2013. november 30., december 1., szombat–vasárnap
com KILÁTÓ 13
SZERKESZTI: KONTRA FERENC LII. évfolyam, 48. szám
Cenzúra alatti
(Harmadik részlet egy készülő regényből)*
A
helyhatóságoknak valószínűleg azért kellett összeállítaniuk
az iparosok listáját, mert ilyesfajta kimutatásokra szükség
van, normális ember számára fel nem fogható okokból,
amelyeket azonban a statisztikusok, szociológusok és történészek
nagyra értékelnek, azonban tovább is kellett menniük, ki kellett
számítaniuk, hogy az összes iparigazolvány hány százaléka van
zsidók kezén.
Ekkor a nagyapám már régen nem Aradon élt, mivel 1919-ben
gyerekkori jóbarátja, Jermann Pál után ment, aki még 1918-ban
Budapestre érkezett. Ott is ragadtak jó hosszú időre, a hátralévő
életükre. Már ami nagyapámat illeti. Ami pedig Jermann Pált,
az különös, de unalomig ismert történet.
Rosszabb dolog Araddal nem történhetett, mint ami 1918
után bekövetkezett. A vértanúkat ebbe nem számítom bele, mert
a vértanúkat semmilyen számításba nem kalkuláljuk. 1849. októ-
ber 6-át tehát számításon kívül hagyva, az aradiak mindegyike,
de éppen minden aradi, legalábbis a nagyapám szerint így volt,
vagyis a magyarok mellett a szerbek, a románok és a németek is
úgy gondolták, annál nagyobb baj, mint hogy őket elcsatolhatják
a hazától, nem érheti.
Nagy remegések és nagy nevetések korszaka volt az.
Amikor például a román követnek, aki ultimátumát átad-
va nem kevesebbet követelt annál, mint hogy a román legyen
a magyar király is, mint volt az régebben az Osztrák–Magyar
Monarchiában a magyarok és osztrákok között, akkor Aradon
széles szájjal, igaz, remegve, de széles szájjal kacagva mesélték,
miképpen küldték ezt a követet a pokolba. A pokolba küldtük a * Lovas Ildikó készülő regényéből, amely a tervek szerint a jövő évi Ünnepi
követet, ezt mondták az emberek és még bíztak abban – miképpen
is lehetne ezt érzékletesen megfo-
galmazni: helyén marad a Szabad-
ság szobor. Persze könnyű innen
beszélni, amikor tudjuk, hogy 1925-
ben a román hatalom elbontotta,
könnyű azt mondani, hogy abban
bíztak volna az aradiak, hogy ez,
hogy ilyesmi nem következik be,
hiszen erre semmiféle bizonyíték
nincs, joggal lehetne ezt amolyan
belemagyarázásnak tekinteni, mint
mondjuk azt, hogy az egész tragédi-
ába fulladó cécónak a vörösök voltak
az okai, dehát egyrészt a történelem
igazságtalanul általánosít, másrészt
Aradon valóban a szabadság igazi
jelképe volt az aradi vértanúk tisz-
teletére emelt Szabadság szobor, és
ebben minden aradi egyetértett, a
románok és a szerbek is, ebben a
kérdésben a hely szelleme felülírt
mindent. És a hely szelleme azt
diktálta, súlykolta bele az aradiak-
ba, hogy hősök voltak azok, akiket
kivégeztek. Lehet, hogy ellenségek
is voltak, de vértanúk lettek. Ettől a
haynaui perctől volt tehát számítha-
tó az aradi együvé tartozás. Logikus
gondolatnak tűnik azt feltételezni,
amit nagyapám állított: hogy féltet-
ték a Szabadság szobrot. Akár az
életüket. És ebben a folyamatban
mind egyek voltak. Az iparosok és a
gyári munkások is, akik pedig végle-
tes politikai különbségek hordozói
voltak vagy azzá váltak az elkövet-
kező néhány évtizedben. De akkor
és ott, 1918 és 1919 hónapjai alatt
egyek voltak, azt érezték, hogy nem
veszhet el a Weitzer-felé vagon és
gépgyár, a Neumann-féle szeszfino-
mító és élesztőgyár, a textil-, az ecet, Bántornya – a műemléktemplom legkorábbi szentélye
a likőr- és gázgyár, az autójavító, a
n LOVAS ILDIKÓ
szalmaanyaggyár, az asztalosműhelyek, a pékségek, a cipészetek
és pálinkafőzdék.
Együtt volt a szeszfőzdés (mezőgazdasági és ipari) és a pálin-
kafőzdés. A zsidó vagyon és a kisgazda vállalkozó talán először
és utoljára közös érzelmi metszetben létezett, azonos oldalon állt.
Ez olyan metszete volt a társadalomnak, ami később sohasem
ismétlődött meg a nagyapám szerint, talán 1956-ban pillanatok-
ra. De alapjában egyedi pillanat volt, nagyapám szerint csakis
Aradon lehetett megélni. Vagyis kétszer, egyszer, sohasem. Az
aradi Szabadság szobor, a szobor alsó körívében látható aradi
vértanúk domborművével azonban mély, vérszagú, bűzös tapasz-
talat birtokába kerültek. Emlékeztette őket arra, amire 1848/49
után aztán soha többet nem került sor, és ami annak ellenére,
hogy mély, vérszagú és bűzös tapasztalat volt, a legnagyszerűbb
is volt, ami különböző meggyőződésű, felekezetű, anyanyelvű
és elköteleződésű embereket összekapcsolhatott. Ha valaki azt
hinné, holmiféle ligát idéző, csipketerítő-horgolásba torkolló
fellengzős mondat volna ez, az olvassa el Haynau tábornok kiált-
ványát: ,,Fegyver vagy lőszer eltitkolása a környülállások szerint
hadtörvényi vagy rögtönitéleti biróság által tárgyaltatik. […] 7. §.
Olly zsidóközségek, mellyek tagjai a pártütő kormány által elkob-
zott valamelly jószágot magokévá tesznek, a jószág visszaszol-
gáltatásán kívül, érzékeny pénzbeli büntetés alá esnek. Illyetén
büntetéssel fenyittetik a zsidóközség azon esetben is, ha tagjai a
pártütőknek kémekül szolgáltak, vagy azok ügyét bármi módon
előmozditották.”
Könyvhétre jelenik meg, 5 részletet közöl a Kilátó.
kilato@magyarszo.
