2014. március 29., 30., szombat–vasárnap
com KILÁTÓ 13
SZERKESZTI: KONTRA FERENC LIII. évfolyam, 13. szám
Hamvazószerda után
„Emlékezzél ember,
porból lettél, és porrá leszel.”
A
z Alföldön nincs ház Petőfi-kötet nélkül. Nagyon szeretem
ezt a Petőfit, mégsem szoktam a kezembe venni, kímélem.
Számon tartom, tudom, hogy van; olyan, mint gyerekkorom-
ban az ünneplő. Kincs, fontos és egyedüli, mint a vasárnapi ruha,
amit csak templomban hordtunk. Beidegződés.
Hamvazószerda óta nem megy ki a fejemből. A hamvazkodás
emlékével, a nagyböjt megkezdésével, a nagymama múltba vesző
képével, a Gizi néni istenáldotta irredentizmusával, az apám szótlan
magányával kísért, egyre kísért. Mert március van, mert kizöldült
a fű, a ház előtt mindent fölvert az ibolya, kék tengerében itt-ott
sárgán ragyog a pitypang, aranylik a nyíló boglárka.
Petőfi. Csak ennyi van a fedőlapján. A díszkötés sötétvöröse
lassan mélybarnába hajlik, a fekete-arany díszítés mintái már-már
fölismerhetetlenek, lekoptak, ám a lapok oldalsó aranyozása szin-
te tökéletes. Való igaz, évek óta nem nyitottam ki, mert szent, és
ereklye, és gyönyörű. Való igaz, hogy nehezen nyílik, mert rég
nem lapoztam föl. Több mint száz éve, 1877-ben nyomták; hazai
művészek rajzaival díszített második képes kiadás, és Petőfi Sándor
összes költeményeit tartalmazza.
Az apám aláírása az első lapon és az évszám: 1919.  Trianon
árnyéka vetül a világra, az apám 15 éves, és a hazai művészek rajzai-
val díszített, 1877-es Petőfi összesbe gondosan beírja a nevét. Magya-
rul, hisz tudjuk, nálunk nincs ház Petőfi-könyv nélkül.
n MÉREY KATALIN  Vékony szálnak, ilyen könnyen szakadni.
A fölszabadulás után nagyon beteg lettem. Az apám vigyázott
rám, ő etetett-itatott, ő borogatta a fejem, ő virrasztott fölöttem.
Akkor este, hosszú-hosszú napok óta végre nem úszott rózsaszínben
a szoba, könnyű, lebegő és láztalan voltam, az orvos szerint lázmen-
tes, és az apám járni tanított. A nagy heverő oldalán lépegetek, majd
elrepülök, légies vagyok és súlytalan, mint a madár, s az apám, az én
korán megőszült, megfáradt, foglalkozástól való eltiltás büntetését
szenvedő, feketelistára tett apám járni tanít engem.
Kétfelől fogja a kezem, és halkan biztat:
– Egyik lábad, másik lábad, tovább, tovább.
A szoba sarkai homályba vesznek, minden távoli, mindenütt sötét
foltok, a sötétes ajtókeretben pár pillanatra földereng az anyám arca,
tisztán hallom az apámat, ahogy elégedetten, boldogan, megnyu-
godva mondja:
– Fél kekszet megevett, most már biztos, hogy megmarad…   Te talán tudod.
Gyógyulásom hosszú-hosszú ideje alatt az apám fogta, tartotta,
lapozta helyettem a nagy Petőfit, mert én megemelni se bírtam;
mesélte, olvasta, mutatta, magyarázta a verseket, a képeket, a hazai
művészek rajzait: Barabás, Benczúr, Lotz Károly, Székely Bertalan,
Zichy Mihály, ahogy a könyvben következnek. Beleszőtte Munkác-
syt, beszélt a Golgotáról és a golgotákról; a szabadságharcról és a
szabadságharcokról; a szabadságról és a fölszabadulásról. Elmondott
mindent, amit el kell, és el lehet mondani…
Én pedig… én pedig megmaradtam, és  emlékezem, hogy porból
lettem, és porrá leszek, de tudva tudom, hogy ennek a földnek a
porából, és ennek a földnek a porává!                                       
2014. március 10.
Eric Fischl 1948-ban
született New Yorkban.
Festményein, grafikáin és
szobrain a középosztály,
a kisember jelenik meg.
Kerüli a pátoszt.
A hétköznapok jeleneteit
ragadja meg.
A bécsi Albertina képtár-
ban május 18-ig tekinthető
meg az életműkiállítása.
A mai Kilátó ebből ad
ízelítőt.
A fotókat Greg Lyams
készítette.
kilato@magyarszo.
Gyereksírok n KISS JUDIT ÁGNES
Nem így akartam. Nem ezt ígérték.
Apa és anya, nem ezt. Nem ezt.
Felnőni halálra, hogy ami előttem
Van, mögöttem ne lehessen sosem.
Nem leszek menyasszony, nem leszek anya.
Nem ismerem meg ráncos arcomat,
Fogaimat nem sorvasztja vénség.
Fiatal arcom nézem a tükörben,
Csontvázat-koponyát látok a tükörben.
Emlékeim, jaj, túl kicsi batyu,
Túl kevés súly meg- maradni a földön.
Nem erre készültem, születni, felnőni,
Nem leszek menyasszony, nem leszek anya.
Elsőszülöttem, egyetlen szülésem
Csecsemő gyermekem halál.
Gyöngysor
Neked a halál,
lett akkor osztályrészed,
nekem az élet.
Melyik nehezebb?
Míg élek, nincs rá válasz.
Nem én tehetek
arról, hogy én úsztam meg,
ne rám haragudj.
Én itt maradok,
élni kettőnk helyett is.
Most még tanulom.
Más tér, más idő,
de végül rád találok,
ikertestvérem.
