2011. november 12., 13., szombat–vasárnap kilato@magyarszo.

com KILÁTÓ 21
sorozatos megcsalása, egy megbomlott tudatú nő ködös víziói? Aaron
ÖTVENÉVES A Blumm szabad teret ad az értelmezéshez. Az olykor lírai hangnemű
írások magát a biciklizés fogalmát is elbizonyítják. Az egyik szövegben
még csak a dombokon fel és le való száguldozás eszköze a „drótszamár”,
később az élet metaforája a kerékpározás, de értelmezhető az olvasás
vagy az írás máskor a szeretkezés szinonimájaként is. Nádas Péter-i rész-
letgazdagságban amúgy sem szenvedünk hiányt, a szexuális elfojtódás,
a vágyakozás szinte túlcsordul a lapokon. „Megfordultam, megfogtalak,
önzően a mellem kezdtem el simogatni a hímtagoddal. Néhányszor végighúztam
a kezem rajta teljes hosszában. Majd rád guggoltam, egyenesen a meredező test
fölé. Lassan beleengedtem magam a merev farkadba, ami tövig belém merült,
és lassú, ritmikus mozgásba kezdtem feletted. Megmarkoltad a fenekem, és vezé-
nyelted a mozdulataim. Hátradőltem, és engedtem, hogy minél jobban belehatolj
a forró, lüktető és izgalomtól sikamlós hüvelyembe. Nagyon értetted a dolgod.
SZERKESZTI: KONTRA FERENC L. évfolyam, 45. szám Miközben mélyen a szemembe néztél, hosszasan és lassan kezdted bennem húzo-
gatni az engem is teljesen kitöltő farkad. Nagyon jó volt érezni a bennem járó

Nem zavar a Török

kemény hímvesszőt.”
A Biciklizéseinkről való elmélkedésekkor nem mehetünk el szó
nélkül a logikai és nyelvi zavarok mellett, melyek az elmeháborodott
nő elképzelést erősítik. „Úgy döntöttem, hirdetést adok fel, hátha tud vala-
ki segíteni rajtam. Kérem, ha láttam a biciklim, hívjon!”, vagy Dzsokinak,
a bolond költőnek a zavarba ejtő verse: „Úgy szeretném, / hogy szeressél, /
Aaron Blumm (ifj. Virág Gábor): Biciklizéseink Török Zolival. Sinkovits EdE rajzaival. ahogy szeretnéd, / hogy szeresselek, / hogy szeressél.” Ha ifjabb Virág Gábor-
nak a könyvéről egy mondatban kellene beszélnem, bizonyára Dzsoki
JAK – Prae.hu, Budapest; Symposion, Szabadka, 2011 (kényes logikai egyensúlyos álló) versét idézem. Ahogyan maga Aaron
n KOCSIS ÁRPÁD Blumm is szívesen nyúl az idézés, szövegátvétel (Isten bocsá’: plagizálás)

