2013. július 20., 21., szombat–vasárnap kilato@magyarszo.

com KILÁTÓ 21

Változatok n DEMÉNY PÉTER

„E földi lét nem földi titka mindjárt tudni fogom, mi volt

és jelenemből kiszakítva, szürcsölhetem, akár a bort…”
(Jékely Zoltán: Kimondhatatlan)

E földi lét nem földi titka mindjárt tudni fogom, mi volt,

SZERKESZTI: KONTRA FERENC LII. évfolyam, 29. szám
mindjárt feledek minden miértet, minden holt, meddiget, mikort,

Ismeretlen Almási Gábor-

minden vágyat, mi tovatűnik, minden reményt, mi elszaladt,
s megértem végre: minden halál mindig az életből fakad.
De hát az élet mindig álom, mindig csak sajnos tovaszáll,

vázlatok a padlásról n SZABÓ JÓZSEF

az élet nem más, mint egy furcsa, mondhatni, kegyetlen madár,
olyan madár, mely szárnyal egyre és közben mégis megtapos,
kettédübörög, mint egy sárga, súlyos, szívtelen villamos.

V
ajdaság múlt századi magyar képzőművészeti életé- Szerettem mégis, de hát ennyi – mégis úgy végződik velem,
nek vitathatatlanul egyik legjelentősebb egyénisége akár egy szél hozta szakítás, egy szöggel kivert szerelem,
Almási Gábor szobrászművész. Sokoldalú, gazdag
munkásságával könyvtárnyi irodalom foglalkozik. A Mester
amit élveztél és beléd mart, szürcsöltél s mégis elfogyott –
is megírta önéletrajzát az 1970-es évek végéig. De izgalmas a szívem egy utolsót dobban, aztán örökre eldobog.
és tanúságos volt élete ezt követően is. Ennek feltárására, és
összegezésére eddig csak elvétve került sor, holott Almási
Gábor már majd két évtizede (1994. november 27.), 83 éves Almási Gáborral kapcsolatban csak két kitörölhetetlen mozzanatot említenék
korában távozott közülünk. meg. 1955-ben a szabadkai Magyar Vegyes Főgimnázium tanulójaként az iskola
Volt egy időszak, amikor Topolyán az Umetnost Bútor- által minden évben meghirdetett pályázatának első díját megnyertem történe-
gyár bútortervezőjeként dolgozott. Nem csak ilyen módon lemből. József Attila szobrának gipszből készült kicsinyített mását vehettem át
kötődött a közép-bácskai kisvároshoz. Már előbb, a hatan a Népkörben. Akkor ,,került látókörömbe”, később pedig gyakran találkoztam
évvel (1953) ezelőtt létre jött művésztelep nyári és téli vele, a Topolyai Művésztelepen szinte mindig. Abban a megtiszteltetésben része-
munkájában (1959, 1961, 1963-1965, 1970-1975, 1978), sített, hogy megajándékozott Petőfi, Ady, Csáth Géza, Vuk Stefanović Karadžić
ha tehette, részt vett. Kézjegyét több rajzzal hagyta ott az és Jovan Jovanović-Zmaj szobraival, általuk Almási Gábor szelleme is sugárzik
emlékkönyvekben. a könyvtárszobában. Sajnos, egy kellemetlen emlékem is van. Rüll István több
mint két évtizeddel ezelőtt a szabadkai Városi Könyvtár Dušan cár utcára nyíló
egyik helyiségében antikváriumot nyitott, ahova szinte naponta betértem. Emeleti
részt is kialakított a könyveknek, s az igen szűk helyen Almási Gábor Lovak című
szobra állt. A polcokon sorakozó könyvek között kutászkodás közben, könyököm-
mel óvatlanul hozzáértem, állványa megbillent, a szobor nagy robajjal leesett és
darabokra tört. Azóta borsódzik a hátam, ha a történtekre gondolok. István bará-
tom pedig, mintha mi sem történt volna, meg nyugtatott. Semmi baj! – mondta.
– Majd megkérdezem Gabi bácsitól, mit kezdhetünk a darabjaival. Később érde-
kődtem tőle, s közölte, minden rendben. Almási Gábornak is elmondtam az esetet.
Nyugodjak meg, mondta ő is, és hozzá tette: Ez a szobrok sorsa.
Szobortalan égaljról jöttem adta címként könyvének. Az égalj már nem szobor-
talan. Almási Gábornak köszönhetően.

