2010. december 4., 5., szombat–vasárnap kilato@magyarszo.

com KILÁTÓ 21

Egy n LADIK KATALIN

Amikor felébredt,
a világ mozdulatlan és süket volt.
Borges
Ez a repedt fal álomkórtól terhes.
Ki ez a darázs fölöttem?
SZERKESZTI: KONTRA FERENC XLIX. évfolyam, 48. szám Ki ez a nő, aki meszel bennem?
Ha mindez, ami körülvesz – fal,

Ladik Katalin arabeszk színháza

ha én darázs vagyok
és bennem ez a rovar – ember,
akkor hol végződöm én, s hol kezdődik az ember?
n KONTRA FERENC
Egy délután ültek
N
incsenek véletlenek. Éppen a Kortárs legújabb számá- dekorativitás és enyészet követi egymást. A felsorolás távolról sem

ban olvastam Ladik Katalin önfaggató prózáját, mely-
ben Újvidéken hagyott életéről vall: „Sokat bicikliztem
a Duna-parton. Mámorossá tett a sebesség, a repülésre emlé-
keztetett, valamint a folyó, a nedves föveny illata. Ott veszítet-
tem el, mintegy a természet őselemeinek, a földnek, a víznek,
a galambok
teljes, a műfajok sorolásával indul és beletorkollik a bevezetőben
idézett mottó metaforájába.
Legfeljebb motívumokat kereshet a sokrétű tárlat látogatója.
Ilyen motívum a mozdulat arabeszkje, amit ilyen értelemben
végképp nem lehet pejoratívnak tekinteni, mert vérre megy,
Egy délután ültek a galambok a porban,
ebben van az ereje ennek a művészet- Én a küszöbön ültem, sört ittam.
nek. Ezért lett a kiállítás címe The Power Május volt, a kék csavarhúzó
of a Woman (magyarul a szerb–angol Meg a szürke galambok ezt kuruttyolták:
nyelvű katalógusban nem szerepel), a
cím megkerülhetetlen, és az interval- „Öld meg! Öld meg!”
lum is sokatmondó: az 1962-től induló Fölvettem a forró csavarhúzót, bementem a konyhába,
munkáságot napjainkig követig köve- Hagymát vágott, könnyes arccal kérdezte:
ti. Tiffany Mitchell versére is utalhat a
cím, de tucatnyi dal, három film és két – Kisfiam, megéheztél? – Én meg se szó, se beszéd,
regény is akad hasonló címmel, aminek Arcába döftem a csavarhúzót egyszer, kétszer,
szintén kézenfekvő a magyarázata: a Aztán becsuktam a véres ablakot.
művészetben erő is kell az érvényesü-
léshez, különösen ha ezen a pályán a
Azóta kuruttyolnak a fejemben a galambok.
férfiak eleve fölénnyel uralt előjogaival
is meg kell küzdeni.
Erről egy fotó hitelesebben árulko-
dik minden szónál. Férfiak ülnek az
Ovidius rigóként a
asztaloknál, és ott ténfereg körülöttük
egy meztelen nő. Nyilván az est fősze-
replője volt, és nyilván a közönséget
villanykaróig emelkedik
minősíti, hogy ki miért ment oda: egy Térdig gázolok harsány madárfüttyben.
rúdtáncosnőt szeretett volna látni vagy Ne eresszetek haza engem!
művészetet. A kérdés ennyire obszcén
módon vetődött fel akkor, és talán ma
Zúg a sárga harang, úgy kígyó nem mehet bele.
is. Elég lepattant helynek látszik, ahol Jég veri a harangot.
ritkán takarítanak, a sarokban eldobott Csak haza már, haza!
csikkek és agyonrágott rágógumik, a Patkányt szedegetni.
földön eldobott mozijegyek, és mintha
a feketére mázolt padlóból is fáradtolaj

a fénynek, a szélnek áldozva, a szüzességemet.” És ugyanebben

a városban ugyanezen a napon néztem meg retrospektív kiállí-
párállana. Ilyen neoavantgárd díszlet
Láttam a kutyákat
tását, melynek mottója lehetne a fenti idézet. Vagy még inkább Kiemelkednek a fagyos földből,
egy életmű metaforája, melynek kifejtése látható a falakon, hall- öngyilkosok éjszakája ez.
ható a fülhallgatókból, látható a filmeken és tapintható a testes,
monográfiának is beillő, rendkívül színvonalas katalóguson: ilyen A jég alatt egy egész világ van,
súlyos lett, ami könnyűnek indult. teremtés előtti pillanat.
Mintha valaki az egész életét formálná metaforává a költészet
valamennyi lehetséges formanyelvén, és nem is akarna semmi Láttam a maszkot, mely földöntúli értelmet,
mást, mint mondandóját önmagával kifejezni. Együtt látva több tökéletes harmóniát sugárzott.
évtized munkásságának tablóját, egyszeriben túlhaladottá válnak Láttam a hegyeket, melyek nem hegyek már,
a kellékek, a smink, a jelmezek. Porosak lesznek a színpad elszá-
radt virágai, apokaliptikus lett az idő hulló leveleinek arabeszkje.
de heggyé lesznek újra.
A meztelenségnél nincs semmi hitelesebb. Az ég kiszakadt a földből,
Mindezt egyben látva válik következetessé, miként lakhat egy
testben ennyiféle lélek. Az Angyalmarás színésznőjétől a József fehér ingben kutyák integetnek,
Attila-díjas költőnőig. Ilyen meredek utat nem járt be senki a a föld alatt felvonít az arc nélküli isten.
művészetben, még csak hasonlót sem. A legalaposabb elemzés

