E lső fejezet

— Nos, Carlos — fordult a testes férfi az ezredeshez, m iközben ú jra

m eggyújtotta a szájában fityegő. Időközben k ialu d t k u b ai szivart és
n éh án y erőteljes szippan tással kékes füstfelhőket eregetve, kénye­
lem be helyezte m agát, a m á r am úgy is Jócskán telefústölt, h atalm a s
nappaU egyik süppedős bőrfotelében.
— L áth atn á n k azt az új lányt?
— Úgy v an Carlos — csatlakozott az Indítványhoz egy m ásik ven­
dég, két korty konyak között keresztbe vetve vékony, hosszú lábait. —
Hol az a m andulaszem ű szépség? Ha m á r egy rangos kakasviadalt
lem ondtam a kedvéért, szeretném látn i is, a saját szememrnel.
C arlos E strad a ezredes Joviális mosollyal h átrad ő lt a testére szabott
ird atlan bőrfotelben. A házigazda körülbelül százharm inc kilót nyo­
m o tt és m á r m essziről büzlött a Jócskán túladagolt haj olajtól, am i —
a Jólfésúltség látszatá t keltve — leginkább a hatalm as, h ájas testből
szárm azó egyéb illatokat volt hivatva sem legesíteni. Ez persze senkit
nem zavart annyira, hogy valam iképpen szóvá tegye az ezredesnek.
S an B lasban ez végzetes m eggondolatlanság lett volna. E strad a fel­
ségterületén sokkal Jelentéktelenebb dolgokért is egykettőre kivégez­
ték az em bert.
— Ne nyugtalankodjanak, b arátaim — felelte az ezredes, m ajd fel-
tápászkodott a fotelből és a jo b b ján álló testőrhöz lépve valam it súgott
a fülébe. Alfredo — így hívták a testő rt — n ém án bólintott, m ajd gyors
léptekkel elhagyta a szobát. Körülbelül öt perc m úlva egy gyönyörű
fiatal lány tá rsa sá g á b a n té rt vissza. A lá th ató a n m egszeppent terem ­
té st az ezredes elé vezette, m ajd szó nélkül elfoglalta előbbi helyét a
fotel m ögött kissé Jobbra.
— Szép Jó estét Meiko! Ugye, így hívnak?
 — Igen.
— Igen, m l? — m ordult rá a lá n jr a az ezredes, érezhető in g erü lt­
séggel a hangjában.
— Igen, ezredes úr!
— így m á r Jobb. Nos. kedvesem , m a este te leszel a ml díszvendé­
günk. B em utatkozáskor n álu n k ez így szokás.
— Kérem, én nem ak aro k sem m i m ást, csak hazam enni. Könyör-
gök,'engedjen haza! A rokonaim kifizetik a váltságdíjat, csak engedjen
el!
— Elég a nyavalygásból! — szakította félbe az ezredes ellentm on­
d á s t nem tű rő hangon. Meiko k arcsü , törékeny teste jól lá th ató a n
rem egni kezdett az átlátszó pongyola alatt, am it „Jelenése" előtt ad tak
rá kötelező viseletként. A lenge ru h ad arab alatt teljesen m eztelen volt
E strad a ism ét felkelt a fotelből és a kezét a lány felé nyújtva atyai
hangon megszólalt.
— Add a kezed picikém.
Meiko, belátva, hogy nincs értelme a további m akacskodásnak, e n ­
gedelm eskedett.
E strad a odavezette a szobában félkörben üldögélő h a t férfi egyiké­
hez, m ajd visszatért a helyére.
— Nos Jó sé, m it szólsz hozzá?
— H át, nem is tudom . így nehéz lenne m egm ondani... Ha érted,
m ire gondolok?
— H át persze Jó sé, igazad van. Kissé feledékeny vagyok m a — felel
te E strada, kedélyesen megcsóválva a fejét.
— Tudod, kedvesem — fordult a lányhoz —. Jó sé egy kissé részre­
hajló bizonyos női testrészeket illetően. Az az Igazság, hogy közülünk
m indenkinek m eglehetősen egyedi az ízlése. Jó sé például addig nem
tu d m egalapozott véleményt m ondani egy nőről, am íg nem látta, hogy
m i is v an a lábai között. Ugye érted, m ire gondolok?
Meiko m ost m ár rázkódó testtel zokogni kezdett.
— É rted vagy nem ? — ordította E strad a a türelm ét vesztve, olyan
hangon, hogy még a szobában ülő vendégek egynémelyike is összerez-
dült egy pillanatra.
— Értem — szipogta a lány rém ülten.
— Értem , m i?
— Értem , ezredes ür.
— Na ugye, m egértjük m i egym ást, nem igaz?
— De igen. Igaz, ezredes úr.
— Akkor h át, m ost m á r tudod, hogy Jó sé m ire kiváncsi. Úgyhogy
m u tasd is meg neki.
 Meiko egy pillanatra a m enekülésre gondolt, de belátva helyzete
I rm énytelenségét, életösztöne legyőzte a m egaláztatástól való rettegé­
sét.
Két oldalt megfogta az átlátszó pongyolát a com bjainál, m ajd la ssa n
felhúzta egészen a csípőjéig, m a rad ék talan u l feltárva a szem érm ét J ó ­
sé előtt. A férfi szélesen elvlgyorodott, m ajd a kezével jelezte a lány­
nak, hogy álljon terpeszbe. Meiko nagyot nyelve, ném i vonakodással
ugyan, de engedelm eskedett. A következő kézm ozdulattal Jó sé jelez­
te. hogy szeretné, h a a lány egy kissé kidom borítaná az illetékes te st­
részt a jo b b szem revehetőség végett. Meiko m ost m ár au to m atik u san
teljesítette a kérést. C sak a rra tu d o tt gondolni, hogy valahogy túléli
ezt a jelenést, am i ta lá n c sa k egy rossz álom, és h a m ajd reggel feléb­
red, h á lá t a d h a t az égnek, hogy tényleg csak álom volt, sem m i több.
K strada v áratlan u l felharsanó h a n ^ a azonban kím életlen nyerses­
séggel ráébresztette a valóságra.
— Ez m ind szép és Jó, kedveském . De hogyan teljesíthetnénk a b a ­
rátom kérését, hogy valóban lássa is azt az édes kis, hogy is m ondjá­
tok ti. p u n á d a t, h a ilyen bozontos szőrzet tak aija ?
— Én...
— Nos, hogyan? — em elte fel a h an g ját az ezredes.
Meiko egy keserves sóhajt követően szinte suttogva felelte;
— Nem tudom , ezredes úr.
Nem vette észre, hogy Alfredo m á r k orábban kim ent a szobából és
m ost visszatérve egy tálcát hozott magával, am in egy borotva és egy
habbal telt borbélytányér feküdt.
— Jó sé — fordult az ezredes a barátjához —, m egtisztelnél b e n ­
n ü n k e t azzal, hogy...
— Kész örömmel, ezredes.
J ó sé leem elte a tányért a tálcáról és a ben n e lévő h ab o t két m ozdu­
lattal a lány lábai közé kente. A zután m egragadta a borotvát és las­
san , a k k u rá tu sá n tisztára borotválta Meiko szem érm ét. A m űvelet
alatt a lány többszőr is h alk an felkiáltott fájdalm ában, az alkalm i bor­
bély ügyetlensége m iatt.
— Nos, hogy tetszik? — kérdezte az ezredes a lánytól, m iu tá n Jó sé
végzett. Meiko m ost m á r tu d ta, hogy milyen választ v árn ak tőle és
arról Is volt m á r ném i elképzelése, hogy mire szám íthat, h a nem felel
meg en n ek az elvárásnak.
■ — így valóban szebb, ezredes ú r — felelte anélkül, hogy m agára
pillantott volna.
— M int a bársony, nem igaz? Hadd lássam , a ta p in tá sa is olyan-e?
— m ondta az ezredes, m agához intve a lányt. Meiko az ezredes felé
fordult és engedelm esen szétterpesztette a lábalt, m ég m indig k ét kéz­
zel ta rtv a a csípőjére felhúzott pongyolát. E strad a odalépett hozzá,
egy határozott m ozdulattal a lábai közé tette a kezét és kétszer végig­
h ú z ta az ujjait a p u h a, bársonyos bőrön. — így m á r m in d járt m á s —
bólintott elégedetten. — Arról n em is beszélve, hogy m ost m á r látju k
is, m it rejtegetsz a lábaid között. Szerintem rendkívül gusztusos. Iga­
zam van. Jó sé ?
— Tökéletesen, ezredes.
— M ost pedig kedvesem , menj oda Pablóhoz és tu d d m eg tőle, hogy
ő m ire kíváncsi — fordult vissza E strad a a lányhoz és a fejével a Jó sé
jo b b ján ülő férfi felé intett.
Meiko szó nélkül odam ent a férfihez és m egállt előtte. Pablo a u to ­
m a tik u sa n a com bjai közé csú sz ta tta a kezét, végigsim ította a lebo­
rotvált bőrfelületet, m ajd elism erően bólintott. A2l á n c sa k ermyit
m ondott:
— É n inkább kebelbarát vagyok.
Meiko ekkor m integy p arancsszóra, habozás nélkül k ibújt a p o n ­
gyolából és m aga m ellett a földre ejtette a fölöslegessé vált ru h a d a ra ­
bot. Pablo egy p illan tást vetve a ja p á n lány kebleire, elégedetten elvi-
gyorodott. Majd m integy a látvány valódiságát ellenőrzendő két
kezébe fogta Meiko telt kebleit. Meiko nem ellenkezett, sőt, ezúttal
m ég c sa k Jelét sem ad ta an n ak , hogy b árm i kifogása lenne a megalázó
helyzet ellen. C sak állt m ozdulatlanul, m int valam i eleven, lélegző
szobor egy avantgarde kiállításon.
— Nos Pablo, hogy tetszik, h e? — kérdezte E strad a, szinte tu lajd o ­
n o si büszkeséggel a hangjában, m in th a a m űtárgy kollekciója legú­
ja b b szerzem ényét m u to g atn á a barátján ak .
— Ránézésre és ta p in tá sra valóban érett gyüm ölcsnek látszik, de a
végső döntő bíró az íze. Tudod, nekem m indig az íze m ond a legtöbbet
— felelte Pablo. m ajd egy kissé m egszorította a k ét tenyerébe fogott
m elleket.
— Tökéletesen m egértelek Pablo, legyen az ízlésed szerint. Kóstold
m eg őket.
Pablo „engedelmeskedve” az u d v arias felszólításnak, még m indig a
m elleinél fogva m agához h ú z ta a lányt és a bal m ellbim bóját a szájába
vette. „Hmmm” m orm ogta elism erően, m int am ikor az em ber egy
korty b o rt ízlelget, m ielőtt lenyelné.
A kényszerű, kissé előredőlő testhelyzet következtében Meiko fe­
szes, gömbölyű feneke m integy felkínálta m agát a félkörben ülő többi
férfinek, akik közül az egyik azonm ód fel is kelt és hátu lró l a lányhoz
lépve m indkét kezét a com bjai közé csű sztatta. Meiko teste ösztönö­
sen m egfeszült, de nem húzódott el a k u ta tó kezek elől. Szinte m eg­
kövesedett tekintettel m eredt m aga elé a sem m ibe és m egpróbált n é ­
hány em lékképet felidézni a m últjából, hogy a segítségükkel valahogy
elviselhetőbbé tegye erm ek az eleven pokolnak a gyötrelmét. A m á sik
négy vendég egy darabig trág á r röhögéssel szemlélte a két vállalkozó
perverz tevékenységét, m ajd egyenként felkászálódtak és libasorba
beálltak a h á tu l m unkálkodó b a rá tju k mögé. T ürelm esen kivárva a
so ru k at, egym ás u tá n csato lták le a n ad rág ju k at és erőszakolták meg
a gyönyörű, m agatehetetlen ja p á n lányt.
Mire m indnyájan végeztek, körülbelül egy óra m últán , Meiko m á r a
földön feküdt és halksin nyöszörgött. A vendégek felöltöztek, visszate­
lepedtek foteljeikbe és hangos nevetgélés közepette tovább folytatták
az ivást, szülte m á r tu d o m ást sem véve a lány Jelenlétéről. — M ost
pedig kedvesem — m o n d ta E strad a ezredes a földön fekvő lánynak,
m iközben felhúzta a zlppzárt a sliccén —, elmehetsz.
Meiko m eg sem m ozdult.
— Azt m o ndtam elm ehetsz — kiáltotta az ezredes Ingerülten, m ajd
felragadta a földről a k o ráb b an odavetett pongyolát és a lán y ra dobta.
Meiko a m elleire szorítva a ru h ad arab o t, először feltérdelt, m ajd bele­
bújva a pongyolába egy szék k arfájára tám aszkodva nem kis erőfeszí­
téssel felegyenesedett és remegő lábakkal m egállt az ezredes előtt.
E stra d a p attin to tt egyet az ujjaival, nüre Alfredo vülám gyorsan
m ellette term ett.
— Vidd a szállásra, és m ondd meg Ju a n ltá n a k , hogy vegye a gond­
jaib a. Lehet, hogy holnap m egint szükségem lesz rá.
A férfi bólintott, megfogta a lány egyik könyökét és eltám ogatta a
kijárathoz. E bben a p illan atb an azonban kivágódott az ajtó és két,
egyenruhába öltözött fegyveres ro b b an t be a szobába, egy fiatal p a ­
ra s z tru h á s férfit vonszolva m agukkal.
A m ezítlábas foglyon m indössze egy rongyos n ad rág és egy szak a­
dozott piszkos ing volt.
— E zredes úr! Ezt a fickót az ablakai alatt k ap tu k el, am int leske-
lödött az ezredes ú r és a b a rá ta i u tá n — m o n d ta az együc kato n a vl-
gyázzba vágva m agát.
— Könyörgök ezredes ú r, könyörgök, ne öljön meg! — rim ánkodott
a fogoly, m ajd E stra d a lábal elé vetette m agát és hevesen csókolgatni
kezdte a fölébe tornyosuló főtiszt cipőit.
— Lám, lám — m on d ta E strad a kedélyesen, m iközben egy m ozdu­
la ttal félrerúgta a csúszó—^mászó parasztot. A férfi oldalra gördült a
rúgástól, de ebben a testhelyzetben is tovább esedezett.
 — Szóval te Is kíváncsi voltál a m i kis szépségünkre, m l? Még az
életedet is kockára tetted, hogy kielégítsd a kíváncsiságodat. Nos, én
alap jáb an egy jó in d u latú em ber vagyok, am int ez köztudom ású —
fordult nevetve a b arátai felé, akik m á r szintén h an g o san m u la tta k a
szerencsétlen p araszt m egalázkodásán, m ajd in tett a mögötte álló
testőrnek.
— Alfredo, hozd ide a lányt!
Alfredo Meikóhoz lépett és odavezette az ezredes elé. A lány der-
m edten állt a m inden ízében remegő fogoly fölött.
— V esd le a ru h áid a t, paraszt! — m ondta E strad a m ég m indig m o­
solyogva a lábainál reszkető alaknak.
— De ezredes... — próbált tiltakozni a fogoly. E strad a a fejével in ­
te tt a két fegj^eresnek, akik odaléptek a férfihez és m in th a vezényszó­
ra tennék, gépiesen elkezdték rugdosni, m ajd h irtelen ab b ahagyták
és visszaléptek az előbbi helyükre.
— Vesd le a ru h á id a t paraszt! — Ismételte az E strad a az u ta sítást.
A férfi ezúttal engedelm eskedett és m indkét ru h ad arab játó l m eg­
válva m eztelenúl, remegő végtagokkal megáUt az ezredes és Meiko
előtt.
— Férfinek nem éppen egy díszpéldány. Nem Igaz, kedvesem ? —
fordult E strad a a lányhoz, m iu tán végigmérte a parasztot. Meiko nem
válaszolt azonnal, de aztán hirtelen eszébe ju to tt, hogy m ilyen követ­
kezm ényei leh etn ek engedetlensége csekély m egnyilvánulásának is,
és jobb b elátásra térítve m agát h alk an megszólalt, po n to san tudva,
hogy m ilyen választ v árn ak tőle.
— De igaz. ezredes úr.
— K ülönösen, h a a barátaim hoz és hozzám m érjük.
— Igaz, ezredes. Nem lehet összehasonlítani magával, m int férfit
A m ezítelen férfi valóban szán alm as látványt nyújtott, am in t m in ­
den ízében remegve m ondta a m agáét, alig hallható hangon gépiesen
könyörögve a kegyelemért, jóllehet, m ár m aga is tisztáb an volt vele.
hogy hiába.
Az ezredes odalépett az íróasztalához, kihúzta az egyik fiókot, kivett
belőle valam it és anélkül, hogy a férfi lá th a tta volna, m i is az, m aga
mögé rejtette összekulcsolva kezeit a h á ta mögött. Majd sá tá n i vlgyor-
ral a képén a fogolyhoz lépett, egyik kezével villám gyorsan m egragad­
ta a férfi nem iszervét, a m ásikkal pedig, m elyben m in t kiderült, egy
k ést szorongatott, egyetlen m ozdulattal lem etszette a herékkel együtt.
A m egcsonkított férfi velőt rázó sikollyal összeesett Meiko lábai előtt.
A rettenetes sebből vastag su g árb an dőlt a vér. Az ezredes ezu tán in ­
lett a fejével az egyik óm ek, aki előhúzta a pisztolyát és egy golyót
eresztett a görcsökben fetrengó áldozat fejébe.
Az ezredes bólintott, m ajd visszam ent az íróasztalához, kivette .a
m aradék n éh án y szivart az éppen nyitva álló dobozból, beletette a le­
vágott te strész t és a fedelét lecsukva átn y ú jto tta a dobozt a dermed-
len álló lánynak.
— Tessék. Ez a tiéd. Souvenirnek.
Meiko szótlanul átvette a dobozt, m ajd Alfredo kíséretében elhagyta
a szobát. A m int az ajtó b ecsukódott mögötte, a lábal felm ondták a
szolgálatot, térde esett és addig öklendezett, am íg annyira elgyengúlt.
hogy elájult.

Mikor m agához tért, egy ágyban találta m agát. A szobát nappali

fény áraszto tta el, az ágya m ellett egy odahúzott széken egy kedves
arcú, fiatal nő ült.
— J ó reggelt! — köszönt rá az ism eretlen nő. Meikót egy pillanat
alatt h atalm á b a kerítette az elm últ éjszaka tö rtén tek emléke. Jóllehet
még nem volt benne egészen biztos, hogy valóban m ásn ap reggel van,
és valam i feneketlen keserűség vett rajta erőt, olyasfajta u n d o rral ve­
gyes kétségbeesés, am iről az em berek túlnyom ó többségének sejtelm e
sem lehet. Hogy kissé könnyítsen m agán, vett egy mély lélegzetet, de
ezzel c sa k saját hán y ad ék án ak a fanyar szagát tette nyilvánvalóvá a
szaglószerve szám ára. Az ágya m ellett ülő nő ránézésre a h arm in cas
ével k özepénjárhatott, de Meiko sejtette, hogy azok a nők, akiket hosz-
szabb Időn keresztül erre az életform ára kényszerítenek, lényegesen
idősebbnek tú n n e k a koruknál.
Meiko a könyökeire tám aszkodva kissé felemelte a felsőtestét. E b­
b en a helyzetben m ár az ágya fölött bal oldalon nyíló ablakon is ki
tu d o tt nézni. Az ablakon át egy b an án k ertb e lehetett látni, am it az
ezredesi k ú ria mögé telepítettek. A paradicsom i gyüm ölcsöskert szép­
sége és békéje odakint szinte kiáltó ellentéte volt m in d an n ak az ördö­
gi gonoszságnak és kegyetlenségnek, am i idebent a k ú ria falain belül
tö rtén t és történik.
— Hogy hívnak? — kérdezte a nő.
— M eikónak. És téged?
— J u a n ita .
 — J u a n íta m ondd, hol vagyok tu lajdonképpen? É s m iért hoztak
ide, ebbe a pokolba?
J u a n lta együttérző mosollyal Meiko hom lokára tette a kezét, m int-
h a egy gyerm eket a k a rn a m egnyugtatni.
— Te m ostantól fogva Carlos E strad a ezredes alkalm azottja vagy.
— Az az em ber egy vadállat. De nem is tudom m iért m ondom ezt
neked, hiszen te erről biztos többet tu d sz nálam , hiszen régebben itt
vagy m ár.
— Igazad van, kicsikém. Sokkal többet tu d o k nálad. De ten n i
ugyanúgy nem tu d o k ellene sem m it, m in t te.
— M ióta vagy az ... „alkalm azottja"?
— Itt születtem egy közeli faluban. Tizenhárom éves korom ban
hoztak ide.
— H ány évvel ezelőtt?
— M ost huszonegy vagyok.
— Úristen! — kiáltott fel Meiko önkéntelenül is, a m egdöbbenéstől.
— Tudom , tudom — n y u g tatta meg J u a n ita . — De Jobb így. Régeb­
b en sokkal rosszabb dolgom volt.
Meiko hirtelen m ondani a k a rt valam it, de aztán m eggondolta m a ­
gát, és m égsem m o n d ta ki, am ire gondolt. Megfontolt m ozdulatokkal
kikelt az ágyból és átbotorkálva a szobán, a szem ben lévő falon nyíló
ablakhoz lépett, am ely egy belső u d v arra nézett. A szoba egy három -
szintes, villaszerkezetű k ú ria m ásodik em eletén volt. Az ab lak alatt,
az em elet egész h o sszáb an körben, egy díszes farag ású korláttal sze­
gélyezett erkély húzódott. Az erkélyt körülbelül három m éterenként
Jókora faládáklían b u ja tró p u si növények díszítették, közöttük pedig
szim m etrikus elrendezésben égőpiros virágokkal töm ött cserepek so ­
rakoztak. A villa belső u d v ara körülbelül negyvenöt m éter hosszú és
h arm in c m éter széles volt, egész felületét lapos kövek borították. Az
u d v ar m értan i közepén egy kőpárkánnyal szegélyezett k ú t állt, mely­
ből egy férfi — feltehetően a személyzet egy tagja — éppen vizet h ú ­
zott.
V isszafordult a szoba felé. J u a n ita éppen egy m osdókesztyút c s a ­
v art ki valam i porcelán m osdótálba.
— Gyere ülj ide! — m o n d ta M eikónak. — Egy kicsit lemoslak. Hidd
el. jó t fog tenni.
Meiko szó nélkül visszam ent az ágyhoz és végigfeküdt rajta.
— A ru h á d — m o n d ta az idősebbik lány.
Meiko a fején keresztül lehCizta m agáról a ru h á já t és h a sra fordult.
J u a n ita óvatos m ozdulatokkal gondosan lem osta Meiko testéről a
(öbbrétegben rászárad t, különféle eredetű m ocskot, sperm át, hánya-
(lékot és Izzadtságot.
— É s m ost? — kérdezte Meiko, hosszű idő óta először érezve m eg­
könnyebbülést. Az alkalm i tisztálkodás n em csak a sebeire h a to tt
gyógyírként, de a szám ára szokatlan hőség okozta k ínt is enyhítette
valamefyest.
— Próbáld meg elengedni m agad — n y u g ta tta J u a n ita . — É n nem
akarok tőled sem m it, h a erre gondoltál.
— Dehogyis. Úgy értettem , hogy m l lesz velem? Életfogytig az ezre­
des és b a rá ta i rabszolgája leszek? É s h a igen, m it kell még m egten^
nem a kedvükért? E sküszöm az ú ristenre, hogy n em sok Üyen éjsza­
k át tu d o k m ég végigcsinálni, m in t ez volt. Az igazat megvallva azt sem
Igen tudom , hogy ezt hogy sikerült túlélnem .
— E zu tán m á r könnyebb lesz, kicsikém. Mindig a „beavatás” a leg­
rosszabb. C sak egy dologra ügyelj. Soha ne ellenkezz, m ert ak k o r n a ­
gyon rossz dolgod lesz itt! Tedd meg, am ire kém ek, és akkor még meg
is kedveltetheted m agad.
Meiko en n ek a perspektívának még a gondolatától is m egborzon­
gott. Nem elég, hogy zokszó nélkül el kell tűrnie m indazt az ocsm ány­
ságot, am it ezek a vadállatok, ez a söpredék tesz vele, még a kedvük­
ben is já ijo n , hogy megkedveljék. Egy pU lanatra ism ét elfogta a m ült
éjszaka so rá n m egtapasztalt feneketlen undor, am it szinte au to m ati­
k u sa n az ösztönös lázad ás in d u lata követett. A jó zan ész azonban
m ost is közbeszólt. „Életben kell m aradnom !” A m o sd atás végeztével
J u a n ita adott egy új ru h á t a ja p á n lánynak, m ajd így szólt:
— Gyere u tán am .
Meiko m agára öltötte a r u h á t és elindult J u a n ita u tán . A szobából
kilépve a lépcsőházon á t lem entek a földszintre, m ajd az u dvaron ke­
resztülvágva egy tágas terem be léptek. Ez volt a k ú ria konyhája. Kö­
rülbelül tíz-tizenegy lány — többségükben kékszem ú, szőke szépsé­
gek — dolgozott itt, különböző beosztásban. Egyrészük az
ebédkészítéssel foglalatoskodott, m áso k m osogattak, ism ét m ások
pedig éppen a követ m o sták fel. J u a n ita és Meiko belépésekor azon­
b a n m integy vezényszóra, egyszerre hagyták ab b a a m u n k át, hogy
szem ügyre vegyék újabb társn ő jü k et. Senki sem szólt egy szót sem,
de a szem eik an n ál beszédesebbek voltak. Ezekből a szem ekből Mei­
kónak egy pillantás is elég volt, hogy lássa, a rem ény vagy a küzdeni
a k a rá s utolsó szikrája is kiveszett m ár. C su p án kétségbeesésről és
fásult beletörődésről tan ú sk o d tak . N éhány m ásodperc m úlva ism ét
egy em berként ném án elfordultak az újorm an érkezett pártól és foly­
ta ttá k a m u n k á t ott, ahol abbahagyták.
 — Ma itt fogsz dolgozni a m osogatásnál. R am óna m ajd elm ondja,
hogy m it kell csinálnod — m on d ta J u a n lta , m ^ d közelebb hajolva
Meikóhoz, m ost m á r halk ab b an , így folytatta: — E s ne feledd. Ha nem
ellenkc 2:el. nem lesz rossz dolgod. Ha ellenkezel...Nos, remélem , azt
sosem fogod m egtudni, hogy ak k o r m it csin áln ak veled.
B úcsúzóul bátorítólag M eikóra mosolygott, m ajd kim ent a ko n y h á­
ból, m agára hagyva a lányt új m unkahelyén.
M ár tú l voltak a m unkaidő felén, Meiko m égis úgy érezte, hogy e n ­
n e k a n a p n a k sosem lesz vége. A lányok nem so k at beszéltek egym ás­
hoz, m á r alkonyodott, am ikor R am óna lefújta a m ú szak o t és a lá­
nyok. kivéve cizokat, akiknek a vacsorát kellett felszolgálniuk,
visszam ehettek a szobáikba.
Meiko ugyanabba a szobába té rt vissza, ahol reggel felébredt és fá­
ra d ta n c su k ta m ag ára az ajtót. Bezárni term észetesen n em tu d ta,
m ert a z ára k at m inden „alkalm azottak" szám ára fen n tarto tt szobából
kiszerelték. Véglgfekúdt az ágyon és lehúnyt szemm el fohászkodni
kezdett, hogy nehogy ú jra rákerüljön a sor, sem aznap, sem m áskor.
Soha többé. A ztán rádöbbent, hogy képtelenség, am it kíván és m eg­
próbált m inden igyekezetével m á sra gondolni. Kellemes dolgokat, fe­
lejthetetlen szép em lékeket próbált felidézni m agában, hogy enyhítse
a Jelen elviselhetetlen lelki gyötrelmét. A vőlegényére gondolt S an
Franciscóban, a m u n k ájára, am elynek a révén az egész vüágot b e­
u ta z h a tta ... A ztán a b arátja is az eszébe Jutott, aki önhibáján kívül
ugyan, de erre a szörnyű heljrre ju ta tta . Vajon m i lehet velúk? Hol
v an n ak ? Mit csin álh atn a k éppen? Mit gondol a vőlegénye, m l tö rtén ­
h etett vele? MegpróbálJa-e m egkeresni m ajd? É s h a igen. m it tu d n a
te n n i egyáltalán ezek ellen a g átlástalan , elállatiasodott szad isták el­
len, ak ik fogva ta rtják ...?
Meiko éppen c sa k elszunnyadt, am ikor valaki belépett a szobába és
m egállt az ágya m ellett. Mikor kinyitotta a szem ét, látta, hogy Alfredo
az. E strad a testőre.
— T essék ezt felvenni senorita — m on d ta a férfi és egy ren d ru h á t
te tt az ágya végébe. Piros köntös, egy p á r h arisnya, cipő és egy h a ris ­
nyakötő.
— A m ai estét k ettesb en fogja eltölteni az ezredes ú rral. Ez nagy
m egtiszteltetés. Negyedóra áll a rendelkezésére. Egy perccel sem több.
Alfredo ezzel m egfordult és kim ent a szobából. Az ajtót nem csu k ta
be m aga u tán .
Meiko la ssa n kikászálódott az ágyból, m ajd az ab lak m elletti tú k ö r
elé lépve egyenként m aga elé próbálta a ru h ad arab o k at. A zután az
ajtó m ellett álló toalettasztalhoz m en t és leülve szem ügyre vette az
odakészített kozm etikum okat. A kis asztali tü k ö rb e pillantva látta,
hogy az arcá n kövér könnycseppek gördülnek végig. Ha nem látja,
m ár észre sem vette volna, hogy sír. A fájdalom és az eddig átélt m eg­
próbáltatások m áris teljesen elfásították az érzékszerveit. T alán Jobb
is így — gondolta. így könnyebb elviselni. Ha tökéletesen u ra m a ra d ­
n a az érzékszerveinek, c sa k fokozottabban élné á t m indazt a fájdal­
m at, kétségbeesést és m egaláztatást, am i itt am ügy Is kizárólagos
osztályrésze.
Igen, az a legjobb, h a m egpróbál nem is gondolni rá, h a ez egyálta­
lán lehetséges. Most még tú l friss volt az élmény, hogy ez sik erü lh es­
sen. de h a hosszabb időre itt kell m arad n ia, az egyetlen m egoldás,
hogy m egpróbálja tú lten n i m agát rajta. M indenáron meg kell őriznie
az ép eszét.
Letörölte a könnyeit, gondosan kism inkelte m agát és felöltözkö­
dött. A végeredm ény még szinte önm agát is meglepte. A tü k ö r egy
profi p ro stitu áltat m u tato tt, am ikor elé állt. Annyi sm inket te tt m agá­
ra. am ennyit c sa k a bőre elbírt, hogy m inél Jobban elrejthesse az igazi
arcát, a valódi énjét a teljhatalm ú szörnyeteg elől. akit m a este ú jra ki
kell szolgálnia.
A m entő gondolat, megelőzve a kétségbeesést, m ost m á r gyorsab­
b a n Jött. m in t korábban. „Életben kell m aradnom !" Az életösztön e
sp o n tá n m egnyilvánulásához azonban ezúttal egy racionális érv is
csatlakozott. Ha m ásért nem , legalább azért ak art m indenáron élet­
b en m arad n i, hogy E strad a ezredest h o ltan láth assa, még akkor is,
h a ez lesz az utolsó dolog az életében, am it láthat.
 M ásodik fejezet

A vadonatúj 45 SEL típ u sú fehér M ercedes a Sausallto-1 Main

S treeten épült Dojo előtt állt meg. B rett Wallace, m iután leparkolta az
au tó ját, egyenesen az edzőterem be m ent. JeíT Archer, alü az edzést
vezette, fekete övvel átk ö tö tt fehér gl-ba öltözve éppen egy k ata-t m u ­
ta to tt be a körülbelül tizenkét főből álló csoportnak. A tanulók egy, az
egész h átsó fal ho sszáb an végighúzódó tü k ö r előtt állva figyelték a
gyakorlatot.
J e íf c sa k akkor vette észre B rettet, am ikor m á r befejezte a b em u ta­
tót. O dalntette a tü k ö r mellől az egyik tanítványát és rábízta a csoport
további irányítását, an n ál Is inkább, m ert m ár csak a foglalkozás vé­
gétjelző ru tin szerű levezető gyakorlatok voltak hátra.
E zu tán B rett és JeíT átm en tek egy belső szobába, am i az edzőterem
m ögött, a ház h átsó részében helyezkedett el. A körülbelül a h arm in ­
c a s évei közepén Járó, középterm etű, arányos alakú, karcsú, de töké­
letesen kidolgozott izomzatú B rett egy íróasztal mögé telepedett, míg
a n ála Jóval fiatalabb, szőke hajú, kék szem ú, ránézésre izm osabb
tanítvány. Je ff vele szem ben egy k an ap én foglalt helyet.
— Hogy megy a bolt?
— Ahhoz, hogy a látszatot fen n tartsu k , elég Jól — felelte Archer.
— Nagyszerű. Tudod, hogy egész Jól csináütad az előbb? Napról
n a p ra Jobb leszel...
— Kösz. M egpróbálom kihozni m agam ból, am it lehet.
— ...és napról n a p ra szerényebb. Ami m á r h atáro zo ttan jó jel.
N incs kedved egy tízóraihoz?
— Ha még tu d sz v árn i vagy negyedórát, oké.
Körülbelül h ú sz perccel később B rett és Jeff m á r Sausalito festői
szépségű utcáit ró tták egy kedvükre való kávézót keresve. Végül egy
 teraszon állapodtak meg, melja-ől pazar kilátás nyílt a S an Francisco-i
öbölre, a fölötte átívelő Golden Gate Bridge-re és a reggeli ködből ép­
pen kibontakozó csodálatos fekvésű városra.
A rendelést egy feszes fekete n adrágba és egy fehér, a hegyes sö tét­
b arn a m ellbim bókat Jócskán lá ttatn i engedő, áttetsző blűzba öltözött
fiatal pincérnő vette fel. J e íf h o sszan nézett u tá n a, am int ringó fenék­
kel eltű n t a személyzeti bejárón a konyha felé.
— Meg kéne kérdeznem , hogy h ánykor végez ma. T alán eljönne az
J e s ti bulira. Mi a véleményed?
r i — Mi vagyok én? Lelki elsősegély szolgálat? — kérdezte B rett mo-
■ iolyogva, m inden b ántó él nélkül.
■ — Azt hiszem egy kicsit az is.
“ — Na Jó. Szóval ezek szerint készen állsz az estélyre?
— Ó, hogyne. Nyolckor, nem Igaz?
— P ontosan. Szép szám m al leszünk. R heának rengeteg b arátja Jön
és n éh án y vendéglátóipari szaktekintély is Jelezte, hogy nem u tasítja
■W ssza a m eghívást. Szeretném , h a ez a b em utatkozás sokáig em léke­
zetes m a ra d n a Rhea szám ára. Rengeteget dolgozott az elm últ h ó n a­
pokban, hogy a vendéglő olyan leh essen a m egnyitásra, am ilyennek
m egálm odta. '
— Ne aggódj — m o n d ta Jeíf. m iközben a ringó derekú szépség elé­
be tette a gőzölgő kávét és a frissen csavart citromléből készült limo­
n ádét. — Bom ba siker lesz. R h eánáljóbb Jap án szakács n in cs a C sen­
des óceánnak ezen a partján.
A pincém ő még egy csésze te át tett az asztalra B rett elé. m ajd az
előbbihez hasonló stílu sb a n távozott. JeíT ism ét addig nézte, amíg el
nem tű n t a csapóajtó mögött.
— M icsoda pazar segg! — sóhajtott elism erően, am in t visszafordult
B rett felé.
— A te sti ügyességeddel csak a nyelvi kifejezőkészséged veszi fel a
versenyt — jegyezte meg B rett elmosolyodva, m iközben kitöltötte m a­
g án ak a gőzölgő teát. Az öböl felől kö d k ü rt hangját hozta a szél. Az
u tc a átellenső oldalán, m egszokott helyén, egy utcai zenész éppen a
g itáiját hangolta. A terasz előtt a Járd án egy csinos, so rtb a és pólóba
öltözött fiatal lány biciklizett el, B rették asztalától m indössze egy-két
m éterre. Jeff addig b ám u lta a távolodó csábos tünem ényt, am íg a visz-
szatérő pincém ő ism ét m agára nem vonta a figyelmét.
Most egy-egy tányért te tt az asztalra a két férfi elé. M indketten Ma­
rin om lettet rendeltek, egy speciális rántotta-félét, amelybe csu p a
zöldséget sütöttek , hagym át, spenótot, avokádot, zukklnlt. Az íny­
csiklandó tojáslepény tetején zöldborsó darabkákból egy szabályos
dolláijel volt kirakva.
— Azt hiszem , m uszáj m egpróbálnom .
— M egpróbálnod? Mit?
— Megkérdezem tőle, l.ogy nlncs-e kedve m a este eljönni velem
Rhea nyltóbuUjára.
B rett ism ét elmosolyodott, m ajd a két férfi nekilátott a g u sztu so sán
elkészített om letteknek, m iközben m egbeszélték a közelgő estély elő­
készületeinek a részleteit. Mikor végeztek, a pincém ő egy kis ezü sttál­
cán hozva a szám lát, az asztalukhoz lépett.
— Ez m ost az enyém — m ondta Jeff és egy elegáns m ozdulattal
mosolyogva elvette a tálcáról a szám lát. A m ozdulattal egyidejűleg h a ­
tározottan a pincém ő szemébe nézve így szólt;
— Engem JeíTnck hívnak.
— Nagyszerű — felelte a lány.
JelT köhhentett kettőt, majd folytatta.
— Na és m agát?
— Tammy.
Brett gyors m ozdulattal m aga elé emelte a szalvétáját, hogy eltakar
Ja a szájára önkéntelenül kiüli gúnyos vigyort.
— Szép név — bólogatott JeíT.
— Elmegy. C sak egy baj van vele. S okaknak azok az idétlen bék e­
beli filmek u g ran ak be róla. Tudja! A „Tammy és a professzor". Meg a
„Tammy és az egyremegy",
— Film eket m ondott? — kapaszkodott meg Jeff a felé nyújtott szal­
m aszálban. — Ez az! Hát persze! Filmek. M ár egy fél órája azon töröm
a fejem, hogy h o n n an olyan Ism erős nekem . A haja. az alakja, a moz­
gása. Most ugrott be! A filmekről. Marilyxi Monroe. Egy az egyben rá
emlékeztet.
Brettböl m ajdnem kirobbant a röhögés a szalvéta mögött, úgyhogy
gyorsan az öböl felé fordította a fejét.
— M intha ő m á r m eghalt volna, nem igaz?
— Igen. Igen. De nem ez a fontos. Ritka gyönyörű nő volt.
— M agam is azt hiszem . Szóval nekem ak ar fizetni vagy inkább a
pénztárnál? — váltott tém át hirtelen a pincém ő. közönyös arccal, to ­
vább rágva a szájában lévő rágógumit.
Jeff nagyot nyelt, kissé kihúzta m agát és h atáro zo ttan m egkérdez­
te.
— V an program ja m a estére?
— Nincs — jö tt a bíztató válasz.
 Jeff halványan elmosolyodott, m ajd így folytatta.
— Nincs kedve eljönni velem vacsorázni?
— Nincs — felelte a lány és ellépett az asztaltól.
— M arllyn M onroe? — fordult vissza B rett a társához, kérdőn fel­
vont szemöldökkel.
— Mit csináljak? Nem ju to tt m á s szőkeség az eszembe. A fenébe
Is...
— J a , egyébként kösz a m eghívást.
Jeff értetlenül összeráncolta a szemöldökét, majd a kezében ta rto tt
szám lára pillantva m éltatlankodó hangon felelte.
— De hiszen ezt csak úgy a nagyobb h a tá s kedvéért m ondtam .
— Rám tényleg nagy h a tá st tettél vele. Kösz mégegyszer — m ondta
b re tt m egjátszott komolysággal, m ajd felállt az asztaltól. Jeff füstölög­
ve bem ent a pénztárhoz és kifizette a szám lát.
■'■A két férfi visszasétált a Dojohoz és megállt B rett kocsija előtt.
B rett b arátság o san megveregette a kudarcot vallott széptevö vállát,
m ajd beült a volán mögé.
— Hét körül érted Jövök — szólt ki az ablakon és begyiytotta a m o­
tort.
— Oké — felelte Jeff és lógó orral bem ent a házba, hog>' felkészül­
jö n a következő karate foglalkozásra.

A R hea Down vendéglő m egnyitása alkalm ából rendezett ü n nepi

összejövetel valóban e^m ényxiek bizonyult a S an Francisco-1 Cle-
m ent S treeten és környékén, am it az egybegyűlt vendégsereg összeté­
tele is bizonyított. Vagy két tu c at jap án -am erik ai kiválóság, egy vezető
tisztségviselő a városi tanácstól, négy vendéglátóipari főfelügyelő a
Bay Area-1 övezetből, egy közismert író, két kevésbé közism ert tévés
személyiség és egy híres brit rockzenész, aki éppen a rangos sausali-
to-1 hanglem ezgyárban készített felvételsorozatot, képezte a tá rsaság
krém jét. A vendéglő hom lokzatára ez alkalomból felszerelt ü n n ep i n e­
ondíszítés m á r mérföldekről hirdette a helyszínen zajló nagy ese­
m ényt. Az előre lefoglalt környékbeli parkolóhelyek zsúfolásig megtel-
. tek az érkező vendégek autóival. lö iea biztos kézzel irányította a
konyhai és felszolgáló személyzet m u n k áját, am ellett, hogy a m ai es­
té n kivételesen m aga lá tta el a h o stess feladatát is, am i önm agában is
g arancia volt a sikerre. K áprázatosán szép volt! S ű rű hollófekete haja
zu h atag k én t omlott le a vállaln, egészen a derekáig. Földig érő tü rk iz­
kék selyem ruhája két oldalt körülbelül combközépig fel volt vágva. Ily
m ódon engedve érvényesülni S an Francisco ta lá n legszebb, legformá-
sab b női lábait.
A R hea Down vendéglőt B rett v ásáro lta a saját pénzén, de a tényle­
ges tulajdonos és az üzletvezető egyszemélyben R hea volt. Arról, hogy
B rettnek bárm i köze lenne a vendéglőhöz, a legszűkebb b a rá ti körön
kívül senki nem tudott.
Mikor Jeffel m egérkeztek, Rhea m elegen üdvözölte őket.
— A kadna még egy szabad asztal, vagy várni kell? — tréfálkozott
Brett, ravaszkás mosollyal a szája szélén.
— Ó riási nem . B rett? Dugig vagyunk — m ondta a gyönyörű ja p á n
nő leplezetlen büszkeséggel.
— Tényleg telt ház v an és azt hiszem ez m á r önm agában is félsiker.
A nehezén m á r tű i vagy. Ha m á r sik erü lt idecsábítani őket és m egkós­
to lták a főztödet. nyert ügyed van.
— B árcsak igazad lenne — m ondta Rhea nagyot sóhajtva, m ajd
n 3rugtalanul körülnézett, hogy m inden ú gy megy-e. ahogy kell. Az­
u tá n egy kézm ozdulattal odaintett m agához egy alacsony, k ék kimo-
nós ja p á n pincérlánjd.
— Mr. W allace készen áll. hogy elfoglalja a helyét — ad ta ki az u ta ­
sítá st a lánynak. ^
— Kérem Mr. Wallace, kövessen! — m o n d ta a lány, enyhén m eg­
hajtva m agát.
B rett R heára mosolygott, m ajd egy bátorító .szuper" jelet felm u tat­
va, Jeílel az oldalán elindult a pincém ő u tá n , aki a lépcsőházon ke­
resztül egy m ásodik em eleti szobába vezette őket. A B rett tervei alap ­
já n elvégzett renoválások eredm ényeképpen a h ázn a k a Golden Gate
Bridge felé néző oldalát a h arm ad ik szinten teljesen átalakították,
ügy. hogy a fal helyére egy óriási felületű panorám a ablaksor került,
lélegzetelállító k ilátást nyűjtva a m éltán világhírű látványosságra, a
Frisco-1 Öbölre.
M iután B rett és Jeff helyet foglalt, m indketten rendeltek egy—-egy
P errier-t Jéggel. A pincém ő alig egy perc elteltével m ár hozta is az ita ­
lokat.
— K ap h atn án k egy étlapot? — kérdezte Jeff.
— Az üzletvezető azt szeretné, h a a m ai este díszvendégei m egtisz­
telnék a bizalm ukkal és kipróbálnák speciális ajánlatát.
B rett és Jeflf kölcsönösen egym ásra mosolyogtak, m ajd IBrett így
szólt a lányhoz.
 — Legyen szives m ondja meg R heának, hogy megtisztelve érezzük
m agunkat.
A p incém ő Ism ét meghajolt, m ajd m ag ára hagyta a két férfit.
A vacsora fenom enális volt. Az Ülatos Mlso levest Yakltorl követte,
am it B rett még Tokióban evett utoljára, m ajd egy bőséges adag íny­
csiklandó Terlyakl csirke k erü lt terítékre, végül pedig befejezéskép­
p en egy d upla Sashim l.
B rett h azatérése óta m á r jónéhányszor evett Ilyen ételeket a kör­
nyékbeli Ja p á n étterm ekben, de Rhea produkciója verhetetlennek bi­
zonyult. Izek, ízlés és kreatív eredetiség ilyen tökéletes harm ó n iáját az
Á llam okban m ég sehol nem tap asztalt.
Az este fényesen sikerült és R heát a so k elism erés és gratuláció
ta lá n m ég Jobban kifárasztotta, m in t az egész n ap o s készülődés az
esem ényre.
Végre az utolsó vendég Is eltávozott és a h áz úm ője, láth ató an ala­
p o san kim erülve, de boldog mosollyal az arcá n m egjelent az emeleti
szobában, ahol B rett és Je ff éppen B lackgam m ont Játszottak.
— Boldog vagy? — kérdezte B rett, am int Rhea lehuppem t a kana-
,péra.
R hea nagyot sóhajtott, m ajd fárad t mosollyal válaszolta.
— Igen. Azt hiszem kapitány, sikerült az akció. Egy igazi győztes
hadvezért lát m aga előtt.
B rett elnevette m agát a találó megjegyzésen, m ajd odébb tolt egy
, fekete b á b u t a táblán.
E bben a p illanatban a lépcső^iáz felőli b ejáratb an m egjelent a kék
í künonós pincérlány.
— Rhea, telefonon keresnek!
— Köszönöm — felelte Rhea. m ajd felállt és követte a lányt a lép-
csóházba.
M indössze n éhány percig volt távol, de am ikor visszatért, m in th a
; kicserélték volna. Az arcáról nyom talanul eltű n t az előbb még su g ár­
zó öröm és büszkeség.
B rett azonnal észrevette a hirtelen beállt változást és megvárva.
' hogy Rhea ú jra helyet foglaljon az asztal m ellett a k an ap én , megkér-
’ dezte;
— Ml a baj?
— Még nem tudom . De azt hiszem , tényleg baj van. Az un o k ah u -
gom vőlegénye telefonált. Meiko, az unokahugom , a TWA légitársa-
. Ságnál stew ardess. Körülbelül három h éttel ezelőtt az egyik já ra tta l
Mexikó Clty-be repü lt és azóta senki nem tu d róla. Eltűnt! A vőlegé­
nye m indjárt itt lesz. M indent elmond, am it tu d . Ugye, te is velünk
m arad sz és m eghallgatod?
— H át persze. Ez term észetes.
Körülbelül h ű sz perc elteltével egy fiatal, h u szo n ö t-h u szo n h at év
körüli ja p á n férfit vezettek be É rették szobájába. M iután m in d h ár­
m a n üdvözölték, a férfi leült és u d v ariasan elhárítva m indenféle k ín á­
lást, rögtön a tárgyra tért.
— Igazán sajnáilom Rhea, hogy ilyesmivel terhellek. De egyszerűen
nem tu d tam , hogy kihez és hová fordulhatnék.
— Mi m indketten Rhea jó b a rá tai vagyunk — szólt közbe Brett. —
Remélem nincs ellene kifogása, h a itt m arad u n k ?
— Szó sincs róla. Sőt! Úgy hallottam , hogy R h eán ak v a n n a k b a rá ­
tai, akik esetleg segíteni is tu d n á n a k ebben az ügyben.
— Ki m ondta ezt m agának? — kérdezte Brett, gyanakodva felkapva
a fejét.
— Meiko nagybátyja.
B rett kérdően R heára nézett.
— M inden rendben! — m ondta a lány. — Az illető M aster Yamagu-
chi közeli barátja.
— Az m ás — m o n d ta B rett megnyugodva és ú jra kényelem be h e ­
lyezte m agát a székén. Ha valaki an n a k a M aster Y am aguchinak a
b arátja, aki bevezette B rettet a nindzsák világába és ak in ek a kikép­
zését köszönheti, ab b an tényleg meg lehet bízni.
— A kkor azt javaslom , kezdje a legelején. És m ondjon el m indent,
am it tu d — m ondta B rett a fiatalem bernek.
— Meiko a TWA légitársaságnál dolgozik. Valamivel több m in t h á ­
rom héttel ezelőtt egy m enetrendszerinti já ra tta l Mexikó City-be re ­
pült. T erm észetesen nem először teljesített szolgálatot ezen a vonalon
az elm últ évben. Mióta együtt já ru n k , m ár jónéhányszor m egtette ezt
az u ta t. A m egérkezésük u tá n két teljes n ap ju k van a váro sb an a visz-
szatérésig. Úgy hogy a h arm ad ik n ap o n kellett volna hazaérkeznie, de
nem jö tt vissza. Felhívtam a légitársaságot, ahol azt m ondták, hogy
sem m it nem tu d n a k a hollétéről, a visszatéréskor nem je len t m eg a
szolgálatra, és megígérték, hogy m egpróbálnak utánanézni, m i tö r­
tén h etett. E zu tán felhívtam Meiko e © ^ b arátját és m egtudtam tőle,
hogy kivel teljesített szolgálatot azon a járato n . Az egyiküket, S arah
Laoghtont. aki szintén stew ardess volt ugyanazon a gépen, én Is is­
m erem . úgyhogy m egkerestem és beszéltem vele. S arah elm ondta,
hogy sem Meiko. sem T én y Clay nevű stew ard a személyzetből nem
jelentkeztek be a vlsszarepüléskor. A zután bem entem a légitársaság
 inform ációs központjába, és hivatalosan kikértem az eltű n t szem é­
lyek listáját. Az irodában két tisztviselő b u rk o ltan célzott rá, hogy fel­
tehetőleg m indketten o ttm arad tak M exikóban „lazítani” egy kicsit, és
hogy legjobb, h a ebbe beletörődök...Én viszont egészen biztos vagyok
b en ne, hogy nem ez történt. T én y és Meiko m á r sokszor rep ü lt együtt
: és T én y t én is ism erem . Ami őt illeti, egyértelm űen hom okos, Meikó-
b a n pedig tökéletesen megbízok. M inden szempontból.
— Felőle én is kezeskedhetem — vetette közbe Rhea.
— Szóval röviden, kitört rajtam a p án ik és a következő Mexikó
Clty-1 Járattal odarepültem . S arah éppen azon a vonalon teljesített
szolgálatot, így együtt végigjártuk az összes szórakozóhelyet, ahol
Üyenkor m eg szoktak fordulni, h á th a valam i nyom ra b u k k an u n k .
Még a kerületi rendőrségre is elm entünk, ta lán tu d n a k valam i tippet
adni, h a m á r Ők m aguk nem tesznek sem m it a m egkeresésükért. A
végeredm ény egy nagy nulla volt. Az igazat megvallva, az ú t u tá n még
rem énytelenebbnek láttam az egészet, m int korábban...E z m á r m ajd­
nem két hete történt és még m indig sem m i h ír róluk. Úgyhogy m ár
azon gondolkodom , hogy ...
A fiatalem ber szava itt elakadt, szem elt elfutották a fájdalom és a
kétségbeesés könnyel.
R hea ta p in tato san elfordult, m ajd kérdően Érettre nézett.
— Mit gondolsz?
— U tána nézek a dolognak. M r...?
— Ne haragudjon — m ondta a fiatalem ber kissé összeszedve m a­
gát. — A nevem Ja m e s Naguchi.
— Jam es. Szükségem lesz Terry Clay és S arah Laoghton címére.
— Term észetesen. M áris m ondom — m ondta Naguchi, m ajd k ap ­
kodva előhalászott egy noteszt és egy tollat a belső zsebéből és a két
, szám ot kikeresve, kiírta őket egy Jegyzetlapra, am it a noteszból kitép-
’ ve átnyújtott Érettnek.
— Nem tu d ja véletlenül, hogy S arah Laoghton m ost itt tartózkodik-
e a városban? — kérdezte B rett, am int átvette a papírost.
— Itt Vein. Ezt biztosan tudom .
— Nagyszerű. Akkor legyen szíves hívja fel. h a h azam ent és m ond­
j a meg neki, hogy holnap a délelőtt folyam án keresni fogom telefonon.
É s azt nem tu d ja véletlenül, hogy Terry Clay egyedül él-e?
— De igen. Az egyedülálló stew ardok és stew ardessek anyagi m eg­
fontolásokból többnyire valakivel megosztva bérelnek lakást. Luxus
lenne egyedül fizetni az am úgy is m agas bérleti díjakat, am ikor két
h etet sem töltenek ittho n egy hónapból. Valami barátjával él együtt.
— Remek. Azt hiszem holnap őt is meglátogatom.
 — Neki Is odaszóljak előtte?
— Köszönöm, de azt hiszem az ő esetében erre nem lesz szükség.
— Igazán nem Is tudom , hogy köszönjem meg a segítségét M r...? —
m ondta Naguchi, h álás tekintettel Brett szemébe nézve.
— É n csu p á n Rhea egyik b arátja vagyok.
Egy m ásodpercre a fiatalem ber nem tu d o tt m it kezdeni B rett kitérő
válaszával, de aztán kapcsolt, hogy a nagylelkű szívességet többek
között azzal hálálh atja meg, h a nem kérdezősködik. R heára m oso­
lyogva felállt, neki is m egköszönte a közbenjárást, m ajd B rett felé for­
dulva m eghajtotta m ag át és távozott.
— Ml a véleményed? — fordult JeíT Rheához, am int az ajtó b e c su ­
kódott a látogató m ögött. /
— Itt valam i nagyon n in cs ren d b en — felelte Rhea, ta n ácstalan u l
Ingatva a fejét. — E m berek egyik napról a m ásik ra eltűnnek. Anélkül,
hogy erről valaha, valaki Is tu d o m ást szerezne. Legalábbis hivatalo­
san.
— É n a részem ről m ég sosem hallottam Ilyesmiről — m o n d ta Jeff a
fejét rázva.
— É ppen Meiko m esélte egyszer, hogy néh án y évvel ezelőtt, am ikor
elkezdte a repülést, az egyik kolléganőjét, aki ráad á su l a b arátnője is
volt, az egyik ú t alkalm ával egyszerűen elrabolták és többé nem Is
hallottak felőle sem m it. Később arra a meggyőződésre Jutott, hogy a
b arátn ő jét feltehetőleg eladták fehér rabszolgának Szaud A ráblába.
Elég képtelenül hangzik. Mint valam i olcsó kalandfüm , nem Igaz? De
én is azt hiszem , hogy Ilyesmi a valóságban Is m egeshet. Term é­
szetesen a légitársaságok nem verik nagydobra az Ilyesmit. De biztos
vagyok benne, hogy előfordul. És attól tartok, hogy Melkóval Is valam i
Ilyesmi történhetett.
— Meglátom, hogy m it teh etek — m o n d ta B rett és m eg n y u g tatás­
képpen m egslm ogatta Rhea kezét.
— Attól tartok, nem lesz könnyű, Brett. M ár az Is csodával h atáro s
lenne, h a sikerülne m egtalálni. De hogy kiszabadítani is sik erü l­
jö n ...h á t nem tudom . A nnak alapján, am it ezekről az önjelölt szu ltá­
nokról hallottam , szinte lehetetlennek tűnik. M indenük m egvan a h ­
hoz, hogy azt tegyenek, am ihez kedvük van. Csillagászati pénzekért
vásárolják össze a h árem ü k szám ára az elrabolt lányokat és kisebb­
fajta zsoldoshadseregekkel őriztetik m agukat. R áadásul, a helyi h ató ­
ságokat is lefizetik, úgyhogy teljesen szabadkezet k a p n a k a piszkos
üzelmeüíhez.
— Meg fogom találni — m ondta B rett kissé h atáro zo ttab b an , m int
az érzései és meggyőződése d ik tálták volna. R heának nem kellett tud-
nla, hogy pillanatnyilag ő m aga sem látott sokkal több esélyt a sik er­
re, m int a barátnője. A lán y n ak meg volt a m aga gondja a vendéglővel.
Meiko eltűnése pedig ettől a pillanattól kezdve m á r csakis az ő gondja
volt.
 H a rm a d ik fejezet