Apokrif szerenád
n BALOGH ISTVÁN

Döngicsélése ébreszt.
Négy önpofon után
káromkodás.
Nyögvekelés.
Szaggatott csurgatás.
Gyerekkorban kerítésen átal.
Világ korhadt deszkái ellen.
Az volt ám a verseny!
Újfent döngicsélés.
Jobbom táltos rúgását
ültetem csudás zenekarba.
Kezetlen karmester
kikacsint ringből.
Először 1934-ben állított ki, attól fogva számtalan önálló Hajnali vakarózás.
és társas tárlaton vett részt. Nem tudni, mi okból, Topolyán Csudazsírral kenegetem
csak három alkalommal volt önálló kiállítása: először 1973-
ban, majd tíz évvel később, 1983-ban (a Kisgalériában). Több fülcimpámat,
mint húsz évnek kellett eltelnie, hogy ismét ,,megmutattas- orrom hegyét.
sék”. A Topolyai Múzeum 2004-ben megtartott kiállítása már
emlékezés volt Almási Gáborra.
Plafonon elsőhegedűs.
A bútorgyár bútor- és formatervező korából megmaradt Függöny mögött
húsz vázlata. Pár évvel ezelőtt kerültek elő, azt követően, hogy brácsás.
az országszerte ismert gyárat magánosították és nagytakarí-
tást végeztek padlásterében. Még szerencse, hogy olyanok- Holnap ünnepem talán.
hoz jutottak a papírok, akik Almási Gábort mint szobrászt Mekkora meglepetés ér majd!
jól ismerték, és a bútorgyárban egy ideig vele dolgoztak.
Tőlük Kocsis Antal topolyai gyűjtőhöz és helytörténészhez Ablakom K-2-re nyílik.
kerültek a vázlatok, s beleegyezésével megjelentethetjük. 2013. július 10.
Azzal a céllal – mondta Kocsis Antal –, hogy ezekkel váljék
teljesebbé Almási Gábor opusa.
22 KILÁTÓ kilato@magyarszo.com
Negyven évvel ezelőtt
Kirajzó, kirajzolódó életerő
A
délvidéki magyarság egyetlen napilapja, a
Magyar Szó 1968. december 15-én felhí-
vást jelentet meg Amatőr rajzolók figyelem
címmel, melynek nyomán 1969. január
5-én Képzőművészeti Levelező Iskola címmel Ács
József vezetésével, új rovat indul, mely rövidesen
roppant népszerűvé válik magyar ajkú fiataljaink
körében.
Ács József kísérletezésre buzdítja a jelentkező-
ket, tanácsokkal látva el őket. „A K. L. I.-nek azok
válnak tagjaivá, akik képzőművészettel foglalkoz-
nak, s véleményért fordulnak a Magyar Szóhoz,
vagy kifejtik nézeteiket művészeti kérdésekről,
illetve tanácsot kérnek művészeti kérdésekben
a K. L. I. rovatától” – válaszolja a Szabadkáról
érdeklődő Szalma Lászlónak. [1]
Ács József nagyon is tisztában volt azzal, aminek
a világhírű Moholy-Nagy László is – aki vidé-
künk szülötte volt! – hangot adott értekezésében:
minden ember tehetséges, minden emberben vala-
hol legbelül ott van a játékosságra, kreativitásra
való hajlam.
Lehetséges kapcsolódási pont: ma már köztu-
dott dolog, hogy a képzőművészeti tevékenység a
lelki betegek egyik legjobb „gyógytornája”. Világ-
viszonylatban is a legtöbb öngyilkosságot felénk, a
mi vidékünkön követik el. Egyetlen napilapunk, a
múlt század hatvanas éveinek végén induló képző-
művészeti rovatának hallatlan népszerűsége fontos
kérdédeket vet föl. Elgondolkodtató és lényegbe-
vágó kérdéseket: népességünk megfiatalodásáról,
tanítómestereink hiányáról, a diktatúra átmeneti
föllazulásairól, a nyitottság viszonylagos voltáról, a
rejtőzködés, a különutasság identitásképző szere-
péről, a kisebbségi lét összes nyomorúságáról, a
kisebbségi lét összes nyomorúsága elől menekü-
lőkről, elzárkózókról...
A hatvanas évek közepére sajátos helyzet alakul
ki Jugoszláviában, mely a hetvenes évek elejéig
tart. Jugoszlávia kulturális szempontból ebben a
rövid időszakban a térség legnyitottabb országá-
nak mutathatja magát, világútlevéllel távolítva el,
vendégmunkás-sorsba taszítva, fölöslegét. Soka-
kat, végső soron: a világot is megtéveszteti ez a
szólásszabadság hiányát jól leplező kirakat, ez a
látszat-nyitottság, mely átmenetileg kiszámíthatat-
lan energiákat szabadít fel, mely igazodó, megté-
vesztett, cinikus értelmiségének, köpönyegforgató
udvari művészeinek hathatós közreműködésével,
viszonylagos anyagi jóléttel kelleti magát.
„A K. L. I. levelezés útján kíván segítségére
lenni a képzőművészet iránt érdeklődő olvasók-
nak. Célunk gyakorlati, elvi, elméleti segítséget
nyújtani olvasóinknak. Időnkénti kiállításokat is
szervezünk a K. L. I. tagjai részére, az összeha-
sonlítás és a fejlődés elősegítése végett. Postán át
tartunk kapcsolatot egymással. Főleg művésze-
ti koncepciók kialakításában vagyunk olvasóink
segítségére” – írja ugyanott Ács, aki három hét
múlva meg is szervezi Zentán a K. L. I. első tárla-
tát, mely 1970. április 5-étől április 14-éig látható
az Eugen kiállítási termében.
A II. világháború utáni művésztelepi mozgalom
Zentán kezdődik 1952-ben.
1952 „június második felében Ács Józseg java-
solta egy művésztelep megszervezését”.[2]
Az ötvenes évek végére, a Zentai Művésztelep
hatására, több délvidéki településen is (Topolyán,
Óbecsén 1953-ban, Écskán 1956-ban) művészte-
lep jön létre, ezek a művésztelepek leginkább az
autodidaktáktól, az amatőröktől való elkülönü-
lésben, elzárkózásban alakítják ki sajátos arcula-
tukat. Nem véletlenül! Hiszen az egypárti politika
a háttérből keményen ellenőrzi a művésztelepeken
folyó munkát, jelentős összegű közpénzt biztosít-
va a műalkotások megvásárlására, a művésztelepi
vezetőkön pedig számon is kéri a meghívott művé-
szek politikai és szakmai megbízhatóságát, aminek
következtében kezdeti rugalmasságukat lassacs-
kán el is veszítik az intézményesített művésztelepi
mozgalmak: bemerevednek. Ennek a legkényel-
mesebb megoldást kínáló bemerevedett állapotnak
a fenntartása felel meg a leginkább a politikusok-
nak, a művésztelepi vezetőknek – és nyíltan ki kell
mondani: a művésztelepekre meghívott alkotók
többségének is. Az intézményesített művésztelepi
mozgalomból kiszoruló fiatalok pedig – amint arra
lehetőségük nyílik – szervezkedni kezdenek.
n TARI ISTVÁN
1967 nyarán hat fiatal művész: Bíró Miklós, Kere-részt vettek: Ács József, Benes József, Guelminó Valé-
kes Sándor, Magyar János, Petrik Tibor, Torok Sándor ria, Petrik Pál festők, Domonkos István és Tolnai Ottó
és Török István fog össze, megalakítva a Csurgói írók, Torma András gimnáziumi tanuló, Tripolsky
Művésztelepet. A telep vezetője, létrehívója a Szer- Géza, a művésztelep vezetője – valamint a Csurgói
biai Képzőművészek Egyesületének és a Jugosz- Művésztelep tagjai: Bíró Miklós, Magyar János, Petrik
láv Képzőművészek Szövetségének tagja: Torok Tibor, Siskovszki András, Torok Sándor és Török István.
Sándor.[3] 1968. június 19-étől július 8-áig dolgoznak a Zentai
1968 a diáklázadások és Csehszlovákia katonai Múvésztelepen a „csurgói fiatal művészek”.
megszállásának éve. 1968. augusztus 20–21-ének éjjelén a Varsói
A hatvannyolcas év elején kirobbanó és világ- Szerződés öt tagállama katonailag megszállja
méretűvé duzzadt egyetemista tüntetés hullámai Csehszlovákiát. Jugoszlávia – különutasságának
– Párizsban május 13-ának éjszakája a legvéresebb! zászlaját jól meglobogtatva! – keményen elítéli a
– elérik az akkori Jugoszlávia térségét is. Új-Belg- Szovjetúnió által vezényelt, kierőszakolt katonai
rádban 1968. június 2-án csapnak össze először akciót. A fiatalság elégedetlenségét, békeszerete-
a föllázadt fiatalok a rendőrséggel, mely tűzfegy- tét, háború elleni lázadását, szervezkedését, látvá-
verét is használja! Tiltakozó gyűlések, barikádok, nyos követeléseit, polgárpukkasztásra alkalmas
szárnyra kapó ellentétek, kirobbanó tiltakozások szereplési vágyát jól kiaknázhatja a napi politika.
országszerte... „Rengeteg fiatal gyúlt össze szeptember 26-án
