G yömbér N oémi

Egyetemi tanársegéd, a Semmelweis Egyetem Testnevelési

és Sporttudományi Kar Pszichológiai Tanszékének oktatója,

GYÖ M BÉR N O É M I-K O V Á C S KRISZTINA

sportszakpszichológus. Évek óta foglalkozik sportolókkal, egyéni

és csapatsportok terén, válogatott szinten egyaránt.

FEJBEN DŐL EL
S p o rtp s z ic h o ló g ia m in d e n k in e k

K ovács K r is z t in a

Sportszakpszichológus, tréner. Csapatsportok területén kuta­

to tt, és több m int ö t éve dolgozik sportolókkal. Mind egyéni,

mind csapatsportolókkal foglalkozik, szinte minden korosztály­

ban. Nemcsak arra törekszik, hogy a sportolók eljussanak a cél­

jukig, hanem arra is, hogy az ahhoz vezető úton is kitartóan

küzdjenek.

H evesi K r is z t in a

Végzettsége szerint közgazdász, újságíró, pszichológus és pszi­

chológiatanár; majd sportszakpszichológus (SOTE TF) és egész­

ségfejlesztő szakpszichológus (ELTE PPK) képzettséget szerzett.

Az ELTE PPK Egészségfejlesztési és Sporttudományi Intézet és az

ELTE PPK Személyiség és Egészségpszichológiai Tanszék oktatója.

GYÖMBÉR N O É M I - K O V Á C S KRISZTINA

FEJBEN DŐL EL
S p o r t p s z i c h o l ó g i a m in d e n k in e k

N O R A N L I B RO
BUDAPEST, 2 0 1 2
Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek Tartalom

Szerzők

G yö m b ér N o é m i - K o vács K r isztin a

D r . L én á r t Á g o t a (E lő szó és B evezetés)
H evesi K r isztin a (X I. fejezet)
I m re T ó v ári Z suzsanna - K ovács K r isztin a (V II. fejezet)
Ta r t a l o m
M enc zel Z su zsan na (X. fejezet)

Szaklektor
D r. L én Ar t Á g o t a , PhD
tanszékvezető egyetemi docens
Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudom ányi Kar Pszichológia Tanszék

A z E lő szó és a B evezetés sz a k le k to ra Előszó (Dr. Lénárt Ágota) .............................................................................. 11

D r . I árai R ó b er t , P h D
egyetemi adjunktus
Pécsi Tudom ányegyetem BTK Pszichológiai Intézet
Bevezetés (Dr. Lénárt Ágota) ....................................................................... 13

A b o r ító n
I. Egy testben a z ellenséggel - a szorongás mint szükséges jó
Eadweard Muybridge: Somé phases o f a standing longjump
(Gyömbér Noémi-Kovács Krisztina) ............................................................ 27
cím ű fotósorozata és
Cristina Pedrazzini: Menacing w oman’s eyes
A szorongás, az izgalom és a félelem három szöge............................ 28
cím ű fotójának részlete látható
Mi az arousal-szint?.............................................................................. 29
A k ö te tb e n sz e re p lő fo tó k illu sz trá c ió k
Néhány szorongással kapcsolatos, a gyakorlatban is jól
alkalmazható elm élet............................................................................ 30

Hogyan jelenik meg a szorongás? ....................................................... 32

IS B N 9 7 8-963-9996-66-3
A szorongás forrásai ............................................................................. 37

A szorongásoldás m ódszerei............................................................... 38

Gyakorlati ú tm u ta tó ............................................................................. 43
Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek Tartalom

II. Reflektorban a figyelem és a koncentráció Az oktulajdonítás, avagy hogyan is értelmezzük életünk

(Gyömbér Noémi-Kovács Krisztina) ........................................................ 47 eseményeit és saját teljesítményünket ............................................... 102

A figyelem, a koncentráció és az összpontosítás három szöge......... 48 Teljesítménymotiváció, amire a sportban igazán

szükség van ............................................................................................ 109
A figyelem irán y a i.................................................................................. 50
Hogyan és mivel motiváljuk a sportolóinkat?.................................. 110
Túl az optimálison - figyelmet megzavaró tényezők....................... 55
Hogyan ne motiváljuk a sportolót?..................................................... 113
A koncentráció fejlesztése elméletben és gyakorlatban................... 60
A motiváció kiemelt terü letei.............................................................. 116
Gyakorlati ú tm u ta tó ............................................................................. 64
Motiváció a gyakorlatban..................................................................... 118

III. Az erő velem van - Az önbizalom

(Gyömbér Noémi-Kovács Krisztina) ........................................................ 67 V. A kommunikáció, avagy a nyuszika és a sapka esete
a sport világában (Gyömbér Noémi-Kovács Krisztina)........................ 121
Önbizalom és m agabiztosság.............................................................. 68
A kommunikáció alap jai...................................................................... 122
A sikeres sportoló profilja .................................................................... 75
Kommunikáció a s p o rtb a n .................................................................. 131
A tudásszint meghatározása - a teljesítm ényprofil.......................... 76
A visszajelzések világa........................................................................... 135
A sikeres sportolók módszerei ............................................................ 78
Az elkerülhető konfliktusok................................................................. 139
Az önbizalom m ítoszai......................................................................... 81
Kommunikáció a gyakorlatban .......................................................... 143
Csak sodródom az árral... - A flow (áramlatélmény)
m int optimális pszichológiai állapot .................................................. 84

Gyakorlati ú tm u ta tó ............................................................................. 89 VI. Vezetni és vezetve lenni

(Gyömbér Noémi-Kovács Krisztina) ........................................................ 146

Mi is a vezetés?....................................................................................... 146
IV. Maradj mozgásban, avagy a motiváció szerepe
(Gyömbér Noémi-Kovács Krisztina) ........................................................ 95 A vezetési stílusok áttek intése............................................................. 150

Mit is jelent maga a m otiváció?........................................................... 96 Az edzői eszköztár ................................................................................. 151

Út a külső motivációtól a belsőleg motivált állapotig ...................... 99 Hogyan hozzuk meg a döntéseinket? ................................................ 156
Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek Tartalom

Az edző lehetséges szerepeinek rövid áttekintése............................. 159 IX. Fél lá b b a l a siker ka pujáb an - a sérülés
(Gyömbér Noémi-Kovács Krisztina) ............................................................ 221
Vezetés a gyakorlatban......................................................................... 162
A sérülés m int krízis ............................................................................. 222

Mikor és miért sérülünk? ..................................................................... 224

VII. Több testben egy lélek - a csapatsportok pszichológiája
(Gyömbér Noémi-lmre Tóvári Zsuzsanna-Kovács Krisztina) .............. . 165 A sérülés megélése és értelmezése - a kognitív kiértékeléses
m o d e ll..................................................................................................... 228
M itől válik egy egység csapategységgé?.............................................. 165
A tévesen berögződött m ítoszok......................................................... 229
A csapattal kapcsolatos tényezők........................................................ 170
A személyiség m int teljes egész ........................................................... 231
Szerepek sportpszichológusi szemmel - a követő, az elszigetelt
és a bűnbak ............................................................................................ 173 A környezet támogatásának fontossága............................................. 234

Csapatépítés a sportpszichológus szemével....................................... 176 A hatékony rehabilitáció a sportpszichológia szemszögéből.......... 235

A csapatszerkezet feltárása - szociometria ........................................ 185 A sérüléssel való megküzdés a gyakorlatban .................................... 238

Csapatépítés a gyakorlatban................................................................ 189

X. A m egedzett étvágy, a va g y evés- és te stképzavaro k

a sp o rtb a n (Menczel Zsuzsanna)............................................................... 240
VIII. Pici lábak a pályán, avagy a fiatalkori sport pszichológiája
(Gyömbér Noémi-Kovács Krisztina) ........................................................ 191 Sportolók körében előforduló evés- és testképzavarok .................. 241

A fiatalkori sport céljai ......................................................................... 192 Evés- és testképzavarok felismerése a gyakorlatban......................... 248

A sportoló gyerek személyisége........................................................... 195

A gyerekekkel folytatott sportpszichológiai m unka jellem zői........ 200 XI. Szex a sp o rtban , sp o rt a szexben (Hevesi Krisztina) ...................... 251

A szülő szerepe és jelentősége a gyereksportban .............................. 202 Szexuális egészség.................................................................................. 254

Az edző szerepe a gyereksportban....................................................... 206 A szex funkciói, kom m unikációja ...................................................... 255

Tanulás és mozgásfejlődés ................................................................... 210 A szexuális válaszciklus elem ei............................................................ 256

Utánpótlás-nevelés a gyakorlatban..................................................... 217 „Áramlatban” lenni - az izgalom optimális szintje -

és az áram körök..................................................................................... 259
A Fiatal Sportolók Alkotm ánylevele.................................................. 220
Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek Előszó

Megmagyarázhatatlan érzelm eink...................................................... 262

A szerelem biokémiai vegykonyhája................................................... 265

Nemi különbségek a szexuális reagálás terén .................................... 268

Szexualitás a sportban: (s)exercise...................................................... 270 El ő s z ó

XII. Történetek a „ p á ly á r ó l" - s p o rtp szich o ló g ia első k é z b ő l ........ 273

Felhasznált iro d a lo m 299

Nagy öröm m el nyújtjuk át könyvünket, mely szellemi folytatása
a 2002-ben megjelent, az alkalm azott sportpszichológiával Magyar-
országon elsőként foglalkozó, Téthelyzetben című kiadványnak. Sikere
felbátorította az azóta a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sport-
tudom ányi Karán szakképesítést szerzett sportpszichológusok újabb
nemzedékeit, hogy folytassák a m unkát, és újabb fejezetekkel gazdagít­
sák a tanulni vágyók tudástárát.
Fejben dől el - ez a válaszunk az újságírók gyakori szalagcímére, m i­
szerint a kudarc egyik leggyakoribb m entális oka, ha valaki nincs ott
fejben. Ez a sokszor talányos kifejezés kíváncsivá teheti az olvasót, s el­
kezdheti érdekelni, hogy milyen m ódszerekkel lehet a kudarcot elke­
rülni. S pontosan ez a célunk: közérthetően közel hozni a mentális fel­
készülés m ódszereit, b em u tatn i a folyam atot, m egosztani a sikert,
melyet a sportolók mesélnek el önmagukról.
Célunk, hogy eloszlassunk félelmeket, m ítoszokat, melyek ehhez
a m unkához fűződnek. A sportpszichológia elsősorban ép, egészséges
sportolók teljesítményfokozását tűzi ki célul, m eghatározott m ódsze­
rek, eljárások segítségével. Szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy
melyek a szakavatott metódusok, s arra is, hogy kizárólag képzett szak­
em berek segítségét vegyék igénybe a sportolók és az edzők. E könyv
elolvasása után ezt m ár könnyedén megtehetik.
Nem puszta „beszélgetésről” van szó. Természetesen m indenki ke­
rülhet válságba, krízisbe, ilyenkor a szakember ezzel is foglalkozik. De
Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
ez nem a hétköznapi értelem ben vett klinikai problém ákat jelenti.
A sportolók nem betegek, nem azért vesznek részt a foglalkozásokon,
m ert „bolondnak” m inősíttetnek. Szeretnénk elérni, hogy Magyar-
országon is elfogadottá váljon az a szemlélet, amely külföldön m ár egy­
értelmű: a mentális felkészítés az élsport alapvető, elengedhetetlen része -
s ezzel a sikeres teljesítménynek is.
A fiatalkorban elsajátított technikák (sportpszichológiai felkészítő
program csom ag) megalapozzák a jövő sikerét. A hatékony pszicho-
reguláció (autogén tréning), mentális tréning, figyelemkoncentráció és
a kognitív (gondolkodással kapcsolatos) eljárások az alapvető építő­
kövek. A m unka lehet élvezetes, fejlődést elősegítő, izgalmas folyamat,
edző és sportoló számára egyaránt. Az edző szakmai szövetségesre talál
a sportpszichológusban, aki hatékonyan segíti a m unkáját. Gyorsabb
célelérés, sikeres karrier, a nehézségekkel való jobb megküzdés jellemzi
az utat. A sportszakembereknek is ism erniük kell a fejlesztés különböző
m ódozatait, hogy rem ek összefogással sikeresek legyenek a szakmai
csapatmunkában.
Remélhetőleg ez a kiadvány tovább erősíti ezt a folyamatot. Köny­
vünkben tematikus fejezetek segítik az eligazodást, sportolók nyilatkoz­
nak átélt élményeikről, a m unka folyam atáról és eredm ényéről. Ezek
teszik igazán hitelessé a tartalm at, s mintegy testközelbe hozzák az él­
ményt. Nem titkolt célunk, hogy ez az érzés indítsa el az érdeklődést,
az első lépéseket a sportpszichológia megismerésére és alkalmazására
azok számára, akik m ost találkoznak vele először, míg a rendszeres fel­
használók újabb ötleteket kapnak, módszerekre és alkalmazási terüle­
tekre lelnek, hogy magasabb szintre emeljék tudásukat, m indeközben
személyiségük is fejlődjön. Ez annál is inkább fontos, m ert a kiváló
eredmények mellett a harm onikus személyiségfejlődés elérése is cél, és
az olyan sportoló, aki összhangban van saját magával és a világgal,
sportpályafutása után is teljes életet él. Sok sikert kíván a felfedezések
öröméhez a sportpszichológusok csapata nevében:
DR. LÉNÁRT ÁGOTA
Bevezetés 13
B evezetés
Dr. Lénárt Á gota
Mire jó a sportpszichológia, hogyan műveljük, milyen módszereket al­
kalmazunk? M iért szükséges a sportpszichológiai felkészítés?
O tt kell lenni fejben - hangoztatják a sportolók, edzők, sportszakembe­
rek, de gyakran az oda vezető út m ódszerei hiányoznak. „Figyelj oda,
kapd össze magad, uralkodj az érzelmeiden, lépj túl a kudarcon” - de
hogyan? Hogyan kell edzeni az agyunkat, gondolatainkat, érzelmeinket,
hogy mentálisan is felkészültek legyünk? Nos, a sportolóknak pszichikai
edzéstervre van szükségük, és ugyanolyan módszerességgel kell felké­
szülniük fejben is, m int a pályán. Ez a felkészülés jó esetben egy élveze­
tes szellemi kaland, egy komoly személyiségfejlődés része az egyre m a­
gasabb teljesítm ény elérése érdekében. Az ú ton sok más kérdéssel is
szembesül az utazó: számot vet igazi céljaival, megküzd szorongásaival,
hatékonyabb kom m unikációt tanul, asszertív viselkedést sajátít el
(megtanul kiállni önm agáért), kijavítja mozgássémája hibáit, felkészül
következő versenyeire, és még sorolhatnánk...
Az elsődleges cél a sportban a teljesítménynövelés, a csúcsteljesít­
ményre való felkészítés, s ezzel együtt az a prevenció (megelőzés), ami
a sportolók m entális egészségvédelmét jelenti. A sikerek érdekében
szükséges növelni a kom petenciát (hozzáértést), az önbizalmat, mely­
hez hozzátartozik a magas szintű önértékelés is.
A lelki problém ákat meg kell oldani, hogy azokat a sportoló ne vigye
magával a pályára, bár ezek sokszor nem is tudatosulnak, csak zavaró
14 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek Bevezetés 15

elem ként jelentkeznek. Ilyen történet volt például, am ikor az atléta A SIKERES TELJESÍTMÉNY ÖSSZETEVŐI
verseny közben elhagyta a futósávját, m ert tudat alatt bevillant egy
érzelmi gondja. Ennek kiderítésével és megoldásával később megszűnt A fizikai tényezők (például erő, állóképesség, gyorsaság) és a sportág­
a verseny közbeni akadályozó tényező. specifikus jellem zők m ellett további fontos elemeket kell m egem ­
Fel kell készülni a kiélezett helyzetekre, döntő pillanatokra is. Ezt lítenünk. Pszichológiai meghatározók: a világos gondolkodás, az ö n ­
modellezett szituációk segítségével lehet begyakorolni. Ennek eredm é­ bizalom, a fókuszálás képessége, az arousal (éberség) kontroll, a vizuali-
nyeképpen a sportoló úgy érzi, m intha m ár sokszor végigversenyezte zálás; stratégiai elemek: a csapásokkal való megküzdés, a játéktervek, az
volna a távot (ismerősségi hatás révén). A valóságban ez az érzés csök­ elemzés; személyiségjegyek: az éntudatosság, a pszichés energiaforrások
kenti a feszültséget, és lehetőséget helyes kezelése, az önm aga m onitorozásának (ellenőrzésének) képes­
ad a nagyobb figyelem koncentrá- sége, a célállítás, a vágyak, a pozitív gondolkodás.
Teljesen más váltót úszni, mint egyénit. cióra, a tudatos versenyzésre. Az utóbbi időben előtérbe kerültek az olyan fejlesztő m ódszerek,
Igazi csapatmunka - átadjuk egymás­ A csapatsportokban a sportolók amelyek a bem enő információk minőségét javítják. Gondoljunk csak az
nak a z erőt, m agabiztosságot, e b b ő l egymás közti viszonya m eghatáro­ egyensúlyfejlesztő, a szem-kéz koordinációs és a látáshatékonyság-
merítünk. Együtt melegítünk, mozgunk, zó tényező. A csapatkohézió (össze­ fejlesztő tréningekre.
gyakoroljuk a váltásokat. Ezért szület­ tartás) növelése, az együttm űködés
nek sokszor kiugró eredm ények váltó­ szintjének emelése, a figurák begya­ Mit jelent a felkészületlenség sportpszichológiai szempontból? Néhány
ban. Sokkal nagyobb a felelősség, de korlása, a konfliktusok kezelése m ind példát szeretnénk felsorolni, melyek közül egyszerre több is jelen lehet:
sokat számít, hogy kivel vagyunk egy nagyon fontos. • a pszichés állapot szabályozásának (pszichoreguláció) képtelensége;
csapatban. A szakmai felkészülésbeli problé­ • szorongás, félelem, stressz, fóbia, pánik;
GYÚRTA DÁNIEL
mák is okozhatnak pszichológiai gon­ • a mentális tervezés hiánya, motiválatlanság;
Úszás, olim piai ezüstérmes, többszörös világ- dokat. Megváltozik a lelkiállapot, ha • rontott mozgás javításának képtelensége, feldolgozatlan kudarcok;
és Európa-bajnok
edzetlen vagy túledzett a sportoló, • versenytervek, taktika, stratégia hiánya;
ha sérülés zavarja, ha rossz a form a- • váratlan helyzetek kezelésének képtelensége;
időzítés, vagy ha nem kellőképp fel­ • figyelemfókuszálási technikák hiánya;
készült m entálisan. Szorongást okozhat a készség-kihívás egyensúly­ • az érzelmi kontroll hiánya;
talansága - ha alacsony a sportági tudásszint, de magas elvárást támaszt • az optim ális funkcionálási zóna elérésének, illetve m egtartásának
a verseny. Idegi fáradtság következhet be, ha több korosztályban, heti hiánya;
rendszerességgel versenyeztetik a sportolót, és nincs ideje regene­ • zavaró környezeti tényezők kiszűrésének, illetve kezelésének hiánya;
rálódni. A fizikai és a mentális fáradás sokszor nem párhuzam osan jele­ • hiányos kommunikációs és konfliktuskezelési technikák;
nik meg. A túledzettség kivételével a fizikai fáradtság általában gyorsab­ • önkifejezési képtelenség vagy hiányosság;
ban kipihenhető, m int az idegrendszeri. Gondot okozhat az is, ha a sok • az asszertivitás (önérvényesítés) hiánya;
versenytapasztalat feldolgozására kevés idő áll rendelkezésre. A klub • rendezetlen konfliktusok okozta érzelmi hatások;
és a szövetségi érdekek sajnos sokszor nem az optimális versenyeztetés • formaidőzítésbeli hiányosságok és hibák;
irányába billentik a mérleget. Ugyanez tapasztalható a sérülés utáni túl • csapatdinamikai feszültségek;
korai edzésbe állás esetén is. • szereplési nehézségek (média).
16 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
A PSZICHOLÓGUSI SEGÍTSÉGNYÚJTÁS TERÜLETEI
Az edző számára fontos a sportoló gyors és pontos megismerése. Ebben
az alkalmazott sportpszichológiai tesztek, az elbeszélgetés, kikérdezés,
az előtörténet felvétele segítenek. Fontos a motivációs bázis megisme­
rése és szükség szerinti módosítása. A legkorszerűbb tesztek, műszeres
mérések a biológiai, neuropszichológiai háttérről tudósítanak. A m ű ­
szeres m éréseket a képességek fejlesztésére is használhatjuk, például
a reagálásgyorsaság előfeszítettségének növelésére. Ez a gyakorlatban azt
jelenti, hogy az „elkészülni, vigyázz, rajt” jelre koncentráltabban tudjon
a sportoló figyelni. Más tudományágak mérései is nélkülözhetetlen se­
gítséget nyújtanak. Gondoljunk bele, ha a spiroergometriás (terhelés­
élettani) mérés komoly hiányosságokat tár fel, akkor a sportpszicholó­
giai felkészítés egy része értelm etlen és kivitelezhetetlen lesz, hiszen
a sportoló ezt biológiailag-fizikailag képtelen teljesíteni. Ugyanígy
folyam atosan m onitorozni szükséges az eredményességet, és a gátló,
akadályozó tényezőket fel kell számolni. A legkisebb eltérést a profik
azonnal korrigálják, a kezdők csak később veszik észre.
A stressz, a szorongás csökkentésére irányuló kérés gyakorta megje­
lenik. A sportolók egy része úgynevezett edzésmenő, vagyis az edzése­
ken jobban teljesít, de a versenyeken nem hozza a formáját. Az agykérgi
gátlás megakadályozza a m ozdulatok pontos kivitelezését, a rövidült iz­
m ok tovább növelik a görcsösséget, rontják a teljesítményt. Az ehhez
társuló érzelmi változások elbizonytalanítják a sportolót, és tovább lö­
kik a negatív spirál m entén. Az ismétlődő kudarcok rögzülhetnek, ko­
moly teljesítményrom lást okozva, ami szélsőséges esetben a sportolás
abbahagyásához vezethet, még a szabadidősport esetén is. A sportolók
a pszichoregulációs módszerek, a mentális tréning, valamint a kognitív
technikák segítségével szabadulhatnak ki e helyzet fogságából. A tudat­
talan tényezők feltárásában a különböző pszichoterápiás módszerek se­
gítenek, melyet a sportpszichológus végzettségének és a probléma jelle­
gének megfelelően alkalmaz.
A mentális tervezés hiányát könnyen tetten érhetjük, ha megkérdez­
zük a sportolót, hogy mit fog csinálni a versenyen. A különböző helyzetek
megoldási képtelensége verbálisán is megjelenik. Gyakran előfordul, hogy
a sportágra jellemző úgynevezett szekvenciális menetet, azaz a sportmoz­
Bevezetés
gások egymás utáni sorrendjét nem tudják pontosan felidézni. Ez a fejben
lévő gondolati, mentális sémák állapotát is tükrözi. A megfelelő mentális
séma nélkül a mozgás-kivitelezés esetleges, hol sikerül, hol nem, és emiatt
a hibajavítás is nehézkes. Fontos m ár ifi- vagy juniorkorban az alapvető
mentális technikák elsajátítása, hogy a gondolati séma minél tökéletesebb
legyen. A fiatalok gyakran ösztönösen is rájönnek ennek fontosságára, és
sokat gondolkodnak, fantáziáinak, képzelődnek a mozgásról. A javuló
séma természetesen visszahat a mozgás kivitelezésére, jótékony módon.
A fiatalon elsajátított mentális tréning végigkíséri a sportoló szakmai
karrierjét. Ily m ódon a versenytervek, a taktika és a stratégia is kidol-
gozottabbá válik, valamint kezelhetőbbek lesznek a váratlan helyzetek.
A figyelemfókuszálás talán a leghálásabb területe a felkészülésnek,
mivel viszonylag egyszerű technikákkal ham ar érhetünk el eredményt.
A sportolók kedvence a „zseblámpa” szimbóluma, melynek segítségével
fókuszálhatják figyelmüket, például: „A figyelmem, m int a zseblámpa
fénycsóvája, a feladatra irányul. Csak én vagyok, a pálya és a feladat.”
S ha m indezt kiegészítik a szükséges célform ulákkal - például: erős
vagyok, ügyes vagyok, b áto r vagyok - és a technikai célform ulákkal
- például feljebb a könyököm , nyújtom a lépést stb. - , akkor remekül
ötvöződnek eme m ódszerek a siker érdekében. A sportolónak kell
a gondolatokat irányítani, s nem fordítva. Ezt eleinte nehéz kordában
tartani, később azonban automatikus készséggé válik. Nem szabad viszont
az esztelen pozitív programozás csapdájába esni. A következő párbeszéd az
amúgy törekvő ifi sportoló és a sportpszichológusa között zajlott:
S p o r t o l ó : Pozitívan gondolkozom , nincs szükségem más technikára.
S p o r t p s z ic h o l ó g u s : Mire gondolsz?
S p o r t o l ó : É n v a g y o k a b a jn o k !
S p o r t p s z ic h o l ó g u s : É s té n y le g te vagy?
S p o r t o l ó : N e m ...
Az érzelmi kontroll hiánya sokszor a felszerelésben keletkezett károkon
m érhető le, valam int a meccs, verseny közben bekövetkezett agresszív
m egnyilvánulásokban. A sportoló sokszor a tehetetlen dühét vezeti
le így, m egoldási m inták hiányában. A teniszezők ütőtörése viszont
azonnal abbam arad, ha figyelmüket a hiba kijavítására, a következő
18 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek Bevezetés 19

