Nemzetközi jog - Szigorlat 2015.

1. A nemzetközi jog fejlődése az újkor kezdete óta

I. A felfedezések korától a francia forradalomig

A korszak jellemzői:
 az amerikai kontinens felfedezése (1492) és a reformáció (1517) olyan alapvető változásokat hoztak
az európai államok rendszerébe, mely elvezetett a mai értelemben vett nemzetközi jog kialakulásáig
 a vesztfáliai béke megkötése után (1648) a központosított főhatalmat és kizárólagos erőszak
monopóliumot gyakorló államok váltak jellemzővé Európában
 birodalmak újjászületése a gyarmati hódításokon keresztül, kezdetben spanyol és portugál gyarmatok
Dél-Amerikában, majd a 19. században Afrika, Ázsia, csendes-óceáni térség.
Oszmán Birodalom: folytatólagos gyarmatbirodalom, hatalmukat mindig csak egy-egy szomszédos
területre terjesztették ki, legnagyobb kiterjedését a 17. században érte el.
 15. századtól kezdve az államon belüli normákat fokozatosan elkülönítették az államokon felülinek
tekintett természetjogi normáktól. A nemzetközi jog első művelői a salamancai egyetemen tanító
szerzetesek, (Fransisco de Vitoria).
Hugo Grotius fő műve a háború és béke jogáról már tárgyalta az államokba szerveződött népek
akaratából létrejött tételes nemzetközi jogi szabályokat.
 hatalmi egyensúly elve: a vesztfáliai békétől az állandó katonai szövetségek létrejöttéig ez az elv
korlátozta a háborúkat. Lényege, hogy a többi hatalom újra és újra megakadályozza, hogy
valamelyik hatalom átfogó birodalmat hozzon létre.
 a nemzetközi kereskedelem fenntartására létrejönnek a béke idejére szóló kereskedelmi és hajózási
egyezmények.

II. A francia forradalomtól az első világháborúig

A korszak jellemzői:
 a francia forradalom nagy hatással volt a nemzetközi jogra azzal, hogy:
 deklarálta az alapvető emberi jogokat
 kiemeli a nemzeti szuverenitás tiszteletben tartásának fontosságát
 megfogalmazza a belügyekbe való beavatkozás tilalmát
 folytatólagos birodalmi törekvések: Napóleon, az Orosz Birodalom, Habsburgok
 a gyarmatokkal kapcsolatos európai felfogás jellemzője, hogy az Európán kívüli világot terra
nulliusnak (szabadon meghódítható, uratlan terület) tekintik, melyet a civilizáció terjesztése
érdekében lehet leigázni.
 az államközi kapcsolatok jogi szabályozásának jelentős részét nemzetközi kongresszusokon
dolgozták ki. A napóleoni háborúkat lezáró bécsi kongresszus (1815) az európai egyensúly
helyreállítását tűzte ki célul, e cél érdekében hirdették meg az uralkodói legitimitás és a be nem
avatkozás elvét.
 a nemzetközi közösséget az európai államok közössége jelentette, mely ezután kiegészült az
Egyesült Államokkal és a latin-amerikai országokkal. Magát a nemzetközi jogot is európai
közjognak nevezték.
 az államiságot keletkeztető tényezőnek a civilizáltságot tekintették, így a nemzetközi közösség
részeként ismertek el olyan Európán kívüli civilizált államokat is, melyeket nem tudtak meghódítani
(Japán vagy Sziám).
 az államok közötti kapcsolatok intenzívebbé válása és a technika fejlődése elvezetett az első
nemzetközi szervezetek megalapításához: Nemzetközi Távíró Egyesület (1865), Egyetemes Posta
Egyesület (1874).
 a háborúindítás joga továbbra is korlátlan, fellendült viszont a választottbíráskodás útján történő
vitarendezés minta: Egyesült Államok és Egyesült Királyság.
 1899 és 1907 békekonferenciák Hágában, több olyan egyezményt is elfogadtak, melyek korlátozni
illetve humanizálni akarták az erőszak alkalmazását.

1
  nemzetközi jogban a pozitivista szemlélet vált uralkodóvá→a kor nemzetközi jogászai már nem azt
vizsgálták, hogy miként kellene viselkedniük az államoknak a nemzetközi kapcsolatokban, hanem
azt, hogy melyek azok a normák, amiket követniük kell.

III. A két világháború között

A korszak jellemzői:
 az első világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződésekben a győztes hatalmak súlyos területi és
jóvátételi rendelkezéseket kényszerítettek a vesztesekre + a háborúk diszfunkcionálissá váltak a
technika fejlődése és a fegyverek pusztító képességének növekedése miatt.
 a nagyhatalmak ebből a megfontolásból békerendszert hoztak létre: megalapították a Nemzetek
Szövetségét→kollektív biztonsági rendszert akartak teremteni, melynek részesei korlátozzák a
háborúindítás jogát és vállalják a nemzetközi jogviták békés rendezését.
A Népszövetség azonban nem volt képes a nemzetközi rend stabilizálására és az agresszorok elleni
közös fellépésre.
 A vesztesek gyarmatait mandátumterületekké nyilvánították, majd igazgatási céllal átadták a
győzteseknek.
 Békeszerződések részei:
- preambulum: rögzíti a szerződő felek céljait és a háborúért viselt felelősséget, a tartós és stabil
békére törekvést.
- politikai rendezések: a fegyverkezés korlátozásával és a más államokkal kötendő szövetség vagy
egyesülés megtiltásával valósul meg.
- területi rendezések: az államterület felhasználását korlátozzák és egyes részeinek elcsatolását
írják elő.
- gazdasági rendezés: jóvátételi előírásokat tartalmaz
- háborús bűnösök megbüntetése, hadifogoly csere, magánszemélyek közötti szerződések sorsának
rendezése
- biztosítékok: demilitarizálás, békefenntartók állomásoztatása

Békeszerződések jellemzői:
- sok esetben módosították vagy megújították a nemzetközi kapcsolatok általános rendjét
- céljuk a hatalmi status quo kodifikálás
- feltételeket a győztes diktálja, a felek közötti megegyezésről nem lehet szó, a legyőzött a
feltételeket kényszer hatására fogadja el, ez a kényszer azonban nem teszi érvénytelenné a
békeszerződést. Kivétel: a béketárgyaláson résztvevő képviselőt éri személyes kényszer

 1928: Brind-Kellogg paktum: újabb erőfeszítés az erőszak korlátozására→62 részes állam

lemond a háború, mint a nemzeti politika eszközéről és kijelenti, hogy a vitáit ezentúl békés úton
rendezi.
 1932: Stimson(amerikai külügyminiszter)doktrína: nem szabad elismerni a más állam
által alkalmazott erőszak hatására megszületett államot.
 Ez a békerendszer Hitler hatalomra jutása után röviddel összeomlott.
 A két világháború közötti korszak kiemelkedő nemzetközi jogi gondolkodója Hans
Kelsen. Ő a nemzetközi jog belső jog feletti primátusát hirdette, a jogi piramis tetején a nemzetközi
jog található, melynek alapnormája a pacta sunt servanda elve más normára már nem vezethető
vissza.

IV. A második világháborútól a hidegháborúig

A korszak jellemzői:
 az emberéletben és materiális javakban bekövetkezett óriási pusztítás hatására a szövetséges
hatalmak a korábbinál hatékonyabb kollektív biztonsági rendszert akartak létrehozni→1945 San
Francisco ENSZ megalapítása
 ENSZ Alapokmány: nem csak a háború, hanem bármilyen fegyveres erőszak alkalmazását és azzal
való fenyegetés is jogellenes. Állást foglal a népek önrendelkezése és az emberi jogok tiszteletben
2
 tartása mellett. 1948: Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata
A kollektív biztonsági rendszer élén a Biztonsági Tanács széles jogosítványokkal.
Háborús bűntettek elkövetőinek felelősségre vonása a nürnbergi és tokiói nemzetközi törvényszéken.
 új nemzetközi szervezetek létesítése,melyek a funkcionális nemzetközi együttműködést fogták össze
(FAO, IMF)
 gyarmatokon egyre erőteljesebb függetlenségi mozgalmak bontakoztak ki, gyarmati rendszer 1970-
es évek közepére gyakorlatilag teljesen megszűnt.
 USA és Szovjetunió között ideológiai és geopolitikai okokból 1947-ben hidegháború kezdődött,
mely 1989-ig tartott. A szemben álló felek fegyverkezési versenyt folytattak, nukleáris arzenált
hoztak létre + több száz hagyományos fegyveres konfliktus a harmadik világban (Korea, Vietnám,
Kongó)
 1950-es évek: széles körű kodifikációs folyamatok indultak az ENSZ Nemzetközi Jogi
Bizottságának kezdeményezésére→ adott jogterület szokásjogi szabályainak összefoglalása + átfogó
fejlesztés, nagy jelentőségű szerződések (diplomáciai jog 1961, konzuli kapcsolatok 1963,
nemzetközi szerződések joga 1969).
A nemzetközi jog szabályozási köre kibővült, a korábban a belső jog szabályozási körébe tartozó
kérdésekről születtek államközi, a belső jogot koordináló szerződés. (környezetvédelem, gyermekek
jogai).
 nemzetközi jog koncepcionális megújulása: új fogalmak jelentek meg, mint pl. az emberiség közös
öröksége.

V. A hidegháború óta eltelt időszak

A korszak jellemzői:
 A BT néhány esetben képes volt arra, hogy fegyveres erő alkalmazásával járó
kényszerintézkedésekre adjon felhatalmazását a nemzetközi békét fenyegető államokkal szemben
(1990 Irakkal szemben, 2011 Líbia Kadhafi rezsimmel szemben)
 A nemzetközi jog hasznos szerepet töltött be a kölcsönös gazdasági és politikai függések rendszere
szabályozásában.
 Eredményesebbé vált az emberi jogok nemzetközi védelme.
 Szélesedett az egyén nemzetközi büntetőjogi felelőssége, több nemzetközi büntetőjogi fórum jött
létre. (volt Jugoszlávia területén, Ruandában)
 Létrejön az általános területi hatáskörű Nemzetközi Büntetőbíróság.
 A nemzetközi közösség tovább bővült a Jugoszlávia, Csehszlovákia és SZU felbomlásával létrejött
államokkal.

2. A nemzetközi jog természete és kötelező erejének forrásai

I. A nemzetközi jog természete
A nemzetközi jog olyan közösség tagjainak kapcsolatait, ill. magatartását szabályozza, amely felett nem jött
létre központi hatalom. Ezt a közösséget ugyanis egymástól elkülönült hatalmi-politikai képződmények,
azaz szuverén államok alkotják. Ebből fakadóan alapvetően különbözik működése az államok belső jogától.
A nemzetközi jog kötelező jellege, ezért különösen magyarázatra szorul.
A. A természetjogi szemlélet
Az uralkodók, illetve a korabeli államok feletti, azaz külső tényezőkben rejlik a válasz.
A kötelező erő forrása:
1. maga az emberi természet,
2. Isten akarata,
3. erkölcs vagy a józan ész parancsa.

16-17. század spanyol szerzetes jogtudósai a természetjoghoz sorolták az Isten által alkotott jogot is, melyek
magától értetődően egészítették ki egymást.
Elsőként Francisco Suárez (1548-1617) figyelt fel a jog más forrásaira is.
Suarez, az emberi nem nemzetekre és országokra való tagolódása ellenére, egy az ezen közösségek
érintkezése közötti, tehát államközi szabályrendszerre utal. Ezt a szabályrendszert tartalmában nagyrészt a
3
természetjog tölti ki, de un. "különös szabályok" látszanak megvalósulni a nemzetek gyakorlatán keresztül,
ez pedig nem más, mint a szokásjog.
Hugo Grotius (1583-1645) a természetjogi eredetű és az emberi akarat által létrehozott normák között tett
különbséget. Grotius szerint míg a természetjog az egészséges értelem parancsa, addig az akarati jog
Istentől és a népektől egyaránt származhat. Az akarati jog, melyet egy közösség alkot, mindig annak a javát
szolgálja, legyen az az emberek közössége egy államban, vagy az államok nemzetközi közössége a 'nagy
egészben'. A nemzetközi jog végső soron az államok megegyezése.
B. A pozitivista akarati szemlélet
Az államok egymásra utaltsága jellemezte a következő két évszázadot. A nemzetállamok között kialakuló
nemzetközi kereskedelem és politikai kapcsolatok a polgárság részéről a jog uralmát és a jogbiztonság
követelményét támasztották az állammal szemben. Fő érdekükben a szabad piaci viszonyok és a biztonságos
kereskedelem állt.
Természetjoggal való szakításhoz vezetett, annak bizonytalan és homályos értelmezhetősége. Mivel egyre
több nemzetközi szerződés született: 1815. évi bécsi kongresszus és az első világháború kitörése között eltelt
száz esztendőben például kereken 16 ezer szerződés, az államok már nem voltak egymás közötti
kapcsolataikban a természetjogra utalva. Attól eltérő saját igényeiknek megfelelő normarendszereket
alkottak.
További változás, hogy ekkoriban már nem azt próbálták felderíteni, hogy az államoknak feltehetően miként
kellene viselkedniük nemzetközi kapcsolataikban, hanem hogy melyek azok a normák, amelyeket valóban
követniük kell. E kutatások során a német jogász és diplomata Georg Friedrich von Martens (1756-1821)
hét kötetben jelentette meg Göttingenben az 1761 után kötött nemzetközi szerződéseket.
Ezzel a felfogással szemben azonban több ellenérv is felhozható:
1. Az elmélet antropomorf módon kezeli az államot. Az akarat ugyanis pszichológiai fogalom,
tehát emberi lényekhez kötődik ezért az állammal kapcsolatban félrevezető. Az abszolút uralkodó
esetében még lehetett értelme e fogalom alkalmazásának, de az absztrakt modern állam
vonatkozásában már nem értelmezhető.
2. Az akaratmegegyezés elmélete nehezen egyeztethető össze az általános (univerzális) szokásjogi
normák kötelező jellegével. Nem lenne életszerű elvárni egy újonnan keletkezett államtól, hogy
egyetértsen minden korábbi általános szokásjogi szabállyal. A nemzetközi közösségnek viszont
ahhoz fűződik érdeke, hogy egy új állam a kezdettől fogva tartsa be ezeket a szabályokat.
Különösen a jus cogens normákat.
3. Nehezen egyeztethető össze a társadalmi valósággal, az akaratmegegyezés elmélete. Pl.
háborúk, gyarmatok vonatkozásában, elképzelhetetlen, hogy minden érintett egyező kívánalma
szerint történjenek az események.
Georg Jellinek (1851-1911) a nemzetközi jog kötelező erejét az önkorlátoz tanából származtatja fogalmát
használta, mely szerint az államok cselekvési szabadságukat szükség esetén korlátok alá vetik. Ennek
tartama az államcél idejére korlátozódik, ezértmondhatóak fel a nemzetközi szerződések.
C. A normativista-neopozitivista szemlélet
A pozitivista szemléletet tökélyre fejlesztése, ami alatt a nemzetközi normarendszert tiszta jogi logikával
való leírását értjük. Az elmélet szerint csak a jog határozhatja meg a jogalkotói minőséget és annak
terjedelmét.
Dionisio Anzilotti (1869-1950) szerint a nemzetközi jog forrása az alapnorma, ami a pacta sunt servanda
elven alapul. Az alapnormát objektív, abszolút, bizonyítást nem igénylő értéknek tekintette, amelyre
szükségképpen visszavezethető minden ismert nemzetközi rend. Hans Kelsen (1881-1973) szerint kötelező
erejét szokásjogi úton nyeri el.
D. A szociológiai-politológiai szemlélet
Az államok érdekein alapul, Wolfgang Friedmann (1907-1972) és Richard Falk (1930-) fogalmazták meg,
mely szerint az állam érdekei a mindenkori kormányzat szubjektív elképzelésein alapulnak, ezért
folyamatosan változnak.

Konstans tényezők:
1. Állam léte, területi biztonsága, gazdasági-, politikai-, kormányzati rendszerének zavartalan működése
2. Alapvető létfeltételek biztosítása a határokon belül

4
3. Nemzetközi rend, szuverén államok között
4. Kiszámíthatóság
5. Nemzetközi szerveztek zavartalan működése
Kizárólag a többi állammal együttműködésben érvényesülnek, ahol a reciprocitás kulcsfontosságú
jelentőségű, mivel a nemzetközi normák betartása a kölcsönösségen alapul. Bruno Simma (1941-) szerint, a
kölcsönösség és a hatalmi alá-fölé rendeltség a nemzetközi jogban, egyaránt jelen lehet a normák
kialakulásakor.
Myres McDougal (1906-1998) szerint a nemzetközi jog egy dinamikus folyamat része, amelyet a
kormányok alakítanak.

A döntéshozó akkor alkot jogot, amikor

a) ezt a döntés súlya, jellege, illetve a döntésben előírt magatartások nagy száma vagy bonyolultsága
indokolja;
b) a döntésnek hosszabb érvényességet kíván biztosítani, valamint
c) szükségesnek látja, hogy a döntés autentikus formában minden érintett számára ismertté váljon.
Nemzetközi döntések lehetnek:
1. Konszezusos pl. A polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya’66)
2. Autoritatív jellegűek Pl. ENSZ – BT kötelező magatartást előíró vagy szankciót tartalmazó határozatai.
Az elmélet előnye, hogy nem feltételezi az akaratok egybeesését minden esetben ill. a szokásjogi és a
kógens normák globális egyezőségét. A szokásjog létrejötte szintén döntéseken alapul, az állam saját és más
állam korábbi gyakorlatát figyelembe veszi megalkotásakor, a normaalkotó szándékon felül. Ugyancsak a
természetjog esetében, amikor a Nemzetközi Bíróság az emberiesség, méltányosság elvére hivatkozik.

5
II. A nemzetközi jog és a belső jog eltérő sajátosságai
A nemzetközi jog olyan közösség tagjainak magatartását szabályozza, ami felett nem jött létre központi
hatalom.
Belső Jog Nemzetközi Jog
1 Decentralizált, Tagjai
Centralizált, Hierarchikus
Szuverén államokENSZ-ben
rendben születik, az állam
sincs hatalmi-poltikai
erőszak Monopólium jellemzi
centralizáció (nincs hadserege,
(Weber)
állam Területe)
2 Állam magasabb Nemzetközi közösség együttesen
szervezettségű természeténél sem olyan szervezett, mint egy
fogva állam
3 Nemzetközi Szerződések
Belső normák részletessége Keretjellege (Kivétel, EU,
WTO)
4 Nincs Elkülönült
Elkülönült kényszerapparátus
Kényszerapparűtusa → Nemzeti
Hajtja végre
szinten zajlik a végrehajtás
5 Állam törvényhozó testülete
A Szerződő felek hozzák létre,
alkotja a jogszabályokat
Konszenzuális jellegű.
autoritatív jelleggel
6 Különbözik: jogalkotó és a Azonos, autoritatív normák
kötelezetti kör kizártsága
7 Nagyszámú jogalany Kevés Számú
8 Ritka, a reciprocitásból
Megsértése mindennapos
adódóan.
9 Szankciók kiemelt
Szankciók ritkán alkalmazottak
jelentőségüek
1 Kontinentális jogban,
Szokásjog dominanciál
0 jogszabályok dominálnak
1 Nemzetközi Bíróság
1 Bíráskodás kötelező jellegű Joghatósága csak alávetés
esetén keletkezik
1 Normák alkotása,
2 megváltoztatása, hatályon Nehéz
kívül helyezése: könnyű

3. A nemzetközi jog szankciórendszere és funkciói

A) Jog és szankció
A nemzetközi közösségben nem jött létre központi hatalom így kevesebb lehetőség van a jogkövető
magatartás kikényszerítésére, azaz szankciók kilátásba helyezésére és alkalmazására.
John Austin: a nemzetközi közösségben nincs ilyen hatalom, a nemzetközi jog csak a pozitív erkölcsiség
normáinak rendszere, valójában nem is tekinthető jognak.
Max Weber: a nemzetközi közösségben semmilyen elkülönült erőszakszervezet nincs, a nemzetközi jogrend
inkább konvencionális rend.
Herbert L.A. Hart: a nemzetközi jogban nem is feltétlenül szükségesek a szankciók mert nem garantálható a
hatékonyságuk.
Elvben minden normának van szankciója. A belső jogban a norma betartását a központi kényszerapparátus
biztosítja, a nemzetközi kapcsolatok rendszerében ilyen apparátus nincs de a nemzetközi jog kezdettől fogva
lehetőséget ad szankciók alkalmazására. A nemzetközi jogi szankciók sok tekintetben különböznek a belső
jogi szankcióktól.
6
B) A nemzetközi jogi szankció három alaptípusa
1. Központi szankció: a BT alkalmazhat a fegyveres erőszak alkalmazásával elkövetett nemzetközi
jogsértések elkövetőivel szemben
2. Egyéni szankció: a jogaiban sértett állam érvényesítheti azzal az állammal illetve államokkal
szemben, melyek állítása szerint jogsértést követtek el
3. Kollektív szankció: valamilyen nemzetközi szervezet keretében érvényesíthető

Központi szankciók
A nemzetközi szankciókat az első világháborúig kizárólag szokásjogi alapon alkalmazták, a szankció
típusára nézve megkötés nem volt, tehát bármely állam jogszerűnek tüntethette fel a másik államnak
hátrányt okozó cselekvését.
A Népszövetség tagjai már kijelentették, hogy egy háborút indító állammal szemben úgy járnak el, mintha
az valamennyiüket megtámadta volna. Nem vállaltak ugyanakkor kötelezettséget közös fegyveres
ellenlépésre, csak arra kötelezték magukat, hogy az ilyen állammal haladéktalanul megszakítanak minden
kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatot, ezért csak nem fegyveres szankció volt alkalmazható.
Minőségi változás a második világháború után az ENSZ létrehozásával következett be, központilag
elhatározható, kollektíve foganatosítható szankciók lehetősége. Az Alapokmány értelmében a BT központi
kényszerintézkedéseket rendelhet el vagy ilyen intézkedésre adhat felhatalmazást ha egy állam veszélyezteti
a nemzetközi békét és biztonságot vagy fegyveres támadást indít egy másik állam ellen. A testület
megítélésétől függ, hogy a kényszerintézkedés fegyveres vagy nem fegyveres jellegű.
A hatvanas évektől kezdve a BT már nem csak egy másik államot megtámadó állammal szemben rendelhet
el ilyen jellegű szankciókat, hanem központi nem fegyveres szankciót alkalmazott két olyan állammal
szemben (Rodézia és Dél-Afrikai Köztársaság) melyek fajüldöző politikát folytattak és a saját területükön
élő népek ellen követtek el erőszakot.
Hidegháború után vita, hogy a BT azon államok magatartását is szankcionálhatje-e, melyek a területükön élő
faji, vallási, politikai kisebbség létét vagy alapvető jogait veszélyeztetik. Adhat-e a testület felhatalmazást
humanitárius intervencióra?
Válasz 2011-ben: Bt felhatalmazta a NATO-t, hogy fegyveresen lépjen fel a Kdhafi kormányzat ellen.

Egyéni szankciók
Csak nem fegyveres ellenintézkedésekben jelenhetnek meg. Az államok akkor élhetnek vele, ha más
államok nem tartják be a velük kötött nemzetközi szerződések rendelkezéseit vagy sértik a rájuk nézve
érvényes szokásjogi normákat. Típusai:
a) Retorzió: a sértett fél a jogsértésre barátságtalan és a másik félnek esetleg hátrányt okozó lépéssel
válaszol. pl. visszahívja az adott országban állomásozó nagykövetét.
b) Represszália: a sértett fél olyan ellenintézkedést tesz, mely önmagában véve jogsértést képezne, az ilyen
lépések akkor jogszerűek ha arányosak az eredeti jogsértéssel. pl. nem tartja be az ugyanazon szerződésből
fakadó másik kötelezettségét.

Kollektív szankciók
A nemzetközi szervezetek fejlődésével terjedtek el a nemzetközi jogban. Azok a szervezetek rendelhetik el,
amelyeket tagállamaik erre felhatalmaztak, pl. az EU különösen széles körben alkalmazhat gazdasági
szankciókat vagy a WTO melynek tagjai abban állapodtak meg, hogy meghatározott vitáikat az e célra
rendelt szervezetek elé terjesztik és ha a döntést az elmarasztalt fél nem teljesíti, a sértett fél felhatalmazást
kap szankciók alkalmazására.

C) A szankcióalkalmazás jellemzői a gyakorlatban:

1. tényszerű következmény nem jogkövetkezmény
A nemzetközi jogban a szankció a jogsértés tényszerű következménye és nem valamilyen bíróság által
megszabott jogkövetkezmény A sértett a saját ügyének bírája, tehát ha egy állam azt állítja, hogy a másik

7
állam vele szemben jogot sértett és az utóbbi nem ismeri el a jogsértés tényét, a sértett maga döntheti el,
hogy kíván-e szankciót alkalmazni.

2. politikai feszültséget kelt

A szankció politikai feszültséget kelt a vitában álló államok között. A kormányzatok reakciói gyakran
emocionális jellegűek, a sértett félnek azzal kell számolni, hogy az általa alkalmazott ellenintézkedés
komoly ellenérzéseket vált ki a jogsértő állam kormányzatában.

3. alkalmazóját veszteségek érik

Az ellenintézkedések gyakran az azokat alkalmazó államoknak is veszteséget okoznak. pl. ha egyik fél
embargó alá veszi a másik fél egyes árucikkeit, akkor a saját importőrei is vesztséget szenvednek.

4. erőviszonyoktól függ
Nem minden sértett állam van abban a helyzetben, hogy ellenintézkedéseket tegyen a jogsértővel szemben.
Ha a sértett államnak nincs akkora gazdasági, politikai ereje mint a jogsértőnek, akkor meg kell gondolnia az
ellenintézkedés alkalmazását.

5. inkább befolyásoló, mint kényszerítő tényező

Az államok által alkalmazott szankciók ritkán okoznak a másik félnek akkora hátrányokat, hogy az valóban
nehéz vagy súlyos helyzetbe hozza őket. A szankció célja ezért gyakran csak a jogsértő magatartás elítélése,
helytelenítése.

6. az alkalmazás csekély valószínűsége

A gyakorlatban a szankcióalkalmazás valószínűsége elég csekély. A jogsértő állam ritkán találkozik
materiális szankciókkal, magatartását inkább csak a sértett fél vagy annak barátai, szövetségesei
helytelenítik.

7. az együttműködési készség csökkenése

Bár az államok nem szívesen nyúlnak a szankció eszközéhez, ebből nem következik az, hogy a jogsértő
államnak nem kell hátrányos következményekkel számolnia. Olyan materiális vagy immateriális hátrányok
érhetik, melyek felérnek egy szankció hatásával. Ezek a hátrányok a sértett fél részéről tapasztalható
együttműködési készség csökkenésében vagy megszűnésében jelentkezhetnek. Az államok azért alkotnak
nemzetközi jogi normákat mert ahhoz érdekük fűződik, nem kívülről rájuk kényszerített normákról van szó.
Emiatt a jogsértés következményeinek felszámolásában mindkét fél érdekelt.
A nemzetközi jogrend ezért a szankcióalkalmazás szempontjából olyan jogrendnek számít, melynek
működését elsősorban a valószínűség biztosítja, hogy megszegője a sértett állam vagy államok részéről az
együttműködési készség hiányát vagy korlátozottabb voltát fogja tapasztalni.

A nemzetközi jog funkciói

A) Az emberek rendezett együttélésének biztosítása

Ez a jog legáltalánosabb értelemben vett funkciója. Az emberek együttélését vallási, erkölcsi és egyéb
szabályrendszerek is rendezik, a jogi normákat ezektől az különbözteti meg, hogy az állam ezeket
kényszerrel is betartatja. Ez természetesen a nemzetközi jogra is vonatkozik. A nemzetközi élet
szereplőinek, az államoknak és szervezeteiknek a célja az, hogy elkerüljék a rendezetlen viszonyok
kialakulását, tehát a más államokkal való viszonyukban a tartósságra, állandóságra, stabilitásra törekednek.
Ennek érdekében alkotnak jogi normákat is, a nemzetközi jog legáltalánosabb értelemben vett funkciója
tehát azonos a belső jogéval.

B) A nemzetközi rend védelme, stabilizálása

Korunkban ez a nemzetközi jog elsődleges funkciója. Ez a funkció a nemzetközi jog történetében csak a 20.
század első felében jelent meg, ezt megelőzően ugyanis nem jött létre olyan összefüggő normarendszer,

8
mely átfogó módon védelmezte volna a nemzetközi rendet. Ez az ENSZ Alapokmányának elfogadásával
változott meg, mely a következő alapnormákat tartalmazza:
1. tiszteletben kell tartani minden állam szuverenitását
2. egyetlen állam ellen sem szabad fegyveres erőszakot alkalmazni
3. egyetlen állam belügyeibe sem szabd beavatkozni
4. minden államot egyenlőnek kell tekinteni
5. az államok közötti vitákat békésen kell megoldani
6. biztosítani kell az elnyomott népek önrendelkezési jogát
Ezek az anyagi jogi normák csak igen általános értelemben biztosítják a nemzetközi rend védelmét, mert
nem tartalmaztak fogalom meghatározásokat és nem írták körül a jogsértő tényállásokat. De már ekkor
logikailag zárt rendszert alkottak.
Az azóta eltelt időszakban az ENSZ közgyűlési határozatok és nemzetközi bírósági döntések ezt pótolták és
eljárási normákkal megteremtették a lehetőségét központi ENSZ szankciók alkalmazására.
Ezek a normák egyformán védenek minden államot ( a fajüldöző és gyarmati rezsimek kivételével), azon
belül bármely politikai csoportot vagy kormányzat hatalmát, függetlenül attól, hogy az alkotmányosan vagy
alkotmányellenesen került hatalomra.
Ha egy államban hatalmi átrendeződésre kerül sor, akkor a nemzetközi jogi normák az új államhatalmat
éppúgy védik mint a korábbit, egyetlen feltételnek kell csak teljesülnie, a hatalmi változások külső erőszak
vagy beavatkozás nélkül kell, hogy végbemenjenek.

C) Az államok egyenlőtlenségének ellensúlyozása

Az univerzális nemzetközi jog figyelmen kívül hagyja a társadalmi fejlődés egyenlőtlenségeit. Abból indul
ki, hogy minden állam jogilag egyenlő és azonos súllyal vesz részt a nemzetközi döntéshozatalban. Ezzel a
nemzetközi jog fontos funkciót tölt be, nevezetesen a nemzetközi erőviszonyokban megmutatkozó
asszimetriák ellensúlyozását. Tehát egyenlőség jogi fikciójának alkalmazása.

D) A nemzeti jogrendszerek összekapcsolása

Az egyes államok jogrendszerei a történelem folyamán egymástól többé-kevésbé elkülönülten fejlődtek, ez
főleg a gazdasági kapcsolatok alakításában okozott nehézségeket, gátolta a nemzetközi kereskedelmet,
munkaerő-vándorlást.
A második világháború után hozzákezdtek a nemzeti jogrendszerek közötti különbségek csökkentéséhez,
ebben a folyamatban a nemzetközi jog funkciója az elkülönült belső jogrendszerek összekacsolása volt.
Nemzetközi szerződések megkötésével és a nemzetközi szervezetekben meghozott döntésekkel arra
törekedtek, hogy a nemzetközi gazdasági kapcsolatok alanyaira azonos de legalábbis egymással
összhangban lévő szabályok vonatkozzanak.

E) A politikai kultúra közvetítése

A nemzetközi jogi normarendszer a nemzetközi közösség elvárásait közvetíti a fennálló államokban
hatalomra került új kormányzatok és az újonnan létrejött államok kormányzatai számára. Az érintett
kormányok többsége előbb-utóbb elsajátítja a nemzetközi érintkezés legfontosabb szabályait, ez a
nemzetközi szocializációs folyamat.
A folyamatban nagyszerepük van a döntéshozatali eljárásoknak, mert a döntések meghozatalában részt vevő
kormányzatok folyamatosan értesülnek a nemzetközi közössé elvárásairól.
Az emberi jogi tartalmú nemzetközi jogi normák esetében a nemzetközi jog funkciója a fejlettebb,
demokratikusabb politikai kultúrával rendelkező államok jogintézményeinek közvetítése

F) A nemzetközi döntéshozatal és jogalkotás szabályozása

A diplomáciai jogot, a nemzetközi szervezetek jogát és a nemzetközi szerződések jogát szabályozó
normáknak önálló funkciójuk van a nemzetközi jogon belül. Ezek ugyanis egyes nemzetközi döntések
meghozatalát és végrehajtásuk módját szabályozzák, ideértve azokat is, melyek kifejezetten a jogalkotásra
irányulnak. A mai nemzetközi jog természetesen nem szabályozza valamennyi döntés meghozatalának
módját, azok jelentős része továbbra is nemzetközi jogilag szabályozott kereteken kívül születik. A

9
szabályozás részletezettségében a legmesszebb a nemzetközi szervezetek jutottak, közülük is ki kell emelni
az EU-t.

G) Nemzetközi konfliktusok megoldásának elősegítése

Az univerzális nemzetközi jogot a belső joggal ellentétben nem jellemzi a kötelező joghatóság, az államközi
jogviták elbírálására nem hoztak létre kötelezően igénybe veendő bíróságot.
Ha egy állam pert szeretne indítani egy másik állammal szemben, az utóbbinak nem kell feltétlenül alávetnie
magát egy meghatározott fórum joghatóságának, a feleknek tárgyalás útján kell kompromisszumra jutniuk.
A Nemzetközi Bíróság felállítása csak lehetőséget adott az államoknak, hogy vitájukat a hágai testület elé
terjesszék, feltéve, hogy ebben meg tudtak állapodni. Ez a nemzetközi jog decentralizált voltából fakad,
mivel a kötelező bíráskodás olyan hierarchikus hatalmi viszonyokat feltételezne, melyek csak egy államon
belül létezhetnek.
A nemzetközi jog azáltal is szerepet játszik a nemzetközi konfliktusok megoldásában, hogy a felek szinte
minden esetben annak eszköztárát veszik igénybe. A nemzetközi jogszabályok alkalmasak arra, hogy
kategóriáinak használatával a felek depolitizálják konfliktusaikat.

4. tétel: A népek önrendelkezési joga

Az önrendelkezési jog kialakulása:

A fogalom a 20. században jelent meg. Általános értelemben: egy népnek, nemzetnek vagy más
embercsoportnak önálló, független állam megalapításához való joga.
Először: Woodrow Wilson amerikai elnök: 14 pont (amerikai békefeltételek, 1918. január 8.) a Habsburg
és Oszmán birodalom függetlenné váló nemzetei autonóm fejlődéshez való jogáról és a gyarmati népek
érintett lakosságának érdekeiről. A fogalmat ténylegesen Lloyd George brit miniszterelnök használta
először (1918. január 5): a megkötendő békeszerződés területrendezése a kormányzottak önrendelkezési
jogán vagy egyetértésen alapuljon.
Önrendelkezés elve a két világháború közt nem vált nemzetközi jogi normává (versailles-i
békeszerződés: a győztesek egymás közti kompromisszumos megoldásokkal osztották föl Európát és a
gyarmatokat).
Atlanti Charta (1941): Roosevelt amerikai elnök és Churchill brit miniszterelnök: minden nép joga
megválasztani, milyen kormányzati formában akar élni és a II. világháború utáni területrendezés
alapja az érintett népek szabadon kinyilvánított akarata.
Nemzetközi jogi dokumentumban először az ENSZ Alapokmányban jelent meg: ENSZ egyik célja „a
népeket megillető egyenjogúság és önrendelkezési jog elvének tiszteletben tartásán alapuló baráti
kapcsolatok fejlesztése”. Nem nemzetről, hanem népről szól. Oka: gyarmati törzsek még a nemzetfejlődés
elején tartottak. A nép fogalmát az Alapokmány nem adta meg. Nem derül ki, hogy mely emberi
közösség az önrendelkezési jog alanya és mi e jog tartalma. Nép: adott területen élő emberek összessége, de
mekkora terület?

Az önrendelkezési jog tartalma:

A gyarmati országoknak és népeknek nyújtandó függetlenségről szóló nyilatkozat (ENSZ Közgyűlés, 1960).
Alap: gyarmati rendszer megszüntetése. Önrendelkezési jog emberi jog, a gyarmatosítás, mint a nép idegen
uralom, elnyomás alá vetése az alapvető emberi jogok tagadása. A gyarmati népek önálló államot
alapíthatnak, meghatározhatják saját gazdasági, társadalmi, kulturális rendszerüket. Védelmet biztosít azon
népeknek is, akik egyszer már éltek önrendelkezési jogukkal: a felszabadult népek által alapított új államok
felbomlasztására törekvés jogellenes (akkor is, ha az önrendelkezési jogra hivatkoznak).
Csak a gyarmati nép vagy bármely állam területén élő idegen nép joga saját állam alapítása? Az
önrendelkezési jog az állam szuverenitásával kerül összeütközésbe. A szuverenitás, területi sérthetetlenség
erősebb érdek, az államoknak nem szabad tovább osztódniuk.
1967-ben a tízmilliós lélekszámú ibó nép elszakadását Nigériától a nigériai kormány fegyveres erőkkel
megakadályozta.

10
Tartottak attól, hogy a fejlett világban is elindulnak elszakadást célzó folyamatok.=> Önrendelkezési jog
csak addig illeti meg a népeket, amíg meg nem alapították első szuverén államukat.
Pl. Québec francia lakossága függetlenségi törekvésére az ottawai kormány kijelentette, hogy az egykori
brit gyarmat függetlenné válása után az ott élő népek megalapították a kanadai államot, ezzel már egyszer
gyakorolhatták önrendelkezési jogukat, többet arra nem hivatkozhatnak. A katonai legfelsőbb bíróság
kimondta, hogy Québec nem szakadhat el Kanadától, mert egyoldalú elszakadását számára a nemzetközi
jog nem biztosítja, az nem illeti meg a szuverén államok összetevő részeit.
Az államok baráti kapcsolatait szabályozó nemzetközi jogi elvekről szóló nyilatkozat (ENSZ Közgyűlés,
1970): önrendelkezési joggal csak a gyarmati vagy más idegen uralom alatt álló népek élhetnek. Legfőbb
védendő érték a szuverén állam egysége és területi sérthetetlensége.
De! Diszkriminációt (faji, vallási, bőrszín) alkalmazó állam szuverenitása háttérbe kerül a nép
önrendelkezési jogával szemben, a kérdéses nép elszakadása, államalapítása jogszerű. Ezek nem könnyen
eldönthető kérdések.
Pl. Pakisztán keleti részében élők (bengáliaiak) függetlenségi háborúja a központi hatalom ellen (1971).
India fegyveres beavatkozása => a bengáliaiak megalapították Bangladest (független állam). A nemzetközi
közösség elismerheti-e az új államot, melynek népe egyszer már élt az önrendelkezés jogával? Egy év után
elismerte.
Az elszakadási törekvés külső fegyveres támogatásával kapcsolatos álláspont:
pl. Ciprus északi részén 1974-ben a megszálló török csapatok kikiáltották az Észak-Ciprusi Török
Köztársaságot, a nemzeti közösség nem ismerte el azt, hiszen nem egy nép önrendelkezési jogának
gyakorlásával, hanem külső erőszakkal, azaz jogellenesen jött létre.
2008: a Grúziához tartozó Dél-Oszétia és Abházia kikiáltotta függetlenségét. A nemzetközi közösség nem
ismerte el a két államot, mert létrejöttüket az orosz csapatok bevonulásának köszönhették, nem az
önrendelkezési jog gyakorlásának.
Zimbabwe elismerése: a korábbi brit gyarmat, Rodézia függetlenségét a nemzetközi közösség jogellenesnek
tartotta, mert a fehértelepes kisebbséget képviselő kormányzat kiáltotta ki az ország függetlenségét (1965).
A Biztonsági Tanács elítélte a „rasszista kisebbség” aktusát, felszólította az államokat az elismeréstől való
tartózkodásra, később teljes kereskedelmi embargót rendelt el. 1980-ban bevezették a többségi kormányzást,
a nemzetközösség a Zimbabwe nevet felvevő államot elismerte, felvette az ENSZ-be.
Követelmény, hogy az önrendelkezési jogával élő nép hitelesen és ellenőrizhető módon fejezze ki szándékát.
Jugoszlávia felbomlása: Bosznia-Hercegovina esetében az Európai Közösség szükségesnek látta a
népszavazást, 1992-ben az országot alkotó 3 népcsoport (bosnyák, szerb, horvát) többsége az önálló állam
létrehozása mellett szavazott.
A mai nemzetközi jog a nemzeti kisebbségek önrendelkezési és az ebből következő kiválási jogát nem
ismeri el, az állami szuverenitás elsőbbséget élvez. A kisebbségek csak a nemzetközi dokumentumokban
megállapított emberi jogokkal (kisebbségi jogok) rendelkeznek. Jogilag közömbös, hogy a kisebbség miként
került idegen igazgatás alá (pl. világháború utáni békeszerződés), helyzetén csak békés úton, a többségi
állam egyetértésével és döntése alapján változtathat. Önrendelkezési joga csak a központi kormány által
alkalmazott súlyos diszkrimináció esetén éled fel.

Önrendelkezési jog és az uti possidetis elve:

Gyarmati rendszer megszűnése (1920-as évek): hol húzódjanak a függetlenné vált új állam határai? Dél-
amerikai államok határvitái: a volt gyarmatokat korábban elválasztó határokat nem szabad megváltoztatni
(nemzetközi bírósági ítéletek), ez a római jogi eredetű uti possidetis (ahogyan birtokoltátok) elv
alkalmazása.
Hágai Nemzetközi Bíróság megállapította: az uti possidetis elvet az általánosan elismert nemzetközi jog
(szokásjog) részévé vált (két afrikai állam: Burkina Faso és Mali határvitájában, 1986). Az új államoknak
egyben kell maradniuk és közös vagy nemzetközi határaik sem változhatnak.
Jugoszlávia felbomlása: Európai Közösség csak a békés úton, megegyezés alapján létre jövő belső
határváltozásokat ismeri el (1991). A Biztonsági Tanács megerősítette ezt. Badinter-bizottság (Európai
Közösség jogi tanácsadó testülete) precedensértékű állásfoglalása: a függetlenné váló tagköztársaságok
kötelesek tiszteletben tartani a külső és a föderáción belüli (nemzetközi határokká váló) határokat. Ez
megalapozta e szokásjogi norma érvényességét. Szerbia számára hátrányos volt, jövendőbeli határain kívül

11
2 millió szerb élt. Belgrád kifejtette, hogy az elv Jugoszláviában nem alkalmazható, mert a belső határokat
korábban politikai, nem etnikai alapon húzták meg. Badinter-bizottság elutasította a szerbek kérelmét,
kifejtette, hogy az önrendelkezési jog gyakorlása nem járhat határmódosítással. A nemzetközi közösség az
1990-es évek elején ragaszkodott az önrendelkezési jog szűk és szigorú értelmezéséhez.
A Badinter-bizottság elutasította Koszovó kiválási szándékát arra hivatkozva, hogy Koszovó nem
tagköztársaság, hanem autonóm tartomány, ezért nem jogosult önrendelkezési jog gyakorlására, így
kiválásra sem. Belgrád 1999-ben kénytelen volt kivonni csapatait Koszovóból, az nemzetközi igazgatás alá
került. A pristinai nemzetgyűlés tagjai és az államelnök 2008-ban kikiáltották az ország függetlenségét, több
állam azonnal elismerte (2013 végére 109 állam szuverénnek tekintette Koszovót. A nemzetközi közösség
több tagja azóta sem hajlandó elismerni az új államot (pl. Oroszország, Szerbia, Kína, Szlovákia,
Spanyolország stb.).

Az önrendelkezési jog mai szerepe:

Gyarmati rendszer megszűnése óta egyre kisebb szerep. A mai nemzetközi gyakorlatban továbbra is
érvényes az a tétel, hogy csak az elnyomott népek élhetnek egyoldalúan az önrendelkezési jogukkal, ők is
csak a korábban megvont tagköztársasági határok között. Külső erőszakos beavatkozás eredményeként létre
jött függetlenség nem ismerhető el. A szeparatizmustól tartó soknemzetiségű államok elutasítják a
területükön élő etnikumok, vallási csoportok önrendelkezési jogának elismerését.

5. tétel: A szuverenitás mai tartalma, helye a kölcsönös függések rendszerében, az államok

egyenlősége

A szuverenitás mai tartalma:

Jelentése politikai értelemben: emberi társadalom létrehozott intézményei hierarchiájának legmagasabb
szintjén az államok állnak. Weber: az állam rendelkezik a főhatalommal (= a legitim erőszak
monopóliumával). E szint felett nem hozható létre olyan politikai intézmény, melynek az államtól független
főhatalma van. Ha létre jönne, azt kellene államnak nevezni.

Jelentése államon belüli értelemben: a főhatalmat megtestesítő legfelső államhatalmi és államigazgatási

szervek az intézményi hierarchia legmagasabb helyén vannak.

Jelentése a nemzetközi kapcsolatokban: a Földön egymástól relatíve elkülönült, centralizált hatalmi

szervezetek léteznek egymás mellett. Az állami szuverenitás az adott állam és a nemzetközi közösség többi
tagja közti viszony. Ez hatalmi-politikai értelemben mellérendeltség (államon belüli alá-fölérendeltség). Ha
állam megszűnik, a szuverenitása is.

A nemzetközi közösséget decentralizált hatalmi struktúra jellemzi. A szuverén államokból álló nemzeti
közösség felett nem áll felső hatalom (az ENSZ sem válhatott azzá). A nemzetközi jog sosem határozta meg
a szuverenitás fogalmát. Az ENSZ Alapokmányában, 2 ENSZ-közgyűlési határozatban (1970., 1974.) és az
1975. évi Helsinki záróokmányban felsorolt jogok és kötelezettségek utalnak a szuverenitás jogi tartalmára.

Minden államnak joga van arra, hogy Az államok kötelesek

1. függetlenül, külső beavatkozás nélkül válassza 1. tiszteletben tartani más állam
meg politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális területi épségét, politikai
rendszerét, alkossa meg jogi normáit; függetlenségét, jogi egyenlőségét;
2. szabadon, jogilag egyenlő félként alakítsa más 2. tartózkodni más államokkal
államokkal való kapcsolatát; szemben erőszak alkalmazásától
3. szabadon alapítson nemzetközi szervezetet, vagy azzal való fenyegetéstől;
szövetséget, csatlakozzon azokhoz; 3. békésen megoldani más
4. szabadon kössön szerződést más államokkal fennálló vitáikat;
állammal/államokkal; 4. tartózkodni más államok
5. elutasítsa más államok törvényeinek, bírósági belügyeibe való beavatkozástól.
ítéleteinek saját területén való alkalmazását.

12
A nemzetközi joggyakorlatban szuverén állam az, amely önállóan lép fel nemzetközi kapcsolatokban.
Fikció: a jogi értelemben alávetett helyzetben nem lévő állam szuverén. A politikai értelemben függő
helyzetben lévő államok jogi értelemben szuverén alakulatok, önállóságukat senki sem vonja kétségbe, ezért
az ilyen államok által kötött nemzetközi szerződések a politikai függetlenség visszanyerése után is hatályban
maradnak.
Pl. Magyarországot az 1944 és 1990 közötti időszakokban a függőségi viszony jellemezte politikai
értelemben, külkapcsolataiban viszont megszakítás nélkül a nemzetközi jog önálló alanyaként lépett fel.
A (belső vagy nemzetközi) jogilag is függő helyzetben lévő országok nem szuverének.
A föderációk tagjai (pl. Bajorország, Texas Állam) belső jog értelmében nem szuverének, mert nem
rendelkeznek főhatalommal. A II. világháború után Németország szuverenitását nemzetközi jogi
rendelkezések függesztették föl, 1945-ig nemzetközi igazgatás alá került, 1949-ig szövetséges megszálló
hatalmak gyakorolták a főhatalmat.
A gyarmati országok sem belső, sem nemzetközi jogi értelemben nem voltak szuverének.
Az állam a szuverenitásból következően területi és személyi főhatalommal, valamint immunitással
rendelkezik.
Területi főhatalom: az állam a saját területe fölött kizárólagos ellenőrzést gyakorolhat. Nemzetközi
szerződések korlátozhatják.
Személyi főhatalom: az állam szuverenitása kiterjed az állam területén tartózkodó személyekre (más
államok polgárai, állam közhatalma alá vetett hontalanok is). Korlátozzák nemzetközi szerződések
(diplomaták, nemzetközi jogilag védett személyek: államfők, kormányfők esetében) és az általános emberi
jogok (azokat minden államnak tiszteletben kell tartania a saját területén).
Immunitás: a szuverén állam közhatalmi aktusai mentesek más államok bíróságainak joghatósága alól.

A szuverén államok jogi egyenlősége:

Történelmi fejlődés => egyenlőtlen nemzetközi rendszer: az államok lakossága, területe, természeti
erőforrásainak mennyisége, gazdasági, kulturális, katonai képesség tekintetében egymástól nagyban
különböznek.
Ezt nemzetközi kapcsolatokban is intézményesítették: a nagyhatalmak intézményes értelemben is „elsők
voltak az egyenlők között” és ma is azok.
Ellenkező irányú tendencia a világpolitikában: a nemzetközi jogalkotás demokratizálódása. A modern
nemzetközi jog deklarálta az államok egyenlőségét (1933, montevideói konferencia): az államok joga nem
azon a képességen alapul, hogy jogaikat miként tudják érvényesíteni, hanem azon a tényen, hogy a
nemzetközi jog alanyai. Minden állam szuverenitása egyenlő mértékű. A nemzetközi kapcsolatokban a
jogegyenlőség jelentésére a 2 ENSZ-közgyűlési határozatban (1970., 1974.) és az 1975. évi Helsinki
záróokmányban foglaltak utalnak:
1. Minden állam egyenlő jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezik.
2. Minden állam a nemzetek közösségének egyenjogú tagjaként vehet részt a világ gazdasági, pénzügyi
problémáinak rendezésében.
3. Minden állam a nemzetközi jog eredeti alanya, szuverenitásból fakadó jogok teljességét élvezi. Más
jogalanyokkal szerződést köthet, ha nem ütközik kógens nemzetközi jogi normába.
4. A nemzetközi jogi normák csak azon államokat kötelezik, melyek a normákat magukra nézve
kötelezőként ismerték el.
5. A nemzetközi szervezetekben és a diplomáciai konferenciákon minden államnak egy szavazata van.
Eltérő szavazati mód csak az érintett álalmok egyetértésével alkalmazható.
Az egy állam, egy szavazat elvétől eltérő az ENSZ és az EU, valamint a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a
Világbank (IBRD) Kormányzótanácsának és Ügyvezető Igazgatóságának tagjai súlyozott többséggel
döntenek: több szavazatuk van a pénzügyi alapokhoz nagyobb mértékben hozzájáruló tagállamoknak. Egyes
kérdésekben 85%-os többségre van szükség => Washingtonnak vagy az EU tagállamainak együttesen
gyakorlatilag vétójoga van.

Szuverenitás a kölcsönös függések globális rendszerében:

13
Az államok politikai-gazdasági értelemben sosem voltak teljesen függetlenek egymástól. Ipari forradalom
=> világpiac => kölcsönös függések jóval intenzívebb, összetettebb rendszere. Nemzetközi
munkamegosztás fejlődése felgyorsult, áruforgalom gyorsabban nőtt, mint a termelés, nemzeti pénzpiacok
összekapcsolódtak, nőtt a külföldi tőkeérdekeltség. Gazdasági élet szereplői között tartós kapcsolatok
alakultak ki. A nemzeti gazdaságpolitikai döntések közvetlenül kihatottak a többi nemzetgazdaság
helyzetére is. 1929-es világgazdasági válság, II. világháború borzalmai után a nemzetközi közösség
elhatározta egy átfogó monetáris rendszer és a meghatározó jelentőségű nemzetközi gazdasági szervezet, az
IMF létrehozását (1944, Bretton Woods). Az államok felismerték, hogy egymástól függetlenül nem
hozhatnak többé optimális nemzeti gazdaságpolitikai döntést. A kölcsönös függőséget növelő folyamat: a
globalizáció, mely gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális szférára is kiterjed, államok mellett a
multinacionális nagyvállalatok is meghatározó szerepet játszanak benne.
Haditechnikai fejlődés: nukleáris fegyverek, nagy hatótávolságú rakéták => minden állam sebezhetővé
vált. A hidegháborúban mindkét szuperhatalom képessé vált egymás teljes megsemmisítésére, amely
közöttük függőségi helyzetet teremtett.
A függések globális értelemben kölcsönösek. 2 ország viszonyában, lehet, hogy egy állam hatékonyabban
érvényesíti érdekeit a másikkal szemben, így inkább egyoldalú függés alakul ki. Viszont mindketten az
államközi kapcsolatok bonyolult rendszerének tagjai. Egy állam viszonya a külvilággal jogilag nem érinti az
állam szuverenitását, amíg az állam fennmarad.
Az Európai Unió tagállamai szuverenitásukat gyakorolva állapodtak meg abban, hogy bizonyos gazdasági
és szakpolitikai kérdésekben közösen, egymásra tekintettel fognak dönteni. A tagok megőrizték az egymás
között fennálló politikai egyensúlyt, nemcsak jogi, hanem politikai szuverenitásukat is megőrizték.

6. tétel: Az állam, mint jogalany, az állam keletkezése és megszűnése

Az állam:
Az állam a nemzetközi jog elsődleges jogalanya. Az állam fogalmát a nemzetközi jog nem határozza meg,
mert az állam létezését ténykérdésként kezelte. Az államok jogairól és kötelezettségeiről szóló montevideói
egyezményben (1933) lévő államdefiníció fogalmi elemei szerint az az alakulat tekinthető államnak,
amelynek
1. meghatározott területe,
2. állandó lakossága,
3. önálló kormánya van,
4. képes arra, hogy más államokkal kapcsolatot tartson fenn.
Ez a definíció létező, funkcióit ellátni képes, hatékony államot ír le.
Hatékonyság (effektivitás) követelménye: az államnak képesnek kell lennie arra, hogy gyakorolja
nemzetközi jogrendből ráháruló jogait, teljesítse kötelezettségeit. A nemzetközi jog az állam létét nem
határozhatja meg, csak tudomást vesz róla. A Badinter-bizottság szerint: „olyan szervezett politikai
hatalomnak alávetett területből és lakosságból áll, amelyet a szuverenitás jellemez.”

Az állam alkotóelemei:
A területi szuverenitás az államiság lényegi eleme. A földrajzi terület nagysága nem meghatározott.
Államterület-változás, definiált határ hiánya nem érinti az államiságot.
Az állam szervezett politikai közösség, ezért nélkülözhetetlen az állandó lakosság. Minimális létszámára,
etnikai, vallási összetételére nincs előírás. Az állandóság is viszonylagos (születés, halál, migráció), nem
követelmény, hogy a lakosság reprodukálja önmagát, az sem, hogy folyamatosan az államhatárokon belül
tartózkodjon.
Állami funkciók gyakorlásához kell a népet képviselő reprezentatív kormány. A nemzetközi jog nem
határozza meg a hatalomgyakorlás módját, kizárólag annak önállóságát és a főhatalom gyakorlására való
képességet, a közrend külföldi segítség nélküli fenntartásának képességét. A kormányforma meghatározása
az állam belső joghatósági körébe tartozik.
A globalizáció hatására egyetlen állam sem lehet a külső hatásoktól független. Egy hatékony, független
kormánynak képesnek kell lennie a nemzetközi kapcsolatok fenntartására. A formális függetlenség
megmarad akkor is, ha egy állam külkapcsolatait egy másik állam jelentősen meghatározza, vagy az állam

14
átadja azok vitelét a másik államnak. Nem tekinthető viszont függetlennek az az állam, amely csak egy
másik állam részeként funkcionál.

Az állam keletkezése és megszűnése:

Az állam keletkezése:
Napjainkban az államok száma eléri a kétszázat (Palesztinával és Tajvannal együtt). Az emberi életre
tartósan alkalmas területek állami uralom alatt vannak, így új állam csak úgy keletkezhet, ha egy másik
állam megszűnik vagy területe csökken.
Az államalapítás és megszűnés tényei jogokat keletkeztetnek, mert a jogi szabályozásnak a valósághoz kell
idomulnia (ex factis jus oritur). Az államiság azonban nem puszta ténykérdés, hanem jogintézmény. Bár
ténybeli alapjai vannak, az állam a nemzetközi jog alanya => nem függetleníthető a nemzetközi
jogrendszertől. Az állam olyan entitás, amelyre alkalmazható az államra vonatkozó nemzetközi jogi
szabályozás. A nemzetközi jog fizikai értelemben nem hozza létre az államot, de meghatározza a
feltételeket, amelyek teljesülése esetén a nemzetközi közösség tagjává válhat. A 20. század közepe óta az
effektivitás elve nem kizárólagos tényező az állam létrejötte és megszűnése szempontjából.
Pl. Bosznia és Hercegovina esetében a kormány még nem gyakorolt tényleges ellenőrzést a lakosság és a
terület fölött, amikor az állam létre jött.
A nemzetközi jog megsértésével létre jövő állam akkor sem tekinthető államnak, ha rendelkezik az
államiság attribútumaival.
Pl. a Dél-Afrikai Köztársaság a saját területén a fekete lakosság betelepítésére (hogy a többi részen fehér
többségi uralmat hozzanak létre) alapított „bantisztán” esetében a nemzetközi közösség megtagadta az
államiság elismerését.
A nemzetközi közösség az államok területi integritása mellett foglaltak állást. A klasszikus nemzetközi
jogban az elszakadni kívánó entitás csak akkor nyerte el az államiságot, ha sikeresen kivívta a
függetlenségét, azaz érvényesült az effektivitás elve. A modern nemzetközi jog a belső fegyveres
konfliktusok visszaszorítására is törekszik. Ilyenkor a nemzetközi közösség korlátozza a területi állam
ellenőrzését az elszakadni kívánó terület felett (ld. Koszovó, 4. tétel), azokon nem érvényesül az effektivitás
elve. Az állam elismerése általában akkor következik be, amikor a területi állam is hozzájárul a terület
függetlenedéséhez.

Az állam megszűnése:
A nemzetközi jog a nemzetközi rendszer stabilitása érdekében feltételezi az állam létének folytonosságát, a
megszűnését csak kivételes esetben ismeri el. => az államiság kritériumaiban bekövetkezett lényeges
változás főszabály szerint nem érinti az állam létét. => az államiságot nem érinti a belső alkotmányos
struktúra megváltozása, hiszen a kormányforma meghatározása az állam belső szuverenitásába tartozik. Az
állam nevének megváltozása nem jelzi az állam megszűnését.
Bukott államok: az államiság akkor is fennmarad, ha megszűnik a központi irányítás, hiszen az
önrendelkezési jog alanya, a nép e jogát gyakorolva újra létrehozhatja az állam szervezetrendszerét.
Az önrendelkezési jog alapján a nép önálló államot is tarthat fenn, de csatlakozhat más államokhoz, vagy
dönthet úgy, hogy bizonyos részek önállóságot kapnak. Az állam önálló, külső kényszer nélkül hozott
döntése alapján kimondhatja megszűnését. Általában a föderális államok esetében fordul ez elő.
Pl. megállapodással Csehszlovákia megszűnése és helyette létre jött a nemzetközi jog két új alanya:
Csehország és Szlovákia

Külső fegyveres beavatkozás:

A külső fegyveres beavatkozás nem érinti az állam jogi létét. A klasszikus nemzetközi jog az állam szuverén
jogának tekintette a háborúindítás jogát => a hódítás érvényes jogcím volt. Ma a katonai megszállás csak
átmeneti jogintézménynek minősül, amely nem szünteti meg a terület feletti szuverenitást. Más állam
annektálása (bekebelezése) jogellenes, elismerése emiatt nemzetközi jogba ütközik.
A modern nemzetközi jog a debellatio elvét sem fogadja el, ami azt jelentette, hogy az államot megszűntnek
lehet tekinteni, ha az ellenséges állam a teljes területét megszállta, kormányát felszámolta, szövetségesei
útján sem tudott többé katonai ellenállást kifejteni.

15
Pl. Észtországot, Lettországot és Litvániát (függetlenségük 1991-es bejelentésekor) nem tekintette a
nemzetközi közösség új államnak, mert a Szovjetunió jogellenesen csatolta őket magához 1940-ben.
1990-ben Irak elfoglalta és magához csatolta Kuvaitot. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozatban
szólította fel az ENSZ tagállamait, hogy ne fogadják el az annexió jogszerűségét.

7. Tétel A nemzetközi jog további alanya ( 182-194)

A) Nemzetközi szervezetek

A nemzetközi szervezetek fejlődésének fontos állomása volt mikor a tagállamaik jogalanyisággal,

szerződéskötési joggal ruházták fel azokat. Először az ENSZ Alapokmánya tartalmazott olyan
rendelkezéseket, amely alapján a világszervezet jogalannyá vált. ENSZ keretében az agresszorral szembeni
együttes fellépésre közös haderőt állítottak volna fel, de a BT sosem élt ezzel a jogával.

Bernadotte-ügy: A nemzetközi közösséget túlnyomó többséget képviselő ötven államnak jogában állt, hogy
a nemzetközi joggal összhangban olyan entitást hozzon létre, amely objektív és nem csupán az általuk
elismert nemzetközi jogi személyiséggel rendelkezik.

Joga volt arra, 1948-49-ig tartó Közel Keleti háborúval kapcsolatosan, Izraellel szemben nemzetközi jogi
felelősséget érvényesítsen. A bíróság a világszervezet jogalanyiságát erga omnes jelleggel azaz minden más
jogalannyal szemben érvényesen állapította meg.

Objektív jogalanyisága csak az ENSZ-nek van.

Más szervezetek csupán azokkal az államokkal vagy nemzetközi szervekkel fennálló kapcsolatukban
tesznek szert jogalanyiságra, amellyel tényleges jogviszonyuk jön létre. szubjektív jogviszony

Két féle módon tehetik ezt meg:

- közvetlen szerződéskötési joggal ruházzák fel
- célok feladatok ellátását írják elő melyeket csak szerződéskötéssel lehet megvalósítani

Szervezetek jogalanyisága nemcsak származékos, hanem korlátozott is, mivel csak tagállamok által
meghatározott keretek között érvényesülhet.
Jogalanyiságuk aktív, mivel a tagállamaik által meghatározott keretek között jogot is alkothatnak.

B) Egyének

Korlátozott mértékben, államok külön döntés kell hozzá.

Emberi jogok közvetlen érvényesítés nemzetközi jogi fórumokon
Jogsértés esetén panasz az ENSZ Emberi Jogi Tanácsához (1801)
Emberi jogok európai egyezménye ha valamely részes állam megsértette az egyezményben foglaltakat
kérelmet nyújthatott be az Emberi Jogok Európai Bíróságához.
Így Nemzetközi jogviszonyok közvetlen alanyaivá váltak
Európai Unióban alakult ki, Tanács és a Bizottság az egyénekre nézve közvetlenül kötelező döntéseket
hozhat, sőt azokat a címzettek meghatározott esetben az Európai Bíróságnál is megtámadhatják.

Nemzetközi jogalannyá váltak a háborús és emberiség elleni bűntettek elkövetői is.

1949. évi genfi humanitárius egyezmény értelmében a kombatánsok ( harcosok) passzív alanyokká váltak ha
egyezményben felsorolt jogaikban sérelmet szenvedtek.

C) Jogi személyek

16
Korlátozott, passzív alanyokká válhatnak egyes jogi személyek. Éppúgy kötelezhetik őket mint az egyéneket
Feltétele az érintett állam egyetértése.
Ugyanez vonatkozik a multinacionális/transznacionális nagyvállalatokra is.

D) Vatikán

Egykori pápaállam politikai és egyházi kérdésekben fontos szerepet tölt be.

Önállónak és területileg sérthetetlennek nyilvánította a Vatikánt, a Szentszékkel kötött lateráni szerződés.
A 0,44 km2 területű, 1000nél kisebb lélekszámú városállam 180 állammal lépett diplomáciai kapcsolatba.
Emellett részesévé vált számos multilaterális szerződésnek.

E) Máltai Lovagrend, Vöröskereszt

Jeruzsálemi Szent János Szuverén Máltai Lovagrend, mellyel közel 100 állam tat fenn diplomáciai
kapcsolatot.
Területe és lakossága nincs csak közel 13 ezer körüli különböző állampolgárságú személyekből álló tagsága,
Máltai Szeretetszolgálat kiemelkedő és fél világra kiterjedő karitatív tevékenységét ismerik el.

1949. genfi humanitárius egyezmények értelmében a hadifogoly- és internáló-táborok ellenőrzésében

meghatározott feladatokat lát el a Vöröskereszt Nemzetközi bizottsága.

F) Nemzeti felszabadító mozgalmak

Gyarmati népek önrendelkezési jogáért küzdő mozgalmakat a nemzetközi jog alanyaként kell elismerni.
Kialakulófélben lévő államokat képviselnek ( in statu nascendi).
A nemzetközi közösség kizárólag gyarmati kontextusban fogadja el.
Először az illetékes regionális szervezetek ismerték le.
Korlátozott jogképességre tettek szert.
ENSZ Közgyűlése megfigyelői státusszal is felruházta őket.

PFSZ- Palesztin Felszabadítási Szervezet, PH-Palesztin Hatóság.

Palesztina nevében szabályos felvételi kérelmet is előterjesztett de nem jutott túl az előkészítő bizottság
szintjén.

8. tétel: Az államutódlás szabályai 203 – 221

A) Államutódlás fajtái

Akkor következik be, ha az államhatárok megváltoznak, ha egy állam csatlakozik a másikhoz, vagy
más módon megszűnik.
Ilyenkor dönteni kell, hogy mi történjen az elődállam szerzett jogaival és vállalt kötelezettségeivel.
A folyamat jogi szabályozása megindult, de a megkötött szerződésekhez kevesen csatlakoztak, többnyire az
érintettek állapodnak meg egymással.
A szabályozás meghatározza azokat a kereteket, amelyek között államutódlásra kerülhet sor, egyben kizárja
azokat az államok közösségében, illetve az államok területében történő változásokat, amelyek ellentétesek a
nemzetközi joggal.
Az államutódlás másik határa: az államazonosság. Ha egy államot továbbra is azonosnak tartanak
önmagával, akkor nem jön létre államutódlás.

Az államutódlást univerzális, vagy az érintette felek között létrejött szerződések szabályozzák.

Szabályozás a következő tárgykörökre terjedhet ki:
1. szerződésekben

17
 2. vagyonban, az adósságban és archívumokban
3. az állampolgárságban
4. nemzetközi szervetekben viselt tagságban történő államutódlás

B) A nemzetközi jogi szabályozás

1978-ban sikerül kodifikálni a nemzetközi szerződésekben való államutódlást:

Az egyezmény kimondta: „egy államnak egy másik állammal egy terület nemzetközi kapcsolataiért viselt
felelősségében történő felváltását jelenti”
Más fórumok szerint inkább az adott terület feletti szuverenitás átszállása az államutódlás.
Az egyezmény azt az államot, amelyet az államutódlás alkalmával egy másik állam vált fel, elődállamnak,
míg a másikat utódállamnak nevezzük. Az utódlás lehet teljes és részleges.

Az államutódlás egyezmény által megnevezett fajtái:

1. Utódlás terület egy részének vonatkozásában

o az állam egy része egy másik állam területének részévé válik. Ebben az esetben az adott
területen az elődállam szerződései hatályukat vesztik, az utódállamé pedig hatályba lépnek.
2. Újonnan függetlenné vált államok
o az utódlást megelőzően függő helyzetben volt azokban a nemzetközi kapcsolatokban,
amelyekért az elődállam viselte a felelősséget. gyarmati sorból függetlenné váló államok
(de mivel a gyarmati rendszer megszűnt, ilyen államutódlásra már nem kerülhet sor)
3. Államok egyesülése
o két vagy több állam hoz létre egy utódállamot, a korábbi önálló nemzetközi jogalanyok egy
jogalannyá válnak, egyik fél sem folytatja az elődállam jogalanyiságát (pl.: Tanganyika +
Zanzibár = Tanzánia – 1964)
4. Beolvadás
o az egyik entitás megőrzi államiságát, míg a másik, többi állam jogalanyisága, államisága
megszűnik (pl.: NDK beolvadt az NSZK-ba)
5. Szétválás
o az utódállamok egyike sem folytatja az elődállam jogalanyiságát, hanem új jogalanyként
jelenik meg a nemzetközi kapcsolatokban (pl.: Csehszlovákia, Jugoszlávia)
6. Kiválás
o egy jogalany csökkent területen folytatja az elődállam államiságát, míg a létrejövő új államok
új jogalannyá válnak (pl. 1971-ben Banglades kivált Pakisztánból)

Az államutódlás különböző eseteit olyan elvek határozzák meg, amelyek alapját részben jogon kívüli
megfontolások jellemzik.
Elvek:
- igazságosság elve: azokat a területeket, amelyek a lakosság akarata ellenére került valamely állam
ellenőrzése alá, ne terhelje felelősség a területeket ellenőrző korábbi hatalom
kötelezettségvállalásaiért

- jogbiztonság követelménye: annak elkerülése, hogy az államutódlásra hivatkozva szabadulni

lehessen a nemzetközi jogi kötelezettségektől

- tiszta lap elve: előbbi vezet az újonnan függetlenné vált államok esetében a tiszta lap elvéhez, a
gyarmattartó hatalmak megállapodásokat kötöttek az újonnan függetlenné váló állammal annak
érdekében, hogy meghatározott szerződések kötelezzék az utóbbit

- folyamatosság: biztosítja a nemzetközi stabilitást az olyan szerződések esetében, amelyek pl. határt
vagy fontos emberi jogokra vonatkozó kötelezettséget állapítottak meg
18
A katonai szövetséget, vagy más biztonsági rezsimet, kölcsönös segítségnyújtási kötelezettséget hoznak
létre, szabadon dönthessenek a folytatásról vagy a szerződés megszüntetéséről.

Emberi jogi szerződések:

- az államok az államutódlást ürügyeként használják fel nagyon gyakran arra, hogy megszabaduljanak
emberi jogi kötelezettségeiktől (oka: politikai instabilitás esetén fordulnak elő általában tömeges
jogsértések)
- az instabilitás időszaka gyakran az államutódlást közvetlenül megelőző vagy követő időszak, ezért
különösen fontos az emberi jogi szerződések folyamatossága
- a nemzetközi jog feltehetően automatikusnak tekinti majd az utódlást a legfontosabb emberi jogi
egyezmények, mint erga omnes kötelezettségek tekintetében. Azonban de lege lata nem állapítható
meg

Meghatározott területhez kapcsolódó kötelezettséget megállapító szerződések:

- csak arra az utódállamra kötelező a szerződés, vagy annak vonatkozó része, amelynek területére az
adott kötelezettség vonatkozik (pl.: Bős-Nagymaros ügy  Csehszlovákia)

Határmegállapító szerződések:
- uti possidetis elve alapján a korábbi közigazgatási határok vagy egy föderáció szövetségi államainak
határai válnak államhatárrá.
- az adott államok egymás közötti megállapodásukban eltérhetnek  utódlási szerződésben teszik meg
(pl.: Szovjetunió)

Állami vagyonban és adósságban történő utódlás:

- megállapodásban kell rendezniük a kérdéseket
- az egyezmény arra a vagyonra, jogokra és érdekeltségekre terjed ki, amelyek „az államutódlás
időpontjában az elődállam belső jogának megfelelően az állam tulajdonában vannak”

Állampolgárság helyzete:
- az államutódlás hatását az állampolgárságra nem szabályozza univerzális nemzetközi egyezmény
- nemzetközi szokásjog alapján elmondható, hogy az államutódlás nem változtatja meg automatikusan
az állampolgárságot, jogot ad azonban az állampolgárság megszerzésére, előállhat azonban olyan
probléma, amelyben a lakosság egy része nem kívánja felvenni az állampolgárságot
- a nemzetközi jog állampolgárság megszerzésére irányuló általános jogelvei érvényesülnek
(diszkrimináció tilalma, hontalanság lehetőség szerint elkerülése, valódi kapcsolat megléte az állam
és az állampolgárságot megszerző személy között)

Trianoni békeszerződés
- opciót biztosított arra, hogy válasszanak az utódállamnak az állampolgársága vagy magyar
állampolgárság között
- amennyiben a magyar állampolgárságot választják, egy éven belül települjenek át Magyarországra
(optálás)
- magyar-csehszlovák lakosságcsere-egyezmény: Magyarországra áttelepített magyarok
automatikusan váltak magyar állampolgárokká
- az opciós jog nem képezi nemzetközi szokásjog részét

Hontalanná válás:
- 1997. évi európai állampolgársági egyezmény: érintett személyi akaratának figyelembe vételét
követeli meg
- 2006. évi egyezmény: az államutódlás esetén bekövetkező hontalanság kiküszöbölésére vonatkozó
egyezmény

19
 - ez opciót biztosít: utódállam területén maradnak, vagy ha másik állampolgárságot választanak, akkor
másik államba kell költözniük

Az állam nemzetközi szervezeti tagság egyszerűen fennmarad államazonosság esetén.

Ha az új állam az ENSZ segítségével jön létre, akkor az új állam is a világszervezet részévé válik.
Ha az az állam, amelytől az utódállam elszakadt, elismeri az utódállam függetlenségét, az utódállam ENSZ-
tagságának nincs akadálya (pl. Dél-Szudán esete). A folyamatot bonyolítja, ha az elődállam nem ismeri el az
utódállamot, és továbbra is saját területének tekinti (pl.: Szerbia – Koszovó)

9. tétel: Állam- és kormányelismerés 222-243

I. Államelismerés

Az államelismerés azt jelenti, hogy egy állam egy másik államot vele egyenrangú és szuverén
államként ismer el.
Nemzetközi jogi következményei közül a legfontosabb: az elismerő állam az elismert állammal való
kapcsolataiban ugyanazokat a normákat köteles alkalmazni, mint más államokkal való viszonyában.
Belső jogi következménye, hogy az elismerő állam, illetve annak hatóságai, az elismert állam aktusait ettől
fogva állami, azaz egy másik szuverén alanyként végrehajtott aktusokként fogja kezelni.

A) Az államelismerés formái

Két féle módszer:

- kifejezett elismerés (de jure)
- ráutaló magatartással történő elismerés (de facto)

De jure elismerés
Állam által kialakított, hivatalos okiratba foglalt elismerő nyilatkozattal történik, amelyben a fél kijelenti,
hogy a másik felet államként ismeri el.
Megkönnyíti az állam hatóságainak további tevékenységét, egyértelművé válik az adott állam álláspontja.
Diplomáciai kapcsolatok felvétele azonban külön aktussal történik.
Visszavonásra azonban nincs lehetőség.

De facto elismerés
Az állam magatartásából egyértelműen megállapítható, hogy a másik állam államiságát elismeri.
Jellemző ez a régóta létező államok viszonyában, ahol az államelismerés amúgy is nehezen értelmezhető
lenne.
Ilyen magatartásnak tekinthető: a másik állam által kiállított úti okmányok elfogadása, közös határőrizet
megszervezése, stb.
Önmagában a kapcsolattartás nem minden esetben jelent elismerést.

B) Az államelismerés joghatásai

Az államelismerésnek vagy az elismerés megtagadásának ténye nincs közvetlen hatással az államiság

meglétére.
Konstitutív értelmezés szerint egy entitás addig nem tekinthető szuverén államnak, amíg nem ismerik el a
szomszédi meg a nagyhatalmak.
Deklaratív értelmezés lépett az előző helyébe: objektív kritériumok, azaz a terület a lakosság, és kormányzat
meglétének tényéből eredezteti, más államok elismerő nyilatkozatait pedig az államiság szempontjából nem
veszi figyelembe.
Az elismerő fél az elismert állammal kialakított nemzetközi kapcsolataiban köteles lesz végrehajtani a
nemzetközi jog minden általános normáját.

20
pl.: Az elismerő fél köteles lesz tiszteletben tartani az elismert állam által kiállított okiratokat, a bíróság által
meghozott ítéleteket pedig ítélt dologként kell elfogadnia.

C) Az elismerési kötelezettség, illetve tilalom.

Az államok azon döntése, hogy elismernek-e egy másik államot, elsődlegesen nem nemzetközi jogi kérdés,
sokkal inkább politikai megfontoláson alapuló szuverén elhatározásuk, még akkor is, ha álláspontjukat
gyakran nemzetközi jogi érvekkel is igyekszenek alátámasztani.
Egyetlen állam sem köteles elismerni egy másik entitást még akkor sem, ha amúgy a szuverenitás minden
jelét mutatja, mivel a nemzetközi jog ilyen kötelezettséget ne ismer. Az elismerés hiánya nem jelenti
automatikusan a jogalanyiság hiányát, alapvetően objektív kritériumoktól függ,

Stimson-doktrína
Az Egyesült Államok nem ismer el semmilyen államiságot érintő változást, amelyet a nemzetközi jog súlyos
megsértésével, fegyveres erő alkalmazásával idéztek elő.

Badinter bizottság
Új államok elismerését a következő feltételekhez kötötte.
1. ENSZ alapokmánya, Helsinki záróokmány, Párizsi charta tiszteletben tartása, különös tekintettel a
jogállamiságra, demokráciára és állami jogokra.
2. Etnikai és nemzeti kisebbségek az Európai Bizottság Együttműködési Értekezlet keretében felvállalt
jogainak biztosítása
3. Államhatárok sérthetetlensége, amelynek megváltoztatása csak békésen, kölcsönös megegyezéssel
lehetséges
4. Leszereléssel valamint nukleáris fegyverek terjedésének megakadályozása
5. Kötelezettségvállalás esetlegesen felmerülő viták békés rendezésesre

II. A kormányok elismerése

Ez az államok szuverenitása körébe tartozó kérdés, amelyet időnként akár több évszázados hagyományok
határozhatnak meg. Az egyetlen fontos szempont, hogy az állam területén működő kormányzat tényleges
hatalmat gyakoroljon.

Két esetben merülhet fel a kormányelismerés kérdése:

- alkotmányellenes úton kerül pozícióba a kormányzat
- több egymással versengő kormányzat létezik egy államon belül
Kormányok elismerése politikai megfontolás tárgya

Tobar- elv
Nem alkotmányos úton hatalomra jutó kormányzat addig nem ismerhető el, amíg demokratikus úton meg
nem erősítette pozícióját. Jogkövetkezmények szempontjából a hatalomgyakorlásnak ténylegessége került
előtérbe.

Tinoco-ügy
Costa-Ricában puccsal hatalomra került kormány jogszerűen vállalt e kötelezettsége. Két évvel későbbi
legitim kormány megtagadta a kötelezettség teljesítését, mondván hogy nem is vállalták volna el ezt a
kötelezettséget. Tényleges kormánynak minősült, kötelezettségei érvényesek voltak és kötelezték az államot.
A választott bíróság döntése szerint az illegitim kormányzat cselekményeit is állami, szuverén aktusként kell
elfogadni, függetlenül attól, hogy azt korábban más államok elismerték-e vagy sem.

Estrada-elv

21
Az államoknak tartózkodniuk kell más államok kormányzatának elismerésestől vagy annak megtagadásától,
mivel az iIlyen jellegű állásfoglalás összeférhetetlen az állami szuverenitással, illetve a másik állam
szuverenitásának tiszteletben tartás kötelezettségével.

Castaneda-elv
Aktívabb külpolitikára adott lehetőséget, majd visszaálltak a régi elv alkalmazásához.

Az államok dönthetnek úgy, hogy csak a demokratikus úton hatalomra került kormányzatokat hajlandóak
elismerni, illetve azokkal együttműködni.

III. Összefüggések az állam- és a kormányelismerés között

Az állam elismerése éppen hatalmon lévő kormány elismerését is jelenti.

Állam elismerésének a megtagadása magában foglalja a kérdéses kormány elismerésének megtagadását is.
A kormány elismerés vagy megtagadása nem jelenti az állam elismerését vagy megtagadását is, valójában az
államelismerés de facto jele: az állam kinyilvánítja, hogy a másik államnak csak a kormányával van
problémája, az állammal nem.

10. tétel: A nemzetközi jog forrásai általában és a nemzetközi szokásjog

(Tk. 143-154.o.)

A) A NEMZETKÖZI JOG FORRÁSAI ÁLTALÁBAN

/A nemzetközi jogrend decentralizáltsága/
A nemzetközi jogrend decentralizált jellegű, sem a jogalkotás, sem a végrehajtás, sem pedig az
igazságszolgáltatás nem köthető egyetlen erre felhatalmazott intézményhez.
1. )Nincs olyan nemzetközi szervezet, amely a nemzetközi jog összes jogalanyára nézve kötelező
szabályokat alkotna
2. )Mivel egyetlen szervhez sem köthető a nemzetközi jogi jogalkotás meg kell állapítani, hogy
egy norma milyen jogforrási keretben születik ( milyen módon keletkezik, milyen hatálya van)
3. )A nemzetközi jogrend centralizáltságával szemben a belső jogrendben viszonylag könnyű
megállapítani, hogy mely szabály minősül jogi normának

/A nemzetközi jog forrásainak fogalmára kidolgozott elméletek/

1. 19. század pozitivista elmélete:
 egy-egy előírást az állami akarat tesz nemzetközi jogi normává
 ez az elmélet a nemzetközi szerződéseket és a jogként elfogadott állami gyakorlatot tekintette a
nemzetközi jog kizárólagos forrásainak
2. univerzalista felfogás
 az elmélet az államokat csak az általuk kifejezetten elfogadott szabályoknak alávető szemléletet
igyekszik meghaladni
 az elmélet a nemzetközi közösség egyetemes érdekével indokolja azt, hogy az államok olyan
szabályoknak is alá legyenek rendelve, amelyek megalkotásához nem járultak kifejezetten hozzá
 ebben az elméletben fontos szerepet kapnak a globális szabályozást igénylő kérdések (pl.
környezetvédelem) ezek a nemzetközi közösség fellépését igénylik
 jogforrás fogalmát igyekszik leválasztani a szabályok kialakulásának folyamatáról

B) A NEMZETKÖZI JOG FORRÁSAI A NEMZETKÖZI BÍRÓSÁG STATÚTUMÁBAN

/ A Statútum 38.cikk (1) bekezdése/
A Nemzetközi Bíróság Statútuma 38. cikkének 1. bekezdése adja meg a nemzetközi jog forrásainak
általánosan elfogadott forrásait:

A Statútum szövege:

22
 „ A Bíróság, amelynek az a feladata, hogy az eléje terjesztett viszályokat a nemzetközi jog alapján
döntse el, eljárása során a következő forrásokat alkalmazza:
a) azokat az általános vagy különös nemzetközi egyezményeket, amelyek a vitában álló államok
által kifejezetten elismert jogszabályokat állapítottak meg
b) a nemzetközi szokást, mint a jog gyanánt elismert általános jogelveket
c) a művelt nemzetek által elismert általános jogelveket
d) a bírói döntéseket és a különböző nemzetek legkiválóbb tudósainak tanítását, mint a
jogszabályok megállapításának segédeszközeit.