Ö T P E R C E S T Ű N Ő D É S
Az öregekről n RADICS VIKTÓRIA
M
ég nem léptem át a küszöböt; mindjárt. Mind így
járunk. Az öregek iránti érzékenységem nemcsak
ebből a sorsközösségből fakad, hanem koragye-
rekkori eredetű. Már akkor is gerontofil voltam. Világo-
san emlékszem, hogy hajdanán, falun az öregek tisztelete
hétköznapi erény volt, magyarázatra nem szoruló, magától
értetődő minőség. Azt mondom, minőség, mert nem érze-
lem volt az, nem is gondolat, hanem egyfajta életérzés, a
magatartás, a viszony tónusa, színezete − és a világnézeté
is bizonyára.
A gyerekek szeretik az öregeket, egyrészt mert nem
látják őket csúnyának, másrészt mert vonzza őket a sajátos
öregkori nyugalom és lassúság, az elmélyült hanghordozás,
az öregek aurája. Talán még a mogorva öregben is több
szeretet van – sűrűbb, sötétebb –, mint a kapálózó középko-
rúban, aki még nem észleli tisztán az elmúlást. A gyerekek
tehát ösztönösen és a miénknél hamisítatlanabb esztétikai
érzékükkel vonzódnak az öregekhez, hacsak le nem neve-
lik őket erről, hacsak nem látják maguk körül mindenütt
az idősödőknek meg az időseknek azt a bizonyos lekezé-
lését, azt a bizonyos semmibe vételét (sőt kisemmizését), a
megalázás napi gyakorlatát, ami ellen ők, korunk páriái,
nem tudnak védekezni, mert többnyire az önbizalmuk is
elvétetik és megcsúfoltatik, hiszen fölöslegesnek állítja be
őket a társadalom. Az öreg, az csak gátol, útban van, kér,
a térben akadályt, az időben féket, nyugvópontot vagy
szikár „tézist” képez, melyen át kell lépni, föl kell lökni,
eltenni az útból.
Egyszer használatos holmi lett az ember. Használat után
eldobandó. Az újkapitalizmus nem is tekintheti másnak,
hiszen ez a struktúra nem veszi – természeténél fogva nem
veheti – figyelembe az emberiességi szempontokat, vagy ha
elvileg, hangzatosan igen, a hétköznapi gyakorlatba nem
viheti át ezeket, hiszen funkcionális zavarokat okozna. Az
öreg a gyors, kvázi ésszerű, gépies működés puszta zavara.
Az arc és a test ráncai, redői, a csökkent rugalmasság nem
mások, a zavar ábrái, melyek visszahőkölést vagy táma-
dást hívnak elő. A bölcsesség is zavaró tényező, hiszen az
újkap a pragmatikus rációt, az információgazdagságot, más
szóval a tőkefelhalmozást szorgalmazza, semmiképp sem
a mindig befelé is tekintő, megviselt és törődött tudást. Az
öregek szeme – azokkal a fura homályokkal és villanások-
kal – nem szép azoknak, akiket irritál a bensősé-
gesség. Az öregek szemében mindig van valami
idegen is, tudniillik a mindközönséges haláltudat
nem szívesen látott vendég az érdekességeket
hajhászó világban, melyben a horror látványos-
ságai túlharsogják a halk memento mori-t.
Az öregember, az öregasszony eleven figyelmez-
tetés az irgalmatlanul közelgő halálra – ne is lás-
sam. A temetési szolgáltatások ma vattapaplant
kínálnak a koporsóra, hogy ne is halljam a görön-
gyök dübörgését, azokat a beethoveni taktusokat.
A halott ne haljon, hanem tűnjön el. Hallottam olyan
nagyapáról, akinek megtiltották, hogy karba vegye
az unokáját – meg ne fogja a tata a kis Barbie-t! Az
öregektől való irtózás nemcsak pszichés, hanem
kulturális jelenség, jellemző kortünet, mely a mini-
mális szolidaritás felmondásáról vall.
Az öregek ma nem egyenlő, nem egyenrangú
tagjai a társadalomnak. Gyakran még a család-
nak sem. Az a fajta „pozitív diszkrimináció”, mely
gyerekkoromban még létezett, miáltal, én úgy
emlékszem, a nép úgyszólván hódolattal adózott a
halálnak és az öregeket az őket megillető figyelem
kiváltságával ruházta fel (ez nem nagy nyugdíjat
és nem is kitűnő kiszolgálást jelentett, hanem
inkább az elfogadását annak, amit az öreg adott), a
kirekesztésen alapuló mai kapitalista társadalomban
nyomaiban sem található meg. „Hulljon a férge-
se!” A kegyetlenség a legmindennapibb, megszo-
kott fenomén. A kegyeletet (pietást), mely nem
csak a hullák jussa, nem helyettesíti a habfehér
műselyem szemfedő és a már meghaltak iránti
hamis (kompenzatorikus, lelkiismeret-mosoga-
tó) áhítat sem.
A rendszerváltáson átesett társadalmaink álla-
pota olyan, hogy ordít belőle nemcsak a nemzeti
faktorra szorítkozó jobboldali, hanem a baloldali
(egyetemesség-igényű és egyenlőség-párti) rend-
szerkritika szükségessége is. Ennek vannak gazda-
sági, politikai, jogi vonzatai, és vannak erkölcsi
vonzatai. „Erkölcs.” Milyen öreg szó! Igazán
körülállhatná az egész família.
14 KILÁTÓ kilato@magyarszo.com
Advent első vasárnapjára
Muravidéki zarándoklat
A
keresztény jámborság évezredes hagyo-
mánya a zarándoklat, a szentnek tartott
kegyhelyek felkeresése, ahol a hívő ember
szorongatottságában kegyelmet kér Istentől,
Szűz Máriától, valamely szenttől, avagy hálát
ad nekik a kapott segítségnyújtásért, oltalomért.
Önszántából teszi az utat a kegyhely ünnepére,
fogadalomból, lelki kötelességtudatból, erköl-
csi magatartásának részeként. Korábbi idők-
ben gyalog jártak a zarándokok, nem is igen
volt más közlekedési eszköz például a csopor-
tos szállításra, és a vezeklést is hathatósabbnak
tudták a testet nem kímélő fáradtság révén.
Azonban az ilyen kegyelmet árasztó helyek a
lelki megerősödés mellett más élményt is nyúj-
tanak: leginkább szemet gyönyörködtető eszté-
tikait, kultúrtörténetit az ember alkotta térél-
ménnyel, illetve a természet által nyújtott táj
szépségeivel. Mert ezeken a helyeken rend van,
tisztaság és a hétköznapokon mélységes, lelket
nyugtató csend.