Lárvák az égi selyemből

is csak általánosságokba botlana, ha közös nevezőre próbálná
hozni a látottakat, olvasottakat és hallottakat: vers, regény, fotó,
kollázs, performansz, fonikus és vizuális költészet, előadóművé-
szet, hagyományos és alternatív színpad, rítusok és extravagancia, Este van, ragadós.
Nyugat felől, ahol a blúzok sorakoznak,
piciny hernyók, drága ékszerként húsomba marnak.
Valami belső só erejétől a lárvák
életre kelnek s a nyirkos selyemből
mögül sejlik elő a pállott, fülledt erotikát hagyományozó kor, kiszűrik a kéket.
amely ezen a tájon virágzik legtovább. A meztelen nő távozóban.
Talán mosdani megy. A férfitársaság szemmel láthatóan továbbra Az olló!
is jól elvan, immár nélküle. Véres lepedőket szabdal.
Gőzölgő húsdarabok az égen.
(Az újvidéki Kortárs Művészetek Múzeumában december 15-éig
tekinthető meg Ladik Katalin retrospektív kiállítása. A mai Kilá- Körmök.
tó illusztrációit a kísérő kiadványból vettük át, amely Dragomir Letépik az égről a selyemkötést.
Ugren szerkesztésében, 278 oldalon jelent meg.)
22 KILÁTÓ kilato@magyarszo.com 2010. december 4., 5., szombat–vasárnap