/ A Statútum jellemzői/
 mai szövege szó szerint megegyezik az Állandó Nemzetközi Bíróság áltaé 1920-ban elfogadott
Statútumának szövegével
 a megfogalmazás konszenzuális elméletet tükrözi: a második világháború előtti jogfelfogás, amely a
nemzetközi jog kötelező voltát az államok beleegyezésétől tette függővé (erre utal az ’elismert’ szó
többszöri használata)
 fontos előrelépés az általános és különös szerződések megkülönböztetése
 fontos az is, hogy beemelte az általános jogelveket és a bírói döntéseket, mint értelmezést szolgáló
eszközöket
 felsorolás különbséget tett:
1. )nemzetközi egyezmények, nemzetközi szokásjog, általános jogelvek
2. )ezek tartalmának megállapítását szolgáló bírói döntések, tudósok tanításai
 a nemzetközi jog forrásainak fenti listája az Állandó Nemzetközi Bírság létrejötte óta általánosan
elfogadottnak tekinthető
 ez a jogforrás meghatározás gyakorlatilag minden államot kötelez mert az ENSZ tagállamai
automatikusan részesei a Statútumnak
 a cikk szó szerinti szövege szerint csak a Nemzetközi Bíróság eljárásában lenne kötelező de a
gyakorlatban minden jogalkalmazó ebből indul ki
 vannak további jogforrások is

C) A NEMZETKÖZI SZOKÁSJOG
/A nemzetközi szokásjog lényege/

A nemzetközi szokásjog két elemből tevődik össze:

1. általános gyakorlat, mint objektív tényező ez az államok tényleges gyakorlatából,
cselekvéseiből kirajzolódó gyakorlat ( materiális elem)
2. „jog gyanánt elismert jelleg”, mint szubjektív tényező meggyőződés, hogy az így követett
magatartást a jog írja elő ( pszichológiai elem)
 Líbia v. Málta-ügy: a Nemzetközi Bíróság szerint a nemzetközi szokásjog lényegét az államok
tényleges gyakorlatában és az opinio jurisban kell keresni
A szokásjog kialakulása és a nomatív jellegének elnyerése mutatja legjobban a nemzetközi jogend és a belső
jogrend eltérését:
1. ) a szokás a belső jogban csak kivételesen eredményez kötelező erőt
2. ) a belső jogrendben az általánosan követni rendelt cselekvéseket normaszövegbe vagy precendensbe
foglalják
3.) a nemzetközi jogban, a decentralizáltság miatt viszonyt nincsen ilyen jogalkotó lehetőség van arra,
hogy az államok egyedi magatartása az ismétlődés folytán, illetve az opinio juris miatt új normát
teremtsen
A szokásjogi szabályok kialakulása hosszú időt vesz igénybe, és sosem lesz olyan konkrét, mint egy
szerződéses rendelkezés a nemzetközi közösség ezért törekszik a nemzetközi jog kodifikálására,
szerződésekbe foglalására
23
/Az államok gyakorlata/
I. Időbeliség
- A nemzetközi jog a szokást keletkeztető gyakorlathoz nem fűz időbeli követelményt.
- Az Északi-tengeri kontinentális talapzattal kapcsolatos ügyekben a Bíróság leszögezte az idő önmagában
nem döntő körülmény a gyakorlat általános jellegének kimondásához
o Bíróság a szokásjogi szabály létrejöttének körülményeit vizsgálta
 széles körű és gyakorlatilag egységes gyakorlat legyen
 a jogi kötelezettség általános elismerésére következtetni lehessen
- Az időtartamot más körülményekkel együtt kell értékelni.
o értékelendő körülmények még: széles körben bevettség, egységes jelleg
- Szokásjogi szabály viszonylag rövid idő alatt is kialakulhat
o a szokás létrejöttének azért sem lehet az időbeliség a legfontosabb eleme, mert a technikai
fejlődés néhány területen számottevően felgyorsította a gyakorlat alakulását ( pl. világűr, légijog)
o Bin Cheng brit professzor felvetette az „instant nemzetközi szokásjog” ötletét
 azonnal kialakuló szokásjog
 az elismerés mellett szólt, hogy az űrnagyhatalmak űrobjektumaikat az államok feletti
pályákra állíthatták az átrepült államok engedélye nélkül világossá vált, hogy a világűr
és a légtér jogi helyzete elvált egymástól, és új szokásjog alakult ki az előbbire

II. Egységesség és folytatólagosság

 Nemzetközi Bíróság a gyakorlat egységessége és nem változó jellege elengedhetetlen feltétele
annak, hogy az adott államok egységes és általános nemzetközi szokást megalapozó gyakorlata
megállapítható legyen
 kapcsolódó jogesetek:
1. Északi- tengeri kontinentális talapzat ügyek
 jogvita alakult ki az Északi tenger alatt fekvő kontinentális talapzat felosztásának
módjáról: az NSZK, Dánia és Hollandia között
 Dánia és Hollandia arra hivatkozott, hogy a felosztásnak az egyenlő távolság elvén, mint
a nemzetközi jog szabályán kell alapulnia
 az egyenlő távolság elve alapján az a kontinentális talapzatok közti határvonal az,
amelynek egyetlen pontja sincs közelebb az egyik állam alapvonalához, mint a másikéhoz
 az NSZK arra hivatkozott, hogy nincs ilyen szokásjogi szabály, ennek fennállását az
NSZK szerint nem bizonyította az sem, hogy az elvet a kontinentális talapzatról szóló
1958.évi egyezmény tartalmazza (amelynek az NSZK nem volt részese)
 a Bíróság megállapította, hogy az egyenlő távolság elvének alkalmazása nem volt elterjedt
a tengerparttal rendelkező államok körében
 a gyakorlat egységességének hiányára utalt az is, hogy az 1958-es egyezmény egyenlő
távolság elvére vonatkozó rendelkezéseivel szemben fenntartásokkal élhettek, illetve az
egyezmény elsődlegesen a felek megegyezését támogatta az egyenlő távolság elvének
alkalmazása előtt
 a Bíróság így arra jutott, hogy mivel az állam gyakorlat nem volt egységes, nem volt szó
ismétlődő állami cselekvésről sem az egyenlő távolság elve nem tekinthető nemzetközi
szokásjogi szabálynak
2. Menedékjog-ügy
 a Bíróság itt is a szokás egységességének hiányát állapította meg
 a jogvita lényege Peru és Kolumbia között az volt, hogy a kormánya ellen sikertelen
felkelést vezetető perui politikus Haya de la Torre Kolumbia limai nagykövetségére
menekült, és politikai menedékjogot adott neki Kolumbia
o Peru szerint erre nem lett volna joga Kolumbiának, egyoldalúan nem dönthette
volna el, hogy a felkelést politikai jellegűnek és nem bűncselekménynek tekinti
 a Bíróság arra jutott, hogy a diplomáciai menedékjog gyakorlatában lehetetlen jog
gyanánt elfogadott állandó és egységes szokást felfedezni

24
  itt tehát nem az ismétlődő, folytatólagos magatartások hiányát kifogásolta (mint az előző
ügyben), hanem a gyakorlatot széttartónak és következetlennek értékelte
3. Nicaragua-ügy
 elegendő, ha a államok gyakorlata az adott szabályokkal általában véve megegyezik
nem kell, hogy az államok gyakorlata szigorú értelemben véve teljesen egységes
legyen ( az államoknak ugyanis van egy bizonyos mozgástere)
 A szokás kialakulásában a nemzetközi környezet döntő szerepet játszik
o értékelni kell a gyakorlatot követő államok szerepét, súlyát, az azzal szemben megnyilvánuló
ellenkezést
o Az államok közösen alakítják az állami gyakorlatot, magatartásuk eltérő hatással van az
események alakulására.
o A nagyobb államok, illetve a leginkább érintett államok részvétele és jóváhagyása nélkül
nehezen képzelhető el a szokásjog kialakulása
 Mulasztás és hallgatás kérdése
o a Nemzetközi Bíróság elődje, az Állandó Nemzetközi Bíróság a Lotus-ügyben deklarálta
A tartózkodás csak akkor értékelhető a szokás elismeréseként, ha egy tartózkodási
kötelezettségen alapul.
 a tartózkodásnak tehát nemcsak tudatosnak kell lennie, hanem abból a
meggyőződésből kell fakadnia, hogy egy konkrét kötelezettségen alapul
 A már meglévő szokásjogi szabályok az újonnan létrejött államokat is kötelezik

III. Hogyan ismerhető meg az állami gyakorlat?

 a 19. században a pozitivista szemlélet következtében az állami gyakorlatot hivatalos
gyűjteményekbe rendezték
 ma már csak kivételesen, egy-egy fontosabb nemzetközi kérdésben adnak ki az államok
gyakorlatáról szóló összegzést, illetve nagyobb jogi folyóiratok, évkönyvek rögzítik az állami
gyakorlatot
 de ma már a hangsúly inkább az állam megnyilvánulásaira, nemzetközi eseményekhez való
viszonyára tevődött át
 Az állam, mint absztrakt entitás nem megragadható, cselekményeit az állam vezetőinek, szerveinek
és tisztségviselőinek cselekvésein keresztül valósítja meg.
 A politikusok nyilatkozatai sajátos átmenetté, amolyan beszédaktussá ( speech act) válhatnak az
állami gyakorlat és az opinio juris kifejeződése között, ezek közé tartoznak például:
o sajtónyilatkozatok
o kormányfő beszédei
o diplomáciai jegyzékek
o nemzetközi fórumokon való felszólalások
o belső kormányzati anyagok
o jogalkotás
 állami álláspontot tükröz egy nemzetközi szervezetben megfogalmazott kormányzati nézet is
 az ENSZ Közgyűlésében megnyilvánuló álláspontok, határozatainak támogatása vagy elutasítása; a
Nemzetközi Jogi Bizottság kodifikációs tevékenységeihez fűzött észrevételek is az állami
gyakorlatot tükrözik

/Az opinio juris/

I. Általában
 a Statútum 38. cikk (1) bekezdése a nemzetközi szokást nem csak állami gyakorlatként, de „jog gyanánt
elismert általános gykorlat bizonyítékaként” határozza meg
o a gyakorlatot az államoknak abból a meggyőződésből kell folytatniuk, hogy azt jogi
kötelezettségnél fogva követik opinio juris sive necessitatis
o ez a szubjektív tényező, a pszichológiai elem, amely a gyakorlatot szokásjoggá emeli
o ezt az elvet deklarálta a Nemzetközi Bíróság pl. a Nicaragua-ügyben

25
 A szokásjogi szabály megállapításának tehát az államok általános gyakorlatán kívül feltétele az a
meggyőződés, hogy a gyakorlatot jogi kötelezettség alapján követik.
 az opinio juris leginkább az államok tényleges magatartása és különösen más államok magatartására
adott válasz alapján tárható fel
II. Tiltakozás és hozzájárulás
 A szokásjogi szabály létrejöttéhez az érintett államok kifejezett hozzájárulására van szükség, ennek
hiányában nincs általános gyakorlat
 A gyakorlatot kezdettől ellenző, az ellen folyamatosan tiltakozó államot ( persistent objector) a
szokás még akkor sem köti, ha az államok döntő többsége úgy ismerte a szokásjogi norma létezését.
 kapcsolódó jogeset: Angol- norvég halászati ügy
o a Bíróság ebben az ügyben a folyamatos tiltakozás kérdésével foglalkozott
o a jogvita lényege: az Egyesült Királyság vitatta, azt, ahogyan Norvégia megvonta parti
tengerének alapvonalát
 Norvégia olyan alapvonal meghatározási módot követett, hogy összekötötte a szárazföldnek a
tengerbe legmélyebben benyúló pontjait, így halban gazdag területeket kivont a nyílt tenger
rezsimje alól
 az EK ezt kifogásolta és arra hivatkozott, hogy van egy olyan szokásjogi szabály, amely
szerint a megrajzolt egyenes vonalak nem haladhatják meg a 10 tengeri mérföld hosszúságot
D) ÚJ SZOKÁSJOGI SZABÁLY KIALAKULÁSA
 Hogyan módosítható a nemzetközi szokásjog, honnan lehet tudni, hogy új jött létre?
o ehhez az államok megnyilvánulásait kell vizsgálni
o ha az államok nagy többsége nem emel kifogást az új szabály ellen, a gyakorlat általánossá
válik új szokásjogi szabály jött létre
 A szokásjog magában hordozza a változás lehetőségét  Rugalmas és dinamikus forrásnak tekinthető.
 Nem mindig állapítható meg ugyanakkor, hogy létrejött-e az új szokásjogi szabály az államok
megosztottsága miatt.
 Az opinio juris mindig az állami gyakorlattal együtt teremt szokásjogi szabályt, a Bíróság mindig ennek
a kettőnek az együttes fennállását vizsgálja

E) REGIONÁLIS ÉS HELYI SZOKÁSJOG

 az általános, univerzális szokásjogi szabályokkal szemben a helyi vagy regionális szokásjog az államok
kisebb csoportjára vonatkozik
o pl. Indiai területen történő áthaladással kapcsolatos ügyben csak két államot ( Indiát és
Portugáliát) érintette a szokásjog
 az ügyben Portugália annak megállapítását kérte, hogy az indiai Daman kikötőből az
India területén lévő portugál enklávékhoz és azok között az indiai területen való áthaladás
joga Portugáliát megilleti
 a Bíróság megállapította a szokásjog fennállását
 lehetséges az általános és egy attól eltérő helyi szokásjog egymás mellett élése, de a helyi szokásjog
fennállásának bizonyítása szigorúbb mércéhez kötött
o bizonyítania kell annak a félnek, aki az ilyen szokásra hivatkozik, hogy a másik fél az adott
szabályt kötelezettségként elfogadta helyi szokásjog esetén az állam részéről a kötelezettség
kifejezett elfogadása szükséges (szemben az univerzális szokásjoggal, ahol elég a hallgatólagos
hozzájárulás vagy, hogy nem tiltakozik )

11. tétel: A nemzetközi jog forrásai közül az általános jogelvek, bírói döntések, tudós szerzők,
nemzetközi szervezetek határozatai, egyoldalú cselekmények (Tk. 155- 159.o.)

A) ÁLTALÁNOS JOGELVEK
 A Statútum 38.cikk (1) bekezdése tartalmazza jogforrásként „művelt nemzetek által elismert
általános jogelvek”

26
 1920-ban azért vették fel a jogforrások közé az Állandó Nemzetközi Bíróság Statútumába, hogy az
eljárás során felhívható szabály hiánya áthidalható legyen cél az volt, hogy a Bíróság szokásjog vagy
szerződés hiányában is el tudja dönteni a jogvitát
 példák az általános jogelvekre:
 Chorzówi-gyár ügye: a jogsértés jóvátétele állhat a sérelmet szenvedett állam polgárainak
okozott kár megfelelő megtérítésében
 pacta sunt servanda
 jóhiszeműség
 méltányosság
 belső jogból átvett jogelvek tipikusan eljárásjogi és bizonyítási kérdésekkel voltak kapcsolatosak
 res iudicata
 estoppel
 közvetett bizonyítékok felhívhatóságának elve ( Korfu-szoros ügye)
 lex specialis derogat legi generali
 lex posterior derogat legi priori
 belső jogból átvett jogintézmény alapján eldöntött jogvita kivételes példája Barcelona Traction-ügy
korlátolt felelősségű társaság nemzeti jogokban található fogalmát vette figyelembe és az alapján döntött

B) BÍRÓI DÖNTÉSEK
-A Statútum szerint a bírói döntések a nemzetközi jog kisegítő forrásai.
-A Nemzetközi Bíróság döntéseinek jelentősége:
 döntései csak a perben álló feleket kötelezik és csak az adott ügy tekintetében
 fontosak a szokásjogi szabályok fennállásának megállapításában
 fontosak a nemzetközi jog fejlesztésében és értelmezésében
 nem precedens jelleggel dönt, de sokszor hivatkozik korábbi saját döntéseire
A bírói döntések alatt nem csak a Nemzetközi bíróság döntéseit kell érteni:
 más nemzetközi és nemzeti bírói fórumok döntéseit is, rendes és választottbíróságok is
 ennek az értelme az, hogy a különböző eljárásokban az államok bemutatják az állami
gyakorlatot, az opinio jurist, a vitatott szerződéses rendelkezés alkalmazásának példáit
 a különböző bíróságok ítéletei szétszórtak lehetnek következetlen jogalkalmazás és
jogértelmezés veszélye az esetleges ellentmondásokat nem is lehet feloldani, mert nincs a
jogértelmezésre kizárólagosan felruházott szerv
 a nemzeti bíróságok ítéletein keresztül általában a szokásjogi szabályok fennállását bizonyítják

C) TUDÓS SZERZŐK
-Statútum 38. cikke „különböző nemzetek legkiválóbb tudósainak” tanításai
o mint a jog megállapításának egyik kisegítő eszköze
o ezzel visszautal a nemzetközi jognak arra a korai szakaszára, amikor a nagy tudósok jelentős
hatást gyakoroltak a nemzetközi szabályok kialakulására ( pl. Grotius, Pufendorf, Gentili)
o ma már a szakirodalom a normák értelmezésére összpontosít
-A Nemzetközi Bíróság nem sokszor hivatkozik nemzetközi jogi tankönyvekre, jogtudósok véleményeire, ez
inkább a nemzetközi választottbíróságok gyakorlatára jellemző.

D) A NEMZETKÖZI JOG EGYÉB FORRÁSAI I. – NEMZETKÖZI SZERVEZETEK

HATÁROZATAI
-A nemzetközi jog egyéb forrásai:
o nemzetközi szervezetek határozatai
o egyoldalú cselekmények
-A nemzetközi szervezetek határozatainak helye a nemzetközi jog forrásai között vita tárgya, különösen az
ENSZ Közgyűlési határozatai körében hangsúlyos ez a kérdés ezeket a világ államainak döntő
többségével fogadják el.

27
/Az ENSZ Közgyűlési határozatai/
o A Közgyűlési határozatok nagy része jogilag nem kötelező, csak ajánló jellegű
o de vannak, amelyek az egyes ENSZ szervekre és a tagállamokra kötelezőek (belső
hatáskörben hozott döntések): pl. költségvetés
o a megítélés mégsem ilyen egyszerű ezekben a döntésekben az államok által követett állami
gyakorlat és a nemzetközi jogi kérdésekről alkotott felfogása kirajzolódik
o az államok döntő többsége által elfogadott közgyűlési határozatok az adott tárgykörben:
1.) az állami gyakorlattal lesznek egyenértékűek
2.) ha az ehhez kapcsolódó opinio juris is bizonyítható kötelező erővel bíró szabály jön
létre (kötelező szokásjog)
pl. A gyarmati országoknak és népeknek adandó függetlenségről szóló nyilatkozat
című határozat ilyen szerepet játszott
o az ENSZ határozatai tehát formálisan ajánlásnak tekinthetők, de magukban hordják az új szabály
létrejöttének lehetőségét

/Többi nemzetközi szervezet határozatai/

o a tagjaik nagy többsége által támogatott határozataik az állami gyakorlat bizonyítékaként tekinthetők
o de ezeknél a szervezeteknél több dolgot kell vizsgálni:
1) kiterjedt tagsággal rendelkezik-e?
2) vannak-e hasonló tevékenységet folytató párhuzamos szervezetek?
3) tagság elsöprő többséggel támogatta-e a határozatot?
4) mindennek milyen a viszonya a nemzetközi jog már fennálló szabályaihoz?
o a nemzetközi szervezetek határozatai későbbi tárgyalásoknak adhatnak keretet, kifejezik a többségi
véleményt a testületben, azt is jelezhetik, hogy felmerült egy szabályozási igény
o egy-egy nyilatkozat egy szerződés kidolgozásához is elvezethet (pl. A gyermek jogairól szóló
nyilatkozat (1959) Gyermek jogairól szóló egyezmény ( 1989))

/Nemzetközi Jogi Bizottság/

o jelentős hatással volt a nemzetközi jog forrásainak rendjére
o az ENSZ Közgyűlése a nemzetközi jog fejlesztése és kodifikálása érdekében hozta létre
o tervezeti későbbi szerződések tárgyalási alapját adják, egy-egy tervezet kidolgozásakor az állami
gyakorlatot is feltárja  az állami gyakorlat bizonyítékává válik

E) A NEMZETKÖZI JOG EGYÉB FORRÁSAI II.- EGYOLDALÚ CSELEKMÉNYEK

-A nemzetközi jog statútumbeli listáján nem szerepelnek a nemzetközi jog alanyainak egyoldalú
cselekményekkel vállalt kötelezettségei.
o ezek kötelezettséget teremtő joghatását nehezen lehet vitatni azonban
o az ezekből származó kötelezettségeket, ha az állam mozgásterét korlátozzák megszorítóan kell
értelmezni
-Joghatás kiváltására akkor lesz alkalmas az egyoldalú cselekmény, ha:
1. nyilvános és közismert
2. kötelezettségvállalás szándékát kell magában foglalnia
-Kapcsolódó jogeset: Francia nukleáris kísérletek ügye
o a Bíróság a francia elnök és kormánytagok arra vonatkozó nyilatkozatait vizsgálta, amelyek arról
szóltak, hogy az ország 1974 után felhagy a csendes-óceáni térségben végzett nukleáris
tevékenységgel
o a Bíróság megállapításai:
o az egyoldalú nyilatkozatok, mint állami cselekmények, nemzetközi jogi kötelezettséget
teremthetnek
o függetlenül attól, hogy szóbeliek/írásbeliek; általános/egyedi címzetteknek szólnak;
nemzetközi porondon hangzottak el vagy nem tartalmuk szerint kell vizsgálni
o a joghatás nem függ más államok beleegyezésétől (ezért egyoldalú)
28
-Joghatást kiváltó egyoldalú cselekmény lehet pl.
o egy másik állam elismerésére vonatkozó nyilatkozat; diplomáciai kapcsolatok megszüntetése;
kártérítés fizetésére vonatkozó kötelezettség

12. tétel- Soft law, jus cogens, normahierarchia a jogforrások körében

(TK. 160- 167.o.)

A) A SOFT LAW FOGALMÁNAK KÉTFÉLE MEGHATÁROZÁSA

A gyakorlatban a soft law fogalmára két meghatározás alakult ki:
1. puha jog a kötelező egyezményeken belüli bizonytalan tartalmú szabályok tekinthetők
nemzetközi puha jognak;
 a fogalmat tartalmi kérdésként kezeli
 itt a nemzetközi jogon belüli gyengeségekről van szó
2. puha megegyezések olyan nemzetközi szabályok alkotják a soft law-t, amelyek az alkotók
szándéka szerint nem hoznak létre nemzetközi jogi kötelezettséget;
 formai kérdésként kezeli a fogalmat
 itt a nemzetközi jogon kívüli, nem szerződés jellegű, adott esetben pontos normatív
tartalommal bíró szabályokról van szó

B) A PUHA JOG (PUHA RENDELKEZÉSEK)

A szabályozás gyengesége több okból eredhet:
1. keretegyezmények
o a szerződő felek közt csak az elvekben és az elérendő célokban volt egyetértés, de a
fontos részletekben nem
o pl. Európa Tanácsban született Keretegyezmény a nemzeti kisebbségek védelméről
( 1995)
o a felek néha jegyzőkönyvben pontosítják a keretegyezmény tartalmát
o környezetvédelmi keretegyezmények: pactum de contrahendoként működnek a
részletes szabályok elfogadásának mechanizmusait és szervezetét rögzítik
2. szabályozási tárgy nem engedi meg a konkrétság magas fokát
o pl. a szociális jogok kapcsán az erőforrásokhoz kötöttség, relatív természet a
Gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmánya (1966): nincs
benne eredménykötelem, csak megfelelő magatartás tanúsítását várja el

Ennek a két oknak a sajátosságait egyesíti a felek közti készség kifejezésére szolgáló kötelezettségek
választásának esete
o a felek akarata ilyenkor a jó szándék dokumentálására terjed ki, ezt fejezik ki:
o tárgyalásra való szándékot kimondó ( pactum de negitoando) vállalások
 konkrét kötelezettségvállalás annyiban, hogy megsérthető ha egy állam kifejezésre
juttatja, hogy nem hajlandó tárgyalni
 de ez a kötelezettségvllalás nem foglalja magában a megegyezési kötelezettséget
o megállapodási szándékot kimondó ( pactum de contrahendo) vállalások
 a megállapodásra törekvést, de nem feltétlenül a megegyezést írja elő

A nemzetközi kötelezettségvállalás ritkán azért puha, mert a szerződés maga garantálja a rendkívüli
körülmények egyoldalú meghatározásán alapuló visszalépést.
o pl. atomcsend szerződés 4 cikke
 „ mindegyik részes félnek joga van ahhoz, hogy a szerződésből kilépjen, ha úgy találja,
hogy e szerződés tárgyával kapcsolatos rendkívüli körülmények országának legfőbb érdekeit
veszélyeztetik”
 érzékeny téma, a felek egyetértése arra terjedt ki, hogy a kötelezettségtől könnyen lehessen
szabadulni

29
A kötelezettségvállalás puhasága függ a szabályozni kívánt tárgy természetétől is
o pl. büntetőjogi felelősséget a lehető legpontosabban kell meghatározni
o az államok nagy száma, az univerzális szabályozás igénye a puha rendelkezéseknek

C) PUHA MEGEGYEZÉSEK
Ezek esetében a felek egyetértése csak a nemzetközi normaalkotásra, de nem nemzetközi jogalkotásra
terjedt ki (a felek tehát képesek egyezségre, de nem vállalják, hogy azt nemzetközi szerződéses formába
öntsék)

A puha megegyezések választásának okai (a nemzetközi szerződés megkötése helyett)

1.) nem biztosak a felek abban, hogy képesek lesznek-e a vállalt kötelezettségeket teljesíteni:
o a puha megegyezések be nem tartása kisebb presztízsveszteséget okoz ilyenkor nem
történik nemzetközi jogsértés
2. )nem tudják a felek, hogy egyetértésük meddig fog fennállni
3. )a puha megegyezéseket sokkal gyorsabban lehet kidolgozni
o pl. ezért zárta le a hidegháborút a Párizsi charta az új Európáért (1990) vagy ilyen volt a
NATO és Oroszország közti Kölcsönös kapcsolatok, együttműködés és biztonság alapító
okmánya ( 1997)
4. )alkalmasak arra, hogy előzetes és rugalmas szabályozási rendszert hozzanak létre, amelyet
lépésről lépésre tovább lehet fejleszteni
5. )puha megegyezések rögzíthetik államok közötti partneri együttműködés elveit és főbb irányait
6. )parlamenti megerősítés elkerülésének szándéka
o tarthatnak a politikai vitáktól

Egyes esetekben az államok közti tárgyalások célja eleve csak egy nemzetközi jogilag nem kötelező
szándéknyilatkozat létrehozása:
o pl. G8, G20 konferenciák általában olyan közös nyilatkozatokkal zárulnak, melyek a felek
szándékait rögzítik
o ezeknek komoly politikai súlyuk is lehet
o ’gentlemen’s agreement’(úriemberek közti megállapodások)  ezek betartására a résztvevők
személyes ígéretet tesznek (ehhez az kell, hogy az adott személy a végrehatás garantálásához
szükséges belső jogkörrel rendelkezzen, pl. állam- vagy kormányfő legyen)

D) PUHA JOG ÉS PUHA MEGEGYEZÉSEK ÉRVÉNYESÜLÉSE

1.) Az egyezményben foglalt puha jogi rendelkezések érvényesülését a részes államok jóhiszemű eljárása
biztosítja (pl. Keretegyezmény a nemzeti kisebbségek védelméről 2. cikk)

2.) Egyes megegyezések végrehajtásának ellenőrzésére felülvizsgálati mechanizmust alakítanak ki

3. )Azok a mechanizmusok, melyek a nemzetközi szerződés tiszteletben tartására késztetik a feleket, ezek
esetén is fennállnak (ilyen mechanizmus pl. magatartások kölcsönössége-reciprocitás, partnerek közti
kiszámíthatóság igénye, megkötéskor követett rituálé)

4. ) A puha megegyezéseket nem garantálja a pacta sunt servanda elve

E) IUS COGENS ÉS ERGA OMNES KÖTELEZETTSÉGEK

/A jus cogens fogalma/
A nemzetközi jog feltétlen alkalmazást igénylő szabályait nevezzük jus cogensnek.
A szerződések jogáról szóló 1969-ben elfogadott bécsi egyezmény:
1. a jus cogens az egyezmény alkalmazási körében: olyan normát jelent, amelyet az államok
nemzetközi közössége, mint egész, olyanként fogadott el és ismert el, mint amelytől nem lehet
30
 eltérni, és amelyet csak a nemzetközi jognak az ugyanilyen jellegű későbbi szabályával lehet
megváltoztatni
2. az egyezmény értelmében semmis az olyan szerződés, amely megkötésekor a nemzetközi jog
feltétlen alkalmazását igénylő szabályába ütközik
o ab initio semmisség az ilyen norma megsértését egyetlen álam sem ismerheti el
jogszerűként, és többi állammal együtt kell működnie a jogsértés felszámolása érdekében
3. az egyezmény értelmében megszűnik az a szerződés, amellyel ellentétes kógens norma alakult ki
4. a jus cogensbe ütköző fenntartások semmisek

A jus cogens tehát a nemzetközi jog legalapvetőbb, a nemzetközi közösség mindenek felett álló értékeit
tükröző értékeit öleli fel, melyek érvényre juttatásához a nemzetközi jogrend minden körülmények között
ragaszkodik. A nemzetközi jog jus cogensei:
o erőszak tilalma
o népirtás tilalma
o rabszolga-kereskedelem tilalma
o kalózkodás tilalma

A jus cogens módosításának, kialakulásának lehetősége folyamatos kétlépcsős folyamattal hozhat létre
ilyet a nemzetközi közösség:
1.) normát először általános nemzetközi jogi szabályként kell meghatározni
2.) ezt az államok közösségének feltétlen alkalmazást igénylő normaként kell elismernie
ilyen szabály csak szokásjogi szabályból vagy szerződési jogból eredhet

/Erga omnes kötelezettségek/

Nemzetközi Bíróság - Barcelona Traction ügy:
1.) államoknak valóban vannak a nemzetközi közösség egészével szemben fennálló kötelezettségei
2.) az erga omnes kötelezettségek minden államot érintenek és minden államról megállapítható, hogy
jogi érdeke fűződik a védelmükhöz
o A Nemzetközi Jogi Bizottság ezt a jogot és kötelezettséget fogalmazta meg az
államfelelősség tervezet 48.cikk (1) b) pontjában

E kötelezettség szűkebb, csak a felek között fennálló formája Belgium v. Szenegál ügyben fogalmazta
meg a Bíróság
o Belgiumnak is jogi érdeke fűződik ahhoz, hogy Szenegál a büntetőeljárás során felderítse,
bűnös-e kínzás elkövetésében a területére menekült volt csádi államfő ( Hisszéné Habré)

Az erga omnes kötelezettségek által védett értékek lényegében azonosak a jus cogens által védettekkel. A
különbség mégis:
1.) A jus cogens a nemzetközi jog szabályai fölé helyezi az ezeket az értékeket védő szabályokat,
ebből adódik:
o a jus cogens szabály súlyos megsértése esetén valamennyi állam köteles együttműködni a
jogsértés felszámolásában
o a jus cogens csak akkor jöhet létre, ha az egész nemzetközi közösség, mint egész, ilyenként
fogadja el; csak ugyanilyen szabály változtathatja meg
 a jus cogens szigorú kötelezettség: az államnak valamit tennie kell, vagy valamitől
tartózkodnia
2. ) Az erga omnes kötelezettségek e végső értékeket az államoknak. mint a nemzetközi közösséggel
szemben fennálló kötelezettségeit írja le, ebből adódik:
o az erga omnes szabály megsértése csak feljogosítja az államokat a felelősség felhívására, de
nem kötelezi őket
o létrejötte nem kötött olyan szigorú követelményekhez (egyes államok akár ki is
szerződhetnek alóla elméletileg)
 az erga omnes lényege a közvetlenül nem érintett többi állam jogosultsága
31
A jus cogensben és az erga omnesben közös ugyanakkor, hogy mindkettő a végeredményben a nemzetközi
jogrend végső értékválasztásai.

F) A JOGFORRÁSI HIERARCHIA KÉRDÉSE

A nemzetközi jogban nincs olyan hagyományos, kötött jogszabályi hierarchia, mint a belső jogokban. A
nemzetközi jog forrásainak viszonyait egyaránt jellemzi az egyenrangúság és a hierarchia.
A hierarchia megjelenik:
1.) A kógens szabályba ütközés érvénytelenséget eredményez
2.) Az ENSZ Alapokmány 103. cikke garantálja az alapokmányból fakadó kötelezettségek
elsőbbségét
3. )A szokásjogi és a szerződési norma megelőzi az általános jogelveket

/ A nemzetközi szerződések és a szokásjog viszonya/

Egyenrangú források, viszonyukat rendező elvek:
 lex posteriori derogat legi priori
 lex speciali derogat legi generali

A nemzetközi szerződés normái a felek egymás közötti viszonyaiban megelőzik a tartalmában

párhuzamosan létező szokásjogi szabályokat.
 a nemzetközi jog egyes területeit a felek épp azért kodifikálták, hogy megelőzzék a szokásjogi
szabályok tartalmának megállapításával és tartalmával kapcsolatos bizonytalanságokat (pl.
szerződések joga, tengerjog)
A szokásjogi szabályt nem üresíti ki, ha később szerződéses rendelkezés formájában is megjelenik az
önálló szokásjogi szabály ettől függetlenül megmarad
 Nicaragua-ügyben az volt az egyik jogkérdés, hogy az erőszak tilalmának szokásjogi szabályát
magukban foglaló multilaterális nemzetközi egyezmények kiiktatják-e ezt a szabályt a
nemzetközi szokásjogból
 a bíróságnak a jogvitában a szokásjogi szabályokra kellett hagyatkoznia, mert a szóba jöhető
nemzetközi szerződések az USA fenntartása miatt nem voltak alkalmazhatóak
 Bíróság megállapítása: „A nemzetközi szokásjog a nemzetközi szerződéses jogtól függetlenül
továbbra is létezik és alkalmazandó, még akkor is, amikor e két jog tartalma megegyezik.”

13. tétel - A szerződéskötési eljárás

(Tk. 176.- 185.o.)

A) ELŐZETES TÁRGYALÁSOK, A TÁRGYALÁSOK ALAPJÁT KÉPEZŐ SZÖVEG

KELETKEZÉSE

A szerződések létrejötte hosszú politikai folyamat végét jelzi, amely a jogon kívül kezdődik:
 pl. egy hitel megállapodás esetén először belső döntés kell arról, hogy az IMF-hez fordulnak
hitelért
 ezután a belső felhatalmazással rendelkező személy puhatolózni kezd
 delegációkat küldenek egymáshoz a felek, hogy felmérjék egymás szándékait

A felek először felmérik, hogy van-e szerződéskötési szándék a másik félben, az mire irányul erre azért
van szükség, hogy amennyiben a formális tárgyalások megkezdődnek világos mandátumot (tárgyalási
hatáskört és iránymutatást) adhassanak a delegációjuknak

Mi indítja el a többoldalú egyezmények előkészületeit?

1.) lehet, hogy az állam egyoldalú lépése váltja ki a szerződéskötési folyamatot ( pl. Truman 1945-ös
nyilatkozata a kontinentális talapzatról)

32
2.) társadalom civil szervezeteinek lobbizása egy új egyezmény kidolgozásáért ( pl. Amnesty International
az ENSZ Kínzás elleni egyezményének 2002.évi jegyzőkönyve esetében)
3.) leggyakrabban egy-egy jogterület átfogó szabályozása úgy történik, hogy az államok az ENSZ
Közgyűlésében vagy maga a Nemzetközi Jogi Bizottság vetette fel a szabályozás szükségességét
a) a Közgyűlés ezt jóváhagyta
b) ezután a bizottság elkezdi a szövegezést
c) az első olvasat után a bizottság bekéri az államok kommentárjait
d) ezek figyelembevételével fogadja el az ő szempontjából végleges szöveget, amelyet az államok
rendelkezésére bocsátott
-de az NJB-nek nincs kodifikációs monopóliuma:
 pl. az Emberi Jogi Bizottság és az ENSZ Közgyűlés szövegezte a két 1966.évi emberi jogi
egyezségokmány szövegét;
 a tengerjogi egyezmény szövegét maguk a tárgyalók alakították ki
 a 20. század vége felé elterjedt gyakorlat, hogy valamely nagy egyezmény létrehozta a részesek
konferenciáját, amely az egyezmény végrehajtására újabb szerződéseket, jegyzőkönyveket készít (pl. így
jött létre az 1997-es ENSZ Éghajlatváltozási keretegyezményhez csatolt Kiotói jegyzőkönyv)

B) MEGHATALMAZÁS
A tárgyalások akkor kezdődhetnek el, ha a tárgyaló feleket megfelelően meghatalmazott személyek
képviselik olyanok, akiknek nyilatkozatai a mögöttük álló állam, nemzetközi szervezet stb.
akaratkifejeződésének minősülnek
 a személyek kiválasztása belső jogi és nemzetközi jogi kérdés is
a) egyrészt tisztán belpolitikai döntés
b) másrészt nemzetközi jogi kérdés is a tárgyalópartnernek biztosnak kell lennie,
hogy akivel tárgyal, az a másik fél nevében kötelezettséget vállalhat
 a meghatalmazásban foglaltak túllépése a szerződés érvénytelenségét eredményezheti
 a meghatalmazási okiratot a belső jog szerint kell meghozni

/Meghatalmazás nélküli képviseleti jog ( 1969.évi bécsi egyezmény 7. cikke)/

1. Az államfő, a kormányfő, a külügyminiszter meghatalmazás felmutatása nélkül fogalmazhat meg
szerződést, és ismerheti el azt az államra nézve kötelezőnek.

2. Diplomáciai képviseletek vezetői és a nemzetközi szervezetekhez akkreditált vagy konferenciára küldött

képviselők automatikus (meghatalmazás nélküli) jogköre: a szöveg megfogalmazásában és elfogadásában
vehetnek részt, de formális meghatalmazás nélkül jogi kötelezettséget nem vállalhatnak

/Egyéb személyek képviseleti joga/

1. Az állam nevében tárgyaló egyéb személyeknek mind a tárgyalások folytatásához, mind a szöveg
elfogadásához, mint az aláíráshoz meghatalmazással kell rendelkezniük full powers
 meghatalmazásból egyértelműen ki kell derülnie, hogy mire terjed ki
 képviseletvezetőknek is kell meghatalmazás, hogy az állam nevében aláírhassanak egy
szerződést
 nem kell meghatalmazás ha az érintett államok gyakorlatából vagy egyéb körülményekből
egyértelműen kitűnik, hogy az volt a szándékuk, hogy az volt a szándékuk, hogy az illető
személyt úgy vegyék figyelembe, mint aki ebből a célból az állam képviselője külön
meghatalmazás nélkül is
2. Nemzetközi szervezetek nevében tárgyalók mindig kell meghatalmazás, kivéve, ha a felek szándéka
vagy egyéb körülmények világossá teszik, hogy tárgyalóként fogadják el

C) TÁRGYALÁSOK
-A tárgyalások célja az államok alkuja, a szerződés szövegének megalkotása
-Tökéletes szöveg, az adott állam érdekeinek, preferenciáinak maradéktalanul megfelelő szerződés nem
létezik
33
  a tárgyalás sikeressége a kompromisszumkészségen múlik
 a tárgyalások eredménytelenek, ha a felek nem találják meg a közös nevezőt ( pl. 1960.évi
tengerjogi konferencia)
-A tárgyalások lehetnek szóbeliek vagy írásbeliek ( pl. felek szerződéstervezeteket küldenek egymásnak,
azokkat kommentelve küldik vissza)
-A tárgyalások hossza változó lehet
 pl. katonai gépek átrepüléséről általában nagyon rövid idő ( órák) alatt állapodnak meg
 de pl. európai kölcsönös és kiegyensúlyozott haderőcsökkentésről 1973-1989ig tárgyaltak

/Többoldalú szerződések tárgyalásának sajátosságai/

Az elnök barátai többoldalú szerződések esetén az érdemi egyeztetés sokszor nem a teljes plénum előtt,
hanem például az elnök barátai körében
 itt a tárgyalás informális, nincs jegyzőkönyv, non-paperek beterjeszthetőek
 non-paperek elvben nincs szerzője, nem kerülnek be a konferencia hivatalos
dokumentumai közé, de jelzik egy-egy országcsoport szándékát

Az államok országcsoportokat képeznek könnyíti a többoldalú tárgyalásokat, először a csoporton belül

próbálják meg kialakítani a közös álláspontot

A tárgyalások dinamikáját befolyásolja a nem kormányzati jelenlét sokszor jelen vannak a civil
társadalom és az érdekelt iparág képviselői is ( pl. Kiotói jegyzőkönyv), jogaik lehetnek:
 megfigyelőkként felszólalhatnak
 vagy arra vannak korlátozva h a konferencia falain belül/kívül győzzék meg a feleket
az ilyen résztvevők előnye: nagy nemzetközi nem kormányzati szervezetek nagy szaktudása és
célhoz kötött apparátusa, rámutathatnak a javasolt döntések előnyeire és hátrányaira, megkönnyítve a
diplomatának az állásfoglalást országa nevében

A tárgyalások sikere nagyban függ a résztvevők személyiségétől, és a tárgyalók körében élvezett

tekintélyétől a konferenciák elnökeire, vezető tisztségviselőre különösen nagy teher hárul: nekik kell
kompromisszumra késztetniük az államokat

A nagy konferenciák, fontos államközi tárgyalások sokszor drámaiak, éjszakai tárgyalásokkal, utolsó
pillanatban előterjesztett kompromisszumos szövegváltozattal (pl. ilyen drámai tárgyalással zajlott a
Nemzetközi Büntetőbíróság statútumát tárgyaló konferencia)

A tárgyalás nyelve fontos két szempontból:

1.) fogalmakat hordoz, amelyek nem csak szóként, hanem valóságformáló erőként hatnak ( pl. sex és
gender különbsége az angolban)
2.) többnyelvű szövegek értelmezésénél gyakran segít a szerződéskötő szándékainak feltárásában

Csomagalku alkalmazása Tárgyalási technika, lényege, hogy megoldhatatlannak látszó dilemmákat

zárójelbe tesznek, a szöveg többi részét tárgyalják tovább; csomagalkut (package deal) alkalmaznak: több
vitatott kérdést összekapcsolnak, és megbonthatatlan csomagot képeznek belőlük aki az egyikkel
kapcsolatban engedett, elvárhatja, hogy a csomag más vitatott pontjánál a többiek engedjenek, így jön létre
az egyensúly a szerződés szövegében

/ A szerződések végleges szövege/

A tárgyalások eredménye a szerződés végleges szövege.
Az elfogadás lehet kétharmados vagy konszenzusos:
1.)A bécsi egyezmény szerint konferenciákon legalább kétharmados többséggel kell elfogadni a
szöveget
2.)A gyakorlatban (különösen az ENSZ szervezésű konferenciákon) a szerződések szövegét
konszenzussal fogadják el
34
  konszenzus jelentése nem teljes egyetértés, a konferencia/adott testület elnöke
kijelenti, hogy információ szerint egy adott szöveg konszenzust élvez
 csak azt fejezi ki, hogy egyik résztvevő sem akarja megakadályozni az adott szöveg
elfogadását
 a szöveggel egyet nem értő bejelentheti, hogy nem ért egyet tovább kell tárgyalni
vagy szavazásra kell bocsátani ( pl. az USA az 1982.évi Tengerjogi egyezmény
konferenciáján a végén ez alapján szavazást kényszerített ki)

D) PARAFÁLÁS
Kézjeggyel ellátás jelentése: ez lesz a szerződés szövege, ezt a szöveget nem változtatjuk már meg,
tovább nem tárgyalunk róla
 minden oldalt ellátnak kézjegyükkel
 ha ez a sok résztvevő miatt nem praktikus záróokmány elfogadása (lehet, hogy csak
a konferencia elnöke írja alá); ez tartalmazza az elfogadott szöveget és a hozzáfűzött
nyilatkozatokat
 a záróokmány aláírásának nincs köze a szerződés aláírásához

Néha egyszerű, technikai jellegű kétoldalú megállapodásokat nem parafálnak, hanem rögtön aláírnak (de
sokszor az utólagos jóváhagyás fenntartásával)

E) A KÖTELEZŐKÉNT ELISMERÉS MÓDOZATAI

A szerződés akkor kötelez egy jogalanyt, ha a szerződést magára nézve kötelezőnek ismerte el és a
hatálybalépés többi feltétele is teljesült.
Magára nézve kötelezőként elismerés ( expression to be bound) mindkét bécsi egyezmény
kulcskifejezése, formái:
a) aláírás
b) jóváhagyás,
c) elfogadás
d) okiratcsere
e) ratifikáció (legünnepélyesebb forma, bécsi egyezmény ezt formális megerősítési
aktusnak nevezi - act of formal confirmation)
f) csatlakozás
 a bécsi egyezmény felhatalmazza a feleket más eszközök alkalmazására is
 nemzetközi szervezetek nem ratifikálnak

/Egyes formák jellemzői/

Az aláírás jelentheti a kötelező hatály elismerését, ha
 a szerződés nem írja elő vagy
 a felek nem kötötték ki
egy második lépés megtételét ehhez ( általában technikai szerződések vagy sürgősen
alkalmazandó szerződések esetén jellemző ez-pl. norvég-magyar finanszírozási
mechanizmusra vonatkozó 2011-es együttműködési megállapodás)

A jóváhagyás és az elfogadás alacsonyabb szintű ( kormány) hozzájárulás

Ratifikáció  szuverenitást kifejező és hordozó személy vagy szerv gesztusa; az erre jogosult szereplőről a
nemzeti jog dönt (pl. UK-uralkodó ratifikál, USA- szenátus kétharmadának jóváhagyásával az elnök,
Oroszország: Állami Duma)

A szerződések általában kifejezetten rendelkeznek a kötelezőként elismerés módjáról egyre gyakrabban

olyan fordulatokkal, amelyek a szerződő állam döntésére bízzák, hogyan ismerjék el magukra nézve
kötelezőnek a szerződést

35
Az állam, amely magára nézve kötelezőnek fogadta el a szerződést szerződő állam (contracting state);
amelynek tekintetében a szerződés hatályban van ( party to treaty) részes fél

F) A HATÁLYBELÉPÉS TOVÁBBI FELTÉTELEI

/Kétoldalú szerződések/
a) államok értesítik egymást jegyzékváltás útján, diplomáciai csatornákon, ratifikációs okmányok
cseréje útján a szerződés kötelező hatályának elismeréséről
b) megadott időnek kell eltelnie sokszor a hatálybalépéshez

/ Többoldalú szerződések/
a) vagy valamennyi szerződő fél kötelező elismerő lépését kívánják meg (pl. 2007-es Lisszaboni
szerződés) vagy
b) meghatározzák a hatályba lépéshez szükséges számot (pl. 1982.évi Tengerjogi egyezmény)
/Nemzetközi hatálybalépés/
Feltételei: szükséges számú kötelezőként elismerés+ ennek elérését követően meghatározott idő eltelte
Az adott állam tekintetében a később beálló hatályba lépés napja a kötelezőként elismerő okirat letétbe
helyezésétől számított idő elteltével azon államok esetén, amelyek nem szerepeltek az ’első körben’
/Kötelezettségek hatályba nem lépett szerződés alapján/
Az ilyen szerződések esetén is tartózkodni kell azoktól a cselekményektől, amelyek meghiúsítanák a
szerződés tárgyát és célját.
Ez két helyzetre lehet jellemző:
1. )állam már aláírta, de még ratifikálnia, jóváhagynia stb. kell
2. )állam már magára nézve kötelezőnek ismerte el, de még nem lépett hatályba (nincs meg a létszám
vagy az előírt időszak még nem telt el)
A fenti jóhiszemű magatartás kötelezettsége alól akkor szabadul az állam
- nyilvánvalóvá válik, hogy a szerződésnek nem válik részesévé vagy
- mások a hatálybalépést indokolatlanul késleltetik
/Ideiglenes alkalmazás/
A bécsi egyezmény 25. cikke lehetővé teszik, ha:
- a szerződést ezt megengedi vagy
- a felek megállapodnak.
( pl. Közép-európai Funkcionális Légtérblokk létrehozásáról szóló megállapodás 25. cikke kifejezetten az
azonnali ideiglenes alkalmazását írta elő)

G) A LETÉTEMÉNYES ÉS BEIKTATÁS A FŐTITKÁRNÁL

/Letéteményes/
Bécsi egyezmény szerint a szerződésjogi lépést végrehajtó állam szerződésekkel kapcsolatos közléseit
letéteményeshez juttatja el:
- a letéteményes feladata ezekről hiteles másolatot, értesítést küldjön a többi
államnak
- nagy egyetemes szerződések letéteményese általában az ENSZ főtitkár
- ki lehet letéteményes? egy vagy több állam vagy nemzetközi szervezet vagy
ennek legfőbb adminisztratív tisztségviselője ( pl. 1957-es Római szerződés
letéteményese az olasz kormány)
/Beiktatás a főtitkárnál/
Az ENSZ Alapokmány hatályba lépése (1945. október 24.) után megkötött és hatályba lépett szerződéseket
be kell iktatni az ENSZ főtitkáránál.
 a beiktatott szerződéseket a United Nations Treaty Seriesben eredeti nyelveken, facsimilében, később
angolul és franciául közzéteszi
 kivétel a közzétételi kötelezettség alól: technikai szerződések, amelyek gazdasági és pénzügyi
együttműködésről, nagy terjedelemben szólnak
Beiktatás jellemzői:
36
 - bármelyik fél vagy állam beiktathatja
- nincs határideje
- elmaradásnak jogi következménye (lenne): ENSZ egyetlen szerve sem előtt
hivatkozhatnának rá (gyakorlat e tekintetben engedékeny)

14. tétel -A szerződés hatálya, harmadik államok helyzete és a fenntartás problémaköre

(Tk. 185.o.-191.o.)

A) A SZERZŐDÉSEK HATÁLYA ÉS A HARMADIK ÁLLAMOK HELYZETE

A szerződés hatálya négyféle lehet:
1) időbeli hatály
2) területi hatály
3) tárgyi hatály
4) személyi hatály
/ Időbeli hatály/
- Visszaható hatály tilalma, kivételek:
1. ha maga a szerződés visszaható hatályt ír elő
2. a felek szándéka ez volt
- Hatálybalépés napját a záró rendelkezések adják meg:
- többoldalú szerződések esetén ez általában: kötelező elismerések előírt számának
létrejöttét követő egy és tizenkét hónap közötti időszak, lehet konkrét nap is
- pl. lisszaboni szerződés: 2009. január 1-jét jelölte meg, feltéve, hogy addig
valamennyi EU-tagállam ratifikálta

/Területi hatály/
Főszabály: a szerződő állam teljes területére kiterjed, kivéve:
1. tágabb területi hatály: ha az állam joghatósága vagy ellenőrzése alatt állókra kell
alkalmazni a szerződést
pl. Emberi Jogok Európai Egyezményének területi hatálya ilyen kiterjesztett 
a) Hirsi Jamaa és mások kontra Olaszország-ügy: Olaszország megsértette az
egyezményben foglalt kínzás és megalázó bánásmód tilalmát, mert a Földközi-tenger
nyílt tengernek minősülő részén feltartóztatott három migránsokat szállító hajót és
visszaszállította őket Líbiába akaratuk ellenére Olaszország folyamatos és
kizárólagos ellenőrzést gyakorolt állami szervei (katonák) útján a fedélzetre vettek
felett, ezért felel az egyezmény megsértéséért
b) Al Skeini és mások kontra Egyesült Királyság-ügy: megszálló hatalomként
elmarasztalta az EK-t az Irak területén elkövetett emberi jogsértéséiért kérdéses
időszakban az érintettek az EK joghatóság alatt álltak
2. szűkebb területi hatály: pl. ha a tengerentúli területeit kivonja a szerződés területi hatálya
alól

/Tárgyi hatály/
Gyakran maga a szerződés rendelkezik róla
 pl. 1969.évi bécsi egyezmény meghatározza, hogy csak az írásban, hatályba lépése után, államok
között megkötött szerződésekre terjed ki a hatálya, de pl. környezetvédelmi egyezmények is
listaszerűen felsorolják az ellenőrzött anyagokat

/Személyi hatály/
Azt mutatja meg, hogy a szerződés a nemzetközi jog mely alanyait kötelezi arra vonatkozik, hogy adott
pillanatban egy adott állam vagy szervezet kötelezett-e.

/A szerződésben nem részes harmadik államok helyzete/

37
 főszabály: a szerződés őket nem jogosítja és nem kötelezi
1.) ha a felek szándéka az, hogy harmadik államoknak jogot adjanak vagy rájuk kötelezettséget
ruházzanak ezt a szerződésben ki kell fejezniük
2.) egy állam csak akkor lesz így kötelezett, ha írásban hozzájárul
3.) az állam beleegyezése kell a javára szóló jog keletkezéséhez is, de azt vélelmezni lehet
4.) nagy elméleti dilemmát az objektív területi rezsimeket létrehozó szerződések okoznak (pl.
Antarktisz-szerződés) ezek nem szokásjogot kodifikálnak, kérdéses, hogy a nem részeseknek
tiszteletben kell-e tartaniuk

B) A NEMZETKÖZI SZERZŐDÉSEKHEZ FŰZÖTT FENNTARTÁSOK

/A fenntartás célja és fogalma/
A nemzetközi szerződések mindig alkuk során jönnek létre; a nemzetközi közösség egészének érdeke, hogy
a bizonytalan szokásjogot minél szélesebb körben az egyértelműbb szerződési jog váltsa fel a céljait a
tárgyalások során el nem érő állam a fenntartással egyoldalúan alakít a szerződés szövegén

Fenntartás tételének joga 1950-ben a Népirtás elleni egyezményhez fűzött fenntartásokkal kapcsolatos
tanácsadó véleményben rögzítette a Nemzetközi Bíróság
 a szerződés integritásának elve nem abszolút ez az elv csak akkor engedte fenntartások tételét,
ha ahhoz a többiek hozzájárultak

Bécsi Egyezmény fenntartás fogalma: olyan bárhogyan fogalmazott és nevezett egyoldalú nyilatkozat,
amellyel valamely állam egy szerződés aláírása, megerősítése, elfogadása, jóváhagyása vagy gyakorlása
során kifejezésre juttatja, hogy a szerződés bizonyos rendelkezéseinek jogi hatását a reá való alkalmazásban
kizárni vagy módosítani óhajtja

Csak többoldalú szerződéseknél lehet kétoldalúakat egyhangúan fogadják el, és a minél több állam
bevonásának szándéka sem jön itt szóba
 fenntartás helyett ’értelmező nyilatkozat’ lehetséges kétoldalúaknál: a szerződés
kifejezéseinek tartalmát teszik pontosabbá vagy világosítják meg

Egyoldalú jognyilatkozat, amelyek a többi szerződő fél kifejezett hozzájárulása nélkül tehetők meg, nincs
szükség arra, hogy azokat más állam elfogadja
 vélelmezett: ha a többi részes fél egy éven belül nem jelzi az egyet nem értését kifogás
formájában, úgy kell tekintetni, hogy a fenntartást elfogadták

A fenntartás csak akkor lehet megtenni, amikor az állam a szerződést magára kötelezőnek ismerte el (aláírás,
jóváhagyás, ratifikáció, csatlakozás), később nem

A fenntartás visszavonható, ekkor annak minden jogi hatása megszűnik

/ A fenntartás jogi hatása/

Három lehetséges hatás:
1.) kizárja az adott rendelkezés alkalmazását
2.) módosítja
3.) értelmezi a szöveget, annak módosítása nélkül

Tüköreffektussal jár a fenntartást nem kifogásoló államok úgy minősülnek, mintha ugyanúgy fenntartással
éltek volna

/ Kifogás a fenntartással szemben/

A részes felek a fenntartással szemben kifogással élhetnek, ennek alapja lehet pl.:
 a fenntartás ellentétes a szerződés tárgyával és céljával
 politikai okok
38
  ha a kifogást tevő érdeke ezt kívánja
A kifogás egyoldalú, írásban tett nyilatkozat
 előterjesztésére egy év áll rendelkezésre, attól az időponttól, amikor a fenntartásról értesítést
kapott a letéteményestől, vagy amikor magára nézve kötelezőnek ismerte el a szerződést (ha
ez a későbbi időpont)
A kifogás jogi hatása:
 a kifogást tevő ezzel kinyilvánítja, hogy nem fogadja el a fenntartást de nem tudja
visszakényszeríteni a fenntartást tevőt az eredeti szöveghez
 kétféle jogkövetkezmény lehet:
a) nem kizáró ( egyszerű) kifogás
1.) fenntartással nem érintett részek eredeti formájukban alkalmazandók
2.) fenntartással érintett, de nem kifogásolt részek a fenntartás szerint
alkalmazandóak (tüköreffektus)
3. kifogásolt, fenntartással érintett rész helyébe a szerződéstől függetlenül is
létező jog lép ha van köztük korábbi szerződés, azt kell alkalmazni, ha nincs:
szokásjog
b) kizáró kifogásazt fejezi ki, hogy a kifogással élő a fenntartással élővel nem
kíván szerződéses kapcsolatba kerülni kettejük között a szerződés nem lesz
alkalmazható, de mindketten a szerződés részesei maradnak a többi részes állam
vonatkozásában
 kifogás jogi hatásai megszűnnek, ha visszavonják a kifogásolt fenntartást
 a kifogás bármikor visszavonható, ilyenkor jogi hatásai megszűnnek

/A fenntartás korlátai/
Bécsi egyezményben szereplő korlátok:
1.) nem tehető fenntartás, ha maga a szerződés tiltja azt (akár a szerződésekhez, ahhoz egyes
cikkeihez)
2.) ha a szerződés rendelkezik a lehetséges fenntartásokról, nem tehető olyan fenntartás, amely nem
felel meg ezeknek az előírásoknak
3.) általános tilalom: tilos minden olyan fenntartás, amely összeegyeztethetetlen a szerződés
tárgyával és céljával
Példák az egyes korlátokra:
1.) a szerződés maga tiltja általában azért, mert az csomagalkuk nyomán jön létre, a
kompromisszumok kényes egyensúlyaként, és ezt felborítanák a fenntartások (pl. az 1982.évi
Tengerjogi egyezmény teljesen kizárja a fenntartásokat)
2.) fenntartás nem felel meg a szerződés ezzel kapcsolatos előírásainak pl. 1990. évi ENSZ-
egyezmény a migráns munkavállalókról és családjainak védelméről  kizárja, hogy a részes állam
az egyezmény teljes részét (egy jogterületét) vagy bármely migráns csoportot a maga egészében
kizárjon az alkalmazásából
3. tárggyal és céllal összeegyeztethetetlen fenntartások az NJB 2011.évi iránymutatása és a
szakirodalom alapján összeegyeztethetetlen a fenntartás, ha:
a) megengedhetetlenül széles körű vagy elmosódott
b) nemzeti jog egészének rendeli alá a szerződést
c) általános szokásjogi szabállyal egybeeső rendelkezést iktatna ki
+ tiltott kategóriába kerülhet az a fenntartás is, amely a szerződésben szereplő vitarendezési vagy
végrehajtást ellenőrző és elősegítő mechanizmust maga egészében zár ki (különösen az egyéni
panaszeljárást lehetővé tevő emberi jogi szerződéseknél)

15.tétel- Szerződés-értelmezés
(Tk. 191.o.- 197.o.)

A) SZERZŐDÉSEK ÉRTELMEZÉSÉNEK MÓDSZEREI

39
-A nemzetközi politikai és jogi viták jó része alapjában véve szerződésértelmezési vita
-A szerződésértelmezés 3 nagy iránya aszerint, hogy az mire irányul:
1) az eredeti szerződő felek akaratának feltárására (szubjektív),
2) a szöveg helyes megértésére (objektív)
3) a szerződés céljainak érvényesítésére (teleológiai)
 az 1969.évi bécsi egyezmény ezt a 3 irányt összebékíti
-A bécsi egyezmény 31.cikke a szerződések értelmezéséről
 A szerződést jóhiszeműen, kifejezéseinek szövegösszefüggésükben szokásos értelme
szerint, valamint tárgya és célja figyelembevételével kell értelmezni.
 a szövegösszefüggés ( kontextus) magában foglalja:
o felek közt a szerződéssel kapcsolatos más megállapodás
o szerződésre vonatkozónak elismert okmányok
 figyelembe veendő még az értelmezés során:
o utólagos megállapodások a felek között a szerződés értelmezésre/rendelkezéseinek
alkalmazására vonatkozóan
o egyetértésben folytatott utólagos gyakorlat
o nemzetközi jognak a feleket kötelező releváns szabályai
 a kifejezésnek különleges értelmet kell adni, ha megállapítható, hogy a részes feleknek ez
volt a szándékuk ez a szerződésekben sokszor szereplő értelmező rendelkezéseknek teremt
alapot
-Az értelmezés mindig a szövegből indul ki, kontextusból és egyéb tényezőkből csak akkor, ha a szöveg
nem elegendő.
-A magyar szakirodalomban Haraszti György öt értelmezési módszert különített el:
1) nyelvtani
 szavak szokásos, hétköznapi értelmére épít, kivéve, ha megállapítható, hogy annak
különleges értelmet adtak
2) logikai
 szerződés egészét vizsgálja (preambulum, függelék is)
 sokszor a szerződést elfogadó konferenciák záróokmánya rögzít olyan
megállapodásokat, amelyeket ugyan nem tettek a szerződés részévé, a felek mégis
egyetértenek vele (pl. így erősíti meg az 1951.-es menekültekről szóló egyezményt
elfogadó konferencia záróokmánya a család egységének elvét)
 contrario érvelés alkalmazása
3) történeti
 számításba veszi a szerződés megszületésének előzményeit, kodifikációs folyamat
során, tárgyalásokon, konferenciákon született iratanyagot, a travaux préperatoire-t,
adott szerződésekre vezető (világ)történeti előzményeket, körülményeket
4) gyakorlati
 a feleknek a szerződéskötés óta kialakult gyakorlatát veszi figyelembe
 ez olykor a szerződés burkolt módosítását jelenti
o pl. ENSZ Bt esetében, amely működése során az Alapokmányban foglaltaknál
szélesebben él az állandó tagoknak a szavazástól való tartózkodás lehetőségével
 olykor a társadalmi normák változása vezet az egyes fordulatok átértelmezéséhez
o pl. 1961-ben diplomáciai képviselő egy háztartásban élő családtagjai fogalom alatt
feleségét/férjét és gyermekeit értették, ma ez már akár az azonos nemű élettársra is
kiterjed az államok gyakorlata nyomán
5) rendszertani
 az adott szerződés értelmezésébe más szerződéseket és szokásjogi szabályokat is
bevonnak

A hatodik, vitatott értelmezési módszer teleologikus

 a szerződés céljából akarja levezetni a norma tartalmát
40
  veszélye: az értelmező túlmegy azon, amire a felek kötelezettséget vállaltak

B) AZ ÉRTELMEZÉS ALANYAI
Az értelmezésre jogosultak:
a) valamennyi szerződő fél együttesen: autentikus értelmezés kötelező a tagállamokra
b) nemzetközi szervezet erre hivatott szerve értelmezi a szervezet alapokmányát, szabályzatát
c) nemzetközi bírói fórum: a vitában álló felek felhatalmazása alapján
 így jár el a Nemzetközi Bíróság, a Tengerjogi Bíróság, az Emberi Jogok Európai
Bírósága, Európai Unió Bírósága
 döntéseik csak a peres feleket kötelezik
 az ítéletek rendelkező részétől azonban azok az államok sem tekinthetnek el, kik
nem voltak peres felek, de az értelmezett szerződés részesei
Az értelmezés lehetséges alanyainak 3 csoportja:
1) egy vagy néhány fél értelmez egy többoldalú szerződést állam szerveinek belsőjogi
tevékenysége során való értelmezés: egyoldalúan értelmeznek, a többi részes felet ez nem köti,
legfeljebb a viszonosság tekintetében van rájuk hatással; az állam bíróságai és alkotmánybírósága is
kerülhetnek szerződés-értelmező helyzetbe
2) szakirodalmi (doktrínális): a Nemzetközi Bíróság statútuma szerint a jog megállapításának
segédeszköze, azaz önmagában nem kötelező, de gyakran még nemzetközi bírósági döntésekben is
felbukkan
3) kommentárok, melyeket a Nemzetközi Jogi Bizottság fűz a saját szerződéstervezeteihez és egyéb
dokumentumaihoz- ez a doktrínális értelmezés speciális esete; Európa Tanács keretében kötött
egyezményekhez olykor magyarázó jegyzeteket csatolnak

41
C) TÖBBNYELVŰ SZÖVEGEK
-A kétoldalú szerződéseket mindkét állam nyelvén fogalmazzák, a többoldalúakat gyakran a szerződés
körül basáskodó szervezet hivatalos nyelvein (ha van ilyen szervezet), de előfordulhat közvetítő nyelv is
(közvetítő nyelv esetén ezen a nyelven zajlik a tárgyalás és az alku is)
-Versengő szövegek: ha különböző nyelvek között eltérések vannak, akkor valamelyik változatot kell
előnyben részesíteni, az lesz az irányadó szöveg versengő szövegek közti konfliktus feloldásának módjai:
1.) ha a szerződés maga leírja, hogy értelmezéssel kapcsolatos vita esetén melyik szöveg az irányadó
2.) a hagyományos doktrína a szuverén államokra szűkebb kötelezettséget rovó szöveget tekintette
irányadónak
 ez abból indult ki, hogy a szuverén minél nagyobb cselekvési szabadságot szeretne
megőrizni, ezért ha szerződés formájában korlátozza azt, akkor vélelmezni kell, hogy
azt a legkisebb mértékben akarta
3) 1969.évi bécsi egyezmény: a hagyományos doktrínától eltérő megoldás azt az értelmet kell a –
szerződés tárgyát és célját figyelembe véve- elfogadni, amely a szövegek közti ellentéteket a
legjobban összeegyezteti

D) IDŐBEN VÁLTOZÓ JELENTÉS

Alapvető kérdés, hogy a szerződés szövegének a megkötéskor fennálló értelmét vagy az értelmezés
pillanatában fennállót kell megtalálni
1.) a szerződés megkötése kori állapota szerinti értelmezés
2.) dinamikus szerződésértelmezés a szerződést élő, változó jognak tekinti, és ezért készen áll
arra, hogy az eredeti jelentéstől eltérően a döntéshozatal pillanatában uralkodó tartalmat tulajdonítson
a fordulatnak
 pl. az Emberi Jogok Európai Egyezményének az embertelen és megalázó bánásmódot
tiltó 3. cikke ma sokkal szélesebb körű tilalmat jelent, mint az elfogadásakor)
 a Nemzetközi Bíróság az 1971-es Namíbia tanácsadó véleményben foglalt emellett
leghatározottabban állást- a Bíróság nem mellőzheti a nemzetközi jog bővülését
 Bős –Nagymaros-ügy- a Bíróság itt is az időben változó értelem mellett foglalt
állást a bíróság szerint a vízlépcsőrendszerről szóló szerződés környezetvédelmi és
halvédelmi szabályai folyamatos, és szükségszerűen fejlődő kötelezettségeket
támasztanak a feleknek a Duna vízminőségének megőrzésére és a természet
védelmére

42
 16.tétel- A szerződések megszűnése
(Tk. 199- 207)

-A bécsi egyezmény alapján az alábbiak szerint szüntethető meg egy szerződés:

1. ) valamennyi részes fél egyetértésével
2. ) az egyezmény rendelkezései alapján

-A pacta sunt servanda elvéből adódóan csak kivételes esetekben lehet a szerződéses kötelezettségektől
szabadulni.
-A megszüntetési jogcímek vagy a felek akaratától függnek vagy attól függetlenek:
1.) a felek akaratától függő jogcímek esetén a felek hozzák létre a szerződés megszüntetésének
alapját képező jogcímet (pl. lejárat időpontjának kikötése)
2.) a felek akaratától független jogcímek esetén a felek akaratától független tényező képezi a
szerződés megszüntetésének jogcímét

-A teljesítés helyzete vitatott: nem egyértelmű, hogy a szerződés megszűnésére vezet-e.

A) A SZERZŐDÉS MEGSZŰNÉSE A FELEK AKARATA ALAPJÁN

/Idő eltelte vagy esemény bekövetkezte/
Ide tartozik:
a) megszüntető feltétel bekövetkezte,
b) a szerződésben meghatározott idő eltelte,
c) esemény bekövetkezte.

A határozott idő alkalmazásával kiszámíthatóvá válik a rendszer, és elkerülhetővé válik, hogy bármikor
felmondják a szerződést. A határozott idő sokszor ötvözik az automatikus hosszabbítás lehetőségével.

/Felmondás/
Felmondás nem ugyanaz, mint a felbontás:
 a felbontás valamely szerződő fél egyoldalú lépése a másik fél jogsértésére adott
válaszképpen, vagy egyszerűen felrúgva a szerződést, de anélkül, hogy erre a felbontónak
joga lenne
 a felmondás viszont jogszerű megszüntetési mód
Felmondás elnevezései:
a) kétoldalú szerződés felmondás (denunciation)
b) többoldalú szerződés kilépés ( withdrawal)
A felmondás lehetősége
1. ) ha a szerződés rendelkezik róla, csak abban az esetben és azon a módon lehet felmondani
2. ) ha a szerződés nem rendelkezik róla:
a) határozott időre kötött szerződéseket nem lehet felmondani
b) a határozatlan időre kötött szerződéseket igen, ha
- a felek feltehető akarata erre irányult vagy
- a szerződés természetéből ez következik
A felmondás módja 12 hónapos határidővel a másik félhez/felekhez intézett nyilatkozattal, ha a szerződés
más eljárási feltételt nem támaszt
Nemzetközi szervezetekből való kilépés kérdése
1.) ENSZ az előkészítő iratokból megállapítható, hogy a szerződő felek szándékosan hallgattak az
Alapokmányban a kilépés lehetőségéről, de nem akarták kizárni ennek lehetőségét
2.) EU Lisszaboni szerződés módosította az EUSZ-t: a tagállamok bármelyike úgy dönthet, hogy
kilép az Unióból, de ennek feltétele, hogy erről formális szerződést kössön a kilépő és az Unió
Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányának felmondása

43
Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága szerint a feleknek nem állt szándékában a felmondás lehetőségének
megteremtése az egyezségokmány, mint az egyetemes emberi jogokat kodifikáló dokumentum természete
szerint nem olyan szerződés, amelyben benne rejlik a felmondás joga

/A felek egyetértése és a desuetudo/

1.) A felek egyetértésével a szerződés bármikor megszűnhet:
- egyetértésnek nem kell írásos, formális formát öntenie
2.) Desuetudo
- ez a nem gyakorlás folytán való megszűnés
- a felek hallgatólagos egyetértése abban is megmutatkozhat, hogy a részes felek nem gyakorolják a
szerződésből fakadó jogaikat

/Új szerződés/
1.) Ha valamennyi, a szerződésben részes fél később új, azonos tárgyú szerződést köt, a korábbi szerződét
megszűntnek kell tekinteni, ha a későbbiből kitűnik, vagy másképp megállapítható, hogy a részes felek
szándéka arra irányult, hogy a tárgyat az új szerződés szabályozza.
2.) Megszűntnek kell tekinteni a korábbit akkor is, ha az új és a korábbi annyira összeegyeztethetetlenek
egymással, hogy a kettőt nem lehet egyszerre alkalmazni

B) TELJESÍTÉS
-Erről a bécsi egyezmény, mint szerződés megszüntetési jogcím, nem rendelkezik
-A teljesítés a szerződésből eredő kötelezettség elenyészésével jár, de ez nem vezet mindig a szerződés
megszűnéséhez, csak akkor, ha:
1.) a szerződés ezt maga írja elő vagy
2.) a szerződés természetéből következik (pl. személyek egyszeri cseréjére vagy egyszeri átrepülésre
vonatkozó megállapodás)

44
C) SZERZŐDÉS MEGSZŰNÉSE A FELEK AKARATÁTÓL FÜGGETLENÜL
Ilyenkor a felek akaratától független ténybeli vagy jogi fejlemények vezetnek a szerződés megszűnésére
ezek felhatalmazzák az érintettet, hogy a szerződés megszűnését megállapítsa vagy megszüntetését
kezdeményezze

/A felek számának lecsökkenése/

Csak akkor eredményez megszűnést, ha a szerződés így rendelkezik.

/ Lehetetlenülés/
1.) Jogi lehetetlenülés
Ha az általános nemzetközi jogban új, feltétlen alkalmazást igénylő szabály (ius cogens) alakul ki, ilyenkor
valamennyi, ezzel a szabállyal ellentétben fennálló szerződés semmissé válik és az ezzel ellentétes szerződés
megszűnik.
2.) Fizikai lehetetlenülés = a teljesítés utólagos lehetetlenülése
A részes fél erre akkor hivatkozhat ha, a lehetetlenülés a szerződés végrehajtásához elengedhetetlenül
szükséges tárgy tartós eltűnése vagy megsemmisülése folytán következett be.
(tárgy szó értelmezésre vitákra adhat okot
pl. Bős-Nagymaros ügy:
1.Magyarország az ügyben arra hivatkozott, hogy a vízlépcsőrendszer 1992-re eltűnt
2. Szlovákia arra hivatkozott, hogy az eltűnés csak fizikai tárgyra vonatkozhat
3. a Bíróság nem oldotta meg a vitát, Magyarország lehetetlenülésre hivatkozását azzal
utasította el, hogy nem hivatkozhatott volna Magyarország erre, mert az szerződésszegésének
volt a következménye)

/Lényeges szerződésszegés/
Lényeges a szerződésszegés, ha:
1. ) a szerződésnek az egyezmény által meg nem engedett egyoldalú felbontását valósítja meg
( akkor is ha ez a szerződés gyakorlati elutasításával valósul meg)
2.) a szerződés tárgyának és céljának megvalósításához nélkülözhetetlen rendelkezés megsértését
jelenti
 itt a szerződésszegést nem a jogsértés súlyossága teszi lényegessé, hanem a megsértett
rendelkezés fontossága
 melyek a nélkülözhetetlen rendelkezések (pl.) ?
o amelyek nélkül nem kötötték volna meg a szerződést
o amelyek közvetlenül tükrözik a szerződéssel elérni kívánt célt
o amelyek a szerződés központi elemeit jelentik
o amelyek hiányában többé nem lennének érdekeltek a szerződés fenntartásában
A megszüntetés alapja csak a lényeges szerződésszegés lehet ( material breach) a bécsi egyezmény kényes
egyensúlyt teremt:
- nem engedi, hogy a legkisebb szerződésszegés alapján felmondhassák a szerződét
- nem engedi, hogy a felek semmibe vegyék a kötelezettségeiket

A lényeges szerződésszegés következményei

1.) kétoldalú egyezmény esetén
- a vétlen fél megszüntetheti a szerződést, akár annak egészét vagy egy részét
- csak az adott szerződésen belül adható válasz a szerződés megszüntetésére az állam nem
hivatkozhat egy másik szerződés lényegi megsértésére
- Bős-Nagymaros ügy: a Bíróság szerint Magyarország idő előtt nyilvánította megszűntnek a
szerződést, mert addig a szlovákok még nem csináltak semmit- a Bíróság szerint a jogsértés csak az
üzembe helyezéssel következett be, nem az építéssel
2.) többoldalú egyezmény esetén

45
 a) megszüntetés joga  ha abban az összes fél egyetért, vagy az egész szerződést
megszüntethetik vagy a szerződésszegő és a köztük levő viszonyban
b) felfüggesztés joga az összes többi esetben a részes állam csak erre kap jogot
a felfüggesztés esetei:
b.1. különösen érintett állam felfüggesztheti a szerződést maga és a szerződésszegő
között ( különösen érintett lehet, akire a jogsértés területi vagy egyéb okból különösen
kihat)
b.2. bármelyik részes fél felfüggesztheti, ha a szerződés olyan jellegű, hogy annak egy
részes fél általi megszegése mindegyik részes fél helyzetét gyökeresen
megváltoztatja (pl. fegyverkorlátozási egyezmény megsértése)

Lényeges szerződésszegésre hivatkozással történő megszüntetés tilalma nem lehet erre alapozva
megszüntetni vagy felfüggeszteni a nemzetközi humanitárius jogi vagy emberi jogi tárgyú szerződések
alkalmazását (ennek a megengedése a felektől független értékek rombolásával járna)

/A körülmények alapvető megváltozása- clausula rebus sic stantibus/

-Először szokásjogi formában jelent meg a nemzetközi jogban, ma a bécsi egyezmény 61. cikke tartalmazza.
-Ahhoz, hogy a körülmények megváltozása alapján a szerződés megszüntetését vagy felfüggesztését el
lehessen érni, 7 feltételnek kell teljesülnie:
1. ) szerződéskötéskor fennálló körülmények változtak meg
2. ) lényegesek voltak a megváltozott körülmények (hiányukban létre sem jött volna a szerződés
valószínűleg)
3. ) körülmények alapvetően változtak meg (nem az élettel együtt járó szokásos változás)
4. ) változás előre nem volt látható (ez azért fontos, mert kiszűri a politikai irányváltásokra
hivatkozást)
5. ) a változás következtében egyik vagy néhány fél, sokkal több teherrel szembesül, mint addig
6. ) nem lehet a körülmények megváltozására hivatkozni országhatárok megváltoztatása vagy
megkérdőjelezése céljából
7. ) nem hivatkozhat a klauzulára az az állam, amelynek magatartása vezetett a változáshoz és a
terhek növekedéséhez

Jogesetek:
1. ) Izlandi halászati övezetek-ügy: a változásoknak a kötelezettségek terhét annyira meg kell növelniük,
hogy a teljesítés az eredetileg vállalttól lényegileg különbözővé váljon
2. ) Bős- Nagymaros-ügy: a magyar fél az összeadódó változások érvét használta, utalva a politikai,
gazdasági és környezetvédelmi változásokra, illetve a beruházásban bekövetkezett módosulásokra, az
érvelés lényege az volt, hogy az erőműrendszer a szocializmus szülötte, a piacgazdaság beköszönte a
körülmények alapvető megváltozása volt Bíróság elfogadta a körülmények alapvető megváltozásának
tényét, de úgy vélte, hogy az erőműrendszer, mint gazdasági vállalkozás nem politikafüggő

/ Diplomáciai és konzuli kapcsolatok megszakítása, államutódlás, háború/

1.) Diplomáciai és konzuli kapcsolatok megszakítása
- önmagában ez nincs hatással a felek közötti szerződéses jogviszonyokra, kivéve, ha a diplomáciai vagy
konzuli kapcsolatok fennállása elengedhetetlen a szerződés alkalmazásához
2. ) Államutódlás
- a szerződési folyamatosság elvének érvényesülése miatt ez nem vezet a szerződések megszűnéséhez (ha
nem gyarmati sorból felszabaduló államról van szó)
- a Szovjetunió, Jugoszlávia és Csehszlovákia felbomlása esetén az utódállamok az elődállammal szerződött
államokkal kétoldalú tárgyalásokon tisztázták, hogy mely szerződéseket fogják a továbbiakban is alkalmazni
és melyek szűntek meg
3.) Háború
-NJB 2011-es tervezete
 eszerint a fegyveres konfliktus ipso iure nem vezet a szerződés megszűnésére

46
  a tervezet függelékében szereplő 12 jogterület esetén az a vélelem, hogy azok a fegyveres
konfliktus esetén is fennmaradnak (pl. humanitárius jog, állandó területi rezsimeket létrehozó
szerződések, nemzetközi büntetőjogi egyezmények, környezetvédelmi egyezmények,
diplomáciai és konzuli kapcsolatokat szabályozó egyezmények)

17. tétel - A szerződések érvénytelensége és az eljárás megszűnés ill. érvénytelenség esetén ( Tk. 208.-
213.o.)

Érvénytelenségi okok kétféle hatása:

1.) semmisség a szerződés a felek akaratától függetlenül, a keletkezéstől fogva érvénytelen, attól
függetlenül, hogy hivatkozik-e valaki az érvénytelenségi okra, esetei:
a) kényszer- személy elleni kényszer vagy állam elleni erőszak
b) jus cogensbe ütközés
2. ) megtámadhatóság sérelmet szenvedett fél hivatkozhat az érvénytelenségre, esetei:
a) tévedés
b) megtévesztés
c) meghatalmazás túllépése
d) megvesztegetés
e) belső (eljárási) norma megsértése

A) SEMMISSÉGI OKOK
/Állam elleni kényszer/
Az első világháború előtt a háború nem volt tiltott a háborúval kikényszerített szerződés nem volt
semmis ezután paradigmaváltás
A bécsi egyezmény alapján semmis az ENSZ Alapokmányában foglalt nemzetközi jogi alapelvek
megsértésével vagy erőszak hatására kötött szerződés
 kérdéses, hogy a gazdasági erőszak alkalmazása kényszerítésnek tekinthető-e
 az ENSZ Alapokmányával összhangban alkalmazott erőszak nyomán kötött szerződés nem
lehet semmis

/ Személy elleni kényszer/

Állam vagy nemzetközi szervezet nevében eljáró személy ellen alkalmazott kényszerítő cselekmény vagy
fenyegetés hatására megadott kötelezőkénti elismerés semmiféle hatással nem jár
 kényszer vagy fenyegetés az állam nevében eljáró személyt éri nem az államot
fenyegetik, hanem a természetes személyt
 pl. szabadságtól megfosztás, bizalmas információk nyilvánosságra hozatalával való
fenyegetés
/ Jus cogensbe ütközés/
Ha a feltétlen alkalmazást igénylő norma a szerződés megkötésekor már létezik és ellentétes azzal a
szerződés megkötésétől fogva semmis (pl. nem lehet államok megtámadására szerződni)

B) MEGTÁMADÁSI OKOK
/ A megtámadás szabályai/
Az érvénytelen szerződés megtámadása nem kötelező
 az állam választhat, hogy megtámadja-e vagy nem
 de ha nem  az állam nem hivatkozhat többé az érvénytelenségi okra, miután a tényekről
tudomást szerzett és
o kifejezetten egyetértett a szerződés érvényességével vagy
o magatartásából kifejezetten arra lehetett következtetni, hogy akár a szerződés
érvényességébe, akár hatályának, illetve alkalmazásának fenntartásába belenyugodott

/ A szerződéskötésre vonatkozó belső jogi szabály szemmel látható megsértése/

47
Megtámadási ok, ha az állam a szerződéskötésre vonatkozó alapvető fontosságú belső jogi szabály szemmel
látható megsértésével ismerte el azt magára nézve kötelezőnek:
 a szerződés és a belső jog összeütközése önmagában nem megtámadási ok
 akkor támadható meg, ha az akaratképzéssel volt a baj nem feltételezhető, hogy a
szerződés valóban a kötelező erő forrásának tekintett állami/ nemzetközi szervezeti akaratot
tükrözi
 szemmel látható a szabály megsértése ha az ügyben a normális gyakorlattal összhangban és
jóhiszeműen eljáró bármely állam számára nyilvánvaló lenne

/A meghatalmazás túllépése/
Az állam csak akkor hivatkozhat saját képviselője túlkapására, ha a meghatalmazásban rejlő korlátot a
másik/többi féllel már korábban, lehetőleg már magában a meghatalmazásban közölték.