T
eszközéhez. A Prae.hu művészeti portálnak adott interjújában Jókai Mór
örök Zoltánt egyre többen jelölik meg ismerősükként a Face- (amennyiben az elbeszélő kilétét állandónak tekintjük), lélektani regény- Aranyemberéből kölcsönzött részletekről beszél, de a Biciklizéseinkben
bookon, s annak ellenére, hogy (az oldal tanulságai szerint) ről is beszélhetünk. Aaron Blumm könyvét más művek viszonyrend- utal saját műveire is (Csáth kocsit hajt – Zoli kocsit hajt), s a kerékpározás
se iskolai végzettsége, se munkahelye, mégis jó nevű irodal- szerében tudjuk a legpontosabban elhelyezni. Első olvasásra kiderül, filozófiájával kapcsolatosan Svetislav Basarát idézi: „Egy templomban is
mi körökben forog, írók, kritikusok, sőt a József Attila Kör is baráti hogy Török Zoli sem idegenkedett Gion rózsamézétől (Török Ádám!), voltunk, ahol egy néger pap azt prédikálta, hogy aki kerékpárra száll, az valójában
társaságába tartozik. Egyébként Török Zoli 1972. november 18-án felcseperedve pedig Esti Kornél utastársa is volt bizonyosan – ha nem is keresztre feszül. A felülről alátekintő Szentlélek előtt világos, hogy a biciklizők
született, kedveli a Fishdom játékot, és követi a Babilon Nyulai Kerék- biciklin, hanem villamoson. Az öt fejezet alá rendeződő Biciklizéseink azért vesznek lendületet, mert hozzá igyekeznek, az égi szerelembe: a föld színén
páros Egyház tevékenységét. Török Zoltán egy kicsit olyan, mint Tyler bennem Krasznahorkai László Állatvanbentjét is felidézték. A novella- bámészkodó hülyék szemében a kerékpárosok egyszerűen csórók, akiknek nem
Durden a Fight Clubból. füzér nemcsak témájában és nyelvezet- telik autóra, fajankók, akik arcuk verítékével,
Török Zoltán 2009 januárjában született (dolgozattémaként), 12 ében rokon Aaron Blumm munkájá- szívfájdalmuk önerejéből röpítik önmagukat.
blogbejegyzésben él, Rácz Krisztinának köszönhetően angolul is olvas- val, de mindkét könyvben meghatározó Zoli szerint jó az Isten, majd megsegít bennün-
ható, állandó olvasóinak száma 331. Bevallása szerint imád biciklizni. szerepet kap az illusztráció. Arról nem is ket.” A részlet a blogos előélet hozomá-
A Biciklizéseink Török Zolival blogot különben Aaron Blumm jegyzi beszélve, hogy Max Neumann színvilága nya (legalábbis Berényi Emőke interjúja
(hivatásos kerékpározó). Egy interjúból kiderül az is, hogy „sokkal több megdöbbentően hasonlít a Biciklizése- szerint), hiszen Basara mondatát az egyik
ő [Török Zoli] egy egyszerű névnél, sokkal többértelműbb szereplő, inket illusztráló Sinkovits EdE rajzaira. olvasó juttatta Aaron Blumm emlékezeté-
akinek nagyon sok irodalmi rokona, elődje, intertextusa is van” (Magyar Egyik esetben sem kiegészítő szerepe be. Érdekes megvizsgálni, hogy egy eleve
Szó, Megcsalatás biciklivel, Berényi Emőke tollából). van az illusztrációnak, hanem további a blogoszférában születő szöveg miként
Török Zoli egy regényes novellahős, a Biciklizéseink Török Zolival értelmezéseket kínálnak, egyenrangúak viselkedik könyv alakban. Talán amiatt,
prózai szösszenetek rejtőző főszereplője. A könyv első fejezete a követ- a szöveggel. A (nőnek feltételezett) elbe- hogy Blumm a blogban nem él a hivat-
kezőképpen vall róla: „Sokszor és sokan kérdezték már tőlem, ki az a Török szélő személye miatt adja magát a Kár- kozások lehetőségével, a szöveg papíron
Zoli. Legtöbben azt kérdezték, mi közöm van nekem hozzá, én vagyok-e ő, vagy mán József Fanni hagyományaival való megjelenve is teljes, nem kelt a törté-
ő én, vagy hogy is van ez. Ilyenkor nem igazán tudtam válaszolni, olykor azt összehasonlítás. Világtól elzárt, magányos net hiányérzetet bennünk. Szerencsére
mondtam, nem, olykor azt, igen, de legtöbbször csak mosolyogtam.” lélek, sóvárgó levelezés a szerelmeshez, Sinkovits EdE rajzaival együtt a humort is
Aaron Blumm rendkívül tág teret ad a főszereplő és az elbeszélő női elbeszélői stílus, ezek a legfontosabb sikerült átcsempészni a virtuális világból.
kilétének, mibenlétének értelmezéséhez. Ki az a Boglárka, ki, kit és közös pontok a regények (?) közt. „Nem S noha a könyv négyszögletű, s nem (a
kivel csal meg, milyen nemű az elbeszélő, s egyáltalán: a történetek találom őtet sehol... Reggel, midőn egész éjjel kerékpározás képzetét tovább erősítendő)
során ugyanaz a személy (Klára) marad meg elbeszélőnek, egy a nőkhöz vele voltam, vele múlattam, és szinte az erőtlenedésig vele tépelődtem, szememet kerékforma, tehát elkerekezni vele csak átvitt értelemben lehet, a rejtői
is vonzódó, de Török Zoltánért epekedő személy? Az olvasó ez eset- felnyitom, és őtet sehol sem találom” – panaszkodik Fanni, s „Reggel nagyon monológot idéző – „Zoli épp a fülem rágja. Ízlik neki. Miért épp a fülem?”
ben is legalább annyira összezavarodik, mint (kicsit visszalépve) a mű rossz volt felébrednem. Szomorú voltam, mert nem találtalak mellettem. Hiányoz- – részletek, vagy az Esterházy Péter-es nyelvi játékok – „Ne siess, Zoli,
műfajának meghatározásakor. Az olykor csak pár szavas történetek tál. Nagyon. Pedig tudom, velem vagy minden pillanatban. Ébren is veled álmo- mondtam ma Zolinak, nem zavar a Török” –kellemesen elszórakoztatnak
lazán kapcsolódnak egymáshoz, novellafüzérre gyanakodhatnánk, de dok” – vágyódik Török Zoli után az elbeszélő. Beteljesedő szerelem, a férj bennünket. Csak aztán fel nem ülni Török Zolinak!

