális nulla stratégia megszabadulni az atomfegyverektől, sikertelen. A nyitány tiszta, ma is
megy.

START III - 2010.

A triád csökkentését éri el. Cél: 1550 darab töltet, 700 hordozó 2018-ra (USA és Oroszország esetében is).
41
Vita: mi számít nukleáris fegyvernek?
Csak az, ami be van töltve, vagy ami csak alkotórész?

Nukleáris fegyvermentes övezetek

Atomfegyvermentes övezetek néven az Atomsorompó szerződés 7. cikkébe tartoznak. Vagy övezeti
szerződéssel jönnek létre (multilaterálisként aláírták) vagy különböző nemzetközi szerződésekben szó van
arról, hogy nem lehetnek azon a területen nukleáris fegyverek. Ilyen szerződés több született, pl. A
Tengerfenék Egyezmény (1971), az Antarktisz Szerződés (1959), Világűr egyezmény (1967), és
multilaterális szerződések, 1967: Tlateloloco Szerződés; 1992: Mongóliai Nukleáris fegyvermentes övezet.
1996: Pelindaba Egyezmény; 1995: Raratonga Egyezmény.
Kutatás-fejlesztést végeztek az egyezmények államai, kivéve, ahol tiltva van (Antarktisz). A szerződés a
nukleáris fűtőanyag elszállításának helyszínéről rendelkezhet.

2+4 szerződés (Kelet-Németország)

Közel-keleti tömegpusztító fegyvermentes övezet - folyamatban van a ’90-es évek kezdetétől
Közép- és kelet-európai nukleáris fegyvermentes övezet, 1996 (Fehéroroszország és Ukrajna
kezdeményezésére, nincs eredmény)

Exportkorlátozási rendszerek és egyéb rendelkezések

 Zangger Bizottság (ZAC), 1971 - információáramlás útját segíti a Bizottság (évente kétszer ülésezik),
Nemzetközi Atomenergia Ügynökség felügyeli a működését;
 Nukleáris szállítók csoportja (NSG), 1975 - Mindazon országok, akik képesek nukleáris technológiák
előállítására, harmonizálják az export-tevékenységüket. Önmérsékletet tanúsítanak a nukleáris
anyagok exportját tekintve. A technológiákat csak az IAEA által meghatározott, átlátható módon
adják át nem rendelkező országoknak.
 CPPNM (Convention on the Physical Protection of Nuclear Material) 1980 - hasadó anyagokkal
kapcsolatos dolgokat tárgyalják, nukleáris fegyvermentes övezetekkel kötnek megállapodásokat,
megpróbálják harmonizálni a tevékenységet.
 Ausztrália Csoport (AG), 1985 – Multilaterális megállapodás. Elősegíti az információáramlást és a
véleménycserét a különböző biológiai és vegyi fegyverek birtoklása, elterjedése, kifejlesztése
tekintetében (ki mivel foglalkozhat, milyen kapacitásai vannak, milyen célú kapacitások).
 Rakétatechnológiai Ellenőrzési Rendszer (MTCR), 1987 - egyetlen multilaterális fórum, ami a
tömegpusztító fegyverek célba juttatásához szükséges rakétarendszerekért felelős;
 Wassenari Megállapodás, 1994 - kettős felhasználású termékekről szól, CoCom lista folytatása
 Nukleáris biztonságról szóló egyezmény, 1994 - különböző biztonsági eljárások
 HCOC-MTCR kiegészítés, 2002 - MTCR kiegészítése, Ballisztikus rakétarendszerek elterjedését
akadályozó Hágai Eljárásrend

Leszerelési tárgyalások típusai

1. ENSZ Közgyűlésének Leszerelési Bizottsága folyamatosan ülésezik, tárgyal; főként multilaterális

szerződéseket és folyamatokat készít elő;
2. ENSZ (önálló) Fegyverzetkorlátozási- és Leszerelési Bizottsága
3. Genfi Leszerelési Fórum

IRÁN
Amikor Izrael atomfegyvereket szerzett (’60s) akkor Irán elkezd gondolkodni kísérleti reaktorok
üzemeltetésén. Teherán külvárosába elhelyezésre került egy kutató reaktor (USA-tól), könnyűvizes
moderátoros. Az iraki-iráni háború lehetetlenné tette a folytatást. 1990-ben az oroszok orosz technikával
befejeznék az építést (nyomott vizes technikával). 1990-es évek végén meglepi érte a nemzetközi
közösségeket. Irán atomrendszert fejlesztett ki, atomtudósok emigráltak az USA-ba, onnan tudni.
42
 A nukleáris fűtőanyag ciklus minden fázisát birtokolja, saját uránbányája van, konverzációs (yellow
cake feldolgozó) kapacitása is van, centrifuga sorral dúsításra képes, fűtőanyag rudakat és kazettákat tud
előállítani. Ezeket az épülő atomerőműbe tudja állítani (2012-ben helyezték be őket, azóta kapcsolták rá az
elektromos hálózatra. Bushehrben). Arakban egy másik nehéz vizes reaktor és újra-feldolgozó üzem
építése is megkezdődött. Centrifugák vannak - P1-es és P2-es. Az EU és az USA szeretett volna valamilyen
megoldást arra, hogy Irán állítsa le centrifugáit, és ne dúsítson uránt. Irán nem ratifikálta a kiegészítő
jegyzőkönyvet, e nélkül pedig a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség nem mehet oda, ahová Irán nem
engedi. Irán az EU CFSP direktorátusával (UK, FR, GE) tárgyalt, 2005-ben pedig Irán felfüggeszti a dúsítást.
2007-ben újraindították. Erre megint felajánlottak Iránnak dolgokat, hogy hagyják abba a dúsítást, pl.
Oroszország elvégezné helyette azt, és visszaszállítaná a készterméket. USA: Irán álljon le!
2013. Bécs - tárgyalás.
Araki nehézvizes, plutónium előállítására alkalmas reaktor.
Kérdés: USA-ra veszélyt jelentenek ezek? Ami probléma, lehet, hogy Irán miatt az övezet nem lenne
atomfegyvermentes, ezért a többi ország is nukleáris programokba kezdene.
2009-től szankciók – EU: Trojkával (UK, FR, GE) tárgyalásokat próbált kezdeményezni. MOST: 2013. október
óta: megállapodásokat akartak kötni, de nem jött össze, jelenleg is folynak a tárgyalások. A
centrifugaüzemekhez való hozzáférést kell engedélyezni, max. 20%-os dúsított uránnal tud elszámolni.
2007 óta a közösség nem tudott belenézni Irán fejlődésébe: azóta nem tudjuk, mi van.

Észak-Korea
Régebben, ’50-es évek óta alakít ki atomprogramot, SZU segítségével kezdte. Ez a program
elkezdett katonai jellegűvé válni a 60s elején, amikor ÉK eldöntötte, hogy katonai programját nagyon
pénzeli, beindította fegyverkezési programjait, nukleáris, vegyi és biológiai fegyvereket is. Cél: 60s 2. felére
legyen működő reaktor. Meg is épült, alkalmas volt plutónium termelésére, emellett a teljes
fűtőanyagciklus megalkotásán is munkálkodott. Magasan dúsított uránt is akartak. A folyamat lassú volt,
technológiai és gazdasági problémák voltak a rendszer létrehozásával.
1991-ben É és D nukleáris leszerelési programot hirdetett, ÉK vállalta volna, hogy nem gyárt majd
nukleáris fegyvereket. DE! 1991-93 között minden megváltozott. USA gyanította, hogy ÉK erős
fegyverkezést visz végbe, erősebbet, mint mondják. A reaktor működött 1987-91 között – 4 megawatt
teljesítményű reaktor működtetéséből 0,9g plutóniumot lehet naponta kivonni. 1987-91 között 23,4 kg
plutóniumot lehetett kivonni az erőműből – ez 3 fegyver előkészítésére alkalmas kb.
1993 májusában az ENSZ BT ellenőrizni akarta ÉK-t, de ők bejelentették, hogy nem ellenőrizhetik. ÉK
az Atomsorompó szerződés elhagyásával fenyegetőzött. Az USA olajért cserébe próbálta rávenni ÉK-t, hogy
a nehézvizes reaktor helyett 2 könnyűvizes reaktort építsen. Az USA technológiát és fűtőanyagot is ad ÉK-
nak, erről Genfben megállapodás is született. Ez a program a ’90-es évek 2. feléig zajlott, de ÉK felrúgta a
megállapodást. A részletek az olaj árában, nem mennyiségében állapodtak meg – keveset kaptak. ÉK
zsarolási eszközként használta az atomprogramot. ÉK és USA sem engedett.
2003-ban ÉK elhagyta az Atomsorompó szerződést – nem lehet ellenőrizni őket. ÉK ettől kezdve
felgyorsult: 2003-ra 25 kg uránt tudott felhalmozni, majd még többet. Nem tudjuk, mennyi van pontosan.
2006-ra kb. 50 kg plutóniumja (6-8 nukleáris fegyvert lehet készíteni belőle). Később 200 megawattos
üzemet indított be, nagy nukleáris fegyver kapacitása van – ez csak plutóniumra vonatkozik. Az urán terén
nem tudjuk milyen és mennyi centrifugája van. ÉK 2006, 2009, 2013-ban is kísérleteket végeztek. 2006-ban
robbantottak először (1 kilotonnás bombát). Ezek a fegyverek valószínűleg működőképesek. USA szerint
rövid hatótávolságú rakétákra tudják rászerelni a bombákat, de nagyobbakra nem. ÉK (ellentétben Iránnal)
tehát elhagyta az Atomsorompó szerződést, további lépéseket fog tenni – kérdés, hogy az USA rá tudja-e
venni együttműködésekre.

43
Nukleáris fegyverek elleni rakétatechnológiai védelmi rendszerek és célba-juttatók
Rakéta technológia - Kategóriák:
- Katonai rakéták / FROGs (Free Rocket Over Ground)
- Ballisztikus rakéták
- Cirkáló rakéták
- BRBM – Battlefield Range Ballistic Missile 100km alatt
- SRBM – Short-Range Ballistic Missile 1000km alatt
- IRBM – Intermediate Range Ballistic Missile 3000-5500 km
- MRBM – Medium-Range Ballistic Missile 1000-3500 km
- ICBM – Intercontinental Ballistic Missile 5500-12000 km
- LRICBM – Limited-Range ICBM 3500-8000 km
- FRICBM – Full-Range ICBM 8000-12000 km.
- BMD – Ballistic Missile Defence
- SSN – Nuclear Attack Submarine
- SSBM – Nuclear-powered, Ballistic Missile-Carrying Submarine
- SLBM – Submarine-Launched Ballistic Missile
- ASW – Anti-Submarine Warfare

Rakétavédelem MTCR egyezmény = Rakétatechnológiai Ellenőrzési Rendszer

Cél: részes államok exportgyakorlatának koordinálása és az együttműködés elősegítése, az irányelvek
jogilag nem kötelező erejűek, de általában a részes államok ezeket betartják, azért, hogy a többiek
megosszanak vele információkat (ha nem tartanák be, ezt nem tennék meg a részes felek).
1. Exportengedélyezésre épülő MTCR irányelvek
2. Függelék lista (katonai célú vagy kettős felhasználású termékek, technológiák) – tételesen miket
osztanak meg egymással az országok, miket jelentenek be,
I. kategória: export tilalom alá eső rendszerek – jegyzőkönyvben meghatározottak: rakéták
és alrendszerek
II. kategória: egyedi elbírálás alapján exportálható rendszerek
Hágai Magatartás kódex 2002
- Különböző kötelezettségeket és bizalomépítő intézkedéseket csatoltak
- MTCR + kötelezettségek
- Nemzetközi magatartáskódex
- Bizalomépítő intézkedések: rakétakísérletek előzetes bejelentése; ballisztikus rakétákkal
kapcsolatos tervek nyilvánosságra hozatala; rakéta-készletek deklarációja
- Hiányosságok: meglévő készletekről nem rendelkezik – mert nem kötelező; nincs verifikációs
mechanizmus; nincs szankciórendszer
Rakétavédelmi rendszerek kapják el a rakétákat – általában ezek a rendszerek interkontinentális
ballisztikus rakétákat is kivédenek (nem csak rövid- és középtávúakat). Mindhárom fázisban el tudják kapni.
Az USA és a SZU rakétatechnológiájával párhuzamosan fejlődött a rendszer – 1949-ben már volt ilyen.
1945: Nike-X
1967: Sentinel, Safeguard
1983: SDI csillagháborús terv, Reagan,
1989: GPALS: Global Protection against Limited Strikes – Bush; új rendszert dolgoztat ki, 1992-ig ez volt
tervben. Ez a szövetségeseket is képes megvédeni
1992: NMD – National Missile Defence –új program, első célja nem globális, hanem USA-t védő rendszer,
ami szükség esetén a szövetségesekre is alkalmazható lesz.
1998: BMDS: Ballistic Missile Defense System: európai és alaszkai pillérek (kétpilléres rendszer: Alaszka,
Európa) Alaszka: Fort Greely-be telepített elfogó-rendszer 2004
2001: Bush – ABM felrúgása; tervek: rakétavédelem telepítése: Csehország és Lengyelország
Európa: lengyelországi elfogó rakéták, cseh radar, indiai óceáni korai jelző rendszer (még csak terv) 2018-ra
akarták véghezvinni, nem sikerült.