A történelmi Zala megye déli része ma Szlo-
vénia legkeletibb nyúlványa. Színtiszta kato-
likus vidék, amelyet magyarok és szlovének
laknak. Ezen a Lendva környéki lankás tájon
találjuk a radamosi Fekete-erdőben a Mária-
fát, amely tölgyfán a Szűzanya jelent meg egy
ottani magyar özvegy pásztorembernek 1947-
ben Szent Vid napján, akinek látomását soká-
ig nem hitte sem a világ, sem az egyház. Sok
megpróbáltatáson ment keresztül a kommunis-
ta érában, de hitét nem tudták megtörni, s az
ő állhatatossága a környezetét is megnyerte: a
Mária-fát nemcsak Radamosról, hanem az egész
vidékről látogatni kezdték, s tették mindaddig,
amíg a püspök felterjesztésére búcsújáró hellyé
nem nyilvánította az egyházi hatóság. Azóta a fa
kidőlt, ám a ledőlt részt is fedél alatt őrzik, míg
gyökere és törzsének alsó része fölött Lourdes-i
Mária-szobor, szabadtéri oltár, Mária-képoszlop,
Mária-szobrok, keresztút hívják imádságra az
oda érkező híveket. Az erdőben levő kegyhely
a Családok királynéja titulust kapta.
Tovább zarándokolva Dobronak környé-
kén találjuk Bagonya falut, határában a kelle-
mes látványt nyújtó Bakonaki-tó, valójában
egy duzzasztott patak, amely a környékbeliek
kedvelt kirándulóhelye, és partját nem szegélye-
zik otromba hétvégi házak. A tó felett, az erdő-
ben egy kristálytiszta vizű, és jó ízű szent forrás,
amelyhez autóval jönnek a környékbeliek, hogy
vizét több edényben szállítsák otthonaikba, ahol
ivóvízként használja a családjuk. A szemba-
jok gyógyítására tartják jónak. A forrás feletti
dombon áll Szent Vid kegykápolnája, amelyet
1828-ban építettek, s minden évben június 15-
én, a szent emléknapján ide sereglik tízezernél
több hívő, hogy a magyar, illetve szlovén nyelvű
szentmiséken a közbenjáró szent segítségét kérje
látásának és más bajának orvoslására. (A Vid név
és a lát-látás szó szláv megfelelőjéből, hasonló
hangzásából következtetik ma azt a hiedelmet,
hogy a szembetegségek gyógyítója Szent Vid,
miközben ezt a katolikus iratok nem dokumen-
tálják). Úgy tűnik, Szent Vid, vagy régiesebben
Vitus népszerű szent volt ezen a vidéken, mint
másutt is a középkor végén a Tizennégy Segítő-
szent bármelyike. Bálint Sándor szerint a csehek,
vendek, déli szlovének között s a német tájakon
igen elterjedt volt a tisztelete, s ünnepnapjához
több népszokás fűződik. És ez a vidék éppen a
szlovének, a vendek hazája is.
Az egész környék hajdanában a Bánffy család
birtoka volt, s bár ők elég hamar elveszítették az
uradalmat, az emlékezet meg a földrajzi nevek
máig őrzi ittlétük nyomát. Ilyen a környék
legszebb templomegyüttese, a Bántornyán
található. Több templom is összeépült ezen a
helyen, körötte a temető, s bizony a legrégeb-
bit akár Árpád-korinak is vélhetjük a román
építészeti stílus néhány helyen történő felfe-
dezése kapcsán. A kis szentélyt is átépíthették,
hiszen ablaka már a gótika jegyeire utal, míg
a templom többi része még későbbi. De ez az
egész templom egy élő műemlék, hiszen falait
freskókkal díszítette Aquilai János, 14. századi
templomfestő művész. A freskókat restaurálták,
és most a csodájára jár a magyar művelődés-
történet. Ugyanis a templom falán nemcsak a
Szent László-legenda szokásos ábrázolásai eleve-
nednek meg sorra, hanem még a Csodaszar-
vas mondájának jelenetét is kibogozni vélhe-
ti a szemlélő. A Bibliát elmesélő freskókon az
apostolok, a csodálatos halászat, az evangélis-
ták, a zenélő angyalok, későbbi szentek, és se
Nyelv és emlékezet
Hungarológiai Közlemények, 2013/2.
A
Hungarológiai Közlemények idei máso-
dik száma kilenc változatos tematikájú
tanulmányt tartalmaz, melyek közül öt
írás az irodalom tárgykörébe tartozik, míg négy
szöveg nyelvészeti kérdéseket boncolgat.
A sort Faragó Kornélia Az érzéki öntapasztalat
és a másik teste – A testpoétika és a térdiskurzus össze-
függései című dolgozata nyitja, mely Szvoren
Edina két művét alapul véve világítja meg a
testpoétika néhány vetületét, mégpedig – az
alcímnek megfelelően – a térdiskurzusok pers-
pektívájából. A tanulmány azokra az irodalmi
eljárásokra is kitér, melyek a testet mint narra-
tív terméket a groteszk szolgálatába állítják.
A magyar történelmi elbeszélés kezdetei Bánátban
című munkájában Bence Erika Baloghy Imre
(Neutrális) A paplak históriája című művéről
értekezik, mely véleménye szerint egyszerre
több regényhagyomány vonzatkörében vizs-
gálható, s melyet a térségi múltreprezentá-
ció egyik első megnyilatkozásaként és fontos
alakulástörténeti jelenségeként tart számon.
Mák Ferenc a fiumei magyar lapkiadásról,
többek között a Fiumei Szemle és A Tengerpart
című sajtótermékekről, illetve Garády Viktor,
Fest Aladár és mások munkásságáról számol be
Fiume és a magyar sajtó című tanulmányában.
A kulturális idegenségre, hovatartozásra, vala-
mint a kultúra felőli önmeghatározásra vonat-
2013. november 30., december 1., szombat–vasárnap
szeri, se száma a többi ábrázolásnak. A szépen
megőrzött freskók között örömmel fedeztem
fel az archaikus népi imádságok egyik frekven-
tált motívumát, a Mettertia-ábrázolást, azaz a
Szent Anna harmadmagával-képet. Ezen Szent
Mettertia-freskó a bántornyai
műemléktemplomban
kozó szövegrészeket vizsgálja A kultúra mint a
kívülállás diskurzusa Végel László prózájában című
dolgozatában Patócs László. Az esszéket tanul-
mányozva a szerző megállapítja: „A folytonos
kívülállás diskurzusa ez a hang, amelyben a
monologikus beszédforma kimondója egyszer-
re szemléli a kultúrát a limes mindkét olda-
láról, született homo duplexként tekint egy
olyan kulturális areára, amely összetettségével
és megközelíthetősége révén egy rögzíthetet-
len pozícióban helyezi el a beszélőt.”
Sági Varga Kinga Juhász Erzsébet Homo-
rítás című regényét helyezi A tér valóságától
megfosztott idő című tanulmánya középpont-
jába. A mű új értelmezési perspektívája a
lélektani folyamatok térpoétikai vetületének
és az idő sajátos érzékelésének vizsgálatára
helyezi a hangsúlyt. A szerző szerint „a való-
ságot felülíró ábránd, a képzelet és maga a
képzelődés folyamata, valamint az erős, ám
fragmentált emlékezetiség határozza meg a
regény atmoszféráját”.