/ Tévedés/
Erre a megtámadási okra való hivatkozás feltételei:
1. ) tévedés olyan helyzetre vagy tényre vonatkozik, amelyet az adott állam a szerződés
megkötésekor létezőnek feltételezett és
2. ) amely lényeges alapul szolgált ahhoz, hogy a szerződést magára nézve kötelező hatályúnak
ismerje el
3. ) nem hivatkozat az állam a tévedésre, ha:
a) saját magatartásával hozzájárult a tévedéshez vagy
b) körülmények olyanok voltak, hogy a lehetséges tévedést az adott államnak észlelnie kellett
volna ( Preah Vihear templom1 ügy: Thaiföld nem hivatkozhat tévedésre, mert a saját
szakértői is megvizsgálták a térképet)

/Megtévesztés/
Erre hivatkozhat az állam, ha:
 a szerződéskötésre egy másik állam megtévesztő magatartásával vette rá, mert
rosszhiszeműen tévedésbe ejtette vagy abban tartotta
 akkor is hivatkozhat rá, ha kellő gondosság mellett felismerhette volna, hogy megtévesztik
ez különbözteti meg a tévedéstől

/Megvesztegetés/
Ha az állami képviselő azért ismer el egy szerződést az államra nézve kötelező hatályúnak, mert egy másik
állam megvesztegette, ilyenkor hivatkozhat megvesztegetésre de csak akkor ha a megvesztegetés az
államnak betudható

C) A SZERZŐDÉS ÉRVÉNYTELENSÉGE, MEGSZŰNÉSE ÉS FELFÜGGESZTÉSE ESETÉN

KÖVETENDŐ ELJÁRÁS ÉS JOGHATÁSOK
A nemzetközi jogban nincs központi igazságszolgáltatás a feleknek maguknak kell rendezniük vitáikat,
kivéve, ha a szerződéses rezsim magában foglalja a vitarendezési eljárást (pl. a WTO-ban vagy az EU-ban)
Az érvénytelenségi okok (megszüntetési és felfüggesztési okok) csak tények jogi hatás csak akkor, ha
megfelelő eljárásban érvényesítik ezeket
/ Az eljárás menete/
1. ) az érvénytelenséget (megszűnést, szerződésből kilépést, felfüggesztést) elérni kívánó fél az okokról és a
tervezett lépésekről tájékoztatja a többi részes felet

Preah Vihear-i templom ügy: Kambodzsa – mint francia gyarmat – megállapodást kötött Thaifölddel
(akkor Sziám), hogy a határ a vízválasztó vonal a Preah-Vihear-i térségben. Az érintettek által delegált
bizottság elvégezte a delimitációt, majd a francia tisztek is, és ezt a részt, a templommal együtt kambodzsai
résznek tüntette fel. Ez azonban nem a tényleges vízválasztót követte, így Thaiföld később tévedésre
hivatkozva magának követelte a területet.
48
2. )lehűlési időszak (cooling off period)  legalább 3 hónap, ezalatt a címzettek eldöntik, hogy kifogást
emelnek-e
a) ha egyik állam sem emel kifogást várakozási idő eltelte után érvénytelenséget (megszűnést,
kilépést, felfüggesztést) megállapító állam erről kiállít egy okmányt, azt közli a többi féllel is
b) ha valaki kifogást emel, ellentmond az eredeti közlésnek jogvita
- békés eszközökkel kell rendezni
- ha ezek nem vezetnek eredményre egy év alatt, akkor a bécsi egyezmény szerinti egyeztető
eljárást kell indítani, kivéve, ha a jogvita a jus cogensből eredő semmisségre vagy
megszűnésre vonatkozik a jus cogenssel kapcsolatos jogvitákat választott bíróság vagy a
Nemzetközi Bíróság elé kell vinni

/ Érvénytelen szerződés jogkövetkezményei/

Az érvénytelenség nagyrészt ex tunc hatásokkal jár olyan helyzetet kell teremteni, mintha létre sem jött
volna a szerződés:
1) nem fakadhatnak belőle jogok és kötelezettségek
2) ha ez alapján valamilyen cselekményeket hajtottak végre, akkor a fél követelheti a többi
részes fél bármelyikétől, hogy törekedjen az eredeti állapot helyreállítására
3) azok a cselekedtek, melyeket korábban jóhiszeműen hajtottak végre nem tekinthetők
jogszerűtlennek csak abból az okból, hogy a szerződés érvénytelen
4) a megtévesztő, megvesztegető, kényszert alkalmazó nem igényelheti az eredeti állapot
helyreállítását és nem követelheti, hogy addigi tetteit jogszerűnek tekintsék
5) ha a semmisség oka a ius cogensbe ütközés, akkor a részes feleknek ki kell küszöbölni a
ius cogens-el ellentétes rendelkezés alapján teljesített cselekményeik következményeit és
amennyire lehet az eredeti állapotot kell helyreállítaniuk

/ A megszűnés és a felfüggesztés joghatásai/

Ezek ex nunc hatásokkal járnak:
1. ) jogszerű megszüntetés feloldja a többieket a szerződés további teljesítésének kötelezettsége alól,
de nem érinti a feleknek a szerződés megszűnése előtti jogi helyzetét, jogait, kötelezettségeit
2.) felfüggesztés többletkötelezettség: a felfüggesztő államnak tartózkodnia kell minden olyantól,
amely a szerződés alkalmazása felújításának megakadályozására irányul

18. Belső jog és nemzetközi jog: doktrínák, nézőpontok

A nemzetközi jog és a belső jog elhatárolása

BELSŐ JOG NEMZETKÖZI JOG

 hierarchián alapul  mellérendeltségen alapul

 autoritatív  reciprocitáson alapul
 törvényhozó szerv van  nincs
 elkülönült kényszerapparátus van  nincs
 erőszak-monopólium van  nincs
 a szankció valószínű  a szankció ritka, bizonytalan
jogkövetkezmény  azonosak
 jogalkotók, kötelezettek  kötelezettek száma 200-nál
különbözőek kevesebb
 kötelezettek száma magas  jelentős
 a szokásjog, esetjog szerepe csekély  a szabályok jó része nem
 részletes szabályok jellemzik részletes
 magas szervezettség  alacsony szervezettség
 kötelező joghatóság  nincs kötelező joghatóság
 a súlyos normaszegés is megszokott  rendkívüli a súlyos normaszegés
49
 jelenség
 a jogalkotás, módosítás,  bonyolult, gyakran lehetetlen
megszüntetés könnyű

Monista elmélet
- nemzetközi és belső jogot egyetlen jogrsz-ként fogja fel
- egyik válfaja szerint nemzeti jognak elsőbbsége (államok bármikor visszavonható
kötelezettségvállalása), de ma már nincs követője
- radikális monizmus
 nemzetközi jog elsőbbsége
 Kelsen: logikai megközelítés; normahierachia csúcsán alapnorma. NJ magasabb szinten, mert
az állam létének kérdése a NJ alapján ítélhető meg. A NJ-ba ütköző belső jogi norma semmis
 Lauterpacht: morális alapokon; jog feladata az ember jólétének, emberi jogok biztosítása, erre
csak NJ alkalmas, ezért elsőbbsége van
- mérsékelt monizmus
 nem állítják, hogy a NJ-ba ütköző belső norma semmis
 Verdoss: egység, és NJ elsőbbsége, de ez csak abban nyilvánul meg, h az állam jogalkotói
hatalmának gyakorlásakor köteles a NJ-ot betartani, az esetlegesen NJ-ba ütköző belső
normák a belső bíróságok eljárásában átmenetileg alkalmazhatók (amíg az állam módosítja v
hatályon kívül helyezi)
Dualizmus
- NJ és belső jog elkülönülő jogrsz-ek
- radikális
 Triepel, Anzilotti
 NJ és belső jog 2 olyan kör, ami legfeljebb érinti, de soha nem metszi egymást; tartalmi
átfedések csak azért, mert a nemzeti jogalkotó a NJ-gal azonos belső jogot alkotott; mivel
nincs érintkezés, nincs konfliktus sem
 különböző jogforrási rsz, alanyok, jelleg
 források: NJ  szokásjog, nemzetközi szerződések, általános jogelvek; belső jog 
írott alkomány, annak alárendelt tv-ek és más jogszabályok
 alanyok: NJ csak államok egymás közötti viszonyai; belső jog  állam és alávetett
magánjogi jogalanyok
 jelleg: NJ koordinatív jelleg (egyenlő jogalanyok egymás közötti viszonyai);
belső szubordinatív (főhatalommal rendelkező állam egyoldalúan a többi
jogalanyra kötelező jogot alkot)
 koordinációs elmélet: nincs közös alkalmazási terület, minden jogrend önállóan, egymástól
függetlenül, saját hatókörében (Fitzmaurice)
- mérsékelt
 lehetnek átfedések, konfliktus sem kizárt, de a 2 jogrend külön életet él
 belső jogban a Nji norma csak akkor irányadó, ha azt a belső jog vm parancsa előírja, és a NJ
nem teszi lehetetlenné a vele ellentétes belső jog megalkotását
 belső jogi szabályok nem változtatnak a NJ alapján fennálló kötelezettségeken, megsértését
nem lehet a belső jog alapján kimenteni

Két jogrsz viszonya

 belső jogi szabályok NJ-ban való érvényesülése: hagyományosan puszta tényeknek tekinthetők; nem
forrása a NJ-nak, de van hatása a nemzetközi színtéren is
 Nji szabályok belső jogi alkalmazása: NJ ált. nem írja elő, h belső jogi parancstól függetlenül
alkalmazandó legyen; nincs olyan szabály, ami konfliktus esetén elsőbbséget biztosít. Főszabályként

50
 az államot, mint NJ alanyát köti, de az államra bízza, h a belső jogrsz-ben miként tesz eleget; ha
megsérti belső joga alkalmazásával a NJ-ot, akk az kiváltja a felelősségét
- Alabama választottbírósági ügy: állam nem hivatközhat belső jogszabályára v annak hiányára
azért, h nemzetközi jogi kötelezettségszegését kimentse
- ezt tart. 1969-es bécsi egyezmény is (szerződések jogáról);
- állami cselekmény nemzetközi jogsértésként való meghatározása NJ-i kérdés, nem függ attól, h a
belső jog miként minősíti
- alkotmányra hivatkozással sem mentesül
 egyén NJ-i helyzetének változása: emberi jogok szokásjogi szabályai közvetlenül jogokat teremtenek
magánszemélyek számára, ill. háborús és emberiesség ellenes bcs-eket megállapító szabályok
közvetlenül kötik az egyéneket  NJ-nak vannak olyan sajátos normái, amik az államok belső
jogától függetlenül, NJ erejénél fogva jelen vannak az államon belül alkalmazandó jsz-ok között. DE
ez nem eredményezi elsőbbségi viszony kialakulását
 mérsékelt dualista írja le legjobban, de emberi jogok és egyén nemzetközi büntetőjogi felelőssége
egységesedés irányába mutat
 NJ alkalmazása a belső jogban
- NJ belső jogi helyzetét vm belső jogi szabály határozza meg
- inkorporáció/adopció: NJ NJ-ként alkalmazandó a belső jogban; állam joga magáénak ismeri el a
NJ-ot és teszi a belső viszonyokban alkalmazhatóvá, anélkül, h annak NJ-i mivolta megváltozna.
Lehet: általános szokásjogi elvvel,, v alkotmány generálklauzulájával. Mindenkori állapotában
emeli a belső jogba (dinamikus utalás). Főként a szokásjoggal kapcsolatban irányadó
- transzformáció tana: belső joggá alakítás szükséges, ez a belső jog vmely szabálya hajtja végre;
ezzel Nji norma megkettőződik, mivel vele azonos tartalmú belső jogi szabály jön létre.
Szuverenitás és belső jogrsz egysége. Általános transzformáció: egyetlen szuverén aktus alakít át
belső joggá több, konkrétan meg nem határozott Nji normát. Ált. egy alkotmányi generálklauzula.
(nemzetközi szokásjog belső joggá tételére jellemző) Speciális transzformáció: egyes Nji
normákat v normaegyütteseket ülön belső jogi aktusok tesznek a belső jog részévé; pl. nemzetközi
szerződések tv-ben való kihirdetése
- önvégrehajtó szerződések: közvetlen alkalmazásra tartalmilag alkalmas szerződések; nem jelenti,
h a Nji norma belső jogban való megjelenítésére ne lenne szükség vmilyen alkotmányos
mechanizmusra; önvégrehajtó jelleg akkor érvényesülhet, ha a megfelelő belső jogi mechanizmus
a belső jog részévé tette a Nji szabályt
Rangviszonyok a belső jogban
 konfliktus esetén melyiket rendeli alkalmazni a belső jogrsz
 általános NJ (szokásjog és általános jogelvek): Ny-európában ált. kiemelt hely; törvények fölé,
alaptv alá. Kivétel Nagy-Britannia, ahol a common law része, így csak addig érvényesülhet, amíg
nem ütközik kifejezett törvényi rendelkezésbe. Törvényeket a NJ-gal összhangban kell értelmezni,
de ha a tvszöveg egyértelmű, akkor is azt kell alkalmazni, h a ellentétes az általános NJ-gal
 szerződési joganyag: több ország joga egyszerű törvényekként kezeli (Nagy-Britannia, Németo.,
Olaszo.). De: NJ-gal összhangban történő értelmezés kötelezettsége. Van ahol törvények fölé emeli
(Franciao., Hollandia)
19. A magyar jogrendszer és a nemzetközi jog
 Kiindulópont: Alaptv. Q) cikk (2) és (3) bekezdés: nemzetközi és magyar jog összhangjának
biztosítása, NJ általánosan elsimert szabályainak elfogadása, NJ más forrásai jogszabályban történő
kihirdetésükkel válnak a magyar jogrsz részévé
 AB korábbi határozatai, Abtv. és a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 2005. évi
L. tv
 dualista, NJ-barát felfogás
 NJ magyar joggá válása
- általános NJ a magyar jogban
 Alaptv nem tesz kifejezetten említést a nemzetközi szokásjogról

51
  de AB határozat alapján megállapítható a mechanizmus, amivel az ált. szokásjog a magyar
jog részévé válik; általános transzformáció, alkotmányi parancs által; NJ mindenkori
állapotára vonatkozik (dinamikus utalás); az önvégrehajtó és nem önvégrehajtó szabályok is
 7/2005 AB hat.: nemzetközi szokásjogot és az általános jogelveket. regionális és univerzális
szokásjogot is!
- nemzetközi szerződések belső joggá válása
 szükség van megfelelő szintű magyar jogszabályba való kihirdetésre is; ezzel válnak a
magyar jog részévé  speciális transzformáció
 nemzetközi szeződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 2005. évi L. tv
 nemzetközi szerződés megkötése nem azonos a belső jogban való megjelenítésével
 lehetséges: megkötésre a közt.elnöknek v külpolitikáért felelős miniszternek felhatalmazást
adó jsz egyúttal ki is hirdeti a szerződést a belső jogban  kihirdető jsz tartalmazza a
szerződés kötelező hatályának elismerésére adott felhatalmazást és a szerződés hiteles
szövegét is ( de nem jelenti h ennek a kihirdető jsznak az elfogadásával a nemzetközi
szerződés meg is köttetne)
 szerződés szövegét tartalmaző magyar jszi rendelketéseket úgy kell hatálybaléptetni, h az
egybeessen a szerződés Mo-ra vonatkozó hatálybalépésének időpontjával; külpolitikáért
felelős minisztert hatalmazza fel, h a hatálybalépés napját a Magyar Közlönyben közzétett
közleménnyel állapítsa meg; ez deklaratív aktus
 kihirdető jsz fajtáját a nemzetközi szerződés tartalma határozza meg; ha OGY feladat- és
hatáskörébe tartozó törvénnyel (EU javára történő hatáskör-átruházás, olyan tárgykört
érint, amiről tv rendelkezik, amiről at Alaptv szerint sarkalatos v egyéb tv.nek kell, Alaptv
szerint OGYi hatáskör), egyéb esetben kormányrendeletben
 Rangviszonyok
- magyar jogrend a lehető legnagyobb mértékben biztosítani kívánja a nemzetközi kötelezettségek
belső jogi érvényesülését a belső jogi szabályokkal szemben is
- szokásjog és általános jogelvek
 53/1993. AB határozat: összhang biztosítás az általános NJ-ra is kiterjed
 ha a NJ-ba ütköző magyar jsznak többféle értelmezése is lehet, és van olyan, ami
összhangban van a NJ-gal ezt az értelmezést kell alkalmazni. Ha az ellentét nem oldható
fel értelmezés útján NJ eltérő tartalmú, kifejezett, kógens szabályával szemben a nemzeti
jog nem érvényesülhet.
 AB hat. szerint: egyes, a bíróság által kógensnek minősített NJ-i szabály előnyt élvez az
alkotmány garanciáival szemben is (nemzetközi jus cogens szabályok előnye)
 nemzetközi szokásjog egyéb szabályai és ált.jogelvek az Alaptv-nyel szemben nem
rendelkeznek elsőbbséggel; tv-ek és az Alaptv között helyezkednek el (Q) cikk: NJ
elsőbbsége a tv-ekkel és alacsonyabb rangú jsz-okkal szemben)
- nemzetközi szerződések
 Alaptv-be ütköző nemzetközi szerződés ne érvényesülhessen a magyar jogrendben közt.
elnök és kormány kérheti AB-tól az összhang előzetes vizsgálatát; mindaddig nem lehet
megkötni a szerződést, amíg nem módosítják v nem fűznek hozzá fenntartást. Alaptv alá
helyezi tehát
 már kihirdetett és hatályba lépett szerződések kapcsán is; utólagos normakontroll, a kihirdető
jsz tekintetében; Alaptv ellenesség esetén megsemmisíthető (AB felfüggesztheti a
megsemmisítést, ez idő alatt lehetőség van a szerződés újratárgyalására és módosítására v
akár Alaptv módostásra is)
 jogszabályok nemzetközi szerződésbe ütközése; nem minden esetben írja elő a szerződésbe
ütköző magyar jsz megsemmisítését; attól függ, h milyen rangú jsz-ban hirdették ki. Ha tv-
nyel hirdették ki: vele konfliktusban álló, tisztán belső jogi tv v alacsonyabb rangú jsz-t
megsemmisíti az AB. Ugyanez, ha kormányrendeletben hirdették ki, és vele konfliktusban
álló jsz is kormányrendelet. Ha korm.rend. hirdette ki, és tv-be ütközikAB választhat;
határidő megjelölésével felhívja a Kormányt a szerződés módosításának kezdeményezésére, v

52
 a törvényhozót a tv módosítására. Általában tehát a tvek fölé emeli a nemzetközi
szerződéseket
- eljárási kérdések
 EJEE alapjogi garanciák
 Abtv.: nem teszi lehetővé magánszemélyeknek, h kezdeményezzék a nemzetközi szerződésbe
ütközés vizsgálatát. Konkrét ügyben eljáró bíró döntheti el, h kezdeményezi-e (felek
meggyőzhetik a bírót)
 AB bármely eljárásban hivatalból vizsgálja a nemzetközi szerződésbe ütközést, uh érdemes
az alkotmányos aggályok mellett erre is hivatkozni
 nemzetközi szokásjogba v ált. jogelvekbe ütközés: nincs az Abtv-ben spec. szabályozás; lehet
úgy érvelni h a Q) cikk alapján alkotmányellenes általános szabályok szerinti
alkotmányjogi panaszban előadható

20. Joghatóság: szerepe, jogalkotási, jogalkalmazási és végrehajtási joghatóság. /537-559/

I. A joghatóság szerepe a nemzetközi jogban

• Az állami szuverenitás fontos eleme a joghatóság, amely az államnak az a képessége, hogy létrehozzon,
megváltoztasson vagy megszüntetessen jogviszonyokat.
• Az állam határain belül jogszabályok révén meghatározhatja saját jogrendszerét, államformáját,
gazdasági és társadalmi rendszerét. (állami szuverenitás)
• A 2625.ENSZ-közgyűlési nyilatkozat is kimondta, hogy az államok nem avatkozhatnak egymást "belső
joghatóságába" tartozó ügyekbe.
• Maga a világszervezet sem avatkozhat be olyan ügyekbe, amelyek "lényegileg valamely állam belső
joghatóságának körébe tartoznak."
• Pl, hogy ki lehet a saját állampolgáruk, hogyan léphetnek külföldiek a területükre stb.
• Szűkülnek az állam belügyeinek szentsége, emberi jogi intézmények miatt.
• A joghatóság kérdésében a Lotus-ügyben 1927-ben hozott bírósági ítélet állapította meg az
irányadó elveket. Törökországnak van-e joga eljárni nemzetközi vizeken bekövetkezett incidens ügyében. A
bíróság megállapította az államok joghatóságát csak kifejezetten tiltó nemzetközi jogszabály
korlátozhatja. Ez a Lotus-elv.
• Tehát az "államok függetlenségének korlátozását nem lehet vélelmezni."
• De a Nemzetközi Bíróság azt is kimondta, hogy az államoknak nincs természetes joguk arra, hogy
nukleáris fegyvert használjanak függetlenül attól, hogy erről a jogukról nem mondtak le.
• A kollíziós szabályok (nem egyenlő a NJ joghatósági szabályaival) nemzetközi szerződésekre vagy az
egyes államok saját jogszabályaibanmegfogalmazott és a polgári jogi joghatóságra vonatkozó elvek,
amelyek azt döntik el, hogy a külföldi elemet is tartalmazó esetekben mely államnak van joghatósága az
ügyben, és mely állam belső jogát kell alkalmazni a jogvita eldöntésekor.

II. Jogalkotási, jogalkalmazási és végrehajtási joghatóság

• Jogalkotási, jogalkalmazási és végrehajtási joghatóság különböztethető meg.
• A jogalkotási és a jogalkalmazási joghatóság az államhatárokon belüli és kívüli jogviszonyokra egyaránt
vonatkozhat. (területi és területen kívüli)
• Végrehajtási joghatóság az államterületre korlátozódik.
• A jogalkotási és jogalkalmazási joghatóság az országhatáron belül minden esetre alkalmazható, míg a
végrehajtási joghatóság csak azokra az esetekre vonatkozik, amelyekben a gyanúsított az adott állam
területén tartózkodik.
• A joghatóság az államterülethez kötődik. (általánosságban)
• Az államnak az államterületen kívül általában nincs jogalkotási, jogalkalmazási joghatósága, bár ez alól
kivételt képezhetnek egyes büntető, polgári és közigazgatási (versenyjogi) tényállások.
+ egyes esetekben saját területén sem terjed ki biz. végrehajtási cselekményekre

53
A, jogalkotási joghatóság
• Az állam saját területe, saját polgárai és honos vállalatai tekintetétben is rendelkezik jogalkotási
képességgel.
• Az ország területén kívüli személyeket és tevékenységeket is adóztathat, ha közte és az érintettek
között van valamilyen tényleges kapcsolat.
• Az Állandó Nemzetközi Bíróság tanácsadó véleménye szerint "az állampolgársággal
kapcsolatos kérdések a nemzetközi jog jelenlegi állapotában a 'domain reservé' körébe tartoznak."
• Tehát "minden állam jogosult szabályozni azt, hogy kit tekint saját állampolgárának."
• De a bíróság szerint az államok állampolgársággal kapcsolatos döntési szabadságának vannak bizonyos
korlátai (Nottebohm-ügy: lichtensteini áp-t kezelhette németként Guatemala)
• Az állam meghatározhatja pl a postai szolgáltatást, ellenőrzi a versenyt és adózást, de nem
fogadhat el olyan jogszabályt, amely idegen állam hasonló életviszonyait szabályozza.
• Blokkoló jogszabályok: külföldi törvények hatásai az állam területén ne érvényesüljön.
Helms-Burton-törvény: USA-ban a bíróságok előtt pert lehetett indítani olyan külföldi cég, vagy személy
ellen, akiket azzal vádoltak, hogy amerikai áp Kubában kártalanítás nélkül államosított vagyonával
kereskedtek.
• Európai Közösség először diplomáciai jegyzékben tiltakozott, majd "közös akció"
elfogadásával. A rendelet megtiltotta, hogy európai szmeélyek vagy vállalatok, vagy azok külföldi cégei
vagy leányvállalatai a Helms-Burton-törvénynek, vagy azon alapuló bírósági döntésnek eleget tegyenek.
• Az állam a saját területére vonatkozóan (és azon kívül) sem alkothat a nemzetközi jogi
kötelezettségvállalásaival ellentéttes jogszabályokat, mert az nemzetközi jogi felelősségét
eredményezheti.

B, Végrehajtási joghatóság
• A végrehajtási joghatóság egyrészt azt jelenti, hogy egy állam saját területén érvényt szerezhet
jogszabályainak és bírósági vagy hatósági határozatainak. De ezt nemzetközi egyezmények korlátozhatják.
• Az állam a saját területén sem foganatosíthat hatósági cselekményeket pl külföldi diplomaták,
diplomáciai küldöttségek tagjai, nemzetközi szervezetek alkalmazottai, vagy külföldi katonai
alakulatok államányába tartozó személyek ellen.
• nincs felhatalmazás, h államterületen kívül szerezzenek érvényt saját jogszabályuknak, bírósági
döntéseiknek, ez az állam szuverenitásával is ellentétes lenne. Így pl, ha az állam képviselői külföldön
valakit elfognak vagy megölnek, ez a területi szuverenitás megsértése.
• Az ENSZ tengerjogi egyezményének 111.cikke lehetővé teszi, hogy a részes állam a parti
tengeréről üldözni kezdje a területén jogsértés elkövetésével gyanúsított honi vagy külföldi hajókat, és
azokat a nyílt tengeren keresztül a másik állam területi vizeiig üldözze és ott bárhol elfogja. Akkor teheti ezt
meg, ha az üldözött hajót az üldöző állam egyértelmű jellel ellátott hajói vagy repülői hang- vagy fényjellel
világosan felszólították a megállásra, és ezek a jelt adó hajók/repülőgépek üldözik.
• Lehetővé tehetik az államok, hogy más államok ügynökei (rendőrei) a területükön hatósági
cselekményeket végezzenek. Pl a schengeni végrehajtási egyezmény szabályozza az átnyúló üldözést.
• Magyarországon a 2002. évi LIV. törvény szabályozza és több nemzetközi egyezmény a
szomszédos államokkal, melyek lehetővé teszik a bűnelkövetők határon túli megfigyelését és
üldözését.
• Uniós tagállamok által 2005-ben aláírt Prümi egyezmény, amit határokon átnyúló büntető
együttműködés elősegítése érdekében kötöttek. A DNS-profilok, ujjlenyomat- és gépjármű-
nyilvántartási adatok hatóságok közötti cseréjét célozza, de lehetővé teszi – bizonyos esetekben - a szerződő
felek rendőrei egy másik állam területén intézkedhessenek.
• Haáron átnyúló üldözés feltétele:
1. az egyik ország területén a hatóságok tetten érjék egy bűncselekmény gyanúsítottját, vagy a
gyanúsított őrizetből legyen szökésben,
2. az adott bűncselekmény az egyezmény által meghatározott csoportjába tartozzon.

54
• Az üldözés során értesíteni kell a szomszédos ország illetékes hatóságát.
• Az üldözés folyamán lehetőség van az elfogására, de nem vethető alá motozásnak, elfogás területe
szerinti állam hatóságai hallgatják ki
• A szomszédos állam területén elkövetett bcs miatt európai elfogatóparancs kibocsátásával kérheti
az üldözött személy átadását.
• Az üldözés során légi jármű nem használható, tilos magánlakásba vagy nem nyilvános helyekre
belépniük, üdöző könnyen azonosítható legyen, hivatalos eljárás igazolható legyen. Fegyverüket maguknál
tarthatják, de csak jogos önvédelem esetén alkalmazhatják.
• A kiadatás: külföldön lévő elkövető eljárás alá vonható legyen, és elérhető legyen, h a büntető
joghatóságát gyakorolni kívánó állam területére kerüljön. két- vagy többoldalú nemzetközi szerződésen vagy
viszonosságon alapulhat.
• A kiadatás előfeltétele a kettős inkrimináció, vagyis hogy mindkét államban bűncselekménynek
minősüljön és a kiadni kért személy ne legyen a kiadó állam polgára. (saját áp-t nem adnak ki) +
szerződésen alapuló esetén: kiadatási bcs legyen ( szerződésben meghatározott bcs)
• A fontos bcs-ekkel foglalkozó nemzetközi egyezmények az aut dedere, aut iudicare elvet
alkalmazzák. Ez azt jelenti, hogy az érintett államoknak vagy gyakorolniuk kell joghatóságukat, és el kell
járniuk a területükön levő személy ellen, vagy kötelesek azt kiadni egy másik részes államnak.
Ilyenkor az igazságügyi minisztérium jár el.
• Az EU-ban a kiadatási rendszer helyébe a 2004-ben bevezetett elfogatóparancs, illetve átadás
jogintézménye lépett.
• Eszerint a tagállamok hatóságai arra vannak kötelezve, hogy a másik tagállam hatósága által kiállított
büntetőeljárás alá vonás, illetve szabadságvesztés-büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés
végrehajtása céljából kibocsátott átadási kérelmet minimális ellenőrzéssel ismerjenek el, akkor is, ha saját
állampolgár átadásáról van szó. Közvetlen kapcsolat, politikai elem kimarad!
• Az európai elfogatóparancsot csak abban az esetben lehet alkalmazni, ha a gyanúsítottat egy évet
meghaladó szabadságvesztés fenyegeti és a gyanú a kerethatározatban felsorolt 32
bűncselekmény valamelyikére vonatkozik és a cselekmény mindkét államban bűncselekmény.
• A személy átadásáig (nem kiadatásáig) a végrehajtó hatóság – Magyarországon a Fővárosi
Törvényszék – ki is hallgathatja az érintett személyt, de legkésőbb az elfogatást követő 60 napon belül
köteles végleges határozatot hozni arról, hogy az elfogatóparancsnak eleget tesz-e vagy sem, és az
elfogatástól max 90 napon belül köteles visszajuttatni abba az államba, ahol az elfogatóparancsot
kibocsátották.
• A személyek átadását az elfogatóparancsot kibocsátó hatóság (1) elrendheti, (2) garanciákhoz kötheti,
vagy (3) megtagadhatja.
• Az elfogatóparancs teljesítése csak kivételesen tagadható meg, ha "kötelező" vagy
"mérlegelhető" okok alapján.
• Az átadás kötelezően megtagadható, ha a kérelmezett személy adott cselekményét már bíróság megítélte,
a kérelmezett kiskorú vagy közkegyelem kedvezményezettje. A megtagadás mérlegelhető, például
ha a végrehajtó tagállamban ugyanazon cselekmény miatt büntetőeljárás van vagy volt folyamatban, és az
utóbbi esetben nem indítottak büntetőeljárást vagy azt megszüntetik.

C, Jogalkalmazási joghatóság
• Egy állam polgári vagy büntető jogalkalmazó hatóságai peres úton olyan ügyekben is eljárhatnak,
amelyekben valamilyen külföldi elem található.
• A joghatósággal kapcsolatos legtöbb jogvita a jogalkalmazási joghatósággal kapcsolatos, tehát, hogy az
érintett állam rendőrsége, ügyészsége vagy büntető bírósága eljárhat-e az adott büntetőügyben, vagy a
felperes perelheti-e azt az adott alperest az adott állam bírósága előtt az adott polgári ügyben.

21. A büntető joghatóság elvei, alapjai /561-577/

• Az államok büntetőpolitikai céljaik alapján határozzák meg büntető joghatóságukat, saját területen,
vagy saját állampolgárok ellen, vagy általuk, illetve az állam érdekei ellen elkövetett bűncselekményekre

55
terjesztik ki. Emellett védenedő értékeket is meghatároznak, ezeket elkövetésük helyétől és az elkövető
kilététől függetlenül büntetik.
• Az állam büntetőjogi joghatósága következő esetekben merül fel:
1. saját állampolgár követ el bűncselekményt belföldön (területi joghatóság);
2. más áp követ el bcs-t belföldön (területi jh);
3. saját áp követ el bcs-t külföldön (személyi joghatóság);
4. más áp követ el olyan bcs-t külföldön, amely saját áp vagy honos vállalat ellen irányul (passzív személyi
joghatóság);
5. más áp olyan bcs-t követ el külföldön, amely az állam saját területére irányul (védelmi elv);
6. más áp olyan bcs-t követ el külföldön, amely az állam ellen irányul (védelmi elv);
7. külföldi követ el bcs-t külföldön olyan védett érték ellen, amelyet az állam külföldön is védeni kíván
(univerzális joghatóság).
• A magyar büntető joghatóságot a Btk – anyagi jogi jogszabály – területi és személyi hatály cím alatt
határozza meg. Mind a hét fenti esetben megállapíthatja a magyar joghatóságot. Kettős inkrimináció
esetén is.
• Pinochet-ügy: chilei diktátor visszavonulása után brit magánklinikára érkezik, Baltasar Garzón, spanyol
vizsgálóbíró kiadatási kérelmet nyújtott be a brit hatóságokhoz, elutasították, azzal, hogy olyan bcs, ami nem
tartozott a brit joghatóság alá. Majd kínzásokra hivatkozott, ami az ENSZ Kínzás elleni egyezménye alapján
(1988 után) Nagy-Britanniában, Chilében is bcs-nek minősül.

1-2. Területi joghatóság

• Az állam saját területén gyakorolt szuverenitásából fakad, akár belföldi, akár külföldi a feltételezett
elkövető vagy sértett.
• Ott a legegyszerűbb a bcs nyomozása, ahol azt elkövették.
• Kérdéses szituációk: Melyik állam joghatósága alá tartozik, ha több állam terültén követték el? Vagy ha
hajókon és repülőgépeken vagy azok ellen követték el?
• A Lotus-ügy: A Lotus francia gőzhajó nyílt tengeren összeütközött török szénszállító hajóval, ami
elsüllyedt és 8 ember meghalt. Amint Lotus befutott egy török kikötőbe, a török hatóság letartóztatták az
ügyeletes tisztet, gondatlan emberöléssel vádolták.
Kérték a Nemzetközi Bíróságot döntse el, van-e olyan jogi szabály, amely kizárja a török joghatóság
gyakorlását. A bíróság megállapította, hogy az állam a főhatalmát általában nem gyakorolhatja határain
kívül, de "a büntetőjog területi hatálya nem esik egybe a területi főhatalommal." Elutasította azt az
álláspontot, miszerint kizárólag a lobogó állama rendelkezik joghatósággal nyílt tengeren tartózkodó hajók
fölött. A károkozással mintha a török felségterületet sártették volna meg, így a török joghatóság
gyakorolását lehetővé tette.
• A Lockerbie-ügy: A Pan Am amerikai légitársaság utasszállító repülőgépét 1988-ban libiai titkos
ügynökök Lockerbie felett felrobbantották. Máltán robbanóanyagot adtak fel egy járátra, ami a New Yorkba
tartó transzatlanti frankfurti járatra került. A járat a skóciai Lockerbie-re zuhant és több mint 10 embert
megölt.
Hollandiában skót bíróság járt el és skót jogot alkalmazva vonták felelősségre a líbiai elkövetőket. A
hollandiai bíróság az elkövetés helye alapján állapította meg a joghatóságát, noha a cselekményt Líbiában és
Máltán hajották végre. Hollandiában folytatták le a két vádlott perét, az eljárás során skót jogot alkalmazták.

3. Személyi joghatóság
• Az államok joghatósága tipikusan a saját állampolgárokra terjed ki.
• "A magyar állampolgár külföldön elkövetett olyan cselekményre, amely a magyar törvény szerint
bűncselekmény függetlenül attól, hogy az elkövetés helyén bűncselekményenk minősül-e vagy sem."
• Magyarország joghatóságot kíván gyakorolni minden olyan bűncselekmény felett, amelyet az
állampolgárai követtek el, még akkor is, ha más állam területén történt.
• Az angolszász államok esetén áp-aik külföldön elkövetett bcs-eknél csak a legsúlyosabbak esetén
gyakorolják.
• A Joyce-ügy volt a vezető precedens.

56
William Joyce amerikai állampolgár a második világháború alatt egy német rádióállomáson keresztül
brit ellenes náci propagandát folytatott. Brit áp-nak vallotta magát, majd lemondott az áp- áról és felvette a
német áp-ot. A hazaárulást Nagy-Britannia területén kívül követte el, a bíróság vizsgálta tartozott-e még
hűséggel a brit koronának. A bíróság megállapította, hogy Joyce (német áp felvétele után is) tartozott
hűséggel, és nincs jelentősége hol követte el a cselekményt, mivel az államok nem kötelesek elnézni a
hazaárulást, bárhol is történt. Elítélték és kivégezték.

4. A passzív személyiség elve

• A passzív személyiségi elve alapján az állam olyan bűncselekmények elkövetői felett gyakorol
joghatóságot, akik az adott állam polgárai vagy vállalatai terhére külföldön követnek el bűncselekményt.
• Btk. alapján:
• "A magyar büntető törvényt kell alkalmazni.. a magyar állampolgár, a magyar jog alapján
létrejött jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb jogalany sértelmére nem magyar
állampolgár által külföldön elkövetett olyan cselekményre is, amely a mgyar törvény szerint büntetendő."
• A Lotus-ügyben is felmerült a passzív személyiségi elv.
• A Cutting-ügyben a mexikói joghatóságot azért érvényesítették, mert az amerikai
állampolgárságú Cutting Texasban egy újságban egy mexikóiról becsületsértő kijelentéseket tartalmazó
cikket jelentetett meg.
• A Yunis-ügyben az Egyesült Államok azon az alapon gyakorolt büntető joghatóságot egy libanoni
gépeltérítő felett, hogy a Földközi-tenger térségében eltérített jordániai gépen ameriaki áp-ok is utaztak.
• Az Achille Lauro-ügyben amerikai áp gyilkosai felett amerikai joghatóságot érvényesített USA
haditengerészete, pedig egyiptomi repülőgépet kényszerítettek leszállásra Szicíliában. (áp-ok védelme és
nemzetközi terrorizmus elleni fellépés volt az indok)

5-6. A védelmi elv

• A védelmi elv azt teszi lehetővé, hogy az állam az idegenek által külföldön elkövetett, de az állam
biztonságát érintő cselekmények elkövetőivel szemben gyakoroljon joghatóságot.(Mo-on állam elleni bcs-
ek) Ezt alkalmazták a Ramzi Yousef-ügyben.
• A Yousef-ügy: Ramzi Yousefet és két társát New York-i bíróságon vonták felelősségre amerikai légi
járatok ellen Manilában tervezett robbantási kísérletek miatt. A kérdés az volt, hogy jogosult-e az amerikai
kormány a területén kívül, de saját légi járatait érintő cselekményeire saját büntetőjogát alkalmazni. A
védelmi elv alapján részben az amerikai jogra, részben a nemzetközi szokásjogra és más joghatósági elvekre
hivatkozva állapította meg az amerikai joghatóságot.

7. Az univerzális joghatóság elve

• Az univerzális joghatóság alapján egyes bűncselekményekkel kapcsolatban minden államnak
joghatósága van az eljárás lefolytatására, függetlenül attól, hogy azt áp-águkra tekintet nélkül kik és hol
követték el.
• Hugo Grotiusnál is megjelent.
• Kalózkodás és a háborús bcs-ek a nemzetközi közösség szempontjából különösen veszélyesek.
• A nürnbergi törvényszék statútumának 6. cikke alapján a törvényszék a béke elleni bcs-ekre, a háború
jogának és szokásainak megsértéseére, valamint az emberiesség elleni bcs-ekre megállapította és
gyakorolta a joghatóságát.
• A négy 1949-es genfi egyezmény univerzális joghatóságot ír elő az úgynevezett súlyos
jogsértésekkel kapcsolatban. Pl: szándékos emberölés, kínzás, embertelen bánásmód, védett személyek
jogellenes deportálása és a túszszedés is.
• Az 1977. évi I. kiegészítő jegyzőkönyv kiegészítette a polgári lakosság jogtalan megtámadásával.
• Az 1998. évi római statútum a saját joghatóságot kiterjesztően állapította meg. A nemzetközi közösséget
sértő legsúlyosabb bcs-ek fogalmába beleértik a népirtás, az emberiesség elleni, a háborús bcs-ek és az
agresszió fogalmait is.
• A Yerodia-ügyben az univerzális joghatóságnek egy különleges típusa, az in absentia egyetemes
joghatóság jelent meg. Ez a joghatóság azt jelenti, hogy egy külföldön, külföldi személyek sérelmére

57
elkövetett bcs miatt úgy indul a büntetőeljárás egy államban, hogy a terhelt nem tarózkodik az adott
állam területén.
• A Yerodia-ügy: Belgiumban Yerodia volt kongói külügyminisztert vádolták meg háborús és emberiesség
elleni bcs-ek elkövetésével, belga nyomozási bíró elfogatóparancsot adott ki ellene. A vád tárgyául szolgáló
cselekményeket területén kívül, nem belga állampolgárok sérelmére követték el, és a volt külügyminiszter
sem belga áp. És nem tartózkodott Belgiumban. Kongó kezdeményezte a Bíróság eljárását, ahol kimondták,
hogy Belgium megsértette a nemzetközi jogot az elfogatóparancs kiadásával, de nem foglalkozott érdemben
az univerzális joghatóság kérdésével. (szuverén állam külügyminiszterét megillető diplomáciai mentesség
megsértése)

22. Közigazgatási, versenyjogi, adójogi és polgári jogi joghatóság /578-610/

1. A közigazgatási jog
• A közigazgatási jog területén az államnak a saját területén van joghatósága.
• A területen kívüli közigazgatási aktusok példája lehet a konzuli tevékenység.
• A magyar jog abban tér el más nemzeti jogtól, hogy általános közigazgatási törvénye
meghatározza a közigazgatási joghatóságot.
• Ez a joghatóság inkább személyi, mint területi alapú.
• Az ügyfél magyar áp, Magyarországon nyilvántartásba vett jogi személy vagy jogi
személyisségel nem rendelkező szervezet, akkor hatósági ügyében Magyarország területén kizárólagos
a magyar joghatóság. Ezen feltételek hiánya esetén is, szubszidiárius alapon Mo. területén szintén magyar
hatóság, ha az eljárásban uniós jogi normát v magyar jsz-t kell alkalmazni

2. Versenyjog
• Egy állam a területére vonatkozó vagy azt érintő, de külföldön végrehajtott és a versenyt az ő
felségterületén korlátozó magatartásokra is reagálni kíván, akkor a külföldön megvalósuló
tényállásokra is alkalmaznia kell és jogrendjét a területét a területét érintő hatásokra is kiterjeszteni.

58
a, Kartellek
• Az Egyesült Államok a Sherman-törvény elfogadásával szabályozta a versenykorlátozó megállapodásokat
és magatartásokat. Ebben vegyesen közigazgatási és büntetőjogi normák is.
• Az United States v. Aluminium Co. Of America-ügyben a bíróság a Sherman Act rendelkezéseit egy
olyan kereskedelmet korlátozó megállapodásra alkalmazta, amelyet az államon kívül kötöttek.
Egy kanadai vállalat ellen indított pert az amerikai versenyhatóság, mert az amerikai ALCOA-val árkartellre
lépett. Az volt a kérdés, hogy alkalmazható-e az amerikai versenyjog külföldiekkel szemben. A bíróság a
"hatáselv" alapján megállapította joghatáságát, kimondva, hogy az amerikai bíróságoknak akkor van
joghatóságuk külföldiekkel szemben, ha azoknak a magatartása kihat az Egyesült Államok kereskedelmére
vagy gazdaságára.
• Az Alcoa-ügy óta a joggyakorlat megváltozott. A hatáselvet el nem ismerő államok blokkoló
jogszabályokat alkottak. (saját versenyhatóságukat eltiltották az együttműködéstől, vállalkozásoknak
megtiltották az információ szolgáltatását)
• Az amerikai bíróságok 1977-ben "mérlegelési tesztet" vezettek be: ami azt jelenti, hogy a
bíróságoknak szempontrendszert adtak annak eldöntésére, hogy a külföldi magatartás belföldi hatásai
olyan súlyúak-e, hogy szükséges az ameriaki szövetségi joghatóság megállapítása vagy sem.
• A Timberlane-ügyben a kereset tárgya egy banki magatartás, mely csődbe jutott hondurasi
malomnak nyújtott hitelt, ebből származó gazdasági hatások is Hondurasban következett be. A bíróságnak
azt kellett eldöntenie, hogy mindezek ellenére alkalmazzák-e a Sherman-törvényt. A Szövetségi
Fellebbviteli Bíróság három feltétel megvalósulása esetén látta megállapíthatónak a joghatóságát:
(1) az amerikai külkereskedelmet tényleges vagy szándékolt hatás érte,
(2) a hatás felismerhető kárt okozott a felperesnek,
(3) az Egyesült Államok érdekei elég erősek-e, hogy igazolható legyen a területen kívüli joghatóság
gyakorlása.
• A területen kívüli joghatóság fenti korlátozásait követően a Foreign Trade Antitrust
Improvements törvény kivette az exportot a Sherman- törvény hatálya alól, kivéve, ha a kifogásolt export
magatartás kárt okoz az amerikai gazdaságnak.
• A Hartford Fire Insuarance-ügy: visszatért az ALCOA-ügyben született döntés
megközelítéséhez a bíróság. A biztosítások piacán már nem volt igénybe vehető
környezetszennyezési biztosítás. A Szövetségi Legfelsőbb Bíróság a "mérlegelési tesztet" félretette,
kimondva, hogy a joghatóság minden amerikai piacot érintő magatartás fölött fennáll, de minden esetben
mérlegelheti, kivéve, amikor a külföldi személyek által folytatott magatartást valamely más állam joga a
személyek számára kifejezetten előírta.
• Az Empagran-ügyben kartell miatt indított konkrét kártérítési perben nem állapította meg az amerikai
joghatóságot, mert a konkrét ügyben a hatáselv alapján a kartell nem az amerikai piacot célozta, de
kimondta, ha azt célozta volna, indítható lett volna a per is.
• EU: A Dyestuffs-ügyben a területen kívüli joghatóság problémája jelent meg. Az ICI brit és svájci és
belga leányvállalatai kartell-megállapodásokat kötöttek. A Bizottság olyan összehangolt
magatartásként értékelte az ICI és a többi társaság magatartását, "amely hatással lehet a tagállamok közti
kereskedelemre.
• A Woodpulp-ügyben a Bizottság azt állapította meg, hogy 41 facellulóz gyártó és két
kereskedelmi társaság összehangolta piaci gyakorlatát. A kartellben résztvevő cégnek külföldön volt a
székhelye, de volt leányvállalatuk, vagy ügynökségük a Közösségen belül. A Bíróság megállapította, hogy a
Bizottság jogszerűen állapíotta meg a joghatóságát, de nem a hatáselvet alkalmazta, hanem az alkalmazási
elvet, mert ennek a szempontnak a hangsúlyozásával a területi elvet tekinthette a joghatóság alapjának.
• A magyar versenyjog területi hatálya is kiterjed a vállalkozások külföldön tanúsított piaci
magatartására is, "ha annak hatása Magyarország területén érvényesülhet." Ez a hatáselv kifejezésének
tekinthető.

b, Fúziók

59
• Az Egyesült Államokban a Clayton-törvény 7. szakasza a koncentráció méretétől függetlenül tilt
bizonyos ügyleteket, ha azok a verseny csökkentéséhez vezetnek az amerikai piacon, függetlenül attól, hol
kötik meg azokat.
• A Hart-Scott-Rodino-törvény bizonyos piaci küszöbértékek elérése esetén köti az amerikai
hozzájáruláshoz a fúzió végrehajtását, függetlenül attól, hogy az kihat-e az amerikai piacra.
• 1995-ben a Royal Dutch-Shell és a Montedison közös vállalatot akart létrehozni Montell néven. A
Szövetségi Kereskedelmi Bizottság (FTC) azt állapította meg, hogy a vegyesvállalat létrejöttével lényegesen
csökkenne a verseny számos polipropilén piacon és csak licensz-megállapodások megkötése esetén
járult hozzá.
• 1997-ben a Clayton-törvény alapján megállapították joghatóságukat az amerikai hatóságok a svájci
Sandoz és Ciba-Geigy egyesülésével kapcsolatban.
• Az európai fúziókontroll esetében értékben nagyobb fúziók engedélyezése került a Bizottság
hatáskörébe.
• A kisebb fúziók nemzeti hatáskörben maradtak.
• "Uniós léptékű" ha az összes érintett vállalkozás összevont teljes világméretű forgalma meghaladja
az 5 mrd eurót, és az érintett vállalkozások közül legalább kettőnek a teljes uniós szintű forgalma egyenként
meghaladja a 250 millió eurót, kivéve, ha a teljes uniós szintű forgalmának kétharmadát egy tagállamon
belül bonyolítja le. + ha ennek nem is felel meg, de meghatározott okok alapján uniós léptékűnek minősül!
• A Gencor-ügyben a Bizottság megtiltotta a dél-afrikai Gencor és LPD fuzionálását, mert
duopólium alakult volna ki a piacon.
• A fúziókontroll-rendelet 1.cikke nem követeli meg, hogy a felek a Közösségen belül legyenek
bejegyezve, elég, ha a gyártókapacitásuk a Közösségen belül van.
• A Közösség joghatóságának megállapítása szempontjából lényegtelen a vállalatok székhelye vagy
termelési kapacitásuk allokációja., ha a résztvevő felek árbevétele eléri a rendeletben meghatározott
küszöbértéket, a Közösség joghatósággal rendelkezik
• A Boeing/McDonell Douglas-ügyben a két cég fúziója során a világ legnagyobb integrált repülési
és űrkutatási eszközöket gyártó vállalata jött volna létre.
• A fúziókontroll-rendelet alapján joghatósága a hatáselven alapul és minden olyan
összefonódásra kiterjed, amelynek közvetlen, tényleges és ésszerűen előrelátható hatásk van az integráción
belül.
• A General Electric és Honeywell 2000-ben tervezett fúzióját mind USA-ban, mind az EU-ban
bejelentették, az FTC engedélyezte. A Bizottság szerint olyan erőfölény alakult volna ki, amely a verseny
megszűnéséhez vezetett volna. A Bizottság 2001-ben megtiltotta a tervezett fúziót.
•  Párhuzamosan több versenyhatóság is megállapíthatja a joghatóságát, eltérő feltételeket
fogalmazhatnak meg, eltérő következtetésekre juthatnak

3. Adózás
• Az államok többsége területi elven adóztat, vagyis a területén szerzett jövedelmeket adóztatja. (területén
bejegyzett vállalatok v leányvállalatok, fiókok, telephelyek)
• Személyi elvű adóztatás is létezik, valamint személyi és területi elvű adóztatás.
• A területi és személyi elvű adóztatási joghatóságok ütközése kettős adóztatáshoz, az pedig
ésszerűtlenül magas adószintekhez és többszöri adóbevallásokhoz vezet.
• Ezért az államok kettős adóztatási megállapodásokkal határolják el adóztatási joghatóságukat.
• Az OECD modellegyezményeket dolgozott ki. Kétoldalú adóegyezményt fogadtak el.
Magyarország 2013-ban 83 egyezménnyel rendelkezett.
• Az államok nem adóalanyok együttműködését is elvárhatják. Az USA FATCA törvénye alapján külföldi
bankok és befektetési szolgáltatók kötelesek együttműködésre, amelyek a világon bárhol amerikai
állampolgárok számláit vezeti.
• Nemcsak adót kell fizetni, adóbevallást is tenni.

4. A fogyasztóvédelmi joghatóság
• A közigazgatási és a polgári jog határán található fogyasztóvédelmi szabályok.
• Melyik állam joga alkalmazandó, melyik bíróságai járhatnak el?

60
• Az állampolgár, mint fogyasztó védelme a cél.
• Az online kereskedelem elterjedése esetén, ha egy magyar fogyasztó egy másik államban
székhellyel rendelkező vállalkozástól rendel megy egy könyvet (pl), kérdéses melyik ország bírósága
rendelkezik joghatósággal, melyik állam jogát kell alkalmazni.
• A fogyasztónak külföldi bíróság előtt kellene jogait érvényesíteni, akkor az esetek többségében
jogvédelem nélkül maradna. (költségek miatt)
• A nemzetközi jogi szabályok nem korlátozzák a kereskedőket abban, hogy általános szerződési
feltételeikbe olyan rendelkezéseket foglaljanak, amelyekkel "hazaviszik" a jogvitát.
• De az uniós fogyasztóvédelmi szabályok alapján, függetlenül attól, hogy a kereskedő ÁSZF-je mit
tartalmaz, a fogyasztó államában perelhető.

61
C, polgári jogi joghatóság
• A polgári joghatóság az államok számára kevésbé fontos és érzékeny terület.
• Nem is alakultak általános rendelkező elvek, mint a büntető joghatóságnál.
• Polgári ügyekben a joghatóság gyakorlását az államok szélesebb körben állapítják meg.
• Az amerikai jogban az alperes székhelye vagy lakcíme alapozza meg a polgári jogi
joghatóságot, azzal, hogy az amerikai jog széles körben lehetővé teszi a polgári ojgi igényekre is a területen
kívüli joghatóságot.
• A Külföldi kártérítési igények törvénye ATCA alapján bárki polgári jogi kártérítési igényt
érvényesíthet az Egyesült Államok kerületi bíróságai előtt, ha "a kárt a népek jogának vagy az Egyesült
Államok valamely szerőzédésének megsértésével követték el."
• A Filartiga v. Pena Irala-ügyben egy paraguayi férfi sikerrel perelt egy paraguayi rendőrt, mert
megkínozta és megölte a fiát (ATCA-ra hivatkozva).
• A Tel Oren v. Líbiai Arab Köztársaság-ügyben izraeli buszrobbantás áldozatai perelték Líbiát az ATCA
alapján Egyesült Államokban. Itt viszont nem állapította meg az amerikai joghatóságot.
• Magyar intézmények ellen indult holokauszt-perek: 2010-ben a Chicagói Kerületi Bíróság előtt indítottak
pert a MÁV, illetve MNB ellen az ATCA alapján. A MÁV-val szemben, mert részt vett a haláltáborokba
hurcolt emberek kifosztásában. Az MNB ellen, a magyar bankokban maradt különféle értékek
visszaszolgáltatása iránt pereltek. A fellebbviteli bíróság mindkét ügyben kimondta, hogy csak akkor
indítható eljárás az Egyesület Államokban, ha Magyarországon nem volt, illetve nincs lehetőség
jogorvoslatra.
• Az LB és az amerikai kerülti bíróságok szűkítették az amerikai joghatóságot, az ATCA alapján fennálló
joghatóság nem jelent kivételt a szuverén immuniáts elvének alkalmazása alól, magánvállalatok
nem perelhetők az ATCA alapján.
• Az amerikai joggal szemben az európai uniós jog részletesen szabályozza a polgári joghatóság területét.
• A Római Szerződés 65. cikke, az EUMSZ alapján rendeletek; Európai Parlament és Tanács olyan
intézkedéseket fogadhat el, amelyek biztosítják a tagállamokban alkalmazandó joghatóságra
vonatkozó szabályok összeegyeztethetőségét.
• A 44/2001/EK rendelet polgári és kereskedelmi ügyekkel kapcsolatosan állapít meg joghatósági
szabályokat (kiv házassági, vagyonjogi, öröklési) + szabályoz: csődeljárás ill. ahhoz hasonló eljárásokat,
szociális biztonság, választott bírósággal kapcs..
• A Lechouritou-ügyben hozott ítélet szerint a polgári és kereskedelmi ügyek meghatározását a nemzeti
jogrendszerek összességéből következő alapelvekre hivatkozással kell értelmezni. Egyes olyan jogviták,
amelyekben egy hatóság áll szemben magánszeméllyel, a rendelet alá tartozhatnak, de ez nem vonatkozik
olyan esetre, amikor a hatóság közhatalmat gyakorol
• A 44/2001/EK rendelet szerint bármely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy kizárólag a rendelet
szabályai szerint perelhető, bármely tagállamban lakóhellyel rendelkező alperesek esetében nem
alkalmazhatók a tagállami szabályok.
• "Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy, állampolgárságára való tekintet nélkül, az adott
tagállam bíróságai előtt perelhető."
• A rendelet különös szabályai: "tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállamban is
perelhető, ha az eljárás tárgya egy szerződés vagy egy szerződéses igény, akkor a vitatott
kötelezettség teljesítésének helye szerinti bíróság előtt."
• A 2201/2003/EK rendelet alapján a házasság felbontásánál a tagállamok bíróságai akkor
rendelkeznek joghatósággal, ha az alperes szokásos tartózkodási helye tagállamban van, vagy
valamelyik tagállam állampolgára.
• A magyar polgári joghatóság szabályait a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13.
törvényerejű rendelet (Nmjtvr) tartalmazza.
• Nem lehet alkalmazni olyan kérdésekben, amelyeket nemzetközi szerződés szabályoz.
• Az EUMSZ 288. cikke szerint az uniós rendeletek közvetlenül alkalmazandóak
Magyarországon.
• Főszabály szerint magyar bíróság akkor járhat el polgári ügyekben, ha az alperes lakóhelye
Magyarországon van. általános joghatóság

62
• Az Nmjtvr. különös joghatósági szabályai: kártérítési ügyekben a magyar bíróság akkor is eljárhat,
ha a károkozó alperes lakóhelye nem Magyarországon van, azonban a káresemény Magyarországon
következett be.
• Egyes (vagyonjogi) esetekben a felek jogosultak, hogy saját maguk határozzák meg, hogy a jogviták
elbírálására, melyik államnak lesz joghatósága. Ez a kikötött joghatóság.
• A magyar bíróságok bizonyos esetekben kizárólagosan jogosultak arra, hogy eljárjanak. Ez a kizárólagos
joghatóság. (pl belföldi ingatlannal kapcs. dologi jog érvényesítése)
• Az Nmjtvr meghatározza azokat a tárgyköröket, amelyekben a magyar bíróság vagy más hatóság
soha nem járhat el. Ez a kizárt joghatóság esetei. Pl: külföldön fekvő ingatlannal kapcsolatos dologi jogi
hatályú jog érvényesítése.

23. Állam és kormányfők, külügyminiszterek, más állami vezetők immunitása, az ENSZ kiváltságai és
a nemzetközileg védett személyek helyzete.

Az állami képviselők immunitásának két tipusát különböztetjük meg:

a) személyi immunitás – ratione personae immunitás, a tisztségviselők személyét illeti meg, teljes
büntetőjogi immunitást biztosít
b) funkcionális immunitás – ratione materiae, hivatalos tevékenységhez kapcsolódik, a nem hivatalos
cselekményekkel kapcsolatban nem nyújt védettséget

A) Hivatalban lévő állam- és kormányfők, ill. külügyminiszterek immunitása

A hivatalban lévő államfők államuk legmagasabb szintű képviselői, minden büntetőeljárás alól teljes
immunitást élveznek, személyük sérthetetlen. Mentességük jellege attól függ, hogy államuk nevében, vagy
magánszemélyként jártak-e el. Előbbi esetben az államfelelősség szabályai az irányadóak,
magánszemélyként a diplomáciai képviselőkre vonatkozó mentesség, annak kivételei az irányadóak.
Tanúként is nehezen idézhetőek: Diplomáciai kapcsolatokról szóló Bécsi szerződés 29. cikke az irányadó.

A hivatalban lévő kormányfők és külügyminiszterek immunitása is abszolút. A magasabb rangú állami

vezetők a nemzetközi szokásjog alapján mentességet élveznek más államok büntető és polgári joghatósága
alól. Ez alól a háborús és emberiség elleni bűncselekmények sem jelentenek kivételt.

Moammer Kadhafi (1942-2011) Líbia de facto vezetője, államfője volt. Államcsínnyel 1969-ben került
hatalomra a „líbiai népi forradalom” irányítójaként. Az ezrek haláláért és megkínzásáért felelős, a
terrorizmust támogató, nemzetközi konfliktusokat okozó (például Csád megszállása, a Lockerbie-merénylet,
Yvonne Fletcher rendőrnő londoni meggyilkolása) Kadhafi ezredes ellen Franciaországban indult
büntetőeljárás egy francia repülőgépet ért 1989-es bombatámadás miatt, amelyben 170-en vesztették
életüket. A Cour de Cassation hivatalban lévő államfői státusa miatt kimondta immunitását. A 2010
decemberében megkezdődött, arab tavasznak nevezett kormányellenes felkeléssorozat részeként 2011
februárjában polgárháború robbant ki Líbiában. A brit külügyminisztérium február 26-án visszavonta a
Kadhafi és családtagjai immunitásának elismerését arra hivatkozva, hogy a polgárháború kirobbanása
után már nem tekinti többé államfőnek. A Nemzetközi Büntetőbíróság május 16-án elfogatóparancsot
adott ki az ezredes ellen. Hatalmát a 2011 februárjában kirobbant zavargások során fegyvert fogó, majd a
BT 1973. (2011) határozata alapján végrehajtott nemzetközi légicsapások következtében megerősödött
ellenzék döntötte meg. 2011. október 20-án a lázadók elfogták és megölték.

B) Volt állam- és kormányfők, ill. külügyminiszterek immunitása

A hivatalban már nem lévő állami vezetők immunitása megszűnik a hivatali idejük alatt magánszemélyként
elkövetett bűncselekmények tekintetében. Teljes személyes mentességet hivataluk idején csak hivataluk
hatékony ellátása, ill. államaik nemzetközi kapcsolatainak fenntartása érdekében élveznek. felelősségre
vonhatók más államban is, feltéve, hogy az adott ügyben rendelkezik-e büntető joghatósággal.

63
Az immunitás nem büntetlenséget, csak eljárásjogi akadályt jelent, amelynek megszűnésével elhárulnak az
akadályok az érintett egyén büntetőjogi felelősségének vizsgálata elől.

C) Egyéb állami vezetők immunitása

Más minisztereket vagy magasabb rangú állami tisztviselőket nem illet meg automatikusan az immunitás. A
nemzetközi szokásjog alapján a kereskedelmi vagy a védelmi miniszter vagy a legfőbb ügyész, vagy a
nemzetbiztonsági szolgálat vezetője pl. szokásjogi alapon immunitást élvezhet.

Az immunitást élvező személyek hivatali cselekményeikkel kapcsolatban mentesek a fogadó állam polgári
joghatósága alól is, mert az adott állam képviseletében járnak el ez alól a jus cogens normák sérelmével
elkövetett cselekményekkel kapcs. kérdések sem jelentenek kivételt.

Az immunitás következtében súlyos bűncselekmények is büntetlenül maradnak, a károsultak jogi igényei

elbukhatnak.

Az immunitás elve alól sem a nemzetközi szokásjog, sem a nemzetközi egyezmények nem ismernek emberi
jogi természetű kivételt. 2012 – Nemzetközi Bíróság megerősítése

Egyéb speciális státusok és azokkal járó mentességek

A) Diplomáciai és Konzuli mentesség lsd. később

B) Különleges diplomáciai missziók

1969. évi New York-i egyezmény szabályozza az ad hoc küldöttségek nemzetközi jogi státuszát, szabályai
nemzetközi szokásjogot tükröznek. A misszió tagjait teljes személyes mentesség illeti meg, a küldő államot
pedig a misszióval való érintkezés szabadsága.
A spec. missziókat különleges feladatok ellátása céljából hozzák létre. Belépésükhöz szükség van a fogadó
állam beleegyezésére, csak így élvezhetnek mentességet. A mentesség az államot képviselő státushoz
kapcsolódik, az államot védi. Az immunitás alóli kivételek megegyeznek a diplomatákéval 21. cikk. Kivétel
a 31. cikk, az autóbalesetből származó károk megtérítése.

Sólyom ügy
Európai Unió Bírósága elutasította Magyarország mind a négy keresetét, mivel államfői statusa miatt nem
illette meg a szabad mozgáshoz való jog.
- Indokai: EU JOG a nemzetközi jog része, így attól nem térhet el.
- Államfők szabad mozgáshoz való Joga, nemzetközi jog alapján korlátozható.

ENSZ kiváltságai és mentességei

A nemzetközi szervezet rá van utalva a fogadó állam jogaira. képviselőinek mentessége saját államukkal
szemben áll fenn, és nem tartozik automatikusan más állam joghatósága alá.
Az Alapokmány 105. cikke értemében az ENSZ-t minden tagjának területén megilletik a saját céljai
eléréséhez szükséges kiváltságok és mentességek. az alapokmány általános rendelkezéseit egészíti ki az
1946-ban hatályba lépett egyezmény, melynek 157 tagja van.
A főtitkár és helyettesei a nagykövetekkel azonos abszolút mentességet élveznek, míg az ENSZ képviselőit,
valamint kiküldött szakértőit funkcionális mentesség illeti meg.

A) Az ENSZ szakosított intézményeinek kiváltságai és mentességei

1948. december 2. létrejött egyezmény szabályozza, melynek 118 tagja van. Szabályozza Az ENSZ
szakosított intézményeinek, ill. azok képviselőinak és küldötteinek kiváltságait és mentesességeit. Az
egyezmény hatálya alá tartozik.
ILO – Nemzetközi Munkaügyi Szervezet
FAO –Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezet
64
UNESCO
ICAO – Nemzetközi Polgári repülési Szervezet
IMF
WHO
UPU – Egyetemes Posta Unió
ITU – Nemzetközi Távközlési Unió
Az egyezmény hatálya alá tartozik minden olyan intézmény, amelyek a kormányok közti megállapodások
útján jöttek létre.

B) Az államok univerzális nemzetközi szervezetekben való képviselete

1975. március 13-án elfogadott, még hatályba nem lépett egyezménynek 34. tagja van, az állami
gyakorlatnál szélesebb körű mentességeket biztosít.

C) A nemzetközileg védett személyek, valamint a diplomáciai képviselők ellen elkövetett

bűncselekmények
A terrorizmus elleni nemzetközi fellépés keretében 1973 dec.-ben elfogadott, 1977 febr. óta hatályos
egyezménynek 176 tagja van.
Számos kötelezettséget rögzít:
- minden részes állam köteles bűncselekménynek minősíteni és büntetni minden, nemzetközileg védett
személyek ellen elkövetett támadást, emberölést, emberrablást, és minden olyan szándékos
magatartást, amely e védett személyek, személye szabadsága, hivatalos vagy magánhelyiségeik,
irattáraik, vagy közl. eszközeik ellen irányul, vagy azokat veszélyezteti, és ezek kísérletét.
- a részes államok megteremtik joghatóságukat az olyan bűncselekményekkel kapcsolatban, amelyeket
a területükön követtek el, amelynek elkövetője állampolgáruk volt, vagy olyan védett személlyel
szemben követtek el, aki az érintett állam képviseletében jár el
- együttműködnek egymással a bűncselekmények megelőzése érdekében
- biztosítják az aut dedere aut judicare elv érvényesülését
- elősegítik és megkönnyítik a gyanúsított személyek kiadatását

24. A diplomáciai kapcsolatok története, jelentősége, a diplomáciai jog forrásai, a diplomáciai

kapcsolatok felvétele és megszűnése, a képviselet személyzete és feladatköre

A) A diplomáciai kapcsolatok története, jelentősége

A diplomáciai kapcsolatokról szóló 1961. évi bécsi egyezmény szabályozza jelen korunkban, de már a törzsi
társadalmakban is védték egymás hírvivőit, követeit.

Olyan állami tevékenység, amely az ország külpolitikai érdekeit igyekszik más államok magatartásának és
nemzetközi szervezetek tevékenységének befolyásolása útján érvényre juttatni. Diplomáciának nevezzük az
állam külpolitikájának megvalósítása érdekében kifejtett békés tevékenységet, valamint az
intézményrendszert, amely ezt ellátja.
B) A diplomáciai jog forrásai

A diplomáciai jog célja normatív módon biztosítani a nemzetközi jog forrásai útján az államok közötti
diplomáciai kapcsolatok zavartalan működését.
1961-es A diplomáciai kapcsolatokról szóló egyezmény, fő forrása, mely a fennálló nemzetközi szokásjogot
kodifikálta, melynek szabályai továbbra is irányadóak azokra a kérdésekre nézve, amelyeket a szerződés
rendelkezései nem szabályoznak.

Diplomáciai jog elkülönül a nemzetközi jog egyéb szabályaitól, önmagukban zárt, önálló rezsimet alkot.
Tartalmát illetően kötelezettségeket állapítanak meg a fogadó állam a diplomáciai képviselet számára
nyújtott létesítményekkel, felszerelésekkel, kiváltságokkal és mentességekkel kapcsolatos kötelezettségeit.

65
Továbbá Meghatározzák a Visszaélések esetén igénybevehető eszközöket is, amelyek a fogadó állam
rendelkezésére állnak.
C.) A diplomáciai kapcsolatok felvétele és megszűnése

A legfontosabb államközi kommunikációs csatorna, melyet a kölcsönösség jellemez. Magas továbbá a

normakövetési hajlandóság. Módjai:

a) Diplomáciai kapcsolat

b) Diplomáciai (állandó) képviselet, ami létrejöhet:

1. Két állam közös nyilatkozatával
2. Diplomáciai jegyzékváltással
3. Kétoldalú egyezménnyel
Mindezek előfeltétele a megállapodás a két állam között.

Megvalósulása:
1. Küldő állam közli af ogadó állammal, hogy kit kíván a Képviselet élére Kinevezni.
2. Fogadó állam: Agrément kiadásával vagy megtagadásával foglal állást. Az elutasítást, azonban nem
kell indokolnia
3. Küldö állam, meggyőzödik, hogy fogadó állam megadta az Agrémentet
4. Küldö állam, az Agrément birtokűban Megbízólevelet állít ki, melyet a fogadó államfő kapja meg
általában.
5. Személyes átadással befejeződik az Akkreditáció folyamata

Akkreditáció fajtái:

1. Bilaterális: Küldő és a fogadó állam közötti kapcsolattartásra való kinevezést jelenti.

A küldő állam szabadon nevezheti ki képviselőjét, azonban előzetesé közlését követelheti meg a küldendő
képviselőnek, a fogadó állam elfogadás céljából

2. Ad hoc v. speciális missziók: nemzetközi szokásjog szerint a diplomáciai status elismeréséhez kell az
akkreditáció.

3. Többes: Több államhoz is akkreditálhatja a küldő állam diplomáciai képviselőjét, személyzetét. Kivéve,
valamelyik fogadó állam kifejezetten tiltakozik.

4. Közös: Két vagy több állam, ugyanazon képviselet vezetőt egy másik államhoz is akkreditálja, kivéve
fogadó állam ellenzi.

5. Nemzetközi szervezetekhez történő Akkreditáció: Államok egyes Nemzetközi szervezetekmellett

állandó képviseletet tartanak fenn, ahová diplomatákat akkreditálnak. (ENSZ, EU, ET, WTO)

A képviselet diplomáciai személyzete, főszabály szerint, küldő állam állampolgára lehet, kivéve fogadó
állam hozzájárult saját állampolgárának ilyen beosztásához, ami azonban bármikor visszavonható.

A fogadó állam bármikor értesítheti a küldő államot, hogy a képviselet vezetője, diplomáciai alkalmazottja
persona non grata, indoklási kötelezettsége nincs, érkezése előtt is megteheti. Ennek joghatása az, hogy
nem elfogadható többé személye. A küldő állam Köteles ilyenkor: visszahívni vagy lemondani a
mentességéről.

A képviselet vezetője működését akkor kell megkezdettnek tekinteni, amikor személyesen átadta megbízó
levelét, a fogadó állam gyakorlatának megfelelően vagy közölte megérkezését és megbízólevelének hiteles
másolatát átadta a fogadó állam külügyminiszterének.
66
A diplomáciai kiváltságok és mentességek, akkortól illetik meg a diplomatákat, amikor belépnek, állásuk
elfoglalása céljával a fogadó állam területére ill. kinevezésük közlésének időpontjával, ha már a fogadó
állam területén tartózkodnak.

A hivatalos megbízatás vége a kiváltságok és mentességek megszűnését jelenti. Ez bekövetkezik az ország

elhagyásával vagy erre előírt ésszerű határidő lejártával. A fogadó állam, minden esetben, még Fegyveres
Konfliktus esetén is köteles elősegíteni a diplomaták biztonságos távozását.

A diplomáciai kapcsolatok keletkezésének és megszűnésének sajátosságai a következők:

– A diplomáciai kapcsolatok felvétele államelismerést, illetve kormányelismerést is jelenthet.
– A diplomáciai kapcsolatok megszűnnek, ha a felek egyikének államisága megszűnik.
– A diplomáciai kapcsolatok retorzióként megszakíthatók vagy felfüggeszthetők.

D. A diplomáciai képviselet személyzete és feladatköre

A képviselet személyzetének tagjai:

1. Diplomáciai tagok, akiknek diplimáciai rangja van. Rangjukról, mindig a Küldő Állam dönt és ezt a
Képviselő minden esetben közli a Fogadó állammal. A legtipikusabb rangok a következők: nagykövet,
tanácsos, attasé (katonai, légügyi, tengerészeti, kulturális), követségi titkár.
2. Az igazgatási és műszaki személyzet tagjai (irodai alkalmazottak, informatikusok, tolmácsok, más
szakemberek) nem végeznek diplomáciai tevékenységet.
3. A kisegítő személyzetet sofőrök, takarítók, szakácsok biztonsági emberek alkotják.

67
A képviseletek vezetői három osztályba sorolhatók:
1. államfőhöz akkreditált nagykövetek vagy nunciusok (a Vatikánnak az államhoz akkreditált állandó
képviselője) és az ezekkel egyenrangú egyéb képviseletvezetők;
2. az államfőhöz akkreditált követek, miniszterek és internunciusok (rendkívüli követ);
3. a külügyminiszterhez akkreditált állandó ügyvivők (chargé d’affaires).
Az állandó ügyvivőktől, akik a képviseletek vezetőinek legalsóbb szintjét képviselik, meg kell különböztetni
az ideiglenes ügyvivőket (chargé d’affaires ad interim). Ideiglenes ügyvivő jár el, ha nincs betöltve a
képviselet vezető helye vagy akadályoztatva van vezetői tevékenységében. Nevét a képviselet vezetője vagy
küldő állam külügyminisztériuma közli a fogadó állam külügyminisztériumával.
Adott országban akkreditált diplomaták csoportja alkotja a diplomáciai testületet (CD). Doyen áll az élén a
legrégebben akkreditált képviseletvezető. Feladatai:
1. Diplomáciai mentességek tiszteletben tartását figyelemmel kíséri
2. Szót emel ezek megsértése ellen,
3. valamint ellátja a protokolláris feladatokat is.

Az 1961. évi bécsi egyezmény szerint a diplomáciai képviselet feladatköre a következőkből áll:
1. teljes körűen képviseli a küldő államot a fogadó államban;
2. védelmezi a fogadó államban a küldő állam, valamint a küldő állam polgárainak érdekeit a
nemzetközi jog által megengedett keretekben;
3. tárgyal a fogadó állam kormányával (bilaterális, gazdasági, politikai stb. tárgyalások);
4. minden megengedett módon tájékozódik a fogadó államban levő viszonyokról és fejleményekről,
és ezekről jelentést tesz a küldő állam kormányának (ezért is nevezik a diplomatákat „legitim
hírszerzőknek”);
5. előmozdítja a baráti kapcsolatokat a küldő és a fogadó állam között, és fejleszti a gazdasági,
kulturális és tudományos kapcsolataikat;
6. szükség esetén a diplomáciai képviselet konzuli tevékenységet is kifejt.

25. A diplomáciai könnyítések, kiváltságok és mentességek. Lemondás a mentességről

1. Kiváltságok és mentességek természete

Míg a mentesség az eljárási normák alóli kivételt jelent, addig a kiváltságok és könnyítések
többletjogot tartalmaznak. Régebben „területenkívüliség” (extraterritorialitás) fikcióját jelentette.
Diplomaták ki voltak véve a fogadó állam joghatósága alól, tehát a fogadó állam anyagi jogi normái sem
tartoztak rájuk.
Funkcionális mentesség, az állami szuverenitás absztrakttá válásával alakult ki. Diplomaták esetében az
államközi kapcsolatok (gazdasági, társadalmi, politikai, kulturális) előnyök védelme érdekében.
Modern értelemben a mentesség eljárási akadályt jelent. A fogadó állam eljárási joghatósága alól mentes,
azonban anyagi joghatósága alól nem.

A diplomaták kötelességei a következők:

 a fogadó állam törvényeinek és jogszabályainak tiszteletben tartása
 nem avatkozhatnak be államügyekbe
 a fogadó állam külügyminisztériumával kell intézniük hivatalos ügyeiket
 nem használhatják a képviselet helyiségeit olyan módon, amely összeférhetetlen a képviselet
feladatkörével
 nem gyakorolhatnak a fogadó államban egyéni haszonra semmiféle foglalkozást vagy kereskedelmi
tevékenységet
2. A képviselet helységeinek sérthetetlensége

A képviselet helyiségei:

68
 a) a képviselet céljaira használt épületek, vagy épületrészek (ideértve a képviselet vezetője lakását), és
az
b) ezekhez tartozó földterület. A képviselet helyiségei sérthetetlenek.

A fogadó állam hatóságai a képviselet helyiségébe nem léphetnek be, kivéve, ha ahhoz a képviselet
vezetője kifejezetten hozzájárult (passzív kötelezettség).

IA fogadó államnak különös kötelessége, hogy minden megfelelő intézkedéssel megvédje a képviselet
helyiségeit bármely behatolás vagy kártétel ellen, és megakadályozza a képviselet nyugalmának
megzavarását vagy méltóságának megsértését (aktív kötelezettség).

Teheráni túszügy. Az 1979-ben diákok foglalták el az Egyesült Államok teheráni nagykövetségét. Az ott
tartózkodó 52 amerikai túszt 444 napig tartották fogva. Az új iráni rezsim egyrészt nem akadályozta meg a
képviselet elleni támadást, sőt később támogatásáról is biztosította az akciót, ez a fogadó állam aktív
kötelezettségének súlyos megsértése.

A képviselet helyiségeit összeférhetetlen módon nem lehet használni a képviselet feladatkörével. Mivel a
diplomáciai jog önálló rezsim a visszaélésszerű használat következményei, a legkirívóbb esetekben sem
mutathatnak túl a diplomáciai jog keretein. 1984-ben például a londoni St. James téren a brit rendőrség által
biztosított tüntetés során Líbia nagykövetségének egyik ablakából lelőttek egy rendőrnőt. Nagy-Britannia
ugyan megszakította diplomáciai kapcsolatait Líbiával, kiutasították diplomatáit, majd átkutatták a
nagykövetség helységeit, a líbiai diplomaták azonban sértetlenül elhagyhatták az országot.

69
3. A diplomáciai menedékjog

Haya de la Torre ügy

Kérdéses volt, hogy joga van-e az államok nagykövetségein menedéket nyújtani olyan menekülteknek, akik
a képviseletről később sértetlenül távozhatnának.
- Torre menedéket kapott, az általa szervezett felkelés után a kolumbiai nagykövetségen
- NB szerint ez érinti a fogadó állam szuverenitását, és beavatkozást jelentenek a belügyeibe
- Erre csak NJ Kifejezetten megengedő szabályai vagy
- Kölcsönös elismerés, megállapodás alapján kerülhet sor
- Kolumbia nem volt köteles Kidadni → De facto védelemben részesül.
Szabály: A nagykövetségen, ideiglenesen menedék adható olyan nem köztörvényes bűnözö számára, akinek
az életét közvetlen veszély fenyegeti.

A Wikileaks-ügy
Assagne, 2012 óta Ecuador nagykövetségén tartózkodik Londonban.
Svédországban Be. indult ellene szexuális erőszak miatt, amit elfogató parancs követett.
London jogerősen döntött kiadatásáról Svédországnak.
Assagne, menedéket kapott, mivel tartani lehet attól, h Svédország kiadja az USA-nak. ↔ Stockholm
kijelentette, hogy senkinek sem adná ki. (Innentől nincs összhangban NJ-el az ecuador-i nagykövetség
magatratása)
Az Ingatlan Mentességet élvez → Brit rendőrség nem léphet fel.
A helyzet megoldása lehet:
a )Assagne önkéntes távozása
b) Szabad távozásra garanciát adó Brit nyilatkozat
c) NB ítélete
4. A diplomáciai poggyász és a szabad érintkezés egyéb módjai

A szabad mozgást és közlekedést kell biztosítani, a fogadó állam területén.

A Kommunikáció bármilyen módját szabadon használhatja a képviselet, a küldő állam kormányával,
más képviseletével, konzulátusával. Ideértve a diplomáciai futárok, kódolt üzenetek küldését-fogadását. A
képviselet hivatalos levelezése sérthetetlen.

A diplomáciai jegyzék formái (fontos, h mind kettő írásbeli):

1) Az írásbeli/személyes jegyzéket (note signée) személy intézi személyhez, például a külügyminiszter a
nagykövethez és fordítva.
2) A szóbeli jegyzék (note verbale) személytelen, harmadik személyben készül és –elnevezése ellenére –
szintén írásbeli. Ha olyan tartalmú, akár nemzetközi szerződés létrehozására hoz is alkalmas lehet.
A diplomáciai poggyászt nem szabad sem felnyitni, sem visszatartani. Státusukra utaló látható külső jellel
kell ellátni. Tartalma azonban csak diplomáciai okmányokat vagy hivatalos használati tárgyakat
tartalmazhatnak.
4.) A diplomáciai futár:
- Tevékenységének gyakorlása során a fogadó állam védelemben részesíti.
- Személye sérthetetlen, nem szabad letartóztatni vagy visszatartani.
- Eseti (ad hoc) diplomáciai futárt is kijelölhet.
- Diplomáciai poggyászt rá lehet bízni kereskedelmi repülőgép parancsnokára is, amelynek kijelölt
repülőtéren kell leszállnia.
- A csomagokon diplomáciai jelzést fel kell tűntetni.
- nem lehet diplomáciai futárnak tekinteni.

A Dikkó-ügy
1984-ben Londonban elrabolták a volt nigériai közlekedési minisztert, Umaru Dikkót, és egy ládába
helyezve a Stansted repülőtéren keresztül haza akarták csempészni. Az exminisztert az 1983-ban
70
államcsínnyel hatalomra kerülő katonai vezetés korrupcióval vádolta. A brit hatóságok azonban tudomást
szereztek az eseményről, és a határon feltartóztatták a szállítmányt. Tekintettel arra, hogy a láda az 1961-
es egyezmény 27. cikkének (5) bekezdésével ellentétben nem volt ellátva a diplomáciai poggyász
minősítésére szolgáló hivatalos jelzéssel, a hatóságok jogszerűen ellenőrizhették annak tartalmát. A britek
ugyanakkor jelezték, hogy a megfelelő jelzés használata esetében is felnyitották volna a ládát, mivel az
emberi élet védelme mindennel szemben prioritást

5. A diplomaták személyéhez fűződő mentességek

A Diplomáciai Képviselők:
1. Személye sérthetetlen: letartóztatni, őrizetbe venni nem lehet őket.
2. Illő tisztelettel kell bánni velük és minden intézkedést meg kell tenni, személyük sérelmének
megakadályozására.
3. Magánlakása osztja személye sérthetetlenségét. Egyenlő védelem illeti meg a képviselet
helységeivel.
4. Iratai, Vagyona, Levelezése szintén sérthetetlenek.
5. Mentes a fogadó állam büntető joghatósága alól, részjogosítványok:
6. Nem köteles Tanúvallomást tenni
7. Végrehajtás vele szemben nem foganatosítható

Harmadik Állam területén történő áthaladása:

1. Sérthetetlenséget kell biztosítani az átutazáshoz, visszatéréshez és
2. Minden mentesség megilleti, ami ehhez szükséges
3. Családtagjai tekintetében is, ha
- Állomáshelyre utaznak, onnan visszatérnek vagy hazautaznak.
- Hivatalos Levelezése, Közlése tekintetében is élnek e Szabadságok

A diplomáciai képviselő a fogadó állam polgári és közgazgatási joghatósága alól is mentes, kivéve:
1. a fogadó állam területén fekvő, magántulajdonban álló ingatlanra vonatkozó dologi jogi pert, hacsak a
diplomáciai képviselő az ingatlant nem a küldő állam javára, a képviselet céljára tartja birtokában;
2. az olyan hagyatéki eljárással kapcsolatos pert, amelyben a diplomáciai képviselő magánszemélyként,
mint végrendeleti végrehajtó, hagyatéki gondnok, örökös vagy hagyományos és nem a küldő állam
képviselőjeként szerepel;
3. az olyan pert, amely a diplomáciai képviselő által a fogadó államban, hivatalos tevékenysége körén kívül
folytatott bármilyen szabadfoglalkozással vagy kereskedelmi tevékenységgel kapcsolatos.

Mentesítési kötelezettség

A fogadó állam köteles mentesíteni:

1. személyes szolgáltatás,
2. közmunka bármely formája és a
3. katonai terhek, a katonai igénybevétel,
4. beszolgáltatás és beszállásolás alól.
5. TB szabályok alól
6. Adó és Illeték alól, kivéve közvetett adókat pl. ÁFA; vagy Magáningatlana/vagyona(Melynek forrása a
fogadó államban van) után fizetendő adók illetékek.

Személyi poggyásza mentes a vámvizsgálat alól, kivéve, ha komoly okkal feltételezhető:

Nem hivatalos használatra szóló tárgyak, személyes használati tárgyak vannak benne (családtagokat is
beleértve)
Egyéb személyek mentességei:
– A diplomáciai képviselő családjának a háztartásában élő tagjai ugyanezekben a kiváltságokban és
mentességekben részesülnek.
71
 – A képviselet igazgatási és műszaki személyzetének tagjai (ha nem állampolgárai vagy állandó
lakosai a fogadó államnak) a háztartásukban élő családtagokkal együtt, ugyanezekben a
kiváltságokban és mentességekben részesülnek. A fogadó állam polgári és államigazgatási
joghatósága alóli mentességük azonban nem terjed ki a hivatali kötelességeik teljesítése körén kívül
eső ténykedéseikre.
– A képviselet kisegítő személyzete (ha nem állampolgára vagy állandó lakosai a fogadó államnak)
mentességben részesül a hivatali kötelességeik teljesítése során végzett ténykedése tekintetében,
illetve adó- és illetékmentességben részesül az alkalmaztatása folytán kapott illetményekre nézve.
– A képviselet tagjainak háztartási alkalmazottai (ha nem állampolgárai vagy állandó lakosai a
fogadó államnak) adó- és illetékmentességben részesülnek az alkalmazásuk során kapott
illetményeikre nézve.
A fogadó államnak az említett személyek feletti joghatóságát olyan módon kell gyakorolnia, hogy
indokolatlanul ne akadályozza a képviselet feladatainak teljesítését.
6. A vagyontárgyakhoz kapcsolódó mentességek

Képviselet helyiségeinek mentessége

Vagyontárgyak, közlekedési eszközök. Mentesek kutatás, foglalás, végrehajtás alól.

Általában szabálysértési ügyekben merül fel ez a kérdés, pl. gyorshajtás, tilosban parkolás

Irattárak és okmányok tekintetében, bárhol vannak elhelyezve, képviselet épületén kívül is megilleti őket a
mentesség.
Képviselet folyószámláira is kiterjed, kivéve ha kizárólag kereskedelmi ügyletek lebonyolítása céljából
(jure gestionis ügyletek) nyitotta meg.

Ezalól csak ENSZ BT kötelező határozata adhat felmentést és rendelhet el szankciót.

ENSZ Alapokmányának 103. cikke alapján elsőbbséget élveznek minden más nemzetközi jogi
kötelezettséggel szemben

7. Lobogó- és címerhasználat, egyéb kiváltságok és könnyítések

A képviseletnek és vezetőjének joga van arra, hogy a képviselet helyiségeire (ideértve a képviselet
vezetőjének lakását is), valamint közlekedési eszközére kitűzze a küldő állam lobogóját és címerét.

A fogadó állam, a képviselet feladatainak teljesítéséhez minden könnyítést megad. A képviselet által
hivatalos ténykedésért beszedett díj és költség adó- és illetékmentes. Köteles megkönnyíteni a küldő
államnak a képviselet részére szükséges helyiségek megszerzését, vagy más módon való elhelyezését.
Ideértve, hogy tagjai megfelelő lakást kapjanak.

A küldő állam és a képviselet vezetője a képviselet helyiségeit illetően mentesek minden országos,
regionális vagy községi adó és illeték fizetése alól, kivéve a szolgáltatások fejében járó díjakat.
8. Lemondás a mentességről

A mentesség szabályai nem a diplomatát, hanem a küldő államot védik.

Lemondás:
- A küldő állam teheti meg, mindig kifejezett formában.
- E nyilatkozata a joghatóság alóli mentességet megszűnteti
- A diplomáciai képviselő, ha eljárást indít a fogadó államban, az alapperrel kapcsolatos
viszontkereset tekintetében NEM illeti mentesség.
- Eljárás alóli menteségről való lemondás nem egyezik meg a végrehajtás alóli mentességgel, mely
külön lemondást igényel.

26. A konzuli jog, beleértve a magyar és EU jogot

72
A) A konzuli kapcsolatok története, jelentősége, forrásai
A görög gyarmatosítás idején a proxenoi volt az első tiszteletbeli konzul, aki a görög jog alapján mintegy
követként járt el a görög telepesek ügyeiben, valamint ellátta a más poliszokból érkezők érdekvédelmét is.
Az ókori Rómában a praetor peregrinus a nem római polgárok jogvitáinak eldöntésében működött közre a
ius gentium alapján. A középkori Európában, 11-13. században élte fénykorát.
A 17. századtól kétoldalú megállapodások uralták. A kapitulációs szerződések, melyek aszimmetrikus
módon rögzítették az érintett állam területi felségjoga alóli személyi kivételeket, jellemzően nagyhatalmak
és egyes közel-kelet államok között. A nagyhatalmak állampolgárai így saját államuk polgári és büntetőjoga
alá tartoztak. Az első és második világháború végével megszűntek. Ettől kezdve a konzul elsődleges feladata
a küldő állam érdekeinek, valamint a küldő állam állampolgárainak képviselete, érdekeinek és jogainak a
védelme lett. A konzulátus a küldő állam külföldön lévő közigazgatási szervévé vált, amely a
külügyminisztérium, illetve a külügyminiszter irányítása alatt áll, és amelyre a küldő állam joga vonatkozik.
A bilaterális megállapodások túlsúlya a 20. században is fennmaradt. Regionális egyezmények csak
kivételesen jöttek létre. Fontos jogforrás a konzuli jogról 1963-ban, Bécsben elfogadott egyezmény, mely
nagyrészt fennálló szokásjogot kodifikált. Rendelkezései szubszidiáriusak, keret jellegű egyezmény, nem
gátolják az államok korábbi és jövőbeni egyezményeit e témában.
B) A konzuli kapcsolatok létesítése és a konzuli képviselet személyzete
1. A konzuli kapcsolatok létesítése
Államközi megállapodás, konzuli egyezmény szükséges, diplomáciai kapcsolatok felvételében történt
megegyezés magában foglalja a konzuli kapcsolatok felvételét is, a diplomáciai kapcsolatok megszakadása
azonban fordítva nem tesz így.
Konzuli képviselet létesítése a fogadó állam területén csak annak beleegyezésével történhet. A konzuli
képviselet székhelyét, rangját és konzuli kerületét a küldő állam a fogadó állam egyetértésével állapítja meg.
A konzuli képviseletek vezetőit a küldő állam nevezi ki, hivatalba lépésükhöz pedig a fogadó állam járul
hozzá. A küldő állam megbízólevelet (konzuli pátenst) állít ki. A fogadó állam állítja ki a működési
engedélyt (exequatur), amelynek esetleges megtagadását nem kell indokolni. A fogadó állam bármikor
értesítheti a küldő államot, hogy a konzuli tisztviselő nemkívánatos személy, persona non grata.
2. A konzuli képviselet személyzete
Konzuli tisztviselő az, aki konzuli feladatok ellátásával van megbízva. Megkülönböztetik a hivatásos és a
tiszteletbeli konzuli tisztviselők kategóriáját. A konzuli tisztviselőknek főszabályként a küldő állam
honosainak kell lenniük, ez alól a tiszteletbeli konzulok jelentenek kivételt. A konzuli tisztviselőket a fogadó
állam honosai közül nem lehet kinevezni, hacsak ahhoz a fogadó állam kifejezetten hozzá nem járul. A
hozzájárulás bármikor visszavonható. A konzuli képviselet vezetői négy osztályba tartoznak: főkonzulok,
konzulok, alkonzulok és konzuli ügynökök.
A fogadó állam méretétől, és a két ország közötti kapcsolatok szorosságától függően egy államnak egyszerre
több konzuli tisztviselője is lehet egy országban. A rangsort az exequatur megadásának időpontja határozza
meg. A konzuli kerület az adott konzul működési területét jelöli ki, amely a fogadó állam hozzájárulásával
átléphető. Konzuli képviselet hiányában a diplomáciai képviselet konzuli feladatait a fogadó állam egész
területén elláthatja.
C) A konzuli képviselet feladatköre
Az 1963. évi bécsi egyezmény 5. cikke alapján a konzuli feladatok a következők:
1. A küldő állam és honosai érdekeinek védelme
2. Kereskedelmi, gazdasági, kulturális és tudományos kapcsolatok fejlesztése
3. Tájékozódás a fogadó állam kereskedelmi, gazdasági, kulturális viszonyairól
4. Útlevelek és egyéb úti okmányok, valamint vízumok kiadása
5. Segítség és támogatás nyújtása a küldő állam honosai részére (jogi tanácsadás, a hazatérés
elősegítése, kölcsön nyújtása).
6. Eljárás közjegyzői és anyakönyvvezetői, egyéb közigazgatási feladatok végzése.
7. A küldő állam honosai érdekeinek védelme hagyatéki ügyekben.
8. A küldő állam kiskorú és cselekvőképtelen állampolgárai érdekeinek védelme,
9. A küldő állam honosainak képviselete vagy megfelelő képviseletük biztosítását szolgáló
intézkedések tétele a fogadó állam bíróságai vagy más hatóságai előtt.