44
2009: EPAA: Európai Szakaszolt Adaptív Megközelítés – Obama jelenti be, szofisztikáltabb, már nem a két
pillérre épít; Obma: oroszok félelme, ICBMs ellen irányul, keretszámok; 2010: felújítás terv: Bulg, Románia
Új terv: Phased Adaptive Approach
- 3 alapelv: rugalmas, fejleszthető, gyorsan áthelyezhető
- 4 fázis: 1.2: nem fenyegető, 3-4: már igen
1. 2011: 2-3 aegis BMD hajó
2. 2015: 24 földi telepítésű SM-3 IA
3. 2018: 24 földi telepítésű SM 3-IB
4. 2020: minkét rendszer fejlesztése
- Közös rakétavédelem: radarok integrációja, közös fenyegetés
- Hol tartunk most: Spanyolország, PL, RO, Töröko.
Napjainkban:
- Patriot: rövid hatótávolságú rakéták elfogására alkalmas (Izrael)
- TMD: hadszíntéri védelem
- THAAD: (Terminal High Altitude Area Defense) előzőhöz hasonló csak még jobb, kevés országnak
van ilyen (USA; Oroszország; Izrael – vaskupola, arrow, magic wand; Törökország – amerikai
technológia; Irán, India: szovjet technikák)
- Aegis Sea-Based BMD: cirkálókra vannak telepítve

Taktikai nukleáris fegyverek: 150-200 km-re képesek elmenni, kicsiket robbannak

Amerikai van, USA-ban, de az USA nagy mennyiségben tárol ilyet Európában is. Belgium, Németország,
Olaszország, NL, Törökország területén. Ezeket fel lehet szerelni kisrepülőkre is. Fokozatosan az USA
szeretné ezeket a készleteket leépíteni (Obama világképe: nukleáris fegyver-mentes) – ehhez igazodik a
terv. 2005 után mindenki támogatta, hogy ezeket eltávolítsák. Az USA nem akarja a fogadó államokra
ezeket ráerőltetni – ők szükségesnek látják ezeket ott, vagy szerződést kötnek róla. Egyelőre maradnak a
fegyverek, ha generációváltás történik (kb. 30év) akkor kérdéses, hogy mi lesz.

Vegyi- és biológiai fegyverek, radiológiai fegyverek, toxin fegyverek

Radiológiai: nukleáris szennyezettséget okoz
Toxin: méreganyagok, melyeket az élő szervezetek termelnek, biológiai- és vegyi fegyverek között

Vegyi fegyverek:
Halmazállapot: gáz/szilárd/folyékony
Emberek/ állatok/ növények ellen
Hatásmechanizmus alapján:
 Vérmérgek (arzén, hidrogén-cianid)
 Hólyaghúzó harcanyagok (kén-mustár, Lewistet)
 Fojtó harcanyagok (klór, foszgén)
 Idegmérgek (tabun, szarin, szomán, GV, VE, VR, VX gázok)
 Időlegesen harcképtelenséget okozó anyagok (LSD, Agent 15/BZ)
 Ingerlő anyagok (CS, CR, CN könnygáz, paprika)
 Növények elleni alkalmazott méreganyagok
 Toxinok
Bevetés módja
 Termikus szétszórás: rászerelik rakétára, ami felrobban és ezek szétszóródnak
 Aerodinamikus szétszórás: spray, repülő leszórja, stb.
 Közvetetten: valami segítségével (folyóba belerakják, kútba teszik stb.)

45
Alkalmazás:
 19. sz. 2. felétől kísérleteznek vele
 I. világháború: amikor nagymennyiségben először bevetik őket – a vegyi eljárások fejlettek voltak,
különböző hordozóeszközöket is kifejlesztettek már eddigre (taposóaknák, légi bombák,
permetezők, tüzérségi lövedékek – nem volt még vérméreg pl.)
 1925: Genfi Jegyzőkönyv – korlátozná ezen anyagok bevethetőségét
 Olaszország, 1935-’36: Abesszíniai háború
 Japán, 1938-1942, Mandzsúria: bevetettek már vér-és idegmérgeket
 Vietnám (lombtalanító szerek) – Nixon: 1970 – moratórium, 1975 USA csatlakozása a Genfi
Jegyzőkönyvbe
 II. vh: nincs harctéri vegyi-anyag alkalmazás
 Irak: 1987-88: bevetés, Halabdzsa, Irak-iráni háború – sok bevetés
 Szíria: 2011-13

Irak – vegyi fegyverek:

 Hivatalosan 1970-től kezd vegyi fegyvereket kidolgozni. Állami vállalatot hoznak létre: Musszanna,
ahol szarint, tabunt és VX-et állítottak elő (idegméreg) illetve mustárgázt, ami hólyaghúzó anyag
 Összes vegyi fegyverük kb. 4000 tonna volt, amit 125000 robbanótöltetre lehetett rászerelni
 1983-88-ig 10-szer vetették be ezeket, főleg mustárgázt és tabunt, irániak és kurdok ellen.
 Hatékony rakétaprogramjukkal elérték Iránt és Törökországot, Szaúd-Arábiát, Egyiptomot.
 1991.04.08 – BT 687. határozata - UNSCOM: ENSZ Különleges Bizottság, feladata a vegyi
fegyverekkel kapcsolatban minden infó megadása az ENSZ tagállamainak és a program leleplezése,
ez kudarccal végződik, 1998-ban teljesen megszűnik, ezt váltja fel egy új rendszer: UNMOVIC: ekkor
tilalmazzák a tömegpusztító fegyvereket Irakban (BT). Augusztus: 707-es határozat felhívja Irakot,
hogy a titkos programokat szüntesse be és deklarálja programját, és, hogy milyen fegyverei vannak.
 1991: részletes terv: folyamatos ellenőrzésre és betekintésekre vonatkozott.
 1992: márciusában Szaddam Husszein nem jelentett be 24000 vegyi fegyvertöltetet és 92 rakétát
 Egyoldalú megsemmisítés Irak oldalán – saját rendszerei ellen
 1995: Irak bevallja ideggázait, radiológiai fegyvergyártó kapacitásait, kiegészít jegyzőkönyveket,
 1995: Irak bevallja, elrejtett dokumentumokat és eszközöket
 Elkezdik megsemmisíteni a fegyvereket és anyagokat, erről jegyzőkönyvek készülnek
 1996: export-import ellenőrzési rendszer
 1997: UNSCOM szigorú ellenőrzési feltételeket támaszt 17 különleges hely látogatására
 1998: UNSCOM együttműködés megszüntetése – folyamatban voltak még megsemmisítések és
voltak anyagok, de az iraki jegyzőkönyvek tartalma nem került megsemmisítésre – eldugták őket
vagy nem is léteztek?  kutatás lesz
 1999.12.17 – BT 1287. határozata: UNMOVIC: ENSZ Monitoring, Verification, Inspection Comm.
 2002: UNMOVIC joginak megerősítése, 2003: BT felülvizsgálja az UNMOVIC mandátumát (2004 is)
 2007: BT lezárja az UNMOVIC mandátumát

Szíria
’70-es évektől kezdett vegyi fegyver programokba. Első sorban ideggázokat gyártottak. Damaszkuszban és
Jamrayaban voltak kísérletezések, gyártási helyek pedig a sivatagban. Összetett rakétaprogramja volt,
szoros kapcsolata van Oroszországgal. Oroszország a legújabb technológiákat megosztja vele. Szíria
fejlettebb, mint Irak. Legnagyobb hatótávolságú rakétája minket is elérne. 2013. augusztus 20-án
bevetették a szíriai lázadók ellen a vegyi fegyvereket (kormánylázadás, véletlen, vagy önmaguk ellen
vetették be – máig nem tudjuk). Ideggázokat vetettek be, a nemzetközi közösség nem avatkozott be,
szeptember közepén megállapodtak: minden vegyi fegyver felszámolása megkezdődik, 2014 májusáig
elszámolnak vele, elszállítják. Jó ütemben haladt, még nem zárult le. Németország vezetésével olasz
megsemmisítő pontokon vitték véghez a feladatokat. Probléma: megmaradtak a kapacitások, folyamatos
ellenőrzés kéne – most polgárháború van, nincs ellenőrzés.
46
1925. Genfi Jegyzőkönyv
Cél: minden vegyi és biológiai fegyver harctéri alkalmazásának betiltása
137 részes állam, multilaterális szerződés: aki ebbe belépett, deklarálta, nem fog ilyen fegyvereket
használni a harctéren
Problémák:
 Nincs hozzá verifikációs rendszer
 A használatot csak háborús körülmények között tiltja – Irak államon belül saját népe ellen beveti
 Nem tiltja az ilyen fegyverekkel való fenyegetést
 Nem tiltja a fegyverek birtoklását, felhalmozását
 Fenntartásokat fűzhetnek az államok (ált. külső államokkal szemben tették meg)

Amerikai-szovjet vegyi fegyvertilalmi megállapodás, 1990

Megállapodás a vegyi-fegyverek megsemmisítéséről és gyártás tilalmáról illetve lépések tétele a vegyi-
fegyverek átfogó tilalmáról vonatkozó nemzetközi megállapodás létrehozásáról.
Cél: vegyi-fegyverkészlet megsemmisítése 1993-tól; 2002-re: SZU -90%, USA: -80% (max. 5000 tonna)
Ellenőrizni is tudná, ha valaki vegyi-fegyvereket birtokol és felhasználja-e?
Gyártás technikai bázisa maradhat! – ez baj!
Marad a Genfi Jegyzőkönyv első használatra vonatkozó önkéntes korlátozás, erről az államok nem mondtak
le. Átfogó mechanizmus nem helyezte használaton kívül ezeket, maradt a gyártás.

Vegyifegyver-tilalmi egyezmény, 1993

1970-től tárgyalások: Genfi Leszerelési Értekezlet
Hatályba lépés: 65. ratifikáció után, 180 nap. 1974.04.29.
Egyezmény a vegyi-fegyverek fejlesztésének, gyártásának, birtoklásának és használatának tilalmáról és
megsemmisítéséről. 188 állam ratifikálta. Mianmar, Izrael aláírta, de nem ratifikálta. Angola, Egyiptom, ÉK,
Szíria nem írta alá. Teljes körű megsemmisítést ír élő és nincs benne a szerződésben az első használatra
korlátozás! Az államok deklarálták, hogy minden megsemmisítenek!
2007 április 1-ig kell minden vegyi-fegyvert megsemmisíteni (kivéve aki nem ratifikálta vagy nem írta alá),
erről leltárt csináltak – 3 kategória:
1. Leltár
2. Schedule: 1-2-3: 2 éven belül elkezdeni, 3 éven belül 1%, 5 éven belül 20%, 7 éven belül 45%
3. Vegyi-fegyver gyártó bázisokat azonnal le kell állítani és 90 napon belül bezárni

Ellenőrzési mechanizmus – protokoll, verifikációs rezsim:

Vegyi fegyver Tilalmi Egyezmény Szervezete: 2013-ban Béke Nobel-díjat kapott
 Schedule 1: vegyi fegyver készítésére alkalmas anyagok, vagy már vegyi fegyverként használt
anyagok; nincs időkorlát – bármikor lehet ellenőrizni
 Schedule 2: mérgező tulajdonság halált okozhat, vagy S1 vegyületei – 96 órával előbb be kell
jelenteni ellenőrzést
 Schedule 3: minden, ami nem S1, S2, de alkalmas vegyi-fegyvernek, képesek halált vagy időleges
cselekvőképtelenséget okozni (ha 30 tonnánál több van, köteles jelenteni) 24 órával előtte be kell
jelenteni ellenőrzést; 100%-os megsemmisítést kéne elérni (2012-re 92%-nál tartunk)
A verifikáció módszerei:
Rutin-ellenőrzések, rendkívüli ellenőrzések (bejelentett és nem deklarált vegyi létesítményben), vegyi
fegyverek állítólagos alkalmazásának kivizsgálása.
Vegyi-fegyver
Deklarált gyártásra alkalmas üzemek: BH, DK, USA, UK, FR, India, Irak, Irán, Japán, Kína, Líbia, RU, Szerbia
Deklarált készletek: Albánia, DK, USA, India, Líbia, ITA
„Régi helyszínek”: UK, BE, PL, J, GE, ITA
Más államok által „ott hagyott” készletek: Kína, Olaszország, Panama
DK, India, Albánia teljesen megszabadult a deklarált készletektől.