A portfólió a nyelvtanulási-tanítási folyamat-
ban című írásában Horváth Futó Hargita a
portfóliónak az oktatás területén való felhasz-
nálási lehetőségeit, a portfólió típusait, szer-
kezetét, a felhasználható dokumentumtípuso-
kat és a portfólió értékelésének szempontjait
tanulmányozza, különös tekintettel az írás- és
Anna, a szent matróna az ölében tartja leányát,
Szűz Máriát, aki szintén a maga ölében tartja az
ő Szent fiát, Jézust:
Föld szülte gyükerit,
Gyükere szülte ág,
Ága szülte levelit,
Levele szülte bimbóját,
Bimbója szülte rózsáját,
Rózsája szülte Szent Annát,
Szent Anna szülte Máriát,
Mária szülte Jézuskát,
A világ megváltóját…
– szól a bánáti Beodrán is gyűjtött archaikus
népi imádság, amelyben a Kozmikus Genézis
motívuma a védekezés és bajelhárítás kérelmét
később archaikus imamotívummal ötvözi. Ezt
az imaképet láttam végre, s nagy-nagy megiga-
zulásáról bizonyosodtam meg mindannak,
amit Erdélyi Zsuzsanna folkloristától tanultam
a későközépkori apokrif népi imádságokról,
azok hajdani gyakorlásáról, tiszteletéről, euró-
pai és a magyar területeken való elterjedtsé-
géről. A freskó mellé pedig Szent Ferenc assisi
kápolnáját festették, ahonnan a Jézus evilági
életének erőteljes tisztelete megindult. Ezt a
kiváltságot köszöntem meg akkor nagy-nagy
hálával az útvezetőmül választott, felső-bácskai
származású lendvai kollégámnak, zarándoktár-
samnak, aki ide elvezetett.
A legnagyobb becsben tartott műemléktemp-
lom hajdan a Bánffy család temetkezési helye
volt, csak éppen a templom padozatáról tüntet-
ték el a nemesi címeres sírfedő vörös márvány-
lapot bizonyos türelmetlenség eredményeként.
A templomhoz ragasztva épült fel a mesésen
gazdag kései barokk kori Nagyboldogasszony-
templom, oltárán a nem túl gyakori öltöztethe-
tő Szűzanya-szoborral (17 rend ruháját őrzik
a sekrestyében, s a legrégebbi kétszáz évnél is
idősebb), amelyben már csak a búcsú napján
tartanak magyar nyelvű szentmisét.
A Lendva-vidék három legismertebb kegy-
helyéről magam is, társaim is ismeretekben
gazdagodva, lélekben megerősödve folytat-
tuk a környék többi kultúrtörténeti emlékének
felkeresését.
n Szöveg és fényképek: SILLING István
n SZOLLÁR ANNA
olvasáskészség fejlődését bemutató portfólió
vizsgálatára.
Rajsli Ilona A történeti nyelvtan szerepe a
mai magyar nyelv tanításában című dolgozatá-
ban a történeti nyelvtan azon szempontjait és
módszereit veszi górcső alá, melyek sikeresen
alkalmazhatók a tanításban, s hangsúlyozza:
a nyelv működéséről és kommunikációban
betöltött szerepéről csak szinkrónia és diakró-
nia egyidejű szem előtt tartásával kaphatunk
pontos képet.
Az információs és kommunikációs techni-
kák térhódításának az oktatástudomány terüle-
tére gyakorolt hatásait vizsgálja Paradigmaváltás
az anyanyelv oktatásában című tanulmányában
Pásztor Kicsi Mária, figyelmet fordítva azok-
ra a számítógépes segédeszközökre, melyek
hozzájárulhatnak az anyanyelvoktatás haté-
konyabbá válásához.
A számot Láncz Irén A dicséretre adott vála-
szok a magyar és a szerb nyelvben című írása zárja.
Vizsgálatához három főstratégia rendszerébe
sorolja be az adatokat, s megállapítja: bár a
kutatók szerint ez a beszédaktus alkalmas a
kultúrák között meglévő különbségek érzé-
keltetésére, mivel esetünkben a két kultúra
együtt, egymás mellett él, a dicséretre adott
válaszokban nemcsak különbségek, hanem
hasonlóságok is vannak.
2013. november 30., december 1., szombat–vasárnap kilato@magyarszo.com KILÁTÓ 15

Szabadság, lehetőség, nyelv és jog

amelyek érdekesek lehetnek a vajdasági magyarság szempontjából
(Bern, Fribourg, Valais, Grabünden). A svájci szabályozás harmó-
niát teremt az óhajok és a lehetőségek, a szabadság és a szabályok
tisztelete és betartása között.
Svájc a változatos példák tárháza, tanulmányozásuk inspirációt
Nyelv – állam – jog. A Létünk különszáma, 2013 adhatna a vajdasági és szerbiai jogalkotásnak is, ha fogékony lenne
n DR. MÉSZÁROS ZOLTÁN erre. Megnyugtató azt tudni, hogy a szerző, aki történetesen az MNT

A
elnöke is ismeri ezeket a példákat. A Svájci példa ellentéte a szlovákiai
nyelv az ember lényegi sajátossága (Andrássy 11. o.), a jog a svájci titok? A szöveg elolvasásából ezt sejteni lehet. Úgy látom, szabályzás, amelyről Vass Ágnes: A kisebbségi nyelvhasználat hely-
pedig az emberek közötti viszonyokat, így a nyelvhasználat hogy a rendszer stabilitását az biztosítja, hogy jól meghatározták zete Szlovákiában címen jelentetett meg írást. Ebből megtudhatjuk,
kérdését is szabályozza. Mindezt a jogalkotónak morál, a a felelőségek körét, és igazságosan megosztották azt. A központi hogyan próbálja a politika a jog eszközeivel átalakítani a tényleges
méltányosság alapján kellene tennie. Ez nem egyszerű, hiszen olyan állam, a kantonok, a helyi hatalom, és a polgárok is pontosan tudják állapotokat, ahelyett, hogy azokból indulna ki. Ez abszurd helyze-
sok nyelv van, és ezek oly sok mindenben különböznek egymástól. melyek a lehetőségeik és miért felelősek. Svájcban nem mentek be teket teremt, amit a legplasztikusabban a tűzoltók és orvosok köte-
Ráadásul térségünkben a nyelv amellett, hogy a kommunikáció, a többnyelvűség megkövetelésének zsákutcájába, a svájci állampol- lező nyelvhasználatának szabályzása fejez ki, mintha nem az lenne
érzelmek és az önkifejezés eszköze, identitás, sőt államidentitás gár ott ahol él az ott hagyományosan beszélt nyelven, ill. nyelveken cél, hogy eloltsák a tüzet, vagy gyógyítsanak, és mintha a betegség
formáló eszköz is. Sajnos az egyes államok a társadalmi viszonyok intézheti ügyeit, amelyet a közvetlen demokrácia elveit gyakorolva máshogy lenne betegség, és mintha a tűz máshogy emésztené fel
alakításában is felhasználják a nyelvvel kapcsolatos jogi szabály- határoztak meg. A svájciak többsége nem beszél magas szinten több az értékeket, ha más nyelven beszélnek róla.