73
 10. Bírósági és peren kívüli iratok továbbítása vagy megkeresésének teljesítése.
A konzuli tisztviselők legfontosabb joga, hogy a küldő állam honosaival szabadon érintkezzenek. Ha
érdekelt személy ezt kéri, a fogadó állam illetékes hatóságai kötelesek késedelem nélkül értesíteni a küldő
állam konzuli képviseletét, ha a küldő állam honosát bármely módon feltartóztattak. Ilyenkor őt jogairól fel
kell világosítani, küldő állama, pedig köteles konzuli védelemben részesíteni.
Miután a fogadó állam hatóságai kötelező jelleggel és késedelem nélkül értesítik a konzult, hogy a küldő
állam állampolgárát fogva tartják, a konzul:
- tisztázza a fogva tartás helyét;
- felveszi a kapcsolatot a fogvatartottal;
- tisztázza a fogva tartott személyazonosító adatait, lakcímét;
- felkutatja, értesítési a legközelebbi hozzátartozót;
- fellép az érintett hatóságok előtt;
- kapcsolatot tart fenn a fogvatartottal és látogatja az érintett személyt;
- tisztázza az alapul szolgáló bűncselekményt;
- ellenőrzi, hogy a fogvatartottnak van-e jogi képviselője;
- tanácsod ad, segít a védőválasztásban, a tolmács keresésében;
- jogi képviseletet lát el a hatóságok előtt;
- ellenőrzi a fogva tartás körülményeit, elsősorban azok emberi jogi aspektusait;
- közreműködik az óvadék kifizetésénél.
A fogadó állam köteles tájékoztatni a konzulátust minden, a küldő állam állampolgárát érintő releváns
eseményről. (Pl. Kényszerintézkedések, büntetőeljárás, balesetek)
Paraguay v. USA (1998) ügyben a Nemzetközi Bíróság kimondta, hogy az USA megsértette az 1963. évi
bécsi egyezményt, mert nem értesítette a küldő államot a büntetőeljárásról és a NB ideiglenes intézkedése
ellenére végezte ki állampolgárát. Ugyanez ismétlődött meg a LaGrand testvérek ügyében.
A diplomáciai védelem
A konzuli védelemmel szemben a diplomáciai védelem nyújtása esetén egy állam saját jogaként érvényesíti
állampolgárának azt az igényét, amely egy másik államnak betudható jogsértésből ered. Ezzel nemzetközi
síkon – immár az ügy uraként – közvetlenül lép fel a jogsértés ellen. Az állam joga az igény érvényesítésére
diszkrecionális, erre semmi sem kötelezi. Feltétele azonban, hogy az eredeti jogsértést elszenvedő
természetes vagy jogi személy a belső jogorvoslatok lehetőségét már kimerítette, illetve, hogy ne legyen
annak az államnak (vagy annak is) az állampolgára, vagy honosa, melynek szervei a jogsértést elkövették, és
amely ellen így a fellépés irányul.
D) A konzuli könnyítések, kiváltságok, mentességek
Az 1963. évi bécsi egyezmény alapján diplomatákénál szűkebb könnyítések, kiváltságok és mentességek
illetik meg.
1. A konzuli képviseletre vonatkozó könnyítések
A fogadó állam a konzuli képviselet feladatainak teljesítéséhez minden könnyítést köteles megadni, továbbá
megkönnyíteni szükséges helyiségek területén történő megszerzését.
2. A konzuli képviseletre vonatkozó kiváltságok
A küldő államnak joga van arra, hogy nemzeti lobogóját és címerét a fogadó államban használja.
3. A konzuli képviseletre vonatkozó mentességek
A fogadó állam hatóságai nem léphetnek be azokba a konzuli helyiségekbe, amelyeket a konzuli képviselet
kizárólag hivatali céljaira használ, kivéve, ha ahhoz a konzuli képviselet vezetője, az általa kijelölt személy
vagy a küldő állam diplomáciai képviseletének vezetője hozzájárult. A konzuli képviselet vezetőjének
hozzájárulását tűzvész vagy azonnali védelmi intézkedéseket követelő egyéb elemi csapás esetén vélelmezni
lehet. A fogadó állam különös kötelessége, hogy minden megfelelő intézkedéssel megvédje a konzuli
helyiségeket bármely behatolás vagy kártétel ellen és megakadályozza a képviselet nyugalmának
megzavarását vagy méltóságának csorbítását.
A konzuli képviselet vagyontárgyai, közlekedési eszközei mentesek a honvédelmi vagy közérdekű célokra
történő igénybevétel alól. A konzuli helyiségek és a konzuli képviseletvezető lakása mentesek adó és illeték
alól, kivéve a tényleges szolgáltatások díját. A konzuli irattár sérthetetlen.
Biztosítania kell a szabad mozgást és közlekedést és érintkezését minden hivatalos ügyben. A konzuli
képviselet hivatalos levelezése sérthetetlen.
74
A konzuli poggyászt sem felnyitni, sem visszatartani nem szabad. Ha hatóságoknak alapos gyanúja van,
hogy a poggyász más tárgyakat is tartalmaz, kérhetik, hogy küldő állam egy képviselője jelenlétükben
felnyissa, megtagadás esetén vissza kell küldeni. A konzuli poggyászt státusukra utaló jellel kell ellátni. A
konzuli futárt hivatalos okmánnyal kell ellátni, amely feltünteti minőségét és a konzuli poggyászt alkotó
csomagok számát. Tevékenységének gyakorlása során védelemben kell részesítenie, személye sérthetetlen,
nem szabad letartóztatni vagy visszatartani.
4. A konzuli képviselőkre vonatkozó mentességek
Illő tisztelettel kell bánniuk és minden intézkedést meg kell tenniük személyük, szabadságuk és méltóságuk
sérelmének megakadályozására. Őrizetbe venni, előzetes letartóztatásba helyezni csak súlyos
bűncselekmény elkövetése esetén és határozat alapján lehet. Büntető eljárás terheltjeként köteles
megjelenni a hatóságok előtt. Az eljárásnak azonban minél kisebb mértékben akadályozza a konzuli
feladatok végzését. A fogadó állam köteles azonnal értesíteni a konzuli képviselet vezetőjét.
Felkérhetik arra, hogy tanúvallomást tegyen. El kell kerülni, hogy feladatai teljesítésében akadályozzák.
Relatív tanúzási akadály hivataluk gyakorlásával kapcsolatos tényekről ill. szakértőként való részvétel
tekintetében áll fenn. szakértőiként tegyenek vallomást. Mentesülnek a közmunka és a katonai terhek alól.
A tiszteletbeli konzulok, hivatalos tevékenységükkel kapcsolatban nemem tartóztathatók le, és ezekkel
kapcsolatban tanúvallomást sem kötelesek tenni. Mentességi körük azonban lényegesen szűkebb.
Családtagjaikat nem illetik meg mentességek, irodájuk, irattáruk és okmányaik csak akkor élveznek
mentességet, ha azok magánjellegű helységektől és iratoktól elkülönülnek. Az adók és illetékek alól csak
konzuli tevékenységükre kiterjedően élveznek mentességet. Ha a konzuli tisztviselő ellen büntető eljárást
indítottak, az köteles megjelenni az illetékes hatóságok előtt. Az eljárást azonban oly módon kell lefolytatni,
hogy az a konzuli feladatok végzését minél kisebb mértékben akadályozza. Ha a tiszteletbeli konzul
előzetes letartóztatásba helyezése válik szükségessé, ellene az eljárást a legrövidebb határidőn belül meg kell
indítani. Egyébként a fogadó állam köteles biztosítani a tiszteletbeli konzulnak mindazt a védelmet, amelyre
hivatali állásából következően szüksége lehet.
5. A kiváltságok és mentesség kezdete és vége, lemondás a mentességről
Kezdete: amikor hivataluk elfoglalása céljából a fogadó állam területére lépnek, ha már korábban ott
tartózkodtak, konzuli képviseleten hivatalba lépés ideje
Vége: megbízatása megszűnésével megszűnnek kiváltságai és mentességei, ami addig tart, amíg elhagyják a
fogadó állam területét, vagy amikor az erre adott ésszerű határidő lejárt. Fegyveres konfliktus esetén is
biztosítani kell nekik e biztonságos távozást.
Hivatali ideje alatt ország elhagyásával nem szűnik meg.
E) Konzuli védelem a magyar és az uniós jogban
Az Alaptörvény értelmében minden magyar állampolgárnak alkotmányos joga van ahhoz, hogy külföldi
tartózkodásának ideje alatt Magyarország védelmét élvezze. Ennek részletes szabályait a konzuli
védelemről szóló 2001. évi XLVI. tv. határozza meg. Ennek értelmében a konzul tanácsot ad, illetve
segítséget nyújt azoknak a magyar állampolgároknak, akik baleset vagy erőszakos bűncselekmény
áldozataivá, súlyos, sürgős ellátást igénylő beteggé, válnak. Segítséget és úgynevezett konzuli védelmet
nyújt továbbá abban az esetben is, amikor a magyar állampolgárok katasztrófa, háború vagy fegyveres
összeütközés következtében külföldön bajba kerülnek. Konzuli védelmet élveznek az állampolgárok akkor
is, ha személyes szabadságukban külföldön korlátozzák (például őrizetbe veszik vagy letartóztatják) őket. A
konzul közreműködik a halálesetekkel kapcsolatos ügyekben, kiskorú vagy cselekvőképességében
korlátozott magyar állampolgár védelme érdekében, okiratot állít ki, felülhitelesít dokumentumokat vagy
úgynevezett Apostille-tanúsítványt állít ki.
A konzuli jog forrásai a magyar jogban
- Alaptörvény, XXVII. cikk (2) bekezdés.
- Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 23. cikke.
- 1987. évi 13. tvr. a konzuli jogról szóló 1963 évi bécsi egyezmény kihirdetéséről.
- A konzuli joggal kapcsolatos nemzetközi szokásjog az Alaptörvény Q. cikke alapján.
- 2001. évi XLVI. tv. a konzuli védelemről.
- 17/2001 (XI.15.) KüM rendelet a konzuli védelem részletes szabályairól.
- 104/2003. (VII. 18.) Korm. rendelet a köztisztviselők tartós külszolgálatáról.

75
- 1/2002. (I. 23.) KüM-IM együttes rendelet a konzuli tisztviselő konzuli okirat készítési és konzuli
tanúsítvány kiállítási tevékenységének részletes szabályairól.
- 5/2010 (XII.31.) KüM rendelet a konzuli költségekről.
- 23/2001. (XII. 27.) KüM rendelet a diplomáciai vagy a nemzetközi jogon alapuló egyéb kiváltságot és
mentességet élvező személyek be- és kiutazása, magyarországi tartózkodása egyes szabályainak
megállapításáról.
- 2/1995. (III. 24.) KüM rendelet a tiszteletbeli konzulok küldéséről és fogadásáról.
- 8001/2001. (IK. 4.) IM tájékoztató a nemzetközi vonatkozású ügyek intézéséről.
-1/2009. (I. 9.) KüM rendelet a külpolitikáért felelős miniszter által a külföldi felhasználásra szánt
közokiratok tanúsítvánnyal történő ellátásának szabályairól.
- Az Európai Közösségek tagállamai kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által 1995.
december 19-én elfogadott 95/553/EK határozata az Európai Unió polgárainak a diplomáciai és konzuli
képviseletek által nyújtott védelméről.
- A tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által 1996. június 25-én elfogadott
96/409/KKBP határozata egy ideiglenes úti okmány létrehozásáról.
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 23. cikke nagy jelentőségű előírást tartalmaz. Kimondja
ugyanis, hogy
„olyan harmadik ország területén, ahol az állampolgársága szerinti tagállam nem rendelkezik
képviselettel, bármely uniós polgár jogosult bármely tagállam diplomáciai vagy konzuli hatóságainak
védelmét igénybe venni, ugyanolyan feltételekkel, mint az adott tagállam állampolgárai.”
A konzuli hálózatok lefedettsége és az uniós polgárság intézménye miatt az Európai Unión belül nem merül
fel az uniós állampolgárok alternatív védelmének szükségessége. A legtöbb tagállam azonban nem
rendelkezik minden harmadik államban diplomáciai vagy konzuli képviselettel, ennek következtében
időnként szükségessé válhat egymás állampolgárainak védelme. Ennek feltételei a következők: az uniós
polgár harmadik ország területén tartózkodik, konzuli védelemre, segítségre szorul, védelmet kér (tehát az
eljárás nem hivatalból indul) és államának ott nincs nagykövetsége, konzulátusa.
A megkeresett diplomáciai képviselet vagy konzulátus a saját állampolgáraival azonos módon köteles
segítséget, védelmet nyújtani a bajbajutottnak, és erről értesíteni az állampolgárság szerinti ország
hatóságait.

27. Államterület, államhatár (729-752)

I. Állam, államterület
A földet az ember az elmúlt 50 ezer évben hódította meg.
A felfedezéseket és a hódításokat a szokásjogi szabályok alapozták meg.
A nemzetközi szerződési jog a területfoglalás szabályait a 19. században, a területhasználat szabályait a 20.
sz. folyamán alakították ki.
1884 – 85 berlini konferencián határozzák meg a területfoglalás szerződéses szabályait
Az államok saját területük fölött szuverenitást élveznek.
- területfoglalás tényét be kell jelenteni a többi államnak
- területi folytatólagosság elve: az az állam, amely tengerparti területet szerez meg,
meghatározhatatlan mélységben akkor is magának követelhet szárazföldi területeket, ha azokat nem
tartja ténylegesen uralma alatt
- tényleges uralmat gyakorló állam köteles biztosítani a területén a kereskedelem feltételeit ill a
szabad áthaladást
1993. montevideói egyezmény – az állam egy adott terület és népesség felett hatalmat gyakorló szervezet

Államterületnek minősül a szárazföld, a belvizek, az ezek, valamint a parti tenger feletti légtér. Ezeken az
állam főhatalma teljes és kizárólagos

sajátos jogi helyzet: bukott államok

76
A parti tengereket, a szigetközi tengert és a nemzetközi tengerszorosoknak a parti tenger szélességét meg
nem haladó sávját kvázi államterületnek hívjuk, v államihoz hasonló fennhatóság alatt állnak, v több állam
is sajátjának véli v vitatja státusát. Ezek sem uratlan területek! Ide sorolhatók a nem általánosan elismert
entitások területei is. Pl. Tajvan, Dél – Oszétia. (szuverenitás gyakorlása nem teljes)

II. Államterületnek nem minősülő területek

 az állam saját területén kívüli rendészeti jogosultságai – biztonsági övezetek, tengerjogi csatlakozó
övezetek
 gazdasági jogosultság parti állam a kizárólagos gazdasági övezetében ill. kontinentális talapzatán
 egyes területek amelyek res communis – mindenki közös dolga
 örökség területek
 üres területek, amelyek egyetlen államhoz sem tartoznak – terra nullis
III. Államhatárok
Nemzetközi jog és az államhatárok
ENSZ alapokmány 2. cikk, 4. bekezdése tiltja, hogy erőszakkal vagy fenyegetéssel legyenek az
államhatárok megváltoztatva – Föld területi felosztásának megváltoztathatatlansága
 ha az állam létrejött: területe sérthetetlen, védelem joga (kivéve ha területi épség azért van
veszélyben, mert azon diszkriminativ, elnyomó uralmat tart fenn, és az elnyomott nép önrendelkezési
jogát gyakorolja)
 Az államterületet államhatárok övezik és választják el egymástól.
 A határokon belül a hatalmi funkciókat kizárólag az állam gyakorolhatja.
 A természetes határ valamilyen földrajzi képződményhez kötődik.
 sok esetben tárgyalásokkal döntik el, hogy hol húzódjon a határ, pl. csillagászati határok mentén –
USA – Kanada
 A tengeren az államhatár a parti tenger külső határával esik egybe (alapvonal meghat.)
 Tavi határok – megegyezés szerint döntik el
 Folyami határok: hajózható vagy nem hajózható
ha hajózható: a határ a legmélyebb összefüggő lefolyó árka a sodorvonal
ha nem hajózható: a határ a két part szélétől egyenlő távolságra eső pontok összekötésével
megállapított középvonal (de a felek eltérően is megállapodhatnak)
 A légtér a szárazföld, a belvizek és a parti tenger felett minősül államterületnek. A légtér és a
világűr elhatárolására nincs egyértelmű szabály. A világűr határának az un. Kármán – vonalat
tekintik, amely a tengerszint felett mintegy 100 km magasságban húzódik.

Az államhatárok ált. vmilyen nemzetközi konfliktus lezárásaként, nemzetközi megállapodások

eredményeképpen jöttek létre., v nemzetközi bírósági ill. választottbírósági döntésekben v bizottság
kijelölése demarkációra

IV. Államterület megszerzése

1. Szárazföldi terület és államterület

Ma nincs olyan terület, amely ne tartozna valamely állam szuverén területéhez. Kivétel az Antarktisz.
(államok lemondtak a területi igényeikről)
Hogyan szerzi meg az állam a saját területét? Történelem során alakultak ki, nemzetközileg elismertek a
határok, ha új állam jön létre: függetlenség kimondásával ill.. elismeréssel egyidejűleg a határokat is
megállapítják
Hogyan szerzi meg az állam más államok területét?
 Terület növekedése által, földrajzi folyamat során kialakuló új földterület egy, már korábban létező
szárazföld részévé válik (automatikusan) pl. Chamizal ügy
 Átruházás, a terület békés átszállása egyik szuverénről a másikra, a szuverenitás átadásának
szándékával (vásárlás v kölcsönös engedmények. pl Lousiana, Alaszka)

77
  Hódítás, területszerzés erőszakos úton, önmagában nem teremt alapot, a jogosultság átszállását az
annexió eredményezi
 Foglalás, olyan terület megszerzése, amely nem tartozik senkihez, azaz terra nullius (feltételek lsd.
Berlini záróokmány; nem kell ténylegesnek lennie, elég, ha a releváns területeket meghódítja /területi
folytatólagosság elve/)
 Elbirtoklás, a korábban más szuverén hatalma alatt álló területre vonatkozó jogcím
megszerzésedöntő szempont: közhatalom tényleges gyakorlása

2. Más állam területének megszerzése a 21. században

Mivel az államok az egész Földet felosztották maguk között, a foglalás már nem lehetséges. Elbirtoklással
igen, de nem valószínű. Az államok területi igényeiket történeti jogcímekre alapozzák. átruházás ritka,
hódítás jogellenes
A területszerzés új horizontja a tengereken, a tengerfenéken és a világűrben van.

28. A tengerjog fejlődése, alapvonal, belvizek, parti tenger, csatlakozó övezet, nemzetközi
tengerszorosok, tengeri csatornák (753 -776, 778)

A világtengerek használatát szabályozó tengerjog több ezer éves. A tengerek a Föld felszínének 70 %-át
foglalják el, halászati jelentőségük nagy. A tengeri szállítás a legősibb kereskedelmi formák egyike, ezzel
kapcsolatos viták megoldásának szokásjogi szabályai már korán kialakultak (korábbi szabályok pl. lex
Rhodia, Hanza Szövetség szokásjoga).
Közös szabályrendszert a 20. század közepéig nem alkottak, ENSZ megalakulásával lettek meg a szervezeti
keretei az egyeztetéseknek és a közös jogalkotásnak.
1956: Genf (első tárgyaássorozat) ennek eredménye 1958: négy szerződés születik (szokásjog rögzítése).
1973: 160 ENSZ tagállam részvételével Monego Bay (Jamaica) – ez a konferencia elhúzódik a
konszenzusos döntéshozatal miatt 1982 – ig, ekkor nyitották meg a szerződés szövegét aláírásra  ENSZ
1982. évi tengerjogi egyezménye, melyet 193 tagállam közül csak 17 nem írta alá.
A tengerjog jogforrási rendszerének fontos eleme a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) és annak
jogalkotói tevékenysége. A szervezet szakértői a nemzetközi gyakorlatra és szokásjogra támaszkodva
különböző szabályokat dolgoznak ki.
Az alapvonal
Az alapvonal jelöli ki a világtengerek és a belvizek szárazföld határait, ettől számítják a parti tenger, a
csatlakozó övezet, a kizárólagos gazdasági övezet és a kontinentális talapzat határait. Az alapvonal a
főszabály szerint ( kivéve 4 esetben) az apályvonal (= az a vonal, ameddig a tenger apálykor
visszahúzódik).
Egyenes alapvonalak-módszere: ha a part vonala erősen szaggatott vagy rovátkolt, vagy ha a partot
szigetsor szegélyezi. (lásd angol-norvég halászati vita)
1982. évi tengerjogi egyezmény szerint ahhoz, hogy a tengerpart vonalán egy bemélyedést öbölnek lehessen
tekinteni, annak meg kell felelnie bizonyos földrajzi feltételeknek.
[egyszerű bemélyedések és öblök elhatárolása  „félkör elve” alapján (=az öbölnek nagyobbnak kell
lennie, mint a bemélyedés szájától húzott félkör által határolt vízterület)]
Hol kell meghúzni az alapvonalat?
Ha az öböl apály idején látható természetes apályvonali bejárati pontjai közötti távolság a 24 mérföldet nem
haladja meg, akkor e két apályvonali pont között záróvonalat lehet húzni, és az így bekerített vizek
belvizeknek tekinthetők, egyéb esetekben 24 mérföldes, egyenes alapvonal jelölhető ki (1958. évi parti
tengerre vonatkozó egyezmény).
A történeti öblöket akkor is öbölnek kell tekinteni, ha azok a fenti kritériumoknak nem felelnek meg. Ha
egy öblöt történeti öbölnek minősítenek, akkor annak egésze belvíznek minősül, és az alapvonal az öböl
szájánál húzódik. Egy öböl történeti öbölként való elismerését egy állam szoros történeti, gazdasági
kapcsolattal indokolhatja.
A szigetközi tengereknél (pl. Indonézia vagy Fülöp szigetek) az alapvonalat a legkülső szigetek legkülső
pontjainak összekötésével kell meghúzni. A szigetközi alapvonalon belül levő vízterület is sajátos belvizet,
szigetközi tengert képez.
78
Belvizek: az 1982. évi tengerjogi egyezmény szerint belvíznek számít minden olyan tengeri terület, amely
az alapvonal és a szárazföld között terül el. Ennek tekinthetők a kikötők, az öblök, a szárazföld belsejében
lévő tavak, folyók. A belvíz a szárazföld jogi sorsát osztja, és így kiterjed rá a parti állam szuverenitása.
A kikötőkben tartózkodó állami hajók és hadihajók felett a lobogó szerinti állam joghatósága érvényesül,
más államok vízi és légi járművei csak a parti állam engedélyével léphetnek be ide (kivéve vis maior,
végszükség)
Szigetközi tenger határainak kritériuma az, hogy a szigetek egy csoportja földrajzi, gazdasági és politikai
egységet alkosson, ill. történetileg ilyen jellegűnek minősüljön. Szigetközi tenger kijelölésének azonban
csak szigetállam (=olyan szuverén állam, amely egy vagy több szigetcsoportból áll, tehát az állam területe
kizárólag szigetekből áll) esetében van helye. Ha egy szigetcsoporton több állam osztozik, azok közösen
nem jelölhetnek ki saját szigetközi tengert.
A szigetcsoport állam egyenes alapvonalakat jelölhet ki, amelyek a szigetcsoport legkülső szigeteinek és
száraz zátonyainak legkülső pontjait kapcsolják össze. Az egyes szigetek közötti tenger belvíznek számít
ugyan, de azon minden állam hajójának és légi járművének joga van az áthaladáshoz. Ez nem korlátozható,
a szigetállamnak pedig joga van arra, hogy a szigetközi tengeren hajózási útvonalakat jelöljön ki.
A parti tenger: a parti tenger 3 mérföld széles lehet (a 20. sz.-ig a parton elhelyezett tüzérség lőtávolsága
volt, ez volt az ún. „ágyúlövés-szabály”).
A parti állam az 1982. évi tengerjogi egyezmény értelmében az alapvonaltól számított legfeljebb 12 tengeri
mérföld távolságban húzhatja meg saját parti tengerének határát.
A parti állam a parti tenger felett szuverenitást gyakorol, ennek azonban a korlátját jelenti más államok
hajóinak a joga a békés áthaladásra (lásd. belvizek, ahol azonban a parti állam teljes joghatóság érvényesül).
Békés áthaladás = külföldi kereskedelmi hajók jogát jelenti arra, hogy akadálytalanul és bejelentés nélkül
áthaladjanak a parti tengeren (ez fel is függeszthető, de nem lehet diszkriminatív). Tengeralattjárókra is
vonatkozik, azonban a felszínen és fellobogózva haladhatnak csak át; a békés áthaladás nem tered ki az
átrepülésre.
A békés áthaladásra vonatkozó nemzetközi jogi szabályok egységes értelmezése c. dokumentumot, amely
kimondta, hogy minden hajó – ideértve a hadihajókat is – tekintet nélkül a rakományra, fegyverzetére és
meghajtására, a nemzetközi joggal összhangban élvezi a békés áthaladás jogát a parti tengeren, és ehhez sem
előzetes bejelentésre, sem engedélyre nincs szükség.
 az egyezmény értelmében a hadihajók kötelesek a hajózás biztonsága érdekében kijelölt tengeri
útvonalakat és közlekedési szabályokat követni, de ezeknek az útvonalaknak a kijelölése nem lehet
visszaélésszerű
A nemzetközi tengerszorosok: nemzetközi tengerszorosnak az a nemzetközi hajózásra használt tengerrész
minősül, amely nemzetközi vizeket vagy kizárólagos gazdasági övezeteket köt össze egymással (Korfu
szoros ügy). De nem minősül nemzetközi tengerszorosnak az a terület, amelyet nem fed le teljes egészében a
parti tenger.
Az 1982-es egyezmény kimondta, hogy itt a nemzetközi hajózásra használt szorosokon történő
tranzitáthaladás jogát kell alkalmazni. Ez kiterjed a hajózás és átrepülés szabadságára is, de kizárólag a
tengerszoroson való folyamatos és gyors áthaladás, valamint a szorost határoló államhoz való eljutás és az
onnan való távozás céljából.
Az 1982-es egyezmény értelmében a békés áthaladásra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni a nemzetközi
hajózásra nem használt szorosok közé tartozó tengerszorosok esetében (lásd montreux-i egyezmény).
Nemzetközi tengeri csatornák: A két legfontosabb tengeri csatorna (Szuezi és Panama) nem tartozik az
általános szabályozás alá. A Szuezi csatorna Francia és brit befektetők építették, megpróbálták vmilyen
nemzetközi rezsim alá helyezni. jelenleg egyiptomi belvíz, nem vonatkozik rá nemz. szabályozás. A
világkereskedelem 7% -a bonyolódik le rajta keresztül
Panama csatorna: az USA építtette 1904 és 1914 között. 1999-ig az USA ellenőrzése alatt állt, ekkor
azonban egy 1977-es kétoldalú szerződés alapján visszakerült Panama fennhatósága alá. Panamai belvíznek
minősül, nem vonatkozik rá nemzetközi jogi szabályozás.
Csatlakozó övezet: a parti állam az alapvonaltól számítva legfeljebb 24 mérföld szélességben jelölheti ki.
Ez ugyan nem része a területének, de az övezetben azonban az állam széles rendészeti jogokkal rendelkezik.
Ellenőrizhet abból a célból, hogy megelőzze szárazföldi területén vagy parti tengerén szabályainak
megszegését.

79
29. Kizárólagos gazdasági övezet, kontinentális talapzat, nyílt tenger (777, 779-799)

Nemzetközi vizek = az alapvonaltól számított 12 tengeri mérföld távolságtól a tengerek, óceánok

 ezekre egyetlen állam szuverenitása és joghatósága sem terjed ki (a felette lévő nemzetközi légtérre sem) 
hajózás (átrepülés) teljesen szabadon lehet
 a nemzetközi vizeken belül az állami fennhatóság terjedelme alapján elhatárolható  csatlakozó övezet,
kizárólagos gazdasági övezet, nyílt tengerek, kontinentális talapzat

Minden parti állam jogosult az alapvonaltól számított 200 tengeri mérföldig terjedő kizárólagos gazdasági
övezet kijelölésére. Ez a vízfelszínre, a vízoszlopra és az altalajra is kiterjed, ennek megfelelően magában
foglalja a halászat, tengeralatti kábelek és csővezetékek lefektetésének, a kutatás és kiaknázás jogát is. A
szabályozás az 5 nyílt tengeri szabadság közül 3-at a parti állam kizárólagos jogává tesz (a kizárólagos
gazdasági övezet területén csak a hajózás és az átrepülés szabadsága érvényesül).

A kontinentális talapzat a szárazföldi kőzetlemez tenger alá benyúló része, voltaképpen a kontinens tenger
alatti folytatása. Azt a peremet jelenti, amely a szárazföld felől a tenger alá nyúlik. Ezek az óceánok teljes
területének 7-8 %-át teszik ki. (Mexikói - öböl, Perzsa – öböl).
Fontos jellemzőjük, hogy olajban és földgázban rendkívül gazdagok. Ezért a 2. VH.-t követő években
fokozatosan elfogadottá vált, hogy azokon a parti államoknak kiaknázási jogaik legyenek. (Truman 1945-ös
nyilatkozata alapján).
Jogvita az Északi-tengeri kontinentális talapzat ügyében Németország, Hollandia és Dánia között; az ügyben
a Nemzetközi Bíróság megállapította, hogy „a parti állam (…) kontinentális talapzatra vonatkozó jogai ipso
facto és ab initio a szárazföld feletti szuverenitás erejénél fogva és annak kiterjesztéseként állnak fenn”.
Az 1982-es tengerjogi egyezmény értelmében a parti állam meghatározott kizárólagos jogokat gyakorolhat
kontinentális talapzatán, amely geológiai értelemben vett kontinentális perem külső széléig terjedhet.
A kontinentális talapzat legfeljebb az alapvonaltól számított 350 tengeri mérföldig vagy 2500 izobáttól
(2500 méteres mélységű pontokat összekötő vonal) számított 100 tengeri mérföldig terjedhet.
Ha 2 vagy több parti állam kontinentális talapzata összeér, a határvitákat a kialakult gyakorlat szerint
elsősorban a méltányosság elve alapján kötött megállapodásokkal kell rendezni.
Megállapodás híján a határt az egyenlő távolság elvének alkalmazásával kell meghatározni; ilyenkor a
kontinentális talapzatok között az alapvonalaktól egyenlő távolságra levő pontokat összekötő középvonal
lesz a határ (de több releváns tényezőt kell mérlegelni).
A kontinentális talapzat és a kizárólagos gazd. övezet területe részben átfedi egymást. Gazdasági jelentősége
csak a 200 tengeri mérföldön, azaz a kizárólagos gazd. övezeten túlterjedő, ún. kiterjesztett kontinentális
talapzatoknak van. Ezt igényelni kell a tengerjogi egyezmény szerint. (200 tengeri mérföldön túl nyílt
tengeri szabadságjogok érvényesülnek)

A nyílt tenger
A nyílt tengerek szabadsága (egyetlen állam sem tehet szert szuverenitásra a tengeri övezetek felett) a 18.
századra vált a nemzetközi jog alapelvévé.
Nyílt tenger, a tenger minden olyan része, amely nem tartozik kizárólagos gazd. övezethez, a parti tengerhez
vagy egy állam belvizeihez, ill. egy szigetállam szigetek közötti részéhez.
A nyílt tenger szabadságai: hajózás, átrepülés, tenger alatti kábelek és csővezetékek lefektetésének,
mesterséges szigetek és más létesítmények építésének, ahalászatnak és a tudományos kutatásnak a
szabadsága.
A nyílt tengeren a hajók a lobogó államának a joghatósága alatt állnak, amely a joghatóságot törvényesen
gyakorolni köteles. A lobogó állama, az az állam, amelynek a hajó lajstromában szerepel. Általában ennek
az egy államnak van joghatósága (lásd Lotus-ügy).
Szabad halászat: A nyílt tengereken elvben szabad, de az ENSZ tengeri jogi egyezménye szerint egyes
tengerben és édesvízben is élő fajták (pl. lazac) tengeri halászata korlátozott. Egy másik ENSZ-egyezmény
korlátozza a szétterülő halrajokra és erősen vándorló halfajtákra vonatkozóhalászatot is (tonhal, cápa,
marlin, bonito, kardhal)

80
Hajóátvizsgálási jog: az 1982-es évi egyezmény alapján a hadihajók jogosultak ellenőrizni azoknak a nyílt
tengeren lévő kereskedelmi és egyéb hajóknak a honosságát, amelyekkel találkoznak. ( békeidőben akkor,
ha a hajó kalózkodásban, rabszolgák szállításában vesz részt, lobogó nélkül hajózik, vagy jogellenesen
műsort sugároz)
A kalózkodás: a nyílt tengeren minden államnak van joga fellépni a kalózkodással szemben, ez ugyanis
veszélyezteti a nemzetközi kereskedelmet, amelynek 90%-a a világtengereken bonyolódik.
Lényege a hajók magánérdekből, nem politikai céllal történő eltérítése vagy hatalomba kerítése, amelyet
nem a hajó személyzete követ el.
A kalózhajót/-repülőgépet bármely állam a nyílt tengeren lefoglalhatja és letartóztathatja a személyzetet,
lefoglalhatja a fedélzeten található javakat és joghatóságát gyakorolhatja az elkövetők felett.
Rabszolga kereskedelem: a hadihajók a nyílt tengeren átvizsgálhatják a kereskedelmi hajókat, ha alapos
okkal feltételezik, hogy azok rabszolga kereskedelemben vesznek részt.
Illegális műsorszórás: a tengerjogi egyezmény alapján minden államnak együtt kell működnie a nyílt
tengerről történő, illegális rádiósugárzás elnyomásában. Az ilyen műsorszórással foglalkozó személyt
büntetőeljárás alá vonhatja a lobogója szerinti állam, az az állam, amelynek állampolgára a személy,
bármely más állam, amelyben az adás fogható, és bármely állam amelyben a jogszerű rádiós kommunikációt
zavarja az interferencia.
Az üldözés joga: Azt az idegen hajót, amely megszegte a parti állam szabályait, az utóbbi a nyílt tengeren is
üldözheti. Az üldözés akkor jogszerű, ha a parti állam hatóságainak jó okuk van feltételezni, hogy a hajó
megsértette az adott állam törvényeit.
Kezdete, amikor az idegen hajó az üldöző állam belvizein, parti tengerén vagy csatlakozó övezetében van, és
akkor folytatódhat a parti tengeren/csatlakozó övezeten túl, ha azt nem szakították félbe.
Hajózási balesetek a nyílt tengeren: a hajók a nyílt tengeren való összeütközése esetén a kapitány vagy a
hajón szolgálatot teljesítő más személyek ellen csak a lobogó szerinti állam hatóságai foganatosíthatnak
intézkedést, ill. az az állam, amelynek az adott személy állampolgára.
Nyílt tengeri hajótörések: az 1969-ben aláírt az olajszennyeződéses balesetek esetében a nyílt tengeri
beavatkozásról szóló egyezmény értelmében a részes államok olyan intézkedéseket tehetnek a nyílt
tengeren, amelyek „a partvonalukat vagy más kapcsolódó érdeküket fenyegető súlyos és azonnali veszély
megelőzéséhez, csökkentéséhez, ill. felszámolásához” szükségesek.
Tengerfenék kincseinek kiaknázása, a mélytengeri tengerfenék: A kontinentális talapzatnak nem
minősülő nyílt tengeri területek alatti tengerfenék a mélytengeri tengerfenék. Ezt az ENSZ tenger jogi
egyezménye az emberiség közös örökségének nyilvánította. Ott kiaknázási és kutatási tevékenységet a
Nemzetközi Tengerfenék Hatóság (ISA) engedélye alapján lehet folytatni.

30. A sarkvidékek és a légtér helyzete (800-817)

Az Északi sarkvidék tengeri (NEM kontinens), a déli pedig szárazföldi terület (7. kontinens), így jogi
helyzetük eltér egymástól.

1. Az Északi - sarkvidék legnagyobb részét a 14 millió km2 területű Jeges tenger és ennek peremtengerei
teszik ki. Szinte teljesen szárazföldi területek veszik körül (Eurázsia, Észak-Amerika, Grönland és más
kisebb szigetek).
- Nincs átfogó nemzetközi egyezménye, mint az Antarktisznak.
- a térség iránt az Északi-sarkvidék szárazföldi területein osztozó államok (Oroszország, Norvégia, Dánia,
Kanada, USA) érdeklődése csak nemrég élénkült meg. Ezek az államok az elmúlt években a terület
egészének kizárólagos kiaknázási jogát maguknak követelték, ennek oka a kontinentális talapzatok gazdag
hidrogénkészlete.
- A térség államai már korábban biztosították maguknak a kizárólagos gazdasági övezetek kijelölésével a
tengerfenék kiaknázásának jogát, már csak az Északi sark közvetlen hovatartozása vitatott.→ kérdés: a
tengerfenéki magaslatok lehetnek-e a kontintentális perem részei? ha igen, akkor melyik állam szf-i T-nek
természetes meghosszabbodása? → Az államoknak ez irányú igényeiket és érveiket megfelelő
bizonyítékokkal alátámasztva a Kontinentális Talapzati Bizottsághoz kell benyújtaniuk.
81
2. Az Antarktisz speciális helyzete: Az 1950-es években éles verseny volt az Antarktisz megszerzéséért.
Argentína, Ausztrália, Chile, Új-Zéland területi folytatólagosság elve alapján, Franciaország, Norvégia a
felfedezés jogán tartott igényt az Antarktisz területének 1-1 szeletére. Az USA és Szovjetunió
közbenjárására nemzetközi szerződés rendezte a vitás kérdéseket. Ez volt az Antarktisz-egyezmény, amit
1959. december 1-jén kötöttek, határozatlan időre és '61 június 13-tól hatályos. Területi hatálya kiterjed a
60. délkörtől délre eső minden szárazföldi és vízi területre. Jelenleg 50 állam részese. Az egyezmény által
érintett pontok: Az érintett államok (Argentína, Ausztrália, Chile, Új-Zéland, Fro., Norvégia, UK)
kötelezettséget vállaltak arra, hogy
- kölcsönösen befagyasztják területi igényeiket (4. cikk). Egyetlen állam sem nyilváníthatja saját területe
részévé, de terra nulliusnak vagy res communisna sem nevezhető.
- Az Antarktiszt kizárólag békés célokra lehet felhasználni, tilos minden katonai tevékenység, nem hajthatók
végre fegyverkísérlete sem, de katonai személyzet elhelyezése békés célra megengedett (1. cikk).
- A nukleáris robbantások és nukleáris hulladéklerakást tilalmazza az 5. cikk.
Az Antarktisz-egyezmény nem rendelkezett a természeti erőforrások kiaknázásáról (kivéve a halászatot).
Ennek okán született meg 1988-ban az antarktiszi ásványi nyersanyagokkal kapcsolatos Wellingtoni
egyezmény, de ez (soha nem) sohasem lépett hatályba (engedte volna gondosság mellett a kiaknázást).
Az Antarktisz-egyezmény 12. cikke rendelkezett arról, hogy a szerződést 30 év múlva elül kell vizsgálni.
Ennek eredménye az 1991-es Madridi kiegészítő jegyzőkönyv, amely abban az évben hatályba is lépett. Ez
50 évre felfüggesztette az ásványkincsek kiaknázását az Antarktisz területén. Szabályozta az antarktiszi flóra
és fauna védelmét, a hulladékkezelést, előírásokat tartalmazott a tengerszennyezés megelőzésére és a
szárazföldi területek védelme érdekében, valamint meghatározott időközönként környezeti hatásvizsgálatot
írt elő.
Az Antarktisz-egyezmény sajátos jogi rezsimet hozott létre a 60. délkörtől délre fekvő szárazföldi és tengeri
területek vonatkozásában, kivonva ezeket mind a tengerjog, mind a szárazföldi területek rezsimje alól. Adós
maradt a terület sorsának végleges rendezésével, a jelenlegi moratórium 2041-ben lejár. Ezután vagy egy
rees communis jellegű szabályozást kap vagy sikerül az emberiség közös örökségének nyilvánítani.

3. A légtér meghatározása, jogi helyzete (légtér= föld felszín felett 100km-ig: Kármán-vonal)
A technikai fejlődés csak a 20. században tette lehetővé a Föld légkörének birtokba vételét. A repülés, majd
az űrrepülés elterjedésével azonban szükségesnek látszott a légtér elválasztása a Földet körülvevő világűrtől.
A légtér jogi helyzetét az határozza meg, hogy államterület vagy államterületnek nem minősülő terület felett
helyezkedik-e el.
 Nemzeti légtér: a szárazföld, a belvizek, a parti tenger és szigetközi tenger, ill. egyes tengerszorosok feletti
légtér, amely az állam kizárólagos szuverenitása alatt áll. Idegen állam menetrendszerű légi járműve a nemzeti
légtérbe csak engedéllyel léphet be. (Kivétel: szigetközi tenger, és nemzetközi szoros felett → áthaladás
biztosított!)
 A nemzetközi légtér: a csatlakozó övezet, a kizárólagos gazdasági övezet, a nyílt tenger és az Antarktisz
feletti légtér. itt minden légi jármű szabad haladásra jogosult kivéve, ha nemzetközi szerződés máshogy nem
rendelkezik.
Légvédelmi azonosítási övezet [ADIZ]: A parti állam által egyoldalúan megállapított övezet a tenger vagy
a szárazföld fölött. Ebben a légi járművek már az előtt azonosításra kötelezhetőek, hogy beléptek volna a
nemzeti légtérbe, feltéve, ha egyébként az övezetet kijelölő államba tartanak. (pl. USA azokat is kötelezi az
azonosításra, akik nem is akarnak az USA nemzeti légterébe belépni)
1.A nemzetközi polgári repülésről szóló 1944. évi chicagói egyezmény: csak a polgári repülésre
vonatkozik, az un. állami repülésekre nem. A szerződő államok nem menetrendszerű repülést végző légi
járműveinek joguk van
1. egymás területére berepülni
2. e terület felett leszállás nélkül átrepülni, vagy
3. e területen nem kereskedelmi célból leszállni
Ez azt jelenti, hogy a chicagói egyezmény alapján egy nem menetrendszerű kis sportrepülővel az
átrepülendő államok előzetes formális beleegyezése nélkül be lehet hatolni a másik állam légterébe és ott a
repülésbiztonsági és egyéb műszaki szabályok betartásával le is lehet szállni.

82
Ezeknek a jogoknak a gyakorlásához előzetes engedélyre nincs szükség, az az állam azonban, amelynek
területe fölött átrepülnek, megkövetelheti a leszállást, és a földön lévő gépet átkutathatja, ill. bizonyítványait
megvizsgálhatja.
A nem menetrendszerű repülésről más nemzetközi szerződés nem létezik, ez elvileg szabadon folytatható
előzetes engedély nélkül, ideértve az átrepülést, valamint a műszaki és a nem kereskedelmi célú leszállást is.
2.A menetrendszerű repülés technikai hátterét szintén a chicagói egyezmény alapján alakították ki, de
gyakorlati megvalósításához kétoldalú egyezmények is szükségesek. A bilaterális egyezmények
szabályozzák a személyfuvarozás és árufuvarozás szabadságát, valamint a cabotage (két külföldi pont
közötti szállítás joga) és a konszekutív cabotage (belföldi és külföldi pontok közötti szállítást követően,
folytatólagosan a külföldi érkezési pont és egy mások külföldi pont közötti szállítás joga) szolgáltatások
nyújtásához fűződő jogot.
Az államok az egyezmény előírásainak megfelelően lajstromozzák a légi járműveket, a gépnek és a
személyzetnek kiadják a repüléshez szükséges technikai bizonyítványokat és engedélyeket.- Nemzetközi
Repülésügyi Szervezet által.
- USA- UK között: Bermuda1 és 2 egyezmény a bilateriális szerződések mintájára szolg. → Bermuda2 2005óta
USA-EU között van hatályban: kétoldalú piacnyitás, cabotage, konszekutív cabotage)

31. A Dunára vonatkozó szabályozás és a Bős-Nagymaros ügy (823 -832, 849-854)

A folyók jogi szabályozásának története

A folyók és tavak hasznosítása két nagy csoportra osztható.
 folyami és tavi hajózás
 a folyó és tó nem hajózási használata: halászat, horgászat, öntözési célú vízkivétel és víztározás,
mesterséges csatorna táplálása, a vízenergia hasznosítás és a turizmus
A folyók és tavak helyzete jogi szempontból a szárazföldével azonos, azaz az állam szuverenitása alá
tartoznak.
A csak egy állam területét érintő folyókra (nemzeti folyó) vonatkozóan nincs nemzetközi szabály, a víz a
szárazföldével azonos megítélés alá esik. Nemzetközinek nevezzük azt a folyót, amely két vagy több
államon folyik keresztül, vagy ilyenek között alkot határt és – akár más folyóba torkollván – végül a
tengerbe ömlik. Ezekkel kapcsolatban 3 kérdés merül fel:
 Hajózhatnak-e a parti állam hajói a folyónak nem az adott államhoz tartozó szakaszán?
 Hajózhatnak-e nem parti állam lobogója alatt hajózó vízi járművek a nemzetközi folyón
 Szedhet-e díjat a parti állam pusztán a hajózás engedélyezéséért?
1815. Bécsi kongresszus: mind a Rajna mind a Dunára vonatkozóan egyedi rezsim alakult ki, speciális
szerződések alapján.
1921 Barcelona: A nemzetközi érdekű hajózható vízi utakra vonatkozó statútum és egyezmény → cél:
kereskedelem szabadsága → ingyenes+ diszkr.mentes hajózás a nemzetközi vizeken → kevés állam
csatlakozott!

Dunára vonatkozó szabályok:

A Duna a kontinens leghosszabb folyója. Partjain 10 állam terül el, vízgyűjtője további 9 államot érint. Jogi
szabályozása 1856-ban kezdődött, majd 1921-ben folytatódott. Mindkét esetben elismerték a szabad
kereskedelmi hajózást és a dunai hajóút fejlesztésével és igazgatásával foglalkozó bizottságokat állítottak
fel, nem parti államok részvételével.
A belgrádi Duna- Egyezmény
A II. vh után Szovjetunió is parti állammá vált. Az addigi európai érdekű folyóból szocialista hajóutat
csináltak, a nem part államokat kiszorítva a Duna bizottságból, hanem Németországot és Ausztriát is.
Így az eredeti szerződést, az 1948-as belgrádi Duna egyezményt Csehszlovákia, Magyarország, Jugoszlávia,
Románia, Bulgária és a Szovjetunió írta alá. Ausztria 1960-ban, Horvátország, Moldova és Németország
1997-ben. A Szovjetunió felbomlása után Oroszország és Ukrajna is a szerződés részese maradt, bár az
előbbi nem Duna menti ország.
A kereskedelmi hajózás a Duna teljes hosszában, mind a parti, mind a nem parti államok vízi járművei
számára szabad, pusztán az áthaladásért díj nem szedhető, de az egy állam két kikötője közötti személy- és
83
árúfuvarozás joga csak az érintett államot illeti meg. → a nem kereskedelmi parti hajók engedéllyel
beléphetnek a másik állam T-re, DE a nem parti és nem kereskedelmi vízi járművek NEM!
Az egyezmény legnagyobb része az 1953 óta budapesti székhellyel működő nemzetközi szervezettel, a Duna
Bizottsággal foglalkozik. A bizottság koordináló szervezet.

Szófiai egyezmény a Duna védelméről

A belgrádi egyezmény nem foglalkozott a környezetvédelemmel, a folyót a partok közötti futó vízi útként
kezelte, amelynek a hajózás révén a kereskedelmet és a gazdasági növekedést kell szolgálnia. E szemléletet
a környezetvédelmi és ökológiai gondolkodás erősödése az 1970-es évektől meghaladottá tette. Ennek
lényege, hogy a folyót egy vízrendszer részének látja, amelybe az adott vízgyűjtő valamennyi felszíni és
felszín alatti vize, ezek kölcsönhatása és dinamikája egyaránt beletartozik.
Az 1994-ben aláírt szófiai egyezmény a Duna védelmére és fenntartható használatára irányuló
együttműködésről vízgyűjtő megközelítést alkalmaz. Vízgyűjtő államnak minősül az a 14 állam, amelynek
területéből legalább 200 km2 a Duna 800 000 km2-es vízgyűjtőjéhez tartozik.
Együttműködésük célja az ésszerű és fenntartható vízhasználat, amely magába foglalja az életminőség
megőrzését, a természeti erőforrásokhoz való hozzáférés folyamatosságát, az ökorendszerek védelmét és a
megelőző szemlélet gyakorlását. Az egyezmény tárgyi hatályába tartozik:
1. a határon átterjedő hatással járó szennyezés
2. a vízépítési munkák
3. a meglévő tározók és erőművek üzemeltetése is
Ezek tekintetében a felek egyrészt megfelelő nemzeti jogalkotásra és intézkedésekre vállalnak
kötelezettséget, másrészt monitoring, jelentéstételi és konzultációs kötelezettségeket vállalnak.
Az egyezmény értelmében létrehozták a Bécsben működő Duna Védelmére Szolgáló Nemzetközi
Bizottságot. → EU vízügyi keretirányelvének végrehajtásáért felel a Duna vízgyűjtőjében

Magyarország egyéb vízügyi egyezményei

Szomszédos országokkal megkötött kétoldalú határvízi megállapodások. Ezek vízügyi bizottságokat hoznak
lére, amelynek feladata az egyezmény célkitűzéseinek megvalósítása feletti őrködés, információcsere,
konzultáció és együttműködés.
A Bős-Nagymaros –ügy
(a konkrét ügy elolvasását ajánlom: tankönyv 380-381 o.)
A vízhasználat szempontjából A Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszer sorsa és a Nemzetközi Bíróság által
1997-ben meghozott 2 ítélet a következő 2 kérdést vetette fel:
 Mi a versengő vízhasználatok egymáshoz való viszonya
 Miképp minősül az, hogy az egyik parti állam önkényesen eltereli egy nemzetközi folyó
vízhozamának nagy részét?
A per során MO. azzal érvelt, hogy a rendszer megvalósítása visszafordíthatatlan és aránytalan károkat
okozna a Szigetköz alatti. a Dunával közvetlen összeköttetésben álló ás általa táplált felszín alatti
ivókészletben, amely a magyar oldalon napi 750 millió liter utánpótolódó, tisztítást nem igénylő ivóvíz
kitermelését teszi lehetővé. Szlovákia vitatta a veszélyek közeli mivoltát és úgy vélte, műszaki
megoldásokkal orvosolhatók a bajok.
A bíróság 1997-ben hozott ítéletében elismerte, hogy MO környezetvédelmi aggályai szükséghelyzet
megállapításának alapjául szolgálhatnának, de nem látta úgy, hogy a konkrét tények valóban alátámasztják a
szükséghelyzet bekövetkeztét. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy az egész rendszert újra kell
értékelni. Kimondta, hogy az ítélet meghozatalakor már nem volt többé indok Nagymaros felépítésére,
hiszen az eredeti szerződés céljai nélküle is elérhetőek.
A bősi szakasszal kapcsolatban a bíróság megerősítette, hogy a környezetvédelem az energiatermeléssel
és a hajózással egyenrangú cél, ezért mindegyik cél teljesítését el kell érni a felek által folytatandó
tárgyalásokon, de ezen belül a mű hatása a környezetre kulcskérdés.
A folyó egyoldalú elterelését a bíróság teljes mértékben jogellenesnek minősítette. Kifejtette, hogy MO.
nem veszítette el a jogát a méltányos és ésszerű vízhasználathoz azáltal. hogy nem volt hajlandó befejezni az
erőműrendszert, mert ez a jog „alapjog”. Elutasította a szlovák érvet, amely szerint a C variáns a szerződés „
megközelítő alkalmazása” lett volna, amely az eredeti tervet ideiglenesen helyettesíti.
84
Elutasította azt is , hogy Szlovákia ellenlépésként lett volna jogosult a C variáns üzembe helyezésére.
A Duna elterelése aránytalan reakció volt, ezért az ítéletrendelkező része szerint Szlovákia az eltereléssel
okozott vmennyi kárt köteles megtéríteni. A méltányos és ésszerű vízhasználathoz való jog megerősítése az
ítélet érdemeinek egyike.

32. A vízfolyások nem hajózási célú használatának nemzetközi szabályai és a Pulp Mills
ügy (833-848)

A folyók nem hajózási célú hasznosítása már a 19. század végén éles államközi vitákhoz vezetett,
elsősorban a mezőgazdasági használat miatt, hiszen a feljebb fekvő állam gazdái kivehették a vízhozam
kisebb vagy nagyobb részét, ami nem tért vissza a folyóba vagy csak megváltozott kémiai összetételben.
A Harmon-doktrina2, amely szerint az állam a területén átfolyó folyóval szabadon rendelkezhet, a fölött
korlátlan szuverenitást élvez.
Az eleve antagonosztikus álláspontok kiegyenlítése 2 gondolatmenet mentén képzelhető el:
1. A területi szuverenitást korlátozza, előírva a lejjebb vagy feljebb fekvő állam érdekeinek a
figyelembevételét
2. A folyó valamennyi parti állama érdekközösségének az elve. Ez a folyót egyetlen, szétszakíthatatlan
egészként szemléli, amelyhez minden mellette elterülő államnak azonos mértékű és az egész folyóra
kiterjedő joga van. (Odera-folyó Nemzetközi Bizottság területi joghatóság ügyében ez alapján járt el,
amelyet a Bős-Nagymaros ügyben megismétel.
Két Magyarország szempontjából fontos multilaterális egyezmény részletezi a korlátozott szuverenitás és a
teljes folyón megvalósuló érdekközösség absztrakt gondolatait:
1. Egyezmény a határokat átlépő vízfolyások és nemzetközi tavak védelméről és használatáról (ENSZ
Európai Gazdasági bizottságának égisze alatt köttetett meg 1992-ben) → ’92-es helsinki egyezmény
2. Egyezmény a nemzetközi vízfolyások nem hajózási célú használatainak jogáról (ENSZ 1997-ben
által aláírt)
Mindkét egyezmény keretegyezmény. A konkrét részletszabályokat és mechanizmusokat regionális
egyezmények hivatottak kibontani, ahogyan azt a Duna védelméről kötött 1994. évi szófiai egyezmény 1992.
évi helsinki egyezményt kibontva tette.
Az 1992. évi egyezmény meghatározza a határvíz fogalmát – bármely felszíni vagy feszín alatti víz, amely
két vagy több állam között jelöli vagy keresztezi a határokat, illetőleg azokon halad.
1992.évi európai egyezmény:
 a szennyező fizet elve,
 az elővigyázatosság elve,
 a szennyezés megelőzésére koncentrál
 a kibocsátási engedélyeknél a legjobb elérhető technológiát kell alkalmazni
 a települési szennyvíz biológiai tisztításának követelményét
 minimalizálni kell a rendkívüli szennyezések kockázatát és szükséghelyzet esetére intézkedési
tervet kell készíteni
 határon átterjedő káros hatás megelőzése, ellenőrzése, csökkentése
A kötelezettségek betartása felett a felek értekezlete őrködik, vitáik tekintetében pedig a részesek vállalták,
hogy vagy az egyezmény szerint felállított választott bíróság, vagy a Nemzetközi Bíróság elé bocsátják
azokat.

Az 1997. évi egyezmény tárgyi hatálya a nemzetközi vízfolyásokra terjed ki, amelyek „olyan felszíni és
felszín alatti vizeknek a rendszerét képezik, amelyek fizikai kapcsolódásuknál fogva egységes egészet
alkotnak, és rendszerint egy közös végpontba ömlenek, és amelynek részei különböző államokban
helyezkednek el.
Az 1997. évi egyetemes egyezmény hangsúlyozza az ökoszisztémák védelmének és megőrzésének
szükségességét (20. cikk) az idegen fajok bevitelének tilalmát (22. cikk) és a tengeri környezet védelmét.
2
Mexikó panaszt emelt az USA ellen, mert a Rio Grande-folyón nagymennyiségű víz kivétel miatt a mexikói part menti
települések ellehetetlenültek → vízhozam garantáló szerződéssel ért véget az eljárás!
85
A Harmonn-doktrínával szemben → konfliktus feloldáshoz:

Gondolatmenete háromlépcsős:
1. a saját területén lévő vízfolyást valamennyi részes állam méltányosan és ésszerűen köteles használni,
úgy, hogy a parti államok optimális hasznosítást érjenek el.
2. amikor el kell dönteni, hogy a tervezett használat méltányos és ésszerű-e, akkor nem abból kell
kiindulni, hogy a status quo feltétlenül az, hanem egy sor egyéb tényezőt kell mérlegelni, így a
földrajzi, éghajlati, ökológiai stb. tényezőket.
3. a vízfolyás használata nem okozhat „jelentős” kárt más vízfolyás menti államnak. Ha mégis ilyet
okoz, meg kell azt szüntetni, enyhíteni kell, vagy kártérítést kell fizetni.

A Pulp Mills-ügy
Cellulózmalmok az Uruguay folyón ügy: a Nemzetközi Bíróság addig példátlan részletességgel elemezte az
egyes szennyezőanyagok esetleges hatását, és a visszafordíthatatlan károkkal fenyegető folyószennyezés
esetében megerősítette az elővigyázatosság és az éberség követelményét. Eközben azonban világosan
elismerte a fejlődéshez és ezzel az ipari fejlesztéshez fűződő igényt is, vagyis azt, hogy a létező használatok
nem élveznek automatikusan elsőbbséget a tervezettekkel szemben, és ha egy új beruházás folyóterhelés a
megengedett értékeken belül marad, akkor megvalósítása nem tiltott. (javaslom elolvasni a konkrét ügyet:
könyv 378-379 o.)

33. A világűrjog intézményrendszere, alapszerződései és fő csomópontjai (857-902)

A világűr –tevékenység története

 1957. október 4. Szputnyik felbocsátása
 1958 Explorer felbocsátása
 1958 első távközlési eszköz felbocsátása
 1959 első katonai műhold felbocsátása
 1960 meteorológiai műhold felbocsátása
 1960 a Földre épségben visszatérni képes objektum
 1961 Jurij Gagarin köre a Föld körül
 1962 John Glenn Föl körül tett köre
 1968 3 űrhajós megkerüli a Holdat
 1969 július 21. Holdra lépés (Armstrong, Aldwin)
 1971. Szaljut űrállomás Föl körüli pályára áll
 1975 első közös űrrepülés
 1990 Nemzetközi űrállomás
A világűr intézményrendszere és az alapszerződések
Az űrtevékenység és annak szabályozása nemzetközi és nemzeti síkon is zajlik. A szabályozási keret instant
(azonnal kialakuló) szokásjogként jött létre, és megkülönböztette a világűrt a légtértől, lehetővé téve azt,
hogy az államok a világűrben az éppen átrepült vagy megfigyelt állam előzetes engedélye nélkül
tevékenykedjenek.
1959-ben létrehozták a Világűr Békés Felhasználásának Bizottságát (Világűrbizottságot) [világűr
kizárása a fegyverkezési versenyből].
18 állam képviselőből 2013-ra 74 lett.
A Tudományos és Műszaki Albizottság az űrtevékenység tudományos és technikai elemeivel foglalkozik.
A Jogi Albizottság a szerződések és Soft Law-dokumentumok kidolgozásának helyszíne.
ENSZ Világűriroda (Bécs): a felbocsátott űrobjektumok nyilvántartása, eredmények és az űrtechnológiák
alkalmazásához szükséges tudás terjesztése, főleg a fejlődő országokban.
Több regionális szervezet is létezik pl.: Európai Űrügynökség.
Nemzetközi szervezetek és jogszabályok: 5 nagy szerződés
1. Világűrszerződés (Szerződés az államok tevékenységét szabályozó elvekről a világűr kutatása és
felhasználása terén, beleértve a Holdat és már égitesteket 1967.)

86
 2. Mentési megállapodás (Megállapodás az űrhajósok mentéséről, az űrhajósok hazaküldéséről és a
világűrbe felbocsátott objektumok visszaszolgáltatásáról 1968.)
3. Felelősségi egyezmény (Egyezmény az űrobjektumok által okozott károkért való nemzetközi
felelősségről 19752.)
4. Regisztrációs egyezmény (Egyezmény a világűrbe felbocsátott objektumok nyilvántartásba
vételéről 1974.)
5. Hold- Egyezmény (Egyezmény az államok tevékenységéről a Holdon és más égitesteken 1979)
Létezik még Nemzetközi Távközlési Unió és Atomcsend egyezmény is.

A világűr főbb csomópontjai:

A világűr az égitestek közötti légüres térség. A légtér és a világűr határa a Kármán-vonal. Az univerzum a
világegyetem része a világűr is. A világűr res communis omnium usus azaz mindenki által szabadon
használható, de senki által nem kisajátítható.
A világűrt és az égitesteket az államok a nemzetközi joggal összhangban minden megkülönböztetés nélkül
szabadon használhatják és kutathatja, az égitestekhez is szabad a hozzáférés. ennek azonban vannak korlátai.
A világűregyezmény: Mindegyik űrtevékenységet folytató állam részese, így érvényesülése biztosítottnak
látszik. Hatálya nemcsak a Naprendszerre, hanem az egész univerzumra kiterjed..
A holdegyezmény korlátozza területi hatályát a Naprendszerre.
A Kármán vonal feletti rész már világűrnek számít. Ha 100 km alatt az állam légterébe lép az objektum az
állam szuverén ellenőrzése alá kerül. Ki kell alakítani az áthaladás rezsimjét.
A Világűrszerződés szerint az illető objektum és személyzete felett az az állam gyakorol joghatóságot és
ellenőrzési jogot, amelynek nyilvántartásában a világűrbe felbocsátott objektum szerepel.
A űrállomás elemeit regisztráló államok megőrzik joghatóságukat az adott elem és személyzete felett.
A Bogotai nyilatkozat az ún. geostacionárius pályát kívánta szabályozni (kimondta, hogy a geostacionárius
pálya korlátozott természeti erőforrás, és mint ilyen, az alatta fekvő állam joghatósága alá tartozik), melyet
az egyenlítői államok fogadták el. A pálya az Egyenlítő fölött mintegy 36. e. km. Magasságban húzódik. Az
aláíró államok megkísérelték kiterjeszteni szuverenitásukat erre a pályára, amely fontos és véges erőforrás.
A nyilatkozat gyakorlati hatásáról azonban nem beszélhetünk, mert az egyenlítői államok űrtevékenysége
minimális.

Békés felhasználás: 1957. évi szerződés megköveteli az államoktól, hogy nukleáris fegyvereket vagy
bármely másfajta tömegpusztító fegyvert hordozó semmilyen objektumot ne juttassanak fölkörüli pályára, a
világűrbe és az égitestekre, valamint azt, hogy a Holdat és más égitesteket kizárólag békés célokra használja.
A világűr katonai felhasználása megengedett, amennyiben az nem képezi az erőszak ENSZ Alapokmányban
tiltott alkalmazását. Megengedett továbbá önvédelem céljából végrehajtott földi, légi, tengeri katonai
akcióknak a világűrből érkező adatokkal, kommunikációval való támogatása.
A részleges demilitarizálás alól kivétel a Hold és a többi égitest.

Távérzékelés és közvetlen műholdas műsorszórás

1. Távérzékelés
Aktív és passzív távérzékelés létezik.
Passzív megfigyelés során az érzékelők hagyományos képet készítenek, aktív megfigyelés esetén az
érzékelő eszköz bocsát ki radar vagy egyéb hullámot és a visszaverődő elektromágneses hullám segítségével
alkot képet.
A távérzékelés a majdani felhasználójának értelmezhetetlen adatot szül. A nyers adat a feldolgozás során
lesz feldolgozott adat, majd információ. A távérzékelés Janus-arcú tevékenység. kettős természete során az
egyik az állam biztonságát növeli, a másik a fenyegetettség érzetét erősíti.
A Föld világűrből való távérzékelésének elvei határozat a távérzékelést megengedettnek tekinti, de az
érzékelt államnak joga van a rá vonatkozó adathoz vagy információhoz „ésszerű” költségtérítés” ellenében
hozzájutni.

2. Műholdas közvetlen műsorszórás

87
Az idegen államok a geoszinkron pályán állomásoztatott műholdról immár olyan erős jelet tudtak sugározni,
amelynek vételéhez nem kellett speciális vevőállomás, hanem elegendő volt a házi műholdvevő berendezés
is.
Az ENSZ közgyűlése 1982-ben többségi döntéssel, a fejlett ipari államokat kisebbségbe szorítva elfogadta A
Föld körül keringő műholdak nemzetközi közvetlen műsorszórásra való állami használatának elveit.
 más ország területére csak annak beleegyezésével sugározható közvetlen televízióadás
 az államok felelősségi körébe tartozó műsorszórók csak saját területükre sugározhatnak, kivéve, ha a
célzott állam ahhoz hozzájárult

Biztonság az űrben
1. Az űrhajósok mentése, az objektumok visszaszolgáltatása
Az űrhajósok mentésére és az űrobjektumok visszaszolgáltatására vonatkozó 1968. évi megállapodás szerint
a joghatósága alá került űrobjektumról a felbocsátót vagy a nemzetközi közvéleményt értesíteni kell, és a
területi állam köteles lehetővé tenni, hogy a felbocsátó vagy az üzemeltető a felkutatásban részt vegyen. A
meglelt objektumot a felbocsátónak vissza kell szolgáltatni, az űrhajóst haza kell engedni.
2. Környezetszennyezés a világűrben
Az űrszemét a működő műholdakra, űrállomásokra végzetes veszélyt jelenthet. Az űrszemétnek 3 fajtája
van:
 a működésüket befejezett műholdak
 az eddigi 10 véletlen vagy szándékos összeütközés során keletkezett törmelék
 az űreszköz felrobbanása vagy széttöredezése során keletkezett törmelék
Az államoknak arra kell törekedniük, hogy megelőzzék a keringő objektum szétdarabolódását, a pályáról
eltávolítsák, megelőzzék a tárgyak leválását.
3. Nukleáris erőforrások használata
A nukleáris erőforrások világűrben való használatának elvei szabályozza
Ennek értelmében a felbocsátó állam felelős az esetleges balesetekért, továbbá az, amely ellenőrzi az
űreszköz üzemeltetését, még akkor is, ha az utóbbit magánszemélyek végzik.
Ha lehet más erőforrást kell alkalmazni, ha erre nincs mód, akkor a tervezésnél, a beépítésnél, az
üzemeltetésnél, a használatból kivonásnál a nemzetközi sugárzási szabványokat kell alkalmazni. Az
erőforrást csak a pályára állás után szabad élesíteni, működésük végén „temető pályára” kell állítani
(itt addig keringenek, míg a bennük lévő hasadóanyag lebomlik).

Regisztráció és űrfelelősség
Az űrobjektumok irányítottan vagy véletlenszerűen térnek vissza a földre. Az irányított visszatérés előnye
az, hogy a hajtóművek működtetésével olyan belépési szöget lehet elérni, amely a nem túl nagy objektumok
elégéséhez, azaz teljes megsemmisüléshez vezet. Az óceánba kell irányítani. Ha az űrobjektumok
véletlenszerű visszatérése kárt okoz, helytállási felelősség terheli, amelynek előfeltétele, hogy a felelős
entitás azonosítható legyen. Az űrjog ezt két intézménnyel éri el: a regisztráció előírásával és a felbocsátó
fogalmának kiterjesztő értelmezésével. A felbocsátó állam saját lajstromot vezet az adatokról, valamint az
ENSz főtitkárt is tájékoztatja a fontosabb adatokról.
Az űrobjektum által okozott károkért az 1972. évi felelősségi egyezmény értelmében a felbocsátó államnak
kell helytállnia.
A felbocsátó állam az:
 amely az űrobjektumot bocsát vagy bocsáttat fel vagy,
 amelynek területét vagy berendezéseit űrobjektum felbocsátására használják fel
Az egyezmény drákói szigorral szabályozza a Földön okozott károkért való felelősséget.
 a felbocsátó állam felelőssége abszolút (nincs kimentés, ha többen vannak, egyetemleges)
a kötelezettség mértékét csökkentheti, ha a kárt szenvedett fél súlyos gondatlansággal, vagy
szándékosan hozzájárult a kár bekövetkeztéhez, a műszaki hiba, a kormányozhatatlanná válás
nem kimentő ok
 vétkességi felelősség érvényesül a világűrben történő összeütközésnél
 kivétel, a felbocsátó saját területén saját személyeinek vagy a felbocsátásban közreműködő
külföldieknek okozott kár
88
  a kárigényt a károsult állama diplomáciai csatornákon keresztül terjeszti elő
Holdegyezmény
A meglévő gyakorlat rendelkezéseit kodifikálja, de az űrben tevékenykedő államok nem fogadták el,
érvényesülésére kicsi az esély. Hatálya a Naprendszerben található égitestekre és a hozzájuk vezető pályákra
terjed ki. Nem képezi a szabályozás tárgyát a világűr és a Föld. Ezek a területek az emberiség közös
örökségének, vállalkozásának minősülnek, megfelelő szabályozást kell létrehozni ésszerű és méltányos
felhasználásukra. Az egyezmény a kutatást lehetőév teszi, de moratóriumot ír elő a kiaknázásra. Minták
gyűjthetőek. Az égitestek és a hozzájuk vezető pályák kizárólag békés célra használhatók. Tilos az
ellenséges tevékenység, katonai támaszpont létesítés. Az egyezmény részeseinek kis száma miatt nem vált
kötelezővé még szokásjogi úton sem.

34. Az emberiség közös öröksége, az emberiség közös gondja és az UNESCO világörökség (908-943)
Az emberiség közös örökségébe tartozó területek és erőforrások nem állnak szuverenitás alatt. A hozzáférés,
a használat, a hasznok megosztása attól függ, hogy az adott egyezmény vagy a szokásjog az egységes,
absztrakt jogi fogalmat miképpen konkretizálta az adott erőforrásra.
A tételes jogban 2 nagy térség- és erőforrás együttes minősül az emberiség közös örökségének:
1. a kontinentális talapzaton túli mélytengerfenék, annak altalaja és a rajta, illetve benne található
élettelen erőforrások
2. a Hold és a Naprendszer többi égiteste, összes erőforrásukkal és a hozzájuk vezető, ill. azokat övező
műholdpályákkal (kivéve a Földet és a Föld körüli műholdpályákat)
Több térség és erőforrás felmerült még, hogy tartozzon ezen csoportba, de nem valósult meg.
Az éghajlat és a biológiai sokféleség az emberiség közös ügye lett, a természeti és épített kulturális kincsek egy részét az UNESCO a
világörökségnek nyilvánította.

Az emberség közös örökségének doktrínája

Amikor doktrínáról van szó, némileg eltérő források és nézetek összegyúrásából adódó „ideáltípust” írunk
le, azt, ami a jelenleg létező tanok, normatív szövegek és állami gyakorlat alapján szokásjogként van
kialakulófélben. Az emberiség közös öröksége egy jogi rezsim magja.

Az emberiség közös örökségének doktrínájának 3 fő összefüggése és 9 szabálya:

Hozzáférés Használat Hasznok megosztása
1. Állami szuverenitás alá nem 4. Csak békés célokra 7. Rezsimet kell létrehozni a
vonható használható használatra és a megosztásra
2. A természeti erőforrásokat 5. A tudományos kutatás 8. Az előnyökből az egész
nem lehet szabadon kiaknázni szabad emberiség részesítendő
3. Minden állam/egyén részt 6. A környezet hátrányos 9. Kellő figyelmet kell
vehet az változtatása tilos fordítani a jövő generációkra
igazgatásban/managementjébe
n

I. A hozzáférés feltételei
A hozzáférés szabályai azt határozzák meg, hogy államok, nemzetközi szervezetek, illetve jogi és
természetes személyek a szuverenitás igényével vagy egyéb módon szerezhetnek-e kizárólag ellenőrzést az
emberiség közös öröksége felett és ha nem, ki vehet részt annak igazgatásában.
a) Az állami szuverenitás kiterjesztésének tilalma
Az emberiség közös öröksége egyaránt megkülönböztetendő a res nulliustól és res communis omnium
usustól. A res nullius, az uratlan dolog szabadon elfoglalható, szuverenitás alá hajtható, tulajdonba vehető.
A res communis omnium usus- pl. a nyílt tenger – nem vonható szuverenitás alá, de használata és hasznainak
szedése szabad, azt legfeljebb külön egyezmények korlátozhatják.
Az emberiség közös öröksége (EKÖ) nem vonható szuverenitás alá. Ezt a tételt először az 1970. évi
közgyűlési nyilatkozat mondta ki, miután a közjavak fokozódó nemzeti elsajátításának a helyébe a
szuverenitás, a kizárólagos állami joghatóság alá vonás tilalma lépett.
b) A természeti erőforrások szabad kiaknázásának tilalma

89
Az EKÖ nem engedi az „ aki kapja, marja” elv érvényesülését. Semmi értelme nem lenne a koncepciónak ha
az erőforrások felhasználását teljes mértékben tiltaná. A mélytengeri tengerfenék EKÖ-vé nyilvánításának
célja az onnan bányászható réz, nikkel, króm és kobalt piacra viteléből származó haszonnal gyorsuljon a
fejlődő államok felzárkózása. Erőforrás minden szilárd, folyékony vagy gáznemű ásványi erőforrás
természetes helyén, a tengerfenéken vagy az alatt, ha elmozdítják őket ásvánnyá válnak. A helyükről
elmozdított ásványok felett lehet tulajdont szerezni, de ennek szabályozottan, egy nemzetközi rezsim keretei
között kell végbemennie. Kis mennyiségű anyag tudományos célú elmozdítása megengedett.
c) Részvétel az EKÖ igazgatásában
A hatékonyság a szűk körű részvétel mellett szól, az egyenlőség a teljes körű mellett, az igazságosság
megengedi az érdekeltség figyelembevételét. Az EKÖ tárgyaira vonatkozóan nem az „érdekeltségi
képesség” elve érvényesül, hanem az a megfontolás, hogy mivel a kiaknázásnak az egész emberiség
érdekében kell folynia, az erről szóló döntésben ugyancsak az egész emberiségnek részt kell vennie.

II. A használat szabályai

a) Békés célok
Az 1970. évi ENSZ-nyilatkozat már egyértelművé tette, hogy a mélytengeri tengerfenék kizárólag békés
célokra használható. 1970-ben kötött A nukleáris és más tömegpusztító fegyverek tengerfenéken és
óceánfenéken, valamint ezek altalajában való elhelyezésének tilalmáról szóló szerződés még csak a
nukleáris és más tömegpusztító fegyverek elhelyezését korlátozta, de azt már az alapvonaltól számított
12 tengeri mérföldön túli teljes területen, nem csak a kontinentális talapzaton túl. A Hold-egyezmény
ugyanilyen kategorikus, a Hold és az égitestek kizárólag békés célokra használhatóak, nem szabad azokon
katonai létesítményeket és erődítményeket, támaszpontokat emelni vagy katonai kísérletet folytatni. AZ
EKÖ tárgyai teljesen demilitarizáltak.
b) A tudományos kutatás szabadsága
Az EKÖ térségei nyitottak a tudományos kutatás előtt. A tengerjogi egyezmény 14. cikke szerint „a
Területen a tengeri tudományos kutatást kizárólag békés célokra és az emberiség érdekében kell folytatni.”
A kutatás szabadságának ésszerű korlátai vannak: az nem zavarhat más legitim használatot, nem okozhat
környezetszennyezést és nem járhat a vizsgált objektum indokolatlan, visszafordíthatatlan
megváltoztatásával. A kutatás szabadsága mind a tengerjogban, mind a Hold-egyezményben az információk
megosztásának kötelezettségével párosul.
c) A környezet hátrányos megváltoztatásának tilalma
Mind a mélytengerfenék, mind az égitestek kutatása és használata környzetterheléssel jár. A tengerjogi
egyezmény a tengeri környezet hatékony védelmét írja elő, de a konkrét szabályok kidolgozását a
Tengerfenék Hatóságra hagyja. Két célt tűz ki:
- tengeri környezet szennyezésének és a hasonló kockázatoknak a mérséklését és ellenőrzését,
- a Terület természeti erőforrásainak védelmét és megőrzését, beleértve a tenger növény- és
állatvilágába okozott kár megelőzését.
A világűr tevékenység háromféle veszéllyel jár: idegen anyagok Földre juttatásával, idegen anyagok más
égitestre juttatásával és a környzetszennyezés más államok jogos tevékenységének veszélyeztetésével. A
Hold egyezmény előírja, a Hold kutatása és felhasználása során a részes államok megakadályozzák a Hold
jelenlegi természeti környezeti egyensúlyának felborítását a környzet káros megváltoztatása, környezeten
kívüli anyagok bevitelével való ártalmas szennyezés útján, vagy más módon.

III. Az EKÖ kiaknázásából fakadó hasznok és előnyök megosztása

A haszon ebben az értelemben hozzáférést jelent egy véges erőforráshoz (pl. műholdakkal való
kommunikációra használt rádióhullámsávhoz) vagy tudáshoz (pl. a sugárzás mértékéről vagy a mélytengeri
bányászat mikéntjéről, továbbá valamely káros esemény megelőzéséből is haszon származik.
a) Az EKÖ használatának és kiaknázásának mértéke és módja
EKÖ használata és kiaknázása rendezetten, a kiaknázást megelőzően kialakított rezsim keretei között zajlik.
A rezsim nem feltétlenül jelent a Tengerfenék Hatósághoz és a Hatóság tervezett Vállalatához hasonló
nemzetközi szervezetet, állhat a hozzáférést, a használatot és a hasznok megosztását konzisztensen és
lehetőleg teljeskörűen lefedő normák és szokások összességéből.

90
A tengerjogi egyezmény bonyolult rendszert hozott létre, Hold-egyezmény számol azzal, hogy az égitestek
kiaknázása a jövő ígérete, ezért annyit ír elő, hogy „ nemzetközi rezsimet hoznak létre, beleértve a szükséges
eljárásokat is, a Holdtermészeti erőforrásainak kiaknázásáank szabályozására, mihelyt az ilyen kiaknázás
közeli lehetőséggé válik”.
b) Az előnyökből az egész emberiség részesítendő
Az EKÖ lényege, hogy az EKÖ javaiból nem csak az azokat kiaknázni képes államok és
magánszemélyek részesedjenek, hanem valamennyi „közös örökös”, azaz maga az emberiség.
c) A jövő nemzedékek érdekei
A tengerjogi egyezmény nem követeli meg közvetlenül a jövő nemzedékek érdekeinek figyelembevételét,
csak a környezetvédelmi és az erőforrások racionális használatát elíró rendelkezései révén. Minden olyan
rendelkezés, amely az emberiség javáról szól, magában foglalja a jövő nemzedékek érdekeit, hiszen az
emberiség nem csak a múltbeli és a jelen generációból áll, hanem fogalmilag magában foglalja az emberiség
jövőbeni létét is.

A Hold-egyezmény 4. cikke szerint a Hold és az égitestek kutatása és felhasználása során „kellő figyelmet
kell fordítani a jelen és a jövő nemzedékeinek érdekeire”. Ez legalább három kötelezettséget jelent:
1. A választás lehetőségének megőrzése
2. A minőség megőrzése
3. A hozzásférés szabadsága

A mélytengerfenéki bányászat és az ökoszisztémák megőrzése

Az EKÖ tengerjogi kodifikációjakor nem volt még ismert, hogy a mélytengerfenék élővilágot is rejt, ezért a
tengerjogi egyezmény csak élettelen javakról szól. Az elmúlt két évtizedben kiderült, hogy a
mélytengerfenéken olyan élőlények élnek, amelyeknek létéhez nincs szükség sem fényre, sem oxigénre, sem
szerves táplálékra, mi több, némelyiknek emésztőrendszere sincs. Ma még eldönthetetlen, hogy mi szolgálja
jobban a jövő nemzedékek érdekeit: újabb ásványlelőhelyek feltárása és kiaknázása, avagy a sötét bioszféra
sértetlenségének megőrzése és génkincstárak hasznosítása.

Az emberiség közös ügye

Az emberiség közös ügye az EKÖ-től különböző, azzal kevés rokonságot mutató kategória.
Az emberiség közös ügye vagy közös gondja az alábbi egyezményekben található:
1992: Éghajlat-változási keretegyezmény - éghajlat változását és annak káros hatásai
1992: A biológiai sokféleségről szóló egyezmény - biológiai sokféleség megőrzése

Alábbi ismérveket hordozza:

1. A folyamat/erőforrás sorsa nem lehet a területi állam kizárólagos belügye, akkor sem, ha amúgy
szuverenitása alá tartozik
2. A nemzetközi közösség jogos érdekkel bír az emberiség közös ügyének tárgyában, akár az
éghajlatváltozás megelőzéséről, akár a biológiai sokféleség megőrzéséről van szó
3. Fenyegetés elhárítására szólít fel: valamennyi állam felelős, de a felelősségük a probléma
létrehozatalával arányos lehet
4. Optimális esetben egyetemes szerződésbe foglalt rezsim szabályozza.
Az emberiség közös ügye nem zárja ki, hogy az erőforrásokon tulajdont lehessen szerezni és az államok
korlátozhatják más államok és magánszemélyek hozzáférését.

A világörökség
az államok területén található, történelmi, művészeti vagy tudományos szempontból kiemelkedő, egyetemes
értékű kulturális és természeti örökség, amelyet az UNESCO megfelelő szerve ilyenként ismert el és a
világörökség listájára felvett.
1972. évi A világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló egyezmény szerint a területi állam
szuverenitása alatt maradnak, megőrzésük és védelmük az állam és nem a nemzetközi közösség feladata,
nemzetközi segítséget kaphat a Világörökség Alapból.

35. A környezetvédelem szervezeti keretei és forrásai (950-971)

91
A nemzetközi környezetvédelem szervezeti keretei
1.) UNEP (United Nations Environmet Programme)
A nemzetközi környezetvédelem területén nem működik világszervezet, a környezetvédelmi tevékenységek
koordinációs központja az ENSZ Környezetvédelmi Programja, amelyet 1972-ben, Stockholmban hoztak
létre.
Központja a kenyai Nairobi
Feladata:
 globális környezetvédelmi tárgyú cselekvési terv kidolgozása,
 elemezze a globális környezet állapotát,
 értékelje a környezeti trendeket,
 felkészüléshez tanácsot adjon a fenyegető környezeti veszélyekre
 ösztönözzön a nemzetközi együttműködésre
 aktívan részt vegyen a nemzetközi környezeti jog fejlesztésében és
 koordinálja a környezettel kapcsolatos ENSZ tevékenységet
Az UNEP vezető testülete 2013 óta, a korábbi Kormányzó Tanácsot a Rió+20 konferencia kezdeményezése
alapján felváltó ENSZ Környezetvédelmi Közgyűlés, amely a részes államok képviselőiből áll és kétévente
ülésezik Nairobiban.

2.) GEF (Global Environment Facility)

UNEP egyes programjait a Globális Környezeti Alapból és néhány a GEF által külön kezelt alapból
finanszírozzák. A GEF a fejlett államok által összeszedett pénzekből fejlődő államok környezetvédelmi
projektjeit támogatja a klímaváltozás, a biodiverzitás megőrzése, a nemzetközi vizek védelme, a
talajpusztulás, az ózonréteg, a szerves szennyezőanyagok és a higanyszennyezés területén. Legnagyobb
részben a szegény államok környezetváltozáshoz történő alkalmazkodását, kevésbé környezetpusztító
gazdasági működésére való áttérését támogatja. Feladata a két riói egyezmény pénzügyi támogatási
rendszerének a működtetése is.

3.) Egyéb világszervezetek

Világélelmezési Szervezet (FAO)
Meteorológiai Világszervezet (WMO)
Tengerészeti Világszervezet (IMO)
légtérrel foglalkozó szervezet (ICAO)
világűrrel foglalkozó és az ENSZ Közgyűlése által felállított bizottság (COPUOS)

4.) A felek konferenciája

A környezeti szabályozásban alkalmazott keretegyezményekben az aláírók jellemzően létrehozzák a felek
konferenciája (COP-Conference of the Parties) plenáris jellegű szervezetet. A COP-k között kevés az
együttműködés, amely azt mutatja, hogy lenne igény az UNEP-nél több koordinációs hatáskörrel
rendelkező átfogó globális nemzetközi környezetvédelmi szervezetre.

5.) IPCC (Intergovernmental Panel on Climate Change)

Éghajlat-változási Kormányközi Testület a globális felmelegedéssel foglalkozik. Nem folytat kutatásokat,
összefoglaló jelentéseket tesz közzé a már publikált tudományos szakirodalom alapján.
Meteorológiai Világszervezet (WMO) és az Egyesült Nemzetek Környezeti Programja (UNEP) 1988-ban
hozta létre.
Feladata, hogy tudományos, szakmai és társadalmi-gazdasági információk biztosításával segítsen átfogó,
objektív és átlátható képet alkotni az antropogén eredetű éghajlatváltozás kockázatairól és hatásairól.
Három munkacsoportból és egy leltárkészítő egységből áll, évente egyszer tart plenáris ülést, megvitatja és
elfogadja a jelentések tervezeteit, meghatározza a szervezeti egységek feladatait és felállítja munkaterveiket,
határoz az IPCC szabályzatáról, alapelveiről és költségvetéséről.
Titkárság székhelye a Genfi WMO székhelyen van.
Tevékenységének központi eleme az időközönkénti összefoglaló tanulmányoknak az elkészítése, amelyek
az éghajlatváltozásról szóló tudás helyzetének felmérésére hivatottak. Jelentéseket egy a kormányok és

92
nemzetközi szervezetek által szakértelmük alapján erre a feladatra kijelölt csoport állítja össze. Az IPCC
jelentéseinek objektivitását szigorú, tudományos és szakmai felülvizsgálati folyamat biztosítja (1.
jelentések vázlatának véleményezése, 2. módosított szövegek kormányok, szöveg szerzői és a felülvizsgálati
szakértők általi véleményezése), végső változat plenáris ülésen történő elfogadásra terjesztése.

A nemzetközi jog forrásai a környezetvédelmi szabályozásban és a szabályozás technikái

A. Szerződési jog
A hetvenes években a nemzetközi környezetvédelmi jog azzal a problémával küzdött, hogy nem volt
alapvető tudományos kérdésekben szakmai egyetértés (pl. van-e globális felmelegedés vagy nincs). A
jogalkotók célja globálisan elfogadható szabályozás kidolgozása és annak elfogadtatása volt, melyet az
addigi szerződéskötési technikával az államok között mutatkozó érdekkülönbségek miatt lehetetlennek tűnt
létrehozni.
1. Keretegyezmények
A szabályozás és a tudományos szakmai konszezus hiányából eredő problémák megoldására elterjedt a
keretegyezmény, mint szabályozási technika: pl. határon át terjedő légszennyezés, ózonréteget lebontó
anyagokkal és a globális felmelegedéssel is foglalkozó megállapodásokat elfogadó államok.
Célja az egyezmény tárgyában létrejövő majdani szabályozás létrehozására szolgáló keretek kialakítása,
minél több állam bevonásával, anélkül, hogy általában magából a keretegyezményből konkrét
környezetvédelmi kötelezettségek származnának.
Jellemző szabályozási témakörök:
a. a probléma meghatározása
sok állam egyetértését fogalmazza meg, ezzel az egyezmények tudományos, gazdasági és politikai viták
végére is pontot tesznek, mivel ezekben a további szabályozást meghatározó alapkérdésekben a
keretegyezmény állást foglal.
b. puha kötelezettségvállalások
politikai jellegű kötelezettségek, az államok ígéreteit és törekvéseit, együttműködési elkötelezettségét,
szándékait és nem jogilag kikényszeríthető kötelezettségeket fogalmaznak meg. ezek elfogadásával az
állami kifejezi, hogy fontosnak tartja a problémát, anélkül, hogy közvetlenül a kötelezettségvállalással
bármiféle költséges lépésbe kellene fognia
c. fogalmak
bizonyos a későbbi szabályozás szempontjából fontos és alapvető tudományos, biológiai, kémiai fogalmak
meghatározása, amivel az egyezmények tudományos, gazdasági és politikai viták végére is pontot tesznek.
d. közös célok kitűzése
az adott környezeti probléma megoldását tűzi ki célul és a megoldás érdekében teendő lépéseket vagy
folyamatot is meghatározzák
e. szervezeti keretek meghatározása
A felek konferenciájának (COP) nevezett plenáris szervet bíznak meg azzal, hogy éves üléseiken kötelező
intézkedések tervezeteit dolgozzák ki, amelyeket aztán jegyzőkönyvekbe foglalnak. Titkárság segíti sokszor
a munkát, kutató intézetet vagy szervezetet is létrehoznak.
f. további jogalkotás kereteinek kialakítása
gyakran meghatározzák a további kötelező normál elfogadásának eljárását, normák formáját, kötelező erejét
g. közös pénzalap
szervezeti keretek és a kutatások finanszírozására gyakran közös pénzalapot hoznak létre, amelyet a
tagállamok előre meghatározott hozzájárulásokkal támogatnak.
2. Mellékletek, listák
A jogi tartalmaktól elkülönítve jelenítik meg a technikai, műszaki, tudományos tartalmakat., mely
megkönnyíti a szerződés főszövegének a megfogalmazását a diplomaták és a jogászok számára, míg az
egyes tudományos szakterületek képviselőinek vitái a mellékletekbe kerülnek. Sokszor veszélyeztetettség
foka szerint kerülnek különböző szerződéses mellékletekbe az egyes állat- és növényfajták, területek,
folyók, vizek, övezetek stb., melyeke az ún. vörös, sárga vagy kék listák, ahol a színek a kipusztuláshoz való
közelséget, azaz a veszélyeztetettséget jelölik. Ma már szakbizottságokra bízzák a likták időszakos
felülvizsgálatát.
3. Jegyzőkönyvek

93
Itt vállalnak konkrét és jogilag is kikényszeríthető kötelezettségeket, bővelkednek a technikai részletekben
(pl. valamilyen káros anyag kibocsátását meghatározott időpontban kibocsátott anyagmennyiséghez mint
alaphoz képest milyen időponttal és milyen mértékben kell csökkenteni) Jellemző, hogy a
jegyzőkönyvekhez általában a keretegyezményeknél jóval kevesebb állam csatlakozik.
B. Szokásjog
A 60-as, 70-es évek nemzetközi konferenciái részben római jogi, részben magánjogi, en belül szomszédjogi
mintákat és szabályokat vettek alapul. A konferenciákon elfogadott politikai nyilatkozatok lassan egymásra
épülve részben szokásjoggá, és de lege ferenda meghatározták a nemzetközi és a nemzeti környezetvédelmi
tárgyú jogalkotás irányait is.
A környezeti tárgyú szokásjog többnyire bírósági döntésekre alapul (kiemelve 4-et):
1. Trail Smelter ügy (1941)
A kanadai területen található és jogszerűen működő ólomkohó az Egyesül Államok területén okozott
károkat és terméskiesést.
Választottbíróság: Kanada kötelezettsége lett volna annak biztosítása, hogy a területén nem folyik olyan
tevékenység, amely más állam területén kárt okoz.
A sic utere tuo ut alienum non aedas római szomszédjogi elvet nevezte meg (úgy használd a magadét, hogy
a máséban kárt ne okozz), mely számos környezetvédelmi egyezményben is megjelent.
2. Nemzetközi Bíróság az 1970-es évektől nemzetközi vitában hozott döntéseket. A nukleáris
fegyverek alkalmazásnak és a velük való fenyegetésnek a jogszerűségéről (1996) meghatározta a
környezet fogalmát: nem elvont fogalom, hanem az emberi faj életterét, életminőségét és
egészségét jelenti, beleértve ebbe a még meg sem született generációkét is.
3. 90-es évek elején Bős-Nagymaros-ügy
A magyar fél arra hivatkozott, hogy részben a környezetvédelem új, a szerződés megkötése után keletkezett
normái miatt nem teljesítheti a Csehszlovákiával kötött államközi szerződést, és ezért nem építi meg a
Nagymarosnál tervezett vízlépcsőt. Csehszlovákia válaszként egy hosszabb szakaszra terelte a Dunát
csehszlovák területre és saját területén üzembe helyezte a vízlépcsőt. Bíróság elutasította a magyar érvelést.
Az ítélet kimondta, hogy a környvédelem az energiatermeléssel, hajózással, az árvíz és jég elleni
védekezéssel egyenrangú cél, ezért mindegyik cél teljesítését el kell érni a felek által folytatandó
tárgyalásokon.
4. Argentína és Uruguay vitája a Pulp-Mills-ügyben
A vita tárgya az volt, hogy 2003-tól több fafeldolgozó üzem kapott létesítési engedélyt az Uruguay folyó
mentén és ez argentin vélemények szerint a folyó szennyezéséhez vezethetett. A Nemzetközi Bíróság a
2010-ben hozott ítéletében megállapította, hogy Uruguay a fennálló tájékoztatási-egyeztetési kötelezettségeit
megszegte, de általános nemzetközi jogi kötelezettségek megsértését nem állapította meg. A bíróság
tisztázott számos kérdést, pl. a környzetei hatásvizsgálat kötelezettségének terjedelmét és pl. az espooi
egyezmény3 alkalmazhatóságának kérdéseit is.