47
Megsemmisítés módszerei:
Elégetés (zárt vagy nyílt helyen)
Eltemetés
Tengerbe süllyesztés
Légkörbe eresztés: pl. semlegesítő anyaggal

Export ellenőrzés:
Ausztrália csoport, 1985
54 tételes lista, proliferációs szempontból érzékeny anyagokkal

Biológiai és Toxin fegyverek

Mikrobiológiai ágensek: fegyverek alapjai
 Baktériumok
 Vírusok
 Mikroszkópikus gombák
 Élősködőt / rickettsiák
 Általuk termelt méreganyagok – toxinok

Biológiai ágensek + adalék-anyagok = biológiai harcanyagok

 Egyszerű: 1 korokozó vagy toxin
 Összetett: legalább 2 korokozó vagy toxin
 Kevert: vegyi és biológiai ágens is

Biológiai harcanyag + szállítóeszköz = biológiai fegyver

Hatásmechanizmus szerint:
 Átmeneti harcképtelenséget okozó (inkapacitív)
 Halálos (legalább 15% mortalitású, letális)

Terjedés szerint:
 Emberről emberre terjedő betegségek
 Emberről állatra
 Állatról emberre
 Nem fertőző változatok

Terjesztés módszerei
 Hagyományos eszközök: tüzérségi lövedékek, bombák, egyéb robbanó eszközök
 Különleges eszközök:
o porlasztók és permetezők: eredetileg növényvédelmi célokra kifejlesztett eszközök
o nagy nyomású, fertőzött levegővel töltött üvegbomba
 Élelmiszerek, levegőcserét biztosító rendszerek, öntözőrendszerek, vízvezeték szennyezése
 Fertőzött foglyok szabadon engedése, fertőzött állatok felhasználása
 Terjesztés pl. postai küldeményekben

Az Irak által bejelentett biológiai ágensek, 1995: ricin, clostridium perfingens roxin, gabonavírus, aflatoxin,
bacills anthraacis spórák, clostridium botulinum toxin. Ezeket elvitték, megsemmisítették. Szabad hullású
bombákban voltak.
Tárolás
Biosafety level 1-4 (BL 1-4) laboratóriumok: LEVEL 1-4: alacsony-, mérsékelt-, komoly kockázat, különleges
és veszélyes anyagok
A Genfi Jegyzőkönyv ide is érvényes! Ezt meg kellett újítani!
48
Biológiai- és Toxinfegyver-tilalmi Egyezmény, 1972.04.10 – hatályba lép: 1975.
Hamarabb megkezdődött az átfogó szerződés kidolgozása. 15 cikke van. Csomó afrikai ország nem
csatlakozott, vagy nem ratifikálta. Izrael sem csatlakozott. Megerősíti a GJ-t, önmagában nem tiltja a
biológiai fegyverek használatát. Nincs verifikációs rendszere! Ez baj! Terv: Bakterológiai (Biológiai) és Toxin
Fegyverek Betiltásának Szervezete – felelős lenne a verifikációért, de ezt akkor nem sikerül jegyzőkönyvbe
foglalni. Deklarációkat tesznek az államok, amik lehetnek offenzívek és defenzívek és éves deklarációk.
Felülvizsgálati konferenciák: 1980,86, 91, 96, 2001, 2006, 2011, 2016?
A bizalomépítő intézkedések bejelentési kötelezettségei: az államoknak bejelentési kötelezettségük lesz
bizonyos esetekben, hogy átláthatóak legyenek a programok. A(1-2), B…. G szekciók.

Deklarációkon keresztül kommunikálnak egymással az államok: kategóriák:

 D1: valaki bejelenti, milyen programja van – ezen belül 4 rész van:
 D2, D3: be kell jelenteni a létesítményeket
 D4: növényi patogének bejelentése
 D5: kísérletezések bejelentése
 D6: gyártólétesítmények bejelentése
A látogatások típusa:
 L1: az átláthatóságot növelő véletlenszerű kiválasztáson alapuló látogatások
 L2: önkéntességen alapuló segítségnyújtó látogatások
 L3: deklarációt tisztázó látogatások
A vizsgálatok típusai:
- Terepvizsgálatok:
- piros lámpás döntéshozatallal: adott ország kérésére le lehet állítani az ellenőrzést (pl. biológiai
fegyver használata esetén)
- zöld lámpás döntéshozatali eljárás: nem állíthatom le a terepvizsgálatot, de ha úgy szavaznak az
országok, akkor igen.
- Létesítményvizsgálatok: minden esetben zöld lámpás döntéshozatallal.

Fegyverzetellenőrzés
10. hét
2014. november 10.

Hagyományos fegyverekről szóló szerződések, megállapodások

Ilyen szerződéssel, ellenőrzésről, hidegháború idejében már kialakításra kerültek, de a hidegháború után
zárták le.
Hagyományos fegyverek: minden fegyver, ami nem a tömegpusztító fegyverek kategóriájába tartozik.
1970-es évek, hidegháború détente folyamata: először került sor, hogy az államok hagyományos
fegyverekről megállapodásokat kössenek. SZU tömbje, Varsói Szerződés itt fölényben volt a NATO és az EK-
ban és EK-n kívüli európai, semleges államokkal szemben.
MBFR Tárgyalások: 1973-1989
Mutual and Balanced Force Reductions: a két ország-tömb felfedi egymás előtt hagyományos
fegyvereit és infókat közölnek egymással ezekről a fegyverekről. Helsinki tárgyalások folyamán vetődött fel,
hogy kéne ilyen folyamat. A SZU-t, mint tömböt, elismerte a hidegháborúban az ellenfél. A Helsinki
folyamat egyik kosaraként indult be a fegyverzetkorlátozások folyamata. Helsinki záróokmány nem
kifejezetten kapcsolható a hagyományos fegyverekhez, sokkal inkább, a Helsinki utófolyamatok.
Ezek a tárgyalások nem voltak nagyon előrehaladóak: sok probléma volt, ellenőrzésről nem volt szó,
a fegyverek területi helyéről is voltak viták. Parttalanok voltak a tárgyalások, ezt a szerződést nem lehet
ilyen formában aláírni. Megmaradt a tömb szemlélet: mindenképpen nem bilaterális, hanem multilaterális
alapon akarnak az államok hagyományos fegyverkorlátozási szerződéseket kötni. Első nagy szerződés, ami
ebbe a folyamatba illeszthető:
49
Nyitott Égbolt Szerződés, 1992
Első multilaterális szerződés, ami lehetőséget adott, hogy a hagyományos fegyverek tekintetében
elinduljon olyan folyamat, ami lehetőséget jelent egy ellenőrzési mechanizmus rendszerére. Lényege, hogy
új megállapodás típust érvényesítsen.
- Hatályos: 2002-től, 34 részes állam
- Típus: bizalom- és biztonságerősítő szerződés
- Cél: önkéntes, kölcsönös, ellenőrzött repüléseket hajthassanak végre az államok.
- Rendszer: mindenki által elfogadott rendszerre épül, 19 cikkből áll.
- 2 ellenőrzés:
 aktív: részes állam vesz részt benne,
 passzív: szerződésben résztvevő államnál hajthatnak végre a többiek
Kvótákba sorolódtak az ellenőrzések, alapszabály: aktív kvóták száma nem haladhatja meg a passzív
kvótákat. Ha én 4 ellenőrzést engedek, max. 4 ellenőrzést vihetek véghez. USA, Oroszország: évente 42-42
kvóta (ennyi berepülést lehet végrehajtani a terület felett), UK, FR, CAN, GR, ITA, TUR, UKR 12-12, MO:4
Repülési terv, eszközök, melyek igénybe vehetők: panoráma kamerák, videó kamerák, infrakamerák,
szintetikus apertúrájú rádiólokátorok, max. 30 cm optikai, 50 cm radar.
USA és Oroszország műholdakkal is rendelkezik, de ezzel a szerződéssel pontosabban ellenőrizhetnek.
Bizonyos hagyományos fegyverekről szóló egyezmény (CCW), 1983 (1991: 4. és 5. szerződés ekkor szül.)
5 jegyzőkönyvet hoztak létre, különleges fegyvernemekről akarnak megállapodásra jutni: vagy korlátozzák,
vagy szüntessék meg ezeket. Verifikáció nincs, önkéntes csatlakozás van, hatálya nemzetközi fegyveres
konfliktusokra terjedt ki, de 1996-tól, államon belül is

Az 5 jegyzőkönyv:
I. repesz, röntgennel kimutathatatlan
II. aknák alkalmazásának betiltása, korlátozása
III. légi úton célba juttatható gyújtófegyverek használata polgári lakosság ellen
IV. látáskárosodást illetve vakságot okozó légi-fegyverek használata és kereskedelme
V. háborúkból visszamaradt lőszerek

Ottawai egyezmény, 1997

Gyalogsági aknák használatának, raktározásának és átadásának tiltásáról valamint megsemmisítésükről
szóló egyezmény
- gyalogsági és harckocsi aknákkal fertőzött területek (110 millió db)
- verifikáció: nincs leírás, nincs megállapodás, részvétel alapja: önkéntes, politikai elkötelezettség, éves
jelentéstételt tesznek az államok: milyen aknák vannak a területén, mit tesz annak felszámolására
- felülvizsgálati konferenciák: 2004 Nairobi, 2009 Cartagena: lényege, hogy hogyan áll az aknamentesítés - a
tagok tudnak-e egymásnak aknamentesítő programokban segíteni

Kézi és Könnyűfegyverek Korlátozására irányuló szerződések (SALW), 2001

- kézi: személyi használatú (pisztoly, puska, géppisztoly, gépfegyver) ezek általában bárki által
használhatók (boltban is meg lehet venni)
- könnyű: katonai és paramilitáris erők által használt, halált okozó fegyverek
- cél: fegyverkorlátozás
- probléma: nincs nyilvántartás - ellenőrzése is problémás

Lőfegyverekre vonatkozó jegyzőkönyv, 2001 (ENSZ)

ENSZ KGYH 55/255
- célja: kézifegyverek gyártásának és kereskedelmének szabályozása

Kazettás lőszerekről szóló egyezmény (CCM), 2008

Ezt a fegyverkategóriát úgy, ahogy van, betiltották.