este a Szabadkai Népszín-
ház előtt. A most alakult
Kosztolányi Kör happe-
ninget szervezett a béke,
az emberi jogok, a szabad
alkotás mellett, az agres-
szió, a háború ellen.”[6]
Fiatalítani, ahol lehet,
minél nagyobb teret,
megnyilatkozási lehetősé-
get biztosítani a fiatalok-
nak – ez a legidőszerűbb
politikai kényszer akkori-
ban. A jugoszláviai magyar
fiatalok hetilapja hemzseg
a fiatalokat megnyugtató,
a fiatalok kedvét kere-
ső ígéretektől, újítások-
tól.: TANULMÁNYI
KÖLCSÖN MINDEN
SZEGÉNY SORSÚ
EGYETEMISTÁNAK
[7], MINDEN TANONC
MUNKÁT KAP[8];
november első napjaiban
negyven fiatal jugoszlávi-
ai magyar író találkozik
a palicsi Bagolyvárban,
nagy méretű képkölte-
mény, grafikába kézzel
írt szöveg lát napvilágot
a fiatalok lapjában[9]; a
Képes Ifjúság főszerkesz-
tői székét huszonötévesen
Hornyik Miklós foglal-
ja el.[10] 1968 decem-
berében színes fedőlappal
jelenik meg a jugoszláviai
magyar fiatalok hetilapja,
a Kárpát medencében ez
az egyetlen négyszínnyo-
A rövid életű muzslai szobor – Rácz János és Sziveri János alkotása mású fedőlappal megje-
lentetett ifjúsági lap, mely
Mi váltotta ki a belgrádi, az ország egyetemis- fiatal képzőművészeinket új tapasztalatszerzési
táinak elégedetlenségét? lehetőségekhez juttatja.
„A vagyoni differenciálódás aggasztó mérete- 1968 végén jelenik meg a Magyar Szóban Ács
ket öltött, útját kell már állni ennek a folyamat- József felhívása is, mely a művésztelepekre még
nak. – A munkanélküliség vészjósló. Tűrhetetlen, be nem jutott, tanulni vágyó fiataljainkat mozgó-
hogy a jugoszlávok százezrei külföldön kénytele- sítja. Ács tisztában van azzal, hogy nem csak fiatal
nek munkát keresni. – Igazi demokráciát a társa- képzőművészekre, hanem fiatal képzőművészeti
dalmi élet minden területén! – A privilégiumok elméletírókra, kritikusokra, az új vizuális jelen-
azonnali felszámolását követeljük! – Váltsák le ségek tanulmányozóira is szükség van, hiszen a
tisztségéből mindazokat, akik felelősek a rendőr- hatvanas évek végére, a fényképezés mellett már
ség durva viselkedéséért!”[4] a film is az érdeklődők számára elérhető közel-
Az önmagát addig szalonképesnek mutató ségbe kerül; a Belgrádi Televízió magyar nyelvű
egypárti diktatúra vezére, miután rendőrségével műsorának nemrég megalakult szerkesztősége
jól megverette a fiatalokat, végtelenül álságosan: 1969. március 12-én első ízben hirdet pályázatot
igazat adott nekik! forgatókönyv írására középiskolásaink számára,
Lecsillapítani az elégedetlen diákokat, lázadá- szabad témaválasztással.[11]
suk szelét befogni a kommunista párt vitorláiba! A zene – ebben az évben alakuknak meg vidé-
– erről szól, ennek jegyében múlik 1968 nyara. künkön az első lemezklubok –, az irodalom, a
Művészeti életünkben a fiatalok ellenőrzött láza- képzőművészet fölfokozott mértékben járja át,
dása akkoriban a HAPPENINGeken keresztül termékenyíti meg egymást. Vicei Károly kezdemé-
valósul meg. Vidékünkön az első happening a nyezése – hozzanak létre képzőművészeink olyan
Zentai Művésztelep szervezésében bonyolódik le műalkotásokat, melyekben megvalósul a szépiro-
Zenta főterén, nem sokkal a diáklázadás leverése dalom és a képzőművészet szimbiózisa – képző-
után. 1968-ban „június 15-én kezdődött a művé- művészeinket úgy megtermékenyíti, hogy 1969.
szek nyári táborozása a művésztelepen. Ebből az május 14-én már meg is nyílhat Zentán az a nagy
alkalomból happening volt a főtéren”[5] , melyen sikerű tárlat, íróink és festőink közös tárlata, mely-
2013. július 20., 21., szombat–vasárnap
nek címe Soós József fiatal zentai költő egyik versé-
nek címével azonos: E DÚR VILÁG ELLEN. Ez a
képköltemények újdonságát fölmutatató kiállítás
a későbbiekben két kiadvány, a Térzene (Közmű-
velődési Közösség, Zenta, 1971 márciusa) és a kép/
költemény/képköltemény (Forum, Újvidék, 1970/75)
című antológiák megszületését is ösztönzi
1969. júliusában jár először ember a Holdon. E
történelmi esemény következtében először láthatja
az emberiség a Földet egy másik égitestről. Ritkán
érezhette magát az ifjúság annyira egy új világ
kezdetén, mint azokban az években. A fiatalok, a
történtektől föltöltődve keresik egymást. A vitatri-
bünökön pezseg az élet. Minden és mindennek az
ellentéte is igaz.
A legújabb nemzetközi alkotói mozgalmak is
éreztetik hatásukat, betörnek vidékünkre. Slavko
Matković megalapítja Szabadkán 1969. augusztus
27-én, a Triglav cukrászdában a BOSCH+BOSCH
csoportot, melynek alapító tagjai: Krekovics István,
Magyar Zoltán, Slobodan Tomanović, Szalma László és
Szombathy Bálint. [12]
Az önmagukat amatőrnek nevező csoportok
is erőre kapnak.
1970. február 18–20-áig Szabadkán megrende-
zik a vajdasági amatőr festők nagy tárlatát. Zentán,
1970. április 5-én, megnyílik a Magyar Szó Képző-
művészeti Levelező Iskolájának tárlata, melyen
18 kiállító 80 alkotását láthatja a közönség. Az
első díjat Fejes István tordai, a másodikat Ürmös
Mihály szabadkai, a harmadikat Deák Bába Ilona
újvidéki és Rácz János muzslyai alkotó kapja. 1970
decemberében a Képes Ifjúság pályázatot hirdet
a fiatal vajdasági képzőművészek tárlatán való
részvételre.[13] 1971 márciusában, az újvidéki
Ifjúsági Tribünön megnyílik a Képes Ifjúság által
szervezett, 17 fiatal (Baráth Ferenc, Benes László, Bíró
Miklós, Dvoracskó László, Kerekes László, Kovács Klára,
Magyar Zoltán, Mészáros András, Nagy László, Rácz
János, Szalma László, Slavko Matković, Szloboda Tibor,
Szombathy Bálint, Tanka Etelka, Tari István, Zellei
Anikó) munkáit bemutató, nagy sikerű kiállítás. „A
háború utáni korosztály nagy visszaesést hozott,
majd a művésztelepekkel lassú fejlődési folyamat
kezdődött, a modern művészet 1956 után, félén-
ken ugyan, de jelentkezett. Ez időben azonban a
vajdasági fiatalokkal való folyamatos fölfrissítés,
pár kivétellel, elmarad. A hatvanas évek elején, a
modern művészet térhódításakor a vajdasági tárla-
tokon úgyszolván a Belgrádból behozott művészet
jelentette a modern szellemet. Ennek hatására
Vajdaságban is félig modern, félig konzervatív
megosztásban alakul a művészet, mert ugyanaz a
generáció, mely a régi művészetben hitt, nehezen
lehet teljesen modern. Az egyesületi káderfrissítés
óvatos volt, többnyire céhjellegű elővigyázatosság-
gal történt, s beleszólás nélkül az ULUS [Szerbiai
Képzőművészek Egyesülete] irányította. A magya-
rok közül Szilágyi [Gábor], Kalmár [Ferenc], Torok
[Sándor], Maurits [Ferenc] és Kiss Júlia jutott be
egész évtized alatt az egyesületbe” – írja Ács a
tárlatról szóló méltatásában. [14]
A Képes Ifjúság első képzőművészeti tárlatán
egy nagyon tehetséges és nagyon fiatal generáció
adott hírt magáról, felvillantva az új megoldásokat,
mintegy cáfolta képzőművészeink megrekedtsé-
gének, távlattalanságának vádját – írja a tárlatról
Sáfrány Imre a Képes Ifjúságban.[15]
1971 nyarán a betiltások kapnak erőre, járják
át Jugoszláviát: lapokat, folyóiratokat. egyéb kiad-
ványokat tiltanak be hatóságilag, ám a betiltások
hullámai kiterjednek a hanglemezekre, filmek-
re, gyűlések megtartására, stb. November 23-
ától december 3-áig sztrájkolnak a zágrábi egye-
temisták. A Horvátország önállóságáért folytatott
küzdelmet december 1–2-ai ülésén ellenforra-
dalminak minősíti a kommunista párt legfelsőbb
vezetése és a liberalizmussal való leszámolásra meg
a marxista képzés fontosságára szólítja fel tagságát. A