m ozdulat elképzelésére és érzelmi állapotuk visszaszabályozására for­ sportágspecifikus méréseket is végeznek - labdarúgófal, optoelektroni-
dítják. Számos m ódszer létezik, amely lépésről lépésre tanítja meg kai mozgáselemzés lövészeknél, fotocellás sebességmérés atlétáknak és
a sportolót erre a gondolati áthangolásra. Az önszabályozó képességek hasonlók. Ezután kerül sor a felkészülési terv összeállítására, melynek
elsajátítása nem könnyű, ráadásul a hibás játékvezetői döntések is ne­ első része az adott helyzet függvényében, általában három hónapra szól.
hezítik a kivitelezését. A tapasztalatokat megfelelően és sok türelemmel Ebben általában az alapvető technikák elsajátítása szerepel, a sportoló
ki kell értékelni, majd tovább kell lépni. egyéni élethelyzetéhez igazodva. Itt
A sportolók szám ára nagyon hasznosak a versenyzői hatékonyság választják ki a m ódszereket, m egbe­
növelését szolgáló eljárások. Ezek - a testi tudatosság növelésétől szélik a m unka menetét, kereteit. A sportpszichológus szétoszlottá o ké­
a kom plex személyiségfejlesztésig —nagyon széleskörűek lehetnek. A sportpszichológiai m unka m e­ telyeimet, megtanultam bízni önmagom­
A folyamat akár többször is ismétlődhet, lépései: a problém a felismeré­ nete rendszeres találkozásokat jelent ban. Edzésen is kihozom m agam ból
se, beavatkozás, tesztelés, módosítás. Ezzel az optimális funkcionalitás a sportpszichológussal, valam int o tt­ a 9 9 százalékot a tanult módszerekkel.
valósítható meg, mely a siker egyik legfontosabb záloga. hon elvégzendő feladatokat (például Ez régebben csak kb. 8 0 százalékban
A környezeti meghatározókról is érdemes néhány szót szólnunk. Az relaxációt), önmegfigyelést, m in ő ­ sikerült. O a z én jó értelem ben vett
edzői kétségek, a gyors eredményelvárás vagy a lassúbb haladás ideje­ ségi edzésnapló vezetését és számos „sportbeli anyukám ” . M in d e n t m egta­
korán megszakíthatják a munkát. Hátráltató tényező a zsúfolt edzés- és egyénre szabott gyakorlatot. Általá­ nultam, ami a z élsporthoz kell, a men­
versenyprogram, a világversenyek előtti rövid idejű „tűzoltó” m unka, ban heti egyórásak a foglalkozások. tális felkészülés terén. Előtte csak görcsö­
a krízishelyzetek megoldására jutó kevés idő (például az edzéskörülmé­ Kedvező, ha az alaptechnikák elsajátí­ sen akartam, de nem tudtam, hogyan
nyek változása az olimpia előtt). Nagyon nehéz a helyszíni segítségnyúj­ tására az alapozó időszakban kerül érhetem el a célom at. M ost\§rzeIm i
tás előzetes m unka nélkül, amely így kétes kimenetelű is lehet, bár tény, sor. A m ásodik fázisban a tanultak egyensúlyban vagyok, és jól teljesítek.
hozott m ár fényes sikert is (például a női kézilabda pekingi olim piai versenyzésbe való beépítése történik, GYÚRTA GERGELY
negyedik helye). majd a harm adik fázis jelenti a ru tin ­ Úszás, vb-bronzérmes
H azánkban szemléletváltásra is szükség van a team m unka helyes szerű alkalmazást. Ez a folyamat k ö ­
értelmezésében. A mai, korszerű sportfelkészítésben a sportorvos, rülbelül 3x3 hónapig tart, azaz egy
a sportpszichológus, a gyógytornász, a masszőr, a dietetikus és még szá­ szezont ölel fel. Kivételes körülm ények között gyorsított felkészítésre,
mos szakember együttes m unkája hozza meg a sikert. A személyek vá­ azonnali segítségnyújtásra is sor kerül.
laszthatók, de az elv nem kérdőjelezhető meg, ha lépést akarunk tartani! A helyszíni ellátás akkor a legeredm ényesebb, ha o tth o n i m unka
előzi meg. A folyamatos m unka a jó készségek megőrzését, csiszolását és
újak megszerzését jelenti.
A SPORTPSZICHOLÓGIAI MUNKATERVEZÉSE Fontos része a tudatossági szint és az önbizalom emelése, az önisme­
ret fejlesztése, az önálló, alkotó, kreatív gondolkodás elősegítése. Az így
A célkitűzésekkel indul: m it szeretnénk elérni? Nem mindegy, hogy végzett m unka lehetőséget terem t a kudarcokból való gyorsabb k i­
a sportoló önm agától jön, az edzője küldi, vagy szűrővizsgálaton vesz lábalásra, a dinam ikus alkalm azkodásra és a folyam atos fejlődésre,
részt. Ha utóbbiról van szó, az ott kapott eredmények alapján a szak­ a bajnokká válásra.
ember javasol számára egy felkészülési program ot. Ez a folyamat a már
említett kikérdezésből (exploráció), az előtörténet felvételéből (anam-
nézis), tesztekből és műszeres eljárásokból áll. Vannak sportágak, ahol
20 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
MILYENEK A BAJNOKOK?
Nekem a vb-n (2011) a z volt a legkriti­
kusabb, amikor 150 méternél azt láttam
a víz alatt, hogy hiába rúgtam el ma­
gam jól a fordulónál, a japán (Koszuké
Kitadzsima) még job ban m egnövelte
a z előnyét. Akkor egy pillanatig nehéz
volt, pont abban a helyzetben kellettek
azo k a fejben előre b egyako ro lt d o l­
gok, amiket edzéseken talán nem is le­
het megszerezni.
N a g y o n fontos, ho gy csak azza l
foglalkozz, amit saját magadtól elvársz,
ami előrevisz, és ne azzal, amit más
gondol. N a g y baj lenne, ha bármiféle
külső hatást érzékelnék, amikor felállók
a rajtkőre. O tt elő kell hívnom azt az ál­
lapotot, amit egész évben gyakoroltam,
hogy hibátlanul végrehajtsam azt, ami­
re készültem.
Jó versenyzőtípusnak tartom ma­
gam. Azt gondolom , a kudarc nem léte­
zik. Volt úgy, hogy nem sikerültek bizo­
nyos versenyek, de nem fogtam fel ku­
darcnak. Tudtam, hogy megcsináltam
mindent, akkor valamiért úgy kellett tör­
ténnie, és majd következőre összejön.
M in d e n t megteszek, biztos sikerülni
fog! M indig van egy felépített taktikám,
és csak ahhoz igazodok.
GYÚRTA DÁNIEL
Úszás, olim piai ezüstérmes, többszörös világ-
és Európa-bajnok
Bevezetés 21
Sok sportoló gyerekkori álma, hogy
bajnok legyen. ím e a m entális „re­
cept” és számos összetevője. A baj­
nokok magas szintű éberségi szinttel
(arousal) önszabályozással és ö n ­
bizalom m al rendelkeznek. Energi­
kusak, de lazák. Félelem nélküliek,
jól összpontosítják figyelmüket,
kontroll alatt vannak, de m indezt
erőltetés nélkül érik el. A sp o rt­
tal kapcsolatos pozitív képzetek és
gondolatok elkötelezetté teszik őket.
C éltudatosan küzdenek, gondol­
kodást kontrolláló stratégiákat hasz­
nálnak, és jól kidolgozott verseny­
terveik vannak. Szívósak, kitartóak,
forgatókönyvük van a pszichés fel­
készülésre, sőt m odellezik a lehet­ ■csapásokkal való megküzdés,
séges helyzeteket. Remek problém a- 1teljesítmény téthelyzetben,
felismerő és -m egoldó szemléletük 1célkitűzés, mentális felkészülés,
és készségük van. Gyakran kerül­ ■koncentráció,
nek áram latélm énybe (flow), kikü­ ■szorongásmentesség,
szöbölik a negatív környezeti h atá­ ■önbizalom,
sokat. Fantasztikusan bíznak a siker­ ■teljesítménymotiváció és
ben. A felsoroltak nem mindegyike ■edző által irányíthatóság.
van jelen m inden egyes bajnok sze­
mélyiségében, de m inél többet birto­
kol belőle, vélhetően annál sikere­ A MÓDSZEREKRŐL
sebb. A sportpszichológiában jól
ism ert ACSI-28/2 (Athletic C oping A vizsgálatok egy része papír-ceruza vagy számítógépes teszt, más része
Skill Inventory - Sportolói m egküz­ műszeres, illetve laboratórium i mérés. Érdemes a biológiai terhelhe­
dési m inták kérdőíve, Jelinek, 2000.) tőségi adatokat is figyelembe venni. M érhetőek a személyiségjegyek,
a szorongás, az önbizalom , a megküzdési képességek, a sporttelje­
pontosan ezeket a tulajdonságokat,
faktorokat vizsgálja: sítmény, a motiváció, az agresszivitás, az asszertivitás, a kockázatvállalás,
Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
a figyelemkoncentráció, az attitűdök, a csapatban észlelhető viselkedési
m inták és még számos egyéb faktor is.
A projektív tesztek (például rajzos feladatok, színteszt, képek váloga­
tása) segítségével közvetetten lehet lelki jelenségeket felismerni. A spor­
tolót védik a személyiségi jogai, teszteredményei csak jogilag szabályo­
zott keretek között használhatóak fel. A kapott eredményeket fejlesztő
célzattal, pozitív megerősítéssel visszajelzik a sportolónak, a pszichés
teherbírásának megfelelően. A vizsgálatokat és az elbeszélgetést köve­
tően kerül sor a m unka menetének meghatározására.
A sportpszichológiában a teljesítmény fokozására alkalmas módsze­
rek közül az arousal-szabályozó technikákat, az im aginációt (képi
elképzelés), a belső beszédet, a célállításokat és a figyelemkoncentráció
növelésére irányuló eljárásokat alkalmazzák leginkább (W einberg-
Gould, 1995.). Az alább ism ertetett m ódszerek a további fejezetekben
részletesen kifejtésre kerülnek. Alapvető módszernek minősülnek a re­
laxációs technikák, melyeket elsajátítás után a sportolók egyénileg is si­
keresen alkalmazhatnak. Relaxáció néven azokat a gyógyító eljárásokat
értjük, melyek a pszichotónus áthangolása segítségével a pszichovege-
tatív egyensúly kialakítására törekednek (Bagdy-Koronkai, 1978). Ez
organizm ikus átkapcsolást jelent a nyugalmi tónusra. Több fajtája is­
meretes, a sportban a klasszikus schultzi autogén tréninget és a jacob-
soni progresszív relaxációt alkalmazzák, sokszor m ódosított formában.
A racionális ú to n m egtanulható gyakorlásterápia otthoni feladatok
végzését is igényli. Pszichés hatásai jelentősek: kellemes em ocionális
(érzelmi) állapot, nyugalom, az éntudat és a testtudat egybeolvadása,
a koncentráció növekedése, a pszichotónus szabályozása. Általában az
aktivitási szint emelkedésével és az önismeret elmélyülésével jár.
A mentális tréning az egyik leggyakrabban alkalmazott eljárás a m en­
tális felkészítésben. Célja a jó mozgássor begyakorlása, a hibás elemek
kijavítása, a kieső edzés pótlása, a sérülés utáni rehabilitáció meggyorsí­
tása és a m odellezett helyzetek begyakorlása. A m ozgássorok fejben,
gondolatban való gyakorlását jelenti. Lényege a mozgás m inél p o n to ­
sabb és részletesebb elképzelése, gondolati és érzelmi átélése. A mozgás
képzete az izm okban m ozgásim pulzusokat vált ki (ideom otoros gya­
korlás elve). Alapvető feltétele a minim ális mozgástapasztalat, szüksé­
gesek hozzá a mozgás dinamikáját tükröző élmények. Hosszabb cselekvés­
Bevezetés
sorok is gyakorolhatóak ezzel a módszerrel. Használata kom oly telje­
sítménytartalékot jelent, és jelentős eredményfokozódással jár. Fokoza­
tosan kell felépíteni a gondolatban lejátszott mozgássort - az egyszerű
elemek gyakorlásával kezdődik, m ajd később a m ozgássorok követ­
keznek edzéshelyzetben. Az autom atikus alkalmazás után következhet
a versenyszituációk kidolgozása különböző körülmények közepette.
A kognitív viselkedésterápia olyan kezelési módszereket jelent, ame­
lyek viselkedésmódosítási technikákat alkalmaznak, de a kevésbé haté­
kony hiedelmek megváltoztatását is célozzák. A pszichológus az élmé­
nyek hatékonyabb értelmezésére tanítja a sportolókat, mellyel uralhat­
ják zavaró érzelm i reakcióikat (például szorongás). A kudarckerülő
sportolók hajlamosak az eseményeket negatív oldalról értékelni. A siker
helyett inkább kudarcra számítanak, viselkedésük értékelésében hibái­
kat felnagyítják, eredm ényeiket pedig lekicsinylik. A pszichológus
ilyenkor segít a sportolónak, hogy észrevegye a torzításokat saját gon­
dolkodásában, és abban a valósággal inkább összhangban álló változá­
sokat hozzon létre. A váltás következményeit is megvizsgálják. A prog­
ram tartalm azhat szembesítést és pozitív gondolkodási tréninget is. Az
önbüntető belső beszédet („ma biztosan veszítek”) pozitív öninstruk­
ciókkal, célformulákkal helyettesítik („csak úgy, m int edzésen, taktikusan
támadok, okosan cselezek, megyek, m int a tan k ...”).
A tartós viselkedésváltozás elérése érdekében a személy vélekedései­
nek és hiedelmeinek megváltoztatása is fontos. Ebben néha a mélylélek­
tani korrekciós élményt adó módszerek is szükségesek lehetnek. A sike­
res teljesítmény növeli a hozzáértés (kompetencia) érzését. M indehhez
szükséges a figyelem fókuszálása. A sportolók számára kezdetben n a­
gyon nehéz az irányított figyelem megvalósítása, alig néhány m ásod­
percig képesek rá. Gondolataik elkalandoznak, ötletbetöréseik vannak,
és jelentősen bosszankodnak emiatt. Kitartó munkával érik el a m ini­
málisan szükséges 8-10 mp-es határt. A későbbiekben az időtartam nő,
és a fókuszálás olyannyira autom atikussá válik, hogy a zavaró környe­
zeti ingerek már nem is tudatosulnak. A sportolóknak meg kell tanulniuk
a fókusz tágítását, szűkítését és áthelyezését is. Csak így tudnak pszichés
szem pontokból energiatakarékosan és gazdaságosan üzem elni - úgy,
hogy például egy késő esti döntőben is csúcsformában legyenek. Ehhez
Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
több módszert is alkalmazhatnak, a különböző eljárásokat integratívan
felhasználva.
Az imaginációban képeket képzelnek el a sportolók, melynek segítsé­
gével gondolati úton képesek szituációkat, folyamatokat, cselekvéseket,
személyeket megjeleníteni, érzelmeket átélni és megváltoztatni. Az el­
képzelésből belső képek, szim bólum ok keletkezhetnek. A fantázia,
a képzelet aktivitása, a kreativitás különleges jelentőséget kap. Az imagi-
náció és a szimbólumok segítségével az ember tudattalan működéseihez
ju tu n k közelebb. A relaxált állapotban elképzelt képek az álom hoz
hasonló segítséget nyújtanak problém ák, konfliktusok megoldásához,
célok eléréséhez, vágyak tudatosításához és megvalósításához. Gyakran
művészetterápiás eszközökkel (rajzokkal, festményekkel) egészítik ki
a feldolgozási folyamatot. Mélyíti az önism eretet, javítja a konfliktus-
feldolgozást, új megoldási lehetőségeket nyit. A személy egészségesebb,
eredm ényesebb m űködését teszi lehetővé. A sportban alkalm azott
imagináció elsősorban a sportmozgások és a versenyhelyzetek elképze­
lését jelenti, amely magában foglalja a vele járó érzelmi és egyéb megha­
tározó tényezőket.
NÉHÁNY SZÓ A SPORTPSZICHOLÓGUSOKRÓL
A sportpszichológus pszichológus diplomával (BSc és MSc) rendelkező
és kétéves felsőfokú szakirányú továbbképzési szakot végzett (úgyneve­
zett szakvizsgás) sportszakpszichológus. 2007-ben indult az első akkre­
ditált képzés a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudom ányi
Kar Pszichológia Tanszékén Dr. Lénárt Ágota vezetésével. A képzésben
számos szakterület jeles képviselői vesznek részt, az európai szakmai kí­
vánalmaknak megfelelően.
Az utóbbi évtizedekben a sportpszichológia nagy változásokon m ent
át világszerte: integratív, azaz több m ódszert alkalmazó, dinam ikus,
a versenyzésben jól hasznosítható módszereket és a klinikai szemléletét
csak szükség esetén m egtartó tudom ánnyá fejlődött. Alkalmazása
során, sajnálatos m ódon, még m indig sok előítélettel, tévhittel kell
megküzdenie. Szerencsére az elkezdett m unka ham ar szétoszlatja a ké­
telyeket, de sokan nehezen, több kudarc után jutnak el idáig.
Bevezetés 25
A különböző országokban más és
más a képzési rend, m iután m áshol M a g ya ro rszá g o n sokan úgy g o n d o l­
olyan alapszakok is vannak (például ják, hogy csak az jár sportpszicho ló­
sporttudom ányi BSc), melyek nálunk gushoz, aki beteg. Én kíváncsiságból
nincsenek. mentem el. Látva a külföldieket, azt gon­
A képzés során a sportpszicholó­ doltam , hátha nekem is ad valamit.
gusok módszerspecifikus alapismere­ A mentális felkészülés során rájöttem,
tekre tesznek szert, például autogén hogy nemcsak valamiben segít, hanem
tréning, mentális tréning, mozgás- és óriási többletet ad.
m űvészetterápia, neurolingvisztikus GYÚRTA DÁNIEL
program ozás, katathym im aginatív Úszás, olim piai ezüstérmes, többszörös világ-
és Európa-bajnok
pszichoterápia, csoportanalízis, de la­
borgyakorlatokon is részt vesznek.
Ma Magyarországon több m int 40
szakem ber áll rendelkezésre, a kör kétévente bővül, a m űködéshez
szükséges szervezeti keretek kialakítása zajlik. Optimális lenne, ha minden
sportágnak saját sportpszichológusa volna, valam int ha az utánpótlás
nevelésben is dolgozhatnának. A sportorvosi hálózathoz hasonló keretek
kialakítása nagymértékben fellendítené ezt a m unkát, és széles körben
elfogadottá válhatna a szabadidősporttól az olimpiai felkészítésig. Kül­
földön az ellátás, a szakemberek létszámát tekintve, sokszorosa a miénk­
nek - például Ném etországban nyolcszorosa, D ániában négyszerese.
További cél az edzők sportpszichológiai szakmai felkészültségi szint­
jének emelése, ehhez az edzőtovábbképzés helyzetét is rendezni kell.
Jelenleg szakmai továbbképző konferenciák szervezésével javítunk
a helyzeten. Az edzőkben, versenyzőkben tudatosulnia kell annak, hogy
milyen típusú problém ák esetén hol kérjenek segítséget. Jelenleg a Sem­
melweis Egyetem Testnevelési és Sporttudom ányi Karán, az Országos
Sportegészségügyi Intézetben, néhány sportiskolában, sportcentrum ­
ban, valamint magánrendeléseken tehetik ezt meg.
Fontos azt is tudatosítani, hogy m i nem szám ít szakszerű sp o rt­
pszichológiai ellátásnak.
Az így szerzett keserű tapasztalatok m egingatják a h itet a sp o rt­
pszichológiában, pedig ezeknek ehhez sem m i köze. Ebből kifolyólag
érdemes odafigyelni arra, hogy ilyen esetekben szakszerű segítséget,
sport-szakpszichológust vegyünk igénybe.
Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
A szakmai m unka fejlesztése érdekében szoros nemzetközi kapcso­
lattartás segíti a sportpszichológusokat. Hazánk élen jár a közép-kelet-
európai régióban. Kétoldalú kapcsolatok és együttm űködések, k o n ­
ferenciák szervezése, nemzetközi tagságok (FEPSAC, ISSP), az ifjúsági
tagozat (ENYSSP) m űködésében való részvétel és az Európai S port­
pszichológiai Társaság Managing Council (Vezetőségi Tanács) ülésének
megszervezése (2011) fémjelzi az utat. Az európai és világkongresszu­
sok rem ek lehetőséget adnak a valódi, gyakorlati tapasztalatcserére,
ahol lehetőség nyílik szakmai tanulm ányutak szervezésére is. A hazai
ellátás fejlesztésére érdemes lenne átvenni azt a külföldi modellt, ahol az
adott ország olimpiai bizottsága kijelöl és m űködtet egy szakmai kere­
tet, és a szövetségek innen igényelhetik a szakember m unkáját az előre
egyeztetett éves felkészülési terv szerint, anyagi terhek nélkül.
Az értelmes párbeszédhez jól képzett, felkészült és továbbképzett
edzőkre van szükség. Jelenleg egyre több tantárgy szolgálja ezt a célt
a képzésben (Bevezetés a sportpszichológiába, Alkalm azott sp o rt­
pszichológia, Alkalmazott sportpszichológia az élsportban, Pedagógiai
hatékonyság fejlesztése, Személyiségfejlesztés, Autogén tréning, M entá­
lis tréning).
Reményeink szerint a következő fejezetek hatékonyan segítik az el­
mélyülést, és gyakorlati szempontból is sok hasznos tanáccsal szolgál­
nak nemcsak sportolóknak, edzőknek, hanem m inden sport iránt ér­
deklődőnek.
I. Egy testben az ellenséggel - a szorongás, mint szükséges jó 27
I
Eg y testben a z ellenséggel -
A SZORONGÁS MINT SZÜKSÉGES JÓ
G yöm bér N oé m i-K o vács Krisztina
Szervusz, szorongás, szívesen fogadlak! - hangzik az elsőre kifejezetten
hum orosnak tűnő m ondat, ám ha kicsit jobban belegondolunk, megta­
láljuk benne azt az üzenetet, am it valójában keresünk. A szorongással
nemcsak sportolóként találkozunk, hanem magánem berként is áthatja
életünket. Gyakran teszünk fel m agunknak olyan kérdéseket, mint:
Elég jó és ügyes vagyok-e?
Vajon a főnököm elégedett lesz velem?
Boldoggá tudom őt tenni?
Mi történik, ha ez nem sikerül?
Sokunknak ism erősek ezek a kétségek, melyek m indennapi fé­
lelmeinket, szorongásainkat tükrözik. G ondoljunk csak bele a sport
világába! A sportolók élete állandó megmérettetés, a hétköznapi aggo­
dalm ak összekapcsolódnak az állandó megfelelési vággyal. Egy-egy
aranyérem egy egész nem zetnek okoz boldog pillanatokat. Vajon
mennyire szoronganak azok a sportolók, akiktől egy ország várja ezeket
a felszabadult perceket?
A magyar olimpikonokkal dolgozó egyik legjelentősebb hazai sport­
pszichológusunk idézi egy ezüstérmes szavait: „Nem az a baj, ha bal láb­
bal ébredsz az olim piai döntő napján, hanem az, ha úgy m aradsz!”
Ugyanez a helyzet a szorongással és a félelmekkel is. Szorongásra szük­
ség van, hiszen ez az érzés jelzi számunkra, hogy valami jelentős dologra
28 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
O
>
készülünk. A fontos az, hogy tudjuk irányítani, hogy fel tudjuk használ­
ni motiváltságunk erősítéséhez.
A SZORONGÁS, AZ IZGALOM ÉS A FÉLELEM HÁROMSZÖGE
Ezt a három fogalmat gyakran összekeverik az edzők és a sportolók is.
Ahhoz, hogy egy problém át a sportoló és az edzői is tisztán lásson, azo­
nosítani kell, hogy m itől fél a sportoló, mi vált ki benne szorongást, és
hogyan viselkedik ilyenkor. A szorongás ugyanis nem azonos a félelem­
mel. Míg a félelem konkrét tárgyhoz vagy eseményhez kapcsolódik,
addig a szorongásban több a bizonytalanság. A szorongás úgy is fel­
fogható, m int tárgy nélküli félelem. Sportolóként félhetek attól, hogy
hibázni fogok egy kevésbé begyakorlott mozdulatsor vagy taktika során,
de szoronghatok akár magától a verseny tényétől is.
Nehezebb a helyzet a szorongás és az izgalom szétválasztásával.
M indkét jelenségnek hasonló tünetei lehetnek, de a szorongást elsősor­
Egy testben az ellenséggel - a szorongás, mint szükséges jó 29
bán érzelmi, az izgalmat inkább fiziológiai jelenségnek tekintjük. Fon­
tos különbség az is, hogy amíg a szorongás m indig valami negatív él­
ménnyel, érzéssel párosul, az izgalom lehet kellemes is. Egy sportolónak
az a tudat, hogy elérheti a célját az adott versenyen, vagy kiállhat a rivá­
lisa ellen, okozhat olyan izgalmi állapotot, ami nemhogy gátolja, hanem
motiválja őt. Egy bizonyos fokú izgalmi állapot szükséges ahhoz, hogy
megfelelő legyen a rajt, hogy kitartsunk az utolsó 500 m éteren, vagy
hogy kibírjuk az utolsó m enetet. A versenyeknél a cél tehát nem
az, hogy teljes nyugalmi helyzetet terem tsünk, és megszüntessük az iz­
galmi állapotot, hanem éppen az, hogy m egtanítsuk a sportolót k o r­
dában tartani azt. Az igazán hatékony sportoló nem csak a mozgása,
hanem az érzései felett is képes uralkodni.
M l AZ AROUSAL-SZINT?
Az arousal nem más, m int az idegi-hormonális rendszer izgalmi szintje,
a szervezet éberségi, aktivációs állapota; jelzi, m ennyire vagyunk ébe­
rek, m ennyire tu d u n k jól teljesíteni. M almö (1959) szerint az arousal
egy olyan általános izgalmi állapot, mely az alvásszerűtől egészen a fel­
fokozott, szélsőséges állapotig terjed és változik.
A megfelelően magas arousal-szint a versenyzés előfeltétele. A magas
arousal-szint egyik előnye, hogy a figyelem beszűküléséhez vezet, azaz
a sportoló kizár m inden olyan zavaró ingert, mely ro n th atn á a telje­
sítményét. A magas arousal-szint időnként mégis gyenge teljesít­
ménnyel párosul - ennek hátterében pszichológiai okok állnak. Ha az
arousal-szint túlzottan magas, akkor a versenyző nemcsak a zavaró té­
nyezőket, hanem a versenyzéséhez nélkülözhetetlen inform ációkat
(például csapattársak mozgása, szélirány változása) is kizárja. Ennek
eredménye lehet a pontatlan vagy téves helyzetértékelés, am it a figye­
lem túlzott beszűkülésének neveznek (Landers, 1980).
M inden sportkörnyezet jelzésekkel telített, melyeket a sportolók leg­
jobb teljesítményük érdekében értelmeznek. Ezek a jelzések a környezet
jellemzőiről nyújtanak inform ációt, úgymint a tárgyak iránya és gyor­
sasága repülés közben, vagy az ellenfelek és a csapattársak lépései. Olyan
tényezők, melyek lehetővé teszik a sportolók számára, hogy előreve-
30 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek I. Egy testben az ellenséggel - a szorongás, mint szükséges jó 31

csökken, sőt, egyfajta apátiába is átfordulhat. Látható, a teljesítmény

i többnyire a közepes izgalmi szint esetén a legoptim álisabb. Nézzük
meg, mi jellemző erre az állapotra.
TELJESÍTMÉNY

KOMFORT­
1. Selye (1950) kifejezésével élve ez az állapot az eustressz, azaz pozitív
ZÓNA stressz. Kihívások sikeres megoldása során érezzük. Ebben a helyzetben
Legjobb
teljesítmény, a feladat nehézségi foka nem haladja meg a sportoló lehetőségeit, aki
/ INAKTÍV STRESSZA
/ ÁLLAPOT
koncentrált
ZÓNA \ így a szükséges m értékben m arad aktív és energikus. Az ilyen stressz­
figyelem
/ Pihent, Félelem, \ helyzetek időben behatároltak, és pozitívan hatnak a végkimenetelre.
nyugalmi szorongás, \
m,
állapot düh, harag 1
1. á b ra . Arousal-
— ------------- ►
Magas
szint és teljesít­
Alacsony
STRESSZ/AROUSAL TELJESITMENY
mény fordított
U alakú görbéje
Sportoló 1 Zónán kívül

títsék a történéseket, pontos és azonnali döntéseket hozzanak, és meg­

felelő m ódon reagáljanak a feladat által tám asztott követelményekre. Zónán kívül Zónán kívül
Ugyanakkor ezeknek a jelzéseknek egy része a teljesítmény szempontjá­ ©
ból szükségtelen és jelentéktelen - sőt mi több, ártalm as. A m eg­
Sportoló 3 Zónán kívül
növekedett arousal-szint viszont addig szűkíti a sportoló figyelmi fóku­
szát, míg - egy optimális ponton - m inden szükségtelen jelzés eltűnik, 2. ábra.
és a sportoló képessé válik arra, hogy kizárólag a legfontosabb inform á­ A szorongás Alacsony Magas
ALLAPOTSZORONGAS
ciókra koncentráljon. A zonban ha a figyelem ezen optim ális ponton és a zónák
túl, egy magasabb arousal-szinten szűkül be, fontos információk is kire­ kapcsolata

kesztődhetnek (Easterbrook, 1959).

NÉHÁNY SZORONGÁSSAL KAPCSOLATOS,
A GYAKORLATBAN IS JÓL ALKALMAZHATÓ ELMÉLET
Klasszikus elméletnek számít az izgalmi szint és a teljesítmény fordított
U alakú görbéje. Ez az elmélet m ár többszörösen is bizonyított, és a gya­
korlatban is jól megállja a helyét.
Láthatjuk, ahogy az izgalmi szint emelkedik az álmos, inaktív álla­
potból a kom fortzóna felé, a nagyobb éberséggel a teljesítmény egyre
hatékonyabbá válik. Am int meghaladja az optimális szintet, és eltolódik
a túlzott izgatottság, a stresszzóna irányába, a teljesítmény fokozatosan
2. H anin (Nagykáldi, 1998; W einberg, 1995) szerint m inden sportoló
rendelkezik olyan ideális szorongási zónával, am ikor a legjobb telje­
sítményt tudja elérni. Az optimális szorongási szint nem esik pontosan
a középpontba, hanem egyénenként változó. Meg kell találni azt az
izgalmi szintet, ahol a teljesítm ény a leghatékonyabb. Ez az edzőnek,
a sportolónak és a sportpszichológusnak is feladata és célja is egyben.
3. Az izgalmi szint teljesítményre kifejtett hatása függ az egyén értelme­
zésétől is (Nagykáldi, 1998; W einberg, 1995). Az alacsony szintű szo­
rongást az egyik versenyző unalom ként éli meg, a másik pedig nyugodt,
relaxált állapotként. Az alábbi ábra jól illusztrálja ezt a jelenséget.
32 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek I. Egy testben az ellenséggel - a szorongás, mint szükséges jó 33

ben valaki - egy bíró, családtag, barát, csapattárs vagy az edző - értékeli
a teljesítményét. Ez különösen olyan sportolók számára lehet fenyegető,
akiknek viszonylag alacsony az önbizalmuk, az önbecsülésük, vagy akik­
ÉLMÉNY MINŐSÉGE

nél hiányoznak a korábban átélt sikerek. Hajlamosak „leblokkolni”, és

az edzésekkel ellentétben, a verseny során gyengébben szerepelni, külö­
nösen téthelyzetben. Az ilyen típusú sportolókat nevezi a sportpszicho­
lógia „edzésmenőnek”. Ritkán tudják kihozni magukból a maximumot.
Mindez nem jelenti azt, hogy egyáltalán nincs szükségünk a szoron­
gásra. A sportolói sikerek eléréséhez a sportolóknak m inden eshetőség­
3. áb ra .
gel tisztában kell lenniük, beleértve a fenyegető helyzeteket is. A zavar,
Az arousal-szint az egyensúly felborulása gyakran abból keletkezik, hogy egy energiát -
és az élmény lan, az optimálisnál kisebb m értékben felkészült, a győzelemre esélyes­
közti kapcsolat nek tartott csapat egyszerűen „elfelejti”, hogy az ellenfél is győzni akar.
A szorongásszintet nem m egszüntetni, hanem kontrollálni kell
4. A túlzott szorongás leginkább a koncentrációban zavarja meg a spor­ (Anshel, 2003).
tolót. A megfelelő koncentráció érdekében a külső és a belső zavaró in­
gereket is ki kell zárni. A tökéletes összpontosítás a figyelem szükséges A „felismerhető" szorongás A sportpszichológus segítségével elér­
beszűkülésével az optimális izgalmi szint állapotában jelenik meg. Szorongás és szorongás között is van tem azt, hogy meccs előtt lekapcsoljam
különbség. Vizsgáljuk meg több az agyam, csak magamra összpontosít­
szempontból, hogy milyen formában sak, és a ringben pe d ig csak a küz­
HOGYAN JELENIK MEG A SZORONGÁS? jelenhet meg. delemre koncentráljak. Továbbá meg­
tanultam, hogyan m aradjak h ig g ad t
A tartós szorongás befolyásolja: 1. M egkülönböztethetünk szom ati­ a meccs alatt fellépő esetleges váratlan
• a teljesítményt, kus (testi) és kognitív szorongást. (Ez helyzetekben. Ezeknek köszönhetően
• a sportoló igényszintjét, utóbbi a sportpszichológiában a n e­ kevesebbet hibázok, így a z ö n b iz a l­
• motivációját, gatív gondolatok form ájában megje­ mam is megnőtt.
• énképét, lenő szorongást jelenti.) VENNES DZSENNIFER
• a helyzetek felismerését, A szomatikus szorongás lehetséges Ökölvívás, ob-ezüstérmes
• a döntések gyorsaságát, tünetei (Martens, 1990):
• fokozhatja az agresszív megnyilvánulásokat (Spielberger, 1972), • nyirkos kéz,
• gátolhatja a finom koordinációt igénylő mozgások kivitelezését • bőséges izzadás,
(Spielberger, 1972). • rossz közérzet,
• émelygés,
A sportban a szorongás a sportoló érzelmeit tükrözi, aki úgy érzi, hogy • gyomorremegés,
valami rosszul fog alakulni, sikertelen lesz, vagy kudarcot vall. A sporto­ • fejfájás,
ló az egyik ellenfelét jobbnak gondolhatja, vagy tudja, hogy a közönség- • kiszáradt száj,
 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek . Egy testben az ellenséggel - a szorongás, mint szükséges jó
34

• gyakori vizelési inger,

• alvási nehézségek.

A kognitív szorongás legjellemzőbb megjelenési formája a negatív bel­

ső beszéd (nem vagyok rá képes, az ellenfelem jobb/erősebb/tehetsége-
sebb, csak nehogy m egint elszúrjam ...) A kétféle szorongás, a szomati­
kus és a kognitív, együtt is jelentkezhet,
de gyakoribb, hogy csak az egyik van
A zért van szükség önbizalom ra, mert jelen problém át okozó mértékben.
ha nem hiszünk magunkban és abban, A kognitív szorongásszint növekedésé­
hogy valamit képesek vagyunk megcsi­ vel a teljesítmény csökken. A szomati­
nálni, akkor nem is fog sikerülni, ugyanis kus szorongás csak abban az esetben
rengeteg dolog fejben dől el. Hinni kell csökkenti a teljesítményt, ha kontrol­
magunkban ahhoz, hogy jók legyünk! lálhatatlan, ha szintje túl magas, amíg
viszont kontrollálható, egyértelműen
LENCZ KLAUDIA
Karate, többszörös magyar bajnok serkentőleg hat. Ügy is m ondhatjuk,
hogy m inél erősebb az önbizalom,
a kontrollált szorongás annál inkább
teljesítménynövelő hatású. Ugyanakkor a magas szorongásszint kihathat
az önbizalomra, azaz csökkentheti annak mértékét. Az állítás fordítva is A szorongás megjelenése szoros kapcsolatban van az önbizalommal. Az
igaz, hiszen ha a sportoló téthelyzetben is bízik magában és a képességei­ alacsony önértékelésű sportolók csekély önbizalom m al rendelkeznek,
ben, szorongását kontrollálni, teljesítményét maximalizálni tudja. amihez magas állapotszorongás társul. Az önbizalom növelése az ő ese­
tükben kiemelten fontossá válik. Az a sportoló, akinél a szorongás alap­
2. Egy másik felosztás szerint elkülöníthetünk vonás- és állapotszorongást. vető személyiségjellemző, általában az adott helyzetektől is fokozottab­
• A vonásszorongás „alkati” tényező, azaz a sportoló személyisége ban szorong (Martens és munkatársai, 1990). Ennek a kettőnek a kom ­
határozza meg. Az a sportoló, aki személyiségéből fakadóan hajla­ binációja a kívánt határon túl is em elheti az izgalmi (arousal) szintet,
mosabb szorongani, a versenyt sokkal veszélyesebbnek és feszült­ azaz hatással van a versenyző figyelmére, így a teljesítményére is.
ségtelibbnek ítéli és éli meg.
• Az állapotszorongás alapvetően 3. A szorongás egy m ásik megnyilvánulási formája: a teljesítm ény­
m indig a helyzettől függ, és a kö­ szorongás. M oore és G ardner (2006) szerint a teljesítményszorongást
A versenyek előtti izgalm at figyelem el­ vetelm ények is befolyásolják. az alábbi összetevők határozzák meg:
tereléssel kezelem. A pozitív emlékeim­ Ilyen helyzetekben a sportolónak • a versenyhelyzetben m utatott teljesítmény,
mel nyugtatom magam. valóban van oka tartani egy adott • a teljesítményre irányuló motiváció, az önbizalom,
szituációtól (például sérülésve­ • a szorongás kognitív és szomatikus aspektusai.
HÜBNER DENIEL
Karate, magyar bajnok, nemzetközi sikerek szély, idegen környezet vagy más
kultúrából származó ellenfél).
Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
Azt tapasztaljuk, hogy ha a sportoló érzéseit és viselkedését szoron­
gásként bélyegezzük, m ajd ezt magával a sportolóval is közöljük, m ár
önmagában is további, intenzívebb szorongásérzést válthat ki. Mindez
tovább ronthatja a teljesítményt (Anshel, 2003).
4. N oha a szorongást legtöbbször negatív élm ényként szokták leírni,
akárcsak az izgalom nak, ennek is van egy előnyös oldala. Két fajtáját
szokás elkülöníteni:
• debilizáló: a teljesítményre káros, gátló hatású szorongás,
• facilitáló: a teljesítményt növelő, aktivizáló hatású szorongás.
A versenyeket gyakran stresszforrásként élik meg a sportolók, hiszen
a versenyeken „figyelik” a sportoló teljesítményét, eredményt kell pro­
dukálnia, meg kell m utatnia az edzőjének/ellenfeleinek/bíráknak/szurko-
lóknak, hogy érdemes az elismerésre.
M indezek teherként nyom hatják a sportoló vállát, viszont épp­
annyira lehet kellemes, m int kellemetlen. A téthelyzettel együtt jár az is,
hogy a sportoló „reflektorfénybe” kerül, ő válik fontossá, csak rá figyel­
nek, végre m egm utathatja, m ire képes, és a legvégén őt ünnepelhetik.
A sportoló feladata az, hogy szorongását olyan szinten tartsa, am ikor
ez a kiemelt helyzet még nem terhes, és a teljesítmény nem elvárásként
jelenik meg. Fontos, hogy elsősorban önm agának akarjon bizonyítani,
hogy ismerje saját motivációját, és hogy tudja befolyásolni is azt.
Előfordul, hogy az edzők elkövetik azt a hibát, hogy visszajelzik a játé­
kosaiknak a szorongásra utaló tüneteiket, például: „Nem koncentráltál
eléggé, ezért hagytad ki a helyzetet. Ne izgulj”. Ez a kijelentés nem biztosít
megfelelő támaszt a sportolónak, nem tudja, hogy legközelebb min és mit
kellene változtatnia. Az edző sem tudhatja pontosan, hogy ténylegesen
milyen érzelmek, milyen események játszódtak le a sportolóban akkor,
amikor „nem koncentrált” a versenyre. A figyelmi fókuszt 100 százalékig
fenntartani egy verseny közben szinte lehetetlen. A figyelmi kihagyás
eredhet fáradásból vagy éppen a túlzott izgalmi szintből is. Ha edzőként
kiemeljük a sportoló ilyen irányú kihagyását, fontos, hogy megbizonyo­
sodjunk arról, mi okozta ezt, valamint hogy elkerüljük a „címkézést”. Sok
sportolónál ez a m ondat oda vezethet, hogy a figyelme ezentúl nem
a játékra, hanem az elvárásoknak való megfelelésre irányul.
I. Egy testben az ellenséggel - a szorongás, mint szükséges jó
A SZORONGÁS FORRÁSAI
A versenyzők szorongásának hátterében gyakran találjuk az alábbi érzé­
seket, gondolatokat vagy helyzeteket (Buda, 1999):
• félelem a sérüléstől,
• testi tünetek keltette szorongás (betegség, lábadozás),
• szorongás a felkészületlenségtől,
• bizonyos, számukra fontos tekintélyszemélyek jelenléte okozta szo­
rongás (szülők, tanárok),
• aránytalanul nagy tét keltette szorongások,
• kedvezőtlen visszajelzések m iatti szorongások (debilizáló szoron­
gás sajátos formái),
• szorongás az önkontroll elvesztésétől,
• szorongás a csapattársak és az értékelésük m iatt (főként csapat­
sportokban).
Egy másik felosztás szerint a szorongást leggyakrabban az alábbi ténye­
zők váltják ki (Lavalee, 2004):
• Vonásszorongás: személyiségből fakadó szorongás, mely növeli a fé­
lelmet bizonyos helyzetekkel kapcsolatban.
• Az eredm ény/verseny fontosságának felismerése: m inél fontosabb
egy adott verseny a versenyző számára, annál nagyobb szorongást fog
átélni.
• Negatív hozzáállás: a kudarcért saját képességei hiányát okolja.
• Perfekcionizmus: azok a sportolók, akik túl magasra helyezik a m ér­
cét, szorongást érezhetnek akkor, amikor a dolgok nem m ennek úgy,
ahogy ők azt elvárnák.
• A hibázástól való félelem: akik m indenáron győzni akarnak, gyakran
szorongóbbak is. Azok számára, akik önértékelése a sikerrel vagy ku­
darccal kapcsolódik össze, egy veszteség végzetesen az önértékelés
csökkenéséhez fog vezetni.
• Versenyekre irányuló félelem: a gyenge teljesítm ény feletti aggoda­
lom ahhoz vezethet, hogy a sportoló kételkedhet saját képességei­
ben, a veszteségtől való félelem pedig összeolvadhat a szorongás
érzetével.
Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
A túlzott szorongás gyakori jelenség (Frenkl, 1999). Az erős szorongás leg­
többször anticipatív (előre megélt) jellegű, tehát abból ered, hogy a verseny­
ző képzeletben lejátssza a versenyhelyzetet, de azokat a negatív tényezőket,
lehetőségeket jeleníti meg, melyek félelemmel töltikel. A szorongás így béní­
tóan hat a teljesítményre, a negatív élmények megélése pedig egyfajta ördögi
körként fokozza a későbbi szorongást. Ha a félelmek beigazolódnak, a kö­
vetkező hasonló helyzetben még nagyobb szorongást fog átélni, hiszen meg­
bizonyosodhatott arról, hogy az aggodalmai jogosak voltak. A félelmek tel­
jes kizárásának viszont árnyoldala is van. Ha elnyomjuk magunkban a félel­
meinket, ha túlzottan kontrollálná válunk, előfordulhat, hogy a verseny
előtti feszültség túl alacsony lesz. Ez főként olyan sportágakban jelentkezik,
ahol a feszültség túlzott mértéke zavaróan hat a teljesítményre, ilyen például
a lövészet vagy a vívás. Ebben a helyzetben a motivációs erők nem tudnak
felszínre kerülni, ez pedig a fizikai bemelegítés hiányához hasonló állapot.
Fontos tehát, hogy ne csak fizikálisán, hanem mentálisan is melegítsünk be,
hangolódjunk rá a küzdelemre. Ugyanakkor a fizikai bemelegítés hiányához
hasonló állapot túledzettség hatására is létrejöhet, ami megint csak szoron­
gáshoz vezet.
A SZORONGÁSOLDÁS MÓDSZEREI
A sportolók szorongásának enyhítésére számos módszer létezik (Buda,
1999). Ahhoz, hogy ki tudjuk választani a leghatékonyabb technikát, figye­
lembe kell vennünk a szorongás megjelenésének formáját. A szomatikus
(testi) jellegű problémák esetében a relaxációs módszerek elsajátítására van
szükség, azonban ha a szorongás negatív gondolatokban ölt testet, a gon­
dolati minták átalakítását célzó módszerek ajánlottak. Előfordulhat, hogy
a szorongás forrása nehezen meghatározható, vagy valahol mélyen a szemé­
lyiség működésében gyökerezik. Ilyen esetekben a pszichoterápiás módsze­
rek bizonyulnak a leghasznosabbnak. Jelen fejezetben csupán néhány olyan
lehetőséget ismertetünk, melyeket a gyakorlatban kiemelten alkalmazunk.
A szorongás oldásának leggyakrabban használt módszerei:
• autogén tréning,
• légzéstechnikák,
• imagináció,
• progresszív relaxáció.
I. Egy testben az ellenséggel - a szorongás, mint szükséges jó 39
O
>
x
'O
O
Autogén tréning (AT)
Az autogén tréning (Schultz, 2001) lényege: saját erőből m erítő, saját
aktivitást felhasználó, rendszeresen, tréningszerűen végzett relaxációs
gyakorlat, mely önm agunkra irányuló passzív figyelemmel és koncent­
rációval érhető el. Az ellazulás, a relaxált állapot elérése testünk és test­
részeink izom tónus-szabályozásának segítségével, egy visszacsatolási
rendszer működésével jön létre.
Az izomrendszer és idegrendszer összehangolt működésének követ­
keztében, a rendszeres gyakorlás eredményeként jön létre a teljes testi és
pszichés ellazultság, vagyis a „koncentratív önellazítás”.
A jól elsajátított gyakorlás eredménye az ún. „organizmikus átkap­
csolás” a nyugalmi tónusra, ami azt jelenti, hogy képesek vagyunk befo­
lyásolni és szabályozni szom atikus (testi) és pszichés m űködésünket,
aktuális szándékainknak, céljainknak megfelelően.
Az autogén tréning alapfokát a következő hat gyakorlat képezi:
1. a „nehézségérzés” gyakorlata,
2. a „meleg érzés” gyakorlata,
3. a szív gyakorlata,
40 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek Egy testben az ellenséggel - a szorongás, mint szükséges jó 41