S arah Laoghton a W alnot Creeken lakott. A város egy tip ik u s felső­

középosztálybeliek által benépesített déli negyedében, melyre legin­
kább azok a komplex szolgáltatásokkal ellátott apartm anblokkok vol­
tak a Jellemzők, am elyekhez ugyanúgy hozzátartozott a teniszpálya,
az úszóm edence é s 'a szau n a, m int m ondjuk az áram szolgáltatás és
am elyeknek a falain szabályos Időközönként v áltották egym ást az
„egyedülállók” szám ára felragasztott, vagy éppen kézzel felpingált al­
kalm i hirdetések.
B rett az előzetes m egállapodás alapján pontosan tizenegy ó rára é r­
kezett a lányhoz, aki m á r várta. S arah Laoghton kisterm etű, de igen
Jó alakú, szőke lány volt. Ovális arc, pici, dacos száj, szem telen, fitos
orr, zöld m acskaszem ek, kifejezetten csinos arc, állapította meg m a ­
gáb an B rett m á r az első pillantásra. Alul fehér sortot, felül pedig egy
rövid nyakpántos napozótrikói viselt, am i alatt m inden lépésnél in ­
gerlőén m egrezdültek ruganyos, fiatalosan kem ény, mégis telt mellei.
— Szóval m aga Rhea b arátja? — m ondta a lány, m iu tán m in d k et­
te n kényelembe helyezkedtek egy széles, süppedős k an ap én , amelyről
éppen az erkélyre és az alatta elterülő kertre nyílt kilátás. Az úszóm e­
dence körüli napozó tele volt fü rd ő ru h ás alakokkal, nőkkel és férfiak­
kal egyaránt. M aguchi m á r előzőleg figyelmeztette a lányt, hogy jobb,
h a a kérdéseket B rettre bízza és ő m aga inkább csu p án a válaszokra
szorítkozik. — Nem is hiszi, m ennyire bízom abban, hogy m egtalálja
Meikót.
— É n is bízom benne, hogy sikerülni fog — felelte Brett. — De e h ­
hez sokkal többet kell tudnom róla és egyáltalán az egész dologról,
m int am ennyit m ost tudok. Na és persze egy jó adag szerencse is kell
hozzá.
 — Maga nem éppen úgy fest. m int aki a szerencsére szokta bb.ni a
dolgait — m ondta a lány és egy sokatm ondó p illantással leplezetlenül
végigmérte látogatóját.
— V an nak dolgok, am ikhez valóban n in cs rá szükségem — ism erte
el B rett mosolyogva. — De úgy érzem, ez az eset nem ebbe a kategóri­
áb a tartozik.
— Gondolom tudja, hogy nem Meiko az elsó lány. aki így tű n t el.
— Igen. erről m á r hallottam egyet s m ást. Na és m aga m it gondol,
m égis m i tö rtén h etett velük?
— Szerintem m inden esetben m ás lehet a m agyarázat. V annak lá­
nyok, akik egyszerűen c sa k m egism erkednek olyan p asasokkal, akik
elég h atáro zo ttak ahhoz, hogy levegyék a lábukról őket és még a pén­
zü k is van hozzá, hogy biztosítsák nekik a változatosságot. Egy kis
kaland. Többnyire így indul. Van, aki a rom ánc kedvéért megy bele a
já ték b a, aztán olyanok is akadnak, akiket a pénz szédít meg. Ezeknek
a p asaso k n ak annjri pénze van, hogy egy édes kettesben eltöltött két­
h etes kéjutazásért vagy egy kis k irán d u lásért az európai kastélyokba
, többet fizetnek a vállalkozó kedvű lányoknak, m int az egyéves fizeté­
sük. Legalábbis az elején ilyesmivel kecsegtetik őket. Az em berek pe­
dig. tudja, m ilyen hiszékenyek!
— Na és a többiekkel m i történik?
— N éhányukat. de azt hiszem Ilyenek nem lehetnek sokan, fehér
rabszolgakereskedők rabolják el. Azt hiszem így hívják őket. Ezekről
a lányokról soha többé nem hallani. Örökre eltűnnek. Azok viszont,
akikről az előbb beszéltem , előbb-utóbb ú jra felbukkannak. így vagy
úgy.
— Na és m it gondol? Meiko melyik kategóriába sorolható?
A lány arca egy szem pillantás alatt elkomorodott.
— Attól tartok, hogy az elraboltak közé.
— Miből gondolja?
— Ism erem Meikót és Ja m e s-t is. Meiko h alálosan bele v an esve.
Tudja, a stew ardessek többsége, a n n a k ellenére, hogy v an valakijük,
úgy értem , hogy tényleg szeretnek is valakit, gyakran álln ak össze
alkalm i partnerekkel. Ez persze érthető is. Á llandóan ú to n v an n ak és
kikapcsolódásra, szórakozásra m áshol is szüksége v an az em bernek,
n em csak otthon. M egérkeznek egy idegen nagyvárosba, ahol teljesen
egyedül v an n ak és... valahogy el kell tölteni azt az egy-két napot is.
F elbukkan egy p asas, akiről tudják, hogy soha többé az életben nem
fogják ú jra látni. H át m iért is ne? Ilyesmi m indennap megesik. Ez
még nem Jelenti feltétlenül azt. hogy valaki p rom iszkuitásban él. Ha
érti, m it akarok ezzel m ondani... — S arah Itt kérdően B rett szemébe
nézett, hogy kiolvassa belőle a választ.
— Hogyne! Tökéletesen értem.
— Szóval, rövidre fogva, azt hiszem Meiko nem ilyen, ó igazán sze­
reti J a m e s t és biztos vagyok benne, hogy nem tenne vele ilyet, hogy
c sa k íigy elmegy egy vadidegen p asassal és hagyja, hogy J a m e s t itt­
h o n tölje a frász.
— A kkor m égis m it gondol? Hol lehet m ost?
— Ez m á r egy picit nehezebb ügy. Lehet, hogy egy közel-keleti h á ­
rem be hurcolták, lehet hogy egy távoli európai várkastély foglya, de az
is lehet, hogy ott helyben M exikóban ta rtjá k fogva valahol. Akárhová
is vitték, az biztos, hogy nem önszántából került oda. De a legrohad-
tab b az egészben, hogy tulajdonképpen b árhol lehet a világon.
— Úgy hallottam , hogy Meikóval együtt egy stew ard. bizonyos
Terry Clay is eltű n t a legénységből — m ondta Brett.
— Úgy van. É ppen ez az. am i sehogysem illik a képbe. Tudja, Terry
hom okos. Szóval...az tuti, hogy nem együtt léptek le.
— De egyébként jó b a voltak, nem ?
— De igen. M ikor együtt repültek, gyakran m en tek el k ettesb en
szórakozni. Tudja, m indkettőjüknek ez volt a legkényelm esebb m eg­
oldás. T én y nem ak art sem m it Melkótól. ezért nagyonjól kijöttek egy­
m ással. M eikónak Is jól Jött, hogy mindig egy sráccal van, így ő is be
volt biztosítva, hogy ne m olesztálják.
— Na és volt valam i törzshelyük Mexikó Cityben, ahová re n d ­
szeresen eljártak szórakozni?
— Persze! Nem is egy. Tudja, m inden városban, ahol gyakran m eg­
fordulunk. v an n ak törzshelyeink. Á ltalában az egész személyzet
ugyanazokra a helyekre já r.
— Például?
— H át...étterm ek, diszkók, bizonyos üzletek, ahol lehet valam i Jó
üzletet csinálni; tu d ja hogy van ez...
— Hogyne. É rtem — m o n d ta B rett, a hanghordozásával Jelezve,
hogy részéről a beszélgetés nagyjából ki is m erült.
— Maga szintén itt él S an Franciscóban? — kérdezte S arah gyor­
s a n tém át váltva.
— Igen. Nem m essze az öböltől.
E zu tán n éhány m ásodpercnyi kínos csönd következett, m ajd a s te ­
w ardess, m iu tá n látta, hogy nem sok rem ény van m á r a beszélgetés
folytatására, csak ennyit m ondott búcsúzásképpen:
— Ha esetleg m ég szüksége lenne rám . tu d ja a szám om at.
 Terry Clay a város egy különlegesen szép fekvésű pontján, a Nob
HUlen lakott. A ház biztonsági felszereltsége egy közepes bankéval ve­
tekedett. Az előtérben egy egyenruhás k ap u ő r ta rtó zta tta fel É rettet,
aki közölte vele. hogy Terry Claj^ keresi, jóllqhet po n to san tu d ta,
hogy az illető píllanatnyüag nem tartózkodik otthon. A szo b atársa vi­
szont, akivel beszélni akart, ta lá n igen.
— Mr. Clay nincs Itthon, u ram — közölte az őr szárazon.
— Értem . Na és Róbert? Ó itthon van?
— Róbert, uram ?
— Igen. Terry bérlőtársa.
— T alán E dw ardra gondol?
— H át persze! Edward! Tudtam , hogy valam i szivaros dobozon lá t­
ta m a nevét — m ondta B rett mosolyogva, megcsóválva a fejét.
— Egy pillanat. Megnézem — m ondta az őr és eltű n t egy a bejárati
ajtó m ellett felállított bódéban. Az üvegen át B rett látta, hogy meg­
nyom egy gombot és valakivel néh án y szót-vált a kaputelefonon, de
azt m á r nem hallotta, hogy m it m ond. M iután az őr visszarakta a
kagylót, kijött a fülkéből és odam ent Éretthez.
— Edw ard szeretné tu d n i, hogy kicsoda Ön, m ielőtt fogadná.
— M ondja meg neki, hogy Terry egyik stew ardess kollegájának a
b arátja vagyok. Egy lány, akivel Terry együtt rep ü lt az utolsó ú tján
Mexikó Citybe.
Az őr gyanakvóan nézegette É rettet egy darabig, m in th a kérdezni
a k a rn a még valam it. Valószínűleg, h a kevesebb lett volna a fizetése,
tovább is faggatózott volna, de egy ilyen állás sokoldalú felelősséggel
já r, m elyhez az is hozzátartozik, hogy tu d ja, m ikor kell és m ikor nem
szabad tovább kérdezősködnie. Az őr végül úgy döntött, hogy ebben
az esetben jobb, h a megelégszik ennyivel.
— V áljon még egy percet — m ondta végül és v isszatért a bódéba.
Egy perccel később ú jra m egjelent, s ezúttal m inden további kérdés
nélkül útbaigazította B rettet Terry Clay hetedik em eleti lakásához.
— Ha nem csalódom , Edw ardhoz v an szerencsém — m on d ta B rett
az ajtóban megjelenő férfinek.
— Ez stim m el. Most m ár c sa k azt kéne tisztáznunk, hogy te ki a
csoda vagy, picinyem — felelte a m agas, szőke, lányosképú férfi, kissé
aíTektált hangon. A szexisre rövidített farm er fölött m indössze egy fe­
szes pólót viselt, mely m eglehetősen provokatív színekkel és beállítás­
b a n egy fagylaltot nyaló, h atalm a s vörös nyelvet ábrázolt. B rett a férfi
hanghordozásából ítélve egyelőre nem tu d ta eldönteni, hogy b áto rí­
tá sn a k vagy inkább e lu tasításn a k vegye a k orántsem egyértelm ű fo­
g ad tatást. T alán ez is, az is, gondolta.
— Remélem, nem ak arsz itt álldogálni? Gyere, kerülj beljebb —
m ondta végül a házigazda, és betessékelte B rettet egy pazarul b eren ­
dezett. tág as nappaliba. A padlót vastag p u h a szőnyeg borította,
m elynek a közepe táján egy óriási, leginkább egy baseball-kesztyűre
em lékeztető süppedős fotel v árta a v áratlan látogatót. B rett valóság­
gal elm erült a p u h a ülőalkalm atosságban, m ikor Edw ard kín álására
kényelem be helyezte m agát. A nappali p anorám a ab lak án keresztül
egyenesen a F isherm an ’s Wharí"-ra és az A lcatratz-ra nyílt zavartalan
kilátás az öblön keresztül.
— Ezek szerint le Terry egyik b arátja vagy — m ondta Edward.
am int a nappalit a kicsiny, de gazdagon felszerelt konyhától elválasz­
tó bárpulthoz lépett.
— Ezt nem m ondtam — felelte Brett ku rtán .
— L^tod. ez igaz. tényleg nem m ondtad.
— M indössze annyit m ondtam , hogy a b arátja vagyok az egyik ste-
w ardessnek, aki ...
— Igen, igen, tudom . Peter h ű e n tolm ácsolta m inden szavadat,
amivel elkápráztattad odalent — vette elejét Edward a további m agya­
rázkodásnak. — D zsúszt?
— Kösz. Narancsot!
— Ahogy parancsolja, Mr... — m ondta Edward, enyhén eltúlzott
udvariassággal, kissé megemelve a hangsúlyt a m ondat végén, Brett-
re bízva a folytatást.
— Farber. S tephen F arber — vágta rá B rett habozás nélkül.
Edw ard elmosolyodva B rettre nézett.
— Ejnye, m ilyen u d variatlan vagyok, hogy ilyen csú n y án kiszed­
tem belőled a nevedet — csóválta a fejét a házigazda, m ajd a hűtőhöz
lépve kihalászott egy n aran cslés flakkont és m indkettőjüknek töltött
egy pohárral.
— ím e...S tephen — nyújtotta át B retthez lépve a teli poharat, m ajd
letelepedett vendégével szem ben egy paradlcsom form ájú plüssfotelbe.
— Terry hol van? — kérdezte B rett két korty között Edw ardra pil­
lantva.
— Gondolom, ta lá n Mexikóban,
— És nem kellett volna m á r visszatérnie?
A találó kérdés h a tá sá ra Edw ard arcán kissé oszladozni kezdett a
gyanakvás.
— De, azt hiszem igen.
 — C sak úgy, m int a barátnőm nek, Meikónak.
Edw ard arcán őszinte m eglepetés ü lt ki B rett bejelentése nyomán.
— G yakran előfordul ez Terry-vel? Úgy értem , hogy hosszabb ideig
ott ragad valahol egy-egy ú t alkalm ával?
— Nem m ondhatom . Nem. Egyáltalán nem.
— Na és, nem aggódsz m iatta?
— Persze, hogy aggódom, de azt senki nem kívánhatja tőlem, hogy
■holtom iglan v áljak rá gyászba borulva. Nem igaz?
— G yászba borulva? Úgy érted, hogy esetleg tö rtén h etett vele v ala­
mi?
— Fogalm am sincs. Semm i hírem nincs róla azóta, hogy elment.
E n nek pedig m á r lassan egy hónapja. Ez egyébként nem Terry-re vall.
, Sosem csinált még ilyet.
— Na és te mit gondolsz, mi történhetett vele?
Edw ard arca eg>' pillanat alatt m egkem ényedett és szú ró san B rett
szem ébe nézett. L áthatóan volt ném i egyéni elképzelése a lehetséges
' m agyarázatról, de ugyanilyen nyilvánvaló volt az is. hogy ezt sem m i
kedve m egosztani a vendégével
— Nem is tudom mit gondoljak — felelte ném i habozás u tán , azzal
a tipikus hanghordozással, amit az em berek akkor h aszn áln ak , ha
nem ak arják a m ásik tu d o m ására hozni, am it valóban gondolnak. De
egyúttal saját m agukat is m egpróbálják meggyőzni arról, hogy tényleg
úgy van, ahogy m ondják.
Valójában Edward tényleg nem tu d ta, hogy mi történt a barátjával,
de lett volna egy-két elfogadható tippje rá, amit egyáltalán nem kívánt
m egosztani Brettel.
— H át akkor ennyi — törte meg Brett a csendet kis idő múlva, le­
hajtva a m aradék n aran csd zsú szát. — Ha m egtudsz valam it T ényről,
feltétlenül értesíts! Rendben?
— Rendben, de hogyan?
— Majd én kereslek bizonyos időközönként. Hol tu d lak elérni tele­
fonon, h a nem vagy itthon?
— Ó, én mindig Itthon vagyok. Vagy legalábbis m ajdnem mindig.
— Azért jobb lenne, ha m egadnád a m unkahelyi számod.
— Nekem nincs m unkahelyem . Terry a kenyérkereső a háznál. Én
a h á z ta rtá st vezetem és gondoskodom Tényről.
— Oké — m ondta Brett, felhagyva a további kérdezősködéssel és
felkelve a fotelből az ajtó felé indult.
— Viszlát! — búcsúzo tt Edw ard szűkszavúan és b ecsu k ta Brett
mögött az ajtót.
 )
B rett fejében egym ást kergették a gondolatok, am int kilépett a Nob
Hill-i ház kapuján. Az im ént látott lak ás fe n n ta rtása egy kisebbfajta
vagyonba kerülhet, gondolta. Ilyen előkelő helyen c su p á n a bérleti díj
Is tetem es sum m a havonta, ehhez jö n még a berendezés és a kossl
költsége. Edw ard pedig nem dolgozott. Terry, ta lá n h a pilóta volna,
m egengedhetne m agán ak egy ilyen lakást. De egy stew ard k én t...
C sak két m agyarázat volt lehetséges. Vagy valam i nagyobb összegű
örökséget éltek fel. vagy Terrynek volt m ás. a m u n k áján ál lényegesen
több pénzt hozó jövedelem forrása Is. Ez pedig nem volt éppen elha­
nyagolható szem pont B rett szám ára, a további vizsgálódásokat Illető­
en.
 N egyedik fejezet

— Három -négy n y ársra való yakltorl és egy kis szaké m ost elég
lesz, azt hiszem — m ondta B rett az asztalu k n ál várakozó pincérnó-
nek. A lány enyhén m eghajtotta m agát, m egfordult és elindult a kony­
h a felé.
— Na és m it tu d tál k isü tn i m indebből? — kérdezte Rhea, am int
ú jra m aguk m aradlak.
— Egyelőre sem m i biztosat. S arah és Edw ard m indössze annyiban
segített, hogy ta lán egy kicsit tudom szűkíteni a kört. Egyébként m eg­
tennél nekem valam it?
— Bárm it, am it kérsz.
— Még Yamaguchl em lítette nekem , hogy van valam i kapcsolatod
egy Információs központtal.
— Igen. V an egy barátom , aki egy kom puteres inform ációs szolgál­
tató központban dolgozik. Néhány gom bnyom ás és bárk in ek a m últja
nyitott könyvvé válik — m o n d ta Rhea.
— Óriási! A fickó, akire kíváncsi lennék, Edw ard Ogdon. A vezeték­
nevét egy borítékról sikerült elolvasnom, am i az íróasztalán feküdt a
nappaliban. Ide írtam a cím ét is és hogy körülbelül m ennyi idős lehet.
Ennyi elég kell hogy legyen az azonosításhoz. Ha m égsem elég, rögtön
értesíts! — m ondta B rett és egy kis papírlapot csú sztato tt észrevétle­
n ü l Rhea kezébe.
— És ez m iért fontos neked?
— Egyelőre csak v aktáb an tapogatózom . J ó lenne, h a Terry' Clay-
n ek is u tá n a nézne a barátod. Tudod, az a stew ard. aki a TWA-nál
dolgozik. Ót biztosan sokkal könnyebb lesz előhívni.
— Rendben.
— A kkor te h át körülbelül m ikorra szám íthatok rá?
 — Remélem m á r holnap. Ebéd u tá n rögtön m egpróbálom felhívni.
— Rem ek — zárta le a tém át B rett elégedetten, m iközben a pincér-
nö a rendeléssel a k arjá n megjelent a konyhaajtóban.

B rett kedvenc ülőalkalm atosságán, egy vastag kordbársonyszövet-

tel borított, króm acélvázas fotelben üldögélt a teraszab lak előtt, lábait
egy zsám olyon nyugtatva. Bal kezében egy ásványvízzel telt p o h arat
tartva gyönyörködött a szeme elé táru ló csodálatos, m eg u n h atatlan
kilátásban. Az öböl vizén ringó halászhajók hunyorgó fényei és a tú l­
p arto n éppen nyugovóra készülő ro p p an t város látványa m ost is le-
njrúgöző h a tá ssa l volt rá.
K ikapcsolódásképpen gyakran olvasgatott kém regényeket, m a este
is a Ludlum -sorozat legfrissebb darabjával m ú latta az időt. M ár az
utolsó oldalakon já rt, am ikor úgy tizenegy körül valaki kopogtatott az
ajtón.
A k u kucskálón kinézve Rheát pillantotta meg. Kinyitotta az ajtót és
betessékelte a lányt.
— M icsoda kellemes meglepetés! M egkínálhatom valamivel, höl­
gyem?
— T alán egy konyak m ost Jól esne — felelte Rhea és kényelembe
helyezte m agát a kanapén.
— P aran csára hölgyem — m ondta B rett enyhén m eghajtva m agát,
m ajd egy p o h ár Remy M artint kitöltve átnyújtotta az italt R heának, ó
m aga pedig visszaült a fotelébe, arccal a lány felé fordulva.
— Megszereztem az adatokat, am iket kértél — m ondta Rhea, m i­
közben néhány összehajtogatott papírlapot kotort elő a kézitáskájá­
ból. .
B rett válasz nélkül átvette a felé nyújtott papírlapokat és azonnal a
Jegyzetek tanulm ányozásába m erült. M iután végigfutotta m indkét la ­
pot, összehajtogatva az ölébe tette őket és elgondolkodva R heára n é ­
zett.
— M egtudtál belőle valam it? — kérdezte a lány, látva, hogy B rett
„kom putere” m űködésbe lépett.
— Annyi m aris kiderült belőle, hogy Terry Clay nem különösebben
Jóm ódú és hogy semmiféle mellékjövedelme nincs. Legalábbis a hiva­
talos adóköteles Jövedelmek bevallása alapján. A lak ó társa Edw ard
Ogdon pedig egyáltalán nem dolgozik hosszú évek óta. Mielőtt végleg
 „visszavonult", pincér volt, s ez k ö ztudom ásúan nem az az állás, am i­
vel vagyonokat lehet félretenni a g o n dtalan öregkorra. De Ogdon sze-
mél)rl anyagában nem Is ez az Igazán érdekes. Sokkal többetm ondó
adat, hogy ü lt Is egy keveset. Méghozzá kábítószer kereskedésért! Né­
h án y évvel ezelőtt egy csinos kis kokainszállitm ánnyal tetten érték és
. rövidesen le is csukták. A letöltött idő azonban a vád súlyához képest
arán y talan u l kevés, valószínű, hogy egy befolyásos személyiség, talán
éppen egy egykori üzletfél közbenjárására h am arab b kiengedték.
— Gondolod, hogy Terry is kábítószerben utazik?
— Erre m ost nehéz lenne ennyi ad at alap ján válaszolni, de elkép­
zelhető. Mint stew ard, játszva becsem pészhet a kézipoggyászában
bárm ikor annyi kokót, amivel az egész b érlakást, ahol laknak, félkéz­
zel kifizeti, h a akarja. Nem is rossz buli, h a belegondolok. Terry szál­
lítja az á ru t, Edw ard pedig a régi, jól bevált kapcsolatai segítségével
u tc á ra dobja.
R hea kortyolt egyet a konyáidéból, m ajd aggódó arccal m aga elé
ineredve megszólalt:
' — Na és hogy jö n ebbe a képbe Meiko?
— M ennyire Ismered az u n o k ahugodat?
— Az utóbbi két-három évben rendszeresen találkoztunk. Úgy h a ­
v onta egyszer. Néha elszív egy-egy m a rih u an at, de sem m i több. Na­
gyon félénk lány. A világ m inden kincséért sem keveredne sem m i
ilyesmibe. H alálra rém ülne az első meleg helyzetben. Ezt nyugodtan
készpénznek is veheted.
B rett eltűnődött a hallottakon, m ajd így szólt.
— V an egy ötletem. Mennyire ism ered S arah Laoghtont?
— Hát... nem valam i jól. Miért?
— Meg lehet bízni benne?
— Gondolom Igen. Nem esk ü d n ék meg rá, de azt tudom , hogy Me­
iko és S arah nagyon jó b aráto k voltak.
— Azt hiszem Jeffel együtt lemegyek Mexikó Citybe a következő já-
,rattal, am in S arah szolgálatot teljesít. Ó el tu d m ajd vinni m inket
m indenhová, ahol a légikísérők rendszeresen m egfordulnak. Aztán
fm ajd ott helyben kiderül, hogy hogyan tovább.
— Ez így elég kockázatos vállalkozásnak tűnik. R áadásul sem m i
kapcsolatod sincs ab b an a városban.
— Nem hiszem , hogy lenne m ás választásom . Minél később kez­
d ü n k hozzá, an n ál halványabbak az esélyeink, hogy ta lálu n k valam i
h aszn álh ató nyomot.
A Rhea arcáról leolvasható aggodalm at egyszerre a hála kifejezése
váltotta fel.
 — Bretl! Igazán nem is tudom , hogyan köszönjem meg neked!
B rett arcá n ravaszkás mosoly s u h a n t át, am int válaszolt.
— Nekem m á r van egy tippem.
R hea szintén elmosolyodott, m ajd a poharát az asztalra helyezve
felállt a kanapéról és B retthez lépett. Egyetlen m ozdulattal kioldotta
a h á tá n a zippzárt, m ajd kilépett a földre csú szo tt kék selyem ru h á ­
ból. M ár c su p á n egy p ár m ag assark ú cipő, egy fekete nylonharisnya
és egy átlátszó fehér m elltartó volt rajta, mely alatt hivogatóan sö tét­
lettek a m áris láth ató an m egkem ényedett, hegyes m ellbimbók. Ez­
u tá n a m elltartótól szabadult meg. m ajd határozott, de m égsem sietős
m ozdulatokkal lehám ozta m agáról a h arisnyát és a cipőkkel együtt
kilépett belőle. E zután, Im m ár m eztelenül közvetlenül Brett elé lépett.
A férfi orrát szinte azonnal m egcsapta a lány lábal közül feléje áradó
meleg, bódító női testszag, m elynek h a tá sá ra egy pillanat alatt ellen­
állh atatlan vágy kerítette hatalm ába.
Rhea ekkor letérdelt és in tett B rettnek, hogy álljon fel. M iután a
férfi engedelm eskedett, lehúzta a sliccén a zippzárt, m ajd kigombolva
a derekán a gombot, a nadrágot az alsónadrággal együtt lehúzta róla
egészen a bokájáig. E zu tán óvatosan a Jobb kezébe fogva a szájába
vette a férfi m á r Jócskán ágaskodó hímvesszőjét. B rettet egy pillanat
alatt elöntötte a forróság. Nem sokáig tu d o tt ellenállni az őíjítő vágy­
nak, hogy Rhea lábal közé hatolhasson. Finom an eltolva m agától
Rhea fejét, térdre ereszkedett és m egvárta, hogy a lány a h á tá ra fekve
a megfelelő pózba helyezkedjen. Rhea hivogatóan. szinte sürgetve tá r­
ta szét a com bjait, m ire á férfi habozás nélkül fölébe került és egyetlen
m ozdulattal beléhatolt. A lány a vágytól lihegve szorosan összefonta a
kél k a ijá t a férfi nyaka körül, m ajd a lábaival átkulcsolva a derekát,
ritm ik u s ringásba kezdett. Két órával később m indketten csurom vize­
sen n y ú ltak el a szőnyegen.
A kém regény csattan ó ja m ásn ap estére m aradt.

Brett a vendéglő egyik félreeső asztalánál üldögélt S arah Laoghton

tá rsaság á b an . A lány éppen belekóstolt a frissen felszolgált Bloody
Mary-be.
 — Istenien készítik itt a Bloody Maiy-t. Nem sajn álják belőle a Ta-
basko szószt — m ondta a lány elism erően bólogatva, m ajd rögtön a
tárgyra tért. — Szóval úgy gondolja, hogy én a segítségére tu d n ék len­
ni abban, hogy tényleg m egtalálja Meikót.
B rett n éhány csepp citrom ot csavart a Perrieijébe, m ajd visszatéve
a félbevágott gyüm ölcsöt a tányérra, így szólt.
— Igen, van egy elképzelésem, am ihez szükségem lenne a segítsé­
gére.
'" — Nézze. Meiko a barátnőm . Ezért boldogan m egteszek m indent,
am i tőlem telik. Persze, a Józan ész h atárain belül.
— Mikor repülnek legközelebb Mexikó Citybe?
— H olnapután.
— És m ennyi időt töltenek ott a visszaútig?
^ — Két napot. C sütörtök este érkezünk, péntek-szom bat pihenő és
v asárn ap rep ü lü n k vissza.
— Két nap sem m ittevés egy ilyen rövid ú tért?
— Ezt kivételesen nem bánjuk. A személyzet többsége im ádja a vá­
rost, és nagyon jól be tu d u n k vásárolni.
— Nos, úgy tervezem, hogy a csütörtöki géppel mi is elrepülnénk.
Ügy értem , hogy egy barátom és én. Azt szeretném , h a a szabad ide­
jé b en m eg m u tatn á nekem azokat a helyeket, ahol a leggyakrabban
m egfordulnak ilyenkor. Főként Meiko és Terry törzshelyeire gondo­
lok.
— És...gondolja, hogy ez segítene valam it?
— Egyelőre ez az egyetlen kiindulási p ontunk.
A stew ardess ism ét belekortyolt a Bloody Mary-jébe, mielőtt hozzá­
fogott volna az időközben felszolgált Chef-salátához. A p o h arat az asz­
ta lra téve h atáro zo ttan B rett szemébe nézett és megkérdezte:
— Je le n t ez az akció valam i veszélyt rám nézve?
— Nézze... Nem akarok h azudni m agának. Nincs kizárva, hogy m a­
ga is veszélybe kerül, de anélkül, hogy részletesebben belem ennék a
. dologba, afelől biztosíthatom , hogy m ind én, m ind pedig a társam ,
hogy úgy m ondjam , m eglehetős képzettséggel rendelkezünk ilyesfajta
veszélyhelyzetek elhárítására. Úgyhogy m indent meg fogunk ten n i a
biztonsága érdekében. De term észetesen ez nem jelen t száz százalé­
kos garanciát. (
A lány néhány m ásodpercig tűnődve forgatta a p o h arát, m ajd
visszatéve az asztalra kézbe vette a villáját, hogy nekilásson a salátá­
nak. B rett kiolvasta a választ a tekintetéből, mielőtt még felelt volna.
 M egértette a lány habozását. Segíteni ak art, de a még so h a nem ta ­
pasztalt veszélyhelyzet és az ezzel já ró félelem elbizonytalanította. Vé­
gül dacosan felvetve a fejét, szinte pajkos könnyedséggel így szólt;
— Oké, szuperm an, segítek. De h a valam i bajom történik, n em én
állom a kórházi költségeket!
^ — M egegyeztünk — m o n d ta B rett mosolyogva és h atáro zo ttan
megfogta a lány remegő bal kezét.
— Büszke lehet a b áto rság ára, kislány — m ondta néh án y m ásod-
percnyi jelentőségteljes hallgatás u tán .
— Aha, Amit m aga körülbelül annyira taksál, m int egy nyülét. De
tu d ja mit! — m ondta, tág ra nyílt szem ekkel B rettre pillantva. — T alán
jo b b Is így.
Az újdo n sü lt szövetségesek ezután szótlanul elfogyasztották az
ebédjüket és a csütörtöki viszontlátásig elb ú csú ztak egymástól.
 Ö tödik fejezet

B rett és Je ff kényelm esen kocogva tette meg a Dojotól a sausalito-i

jachtkikötő közepéig ta rtó alig ötperces u tat. Az öbölnek ezen a felén
a kisebb-nagyobb hajók és úszóházak valóságos kis vízivárosi alkot­
tak. Jeff ennek az úszóvárosnak volt az egyik lakója. A kisebbfajta
la k á sn a k is beillő k ab in t belülről is a term észet uralta. A m ennyezet­
ről v astag hajóköteleken legalább egy tu c a t vadul burjánzó tró p u si
szobanövény lógott alá a nappaliban. Az ablakok többsége csinos, fes­
te tt üvegtáblákkal volt berakva, am i c sa k fokozta az enteriőr am úgy is
egzotikus hangulatát. A nappaliból m indössze egy b á rp u lttal elvá­
lasztva, mely egyben Jeff étkezőasztalául is szolgált, egy apró tea­
konyha nyílt, m ellette állt a kabin egyik sark áb an a külön bejáratú
fürdőszoba. A szem ben lévő oldalon nyUt a hálószoba, m elynek az
öböl felé eső falát teljes egészében egy h atalm as panorám a ab lak ké­
pezte. A Jeff vendégszeretetét sű rű n élvező könnyűvérű sausalito-1
szépségek egybehangzó véleménye szerint az ágyból nézve a szem ük
elé táruló látvány valósággal lenyűgöző volt.
B rett kényelem be helyezte m agát Jeff kanapéján, amíg a házigazda
nekilátott, hogy elkészítsen két p o h ár italt. M iután elkészült, a kávé­
zóasztalra helyezte és leült Brettel szem ben egy karosszékben.
— T ehát m inek tekintsem a m egtiszteltetést? C su p án b aráti láto­
g atás, vagy a könyveimet jö ttél ellenőrizni? — kérdezte Jeff tréfásan.
— Kivételesen melléfogtál. Egyik sem. Szeretnék egy kicsit tisztáb ­
b a n látni ebben az em berrablás ügyben. Tudod, amiről R hea unoka-
h u g á n a k a vőlegénye beszélt a vendéglőben, az avatási estély u tán .
H olnap Mexikó City-be repülök. Nincs kedved velem jö n n i?
B rett a kérdést követően felemelte az asztalról a p o h arát, belekor­
tyolt, m ajd m aga mellé helyezte a k an ap é karfájára.
 — É s m iért akarod, hogy veled m enjek?
— Több okból is. Először... Elképzelhető, hogy szükségem lesz a
segítségedre. M ásodszor, te sokkal könnyebben el tudod m ag ad at a d ­
ni stew ardnak, m int én.
— H a m egengeded, ezt b ó k n ak tekintem .
— Pedig nem a n n a k szántam , ez tény.
— É n akkor Is bók n ak veszem — m ondta Jeff mosolyogva és ő is
kortyolt egyet az italából.
— Nos?
— H at ökörrel sem lehetne visszatartani. Egyébként, h a jó i em lék­
szem, a n n a k idején éppen ezért csatlakoztam hozzád, vagy nem ?
— De igen. Én viszont arra is emlékszem, hogy ugyanakkor azt
m ondtam neked: teljesen kizárt, hogy valaha is társu ljak bárkivel.
— Igen. M ásnap reggel pedig arra ébredtél, hogy ü zlettársak v a­
gyunk.
— T anulság: soha ne m ondd, hogy soha!
— Felhívom Stevet és m egkérem , hogy vegye á t a csoportom at,
am íg nem vagyok Itthon.
— Gondolod, hogy ő meg tu d birkózni a feladattal m inden felkészü­
lés nélkül?
— Nem lesz gond. M ár több m int h a t hete elkezdtem a b etan ítását.
' Pontosan ism eri a különböző szintű foglalkozások m enetét és a köny­
veléssel is tisztában van. Hol és m ikor találkozunk?
— H olnap reggel úgy féltizenegy tájb an beugrók érted. Addigra állj
készen. Lehetőleg c sa k a legszükségesebbeket hozd m agaddal. De va­
lam i alkalm i ru h a egy esetleges tán cm u latság ra feltétlenül legyen ve­
led.
— Ezek szerint kiugrott flanienco-táncosok v an n ak a dologban?
— Nem egészen. De h a a szálak a szórakoztatóiparba vezetnek, el­
képzelhető, hogy kis időre m ásik p artn e r u tá n kell néznem ,,,
— E bben az esetben attól tartok, rám Is ez a sors vár,
Brett, m ikor visszatért a vendéglőbe, R heát Ja m e s N aguchi tá rs a ­
ság áb an találta az üzletvezető szám ára fen n tarto tt asztalnál ülve.
Naguchi, am int m eglátta B rettet, felállt és b arátság o san kezet
nyújtott, m ajd megvárva, hogy a férfi helyei foglaljon, visszaült a szé­
kére.
— Rhea éppen m ost m ondta el, hogy m egpróbálja m egkeresni Mei-
kót. Igazán nem is tudom , hogy köszönjem meg a fáradozását.
— Egyelőre még ne köszönjön sem m it. Még azt sem tudom , hogy
m ennyi esélyünk van a sikerre. És azt hiszem jobb, h a gondolatban
m inden esélyre felkészül...
 — Ezt hogy érti?
— Szám olnia kell azzal, hogy esetleg elrabolták. H acsak nem ön­
szántából m ent el valakivel, am it Ön k izártn ak tart. E bben e i z esetben
pedig valószínűleg fogva ta rtjá k valahol. Lehet, hogy életben van, de
az sem kizárt, hogy m á r megölték.
B rett itt kis szünetet tarto tt, hogy időt engedjen a férfinak a hallot­
tak m egem észtésére. Rhea m ár éppen azon volt, hogy tiltakozzon a
b án tó feltevés ellen, de B rett elutasító pillan tására Jobbnak látta, h a
csöndben m arad.
— És h a életben is van, azzal is szám olni kell, hogy a tö rtén tek
u tá n esetleg nem egészen ugyanazt a lányt kapja vissza, akit ko ráb ­
b a n szeretett. Hangsúlyozom, m indenre fel kell készülnie! Egyelőre
sajn o s úgy néz ki, hogy Meiko h alála csak egy lehetőség a sok közül
és nem feltétlenül a legrosszabb... Én a m agam részéről m indent meg
fogok tenni és szerénytelenség nélkül állíthatom , hogy ez nem keveset
jelent. Ezzel együtt nem akarom alap talan illúziókban ringatni. Ö n­
m agában az a tény. hogy én m egpróbálok segíteni, még nem garancia
a sikerre. U gyanakkor nem szeretném azt sem, h a kétségbeejtené,
am it m ondtam . Igenis van rá remény, hogy m egtalálom Meikót és
hogy élve visszahozom m agának. De ebben az esetben sem lesz
könnyű dolga. Rendkívüli odaadással, m egértéssel és szeretettel kell
m ajd b án n ia vele. És sem m i kérdés! Legalábbis az elején. Ez nagyon
fontos az ö érdekében.
Az asztaltársaság ra n éh án y percnyi súlyos csend telepedett, m in ­
denki elm erült a saját gondolataiban. Az únént elhangzottak alapján
N aguchinak és R heának volt m in töprengenie. Végül B rett törte meg
a csendet.
— Magával hozta a képeket, am iket kértem ?
Naguchi a kérdésre összerezzent, m in th a egy rossz álomból ébredi
volna, m ajd gyorsan válaszolt.
— Persze, hogyne!
A zakója belső zsebébe nyúlt és előhúzott néh án y am atörfelvételt
B rett átvette a felé nyújtott képeket és megkérdezte.
— Mikori felvételek?
— Két hónapja készítettem őket. Akkor, am ikor... — Naguchi
hangja itt a feltörő em lékek h a tá sá ra egy pillanatra elcsuklott, majd
zav artan összeszedve m agát így folytatta. — Mindegy. A lényeg az.
hogy ezek a legfrissebb felvételek róla.
Brett a fotókra pillantott, m ajd így szólt
— Nagyon csm os lány. Megpróbálom visszaszerezni m agának.
 N aguchi n éhány m ásodpercig habozott, hogy m ondjon-e valam it
válaszképpen, m ajd m inden mindegy alapon kibökte, am i a szivét
nyom ta.
— Tudom , hogy ijesztően fog hangzani am it m ondok, de szeretnék
kérni m agától valam it. Remélem, nem b án to m meg vele.
— Nem ez lesz az első eset. hogy Ijesztő dolgokat m o n d an ak n e ­
kem. É s ab b an is biztos vagyok, hogy m aga nem fog m egbántani vele,
úgyhogy m ondja nyugodtan — felelte Brett a fiatalem ber m egnyugta­
tá sára .
— H a m egtalálja azt az em bert, aki ezt az egészet csinálta...
— Igen? — bátoríto tta B rett az ism ét elbizonytalanodott kérelm e­
zőt, p o n to san tudva, hogy mi következik, és hogy m ilyen nehéz az
ilyesmit nyíltan kim ondani.
— Meg tu d n á tenni, hogy... M egtenné, hogy megöli helyettem ? —
bökte ki végül a fiatalem ber leplezetlen in d u lattal a hangjában. B rett
látta, am int a szem ét elborítják a fájdalom és a tehetetlenség könnyei.
B rettnek korántsem volt ism eretlen ez az érzés.
— Tudom , hogy m it érez. A kár hiszi, ak ár nem , valam ikor én is
po n to san ugyanígy voltam ezzel, m int m ost m aga. Egy dologról azon-
laan ne feledkezzen meg! É n nem bérgyilkos vagyok. De h a ez m eg­
nyugtatja, biztosíthatom felőle, hogy ilyen esetekben, h a sikerül kéz-
rekerítenem a tettest, n in cs is m ás választásom , m inthogy megöljem.
Megígérni azonban nem ígérhetem meg, hogy meg fogom ölni.
— Igen. Értem — felelte Naguchi szem lesütve, láth ató an szégyen­
kezve a kínos kérés m iatt.
Brett látva a fiatalem ber zavarát, így folytatta;
— Jam es! Ezen nincs sem m i szégyelni való! A társad alo m n ak is
Jobb, h a az ilyen em berektől m inél h am arab b m egszabadul. Szeren­
csére m a m á r egyre többen gondolkodnak így, h a nem is nyíltan, de
legalább önm aguk előtt vállalva az igazság árnyékos oldalát. Hosszú
időn keresztül ebben az országban a túlzott liberalizm us eredm énye­
ként szinte illetlenség volt a bűnözőket megfékező kem ény b ü n te té s ­
n ek m ég a gondolata is. Pedig m i sem term észetesebb, m inthogy az
em ber nem óhajtja n éh án y hónap vagy egy-két év m úlva viszontlátni
az u tc á n azt a bűnözőt, aki m egerőszakolta a feleségét, vagy éppen
megölte a gyerekeit. Az áldozatok igazságot ak arn a k és a jó zan ész azt
diktálja, hogy ez m inden, csak nem igazságszolgáltatás. Ha valaki fe­
nyegeti az életedet és a szeretteid életét, vagy valam iképpen m egaláz
em beri m ivoltodban, nem tu d sz egy vállrán dítással n apirendre térni
fölötte. V alam iképpen meg kell értetned az illetővel, hogy ilyesmit
nem tehet b ü n tetlen ü l. Mindaddig, amíg a bűnözők nem kezdenek el
Jobban félni az áldozataiktól, m int azok tőlük, nem lesz jobb világ
ezen a téren.
— D ehát hogyan félem líthetném meg őket én, am ikor teljesen te h e ­
tetlennek érzem m agam velük szem ben.
— Ezzel nincs egyedül Jam es, biztosíthatom . Annyival azonban
m áris előbbre van, m int az em berek többsége, hogy m indez tu d a to ­
su lt m agában. Ezt ne felejtse el és am i még ennél Is fontosabb, ne
hagyja, hogy ilyesmi mégegyszer m egtörténhessen m agukkal. T anulja
meg, hogyan védheti meg m agát és a szeretteit. Legyen ú rrá a félel­
m én és a tehetetlenségén.
— De hogyan? M ondja meg, m it tegyek!
— Sokféleképpen elérhető, am it m ondok. Első lépésként m enjen el
erre a cím re S ausalltóba és keresse meg Stevet. Mondja meg neki.
hogy B rett küldte — B rett ezzel kivett a belső zsebéből egy k árty át a
sausalito-1 Dojo címével és telefonszám ával, és az asztal fölött átn y ú j­
to tta Jam esn ek . — T erm észetesen ez nem fogja egycsapásra m egolda­
ni a problém áit, de kezdetnek elég lesz. Most pedig elnézését kell kér­
nem , de nekem el kell tennem m agam holnapra. Sok dolgom lesz és
korán kell kelnem — m o n d ta B rett búcsúzóul, m ajd felállt, kezet szo­
ríto tt Naguchival, elbúcsúzott Rheától és határozott léptekkel elhagy­
ta a vendéglőt.
B rettet a k a p u s jóvoltából m ár a Rhea Down b ejárata előtt várta a
450 SEL-je. Szó nélkül átn y ú jto tt a várakozó férfinek egy bankjegyet,
m ajd beült a volán mögé és elhajtott.
A Golden G ate Brldgen áthajtva elhatározta, hogy felkeresi kedvenc
m editáclós helyét a M ount T analpaist. A körülbelül félórás au tó ú t a
Mül Valley szem et gyönyörködtető tájain át vezetett a hegy csú csára.
Az ú t jóform án teljesen elhagyatott volt, csu p á n a hegy lábánál talál­
kozott egy-két szembejövő autóval. Mire felért a csú csra, úgy érezte,
hogy övé az egész világ. Többmérföldes körzetben sehol egy ember.
Teljesen egyedül volt. A tá jra valam i ősi nyugalm at árasztó csönd bo­
rult. Ilyen csendet a v áro sb an még B rett félreeső Mill Valley-i házáb an
sem lehetett tapasztalni. B rett elsősorban éppen ezért jö tt fel a hegy­
re, ahová S an Franclscóba költözése óta rendszeresen feljárt, h a ném i
nyugalom ra, kikapcsolódásra és koncentrációra volt szüksége. An­
n ak idején egy levelezőlapon pillantotta meg először a M ount T an le­
nyűgöző c sú c sá t egy Sausalltói régiségkereskedésben. Leolvasva a
hegy nevét a levelezőlap hátoldaláról, még ott helyben m egtudakolta
az üzlet tulajdonosától, hogyan lehet eljutni a csú csra. Tíz perccel
később m á r a m eredek szerpentinen robogott felfelé.
 Volt valam i különleges ebben a hegyben, am i m á s hasonló hegyek­
től Is alapvetően m egkülönböztette. Az atm oszférája, a kilátás. V ala­
mi, am it B rett képtelen lett volna szavakkal leírni vagy m egm agyaráz­
ni m ásoknak. Olyasmi volt ez, ugyanolyan m egm agyarázhatatlan
vonzalom, m int am it a M aster Yamaguchlval való első találkozásakor
érzett sok-sok évvel ezelőtt Tokióban. Yam aguchl m in d en előzmény
nélkül elkezdett beszélni neki a nlndzsákról, m ajd el is vitte az egyik
titkos kiképzőtáborba. Hogy m iért? Mert m indketten úgy érezték,
m in th a m á r nagyon régóta ism ernék egym ást. Kölcsönösen felism er­
ték egym ásban azt a lelki-szellemi rokonságot, am i életkorra és b ő r­
színre való tekintet nélkül sokszor a rokoni vagy a h ázastársi k apcso­
latoknál is szorosabban fűz össze két em bert.
Brett a M ount T analpain ugyanazt a rendíthetetlen, ősi nyugalm at
és belső békét élte át, m int M aster Yamaguchi társaság áb an . C sak itt
tu d o tt igazán önm aga lenni, .találkozni” önmagával.
A kocsiból kiszállva egy keskeny ösvényen elsétált a csú cs közelé­
ben fekvő kiszögelléshez — kedvenc m editáclós helyéhez, és ló tu szü ­
lésbe helyezkedve Jógalégzésbe kezdett. Belégzés-benntartás-kilégzés.
M eghatározott ritm u s és időbeosztás szerint. Az alatta elterülő város
millió fénye halványan pislákolt az éjszakában, a hold csodálatos ívű
ezüsthidat sugárzott a C sendes Ó ceán végtelen víztükrére.
Percek alatt h atalm áb a kerítette a jólism ert, annyira szom júhozott
érzés. A kozm ikus béke érzése volt ez, am i m integy szentelt fürdő,
tökéletesen tisztára m osta belülről, m egszabadítva m inden feszült­
ségtől, stressztől, aggodalomtól és félelemtől. Úgy érezte, h azaérk e­
zett. Haza, a béke birodalm ába. C sak in n en m eríthetett elegendő erőt
ahhoz, hogy a hegyről lemenve m egvívhassa a m aga h arcá t a b ú n és
az erőszak, a háború birodalm ában.
 H a to d ik fejezet

— J u a n ita , én ezt nem bírom tovább! — kiáltotta Meiko kétségbee­

setten, am int a mexikói lány b ecsu k ta mögötte a szoba ajtaját.
— Ugyan már! Nem szabad így beszélned — felelte az idősebbik
lány.
Meiko két tenyerébe fogta könnyes arcát és kirobbant belőle a zo­
kogás. J u a n ita odalépett hozzá és szorosan átölelve csititgatni kezdte.
— Jó l van m ár, na! Nyugodj meg, m inden rendben lesz!
Meiko ekkor hirtelen E lk ap ta a fejét és vadul J u a n lta szemébe néz­
ve, dacosan rákiáltott:
— S ohasem lesz rendben! Már h árom hete, hogy itt vagyok és egyik
m egaláztatásból a m ásikba taszítanak. Hidd el, hogy nem bírom már!
Egyszerűen nem bírom tovább...— m ondta m ost m á r elfúló hangon és
ú jra a társnője vállára borult.
— A gondolkodásodat kell m egváltoztatnod. É rtsd meg. itt csak két
választásod van. Vagy engedelm eskedsz és életben m aradsz, vagy
m egm akacsolod m agad és m eghalsz. Hidd el, nem is olyan szörnyű
élet ez. Persze lehet, hogy’ ezt csak azért m ondom , m ert én Jóformán
c sa k ezt az életet ism erem . Ha te leszel az ezredes kedvence, és m áris
jó ú to n haladsz afelé, hogy az lehess, rengeteg kiváltságban lesz ré­
szed, m eglátod. Még az is lehet, hogy megengedi m ajd, hogy elkísérd,
am ikor elutazik valahová. Persze, csak akkor, h a m ár biztos benne,
hogy nem próbálsz megszökni. Az üzleti útjairól csodálatos ru h á k a t
és kincseket érő ékszereket hoz m ajd neked, még saját szolgáid is
lehetnének. M indent m egkaphatnál.
 — C sak a szabadságom at nem — felelte Meiko csendesen, ü re s te ­
kintettel m aga elé meredve, m ajd J u a n itá ra pillantva ú jra kitört: —
H át nem érted, hogy ez az egyetlen, am it igazán szeretek! És éppen ezt
nem kaphatom vissza soha többet. Ki kell ju tn o m innen valahogy!
— Ez lehetetlen! És te is ugyanolyan jól tudod, m int én, hogy miért.
— Persze, hogy tudom . Ha kiszabadulnék, az első u ta m a ren d ő r­
ségre vinne, hogy feljelentsem. Ha ugyan találn ék valakit egyáltalán
ebben az átkozott országban, aki nincs lekötelezve az ezredesnek. De
akkor is meg kell próbálni. V alakinek egyszer meg kell próbálni! H át
ezért kell kiszabadulnom innen.
— C sak arra kérlek, hogy ezt ne nagyon hangoztasd m ások előtt.
C sak á rta n ál vele, és nem csak m agadnak. Sokan m egpróbálták m ár
előtted, és még senkinek sem sikerült.
— Na és mit teh etn ek velem, h a nem sikerül? Megölnek? Inkább
haljak meg. akkor legalább nem kell tovább tű rn ö m ezt a m in d en n a­
pos m egaláztatást, am i előbb-utóbb ugyanúgy megöl, csak sokkal
la ssab b an és fájdalm asabban. Legalább annyi örömmel is kevesebb­
jü k lenne ezeknek a perverz disznóknak, am ennyit az én testem nyújt
nekik, amíg életben vagyok.
— Ne felejtsd el, hogy sokféleképpen lehet megölni valakit. Sejtel­
m ed sincs, hogy milyen sokféleképpen. Az ezredes pedig, h a felbosz-
szantják, m indenre képes.
A lány szavait követő csendben Meiko gondolatban végigfutott
m indazokon a szörnyűségeken, am iknek szenvedő alanya, illetve
szem tanúja volt az elm últ három hét alatt az ezredes és b arátai „jóvol-
tábór. A kegyetlenségnek és a szadizm usnak ezek a m egnyilvánulá­
sai addig teljesen ism eretlenek voltak a szám ára. Ide h u rco ltatá sa óta
pedig la ssa n a hétköznapjai megszokott, term észetes velejárói lettek.
— Itt az ideje, hogy induljunk! — törte meg J u a n ita a súlyos c se n ­
det.
Meiko nem tiltakozott. T udta, hogy pillanatnyi helyzetében ennek
sem m i értelme nem lenne. „Ki kell dolgoznom a szökés tervét. És isten
engem úgy segéljen, végre is hajtom az első adandó alkalomm al" —
gondolta, am int J u a n ita nyom ában elindult a sötét folyosón, az ezre­
des fogadószobája felé.
 Meiko felhúzott lábakkal, összegömbölyödve üldögélt az ezredes
m ellett egy karosszéken, m indössze egy k arnyújtásnyira a háziúrtól,
aki időnként a társalg ás szüneteiben m eg-m egcirógatta, m in th a csak
valam elyik kedvenc háziállata volna. A jelenlévő négy „barát” a szoba
különböző pontjain elhelyezett karosszékükben üldögéltek, szivaroz-
gatva, konyakot kortyolgatva v árták az est fénj^jontjaként b e h a ra n ­
gozott attrakciót.
— Kedves barátaim ! — em elte fel a hangját az ezredes. — Ma estére
valam i egészen különleges csemegével szeretném meglepni m agukat.
A legújabb kedvesem — itt Meikóra nézett, s a h ajáb a túrva m ost m ár
kevésbé becézően végigsimitott a lány fején — b em u tatja n ek ü n k a
birkózó tudom ányát. A partn ere pedig a barátnője, J u a n ita lesz.
A bejelentést hangos üdvrivalgás fogadta.
— A győztes Jutalm a pedig az lesz, hogy m a este eltek in tü n k a
...hogy is m ondjam ... az egyéb szokásos kötelezettségektől. A m érkő­
zés u tá n a vesztes fog kiszolgálni b en nünket. Majd pedig a testőrök
rendelkezésére kell állnia.
Üjabb éljenzés a vendégek részéről.
Meiko egész testében megm erevedett az em bertelen terv hallatán.
Erre nem volt felkészülve. Tudta, hogy tigrisként fog küzdeni, nehogy
a vesztes so rsá ra Jusson, de m i lesz Ju an itáv al? Hogy Is tehetne ilyet
a legjobb barátnőjével? Ez az em ber tényleg m aga a testet öltött go­
noszság — gondolta megborzongva, am int az ezredes sürgetően meg­
veregette a tarkóját, jelezve, hogy kezdődik a „m ulatság”.
— A ru h ák at levetni — parancsolta a háziúr. A két nő au to m atik u ­
s a n engedelm eskedett. A b a m a b ő rú , hosszú fekete hajú mexikói lány
teste, arcával ellentétben, mely sokkal idősebbnek m u ta tta tényleges
koránál, fiatalos erőről és ruganyosságról tanúskodott. A két m ezíte­
len nő szem ben állt egym ással, m ajd J u a n ita ragadozó m ozdulatok­
kal, la ssa n elkezdett körözni Meiko körül. A mexikói lány szemeiből
egycsapásra eltű n t m inden melegség és együttérzés, am i egyébként
oly Jellemző volt rá, ha Meiko társaság áb an volt. Egyikük sem ak art
vesztes m aradni és látszott ra jtu k az elszántság, hogy m indenre képe­
sek a n n a k érdekében, hogy elkerüljék a beígért bü n tetést.
— Rajta! — kiáltotta az ezredes és összecsapta a kezeit.
A közönség tagjai hangosan b u zdították kedvenceiket és izgatottan
szurkoltak választottjuknak, nem szűkölködve a szakm ai jó tan ácso k
b ekiabálásával sem.
J u a n ita tám adott először, jókora rú g ást mérve ellenfele singcsont-
já ra . Meiko hangosan feljajdult. A két csont találkozása a lábszárból
kiindulva szinte az egész testéi átjáró sokkoló fájdalom m al töltötte el.
J u a n ita kihasználva a ja p á n lány pillanatnyi harcképtelenségét,
újabb rú g ást indított útn ak , ezúttal ellenfele lába közét célozva meg.
A ja p á n lány csak a fajtájára jellemző gyors reflexeinek köszönhette,
hogy Idejében el tu d ta h árítan i az újabb veszedelm es tám ad ást.
Meiko ekkor egy p illanatra megállt és hitetlenkedve J u a n ita szem e­
ibe nézett. J u a n ita „övön aluli” taktikája m élységesen m egdöbbentet­
te. Sosem gondolta volna, hogy a barátnője, a legközelebbi so rstársa
ilyesmire képes legyen vele szem ben. Kénytelen volt azonban tu d o m á­
sul venni, hogy a mexikói lány a nem csekély télre m enő kegyetlen
küzdelem hevében m inden „féket” kiengedett, p u sztán ösztöneire h a ­
gyatkozva. vadállat m ódjára harcolt a győzelemért. M eikónak nem
m arad t m á s választása, h a felül ak art m aradni, követnie kellett a pél­
dáját.
J u a n ita ekkor ú jra m eglódult felé. ő pedig kitérve a tá m ad ás elől,
oldalról m egragadta ellenfele h aját és teljes erejéből m egrántva, k i­
használva a lány lendületét, előre lódította. J u a n ita tehetetlenül v á­
gódott a szem ben levő könyvespolcnak, m ajd az ü téstől egyensúlyát
vesztve felbukott. Meiko. akin még m indig nem tu d o tt erőt venni az
élet-halál h arc állati ösztöne, ekkor megállt és várta, hogy pillanatnyi­
lag harcképtelenné telt ellenfele m agához térve újra harci állásba h e ­
lyezkedjen. J u a n ita nem v áratta sokáig az újabb tám ad ással. Félig
felegyenesedve, egyetlen rugaszkodással fejjel Meiko gyom rának ug­
rott. A két nő egym ásba gabalyodva a földre bu k o tt és ott folytatták
im m ár közelharccá fajult ádáz küzdelm üket. Ism ét J u a n ita „kap­
csolt" gyorsabban. Jo b b kezével m egragadta Meiko bal mellét és teljes
erejéből szorítani kezdte. Meiko felsikoltott az Iszonyatos fájdalomtól,
és a h á lá ra bukva eszelősen rugdalózni kezdett, hogy k iszabadítsa
m agát.
Az ezredes és b arátai m ost m á r h an g o san kiabálva, k ó ru sb an biz­
ta ttá k kedvencüket. L áthatóan rendkívül jól szórakoztak.
A két nó térd en állva folytatta a küzdelm et. J u a n ltá n a k sikerüli
Időközben Meiko m ásik m ellét is m egkaparínlania és m ost m á r két
kézzel san y arg atta ellenfelét. Meiko úgy érezte, hogy m ég egy-két m á ­
sodperc és eszét veszti az egyre elviselhetetlenebb fájdalomtól. Ugyan­
ekkor eszébe ju to tt a vesztesre váró kegyetlen m egpróbáltatás is. A
m inden tekintetben megalázó és kim erítő küzdelem u tá n kielégíteni
az ezredes, négy vendége és még ki tu d ja hány kedvezm ényezett őr
szexéhségét. És ez újra m egsokszorozta az ellenállását, m ár-m ár k i- .
húnynl készülő harci kedvéi.
 J u a n ilá ra pillantva látta, hogy az ellenfele egy pillan atra kienged,
ta lán hogy erőt gyűjtsön a következő végső roham ra. Most vagy soha,
gondolta, és a jobb kezével villám gyorsan előrenyűlva belem arkolt a
lány szem érem szőrzetébe a lába között és teljes erejéből húzni kezdte.
A mexikói lány felslkoltott és a kezei egyszerre elem yedtek Meiko
mellein.
Meiko m egszabadulva a bénító szorítástól, azonnal oldalra vetette
m agát, J u a n ita pedig m indkét kezét a szem érm ére szorítva, nyöszö­
rögve összerogyott a fájdalomtól.
Meiko kihasználva a kedvező alkalm at, J u a n ita h átá b a került,
m egragadta a lány kaijait és hátrafeszitve őket, m ozgásképtelenné
tette ellenfelét, m ajd az eg3ák térdét a h á ta közepén megfeszítve, arc­
cal a földre kényszerítette a lán)^^. E zután la ssan elkezdte felfelé c sa ­
v arni a két k a ijá t a csuklóinál fogva m indaddig, amíg J u a n ita az egy­
re elviselhetetlenebb fájdalomtól m ost m á r egész testében remegve
egy kétségbeesett kiáltással fel nem ad ta a küzdelm et. Meiko ab b an a
p illanatban elengedte a b arátnőjét, m ellétérdelt és a h á tá ra fordítva,
gyöngéden a tenyerébe fogta az arcát.
— Nem ak artam J u a n ita , ne haragudj! É n igazán nem ak artam —
m on dta h alk an a lány szem ébe nézve.
J u a n ita fájdalomtól eltorzult arcán halvány mosoly futott végig és a
szem ét lehunyva alig észrevehetően bólintott egyet, m in th a azt a k a r­
n á m ondani „megértelek és m egbocsátok neked, te tényleg nem te­
hetsz semmiről".
Az ezredes ekkor felragadta Meiko ru h á já t a székről és odavetette a
győztesnek. M ialatt Meiko felöltözve úgy-ahogy összeszedte m agát,
E strad a tapsolt a széke mögött álldogáló testőrnek, aki a Jelre oda­
m ent Ju an itáh o z, felsegítette a földről és átvezette egy szom szédos
' szobába. Meiko m egpróbált m inden erejével nem gondolni rá, hogy mi
v ár a barátnőjére nem sokára, ab b an a szobában.
' — Egész jói csináltad — fordult az ezredes Meikóhoz.
— Köszönöm, ezredes úr.
— Ju ta lm u l te h át ígéretem hez híven m ost elm ehetsz. De azt ajá n ­
lom, hogy alaposan pihend ki m agad, m ert holnap dupla teljesít-
I m ényt várok tőled.
— Igenis, ezredes úr.
— B arátaim , gondolom nem a k a ru n k utolsónak m arad n i — fordult
az ezredes a vendégeihez, h á ta t fordítva a lánynak, m in th a m á r ott
sem lenne. A négy férfi felkászálódott a karosszékekből és a házigaz­
dával az élen libasorban átm entek a szom szédos helyiségbe. Meiko,
m int valam i m egúnt, aznap estére félredobott használati tárgy ott m a­
ra d t m agára a tágas fogadószobában. Szinte révületben botorkált visz-
sza a sötét folyosón át a szobájába. M intha részegségből ébredne,
gyors szám vetést készített gondolatban, mi m inden tö rtén t vele a mai
estén. Az újabb m egaláztatás, am it el kellett szenvedni, a perverz gyö­
nyör, am iben közönségét részeltette és. am i a legelviselhetetlenebb
volt. a fájdalom, am it legjobb barátn ő jén ek okozott.
Meddig kell még elviselnie en n ek a megalázó, em bertelen szolga­
ság n ak a borzalm ait? — kérdezte magától. A retten etes válasz itt léte
so rán m ost fogalmazódott meg b en n e először, am int m egragadta a
szobájába nyíló ajtó kilincsét.
H alála napjáig.
 H etedik fejezet