50
Wassenaari Megállapodás (WA), 1995
 CoCom-lista (keleti-blokk országait sújtó multilateláris kereskedelmi embargó) továbbélése,
meghosszabbítása a célja - ez nem csak hagyományos fegyverekkel kapcsolatos
 célja: hagyományos fegyverek és kettős felhasználású termékek, export korlátozása
 működés: nyilatkozattételi kötelezettség: alapelemek tekintetében van-e exportművelet, fel van
sorolva, amit nem szabad exportálni - nyilatkoznak az államok, történik-e ilyesmi
 általános és speciális listák vannak
 cél: átláthatóság növelése
 aki nem részese, az nem kap információt a többi országról
Fegyverkereskedelmi Szerződés (ATT), 2013
Célja: jogi kötelezettségek a hagyományos fegyverexportálók, importálók és közvetítők számára, pl.
exportengedélyek elbírálásánál humanitárius jog érvényesülésének vizsgálata az importálónál.
 exportálókat és importálókat, valamint fegyverközvetítőket különít el a szerződés
 nem részes: Irán, Észak-Korea, Szíria
Fegyverzetellenőrzés: kötelezettségvállalások, adatszolgáltatás, ellenőrzés (verifikáció)
Mindhárom elem kell ahhoz, hogy pozitív legyen a fegyverzetellenőrzés.
2 nagy csoport: strukturális és operatív fegyverzetellenőrzés.
I. Strukturális:
CFE Szerződés, 1990 (Conventional Armed Forces) cél: paritás elérése
Első ilyen szerződés a CFE szerződés. Ekkor tömbökben gondolkodtak: tömbök fegyverzetmennyiségét
akarták korlátozni: Varsói szerződés és a NATO volt a két nagy tömb. SZU megszűnésével az utódállamok
bekerültek. Ezek a tárgyalások a személyi állományra, fegyverzetekre és egységek számára is kiterjed.
Összesen maradhat: 40ezer harckocsi / 60ezer páncélozott jármű / 40ezer 100mm-nél nagyobb űrméretű
tüzérségi eszköz / 13600 harci repülőgép / 4000 támadó helikopter
Csökkentési kötelezettség: 16 hónap – 25%; 28 hónap – 60%; 40 hónap – 100%
Adatcsere: december 15. - a következő adatokat kell egymással megosztani, éves jelentésekben
 szárazföldi, légi és légvédelmi repülő erők felépítése
 hagyományos fegyverzet és harci technika összmennyisége, elhelyezkedése, típusa
 ellenőrzött objektumok elhelyezkedése
 kivonásra kerülő fegyverek, harci technikák
 kiterjedt és hatékony ellenőrzési folyamata lett a módisítások végére - ellenőrzési jegyzőkönyve van
Módosítások:
 CFE 1A Megállapodás,1992: EBEÉ folyamán módosították a szerződést, a személyi állomány
„túlbiztosított”,
 felülvizsgálati konferencia, 1996: jól sikerült leszerelni a fegyvereket, a két tömb tényleg
csökkentette fegyvereit, sikerült elérni a kitűzött paritást - de csak ezt mondták!
1999: Módosító Dokumentum/Adaptációs mechanizmus/Adaptált szerződés elfogadása (3 néven ismert)
 probléma: politikai kötelezettségek VS jogi (hatályba lépés)
 nincs már tömbszemlélet, leszámolt vele a módosító dokumentum, 2 új kategória jött be:
o nemzeti szintek (5 fegyverkategóriában) szerinti kötelezettségvállalás
o területi szintek (3 szárazföldi fegyverkategóriában) szerinti kötelezettségvállalás
 még mindig nincs jogi keret, verifikáció, de sokat vállaltak a tagok
 új passzus: ideiglenes telepítés: bizonyos korlátozások alól felmentéseket kaphatnak a tagok, ha van
valamilyen nemzetközi konfliktus
1999, Adaptációs mechanizmus újítása: Ellenőrzés!
 XIV, XV cikk és Ellenőrzési Jegyzőkönyv (csak force major esetén utasítható el)
 cél: éves adatcserék valóságtartalmának ellenőrzése, végrehajtások ellenőrzése – akár soron kívül
 éves kvótákat vezetnek be, 9 fős csoportban ellenőriznek: ezek ellátogathatnak a létesítményekbe,
48 órát tölthet a csoport az országban, 36 órával meghosszabbítható, de max. 10 nap

51
CFE szerződés problémája: 2007-ben Oroszország moratóriumot rendelt el a szerződés végrehajtásával
kapcsolatban: egyoldalúan nem tartja kötelezőnek a korlátozásokat, nem szolgáltat adatokat, nem engedi
be az ellenőröket. 2008 NATO: „Parallel Action Plan” - párhuzamos, lépcsőzetes ratifikáció (Oroszország:
Grúzia, Moldova területén orosz fegyverek kivonása)
Operatív Fegyverzetellenőrzés, /még mindig Strukturális /
EBEÉ Helsinki Záródokumentum: bizalomerősítő intézkedések (CBM) különböző rendszereken
keresztül próbálják fenntartani a bizalmat, hogy a tagállamok betartsák a szerződéseket.
Stockholmi Dokumentum e tekintetben próbált előre lépni, az államok egyre több infót osszanak meg.
Bizalom- és Biztonságerősítő intézkedések 2011. évi Bécsi Dokumentuma - mérföldkő!
 EBESZ keretében dolgozták ki, 1990-es Bécsi Dokumentum alapján. Cél: minél több állam csatlakozzon.
 területe: Európa teljes területe (parti vizek és légtér is) és közép-ázsiai államok területe (kiv. Mongólia)
 ma már sok partner részt vesz az együttműködésben: Ausztrália
 alapelvek: nyitottság, átláthatóság, kiszámíthatóság
 részletesen kidolgozott
Éves adatszolgáltatási kötelezettség (I, II, III. fejezet)
 Haderő: szervezete, létszáma, fegyver és eszközrendszere, alárendeltségek, alegységek, békelétszám,
fegyverrendszerek mennyisége, harckocsik, helikopterek, harci járművek.
 Védelmi tervezés: az országoknak éves jelentéstételi kötelezettségük van - haderő nagysága, szervezés,
kiképzés, védelempolitika, katonai doktrínák, védelmi és haderőtervezés, költségvetés.
 Verifikáció: helyszíni ellenőrzés (csak „force majeur” alapján visszautasítható) legkorábban 5 nappal
korábban, legkésőbb 36 órával.
Semlegesség, energiabiztonság
Történet, korszakok:
 Ó-svájci semlegesség korszaka: 15. századtól a bécsi békéig tartott: a semlegesség egy olyan status
volt, amelyet az adott állam önkéntesen deklarált és a többi állam ezt elfogadta. A semlegesség
nem jelenti azt, hogy pl. nem tart fegyvert, a biztonságot és érdekeimet úgy tudom szavatolni, hogy
nagyszámú hadsereget tartok fenn és sok védelmi kiadás semlegesség biztosítása a gazdasági
érdekekhez fűződött ekkor, a kontinens belsejében Svájc területén valósulhatott meg, a
transzatlanti és ázsiai utak vonalán nem engedték, hogy valaki semlegességet deklaráljon. Pl.
kalózkodás miatt, de itt a kontinensen belül lehetővé vált, hogy ez a semlegesség kialakuljon. Néha
egy-egy területre koncentrálódott, kereskedelmi érdek közvetítése, lehetett területen belüli és
kívüli is a semlegesség pl. követeik védelme.
 klasszikus semlegesség időszaka 1818-1907: garanciarendszereken keresztül érvényesül,
nagyhatalmak teszik lehetővé. volt, hogy kívülről felajánlott semlegesség, szövetségi rendszer
szinten garantált, nem egy ország garantálja, volt írásbeli formája is ennek ált, ezt a statust
elismerték az országok, meg is mondták általában, hogy mivel biztosítják a semlegességét ez
lehetett diplomáciai vagy katonai is, belső biztosítása katonai volt. Állandó jellegű semlegesség:
nem lehetett katonai szövetségekbe lépkedni ki-be.
 modern semlegesség: 1907-1970-es évek elejéig: modern nemzetközi rendszer már létrejön,
nagyhatalmi garanciák, még mindig fegyverrel kell fenntartani, a semleges országoknak a függősége
a saját fegyveres erőiktől egyre kevésbé fontos, egyre kevésbé függ ettől, védelmi ipar nagysága,
GDP-hez viszonyított katonai kiadások összege csökkenő tendenciát mutatnak
 viszonylagos semlegesség időszaka: 1970es évek elejétől 1989ig: elmosódnak azok a korlátok,
amik a klasszikus semlegességre jellemzőek voltak államok, akik semlegesek voltak egyre inkább
szembe találják magukat azokkal a dolgokkal, amik együttműködési igényt alakítanak ki bennük,
garanciális eszközök viszonylatának változása, nagyhatalmak egyre kevésbé lesznek hajlandók
fenntartani a korábbi ígéreteket, multilaterális szerződéseken keresztül érvényesül inkább
 feloldódó semlegesség: feloldóban vannak azok a biztonságpolitikai tényezők, amelyek indokolttá
tették a semlegességet, a klasszikus konfrontatív háborúktól való távolságtartás már nem lesz olyan
jelentős. A létrejövő nemzetközi szervezetek a semlegesség céljait is figyelembe veszik.

52
Ausztria:
 1955. szövetségi alkotmánytörvény Ausztria örökös semlegességéről. 1950es évek elején nagy
probléma, hogy Németországgal nem volt békeszerződés és integrálni kellett valahogy, Ausztria
integrálása hasonló gondokat okozott, WEU létrejöttének tetőzése, NATO kiterjesztése
Németországra, Ausztria különleges ütközőállam statust akartak neki, és az alkotmányos rendszerben
ez a passzus ennek az eredményeként jött létre. a nagyhatalmak semmilyen kötelezettséget nem
nyilvánítanak ki ezzel, de hallgatólagosan ezt figyelembe veszi.
 1955-1963 a nyugat európai államoktól és az USA-tól a military assistance program keretében
megkezdi azokat az eszközvásárolásokat, hogy saját védelmét garantálni tudja. 60-70es években
elkezd részt venni békefenntartó akciókban, az ENSZ akciókban, kongó, ciprus, közel-keleten is voltak
rendfenntartók és katonák. A katonai kiadások 1991-ben már sokkal alacsonyabbak, mint a többi
semleges országé.
 1995-ben Ausztria az EU integráció részese lett, akkor nagy dilemma, hogy ez a tagság mennyire
egyeztethető össze a semlegességgel. Közös kül- és biztpolja van, nem lehet egyszerre semleges és
vállalhat kötelezettséget, hogy katonai akciókban részt vesz. Nem csak az EU integrációba, hanem a
NATO-val is megállapodásra fognak lépni, békepartnerségi megállapodásokkal kapcsolatosan. A NATO
akciók keretében Ausztria részt vesz olyan missziókban, mint a boszniai vagy koszovói békefenntartás.
 1995 után megindulnak a viták arról, hogy milyen irányban lehet a semlegességet fenntartani
egyáltalán szükség van-e a semlegesség fenntartására. Ausztria egy kicsit békésebb, mint pl. Írország,
tolerálja, hogy az EU változásokon megy keresztül és egyre újabb kötelezettségek jönnek
 Geopolitikai helyzet: központi szerep a közép-kelet európai térségben, a jugoszláviai események és a
későbbiekben az iraki és afganisztáni ügyek Ausztriát megkerülhetetlenné teszik, főleg amíg
Magyarország nem csatlakozott a NATO-hoz, nagyon fontos és jelzésértékű volt, hogy a NATO
gépeknek megnyitotta a légterét.
 2001. december: új biztonsági és védelmi doktrína: átfogó biztonság volt az alapja a katonai
semlegességnek. A polgári és katonai missziók egyaránt fontos szerepet kapnak, így a haderő
kiképzése és felszereltséget át kellett alakítani. Preventív biztonság elvét helyzetik előtérbe, ez váltja
fel a fenyegetésére reagáló koncepciót. Európai szolidaritás elve: EU-val együttműködve. Nemzetközi
szervezetekben való aktív részvétel
 Kinyilvánította, hogy a semlegesség hátráltatója nem lehet az, hogy aktív szerepet vállal nemzetközi
szervezetekben, ez érvényes az EBESZ-re is.
 a védelmi kiadások a GDP 0,5%-a: nagyon alacsony, csökkenő tendencia
 jelenleg: aktív szereplője az európai biztonsági rendszernek

Svájc
Klasszikus semlegesség mintapéldája, 1815-ös békeszerződés Svájc semlegességének és
sérthetetlenségének garantálása - fontos jellemzői: önként vállalt, állandó, fegyveres semlegesség.
 a világháborúk alatt is megőrzi semlegességét
 1990-es években volt egy népszavazás: a semlegesség joga nem alkalmazandó az ENSZ által hozott
kényszerítő intézkedések esetében, BT határozat esetében Svájc kiléphet saját határai mögül és részt
tud venni ezekben az akciókban
 1996: NATO békepartnerség tag, boszniai és koszovói eseményekben nagy szerepet vállal, diverzifikálja
tevékenységét, katonai mellett polgárvédelem, közigazgatásiban is részt vesz.
 Szankciópolitikák érvényesítésében is részt vesz, Jugoszlávia, Dél-Afrika és Irak esetében is résztvevő,
pénzügyi befolyását kihasználva volt jelentős
 2003. Hadsereg XXI. népszavazás felváltja a korábbit, nagymértékben csökken a hadereje. 90es évek
elején kb. 400 ezer fős hadsereg, ezzel a koncepcióval 120 ezer aktív és 80 ezer tartalékosra csökkent
le. hivatásos 5%, sorozott 95%
 védelmi költségvetés kb. GDP 0,8%