4. a légzés gyakorlata, Légzéstechnikák

5. a nap fonat (plexus solaris), A helyes légzés is relaxáció. A teljesítményt is fokozza azáltal, hogy n ö ­
6. a hom lok hűvösségének gyakorlata - a különböző testrészek és szerv- veli a vér oxigénmennyiségét, így az izmok nagyobb erőkifejtésre képe­
rendszerek szabályozására szolgál. sek, és a salakanyagok eltávolítása is felgyorsul. Nagy nyom ás alatt
a sportolók légzése általában kétféle m ódon működik: vagy visszatartják a
Az autogén tréning szomatikus (testi) hatásai: izomtónus-szabályozás, lélegzetüket, vagy túl gyorsan veszik a levegőt a mellkasból. A légzés
izomfeszültség megszüntetése, testi ellazulás, a légzés lassulása, a vér­ ezen két formája tovább növeli a feszültséget, és rontja a teljesítményt.
nyomás csökkenése, a testhőmérséklet emelkedése, a szívritmus csök­ Sajnos sokan soha nem tanulták a mély, rekeszizomlégzést. De sze­
kenése, koncentratív átkapcsolás a nyugalmi tónusra. rencsére a légzés az egyik legkönnyebben kontrollálható élettani folya­
Pszichés hatásai a következők: kel­ matunk, ez a kontroll pedig gyakorlással alakítható. A mély és lassú lég­
lemes emocionális állapot; feszültség- zés autom atikusan relaxációs választ vált ki. Ez a relaxációs, mély légzés
M érkőzés előtt a relaxáció segítségé­ m entes nyugalom ; „egységélmény”; az alapja a legtöbb légzőgyakorlatnak. Sok edző például a koreográfiába
vel egy kellemes lazító gyako rla to t al­ az éntudat és testtudat egybeolvadása; is beépít specifikus légzésperiódusokat, különösen egy torna- vagy m ű ­
kalm azok. Átfuttatom a z agyam on, a koncentráció növekedése; a pszi- korcsolya-gyakorlat esetén.
hogy nincs miért izgulni, hiszen azért chotónus szabályozása; az aktivitás
vagyok itt, mert jó vagyok, és elismerik növekedése; plusz 2-3 órás alvásnak Imagináció
a tudósom. megfelelő pihentségi szint elérése; Ha a sportoló ismeri saját képzelete erejét, és tudja is azt alkalmazni, ak­
BAKSA LÁSZLÓ a környezet, az én és a test tökéletes kor annak elképzelése, hogy olyan helyen van, ahol sokkal jobban át
Vízilabda, magyarkupa-győztes, többszörös harmóniája; az önismeret elmélyülése tudja adni magát a relaxációnak, szintén hatékony technika a feszültség
magyar válogatott
(Ácsai, 2002). csökkentésére. A sportoló elképzelheti, hogy a tengerparton fekszik,
A relaxált állapot sok további érzi, ahogy a nap melegíti a testét, és hallgatja a hullám ok kellemes
módszer és gyakorlat alapja. Képzele­ zúgását. Egy m ásik képben egy gyönyörű hegyen van, vagy egy völgy
tünk relaxált állapotban válik igazán aktívvá, így jelentősen m értékben puha, zöld pázsitján fekszik, és hallgatja a csörgedező patakot. Bármi­
nő bizonyos módszerek hatékonysága. lyen képet alkalmazhatunk, a lényeg az, hogy ez a kép megnyugtasson
minket. Fontos, hogy ezeknél a gyakorlatoknál ne csak vizuálisan kép-
Fontos, hogy relaxációs m ódszereket csak képzett szakem bertől ta ­ zeltessük el a sportolókkal a kedvenc, számukra legmegnyugtatóbb he­
nuljunk! lyet, hanem a többi érzékelési szinten is (hallás, tapintás, ízlelés, szaglás,
testi érzékelés) éljék át a képet. Ennek segítségével érhetjük el a lehető
Az AT speciális sportpszichológiai alkalmazása m a m ár általánosan legmélyebb és legintenzívebb relaxációt, ezzel is segítve a sportolót a tel­
elterjedt. A versenyekre való pszichikai felkészítés, a verseny előtti össz­ jes pihenésben.
pontosítás, a verseny alatti szorongás legyőzése, a versenyek közti
intenzívebb pihenés, az esetleges szokatlan éghajlat és tengerszint feletti Progresszív relaxáció (PR)
magasság gyorsabb megszokása, általában az adott helyzethez való jobb Jacobson (1930) alakította ki a progresszív relaxáció (PR) módszerét.
adaptáció (alkalmazkodás) azok a főbb alkalmazási területek, melyek A progresszív relaxáció olyan gyakorlatok sorozata, mely során bizonyos
a sportoló számára az AT m egtanulását kívánatossá teszik (Bagdy- izom csoportokat megfeszítenek, m ajd néhány pillanatig megfeszítve
Koronkai, 1978). tartják, végül ellazítják azokat. A gyakorlatok során egyszerre m indig
Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
csak egy izom csoportra koncentrálnak, m ajd folyam atosan haladnak
végig a különböző izom csoportokon. Az összehúzódási fázis során
a sportolók megtapasztalják és tudatosítják a feszültség érzését, majd a
relaxációs fázis során átélik az ellazultság érzését, valamint azt, hogy ezt
az állapotot saját maguk is létre tudják hozni. A tanulási folyamat során
a sportoló azonosítja az adott területre irányuló feszültségi állapotot,
majd csökkenti azt, ezután szembeállítja a feszültség érzését a relaxált
állapot érzésével, melyet a feszültség elengedése eredményezett. Ezeknek
a belső érzékleti megfigyeléseknek a gyakorlásával a sportoló meglehe­
tősen szakértővé válik a nem kívánt feszültség felismerésében, így egyre
könnyebben képes ettől megszabadulni. Sportolók esetében a PR célja
az autom atikusság kialakítása, am i azt jelenti, hogy autom atikusan,
vagyis tudattalanul és erőfeszítések nélkül ismerjék fel és engedjék el azt
a feszültséget, mely gátolja mozgási készségeik megfelelő kivitelezését.
Kellmann (2006) szerint a sportolóknál alkalmazott relaxációs tech­
nikáknak öt fő irányvonala van:
1. Hosszú távon a sportolóknak nagyobb szintű nyugalom ra van
szükségük, hogy sikeresen tudják kezelni a nehéz helyzeteket.
2. Közvetlenül a verseny előtt a sportolóknak ki kell zárniuk m inden
zavaró tényezőt, nehogy azok akadályozzák őket a teljes összpon­
tosításban.
3. A relaxáció segíti a sportolót a pihenésben és a regenerálódásban
a versenyen a szünetek alatt, a felkészülési és a versenyidőszakban.
4. A relaxáció segíti a felépülést a sérülés alatt, és gyorsítja a rehabili­
táció folyamatát.
5. Segít kialakítani és fejleszteni az önszabályozó képességeket és
a képzeleti folyamatokat, melyek elősegíthetik a későbbi pszicho­
lógiai munkát.
További speciális lehetőségek
A szisztematikus deszenzitizáció módszere (Weinberg, 1995)
Ez a bonyolultnak hangzó, ám de nagyon hatékony eljárás W olpe n e­
véhez fűződik. H a egy sportoló - az enyhe szorongást messze m egha­
ladó - erős félelmet érez, a teljesítménye jelentősen csökken. A félelmek
(például a sérüléstől) kifejezetten gyakoriak, hiszen azok tárgyai nem ­
I. Egy testben az ellenséggel - a szorongás, mint szükséges jó
csak a sportoló egészségét veszélyeztetik, hanem a sportolásban való
részvételt is akadályozzák, akár véget is vethetnek egy sportkarriernek.
E félelmek leküzdését segít a szisztematikus deszenzitizáció. A sportoló
először elsajátítja a relaxáció valamely fajtáját, m ajd a félelmek erős­
sége szerint egy tízlépcsős hierarchiát állít fel. H arm adik lépésként
a hierarchia első fokán levő képet elképzeltetik a sportolóval, am it ösz-
szekötnek a relaxált állapottal. Ha ez a kép nem kelt szorongást többé,
akkor áttérnek a hierarchia következő fokára.
Stresszkezelő tréning
Smith (Williams, 1998) nevéhez fűződő stresszkezelő tréning m egtanít­
ja a személyt egy egységes megküzdési válasz létrehozására, felhasználva
a relaxációt és néhány kognitív elemet. A tréning abban segít, hogy a spor­
toló kézben tudja tartani az érzelmi állapotait. A folyamat négy részből áll:
1. Előzetes felmérés: személyes interjúk során feltérképezik, milyen kö­
rülm ények váltják ki a sportolóból a szorongást, és hogy az milyen
hatást gyakorol a teljesítményére és a viselkedésére.
2. A tanítási fázis: a sportoló megérti a szorongását, elemzi saját, stressz­
re adott reakcióit és élményeit. Ez a szakasz egyfajta nevelés, és nem
a pszichoterápiás elvekkel dolgozik. Célja, hogy növelje a sportoló
önkontrollját, és hogy kialakuljon benne egy személyes erősségeken
alapuló megküzdési válasz.
3. A készség megszerzése: ebben a fázisban a sportoló m egtanulja az
izmok ellazítását, a gondolatok pozitív irányba való átfordítását.
4. Készségek gyakorlása: a m egtanult készségeket különböző m értékű
stresszhelyzetekben gyakoroltatják a játékossal, imagináció (képze­
leti képek) segítségével.
GYAKORLATI ÚTMUTATÓ
Általánosságban:
• Tudatosítsd magadban, hogy mennyit edzettéi!
• Emlékezz vissza a legnagyobb sikereidre!
• Képzeld el a következő versenyt:
- Képzeld el annak buktatóit/nehezebb részeit!
Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
- M iután ez megvolt, képzeld el azt, ahogyan ezeket az akadályokat
sikeresen veszed.
- Képzeld el a legjobb forgatókönyvet!
- Idegesítenek a szurkolók? Képzeletben töröld ki őket!
- Im ádod a szurkolóidat? Hangosítsd fel őket képzeletben! Erősítsd
meg m agadban ezt az élményt!
• Vigyél m agaddal zenét! A zene legyen olyan, am i leginkább illik az
adott kihívásra. Legyen ez a te himnuszod!
• Alkalmazd a m egtanult légzéstechnikákat!
• Használj olyan képeket, melyek feltöltenek (például közlekedési esz­
közök, természeti jelenségek), melyek elképzelése vagy akár az azokkal
való azonosulás hihetetlen energiákat szabadít fel - „Én magam
vagyok a tornádó”.
Ha testi tüneteid vannak:
• Keress egy órát, amivel mérheted az időt. Számold meg, hogy egy perc
alatt hányszor veszel levegőt!
• írd fel ezt a számot!
• Próbáld ki a hasi légzést! A legegyszerűbben úgy gyakorolhatod, ha
kezedet a hasadra teszed, és úgy próbálsz meg levegőt venni, hogy
a hasad emelkedjen meg. (A belégzésnél igyekezz a hasadba lélegezni,
és egy belégzés tartson három másodpercig, majd lassan fújd ki a leve­
gőt öt m ásodpercig. Tarthatsz egy m ásodperc szünetet, m ajd ism ét
három m ásodperc belégzés és öt m ásodperces kilégzés következik.
Próbáld meg folyamatosan csinálni két percig!)
• M ost ismét számold meg a légzéseid számát egy perc alatt úgy, hogy
hasi légzést használsz!
• Ismét írd fel a számot!
Van különbség?
Az a légzéstechnika a hatékonyabb, amelyiknél kevesebb szám van. Az
ember nyugalmi állapotában lassabban lélegzik. Ha a légzéstechnikádat
irányítani tudod, akkor a tested felett is átveheted az irányítást, m ert
ilyenkor azt üzened neki, hogy nyugodt vagy.
I. Egy testben az ellenséggel - a szorongás, mint szükséges jó 45
Ha a szorongás főként negatív gondolatok formájában
nyilvánul meg:
Készíts egy m indenre kiterjedő forgatókönyvet, amikben válaszolsz az
alábbi kérdésekre:
• Mitől tartasz? Mi történne akkor, ha az bekövetkezne? Hogyan tudod
ezt elkerülni? Készülj fel m inden eshetőségre.
• Mit tekintesz te magad sikernek és kudarcnak?
• Mit tettél meg annak érdekében, hogy eljuss eddig?
• M it akarsz elérni (nem helyezésben gondolkodva, hanem techniká­
ban, kivitelezésben)?
• M it gondolsz, milyen esélyed van elérni a célodat?
• Mi akadályozhat meg benne, hogyan tu d n ád kiküszöbölni azokat/
volt m ár olyan tapasztalatod, hogy a nehéz helyzeteket jól oldottad
meg?
• Milyen képességeidben bízhatsz, melyek a te saját erőforrásaid?
Imaginációs gyakorlatok, melyet bármikor
szabadon alkalmazhatunk:
Képzeljünk el egy nagyon vastag kötelet, amire egy hatalmas csomó van
kötve. Képzeljük el ezt a csomót. Vegyük észre a szorosan egymásba fo­
nódó kötélrészeket. Most képzeljük el, ahogy a csomó lassan kibomlik,
lassan k ibom lik ... egyre lazább, erőtlenebb lesz, és végül teljesen ki­
bomlik (Williams, 1998).
Képzeljük el, hogy egy lépcsősor aljánál állunk. Felnézünk a lépcső­
soron, és a tetején egy nagy ajtót látunk. Fogjuk meg a korlátot, és in ­
duljunk felfelé. Am ikor felértünk, nyissuk ki az ajtót. Az ajtóban állva
képzeljük el a szobát az összes olyan dologgal, am i öröm et okoz szá­
munkra. Szőnyegek, fények, falidíszek, vízágy, barátnő vagy barát, hűtő
stb. A pénz m ost nem számít. Ebben a szobában m inden azért van,
hogy öröm et szerezzen. Ez a boldogságszoba, és nincs még egy ilyen
szoba a világon.
Helyezkedjünk el kényelmesen a falon található televízió előtt. Ve­
gyük kezünkbe a távirányítót, és kapcsoljuk be a televíziót. A képernyőn
m agunkat látjuk, sportágunk gyakorlása közben. Nézzük m agunkat
figyelmesen. Tökéletesen, kiem elkedően szerepelünk. Képzeljük el,
milyen jó így szerepelni. M iután néztük magunkat egy ideig, kapcsoljuk
Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek II. Reflektorban a figyelem és a koncentráció 47

ki a televíziót. Nézzünk körbe a boldogságszobában, és érezzük, milyen

jó is ez. M enjünk vissza az ajtóhoz, kapcsoljuk le a villanyt, és lassan
menjünk le a lépcsőn. Amikor leérünk az aljára, teljesen felébredünk, és
élénkebbek leszünk.

Zenehallgatás és stresszoldás
R eflek to r b a n a f ig y e l e m
Helyezkedjünk el kényelmesen, és csukjuk be a szemünket. Engedjük el ÉS A KONCENTRÁCIÓ
m agunkat a zenére. Engedjük, hogy a zene különböző gondolatokat
idézzen elő. Engedjük, hogy szabadon áramoljanak. Ahogyan az egyik G yöm bér N oé m i-K o vács Krisztina
gondolat elszáll, egy új lép a helyébe. Koncentráljunk a pozitív gondo­
latokra. Engedjük, hogy a zene mélyen ellazítson bennünket. Am int
a zenét hallgatjuk, gondoljunk egy kedves személyre. Figyeljük,
ahogy beszélgetünk vele. Ezzel a személlyel együtt vizsgáljuk meg
a feszültséget és a stresszt az életünkben. Kérdezzük meg őt, hogy
mi okozza ezeket. Ham arosan ötletek m erülnek fel a helyzet megoldá­ A reflektor, a zseblámpa vagy a bányászlámpa szimbóluma jól példázza
sára. Ismét engedjük el magunkat a zenére, és pihenjünk. a figyelem és a koncentráció fontosságát, am ikor a sportteljesítményt
Ez a gyakorlat akkor igazán hatékony, ha a sportolók maguk választ­ vizsgáljuk. Olyan szim bólumok ezek,
ják ki a zenét, amelyet hallgatni akarnak, és am inek szöveg nélküli, melyek tulajdonképpen a lényeget
hangszeres zenének kell lennie. emelik ki. A helyes koncentráció Amikor ki tudok zárni minden külső kö­
alapja, hogy m inden figyelm ünket rülményt, nincs semmilyen múltba réve-
csak arra a területre irányítjuk, melyet dés va g y jövőn ábrándozás, és át­
a reflektor vagy a zseblámpa fénye ki­ adom magam a jelen pillanatnak, ak­
emel. A többi terület sötét m arad, kor koncentrált vagyok. Sokszor már
m ert tulajdonképpen lényegtelen is. eleve ilyen állapotban játszom, de van,
Ez a sötét terület az, mely figyelmün­ hogy kell hozzá valamilyen impulzus -
ket elterelheti, és tévutakra vezethet ha lövök e g y gólt, a z szinte mindig
bennünket. ilyen. Kisebb sikerélmények is segíthet­
A bányászok vékony pászm ájú nek, de az is előfordult már, hogy egy
lámpájukkal leszűkítik látható m u n ­ negatív élmény zökkentette ki az e g o ­
katerületüket. A lényeg ebben a szó­ mat a b a ra ngo lá sb ól. Ez a teljes kon­
ban van: leszűkítés. A figyelmünk centráció elengedhetetlen számomra
a saját bányászlám pánk. A sportban a jó teljesítményhez.
annyi m inden m egzavarhatja a k o n ­ VARGA DÉNES
centrációs állapotunkat - a játékveze­ Vízilabda, olimpiai bajnok, többszörös magyar
válogatott
tő, a szurkolók, az ellenfél edzője vagy
saját negatív gondolataink. A bányá-
Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
bán m inden pillanatnak és fénycsóvának éppúgy jelentősége van, m int
a sportban. T udatában kell lennünk, hogy m ikor kapcsoljuk be és ki
saját lám pánkat (figyelmünket), és az m ekkora területet világítson be
(mire terjedjen ki a figyelmünk).
A FIGYELEM, A KONCENTRÁCIÓ
ÉS AZ ÖSSZPONTOSÍTÁS HÁROMSZÖGE
A sportpszichológia a figyelem kérdéskörén belül különbséget tesz az
összpontosítás és a koncentráció fogalma között (Moran, 2004). A kon­
centráció egy hosszabb távú tevékenység, míg az összpontosítás jóval
rövidebb. Az összpontosítás tesz képessé arra, hogy teljes figyelmünket
annak szenteljük, am it csinálunk, úgy, hogy közben kizárjuk a zavaró
tényezőket. Az összpontosítás közvetlenül összefügg éberségi szin­
tünkkel - azaz hogy mennyire vagyunk aktív, felpörgetett vagy ellazult,
esetleg kába állapotban - , am i befolyásolja az izom m űködést, ezáltal
a teljesítményt. Ha arra összpontosítunk, hogy valamit el fogunk rontani,
akkor idegesek leszünk, és aggódni fogunk. Az ilyen gondolatok létre­
hoznak egy bizonyos szintű izomfeszültséget, és heves szívveréshez is
vezethetnek (Shaw, 2005), így m eggátolnak abban, hogy megfelelő
teljesítményt tudjunk nyújtani. Ha az ökölvívónál a verseny előtt a test
teljesen megfeszül az izgalomtól, akkor verseny közben nem fog megje­
lenni az az izomerő, gyors reakcióidő és dinamikus mozgás, mely a küz­
delem hez szükséges, a holtpont is ham arabb megjelenhet, am i ismét
csak a teljesítmény csökkenését eredményezheti. Ezzel szemben, ha arra
összpontosítunk, hogy mi az, ami szükséges és fontos a sikeres feladat-
megoldáshoz, akkor a testünk ennek megfelelően fog válaszolni: a kellő
izomfeszültséggel és a helyes légzéssel. Az összpontosítás két típusának
hatásait m utatja be az alábbi ábra (Anshel, 2003):
A figyelem azon folyam atok összessége, melynek során az egyén
a környezetnek azon m ozzanatait dolgozza fel, melyek az éppen folyó
tevékenysége vagy egy új tevékenység m egindítása szem pontjából lé­
nyegesek (a rajtjel, a játékvezető sípja vagy az edzői utasítás). A k o n ­
centráció nem más, m int a figyelem tartós fenntartása. A sportolók
gyakran keresik fel a sportpszichológust azzal a problémával, hogy nem
II. Reflektorban a figyelem és a koncentráció
Következetes,
Céltudato7\\Nr ° d'PSZÍC!tei' könnyed
Jó
összpontosítás / > b^ 9 l“ k a f ’ teljesítmény
____ / / nyugodtak, céltudatos), végrehajtás
4. á b ra . A cél­ Hibás Következetlen, \ Rossz
tudatos és a hibás összpontosítás hibás v é g re h a jtá s /, teljesítmény
összpontosítás
folyam ata
képesek koncentrálni téthelyzetben - a verseny elején lankad a figyel­
mük, és a közepén „melegednek be”; vagy éppen a verseny vége felé jön
egy fáradási szakasz, melyhez figyelemvesztés is társul. A pszichológiai
kutatások (Atkinson, 2005) azt mutatják, hogy kezdetben a koncentrált
figyelmi állapot m axim um 1-2 másodpercig tartható fenn, am i persze
egyénenként és sportáganként is változik. Jó hír, hogy ez a képesség
hatékonyan fejleszthető.
A sportoló gyakran kapja meg a „Figyelj!” instrukciót. Ezzel az utasí­
tással az a probléma, hogy nem fogalmazza meg, pontosan mire is irá­
nyuljon a figyelem: a célra, önmagára a sportolóra vagy esetleg a sport­
eszközre. A „Figyelj a labdára!” utasítás ugyan hatékonyabb, de sok
esetben nem célszerű. Mást jelenthet ez a m ondat a golfban, és mást egy
csapatsportban. A golf esetében a versenyző, a labda, a cél és a környe­
zeti tényezők is szerepet játszanak, így a „Figyelj a labdára!” felhívás azt
jelentheti, hogy a sportolónak le kell szűkítenie a figyelmét a labdára,
és a külső, esetenként zavaró ingereket kell figyelmen kívül hagynia.
A csapatsportokban ugyanez az instrukció ezernyi veszélyt rejt m agá­
ban, hiszen ott a sikeres akcióhoz nem csak egy labda, hanem a csapat
együttm űködése is szükséges. Ebben az esetben, ha egy sportoló fó­
kuszát (figyelmi központját) beszűkítjük, és azt m ondjuk neki, hogy
csak a labdát és annak ú tját figyelje, akkor kiem eljük a folyamatból
az ellenfeleket, akik ugyanerre a céltárgyra m ozdulnak rá, valam int
a csapattársakat is, akik segíthetnek a cél elérésében. Ilyen esetekben
érzékelhetően egy másfajta koncentrációra van szükség, tágabbra, m int
a golf esetén.
Mire is irányuljon akkor a figyelem?
Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek II. Reflektorban a figyelem és a koncentráció 51

A FIGYELEM IRÁNYAI

A sportpszichológiai kutatások és a gyakorlati m unka is rám utat arra,

hogy többféle figyelem létezik. A megfelelő figyelmi állapot m egterem­
téséhez szükséges a helyzet értékelése, kiértékelése. M ásképpen figye­
lünk a felkészülés időszakában, és m ásképpen akkor, ha m ár a verse­
nyen vagyunk. A szakem berek négy különböző figyelmi irányt h atá­
roztak meg (Karageorghis, 2011), mely két tényező m entén változik.
A sportolónak először kontrollálnia kell a figyelmi fókusz szélességét.
Bizonyos sportok m eglehetősen széles fókuszt igényelnek - például
a csapatsportok vagy az öttusa - , hiszen a sportolónak nagyon sok,
különböző típusú jelzőingerre kell odafigyelnie. Más sportok esetén
szűkebb fókuszú koncentrációra van szükség - például a sportlövé­
szetnél vagy egy szervánál a teniszben. A másik tényező a figyelem
irányához kapcsolódik. Bizonyos helyzetekben a sportolónak a figyel­
m ét „befelé” - az érzéseire és gondolataira - kell irányítania, máskor vi­
szont „kifelé” - például a labdára vagy az ellenfélre - kell koncentrálnia.

Figyelemtípusok a sportban
Széles fókuszú és külső irányú figyelem
Ilyen típusú figyelem segítségével szoktuk felmérni a környezetet, a szi­
tuációt. Ezt nagyon jól illusztrálja egy, a teniszből kiragadott példa.
Amikor a játékos az adogatást megelőzően odalép az alapvonalhoz, egy
viszonylag széles, külső figyelmi fókusszal indul. A játékosnak nagyon
sok különböző inform ációt kell begyűjtenie. Oda kell figyelnie a lehet­
séges veszélyekre, a pálya terepviszonyaira, akár a széljárásra is. Ebben
a figyelmi állapotban legtöbbször akkor vagyunk (Taylor, 2005), ha egy
helyzetet szeretnénk előkészíteni, és ehhez gyűjtjük be a környezet azon
információit, melyek befolyásolhatják a feladat végrehajtását.
Széles fókuszú és belső irányú figyelem
Ebben a figyelmi állapotban összeállítjuk azokat az elemeket, amelyek
egy játékhoz szükségesek. A sportoló tudatában van a m últbeli tapasz­
talatainak, és azokat össze tudja hasonlítani a jelen állapotával. Az előző,
teniszből vett példát folytatva, a sportoló, am int begyűjtötte a külső in­
formációkat, átvált egy széles, belső fókuszra, hogy megtervezze az ado­
gatást. Ilyenkor előhív hasonló m últbeli szituációkat, és megpróbálja
feleleveníteni, hogy akkor hogyan játszott, és milyen eredm ényt ért el.
Majd átgondolja, hogy a jelen helyzetben - a m últhoz képest - m in kell
változtatnia. Az összes információ elemzése után eldönti, hogy hogyan
fogja m egütni a labdát. Ugyanez a folyamat megy végbe a tizenegyes­
rúgások esetén is —a sportoló a m últbeli tapasztalatai alapján dönt
arról, hogy hova rúgja a labdát, ahogy a kapus is arra fog vetődni,
am erre, addigi tapasztalatai alapján, kivédhető a labda. Fontos, hogy
a sportoló m inden egyes verseny után kiértékelje a teljesítményét, és
tudja, hol, m it, m iért csinált, hiszen ezek az inform ációk szolgálnak
a későbbi döntései alapjául.
Szűk fókuszú és belső irányú figyelem
A figyelemnek ez a típusa a sportoló érzéseit és érzeteit jelenti és tartal­
mazza, például am ikor a futó a légzéstempójára összpontosít. Ez szűk
fókuszú - a légzésére koncentrál, ami egy nagyon apró részlete az össz-
52 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek II. Reflektorban a figyelem és a koncentráció

Az egyéni különbségek szerepe

Külső Az ábrán látható a modell felhívja a figyelmet a sportoló hiányosságaira
is, vagyis arra, hogy aki egy lépcsőfokot kihagy, vagy nem a megfelelő
Ertékelés -
Felkészülés
Teljesítés - tárgyra irányítja a figyelmét, könnyen hibázhat. Noha a figyelmi álla­
A kezelő pozíció
a versenyfeladat felvétele potok alkalm azásának képességét lehet fejleszteni, vannak egyéni
kivitelezésére
különbségek is, melyek ugyanúgy szárm azhatnak a szocializációból
Széles A - Szűk
(hogyan tanulta azt a környezetétől), m int a genetikából. A figyelmi fo­
Elemzés -
Ismétlés - lyam atokkal kapcsolatos kutatások az alábbi különbségeket hang­
Mentális
felkészültségi
Belső állapot súlyozzák (Nideffer, 1998):
monitorozása
szint 1. A sportolók eltérő mértékben képesek a széles, belső figyelmi fókusz
kialakítására. N éhányan nagyobb m ennyiségű inform ációhalm azt
Belső
5. ábra. képesek elemezni, m int mások.
A figyelem irányai 2. Néhány sportoló érzékenyebb a környezeti, külső információkra.
3. V annak olyan sportolók, akik könnyebben képesek a szűk, szilárd
teljesítménynek —és belső irányú —magára figyel, nem arra, ami körül­ figyelmi fókusz kialakítására. Ez a képesség különösen a világklasszis
veszi. A teniszező a m entális terv megszületése után vált szűk, belső sportolókra jellemző.
fókuszra, megvizsgálja a benne uralkodó feszültséget, és képzeletben le­
játssza, elpróbálja az adogatást. Elképzeli, hogy m it akar érezni és látni Egyes sportolók szerencsések, hogy tanulás és fejlesztés nélkül is képe­
az ütés végrehajtása után. Egyrészt monitorozza, ellenőrzi a feszültségi sek kialakítani a szűk, belső fókusz állapotát. Mások viszont azért lehet­
szintjét, vagyis azt, hogy m egvan-e benne a versenyhez szükséges nek hálásak, m ert képesek gyorsan hatalmas mennyiségű információval
izgalmi állapot, m ajd kontrollálja azt (Nideffer, 1998). Érzi m agában megbirkózni, így nem okoz nekik gondot a pályán történő események
az akaratot, látja a célt, hogy mit szeretne csinálni, és mit akar ezáltal el­ feldolgozása, és szinte azonnal képesek megfelelően reagálni. Könnyeb­
érni. Másrészt ismeri a forgatókönyvet, tudja, hogy milyen erővel kell ben ellenállnak a nyomásnak, és jobban teljesítenek kritikus helyzetek­
elütnie a labdát, és m it kell tennie ezután. Ez a folyam at továbbra is ben. A legtöbb sportoló esetében viszont ez a képesség fejlesztésre szo­
belül zajlik, még mielőtt megkezdené a tényleges cselekvést. rul. Az edzőre és a sportpszichológusra hárul a feladat, hogy segítsék
őket figyelmük irányításának elsajátításában.
Szűk fókuszú és külső irányú figyelem Fontos figyelembe venni az edző és a sportoló adott esetben eltérő
Az ilyen típusú figyelem a legszükségesebb külső tényezőkre vonatko­ figyelmi fókuszát is. Minél nagyobb nyomásnak teszünk ki valakit, annál
zik, ezt alkalmazva a sportoló azokra összpontosít. A teniszező ebben inkább a domináns (bevált, ismert és begyakorolt) válaszai fognak érvé­
az esetben megfogja a labdát, pattogtatja néhányszor, és nekikezd az nyesülni egy feladat végrehajtása közben. Ha a sportoló jellemzően széles,
adogatásnak. Ebben a pillanatban csak a labdára koncentrál, hiszen más külső fókusszal érvényesül, akkor téthelyzetben is mindenre fog figyelni,
külső vagy belső jelzések megzavarnák őt. csak önmagára nem (Perry, 2005). Ez a sportoló találkozhat olyan edzővel,
Az 5. ábra összefoglalja ezeket a figyelmi típusokat és azok jellemzőit. aki nagy hangsúlyt fektet arra, hogy mi játszódik le a sportolóban, mire
figyel, és azt hogyan dolgozza fel. Ilyen esetben könnyen előfordulhat,
hogy nem fogják megérteni egymást. Elemző típusú edzők nyomás alatt
túlságosan is elemzővé válhatnak. Belemerülnek saját gondolataikba, elve-
54 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek II. Reflektorban a figyelem és a koncentráció

szítik a játékosok és a helyzetek iránti érzékenységüket, figyelmüket.

Az elemzéseiket gyakran meg is próbálják elmondani, átadni a sportolók­
nak, akiket csak túlterhelnek ezzel a - számukra - túl sok információval.
Ezzel szemben az ösztönösen cselekvő sportolók hajlam osak túl
gyorsan reagálni. Még akkor is elmulaszthatják az elemzést és a terve­
zést, amikor szükség lenne rá. Képtelenek az alkalmazkodásra, mindig
ugyanazokat a m ozgássorokat hajtják végre, és nem tanulnak saját
hibáikból. Ha az izgalmi szintjük eléri azt a pontot, am ikor az m ár
figyelembeszűkülést és koncentrációs zavarokat okoz, a sportoló infor-
m áció-feldolgozó képessége erősen
romlik. Az edzőnek ebben az esetben
Szerintem a koncentrációhoz nagy el­ m inim álisra kell csökkentenie az in ­ ü>
határozás kell, és rengeteg energia. Ak­ formációk mennyiségét. X
o
kor tudom, hogy a figyelmem koncent­ <
rált, amikor képes vagyok minden mást A holtpont jd
oö
kizárni, és csak a dolgom ra összponto­ Említettük m ár a figyelmi szem pont­ 'Ö
ból is kiemelt jelentőséggel bíró - sok o
sítani. Például meccs közben nem hal­
lom a közönség zaját. sportágban (például a m aratoni fu­
KAMILLA
tásban) jól ismert - holtpont jelensé­ pontot, külső tényezőkre kezdenek el figyelni (például fák, az út), amely
Karate, nemzetközi dobogós helyezések get. Ez az az állapot, amikor a sporto­ során eltávolítják m aguktól a kellem etlen testi érzést. Ezzel szemben
lók elérik azt a kim erültségi szintet, a tapasztaltabbak a figyelmüket saját testük felé irányítják, hogy így
amely egy erős, kellemetlen fizikai ér­ befolyásolják azt. Néhány kutató viszont azt találta, hogy ha a sportoló
zéssel jár együtt. Fiziológiai szempontból a szervezet ekkor m ár felhasz­ túl nagy figyelmet fordít a testében megjelenő fájdalomra, a holtpont
nálta a glükózkészletét, és az energiát a zsírból kezdi átalakítani. Általában időtartam a megnyúlhat. A legjobb módszer a két technika összekapcso­
kellemetlen fizikai és pszichikai tünetek kíséretében jelenik meg. lása; így nemcsak a fájdalom tűnik el gyorsabban, de a hosszútáv kelle­
Ilyen fizikai tünetek: mesebbé válhat, és a teljesítmény is javulhat.
• dehidráció (vízvesztés), A következő oldalon található 1. táblázat bem utatja a különböző
• paraesztézia (bizsergés, zsibbadás a lábban vagy az ujjakban), helyzetekhez kapcsolódó helyes technikákat.
• hányinger, képtelenség a tisztánlátásra,
• extrém fizikai fáradtság (Stevinson és Biddle, 1998).
TÚL AZ OPTIMÁLISON - FIGYELMET MEGZAVARÓ TÉNYEZŐK
A legtöbb sportoló az alábbi jellem zőkkel írja le ezt az állapotot
(Buman, 2008): általános kimerültség, lassuló mozgás, vágyakozás a le­ A különböző figyelmi állapotok megismerése során foglalkoznunk kell
állásra, a fókusz elm ozdul a „túlélésre”. M organ és Pollock (Buman, azzal, hogy a figyelem kényes egyensúlyát számos tényező felboríthatja.
2008) kezdte először vizsgálni ezt a jelenséget m aratoni futóknál. A gya­ A figyelem több helyen, több ok m iatt is elakadhat. Az első hibás m oz­
korlatban azt találták, hogy az am atőr futók, hogy leküzdjék a h o lt­ dulat még nem feltétlenül zökkenti ki a sportolót, de ha ez megismét-
Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
Belső Külső
(Belső monitorozás) (Külső monitorozás)
Feladathoz
A figyelem az izmok A figyelem az idő múlására,
kapcsolódó
állapotára és a légzésre a megtett távra, a következő
helyeződik. stratégiára helyeződik.
(Belső figyelemelvonás) (Külső figyelemelvonás)
Feladathoz nem
kapcsolódó Álmodozás, fejben történő A figyelem egy külső, környezeti
problém am egoldás. ingerre helyeződik.
1. tá b lá za t. Figyelemelterelő technikák
lődik, a figyelem könnyen elterelődik a feladat helyes végrehajtásáról, és
a gondolatok a hiba elkerülésére fognak irányulni: „Jaj, csak még egy­
szer meg ne történjen!” Képzeljünk el egy kézilabda-játékost, akinek
fontos, hogy az első labdája kapuba találjon. Ha az első labda célt té­
veszt, elkeseredik, de megy tovább. Ha a második labda se kerül a háló­
ba, elkezd gondolkodni, hogy m it ronthatott el. Lassacskán figyelembe
veszi a „statisztikát” is, azaz, hogy ha az első x labdát nem sikerül a ka­
puba juttatnia, akkor m ár búcsút is inthet a mérkőzésnek, ő ilyen ese­
tekben m ár nem szokott sikeres lenni. Mi történik ilyenkor?
N orm ál esetben sportolónk tisztában van azzal, hogy a helyzet ér­
tékesítéséhez szükség van, a saját teljesítm ényén kívül, a védelem hi­
bájára, a kapus kihagyására, valam int csapattársaira, akiktől a labdát
kaphatja. Ezen esetekben a figyelme nem önmagára, hanem a játékhely­
zetre irányul. Ha hibázik, és elkezdi önm agát okolni, a figyelme befelé,
önm agára fog irányulni, és lassacskán figyelmen kívül hagyja a pályán
történteket. Egyre inkább kihagyja m indazokat a tényezőket, melyekre
nincs ráhatása, ellenben szüksége van az akció sikeres kivitelezéséhez
(csapattársak, védők, kapus). Ehhez még hozzájárulnak a fizikai ténye­
zők, hogy mennyire izgul, mennyire észleli magán a szorongás tüneteit
(izomfeszülés, heves szívverés), melyek fokozhatják a negatív gondola­
tokat és érzéseket. Az alábbi ábra jól példázza az elakadás folyamatát
(Nideffer, 1998).
Ha az elakadáshoz vezető tényezőket kiküszöböljük, akkor megszűn­
het a teljesítményromlás. Gyakori megoldás a negatív irányú fiziológiai
II. Reflektorban a figyelem és a koncentráció 57
Elakadáshoz vezető helyzetek
Például: A „nagy meccs”
Félelem a sérüléstől
Teljesítményproblémák
Koordinációs és időzítési zavarok
6. áb ra . Rohanás, kapkodás
Kimerültség, izomfeszülés
A z elakadáshoz
A feladattal kapcsolatos megjegyzések
vezető helyzetek
figyelmen kívül hagyása
teljesítményre
vonatkozó hatása
változások átalakítása. A relaxáció elsajátításával, az izomfeszültség fo­
lyamatos követésével a sportolók képessé válnak a teljesítmény fokoza­
tos növelésére. További technikákat is alkalm azhatunk - a sportolót
megtanítjuk a megfelelő, versenyek előtti és alatti rutinok kialakítására,
az érzelmek helyes kezelésére, a negatív gondolatok pozitívba való át­
fordítására, valam int téthelyzetben az „itt és m ost” állapot elérésére.
Hogyan is m űködnek ezek a technikák?
Csak a jelenre koncentrálj!
Verseny vagy sportteljesítmény közben az egyetlen, ami számít, a jelen,
az „itt és m ost”. A kutatások kim utatták (Tennant, 2010), hogy a spor­
toló a legjobb teljesítményét akkor nyújtja, ha csak a jelenre összponto­
sít, és nem gondolkozik visszafelé (az adott helyzetben vajon m it ro n ­
tott el?) vagy előre (mi fog történni, ha ez nem jön össze/összejön?). Ha
mégis ezeken töpreng, sok energiát elvesztegethet a teljesítmény szem­
pontjából abban a pillanatban lényegtelen gondolatokra. Ha nem vagy
„benne a pillanatban”, autom atikusan nő a hibázás lehetősége, a sikeré
pedig csökken. A csúcsteljesítményhez elengedhetetlen, hogy összhang­
ba kerüljön az, am it a sportoló gondol, azzal, amit valójában tesz. A ver­
senyzők általában akkor veszítik el a fókuszt, amikor egy olyan jövőbeli,
lehetséges eseményre gondolnak, mely még meg sem történt.
58 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek II. Reflektorban a figyelem és a koncentráció 59