Bolyongás a halállal
Farkas Péter: Johanna. Magvető, Budapest, 2011
I. Johanna spanyol királynő, mielőtt elevenen el-
rothadt volna negyvenhat esztendeig tartó, tordesilla-
si toronyfogságában, ahová saját gyermekei záratták,
hétszáznyolcvanhat napot bolyongott a fiatalon el-
hunyt férje, Szép Fülöp holttestét őrző koporsóval. Far-
kas Péter Johanna című művét az Őrült Johanna né-
ven elhíresült asszony alakja ihlette. Az alkotás hiteles
történelmi forrásokból építkezik, azonban az alapin-
formációk ismertetését követően a szerző már az elő-
szóban megjegyzi, hogy az „elbeszéltek főszereplője
tehát akár Johanna is lehetne”, jelezve, hogy a szép-
irodalmi műbe foglaltak egyrészt Őrült Johanna élet-
történetének csupán egy lehetséges változatát képezik,
másrészt pedig a cselekmény esetlegességének szóvá
tételével az író egyben azt sejteti, hogy műve metafo-
raként is olvasható: pusztulásunk történeteként. Az
utóbbi olvasat esetében a kötet szorosan épül a szerző
előző művére, a Kreatúrára, és annak negyedik részé-
nek is tekinthető. A Kreatúrát alkotó három történet-
ben az elembertelenedés különböző stációit rajzolva
meg, Farkas Péter mindenekelőtt arra a kérdésre
keresi a választ, hogy meddig maradhat meg ember-
nek az ember a biológiai kielégületlenség, a testi kí-
nok, a fizikai és lelki kitaszítottság, illetve a lényét beár-
nyékoló veszély közepette. Az itt megütött hangot
és teremtett hangulatot viszi tovább új kötetében is,
Őrült Johanna személyében ötvözve az éhség, a ma-
gány és a félelem hőseinek testi és lelki szenvedéseit. A
két kötet közötti párbeszéd már a Johanna első feje-
zetében felsejlik, amikor ekhós szekéren egy madárem-
ber és egy albínó érkezik a város főterére, hogy vész-
jósló monológokkal riogassa és szórakoztassa a tö-
meget. A torony ablakából szemlélődő Johanna előtt
a „bizarr, nemtelen jelenés”, „magas, vékony, madár-
szerű kreatúra” a pusztulást hirdette. A Kreatúra első
részét idéző előadását a szerző a következő szavakkal
n SÁNDOR ZOLTÁN
meséli át: „Csupa önkény, erőszak, rosszakarat és ár-
mány, csupa csalás és csalatkozás, árulás, a földet
csúszva-mászva bejáró aljasság volt a mesében. Az em-
berek vakon bolyongtak a világban, egyik kézzel az előt-
tük botladozó vállába kapaszkodva, másik kezükben
göcsörtös bottal ütögetve, tapogatva, keresve az utat.
Az egyik szemén hályog, a másikén hólyag vagy
sorvadás, a harmadikén tömött, fehér homály, vagy
üres, benőtt gödör a szeme helyén. Tévelygő, támoly-
gó koldusok, fejük fölakadva, faruk feltolva, szájuk
bambán eltátva, rongyos golyhók, kis görnyedt,
japános, naiv alakok. És útjukban még az istenek is
elszáradtak, mert senki sem szólította őket. Csupán
egy járt még közöttük a süllyedő világban, az istenek
legősibbje, az ég és a föld, az élet teremtője. Látta
a rettenetes sorvadást, a gyalázatot, az önkezű pusz-
tulást, a maga okozta, fertelmes bűnt, mégis képtelen
volt felejteni a szerelemben összeömlő testek gyönyö-
rét, a gyönyörből kibomló létezést.”
Farkas Péter nem jeleníti meg a cselekményt, ha-
nem a mindentudó narrátor szemszögéből, párbeszéd
és belső monológ nélkül, fragmentumszerűen mond-
ja el a történetet öt fejezetben. Az első azt a miliőt mu-
tatja be, amelyben Johanna felnőtt, ahol a gyereknek
is olykor le kell mennie a tér alatti katakombák egyiké-
be, hogy „lássa, hallgassa és szagolja, mi a bűn, ho-
gyan ordít, akinek nyitott hasüregéből mint a fona-
lat tekerik föl a beleit”. A második fejezet Johanna és
Szép Fülöp nászát, a férje által depresszióra hajlamos,
nimfománnak tartott fiatalasszony magányosságát és
a férfi huszonnyolc esztendős korában tragikus hirte-
lenséggel bekövetkezett halálát taglalja. A harma-
dik fejezet Johanna hétszáznyolcvanhat napig tartó
bolyongását a férje holttestét őrző koporsóval dolgoz-
za fel, amelyből megtudhatjuk, hogy az özvegy és
gyászos menete „kizárólag éjszaka utaztak, kormosan
lobogó fáklyák hálós fényében, melyben csupán szel-
lemképek körvonalazódtak, az élet és a halál mezs-
gyéjén megrekedt, sötéten áttetsző, komor, súlyos
szövetek”. A negyedik fejezet Johanna és lánya, a két
és fél esztendős Katalin infánsnő elkülönítéséről,