53
Svédország:
 1815 óta semleges, fegyveres semlegesség modellje. A semlegességről nemzetközi szerződés nem
rendelkezik és a saját alkotmányban sincs rögzítve. Deklarált semlegesség, nem akarják alkotmányba
tenni, mert meg szeretnék őrizni a cselekvési szabadságukat.
 Dilemmák: svéd jóléti állam kialakulása 60-70es évek: magas szinten voltak a katonai kiadások, a svéd
jóléti modell fejlődése megkérdőjelezte, hogy a katonai kiadások magas szinten tartása fenntartható-e,
a klasszikus szociális modell semlegesség fenntarthatósága megkérdőjeleződik.
 Elszigetelődés lehetősége is dilemma volt
 1994: NATO békepartnerség, ENSZ, EBESZ missziók, EGT tagság, EU-s kötelezettségekkel lehet-e
semlegességet fenntartani
Semlegességi dilemmák:
 Liberális demokratikus közösség normáinak kötelező elismerése szűkíti a nemzeti semlegesség
relevanciáját – amennyiben a nemzetközi közösség biztonság percepciója változik ez a semlegesség
fogalom változását is viszi magával, a normákért fel kell lépni, pl. békefenntartás
 A katonai technológia fejlődése szükségessé teszi a szoros együttműködést (NATO, USA, EU) – muszáj
ezekkel a technológiákkal együttműködnie, együttműködés konfliktus előtti helyzetben alááshatja a
semlegesség egyik pillérét
 A háborúviselés változó természete alig teszi a semlegességet felhasználhatóvá
 Északi Védelmi Együttműködés: északi államok 1900as évektől kezdődően szorosan együttműködnek,
katonai biztonságpolitikai együttműködés dimenziója is bejön ebbe az együttműködésbe, Svédo.
megőrzi a semlegességét, de Norvégia, Dánia, Svédo. és később Finno. részt vesz ezekben az
együttműködésekben.
 Haderő: 14 ezer fő aktív, 26 ezer fő tartalékos, viszonylag sok repülővel rendelkezik, és hajókkal is,
viszonylag nagy számban, védelmi kiadások itt is folyamatosan csökkennek, most kb. 1%
 Svéd hadiipar: nagyon jelentős, 30 ezer főt foglalkoztat, 90%a hazai beszállító, brit és amerikai cégek
elkezdik felvásárolni a cégeket, egyre inkább diverzifikáltabb lett, el-nemzetköziesedett. a semlegesség
nem jelent elszigetelődést, egyre inkább részt vesz, nagy projektekbe bele tud fogni. az európai
védelmi ügynökségen keresztül próbál nemzetközi katonai és védelmi ipari hálózatoknak a tagja lenni.
2003: USA és Svédo. aláír egy dokumentumot, megállapodtak a főbb fejlesztési kérdésekben,
technológia alkalmazhatóságának kérdésében
 fegyverexportban is jelentős, egy főre jutó arányban a 3. legnagyobb

Finnország:
1948-ban kötött egy barátsági együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés SZU-val,
behatárolódtak a lehetőségei ezután, ezen belül alakították ki a saját semlegességi koncepciójukat,
Paasikivi és Kekkonen elnökök: a semlegesség alakítása. SZU nélkül nem lépett ki Finnország, északi
országokkal együtt északi nukleáris-fegyvermentes övezet alakításában részt akar venni, de nem sikerült
létrehozni, mert Norvégia és Izland nem akarta ezeket az elveket érvényesíteni.
o 1970-es évektől kötelezettségvállalások, multilaterális szerződésekben, PTBT, NNPT, BTWC
o 1973: helsinki folyamat
o 1990: szakítás a Paasikivi/Kekkönen vonallal, cél: kitörés az elszigetelődésből.
o EGT majd EU tag lesz
o Haderő: 34 ezer fő, de 230 ezer fő tartalékos
o 2001 finn kormány: független védelem koncepciója (a hiteles védelem helyett)
o A katonai el nem kötelezettség feltételei:
 hiteles védelmi kapacitás kiépítése és fenntartása
 katonai el nem kötelezettség hirdetése
 az alábbiak fenntartásával részvétel az ESNZ, EBESZ, NATO, OFO és az Északi együttműködési
szervezetében a béke és biztonság elvének kihirdetése mellett
o GDP 1,3%-a a katonai kiadásokra megy

54
Írország:
o Britek hátországa volt évszázadokig, élelmiszerraktár, bázisok telepítettek ide, amiknek fontos katonai
jelentősége volt. Semlegesség 2. vh után. UK része volt 1801 óta, viszont a nemzetiségi mozgalom és a
politikai mozgalom 19. sz második felétől. húsvéti felkelés megindítja az elszakadás folyamatát, 1922 Ír
szabad állam kikiáltása, 1949-ben Ír Köztársaság megalakulásával teljes mértékben független lesz.
o 1945 után: szelektív integráció korszaka, 1949-ben deklarálják, hogy semleges állam lesz az új, fiatal
állam az alakuló a politikai szervezetektől. NATO tag, de nem akar eleinte EGK tag lenni
o Kis állományban van haderő, 8500 fő aktív, 4000 fő tartalékos
o 1995-től alkalmazkodik a változó feltételekhez, békefenntartó műveletekben részt vész,
interoperabilitás nagyon fontos
o Nizzai szerződés, népszavazás elutasítás. Sevillai deklaráció: CFSP támogatása (ENSZ műveletek
végrehajtásában), semlegesség fenntartása, kölcsönös védelmi kötelezettség nem kötheti, európai
határokon kívül missziókban részt vesz. EU és Írország is kijelentett dolgokat. 2002ben végül elfogadják
o Lisszaboni szerződés: elutasítás 2008-ban, 2009-ben támogatás.

Energiabiztonság
Hidegháború után úgy tűnt, hogy sikerül ezt megoldani. Közel-keleti olajhoz való hozzáférés. Oroszország
meghatározó szerepe, és energiarendszer felborulóban van és új szereplők jelennek meg. EU-nak 2009
egyik kiemelt területe az energiabiztonság kérdése, az új bizottság programjában is az egyik legfontosabb.
Komplex kérdés:
o EU Energy 2020 Strategy
o Communication On Climate Diplomacy
o Energy Roadmap 2050
o Policy Guidelines 2030-ig
o European Energy Security Strategy
Belső energetikai piac megteremtése kihívás, hosszú távú tervek, már 2050ig előre, klímaváltozás,
széndioxidos kvótákkal való kereskedés kérdése is kapcsolódik. 2020ig szóló energia stratégia. EU névben
egyre inkább európai energiaunióról beszél, ez számos ellenállásba ütközik, pl. Franciaországban ahol
vertikálisan erősen integrált az energiaszektor. 2005-től kezdődően megkezdődik Franciaországban a
változás. Energiapolitika: nem csak azt jelenti, hogy honnan és mennyiért szerzünk be, hanem hogyan
osztjuk el a tagállamok között, meg lehet-e határozni az árat, nagyon erősen a nemzetállamok kezében
van, így inkább koordináló funkcióról lenne szó az EU részéről.
Európai energiapolitika egyik legfontosabb célja, hogy meghatározza azokat a forrásokat, amiből az EU be
tudja szerezni az energia megtermeléséhez szükséges alapanyagokat vagy már megtermelt energiát
szerezzen. Fontos célja a tiszta energiák egyre szélesebb körű felhasználása, energiahatékonyság növelése
is fontos prioritás.
Energia: EU az olajfelhasználás változatlan szinten marad az előző 30 évben, a szénalapú felhasználás
visszaszorulóban volt, földgáz felhasználás megemelkedett, nukleáris energia tekintetében volt növekedés,
de most Németország miatt vissza fog majd állni. Két nagy tendencia: megújuló energiaforrásokra való
átállás, főleg szélenergia valamint víz és tengeri erőművek. A cél az lenne, hogy az országok egyre inkább a
diverzifikáltabb felhasználás felé mozduljanak el, mint Németo és FR. Európa kiszolgáltatott a külpiacoknak.
A külpiac nem csak Oroszországot, hanem Észak-Afrikát és Norvégiát jelenti.
Nukleáris energia: UK és FR Európán belül a legnagyobb mértékben használja. Európában egyenletes a
nukleáris energia felhasználás eloszlása, akik nem rendelkeznek ilyennel (pl. Svájc és majd a jövőben
Németország), ők is felhasználnak nukleáris energiát, mert majd be fognak szállítani ezekbe az országokba.
Urán származási helye: Ausztrália, Oroszo., Kanada, Niger az első 4, Ausztrália és Kanada kiszámítható, nem
veszélyezteti semmilyen tényező az ehhez való hozzáférést.
Szénre alapuló energiafelhasználás: 2030 - 2050re kitűzött célok vannak, 2050-re az EU el akarja érni, hogy
maximalizálni tudja a megújuló energetikaforrások felhasználását, 40-60%-ot szánnak majd azoknak,
szénalapút nagyon vissza akarják szorítani, de ezzel ellentétes tendenciák vannak.

55
EU energiafogyasztása: kb. fele belső, fele importforrás. Olaj-kőolaj felhasználás 90%-ban import, földgáz
66%. Szén 42%, nukleáris energia 40% az import aránya. Egyre jelentősebb elmozdulás a földgáz irányába,
de hosszútávon nem fog ez folytatódni. Nagy a kiszolgáltatottsága egyes régióknak és tagállamoknak főleg
Oroszország felé, 6 tagállam kizárólag Oroszországtól függ a földgázimport területén.
Energia stratégia: az EU több olyan vezetéket meg fog nyitni, amik megpróbálják a behozatalt nem egy
irányból szállítani. Attól, hogy nem egy irányból jön, még lehet, hogy ugyanabból az országból. Egyik
legjelentősebb diverzifikáció irányába tett lépés az Északi Áramlat megvalósítása volt. Ez olyan földgáz
vezeték kialakítása, ami Oroszországból Németországba szállít, Lengyelország megkerülésével. A másik déli
stratégia/déli folyosó/déli áramlat megvalósítása lenne. Itt több elképzelés van: a NABUCCO megbukott,
másik két vezetékterv a TANAP (transzanatóliai), és TAP (adriai: török, görög, albán, olasz összeköttetés).
Integráció: szorosabbra fűznék az európai fejlesztési projekteket: azonos szabványok, azonos stratégiai
tervek, liberalizáció - több eleme is van, energiastratégia elfogadása, ami a 3. résznél jár: felszabadítaná az
energetikai piacot, de néhány versenypiaci szabályozást is tartalmaz. Az európai energia ellátási hálózat
2015-ös létrehozása: az alapanyagok eljuttatását is magába foglalná, energiahatékonyság növelésével.
Az olajról nincs vita Oroszországgal, csak a gázról. Olajból sokkal nagyobb bevételek képződnek és annak
szállítása, tárolása, kezelése sokkal kiszámíthatóbb. Oroszország exportjának 70%-a kőolaj és földgáz
termékek exportja. Olaszországba Észak-Afrikából és Oroszországból is érkezik gázvezeték.
A balti országok nagyon függnek Oroszországtól, így valahogy Lengyelországon keresztül lehetne onnan
juttatni. Oroszország: 34%, Norvégia 35%, Algéria is jelentős, de nem megbízható ez sem, Qatar is 10%, de
vannak szállítási gondok.
Palagáz kérdése: ezzel kapcsolatban várható változás, új forrás: az USA a palagáz kiaknázásnak
köszönhetően a világ élére is ugorhat és önellátóvá és nagy exportőrré válhat. Európában is megtörténhet,
hogy önellátóvá váljon, mert vannak palagáz mezők. Lengyelország nagyon nagy reményeket fűz ehhez,
Románia és Magyarország is jelentős és a balti államok is. 10-15 év mire ezek a mezők bekapcsolódhatnak.
Azerbajdzsánban van kőolajmező, ami jelentősebb.
Cseppfolyós gáz: már nem annyira új technika, Qatarnak hatalmas kapacitása van, a készletek le vannak
kötve, főleg akik technológiaváltás miatt, Európának nagy tárolókapacitásai vannak, a készlet nem áll
rendelkezésre, így hiába a nagy tárolókapacitás, így ez nem jelent alternatívát.
Visszafelé folyó gáz kérdése: a mostani csővezetékek folyási irányát megfordítani, és másfelé áramlatos
gázzal más irányból táplálni Ukrajnát.
Interkonnektorok kérdése a gáznál és a villanynál is fontos: viszonylag fejlett az infrastruktúra, és más
létezik FR és UK között, de 2017-2020-ra összetett háló alakulna ki.
Magyarország: viszonylag nagy tárolókapacitás, nem csak a magyar energiafelhasználás biztosításához
elég, szomszéd országok számára is biztosít gázhoz jutást.
Az energiaunió nem jelenti azt, hogy közös beszállító vagy árrendszer lenne. Interkonnektorok, beszállítói
útvonalak diverzifikálás és megújuló energiaforrások kiterjesztése lehet megoldás. Egyre nagyobb a
hangsúly az energiahatékonyság megteremtésén is.