Egy sporteseményen szabályozni kell az energiaszinteket, és meg kell

győződni arról, hogy maximális energia áll a rendelkezésünkre. Ugyan­
akkor elengedhetetlen, hogy bizonyos energiákat elraktározzunk, an ­
nak érdekében, hogy amikor szükségünk van rá, tudjunk honnan m erí­
teni. Soha nem lehet tudni például,
hogy az időjárás hogyan fogja befo­
Am ióta a sp ortpszichológia i m ódsze­ lyásolni állapotunkat. Előfordulhat,
rek segítségével karatézom, az önbizal­ hogy késik a verseny kezdete, vagy
mam jelentős változáson esett át - a nincs elég idő a bemelegítésre.
kezdeti „nem biztos, hogy sikerül"-ből A sportolók sokféle m ódon paza­
„hajrá, menni fo g ”-gá alakult. A kon­ rolhatják energiáikat, az alábbiakban
centrációm a kezdetekkor még csak ezek közül m utatunk be néhányat. O
>
pár feladatig tartott, most majdnem egy X

egész edzést teljesen végig bírok. A Negatív belső kommunikáció o

'<
versenyeken ezért a z eredményeim is Az egyik leggyakoribb negatív belső Jl
jo b bak. Két percen keresztül is tudok beszéd (Anshel, 2004), am ikor a gya­ O0
'ö
koncentrálni. A foglalkozásokon elsajá­ kori rossz pillanatok hosszú távú, ne­ o
tított stresszoldó technikákat rendszere­ gatív gondolkodásba fordulnak át.
sen használom, köszönet érte. Képzeljünk el egy olyan versenyt, megyünk ki és hajtjuk végre ugyanazt. A sportoló feladata nem az, hogy
VARGA DANI mely során folyamatosan a hibáinkra elnyomja ezeket az érzéseket, hanem hogy elfogadja ezek meglétét, és
Karate, Goju-Ryu-vb-bronzérmes koncentrálunk. Ez nem csak a lelket hasznosítsa őket. A félelem és a harag is képes annyi energiát adni egy
m eríti ki, hanem a testet is; lerom bol­ feladat kivitelezéséhez, m int a szeretet vagy az öröm . H a a sportoló
juk az önbizalmunkat, és csöppet sem hibát követ el, fontos, hogy a haragját ne önmaga ellen, hanem a feladat
fogjuk élvezni azt a versenyt, melyre olyan sokat készültünk. Tulajdon­ végrehajtására irányítsa - a „nem igaz, hogy megint elrontottam !” he­
képpen a saját motivációnkat építjük le. Ezek a tényezők azután fizikai­ lyett a hozzáállása az„akkor is megcsinálom!” legyen.
lag is kihatnak ránk. Kedvünk és akaratunk eltűnése mellett az izmaink
is sokkal feszültebbek lesznek, így ham arabb és nagyobb m értékben fá­ A felkészülés hiánya
radunk el. Ha észrevesszük, hogy kezd beindulni a negatív belső kom ­ A figyelmünkre és a koncentrációnkra is kihat, ha úgy érezzük, nem va­
munikáció, azonnal fordítsuk meg! gyunk elég felkészültek egy versenyre, vagy sokkal több energiát kellett
volna ráfordítanunk. A felkészülés hiánya több energiát von el, m int
Érzelmi többlet gondolnánk. Amikor a felkészülés jól sikerült, magabiztosak és jólesően
A túl sok érzelem befolyásolja a viselkedést. Minél hatalmasabb és erősebb izgatottak vagyunk. Ha nem érezzük magunkat megfelelően felkészült­
egy érzelem, annál több energiát fordítunk rá, ezáltal elvonjuk figyelmün­ nek, akkor a figyelmünk csak arra irányul, hogy mi m indent kellett vol­
ket olyan fontos tényezőkről, melyek hatással vannak a teljesítményünkre. na m egtennünk ahhoz, hogy m ost magabiztosak legyünk. Míg az első
A pozitív érzelmek éppúgy hatnak ránk - például örömmel megyünk esetben arra figyelünk, hogy a birtokunkban lévő készségeket és képes­
ki és hajtjuk végre a feladatot ahogy a negatívak - félelemmel ségeket hogyan használjuk fel a legjobban, addig a m ásodik szituáció­
Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
bán csak ezen készségek és képességek hiányára gondolunk. Ha úgy érez­
zük, hogy nem vagyunk elég felkészültek, a hiányosságaink felsorolásá­
val csökkentjük az önbizalm unkat, és növeljük a szorongásszintünket.
Még ha nem is készültünk fel megfelelően, lássuk tisztán az erősségein­
ket. Fontos szem pont az energiaszintek irányításakor annak ismerete,
hogy mennyi energia kell a legjobb formánk eléréséhez a versenyen.
A fizikai és mentális felkészülés szempontjából az alábbi tényezőket
kell figyelembe venni (Weinberg, 1995):
• Fizikai felkészülés: elegendő pihenés, egészséges táplálkozás, m eg­
felelő folyadékbevitel és megfelelő edzettségi szint.
• Készség előkészítése: odafigyelés a technika helyes végrehajtására,
illetve azokra a sportolói képességekre, amik szükségesek az adott
sportágban.
• Stratégiai előkészítés: a tervezés, a játékterv, a stratégia és a saját fel­
adatunk ismerete.
• Mentális felkészülés: képzeletünk felhasználása, pozitív gondolko­
dás és belső motiváció.
• Személyes: sporton kívüli élet (az iskolai, m unkahelyi kötele­
zettségek).
A KONCENTRÁCIÓ FEJLESZTÉSE ELMÉLETBEN
ÉS GYAKORLATBAN
M int m ár említettük, a koncentráció egy hatékonyan fejleszthető kész­
ség. A sportpszichológiai kutatások és a gyakorlati m unka tapasztalatai
is azt mutatják, hogy a fejlesztés során két szem pontot kell figyelembe
venni. A felkészülés és a verseny a koncentráció szempontjából külön­
böző fejlesztő gyakorlatokat igényel. A felkészülés során egyfajta általá­
nos fejlesztés történik, melynek csupán egy szelete a versenyre vonat­
kozó koncentrációs technikák kialakítása és begyakorlása. Ide tartozik
az olyan részképességek sportpszichológiai m űszerek segítségével
történő finomítása, m int például a reakcióidő vagy a figyelemváltás.
A versenyre speciális, egyénre szabott koncentrációs technikák szük­
ségesek, melyeket a felkészülés során az edzések és „próbaversenyek”
alkalmával tökéletesítünk. M oran alábbi, a koncentráció fejlesztésére
II. Reflektorban a figyelem és a koncentráció 61
1. Meghatározzuk a teljesítmény
céljait, azokat a cselekvéseket,
amiket kontroli alatt kell tartani
3. Kulcsszavak 2. Rutinok
használata alkalmazása
4. Mentális tréning
7. ábra.
A koncentráció­
fejlesztés modellje
(Moran, 2004)
javasolt m odelljének (M oran, 2004) segítségével bem utatjuk a sport­
pszichológiai gyakorlat tapasztalatait.
1. A célok meghatározása
A sportolói célok általában két csom ópont köré szerveződnek. Léteznek
az eredm ényre irányuló (például milyen eredm énnyel lennénk elége­
dettek a verseny végén), illetve a folyam atra vonatkozó célok (ezek
a m utatott teljesítménnyel kapcsolatosak, amely segítségével a kívánt
eredm ényt elérjük). A tapasztalatok azt m utatják, hogy a folyam atra
irányuló célok kialakítása és fejlesztése hatékonyabb, hiszen ezek segít­
ségével érthetünk el valós teljesítményfejlődést. A versenyzőket arra
ösztönözzük, hogy a teljesítményükre, a folyamatra és az általuk k ont­
rollálható tényezőkre összpontosítsanak, hiszen ezek jutalm a lesz maga
az eredmény. Egy küzdősportoló célja lehet a biztos és folyamatos véde­
kezés fenntartása. Ezt a sportoló képes szinte 100 százalékban az irányí­
tása alatt tartani, az eredm énye csak tőle függ. A győzelem m egszer­
zését előre nem tudjuk garantálni, hiszen m indig van egy másik oldal,
melyre nincs ráhatásunk (az ellenfél felkészültsége, tudása, ereje vagy
olyan környezeti tényezők, m int az időjárás vagy a pálya állapota, illetve
a játékvezető döntései).
62 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
2. A rutinok szerepe
Fontos, hogy több területen is rendelkezzünk bizonyos rutinokkal.
A rutinok és szokások egyfajta stabilitást és biztonságot nyújtanak, vala­
A sportpszichológus a z én pályafutá­
som alatt katalizátorként működik. A be­
szélgetéseken feltárjuk és közösen ki­
javítjuk azokat a pontokat, am elyek
szükségesek ahhoz, hogy elérjem a maxi­
mális teljesítményt. Tapasztalatom sze­
rint a vízila b d áb a n - persze valószí­
nűleg más sportban is - egy bizonyos
szint után tulajdonképpen minden
a mentális felkészültségen és a lelkierőn
múlik. Ezért én a mentális tréninget tar­
tom az egyik legfontosabb eszköznek
a céljaim eléréséhez. O tthoni nyuga­
lom ban m editációként is hasznos, de
én sokszor közvetlenül a meccsek előtt
szoktam alkalmazni. Ilyenkor - csak­
úgy, mint az otthoni mentális tréningnél -
előre elképzelem a meccsen várható
helyzeteket, szituációkat. Természetesen
úgy, hogy azokat már sikerrel megoldot­
tam. így a valós játékban már tökéletes
önbizalom m al és otthonosan mozgok.
A meccs előtti mentális tréning abban is
segít, hogy m egelőzzem a túlpörgést
vagy az esetleges álmos kezdést.
GÓR N AG Y MIKLÓS
vízilabda, m agyar válogatott
élénkítő, serkentő kifejezések, melyek emlékeztetik a sportolót, mire is
kell odafigyelnie. Előfordul, hogy ezeket a szavakat hangosan m ondjuk
m int - célunktól függően - segítenek
m egnyugodni vagy ha szükséges,
a kellő m értékben „felpörögni”. Lé­
teznek olyan rutinok, amelyek a ver­
seny előtti állapotra, folyam atokra
vonatkoznak - például a verseny előtti
este, éjszaka vagy közvetlenül a ver­
seny előtti ráhangolódás rutinjai. To­
vábbá vannak olyan rutinok, amelyek
közvetlenül a feladat végrehajtását
előzik meg gondolatokban és tettek­
ben egyaránt - például a teniszező
adogatás előtt pattogtatja a labdát. És
végül, kell hogy alkalm azzunk hibát
követő rutino kat is, amelyek a hiba
mentális (vagy akár mozdulatbeli) ki­
javításával segítik a sportolót a k ö ­
vetkező m ozzanatra koncentrálni.
Például a teniszező gyorsan, egy m oz­
dulattal leköveti az elrontott ütést,
a kézilabdakapus egy pillanat alatt
lejátssza a labda kivédésének helyes
m ozdulatát, vagy a tám adó játékos
képzeletben néhány m ásodperc alatt
kijavít egy kihagyott büntetőt.
3. „Kulcsszavak" mint a koncentráció
előhívói
A kulcsszavak olyan rövid kifejezések,
melyeket a sportoló használ egy ver­
seny során. Általában rövid, pozitív,
II. Reflektorban a figyelem és a koncentráció
F e lké szü lé s____________________________________
N yugodt vagyok minim ális izgalommal.______________________________
Felkészült vagyok fizikálisán és mentálisan.__________________________
Szakmailag és fizikailag is egyben vagyok.___________________________
Hiszek magamban._________
Figyeljek a dolgomra!________________________________________________
E lső m e n e t
Eles vagyok.__________ _ _ __________________________________________
Fegyelmezett vagyok. ______________________________________
Összefogott vagyok._________________________________________________
Koncentrálok._____________________________________________________
Élesen, de nyugodtan._______________________________________________
Elkezdem a technikámat.____________________________________________
Megnézem, hogyan reagál rám az ellenfél.___________________________
Megnézem az ellenfeleim erősségeit, gyengeségeit._________________
E lső szü n e t_____________________________________________________
Nyugalom._________
Magabiztosság. ____________________________________
Pozitív hozzáállás.___________________________________________________
M á s o d ik m e n e t _______________________________________________
En kezdeményezek._________________________________________________
En dominálok._____________________________________________________
Annyit teszek, amennyit szükséges.__________________________________
Higgadt vagyok.________ ____________________________________________
A feladatra koncentrálok. __________________________________________
Felkészült vagyok._______________________________________
M á s o d ik s zün et_____________________________________________
Pozitív hozzáállás.___________________________________________________
H a rm a d ik m e n e t
Eloszlatom a kételyeket.__________________________________________
Egyértelművé teszem a helyzetet.____________________________________
Erős vagyok.________
Most kezdek b e m eleg edn i.__________________________________________
Ez a közepe.______________________________________________________
Fizikailag és mentálisan m indent kiadok._____________________________
H a rm a d ik s z ü n e t ~
Többre vagyok képes, mint amennyit gondolok.______________________
N e g y e d ik m e n e t_________________________________________________
A melóra koncentrálok. __________________________________________
Többre vagyok képes. _________________________________________
Pozitívan állok hozzá.________________________________________________
Magabiztos vagyok._______________________________________
Harcolok!__________________________________________
(A fenti táblázat a sportoló teljes mentális tréningjének csak egy részletét
mutatja be - a szerk.)
2. tá b lá zat. N a g y Tibor mentális tréningje
Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
ki, vagy az edző emlékeztet rá, de sokan csak magukban, ki nem m ond­
va alkalmazzák őket. A kulcsszavak segítségével növelhetjük önbizal­
m unkat („Jó volt!”, „Csak így tovább!”), vagy instrukciókat is kapha­
tunk és adhatunk m agunknak („Védekezz!”, „Figyelj a ritm usra!”).
4. Mentális tréning
A sportoló egy m ozdulatot még annak kivitelezése előtt „lát” és „érez”.
Ez a technika segít kiszűrni a zavaró tényezőket és a nem várt esemé­
nyek kedvezőtlen hatásait. Fontos, hogy a mentális tréninget kiegészít­
sük relaxációs gyakorlatokkal, hiszen a sportoló így tanulja meg a saját
testéből érkező jelzéseket értelm ezni és irányítani. A gyakorlat során
a versenyző és a sportpszichológus átbeszéli a verseny összes olyan ese­
ményét, amely nehézséget vagy gondot okozhat a versenyző számára,
illetve kialakítják azokat a kulcsszavakat vagy m ondatokat, melyek a fo­
lyamatos koncentrációt, a pozitív gondolatokat és a jó teljesítményt se­
gítik elő. Jó és bizalmas edző-sportoló kapcsolat esetén akár az edző is
megismerheti és elsajátíthatja a mentális tréning m ondatait, beépítheti
az edzésm unkába, ezzel is segítve a verseny alatti felfokozott állapot
hatékony kezelését. Nagy T ibor K -l-világbajnok m entális tréningje
nagyon jól illusztrálja ennek a technikának a hatékonyságát. M inden
egyes szim bólum nak és m ondatnak helye van ebben a szövegben.
A m ondatok okkal születtek, olyan mögöttes tartalom m al, mely sokat
jelent a sportoló számára.
GYAKORLATI ÚTMUTATÓ
Néhány kérdés élsportolóknak:
1. Mit jelent számodra az a kifejezés, hogy koncentráció?
2. Egy 0-tól 5-ig terjedő skálán (ahol a nulla a nem fontos , az öt a leg­
fontosabb) értékeld, m it gondolsz, m ennyire fontos a koncentráció
képessége a sikeres teljesítmény eléréséhez?
3. Ha úgy gondolod, hogy fontos, m ennyi időt fordítasz hetente a fej­
lesztésére? Ha nem, miért?
4. Milyen dolgok zavarhatják meg a koncentrációdat a verseny előtt? írj
le egy ilyen helyzetet és az ebből következő zavaró tényezőket!
II. Reflektorban a figyelem és a koncentráció
5. Milyen dolgok zavarhatnak meg a verseny alatt? írj le egy ilyen hely­
zetet és az ebből következő zavaró tényezőket!
6. Ha egy bizonyos versenyre gondolsz, m ondj egy jellegzetes példát
arra, hogy a zavaró tényezők m iként gátoltak a koncentrálásban és
befolyásolták a teljesítményedet!
7. Használsz-e bármilyen speciális, egyéni technikát a zavaró tényezők
ellen?
Zavaró tényezők Lehetséges szim ulációs technika
CD-ről speciálisan rögzített töm egzaj lejátszása az edzés
Hangzavar alatt, hogy a játékosok hozzászokjanak a várható zavaró
tényezőkhöz a nem otthon játszott m eccsek során.
C sapattársak szim ulálják az ellenfél játékstílusát (például
Játékstílus
verbális sértések) az edzés vagy gyakorló játékok alatt.
A normál edzést rövid, magas intenzitású gyakorlatokkal
Fáradtság váltogatjuk, azzal a céllal, hogy előidézzük azt a fajta fáradt­
ságot, melyet a játékosok a meccseken tapasztalhatnak.
Hőm érséklet/páratartalom
A játékosok plusz ruharéteggel edzenek és játszanak,
hogy szim uláljuk a másfajta időjárási viszonyokat.
M ódosított játékhelyzetek alkalmazása, melyek szándé­
Rossz bírói döntések
kosan rossz bírói döntéseket tartalmaznak.
Az edzés alatt kényszerhelyzeteket hoznak létre (például
a labda m egtartása csak 10 játékossal) azzal a céllal,
Egy játékos hiánya
hogy olyan helyzetet szimuláljanak, ahol egy játékost
leküldtek a pályáról.
3. tá b lá za t. Koncentrációfejlesztő edzésmódszerek a csapatsportok számára
(Anshel, 2003)
GRID - koncentrációt fejlesztő gyakorlat:
Az alábbi feladattal fejlesztheted a koncentrációs készségedet.
A „00”-tól elindulva sorrendben kösd össze a számokat. A feladatra
1 perced van.
Jegyezd fel, hogy
• meddig jutottál el;
• milyen negatív gondolataid tám adtak a feladat közben;
• ezek milyen viszonyban állnak a versenyek alatt m egjelenő negatív
gondolataiddal;
Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek III. Az erő velem van - Az önbizalom

• mi vitt tovább, hogy végigcsináld a feladatot;

• mi kellene ahhoz, hogy jobb eredményt érj el!

Valósítsd meg és próbáld ki újra magad, most haladj 100-tól visszafelé!

84

33

18
27

52

70
51

04

49
97

60

86
78

92

80
13

61

77
100

31

39
85

57

65
55

28

96
59

29

32
III A Z ERŐ VELEM VAN -
A Z ÖNBIZALOM
G yöm bér N oé m i-K o vács Krisztina
63 03 12 73 19 25 21 23 37 16

81 88 46 01 95 98 71 87 00 76

24 09 50 83 64 08 38 30 36 45

40 20 66 41 15 26 75 99 68 06

34 48 62 82 42 89 47 35 17 10

56 69 94 72 07 43 93 11 67 44 A sportolókat három csoportra szoktuk osztani.

535 79 05 22 74 54 58 14 02 91 Az első csoportba azok tartoznak, akiknek van önbizalmuk. Ők maga­
biztosan állnak ki a versenyen, tisztában vannak képességeikkel, és egy­
értelműen látszik, hogy nincsenek kétségeik a végeredménnyel kapcso­
Példák egyéb fejlesztő gyakorlatokra (Lénárt, 2007): latban. Láthatóan élvezik mindazt, amit csinálnak.
• Rajzold le az órád számlapját emlékezetből! Idézz fel m inden részletet, A második csoport az önbizalom-hiányos sportolóké. Rajtuk látszanak
utána vesd össze az eredetivel! Hány részlet m aradt ki? a kétségeik m ind önmagukkal, m ind a végeredménnyel kapcsolatban.
• Fókuszálj egy ceruzahegyre! Ha elkalandoztál gondolatban, kezdd Néha úgy tűnik, nem is élvezik a versenyzést, hiszen izgulnak, aggódnak
újra! a teljesítményük miatt.
• Előre m eghatározott időtartam okat (például 30 m ásodperc) ellen­ A harm adik csoporthoz azon sportolók tartoznak, akiknek, a köz­
őrizz órával, am ikor úgy érzed, hogy letelt az idő! Változtass az idő­ vélemény szerint, az önbizalmuk túlcsordul. Láthatóan hatalmas maga-
tartam okon, és találj egy megfelelő belső ritmust! biztossággal vonulnak ki a versenyekre, lehet, hogy még azt is hangoz­
• Gyakorold ezt a képességet zaj mellett is! tatják, szám ukra ez a m egm érettetés nem jelenthet kihívást, azonban
• H árom , előtted különböző távolságban lévő tárgy között ugráltasd mégsem hozzák m indazt az eredményt, am it elvártak volna maguktól
a szemed! vagy mások tőlük.
• Üvegbura módszer: Képzelj el egy üvegburát magad körül! Az anya­ Ebben a fejezetben bemutatjuk, milyen a megfelelő önbizalomszint, és
gát, méretét, zajszűrési képességét te alakítod. Találd meg a számodra azt milyen technikákkal lehet elérni. A magabiztosság sokkal inkább bi­
legoptimálisabbat! zonyos gondolkodási szokások eredménye, m int egyszerűen csak a fizikai
• Zseblámpa módszer: Képzeld el, ahogy a zseblámpa fénye megvilágítja tehetség vagy a korábbi sikerek mellékterméke. Ezek a gondolkodási szo­
azt a területet, amire koncentrálnod kell! Csak te vagy, a pálya és a fel­ kások, sémák, ha addig gyakorolják őket, amíg automatikussá és term é­
adat! szetessé nem válnak, képessé teszik a sportolókat arra, hogy profitáljanak
a korábbi sikeres tapasztalataikból, és elfogadják a megélt kudarcokat.
68 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek III. Az erő velem van - Az önbizalom 69

történik akkor, ha hibáznak. Az igazán sikeres sportolót ez a pozitív be­

állítódás fémjelzi, mely nemcsak a sportban, hanem az élet más te rü ­
letein is megjelenik, még akkor is, ha csalódások, kudarcok érik őt. Ez az
a vonás, amit Seligman (1991) találóan „tanult optim izm usnak” nevez,
azaz megtanuljuk még a kudarcainkat is saját m agunk javára fordítani.
Mivel „m egtanultak” optim istának lenni, a magabiztosságuk hatására
a lehető legtöbbet képesek kihozni magukból. A magabiztosság szinte
„program ozza” őket arra, hogy sikeresen teljesítsenek. Az ilyen típusú
gondolkodásm ód a gyerekkorban alakul ki, és a serdülőkorban for­
m álódik tovább. Azt m utatja, hogy tudjuk, hol a helyünk a világban,

Átjárhatóság Megszem élyesítés

1 A pozitív események ■ Pozitív események • Személyes felelős­
időről időre ismétlik vagy sikerek befolyá­ séget vállalnak a sike­
önmagukat. solják tevékenységé­ rért és a fejlődésért.
1 Negatív események nek más területeit is • A kudarcokat külső
nem történnek meg (például: egy belövött okoknak, tényezők­
újra, mivel nagyon gól után a passzok is nek tulajdonítják,
elszigeteltek és ritkák. jól fognak menni). amelyek a személyes
■ A kudarcok vagy hi­ kontrolijuktól
bák ragaszkodnak függetlenek.
ÖNBIZALOM ÉS MAGABIZTOSSÁG az eredeti kontextus­
hoz (például: egy
kihagyott helyzet
8. ábra.
A magabiztossággal kapcsolatos m eghatározások olyan kifejezéseket nem lesz hatással
A tanult a passzokra).
foglalnak magukba, m int például az önbizalom , a határozottság vagy optimizmus
a hit saját képességeinkben. Az optim izm us az, am ikor a versenyző a jellemzői
pozitív végkim enetelben rem énykedik; az énhatékonyság pedig arra
a meggyőződésre utal, hogy az adott személy sikeresen végre tudja haj­ hisszük, hogy elég értékesek vagyunk ahhoz, hogy megérdemeljünk b i­
tani a gyakorlatot. zonyos dolgokat, ahelyett, hogy értéktelennek tartanánk magunkat, és
A magabiztos sportolók az önbizalom-hiányos sportolóktól eltérően rem énytelenül tekintenénk a jövőbe. A versenyek során a sportoló
gondolkodnak önm agukról és cselekedeteikről. A magabiztos sporto­ elkerülhetetlenül szembesül csalódásokkal, melyekre optim istán kell
lók azt gondolják, hogy „megtehetik és meg is tudják tenni”, soha nem reagálnia ahhoz, hogy a magabiztosságát fenntartsa, és a befektetett időt
adják fel. Pozitív belső párbeszédek és képzeleti képek jellemzik őket. és energiát „m egm entse”. Az optim ista sportoló a hibákat ideigle­
Elképzelik önm agukat győztesnek és sikeresnek. Biztató dolgokat m on­ nesnek tekinti, melyek csupán ahhoz az egy edzéshez vagy meccshez
danak maguknak, csak ritkán m erülnek fel bennük kételyek, és ezeket kapcsolódnak, és nem a képességeit tükrözik. A pesszimista sportoló
szinte azonnal hasznosítják is. Jellemző rájuk, hogy az adott feladat tö ­ sajátjának tekinti ezeket a hibákat, melyek így állandósulhatnak, és úgy
kéletes végrehajtására koncentrálnak, és nem azon aggódnak, hogy mi érzi, hogy ezek valósághűen jelzik valódi képességeit.
Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek III. Az erő velem van - Az önbizalom 71

Az önbizalom és a környezet A nemek küzdelm e - nők, férfiak, evolúció és önbizalom

Számos pszichológus és sportpszichológus hangsúlyozza a környezeti A férfiak évezredeken át többnyire fizikai erejük segítségével szerezték
hatások szerepét a gyerek személyiségfejlődésében. Gyakorlati tapaszta­ meg, am it akartak. Noha mai, m odern világunkban a vitás kérdéseket
lataink is megerősítik, hogy a szülők, nevelők, tanárok és edzők hozzá­ többnyire m ár nem a nyers izom erő­
állása, visszajelzései és cselekedetei m ind befolyásolják a gyerek ö n ­ vel oldják meg, kultúránkban a nem i
magáról kialakított képét, azaz énképét, s ezáltal önértékelését is. A po­ szerepekhez tartozó hagyományos vi­ A fiúk nagy része azért megy le az edző­
zitív, b átorító légkör, az önállóság és a kreativitás bátorítása pozitív selkedésform ák továbbra is ugyan­ terembe, mert az apuka leviszi, aki már
irányba alakítják ezt a képet. A sportpszichológiai m unka egyik leg­ olyan erősek. A férfiakban kulturáli­ a második edzésen azt a bajnokot látja a
gyakoribb területe az önbizalom hiány kezelése. Nagyon ritka az, hogy san kódolt a győzni akarás és a fizikai fiában, aki ő is lehetett volna, ha... Vagy
ez a problém a nem a m últban gyökeredzik. Szavainknak és tetteinknek küzdelem, a nők a „gyengébb” nem a haverokkal m egy le, mert a z menő.
sokkal nagyobb hatalm a van, m int gondolnánk. Sokszor egy ki nem sztereotípiája ellen küzdenek - sokkal Emiatt a fiúk 6 0 - 7 0 százaléka egy éven
m ondott dicséret, a feszültség m iatt elhangzó megalázó, bántó kritika érzelm esebbnek és érzékenyebbnek belül fel is adja. A lányos szülők ezzel
vagy a túlzottan védelmező viselkedés jelenti a problém át, és a megol­ tartják őket, ezért a szurkolók és az szemben ritkán jönnek azzal, hogy a lá­
dást tulajdonképpen ezeknek az összefüggéseknek a felismerése, össze­ edzők legtöbbször elfogadható visel­ nyuk bajnok lesz, jellemzőbb az elutasí­
kapcsolása és kezelése jelenti. Természetesen sok esetben m indehhez kedésnek tartják, ha a női sportoló ér­ tás, a „hülye vagy lányom" meg az „úgyis
sportpszichológus segítségére van szükség. zékenyen reagál egy-egy vereségre hamar megunja” . Azok a lányok, akik le­
A szocializáció során a fiatal kényszerülhet arra, hogy beilleszkedve vagy kudarcra. M indez a férfiakra jönnek az edzőterembe, sokkal motivál­
az iskolai környezetbe, bizonyos körülmények között feladja az egyéni­ nem igaz, hiszen „a fiúk nem sírnak”. tabbak, mert a fiúkkal szemben ők a saját
ségét, ami ezekben az esetekben jelentheti a személyes célok ideiglenes A társadalom azt várja a férfiaktól, álmaikat akarják valóra váltani. Emiatt
felfüggesztését, súlyosabb esetben feladását is. A kritika és az önkritika hogy m inden helyzetben uralkodja­ a lányok 6 0 - 7 0 százaléka versenysze­
túlhangsúlyozásával, valam int az ösztönzés mellőzésével a diákokat nak m agukon, és ne m utassák ki ér­ rűen is kipróbálja az ökölvívást. Ez a bel­
a kudarcoktól való érzelmi függés felé terelik ahelyett, hogy inkább az zelmeiket, fájdalmaikat. ső motiváció az egész edzésmunkára és
erősségeikre és a sikereikre koncentrálnának. Ez a hibás fókusz tovább Ez a jelenség nemcsak az érzelmek a hozzáállásra is hatással van. A másik
fokozódhat, ha m inden egyes tévesztés után megkérdezik a gyerektől, kim utatására, hanem a külső megje­ a kíváncsiság. A fiúk általában elvégzik a
hogy m i volt a baj, m iért ro n to tta el az adott feladatot. Fontos, hogy lenésre is igaz. A sportoló férfi képe kiadott feladatot, a lányok azonban ál­
a sportolók ismerjék a hibáikat, hiányosságaikat, hiszen ezek jelentik m indig az erőt és a férfiasságot teste­ landóan kérdeznek, tudni akarják, hogy
célkitűzéseik bázisát. Még fontosabb azonban, hogy ism erjék és elis­ síti meg, és a sportoló nőkkel szem ­ ez a gyakorlat miért fontos, ezt miért ta­
merjék erősségeiket, hiszen a versenyeken ezekre támaszkodhatnak. Ha beni elvárásaink is legtöbbször a fér­ nulják, ez miben segíti a fejlődésüket. És
a pályán azon rágódik a sportoló, hogy m it nem tud, nem fog előrébb fias viselkedésm intákhoz igazodnak. akkor még a testi felépítésből adó dó kü­
lépni, helyes koncentrációval viszont képességeit elő tudja hívni, és ter­ A nőknek nem csak a sportolói sze­ lönbségekről nem is beszéltünk.
veit meg tudja valósítani. Az önbizalm a azonban csökkenni fog, mélyiségüket kell fenntartaniuk, SERES ATTILA
amennyiben csak a hibáiról és a hiányosságairól kap visszajelzést, mivel hanem a nőiességüket is meg kell edző, női ökölvívás

a mások által visszatükrözött képhez viszonyítja önmagát. Hiába érté­ védeniük. Egyszerre kell kem énynek
keli a sportoló önm agát jónak és eredményesnek, ha az edzőjétől csak és m agabiztosnak látszaniuk, am i
negatív visszajelzést kap. Egyértelmű, hogy a „leghozzáértőbbnek tar­ a férfias viselkedéshez kapcsolódik, és gyengédnek, nőiesnek lenniük.
tott személy, azaz az edző visszajelzése lesz az irányadó. Egy vizsgálat szerint a férfiak 54%-a szerint a fizikailag erős nők nem
 III. Az erő velem van - Az önbizalom 73

nőiesek. Inkább látják a női sportolókat sportolónak, m int nőnek. M i­

vel a pályán a nők nem viselik m agukon azokat a jeleket, am it a többség
„nőiesnek” tart (sm ink, nőies ruhák, ékszerek, magas sarkú cip ő ...),
bekategorizálják őket a „fiús lányok” csoportjába. Ehhez még hozzá­
járulhat az a tény is, hogy a sportoló nők izomzata felülmúlhatja egy át­
lagos, nem sportoló férfi izomzatát, s ez még tovább erősíti a „fiús” ka­
tegóriát. Sajnos jelen társadalm unkban az „izm os” és „erős” jelzők
többségében a férfiakat illethetik meg, így a nők számára ahhoz, hogy
a nőiességgel kapcsolatos önbizalm ukat m egtartsák, ezzel a sztereo­
típiával is fel kell venniük a harcot.
A nem i jellegek számos előnyt és hátrányt rejtenek magukban. Ter­
mészetükből fakadóan azonban jelentős hatással bírnak az önbizalom
meglétére vagy hiányára és annak fejlesztésére is. Fontos, hogy tudato­
sítsuk m agunkban létezésüket, és kezeljük az ezekből fakadó esetleges
nehézségeket.
• A férfi sportolók is kim utathatják az érzelmeiket: érzelmileg fel­
fokozott állapotban egy-két könnycsepp - m egnyert vagy elvesztett
verseny után - még nem teszi a sportolót „férfiatlanná”.
• A magunkkal, önbizalmunkkal, teljesítményünkkel kapcsolatos kétsé­
geinket, félelmeinket - se férfiként, se nőként - soha ne fojtsuk el.
Tudatosítsuk őket, beszéljünk ezekről - alakítsuk át erősségekké, lehe­
tőséggé. Fontos, hogy megtaláljuk az ideális irányt, hiszen nem egész­
séges, ha érzéseinket hagyjuk parttalanul áramlani, de az sem, ha le­
zárjuk azokat egy sötét, mély pincébe, ahova sohasem megyünk vagy
m erünk lemenni.