S Z Ó F I GY E L Ő
Nyakpassz
n MOLNÁR CSIKÓS LÁSZLÓ
Aki nem tudná, mi az a nyakpassz (vagy nyakpass), annak el- 
áruljuk, hogy olyan pántról van szó, amellyel nyakba akasztható a
rendezvényen részt vevő személy azonosító kártyája: A regisztráció
során minden újdonsült gólya megkapta a fényképpel ellátott sa- 
ját úgynevezett nyakpass-át, amelyen a csapatneve és a neve is sze- 
repelt. – A karszalag és a nyak-pass együttes használata a rendez-
vény teljes ideje alatt kötelező. – Az első 30 jegyvásárló ajándék 
Deja vu nyakpass-t kap ajándékba! – Meglepetésként pedig az el- 
ső 100 vendég külön erre az alkalomra készített nyakpasszal lesz 
gazdagabb. – Menj A épületbe szobát kérni és kapsz nyakpasszt!
A nyakpassz olykor csak ajándéktárgy (amelyen valamely cég
vagy szervezet logója van feltüntetve): 10 darab Árukereső.hu
logóval ellátott bögrét és nyakpasszt sorsoltunk ki. – Lassan már
semmi cserélnivalónk nem maradt: az összes pólót, pulcsit, matri-
cát, sálat, nyakpasszt elcserélték velünk. – Eladó a képen látható
nyakpassz/nyakpánt, teljesen új állapotú, a gyártás után közvet-
len hozzám került. A nyakpassz megnevezés helyett nyakpántot
is mondhatunk (pl. Az Úszó EB 2006 hivatalos nyakpántja erős,
selymes tapintású.), ez azonban gyakran valamely ruhadarab vagy
eszköz részét nevezi meg: A köténynek állítható nyakpántja van.
– A felsőrész nyakpántja két különálló, csomóban végződő, szabad
végződésű részből áll, amelyet megkötéssel lehet rögzíteni a nyak
hátsó részén. – A felsőrész merevített, nyakpántja két méretben
állítható, hátul pedig kis akasztókkal lehet összekapcsolni. – Az
esküvői ruha ívelt felsőrésze és nyakpántja nagyon szépen kiemeli
a dekoltázst. – Az imasál díszes és fénylő nyakpántja és mintázatai
sötéten világítanak. – Kényelmetlen binokulárjának a „viselése”,
mivel a vékony nyakpántja kidörzsöli a nyakát? Cserélje le széle-
sebb nyakpántra!
A nyakpassz is és a nyakpánt is jól beilleszthető nyak- előtagú
összetett szavaink közé: nyakkendő (általában selyemből vagy
egyéb mutatós anyagból készült ruhadarab, amelyet többnyire
férfiak az inggallérba illesztve, elöl a nyakon díszként viselnek),
nyakravaló (a nyakkendő megnevezés népies, elletve régies válto-
zata), nyakörv (szíjból vagy fémből készült kerek pánt, amelyet
főként kutyák nyakára szoktak csatolni), nyakló (egyik végén
hurokkal a ló nyakához, másik végén a kocsirúdhoz erősített
kötél, szíj vagy lánc), nyakék (szalagon vagy láncon a nyakban
hordott ékszer), nyaklánc (rendszerint nemesfémből készült,
láncszerű, apró szemekből összeillesztett ékszer), nyakfodor (női
ruha, ing felső részéhez tartozó, a nyakat gallérszerűen körülve-
vő díszes fodor) stb.
14 KILÁTÓ kilato@magyarszo.com 2014. március 29., 30., szombat–vasárnap

Öt kis novella
– Hát maga hol van? Miért nem néz be
olykor? – kérdezte Danica.
– Nem akarok lábatlankodni – mondta Dr. Várady Tibor nemzetközileg ismert jogtudós Zoknik a
kényszeredetten Nikola. csilláron, életek hajszálon címmel a Forum és a Magvető közös
n MAJOR NÁNDOR – Várom. Hiányzik. Érti? – mondta kere-
gondozásában kötetet jelentetett meg a közelmúltban. Saját beval-
setlenül Danica.
lása szerint a családi ügyvédiroda irattárából kikerült több mint
A fagylalt – Valóban – válaszolta Vámos Laci. – A
tanár meg erre azt követelte, hogy tessék 20 000 aktából az édesapja által félretett öt-hat ezret, ezek közül
Fusizók
M
választott ki vagy kétszázat, a legérdekesebbekről lefújva a port, s
iközben az áruházban félkilós levezetni a feladatot. tovább szelektálva született meg a kötetbe fűzött történetek olyan

dobozban megvette a fagylaltot, – Igen – mondta Fenyvesi Oszkár. – De
azért követelte-e, mert elutasítani sem meg
Havas János emlékezetében felvil-
lant annak a távoli falucskának az utcája, elfogadni sem merte az eredményt? Nem
tudta, jó-e, rossz-e? Csak akkor tudta volna,
amelyben kis elemista korában élt. A család
ha levezetik neki?
nem volt szegény, de nyalánkságra a szülők
– Meglehet – tűnődött el Vámos Laci.
nem adtak ki pénzt.
– Mit gondolsz, Kerekes Gyuszi frocliz-
– Ott a kalács a nagy tálban, mi kell még?  akadtak az ötemeletes házak tömbjében.
ni akarta az új tanárt? – kérdezte Fenyvesi
– kérdezte az anyja, amikor ő fagylaltot kí-  Utóbb más kisebb konyhabútort is készí-
Oszkár.
vánt volna.
– Az is meglehet – húzta el a száját Vámos
Az albán fagylaltos minden délelőtt sorra Laci.
járta a falu minden utcáját a tolókocsijával, s
utcahosszat csilingelt, hogy a házak udvará-
Aki hiányzik
ban, a konyhákban és a szobákban mindenki
A
dam Vukov a garázsában csinos kis
asztalosműhelyt szerelt fel, ahol fusiz-
va kinyeklett székeket, asztalokat, más
apró bútort javított, vagy ha kellett, rámá-
val ellátott szúnyoghálót rakott ablakokra,
balkonra nyíló ajtókra. Ügyfelei mindig
tett, amelybe be volt építve a villanytűzhely,
a mosogató. Beszerzett egy kisebb furgont,
abban szállított mindent, amire szüksége
volt.
Köréje sereglettek, csaknem megszállták
sokasága, amelyekben a tényeken semmit sem változtatott. Ez
volt a határozott szándéka, s hogy mindez mögött mi minden
rejlik, erről beszélgetünk most.
n Frappáns a címet adott.