betiltási hullám eléri a délvidéki magyar fiatalok
művészeti-kritikai folyóiratát: az ÚJ SYMPOSIONt
is, melynek 76. és 77. számát tiltja be a bíróság.
Politikai kirakatperekben értelmiségieket, fiatal
írókat ítélnek börtönbüntetésre[16], ám nem jár
jobban a szerelmet hirdető szabadkai hippivezér
sem, akinek hippitanyáján a falat kereszt és párt-
zászló díszíti.
1972. január 11-étől 22-éig az Ács vezette K.
L. I. ismét megrendezi Zentán tárlatát, melyen
(Ágoston Ferenc, Balogh László, Barta József, Deák Bába
Ilona, Fejes István, Fenyvesi ottó, Horváth Tibor, Kerekes
László, Mészáros András, Nešić Vera, Ódri Ágnes, Ötvös
Imre, Rácz János, Rakk József, Rind Sándor, Sindeles
Károly, Sziveri János, Szloboda Tibor, Tanka Etelka, Tari
István) 20-an 63 alkotást állítanak ki – Rácz János I.
díj, Fenyvesi Ottó II. díj, Horváth Tibor és Tari István
III. díj, Kerekes László a Képes Ifjúság, Sziveri János
a Zentai Művésztelep különdíját kapta.[17]
2013. július 20., 21., szombat–vasárnap
A fiatal, köztük magyar, értelmiségiekre kirótt
szigorú büntetések következtében kialakuló légkör-
ben valóságos üde színfoltnak számít a Képes Ifjú-
ság második ízben megrendezett – és 25 évesnél
fiatalabb alkotókat fölvonultató – tárlata, mely
1972. március 14-én nyílik meg és március 27-éig
látható az újvidéki Ifjúsági Tribün kiállítótermé-
ben. A tárlat három pénzjutalomban részesülő
fiatal alkotója: a muzslyai Rácz János[18], a topo-
lyai Fenyvesi Ottó a zentai Szloboda Tibor valamint a
topolyai Kovács Klára és a muzslyai Sziveri János 10
napot tölthet el a Mártélyi Ijúsági Képzőművésze-
ti Táborban, Magyarországon. Ennek a mártélyi
táborozásnak a hatása eredményzi az I. Vajdasági
Ifjúsági Képzőművészeti Tábor megszületését.
1972 tavaszán folytatódik a művészi alkotósza-
badság elleni merényletek sora vidékünkön is. A
Vajdasági Filmfelülvizsgáló Bizottság, akkor éppen
így nevezi magát a cenzúra, határozatával betiltja
Vicsek Károly Csillag és kereszt, valamint Želimir Žilnik
Jönnek a nők című kisfilmjének a belgrádi kisfilm-
fesztiválon való vetítését, részvételét.[19]
Nyolvanadik születésnapi fordulója alkalmá-
ból, a szövetségi képviselőház tagjai, Titót újból
néphőssé nyilvánítják, közben a munkaképes
lakosság kiáramlása az országból ezekben az évek-
ben folyamatos: az 1971-es népszámlálási adatok
szerint a jugoszláv állampoolgárok 7,6 %-a idegen-
ben keresi meg kenyerét. A hatalom céljául tűzi
ki a fiatalság teljes ellenőrzését. Ezzel az ifjúsági
szövetséget bizza meg, azt a szervezetet, melyet a
kommunista párt felügyel. A kommunista párt is
gőzerővel toborozza a fiataságot soraiba. A fiatal
alkotók csak a helyi ifjúsági szervezet jóváhagyá-
sával csoportosulhatnak; mindaz, ami az ifjúsági
szövetség mellőzésével, védnökségének megkerü-
lésével történik: gyanús, az ellenőrzés kijátszását
föltételezi, bűntetendő. Éppen ezért a cselekvési
kényszerüket közösségi szinten levezetők kény-
telenek beépülni az ifjúsági szövetség valamelyik
szakosztályába.
Muzslyán 1971. november 11-én választanak
maguknak új vezetőséget a fiatalok: a sportszak-
osztály elnökének Sziveri Jánost, a művelődési szak-
osztály elnökének Rácz Jánost, az iskolai bizottság
elnökének Pozsár Juditot, titkárnak pedig Barta
Az I. Vajdasági Ifjúsági Képzőművészeti Tábor (1973. július 15–27.) résztvevői. Fölső sor: Sziveri János
(Muzslya), Nagy László (Érd), Kovács József (Zalaegerszeg), Földi Ibolya (Bácstopolya), Bessenyei Éva
(Szarvas), Zsolt Gabriella (Budapest), Tari István (Zenta), Fenyvesi Ottó (Bácstopolya), Spang Zoltán
(Újvidék), Rácz János (Muzslya), Takács Imre (Muzslya), Juhász Illés (Muzslya); alsó sor (ülnek): Fujkin
István (Horgos), Hovány Lajos (Gunaras), Torma Anna (Budapest), Tóth Vilmos (Csóka), Rácz István
(Muzslya), Fejes István (Torda)
Józsefet választják meg.[20] Azok a fiatalok épülnek
be az ifjúsági szövetség muzslyai helyi szervezeté-
be, s foglalnak el ott pozíciókat, akik képzőmű-
vészeti csoportosulásukkal már helyet keresnek
maguknak a tartomány képzőművészeti életében.
A muzslyai fiatalok egy szobor megalkotásával,
felállításával szeretnék megkezdeni – immár szer-
vezetileg is jóváhagyott! – művészi tevékenységü-
ket. [21] 1972. május 24-én, az Ifjúság Napjának
nevezett nap előestéjén, a muzslyai ifjúsági otthon
kerthelyiségében, egy fiatal zentai alkotó, aki e
sorok írójával azonos, le is leplezhette Rácz János
és Sziveri János gépelemekből készült szobrát, a
szobor leleplezése után pedig Ács Józseg megnyi-
totta a 000 0 elnevezésű képzőművészeti csoport
első tárlatát. [22] „Meglepetésnek számít a váratlan
kulturális és művészeti esemény, amelyet a muzs-
lyai ifjúsági és pártszervezet meg két fiatal muzslyai
művész készített elő” – írja Ács József a Magyar Szó
1972. június 1-ei számában.[23] A kiváló művészi
teljesítményként értékelt vasszobor néhány hóna-
pig állhatott csak leleplezése színhelyén, ugyanis a
szocialista szövetség és az ifjúsági szervezet közös
vezetőségi ülésén született döntést végrehajtva,
az ünnepelt szobrot eltávolították onnan, arról a
helyről, ahová eredetileg mást terveztek. A szob-
kilato@magyarszo.com KILÁTÓ 23
lokra, akik már a következő nyáron, 1973 nyarán,
a Képes Ifjúság szerkesztőségének támogatásával,
megszervezik az I. Vajdasági Ifjúsági Képzőművé-
szeti Tábort, igen változatos munkaprogrammal:
képzőművészeti, irodalmi, zenei, filmművészeti
előadásokkal, vitaestekkel, a folyamtos alkotómun-
ka mellett.[28]
A második világégés vérveszteségét a 60-as évek
elejéig bepótló, megfiatalodó délvidéki magyar-
ság kirajzó életerejét csodáló, az ifjakat alkotásra
serkentő, önképzésre buzdító művész, Ács József,
képzőművészeti életünk szenvedélyes alkotója,
alakítója és krónikása, az első délvidéi művésztelep
megalapítója, huszonegy évvel a zentai művészte-
lep megalakulásának kezdeményezése után, nyil-
ván elégedetten jegyzi le a következő sorokat:
„Júliusban Muzslyán, mint jelentettük megszer-
vezték szűkebb hazánkban az I. ifjúsági képzőmű-
vészeti tábort. Pontosabban a község vadászkasté-
lyában volt a tá­bor, a Tisza partján. A Vajdasági
Ifjúsági Szövetség he1yi választmánya és a muzs­lyai
Origo-art képzőművészeti csoport nagy sikert ért
el a szervező szerepében. Tervezett programjával
bizonyos értelemben újdonságot ho­zott, új gondo-
latakkal járult hozzá a művésztelepek munkájához.
A »programozott« táborozás ismeretszerzéssel volt
egybekötve, elméleti előadások is voltak, továbbá
irodalmi műsor is.
A táborozás a minimális életfeltételeken és a
szép ter­mészeten felül tanulást és művészeti isme-
reteket is nyújtott az ifjú művésznem­zedéknek. A
táborban készült művek javát, a muzslyai általános
iskola egy tanter­mében mutatják be. Ez a tár­lat
a képzőművészet sokrétű­ségét, a stílusok együtt-
élését igen inventív módon juttatja kifejezésre. A
kiállítás föl­fogásában beleilleszkedik az általános
jugoszláv művésze­ti életbe. A fiatalok nagy tehet-
séggel s egyéni hozzáálással, a szabad kísérletezés
szellemében folytatják a mai sokrétű művészeti
életet. Hitük, fiatalos lendületük, egészséges ambí-
cióik váratlan eredményeket is megcsillantanak.
Az ismert művészi irányzatokon belül néha újdon-
ságokat is ígérnek.” [29]
Az egypárti önkényuralom fölerősödésében,
a szájak ismételten eldurvuló betapasztásában, a
betiltások kiskorúsító hátterében fogant ifjúsági
képzőművészeti tábor öt évig működhet kisebb-