A hormonok és az önbizalom véget nem érő játszmája

Azt m ár régebben bebizonyították, hogy bizonyos érzéseknek, m int
például idegesség, düh vagy félelem, megvan a maga speciális pszicho­
lógiai és biokém iai alapja, háttere. Ezek az érzelmi m egnyilvánulások
valahol m ind részei testünk működésének, és ez az önbizalommal kap­
csolatban sincs másképp.
Egy kutatásban (Loehr, 1986) összefüggést találtak a tesztoszte-
ron - egy a testünkben természetesen előforduló horm on, melyet eddig
az agresszív, tolakodó magatartáshoz kötöttek - és az önbizalom között.
A kísérletet egy egyetem férfitenisz-csapatán hajtották végre. A kutatók
74 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek III. Az erő velem van - Az önbizalom 75

azt feltételezték, hogy sikerül összefüggést találni a tesztoszteronszint és hoz, hogy egy sportoló biztosítsa önbizalm ának megfelelő szintjét?
a győzelem vagy a vereség, illetve ezek értékelése között; külön érdekelte Mennyire befolyásolhatja egy verseny kimenetelét egyszerűen az a pozi­
őket, hogy a tesztoszteronszint csökkenése hozzájárul-e a későbbi vere­ tív gondolat, hogy hiszünk a győzelemben?
ségekhez. A kutatáshoz felhasználták a játékosok különböző időpon­
tokban - a meccs előtti napon, 15 perccel a m érkőzés előtt, m ajd
15 perccel és 24 órával a meccs után - leadott nyálmintáit. A játékosok­ A SIKERES SPORTOLÓ PR O FIÜ A
nak mindezekhez egy kérdőívet is ki kellett tölteniük a küzdelmek előtt
és után, melyben az önbizalmuk szint­ A tanulm ányokat és eredm ényeket tekintve úgy tűnik, hogy léteznek
jét, győzelmi esélyüket és teljesítm é­ bizonyos közös pszichológiai jellemzők. A legkorábbi talán Griffin
Ö n bizalom nélkül nem lehet sportolni nyüket m érték fel. (Gill, 2000) 1926-os vizsgálata, aki szerint a „nagy sportolók karakterét”
a legm agasabb szinten. Ha valaki nem A kérdőívek feldolgozásából ki­ olyan tulajdonságok jellemzik, m int bátorság, optimizmus, lojalitás, in­
bízik m agában, lehetetlen elérnie azt, tűnik, hogy a mérkőzés közeledtével telligencia, életerő, érzelmi alapon tö rtén ő döntéshozatal, éberség.
amit valóban tud, és amire igazából ké­ a tesztoszteronszint m egemelkedett. A szerző valójában inkább egy átlagos sportolók fiú képét festi le elénk.
pes. Ha egy sportolóban nem bízik az Azoknak a játékosoknak, akik úgy A későbbi kutatások és vizsgálatok a sportolók és a nem sportolók
edzője vagy a társai, akkor szintén nem érezték, hogy nincsen sok esélyük közötti különbségeket kim utatva keresik az ideális sportolói jellem ­
tudja kihozni magából a legtöbbet. a győzelemre, akik nem hittek abban, vonásokat. Az alábbi táblázat ezekre a kutatási és a gyakorlati tapaszta­
Ha valamit nyerek, akkor annak örü­ hogy képesek jól szerepelni, alacsony latokra alapozva m utatja be az ideális karaktert.
lök, de aznap éjfélkor már lezárom, és m aradt a tesztoszteronszintjük, vagy
másnap már az új feladatra koncentrá­ csak m inim álisan em elkedett. Ez ki­ Tulajdonság Sikeres s p o rto ló k
lok. M in d e n okkal történik. Ha valaki hatott a küzdeni akarásukra is, nega­ Jobban m egbíznak m agukban és a képességeikben, mint
Önbizalom
mindent megtesz a siker érdekében, ak­ tívan befolyásolva azt. Ugyanakkor a kevésbé sikeresek.

kor a szerencse is mellé áll.
BAKSA LÁSZLÓ
Vízilabda, magyarkupa-győztes,
többszörös m agyar válogatott
ha úgy érezték, hogy jobban játszottak, m int szoktak, akkor m aga­
sabb volt.
a verseny után a győzteseknek is csak
abban az esetben volt sokkal m a­
gasabb a tesztoszteronszintjük, ha
úgy gondolták, hogy átlagon felül ját­
szottak. A vesztesek tesztoszteron-
szintje legtöbbször csökkent, de
Kevésbé tudják megzavarni külső ingerek, és képesek
Koncentráció a folyamatos figyelmi kontrollra anélkül, hogy a gondolataik
vagy érzéseik felborulnának és összezavarodnának.
Gondolataik, képzeleti képeik, nappali álm odozásuk
Elkötelezettség és az álmaik gyakran a sportra irányulnak, és azzal
kapcsolatosak.
Kevesebb szorongást mutatnak a verseny előtt és közben,
és azt hatékonyabban képesek kontrollálni. Ezt az érzést
Szorongáskezelés
pozitívan értelmezik, és úgy érzik, hogy ez is segíthet fokozni
a teljesítményüket.

A tanulm ány azt is kim utatta, hogy az előző meccsükön győzelmet Hibák kezelése Képesek tanulni a hibáikból, és túllépni rajtuk.

elkönyvelő játékosok tesztoszteronszintje jóval magasabb volt a követ­

kező meccs előtt, m int az előző mérkőzésen vereséget szenvedetteké. 4. tá b lá zat. A sikeres sportoló jellemzői
A tesztoszteronszintben beállt változás vereség vagy győzelem után még
négy nappal is megmaradt.
Ha a horm onok kihatnak a hozzáállásunkra, akkor vajon ők irányí­
tanak minket, vagy mi is képesek vagyunk befolyásolni őket? Mi kell ah­
Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek III. Az erő velem van - Az önbizalom 77

A TUDÁSSZINT MEGHATÁROZÁSA -
ATEUESÍTM ÉNYPRO FIL Önbizalom
Élvezem Követem az edző
a versenyzést utasításait
A sportolói készségek m eghatározásának egyik leghatékonyabb módja
Ismerem
a teljesítményprofil (Karageorghis, 2011). Gyakori, hogy a sportoló ö n ­ a képessé­ Az elmém
magáról alkotott képe eltér attól, ahogy a környezete észleli őt. Abban is geimet és nyugodt
a határaimat
lehet különbség, ahogyan az edző és a közeli hozzátartozó jellemzi, érté­
keli őt. Ha mindezeket a szempontokat egybevetjük, a sportoló egy na­ Jó típusú
agresszió A feladatra
gyon érdekes szemszögből értékelheti és láthatja magát. jellemez
koncentrálok
A megközelítés alapját George Kelly „személyeskonstruktum”-elmé-
lete képezi (Carver, Scheier, 2006). Az elmélet szerint mindenki másként, Irányítom és jól Ráhangolódok
használom fel a versenyre Saját
csak önmagára jellemző m ódon látja, hozza létre, konstruálja a környe­ az érzéseimet Edzó
Kitartó vagyok
zetét, így az egyfajta személyes konstruktum ként jön létre, és egyetlen (nem kapkodom el) Csoport
kategóriarendszer sem elég gazdag annyira, hogy m inden egyénnek
a környezetéről kialakított nézeteit, személyes konstruktum ait magába Jó erőnlét
foglalja. Egyszerűbben szólva, Kelly szerint mindenki a „saját szemüve­ Tartás, kiállás Támadás előtt
gén keresztül” látja, figyeli és értelmezi a világot. jó előkészítés

Sportolók esetében első körben meghatározzuk mindazokat a ténye­

Megfelelő Széles és látványos
zőket, amelyek szerepet játszhatnak a teljesítm ényükben. Nemcsak edzésmunka technikai repertoár
a fizikai és a technikai, hanem a mentális készségeiket is számba vesszük.
Ez a vizsgálat leginkább a „közösen m egoldó”, legkevésbé pedig a „meg­
Jó távolság­ Biztos pontszerző
m ondó” vagy a „szakértő” stílushoz áll közel. Ez a fajta profilozás egy­
választás technikák
ben u tat is nyit az edző és/vagy a pszichológus és a sportoló egymás
közti kom m unikációjában és a közös célkitűzésekben. Első körben arra Dinamikus Kiváló
biztatjuk a sportolót, hogy határozza meg azokat a tulajdonságokat, támadás védekezés —♦— Saját
-■ Edző
melyek az ő sportágában a jó teljesítmény szempontjából a legfontosab­ 9. á bra. Sportolói Az ellenfél hibáinak
észlelése és kihasználása Csoport
bak. Elmagyarázzuk, hogy nincsenek jó és rossz válaszok, és hogy ez csak teljesítmény-

egy m ódja annak, hogy feltérképezzük, m it talál fontosnak. Ebben a fá­ profilok

zisban segítséget jelenthet, ha em lítünk néhány példát, és elmagyaráz­

zuk, hogy ez a gyakorlat segíthet erőfeszítései irányításában. Segíthetjük
a gondolkodást azzal, hogy javasoljuk, gondoljon sportága legjobbjai­
nak tulajdonságaira. A profilkészítés megvalósulhat egyéni és csapat­
szinten is. Ha csoportban végezzük, hasznos lehet ötleteléssel (brain-
storming) kezdeni, és hagyni a csapat legjobbját, hogy irányítsa az ülést.
Ez segíthet lecsökkenteni az erre kevésbé hajlandó csapattagok esetleges
ellenállását. A profilozás következő lépésében megkérjük a sportolót,
hogy egyesével m enjen végig az egyes elemeken, és értékelje magát
mindegyik vonatkozásában egy tízes skálán attól függően, hogy milyen
magasra értékeli abban a saját teljesítményét az adott pillanatban. Ez
egy grafikus megjelenítése annak, hogy a sportoló saját maga m it tart
fontosnak, és hogyan áll az egyes tulajdonságok tekintetében. Ez azon­
nali fellélegzést jelenthet azokon a területeken, ahol jól m ennek a dol­
gok, és talán am i még fontosabb: kijelöli azokat, ahol fejlődni kell.
78 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek III. Az erő velem van - Az önbizalom

M indezt kiegészíthetjük még azzal, hogy megkérjük, határozza meg, két és viselkedést eredményez. M inden egyes gondolatot egy megfelelő
hol szeretne lenni egy bizonyos idő múlva. Ez különösen hasznos lehet érzelem és egy ebből fakadó fizikai reakció követ, melyek m ind befo­
az edzésszükségletek tervezésében. lyásolják a teljesítményt.
M iután a sportoló értékelte magát, m egkérjük a csapattársait, az A pozitív belső beszélgetés olyan gondolatokból áll, melyek pozitív
edzőjét és bizonyos esetekben a hozzátartozókat, hogy ők is, külön- érzelmi reakciókhoz vezetnek. A negatív irányú belső beszéd ezzel
külön, értékeljék a sportolót. Ez az eszköz a megfelelő alkalmazás m el­ szemben nemkívánatos, terméketlen, és káros érzelmi reakciókhoz ve­
lett nagyon hatékony az edző-sportoló kom m unikáció fejlesztésében, zet. Fontos, hogy ezeket a m ondatokat felismerjük és a cél elérésének
és finomítja a sportolói énképet. érdekében tudatosan használjuk.
ím e két példa egy olyan profilra, ahol a sportoló alábecsülte önmaga
készségeit/képességeit (9. ábra). Negatív Pozitív
Kiváltott reakció Kiváltott reakció
belső beszéd belső beszéd

„Nyernem kell!" Aggodalom „M eg tudom

Jóleső izgatottság
csinálni!"
A SIKERES SPORTOLÓK MÓDSZEREI
„Mi van, „M ár ezerszer
Nyugtalanság Feloldódás
ha elrontom ?” m egcsináltam."
Belső beszéd - ha magamban beszélek, az jó?
„Nekem ez sosem „Küzdők
Akár tudatában vagyunk, akár nem, állandóan beszélgetünk m agunk­ Reménytelenség Elszántság
sikerül.” a végsőkig!"
kal, am it belső beszédnek nevezünk. Néha ezt a beszélgetést hangosan „M egint cserben
fogom hagyni „M egcsináltam.
folytatjuk (például am ikor az alapvonalnál lelkesíti magát a sportoló), Szomorúság
Mindent m egért!”
M egkönnyebbülés
a csapatom .”
de többnyire belül, fejben zajlik. Ezek az üzenetek, melyeket m a­
gunknak küldünk, lehetnek pozitív („Képes vagyok m egcsinálni”, 5. tá b lá za t. Belső beszéd által kiváltott reakciók
„Én vagyok a leggyorsabb”) és negatív irányúak is („Soha nem leszek
képes nyerni”, „Ezt a gyakorlatot m indig elrontom ” ). Ereje van Előfordult, hogy a sportolók arról szám oltak be, hogy életük legjobb
annak, am it m ondunk m agunknak - legyen az pozitív vagy negatív - , teljesítménye előtt egyáltalán nem is voltak gondolataik. Annyira felol­
kihathat a teljesítményünkre, hiszen a belső beszéd különböző érzése­ dódtak a tevékenységben, hogy úgy tűnt, az egész tudatosság nélkül tö r­
ténik. Sokan azt állítják, hogy a csúcsteljesítm ény nem m indig akkor
„következik be”, amikor a sportoló koncentrál rá, sőt, gyakran egyálta­
lán nem jut eszébe maga a feladat. Azt hangsúlyozzák, hogy a teljesít­
m ényt meg kell szabadítani ezektől a zavaró gondolatoktól, au to m a­
tikussá és tudattalanná kell tenni. Persze ez a gondolkodás nélküli telje­
sítmény is lehet előnyös, de a sportolók általában „agyainak” edzések és
versenyek előtt, alatt és után. A gondolataik befolyásolják azt, ahogyan
vélekednek magukról, és meghatározzák a magabiztosságukat, viselke­
désüket. Ezért nagyon fontos, hogy az edzők és a sportpszichológusok
megtanítsák sportolóikat felismerni és kontrollálni gondolataikat.
10. á bra. A belső A belső beszéd alkalmazásának módjai éppoly változatosak, m int m a­
beszéd hatásai guk a különböző sportágak. A hatékony edzők és sportpszichológusok
Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek III. Az erő velem van - Az önbizalom

olyan területeken hívhatják segítségül a belső beszéd eszközét, m int bi­ Negatív go ndolatok Pozitív, kio ltó m ondatok
zonyos készségek elsajátítása, a rossz szokások kijavítása vagy a felkészü­ A bíró m egint ellenem van, esélyem sincs Csak m agam ra figyelek, a célom , hogy
lés, a figyelemfókuszálás, a hangulat javítása és az önbizalom növelése. nyerni! egyértelm űvé tegyem a helyzetet.
Nincs értelm e edzeni, nincs tehetségem. Magam ért és a célom eléréséért küzdők.
Az edzőm is m egm ondta, hogy ennek így A kitartás és az edzések m eghozzák a várt
Gondolatstop sem mi értelme. eredményt.
Az első lépés, hogy tudatosítsuk a nem kívánt gondolatokat, és egy olyan M indenkire ugyanúgy süt és hat a nap.
„jelzést” vagy „ingert” alkalmazzunk, amely megszakítja vagy teljesen legá­ Nagyon meleg van, így nem lehet futni! Kihozom m agam ból a helyzet adta
maximumot.
tolja ezeket. Ez a jelzés lehet egyszerűen csak egy szó, például „állj”, vagy egy
Megint elrontottam! A hibákból tanulok, és a célom ra
fizikai cselekedet, például egy csettintés. Minden sportolónak a számára leg­
koncentrálok (érdem es beépíteni
természetesebb jelzést kell kiválasztani, és azt következetesen alkalmazni. a konkrét, javított célt).
Előfordulhat, hogy egy sportoló nem hajlandó elismerni, hogy vannak
6. tá b lá za t. Negatív gondolatok kioltása
olyan negatív gondolatai, amelyek befolyásolhatják a teljesítményét. Mit le­
het tenni ilyen esetben? Egy gyakorlati példa: a sportolónak adtak egy pa­
pírdobozt és 100 darab gombot (Zissner és munkatársai, 1998). Megkér­ Legtöbbször a sportolók úgy gondolják, hogy képtelenek kontrollálni
ték, hogy ahányszor negatív gondolata támad a verseny során, tegyen egy a fejükben keletkező gondolatokat, azt azonban elfogadják, hogy a leg­
gombot a dobozba. A játék végén, 84 lövés után, 87 gomb volt a dobozban. utoljára felmerült gondolat kihathat a teljesítményükre. A belső párbe­
Ez a folyamat drám aian világított rá a negatív gondolatok meglétére, és széd negatívból pozitívvá alakítása akkor m űködik leghatékonyabban,
a sportoló ezáltal fokozottan motiválttá vált arra, hogy leküzdje azokat. ha az edzők és a sportpszichológusok készíttetnek a sportolókkal egy
Am int ezek a negatív gondolatok megjelennek, fontos, hogy megál­ listát azokról a tipikusan önrom boló gondolatokról, melyeken szeret­
lítsuk őket. Át kell alakítanunk pozitívvá vagy elengednünk őket, és nének változtatni, s ezeket a m ondatokat, kijelentéseket kell közösen át­
újra a mozgásra, a tevékenységünkre és az „itt és m ost”-ra figyelnünk. fordítani. A pozitív irányú m ondatnak mindig igaznak kell lennie, kije­
Gyakran azonban annyira ragaszkodnak hozzánk, hogy az átfordítás lentő m ódban, negatív tartalm ú szavak (nem, soha, képtelen...) nélkül.
után is az ellenkező hatás jelenhet meg. W egner (1992) kutatásai azt
mutatják, hogy a sportolók minél inkább meg akarnak szabadulni ezek­
től a negatív gondolatoktól, annál inkább belefeledkeznek abba, ami AZ ÖNBIZALOM MÍTOSZAI
elől menekülnek. A jelenség kulcsa a pozitív gondolatok megfogalma­
zásában rejlik. Ha sportolókat arra kérjük, hogy „NE a kapura lőjenek”, A negatív belső párbeszédek és kétségek m ellett gyakran előfordulnak
akkor a többségük mégis a kapu felé fog rúgni. Ha a kérés úgy szól, hogy olyan tévhitek is, melyek kihatnak a magabiztosságra. Ellis (1984) sze­
a pálya szélét vegyék célba, az összes játékos követni fogja az utasítást. rint a sportolók azért képtelenek maximálisan teljesíteni, m ert elfogad­
ják és támogatják az önrom boló és nem reális elvárásokat, hiedelmeket.
Negatívból pozitívba Négy olyan alapvető irracionális tévhitet azonosított, mely negatívan
A legtöbb negatív gondolat stressz hatására jön elő, am ikor a sportoló befolyásolja a sportolók teljesítményét:
fiziológiás folyamatai túlm űködnek. Ebben az esetben arra kell kérni a) Mindig, m inden körülm ény között tökéletesen kell teljesítenem.
a sportolókat, hogy próbáljanak meg relaxálni, vegyenek mély léleg­ b) A szám om ra fontos em bereknek értékelniük és szeretniük kell
zetet. Csak azután érdemes átfordítani a negatív gondolatokat, hogy egy engem.
bizonyos nyugalmi állapot létrejött.
Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
c) M indenkinek kedvesen és igazságosan kell velem bánni.
d) Az életem ben és a környezetem ben m inden feltételnek úgy kell
alakulnia, hogy az nekem a legjobb legyen.
Mivel ezek a tévhitek káros hatással vannak a magabiztosságra és a tel­
jesítményre, am int felismerjük őket, azonnal változtatni kell rajtuk.
A sportolók körében pedig, a magabiztossághoz kapcsolódóan, az
alábbi tévhitek fordulhatnak elő:
Önbizalom mal születni kell
Vannak, akik úgy gondolják, hogy a magabiztosság egy velünk született
vonás, tulajdonság, mely a tapasztalatok, gyakorlás vagy edzés segítsé­
gével nem megváltoztatható, nem fejleszthető. Ez azt is jelenti, hogy ha
nem tehetünk sem m it a magabiztosság növelésének érdekében, akkor
m inek próbáljuk meg. Az igazság az, hogy a magabiztosság nem egy vé­
letlen jelenség, ami csak úgy megjelenik a sportolóknál. A magabiztos­
ság - ami a tudatos, kemény és hatékony mentális m unka eredménye -
két m ódon nyilvánul meg: a személy a korábbi sikeres, pozitív tapasz­
talataiból tesz szert bizonyos előnyökre, illetve m egpróbál túllépni
a m últbeli kellemetlen élmények negatív következményein. Ebből ki­
folyólag a m agabiztosság is ugyanolyan készség, m int a többi, am it
a sportolónak el kell sajátítania, később pedig folyamatosan fejlesztenie.
Ebben nagy szerepet játszik a gyakorlás. Ez az eltökéltség válhat a sikeres
sportoló egyik legfőbb erényévé.
A siker mindig magabiztossá tesz, a kudarc pedig csökkenti
az önbizalom szintjét
A siker legtöbbször m inket igazol, de nem m inden esetben. G ondol­
junk csak egy gyengébb csapatból egy erősebb csapatba felkerült tehet­
séges játékosra. Az erősebb csapattagok között m ár nem tudja megélni
m indazt a sikerélményt, ami régi csapatában az önbizalm ának alapját
adta, így ideiglenesen csökkenhet az önbizalma és ezzel együtt a teljesít­
ménye is. Ha egy játékos bekerül egy erősebb csapatba vagy egy váloga­
tottba, előfordulhat, hogy nem csak önm agának akar bizonyítani, h a­
nem régi és új edzőinek (megtérül-e a belé fektetett energia), szüleinek
(érdem es volt-e annyi áldozatot hozniuk érte) és a csapattagoknak,
III. Az erő velem van - Az önbizalom
szurkolóknak (nem fogja-e őket cserbenhagyni) is. Ezzel olyan külső
nyomást helyez magára, melynek néha nehéz megfelelni, illetve az ösz-
szesnek szinte nem is lehet. Vannak olyan sportolók is, akik sikereik el­
lenére m inden energiájukat a gyengeségeikre és m últbeli kudarcaikra
összpontosítják. Ezáltal még a sikeres sportolók is korlátozhatják a jö ­
vőbeli eredményeiket és lehetőségeiket.
Túl sok olyan sportoló van, aki a hibákra csökkenő magabiztossággal
reagál. Ironikusan szólva, ezek a sportolók a „megnyert” tapasztalataik
hatására veszítenek a m agabiztosságukból, hiszen csak ezekre a bizo­
nyos elkerülhetetlen hibákra figyelnek oda, ahelyett hogy levonnák a ta­
nulságokat. Ha a sportoló észleli a hibát és a hozzá vezető okokat, akkor
képes azt kielemezni és a következő helyzetben m ár elkerülni.
A túl sok önbizalom m egárthat
Gyakran előfordul, hogy az edzők a negatív visszajelzések eszközéhez
nyúlnak, nehogy a sportoló „elszálljon m agától”. Ritkán előfordulhat,
hogy a szülők, tanárok és edzők negatív visszajelzései is segíthetnek
a magabiztosság kiépítésében, hiszen a kritika vagy a negatív megjegyzés
is olyan kihívás elé állíthatja a sportolót, melyet szeretne „megugrani”.
Ebben az esetben a sportoló csak azért is meg akarja mutatni, hogy képes
az adott tevékenységre. Ahelyett hogy hagynák, hogy ezek a káros visz-
szajelzések m entálisan tönkretegyék őket, meg kell próbálniuk ezeket
a javukra fordítani. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az
egysíkú, jelen esetben csak negatív visszajelzés kihat az énképre, ezáltal
az önbizalom ra is. Ha a sportoló csak azt észleli, hogy az edzője mivel
nincs megelégedve, egy idő után ő maga is csak saját gyengeségeire fog
odafigyelni, így elvesztheti az önmagába vetett hitét, motivációját és a já­
ték szeretetét. Egy vízilabdás esetében ez úgy jelenhet meg, hogy a labda
eldobása előtt nem arra fog koncentrálni, hogy hogyan értékesítse a lab­
dát, hanem arra, hogy m it fog szólni az edzője, ha kihagyja a lehetőséget.
Csak a tökéletes az elfogadható
Egy sportolónak m indig tökéletesnek kell lennie. Erre viszont szinte
senki sem képes. Az ilyen típusú sportolók m inden kudarcért ö nm a­
gukat okolják. Ezzel túl nagy nyom ást helyeznek önm agukra, ezért
a teljesítményük és az öröm ük is megszenvedi ezt a téveszmét.
Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek III. Az erő velem van - Az önbizalom 85

A legtöbb sportoló szerint m inden kudarc megalázó, és nincs k ü ­

lönbség vereség és kudarc között. Előfordulhat, hogy a tökéletességre
törekvés mellett megjelenik a kudarctól való félelem. Esetükben a vere­
ség élményéhez a katasztrófa szó kapcsolódhat. M indig a lehető leg­
rosszabb dologra számítanak, és sajnos a kudarcvárás gyakran vezet to ­
vábbi kudarcokhoz. Jellemző rájuk a „mi van akkor, ha” kifejezés gya­
kori alkalmazása. Az ilyen típusú sportolókat a realitásban kell tartani.

A szélsőséges és az egysíkú gondolkodás

A „m indent vagy sem m it” elv ahhoz vezet, hogy m indent szélsőségesen
sikeresnek vagy sikertelennek, jónak vagy rossznak értékeljenek
ahelyett, hogy a tapasztalatok hatására árnyaltabbá válnának ezek a ka­
tegóriák. Az ilyen típusú ítéletek címkézéshez vezethetnek - egyetlen
szóval jellemezhetünk valakit, például „vesztes”. M inden em bernek és
sportolónak fel kell ism ernie, hogy ezek a címkék nagyon károsak,
hiszen többé vagy kevésbé belsővé válnak, beépülnek a személy énképé­
be, és meghatározzák a jövőbeni várakozásait. Ha ezek a címkék kiala­
kultak, nagyon nehéz kiradírozni őket. A sportolóknak, edzőknek és
sportpszichológusoknak oda kell figyelniük arra, hogy megpróbálják el­
kerülni ezt a téves címkézést és a kizárólagos kategóriákban gondolkodást.
A túlzott általánosítás akkor fordul elő, am ikor a sportoló egy eset
hatására a helyzetet összekapcsolja az eredménnyel, például „hazai pá­
lyán nem tudunk nyerni”. Ha ezek a következtetések csupán egy vagy
két eseményen alapszanak, óvatos elemzéssel könnyen a felszínre hoz­
hatók és eltüntethetők. A m ennyiben viszont több esemény hatására
alakultak ki, a figyelmet mindig az elérendő célra és a jó teljesítményre
kell összpontosítani, a hibás rögzülést pedig korrekciós (felülíró) él­
ménnyel kell kijavítani. Ez szakember feladata.
CSAK SODRÓDOM AZ ÁRRAL... - A FLOW (ÁRAMLATÉLMÉNY)
M IN T OPTIMÁLIS PSZICHOLÓGIAI ÁLLAPOT
A flow az áramlás élménye. Egy olyan optimális pszichológiai állapot,
melyben az egyén teljesen elmélyül a feladatban, ezáltal számos pozitív
tapasztalatot szerez. Csíkszentmihályi meghatározása szerint a flow egy
olyan állapot, melyben az emberek, annyira el vannak foglalva egy tevé­
kenységgel, hogy semmi más nem számít. A flow a könnyed tevékeny­
ség érzése, amit akkor érzünk, am ikor életünk legjobb pillanatait éljük
át; a flow az öröm előfutára, és olyan más élményekkel van összefüg­
gésben, m int az élvezet és a szórakozás. Érdekes, hogy a flow-állapot és
a boldogság érzete nem véletlenül esnek egybe: amikor flow-állapotban
vagyunk, nem boldogok vagyunk, m ert ahhoz, hogy boldogságot érez-
zünk, a belső állapotainkra kell fókuszálnunk, am i viszont elvonná
a figyelmünket a feladatunkról. Csak m iután elvégeztük a feladatunkat,
tehetjük meg, hogy visszatekintünk arra, hogy mi is történt - és akkor,
visszatekintve vagyunk boldogok (Csíkszentmihályi, 1997). A flow-álla­
potban m inden optimális. Test és szellem harm óniájában nincs negatív
gondolkodás, sem önbizalomhiány.
A flow fundaMENTÁLIS jellem zői
Csíkszentmihályi (1990, 1996) a teljes flow-állapot kilenc dimenzióját
írja le, melyek a következők: egyensúly az észlelt kihívások és képessé­
gek közt; a tudatosság és cselekedet egyesülése; tiszta célok; egyértelmű
86 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
Flow
Egyértelmű Ontudat-
Egyensúly Tudatosság Tiszta célok Koncentráció Kontroll
visszajelzés lanság
visszajelzés; koncentráció a feladatra; a kontroll érzete; öntudatlanság;
időérzék elvesztése; a tevékenységből származó belső kielégülés megta­
pasztalása egy magasabb szinten.
A kihívás és képesség egyensúlya
A flow előfeltétele a képességek és kihívások közti egyensúly. Amikor
ez az egyensúly létrejön, a szituáció elég éretté válik ahhoz, hogy a flow
megjelenjen. Fontos azonban, hogy a kihívásoknak és a képességeknek
is magasabb szinten kell lenniük. Ha a kihívások és képességek egyen­
súlyban vannak, de alacsony egyéni szinten, akkor az eredmény apátia.
Aggodalom akkor lép fel, amikor a kihívás nagyobb, m int a képesség.
A tudatosság és cselekvés egyesülése
Ebben az állapotban a sportoló azonosul a tevékenységgel. A sportolók­
nak ez gyakran egyet jelent a környezettel való egyesüléssel. Gyakran
úgy érzik, hogy szinte nem is kell m egerőltetniük magukat.
Tiszta célok és egyértelmű válasz
Flow -állapotban egyértelm ű és kétségek nélküli a cél és a célhoz ve­
zető út. A sportoló tudja, m it kell tennie ahhoz, hogy elérje a kívánt
végeredményt. Folyamatosan monitorozza, ellenőrzi önmagát és a tel­
jesítményét, így biztosítva, hogy a jó úton haladjon, arról ne térjen el.
A folyam atos visszajelzések következtében a jó eredm ény elkerül­
hetetlen.
A koncentráció és a kontroll
A feladatra való teljes koncentrálás a flow állapotának legtisztább tü k ­
röződése. A tevékenységek alatt az elm énk állandóan vált az inform á-
III. A z erő velem van - Az önbizalom
ciók között. A sportolóknak m inden pillanatban koncentrálniuk kell.
Ez gyakran okoz problémát, de flow-állapotban a koncentráció m inden
megerőltetés nélkül történik. A sportolók úgy írják le a flow-állapotot,
m intha teljesen irányítás alatt tartanák a cselekedeteiket. Ez nem telje­
Idóérzék sen igaz, hiszen ha így lenne, a képességeik túlsúlyba kerülnének a kihí­
Kielégülés
elvesztése
11. á b ra . A flow- vásokkal szemben, és így kikerülnének a flow-állapotból. Ami túlsúly­
állapot összetevői ban van, az a gyakorlati irányítás képességének tiszta érzése. Ügy érzik,
hogy a félelem érzete és a lehetséges következm ényekre való tekintet
nélkül képesek teljesíteni. A sziklamászók nehéz utakat tesznek meg fé­
lelem nélkül, a búvárok pontosan hajtják végre a merüléseket, a szörfö­
sök olyan hullám okat lovagolnak meg, melyek darabokra szedhetnék
őket. Mindeközben biztosra veszik, hogy nem vallanak kudarcot.
Az öntudat elvesztése és az időélmény torzulása
Gyakran kerülünk a negatív gondolatok bűvkörébe, de a flow-állapot
megszabadít m inket ettől a problémától. Az emberek annyira elmélyül­
nek a flow állapotában, hogy lehetőségük sincs a mások vagy saját m a­
guk általi értékeléstől való félelemre. Az öntudat elvesztése nem az ö n ­
tudat hiányát jelenti, valójában az önm agunkkal kapcsolatos kételyek
szűnnek meg.
Flow-állapotban az idő általában felgyorsul: az esemény véget ér, m i­
előtt azt az egyén érzékelné, de ennek az ellenkezője is megjelenhet. Ez
az az érzés, amikor végtelen idővel rendelkezünk egy feladat végrehajtá­
sához, tehát nem kell elsietni semmilyen m ozdulatot vagy gyakorlatot.
A sportoló képessé válik arra, hogy a saját ritm usában végezze el a tevé­
kenységét, ami alapvető feltétele annak, hogy az jól sikerüljön.
Belső kielégülés megtapasztalása
Azok az élmények, amelyeket m egtapasztalunk, önm agukban is ju-
talom értékűek. Ehhez a jutalom hoz olyan tevékenységeket végezve
jutunk, melyeket szabad akaratunkból, magáért a tevékenység öröm éért
választunk m agunknak. Ez a flow-dim enzió tulajdonképpen az elő­
zőekben felsoroltak végső term éke (Csíkszentmihályi, 1990). Amikor
a többi pozitív jellemző is megjelenik, az eredm ény nagyon élvezhető.
A flow-állapottal kapcsolatos kutatások azt m utatják, hogy a mentális
88 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
felkészülés növeli a flow-állapot elérésének a valószínűségét. Ez a követ­
kezőket tartalmazza:
• a magabiztosság és pozitív hozzáállás fenntartása,
• a verseny előtt kidolgozott tervek követése és végrehajtása,
• optimális fizikai felkészülés a versenyt megelőzően,
• az optimális aktivációs szint elérése,
• a teljesítmény szempontjából megfelelő motivációs szint elérése,
• összehangolódás a mozdulatokkal és a teljesítménnyel —jó közérzet,
• a feladatra való koncentrálás,
• optimális környezeti és helyzeti feltételek,
• pozitív csapatpárbeszédek,
• előzetes tapasztalatok a flow-állapottal kapcsolatban.
III. Az erő velem van - Az önbizalom
GYAKORLATI ÚTMUTATÓ
Vezess mentális edzésnaplót!
Tudatosan fordíts arra energiát, hogy naponta értékeld az aznapi ap­
róbb sikereidet, fejlődésedet! A versenyek vagy edzések után mindig je­
gyezz le a naplódba legalább egy példát a sikerre, a fejlődésre és az erő­
feszítésre! írd le azt a területet is, am it fejlődési célnak tűzöl ki magad
elé az elkövetkező hétre/hónapra!
Légy te saját magad legjobb barátja, legnagyobb szurkolója
és legnagyszerűbb edzője!
Próbálj m agadnak ugyanolyan tanácsokat adni, m int amilyeneket a leg­
jobb barátodnak adnál! M inden nap végén képzeld el a lehető legböl-
csebb em bert (lehet valóságos és saját képzeleted szerinti is), és beszél­
gess vele! Kérj tanácsot valós személytől is, ha teheted!
Építsd fel a saját valóságodat!
Próbáld meg úgy értelm ezni a sportesem ényeket, hogy általuk egyre
jobb lehetőségek nyílnak meg előtted! H a kezdetben nem megy úgy
a játék, ahogy szeretnéd, bogozódj ki az érzéseidből, és készülj fel arra,
hogy egyre jobban teljesíts a későbbiekben! Ha viszont m ár az elején jól
megy m inden, akkor ez jelzés arra, hogy nagyszerű form ában vagy, és
csak így tovább.
Arra összpontosíts, amit kontrollálni tudsz!
A szorongás egyik elsődleges forrása a kontrollálhatatlan tényezők m i­
atti aggodalom, úgym int egy sérülés elszenvedése, sokkal jobb ellenfél
elleni játék vagy a sikeres végeredmény. Az olyan sportolók, akiknek
központi gondolatai a „mi van ha” vagy a „remélem” kifejezések körül
forognak, a szorongás kiváló alanyai. A kiváló sportolók a teljesítm é­
nyükre összpontosítanak, és a versenyre való készülés során gyakorolt
stratégiákra gondolnak.
Gondolj arra, hogy az edzésen vagy!
Ha a versenyző a helyzetet fenyegetőnek érzi, akkor olyan időszakra kell
gondolnia, amikor a feladatot kellemetlen gondolatok nélkül kivitelez-
90 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek III. Az erő velem van - Az önbizalom 91

hette. Ez az időszak az edzés. Amikor a sportoló azt gondolja, hogy edzé­

sen van, akkor egy viszonylag nyugodt, nem fenyegető környezetre gon­
dol, ahol a képességeit sikeresen megmutathatta. Ha a testünk nem tudja
m egm ondani a különbséget a valódi és a képzelt között, miért ne játsz-
szunk le egy sikert tükröző gondolati videoszalagot, mely pozitív, kívána­
tos érzésekkel jár, ahelyett, hogy egy „rémálmot” vetítenénk magunknak?

Emlékezz a legrosszabb eset forgatókönyvre!

Ez a forgatókönyv azt az egyszerű kérdést teszi fel: „Mi történhet a leg­
rosszabb esetben?” Sok sportolónak a legrosszabb eset forgatókönyv
a verseny elvesztése vagy a gyenge játék. M it tudsz tanulni a képessé­
geidről a verseny alatt? Milyen a felkészültséged szintje az ellenfelével
összehasonlítva? Természetesen nem kívánatos veszíteni és gyengén ját­
szani. Azonban a vesztés nem jelenti szükségszerűen a negatív tapaszta­
latok kellemetlenségét. Inkább azt jelenti, hogy egy - lehet, hogy csak az
adott napon - jobb ellenféllel versenyeztél.

A múltbeli pillanatok felidézése

Sok sportoló képes arra, hogy azonosítsa a jó és a rossz teljesítményhez
kapcsolódó gyakori gondolatait és gondolati sémáit. Felidéznek ehhez
kapcsolódó helyzeteket, és m egpróbálják újraalkotni a teljesítm ény
előtt és közben átélt gondolataikat és érzéseiket. A videó visszanézése
nagyon sokat segíthet az emlékek pontos felidézésében. Ha emellett az
eszköz mellett döntünk, az ideális az, ha nemcsak az adott teljesítményt
nézzük végig, hanem lehetőség van a verseny előtti és utáni időszak, va­
lam int a verseny közbeni időkérések megnézésére is. Azok a gon­
dolatok, amelyek ilyenkor m erülnek fel, jelentős szerepet játszanak az
aktuális teljesítmény minőségének, a jövővel kapcsolatos várakozások­
nak és az önértékeléssel kapcsolatos érzéseknek a m eghatározásában.