– Ez az egyik történetnek a címe, és valahogy úgy éreztem,
hogy benne van az egész könyv. Az, hogy „zoknik a csilláron” egy
becskereki eseményt tükröz, mely egy német-zsidó házassághoz
fűződik. Sokszor hallottam, a szüleimtől is, másoktól is. Az ifjú
házasok vendégeket hívtak, a szüleim az elsők között érkeztek.
A férj kijött mezítláb az előszobába, és bosszankodva kérdezte a
feleségét, hogy hol van a zoknija. A feleség könnyedén válaszolta,
hogy hol lenne, hát a luszteron. Lusztert mondott, ezt aztán a
címben csillárra módosítottam. Mindez a harmincas évek végén

D
feleszméljen: itt az alkalom! Fél dinárért egy garázsát a környék fusizói. Volt közöttük történik, aztán jön a német megszállás, és a férjet mint németet
kugli, egy dinárért két kugli fagylaltot adott. anica negyvenéves magányos lány kárpitos, villanyszerelő, kőműves, parket- elviszik az orosz frontra. A feleség egy darabig még védett hely-
S volt egy kedvezménye: egy tojásért is adott volt, aki egy videós filmkölcsönző tázó, vízvezeték szerelő, cipész. Elterjedt zetben van, nem egészen világos azért-e, mert német tiszt felesége,
egy kuglit. Ez nagy kihívást jelentett a kis boltban dolgozott egymagában. A a környéken, ha bármilyen mesterre van vagy azért, mert nem tudták róla a hatóságok, hogy zsidó. Aztán
elemista Havas Jánosnak. Pénzt nem kapott, filmekről rendelésre másolatot is készítet- szükséged, fordulj Adam Vukovhoz, s jönni házasságtörésre is sor kerül, megindul a válóper, majd valamivel
de tudta, ott áll a tojás a kamrában, a sárga tek. Két könyv állt a vendégek rendelkezé- fog az embered. Így ment ez hónapokig. A később a feleséget elhurcolják Auschwitzbe. A férj megszökik a
szakajtóban. S olykor kiemelt onnan egy-egy sére, egy a régi filmekről, egy meg maiakról. fusizók minden este összejöttek Vukovnál, frontról, a partizánokhoz próbál csatlakozni, meg is teszi, de
tojást, megvárta az albánt két házzal arrébb, Danica ott ült a pult mögött, s egy harmadik s fölszedték a megrendeléseket. Közben hol
az utcasaroknál, s elnyalogatta a fagylaltot. könyvbe beírta, kinek, mikor, mit kölcsönzött mielőtt uniformist váltana, foglyul ejti az orosz hadsereg, és egyik
az egyik, hol a másik hozott egy-egy üveg fogolytáborból a másikba viszik, Romániában, Magyarországon,
Egy egész nyáron át dézsmálta a tojást. ki, kifizette-e az illető az árát, visszahozta-e pálinkát, s amellett adomázgattak. Azután ki-
Már az utcán volt, nejlon tasakban a fagy- a filmet. A gazda csak reggelente szokott Csehszlovákiában. Aztán csodával határos módon mindketten
ki hozott már széket is magának, s otthagyta megmenekülnek, és folytatják a házasságukat. Az iratokban ott
lalttal, amikor meglátott egy kis elemista- benézni, hozta a megrendelt másolatokat Vukovnál. Végül Vukov számára alig maradt
forma gyereket a járdaszélen ácsorogni. és az új szerzeményeket. Ha voltak. van egy polgári világ, melyben városra szóló poén és esemény a
hely, hogy dolgozzon. Amellett szaporodni csillárra tenni a zoknikat, és ezt természetesnek venni; ott van az
Gondolt egyet, kezébe nyomta a gyerek- Nikola a közeli iskolában tanítóskodott. kezdtek az ügyfelek nyugtalanító reklamáci-
nek a tasakot. Egy napon kíváncsiságból benézett, milyen is, hogy évekig hajszálon függ a zoknitulajdonos férj és a zoknikat
ói is. Azokat is mind Vukovnak címezték.
– Fagylalt! Fogyaszd el! – mondta vidá-  a választék. Átnézte a katalógusokat, de nem csillárokra aggató feleség élete. Mindebből egy ötvözet sejlik, mely
Egy napon a fusizókat, amikor az esti
man. kölcsönzött ki semmit, nem is rendelt máso- ismétlődik (mint ahogyan a háborúk is). Ezekben az ismétlődő
találkára jöttek, zárt ajtó várta, s az ajtó előtt
A gyerek tágra meresztette a szemét. latot. Akkor sem meg később sem. Mégis, ötvözetekben a mindennapok történelmét láttam, majd kezdtem
felsorakozva találták a székeiket.
Forgatta a kezében a tasakot, megrázta a csaknem minden nap betért egy-egy félórá- Látták, hogy elfusizták. egy könyvet is látni. Azt is éreztem, hogy a történeteken nem
fejét, azután visszaadta neki. ra, s szóval tartotta Danicát. Özönvíz előt- Szótlanul szétszéledtek. szabad semmit sem változtatnom. A könyv alcíme („történetek
– Árulnak itt a sarkon tölcséreset, ab-  ti filmekről mondott megfellebbezhetetlen az irattárból”) nemcsak egy forrást azonosít, hanem azt is, hogy
ból vegyen nekem egyet! – mondta körül-  ítéleteket. S tette ezt úgy, mintha veszeked- ez maga a könyv: történetek az irattárból.
tekintve. ne valakivel. Szerinte Jean Gabin Az alvi- A vaspénz n Érdekes számomra, hogy három jogász-, ügyvédnemze-

T
lág királyában nyújtotta legjobb alakítását, A dék élete fut végig periodikusan az ügyiratokban, s mind a
nyomorultakban rá sem lehet ismerni. Bizony- amaskó Guszti gondolt egyet s az hármuknak megvolt a maga háborúja és mindaz, ami a háború
Meglehet gatta, hogy Ingrid Bergman sohasem nyúj- áruház kasszájánál csak a visszajáró járuléka, az hogy nyelvben, viselkedésben, közös együttlétben

F
tott olyan jó alakítást, mint a Casablancában. papírpénzt gyűrte bele a pénztárcá- hogy alakultak az ügyfelek sorsai.