Sevillai örökség
tavirózsákat. Feláldoztál mindent és mindenkit a költé-
szet rozoga oltárán.
Don Cisco Hát lehet ezt másképp?
Donna Anna Ó, istenem, hát hogy szerethetne egy ilyen embert egy
nő? Egy valódi nő?
Komédia két felvonásban Don Cisco Tudod, mit? Ülj le ide. Majd elmész máskor.
n SZEGEDI-SZABÓ BÉLA Donna Anna Meg akarsz vesztegetni?
Don Cisco Légy rám is tekintettel! A beteg lelkemre. A tavirózsáimra.
Szereplők: (Don Cisco bejön.) Donna Anna Hány versről van szó?
Don Cisco költő Don Cisco A nők mindig kiforgatják a Cisco-félék szavait. Remény Don Cisco Megbeszéljük. Az ihletforrás elapadt.
Donna Anna Don Cisco felesége sincs, halovány remény, hogy a dolgok megváltozzanak! Donna Anna És most?
Malvinka falusi nő A poharam meg nincs ott. Don Cisco És most? Mit tudom én. Megyek, és bevajazom a tepsit.
Don Tabasco falusi bolond Donna Anna Csak tudni és érteni szeretném, hogy miben számítha-
Pepito szolga Most, hogy őszintén főzni akarok, már a költészet sem érde-
tunk még egymásra? Az ígéretekkel már amúgy is tele a kel annyira. A szó, akár konyha falán a málló vakolat.
José Manuel pap
padlás. Jut eszembe, a poharadat tegnap kidobtam. Donna Anna Ismerem már ezt a felajzott, de gyorsan lankadó figyel-
Limai Rózsa irgalmas nővér
Bernadett irgalmas nővér Don Cisco Jól van, nyugodj meg. Mindjárt öblítek, és jövök. met. Szapora szívverés, aztán hetekig tartó mélabú.
Rosalina felszolgáló Donna Anna Azt már nem várom meg! (Becsukja a bőröndjébe. Don Don Cisco Holnap postafordultával el kell küldenem egy frissen
Pablos felszolgáló Cisco bejön.) Nincs több duma, érted? Én valami nemes- írott költeményt magának Sevilla hercegének, Amado
Sevilla hercege emberhez akarok hozzámenni. Elegem van a szegénység- de Silvának!
A vak ből, a vígjátékokból és tragédiákból, románcokból… Donna Anna Hát még az aranya! És ez olyan nagy baj?
A hadirokkant Don Cisco Most melyikből?
Don Cisco Szó, mi szó, nem! De mégis! Ha belegondolok, a tepsi
I. Polgár Donna Anna Ki tudja, hogy éppen nevetünk-e vagy sírunk?
II. Polgár bevajazása nem segít a rímfaragásban. Meg van ennél
Don Cisco Látod, pontosan ezt akarom! Művészi elegyét mindket- egy nagyobb probléma is: amit rendeltek, az nem csupán
Továbbá a herceg kísérete, sevillai lakosok
tőnek! De te nem fogsz szerepelni többé a verseimben! egy ártatlan, lírai dalbetét, hanem egy, a korunk divatos
Játszódik: egy faluban és Sevillában két nap alatt. Választhatsz! A halhatatlanság olykor ilyen csekélysége- eszméit magában foglaló hétsoros. Ez egy új forma. Még
Első felvonás ken múlik. Mondjuk, egy rossz döntésen. Egy üvegpo- én sem tudok róla eleget.
háron… Donna Anna Úristen! Mit kell tennem? Ez már a világirodalom?
1. jelenet
Donna Anna felborzolt hajjal áll a szoba közepén, éppen indulni (Donna Anna tanácstalan, elbizonytalanodik. Áll az ajtónál.) Don Cisco Egy hétsoroshoz sok mindenre szükség van. Tekintetbe
készül. Képtelen eldönteni, mit vigyen, mit hagyjon ott. Az ajtó felé kell vennem korunk új áramlatait, ezek pedig nem sok
indul, de csomagja szétesik, visszahurcolja. Pepito, a szolga le-föl jót ígérnek.
rohangál. Don Cisco a fürdőszobában tisztálkodik. Donna Anna Miért szükséges neked megfelelni ezeknek a házi istenek-
Donna Anna A tésztaszűrőm. Hová tetted a tésztaszűrőt! Hallod? Nem
nek? A művészet új papjainak? Legyél ódivatú. Merj!
hagyom itt! Mindentől megfosztanál? (Mindent feltúr, de Don Cisco Tudod, mit, inkább vajazz, a többi majd kiderül később.
nem találja.) Meg a tojásvágó. Pepito! Pepito! (Don Cisco ír, jegyzetelget.) Igen. Erre emlékszem.
Pepito Parancsoljon, asszonyom. Donna Anna Aki engem választ, az jól jár.
Donna Anna Keresse, amiket mondtam. Don Cisco Na, igen. A választás szabadsága. Jól hangzik. De csak a mű-
Pepito Mit mondott? vészet képes csodákra. Minden más csak utána követke-
zik. De hát így, ebben a főzőszezonban ki merészel költészet-
Donna Anna Ha nem emlékszik, ha rossz a memóriája, akkor menjen
haza Sevillába. Ott talán majd rendbe jön. ről álmodozni? (Don Cisco le-föl sétál. A közönség felé.)
Már megint egy szerkezeti probléma. A cselekmény. Hogy
Pepito Már régóta készülök Sevillába. Istenem! Micsoda fordulat. fogom én ezt megoldani? (Csengetnek.) Mi történik?
Donna Anna Tudatosan szekíroz?
Pepito Én teljes szívemből… (Kinyitja. Ott áll Malvinka. Don Cisco majdnem elájul.)
Donna Anna No látja, még be is vallja. Malvinka El kell hinnie.
Pepito Félreért, asszonyom. Donna Anna Miért? Mit csinálsz? Kiradírozol? A világirodalom az Don Cisco Pont most?
világirodalom. Malvinka Higgyen!
Donna Anna Mindig csak az igazságot, Pepito! Én úgyis átlátok magán.
Mint egy lenge szalvétán. Don Cisco Ott a helyem! Már írják a tudományos szócikkeket, azok-
ban benne lesz majd minden. Kivéve… (Don Cisco megpróbálja becsukni az ajtót.)
Pepito Hogy? Tésztaszűrőt mondott, meg tojás… izé… vágót.
Donna Anna Kivéve? Donna Anna Ki az?
Donna Anna Mocskos egy hely az a Sevilla. Annyi a szúnyog. Nem
Don Cisco A poéta általában kivár, hagyja, hogy az emlékek később Don Cisco Nem tudom.
győz az ember csapkodni.
Pepito Megvan a szűrő! rohanják meg! Megőszül, de nem felejti, hogy a nagy Donna Anna Most mit hülyéskedsz?
versek még hátravannak! Malvinka Azt a verset ön írta.
Donna Anna Ez az! Tudja, mit? Don Cisco tőlem fel is fordulhat.
Donna Anna Semmit sem értek. Itt állok az ajtóban, legszívesebben Don Cisco Melyiket?
(Donna Anna keresgél. Kiabál Don Ciscóhoz.) Mindig
is mondtam, hogy a tojásvágót és a tésztaszűrőt nem sírnék egy nagyot. De nincs zsebkendőm! Malvinka Várjon egy picit. Mindjárt felidézem. (lehunyja a szemét)
hagyom itt! De mi legyen az uborkareszelővel? (Megáll. Don Cisco Kedvesem! Húsz vagy harminc év múlva, ha majd vissza- Ott ülünk a kávéházban. Pontosan délután négy óra. Én
Kifújja magát.) Már megint nem értelek! gondolok, ez a fogmosás közbeni hisztéria egyáltalán nem folyton önt bámulom. Ön pedig engem.
Don Cisco (a fürdőszobából) Persze. ébreszt bennem kellemetes emlékeket! Don Cisco És?
Donna Anna Neked a szerelem nem számít? Donna Anna Te egy pillanat alatt képes vagy lerombolni mindent. Malvinka Azt mondta, hogy szerelmes. Hogy csak engem szeret.
Don Cisco Még fogmosás közben is azon rágódom, miként is múlhat Don Cisco Én csak ragaszkodom az igazsághoz. Don Cisco Jó, jó, de mikor volt az már!
el, miért lesz belőle mindig egy asztalfióknyi ostoba Donna Anna Mi az igazság? Malvinka A múlt héten. Én emlékszem.
kézirat, porosodó levélköteg. A tésztaszűrő ott van a Don Cisco Nem tudom, de van, volt és lesz. Don Cisco Én meg nem.
könyvespolcon! Jobbról a második! Donna Anna Akkor én összepakolok. Malvinka Hisz ön a verseiben?
Donna Anna A szenvedélyek múlásával majd egyszer én is csak egy dí- Don Cisco Van ilyen. Don Cisco Magát még sosem csalták meg az érzései?
szes olajfestmény leszek? Nem, nem, tiltakozom! Ott lóg- Donna Anna Van.
Malvinka Egy verset nem lehet, nem szabad túlélni! Don Cisco!
jak a falon, a szarvasagancsok között? Hogy Don Tabas- Don Cisco Tudod te, mi a szerelem?
co, az a féltökű, az én gyönyörű portrémon élcelődjön? Don Cisco Én valahogy mindig életben maradok.
Donna Anna Most, hogy összepakoltam, már nem annyira érdekes.
Don Cisco Don Tabasco szűzi ájtatossága és leplezetlen szerelemittas- Donna Anna Tán csak nem valami posta?
(Az ajtó előtt megáll a csomagjaival. Elbizonytalanodik.)
sága nem ismer határokat! Don Cisco Nem, nem.
Mi van azzal a szerelemmel?
Donna Anna Hogy én azzal a vén kecskével? Nem, szó sem lehet az Malvinka Tudja, én csak…
Don Cisco Mint a néma hattyú! Akár egy lágy muzsika mollban!
efféle gyermekded játékokról. Don Cisco A retorika szintjén sok minden megtörténhet…
Donna Anna Azt a hattyút valamelyik nap én is láttam: a tolla sáros volt,
Don Cisco De becsületes. a nyaka meg oly vékony, hogy csak alig fért át rajta egy-két Malvinka Milyen szinten?
Donna Anna Akkor inkább lemondok a becsületről. sovány keszeg. Inkább satnya volt, mintsem gyönyörű. Don Cisco Mondjuk, egy vagy két emelettel feljebb.
Pepito (jön egy konyhai eszközzel) Asszonyom, asszonyom! De Don Cisco Sokféle szerelem van. Az egyik az ilyen, mint a miénk. Malvinka Persze, szövegelni, azt mindenki tud.
minek ez? Sevillában is van efféle. Akár az álom. De oly tünékeny is. Don Cisco Azt mindenki. Emelkedettség! Az hiányzik!
(Don Cisco jön fogkefével a szájában. Donna Anna mindent felforgat. Pepito Donna Anna Az a hattyú nem sokat kívánt, de te mégis mindig csak azt Malvinka Az.
a tésztaszűrőt vizsgálgatja.) a mögötte hullámzó tavat bámultad. Azokat az otromba A drámát teles terjedelmében honlapunkon olvashatják.
Donna Anna Az idő múlik, maga meg itt bambul egy tésztaszűrőt?