— J á r tá l m á r valaha Mexikó Cityben? — kérdezte Brett Jefllől,

am int kényelem be helyezték m agukat az állítható tám lájú üléseken.
A m indössze egyórás repülést követően egyiküknek sem volt kedve
klszáUnl a gépből az alig félórás los angelesi pihenőre.
— Még nem . Mindössze egyszer voltam életem ben Mexikóban, a k ­
ko r is csak T ljuanában. Az egészből csak arra emlékszem, hogy elké­
pesztően berúgtam a töm énytelen tequllától, am it m egittam , és hogy
részt vettem valam i látványosságban, am iben egy szam ár és egy fiatal
lány — azt hiszem a G rand Canyon angyalának hívták — voltak a
főszereplők.
B rett hüm m ögött egyet, m ajd így szólt:
— Attól tartok, Mexikó Cityben m ás jellegű élm ényekben is lesz ré­
szed.
— Nem tudod, van mozi ezen a já ra to n ?
— Biztosan.
— Na és, m it vetítenek?
— Fogalm am sincs. Miért nem kérdezed meg S arah t? Ha m á r úgy
is erre megy ki a játék , m iért nem kérsz meg nyíltan, hogy m u tassa lak
be neki?
— Zabáim való kis cicababa — közölte J e íf széles vigyorral. — Ne­
ked nincs valam i terved vele?
— Tervem? C icababa? M icsoda választékos stílusod lett egyszerre,
kölyök! M intha két generációval korábbról ragadtál volna itt. De hogy
válaszoljak a kérdésedre is, h a ez m egnyugtat: nincsenek a cicababá­
val terveim.
 — Oké. Egyébként, h a belegondolok, nem kell rögtön összetöm öni
m agam érte. Egy darabig így is, úgy is együtt leszünk, amíg elkalau-
zolgat b en n ü n k et Mexikó Cityben, nem igaz? Van idő.
— Ide hallgass. JelT! Nem kéju tazásra készülünk. Azért hoztalak
m agam m al, hogy a segítségem re légy. És erós a gyanúm , hogy a fel­
adatot. vagy inkább feladatokat, am ik rá n k várnak, nem lehet csak
úgy m ellékesen letudni. Teljes em bert kívánnak. Nagyon szeretném ,
h a az ott tartózkodásu n k alatt állandó és teljes készenlétben lennél,
és erre az időre m egpróbálnád kikapcsolni a nőket az életedből. Arról
nem is beszélve, hogy S au salitóban ott az a k is pincérlány, aki m ár
alig válj a, hogy elvidd egy moziba...
— Na persze!
— M egkínálhatom valamivel, B rett? — kérdezte S arah. am int a fel­
szolgáló kocsival m egállt a két férfi ülése mellett.
— Na és, hol m arad a “mellőzzük a bókot, sört. bort vagy egy csókot
parancsol"? Tudniillik nekem az utóbbi a kedvencem — vetette közbe
JelT, lehengerlő csábm osolyt erőltetve a képére.
A stew ardess értetlen arckifejezéssel rám eredt, m in th a legalábbis
kínaiul szóltak volna hozzá.
Brett jo b b n a k látta, h a még idejekorán közbeavatkozik.
— Ne Ijedjen meg S arah, nem közveszélyes. JeíT, ez itt S arah
Laoghton! S arah, ez itt J e íf A rcher, az apródom!
S arah arcá n a döbbenet egycsapásra udvarias m osolynak ad ta át a
helyét.
— Örülök, hogy m egism erhetem . H ajói sejtem , a következő n ap o k ­
b a n gyakran fogjuk látni egymást.
— Bizony. Van rá esély — bólogatott JeíT és hosszan, sokat m ondó
pillantással S arah szem ébe nézett. Végül a lány törte meg a hirtelen
beállt csendet; — Mit k ém ek inni?
Jeff m egrázkódva m agához tért a bűvös kábulatból és rövid h ab o ­
z ás u tá n kijelentette:
— Azt hiszem egy kávé m ost Jót tenne.
— É n egy Perriert kérnék, h a van — m ondta Brett.
A lány bólintott és felszolgálta a kért italokat.
— Később visszajövök egy kicsit beszélgetni — m on d ta a két férfi­
nek. m ajd a felszolgáló kocsit m aga előtt tolva továbbsétált.
— Na, mit gondolsz? — fordult Je íf Bretthez.
— Miről m it gondolok?
— Gondolod, hogy v an esélyem nála?
— Egész biztosan, hiszen kiszolgált. És ez m ár nem csekélység.
 ; Egy pillanatig úgy tű n t, m in th a Jeff m ondani ak arn a valam it, de
aztán m eggondolhatta m agát, m ert egy hirtelen m ozdulattal kivette
az előtte lévő ülés h átsó zsebéből az odakészített képeslapot és bele­
m erült egy cikkbe, am i valam i new yorki pasasról szólt, aki egy elekt­
rom os htntalovon Jár be n ap o n ta a hivatalába dolgozni.
B rett kinézett az ablakon és m egpillanatva a kaktuszokkal gyéren
benőtt, kietlen mexikói hom oksivatagot, ó h atatlan u l is M eikóra gon­
dolt. Vajon hol lehet m ost? S arah szerint bárhol a világon. Ha egyál­
ta lán még életben van valahol.
B rett azonban m á r elhatározta, hogy akárhol is legyen, m egtalálja.
Amint a pilóta először figyelmeztette az u taso k at, hogy kapcsolják
be a biztonsági öveiket a leszálláshoz, S arah újból megjelent a két
férfi m ellett. Jeff éppen az igazak álm át aludta, így B rett kapcsolta be
az övét is.
— A H iltonban fogok megszállni. É ppen a belváros közepén van.
Körülbelül két órába telik, amíg a leszállást követően odaérek és
rendbe hozom m agam . Ügy nyolc óra felé hívjon fel — m ondta S arah.
— Nagyszerű. Akkor a legjobb, h a én is ott veszek ki egy szobát —
felelte Brett.
— Meg v an m ár a terve?
— Azt hiszem a legjobb, h a az o rru n k u tá n m együnk. Először azo­
k at a helyeket kéne felkeresnünk, ahová Meiko a leggyakrabban já rt
vacsorázni. S orra végigjáljuk a törzshelyeit és alap o san nyitva ta rtju k
a szem ünket, n a meg a fülűnket. A ztán m ajd m eglátjuk.

— Maga egyszerűen elbűvölő — Jelentette ki JeíT. am int S arah a

liftből kilépve megjelent a Hilton halijában.
— Köszönöm, ez igazán kedves m agától — felelte a lány, egy kosz-
, tűm ös filmbe illő pukkedlivel honorálva az avitt bókot.
— Hová? — érdeklődött Bretl.
— Mit szólnának valam i vacsorához?
— Nem hangzik rosszul.
— Nagyszerű. Akkor kövessenek fiúk.
 — Tényleg h angulato s kis hely — állapította meg B rett. am int h e ­
lyet foglaltak egy szabad asztalnál.
— Ez a legnépszerűbb a légikísérők között, egyébként h átu l van
egy diszkó is. am i körülbelül egy óra m úlva kezdődik.
— Szóval ilyesmivel töltik a stew ardessek az idejüket a ktm enójük
alatt?
— Többnyire Igen. De azért n éh a egyéb program ok is ak ad n a k —
felelte a lány mosolyogva.
— Szeretnék kom olyan kérdezni valam it, S arah. De őszintén v ála­
szoljon! Szavam at adom , hogy nem adom tovább senkinek, de nekem
tudnom kell az igazat.
— Oké. Kérdezzen! — bólintott S arah és letette a kristályvizes po­
h a rá t az asztalra.
— Maga, hogyismondJam ...jó viszonyban volt Terry Clay-Jel?
— Sem m i különös. De azért n éh a elbeszélgettünk.
— Na és, m l a véleménye róla? Milyen p a sa s az a Terry?
— Azon túl. hogy hom okos?
— Igen. Azon túl. hogy homokos.
— Azt hiszem , nagyon rendes fiú volt. Előzékeny, udvarias, segítő­
kész a kollégáival, meg az u tasokkal is. Az u tasokkal például sokkal
türelm esebb volt. m int a legtöbben közülünk. Tudja, az em berek n é ­
h a egyszerűen kiállhatatlanok. De m iért fontos ez m agának?
— Elképzelhetőnek tartja, hogy Terry kábítózott?
— Nem tudom , m it ért az alatt, hogy „kábítőzni”? Úgy értem , hogy
ki nem szív el n é h a egy-egy adag füvet. Ezeken a kim enőkön néh a
halálra tu d ja m agát u n n i az em ber, olyankor éppen jól jö n egy kis
kokó, vagy ilyesmi. Na persze, csak finom an, hogy meg ne ártson. De
senkivel nem repültem még, aki rendszeresen csin álta volna, h a ez
érdekli...
— Az a p asas, akivel Terry együtt élt, k orábban kábítószer k eresk e­
déssel foglalkozott. Pillanatnyilag sem m i egyebet nem csinál, m in t­
hogy vezeti a h á z ta rtá st kettejükre. Ö m aga legalábbis ezt állítja.
Terry feltehetően egyetlen hivatalos jövedelem forrása a repülés, a la­
k ás viszont, ahol élnek a h áztartásbeli barátjával, egy Rockefeller cse­
m etének sem válna a szégyenére. Egy d arab teh át hiányzik a puzzlé­
ből ahhoz, hogy hozzáfoghassunk kirakni. '
— Ez pedig m aga szerint nem m ás. m int a kábítószercsem pész
Terry. aki így ju t egy kis jövedelem kiegészítéshez.
— Ez is egy lehetséges m agyarázat. Persze, még k o rán tsem biztos,
hogy ez a rejtély nyitja, de m indenesetre szeretnék u tán ajárn i, hogy
tisztáb b an lássak.
í — Na és ebben én hogyan lehetek a segítségére?
— Gondolkozzon! Nem em lékszik valam i olyan helyre, egy üzlet,
egy étterem , egy szórakozóhely, vagy valam i Üyesml, ahol Terry rend-
" szeresen m egfordult, am ikor ide repültek? Esetleg egy em ber, akivel
^ m inden alkalom m al találkozott?
— H add gondolkozzak egy kicsit. Azt hiszem így kapásból nem tud-
. n é k ilyet m ondani, de m egkérdezem a szobatársnőm et, h a hazam e-
' gyek. Ó elég gyakran eljárkált Terryvel különféle helyekre, ahol én
, meg sem fordultam .

A diszkó m eglehetős csalódást okozott a két férfinek. Ez elsősorban

[ a távol-keleti országokból verbuválódott zenészeknek volt köszönhe-
, tő. B rett még soha nem já r t M exikóban, így főként a helyi hangokból,
I színekből és ízekből szeretett volna egy kis kóstolót kapni.
Jeff, belátva, hogy S arah további ostrom lása pu szta Időpocsékolás,
úgy döntött, hogy egy könnyebben és gyorsabban m egtérülő vállalko-
, zásb a kezd és felkért egy kisterm etű, de form ás Fülöp-szigetekről való
' lányt táncolni.
B rett ezalatt éppen a m osdóban tartózkodott és am ikor visszatért,
látta, hogy az időközben m ag ára m a ra d t S arah egy m agas, kemény-
' kötésű, jólöltözött mexikói férfival beszélget, nem éppen b arátság o s
hangnem ben. A férfi S arah fölé m agasodva, hevesen gesztikulálva,
» h angosan m agyarázott valamit.
' — Helló. B rett — üdvözölte S arah lelkesen a visszatérő jó b aráto t,
i kissé h an g o sab b an a kelleténél, m iközben az arcával jelezte, hogy a
> mexikói kifejezetten a terhére van.
Az idegen B rettre nézett, megvetően végigmérte, m ajd ott folytatta a
m egkezdett litánlát. ahol abbahagyta.
Brett egy pillanat alatt felmérte a helyzetet, m ajd S arah —hoz for­
dult.
— M ondd kedvesem , n in cs véletlenül terhedre ez az alak?
— De igen. V alóban kezd m á r egy kicsit a terhem re lenni — felelte
a lány. m ereven a mexikói szemébe nézve.
— Uram! A hölgy jo b b an szeretné, h a tovább sétálna az a szta lu n k ­
tól — világosította fel B rett u d v ariasan a mexikóit.
— Pofa be, seggfej! — válaszolta a férfi, kissé ingerülten.
 — T alán nem jól hallotta, am it m ondtam . Azt m o ndtam az im ént,
hogy a hölgy nem óhajtja tovább az ön becses tá rsa sá g á t élvezni.
— Ide hallgass te vadbarom ! — fordult m ost B retthez a mexikói. —
Úgy látom , fogalm ad sin cs róla, m ilyen közel állsz ahhoz, hogy szét-
rúgjam a segged. De m ost m á r tudod. Úgyhogy ne feszítsd tovább a
h ú rt, azt ajánlom!
B rett m ost m á r kevésbé udvarias arckifejezéssel S arah és a mexikói
közé lépett.
— Na, ide hallgass pajtás! Vagy m ost elmész szépen két lábon vagy
picit később, de akkor m á r négykézláb. V álaszthatsz!
Az am erikai hirtelen határozott fellépése egy pillanatra m eglepte a
mexikói kem ényfiút és a rra késztette, hogy k issé visszafogja m ár-m ár
ü tésre em elt jobbját.
— Oké. Oké — m o n d ta É rettnek, m in th a csillapítani ak a rn á és
m egfordult, hogy elm enjen az asztaltól. De még egy lépést sem tett,
am ikor villám gyorsan megpördülve egy h atalm as jobbegyenest indí­
to tt ú tn a k É rett állkapcsa felé. É rett egyszerűen félúton elkapta a férfi
csuklóját, m ajd la ssa n csavarni kezdte, m iközben csonttörő szorítást
gyakorolva az érzékeny Ízületre, térdre kényszerítette a fájdalomtól
eltorzult arcú alakot.
— Azt hiszem , egy bocsánatkéréssel tartozik a hölgynek — m ondta
É rett az előtte térdelő férfinak, kissé szorosabbra húzva a csu k ló ­
prést.
— Te rohadt.... — sziszegte a mexikói, de egy újabb szorításfokozat
félúton elném ította. — B ocsánatot kérek, b o csán at — k iáltotta k ét­
ségbeesetten.
— így m á r m indjárt m ás — bólintott Brett, m ajd elengedve a férfi
kezét, leült az asztalhoz Sarah-val szem ben.
A mexikói felállt és aggodalm as képpel rázogatni kezdte a csuklóját,
hogy nem esett-e valam i komolyabb baja.
— Nyugodjon meg, nem tö rt el — biztosította Brett. — Sokkal
rosszabbul is elsülhetett volna a dolog. Most pedig szépen hagjgon
m ag u n k ra b en n ü n k et a barátnőm m el.
— Ezt még keservesen meg fogja b án n i — vetette oda a mexikói
búcsúzóul, m ajd elindult a terem m ásik vége felé.
Az egész incidens nem ta rto tt tovább egy-két percnél, így senki nem
figyelt fel a történtekre. JelT is csak a végkifejletet lá tta és m iu tán a
mexikói odébb állt. a lánnyal a k a ijá n odasétált az asztalhoz és lete­
lepedtek a m ásik két ü res helyre.
— Ú jabban ingyenes önvédelem—^bemutatókat tartasz?
— Sem m i komoly — felelte B rett félvállról. — És te jól szórakozol?
 — Remekül! J a j, m ajd elfelejtettem. Ez itt Clarita! Szintén a TWA-
val repül.
A kölcsönös bem utatkozások u tá n a két p á r am olyan ism erkedési
csevegésbe kezdett, m ajd Clarita és S arah rövidesen áttértek a közös
ism erősök é s kollégák kitárgyalására.
Körülbelül egy óra m úlva m ind a négyen szedelőzködni kezdtek,
Jeff pedig m eghívta C laritát, hogy csatlakozzon hozzájuk egy konyak­
ra a H iltonban. A vendéglőt elhagyva kiléptek a nem éppen túlvllágí-
to tt néptelen u tcára. JeíT szorosan C larita mellé húzódott és m á r ép­
p en azon volt. hogy előrukkol a lánynak az éjszakára vonatkozó
további terveivel, am ikor h átulról fejbevágták egy ólmos bottal. JeíT
h an g nélkül, m int egy zsák krum pli, összeesett. Clarita h an g o san fel-
sikoltott.
B rett S arah és a tám adók közé ugrott. S arah egy közelben parkoló
autóhoz futott, kinyitotta az első ajtaját és beszállt. B rett odakiáltott
C laritának. hogy kövesse a példáját, am it a lány habozás nélkül meg
is tett. Öt férfi közeledett fenyegetően Brett felé.
— Ugye m egm ondtam , hogy megfizetsz! — vigyorgott rá az egyik,
akiben B rett a bárbeli Jelenet szenvedő alanyára ism ert.
B rett benyúlt a dzsekije belső zsebébe és előhúzott egy vékony, leg­
inkább egy tolira emlékeztető, körülbelül tizenöt centim éter hosszú
alu m lnlum rudacskát. A különös önvédelmi alkalm atosságot egysze­
rű e n az ujjal közé fűzte úgy, hogy a Jobb keze két középső ujja alá, a
m u tató és a kisujja pedig fölé került.
Az ólom botos alak körülbelül m ásfél m éterre Brettől felemelte a
jo b b kezében szorongatott fegyvert és előreugorva lesújtott vele. B rett
hirtelen oldalra lépett, elkapta a levegőben a férfi csuklóját és ellenáll­
h a ta tla n erővel az időközben körülbelül köldökm agasságig felhúzott
térdére rántotta. A tám adó törött k arral bu k o tt fel a já rd á n . A követ­
kező p illanatban újabb két tám adó vetette rá m agát, az egyik egy kést
szorongatva, a m ásik csak úgy p u szta kézzel. B rett egy villámgyors
félköríves m ozdulatot tett m aga előtt a Jobbkezével, am inek következ­
tében az alum ínium ru d acsk a hegyes vége valósággal felszántotta a
tám adó arcát, aki egy iszonyatos ordítás kíséretében kezelt a vérző
sebre szorítva szintén összeesett. A késes sem Járt sokkal Jobban. Ne­
ki a fél fülét m etszette le a furcsa kis szerszám felső, élesebbik vége.
m iu tá n B rett bal kézzel elhárította a feléje Irányult szú rást. Az így
m egcsonkított h arm ad ik tám adó elődjéhez hasonlóan artlk u látlan or­
d ítás kíséretében terült el a földön.
— Ti is erre a so rsra ak arto k Ju tn i? — fordult m ost B rett az esem é­
nyeket földbe gyökerezett lábakkal szemlélő további két mexikóihoz.
A m egszeppent „támadók" szó nélkül felem elték a kezüket, megfor-
dultcik é s la ssa n elindultak az ellenkező irányba. K ét-három m éteren ­
ként felváltva h á tra néztek, hogy az am erikai nem követi-e őket.
B rett ezu tán odalépett Jefihez és a b arátja mellé térdelt, hogy a la ­
p o sab b an szem ügyre vegye a sérülését. M iután m egkönnyebbülve
m egállapította, hogy nem tö rtén t komolyabb baj a fiúval, a vállára
vette a tehetetlen te stet és az időközben odaérkezett taxthoz lépett
vele.
— Fiú! Ez fan tasztik u s volt — lelkendezett S arah , kinyitva a kocsi
h á tsó ajtaját.
— Mint valam i Bruce Lee filmben. Ó riási volt!
— Kösz. N éha kézre jórm ek a dolgok — felelte B rett szerényen.
— Mi v an Jellel? — kérdezte C larita aggodalm as hangon.
— Sem m i komoly, h a m a r ren d b ejö n . Lesz egy kis fejfájása, h a fel­
ébred, de n éh án y ó rán belül az Is elm úlik m ajd. H olnapra m á r csak
egy kellem etlen em lék lesz az egész.
M iután JelTet óvatosan lefektették a h átsó ülésre, úgy, hogy a feje
C larita ölében nyugodott, B rett b eü lt a sofőr mellé és m egkérte, hogy
vigye az egész tá rsaság o t a Hilton Hotelhez. Szerencsére C larita is ott
bérelt szobát. M iután m egérkeztek, a lányok visszavonultak a szobá­
ju k b a . B rett pedig a vállára véve a még m indig eszm életlen Jeffet, kö­
vette példájukat.
A fiúnak még egy teljes óra kellett, hogy m agához térjen.
— Te Jóságos ég! — nyöszörögte, m iközben kitapogatta fején a sa j­
gó sebet. — Mi a rosseb tö rtén t velem?
B rett tőm ondatokban felvüágosította Jeffet az elm últ m ásfél óra
esem ényeiről, m iközben nekikészülődött a lefekvéshez.
— Nem m o ndhatnám , hogy túlbuzog ben n ed a b ajtársi együttérzés
— állapította meg a fiú, m iközben nagy nehezen ülőpozícióba to rn áz­
ta fel m agát.
— E bben látod igazad v an — felelte B rett szárazon. — É n figyel­
m eztettelek, hogy állandóan légy készenlétben. É s nem véletlenül
hangsúlyoztam m á r akkor is, hogy állandóan. Nem hallgattál rám
öcskös, és m ost itt az eredm énye. Tulajdonképpen még m ázlid is volt.
hogy ennyivel m egúsztad.
Je ff szótlanul, lehorgasztott fejjel h allgatta a Jogos szem rehányást.
B rettnek tökéletesen igaza volt. Nem volt m it felhozni a m entségére.
— A p a sa s félreérthetetlenül és ráad á su l Jó előre a tu d tu n k ra adta,
hogy meg fognak tám ad n i berm ünket. A legkevesebb, am it ilyenkor
m egtesz az em ber, hogy egy kicsit ébren ta rtja az érzékszerveit. Alig
egy órával az utcai tá m ad ás előtt volt vele összetűzésem , am i u tá n
 m á s v álasztása pillanatnyilag nem lévén, szóban megfenyegetett,
hogy nem hagyja annyiban a m egalázó vereséget. C sak arra akarok
, kilyukadni, hogy h a ezek u tá n az em ber kisétál egy m ulatóból, leg­
alább a fejére jo b b a n vigyáz egy kicsit a szokásosnál. Nem gondolod?
— Azt akarod ezzel m ondani, hogy te gondoltál rá, hogy esetleg
, odakint v árn ak ?
— N aná, hogy gondoltam . A n n j^ a gondoltam , hogy még S arah n ak
is m egem lítettem a lehetőségét.
' B rett gondosan felakasztotta a n ad rág ját egy fogasra a ru h ás-
szekrényben. m ajd egy törölközőt a dereka köré csavarva leült egy
székre Jeff ágya mellé.
— M ost persze jó c sk á n meg v an rólam a véleményed, m i? — k ér­
dezte Jeff egy m e ^ u n y á s z k o d o tt eb tekintetével B rettre pillantva.
— Nézd Je ín Nincs értelme, hogy kegyes hazugságokkal szép ítsü k
a dolgot. Igenis m egvan rólad a véleményem. De még nem egyszer s
m indenkorra. Úgyhogy összességében a legnagyobb károd az egész
kalandból egy jó k o ra véres d u d o r a koponyádon. Persze, az em bernek
n in cs m indig ekkora szerencséje. Komoly esélyed v an rá, hogy h a leg­
közelebb hasonló helyzetbe kerülsz, ügy értem , h a m egint annjdra
belefeledkezel a vízszintes program jaid szervezésébe, hogy m á r függő­
legesen is teljesen cserbenhagjm ak az érzékszerveid, n em üsződ meg
élve. Ez a m a esti csetepaté még sem m i nem volt. C su p án játék , am i
m ég bem elegítésnek is kevés. Ezek a fickók csak egyszerű kocsm ai
bunyósok voltak, akikben ráad á su l ném i nyom ás is volt. te h át még
azt a keveset sem tu d tá k igazéin kihozni m agukból, am i b e n n ü k van.
Azok az em berek, akik ellen készülünk, profi nehézfiűk. Olyanok,
ak ik egy pillanatnyi habozás nélkül megölnek, h a nem vagy elég
gyors, hogy megelőzd őket.
— H át ez m ost nem Jött be — vonta meg a vállát Je ífb o s s z ű s kép­
pel.
— Nem igazán. De h a van egy kis eszed, és tudom , hogy van, akkor
ta n u lsz az esetből és rájössz, hogyan teh eted jó v á ezt a hibát. Rövide­
se n ragyogó alkalm ad nyílik rá. C sak ostoba em berek követik el k ét­
szer ugyanazt a baklövést.
Jeff gyászos képpel m aga elé m eredt és elgondolkodott m indazon,
am it Brett m ondott neki. A tanítvány belátta, hogy a m estern ek m e­
gint Igaza volt.
A két férfi n em sokára nyugovóra tért. Jeff komolyan elgondolkodott
az im ént kapott leckén, és a rra a következtetésre Jutott, hogy a tö rtén ­
tekből okulva m inden erejéből azon lesz, hogy helyt álljon a nagy pró­
bán.
 B rett azzal a nem tú lság o san biztató gondolattal h u n y ta le a sze­
m ét, hogy még m indig nem ju to tt egy lépéssel sem közelebb a Meiko
rejtély m egoldásához.
 N yolcadik fejezet

M ásnap reggel B rett telefoncsörgésre ébredt. S arah volt a vonal túl

só végén. A rra kérte a férfit, hogy egy óra m úlva találkozzanak a hotel
• presszójában.
B rett, m iu tán letette a telefont, ta p in tato san ébresztgetni kezdte
i Jeffet.
M indketten lezuhanyoztak, felöltöztek és a m egbeszélt időben elin-
' d ú ltak a presszóba.
S arah és a szobatársnője m á r v árták őket.
Mire a tea és kávé m egérkezett, túlestek a kölcsönös bem utatkozá-
j són.
— Ju lié szeretne elm ondani valam it T ényről — té rt a tárgyra S a­
rah . — Lehet, hogy nem megy vele sokra, de a n a gondoltam , hogy
, ilyenkor m inden apróság szám íthat.
— Nagyon is jól gondolta — bólogatott Brett. belekortyolva a teájá­
ba.
— Lehet, hogy ez nem sokat fog m ondani m agának, de azért el-
I m ondom . Terry, meg én elég sokat vásáro lg attu n k városszerte, vala­
hányszor itt já rtu n k Mexikó Cityben, n a és persze m áshol is, főként
Dél-A m erikában — kezdte a m ondókáját S arah szobatársnője. Ju lié
b a rn a hajú, zöld szem ű lány volt. akinek egyetlen szám ottevő szép­
séghibáját az arcát borító kam aszkori pattanásokból v isszam aradt
hegek jelentették. Beszédm odorából és gesztikulációjából ítélve tem ­
p eram entum os terem tés lehet, állapította m eg m ag áb an Brett.
< — Pillanatnyilag nem bővelkedünk a nyom okban, úgyhogy való­
b a n m inden adalék jól jö n — b iztatta B rett a lányt.
 — A kkor Jó. Mert attól tartok, ez tényleg nem több, m in t pu szta
adalék. Szóval Terryt főként különféle háziszőttesek érdekelték, fali­
szőnyegek, térítők, futók, meg Ilyesmik.
— Ilyenkor m indig ugyanazokban az üzletekben várásolt?
— Igen. É s persze mindig ugyanazokkal a p asasokkal is tárgyalt.
Ahogy kivettem , voltak extra rendelései is. Vagy például többször fel­
á ra t fizetett egyes tulajoknak, hogy ta rts a n a k vissza bizonyos áru k at.
— Em lékszik még, hogy itt Mexikó Cityben m erre v an az az üzlet,
ahová Terryvel Jártak.
— Persze! Nincs m essze innen. Körülbelül öt mérföld a hoteltől.
— Remek. Akkor m egkérhetném , hogy kalauzoljon oda b en n ü n k et
reggeli u tá n ?
— Nem gond. Egyébként is be ak artam ug ran i valam iért.
A négytagü tá rsaság a reggeli végeztével felkerekedett és elindult az
üzlethez, am iről J u lié mesélt.
B rett a hotel előtt leintett egy taxit és m indnyájan beszálltak. Mi­
u tá n u d variasan figyelmeztette a sofőrt, hogy elfelejtette „foglalt” ál­
lá sb a fordítani a taxi erre a célra szolgáló zászlócskáját, Brett m egad­
ta a címet;
— Az A yuntaniente u tc áb a legyen szíves, a S an J u a n M arkét öve­
zetben.
Az u tc á k keskenyek és zsüfoltak, a levegő forró, a sofőr izzadság
szagú volt. A G lorietas-on keringve B rettnek az volt az érzése, hogy
körbe-körbe Já rn a k egy pokolbeli m ágneses gyűrűben, ahorm an
nincs szabadulás. E u ró p áb an m á r Jónéhányszor k erü lt forgalmi d u ­
góba, de egyik sem volt ennyire idegeket próbáló, m int ez az itteni.
Mikor végre m egérkeztek, B rett m egkérte Jeífet és S arah t, hogy
v árjan ak odakint, ő m aga pedig Julievel bem ent az üzletbe.
— Egyszerűen m u ta sso n be neki, m int az új barátját! A többi m á r
az én dolgom — ad ta ki B rett a stratégiai u ta sítá s t Ju lien ek , am int a
kocsiból kiszállva elindultak a bolt b ejárata felé. — Ha látja, hogy b e­
szédbe elegyedtem vele, hagyjon m ag u n k ra b en n ü n k et és nézzen szét
az üzletben, m in th a válogatná, hogy m it vegyen.
— Oké — bólintott Ju lié, m ajd lenyomva a kilincset beléptek az
ajtón.
A régiségkereskedések p atin ás levegőjét árasztó üzlet zsúfolásig te ­
le volt a hagyom ányos, élénk színekből összeállított, aztékm intás
szőttesekkel. A m agas m ennyezet üvegkazettáin beszűrődő n a p su g á r­
nyalábokban látni lehetett, hogy a levegőben vastagon száll a por.
A pu lt m ögött egy negyvenes évei vége felé Járó mexikói férfi álldo­
gált, egy izzadságtól elnyűtt m agazirm al legyezgetve m agát. H osszú
fekete h aja fésületlenül lógott a nyakába, a rc á t két-háronm apos dere-
sedó borosta borította. Az ajtócsengő h an g jára álm atagon pillantott
fel a p u ltra kiteregetett újságból.
K ét-három m ásodpercig hunyorogva m éregette a belépőket, m ajd
J u lié t felismerve, széles m osoly te rü lt szét az arcán. B ehajtotta az ú j­
ságot és a legyezőt letéve előjött a p ult mögül, hogy üdvözölje régi
k u n csaftját és kísérőjét.
— Örülök, hogy ú jra látom eljönni hozzám Senorita. Sajnos, a n e ­
vekben nem vagyok valam i erős, de az arcokra Carlos m indig em lék­
szik. Isten hozta Senorita, repül még légitársaságokkal, igazam van?
— Igen — felelte Julié.
— Valam i különleges kívánsága S enoritának? Carlos segíthet ben-
ne?
— Köszönöm Carlos, m o st inkább csak körülnéznénk. De persze
sosem lehet tu d n i, nem találok-e valam it, am inek n em tu d o k ellenáll­
ni. M ár Jártam így m agánál néhányszor, ezért is Jövök ide m inden
alkalom m al, h a a váro sb an vagyok. Óh. m ajd elfelejtettem — kiáltott
fel hirtelen, m intha csak m ost Ju to tt volna eszébe, hogy nem egyedül
Jött. — Ez itt Bob Stahl, régi Jó barátom .
— Mr. S tahl — fordult Carlos Bretthez, a kezét nyújtva. — Legyen
üdvözölve itt üzletem ben. Rernélem önt is érdeklik szőttesek — m ond­
ta . m ajd mosolyogva kö rbem utatott a helyiségen, m elynek falai földtől
plafonig körös-körül tele voltak aggatva az ernlített portékával.
— H át. azt nem m on d h atn ám , hogy szenvedélyes gyújtó vagyok, de
nem b ánnám , h a m u ta tn a nekem egy-két dolgot, ném i szakm ai kom ­
m e n tá r kíséretében, hogy ne érezzem olyan tu d a tla n n a k m agam .
— U gyan-ugyan — csóválta a fejét Carlos. — Nem szabad így b e­
szélni. Valahol kell kezdeni m indenkinek. És én örül, h a lehet meg­
m u tatn i. am im van.
— Igazán kedves öntől, köszönöm — felelte B rett udvariasan.*
— H a m egbocsátanak, én egy kicsit alap o sab b an körülnéznék —
m ondta Ju lié m entegetőzve és m agára hagyva a két férfit, nekilátott a
böngészésnek az üzlet egyik távolabbi sark áb an .
Carlos ezu tán betessékelte B rettet egy h átsó szobába, am elynek
közepén egy term etes szövőszék állt. Odavezette a m asinához és tört
angolsággal elkezdte m agyarázni neki a szövés alapm űveleteit, m ajd
rá té rt a különböző m in ták készítésének a m ikéntjére.
Brett egy darabig u d v ariasan h allgatta a kézm úvesleckét, m ajd vá­
ratlan u l így szólt:
— Terry Clay közeli Jóbarátom .
 A férfi megállt az éppen m egkezdett m ondat közepén és a fejét fel­
kapta, m in th a á ram ü tés érte volna. B rettre nézett, de a következő pil­
la n atb an összeszedte m agát és m egjátszott értetlenséggel kérdően
v onta fel a szemöldökét. B rettnek azonban ennyi is elég volt a bizo­
nyossághoz. A boltosnak Terry neve láth ató an sokkal többet m ondott,
m in t egy valam ikori kuncsafté, akit m á r csak arcról ism erne fel.
— Terry Clay? — ism ételte eltűnődve, m int aki nem igen tu d m it
kezdeni a szóba hozott névvel.
— G yakran jö tt ide Julievel. Biztos vagyok benne, hogy tu d n i fogja
kiről v an szó. h a egy kicsit megerőlteti az emlékezetét.
— Ezek szerint csak az időt dobom ki, am ikor beszélni neked szö­
vésről. nem ?
— Úgy van. De beszélgethetnénk m á s dolgokról, am ik engem so k ­
kal jo b b an érdekelnek.
— Például?
— Nézze, velem ugyanolyan üzletet köthetne, m in t Terryvel. Azzal
az apró különbséggel, hogy én valamivel kedvezőbb feltételekkel dol­
gozom.
— Nem vagyok benne biztos tudni, m aga miről beszélni nekem —
felelte a mexikói.
— É n pedig holt biztos vagyok benne, hogy po n to san tudja. De
jo bb h a azt Is tudja, hogy sem m i kedvem n aphosszat m agyarázkodni.
Ha tényleg nem tudja, miről beszélek, az azt jelenti, hogy nem is a k a r­
ja tudni. Ha pedig nem ak arja tudni, akkor nyilván az ajánlatom sem
érdekli. Pedig annyit m ondhatok, hogy nem já rn a rosszul vele, h a egy
kicsit erőt verme a gyanakvásán. M indenesetre megadom a címem, h a
m égis m eggondolná m agát — m ondta B rett és egy külön, erre a célra
a zsebébe készített cédulát nyújtott át a m eglepett boltosnak. A p ap í­
rosra m ár otthon ráírta a hotel nevét és a szobája szám át.
— Még csak annyit, hogy n in cs túl sok időm. H olnapután re p ü ­
lü n k vissza San Franciscóba. Ha úgy dönt. hogy érdekli az ajánlatom .
Jelentkezzen. Lehetőleg m inél előbb — m ondta Brett és sokatm ondó-
a n a boltos szem ébe nézett.
Úgy tú n t, m in th a Carlos m ondani ak arn a valam it, de aztán mégis
meggondolta m agát, bólintott és a cédulát b ecsú sztatta a nadrágja
zsebébe.
Brett végetvetve a beszélgetésnek m egfordult és elindult az ü zlethe­
lyiség felé, de az ajtóban hirtelen megállt, és m int aki elfeledkezett
valamiről, visszafordult a gondolataiba m erü lten álldogáló boltoshoz.
— J u t eszembe, ez a lány az egész dologról nem tu d sem m it. C sak
azért hoztam m agam m al, hogy idevezessen.
 — Term észetesen — bólintott Carlos. — Term észetesen.
Az üzlethelyiségbe érve Carlos odalépett Juliehez, hogy eloszlassa a
kételyeit egy faliszőnyeg m egvásárlását Ületően. A szőttesen egy ősi
azték figurát imitáló keresztalakban kifeszített szárnyú m ad ár díszel­
gett, am i B rettet leginkább egy helybeli sörreklám ra em lékeztette. Az
igazat megvallva nem rajongott a mexikói népm űvészetért.
Tíz percnyi alkudozás u tá n Ju lié bead ta a derekát és m iu tán Carlos
gondosan becsom agolta a kétes portékát, B rett és a lány elhagyták az
üzletet.
- Legyen szíves vigyen vissza b en n ü n k et a szállodához — m ondta
B rett a sofőrnek, am int beszállt a bolt előtt várakozó taxiba.
— Siker? — kérdezte S arah kis idő m úlva, B rett felé fordulva.
— A talajelőkészítő m űveleteken túl vagyok. Persze, n in cs kizárva,
hogy rossz helyen kereskedem . De az ösztöneim valahogy azt súgják,
hogy nyom on vagyok. Egy biztos: h am aro san kiderül. A kár így van,
a k á r úgy, egy valam ire szeretném m egkérni, S arah. Mégpedig nagyon
komolyan. Szeretném , h a m ostantól fogva m aga és Ju lié nagy ívben
elkerülnének bennünket. Körülbelül úgy, m intha leprások volnánk.
Ha úgy van, ahogy tippelem , nem vállalhatják a n n a k a kockázatát,
hogy bárm iféle kapcsolatban állnak velünk. Úgyhogy m in th a nem is
ism ernénk egym ást. Persze, h a valam i baj van, vagy szükségük v an a
segítségünkre, akkor azonnal értesítsenek, de nem hiszem , hogy erre
sor kerülne. M aguk sem m iképpen nem k erü lh etn ek gyanúba, m ert
m ostanáig rólunk sem tu d ta k Jeffel. M ostantól fogva viszont tu d n a k
és b árki m utatkozik a társaság u n k b an , au to m atik u san g y an ú ssá vá­
lik a szem ükben.
— Maga aztán jól átejtett engem — szólt közbe Julié. — Még csak
nem is Ismerem.
— Jó l van kislány — felelte Brett rámosolyogva a lányra. — Igazán
kösz. Nem is tudja, milyen sokat segített.
— Tényleg azt hiszi, hogy m eg tu d ja találni Terryt és Meikót?
— Még m agam sem tudom Ju lié, de m áris sokkal előbbre vagyok,
m in t tegnap ilyenkor voltam.
Amint a taxi befordult a szálló u tcájába, B rett odaszólt a sofőrnek,
hogy álljon meg egy pillanatra.
— Mi m ost itt kiszállunk Jeffel. M aguk lányok m enjenek vissza a
szállóba. M ostantól ajánlatos, h a nem m u tatk o zu n k többet együtt.
Tessék, ez elég lesz a taxira — m ondta és átnyújtott S arah n ak egy
köteg banl^egyet a helyi pénznem ből, m ajd m lnketten kiszálltak a ko­
csiból. Mielőtt b ecsapta volna az ajtót visszahajolt és a nyom aték ked­
véért ú jra figyelmeztette a lányokat.
 Carlos nyilvánvalóan semmiféle lényegi Inform ációcserére nem volt
hajlandó telefonon, de ez még önm agában nem jelen tett sem m it.
Brett szám itásai szerint addig nem tu d h a t meg Carlostól sem m it,
amíg egy-két bűvös erejű szóval nem „tisztázza" m agát, hogy legalább
a kezdeti gyanakvást eloszlassa. B rett pedig pillanatnyilag k orántsem
volt benne biztos, hogy időben m egtalálja ezeket a „bűvös" szavakat.
— R endben van. Hol és m ikor?
— Egy új típ u sú zöld Chevrolet fogja várni a hotel főbejárata előtt,
mire leér a szobájából.
— C sak kettesben leszünk?
— Nem.
— Jó . E bben az esetben én is viszem a tá rsam at — közölte B rett és
m áris letette a kagylót, időt sem hagyva C arlosnak, hogy esetleg tilta­
kozzon. E zután egyenesen a szekrényhez lépett, kinyitotta az ajtaját,
leakasztotta az egyik fogasról a sportzakóját és belebújt. A következő
m ozdulattal felvett egy dzsekit az egyik közeli szék karfájáról és oda­
dobta Jeffnek.
— Indulunk! — ad ta ki az u ta sítást.
 Kilencedik fejezet