enyvesi Oszkár tudta, ha Vámos Laci Utána már csak kiégett művész volt. Azzal jában, a vaspénzt otthagyta a tálcán. Anikó, – Így van, mindnyájunknak megvolt a maga háborúja, sőt nem
telefonál, akkor a hajdani osztálytár- állított be, hogy Az ok nélkül lázadót nem is a magas, fekete pénztárosnő köszöngetve egy, hanem kettő is. Nagyapám átélte az első és a második világ-
sak közül valakinek eltörött a keze- James Dean, hanem Natalie Wood viszi. seperte be az aprópénzt a kasszába. Inkább háborút. Az apám 1912-ben született, tehát – bár apró gyerekként
lába, de az is lehet, hogy kialudt mécsese. Danica egy rossz napján rászólt Niko-  többlet legyen, mint hiány. Attól kezd- – ott volt az első világháború idején, s természetesen a második
– Hallottad-e, hogy a múlt héten meghalt lára: ve Guszti soha többé visszajáró vaspénzt világháború idején is. Én szintén cseperedő gyermekként éltem át
Kerekes Gyuszi? – kérdezte ezúttal Vámos – Már hónapok óta jár ide. Filmet nem nem vett magához. De a számlát átvette, és a második világháborút, és azután jött a miloševići háború ideje.
Laci. – Méghozzá úgy, hogy a latyakos visz. Mit kíván? mindig a helyszínen ellenőrizte. Ezért úgy számíthatjuk, hogy fejenként két háború jutott ránk.
utcán elterült, s mire bevitték a kórházba, – Semmit – lepődött meg Nikola. Teltek-múltak a hónapok. Guszti minden- Ezeknek a történeteknek a legnagyobb része, a háborúk alatt vagy
kifingott. – Talán tőlem vár valamit? – kérdezte napos vendég volt az áruházban, és mindig közelében zajlik. Az iratokban ott vannak a hevületek, melyek
– Azt sem tudom, hol élt – mondta szomo- Danica. ugyanannál a kasszánál fizetett. Egy napon igyekeztek kiszorítani az árnyalatokat. A valóságot is. Ilyenkor
rúan Fenyvesi Oszkár. – Nem – szaladt ki a száján tanácstalanul csak két-három apróság hevert a kosár fene- csak hősök és árulók maradnak. A büntetőperekben a védelem
– Hamburgban főnökösködött valami Nikolának. kén, amellyel a pénztárhoz járult. Anikó azt ezt a besorolást igyekszik ostromolni – csak ritkán sikerrel. Egy
kutatóintézetben – világosította fel Vámos La-  – Akkor jobban szeretném, ha távol ma-  mondta Gusztinak: kikindai kereskedő ellen az a vád, hogy együttműködött a fasiszta
ci. – Van vagy tíz éve, hogy nem járt itthon. radna – mondta Danica, s hátravetette hosz- – Na látja, ha összeszedte volna a vaspén- megszállókkal. Konkrétan azt tette, hogy a hozzá belakoltatott
– Emlékszel-e még arra az esetre, amikor szúra bontott szőke haját. zeit, most tele vásárolhatta volna a kosarát. német tiszteket is meghívta a felesége névnapjára. Ez inkább
a gimiben az új számtantanárunk lediktálta Elmúlt egy hónap. El kettő. Danica egy-  – Az semmi. Felfigyelt rám. Elértem, hogy megalkuvó, mint hősies gesztus, de vajon bűncselekmény-e? A
neki az egyenletet, ő meg lehajtotta a fejét, kedvűen végezte a dolgát. Egy este, munka foglalkozik velem – válaszolta Guszti.
bíróság szerint az volt. Csak mérsékelni sikerült a büntetést. Ha
állt egy ideig, majd felírta a táblára a végered- után, tíz körül a városi buszon találkozott – Vagy úgy! Kis hamis – húzta fel a szem-
csak hősök és árulók léteznek, akkor mivel a kereskedő nem
ményt? – kérdezte Fenyvesi Oszkár. Nikolával. öldökét Anikó vegyes érzelmekkel.
volt hős, csak áruló lehetett. Csőlátás és arányvakság jellemzi
a háborús és háború közeli éveket. (Ez később sem szűnik meg
teljesen, csak leplezettebb.) Itt van például az az eset, amikor
egy Törökbecse környéki paraszt gyereket azzal vádoltak meg,
hogy megpróbálta megdönteni a magyarországi szovjet hatal-
mat. Ezt oly módon tette, hogy nem jelentette fel két barátját,
akik egy táncon megbeszélték (illetve összeesküdtek), hogy majd
elmennek Magyarországra, és kitaszítják a Vörös Hadsereget. Az
akkori hangulatkörnyezet tiltott minden humor- és arányérzéket.
Börtönbüntetés következett.
Az iratokat lapozva az is kiderül, hogy egy ügyvédi irattár
teljesebb képet ad a valóságról, mint a bíróságon raktározott
iratok. Az ügyvédhez a felek több őszinteséggel fordulnak. A
bíróság elé a valóság célirányosan megszűrt változata kerül. Itt
vannak például az ál-válóperek, amelyekről csak a felek bizalmas
leveleiből derül ki, hogy nem egymástól, hanem a történelemtől
akarnak a házastársak legalább valamennyire megszabadulni. A
második világháború alatt a zsidó férjtől, majd a világháború után
a német férjtől válnak a feleségek. A bíróságon az látszik, hogy
ez egy válóper, de az ügyvédnek írt levelekből az is kiderül, hogy
a feleség a saját sorsán és a gyermekük sorsán igyekszik valamit
javítani, és reméli, hogy minden majd helyére áll (a házasság is),
ha visszatér egy normálisabb világ. A könyvben sok irat, doku-
mentum van illusztrációként; ezek között ott van egy-két levél
is, melyekből kiviláglik, hogy ál-válóperről van szó.
OTT VOLT NAP MINT NAP AZ EBÉDLŐASZTALON A JOG
n Mind a hárman a nagyapja, édesapja és ön is ismertek
toleráns magatartásukról, humánus viselkedésükről, s mind a
hárman legalább három nyelvet, vagy annál is többet beszélnek.