Az espooi egyezmény alkalmazhatósága

Az országhatáron átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról szóló, finnországi Espooban 1991-ben aláírt egyezmény a z elővigyázatossági elv
gyakrolati kifejeződésének tekinthető. A beruházást végző fél a döntés előtt köteles hatásvizsgálatot végezni, amelynek eredményéről az
érintetteket tájékoztatni köteles, akik ehhez véleményt fűzhetnek. A beruházó köteles figyelembe venni a hatásvizsgálat eredményeit, illetve a
hozzá fűzött véleményeket is. Egyezmény mellékletei felsorolják azokat a tevékenységeket amelyek várhatóan jelentős mértékű, ártalmas,
országatáron átnyúló hatást idézhetnek elő. Ilyenek például: hőerőművek, acélkohók, papírgíárak létesítése. Nem elfogadott, hogy az elv
alkazmazása miatt a bizonyítási teher megfordulna egy környezetvédelmi perben.

A környezeti tárgyú szokásjog másik része politikai nyilatkozatokból nőtt ki, illetve néhány fontos
előzményre alapul. Három fontos szabály:
1. Szennyező fizet elv, 1972-ben OECD dolgozta ki  stockholmi nyilatkozat  OECD-tagállamok
jogába EUMSZ 192. cikke: a környezethasználat ktgeit a környezethasználónak kell viselnie.
2. Megkülönböztetett felelősség elve: a környezethasználat, illetve annak korlátozása során a
fejlettebb és gazdagabb államok nagyobb felelősséget és terhet kötelesek viselni, mint a szegény

3
Az országhatárokon átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról szóló, 1991-ben Finnországban aláírt egyezmény az
elővigyázatossági elv gyakorlati kifejeződésének tekinthető. Az egyezmény alapján a feleknek meg kell tenniük „a szükséges jogi,
közigazgatási vagy egyéb intézkedéseket az egyezmény rendelkezéseinek végrehajtására”. A területen beruházást tervező fél
köteles a döntés előtt környezeti hatásvizsgálatot végezni, melynek eredményéről tájékoztatnia kell az érintetteket
94
 és a fejletlen államok. Stockholmi nyilatkozat  1982. évi tengerjogi egyezmény  1987. évi
montreali jegyzőkönyv  éghajlat-változási keretegyezmény.
3. Környezeti információhoz való hozzáférés:
a. a környezetet érintő döntések esetében az érintetteknek az információhoz megfelelő
szinten hozzáférést kell biztosítani
b. nyilvánosságnak részvételi lehetőséget kell biztosítani a környezetet érintő döntések
előkészítésében és a döntésekben is
c. közigazgatási és bírósági jogorvoslat lehetőségét az érintetteknek biztosítani kell

Az aarhusi egyezmény
1998-ban kötött, a Környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az
igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló egyezmény három fő pillére:
(1) környezeti információhoz való hozzáférés
(2) nyilvánosság részvétele a döntések előkészítésében és a döntésekben
(3) közigazgatási és bírósági jogorvoslat lehetősége
Nemzetközi jogban szokatlan megoldásokat tartalmaz, például a felek konzultatív természetű vitarendezési eljárásokat hoznak létre, melyeknek
megfelelő közösségi részvételt kell engedniük.
Egyezmény betartását ellenőrző mechanizmusok beindulása:
(1) szerződő fél saját jelentése
(2) szerződő fél bejelentése másik fél jogsértéséről
(3) titkárság bizottsághoz fordul
(4) nyilvánosság egy tagja jelzi a jogsértést
2003 – Egyezményhez kapcsolódó szennyezőanyag-kibocsátási és –szállítási nyilvántartásról Kijevben elfogadott jegyzőkönyv
célja: információkhoz való nyilvános hozzáférés javítása nyilvántartások létrehozásával
2005: Almati- A genetikailag módosított organizmusok szándékos szabadba engedésével és az ilyen organizmusok piaci forgalomba
helyezésével kapcsolatos döntésekben a nyilvánosság részvételével kapcsolatban iránymutatással egészült ki

36. Az atmoszféra, az ózonpajzs és az éghajlat védelmét szolgáló szabályok (972-1004)

A. Az atmoszféra védelme
Skandináv országok kezdeményezésére, 1979-ben az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának égisze alatt
írták alá A nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló keretegyezményt:
lengyel és német barnaszéntüzelés miatt Skandináviában elviselhetetlenné váló savas esők kényszerítették
ki. Fejlett államokra korlátozódik és regionális egyezménynek tekinthető. Jelenleg nincs globális és átfogó
levegőminőség-védelmi egyezmény. Politikai cél a levegőszennyezés elleni küzdelem, az államok
felelősségéről a kár tekintetében nem tartalmaz rendelkezéseket.
Levegőszennyezés olyan káros következményekkel járó anyagok vagy energiák ember által közvetlenül
vagy közvetve történő levegőbe juttatása, amelyek veszélyeztetik az emberi egészséget, ártalmasak az
élőlényekre és az ökoszisztémára, az anyagi javakra, vmint csökkentik vagy akadályozzák a környezet által
nyújtott kikapcsolódási és más jogszerűen megengedett lehetőségek kihasználását. A nagy távolságra jutó,
országhatárokon túlnyúló levegőszennyezés az egyezmény értelmében „olyan levegőszennyezés, melynek
fizikai eredete teljes mértékben vagy részben egy állam nemzeti fennhatósága alatt álló területen van, és
károsan hat egy más állam fennhatósága alatt álló területen olyan távolságban, hogy az egyes kibocsátó
forrásoknak vagy forráscsoportoknak a szennyezésben való részesedését nem lehet elkülöníteni egymástól.”
A keretegyezmény a szerződő felek számára puha, politikai jellegű kötelezettségeket ír elő:
- információcserén és konzultációkon nyugvó stratégiák és politikák kidolgozása
- információcsere a levegőszennyező anyagok kibocsátása elleni küzdelem céljából
- konzultáció a szennyező ás a potenciális érintettek között az országhatárokon túlnyúló
levegőszennyezés tényleges veszélye esetén kutatási és fejlesztési együttműködés
- részvétel a „levegőszennyező anyagok nagy távolságra való eljutásának megfigyelésére és
értékelésére szolgáló európai együttműködési program” megvalósításában és
továbbfejlesztésében, amelynek hosszú távú finanszírozásáról 1984-ben jegyzőkönyvet fogadtak
el.
Az egyezmény megvalósításáért az Európai Gazdasági Bizottság Környezeti Kormánytanácsadók
testületének keretén belül, a szerződő felek képviselőiből alakult végrehajtó szerv felelős. Legalább egyszer
évente ülést tart. Feladata: egyezmény végrehajtásának figyelemmel kísérése, egyezmény végrehajtása
érdekében munkacsoportok létrehozása, saját végrehajtó apparátusa nincs.
8 jegyzőkönyv: 1. megfigyelési program finanszírozásáról rendelkezett, továbbiakban egyes szennyező
anyagok kibocsátásának korlátozását kívánták meg
95
1991 – Genf – az illékony szerves vegyületek kibocsátásának szabályozására és az országhatárokon
túlnyúló mozgásra vonatkozó: részletes célokat és menetrendet is meghatározták
1994 – Osló: a kénkibocsátás további csökkentésére vonatkozó
1998 Aarhus – a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyezőanyagok kibocsájtásának, valamint a
mérgező nehézfémek kibocsátásának szabályozásáról.
2009-ben módosították.
1999 Göteborg – savasodás, eutrofizáció (vízben a növények elszaporodása többlettápanyag hatására) és a
talaj menti ózon képződésének mérséklésére törekszik
2012-ben módosították.
1997-ben a jegyzőkönyvek végrehajtását felügyelő bizottságban egyesítették a különböző
kontrollszerveket:
 9 részes állam képviselőiből áll,
 általános javaslatokat tehet
 megvizsgálhat egyes államok jogsértését állító panaszokat
 kötelező döntést nem hozhat, szankciót nem rendelhet el

B. Az ózonpajzs védelme
A sztratoszferikus ózonrétegnek fontos szerepe van a Földet célzó ultraibolya-sugárzás kiszűrésében, ennek
révén a sugárzás nem éri el a Föld felszínét, ami lehetővé teszi a földi életet.
1985. Bécs – a sztratoszferikus ózonréteg védelméről szóló keretegyezmény (hatályba lépés 1988). A
szerződő felek azt vállalták, hogy megfelelő intézkedéseket tesznek az ózonréteget módosító emberi
tevékenységek káros hatásainak mérséklése érdekében, megállapodtak egy titkárság felállításában és egy
vitarendezési mechanizmusban.
1987. Montreal - az Ózonréteget lebontó anyagokról szóló jegyzőkönyv elfogadása: konkrét
kötelezettségetek tartalmazott. A jegyzőkönyv módosításai előbbre hozták a legveszélyesebb anyagok
kivonásának határidejét, új anyagokat is a szabályozott anyagok közé sorolták és bizonyos anyagokat
betiltottak. Végrehajtást ellenőrző testületet is létrehoztak, a szabályok nem teljesítésére eljárási szabályokat
hoztak létre. Az egyezményben említett anyagokat tilos a környezetbe juttatni vagy gyártani. Tilos
meghatározott anyagokat tartalmazó vagy azokkal azonos üzemelő termékeket és berendezéseket külön
hatósági engedély nélkül importálni vagy forgalomba hozni. A szabályozott anyagokat jogszerűen
használóknak évente el kell számolniuk arról, hogy a szabályozott anyagot hogy használták fel, az
anyagmennyiség fogyásának okairól részletes beszámolót kell adniuk. A felhasznált anyagot zárt
technológiával vissza kell gyűjteni és meg kell tisztítani, regenerálni vagy ártalmatlanítani kell.

C. Éghajlatváltozás
A Föld éghajlata gyorsan változik. A változás egyik fontos eleme a globális felmelegedés, a valószínű
következménye:
- Északi-sarki állandó jég és gleccserek eltűnése
- tengerszintek jelentős növekedése: elsősorban szigetek és tengerparti övezetek víz alá kerüléséhez
vezethet, egyes övezetek jelentősen felmelegedhetnek vagy lehűlhetnek
- sarkvidéki jég visszaszorul
- egyes területek elsivatagosodnak,
- más területek csapadékosabbá válnak
Éghajlat változékonyabbá válik, légkörzés (uralkodó szelek iránya) megváltozik, egyes tengeri államok
legyengülhetnek vagy leállhatnak.
A globális felmelegedés a földi légkör hőmérsékletének növekedése.
az üvegházhatás mechanizmusa ábra
Üvegházhatás fokozódik, mert a földi légkörben megnő a széndioxid és más hasonló gázok koncentrációja.
A globális felmelegedés részben az emberi tevékenység következménye (széndioxid tartalmú tüzelőanyagok
eltüzelése, erdőirtás, ipari tevékenység, extenzív nagyüzemű mezőgazdálkodás).
Az éghajlatváltozással az ENSZ először 1988-as és 1989-es határozataiban foglalkozott, melyekben az
éghajlatváltozást az emberiség közös gondjának minősítette és konferencia összehívására szólította föl.
96
1989-ben írták alá a Környezetről szóló hágai nyilatkozatot, melyben új intézmény létrehozására szólították
fel az államokat.
1992-ben elfogadott Éghajlatváltozásról szóló keretegyezmény: emberi eredetű (antropogén) üvegházgáz-
kibocsátás korlátozásával a légköri koncentráció stabilitását tűzte ki célul, amely nem jelent veszélyt az
éghajlati rendszerre.
központi döntéshozó szerve: Felek Konferenciája
pénzügyi háttér: Globális Környezetvédelmi Alap (1574)
Puha kötelezettségek:
1. időszakonként nemzeti jelentések készítése egyes emberi eredetű üvegházgázok kibocsátásáról
2. éghajlatváltozás mérséklésére irányuló nemzeti programok kidolgozása
3. előmozdítják az üvegházgázokat elnyelő erdőkkel és növényzettel való fenntartható gazdálkodást
4. elősegítik az éghajlatváltozásra vonatkozókutatást, információcserét és oktatást

A fejlődő állomok részére az egyezmény nem fogalmazott meg kötelezettségeket, a fejlett államok
kötelezték magukat, hogy vezető szerepet vállalnak az emberi eredetű kibocsátás „tendenciájának
módosításában” és az éghajlatváltozás enyhítésére nemzeti programot fogadnak el és hajtanak végre. A
közepesen fejlett szocialista országok azt vállalták, hogy a fejlődő országok számára pénzügyi forrásokat
nyújtanak, a fejlett államok évente jelenik az üvegházgáz kibocsátásának mértékét.

D. Kiotói jegyzőkönyv
1997: országonként lebontott, jogilag kötelező előirányzatoknak megfelelően csökkentsék az üvegházgáz-
kibocsátásukat. A jegyzőkönyv részeseinek 2008-2012-re átlagosan 5%-kal kellett csökkenteni hat
üvegházhatású gáz kibocsátását.
Rugalmassági mechanizmusok bevezetése: tagállamok számára megkönnyíti, hogy azok a kibocsátás
csökkentési kötelezettségvállalásaikat teljesítsék. Egyes államok kibocsátása együtt vehető számba,
lehetőség nyílt arra, hogy az EU egyes tagállamai kevésbé csökkentsék kibocsátásukat, ha más tagállamok
viszont jelentősebb kibocsátás csökkentést hajtanak végre. Lehetőség van a kibocsátási kvóták eladására és
vételére is, így egyes országok megvehetik más ország fel nem használt kibocsátási kvótáját.

USA-ban (szövetségi szinten nem, de városi, állami és államok szintjén igen) és EU-ban vállalatok is
vehetnek és adhatnak kibocsátási kvótákat. EU-ban ingyenesen kiosztotta a szennyezők között a kibocsátási
kvótákat. 2005 óta erdőirtások és erdőpusztulásból származó kibocsátások csökkentésére is hangsúly
került.

2007-ben tárgyalások kezdődtek új mechanizmusról: Bali – USA is elfogadta a zárónyilatkozatot

2009. Koppenhága – nem jött létre, de az volt a cél, hogy a Föld átlagos hőmérséklete ne növekedjen
évente átlagos 2 foknál többel. Ehelyett azt fogadták el, hogy 2020-ra a fejlett államok kibocsátás-
csökkentési kötelezettséget vállalnak, míg a fejlődő államoknak csak olyan lépéseket kell tenniük, amelyek
csökkentik a kibocsátásuk növekedését.
2011. Durbani – 2015-ig kellene kidolgozni egy jogilag kötelező megoldást, amely 2020-ban lépne
hatályba ás a legnagyobb kibocsátókat (Egyesült Államok, Kína, India, Brazília) CO 2 csökkentésre
kényszerítené.
2012. Dohai – 2020-ig meghosszabbították a kiotói jegyzőkönyv szabályainak alkalmazását
2013. Varsó – 2015-ben Párizsban elfogadják a kiotói mechanizmust felváltó új megoldást, mely 2020-ban
lépne hatályba.
A globális felmelegedés ügyében nem sikerült tartalmilag is átfogó és kikényszeríthető nemzetközi jogi
mechanizmust kialakítani és nem sikerült a globális széndioxid-kibocsátást csökkenteni.

37. A flóra és a fauna védelme, a különös veszélyes tevékenységek szabályozása (1019-1042)

Szabályozás célja:
 fauna és flóra, mint erőforrás kiaknázásának szabályozása

97
  élővilág vagy egyes fajok megóvása, populációk fogyásának akadályozása (vadászat, halászat,
gyűjtés, felhasználás, kereskedelem korlátozásával vagy tiltásával)
 állatok/növények, mint élőlények jogainak védelme
Szabályozási technikák:
1. Egyes fajok védelme
Említést érdemelnek a denevéreket, bálnákat, fókákat védő egyezmények, alábbiakban a bálnák védelméről
szóló egyezmény kerül bemutatásra:
1946: Nemzetközi bálnavadászati egyezmény aláírása Washingtonban. Bizottság célja egyes bálnafajok
védelme és a bálnakereskedelem korlátok közé szorítása; cselekvési terv éves felülvizsgálata; bálnákkal és
bálnavadászattal kapcsolatos tanulmányok készítése; bálnavadászat ellenőrzése.
Az egyezmény a bálnavadászat két fajtáját különbözteti meg: kereskedelmi és tudományos célú. A
kereskedelmi cálú bálnavadászat kvótája 1986-tól nulla, a moratórium jelenleg is fennáll. Egy-egy állam
csak akkor adhat engedélyt tudományos célú vadászatra, ha meghatározza annak feltételeit, kifogható bálnák
dbszámát és fajtáját. Köteles az engedélyeket bejelenteni a Bizottságnak, illetve megosztani a vizsgálódások
tapasztalatait a Bizottság (IWC) által kijelölt testülettel.

2. Állatok és növények élőhelyeinek védelme

Az a megfontolás, hogy az élőlények pusztulásának egyik fő oka, hogy az intenzív mezőgazdasági termelés
és az erdőirtás miatt elfogy az élettér és eltűnnek azok az élőhelyek, ahol az élőlények élhetnek. Az
élőhelyek védelme tehát az élőlények védelmét szolgálja.
Legfontosabb szerződések közül 3 egyezmény:
 1971. Ramsar – Egyezmény a nemzetközi jelentőségű vizes területekről, különösen a
vízimadarak élőhelyeiről, 1975-ben lépett hatályba. Tartalmazza a részes államok nemzetközi
jelentőségű vizes élőhelyeinek jegyzékét. Jelenleg több, mint 200 millió hektárt lefedő, 2100
helyszínen csak olyanok szerepelnek, melyek ökológiai, botanikai, állattani és víztani
szempontból nemzetközileg is jelentősek. Magyar helyszínek a Balaton, Hortobágy,
Velencei-tó és a Fertő-tó is.
A részes államoknak a listán szereplő élőhelyeket természetvédelmi területté kell nyilvánítani és értesíteniük
kell a Nemzetközi Természetvédelmi Uniót minden olyan ökológiai változásról, amely ezeket az
élőhelyeket szennyezés, emberi beavatkozás következtében érinti vagy veszélyezteti.
 Erdők védelmét biztosító egyezmények – 2006. Trópusi fa-megállapodás Fő célja, hogy a
Baktérítő és Ráktérítő közötti övezetben megvalósuló erdőgazdálkodás fenntartható pályára
állítsa, figyelembe véve mind az exportőrök, mind az importőrök érdekeit.
 Elsivatagosodás elleni küzdelemről szóló egyezmény – különösen Afrikában védi az érintett
ökoszisztémákat.
3. Állatok vándorlásuk során védő egyezmények
1979. Bonn – A részes államok kötelesek megőrizni, ahol ez megoldható, helyreállítani azokat az
élőhelyeket, amelyek a fajok kipusztulásának megelőzése szempontjából fontosak, minimumra csökkenteni
minden olyan tevékenységet, amely gátolja vagy megakadályozza a fajok vándorlását.
4. Veszélyeztetett fajokkal folytatott kereskedelem korlátozása
1973. Washington – Egyezmény a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi
kereskedelméről. Cél, hogy ellenőrzése alá vonja a veszélyeztetett fajok kereskedelmét és ezáltal
megakadályozza, hogy állat- és növényfajok ezrei kipusztuljanak.
3 függelék:
- kipusztulással fenyegetett, amelyek példányainak kereskedelmét különösen szigorúan kell
szabályozni, csak rendkívüli körülmények között engedélyezhető.
- olyan fajokat sorol fel, amelyeket nem közvetlenül fenyeget a kipusztulás, azonban ennek
bekövetkezése valószínűsíthető, amennyiben az ilyen fajok kereskedelmét nem vetik alá szigorú
szabályozásnak.
- azon fajok felsorolása, amelyekről a részes felek bármelyike a többi részes fél együttműködését
igényli a kereskedelem ellenőrzésében.

98
Első két eset csak engedélyek birtokában lehetséges, melynek megadásához szigorú feltételek vannak.
Minden részes államnak időszakos jelentést kell készíteni az egyezmény végrehajtásáról, amelyet a
nyilvánosság számára is elérhetővé kell tenni.
5. Biológiai sokféleség védelme
1992. Rio de Janeiro – Biológiai sokféleség egyezmény célkitűzése nem egyes fajok védelme, hanem azok
sokféleségének megőrzése. A biológiai sokféleség az élőlények közötti változatosságot jelenti és magában
foglalja a fajokon belüli és közötti sokféleséget, valamint maguknak az ökológiai rendszereknek a
sokféleségét.
Legfőbb döntéshozó szerv a Részes Felek Konferenciája, kétévente van a találkozó. Pénzügyi támogatást a
Környezeti Világalap (1561) végzi.
2000. Biológiai biztonságról szóló cartagenai jegyzőkönyv – élő, genetikailag módosított szervezetek
nemzetközi forgalmát szabályozza.
2010-ben írták alá a genetikai erőforrásokhoz való hozzáférés és az ezek felhasználásából eredő előnyök fair
és méltányos megosztásáról szóló jegyzőkönyvet, mely az őshonos népek, területi állam közötti
érdekösszeütközés rendezését célozza és az őshonos népek pozícióit erősíti.

Különösen veszélyes tevékenységek

1. Veszélyes hulladék kezelése
A veszélyes hulladékok országhatárokat átlépő szállításának ellenőrzéséről és ártalmatlanításáról szóló,
1989-ben aláírt bázeli egyezmény. Célja, hogy a veszélyes és egyéb hulladékot abban az államban
ártalmatlanítsák, ahol azok keletkeztek, ha azt a környezetet nem veszélyeztető, hatékony
hulladékgazdálkodás lehetővé teszi. Az egyezmény alapján a részes államoknak meg kell tiltaniuk a
veszélyes és egyéb hulladékok exportját, ahol az ilyen hulladékok importját tiltják. Az exportáló államnak
értesítenie kell az érintett államok illetékes hatóságait a veszélyes és egyéb hulladékok országhatárokat
átlépő szállításáról.
2. Ipari balesetek
1992. Ipari balesetek országhatárokon túli hatásairól szóló egyezmény – Ipari baleset olyan esemény, amely
veszélyes anyagokkal folytatott tevékenység során bekövetkezett ellenőrizhetetlen folyamat eredménye és
amely valamely létesítményben, pl. gyártás, felhasználás, tárolás, kezelés vagy ártalmatlanítás közben
következik be. Az egyezmény veszélyes tevékenységnek azt a tevékenységet tekinti, amely során egy vagy
több veszélyes anyag van vagy lehet jelen a küszöbértékeket elérő vagy azt meghaladó mennyiségben. Az
egyezmény nem vonatkozik a nukleáris balesetekre, közúti, vasúti és a tengeren bekövetkezett balesetekre
sem. Az államok:
 együttműködnek az emberek és a környezet ipari balesetekkel szembeni védelme érdekében,
 azonosítják a veszélyes tevékenységeket,
 intézkedéseket hoznak az ipari balesetek megelőzésére
 felkészülnek a veszélyhelyzetekre
 a bekövetkezett ipari balesetekről értesítik a saját és a határokon túli lakosságot.

Az atomerőművi baleseteket, illetve a nukleáris anyagokkal kapcsolatos sugárbalesetek kapcsán számos

nemzetközi egyezményt fogadtak el

38. Az emberi jogok csoportjai, a természetjogi felfogás és az univerzalizmus

párharca a kulturális relativizmussal

I. Az emberi jogok csoportjai

 emberi jogok: minden embert megillető egyenlő méltóság védelmét, előfeltételeinek biztosítását szolgálják.
I. generáció II. generáció III. generáció
Polgári és politikai jogok Gazdasági, szociális, Nincs egységes fogalom,
kulturális jogok egyes új emberei jogok,
népek jogai
Szabadság szerkezetű jogok Orvostudomány, IT
fejlődésével jelenik meg a
99
 70-es évektől. Kísérlet az
univerzális problémák
megoldására (háború,
alulfejlettség...stb.) De nem
tisztázódott a nép fogalma, és
az sem, hogy mi a jogok
tartalma és mi a kötelezően
elvárható magatartás.
Állam feladata: indokolatlan Állam: szolgáltatásokat
beavatkozástól való garantáljon
tartózkodás, de az
előfeltételekről
gondoskodnia kell, védeni
kell ezeket az alapjogokat
Bírósági úton érvényesíthető, Nincs egyetemes, regionális Nemzetközi jogi védelemben
ezért van egyetemes, mérce a végrehajtás részesülnek
regionális mérce, ami értékelésekor, a végrehajtás a
megkönnyíti a nemzetközi politikai akarat mellett
intézményekhez intézett rendelkezésre álló gazdasági
egyéni panasz megengedését, forrásoktól függ
és azt is, hogy a kötelező
döntést hozó nemzetközi
emberi jogi bíróság
határozzon
,,mindenkinek joga van" ,,törekszik"
II. Természetjogi felfogás, univerzalizmus, kulturális relativizmus
 II. vh. előtt: emberi jogok védelme az államok belső joghatóságába tartozik, és csak meghatározott jogokra
terjedt ki. A belső jogi elismerés az amerikai és a francia természetjogi alapú emberi jogi deklarációkkal
kezdődött, itt is a pozitivista felfogás érvényesült, azaz az emberi jogok forrásának a belső jogalkotó
akaratát tekintették. A nemzetközi védelem nem volt elfogadott.
 2 világháború között: kisebbségek jogainak nemzetközi védelme
 II. vh. után: emberi jogsértések súlyos megsértése miatt újjászületett a természetjogi felfogás, azaz
nemzetközi jogi garanciák szükségessé váltak. az ENSZ rögzítette az emberi jogok tiszteletben tartásának
alapnormáját. A védelemnek különböző szintjei jelentek meg (univerzális - regionális).
o emberi kultúrák eltérése nem tárja ki az univerzális számonkérhetőséget?
 az igények kétségtelenül egyetemesek, mert mindenki szenved pl. a vallása gyakorlásának
megakadályozásától.
 A nyugatitól eltérő kultúrájú államok többsége elfogadja az emberi jogok védelmére
létrehozott univerzális szerződéseket, de gyakran élnek a fenntartások vagy értelmező
nyilatkozatok tételének jogával
 az emberi jogok egyetemességét, és csupán egyes jogok tartalma tekintetében látják
indokoltnak eltérő kulturális hátterük érvényesítését
o Sokak szerint képmutatásról van szó, mert a világban egyrészt gyakran kerül sor súlyos emberi
jogsértésre, másrészt a jogsértő államok képesek együtt élni, sőt, együttműködni.
 az emberi jogok garantálására a belső alkotmányos rendszer feladata
 nemzetközi védelem kiegészítő jellegű: csak korrekcióra hív fel, illetve a súlyos,
szisztematikus megszegés esetén a nemzetközi közvéleményt felhívja -- politikai nyomás
III. A nemzetközi jogi védelem jellemzői:
 objektív kötelezettséget teremtenek:
o teljesítése nem tehető függővé attól, hogy az adott egyezményben részes más államok betartják-e,
amit vállaltak
o nemzetközi emberi jogi kötelezettségek elsősorban nem a többi részes állammal, hanem azok
polgáraival, illetve a joghatóságuk alatt álló más személyekkel szemben keletkeznek.
o Az államok érdekei azonosak a humanitárius és a civilizáció terjesztésére vonatkozó célokkal.
 Államok belső joghatóságának és a nemzetközi védelem kapcsolatának elvei:
100
 1. egy állam sem utasíthat vissza emberi jogi bírálatot azért, mert a belső joghatósági körébe történő
beavatkozást jelent
2. emberi jogok tiszteletben tartásáért a belső jogalkotó és alkalmazó szervek viselik a fő felelősséget
3. nemzetközi védelem kiegészítő jellegű - minden jogorvoslatot ki kell meríteni
4. párhuzamos nemzetközi eljárások elkerülése
5. egy nemzetközi jogi kötelezettségvállalás nem szolgálhat alapul egy szélesebb jogot biztosító belső
szabályozás lerontására
 Védelem szintjei:
1. univerzális: ENSZ
2. regionális: más szervek, Európa Tanász, Afrikai Unió, Amerikai Államok Szervezete..stb.
 Jogforrási szempontból:
o fő szerep a nemzetközi egyezményeké
o szokásjog fontos, főként azokban az államokban, amik nem csatlakoztak az egyezményekhez
o szerződések:
 általános egyezmények: pl. Gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi
egyezségokmánya - a jogok széles körét foglalja magában
 speciális egyezmények: meghatározott emberi jogok érvényesülését kívánják előmozdítani
 Jogi és politikai intézmények védik:
1. Jogi: egy-egy emberi jogi szerződés végrehajtása felett őrködik. Független szakértőkből áll, és
meghatározott nemzetközi szervezetekhez kötődik. A nemzetközi emberi jogi bíróságokat
felhatalmazták kötelező döntések meghozatalára, míg a szakértői bizottságokat nem.
2. Politikai: szélesebb hatáskör, pl.: Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése pl. politikai viták és
ajánlások

39. A nemzetközi emberi jogi védelem és az emberi jogi szerződések

sajátosságai

I. A nemzetközi jogi védelem jellemzői:

 objektív kötelezettséget teremtenek:
o teljesítése nem tehető függővé attól, hogy az adott egyezményben részes más államok betartják-e,
amit vállaltak
o nemzetközi emberi jogi kötelezettségek elsősorban nem a többi részes állammal, hanem azok
polgáraival, illetve a joghatóságuk alatt álló más személyekkel szemben keletkeznek.
o Az államok érdekei azonosak a humanitárius és a civilizáció terjesztésére vonatkozó célokkal.
 Államok belső joghatóságának és a nemzetközi védelem kapcsolatának elvei:
1. egy állam sem utasíthat vissza emberi jogi bírálatot azért, mert a belső joghatósági körébe történő
beavatkozást jelent
2. emberi jogok tiszteletben tartásáért a belső jogalkotó és alkalmazó szervek viselik a fő felelősséget
3. nemzetközi védelem kiegészítő jellegű - minden jogorvoslatot ki kell meríteni
4. párhuzamos nemzetközi eljárások elkerülése
5. egy nemzetközi jogi kötelezettségvállalás nem szolgálhat alapul egy szélesebb jogot biztosító belső
szabályozás lerontására
 Védelem szintjei:
1. univerzális: ENSZ
2. regionális: más szervek, Európa Tanász, Afrikai Unió, Amerikai Államok Szervezete..stb.
 Jogforrási szempontból:
o fő szerep a nemzetközi egyezményeké
o szokásjog fontos, főként azokban az államokban, amik nem csatlakoztak az egyezményekhez
o szerződések:
 általános egyezmények: pl. Gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi
egyezségokmánya - a jogok széles körét foglalja magában
 speciális egyezmények: meghatározott emberi jogok érvényesülését kívánják előmozdítani
 Jogi és politikai intézmények védik:
1. Jogi: egy-egy emberi jogi szerződés végrehajtása felett őrködik. Független szakértőkből áll, és
meghatározott nemzetközi szervezetekhez kötődik. A nemzetközi emberi jogi bíróságokat
felhatalmazták kötelező döntések meghozatalára, míg a szakértői bizottságokat nem.
101
 2. Politikai: szélesebb hatáskör, pl.: Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése pl. politikai viták és
ajánlások

II. Az emberi jogi szerződések sajátosságai

o a fenntartások bátoríthatják az államokat, hogy elkerüljék
a valódi kötelezettségvállalást, logikus tehát, hogy az emberi
jogi szerződések kizárják a fenntartás lehetőségét, mert az
emberi jogok védelme fontos cél
o DE: A teljes kizárás szűkítené a részes államok körét,
ezért nincs általános elv
o A meg nem engedett fenntartások kezelésének 2 módja
van:
1. hagyományos felfogás: ha az állam olyan
Fenntartások fenntartást tesz, ami nem összeegyeztethető a

1. tételének
korlátozottsága
megkötni kívánt nemzetközi egyezménnyel,
akkor valójában nem jön létre egyező
akaratnyilatkozat, és a meg nem engedett
fenntartást tevő nem válok a szerződés részesévé
2. Loizidou-ügy ítélete szerint: a meg nem
engedett fenntartás figyelmen kívül kell hagyni,
és az állam az ilyen fenntartás nélkül válik a
szerződés részesévé.
o Optimális megoldás: egyezmény végrehajtásának
felülvizsgálatát végző, független szakemberekből álló
testület döntene az adott fenntartás megengedhetőségének
kérdésében
Végrehajtást ellenőrző testületek végzik az autentikus

2. Szerződésértelmezés
értelmezést, de konkrét ügyben kötelező döntést nem
hozhatnak. Kiemelt figyelmet szentelnek a teleologikus
értelmezésnek.
 Mások jogai és a közösség meghatározott érdekei alapján
megengedett
 Különbséget kell tenni:
o Állam és a társadalom normális működése:
ekkor az emberi jogok 3 csoportba sorolhatók:
1. abszolút jogok: nem korlátozható
2. bizonyos korlátozásokkal érvényesülő
jogok: pl.: Személyes szabadság, ami
néha lehetővé teszi a fogva tartást
3. arányosság elvével korlátozható jogok:
pl. véleményszabadság, nyomós érdek
3. Emberi jogok
korlátozhatósága
esetében. Anyagi értelemben törvényen
kell alapulnia
o szükségállapot esetén
 messzebb menően korlátozhatóak
 határozott időre fel lehet függeszteni
egyes jogok alkalmazását (derogáció)
 vannak jogok, amik még
szükségállapotban sem korlátozhatók,
pl.: kínzás tilalma
 ECOSOC jogok: rendelkezésre álló gazdasági
erőforrásoknak megfelelően kell biztosítani, erőforrások
csökkenése indokolhatja a korlátozást
Felmondás meghatározott eljárási feltételek esetén lehetővé teszik a
4. felmondás, ennek oka: a felmondás kizárása szűkítené a
részes államok körét

102
 Az egyező vagy közel egyező magatartások tanúsítása nem
biztosítja a végrehajtást. Egyes jogok kapcsán kényes
politikai kérdésekről van szó, ezért fontos a végrehajtás
feletti ellenőrzés mechanizmusainak megteremtése és
működése. A szakértői testülethez kapcsolódó
mechanizmusok:
1. jelentéstétel: részes államoknak x időnként kötelező,
amiben a tényleges állapotokat és a jogszabályokat is le
Végrehajtás kell írni.
5. ellenőrzésére szolgáló
mechanizmusok
2. helyszíni vizsgálat: szakértői testületek szakértőcsoportja
3. egyéni panaszos eljárás: részes államoknak el kell
fogadniuk az ellenük irányuló egyéni panasz lehetőségét.
előfeltétel: hazai jogorvoslatok kimerítése
4. kollektív panaszos eljárás: szükséges a külön elfogadás,
sérelem tömeges jellege miatt terjesztheti elő
érdekvédelmi szervezetek
5. államközi panaszos eljárás: részes államoknak el kell
fogadni külön. A legtöbb ilyen eljárás békítő jellegű, de
ritkán használják.
6. tanácsadó véleményezési eljárás

40. Az emberi jogok védelme az ENSZ-ben: az egyetemes nyilatkozat, az

intézmények és a végrehajtási mechanizmusok

I. Az ENSZ Alapokmánya
 a szervezet célja: előmozdítsa az emberi jogok és az alapvető szabadságok mindenki részére, fajra nemre
nyelvre vagy vallásra való tekintet nélkül történő tiszteletben tartását illetve az ennek céljából kialakítandó
nemzetközi együttműködést
 emberi jogok területén való bármilyen megkülönböztetés tilalma
 feladatokat határoz meg az ENSZ intézményeire
 nevesíti az államok közötti együttműködést

II. Az emberi jogok egyetemes nyilatkozata

 megerősítette és értelmezte az Alapokmánynak az emberi jogok tiszteletben tartását kimondó normáját
 alapnorma által védett jogok katalógusát tartalmazta, bemutatta tartalmukat
 későbbi ENSZ kodifikációk alapja
 eredetileg nemzetközi jogilag nem kötelező formában fogadták el, tartalma szokásjogi úton kötelezővé vált:
szövegét sok állam alkotmányba építette
 vannak államok, amik nem részesei a természetes kötelező emberi jogi egyezségokmányoknak, de ez mégis
érvényesül a szokásjogi jelleg miatt
 univerzális és természetjogi jelleg: minden embernek vele született jogait foglalja össze
 Garantálja az egyén jogait, de a közösséggel szembeni kötelezettségeire is utal
 Sok jog alanyi jogként került bele
 az emberi jogok érvényesülését nem csak a belső politikai viszonyok, hanem a nemzetközi kapcsolatok
megfelelő minőségéhez kapcsolja
 megszületésével vált lehetősége az államok emberi jogi magatartásának nemzetközi mércével való mérése, és
legitimmé vált az ,, odafigyelés jogának" gyakorlása

III: Az ENSZ emberi jogi intézményei

Emberi Jogok  Cél: emberi jogok védelmével ajánlások, javaslatok
Bizottsága  nemzetközi jogi egyezmények kidolgozása
(1946-2006)  emberi jogvédelmi mechanizmusok kialakítása
103
  kivizsgálta az egyéni panaszokat: az emberi jogok tömeges és módszeres
megsértése esetén vizsgálatot indíthatott és javaslatot tehetett
 Különleges eljárások: lehetővé tették egyes országokra vagy kérdésekre
eseti munkacsoportok felállítását
 államokból tevődött össze, 53 tagállamból állt.
 Testület hitele megromlott: az államok kevés hajlandóságot mutattak a
benyújtott panaszok érdemi kivizsgálására, ami megkérdőjelezte a testület
pártatlanságát

 ENSZ közgyűlése által 3 évre választott 47 tagból áll

o egy tagállam egymás után kettőnél többször nem választható
(hogy korábbi államok ne legyenek állandó tagok)
o nem sikerült objektív kritériumrendszer létrehozása, amivel
kizárható az emberi jogokat sértő ENSZ tagállamok képviselői
o a magukat jelölőknek olyan önkéntes vállalásokat kell tenni, amik
nem keletkeztetnek jogi kötelezettséget. A vállalások súlya és
érdemi volta nagyban függ az állam tényleges elkötelezettségétől.
o Az emberi jogokat visszatérően, módszeresen és súlyosan
megsértő tagállamok kizárását lehetetlenné teszi, ha nem jelölteti
magát több állam (ezért pl. Kína vagy Líbia is bekerülhetett)
 Felhatalmazást kapott hatásköreinek felülvizsgálatára:
o reformokat eredményezett, és az EJT átvette a korábbi testület
Emberi Jogi számos funkcióját (panaszeljárás)
Tanács o általános és rendszeres emberi jogi felülvizsgálati eljárás: a
(2006-) tanács pártatlan, megbízható információk alapján, négyéves
ciklusban valamennyi ENSZ tagállamra kiterjedően az érintett
államok bevonásával rendszeresen felülvizsgálja azok emberi
jogvédelmi kötelezettségének teljesítését. Az eljárás ajánlással
zárul, ami az érintett államot nem kötelezi.
o általános panaszeljárás keretében tudomására jutott jogsértések
kivizsgálására és ajánlástételre jogosult. Két szakasz:
1. elfogadhatósági szakasz: 5 szakértőből álló Panasz-
munkacsoport feladata nyilvánvalóan
megalapozatlan...stb. panaszok kiszűrése
2. Érdemi szakasz: 5 tagú Válság-munkacsoport vizsgálja
meg a kérelmeket, majd jelentést készít róluk. Ha kell,
megfigyelés alatt tarthatja a válsághelyzetet, további
infókat kérhet az államtól, független szakértőt nevezhet ki
a monitorozásra
 feladata: ENSZ emberi jogvédelmi mechanizmusainak összehangolása,
emberi jogi szerződések minél szélesebb körű ratifikációjának elősegítése
Emberi jogi
 koordinálja az ENSZ emberi jogi képzési és kommunikációs
főbiztos
tevékenységét
(1993-)
 Regionális hivatalokat, tanácsadó szolgálatot, megfigyelő rendszert
működtet a válsághelyzetek kezelését, jelentéseket készít
III. Végrehajtási mechanizmusok
 szakértői bizottságok felügyelik a végrehajtást
ENSZ emberi jogi egyezmény Egyezmény által felállított szakértői
bizottság
A faji diszkrimináció valamennyi formájának A faji diszkrimináció kiküszöbölésével
kiküszöböléséről szóló egyezmény foglalkozó bizottság
Polgári és politikai jogok nemzetközi Emberi Jogi Bizottság
egyezségokmánya
Gazdasági, szociális és kulturális jogok Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok
nemzetközi egyezségokmánya Bizottsága
104
 A nőkkel szemben alkalmazott hátrányos
megkülönböztetésnek minden formájának
kiküszöböléséről szóló egyezmény
A kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy
megalázó bánásmód vagy büntetés elleni
egyezmény
A gyermekek jogairól szóló egyezmény
Migráns munkavállalók és családtagjaik
védelméről szóló egyezmény
A nőkkel szembeni diszkrimináció
kiküszöbölésével foglalkozó bizottság
Kínzás elleni bizottság
Gyermekjogi bizottság
Migráns munkavállalók és családtagjaik
védelmével foglalkozó bizottság

 A szakbizottságok tagjait az adott egyezményben részes államok független szakértők közül választják, amivel
az általuk lefolytatott eljárás pártatlanságát biztosítják
 2 alapvető ellenőrzési mechanizmus:
1. részes államok által időszakosan benyújtott jelentések vizsgálata
2. államközi panaszok benyújtása
 Egyes egyezmények emellett lehetővé teszik egyéni panaszok elbírálását is.
 Fontos eltérés az ENSZ politikai testületéhez kötődő ellenőrzéséhez képest:
1. Emberi Jogi Tanács ellenőrzési mechanizmusa az emberi jogok tömeges, módszeres megsértésére
reagál
2. szakértői bizottság előtt lehetőség van egyéni jogsérelmek vizsgálatára az államközi panaszeljárás
keretében

41. A két ENSZ egyezségokmány, a kínzás elleni egyezmény és a nők

hátrányos megkülönböztetését tiltó egyezmény

I. A polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya

 emberi jogok védelmének legfontosabb instrumentuma
 167 állam erősítette meg (USA, Kína...stb.)
 Az Első kiegészítő jegyzőkönyv egyéni panaszjogot biztosít
 a halálbüntetés eltörléséről szóló jegyzőkönyvet csak 34 állam ratifikálta
 Az egyezményben felsorolt jogok alanya: az állam területén jogszerűen tartózkodó személy
 létrehozásához vezető hosszú tárgyalások jól mutatják, hogy a világ államainak többsége mit tekintett
kötelező egyetemes standardnak. Hiányzik a tulajdonhoz vagy a menedékhez való jog, bővült viszont a védett
jogok köre a gyermek és kisebbségi személyek jogával
 Jogok 3 csoportba sorolhatók:
1. még szükségállapot esetén sem korlátozható: pl. élethez és jogképességhez való jog
2. csak szükségállapot esetén korlátozható:
3. normális körülmények között is korlátozható : pl. véleménynyilvánítás szabadsága, de csak törvényben
meghatározott esetekben és csak akkor, ha ez a korlátozás a nemzetbiztonság, a közrend, a
közbiztonság a közegészségügy, a közerkölcs és mások jogai tiszteletben tartása érdekében szükséges
 egyetlen rendelkezés sem ad felhatalmazást valamely személynek vagy csoportnak a benne foglalt jogok
megsemmisítésére vagy mértéken túli korlátozására
 a végrehajtás ellenőrzése 18 független szakértőből álló Emberi Jogi Bizottság végzi
 minden részes állam időszaki jelentéstételre kötelezett
 külön nyilatkozattal el lehet fogadni az államközi panasz kivizsgálásának lehetőségét is
 lehetőség van az egyéni panasz vizsgálatának jogára is
 de a bizottság egyik eljárás kapcsán sem juthat nemzetközi jogilag kötelező következtetésre
 A jelentések vizsgálata során egyéb forrásokból szerzett információkra is támaszkodhat. A bizottság
konstruktív párbeszédre törekszik a vizsgált állam kormányával.
 a feltárt súlyos emberi jogi helyzetekre a főtitkáron keresztül hívja fel az ENSZ figyelmét
 Államközi panasz esetén feladat: vitarendezés
 Figyelemmel van az EJEB illetve EJAB esetjogára, különösen a fejlődő államokból beérkező panaszok
nyomán születő esetjogra

105
  A bizottság az egyezségokmány egyes cikkeihez általános kommentárt készít, ami általánosítja a jogok
tartalmát
 a bizottság egyéni panaszok elbírálása során született esetjog célja, hogy az egyezmények felülvizsgálatát
végző szervek összhangban döntsenek

II: A gazdasági, szociális, és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmánya

 1966
 160 állam erősítette meg eddig
 valamennyi rendelkezésre álló erőforrás igénybevétele a védett szolgáltatási jogok fokozatos biztosítása
érdekében. Ennek érdekében nemzetközi együttműködésre és segítségnyújtásra van szükség (fejlődő államok
érdekében)
 Védett szolgáltatás jellegű jogok:
o relatív jogi természet
o elismerik vagy tiszteletben tartják az államok
o pontosan megfogalmazza az adott jogból eredő állami kötelezettségeket. Ez megkönnyíti a
bizonytalan normatív kötelezettségek végrehajtásának ellenőrzését (pl. élelemhez való jog biztosítása
terén az államok kötelesek a termelés növelésére és megfelelő elosztásra)
 A szabadság típusú jogoknál az állam köteles az azonnali végrehajtásra
 az egyezségokmány végrehajtásának ellenőrzését 18 független szakértőből álló Gazdasági, Szociális és
Kulturális Jogok Bizottsági végzi. Minden részes államnak jelentést kell készíteni az egyezségokmányban
foglaltak végrehajtásáról
 A bizottság a jelentéstételt kommentár és irányelvek kibocsátásával segíti. Cél, hogy feltárja a konkrét
intézkedéseket
 2008: Kiegészítő jegyzőkönyv: a helyi jogorvoslatok kimerítését követő egy éven belül egyéni vagy kollektív
panasz benyújtására van lehetpség. A bizottság ajánlásokat fogalmazhat meg az államnak, amire 6 hónapon
belül válaszolni kell
III. A kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés tilalma
 A kínzás és más kegyetlen embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés ellenei nemzetközi
egyezmény célja, hogy a részes államok a joghatóságuk alatt álló minden személy számára biztosítanak a
kínzás és más kegyetlen, embertele vagy megalázó bánásmód vagy büntetés tilalmának érvényesülését
 az egyezmény meghatározza a kínzás fogalmát: szándékos, az egyezmény által tágan meghatározott cél
elérése érdekében, állami közreműködésével vagy beleegyezésével elkövetett éles testi vagy lelki
fájdalom, vagy szenvedés kiváltására irányuló cselekmény.
 Az egyezmény a kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés tilalmával kapcsolatban
csak arra utal, hogy a tiltott omagatartás állami szervek beleegyezésével történik.
 Egyezmény szerinti cél lehet: érintett személyt vagy harmadik személyt vallomástételre vagy
információszolgáltatásra kényszerítsenek, őt megfélemlítsék, rá nyomást gyakoroljanak.
 Elkövethető azonban a kínzás büntető célzattal
 állami közreműködésnek számít: ha a kínzást közfeladatot ellátó személy vagy hivatalos minőségben
eljáró bármely személy vagy az ő ösztönzésére vagy hozzájárulásával más követ el
 államok kötelezettséget vállalnak:
 hogy az egyezmény által tiltott cselekményeket bűncselekménnyé nyilvánítják és az elkövetőt
megbüntetik
 tilos egy személyt olyan államba visszaküldeni vagy kitoloncolni, ahol megalapozottan feltehető,
hogy megkínozták (de ha csak ennek a veszélye áll fenn, akkor nem biztosítja ugyanezt a
védelmet)

 Egyezmény végrehajtásának felügyelete: 10 tagú Kínzás Elleni Bizottság feladata

 hatásköre kiterjed a részes államok által időről időre benyújtott jelentések vizsgálata
 egyéni panaszok kivizsgálása
 általános állásfoglalások kibocsátása
 fakultatív jegyzőkönyv létrehozta a Kínzás Elleni Bizottság Megelőzési Albizottságát, ami a
kínzás és más kegyetlen bánásmód megelőzése érdekében tesz helyszíni látogatásokat

IV. A nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés tilalma

 1979

106
  tiltott megkülönböztetésnek minősül minden olyan különbségtétel,kizárás vagy megszorítás, aminek alapja a
nemi hovatartozás, célja vagy eredménye pedig az emberi jogok és alapvető szabadságjogok nők általi
gyakorlásának korlátozása.
 Részes államok kötelezettsége:
o azok általánosságban ítéljék el az ilyen cselekményeket
o tilalmukat foglalják alkotmányba
o jogszabályokat fogadjanak el
o olyan intézkedéseket tegyenek a politikai, gazdasági, szociális és kulturális szférában, amik
alkalmasak az ilyen megkülönböztetés visszaszorítására
 Az egyezmény végrehajtásának ellenőrzésére hozták létre az egyezmény felügyelőbizottságát
o részes államok által választott 23 szakértő
o feladatuk: jelentések vizsgálata
 sok probléma jelentkezett a célok teljesülésével: egyes államok sok fenntartást fűztek az egyezményhez (pl.
iszlám jog)

42. Az Emberi jogok európai egyezménye, területi és tárgyi hatálya,

az Emberi Jogok Európai Bíróságának joghatósága, eljárásai és joggyakorlata

I. Emberi jogok európai egyezménye

 1950, Róma
 Célja: Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában szereplő jogok regionális biztosítása
 14 kiegészítő jegyzőkönyv, amik kibővítették a védendő jogokat és korszerűsítették a végrehajtási
mechanizmust
 általános emberi jogi megállapodás, ami kizárólag polgári és politikai jogokat tartalmaz.
 Államok kötelezettséget vállalnak:
 tartózkodniuk kell az egyezményben foglalt jogok megsértésétől
 pozitív intézkedésekkel is elő kell mozdítani
 jogsértések kivizsgálása
 eljárási kötelezettség
 Egyezményben foglalt jogokat 2 szinten kell biztosítani:
 horizontális viszony (egyén-egyén)
 vertikális viszony (állam-egyén)
 Az egyezményben eredetileg 13 jog szerepelt:
1. élethez való jog
2. kínzás, embertelen, megalázó bánásmód, büntetés tilalma
3. rabszolgaság és a kényszermunka tilalma
4. szabadsághoz és biztonsághoz való jog
5. visszaható hatály tilalma
6. magán- és családi élethez való jog
7. gondolat- lelkiismeret- és vallásszabadság
8. kifejezés- és szólásszabadság
9. gyülekezési és egyesülési jog
10. családhoz és házassághoz való jog
11. az egyezményben foglalt jogok sérelme esetén a jogorvoslathoz való jog
12. az egyezményben foglalt jogok tekintetében a hátrányos megkülönböztetés tilalma
 A kiegészítő jegyzőkönyvek még 7 jogot illetve kötelezettséget állapítottak meg:
1. tulajdonhoz való jog
2. oktatáshoz való jog
3. szabad választáshoz való jog
4. mozgásszabadsághoz való jog
5. kollektív kiutasítás tilalma
6. diszkrimináció általános tilalma
7. halálbüntetés teljes tilalma
107
  Hatály:
1. személyi hatály: mindazok, akik a részes államok joghatósága alatt állnak, vagyis az egyezményben
foglalt jogok nem csak az adott állam állampolgárait illetik meg, hanem az állam területén legálisan
vagy illegálisan tartózkodó külföldiek is.
2. Területi hatály:
 elsősorban a részes államok területe. A jogok biztosításáért az államterület határán, a
határellenőrzés során valamint a tranzitzónákban elkövetett cselekmény vonatkozásában is
felelős.
 a részes államok joghatósága kiterjedhet az általuk elfoglalt, tényleges ellenőrzésük alatt álló
területekre is
 Egyezményben szereplő jogok csoportosítása:
1. abszolút jogok: pl. kínzás, rabszolgaság tilalma - ezek semmilyen körülmények között nem
korlátozhatók
2. korlátozható jogok: csak törvény alapján korlátozhatók. A korlátozásnak valamilyen közcélt
(nemzetbiztonság, közrend) kell szolgálnia, az intézkedésnek pedig szükségesnek és arányosnak kell
lennie.

II. Az Emberi Jogok Európai Bírósága:

 Az EJEB dönt a panaszok elbírálása (kizárólagos hatáskör)
 Összetétel, felépítés:
o bírók
 száma megegyezik az egyezményben részes államok számával
 bírákat a részes államok jelölése alapján az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése
szótöbbséggel 9 évre választja meg
 minden állam 3 jelöltet állít, közülük kettőnek állampolgárnak kell lennie
 a bírák nem újraválaszthatóak
 erkölcsi és szakmai feltétel
 szakértelemmel kell rendelkezni
 hivatali idejük során nem folytathatnak olyan tevékenységet, ami összeférhetetlen
függetlenségükkel és pártatlanságukkal
 az ítélkezés során nem az őket delegáló államot képviselik
o EJEB plenáris ülése: adminisztratív, bíróság önigazgatásához kapcsolódó döntések
o határozathozatal, ítélkező tevékenység:
 egyesbírók: nem vizsgálhat olyan panaszt, amit az őt jelölő állammal kapcsolatban
terjesztettek be
 3 tagú tanács,
 7 tagú kamara vagy
 17 tagú nagykamara: hivatalból tagjai a bíróság elnöke és alelnökei valamint a kamarák
elnökei.
 Joghatóság, eljárás:
o joghatósága kiterjed az egyezmény és az ahhoz csatlakozó jegyzőkönyvek értelmezésével és
alkalmazásával kapcsolatos minden olyan ügyre, amit az egyezményben meghatározott módon
terjesztettek elő
o Bírósági eljárásnak 2 szakasza van:
 elfogadhatósági vizsgálat:
 az EJEB elvileg az eljárás bármely szakaszában vizsgálhatja, a gyakorlatban azonban
erről az eljárás kezdeti, bevezető szakaszban külön határozatban dönt
 érdemi döntéshozatal:
 ítélettel zárul, ami kötelezi az eljárásban résztvevő feleket
 az EJEB joggyakorlata alapján azonban az összes részes államra nézve is kötelezőnek
tekinthető
 ítélet végrehajtásának felügyelete: Miniszteri Bizottság
o az EJEB elé nagy számban kerülő, ismétlődő ügyekben a bíróság egyszerűsített eljárásban, háromtagú
tanácsban dönt
o az EJEB nem jogosult nemzeti igazgatási határozatok vagy bírói ítéletek megsemmisítésére
o a jogsértő államnak azonban a kérelmezőnek megfelelő elégtételt kell biztosítani
o jogsérelmet okozó jogszabályt elvárás, hogy módosítsák
108
  Az EJEB testületének hatásköre:
Testület Hatáskör
 Elfogadhatatlannak nyilváníthatja vagy törölheti az egyéni
kérelmet, ha ez a döntés további vizsgálat nélkül meghozható.
Egyesbíró Döntése ellen nincs jogorvoslat
 Továbbítja az ügyet egy tanácsnak vagy kamarának
Egyhangú döntéssel, mely ellen nincs helye jogorvoslatnak, az egyéni
kérelmet:
1. elfogadhatatlannak nyilváníthatja vagy törölheti, ha ez a döntés
Tanács további vizsgálat nélkül meghozható
2. elfogadhatónak nyilváníthatja az ügyet és abban ítéletet is hozhat,
ha az ügy alapjául szolgáló kérdés része a bíróság jól
megalapozott joggyakorlatának
 dönt az egyesbíró, illetve a tanácsok által el nem utasított/bírált
egyéni kérelmek elfogadhatóságáról és ítéletet hozhat
 Dönt az államok közötti kérelmek elfogadhatóságáról, ítéletet
hoz
 ha egy kamara előtt folyamatban levő ügyben az egyezmény vagy
Kamara az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek értelmezése tekintetében
lényeges kérdés merül fel, vagy valamely kérdésnek a kamara
általi megítélése a bíróság által korábban hozott határozattal
ellentétes, hatáskörét a kamara határozatának meghozatala
előtt bármikor a nagykamarának adhatja át, feltéve, hogy a
felek egyike sem ellenzi azt
 dönt államközi vagy egyéni panaszok ügyében, ha egy kamara
átadta a hatáskörét
 három hónapon belül az ügyben részes felek bármelyike kérheti,
hogy a nagykamara vizsgálja felül a kamara ítéletét. A
Nagykamara fellebbezés elfogadhatóságáról a nagykamara öttagú tanácsa
határoz
 határozatot hoz azokban a kérdésekben, amiket a Miniszteri
Bizottság terjeszt a bíróság elé

 Államközi és egyéni panasz:

Államközi panasz
 bármely részes állam, ha
úgy véli, hogy egy másik
részes fél megsértette az
egyezményt
 nem feltétel, hogy érintett
legyen az ügyben
 elég ritka: az államok
politikai okokból
vonakodnak egymás ellen
eljárást kezdeményezni
 a megindult eljárások közül
kevés végződik ítélettel
Közös jellemzők
 hazai jogorvoslati
lehetőségeket ki kell
meríteni (csak rendes,
tényleges, hatékony,
kérelmező számára
hozzáférhető jogorvoslat)
 végső hazai határozat
meghozatalától számított 6
hónapon belül kell
benyújtani
 a részes államok nyelvén
benyújthatóak, egyszerű
levélként is, de az elfogadás
után csak angol vagy
francia beadványok
csatolására van lehetőség
Egyéni panasz
 bármely természetes
személy vagy nem
kormányzati szer vagy
személyek csoportja,
 akiknek az egyezményben
meghatározott joga sérült
 nem szükséges, hogy a
kérelmező a hazai jog
alapján jogképes vagy
cselekvőképes legyen
 EJEB körültekintően
vizsgálja, hogy magát az
egyéni kérelmezőt érte-e
jogsérelem
 nem kormányzati szervek
csak akkor fordulhatnak a
bírósághoz, ha ők maguk az
adott jogsértés sértettjei
(nem léphetnek fel az
általuk képviselt csoport
érdekében)

109
  nem lehet névtelen,
nyilvánvalóan alaptalan,
visszaélésszerű
 nem terjeszthető elő olyan
kérelem, ami lényegileg
azonos egy olyan üggyel,
amit a bíróság már
megvizsgált

 A bíróság joggyakorlata:
o ismerete elengedhetetlen az egyezmény tényleges tartalmának meghatározásához
o a joggyakorlat az egyes rendelkezéseket számos részjogosítvánnyal egészítette ki: inherens
kötelezettségek doktrínája: az adott jog klasszikus esetein túl újabb és újabb részterületeket von
védelem alá
o az EJEB az évek folyamán egyre szigorúbb követelményeket támaszt
o az EJEB az egyezményt és az abban található fogalmakat autonóm módon értelmezi, elszakítva
azokat a hazai jogszabályok által nyújtott jogszabályok meghatározásoktól
o a bíróságnak nem célja az egyezményben részes államok jogának teljes egységesítése, ezért
bizonyos mértékig figyelembe veszi a részes államok nemzeti jogát
o az EJEB csak a végső ellenőrzés jogát tartja fenn magának, ez voltaképp mérlegelési szabadságot
biztosít a részes államok számára, amik mértéke azonban nagymértékben függ attól, hogy az érintett
jog mennyire foglal el központi helyet az egyezmény rendszerében
o ha olyan jog korlátozásáról van szó, amit az EJEB alapvető értéknek minősít, a részes államok
mérlegelési szabadsága szűk, a bíróság által gyakorolt felülvizsgálat pedig tág, szigorú
o eltérő megítélés alá esnek azok az esetek, amik olyan erkölcsi kérdésekhez kötődnek, amikben még
nem kristályosodott ki közös európai álláspont. A bíróság tartózkodik ezeknek a kérdéseknek
végső eldöntéséről, és széles mérlegelési szabadságot enged a részes államoknak. (pl. abortusz)

43. A Kínzás elleni európai egyezmény, az Európai szociális karta és az emberi

jogok védelme más régiókban (Amerika, Afrika)

I. A kínzás, a megalázó vagy embertelen bánásmód és büntetés megelőzésére szolgáló európai

egyezmény:
 a kínzás, megalázó vagy embertelen bánásmód tilalma abszolút emberi, nemzetközi ius cogens része
 az egyezmény nem tartalmazza a tilalmazott magatartások meghatározását, az EJEB ezzel kapcsolatos
esetjogában kialakított meghatározásokból lehet kiindulni
 a részes államok engedélyezik a joghatóságuk alatt álló minden olyan helyszín felkeresését, ahol személyi
szabadságuktól közhatalom gyakorlása útján megfosztott személyeket tartanak
 az ellenőrzést a kínzás, megalázó és embertelen bánásmód elleni európai bizottság végzi
o tagjai független szakértők, feladatuk: történte-e egyezménybe ütköző cselekmény
o joga van minden félig vagy teljesen zárt intézmény meglátogatására, illetve hogy az ott levő
emberekkel beszéljenek
o részes államoknak biztosítani kell a korlátozástól mentes mozgásukat
o az államoknak joguk van a látogatás idejét kifogásolni (pl. közbiztonsági okok). Ekkor új időpontról
kell konzultálni. Az együttműködés hiánya esetén a bizottság kétharmados döntéssel nyilatkozatot
hozhat nyilvánosságra. A részes államok meglátogatására kétévenként kellene sort kerítene, de
gyakorlatilag ez csak 4-5 évente valósul meg. A konkrét időpontot 2 héttel korábban közli a bizottság.
o tevékenysége bizalmas, legfőbb alapelv: szabadságuktól megfosztott személyek bántalmazására
vonatkozó tilalom abszolút jellegű. A látogatás végén azonnal közli észrevételeit a bizottság, az állam
ehhez észrevételeket fűzhet.
o A végleges jelentésbe foglalt ajánlások végrehajtásáról az érintett államnak jelentést kell tennie, ha ez
elmarad, a bizottság látogatására kerül sor.

110
 o a megelőzés érdekében követelményrendszert állapít meg az intézményekről és eljárásokról
o mivel a legtöbb bántalmazásra a rendőri őrizetben kerül sor, a bizottság kép-és hangrögzítést ír elő a
kihallgatás során
o a szabadságelvonásról értesíteni kell a családtagokat
o az államnak garantálnia kell a jogorvoslathoz és jogis segítséghez való jogot, és azt, hogy az érintett
személy kívánságára orvos vizsgálhassa meg

II. Az európai szociális karta

 1961, sokszor módosították, utoljára 1996-ban
 a kartában való részvételnek nem előfeltétele az Európa Tanács-i tagságnak
 sajátos konstrukciójú nemzetközi szerződés, a részes államok ugyanis választhatnak az egyes kötelezettségek
közül.
 Végrehajtásának ellenőrzése: Szociális Jogok Európai Bizottsága:
o 13 független szakértő
o részes államoknak jelentést kell benyújtania
o a bizottság jelentésekkel kapcsolatos állásfoglalását az ET Parlamenti Közgyűlése és egy
kormányszakértői bizottság véleményezi
 Kollektív panaszos eljárás: a kartában foglalt kötelezettségek megsértése miatt a munkavállalói és
munkáltatói szervezetek európai szintű szövetségei, a részes államok szakszervezetei és munkáltatói
szervezetei és mások panaszt nyújthatnak be. Ha az SZJEB elfogadhatónak tartja a panaszt, javaslatára az ET
miniszteri bizottsága ajánlásokat fogad el a részes állam részére
 a panaszok eleinte könnyebben orvosolható ügyekben születtek, később gyakoribbá váltak az állami
szolgáltatások elégtelen jellegét kifogásoló panaszok
III. Az emberi jogok amerikai védelme:
 Amerikai Államok Szervezetében alakult ki, ma már a kontinens összes állama részes
o alapokmány: kevés közvetlen utalást tartalmaz az emberi jogokra. Nem tartalmazza az emberi jogok
felsorolását, de azok védelmére garanciális vagy intézményi rendszert sem alakított ki.
 1969: Emberi jogok amerikai egyezménye, csak 24 állam részese (USA, Kanada nem)
o felsorolja az első generációs jogokat
o lehetővé teszi a derogációt
o később két kiegészítő jegyzőkönyv: második generációs jogok, halálbüntetés eltörlése (ez utóbbi még
nem általánosan elfogadott)
 Egyéb dokumentumok: Kínzás tilalmáról szóló egyezmény, személyek erőszakos eltüntetése elleni
amerikaközi egyezmény, nők elleni erőszak megelőzéséről, büntetéséről és megszüntetéséről szóló
amerikaközi egyezmény,
 amerikaközi demokratikus karta
o emberi jogok tiszteletben tartásának általános kötelezettsége
o jog a demokráciához, jogállamisághoz, tiszta választáshoz
o alkotmányellenes úton történő kormányváltoztatásokkal szembeni közös fellépés (választási
megfigyelők küldése)
 1959: Emberi Jogok Amerikaközi Bizottsága:
o csekély hatáskör kezdetben, később bővül
o beadványok vizsgálatával ellenőrzi a tagállamokat
o először bizalmas ajánlásokat tesz az érintett tagállamnak, amit később szankcióként nyilvánosságra
hozhat
o egyéni panaszt is vizsgálhat
 Emberi Jogok Amerikaközi Bírósága:
o A bizottság az ügyet ide továbbíthatja
o az egyének közvetlenül nem fordulhatnak ide
o részes államokat kártérítés fizetésére vagy belső előírások módosítására kötelezi
o tanácsadó eljárást is folytathat
III. Az emberi jogok afrikai védelme
 Afrikai Egységszervezet (1963), átalakításával 2002-ben létrejön az Afrikai Unió
 1976: Afrikai kulturális karta
o csak a második generációs jogokkal kapcsolatos állami teendőket összegzi

111
 o nyugati értékek óvatos elutasítása

 1981: Emberek és népek jogainak afrikai kartája

o kontinens emberi jogi alapegyezményének tekinthető
o felsorolja az elismert jogokat és a részes államokat terhelő kötelezettségeket
o első és második generációs emberi jogok
o eltérést enged a részes államoknak
o nem hozott létre bírói fórumot, tárgyalásra békéltetésre helyezte a hangsúlyt
 Emberek és Népek Jogainak Afrikai Bizottsága
o egyezmény rendelkezéseinek végrehajtását segítette tanulmányok, kiadványok készítésével
o értelmezte a karta előírásait
 1998: Emberek és Népek Jogainak Afrikai Bírósága:
o testület tanácsadó véleményeket készíthet a tagállamok kérésére
o konkrét, kötelező döntést eredményező eljárást a bizottság és a jegyzőkönyvben részes állam és a
bizottság előtt bepanaszolt állam kezdeményezhet
o egyéni panasz: csak azokkal a részes államokkal szemben lehet benyújtani, akik erre nézve külön
alávetési nyilatkozatot tettek
o tevékenysége nem jelentős

44. A nemzetközi kisebbségvédelem tárgya, alapelvei, története és

megvalósulása az ENSZ-ben

I. A védelem tárgya és alapelvei

 kisebbség fogalmának nincs általános definíciója
 olyan közösségek, amik etnikai származásuk, nyelvük, kultúrájuk, vallásuk tekintetében különböznek az adott
állam lakosainak többségétől
 nemzetközi jog a kisebbségi közösséghez tartozó egyének jogait védi, ez garantálja a közösség megmaradását,
megőrzését
 az egyének a közösséghez tartozáson keresztül válnak jogosítottá
 kisebbségi egyéni jogok gyakorlása az esetek többségében más személyekkel együtt történik
 3 alapelv:
Nem elégszik meg a formális jogegyenlőséggel, hanem
kiterjed a pozitív, megerősítő intézkedések megtételére, a
Egyenlőség garantálása
strukturálisan hátrányos helyzetű csoport tagjajinak előnyben
részesítésére is.
A nyelvi, kulturális, vallási identitás önérték, a mögöttes érték
pedig a sokféleség, a pluralizmus, mivel ez teszi lehetővé az
identitás megőrzését.
1. Első szint:
 általános emberi jogok diszkriminációmentes garantálása
Identitás védelme  megilleti a többséggel történetileg együtt élő és a
bevándorolt kisebbségi közösség tagjait
2. második szint:
 identitás megőrzését szolgálok jogok
 csak történetileg együtt élő kisebbségi közösségek számára
biztosítják
Kisebbségi jogok védelme  kisebbségi jogok védelme nem kizárólagos tárgya az államok
az emberi jogok belső joghatósági jogkörének
nemzetközi védelmének  mivel emberi jogokról van szó, biztosításuk nem köthető a
integráns része többségi államnak tett hűségnyilatkozathoz

II. A védelem történeti előzményei:

 1. vh előtti időszak:
o legfontosabb jellemzője a vallásszabadság nemzetközi szerződésekben történő garantálása

112
  2 vh közti időszak:
o új határok stabilizálása érdekében a Nemzetek Szövetségéhez kapcsolódva hoztak létre
kisebbségvédelmi rendszert. Ennek jogforrásai:
 békeszerződések
 Kisantant tagjaival kötött kisebbségvédelmi szerződések
 kétoldalú egyezmények egyes sajátos helyzetekre nézve
 egyoldalú kisebbségvédelmi nyilatkozatok
o a különböző jogforrások által garantált jogok köre nagyjából azonos: állampolgársághoz való jog,
politikai szabadságjogok, diszkriminációmentes bánásmód, vallásszabadság, vallási, oktatási,
kulturális intézmények létrehozása és fenntartása, magánéleti és a bíróság előtti nyelvhasználat, állami
oktatási rendszerben az anyanyelven való tanulásra, közvagyonból való méltányos részesedés. Ezeket
a következők biztosították:
 az érintett államok belső jogában alkotmányerejű szabályokat alkottak
 a kisebbségi jogok tekintetében vállalt nemzetközi kötelezettségek megváltoztatásához a
Nemzetek Szövetsége Tanácsának engedélyére volt szükség
 a kisebbségi személyeknek panaszjoga volt a Nemzetek Szövetsége Tanácsánál.
 az elfogadott panasszal a Nemzetek Szövetsége Tanácsának három tagállam
képviselőiből álló bizottsága foglalkozott. Amennyiben az érintett kormány nem adott
elfogadható magyarázatot a bizottságnak, az ügy a Tanács napirendjére kerül, ami
után iránymutatást adott a rendezésre. ez csak 1934-ig működött.
o a kisebbségvédelmi rendelkezést tartalmazó szerződések végrehajtásából eredő jogvitákkal az Állandó
Nemzetközi Bíróság foglalkozott, illetve tanácsadó véleményekben értelmezte azokat. Ezek máig
nagy jelentőségűek.

III. Az ENSZ által nyújtott védelem

 az emberi jogok egyetemes nyilatkozatába nem kerültek be a kisebbségi identitást védő jogok (kivéve:
vallásszabadság). Ennek oka: kisebbségi jogok a két világháború közötti nemzetközi védelméről azt tartották,
hogy az hozzájárult a 2. vh-hoz vezető konfliktusok kialakulásához. A kisebbségi identitás védelméhez
elégségesnek találták az emberi jogok diszkriminációmentes védelmét. Ugyanakkor a kisebbségek fizikai
létét is oltalmazó egyezménynek tekintették a népirtást tilalmazó egyezményt (1948)
 kisebbségi jogok védelmének körébe tartozik az UNESCO keretében elfogadott, oktatásban alkalmazott
megkülönböztetés elleni UNESCO egyezmény
o tartalma: anyanyelven való tanuláshoz való jog
o magániskolák fenntartásának joga
 ENSZ koncepcióváltása: polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokámnya már tartalmazza a
kisebbségi jogokat, csak túl tömör megfogalmazásban.
o azt a benyomást kelti, mintha a részes államok eldönthetnék, élnek-e a területükön kisebbségek
 ENSZ emberi jogi bizottság: 27. cikk kommentárja
o kisebbségek létét objektív kritériumok határozzák meg
o a cikk az állam számára negatív magatartást ír elő a kisebbségi jogok biztosítására
o elengedhetetlenek a pozitív védőintézkedések a jogfosztás és a jogsértés elleni fellépéshez az identitás
védelmében
o a cikk nem tárja fel a kisebbségi jogok tartalmát. Nem tisztázza, hogy ez a cikk mennyiben védi a
hivatali nyelvhasználatot
o tisztázásra szorul a kulturális élet fenntartására való jog tartalma
 ENSZ tagjainak többségét alkotó fejlődő államok a homogenizáló nemzetépítés gyakorlatát folytatják, nem
volt esély egy univerzális kisebbségi jogi szerződés kidolgozására, csak egy közgyűlési nyilatkozat született
o 27. cikk hiányosságait akarja kiküszöbölni
o az államnak pozitív intézkedéseket kell tennie, továbbá a kisebbségi jogok gyakorlása nem
korlátozható magánéletre
o kisebbségi személyeknek joguk van a hatékony részvételre a kulturális, vallási, társadalmi, gazdasági
életben való részvételre
o államnak intézkedéseket kell tennie az anyanyelven való tanításra
o 1995: a nyilatkozat nyomonkövetésére létrejött az ENSZ Kisebbségi Munkacsoportja
 lehetőség a kisebbségi szabályok megvitatására

113
  őshonos és törzsi népek védelme: Nemzetközi Munkaügyi Szervezet keretében elfogadott 107. és 169.
egyezmény
o legfőbb jogok az egyenlőség, autonómia, a földhasználati és a tulajdonjog
 ENSZ Közgyűlése 2007: Az őshonos népek jogairól szóló nyilatkozat
o az őshonos népek autonómia útján gyakorolhatják önrendelkezésüket
o földjük, kultúrájuk, intézményeik működtetésének joga
o döntésüktől függ a földjük és más erőforrásuk hasznosítása, fejlesztésének célja
o ezek nem lehetnek az ENSZ Emberi Jogi Bizottságához beterjesztett egyéni panasz tárgyai, mivel
többségük hiányszik A polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányából

45. Az Európa tanács két kisebbségvédelmi egyezménye és a strasbourgi esetjog

I. Az Európa Tanács két egyezménye

1. Regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartája (1993)
2. Keretegyezmény a nemzeti kisebbségek védelméről (1995)

 Szerződések megkötésének okai:

1. A volt Jugoszlávia és a volt Szovjetunió területén lezajlott súlyos etnikai konfliktusok tudatosították,
hogy szükséges a regionális szabályozás
2. az európai államok felismerték, hogy belátható időn belül nem születik kisebbségi jogi ENSZ-
egyezmény
3. Nem sikerült elfogadni az Emberi jogok európai egyezményéhez kapcsolódó, kisebbségi jogokat
tartalmazó kiegészítő jegyzőkönyvet
4. 1990, koppenhágai értekezleten megállapodtak a kisebbségi jogok katalógusában, de nem jogilag
kötelező formában

 Regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartája:

o az európai kulturális örökség részét képező regionális vagy kisebbségi nyelveket védi
o közvetett módon gondoskodik a kisebbségi nyelveket használók nyelvi jogainak védelméről
o hagyományosan jelenlevő, meghatározott területre koncentrálódó nyelveket részesíti védelemben, de
lehetőséghez képest a nem meghatározható területhez fűződő nyelveket is védeni kell
o a bevándorolt közösségekre nem terjed ki a védelem
o ha egy regionális vagy kisebbségi nyelv hivatalos nyelv, csak akkor részesül védelemben, ha erre a részes
állam önkéntesen kötelezettséget vállal

o 2 szintű védelem:
1. Alacsonyabb védelem:
 a célokat és elveket minden regionális vagy kisebbségségi nyelv esetében alkalmazni kell.
Ez minden kisebbségi nyelvet megillet.
 pl. kisebbségi nyelvhasználatnak a kulturális gazdaság megnyilvánulásaként, kisebbségi
nyelv földrajzi határainak tiszteletben tartása
2. Magasabb szintű védelem:
 részes államnak választási lehetősége van abban a tekintetben, hogy területének mely
részén, mely nyelv számára kíván védelmet biztosítani
 minden egyes megjelölt kisebbségi nyelv esetében legalább 35 bekezdést vagy pontot kell
választania
o A részes államok jelentést készítenek a nyelvi charta végrehajtásáról, és 3 évente megismételik
 független szakértői bizottság vizsgálja meg, amely erről jelentést és ajánlásokat készít

 A Keretegyezmény a nemzeti kisebbségek védelméről:

o az első olyan többoldalú nemzetközi szerződés, ami teljes egészében a nemzeti kisebbségek jogaival
foglalkozik
o nem alkalmazható közvetlen módón, azaz arra belső bíróság előtt nem alapozható igény,
végrehajtásához belső jogi intézkedés szükséges
o csak a szabályozás legfontosabb elveit sorolja fel

114
 o a szöveg nem foglalja magában a nemzeti kisebbség meghatározását, így a részes államoknak
nyilatkozniuk kell a védelem személyi köréről
o részes államok maguk értékelik a kisebbségek helyzetét
o legfontosabb rendelkezések:
1. identitás szabad választása
2. nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek identitása vallásukbna, nyelvükben, hagyományukban
és kulturális örökségeikben jelenik meg
3. kimondja a törvény előtti egyenlőség és törvény általi egyenlő védelem elvét, a pozitív
diszkrimináció megengedhetőségét
4. előírja a nemzeti kisebbsége kultúrájának, identitásának megőrzésének támogatását, akarat
ellenére történő asszimiláció tilalma
5. kisebbségi nyelvhasználat szabadsága
6. kisebbségi nyelv használatára való törekvés közigazgatási hatóság előtt, névhasználat joga,
7. törekedni kell a földrajzi megjelöléseknek a kisebbség nyelvén való elhelyezésére
8. állam teremtsen lehetőséget a kisebbségi nyelven történő állami oktatásra
9. tartózkodni kell a lakossági arányok megváltoztatásától
o keretegyezmény fontos jogok esetében csak programnormákat tartalmaz, ami gyengíti a szerződés
normatív tartalmát
o keretegyezmény egy klauzula is a végrehajtást gyengíti: közig szervek előtti kisebbségi nyelvhasználat

III. Strasbourgi esetjog

 Az Emberi jogok európai egyezményének 14.cikke kifejezetten tiltja a hátrányos megkülönböztetést
a nemzeti kisebbséghez tartozás alapján. Ennek alapján az Emberi Jogok Európai Bírósága közvetett
védelmet nyújthat a kisebbségeknek.
 Az EJEB kisebbségi témában hozott legfontosabb döntései:
- az államnak lehetőséget kell teremtenie a kisebbségi életmód gyakorlására (Kiss István és Kiss
András v.Magyarország, Orsus és mások v. Horvátország)
- kisebbségi egyházi autonómia támogatása (Szerif v. Görögország ügy, Macedón Szervezet v.
Bulgária)→ a bíróság állásfoglalása szerint a területi változások így az autonómia és a kiválás
követelése nem elégséges alapja az azt célul kitűző szervezetek elleni állami fellépésnek
- az iszlám hívők által hordott ruhadarabok nyilvános viselésének kérdése: állami iskolában
elfogadhatatlan, mert térítő hatást érhet el illetve nem egyeztethető össze a nemi
egyenjogúsággal. Vallásos szertartást követően a nyílt utcán viselése a vallásszabadság része.

46. Az állampolgárság nemzetközi jogi kérdései. A jogi személyek honossága

és a külföldiekkel szembeni bánásmód szabályai

/Az állampolgárság fogalma/

 Olyan jogi kötelék, mely tényleges társadalmi kötődésen alapul és amelyből az állammal
szemben jogok és kötelezettségek adódnak, bizalmi viszonyt, közelséget feltételez az állam és
polgára között.
 Szorosan kapcsolódik az államiság ismérveihez, ezen belül az állandó lakosság fogalmához→egy
állam állandó lakossága jellemzően annak állampolgáraiból áll.

Nottebohm ügy

Tényállás: Friedrich Nottebohm német állampolgárként született. 1905-ig Guatemalában élt,

ahol sikeres vállalkozásokat alapított és működtetett. A 2. vh. kitörésekor az a veszély
fenyegette, hogy ellenséges állam polgáraként elkobozzák vagyonát. Ezért Liechtensteinbe
utazott, ahol megfelelő összegért állampolgárságot vett, egyúttal elveszítette német
állampolgárságát. Miután Guatemala 1941-ben belépett a háborúba Németországgal,
elkobozták vagyonát, őt pedig őrizetbe vették. Liechtenstein diplomáciai védelmet
gyakorolva fordult Guatemalával szemben a Nemzetközi Bírósághoz. NB elfogadhatatlannak
minősítette a keresetet, mert nem látott valódi kapcsolatot Nottebohm és az érdekében
115
 diplomáciai védelmet gyakorló Liechtenstein között.
A Nemzetközi Bíróság az állampolgárság fogalmáról (Nottebohm ügy 1955): az
állampolgárság jogi kötelék, mely kölcsönös jogokkal és kötelezettségekkel jár együtt.
Annak jogi kifejeződése, hogy az a személy, akire az állampolgárságot közvetlen
jogszabály vagy hatóságok egyedi aktusa ráruházta, ténylegesen közelebbi
kapcsolatban van az állampolgárságot ráruházó állam népességével, mint bármely más
állam lakosságával.

I. TERMÉSZETES SZEMÉLYEK ÁLLAMPOLGÁRSÁGA

/Az állampolgárság szabályozása: belső jogi vagy nemzetközi jogi kompetencia?/
 Az állampolgárság az államiság lényegéhez kapcsolódik →minden állam belső jogában szabályozza
az állampolgárság megszerzését, elvesztését és az állampolgársághoz kapcsolódó jogokat. Az
állampolgárság elsősorban belső alkotmányjogi kérdés csak másodsorban nemzetközi jogi.
 A nemzetközi jog annyiban korlátozza az államok szabadságát az állampolgárság szabályozásában,
hogy megállapítja, más államoknak joga van nem tudomásul venni egy adott személy
állampolgárságát.→nem megkérdőjelezi a belső jogi szabályok érvényességét, hanem bizonyos
esetekben kizárja e szabályok elfogadását az államközi viszonyokban.
 Az EU-ban ellenben az állampolgárság megadásának és elvételének szabályozása többé nem
kizárólagos állami belügy. EU Bírósága:
o a tagállamoknak az állampolgárság terén meglévő hatáskörük gyakorlása során figyelembe
kell venniük az uniós jogot.
o Visszavonás esetén figyelembe kell venni azokat az esetleges következményeket, amelyeket
ez a határozat idéz elő az érdekelt személy és családtagjai számára a valamennyi uniós polgár
részére biztosított jogok elvesztése tekintetében (Janko Rottmann ügy)

/Az állampolgárság keletkezésére és megszűnésére vonatkozó elvek/

 minden állam csak a saját állampolgárságának megszerzését és elvesztését szabályozhatja, más
államét nem
 beavatkozás tilalma: sértheti egy állam szuverenitását az, ha egy másik állam azzal akarja
kényszeríteni valaminek a megtételére vagy az attól való tartózkodásra, hogy polgárainak tömegesen
adományoz állampolgárságot.
 általános korlátot szabnak a nemzetközi emberi jogok: az államnak arra kell törekednie, hogy a
joghatósága alatt született személy állampolgárságot szerezzen.
 speciális korlátok adódnak a különleges egyezményekből: tilos a faji megkülönböztetés
valamennyi formája; nőknek és férfiaknak egyenlő jogokat kell biztosítani állampolgárságuk
megszerzésére, megváltoztatására, megtartására; az előbbiek vonatkoznak a fogyatékossággal élőkre
is.
 kérdéses, hogy az univerzális szokásjog alapján van-e az egyénnek joga a hontalanság elkerülésére

/Az állampolgárság megszerzésének lehetséges esetei/

Az államok két módon ruházhatnak állampolgárságot az egyénekre: törvény erejénél fogva (ex lege) és
egyedi közigazgatási aktussal (honosítás)
1. állampolgárság ex lege megszerzése
 A nemzetközi jogban általánosan elfogadott módon a születéshez kapcsolódik. Vagy a születés helye
(ius soli) vagy a szülők állampolgársága alapján (ius sanguinis) juttatnak közvetlenül, a törvény
alapján állampolgárságot.
o ius samgunis: az ezt az elvet követő országokban a megszülető gyermek a szülei
állampolgárságát szerzi meg. Ha a gyermek két szülője eltérő állampolgárságú és mindkét
szülő személyes joga a ius sanguinis elvét követi, akkor a gyermek kettős állampolgár
116
 lesz de néhány országban az állampolgárság megtartását bizpnyos feltételekhez kötik (pl.
adott államban eltöltött évek).
o ius soli: az állam területén, illetve az állam lobogóját viselő hajón vagy az államban
regisztrált repülőgépen született gyermek megszerzi az állam állampolgárságát.
 A születésen kívül ex lege adnak egyes államok állampolgárságot akkor is ha valaki tartós
letelepedés szándékával lakóhelyet létesít, ez a szerzési mód sem ellentétes a nemzetközi
joggal.
 Aggályos volt az a korábbi nemzetközi jogi gyakorlat, mely a családi állapot változásához
automatikusan az állampolgárság változását kötötte. Ez a gyakorlat ellentétes egyebek között
a nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formáját felszámolni kívánó egyezménnyel.
 Az ex lege állampolgárság adás nemzetközi jog által elfogadott eseteiben nem szükséges az
érintett egyének beleegyezése az állampolgárság keletkezéséhez. DE a nemzetközi jogba
ütközik ha az állam az érintettek beleegyezése nélkül olyan személyeknek ad ex lege
állampolgárságot, akik más állam polgárai és semmilyen módon nem kötődnek az
állampolgárságot adó államhoz.
2. honosítás
 Az állampolgárság egyedi aktussal történő megadása, a nemzetközi jogban csak akkor
elfogadott ha az érintett beleegyezésével illetve legtöbbször kérelemre történik. A kérelem
kellő kapcsolatot teremt az állam és az egyén között így a honosítás akár más kapcsolat híján
is elfogadható a nemzetközi jogban.
 Egyes esetekben a nemzetközi jog megköveteli a honosítás megkönnyítését: hontalan
személyek, menekültek.

/ A többes állampolgárság kérdése/

Ha egy személy egyszerre két vagy több állam állampolgárságával rendelkezik.
 Az ilyen helyzet a státusjogok és kötelezettségek összeütközéséhez vezethet, az államok
hagyományosan nemkívánatosnak tekintették a többes állampolgárságot. Konkrét jogi
konfliktusokhoz vezethet a többes állampolgárság a diplomáciai védelem és a sorkatonai szolgálat
teljesítése tekintetében.
Ezek a problémák szükségessé tették nemzetközi szabályok kialakítását:
 diplomáciai védelem: a szokásjog az irányadó, az az állam gyakorolja, amelyhez az egyént valódi
kapcsolat fűzi.
 sorkatonai szolgálat: több bilaterális és multilaterális nemzetközi szerződés született, melyekben
igyekeztek a többes állampolgárság előfordulását csökkenteni.
 A többes állampolgárság nem ütközött és nem is ütközik a nemzetközi szokásjogba.