Lefelé m enet a liftben B rett m egbeszélte Jeffel az egyezményes jele­

ket.
— A következő jelzésekre figyelj! Amikor m egvakarom az orrom tö ­
vét. valahogy így... — m o n d ta B rett és a hüvelykujját kétszer odadör­
gölte az orra hegyéhez —. az azt Jelenti, hogy vesd le m agad a földre.
Ha m eghuzigálom a Jobb fülcim pám at — B rett itt is im itálta a m ozdu­
latot —, akkor állj készenlétben, hogy a hozzád legközelebb álló p a ­
sa st árta lm a tlan n á tedd, am ikor az első m ozdulatot m egteszem az én
em berem felé.
— Ez m inden?
— Ha segítségért kiáltok, próbálj meg segíteni — mosolyodott el
B rett és megveregette szek u n d án sa am úgy m eglehetősen széles vál­
lát.
B rett és J e íf átvágtak a zsúfolt előcsarnokon és a k a p u n kilépve
egyenesen odam entek a m á r ott várakozó zöld Chevrolethez. A kocsi
m ellett egy mexikói álldogált. B ajuszos, zömök, fekete szem ű, nagy
fülű, h ú so s ajkú férfi volt. Jo b b kezében cigaretta füstölgött.
— Nekem azt m ondták, csak egy u taso m lesz.
— Attól tartok, félrevezették baráto m — közölte B rett h atáro zo ttan
a sofőr szem ébe nézve. A férfi m á r éppen azon volt, hogy tovább tUta-
kozik, de aztán valam iért m eggondolta m agát. Fehér lakkcipőjével el­
ta p o sta a cigarettát az aszfalton, m ajd m iu tán elölről m egkerülve a
kocsit a vezetőülés ajtajához lépett, bólintott B rettéknek, hogy szán­
ja n a k be a h átsó ülésre.
A vérvörös napkorong éppen lem enőben volt a nyugati horizonton
és m ire a trió m egérkezett a találkahelyre, Mexikó City egyik külváro­
sába, m á r el is tú n t a lá tó h atá r mögött. A Chevrolet egy „Buenos No-
ches" feliratú b á r előtt állt meg. A viszonylag korai időpont ellenére,
körülbelül nyolc óra felé já rt, a b árb an m ár m egkezdődött az esti
„csúcs". A töm ött buk szájú tú ristá k a t tucatjával döngték körül a bar-
n ab ő rú helybeli szépségek, h a egy-egy p o h ár potyaital fejében fel­
ajá n lh a ttá k szolgálataikat a k alan d ra éhes kuncsaftoknak, akiket a
jó helyism erettel rendelkező idegenvezetők többnyire “tu d o k egy
olyan helyet, am it tú ristá k m ég hírből sem ism ernek" cím ú szöveggel
csaltak az alkalm i külvárosi kiruccanásokra.
Brett orrát töm ény tequila és sörszag c sap ta meg, am int beléptek a
zajos, zsúfolt helyiségbe, és a sofőr egy szám ukra fen n tarto tt asztal­
hoz vezette őket. A mexikói, akiről az ú t so rán kiderült, hogy J ü a n n a k
hívják, m iu tán leültette B rettéket, elindult a b á r m elletti lépcsőn föl­
felé és rövidesen eltű n t egy folyosón az emeleten.
A terem egyik végében egy faládából ácsolt alkalm i színpadon két
zenész üldögélt, egy kisebb és egy nagyobb m éretű gitárral a kezében
és mexikói dalokat énekelt. A latin-am erikai népzene, különös te k in ­
tettel a M ariachira, nem tartozott éppen Brett kedvencei közé és az itt
hallott produkciók sem m i okot nem szolgáltattak neki arra nézve,
hogy esetleg m ódosítsa korábbi álláspontját.
Két m eglehetősen feltűnően öltözött helybeli szépség, az egyiken
egy élénkpiros lenge köntös volt, a keblén egy hasonló színű szegfű­
vel, a m ásikon egy ugyanolyan stílu sű ruhaköltem ény, c sa k éppen
világoszöld kiadásban , h ajáb an egy hasonló színűre pingált, legin­
kább rózsára em lékeztető ékítm énnyel, rögtön k iszű rta m ag án ak az
ű jo n n a n érkezett két am erikait és jó fogást szim atolva egyenesen az
asztalukhoz léptek, m ajd szó nélkül letelepedtek a két ü re s székre.
— Helló hercegem — b ú g ta a vörös dém on B rettnek.
A m ásik, m in th a valam i p ik án s viccet hallott volna, k acarászn l kez­
dett, m ajd Jeífhez fordulva ő is hasonló bókkal köszöntötte a fiút.
— Szia szép fiú!
A k aca rász ás m ost m á r sztereóban folytatódott, m ajd a lányok r u ­
tin o s gyorsasággal ráté rtek az üzletre.
— Ugye. meghívsz egy italra, kedves?
— Nem — vágta rá B rett határozottan.
— Nem — visszhangozta Jeff is a u to m atik u san az elu tasítást, meg
sem várva a neki cím zett hasonló felkérést.
A k aca rász ást m in th a elvágták volna, a lányok szó nélkül felálltak,
sértett ajakbiggyesztéssel otthagyták a két állhatatos férfiút, hogy ígé­
retesebb zsákm ány u tá n nézzenek.
U gyanekkor ú jra megjelent J u a n az em eleti folyosón és a lépcső
aljára érve a fejével jelezte B rettéknek, hogy kövessék.
 A sofór egy h átsó szobába kalauzolta a két am erikait, am elyben
C arloson kívül m ég három m ásik férfi tartózkodott, különböző stra té ­
giai pontokat elfoglalva. Maga Carlos a szoba közepén, egy term etes
íróasztal m ögött üldögélt. J u a n a két „vendéget" előre engedve szintén
belépett a szobába és az ajtót becsukva m aga mögött, elfoglalta az
őrhelyét. i
C arlos szó nélkül intett B rettéknek, hogy foglaljanak helyet az író­
asztal elé készített két széken. M iután ez m egtörtént, kinyitott egy
p atin ás dobozt és a vendégek elé tartv a szivarral kín álta őket. Az u d ­
v arias elh árítást követően ő m aga kivett egy H avannát, és körülm é­
nyesen nekilátott a rágyújtást megelőző ritu ális m űveleteknek. A
jo b b ján álló férfi a m űvelet befejeztével a u to m atik u san a zsebébe
nyúlt, kihúzott belőle egy öngyújtót és tüzet adott a „főnöknek”. C ar­
los kényelm esen hátrad ő lt a karosszékben, lehunyt szemm el nagyot
szippantott a szivarból, m ajd kiélvezve az első sluk k m inden gyönyö­
rűségét, végre m egtörte a feszült csendet.
— Terry Clay — m ond ta vontatottan, két kezét kényelm esen össze­
kulcsolva a h asán .
— Egy közös Ism erős — bólintott Brett. A sakkjátszm a első lépésé­
re válaszolt. Most m egint Carlos következett.
— Azt állítja, hogy sok m in d en t tu d Tényről, többek között azt is,
hogy közte és köztem, nos...hogy ügy m ondjam , valamiféle üzleti k ap ­
csolat lett volna.
— Igen. P ontosan ezt m ondtam .
— H onnan ism eri Mr. Clay-t?
— U gyanabban a bizniszben u ta z u n k — felelte B rett habozás nél­
kül.
— Óh, Igazán? — kérdezte Carlos, m eglepetést mímelve. B rett látta
a mexikói szem ében, hogy sak k h ú zásra készül. — Ezek szerint m aga
is a légitársaságnak dolgozik? — m ondta Carlos m agától értetődő ter­
m észetességgel.
Ez nem jö tt be. gondolta m agában Brett, ném i m egkönnyebbülés­
sel. Carlos nyüván ellenőrizte a szálloda nyilv án tartásáb an a légitár­
saság alkalm azottjait. Ha m ost igennel válaszol, megfogták.
— Szó sincs róla — felelte enyhén elmosolyodva. — Azt m ondtam ,
hogy ugyanabban a bizniszben u tazu n k . Terry tényleges Jövedelme
nem a repülésből szárm azik, és ugyanezt elm ondhatom m agam ról én
is.
C arlos újból összekulcsolta a két kezét és látható elégedettséggel
ko nstatálva a választ, még kényelm esebben hátrad ő lt a székén. B rett
az első csap d át sikeresen kikerülte.
 — Akárhogy is van, Terry felszívódott. És az igazat megvallva e n ­
gem ez nem is foglalkoztat különösebben — folytatta B rett könnye­
dén. — De az ö kapcsolatai nekem is a rendelkezésem re állnak, te r­
m észetesen a sajátjaim mellett, és h a egy mód v an rá, szeretném
kihasználni a kedvező alkalm at.
— Élelm es üzletem ber m ódjára — bólogatott Carlos m egértőén, az
íróasztal túloldalán.
— A m agánvélem énye kevéssé érdekel. Nézze, én nem azért jöttem ,
hogy bújó csk át já tsz u n k , h a érdekli a dolog azt Javaslom , hogy tér­
jü n k a lényegre.
— Ezzel tökéletesen egyetértek, de a csípős megjegyzésein kívül
egyelőre m ég sem m i lényegeset nem m ondott, am inek alapján tá r ­
gyalhatnánk.
— R endben van. Tárgyaltam Terry közvetlen társával és p o n to san
tudom , hogy Terry m ennyit fizetett az áruért. Ehhez adjon hozzá még
öt százalékot és m áris ism eri az ajánlatom at.
C arlos nem válaszolt rögtön, de B rett látta, hogy az egyik testőrre
pillantva halványan elmosolyodott.
— Na és m ekkora mermyiségról tárgyaljunk? — kérdezte a m exi­
kói.
B rett tu d ta , hogy ezzel a kérdéssel komolyra fordult a Játék, koc­
káztatn ia kell. S zám itásai szerint Terry csak is kokaint csem pészhe­
tett. hiszen egy-egy ú t alkalm ával csak m eglehetősen kis m ennyiségű
drogot vihetett m agával, a h aszo n k u lcsn ak pedig m ag asn ak kellett
lennie. Ettől persze m ás is szóba Jöhetett volna, de h a m indehhez még
hozzáadta azt a tényt, hogy Terry lak ó társát kokain-csem pészésért
ta rtó zta tták le a n n a k idején, erősen valószínűsíthető volt, hogy nem
lehet szó m ásról.
— P ontosan értesültem róla, hogy egyszerre m ennyi kokaint vitt
m agával, de h a a szám ításaim helytállóak, én körülbelül a d upláját
m egkockáztatnám .
A mexikói a rcá ra ism ét elégedett mosoly telepedett. Előrehajolt, a
szivart gondosan egy h am u tálcára helyezte és az íróasztalon össze­
kulcsolva a kezeit, m ereven B rett szemébe nézve megkérdezte:
— É s ezen kívül?
— Ezen kívül? — Na tessék, egy újabb csapda, gondolta Brett.
— H a valóban tisztáb an van Terry üzleti tevékenységével és ism eri
a lak ó társát is, ahogyan ezt állítja, akkor azt is tu d n ia kell, hogy Terry
nem c su p á n kokaint vásárolt tőlem. Hogy áll a heroirm al? Abból is
dupla m ennyiséget a k a r virmi?
 Brett, nehogy a habozásával elárulja m agát, dupla vagy sem m i ala­
pon vágta ki a választ.
— Nem, heroinból csak annyit, am ennyit Terry.
Carlos m in th a ism ét a várt választ k ap ta volna, elégedetten h á tra ­
dőlt a székén, de a szeméből B rett kiolvasta, hogy m ost alaposan m el­
léfogott. Ekkor a m egbeszéltek alapján szórakozottan felemelte a ke­
zét és az ujjaival kétszer m egsodorta a jo b b fülcim páját. A szeme
sarkából látta, hogy J e íf „vette” a jelzést.
— Nos, u raim — m ondta Carlos v o n tatottan, m iközben kioltotta a
szivarját a h am u tá rc á n — azt hiszem ezek u tá n m inden további kér­
dés csak felesleges időhúzás lenne.
, — H ajó i értem , ez azt jelenti, hogy elfogadja az ajánlatom at — vá­
laszolta B rett, m in th a fogalma sem lerme az elhangrott m ondat valódi
jelentéséről.
— Nem egészen. Részemről inkább azt jelenti, hogy m ost m á r tisz­
tá b a n vagyok vele, m iért Is Jött el ho zzám — helyesbített Carlos, m ajd
a fejét felemelve bólintott Jü a n n a k , aki a Jelre k u lcsra zárta az ajtót.
— Ezt meg hogy érti?
— Ahogy m ondtam . És hogy m aga Is Jobban értsen, elmondom,
hogy m it szándékozom tenni. Sohasem ad tam el herbint Terrynek és
m indenki, aki bárm ilyen üzleti k ap cso latb an áll vagy állt valaha ve­
lem vagy Terryvel, ezzel po n to san tisztáb an van, tisztáb an kell hogy
legyen! Ez azt jelenti, hogy m aga át ak art verni engem. Az az üzlet,
am it mi csinálunk, és ezzel nyilván ön is tisztáb an van, nem veszély­
telen vállalkozás. Jövedelmező, de korántsem veszélytelen. Néha elő­
fordul, hogy m egkeresnek olyan em berek, akik valam ilyen oknál fog­
va a közelembe ak arn a k férkőzni és ezért h azu d n a k nekem . Hogy
p o ntosan m iért? Az engem nem is igazán érdekel. A lényeg, hogy m in ­
d en ilyen kísérlet veszélyezteti a vállalkozásunkat, és ezzel együtt en­
gem Is. E lm ondhatom m agam ról, hogy m eglehetősen sikeres üzlet­
em bernek ta rta n a k és ezt elsősorban an n a k köszönhetem , hogy soha
nem bíztam sem m it a véletlenre. Maga m ár éppen eleget tu d rólam
ahhoz, hogy ez ném i kényelm etlenséget okozzon nekem . Na nem va­
lam i komoly kényelm etlenséget, de éppen annyit, am ennyit m á r nem
engedhetek meg m agam nak. Ezért úgy döntöttem , hogy megölöm m a­
gukat. Azazhogy az em bereim — helyesbített a mexikói körbem utatva
a szobában — fogják megölni m agukat.
M ialatt C arlos szónokolt, B rett az asztal alatt észrevétlenül kioldot­
ta a fűzőt, a térd én keresztbe vetett bal láb án lévő cipőből.
Carlos. m iu tán kellőképpen tisztázta a helyzetet, bólintott a B rett­
hez legközelebb elhelyezkedő testőrnek.
 Brett mégegyszer Jeffre pülantott, hogy meggyőzódjön róla. készen
áll-e. Jeff készen állt. A következő p illanatban Brett, m in t egy rugó.
felpattant a székéről és az .ügyeletes” testőrre vetette m agát. U gyan­
ekkor egyetlen m ozdulattal k irán to tta a fűzőt a cipőből és k ét kézzel
m egragadta a zsineg egy-egy végét. A következő p illanatban m á r rajta
volt a testőrön, aki időközben félig kiszabadította a revolverét a zakója
alá erősített tokból. B rett m iközben a fegyveres mögé került, m indkét
hüvelykujját befűzte a zsineg két végére kötött, éppen megfelelő m é­
retű h u ro k b a és a két tenyerét széthúzva kifeszítette a speciális „se­
lyem zsinórt”. A jelenlévők közül senki sem sejthette, hogy a cipőfűző­
b e n teljes hosszában egy vékony acéldrót v an befűzve, m elynek a
szakítószilárdsága a k á r száz kilót is elbírna.
Mire a többiek észbe k ap h a tta k volna, a zsineg m á r a testő r nyaka
köré feszült. C sak annyit lá th attak , hogy a hirtelen rá n tá st követően
egy keskeny vércsík jelenik meg a férfi n y akán, m ajd a nagydarab test
h an g talan u l összecsukllk.
U gyanabban a pillanatban, am int B rett felp attan t a székről, Jeff
J ü a n r a vetette m agát, m ielőtt a mexikói elő rá n th atta volna a fegyve­
rét. A h a lá n té k á ra m ért félköríves rú g ást követően a sofőr élettelenül
rogyott össze a bezárt ajtó előtt.
C arlos, felocsúdva a v áratlan fordulat okozta pillanatnyi döbbenei-
ből. az egyik Jobboldali fiók felé kapott. Jeff észre vette a félreérthetet­
len m ozdulatot és két ug rással az íróasztalnál term ett, m ajd fejjel elő­
re átvetve m agát rajta C arlossal együtt a padlóra hem peredett, aki a
m á r m egragadott fegyvert estében kiejtette a kezéből.
A m ásik két testőr egyszerre vetette m agát B rettre, az egyik elölről,
a m ásik a h á ta mögül. B rett a közeledő lépések alap ján pontosan ki­
szám ítva a m ögötte közeledő férfi helyzetét, an élk ü l hogy h átranézett
volna, egy em elt saro k rú g ást m ért a férfi ágyékára, am inek következ­
tében a te stő r a fájdalomtól üvöltve a padlóra rogyott. A szemből kö­
zeledő férfi egy késsel tá m ad t rá. Amüit kartáv o lság ra ért ellenfelétől,
tak tik ázás és habozás nélkül m á r szú rt Is. B rett félrecsapta a közele­
dő kést és villám gyorsan h u ro k b a fogta a tám ad ó csuklóját a véres
acélzslneggel. A kővetkező pillan atb an egy velőt rázó ordítással teljes
erejéből m egrántotta a zsineg két végét. A tám ad ó elbődülve az iszo­
nyatos fájdalomtól, tehetetlenül ejtette ki a k ést a kezéből. Az acélzsi­
n ó r kis h íján teljesen lem etszette csuklóból a kézfejét. A szétnyílt vég­
tagból vastag su g árb an fröccsent ki a vér, a m egcsonkított tám adó
pedig kétrét görnyedve felbukott, hogy n éh án y p erc m úlva a saját vé-
I ében henteregve lehelje ki a lelkét. Ezalatt JeíTnek is sikerűit árta l­
m atlanná tennie Carlost és a két kezét leszorítva éppen ellenfele m el­
lére térdepelt, am ikor B rett m egszólította;
— Jeff!
— Itt vagyunk az íróasztal mögött. Veled m inden rendben?
— A legnagyobb rendben — felelte B rett kedélyesen és a barátjához
lépve szem űgyre vette a harcképtelenné tett „főnököt”.
— Most pedig szeretnénk, h a válaszolna egy-két apró kérdésre
nagyfőnök.
— É n nem tud o k sem m it — kiáltotta a férfi, im m ár a félelemtől
remegő hangon.
— Ide hallgasson! Gyorsan és fájdalom m entesen, vagy la ssa n és
kínlódva a k a r m eghalni? V álaszthat! L áth atta, m l történt a „nehéz
flűlval”. Lefogadom, hogy m aga nem olyan kem ény legény, m int ők
voltak. É s higgyen nekem , am it látott, az még sem m i ahhoz képest,
am ire tényleg képesek vagyunk.
— Ne! Ne! — kiáltotta a földön fekvő férfi könyörgő hangon. — É n
nem tu d o k semmit! Ne b ántsanak! Könyörgök!
— Hol v an Terry Clay? — kérdezte B rett barátságosan.
— Nem tudom .
— Ide hallgasson Carlos! Komolyan m ondtam , hogy csak két vá­
lasztása van — kom orodott el B rett és m egragadva a férfi h aját a ta r­
kóján, hűzni kezdte felfelé. Carlos felslkoltott fájdalm ában.
— Vagy lassan , nagyon la ssan végzünk m agával, vagy úgy, hogy
észre sem veszi.
B rett ekkor hirtelen elengedte a mexikói h aját. A férfi feje hangos
k o p p an ással esett vissza a padlóra.
— Mit szám it, h a így is, úgy Is meg kell halnom ? — kérdezte Carlos,
m á r-m ár pökhendi daccal a hangjában, m iközben szabadon engedett
balkezével megdörgölte a nyakát.
— M icsoda ostoba kérdés! — m on d ta B rett színlelt csodálkozással.
— Ha akarom , egyszerűen elaltatom , álom ba ringatom . Hosszú,
h o sszú álomba. Anélkül, hogy észrevenné. C sak egy enyhe nyom ás a
ny ak egy megfelelő pontján. Vagy...
— Vagy m icsoda...? — kiáltotta vadul Carlos. — Egyenként össze­
tö ri az ujjaim at, a kezeimet és a lábaim at? Azt hiszi, hogy nem éltem
m á r á t ennél cifrább dolgokat Is?
— Vagy nem altatlak el és az érzékszerveid és a tu d ato d teljes b ir­
to k á b an megvendégellek egy speciális vacsorára.
— V acsorára? Nekem ne beszélj rébuszokban te m ocskos disznó!
— sziszegte Carlos és B rett arcáb a köpött.
 Brett intett Jeffnek. hogy állítsa talp ra a férfit. Jeff engedelm eske­
dett, m ajd Carlos mögé állva szorosan hátrafeszitette a karját. B rett
odalépett a mexikóihoz, kicsatolta a derékszíját, lehúzta a zippzárt a
sliccén és lerán g atta róla a nadrágját, egészen a bokájáig. E zu tán újra
befűzte a hüvelykujjait a .cipőfűző" h u rk aib a, és a véres acélhuzalt
Carlos nem iszerve köré hurkolta.
A férfi szemei kiguvadtak a félelemtől és artik u látlan han g o n felsi­
koltott,
— Váljon! Váljon! Ne! Az isten szerelm ére kérem , ne tegye!
— M agától függ, Carlos. G yorsan és fájdalom m entesen, vagy levá­
gom és m egetetem magával. Úgyhogy Jobb, h a segít nekem .
— Jó , jó. Beszélek, csak vegye le o n n an azt az izét, hogy nyugodtan
tu d ja k gondolkodni.
Brett habozás nélkül elengedte a fenyegetett testrészt és az acélh u ­
zalt zsebre dugta. Carlos remegő térdekkel egy székhez botorkált, le­
ült és su g árb an hányni kezdett az íróasztal m ellett álló papírkosárba.
M iután befejezte, megtörölte a száját és így szólt;
— R endben van. Elm ondom az igazat. De m inden kérdésükre ne
v á lja n a k tőlem választ. M indent én sem tu d o k — elhallgatott és fe­
szülten B rett szem ébe nézett, hogy kiolvassa belőle leendő h ó h éra re­
akcióját. B rett arca azonban, m in th a c sak m aszkot öltött volna, töké­
letesen közönyös m aradt.
— M ondja el. am it tu d . A többit pedig bízza rám . Meg tu d o m álla­
pítani, hogy m ikor hazudik.
Az utóbbi megjegyzés alap o san meglepte Carlost, akinek ekkor m ár
eszébe sem ju to tt, hogy esetleg m egpróbálja átejteni Brettet.
— Terry Clay és én valóban üzleti kapcsolatban álltunk. De m á r jó
ideje nem én diktálok a kerületben. Mikor Terry legutóbb jelentkezett
nálam , körülbelül egy hónappal ezelőtt, m eghívtam Senor V alenciá­
hoz egy estélyre Mexikó City egyik külvárosába. Akkor m á r több m int
két és fél éve álltam üzleti k ap cso latb an Terryvel, úgyhogy m egbíz­
tu n k benne annyira, hogy ne k o ck áztassu n k sem m it a m eghívásával.
Senor V alencia egyébként Mexikó City egyik legbefolyásosabb, leggaz­
dagabb és egyúttal legm egközelíthetetlenebb embere. Kábítószerrel,
prostitúcióval, ham is pénzzel és fegyverkereskedéssel foglalkozik.
Bárm it rendelnek tőle, határidőre leszállítja. Aznap este Terry m ag á­
val hozott egy gyönyörű, távol-keleti lányt. De sajnos az estély nem
úgy sü lt el a szám ukra, ahogy szerették volna. Erről egy m ásik ven­
dég, Senor V alencia egyik legjobb b arátja gondoskodott.
— Hogyan?
 — Ez a férfi egy hihetetlenül gazdag, nyugdíjazott mexikói ezredes.
A nevét ne kérdezze, m ert becsület szavam ra nem tudom — Carlos itt
várakozásteljesen B rett szemébe nézett, hogy vajon hisz-e neki, de
B rett arca ism ét tökéletesen közönyös m aradt. Tudta, hogy a mexikói
az igazat m ondja.
— Ez a mexikói ezredes a vagyona m ellett m ásvalam iről is híres. Ez
pedig, hogy is m ondjam ...a hárem e.
Jeff itt hitetlenkedő tekintettel a tá rs á ra pillantott, de B rett tovább­
ra is a m esélő szem ébe nézve így szólt:
— Ez m it Jelent egész pontosan?
— Azt, hogy az ezredes egyszerűen m egvásárol m ag án ak lányokat.
Keletieket, feketéket, szőkéket, tulajdonképpen m indenfajta lányt, ki­
véve m exikóiakat. Azokat m á r összevásárolta a környékbeli falvakból.
— Ö sszevásárolta?
— Ha ism erné az em berek életkörülm ényeit az ország bizonyos te ­
rületein, nem csodálkozna ezen annyira. A családfenntartó férfiak kö­
zül so k an hajlandók eladni egy-egy lányukat a sok közül a pénz és
ném i befolyás fejében. Sok esetben a nagycsaládosoknak a szegé­
nyebb vidékeken ez az egyetlen kiút. Ha pedig az ezredes szem et vet
egy lá n j^ a és az apja vagy m á s valaki a családból erkölcsi m egfonto­
lásokból nem hajlandó az alk u ra, akkor elveszi erőszakkal és megölet
m indenkit, aki m egpróbál az ú tjáb a állni... Szóval ez az ezredes volt
az a vendég Senor Valencia estélyén, aki szem et vetett Terry partner-
nőjére. O dam ent a házigazdához és közölte vele, hogy m egtetszett n e­
ki a lány és m eg akarja vásárolni, m ert távol-keleti lány pillanatnyilag
n in c s a hárem ében. Es ő is, meg a b arátai is nagyon kedvelik a keleti
nőket. Senor Valencia csak annyit válaszolt, hogy van egy apró bök­
kenője a dolognak: Terry Clay. Az ezredes erre elnevette m agát és ki­
ad ta az u ta sítá s t az em bereinek, hogy vegyék a gondjaikba Terryt.
— Ez azt Jelenti, hogy m egölték? — kérdezte Brett.
— Valószínűleg. Legalábbis én úgy hallottam . Nem tudom bizto­
san , de ahogy őket ism erem , nem sok esély van rá, hogy életben hagy­
tá k volna.
— É s S enor Valencia m iért hagyta, hogy egy em berét, akivel üzleti
k ap csolatban állt, csak úgy eltegyék láb alól egy nő m iatt?
— Be keU látnia, hogy Senor Valencia szám ára Terry Clay egy olyan
üzletfél volt, akit bárm ikor, bárkivel tu d o tt volna helyettesíteni vagy
pótolni. Clay tízezreket hozott neki a konyhára, n é h a nagy ritkán,
m ondjuk százezret. Míg m ások, például az ezredes, milliókat egyetlen
 látogatása alkalm ával. É s persze tisztáb an volt vele, hogy — itt Carlos
jelentőségteljesen B rett szem ébe nézett — valaki úgy is h am aro sa n a
helyébe lép.
— Hol van m ost a ja p á n lány?
— Azt sajnos nem tudom . E sküszöm a szentekre, hogy nem t u ­
dom. De azt m egm ondhatom , hogy ki az, aki tu d ja, és hogy hol ta lál­
h a tjá k m eg az Ületőt.
— Figyelmesen hallgatom .
— S enor V alencia jől ism eri az ezredest és tu d ja, hogy hol v an az
ezredes kúriája.
— É s hol találom meg Senor V alenciát?
— Elindul nyugati Irányban a Cam ino Roadon. Ez az az út, ah o n ­
n a n a b á r nyílik. É s körülbelül tíz mérföldet megy, amíg egy hasonló
ú tm en ti bárhoz nem ér. Egy nagy h aran g lóg a b ejárata felett, arról
könnyű m egism erni. A b á r u tá n van egy m ellékutca, azon forduljon
balra. N em sokára kiér a sivatagba és körülbelül három mérföldre a
h aran g o s bártól m eglát m ajd egy fényűző villát. A bban lakik Senor
Valencia.
— És ő tu d n i fogja, hogy hol v an a lány?
— Biztosan. De valahogy rá kell m ajd vennie, hogy el is áru lja m a ­
g án ak — itt Carlos hangja egy p illanatra m egrem egett, am int eszébe
ju to tt a saját helyzete és visszagondolt B rett m eglehetősen hatékony
rábeszélő m ódszereire.
B rett látva, hogy a m exikóinak nincs több m ondanivalója, bólin­
tott. A férfi tekintete p án i félelemről árulkodott. A közelgő haláltól való
félelemről, de ugyanakkor valam i sztoikus beletörődésről is. Carlos
lá th ató a n tudom ásu l vette a m egváltoztathatatlant. B rett megkerülve
a széket a mexikói mögé sétált, két kezébe fogta a fejét és lassú , erő­
teljes m ozdulatokkal m asszírozni kezdte a két halán ték át. Carlos n é ­
h án y m ásodperc m úlva mély ö n tu d aü an ság b a zu h an t. B rett ekkor a
szék elé lépett és a m u tató u jját a férfi m ellének egy p ontjára szegezve,
közvetlenül a szív felett egy hirtelen villámgyors m ozdulatot tett, m ajd
közöm bös arccal ellépett az im m ár halott embertől.
A koráb b an árta lm a tlan n á te tt testőrök közül kettő még élt, am ikor
B rett közelebbről megvizsgálta őket. Egy-egy szakszerű rá n tá s a
nyakcsigolyán azonban ezt a gondot is m egoldotta és a két látogató
feltűnés nélkül elhagyta a véres helyszínt. Az u tc á ra lépve B rett elő­
h ú zta a zsebéből a Chevrolet kulcsait, melyeket J ü a n tó l vett el kifelé
jövet, és az u ta sú lé s ajtajához lépve odadobta Jeffnek a kulcscsom ót.
— M egtennéd, hogy te vezetsz?
 — Kész örömmel. Az útvonal, gondolom ugyanaz, am it Carlostól
liallottunk.
— M ajdnem. Majd szólok, hogy m ikor állj meg.
A két am erikai ezzel beszállt a kocsiba és h am aro sa n eltű n tek a
korom sötét mexikói éjszakában.
 Tizedik fejezet

— Ilyen korom sötét éjszakát még sohasem láttam életem ben —

m ondta egyszer régen még J a p á n b a n B rett M aster Y am aguchinak,
am int a két férfi m agába m erü lten ró tta a H okurlku-i ten g erp art b á r­
sonyos fövenyét. Az ősi Japán tengerparti falucska egykor a szam uráj
harcosok otthona, egyike volt an n a k a két településnek, am elyben az
utolsó nindzsaklképző táborok m űködtek. B rett kilenc hosszú és k ü z­
delm es esztendő alatt itt, a H okuriku-i táb o rb an sajátíto tta el az ősi
harcm űvészeteket.
— Ez az éj sem sötétebb, m int a többi, am it ittléted óta sétával és
beszélgetéssel tö ltö ttü n k B rett fiam — felelte Yamaguchl csendesen.
B rett hallgatott. A két férfi, m ester és tanítvány tovább sétált. Lát­
h a tó a n tu d o m ást sem véve a je g e s tengeri szélről, am i egyre hevesebb
lökésekkel ostrom olta a p arto t a nyílt víz felől.
— Az a sötétség, am it m ost látsz fiam, nem az éjszaka sötétsége,
hanem a saját lelkedé.
— É ppen ez az, am it nem értek m esterem . Hiszen nem először t a ­
lálkozom a halállal.
— Na és m ennyiben m ás ez a m a éjszakai találkozás, m int a k o ráb ­
biak? — kérdezte Yamaguchl.
B rett elgondolkodott a kérdésen, m ajd így válaszolt.
— Amikor bosszú t álltam azokon az em bereken, akik b a rb á r m ó ­
don lem észárolták a szüléim ét, m egerőszakolták és m egölték v áran ­
dós feleségemet, ügy éreztem, hogy Igazságosan cselekedtem , az igaz­
ság nevében öltem meg a gyilkosokat. A nnak az igazságnak a
nevében, am it a társad alm i igazságszolgáltatás, am iben addig én is
vakon bíztam , megcsúfolt azzal, hogy felm entette a bűnösöket.
— Na és m a éjjel?
 — Ma éjjel egy olyan em bert öltem meg, akit nem is ism ertem . Aki­
vel soha semmiféle személyes kapcsolatom nem volt. Személy szerint
semmi okom nem volt rá, hogy elvegyem az életét.
— Szóval ez az am i bánt. T alán lelkiism eretfurdalást érzel, B rett
fiam?
1 B rett m egállt, a tenger felé fordult és lobogó szőke hajjal h o sszan a
m esszeségbe révedt.
— Egyáltalán nem. És éppen ez az, am i bánt. Amit sehogyan sem
értek.
1 — Mégis, p ontosan m i az am it érzel?
— Nem érzek lelkifurdalást vagy b ű n tu d ato t. Sem örömet vagy b á r­
miféle elégtételt afölött, am it tettem . Ügy érzem, hogy ez a te tt sem m i­
ben sem különbözik bármiféle egyéb, hétköznapi cselekedetemtől.
Ugyanolyan m agától értetődő és term észetes. Táplálkozok, hogy erőt
adjak a testem nek. Gyakorlatozok, hogy a testem edzett és gyors le­
gyen, hogy végre tu d ja h ajtani m indazokat, am ire u ta sítá st kap az
agyamtól. Meditálok, hogy a lelkembe béke költözzön és hogy a szel­
lememmel tisztán lássak. És teszem m indazt azért, m ert úgy érzem és
gondolom, hogy ez a helyén való, hogy nekem ezt kell tennem . Ma
éjszaka pedig megöltem egy em bert, m ert m ost ez volt helyénvaló.
Semmi különöset vagy rendkívülit nem tettem ezzel. N agashi ta n ít­
v ánytársam szégyent hozott a nindzsákra és megfeledkezett arról,
hogy mi a helyes és ml a helytelen. Ha életben m arad , holnap újra
szégyent hoz a családjára és a bajtársaira. Nem volt m ás lehetőség,
m int szem be szállni vele és megölni, hogy ezt ne tehesse többé.
B rett lehajtott fejjel elfordult a tengertől és a két férfi folytatta m eg­
kezdett sétáját a fövenyen.
[ — Egy em ber megölhet egy m ásik em bert azért, hogy kirabolja —
m ondta Yamaguchl. — Ugyanez az em ber azonban m egölhet egy m á­
sik em bert is, de m ost m á r azért, m ert ez a m ásik em ber megbecste-
lenítette a feleségét. Maga a cselekedet m indkét esetben ugyanaz. A
h alálos sebek ugyanazok. A végeredmény is ugyanaz. A gyilkosságok
m egítélése azonban különböző lehet. A társadalom m ásképpen, m á s
szem pontok alapján ítél, m in t a bosszúálló, aki személyes in d íttatás­
ból, belső erkölcsi késztetésre cselekszik. Te m a nem ugyanaz az em­
b er vagy, m int tizenöt évvel ezelőtt diákkorodban voltál, odaát az
Egyesült Államokban. Szám odra m ás a Jó és a rossz, m ásk én t érzel
felelősséget saját m agad és em bertársaid iránt.
— Ma sokkal nagyobb felelősségérzet él bennem , m int akkor.
— Ne ítélt elham arkodottan m agaddal szem ben, B rett fiam. Még
akkor sem , h a egykori m agadról ítélsz. Lehet hogy nagyobb, lehet
hogy nem . C su p án annyi bizonyos, hogy az a felelősségérzet, amivel
m a bírsz, sokkal tu d ato sab b , m int iljú korodban volt. De gondolj csak
bele, nem így van-e ezzel az em berek többsége! Nem úgy gondolkodik
a legtöbb em ber, hogy a korral és a tapasztalatokkal megjön a böl­
csesség is? Pedig gyakran nem így történik. A korral és a ta p asz­
talatokkal sokkal több esetb en já r eg5m tt a cinizm usba való m en ek ü ­
lés és egy olyan deform ált gondolkodásm ód kialakulása, am i aszerint
ítéli meg, m l a jó és mi a rossz, hogy m ennyiben alkalm as a m últ
k u d arcain ak és csaló d ásain ak a klm agyarázására.
— Mit a k a r ezzel m ondani, m esterem ?
— Mivel, B rett fiam?
— Úgy gondolja, hogy szem bekötősdit játszom m agam m al? Hogy
saját m agam at akarom becsapni?
— É n nem ítélem meg a cselekedeteidet, B rett fiam. Te vagy az,
akinek együtt kell élned a tetteiddel és azok következményeivel. Ennél
fogva neked kell eldöntened, hogy m it cselekedtél helyesen és mit
helytelenül.
— Mesterem! Hisz ab ban, hogy helyesen cselekedtem , am ikor m eg­
öltem N agashit?
— Hiszem, hogy te hiszel benne.
A két férfi ezzel ú jra gondolataiba m erült és nem is szóltak többet
aznap éjjel, jóllehet még legalább egy órát sétáltak egym ás m ellett a
tengerparton, m ielőtt visszatértek volna a táborba, hogy nyugovóra
téljenek. B rett m ost is ugyanúgy érezte a m indent áth ató sötétséget,
de a vele já ró szorongás valahogy felengedett benne. T udta, nem ez
volt az utolsó eset, hogy szem be kell néznie ezzel az érzéssel, de
ugyanakkor azzal is tisztáb an volt, hogy félni m á r nem fog tőle többé.
Ugyanúgy nem , m int sok m inden m ástól sem félt m ár, am i egy közön­
séges em b ertársát halálos rettegéssel töltötte volna el. Érzelmi viszo­
nyulás nélkül, egyszerűen tu d o m ásu l vette a jelenlétét és m egtanult
együttélni vele.
De nem ez volt az egyetlen dolog, am it aznap éjjel m egtanult. Ko­
ráb b an , sokszor ö n tu d atlan u l is, m áso k véleménye és reakciói alap ­
já n ítélte meg, saját m agát és a cselekedeteit.
Most életében először arra kényszerült, hogy kizárólag a saját ítélő­
képességére hagyatkozva döntse el, hogyan cselekedjen és hogyan
ítélje meg am it gondol és tesz. Nem volt többé fontos, hogy m ások
m int vélekednek róla. Most érezte először, méghozzá csalh a tatlan b i­
zonyossággal, hogy tökéletesen mindegy bárk in ek a véleménye a sa-
F
jálján kívül. Ha 6 hisz abban, am it cselekszik és ahogyan teszi azt.
akkor az ügy is van rendjén. Brett m ost m á r m inden kétséget kizáró­
a n a legjobb ú to n volt afelé, hogy igazi nindzsa váljon belőle.
Aznap éjjel a korom sötét szeles tengerparton nem B rett volt az
egyetlen, aki ezt felismerte. M aster Yamaguchl sokatm ondó és m in­
den szót fölöslegessé tevő h o sszas hallgatása mögött ugyanaz az .ö n ­
tudás" érlelődött meg és erősödött bizonyossággá.
 Tizenegyedik fejezet

— M egtenned, hogy feltekered az ablakot? — fordult JeíT B rett felé,

am int az elegáns Chevrolet a sivatagi úton Senor Valencia villája felé
száguldott.
— Óh, hogyne — riadt fel B rett a gondolataiból.
— Nem gondoltam volna, hogy Üyen hideg van a sivatagban.
— Hideg? Észre sem vettem.
— Azt nem is csodálom. Úgy elm erültél a gondolataidba, hogy
egész ú to n egy árva szót sem szóltál. Pedig bárm elyik percben odaér­
h e tü n k ahhoz a harang o s bárhoz.
Valóban, két perccel később m egpillantották a Carlos által em lege­
te tt feltűnő cégért.
— Állj be a b á r parkolójába — ad ta ki az u ta sítá st Brett.
— És m ost? — kérdezte Jeff, m iu tán leállította a m otort a kijelölt
helyen.
— In n en gyalog m együnk tovább. Senor Valencia őrei azonnal k i­
szú rn ak m inden autót, am i a villa felé tart. K ülönben is kétlem , hogy
a sivatagban bárhol el tu d n á n k rejteni egy Chevroletet.
A két férfi ezzel kiszállt a kocsiból és egyenesen b etértek a parkoló­
ból nyüó férfimosdóba. B rett m agukra zárta az ajtót belülről, m ajd
m indketten nekiláttak, hogy levessék m agukról a felső ru h ad arab jai­
kat, am elyek alatt egyforma, testre sim uló fekete nindzsaoverállt vi­
seltek. B rett előhúzott a nadrágzsebéből egy kism éretű tu b u s t és a
b enne lévő fekete pasztával m indketten alap o san bedörzsölték az a r ­
cukat.
 M iután végeztek, Brett h alk an kinyitotta az ajtót, óvatosan k ö rü l­
kémlelt és látva, hogy senki sin cs a közelben, in tett Jeffnek, hogy kö­
vesse. A két fekete árnyék kilépett az épületből és futva eltű n t a siva­
tagi éjszakában.
Körülbelül két mérföldet fu to ttak egyenletes tem póban, am ikor
m egpillantották a villát. Izzadtságnak a legcsekélyebb Jele sem m u ta t­
kozott egyikükön sem. A vastag felhőréteg mögött egy—egy pillanatra
felderengő holdfény ahhoz sem volt elegendő, hogy a két fekete alak
körvonalait látni lehessen. Mintegy h ú sz m éterre voltak a villát könil-
vevő körülbelül két m éter m agas kőfaltól, am ikor B rett in tett Jeffnek,
hogy álljon meg.
JeíT B rettre pillantott és súgva kérdezte:
— Kész a haditerv?
- Nincs sok Időnk. Amilyen gyorsan és észrevétlenül csak tu d u n k ,
be kell J u tn u n k Valenciához, hogy kiszedjük belőle, am ire kíváncsiak
vagyunk. Szerencsénk, hogy n tn cs díszkivilágítás a ház körül. Indul­
ju nk! A többi m ajd m enet közben kiderül.
JeíTel a nyom ában B rett kúszva m egindult a fal felé. Odaérve fel­
egyenesedett és m egkapaszkodva a fal perem ében, felhúzta m agát
annyira, hogy b eláth asso n az udvarba. A bejárati ajtóhoz felvezető
lépcsőkön két őr üldögélt. É ppen cigarettáztak.
Maga a villa egy kétszintes fából épült k ú ria volt, am elynek a front­
já n az emelet m agasság áb an egy hosszú, díszes erkély húzódott végig
az épület teljes hosszában. Az őröktől Jobbra, közvetlenül a ház előtt
egy Jókora farakás állt. B rett a fal m en tén ellopakodott egészen a fa-
rakásig, m ajd han g talan u l felhúzta m agát és átm ászva a falon, le­
ereszkedett az udvarba. J e íf ugyanolyan h alk an követte. B rett szoro­
s a n a falhoz lapulva nesztelenül tovább lopakodott az őrök felé.
Jeffnek erről a látványról önkéntelenül is az otthoni DoJo—beli edzé­
sek egyik m indennapos gyakorlata Ju to tt eszébe, m elynek so rán B rett
anélkül osont végig a folyosó kövére leteregetett hártyavékony toalett
papír—szőnyegen, hogy a papírcsíkok bármelyike a k á r egy millimé­
te rt is elm ozdult volna a léptei nyom án. Jeff nem m ozdulhatott a fa­
ra k á s mellől, amíg B rett el nem intézte az őröket.
B rett m in th a nem is h ú s —vér alak lenne, testetlen árnyként hatolt
előre a fal tövében. A két őr egym ással félig szembefordulva üldögélt a
lépcsőn és beszélgetett. A fegyvereik azonban a „lazítás” ellenére Jól
lá th ató a n kéznél voltak. B rettet azonban m égsem ez foglalkoztatta
leginkább. Úgy kellett végeznie velük, hogy egyetlen árulkodó h an g se
kelthessen gyanút azokban, akik a h ázb an tartózkodtak. Egy esetle­
ges riadó m inden szám ításu k at keresztül h ú z h a tta volna.
 Je ff látta, am int a tá rsa, körülbelül három m éterre megközelítve az
őröket, behúzódik egy négyszög alakú klszögellés mögé. A következő
m ozdulatnaik gyorsnak, biztosnak és h alálo sn ak kell lennie, gondol­
ta.
B rett lehúnyta a szem ét, összpontosított és a következő pillan atb an
m integy fekete villám, a semm iből előreugorva lecsapott az őrökre. A
vele szem ben ülő őr szemei döbbenten guvadtak ki a föld alól előbuk­
kanó jelenés láttán , de m ielőtt még egy hang elhagyhatta volna a to r­
k át, a nindzsa lendületből érkezve egy átü tő erejű térd rü g ással eltörte
a h á tta l ülő őr gerincét és a lebukó te st fölött áthajolva a nyakába
vetette az acélzsineget. Az őrből kibukni készülő kiáltás a nyakát félig
kettészelő rá n tá s következtében m á r nem ju to tt el a hangszálakig...
B rett m egvárta, amíg m ásodik áldozata is kinyújtózik, m ajd k a rju k ­
nál fogva m egragadta a két h o lttestet és a farak ás mögé vonszolta
őket. N éhány m ásodperces hallgatózás u tá n a két fekete alak a ta rtó ­
oszlopokon felkúszott az erkélyre és h an g talan u l odalopakodott egy
félig nyitott ablakhoz. A sötét szobába pillantva látták , hogy Valencia
könyvtárszobája előtt állnak.
B rett óvatosan feljebb em elte a bukóablakot, annyira, hogy a résen
átférjenek. E zután az ajtóhoz osont és fülét rátapasztva hallgatózni
kezdett. A hangok, am iket hallott, egy távolabbi helyiségből szárm az­
tak. H angtalanul kinyitotta az ajtót és kilesett. A h allban, melyet m a ­
ga előtt látott, éppen egy pincér ta rto tt a szem ben lévő szoba felé,
kezében egy tálcával, m elyen egy jókora sültcsirke illatozott. M iután
az ajtó becsukódott a pincér mögött, B rett k isu rra n t a folyosóra és
m egkereste a világítás kapcsolót.
— A m int a pincér kilép az ajtón, elkapom. Az első m ozdulatom ra
oltsd el a lám pákat! — su tto g ta Jeff fülébe, aki a nyitott szobaajtóban
áUva v árta a következő u ta sítást. Majd az ajtó mögé osont és in tett
Jeffnek, hogy foglalja el a helyét a kapcsolóknál. Körülbelül fél perc
m úlva a pincér ú jra megjelent. B rett ab b an a pillan atb an vetette rá
m agát, am int becsu k ta m aga mögött az ajtót. U gyanekkor a hall is
sötétségbe borult. A könyvtárszobában a nyom aték kedvéért Jeff a
p incér hátaközepébe bökte a m u tatóujját, m in th a pisztolyt szegezne a
bordáinak. A frakkba öltözött mexikói h alálra rém ült arccal remegve
könyörögni kezdett. Szerencsére B rett spanyol tu d á sa az Üyen „egy­
szerű b b ” helyzetekben elegendő volt a boldoguláshoz.
— Az isten szerelm ére kérem , ne öljenek meg!
— M aradjon csendben! — u ta síto tta Brett, m egragadva a férfi ingét
a nyakánál fogva. — C sak a kérdéseim re feleljen! Az igazat akarom
hallani!
r — Könyörgök ne öljenek meg! É n csak egy egyszerű alkalm azott
vagyok itt — nyöszörögte a mexikói. — C saládos em ber vagyok. Négy
gyerekem van. Könyörüljenek rajtam !
B rettben szánalom ébredt a szerencsétlen em ber iránt.
— V an egy ajánlatom — m ondta a m inden ízében reszkető pincér­
nek. — Ha az igazat m ondja, életben hagyom. Ha hazudik, megölöm.
Mielőtt kimegyek ebből a szobából, el fogom altatni. Ha bebizonyoso­
dott, hogy igazat m ondott, nem Jövök vissza. Ha h azudott, akkor m i­
u tá n végeztem a többiekkel, visszajövök és kitöröm a nyakát. Világos?
A m egrettent féríl gondolkodás nélkül bólintott. B rett szemeiből
nem volt nehéz kiolvasni, hogy h alálosan komolyan beszél.
— Hol van Senor Valencia? — fol)4atta Brett.
— A társalgóban, a hall m ásik végéből nyíló szobában.
— A honnan m ost kijött, nem igaz?
A pincér m ereven bólintott.
— H ányan v an n ak ab b an a szobában?
— Tíz férfi és három nő.
— P ontosabban?
— H eten közülük a katonaságtól vannak. Tisztek és a segédeik. A
m ásik kettő Senor Valencia jóm ódú barátai, ó k ü ln ek közvetlenül
m ellette két oldalt. Senor Valencia az asztalfőn ül a kandalló előtt.
— Mi folyik odabent?
— Most éppen vacsoráznak. A nők azért v an n ak ott. hogy... hogy
szórakoztassák őket.
— Az m it Jelent?
— ó k szolgálják fel nekik a vacsorát. Persze, m eglehetősen gyér öl­
tözetben. A ztán vacsora u tá n Jön a szokásos, hogy is m ondjam ...
— Aha, értem! — bólintott Brett, m ajd egy pillanatra elgondolko­
dott a hallottakon.
— Hol van a ház központi biztosítéka?
— Az alagsorban. A h allbóljobbra nyílik a lépcsőház. Lemegy a lép­
csőn és az alján körülbelül három m éterre Jobbra lát a falon egy nagy
szürke dobozt. A bban v an n ak a kapcsolók.
B rett bólintott és egész közel lépett a mexikóihoz, aki ú jra reszketni
kezdett, arra szám ítva, hogy a fekete alak m egüti. B rett m egpróbálta
m egnyugtatni, hogy nem lesz sem m i baja, h a m inden valóban úgy
megy, ahogy m ondta. M iután a pincér kissé m egnyugodott. B rett a
h alánték-m asszázs segítségével néhány m ásodperc alatt elaltatta,
m ajd Je íf egy közeli kan ap éra fektette az elem yedt em bert.
— Meddig fog aludni?
 — K örülbelül egy ó rán át. Mire felébred, m ár h ű lt helyünk setn
lesz.
B rett odalépett egy. a szoba közepén álló, term etes íróasztalhoz.
— Gyere ide!— Jeff szó nélkül engedelm eskedett.
— Figyeld ezt az órát — m ondta B rett az asztalon álló digitális óra
világító szám lapjára m utatva.
— Amikor a szám lap világítása kialszik, menj ki a haliba. O nnan
együtt fogunk bem enni. Nagy felfordulással kell szám olnunk. A nők­
re, h a egy m ód v an rá, vigyázz, ó k nem vétkesek sem m iben. Feltehe­
tőleg ugyanúgy nem , m int Meiko.
Brett ezzel kilépett a haliba és eltű n t a lépcsóház irányába. Mire
meglelte odalent a kapcsolótáblát, a szeme m ár tökéletesen alkalm az­
kodott a sötétséghez. Ez nem csekély előnyt jelen t m ajd a jócskán
kivilágított társalgób an vacsorázgató társasággal szem ben, h a a vil­
lany kialvása és a rajtaü té s között nem telik el túl sok idő, gondolta.
G yorsan kell cselekedni. B rett néhány m ásodpercig beh ú n y t szemmel
összpontosított, m ajd egy határozott m ozdulattal m egrántotta a fő­
kapcsoló karját. Szinte ugyanabban a p illanatban m eghallotta a tá r­
salgóból beszűrődő m éltatlankodó kiáltásokat. Öt m ásodperc m úlva
m á r ú jra a hallban volt, és további három m ásodperc elteltével Jellel
együtt beléptek a társalgóba. A klalvófélben lévő túz p arazsa éppen
csa k annyi fényt adott a helyiségnek, hogy ne legyen korom sötét. A
szoba m egtelt kísérteties árnyékokkal.
B rett látta, am int az asztalfőn ülő férfi felemelkedik és m indkét
karját felemelve próbálja m egnyugtatni a társaságot, m elynek több
tagja az irm en-onnan felharsanó nevetésből ítélve h atáro zo ttan élvez­
te a v áratlan fordulatot. A pánüc még v árato tt m agára, de m ár nem
sokáig...
A Valencia balján ülő férfi éppen akkor gyújtotta meg az időközben
m agához vett gjoifát, am ikor B rett odaért az asztalföhöz. A felcsapó
láng egy pillanatra megvilágította a nindzsa fekete arcát. A h a tá s leír­
h a ta tla n volt. B rettet szinte kivétel nélkül m indenki szellem nek nézte
és kitört az általános pánik. Brett gyorsan elfújta az égó gyertyát, m i­
re a kiabálás és sikoltozás csak fokozódott. A nindzsa ekkor felraga­
dott egy vülát az asztalról és egyenesen a gyufagyújtogató szívébe döf­
te. Az időközben m ár felállt, nagyterm etú, h ájas mexikói levegő u tá n
kapkodva, görcsbe rán d u lt tagokkal rázu h a n t az előtte fekvő félig el­
fogyasztott vacsora m aradékaira. B rett ekkor Jeffre pillantott és látta,
hogy a fiú éppen három , a sötétségben teljesen összezavarodott
egyenruhást vesz kezelésbe az asztal tú lsó végénél. A hatalm as, az
r Imént még csirkeszeletelésre h aszn ált kés három szor villant a kezé-
!)en. Mind a három villanást egy—egy po n to san irányzott döfés követ­
te, egyenesen a pánikba esett k ato n ák szívébe.
A „gyufás" férfitől balra ülő három alak m ég m indig nem ad ta fel a
rem ényt, hogy á szem ük előbb-utóbb hozzászokik a sötétséghez és
anélkül, hogy felálltak volna, egym ás u tá n ny ú ltak a zakójuk belső
zsebébe rejtett revolvereik u tán . B rett villám gyorsan m ögéjúk lépett
és m in th a csak egy gerincm asszázshoz készülődne, jo b b k a ijá t az el­
ső férfi hom lokára, balját pedig h á tu l a n yakára téve egy hirtelen rá n ­
tással eltörte a csigolyáit. Ugyanezt a m ozdulatot még kétszer ism étel­
te meg, anélkül, hogy a következő áldozatnak a h alk reccsenés bárm it
is elárult volna arról, hogy ml történik a mellette ülő társával.
H irtelen felgyulladtak a lám pák és a három , még életben m arad t
férfi döbbenten vette tu d o m ásu l a körülöttük szinte észrevétlenül le­
zajlott m észárlás eredm ényét. Hét tá rs u k hevert vérbe fagyva, külön­
böző pozíciókban, a földön vagy az asztalra borulva. A három nő szo­
ro san összebújva az ajtóhoz legközelebb eső saro k b an reszketett.
B rett a fejével intett Jeffnek, aki szó nélkül odaugrott az ajtóhoz és
k u lcsra zárta.
Brett la ssa n elindult Senor Valencia felé, aki a két m egm aradt ven­
déggel együtt a kandalló mellé húzódott az asztaltól. J e íf B rettel egyi-
dőben az asztal m ásik oldalán in dult meg feléjük. A Valencia balján
álló férfi — felocsúdva a döbbenetből — a két közeledő alak lá ttá n a
pisztolyához kapott. B rett ugyanakkor k irán to tt egy sh u rik en t az övé­
ből és egy villámgyors csuklóm ozdulattal a fegyveres felé hajította. Az
acélcsUlag ab b an a pillanatban fúródott a mexikói hom lokába, am int
a pisztoly csöve kiszabadult a tokból. A férfi elem yedt karokkal,
h an g talan u l rogyott a m ellette álló karosszékre.
A m ásik vendég nem v árta meg B rett következő m ozdulatát. Egyet­
len u g rással a legközelebbi ablaknál term ett és m egragadta a kilin­
cset, hogy kinyissa. Mire azonban sikerült elfordítania, Jeff m á r ott
volt mögötte. Hátulról m egragadta a h ajánál fogva és elkezdte húzni
m aga felé, m ajd a megfelelő szöget elérve hirtelen felrántotta a térdét.
A kettétört hátgerinc reccsenése pisztolylövésként h ato tt a társalgó
halálos csendjében.
A sarokban összebújt három nőn kívúl m ár csak Senor Valencia
volt életben. Mikor B rett ú jra elindult felé, észrevehetően rem egni
kezdett, feltehetően a félelemtől.
— Az isten szent szerelmére! Kicsodák m aguk? H onnan Jöttek? —
kérdezte spanyolul.
B rett körülbelül egy m éterre a rém ült em bertől megállt.
 — Itt m ost én kérdezek — m o n d ta válasz helyett, kem ényen V alen­
cia szem ébe nézve. Valencia kissé felbátorodva azon, hogy m eg tu d ja
értetn i m agát anyanyelvén is a félelm etes Idegennel, k issé k ih ú zta
m agát és m egpróbált ném i m éltóságot kölcsönözni a hangjának.
— Uram! Kikérem m agam nak ezt a hangot a saját házam ban.
B rett ekkor még egy lépést tett Valencia felé, s a jo b b k a ijá t előre
nyújtva a hüvelyk és m utatóujjával m egragadta a férfi kiugró ád ám ­
csu tk áját. V alencia m inden izma görcsbe rán d u lt az egész te stét
á ram ü tésk én t végigfutó fájdalomtól.
B rett némileg engedett a szorításon, m ire a lábujj hegyén álló férfi
egy hangos nyekkenés kíséretében visszazökkent a sark aira, és egy
nagyot nyelt, hogy a helyére to rn ássza a meggyötört gégefőporcot.
— H ajlandó beszélni, vagy k ér még egy kis torokm asszázst, hogy
megjöjjön a hangja? — kérdezte B rett fenyegetően. E bben a p illan at­
b a n izgatott hangok és közeledő léptek zaja hallatszott a hall irán y á­
ból.
— Figyelmeztetem, hogy n in cs sok időm — tette hozzá az ajtó felé
intve a fejével. — Hol van T én y Clay és Meiko Ogata?
— A n a a drogcsem pészre, m eg a ja p á n barátnőjére gondol?
B rett bólintott.
V alencia ism ét nyelt egy nagyot, m ajd a jobb kezével lassan
m asszírozni kezdte az ádám csutkáját.
— Nekem sem m i közöm nem volt ahhoz, am i velük történt. Ehhez
valaki m ás...
— V álaszt várok, nem m entegetőzést — reccsent rá B rett a m exikó­
ira, fenyegetően felemelve a jo b b kezét.
— Oké, oké. Mondom m ár. Terry Clay m eghalt.
— Hogyan?
— Az e g y ik ... barátom , szóval Senor Clay nem ta n ú síto tt kellő tisz­
teletet irán ta és ezért meg kellett halnia.
— É n nem egészen így értesültem a dologról. Még egy utolsó lehe­
tőséget adok, hogy elm ondja az Igazat. Ellenkező esetben egyenként
fogom m egfosztani a végtagjaitól. Valahogy úgy, ahogy egy fát le­
gallyaznak. A válaszokat ebben az esetb en Is meg fogom k ap n i m agá­
tól, de a vallatás valamivel kellem etlenebb és hosszabb lesz. Még egy
hazugság vagy mellébeszélés és b ú csú t m o n d h at a jobb szem ének.
Valencia idegesen felnevetett, de B rett jobb keze ab b an a p illan at­
b a n felvágódott és villám gyorsan kitépett néhány szőrszálat a mexikói
szem pülájából. Valencia egycsapásra abbahagyta a nevetést és még
jo b b a n rem egni kezdett.
— M egmondtam, még egy hazugság és...
 — Jó , Jó. Szóval az egyik b aráto m n ak m egtetszett az a Japán lány,
m ár nem em lékszem a nevére. Terryvel üzleti kapcsolatban álltam , de
nem tartozott az igazán fontos kuncsaftjaim közé. Jelen ték telen té te­
leket vásárolt. E nnek ellenére kedveltem a fiút, m ert tisztességes
p a rtn e r volt. De ez a barátom , aki szem et vetett a lánjTa, az egyik
legtekintélyesebb üzletfelem volt, akinek nem u ta síth a tta m vissza a
kívánságát.
— Próbáltam m egm agyarázni Terrynek, hogy az üzlethez ez is hoz­
zátartozik, és hogy az a lány nem éri meg, hogy összevesszünk rajta,
ó azzal védte a lányt, hogy neki sem m i köze az üzlethez és csak m int
vendég, teljesen kívülállóként jö tt el vele az estélsTe, m ert meghívta.
És hogy felelős a lányért, teh át nem engedheti á t a barátom nak. Sze­
rencsétlen flótás. Elfelejtette hogy hol van és kivel beszél. Ekkor félre­
vontam és közöltem vele, hogy a lány so rsa m ár eldőlt és ez ellen nem
tfehet sem m it. K árpótlásképpen még egy szép kis su m m át is felaján­
lottam neki a pénzből, am it a barátom a lányért fizetett, de Terry c sa k
hajto gatta a m agáét, nem és nem , így h át nem volt m ás választásom ,
m int ...
— M int?
— Nem volt m ás választásom , m int hogy megölessem.
— É s a lány?
Valencia csak ném i habozás u tá n válaszolt.
— E ladtam a barátom nak.
— A nevét. Gyorsan. És ne próbáljon átverni! — kiáltotta B rett
m ár-m ár türelm ét vesztve.
— Senor Esm eralda.
— H azudik — kiáltotta az egyik lány a sarokból, — Senor E sm eral­
da ott fekszik a padlón — m u tato tt a kandalló előtt egy Jókora vértó­
csá b a n fekvő alakra.
A bban a pillanatban B rett keze újból kivágódott Valencia bal szeme
felé és a m u tató u jját belenyomva a szemgödrébe, egyetlen m ozdulat­
tal k irán to tta a szemgolyóját az üregéből.
A három nő szinte egy em berként sikoltott fel és azonnal h á ta t for­
d íto ttak a borzalm as látványnak. Maga Valencia is m egpróbált sikol-
tan i, de nem jö tt ki hang a torkán. A Jobb szemével látta, hogy a bal
szemgolyója ott fekszik előtte B rett tenyerén. Ájuldozni kezdett. Brett
elkapta, m ielőtt még összeesett volna. Egy rövid m asszázssal m agá­
hoz térítette. Jóllehet a férfi m inden erejével azon volt, hogy elveszítse
az eszméletét.
— A következő rossz válasza a m ásik szemébe kerü lh et — közölte
, B rett szárazon. — Hogy hívják az ezredest?
 V alenciát m á r nem sok ta rto tta vissza attól, hogy összeessen, de a
k érdést hallotta és sikerült felfognia a válasz Jelentőségét is.
— E strad a. E strad a ezredes — nyögte ki elhaló hangon.
B rett a nőkre pillantott, akik félig—m eddig m ár visszafordultak a
szoba felé, hogy m it szólnak a válaszhoz.
— Azt hiszem tényleg így hívják — m ondta az egyikük bólintva. —
Igen. Ez az a név.
— Hol találom meg? — fordult vissza B rett a rogyadozó férfihez.
— Hogyan? — su tto g ta Valencia, m in th a álomból ébredne.
— Azt kérdeztem , hol v an E strad a?
— S an Blas. S an Blas m ellett lakik.
— Ez az! — kiáltotta az egyik nő. — Most m á r én is emlékszem . Az
az em ber, aki m agával vitte a Jap án lányt, azt m ondta hogy S an Blas-
b ó ljö tt.
— Életben v an még a lány?
— Nem tudom . Ha a kedvére te tt az ezredesnek, akkor valószínű.
De h a ellenkezett vele, akkor lehet, hogy m á r megölték.
B rett elengedte a rogyadozó testet, m ire az h an g talan u l összecsuk-
lott és élettelen kupack én t elterült a földön. A szeme helyén tátongó
lyukból kibuggyant a vér. B rett ekkor az egyik sa rk á t az arccal a p a d ­
ló felé fordult félszemű férfi nyakszirtjére helyezte, m ajd egy erőteljes
nyom ással eltörte a nyakcsigolyáit. A reccsenést követően a fejével
in tett Jeffnek és a teraszablakhoz lépett. A két fekete alak, anélkül
hogy visszanéztek volna, kiugrott az erkélyre és h am aro sa n nyom ta­
lan u l eltű n t a korom sötét sivatagi éjszakában.
H úsz perccel később m á r a csengős b á r parkolójában voltak. Egy
szem etes konténer alól előszedték a Jövetelükkor odarejtett ru h áik at,
m ajd a férfi vécébe zárkózva m egm osakodtak és átöltöztek. M iután
elkészültek, beültek a Chevroletbe és nekivágtak a nyugati ország­
ú in a k S an B las felé.
 Tizenkettedik fejezet