Léggyöngyök az iblanyos vízben rot leszerelésekor megcsonkították és később sem
találtak néki méltó helyet.[24]
„Hetedszer szervezte meg a KISZ KB és a
Csongrád megyei KISZ-bi­zottság az országos
Than Károly, az iskolateremtő tudós ifjúsági és kép­zőművészeti tábort Mártélyban.
Te­hetséges fiatalokat, festő, grafikus, keramikus,
n MÁK FERENC textiles fiúkat és lányo­kat hívnak meg évről évre,
hogy két hétre lehetőséget, helyet, nyugalmat, időt
Újsághír: Óbecsén fölavatták adjanak nekik munkára, tanu­lásra. Napközben
a Than fivérek újjáépített szülőházát. dolgoznak, vagy anyagot gyűjtenek, s festőmű-
nagyobb zavarokkal a bánsági szorításban, 1977-
től Muzslyai Művésztelep néven, hogy a következő
évben, 1978-ban már csak egy kiállítás megnyitóját
rendezhetik meg május 25-én, az Ifjúság Napján,
a helyi művelődési házban az egykor oly lelkes és
már nem is annyira fiatal szervezők, akik közül
többen részt vesznek az temerini képzőművészeti
tábor létrehozatalában, munkájában.[30] A temeri-
ni vezetés megértőbben viszonyul alkotó szándékú
fiataljaink cselekvési vágyához, ezzel alapozza meg