Két új dráma
Pepito Én csak…
Don Cisco Félreértesz mindent!
Donna Anna Képes vagy erről fogmosás közben beszélni?

A
Don Cisco Minden pillanat egyformán szent. A borostáimat is szabadkai Népszínház Magyar Társulata hetedik alkalommal hirdette meg drámapályázatát azzal a nem titkolt szándékkal,
beleértve. hogy egy meglehetősen mostohán kezelt műfajra irányítsa a figyelmet, serkentse új alkotások születését, egyúttal nyilvános-
Donna Anna Nem értelek. ságot kapjanak kortárs szerzők friss darabjaikkal.
(Don Cisco kimegy.) A törekvést támogatta a Kilátó is, vállalva a díjazott munkák közlését. Az irodalmi folyóiratok ugyanis menekülnek a drámáktól,
mintha az irodalom két másik műfaja előbbre való volna. Mégsem gondoljuk, hogy az olvasóközönséget végleg le lehetett volna
Don Cisco Nem találom a poharam!
szoktatni a drámaolvasásáról. Terjedelmi okokból természetesen nem tudjuk a százoldalnyi szöveget teljes terjedelmében leközöl-
Donna Anna Tegnap még azt mondtad, hogy halhatatlanná kell tenni
ni a Kilátó nyomtatott változatában, a honlapon viszont továbbolvasható lesz mindkét mű. Bízunk abban, hogy a nyomtatott oldal
minden valamirevaló szerelmet! Most meg – mit tudom kedvcsináló lesz a továbbolvasáshoz.
én – se perc alatt elintézed egy talicskányi levéllel, egy A Kortárs Vajdasági Szerzők VII. Felolvasószínháza Szabadkán a két díjazott drámát sajátos előadásmódban, „félig olvasva” már
fogmosásnyi köpettel vagy egy ócska ölelkező rímmel! műsorára tűzte, a Kilátóban (44. számunkban) kritikát is közöltünk Markovics Annamária tollából az eseményről. Ezúttal a széle-
Don Cisco Vannak ismerőseim! sebb közönség figyelmébe ajánljuk a műveket. Elsőként Szegedi-Szabó Béla Sevillai örökség című drámáját, amely a XVII. századi
Donna Anna Mivel fizettél? Spanyolországban játszódik, majd ezt követi a jövő héten Lénárd Róbert drámája, aki a mai Vajdaságba helyezte Virrasztókját.
Don Cisco Ki mit kért. n on
Donna Anna Ott van a poharad a tükörnél.
2010. december 4., 5., szombat–vasárnap kilato@magyarszo.com KILÁTÓ 23

Nincsen címe; ez sem az

meg minden, aztán sérül az érzékeny egója, még a végén pszi-
chológushoz kell járni. Ilyen gyerekesek lennénk? Tényleg nem
lehet normális kommunikáció alkotó és bíráló közt? Mindig
mindenkinek politikailag korrektnek és finomnak kell lennie?
Mi ez, ha nem gyávaság és megfutamodás? Így tényleg nem lehet
A Desiré Central Stationról, néhány mástól lopott gondolattal itt modernizálni, de még a pocsolyát sem felkavarni. Ha minden
n MARKOVICS ANNAMÁRIA előadás vastapsot kap, akkor egyik társulat sem fogja elhinni,
hogy nem jó irányba megy. A taps értéke degradálódik. Ha a