— D ehát ez m á r zsinórban az ötödik éjszaka — m ondta Meiko sí­

rástól elcsukló hangon J u a n itá n a k , am int a két nő végre kényelembe
helyezte m agát a lány szobájában. A ja p á n lány az ágyon feküdt, míg
J u a n lta a lábait az ágyra téve egy karosszékben nyúlt el.
— Ezt is meg lehet szokni.
— M ár hetek óta ezt hajtogatod! De hiába. É n képtelen vagyok ezt
megszokni. Óráról órára betegebb vagyok ettől a helytől és m indattól,
am it tennem kell azért, hogy életben m arad h assak . A nnj^ra gyűlölöm
az ezredest, hogy m á r napok óta aludni sem tudok. C sak bám ulom a
plafont és azon gondolkodom, hogyan fogok bo sszú t állni rajta, ha
kiszabadulok egyszer innen.
J u a n ita egy darabig nem szólt sem m it, csak mélyeket lélegzett. Biz­
to s volt benne, hogy Meiko előbb-utóbb beletörődik a helyzetébe. Ö
m á r tu d ta, hogy ez az egyetlen lehetőség az életbenm aradásra. J u a n i­
ta pedig életben m aradt. Legalábbis fizikailag. Érzelmileg, lelkileg és
szellemileg m á r régóta h alott volt. De nem volt m á s választása, m ert
ő m indenáron életben ak art m aradni, am ikor tizenhárom évesen el­
h u rco lták a szülei házából. A kkoriban ő volt az ezredes kedvence. De
ez m á r nagyon régen volt. Az évek so rán fokozatosan kiveszett belőle
m inden önérzet, önbecsülés és büszkeség, am i gyerm ekkorában oly
jellem ző volt rá, m int a községi iskola legjobb tanulójára, legígérete­
sebb tehetségére. A ta n áro k báto rítása révén a nem csak okos, de
ugyanakkor rendkívül szép kislányban m eglehetősen k orán felébredt
am bíciők ugyanúgy elsorvadtak a hosszú rabság alatt. Az ilyen érzé­
sek c sak k á rá ra lettek volna az ezredes első szám ú hárem hölgyének.
Meiko sok m indenben em lékeztette J u a n itá t fiatalkori önm agára.
De különbségek is ak ad tak közöttük Jócskán. Először is Meiko nem a
faluból Jött. E lsősorban ezért volt képtelen m egérteni, hogy egy olyan
sors, m int az övé, m inden csinos falusi lány szám ára reális lehetőség,
amivel állandóan szám olni kell nekik is és a szüleiknek is. Ugyanígy
azt sem értette, hogy a falubeliek, an n a k ellenére, hogy fájdalm asan
érintették őket az alkalm anként ismétlődő lányrablások, soha nem
fognak szem beszállni az ezredessel vagy bárm iféle védelmet nyújtani
azoknak a szerencsétlen terem téseknek, akikre az a sors várt, hogy
ilyen megalázó m ódon szolgálják Senor E strad at. M indaddig, amíg
szüksége van rájuk. Amikor J u a n itá t elrabolták, dühödten, foggal-
körömm el védekezett, m egpróbált ellenállni az erőszaknak. Amikor
aztán nyilvánvalóvá vált, hogy nincs m ás választása, vagy engedel­
m eskedik vagy meghal, fokozatosan beletörődött a sorsába. Egy hó­
n a p alatt m inden ellenállása megtört.
J u a n ita sokáig azt gondolta, hogy Meiko is h am ar beadja a derekát.
Sőt, m inden erejével azon volt, hogy m int tap asztaltab b so rstárs,
m egkönnyítse neki ezt a keserves „átállást". M ostanra azonban b e lá t­
ta, hogy m inden hiába. Meiko sohasem fogja feladni. Sohasem fog
beletörődni a m egváltoztathatatlanba. És ezért a m ak acs rem ényért
az életével fog fizetni. Vagy önkezével vet véget az életének, h a m ár
nem b íija tovább a m indennapos m egaláztatásokat, vagy az ezredes
fogja megelégelni az ellenállását és egyszerűen megöleti valamelyik
emberével.
J u a n ita Idáig Ju to tt a gondolataiban, am ikor kopogtak az ajtón,
m ajd valaki anélkül hogy választ kapott volna, belépett. Az ezredes
egyik em bere volt.
— Te is itt vagy, J u a n ita ? Nagyszerű. így legalább egy füst alatt
m egm ondhatom m indkettőtöknek.
— M egm ondhatod? Mit? — kérdezte J u a n ita , gyanút fogva és a lá ­
b át levéve az ágyról, felült a széken.
— Az ezredes ú rn a k vendégei lesznek m a este és az a kívánsága,
hogy ti k etten szórakoztassátok őket.
— Úgy m int a m últkor? — kérdezte J u a n ita összeszorított fogak­
kal.
— Nem egészen. Ma este egy egészen speciális m ú so rt fogtok ad n i
— válaszolta az egyenruhás és m inden további kom m entár nélkül k i­
fordult a szobából, lendületesen becsapva m aga mögött az ajtót.
— Ez meg miről beszélt?
— Fogalm am sincs — vonta meg a vállát J u a n ita anélkül, hogy
Meikóra pillantott volna. A mexikói lány sejtette, hogy m itje len th e t ez
í
a bizonyos „egészen speciális m ű so r”, de nem a k a rta pánikba ejteni
Meikót. Neki m ár volt része Ilyen produkciókban, ezért ugyanűgy túl
tu d ta te n n i m agát ezeken is, m int az összes többin.
— Visszamegyek a szobám ba és rendbe hozom m agam — m ondta
M eikónak. V alójában csak azért ak arta m inél előbb m agára hagyni a
ja p á n lányt, hogy ne kelljen válaszolni a kérdéseire, amelyeket v árh a­
tóan feltenne neki.
— Hogy rendbe hozd m agad. Miért? Te m ár tudod, hogy m it kell
felvermed m a estére? — kérdezte Meiko csodálkozva.
— Nem hiszem , hogy m a tú l sok jelentősége lenne, hogy m it veszel
fel. Viszont m osakodj meg alaposan — m o n d ta J u a n lta az ajtóból,
m ajd m agára hagyta a társnőjét.
Meiko fejében háborogva, lázasan kergették egym ást a gondolatok,
m ialatt m egtette a végtelennek tetsző u ta t a szobájától az ezredes tá r­
salgójáig. H iába próbálta m egnyugtatni m agát, m ost valahogy nem
sikerűit. S orra b u k k a n ta k fel az em lékezetében az elm últ h etek alatt
átélt szörnyűségek. Egyik m egaláztatás a m ásik után . Az avatási szer­
ta rtá s, am ikor leborotválták a szem érem szőrzetét, a libasorba álló
m ohó tekintetű vendégek, akik csak a rra vártak, hogy m ikor kerül
végre ráju k a sor, m ikor kóstolhatják ők is meg a b arátsá g jeleként
felajánlott „ínyencséget”. Az egym ásba nyúló éjszakák, am elyet az ez­
redessel, ezzel a perverz vadállattal kellett eltöltenie a hálószobájá­
ban. És m indezt m iért kellett elszenvednie? C sak azért, hogy életben
m arad h asso n . Ez az élet azonban — gondolta k eserű en — m á r nem
biztos, hogy m egér ekkora áldozatot. Ma este pedig... Vajon m a estére
m ilyen újabb perverzlót talált ki a k ényura? Meiko ezzel a gondolattal
njrltott be az ezredes szobájába.
— J ó estét, kedvesem! — köszöntötte az íróasztala mögött szlvaroz-
gatva üldögélő házigazda. Még arra sem vette a fáradtságot, hogy fel-
álljon.
— A b arátaim at azt hiszem nem kell bem utatnom — m u tato tt teát-
rálls m ozdulattal az íróasztallal szem ben elhelyezett kényelm es fote­
lekben terpeszkedő négy vendégre.
— Ezzel az ú rral viszont még nem találkoztál — fordult a balján ülő
ötödik vendég felé. — Engedd meg, hogy b em u tassam neked. Senor
Greiko Mexikó Cityből. Rendkívül fontos em ber kedvesem , ezért arra
gondoltam , hogy a tiszteletére m a este valam i különleges m eglepetés­
sel fogunk szolgálni.
E strad a ekkor J u a n itá ra nézett, aki addig szinte észrevehetetlenül
álldogált egy sarokban és várta, hogy szólítsák. Az ezredes jelére kijött
a sarokból és a szoba közepére sétált. E zután Meiko felé fordult és
hívógatóan intett neki. hogy csatlakozzon hozzá a pódium on. Meikó­
n a k sejtelm e sem volt róla, hogy mi fog történni, de a Jelenlévők cin­
kos pillantásaiból, fölényeskedő mosolyaikból és nem éppen diszkrét
sugdolózásábó! h a m a r rájött, hogy a szobában ő az egyetlen, aki ezt
még nem tudja. Engedelm esen J u a n ita elé lépett. A mexikói lány a r­
c á n barátságos, együttérző mosoly jelen t meg, m in th a csak azt a k a r­
n á m ondani: .fel a fejjel, nem lesz sem m i baj”.
J u a n ita szó nélkül nekilátott a vetkőzésnek, ami nem volt valam i
h o sszadalm as m űvelet, hiszen m indössze egy könnyű, vállpántos kö­
tényruhától kellett m egszabadulnia, am i alatt teljesen m eztelen volt.
M iután a ru h a a földre hullt, közelebb lépett Meikóhoz és gyengéden,
de határozott m ozdulatokkal a ja p á n lánjd is m egszabadította a ru h á ­
jától, am i c su p á n színeiben különbözött a m ásik, im m ár fölöslegessé
vált alkalm atosságtól. A két lány m eztelenül állt egym ással szem ben
a szoba közepén a visszafojtott lélegzettel figyelő vendégsereg mohó
p illan tásain ak kereszttüzében. J u a n ita ekkor m indkét kezét Meiko
vállára helyezte, m ajd lassan , becéző m ozdulatokkal végigsímított
telt, feszes keblein. Meiko szive vadul vert a félelemtől. Még sohasem
volt testi kapcsolata nővel. Teljesen ta n ácstalan n ak és ugyanakkor
elveszettnek érezte m agát.
J u a n ita ekkor társnője m ellkasához hajolt és a nyelvével körkörös
m ozdulatokkal ingerelni kezdte Meiko bal mellbimbóját. Meiko n a ­
gyokat nyelt, hogy háborgó gyom rát valahogy lecsillapítsa. M inden
porcikája tiltakozott a term észetellenes a k tu s ellen. F u tn i ak art, ro­
h an n i, ki a szobából, a villából, a faluból, eltúnrri Innen, am ilyen
gyorsan csak lehet, hogy ne lássa soha többé az ezredest és ezt az
egész m in iatű r poklot, am it Itt berendezett m agának. De ez a ném a
belső lázadás csak néhány pillanatig tartott. Meiko kénytelen volt ú j­
ra rádöbbenni, m int oly sokszor m ár ittléte során, hogy a m enekülés
lehetetlen. Ha m egpróbálná, kegyetlenül m eg büntetnék érte. És e
b ü n te té s m inden kétséget kizáróan sokkal fájdalm asabb és megalá-
zóbb lenne, m int az, am it m ost kell kiállnia. M egpróbálta elengedni
m agát. Á tadni a te stét az érzékszerveit ostrom ló Ingereknek. Behúny-
ta a szem eit és elképzelte, hogy Jam essel van, a vőlegényével S an
F ranciscóban. Jam e s...su tto g ta m agában, fimint a mellbimbói m eg­
kem ényedtek az ébredező izgalom h atásá ra.
J u a n ita ekkor elvonta az ajkait a melléről. Meiko továbbra is c s u k ­
va ta rto tta a szemeit, teljesen rábízva m agát a tap asztaltab b p a rtn e r­
re. Néhány m ásodpercig nem érzett sem m it és m á r éppen azon volt,
hogy kinyitja a szem ét, hogy lá ssa m it csinál J u a n ita , am ikor újra
 megérezte a társnője forró leheletét, de ezúttal a bal com bja felső tá ­
jékán. A mexikói lány apró nedves nyelve k u tatv a m egindult a bőrén
a szem érem ajkai felé.
Meiko lélegzete felgyorsult és egész testéb en m egborzongott, am i­
kor a társnője célhoz ért. Zavart csodálkozással vette tudom ásul,
hogy a teste teljesen önálló életre kelt, a vagináját belülről elöntötte a
nedvesség, a csiklója pedig az egyre fokozódó izgalom h a tá sá ra olyan
m értékben m egduzzadt, hogy az m á r nyilvánvalóan nem k erü lh ette el
a körben ülő férfiak figyelmét, m árcsak azért sem , m ert a szem é­
rem szőrzetét a „beavatás” óta rendszeresen borotválták.
J u a n ita látva a „puhítás" eredm ényességét, m ost m á r kicsit b á t­
ra b b a n elkezdett játszadozni Meiko csiklójával, hol előre—h átra, hol
körkörösen mozgatva rajta a nyelvét. Meiko nem b írta tovább tü rtő z­
tetni m agát, am int heves nyögések kíséretében érezte, hogy közeledik
a csúcsponthoz. Minél elkeseredettebben próbált ellenállni a testén
eluralkodó kéj érzésnek, an n ál erősebben kergette h atalm áb a a vágy,
hogy fokozza az élvezetet. H angos sikollyal érkezett el az orgazm us­
hoz. Az első hullám ot követően először térdre, m ajd h á tra vetve m agát
két kézzel m egragadta J u a n ita fejét és görcsösen a lábai közé szorítot­
ta, hogy m inél tovább és teljesebben kiélvezhesse a rég nem tap asz­
talt kéj m inden cseppjét, az ezredes és vendégel legnagyobb örömére
és megelégedésére.

— Hogy érzed m agad? — kérdezte J u a n ita csendesen, m iu tán a két

! lányt elbocsájtották és visszatérhettek Meiko szobájába.
Meiko nem válaszolt rögtön. Az ágyán fekve kibám ult az ablakon
I egy csillagra összpontosítva a figyelmét. Most is ugyanazok a gondo-
í latok kergették egym ást a fejében, m int m inden este, m ióta Idehur­
colták az ezredes vülájába.
I — Sem m i baj.
— Ahogy elnézlek, egy kicsit megviselt ez a m ai produkció, nem
I Ig a z ?
Meiko képtelen volt válaszolni. Helyette csak bólintott. Az ablakon
keresztül beszűrődő erkélylám pa fényében J u a n ita látta, hogy Meiko
a rc á t elborítják a körmyek. A mexikói lány tu d ta, érezte, hogy m ost
hiábavaló lenne m inden vigasztaló szó.
 — J ó éjszakát Meiko! Aludj jól — m ondta végül, és anélkül, hogy
m egvárta volna Meiko válaszát, felállt és m ag ára hagyta a kétségbee­
sett lányt.
Meiko m ost, hogy egyedül m arad t, végre szabadjára engedhette az
érzéseit. A gát átszakadt. Fejét a p árn ájáb a fúrva hevesen zokogni
kezdett és kétségbeesett erőfeszítéssel próbált m egszabadulni az el­
m últ órák fel-feltörő emlékképeitől. Jam esre gondolt és arra, hogy va­
jo n találkoznak-e még valaha. Felidézte a közös jővőről szőtt áb rán d ­
jaik at. A jövőre tervezett esküvőt, az európai m ézesheteket, az
annyira sóvárgott anyaságot, a viktória-korabeli gyönyörű kis házat,
am it hihetetlenül ju tán y o s házon nekik ígértek.
A zután arra gondolt, hogy Ja m e s m ennyire, m ilyen fen n tartáso k
nélkül szerette. Milyen vakon bízott benne a m egism erkedésüktől fog­
va. Hogy a fiú szülei is milyen kedvesek voltak vele mindig. És a saját
szülei... Vajon gondolnak-e rá m ost, a m egpróbáltatások idején? Va­
jo n képes lesz-e rá valaha, h a egyáltalán kiszabadul innen, hogy fel­
dolgozza m agában valahogy ezt a szörnyű élményt, hogy m egszaba­
duljon ettől a retten etes lelki tehertől, hogy m egtartson vagy
visszaszerezzen valam it J a m e s szeretetéböl és m egbecsüléséből. Hogy
ú jra az lehessen, aki volt, m indazok szám ára, akik szerették és akiket
ő is szeretett. Hogyan is érthetné meg egy norm ális körülm ények kö­
zött élő, civilizált em ber m indezt, am in ő keresztülm ent.
Mindezek között a legkínzóbb m égiscsak a n n a k a gondolata volt,
hogy ta lá n soha nem lesz m á r alkalm a rá, hogy választ kapjon ezekre
a kérdésekre. N apról-napra fenyegetőbben érezte ennek a lehetőség­
n ek a realitását, s a növekvő bizonyossággal p árh u zam o san apadt
b enne a rem ény és az ak ara t, hogy túlélje m indezt a borzalm at.
Aznap éjjel Meiko végső elhatározásra ju to tt. Úgy döntött, hogy
m egkísérli a szökést. Annál az életnél, am ire a m indennapos m egaláz­
ta tá so k kényszerítették, még a halál is jobb. Ha szökés közben elfog­
já k és megölik, h á t legyen! Ixgalább egyszer s m indenkorra vége a
szenvedéseinek. N em sokára m ár úgysem m arad n a semmije, am it ér­
dem es lenne m egm entenie.
 Tizenharm adik fejezet

B rett és Jeff m á sn ap kora d élu tán érkezett meg S an Blasba. A Me­

xikó nyugati partján. M aratantól ötven mérföldre fekvő, b u ja pálm ák
és m angrove fák árnyékában megbúvó álm os városka egy valóságos
kis tró p u si paradicsom benyom ását keltette az arra já ró idegenben. A
negyvenhatos autópályáról letérve az ú t egzotikus, zsuppfedeles
kunyhók, kanyargós patak o k és vadul burjánzó trópusi növényzet
között vezetett a település központja felé. m integy rácáfolva arra a
képre, am i az átlagem ber képzeletében él a Mexikót uraló napszik­
kasztotta. élettelen homok- és kősivatagokról. A C sendes Ó ceán felé
közeledve a talaj egyre m o csarasab b á vált. az országút két oldalán
kisebb-nagyobb tölcsértorkolatokban szám talan p a ta k és folyócska
igyekezett az óceán felé. A m angróve fák m ag asan a talajszint fölé
em elkedő k usza gyökérzetét vastagon bo rították az osztrigák.
A két am erikai nem sokat beszélt a hosszú ú t alatt. B rett m ár jó c s­
k án hozzászokott a halálhoz és an n ak m in d en m egnyilvánulási for­
m ájához. az erőszakhoz, szenvedéshez, vérhez, gyilkossághoz, az ál­
dozatok szem ében az utolsó pillanatban fellobbanó retten etes p án i
félelemhez... Ez persze nem Jelentette azt. hogy el Is fásult volna a
halállal szem ben, csu p án m egtanult b án n i és együttélni vele.
E llentétben Jeffel, aki ugyan szintén találkozott m á r a halállal, de
n em annyiszor, hogy m egszokhatta volna. Az a n éhán y alkalom, am i­
kor B rett m aga mellé vette segítségnek, ehhez még nem volt elegendő.
Jó l em lékezett még az első ilyen alkalom ra és a n n a k előzményeire,
am ikor egy gengszterbanda elevenen megégette Jeff nagyanyját, m ert
az idős asszony példam utató bátorsággal, m inden fenyegetés ellené­
re, feljelentést m ert tenni a környéket rettegésben tartó h orda ellen.
B rett volt az, aki egyedül felvette a harcot velük és m egtisztította a
kerületet a bűnözőktől. Ezt megelőzően Jeff nagyanyja halála fölölt
érzett fájdalm ában, a bosszúvágytól hajtva, m aga Is m egpróbálta el­
intézni a b an d a egyik felelős vezérét, de a jól képzett profi testőrök túl
nagy falatnak bizonyultak a szám ára. B rett m egjelenése a színen n é­
h án y n appal később azonban helyre billentette a mérleg nyelvét, és
Jeff a nindzsa oldalán küzdve m égiscsak vehetett ném i elégtételt a
b ru tális gyilkosságért.
Az elm últ éjszaka tö rtén tek azonban m ár egészen m ásk én t érin tet­
ték Jeífet. Most nem bosszúból küzdött. Még csak nem is ism erte azo­
k at az em bereket, akiket Brettel meg kellett ölnie. T ulajdonképpen
sem m i köze nem volt hozzájuk. Lelkifurdalást vagy b ű n tu d a to t ugyan
nem érzett, hiszen azzal po n to san tisztáb an volt, hogy miféle, a tá rs a ­
dalom ra és a tisztességes em berekre veszélyes söpredéket ta k aríto t­
tak el az útból, de a kellő tap asztalat hiánya m iatt m eglehetősen rossz
érzése volt a történtek u tán . A su g árb an kiömlő vért, a halálhörgést
és a végsőket vonagló testek látnványát nem lehet egyik napról a m á ­
sik ra megszokni.
— M egérkeztünk — közölte Brett, am int leparkolt egy b arátság o s
kis szálloda előtt, alig két utcányira a tengerparttól. A kókuszpálm ák­
kal szegélyezett m acskaköves u tcák sajátos, bensőséges h an g u lato t
kölcsönöztek a m in iatű r „belvárosnak”.
— Ha ta lálu n k ben n e szám om ra egy ágyat, úgy fogom érezni m a ­
gam , m intha a H iltonban szállnánk meg — m ondta J e íf és nagyokat
nyögve kinyújtóztatta elgém beredett tagjait.
A kis szálló ugyan nem sokban em lékeztetett a Hiltonra, de tiszta
volt és am i a fő, volt ü re s szobája a két elcsigázott utazó szám ára.
Brett és Jeff m iu tán bejelentkezett a Sea Breeze portáján, azorm al
elfoglalta a m ásodik emeleti, ten g erp artra néző h angulatos kis szobát.
— Na és m ost ml a terved? — kérdezte J e íf kéjesen elnyúlva az
egyik ágyon.
— Ez a S an Blas alig nagyobb egy isten h áta mögötti porfészeknél.
Ha E strad a ezredes úgy a kezében ta rtja az egész kisvárost, ahogy
gyanítom , akkor jobb, h a nem hívjuk fel m ag u n k ra a figyelmet. A le­
hető legkisebb feltűnés nélkül, am ilyen gyorsan csak lehet, m egsze­
rezzük a legszükségesebb tudnivalókat a villáról, hogy ne érh essen
jóvátehetetlen m eglepetés ben n ü n k et, am ikor b esétálu n k a főbejára­
ton.
— É s van m ár valam i elképzelésed, hogy mivel kell szám olnunk?
— Van. De nem vagyok benne biztos, hogy fellelkesülsz tőle, ha
elárulom.
— Nem arra kértelek, hogy felvidíts.
 — M ostanáig c sa k átlagosan képzett testőrökkel és ban d iták k al
volt dolgunk. E strad át pedig, attól tartok, egy kisebbfajta hadsereg
őrzi, s h a így van. komoly segítségre lesz szükségem , legalábbis am i a
fedezést Uletl. Te éppen itt jö ssz be a képbe.
Szóval k etten egy hadsereg ellen — Jeff n éhány m ásodpercre el­
gondolkodott a feladványon, m ajd így folytatta: — Az esélyeink nem
rosszak, különösen az enyémek.
B rett elmosolyodott.
— Próbálj meg aludni egyet. Szükséged lesz rá.

— Itt még a szúnyogok is vadabbul csípnek — csóválta meg a fejét

JeíT, am int B rett tá rsaság á b an nekivágtak S an Blas m acskaköves u t­
cáinak.
— Gyere, néznünk be ide — intett B rett a fejével egy szerényen k i­
világított kocsm a felé, melyben az ablakon át m ár érzékelni lehetett a
la ssa n beinduló esti csú cs kezdeti jeleit.
— V an valam i különleges okunk rá, hogy éppen ide ü ltü n k be? —
kérdezte Jeff, m iu tán m egkapta a sörét és a pincér ú jra m agukra
hagyta őket.
— Amint m á r em lítettem , nem m eh etü n k csak úgy oda az em be­
rekhez az utcán, hogy E strad a felől kérdezősködjünk. Ezzel csak s a ­
já t m ag u n k alatt vágnánk a fát. Biztos vagyok benne, hogy az ezredes
m inden, szám ára hasznos inform ációért bőkezűen megfizet bárkit.
Úgyhogy egyelőre v áru n k és kinyitjuk a fülünket és a szem ünket. Az
alkalom m ajd kínálja önm agát. Ha az ezredes tényleg akkora h a ta l­
m asság, m int azt m egpróbálták elhitetni velünk, akkor a neve gyak­
ra n fel fog b u k k an n i a helybeliek beszélgetései során. És hol találsz
egy kocsm ánál alkalm asabb helyet arra, hogy kihallgasd, miről b e­
szélgetnek az em berek?
— T alán igazad van — ism erte el Jeff, de érződött a hangján, hogy
még n in cs meggyőzve teljesen.
M ár körülbelül tíz perce üldögéltek a bárp u ltn ál, csen d b en iszogat­
va a söreiket, am ikor a csapos közelebb lépett hozzájuk és megszólí­
to tta őket.
— Amint hallom, m aguk am erikaiak.
— E ltalálta — felelte Jeff barátság o s mosollyal.
 — Szép ez a kis város. Az egyik barátom já r t itt tavaly nyáron, ö
m ondta, hogy S an Blast nem h ag yhatjuk ki, h a M exikóban já ru n k .
Egyébként az é n nevem Brett. B rett S am uels — m ondta B rett az esz­
ményi tú rista m odorában. — ó pedig a barátom : Jeff Cox.
— Engem pedig errefelé m indenki csak Pedrónak szólít — viszo­
nozta a b em u tatk o zást a csapos.
— Ennél jo b b helyet a lazításra keresve sem találh a tta m volna m a ­
g a m n a k — folytatta Brett. — Tudja, én Dél-Kallfom iában élek. M aguk
m exikóiak állandóan a túlnépesedésről panaszkodnak. H át ebből itt
sem m i sem látszik. Na és az élettem pó... Itt m in th a egyszerűen m eg­
állt volna az idő. Olyan, m in th a álm odnék. Los Angelest csak stressz
citynek becézem m agam ban. De ez a m aguk vidéke valam i egészen
m á s világ. Valóságos kis földi paradicsom . Komolyan m ondom , bol­
dog lennék, h a itt élhetnék.
JeíT csak nagy erőfeszítés á rá n tu d o tt ú rrá lenni az arcizm ain, m ert
még soha nem lá tta B rettet így m egjátszani m agát.
— H át, h a egy kis nyugalom ra vágyik éppen, akkor jó helyre jö tt —
helyeselt Pedro ném i mexikói ak cen tu ssal fűszerezve az angolt. A t ú ­
risták k al jól meg tu d ta értetni m agát és erre szüksége is volt, hiszen
a forgalm a nem csekély h án y ad át éppen nekik köszönhette. Jó l is­
m erte m ár az Ilyen am erikai fickókat, m int ezek itt vele szem ben, a
p ult m ásik oldalán. A sztorijaikat a nagyvárosokról, a lelkesedésüket
a békés kis tengerparti városkáról, hogy így meg úgy, hogy m egtet­
szett nekik ez a vidék, meg hogy egy szép napon m ajd visszajönnek és
letelepednek itt. Igen! P ontosan tu d ta, hogy hová tegye őket. Ism erte
m á r ezt a fajtát, m int a tenyerét.
— Ide hallgasson Pedro! — m on d ta Brett, kissé lehalkítva a h a n g ­
já t, és a b á rp u lt fölött közelebb hajolt a csaposhoz, m in th a valam i
bizalm as dolgot a k arn a közölni vele. — Jeff és én szeretnénk egy ki­
csit alaposabban m egism erkedni ezzel a vidékkel. Nem c sa k úgy le­
tu d n i ezt ^ k iru ccan ást, m int a tú ristá k legtöbbje, hogy „na, itt is
já rtu n k ”. S zeretünk túrázgatni, és nem sajn álju k a fáradságot, h a é r­
dem es valam i u tá n já rn i egy kicsit. Nem m ondom , az sem rossz dolog,
egész nap feküdni a tengerparton és n éh a úszkálni egyet, de tudja,
n ek ü n k ennyi nem elég. Ugye, érti m ire gondolok?
— Óh, hogyne, nagyon is értem. Van itt egy nagyon szép út. Innen
felfelé az egyik kis folyó m entén. Ha szeretik a term észetet, nem fogják
megbármi.
— Na és m űem lékek terén hogy állnak? Templomok, kolostorok,
régi kastélyok, kúriák, ilyesmik? Amikről érdem es fényképeket csi­
nálni.
 — V an itt egy misszió. Nem m essze a falutói. Ha elindul a főúton
I kelet felé. ezen az úton, am i itt megy előttünk, nem sokára kiér a vá­
rosból és körülbelül négy mérföldre a város h atárátó l m egtalálja a
* kolostort. Már m essziről látn i az útról. S zándékosan sem lehet elvéte­
ni.
, — Na és valam i régi várkastély, vagy kú ria, tudja, am iből olyan sok
■szép példány van még itt m aguknál M exikóban?
— V an egy ilyen kúria-szerú villa a környéken, de az n in cs nyitva
I látogatók szám ára. Egyébként a környékbeli üzletek tele v an n ak az
épületről készült képeslapokkal.
— És m iért nem látogathatják a tú risták ?
— Valaki lakik benne és nem ak aija. hogy reggeltől estig zaklas­
sák. De rem élem ezt nem veszi tőle rossznéven.
— Ugyan, hová gondol? Tökéletesen m egértem az illetőt. Ki örülne
a n n ak , h a egy sereg em ber fényképezőgépekkel felszerelve n ap jáb an
ötször vagy tízszer végigtrappolna a házán. Ha m áshol úgysincs, leg­
alább otthon legyen nyugta az em bernek.
— Egyébként ki a ház gazdája? — mielőtt azonban a csapos vála­
szolhatott volna, Brett, m in th a m eggondolta volna m agát, gyorsan
fol)^atta. — Nem! Várjon! Ne m ondja meg! Fogadni m ernék, hogy va­
lam i h íres színész vagy színésznő az illető. Valami film sztár, ez az! Két
film között egy kis csendes visszavonulás a tengerparton, távol a szó­
rakoztatóipar idegőrlő hajszájától. Egy p atinás, ősi k ú riáb an , ahol
senki sem ostrom olja a töm egek bálványát, hogy autogram m ot oszto­
gasson. Igazam van?
— Nem egészen — rázta a fejét a csapos, láthatólag Jól m ulatva
B rett produkcióján.
— A kkor egy rocksztár. Valami nagy csillag a könnyűzene egén.
Talált?
— Nem, nem.
B rett elhallgatott, de a m egválaszolatlan kérdés még m indig ott ló­
gott a levegőben. Végül a csapos úgy döntött, hogy nem csigázza to­
vább a Jópofa vendég kíváncsiságát.
— Egy nyugállom ányba vonult k atonatiszt a tulajdonos. E strad a
ezredes.
— Sosem hallottam róla — biggyesztette le B rett a szája szélét, c sa ­
lódottságot mímelve.
— Nos cim bora, még egy sör? — fordult hirtelen Je íf felé, mintegy
^ily m ódon adva tu d tá ra a csaposnak, hogy a név valóban nem m ond
neki sem m it. Ennélfogva a tém a is érdektelen a továbbiakban a szá­
m ára. Elsó n ekifutásra ennyi információ is elegendő volt. Nem ak arta
túlfeszíteni a h ú rt. nehogy a mexikói valahogy gyanút fogjon.
M iután m egkapták az újabb két sört. a m egkezdett beszélgetést a
környékbeli folyók kínálta h ajókirándulási lehetőségekre terelték.
Pedro m á r éppen ráté rt volna a m otorcsónakok és ja c h to k bérleti
díjaira, am ikor az utcáról szokatlanul hangos lárm a ü tötte m eg a fü ­
lüket.
B rett és Jeff habozás nélkül felállt és a bejárathoz sietve kilépett az
u tcára, ahol m á r jókora töm eg verődött össze egy pap körül. A c s u h á s
férfi egy fiatal fiút ta rto tt a k aijáb an . A feje tehetetlenül félrebillenve
him bálózott az egyik vállán, az arcát alvadt vér borította.
— Ez az ördög keze m unkája! — kiáltotta háborogva a pap. — Az
ördögé, m ely E strad a néven pusztít közöttünk. Nők. gyerm ekek és
árta tla n em berek gyilkosa.
— Mi történt, atyám — kérdezte egy boltos, aki szintén a csődületre
jö tt ki az üzletéből.
— Ezt a b áto rt kisfiút — kezdte a pap kissé feljebb emelve a k a ijá n
ta rto tt testet, hogy m indenki lá th assa —. ezt a kis h őst az ezredes
szolgál ölték meg, am ikor m egpróbált szem beszállni velük, m ert el
a k a rtá k hurcolni a tizenkét éves klshugát, hogy az ezredes szajhájává
tegyék. Tizenkét évesen! — kiáltotta kétségbeesett, elcsukló hangon.
— És az egyetlen em beri lény, aki a védelmére kelt, m indössze egyet­
len évvel volt csak idősebb nála.
A pap itt egy kis szünetet tartv a nagyot nyelt, m ajd la ssan körbete-
klntve fojtott hangon megkérdezte:
— Miféle em ber az, aki ezt m űveli a gyermekeinkkel?
A kérdésre azonban nem jö tt válasz sehonnan. Ehelyett a tömeg
m élyen lehajtott fejjel, lassan , szótlanul oszladozni kezdett. Egy idős
asszony odalépett a paphoz, valam it súgott a fülébe, m ire a férfi bele-
egyezően bólintott. Ekkor két férfi odalépett hozzá és átvették tőle a
holttestet, m ajd az asszony kíséretében bevitték az egyik közeli h áz­
ba. A pap tan ácstalan u l, m agába ro sk ad tan álldogált még egy darabig
az u tc a közepén, m ajd am ikor az utolsó em ber is elpárolgott mellőle,
bizonytalan léptekkel odam ent egy régiségbolt előtt árválkodó p á d ­
hoz, leült és a két tenyerébe h ajto tta az arcát.
— Ne haragudjon, de nem egészen értem ml tö rtén t — fordult B rett
egy m ellette álldogáló férfihez.
— Az ezredes legújabb disznósága. Egyszerűen azt csinál az em be­
rekkel, am it akar. Szem en köpi őket és a képükbe röhög, m ert tudja,
hogy c sa k letörlik és szó nélkül tovább állnak. Régi h istó ria ez m ár
u ram . É s különben sem hiszem , hogy bárm ilyen szem pontból érinte­
né önt. Ne is törődjön vele. N em sokára m á r senki sem fog beszélni
róla, m in th a meg sem tö rtén t volna.
— Na és a meggyilkolt fiú családja? — kérdezte m ost Jeff hitetlen-
kedve. — ó k is úgy veszik m ajd, m in th a mi sem tö rtén t volna?
— Nincs m á s választásu k uram . És ne is kérdezzenek többet erről
a dologról. Felejtsék el! Nekem m ost sietnem kell haza — ezzel a férfi
sark o n fordult és gyors léptekkel nekivágott a m acskaköves u tcán ak ,
am ely m in th a m á r nem is lett volna olyan b arátságos, m int alig egy
fél órával koráb b an volt.
B rett és JefT visszatért a b árpulthoz és rendeltek még egy kört.
B rettnek meg volt rá a m ódszere, hogy hogyan őrizze meg a jó z an sá­
gát, h a nem tú l nagy m ennyiségű alkoholt fogyasztott. K öztudom ású,
hogy m inél többet iszik az em ber, an n ál jo b b an elveszti a térérzékelé­
sét, am inek következtében fokozatosan m agába fordul és teljesen h a ­
talm áb a keríti egyfajta belső érzékcsalódás. Egyre inkább képtelenné
válik a külvilágban való tájékozódásra. B rett az érzékeinek ezt az á t­
m eneti fogyatékosságát azzal igyekezett kiküszöbölni, hogy kiválasz­
tott egy lehetőleg minél távolabbi pontot az illető helyiségben, am iben
éppen tartózkodott és erre a pontra koncentrálva, m int egy megfeled­
kezve m agáról és az alkohol okozta belső érzékelés elváltozásairól,
igyekezett megőrizni a kifelé figyelés képességét. Ez igen egyszeríi,
m égis hatékony m ódszernek bizonyult. Szinte kivétel nélkül m indig
bevált.
Az em berek, h a isznak, sokat beszélnek. B rettnek pedig éppen erre
volt szüksége, am ikor inform ációkat ak art szerezni. Ezért időzött szí­
vesen kocsm ákban és bárokban, a n n a k ellenére, hogy ö m aga nem
tartozott az alkoholt kedvelők népes táborába. Az ivás azonban ilyen­
kor elkerülhetetlen volt és nincs olyan részeg, aki m egbízna egy m á­
sik em berben, h a az m aga is nem néz a p ohár fenekére.
— Ez egyszerűen hihetetlen — fordult B rett újra a csaposhoz,
am int a mexikói letette eléjük a harm ad ik kört. Megpróbált úgy tenni,
m in th a a jelenet őszintén m egdöbbentette volna. A csap o st ezúttal
nem kellett faggatni.
— R ohadt egy dolog ez — kezdte a fejét csóválva.
— Hogy ro h ad t? Szerintem sokkal több annál! Egyáltalán, hogyan
fordulhat elő ilyesmi? M agukhoz m ár nem ér el a törvény keze?
— V an itt törvény senor, de csak úgy, m in t bárhol a világon, a m a ­
g u k országát is beleértve: nem egyformán érvényes m indenkire.
— Ezt meg hogy érti?
 I — Ne legyen m á r olyan naiv uram ! Az egyszerű em bernek elég. ha
c sa k megbotlik, m áris m ehet a börtönbe. M ások pedig a k á r gyilkol­
h a tn a k is kényükre-kedvükre. senki nem fogja felelősségre vonni
őket. Ez a világ m ár ilyen, senor. És ezen senki nem tu d változtatni.
H a pedig valaki m égis m egpróbálja, az alaposan m egütheti a bokáját.
— Azt a k aija ezzel m ondani, hogy valarnl környékbeli nagykutya
kezében van itt m inden? A k arh atalm at is beleértve? És még egy gyil­
kosságot sem kérhet szám on rajta senki?
— Én nem m ondtam sem m i ilyesmit u ram — felelte Pedro elu tasí­
tóan. m ajd közelebb hajolva sokat m ondóan Brett szemébe nézett és
fojtott hangon így folyatatta:
— É s m ag án ak sem ajánlom , hogy ezt m ások előtt hangoztassa!
— Aha, értem — bólintott B rett és belekortyolt a sörébe. — Egyéb­
ként ki ez a pap?
— A misszióból való, amiről az előbb beszéltem m agának. Nagyon
jó em ber — m o n d ta Pedro bólogatva, nem csekély szom orúsággal a
hangjában. — De sajnos vesztett ügyért harcolnak. K örülbelül öt év­
vel ezelőtt jö tte k ide, am ikor hírét vették, hogy mi folyik itt. Azt hitték,
hogy tu d n a k segíteni, hogy rem ényt és erőt ad h a tn a k az em bereknek.
De m a m á r az ő szem ükből is csak kétségbeesést lehet kiolvasni. Azt
hiszem nem sokáig m a ra d n ak m á r itt.
B rett m egértőén bólogatni kezdett, m ajd keserű en elhűzva a szája
szélét nagyot sóhajtott, m in th a azt ak arn á m ondani: „Hát h a így áll a
dolog, akkor tényleg n in c s m it tenni".
A két am erikai szótlanul felhajtotta a sörét és a kocsm ából kilépve
elindultak vissza a Sea Breeze felé.
Az óceán felöl m etsző hideg szél fújt. Jeff fázósan felhajtotta a g al­
lérját, zsebre dugta a kezét és a nyakába h ú zta a vállát, hogy ezzel is
m elegebben ta rts a m agát.
Az u tcákon ja v áb an folyt az éjszakai élet. A városka főutcáján so ra ­
kozó klubbok és m ulatók villogó fényekkel csalogatták az arra já ró ­
kat. A nyitott ablakokban h an g o san társalgó, nevetgélő, iszogató á r ­
nyékok mozgolódtak. Falkákba verődött k u ty ák csatan g o ltak az
u tcákon. Időnként összekapva egy-egy ígéretesebb koncon a já rd á ra
kitett k u k á k környékén. Az u tcák at fokozatosan megtöltő hangosko­
dó, nevetgélő járókelők hangja összevegyült a m ulatókból kiszűrődő
zene foszlányaival, és az itt-ott fel-felhangzó kutyaugatásokkal. B rett
és Jeff n éhány perces séta u tá n befordult a Sea Breeze hotel utcájába.
— Ez az E strad a ezredes tényleg valam i ritka nagy em ber lehet —
m ondta v áratlan u l Jeff a kezelt dörzsölgetve, hogy kissé felmeleged­
jen.
 — M indenesetre sem m iképpen nem szabad aláb ecsülnünk. Ez
m á r kiderült.
— Na és, érlelődik m á r a haditerved?
— A rra gondoltam , hogy holnap b éreln ü n k kellene egy m otorcsó­
n akot és egy kicsit felhajókázhatnánk az egyik torkolat m entén. O n­
n a n ta lá n m egközelíthetnénk E strad a villáját. Legalábbis annyira,
hogy a m éreteiről, az elhelyezkedéséről és a környékéről valam i képet
kapjunk.
— Kezdetnek nem rossz — vélekedett Jeff.
A következő p illanatb an az eg3ák közeli sikátorból fájdalm as nyö­
szörgésre lettek figyelmesek. Jeff au to m atik u san m egfordult és elin­
d u lt a h an g irányába.
— Te jóságos ég! Ez a pap! — kiáltotta vissza B rettnek, m ikor oda­
érve az összevert, vérző alakhoz, felismerte az áldozatot.
B rett szintén odasietett, m ajd alap o sab b an szemügyre véve a pap
sérüléseit, m egállapította, hogy b á r csú n y án elintézték, komolyabb
baja nem esett.
— Engedje meg, hogy segítsek — m o n d ta a papnak, m ajd a hóna
alá nyúlva ta lp ra segítette a sebesült em bert.
— Be kell kötöznünk a sebeit és egy kis pihenés sem á rta n a, azt
hiszem . H olnapra m ár k u ty a baja sem lesz.
— M áris jo b b a n érzem m agam — m ondta a pap h á lá sa n a két fér­
fire pillantva, m iközben sikerült m egállnia a saját lábán. B rett persze
egy szóval sem em lítette, hogy a „vizsgálat" alatt észrevétlenül meg­
m asszírozott a férfi te sté n két olyan ak u p resszú rás pontot, am elyek
közül az egyik a vérzések elállításáért, a m ásik pedig a tá m ad ás kö­
vetkeztében jelen tő sen leapadt életerő ú jra felszabadításáért volt fele­
lős.
— Jeff! F u ss előre és keresd meg a hotel hátsó bejáratát! Ha zárva
találod, tudod, hogy kell kinyitni. Ha végeztél, gyere oda a hotel elé.
H a tiszta a terep, hátulról kell bejutnurik.
J e íf szó nélkül engedelm eskedett és mire B rették a hotelhez értek,
m á r ott v árta őket az épület sarkánál.
' — A h átsó ajtó zárva volt, de nem okozott különösebb gondot.
G yertek utánam ! — A három férfi árnyékként az épület mögé osont.
— Te menj előre! — u ta síto tta B rett a tá rsát. — Nem szabad, hogy
m eg lássan ak berm ünket a pappal, de szüksége v an egy k is pihenésre,
m ielőtt nekivágna az ú tn a k a m isszióba.
J e ff belépett a k ap u n , óvatosan körül kémlelt, m ajd in tett B rették­
nek, hogy tiszta a terep. Alighogy beléptek azonban, jelezte, hogy b ú j­
ja n a k el, m ert valaki közeledik a folyosón. A két férfi behúzódott a
lépcső alá és ott v ártá k meg, amíg az illető továbbhalad. Mikor újra
kitisztult a levegő, m in d h árm an felosontak B rették m ásodik em eleti
szobájába.
— Ki tette ezt m agával? — kérdezte Brett, am int az utolsó sim ítá­
sokat is elvégezte a pap hom lokára erősített alkalm i, de szakszerű
kötésen.
— Ez a pokol egyetlen ördögnek a m űve, senor — felelte a sötétbő-
rú mexikói pap.
— E strad a ? — kérdezte Jeff.
— Úgy van.
— M agát hogy hívják atyám ? — vette át ú jra a szót Brett.
— Tim othy vagyok. És én hogyan szólíthatom m agukat?
— Az én nevem Brett, a barátom é pedig Jeli. Meg tu d n á m ondani,
hogy m iért nem ölték meg? Ahogy a sérülését elnéztem, nyugodtan
m egtehették volna azt is.
— Valóban. Azt hiszem ebben igaza lehet. Meg is ölhettek volna. De
inkább életben hagytak, hogy tovább cipeljem az állandó k u d arc és
m egaláztatás keresztjét, am it ők rak ta m rám.
— Mióta szolgál itt S an B lasban?
— Úgy körülbelül öt évvel ezelőtt jöttem egy tizenkét papból álló
m issziós csoporttal. D e...és ezt szégyenkezve kell megvallanom ö n ­
nek, sokan közülünk m ost m ár úgy gondolják, hogy sem m i értelme
nem volt idejönnünk. A helyzet nem hogy jav u lt volna, de ta lán még
rosszabbodott is azóta. Persze, m ikor ilyen em berekkel találkozom,
m int m aguk, úgy érzem, ú jra visszatér a régi hitem , hogy ta lá n m ég­
sem teljesen hiába vagyok itt.
— T u d n a nekem valam i közelebbit m ondani erről az egészről a-
tyám ?
— Mégis, m it szeretne tu d n i? Vagy ta lá n azt hiszi, hogy segíthet
rajtu n k ?
B rett észrevette, hogy a hitetlenkedő kérdéssel egyidőben a pap
szem eiben, m in th a valam i várakozás féle tükröződött volna. M intha
valam i csoda bekövetkeztét várná.
— Még nem tudom atyám . Lehetséges, hogy igen, de sem m iképpen
nem akarom ham is rem ényekkel táplálni.
— A ham is rem ény n éh a többet ér. m int a teljes reményrtelenség.
És különben is... ki állíthatja biztosan egy reményről, hogy h am is a d ­
dig. amíg be nem bizonyosodott róla? Az im ádság gyakran valósággá
változtatja a ham is rem ényt is azok szám ára, akik igazán hisznek. Te
hívő lélek vagy fiam?
 — Igen atyám , az vagyok — felelte B rett habozás nélkül. A pap
azonban azt m á r nem kérdezte meg tőle, hogy m iben is hisz. Erre m ár
nem lett volna olyan körmyú válaszolni, hiszen B rett nagyon sok m in ­
d enben h itt, m agyarázkodni pedig nem volt sok kedve. Szerencséjére
Tim othy atya sem úgy tú n t, m int aki tovább ak arn á feszegetni ezt a
kérdést, ó c su p á n rem énykedett. A bban, hogy valaki, valam ikor segí­
teni fog.
— M ondja el am it tu d E strad a ezredesről, atyám — m o n d ta B rett
egyenesen a pap szemébe nézve.
— H át nem is tudom , hol kezdjem?
— Ezt m agára bízom, ahogy jó n a k látja.
— Amikor S an B lasba érkeztünk, tele voltunk hittel, remérmyel és
tettvággyal. Ha volt valaha em beri település, mely joggal fohászkod­
h ato tt isten segítő Jobbjáért, az S an Blas volt. Ezt term észetesen nem
m agára a városra értem. S an Blas, ez a kedves, b arátság o s kis város
csodálatos hely lenne E strad a ezredes nélkül. A tú ristá k csak a fel­
színt látják, ezért is kedvelik annyira. De a helybelieknek, különösen
a város környékén élő paraszto k n ak m aga a földi pokol. E strad a ezre­
des a vagyonát és a h atalm át a h atvanas-hetvenes években alapozta
meg, elsősorban kis latin-am erikai települések kirablásával. Ezek a
m indössze n éhány száz lelket szám láló kicsiny falvak óriási gazdag­
ságot m o n d h attak a m agukénak, főként aran y ban és ezüstben, am it
a környékükön bányásztak. Aliogy az ezredes rablásokból szerzett va­
gyona gyarapodott, úgy n őtt a hírneve és a befolyása is az ország ve­
zető köreiben. Mindig tu d ta, hogy m erről fúj a szél, hol és hogyan kell
helyezkednie, hogy további előnyökhöz és hatalom hoz Jusson. A pénz
m inden k a p u t m egnyitott a szám ára és a hatóságok bőkezűségének
honorálásaként m inden disznóságot elnéztek...
— Ügy vette birtokba ezt a vidéket m ikor ideköltözött, m int egy
uralkodó. Valóságos kis palo táb an lakik, a biztonságát pedig egy lű-
sebbfajta hadsereg vigyázza. Em ellett, m int egy keleti kényúr, egész
h árem et ta rt fenn a m aga és az üzletfelei szám ára, akik pedig szép
szám m al ak ad n a k szerte az országban. A környékbelieket pedig úgy
kezeli, m int a rabszolgákat. Ha például, az isten óvja meg ettől, egy
fiatal helybeli lány vagy esetenként egy fiú m egtetszik neki vagy vala­
melyik b arátján ak , egy kis pénz vagy valam i kiváltság ellenében meg­
vásárolja a szüleiktől, akiknek nincs m ás választásuk, m inthogy enr
gedelm eskedjenek a nagyúr óhajának. A gyereket akkor is elviszik, h á
a szülők esetleg ellenszegülnének, de ezt senki nem m eri m egtenni a
kegyetlen bosszútól va,ló félelmében. Az ezredes, h a felbosszantják,
habozás nélkül megöleti ak ár az egész családot is...Van valami fogai-
m a arról, m ilyen érzés lehet, am ikor az em ber szem e fényét, szeretve
dédelgetett gyerm ekét egyszerűen elrabolják a szüleitől és m int v ala­
mi rabszolgát, kiszolgáltatják egy ilyen elállatiasodott, perverz kiski­
rálynak, aki olyasm iket művel velük ab b an a m aga terem tette pokol­
b an , am it em beri szavakkal jóform án le sem lehet Im i?
— Szerencsére n in cs atyám . De azt hiszem el tudom képzelni, m i­
lyen borzasztó érzés lehet, am iről beszél — m o nd ta Brett.
— És ez m ég nem m inden. Az ezredes m inden értékes, valam ire
haszn álh ató földet elvett a környékbeli parasztoktól, am i pedig jogos
tu lajd o n u k k én t szállt ráju k az apjuktól, nagyapjuktól, dédapjuktól,
akik véres verejtékükkel tették termővé, m ajd virágzóvá ezt a vidéket.
Dolgozni persze továbbra is ők dolgoznak a földjeiken, de a term és,
illetve a haszon ja v a részét az ezredes teszi zsebre.
— É s senki nem próbált m ég szem beszállni ezzel az ezredessel?
— De igen. Egyszer. Néhány elkeseredett férfi, a gerincesebbik faj­
tából egy ízben felvette vele a harcot. Legalábbis m epróbálták. Az
eredm énye az lett, hogy m inden lázadót, a közvetlen családtagjaikkal
együtt, felakasztottak. Méghozzá úgy, hogy a férfiaknak, m ielőtt sorra
k erü ltek volna, végig kellett nézniük, hogyan gyalázzák meg a k ato ­
n á k az asszonyaikat és gyermekeiket, mielőtt végeztek velük. M onda­
nom sem kell, ez a borzalm as m egtorlás m indenkinek elvette a kedvét
attól, hogy ezentúl bárm ilyen m ódon m egkíséreljen ellenállni az ezre­
desnek.
— Mégis, akkor m aguk papok m it csináltak? Mit c sin álh attak itt az
elm últ öt év alatt atyám ?
A reverendás férfi lehajtotta a fejét, m ajd két kezébe tem etve az a r ­
cát, m asszírozni kezdte a h alántékát. ,
— Nem sokat.
— És m i ez a nem sok?
— Tulajdonképpen jelentéktelen apróságok. Lehetővé te ttü k az
em bereknek, hogy bárm ikor felkereshessenek b en n ü n k et, h a valam i
gondjuk, problém ájuk van, hogy legalább elm ondhassák valakinek,
hogy kiönthessék a szívüket. De érthető m ódon, m a m á r nem igen él­
n ek ezzel a lehetőséggel sem. Mit is m o n d h atn án k nekik, am i megvi­
gasztalná őket?
Erre a kérdésre B rették ugyanúgy nem tu d tá k a választ.
— V alóban nem tudom hogyan és m i módon, de ki kellene füstölni
innen ezt az ördögöt. S zakadatlanul ezért fohászkodunk az úrhoz, de
hiába. Az im ánk nem hallgattatik meg. H am arosan eljön az idő. am i­
r
kor végleg elveszítjük a nép bizalm át, azokét, akik hiába jö n n e k hoz­
zánk tám aszért és ezzel a bizalom m al együtt a hitük, istenbe vetett
h itü k is elhagyja m ajd őket.
— És m aga hogy van ezzel atyám , am ikor im ádkozik? Tudván-tud-
va, hogy nem hallgatják meg az im áját, a m aga hite is Inogni kezd?
A pap nem válaszolt azonnal. Kis idő m úlva azonban felemelte a
fejét, B rett szemébe nézett és határozott hangon így szólt:
— Az én hitem istenben rendíthetetlen. C sakis ő tu d ja, hogy m l a
terve a világgal és hogyan cselekszik. É n nem láth ato k a gondolatai
mögé. Néha persze m egkísért a vágy, hogy m egérthessem a cselekede­
teit, de csak azért, hogy így m egvigasztalhassam azokat, akik még
annyira sem értik, m int én. Egyetlen vágyam és célom, hogy azokat
szolgálhassam , akik rajtam keresztül, az én segítségemmel szeretné­
n ek eljutni hozzá. M ostanában gyakran érzem úgy, hogy valahol va­
lam it nem jól csinálok. Hogy m in th a kissé eltávolodtam volna tőle. De
azt biztosan tudom , hogy ö nem hagy ott és nem is fog elhagyni en­
gem.
A három férfi ezután sokáig nem szólt egy szót sem. M indhárm an
elm erültek a gondolataikba. B rett mélységes tiszteletet érzett Timothy
atya Iránt, m ert látta, hogy a hite és meggyőződése m egingathatatlan,
hogy alázatosságával méltó szolgája istenének. U gyanakkor sajn álta
is. m ert azzal p ontosan tisztáb an volt. hogy egy pap boldogsága és
lelki békéje kizárólag attól függ. hogyan képes szolgálni isten nevében
em b ertársait és hogy ez a szolgálat, am ire itt lehetősége volt, távolról
sem m erítette, m eríthette ki a szó Igazi jelentését. Em ellett mélysége­
sen együttérzett vele, hiszen ő is látta, tap asztalta m indazt a vigasz­
talanságot, szenvedést, kegyetlenséget és kiszolgáltatottságot m aga
körül a világban, amiről az em berek többségének sejtelm e sincs, és
am i ellen a m aga m ódján ő is felvette a harcot. M indketten, ő is és a
pap is az igazság szolgálatára tették fel az életüket. Az a tény pedig,
hogy m ásképpen, m ás eszközökkel szolgálták ugyanazt az igazságot,
ebben az esetben csu p án m ásodlagos jelentőségű volt.
— Azt hiszem uraim , nekem m ost m ennem kell. Igazán köszönöm,
am it értem tettek — m on d ta hirtelen Timothy atya, és ném i erőfeszí­
té s á rá n felállt az ágyról.
— Addig nem megy sehová, amíg ki nem pihente m agát.
— De a társaim aggódni fognak, h a nem érek vissza időben.
— Nem azt m ondom , hogy töltse itt az egész éjszakát, de néhány
órai alvásra feltétlenül szüksége van, hogy meg tu d ja m ajd term i az
u ta t vissza a misszióhoz. Ne kéresse m agát atyám! N yugodtan feküd­
jö n le és aludjon. K ét-három óra m úlva felébresztjük.
 A pap, felismerve a B rett szavaiban rejlő bölcsességet, végül beadta
a derekát.
— R endben van, de ígérjék meg, hogy tényleg felébresztenek két
óra m úlva.
— M egígéijük — bólintott B rett —, s hogy m egnyugtassam , beállí­
tom az ébresztőórát is — tette hozzá, m ajd odalépett az ágy végéhez és
féltizenkettöre állította az ébresztő m utatóját. A három férfi ezután
szó nélkül nyugovóra tért. Jeff elnyúlt a m ásik ágyon, B rett pedig két
karosszéket összetolva kényelembe helyezte m agát, m ajd eloltotta a
villanyt.
M iután a szeme hozzászokott a sötétséghez, látta, hogy a p ap n ak
m inden fáradtság és kim erültség ellenére csak hosszú idő m úlva, n e ­
hezen Jött álom a szemére.
 Tizennegyedik fejezet