Egyformán használták a magyar, német, szerb nyelvet. Köztisz-
2014. március 29., 30., szombat–vasárnap
Hősök, árulók, csőlátás  lattal bírt, hiszen az előadásokon gyakorlatokon életből ellesett
és arányvakság
Interjú dr. Várady Tiborral nemrég megjelent könyve kapcsán
dr. Várady Tibor
teletnek örvendő magatartásuk dicséretes, s efelett mind a hárman
küldetésüknek érezték azt, hogy az anyanyelv és a kultúra ápolásán
dolgozzanak. Meglehetősen ritkaság az ilyen. Volt időszak, amikor
elképzelhetetlen volt, mert úgy osztották fel az embereket, hogy
vagy ezen, vagy azon az oldalon állnak. Önöknél a Várady család-
ban csodálatos módon ötvözték mind a két oldalt.
– Becskereken valóban megvolt egymás mellett (és egymással)
több kultúra. Nemcsak az én családomban. Nagyapám az Oszt-
rák–Magyar Monarchiában nőtt fel, a menyasszonyával (aki később
felesége lett) két nyelven folyt a szerelmes levelezés. Ez fellelhető a
családi levéltárban. A felesége németül írt a nagyapámnak, ő pedig
magyarul válaszolt neki. Otthon a család nyelve magyar volt, ma
is az, annak ellenére, hogy anyai nagyanyám német volt, az én
anyám horvát (a feleségem pedig szerb). Nagyapám, aki 1867-ben
született, tehát a Trianon idején már 50 felett járt, gyerekkora óta
beszélt magyarul, németül és szerbül is. A barátok között, akik
hozzánk rendszeresen jártak, voltak magyarok, szerbek, németek,
zsidók és románok is. Nagyapámtól, apámtól tanultam, hogy más
nyelvek és más emberek ismerete és megbecsülése nem zárja ki a
magyar érzést és még kevésbé zárja ki a magyar érdekvédelmet.
Sokkal könnyebb egy többségi közösség felé érdekvédelmet képvi-
selni és magyarázni, ha ebben a közösségben ismerőseink, baráta-
ink is vannak, akikkel mindig is kommunikáltunk és kapcsolataink
voltak. Minden érdekvédelem alapvető eleme, hogy az álláspontja-
inkat meg tudjuk magyarázni és el tudjuk fogadtatni. Ez nemigen
megy, ha nem tudjuk, hogyan gondolkodik az, aki felé érvelünk.
Én ebben a gondolkodásban nőttem fel.
n Nemcsak ebben nőtt fel, hanem a jogi miliőben is, ami folya-
matosan körülvette. Otthon, családi körben folyamatosan téma
volt a jog?
– Igen. Voltak ugyan ebédek és vacsorák, amikor erről nem esett
szó, de az volt a gyakori, hogy ebéd közben megbeszéltük, hogy
mi történt aznap az ügyvédi irodában vagy a bíróságon. Ott volt
nap mint nap az ebédlőasztalon a jog. Ennek persze nyoma van az
irodalmi próbálkozásaimon is. Az ember abból tud irodalmat farag-
ni, ami összesodródott az életben. Nemigen tudnék az életemből
úgy fabrikálni irodalmat, hogy kihagyom a jogot. Persze az iroda-
lom nem adódik önmagától. Az ember nem lát meg mindent, ami
vele az életben történik. A cél felé emelve szemünket, gyakran még
azt sem vesszük észre, hogy aszfalton, kőkockákon vagy sárban
haladunk. A részletek, árnyalatok, összefüggések el vannak fedve,
nem látszanak ki az éppen uralkodó vagy vitatott képletek mögül.
A valóság sem. Amit látunk, azt nemigen vesszük észre. Az esemé-
nyeket elfedik a célkitűzések, a szöveget a szövegkörnyezetek. Az
érzések mellett elsietünk. Ha lázadás bizsereg bennünk, elhalasztjuk,
majd később elfelejtjük. Még a világmegváltóknak sem jut idejük,
hogy körülnézzenek és próbálják felfogni, hogy milyen is a világ.
Ezért van szükség irodalomra. Ezt régóta tudom, bár az életem
számottevő részében én is inkább lépkedtem, mint nézelődtem.
Így sok mindenre nem emlékszem, aminek tanúja voltam. Amikor
n VARJÚ MÁRTA
Ótos András
úgy láttam, hogy már az éveim miatt sem halogathatom a családi
ügyvédi irattár átnézését – és amikor már tulajdonképpen nem is
akartam tovább halogatni – azzal szembesültem, hogy itt már nem
kell az eseményekről, sorsokról, emberekről lehántani a szerepeket,
irányvételeket; ezt megtette az idő, maguktól lehullottak. Lekoptak
a perek céljai és a kimenetelük is, megmaradtak az ilyen vagy olyan
szerepeket vállaló (vagy szenvedő) tényleges emberek, és a világ,
melyben a perek alakultak. Ez szinte így irodalom – vagy legaláb-
bis irodalom esélye – ahogy van. Csak ki kellett emelni az akták-
ból, azaz a jog medréből, letenni az asztalra, hozzáfogni. Az pedig,
hogy honnan és hogyan jutottam vissza az irodalomhoz, hirtelen
egy műfajt szabott meg.
n Amikor befejezte az egyetemet, ott volt önnek a jól bejáródott
családi ügyvédi iroda Nagybecskereken, mi sem lett volna egysze-
rűbb, mint beülni az édesapja székébe és folytatni a munkáját. Hat
hónapig így is tett, utána az egyetem felé irányult. Az Újvidéki
Jogi Kar tanára lett. Miért alakult így?
– Nekem középiskolás korom óta voltak irodalmi ambícióim.
Hozzá kell tennem azt is, hogy több barátomban, ismerősömben
ez az ambíció erősebb volt, mint bennem, mert náluk (egy ideig,
vagy tartósan) minden mást háttérbe szorított. Ügyvédi technikával
védekezve, azt hozhatnám fel, hogy nekem talán valamivel nehezebb
volt a helyzetem; ha gyengébb diák lettem volna, akkor könnyebben
válhattam volna íróvá. Nehezebb a sikert, mint a sikertelenséget
háttérbe szorítani.
n Ha például nem fejezi be a jogi egyetemet.