S
zabadkáról jöttem, mesterségem címere kritikus. (Vagy
majdnem az. A kritikai él és szemlélet megvan, csak még kissé
nyers a fogalmazásmód. Egyelőre nem tudja burkolni az egyet
nem értést.) Szóval, hogy véleményt írok előadásokról. Szabadkán
november 22-e és 29-e között például a Desiré Central Station
(a továbbiakban: DCS) színházi fesztivál napjairól. Itt aztán volt
szerb, horvát, bolgár, török és magyar fellépő is. Az előadások
között pedig jó és rossz. Ízlés szerint. A megnyitón a fesztivál-
szervezők és a kulturális miniszter beszélt. Elhangzott: szükség
van erre a fesztiválra, Szabadka világvárossá válhat általa. Valami
ilyesmi. Európa ideköltözött egy hétre.
Itt volt Ivo Dimcsev, akit ha nem az első napra tesznek, nem vált
ekkora felháborodásrohamot (pro és kontra). Tény azonban, hogy
a Lili Handel utolsó előadásainak egyikét láthattuk, és ez minden-
kire hatással volt. Az ő irányvonalát képviselve performált Çağlar
Yiğitoğullari is, akihez nem kellett akkora nyitottság, de ő segítette
is az értelmezést azzal, hogy leírta, miről lesz majd szó. Bámula-
tos és magával ragadó előadása miatt az Örkény István Színház és
a Derevo kiemelkedő figyelmet kapott. A legnagyobb „botrányt”
mégis a Zágrábi Ifjúsági Színház előadása okozta. A 91-95-ös gene-
ráció végén a szerb közönség egy része taps helyett tüntetve kivo-
nult. A fesztivál zárása pedig zajosra sikerült. Szó szerint.
A célom most nem a fesztivál értékelése. Azt megteszik a szer-
vezők, és azok, akiknek ez a dolguk. Én csak a bennem felmerült
kérdéseket fogalmazom itt meg. Miért nincsenek gyakrabban
ilyen előadások Szabadkán? Vagy miért nincsenek ilyen előadá-
sok legalább Újvidéken (ha már nagyváros)? Mert az tény, hogy
nincsenek. De nem is lehetnek. Van itt nálunk (értsd: ezen a
vidéken vagy régióban) egy olyan hozzáállás, amely csírájában
fojtja el az ilyen próbálkozásokat. Aki úgy akar rendezni, mint
Borut Šeparović vagy Anton Adaszinszkij, az vigye az előadását
máshova, de legalábbis a Kosztolányi Színházba, oda úgyis csak
alternatívok járnak. Az a száz, aki itt lakik. Mélységes posvány
jellemzi a vajdasági színházi életet (de a magyarországit is). Minek
is lehet ez leginkább nevezni? Vidékiségnek? Kispolgáriságnak?
Provincializmusnak? Nem tudom. És mindezek mellé még egy
elképesztő méretű beképzeltség is társul, hogy ez így van jól, nem
is kell ezen változtatni. Aki pedig szólni mer, az nem ért hozzá.
Most komolyan, külföldről kell hazajönni, hogy ezt valaki észre-
vegye? És akkor mi kell ahhoz, hogy történjen is itt valami?
Szerintem (hangsúlyozom, hogy ezt én gondolom, és válla-
lom a gondolataimért a felelősséget) az kell, hogy évente ne
csak egy hét szóljon a színházról. Ne csak a DCS miatt jöjje-
nek ide külföldi művészek! Ne csak Urbán Andrásnak legyen vastaps az alap, akkor milyen eszközünk marad, hogy kifejez-
ahhoz kedve (és szerezzen mindehhez pénzt), hogy bemutassa, zük tetszésünket? Megavastaps? Acéltaps? Esetleg majd az lesz a
másképp is lehet ezt csinálni! Ha Vajdaságban is legalább negyed- legsikeresebb előadás, amelyik nem kap tapsot? Ezt is meg kell
évente történne valami, változna valami, látnánk újdonságokat, tanulnunk. Csak akkor lehet változatos és minőségi kulturális
egyrészt nem lenne ekkora megdöbbenés a DCS miatt, másrészt életünk, ha megtanuljuk kimutatni a véleményünket. Például
az összes előadást nyitottabb elmével figyelhetnénk. És akkor ha tényleg csak arra éljenzünk, ami igazán tetszik.
talán az ilyen fesztiválok szervezői sem „kényszerülnének” arra, Jó volt ez az egy hét. Akkor is, ha nem tetszett minden, amit
hogy minél megdöbbentőbb vagy befogadhatatlanabb előadáso- láttam. Legalább arra jó volt, hogy a közönség (én is) mindennap
kat mutassanak be. (Szándékosan nem a polgárpukkasztó szót újra és újra csillogó szemmel, nyitottan a befogadásra, valami újat
használtam, mert manapság már nagyon nagy dolgot kell tenni várva ülhessen be a színháztermekbe, és ízelítőt kapjon abból,
ahhoz, hogy pukkadjon a polgár: sem a meztelenség, sem a mennyire más is lehetne színházi életünk.
csúnya beszéd, sem az erőszak nem átütő megfe-
lelő tartalom nélkül.) Feljebb kellene talán emel-
ni a tekintetet (a köldöknézés persze biztosan
izgalmas, ahány ember, annyiféle köldök, kinek
befelé fordul, kinek kitüremkedik), megbontani a
konzervativizmust és az ehhez tartozó elitizmust,
vagy annak tűnő akármit. Magyarországon nyíl-
tan kimondták: az a baj a kulturális élettel, hogy
a politika pórázon tartja azt. Nálunk is pórázon
tartja? Akkor ezt fel itt is! De itt nem ezt mondják.
Itt azt mondják, hogy nincs rá pénz. A kispályás
projektpénz-lenyúlások mellett persze nem is lesz.
Különben meg nem is a nagynevű „celebeket” kell
meghívni, hanem akár azokat a kisebb társulato-
kat bemutatni (külföldi vagy hazai, teljesen mind-
egy), akiknek van valamilyen víziójuk, valamilyen
elképzelésük a jövőről, és akik minőséget tudnak
felmutatni. Mert azt nem tudom elhinni, hogy
komolyan azok az előadások a jók, amelyeken
a szappanoperákon szocializálódott közönség a
térdét csapkodva röhög. Ezt még maga a gurgu-
lázó néző sem hiszi el. Ő csak ott van, mert ezt
adják neki, és ez kul-tú-ra.
Itt jön a képbe az újságíró. De nem is az, sokkal
inkább a kritikus. Akit utálnak, mert ezzel szembe-
megy. Mert nem akarja elfogadni, hogy ez így jó.
Mindenki jobban szereti, ha simogatják és kedves-
kednek neki. A vajdasági színházi élet ehhez van
szokva. Ha pedig nem dicsérik, legalább hallgas-
sanak róla. A bírálat, az már fáj, azt ne csinálja
senki, mert megüti a bokáját. A konfrontálódás
pedig kellemetlen is, visszaszólnak az embernek,