valamint a kérlelhetetlen kegyetlenségéről híres,
rendeletileg nagykorúsított V. Károly édesanyjá-
hoz és kishúgához való viszonyulásáról szól. „Johan-
nát Katalin végleges eltávolítása után befalazták” –
kezdődik a kötet ötödik, egyben záró fejezete, amely
a szerencsétlen sorsú nő negyvenhat év toronyfogság
után bekövetkezett halálát meséli el.
Farkas Péter mindvégig írásos történelmi forrá-
sokra – korabeli okmányokra, levelekre és króniká-
sok feljegyzéseire – hivatkozva mondja el történetét.
A műben több helyen részletekbe menő történelmi
áttekintés található, aminek következtében olykor
az az érzésünk, mintha történelmi olvasóköny-
vet lapoznánk. Ilyen tekintetben a kötetet egyfé-
le ismeretterjesztő füzetként is olvashatjuk, hiszen
a cselekmény taglalásával azonos időben a szerző
alapos leírást ad a korra jellemző tudnivalókról.
Tudomást szerzünk néhány korabeli orvosi prakti-
káról, például a következőről, amellyel azt vizsgálták,
nincs-e valami elzáródás a szervekben: „Gyantából,
rutából, fokhagymából, zsázsából és korianderből
összenyomkodott kúpot toltak a nyílásába, aztán
szaglászgatták a leheletét, páráját, várták, milyen
ízt érez a szájában.” Felvilágosítást kapunk egyes
inkvizíciós kínzóeszközökről és büntetési módsze-
rekről. A végbélbe nyomott vaskörték „arról voltak
nevezetesek, hogy miután bevezették a testnyílás-
ba, a csavarmentes vastengelyen mozgatott, körte
alakú fejet, sziromszerűen szét lehetett nyitni”, míg
a „kéjelgésért elítélt asszony meztelen altestét kiéhez-
tetett kanmacskákkal együtt bőrzsákba dugták, aztán
elvarrták a zsák száját”. A korabeli uralkodók elfog-
laltságáról megtudjuk, hogy „a hatalom megtartásá-
val és kiterjesztésével voltak elfoglalva, az intrikák
és kegyencek megfékezésével, az incesztusok keze-
lésével és a pillanatnyi érdekeik szerint szabályozott
gyilkolás és rablás bonyolításával, miként általában
a tehetséges uralkodók”. Mivel Szép Fülöp szenve-
délyes pelotajátékos volt, és minden valószínűség
szerint ez okozta a halálát, betekintést nyerünk ebbe
a maga korában igen közkedvelt férfias sportba is. Az
elhangzottak mellett olvashatunk még egyházi törvé-
nyek rendelkezéseiről, élve eltemetett nőkről, vagy
pestisjárványról, aminek következtében „hullám-
zott a föld a tömegsírokból fölszálló hullagáztól”, de
meg kell jegyezni, hogy a hitelesség vagy a hitelesség
látszatának biztosítása nem mindig válik a mű javá-
ra. A szerző néhol felesleges mozzanatok tárgyalá-
sával vagy a cselekmény szempontjából lényegtelen
adathalmozással terheli a szöveget, mint például
Johanna kísérete összes tagjának a felsorolásakor
fél oldalon keresztül – egy történésznek talán még
érdekes lehet, de egy szépirodalmi mű olvasójának
aligha jelent valamit Johanna kilenc udvarhölgye
nevének az említése.
Ami regénnyé varázsolja a Johannát, az a mű
költői nyelvezete. Farkas Péter lírai futamai és a ma-
guk kegyetlenségében borzongatóan szép leírásai
a szerzőre jellemző emelkedettséggel képesek vissza-
adni a kötet szenvedő alanyai világának sivár hangu-
latát, saját vesztébe torkolló világunk reménytelen
voltát. Farkas Péter művében minden, még a tes-
ti élvezet ritka pillanatai is az emberi lét kilátásta-
lanságát, feleslegességét és hiábavalóságát tükrözi.
Olvasás közben lehetetlen nem észrevenni az áthal-
lásokat korunkkal: legyen szó hataloméhségről, az
orvosi tudomány kísérletezéseiről, az élsportolók
megszállottságáról, vagy a mi időnkben játszódó
háborúkban elkövetett kegyetlenségekről. A világ
a saját kiüresedése felé halad. Valós és vélt hullákat
cipelve magunkkal évszázadok óta bolyongunk ezen
az úton. A farkasi mű ennek a bolyongásnak a lenyo-
mata. Johanna élete és halála nem történelmileg,
hanem egzisztencialista vonatkoztatásban izgalmas
a számunkra. Johanna szenvedésében és elmúlásá-
ban az emberiség mulandósága és elkerülhetetlen
pusztulása olvasható ki: „Mert bármily nyomorult
volt is testében a hús, mégis csak benne érezhette
a kínt és a kéjt, benne áradhatott meg a szenvedés és
a gyönyör dagálya, az tudott álmodni és emlékezni
a sárra, a nedűre, a mámorra és a bukásra.”
 22 KILÁTÓ kilato@magyarszo.com 2011. november 12., 13., szombat–vasárnap