Szíria és Ukrajna esettanulmányai

AZ ISZLÁM ÁLLAM
 2003-2011 - iraki háború
 Irak és Szíria területe: két különböző ország

Irak: I. vh után 3 különböző egységből rakták össze - ezek sosem voltak teljesen homogének: Északon
Kurdok, Középen Bagdad központú szunnita arab, Délen síita arab lakosság. A nagyvárosok kevert területek
lettek - 5 milliós Bagdad: 2 millió síita, nagyobb kurd népesség. Máig többségi területekre bontható Irak. Az
iszlám állam a szunnita és vegyes területeken terjed. Máig nem érte el a többségi kurd és síita területeket,
nem is próbált oda bemenni.

56
Szíria: kevert népesség. Damaszkusz a világ egyik legrégebbi folyamatosan lakott városa, mindig
sokszínűség jellemezte a térséget. Mindig kereskedés zajlott a területen.

Irakban 2003-tól, az iraki háború után belső kaotikus helyzet alakult ki: megjelentek az idegen harcosok, Al-
Kaida csoporthoz hasonló szervezetek. Ez újfajta jelenség, a terrorista elemek megjelenése is.
Szaddam Husszein rezsimjét el kell tüntetni - Paul Bremer: „Baásztalanítás” programja: a párttagokat ki kell
rúgni az államigazgatásban, egyetemeken, vezető pozícióban mindenkit - itt muszáj volt párttagnak lenni,
még orvosokat is kirúgtak. Ezek az emberek utcára kerültek és szinte minden bevételük megszűnt.
Kiiktatták a biztonsági erőket is, melyek esetleg rendet teremtettek volna. Az új Irak megteremtése
folyamatosan zajlott: multi etnikus Iraki Köztársaság: egy ember egy szavazat alapján az eddig elnyomott
kurdok, síiták nagyobb szóhoz jutottak, mint korábban.
2006-ban a szunnitákat sikerült megszólítani, vegyenek részt a kormányban: az iraki Al-Kaida annyira
visszaszorult (USA csapatokat dobott le) és szövetségeket kötöttek törzsfőkkel. 2011-ben az USA
megnyugodott, hogy az új Irak sínre tért: kivonta csapatait Irakból.
2006-2013 között alig hallunk az Al-Kaidaról, ami 2013-’14-ben Iraki Iszlám Állam néven jelenik meg,
később Iraki és Levantei majd Iraki és Szíriai államként.
A szíriai polgárháború 2011 óta tart. Az Aszad-rezsim nem bukott meg, mert a társadalom 40%-os
kisebbsége ezt elfogadta, biztonságban érezték magukat. A szunnita kereskedőknek is kielégítő volt a
gazdasági helyzet. Folyamatosan változik a szíriai ellenzéki csoportok köre, nincs egyetlen egységes sem. A
magát irányítónak vezető szervezet, a Szíriai Ellenzéki Tanács Törökországban székel és dolgozik. Nehéz
kommunikálniuk, nincs egységes területük, egyik fél sem erős az Aszad-rezsimmel szemben.
A nyugat és szövetségesei nem avatkoztak be, ezért az ellenzékben a radikalizmus irányába terelődött a
hangsúly: extrém iszlamista szervezetek kerültek előtérbe, mint az ISIL (Iraki és Levantei Iszlám Állam).
2012-től Dzsabhat an-Nuszra is előtérbe kerül, ez is extrém iszlamista szervezet.
Kelet-szíriai Rakka: ISIL egyik központja, innen mennek hódítani. Egyik legnagyobb veszélye az ISIL-nek: van
területe, és kalifátusa van!
Tavasz óta stratégiai tervezés mentén történik az IS hódítása. A légitámadások először Irakban indultak el,
Mosul gátja körül, annak védelmében. Baiji: Irak legnagyobb kőolaj finomítója, ennek megszerzése az egyik
legnagyobb cél, sok hozadékot hoz.
Miből van pénze az iszlám államnak? Fegyverkereskedelemből- és csempészetből, és olajból. Mivel mind a
nyugat-iraki és kelet-szír terület az IS alatt áll, Irak és Szíria sem adja meg ezeknek a területeknek az
ellátást, az iszlám államnak kell fizetnie. A légi támadások nem véletlen ide irányulnak.
A kalifátus: valamiféle államalakulat, jelenti a prófétai hagyományok teljes egészét, a próféta utódlását. Ez
a területiség mellett az új elem. Az IS-ben van egy vallási mozgalom, ami a legextrémebb végletekig viszi
vissza a konzervativista gondolkodást, és Szaddam Husszein régi katonai elitjével kapcsolódik össze. Ezért
tudnak stratégiai helyeket elfoglalni, a háttérben katonai stratégák tervezik a hódításokat. Tavasz óta
visszaszorulnak a vidéki kisebb települések felé.
Az iszlám értelmezésben két fogalom jött elő erőteljesen:
- „könyves népek”: isteni kinyilatkoztatással rendelkező népek, keresztények és zsidók.
- jazidik, alaviták és mások: eretneknek tekintik őket (a monoteista vallások tiltják ezt, üldözik a keleti
keresztény eretnekeket) - az iszlámnak is ilyen felfogása van: a jazidik eretnekek, bálványimádók. Az iraki
keresztények egy részét elüldözték, más részük védve van.
Brutalitás: az első lefejezések 2006-ból jöttek az Al-Kaidatól. Most újra megfélemlítés a cél, de ellentétesen
hat mindazzal, amit el szeretnének érni. Túl messzire megy a megfélemlítés. A helyi lakosság ezektől
szenved, tőlük veszik el azt, ami kell.
Szervezeti felépítése: stratégiai vezetők, alattuk wilayaat (provinces) alattuk local sectors.
Külföldi harcosok az iszlám államban: arab és iszlám világból is mennek, illetve európai bevándorlók is. Ma
azt mondják, az iszlám államnak 35ezer harcosa lehet nagyjából, ezek között 10ezer, akik európai - migráns
leszármazottak, vagy európai európaiak. 19-29 éves korosztály, főleg férfiak, akik harcolni mennek oda a
kilátástalanság miatt. Sokan térnek már vissza hazájukba - vita van azon, mi lesz azokkal, akik
visszamennek/jönnek? Új forradalmi réteg alakult ki.

57
Menekültkérdés: Irakból többségében a kisebbségek menekültek, főleg a jazidik. Szíriában 3 éve
menekülnek millió polgárháború elől, idén nyár óta pedig az IS elől. Libanonban és Jordániában 1,5 millió
szírt kell ellátniuk, Törökországban több mint 1 millió főt. 2014. október 14-én az összes menekültek száma
kb. 3,2 millió.

Fennmaradási esélyek: nagy probléma, a két nagy új tényező: a kalifátus és a terület. Vallási irányzat, ami
összekapcsolódik egy katonai erővel. Szunnita területen tud előre törni, így a síitákra van inkább veszéllyel,
illetve a szaúdi térségre. Katonailag elképzelhető visszaszorítani - USA beavatkozása, kurd peshmergákat
(gerillaharcosok) támogatjuk DE Szíriában nincs szárazföldi erő. Függ a kalifátus vonzerejétől.

A legnagyobb problémának a 2 nagy új tényező mondható:

1. kalifátus
2. Iszlám Állam és terület

Az Iszlám Állam mára nagyon furcsa formáció: vallási irányzat, katonai mozgalommal összekapcsolódik. –
mai Szaúd-i Állam lett.
Legnagyobb veszélyt jelent az Iszlám Állam ma a Szaúdi Államra- szunnita többségű területeken tudja
megszerezni a támogatást.
Minden ország és csoport ellenséges vele- formálódó koalíció. Na de ki lépne fel velük szemben?
Az Iszlám Állam katonai terjedését meg lehet állítani- 2014. szeptember 24. ENSZ BT 2178. sz. kötelező
érvényű határozata- Obama elnökletével! (nem kellett volna ott lennie, de fontosnak tartotta)- a
terroristák, dzsihádisták szabad mozgásának megállításáról. Megszünteti, még nem nagyon lehet őket.
Meghatározó lesz a helyi lakosság hozzáállása és a kalifátus eszme vonzereje, valamint az lesz a nagy
kérdés, hogy ha hazajönnek a harcosok vagy az Iszlám Állam elkezdi elküldeni a 3-4 tagú brigádokat
Európába és a többi arab országba terrorcselekményeket végrehajtani. Szíriában egyetlen nyugati
szövetséges sem bombáz, mert nincsen jogi felhatalmazás.

Katonai fellépés:
- Légitámadások- harcmodorváltás
- Szárazföldi fellépés (iraki hadsereg, kurd pesmergák (halál előtt állók), Szíriában ki?)
- Biztosan nem nyugatiak (nincs helyismeretük)
- Csak katonailag nem lehet őket visszaszorítani
UKRAJNA- Ukrán válság

7 olyan területet fogunk megvizsgálni, amely mentén a konfliktus kialakult.

1. Az 1990-es évektől Ukrajnával kialakuló kapcsolatrendszer az európai integrációval

2. A rendszer, amelyet Oroszország kínálna Ukrajnának (gazdasági unió, vámunió) milyen
keretekben értelmezhető Ukrajna szempontjából?
3. Az ukrán gazdaság állapota
4. Mi történt?
5. Krím elszakadása (nemzetköz jogi és biztonságpolitikai)
6. Kelet-ukrajnai helyzet- hibrid háború
7. Szankciópolitika hatása a helyzetre

1. Az 1990-es évektől Ukrajnával kialakuló kapcsolatrendszer az európai integrációval

Ukrajnáról tudni kell, hogy az Ukrán Független Köztársaság 1991-től a nemzetközi élet önálló szereplője
lett, megindult a független államok sorsán, saját gazdasági és politikai rendszert alakított ki. Nemcsak
gazdasági érdeke fűződtek az EU-nak Ukrajnához, hanem biztonságpolitikai is nukleáris fegyverek
elszállítása Ukrajna területéről, valamint a helyzet stabilitása.

58
EU-Ukrajna együttműködés
- 1991. EU segítségnyújtás a volt SZU tagállamok irányába pl.: TACIS- Független Államok
Közösségének nyújtott segélyek
EU bilaterális szerződéseket kötött velük és segélycsomagot nyújtott az államoknak (pénz és
infrastruktúra). Közvetlen pénzsegélyek indultak meg, valamint a tagállamok az EU keretrendszeréhez
kapcsolódva saját költségvetésükből támogatták Ukrajnát. A közös kül- és biztonságpolitika tekintetében
van egy olyan kalap, amely a külkapcsolatokon keresztül érvényesíti az EU érdekeit, akkor még a gazdasági
biztoson keresztül érvényesíteni tudta. TACIS nagyon sokáig ment, 2004-ig.
- 2004. EU (új) szomszédságpolitika (European Neighbourhood Policy, ENP)
(Más államok is csatlakoznak ehhez pl.: Azerbajdzsán, Grúzia, Jordánia, Marokkó, Örményország, Tunézia,
Ukrajna, Palesztina, Fehéroroszország, Egyiptom, Libanon, Algéria, Szíria, stb.. és volt szovjet tagállamok, -
Akció Tervek (Action Plans)
Balkán-programok és Keleti Partnerség Ukrajna az utóbbihoz tartozik.
o pénzügyi támogatás 2007-2013: 12 milliárd euro
o gazdasági integráció: EU piacok megnyitása
o utazási könnyítések (Schengeni vízum, diákcsere)
o technikai segítségnyújtás

- 2008. Fekete-tengeri Szinergia (Black Sea Synergy)

A geopolitikai súly egyre inkább áttevődik a Fekete-tengeri térségre, pl: Ukrajna és Oroszország
aktiválódása jelenti ezt a térségben, hatalmi harcok felélénkülnek.
Programok:
2007-2013: Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz
2014-2020: Európai Szomszédsági Eszköz
2009-ben változás
2009-ben az európai integráció nagyon határozottan az ukrán partnernek megállapodás-tervezetet készít,
2009-2012-ig mennek, 2012-ben parafálják őket- kapcsolatok elmélyülnek.
- 2012.03.30. EU-Ukrajna Társulási megállapodás (Association Agreement) 160 oldal, politikai
keretek
Maga a társulási megállapodás, amely a politikai kereteket tartalmazta, ezeket a programokat jelentette:
1. Részvétel az EU programokban
2. Határokon keresztüli együttműködés, kül- és biztonságpolitika, válságmegelőzés, katonai
együttműködés
3. Bel- és igazságügyi együttműködés, jogállamiság, demokrácia, emberi jogok, korrupció elleni harc,
igazságszolgáltatás hatékonyságának növelése, adatbiztonság
4. Mély és átfogó szabadkereskedelmi társulás
5. Egyéb együttműködések, civil társadalom erősítése
Aláírás: 2014. június 27.  ha a mély létrejön, akkor lehet ezeket megvalósítani
- 2012. 07.19. EU-Ukrajna Mély és Átfogó Szabadkereskedelmi Társulás (Deep and Comprehensive
Free Trade Area, DCFTA) 1.100 oldal, technikai részletek is
Míg az általában vett megállapodások a szabad kereskedelemről és társulásról, nem szoktak bizonyos
termékeket magukba foglalni, kihagyott pl.: mezőgazdasági termékeket addig, míg nem csatlakozott az
ország, viszont Ukrajna esetében azért mély és átfogó a szerződés, mert Ukrajnának felajánlja, hogy a
Maastrichti Szerződés által megnyitott 4 szabadságban (áru, szolgáltatás, tőke, munka) megnyitná a
piacot az európai integráció! Ukrajna ha ezeket elfogadja, akkor egészen biztosan nagyon szoros viszony
jön létre Ukrajna és EU között, ami már Putyinnak nem tetszett.
Az 1990-es években, az új megállapodás-rendszert megreformálja az EU, nem mondja, hogy attól,
hogy valaki társulási megállapodást köt, akkor automatikus tag lesz. Aszimmetrikus a megállapodás. Soha
nem kínált ilyen mély programot más országoknak, csak Ukrajnának, 2004 óta azonban problémái vannak
az EU-nak Ukrajnával.