A morálfilozófus beatnik (4.) n CSÁNYI ERZSÉBET

A
z irónia/önirónia mint alaphang nem
jellemző a farmernadrágos próza nyugati
mintáira, ez Végel regényének alapvető-
en megkülönböztető sarkpontja. A igazi beatnik
világérzékelése az önérvényesítésen nyugszik,
Végel hőse viszont problematikusnak látja saját
tetteit is. Az irónia „teljesen ismeretlen a hasonló
tematikájú művekben Magyarországon éppúgy,
mint az ún. beat-irodalomban általában. (Emiatt
is mondható kissé félrevezetőnek s felszínesnek
a mű e csoportba történő besorolása.)”1 Szentesi
felhívja a figyelmet a regényvilág ebből keletke-
ző komplexitására, hisz ezáltal nem kizáróla-
gosságot, megkérdőjelezhetetlenséget tételező
ellentétpárokon konstituálódik a világkép, a
kérdezésmód jóval árnyaltabb. „A regény ezál-
tal nem egy túlpolarizált világot jelenít meg
»szájbarágós«, ugyanakkor elcsépelt frázisként
ható életelvek didaktikus tálalásával fűszerezve,
hanem minden szinten magát a bizonytalansá-
got, a definiálhatatlanságot mutatja föl... Így
az iróniára mindig jellemző kívülállás nem egy
heroikus magatartásban, s nem lázadó margina-
litásban csúcsosodik ki, hanem a világ megvált-
hatatlanságának tudomásulvételében, sőt saját
helyzete korlátozottságának kényszerű elfoga-
dásában.”2 Az elemző szerint a regény a kevert
értékszituációk bemutatása által elkerüli a túlzott
didaktikusság, a világfájdalom és az anarchi-
kus lázadás képletének csapdáit. A beatnik mint
ironizáló morálfilozófus egy elmélyültebb szemé-
lyiségszerkezet hordozója. Ugyanakkor a passzív
lázadás eszköze éppen a redukált világ láttatása.
Végel sajátos elbeszélői nézőpontot alkalmaz,
amely csak azt mutatja meg, amit ezek a fiatalok
a világból látnak (kamera-szem, lencsehaszná-
lat, fotózás, technikai korlátok, keretek), ami és
amennyi érdekli őket, s ez a korlátozott, beszűkí-
tett, kifejtetlen, „rövidre zárt”3 létérzékelés már
önmagában deviáns, irritáló, „lázadó”.
Šnajder szerint a Makró befejezését egy igazi
esemény, Hem és Merkurosz halála (gyilkos-
ság-öngyilkosság?) készíti elő a hosszú, meddő
lézengés után. Szerinte ez az esemény, fordulat,
csattanó „magába foglalja egy egész generáció
vereségét”.4
A regény konfliktusképletéről Marko Nedić
megállapítja, hogy nem konvencionális, mert
a fiatalok lázadása nem egyéni, nem konk-
rét, hanem „egy egész társadalom kerül vád
alá indoklás nélkül... a vád és a lázadás nem
eléggé motivált a szövegben”,5 s ez esztétikai-
lag igen kétséges végeredményhez vezethet. A
mű rendhagyó narratív megoldásait tükrözik
ezek a „kitérő” megoldások, a felsejlő, de nem
kibontott motivációs szálak. Az elemzés rámu-
tat arra, hogy a konfliktusokat a narrátor azért
nem rajzolja meg részletesen, érvekkel, mert a
hősök számára minden eleve adott, unalomig
ismert, ezért a válaszként megjelenő dac, lázadás
és közöny is csupán a lehetségesség, az általános-
ság, a próbálgatás szintjén artikulálódik.
Jovica Aćin – számunkra elfogadhatatlan –
értelmezésében a Makró pszichológiai terében az
Odüsszeusz-motívum érlelődik, az egész regény
az elutazásról szóló döntést készíti elő. A távozás-
sal a főhős pontot tesz a hazudozásra, az állandó,
kicsinyes kétkedésre, a blöfföléstől való félelem-
re. „Végel László hazugság-metafizikája abban
a tudatos szándékban áll, hogy megteremtsen
egy kettősséget (duplicitást), amelyet a regény
visz bele az életbe.”6
Aleksandar Tišma felhívja a figyelmet arra,
mennyire nagyszerű, hogy a regény hőseiben
nincs vidékiesség-komplexus. „A vajdasági
irodalmat, a nemzetiségek nyelvén írottat és
a szerb nyelvűt is a vidékiesség komplexusa
bélyegzi meg: egyfelől az a törekvés, hogy elér-
je és beilleszkedjen az összjugoszláv kontextusba,
másfelől hogy helyi színeivel és sajátosságaival
hívja fel magára a figyelmet. Végel első művében
e komplexusnak semmi nyoma.”7 Hasonlóképp
hangsúlyozza Slobodan Šnajder8 is az urbánus
környezet, az aszfalt, a városi legenda irányzat-
teremtő erejét.
Végel regénye 1969-ben már szerbül is
megjelent Aleksandar Tišma fordításában, s
abba a kiváltságos helyzetbe kerül, hogy e régió
interkulturális kapcsolataiban az oda-vissza hatás
példájává válhatott. Marko Nedić szerint a
jugoszláviai magyarok irodalma nemcsak bekap-
csolódott a modern délszláv irodalmi áramla-
tokba (Végel a regénnyel egyidejűleg közli az
Új Symposionban elemző esszéit Antun Šoljan
Árulók c. regényéről), hanem „annak igen jelen-
tékeny részévé vált“9, korszerűbbé tette azt, űrt
pótolt. A kritikus előnynek nevezi a vajdasági
magyar író hármas kapcsolódását, amely révén
beágyazódik a magyar, a délszláv és a világiro-
dalmi kontextusba: „irodalmilag asszimilálják
mindazt, ami e három irodalmi folyamatban
továbbra is tartós művészi értéket képvisel…
Végel László könyve ennek a szellemi nyitott-
ságnak, szabadságnak a példája.”10
A szerb kritikusok, köztük Tišma és Nedić jel-
zik, hogy Végel műve paradigmaváltó szereppel
bírt a (vajdasági) szerb irodalmi kánonban is.
Ugyanakkor a többi vajdasági magyar farmernad-
rágos regénnyel együtt egyedi, különös és poszt-
modernre mutató jelenség a magyarországi ma-
gyar irodalom viszonylatában is. A magyarországi
magyar irodalom rövid, de puskaporos levegőjű
beat-korszakának képviselői (Csaplár Vilmos, Len-
gyel Péter) nem tudtak maradandó művet
alkotni,11 ennélfogva a vajdasági farmernadrá-
gos prózai termés még inkább felértékelődik.
A makró-regény esetében válik legnyilvánva-
lóbbá, hogy a vajdasági magyar irodalom mint
impulzusforrás és kánonalakító erő tételeződhet
a magyarországi magyar és a szerb irodalom
vonatkozásában is – kiaknázva a kultúrák közé
ékelődés kivételes lehetőségeit.
1 Szentesi Zsolt: Újvidéki trilógia. In: Virág Zoltán szerk.:
Végel-symposion. Kijárat, Budapest, 2005. 79.
2 Szentesi, i. m.
3 Szentesi, i. m.
4 Šnajder, Slobodan: A fű csodás zenéje. (Egy makró
emlékiratai). In: Virág Zoltán szerk.: Végel-symposion.
Kijárat, Budapest, 2005. 20.
5 Šnajder, i. m. 23.
6 Aćin, Jovica: Metafizika laži Lasla Vegela. In: Delo,
1970. május, 664.
7 Tišma, Aleksandar: Egy makró emlékiratai. In: Virág
Zoltán szerk.: Végel-symposion. Kijárat, Budapest,
2005. 15.
8 Šnajder, i. m. 16.
9 Nedić, Marko: A lázadás lehetetlensége. (Egy makró
emlékiratai) In: Virág Zoltán szerk.: Végel-symposion.
Kijárat, Budapest, 2005. 21.
10 Nedić, i. m. 21.
11 Szajbély Mihály: Újvidék, hatvanas évek. A farmer-
nadrágos próza magyar klasszikusa, Végel László. In:
Jelenkor, 1992. július–augusztus, 625.
24 KILÁTÓ kilato@magyarszo.com 2010. december 4., 5., szombat–vasárnap