on-line művészeti folyóirat

LUSTASÁG - TÜDŐFŰ
Elkészült a Jelfolyam on-line művészeti folyóirat
ötödik fő bűn-virág témapárra alkotott száma, textuális-
vizuális-audió fúzió. Bemutatóját egy pincében szer-
vezték.

Lépcső, falak, konnektorok, villanykályhák, fotelek,

dvosedek, trosedek. Szerzők, szervezők, vendégek,
laptopok. Megszakadt az internet kapcsolat. Nyomtat-
ni, improvizálni, a grafikai szerkesztő hirtelen megfer-
tőződött, beteg lett. E-mail, számítógép, letöltés, vírus,
törlődtek az adatok. USB, harmadik szám, negyedik
szám, nyomtatás, bemutatták hát...

A folyóirat elnézést kért a vendégektől az online felület-

ből kimetszett néma csonk herétlen terméketlensége
miatt, kárpótlásként előadtak egy performanszot: rög-
tönzött alkotási módszerrel, az est hangulatát tovább
írva önként jelentkezőket (is) csonkítottak és heréltek.
Szöveg: Oláh Tamás
Kép: Szalma Gábor

A fájdalom hangjaival a hiányzó audió felületet is

pótolták.

Cím

Kezdés pont Szöveg pont Szöveg szöveg szöveg pont Nagyon frappáns nyakatekert mondat pont Behatolás
pont Szöveg szöveg szöveg szöveg szöveg szöveg szöveg szöveg szöveg pont Kérdés Kérdőjel pont Szöveg szöveg
szöveg szöveg szöveg szöveg szöveg szöveg szöveg pont
Új bekezdés pont Szöveg szöveg szöveg szöveg szöveg szöveg szöveg szöveg szöveg szöveg szöveg szöveg pont
szöveg szöveg szöveg

félhomály pont Szöveg szöveg

Szöveg: Munjin Andrea

szöveg szöveg szöveg szöveg szöveg felkiálltójel

Kép: Vass Szabolcs

Befejezés pont szöveg szöveg szöveg pont Sikoly felkiálltójel Bűz pont Válasz pont
Kép: Török Erna
Szöveg: Kocsis Lenke
Szöveg: Kocsis Lenke
Kép: Boldizsár Anna
2011. november 12., 13., szombat–vasárnap kilato@magyarszo.com KILÁTÓ 23