zást, ezért változtatják azt időről időre. Térségünk nyomorúsága nyelvet, hiszen boldogulásához es is elég, ez persze nem jelenti azt, Vizi Balázs A Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Char-
abban is megmutatkozik, hogy a nyelvhasználat kérdését nem tudja hogy az állam nem támogatná a többnyelvűséget, és, hogy aki akar, tája és a nemzetközi kisebbségvédelem dilemmái címen közre-
méltányosan és intelligensen kezelni, hanem a hatalomgyakorlás és ne tanulna meg több nyelvet, bizonyos körökben és bizonyos szin- adott szövegéből a laikus olvasó számára csupán az derül ki, hogy
erőfitogtatás eszközévé teszi. teken Svájcban sem lehet több nyelv ismerete nélkül boldogulni. az említett Charta semmire sem kötelez senkit. Úgy vélem, hogy
A Tartományi Oktatási, Közigazgatási és Nemzeti Közösségi A központi államhatalom három nyelven működik, és még egyet a kisebbségi nyelveket és közösségeket nem védeni kell, és nem
Titkárság és a Magyar Nemzeti Tanács 2013. június 13–14. magyar használ a kommunikációban. Svájc sajátossága, hogy a kantonok jelentéseket írni róluk, hanem a megfelelő helyzetbe hozni őket.
nyelvű jogi–nyelvhasználati tudományos tanácskozást szervezett szövetsége, és ezek saját alkotmányokat hoznak. A kantonokban Letsch Endre–Letsch Erich a Szerzett és (vissza)szerzendő nyelvi
Palicson. Ennek az előadásait tették közzé a Létünk folyóirat külön- mindenhol a helyi viszonyokból indultak ki így értelemszerűen jogaink a szerbiai törvénykezésben címen megjelent munkája a jogi
számában. A különszám alaphangját Andrássy György: A nyelvsza- más szabályok érvényesek a több, mint egy millió lakosú Zürich praxisból vett példákon mutatja meg a nyelvhasználat szabályozat-
badságról és a nyelvszabadság jelentőségéről c. szövege adja meg. kantonban és mások a 15000-es Appenzellben. Az igazságszolgálta- lanságából adódó visszás helyzeteket, ami a cselekvés, azaz a nyelvi
Sajnálatos módon a nemzetközi jogi gyakorlatban még nem jutottak tás, a közigazgatás a helyi viszonyokhoz alkalmazkodva működik. A jogok visszaszerzését és bővítésének kérdését is felveti.
el addig, hogy az emberi jogokat, azok alkalmazását összekössék a helyi hatalom tehát többnyire csak egy nyelven kommunikál, ahol Érdekes és tanulságos Vukašinović Éva: Nyelvi jogsértések a
nyelvek használatának szabadságával. Az ezzel kapcsolatos jogalko- pedig nem ott pontosan szabályozták a többnyelvű kommuniká- tartományi ombudsman gyakorlatában c. munkája, amelyben az
tás „hiányos és kiforratlan”. ció mikéntjét. Végül, de nem utolsósorban az egyén felelőssége is ombudsman elé kerülő esetekről számol be. Ezekből jól látszik,
Eplényi Kata: A nemzeti kisebbségek védelme az Európai Unió- világos. Svájcban is szabadon költözhetnek az emberek, de amen- milyen problémák merülnek fel, és az is, hogy az esetleges majdani
ban című munkájából az derül ki, hogy az EU-ban nem tudják nyiben egy más nyelvű kantonba érkeznek, vállalniuk kell, hogy az szabályzás milyen irányban változhatna. Fontos témát nyitott meg
definiálni a nemzeti kisebbség kérdését sem (definició dilemma). ottani helyzethez kell alkalmazkodniuk, adott esetben ez azt jelenti, Beretka Katinka: Az e-kormányzat nyelvi kihívásai Szerbiában című
Az őshonos valamint a bevándorló kisebbségek kérdését is össze- hogy nem kommunikálhatnak anyanyelvükön a hatóságokkal, és munkájában, azonban nem juthatott messze mutató következtetésre.
mossák. Az egyéni és kollektív jogok kérdésében sem tudnak világos nem tanulhatnak anyanyelvükön a gyerekeik. A svájci rendszer Megállapíthatta, hogy az e-kormányzás hasznos lenne a polgárok
álláspontra jutni. Ezen kívül a kisebbségek, és a kisebbségi nyelvek egyszerre konzervatív és progresszív. A tanulmányban idézett jogi számára, és, hogy ez ma nem működik Szerbiában több nyelven.
kérdése csak a csatlakozásig érdekes utána szinte azt csinál az illető szövegek többnyire frissek, mégis a kantonok nyelvhasználatának Ám a szerző nem is juthatott mélyreható következtetésre, hiszen a
EU-tag ország, amit akar. Úgy vélem, ez a helyzet abszurd. Mind- mély gyökerei vannak, ennek ellenére egyes nyelvi kérdéseket nem működő e-kormányzást egy működő intelligens „nem e-kormány-
addig, amíg az EU-ban nincs világos álláspont és az azt kifejező jogi rég szabályoztak. A szerző kivonatosan ismerteti azokat a példákat, zás” léte kell, hogy megelőzze.
szabályzás a kisebbségi nyelvek és kisebbségi jogok tekintetében,
Bántornyai
addig nem történhet döntő változás. Egy méltányos és igazságos
templomegyüttes
megoldás addig nem lehetséges. Mélységesen nem értek egyet azzal
a hozzáállással, hogy az EU-ban el kell adnunk értékeinket, ezt a
szerző szimbolikusan úgy fejezi ki, hogy „néha európai csipkét is kel
varrni a magyar szoknyára”. Az értékeinket pedig nem eladni kell,
hanem védeni és gyarapítani, és ha lehet másokkal elfogadtatni. A
szimbólumok nyelvén szólva, az EU csillagai között egy piros-fehér-
zöld csillagnak is szerepelnie kell. A következtetések között felbukkan
az a közhely is, miszerint a fiatalság tudná képviselni az ilyen jellegű
érdekeket is. Nos, a fiatalság még önmaga érdekeit sem tudja igazán
képviselni, ez élethelyzetéből és tapasztalatainak hiányából követke-
zik. Politikai körökben általában akkor szokták előráncigálni a fiatal-
ságot, ha valamely kérdéssel nem akarnak komolyan foglalkozni.