59
 2. A rendszer, amelyet Oroszország kínálna Ukrajnának (gazdasági unió, vámunió) milyen
keretekben értelmezhető Ukrajna szempontjából?
EURÁZSIAI VÁMUNIÓ
Putyin elképzeléseivel összeütközik, nagyon szoros együttműködést szeretne elérni volt szovjet szocialista
köztársaságok és Oroszország között- ennek feltétele lenne, hogy létrejöjjön egy vámunió. Ebben látná
szívesen Putyin Ukrajnát is.
- 2007. 10. 06. – Eurázsiai Vámunió: Oroszország, Fehéroroszország és Kazahsztán között.
A szabadkereskedelmi övezetben a belső vámokat elimináljuk, viszont a vámunió esetén kívülre teszünk
korlátozást. 2010-ben el is kezdik alkalmazni ezt a vámuniót, fél évvel később lép hatályba.
- 2010.01.01. Közös vámtarifák alkalmazásának kezdete
- 2010.07.01. A vámunió hatályba lép
- 2011.07.01. Belső határellenőrzés megszűnik
- 2012.01.01. Egységes Gazdasági térség létrehozása, bíróság megkezdi működését
- 2012.06.01. Eurázsiai Gazdasági Bizottság megkezdi működését
- 2013.09.03. Örményország a belépés mellett dönt
- 2015.01.01. Eurázsiai Gazdasági Unió, működésbe lép
EU nem zárta volna ki Ukrajna számára, hogy mással is tárgyaljon szabadkereskedelmi övezetekről, DE!! a
vámunió kizárja mindezt, mert közös vámok vannak- semmiképpen nem lehetett volna együttműködni.
(Viszont ide nem biztos, hogy belépett volna simán Ukrajna, bizonyos feltételei lettek volna.)

3. Ukrajna gazdasága
Ukrajna nagy ország, világgazdasági szempontból is jelentős, viszont összehasonlítva az elmúlt 25 év
fejlődési pályáját, akkor ahhoz képest, aki korábban hasonló fejlődési szinten volt, rendkívüli nagy az
eltérés. Nem történik gazdasági modernizáció, nem teremtődnek meg az alapok, mint Európa más
területein. Ukrajna marad a nehézipar fellegvára, azon belül is nagyon nagyok a különbségek, az új iparágak
megjelenése pedig egyáltalán nem jellemző- posztszovjet gazdasági struktúra konzerválódása. Ukrajna
makrogazdasági mutatói az elmúlt években nem voltak kiemelkedően rosszak.
Etnikai megosztottság jellemzi- Kelet-Ukrajna főleg orosz anyanyelvűek hazája, nehézipari tevékenység,
Nyugati területek pedig az európai integráció felé sokkal nyitottabbak. A kereskedelmi mérlege Ukrajnának
folyamatosan romló tendenciát kezdett mutatni 2004-2005-től, többet kellett előállítania, hogy ezeket az
egyenlőtlenségeket finanszírozza.
Szénbányászat, hajógyártás jellemzi, fegyvergyártással és fegyveriparral kapcsolatos tevékenységek-
mind nagyon energiaigényes tevékenységek Kell az Oroszországból importált energia, mindezek
fenntartásához. Mezőgazdaságban a gabonatermelés jelentős. Az ukrán gazdaságra jellemző a korrupció,
adóelkerülés. Oroszország krími katonai bázis bérbeadásáért cserébe (2030-ig) biztosítja Ukrajnának, hogy
260 $/ köbméteres áron szállítja neki a gázt. Lakossági gázfogyasztásban ennek csak az ¼-ét érvényesíti.
Nagyon elszegényedik Ukrajna az utóbbi években, az EU felé nyitás nagy segítség lenne. Ukrajna gazdasági
helyzete 2013 végére kezd kisiklani, makrogazdasági problémái lesznek. Nagyon nagy pénzeket nem kell
visszafizetniük, de akkut pénzhiánnyal küzdenek- Oroszország 3 milliárd euro értékben. Kitétel: Ha az
Ukrán államadósság eléri a 60%-ot, Oroszország azonnal lehívhatja az összes tartozást, csődközel.
Ukrajna egyre inkább elkötelezetté válik Oroszország irányába, amennyiben az európai integráció mellett
dönt Ukrajna és megállapodások kezd vele aláírni, az európai integráció kedvezményei mindenképpen
csak közép- és hosszútávon lesznek érzékelhetők. Putyin segítsége viszont gyors segítséget jelentene,
azonban az bizonytalan lenne. Ki segítsen Ukrajnának? Az európai integrációnak nincs pénze, hogy csak
úgy beleöntse, Ukrajnába, kb. 15-30 milliárd dollárra lenne szüksége, hogy 2 évig fenntartsa a gazdaságát.
Az IMF is szóba jöhet ilyenkor, jött is segíteni 2008-ban és 2010-ben is, megállapodásra jutottak, azonban
Ukrajna nem bírta tartani a komoly gazdasági megszorításokat. 2014 áprilisában megint az IMF segítségére
szorult, 17 milliárd eurót kap (ebből 7-et már felhasznált), a többiek pedig még 10 milliárdot adnának- DE!
Megint ugyanazokkal az IMF feltételekkel találkozna (leépítések, nyugdíjreform, hazai gázárak megemelése
a lakosságnak, forrásokat kellene szereznie, stabilizálni, fenntartható pályát kialakítani)
Az európai segítség hosszú távú - az orosz rövid. IMF 2008-ban és 2010-ben is Ukrajna segítségére sietett,
de ezeket az IMF felmondta. MEGOLDATLAN! Ezért ez párhuzamos válság - gazdasági és katonai együtt.
60
4. Mi történt? - Az európai integrációs törekvések elutasítása
2013. nov. 21: bejelentik, hogy az EU társulási szerződést nem írják alá, Ukrajna Oroszország felé (vámunió)
közeledne. Elkezdődtek a tüntetések Kijevben. (Az EU-i integráció még nov. elején is olyan jeleket küldött,
hogy Ukrajna nem tudja teljesíteni a feltételeket a csatlakozáshoz. Lehetett volna engedményeket adni, de
végül kiélezett helyzetben elutasították a szerződést.)
Dec. 17-én Janukovic ukrán elnök bejelenti: komoly gazdasági problémák vannak, Oroszország
finanszírozná az ukrán államadósság törlesztését, csökkentenék a gázárakat. Megkezdődtek a
kormányellenes tüntetések is.
2014. január végére csúcsosodott ki a politikai vonal: a parlament lemondott. Ezzel párhuzamosan:
katonaság beavatkozott, folyamatos tüntetések. Február: 88 embert megöltek a Maidanon - véres
eseményekre került sor. A konfliktus 2 hónap alatt polgárháború közelébe eszkalálódott. Februárra
egyértelművé vált, hogy békésen nem lehet megoldani a konfliktust. A Janukovic kormány nem tudta
kezelni a helyzetet, ő maga február 22-én eltűnt, új mederbe terelődött a konfliktus.
Május: új választások. EU-s szerződés aláírása fontos lett volna, hogy mutassa, hogy a tüntetők az EU-t
támogatják. Május 25-re írták ki az elnökválasztást, az EU rögtön kezdeményezte a szerződés preambuláris
részének ratifikációját. 2014. június 27. EU-Ukrajna Társulási megállapodás. Kiemelték pl: CFSP. Hatályba
lépett az a 160 oldalas keretdokumentum, ami rögzíti a társulás politikai-jogi- és gazdasági kereteit. Ezen
belül várat magára a szabadkereskedelmi egyezmény aláírása és hatályba lépése. A társulási megállapodás
erre lehetőséget ad, de az oroszok fenyegetőznek, hogy az ukránok ezeket ne tartsák be.

5. A Krím elszakadása
Kifejezetten orosz etnikai többségű terület a Krím - a lakosok 90%-a orosz anyanyelvű és etnikumú.
Oroszország része volt, de Hruscsov Ukrajnának ajándékozta. Jogi kérdés: megoldható, hogy elszakadjon
Ukrajnától? 2013 novembere után: hírekben annyi szerepelt, hogy Szevasztopol katonai bázisa nagyon
fontos a tengeri flotta miatt, ez hogyan éli majd át a válságot? Ukrajnával szerződést kötöttek: 2030-ig
Ukrajna kedvezményes áron kap gázt - cserébe Oroszország használhatja ezt a területet.
Probléma volt még, hogy a terület hovatartozását nem lehet csak bekebelezéssel megoldani: nemzetközi
jogi probléma: a nemzeti önrendelkezésre hivatkozva népszavazást írtak ki. Ez döntött a Krím
függetlenségéről, majd Oroszország döntött: ha a függetlenek Oroszországhoz akarnak csatlakozni, akkor
ezt támogatják. A népszavazás március 16-án ilyen pozitív eredménnyel zárult, a szavazók 97%-a támogatta
a függetlenséget és majd az Oroszországhoz való csatlakozást. Nem annexió volt! Ezzel az a probléma, hogy
az önrendelkezési jog nem illeti meg az ott élőket, hiszen az Ukrán Alkotmány nem ad lehetőséget ilyen
elszakadásra a népszavazás által. A népszavazás előkészítése kapcsán Oroszország hibrid háborút indít:
megjelentek egyre többen az orosz fegyveresek (akik nem is oroszok, nem voltak beöltözve). Kész katonai
helyzetet teremtettek. Az ukrán haditengerészet felsőtiszti állománya is átállt az orosz haditengerészethez.
Nemzetközi jogilag furcsa helyzet alakult ki, hiszen azt mondják, hogy a népszavazás sem volt legitim.
Ennek ellenére kijelentették: a Krím csatlakozik Oroszországhoz. Ebben a pillanatban a Gazprom
kijelentette: Ukrajna nem kap támogatást. Tehetnék azt, hogy nem ismerik el a Krím státuszát, de itt nem
független állam jelent meg, hanem csatlakozott az orosz föderációhoz.

6. Kelet-Ukrajna eseményei és a hibrid háború

2014 februárja után kezdődik a hibrid háború. Oroszország fellazítja a területek gazdasági-politikai
stabilitását. Ez Ukrajnának nagyon fáj majd. A hagyományos feldolgozóipar jelentős: termékáramlás
Ukrajnán belül, Oroszország felé és az EU felé menő export is fontos!
Hibrid háború: a fogalom nem most keletkezett, több elem keveredik a hibrid háborúban / fenyegetésben:
irreguláris fenyegetések (részben aszimmetrikus hadviselés tényezői), hagyományos fenyegetések,
terrorizmus, bűnözés. A hibrid háború megpróbálja kategorizálni, hogy mivel kell számolni.
Reguláris fenyegetések - ezekre reguláris válaszok: pl. bombázókkal megtámadnak, ugyan így válaszolok, de
lehet irreguláris választ is adni. Irreguláris fenyegetések, ezekre lehet reguláris, de irreguláris választ is adni.
Ezt nem az ukrán válság alakította ki.

61
 Az aszimmetrikus hadviseléstől a „hibrid háborúig”

Ezek az aszimmetrikus kihívások a hidegháború után kerültek előtérbe.