– Igen. De marad a tény, hogy annyi irodalmi késztetés, erő és
elemi energia, mégsem volt bennem, hogy hátat fordítsak a jognak.
Viszont igaz az is, hogy ha hosszabb ideig nem publikáltam (és nem
is írtam) szépirodalmi szöveget, ezt nem elfordulásként, hanem
halasztásként érzékeltem. Abban is reménykedtem, hogy össze is
lehet kapcsolni a dolgokat. Abban, hogy a becskereki ügyvédi pálya
helyett az újvidéki egyetemi pályát választottam, komoly szerepe
volt annak, hogy Újvidéken volt az Új Symposion.
…HA NINCS A SYMPOSION
n Lám, lám...
– Engem vonzott az egyetemi pálya is, de azt hiszem, hogy ha
nincs a Symposion, akkor mégis Becskereken maradok. Apám
nem örült, hogy elmentem, de nem próbált megakadályozni. A
családi irodával továbbra is kapcsolatban maradtam, megbeszél-
tem az apámmal az érdekes ügyeket, s fenntartottam a kapcsolatot
a joggyakorlattal. Viszont az irodának ez a múltja, amit most elém
tárult, ez valami, amiről mindig tudtam, de csak most szembesültem
vele igazán. Az én koromban az ember rájön, hogy vannak dolgok,
amiket többé nem lehet halasztani. Ezért abbahagytam az amerikai
tanítást – és abbahagytam a halasztást. Így jött össze a nagyapám
naplója és ez a kötet is.
n Érződött az előadásain is – tanítványa voltam az egyetemen
–, hogy a többi egyetemi tanárhoz képest sokkal nagyobb gyakor-
kilato@magyarszo.com KILÁTÓ 15
példákkal vezette rá a hallgatókat a problémák megoldására.
– Igen, én a jogot, sok más kitűnő egyetemi tanár kollégámmal
ellentétben, izgalmas gyakorlatként ismertem meg, amely a család-
ban több mint száz évig folytatódott. Igyekeztem a diákokat is ezen
a bejáraton vezetni a jogi gondolkodás felé.
n Izgalmasnak bizonyult a könyvében, hogy a kocsmai nóták,
vigadalmak, hogyan kerültek bírósági ítélőszék elé.
– Ebben a szövegben csak az az irodalmi konstrukció, hogy a
történeteket egymás mellé helyeztem. Így a történetek egy ismétlődő
(az EU-ban azt mondanák „fenntartható”) hatalmi magatartáskép-
letet is mutatnak. Ami a hatalom szempontjából történik, az izgatás.
Ami a valóságban történik, azok kávéházi dalok és lendületek, vagy
nem eléggé óvatos humoreszkek. 1910-ben a világháború küszö-
bén a nagyapám szerbeket védett, akik kocsmai nótákat énekeltek,
melyekben a vád szerint egy (akkor még) idegen ország királyát,
azaz szerb Péter királyt éltették. Az ügyész és az ügyvéd szemben-
álló érvei azt vitatták, hogy a Rózsa és Korona kávéház vendégei
tulajdonképpen mit is énekeltek, és kimeríti-e a törvényellenes
izgatás fogalmát, ha valóban azt énekelték volna, amit az ügyész
(és egy részeg tanú) mond. E mellé tettem egy 1946-os esetet. Itt
magyarok énekelnek 1946-ban egy magyarcsernyei kocsmában, és
ismét az a kérdés, hogy tulajdonképpen mit is énekeltek, és bűn-
e, ha valóban azt énekelték, amit a tanúk egy része állít. Ezután
következik Rózsa Sándor esete 1971-ben. Itt nem kocsmai dalok,
hanem egy prózai szöveg tartalmazza (az ügyész szerint) az izgatást.
Rózsa Sándor a Symposionban humoreszket ír arról, hogy miről
is beszélnek egymással a diákok egy egyetemista otthonban. Ez
is izgatásnak lett minősítve, csakúgy az 1946-os csernyei magyar
nótázás, vagy a 1910-es becskereki szerb dalolás. Mindegyik eset-
ben ugyanaz a hevület alakít környezetet, az „izgatás” hasonlókép-
pen fogalmazódik meg. Így egymás mellé helyezve a történeteket,
azt hiszem, az is kiderül, hogy lényegében nem izgatásról, hanem
az ellenséghiánytól rettegő titkos- vagy kevésbé titkos szolgálatok
izgatottságáról van szó. Mi alapozná meg az ilyen vagy olyan szol-
gálatok létjogosultságát (és fizetéseit), mire épülhetne a hős-státus,
ha nem lenne ellenség. Így jobb híján ott maradnak célpontnak a
kávéházi dalok és humoreszkek.
n Ehhez kötődik a cigányprímás esete, aki mindenféle külön-
leges nótát ismer.
– Igen. A jogesetekben semmit sem változtattam a tényeken, csak
hozzáfűztem gondolattársításokat, vagy saját emlékeimet. A becs-
kereki és csernyei kávéházi dalokkal kapcsolatban leírom egy pesti
élményemet is. A történet központjában egy cigányprímás áll, akit
Domonkos István is említ és dicsér a könyvemhez írt előszavában.
A pesti cigányprímás felette áll a politikának, bölcsebb a nemzetkö-
zi jogászoknál. Egy nemzetközi jogászkonferencia után következő
vacsorán minden résztvevő részére húzatott dalokat a szervező.
Meglepetésemre a cigányprímás gond nélkül húzott egymás után
magyar, román, német, holland és más nótákat. Amikor a horvátra
került sor, egy kis kisiklás történt, ugyanis rázendített egy jugoszláv
dalra, amelynek az volt a refrénje, hogy Jugoszlávijóóó, Jugoszlávi-
jóóó. Amikor a refrén küszöbére ért, észbe kapott, ránézett a horvát
professzorra, majd módosította a refrént, és azt énekelte, hogy Oj
Kroációóó, Oj Kroációóó. Nagy volt a siker.
n A könyve olvasásakor a legnagyobb érdeklődést számomra
Rózsa Sándor és a Symposion ügy jelentette. Bevallom oda lapoz-
tam és azzal kezdtem. Hiszen ez mi újabb kori történelmünknek
a része.