B rett gondolatai visszakalandoztak időben és térben, egy sok évvel

ezelőtti. J a p á n b a n lezajlott beszélgetésre.
— Nem tu d sz aludni B rett fiam?
— Nem m esterem , nem jö n álom a szememre.
M aster Yam aguchl felült az ágyon és ho sszan elnézte, hogyan vias­
kodik ifjú tanítványa a lelkiismeretével. B rett m indössze két napja
érkezett meg Tokióba, hogy találkozzon Yamaguchival és c sak három
n a p telt azóta, hogy végzett azzal a három em berrel, akik b ru tális m ó­
don m eggyalázták a feleségét és lem észárolták az egész családját.
— Tanítóm , kim ondhatom , am it gondolok?
— Persze, Brett fiam. Mondd el b átra n , m i já r a fejedben. Figyelem­
mel hallgatlak. Látom, hogy nyugtalan a lelked.
— V alóban az tanítóm . K im ondhatatlanul nyugtalanít, am it tettem
és hogy mi lesz velem ezután.
— Mi az a tett B rett fiam, am i ennyire nyugtalanít? M ondd meg
nekem .
— Megöltem három em bert.
— É s ügy véled, hogy ez becstelen cselekedet volt?
— Nem tudom , de m indig becstelen dolognak tarto ttam , h a egy
em ber elveszi egy m ásik em ber életét.
— Volt m ás választásod B rett fiam?
— C sak két választásom volt. Vagy nem teszek sem m it, vagy m a ­
gam szolgáltatok igazságot, m agam ra véve m inden felelősséget ami
ezzel Jár.
— Na és ezek az em berek m egbánták, am it tettek?
— Egyáltalán nem!
 ^ — Ez volt az egyetlen vétségük vagy állandó veszélyt je len tettek az
tin b e rtá rsa lk ra ?
— Megrögzött bűnözők voltak. Szám talanszor letartó ztatták m á r
őket és nem egyszer álltak m á r bíróság előtt is. De a végén vagy elen­
gedték őket vagy m egúszták kisebb börtönbüntetésekkel.
— Ml a nagyobb becstelenség ilyen esetben, B rett fiam?
— Attól félek, hogy tú lság o san kedvezően ítéli m eg a dolgot, m e ste­
rem . Engem nem a további áldozatok m egkím élésének nem es célja
vezérelt, am ikor végeztem ezekkel a vadállatokkal, h an em kizárólag a
bosszúvágy. A személyes bosszú.
— É n nem tud o k helyetted válaszolni a kérdésedre. Brett fiam.
Hogy helyesen cselekedtél-e vagy sem . azt egyedül csak te tudod m eg­
ítélni.
— Olyan em ber lett belőlem, akinek a küldetése m ostantól fogva a
világban az, hogy megvédje az ártatlan o k at az igéizságtalanságokkal
szem ben. De ezt a k ü ld etést csak olyan cselekedetek segítségével tel­
jesíthetem . am elyeket nem rég még m agam is becstelennek és Igaz­
ság talan n ak éreztem.
— Mit gondolsz a szíved mélyén erről a küldetésről?
— F u rcsa, de úgy érzem, hogy ez önm agában m á r kevés. M intha
valahogy elkéstünk volna vele. B árm erre nézek a világban c sa k igaz­
ságtalanságot. em bertelenséget, ostobaságot, erőszakot és gyűlöletet
látok m indenhol. Lehet, hogy néhány em bert sikerülne megóvnom a
szenvedéstől, de m it szám ítana ez m indahhoz a nyom orúsághoz ké­
pest, am i ellen tehetetlen vagyok. Azzal, hogy m egöltem azt a három
gyilkost O hióban, még nem tám asztottam fel a szeretteim et. Nem
kap tam vissza a feleségemet, aki m á r a szíve alatt ho rd ta gyerme
kem et. Elég, hogy egy kicsit figyelmesebben szétnézzek m agam körül
és hatalm áb a kerít a teljes tan ácstalan ság . Egyszerűen rem énytelen­
n ek érzem a helyzetem et, m int am ikor valaki egy szitával próbálja
kim erni az óceánt.
— Azt hiszem tudom , hogyan érzel Brett fiam.
— Igazán?
— Senki nem tudja m egm enteni a világot egyszerre, egyetlen h e ­
lyes cselekedettel. És senki nem vághat neki ennek a feladatnak egye­
dül. Ezt a k üldetést csak sokan, nagyon sokak összefogása ú tján le­
h et teljesíteni. Olyan ez m int egy mozaikkép. Egy-egy apró kocka
önm agában sem m it nem árul el az egész képről, am inek az egyik al­
kotóeleme. De h a megfelelő m ódon v an n ak összerakva ezek az apró
részek, együtt csodálatos, harm ó n ik u s egységet, egészet alkotnak.
Nem ritk án igazi rem ekm űveket.
 fam ag u ch l felkelt az ágyáról, az ablakhoz lépett és kinézett a tokiói
éjszakába. B rett c sa k a férfi sziluettját lá tta a holdsütötte ablakban,
az arcéle halványan rajzolódott ki az u tcai lám p ák beszűrődő fényé-
. ben. V árakozásteljesen hallgatott, m ert érezte, hogy a ja p á n m ester­
n ek van még m ondanivalója a szám ára.
— V alam it még nem tu d sz rólam , B reti fiam — folytatta Yamagu-
chi. — Eredetileg, csak ügy m int te, én sem n in d zsán ak születtem . De
az ezt megelőző életem ben, és ebben szintén h aso n lítu n k egym ásra,
, én is nindzsa voltam. Ezt az életem et azonban p ap k én t kezdtem,
b u d d h ista papként. A két hivatás között, m int ezt te is tudod. Jelentős
világnézetbeli különbségek vannak.
— D ehát akkor hogyan lépett m égis erre az ú tra, m esterem ?
— Egyszer a rendünk, m elynek a papjai voltunk, egy, a kolosto­
ru n k tó l nem m essze fekvő kis faluba küldött ben n ü n k et, hogy terel­
jü k vissza az ott lakó em bereket az igaz ösvényre, m ert a környéken
; kitört a békétlenség. R áadásul nem ml voltunk az első csoport. Mikor
az elő ttü n k kiküldött misszió tagjai nem tértek vissza a várható időn
. belül, nyugtalankodni kezdtünk és a testvéreink nyom ába eredtünk.
— Amikor a faluba értü n k azonnal m egláttuk, hogy m i történt. A
testvéreinket egytől-egyig lem észárolták és a fejüket póznára tűzték,
am elyeket a falu központjába vezető ú t m entén állították fel, az em be­
rek megfélemlítésére. Amikor elh alad tu n k a póznák alatt, a helybeliek
kifu tottak elénk az u tc ára és könyörögni kezdtek, hogy forduljunk
vissza. Nem sokkal később a gengszterbanda is felbukkant. Néhány
helybeli a b átra b b ak közül a védelm ünké kelt és m egpróbáltak szem ­
beszállni a banditákkal. Ők azonban erősebbnek bizonyultak és a
szem ünk lá ttá ra öldösték le egym ás u tá n a férfiak legjavát. A zután
ellenünk fordultak. A vezetőnk m egpróbált szót érteni a m eglehetősen
fiatal banditákkal, de alig hogy elkezdett beszélni, az egyik gengszter
se szó se beszéd, egyetlen k ard csap ással levágta a fejét. A zután oda­
lépett a m ásodik társunk h o z, aki éppen m ellettem állt és ugyanazt
m űvelte vele is. Ezt követően hozzám lépett és felemelte a kardját,
hogy engem is lefejezzen, de én m egragadtam a kezét és nem enged­
tem , hogy lesújtson vele. A tá rsain k és a h ázu k ajtajaiba, ablakaiba
visszahúzódott helybeliek szinte egy em berként k iáltottak fel megle­
petésükben, ekkora vakm erőség láttán .
— A b an d ita m egpróbálta k irán tan i a kezét a szorításom ból, hogy
befejezhesse a megkezdett m ozdulatot, de a kaija,m eg sem m occant.
Akkor a bal lábával kirúgott felém. É n időben félreléptem és reflexsze-
rú en m egrántottam a karját lefelé úgy, hogy a tám adóm , kibillenve az
egyensúlyából, előrebukott a földre.
 — A b an d ita zav artan feltápászKodott és segélykérőén végignézett
a tá rsain , de azok m occanni sem tu d ta k a m egdöbbenéstől, hogy egy
pap szem beszegült az egyik társu k k al és nem hagyja m agát lemészá-
roltatni. E zután a b an d ita még többször nekem tám ad t, de m inden
alkalom m al könnyedén sikerült m eghiúsítani a kísérleteit. Belátva,
hogy nem tu d velem mit kezdeni, otthagyott és egy m ásik tá rsa m el­
len fordult, aki rá a d á su l jó baráto m is volt. Ekkor megelégeltem az
értelm etlen, fölösleges vérontást, u tá n a vetettem m agam , egy m ozdu­
la ttal lefegyvereztem és a saját k ard ját a szívébe döfve megöltem.
— Az a pillanat volt életem fordulópontja. A lelkem ben vadul kav a­
rogtak az Indulatok, a felháborodás, a b ű n tu d a t, a szégyen és akkor
még szám om ra érth etetlen m ódon valam i felemelő büszkeség, hogy
képes voltam a saját erőm segítségével m egm enteni a testvéreim és a
helybeliek életét.
— Amint végeztem a bandavezérrel, a falubeliek, m integy vezény­
szóra, fegyvereket ragadtak, b u n k ó k at, késeket, am i a kezük ügyébe
k erü lt és kirohanva az u tc ára nekiestek a ban d iták n ak . N éhány perc
a la tt kiűzték őket a faluból.
— És m it csin áltak a társaid ?
B rett figyelmét nem kerülte el a Y am aguchi arcára kiülő halvány,
m elankóllkus mosoly.
— E lm enekültek előlem, m int valam i leprástól. Soha többé nem
lá ttam őket viszont. Gyökeres fordulatot vett az életem. Ügy éreztem,
hogy helyesen cselekedtem . És a falubeliek is így érezték, m ert afféle
h ő st csin áltak belőlem. De én nem azért tettem , am it tettem , hogy
olcsó dicsőséget szerezzek vele m agam nak, sem azért, hogy m agam
ellen fordítsam a rend társaim at. Kizárólag azért tettem , m ert m egvol­
tam róla győződve, hogy helyesen cselekszem , hogy az igazság az én
oldalam on áll. Ugyanolyan bizonyossággal éreztem azt is, hogy az len
ne a helytelen m agatartás, h a szó nélkül elnézném , hogy becsületes,
á rta tla n em bereket terrorizálnak, m egbecstelenítenek és meggyilkol­
nak, am ikor tehetek is ellene valamit. A döntő pillan atb an szinte meg-
világosodásként döbbentem rá, hogy m l az igaz út, hogy helyesen cse­
lekedtem . De azu tán hónapokon keresztül vívódtam a dolgon. Hol
ú jra igazat adtam m agam nak, hol retten etes szégyenérzet és lelkifur­
dalás gyötört. A zután találkoztam egy em berrel, valahogy úgy, ahogy
te is találkoztál velem. Rövid időn belül nagyon szoros és mély b a rá t­
ság szövődött közöttünk és nem sokkal a m egism erkedésünk u tá n
elvitt egy nindzsa kiképzőtelepre.
— És h o n n an volt kellő já rta ssá g a a h arci m űveletekben, pap lété­
re?
 — Itt keleten a papok előszeretettel sajátítják el az önvédelmi sp o r­
to k egylkét-m ásikát. É n pedig ezen felül még hobbiból is űztem őket,
hogy megfelelően k arb an ta rtsa m a testem et.
Y am aguchi ekkor visszafordult a szoba felé és leült az ágya szélére.
— Most m á r láthatod, hogy hozzád h asonlóan én sem voltam m in ­
dig m a rad ék talan u l biztos abban, am it csináltam . M inden em ber éle­
tében egyszer eljön az a pillanat, am ikor el kell döntenie, hogy milyen
ú to n h alad tovább élete hátralevő részében. A legtöbben olyan u ta t
választanak, am elyet m á r sim ára k o p tattak az előttük járók. M ások
által kitaposott ú to n já rn a k , életüket m indenben az elődök, a többség
törvényeihez és erkölcseihez igazítják.
— É n egy olyan u ta t választottam , am i az em berek legtöbbje szá-
in ára szinte nem is létezik. Ezen az ú to n olyan kevesen Jártak előt­
tem , hogy a felületes pillantás ta lá n észre sem veszi az ösvényt, am i
m u ta tja az irán)4. A kevesek útja ez. É n pedig ezt választottam . És ezt
választottad te is, Brett fiam. Ezen az úton, melyre te is léptél, nem
irányítják a lépteidet egyértelm ű u ta sításo k at vagy tan ácso k at adó
jelzőtáblák, am elyek m eg m u tatn ák neked, hogy mi a helyes és mi a
helytelen. V alójában ezen az úto n a „Jó” és „rossz" hagyom ányos
szem beállása nem is létezik.
— Ezek szerint ez az ú t rendkívül kockázatos, tanítóm ?
— Valóban. Kockázatos és veszedelmes. És persze végtelenül m a ­
gányos is ugyanakkor. De v an n ak em berek, olyanok m in t én vagy
éppen te, akiknek ez az egyetlen lehetséges útja. Nincs m á s választá­
suk. M inden nehézség ellenére azonban, ennél az ú tn á l n in csen fel-
emelőbb.
 Tizenötödik fejezet

B rettet az ébresztőóra hangja riasztotta fel a gondolataiból. Tl-

m othy atya ö n tu d atlan u l, m élyen alu d t, láth ató an ügyet sem vetve a
csörgésre. B rett leállította a vekkert és gyengéden ébresztgetni kezdte
a papot.
— Tényleg m élyen elaludtam — dörzsölgette a szemeit Timothy
atya, am int felült az ágyban.
— Akkor kellem es álm ai lehettek.
A p ap n éh án y m ásodpercre elgondolkodott, m egpróbálva felidézni
m agában, m it is álm odhatott, m ajd d erű sen elmosolyodott. B rett
érezte, hogy fején találta a szöget. Timothy atya a m osolya mögül
B rettre pillantott és m ár nyitotta is a száját, hogy kim ondja, am it gon­
dol, de aztán valam iért meggondolta m agát. Végül felállt és b a rá ts á ­
gosan kinyújtva a kezét így szólt:
— M indkettőnknek meg van a m aga útja, senor. Azt hiszem , mi
k etten olyan tá rs a k vagyaink, akik ugyanoda igyekeznek, csak m á s ­
m á s úton. Az isten adjon Ö nnek erőt és gyorsaságot, hogy eléije a
célját.
B rett egy sokatm ondó pillantás kíséretében b arátság o s mosollyal
köszönte meg a bátorító szavakat, m ajd m elegen kezet rázott Timothy
atyával és lekísérte a h átsó bejáratig. H osszasan nézett a távolodó
alak u tán , amíg a pap végleg eltű n t a komo'r éjszakában.

M ásnap reggel hét óra tájb an B rett arra ébredt, hogy az ablakon
b esü tő forró mexikói n ap su g arai kövér izzadságcseppeket csaltak a
hom lokára. Egy gyors zuhanyozás és egy közeli kávézóban bekapott
könnyű reggeli u tá n B rett és Jeff egyenesen a kikötőnek vette ú tját,
hogy m otorcsónakot béreljen.
A csónakm esterrel kisebb vitába keveredtek a bérleti díjat illetően,
m ert am ikor a jó üzleti szim atú mexikói m eg tu d ta Brettéktől, hogy
am erikaiak, az alkudozás so rán eleinte egy. m ajd szinte észrevétlenül
két dollárral megemelte az elsőnek em lített összeget. Ezt an n ál in ­
kább is m egtehette, m ert semmiféle hivatalos díjszabási táblázat nem
volt kifüggesztve a telep területén.
— De hiszen m indössze egy fél n a p ra vinnénk el a csónakot — p ró ­
b ált alkudozni Brett, nem is annyira az ár, m int inkább a szokás m i­
att, nehogy gyanút ébresszen a m exikóiban azzal, hogy m inden á r­
aján latb a gondolkodás nélkül belemegy.
— H úsz dollárnál többet egy centtel sem adok érte. Egy barátom
nem régen já rt itt és azt m ondta, hogy tizenöt dollárért kapott csó n a­
kot egy egész n a p ra — h azu d ta B rett szem rebbenés nélkül.
— Ez lehetetlen — válaszolta a tulajdonos ingerülten.
— De hiszen ó m aga m esélte nekem .
— Nézze! Az lehet, hogy nem csú cs szezonban já rt itt és nem tőlem,
h an em valam elyik vetélytársam tól bérelt csónakot. De sem m iképpen
sem a főszezonban és főképp nem nálam .
— H uszonkettő ötven, és ez az utolsó ajánlatom — közölte B rett
határozottan, m ajd m egfordult és elindult a kijárat felé. Körülbelül
három m éterre ju to tt, am ikor a tulajdonos u tá n u k kiáltott.
— Oké. Oké. senor. Legyen fél n ap és huszonkettő ötven. de csak
azért, m ert m a nincs csúcsforgalom . És ügyeljen rá, hogy ne lépje tú l
a h a t órát.
— R endben van — bólintott B rett és átnyújtott a m exikóinak h u ­
szonhárom dollárt, amiből rögtön vissza is k ap o tt ötven centet.
— H a m á r sikerült megegyeznünk, engedjen m eg még egy kérdést.
T alán tu d n a n ek ü n k segíteni. A barátom és én építész hallgatók va­
gyunk a kaliforniai egyetemen, Los Angelesben. Azért jö ttü n k Mexikó­
ba, hogy vázlatokat készítsü n k a különböző építészet tö rténeti stílu ­
sok egy-egy reprezentatív épületéről. M ár jóform án m indent
feltérképeztünk. A Y ucatan m enti m aya építészeti em lékektől a kör­
nyékbeli falvak vályogkolostoráig. Nem tu d véletlenül valam i figye­
lem re m éltó épületről itt S an Blas közelében?
A mexikói elgondolkodott, m ajd így válaszolt.
— Néhány mérföldre a városon túl v an egy kolostor, egy misszió
használja m a is.
— Igen, arról m ár hallottunk. Az lesz a holnapi program unk.
 — Másról nem igen tu dok Itt a környéken — rázta meg a fejét a
tulajdonos és a pénzt zsebre dugva m egfordult, hogy visszatérjen a
kabinjába.
— Valam i kastély, vagy m u tató sab b villa — próbálkozott mégegy­
szer Brett.
— J a igen, persze! — fordult vissza a mexikói. — E strad a ezredes
villája. Szép nagy épület. Ha felhajóznak ezen a folyón, körülbelül h á ­
rom mérföldre innen m eglátják — m u tato tt a kikötő felé. — De nem
ajánlom , hogy tú l közel m erészkedjenek az ezredes villájához.
— A ztán m iért nem ? — kérdezte B rett árta tla n , csodálkozó sze­
mekkel.
— Jo b b , h a E strad a ezredessel kapcsolatban egyáltalán nem kér-
. dezösködik, senor — m ondta a férfi sokatm ondó tekintettel.
— Aha, értem — bólogatott Brett.
— V an errefelé valam i bolt, ahol k ap h a tn á n k ném i ennivalót ebéd­
re? — kérdezte Jeff gyorsan, hogy tém át váltsanak.
— Két mólóval lejebb, b alra — intett a tulajdonos a fejével a megfe­
lelő irányba.
— H át akkor köszönjük — bú csú zo tt Brett. — Két óra k örül visz-
szahozzuk a csónakot.
— J ó u ta t senor — bólintott a mexikói és visszam ent a kabinjába.
Tíz perccel később B rett és J e íf egy vekni kenyérrel, ném i szalám i­
val, két b an á n n a l és egy üveg borral felszerelkezve tért vissza a m óló­
ra. Még egy m esterdetektív is habozás nélkül tu ristá k n a k nézte volna
őket. A csó n ak kis teljesítm ényű, külső függesztésú m otorral volt fel­
szerelve. am elyet J e íf c sa k h o sszas rán g atás árán tu d o tt feléleszteni
a m eglehetősen elhasznált b erán tó zsinórral. A zután helyet foglalt a
korm ánylapátnál és B rett előre ült. hogy ellássa a navigátori teendő­
ket.
Amint a m angróve fákkal és széleslevelű gyékénnyel s ű rű n b eü lte­
te tt p arto k között la ssan h alad tak a folyócskán fölfelé, h atalm a s ko­
m or hegyek tű n te k fel a láthatáron. A k is m otoros orra egykedvűen
szelte ketté a lágyan imbolygó vízen visszatükröződő festői bárányfel­
hő alakzatokat. A m indössze tizenkét láb hosszú csó n ak deszkáit s ű ­
rű n b o rították a bérlők sokszor b a rb á r nem törődöm ségét d o k u m en tá­
ló sérülések, repedések. A csó n ak test kívülről fehérre volt mázolva, az
optim ális m erülési vonalat egy körbefutó vörös csík jelezte. A re n d ­
szám: ,S a n Blas 4 2 ” szintén pirossal, közvetlenül a hajótest orránál,
az oldalára volt felfestve.
— Gondolod, hogy m egism erjük m ajd E strad a villáját? — kérdezte
Jeff.
 A nnak alapján, am it eddig hallottunk, nem igen akad m ás látn i­
való errefelé. Ha tényleg három mérföldre van a kikötőtől, ahogy a
csó nakm ester m ondta, akkor pedig szándékosan sem téveszthetjük
el.
— Na és m it akarsz csinálni, h a m egtaláltuk?
— Szeretnék annyira a közelébe m enni, hogy legalább körülbelül
iassu k , miféle erődítm ényt kell m ajd bevennünk.
— De ugye nem m ost rögtön ak arsz ostrom ot indítani?
— Nem. Nem m a délután.
Nem telt bele tíz perc és a sű rű parti növényzet mögött la ssa n kiraj­
zolódtak egy szokatlanul nagym éretű villa körvonalai. Nem sokára
B rett és Jeff egy kanyarulathoz érkezett, ahol a folyó m ár elkezdett
távolodni a villától.
— Kormányozz be oda! — in tett B rett a fejével egy holtágszerű el­
ágazáshoz, am i éppen a villa irányában törte meg a folyó ívét. Jeff
szótlanul engedelm eskedett és a kis m otoros m aga m ögött hagyva a
nyílt vizet, la ssa n eltű n t a két p artján s ű rű buijánzó növényzettel be­
n ő tt keskeny holtágban. M iután kiszálltak és elrejtették a csónakot a
fák között, B rett intett Jeffnek, hogy kövesse.
— Gyere u tá n am . Amennyire csak lehet, meg kell közelítenünk a
villát.
A süppedős. Iszapos árteret körülbelül száz m éter u tá n sű rű aljnö­
vényzettel benőtt szilárd talaj váltotta fel. B rették m ár m integy fél
mérföldre já rh a tta k attól a helytől, ahol kikötötték a csónakot, am ikor
hangos pacskolásra és kiáltásokra lettek figyelmesek, alig h arm in c­
negyven m éter távolságra. A két férfi egjonásra pillantott, m ajd szót­
lanul. m int két zsákm ányra leső ragadozó, m egindultak a hangok Irá­
nyába.
A fák és sű rű cserjék mögül kipillantva látták, am int négy katonai
egyenruhába öltözött alak egy fiatal lányt ráncigái ki egy patakból az
Iszapos fövenyre, néhány lépéssel arréb b pedig egy idős p á r áll rem eg­
ve, egym ásba kapaszkodva egy ötödik fegyveres őrizetében. A fiatal,
sötétbőrű mexikói lány, akit nyilván fürdés közben leptek meg a k a ­
tonák, anyaszült m eztelen volt és kétségbeesetten rugkapálva a k ato ­
n á k kezei között, az apja u tá n kiáltozott. Az idős asszony h an g o san
zokogott, m ajd a két kezébe temetve az arcát, elfordult a szívszorító
látványtól.
A négy „vadász", m iu tán kiráncigálták a lányt a p artra, lerakták a
' fegyvereiket és nekiláttak, hogy m egszabaduljanak az egyenruhájuk-
: tói. B rett intett Jeffnek, hogy gondoskodjon a szülőket sak k b an tartó
, ötödik fegyveresről.
 Az őr lá th ató a n semmiféle ellenállással nem szám olt az idős p a ­
raszto k részéről és alig figyelt rájuk. Vigyorgó képpel szemlélte társai
attrakcióját, időnként egy-egy k u rta kiáltással em lékeztette őket arra,
hogy ő sem a k a r kim aradni a buliból.
A szokatlanul éles, bénító fájdalom ab b an a p illan atb an h asíto tt a
nyakába, am int sürgetőleg rákiáltott az első k ato n ára, aki éppen a
m á sik három tá rs a által szorosan lefogott lány fölébe to rn ázta m agát.
Az egész m indössze egy m ásodperc töredékéig tarto tt. Még a rra sem
volt ideje, hogy felkiáltson. H angtalanul összerogyott, m ajd néh án y
reflexrángást követően kifordult szem ekkel elnyúlt a hom okban. Iszo­
nyú látvány tá ru lt az idős parasztasszony elé, am ikor a férje rá p a ra n ­
csolt, hogy nyissa ki végre a szemét. M entségére legyen mondva, hogy
egy kitört nyakú em ber látványa valóban ijesztő, h a valaki először
találkozik ilyesmivel éleiében.
Az ak tu sh o z készülődő kato n a az asszony sikoltására azonnal h á t­
rafordult. Először a hom okban kiterült tá rsá t pillantotta meg, m ajd a
felé közeledő fehér alakot. Mielőtt azonban felugorhatott volna, éles,
szúró fájdalm at érzett a nyakszirtjében. Ö sztönösen odakapott, k i­
rá n to tta az éles keskeny tárgyat a sebből, és a kezét visszavom ’^a döb­
b en t csodálkozással vette szemügyre a soha nem látott, apró fegyvert.
Az ötágú acélcsülagocska hegyein, melyet nem borított vér, valam i s ű ­
rű, gyanús folyadék sötétlett. M ár éppen azon volt, hogy felemelked­
je n . de a m egkezdett m ozdulatot m ár nem tu d ta befejezni. Hirtelen
elfeketedett előtte a világ és a to rk át fojtogatni kezdte valami. Megpró­
b ált küzdeni a bénító görcs ellen, de h am aro san rádöbbent, hogy h i­
ába m inden erőfeszítés. Tágranyilt szemekkel, merev te sttartá ssal,
arccal lefelé z u h an t az iszapos talajm .
A lányt leszorító m ásik h árom katona, m iu tán első döbbenetükből
felocsűdva felfogták, hogy m i tö rtén t, áldozatukat otthagyva felugrot­
tak, hogy kézbe k ap arin tsák a földre h án y t egyenruhák alatt hagyott
fegyv'ereiket. B rett az egyik p arto n hagyott nadrágból k irán to tta a de­
rékszíját és a legközelebbi katona ny ak áb a vetve, egyetlen rá n tá ssa l
n y ak át szegte.
Jeff ugyanebben a p illanatban vetette rá m agát egy m ásikra, aki
időközben elérte a nadrágját és sikerült kezébe k ap arin tan ia az övébe
d ugott vadászkést. A két férfi hem pergett, hol az am erikai, hol a m exi­
kói kerekedett felül, m iközben az utóbbi kétségbeesett próbálkozásai,
hogy m egszólja ellenfelét — JeíT villámgyors reflexeinek köszönhető­
en — sorra m eghiúsultak. Végül az am erikai egy határozott m ozdu­
lattal elkapta a k ato n a csuklóját és megfordítva a kezét a saját késével
szíven szú rta ellenfelét.
 Miközben B rett és JeíT el volt foglalva a két k ato n a ártalm atlan n á
tételével, a h arm ad ik m egpróbált észrevétlenül elosonni a helyszínről.
A p araszt és a felesége azonban, felbátorodva B rették sikerén, rávetet­
ték m agukat, hogy feltartóztassák. A férfi nagy lendülettel két lábbal
a h á tá ra ugrott és feldöntötte. Az asszony pedig m egragadta az egyik
láb át, hogy ne tudjon felugrani. Aztán m in th a meggondolta volna m a­
gát, a m ásik kezével hirtelen a m eztelen férfi lábai közé k ap o tt és meg­
rag ad ta a heréit. A k ato n a felordított fájdalm ában, de m inél hango­
sa b b a n ordított, az asszony an n ál kem ényebben szorította az
érzékeny testrészt. A férfi k ín jáb an a h a s á ra fordult és arcával a földre
bukva két kezével görcsösen m arkolászni kezdte az Iszapos homokot.
Vergődésének a lány vetett véget, aki időközben felpattanva m agához
rag adta az egjik derékszíjból kilógó kést és odaugorva a hasonfekvő
szatírhoz, öijöngő dühvei többször h átb aszú rta. Mire lecsillapodott, a
k ato n a m á r nem m ozdult többé.
B rett és Jeff, akik m á r k o ráb b an végeztek a m aguk embereivel,
m integy h ú sz m éterre a te tt színhelyétől, m ozdulatlanul állva nézték
végig a jelenetet. Az idős asszony térd en állva szorosan m agához ölel­
te a lányát és a h aját simogatva próbálta m egnyugtatni a felindult
terem tést. Az apa ökölbe szorított kezekkel, vad tekintettel nézegetett
körbe, m intha újabb célpontokat keresne, hogy kitölthesse rajtu k
időközben feltám adt indulatait.
B rett és Jeff la ssa n elindult feléjük.
— M aguk ugye a b arátain k ? — kérdezte az asszony, felnézve a két
közeledő am erikai fiatalem berre.
— Igen. Azok vagyunk — felelte B rett csendesen. — A lányával
m in den rendben?
— A borzalm as élményen kívül, am iben része volt és am it azt h i­
szem soha nem fog tu d n i m á r elfelejteni, igen. De hogy nem tö rtén t
nagyobb tragédia senor, azt csak m ag án ak és a b a rá tjá n a k köszön­
hetjük.
B rett n ém án bólintott, mintegy nyugtázva a burkolt köszönetnyil­
v án ítást és a férfi lábal előtt fekvő hu llára nézve megkérdezte.
— Ezek E strad a ezredes em berei voltak?
— E strad a ezredes — sziszegte a férfi megvetően és kiköpött m aga
elé.
— Mi já ra tb a n v an n ak errefelé? — kérdezte az asszony, lágyan rin ­
gatva a lányát a karjaiban.
— Azért jö ttü n k , hogy m egszabadítsuk a környéket E strad a ezre­
destől.
— Hogy megöljék?
 — T alán igen — bólintott Brett.
— S okan m egpróbálták m ár m aguk előtt. É s nem egyesével vagy
kettesével, de tucatjával is. M indhiába. M aguk csu p á n k etten v an ­
n ak ?
— Igen.
Az asszony lem ondóan m egrázta a fejét.
— Az lehetetlen. Még h a isten m aguk mellé áll, akkor is lehetetlen.
Az ezredes villáját egy egész hadsereg őrzi.
— Na és m ekkora ez a hadsereg?
— K örülbelül ötven felfegjrverzett katona.
B rett elégedetten bólintott.
— T ud még valam i közelebbit a villáról?
— Nem sokat. Én szállítom, nekik a kenyeret a városból. H etente
kétszer. De csak a konyhába van bejárásom . Az őrökről is csak azért
tudom , hogy ilyen so k an vannak, m ert egy jó b arátn ó m szak ácsn ő ­
k ént dolgozik ott és tőle hallottam . És ez az ötven még nem m inden,
h a az örökös vendégjárást, azaz a m eghívottakat kísérő testőröket is
beleszám ítom a teljes létszám ba.
— T ud valam it a h ázn a k arról a szárnyáról, ahol az ezredes a lá ­
nyokat ta rtja?
— Remélem semmiféle szerette nincs az ezredes foglyai között. Sok
fiatal férfivel végeztek m á r E strad a emberei, akik azért Jöttek, hogy a
kedvesüket vagy a testvérüket kiszabadítsák. Az ilyen férfiak ro h a n ­
n ak a legm eggondolatlanabbul a vesztükbe.
— É n nem m agánügyben jöttem . De feltétlenül meg kell tu d n o m
egyet s m á st az épület belső szerkezetéről. Esetleg nem ism er valakit,
aki m ár já r t ab b a n a szárnyban?
Az asszony töprengett egy darabig, m ajd tagadólag m egrázta a fejét.
A ztán hirtelen m égis eszébe ju to tt valami.
— Megvan! Tudok valakit, aki m á r já rt az ezredes hárem ében. Az
odakerült nők többsége nem ér meg valam i m agas kort. így vagy úgy,
de rnindnyájan idő előtt m eghalnak. Ez a lány azonban kivétel. Súlyo­
sa n megbetegedett odabent. Valami fertőzést kapott. R áadásul akko-
ribap m á r túl Is volt az első virágkorán és az ezredes valószínűleg
ráur^hatott, m ert visszaküldte a faluba.
— Hol találhatom meg azt a nőt?
— A kolostorban él. Körülbelül négy mérföldre délre a város köz­
pontjától. A helybeliek nem voltak hajlandók visszafogadni, m o n d ­
ván, hogy aki évekig az ezredes szajhája volt, az tisztátalan és veszé-
lyezt|eti az egészségűket. Úgyhogy nem térh etett vissza az otthonába
és csak a misszió fogadta be. Ö biztosan tu d n a felvüágosítást adni
 m agának a ház belsejéről. Rajta kívül senki m ásról nem tudok, senor.
A női szárnyba még ezeknek a k ato n ák n ak , akiket megöltek, sem sza­
b ad belépni. C supán n éh án y válogatott testő rn ek v an oda bejárása.
— Senora! H ajó i sejtem , m aga gyűlöli az ezredest — m ondta h irte­
len fordulattal Brett.
Az asszony a lányára nézett és m ég szorosabban m agához vonta.
— Jo b b an , m int bárkit ezen a világon, senor.
— Be kell ju tn o m a villába. Ha nem sikerül a terv ü n k és elkapnak,
ígérem, sohasem fogják m egtudni, hogy m aga segített n ek ünk. Erre
becsületszavam at adom.
Az asszony egy pillanatra elgondolkodott B rett szavain, m ajd m eg­
rázva a fejét így szólt.
— Nem hiszem , hogy éppen m ag u k n ak sikerülni fog, ennek ellené­
re segítek, még pedig két okból. Egyrészt azért, m ert tisztáb an vagyok
vele, hogy hálával tarto zu n k m aguknak, m ásrészt azért, m ert ak árm i­
lyen kicsiny is az esélyük, mégis ad valam i rem ényt a teljes rem ény­
telenségben, am iben m indnyájan élünk a v áro sb an és a környékén.
, Tudja, h a valaki állandó bizonytalanságban és rettegésben él, anél­
kül, hogy a legcsekélyebb reménye lenne arra, hogy a holnapja m ár
jobb lesz, akkor m inden szalm aszálat, akárm ilyen vékonyka legyen
is, szívesen m egragad, hogy könnyebben kibíija holnapig. Különösen^
azu tán, am i m a történt.
— M ikor visz kenyeret legközelebb a villába?
— Holnap.
— H ánykor?
— Dél körül.
— És mivel szállítja a kenyeret?
— Azzal a kis teherkocsival, o tt ni! — felelte az asszony és megfor­
dulva egy körülbelül harm inc m éternyire álló, m eglehetősen rozzant,
feketére pingált, ponyvás kis furgonra m utatott.
B rett a járm űhöz sétált, négykézlábra ereszkedve alulról szemügyre
vette a kocsi alvázát, m ajd felegyenesedett, leporolta a n ad rág ját és
v isszatért a lányát dédelgető asszonyhoz.
— Azt hiszem a barátom m al egy rövid ideig, h a az ú t nem tú l rázós,
fel tu d n á n k kapaszkodni a kocsi alvázára. Müyen ú t vezet a villához?
— Aszfíiltozott. J ó m inőségű aszfaltút. A legjobb a környéken, ter­
m észetesen. Kifejezetten az ezredes és a vendégei szám ára készült.
— Nagyszerű! Akkor holnap valamivel dél előtt Id ejö v ü n k a bará-
torrunal, hogy a kenyérszállítm árm yal bevigyen b en n ü n k et az ezredes
birtokára. Most pedig eltakarítjuk ezeket a holttesteket a földjükről.
 M indhárom férfi a vállára vett egy-egy holttestet és a lány apjával
az élen elindult a fák között, fölfelé a folyó m entén. Körülbelül fél m ér-
földnyire a m észárlás színhelyétől elföldelték a tetem eket a laza iszap­
b an , néhány m éterre a víztől, m ajd visszatérve a m ásik két tetem ért
és a felszerelésekért, m egism ételték a m űveletet. Az alkalm i sírokat
gondosan elegyengették, m ajd teleszórták gallyakkal, hogy a m arad ék
nyom okat is eltűntessék. Még h a később meg is ta láln á k a ho ltteste­
ket, semm i sem u ta ln a arra, hogy a lány család ján ak — a földjüktől
ilyen távol eső helyen — bárm i köze lenne a gyilkosságokhoz. M iután
ily m ódon az öt katon a m inden nyom át eltűntették, ú jra m egbeszél­
ték a m ásnapi teendőket, m ajd B rett és Jeff visszatértek a m otorcsó­
nakhoz.
— Ötven fegyveres őr! — csóválta a fejét Jeff, m iközben m en et­
irányba állította a m otorost a sa n blas-i kikötő felé. — Ez tényleg egy
kisebbfajta hadsereg.
— É ppen ezért létfontosságú, hogy po n to san tu djuk, m erre v an
Meiko és a többi lány szálláshelye a villában. Ötven fegyveressel a k ­
kor sem tu d u n k szembe szállni, h a a v áratlan rajtaü té s előnye a mi
oldalunkon van. Ez képtelenség! Úgyhogy a részletes térképism eret és
a pontos haditerv ebben az esetben egyszerűen nélkülözhetetlen, m i­
előtt b eju tu n k a villába.
— Ezek szerint m ost egyenesen a kolostorba m együnk.
— Pontosan. Amint v isszaérü n k a városba, m eglátogatjuk Timothy
atyát és m egkéijük, hogy m u tasso n be b en n ü n k et az egykori hárem -
hölgjmek.
— Gondolod, hogy hajlandó lesz beszélni?
— Ez csak a rábeszélő erőnkön múlik.
 Tizenhatodik fejezet

— Ez nem vita kérdése — m ondta az őr. — Az ezredes ú r így kíván­

j a és ezért így is kell lennie.
— De hiszen éppen m aga az ezredes ú r ígérte meg M eikónak, hogy
ilyesm it többé nem kell csinálnia — érvelt tovább Ju a n ita .
— Ahhoz nekem sem m i közöm, senorita. Az én dolgom, hogy az
ezredes ú r u ta sítá sa it végrehajtsam . És azt ajánlom , hogy m aga is
csak ezzel törődjön — zárta le a vitát az őr h atározottan, m ajd megfor­
d u lt és elindult a folyosón visszafelé, a társalgó irányába.
J u a n ita félhangosan elkárom kodta m agát, m ajd v isszatért Meiko
szobájába. Rámosolygott a rabtársnőjére, akinek az arcán végtelen
k eserűség tükröződött.
— H allottad te is — m ondta J u a n ita , m inden kérdő hangsúly nél­
kül.
— H allottam .
— Igazán sajnálom Meiko.
— Az ezredes adott szava nem jelen t semmi. Beszéltem vele, m i­
u tá n te meg én... Szóval m iu tán együtt szórakoztattuk őt és a vendé­
geit, és elm agyaráztam neki, hogy m ennyire megalázó volt szám om ra
az egész. Azt hittem , hogy valam it érez irántam , hogy ta lá n egy kis
szeret etet vagy m egértést v árh ato k tőle, hogy legalább ennyi b ecsü ­
letem v an előtte. Akkor megígérte, hogy b á r az összes többi köteles­
ségem et teljesítenem kell, de erre nem fog többé kényszeríteni, hogy
veled szeretkezzek. Ez egyszerűen hom lokegyenest ellenkezik m in d ­
azzal, am it érzek, am iben hiszek, és am it eddigi életem so rán ta n u l­
ta m - Meiko ekkor megvetően elnevette m agát és az ab lak felé fordult.
— Most pedig azt akaija, hogy m egint csináljuk együtt.
 J u a n ita nem válaszolt, de a h allg atása m ögött m élyen átérezte b a ­
rátnője kétségbeesését.
— Mikor?
— Ma este — felelte csendesen a mexikói lány. — V acsora u tán .
Úgy tűnik, a m últkori show m űsorunk akkora tetszést arato tt az ezre­
des vendégel körében, hogy kikönyörögtek a házigazdától egy ism ét­
lést.
— A kikönyörgés alatt ugye azt érted, hogy egy olyan ellenszolgál­
ta tá s t ajánlottak fel neki. am it nem tu d o tt visszau tasítan i?
— Igen. Nagy valószínűséggel így történhetett.
Meiko ekkor hirtelen visszafordult J u a n ita felé.
— Szeretnék egy-két órára egyedül m aradni. Oké?
— Biztos vagy benne, hogy így lesz jobb?
— Igen. Biztos — felelte Meiko m agába roskadva.
— Úgy szeretnék neked segíteni, h a tudnék. Hidd el Meiko...
— Tudom J u a n ita . De m ost azzal segíthetsz, h a egy kicsit m ag am ­
ra hagysz.
— Persze. M ár megyek is — felelte J u a n ita nagyot sóhajtva, m ajd
kim ent a szobából és csendesen betette m aga mögött az ajtót.
Meiko, am int egyedül m arad t, h an g o san zokogni kezdett. K örülbe­
lül tizenöt perc m úlva sikerült csak an n y ira lecsillapodnia, hogy a b ­
bahagyja a sírást. Akkor felállt az ágyról és az ablakhoz lépett. F elné­
zett a kék mexikói égre és suttogva fohászkodni kezdett. A rra kérte a
m indenhatót, hogy szab ad ítsa meg valahogy ebből a földi pokolból,
ahol rabságba vetették. A zután lenézett a két szinttel a latta elterülő
kövezett udvarra és elkezdte latolgatni, hogy vajon pikerülne-e megöl­
nie m agát, h a kiugom a az ablakon. Ez volt az első alkalom ittléte óta,
hogy kom olyan felvetődött benne az öngyilkosság gondolata. Az em ­
berek gyakran gondolnak arra, hogy végeznek m agukkal, am ikor a
so rsu k rosszabbra fordul. De ez m ost m ás volt. Ó is sokszor gondolt
m á r az öngyilkosságra, m int lehetséges m egoldásra az elm últ néh án y
h é t alatt, de csak futólag, anélkül, hogy igazán szám ot vetett volna
ezzel a lehetőséggel. C sak arra a tu d a tra volt szüksége, hogy egy vég­
ső m egoldás még m indig van. h a a dolgok annyira rosszra fordulnak,
hogy m á r nem bírja tovább. Ez a tu d a t furcsa m ódon erőt adott neki.
De m ost, am int ott állt a nyitott ab lak b an és lenézett a kikövezett
udvarra, m á r nem csak gondolt rá. Érezte, am int a kezei szinte önm a-
guktól m egindulnak a keret k ülső élei felé, hogy az izmai megfeszül­
n ek és c sa k az u ta sítá st várják, hogy felemeljék a lábait az ab lak p ár­
kányra. Most m egtehetném , gondolta. Most tényleg képes lennék rá.
 Felemelte a Jobb lábát és átemelve a párkányon, lovaglóülésben fel­
ült az ablakra ügy, hogy az egyik lába m á r k int lógott az udvar fölött.
A zután a bal lábát is felhúzta és néh án y m ásodperc m úlva m á r teljes
testével az ud v ar felé fordulva ott ü lt kívül a párkányon a mélység
fölött. C sak egy lökés az egész, gondolta. M indössze annyit kell te n ­
nem , hogy előredőlök. És azzal vége. M indennek.
Vége. Mit is Jelent ez a szó valójában? Többek közt azt, hogy soha
többé nem látja Jam est. Véget vetne az életének és ezzel az ezredes
végleg felülkerekedne rajta. Lassan, fokozatosan az érzéseit és gondo­
la tait egyaránt m egbénító kétségbeesés oldódni kezdett és á ta d ta he-
. lyét a lázad ásn ak és a haragnak. Ez így nem fair, kiáltott fel m agában,
m in th a m ost döbbent volna rá valam i eddig rejtett alapvető igazságra.
Ez így egyszerűen nem fair! Soha nem b o csátan á meg nekem a m in­
denható, h a m ost csak úgy levetném m agam innen, hogy így m ene­
küljek el a sorsom elől.
Most először érezte, hogy az öngyilkosságon kívül van m ás lehető­
ség is. Ha nem is megoldás, de legalább egy lehetőség. A halál az éle­
tével együtt a reménytől is m egfosztaná és csak az ezredesnek ad n a
vele elégtételt, hogy ilyen könnyű győzelemhez ju tta tta . R áadásul egy
olyan em bernek ad n á így végleg meg m agát, aki még az em ber nevet
sem érdem li meg. Nem, nem adom fel!