KEVÉLYSÉG - TUBARÓZSA

Kép: Boldizsár Anna

Szöveg: Oláh Tamás

Szöveg: Kocsis Lenke

Kép: Török Erna

Szöveg: Baráth Attila

Kép: Szalma Gábor
Szöveg: Francišković Róbert
Kép: Tarkó János
24 KILÁTÓ kilato@magyarszo.com 2011. november 12., 13., szombat–vasárnap

Tündérfokhoz vezető úton

zésében megtartandó olvasótalálkozókra jellemző, hanem a határon
túli szervezetekre is. Ha beszélünk közös dolgainkról, véleményt
cserélünk, a közösen gondolkodunk, az egymásrautaltságunk és
összetartozásunkat igazolja.

N
agyakanizsára viszik ezen a hétvégén az Újvidéken megtar-
tott Kárpát-medencei Olvasókörök Találkozójának üzenetét,
amelyet a magyarországi és határon kívüli tagszervezeteket
is tömörítő olvasókörök szövetsége és a Magyar SzóPont közösen
szervezett. Ugyanis ebben a Zala megye déli részén, a Zala és Mura
folyót összekötő Principális csatorna partja mentén fekvő megyei
jogú városban tartják meg az Olvasókörök Szövetségének őszi konfe-
renciáját. Ezen az is kiderül, hogy a Sárospatakról Újvidékre hozott
vándorbot merre folytatja jövőre összetartozás-erősítő zarándokútját,
illetve hol tartják meg 2011-ben az Olvasókörök Találkozóját.
Ezekben a napokban ismét felelevenítik a legutóbbi – a Sárospa-
takon és Újvidéken tartott – találkozók emlékeit, és mindazt, amit
tovább szeretnének adni a nyári rendezvény következő házigazdá-
jának. Halász Magdolna, a Sárospataki Irodalmi Olvasókör elnöke
hozta el a vándorbotot tartományi székvárosunkba az eddigi talál-
kozók megszívlelendő tanulságaival együtt.
– Az Olvasókörök Szövetsége 2010-ben ünnepelte alakulása
20. évfordulóját. A jubileum alkalmából a minden évben általá-
ban megrendezett nemzetközi konferencia színhelye Sárospatak,
a vendéglátó pedig a Sárospataki Irodalmi Olvasókör volt. A ván-
dorbot egy kopjafa, az Olvasókörök Szövetségébe tartozó köröknek
a jelképe. Mindig az az intézmény, civil szervezet kapja meg, ahol
a nemzetközi konferenciát tartják. Mi egy évig őriztük a kopjafát,
és most egy határon túli városban, Újvidéken a Magyar SzóPontnak
adtuk át ünnepélyesen.
A vándorbot az összetartozás mellett a közös gondolkodást, a sike-
res együtt munkálkodást, egymás munkájának megismerését, segíté-
sét és a határon kívüli civil szervezetek bekapcsolását jelképezi az Olva-
sókörök Szövetségébe. Napjainkban az informatika fejlődése, a számító-
gép háttérbe szorítja az olvasást, a könyvek kézbe vételét. Az olvasó-
köröknek egyik legfontosabb feladata az olvasás, a könyv megszerette-
tése. Többen is említettük Újvidéken, hogy ezer színes szálból fonódik
a haza szőttese. Ehhez valamennyien hozzájárulhatunk néhány helyi
színnel. Hiszen ez adja meg sajátos tarkaságát mindannyiunk jelké-
pes szőttesének. Szimbolikusan így is lehet értelmezni az Olvasókö-
rök Szövetségének programját. Legfontosabb céljaikról Deák György,
az Olvasókörök Szövetségének társelnöke a következőket mondta:
– Az 1990-ben alakult szövetség a társaskörök, olvasókörök,
olvasóegyletek, kulturális társulások tevékenységének tartalmi
gazdagítását, módszertani segítését, sajátos információs igényeik
kielégítését, a találkozási alkalmak megszervezését tűzte ki célul.
Az anyanyelvi művelődés ügyének szolgálata, a magyar klasszikus
és az értékes magyar kortárs irodalom megismerésére az olvasó-
körök nagy családjának közös ügye. Ahogyan az eredeti népdal
és tánckultúra értékeinek felmutatása és megismertetése is, hiszen
alig van olyan tagszervezetünk, amelyiknek ne lenne népdalköre,
dalárdája. Az olvasóköri, társasköri hagyományok ápolása, a helyis-
meret, honismeret igényének ébrentartása nemzetünk megmaradá-
sának egyetlen lehetősége. 2005-től, amikor az első, anyaországon
kívüli szervezetek is tagjaink sorába léptek, új korszak kezdődött
számunkra. A határon túli művelődési egyesületekkel a kapcsola-
tok egy magasabb szintre helyeződtek, amely a szövetség számára
új távlatokat nyitott.