– Igen. A szövegek között csak ez a saját ügyem, a többi mind az
apám vagy a nagyapám aktáiból került ki. Amikor a bíróság előtt,
szembesülve az „izgatás” vádjával, érveket igyekeztem megfogal-
mazni ügyészi érvekkel és uralkodó képletekkel szemben, még nem
ismertem az apám és a nagyapám ügyeit, melyekben ők is az „izga-
tás” vádjával terhelt ügyfeleket védtek. Most egymás mellé állítva a
pereket látom, hogy ismétlődnek/folytatódnak a magatartásképletek.
A Symposiont hasonló hevületek ellen védtem, mint azok, melyek
1910-ben, vagy 1946-ban ihlettek vádiratokat. Politikai pereknek az
is velejárója, hogy a döntések is inkább a politikában, mint a bíróság
előtt születnek. Igyekeztem a legjobb tudásom szerint sorakoztatni
jogi érveket, kedvezőbb távlatokba állítani a tényeket. Közben már
a tárgyalás előtt több ismerősömtől hallottam, hogy minden előre
el van döntve. Hübsch Richárd volt a bíró, de nem rajta múlottak a
dolgok. Emlékszem néhány arckifejezésére, melyek mintha jelezték
volna, hogy nem ő mondja igazán, amit mond. De hát megszüle-
tett az ítélet, a Symposiont betiltották. Utána egy következő per
eredményeként, és egy másik bíró döntése nyomán Rózsa Sándor
három év börtönt kapott a humoreszk megírása miatt. Miroslav
Mandićot pedig egy filmkritikáért kilenc havi börtönre ítélték.
Mandić leülte a kilenc hónapot. Rózsa Sándor ítélete nyomán már
halmozódott a felháborodás, nagy port kevert fel, még Dobrica
Ćosić is kiállt mellette. Brutálisabb volt a kiszabott büntetés is (bár
a Mandić elleni ítélet is ugyanannyira igazságtalan volt). Ezután
némi habozás következett, Rózsa Sándort nem hívták be a jogerős
büntetés letöltésére. Még az útlevelét is meghagyták. Sokat beszél-
gettünk arról, hogy mit is tegyen. Akkoriban a strand közelében
laktam, nem mertünk a lakásban társalogni, féltünk, hogy lehall-
gatnak. Kimentünk a sétányra, s ott latolgattuk, hogy próbáljon-e
elmenni vagy maradjon. Nehéz volt tanácsot adni. Valószínű volt,
hogy szándékosan engedtek számára egérutat, hogy megszabadul-
janak egy kellemetlenné alakult ügytől. De azt sem lehetett kizárni,
hogy a határon letartóztatják majd, hogy szökéssel is vádolhassák.
Haboztunk. Aztán mégis elindult. Vonatra ült, és nem állította meg
senki. Rózsa Sándor most Pesten él. Remélem, el fog jönni valame-
lyik könyvbemutatóra.
16 KILÁTÓ kilato@magyarszo.com 2014. március 29., 30., szombat–vasárnap

Útközben
aztán / a szó is csak elporlad, / csönddé nemesül”. Visszatérve pedig
a gyötrelmes, gyűlölettől vicsorgó valóságba, én már tudom, hogyan
kell szétválasztani az ocsút az egészséges búzaszemektől, azaz mi a
létfontosságú, a mérvadó számomra ebben a földi átutazásban, ahol
n KÁICH KATALIN – így az évforduló táján, Kosztolányit idézve – „mégis csak egy nagy
ismeretlen Úrnak / a vendége”-i vagyunk mindannyian.
118. valóval történő kommunikáció helyre teszi a külvilág által felkorbá- S abban a pillanatban, amikor az isteni kegyelem megsegít válasz-

A
z utóbbi két írásomban olyan témák jöttek velem szembe, csolt indulatokat. Ez az a tartomány, ahol a lélek nem kerülheti el a tásodban arra vonatkozóan, mi a fontos az életedben, hogy azt embe-
melyek az ember lelki és szellemi önnönvalójuk megnyilvá- szembesülést mélymagával és létezése eredendő szándékával, s mely ri méltóságod megőrzésével realizálhassad, az ártalommal szennye-
nulásai okán fogalmazódtak meg bennem. Az Isten képére a megtestesülés lényegével azonos. És ebben a beszédes csendben zett környezet lélekölő befolyása, gyilkos szorítása is lazul.
való teremtettségről szeretnék most is szólni mint olyan lehetőségről, ismeri fel a lármás egót magából kiiktató ember annak a Jóslatnak Mindenki a mértéke szerint választ útjelzőket. Én az említetteket
ami az ember akaratának függvényeként determinálja cselekede- summáját, melyet Klemm József így fogalmazott meg: „legvégül választottam/választom.
teinek mikéntjét. A jó és a rossz, a fény és a sötétség vív egymással
életre-halálra szóló harcot. „Mindig így volt e világi élet, / Egyszer
fázott, másszor lánggal égett”, ismerte fel Vörösmarty Mihály az
örök háborúskodás jelenlétét az ember által generált folyamatok-
ban. Az egymásnak feszülő egóakaratok értelmes létezést megcsúfoló
párviadalában soha sincs győztes, csak vesztes. Az is rajtaveszt, aki a
látszatgyőzelmeket aratja, hiszen mikrotheoszi lényegét, Isten képére
teremtettségét adja fel, árulja el, s a sötétség hordozójává válik. Sokan
vannak ugyan az elembertelenedésbe egyre mélyebbre süppedők,
s néha úgy tűnik, kiveszett immár a világból a tisztesség. És akkor
lámpást gyújt az Úr. A keresők körbeülik a kis fényforrást annak
bizonyosságául, hogy nincsenek egyedül. A fény a fényt vonzza
magához, a sötétség a sötétséggel rokonszenvez. Csak az jön velünk
szembe, amit gondolatainkkal s az azok tettekben való lecsapódásával
megidézünk. A választás lehetősége pedig mindig adott.