/Az állampolgárság elvesztése/

1. Állampolgárságtól megfosztás: az állam önálló cselekményének eredménye
2. Állampolgárságról lemondás: egyén kezdeményezésére, de a végső döntés itt is az államé

o Az állampolgárság elvesztésének szabályozása is a belső jog része de itt is érvényesek a nemzetközi jogi
szabályok: hátrányos megkülönböztetés tilalma, az állampolgárság elvesztése ne eredményezzen
hontalanságot.
o Az általános nemzetközi jogi szokásjoghoz képest az Európai állampolgársági egyezmény szűkebbre szabja
az államok mozgásterét:
o kimerítő listát ad azokról az esetekről, amikben az állam ex lege vagy egyedi aktussal megvonhatja az
állampolgárságot.
o Kizárja az állampolgárságtól való megfosztást, ha ez hontalanságot eredményez (kivéve, ha csalás
útján szerezték az állampolgárságot)

II. Jogi személyek honossága

117
  A jogi személyeket is valamely államhoz rendeljük, annak érdekében, hogy rájuk is alkalmazni
lehessen a nemzetközi jog szabályait, elsősorban az állam belső joga az irányadó arra nézve, hogy
melyik állam honosságát szerzi meg a jogi személy.
 Alapvetően két elv alakult ki:
1. inkorporációs elmélet (jogi személy ahhoz az államhoz sorolható, amelynek a területén
besorolták),
2. székhelyelmélet (melyik államban működik a jogi személy vezetése illetve központja).
 A Nemzetközi Bíróság joggyakorlata:
o a két elmélet együttes alkalmazása jellemző
o az is fontos, hogy egy társaságban a részvények többsége a székhely államához képest más állam
állampolgárainak tulajdonában van
o ez a pénzügyi kontroll mérce csak kisegítésként alkalmazható
 EU joga: székhely elvet követi

III. A külföldiekkel szembeni bánásmód szabályai

Az állam területén tartózkodó külföldi állampolgárok az állam területi joghatósága alá tartoznak. Kivétel:
diplomáciai és konzuli képviselőkre vonatkozó szabályok+ külföldi államfőket megillető személyes
immunitás.

 Két alapelv:
o nemzeti bánásmód elve: a külföldieket ugyanolyan jogok és kötelezettségek illetik meg, mint a
területi állam polgárait.
o nemzetközi minimum standard elmélete: az államok attól függetlenül kötelesek különböző
jogokat biztosítani a külföldieknek, hogy az állampolgáraik és a jogi személyek egyébként
milyen jogokat élveznek.
o árnyalja és kiegészíti az emberi jogok fejlődése: ha az állam köteles meghatározott
jogokat tiszteletben tartani, akkor ez vonatkozik a joghatósága alá tartozó külföldiekre is
o Kivétel a külföldiek tulajdonának és befektetéseinek védelme, a tulajdonhoz való
jognak nem lehet olyan értelmezése, amely az államosítás ellen állampolgároknak és
külföldinek egyaránt kellő védelmet nyújtana. A külföldiek tulajdonjogát illetően
továbbra is az idegenjog releváns.
 A külföldiek tulajdonát bilaterális és multilaterális szerződések védik. Az államosítás esetére a nemzetközi
szokásjog ad védelmet.→ a területi állam jogosult a területén található belföldi vagy külföldi tulajdon
államosítására de kártalanításra kötelezett.
o Hull-formula: hármas követelményrendszer, amely szerint az államosításra
1. teljes
2. azonnali
3. hatékony
o kártalanítás mellett kerülhet sor. Ez a formula a nemzetközi szokásjog része.

47. A migráció alapfogalmai, a nemzetközi védelem univerzális és regionális

védelmi kategóriái. Az alapelvek. A kiegészítő védelem és a belső menekültek

/A migráció fogalma/
 A nemzetközi jognak és a nemzeti jognak kiterjedt érintkezési felülete a menekültjog.
 A migráció lehet nemzetközi és országon belüli. A nemzetközi migráción belül megkülönböztetünk
reguláris és irreguláris migrációt. A reguláris migráció a jogszabályoknak megfelelő egy évnél
hosszabb távollétet jelent pl. munkavállaló, diák, nyugdíjas. Az irreguláris migráció lehet illegális
vándorlás és kényszervándorlás. Illegális vándorlás: illegális dokumentumok nélküli külföldi.
Kényszervándorlás: menekült vagy belső menekült. (ld. Táblázat)
Migráció
Nemzetközi Országon belüli
118
 Reguláris Irreguláris
A jogszabályoknak Illegális vándorlás Kényszervándorlás
megfelelő, 1 évnél
hosszabb távollét /
jelenlét
Munkavállaló, Illegális Menekült Belső menekült
családegyesítő, (dokumentumok (otthonából elűzött)
diák, nyugdíjas nélküli) külföldi

 A menekült sohasem tekinthető illegális migránsnak mert menekülni a nemzetközi jog szerint
szabad. Ha ennek során a menekülő megfelelő vízum, úti okmány hiányában, engedély nélkül lépi át
a határt az nem teszi a magatartását illegálissá. Amíg a menekültügyi eljárás tart az állam nem
vélelmezheti a joggal való visszaélést.
 a menekültjog kezdete a nemzeti határok lezárásával, az útlevél és a vízum általánossá válásával esik
egybe (1. vh után)

/A védelem kategóriái/
 A genfi egyezmény szerint: menekült az, aki faji, vallási okok, nemzeti hovatartozása, illetve
meghatározott társadalmi csoporthoz tartozása avagy politikai meggyőződése miatti üldözéstől
való megalapozott félelme miatt az állampolgársága szerinti országon kívül tartózkodik és nem
tudja vagy az üldözéstől való félelmében nem kívánja annak az országnak a védelmét igénybe
venni.
 Az egyetemes meghatározás mellett Afrikában Latin-Amerikában és az EU-ban olyan regionális
egyezmények születtek, melyek kibővítették ezeket a kategóriákat.
o Afrika: az is menekült, aki polgárháború miatt kénytelen elhagyni.
o Latin-Amerika: azoknak is védelmet ígér, akik az emberi jogok tömeges megsértése elől
menekülnek.
o EU: tömeges bevándorlás esetére átmeneti védelmet ígér azoknak akiknek el kellett hagyniuk
a származási országukat mert fegyveres konfliktus vagy feltartóztathatatlan erőszak
térségéből menekültek vagy ki vannak téve emberi jogaik rendszeres megsértése
kockázatának.
o + az EU a bírói gyakorlat alapján kialakított még egy védelmi kategóriát, a kiegészítő
védelmet. Kiegészítő védelemre jogosult az a személy, aki nem minősül menekültnek de
akivel kapcsolatban megalapozott okokból azt kell feltételezni, hogy a származási
országába való visszatérése esetén súlyos sérelem elszenvedése tényleges lenne kitéve.
Súlyos sérelem:
1. halálbüntetés kiszabása
2. kínzás, embertelen bánásmód
3. nemzetközi vagy belső fegyveres konfliktusban felmerülő erőszak miatt életének vagy
testi épségének súlyos és egyedi fenyegetettsége

/A menekültjog alapelvei/
- hátrányos megkülönböztetés tilalma:
o abból fakad, hogy a menekültjog szolidaritás elvű és nem haszonelvű.
o A menedék megadására képes államok nem válogathatnak a menekülők között, a
menekültpolitika nem válhat a nemzetpolitika eszközévé.
- a család egységének elve: ha a menekült közeli családtagjaira nem is illik a definíció legalább
házastársának és egyenesági leszármazóinak meg kell engedni, hogy vele együtt éljenek a védelmet
nyújtó országban.
- visszaküldés tilalma (non-refoulement):
o a menekültügy legfontosabb elve.

119
 o Szűkebb értelemben csak a fajon, valláson, politikai nézeten, nemzeti hovatartozáson
alapuló illetve egy meghatározott társadalmi csoport tagjai ellen irányuló üldözéssel
fenyegetett személyek visszaküldését tiltja. Ez alól 2 kivétel van:
 veszélyezteti annak az országnak a biztonságát, ahol van
 különösen súlyos bűncselekményért jogerősen elítélték
o Szélesebb értelemben senki sem fordítható vissza olyan országba, amelyben kínzás,
megalázó vagy embertelen bánásmód vagy büntetés fenyegetné.
o Szűk és a tág értelem közti legfontosabb különbségek:

Szűk Tág
Csak az 5 okból üldözéssel fenyegetett Mindenkire vonatkozik
menekültekre vonatkozik (ld. következő
tétel)
Kivétel: nemzetbiztonsági kockázat és a Bűnözőkre kockázatot jelentő
súlyos köztörvényes bűnözés személyekre is kiterjed

Saadi v. Olaszország ügy

Tényállás: kérelmezőt terrorizmussal gyanúsították Olaszországban, de végül csak
bűnszervezetben részvételért, orgazdaságért, okirat-hamisításért és hasonló tettekért ítélték
el, miközben otthonában, Tunéziában távollétében 20 év börtönnel sújtották terrorizmus
miatt. Saadi ellenezte átadását Tunéziának, mert ott embertelen bánásmódnak és kínzásnak
lenne kitéve.
Bíróság: Megerősítette gyakorlatát (visszaküldés tilalma tágabb fogalmának alapját
alkotó 3. cikk alól nincs kivétel) elutasított a beavatkozó UK kérését, hogy a bíróság
változtassa meg több évtizedes gyakorlatát és a kiutasító országban nemzetbiztonsági
kockázatot jelentő személyek esetén engedélyezze a hazatoloncolást még akkor is, ha a
származási országban a 3. cikkbe ütköző bánásmód vár a visszatért személyre

/ Belső menekültek és kiegészítő védelem/

 Kiegészítő védelem lásd feljebb.
 Belső menekültek= az otthonukból elűzött személyek. Rájuk egyetemes egyezmény nem
vonatkozik, helyzetüket soft-law dokumentumok és regionális egyezmények rendezik.
 A belső menekültek és a nemzetközi menekültek meghatározása között 3 fontos különbség van:
1. a menekülés oka lehet természeti vagy ember okozta katasztrófa
2. otthonából elűzött lehet az is, akinek lakóhelye egy fejlesztési projekt következtében vész
el
3. a belső menekült fajának, vallásának, politikai nézeteinek, nemzeti hovatartozásának
nincs szerepe a jogi védelemhez való jogosultságban
 A belső menekültek védelménél a nemzetközi jog abból indul ki, hogy az az állam feladata és felelőssége,
ezért a belső menekültekre vonatkozó irányelvek nagyrészt az egyébként is létező emberi jogokat gyűjtik
össze.
 belső menekültekre vonatkozó joganyag:
o bizonyos mértékig kivonja a belügyek alól: nemzetközi közösség tagja segítséget
kínálhatnak akkor, ha a területi állam nem képes a jogokat garantálni. Ez sohasem tiltott
beavatkozás.
o belső menekülésre kényszerítés tilalma nem csak az államra, hanem más szereplőkre is
vonatkozik
o őshonos népek fokozott védelme

48. Az 1951. évi Menekültügyi egyezmény (genfi egyezmény) rendszere,

gyakorlata
120
/Az üldözés/
 Maga az egyezmény nem értelmezi az üldözés kifejezést.
 Üldözésnek minősül lelki nyomás, a megfélemlítés, a menekült valamilyen ismérve miatti diszkrimináció.
 Üldözéssé válnak a magukban kisebb súlyú cselekmények is ha összeadódnak.
 Az üldözés lényege a legfőbb emberi jogok olyan sérelme, mely orvosolatlanul marad.
 Az üldöző lehet az állami elnyomó gépezet de nem állami szerv is.
 Az üldözés látszólag teljesen jogszerű büntetőjogi formát is ölthet, ha a rendszer a hatályos büntetőjogi
törvénykönyv alapján ítéli el politikai ellenfeleit.

/ Az üldözés öt oka/
 Az egyezmény csak azokat tekinti menekültnek, akiket fajuk, vallásuk, nemzeti hovatartozásuk, politikai
nézeteik vagy meghatározott társadalmi csoporthoz tartozásuk miatt üldöznek.
1. faj: jelenthet leszármazást, bőrszínt, törzsi hovatartozást.
2. vallás: jelentheti a vallásosság elutasítását és a nem istenhívő hiedelemrendszereket is.
3. nemzeti hovatartozás: nem állampolgárságra hanem kisebbséghez, etnikai csoporthoz
tartozásra utal.
4. politikai nézet: olyan nézet, amit az adott állam nem tolerál.
5. meghatározott társadalmi csoport: lényege, hogy vagy megváltoztathatatlan jellemzője van
a csoporttagnak vagy olyan az identitásuk lényegéhez tartozó vonásuk, amelynek
megváltoztatása nem várható el.
 Bármelyik ok is álljon fent, közömbös, hogy valóban illik-e az üldözöttre vagy csak az üldöző vetíti rá.

/Jól megalapozott félelem/

 A gyakorlatban egy valószínűségi mérce, annak az esélynek a nagyságát fejezi ki, hogy a magát menekültnek
mondó személyt hazatérése setén üldözni fogják.
 Ha az üldözésre reális esély van, azaz bekövetkeztének valószínűsége kimutatható, akkor a félelem már
megalapozott.
 A jól megalapozott félelem meglétét a kérelmező és az elbíráló együtt állapítja meg.

/Az eljárás és az elismert menekült jogai/

 Az egyezmény nem szabályozza az elismerési eljárást, csak az EU fogadott el minimumkövetelményeket.
 A menekültstátuszt kérelmezőről a nemzeti jogrend szabályai szerint döntenek.
 Az elismert menekült legfőbb jogait az egyezmény rögzíti. Három fő bánásmódot különböztet meg:
1. nemzeti bánásmód: az állampolgárral azonos jogi helyzete van a menekültnek az
általános iskolai oktatás vagy a vallásszabadság terén.
2. a legnagyobb kedvezményes bánásmód: a legjobb helyzetben lévő külföldi jogait élvezi
a gyülekezési jog és a keresőfoglalkozás területén.
3. külföldiekre általában vonatkozó bánásmód: a legfőbb megnevezett jogokat csak olyan
mértékben gyakorolhatja. amilyenben a külföldiek általában.
 A gyakorlatban sok állam túlmegy az egyezmény által garantált jogokon és néhány kivételtől eltekintve a
nemzeti bánásmódot kínálja.
/A menekültstátusz megszűnése/
 A menekültstátusz nem örökre szól. Megszűnését két fejlemény indokolhatja:
1. a menekültet már nem fenyegeti veszély a származási országban
2. a menekült másfajta jogi státuszt szerez, reguláris bevándorlóvá válik vagy honosítják,
így tartózkodásának jogcíme többé nem az állam védelmi kötelezettsége.
 Az üldözés veszélyének vége kétféle módon érzékelhető:
o menekült saját tevékenysége: állampolgári kapcsolat helyreállítása, önkéntes hazaköltözés,
állampolgárság visszaszerzése
o a területi állam állapítja meg és felszólítja a menekültet a hazatérésre.

/ Kizárás a menekültnek járó védelemből/

 A genfi egyezmény a személyek egyes körét érdemtelennek tartja a menekültként élvezett védelemre. Nem
élvezheti az egyezmény szerinti védelmet:
121
 1. a hadviselés szabályait sértő személy
2. azok a magas rangú vezetők, akik olyan politikát folytattak, amely az ENSZ céljaiba és
elveibe ütközik
3. súlyos köztörvényes bűnözők.
 A szélesebb értelemben vett visszaküldési tilalom azonban még a menekültstátuszból kizártakra is
vonatkozik, őket sem lehet visszaküldeni a származási országukba, ha ott kínzás, kegyetlen embertelen
bánásmód vagy büntetés fenyegetné őket.

49. A nemzetközi bűncselekmények

1. Háborús bűncselekmények
2. Emberiesség elleni bűncselekmények
3. Népirtás
4. Agresszió

/Háborús bűncselekmények/
 Minden kultúrkörben limitálták a háború során megengedett cselekményeket.
 A tiltott cselekmények elkövetőivel szemben azonban az államok diszkrecionális jogkörébe tartozott a
büntetőjogi szankciók alkalmazása.
 1880. évi Oxford kézikönyv: szárazföldi hadviselés általános elfogadott szabályai.
 1907.évi IV. számú hágai egyezmény:
o nem említi a háborús bűncselekmények elkövetői felelősségre vonásának lehetőségét
o mindössze államfelelősségi szabályozást tartalmazott.
 Nürnbergi Törvényszék joggyakorlata:
o egyértelművé tette, hogy a humanitárius jogi szabályok súlyos megsértése, háborús bűncselekmény
és elkövetőjének egyéni büntetőjogi felelőssége a nemzetközi jogon alapul.
o Ennek az ellentmondásnak az a magyarázata, hogy a háborús bűncselekmények és a nemzetközi
humanitárius jog szabályozási koncepciója különbözik egymástól.
 1949. évi genfi egyezmények és 1977. évi I. Kiegészítő jegyzőkönyv:
o Az egyezmények előírták a részes államoknak, hogy kriminalizálják az egyezmények súlyos
megsértését.
o Taxatív felsorolásban. De nem csak a felsorolásban szereplők háborús bcs-ek.
 Háborús bűntettnek minősül a humanitárius jog minden olyan rendelkezésének súlyos megszegése,
amely a nemzetközi közösség által védett értékeket fogalmaz meg. (kiv: pusztán technikai jellegű
szabály megsértése)
 Nemzetközi humanitárius jogi szabálysértés minősül háborús bcs-nek, négy alapvető feltétel alapján:
1. A cselekménynek meg kell sértenie a humanitárius nemzetközi jog valamely
szabályát.
2. A szabálynak meg kell felelnie a nullum crimen sine lege elv követelményeinek,
szerepelnie kell a nemzetközi szokásjogban, vagy nemzetközi szerződésben.
3. A jogsértés súlyos, a szabály alapvető értéked véd. Hátrányos jogkövetkezményekkel
jár a sértettre.
4. A szabály megsértéséhez egyéni büntetőjogi felelősséget kapcsolható

 A fegyveres konfliktusok szabályozásában különbséget tesz nemzetközi és nem nemzetközi fegyveres

konfliktus között.
o A nem nemzetközi fegyveres konfliktusok egyes szabályainak megsértését jelenleg sem minősíti a
nemzetközi jog háborús bűncselekménynek.

/Emberiesség elleni bűncselekmények/

 1915-ben Franciaország, Nagy-Britania és Oroszország az "emberiesség és civilizáció ellenei új
bűncselekménynek" minősülő eseményeket büntetni akarták, de ez a Nürnbergi Törvényszék felállításáig nem
történt meg.
 A Nürnbergi Törvényszék kifejezetten azzal a céllal hozta létre az emberiesség elleni bűncselekmény
fogalmát, hogy a náci háborús bűnösöket felelősségre vonják.
122
 oEmberiesség elleni bűncselekmények: "bármely polgári lakosság tagja ellen, a háború előtt vagy
alatt elkövetett emberölés, kiirtás, rabszolgaságba taszítás, áttelepítés és embertelen
cselekedetek, valamint a törvényszék hatáskörébe tartozó más bűncselekmény végrehajtása
során vagy azzal összefüggésben elkövetett politikai, faji vagy vallási alapon történő üldözés,
függetlenül attól, hogy sérti-e az elkövetés országának jogát."
o Nemzetközi fegyveres konfliktus fennállásához köti, a háborús
bűncselekmények kiterjesztett változataként kezeli.
o Kontextuális elemeit nem rögzítette a Nemzetközi Katonai
Törvényszék. Milyen körülmények között minősülnek nemzetközi
bűncselekmények. Ez a joggyakorlat során definiálódott.
 A római statútumba foglalt definíciót az államok többsége elfogadta:
o "Olyan embertelen cselekmények, amelyeket a polgári lakosság elleni átfogó vagy módszeres
támadás részeként, a támadásról tudva követnek el."
o A támadás nem feltétlen fegyveres konfliktus, hanem a tiltott
cselekmények polgári lakosság elleni sorozatos elkövetését jelenti.
o Véletlenszerűséget kizárja, szándékos elkövetés.
o Szervezethez kötődik az emberiesség elleni bcs elkövetése. Egyéni,
elszigetelt elkövető nem követheti el.
 Az emberiesség elleni bcs egy része egyszerre háborús bcs-nek is minősül, de nem egyszerűen "kiterjesztett
háborús bcs-ek."
o Háborús bűncselekmény: fegyveres konfliktus során követhetők el, nem polgári lakosság ellen is
o Emberiesség elleni bűncselekmény: ennek hiányában is.

/ Népirtás/
 Raphael Lemkin, zsidó lengyel jogász javaslatára fogadták el a genocídium kifejezést.
 Az 1949. évi A népirtás elkövetésének megakadályozásáról és megbüntetéséről szóló egyezmény
elfogadása óta a genocídium minősül a legsúlyosabb nemzetközi bcs-nek.
 Az egyezmény II.cikke meghatározza a népirtás fogalmát.
 A népirtás olyan cselekményeket foglal magába, amely nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport,
teljes vagy részleges megsemmisítésének szándékval követnek el.
 Ezek a következők:
1) a, Csoport tagjainak megölése,
2) b, Csoport tagjai testi vagy lelki épsége elleni súlyos sérelem okozása
3) c, Csoportnak szándékosan olyan életfeltételek közé kényszerítése, amelyek a csoport teljes vagy
részleges fizikai megsemmisülését okozhatják
4) d, Olyan intézkedések foganatosítása, amelyek célja a csoporton belüli születések meggátolása e,
Csoport gyermekeinek más csoporthoz való önkényes átszállítása.
 Más ismérvekkel jellemezhető (pl politikai vagy társadalmi) csoportok ellen irányuló erőszak nem minősül
ennek.
 Speciális szándék szükséges, a konkrét népcsoport megsemisítésére irányuló szándék.
 nem elegendő az elkövető tudata, hogy a cselekménye egy népcsoportot megsemmisít.
 Speciális szándék nélkül háborús bcs, vagy emberiesség elleni bcs.

/Agresszió/
 A nemzetközi közösség számos fórumon nemzetközi bűncselekménynek nyilvánította az agresszív háború
indítását.
o Pl.: a nemzetközi viták békés rendezéséről szóló 1924. évi genfi jegyzőkönyv.
o Népszövetség 1927-ben tartott 8. közgyűlése, melyben kinyilvánították, hogy az agresszív
háború nemzetközi bűntett.
 A Nürnbergi Törvényszék alapokmánya értelmében béke elleni bűncselekménynek minősült:
o „a nemzetközi szerződéseket, egyezményeket, vagy garanciákat sértő agresszív háború
tervezése, előkészítése, kezdeményezése vagy folytatása, illetve olyan közös tervben vagy
összeesküvésben való részvétel, amely az előzőek megvalósításáért jött létre.”
 Mi minősül agresszív háborúnak nem válaszolja meg az alapokmány.

123
 Az agresszió definíciójáról szóló 3314. ENSZ közgyűlési határozat is leszögezte, hogy az agresszív
háború nemzetközi bűncselekmény, a második világháborút követő évtizedekben mégsem került sor büntetőjogi
felelősségvonásra .- magyarázata hidegháborús viszonyokban rejlik.
 Nemzetközi Büntetőbíróság tárgyi joghatósági körébe tartozik, de nincs konkrétan meghatározva.
 2017-ben -ha legalább 30 tagállam ratifikálja – életbe léptetik a 3314. közgyűlési határozat definíciója alapján az
agresszió bűncselekményét.
o A módosítás szerint az agresszió olyan cselekmény, amely "jellegénél, súlyosságánál vagy
kiterjedtségénél fogva az Egyesült Nemzetek Alapokmányának nyilvánvaló megsérétését
jelenti."
o Az erőszak tilalmának legsúlyosabb megsértését tekintik agressziónak. Az elkövetők köre
politikai és katonai döntéshozókra korlátozódik.
o Nem dönthet majd a büntetőbíróság, ha a bcs-t olyan állam területén követik el, amely nem fogadta el
az agresszió tekintetében a bíróság tárgyi joghatóságát, vagy az elkövető állampolgársága szerinti
állam nem ratifikálta a módosítást.

50. Transznacionális bűncselekmények. Az eseti (ad hoc)

nemzetközi büntetőtörvényszékek
1. Kalózkodás
2. Terrorizmus

/Kalózkodás/
 Nyílt tengeren követik el, így egyetlen államhoz sem kötődnek.
 Ezért az "emberiség ellenségeinek" tekintették őket.
 Emiatt a 17.században a kalózokkal szemben elfogadottá vált az egyetemes joghatóság gyakorlása,
kalózkodás kriminalizálása.
 A 19. századig fennállt egy nemzetközi gyakorlat, kalózlevelek kiállítása, amivel
magánszemélyek engedélyezték ellenséges államok kereskedőhajóinak kifosztását. Az 1856. évi Párizsi
nyilatkozat betiltotta ezt a gyakorlatot.
 A kalózkodás szokásjogi definícióját az ENSZ keretében kötött tengerjogi egyezmény tartalmazta.
A kalózkodás:
a. rablás vagy más erőszakos vagyon elleni bcs, amelyet
b. egy másik jármű igénybevételével,
c. egyetlen állam joghatósága alatt sem található területen követnek el; és
d. az elkövetők magánérdekből cselekednek, vagyis nem kötődnek valamely államhoz.
 A Biztonsági Tanács a nemzetközi hajózási útvonalak biztosítása érdekében az Alapokmány VII. Fejezete
alapján példátlan mértékű felhatalmazást adott az ENSZ tagállamoknak a kalózokkal szembeni
fellépésre.
 A BT 1816. határozata felhatalmazta a tagállamokat a kalózokkal szembeni
kényszerintézkedések foganatosítására. (Szomália parti vizein is)
 Nemzetközi részvétellel működő bíróság nincs. A kalózokkal szembeni büntetőeljárások az állam belső
joga alapján, belső bíróságok előtt folynak.

/Terrorizmus/
 A nem állami szervezetek által politikai vagy egyéb ideológiai célból végrehajtott erőszakos
cselekmények nem tekinthetők új jelenségnek, de nemzetközi válása és ezzel együtt a terrorizmus elleni
államközi együttműködés csak a 20. századtól van
 A terrorizmus megelőzéséről és megbüntetéséről szóló 1937. évi egyezmény meghatározta a terrorizmus
fogalmát, és egy állandó büntető fórum előtt felelősségre vonást lehetővé tette volna, de nem lépett hatályba a
második világháború miatt.
 A 2. vh után éles szembenállás volt a nyugati államok és a fejlődő országok között, ami lehetővé tette a
definíció megalkotását.

124
 o Az ENSZ szektorális megközelítést alkalmazott: az általa elfogadott 14 egyezmény büntetni
rendelte a terrorizmus legjellemzőbb eseteit. (nemzetközi légiközlekedés biztonságát veszélyeztető
cselekmények, túszszedés, robbantásos merényletek)
o Az egyezmények a szabályozás központi elemévé tették az aut dedere, aut iudicare elvét. A
szerződő államok kötelezettséget vállaltak arra, hogy amennyiben a feltételezett elkövetőkkel
szemben jogosultak eljárni, akkor vagy saját illetékes vádhatóságuk indít eljárást, vagy kiadják az
elkövetőket egy olyan államnak, amelynek hatásköre van a büntetőeljárás lefolytatására.
 2011. szept 11-e után: Intézkedéseket tettek a hatékonyabb fellépés érdekében: A BT határozata
megállapította, hogy veszélyezteti a békét és biztonságot.
 Az 1373. határozat megtiltotta az ENSZ tagállamoknak:
1. A terrorizmus pénzügyi támogatását,
2. A terrorista cselekményekkel gyanúsítható személyek számára történő menedék
biztosítását,
3. Előírta az ilyen cselekmények pönalizálását,
4. Együttműködésre kötelezte az államokat a terrorizmus elleni fellépés érdekében.
o A fenti határozat felállította a Terrorizmusellenes Bizottságot.
o Rendszeres jelentéseket küldenek az ENSZ-tagállamok az
intézkedésekről.

 1267. határozatával létrehozott egy szankciós bizottságot:

o az al-Kaida terrorszervezet és a hozzá kapcsolódó személyek, csoportok és vállalkozások vagyonát
fagyasztotta be
o utazási fegyverszállítási embargót foganatosított.
 A Libanoni Különleges Törvényszék szerinti definíciója:
o A terrorizmus olyan határon átnyúló elemet tartalmazó bűncselekmény vagy azzal való
fenyegetés lenne, amelynek célja félelemkeltés a polgári lakosság körében, vagy egy kormány,
illetve nemzetközi intézmény kényszerítése arra, hogy valamilyen cselekményt megtegyen, vagy
attól tartózkodjon.
o A törvényszék szerint a nemzetközi terrorizmus nemzetközi
bűncselekménynek minősül, így a nemzetközi jog egyéni
büntetőjogi felelősséget társít hozzá. Ezt fenntartásokkal kell
kezelni.
 A nemzeti definíciók között jelentős eltérések vannak.
 Így a terrorizmus továbbra sem minősül nemzetközi bűncselekménynek

/A nemzetközi büntetőjog intézményrendszere/

1. Az eseti (ad hoc) nemzetközi büntetőtörvényszékek
 A Biztonsági Tanács elrendelte a '90-es évek elején egy nemzetközi vizsgálóbizottság létrehozását,
azért, hogy megállapítsa követtek-e el a konfliktus során nemzetközi bűncselekményeket. Ezt követően
létrehozta a volt Jugoszlávia területén vizsgáló büntető törvényszéket. (Jugoszlávia-törvényszék)
 tárgyi joghatóság:
o háborús és emberiesség elleni bűncselekmények
o népirtás
 Területi és időbeli joghatóság: a volt Jugoszlávia területén 1991. január 1-jétől elkövetett
bűncselekmények
 A törvényszék joghatósága párhuzamos a nemzeti bíróságokéval, nemzeti jogalkalmazók is
jogosultak eljárni, de a törvényszék elsődleges kompetenciával rendelkezik, ha egy ügyben eljár, a
nemzeti bíróság joghatósága már kizárt.
 Eljárása kétfokú,
o elsőfokon három, egyenként három-három bíróból álló tanács jár el.
o Másodfokon öttagú Fellebbviteli Tanács.
o A bírákat az ENSZ- Közgyűlés választja listáról, amit a BT állít össze.
o Négy évre választják a bírákat
o az állandó bírák mellett egyes ügyekben ad litem, azaz eseti bírákat is választanak
o vád: független főügyész képviseli.
125
  A büntetés végrehajtására olyan államokban kerül sor, amelyek büntetés-végrehajtási
intézményeiket a törvényszék rendelkezésére bocsátották (pl Hollandia, Finnország).
 A 955. BT-határozat létrehozta a Ruandai Nemzetközi Büntetőtörvényszéket.
o Tárgyi joghatóság
 nem nemzetközi fegyveres konfliktusokban elkövetett háborús bűncselekmények
 emberiesség elleni bűncselekmények
 népirtás
o Területi és időbeli joghatóság: 1994. január 1. és 1994. december 31. között Ruanda területén,
illetve ruandai állampolgárok által a szomszédos országokban elkövetett bűncselekmények
o Felépítése és jellemzői megegyezőek a Jugoszlávia-törvényszékkel, kivéve, hogy területi
joghatósága nem korlátozódik Ruandára (az állampolgárok szomszédos országokban elkövetetett
bcs esetén is)
 Az ad hoc törvényszékek létrehozása és joggyakorlata a nemzetközi büntetőjogot fejlesztette.
o lehetséges nemzetközi bírói fórum előtt a nemzetközi jog alkalmazásával felelősségre vonni
nemzetközi bűncselekmények elkövetőit
o Biztonsági Tanács hozta létre
 a két törvényszék esetjoga jelentősen előremozdította a nemzetközi büntetőjog fejlődését
 a törvényszékeket kezdettől fogva ideiglenesnek szánták, funkcióikat ezért az úgynevezett Maradék
Ügyek Mechanizmusa veszi át 2010-ben
o ítélkezik kétfokú eljárásban minden olyan ügyben, amit az ad hoc törvényszékek már nem
tudnak elbírálni és nem utaltak át nemzeti bíróságoknak

2. Nemzetközi büntetőbíróság
3. hibrid törvényszékek

51. A Nemzetközi Büntetőbíróság, a hibrid törvényszékek, a nemzeti

bíróságok szerepe és alternatív megközelítések

/A Nemzetközi Büntetőbíróság/
 1989-ben Trinidad és Tobago javasolta, hogy az ENSZ-közgyűlés napirendjére tűzze egy kábítószerrel
kapcsolatos bcs-ekkel foglalkozó állandó büntetőbíróság felállítását.
 1998-ben elfogadták a Nemzetközi Büntetőbíróság Statútumát. 2002-ben hatályba lépett.
o tárgyi joghatóság: a legsúlyosabb nemzetközi bűncselekményekre terjed ki. Ezek a háborús és
emberiesség elleni bcs-ek, valamint a népirtás, agresszió.
o Népirtás esetén 2017-től gyakorolhat joghatóságot. Az időbeli
joghatósága: hatálybalépése után.
o Területi joghatóság:
 a részes államok területén és
 más államok területén, ha tagállam állampolgára követte el.
o Időbeli joghatóság:
 a statútum hatálybalépése, vagyis 2002. július 1. után követtek
el
 később csatlakozó államokra csak a csatlakozást követően terjed
ki, kivéve, ha nyilatkozatukban visszamenő hatállyal ismerik el
a joghatóságot
 nem csak az egyes bűncselekményeket, hanem azokat a szituációkat és konfliktusokat is vizsgálja, amikben
a nemzetközi bűncselekményeket elkövetik (ezzel elkerülhető, hogy ne politikai eszközként használják fel)
 A bíróság jellemzője a kiegészítő (komplementer) joghatóság. Csak akkor gyakorolhat joghatóságot,
ha az az állam, amelynek joghatósága lenne a bűnügy kivizsgálására, nem hajlandó vagy nem képes
eljárni. (pl. ha az igazságszolgáltatási infrastruktúra megsemmisül)
o Kivételes esetben olyan bűntettek vonatkozásában is eljárhatnak,
amelyeket nem a részes állam területén, nem részes állam állampolgárai
követtek el, ha a joghatósággal rendelkező állam eseti alávetési
nyilatkozattal elfogadja a bíróság joghatóságát egy meghatározott
üggyel kapcsolatban.
126
 o Ezen kívül az ENSZ-Alapokmány VII. Fejezete alapján hozott
bármilyen szituációt a bíróság elé utalhat.
 A BT-nek arra is joga van, hogy 12 hónapra felfüggessze bármelyik, a bíróság előtt folyamatban lévő
ügyet.
 A bíróság eljárása:
o eljárás megindul:
 Bármelyik részes állam a bíróság elé utalhat bármely szituációt,
 az ügyészség is önállóan vizsgálatot kezdeményezhet,
 A Biztonsági Tanács is utalhat szituációt a bíróság elé.
o Ha az ügyészség megalapozottnak látja a bcs elkövetésének gyanúját, és az illetékes állam nem
hajlandó eljárást folytatni, a Tárgyalás-előkészítő Tanács dönt a folytatásról.
o Az eljárás kétfokú.
o Az elsőfokú Tanács,
o majd a Fellebbviteli Tanács előtt folyik.
 nemzetközi büntető fórum, ami állandó jelleggel létezik, a kibontakozó konfliktusokra azonnal reagál
 létrehozása elrettentő erővel bírhat (a részes államok nem hagyják büntetlenül a nemzetközi
bűncselekmények elkövetését)
 részes államok beépítik saját jogrendszerükbe a statútum rendelkezéseit, hozzájárulnak a nemzetközi
büntetőjog normáinak egységes alkalmazásához.
 A statútum kimondja a bíróság joghatóságába tartozó bűncselekmények el nem évülését.
 A statútumot 2013-ig 122 állam ratifikálta -> kimaradók pl. USA, Oroszország, Kína, ezért a hatályát nem
lehet még egyetemes érvényűnek tekinteni
 Működése nem ellentmondásmentes:
o elkövetői nem részesíthetők többé amnesztiában, ezért a katonai politikai vezetők kevésbé
kezdenek béketárgyalásokba
o Az ítélet kikényszeríthetősége is nehézségekbe ütközhet, nemzetközi szerződés hozta létre. Nem
része az ENSZ intézményrendszerének, nem (feltétlenül) támaszkodhat a Biztonsági Tanácsra, sőt, a
részes államok is megtagadhatják az együttműködést esetenként

/ Hibrid nemzetközi büntetőtörvényszékek/

 Mind a nemzeti, mind a nemzetközi bírói fórumoknak vannak hátrányai. Ennek kiküszöbölésére hoztak létre
ún hibrid vagy "nemzetköziesített" büntető törvényszékeket.
 Keverednek a nemzetközi és nemzeti bírói fórumokra jellemző elemek:
1. Alkalmazott anyagi jog részben nemzeti, részben nemzetközi büntetőjog.
2. az eljáró bírák és ügyészek között mind helyi, mind külföldi jogászok vannak
3. A bűncselekmény elkövetésének államában található a hibrid törvényszék, az eljárást a
bűncselekmények elkövetésének színhelyéhez közel folytatják, így kellő helyi legitimációja van.
 Ezeket a törvényszékeket meghatározott időre, meghatározott konfliktusban hozzák létre.

a, Sierra Leone-i Különleges Bíróság

 hasonlít az ad hoc büntetőtörvényszékekre
 A sierra leonei polgárháború során elkövetett bűncselekmények kivizsgálására állították fel.
 Székhelye az ország fővárosa, Free Town
 Háborús és emberiesség elleni bcs és egyes nemzeti jogszabályok megsértésével kapcsolatban jár el.
 A bíróság szervezetileg független a helyi bírósági intézményrendszertől.
 Bíráinak többségét az ENSZ főtitkára, a többit a sierra leonei kormány nevezi ki.
 joggyakorlata a gyerekkatonák alkalmazásának és toborzásának kriminalizálása terén jelentős
b, A kelet-timori Súlyos Bűntettek Különleges Ítélőtáblái
 A helyi igazságszolgáltatási rendszer részét képezte.
 2000-ben állította fel az ENSZ által létrehozott átmeneti kormányzat, hogy kivizsgálja az 1975- 1999-
ig tartó indonéz megszállás végén elkövetett bűncselekményeket.
 Tárgyi joghatósági körébe tartozott a népirtás, emberiesség elleni bcs-ek és háborús bűntettek, helyi
jog alapján: emberölés, szexuális bűncselekmények és kínzás tartozott.
 Háromtagú bírói testület két tagját az ENSZ, egyet a kelet-timori kormány delegált.
 a testületek 2005-ben befejezték tevékenységüket, a joghatóságukba tartozó ügyeket a körzeti bíróság
vette át, amiben továbbra is ítélkeznek külföldi bírák
127
 c, Kambodzsai Bíróságok mellett múködő Különleges Tanács
o Feladata: a vörös khmerek által 1975 és 1979 között elkövetett bcs-ért felelős vezetők
felelősségre vonása.
o A tanács a kambodzsai bírósági rendszer részét képezi.
o A népirtás, emberiesség elleni bcs-ek, háborús bűntettek, és a helyi jog által tiltott, különösen súlyos
erőszakos bcs-ek elkövetőivel szemben jár el.
o Többségében kambodzsai bírák alkotják, de az ítélet meghozatalához min. 1 külföldi bíró
egyetértő szavazata is kell.

d, Iraki Legfőbb Büntető Törvényszék

o 2003-ban iraki háború elején hozták létre.
o Szaddám Husszein uralma alatt elkövetett nemzetközi bűntettek, iraki jog szerinti bcs-ek
kivizsgálására.
o Munkájában iraki bírák vesznek részt.

e, Háborús Bűncselekmények kamarája:

o Boszniai intézményrendszer keretei között 2005 óta külföldi bírák bevonásával
o a boszniai polgárháború során elkövetett népirtást, emberiesség elleni bcs-eket és háborús
bűntetteket vizsgálja.
o Külföldi bírák helyi bírákkal közösen, a koszovói jogrendszerbe átültetetett nemzetközi
büntetőjogot is alkalmazva ítélkeznek.

/A nemzeti bíróságok szerepe a nemzetközi büntetőjog érvényesítésében/

o A nemzetközi büntetőfórumok csak kiegészítő szerepet töltenek be.
o A nemzeti bíróságok lennének a természetes fórumok, azok férnek hozzá a legegyszerűbben a bizonyítási
eszközökhöz.
o A büntetőeljárás a helyi szervezetrendszeren belül zajlik és az ítéletet a helyi bírák hozzák.
o mivel a nemzetközi bűncselekményeknek tipikusan nagyszámú felelőse van, nagyon drága az eljárás
o A nemzeti bíróságok eljárásának kockázatai:
 elfogultságot is jelenthet, főleg, ha politikai vezető réteg is
érintett.
 komoly nyomás alatt vannak a közvélemény miatt
 nincsenek felkészülve a nemzetközi jog összetett kérdéseire
 hiányzik a szaktudás én infrastruktúra
 ha valamely nemzetközi bűncselekmény tényállását nem
építették be a nemzetközi jogba, és a bíróságnak esetleg
közvetlenül a nemzetközi szokásjogra támaszkodva kell eljárnia
o Állami bíróságok egyre nagyobb szerepet töltenek be, egyre több állam lép fel aktívan a nemzetközi
bcs-ek elkövetőivel szemben.
 Egyik eszköz erre az egyetemes joghatóság (univerzális büntetőhatalom) gyakorlása:
 Az állam attól függetlenül jogosult az elkövetők elleni
büntetőeljárás megindítására, hogy létezik-e területi vagy
állampolgársági, illetve a nemzetközi jog által elismert egyéb
joghatósági kapcsolat.
 Ez nemzetközi szokásjogon alapul
 Ilyen pl a kalózkodás ahol elfogadott ez a gyakorlat.
 Általános egyetértés alakult ki abban, hogy a nemzetközi
szokásjog alapján egyetemes joghatóság elsősorban olyan
súlyos jogsértések esetén gyakorolható, amelyek nem csak
egyetlen állam, hanem az egész nemzetközi közösség
alapvető értékeit és érdekeit sértik.
 Diszkrecionális jog, az államoknak nem kötelessége. (de elő is
írhatja nemzetközi szerződés)

/A felelősségre vonás alternatív megközelítése/

128
  A nemzetközi büntetőjog nem képes kezelni a posztkonfliktusos helyzeteket, így tényfeltáró és békéltető
bizottságokat állítottak fel.
 Feladatuk:
 az események hiteles feltárása,
 dokumentálása,
 és az elkövető szembesítése az áldozattal.
 Ideális esetben az elkövető megbánja a bűncselekményt, beismerő vallomást tesz, és az áldozat
kompenzációban részesül
 A bizottság munkájában részt vevő elkövető amnesztiában részesülhet
 Ha békéltető bizottság előtt megjelenés kiváltja a büntetőeljárás lefolytatását, az nehezen
egyeztethető össze a Nemzetközi Büntetőbíróság által előírt pönalizációs kötelezettséggel.
 Ennek ellenére több, mint 30 országban hozták létre.
 A nemzetközi büntetőjog érvényesítésének alternatív eszközei közé tartozik a nemzetközi
bűncselekmények elkövetőivel szemben indított kártérítési per is.
o Az Alien Tort Statute az Egyesült Államok bíróságait egyetemes polgári joghatósággal
ruházza fel a "népek jogának" megsértése kapcsán, így kártérítési igény érvényesítésére
irányuló kereset terjeszthető elő nemzetközi bcs elkövetőivel szemben. (gazdasági társaságok
ellen is)
o utóbbi időben az ilyen perek száma nőtt
o A LB kimondta, hogy kizárólag az Egyesült Államokhoz köthető nemzetközi jogsértések
vagy elkövetők esetén indítható.

52. tétel: Az ENSZ létrejötte, céljai, elvei, tagság az ENSZ-ben

Az ENSZ létrehozása és mai szerepe

Előzmény: Nemzetek Szövetsége (1920-1946)

 A 2. VH. végén az ENSZ váltotta fel

 Nem vált univerzálissá. USA nem volt tag.
 Bár Woodrow Wilson amerikai elnök álmodta meg a szövetséget, az amerikai szenátus nem
erősítette meg az alapító okiratot.
 Németország: 1926-tól volt tag, de Hitler 1933-as hatalomátvétele után kilépett.
 Szovjetunió 1934-ben taggá vált, 1939-ben kizárták Finnország ellen indított háborúja miatt.
 Több állam kilépett a szervezetből (Magyarország 1939-ben)
 Japán: 1933, Olaszország 1937-ben lépett ki, expanzív céljaik miatt.

Az ENSZ létrejötte:

 Új szervezet alapítására irányuló tervek már a 2. VH. alatt is

 1. jel: 1941. augusztus 14. – USA-Nagy-Britannia: Atlanti Charta (politikai nyilatkozat a két állam
háborút követő időszakra vonatkozó elképzeléseiről)
 2.: 1942. január 1. – Egyesült Nemzetek nyilatkozata: Atlanti Charta megerősítése (szövetséges
államok- többiek is megerősítették)
 3.: 1943. október – Moszkva, november-december – Teherán – ENSZ leendő szervezete kereteinek
kialakítása
 4.: 1944. augusztus-október – Dumbarton Oaks-i tanácskozás, 1945. február – jaltai konferencia
(megállapodtak a szervezeti szabályok részleteiről)
 5.: 1945. június 26. – San Francisco – az ENSZ Alapokmány aláírása (51 alapító tagállam
küldöttsége, ünnepélyes aláírás)

Az ENSZ szerepe:

 Az ENSZ nemzetközi szervezet, a NEMZETKÖZI JOG ÖNÁLLÓ ALANYA

 Joga: OBJEKTÍV, a tagoktól független (pl.: Bernadette-ügy, államoktól függetlenül szerezhet
jogokat, vállalhat kötelezettségeket)
129
  Az ENSZ szerepe elsősorban politikai természetű, az államközi kapcsolatok, nemzetközi egyeztetés
egyik központja.
 Jelentős szerepet tölt be a nemzetközi jogalkotás területén, többoldalú nemzetközi szerződések
előkészítésére gyakran az ENSZ keretében kerül sor.

Az ENSZ céljai és működésének elvei:

A céljait és elveit az Alapokmány tartalmazza. Ezeket később számos nemzetközi szerződés bontotta ki,
erősítve ezzel az Alapokmány alapszerződés jellegét.

Célok:
 nemzetközi béke és biztonság fenntartása. Ennek érdekében kollektív intézkedések a cél elérésére és a
viták békés rendezésére.
 államok közötti baráti kapcsolatok fejlesztése (alapja az államok egyenlősége és a népek önrendelkezési
joga)
 nemzetközi együttműködés a szociális, gazdasági, kulturális, humanitárius problémák megoldása és az
emberi jogok, alapvető szabadságok elismerése érdekében
 az ENSZ váljon e közös célok összehangolásának tényleges központjává.

Az ENSZ működésének céljai és elvei egyben a nemzetközi jog alapelvei is.

Tagság az ENSZ-ben:

 Az eredeti 51 (1945, alapítás) taghoz képest hosszú folyamat során 2013-ra 193 tagja lett, univerzális
nemzetközi szervezetté vált.
 A világ szinte minden államát felvették, kivételek: vitatott államiságú és megfigyelő státusú államok
(pl. Koszovó, Palesztina, Tajvan: a BT. vétójoggal rendelkező államai akadályozzák/akadályozták
meg).
 A tagállamok különböző együttműködési formákat alakítottak ki, legfontosabbak: regionális
csoportok. Földrajzi-politikai régiók számára előzetes egyeztető fórum, egyes választott pozíciók
tekintetében (pl. Biztonsági Tanács) az egyenlő földrajzi eloszlást biztosítják.
 Regionális csoportok 2013-ban: Afrika Csoport, Ázsiai és Csendes-óceáni Csoport, Latin-Amerikai
és Karibi Csoport, Kelet-Európai Csoport, Nyugat-Európai és Egyéb Csoport.
 Nem minden állam sorolható be földrajzilag logikus csoportba: Izrael és Töröko.: Ny-Európa, USA
és Ausztrália+Új-Zéland is. USA+ Kiribati hivatalosan egyik csoportba se tartozik.

A) A tagság létrejötte:
Alapokmány szerint kétféle tagállam:
 alapító (51 tagállam, a II. világháború győztes szövetséges koalíció tagjai, a szervezetet létrehozó
San Francisco-i konferencián részt vettek, illetve korábban aláírták az ENSZ nyilatkozatát, majd
határidőn belül aláírták és megerősítették az alapokmányt)
 Németország, Olaszország, Japán, Magyarország és a többi tengelyhatalom nem csatlakozHATOTT.
 és később csatlakozott tagok: az Alapokmány szerint minden békeszerető állam csatlakozhat, mely
vállalja az Alapokmányban foglalt kötelezettségeket és az ENSZ megítélése szerint e kötelezettségek
teljesítésére képes és hajlandó.

Tagsági kérelemről először a Biztonsági Tanács határoz, ha támogatja => kérelemről a Közgyűlés a
jelenlévő és szavazó tagok 2/3-os többségével dönt. Ha a Biztonsági Tanács nem támogatja a kérelmet => az
eljárás véget ért, a kérelmező állam nem szerezhet tagságot. A felvételről a tagállamok tulajdonképpen
politikai döntést hoznak. Bár a Bíróság véleménye szerint az Alapokmányban foglalt feltételek teljesülésén
kívül mást nem vehetnének figyelembe a döntésük során.

B) A tagság felfüggesztése:

130
  A felfüggesztés (Alapokmány 5. cikk) szankciós intézkedés, előfeltétele: az érintett tagállam ellen a
Biztonsági Tanács korábban megelőző vagy kényszerítő intézkedéseket fogadott el, majd a tagsági
jogok felfüggesztését indítványozza. => a Közgyűlés dönthet úgy, hogy felfüggeszti az adott állam
tagságát. Ezt később a Biztonsági Tanács állíthatja helyre.
 A tagság érintetlenül hagyásával mód van az abból fakadó jogosítványok felfüggesztése a tagság
érintetlenül hagyásával – különleges esete: adós államokkal kapcsolatos rendelkezés (Alapokmány
19. cikk: szervezet működéséhez való hozzájárulás kétéves összegének megfelelő tartozás => a
Közgyűlés felfüggesztheti a tagállam szavazati jogát, de engedheti a szavazati jog további
gyakorlását, ha fizetési kötelezettségének a tagállam önhibáján kívül eső okból nem tud eleget tenni).

 2000:52/188 adós, 2007: 192/23 adós, 2005-2009: USA, 2 milliárd dollár tartozás, nem feltétlenül
csak a szegényebb államok lehetnek adósok!

C) A tagság megszűnése:
 1) A tagállam kizárásával (Alapokmány 6. cikk), ha a tagállam az Alapokmányban foglalt elveket
következetesen megsérti.=> A Biztonsági Tanács kezdeményezi a döntést => a Közgyűlés dönt a
kizárásról
 Még nem került sor kifejezett kizárásra, de 1971-ben a KGY úgy döntött, hogy a Kínai
Népköztársaság küldöttét ismeri el Kína képviselőjének, lényegében kizárva az addig tagállamként
képviselt Kínai Köztársaságot, azaz Tajvant. Dél-Afrikai Köztársaság: kizárásának az ügye az
apartheid miatt: USA, FRO, UK vétója miatt itt sem történt kizárás! Jugoszlávia felbomlása: a
föderáció utódállamai nem folytathatták automatikusan a tagságot, felvételi eljárásra került sor!
Koszovó: a várható orosz vétó miatt még mindig nem kérte a felvételét az ENSZ-be.

 2) A tagállam kilépésének lehetőségét az Alapokmány nem tartalmazza, de az a tagállam

szuverenitásból eredő joga. Az ENSZ alapelvek jelentős része a nemzetközi szokásjog részévé vált, a
kilépéssel az állam nem mentesül a kötelezettségek alól, a korábban megkötött egyezmények az
aláíró tagállamot ENSZ tagság nélkül is kötik.
 Indonézia 1965-ben tiltakozásul (mert Malajziát tagnak választotta az ENSZ) kilépett az ENSZ-ből.
Az állami vezető bukása után az új kormány tájékoztatta az ENSZ-t az állam visszatérési
szándékáról. Az ENSZ a visszatérésre formális tagfelvételi eljárás nélkül adott lehetőséget.

53. tétel: Az ENSZ fő szervei közül a Közgyűlés, a BT, a Titkárság, a GSZT és a Gyámsági Tanács

1)Közgyűlés:

 az ENSZ fő képviseleti, tanácskozó és döntéshozó szerve, szavazási rendje a tagállamok egyenlőségét

fejezi ki (minden tagállamnak egy szavazata van).
 Határozatait egyszerű többséggel vagy Alapokmányban meghatározott néhány fontos kérdésekben a
jelen lévő és szavazó tagok 2/3-os többségével hozza meg.
 A közgyűlésnek vannak belső- és külső hatáskörei is.
 I) Belső (szervezet saját tevékenységére, struktúrájára vonatkozó) hatáskörei:
o ENSZ szervek tagjainak (pl. Biztonsági Tanács, Emberi Jogi Tanács tagjai, ENSZ-főtitkár,
szakértők, akik különböző szakértő bizottságokban tevékenykednek) megválasztása
o a szervezet költségvetésének meghatározása
o döntés esetleges újabb intézmények felállításáról
o A belső ügyekben a közgyűlés döntései kötelezőek.
 II) Külső (nemzetközi közösségre vonatkozó) hatáskörök:
o bármilyen ügyet megvitathat és ajánlásokat tehet (kivéve, ha a kérdés a Biztonsági Tanács
napirendjén is szerepel, az Alapokmány szerint ilyenkor a Biztonsági Tanácsnak van elsőbbsége)

131
 o Külső hatásköri döntései „nem kötelező, csak ajánlás jellegűek,”4 egyes határozatai mégis a
nemzetközi jog fontos forrásaivá váltak.

2)Biztonsági Tanács:

 Itt zajlik a legmagasabb szintű politikai egyeztetés, valamint a nemzetközi béke és biztonság
fenntartásával kapcsolatos döntéshozatal.
 Felelős a döntések végrehajtásáért, kikényszerítéséért (akár fegyveres erőt is alkalmazhat 1-1 agresszor
állammal szemben).
 15 tagú testület: 5 állandó tag (a II. világháborúban győztes USA, Nagy-Britannia, a Szovjetunió – 1991-
es felbomlása után az Orosz Föderáció, és 3 győztes állam által annak idején felkért Franciaország és
Kína (a pekingi kormány képviseli)) + 10 változó (őket a Közgyűlés 2/3-os titkos szavazással választja
meg a regionális csoportok szerinti eloszlás alapján – Afrika Csoportból 3, Kelet-Európa Csoportból 1,
másik 3 csoportból 2-2 hely), a 10 választott tagból évente 5nek lejár a mandátuma => minden évben
van tagválasztás.
 Afganisztán, Grúzia, Izrael, Kambodzsa, É-Korea, Svájc, Luxemburg: még soha nem került be a Bt-be.
Mo.: 2x is volt már (’68-69, ’92-93, 2012-2013-ban Szlovénia és Azerbajdzsán ellen vesztett).

3)A Titkárság:
 végzi az ENSZ döntéseinek előkészítését és adminisztratív értelemben vett végrehajtását.
 44000 fős nemzetközi apparátus (elvárás: pártatlanság, politikai semlegesség, lojalitás az ENSZ-hez,
csak másodlagosan a saját hazájukhoz),
o tagjai funkcionális mentességet élveznek az államok alól, ha az ENSZ megbízottjaként jár el, nem
lehet ellene a tagállamban jogi eljárást kezdeményezni, a szervezet immunitása kiterjed rá
o fizetésük személyi jövedelemadó-mentes
o munkaügyi vitáikat, fegyelmi felelősségüket az ENSZ saját intézményeinek közreműködésével
rendezi
 Élén a Biztonsági Tanács javaslatára a Közgyűlés által 5 évre megválasztott Főtitkár áll. Beosztása
politikai és szervezetirányítási főhivatalnoki szerepköröket vegyít.
o Mindig részt vesz a főszervek, pl. a Biztonsági Tanács ülésein (politikai funkció),
o bármikor felhívhatja a Biztonsági Tanács figyelmét a nemzetközi béke és biztonság
veszélyeztetésének eseteire (Alapokmány 99. cikk, ez politikai állásfoglalás)
o adott politikai környezeten kívül az aktuális főtitkár habitusa is meghatározza, hogy mely kérdések
válnak hangsúlyossá az ENSZ tevékenységében.
o aktív politikai szerepe van
o pl. Kafi Anan: ’97-2006 (Ghanából): aktív, közvetlen, konfliktusok. 2007 óta, újraválasztott: Ban Ki
Mun (Dél-Koreából): visszahúzódó.

4) A Gazdasági és Szociális Tanács (ECOSOC):

 gazdasági, szociális és kulturális kérdésekért felelős

 tanulmányokat, jelentéseket készíthet, kezdeményezéssel élhet, ajánlást tehet a hatáskörébe tartozó
kérdésekben
 egyezmények tervezeteit, nemzetközi konferenciákat készít elő
 állandó vagy eseti bizottságokat állíthat fel feladatai teljesítéséhez
 legfontosabb feladata az „ENSZ-család” (ENSz szervezetéhez tartozó más szervezetek, intézmények
tevékenységének koordinálása, közvetítő szerep a politikai döntéshozatal különböző szintjei között. Nem
kormányzati szervezeteknek is lehetőséget biztosít az ENSZ tevékenységében való részvételre. Külön
kategóriájuk: szakosított intézmények, ezek saját tagsággal és költségvetéssel rendelkező államközi
szervezetek, melyek önálló szerepet játszanak szakterületükön. A szakosított intézmények a Nemzetközi

4
A Nemzetközi Bíróság, Délnyugat-Afrika ügy 2. szakaszának tárgyalása során 1966-ban állapította meg.
132
 Bíróságtól csak a saját hatáskörükbe tartozó kérdésekben kérhetnek tanácsadó véleményt (a főszervekkel
ellentétben).
 Szakosított intézmények:
WHO (Egészségügyi Világszervezet), UNESCO (ENSZ Oktatási, Tudományos és Kulturális
Szervezete), IMF (Nemzetközi Valutaalap), UNICEF (ENSZ Nemzetközi Gyermeksegélyezési Alap),
ILO (Nemzetközi Munkaügyi Szervezet), WHO (Eg.ügyi Világszervezet), FAO (Élelmiszer és
Mezőgazdasági Szervezet)

5) A Gyámsági Tanács:

 1945-ben állították fel,

 a gyarmati rendszer teljes lebontásának segítése volt a feladata;
 a Nemzetek Szövetsége az I. Világháború veszteseinek (főleg Németország és Törökország) gyarmatait
mandátumterületekké nyilvánította, a győztes gyarmattartó tagállamok igazgatása alá kerültek, ezt a
rendszert váltotta fel az ENSZ-ben a gyámsági rendszer;
 a Gyámsági Tanács feladata volt a volt mandátumterületek felügyelete és az önálló állammá
szerveződésük segítése;
 az utolsó gyámsági terület Palau volt, mely 1994. október 31-én vált független állammá; ezt kövezően
1994. november 1-én a Gyámsági Tanács beszűntette működését.

54. tétel: A NATO létrejötte, változása az idők során, a kollektív önvédelem a washingtoni
szerződésben

A NATO létrejötte, változása

Előzmények:

Az államok évezredek óta kötnek katonai szövetségeket.

 Ezek elsődleges célja az erőegyesítés az erőviszonyok kiegyenlítési szándékával.
 Másik cél: a katonailag gyengébb államok az erősebbekre hagyatkozzanak, egy kis állam számára
aszimmetrikus biztonsági helyzetben ez különösen fontos, mert egyedül nem képes kiegyenlíteni egy
nagyhatalom erejét.
 Egy katonai szövetség kockázatközösség is. A szövetséghez tartozás azzal jár, hogy az előnyökért
cserébe csatlakozni kell más tagok biztonság-érzékeléshez (pl. amikor kis államok olyan térségre
vonatkozó nyilatkozatokhoz csatlakoznak, melyekhez nem fűződik érdekük)
 Az egy szövetséghez tartozás elvben annak kinyilvánítása is, hogy az ahhoz tartozó államok nem
viseltetnek ellenségesen egymás iránt. Előfordul, hogy az azonos szövetséghez tartozás sem szünteti meg
az ellenségességet (pl. Görögország és Törökország is NATO-tagok, ennek ellenére katonai ellenállás,
főleg a ’70-es években)

Létrejötte:

-1949.: Észak-atlanti szerződés = washingtoni szerződés, 12 európai és amerikai állam írta alá.
-Michael Howard, brit történész: az alapítók szövetséget akartak kötni, de szándékuk szerint mindig
többnek és egyben kevesebbnek szánták, mint katonai szövetségnek. Emiatt a szerződés egyes rendelkezései
nem illeszkednek be tökéletesen egy katonai szövetség fogalmába.
-Központi eleme a kollektív önvédelem, amikor a konkrét ellenféllel szembeni kollektív védelem
szükségessége lecsökkent, újabb célok keletkeztek: a NATO területén túl folytatott békeműveletek
(békefenntartástól a béke kikényszerítéséig), különféle kiegészítő funkciók, pl.: tudományos kutatások.

Változása az idők során

133
A. Célok, feladatok változása: az elmúlt hat évtized alatt többször is változtak a funkciói:

1. 1949-1991: az elsődleges cél a tagállamok erejének egyesítése a Szovjetunióval és az általa vezetett

Varsói Szerződés Szervezetével (1955-ben alakult meg) szemben.
2. A hidegháború végét, 1989-1991-t követően új feladat: a nemzetközi béke- és biztonság fenntartásához
történő hozzájárulás, a feladatkör kibővült, megjelent a környezetvédelem és a tudományos kutatás
támogatása. A fő cél a hozzájárulás a nemzetközi békéhez a tagállamok területén kívül, főleg Európában.
3. A NATO fellépése először a délszláv háborúban vált szükségessé,
4. 2001. szeptember 11. után a terrorizmus elleni küzdelem és a tömegpusztító fegyverek terjedésének
megakadályozása volt a fő feladat.
5. A NATO ellenfele ma (így) nem egy állam/államcsoport, hanem egy biztonságot fenyegető jelenség.
6. A szervezet feladata, hogy meghatározott biztonsági fenyegetések elleni (pl. terrorizmus,
kíberfenyegetés, tömegpusztító fegyverek elterjedése) fellépés, amit már nehéz kollektív védelemként
felfogni.

B. Tagállami kör változása: kezdetben 12 tag, hidegháború végén 16 tag, az elmúlt húsz évben 28-ra
emelkedett a tagok száma, egykori kisebb szocialista államok és azok részét képező, a hidegháborút
követően függetlenné vált államok csatlakoztak. Céljuk: biztonságuk megerősítése a katonailag erősebb
államok segítségével, nem egy feltételezett ellenséggel szembeni közös fellépés. De a belső kohézió
érdekében kénytelenek a nagyok céljaihoz hozzájárulni. (Egyes új tagok atkívabban, míg mások csak
annyira, hogy elkötelezettségük ne váljon kétségessé, pl. Afganisztánban)

C. Külkapcsolatok változása: az első négy évtizedben nem vagy csak korlátozott mértékben ápolt
kapcsolatot a szövetségen kívüli államokkal.(Pl. Varsói Szerződés államai és semleges, el nem kötelezett
államok) A hidegháború végén a NATO aktív „külpolitikába” kezdett, globális kapcsolatok létrehozására
törekedett. Pl. Partnerség a békéért program, ami egyes államoknak a tagság perspektíváját nyitotta meg,
továbbá a Mediterrán párbeszéd, illetve az Isztambuli együttműködési kezdeményezés keretében nem
szerepelhetett a célok között a tagság perspektívája. 2001 óta az a cél, hogy minden olyan állam kötődjön
valamilyen módon a NATO-hoz, amely területileg be nem határolható fenyegetésekkel, különösen
terrorizmussal néz szembe és hozzájárulhat azok elhárításához.

A kollektív önvédelem a washingtoni szerződésben:

-A w.sz. legfontosabb rendelkezése: mire kötelesek a részes államok külső katonai fenyegetés észlelése, ill.
a tagállamok ellen irányuló erőszak alkalmazása esetén.
-A kollektív önvédelem (szerződés 5. cikk) a felek kötelezettségvállalása arra, hogy az egyikük vagy többük
ellen irányuló fegyveres támadást mindannyiuk elleni támadásnak tekintik.
-Ha ez bekövetkezik, az ENSZ Alapokmány által elismert egyéni vagy kollektív önvédelem jogát
gyakorolva támogatják a megtámadott felet azzal, hogy egyénileg és a többi féllel egyetértésben megteszi az
észak-atlanti térségben a béke helyreállítása érdekében szükséges intézkedéseket, ide értve a fegyveres erő
alkalmazását is.

-A visszaélések elkerülésére bevezetett biztosítékok és korlátozások:

 az 5. cikk csak akkor alkalmazható, ha a fegyveres támadás már bekövetkezett (valamelyik államot
támadás érte) => a kollektív védelem nem alkalmazható valamely tagállamot fenyegető támadás
megelőzésére (ilyenkor csak tanácskozási lehetőség van a 4. cikk alapján)
 az 5. cikk alkalmazására csak Európa vagy Észak-Amerika területén bekövetkezett támadás során
kerülhet sor: területi hatály korlátozott
 az 5. cikk csak fegyveres támadás esetén alkalmazható => kollektív védelem nem illeti meg a
tagállamot, mely kívülálló államot megtámad, majd emiatt kényszerül védekezésre (meg kell állapítani
ki volt az agresszor és az agresszió áldozata).
 az 5. cikk „ide értve” fordulata lehetővé teszi azt is, hogy a NATO fegyveres erő alkalmazásával nem
járó intézkedést alkalmazzon. Ezzel a fordulattal egyszerre erősíti és gyengíti is a kollektív önvédelmo
134
 garanciát. Erősíti: a fegyveres erő is része lehet a szövetség válaszának, gyengíti: más, nem fegyveres
erő alkalmazása is lehetséges+arra is juthat, hogy nincs ok az 5. cikk alkalmazására.
 „egyénileg és a többi féllel egyetértésben” határoznak a megtámadott fél támogatásáról => a kitétel
miatt konszenzus szükséges => az 5. cikk vétójogot biztosít minden tagállamnak. A kollektív önvédelem
a NATO-ban nem jelent automatikus segítségnyújtási kötelezettséget. Ez kétélű fegyver -> ha valamelyik
tagállam megakadályozza, hogy a NATO fellépjen egy tagállam védelmében, akkor mások sem
járulnának hozzá az ő védelméhez. Egy tagállam egyénileg nyújthat egy másiknak támogatást a kollektív
védelmen kívül is.

 Az elmúlt hat és fél étizedben nem volt példa NATO-tagállamot ért külső támadásra (ez mutatja a
NATO elrettentő erejét). Egyeten esetben merült fel az 5. cikk alkalmazásánakkonkrét lehetősége:
2001. szeptember 11-i USA-beli terrortámadások idején.
 Másnap összehívták a NATO Észak-atlanti Tanácsát (Brüsszelben), állásfoglalása szerint, ha
bizonyíthatóan külföldről irányult a támadás az USA ellen, akkor az 5. cikk hatálya alá tartozik.
Amikor bebizonyosodott, hogy az al-Kaida (afgán tálib rendszerrel együttműködő terrorszervezet)
követte el a cselekményeket, az USA jogosult lett volna, de nem kívánta igénybe venni a NATO
kollektív védelmét.

 Még 2 esetben kellett mérlegelnie a NATO-nak a katonai segítségnyújtást:

 1. USA és Nagy-Britannia Irak elleni fegyveres támadáshoz (2002-2003) Törökország területét fel
akarta használni felvonulási területként. Ankara megerősítést kért, hogy ha Irak vele szemben
fegyveres ellenintézkedést alkalmaz, NATO az 5. cikk értelmében számára kollektív védelmet
biztosít. A NATO nem volt hajlandó, Törökország nem vállalt a kockázatot.

 2. 2011-ben kezdődött szíriai polgárháború Törökországot is fenyegette, de nem érte el azt a szintet,
ami az 5. cikk alkalmazását szükségessé tette volna, de a NATO jelezte Szíriának, hogy Törökország
mellett áll és üdvözölte a szövetségesek azon szándékát, hogy rakétákat bocsátanak Törökország
rendelkezésére.

 Ha valamely NATO-tagállam segítségre szorul, de ehhez hiányzik a konszenzus, a tagok ad hoc

jelleggel segítséget nyújthatnak. Ez nem a washingtoni szerződés 5. cikkén, hanem az ENSZ
Alapokmány egyéni vagy kollektív önvédelemre vonatkozó 51. cikkén alapul.

 A NATO főtitkára levelet írt az ENSZ főtitkárának, hogy a NATO nem minősíthető az ENSZ
Alapokmány 53. cikk értelmében vett regionális szervezetnek, ezért, bár részt vesz békefenntartó
folyamatokban (mint az 53. cikkben szereplő „kényszerrendszabályok foganatosítása”), ehhez nem
szükséges az ENSZ Biztonsági Tanács felhatalmazása.

 Ugyanakkor a NATO is kimondja, hogy lehetőség szerint az ENSZ vagy az EBESZ felhatalmazása
alapján jár el. Döntését azonban egyedileg, saját szabályai szerint hozza meg, nincs olyan szabály,
hogy a NATO általában az ENSZ rendelkezésére áll.

55. tétel: A washingtoni szerződés (NATO) hatálya, az abból fakadó kötelezettségek (a kollektív
önvédelem mellett), a NATO katonai és polgári szervei

A szerződés hatálya:

Területi hatály (= mely térség megtámadása váltana ki Időbeli hatály

kollektív önvédelmi kötelezettséget, 6.cikk)
1. a felek európai és észak-amerikai területei + jogilag korlátlan (végét a
Törökország teljes területe (Európán kívüli része is) szerződés nem határozza
2. a felek joghatósága alá tartozó, Atlanti-óceánon a meg) ideig maradhat
Ráktérítőtől északra fekvő szigetek hatályban
135
 3. a felek Földközi-tengeren vagy az Atlanti-óceán új tag: a szerződés akkor lép
Ráktérítőtől északra fekvő részén lévő fegyveres erői, hatályba, amikor letétbe
hajói, repülőgépei helyezi megerősítő okiratát
az USA kormányánál
Ezek alapján a szerződés hatálya nem terjed ki pl. a kubai
amerikai támaszpontra: Guantánamóra vagy a brit pl. Magyarország 1999.
szuverenitás alá tartozó Falkland-szigetekre. március 12-én csatlakozott.

Kötelezettségek (kollektív önvédelem mellett):

Tanácskozási kötelezettség:

Ha egy nemzetközi helyzetben még nem merül fel az 5. cikk alkalmazásának lehetősége, de a tagállamok
veszélyt éreznek, a 4. cikk alapján a felek egyik fő feladata: tanácskozzanak egymással.
 A tanácskozást bármelyik tagállam kezdeményezheti, ha véleménye szerint bármelyikük területi épsége,
biztonsága vagy politikai függetlensége veszélyben van. A többi tagállam számára ilyenkor a részvétel
kötelező.
 Tehát egy állam is kezdeményezheti, a többi tagállamnak mindenképpen részt kell vennie a
megbeszélésen.
 A tanácskozás összehívása érzékelésen/percepción alapul, lehet kiderül, hogy alaptalan volt, de ez csak a
tanácskozáson derül ki.
 Bármelyik állam elérheti, hogy konzultáljanak biztonsági aggodalmairól, de egyedül nem tudja
mozgásba hozni a kollektív önvédelem gépezetét.
 A 4. cikk összekapcsolja a washingtoni szerződést és az ENSZ Alapokmányának erőszaktilalmát, mely a
területi épség vagy a politikai függetlenség elleni fenyegetést vagy annak alkalmazását tiltja.

Haderő-fejlesztési kötelezettség:

-Washingtoni szerződés 3. cikk: a felek „fenntartják és fejlesztik egyéni és kollektív védelmi képességüket
fegyveres támadással szemben.”
-A tagállamok csatlakozáskor vállalták, hogy a GDP legalább 2 %-át védelmükre fordítják, többségük
elmarad a teljesítéstől.
-Pl. Magyarország, 2012-ben már csak 1,3 százalékot költött védelemre, ami a fenyegetettséget tekintve,
tkp. érthető.

A szerződéshez való csatlakozás és felmondás:

A szerződéshez való csatlakozás:
-A nemzetközi szövetségeket, szervezeteket létrehozó szerződések többsége félig nyílt, mivel azokhoz a
részesek konszenzusával lehet csatlakozni.
-A részes államok egyhangú megállapodással bármelyik európai államot meghívhatják (washingtoni
szerződés, 10. cikk). A meghívott fél akkor válik a szerződés részesévé, amikor csatlakozási okiratát letétbe
helyezi az USA kormányánál. (11.cikk)
-A csatlakozási időpontról a tagállamok külön-külön döntenek, majd megállapodnak a jelölttel.
-Olyan állam csatlakozhat a szerződéshez, amely képes elősegíteni a szerződés elveinek (= demokrácia,
egyéni szabadság, jogállamiság) továbbfejlődését és hozzájárulni az észak-atlanti térség biztonságához (10.
cikk).

Felmondás (13. cikk):

A hatályba lépést követő 20 év elteltével bármelyik fél kiválhat, feltétele: szándékáról legalább egy évvel
korábban értesítse a letéteményes fél kormányát. Egy állam sem élt eddig ezzel. Franciaország 1966-ban
kivált a NATO katonai szervezetéből, annak főhadiszállását is kirakta az országból, de a szerződést (és ezzel
a kollektív önvédelmi kötelezettséget) nem mondta fel. 2009-ben visszatért a katonai szervezetbe. (Nicolas
Sarkozy elnöksége idején)

136
A NATO szervezete:
A)Polgári szervek:

A washingtoni szerződés 9. cikkében egy polgári (tanács) és egy katonai (védelmi bizottság) testületet említ.
A tanácsot „úgy kell megszervezni, hogy bármikor haladéktalanul összeülhessen”, a védelmi bizottságot a
tanácsnak kellett felállítania „azonnal” katonai intézkedésekre való javaslattevés céljából. A védelmi
bizottságot 2010-ben megszüntették.

A tanács neve: Észak-atlanti Tanács

 különböző szinteken tart üléseket, szinttől függetlenül a főtitkár elnököl. Az ülések gyakoriságát
befolyásolják a körülmények és a szövetség évfordulói is.
 a tagállamok nagyköveti rangú, a NATO-hoz akkreditált képviselői hetente találkoznak. Folyamatosan a
brüsszeli NATO-központban vannak => a tanács bármikor összeülhet és döntést hozhat szükség esetén.
 külügyminiszteri szinten a tanács évente egyszer vagy kétszer ülésezik
 állam- és kormányfők a szervezet kétévente tartott csúcstalálkozóin vesznek részt.
 a tanács a döntéseit konszenzussal hozza meg => teljes egyetértésig tárgyalnak vagy nem születik
döntés. Az egyet nem értő, de szembe szállni nem akaró tagállam hallgatással támogathatja a többségi
döntést.
 a tanács döntései nemzetközi jogi szempontból nem kötelezőek. Nyilatkozatok, állásfoglalások,
irányelvek, stratégiai koncepciók, sajtóközlemények formájában jelennek meg. A tagállamok azonban
abból indulnak ki, hogy a döntéseket kötelesek végrehajtani. Köthetnek a tagállamok egymással
nemzetközi szerződést, ez már jogilag is kötelező lesz.
 a NATO a nemzetközi jog alanya, de ennek terjedelme vitás (egyes vélemények szerint a NATO
hadműveleteiért az egyes tagállamok a felelősek, s nem a NATO)
 a tanács, ha a NATO nukleáris politikájával, stratégiájával kapcsolatban ülésezik, Nukleáris Tervező
Csoport néven ül össze, jelentősége a hidegháború befejezésével jelentősen lecsökkent.
 A Védelmi Tervező Bizottságban azok az államok vesznek részt, amelyek bekapcsolódtak a közös
védelmi tervezés folyamatába.

A NATO hivatali apparátusa élén a főtitkár (2009 óta Dánia volt miniszterelnöke, Anders Fogh
Rasmussen) áll.
A hivatali apparátus 2 részből áll:
 Nemzetközi Titkárság
 Nemzetközi Katonai Törzs

-A különböző területeket a főtitkár irányítása alá tartozó főtitkár-helyettesek felügyelik.

-A konzultáció és a tervezés főleg a különféle munkabizottságokban zajlik.

B)Katonai szervek:

Katonai Bizottság:
 a tagállamok vezérkari főnökeiből illetve a NATO-hoz delegált képviselőiből áll
 döntéshozatali jogköre nincs
 az Észak-atlanti Tanács döntéseihez katonai, szakmai tanácsokat ad.

Hadműveleti Parancsnokság (2002 óta a belgiumi Mons-ban van):

 a NATO katonai szervezetének csúcsán áll
 innen irányítják a NATO minden hadműveletét
 élén amerikai tábornok áll, aki egyben az USA európai erőinek is főparancsnoka

NATO átalakításáért felelős parancsnokság (Norfolk)

137
 az alacsonyabb szintű parancsnokságok számának csökkentése, amelyet a hidegháború vége óta
radikálisan csökkentettek és ez folytatódik
 alárendeltségében vannak a NATO gyorsreagálású illetve válaszadó erői, melyek szerepe várhatóan nőni
fog, a NATO afganisztáni szerepvállalásának befejeződése után.

56. tétel: Az Európa Tanács célja, szervezete (Nem tartozik a tételhez az emberi jogi tevékenysége)

Az Európa Tanács létrejötte, tagsága:

 1949-ben hozták létre, alapötlet: Winston Churchill brit miniszterelnök Európai Egyesült Államok
megvalósításának ötlete, első lépésként javasolta az Európa Tanács felállítását, 10 nyugat-európai állam
írta alá az Európa Tanács statútumát, a londoni egyezményt-fontos elemévé vált az európai integrációs
folyamatnak
 nemzetközi szervezet
 eredeti cél: kontinens parlamentjei közti politikai, kulturális és emberi jogi együttműködés fejlesztése
volt
 az emberi jogok védelme terén az Európa Tanács és intézményrendszere, különösen a strasbourgi
Emberi Jogok Európai Bírósága a legfontosabb szervezet
 1980-as évek végén, 1990-es évek elején fontos szerepe volt a közép- és kelet-európai folyamatok
elősegítésében, Európa új demokráciái számára az EU-csatlakozás előfeltétele volt a felvétel az Európa
Tanácsba
 tagsága ma szinte a teljes, tág értelemben vett kontinensre kiterjed (pl. Törökország, Oroszország,
Ukrajna, Azerbajdzsán is tag) 47 állam tagja, a vitatott államiságú Koszovó nem tag, néhány Európán
kívüli állam (pl. USA, Izrael, Japán, Kanada) és a Vatikán megfigyelő státuszú.

Az Európa Tanács céljai és eszközei:

Célok:

 legfontosabb cél az emberi jogok, a parlamentáris demokrácia és a jogállamiság védelme

 európai államok közti egység, közös európai identitás kialakítása
 1989 után: a rendszerváltó közép- és kelet-európai államok segítése, a szervezet céljaival kapcsolatos
ismeretek terjesztése, alkotmányos reformok végrehajtásában segítségnyújtás

Eszközök:
 eszközei túlterjednek a nemzetközi jog eszköztárán
 nem rendelkezik önálló jogalkotási hatáskörrel
 elsődleges eszköze a közös normaalkotás elősegítése: olyan nemzetközi szerződések megalkotása,
melyekkel a tagállamok belső jogrendszere harmonizálható (pl. emberi jogi, egészségügyi,
ifjúságpolitikai, büntetőjogi együttműködésekről szóló egyezmények)

Az Európa Tanács intézményei és működése:

1) A Miniszteri Bizottság:
 az Európa Tanács legfőbb döntéshozó szerve
 a tagállamok kormányképviselőiből (külügyminiszterek, miniszterek vagy az őket helyettesítő
diplomaták) áll
 meghatározza az Európa Tanács irányvonalát, magas szintű politikai érintkezési fórum
 évente kétszer (májusban és novemberben) ülésezik
 ajánlásokat (jogilag nem kötelező aktusok) fogad el, egyezményeket (kötelező erejű nemzetközi
szerződések létrejöttéhez vezetnek) hagy jóvá, a jóváhagyás kiváltja a parafálás aktusát.
 új tagállamok belépését jóváhagyja
 ellenőrzi, hogy a tagállamok teljesítik-e a kötelezettségeiket
138
 megállapítja a szervezet költségvetését (melynek összegét a tagállamok előre meghatározott arányban
adják össze és a végösszeg 380 millió euróra nőhet az önkéntes és az EU befizetéseivel) 2012-2014: 240
millió euró,
 munkáját az 1200 tisztviselőből álló Titkárság segíti, élén a főtitkár áll.

2) A Parlamenti Közgyűlés:
 az interparlamentáris együttműködés fóruma, tanácskozó intézmény, politikai viták fóruma
 tagjait nem választják, hanem a tagállamok parlamentjeit alkotó pártok képviselőiből a parlamentek
delegálják
 a képviselők 5 politikai irányzathoz tartoznak, ezek azonosak az Európai Parlament
képviselőcsoportjaival: szocialista, néppárti, demokrata, konzervatív és reformer, valamint egyesült
baloldali képviselők
 a testület választja meg elnökét 3 egymást követő 1 éves terminusra
 évente négyszer ülésezik, közös európai megoldást igénylő aktuális társadalmi, politikai kérdésekben
 döntési jogköre csak saját tevékenységére nézve van
 legfontosabb tevékenysége: Európa Tanács égisze alatt kidolgozandó nemzetközi szerződések
kezdeményezése, véleményezése, ennek színhelye: állandó bizottságok (politikai, gazdasági, jogi,
kulturális stb.)
 Működése során az alábbi aktusokat hozhatja:
o ajánlás: Miniszteri Bizottságnak címzett javaslat, amelynek a végrehajtása tagállami hatáskör
o határozat: a Parlamenti Közgyűlés döntése/állásfoglalása meghatározott kérdésben,
végrehajtására a Parlamenti Közgyűlés jogosult
o vélemény: Miniszteri Bizottság által a Közgyűléshez intézett kérdésre a válasz, amennyiben a
Bizottságnak kötelező a Közgyűlés véleményét kikérnie – pl. tagfelvétel, költségvetés
o utasítás: a Parlamenti Közgyűlés saját parlamenti bizottságának címzett kötelezően
végrehajtandó instrukciója

3) Egyéb intézmények:
Európai Helyi és Regionális Hatóságok Állandó Kongresszusa
 cél: helyi önkormányzatok együttműködésének elősegítése
 2 kamarás (Helyi Hatóságok Kamarája és Regionális Hatóságok Kamarája)
 tagjai: tagállamok helyi és regionális önkormányzatainak választott képviselői
 Parlamenti Közgyűléshez hasonló jogköre van (helyi és regionális önkormányzatokat érintő
kérdésekben): tanácskozási- és véleményezési jogkör
 ellenőrző hatásköre van (Miniszteri Bizottság 2000-ben hozott határozata alapján): jelentéseket készít a
helyi és regionális demokrácia helyzetéről a tagállamokban, ellenőrzi a Helyi Önkormányzatok Európai
Chartájában megfogalmazott elvek végrehajtását
 évente 1 plenáris ülés
 plenáris ülésszakok között Állandó Bizottság ülésezik, amelyben a nemzeti delegációk képviseltetik
magukat.
Emberi Jogok Európai Bírósága
 Európa Tanács emberi jogvédelmi rendszerének csúcsa
Emberi jogi biztos
 1999-ben hozták létre a pozíciót
 feladata a szervezet emberi jogi tevékenységének felügyelete, koordinálása
Joggal a Demokráciáért Európai Bizottsága = Velencei Bizottság
 1990-ben jött létre
 tagja az Európa Tanács minden tagállama + számos nem európai állam + egyéni tagként a tagállamok
által jelölt személyek: alkotmánybírák, főbírák, szakértők.
 tanácsadó testület

139
 elsődleges feladata: ellenőrzés és konzultáció az alkotmányosságot és a jogállamiságot érintő
kérdésekben
 együttműködik a tagállami alkotmánybíróságokkal, ombudsmanokkal.
 Magyarország számára a bizottság eddig 12 véleményt készített, 11-et 2011 után az új alkotmány és
egyes törvények előkészítésével kapcsolatban.

57. tétel: A WTO (tagság, GATT, GATS, TRIPS, TPRM, SCM, DSU)

WTO = Kereskedelmi Világszervezet (World Trade Organization)

Tagság:
 Marrakeshi egyezmény (1994) hozta létre, 2013-ban 159 részes állam.
 Fő célok:
o többoldalú kereskedelmi megállapodások végrehajtásának támogatása
o tagállami kötelezettségvállalások teljesítésének ellenőrzése az ún. kereskedelempolitikai
felülvizsgálati mechanizmus révén
o kereskedelmi tárgyalások lebonyolítása
o viták békés rendezésének biztosítása a vitarendezési mechanizmus keretében
 tagság előfeltétele: tagjelöltek készek legyenek a WTO-megállapodás és többoldalú kereskedelmi
egyezmények rendelkezéseinek elfogadására
 csatlakozás 4 fő szakasza (a 2. szakasz igen hosszú, gyakran több évtized, pl Kína és Oroszország
esetében):

1. „mesélj magadról” (beszámol jog- és vámrendszerének állapotáról)

2. „lássuk, mit adsz” (megfelelő számú támogató szerzése kétoldalú tárgyalások során)
3. „állapodjunk meg” (szerződéses feltételek, kivételek stb. meghatározása)
4. „döntés” (Miniszteri Konferencia 2/3-os többséggel dönt a tagfelvételről)

Szervezetrendszer:
Miniszteri Konferencia
 a WTO élén áll
 legalább kétévente ülésezik
 minden tagállam képviselteti magát benne
 kiterjedt döntéshozatali hatáskör külső (tagállamok) és belső (szervezet) vonatkozásban
 nagy médiafigyelem és globalizáció-ellenes tüntetések az ülések alatt
Általános Tanács
 a konferenciák közötti időszakokban vezeti a szervezetet és intézi a napi ügyeket
 nagyköveti/főképviselői szint
 a konferencia hatáskörében bizalmasan (nem nyilvánosság előtt) működik
 kétéves időszakra választott elnök vezeti (2013: norvég főképviselő, Elin Ostebo Johansen)
 a tanács vitarendezési fórumként (Dispute Settlement Body, DSB) és a kereskedelmi politika
felülvizsgálati testületeként (Trade Policy Review Body, TPRB) is tevékenykedik
 felügyelete alatt működik a szervezet 3 fő tevékenységi körével foglalkozó
o Árukereskedelmi Tanács
o Szolgáltatás-kereskedelmi Tanács
o Szellemi Alkotások Kereskedelmi vonatkozásaival foglalkozó Tanács (TRIPS)
Bizottságok és munkacsoportok
 is üléseznek a MK mellett
 legfontosabb a Kereskedelmi és Fejlesztési Bizottság
A szervezet titkársága
 irányítja a szervezetet.

140
 Élén a főtitkár áll (jelentős politikai hatása van).

A szervezet döntései
 konszenzuson alapulnak, ha nem sikerül: többségi szavazás (van egyszerű, 2/3-os vagy 4/5-ös többségi
döntés).
 Szűkebb körben: negatív konszenzus = ha nincs konszenzus az ellenkezőjéről, a döntést elfogadják.
 Minden tagállamnak 1 szavazata van, de az EU-ra és tagállamaira külön szabályok vonatkoznak.
A WTO joganyagának 5 fő pillére:
1. GATT 1994 és a multilaterális kereskedelmi egyezmények
2. A szolgáltatások kereskedelméről szóló általános egyezmény (GATS)
3. A szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonzatairól szóló megállapodás (TRIPS)
4. Kereskedelempolitikai felülvizsgálati mechanizmus (TPRM)
5. A vitarendezési szabályokról és eljárásokról szóló egyetértés (DSU)

1.A GATT 1994 (=1994. évi Általános vám- és kereskedelmi egyezmény) és a multilaterális
árukereskedelmi egyezmények.

GATT (nagyrészt megegyezik a GATT 1947-tel, kiegészülve további 12 egyezménnyel és a Marrakeshi

egyezménnyel): vámok csökkentése, mennyiségi korlátozások enyhítése, annak megakadályozása, hogy a
tagállamok egyoldalú lépésekkel serkentsék saját kivitelüket vagy akadályozzák a behozatalt más államok
területéről.