Szövetségünk és a Kiskanizsai Polgári Olvasókör most, novem-
Rendkívül fontos volt az Újvidéken megtartott rendezvénysoro- ber 12-én 13-án tartja Nagykanizsán a kibővített vezetőségi ülését.
zat. Nemcsak találkozási alkalmat jelentett, hanem egy magasztosabb A kétnapos rendezvényen a magyarországiakon kívül Szlovénia,
célt, nemzetünk egységét volt hivatott megerősíteni. A Szövetség Vajdaság és reményeink szerint Felvidék olvasókörei is képvisel-
– beleértve a Szövetségbe tartozó olvasóköröket, civil szervezete- tetik magukat. Szövetségünk a hagyományápolás, olvasáskultúra
ket is – megalakulása pillanatától a híd szerepét igyekszik betölteni ügyén túl fontos céljának tekinti az alulról jövő civil kezdeményezés
a működési helyük szerinti település mindenkori vezetése és a lakos- szerinti magyar-magyar kapcsolatok erősítését, a békés, kulturális
sága között. Éppen ezért mostanra érettek meg azok a feltételek is, nemzetegyesítés évszázados vágyának elősegítését. Mint írtunk róla,
amikor a magyar kormány által is megfogalmazott, úgymond békés július 29-31. között Újvidéken a Magyar SzóPont-tal közös szerve-
nemzetegyesítés folyamatát egy alulról jövő, civil kezdeményezéssel zésben „Vár a Duna – Kárpát-medencei Olvasókörök Találkozója”
a gyakorlatban is demonstrálhattuk itt, Újvidéken. A vendéglátó címmel nagysikerű nemzetközi konferenciát tartottunk. A Tarto-
Magyar SzóPont és partnerei hatalmas munkát végeztek. Az az mányi Képviselőházban a Magyar Országgyűlés, a belgrádi magyar
összefogás, amely a találkozó sikere érdekében született, minden nagykövetség, a vajdasági magyar közösségek, civil szervezetek,
tagszervezetünk, anyaországi civil szervezetünk számára példaér- egyházak, kulturális intézmények is képviseltették magukat.
tékű. A délvidéki szórvány és tömb magyarság közösségei, civil és Ennek a munkának folytatásaként tartjuk meg őszi találkozónkat
politikai vezetői olyan nyilvánosságot kaptak, amely reményeink „Az egyetemes kultúrától a helyi hagyományokig” átfogó címmel.
szerint hozzájárul mindennapos gondjaik, problémáik enyhítésé- n Lejegyezte STANYÓ TÓTH Gizella
hez, létezési, működési feltételeik javításához. Büszke vagyok
mindazokra, akik mindezt egyetlen fillér állami támogatás
nélkül – a civil társadalom elszántságát, élni akarását, szívós-
ságát bizonyítva – megvalósították.
A rendszerváltozás utáni nyitás liberalizációja – a valódi
értékek mellett – olyan mértékben árasztott el minket érték-
telennel, kultúrszeméttel, hogy következményei beláthatatla-
nok. A mi történelmi feladatunk, hogy megtaláljuk mindazt,
amelyet utódaink számára meg kell őriznünk.
Reményik Sándor írja a Tündérfok című versében:
„Az életednek van egy titkos csúcsa
Köröskörül őserdő, ősbozót –
Keresztül-kasul vágtató csapások,
A sok hamistól nem látni a jót,
Isten előre ment, a csúcson vár be –
Csak az a kérdés, hogy odatalálsz-e?”
Én úgy gondolom, ezen a csapáson sikerült elindulnunk, s
az újvidéki találkozó egyértelmű irányt mutatott a „tündérfok”-
hoz vezető úton. Volt egy számomra felejthetetlen mondata
Józsa Lászlónak, a Magyar Szó Lapkiadó Igazgató Bizottsága
elnökének a tartományi képviselőházban, amely meglehetősen
pontosan határozza meg közösségépítő munkánk lényegét.
„Az a politikus lehet igazán tisztában szerepével, aki tudatában
van annak, hogy maga csupán múló jelenség a politika szín-
terén, s a valódi, maradandó értékeknek azok a kapcsolatok
számítanak, melyeket a közösségek, a civil szféra teremtenek
meg az efféle találkozók alkalmával.”
A Magyar SzóPontot, a vándorbot soros házgazdáját Nagy-
kanizsán, az őszi konferencián Tóth Báthori Erzsébet napila-
punk könyvtárosa, a Magyar SzóPont ötletgazdája képviseli.
Elutazása előtt mondta:
– A megosztottság a legnagyobb ellenségünk, ezért
a gondjainkról nyíltan kell beszélnünk. Vállalvá a másságot,
a vélemények különbözőségét, s az ebből adódó vitákat. Ez
mindenképpen nem csak a mi, a Magyar SzóPont szerve-