T
vész ta­nárok korrigálják a készüló képe­ket, vázla-
han Károly vegyész gazdag tudományos pályáját
régen a méltó helyére tette a magyar tudomány- tokat. Esténként előadáso­kat hallgatnak, filmet
néznek, már aki akar. Itt ugyanis – mint mesé­
történet: 1908-ban bekövetkezett halálát követően
kikezdhetetlen megbecsülés és nagy-nagy tisztelet övezte lik – semmi sem kötelező. Az étke­zési időpontok
kutatói, intézményalapítói, tudományszervezői, oktató- kötöttek csupán, egyébként mindenki úgy osztja
nevelői és lapszerkesztői munkásságát egyaránt. A magyar be az idejét, ahogy akarja. A tábor a holt Tisza-
történelem azon kevés nagyjainak a sorába tartozik ő, akinek ág partján van, pár lépésre a víztől. Vastag törzsű
szerepét és jelentőségét egyetlen pillanatra sem kérdőjelez- fűzfák, sziget, kopott csónakok jelentik a romanti­
kát és a megfesteni, lerajzolni való élményanyagot
te meg a múló idő, és az utókor gyarlósága, életművét ma
is azon jeles férfiak teljesítményei sorában tartjuk számon, is olykor – számol be riportjában a Magyar Ifjú-
akik munkájukkal megteremtették a polgári Magyaror- ság 1972 nyárvégi száma arról a képzőművészeti
szágot. Nem a tudósi életpálya méltatása hát a feladatom, táborról, mely díjnyertes délvidéki fiataljainkat is
annak értékeihez nehéz lenne bármit is hozzátenni. Izgal- vendégül látta. – Szivesi [Sziveri] János Jugoszlá-
masabb feladatnak tűnik a számomra kideríteni, hogy az viából, Zre­nyaninból jött a táborba. A Képes Ifjú-
európai hírű tudós, az ünnepelt közéleti személyiség élete ság képzőművészeti pályázatán nyert, így került
során tartotta-e a kapcsolatot a szülővárosával, Óbecsével, Magyarországra.
s hogy tudott-e az őt útjára bocsájtó közösség nagy fia sike-
– Nálunk nincs ilyen tábor! Kár, hogy lassan
reiről és eredményeiről? letelik a két hét” – nyilatkozta.[25]
Than Károly arcképe 1880-ból A napi politikai elvárások szigorúbbá válását az
Életpályája – az óbecsei honvéd 1972. szeptember 18-án véglegesített párt-levél,
Than Károly az európai hírű kémikus, a budapesti tudományegyetem kémiatanára, a Kémiai Tito-levél serkenti a leginkább. Az egypárti önkény-
Intézet megalapítója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, királyi tanácsos, a magyar főrendi- uralom egyre gátlástalanabbul nyilvánul meg a
ház tagja 1834. december 20-án született Óbecsén, jómódú polgári családban. Apja Than János a művészeti életben, a kisebbségi vezetők garázda
hajdani Tiszai Koronakerület nagy tiszteletben álló királyi tiszttartója (provizora) volt. Tíz testvére megfelelési kényszerével kiegészülve: ez a vidéki-
közül bátyját, Than Mórt a magyar historikus festészet kiváló mestereként tartja számon a művé-
es, önmagától fölfuvalkodott kiskirályság Zentán,
szettörténet. Than Károly – mindmáig kiderítetlen okokból – Szabadkán, Kalocsán, Szolnokon és például, a délvidéki magyarság első és máig is
Nagybecskereken járt gimnáziumba. 1848 véres nyarán, délfelé vonulva Óbecsén tábort vert egy múzeumi keretek között működő egyetlen galé-
magyar zászlóalj, s a honvédek sorában ott harcolt a Than család egy távoli rokona, Böhm Vilmos riáját, ha nem is nagydobra verve, inkább sunyin,
is. Ő figyelt föl a szabadságharcért lelkesedő, alig tizennégy éves Károlyra, akit szülői beleegyezéssel a háttérben munkálkodva, egy nemrég elhunyt,
magával vitt Erdélybe, Bem tábornok seregébe. Nem lehetett könnyű a szülői döntés, hiszen akkor helyi magyar politikusról nevezi el 1972. decem-
már három fiú harcolt a hazáért. A kamasz ifjú matematikai tudásával hamar kitűntette magát, és a
ber 16-án.[26]
seregben rendkívül ügyes lövészként szerzett magának hírnevet.
1973. január 17-én a Képes Ifjúság közölni
Életrajzírója Szabadváry Ferenc tudni véli, hogy Böhm Vilmos halálát követően a magára maradt
fiú „derekasan, felnőtt módjára végigküzdötte a hadjáratot”. Egy ideig Negyszebenben az ágyúön- kezdi a muzslyai Barta József, Jékely Zoltán regénye
tödében dolgozott, s egy kései vallomása szerint itt ébredt fel először érdeklődése a kémia iránt. nyomán, Bécsi bolondjárás címmel alkotott, 223 rajz-
ból álló képregényét (április 4-ig): ez az első terje-
1849. január 4-én részt vett és könnyebben megsérülést a vízaknai csatában. Ott volt Zsibónál, ahol
1849. augusztusban az erdélyi hadsereg letette a fegyvert. Fiatal korára való tekintettel a hadbíróság delmesebb jugoszláviai magyar képregény.[27]
nem járt el ellene, azonnal hazabocsátották. Than Károly gyalog indult útnak, s teljesen kimerülve, A mártélyi táborozás élménye, kisugárzása
lerongyolódva érkezett Körösladányba, ahol a rokon Lengyel család élt. „Szomorú hírek várták. döntő hatást gyakorol a Muzslyán szerveződő, a
Magyar Szó K. L. I. elnevezésű rovatában rendsze-
Édesanyja meghalt, apja pedig elveszítette állását, s új letelepedési helyet keresett. (…)
Folytatjuk resen, Muzslyáról csoportba tömörülten jelentke-
ző, képzőművészettel foglalkozó, kísérletező fiata-
azt a képzőművészeti tábort, mely a későbbiekben
TAKT néven válik közismertté, ami már egy másik
történet.
[1] Magyar Szó, 1970. 03. 15.
[2] Zentai művésztelep, Forum, 1980, 70. old.
[3] Holti Mária: Tárlatnyitás Szabadkán, Képes Ifjúság, 1969.
márc. 12.
[4] Az események kronológiája, Képes Ifjúság, 1968. 06. 08.
[5] Zentai Művésztelep, Forum, 1980, 71. old.
[6] Kartag Nándor: Tankba zárhatják mások is, Képes Ifjúság,
1968. 10. 02.
[7] Képes Ifjúság, 1968. 10. 02.
[8] Képes Ifjúság, 1968. 10. 23.
[9] Képes Ifjúság, 1968. 11. 06.
[10] Képes Ifjúság, 1968. 12. 11.