Nagyon szeretem a csodálatos szellemi utazásokat. Meg a lélek-
ből írott könyveket. A Biblia, Márai és Weöres Sándor füvesköny-
ve, Hamvas Béla Mágia szutrája meg Pilinszky János Szög és olaj
című kötete állandó szellemi beszélgetőtársam. Mindig segítenek,
ha nagyon besűrűsödik körülöttem a világ és légszomj gyötör. A
barokk zene pedig végképp eloszlat minden rossz érzést.
S láss csodát! Most nemrég két új szellemi beszégetőtársat is
kaptam, mintegy igazolásául annak, hogy csak keresni kell és találni
fog az ember, csak kopogtatni kell, s megnyílik az ajtó. Két könyv is
rám talált kitartó keresésem jutalmául. Az egyikben szülővárosom
üzent a napórával meg az angyalok rozettáival, melyeknek igézetéből
Mihályi Czobor, alias Fekete J. József csiszolt képnovella-gyöngyöket,
s a posta hozta épp akkor, amikor én akartam üzenetet küldeni. A
másik gyöngykaláris, a Kilencvenkilenc a Klemm Józsefé, s a szabad-
kai könyvtár dísztermében egy valóságos beavatási szertartás keretén
belül jutott el hozzám. Akik ott voltak, tudják, miről beszélek.
E könyvek, akár csak a már említettek, ezentúl most már mindig
velem lesznek abban a beszédes csendben, ahol az isteni szikra
sugallta gondolatok tartománya van, s amelyben az emberi önnön-

A tarolás
Ottó n CSÍK MÓNIKA

S
zinte egész délelőtt csörgött a telefonja. A
szurkolótábor lúzerei hívogatták, hogy így,
telefonon szeretnének tétet tenni, hiába
mondta már nekik ezerszer, hogy csak face to face
vállalja, tolják ide a seggüket és virítsák a lóvét,
ha üzletelni szeretnének. Valami kamu szelvényt
töltet ki velük, ha jönnek. Fogalmuk sincs, hogy
kellene kinéznie egy hivatalosnak, ami után rende-
sen adózik a tulaj, csak ilyen zugbukmékerekhez
járnak. Jól keres rajtuk, hetente többször is fogad-
nak, és szerencsére annyira elvakultak, hogy a
csapatukra nyomják a pénzt, pedig a Partizan
ritkán nyer. Hiába régi kuncsaftok, a telefonos
fogadást nem vállalja.
Két hívás között bontott magának egy húskon-
zervet a konyhában. Fokhagymát hámozott mellé,
és kihalászott három savanyú uborkát is az üveg-
ből, kivárta, hogy a fehér kenyérbél átitatódjon
uborkalével és meghintette hagymával. Szerette
volna egy pohár joghurttal leöblíteni a reggelit, de
a hűtőszekrény üres volt. Ez a Zsuzsa folyton elfe-
lejt dolgokat. Hiába sorolja neki, hogy mi mindent
vásároljon be, vagy hová kellene útközben beugor-
nia, nem képes észben tartani. Sokszor Varrónét
kell megkérnie, hogy ha már úgyis a piacra tart,
hozna-e nekik is ezt meg azt. A Zsuzsára egyre
kevésbé lehet számítani. Mintha másutt járna az
esze. Csak a szobrai, meg a kiállítások izgatják,
egyszerűen nem fér a fejébe, hogy mért nem lehet
ez is egy olyan normális nő, mint a többi. Mint a
Pocok nője, például. Az süt, főz, szabadidejében
hastáncot tanul, hogy feldobja az estéiket, de ezt
nem érdekli az ilyesmi. Hírnevet szeretne. Ha
sokáig feszíti a húrt, kiebrudalja.
Persze nem lenne egyszerű a Zsuzsát csak úgy
lecserélni. Néhány dologba azért besegít. A Face-
book-profilját például a Zsuzsa készítette. Ő találta
ki neki ezt a príma nicknevet is. Egy egész délután

variált, mire a Császár Ottóból kipermutálta az Ebből a pénzből kifutná, tette hozzá, és leverte a 
Ocsoát, és ő szervezi a netes fogadásokat is. Neki Marlboróról a hamut a szőnyegre. Nem is olyan
jutott eszébe, hogy a világhálón ki lehet bővíteni a sok pénz az, mondta neki. A kocsira épp elég len- 
bázist, és hogy bebiztosítsák magukat, bankkártyás ne, meg egy párnára, elvégre tarolás volt, telitalálat, 
fogadórendszert dolgoztak ki. Ha kicsit változtatna válaszolta. Az, tarolás. Ritkán jön össze ilyesmi, ve- 
a viselkedésén, végül is maradhatna a Zsuzsa. regette meg a vállát. Aztán megkérdezte tőle, hogy
Épp egy szál cigire készült rágyújtani, amikor lenne-e kedve elpippantani egy dzsoját. Ünneplés-
csengettek. Ez az átkozott Zola jött, hogy behajtsa képpen. Zola bólintott, és elnyomta a csikket.
a nyereményét. Most még megveretni sincs kivel, Zsuzsa három szatyorral felpakolva ért haza.
bosszankodott, de mivel attól tartott, hogy az a Épp a kulcscsomóját kereste, amikor ráköszönt
balek jelenetet rendez a bejáratnál, hát beenged- Varróné. Egy tányér fánkot tartott. Hozott egy
te. A foszlottabb kanapéra ültette le. Megkínálta kis kóstolót, talán a vendég is szereti, tette hozzá,
egy kávéval, nem kellett neki. Megkérdezte, hogy és benyomult Zsuzsa után az előszobába. Édeskés
rágyújtana-e. Nem fogadta el a cigijét, van sajátja, szag terjengett odabenn. Csak nem jött el mégis
mondta Zola, és rágyújtott egy Marlboróra. az a lüke, hiába figyelmeztettem, futott át Zsuzsa
Sokáig ültek, cigizve. Kinézett magának egy For-  agyán, de a nappaliba lépve megkönnyebbülten
dot, tunningoltat, szólalt meg végül Zola. Megkér- mosolyodott el. A foszlott kanapén elterülve húzta
dezte tőle, hogy hányas kiadásút. 98-ast, válaszolta.  a lóbőrt az Ottó meg a Zola.