Hasonlóképpen gyermeteg az a hozzáállás, miszerint a kisebbségek
önmaguk tudják megfogalmazni és képviselni érdekeiket, ez csak
jól működő, szilárd értékeken és az igazságosan működő demokrá-
ciákban volna lehetséges, a gyakorlatban a kisebbségek folyamato-
san arra kényszerülnek, hogy fájó kompromisszumokat kössenek,
miközben általában nincsenek olyan pénzügyi, jogi, helyzetben és az
értelmiségük vékony rétege sem alkalmas arra, hogy megalapozot-
tan képviseljen ilyen érdekeket. Ezért a kisebbségek folyamatosan
arra kényszerülnek, hogy lemondjanak a méltányos és igazságos
megoldásokról a reálisan elérhető, ám nem kielégítő megoldások
érdekében. Sajnos, naiv az az elképzelés is, hogy szövetségeseket
lehet találni az EU-ban, az elmúlt évtizedek azt mutatták, hogy a
kisebbségeknek nincs szövetségesük az EU-ban, sőt ott még arra
sincs igény, hogy megértsék őket. Deli Andor a vajdasági helyzetet
ismertette (Közigazgatás és nyelvhasználat – önkormányzati hely-
zetkép), a következtetései között a legérdekesebb, hogy az írásban
történő ügyintézésben kevésbé használják a kisebbségi nyelveket,
mert úgy vélik, hogy a többségi nyelv használata hatékonyabbá teszi
az ügyintézést. Úgy látom, hogy a hatékonyság kérdése rendkívül
fontos, és a nyelvi egyenjogúság elengedhetetlen feltétele, hogy
minden polgár hatékonyan használhassa nyelvét az állammal való S Z Ó F I GY E L Ő
kommunikációban ott, ahol él. Amíg ez nem valósul meg, nem lehe-
tünk elégedettek. Dobos Balázs a magyarországi helyzetet ismertette
(Nemzetiségi nyelvhasználat Magyarországon: jogok és tapasztala-
tok). Mindhárom írás közös jellemzője, hogy olyan témát taglal,
Lehetetlenkedik n MOLNÁR CSIKÓS LÁSZLÓ
ahol nincsenek világos szabályok, pedig lehetnének. Fosztóképzős melléknévből már korábban is jött létre ige, ilyen például az ügyetlenkedik (’jóakaratú igyekezettel, de ügyetlenül
A tematikus szám legérdekesebb, legtöbb tanulsággal szolgáló végez valamely teendőt, kétbalkezes ember módjára foglalatoskodik, bajlódik valamivel’), a kellemetlenkedik (’rosszindulattal kelle-
írása a Svájci szabályozásról szól (Korhecz Tamás: A hivatalos nyelv- metlenségeket, kisebb-nagyobb bajokat, nehézségeket okoz valakinek vagy valamely közösségnek’), az alkalmatlankodik (’terhére van
használat szabályozása Svájcban). Ebben egy intelligens megoldással valakinek, zavar valakit’), az ízetlenkedik (’ízetlenül viselkedik, ízléstelen, szellemtelen, otromba dolgokat mond vagy ilyen tréfákat
ismerkedhet meg az érdeklődő olvasó. A szerző jól átgondoltan, sok csinál) stb. Napjainkban jelent meg a lehetetlen melléknév származékaként a lehetetlenkedik ige. Elsősorban valakinek azt a véle-
forrást áttekintve definiálja témáját a hivatalos és államnyelv kérdé- ményét, álláspontját fejezi ki, hogy lehetetlen megtenni valamit: Lehetetlenkedett, hogy úgy se fog sikerülni. – Kénytelen voltam
sét (a szövegből kiderül, hogy a szerző a hivatalos nyelv terminust neki pizzát rendelni, mert itt lehetetlenkedett, hogy nincs itthon kaja. – Jó üzlet az, normális gari ügyintézéssel, csak a beszerzéssel
részesíti előnyben). Ezután kitér a svájci államszervezés elveire és lehetetlenkednek mindig, többször belefutottunk már ilyenbe. – A konkurencia ráadásul beszerzési ár alatt adja a pálinkát, a hatósá-
gyakorlatára. Egy nagyon fontos kérdést, a képviseleti és a közvetlen gok folyton kellemetlenkednek, lehetetlenkednek. – Egyetértek, a munkát meg kell osztani a házkörüli munkában, de ismerek olyan
demokrácia kérdését is érinti. A svájci nyelvhasználat rendszeré- nőket, akik lehetetlenkednek. – Jajj, egyem meg, van, hogy titokban ő is lehetetlenkedik, tudja, hogy hiába megyünk mélyebbre,
nek kidolgozásában ennek döntő szerepe van, ugyanis a közvetlen mindig egyre jobban fáj. – A kutyát be lehet vinni a parkba, a csendőr urak nem lehetetlenkednek.
demokrácia, a népszavazások alkalmazása gyakori Svájcban. Azt Néha a tétlenkedik megfelelője a lehetetlenkedik: Valaki csinálja meg, míg a kórházban vagy a picivel, anyukád, anyósod, sogor-
hiszem, hogy a képviseleti és a közvetlen demokrácia alkalmazásá- nőd (addig sem lehetetlenkednek bent a kórházban). – Nagydarab srácok a kapus előtt lehetetlenkedtek ellökhetetlenül, a fürgéb-
nak a kérdése jóval túlmutat a nyelvi kérdéseken, és a világ prob- bek meg támadtak, védekeztek egyszerre. – ... csak maximum egy ember foglalkozzon a labdával kérem, kösse le magát, de a többi
lémáinak jelentős része a közvetlen demokrácia elhanyagolásából focista (…) mit lehetetlenkedik? – És lenézett mindenkit, kivált a sok szerencsétlen és rangtalan sorkatonát, aki ott lehetetlenkedett
adódik. A svájci nyelvhasználat szabályozásának stabilitása is ebből a laktanyában. – Szegény ott lehetetlenkedett egy másik épület előtt.
adódhat, hiszen ebből az országból nyelvi konfliktusokról nincse- Olykor nem is személyre vonatkozik a lehetetlenkedik ige, hanem dologra: A legutóbbi áradás rászáradt iszapja ott lehetetlenke-
nek hírek, a problémákról szakbizottságok jelentéseiből értesülhet dik a partközeli szakaszokon. – A pedálsor eszméletlenül magasan és jobbra eltolva lehetetlenkedik, a kuplung van cirka jobb lábon.
az érdeklődő. – Otthoni gépem nagyon furcsán kezdett el viselkedni néhány napja, tegnaptól elviselhetetlen mértékben lehetetlenkedik... – A Less-
Svájc egységes, erős, demokratikus, fejlődőképes állam, ennek ben szintén van egy csipetnyi „tört ritmusú pörgés”, de a téma itt is ott lehetetlenkedik, egyszerre szelíd és őrült, kéjes és idióta.
az egyik tényezője a nyelvi kérdések kiegyensúlyozott kezelése. Mi
16 KILÁTÓ kilato@magyarszo.com 2013. november 30., december 1., szombat–vasárnap

A hely nyelvi és (mozgó)képi Lapok és poharak

ambivalenciája
n BENEDEK MIKLÓS
befejező rész
n BEKE OTTÓ Otthon, a szobámban ébredek.