S Z Ó F I GY E L Ő

Bigyózik n MOLNÁR CSIKÓS LÁSZLÓ

A bizalmas szóhasználat már régebb óta él a bigyó főnévvel (’mütyürke, figye-
gő, bibircsók’ stb.), újabban pedig igét is alkottak belőle. A bigyózik leginkább
’foglalatoskodik, szöszmötöl, babrál valamivel’ értelemben fordul elő: Némelyek
még a telefonjukkal bigyóztak, vagy a haverjaikkal beszélgettek. – A járásnál ott
tartunk, hogy ha bigyózik valamivel a kezében, akkor kapaszkodás nélkül áll,
ilyenkor szól is nekem, hogy baba, nehogy lemaradjak a kunsztról, én meg túlára-
dóan megdicsérem. – Egyébként fura, mert batyuban nem bigyózik vele, olyan-
kor csak konkrétan megpróbál felállni, de a lábait nem húzza össze. – Csórikám
így nem azzal bigyózik egész nap, hogy az így-úgy-amúgy bejuttatott kalóriákat
a lehető legjobban raktározza el. – Anyu egy csomó érdekes bigyóval bigyózik
a konyhapulton. Megmos dolgokat, és meghámoz dolgokat, és darabokra vág
dolgokat. – Itt sem sokat bigyóztak velünk, viszont a matricavétellel meggyűlt
a bajunk. – Bluetooth-val még nem bigyózok, ez lesz a következő mutatvány.
– Bigyózok már jó ideje a géppel… Új net van, de a laptopon még nincs beál-
lítva. – A második részt nem akarja elfogadni, hosszabb, mint a megengedett,
Majd később bigyózok vele, most dolgom van. – Most pedig már egy másikkal
bigyózok. Ezt a fajta tevékenységet hiperaktívaknak nem ajánlom.
Olykor tárgyas a vonzata az igének: Állok a széken és bigyózok mindent, ami
az asztalon van. Ja, és rángatom is a széket, aminek persze rajtam kívül senki nem
örül. – Bénázás a lemerülő Ipaq-kal mindenféle wifi-enabled helyeken, kóválygás
az antennával, közben néznek, hogy mit bigyózok. – Volt már újratelepítés, ezt
cseréltek, azt bigyóztak, és még mindig nem jó. – Eddig csak csapdát meg sima
rockot bigyóztak velem. – Hani, amióta megtalálta az ujját, azt cumizza, és a feje
alatti pelust és egy gyűrhető macit „bigyózik”, és magától elalszik.
Néha vonzat nélkül szerepel a bigyózik ige: Azon kevesek közé tartozik, akik
valami életszagú dologhoz képesek hasonlítani a tananyagot, izézik, bigyózik,
elmondja hatszor, ha kell. – Ha éppen nem makettezek, „bigyózok”, akkor
valahol csavargok a világban… – Egyébként azért nem bigyózok, mert betegen
fekszem, és a feleségem nehezményezné ha a paplanból félnaponta balsaport
kellene takarítania. – A ház úrnője meg aránylag jól tűri, olykor tévézik, amíg
bigyózok. – Ő nem ért a gyöngyökhöz, és még piszkálni is szokott, hogy mindig
bigyózok… – Esküszöm, még élvezte is, hogy bigyózok a fején. – Van, hogy fél
Szöveg: ifj. Rácz József, kép: Kocsis Lenke
órát is el tud mojolni a címkével: bigyózik. Ez nagyon találó szó!