Az ezredes arcán széles vigyor terü lt szét, am int m eglátta a belépő

Meikót. A szoba különböző pontjaiból elismerő hüm m ögések és cset-
tintgetések hallatszottak. Meiko a Jelenlévők között ráism ert a m ú lt­
kori kettős show nézőire, de új arcokat is látott, akik nyilvánvalóan az
előzetes elbeszélések alapján ism ertek rá az este sztárjára. Meiko az
ilyenkor szokásos „alkalmi” öltözéket viselte, könnyű fehér kötényru­
h a, m ag assark ú cipőkkel, arcát az ezredes kívánsága szerint v asta­
gon kism inkelte.
— Köszöntlek kedvesem — tá rta ki az ezredes a Jobbját felé, am ikor
Meiko a karosszék mellé lépett.
— B arátaim — m ondta szónokias pózban a vendégek felé fordulva.
— íme, az új lány, akiről m á r oly sok szépet és Jót hallottatok. — A
körbenülő férfiak elismerő fejbólintásokkal nyugtázták a „bejelen-
tésl". — Kedvesem, am int látod, m a este ism ét te vagy itt a sztár —
fordult az ezredes ú jra Metko felé, anélkül, hogy egyáltalán tudom ást
vett volna J u a n ita jelenlétéről.
— Köszönöm ezredes ú r — felelte Meiko enyhén m eghajtva m agát.
A saját érdekében m eg tan u lta m ár, hogyan kell az ezredes kedvére
tennie, a legjelentéktelenebb dolgokban Is. Akkor sem volt éppen köny-
nyú túltennie m agát m indazon, am ire az ezredes kényszerít ette, h a az
engedelm esség eredm ényeképpen a gazdája „nagylelkű” volt irán y á­
ba, de h a történetesen valam iért m egneheztelt rá, akkor egyenesen
pokollá tu d ta tenni az életét. „És különben is ez m á r az utolsó este,
ezt m á r fél lábbal Is ki kell bírnia" — gondolta m agában. — „Ma este
vége. így vagy úgy, de vége. Véget vet ennek a pokoli lidércnyom ás­
n a k .”
— L áttak m ár Ilyt n gyönyörű h ajat — kérdezte az ezredes és m in t­
h a c sa k jó kereskedő m ódjára a portékáját kínálná, b eletú rt a lány
sú rú fekete hajába. — Mert én még nem . E nnek a h ajn ak azonban a
szépsége m ellett v an még egy m ásik erénye is — folytatta, m ajd egy
kis h atásszü n e tet tarto tt, hogy fokozza a szavai keltette várakozás fe­
szültségét. — T udják, mitől olyan különlegesen értékes ez a haj b a rá ­
taim ? Nem fogják kitalálni, ezért megm ondom . Azért, m ert ez az
egyetlen szőrzet az egész testén — vágta ki végre az ad u t az ezredes
diadalm as képpel, m ajd hirtelen Meikóhoz fordult. — M utasd meg
szépen az u rak n ak , kedvesem.
Meiko habozás nélkül felhúzta a ru h ájá t és a fején áthúzv^a kibújt
belőle. Ott állt a szoba közepén m indössze egy p ár m ag assark ú cipő­
ben. Az éppen a látványra iclesereglett férfiak pedig m ohó szemekkel
pásztázták végig a testét, alig várva, hogy többet is lá th a ssa n a k belő­
le. Egy-két m ásodperc m úlva m ár m inden szem pár a testén ek a rra a
pontjára szegeződött, amelyet m á r az első éjszaka gondosan m egbo­
rotváltak és am it azóta is rendszeresen „tisztán" kelleti ta rtan ia a h á ­
zigazda és a b arátai kedvéért.
— Nem hinném , hogy Ilyen távolságból kellőképpen értékelni tu d ­
nák, am it m u tatsz nekik, kedvesem — m o n d ta m ost az ezredes, m ajd
a fejével intett a lánynak, hogy lépjen közelebb a „nézőkhöz". Meiko
engedelm eskedett.
A k utató, simogató, paskolgaló és m arkoló kezek sű rű jéb en a m ár
jól ism ert rosszulléttöl környékezve, Meiko csak egy dologra tu d o tt
gor'^olni. Ezt ism ételgette m agában m akacsul, kétségbeesetten; „Ez
az utolsó alkalom! Ez az utolsó alkalom!"
Mikor végre végzett a „tiszteletkörrel”, felszólítás nélkül visszatért
az ezredes oldalára.
 — Nagyszerű kedvesem — bólintott az ezredes elégedetten, m ajd
iijra a vendégek felé fordult.
— És m ost? — kezdte ism ét ném i h atásszű n e tet tartva, miközben
perverz \igyorral végignézett a jelenlévőkön. — Következzék a m a esti
m űsor fénypontja.
Felemelte a kezét és in tett a mexikói lánjm ak, hogy csatlakozzon
■ Meikohoz. — Azt hiszem J u a n itá t nem kell b em u tatn o m m aguknak,
j m indnyájan Ism erik m ár azokat a rendkívüli adottságokat, amelyek-
j kel rendelkezik. Ó és az Igéző szépségű Meiko együtt fog m ost elszó-
' rakoztatni b en n ü n k et, méghozzá olyasvalamivel, am it azt hiszem
' nem lehet egyham ar elfelejteni.
— Ju a n ita !
A mexikói lány szó nélkül megoldotta a vállpántjait, m inek követ-
''k eztében a ru h ája a lábaihoz hullott, m eztelenül hagyva a testét. Most
■ m ár rajta is csu p án egy p á r m ag assark ú cipő volt.
Meiko felszólítás nélkül a partnem ője felé fordult és lehunyta a sze­
meit. J u a n ita szája pillanatok alatt m egtalálta a mellbimbóit és gya­
korlott nyelvmozdulatokkal, valam int erőteljes, de mégsem durva szi­
lvásokkal hegyesre és kem ényre foraiázta őket. M iután „odafent”
' végzett, letérdelt Meiko előtt és a fenekét átkarolva nyelvével elkezdett
kalandozni a combjain.
„Most vagy so h a” — m ondta m agában a ja p á n lány, összeszorított
fogakkal.
— Au, au , jaj istenem! — kiáltott fel hangosan, m ajd az oldalához
kapva, görcsbe rán d u lt testtel felbukott a szőnyegen.
— J a j a vakbelem! — kiáltott fel újra, h a lehet még kctségbeeset-
. tebben és m indkét kezét jo b b oldalon a h a s á ra szorítva, valósággal
(k étrét görnyedt a társnője előtt. J u a n ita egy darabig döbbenten nézte
a jelenetet, m ajd az ezredesre pillantott, hogy m it szándékozik tenni.
E strad a ezredes látható an nem örült a váratlan fejleménynek, ami
egyik pillanatról a m ásikra keresztülhúzta az aznap esti terveit, leg­
alábbis am i Meiko szereplését illette. De úgy tű n t, hogy mégis beletö­
rődik a „halasztásba”.
Komor képpel intett az egyik ajtónálló őrnek, m ire az egyenruhás
o dasietett hozzá és lehajolva várta az u ta sítást. Az ezredes súgott va­
lam it az őr fülébe, aki megkapva az u ta sítást, szótlanul meghajolt,
felvette Meiko ru h á já t a földről, a reszkető lány testére borította, m ajd
felnyalábolta a „beteget” és a két k aijáb a fogva kivitte a szobából.
— Elnézésüket kell kém em barátaim , de néhány percre próbára
kell tennem a türelm üket, amíg egy m ásik lánnyal pótolom a rosszul-
lét okozta kiesést. Szavam at adom, hogy am int a ja p á n lány rendb(
jö n , saját kontóm ra kárpótollak b enneteket a m a esti m eghiúsult elő­
adásért. '
O dakint eközben Meiko felváltva jajgatott és nyöszörgött az őr kar^
ja ib an , aki az udvaron át egy kis szobába szállította az épület szem
b e n lévő szárnyába, ahol m ajd egy hivatalos ápolónő fogja az u tasítás
szerint kezelésbe venni. M iután óvatosan letette Meikót az egyik ágy­
ra, az őr szó nélkül sarkonfordult és kim ent a szobából.
Am int becsukódott az ajtó, Meiko felugrott az ágyról, levetette a
cipőit és gyorsan belebújt a ruh ájáb a. Eddig m inden úgy sikerült,
ahogy tervezte. A lányok lakórésze az em eleten volt, s az épületet fél­
körben körülvevő, a belső udvart lezáró kőfalakra nézett. A lányok ;
szám ára elérhető egyetlen olyan szoba, am elynek az ablakai közvetle­
n ü l a vUla frontja előtti szabad térségre nyíltak, az ezredes társalgója ‘
volt, és az is csak olyankor, am ikor tele volt vendégekkel. Ez volt az
első alkalom, hogy M eikónak sikerült beju tn ia egy olyan, m ásik föld­
szinti szobába, am elynek az ablakai szintén közvetlenül a villa előtti
szabad térségre nyíltak.
Meiko, am int m eghallotta az ajtó felé közeledő léptek zaját, gyorsan '
visszaült az ágyra és fájdalm asan nyöszörögni kezdett. Egy kövérkés,
őszülő hajú, halványkék köntöst viselő mexikói asszony lépett a szo­
bába. Közömbös arccal, amelyről Meiko sem részvétet, sem haragot
nem tu d o tt leolvasni, odalépett az ágyhoz és leült a k étrét görnyedt
lány mellé.
— Mi a panasza, senorita?
— Au, az oldalam , nagyon fáj! M intha egy késsel vájk áln án ak a
h asam b a n — nyöszörögte Meiko és még jo b b an összegörnyedt a f á j ­
dalom tól”.
— H add lássam , m u ta ssa — m ondta az asszony ugyanolyan kö­
zöm bös arccal és felhiizta Meiko ru h á já t a melléig. — Hol fáj?
Meiko remegő ujjakkal m egérintette a jobb oldalát. Az asszony
gyöngéden m egnyom ta a jelzett pontot, m ire Meiko h an g o san feljaj-
dult. Az asszony bólintott, m ajd leengedte Meiko ru h á já t és felállt.
— Mi lehet ez? — kérdezte Meiko a fogai között szűrve a szót.
— Nem vagyok b en n e egészen biztos, de azt hiszem , hogy a v ak b e­
le. É n legalábbis arra gyanakszom . De m ajd az orvos kideríti.
— Orvos? De h á t az legalább egy fél nap, amíg h o zatn ak v alah o n ­
n a n egyet!
— Szó sincs róla. M áris elküldök a s a n blasi doktorért. Egy órán
belül itt lesz. Addig is az a legjobb, h a lefekszik és m egpróbál pihenni.
 iNchány perc m úlva visszajövök és itt m aradok magával, amíg a dok­
tor m egérkezik — ezzel az asszony határozott léptekkel kim ent a szo-
liából és b ecsu k ta m aga mögött az ajtót.
— Ez az! Most vagy soha — gondolta Meiko.
G yorsan körülnézett a szobában, hogy valam i önvédelmi eszközt
vegyen m agához. Inkább csak a nagyobb biztonságérzet kedvéért és
■szerencséjére az egyik éjjeliszekrény fiókban ráb u k k an t egy késre,
amit habozás nélkül m agához is vett. E zu tán az ablakhoz lépett és
óvatosan körülkém lelt. Semmi mozgást nem észlelt odakint. A k örül­
belül száz m éterre kezdődő sú rü banánfaültetvény előtti szabad tér­
ség teljesen ü res volt. — Ha sikerül eljutnom a banánfákig, akkor m ár
félig nyert ügyem van — gondolta m agában. Hogy azu tán hogyan to-
. vább, azt m ég nem tu d ta. Az ezredes vendégel beszéltek valam i város­
ról a közelben. Ha oda elju th atn a, az első telefonon felhívhatná J a ­
m est S an F ranciscóban R-beszélgetésre és elm ondhatná neki, hogy
hol találh atja meg. Ja m e s azonnal érte Jönne, persze megfelelő ren d ­
őrségi kísérettel és huszonnégy óra m úlva m á r otthon lehetne... Mei­
ko biztosan érezte, hogy addig bárhol el tu d n a rejtőzni anélkül, hogy
észrevennék. V
De a legnehezebb feladat még h á tra volt. Úgy kellett elszöknie a
villából, hogy az őrök ne vegyék észre. Ó vatosan felhúzta az ablakot.
Nem történt semmi. Még mindig nem látott senkit. — Ez az! — gon­
dolta növekvő Izgalommal. A szive úgy vert a m ellkasában, m int vala­
mi gőzkalapács. Vett egy mély levegőt, m ajd la ssan kifújta, hogy egy
kissé megnyugodjon.
E zután még feljebb húzta az ablakot, éppen csak annyira, hogy á t­
férjen alatta. Először ajo b b , azu tán a bal lábával is kilépett az udvar­
ra. Senki nem vetette rá m agát. A közeli szab ad u lás rem énye sürgető
j bizsergéssel töltötte el a tagjait. Hosszú hetek óta ez volt az első alka-
‘ lom, hogy szabadnak érezte m agát. Órök nélkül, egyedül. Isten sza-
b ad ege alatt. Újra körülkém lelt, de senkit nem látott. Jo b b kezével
szorosan m egm arkolta a kést és teljes erejéből futni kezdett a b an án -
! ültetvény, a szabadság felé.
M inden lépéssel, amivel távolabb került a villától nőtt az önbizalm a
és a rem énye, hogy sikerülni fog. A talp a alá kerülő kisebb-nagyobb
kövek okozta fájdalm at Jóform án nem is érezte. Az életéért futott!
Előtte a szabadság, az élet volt, mögötte a pokol, a halál. C sak erre
tu d o tt gondolni fu tás közben. A fájdalom nak itt és m ost nem volt Je­
lentősége. C sak a szökésnek. Megszökni! M indenáron!
 Mire elérte a banánültetvényt, teljesen kifogyott a lélegzetből. Kény­
telen volt n éhány m ásodpercre megállni, hogy egy kis levegőhöz J u s­
son. H áttal egy fának dőlt és m élyeket lélegezve m egpróbált erőt gyűj­
teni a szabadságáért vívott küzdelem következő m enetéhez.
Egy pillanatra h á tra fordult a kom or villa irányába és a hirtelen
tá m ad t gyűlölettől hajtva nagyot köpött m aga elé. Visszafordulva m ár
éppen azon volt, hogy a fától elrugaszkodva folytassa a m enekülést,
am ikor egy izmos k a r fonódott a nyaka köré. Meiko kővé derm edt az
ijedtségtől és a félelemtől.
Látni ugyan sem m it nem látott a fogvatartójából, de Jól hallo tta g ú ­
nyos, elégedett nevetését.
— Nem akarok visszam enni! Nem megyek vissza! — kiáltotta k é t­
ségbeesetten és szorosan m egm arkolva a kést teljes erejéből vaktában
h á tra sú jto tt vele. A penge a mögötte álló őr com bjába h asított. A férfi
azonnal elengedte áldozatát, m ajd a sebéhez kapva felhem peredett a
földön. Meiko am int ú jra szab ad n ak érezte m agát, futni kezdett, de az
őr fektében elkapta az egyik láb át és a földre rán to tta. A zután szoro­
sa n tartv a a lábát közelebb kúszott hozzá, m ajd m indkét kezével m eg­
rag ad ta a ru h áját. Meiko a két lábát felhúzva elrúgta m agát a férfitől.
A gyenge szövet engedett az erőteljes h ú zásn ak és teljes széltében k et­
téh asad t. Meiko újra kiszabadult, felpattant és ro h an n i kezdett, o tt­
hagyva a földön fekvő őrt a kezében m a ra d t elh asad t ru h ad arab b al. A
férfi azonban nem törődött bele a vereségébe, feltápászkodott és sán-
tikálva a ja p á n lány u tá n vetette m agát. Mikor Meiko hátrapillantva
látta, hogy üldözője a sebesülése ellenére a nyom ában van, még n a ­
gyobb sebességre kapcsolt. Megújuló önbizalommal érezte, hogy m a ­
ga m ögött tu d ja hagyni az őrt. Ökölbe szorított kezekkel, felvetett fej­
jel teljes erejéből rohant. Izzadság borította m ezítelen teste
m eg-m egcsillant a fák között besütő holdfényben.
A m ellette csörtető férfi h o rk an ásai és szitkozódása egyre távolabb­
ról hallatszott és Meiko m ár tu d ta, hogy győzőit, hogy sikerült végleg
m egszabadulnia tőle. A lábai azonban csak vitték tovább, m int a gé­
pek, lökték, taszították előre, a szabadság felé.
H irtelen tisztást pillantott meg a fák között, körülbelül hetven­
nyolcvan m éterre m aga előtt. Egyenesen arra vette az irányt. Újra
h átran ézett, hogy megbizonyosodjon felőle, az üldözője valóban végleg
lem aradt. így is volt. Újra egyedül volt tehát.
Mielőtt azonban m egörülhetett volna a felism erésnek, h irtelen v a­
lami zajt hallott abból az Irányból, am erre tarto tt. Feltekintve dö b b en ­
te n látta, hogy egy alak Jelent meg a tisztás közepén, csípőre te tt ke­
zekkel várva az érkezését. Az egyenruhája fölött az arcán, ezt Meiko
 tisztán ki tu d ta venni a holdfényben, elégedett, gúnyos mosoly ült.
Meiko ösztönösen m egtorpant és habozás nélkül b alra vetette m agát,
vissza a fák közé. De a következő p illanatban kénytelen volt újra m eg­
állni. M indössze néhány lépésre előtte egy m ásik egyenruhás alak
. vált el az egyik vastagabb fatörzstől. Egy újabb félfordulattal ism ét
fu tá sn a k eredt, im m ár visszafelé, abba az irányba, ah o n n an jö tt, de
kétségbeesetten látta, hogy időközben m egsebesített üldözője is beér­
te és szökdécselő lépésekkel közeledett felé.
A három egyenruhás lépésről-lépésre zárta szorosabbra a gyűrűt
[ körülötte, m ohó tekintettel pásztázva végig mezítelen testét. Meiko te­
hetetlenül térdre rogyott, m iközben észrevétlenül a combjai közé rej­
tette a kést. Nem fogja ingyen adni m agát, gondolta vadul. A három
férfi perverz nevetéssel tornyosult fölébe.
— Nos, m it csináljunk vele? — kérdezte az egyik spanyolul.
— Jó sé , ez az ezredes ú r zsákm ánya. Ha nem ab b an az állapotban
kap ja vissza, ahogy meglógott, nem vagyok benne biztos, hogy m egju­
talm aznak érte.
— E bben van valami — m ondta a h arm ad ik őr.
— De h a egyszer olyan kívánatos — sóhajtott Jó sé, a sebesült, m o­
h ó n falva a m ezítelen zsákm ány testét a tekintetével.
— É n nem is tudom ...— bizonytalanodott el a kérdező.
— Az ezredes ú r sohasem fogja m egtudni, hogy eggyel vagy kettővel
több szeretője volt — érvelt tovább Jósé, m ajd hirtelen elhatározással
nekilátott, hogy kicsatolja a nadrágszíját. Vigyorogva lenézett a lány­
ra, aki gyűlölettől villogó szem ekkel m eredt rá. A férfi ekkor leengedte
a n ad rág ját és a mezítelen lány mellé térdelt.
— Ez biztosan kedvére lesz, senorita — m on d ta önelégült vigyorral
lehúzva az alsónadrágját, m ajd egy durva m ozdulattal h an y att dön­
tötte a lányt. M eikónak sikerült úgy összeszorítania a com bjait, hogy
a k és végig rejtve m arad t az őrök szeme elöl. Amikor Jó sé nagynehe-
zen fölébe tornászta m agát, hogy a közösüléshez megfelelő pozícióba
kerüljön, Meiko jobb kezével a combjai közé nyúlt, m egragadta a kést
és egy hirtelen m ozdulattal a férfi h a sá b a döfte. A m egsebesített em­
b e r felegyenesedett a fájdalomtól. Ekkor Meiko az időközben vissza­
rán to tt késsel mégegyszer döfött egyet, ezúttal m á r egyenesen az őr
szívébe. A férfi görcsbe rán d u lt testtel összegömbölyödött, m ajd im­
m ár három sebtől vérezve, h o ltan elnyúlt a földön.
A m ásik két őr egyszerre vetette rá m agát a lányra és n éh án y m á ­
sodperc alatt lefegyverezték. !
 — Megszökni az egy dolog — m ondta az egyik vészjósló han g o n Me­
ikónak. — De megölni az ezredes ú r egyik em berét, az m á r m ás. Az
sokkal súlyosabb vétség.
— Bizony, senorita — kontrázott a m ásik, akit láth ató an még
annyira sem rendített meg b ajtársa halála, m int az elótte szóló egyen­
ru h á st. — A szökésért fájdalm as b ü n tetésb en lesz része. De ezért...
— Ezért meg kell h aln ia — fejezte be a m ondatot a tá rs a bólogatva.
— Akkor an n ál jo b b — fakadt ki Meiko dacos büszkeséggel. — In ­
kább m eghalok, m intsem tovább szolgáljam a m aguk perverz ezrede­
sét.
— Az ezredes ú r nagyon durva is tu d lenni, h a felbosszantják.
— Köszönöm a felvilágosítást, de ezzel m ár tisztáb an vagyok én is.
— M eghalni sokféleképpen lehet. Ha az ezredes kedvel valakit és
jóindulatot táplál iránta, akkor gyorsan végez vele. Méltósággal enge­
di m eghalni. De h a valaki felbosszantja, akkor különös gyönyörűsé­
gét leli abban, hogy a bosszúja hosszú és fájdalm as legyen. Úgy végez
vele, hogy a kínjaival m indenkit elretten tsen attól, hogy a jövóben va­
lam i hasonlóval kísérletezzen.
— Ha tényleg így van, akkor könyörgök m aguknak, hogy végezze­
n e k velem itt és m ost — m on d ta Meiko és esedezve, könnyes szemm el
a két egyenruhásra nézett.
A két őr zavartan egym ásra pillantott, m in th a m indkettő a m ásiktól
v árta volna a választ, végül az egyikük tagadólag m egrázta a fejét és
így szólt:
— Nem lehet, senorita. Nem tehetjük. Az ezredes nem értené meg,
hogy három kiképzett k ato n án ak m iért kellett megölnie egy védtelen
lányt ahhoz, hogy m egakadályozzák a szökésben. Mi is a fejünkkel
já tsz a n á n k , senorita. Nagyon sajnálom , de nem segíthetünk.
— Mit fognak tenni velem? — kérdezte Meiko lehajtott fejjel, m in t­
egy a k a ra ta ellenére, szinte ab b an bízva, hogy úgy sem kap választ a
retten etes kérdésre.
— Ezt én sem tu d h ato m előre senorita, de engedjen m eg egy jó ta ­
nácsot. Ha valahogy lehetősége nyílna rá, próbáljon meg önkezével
véget vetni az életének. Higgye el, sokkal jo b b an járn a.
Ezzel a két őr talp ra segítette a m inden izében reszkető lányt és
szótlanul visszakísérték a vülába, ahol az elm ondottak alapján
hosszú és keserves halál várt rá.
 Tizenhetedik fejezet

— Ez lesz az — m ondta Brett, am int a frissen bérelt autóval befor­

d u ltak az országúiról az idom talan vályogtéglából rak o tt építm ény
' felé vezető keskeny földútra. Á thajtottak egy boltíves k ap u alatt, m ajd
a m ögötte elterülő belső udvaron leparkoltak. A váratlan u l felbukka­
nó kocsi elöl vagy egy tu c a t csirke szállt szerteszét. Jókora port verve
; a szárnyaikkal. Két. hosszú, fehér inget viselő, szalm akalapos férfi
éppen azzal volt elfoglalva, hogy a barom fiakat h ajk u rászta. B rett a
' kocsiból kilépve egyenesen az egyikhez lépett és m egkérdezte, hogy
, hol találja Timothy atyát. A fehéringes a h átsó épületszám y egják aj­
ta jára m utatott. B rett egy főhajtással m egköszönte az útbaigazítást,
* m ajd Jeffel az oldalán átvágott az udvaron és a tekintélyes m éretű
faajtóhoz lépve bekopogott. Az ajtóban h am aro sa n egy ism eretlen férfi
Jelent meg. Ugyanúgy volt öltözve, iritnt az udvarbéli társai, azzal a
különbséggel, hogy a feje fedetlen volt.
— Beszél angolul? — kérdezte Brett.
— Egy kicsit — Jött a válasz.
— Tim othy atyával szeretnék beszélni.
— Kérem jöjjenek u tán am , uraim! *
A férfi egy tág as dolgozószobába vezette B rettéket, am elynek a fala­
it körbe, földtől-plafonlg könyvek borították. Az ajtóval szem ben lévő
falon egy nagym éretű k azettás ablak nyílt a kolostor belső kertjére. A
m integy negyven m éter hosszú, d ú s pázsittal borított k ert egy b a n á n ­
ültetvénybe torkollott.
A kísérő egy főhajtással szó nélkül megfordult, kim ent a szobából,
b ecsu k ta m aga mögött az ajtót. B rett a h á ta mögött összekulcsolt ke­
zekkel, körbesétált a polcok előtt és szemügyre vette a gondosan el­
rendezett könyveket, am elyeknek többsége vallásos íráso k at tártál-
m azott. A tetem es gyűjteményből azonban, ahogy B rett csodálkozva
m egállapította, nem hiányoztak a szépirodalom ism ertebb klasszik u ­
sai sem , többek között egy három kötetes Hemingway k iad ásra is si­
került rábukkannia.
Nem egészen tíz perc elteltével nyílt az ajtó és Timothy atya lépett a
szobába. Meleg kézszorítással üdvözölte vendégeit, m ajd az íróasztal
előtt álló két székre m u tatv a intett nekik, hogy foglaljanak helyet, míg
ő az asztal túloldalán lévő terebélyes karosszékbe telepedett. E zután
két kezét összekulcsolva m aga előtt az asztalra könyökölt és v árako­
zásteljesen a két am erikaira nézett.
— Azért jö ttü n k , hogy a segítségét kérjük.
— U ram , a lekötelezettjük vagyok. Bármivel, am im van, és am int
láthatják, ez nem valam i sok, a rendelkezésükre állok.
— Lakik itt önöknél egy fiatal nő, aki valam ikor E strad a ezredes
h árem ének a lakója volt?
— Igen.
— Beszélnem kell vele.
— Miért?
— Meg kell próbálnom valakit kihozni onnan.
— Ez nagy m eggondolatlanságra vall az ö n részéről, de ezek sze­
rin t nem én vagyok az első, aki m egpróbálja erről az őrültségről lebe­
szélni.
— V alóban nem.
— Miért gondolja, hogy éppen m ag ú k n ak sikerül m ajd, am ikor ed ­
dig még m indenki k ud arco t vallott?
— Ezt m ost nehéz lenne elm agyaráznom — felelte B rett udvarias
elutasítással.
Tim othy atya hátrad ő lt a karosszékében és alaposabban szem ügy­
re vette a vele szem ben üló férfit, aki olyan rendíthetetlenül h itt a b ­
b an, hogy csodákra képes. Két oka is volt rá, hogy nem faggatózott
tovább. Először is, a kötelező udvariasság, am it az am erikai vendég
joggal elvárt a házigazdától, a rra Intette, hogy rábízza, m it kíván kö­
zölni vele és m it nem. M ásodszor pedig, hivatásából adódó, kiváló em ­
berism erete segítségével gyorsan rájött, hogy B rett akkor sem m o n d a­
n a többet, h a erőltetné a dolgot.
— A nnyit előre bocsáthatok, hogy nem lesz könnyű M ariát szóra
bírnia.
— Miért? Hiszen itt tartózkodik a házban, vagy nem ?
— De igen. Az em eleten lakik egy kis szobában. Jóform án alig m oz­
dul ki onnan, nem igen érintkezik m ásokkal. É s ez m ár több, m int egy
éve így van. Amióta hozzánk költözött. Ha nagy ritk án mégis beszél
valam elyikünkkel, soha, még egy u ta lás erejéig sem hozza szóba az
előző életét. Bárm it, am i odalent a villában tö rtén t vele.
— Na és, h a m eghallaná, hogy az odalent m arad t lányok, a valam i­
kori so rstársai érdekében szeretnénk szóra b im l?
— Az m egint egy egészen m ás dolog.
— Gondolja, hogy nem hajlandó segíteni?
— Dehogynem. Hogyne ak arn a — felelte Timothy atya, m ajd újra
előrehajolva, összekulcsolt kezekkel az asztalra könyökölt, m intha
Im ádkozna. — Nem sokkal azután, hogy Idekerült, egy férfi m egláto­
g atta aTzal, hogy beszélni szeretne vele. Amikor bem utatkozott kide­
rült, hogy egy frissen elrabolt újabb áldozatnak a féije volt. Elm ondta,
hogy p an aszt te tt az illetékes hatóságoknál, de elu tasíto ttak m inden­
nem ű segítséget. Tudja, az ezredes befolyása m indenre, még a tö r­
vény képviselőire is kiterjed ezen a vidéken.
— A zután a férfi elm ondta, hogy felbérelt egy tizenkét főből álló
fegyveres csapatot, hogy h a kell, h arc á rá n is, de szab ad ítsák ki a
feleségét.
— Hogy rövidre fogjam a hosszú és trag ik u s történetet, m á sn ap az
ezredes egy futárral elküldte M ariának a férfi és a felesége fejét. A
kartondoboz alján a férfi levágott feje alatt ott volt a térkép, am it Ma-
ria rajzolt neki az előző napon. Azóta m ár többen próbáltak inform á­
ciókat szerezni tőle a villáról, de ő következetesen és m ak acsu l elu ta­
sít m indenkit.
B rett és J e íf aggodalm as tekintettel néztek egymásra.
— Atyám — kezdte Brett. — Jeff és én m indenképpen b eju tu n k a
villába. A kár k ap u n k tőle segítséget, ak ár nem. Term észetesen az esé­
lyeink lényegesen jo b b ak lennének, h a elm ondaná n ekünk, am it tu d ­
ni szeretnénk, de így is. úgy is m egpróbáljuk. Vesztegetni való időnk
pedig egyik esetben sincs. Holnap m egtörténik. B árhogyan forduljon
is a dolog. Mindössze arra kérem , hogy adjon nekem egy lehetőséget.
H átha m égis sikerül szóra bírnom.
— Nézze, én nem tehetem ki azt a lányt semmiféle zak latásnak.
Nem engedhetem , hogy valaki, b árk i legyen is az, ak ár fizikailag, ak ár
lelkileg a terhére legyen.
— M egértem atyám .
A B rett válaszát követő kínos csendben Timothy atya mégegyszer
alaposan végiggondolta a m eglehetősen kétélű helyzetet. B rett szem é­
be nézve azonban olyan erőt és m agabiztosságot érzett feléje sugároz­
ni az am erikai leikéből, hogy a saját érvei kénytelenek voltak m eg h át­
rálni. R áadásul, s ez nagyon ritk án esett meg vele hosszú pályája so­
rán, egy igaz em ber nézett rá e szem ek mögül.
— H át jó. R endben van! De addig itt kell várniuk, amíg felmegyek
és felkészítem a látogatásukra.
B rett felállt és a kezét az asztal felett a pap felé nyújtva, ünnepélyes
hangon így szólt:
— Köszönöm atyám!
— Sem m it nem tettem , am iért köszönetét kellene m ondania — sza­
badkozott Tim othy atya. — C supán megígértem, hogy találkozhat egy
elveszett lélekkel, aki m inden bizonnyal el fogja u ta sítan i a kérését,
hogy segítsen m agának. Megpróbálok k ö zb en járn i az érdekében, de
nem ígérhetek sem m it — m on d ta a pap és felállva elfogadta B rett felé
n yújtott jobbját, m ajd kisietett a szobából.
— Mit gondolsz? Beszélni fog? — kérdezte Jeff B rett felé fordulva,
m iu tá n m ag u k ra m aradtak.
— Még nem tudom . Először látnom kell. Hipnózissal biztosan rá
tu d n á m venni, de attól tartok, ebbe Timothy atya nem m enne bele.
Úgyhogy c sa k a rábeszélés m arad.
— Nincs m á r sok időnk.
— Tudom .

M aria egy körülbelül négyszer-négy m éter alapterületű, m eglehető­

sen p u ritá n m ódon berendezett kis szobában lakott. Fekvőhelyül
m indössze egy m atrac szolgált a szám ára, am i a szoba egyik s a rk á ­
b a n volt elhelyezve a földön. Mellette egy éjjeliszekrény állt, a tetején
egy vlzeskorsóval és egy porcelán m osdóedénnyel. A beágyazatlan
m atraco n egy biblia feküdt. A szobát a nyitott ablakon á t beragyogta
az éles délelőtti napfény.
A szoba lakója egy vékony, törékeny testalk atü , félénk term észetű
lány volt, aki sötét, m élyen ülő szemeit zav artan sü tö tte le az idege­
n ek előtt.
B rett elsó ránézésre nem tu d ta eldönteni, hogy ez valamiféle rosz-
szul értelm ezett b ű n tu d a t eredm énye, vagy a lány c s u p á n attól fél,
hogy esetleg olyasm it lá th at meg az idegen tekintetében, amivel nem
m er nyíltan szem benézni. A m atrac előtt ült egy roskatag faszéken.
Tim othy atya ott állt m ellette és egyik karjával átölelte a vállát, ta lán
hogy egy kis bátorságot öntsön belé.
— Üdvözlöm M arla — köszöntötte B rett udvariasan.
A lány egy pillanatra felnézett, m ajd rögtön el Is fordult. A zután
la ssa n bólintott, jelezve B rettnek, hallotta a köszöntést.
— Szeretnék beszélgetni m agával — m ondta Brett spanyolul.
— Miről? — kérdezte a lány angolul.
— Valamiről, a m últjával kapcsolatban — felelte B rett átváltva az
anyanyelvére.
— Az én m ú ltam b an sem m i olyasm it nem talál, amiről érdem es
lenne beszélgetnünk.
B rett elhatározta, hogy nem bocsátkozik vitába a lánnyal.
— Marla! Kérem nézzen rám!
M arta szó nélkül engedelm eskedett.
— Meg m ernék esküdni rá, hogy m aga kiváló em berism erő — kezd­
te a „p u h ítást” Bretl, m in t valam i gyakorlott pszichiáter.
— S ajnos még többet is tudok az em berekről, m int kellene.
— Akkor árulja el nekem , hogy m it gondol rólam.
— Attól tartok, nem egészen értem m it akar.
— M ondja meg őszintén, hogy engem rossz em bernek tart-e.
— Egyáltalán nem ism erem m agát.
— Nézzen a szem em be és próbáljon m eg olvasni b en nük. Az em ber
tekintete sok m indent elárul. Á m u ltját, az érzéseit, a gondolatait. Az
ártó szándékot is rögtön m eglátni berm ük.
A lány nem válaszolt azonnal. L assan felemelte a fejét és kutató
szem ekkel B rettre nézett. A tekintete erőt és határozottságot su g ár­
zott, szinte világított az oly régóta viselt m aszk mögött, am it védeke­
zésképpen öltött fel a világ kegyetlensége és em bertelensége ellen. A
beszédes csendben a nindzsa harcos és egy h áb o rú s áldozat, egy egé­
szen m ásfajta háború vesztese ism ert egym ásra.
— Igaza van! V alóban nem látok rossz szándékot a szemeiben.
— Nem is láthat. Mert nincs bennem ilyesmi. Az ellenkezője viszont
Igen. Ahhoz azonban, hogy segíthessek, nekem is segítségre van
szükségem , mégpedig a m aga segítségére.
— Hogyan tu d n é k éppen én, egy olyan em ber segítségére lenni,
m in t m aga?
— Információkkal, am elyek rendkívül fontosak lennének a szá­
m om ra.
— Az ezredes villájáról, nem Igaz? — bólintott M arta keserű arcki­
fejezéssel.
 — P ontosan.
— S ajnos erről nem m ondhatok semm it.
— H elyesebben nem a k a r m ondani.
— M agára bízom, hogyan értelmezi a szavaimat.
— Tudnom kell, hogyan néz ki a villa belülről. K ülönösen azt, hogy
hol ta rtja az ezredes az elrabolt lányokat.
— M ár m egm ondtam . Tőlem nem fogja m egtudni.
— De m aga az egyetlen, aki ism eri a villát belülről.
— E bben igaza van. Sajnos, túl Jól ismerem.
— A kkor m iért nem ak aija elm ondani nekem ?
— H a jó i sejtem, valakit ki a k a r szabadítani onnan. Igazam van?
— V alóban ez az egyik okom, de nem csak ez!
— Na és, h ányan v an n ak erre a vállalkozásra?
— Ketten. A b arátom és én.
M aria k eserű en elmosolyodott és m egrázta a fejét.
— Olyan sokan m egpróbálták m ár, és m ind rajta vesztettek. Pedig
az elődei nem kettesével vágtak neki. Az ezredes villáját legalább öl­
ven fegyveres őrzi. Higgyen nekem! Térkép ide, vagy oda, sem m i esé­
lyük nem lerme.
— H a jó i tudom , nem én vagyok az első, aki ilyen kéréssel fordul
m agához.
— Jó l tudja. Neki segítettem . Mégpedig több okból. Először is a fér­
je volt az egyik so rstársam n ak , akihez ráad á su l szoros b aráti szálak
fűztek a hárem ben. M ásodszor tizenkét jól képzett zsoldossal jö tt, h i­
v atásos katonákkal, akik fel tu d tá k vermi a harcot az ezredes őrségé­
vel. Végül, és nem utolsósorban, teljes szívemből gyűlölöm az ezre­
dest és h a bárm it tehetnék, amivel hozzájárulhatok az
elpusztításához, m indenem et odaadnám , az életem et is! H abozás nél­
kül.
— De a vállalkozásuk elbukott. Lehet, hogy engem ezért nem terhel
felelősség. É n m égis úgy éreztem, hogy nekem is részem volt benne.
M eggondolatlanság volt segítenem nekik. Ha valakinek, nekem tu d ­
nom kellett volna, hogy őrültség. Kész öngyilkosság, am ire készültek.
Nem m ondom , őt is m egpróbáltam lebeszélni róla, de hiába. Erősebb
volt és a végén ő beszélt rá engem, hogy mellé álljak. Én pedig hagy­
tam , hogy a személyes gyűlölet és a saját bosszúvágyam elhom ályo­
sítsa az ítélőképességem et. És ez tizenhárom em ber h alálába került.
— É n is és a b aráto m is m ag asan képzett harcosok vagyunk.
— Ezt én egy pillanatra sem vonom kétségbe, senor. De hogyan
szállhatna szem be két, akárm ilyen m agasan képzett h arco s ötven
fegyveressel?
 — E hhez kellene a térkép.
— Ehhez sokkal több kellene, m int az a bizonyos térkép, senor. Ne
haragudjon, de sem m i kedvem hozzá, hogy holnap átvehessem az ez­
redes futáijától a levágott fejét, tudván tudva, hogy részben én vagyok
az oka a halálának. Nem senor! Ne haragudjon, de nem segíthetek.
— Mondja! Egyáltalán létezik olyan érv, amivel rá lehetne venni az
elh atározása m egváltoztatására?
— Nem, senor. Ilyen érv nem létezik.
B rett m ár éppen azt fontolgatta, hogyan lehetne Timothy atyát el­
távolítani, hogy hipnózis alá vo n h assa a lányt, am ikor az udvar felől
hangos szóváltásra lettek figyelmesek.
B rett és Timothy atya egyszerre léptek az ablakhoz.
— Azonnal küldje ki Timothy atyát! — kiabált egy egyenruhás őr és
fenyegetően közelebb lépett a fehéringes mexikóihoz, aki B rettéket Is
bekísérte korábban. P ár lépéssel m ögötte tizenkét fegyveres őr állt élő
sorfalat.
— Ezek kicsodák? — kérdezte B rett a pap felé fordulva.
— Az ezredes emberei.
— Mit ak a rn a k itt?
— Amint hallhatja, engem. Hogy m iért, azt nem tudom . De gyaní­
tom, hogy a tegnap esti látványosság m iatt, am it a városban rendez­
tem. Tudja, a város jövedelm ének jelentős része a turizm usból szár­
mazik. M árpedig egy kisgyerm ek holttestével ide-oda bolyongó,
jajveszékelő és átkozódó pap nem éppen a legvonzóbb látványosság,
am i arra ösztönözné az idevetödött tu ristái, hogy addig itt m aradjon,
amíg a pénze ta rt, vagy hogy m áskor is idejöjjön költekezni.
— Mit gondol? Mit ak arn a k m agától?
— Nyilván rá a k a rn a k beszélni majd, persze a m aguk sajátos esz­
közeivel, hogy ilyen többet ne forduljon elő. — Timothy atya ezzel
m egfordult, hogy eleget tegyen az örök követelésének, de B rett a vál­
lára téve a kezét, megállította.
— Hova megy, atyám ?
— Meg kell próbálnom szót érteni velük.
— És gondolja, hogy értenek m ajd a szóból?
— Nem hinném . De legalább így m ások nem látják k á rá t annak,
hogy m aguk próbálnak m egkeresni.
— Váljon! Ha én nem járo k sikerrel, tegyen úgy, ahogy jó n a k látja.
De előbb adjon nekem és Jeffnek egy lehetőséget. H átha ml könnyeb­
b en meg tu d ju k győzni őket. Persze, mi is a m ag u n k sajátos eszköze­
ivel!
A pap m á r éppen válaszolni akart, de B rett m á r határozott.
 — Jeff! Te lemész arra. am erre feljöttünk és az udvari ajtón keresz­
tü l tám adsz. Ne felejts el kiáltani! AmÜyen h an g o san csak bírsz. Itt
v an két sh u rlk e n — m ondta B rett és előhúzott az övéből két ötágú
acélcsillagot.
Je ff bólintott és átvette a fegyvereket.
— A kkor találkozunk az udvaron — bú csú zo tt és futólépésben el­
tű n t a folyosón.
B rett a nyitott ablakhoz lépett és felugrott a párkányra.
— Az isten szerelm ére m it csinál? — kérdezte a pap rém ülten, tág­
ra nyílt szem ekkel.»
— Leugrom az udvarra.
— De ember! A m ásodik em eleten vagyunk.
— Ezzel én is tisztáb an vagyok atyám .
— Na de... — Timothy atya m ár nem fejezhette be a m ondatot, m ert
B rett időközben kiugrott az ablakon.
M iután guggoló testhelyzetben földet ért, azonnal oldalra vetette
m agát, felhem peredett, m ajd egy h á tra szaltóval talpraszökkent és tá ­
m adó állásba helyezkedett. A következő p illanatban egy hangos
reccsenés hallatszott, am int B rett térde találkozott a hozzá legköze­
lebb áUó k ato n a hátgerincével. A váratlan h an g ra hátrafo rd u lt két
m ásik őrnek arra sem m a ra d t ideje, hogy elcsodálkozzon a tö rtén te­
ken. B rett m á r a levegőben volt, m ire észrevették, méghozzá olyan
m agasságban, hogy a két lábával egyszerre kirúgva, éppen az a rc u ­
kon találta őket. Az őrök a felism erhetetlenségig összezúzott arccal,
h o ltan rogytak össze. Jeff ebben a pillanatban robbant be az udvarba
egy velőt rázó ordítás kíséretében, am i reflexszerűen m inden őr figyel­
m ét m agára vonta. Egy h atalm as u g rással a felbolydult csap at elé
vetette m agát, m ajd oldalra gurulva az egyik sh u rik en a Timothy a-
tyát követelő, legelöl álló kato n a bal szemébe vágta. A férfi ordítva a
szem éhez kapott és kétrét görnyedve elvágódott. A m ásodik sh u rik en
a közvetlenül mögötte álló kato n a mellébe fúródott, aki m iu tán felbu­
kott, a villám gyorsan ható méregtől görcsösen rángatózva nyúlt el a
porban.
A teljességgel v áratlan és érthetetlen rajtaü téstő l m egzavarodott
k ato n ák közül többen a p u sk ájukhoz kaptak, de a nehézkes fegyve­
rekkel Igencsak ideget próbáló feladatnak bizonyult, hogy tiszta cél­
pontot keressenek a villám gyorsan mozgó, ide-oda cikázó tám ad ó ­
kon.
Brett a következő m ozdulatával egy ásót ragadott fel, am i az udvar
egyik falának volt tám asztva és nagy erővel, vízszintesen, körülbelül
boka m agasságban a k ato n ák felé hajította. H árom nak sikerült a n e­
hézkes szerszám röppályáját kiszám ítva kitérni előle, de a negyediket
olyan erővel találta bokán, hogy a férfi fegyverét kiejtve a kezéből,
azonnal térdre esett, m ajd otthagyva a h arc sű rű jét, négykézláb oda­
kúszott az egyik fa tövéhez és az ingét leszaggatva m agáról, nekilátott,
hogy m egpróbálja elállitani a mély vágás okozta vérzést. A következő
pillanatban Brett lehajolt, k irán to tta a speciálisan „bélelt” fűzőt az
egyik cipőjéből és kígyószerű m ozgással közeledve, a célpontot kereső
k ato n ák közé vetette m agát. Az ugrás lendületével egyszerre két fegy­
verest döntött le a lábáról, akik p u sk áju k at elejtve h an y at vágódtak.
Brett földet érve egy szaltóval talp ra ugrott és a legközelebbi őr nya­
káb a vetve a fűzőt, nagyot rán to tt rajta. A m eglepett áldozat szemei
kiguvadtak, nyelve kibuggyant a szájából, m ajd egy gurgulázó hang
kíséretében összerogyott. A szomszédja ném i időt nyerve ezalatt, ki­
rán to tt a derékszíja mögül egy rövid kardot és a nindzsa felé szúrt.
B rett elhajolva a fegyveres elől a földre vetette m agát, két lábát ki­
nyújtva sa tu b a fogta velük a katona egyik bokáját, m ajd a tengelye
körül m egfordulva feldöntötte a m eglepett mexikóit, aki hogy kivédje
az esést, kiejtette a kezéből a fegyvert. Brett, am int az ellenfele elte­
rült, felragadta a földön heverő kardot és szíven szú rta im m ár tehetet­
len áldozatát.
Alighogy talpra ugrott, két újabb őr vetette rá m agát, késekkel fel­
szerelkezve. B rett egy lépést m ozdult h átra, m ajd egyetlen alulról in­
dított su h in tá ssal csuklóból levágta m indkét késes kezét. A m egcson­
kított kato n ák még fel sem foghatták mi történt velük, m á r halo ttak
voltak. A penge még kétszer villant és m indketten szíven szúrva terü l­
tek el az udvar porában. A nindzsa az utolsó m ásodpercben fordult
meg, hogy lássa, am int egy kissé távolabb álló katona éppen tüzelésre
emeli a p u sk áját felé. Gondolkodás nélkül elhajította ajo b b jáb an ta r­
to tt kardot. Az éles penge csuklóból m etszette le az őr balját, amivel a
p u sk á t tám asztotta. A fegyver a véres csonkkal együtt hullt a porba.
A fájdalomtól és az iszonyattól eszelősen ordító m exikóit végül ugyan­
ez a kard csendesítette el, am int B rett odaugorva felragadta a földről
és alulról a hasfalon keresztül szíven szú rta vele.
Az utolsó, még talpon levő katona, látva az iszonyú m észárlást m a ­
ga körül, rem énj^elennek ítélve a helyzetét, fu tásn ak eredt. J e íf a ke­
vésbé fáradságos m egoldást választva, k irán to tta a hozzá legközelebb
fekvő katona tőrkését és célzás nélkül, nagy lendülettel a tám adó alak
u tá n vetette. A m enekülő m á r áth alad t a boltíves kapu alatt, am ikor
a k és pontosan a h áta közepébe füródva m egállásra kényszerítette.
M intha egy láth atatlan , alacsonyan kifeszített zsinórba botlott volna,
ívbe görbült testtel, nyújtott karokkal h a sra vágódott, és nem m oz­
dult többé.
U gyanekkor B rett a szeme sarkából észrevette, am int a nem rég
még a lábsérülését kötözgetó. félre vonult katon a éppen azon igyek­
szik. hogy feltűnés nélkül m egkaparintson egy p u sk á t, am i m in d ­
össze n éhány lábnyira hevert előtte a porban. B rett kivételesen siet­
ség nélkül az öve mögé nyúlt, előhúzott egy sh u rlk en t és ab b an a
p illanatban hajította el, am int a sebesült kato n a m egragadta a p u s ­
kát. Az ötágú, m érgezett hegyű acélcslllag a mexikói n y ak áb an la n ­
dolt, aki a találatot követően h an g nélkül, arccal a véres porba h a ­
nyatlott.
A két am erikai ezu tán k ö rb ejárv a a leginkább m észárszékre em lé­
keztető udvart, egyenként szemügyre vették áldozataikat, de m ár
egyiküknek sem volt szüksége kegyelemdöfésre. A szemlét befejezv'e
Brett felnézett az ablakba, ah o n n an nem egész egy perce vetette le
m agát az udvarba. A p illantása Timothy atya és M aria döbbent, h itet­
lenkedő tekintetével találkozott.
— G yerünk vissza Mariához! — ad ta ki az u ta sítá st Jeffnek. — T a ­
lán sikerült jo b b b elátásra bírnunk.

— Soha életem ben nem láttarn ehhez foghatót! — in gatta a fejét a

pap, aki láth ató an még mindig nem té rt egészen m agához az elm últ
percben látottak kiváltotta döbbenetből, m ajd összeszedve m agát,
u ta sítá s t adott az egjdk szerzetesnek, hogy három em ber ta k arítsa ki
az udvart és tem esse el a h alottakat. A beszélgetés Im m ár a dolgozó-
szobában folytatódott.
— Ezzel nincs egyedül atyám . Kevesen m o n d h atn ák el az ellenke­
zőjét m agukról.
— Az az érzésem , h a valaki a rossz oldalra kerül, csak egyszer lá t­
h a t ilyesmit életében, azt sem sokáig.., — folytatta a pap önkéntelenül
is a m egkezdett gondolatot.
B rett mintegy elvágva a beszélgetésnek ezt a fonalát, m inden átm e­
net nélkül M aria felé fordult és megkérdezte:
— Nos, még m indig ragaszkodik az elhatározásához?
 M aria nem válaszolt. C sak állt földbe gyökerezett lábakkal és tágra
nyílt szem ekkel, derm edten bám u lta azt az em bert, aki úgy osztogatja
a halált, m int m ás a kártyalapokat keverés u tán .
— Azt m ondta, hogy semm i kedve bárm ilyen m ódon is hozzájárulni
egy öngyilkos vállalkozáshoz. Amint erről a saját szemével is meggyő­
ződhetett. Jeff és én nem közönséges harcosok vagyunk, akikre ez a
so rs várna. Azt is m ondta, hogy gyűlöli az ezredest és m indent meg­
ten n e a n n a k érdekében, hogy hozzájárulhasson az elpusztításához.
Maria! Ha valaki, mi el tu d ju k pusztítani az ezredest az összes em be­
rével együtt. Holnap, ak ár m egkapjuk a térképet, a k á r nem , ezt meg
is tesszük. A különbség csu p án annyi, hogy a fogva ta rto tt nőket n a ­
gyobb eséllyel tu d ju k élve kihozni o n n an a térkép segítségével.
— V alóban úgy gondolja, hogy sikerülni fog, vagy csak egyszerűen
elvakítja a szenvedély? Ó szintén válaszoljon, senor. Cserébe én is
őszinte leszek.
B rett h atáro zo ttan Maria szemébe nézve válaszolt:
— Maria! Biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog! ígérem m agá­
nak, hogy örökre m egszabadítjuk ezt az országot E strad a ezredestől.
Soha többé nem lesz rá alkalm a, hogy bárkivel elkövethesse m indazt,
am it m agával és a többi árta tla n so rstársáv al eddig elkövetett. Erre
szavam at adom!
M aria n éhány m ásodpercig szótlanul nézte Brettet. A zután furcsa
fény csillant a szem ében és egy halvány mosolyféle Jelent meg az aj­
kán. A külső szemlélő inkább talán valam i grim asznak ítélte volna,
am i nem csoda, hiszen a lány az elm últ n éh án y évek alatt a k á r el is
felejthette hogyan is kell mosolyogni, de B rett jól látta, hogy a lány
valóban elmosolyodott.
— Tim othy atya? '
— Igen gyerm ekem ? v
— Adjon nekem egy darab papírt és egy ceruzát.
 Tizennyolcadik fejezet

Meiko a kicsiny szoba egyik sark áb an kuporgott. Az elm últ h u szo n ­

négy órát valóságos lidércnyom ásként élte meg. M iután a két őr
visszahozta a villába, azonnal az ezredes elé vitték. A tekintet, amivel
az ezredes fogadta, m á r nem volt ism eretlen a szám ára, de a célpont­
ju k eddig még m indig valaki m ás volt. Soha, még filmeken sem látott
ilyen kegyetlen, bosszúszom jas szem eket. Meiko tisztáb an volt vele,
hogy a gyűlölettől villogó szem pár mögött a halála érlelődik. Olyan
halál, am ely kellőképpen elrettentő például szolgál m ajd a rab társn ő i
szám ára.
Az ezredes anélkül, hogy egy szót szólt volna hozzá, u ta síto tta az
em bereit, hogy vigyék vissza a szobájába és ta rts á k őrizet alatt, amíg
h atároz a sorsáról.
Meiko önkéntelenül is összerezzent a m egcsikorduló kilincs h a n g ­
já ra . Fel sem m ert nézni, hogy lássa, ki lépett be a szobába. Biztos
volt benne, hogy a hóhérai jö ttek érte.
— Helló! — m ondja J u a n lta halkan, m ajd becsukva m aga m ögött
az ajtót, odalépett a saro k b an reszkető barátnőjéhez és letérdelt m el­
lé.
— Istenem , Ju an ita! Te vagy az? — sikoltott fel Meiko és a mexikói
lány nyakába borulva, hevesen, vigasztalhatatlanul zokogni kezdett.
N éhány perc m úlva, m ikor sikerült kissé lecsillapodnia, valahogy
összeszedte m agát, kiegyenesedett ültében, m egtörölte a szem eit és
egy nagyot nyelve megszólalt.
— Mire készülnek? Mit ak arn a k csinálni velem? Ha tudod, m ondd
meg őszintén J u a n ita , ne kímélj! Most m ár ügyis mindegy!
 J u a n ita zavartan elfordult, felállt és az ablakhoz lépett. N éhány
iiiásodperclg szótlanul, merev tekintettel b ám u lt m aga elé, ki az u d ­
v arra, m ajd la ssa n Meiko felé fordulva így szólt;
— Mit m ondhatnék még Meiko? Láttad az ezredes tekintetét, ism e­
red a m ódszereit. Tudod milyen bosszú vár rád azért, am it tettél. T u­
dod, hogy ...
— Igen. tudom , hogy meg fognak ölni. Ezzel a kockázattal elejétől
lógva szám oltam . De m ost azt szeretném tu d n i, hogy hogyan.
— Azt nem tudom . Becsület szavam ra. A bban biztos vagyok, hogy
nem fogják elsietni és igyekeznek m ajd a lehető legmegalázóbb m ód­
szert kitalálni, hiszen az ezredes azt élvezi a legjobban, h a m egaláz­
h atja a nőket. De én nem azért jöttem , hogy m ost erről beszéljek ve­
led. Inkább azért, hogy elbúcsúzj'.ak a barátom tól.
— Ö rökre — tette hozzá Meiko keserűen.
— Te voltál a legjobb barátnőm , m ióta itt élek — folytatta J u a n ita ,
elengedve a füle m ellett Meiko megjegyzését. — Veled igazán tu d tam
beszélgetni, m indenről. Mi valahogy mindig m egértettük egymást. Te
olyan okos, m űvelt lány vagy...
— Én egyáltalán nem tartom m agam olyan okosnak.
— De én igen. S azt hiszem , végre sikerült m egértenem ; azt tetted,
am it tenned keUett. És volt hozzá bátorságod is. Olyan hihetetlen b á ­
torság, am iről mi, többiek még csak álm odni sem m erünk. Te elérted
azt, hogy ne kelljen p u szta játék szerk én t szolgálnod az ezredest életed
végéig. A halálod előtt próbálj meg vigasztalást találni ebben a gondo­
latb an, hogy a szám unk ra — és ezt nem csak a m agam , de az összes
társn ő m nevében is m ondom — te olyan vagy, m int egy m ásodik J e a n
d(Arc. H atártalan u l tisztelünk azért, am it tettél. C sak éppen senki
nem m eri ezt nyáltan kim utatni.
— Köszönöm neked és a többieknek is.
— Tudom , hogy ez nem sokat segít rajtad...
— E bben n in cs igazad. Nem is tudod, milyen sokat jelent ez n e ­
kem! C sak erre fogok gondolni az utolsó p illanatban és...
Meiko hangja itt m egbicsaklott, am int a képzeletében hirtelen fel­
b u k k a n ta k a tu d a ta mélyére tem etett, többnyire horrorfilm ekben lá­
to tt retten etes halálnem ek képei.
— Néhány órával ezelőtt m indnyájan összejöttünk, az összes lány.
M egpróbáltunk kitalálni valam it, hogy mit teh etn én k érted, de te is
tudod, hogy...
 — Persze, hogy tudom J u a n ita . Sem m it sem tehettek. De hidd el,
engem ez nem ért készületlenül. Már akkor vállaltam a h alált, am ikor
elhatároztam a szökést. Vagy sikerül és ú jra szabad leszek, vagy nem
és meg kell halnom . É n választottam . A felelősség is az enyém.
J u a n ita m á r éppen válaszolni ak art valam it, am ikor kopogtak az
ajtón. A mexikói lány egy gyors p illan tást vetett az ajtóra, m ajd visz-
szafordult a barátnőjéhez.
— Most m ennem keU Meiko. K ülönben is csak azért jö h ettem be
hozzád egyáltalán, m ert jó b a vagyok az egyik őrrel.
J u a n ita közelebb húzódott Meikóhoz és két karjával szorosan á t­
ölelte.
Még m ondani ak art volna valamit, de aztán m eggondolta m agát.
Úgy érezte, hogy úgysem találna szavakat arra, am it közölni szeretne,
így csak a szemeivel b ú csú zo tt el a barátnőjétől, m ajd felállt és gyors
léptekkel kim ent a szobából.

Meiko, m iu tán m ag ára m aradt, eloltotta a lám pát az éjjeli szek ­

rényén és a sötétben ülve elhatározta, hogy az életéből még hátralévő
n éhány órát az em lékeinek szenteli.
M indenekelőtt Jam esre gondolt. Most először tu d o tt úgy gondolni
rá, hogy nem érezte közben a csillapíthatatlan vágyat, hogy ú jra vele
lehessen. Ez a lehetőség im m ár az álm okon is túl a képtelenségek
birodalm ába távolodott. C sak a m ú ltju k m arad t meg a szám ára, eb­
ből kellett erőt merítenie.
Mielőtt m egism erkedett Jam es-szel, különleges ideálokat dédelge­
te tt m agában a leendő páijáról. Olyasvalakiről ábrándozott, aki sem ­
m iben sem köti meg a kezét, teljes szabadságot biztosít m ajd neki,
n yugodtan végezheti m ellette a m u n k áját, utazh at, ak ár h etekre is
távol lehet tőle és mégis m arad ék talan u l megbízik m ajd benne. Olyan
férfit képzelt el m agának, aki nem sajátítja ki, aki nélküle is elégedet­
ten tu d ja élni a m aga életét, és hagyja, hogy ő is élje a sajátját. Aki
ugyanúgy szereti a h iv atását vagy a m u n k áját, m int ö. Ja m e s Magu-
chi eleinte egyáltalán nem illett bele abba a képbe, am it Meiko a leen­
dő férjéről kialakított m agában. Először is ja p á n volt. Meiko pedig rit­
kán já rt ja p á n fiúkkal. Igen, gondolta, m integy utólag megmosolyogva
akkori önm agát, Ja m e s valóban kellemes m eglepetés volt.
\
I Első találkozásukkor egy h angulatos kis vendéglőbe vitte, a Fisher-
; m a n ’s W harf-ba.
i A vacsora borzasztóan finom volt és Meiko egész este azon tö p ren ­
gett, hogy vajon m iért is fogadta el a fiú m eghívását.
M ásnap azon k ap ta m agát, hogy a gondolatai ú jra a fiú k ö r ü ljá r ­
n ak. Ú jdonsült lovagja még csak kísérletet sem tett rá, hogy az elsó
este az ágyába csalja, és valóban úgy viselkedett, m int egy igazi gent­
lem an. Ez annyira újszerű és kellemes élm ény volt Meiko szám ára,
hogy am ikor a fiú ú jra találkozóra hívta, ezúttal egy moziba ak arta
elvinni, habozás nélkül igent m ondott. Attól fogva m á r rendszeresen
találkoztak.
Az első együttlétük szintén kellem es csalódás volt. Úgy szeretkez­
tek, m in th a m á r régóta jó b aráto k lennének, m in th a igazából, b en ső ­
ségesen ism ernék egymást. Ez nem csak neki, Jam esn ek is teljesen
új, szokatlan és nagyszerű élm ény volt. Végtére is m indketten egy
olyan n épnek a gyermekei voltak, amely term észeténél és adottságai­
n ál fogva rendkívül aktív és szabados nem i életre volt berendezkedve.
O tthon Ja p á n b a n , h a egy fiú és egy lány csak a negyedik vagy ötödik
találkozás alkalm ával fekszik le egym ással, akkor m indenki azt gon­
dolja. hogy valam i baj van. Valami nincs rendben egyikükkel vagy
m ásikukkal. Velük azonban nagyon is rendben volt m inden. Ja m e s a
következő találkozásukkor, m ásn ap este, egy gondosan becsom agolt
borosüveget nyújtott át neki ajándékképpen. M ár kicsom agolás köz­
b en gyanút fogott, hogy milyen könnyű az üveg. Kiderült, hogy az
előző este elfogyasztott bor palackja volt. Egy papíros volt belegyömö­
szölve, úgy hogy a vége éppen csak hogy kilógott belőle. Kihúzta a
papírt, széthajtogatta és meglepve látta, hogy s ű rű n tele volt írva. Egy
verssel kezdődött, melyben Ja m e s m egörökítette az előző éjszaka örö­
m eit, m ajd egy listaszerű felsorolás következett m indarról, am it ettek,
ittak, a zenékről, am it hallgattak és hogy m i m indenről beszélgettek,
m iket m o n d tak egym ásnak.
A zután Ja m e s arról beszélt neki, hogy milyen tisztán látja a jövőjü­
ket, hogy sok időt töltenek m ajd együtt és hogy h a m ajd egyszer elve­
szítik egym ást, ta lán ez az üzenet a palackban nyom ra vezetheti őket,
hogy visszataláljanak a szerelm esekhez, am ikké előző éjszaka váltak,
és m egm enthessék őket. Akkor érezte először, im m ár csalh a tatlan bi­
zonyossággal, hogy m ennyire szereti Jam est, és hogy ő az a férfi, akire
oly régóta várt.
L assan ellepték a szem ét a könnyek. Tudta, hogy soha nem lá th a t­
ja többé a kedvesét, akit, úgy érezte, soha nem szeretett annyira, m int
éppen m ost, a végső elválás előtti órákban.
 N éhány órával később, m ire a reggeli nap elűzte az éjszaka jóleső,
biztonságot adó sötétjét, Meiko egyszercsak lépéseket hallott a folyosó
felől. A közeledő léptek zajához később beszédhangok és h a rsá n y n e ­
vetés Is tá rsu lt. A ztán klvágódott az ajtó és két őr lépett a szobába.
— Jö jjö n velünk, sen o rita — m ondta az egyikük.
Az ellenállás vágya, de még a gondolata is, m á r régóta k ialu d t Mei-
kőban. M ióta a szökéssel kudarcot vallott, egyszerűen m egszűnt a
szám ára létezni, m in t perspektíva. H alálra ítélt b ű n ö sk én t v árta a ki­
végzést. M ár c s a k azért Imádkozott, hogy ne kelljen olyan sokáig
szenvednie, m int a gyilkosai szeretnék. H alálsápad ta n felállt. A fehér
ru h a , am i nem is olyan régen még a szépségét volt hivatva kiemelni,
még gyűrötten, m ocskosán, cafatokban lógott rajta, m integy d o k u ­
m entálva az éjszaka tö rtén tek et. Remegő térdekkel követte a két őrt,
végig a folyosón, a lépcsőkön, ki az udvarra, lépésről-lépésre közeled­
ve a sa já t végzete felé.
Az ezredes az u d v ar közepén v árta népes kísérettel. Meikó egy pil­
la n tással felm érte, hogy az előző este „elrontott” záróm ulatság m eghí­
vottjai voltak. Azonkívül az ezredes mögött félkörben felállva k örülbe­
lül huszonöt k ato n a és k ü lön csoportban az összes rabnő, közöttük
J u a n lta , képezte a teljes nézőközönséget. A mexikói lány szeméből
Meiko egy p illan tással kiolvashatta a sorsát. P éld astatu álás áldozata
lesz teh át.
Meikót egyenesen egy, a nők csoportja közelében álló póznához ve­
zették. A rabjLársnől elhelyezése persze nem volt véletlen, ez volt a föl­
dön a legutolsó hely, ahová szívük szerint kívánkoztak, egyik s o rstá r­
su k m egkínzásának és kivégzésének a színhelye. Az ezredes perverz
kegyetlensége ebben sem ism ert h atárokat.
A körülbelül két m éter m agas póznáról két vastag kötél lógott alá.
A Meikót kísérő őrök, am int a póznához értek a foglyukkal, m egálltak
és várakozásteljesen az ezredesre néztek.
E strad a ném án bólintott, m ire az egyik kísérő rászólt Meikóra,
hogy vegye le a ru h áját.
A lány szó nélkül engedelm eskedett. A rongyos ru h a d a ra b a földre
h ullt és Meiko ott állt m ezítelenül a népes nézőközönség előtt. E zután
az őrök m egragadták a csuklóit és a k arját a feje fölött kifeszítve, r á ­
h u rk o lták a két kötél végét. A m ár-m ár lábujjhegyen álló lányt p o nto­
sa n szem befordították az ezredessel.
 M iután a két őr végzett, kissé h á tra h ú zó d tak és E strad a ezredes
lépett a lány elé. A Jobb kezével intett egy közelben álló m ásik őrnek,
aki a m egbeszéltjeire egy vékony bőrkorbácsot nyújtott át neki. Nem
volt olyan félelmetes szerszám , m int amivel an n ak idején a rabszolgá­
kat b ú n tették , de arra m indenképpen alkalm as volt, hogy a bőr felszí­
ni rétegeit megsértve kegyetlen fájdalm at okozzon an n ak , akit keze­
lésbe vesznek vele. Meiko csukott szem ekkel v árta az első ütést.
E strad a felemelte a jobb ját és a lány melleire sú jto tt a korbáccsal.
Meiko felsikoltott a kegyetlen fájdalomtól és m egpróbált elfordulni,
hogy ne a meUét éljék az ütések, de hiába. E zután m ár egyenletes
tem póban, ritm ikusan záporoztak az ü té sek a szerencsétlen lány te s­
tére, a vékony bőrszíj hol a melleit, hol a fenekét, hol a com bjait, hol
pedig a com bközét vette célbe.
Meiko m indössze három percig állta az em bertelen fájdalm akat, az­
u tá n elájult.
Mire m agához tért, az udvar m ár teljesen k iü rü lt, de az igazi to rtú ­
ra csak m ost kezdődött el a szám ára. Egy hosszabb kötél segítségével
a csuklóinál fogva felhúzták a póznára, körülbelül egy m éter m agasra
a földtől. A lábai egy erősebb léc segítségével, am it a két térdéhez kö­
töztek, szét voltak feszítve, közvetlenül a latta pedig, éppen a lába közé
célozva, egy ceruzaalakú ra kihegyezett vastag karó m eredt ki a föld­
ből.
A póznától balra egy nagymiéretú fémdobozt látott, am it felerészben
kövekkel, felerészben vízzel töltöttek meg. A testét felfüggesztő kötél
m ásik vége a fémdobozhoz volt erősítve. Pillanatnyilag az egyensúly
tökéletes volt. De am int a forró mexikói n ap elkezdi hevíteni a dobo/.t,
a felmelegedő fém és a szikladarabok fokozatosan elpárologtalj;ilt
m ajd a vizet. A lassú , nagyon lassú párolgás következtében fellepő
egyenletesen növekvő súlyveszteség gram m ról-gram m ra felhői í();i m
kényes egyensúlyt és Meiko centim éterről-centim éterre, egyre li l|i l'l>
ereszkedve. Iszonyatos kínok között felnyársalódik a rettenelcM il;‘n
dán. Ennél m egalázóbbat és perverzebbet még a középkori iiilivi/h In
legelmésebb bajnokai sem ta lálh attak volna ki egy nő s/.iin.\i i
Im m ár tökéletesen m agára hagyva az ezredes szabiidiéi i li n >|, ,i
rájá n ak izzasztó hőségében, Meiko kétségbeesel len lm.1 cl|ut-n| |<
dett. Irgalom ért esedezett egy könyörületes islcnlír/, tnim I I
m arabb váltsa meg e földi pokol gyötrelmeitől
 Tizenkilencedik fejezet