[11] Ifjú Tévé-Műhely, Képes Ifjúság, 1969. 03. 12.
[12] Juhász Erzsébet: Kilátás a világra, Képes Ifjúság, 1972. 02.
09.
[13] Képes Ifjúság, 1970. 12. 09.
[14] Fiatal vajdasági képzőművészek, Magyar Szó, 1971. 03.
27.
[15] Hagyomány született, Képes Ifjúság, 1971. 03. 31.
[16] Ítélet az Új Symposion ügyében, Képes Ifjúság, 1972. 02.
23.; Még egy ítélet a Symposion-ügyben, Képes Ifjúság,
1972. 03. 01.
[17] Juhász Erzsébet: Az elidegenedés ellen, Képes Ifjúság, 1972.
01. 26.
[18] Rácz János idősebb volt, Magyar Szó, 1972. 04. 16.
[19] Dudás Károly: Az alkotószabadság és a vajdasági cenzúra, Képes
I. 1972. 03. 29.
[20] Réti: Jobb szórakozási lehetőséget kell teremteni az ifjúság
számára, Magyar Szó, Bánáti Híradó, 1971. 11. 20.
[21] Palatinus Aranka: Arcél, Magyar Szó, Bánáti Híradó, 1972.
03. 18.
[22] Szoborleleplezés Muzslyán, Magyar Szó, Bánáti Híradó,
1972. 05. 27.
[23] Ács József: Szobrot állított a mezőgazdaság gépesítésének a
muzslyai ifjúsági szervezet, Magyar Szó, 1972. 06. 01.
[24] Kinek van igaza, Magyar Szó, 1972. 10. 07.
[25] Székely Gabriella: Randevú az ihlettel, Magyar Ifjúság, 1972.
augusztus 25.
[26] Zentai művésztelep, Forum, 1980, 72. old.
[27] Dormán László: Rajzol a fűtő, Képes Ifjúság, 1973. 01. 17.
[28] Ifjúsági művésztelep Muzslyán, Képes Ifjúság, 1973. 06.
06.
[29] Ács József: Muzslyai képzőművészeti tábor, Magyar Szó,
1973. 09. 18.
[30] Képzőművészeti tábor Temerinben, Dolgozók, 1976. 09.
10.
24 KILÁTÓ kilato@magyarszo.com
Útközben
81.
Bonyolult, nagyon összetett város Jeruzsálem. Minduntalan
különbözőségekbe ütközünk. Nem szükséges nagy odafigyelés,
hogy erről igen hamar meggyőződjék az ember. Egy azonban
biztos: bárhogyan is vélekedjünk az ellentmondást magába
foglaló sokoldalú másságokról, a város lenyűgöző hatása alól
nem vonhatjuk ki magunkat. Mégy az utcán, látod, érzékeled
a földi, az anyagelvű valóság antagonisztikus, a legapróbb rész-
letekben is megmutatkozó megnyilvánulásait, de az összhatás
tekintetében mégis az válik hangsúlyossá, az dominál, hogy
te egy semmihez sem hasonlítható szent földön vagy, annak
az aurájában tapasztalhatod meg, miért is ez a bölcsőhelye az
egyistenhitnek, lett légyen az zsidó, keresztény vagy moszlim.
Hogy az ember még ma is, a 21. században a vallásokat illetően
a megkülönböztetést és a megosztottságot helyezi előtérbe az
ökumenizmus helyett, ez nagymértékben egójának tökéletlen-
ségét bizonyítja. Ha ezzel találkozom, megértem, hogyan kell
értelmezni, vagyis mit jelentenek, mire vonatkoznak Krisztus
szavai: „Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek
országa” (Máté, 5: 3). Mert valóban az egó irányította viselkedés-
forma teszi kirekesztővé az embert, az önelégült énközpontúság
„gondoltatja” vele azt, hogy különb Isten egyéb teremtményei-
nél, lett légyen az egy másik ember, egy állat, esetleg egy növény.
Holott a teremtésben mindennek helye van. Jelenvalóságunkban
immár ennek a magatartásformának pusztításban/pusztulásban
megnyilvánuló következményeivel nézünk szembe. Hogy Éden-
kert helyett ilyen lett a földi valóságunk, mi magunk tehetünk
róla. Az emberi gyűlöletből, gőgből, dölyfösségből, önteltségből
táplálkozó kizárólagosság „gyümölcseit” élvezhetjük. Ezért hát
ne siránkozzunk, és ne okoljunk másokat azért, mert egyre elvi-
selhetetlenebbé válnak életkörülményeink. Azokat nem Isten,
Reagálás
A Magyar Szó 2013.07.06-ai számának
Kilátó rovatában megjelent állásfoglalásra
Nem ezt és nem így mondtam. A nekem tulajdonított
mondatból az a hibás következtetés vonható le, hogy egye-
seket önérzetükben csorbítottam.
Mindazonáltal hibáztam, amikor a cikk autorizálásától
eltekintettem, majd az írás megjelenése után nem kértem
azonnal helyesbítést.
Manapság a bizalom és a jóhiszeműség emberi hiba.
Viszont a rosszindulat és a vádaskodás bűn.
n PÓSA Károly
n KÁICH KATALIN
hanem mi generáltuk az elmúlt évezredek során. Jó lenne végre
valóban az Istent kereső útra lépni! Talán még nem késő. A
szabad akarat okán a választás rajtunk áll.
Dávid király háromezer évvel ezelőtt alapította meg Jeru-
zsálemet. A város látképe a maga egységében mutatja meg a
vallási különbözőségek által létre hozott emlékhelyeket. Az
elénk táruló panorámában békésen megfér egymás mellett,
vagy egymás felett a Siratófal meg a fölé magasodó, Temp-
lom-hegyen felépített Sziklamecset, az Olajfák hegyén elterülő
zsidó temető, amelyben állítólag Dávid szófogadatlan fiának,
Absolonnak és Zakariás prófétának a sírjával is találkozhatunk,
a Nemzetek Temploma és a vele szemben elhelyezkedő arany-
kupolás ortodox templom, a zsidó, a moszlim, a keresztény,
az örmény negyed, a Sion- meg a Templom-hegy az Olajfák
hegyének társaságában.
Semmi sem utal arra, hogy a felsoroltak egymást kizárnák.
Csak az emberi beavatkozásnak köszönve ébred rá a zarándok,
hogy bizony Isten közelségét még itt sem lehet zavartalanul
megtapasztalni. Itt van pl. a Sziklamecset. Csodaszép kegyhely
Káich Katalin
ez márványból, mozaikokból, festett üvegből és Korán-idézetek-
ből megszerkesztve. Lélegzetelállító az aranyozott alumínium
lemezekből megalkotott kupola is, de amikor mi, keresztények
be szerettünk volna menni ebbe az Isten – Allah – dicsőségére
felépített létesítménybe, nem adatott meg nékünk. Az őr, miután
kiderült, hogy nem Allah hívei vagyunk, eltanácsolt bennünket.
Pedig a Sziklamecset belsejében van az a hatalmas, szentnek
tartott kőtömb, amelyen állítólag Ábrahám majdnem feláldozta
fiát, Izsákot. Táltos lovával szintén erre léptetett fel Mohamed,
minek utána a mennybe emelkedett.