Színházi zene, zene

a színházban n ROGINER OSZKÁR

N
os, igen. Volt idén is mit látni (mindenekelőtt hallani, tottak, olyan hangkombinációkra, amelye-
de hűset kortyolni is) a híres-neves újvidéki dzsessz- ket már csak régi (40–50-es évekbeli) rajz-
fesztiválon. Jó dolog felülemelkedni a szürke hétköz- filmekben hallhatunk. A hangok hallatán
napokon úgy, hogy az elhaló fények alatt, a puha, vörös, lassan olyan telítettségérzésünk lesz, mintha az
benedvesedő nézőtéren elmerengünk az emberek feje fölött. A egész majdnem húszfős zenekar a vállunk-
színház telített mozgásterében mozdulatlanná lesznek a pillan- ra telepedett volna. Tánczene, a lehető
tások, a hangok, a gondolatok. A konferanszié füstitatta hangja legnosztalgikusabb értelemben. Matilda
után más hangok következnek, a reflektorok fénycsóvái bemérik Leko és az őt követő Elvis Stanić viszont
a teret, céloznak: indulunk. A deszkákra pakolt hangszerek, a teljesen más zsinórmértéket követnek.
feszülő membránok, húrok, sípok, izmok egyszeriben túlfeszülni Matilda Leko többek között a balkáni
kényszerülnek. Van valami frissesség a szaxofonok, trombiták, népzenére helyezi a hangsúlyt, és hang-
pozanok, kongák, dobok, zongorák hangjában még ezekben a szerének saját hangját téve meg, olyan
rideg, ködös novemberi éjszakákban is. minőségeket tud ebből kihozni, melyeket
A 12. Dzsesszfesztivált immáron hagyományosan a minden- ez a zenei fúzió megkövetel. Elvis Stanić
kori újvidéki polgármester nyitotta meg, ezúttal Igor Pavličić ugyanekkor érdekes feldolgozásait adja
személyében. Szokásos sablonszöveg, szokásos mosolyok, szoká- az elmúlt évek balkán-popjának (pl. Mali
sos taps. A rákövetkező napokon nem láttam – ami korántsem mrav). Howard Curtis dobos és Wayne Darling a Howard Curtis Percussion Discussion Quintetből
jelenti azt, hogy nem volt ott –, viszont, ha sanda gyanúm mégis A következő napon Howard Curtis nyitott – legalábbis nekem. A kísérőprogramokat is ugyanarra a bő választékra alapozták,
beigazolódna, akkor igazán kedves tőle, hogy átengedte előre Ez annyit jelent, hogy volt előtte egy olasz duó, amit inkább nem mint a koncerteket. Mindenki megtalálhatta a magának valót.
melegített helyét olyanoknak, akik nehezebben préselődtek be. méltatnék... A Percussion Discussion szerencsére ott tudta tartani Figyelembe vették, a laikus érdeklődőt és a szakma emberét
A fesztivál ideje alatt voltak ugyanis olyan koncertek, amelyekre a látogatókat, és aki ott maradt, nem bánta meg. A lélegzetelállító egyaránt. A Szerb Nemzeti Színház előterében megtekinthettük
nem igazán lehetett bejutni, vagyis nemhogy például Kristijan Topan dzsesszkarikaturista tárlatát. A romániai
az ülőhelyet, de még az állóhelyet is időnként származású, arcéleket élesen metsző „kritikus” rá tud érezni az
át kellett adni... általa megrajzolt zenészek lényegére. Érdekesen társítja az embert
A hivatalos zenei program a Szerb Nemzeti és hangszerét, de a színeket is kellő precizitással válogatja. Két
Színház nagytermében, a kísérőrendezvények workshopra is sor került. Az egyiket az Újvidékről elszármazott
pedig a város kisebb-nagyobb intézményeiben, Matilda Leko, a másikat az Újvidékre már sokadszorra vissza-
a zeneiskolákban, képtárakban, színházakban, látogató Uwe Plath tartotta. Matilda Leko az énekre helyezte a
dzsesszkávézókban zajlottak. A fesztivál három hangsúlyt, Uwe Plath pedig a szaxofonos improvizációkra. A
napja alatt (november 18–20.) olyan előadókat newporti dzsesszfesztiválról 14-től 18 óráigig archív felvételeket
láthattunk, mint a David Friedman Tambour vetítettek mindennap, de volt CD- és könyvbemutató is. A fesztivál
Trio, a Wallace Roney Group, a Scott Hamilton keretén belül mutatták be Mihailo Blam A szerbiai dzsesszzene
Quartet, az Abraham Burton–Eric McPherson című könyvének első kötetét (1927–1944). A háromkötetesre
Quartet, a Milan Svoboda Prague Big Band, tervezett monográfia több évtizednyi kutatómunka nyomait viseli
Matilda Leko & Band, a Jazz ex Tempore és magán, képek, szövegek, kották képében. Az első kötethez egy
a Chris Potter’s Underground, a Dan Kinzel- hanghordozó is jár, amely régi, digitalizált, hangzásában megtisz-
man–Giovanni Guidi Duo, a Howard Curtis tított szerbiai dzsesszfelvételeket tartalmaz. A Pannonia Project
Percussion Discussion Quintet és az Eddie új, The Bridge című albumát is most mutatták be. Ez többek
Palmieri Latin Jazz Band. azért is fontos, mert a hanghordozó a Vajdasági Rádió és Tele-
A gazdasági világválság lassan elhullám- vízió kiadásában látott napvilágot, amely sokévnyi kihagyás után
Ótos András felvételei