Clausewitz: a háború kettős jellegéből folyóan célunk vagy az ellenség leverése, hogy politikailag
védekezésre képtelenné tegyük, és nekünk tetsző békére kényszerítsük, vagy csupán bizonyos területek
meghódítására az ellenfél országának határán, hogy megtartsuk, illetve a békekötésnél ütőkártyaként
játsszuk ki. Direkt és indirekt hadviselés elkülönülése.
Az aszimmetrikus háború lassan alakult ki. Ukrán eset: nincsenek orosz területről érkező reguláris csapatok,
mégis folyamatos a tüzérség, nehézfegyverek, tankok jelenléte - orosz katonákat nem látunk (ruha), csak
ukránokat.

Clausewitz - a népi háború 5 feltétele: ország belsejében folyjon; egyetlen balsiker ne döntse el; kiterjedt
hadszíntér; tagolt és nehezen járható a terep; a helyi lakosság támogatja.
Egyéb politikai gondolkodók is megpróbálták ezeket konkretizálni (pl. Lenin, Mao, Tito)

Hibrid háború: a ’90s második felében kezdenek tapasztalatok lenni róla: ezeket Oroszország maga szerzi a
csecsen konfliktus kirobbanásakor. Korábban, már a második világháború alatt a SZU ezeket a harcokat
támogatta a megszállt területeken. Ezen történelmi tapasztalatok és modern technikák és technológiák
kialakulása a hibrid háború.

Hofman: Hibrid háború: négy eszköz kombinált alkalmazása a harcmezőn a politikai célok elérése
érdekében: hagyományos fegyverek + irreguláris taktika + terrorizmus + bűnözői tevékenységek.

Orosz hibrid háború esetében: Oroszország a keleti területeken nagyszámú csapatokat vont össze
(májusban már NATO jelentések voltak róla). Végül furcsa hibrid háború alakul ki.
Külső és belső, direkt és indirekt eszközök kombinált alkalmazása jellemző.
A megtámadott ország területén: különleges erők, felbérelt helyi bűnözői csoportok, helyi önkéntesek és
információs hadviselés lép fel. A cél a destabilizálás, a megtámadott állam működésének blokkolása és a
területszerzés. Ez a harctér.
A megtámadott ország területén kívül: reguláris hadsereg: külső támadás fenyegetése. Diplomácia,
információs hadviselés kül- és belföldön. Ez a harctéren kívül van, a cél a politikai nyomásgyakorlás.
Belső folyamatokat támogatva próbálják elérni a züllött állapotokat.

Hogyan zajlott a hibrid háború?

1. Aktívan és nagy szerepet vállalva Oroszország felkészítette az erőket. Népfelkelésként aposztrofálják ezt,
a népfelkelés a határon keresztül orosz állományoktól kapott segítséget. Nem kifejezetten katonai
eszközöket is bevetettek.
2. Különleges egységek mozgósítják a helyi bűnözői csoportokat a központi hatalommal szemben álló
erőket.
3. Tüntetések és épületfoglalások. Ezek biztosítása és hosszú távú őrzése.
4. A beszivárgó különleges egységek mérik az első csapásokat. Ezek jelen esetben vagy nagyon jó orosz
alakulatok, vagy oroszok által kiképzett ukrán alakulatok. A harcmodor kifogástalan pontosan tudják,
hogyan kell vinni a hibrid háborút. Ők nem népi felkelők.
5. Területszerzés: kormányerők kiszorítása, államigazgatás blokkolása.
6. A helyi lakosságot elidegeníteni és elszigetelni a központi hatalomtól: információs hadviselés! Pl. nem
lehet fogni az ukrán adásokat, csak az oroszt.
7. Autonómia kikiáltása, népszavazás a függetlenségről, csatlakozás RU-hoz. Oroszország ezeket támogatják
- ez lehet politikai vagy kulturális-gazdasági autonómia.
8. Ürügyet adni a támadó országnak a bevonulásra /annexióra / békefenntartó tevékenységre. Oroszország
a „kisebbségek védelme” jelszóval érvényesíti ezt.

62
A hibrid háború alapfeltételei:
1. Oroszország katonailag erősebb
2. Gyenge ukrán központi hatalom, erőszakszervezetek
3. Regionális szinten tartós elégedetlenség a központi hatalommal szemben
4. Oroszajkú, etnikailag orosz lakosság jelenléte
5. Logisztika: az orosz erők korábbi krími jelenléte VAGY határos a terület Oroszországgal gyenge a
határvédelem keleten
6. Médiafölény
Miért jó a hibrid háború Oroszországnak?
 a támadó ország formális részvétele letagadható
 elszámolhatóság hiánya
 a megtámadott országnak és szövetségeseinek nincs kivel tárgyalnia, frusztrált helyzetbe kerül
 a megtámadott ország nehezen tudja megkülönböztetni a valódi civileket a civilbe öltözött
támadóktól
 Oroszország kész és képes fegyverrel fellépni az orosz lakosság védelmében
 ez korlátozza a megtámadott országot az erőszak alkalmazásában
 a megtámadott ország kommunikációs szempontból védekezésre kényszerül
 bármikor abbahagyható, szépen csendben is VAGY tartósítani a bizonytalanságot

A hibrid háború katonai korlátai

 Az idő a támadó ellen dolgozik: az ukrán kormány egyre működőképesebb, nemzetközi támogatást
is kap. Az ukrán fegyveres erők harci ereje lassan, de növekszik.
 Az irregulárisok nem tudnak nyílt területet megtartani az előrenyomuló reguláris haderővel
szemben. Nyílt, elhúzódó harcban kivéreznek - behúzódnak a városokba, ahol bekerítik őket; a
stratégiai kezdeményezés nem az övék; nem tudnak megtartani összefüggő terülteket, és a
terjeszkedés sem lehetséges. A status quo a maximum és az is csak véges ideig.
 Logisztikai értelemben addig működőképes ez az aszimmetrikus hadviselés, amíg nincs lezárva az
UA-RU határ.
 Az orosz katonai támogatásoknak erős korlátai vannak: felderítés, fegyvere.
 Véges számú feláldozható különleges egység.
A politikai korlátok is fontosak - súlyos presztízsveszteség, korlátozott orosz belpolitikai mozgástér,
növekvő nemzetközi elszigetelődés.
Hogyan lehet a hibrid háború ellen harcolni?
 nincs precedens, nincs módszertan
 nincs CSAK katonai megoldás - civil probléma is
 folyamatosan törekedni kell a politikai megoldás keresésére
 támadó elszigetelése
 létfontosságú a külföldi támogatás
 kerülni kell a polgári veszteségeket, meggyőzni az átállt szeparatistákat
 meg kell törni a támadók információs monopóliumát
 fel kell lendíteni a gazdaságot
 türelem
Miben új a hibrid háború?
 az erősebb fél használ aszimmetrikus eszközöket a gyengébbel szemben
 formálisan igen nehezen írható le, amíg nem bizonyítható egyértelműen a támadó ország részvétele
 a külső katonai támogató katonai helyett csak politikai nyomást gyakorol
 a támadók szándékolt, tervezett összeolvadása a helyi lakkossággal, ami erősen limitálja a
megtámadott ország erőszak-alkalmazási képességét.
 nem igényel tömegtámogatást, (taktikai szinten) a nélkül is működik.
 nem terepviszony-specifikus
63
7. Az Oroszország elleni fellépés lehetősége

Az USA és az EU több körben jelentett be gazdasági szankciókat Oroszország ellen - 2 céllal: Oroszország
határainak kimerülése, illetve a networking: hálózatépítés: partnerek erősítése. 2014 júliusában történt a
legutolsó szankció-hullám.
Erőteljes eszközök a célzott szankciók: az állampolgárok ellen is irányulnak. Ezekre a fokozatosság elve
érvényesül: fokozatosan vezetik be. Most a harmadik körnél vagyunk. Hirtelen, rövid távú hatása nincs és
nem is lesz. Közép-és hosszú távú hatások már érezhetők.
Először értékelni kell, hogy milyen a kapcsolat az EU és Oroszország között: az EU-nak Oroszország az egyik
legnagyobb kereskedelmi partnere (50%-os felvevő). A szankciók a kölcsönös függőség miatt Európára is
visszahatnak. Orosz válaszok: élelmiszerimport korlátok bevezetése: azonnali hatásokkal van Európára.
Ilyenkor vizsgálni kell, milyen gazdasági tényezők vannak negatív hatással a többi országra: az import-
függőség esetében (Litvánia, Bulgária), exportfüggőség (Litvánia, Lettország), működő-tőke beáramlás
(Ciprus, Hollandia), pénzügyi kitettség (bankok jelen vannak Oroszországban: Ausztria, Svédország), és
egyéb tényezők.

Szankciók Oroszország ellen: most ez a legfontosabb eszköz, az EU több körben, fokozatosan vezeti be.
Látható eredményeik vannak, lassult a gazdasági növekedés, kiszámíthatatlanabbá vált a rubel árfolyama.
1-2 kör: célzottak, bizonyos politikusok ellen. 3. kör: átfogó jellegű. 2013 utolsó negyedéve: orosz gazdaság
lassul, 2014-re még jobban leesik a GDP növekedése és kivonják a piacok a tőkét Oroszországból (működő-
tőke kiáramlás) és esett a beruházások színvonala (bizonytalanságra vezethető vissza, mint az előzőek is).

Az USA és az EU közös szankciói - 3. kör:

 Orosz állami érdekeltségű pénzintézetek EU-s tőkepiachoz való hozzáférését korlátozták
 95 egyént és 23 intézményt vettek be a szankciókba
 4 nagy csoportja van a szankcióknak
o Megtiltották az EU polgárainak a többségi tulajdonú orosz fejlesztési bankok és nevükben
fellépők által kibocsátott 90 napnál hosszabb futamidejű betétek, (állampapírok) vásárlását
és nem végezhet ehhez kapcsolódó szolgáltatásokat sem (közvetítés). Ezzel nem juthatnak
európai tőkéhez az orosz bankok.
Ennek hatása nem mindenkit érint, de a UK-t igen! Két nagy orosz bank: Sperbank és VTP
group akik a londoni tőzsdén is jelen vannak. Illetve az orosz mezőgazdasági bank, a VEB
Bank, a Gazprom Bank és a Bank of Moscow. Ők Ausztriában és Cipruson is jelentősek. Ezek
a korlátozások azt jelentik, európai pénzeket nem vehetnek fel. Növekedett az infláció,
gyengült a rubel. A tőkepiaci korlátozás rossz a briteknek. Veszélybe kerülnek a közvetlen
beruházások Oroszországban (pl. Renault, BP). Közép és hosszú távon is jelentős problémák
lehetnek: orosz olajkutatási projektek
o Az EU fegyverexport és import szempontjából embargót hirdetett a kettős felhasználású
anyagokra és egy listára.
o Érzékeny technológiák exportjának korlátozása. (pl. olajkitermelésre használható eszközök
és technológiák exportja tiltott.)
o Megtiltották a Krím területét érintő fejlesztésére (pl. infrastruktúra, közlekedés,
telekommunikáció, energetika) irányult beruházásokat.

64
Védelmi Felelősség Rendszere - Líbia és Szíria

Védelmi felelősség elve: 1980-as évek végén merült fel először. A Poszt-bipoláris konfliktusok mentén
alakult ki - felmerült az intervenció kérdése az emberi jogok védelmében. Folyamatosan gondolkoztak,
hogyan lehetne ezt kodifikálni a nemzetközi jogban. Végül az a megoldás született, hogy az ENSZ keretén
belül kodifikációt akartak találni, de sokan bújtatott intervenciót véltek felfedezni a Védelmi Felelősség
elvében, hogy be lehessen avatkozni országok belügyébe. Ezt akarták elhárítani. Hivatalosan az elv a 2000-
es években jelent meg. Az államok nem léphetnek saját szuverenitásuk mögé.
Sokak szerint ezzel az elvvel semmi új nem történik, ugyan az a rendszer marad, az ENSZ BT adhat
felhatalmazást bármire, de mégis az emberi jogok tiszteletben tartása fontos.
Emberiesség ellenes bűncselekmények, etnikai tisztogatás, háborús bűntettek ne legyenek (1. pillér). A
nemzetközi közösség támogassa az államokat a védelmi koncepció elérésében (2. pillér). Ha nem teljesítik
az államok védelmi kötelezettségét úgy a nemzetközi közösségnek kell biztosítani az 1. pillérben felsorolt
bűntettek elleni jogorvoslatot, a BT tud felhatalmazást adni fellépésre (3. pillér).
Védelmi koncepcióhoz külön szervezet kéne az ENSZ-en belül, ennek korábban az Emberi Jogok Bizottsága
majd 2006-tól az Emberi Jogi Tanács (EJT) volt megfeleltethető. Sok kritika érte. UN Resolution 1973: a
védelmi felelősség elvét gyakorlatban próbálta megvalósítani.

65