Egyébként a lépcső tetején álló faragott oszlopokat szeren-
csére nem zárták el előlünk, így egy kis képzelőerővel odakép-
zelhettük az utolsó ítélet napján majd itt álló, lelkeket mérő
mérleget is.
A biztonsági intézkedések igencsak körültekintőek. Mielőtt a
Sziklamecset közelébe léptünk volna, át kellett haladnunk egy
biztonságtechnikai okokból felállított kapun. Ezt tudván, a fény-
képezőgépen kívül mást nem is hoztunk magunkkal. Ugyanez
volt a helyzet akkor is, amikor péntek délután hat óra körül a
Siratófalhoz készülődtünk. Miután „átvilágítottak” bennünket,
megindulhattunk az egész zsidóvilág legfontosabb és legszen-
tebb helye felé, hogy mi is, mint sok millióan már előttünk, a fal
repedéseinek egyikébe belegyömöszöljük azt a kis papírfecnit,
amely Istenhez intézett kérésünket/kéréseinket tartalmazta.
És megint azt kell mondanom: a Siratófalnak támaszkod-
va, elementáris erővel tört rám annak tudata, hogy valójában
milyen kis porszemek vagyunk mi emberek. Ebben a sorsban
egyként osztozva akkor meg miért kell állandóan egymás torká-
nak esni! Miért nem engedjük, hogy az isteni végtelen szeretet
irányítson bennünket?
2013. július 20., 21., szombat–vasárnap
Pampuskával lőnek
n CSORBA BÉLA
A Kilátó folyó év 27. számában érdeklődéssel olvastam
Molnár Csikós László kollégám cikkét a pampuskáról, erről
a szlovák eredetű palóc-jász tájszóról, mely a vajdasági –
különösen a bácskai – magyar települések egy részén ma
is szívósan tartja magát, a szerző szerint farsangi fánk, ill.
szalagos fánk jelentésben.
A mondottakat nincs okom kétségbe vonni, mindössze a
szó jelentéskörét kívánom árnyalni egyéb adatokkal.
A mai temerini magyar nyelvjárásban a pampuska nem
csupán a farsangi fánkot, de általában jelöli a kelesztett,
zsírban vagy olajban sült, a közepén rendszerint lekvárral
ízesített tésztaféleséget. Farsangkor Temerinben (s föltétele-
zem, nemcsak ott) – még nem oly régen – szívesen sütöttek
herőcét (csörögefánkot) is.
Idők során kialakult a szónak pozsgás, teli arc mellékje-
lentése is, illetve ennek melléknévi változata: pampuskás,
azaz teli arcú. Véleményem szerint a pampuska főnév fejle-
ménye lehet a gyermeknyelvi ajak, száj jelentésű pampu-
li is. Bálint Sándor Szegedi Szótára a pampula címszót
„ló, marha szája, alsóajaka”, illetve az „emberi száj” tréfás
megnevezéseként definiálja, emellett egy 1872-ből származó
adatot is közöl, a szájaskodik jelentésű pampuláz igéről.
Egyébként Bálint is jegyzi a pampuskát farsangi fánk
értelemben. Nem tartom kizártnak, hogy a szónak etimo-
lógiailag esetleg köze lehet a szinte az egész Dunántúlon
ismert pompos-hoz, amely a kenyérnél jóval kisebb, rend-
szerint öklömnyi, kenyértésztából sütött csemege, azonban
erre vonatkozóan nem rendelkezem ismeretekkel.
Mivel Molnár Csikós László egy gyermekmondókával
zárja „szófigyelő” cikkét, hadd tegyek hozzá én is egy teme-
rini változatot: „Gyere, Gyura, gyünnek, / Pampuskával
lőnek!”
S Z Ó F I GY E L Ő
Tokától bokáig
n MOLNÁR CSIKÓS LÁSZLÓ
A közkeletű tetőtől talpig kifejezés helyett mai szövegekben
a tokától bokáig jelentkezik: Az ilyen ellenfélre mondják,
hogy ütött tokától bokáig. – A kincsvadász felszerelésből
kijönne egy komplett szettje, ami tokától-bokáig takar-
ná. – Csak én leszek tokától bokáig körözöttes. – Tokától
bokáig a szivárvány minden színében fog látszani a nyoma
a rábeszélésnek. – Most tokától bokáig fogyhatsz. – Hatéko-
nyan lehet megdolgoztatni az egész testet „tokától-bokáig”.
– Ütöttem tokától bokáig, nem taktikáztam.
A tokától bokáig főleg azt a konkrét jelentést hordozza,
hogy ’valakinek a fejétől a lábáig’: Ha nincs a védőszer-
kó, akkor tokától bokáig átáztam volna. – Tokától bokáig
minden csatak víz volt rajtam, és persze sár. – Az ütéshez
szükséges mozdulatsor szinte szó szerint tokától-bokáig
átmozgatja az izomcsoportokat. – Igazi alakformáló póz,
mivel tokától bokáig minden izmot megmozgat. – Ja, és
csak akkor tökéletes az egész, ha tokától bokáig zsíros vagy!
– Persze ez sem akadályozza meg abban, hogy tokától bokáig
lisztes ne legyen... – Tokától bokáig csak nem burkolózhatsz
méretes textíliákba, pláne, hogy az ilyen hadműveletek
kizárólag arról árulkodnak, hogy valamit takargatni akarsz.
– Szerinted is jó, ha egy lány tokától bokáig csupi?
A kifejezés rendszerint az állítmány határozói bővít-
ménye, kivételesen viszont más mondatrészhez (jelzőhöz,
tárgyhoz, másik határozóhoz) is kapcsolódhat: Nem tudjuk
elképzelni, hogyan érhettünk hozzá ehhez a tokától boká-
ig szőrös jetihez. – Itt is akadtak tokától bokáig kivarrt
fiatalok és idősebbek. – Nem kell hozzá nagy lényeglátás,
hogy rájöjjünk, miért kizárólag tokától-bokáig feketébe
öltözött, hegyomlásnyi férfiak mozognak a standon. – De
most unom a „tokától-bokáig” gipszet. – Ne hidd, hogy
ez tokától bokáig, faltól falig pofozást jelent.– Én inkább
tokától-bokáig becsomagolva, morcos fejjel nekiindulok
az esőben anyuhoz.
Arról, hogy némelyek számára egészen bejáródottnak
számít ez a kifejezés, a következő mondat tanúskodik:
„Ahogy mondani szokták… tokától – bokáig.” A tokától
bokáig létjogosultságát az a megfigyelés is igazolja, hogy a
’valakinek a fejétől a lábáig’ jelentést a különböző nyelvek-
ben más és más szavakkal fejezik ki. Latin: a capillo usque ad
ungues (hajtól körömig folytonosan), szerb: od glave do pete
(fejtől sarokig), angol: from top to bottom (tetőtől fenékig),
from top to toe (tetőtől sarokig), olasz: alto di basso (fentről
leig), walesi: o’r brig i’r bôn (fejtől fenékig) stb.