Képzeleti képek alkalmazása (imagináció)

Fotó: Angelo Zaramella

Egy m ásik technika, am ikor a sportoló olyan mély relaxált állapotba

próbál kerülni, am ilyenbe csak tud, és ebben az állapotban a vizua­
lizáció (képzeleti képek) és más szenzoros (érzékszervi) élmények se­
gítségével újraéli a m últbeli teljesítm ényét. A felidézett gondolatok,
Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
helyzetek és eredm ények leírása tovább fokozza ennek a technikának
a hatékonyságát.
Napló írása, feljegyzések készítése
Nem m inden sportoló képes arra, hogy pontosan felidézze, hogyan
gondolkodott és érzett korábban, valam int hogy milyen körülm ények
váltották ki ezeket a gondolatokat és érzéseket. Ráadásul még azok is,
akik képesek erre, ki vannak téve az idő és a személyi nyomás torzításai­
nak. Egy m entális napló vezetése a gondolatokról és a teljesítm ény­
helyzetekről segíthet a tudatos belső párbeszéd kialakításában. Az ese­
m ényt követő gondolatainkat a lehető leggyorsabban le kell jegyezni,
a sokáig tartó sportfolyamatok esetén diktafont is lehet használni, hogy
még közben rögzíteni tudjuk ezeket és a helyzetek leírását.
A naplóban olyan kérdésekre kell válaszolni, m int például:
• Amikor beszélgettem magammal, m it mondtam?
• Milyen gondolatok előzték meg és követték a jó teljesítményemet?
• Milyen gyakran beszélgetek önmagammal?
• Ha rosszul teljesítek, a személyiségemet is leértékelem?
• Képes vagyok-e a jelenben maradni, vagy hajlamos vagyok a m últ­
ban ragadásra?
• Általában azt kívánom, hogy inkább m aradtam volna a kispadon?
• Mire szoktam általában koncentrálni: a saját érzéseimre vagy hogy
mások m it gondolhatnak rólam?
A gondolkodási folyamatokkal is lehet probléma. Ilyenkor az a cél, hogy
azonosítsuk a problém át és a hozzá kapcsolódó területeket. Ez azzal jár
együtt, hogy a sportolóknak válaszolniuk kell olyan kérdésekre, mint:
• Mikor vannak negatív gondolataim?
• Még azelőtt elkezdek kételkedni magam ban, m ielőtt lehetőségem
lenne teljesíteni?
• Azt gondolom , a füttyszó m indig nekem szól? Azonnal elkezdek
szorongani, és ez a szorongás nem m úlik el, csak ha végrehajtom az
adott cselekvést?
III. Az erő velem van - Az önbizalom 93
Használd a humorodat!
Szabadulj meg úgy az állandó belső hangként megjelenő negatív kriti­
káktól, hogy azokat valamilyen vicces mesefigura - például D onald
kacsa vagy Szilveszter - hangján szólaltatod meg! Ha ez a negatív belső
hang komolytalan, kevésbé bizonytalant el.
Mosolyogj!
Próbáld csak ki: fogj egy ceruzát a fogaid közé, és tartsd ott egy darabig!
Mivel a mimikái izmaid mosolyhoz hasonlóan állnak, egy kis idő után
m agadtól is elkezdesz mosolyogni. Ez a kedvedre is jó hatással lesz
majd.
Lökd ki magad a komfortzónádból!
Tégy meg olyan dolgokat, amihez eddig még nem volt bátorságod! Ter­
mészetesen figyelj a biztonságra, de nyugodtan vegyél fel olyan szoká­
sokat vagy próbálj ki olyan dolgokat, am ikhez eddig nem volt b áto r­
ságod! Garantáltan megnő az önbizalmad.
Nézz meg egy jó sportfilmet,
ha néha egy kicsit m agadra hagy az önbizalm ad! Olyan film legyen,
amelyben akadályokat győznek le, vagy átlépik a saját korlátaikat.
Hallgass zenét!
A zene befolyásolja az érzelmi állapotodat. Amikor nincs elég önbizal­
mad, hallgass inspiráló zenét! Alkoss saját lemezt, ami a saját rezgésedet
tükrözi!
... és egy rövid üzenet edzőknek, vezetőknek...
Az edző teremti meg azt a légkört, mely meghatározza a sportoló maga­
tartását, így fel kell tennie a kérdést: M it teszek én, ami előrem ozdítja
vagy akadályozza azt a viselkedésform át és eredm ényt, am i a sikeres
csapathoz szükséges? A válasz erre a döntő kérdésre lehetőséget ad az
edzőnek, hogy úgy változtasson önm agán, hogy azzal a helyes irányba
terelhesse a sportoló viselkedését.
Az edző feltehet egy másik igen fontos kérdést is: M it akarnak a já­
tékosaim, és m ire van szükségük? Valójában jobb lenne ezeket a kér­
94 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek IV. M aradj mozgásban, avagy a motiváció szerepe 95

déseket a sportolónak közvetlenül - vagy egy segédedzőn, assziszten­

sen, közrem űködő szülőn keresztül - feltenni. Valam ennyi játékos
szükségleteit nehéz kielégíteni, de a kom m unikáció lehetősége adott az
edző számára, ami egy hosszú utat nyit meg az eredményes m unka felé.
Néhány edző viszont, akiket megkérdeztünk, nem ért egyet azzal, hogy
a versenyzőket is meg kell kérdezni elképzeléseikről. Sőt, úgy gon­
dolják, a sportolóknak kell m egtanulniuk, hogy azt tegyék, am it
ők m ondanak nekik, és hogy kövessék az utasításaikat. „Ha egy m in ­
I M a r a d j m ozgásban,
AVAGY A MOTIVÁCIÓ SZEREPE
G yöm bér N oé m i-K o vács Krisztina
denre nyitott vitát kezdem ényeznénk, kinyitnánk P andora szelencé­
jét” - m ondta egyszer egy edző. A játékosokkal folytatott beszélgetések
viszont más véleményt mutattak.
Ha az edző nem kom m unikál a játékosokkal, és a fent em lített m ó ­
don bánik velük, azzal a sportolókat gyerek szinten tartja, még ha fel­
nőtt játékosokról is van szó. Ezzel azt éri el, hogy a játékosai nem fognak
felelősséget vállalni a cselekedeteikért, ami azt eredményezi, hogy nem A sportban a motiváció fogalma az évek során szinte összeforrt a sikeres
fogják kihozni magukból a maximumot. sportteljesítménnyel. Kikerülhetetlen és elengedhetetlen. Úgy érezzük,
m inden csínját-bínját ismerjük, hiszen olyan gyakran hallunk, ta n u ­
lunk róla, és alkalmazzuk. Érdemes megvizsgálni, hogy valóban m in ­
den mozzanatával tisztában vagyunk-e.
A m otiváció bonyolultnak tűnő, valójában mégis egyszerű világát
nagyszerűen érzékelteti az alábbi rövid kis történet:

Egy nap a gazda szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át szánalma­

san bőgött, miközben a gazda m egpróbált rájönni, m it is tehetne. Végül
úgy döntött, hogy az állat m ár öreg, és a kutat úgyis ideje m ár betem et­
ni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat. Áthívta a szomszédjait, hogy
segítsenek. M indegyik lapátot fogott, és elkezdtek földet lapátolni
a kútba. A szamár megértette, mi történik, és először rémisztőén üvöl-
teni kezdett. Aztán, m indenki csodálatára, megnyugodott. Pár lapáttal
később a gazda lenézett a kútba. M eglepetten látta, hogy a szamár
m inden lapátnyi föld után valami bám ulatosat csinál: lerázza magáról
a földet, és egy lépéssel feljebb mászik. Ahogy a gazda és szomszédjai
tovább lapátolták a földet a szamárra, ő lerázta magáról, és egyre feljebb
m ászott rajta. H am arosan m indenki azon ám ult, ahogy a szamár át­
lépett a kút peremén, és boldogan elsétált!
96 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
Ha alaposan belegondolunk, a sport tulajdonképpen a legyőzendő aka­
dályokról szól. Am ikor ez az akadály túl messze van, túl magas, vagy
nem érezzük m agunkat elég erősnek a leküzdéséhez, elbizonyta­
lanodhatunk, és kilátástalannak élhetjük meg helyzetünket. A szamár
valójában m inden sportoló és edző számára követendő példa. A sport
gyakran könnyekkel teli világában időnként meg kell ráznunk m agun­
kat, és erőt merítve haladnunk tovább a cél irányába.
M IT IS JELENT MAGA A MOTIVÁCIÓ?
A motiváció a latin „movere” (mozgatni) szóból származik; a viselkedés
és a magatartás kiváltásában, szabályozásában és fenntartásában szere­
pet játszó tényezők összességét jelenti. A m otívum ok - a m otiváció
eredői - megszabják a viselkedés irányát, és energetizálják azt. Az alap­
vető, elsődleges m otívum ok azok a nem tanult motívumok, amelyek az
embereknél és az állatoknál egyaránt megtalálhatóak. Ezek biológiailag
megalapozottak; az egyed vagy a faj fennmaradása szempontjából meg­
határozóak. Ide tartoznak az önfenntartási m otívum ok, a társas m o ­
tívumok és a kíváncsiság (Atkinson, 2005).
Kétféle m otivációs rendszerre bonthatók: a hom eosztatikusra
(a szervezet egyensúlyi állapota) és a nem homeosztatikusra.
12. ábra.
A motiváció
típusai
IV. M aradj mozgásban, avagy a motiváció szerepe
A homeosztatikus működés az önfenntartási m otívum okra jellemző:
ezek az éhség, a szomjúság és a hőmérsékletszabályozás. A nem homeo-
sztatikusak pedig a társas motívumok: a szexualitás, az utódgondozás,
a tám adó és a menekülő viselkedés motivációja, valamint a proszociális,
azaz segítő és tám ogató viselkedés. Nem hom eosztatikus a kíváncsiság
m otívum is, és - a korábbi hiedelmekkel ellentétben - ez is veleszületett.
Nem tartoznak az alapvető m otívum ok közé a csak emberre jellemző
motívumok: a kompetencia (hozzáértés), az effektancia (hatékonyság),
a teljesítm énym otiváció, az önm egvalósítás és a transzcendencia (az
élet mélyebb értelmének megismerése) iránti igény.
Maslow elmélete
A legteljesebb motivációs rendszer felállítása Maslow (Atkinson, 2005)
nevéhez fűződik. E rendszer szerint a szükségleteknek létezik egy hie­
rarchiája, melyet Maslow motivációs piramis formájában foglalt össze.
A piram is legalsó szintjén az alapvető élettani szükségletek - m int pél­
dául az éhség, szomjúság stb. - helyezkednek el, majd a piramis csúcsa
felé haladva egyre magasabb rendű m otívum okkal találkozunk.
Maslow szerint a piram is különböző szintjein található szükségletek
csak akkor jelennek meg, ha az alattuk lévő szükségletek legalább rész­
ben kielégítődtek.
Maslow két jellegzetes csoportot különít el:
I. Hiányalapú szükségletek:
• fiziológiai szükségletek: éhség, szomjúság, szexualitás;
• biztonsági szükségletek: fizikai védettség, kiszámíthatóság;
• szeretet, valahová tartozás szükséglete: gyengédség, viszonzott sze-
retetkapcsolat;
• elismerés szükséglete: önbecsülés, mások elismerése, hírnév, becsvágy.
II. Növekedésalapú szükségletek:
• kognitív szükségletek: tudni, érteni, megismerni;
• esztétikai szükségletek: szimmetria, rend, szépség;
• önmegvalósítás szükséglete: elérni a bennünk rejlő lehetőségeket.
Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek IV. M aradj mozgásban, avagy a motiváció szerepe 99

érendő végállapot, hanem a fejlődés

a tényleges cél, azaz maga az út, a vi­
selkedés. Ez a modell fontos szerepet
szán a „csúcsélményeknek”, a világgal
való egység megtapasztalásának.
U TA K U LS O MOTIVÁCIÓTÓL
A BELSŐLEG MOTIVÁLT ÁLLAPOTIG
Ha egy sportoló belsőleg m otivált,
akkor a sport szeretete m iatt sportol.
O A sport számára elsődlegesen öröm öt
>
x és élvezetet jelent. A játék önálló döntés,
szabad választás eredménye. A m oti­
vációs szakirodalom szerint a belső
m otiváció fogalma számos tevé­
kenység esetén, beleértve a sportot is,
pozitív hatásokkal és a maximális be­
A hiánym otívum ok alacsonyabb szintű motívum ok, kielégítésük lehe­ vonódással kapcsolódik össze.
Kamaszkoromban sokszor éreztem fá-
sultnak magam. N em ment úgy a z
edzés, mint azelőtt. Ennek ellenére sok
nemzetközi versenyen szerepeltem, si­
keresen. M indenki szerint alázatos, te­
hetséges sportoló voltam, én azonban
nem éreztem nagy öröm öt a sikereim­
ben. A sportpszichológus segített rávilá­
gítani arra, hogy mik az igazi céljaim,
képességeim. A zóta abbahagytam az
élsportot, elvégeztem egy edzői képe­
sítést adó képzést. Ennek köszönhetően
már kisgyerekeket tanítok kajakozni.
Összességében a spo rtp szich o ló g iá ­
nak köszönhetem, hogy megtaláltam
a saját utamat, és megbékéltem önma­
gommal.
HAVAS ESZTER
Kajak, maraton-vb-ezüstérmes, Európa-bajnok

tővé teszi a m agasabb m otivációkkal (a növekedési m otívum okkal),
a lét alapkérdéseivel való foglalkozást. A hiányszükségletek kielégítésé­
nek célja a szervezeti egyensúly visszaállítása, a feszültség csökkentése.
Amint megszűnt a szükséglet, megszűnik a motiváció is, így ha a sport­
ban a hiányalapú motivációs tényezők segítségével kívánunk hatni
a sportolókra, ezek csak rövid ideig fognak befolyásoló erővel bírni. Ver­
senyzőnk célja nem az lesz, hogy elérje a kívánt eredményt, hanem hogy
megszüntesse a hiányállapotot. A megvonással történő ráhatás sosem
motiváló, inkább fenyegető hatású. Ebben az esetben versenyzőnk nem
a kívánt célért fog hajtani, hanem azért, hogy elkerülje a hiányállapotot
(fizetés vagy a szabadidő megvonása, kizárás a kezdő keretből). Téthely­
zet esetén nem a feladatra fog koncentrálni, hanem a várható büntetésre.
Ha a hiánymotívumok megvalósulnak, a sportoló még nem válik m oti­
válttá, egyszerűen csak nem vonják el a figyelmét a sportteljesítményről.
Az igazán m otiváló tényezők azok, melyek nem a hiányállapotok­
ból építkeznek. A növekedési szükségletek jellemzői, hogy nincs egy el­
Köztudott tény, hogy a m otiváció­
nak két forrása lehet: külső (extrin-
zik) és belső (intrinzik) tényezők (Shaw, 2005). A belülről m otivált
sportolók úgy érzik, hogy önm aguk m iatt vesznek részt az adott tevé­
kenységben. A kívülről motivált sportolók valamilyen rajtuk kívül álló
oknak tulajdonítják részvételüket. Ebben az esetben a sportolók vala­
milyen cél elérése érdekében sportolnak. Azért, hogy megkapjanak va­
lamit, amit akarnak - az érmek és a trófeák világa, a hírnév és gazdagság,
az ösztöndíjak lehetősége és term észetesen a fizetés és egyéb várható
juttatások - , vagy azért, hogy elkerüljenek valami kellemetlen dolgot.
Ahogy idősebbé válunk, a külső tényezők egyre inkább meghatározzák
életünket, azonban nem m inden esetben rombolják a belső motivációt.
M indenkinek szüksége van az autonóm ia (önállóság), a kom pe­
tencia (hozzáértés) és a valahova tartozás érzésére. Ha a sport kielégíti
ezeket a szükségleteinket, akkor nagyobb belső motivációról és bevonó­
dásról tehetünk tanúbizonyságot.
100 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
IV. M aradj mozgásban, avagy a motiváció szerepe 101

kell. Nem szabad ezt félreérteni, m aga a m otiváció nem válik bel­
sővé, csak a külső forrást egy belső ok fogja helyettesíteni, m int pél­
dául a lelkiismeret. „Furdalni fog a lelkiismeretem, ha kihagyom a mai
edzést”.
f ' ^ ( \ • A külső motiváció legönálóbb típusa az „identifikált (azonosuló) szabá­
lyozás”. A tevékenység m ár egyéni döntés eredménye, de még mindig
Introjektált Identifikált
M otiválatlan Belső valamilyen cél érdekében történik, és a sportoló még nem értékeli teljes
(beépülő) (azonosuló)
motiváció
sportoló szabályozás szabályozás mértékben örömtelinek és élvezetesnek azt. Az a sportoló, aki az álló-
képességét akarja növelni, nem fog kihagyni egyetlen edzést sem, még
V___________ l _____ J akkor sem, ha azok nagyon megerőltetők és kellemetlenek számára.
• Végül elérkeztünk a klasszikus belső m otivációhoz, am ikor a spor­
13. ábra. toló a saját öröm e és megelégedettsége m iatt vesz részt az adott tevé­
A motiválatlan­ kenységben. Ez az önállóság és a tudatosság legtisztább megjelenési
ságtól a belső formája.
motivációig

A források a belsőleg m otivált sportolók esetében is különbözhetnek

Az extrinzik (külső) és intrinzik (belső) motivációnak különböző típu­
sai léteznek. Deci és Ryan (Lavalee, 2004) szerint ezek a típusok egy
adott dimenzió mentén változnak, azaz aszerint, hogy milyen mértékben
határozzuk meg mi m agunk a motivációs állapotunkat. A motiváció
formái a mások által meghatározottól terjednek az önálló, autonóm dön­
tésekig. Deci és Ryan alapvetően öt típust különített el (Anshel, 2003).
• Az első típusba a motiválatlan sportolók tartoznak. Az ilyen sportolók
nem rendelkeznek a személyes kontroll érzésével, és nincs olyan belül­
ről fakadó okuk, am iért az adott tevékenységet folytatják. Az ilyen
sportolók tulajdonképpen a tanult tehetetlenség jelenségét „élik meg”.
Ez azt jelenti, hogy a kudarcok hatására egy idő után az erőfeszítéseik
is elmaradnak, és a sportolók egyfajta apatikus, nem törődöm állapot­
ba süllyednek.
• Tovább haladva, a külső motiváció formái következnek. A legkevésbé
önálló típus a „kívülről szabályozott”. Ebben az esetben a viselkedés célja,
hogy megfeleljen valamilyen külső követelménynek, vagy egy olyan juta­
lomtól függ, amit a sportoló szeretne megszerezni. „Azért kell ma is edzés­
re mennem, hogy biztosan megkapjam a fizetésem.”
• A következő típus az „introjektált (beépülő) szabályozás”. A spor­
tolók azért sportolnak, m ert valahol belül érzik, hogy sportolniuk
(Vallerand, 2007). Lehet a sport által nyújtott folyamatos tanulás örö­
me, a személyes fejlődés és tökéletesedés lehetősége vagy egyszerűen
csak a kellemes élmények átélése. M indent egybevetve, a belsőleg m oti­
vált sportolók számára a sport m inden téren öröm et jelent, minőségileg
és mennyiségileg is. A belső motiváció különösen fontos a m egpróbál­
tatások, a balszerencse vagy a gyenge teljesítmény esetén.
A külső megerősítések hatása kettős. Egy cél elérése érdekében a ju ­
talmak fokozhatják a sportolói teljesítményt, viszont fenyegető erővel is
bírhatnak. A jutalm ak akkor károsítják a belső m otivációt, ha teljes
m értékben elveszik a sportoló önálló döntési lehetőségét. Sok m inden
függ az edző értékelésétől, m egerősítésétől. „M iért nem csinálod ezt
rendesen, fiam?”, „Azért fizetünk neked, hogy jól teljesíts” - ezeket hall­
va a sportoló azt gondolhatja, hogy az ő tevékenysége egyértelm űen
csak a pénzhez kötődik. Ebben az esetben a teljesítmény végkimenetele
összekapcsolódik a megélhetéssel kapcsolatos félelmekkel - „ha nem
rúgom be ezt a gólt, nem tudom befizetni a számlákat” és ezek a ne­
gatív érzések kihatnak a sportoló teljes képességrendszerére.
A külső megerősítéseket sokféleképpen lehet értelmezni. A jutalmak
többnyire a saját hozzáértésünkről és értékességünkről nyújtanak
információt. Ha a sportoló következetesen, a teljesítményének megfele-
102 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek IV. M aradj mozgásban, avagy a motiváció szerepe 103

Számomra fontos dolog, amit megtanul­
tam a sportpszichológus segítségével,
hogy ha hibázok, akkor azonnal tovább
kell tudni lépni. Röplabdás pályafutásom­
hoz ez elengedhetetlen, mivel a posz­
tom ból adód ó a n (liberó = védekező­
nyitásfogadó játékos) szinte csak hibázni
tudok. Ez alatt azt értem, ha rosszul érek
a labdába, akkor az rögtön pont az el­
lenfélnek, ha viszont bravúrt hajtok végre
védekezés során, a z még nem biztos,
hogy elég, azt még egy csapattársam­
nak meg kell oldani ahhoz, hogy a csa­
pat profitáljon belőle.
A sikert megfelelően kezelni legalább
lóén kap jutalm at vagy megerősítést,
az növeli a saját képességeibe vetett
hitét, nő az önbizalma és a belső m o­
tivációja: „Az edzőm m indig m egdi­
csért edzőmeccsek után, biztos meg
tudom csinálni téthelyzetben is.”
AZ OKTULAJDONITAS,
AVAGY HOGYAN IS
ÉRTELMEZZÜK
ÉLETÜNK ESEMÉNYEIT ÉS
SAJÁT TELJESÍTMÉNYÜNKET
A sportban a visszajelzés m ár a teljesít­
mény közben vagy azt követően szinte
A Rotter (1966) által népszerűsített kontrollhely kifejezés magyaráz­
za annak mértékét, hogy egy személy
• m ennyire érzi magát felelősnek a teljesítményéért, és
• teljesítményének eredménye milyen mértékben erősíti őt meg.
A fő kérdés az, hogy a sportoló saját teljesítményét önmaga által irányí­
tottnak tartja-e. Ez az érzés gyökeresen hozzátartozik személyiségünk­
höz, életünkhöz és m indennapi működésünkhöz, tehát egyfajta szemé­
lyiségvonásnak is tekinthető. Rotter az embereket két csoportba osztja:
külső és belső kontrollos személyek.
Belső Külső
A pozitív és negatív eseményeket a saját A tetteiket rajtuk kívül álló okokkal
tetteik következményének tekintik. magyarázzák.
Úgy érzik, hogy szabályozhatják az életük Úgy érzik, hogy az esem ények nincsenek
eseményeit, és felelősséget vállalhatnak az irányításuk alatt.
velük kapcsolatban.

olyan nehéz, mint a kudarcot. Sorozat­
mérkőzések esetén egy-egy sikeres mér­
kőzést meg kell élni, de a mérkőzés utáni
napra már tovább is kell tudni lépni, mert
amilyen rosszul hat, ha a kudarcba bele­
azonnal megjelenik (Anshel, 2003).
Ezek a visszajelzések nem csak kívül­
ről érkeznek, hanem saját érzéseinket,
gondolatainkat is tükrözik. Siker után
kellemes és pozitív érzéseket élünk
Észrevehetően befolyásolják őket
a környezeti tényezők, mint a külső
visszajelzés vagy az eredmény.
Ellenségesen és érzékenyen reagálnak
a kritikára és a folyam atos kudarcokra.
Fizikailag vagy érzelmileg nem hat rájuk
a külső visszajelzés vagy eredmény
(ezeket szerencsével, véletlennel vagy
nehézségekkel magyarázzák).
Nehezen reagálnak és általában kevésbé
érzékenyek a külső kritikákra.

keseredünk, ugyanolyan negatív hatása
lehet, ha sikerből akarjuk megnyerni a kö­
vetkező mérkőzést. Igyekszem mindig át­
élni, megünnepelni és a megfelelő helyen
elraktározni a sikereim élményeit.
VATAI GABRIELLA
Röplabda, többszörös magyar bajnok, válogatott, lős - „Én vagyok a felelős ezért az ered­
m agya rku pa-győztes
meg, ezzel szemben a kudarcot köve­
tően többnyire a hangulatunk is nyo­
m ott. Természetes em beri reakció,
hogy okokat és válaszokat keresünk.
Ilyenkor több lehetőséget is végig­
gondolunk: az ok (azaz ki a fele­
ményért?”), a stabilitás („Az eredmény
valam i időben állandó dolog követ­
Jobban szeretik az olyan helyzeteket,
ahol képességeiket használhatják, mint
ahol a véletlennek van szerepe.
Nagyon törődnek a teljesítményük
eredményével.
Viszonylag nehéz célokat tűznek ki
m aguk elé.
Nagy az önbizalm uk és az önbecsülésük.
Jobb jegyekre törekszenek az iskolában,
és ilyeneket is kapnak.
Jobban kedvelik az olyan helyzetet, ahol
a szerencsének vagy a véletlennek van
szerepe, mint ami a képességeiktől függ.
Viszonylag kevésbé törődnek a teljesít­
m ényük eredményével.
Viszonylag könnyű célokat tűznek ki
m aguk elé.
Kicsi az önbizalm uk és az önbecsülésük.
A tanulásban kevésbé sikeresek.

kezménye - m int a képességeim - Az elismeréstől függ, hogy növekszik-e Kevésbé fontos szám ukra a teljesítményük
a jövőbeli sikerük elérésének lehetősége. elismerése, mivel nem érzik úgy, hogy
vagy valamilyen gyorsan változó tényező - m int a pillanatnyi erőfe­
a sikereiket m aguknak köszönhetik.
szítés?”) és a kontroll („Én befolyásoltam az eredményt?”). A személy
A sikernek erősebb a m egerősítő hatása. A sikernek kicsi a m egerősítő hatása.
későbbi viselkedése, így a sportoló jövőbeni teljesítménye, ezeknek a té­
Kitartóak a hosszabb feladatoknál. Viszonylag rövidebb a kitartásuk.
nyezőknek a kölcsönhatásán alapszik.
7. táblázat. Belső és külső kontrollos sportoló összehasonlítása
104 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek IV. M aradj mozgásban, avagy a motiváció szerepe 10 5

A külső kontrollos személyek teljesítm ényüket rajtuk kívül álló Képesség Nehéz feladat vagy Erőfeszítés Szerencse
okokkal magyarázzák. Az ő esetükben - összehasonlítva a belső kont- értelm ezése ellenfél értelmezése értelm ezése értelm ezése
rollosokkal - a pozitív m últbeli tapasztalatok (például sikeres sp o rt­ „M entálisan nem „Ezt az ellenfelet „Az edzésen nem „Nem volt
voltunk készen." ma senki sem tudta dolgoztam eleget." szünetünk közben.”
teljesítmény) viszonylag kisebb megerősítő erejűek. A belső kontrollos
volna utolérni."
személyek viszont úgy gondolják, hogy a sikereik, eredm ényeik saját
„Hiába éreztem „Tökéletes volt „Nem voltunk elég „A bíró nem hagyta,
erőfeszítéseiknek tulajdoníthatók. A sportolók belső- vagy külsőkont- form ában m agam .” az ellenfél időzítése.” agresszívak a pályán." hogy játsszunk."
roll-beállítottsága m eghatározza, hogy a sikereikért vagy sikertelensé­ „Szörnyű „Jobb csapat ellen „Nem hoztunk ki „Az időjárás letaglózott
gükért m ennyire érzik saját m agukat felelősnek. Fontos - ugyanúgy, voltam ma.” játszottunk.” magunkból mindent." bennünket."
m int számos más esetben - az arany középutat hangsúlyozni, hiszen
a szélsőséges irányba történő elm ozdulás (m indent csak belső vagy 8. tá b lá zat. Értelmezések fajtái
külső okokkal magyarázni) nem vezet jobb teljesítményhez. Vizsgáljuk
meg részletesebben, mi jellemző a belső és külső kontrollos sportolókra Az okok keresésekor azt tapasztaljuk,
(7. táblázat). hogy a magyarázat tartalm a gyakran A z ideális m otivált á lla p o t számomra
W einer (1985) felvázolja azokat a lehetséges körülményeket, melyek befolyásolja a sportoló jövőbeni m o ­ olyan, mintha átgya lo g o ln é k a z ellen­
fokozzák a sportból való kilépés kockázatát: tivációját, teljesítm ényét és erőfe­ félen. M á r epekedve várom, hogy küzd-
• folyamatos kudarcok megtapasztalása (pontosabban a teljesítm ény szítésének hatékonyságát. Am ikor jek, és a fáradtság ot nem is ismerem.
eredményét sikertelennek érzékeli, függetlenül attól, hogy mások m it a játékosoknak azt m ondják, hogy FÖLDESI CSABA
gondolnak); azért hibáztak, m ert a képességeik Karate, nemzetközi sikerek, Eb-bronzérmes
• boldogtalannak érzi m agát ezen tapasztalatok m iatt, ahelyett hogy nem megfelelőek, hajlam osak erő­
a siker hiányát a tanulási folyamat részének tekintené; feszítéseiket csökkenteni, vagy akár
• felelősséget vállal és többnyire felelősnek érzi m agát a siker hiánya kilépni a csapatból. Ez nem jelenik meg akkor, ha a hibát a feladat
miatt; és nehézségének („Ezt nehéz lett volna belőni”), a kevés erőfeszítésnek
• ez a probléma viszonylag hosszú időn keresztül fennáll. („Azt hiszem, többet kellett volna edzenem !”) vagy a szerencse k ö ­
vetkezm ényének („A labda szerencsétlenül p attan t vissza”) tulaj­
M indez csökken vagy egyáltalán nem fordul elő akkor, ha a versenyző donítják. Nézzünk néhány példát az értelmezések különböző fajtáira
sporttapasztalatainak bizonyos részeit sikeresnek tekinti (például a jó (Anshel, 2003):
szervákat, annak ellenére, hogy elveszti a teniszmérkőzést). A sikertelen
teljesítményt is követhetik pozitív érzések, am ennyiben a sportoló azt
a következtetést vonta le, hogy hasznára van az adott negatív tapasztalat. TEUESÍTMÉNYMOTIVÁCIÓ,
Az edző feladata olyan visszajelzések biztosítása, melyek megerősítik AMIRE A SPORTBAN IGAZÁN SZÜKSÉG VAN
a pozitív teljesítm ényt (jelen esetben a „pozitív” a játékos erőfeszíté­
sének és fejlődésének elismerését jelenti), valam int az, hogy bíráljon, Fejlődésünk során m egtapasztaljuk, hogy környezetünk saját teljesít­
amennyiben arra szükség van. Nem szükséges a sportolókat állandóan m ényünkön keresztül értékel bennünket. Lassan m egtanuljuk önm a­
bókokkal és dicséretekkel „etetni”. A sportpszichológiai kutatások és gunkat is ezek alapján értékelni, míg el nem jutunk odáig, hogy a saját
a gyakorlat is azt m utatják, hogy a kizárólagosan pozitív visszajelzések teljesítményünket állandóan a környezetünkhöz, illetve a múltbeli ese­
kevésbé termékenyek, m int az alkalomszerű, útm utató bírálatok. ményekhez viszonyítjuk. M ikor az em ber egy feladat megoldása előtt
106 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek IV. M aradj mozgásban, avagy a motiváció szerepe 107

áll, van egy elvárása önmagával szemben, ami a korábbi, hasonló jellegű ismerje el, attól viszont vonakodik, hogy a kudarcért önm agát okolja.
feladatok megoldásában elért teljesítményén alapszik. A sportolók álta­ A kudarcért rendszerint a tárgyakat (sportszer), az eszközöket (pálya álla­
lában nagyon jól tudják, hogy egy versenyen m it várhatnak maguktól: pota) vagy a feladatot (versenyek esetében játékvezetőt) tesszük felelőssé.
képességeik, a versenyt megelőző edzéseken elért teljesítményeik, pilla­ Ha az igényszintet nézzük, a sportoló lehet sikerorientált vagy k u ­
natnyi erőnlétük és egyéb tényezők (például az ellenfél) ismeretében tű ­ darckerülő (Lénárt, 2002). Az igényszintet legtöbbször olyan helyzet­
zik ki az elérendő célt, például időeredm ény formájában. Ezt a feladat ben szokták felmérni, mikor a sportoló előzetesen nem ismeri a felada­
elvégzésére vonatkozó előzetes célkitűzést, melyet saját m agunktól el­ tot, annak nehézségét, így az azok leküzdéséhez szükséges képességei­
várunk, igényszintnek nevezzük. A feladat során valójában megjelenő nek az állapotát sem. Minél jobban teljesít valaki, annál magabiztosabb
eredményt pedig teljesítményszintnek. lesz. Ha sikert ér el, keresi a további kihívásokat, megmérettetéseket. Ha
A tapasztalat az, hogy ha a sportoló teljesítményszintje (valós teljesít­ kudarcokat él át, kudarckerülővé válhat. Egy feladat során akkor jelen­
ménye) elérte vagy meghaladta az igényszintjét (saját elvárásait), akkor nek meg elvárások, ha legalább közepes vagy annál nagyobb kihívásként
azt sikerként, ha pedig annak alatta maradt, kudarcként éli meg. Megfi­ éljük meg azt. Ez is lehet az egyik oka annak, hogy az edzésen határozott
gyelték, hogy sorozatos sikerélmény hatására az igényszint emelkedik, és magabiztos sportoló téthelyzetben teljesen más oldalát m utatja. Egy-
kudarcszéria hatására pedig csökken. Érdekes az a felismerés, hogy siker egy kudarc vagy siker nem módosítja döntően a sportoló hozzáállását,
esetén sokkal nagyobb m értékben emelkedik az igényszint, m int am i­ csak a folyamatos kudarcélmény képes negatívan hatni a személyiségre,
lyen mértékben sikertelenség esetén csökken (Anshel, 2003). Az ember vagy a sorozatos siker képes m egterem teni a sikerorientált hozzáállás
erősen hajlam os arra, hogy a sikert m inden további nélkül sajátjának gyökerét.
A sportban az értékesség, a hozzáértés, a tudás és a hatékonyság ér­
Reakció siker esetén Reakció kudarc esetén zésének igénye a legerőteljesebb és leginkább jelenlévő szükséglet. Az
Spontán m ódon a nehezebb feladatok, Túlnyomórészt könnyebb feladatok felé értékesség érzésének szükséglete megnyilvánulhat egyrészt azáltal, hogy
új kihívások felé fordul a sportoló. fordul, a biztosra megy, ahol nem érheti m ások elismerik a sportoló tudását, másrészt, hogy önm aguk ismerik
kudarc.
fel saját erősségeiket. Ha a készségek kevésbé fejlettek, és a sportoló nem
Az igényszint em elkedik, a sportoló többet Az igényszint süllyedni fog, az önmagával
vár el magától, mint a sikere előtt. szem beni elvárás biztos kereteken belül
rendelkezik egy érett, pozitív énképpel, nagyon fontos, hogy mások el­
mozog. ismerjék és sikeresnek tekintsék őt. Ez segít abban, hogy később m ár
A választás ideje rövidül, a sportoló A választási idő hosszabb, a sportoló a többiek értékelése nélkül is képes legyen saját képességeit, értékességét
gyorsabban és határozottabban hozhat nem mer döntéseket hozni, kételkedhet
megítélni, ami fontos ugródeszkája a fejlődésnek.
döntéseket. önmagában.
Fiatal sportolókkal kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy a gyere­
Az edzésm unka folyamatossá válik, Az edzések m unkatem pója lelassul,
tem pója növekszik. a munkavégzés nyugtalan, gyakran ideges kek gyorsan m egtanulják, hogy az önértékelésük nagyban attól függ,
kapkodás léphet fel. hogy m ennyire képesek teljesíteni. Társadalm unk is azt tanítja nekik,
A teljesítőképesség fokozott, a sportoló A választás könnyen lehet vonakodó, hogy a győzelem egyenlő a sikerességgel, és a vereség egyenlő a k u ­
képes kihozni m agából a maximumot, bizonytalankodó. A sportoló a feladatot
kedvetlenül végzi, hangulata váltakozó,
darccal. Ez a fajta gondolkodásm ód m agában rejti azt a veszélyt, hogy
mind edzésen, mind versenyeken.
dac, lehangoltság, érdektelenség a sportban nyújtott teljesítm ény fogja m eghatározni a sportoló ö n ­
mutatkozhat.
értékelését. „Ha ezt nem nyerem meg, akkor bebizonyosodik, hogy em ­
Az edzővel jó kapcsolat, barátságos Az edzővel való jó kapcsolat romlik. berileg is egy senki vagyok.”
hangulat alakul ki.