zó, nálunk továbbra is komoly károkat okozó újraindította a kiadói tevékenységét. Ezek mellett a jammelés,
eróziója ellenére a szervezők az idén is színvo- lazítás, hajnalig zsibbadás. Tömény hétvége volt.
nalas válogatással álltak elő. A fesztivál mind- Ha már ennyire részletezek, akkor a jegyekről is illene szól-
három napján volt valami, ami magasabbra nom. Az egy estére szóló belépő ára 800, a háromnapos belé-
tette a lécet. Első este Wallace Roneyt hallhat- pőcsomagé pedig 2000 dinár volt. Ez egyrészt nem sok, mert a
tuk, akit legtöbbször Miles Davishez szeretnek Eddie Palmieri a zongoránál három nap alatt 4+4+3 koncertet láthattunk, egy koncert ára
hasonlítani. Ehhez a virtuóz trombitajátékhoz társultak a szünet dobszólók és a vele folyamatosan összehangolódó, majd ismétel- tehát 200 dinár volt, ha meg a csomag mellett tettük le spóro-
után David Friedman lágy hangjai a vibrafonon, majd Abraham ten szabadjára engedett hangszerek hozzá tudtak ragasztani a lási voksunkat, akkor még kevesebb. Másrészt meg, ha nincs,
Burton szaxofonja. székhez. Az est fináléja természetesen az Eddie Palmieri vezette akkor nincs. A szomorú valóság (vagyis az utóbbi eset) ellenére
A második napon, amikor a prágaiak színre léptek, a hang- latin dzsessz volt, amely ugyanebből a trónhelyzetből kiraga- viszont megtelt a nagyterem. Igény tehát van. Ha mindennap
szerek akárha sűrítették volna a levegőt. Saját szerzeményeket dott. A spanyol Harlemből induló salsa és merengue ritmusok, félretesszük a visszajárót, akkor összejön erre az évente egyszer
játszottak, pontosabban a karmester szerepében tetszelgő Milan a zongorához idomuló trombita és szaxofon után idegen volt megrendezett eseményre. Persze újra vissza kell kanyarodnom:
Svoboda szerzeményeit. A számok régmúlt filmzenékre hasonlí- kilépni a Duna-szagú, ködös éjszakába... ha nincs, akkor nincs...

S Z Ó F I GY E L Ő

Promóter n MOLNÁR CSIKÓS LÁSZLÓ

Vicente „Little Johnny” Rivero és Jose Claussell az Eddie Palmieri a Latin Jazz
Bandből
Ilyesmiket olvashatunk az újságban, hallhatunk a rádióban és a televízióban: Promóter munkakörbe jelentkező-
ket keresünk. – Az Ön feladata: csupán annyi, hogy kiváló promóter legyen. – A promóterek részletes értékesítési
és terméktréningek során képzett szakemberekké válnak. – A munkáltató a munkavállalót promóter munkakör-
ben alkalmazza.
Vajon mi a dolga annak, akit promóterként alkalmaznak? Nem egyéb, mint eladásra kínálni és értékesíteni új
termékeket, azzal, hogy az illető bemutatja a termék tulajdonságait, használatának módját, előnyeit és hátrányait.
Vannak műszaki promóterek, áruházi promóterek, hitelközvetítő promóterek, hitelkártya promóterek stb. Olyan
promóterek is akadnak, akik nem a kereskedelemben tevékenykednek, nem terméket vagy hitellehetőséget mutat-
nak be, hanem valamely együttest, zenekart, sportolót, sportágat népszerűsítenek. Például: A promóter Don King
egykori védence, Michael Jackson emlékének ajánlja az előadást. – Szombat este 19:30-tól ökölvívó gálát rendez
Oliver Dütschler promóter-menedzser a várpalotai Várnál, szabad téren. – Erdei Zsolt a híres tengerentúli promó-
ter, Lou DiBella csapatában folytatja pályafutását. – A meccs után a promóter és a támogatók is elismerően szóltak
Zsoltról. – A Kanadai Nagydíj újdonsült promótere, François Dumontier megkönnyebbült. – Nyár elejére elké-
szülhet a Formula 1-es versenynaptárban várhatóan idén debütáló Koreai Nagydíj helyszíne - tudatta a promóter.
– Keresünk egy zenei promótert. – Ha én ilyen koncertszervező, promóter féleség lennék, már rég szerveztem volna
egy emo fesztivált a búbánatvölgybe. A genetikai szaknyelvben is előfordul a promóter szó, a genetikai információ
átírását elindító génszakaszt, starthelyet jelölik vele: A DNS-kötő domén a specifikus promóter szekvenciákhoz
kötődik. – Úgy találták, hogy a polimorfizmusból adódó survivin promóter variánsok különböznek. – A promóter
és a stopkodon között íródik át RNS-be a DNS. – A legtöbb gén nemcsak egy, hanem több promótert is tartalmaz..
– A konstitutív promóter: olyan szabályozó régió, mely a gén folyamatos átíródását biztosítja.
A promóter főnév a latin promotio származéka, de jelentéseinek kialakulására az angol promotion és promoter is
hatással volt. A promóció régen egyrészt előlépésre, előléptetésre, kinevezésre utalt, másrészt tudományos fokozat
odaítélésére. Ma inkább új hanglemeznek, könyvnek vagy egyéb terméknek a bemutatására, ismertetésére vonat-
koztatják. Angolul a promoter elsősorban a fejlődést elősegítő személyt vagy alapítót, létrehozót jelöl.