M ásnap reggel B rett és JefT újra kibérelte a kis m otorcsónakot és

nekivágtak a folyónak, do. idős h áza sp á r birtoka felé. Félóra m úlva
m ár J u a n és C arm en Diaz házánál voltak. A Mariától kapott térk ép ­
pel a zsebében B rett úgy érezte, hogy az esélyeik m eghárom szorozód­
tak a korábbiakhoz képest.
B rett kopogására J u a n Diaz nyitott ajtót.
— Jö jjen ek beljebb — m ondta b arátság o s mosollyal a két am erik a­
inak, m ajd bevezette őket a m indössze kétszobás kis p araszth áz n a p ­
palijába és egy valószínűtlenül elnyűtt k an ap éra m u tatv a hellyel Ití-
n álta a vendégeket. A szegényesen bebútorozott lakás egyébként
feltűnően tiszta volt és a levegőt frissen főzött kávé illata töltötte meg.
— A feleségem még n in cs itthon, sen o r — m ondta J u a n spanyolul
B rettre pillantva.
— C sak nem történt valam i baj? — kérdezte B rett ném i n y u g talan ­
sággal a hangjában, a legrosszabbra is felkészülve.
— Nem senor, éppen a kenyeret gyűjti be a környékről. Tudja, am it
be kell szolgáltatni az ezredesnek. N em sokára itt lesz, addig pihenje­
n ek egy kicsit. M inden csepp erejükre szükségük lesz. Hozhatok eset­
leg valam i ennivalót, vagy ta lán egy kávét?
— Igazán kedves, köszönöm , de én nem kérek.
— És m aga? — fordult a házigazda Jeffhez.
— É n sem . köszönöm.
Eleget téve a házigazdái kötelezettségeinek, Diaz bólintott és kénye­
lembe helyezte m agát egy ódivatú karosszékben, szem ben a vendége­
ivel.
— M aguk nagyon b áto r em berek senor, hogy erre vállalkoznak és
szégyen rá n k nézve, hogy m l nem m ertü k ugyanezt megtenni.
 — M aguknak semmi szégyellni valójuk n in csen — felelte Brett. —
Sőt! Maga és a felesége ugyanolyan b átrak , m int mi, azzal, hogy haj­
landók segíteni nekünk.
— Ezzel én is vigasztalhatnám m agam senor, de az em ber saját
m agát nem tu d ja becsapni. Én az életem javarészét E strad a ezredes
zsarnoksága alatt nyögve éltem le. Ezalatt az idő alatt az ezredes egy­
k o r bátor, igazi férfiakból ijedt kis n y u lakat csinált. A család u n k , a
szeretteink előtt alázott meg b en n ü n k et. Sokan, még a m i falunkból
is, m á r többen m egpróbáltak szem beszállni az ezredessel. M indnyá­
ja n odavesztek... A lányom is. Alida, akit tegnap m egm entettek a k a ­
tonáktól nem az egyetlen lányom. Volt egy m ásik is, J u a n itá n a k hív­
ták. Sok évvel ezelőtt vették el tőlünk, még tizenhárom éves sem volt
egészen. Azóta sem tu d o k róla sem m it. De nem is b írn ám ki, h a újra
látnám . Hogyan is nézhetnék a szemébe m indazok u tán , am i történt.
Elvégre az apja vagyok. Nekem kellett volna m egvédenem attól a sá ­
tántól és a szolgáitól. De én tehetetlenül hagytam , hogy elrabolják a
saját otthonából. É n nem vagyok m á r férfi a saját házam ban, senor.
Még a saját m agam szem ében sem . É s ezzel a tu d a ttal nem könnyű
élni, annyit m ondhatok.
— Szerintem túlságosan szigorúan ítélkezik önm aga fölött J u a n .
Nem volt m ás választása, nem teh etett sem m it ellenük. Azzal nem
segített volna a lányán, h a értelm etlenül feláldozza m agát.
— Szám om ra nem lett volna értelm etlen. Néha azt hiszem , szé­
gyenben élni fele annyit sem ér, m int méltósággal meghalni.
B rett tökéletesen átérezte az idős férfi szégyenét és lelkifurdalását
és tu d ta, hogy hiábavaló lenne m inden kísérlet, hogy szavakkal meg­
próbálja csökkenteni J u a n Diaz kínját, am it a saját lelkiism erete te­
rem tette pokolban ki kellett állnia.
A súlyos csöndet féknyikorgás törte meg. Egy autó állt meg a ház
előtt.
A három férfi felállt, hogy elébe m enjen C arm en Diaznak.
Az asszony, m iu tán leállílolta a m otort, kiszállt és egyenesen É re tt­
hez lépett.
— Örülök, hogy ú jra találkozunk. Nem voltam benne biztos, hogy
végúlis rászán ják m agukat.
— Készen állunk az in d u lásra, senora!
— Nagyszerú! É n is. M indössze két percet kérek még m aguktól.
Szeretnék egy kicsit k ettesb en m arad n i Jü a n n a l.
— Ez term észetes.
Az asszony bólintott és kézenfogva az u rát, bem entek a h ázba és
b ecsu k tá k m aguk mögött az ajtó i. "
 — N éhány b ú csú szó ? — k érd ez te J e f f B re tt felé fordulva.
— Azt hiszem a rra m o st v aló b an s z ü k s é g ü k lehet. H a k u d arco t v al­
lu n k . elképzelhető, hogy őket is lelep lezik . H a pedig sikerrel Járu n k ,
ta lá n m ég nehezebb lesz nekik.
— Úgy érted, hogy találk o zn iu k J u a n it á v a l?
— Azóta nem lá ttá k a lán y u k at, m ió ta e lh u rc o ltá k tőlük, legalábbis
J u a n b izto san nem . Te is lá tta d , m ily en á lla p o tb a n van. Ha m egöljük
E stra d á t és a lányok k iszab a d u ln ak . J ü a n n a k egyik pillanatról a m á ­
sik ra a valóságban is szem be kell n ézn ie azzal a rém álom m al, amivel
h o sszú évek óta küzd m ag áb an .
— Ha belegondolok B rett, n em is tu d o m elképzelni, hogyan lehet
így élni, ahogy ezek az em berek. Ilyen szeg én y ség b en és m egalázott-
ságban.
— Nagyon sokan nem is tu d ják , hogy le h e t m á sk ép p e n is élni. É s
ta lá n m ég többen v an n ak azok. ak ik a szegénységet és m egalázottsá-
got egyenesen áld ásk én t élik meg. Feltéve, h a m á s nyom orúság nem
sú jtja őket.
B rett ekkor Jeff vállára tette a kezét és a szem ébe nézve így szólt;
— M ost szeretnék egy kicsit egyedül le n n i Jeff. Ha C arm en végzett,
gyere értem . O tt leszek a p arto n — m u ta to tt B rett a folyó felé egy
fákkal borított partszak aszra. — T udod, Üyenkor szükségem van n é ­
h án y percnyi m agányra.
— Persze. Menj csak.
B rett la ss a n elindult a m indössze k ö rü lb erü l h ú sz m éter széles kis
folyó felé, m ajd odaérve leült a p artjára. Ö sszeszedte a gondolatait és
m egpróbált az előtte áUó, m eglehetősen k o ck ázato s vállalkozásra
koncentrálni. K etten ötven ellen... Jeffn ek a világért sem em lítette vol­
n a, de m ost, szokásától eltérően, ó sem volt m a ra d ék talan u l biztos a
sikerben. Valahogy nem érezte azt a tökéletes, százszázalékos készen­
létet, amely m ásk o r szinte sebezhetetlenné tette.
 H u sza d ik fejezet

A J a p á n b a n történtek újra m egelevenedtek előtte.

— Nem vagyok benne biztos, hogy m arad ék talan u l készen állok a
feladatra — m ondta Brett M aster Y am aguchinak. A két nindzsa, m es­
te r és tanítvány Brett hokuriku-i szobájában üldögélt. A világítást
m indössze két gyertya hunyorgó lángja szolgáltatta, fenyegetően im­
bolygó árnyakat rajzolva a italra.
— A növekedésben lévő em ber, aki a világosságot keresi, csak a k ­
ko r szem besülhet sorsa igazi kihívásával, vagy próbatételeivel, ha
m egérett rájuk. Ha valóban eljött az ideje. Lehet, hogy te m agad lu-in
érzed biztosan, hogy m egértél egy próbatételre, pedig a n n a k valól);m
eljött az ideje. Az életben m inden vonatkozásban csodálatos egyen
súly uralkodik, am it a nyugati gondolkodású em ber nem mliullíj ét
zékel.
— Te olyan em ber vagy B rett fiam, aki keresi a kihívásokal. AlUneli
szüksége v an az állandó növekedésre, gyarapodásra. Miiiil.iilillü
am íg nem adod fel m agad b an ezt az igényt, újabb és újabli KiliivA .iilt
kai kell szem benézned, hogy érezhesd, m egint előbbre Juli.II mI i' hv I'
péssel, m egint többre vagy képes, m int az előző fchuhil eiví^M'm ! ■
— De m esterem , ez m ost egy olyan kihívás, amit lm (-iliiftiulMli, lint>
nyen a k á r az életem be is kerülhet.
— Gondolom, ez ala tt azt érted, hogy esetleg élrlrili I
b ecsületes küzdelem ben?
B rett n ém án bólintott.
— E bben a so rsb an m indnyájan egyfonn.'in <
Ettől a földi porhüveljt^ől előbb vagy nlóhli iiiindMilii lid -
válni. M árpedig ki sajnálja a pillaiig6l, imiiiImh In i <
lyem gubóját? N álatok nyugaton gyökeir^Mi ( r it ,, . i ' ■
n a k a halálról. A ti népeitek félnek a haláltól és kétségbeesetten, re ­
m énytelenül, m inden elérhető eszközzel m egpróbálnak küzdeni elle­
ne. A nyugati em ber m egpróbál elfutni valam i elől, am i elől, ak árm i­
lyen h atalm as és gazdag is lehetsz, nincs m enekülés. Ezért van az,
hogy az ottan i em berek többségét felkészületlenül éri a halál, anélkül,
hogy az életükkel elszám oltak volna. Úgy pedig valóban m éltatlan do­
log m eghalni.
— Itt keleten az em berek nem félnek a haláltól. A halál elkerülhe­
tetlen és csak a bolond hiszi azt, hogy érdem es harcolni az ellen, am i
elkerülhetetlen. Egy n in d zsán ak csak az fontos, hogy hogyan hal
meg. A nindzsa feladata, hogy szolgáljon. Bölcsesség és igazságosság
által vezérelve használja a tu d á sá t és a kardját, hogy becsületesen
éljen és m éltósággal haljon meg. H iába éli le valaki az egész életét
becsületben, h a az utolsó cselekedete a földön becstelen. Ez az emlék
m arad meg u tán a.
— Mondd B rett fiam, te m ost valóban félsz a haláltól?
B rett lehorgasztotta a fejét és halk an , szinte alig h allh ató an vála­
szolt:
— Igen, m esterem , félek. Sokáig ab b an a h itb en éltem, hogy m ár
nem félek. De m a este a m editációm so rán felfedeztem a félelmet a
szívemben.
— M ondd el nekem , hogy pontosan mitől félsz?
B rett egy nagyot só hajtott és m egpróbálta logikus rendbe szedni a
gondolatait.
— Azt hiszem , m a m eggondolatlanul cselekedtem , am ikor elfogad­
tam T adashl kihívását. Ó a legkiválóbb nindzsa harcos egész J a p á n ­
ban. A legjobb nindzsalskola legképzettebb tanítványa.
— Igen...legalábbis így m ondják.
— É n hiszek m agam ban. V an elegendő önbizalm am és tudom ,
hogy jó h arcos vagyok. Sőt! Még ab b an is hiszek, hogy egyike vagyok
a legjobbaknak. De éppen Tadashlval kiállni! Ez m ost elham arkodott
döntés volt.
— D ehát ő hívott ki téged, B rett fiam.
— Ez igaz. És az Is igaz, hogyha nem fogadom el a kihívását, akkor
szégyenben m aradok. De m ost csu p án azért, hogy m egm eneküljek a
szégyentől, lehet, hogy az életemmel kell fizetnem.
— Egy férfi becsület nélkül gyakran nem is férfi valójában — vonta
le Yam aguchi a beszélgetés tanu lság át, m ajd felállva így b ú csú zo tt
Brettől:
— Most m agadra hagylak a gondolataiddal B rett fiam. Kívánom,
hogy ezek a gondolatok békét és nyugalm at ad jan ak neked. Van még
valam i, am it ta lán még nem szabadna elm ondanom neked, m ert csak
az én személyes véleményem és m int ilyennek, nem sok h aszn át ve­
heted. De a saját meggyőződésem ellenére elmondom neked, m ert ta ­
lán a segítségedre lehetek vele. Ha te is tudod, hogy m it gondolok
arról, am ire vállalkoztál.
B rett figyelmesen Y am aguchira nézett.
— Tudd meg B rett fiam, h a azon a vélem ényen lennék, hogy hol­
n ap nem te kerülsz ki győztesen a párbajból, közbenjártam volna Ta-
d ash i m esterénél. J u s s o n eszedbe, hogy m it m ondtam neked a p róba­
tételekről, am ik mindig akkor jö n n ek el, am ikor elérkezik az Idejük.
É s ez akkor is így van, h a a m i em beri ítélőképességünk még nem
képes ezt belátni.

M ásnap reggel a nindzsaiskola közelében a tengerparton B rett n é ­

p es nézőközönség gyűrűjében nézett farkasszem et Tadashival. Ta-
d ash i iskolájából M aster O tanin, a kihívó m esterén kívül még tizenkét
tan u ló jö tt el az esem ényre. M aster Y am aguchi és M aster O tani egy­
m ás m ellett foglaltak helyet, m ellettük egym ással szem ben egy-egy
félkört képezve ültek a két nindzsaiskola tanulói.
B rett és T adashi egyaránt a hagyom ányos nindzsaöltözéket viselte;
fekete nadrág és ing, fekete csuklya és ugyancsak fekete, könnyű,
ru galm as cipő. M indkét harcos egy-egy k atan át, azaz szam urájkardot
ta rto tt a jobbjában. A küzdő felek m éltóságteljesen a két m ester elé
léptek, s m eghajtották m agukat, jelezve, hogy készen állnak. Yama­
guchi és O tani egyszerre em elték fel a kezüket, ezzel adva jelt a párvi­
adal megkezdésére.
A két harcos eleinte csak óvatosan, kis körökben kerülgette egy­
m ást, egyikük sem vállalta az első tá m ad ás kockázatát, amíg valam e­
lyest meg nem ism erkedett ellenfelével. T adashi szinte észrevétlenül
ritm ikus m ozgásba kezdett a kardjával, előre-hátra ingatva a kataná-
já t. B rett kis idő m ű ltán ügy érezte, m in th a az összpontosító készsége
gyengülni kezdene. Hirtelen m egrázta a fejét és hátralépett. T adashi
hipnotizálással próbálkozott és ez a kísérlete részben sikerrel is Járt,
m ert am int B rett kim ozdult a m aga-szabta egyensúlyi helyzetéből, rá ­
vetette m agát és sikerült megsebezni ellenfelét a jobb felső k aiján . A
sérülés szerencsére nem volt komoly, alig volt mélyebb egy karco lás­
nál, így sem m iben sem akadályozta B rettet a küzdelem hátralévő ré ­
szében.
T ad ash l a kissé félresikerült tá m ad ás u tá n újabb h ip notikus fegy­
verrel próbálkozott. L assan közelítve ellenfele felé, m ost a bal kezét
h aszn álta erre a célra. Az óra járásáv al ellentétes irányban egyenletes
tem póban körözni kezdett a d ijá v a l. B rett egyre fokozódó gyengesé­
get érzett és h am aro san rádöbbent, hogy T adashl m egpróbálta a szer­
vezetét Irányító életerő áram ot oly m ódon befolyásolni, hogy a főbb
energiaáram lásokat elterelje a létfontosságú szervektől, am i rövid
Időn belül a reflexek végzetes lelassulásához vezet. A felism erést kö­
vetően ú jra h átralép ett és ezúttal idejében, m ert m arad ék talan u l tu d ­
ta h árítan i ellenfele villámgyors tám ad ását.
T adashl belátva a m ódszere eredm énytelenségét, áttért a nyílt tá ­
m adásra. Körülbelül egy m éter távolságra megközelítette B rettet,
m ajd egy velőtrázó csatak iáltás kíséretében, fejm agasságba emelt ka-
tanával rárontott. B rettnek ezúttal egyszerre két fegyvert kellett h á rí­
tania, a kardot, am ely m á r félúton volt a feje felé, legalábbis azt a
pontot véve alapul, ahová B rett fejének a tá m ad ás lendülete következ­
tében adott pillanatba kerülnie kellett volna, és m agát az előrevetődő
T adashlt.
B rett hátrafelé nem m ozdulhatott, m ert akkor pont a lesújtó kata-
n a alá kerül, de nem m ozdulhatott előre sem, hiszen egy ütközés ese­
tén a m á r lendületben lévő T adashl került volna b eh o zh atatlan előny­
be vele szem ben.
Szorult helyzetében ekkor valam i olyasm it csinált, am inek a lá ttán
a jelenlevőknek, a m estereket is beleértve, egyszerűen elállt a lélegze­
te. Villám gyorsan h an y at vetette m agát, a lábaival kibillentve az ellen­
felét az egyensúlyából, s még mielőtt földet ért volna, a k ard ját m erő­
legesen feltartva m aga előtt, a k atan a hegyével fogta fel T adashi feléje
zu h an ó pengéjét, am it a rú g ás következtében az ellenfele kiejtett a
kezéből. A fekvő B rett kard ja hegyén egyensúlyozott m ásik penge lá t­
ványa a csodálat és a döbbenet hangjait csalta ki a nézőkből. Maga
M aster O tanl Is talprau g o tt és úgy m eredt előrehajolva a bűvészm u­
tatványra, m in th a nem ak arn a h in n i a szem ének.
B rett ekkor egy könnyed csuklóm ozdulattal kibillentette T adashi
k ard ját a kényes egyensúlyi helyzetből, mégpedig oly módon, hogy a
m arkolata éppen a szabad kezébe kerüljön. T adashi ezalatt m egpró­
bált oldalra vetődni, de ebben nagym értékben akadályozta B rett láb a­
inak a szorítása, valam int saját döbbenete Is, am it ellenfele m u tatv á­
nya váltott ki belőle. Végül mégis sikerült kiszabadítania m agát és a
két nindzsa egyszerre ugrott talpra. T adashi im m ár fegyvertelenül,
B rett pedig m indkét kezében egy-egy k ata n á t szorongatva.
A két harcos ú jra óvatos körözésbe kezdett. T adashit szemmel lát­
h ató an alaposan m egzavarta az a körülm ény, hogy alaptalanul, tú l­
ságosan is lebecsülte ellenfelét és ezért súlyos á ra t kellett fizetnie a
további esélyeit Ületöen.
A ja p á n h arcos ekkor, belátva rem énytelen helyzetét, kétségbeesett
m egoldáshoz folyamodott. Egy v áratlan m ozdulattal a csuklyájához
kapott és előrántott két sh urikent. A nézőközönség m egpillantva az
ötágú acélcsillagokat T adashi kezében, egy em berként hö rd ü lt fel, hi­
szen ezt a fegyvert a párbaj szabályok értelm ében tilos volt használni
a küzdelem ben. A tanulók — ki tiltakozása, ki m egdöbbenése Jeléül —
Izgatottan u g ráltak fel a helyükről.
T adashi ügyet sem vetve rájuk, habozás nélkül elhajította az első
sh u rik en t, am it Brett m indössze néh án y centim éterrel az arcától h á ­
rított el az egyik k ata n a pengéjével. Mire azonban a reflexei újra ké­
szenléti állapotba helyezkedhettek volna, m á r a m ásodik csillag Is ú t­
b a n volt, mégpedig halálos pontossággal éppen az arca közepe felé.
B rettnek m á r nem m arad t ideje sem arra, hogy elhajoljon, sem arra.
hogy valam elyik katanával h áríth asso n . Szorult helyzetében így ismét
szokatlanul eredeti megoldáshoz folyamodott. A száját kitátva a foga­
ival k ap ta el a célba érő veszedelmes lövedéket.
A közönség döbbenten vette tu d o m ásu l a történteket, B rett p á ra t­
lan professzionizm usa legalább annyira elképesztette őket, m int Ta­
d ash i szánalm as, és egyúttal szégyenletes produkciója.
M aster O tani hangos kiáltással leintette a p árbajt és a küzdők közé
rontott.
— Te szégyent hoztál m a ránk. Tadashi! Nem elég, hogy csúfondá-
ros vereséget szenvedtél, de m egbecstelenítetted m agadat és a testvé­
reidet is. Es m egbecstelenítettél engem is!
T adashi ernyedten térdre h u llt a m ester előtt és lehajtott fejjel,
m egtörtén m ondta:
— Igen, m esterem . Valóban ezt tettem .
M aster O tani ekkor villámló szemekkel B rettre nézett és egy h a tá ­
rozott m ozdulattal Jelezte, hogy adja át neki az egyik k atan át. B rett
engedelm eskedett. O tani átvéve a kardot egyenesen T adashi felé
nyújtotta. Tadashi m estere szemébe nézett, m ajd szom orúan bólin­
tott és elvette a felkínált fegyvert. A zután m á r ismét lehajtott fejjel,
n ém án két m arokra fogta a k atan a m arkolatát, a hegyét a m ellkasá­
n a k szegezte és egy tom pa h o rk an tás kíséretében, hirtelen m ozdulat­
tal felnyársalta m agát. Tom pa puffanással, ho ltan terü lt el a hom ok­
ban.
B rett m egtörten lépett M aster Yam aguchi elé, aki Időközben m ár
szintén felemelkedett ültéből. Yamaguchl szelíden tanítványa vállára
tette a kezét és a szemébe nézve halk an így szólt:
— B rett fiam. Ma nagy dicsőséget szereztél m ag ad n ak is és n ek ü n k
Is, az egész iskolának.
— Igen. Mától fogva igazi nindzsa vagyok.
— Úgy v an B rett fiam. Mától fogva valóban igazi nindzsa vagy.
 H uszonegyedik fejezet

B rett m egfordult ültében, am m t a közeledő Jeff lépteit m eghallotta.

— C arm en ü tra készen áll — m ondta Jeff.
B rett felállt és a két férfi visszatért a parasztházhoz.
— Nos? Hogyan tovább? — kérdezte C arm en a furgon m ellett állva,
m elynek a raktere félig meg volt pakolva illatos veknikkel. Kis term ete
ellenére a mexikói asszony egész léte erőt és határozottságot su g ár­
zott. A tekintete, a hangja ugyanerről tanúskodott. Erre az asszonyra
lehet szám ítani, gondolta B rett elismerően.
— Jeflf és én a platón fogunk u tazn i a rakom ány mögött, egészen
addig, am íg a villa látótávolságába nem érünk. Tudja pontosan, hogy
hol v an az a legközelebbi pont, a h o n n an még nem lá th a tn a k b e n n ü n ­
ket?
— Igen, körülbelül ötszáz m éterre a villa kapujától van egy kanyar.
Addig a pontig az ú t sú rú banánültetvények között kanyarog. O n n an ­
tól viszont m á r tisztán rálátn i a villától.
— Jó . Akkor m ielőtt ehhez a bizonyos kanyarhoz érü n k álljon meg
n éh án y m ásodpercre. Szálljon ki és jöjjön h á tra a platóhoz, m in th a a
rakom ányt ellenőrizné. J e íf és én akkor k ib ú ju n k a ponyva alól és
h átulról b em ászunk a kocsi alá. M iután felkapaszkodtunk az alvázra,
in d u lh at tovább. A rra vigyázzon, hogy a nagyobb gödröket, h a lehet,
kerülje ki és ne fékezzen hirtelen. Ugyanott álljon meg, ahol m áskor
is szokott, a konyha hátsó bejáratánál. Jeff és én, am int m egérkezett,
elhagyjuk a teherautót.
— És h o n n a n tudják, m erre ak arn a k m enni?
— V an egy térk ép ü n k a villáról. És persze had iterv ü n k is.
— Ezen kívül tehetek még m agukért valam it?
 — Nem. Már ezzel is rengeteget segített. Azzal, hogy az őröket k i­
játszv a b eju ttat b e n n ü n k et a villába, gyakorlatilag a nehezén m á r túl
leszünk — m ondta B rett h álásan , szándékosan eltúlozva kissé a se ­
gítség tényleges jelentőségét.
— A kkor in d u lh atu n k ?
— Igen — felelte az asszony, kissé erőltetett elszántsággal a h a n g ­
já b a n . Megcsókolta a féijét és a fejét m agához húzva súgott valam it a
fülébe. J u a n tekintete elhom ályosult és könnyek buggyantak ki a sze­
méből. M agához szorította a feleségét és újra megcsókolta.
C arm en kibontakozott az ölelésből, a furgonhoz lépett és a ponyvát
felemelve intett Brettéknek, hogy b ú jjan ak be a raktérbe. M iután a
két férfi elhelyezkedett, gondosan b etak arg atta őket a kenyerekre bo­
rított belső ponyvával, m ajd előrem ent, beszállt a volán mögé és b ein­
dította a m otort.
Az első szakasz m eglehetősen zötyögős volt a körülbelül egy m ér­
föld hosszú „bekötő" földúton. A rak térb en gubbasztó két „potyautas"
csak akkor lélegzett fel m egkönnyebbülten, am ikor a rozoga furgon
rá té rt a villához vezető aszfaltúira, ami minőség tekintetében az am e­
rikai m ű u tak k al vetekedett. B rett és J e íf nem sokat beszéltek az úton,
m indketten tu d ták , hogy m i vár rájuk. É letük eddigi legkem ényebb
m egpróbáltatása. Kisebb-nagyobb fegyveres b an d ák k al m ár nem egy­
szer volt dolguk, de m ost egy egész kis hadsereggel kellett felvenni a
harcot. R áadásul szám u k ra ism eretlen terepen, az ellenség főhadi­
szállásán. Körülbelül negyedóra telt el az indulás óta, am ikor a te h er­
au tó hirtelen megállt. H allották, hogy C arm en kinyitja a vezetőülés
ajtaját és hátracsoszog a platóhoz, hogy „eligazítsa” a rakom ányt.
B rett és JeíT kibújva a ponyva alól villám gyorsan leugrott a platóról és
a kocsi alá m ászva felkapaszkodtak a m asszív alvázra.
— Mint egy kissé h o sszú ra nyújtott pókfüggeszkedés. Bem elegítés­
n ek nem is rossz — próbálta Brett oldani a m indkettőjükben jó csk án
felgyülemlett feszültséget.
— Remélem nem kell sokáig ebben a pozícióban m arad n u n k .
— H a úgy van, ahogy C arm en m ondja, akkor nem több egy-másfél
percnél.
C arm en visszaült a volán mögé és óvatosan elindult.
Körülbelül egy perc m úlva újra megállt. B rették oldalra pillantva
látták, hogy két p á r k ato n ab ak an cs közeledik a vezetőfülke felé.
— No lám! A m i kis C arm en ü n k — m o n d ta az egyik férfi spanyolul.
— Szép jó napot Jósé!
— Remélem m a finom áru t hozol az ezredesnek.
 — Nekem m indig finom áru m van. h a nem vetted volna még észre
— vágott vissza C arm en tréfásan.
M indkét férfi elnevette m agát, m ajd az egyikük így folj^atta.
— Észrevenni ugyan észrevettem , de egyszer m á r szeretném meg is
kóstolni, hogy tényleg m inden á ru d olyan finom-e.
A kétértelm ű célzást újabb h a rsá n y nevetés követte. A zután C ar­
m en, m ost m á r komoly hangon így szólt:
— Most ntncs időm az élcelődésre Jó sé. M ár így is késésben vagyok
és a kenyér percről-percre szikkadtabb lesz.
— K ívánsága paran cs, senorita. Ha ennyire sietős, akkor csak te s ­
sék — felelte a férfi m egjátszott udvariassággal m eghajtva m agát,
m ajd valam it odakiáltott egy nyilván távolabb álló tá rsán a k . C arm en
elköszönt az őröktől és begyújtva a m otort, tovább hajtott.
B ár B rett és Jeflf nem tu d ta volna m egm ondani po n to san m erre
já rn a k , a gondozott környezetből ítélve — m ár am it az ú t és az alváz
közötti keskeny részből lá th a tta k belőle — ab b an biztosak voltak,
hogy m á r a villát övező birtokon belül vannak. Körülbelül tizenöt-
h ú sz m ásodperccel a kényszerm egállást követően C arm en óvatosan
lefékezett, m ajd kikapcsolta a m otort és kiszállt a kocsiból. Megérkez­
tek! B rett és Je íf óvatosan leereszkedtek az alvázról az aszfaltra, m ajd
m iu tán biztos fedezékükből körülkém lelve meggyőződtek róla, hogy
tiszta a terep, klgurultak a teh erau tó alól és m egbújtak egy közelben
álló. nagy szem éttároló ko n tén er mögött.
B rett előhúzta a térképet a zsebéből és óvatosan körülpillantva azo­
nosította a helyzetüket.
— É ppen itt vagyunk — su tto g ta Jeffnek a vázlat egyik pontjára
bökve. — Itt jo b b ra tőlünk ezen a kis közön át kell továbbm ennünk.
A végéről b eláth atju k az egész belső udvart. Ott nagyjából ki is derül,
hogy hány őrrel állunk szem ben.
Jeff n ém án bólintott, m ajd m egtapogatta az ővét, hogy ellenőrizze,
m ind a h a t odakészített sh u rlk en a helyén van-e. B rett Indult első­
nek. Úgy su h a n t végig a fal m ellett, m in t egy árnyék. Az u dvar előtt
n éh án y lépéssel megállt és behúzódott egy esővíz tároló hordó mögé.
Jeíf, am int a tá rsa elrejtőzött, követte a példáját.
— Uram isten! — su tto g ta B rett döbbenten, am int körülpillantott
az udvaron.
— Mi az?
B rett yálasz helyett csu p án a fejével jelezte az irányt Jeffnek, hogy
m erre nézzen. ‘
— Te szent ég! — rökönyödött m eg Jeff is, am int m egpillantotta a
karó fölött lógó lányt. Meikót J a m e s Naguchi fényképei alap ján azon­
nal felism erték m indketten, jóllehet ez a Meiko nem sokban em iesez-
tetett az egy évvel k o ráb b an lefényképezett ragyogó szépségű fiatal
lányra. Az egész testéről patak o k b an csörgött a veríték, m in th a egy
hetvenfokos szau n áb a n pácolódna. A lábai term észetellenesen szét
voltak feszítve egy, a térdeihez rögzített deszkadarabbal, a két lába
között pedig im m ár m indössze tiz-tizenkét centim éterre a testétől egy
kihegyezett karó m eredt ki a földből. Élettelenül m ellére ejtett, kissé
félrebillent fejjel lógott a póznán áth ú zo tt kötélen.
— N incs vesztegetni való időnk! — su tto g ta Brett. — S ietn ü n k kell!
Ez m egváltoztatja egy kicsit a haditervet. Meiko bárm elyik p illan at­
b a n beleeshet abba a k aróba és akkor vége. M indenekelőtt őt kell
m egm entenünk! Nézz c sa k ide! — m u tato tt B rett újra a térképre. —
Meiko p o n to san itt van m ost. Mögötte egy kicsit jo b b ra van egy ajtó.
Az éppen a nők szobáinak a folyosójára nyílik. Ezenkívül csak egy
m ásik bejárat van ebbe a szárnyba. Menj oda Meikóhoz, a késeddel
vágd le a kötélről és vidd be a házba ezen az ajtón. De ne felejtsd el
bezárni m agad mögött! Ha nincs benne a kulcs, akkor találj ki vala­
mit. Lényeg, hogy be legyen zárva. A zután menj oda a m ásik b ejárat­
hoz és zárd be azt is. Tereld össze a nőket, az összesei egy szobába és
hagyd meg nekik, hogy barrikádozzák el az ajtót belülről, m iu tán ki­
m entéi. Ha meg ak a ijá k védeni m agukat, jó c sk án m egnehezíthetik az
őrök dolgát, hogy b eju ssan ak hozzájuk. Ezalatt én rendezek itt az u d ­
v arb an egy kis felfordulást, hogy lekössem az őrök többségét. Kérdés?
— M inden világos. Ezek szerint azt várod tőlem, hogy vizen já ijak .
— Ne já ij, táncolj rajta! Fog m enni?
Jeff újból a hegyes karóra, m ajd a fölötte lógó centim éterről-centi­
m éterre lejjebb ereszkedő testre nézett és így szólt:
— Mire v áru n k még?
A két férfi szótlanul a sikátor szájához lopakodott, m ajd néhány
mély lélegzetvétel u tá n B rett Jeffre pillantott, m iu tán pontosan fel­
m érte a közte és a két körbe-körbe sétálgató őr közti távolságot.
— Kész... rajt!
J e íf egy sp rin tért megszégyenítő sebességgel nekilódult az u d v ar­
n a k Meiko felé. Mire az egyik őr egyáltalán észrevette, m ár félúton
já rt. És m ire a felfedezésének hangot is ad h ato tt volna, B rett első
shurikene m á r a koponyájába mélyedt, éppen a h alán ték a fölött sza­
kítva á t a csontot. K iáltásra nyílt szájjal, h an g talan u l rogyott össze.
Mire a tá rs a felocsúdhatott volna, m á r a m ásodik sh u rik en is célba
ért. M indössze valam i éles, bénító fájdalm at érzett a nyakszirtjében,
m ajd im m ár sem m it sem érezve arccal egy trágyával m egpúpozott ta ­
licskára zuhant.
 Jeff ab b an a pillanatban ért a bitóhoz, am ikor Meiko teste im m ár
szem m el Is láthatóan, feltartó ztath atatlan u l elkezdett süllyedni a tes­
tét fenyegető karó felé. Ha Jeff néh án y m ásodperccel később ér oda,
ta lán m á r késő lett volna. Egyik kezével m egragadta a lány térdeihez
erősített deszkát, hogy feljebb emelje a testét, a m ásikkal pedig a feje
fölé nyúlva elm etszette a felfüggesztő kötelet. E zután a vállára vetve a
látszólag élettelen lányt, futólépésben eltű n t a közeli bejárati ajtón
keresztül a házban.
A folyosón leoldozta a m erevitődeszkát MeÜco térdeiről és ellenőriz­
te a pulzusát. M egkönnyebbülten állapította meg, hogy még él. Az
egyik szoba ajtaja előtt m egpillantott egy vízzel telt vödröt, odavitte a
lányt és két-három m arék vizet az arcába spriccelt. A hűvös frissítő
gyorsan m egtette a h atásá t. Meiko kezdett m agához térni. Az első pil­
la n atb an , am int kinyitotta a szem ét, a m ár beidegződéssé vált félel­
m en kívül nem igen lehetett m ást kiolvasni a tekintetéből. A félelmet
azonban rövidesen csodálkozás és értetlenség váltotta fel, am int meg­
próbálta felfogni, hogy ml történik vele, hol is van m ost és hogyan
szabadult meg a m á r csu p án karn y ú jtásn y ira lévő haláltól.
— J a m e s küldött b en n ü n k et — m ondta Jeff.
Meiko szemeit egy pillanat alatt elborították a könnyek. Ez m aga
volt a csoda! Olyan csoda, am i a legmerészebb álm ait is felülm últa.
Most, am ikor m á r végképp beletörődött a sorsába, elfogadta ezt a
megalázó, em bertelen halált, m agára hagyottan m indenkitől, távol a
szeretteitől, Ja m e s m egm entette... Meiko nem tu d ta visszatartan i a
melléből elemi erővel feltörő zokogást. E lrablása óta először azonban
m ost nem a fájdalomtól vagy a kétségbeeséstől sírt. Jeff az öröm és a
m egkönnyebbülés könnyeit lá tta végigperegni az arcán.
— Siessünk! Erre m ost nincs idő! A h arc még csak m ost kezdődik
és szükségem van a segítségére.
Meiko szipogva letörölte a könnyeit és néhány mély lélegzetvétel
segítségével m egpróbálta összeszedni m agát.
— Oké. Hogyan segíthetek?
— Ism eri a villa belső elrendezését?
— S ajnos túlságosan is.
— E nnek a szárnynak ezen kívül m ár csak egy b ejárata van, igaz?
— Úgy van.
— Ezt az ajtót, am in bejöttünk, m á r bezártam , de a m ásik at is be
kell zárnom , am i az előtérbe nyílik. A zután fel kell m e n n ü n k az eme­
letre, hogy riassza a lányokat. Én is m agával megyek. Be kell terel­
n ü n k őket egy szobába, hogy m indenki egy helyen legyen. É n addig
vigyázok m agukra. Világos?
 — Világos.
— J a , és még valami!
— Igen?
— M enet közben próbáljon meg m agára kapni valamit.
Meiko elnézően elmosolyodott. M ár észre sem vette, hogy m eztelen,
annyira hozzászokott az elm últ hetekben, hogy férfiak előtt többnyire
így kellett m utatkoznia.
— Igaza van. Majd kerítek valam it m agam ra.
Jeff Meikóval a nyom ában végigment a folyosón és éppen akkor ért
a m ásik b ejárati ajtóhoz, am ikor egy Őr benyitott rajta. Jeff olyan erő­
vel vágta be a nyíló ajtószám yat. hogy a m ögötte belépni készülő őr az
ütéstől hátratántoro d v a m ajdnem h an y att vágódott az udvaron.
G yorsan bezárta az ajtót és követte Meikót az emeletre. A folyosó
m indkét oldalán öt-öt ajtó sorakozott. Meiko egyenként bekopogott
m indegyiken, a nevükön szólítva a bent tartózkodókat. A folyosó h a ­
m aro san m egtelt izgatott fiatal lányokkal. Mikor m ind együtt voltak,
Meiko a folyosó végén levő, legnagyobb szobába terelte az egész tá rs a ­
ságot, m ajd Jeff is csatlakozott hozzájuk. Meikóval együtt, akit idő­
közben kisegítettek egy ruhával a társnői, összesen tíz lány gyűlt
össze. Egym ás szavába vágva izgatottan tárgyalták a rejtélyes ese­
m ényt, amelyről csak annyit tu d tak , hogy a m egm entésükkel van
kapcsolatban. Többen elsírták m agukat, hogy viszont lá th a ttá k Mei­
kót és könnyes szem ekkel ölelgették a halál torkából visszatért so rs­
tá rsu k at.
— É n m ost visszam egyek az udvarra — m ondta Jeflf. — Torlaszol­
já k el az ajtót ezzel a komóddal, m iu tán kim entem . Az udvarból feldo­
bok egy pisztolyt az ablakon, hogy meg tu d ják védeni m agukat, ha
esetleg szükség lenne rá. H abozás nélkül használják, h a valaki m eg­
próbálna bejutni m agukhoz, ak ár az ajtón, ak ár az ablakon keresztül.
Persze B rett és én azért igyekszünk m ajd am ennyire lehet lekötni
őket. hogy erre ne nagyon ju s s o n idejük.
— Hogyan h álálh atju k mi ezt valaha Is meg m agának? — kérdezte
az egyik lány.
— Úgy. hogy nem m ozdulnak ki innen, h a kell megvédik m ag u k at
és h a vége van, kisétálnak ebből a házból és m egpróbálják elfelejteni,
hogy valaha is itt Jártak — m ondta Jeflf m á r az ajtóban állva, m ajd
kifordult és lerohant a lépcsőn az első ajtóhoz, am it még felfelé Jövet
bezárt m aga mögött. Résre kinyitotta és kikémlelt az udvarra.
Brett m á r a vége felé Járt a küzdelem nek, am it az ezredes lakosztá­
lyát kívülről védő őrökkel folytatott. A tág as udvaron m integy tucatnyi
katona véres holtteste hevert szerteszét. Két újabb őr éppen egy-egy
bajonettes puskával tám adt B rettre. aki m ozdulatlanul állva bevárta
ókét. m ajd m ielőtt még lendületet vehettek volna a szúráshoz, az aj­
kait összecsücsörítve egy speciális alkoholos folyadékkal szem en
fröcskölte őket. A két kato n a azonnal eldobta a fegyverét és hangos
kiáltással a szeméhez kapva felbukott. B rett ezután a jobb lábfeje
külső élével egy-egy határozott m ozdulattal a földön fetrengó örök
ny akára lépett.
JeíT látva, hogy a bajonettesek nem m ozdulnak többé, a hozzá leg­
közelebb fekvő katona kezéből kivette a pisztolyt és feldobta a lányok
szobájába a nyitott ablakon keresztül, m ajd odaro h an t Bretthez.
— M inden rendben?
— Eddig igen. A lányok m ár biztonságban vannak.
— É s Meiko?
— Nem lesz vele sem m i baj.
— Hála az égnek! Akkor m ost irány az ezredes lakosztálya. Gye­
rünk!
B rett m egfordult és Jeffel a nyom ában habozás nélkül egy nagym é­
retű , díszesen faragott ajtóhoz futott, am i körülbelül h a t m éterre volt
attól a ponttól, ahol találkoztak. A bban a pillanatban, am int lenyom­
ta a kilincset, valóságos golyózápor seperi végig az ajtón. A két am e­
rikai azonnal elvágódott. B rett h áttal ért földet és ahogy elesett, úgy
is m arad t m ozdulatlanul. A jobb k aija a keze fölött kinyújtva éppen
az ajtó elé kerüli, úgyhogy a bentlévők is jól láth atták . Jeff lap o sk ú ­
szásb an gyorsan bem ászott a korábban m ár bevált búvóhelyhez, a
sik átor b ejáratán ál álló esővíztároló hordó mögé. A lövöldözés ahogy
jö tt, abba is m aradt. Az ajtóban megjeleni egy kato n a és m aga elé
ta rto tt pisztollyal szem ügyre vette az elölte m ozdulatlanul fekvő am e­
rikait. A nindzsa mellét vér borította, tág ra nyílt szemel egyenesen az
azú rkék mexikói égboltra m eredtek. Az őr lehajolt és m egtapogatta az
am erikai p ulzusát, de nem érzett sem m it. E zután o d atarto tta a tenye­
rét Brett szájához, de a lélegzetét sem érezte. A biztonság kedvéért a
nyakon kitapintható torkolati vénát is ellenőrizte, de ott sem észlelt
szívm űködést. Brett vérkeringése valóban nem m úködött.
Az őr ekkor in tett a társain ak , hogy kijöhetnek. Mintegy tíz-tizenkél
katona lépett ki egym ás u tá n az udvarra és körülállták az elesett
am erikai élettelen testét. Utoljára egy h atalm as term etű férfi lépett ki
az ajtón, m éltóságteljes testtartással. Megállt B rett feje fölött és szem ­
ügyre véve a fekvó alakot, gúnyos, h arsán y h ah o tára fakadt, m ajd
megvető arckifejezéssel leköpte az am erikait. E zután parancsoló moz­
d u lattal kinyújtotta a kezét a legközelebb álló katona felé, hogy adja
á t neki a pisztolyát. Kézbe véve a töltött fegyvert lehajolt és a pisztoly
csövét közvetlenül B rett arcához tartv a felhúzta a k ak ast. Mielőtt
m eghúzta volna a ravaszt, felemelte a fejét és körbetekintve az em be­
rein, ünnepélyesen így szólt:
— Erre a so rsra ju t m indenki, aki az ezredessel szem beszáll. Még a
legbátrabbja is.
Alighogy befejezte a m ondatot, B rett tekintetébe egyik pillanatról a
m ásik ra visszatért az élet. U gyanekkor m indkét lábát felrán to tta úgy,
hogy a térdei a m ellkasát érték, m ajd egy lórúgás erejével kiegyenesí­
tette őket. Az ezredest annyira v áratlan u l érte a tám ad ás, hogy egy
p illanatra m ég a kezében ta rto tt felhúzott pisztolyról is elfelejtkezett.
Hiába! A h alo ttak nem igen szoktak visszaütni... Az irtózatos erejű r ú ­
g ás következtében a h atalm a s te st a levegőbe em elkedett és egy fél
fordulatot téve, m int valam i orm ótlan labda, visszazu h an t a földre.
Mielőtt a körben álló őrök felfoghatták volna, hogy ml tö rtén t, egy
velőt rázó ordítás m egfagyasztotta az ereikben a vért. Az ezredes teste
néhány görcsös rán g ás u tá n m ozdulatlanná m erevedett a Meiko szá­
m á ra földbe áso tt túhegyes karón. Az őröknek, akik nem régen szem ­
ta n u l voltak, hogyan b á n t el B rett m inden különösebb erőfeszítés nél­
k ül tizenkét fegj^eres társu k k al, ez m á r sok volt! M intha m aga a
s á tá n elevenedett volna meg előttük, égnek m eredt hajjal, fegyverei­
ket elhányva, ordítva fu tásn ak eredtek. M ajdnem eltiporták egym ást
a nagy igyekezetben, hogy m inél előbb m aguk mögött hagyják az
egyik percről a m ásik ra k ísértet kastéllyá vált ezredesi k úriát.
Jeff előbújva a fedezékéből egyenesen B retthez rohant.
— M inden rendben?
— Amint látod.
— Nem b án n ám , h a ezt a trükköt egyszer m ajd közelebbről is m eg­
m u tatn ád .
— Egyszer. Talán. Tudod, kicsit kockázatos taktika.
— E bben biztos vagyok... — m ielőtt Jeff befejezhette volna a m eg­
kezdett m ondatot, B rett villám gyorsan elgáncsolta és m agával rá n to t­
ta a földre. Amint elvágódtak, két pisztolylövés c sa tta n t. Az egyiket a
becsapódásból ítélve B rettékre ad ták le. A m ásik a lányok ablakából
jö tt. A két am erikai fektében felnézett és látták , am int J u a n lta az a b ­
lak b an állva la ssa n leengedi a kezében ta rto tt fegyvert. A lány te k in ­
tetét követve a szem ben lévő fal felé fordultak, ahol az em eleti ab lak ­
ból egy őr holtteste feküdt a p árk án y ra borulva.
B rett és Jeff véglgpásztázta tekintetével az u d v arra nyíló többi a b ­
lakot, de sehol nem észleltek több mozgást.
 — R endben v an m inden odafönt? — kiáltott fel B rett az ab lak b an
álló lánynak, m iközben ta lp ra ugorva n ek iláttak Jeffel, hogy leporol­
já k m agukat.
— M ost m á r Igen. H ála m aguknak! — kiálto tta vissza a mexikói
lány széles m osoly kíséretében. Az ablaknyílás pillanatok alatt zsúfo­
lásig m egtelt az odatolongó lányokkal, akik m ost m á r a szab ad u lás
biztos tu d a tá b a n hangos kiáltásokkal, önfeledten ü n n ep elték meg-
m entölket.
Az üdvrivalgás azonban egyik pillanatról a m á sik ra elhallgatott,
am ikor v áratlan u l kinyílt az egyik u d v arra néző ajtó. A lányok der­
m edten várták, hogy ki fog kilépni rajta. J u a n ita au to m atik u san t ü ­
zelő állásba helyezkedett a pisztollyal, de rögtön le is engedte a kezét,
am int a k itáru ló ajtó m ögött m egpillantotta az édesanyját.
— Mama! — sikoltotta a lány boldog m eglepetéssel.
— Kislányom! — kiáltott fel C arm en Is. oly h osszú idő óta először
pillantva meg a gyermekét.
Az idős asszo n y n ak m ég arra sem volt ideje, hogy letörölje a
könnyeit az arcáról, J u a n ita m á r az udvaron volt. Anya és lánya a
boldogság könnyeiben úszó szem ekkel b o ru ltak egym ás nyakába.
— Vigyél haza innen m am a! Haza ak aro k menni! Hozzád, a p a p á ­
hoz és Alidához!

Tizenöt perc m úlva a kenyerektől m egtisztított teh erau tó tíz fiatal

lánnyal a platóján kigördült a villa k ap u ján és n éh án y m ásodperccel
később a banánligetbe beforduló ú t kan y aru latáb ó l a frissen szaba­
d u lt „hárem hölgyek” m egkönnyebbüléssel, a boldogság könnyeivel a
szem ükben m ég egy utolsó pillan tást vetettek az ezredes villájára és
h á lá t rebegtek istennek, hogy m egszabadította őket e földi pokolból.
 H uszonkettedik fejezet

M ásnap d élu tán egy PÁS Jelzésű Ju m b o landolt a S an Franciscó-i

reptéren. Fedélzetén a Jellegtelen arcok töm egében két am erikai fia­
talem bertől közrefogva egy gyönyörű Jap án lány ült. Az arca, am i alig
egy nappal koráb b an még leginkább egy halotti m aszkra em lékezte­
tett, m ost kipirult, a szája szélén várakozásteljes, boldog m osoly J á t­
szadozott, és az egész lénye vibrált a közelgő nagy találkozás kiváltot­
ta izgalomtól. A hangja azonban, am int B retthez fordult, m ár
nem csak egyszerű izgalomról, de kifejezett nyugtalanságról áru lk o ­
dott.
— És mi lesz, h a Ja m e s nem fogja m egérteni?
— M egérteni? Mit? '
— H át mlndcizí, ami velem történt. Amit el kellett viselnem azért,
hogy életben m arad h assak .
— Ide hallgasson! É n eddig m indössze kétszer találkoztam Jam es-
szel — felelte B rett komoly hangon. — De annyi is elég volt ahhoz,
hogy lássam , nagyon klassz fiű. M ostanáig ab b an a tu d a tb a n kellett
élnie, hogy ta lán soha többé nem látja viszont m agát. Most pedig épen
és egészségesen visszakapja a m enyasszonyát. Neki elég lesz ennyi a
boldogsághoz. És m aga hogy érez irán ta m indezek u tá n ?
— M indenkinél Jobban szeretem a világon. Egyfolytában c sa k rá
gondoltam . Amikor azokra a szörnyűségekre kényszerítettek, csak ő
ta rto tta b ennem a lelket és az a tu d at, hogy v an n ak olyan em berek is
a világon, m int Jam es. Nem m inden férfi olyan elvetem ült vadállat,
m int az ezredes és a b arátai. De ő hogyan is nézhetne rám ugyanúgy,
m int régen. Mi lesz velünk, h a valahányszor rám teklnt és eszébe Ju t
m ajd m indaz, am it „azok" a férfiak csin áltak velem?
 — Erre én sajnos nem tu dok orvosságot, és azt hiszem, hogy m á s
sem. De biztos vagyok benne, hogy m aga és Ja m e s együttes erővel
m egtalálják m ajd az ellenszerét, h a Igazán szeretik egymást.
Meiko idegesen elmosolyodott, m ajd egy hirtelen h atáro zással a r ­
con csókolta Brettet.
— Soha nem fogom m agát elfelejteni, és azt am it értem tett! Az éle­
tem et köszönhetem m agának!
— A kkor m ost m ár csak azon igyekezzen, hogy m inél boldogabbá
tegye ezt az „újabb életet”.
— Úgy lesz. ígérem!'
Meiko úgy érezte, hogy kiugrik a szíve a bordái közül, am ikor a
váróterem hez felvezető mozgólépcsőre lépett. Az elm últ h etek m egpró­
b á ltatá sa i biztosította „edzettség” ellenére úgy érezte, hogy nem éli túl
a találkozást Jam es-szel, h a nem azt a férfit látja viszont, akitől alig
egy hónapja elrabolták. Ha a legkisebb gyanakvást vagy idegenkedést
felfedezi az arcán... Hirtelen m egpillantotta a tömegben. Rhea m ellett
állt. Nem rohant oda hozzá, hogy üdvözölje. Nyugodtan, m ozdulatla­
nul állt és várt. Meiko szíve egyre vadabbul, egyre kétségbeesettebben
vert.
Mikor a végtelennek tetsző ú to n végre odaért és megállt a kedvese
előtt, észrevette, hogy Ja m e s egyik kezét m aga mögé rejtette. Meiko
pillan tására egy ü res borospalackot h ú zo tt elő a h á ta mögül. Az a
palack volt, am ibe Ja m e s an n ak idején elrejtette az első szerelm es
éjszakájuk u tá n készített em lékeztető „dokum entum ot”.
— G ondoltam , hogy m egpróbáljuk m egm enteni azokat a hajótörött
szerelm eseket — m ondta Ja m e s és ünnepélyesen átn y ú jto tta Meikó­
n a k az üveget.
— Nem lesz könnyú, Ja m e s — felelte a lány könnybe borult sze­
mekkel.
— De ta lán érdem es m egpróbálni, nem ?
Meiko nem válaszolt. Szó nélkül Ja m e s nyakába borult és zokogni
kezdett. Ja m e s finom an, de h atáro zo ttan m agához szorította a lányt,
m in th a ezzel ak arn á biztosítani arról, hogy soha többé nem fogja m ár
elengedni.
— Istenem , m ennyire szeretlek Meiko! — suttogta Ja m e s a köny-
nyeivel küszködve. Ne hagyj el többé! Soha többé! M egértetted?
Meiko válasz helyett bólintott és a férfi mellére h ajto tta a fejét.
— Azt hiszem , rá n k itt m á r n in cs szükség — m ondta B rett Rhea és
Jeff felé fordulva.
— Mit szólnál valam i harapnivalóhoz? M ondjuk egy h an g u lato s kis
ja p á n vendéglőben? — kérdezte Rhea átölelve Brett derekát.
 — T udsz valam i jó helyet a városban?
— A legjobb helyre viszlek. G aran tált minőség. Ism erem a tulajt.
— Valam i desszert különlegességre vágyom m ost leginkább —
m o n d ta B rett kissé aíTektáló hangon, egy ravaszkás h u n y o rítás kísé­
retében.
— Esetleg egy gyömbér fagylalttal szolgálhatunk u raság o d n ak —
felelte Rhea játék o s mosollyal.
— Kösz, de m ost inkább valam i melegebbre áhítozom. M ondjuk
egy égő ru m o s puncsra.
— J a . értem!
— É s nem b án n ám , h a kivételesen házhoz szállítanák. Kissé fáradt
vagyok ahhoz, hogy m a este kim ozduljak otthonról. Maga is vállal
k ézbesítést?
— A lkalm anként.
— Na, és a m a este megfelelő alkalom lenne?
— H ányra?
— H át az igazat megvallva m ár m ost is farkaséhes vagyok.
— JeíT m egtennéd, hogy visszaviszed a kocsim at a vendéglőhöz? —
fordult R hea a néhány lépéssel arrébb várakozó „szekundánshoz” —
és átn y ú jto tta neki a kulcsokat. — Mi m ost inkább hazam együnk
B rettel.
— Oké. Mit m ondjak a személyzetnek, m ikor m ész be legközelebb?
— H olnapután — vágta rá Brett, mielőtt még Rhea válaszolhatott
volna. — A legjobb esetben.

VEGE