9. tá b lá za t. Reakciók siker és kudarc esetén

 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
IV. M aradj mozgásban, avagy a motiváció szerepe 109
108

A siker keresése és a kudarc kerülése

A sikert akár elérjük, akár nem , a kitűzött cél az, am i kihívással bír
a sportoló számára. Ideális esetben a sportoló előtt álló feladat reális,
illeszkedik a képességeihez, de mindezeken túl mégis van benne egy kis
kihívás. A sikerorientált személyek
a győzelmet saját erőfeszítéseik és
Három évig veretlen versenyző voltam képességeik eredm ényének tekin­
a korosztályomban, ezt két év mélypont tik, a kudarcot pedig az erőfeszítés
követte, mikor még helyezést sem értem hiányával magyarázzák. Ez a helyes,
el. Ebben a két évben elvesztettem az a sikerorientált hozzáállás.
önm agam ba vetett hitemet. Ezek miatt A kudarckerülő sportoló akkor
kerestem fel egy sportpszichológust, aki sem kockáztat, ha a siker valószínűsé­
sok mindenre megtanított, például arra, ge jelentős (Sm ith, 2010). Gyakori,
hogy csak egy célra koncentráljak. En­ hogy olyan célt tűz ki, amit bárm ikor
nek hatására gyorsan javult a teljesítmé­ meg tud valósítani, és nincs benne
nyem, a z önbizalm am visszatért. Egy semmi rizikó vagy kihívás; olyan fel­
maraton országos bajnokság első he­ adatot választ, melynek teljesítése tá­
lyezése után, egy 1 0 0 0 méteres ver­ volról sem éri el képességei határait.
senyben is kértem a sportpszichológus M indezt azért teszi, hogy elkerülje
okolják, egyáltalán nem bíznak a győzelmükben, és önértékelésük is na­
segítségét. A versenyen a személyes je­ a veszteség érzését és az utána követ­
gyon alacsony. Ez nyilvánvalóan rossz hozzáállás, szinte kizárja a sikert.
lenlétével rengeteg pozitív energiát kező negatív értékelést. Mindig külső
Esetükben az edzők gyakran félreértik ezt a stratégiát, a motiváció hiá­
adott. Azon a versenytávon (1 0 0 0 m), okoknak tulajdonítja a sikert, úgy ér­
nyaként értelmezik. Valójában ezek a sportolók kifejezetten motiváltak -
ahol helyezést sem értem el e d d ig, zi, hogy saját képességei nem befolyá­
arra, hogy elkerüljék a negatív visszajelzéseket. Mit lehet tenni ilyen hely­
most második lettem. A zóta világ- solják teljesítményét.
zetben? Ha a kudarckerülés nem olyan erőteljes, akkor a pozitív meg­
bajnokságon és Eb-n is voltam, eredmé­ Ez a hozzáállás nem velünk szüle­
erősítés és az edzővel való közeli kapcsolat fejlesztő hatású lehet. De az is
nyesen szerepeltem. tett, hanem a szocializáció, a környe­
előfordul, hogy az ilyen típusú sportolók alacsony önbecslésük miatt el­
HAVAS BALÁZS
zeti hatások alakítják ki. Ebből kifo­
utasítják a pozitív megerősítést. A célok újrafogalmazása megváltoztat­
Kajak, tízszeres magyar bajnok, Eb-ezüst- lyólag fontos, hogy azok az edzők,
és vb-bronzérmes hatja ezt a hozzáállást. A cél az, hogy saját teljesítményükre, irányítható ké­
akik fiatalokkal dolgoznak, m egtanít­
pességeikre és ne a győzelemre vagy az eredményre koncentráljanak.
sák a célkitűzés helyes m ódját, vala­
ím e néhány irányelv, hogyan tűzzünk ki helyes és hatékony célokat
m int megfelelő visszajelzések segítsé­
(Karageorghis, 2010):
gével reális képet nyújtsanak a sportoló képességeiről.
• A cél legyen reális, de jelentsen kihívást is egyben - a sportoló így meg­
A kudarckerülő sportolók azok, akiknek a sport terén többnyire si­
tanulhatja és megtapasztalhatja a sikerorientált hozzáállást.
kertelen tapasztalataik vannak, és képességeiket gyengének élik meg.
• A kitűzött célokat m indig pozitívan fogalmazzuk meg: a cél az, hogy
A kudarcot a képesség hiányának tulajdonítják, a ritka győzelmeiket pe­
elérjünk és nem az, hogy elkerüljünk valamit.
dig a szerencsének vagy egy könnyű ellenfélnek. A kudarcért önmagukat
110 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
• Mindig a teljesítményre vonatkozó célokat tűzzünk ki: nincs teljes rá­
hatásunk az eredm ényre, viszont ha a sportoló m inden tőle telhetőt
megtett, a vereséget nem értékelhetjük kudarcként.
• Legyenek rövid, közép- és hosszú távú céljaink: a hosszú távú célok
jelképezik magát a csúcsot, a rövid távúak pedig az oda vezető lépcső­
fokokat. A lépcsőfokok azonnali visszajelzést biztosítanak, viszont ha
csak a lépcsőfokokat figyeljük, szem elől veszthetjük a célt, ahova tar­
tunk. Ha nem nézünk a lábunk elé, és csak a csúcsot látjuk m agunk
előtt, könnyen megbotlunk.
HOGYAN ÉS MIVEL MOTIVÁLJUK
A SPORTOLÓINKAT?
A jó edző-sportoló kapcsolat az alapköve annak, hogy az edző sikeresen
tudja motiválni sportolóit. Tapasztalataink szerint ennek a kapcsolat­
nak a legfontosabb elemei az edzői „igenek”, azaz pozitív megerősítések
(Fuoss és T roppm ann, 1981; Martens, 2004):
Hatékony kommunikáció, a kölcsönös tisztelet kialakulása
Ez a sportolóval való jó és bizalmas kapcsolat kialakítását jelenti. Figyel­
jünk arra, hogy ne csak a sportolói, hanem az emberi m ivoltuk iránt is
érdeklődjünk. A sportolók megszólítása különösen fontos: a keresztnév
vagy becenév használata bizalmas és egyedi jelleget kölcsönöz a kapcso­
latnak. Gyakran előfordul, hogy a sportolók olyan beceneveket kapnak
az edzőtől vagy a csapattársaktól, melyeket csak ebben a közegben hasz­
nálnak. Ez megerősíti a csapat vagy a sport iránti elköteleződésüket és
a bizalmas légkört.
Próbáljunk odafigyelni a sportolónak a csapattal és a teljesítménnyel
kapcsolatos érzéseire, valam int am ennyiben ez lehetséges, beszélges­
sünk vele más tém ákról is (például iskola, m unka vagy hobbi). Fontos
azonban, hogy ne legyünk túl tolakodóak, ne akarjunk m inden sporton
kívüli időt vele tölteni, vagy túlságosan beleavatkozni a magánéletébe.
Igyekezzünk inkább azt a ki nem m ondott gondolatot, érzést kialakítani
benne, hogy „az edzőm meg akar ismerni engem, törődik velem, talán
kedvel is”.
IV. M aradj mozgásban, avagy a motiváció szerepe 111
Tanári képesség, a kivételezés kerülése, hiteles és következetes
büntetések
A siker érdekében az edzőnek tanítania is kell - készségeket, speciális
trükköket és stratégiákat. Az edző tanár és pedagógus is egyben. A taná­
ri szerep különösen kezdő sportolók esetében rendkívül fontos, később
csökken a jelentősége, de ez nem jelenti azt, hogy teljesen eltűnik. Edző­
ként el kell sajátítani bizonyos tanítási módszereket és eszközöket, m e­
lyek alapja a pedagógiai pszichológia, ami az edzőképzés egyik alapkö­
vét is képezi. A tanári szerepkör következtében a fegyelmezés is kiemelt
szerepet kap. A fegyelem elengedhetetlen feltétele a hatékony edzés­
munkának és az eredményes versenyzésnek. Az edző korlátokat szab és
szabályokat alakít ki, a sportoló pedig, az emberi természetből fakadóan,
próbára teszi azokat. Szabályokra szükség van, hiszen ha nem tudjuk mi
az, amit még megtehetünk, és mi az, amit m ár nem, egyre szélsősége­
sebben fogunk viselkedni. Ha m ár edzőként kialakítottuk ezeket a szabá­
lyokat, legyünk tudatában annak, hogy a sportolók „feszegetik majd a ha­
tárainkat”. M aradjunk hitelesek és következetesek, idejében ismerjük fel
ezeket a próbálkozásokat, és vegyük elejét ezeknek. A szabályok alól nem
lehet kivétel, különben sérül a megítélésünk, és hitelünket vesztjük.
A játékosok megerősítése dicsérettel és biztatással
A dicséret, elismerés és pozitív megerősítés alapvető emberi szükségle­
tünk, edzőként és sportolóként is. Egy-egy jól időzített vállveregetés ha­
tására a m otiváció és a teljesítm ény is szárnyalni fog. Fontos, hogy
edzőként alakítsuk át esetleges korábbi rossz m intáinkat (például
„Engem sem dicsért soha az edzőm ...”). Miért ne változtassunk ezeken,
hiszen a „tanítvány gyakran túlszárnyalja a mesterét”.
Az erős és nem a gyenge pontok kiemelése
Edzők és sportolók körében is általános tapasztalat az, hogy a gyengesé­
gekkel mindenki tisztában van, néha túlzott m értékben is. Az erőssége­
ket viszont hajlam osak vagyunk term észetesnek venni. H allgatunk
ezekről, nehogy nagyképűnek tűnjünk, vagy „előre igyunk a medve b ő ­
rére”. Érdemes m inden héten legalább egyszer időt szánni arra, hogy
a sportolók értékeljék az adott hetet, akár egyénileg, akár csoportosan.
Először mindenki m ondja el, hogy m ire büszke, m it csinált jól az adott
112 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
héten. Majd fogalmazzák meg, hogy m it szeretnének m ásként csinálni
a következő héten, m iben szeretnének fejlődni. Eleinte nehezen indul
be ez a folyamat, de később egyre inkább „ráharapnak” a játékosok,
egyre könnyebben ismerik fel saját erőforrásaikat, erősségeiket. Fontos,
hogy mindig a pozitív értékeléssel kezdjünk.
A sportoló állapotának észlelése
Az edzőnek tudnia kell, hogy m ikor kell szünetet tartani, és m ikor ad­
jon szabadnapot a sportolónak. Néha jusson idő a jókedvre és a viccelő­
désre is. A felkészülés megtervezése, a sportolók állapotának figyelem­
mel követése, a túl- vagy aluledzettség felismerése elengedhetetlen esz­
közei a hatékony edzői m unkának. Néha törjük meg az edzésm unka
m onotonitását, terem tsük meg a saját, kreatív edzői stílusunkat. Időn­
ként lepjük meg a sportolókat valami újjal, változatossal. A hum or,
a vicc az egyik legjobb feszültségoldó. Alkalmazzuk!
A sportoló következetes támogatása
A jó edző kiáll sportolója mellett a hibák és vereségek után ugyanúgy,
m int a jó játék és a győzelmek után. A bűnbakkeresés vereség után külö­
nösen gyakori a médiában, a csapattársak között ritkább. Edzőként fel­
adatunk, hogy a médiával szemben kiálljunk a játékos mellett, a csapat­
ban pedig leállítsuk és ne erősítsük a bűnbakképzés folyamatát.
Optimális m unkalégkör megteremtése
Edzőként ne hozzuk zavarba, ne félemlítsük meg a sportolóinkat, és ne
kritizáljuk a jellemüket. A sportpszichológia oktatása során találkoz­
tunk m ár azzal a jelenséggel, hogy az edző hevesen helyesel, és egyetért
ezekkel az irányvonalakkal, viszont gyökeresen mást csinál a gyakorlat­
ban. Változtatni nehéz, gyakran feszültek vagyunk, a sportoló „próbára
teszi a türelm ünket”, vagy tényleg teljes m értékben értetlen, és elszakad
a cérna. Ez bármelyikünkkel előfordulhat, viszont két dologra m inden­
képpen oda kell figyelnünk: a teljesítményét és ne a személyiségét kriti­
záljuk, valamint ha úgy érezzük ez a helyes, m erjünk bocsánatot kérni.
Egy jogos bocsánatkérés nem csorbítja a tekintélyünket, sőt, tovább
erősíti azt. A szociálpszichológiai kutatások bebizonyították, hogy ha
IV. M aradj mozgásban, avagy a motiváció szerepe
egy vezető néha megmutatja, hogy neki is lehetnek hibái, még nagyobb
elismertségre és tekintélyre tesz szert.
HOGYAN NE MOTIVÁLJUK A SPORTOLÓT?
A következőkben olyan tipikus kategóriákat sorolunk fel, melyekkel
legtöbbször a kívánt hatás ellentétjét érhetjük el. G ondoljuk végig,
hányszor találkoztunk az alábbi m ondatokkal életünk során.
• Fenyegetés és megfélemlítés
„Ha nem szeded össze magad, kirúglak a csapatból!”; „Ha nem nyeri­
tek meg a következő mérkőzést, megvonjuk a prém ium ot.”
• Bűntudatkeltés
„Te nevezed magad sportolónak?”; „Ezért hoztak a szüleid ekkora ál­
dozatot, és fizették azt a sok edzést?”
• Érzelmi zsarolás
„Nagyot csalódtam, tőled nem ezt vártam .”; „Ha a saját teljesítményed
nem érdekel, engem m iért érdekeljen?”
• Gúny és cinizmus
„Legközelebb kislányokkal játszunk, talán lesz egy kis esélyetek!”; „Lá­
tod a kosarat, vagy hozzak egy nagyítót?”; „Ennyi eszem lenne, a sze­
m étdom bon sem tudnék kapirgálni.”
• Minősítés
„Te csak egy másodosztályú sportoló vagy.”; „Nekem te egy hiteltelen
valaki vagy!”
Lehet, hogy ezeket sportolóként megtapasztaltuk, és az is lehet, hogy né­
hány esetben nagyon jól működtek; a pozitív hatásuk azonban csak rövid­
távú, a negatív viszont később biztosan megjelenik. Néha szükség van ilyen
mondatokra, de nem szabad, hogy ez legyen az egyetlen eszköz a kezünk­
ben. Fontos megtalálni az egyensúlyt, hiszen az egyéni és a helyzet adta
114 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
különbségek is szerepet játszanak. Ha nem vagyunk biztosak abban, hogy
a sportoló milyen stílus hatására teljesít jobban, merjünk beszélni róla.
Nézzünk meg néhány olyan mítoszt, melyek szájhagyomány útján és
a régi edzésmódszerekből származó tapasztalatok alapján tudattalanul
is beivódtak a sportolói motiváció világába (Anshel, 2003):
A mérkőzés előtti lelki fröccs
A mérkőzés, a verseny előtti és utáni felfokozott állapotban a technikai
információk helyett inkább az érzelmi üzenet motiválja a sportolót. Sok
edző hajlamos arra, hogy technikai információkkal „tömje tele” a spor­
toló fejét, m ert ezáltal biztonságban érzi magát. Hassunk inkább az ér­
zelmekre, a felkészülés alatt begyakorolt technikai készségeket és straté­
giákat csak röviden ism ételjük meg, em lékeztető jelleggel. Vannak,
akikre a heves, indulatos m ondatok hatnak, és vannak, akik távol akar­
nak m aradni m inden zajtól, kom m unikációtól, és csendben, egyedül
hangolódnak. M indig gondoljuk át, hogy m it fogunk m ondani a ver­
seny előtt, és készüljünk fel rá. A híres, elismert edzők sok energiát for­
dítanak ezekre a mérkőzés és verseny előtti motiváló beszédekre.
De mi történik a megm érettetés után? Egyfajta „vákuum állapotot”
élünk meg, ugyanúgy, m int bármilyen más, nagy teljesítményt igénylő
esemény elmúltával (például egy vizsgaidőszakot vagy határidős nagy
m unkát követően). A verseny után mentálisan és fizikailag is elfáradunk,
inkább az érzelmeink irányítanak bennünket, gondolataink nem reálisak.
Ebben az állapotban nagyon érzékenyek vagyunk, és érzelmileg felfoko-
zottan reagálunk a külvilágra. Ilyenkor az edző határozza meg a hangula­
tot az öltözőben. Amit az edző m ond, és ahogyan kifejezi magát, az m ara­
dandó érzelmi nyom okat fog hagyni a sportolókban. Éppen ezért érde­
mes az értékelést nem közvetlenül a meccset követően megtartani.
Porba velük, hogy felépíthesd őket
A legtöbb játékos kényelmetlenül érzi magát, am ikor becsmérlő meg­
jegyzéseket kell hallgatnia ellenfeleiről, és ennek több oka van:
• Lehet, hogy a megjegyzés a találkozón nem bizonyul igaznak, mivel az
ellenfél sokkal jobb lesz, m int amilyennek az edző lefestette.
• Ha az ellenfél valóban gyengén felkészült, és az edző csapata mégis ve­
szít, a játékosok sokkal m egalázottabbnak érzik majd magukat, m int
IV. M aradj mozgásban, avagy a motiváció szerepe 115
ha egy jól képzett ellenféltől kaptak volna ki. Ha pedig az edző csapata
győz, lehet, hogy győzelmüket egyszerűen az ellenfél gyengeségének
tulajdonítják majd, ami szintén nem túl biztató. A sportolók valószí­
nűleg azt szeretnék érezni, hogy sikerük saját felkészültségüknek kö­
szönhető, nem pedig az ellenfél rossz játékának. Az előzetes ered­
mények ugyanazon ellenféllel szemben sem jelzik előre megbízhatóan
a következő mérkőzés kimenetelét.
• Nem reális azt hinni, hogy az ellenfélnek csak gyengéi vannak, és
semmiben sem kitűnő. M inden versenyzőben benne rejlik a győzelem
esélye.
• A sportolók többnyire kölcsönösen tisztelik egymást. Sok sportoló
úgy véli, hogy versenytársának kritizálása közönséges dolog, nem eti­
kus, sőt árulás sporttársaival szemben.
Egyáltalán, mit tudnak a sportolók?
Senki sem vitatkozhat azzal a kijelentéssel, hogy a legtöbb edzőnek ala­
pos ismeretei vannak saját sportága technikai oldaláról. Bizonyos edzők
azonban gyakran túl sok terhet vesznek m agukra, és úgy érzik, hogy
„m inden csak rajtuk m úlik”. Vannak olyan kérdések, am iket egyedül
nem lehet teljesen kielégítően megválaszolni vagy megoldani. „Mi lehet
az oka annak, ha egy bizonyos játékstílus nem hatásos?”; „Lehet, hogy
a másik csapatnak van valamilyen gyengéje vagy jellemzője, am it ki­
használhatnánk?”; „Nekünk vannak olyan gyengéink, melyeken hala­
déktalanul változtatnunk kell?”; „Igaza volt a bírónak a büntető megíté­
lésében?” Miért ne tehetnénk fel ezek közül néhány kérdést a játékosoknak?
„Reszkess!"
Az edzők egy része azt akarja, hogy a sportolók féljenek tőle, m ert így
könnyen fokozhatja izgalmi szintjüket, illetve növelheti és m egtarthatja
motivációjukat. Az olyan sportolók esetében, akik edzőjüket tekintély-
elvű vagy apafigurának látják, különösen valószínű, hogy félni fognak
attól az edzőtől, aki kem ény beszédeket tart, fenyegetőzik, és durván
kritizálja őket, hogy így fokozza elszántságukat. Viszonylag könnyű az
alárendelteket megfélemlíteni. Azonban azok az edzők, akiket a sporto­
lók fenyegetőnek tartanak, valójában inkább szorongást keltenek. A fé­
lelem eredménye pedig az lesz, hogy a játékosok neheztelnek az edzőre,
116 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek

és elfordulnak tőle. „Aki fél tőled, amikor jelen vagy, gyűlölni fog, am i­
kor elmész!” (Thomas Fuller)

A MOTIVÁCIÓ KIEMELT TERÜLETEI

A gyermeksportolók motiválása
(Martens, 2 0 0 4 )
A gyerek nem m iniatűr felnőtt. Jó esetben nem a győzelmet tekinti
elsődleges célnak, hanem az öröm öt és a sport szeretetét. A gyerek valójá­
ban még nem „késztermék”. A készségek alapjait mi terem tjük meg. El­
ültetjük a magot, öntözzük, és később a helytelen hajtásokat lenyeseget­
jük. Ahhoz, hogy szép fát neveljünk, sok víz, napsütés és gondoskodás
szükséges. A gyereksportolók motiválása különösen érzékeny terület,
hiszen az első élmények meghatározóak. Az utánpótlásedzők terem tik
meg az alapokat. A gyermekek motiválására ajánlott sajátos stratégiák­
ról a fiatalkori sportról szóló fejezetben olvashatunk bővebben.

A „cserepados" csapattagok motiválása

A „cserepados” játékosokat érintő lélektani problém ák közül a legfon­
tosabbak a frusztráció, az elidegenedés, a hiábavalóság-érzet és az ö n ­
bizalom elvesztése (Tutko és Bruns, 1976). Az edző és a csapattársak
feladata, hogy segítsenek a cserejátékosoknak abban, hogy saját szere­
püket a csapatban fontosnak érezzék.
Hogyan motiválhatja az edző az olyan sportolókat, akiknek korláto­
zott a játékidejük? Ez az a pont, ahol az edzői m unka valóban tudom ány
és művészet is egyben. Az első és legfontosabb feladat, hogy soha senkit
ne nevezzünk „pótjátékosnak”. M inden sportoló érezze úgy, hogy
ő maga is hozzájárul a csapat sikeréhez.
További fontos javaslat, hogy a cserejátékosoknak is biztosítsunk
lehetőséget arra, hogy új dolgokat tanuljanak, és ezeket ki is próbál­
hassák. Senki se érezze úgy, hogy csak az „idejét pazarolja”, am ikor
a mérkőzésre készül, ahogy ezt gyakran hallani a kispados játékosoktól.
Sokan érzik úgy - tévesen - , hogy azért nem kerülnek pályára, m ert az
edző nem szereti őket.
A cserejátékosok motiválásának legfontosabb, általános elemei:
• éreztessük velük, hogy helyük van a csapatban;
• jelezzük, hogy játékuknak fontos szerep jut;
• terem tsünk lehetőséget nekik arra, hogy tanulhassanak, valam int ja­
vítani és bem utatni képességeiket versenyhelyzetben;
• fogalmazzunk meg pozitív és kihívást jelentő, jövőbeli törekvéseket.
Az edzőnek őszintén kell közölnie szándékait és az értékelést. Például,
ha megígéri egy játékosnak, hogy egy bizonyos időponttól kezdve ver­
senyezhet, majd visszatáncol adott szavától, s bár tovább dicséri a spor­
toló játékát, mégsem biztosít neki több játékidőt, és nem is közli vele
őszintén, hogy m iért nem , netán mellébeszél (például: „Erős tartalé­
kokra van szükségünk.”). A cserejátékos ezek után egyre kevésbé lesz
majd hajlandó aktív szerepet vállalni a csapatban. Nem tudhatjuk, hogy
ki válik később alapem berré, kezeljünk m indenkit potenciális kezdő
játékosként.
118 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
MOTIVÁCIÓ A GYAKORLATBAN
Tükörteszt
Ha versenyzek, bizonyítanom kell. Meg kell m utatnom az edzőmnek,
hogy érdemes volt rám több figyelmet szentelnie. Be kell bizonyítanom
a szüleimnek, hogy ez a sportág a hivatásom, és jó vagyok benne. Meg
kell m utatnom a szurkolóimnak képességeim legjavát...
Gyakran halljuk ezeket a m ondatokat sportolóktól, am ikor verse­
nyekről beszélünk. A szándékuk nemes, de ezzel legtöbbször olyan ter­
heket raknak önm agukra, melyekkel éppen hogy megakadályozhatják
a sikeres versenyzést. Éppen ezért vezették be a tükörteszt fogalmát a
sportpszichológián belül is.
Ez azt jelenti, hogy nem kell aggódni a szurkolók vagy a nyom ás
miatt, nem kell megpróbálni kielégíteni bárki más elvárásait. Az számít,
hogy a tükörbe nézve őszintén el tudjuk m ondani, hogy az a személy,
akit a tükör másik oldalán látunk, megtett m inden tőle telhetőt.
H arvardi kutatók (Mack, 2001) m eghatározták azt az öt tényezőt,
am i ténylegesen sikeressé teszi a sportolót, m ajd elnevezték ezt
az 5L (Lőve, Labour, Learn, Laughter, Leave or let go) m odellnek.
Hosszú távú m otivációnk fenntartásához érdemes az öt ponthoz ta r­
tozó kérdésekre adott válaszokat feljegyezni, hasznosnak bizonyulnak
a jövőben.
Szeretet - ez a legfontosabb összetevő, hiszen a sportág szeretete nélkül
nagyon nehéz teljesíteni, kitartani mellette. Ha szereted a sportágadat,
akkor számodra olyan fontos lehet, m int maga a légzés, nem tudsz meg­
lenni nélküle.
M i az, am it igazán szeretek a sportágamban, amiért először lementem
edzésre, és azóta is kitartok?
M unka - „Ha szeretem, és tehetséges is vagyok benne, nem kell érte dol­
goznom .” Sajnos ez a hozzáállás nem vezet feltétlenül a sikerhez, ami
valójában az elszántságon és a kemény m unkán alapszik. Vannak olyan
sportolók, akik igazi őstehetségek, és tényleg a sportágukra születtek.
Vannak olyan sportolók is, akik nem rendelkeznek a szükséges fizikai
alkattal, gyorsasággal az adott sportághoz, előfordulhat azonban, hogy
IV. M aradj mozgásban, avagy a motiváció szerepe 119
mégis ők érnek el nagyobb sikereket a jobb hozzáállás és a befektetett
m unkájuk eredményeképpen.
M it teszek azért, hogy sikeres legyek? M ennyi áldozatot hozok a siker ér­
dekében, miben jelennek meg az erőfeszítéseim?
Tanulás - Dán Fouts így jellemezte a sportolói karriert: „Vegyünk egy
mérleget. Egyik serpenyője teli van tehetséggel, míg a m ásik aggyal.
Sportolói karriered kezdetén a mérleg azon oldala, amelyik a fizikai ké­
pességeket tartalmazza, teli van, míg a mentális készségek oldalán jelen­
tős hiánnyal küszködsz. Idővel ez a két oldal kiegyenlítődik, és a karrie­
red végén át is fordul. M iközben érzed, hogy a tested m ár nem képes
mindazokra, am it fiatalabb korodban tudott, mentálisan m ár pontosan
tudod, hogy m it kell tenned a siker értékében.”
Hol tartok én ebben a folyamatban? M i az, a m it már eddig meg­
tanultam?
Nevetés - az élet túl fontos ahhoz, hogy m indig komolyan vegyük. Ha
megtanulsz nevetni magadon, élvezni fogod a versenyzést is.
Tudok-e nevetni saját magamon? M ilyen tulajdonságaim viccesek,
amiken nevetni tudok?
Hagyd vagy engedd el - a túlzott győzelemvágy megszállottá tehet ben­
nünket. Fontos, hogy m indennek meglegyen a helye; az edzésnek, a ver­
senyzésnek, de legyen helye a pihenésnek, a sporton kívüli életnek is.
Akár nyersz, akár veszítesz, tudatosítsd magadban, hogy m ár vége a ver­
senynek. Zárd le, vonj le tanulságokat, legyen időd a regenerálódásra és
a következő versenyre való felkészülésre. Szeresd a sportágadat, légy
büszke az eredményeidre, de ne kösd össze vele teljesen az életedet.
Ki tudom-e kapcsolni a sportra vonatkozó gondolataimat? Ha igen,
mikor és milyen helyzetekben? Ha nem, mikor lenne rá szükségem?
120 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
Egy kis útravaló
A siker valójában az, am ikor a felkészülés és a verseny során sportoló­
ként és em berként is m indent m egtettünk, ami tőlünk tellett. Tegyük
fel m agunknak a következő kérdéseket:
• Ha befejezed a játékot, hogyan akarsz visszaemlékezni a pálya­
futásodra?
• M it jelent számodra a siker?
• Mik a sikeres verseny összetevői?
• Ha megkérdeznék a jövőben a barátaidat, versenytársaidat, edzőidet,
am ikor m ár visszavonultál, hogyan írnának le téged m int sportolót?
Mit mondanának? M it szeretnél hallani tőlük?
V. A kommunikáció, avagy a nyuszika és a sapka esete a sport világában 121
A KOMMUNIKÁCIÓ,
V AVAGY A NYUSZIKA ÉS A SAPKA
ESETE A SPORT VILÁGÁBAN
G yöm bér N o é m i-K o vá cs Krisztina
Sok tehetséges edző rendelkezik a megfelelő tudással a sportkészségek
megtanításához, a taktika kidolgozásához, a sportolók m otiválásához
vagy a csapatépítéshez. De mennyire lehetnek eredményesek és sikere­
sek, ha nem hatékonyan adják át tudásukat? Fontos-e a kommunikáció
az edzői munkában? A következő jól ismert, hum oros történet rám utat
erre a kényes pontra:
A farkas és a róka kitalálja, hogy móresre tanítják a nyuszit. Elhatá­
rozzák, hogy ha van nála sapka, azért verik meg, ha nincs, akkor azért.
Jön a nyuszi, megszólítják:
- Van nálad sapka?
- Nincs.
Erre nagyon megverik.
Másnap m egint megbeszélik, hogy ha szénsavas ásványvíz van nála,
azért verik meg, ha szénsavmentes, akkor azért.
Rászólnak:
- Nyuszi! Adj egy üveg ásványvizet!
- Szénsavasat vagy szénsavmenteset?
Mire a farkas:
- Te! Ezen megint nincs sapka!
Ez a történet a kom m unikáció egyfajta szimbóluma. A történet rávi­
lágít, hogy bárm ennyire is felkészültnek érezzük m agunkat a kom m u­
nikációs képességeinket illetően, érhet minket meglepetés. A kom m uni­
Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek V. A kommunikáció, avagy a nyuszika és a sapka esete a sport világában 123

káció egy többtényezős folyamat, mely során m inden egyes lépcsőfok­

kal tisztában kell lennünk, különben a nyuszika sorsára jutunk. Ebben
a történetben valószínűleg nehéz helyes kom m unikációs m intát al­
kalmazni, a személy bárhogyan reagál, akkor is büntetés lesz a jutalma.
A cél az, hogy megismerve a kommunikáció összetett és bonyolult vilá­
gát, elkerüljük az olyan helyzetek kialakulását, ahol m ár a hatékony
kom m unikáció sem segít. A sportban tehát m indaddig, amíg az edző
alaposan el nem sajátítja az alapvető jártasságot a kom m unikációban,
sportbeli tudását nem tudja a versenyzők teljesítményének a növelésére
fordítani. Nem számít, hogy az edző m ennyire briliáns a stratégiák
kidolgozásában, vagy m ennyire ismeri sportágának technikai oldalát,
a siker azon képességétől függ, hogy m ennyire tu d hatékonyan kom ­
munikálni játékosaival. A jó kommunikáció alapvető készség, mely nélkül
az edzők erőfeszítései gyakran m ár eleve kudarcra vannak ítélve.