A
Herceg János életútjáról szóló, Siflis
Zoltán rendezte 2009-es portré-doku-
mentumfilm a műfajnak azokat a poten-
ciális formanyelvi megoldásait helyezi előtérbe,
azokkal él, amelyek látszólag nem gördítenek
akadályokat az értelmezés útjába, nem dezau-
tomatizálják azt. Legalábbis semmiképpen sem
olyan jellegűeket és intenzitásúakat, amelyek a
film megformáltságára való reflexiót tennének
szükségessé. Ennek implicit és egyben nyilván-
való célja egy olyan alkotás megteremtése, amely
elsősorban és főleg a bemutatni kívánt személy-
ről, íróról, Herceg Jánosról, az ő életútjáról és
munkásságáról szól. Róla, magáról. Egyfajta
tiszteletadás tehát a film, tisztelgés az 1995-ben
elhunyt Herceg emléke előtt, s az alkotás címe
(Herceg) szintén erről árulkodik.
Herceg Jánosról beszélni, őt mutatni be
riportfilm formájában – dokumentarista eszkö-
zök igénybevételével és stílusban: Erről szól az
alkotás, ezt a célt szolgálják a rögzített élőnyelvi
megnyilatkozások, az íróról, a zombori íróról és
irodalmi, főleg szépirodalmi alkotótevékenysé-
géről szóló, külső, többek közötti városi és ami
a mi szempontunkból az adott összefüggésben
különösképpen fontos (lesz): Zombor városi
terek és utcák bevonásával hangsúlyossá tett és
egyben dinamizált, monológokról, eszmefutta-
tásokról s az alkotóval folytatott beszélgetésekről
készült felvételek. Ezek az élőnyelvi megnyilat-
kozások többnyire zárt térben zajlanak, s a köny-
vek, a zsúfolt, a figyelmet az irodalmi kultúra
művelésének és ápolásának fontosságára felhívó
könyvespolcok nagyban hozzájárulnak az alko-
tás alaphangulatának kialakításához. Az adott
összefüggésben érdemes idézni Nyíri Kristóf
alábbi, a könyvek fizikai-materiális megjelenése
és a múltérzék közötti meghatározó kapcsolatra
vonatkozó, egy Birkets-idézetre is támaszko-
dó gondolatait: „A könyv vagy könyvek sora
a könyvtár polcain, már puszta fizikai jegyei-
vel is megteremti [az időbeliség kontextusát].
Ahogyan Sven Birkets oly magával ragadóan
írja: »múltérzékünk… valamiképpen lényegi
módon reprezentáltatik a könyv által és a könyv-
tárakban a könyvek fizikai sokasodása által. Az
egyes kötetnek, vagy a kötetek tömegének szem-
lélésével képet alkotunk magunknak az elmúlt
időről mint lerakódó rétegek egymásra épülésé-
ről; valami mélységet és dimenzionalitást ragad-
va meg ezzel.«”
A Siflis-film Hercegnek, a zombori, Zombor
városi, bácskai írónak és (szép)irodalmi alko-
tótevékenységének állít méltó emléket a róla
szóló, nagyobbára a könyvkultúra (fizikailag is
láthatóvá tett és fontosságában megmutatott)
közegében elhangzó élőnyelvi megnyilatkozások
rögzítése által. A riportfilmben megszólaló Feke-
te J. József Herceg életútját taglalva ambivalens
lokálpatriotizmusról tesz említést, s Herceggel
kapcsolatban ennek a kifejezésnek az indokolt-
ságát életrajzi vonatkozásokkal támasztja alá. A
kétértelmű, avagy ellentmondásos lokálpatrio-
tizmus az író esetében a Zomborhoz való kötő-
dés és az attól való időnkénti, hosszabb-rövi-
debb idejű eltávolodás formájában nyilvánult
meg. Ebben a Zomborhoz fűződő – mondhatni
– távolságtartó viszonyban, ambivalens kötő-
désben adott/adhatott hangot Herceg – Feke-
te J. Józsefet idézve – a provinciális diskurzus
kultúroptimizmusának.
Egy értelmezés heveny lefolyása című, Herceg
Jánosról, Szentelekyről és a couleur locale-
ról szóló tanulmányomban Hercegnek (a szó
szerinti és a figuratív nyelvhasználat hierar-
chiába rendeződő kettőségét alapul véve) két
egymásra épülő, egymást kiegészítő szövegét,
a határozottan tropologikus Zúgó Jegenyék és a
referenciális diskurzusformát előnyben része-
sítő Aranyady György című elbeszélését vetettem
Az utóbbi napok történései
össze. A referenciális, szó szerin- össze-vissza kavarognak a fejemben.
ti és a figuratív nyelvhasználati
mód közötti distinkció – miként Felöltözök,
Paul de Man fogalmaz – „elke- és a kávézó felé veszem az irányt.
rülhetetlenül szükséges, hiszen Amint odaérek, megállok.
máskülönben a diskurzus rend- A pad mellett a hóban vérnyomokat látok.
je teljes egészében felborulna.