A GATT tevékenységének elvei (cél: az árukereskedelem liberalizációja):

 A legnagyobb kedvezményes elbánás elve: a tagállamok kötelesek egymásnak a legnagyobb
kedvezményes elbánást biztosítani (az egyik részes államnak nyújtott kedvezőbb vámtarifát,
kedvezményt azonnal, feltétel nélkül ki kell terjeszteni a többi tagállamból származó vagy oda szánt
hasonló termékre is. A kedvezményes elbánás mindig egy konkrét termékre vonatkozik. Az MFN
elbánás-elv jelentősége csökkent, a legtöbb részes állam szabadkereskedelmi övezet vagy vámunió
tagjává vált, az azokban nyújtott előnyöket nem kell kiterjeszteni a GATT más részes államaira.
 Kedvezmények jegyzéke: a csökkentett/eltörölt vámtarifákat tartalmazó jegyzékek szerződéses
kötelezettséggé váltak.
 Nemzeti elbánás: WTO tagállam a többi tagállamból importált terméket köteles hazaival azonosan
kezelni (adózás, belső szabályozás szerint => nem vethető ki különadó)

141
 Dömpingellenes intézkedések, kiegyenlítő vámok, szubvenciók: korlátozzák a más államokban
alkalmazott kereskedelemtorzító intézkedések liberalizált piacra való hatását
 Vámcélú értékelésre vonatkozó szabályok: eljárás során megállapított vámalap fair értékelésének elvei
 Import-export díjak, eljárások: az eljárás során alkalmazandó díjak az eljárás tényleges költségét
tükrözzék, az eljárások nem eredményezhetik az import kiszorítását.
 Átláthatóság: tagállamok kötelesek közzétenni kormányzati intézkedéseik kereskedelmet érintő
rendelkezéseit a jogbiztonság és kiszámíthatóság érdekében
 A mennyiségi korlátozás tilalma: import- és exportkorlátozás tilos kereskedelemtorzító hatása miatt
(csak a GATT által meghatározott kivételes esetekben)
 Kivételek: a GATTban pl.: tagállam jogosult korlátozásokat bevezetni fizetési mérlegük egyensúlyának
megóvása, közerkölcs, emberi élet stb. védelme érdekében. GATT 1947 szabályai a mezőgazdasági
termékekre nem vonatkoztak => importliberalizáció is elkerülte ezt a gazdasági szektort.

A fejlődő országokra vonatkozó speciális rendelkezések a Kereskedelem és fejlesztés c. fejezetben:

differenciált és kedvezőbb bánásmód elve, egyoldalú kedvezményeket engedélyező elvek, Általános
Preferenciarendszer (iparosodott államok a fejlődőknek kedvezményeket nyújtanak) és Globális
Kereskedelmi Preferenciarendszer (fejlődő államok egymás közti megállapodásai kereskedelmi
kedvezményekben).

2. A szolgáltatások kereskedelméről szóló általános egyezmény (GATS)

 1B melléklete a GATS-nak
 szolgáltatásoknak a világgazdaságban betöltött növekvő szerepe hívta életre,
 cél: szolgáltatások kereskedelmének liberalizációja.
 Felépítése a GATT-éhoz hasonló. GATS = keretegyezmény + mellékletek + specifikus
kötelezettségvállalási listák + tagállamok által benyújtott kivételek listái.

A GATS a WTO-tagok szolgáltatások kereskedelmére hatással lévő jogszabályi vagy hatósági

intézkedéseire vonatkozik.
 GATS által megfogalmazott legfontosabb kötelezettség: legnagyobb kedvezményes elbánás.
 Fontos az átláthatóság követelménye is (külföldi szolgáltatásnyújtók tudják követni a tagállam
szolgáltatáskereskedelemre vonatkozó szabályait és azok változását.
 tagállamok belföldi szabályozására vonatkozó előírások (szolgáltatások kereskedelmét érintő
ügykezelés méltányos, tárgyszerű, elfogulatlan legyen, megfelelő jogorvoslati lehetőséget biztosítani kell
a döntések ellen)
 rendelkezések a monopóliumokról és azokról az üzleti gyakorlatokról, amelyek a szolgáltatások
kereskedelmét akadályozzák (tagállam köteles biztosítani, hogy területén monopolhelyzetű szolgáltató
ne lépjen fel a tagállam kötelmeivel ellentétes módon, versenykorlátozó gyakorlatot a tagállam más
tagállam kezdeményezésére megváltoztatja)
 kivételek engedélyezése: csak új tagoknak, csatlakozásukkor, max 10 évre
 fizetési mérleg egyensúlyát védő korlátozásokat pénzügyi nehézségek esetén engedik
 kivételi és mentességi rendszer közerkölcs/emberi élet/állat- és növényvilág vagy egészség védelmében
 lehetővé teszi tagállamok részére gazdasági, munkaerő-piaci megállapodások megkötését
 az egyes államokra vonatkozó jegyzékek specifikus kötelezettségeket tartalmaznak a szolgáltatások
kereskedelmének liberalizációjáról. Azokra a szolgáltatásokra vonatkoznak, melyek tekintetében
garantálják a piacra jutást és a nemzeti elbánást, valamint azokra, amelyekkel kapcsolatban
korlátozásokat fogalmaztak meg (pl. alkalmazottak száma, ügyek értéke)

3. A szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonzatáról szóló megállapodás (TRIPS)

 WTO szerződés 1C melléklete, szellemi tulajdon védelmére vonatkozó közös, általános alapelvek.

142
 a nemzeti elbánáson (belföldieknek nyújtott előny biztosítása a külföldieknek is) túl a legnagyobb
kedvezményes elbánás biztosítását is megköveteli (belföldieknek nem, de más külföldinek megadott
jogok megadása)
 minden lényeges oltalmi formára (szerzői- és kapcsolódó jogok, védjegyek, földrajzi árujelzők, ipari
formatervezési minták, szabadalmak, bizalmas üzleti információk stb.) kiterjed, ezekre közösen állapítja
meg szellemi tulajdonjog megszerzésével, fenntartásával, érvényesítésével kapcsolatos polgári,
közigazgatási és büntető eljárási követelményeket.

4. A kereskedelempolitikai felülvizsgálati mechanizmus (TPRM)

 Marrakeshi egyezmény 3. mellékletében található
 célja: jogi kötelezettségvállalások betartásának ellenőrzése => módja: WTO-tagok rendszeres számadása
a kötelezettségvállalások teljesítéséről a Kereskedelempolitikai Felülvizsgáló Testületnek (TPRB)
 A felülvizsgálatra rendszeres időközönként kerül sor, a WTO tagállamai által leadott jelentések alapján
(kétévente USA, EU, Japán, Kína és 4 évente 16 iprosodott állam és a többi esetben 6 évente)

5. Megállapodás a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről (SCM)

 A WTO egyik fontos kiegészítő egyezménye: a támogatásokról + kiegyenlítő intézkedésekről szól
 Nem általában tiltja a támogatások nyújtását, hanem csak azokat tiltja, amelyek exportösztönző és
importkiváltó jellegűek
 megengedi a „nem felróható” támogatásokat: kutatás-fejlesztési, elmaradott régióknak nyújtott regionális
fejlesztési és környezetvédelmi támogatások.
 a többi, felróható támogatást akkor csak tiltja, ha azok bizonyíthatóan kárt okoznak más tagállamoknak
azzal, hogy azok piacot vesztenek a versenytársnak más állam által nyújtott támogatás miatt.
 erre alapult pl. az Airbus-ügy: USA vitatta az Airbus-részére adott állami szubvenciók jogosságát.
Megállapítást nyert, hogy az Airbus egyes tagállami finanszírozások nélkül nem tudta volna kifejleszteni
nagy polgári repülőgépeit, így a támogatás segítségével az amerikai Boeing cég kárára szerzett piaci
részesedést. Eredmény: a tagállamok vonjanak vissza minden olyan támogatást, amit a vizsgálóbizottság
tiltottnak értékelt.
 Az SMC megállapodás megszabja, hogy az exportáló államban milyen szubvencionált termékre hogyan
(feltételek, vizsgálatok) lehet kiegyenlítő vámot (ezt átmeneti jelleggel, visszvonásig lehet alkalmazni,
de végleges jelleggel is alkalmazható meghatározott esetekben) kivetni annak érdekében, hogy a
szubvenció piactorzító hatását kiszűrjék.

6. A vitarendezés szabályairól és eljárásairól szóló egyetértés (DSU)

 korábbi (GATT 1947) vitarendezési eljárások – összes tagállam konszenzusa kellett => vita jogi
rendezésének elhúzása, megakadályozása => tagállamok egyoldalú intézkedésekkel kezelték a vitás
helyzeteket
 a DSU kötelező, hatékony, gyors vitarendezési eljárást vezetett be, szigorú időkeretek (időhúzás nem
lehetséges) + tagállamok eltiltása az egyoldalú szankciós intézkedésektől.
 DSU => vitarendezési fórumoknak tagállamok közti jogvitákra kötelező joghatóságuk van
 Ha a WTO-tagállamok között vita merül föl => kötelező jellegű konzultáció. Ha eredménytelen, => a
felek bármelyike jogosult egy bizottság felállítását kérni. A DSB (Vitarendezési Testület) egy panelt hoz
létre: 3 szakértőből áll, akiket a felek választanak ki (ha a felek nem állapodnak meg a panelben részt
vevőkről, a főtitkár jogosult a bizottság tagjainak kijelölésére. A bizottság objektíven értékeli a vita
tárgyát (beadványok, információk alapján). A panel a létrehozásától számítva max. 6 hónapon belül
benyújtja a DSB-hez a jelentését. => bármelyik fél a WTO állandó Fellebbezési testületéhez fordulhat.
Ez a panel döntéseit jogi szempontból felülbírálja 90 napon belül. A Fellebbezési Testület jelentését a
DSB fogadja el, csak konszenzussal dönthet felülbírálásáról (a Fellebbezési Testület döntése lényegében
mindig kötelezővé válik). A tagállamok kötelesek a jelentésben foglaltakat 15 hónapon belül a DSB
felügyelete mellett teljesíteni. Ha vita alakul ki ezzel kapcsolatban, a vitarendezési fórum (lehetőleg az
eredeti panel) igénybe vételével kell dönteni.

143
 A DSB gyakran engedélyezi ideiglenes ellenintézkedések (pl. kedvezmény felfüggesztése) bevezetését,
ha a DSB-határozat címzettje a meghatározott időtartamon belül nem hajtja végre a határozatot. Az
ellenintézkedések hatályával kapcsolatban felmerült viták az eredeti panel vagy a WTO-főtitkár által
kijelölt választóbíró elé kerülnek => 60 napon belül határoz.

58. tétel: A beruházás védelem modern joga

Beruházásvédelmi jog = nemzetközi közjogi normák összessége, melyek azt szabályozzák, hogy a fogadó
állam miként köteles bánni a területén lévő külföldi befektetésekkel. Ide tartoznak azok a szerződéses
eredetű nemzetközi közjogi szabályok is, amelyek az államok közötti tőkebefektetéseket szolgálják.

A)A modern beruházásvédelmi jog kialakulása:

1. A külföldi tulajdonnal való bánásmód
 A nemzetközi szokásjog számos, a külföldiek tulajdonát védő szabályt tartalmaz
 1. hullám: világgazdasági fejlődés (első világháborút megelőző időszak, a világgazdasági globalizáció
első nagy hulláma) => fejlődő (elsősorban a latin-amerikai) államok igyekeztek elérni, hogy gazdasági
érdekeik védelmét a fejlett államok jogi keretek közt érvényesítsék, katonai helyett.
 Arra hivatkoztak, hogy a nemzetközi jog tartalmaz olyan szabályokat, amelyek előírják, hogy a
külföldieket és tulajdonukat milyen bánásmódban kell részesíteni, így elsősorban meghatározzák a
jogszerű kisajátítás feltételeit és tartalmaznak egy ún. Minimális elbánásbeli követelményt.
 2.: I. világháború után Szovjetunió kialakulása, 1945 után szocializmus elterjedése, gyarmati rendszer
megszűnése, külföldi befektetések nemzetközi jogi szabályozásának újabb szakasza. => A korábban
magántulajdon-alapú politikai rendszerek mellett megjelentek a magántulajdont tagadó politikai
rendszerek + gyarmati sorból kikerülő államok részéről megjelent a természeti erőforrásaik feletti
önrendelkezési jog igénye.
 Ezekben az államokban elterjedt a magántulajdon államosítása, mely érintett külföldi érdekeltségeket is.
 A tőkeexportőr fejlett államok célja továbbra is a beruházások védelmére vonatkozó magas szintű
nemzetközi jogi védelem kialakítása volt, a szocialista és fejlődő államok az állami szuverenitást és a
természeti erőforrások feletti önrendelkezési jogot hangsúlyozták.
 Utóbbiak többségben voltak az ENSZ Közgyűlésben => sok határozat született a természeti erőforrások
feletti önrendelkezésről, ezek rendelkeztek a külföldi befektetésekkel kapcsolatos jóhiszemű
bánásmódról + a kisajátítás esetén fizetendő kártalanításról is.
 Új világgazdasági rend kialakítására törekvés => Az államok gazdasági jogairól és kötelezettségeiről
nyilatkozat elfogadása. => transznacionális vállalatokra vonatkozó normatervezet kidolgozása (fejlődő
államok álláspontját tükrözte, végül nem került elfogadásra, nem tartalmazott jogilag kötelező
normákat).
 A fejlett államok álláspontját tükröző, az OECD keretein belül elfogadott egyezmény: A beruházásokra
és a multinacionális vállalatokra vonatkozó nyilatkozat, 1976, tartalmazza az OECD iránymutatását is.

2. Nemzetközi szerződések a beruházásvédelem területén

 A tőkeexportőr és a tőkeimportőr államok közti ellentét nem tette lehetővé a nemzetközi kodifikációt, a
beruházásvédelem területén nincs olyan átfogó megállapodás, mint a nemzetközi kereskedelem
területén.
 Ennek hiányában a beruházásvédelmi jog alapját kétoldalú beruházásvédelmi egyezmények rendszere
jelenti (1959-ben Németország és Pakisztán közötti szerződéssel kezdődött. Ma már több, mint 3000
ilyen szerződés).
 Emellett számos regionális gazdasági tárgyú egyezmény született, mely részletes beruházásvédelmi
rendelkezéseket tartalmazott. 1992: Kanada, Mexikó, USA között létrejött Észak-amerikai
szabadkereskedelmi egyezmény (NAFTA) külön fjezetben rendelkezett a beruházásvédelmi
szabályokról és lehetővé tette a befektetők és az államok közötti vitarendezést. Ágazati
beruházásvédelmi megállapodások egyetlen, de rendkívül jelentős példája az Energia charta egyezmény
(1994, európai államok, EU, volt szovjet utódállamok, más fejlett államok, pl. Ausztrália).

144
 Az egyezmények lehetővé teszik, hogy a befektetők nemzetközi választottbíróság előtt közvetlenül
érvényesítsék a nemzetközi egyezmény megsértéséből eredő igényüket a fogadó állam ellen. =>
választottbírósági eljárások száma nőtt => beruházási jogviták rendezésére létre hozták a
Beruházásvédelmi Jogviták Rendezésének Nemzetközi Központját (ICSID).
 Egyes államok szerződéses gyakorlatában a beruházások támogatása nemcsak a beruházások védelmére
terjed ki, hanem a beruházási lehetőség biztosítására, az úgynevezett letelepedésre is.
 Fontos szerepet játszik: ENSZ égisze alatt működő (befektetések politikai jellegű kockázatok esetére
történő biztosítására) Nemzetközi Beruházás-biztosítási Ügynökség (MIGA).
 Új szempontok a beruházásvédelmi jogban, pl. a fenntartható fejlődés követelményének érvényesítése.
Ennek elősegítésére: Fenntartható fejlődést biztosító beruházási politika c. dokumentum (UNCTAD adta
ki 2012-ben), a fejlődő államoknak szóló ajánlásokat tartalmaz a beruházásvédelmi egyezmények
megkötésével kapcsolatban.

B) A beruházásvédelmi egyezmények tartalma:

1. Befektetés fogalma
2. Befektető fogalma
3. Kisajátítás tilalmának deklarálása
4. Külföldi befektetésekkel való bánásmód követelményeinek lefektetése (tisztességes és méltányos
elbánás, teljes védelem, biztonság elve)
5. Diszkrimináció tilalma (nemzeti elbánás, legnagyobb kedvezményes elbánás)
6. Jövedelemtranszferre, munkaerő foglalkoztatására vonatkozó rendelkezések
7. Vitarendezési szabályok.

1. A befektetés/beruházás
 fogalma választja el a beruházásvédelmi jogot az árukereskedelem, a pénzügyi befektetések,
pénzügyi tranzakciók szabályozásától (magában foglalja pl. az ingó/ingatlan tulajdont,
zálogjogot, részvényt, üzletrészt, beruházáshoz fűződő szabadalmakat stb.). Fogalmi eleme, hogy
a fogadó állam szabályaival összhangban kell lennie => a jogellenes befektetések nem kapnak
nemzetközi jogi védelmet. A beruházás fogalma meghaladta a közvetlen külföldi tőkebefektetést.
 Pl. Magyarország és Azerbajdzsán közötti egyezmény: „magában foglal mindenfajta olyan
vagyoni értéket, melyet az egyik szerződő fél valamely beruházója gazdasági tevékenységgel
összefüggésben fektetett be a másik szerződő fél területén, ez utóbbi törvényeivel és
jogszabályaival összhangban, és különösen-de nem kizárólag- a következőket jelenti: (példa) a)
az ingó és ingatlan tulajdont, valamint minden egyéb dologi jogot, mint pl. Mindenféle
zálogjogot és hasonló jogokat, b) a részvényeket, üzletrészeket és vállalati kötvényeket, illletve a
társasági érdekletség egyéb formáit stb.
2. A befektetők
 A beruházásvédelmi egyezmény a másik szerződő államban honos befektetők (magán- vagy jogi
személyek) befektetéseit részesítik védelemben. A befektetők nemzetisége két szempontból
fontos:
a. alkalmazhatók-e a befektető befektetésére egy adott beruházásvédelmi szerződés rendelkezései
b. jogosult-e a befektető (vagy az állam, amelyben honos) jogvédelemre.
3. Államosítás, kisajátítás:
 a fogadó állam csak a kisajátítás nemzetközi jogi feltételeinek teljesítésével sajátíthat ki külföldi
tulajdont. A kisajátítás feltételei:
1. közérdekből történjen
2. ne legyen önkényes és diszkriminatív
3. azonnali, megfelelő, hatékony kártérítéssel járjon együtt
4. egyes egyezmények szerint megfelelő eljárás szerint alkalmazandó intézkedésekkel
 A kisajátítás formái: közvetlen (a külföldi vagyontárgy elvétele) és közvetett (a külföldi
formális tulajdonának meghagyása, tulajdonhoz kapcsolódó jogok korlátozása, jelenleg ez
jellemző). Közvetett kisajátítás esetén a befektetőt megfosztják gazdasági hasznától vagy a
befektetéshez kapcsolódó jogok élvezetétől. Bújtatott kisajátítás: intézkedések sorozata vezet
145
 kisajátításhoz hasonló helyzethez. A jogos és jogellenes kisajátítás fogalma és a fizetendő
kártérítés volt a központi kérdés az ADC Affiliate Limited and ADC/ADMC Management
Limited vs. Magyarország ügyben (Ferihegy 2B terminál, Magyar Közt. kisajátította az ADC
befektetését)
4. A tisztességes és méltányos elbánás (fair and equitable treatment, FET)
 a beruházásvédelmi viták leggyakrabban hivatkozott jogi követelménye, általános jellegű, a
pontos tartalmát nehéz meghatározni, a kontinentális polgári jogok jóhiszeműségi alapelvéhez
hasonló, tartalma néhány alapfogalom köré csoportosítható:
1. stabilitás, jogos elvárások tiszteletben tartása (pl. állam által a befektetőnek adott ígéretek betartása)
2. transzparencia (befektetőre vonatkozó szabályok átláthatósága, átlátható alkalmazása)
3. jóhiszeműség (fogadó állam befektetőket érintő döntéseinek ésszerűsége)
5. Egyéb követelmények
 A beruházásvédelmi egyezmények tartalmaznak a tisztességes és méltányos elbánáshoz hasonló
követelményeket is, pl. teljes vagy állandó védelem és biztonság előírása (korábban a befektetést
ért fizikai, ma a jogi sérelmeket tilalmazza). Tilalmazott pl. A jogszolgáltatás megtagadása vagy
a tisztességes eljárás sérelme. Az egyezmények egy része tartalmaz úgynevezett „ernyő”-
rendelkezést: a fogadó állam arra vállal kötelezettséget, hogy magánjogi szerződéseit betartja.=>
Ha az állam megsérti a befektetővel kötött szerződést, nemzetközi jogsértésnek minősül.
6. Nemzeti elbánás
 követelménye a diszkrimináció tilalmának egy speciális formája = a külföldi beruházó nem
részesülhet hátrányosabb elbánásban, mint hasonló helyzetben a hazai.
7. A legnagyobb kedvezményes elbánás (MFN)
 alapján a fogadó állam arra vállal kötelezettséget, hogy az adott beruházásvédelmi
megállapodással érintett területen a másik állam befektetőit nem részesíti hátrányosabb
elbánásban, mint a harmadik államból származó befektetőket. (Pl. Telenor vs. Magyar
Köztársaság ügy, 637.o)

C) A beruházási egyezmények vitarendezési mechanizmusai:

 a klasszikus megoldás a diplomáciai védelem volt (külföldit ért sérelem a külföldi személy honos állama
ellen elkövetett nemzetközi jogi jogsértésnek számít).
 A jogvitát az államok nemzetközi bíróság előtt is rendezhetik, de ez nem jellemző (nemzetközi jog
általános szabályai szerény védelmet jelentenek e téren). Pl. Barcelona Traction Light and Power Co
Ltd. ügy
 beruházásvédelmi egyezményekben: államok közötti beruházásvédelmi jogvitáról rendelkezés. A
jogvita a befektető honos állama és a fogadó állam között zajlik, a jogvita diplomáciai lépések
mellőzésével közvetlenül bíróság elé kerül. Csekély szerepe van.
 Legjelentősebb a beruházásvédelmi jogra sajátosan jellemző választottbírósági vitarendezés a
befektető és a fogadó állam között. Jelentősége: a befektető saját döntése alapján független fórum előtt
kereshet jogvédelmet (a fogadó állam bíróságai helyett).
 A beruházásvédelmi választottbíráskodás alapfeltétele, hogy a felek kikössék a választottbíróság
hatáskörét (általában: fogadó állam a beruházásvédelmi megállapodásban visszavonhatatlan ajánlatot
tesz az egyezményből eredő jogviták választottbíróság előtti rendezésére, a befektető ezt az eljárás
megindításával fogadja el.)
 Egyes beruházásvédelmi egyezmények csak meghatározott jogsértések esetén teszik lehetővé a
választottbírósági eljárást, egyes egyezmények megkövetelik, hogy a befektető a fogadó állam
bíróságaihoz forduljon először, csak akkor vegye igénybe a választottbírósági eljárást, ha a vita e
fórumok előtti eldöntésére előírt határidő eltelt.
 A megállapodásokban általában háromféle választottbírósági vitarendezés jelenik meg:
1. eseti választottbíróság
2. valamely állandó nemzetközi kereskedelmi választottbíróság (pl. Nemzetközi Kereskedelmi
Kamara Választottbírósága, ICC)
3. Beruházásvédelmi Jogviták Nemzetközi Központja (ICSID)
Az ICSID szerepe napjainkban a legjelentősebb.
146
 1965-ben a washingtoni egyezmény hozta létre, cél: vitarendezésre független, államok politikai, jogi
befolyásától mentes intézmény létre hozása.
 Olyan állandó beruházásvédelmi vitarendezési fórum, amelynek saját eljárásrendje és intézményi háttere
van, nem csak választottbíróság.
 igénybevételére akkor van lehetőség, ha a befektető honos állama és a fogadó állam is a washingtoni
egyezmény részese.
 joghatóságának szabályait a beruházásvédelmi egyezmények tartalmazzák.
 eljárásában a felek által jelölt választottbírók járnak el, rendelkezik saját (tagállamok által jelölt)
választottbíró-listával, de a listán nem szereplők is jelölhetők.
 az eljárás adminisztratív lebonyolítását az ICSID titkársága végzi.
 ICSID-eljárás 2 sajátossága (biztosítják, hogy az ICSID ítéletei és végrehajtásuk külső jogi hatástól
mentesek legyenek):
1. ítéleteiben szereplő pénzügyi kötelezést minden tagállam úgy köteles végrehajtani, mint a saját
legfelsőbb bírói fórumának ítéletét (ezzel szemben egy szokásos, nemzetközi kereskedelmi
választottbíróság ítéletének elismerése, végrehajtása a belső jog vagy a külföldi választottbírósági
ítéletek elismeréséről szóló New York-i egyezmény alapján történik, az állam megtagadhatja az
ítélet végrehajtását).
2. érvénytelenítése érvénytelenítési bizottság előtt, kizárólag a washingtoni egyezményben
meghatározott eljárás szerint, ott meghatározott okokból (kereskedelmi választottbíróság
ítéletének érvénytelenítése: választottbíróság székhelye szerinti jog alapján a székhelyállam
bírósága előtt) történik.

D) Nemzetközi Beruházás-biztosítási Ügynökség (MIGA):

 1985-ban alapították meg a Világbank közreműködésével, célja a termelési célú beruházások
áramlásának ösztönzése (főleg fejlődő államok javára), biztosítékokat nyújt a fejlődő államokba
irányuló beruházásokat érintő nem kereskedelmi jellegű kockázatokra, kutatómunkát végez, beruházások
áramlását elősegítő tevékenységeket folytat, megosztja az információkat a fejlődő államokban
megvalósítható beruházásokról
 saját elnökkel, ügyvezetői tanáccsal rendelkezhetne, de e tevékenységeket eddig a Világbank elnöke,
ügyvezetői látták el.

. 59. tétel: A Nemzetközi Valutaalap és a Világbank

A) A Nemzetközi Valutaalap (IMF)

1. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) célja és tevékenysége
 Eredeti cél és feladat: nemzetközi pénzügyi együttműködés támogatása a gazdasági növekedés
megteremtése, fenntartása érdekében, árfolyamstabilitás, tagállamok közti többoldalú fizetési rendszer
megteremtésének elősegítése, a világgazdaság növekedését lassító devizakorlátozások megszüntetése,
átmeneti pénzügyi segítség nyújtása a tagállamok fizetési mérlegeiben keletkezett komoly hiányok
megszüntetésére.
 Alapokmánya rögzítette a tagállamok devizaárfolyamai és az arany paritását, alap: USA vállalta a dollár
változatlan árfolyamon történő aranyra váltását = aranydeviza-standard, a részes államok az
árfolyamokat a dollárhoz rögzítették.
 1971: Washington egyoldalúan felfüggesztette az aranydeviza-standardon alapuló rendszert =>
alapokmány módosítása (1978) => tagállamok szabadon határozzák meg árfolyamrendszerüket.
 Hangsúlyeltolódás a tevékenységben: árfolyampolitika háttérbe szorult, előtérbe került a tagállamok
gazdaságpolitikájával kapcsolatos koordináció, segítségnyújtás, segélyben részesített állam
gazdaságpolitikájának elemzése, formálása.
 2008: világválság => nemzetközi pénzügyi rendszer és IMF új kihívással néz szembe. Megnőtt az IMF
rendelkezésére álló pénzügyi eszközök mennyisége. Rugalmasabb segítségnyújtási eszközökre volt
szükség.

147
 Fontos feladata a hitelezés a súlyos fizetési mérleghiánnyal rendelkező tagállamoknak. Feltétele a
tagállam és az IMF közti megállapodás megkötése, melyben a tagállam szigorú takarékossági
intézkedések végrehajtását vállalja, betartásukat az IMF ellenőrzi.

2. Az IMF szervezete
 188 tagállam (2013-ban), Magyarország 1982 óta tag.
 Élén
o a Kormányzótanács (minden tagállam képviselteti magát benne),
o a Nemzetközi Monetáris és Pénzügyi Bizottság,
o az Ügyvezető Igazgatóság (IMF napi tevékenységét irányítja, 24 ügyvezetőből áll, közülük 8 1-1
tagállamot, pl. USA, Németország, Franciaország, a többi 16 ügyvezető tagállamok tömörüléseit,
az úgynevezett szavazócsoportokat képviseli)
o és a vezérigazgató (szervezet napi működéséért felel) áll.
 Döntéseit súlyozott szavazással hozza. Minden tagállam meghatározott számú alapszavazattal
rendelkezik + a befizetett kvóta mennyisége szerinti súlyozott szavazat.

3.Hitelkeretek (számos hitelkeret-konstrukciót dolgozott ki az IMF)

Kedvezményes hitelek (2014 végéig kamat nélkül, visszatérítéshez 5 éves türelmi idő):
o készenléti hitel (rövidtávú problémákra, általában 8 éves futamidővel)
o kiterjesztett hitel (középtávú problémákra, 10 éves futamidővel)
o gyorshitel (sürgős finanszírozási igények esetén, 10 éves futamidő, könnyített folyósítási feltételek)
Nem kedvezményes hitelek
o jelentős részét a rendelkezésre állási megállapodás keretében folyósítják (rövid távú
egyensúlytalansági helyzetben vehető igénybe elővigyázatossági célból = az összeget ténylegesen
nem hívják le, meghatározott folyósítási feltételek, 12-24 hónapra szól. Új lehívás csak a feltételek
teljesítése esetén, visszafizetés 3-5 év).
o rugalmas hitel (előre meghatározott általános feltételek fennállása esetén, válság
megelőzésére/kezelésére, stabil gazdasági hátterű ország számára, mely képes a szükséges
gazdaságpolitikai változásokat végrehajtani, folyósítási feltétel nincs).
o elővigyázatossági és likviditási hitel (a rugalmassági hitel feltételeit nem teljesítő, de stabil
gazdasággal rendelkező országoknak nyújtható.
A tagállamok éves szinten csak a kvótájuk meghatározott többszörösét vehetik igénybe, bizonyos esetekben
túlléphető, egyes hiteleknél nincs korlát. Minden állam számára elérhető a gyors finanszírozási eszköz
(pénzügyi egyensúlytalanságok kezelése). Hitelezési, válság-kezelési gyakorlat kritikája: szociális
szempontból gyakran negatív következménnyel járt.

4.Az IMF pénzügyi forrásai

 A tagállamok bocsátják rendelkezésre kvótájuk alapján (a 25%-át különleges lehívási jogok
formájában vagy egyéb, IMF által meghatározott devizában, a 75%-át saját valutájukban).
 A kvótákat általában 5 évente vizsgálják felül. Szükség esetén kiegészítő finanszírozás áll
rendelkezésére (iparosodott tagállamokkal kötött hitelegyezmények alapján).

5.Különleges lehívási jogok (Special Drawing Rights, SDR)

1969-ben hozták létre, sajátos devizatartalék-képző eszköz. Árfolyama a dollárból, yenből, fontból,
euróból képzett valutakosárhoz igazodik, tagállamok között ingyenesen osztják szét, növelve az adott állam
devizatartalékát. Devizatartalékként nem töltött be jelentős szerepet, mégis elfogadott elszámolási eszközzé
vált az IMF-ben és más nemzetközi szervezetekben, nemzetközi áru-megállapodásoknál.

B) Világbank = Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank (International Bank for Reconstruction and
Development, IBRD)
-1944-ben jött létre, azóta több intézményt létrehoztak az IBRD irányítása alatt, ezek együtt a Világbank-
csoport:
148
 o Nemzetközi Pénzügyi Társaság (IFC)
o Nemzetközi Fejlesztési Egyesület (IDA)
o Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központja (ICSID)
o Nemzetközi Beruházás-biztosítási Ügynökség
A Világbank az ENSZ Környezetvédelmi Programjával és az ENSZ Fejlesztési Programjával
együttműködve létrehozta a Globális Környezeti Alapot.

1.Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank (IBRD)

 létrehozás elsődleges célja: II. világháború után újjáépítés finanszírozása, tevékenységét főleg Európán
kívül fejtette ki infrastrukturális nagyberuházások támogatásával.
 Hatvanas évek végétől: jelentősen növelte kihelyezéseit a fejlődő országokba
 Nyolcvanas években előtérbe kerültek a szerkezetátalakítási projektek is.
 Kilencvenes évek elejétől: szociális, egészségügyi, környezetvédelmi szempontok jelentősége megnőtt.
 Célja napjainkban: „szegénység nélküli világ” létrehozása fenntartható fejlődés követelményeinek
figyelembe vételével:
o mélyszegénység (napi kevesebb, mint 1,5 dollárból élők) aránya 3 % alá csökkentése
o „megosztott gyarapodás” (minden országban a népesség legszegényebb 40 %-ának gazdasági
fejlődése)
 Hitelezéssel, más pénzügyi műveletekkel, gazdaságpolitikai tanácsadással, képzéssel,
hatástanulmányok készítésével, projektek, gazdasági szektorok elemzésével foglalkozik.
 Pénzügyi szolgáltatásait piaci alapon nyújtja, tőkéjét a tagállamok bocsátják rendelkezésére,
hozzájárulás kvóta nagyságától függően eltér. Csak a hozzájárulásuk 5 %-át fizetik be, a többi az IBRD
fizetésképtelensége esetén lenne esedékes (ilyen még nem volt), feladatellátásához szükséges összeget a
pénzügyi piacokon teremti elő.
 Szervezeti felépítése az IMF-éhez hasonló, központi szerv: Kormányzótanács (tagállamok által
kinevezett 1-1 kormányzó és helyettesük). Döntés szintén súlyozott szavazási rendszerben (alap + kvóta
szerint)
 Napi működés: 24 tagú Ügyvezető Igazgatóság, 5 ügyvezetőt a legnagyobb kvótájú tagállamok
jelölnek, a többit a szavazócsoportok választják. Az elnököt az Ügyvezető Igazgatóság választja.
 Bírálatokra reagálva kidolgozta a Világbank az általa finanszírozott projektek által okozott szociális és
környezeti problémák kezelését, minden projektet felülvizsgáltak, környezeti hatástanulmányokat
készítettek. Magánszemélyek (akikre a Világbank által finanszírozott projektek káros hatással vannak)
panaszainak kivizsgálására létrehozták a Vizsgálati Panelt (1993), amely javaslatokat terjeszt elő a
Világbank döntéshozó szerveihez.

2.Nemzetközi Pénzügyi Társaság (IFC)

 1956-ban hozták létre, cél: gazdasági fejlődés ösztönzése magánberuházások finanszírozásával,
elősegítésével:
1. Magánberuházókkal együttműködve finanszírozza magánvállalkozások alapítását, fejlesztését,
terjesztését, melyek képesek a tagállam fejlődését állami garancia nélkül is előmozdítani
befektetéseikkel, ahol nincs elegendő elfogadható feltételekkel hozzáférhető magántőke.
2. segítséget nyújt beruházási lehetőségek: hazai és külföldi tőke és a képzett menedzsment
összekapcsolásában
3. segítséget nyújt ahhoz, hogy a hazai és külföldi tőke hozzáférjen a produktív beruházási
lehetőségekhez.
 kölcsönöket, biztosítékokat nyújt beruházásokhoz vagy tulajdonrészesedést szerez azokban
 A tagállamokban a beruházási lehetőségeket promóciós tevékenységgel szélesíti
 utóbbi években tevékenysége a kevésbé fejlett országokba irányult.
 A finanszírozott projektek szociális és környezetvédelmi aspektusainak jelentősége nő
 Kormányzótanács irányítja, az operatív vezetést az Igazgatótanács végzi. Ha a tagállam IBRD-tag is,
az ottani Kormányzótanácsba, Igazgatótanácsba delegált tagok látják el a vonatkozó tisztséget az IFC-
ben is.
149
3.Nemzetközi Fejlesztési Egyesület (IDA)
1960-ban alapították, cél: kedvezményes hitelek nyújtása a leghátrányosabb helyzetű országoknak (mert a
Világbank sok fejlődő tagállama nem felelt meg a világbanki hitelfelvétel feltételeinek)
 annak a tagállamnak segíthet a finanszírozásban, amelynek a bruttó nemzeti jövedelme nem ér el egy
meghatározott szintet és nem felel meg az IBRD feltételeinek.
 kihelyezett támogatásainak formái:
o vissza nem térítendő támogatás
o támogatással vegyes hitel
o egyszerű hitel
 finanszírozott programok: alapvető iskolai, egészségügyi ellátás, ivóvíz-szolgáltatás biztosítása,
környezetvédelem, klímaváltozás hatásainak kiküszöbölése
 Kormányzótanács irányítja, az operatív vezetést az Igazgatótanács végzi. Ha a tagállam IBRD-tag is,
az ottani Kormányzótanácsba, Igazgatótanácsba delegált tagok látják el a vonatkozó tisztséget az IFC-
ben is.

4.Globális Környezeti Alap (GEF) és egyéb vagyonkezelő alapok

 számos vagyonkezelő alapot állított fel a Világbank, ezeket az adományozók finanszírozzák,
tevékenységüket a Világbank irányítja, pl. Brazil Őserdő Vagyonkezelő Alap.
 Globális Környezetvédelmi Alap (1994) azoknak a projekteknek a támogatására, melyek a
környezetvédelem 4 központi területét érintik (klímaváltozás, biológiai sokféleség, nemzetközi vizek,
ózonréteg csökkenése, talajerózió)
 2002-ben az elsivatagosodással és a folyamatos szerves szennyezéssel kapcsolatos projektekkel bővült a
GEF feladatköre
 számos egyéb nemzetközi megállapodás pénzügyi mechanizmusát is szolgáltatja (pl. ENSZ éghajlat-
változási keretegyezménye)

60. A felelősség teljes rendszere, az objektív felelősségi elmélet, Kötelezettségszegés, betudhatóság

kérdései

150
Kötelezettségszegés (deliktum, bűntett) à Betudás az államnak (vétkesség: gondatlanság, szándékosság) ha
vétkesség, akkor à nemzetközi jogsértés à Felelősség megállapítása à Jogkövetkezmény: 1) önkéntes
helytállás –jogszerű állapot helyreállítása, 2) szankciók

Objektív felelősségi elmélet

- Nem számít, hogy gondatlan vagy szándékos a cselekmény ez közömbös, nincs nj-ben felróhatóság
fogalom, a sértettet olyan helyzetbe kell hozni, mintha nem történt volna meg a jogsértés.
- De vannak olyan helyzetek, ahol az államközi viszonyok megromlásának mértéke attól függ, hogy egy
utasszállító gépet szándékosan lőttek-e le vagy azért,mert összetévesztették egy támadó katonai géppel.
- Állandó Nemzetközi Bíróság mondta ki, 1928, Chorzówi ügyben

Államfelelősség elméleti elemei

1. A nemzetközi felelősség azoknak a feltételenek az együttes teljesülése, amelyek megléte esetén a
sértett állam felhívhatja a jogsértő állam felelősségét, azaz igényelheti, hogy álljanak be a jogsértés
következményei.

Felelősség keletkezése: felelősség felhívása jogsértés esetén, elemei az AFT 12. cikke alapján

1. Kötelezettségszegés: az állam és a nemzetközi jog többi alanya csak akkor felelős magatartásáért, ha
megsérti az őt kötelező hatályban lévő nj szabályt. (lehet szerződés, szokásjog, stb) – Ez látszólag
egyszerű, de a valóságban már a kötelezettség azonosításánál is nehézségekkel találkozunk (pl. tiszai
cián-eset: felel-e Románia?)
- 2000-ig bűntettet és deliktumot különöztette meg egymástól a NJB
- elismert jogforrásokból fakad a szabály
- AFT. 3.: akkor is megvalósul, ha a belső jog szerint megengedett.
- A kötelezettségszegés két összetevője:
151
 I) maga a kötelezettség, amelyet követni vagy tanúsítani kell
II) a megvalósult államcselekedet viszonya az előíráshoz

2. Betudás az államnak
- betudás: logikai hozzárendelés, a tett és a felelőssé váló állam összekapcsolása. Nem azonos a
felróhatósággal, nem tárgya az elkövető, sem az állam szándékai vagy gondatlansága
- Nki Bizottság tervezet, az ÁFT. határozza meg: csak akkor válhat jogsértő cselekedetté, ha az a „nki jog
szerint” az államnak betudható.
- államot egységként kell kezelni, így a hatalmi ágak jogsértései is az államot terhelik:
-
1) Végrehajtó hatalom cselekedeteinek betudása; ha jogorvoslattal korrigálható, akkor nem
állapítható meg jogsértés. A központi kormányzat és a helyi szint is ezen alapszik a diplomáciai
védelemnek az az alapelve, hogy a jogaiban sértett személy akkor léphet fel, ha a helyi jogorvoslati
lehetőségeket kimerítette vagy azok reménytelenek.
2) Törvényhozó hatalom és jogalkotó cselekedeteinek betudása. Az államot kötelező szabályokkal
ellentétesen.
3) Bíróságok döntéseinek betudhatósága. Az ellentétes ítélet/megtagadják az igazságszolgáltatást
(déni de justice).

(3. Jogsértést kizáró körülmények, 4. Kógens norma hatása, 5. okozatiság és kár, 61. tétel)

6. Különleges helyzetek, szereplők: ezek is az államénak minősülnek

-A felelősség megállapítása a határesetekben nehezebb az ÁFT alapján:

1.) kormányzati hatalom elemeit gyakorló személy vagy egység magatartása állami cselkedetnek
minősül, ha az állami szervnek nem nevezhető entitást a kormányzati hatalom elemeinek
gyakorlásra felhatalmazzák
2.) egy másik állam által az állam rendelkezésére bocsátott szervek magatartása, ha a kormányzati
hatalom elemeit gyakorolja: a felhasználó állam tettének minősül
3.) magánszemélyek magatartását, ha állam utasítására, irányítására, ellenőrzés alatt cselekedtek
(tényleges, hatékony ellenőrzés kell! -Nemzetközi Bíróság álláspontja az irányadó)
Pl. Mladics, boszniai szerb tábornok parancsára elkövetett népirtás. Bosznia-Herczegovina vs.
Szerbia-Montenegro, 8000 férfi halott + Nicara-ügy.
4.) magánszemély, ha az ország területét hadúr, klán, felkelőcsoport uralja, korm. hatalom elemeit
gyakorolja, olyan körülmények között, amelyek szükségessé teszik a kormányzati hatalom
elemeinek gyakorlását
5.) sikeres polgárháború/felszabadító harc/elszakadás után az új állam VAGY a polgárháború
állama lesz a felelős a harc során elkövetett tettekért
6.) állam magáénak ismerheti el a egyes cselekményeket (Argo akció), függetlenül attól, hogy az
eredeti cselekedetekért felelős-e
7.) ultra vires: az állam szervének, valamint a kormányzati hat. elemeinek gyakorlása felhatalmazott
személynek vagy entitásnak a magatartását államcselekdetnek kell tekinteni, ha ebben a
minőségében jár el, még akkor is, ha hatáskörét túllépi vagy utasításokat megszeg.

61. Jogsértést kizáró körülmények, kógens norma hatása, okozatiság, kár

Az államnak betudható kötelezettségszegés nem feltétlenül vezet jogsértésre és így az állam felelősségére.
Ezek absztrakt mivoltukban könnyen elfogadhatóak. Vita: a tények indokolják-e az alkalmazását.

Jogsértést kizáró körülmények

 felmenti az államot a jogsértés vádja alól, /ha van kötelezettségszegés és betudás, akkor is/

152
 1.) Beleegyezés: A NJ. nem határozza meg, hogy ki nyilatkozhat érvényesen, kell felhatalmazás. Ha az
állam beleegyezik abba, amit a másik állam tesz, akkor a beleegyezés mértékéig a jogellenesség
kizárt. Fő, hogy a beleegyezést szabadon adják, világosan és megfelelő felhatalmazás birtokában,
akár egyedi esetben, akár valamilyen szerződés keretében.

2.) Önvédelem: Az államcselekedet jogellenessége kizárt, ha a cselekedetet az ENSZ Alapokmányával

összhangban megvalósított jogszerű önvédelmi intézkedés. (Mi történik a támadó és az önvédelmet
gyakorló állam között hatályos szerződésekkel, gyakorlohat-e önvédelmet nki. szerv (ENSZ, NATO)
katonai akciójával szemben az az állam, amely a beavatkozást jogtalannak tekinti).

3.) Ellenintézkedés- szankció, önsegély, jogsértésre adott válasz

4.) Erőhatalom – vis major, force majeure(erőhatalom): nem hivatkozhat, ha saját magatartása okozta
Feltételek:
 ellenállhatatlan erő,(természeti) előreláthatatlan esemény,(emberi)
 melyet az állam képtelen ell. alatt tartani
 ez teszi lehetetlenné a kötelezettség teljesítését

5.) Végveszély: nincs más eszköz, h a személy a saját, vagy gondjaira bízottak életét mentse (hajó,
repülőgép engedély nélküli belépése más állam területén), nem hivatkozhat, ha saját magatartása
okozta, józan megfontolás mentesíti
(Rainbow-Warrior ügy, sziget, Fro., ügynökök kimentése)

6.) Szükséghelyzet:
 1) a kötelezettségszegő magatartás az egyetlen eszköz
 2) az állam lényegbevágó érdekét védi
 3)+4) a veszély, amely a szükséghelyzetre vezet súlyos és közvetlenül fenyegető
 5) a szükséghelyzetben tanúsított magatartás nem csorbítja az állam – amelyekkel szemben a
kötelezettség fennáll- lényegbevágó érdekeit + a nemzetközi közösség, mint egész érdekeit
sem
 6) az állam nem hatott közre a szükséghelyzet kialakulásában
 7) a kötelezettség nem zárja ki a szükséghelyzetre való hivatkozást

 az állam felelősségre vonásának akadályát jelentiHETik a fenti indokok, de nem általános szabály
 kártérítés attól még követelhető a jogsértő állammal szembe

Kógens norma hatása: Kógens norma megsértése esetén nincsenek kimentő okok, jogsértést kizáró okok!
Habár a kógens normák köre nem egyértelműen megfogalmazott.

Okozatiság, kár: Vagyoni, nem vagyoni, emberéletben esett kár, melyek közvetlenül bizonytahtóak. Ez a
megtérítendő kár megállapításának a mértéke.

 Közeli ok: Olyan ok, amely nélkül a felelősségre vezető okozat (kár) nem állt volna be, s amelynek
erőteljesebb hatása egyben növelné a kár nagyságát is. Az előreláthatósági ok is része az oksági
láncnak.

62. Felelősség tartalma, jogsértés következményi és a felelősség felhívására jogosultak: a sértett állam
és más államok. AZ ellenintézkedés normái

Felelősség tartalma, jogszerű állapot helyreállításának kötelezettsége

1. Jogsértés abbahagyása, folyamatos teljesítés kötelezettsége
2. Jóvátétel: kötelesek a sérelmet jóvátenni az államok. államnak jár, nem személynek. Formái:
 Helyreállítás-in integnum restitutio

153
  Kártérítés: ha a helyreállítás nem, vagy részben lehet. Teljes, hatékony, azonnali legyen
 Elégtétel- bocsánatkérés, sajnálkozás, à szimbolikus
Felelősség felhívása- sértett és felelős állam szerepe
Felelősség felhívására jogosult államok:
1.) Sértett állam: ha 1 van, megítélése egyszerű
2.) Más államok:
1./ többoldalú szerződések különösen érintett állama és az összes érintett helyeztének megváltozása miatt
sértetté váló állam, pl.: Teheráni túszejtésnél USA volt a kül. érintett állam
2./ sértett államnak nem minősülő, fe különleges válaszlépésekre jogosult államok, 2 esete:
a. ha a kötelezettségszegé vmely csoport közös érdekét védi, v nemzetközi közösséggel
szemben áll fent,
b. ha nj kógens normáit szegi meg., ezek az NJB bűntettnek kívánja minősíteni, erga
omnes kötelezettség, betartásához minden államnak érdeke fűződik
8. mit tehetnek ezen államok? Nemz Közösség bármely tagja felléphet a jogsértővel szemben, abbahagyást
követelhet.
Felhívás eljárása:
9. felhívás : formális jogi igény, melytartalmazza a jogsértés megnevezését, és kívánt következményeket
10. vagy a jogsértővel, vagy rögtön egyeztető bizottsággal közli
11. feltétele: helyi jogorvoslatok kimerítése, ne nyugodjon bele a sértett
Ellenintézkedés
12. célja: teljesítésre késztetés
13. felelősség önkéntes vállalás optimális esetben
14. ha nem hajlandó a sérelem orvoslására, a sértett állam szankcióhoz, önsegélyhez folyamodhat
15. az ellenintézkedés = viszontjogsértés nem sértheti az erőszak tilalmát, alapvető emberi jogokat,
humanitárius jog megtorlást tiltó szabályáéba nem ütközhet, jus cogenst sem sértheti.

63. Nemzetközi Szerezetek Felelőssége

Ha egy nemzetközi szervezet követ el jogsértést, akkor az a kérdés, hogy ezért a szervezet vagy a
tagállamai a felelősek?
 A válasz nem egyértelmű, pedig az NJB 2011-ben második olvasatban már elfogadta a a nemzetközi szervek
felelősségére vonatkozó tervezetet.
 Főszabály: a szervezet a tisztán neki betudható kötelezettségszegésért éppúgy felelősséggel tartozik, mint az
állam az ÁFT szerint.
 Nehézségek két alapvető forrása:
I. Ha a szervezet akaratát állami szervek hajtják végre és az ő tetteik során
keletkezik sérelem:
- Behrami és Saramati ügy: mindkét esetben az ENSZ felelősségét állapította meg a
bíróság
- (Behrami ügy: Tárgya: Agir Behrami két fiának sorsa; Tényállás: 2000-ben a koszovói szerbek uralta területen
még fel nem robbant kazettás bombákat találtak. Ezeket a NATO csapatok használták az 1999-es légitámadás
során. Egyikük felrobbantott egy ilyen bombát megölte egyik fiát a másik megsértült. Az apa az emberi
jogok európai egyezményéek 2. cikkére hivatkozott a francia katonák nem hatástalanították a bombákat)
Fro: JH hiányára hivatkozot többi NATO tagot is perelni kellett volna; a jogsértés a NATO-nak végső soron
az ENSZ-nek tudható be.)
- (Saramati ügy:Tárgya: emberölés kísérletével és illegállis fegyverhasználattal gyanúsított koszovói albán férfi,
Saramati letartóztatása, fogvatartása Tényállás: A letartóztatási parancsot a KFOR-erők norvég parancsoka adta ki,
KFOR hosszabbította is meg. (BE alatt) Az első fokú ítélt kihirdetését megelőzően több mint 6 hónapot volt
KFOR fogságában. 2002-ben átadták a Koszovó közigazgatásáért felelős UNMIK-nak. 2002-ben a koszovói LB
új eljárást rendelt el. Saramati álláspontja: a személyi szabadságától jogtalanul fosztották meg + hatékony
jogorvoslat hiánya (EJEE) Norvégiát tette felelőssé. Norvégia álláspontja: vitatta a JH-ot; KFOR norvég
parancsnokának letartóztatási ügyekben nem adhatott Norvégia utasítást  NATO ENSZ felelős.)
- Az ügyekben saját államuk felelőssége nem állt fenn, hiszen az ENSZ-nek betudható
mulasztásokat követtek el.
- AZ ENSZ felett nincs a strasbourgi bíróságnak JH-a. (pergátló kifogásoknak helyt
adott)

154
 - A bíróság azt vizsgálta, hogy az ENSZ Biztonság Tanácsa gyakorolta-e a végső
fennhatóságot és ellenőrzést.
- AL-Jeda v. Egyesült Királyság ügye (EJEB)(2011): ENSZ a felelős ha övé a végső hatalom, Al-JEDA jogtalan
fogvatartásáért az UK felel. (brit joghatóság és ellenőrzés alatt követték el)
- NJB nem értett egyet az EJEB-val és úgy vélte, egy nemzetközi szervezet csak akor
tehető felelőssé az államok vagy más szervezetek rendelkezésére bocsátott szereplők
tetteiért, ha tényleges ellenőrzést gyakorol felettük.
- II. Át lehet –e lépni a nközi szervezetek jogalanyiságán eljutva a jogalanyiságot
létrehozó államokig (figyelmen kívül hagyva azt, hogy a szervezetnek elméletileg a
tagállamoktól különböző, saját akarata van)?
Nemzetközi szervezetek felelősségére vonatkozó tervezet- NSzFT, a nemzetközi
szervezet jogsértő tetteiért viselt tagállami felelősségről is rendelkezik.
Ha a tagállam a szervezet szabályainak eleget téve nyújt segítséget, akkor csak a
szervezet felelős.
- Ha egy nem tgállam tudatosan segítséget nyújt a jogsértő tetthez, akkor maga is felel.
Ugyanez az utasításokál egy állam tudatosan utasít jogsértésre nki szervezetet  felelős az
állam; ha a szervezet szabályaival összhangban eljáró tagállam teszi nem felel.
- Akkor is felel az állam, ha a szervezet mögé bújva a saját nemzetközközi jogi kötelezettségét
játsza ki.
- NJB átveszi az Óntanács ügyében született brit ítélet koncepcióját: az állam ált. nem
felelős, akkor állapítható meg az állam felelőssége a nki szervezet cselekedetéért, ha
vállata a felelősséget a sértett féllel szemben azért a tettért; vagy azt benyomást
keltette a sértett félben, hogy számíthat a felelősség vállalására. Mind2 esetben az
érintett tagállamok felelőssége állapítgató meg, nem a szervezet valamennyi tagjáé.
 A nki szervezetek felőléssége igoványosabb terület, mint az államfelelősségé. A gyakorlat szűkösebb. Gyakran érvelnek amellett, hogy
a NJ kezelje rugalmasan az államok és a nki szervezetek felelősségét, és álljon készen arra, hogy megállapítsa a szervezet és a tagállam
egyetemleges felelősségét.

64. A vitarendezés nem bírói útjai. Az alapelv, a diplomáciai és nközi szervezeteken belüli eljárások

Alapelv

 A Nki közösség létformája kettős konfliktus és együttműködés is jellemzi

 A területi igények, politikai félelmek, vagy gazdasági okok mögött, mindig konkrét kérdés, vagy kérésekre
irányuló vita húzódik meg.
 Az államközi viták politikai és NJ jellege nem választható el egymástól.
 Az igényeknek a NJ nyelvén történő megfogalmazása lehetővé teszi, azok racionalizálását, korlátozza a vitát, eltávolítva a mögöttes
konfliktustól.
 A jogvita a nközi konfliktusok bírói eljárások útján törtnő rendezésekor mindig a NJ szabályai szerint dől el.
 Diplomáciai eljárások esetén a NJ inkább csak kiindulópontul szolgál az érintett államok számára ahhoz,
hogy kompromisszumot dolgozzanak ki.
 Az ENSZ Alapokmányának kidolgozói  miután rögzítették az erőszak alkalmazásának tilalmát, kimondták a viták békés
megoldásának kötelezettségét.
 Alapokmány 1. cikk 3.bekezdése: A szervezet összes tagjai kötelesek nemzetközi viszályaikat békés eszközökkel és oly módon
rendezni, hogy a nki béke és biztonság, valamint igazságosság ne kerüljön veszélybe.
 Az alapokmányi kitétel miszerint a viták békés megoldása során a nki béke és biztonság és az igazságosság
nem kerülhet veszélybe  konkrét történelmi tapasztalatra támaszkodik.
 (Az Alapokmány megszületésének idején élt a nácik által provokált csehszlovák konfliktus nyomán megszületett 1938.évi müncheni
egyezmény emléke, amely veszélyeztette a az igazságosságot.)
 A rendezés során az érintett államok maguk választják meg, milyen békés eljárást választanak.
1.) közvetlen tárgyalás,
2.) kivizsgálás,
3.) békéltetés,
4.) közvetítés,
5.) vb,
6.) bírósági eljárás
7.) regionális szervek vagy megállapodások igénybevétele
8.) általuk választott egyéb békés eszközök
155
  A viták békés rendezésének alapnormájának a konfliktusba érintett államok együttesen tehetnek eleget.
 Valódi rendezési szándéktól vezérelve szerint kell eljárniuk.
 Leggyakrabban megoldás helyett megállapodásban érdekeltek, napjainkban probléma: sokszor nem állami szereplő érintett (terrorista
csoport)
Diplomáciai eljárások
1. Közvetlen tárgyalás:
A) vmennyi érintett államot be kell vonni;
B) legrugalmasabb (formakényszer nélkül alkalmazható);
C) harmadik állam befolyásától mentes, itt érvényesülnek leginkább a felek érdekei;
D) jóhiszeműség jellemzi, a feleknek megegyezésre és nem időhúzásra, vagy a közvélemény megnyugtatására
kell törekedniük;
E) diplomácia konferenciát szerveznek, amennyiben az államok széles kör érintett a tárgyalások
lebonyolításában (Déli Sarkról konferencia)
2. jószolgálat: Az erre vállalkozó meggyőzi a vonakodó államokat, hogy tárgyalásokat folytassanak
egymással. (annak lebonyolítására felajánlhatja saját területének valamely részét) Lehetőségük nyílik közvetlen tárgyalásokra.
3. közvetítés:
A) 3. fél a tárgyalásokban is részt vesz;
B) szabadon, indokolás nélkül terjeszthet elő megoldási javaslatokat
C) a közvetítőnek pártatlanul kell eljárnia,
D) nem feladata NJ-lag értelmezni a vitát;
E) sikeres közvetítést többnyire nagyhatalom, v különleges tekintéllyel bíró politikus végezhet .(ált. regionális
érdekeiket szem előtt tartva járnak el.)
4. nemzetközi vizsgáló vagy békítő bizottság:
A) A tényállás feltárására  vizsgáló bizottságot, nemzetközi szervezetet kérnek fel
B) A vizsgáló bizottság által előterjesztett jelentés főszabályként nem vitatható
C) Békéltető bizottság: közvetítő jellegű rendezési javaslatok kidolgozása, ténymegállapításai kötelezőek,
de rendezési javaslatait visszautasíthatják.
(pl. holland kormány állítása szerint egy német tengeralattjáró süllyesztette el a Tubantia holland gőzöst 1919-ban. Hollandia
semleges állam volt az I. vh-ban. Befejeződése után vizsgáló bizottság valóban így történt, de nem tisztázható, hogy
szándékosan történt)
Nemzetközi szervezetek eljárásai
- I. ENSZ B. T. minden viszályt megvizsgálhat annak megállapítása végett, hogy nem
veszélyezteti-e a nközi béke és biztonság fenntartását.
- bármely tagállam, vagy kívülálló állam is felhívhatja a B.T-t,  hivatalból, tagállam,
vagy ENSZ Főtitkárának az indítványára tűzhet napirendre egy kérdést, minősített
többséggel ajánlást tehet
- megfelelő eljárási, rendezési módokat ajánl fel
- ajánlást tesz, akár konkrét eljárásra pl: tárgyalás tartása a Nemzközi Bíróság előtt
vagy rendezési elveket határoz meg.
- ha a vita jogi természetű ált  Nemzetközi Bírósághoz kell fordulni, il a BT is oda
utalja
- II. Regionális szervezetek elé az érdekelt államok felkérésére vagy a BT
kezdeményezésére kerülhet egy nemzetközi viszály.
- III. Afrikai Unió Alapokmányát 2002-ben kiegészítő, egy regionális Béke és
Biztonság Tanácsot felállító jegyzőkönyv a szerv egyik fő feladatának tekinti a
tagállamok vitáinak békés rendezését.

65. A választottbíráskodás

 A bírói döntés minden esetben kötelező szemben a diplomáciai úton történő vitarendezéssel.
 Minél állandóbb a bíróság annál kisebb a feleknek a befolyása a vitát eldöntő személyekre, alkalmazott eljárási és
anyagi jogi szabályokra.

A választottbíráskodás (VB) mibenléte és fejlődése a NJban:

A VB a viták rendezésének jogi módozatai közé tartozik

156
 Lényege: a felek közötti véleménykülönbség eseti jellegű, a felek által választott bíróság általi
feloldása jogi szempontok alapján
Fajtái: államközi (szuverén államok állnak egymással szemben), vegyes (szuverén államok és
magánjogi jogalanyok), ill kereskedelmi (társaságok vagy magánszemélyek jogvitáit rendezi NMJ
területe)
 Előképei:
- Antik Görögországból és a középkori Európából is vannak előképek. (görögöknél:
városállamok vitáik eldöntésére igénybe vettek 3.felet inkább közvetítésre hasonlít; (nem jogi szempont alapján
hozták döntéseiket; középkori Euróa: a pápa, a német-római császár és más államok fejei visszatérően döntöttek az
államok vitás ügyeiben de nem a NJ alapján)
- Modern választottbíráskodás első fontos példája: 1794 USA- ANGLIA közötti
függetlenségi háború rendezetlen kérdéseit döntötte el
- Kiemelkedő: 1871 Alabama VB ügy ANGLIA megsértette a semlegességi
kötelezettségét az amerikai polgárháborúban (USA javára dőlt el, megmutatta, hogy jelentős és
érzékeny ügyben is lehetséges megoldás az eseti VB)
- 1899. Hágai egy. Állandó Nközi VB létrehozása iránti igény.--> Állandó
Választottbíróság létrehozása az 1899. évi I. Hágai Egyezménnyel)
- Állandó Nemzetközi Bíróság, II. vh. után Nemzetközi Bíróság, amelyek már nem
ad hoc jelleggel működnek.
- Egyre fontosabbá vált a választottbíráskodás
- A két világháborút lezáró békeszerződések rendelkeztek VB-i testületek
létrehozásáról magánszemélyek, vállalkozások a legyőzött állammal szemben
igényeiket érvényesíthetik.
- Világbank keretében 1966-ban létrehozott: ICSID- Beruházási viták rendezésének
nközi központja (vegyes vb.)
VB összetétele, eljárása
- A VB létrehozásához szükséges az érintett államok erre vonatkozó megegyezése
+ VB tagjának vagy tagjainak kijelölése.
- Az államok a VB igénybe vételéről a jogvita felmerülését követően is köthetnek
szerződést, de gyakoribb hogy nközi szerződésben rendelkeznek róla
- A VB-i szerződésben az államok rögzítik a vitatott kérdéseket az eljárás
szabályait, milyen tartalmi szabályok szerint szülessen a döntés
- VB-ok páratlan számú tagokból állnak, ritka az egyes választottbíró.
- A VB tagjai: 1-1 v. 2-2 tagot a vitában álló felek jelölik, a kijelölt bírók közösen
döntenek az elnök személyéről.
- A gyakorlatban probléma ha egyik vitában álló állam nem jelöl bírákat, vagy az
elnök személyéről nem születik megállapodás  erre az esetre szokás a VB-i
megállapodásban egy tekintélyes tisztviselőt felhatalmazni arra, hogy a hiányzó
bírót vagy elnököt kijelölje. (NKB elnökét, ENSZ főtitkárát, Állandó VB
főtitkárát)
- eljárás tekintetében nincsenek egységes szabályok
- Sok VB szerződés az 1899. évi I. Hágai egyezményben, illetve a viták békés rendezéséről szóló 1907. évi I. Hágai
egyezményben foglalt eljárási szabályokra utal.
nagy fokú rugalmasság és informalitás jellemzi
-
A VB fontosabb intézményi keretei:
A VB lényege annak ad hoc jellege
1. Állandó VB ( nem állandó bíróság, hanem egy titkárság, és egy potenciális
VBírákat tartalmazó listáról, melyről a felek választhatják a bírót)II. vh-t
követően nem volt fontos szerepe az államközi jogviták megoldásában, az
1990-es évektől fokozatosan nő a fórum jelentősége
2. ICSID Beruházási viták rendezésének nközi központja
A tagállamok jogosultak, de nem kötelesek igénybe venni az ICSID
szolgáltatásait. ICSID eljárásához szükséges VB-i szerződés v. kikötés,
melyet legtöbbször kétoldalú beruházásvédelmi megállapodások
tartalmaznak.
157
 Vegyes jellegűek: Államok és befektetők közötti jogvitákat döntik el.

66. Nemzetközi Bíróság ( NKB.) Szervezet, joghatóság, pergátló kifogás, ideiglenes intézkedés

- állandó nközi bíróság előfutára: Közép-Am. Bíróság 1907 (10évre hozták létre
- Állandó Nközi Bíróság 1921 (Statútum elfogadásáról a Népszövetség közgyűlése 1920 decemberében
egyhangúan döntött, de csak akkor jött létre formálisan, amikorra a statútum elfogadásáról szóló jegyzőkönyvet a
Népszövetség tagjainak többsége ratifikálta.)
Funkció,Szervezet
- ENSZ alapokmány rendelkezik
- A részleteket az Alapokmányhoz kapcsolt, annak szerves részét képező statútum és a
bíróság szabályzata tartalmazza.+ a bíróság gyakorlati iránymutatásai
Funkció:
A NKB az ENSZ főszerve..
 államok közötti nj jogviták, ha van joghatósága, mert erre az érintett államok felhatalmazták
 tanácsadó véleményével segíti az ENSZ működését
 Korlátai: peres félként természetes és jogi személyek nem jelenhetnek meg előtte, Tanácsadó
véleményt kérhet: ENSZ Közgyűlése; ENSZ BT, ENSZ Közgyűlése ált. felhatalmazott
szakosított intézmények és más testületek kérhetnek a hatáskörüket érintő kérdésben.

Szervezete:
 székhely: Hága, Békepalota, 100 fő dolgozik a hivatalában
 15 rendes bíróból áll: 1-1 jogi szakértő és titkár segíti őket
 A bírákat az Állandó VB nemzeti tagozatai jelölik.
 A XXI. sz. a jelölés folyamata átpolitizálódott
 A NKB bírái hazájukban nem feltétlenül vtak bírók.
 A nemzetközi jog terén elismert jártassággal bíró jogtudósok, vagy hazájukban a legmagasabb
bírói tisztség betöltéséhez szükséges feltételeknek megfeleljenek és nagy erkölcsi tekintélynek
örvendjenek.
 A bíróság összetételét az írott jog és a hagyomány szabályozza.
 nem lehet két azonos áp személy a bírák között, BT állandó tagjainak áp.ai mindig szerepelnek a 15
fő között
 9 évre a BT és Közgyűlés párhuzamos választja, egyszerű többséggel,3 évente kerül sor a választásra
(alkalmanként5 helyet töltenek be)
 (átlagéletkor 60 felett van, 1995-ig kizárólag ffiak)
 A bíróság a fejlett nyugati világ konzervatív nemzetközi jogfelfogásának megerősítésére hajlik.
 ad hoc bírót is jelölhetnek ki, így max 17 bíró lehet: azon állam adja, amelynek nincs áp-a a
testületben,nem kell, h saját áp-t jelöljenek!
 A bíróság létszámát csökkentheti, ha az ügy korábbi szakaszában az egyik féllel közreműködött . pl.
BŐS-Nagymaros ügyben Rosalyn Higgins, angol bíró ki volt zárva (Szlovákiának adott tanácsot)
Peres eljárás folyamata
- kell, hogy a bíróság joghatóságának alávessék magukat a felek
1. Joghatóság
2. Pergátló Kifogások
3. Ideiglenes Intézkedés
4. per írásbeli szakasza
5. szóbeli tárgyalás
6. beavatkozás a perbe
7. távolmaradás
8. (ítélet, tanácsadó vélemény)
Joghatóság: 4 féleképpen ismerhetik el a bíróság joghat.
1.) külön megállapodás: konkrét vita felmerülését követően

158
 Meghatározza a vita tárgyát és megfogalmazza a bíróságnak feltett kérdéseket, megnevezi az
alkalmazandó jogot
2.) egyezményben szereplő NKB joghatóságát kimondó rendelkezés
változatosak: pl. kétoldalú barátsági, gazdasági, konzuli szerződések (NKB szerint 300 van hatályba)
3.) statútum szerinti alávetési nyilatkozat: visszavonható, lehet állandó alávetési nyil.
csak kölcsönösen átfedő terjedelemben alapozzák meg a JH-ot.
sokszor megszorításokkal szűkitik az alávetési nyilatkozatokat
4.) ráutaló magatartás. - forum prorogatum: érdemben perbe bocsátkozik
A leendő alperes átugorja a JH-gal kapcs. vitát és elfogadja FP kezdeményezését.
Pergátló kifogások
- kétségbe vonja, hogy az NKB eljárhat.
- lehet:
1. joghatósági
2. elfogadhatósági, előfeltételek megléte, pl.: perben részt nem vevő állam jogi
érdekét érintené, jogi érdek hiánya, tárgyát vesztett ügy, perlő államnak nincs jogi
érdeke az ügyben
3. elbírálhatósági kifogás (politikai vita, nem jogi)
Ideiglenes Intézkedés
- előfeltétele, h a bíróságnak joghatósága legyen, kötelező erejű, tűrésre, tevésre kötelez
- A bíróság elfogad ilyen intézkedéseket, amelynek célja a felek visszatartása a helyzet
visszafordíthatatlan megváltoztatásától.

67. Nemzetközi Bíróság peres eljárása. Beavatkozás, távolmaradás, ítélet. A tanácsadó vélemény, a
bíróság értékelése

Per írásbeli szakasza (2-3 év)

Ha a vita különmegállapodással indult, akkor a felek párhuzamosan írják a perirataikat
és a megadott határidő leteltével átnyújtják egymásnak az elkészültet.
Ha van FP és AP akkor a FP készíti el az első periratot.
A perirat elnevezésében a magyar szaknyelv nem egységes. Első érdemi perirat:
kereset, ellenirat=ellenkereset; amire jön a válasz is a viszontválasz
Az első érdemi periratot valamelyik fél egyoldalú lépésével induló ügyben megelőzi a
perindító kérelem (memorial), amely tömören összefoglalja a leendő per tárgyát, a JH
alapját, és a kereseti kérelmet.A memorial és a következő fordulók iratai
tényleírásokból, jogi érvelésből, teljes bizonyító anyagból, eredeti dokumentumokból,
térképek, tudományos, műszaki tanulmányokból áll.
- A bíróság kétnyelvű, franciául vagy angolul kell mindent benyújtani, és a szóbeli
tárgyaláson is ez a kettő a hivatalos nyelv.
- Az iratok elkészítése időigényes: 1-1 fordulóra fél-1év áll rendelkezésre, az írásbeli
szakasz ritkán rövidebb, mint 2-3 év.
- A periratok a szóbeli tárgyalás kezdetekor nyilvánossá válnak és a bíróság honlapjáról
letölthetők.
Szóbeli tárgyalás
- a tárgyalás a common law és a kontinentális jog ötvözete
- Először a felek egyike tartja perbeszédeit, általában 3 3órás ülésben, majd a másik tesz
ugyanígy, amit az első fél rövidebb reakciója követ.
- A másik fél fejezi be a perbeszédek sorát.
- A bíróságnak jogában állna saját szakértőket felkérnie, tanúkat meghallgatnia, beleértve a szakértő tanúkat, ezekkel
a legritkább esetben él. (Ausztrál-japán bálnavadászati ügy: a felek szakértőiket immár nem szakértő-ügyvédként,
hanem szakértő tanúként bocsátották a bíróság elé, ami arra vezetett, hogy a bíróság közvetlenül kérdezte őket, és a
másik fél ügyvédjének is rendelkezésre kellett állniuk.
- A bírósághelyszíni látogatást csak a Bős-Nagymaros perben tett
Beavatkozás a perbe
- statútum alapján 2 típusa:
1.) azon állam, melynek jogi érdekét érintheti
159
 2.) olyan többoldalú egyezmény részese, amelynek értelmezése a vita tárgya
Távolmaradás
A pergátló kifogások gyakorisága mutatja, hogy az államok gyakran vonakodnak részt venni a perben.
Távolmaradás esetén a bíróság mulasztási ítéletet nem hozhat, de eljárhat az ügyben,
olya módon, hogy a bíróság ítéletében számba veszi azokat az érveket, amelyeket a
távolmaradó hivatkozhatott volna.
Ítélet
Nem minden eljárás jut el az érdemi ítéletig. Gyakran a pergátló kifogáson elakad az
ügy. Máskor a felek megállapodnak az ügy visszavonásában, mielőtt a bíróság
kimondaná az ítéletet.
A bíróság a szóbeli tárgyalást követő hónapokban mérlegeli az ítéletet. Ítélettervezet
valamennyi bekezdését megvitatja a teljes bíróság, majd a második olvasat után
szavaznak a rendelkező rész pontjairól.
A döntéshozatal többségi úton történik. Szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata
dönt.
Az ítéletek több tucat oldalhosszúságúak és véglegesek. A rendelkező résszel egyet
nem értő bíró különvéleményt fűzhet az ítélethez.
A rendelkező résszel egyetértő, de az indokolásban eltérő nézeteket valló bíró egyéni
véleményt csatolhat az ítélethez.
A bírák olykor csak rövid nyilatkozatot csatolnak az ítélethez.
Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.
Végrehajtásról, ha a felek önként nem teljesítenek, az Ensz Alapokmányának 94.
cikke értelmében a BT gondoskodhat.
A felek kérhetik az ítéletet értelmezését, amint azt a közelmúltban Új-Zéland és
Kambodzsa is tette.
Perújítást abban az esetben lehet kérni, ha az ítélet meghozatalától számított 10 éven
belül merül fel döntő jelentőségű új tény, amely az ítélet meghozatalakor ismeretlen
volt és a tény nem ismerése nem az újrafelvételt kérő gondatlanságának
következménye.
A tény felmerülésétől számított 6 hónapon belül kell kezdeményezni a perújítást.
Tanácsadó vélemény
- bármely jogi kérdésben tevékenységi körükbe tartozó ügyekben kérhetik a bíróságtól
az ENSZ 5 főszerve, és 16 szakosított intézménye
- A tanácsadó véleményekre vonatkozó kérdések gyakran fontos politikai viták
lenyomatai, amelyekben vmely országcsoportnak sikerül az ENSZ Közgyűlését
kérdés feltételére rábírnia.
- A bíróság nem köteles válaszolni még a kompetens szervezettől érkező kérdésre sem.
- A tanácsadó vélemény kibocsátására irányuló eljárás eltér a peres eljárástól. A kérdést
megfogalmazó szerv vagy szervezet nyújtja be rendszerint egymondatos kérdését és a
releváns dokumentumokat. A bíróság az érintett államokat felhívja az írásbeli
véleménynyilvánításra. A többi állam és szervezet kérheti ennek lehetővé tételét.
- AZ írásbeli állásfoglalásokra mindazok az államok reagálhatnak, amelyek ilyet
benyújtottak. Ezt követően az érintettek röviden szóban is előadhatják álláspontjukat.
- A tanácsadó vélemények formálisan nem kötelezőek, az azt kérő szervezetre sem
NKB megítélése
- NKB tevékenységének értékelése kritikai és elismerő megállapításokban egyaránt
bővelkedik.
- Bírálók: nagy tétre menő vitákat az államok vonakodva visznek a bíróság elé, mert az
eljárás hosszú, a kimenetel bizonytalan, a nagyhatalmak nem tudják katonai és
politikai fölényüket érvényesíteni. A bíróság ítélkezési gyakorlatának konzervatív, a
tételes jogot nem innovatívan értelmező jelleg.
- Alávetési nyilatkozatot kevesebb, mint az államok 1/3-a tett.
- A bírák választásának növekvő átpolitizálódása

160
 - Elismerő nézetek: néhány fontos vitát valóban megoldott, realitásokat hajlandó az
ítéletbe beépíteni, nagy földrajzi régiók és a különböző fejlettségű államok egyaránt
hajlandóak vitáikat a bíróság elé bocsátani
- Komoly jogértelmező és jogfejlesztő szerepe van
-

68.tétel: Háború, erőszak, agresszió - a fogalmak és az 1945 előtti válaszok 1757-1771

I. Háború, erőszak, agresszió

A fizikai erőszak alkalmazása végigkísérte az emberiség történetét. A történelem legpusztítóbb háborúja a

második világháború volt. Második helyen a 13. századi mongol hódítások állnak. A pusztítások mértékét a
technika fejlődése is meghatározta.

A háború fogalmát a nemzetközi jog sohasem határozta meg.

A köznyelvben a háború alatt két vagy több szervezett emberi közösség nagyobb területre kiterjedő,
hosszabb ideig tartó, súlyos emberi és anyagi veszteségekkel járófegyveres konfliktusát értjük.

Háború történelmi típusai :

1. Hódító háború
2. Honvédő háború
3. Gyarmati háború
4. Nemzeti felszabadító háború
5. Vallás és keresztes háború
6. Preventív háború
7. Polgárháború
8. Nemzetközisített bolgárháború
9. Totális háború
10. Korlátozott háború
11. Aszimmetrikus háború

Újkor klasszikus háborúi államok között zajlottak. Napjainkban a legnagyobb emberi és anyagi
veszteségeket már az államokon belül zajló polgárháborúk okozzák. Az ENSZ alapokmány háború helyett a
fegyveres erőszak és az agresszió fogalmát használja.

Politikatudományi fogalmak Nemzetközi jogi fogalmak

Háború: alatt két vagy több szervezett
csoport vagy állam nagyobb területre
kiterjedő, hosszabb ideig tartó, súlyos emberi
és anyagi veszteségekkel (egy naptári évben
több mint 1000 áldozat) járófegyveres
konfliktusát értjük
Fegyveres konfliktus: alatt két vagy több
szervezett csoport vagy állam nagyobb
területre kiterjedő, hosszabb ideig tartó,
emberi és anyagi veszteségekkel (egy naptári
évben legalább 25, legfeljebb 1000 áldozat)
járó fegyveres konfliktusát értjük
Nemzetközi háború vagy fegyveres
konfliktus: államok között zajló háború vagy
fegyveres konfliktus
Háború: 1945 óta nem használatos
Fegyveres erőszak alkalmazása: egy vagy
több állam fegyveres erőinek alkalmazása
más államok szuverenitása, területi épsége
vagy politikai függetlensége ellen, vagy az
ENSZ céljaival össze nem férő bármely más
módon.
Agresszió: egy vagy több állam fegyveres
erői súlyosnak minősíthető, elsőként való
alkalmazása más állam vagy államok
szuverenitása, területi épsége vagy politikai
161
 függetlensége ellen, vagy az ENSZ
Alapokmányával össze nem férő bármely
más módon
Polgárháború vagy belső fegyveres Fegyveres konfliktus: egy államon belül két
konfliktus: egy államon belül a vagy több fegyveres csoport részvételével
kormányerők és az ellene fellépő csoportok zajló konfliktus
között zajló háború vagy fegyveres
konfliktus
Nemzetköziesített polgárháború vagy Nemzetközi fegyveres konfliktus: két vagy
belső fegyveres konfliktus: egy államon több állam fegyveres erőinek részvételével
belül kezdődött, kormányerők és más zajló konfliktus más, nem állami fegyveres
csoportok között zajló háborús vagy csoportok részvételével vagy anélkül
fegyveres konfliktus, amelybe más államok
vagy nemzetközi szervezetek is
beleavatkoznak

II. Az 1945 előtti jogi helyzet

A ne ölj parancsát a 20. századig egyetlen nemzetközi jogi norma sem tartalmazta.

Az ókorban fel sem merült a háború jogszerűségének kérdése.

Középkorban néhány humanista gondolkodó bevezette az igazságos háború fogalmát  csak az a háború
tekinthető igazságosnak melyet erkölcsileg jó szándékkal és a siker reális esélyével indítottak.
Végső esetben szabad csak háborút indítani.

Az újkorban megjelent a szuverenitás eszméje  az államok uralkodóik korlátlan szuverenitással

rendelkeznek, megilleti őket a háborúindítás szent joga.

Vesztfáliai béke minden félnek tiszteletben kell tartania a többiek területi főhatalmát, nem mondták ki a
háború indítás tilalmát.
Hadi állapot létrejötte.  nem jus ad bellum ( háborúindítás joga) hanem jus in bello (hadiviselés joga)
Emberi anyagi veszteségek, háború diszfunkcionálissá vált.

Felvilágosodás  emberi élethez és emberi méltósághoz való jog

1907 Drago-Porter-egyezmény: Államok nem alkalmazhattak fegyveres erőt kereskedelmi tartozások

behajtásához.

1919 Nemzetek Szövetségének egyezségokmánya : korlátozta a háborúindítás jogát. Tiszteletben kell

tartani minden tagállam területi épségét és jelenlegi politikai függetlenségét.
- tagállamok nem indíthatnak háborút az ellen az állam ellen
- három hónapot kell várni a háborúindítással ( cooling off period)

Kellogg-Brinad paktum: aláírói lemondtak a háborúindítás jogáról, és kötelezettséget vállaltak vitáik békés
megoldására, bármilyen fegyveres erőszak alkalmazását is betiltotta.

69. tétel: Az erőszak és az agresszió fogalmai az ENSZ Alapokmányának rendszerében 1772-

1797
162
 A) Az erőszak fogalma

ENSZ alapokmány 2. cikk 4. bekezdése:

A szervezet tagjainak nemzetközi kapcsolataiban tartózkodniuk kell a más államok területi épsége vagy
politikai függetlensége ellen irányuló vagy az ENSZ céljaival össze nem férő, bármely más módon
megnyilvánuló erőszakkal való fenyegetéstől vagy erőszak alkalmazásától.

Nem a háború indítását, hanem az erőszak alkalmazását, illetve azzal való tiltott fenyegetést nyilvánította
tiltott magatartásnak
Erőszak fogalmát az alapokmány nem határozta meg: egyesek a fegyveres erőszakra értelmezték, mások a
politikai és gazdasági erőszak alkalmazására is. Viszont a szűkebb értelmezést alátámasztotta az, hogy a
szélesebb értelmezés eredményeként különböző súlyú cselekmények kerülnének egymás mellé. Különbség
van ugyanis fegyveres támadás és propagandakampány között.

Nyilatkozat az államok baráti kapcsolatait szabályozó nemzetközi jogi elvekről 2625. (XXV) ENSZ-
közgyűlési határozat  érintette az erőszak fogalmát, és egyértelműbbé tette a fogalom néhány elemének
értelmezését.

Az agresszió meghatározásáról szóló 3314. (XXIX) ENSZ-közgyűlési határozat  hatályos szokásjogi

norma

B) Az agresszió fogalma

3314. határozat 1. és 2. cikke szerint agressziónak tekinthető:

- egy vagy több állam fegyveres erejének
- súlyos következményekkel járó
- elsőként való alkalmazása
- más állam vagy államok szuverenitása, területi épsége, vagy politikai függetlensége ellen vagy az
alapokmánnyal össze nem férő módon

Az agresszió a fegyveres erőszak alkalmazásának súlyosabb formáit öleli fel. Az agresszió elkövetési
magatartása a fegyveres erőszaknak, de nem minden fegyveres erőszak agresszió.

Szélesebb intézkedési jogai vannak az ENSZ-nek az agresszióval szemben.

1. Agressziót csak az állam fegyveres erői hajthatnak végre

2. Ha nem jelentős nem jár súlyos következményekkel, akkor nem indokolt agresszióról beszélni
3. Nem agresszió, ha egy állam nem elsőként, hanem egy másik állam által alkalmazott fegyveres
erőszakkal szembeni reakcióként, önvédelemből, vagy felhatalmazás alapján alkalmaz fegyveres erőt
4. Másik állam ellen kell irányulnia, közömbös, hogy ismeri e a sértett államot, tagja-e az ENSZnek.

Az agresszió fogalma csak szándékos cselekményekre alkalmazható, nem minősül tehát agressziónak a
tévedésből, vagy gondatlanságból elkövetett cselekmény.
Az agressziót, semmilyen politikai, gazdasági, katonai, vagy más megfontolás ( indoklás) sem teszi
jogszerűvé.

C) Az agresszió tényállásai

1. Támadás, megszállás, annexió

Agressziónak minősül egy másik állam területének vagy terület egy részének fegyveres erőkkel történő
megtámadása, inváziója.

163
Agresszió az is, ha a támadó, illetve inváziót végrehajtó állam erői ideiglenesen vagy tartósan megszállják a
másik állam területét vagy annak egy részét.

Valamint ha azt erőszakkal annektálják, azaz elcsatolják.

2. Államterület bombázása vagy ellene más fegyver használata

Agressziónak minősül egy másik állam területének bombázása vagy ellene tüzérségi, illetve rakétafegyver
használata.

3. Kikötő vagy tengerpart fegyveres blokádja

Agressziónak minősül, más állam kikötőjének vagy tengerpartjának haditengerészeti erőkkel végrehajtott
blokádja.

4. Fegyveres erők megtámadása

Agressziónak minősül egy másik állam szárazföldi, tengeri vagy légi erőinek megtámadása. Az esetben
válhat relevánssá, ha a kérdéses erők a sértett állam felségterületén kívül, tehát egy harmadik állam területén
vagy a nyílt tengeren, ill, az e feletti légtérben jogszerűen tartózkodnak.

5. Más államok területén jogszerűen tartózkodó fegyveres erők jogellenes használata

Agressziónak minősül, ha egy állam azokat a fegyveres erőit, amelyek egy máik állam területén az azzal
kötött megállapodás alapján állomásoznak, megállapodásban foglalt feltételekkel ellentétesen alkalmazza

6. Terület átengedése agresszió végrehajtására

Agressziónak minősül, ha egy állam rendelkezésére bocsájtja a területét egy harmadik állammal szembeni
agresszió végrehajtására, tehát arra, hogy az agresszióra készülő állam szárazföldi, tengeri vagy légi erői
átvonuljanak a területén. Ha tisztában van a támadó céljával és ennek tudatában engedi át a területén.

7. Fegyveres bandák, csoportok, önkéntesek, zsoldosok küldése

Agressziónak minősül, ha egy állam fegyveres bandákat csoportokat, irreguláris alakulatokat, zsoldosokat
küld egy másik állam ellen fegyveres cselekmények végrehajtása céljából, feltéve ha ezek a cselekmények
hasonló súlyúak, mint az előzőekben felsoroltak.
Agressziónak minősül az is, ha egy államnak komoly része van az említett fegyveres bandák, csoportok,
irreguláris alakulatok vagy zsoldosok küldésében.

D) Egyéb értelmezési kérdések

A BT a felsoroltakon kívül más cselekményeket is agressziónak minősíthet, azaz szabadon értelmezheti a

tilalom tartalmát,
Az agresszió meghatározása nem sértheti azoknak a népeknek az önrendelkezéséhez, szabadságához,
függőtelenségéhez való jogát, amelyek attól erőszakkal megfosztottak, különösen, ami a gyarmati, fajűző
rendszerek vagy idegen uralom más formái alatt élő népeket illeti.
Nem érintheti a népeknek azt a jogát sem, hogy támogatást kárjenek és kapjanak más államoktól
A gyarmati népeknek joga van a gyarmattartó hatalmakkal szemben erőszakot alkalmazzanak.

164
70. tétel: Az egyéni önvédelem joga, alkalmazásának feltételei (természetes jog, fegyveres támadás,
arányosság, szükségesség, időbeli és térbeli terjedelem) 1798-1813

I. Egyéni önvédelem

A) Az önvédelem „természetes” joga

1945 utáni nemzetközi jog csupán két kivételt ismer az erőszak tilalma alól :
- önvédelem joga
- BT felhatalmazására alkalmazott erőszakot
Elválaszthatatlan a nemzetközi szokásjogtól, részét képezi az arányosság, szükségesség követelménye,
valamint a fegyveres támadás tilalma. Nem csak az ENSZ tagjait hanem minden más államot megillet. Az
Alapokmányban lefektetett és a szokásjogban i séló önvédelemi jog egymással párhuzamosan létezik,
tartalmuk gyakorlatilag azonos.

B) Az önvédelem alapfeltétele: A fegyveres támadás

1. A mennyiségi tényező

A fegyveres támadás mennyiségi tényezője: a fegyveres erőszakank el kell érnie egy bizonyos szintet ahhoz,
hogy az fegyveres támadásnak minősülhessen, nem egyszerűen erőszak hanem annak súlyosabb esete.
A két erőszak kategória ( erőszak és fegyveres támadás) azonosítása
A két fogalom megkülönböztetée nem ho létre légmentesen záródó rendszert.
Az államok minden államközi erőszakos cselekménye sérti az általános erőszaktilalmat, de az áldozatok
csak nagyon súlyos esetben folyamodnak önvédelemhez.
A határozat az agresziót a béke megszegésének alesetének tekinti, ami a kollektív biztonság rendszere.

Egyre gyakoribbak az olyan határ menti konfliktusok, amelyek nem csupán egy-egy incidensből,
provokációból állnak, hanem ismétlődő, sorozatos jelleggel következnek be. Az események
felhatalmazódásának elve szerint azonban több kisebb támadás együttesen más fegyveres támadásnak
tekinthető.

2. A minőségi tényező

Kritérium, az, hogy azt állam kövesse el, betudható legyen egy államnak. Nehéz elképzelni egy olyan
fegyveres támadást, amely nem tudható be egyetlen államnak sem.

Nicaragua-ügy
Kontrák és az Egyesült Államok viszonya. A kontrák támadásai a nicaraguai Ortega- kormány ellen kellően súlyosak voltak, mégsem követett el
az Egyesült Államok Nicaragua ellen fegyveres támadást, a kontrák támadásai nem voltak betudhatóak.
Agressziónak minősül az is ha egy állam fegyveres bandákat, zsoldosokat küld egy másik állam ellen.

C) Arányosság ás szükségesség követelménye

Önvédelem csak akkor lehet jogszerű, ha azt arányosan alkalmazzák és megállapítható a szükségesége is.
Webster formulából következik, mely a Carolina ügyben keletkezett.
Caroline-ügy
Egy britt egység az amerikai partokon felgyújtotta a Carolin nevű gőzőst, mely a Niagara vízesésben elpusztult. A támadás oka az volt, hogy
folyamatosan utánpótlást szállítottak a hajóval a kanadai lázadóknak.
Az önvédelem olyan azonnal, mindent elsöprő, szükségszerűség mely nem hogy lehetőséget más eszközök
igénybevételére és nem hagy időt megfontolásra.
Webster formula önsegélyre és nem önvédelmi jogra vonatkozott.
Önvédelmi jognak szükségesnek és arányosnak kell lennie.

165
Az állam kizárólag a fegyveres támadás visszaverésére gyakorolhatja az önvédelmi jogot, nem lehet
megtorló megelőző vagy büntető jellegű.
A Caroline ügyben az azonnaliság nincs alátámasztva.
Nem lehet elválasztani az arányosság követelményét sem.

D) Önvédelmi jog időbeli terjedelme

Ténylegesen végrehajtott fegyveres támadással szemben. A megelőző-önvédelemre való hivatkozást ki

akarták zárni.
A klasszikus önvédelem egy már bekövetkezett fegyveres támadásra reagál
A feltartóztató önvédelem, amikor az épp bekövetkező fegyveres támadásra reagál
Megelőző önvédelem minden olyan erőszakos cselekmény amely még be nem következett támadásra reagál
A fegyveres támadás közvetlen bekövetkezésére reagáló preemptív önvédelem és a fegyveres támadás
közvetett bekövetkezésére irányuló preventív önvédelem.

E) Az önvédelmi jog térbeli terjedelme

Az állam elleni közvetlen támadásnak kell tekinteni az annak területén kívül, a nemzetközi vizeken és
légtérben vagy egy másik állam területén jogszerűen tartózkodó fegyveres erők megtámadását. Nem
tartoznak ide az ország nagykövetségei, amelyeket egyéb szempontból sem kezel a NJ kvázi
államterületnek. Ennek oka az önvédelem célja az államterület védelme. USA pl kenyai és tanzániai nagykövetségei
ellen 1998-ban végrehajtott terrortámadások után jogszerűtlenül indított manőverező robotrepülőkkel támadást afganisztáni és szudáni célpontok
ellen.

71. tétel: A Biztonsági Tanács szerepe az egyéni önvédelem során, vitatott helyzetek, kollektív
önvédelem (1810-1824)

A) Önvédelmi jog időbeli terjedelme

Az önvédelem csak akkor jogszerű, ha egy ténylegesen végrehajtott fegyveres támadással szemben
alkalmazzák. A „megelőző-önvédelem” jogára való hivatkozást ki akarták zárni.
A támadás bekövetkezése a szükségesség és arányosság követelménye szempontjából is elengedhetetlennek
tűnik.
A klasszikus önvédelem egy már bekövetkezett fegyveres támadásra reagál. Ennek alesete a feltartóztató
önvédelem, amikor az épp bekövetkező fegyveres támadásra reagál a megtámadott állam.
Ezektől eltérően megelőző önvédelem minden olyan erőszakos cselekmény, amely még be nem következett
támadásra irányul. Ennek két alesete van: preemptív önvédelem (a fegyveres támadás közvetlen
bekövetkezésére irányul) és preventív önvédelem (a fegyveres támadás közvetett bekövetkezésére irányul).

B) Az önvédelmi jog térbeli terjedelme

Az állam elleni közvetlen támadásnak kell tekinteni az annak területén kívül, a nemzetközi vizeken, és
légtérben vagy egy másik állam területén jogszerűen tartózkodó fegyveres erők megtámadását is. Nem
tartoznak ide az ország nagykövetségei; ennek oka: az önvédelem célja az államterület (átmeneti) védelme.

C) A Biztonsági Tanács szerepe

A fegyveres támadás áldozatává vált állam önvédelmi joga gyakorlásakor azonnal tájékoztatni köteles a
Biztonsági Tanácsot.
Jelentéstételi kötelezettség elmulasztása nem jelenti automatikusan az önvédelmi jog hiányát, de a
jelentéstétel arra utal, hogy maga az érintett állam az önvédelmi jogának meggyőződésében cselekedett.
Túljelentési gyakorlat figyelhető meg az államok részéről.
A falklandi konfliktussal kapcsolatban megállapították a béke megszegését és ezzel utat nyitott a nemzetközi
béke és biztonság fenntartásához szükséges szabályok alkalmazásához.
166
 D) Vitatott önvédelmi helyzetek

Felvetődő kérdés, hogy a külföldön tartózkodó diplomatákat vagy állampolgárokat (turistákat) ért támadás
esetén gyakorolható-e önvédelem.  Az uralkodó álláspont szerint az önvédelem joga nem terjed ki az
állampolgárok védelmére.
Vitatott az egyes katonák ellen elkövetett terrortámadások megítélése. A külföldön jogszerűen állomásozó
hadsereg ellen elkövetett támadás ugyan minősülhet fegyveres támadásnak, annak azonban a két klasszikus
feltételt teljesítenie kell.
További problémát vet fel az államfők, kormányfők ellen külföldön elkövetett merényletek kérdése.
(Idősebb Bush egykori amerikai elnök ellen kuvaiti látogatásakor sikertelen merényletet készítettek elő;
Clinton elnök megtorlásként rakétatámadást indított; megtorló és megkésett jelleg miatt jogellenes)
Széles körű vita, hogy nem állami szereplők követhetnek-e el fegyveres támadást államok ellen, és velük
szemben gyakorolható-e önvédelem.
a fenyegetettség mértékének növekedésével növekszik a tétlenség okozta kockázat is

2011 szeptember 11. terrortámadások

al-Kaida terrorszervezet tagjai 4 amerikai polgári repülőgépet térítettek el

Ebből kettő a New Yorki Világkereskedelmi Központ ikertornyaiba és egy a Pentagonba csapódott be, egy
pedig Pensylvániában lezuhant.
közel 3000-en vesztették életüket.
Bt egyhangú határozatot fogadott el a nemzetközi terrorizmus elleni fellépés céljából; elítélte a
terrortámadásokat és elismerte minden állam önvédelemhez való jogát  „önvédelmi háború”
Afganisztánnal szemben
2003-ban Irakot is megtámadták  nem volt kapcsolata az al-Kaidával  ezzel a jogellenes lépéssel az
egész terrorizmus elleni háború más megvilágításba került

Önvédelem jogát csak államok közötti viszonylatban ismerték el.

Felfokozott politikai hangulatban hozott homályos szövegezésű határozat nem alkalmas a nemzetközi jog
egyik alapnormájának gyökeres megváltoztatására.
Fegyveres támadást kizárólag állam követhet el. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ne lehetne
megfelelő önvédelmi helyzetekben jogszerűen erőszakot alkalmazni.

KOLLEKTÍV ÖNVÉDELEM

A) A kollektív önvédelem joga

Az Amerikaközi kölcsönös segítségnyújtásról és szolidaritásról szóló egyezmény az egyéni és kollektív

önvédelem jogáról rendelkezik azokban az esetekben, amelyekben a részes felek bármelyikét támadás
(katonai invázió) éri.

B) A kollektív önvédelem feltételei

A Nemzetközi Bíróság a Nicaragua ügyben foglalt állást a kollektív önvédelem feltételeiről.

A kollektív önvédelem gyakorlásához a következő konjunktív feltételek szükségesek:
1. megtámadott államnak nyilvánosan jeleznie kell, hogy fegyveres támadás érte
2. kifejezetten segítséget kell kérnie más államtól és államoktól
3. az önvédelmi cselekményt - az egyéni önvédelemhez hasonlóan - jelenteni kell a Bt-nek
NATO (1949- ) és a Varsói Szerződés (1955-1991) a kollektív önvédelem intézményesített szerveként
alakult meg. Mindkét szervezet tagjai kötelezettséget vállaltak arra, hogy az egyikük ellen elkövetett és
bejelentett fegyveres támadás esetén kollektív önvédelmet fognak gyakorolni a támadóval szemben.

167
 72. Az ENSZ és a fegyveres erő alkalmazása az Alapokmány VII. fejezete alapján
(1825-1852)

A) Kollektív biztonság rendszere

- az államok univerzális megállapodása, melyben kötelezettséget vállalnak arra, hogy bármelyikük által,
bármelyikük ellen elkövetett támadással szemben közösen lépnek fel. Különbség a kollektív önvédelmi
szervezetektől, hogy azok csak külső támadó féllel szemben védenek.
- az első kollektív biztonsági szervezet a Nemzetek Szövetsége (1919-1946) volt; a szerződő felek
kötelezettséget vállaltak a háborúk elkerülésére, nemzetközi kapcsolatok nyílt, igazságos és becsületes
fenntartására; vitáikat bíróság, választott bíróság vagy a Tanács elé viszik, és ezek döntését követő
három hónapon belül nem indítanak háborút; alapjában véve a szervezet a háborúindítás jogának csupán
korlátozására, nem annak teljes kizárására törekedett; a rendszer alkalmatlannak bizonyult a háború
kiküszöbölésére, a gyakorlatban nem működött; 1946-ban megszűnt, jogutódja az ENSZ lett
- létrehozták a Biztonsági Tanácsot (BT); rá ruházták az elsődleges felelősséget a nemzetközi béke és
biztonság fenntartásáért; BT a tagállamok nevében jár el
- BT határozatokat (ajánlást, kötelező erejű döntést) hoz, tagállamok elfogadják, végrehajtják az
Alapokmány elfogadásával.
- VI. fejezet: olyan nem fegyveres államközi konfliktusokra nézve tartalmaz előírásokat, amelyek
elhúzódása a nemzetközi békét és biztonságot veszélyeztetheti;  ilyenkor ajánlásokat tehet
- VII. fejezet: ha egy vagy több állam magatartása közvetlen veszélyt jelent nemzetközi békére és
biztonságra, vagy ha agressziós cselekményt hajtottak végre  ajánlás + kötelező határozat is
1. központi ENSZ-haderő: nem jött létre, terv volt  fegyveres erőszak alkalmazásának elrendelésére a
BT, végrehajtására a központi ENSZ-haderő lett volna jogosult
2. a rendszer működésképtelensége, későbbi reaktiválódása: hidegháborúban működésképtelen volt a
kollektív biztonság rendszere, Szovjetunió gyakran élt vétójogával; BT érdemi működését
megakadályozta  „Egyesülve a békéért” című határozat: ENSZ Közgyűlés is megkapta a jogot,
hogy fegyveres erő alkalmazásával együtt járó kollektív intézkedést ajánljon; Közgyűlés rendkívüli
ülésszakokat is tartott; azonban rendre eredménytelenül végződtek  hidegháború után a BT
működőképes lett; nagyhatalmak első együttműködése: amikor Irak megtámadta és megszállta
Kuvaitot (1990 augusztus)

B) Felhatalmazás az államoknak, és azok csoportjainak

1. A kollektív biztonsági rendszer viszonya az önvédelem jogához

- a BT határozatai alapján alkalmazott fegyveres erőszak megelőzi az önvédelemhez való jogot

- ENSZ Alapokmánya központi szerepet szánt a kollektív biztonság rendszerének, így a

Bt-nek
- az Alapokmány csak rendkívüli helyzetekben teszi lehetővé az áldozatnak, hogy kivételesen és átmeneti
jelleggel jogszerűen alkalmazzon fegyveres erőszakot
- jugoszláviai konfliktus

2. Helyzet meghatározása
- BT hatáskörrel rendelkezik minden olyan konfliktus esetében, amelynek elhúzódása a nemzetközi béke és
biztonság veszélyeztetésére vezethet
- a VII. fejezet alapján való kötelező határozatok meghozatalához szükség van arra, hogy a BT az adott
helyzetet meghatározza, minősítse

168
- ezt követően a BT nem kötelező jelleggel ideiglenes rendszabályok alkalmazására hív fel, ajánlásokat tesz
vagy kötelező erejű kényszerintézkedésekről rendelkezik (utóbbiak lehetnek fegyveres erő alkalmazásával
járó és nem járó kényszerítő intézkedések)

Fő különbségek az Alapokmány VI. és VII. fejezetei között

VI. fejezet VII. fejezet
Milyen esetben a viszály elhúzódása a béke a béke veszélyeztetése, a béke
veszélyeztetésére vezethet megszegése vagy támadó
cselekmény
Milyen módon a békés rendezési módra tett akár fegyveres vagy nem
kísérlet fegyveres kényszerintézkedés
útján is
Határozat jellege ajánlás, nem kötelező ajánlás vagy kötelező döntés
Eljárás jellege az érdekelt állam nem szavazhat az érdekelt állam is szavazhat

C) A béke veszélyeztetése, megszegése, az agresszió

1. A béke veszélyeztetése
- legtágabb kategória; hidegháború végével drasztikusan kibővült
- BT például a következőket minősítette a béke veszélyeztetésére alkalmas helyzetnek:
- az emberi jogok súlyos és tömeges megsértése, humanitárius válság
- népirtás, a nemzetközi humanitárius jog súlyos megsértése
- súlyos polgárháború, nem nemzetközi fegyveres konfliktus
- menekültek nagy száma, akik a válságöveztet kénytelenek elhagyni
- a helyzet változatlan fennállása, azaz a konfliktus megoldódása nélkül az idő múlása
- nemzetközi terrorizmus
2. A béke megszegése
- a béke megszegésének megállapítása az általános erőszaktilalom konkrét megszegésére utal
- eddig csupán 4 alkalommal
1. Észak-Korea támadását követően (1950)
2. Falkland-szigetek argentin megszállása (1982)
3. iraki-iráni háború során (1980-1988)
4. Irak támadása Kuvait ellen (1990)

3. Az agresszió
- eddig három állam magatartását összesen kilenc alkalommal minősítette a BT agressziónak
- agressziós cselekmények pontos tartalma 1974-ig vitatott volt, ekkor fogadta el ugyanis a Közgyűlés az
agresszió meghatározásáról szóló határozatát
- példák:
1. Dél-Afrika támadása Angola ellen (1976)
2. Rodézia Zambia elleni támadása
3. Izrael bombatámadásai a Palesztin Felszabadítási Szervezet tuniszi állásai ellen

D) A kényszerítő intézkedések elrendelése

1. Fegyveres erő alkalmazásával nem járó intézkedések

- a BT szabadon választhat az intézkedések két fő csoportjából
- diszkrecionális módon határoz abba is, hogy milyen sorrendben jár el
- BT általában nem jelöli meg aktusainak jogalapját, csak általánosságban hivatkozik a
VII. fejezetre
- fegyveres erők felhasználásával nem járó kényszerítő intézkedések (példálózó felsorolás):
- gazdasági kapcsolatok megszakítása
169
 - embargó
- vasúti, tengeri, légi, postai, távírói, rádió és egyéb forgalom teljes vagy részleges
felfüggesztése
- diplomáciai kapcsolatok megszakítása
- nemzetközi bíróság felállítása
- kényszerintézkedések: alapvetően csak állam-állam viszonylatában értelmezhető; jogosulti, kötelezetti
oldalon egyaránt csak államok szerepelhetnek; DE nem zárják ki a nem állami szereplők (terrorista
szervezetek, felszabadító mozgalmak stb.) bevonását a rendszerbe, sőt magánszemélyek ellen is elrendelhet
az ENSZ szankciókat (pl. Oszama bin Laden)

2. Fegyveres erő alkalmazásával járó kényszerintézkedések

- BT elvben légi, tengeri és szárazföldi fegyveres erők bevetését rendelheti el
- gyakorlatban azonban a BT a fegyveres erővel járó kényszerítő intézkedésekre minden esetben kifejezett
felhatalmazást adott
- a felhatalmazásnak kifejezettnek kell lennie (nem lehet sem hallgatólagos, sem utólagos)

E) A Közgyűlés szerepe, a BT és a Nemzetközi Bíróság viszonya

- az ENSZ intézményrendszerében a különböző szervek viszonya jogilag szabályozott, hatásköreiket és

feladataikat az Alapokmány rögzíti
- a hatalommegosztás elve az ENSZ-ben nem érvényesül
- a Nemzetközi Bíróság kötelező joghatóság hiányában is bírói szervnek minősül, döntései kötelezőek, de
végrehajtásukra nincs garancia
- a Közgyűlés sem egyedi, sem általános érvényű kötelező döntéseket nem hozhat
- a BT nemcsak végrehajtói, hanem bírói és általános jogalkotó hatásköröket is gyakorolt
- felmerül a kérdés, hogy meddig terjed a BT hatásköre, illetve, hogy gyakorolható-e bármiféle közvetlen
bírói kontroll a BT tevékenysége felett
- ilyen kontrollt a Nemzetközi Bíróság gyakorolhatna, de eddig még egyetlen BT-határozatot sem minősített
érvénytelennek
- azonban egyes ítéletek érzékeltették, hogy a bíróság potenciálisan rendelkezik ilyen jellegű hatáskörrel

73. Békefenntartás az ENSZ-ben és a regionális műveletekkel (1853-1865)

Fegyveres erőszak alkalmazása a békefenntartó műveletek során

A) ENSZ-békefenntartás és az erőszak alkalmazása

1. A békefenntartás természete

A békefenntartás a BT tehetetlenségének egyik következményeként alakult ki a hidegháború idején. A

Közgyűlés ajánlására került felállításra az első, közel-keleti békefenntartó erő. Ezt később több hasonló
aktus és az ENSZ békefenntartó misszióinak felállítása követte.
A Nemzetközi Bíróság a Bizonyos kiadások-ügyben megerősítette, hogy a BT mellett a nemzetközi béke és
biztonság fenntartásában a Közgyűlés is felelősséggel, és így egyben hatáskörrel rendelkezik, de csak a
kényszerintézkedéseket magukban nem foglaló aktusok terén.
A békefenntartásnak máig sincs teljesen egyértelmű jogalapja az Alapokmányban. Voltaképpen így
szokásjogi úton létrejött intézményről van szó, amelyet idővel az azt ellenző tagállamok is elfogadtak, és
működéséhez mind a költségek, mind pedig az emberállomány tekintetében hozzájárultak.

2. Békefenntartás története
170
A békefenntartás kialakuló korszaka 1948-1956 közé tehető. Az ENSZ békefenntartó erői Nobel-békedíjat
kaptak 1988-ban.
A békefenntartás három generációja különböztethető meg:

- a hidegháború alatti, első generációs békefenntartó missziók (1948-1990)

- tűzszünetek ellenőrzésére és betartatására, ütközőzónák létesítésére és általános megfigyelői
célokra hozták létre
- nem hajthattak végre kényszerítő intézkedéseket, és élvezték a fogadó állam beleegyezését
- ilyen missziókat nem csak a BT, hanem a Közgyűlés is létrehozhatott
- a békefenntartók egyik félnek sem kedvezhettek  pártatlanság elve
- az első, kifejezetten békefenntartó küldetésre 1956-ban került sor (Közgyűlés a szuezi válság
megoldására létrehozta az UNEF I. missziót)
(- fegyveres erőt kizárólag önvédelmi helyzetben alkalmaztak)

- második generációs békefenntartó műveletek (1990-2000)

- a békefenntartó műveletek második generációja komplexebb képet mutat
- a BT aktívabb lett; nőtt a belső konfliktusok, polgárháborúk száma
- a béketeremtő tevékenység került előtérbe

- Boutros-Bourtos Ghali főtitkár 1992-ben benyújtotta a Békeprogram c. jelentését, melyben a

megváltozott körülményekre tekintettel az alábbiakra hívja fel a figyelmet:
a) preventív diplomácia
b) meg kell akadályozni a vita kialakulását, illetve azt, hogy ha már van, ez fegyveres
konfliktusba csapjon át
c) béketeremtés
d) a szembenálló feleket rá kell venni a megállapodásra
e) békefenntartás
f) az ENSZ beavatkozása a helyszínen az érintett felek egyetértésével
g) békekikényszerítés
h) a már létrejött tűzszünet fenntartása/helyreállítása
i) békeépítés
j) annak elérése, hogy a felek felismerjék és támogassák a béke megszilárdítását
 békefenntartás határain túllépve számos olyan tevékenységi területet vázolt fel, amelyek képesek
lennének hozzájárulni a béke biztosításához
- a ’90-es évek békefenntartó misszióinál azonban elhalványulnak a klasszikus elvek:
- az egységeket a felek kérése és beleegyezése nélkül, még a konfliktusok megoldása előtt
elkezdték a válságzónába telepíteni
- egyes esetekben megkérdőjeleződött a semlegesség elve is
- a missziók viszonylag tág felhatalmazást kaptak fegyveres erő alkalmazására
- mandátumuk kiterjedt a polgári lakosság védelmére, a humanitárius ellátó vonalak
biztosítására és biztonsági-tilalmi zónák felügyeletére, ellenőrzésére is

 a jugoszláviai helyzet (1991-1995)

 nem volt tűzszünet a felek között, így 1991-ben az UNPROFOR-t Boszniába küldték, és
mandátumát a VII. fejezetre hivatkozással jelentősen kiterjesztették
 így védelmi feladataik voltak a biztonsági övezetben is
 a gyenge csapaterő (400 fő) és koordináció, valamint az információ hiány miatt nem
voltak képesek megakadályozni a Srebrenicai mészárlást
 több mint 8000 bosnyák férfit mészároltak le 1995 júliusában
 szintén kudarccal végződött a horvát (UNCRO) és macedón (UNTAES) egységek
küldetése is

171
 a szomáliai helyzet (1993)
 itt sem volt tűzszünet a felek között
 az UNOSOM II (UNOSOM I és UNITAF összevonásából)
 mandátuma kiterjedt a fegyveres erő alkalmazására a fegyverszünet megszegése esetén,
és az egységek lefegyverzésének elősegítésére is
 később kiterjesztették, majd 1993 októberében az amerikai egységek 18 tagját egy
rajtaütésben megölték
 az egység az ENSZ elleni támadással gyanúsított Aidid hadúr felkutatásán és elfogásán
dolgozott
 ezt követően az amerikai egységeket kivonták

 a ruandai helyzet (1994)

 a jugoszláviai és szomáliai kudarcok után a tagállamok vonakodtak békefenntartókat
küldeni a ruandai népirtás megelőzésére és megakadályozására
 az UNAMIR kis létszámú, szűk mandátumú egység volt, mely tehetetlenül szemlélte az
eseményeket

 sierra leone
 fegyveres erőt is alkalmazhattak

 Kongói Demokratikus Köztársaság

 békefenntartás, megfigyelés, egyéb feladatok

 ezt követően a főtitkár kiadta 1995-ben a Békeprogram kiegészítése c. jelentését:

a) felhívta a figyelmet arra a veszélyre, amely a klasszikus békefenntartás és a kényszerítő
intézkedések közötti, korábban világos választóvonal összemosásából következhet
b) hangsúlyozza továbbá a felek beleegyezésének és a misszió pártatlanságának a
követelményét

- harmadik generációs békefenntartás (2000-től)

- még kiterjedtebb feladatokra szóltak
- a missziók részben központi igazgatási funkciókat vettek át, és felvállalták klasszikus állami
feladatok ellátását is
- ezt a tevékenységet az ENSZ-ben békeépítésnek nevezték
- 2000-ben elkészült a Brahimi-jelentés (az alacsony hatékonysággal, nehezen működő missziók
miatt)
a) koordináció javítása
b) mandátumok egyértelműségének növelése
c) feladatok és a finanszírozás arányosítása
d) koherensebb irányítás
e) hatékonyabb információ-beszerzés
f) tényfeltáró missziók szerepének növelése
- fő cél a békefenntartás hatékonyabbá tétele és a prevencióra fektetett nagyobb hangsúly
- a békefenntartó missziók azonban továbbra is nehézkesen működnek, elsősorban az anyagiak miatt
(költségvetésük 5 milliárd dollár, mely a világ katonai kiadásainak 0,5%-a)
- az is nehézséget és egyensúlytalanságot okoz, hogy a fejlett és a fejlődő országok nem egyformán
járulnak hozzá a terhekhez (fejlett országok elsősorban anyagilag, fejlődő országok katonákkal)
- A BT és a Közgyűlés 2005-ben 31 tagú Békeépítő Bizottságot állított fel a fegyveres konfliktus
utáni rehabilitáció elősegítése érdekében
 korábbi tapasztalatok elemzése, ajánlások, stratégiák megfogalmazása és koordinációs
tevékenység ellátása

172
 - ENSZ főtitkára által 2006-ban létrehozott Békeépítő Alap  a békeépítés hatékonyabbá tételét
szolgálja

- szudáni konfliktus:
 Szudánban hosszú ideje polgárháború zajlik
 az áldozatok száma fél-egymillió közé tehető, több mint kétmillió ember menekült el lakóhelyéről
 mind az Afrikai Unió (AMIS), mind az ENSZ (UNMIS) jelen van a térségben
 a BT 2007-ben létrehozta az UNAMID műveletet
 Dél-Szudán a 2011 januárjában tartott népszavazást követően kikiáltotta függetlenségét és 2011
júliusában az ENSZ felvette tagjai közé

B) Regionális békefenntartás és az erőszak alkalmazása

1. A regionális szervezetek és megállapodások szerepe

- hidegháború után a regionális szervezetek ambíciói és mozgástere is megnőtt
- az Alapokmány VIII. fejezete 52. cikkében lehetővé teszi, hogy regionális szervezetek és
megállapodások a nemzetközi béke és biztonság fenntartásának regionális jellegű tevékenységére
alkalmas kérdéseivel foglalkozzanak, feltéve, hogy az Egyesült Nemzetek céljával és elveivel
összhangban állnak
- az Alapokmány értelmében a regionális szervezetek megállapodások részesei kötelesek a helyi
jellegű viszályokat békés úton rendezni, mielőtt még azokat a BT elé terjesztenék

2. Regionális szervezetek igénybevétele

- az Alapokmány arra is felhatalmazást ad a BT-nek, hogy regionális szervezeteket is igénybe vegyen
a nemzetközi béke és biztonság fenntartására
- az Alapokmány nem határozza meg a regionális szervezetek fogalmát, de ilyennek tekinthető pl. az
Amerikai Államok Szervezete, az Arab Liga, az Afrikai Unió
- az erőszak alkalmazása terén az egyes államokhoz képest nem rendelkeznek
többletjogosultságokkal
- ezek a szervek a fogadó állam kérésére vagy a részes felek által kötött béke-megállapodás alapján
járhatnak el, de kényszerítő intézkedéseket csak a BT felhatalmazásával alkalmazhatnak

74. Preventív háború, preemptív önvédelem (1866-1877)

- a történelemben számos állam hivatkozott már arra, hogy egy általa indított invázió valójában preventív
háború volt, amely egy másik állam agressziójának a megelőzésére szolgált
- a preventív háború fogalmát azonban a nemzetközi jog nem ismeri
- a mai nemzetközi jog értelmében közömbös, hogy a támadó állam mire hivatkozik, preventív háborúról
nyilatkozik-e vagy sem, magatartása mindenképpen az erőszak tiltott alkalmazásnak minősül
- kivételt jelentenek azok az esetek, amelyekben egy állam nem ürügyként hivatkozik egy ellene készülő,
küszöbönálló támadásra, hanem valóban súlyosan fenyegetett helyzetbe kerül
 a modern haditechnika alkalmazásának korában könnyebben előállhat, mint korábban
- a mindenkori támadó jelentős előnyt élvez a megtámadottal szemben a 20. században bekövetkezett
fejlődés eredményeképpen

- 1967-ben lezajlott hatnapos közel-keleti háború

 1948-ban Izrael kikiáltotta függetlenségét; a környező arab államok azonnal megtámadták
 összecsapások fegyverszüneti megállapodással értek véget; ebben rögzítették a szemben álló felek közötti
fegyverszüneti vonatalt is, amely az ország de facto határává vált
 mivel a szomszédos országok egyike sem volt hajlandó elismerni Izrael önálló államiságát, a feszültség
állandósult a térségben
 1967 elején komoly határincidensek játszódtak le Izrael és három arab szomszédja, Egyiptom, Jordánia és
Szíria között
173
  Tel Aviv 1967. június 5-én meglepetésszerű támadást indított a három ország ellen
 BT az öt nagyhatalom egyetértésének hiányában érdemben nem foglalt állást, csupán nem kötelező tűzszüneti
felhívásokat tett közzé
 általános békerendezésre azóta sem került sor
 Amerikai közvetítéssel Izrael csak Egyiptommal kötött békeszerződést (1979), majd Jordániával (1994)

- Caroline-ügy kritériumai alapján lehet megítélni a konfliktusokat

- ezekben az esetekben azt kellene vizsgálni, hogy a fenyegetett állam szemszögéből nézve valóban olyan
„azonnali, mindent elsöprő szükségszerűségről” volt-e szó, amely „nem hagyott lehetőséget más eszközök
igénybevételére és időt a megfontolásra”
- igenlő válasz esetén ki lehetne mondani, hogy a ténylegesen fenyegetett államnak joga van megelőző
támadást indítania a potenciális támadóval vagy támadókkal szemben
- ilyen helyzetelemzést sem a BT,sem a Nemzetközi Bíróság nem folytatott le, így joggyakorlat sem alakult
ki
- az önvédelemnek erre a kivételes lehetőségére eddig az 1996-ban A nukleáris fegyverek használatának
jogszerűségével kapcsolatban adott tanácsadói vélemény utalt, melyben a bíróság megállapította: a
„nemzetközi jog jelenlegi fejlettségi szintjén” nem lehet állást foglalni abban a tekintetben, hogy „jogszerű-e
vagy sem az atomfegyverek használata” olyan rendkívüli körülmények között, amikor egy állam túlélése
forog kockán.”
- A rendkívüli körülmények között jogszerűen indítható katonai műveletek jelölésére a nemzetközi jogi
dokumentumokban egyre inkább a preemptív önvédelem fogalmát használják. Ezek
megkülönböztetendőek a preventív háborúk indításától, amelyek viszont jogellenesek.

- Preemptív (tehát jogszerű) önvédelmet gyakorolva egy állam fegyveres erőt alkalmazhat egy másik
állam ellen, ha az utóbbi katonailag
1. ténylegesen fenyegeti
2. a fenyegetés küszöbön álló, azonnali
3. más eszközökkel nem hárítható el, és
4. az önvédelemként alkalmazott erőszak arányos a fenyegetéssel.

- Preventív (tehát jogellenes) erőszakot alkalmaz egy állam, ha akkor indít fegyveres támadást egy másik
állam ellen, amikor
1. ténylegesen (még) nem került fenyegetett helyzetbe, illetve
2. fenyegetés nem küszöbön álló, azonnali, hanem csak „látens”, és
3. a támadás csupán egy későbbi időpontban várható.

- az utóbbi esetben az az állam, mely azt állítja, hogy önvédelmi helyzetben van, valójában anélkül alkalmaz
elsőként erőszakot a másikkal szemben, hogy közvetlenül fenyegetett helyzetbe került volna
- preventív támadás az általános erőszaktilalomba ütközik
- a nemzetközi jogban az államokat nem hatalmazták fel arra, hogy egy másik állam magatartását bármikor
fenyegetőnek minősítsék, majd támadást indítsanak ellene
- amennyiben egy állam úgy véli, hogy erőszakkal fenyegetik, de a fenyegetés nem közvetlen, akkor az
Alapokmány előírásai szerint BT-hez kell fordulnia  elegendő idő van arra, hogy a testület
rendelkezésére bocsássa a másik állam magatartására vonatkozó információit, bizonyítékait és a BT-nek is
van ideje arra, hogy a helyzet megvizsgálása után felhatalmazza a fenyegetett államot a fegyveres fellépésre
- Egy példát említve: Izrael 1981-ben a BT felhatalmazása és tudta nélkül jogellenesen indított preventív
támadást Irak ellen, amikor lebombázta a Bagdadtól 17 km-re levő Ozirak nukleáris reaktort. Tel Aviv
megelőzésre hivatkozott, kijelentve, hogy a reaktor nukleáris fegyverfejlesztésére szolgált, ami néhány év
múlva Izraelt is veszélyeztette volna. A BT a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) ezzel ellentétel
tartalmú jelentése alapján utólag elítélte a támadást és kijelentette, hogy Izrael megsértette az
Alapokmányban foglalt erőszaktilalmat.
- hamisan hivatkozott a preemptív önvédelem jogára az Egyesül Államok, amikor Nagy-Britanniával,
Ausztráliával és Lengyelországgal együtt 2003-ban megtámadta és megszállta Irakot (Bush-doktrína)

174
- preventív önvédelemre sem hivatkozhat az az állam, amely még a készülő támadás helyszínével és
időpontjával sincs tisztában

- az iraki háború (2003-2011)

 George W. Bush a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után néhány héttel nemcsak Afganisztán, hanem az
Irak ellen irányuló hadműveleti tervek kidolgozására is utasítást adott
 azt állította, hogy Irak közvetlen fenyegetést jelent az Egyesült Államok számára
 nemzetközi jogi kötelezettségeit megszegve nukleáris, vegyi és biológiai fegyvereket, valamint közepes és
nagy hatótávolságú rakétákat fejlesztett ki és állított hadrendbe; emellett együttműködött az al-Kaida
terrorszervezettel is
 az amerikai légierő 2003 márciusában támadást indított Bagdad ellen; majd megszállta az egész országot
 a megszálló erők azonban semmilyen tömegpusztító fegyvert sem találtak Irakban, és nem bukkantak rá az
azok célba juttatására alkalmas rakétákra sem
 Bagdadnak terrorista kapcsolatai sem voltak
 a demokrata párti Barack Obama kezdettől fogva elítélte az inváziót; elnökként pedig 2011. december 31-ig
minden amerikai csapatot kivont Irakból

75. A humanitárius intervenció (1878-1891)

I. A humanitárius intervenció

- a humanitárius intervenció egy vagy több állam, illetve nemzetközi szervezet egy másik állam területén,
annak beleegyezése nélkül fegyveres erőszakot alkalmaz egy ott élő közösség tagjai életének vagy
alapvető emberi jogainak védelmére
- a beavatkozó azért alkalmaz erőszakot, mert az érintett állam nem képes vagy nem akar védelmet nyújtani
a fenyegetett közösségnek, vagy éppen maga lép fel ellene
- egyes európai nagyhatalmak már a 19. században is humanitárius megfontolásokra hivatkoztak, amikor
fegyveres akciókat hajtottak végre az akkor Oszmán Birodalom területén
(pl. Nagy-Britannia, Franciaország és Oroszország beavatkozása a keresztény görögök védelmében)
 az államközi kapcsolatokban akkoriban semmi sem tiltotta az erőszak alkalmazását
- az ENSZ Alapokmányának elfogadása óta felmerült többször az a kérdés, hogy az emberi életek vagy az
alapvető emberi jogok védelme megelőzi-e az általános erőszaktilalmat
 az Alapokmány ugyanis kizárólag önvédelemként vagy a Biztonsági Tanács felhatalmazására alkalmazott
erőszakot tekinti jogszerűnek

- a koszovói válság (1999)

 Koszovóban élő albánok függetlenségi mozgalmai felerősödtek
 a Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UCK) 1997-től terrorakciókat hajtott végre szerb rendőri erők ellen
 utóbbiak és az egyre nagyobb számban megjelenő katonai egységek megtorló akciói nyomán a feszültség
fokozódott
 fennállt a veszélye annak, hogy szerb csapatok ugyanolyan etnikai tisztogatást hajtanak végre Koszovóban,
mint korábban Boszniában
 2008 őszén a BT: határozatában megállapította, hogy a konfliktus „humanitárius katasztrófával” fenyeget, és
arra kötelezte Jugoszláviát, hogy vonja vissza a lakosság ellen fellépő fegyveres erőit nem történt meg; az
atrocitások folytatódtak
 1999 februárjában nyugati közvetítőkkel tárgyalások kezdődtek Milosevic és az albánok között; a nyugati
megállapodás-tervezetet azonban sem az albánok, sem a szerben nem fogadták el
 1999. március 23-án a NATO főtitkára, Javier Solana bejelentette, hogy a szövetség másnap légi
támadásokat indít Jugoszláviai ellen („hogy megállítsa a szerb hadsereg és különleges rendőri erők erőszakos
támadásait és gyengítse képességeiket további humanitárius katasztrófa előidézésére”)
 a konfliktust a BT határozata zárta le, amely nemzetközi jogilag nem változtatott ugyan Koszovó státusán, a
tartományt azonban a NATO-parancsnokság által irányított KFOR-megszállás és ENSZ igazgatás alá helyezte
 ez a helyzet 2008-ig maradt fenn, amikor is a pristinai nemzetgyűlés kikiáltotta az ország függetlenségét
175
 (az új államot 2013 végéig 103 állam ismerte el)
- a nemzetközi jogi szakirodalomban kialakult többségi álláspont szerint az erőszak kógens tilalma akkor
sem sérthető meg, ha egy országban nagyszámú ember élete kerül veszélybe
- egyes nemzetközi jogászok szerint mivel a második világháború óta a Föld különböző térségeiben számos
esetben sikerrel hajtottak végre humanitárius intervenciót, új szokásjogi norma jött létre  ez azonban téves
álláspont
- a fegyveres erőszakot alkalmazó államok az esetek többségében nem a humanitárius intervenció
jogszerűségére hivatkoztak
 amíg csupán az intervenciót végrehajtó államok állítják azt, hogy gyakorlatuk szokásjogot teremt, mások
viszont ellenzik ezt a gyakorlatot, addig az új szokásjog sem jöhet létre
- Kofi Annan ENSZ főtitkár 2000-ben a következő kérdést vetette fel: „miként lehetne feloldani a
humanitárius beavatkozás elkerülhetetlensége és az (érintett) állam szuverenitásának tiszteletben tartása
közti ellentmondást
- ENSZ által képviselt nemzetközi közösségnek úgynevezett védelmi felelőssége van
 a közösség felelős azért, hogy „megfelelő diplomáciai, humanitárius és más békés eszközök
felhasználásával… megvédje a lakosságot a népirtástól, a háborús bűntettektől, az etnikai tisztogatástól és az
emberiesség elleni bűncselekményektől.”
- szomáliai művelet már megfelelt ennek a feltételnek; a BT felhatalmazta a tagállamokat arra, hogy
„minden szükséges eszközzel” teremtsenek biztonságos környezetet a nemzetközi humanitárius
segélynyújtás számára
- líbiai válság; BT felhatalmazása alapján: „minden szükséges eszközzel” védjék meg „a civil lakosságot és
a támadással fenyegetett, civilek által lakott területeket”

II. Legális és „legitim” erőszak

- egyes kormányzatok az ENSZ megalapítása óta többször is szembesültek azzal a dilemmával, hogy miként
járjanak el akkor, ha biztonsági vagy humanitárius okból elkerülhetetlennek tartják a fegyveres erőszak
alkalmazását, de a hadműveletre a Biztonsági Tanács nem adott felhatalmazást
- ilyen helyzet alakult ki pl. a koszovói konfliktusban vagy a kubai rakéataválságban
A rakétaválság 1962 késő nyarán kezdődött, amikor Nyikita Hruscsov Fidel Castro egyetértésével titokban
atomrobbanófejeket és azok hordozására alkalmas közepes hatótávolságú, illetve hatósugarú rakétákat és
bombázókat kezdett telepíteni Kubában. Amikor erről a washingtoni kormányzat tudomást szerzett, a
kialakult helyzetet súlyos fenyegetésként, az akkor már néhány éve létező nukleáris egyensúly
felborításaként értékelte. Kennedy elnök október 22-én ellenintézkedéseket jelentett be; hogy megelőzze
további eszközök szigetre szállítását, „tengeri karantént” (valójában haditengerészeti blokádot) létesített
Kuba körül. Arra az esetre, ha a szállítások folytatódnának, az elnök szárazföldi erők alkalmazását is
kilátásba helyezte. Kennedy nem hivatkozott az önvédelem jogára, csak arra, hogy a telepítés súlyosan
veszélyezteti az Egyesült Államok biztonságát.
- a Szovjetunió a telepítéssel nem sértett nemzetközi jogot, mert arról a két szuverén állam szabadon
szerződhetett egymással
- az amerikai blokád olyan fegyveres cselekménynek minősült, amely alapokmányi erőszaktilalom alá esett
- legális és legitim szavak ellentétpárja
- a bizottság abból indult ki, hogy az ilyen konfliktusokban feloldhatatlan ellentétbe kerülhet egymással egy
jogkövető magatartás és egy embercsoport vagy állam védelme
- rendkívüli esetekben, ha a cselekvés elmulasztása sokkal súlyosabb következményekkel jár, mint a
jogsértő magatartás tanúsítása, esetleg helyesebb az utóbbit választani
- nem állították ugyanakkor, hogy egy katonai művelet politikailag legitim volta felmentést adna a
nemzetközi jogi kötelezettségek betartása alól
- a fenti ellentétpárnak más variációi is lehetnek, amelyek felölelik valamennyi számba jöhető, nemzetközi
fegyveres konfliktushoz vezető magatartást.
A magatartás jellege Példa
Legális és legitim USA-vezette koalíciós erők Irak elleni
fellépése az első öbölháborúban (1991)
176
 Legális, de illegitim Szovjet nukleáris fegyverek telepítése
Kubába (1962Legális, de illegitim)
Illegális, de legitim USA tengeri blokádja Kuba körül (1962)
Illegális és illegitim Észak-koreai invázió Dél-Korea ellen (1950)
- az utolsó sorban feltüntetett ellentétpár jól használható azoknak a fegyveres támadásoknak a jellemzésére,
amelyek sem legálisnak, sem legitimnek nem tekinthetők

76. A nemzetközi humanitárius jog kialakulása, története, kodifikációja, valamint szokásjogi forrásai
(1892-1915)

I. A nemzetközi humanitárius jog kialakulása

- a fegyveres erőszakot az emberi történelem kezdetei óta minden kultúrkörben korlátok közé igyekeztek
szorítani, a leggyakrabban vallási előírások formájában
- a szabályok nem pusztán humanitárius célból születtek, alkalmazásukban gazdasági és taktikai
megfontolások is fontos szerepet játszottak
- egy meghódított területen a polgári lakosság megtizedelése például fontos erőforrásoktól fosztotta volna
meg a terület új uralkodóját, az ellenséges hadifoglyok megölése pedig valószínűleg azonnali megtorlást
vont volna maga után a másik oldalról
 a kölcsönösség elve a kezdetektől fontos szerepet játszott a humanitárius szabályok kialakulásában
- az első kísérlet egységes rendszerbe foglalásra a középkori Európában történt, amikor számos hadi
szabályzat született, amelyek a katonák számára tanúsítandó magatartást írták elő
(II. Richard megtiltotta, hogy katonái erőszakot kövessenek el nők és papok ellen, polgár lakosok házait és
templomokat feldúlják; a katolikus egyház mérsékelni próbálta a harcokhoz kapcsolódó erőszakot; az 1095.
évi clermonti zsinat meghatározott napokat Isten békéje alá tartozónak nyilvánított, amelyeken tilos a háború
folytatása; az 1139. évi II. lateráni zsinaton betiltották a számszeríjat; az 1179. évi III. lateráni zsinat előírta
a hadifoglyokkal való emberséges bánásmódot)
- a lovagi hadviselésben alakultak ki a lovagiasság szabályai, ezek előírták a nők és gyengék védelmét, a
fogságba esett lovagokkal való humánus bánásmódot és a hadviselés módját (amennyiben vita támadt a
szabályok alkalmazása kapcsán, lovagi bíróságok járhattak el az ügyben)
- a 18. századra az állandó állami hadseregek megjelenése pozitív változást hozott  a hadsereg hatékony
működésének biztosítása érdekében kiképzésre és szigorúszabályokra volt szükség, nem engedhettek
korlátlan harctéri erőszakot
- Rousseau A társadalmi szerződésről szóló művében leszögezte, hogy a háború nem emberek, hanem
államok közötti összecsapás, amelyben a katonák csak az állam képviselőiként vesznek részt, és amint
megadták magukat, már emberi lényként kell velük bánni, tehát önkényesen nem foszthatók meg életüktől
(a felvilágosodás eszmerendszerének hatását az 1776-os amerikai függetlenségi nyilatkozat a britek elleni
felkelés egyik okaként megemlíti, hogy a brit kormány indiánokat bujtatott fel a telepesek ellen, megsértette
a hadijogot)
- a modern nemzetközi humanitárius jog a Nemzetközi Vöröskereszt létrejöttéhez kapcsolódik
- 1859-ben Henry Dunant (genfi kereskedő) megtapasztalta a solferinói csatát követőn a háború okozta
szenvedéseket, és tapasztalatait meg is osztotta könyvében, amiben javaslatot tett a harctéri sebesülteket
védő nemzetközi egyezmény elfogadására, hatására 1864-ben a nagyhatalmak részvételével a genfi
diplomáciai konferencián megszületett az Egyezmény a hadra kelt seregek sebesült katonái sorsának
javítása végett
- a sebesült katonák védelme mellett a hajótöröttek, hadifoglyok és a polgári lakosság védelméről is szólt a
szabályozás
- 1949-ben négy külön egyezmény elfogadásával védelemben részesült a fegyveres konfliktusok valamennyi
potenciális áldozata
- a háború áldozatainak védelmét szolgáló joganyagot genfi jognak nevezik a nemzetközi jogi irodalomban

177
- a háború áldozatainak védelmét szolgáló szabályozás mellett a harctéri erőszak korlátozására irányuló
nemzetközi jogalkotásra is sor került
- előzménye: Francis Lieber, Columbia egyetem professzora 1863-ban kidolgozott egy hadviselési
szabályzatot, amelynek betartatását Lincoln elnök előírta az északi erők számára  ez meghatározta a
harcok során tanúsítható magatartást, a fogságba ejtett ellenséges katonákkal és a polgári lakossággal
szembeni bánásmódot, ezek megszegése esetén szankciókat is kilátásba helyezett.
- 1868-ban megszületett az első nemzetközi fegyvertilalmi egyezmény, a Szentpétervári nyilatkozat:
betiltotta a 400 gramm alatti robbanó lövedékek használatát és hangsúlyozta, hogy a háború célja nem az
ellenfél hadseregének megsemmisítése, csak annak a győzelemhez szükséges mértékben történő
meggyengítése
- a háborúban alkalmazható eszközökkel és módszerekkel kapcsolatos átfogó egyezmények megszületésére
az 1899. és 1907. évi hágai békekonferenciákig kellett várni
- különösen jelentős az 1907. évi IV. hágai egyezményhez csatolt Szabályzat a szárazföldi háború
törvényeiről és szokásairól (történelemben először fogadták el a nemzetközi közösség tagjai, hogy
hadviselés során az erőszakot korlátok közé kell szorítani)
- a genfi jog mellett elkülönítette a szakirodalom a harctéri erőszakkal kapcsolatos szabályozást, a hágai
jogot
 a polgári lakosság hatékony védelme nem képzelhető el a fegyverek és hadviselési módszerek
korlátozása nélkül

II. A nemzetközi humanitárius jog jogforrási rendszere

A) A genfi egyezmények és a kiegészítő jegyzőkönyveik

- a nemzetközi humanitárius jog jelenlegi rendszere az 1949-ben elfogadott négy genfi egyezményre és
azokat módosító kiegészítő jegyzőkönyvekre épül
- ezeket egyéb, különböző részterületeket szabályozó nemzetközi szerződés és nemzetközi szokásjogi
normák egészítik ki
- tartalmuk ma már szokásjogi erejű, ratifikáció hiányában is kötelező, egyes elemeik pedig egyenesen a
nemzetközi jus cogens részének tekinthetők

- 1949-ben a következő négy egyezményt írták alá az államok:

1) Egyezmény a hadra kelt fegyveres erők sebesültjeinek és betegeinek helyzetének javításáról (I. genfi
egyezmény)
2) Egyezmény a tengeri haderők sebesültjeinek és betegeinek helyzetének javításáról (II. genfi
egyezmény)
3) Egyezmény a hadifoglyokkal való bánásmódról (III. genfi egyezmény)
4) Egyezmény a polgári lakosság háború idején való védelméről (IV. genfi egyezmény)

- Magyarország az egyezményeket azok elfogadásakor aláírta, majd 1954-ben ratifikálta

- a négy egyezmény elfogadásának célja a fegyveres konfliktusok során alkalmazandó humanitárius tárgyú
normák rendszerének átfogó kodifikációja volt
- a legfontosabb újításokat a IV. genfi egyezmény elfogadása jelentette, amely a polgári lakosság védelmét
biztosító szabályokat állapította meg
- az egymáshoz képest önálló egyezmények együtt zárt rendszert alkotnak, számos azonos tartalmú cikket
tartalmaznak, amelyek a különböző szabályozási területek tekintetében azonos kötelezettségeket írnak elő
(pl. „súlyos jogsértések”)
- a hangsúlyt a humanitárius tárgyú normákra helyezték, aminek oka elsősorban a korszak általános
felfogásában keresendő

178
- a hadviselés kérdései a fegyveres erő általános tilalmát kimondó, az ENSZ Alapokmányában foglalt norma
okán nem tűntek elsődlegesnek
- újdonságot jelentett, hogy első alkalommal jelenítettek meg az államok határain belül zajló konfliktusokra
alkalmazandó jogi előírásokat
 a belső konfliktusok, polgárháborúk során irányadó szabályok tisztázása folyamatos igényként
jelentkezett, ám a szuverenitásukat féltő államok ellenállása nem tette lehetővé ilyen tárgyú nemzetközi
normák elfogadását

A négy egyezmény tartalmát később kiegészítő jegyzőkönyvekkel módosították, illetve bővítették:

 1977 – Jegyzőkönyv az 1949-es genfi egyezmények kiegészítéséről és a nemzetközi fegyveres összeütközések
áldozatainak védelméről (I. kiegészítő jegyzőkönyv)
 1977 – Jegyzőkönyv az 1949-es genfi egyezmények kiegészítéséről és a nem nemzetközi fegyveres
összeütközések áldozatainak védelméről (II. kiegészítő jegyzőkönyv)
 2005 – Jegyzőkönyv egy további megkülönböztető jelvény elfogadásáról (III. kiegészítő jegyzőkönyv)

- a két 1977. évi jegyzőkönyv a második világháború utáni időszakban jelentkező humanitárius jogi
problémákra igyekezett megoldást kínálni, pl. amelyek a gyarmati háborúban keletkeztek
- e jegyzőkönyvek előírásainak nagy része szintén szokásjogi erővel bír
- a 2005-ben elfogadott jegyzőkönyv egy új megkülönböztető jelvényt, a vörös kristály emblémát helyezte
el a már létező jelvények rendszerébe
 az első, 1864-ben elfogadott genfi egyezmény a vörös keresztet jelölte meg, az 1929-ben elfogadott
egyezmények a vörös félhold és a vörös oroszlán emblémát rendszeresítették; a vörös keresztet 1864-ben a
semlegesség szimbólumaként választották

B) Egyéb nemzetközi szerződések

- a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága online humanitárius jogi adatbázisa 2013 végén több mint hetven
egyezményt tartalmazott
- ezek az egyes részterületek önálló, az általános normákon túlmenő jogi szabályait határozzák meg
- önálló nemzetközi szerződések születtek például egyes fegyvertípusok alkalmazásának tilalmáról vagy
korlátozásáról
- külön kategóriát képeznek a nemzetközi büntetőjog elmúlt két évtizedében kialakult joganyagát
kodifikáló egyezmények és egyéb dokumentumok
 a legfontosabb a Nemzetközi Büntetőbíróság 1998-ban elfogadott alapokmánya, a Római statútum

C) Nemzetközi szokásjog

- a nemzetközi szokásjog fontos a nemzetközi humanitárius jog területén, hiszen alkalmas arra, hogy
kitöltse a szabályozási hézagokat, amelyek akkor állhatnak elő, ha egyes államok valamiért nem fogadnak
el nemzetközi szerződéseket
- a háborúskodás szabályok közé szorítása az emberiséggel egyidős, a nemzetközi szerződések kötése csak
az elmúlt két évszázad terméke
- a szokásjogként elfogadott normák kötelező ereje alól az állam csak akkor mentesülhet, ha azok
tekintetében folyamatos tiltakozónak minősül
 ha egy állam egy norma ellen már a szerződésbe foglalásakor is tiltakozott, majd az egyezményt sem
erősítette meg, az adott előírás a nemzetközi jog általános szabályai alapján akkor sem fogja kötelezni, ha
időközben minden más állam vonatkozásában beáll a szokásjogi ereje
- fontos, hogy megállapítható legyen, mely normák bírnak szokásjogi erővel
 e célból született meg 2005-ben, a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága átfogó kutatási programjának
eredményeképpen az a kétkötetes tanulmány, amely napjainkban irányadó szakértői értelmezésként
használatos; a gyakorlati jogalkalmazás segítése céljából egy internetes szokásjogi adatbázist is kialakította
77. A nemzetközi humanitárius jog alapelvei, a nemzetközi és a nem nemzetközi fegyveres
konfliktusok megkülönböztetése (1918-1930)

179
I. A nemzetközi humanitárius jog alapelvei

A nemzetközi humanitárius jogban a következő négy alapelv kristályosodott ki:

1. az emberiesség elve
2. a szükségesség elve
3. a különbségtétel elve
4. az arányosság elve
Ezen alapelvek ma már olyan egyezményes tilalmak formájában jelennek meg, amelyek egyértelmű
szokásjogi erővel is bírnak. Ilyen tilalmi normák vonatkoznak pl. a megtorló vagy a megkülönböztetés
nélküli támadásokra. Az alapelveket egymással összhangban lehet helyesen értelmezni és kell gyakorlatban
alkalmazni.

1. Emberiesség elve
Az emberiesség elve azt jelenti, hogy egyes ártó cselekményeket nem indokolhatnak semmilyen, még a
háborús helyzetben legitimnek tekinthető okok sem. Az ún. Martens-klauzulában jelent meg legkorábban,
melyet megerősített a későbbiekben az 1977. évi I. kiegészítő jegyzőkönyv is.
Az utóbbi kimondja, hogy a konkrét egyezményi tilalom hiánya nem jelenti egy adott harci magatartás vagy
harceszköz megengedettségét. Az emberiesség elvéből fakadó következményekkel ellentétes eszközök és
magatartások nem lehetnek jogszerűek; ezek alkalmazása vagy megvalósítása ma háborús
bűncselekménynek minősül.

2. Katonai szükségesség elve

A katonai célok eléréséhez szükséges mozgásteret biztosítja a hadviselők számára. A szükségesség igazolja
az ellenséges féllel szembeni ártó cselekményeiket, ugyanakkor e magatartások korlátjaként is működik. A
szükségesség által nem indokolt ártó cselekmények nem minősülnek jogszerűeknek. Az ellenséges fél
harcolói elleni, akár halálos támadásokat is igazolhatja a szükségesség, ám a harcokban részt nem vevő
polgári személyek elleni cselekményeket nem. A hadviselés tényéből fakadó sajátosság, hogy a
szükségesség és emberiesség elve között feszültség áll fenn, egyidejű érvényesülésük kizárt. A szükségesség
elvének sérelmét jelentő cselekmények a háborús bűncselekmények között szerepelnek.

3. Különbségtétel elve
A nemzetközi humanitárius jog területén több, az összeütköző feleket terhelő kötelezettségben ölt testet:
a) Különbséget kell tenni a támadható és a nem támadható személyek vagy objektumok között.
b) A harcolóknak meg kell különböztetniük magukat a másik féltől (egyenruhák vagy legalább
megkülönböztető jelzések használatával).
c) A harcolóknak meg kell különböztetniük magukat a fegyveres konfliktusokban megjelenő semleges
szereplőktől (pl. az ENSZ- és más békefenntartó erőktől, illetve segélyszervezetektől).
d) A harcolóknak meg kell különböztetniük magukat a nem harcolóktól, illetve az egyéb védett
személyektől, ami napjaink konfliktusaiban egyre komolyabb problémát jelent.
A fenti kötelezettségek megsértését jelentő cselekmények a modern nemzetközi jog értelmezésében szintén
háborús bűncselekménynek minősülhetnek. E kötelezettségek mind a két felet terhelik, így a fegyveres
támadások esetében a másik fél is köteles gondoskodni arról, hogy a támadható személyeket és
objektumokat elkülönítse a jogi védelem alá tartozó polgári objektumoktól vagy jogi védelemre egyébként
jogosult polgári személyektől.

4. Az arányosság elve
Az arányosság elvének szerepe, hogy segítsen egyensúlyt teremteni az egymással versengő katonai és
emberiességi érdekek között. A hadviselő fél köteles az arányosság vizsgálatára, amelynek célja annak
megállapítása, hogy a támadás a védett személyek és anyagi javak körében milyen mértékű kárt okozhat. A
támadás ugyanis csak feltétlenül szükséges mértékű károkat okozhat, és nem haladhatja meg a támadással
elérhető katonai előny mértékét. Ennek megsértése a támadás jogellenességét eredményezi, szándékos
elkövetése esetén pedig háborús bűncselekménynek minősül.

180
II. Nemzetközi és nem nemzetközi fegyveres konfliktusok

- a klasszikus nemzetközi jog a hadijog szabályok alkalmazását a hadiállapot beálltához kötötte (jelentős
kockázatott rejtett magában; a hadiállapot fennállta az érintett hadviselő felek szubjektív értékítéletétől
függött)
- az 1949. évi genfi egyezmények közös 2. cikke a humanitárius jog tárgyi alkalmazási körét kiterjesztette a
nemzetközi fegyveres konfliktusokra is
 az államok közötti tényleges fegyveres összeütközés megtörténtét kell vizsgálni, így a humanitárius
nemzetközi jog szabályrendszere minden államközi fegyveres összecsapásban alkalmazhatóvá válik
- az 1977. évi I. kiegészítő jegyzőkönyv kiterjesztette a nemzetközi fegyveres konfliktusok fogalmát olyan
esetekre is, amelyekben a népek önrendelkezési joguk gyakorlásával a „gyarmati uralom, az idegen
megszállás és a fajüldöző rezsimek ellen harcolnak”
- a hadijog a nem állami szereplők részvételével zajló fegyveres konfliktusokat hagyományosan az állam
kizárólagos belső joghatósági körébe tartozó ügynek tekintette, amely kívül esik a nemzetközi jog
szabályozási körén
- a hadijogi szabályok alkalmazása csak abban az esetben merült fel, ha a belső konfliktusban érintett állam
a felkelőket hadviselő félként ismerte el, ekkor viszont a hadijog teljes szabályrendszere alkalmazhatóvá
vált
- 1949. évi genfi egyezmények 3. cikkének elfogadása, amely nem nemzetközi fegyveres konfliktusokban is
kötelezte az államokat a harcképtelenné vált és az ellenségeskedésben közvetlenül részt nem vevő
személyekkel szembeni humánus bánásmódra
- a Jugoszlávia-törvényszék esetjoga a Tadic-ügyben kimondta, hogy fegyveres konfliktus akkor áll fenn,
amikor „elhúzódó fegyveres erőszakra kerül sor kormányzati hatóságok és szervezett fegyveres csoportok
között, vagy ez utóbbi csoportok között”
 ennek értelmében tehát a nem nemzetközi fegyveres konfliktus akkor áll fenn, ha a résztvevő felek
megfelelően szervezettek és a fegyveres erőszak elér egy bizonyos intenzitást, ami megkülönbözteti a puszta
zavargásoktól
(szokásjogi definícióként fogadták el)
- vitatott kérdés, hogy miként kell minősíteni az ún. transznacionális (határon átnyúló) konfliktusokat,
amelyek nem állami szereplők részvételével zajlanak
- a többségi álláspont szerint az ilyen összeütközések is nem nemzetközi fegyveres konfliktusoknak
minősülnek
- a nem nemzetközi konfliktusokra vonatkozó szabályok eltérnek a nemzetközi fegyveres konfliktusokban
alkalmazható normáktól
- a legfontosabb különbség, hogy a nem nemzetközi fegyveres konfliktusokban nincs kombattáns státus,
vagyis a felkelők még a humanitárius jogi szabályok betartása esetén sem folytathatnak jogszerűen harci
cselekményeket
 a nem nemzetközi fegyveres konfliktusok során elfogott személyeket nem illeti meg a hadifogoly státus
sem
- ilyen esetben az állam belső büntetőjogi szabályai alapján akár már a harcokban való puszta részvételért is
felelősségre vonhatja e személyeket

78. A nemzetközi humanitárius jog által biztosított védelem (1931-1955)

A) Személyek védelme

- a nemzetközi humanitárius jog az egyes személyeket megillető védelem mértékének megállapításához két
fő személyi kategóriát határoz meg
- 1. ún. kombattánsok – a magyar terminológiában harcosok – köre
(jogszerűen támadhatnak, támadások célpontjává is válhatnak)
e jogállás következménye a hadviselés jogával összhangban álló cselekmények miatti büntethetetlenség
181
ki tartozik e személyi kategóriába?  nemzetközi humanitárius jog konkrét előírásai határozzák meg
- elsősorban a konfliktusban részt vevő államok katonái
- más személyek is jogosulttá váltak a kombattáns státusra, feltéve, ha
1. fegyvereiket nyíltan viselik (legalább a támadás végrehajtását közvetlenül
megelőzően)
2. a harctevékenységet felelős irányítás alatt, a hadviselés jogának és szokásainak megfelelően
folytatják
- önkéntes csapattestek, népi csapatok katonának nem minősülő tagjai is
- 2. polgári személyek, civilek (mindazok, akik nem jogosultak a kombattáns státusra)
humanitárius jog védelmét élvezik
védelmük feltétele, hogy ne vegyenek részt az ellenségeskedésben
- „harcoló”: ha egy személy nem válik jogosulttá a kombattáns státusra, ám mégis részt vesz az
ellenségeskedésekben
 természetesen támadhatóvá válik, tehát elveszíti a jogi védelmet, sőt nem szerzi meg a harcos státusszal
együtt járó jogokat sem
(büntetőjogi felelősségre vonható, nem jogosult hadifogoly státusra sem)
- kémek, zsoldosok: olyan személyek, akik részt vesznek ugyan az ellenségeskedésben, de esetükben mag a
humanitárius jog zárja ki a kombattáns státust

B) Hadifoglyok védelme

- a kombattáns elfogása esetén hadifogoly-státusra jogosult

- ez egyrészt kizárja a jogszerű harci cselekményekért való büntethetőséget, másrészt pedig jogi korlátok
közé szorítja a fogva tartását is
- a hadifogoly személyi szabadságának korlátozása nem büntetés, hanem csupán az ellenségeskedésektől
való távoltartás és annak annak megakadályozása, hogy a kombattáns visszatérhessen saját egységeihez
- a hadifoglyokra az 1949. évi III. genfi egyezmény előírásait kell alkalmazni
 meghatározzák a hadifoglyokkal való bánásmód részletes szabályait (pl. elszállásolás, élelmezés,
egészségügyi ellátás)
számos tilalmat állít fel, pl. a hadifoglyok kényszervallatása vagy katonai célra való igénybe vétele
tekintetében
- a fogva tartó hatalomnak biztosítania kell, hogy a hadifoglyok kapcsolatot tarthassanak családjukkal; az
ellenségeskedések befejeződése után a hadifoglyokat el kell engedni és haza kell szállítani
- a hadifoglyokkal való bánásmód ellenőrzésében fontos szerepet játszik a Vöröskereszt Nemzetközi
Bizottsága

C) Polgári személyek védelme

- általános szabályok a kímélet és a védelem kötelezettsége köré szerveződnek

- a legfontosabb előírás az, hogy polgári személyek ellen nem indítható támadás
- ez azonban nem jelent teljes támadhatatlanságot, illetve védettséget, hiszen amennyiben egy polgári
személy az ellenségeskedésbe bocsátkozik, jogszerűvé válik ellene a fegyveres erő alkalmazása, sőt emiatt
felelősségre is vonható
- tiszteletben kell tartani azokat az emberi jogok védelmére rendelt garanciális szabályokat, amelyeket
ilyen helyzetekben a IV. genfi egyezmény is alkalmazni rendel
 pl. tilos a polgári személyekkel szemben megtorló intézkedések vagy kínvallatás alkalmazása; biztosítani
kell a megfelelő bírói eljárásra vonatkozó szabályok betartását
- amennyiben a civilek bármilyen oknál fogva részt vesznek az ellenségeskedésekben, cselekményük a
nemzetközi joggal ellentétes lesz, még akkor is, ha egyébként megfelel a hadviselés jogának

D) Polgári javak védelme

182
Fogalom
- nemzetközi humanitárius jog nem határozza meg részletesen, hogy mi minősül polgári objektumnak
- katonainak minősülő célpont jogszerűen támadható, más célpont azonban nem
 katonai célpont fogalmát kell meghatározni
- a katonai létesítmények, katonai eszközök mindenképpen jogszerű katonai célpontnak minősülnek
- minden más esetben a szükségességi megközelítés érvényesül, amelyben a szükségesség elve tükröződik
- I. kiegészítő jegyzőkönyv:
„jellegüknél, elhelyezkedésüknél, céljuknál, vagy rendeltetésüknél fogva hatékonyan elősegítik a katonai
műveletet, és amelyek teljes vagy részleges megsemmisítése, elfoglalása vagy semlegesítése az akkori
körülmények között meghatározott katonai előnyt jelent”
dinamikus mérce
- szigorúbb szabályok vonatkoznak a különleges jelentőséggel bíró objektumokra, amelyek védelméhez
megkülönböztetett érdek fűződik

Általános védelem
- a polgári javak humanitárius jogi védelmére részben azok lerombolásának, elpusztulásának, részben
pedig fosztogatásának vagy eltulajdonításának a veszélye miatt van szükség
- 1899. és az 1907.évi hágai hadviselési szabályzatokban foglalt előírások mindkét veszéllyel szemben
tartalmaztak tilalmi normákat
már e korai normákban is megjelentek emberi jogi jellegű értékek, különösen a magántulajdon tiszteletben
tartásával kapcsolatosan
- 1907. évi szabályzat előírta, hogy az ellenséges hadviselő állam polgárainak magántulajdona nem
kobozható el, magánjogú tárgyú igényeik nem semmisíthetőek meg; fosztogatást is tiltja
- „a megszálló hadsereg szükségleteire” tekintettel lehetőség van a polgári lakosság vagyontárgyainak,
eszközeinek az igénybe vételére, azonban csak kártalanítási kötelezettség ellenében
- 1949-ben elfogadott genfi egyezmények ugyanazokat az általános tilalmakat mondták ki a polgári javak
védelme tekintetében, mint a hágai szabályok
- az egyezmények újítása a „súlyos jogsértések” rendszerének kiterjesztésében és az ilyen cselekmények
elkövetőinek kötelező büntetőjogi üldözésének előírásában található

Különleges védelem
- a hadviselés joga a különleges védelem alatt álló objektumok számára szigorúbb védelmet biztosít
- feltétel, hogy e javakat a másik fél ne alkalmazza katonai célra (ebben az esetben a jogi védelem
megszűnik)
- kifejezetten ide sorolandóak az egészségügyi létesítmények, a kulturális javak és műemlékek, a
veszélyes erőket tartalmazó vagy a polgári lakosság túléléséhez szükséges létesítmények
- ezek tekintetében a szabály az, hogy csak akkor minősíthetőek katonai célpontnak és válnak támadhatóvá,
ha a támadás jelentette katonai előny mellett egyéb feltételek is teljesülnek
(pl. egy ilyen objektum ellen irányuló támadás előtt előzetesen fel kell hívni a másik felet annak
elhagyására, hogy megszűnjön katonai jelentősége)

E) A megszállás joga

- a megszállás szabályrendszerét a nemzetközi humanitárius jog hagyományosan az ellenséges terület

tényleges ellenőrzéséhez kötötte
- az 1907. évi IV. hágai egyezmény szerint megszálltnak kell tekinteni „azt a területet, amely ténylegesen az
ellenség hadseregének hatalmába került. A megszállás csupán azokra a területekre terjed ki, amelyeken ez a
hatalom fennáll és gyakorolható”
- azok a területek, amelyek ellenőrzéséért még harcok folynak, nem tekinthetők megszállt területnek
- 1949. évi genfi egyezmények célja a háború áldozatainak védelme, ami szélesebb tárgyi alkalmazási kört
feltételez
- bizonyos szabályok a védett személyeket területi ellenőrzés hiányában is védik

183
- a megszállás jogának kiindulópontja, hogy a területi állam nem veszíti el szuverén jogait a megszállt
terület felett, a megszállás következtében azonban ideiglenesen nem tudja gyakorolni azokat, így ezeket a
jogosítványokat a kérdéses időszakban a megszálló állam gyakorolja
- mivel más államok területének annexióját a nemzetközi jog tiltja, a terület a nemzetközi fegyveres
konfliktus befejeződésével visszakerül a területi állam fennhatósága alá
- a megszálló hatalom a közhatalom gyakorlása során csak a feltétlenül szükséges minimális változtatásokat
hajthatja végre
- ennek megfelelően az 1907. évi IV. hágai egyezmény szabályzata és az 1949. évi IV. genfi egyezmény a
megszálló hatalom intézkedéseit szigorú korlátok közé szorítja, melynek során a fő szempont a status quo
ante megőrzése
- a megszálló hatalom kötelessége a közigazgatási rendszer további működtetése (pl. közbiztonság
fenntartása, egészségügyi, oktatási rendszer működésének biztosítása, adók beszedése)
- nem vezethet be új büntetőjogi szabályokat, biztosítania kell a magántulajdon védelmét
- kisajátításra csak kompenzáció ellenében, katonai szükségszerűségből kerülhet sor
- tiltott minden olyan intézkedés, amely a megszállt terület de facto annektálásához vezetne (mint pl. a
megszálló hatalom állampolgárainak betelepítése a megszállt területekre)
- a megszálló hatalom biztonsági megfontolásból bizonyos jogkorlátozásokat is bevezethet, pl. kijárási
tilalmat rendelhet el

79. A fegyverkorlátozás fogalma, alapjai, a nukleáris fegyverek korlátozása (1967-2001)

I. A fegyverkorlátozás fogalma, alapjai

- fegyverkorlátozás és fegyverzetellenőrzés fogalmát a nemzetközi irodalom szinonimaként használja

(fegyverzetellenőrzés  nem csak fegyverzetcsökkentés, felszámolás, hanem jellegükkel, fejlesztésükkel is
foglalkozik)
- mindkettő megkülönböztetendő a leszereléstől
- az előbbiek korlátozott célokkal rendelkeznek, az utóbbi ambiciózusabb, a meglévő arzenálok
csökkentését, adott esetben teljes felszámolását célozza
- sokan szakítani akartak a leszerelés illúziójával, és annak helyébe korlátozott, de elérhető célokat kívántak
kitűzni
 abból indultak ki, hogy az egymással szemben álló feleknek is lehetnek közös biztonsági érdekei
- a fegyverkorlátozás célja a biztonsági dilemma meghaladása
a dilemma lényege: minden állam saját biztonságának maximalizálására törekszik; ezt más államok –
elsősorban szomszédaik – saját biztonságuk csökkentéseként fogják fel, amire válaszként szintén
fegyverkezésbe kezdenek
 biztonság általános csökkentéséhez járulnak hozzá (ebből a helyzetből csak együttműködéssel lehet
kikerülni)
- fegyverkorlátozás története évszázadokra nyúlik vissza (tüzes- majd a mérgezett nyilak használatának,
számszeríjak alkalmazásának betiltása)
- 19. és 20. században:
- a háborúban használt fegyverek pusztító képessége folytonosan növekedett (atomfegyver
megjelenésével érte le csúcspontját 1945-ben)
- a háború áldozatai között egyre nőtt a polgári lakosság aránya
- a fegyverkorlátozás tematikája mindig az adott nemzetközi rendszer struktúráját, erőviszonyait és a
nemzetközi biztonság prioritását tükrözi
- a hidegháború vége és a kétpólusú nemzetközi rend megszűnése azt eredményezte, hogy az 1990-es
években több fegyverkorlátozási megállapodást kötöttek, mint korábban bármikor
- a csökkenőfélben lévő államközi fenyegetés csökkentette a fegyverkorlátozás iránti érdeklődést
- a 21. század kezdetén a terrorizmus vált a meghatározó biztonsági fenyegetéssé, amelynek képviselői nem
állami szereplők voltak
184
- az 1990-es évek végétől civil humanitárius szervezetek is hatást gyakoroltak a fegyverkorlátozási
kezdeményezésekre
- a fegyverkorlátozást többen az erőszak alkalmazásának tilalmából vezetik el (ENSZ Alapokmány 11.
cikkére hivatkoznak)
- a fegyverkorlátozásban kiemelkedő szerepet játszanak a két- vagy többoldalú nemzetközi
megállapodások  többsége nemzetközi jogilag kötelező

II. A nukleáris fegyverek korlátozása

- alapvetően két célja van:

1. annak elkerülése, hogy nőjön azoknak az államoknak a száma, amelyek nukleáris fegyverrel
rendelkeznek (horizontális proliferáció)
2. a nukleáris fegyverek mennyiségének, további felhalmozódásának megakadályozása
(vertikális proliferáció)

- a nukleáris fegyverek
 a nukleáris fegyverek száma 1945-től 1986-ig folyamatosan emelkedett
 1945 végén egyetlen állam, az USA hat atombombával rendelkezett
 1986 végét öt államnak összesen több mint 65 ezer bevethető nukleáris fegyvere volt
 2012 végén még mindig 17300 nukleáris fegyver volt az államok kezében
 94% Oroszországban és az USA-ban
 nukleáris hatalmak száma kilencre nőtt
 Nagy-Britannia, Franciaország, Kína, India, Pakisztán és Izrael után kísérleti robbantásokat hajtott végre
Észak-Korea is

A) Az atomsorompó-szerződés

- nukleáris fegyverekkel rendelkező államok célja, hogy ne nőjön tovább az atomhatalmak száma és
megőrizhessék előnyüket
- másoknak is előnyére válhatott, hiszen minél kevesebb a nukleáris fegyverrel rendelkező államok száma,
annál könnyebb megőrizni a nemzetközi stabilitást és biztonságot
- 1968. Atomsorompó-szerződés  aszimmetrikus helyzetet rögzít
- két csoportra osztotta az államokat (mintegy bebetonozta a szerződés által legálisnak nevezett nukleáris
hatalmakat)
- „nukleáris fegyverrel rendelkező állam az, amely 1967. január 1-jét megelőzően nukleáris fegyvert vagy
egyéb nukleáris robbanó szerkezetet előállított vagy felrobbantott”
- 5 ilyen állam: Egyesült Államok (1945), Szovjetunió (1949), Nagy-Britannia (1952), Franciaország (1960),
Kínai Népköztársaság (1964)
- minden más állam a szerződés szempontjából csak nukleáris fegyverrel nem rendelkező állam lehet
- a két államcsoport szerződés szerinti kötelezettségei teljesen eltérőek egymástól
- az öt nukleáris hatalom azt vállalta: „sem közvetlenül, sem közvetve senkinek nem ad át nukleáris
fegyvereket, nem engedi át az ellenőrzést az ilyen fegyverek felett…”
- cél: a nukleáris fegyver terjedésének megakadályozása
- nem tiltja vagy akadályozza, hogy a nukleáris fejlesztés területén az atomhatalmak együttműködjenek
egymással
- szerződésben részt vevő, de atomfegyverrel 1967. január 1-jén még nem rendelkező államok azt
vállalták: „sem közvetlenül, sem közvetve senkitől nem fogadnak el nukleáris fegyvereket, illetve nem
vállalják ilyen fegyverek ellenőrzését; nem állítanak elő és más módon sem szereznek nukleáris fegyvereket;
nem kérnek és nem fogadnak el semmiféle segítséget nukleáris fegyverek előállításához…”
- kérés: nem jelent-e diszkriminációt az államok között?

185
- elvben talán igen, de a lényeg abban van, hogy valamennyi részes állam szuverén módon döntött arról,
csatlakozik-e a szerződéshez vagy sem
- atomhatalmak tarthattak ugyan nukleáris fegyvert nem nukleáris hatalmak területén, de csak saját
ellenőrzésük alatt
- különleges helyzet: amikor egy nukleáris hatalom egy nem nukleáris állam területén nukleáris fegyvereket
tartott, fölmerülhetett a kérdés, beleszólhat-e a nukleáris fegyverrel nem rendelkező állam azok bevetésébe
 a szerződés értelmezése alapján megadható válasz egyértelműen NEM
(ellenőrzés megszerzésének minősült volna)
 de! azt az államot, ahonnan a nukleáris fegyvert elindítják, nukleáris megtorlás érheti
- a szerződés kizárta a nukleáris energia békés célú kutatásának, termelésének és felhasználásának
bárminemű korlátozását
- India és Pakisztán nem csatlakozott a szerződéshez arra hivatkozva, hogy az USA és a Szovjetunió
egyáltalán nem csökkentette nukleáris arzenálját
- Izrael azért nem csatlakozott, mert fenn kívánta tartani a bizonytalanságot azt illetően, hogy rendelkezik-e
atomfegyverrel
- a szerződés betartásának ellenőrzését a részes államok a Nemzetközi Atomenergiai Ügynökségre bízták,
amely külön megállapodások alapján ellenőrzéseket végez az egyes országokban annak megállapítása
céljából, hogy az bejelentett nukleáris létesítményeiben nem folytat-e tiltott tevékenységet
- a szerződést eredetileg 25 évre kötötték; 1995-ben a határozatlan időre történő meghosszabbítás mellett
döntöttek

B) A nukleáris kísérleti robbantások betiltása

- a kubai rakétaválság után felvetődött a robbantások részleges, vagy teljes körű betiltásának gondolata
- 1963. Atomcsend egyezmény
- a megállapodás ellenőrzésének nehézségei miatt a felek 1963-ban csak a nukleáris fegyverkísérletek
részleges betiltásában tudtak megállapodni
- minden részes állam vállalta, hogy „betilt, megakadályoz, és nem hajt végre nukleáris fegyverrel történő
kísérleti robbantást … a légkörben, annak határain túl, beleértve a világűrt, a víz alatt … és semmilyen más
közegben, ha az azt végrehajtó állam joghatósága vagy ellenőrzése alá tartozó területen kívül radioaktív
lecsapódást eredményez”
- feleknek nem sikerült megállapodniuk a föld alatti kísérleti robbantások betiltásáról
- 1973-ban Franciaország megsértette az egyezményt
- újabban a műszaki fejlődés megnyitotta azt a lehetőséget, hogy a fejlett nukleáris technológiával
rendelkező államok felhagyjanak a föld alatti kísérleti robbantásokkal is, és azokat számítógépes
szimulációval helyettesítsék
- 1996-ban fogadta el az ENSZ Közgyűlése azt a szerződést, amely kivétel nélkül minden kísérletet betiltott
volna  még nem lépett hatályba (nem írta alá a szükséges államok közül Pakisztán és India)
- a hatályba nem lépett szerződés alapján létrehozták az Átfogó Atomcsend Szerződés Szervezetét
elsődleges feladata az egyezmény betartásának ellenőrzése lesz

C) Atomfegyvermentes övezetek

- egyes régiók államai abban állapodtak meg, hogy lemondanak a nukleáris fegyverek kifejlesztéséről, s
nem is készülnek ilyenek megszerzésére
- a nukleáris hatalmak többnyire garanciát nyújtottak arra, hogy az övezethez tartozó államokkal szemben
nem alkalmaznak nukleáris fegyvert, még akkor sem, ha azokkal fegyveres konfliktusba kerülnének
- 5 ilyen övezet jött létre: Latin-Amerika, Csendes-óceán déli térsége, Délkelet-Ázsia, Afrika, Közép-Ázsia
- atomfegyver-mentes maradt az Antarktisz, a világűr és a tengerfenék

D) Szovjet/orosz-amerikai fegyverkorlátozás

- két állam kapcsolatában kiemelkedő szerepet játszott a fegyverkorlátozás

186
 ketten együtt összesen a világ nukleáris fegyvereinek 95%-át birtokolják
- 1970-es évektől kezdve a felek több olyan megállapodást kötöttek egymással, amelyek korlátozták
hadászati nukleáris fegyvereiket (tehát amelyek képesek voltak egymás területének elérésére)
eleinte csak korlátozták a nukleáris rakéták és bombák számát, később már csökkentésükről is
rendelkeztek
- 1972. SALT-1 szerződés
- 1979. SALT-2 szerződés (nem lépett hatályba, a felek azonban mégis alkalmazták)
- START-1 megállapodás
- START-2 megállapodás (sosem lépett hatályba)
- START-3 megállapodás megkötésére irányuló tárgyalások eredménytelenül zárultak
- 2010. új START-megállapodás
- USA és Szovjetunió megállapodott abban, hogy felszámolják közepes és rövidebb hatótávolságú rakétáikat
- 1970-es évektől rakétavédelmi eszközök korlátozása  az ilyen eszközök csak látszólag védelmi
jellegűek
Szovjetunó és USA: 1972. ABM szerződésben megállapodtak a védelmi eszközök kölcsönös korlátozásáról

E) A nukleáris fegyverek használatának jogszerűsége/jogellenessége

- a nukleáris fegyverek képtelenek különbséget tenni a polgári lakosság és a hadviselők között

- Nemzetközi Bíróság is állást foglalt egy tanácsadó véleményében
- „a nemzetközi jogban megengedett-e minden körülmények között a nukleáris fegyverekkel való
fenyegetés vagy azok használata?”
a válasz összetett volt
- egyfelől: „sem a szokásjogban, sem a nemzetközi szerződési jogban nincs semmilyen átfogó, univerzális
tilalom a nukleáris fegyverekkel való fenyegetésre vagy azok használatára vonatkozóan”
- másfelől: „jogellenes a nukleáris fegyverekkel való fenyegetés vagy azok használata, amennyiben
ellentétes az ENSZ Alapokmánya 2. cikkének 4. bekezdésével, és nem felel meg az 51. cikk valamennyi
feltételének”
- „a nukleáris fegyverekkel való fenyegetésnek, illetve azok alkalmazásának összhangban kell állnia a
nemzetközi jog fegyveres konfliktusban alkalmazandó előírásaival, különösen a nemzetközi humanitárius
jog elveivel és szabályaival és a kifejezetten a nukleáris fegyverekkel foglalkozó nemzetközi szerződésekből
és más kötelezettségvállalásokból származó kötelezettségekkel”
- van-e jog megelőző atomcsapást mérni?
- nem lehet állást foglalni abban a tekintetben, hogy „jogszerű-e vagy sem az atomfegyverek használata
olyan rendkívüli önvédelmi körülmények között, amikor egy állam túlélése forog kockán”
 bíróság tanácsadó véleménye vélhetőleg ma is tükrözi a nemzetközi jog álláspontját

80. A humanitárius célú (hagyományos) és regionális fegyverzetkorlátozás (2008-2020)

I. Humanitárius célú fegyverkorlátozás

- vannak olyan fegyverek is, amelyek alkalmazása kisebb pusztítást és károkat okoz, mint pl. a nukleáris
fegyverek, de súlyos emberi szenvedéssel jár
(nemcsak egy fegyveres konfliktusban, hanem hónapokkal, évekkel annak befejeződése után is)

A) A gyalogsági aknák betiltása

- gyalogsági akna: az ember közelségétől vagy érintésétől robbannak fel, és egy vagy több személy
harcképtelenné tételét, sérülését vagy halálát okozzák
- a gyalogsági aknák betiltásáról szóló egyezmény a vegyi és biológiai fegyverek esetében alkalmazott
modellt követi
187
 a felek tehát kötelezettséget vállalnak arra, hogy nem használnak, nem fejlesztenek ki, nem állítanak elő,
nem szereznek be ilyen aknákat, másoknak sem adják át azokat, a meglévő aknákat pedig megsemmisítik
- az egyezmény egyaránt vonatkozik a birtoklásra és az átadásra, tehát egyszerre jelenik meg benne a
feltétlen tilalom és az elterjedés megakadályozásának célja
- kivételes nehézséget okoztak azok az aknák, amelyek robbanásakor valamilyen mérgező anyag kerülhet a
levegőbe
- a telepített aknák felszámolása is nagyobb gondot okozott
- nem mindig azonosított a telepítés helye
- sokan nem csatlakoztak (pl. USA, Oroszország, Kína, Pakisztán, Izrael, Egyiptom, Szíria)

B) A kazettás bombák betiltása

- a kazettás bombák különösen azért veszélyesek, mert egy bombatokban több tucat vagy több száz lőszert
helyeznek el, amelyek bevetéskor kikerülve szétterülnek és célpontok nagy számát képesek megsemmisíteni
- a lőszer természeténél fogva alkalmatlan arra, hogy különbséget tegyen polgári és katonai célpontok
között
- A kazettás bombákra vonatkozó egyezmény 2008-ban fogadták el Dublinban
ez megtiltja a kazettás bombák gyártását, felhalmozását, alkalmazását és átadását

II. Regionális fegyverzetkorlátozás Európában

A) A hagyományos fegyveres erők korlátozásának sikere és csődje

- hidegháborúban a két tömb Európában összpontosította erőit, így a regionális fegyverkorlátozási

erőfeszítések is erre a földrészre irányultak
- Európában kevés megállapodás született
- 1990. Szerződés a hagyományos fegyveres erőkről Európában
 NATO és a Varsói Szerződés állam- illetve kormányfői írták alá
 szerződés területi hatálya az Atlanti-óceántól az Urálig terjedt
- a szerződés célja az volt, hogy csökkentse a meglepetésszerű támadás és a nagyarányú támadó
hadműveletek indításának veszélyét
- ezt a hagyományos fegyverek számának csökkentésével és a két csoport közötti mennyiségi egyensúly
létrehozásával kívánta elérni
 a két szövetségesnek azonos mennyiségre kellett csökkentenie készletét
- 5 elem tekintetében: harckocsi, tüzérségi üteg, páncélozott harcjármű, harci repülőgép, harci helikopter
- szerződés kiterjed információcserét írt elő
ennek keretében a részes államoknak évente közölniük kell partnereikkel fegyverkészleteik nagyságát;
ezeknek az információknak az alapján folytathattak a felek ellenőrzéseket egymás területén
- 1990-es években tárgyalások kezdődtek a szerződés módosításáról
- új szerződés 1999-ben: rendelkezései már nemzeti és területi korlátozásokra épültek; számos állam
egyoldalú kötelezettségeket is vállalt
nem járt sikerrel, NATO nem is ratifikálta

B) A Nyitott égbolt szerződés

- nyitott égbolt ötlete  1955-ben vetette fel Eisenhower;a bizalom erősítését szolgálná, ha az Egyesült
Államok és a Szovjetunió kölcsönösen ellenőrizhetné a légtérből egymás katonai létesítményeit
- 1992. Nyitott égbolt szerződés
(USA, Kanada, Oroszország  „Vancouvertől Vlagyivosztokig”)
- a felek arra vállaltak kötelezettséget, hogy lehetővé teszik egymás katonai objektumainak megfigyelését a
légtérből
- a részes államoknak kvótáik vannak, amelyek meghatározzák, hogy hány légi ellenőrzést hajthatnak végre
más részes államok területén

188
- meghatározott az is, hogy egy részes államnak hány repülést kell engedélyeznie saját légterében
- a nagy felbontású műholdas felvételek sok tekintetben helyettesítették a légi fényképezést
 ennek tulajdonítható, hogy a 2000-es évek kezdete óta csökkent az ellenőrzések száma

189