Mindez arra utal – folytatja Kicsit távolabb egy megperzselődött szélű zöld ászt.
gondolatmenetét de Man –,
hogy a figurális diskurzust mindig egy olyan el, illetve annak illuzórikus voltára mutat rá. Ily
diskurzusformával szemben fogjuk fel, amely módon immár nem képezheti a figurális nyelv-
nem figurális; más szóval, a figurális diskur- használati módra épülő Zúgó jegenyék referenci-
zus posztulálja a referenciális jelentésnek mint ális, stabil jelentéseken alapuló ellenpólusát.
minden nyelv teloszának a lehetőségét.” Hasonlóképpen bizonytalanítja el a Siflis-film
A két hivatkozott Herceg János-szöveg – legalábbis amennyiben az értelmezés a film
egyaránt az író, irodalomalapító és -szervező, bonyolult audiovizuális jelrendszerét a maga
szerkesztő Szenteleky Kornélnak állít emléket, temporalitásában, időbeli kibomlásának folya-
miként a Siflis-alkotás Hercegnek. Az Aranya- matában igyekszik megközelíteni – Herceg János
dy György című Herceg-elbeszélés referenciális, Zomborhoz fűződő viszonyát, s mutat be egyfaj-
vagyis a maga szó szerinti jelentéseiben funkcio- ta – ismét Fekete J. József kifejezésével élve –
náló nyelvhasználati módjára épül rá, illetve azt ambivalens lokálpatriotizmust. Ezt a lokalitással
egészíti ki a Zúgó Jegenyéknek a nyelvi jeleket a kapcsolatos ellentmondásosságot azonban nem
maguk figurativitásában felmutató diskurzusa. (csupán) a különböző nyelvhasználati módok
Ily módon mindkét Herceg-szöveg Szentele- tektonikus mozgásai, alak- és színeváltozásai
ky Kornél személyét és munkálkodását hiva- hozzák létre, miként az például a szóba hozott
tott felidézni – eltérő nyelvhasználati módok Herceg-elbeszélések esetében a referencialitás
igénybevételével, miközben a couleur locale- és a figurativitás szempontjából megfigyelhető
ról, a helyi színekről, illetve a helyi színezetről (volt), hanem főleg a bemutatott képi tartalmak,
alkotott elképzelés is felsejlik mindkét esetben. a Herceg-művek, azok (kanonizált) értelmezé-
A szó szerinti jelentésre épülő Aranyady György sei, a Herceg-kultusz és főleg a szóban forgó,
című szöveg azonban feltűnően sokszor és hang- rögzített élőnyelvi megnyilatkozás által játékba
súlyos módon reflektál magára az irodalomra, hozott, aktualizált, azonban szintén szövegsze-
az inskripcióra, az írás intézményére, s ennek rűen szerveződő faktografikus vonatkozások
következtében saját, alapvetőnek vélt szemioti- között tapasztalható átmeneti feszültség.
kai transzparenciáját, tisztaságát homályosítja
Szent Vid-kápolna Dobronak
közelében

Útközben n KÁICH KATALIN

101.

H
allgatva a körülöttem élő emberek megjegyzéseit, beleértve a hozzám közelállókét, baráta-
imét, illetve olykor magamat is, amikor abba a kegyelmi állapotba kerülök, hogy kívülről
tudom szemlélni magam és cselekedeteimet, nos tehát ilyen alkalmakkor egyre gyakrabban
jut eszembe, úgy is mondhatnám, tudatosodik bennem az a rossz közérzetet, kényelmetlenséget
okozó meglátás, miszerint milyen könnyen tör az ember pálcát mások feje felett, milyen könnyű-
szerrel teszi meg azokat a másokat elítélő, megbélyegző kijelentéseket, amelyekkel minősít álta-
lában egy-egy cselekedetet vagy külsőségfüggő megnyilvánulást, s teszi ezt gondolkodás nélkül,
az esetleges következmények figyelembe vétele nélkül.
Napjában hányszor hallunk olyan, másokat minősítő rosszindulatú kommentálásokat, hogy:
úgy kell neki..., megérdemelte..., épp itt volt az ideje, hogy... stb. miközben saját gyengeségeink
felett könnyedén átsiklunk, gyakorlatilag észre sem vesszük azokat, nemhogy tudatosítanánk a
helytelenségét az ilyen magatartásformáknak és szembefordulnánk velük. Egyszóval: leállítanánk
magunkat.
Sokat gondolkodtam ezen a jelenségen, hiszen ha csak a vonatkozó szólásmondásokat vesszük
figyelembe, melyeknek múltba veszett a keletkezési ideje, megállapíthatjuk, hogy az effajta emberi
attitűd egyidős az emberiséggel. A mások becsmérlése valóságos kommunikációs sportág lett az
idők folyamán, s a krízises időkben ugyancsak gátlástalan harsánysággal felerősítetten, alattomosan
furakszik be az emberek világának mindennapjaiba. A lárma olykor olyan toronymagasságokat
ér el, hogy a földi halandó egyszer csak úgy érzi, elviselhetetlen, tarthatatlan lett körülötte léte-
zésének színtere, miközben nincs hova menekülnie.
Az ilyen szituáció generálásához többé-kevésbé mindannyian hozzájárultunk/hozzájárulunk,
amikor meggondolatlanul másokat kipellengérező kijelentéseket tettünk/ teszünk. A hibát soha-
sem magunkban keressük. A mások gyarlóságát megszóljuk, miközben a saját tökéletlenségünk-
ről tudomást sem veszünk. A felelőtlen emberi magatartásnak következményei pedig előbb vagy
utóbb, kivétel nélkül, de mindannyiunkra visszavágnak, s siettetik létezésünk ellehetetlenülését.
Hajlamos vagyok Szepes Mária meglátását elfogadni, miszerint mások esendőségének a kibeszé-
lésével, rosszindulatú kommentálásával tulajdonképpen a bennünk is megnyilvánuló gyarlóságot
kívánjuk elkendőzni, semlegesíteni. Olyasmit gyűlölünk másokban, ami bennünk is munkálkodik.
Elébe menni neki, szembenézni vele képtelenek vagyunk, magunkat viszont csak rózsaszín szem-
üvegen át tudjuk észlelni, megélni, így aztán felfegyverkezünk a csak látszólagos megkönnyebbü-
lést hozó, másokat elmarasztaló viselkedéssel. Azaz csípős, rosszmájú megjegyzések kíséretében
teregetjük ki felebarátaink viselt dolgait, egyszóval ítélkezünk. S hogy mi a teendő? A témát boncolgatva egy nagyon kedves, úgy is mondhatnám, egykori
S máris benne vagyunk annak a klasszikus alaphelyzetnek a sűrűjében, amely arról szól, hogy tanítványom majd később kollegám adta meg a választ Babits Mihályt idézve: „Mindenik ember-
a mások szemében a szálkát is meglátjuk, miközben a magunkéban ott csúfoskodik a gerenda. nek a lelkében egy dal van, / és a saját lelkét hallja minden dalban, / és akinek szép lelkében az
Ezért azután egyre sokasodnak s halmozódnak felettünk a negatív kisugárzások, megteremtve az ének / az hallja a mások énekét is szépnek”.
elviselhetetlenség légkörét. Megrongált közérzettel pedig nem lehet életigenlő módon élni. Hát ilyen egyszerű (!) a dolog. Gondolkodjunk el egy kicsit róla.