A KOM M UNIKÁCIÓ ALAPJAI

Életünk a kom m unikáció különböző formáival telített - beszélünk,

írunk, olvasunk, gesztikulálunk, hallgatunk, tanítunk, beszélgetünk,
meggyőzünk, b em utatunk és így tovább. A kom m unikáció folyama
néha a sportban is viharossá válik. Az edző verbálisán és nonverbálisan
is kom m unikál, azaz szavakkal és tettekkel egyaránt. Nehéz elképzelni
egy kom m unikáció nélküli világot. A kom m unikációs készségek fej­
lesztésével a saját életünket is könnyebbé tesszük.
M ielőtt az emberiség feltalálta a nyelvet, a kom m unikáció non-
verbális m ódon folyt, ami később, a nyelv kialakulásával sem szűnt meg.
M inden alkalommal, amikor olyan országban járunk, amelynek nyelvét
nem beszéljük, elcsodálkozunk azon, hogy alapvető szükségleteinket
mégis milyen könnyen kifejezzük nonverbális módon. A nyelv az egyik
legzseniálisabb találmány, de egyben az emberiség legnagyobb csapása
is. A nonverbális kommunikációs készségek mellé verbális készségeket is
ki kell fejleszteni ahhoz, hogy valaki sikeresen befolyásoljon másokat,
illetve hagyja magát befolyásolni. Ez az edzővé válás szempontjából kü­
lönösen fontos. Ezeket a készségeket nem elég megtanulni, gyakorolni is
kell. Senki nem akarna egy olyan úszóedzőtől tanulni, aki csak egy kézi­
könyvből sajátította el az úszás oktatásának alapjait. A kommunikációs
készségeket sem lehet egyszerűen könyvből megtanulni.
A kom m unikációs készség olyan, m int a sportkészség, ugyanúgy öt
lépésben lehet felépíteni:
• tudatosság, hogy egy adott készséget fejleszteni kell;
• viselkedésformák meghatározása, melyek a kom m unikációs kész­
séget javítják;
• helyes m inták gyakorlása, alkalmazása;
• visszajelzések, hogy m ennyire sikerül helyesen alkalmazni a tanult
viselkedéseket;
• az új vagy javított készség beépítése a m indennapi kommunikációs
mintákba.
A kom m unikációs készségek tanulása során különböző problém ák,
akadályok m erülhetnek fel. Léteznek kevésbé hatékony, de jól berögző­
dött kom m unikációs m inták, ezeket a felismerés után gyökerestől el
kell távolítani. Sokan hajlamosak vagyunk önm agunkat nagyszerű elő­
124 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
adóknak képzelni, és talán pont ezért nem figyelünk a hibáinkra vagy
a rossz mintáinkra.
A kommunikáció csatornái
Egy egyszerű kom m unikációs folyam at hat elem et tartalm az (Buda,
2003). Bemutatásához egy olyan példát használunk, melyben a sportoló
közli az edzőjével, hogy a hétvégén egy kirándulás során megsérült.
1. A kom m unikációs folyamat ott kezdődik, am ikor valaki eldönti,
hogy tudatni akarja a másikkal, amit ő m ár tud, értékeltetni azt, amit
m ár értékelt, éreztetni, amit érez, vagy eldöntetni, amiről ő m ár dön­
tött. Ebben az esetben a sportoló úgy dönt, hogy az edzőnek tudnia
kell, hogy nem tud edzeni, m ert fájdalmai vannak.
2. Az üzenet megfogalmazása, azaz a gondolatot üzenetté kell alakítani.
A sportoló úgy dönt, hogy m indenféle m agyarázat nélkül m ondja
meg az edzőnek, hogy nem tud edzeni.
3. A szavak kimondása, a beszéd: „Nem tudok edzeni.”
4. Az elküldött üzenet átmegy valamilyen csatornán. Legvalószínűbb,
hogy élőszóban kom m unikálunk, de például a telefon vagy az e-mail
is lehet ilyen csatorna.
5. Az üzenet fogadása. A másik fél m egkapja az üzenetet, és értelmezi
azt. Az edző hallja a szavakat, és megérti a lényeget.
6. A m ásik fél, ebben az esetben az edző, elgondolkodik az üzeneten.
Különböző belső reakciók alakulhatnak ki, lehet például dühös,
bosszús, érdektelen stb.
Vajon sikeres volt ez a kommunikáció? Ez függ az üzenet céljától és a fo­
gadó reakciójától is. A kom m unikációs folyam atban torzításnak n e­
vezik azt a problém át, am ikor a fogadó nem azt hallja, am it a küldő
üzenni akart. A torzítás a folyamat hat lépése során bárhol előfordulhat.
A torzítás gyakori forrásai a következők:
• A küldő múltbeli tapasztalatai, m int például a hiedelmek, a hozzá­
állás vagy a személyiségjellemzők, m ár egyfajta referencia (minta)
keretet biztosítanak. M indez torzíthatja az üzenetet. Például az
edző m ár gyakran tapasztalta azt, hogy a sportolók sérülésre és fáj­
dalom ra hivatkoznak, hogy kihagyhassanak néhány edzést.
V. A kommunikáció, avagy a nyuszika és a sapka esete a sport világában 125
• A küldő nem rendelkezik az üzenet kódolásához szükséges képessé­
gekkel. Időnként a sportoló nem tudja kifejezni a gondolatait, vagy
nem tud kim utatni bizonyos érzelmeket, például a sérülés tényét
hanyagul, flegmán közli.
• Maga a kommunikációs csatorna is idézhet elő bizonyos torzításo­
kat. Előfordulhat például, hogy a többi játékos jelenlétében túlzot­
tan védekezően vagy tám adóan közlünk bizonyos inform ációkat.
Vizsgáljunk meg néhány lehetőséget!
Ha az üzenetnek az a célja, hogy a játékos ne eddzen, és mindegy, hogy
az edző m it gondol és hogyan fog reagálni, akkor az üzenet célba ér.
Megkapja, megérti, és a sportoló kihagy néhány edzést.
Ha a cél az, hogy a sportoló ne eddzen másnap, kiheverni a sérülést,
és m indezt nem indokként vagy alibiként használja, akkor a sportoló el­
magyarázza a sérülés okát és következményeit is. Ebben az esetben az
edzőnek és a sportolónak közös célja a gyors felépülés. Az őszinte, nyílt
kom m unikáció által nem keletkezett torzítás, és m indkét fél haté­
konyan kezeli a problémát.
Előfordulhat azonban, hogy a sportoló magyarázat nélkül szeretné
átadni az üzenetet. Úgy gondolja, hogy az edző bízik benne, abban,
hogy igazat m ond, és hogy nem csak alibiként akarja m indezt felhasz­
nálni. Megeshet, hogy egyszerűen csak elfelejti átadni a teljes üzenetet,
hogy mi történt pontosan, és miért nem tud edzeni. Mindez példa arra,
ahogyan a torzítás befolyásolhatja a kommunikációs folyamat végét.
Egy másik típusú kommunikációs félreértés lehet, am ikor a sportoló
közli az edzővel, hogy nem tu d edzeni, aki azonnal dühbe gurul, és
a sportoló úgy dönt, hogy nem oszt meg vele több inform ációt, mivel
ilyen gyerekesen reagált. Ebben az esetben az edző kezdeti reakciója kel­
tette a torzítást, mely a továbbiakban meggátolta a teljes üzenet átadá­
sát. Vajon hányszor történik meg mindez?
Egy újabb eshetőség, m ikor m ár maga a kapcsolat bizalm atlan kö­
zöttük. Az üzenet átadása után az edző azonnal belemerül a saját gon­
dolataiba - vajon m iért tette ezt vele a sportoló? Következésképpen
soha nem hallja meg az igazi indokot. De az is lehet, hogy meghallja
a magyarázatot, de a sportoló ezt nem őszinte m ódon fejezi ki, az arc­
kifejezése és a gesztusai is erről árulkodnak az edző szám ára, aki így
126 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
egyszerűen a sportoló egy szavát sem hiszi el. A hatékony kom m uniká­
ció végtelenül bonyolult, a torzítások megszüntetésétől vagy ellenőrzé­
sétől függ. A sikeres kom m unikációhoz fel kell ism erni, hogy annak,
akivel éppen kom m unikálunk, a m iénktől eltérő tapasztalatai vannak.
Meg kell ism ernünk a másik személy gondolkodásm ódját, hogy m eg­
értsen minket, és m i is megértsük őt.
A nonverbális kommunikáció
A nonverbális kommunikáció a szavak nélküli üzenetküldés. Mehrabian
(1967) elemezte a két ember közti jellemző kommunikációs formákat, és
az üzenet módjainak eloszlása terén a következő eredményre jutott:
• verbális (szavak): 7%,
• paranyelv (az a m ód, ahogyan a szavak kim ondásra kerülnek): 38%,
• kinesztézia (testbeszéd): 55%.
A proxemika, azaz a térbeli távolság további fontos területe a nonver­
bális kommunikációnak, melyre az előző vizsgálat nem terjedt ki.
A testbeszéd és a paranyelv (Aronson, 1994) fontos információkat tár
fel a tudattalan érzéseinkről, hozzáállásunkról és belső önm agunkról.
A nonverbális kom m unikációt kevésbé befolyásolja a tudatos kontroll,
ezért e téren nehezebb is rejtőzködni. A nonverbális üzenetek valójában
több mindent árulnak el rólunk, m int a verbálisak. Az edző például meg­
kérdi a sportolót, hogy mi a baj. Erre a sportoló vállat von, hom lokát
ráncolva elnéz, m ajd azt motyogja: „Ó h... Semmi. Nem fontos... Jól
vagyok.” A nonverbális jelzésekből azonban tudjuk, hogy szavai nem az
igazi érzelmeit tükrözik, így tovább kell kutatni az igazi okot.
Az érzések és érzelmek kom m unikációjában a nonverbális üzenetek
erőteljesebbek, mégis ezeket gyakran nehezebb pontosan értelmezni.
A cél a nonverbális kom m unikáció tényezőinek tudatosítása. M ind­
annyian képesek vagyunk a nonverbális üzeneteket megfejteni, de nagy
a valószínűsége annak, hogy félreértelmezünk bizonyos jeleket.
Testbeszéd
A testbeszéd a megjelenésünkkel, a testtartásunkkal, a gesztusainkkal,
az érintéseinkkel és különösképpen a szem-és arcmozgásainkkal végzett
kommunikáció (Forgás, 2007).
V. A kommunikáció, avagy a nyuszika és a sapka esete a sport világában 127
Külső megjelenés
Egyes kultúrákban a kialakult sztereotípiák alapja a külső megjelenés. Va­
lahol úgy tartják, hogy a kövér emberek beszédesek, jó természetűek és
megbízhatóak, míg a vékony emberek sokkal becsvágyóbbak, önfejűbbek
és pesszimistábbak. A bőrszín m ár hosszú ideje az előítéletek egyik leg­
főbb forrása, sőt, a 60-as és 70-es években az ítélkezés egyik szempontja
a haj hossza volt a sportolók körében —is. Sok edző különösen ellensége­
sen viselkedett a hosszú hajú férfi sportolókkal. Emlékezzünk csak vissza
a nyolcvanas évek Bundesliga-frizurájára vagy jóval később Dávid
Beckham hajkölteményeire. A focistákkal szemben is megjelenik az az
előzetes sztereotípia, mely szinte az összes sportolót érinti. Ha a sporto­
lónk ápolt, és az aktuális divatot követő külsővel rendelkezik, könnyen
ráakaszthatják a nárcisztikus, öntelt jelzőt. Egy kutatás megdöntötte ezen
elképzelés helyességét. (Elman és McKelvie, 2003).
Testtartás
A testtartásunkkal is kom m unikálunk (Pease, 2009). M ikor a sportoló
leeresztett vállal, maga elé meredve megy ki a pályára, m indenki számá­
ra nyilvánvaló, hogy szorong, és nem hisz magában. Ezzel szemben, ha
a sportoló kihúzza magát, aktív szemkontaktust terem t és tart, dinam i­
kusan mozog, és mellkasát előretolja, úgy önbizalmat és magabiztossá­
got sugároz.
A légzésünk is tükrözi az érzelmünket. A gyors légzés az izgatottság­
gal, a félelemmel, a szorongással vagy a szélsőséges öröm m el kapcsoló­
dik össze.
Kövessünk végig egy meccset, nézzük meg a két csapat játékosainak
testtartását, gesztusait és arckifejezését, miközben nyerésre állnak, vagy
éppen hullámvölgyben vannak. Egyértelmű lesz a különbség.
Gesztusok
Különösen gyakran kom m unikálunk gesztusok és különböző m ozdu­
latok segítségével (Aronson, 1994). Vajon tudatában vagyunk-e annak,
hogy m ások hogyan „beszélnek” a kezeikkel, és m i m agunk hogyan
tesszük ezt? Ezt a készségünket fokozhatjuk azzal, hogy más emberekkel
való beszélgetésünk során vagy tévénézés közben nagyobb figyelmet
fordítunk a gesztusokra és arra, hogy milyen könnyen és gyorsan tudjuk
12 8 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
a teljes kommunikációs folyamatban felismerni a jelentésüket. Hasznos
továbbá, ha figyelünk a saját nonverbális üzeneteinkre is.
Érintés
A ragaszkodás és a szeretet gyakori kifejezőeszköze az érintés, melynek,
a helyzettől függően, például, célja lehet a megnyugtatás. Egy ölelés a
szeretetet vagy a bátorítást fejezheti ki, a m ásik em ber kezének a ke­
zünkben tartása a csillapítás és a megerősítés eszköze (Anshel, 2003).
A kézfogás is gyakori eszköze az érintéssel való kom m unikációnak,
és sokat elárul egy em ber személyiségéről. Egy határozott kézfogás
a sportban is erőt, önbizalmat és dom inanciát sugallhat.
Sportcsapatoknál gyakran tapasztaljuk, hogy a sikerek megélésének
fontos kifejezési módja az érintés. A gólöröm egyik elengedhetetlen ré­
sze az ölelés.
V. A kommunikáció, avagy a nyuszika és a sapka esete a sport világában 129
Arckifejezés
Az arcunk valójában a legkifejezőbb testrészünk. A szemeinkkel és a m i­
mikái izmainkkal különösen sokat kom m unikálunk, ezekre is oda kell
figyelnünk, amikor szeretnénk megfejteni egy üzenet valódi jelentését.
A komm unikáció egy másik módja a szemkontaktus megtartásának
időtartama, hosszúsága. A tisztelet és figyelem kifejezésének érdekében
két ember egyenesen egymás szemébe néz. A hosszú szemkontaktus ki­
fejezhet rom antikus érzéseket vagy akár dühöt is, és nem igazán valószí­
nű, hogy összekeverjük ezeket.
Proxemika
A proxem ika azzal foglalkozik, hogy az em berek hogyan használják
a távolságot m int kom m unikációs eszközt, például hogyan reagálunk,
amikor mások betörnek az intim szféránkba (Forgás, 2007).
130 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek V. A kommunikáció, avagy a nyuszika és a sapka esete a sport világában 1 31

Az állatok rendelkeznek egy úgynevezett territoriális ösztönnel, ami értelm ezni és előre megbeszélni. A feszültség hatására m egváltozik
egyfajta automatikus válasz a területük megvédésére. Az embereknek nin­ a hangmagasságunk és az artikulációnk, amit a játékosok tévesen d üh­
csen territoriális ösztönünk, mégis hajlamosak vagyunk hasonló viselke­ nek vagy ellenségeskedésnek élhetnek meg.
désre. A territórium unkat jelenti a körülöttünk lévő személyes zóna, az
otthonunk, az öltözőnk, a tornaterm ünk vagy az a helyszín, ahol bemele­
gítünk. Ez az a terület, ahol többnyire biztonságban, kényelmesen érezzük KOMMUNIKÁCIÓ A SPORTBAN
magunkat. Gyors reakciókkal próbálunk védekezni, amikor mások belép­
nek ebbe. Figyeljük meg, ahogy valaki hátrálni kezd, amint belépnek az in­ A sportban a kommunikáció hatással van a motivációra, a csapatdina­
tim szférájába. Az emberek zavartnak vagy fenyegetettnek érzik magukat, mikára, a csapatcélok beépítésére és az egymással szembeállított elvárá­
ha a körülmények arra kényszerítik őket, hogy megosszák ezt a területet. sokra. Hatással lehet még a sportkészségek tanítására, a koncentrációra
Akiket kedvelünk, azokat bátorítjuk, hogy lépjenek be az intim szfé­ és a bizalom ra éppúgy, m int az egyéni hozzáállásra, érzésekre és visel­
ránkba, de visszautasítjuk az idegenek vagy az általunk nem kedvelt sze­ kedésre.
mélyek közeledését. A kulturális különbségek is befolyásolják az intim
szféra határait, annak átjárhatóságát. Az edző szemszögéből
A sportban a testi közelség gyakoribb és elfogadottabb, ennek ellené­ A kom m unikációs stílusok edzőről edzőre változnak. Nagyon fontos,
re néhány sportoló számára mégis zavaró. Előfordulhat, hogy ezt nem hogy következetesen a személyiségünknek és edzői felfogásunknak
merik kifejezni, de a számukra túlzott közelség m iatt edzésen feszülteb­ megfelelően kommunikáljunk. Az edzők esetében a hatékony kom m u­
bek és szorongóbbak. Tévesen m indezt az edzésmunkájukkal kapcsola­ nikáció egyik alapja, hogy képesek legyenek beleképzelni m agukat
tos teljesítményproblémának tulajdoníthatják. a m ásik helyzetébe, kialakítani a b i­
zalm at és a kölcsönös tiszteletet
Pa ra nyelv (Yukelson, 1984). A bizalom fogalma A sportpszichológiai foglalkozás a cso­
A paranyelv a beszéd vokális (hangi) összetevőit kutatja, hiszen egyben kapcsolódik a tisztességhez, portot erősebb közösséggé kovácsol­
ezek élesen elválnak a szavak valódi jelentésétől. Ez a k o m m u­ a személyiség egységéhez, az egye­ ta, felszabadultabbá és nyíltabbá tette.
nikációnak meglehetősen elhanyagolt területe. A paranyelv összetevői nességhez és az igazm ondáshoz. Az Edzéseken segített a gyerekek g o n d o ­
a következők: őszinteség hiánya és a bizalom elm a­ latairól, szorongásairól, lelki és fizikai ál­
• hangmagasság; radása csapaton belüli problémákhoz lapotáról képet kapni. A jobb kommuni­
• rezonancia, együtthangzás: a hang gazdagsága vagy szegénysége; vezet feszültséggel, dühvei, rosszin­ káció pozitívan megm utatkozott az
• artikuláció. dulattal, haraggal és féltékenységgel edzéseken és a versenyeken, segített
keveredve (Tubbs és Moss, 1987). a sportolóim m otiválásában. A verse­
A paranyelv nem arról szól, amit m ondunk, hanem ahogyan mondjuk. A m ár elvesztett bizalmat nagyon ne­ nyeken m agabiztosabban és koncent­
Azzal, ahogyan beszélünk, eláruljuk az érzéseinket, a hangulatunkat héz visszanyerni. ráltabban küzdöttek, a szorongásokat
és a hozzáállásunkat, melyeket szóban sohasem tárnánk fel. H am ar A sportolók jelentős részét olyan könnyebben és gyorsabban tudtuk ol­
unalm asnak találjuk azt a m onoton beszélőt, aki nem változtatja edzők m otiválják, akiket tisztelnek dani, kezelni a tanult technikákkal.
a hangmagasságát, a beszédtempóját vagy -ritmusát. (Halliwell, 1989). A tiszteletet általá­ FISCHER MIHÁLY (4 DÁN)
Annak érdekében, hogy meccsen a játékosok hatékonyan kom m u­ ban nem szavakkal, hanem cselekede­ edző. karate

nikáljanak egymással, nagyon fontos ezeket a félreértési lehetőségeket teikkel fejezik ki. A sportolók többé
 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
132
nem fogják tisztelni az edzőjüket, ha úgy érzik, hogy az megalázza, m a­
nipulálja őket, vagy nem figyel oda rájuk. Az edző saját életével és érték-
rendszerével m utat példát, vívja ki a tiszteletet.
Azok a sikeres edzők, akik jól kom m unikálnak, megmagyarázzák az
utasításaikat, tisztázzák és a sportoló szükségleteinek és személyiségé­
nek megfelelően alakítják mondandójukat. Behatóan figyelik a teljesít­
ményt, és világos, építő jellegű visszajelzésekkel (feedback) javítják azt
(Anshel, 2003). Az építő jellegű visszajelzés fontosságát nem lehet elég­
szer hangsúlyozni.
Az alábbiakban bem utatjuk, a sportolókon kívül kikkel kell még egy
sikeres edzőnek kapcsolatot tartania (Martens, 2004).
Segédedzők
A segédedző birtokában van számos olyan információnak, melyek a ve­
zetőedző számára hasznosak lehetnek. Kapcsolata a játékosokkal gyak­
ran barátibb, közvetlenebb, ezért sokszor egyedi, más szempontú taná­
csot tu d adni. Az edzőnek saját viselkedése szem pontjából is érdemes
odafigyelnie a segédedző visszajelzéseire.
Más edzők
Az edzők gyakran kerülnek kapcsolatba egymással, és ilyenkor sok
hasznos tapasztalatot és információt cserélhetnek. Mérkőzések közben
valójában az edzők is „versenyeznek” egymással, ennek helyes kezelése
befolyásolja a játékosok pályán nyújtott teljesítményét.
Szülők
A szülőkkel való kapcsolattartás és kommunikáció rendkívül összetett,
hiszen nagyon sok, a gyerek sportolásával kapcsolatos háttérmotiváció
megjelenhet ebben a folyamatban.
Játékvezetők
A játékvezetővel folytatott építő jellegű párbeszéd nélkülözhetetlen és
kívánatos. Az edzők példát m utatnak a játékosaiknak, és felelősséggel
tartoznak a saját és játékosaik viselkedéséért. H átrányos stratégia
a játékvezetővel vitatkozni annak érdekében, hogy ösztönözzük és m o­
tiváljuk a csapatot.
V. A kommunikáció, avagy a nyuszika és a sapka esete a sport világában 133
A média
Az újság, a televízió és a rádió hidat képez a sportolók és a szurkolók kö­
zött. A médiával való megfelelő kom m unikáció döntő fontosságú lehet,
m ert a sportolók igen érzékenyen reagálnak arra, hogy mások hogyan
vélekednek róluk. A sportolókra jellemző, hogy elolvassák és meghall­
gatják az edző azon megjegyzéseit, melyek a csapattagokra vonatkoz­
nak. Az edző lekicsinylő kijelentései általában nem motiválják a játéko­
sokat, hanem igen kínosan érintik őket, a megtisztelő m egnyilvánu­
lások viszont javítják az önbizalmat, és elősegítik az erőfeszítéseket.
N éhány - sportolók által is alkalm azható - irányelv a médiával
történő kom m unikáció terén:
• Bizonyosodjunk meg arról, hogy pontosan idéztek. Ne engedjük,
hogy félreértsék az érzéseinket, vagy elferdítsék a tényeket.
• Feltételezhetjük, hogy szavaink és tetteink rögzítésre kerülnek, ha
m ikrofont, kam erát vagy riporteri jegyzettöm böt látunk, ezért ezek
a m ondatok nagyobb súllyal bírnak.
• M aradjunk nyugodtak, és próbáljuk m agunkat kényelmesen érezni.
Legyünk természetesek, ne m utatkozzunk merevnek.
• Minél több em ber előtt beszélünk, képzeljük el, hogy csak egy bará­
tunkhoz intézzük a szavainkat.
• A versenyhelyzet okozta stressz hatására a sportoló és az edző is egyfajta
m ódosult tudatállapotba kerül. Lehet, hogy feszültebbé vagy túlzottan
befelé fordulóvá válnak, ezért előzetes forgatókönyvekkel kell készülni
a mérkőzés előtti vagy utáni interjúkra.
A vezetőség
Az edzők is elveszíthetik állásukat, ha nem tudnak kijönni a főnökükkel,
hasonlóan ahhoz, ahogy az edzővel való rossz viszony következtében a já­
tékosok is megválhatnak a csapattól, vagy kispadra kerülhetnek. Az edző
közvetít a sportoló és vezetőség között, azaz mindkét irányban meg kell
felelnie. Mindez többletterhet jelent számára, és ez a kettős mérce foko­
zottan igényli a tudatos verbális és nonverbális kommunikációt.
A sportolók szemszögéből
Ami a sportolói kom m unikációt illeti, fontos, hogy a csapattársak har­
m onikusan együttm űködjenek egymással, a pályán és a pályán kívül is
134 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek V. A kommunikáció, avagy a nyuszika és a sapka esete a sport világában 135

őszintén törődjenek egymással (Yukelson, 1998). A legösszetartóbb A m agyar sportéletben is egyre gyakoribb a külföldi játékosok és
csapatok különleges, pályán kívüli egységgel is rendelkeznek, ami segíti edzők alkalmazása. Ez a közös nyelv hiánya és az eltérő kulturális háttér
és hajtja őket, hogy a pályán csapatként is sikeresek legyenek. Ez külö­ m iatt félreértésekhez és konfliktusokhoz vezethet.
nösen a kritikus helyzetekben nyilvánul meg, am ikor leginkább meg Milyen problém ák alakulhatnak ki?
kell bízniuk egymásban. • Egy külföldi játékos kevesebbet kom m unikál, így edzésen és verse­
Ezen csatornák m entén a sportolók egymást is nagym értékben tá ­ nyen is sok információ elveszhet.
mogatják. Nagyon sok időt töltenek együtt, így sok olyan közös tapasz­ • A csapategység szempontjából a külföldi játékos kiszorulhat, vagy
talatra tesznek szert, am i m egkülön­ klikkesedés indulhat el.
bözteti és egyedivé is teszi őket a többi • A külföldi játékos jelenléte lassíthatja és széttöredeztetheti az edzések
A sportpszichológiai foglalkozások so­ kortárscsoporthoz képest. menetét és intenzitását.
rán megtanítottak, hogy a versenyeken A sportban való kiemelkedés nagy­ • A külföldi játékos kapcsolata a többi játékossal vagy az edzővel
milyen gondolatokkal tudom elérni azt, fokú elköteleződést, fegyelmet és ren­ formálissá válhat, így a játékos elköteleződése csökken.
hogy nyugodt, m agabiztos és koncent­ geteg áldozatot igényel, sok esetben • A külföldi edző instrukciói a fordítás hatására megváltozhatnak.
rált legyek. A z edzőm és közöttem ja­ a sportoló bele is ragad saját sportolói • A külföldi edző kevésbé hatékony a visszajelzések terén, hiszen n a­
vult a kommunikáció, segítettek legyőz­ világába. A problém ák nagyon sok­ gyon gyakran fordító segítségével történnek a személyes beszélge­
ni a kisebb-nagyobb félelmeimet. Hála rétűek: a szobatársi konfliktusoktól tések. így az üzenet nem eredeti form ában érkezik meg a csapat­
nekik, most már tudom, hogy mik a cél­ kezdve (az összeférhetetlenség, a tole­ tagokhoz, hanem egy harm adik személy „szűrőjén” keresztül.
jaim a közeli és a távoli jövőben, tu­ rancia hiánya és az alapvető szükség­
dom, hogy mikben va gyok erős, és letek különbözősége) a csapaton b e­ Ilyen esetekben különösen fontos a sportpszichológus szerepe, hiszen az
tudom, hogy mire vagyok képes. lüli féltékenykedéseken, a párkapcso­ ő feladata, hogy ezeket a multikulturális közegből fakadó folyamatokat,
lati problém ákon, a sportoló és az problémákat felismerje, visszajelezze, és segítsen ezek kezelésében.
GYŐRIVÁNYI RENÁTA
Karate, WKF-vb, kumite ötödik helyezett edző közötti egyenlőtlenségeken át
az újoncok beilleszkedési nehézsé­
géig. Jellemző, hogy a m eghatározó A VISSZAJELZÉSEK VILÁGA
tém ák - m int a félreértések, az érzéketlenség, az elhagyatottság érzése,
a bizalmatlanság - ugyanolyan általános sportolói érzések, m int például A visszajelzés az üzenet egy speciális formája. Számos fajtája van, és
az, hogy nem hallgatják meg őket. hasznos eszköze a teljesítmény növelésének. A visszajelzés az edző fon­
Egy multikulturális sportolói környezetben szinte elkerülhetetlenek tos eszköze és a sportpszichológiai gyakorlat kiem elkedő területe.
a konfliktusok vagy félreértések. Abban az esetben, ha a csapattagok el­ M indez többek között kihat a sportoló teljesítményére, önbizalm ára,
térő faji, etnikai, vallási vagy szociális háttérrel rendelkeznek, a mély motivációjára, hangulatára, érzelmeire, mozgástanulására és az edző­
kulturális gyökerekkel rendelkező különbségek gyakran vezetnek a kul­ sportoló kapcsolatra.
túrák közti félreértésekhez (Tubbs és Moss, 1987). Mivel kultúránként A visszajelzés m ódjai (Anshel, 2003):
m ások az értékek, a hiedelm ek, a kapcsolati szerepek és a hozzáállás,
ezért a sportolóknak el kell sajátítaniuk a tolerancia, az elfogadás és Objektív leíró stílus
a megértés képességét - szemben a kritikus és ítélkező magatartással. Ez a típusú visszajelzés olyan egyértelműen és objektíven írja le a meg­
figyelt viselkedést, amennyire csak lehetséges. Nem értékel, hanem abban
136 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek V. A kommunikáció, avagy a nyuszika és a sapka esete a sport világában 137

segít a sportolónak, hogy pontosabban és világosabban lássa a saját
tetteit.
Közvetlen visszajelzés
Ennél a típusú visszajelzésnél először az adott személy viselkedését írjuk
le, majd azt, mi hogyan reagáltunk arra - „Amikor kihagytad a 11-est,
nagyon megviselt.” így a sportoló egyértelmű, tiszta képet kap a saját
cselekedeteiről, valam int arról, hogy az milyen hatással van másokra.
Azonban a közvetlen visszajelzés csak olyan kapcsolat esetén működik,
melyet a bizalom és a törődés jellemez.
Direkt értékelő stílus
A visszajelzés kevésbé kívánatos formája, amikor egy személy viselkedé­
sét közvetlenül értékelik, az értékelés okának magyarázata nélkül. Pél­
dául: „Nem vagy nekem szimpatikus”, vagy: „Szerintem te ügyes vagy”.
Sajnos néha büntetésre, megbántásra vagy megalázásra is felhasználják
az ilyen típusú visszajelzést.
hiszen a másik érzi, hogy érdeklődőek és nyitottak vagyunk. Hasz­
nos módszer a csapattagokkal kapcsolatos írásos visszajelzés kérése
a csapattól, természetesen megfelelő keretek mellett.
• Köszönjük meg a visszajelzést. M ondjuk el az embereknek, hogy ér­
tékeljük a bizalmukat, és azt, hogy hajlandóak m egosztani velünk
a véleményüket.
A visszajelzés optimális form ája - a „szendvics"-megközelítés
Ezen technika segítségével tu d u n k építő jellegű visszajelzéseket adni
a sportoló felé. Három elemet tartalmaz, melyeket a következő sorrend­
ben kell megfogalmazni (Anshel, 2003):
• pozitív állítás,
• a fejlesztésre irányuló visszajelzés,
• gratuláció.

A visszajelzés fogadása
Edzőként és sportolóként nemcsak a hatékony visszajelzés biztosítása
a fontos, hanem a saját viselkedéssel, teljesítm énnyel kapcsolatos
visszajelzés fogadása is. Meghatározza a jövőbeni őszintébb visszajelzé­
sek megjelenését az, ahogyan az edző vagy sportoló reagál rá.
Néhány javaslat a visszajelzések fogadására:
• Ajánlott az odafigyelés és a meghallgatás, magyarázkodás vagy ítél­
kezés nélkül. Hajlam osak vagyunk a cselekedeteink m iatt magya­
rázkodni, vagy igazolást keresni, ha kritizálnak minket. Ügy gondol­
juk, hogy a visszajelzést adó személy félreértette a viselkedésünket.
Ezt a típusú reakciót védekező m echanizm usnak tekintjük, mely
megfojtja a kom m unikáció áramlását. Hallgassuk meg és próbáljuk
megérteni a másik ember nézőpontját; emlékezzünk rá, hogy nem
kötelező azt elfogadni.
• Pontosítsuk a visszajelzést. Amikor közvetlenül egy másik embertől
kapunk visszajelzést, tegyünk fel neki olyan kérdéseket, m int: Pozitív állítás
„Tudnál még többet is m ondani nekem erről?”, vagy: „Szerinted mi M iután a sportoló hibát követett el, az edzőtől főként negatív reakcióra
ennek az oka?”. Ezek a kérdések elősegítik a további visszajelzéseket, számít. Hogy „m egmeneküljön” a várható szóbeli támadástól, a játékos
138 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
általában nem figyel az edzőre - szó szerint „nem hallja m eg” a kelle­
m etlen üzenetet. Az edző feladata, hogy a „szendvics”-megközelítést
használva eloszlassa ezt a félelmet, máskülönben az információ, melyet
a visszajelzésében ad, süket fülekre talál. A negatív helyett pozitív
üzenetekre van szükség. Ha egyszer a versenyző érzékeli a nyílt (pozitív)
állításokat, a következő utasításra is oda fog figyelni. A megfelelő p o ­
zitív állításra példák: „Szép próbálkozás volt”, „Jól észlelted a helyzetet”,
„Az ütés ereje megfelelő volt”. Figyeljünk arra, hogy a játékosok
keresztnevét használjuk. Ez szintén az egyén irányába m u tato tt érzé­
kenységre utal.
A fejlesztésre irányuló visszajelzés
A sportoló a kezdeti, elismerő állítás után m ár nem érzi fenyegetve m a­
gát. Ekkor az edző utasíthatja a játékost arra a viselkedésre vagy straté­
giára, melyet követnie kell. Fontos, hogy a versenyzők kerüljék a hiba
gondolatát, felidézését - a balszerencsére gondolás valóban növeli
a m egism étlődés lehetőségét. Az üzenetnek pozitív tartalm únak kell
V. A kommunikáció, avagy a nyuszika és a sapka esete a sport világában 139
lennie. Az edzőnek valójában azt kell m ondania: „Legközelebb ezt
csináld...” De m indezt gúny, bűntudatkeltés, fenyegetés és düh nélkül.
Gratuláció
A legutolsó inform ációra jobban emlékszünk, m int az előzőleg kapot­
takra. A „szendvics”-megközelítés egyik fontos szem pontja, hogy
a sportoló pozitívan reagál az edzővel való kapcsolat történéseire, külö­
nösen, am ikor építő jellegű visszajelzést kap teljesítményéről.
AZ ELKERÜLHETŐ KONFLIKTUSOK
Sokan úgy gondolják, hogy egy jó kapcsolatban egyáltalán nincsenek
konfliktusok. Ez az elképzelés téves. Néha m inden kapcsolat együtt jár
konfliktusokkal és egyet nem értéssel.
Konfliktus akkor alakul ki, am ikor egy m ásik személy megelőzi,
gátolja vagy megakadályozza a céljainkat vagy tetteinket. Az edzői sze­
rep term észetéből fakadóan a konfliktusok gyakoriak és szinte elke­
rülhetetlenek, ezért elengedhetetlen a konfliktuskezelési készségek elsa­
játítása. Komolyabb problém ák is felmerülhetnek a kapcsolatainkban,
ha elkerüljük a konfliktusokat, vagy elfojtjuk a más em berekkel való
ellentéteinket.
SS*
15. ábra. ------------------------------------------------------------- -----------►
Konfliktuskezelési
stílusok Johnson KAPCSOLATOK FONTOSSÁGA Ma93S
(198)) alapján
140 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
A konfliktuskezelés első lépése, hogy megvizsgáljuk, jelenleg hogyan
oldjuk meg a problémáinkat. Ehhez mérlegelnünk kell, hogy mennyire
fontos számunkra
• a személyes célok elérése, melyek megvalósítását egy velünk konflik­
tusban álló személy fenyegeti;
• a jó kapcsolat fenntartása ezzel a személlyel.
Johnson (1981) ezen két összetevő - a személyes célok, valamint a kap­
csolat fontossága - alapján öt konfliktuskezelési stílust írt le:
Teknősök
Amikor konfliktus m erül fel, a teknősök visszahúzódnak páncéljukba.
H am ar feláldozzák céljaikat és kapcsolataikat is azáltal, hogy egysze­
rűen elkerülik a konfliktust okozó másik személyt. A teknősök félnek
a konfliktusoktól, vagy úgy gondolják, hogy a konfrontáció (szembe­
sítés, összeütközés) nem oldja meg a problémákat.
Cápák
A cápák m egpróbálják a saját m egoldásukat ráerőltetni a másikra. El­
sődlegesen a saját céljaik elérésével foglalkoznak, és kevésbé érdekli őket
a kapcsolatok fenntartása. A cápák a konfliktust játéknak tartják - vala­
ki nyer, valaki veszít - , és a győzelmet támadás, elnyomás és megfélem­
lítés árán érik el, ha szükséges. A másik személy érzései számukra nem
járnak következményekkel.
Tedimackók
A tedim ackók szám ára a kapcsolat a legfontosabb. így ha problém a
m erül fel, hajlamosabbak feladni a személyes céljaikat. Úgy gondolják,
hogy a konfliktusok kárt tesznek a kapcsolatokban, és mivel nagyon
szükségük van az elfogadásra és szeretetre, a személyes céljaik feláldozá­
sának árán kerülik el a konfliktusokat.
Rókák
A rókák számára m indkét cél fontos, legalább közepes m értékben. Ha
lehetséges, inkább a kom prom isszum ot választják, am ikor m indkét
V. A kommunikáció, avagy a nyuszika és a sapka esete a sport világában 141
oldal nyer valamit. „Te is feladod a céljaid egy részét, én is feladom az
enyémek egy részét” - ez tükrözi legjobban a rókák hozzáállását.
Baglyok
A baglyok m indkét célt el akarják érni, de a közepesnél nagyobb m ér­
tékben. Nagyon sokra értékelik a saját céljaikat és a kapcsolatokat is.
A baglyok csak akkor elégedettek, ha a saját és a másik céljait is teljes
mértékben megvalósítják, és egyúttal a kapcsolatot is erősítik és mélyítik.
A konfliktuskezelési stílus kiválasztása
Az em berek általában egy adott stílust képviselnek, viszont bizonyos
konfliktustípusok eltérő megoldási m ódokat igényelnek.
Fontos tudni, hogy nem létezik egyetlen megfelelő vagy helyes út.
Mindig a személyes célok és a kapcsolat mérlegelésére alapozva kell ki­
választani a problém a megoldásának leghatékonyabb módját. Johnson
(1981) segít annak meghatározásában, hogy m ikor melyik stílust hasz­
náljuk.
Amikor se a cél, se a kapcsolat nem fontos, használjuk a teknős m ód­
szert. Például nagyon bölcs dolog teknősként viselkedni, am ikor egy
szurkoló odamegy az edzőhöz a játék után, és sértegeti őt.
Am ikor a cél a fontos, és a kapcsolat nem annyira, legyünk cápák.
Például amikor használt autót vásárolunk, és egy tám adó stílusú eladó­
val van dolgunk, a cápastratégia a leghatékonyabb.
Legyünk tedimackók, ha a cél kevésbé fontos, de a kapcsolat nagy je­
lentőséggel bír számunkra. Például, am ikor a játékosok szülei szeretné­
nek rendszeresen konzultálni az edzővel a csapattal kapcsolatos tevé­
kenységekről. Ebben az esetben sokkal fontosabb a pozitív kapcsolat
fenntartása, m int a kezdeményezés visszautasítása, melyet lehet, hogy
az edző éppen feleslegesnek tart.
A kom prom isszum jó megoldás akkor, ha a cél és a kapcsolat is fon­
tos, és olyan helyzetben vagyunk, ahol egyik fél sem kaphat meg m in­
dent. Például, amikor kétjátékos verseng egy pozícióért, és m indketten
végig a pályán akarnak lenni. Ez esetben okos dolog rókaként viselked­
ni, és felismerni, hogy egy konfliktus megoldása során a kom prom isz-
szum segít fenntartani a kapcsolatot. A kom prom isszum addig pozitív
a felek számára, amíg az értékrendjük nem kerül veszélybe.
Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
Amikor a cél és a kapcsolat is nagyon fontos, akkor bagolyként visel­
kedünk, viszont ez esetben a konfrontáció elkerülhetetlen.
Szembesítések, konfrontáció
A konfrontáció (szembesítés) egyfajta szemtől szembeni beszélge­
tés azzal, akivel konfliktusunk van. A konfrontáció nemcsak nagyobb,
jelentősebb konfliktusok —például a bagolystílus —esetén hasznos,
hanem apróbb, kis problém ák esetén is. A konfrontáció hozzátar­
tozik a sport világához, és ha valaki hatékony, sikeres edzővé akar válni,
akkor ebből is ki kell vennie a részét. A konfrontáció nem feltétle­
nül jelent olyan heves vitát, mely ellenségeskedéshez vezet. H a mégis,
akkor az valószínűleg az edző konfrontációs készségének a hiányá­
ból fakad.
M iért van erre szükség? Gondoljuk csak át a következő helyzeteket
(Martens, 2004):
• Az edzőnek jó oka van arra, hogy azt gondolja, valamelyik játékosa
a felelős az öltözői vandalizmusért, és ezzel szembesítenie is kell őt.
• Az edző egyre nehezebben viseli a bíró rossz döntéseit, és ezt szóvá is
teszi.
• Az egyik játékos szülei folyamatosan beleszólnak az edző munkájába,
úgy, hogy m indig próbálnak segíteni neki, annak ellenére, hogy az
edző nem kérte erre őket. A szülők szándéka becsülendő, de ez a visel­
kedésük gyakran hibás, és megzavarja a játékosokat. El kell beszélgetni
a szülőkkel erről a helyzetről.
• Egy másik edző megszegi a liga szabályait.
Ezek olyan lehetséges helyzetek, melyekkel egy edző valószínűleg szem­
besül, és m inden esetben konfrontációra van szükség. Ebből is látjuk,
hogy a konfrontáció célja nem az, hogy „m indenkit helyre tegyünk”,
hanem hogy rávegyük őket arra, hogy vizsgálják meg a saját viselke­
désüket és annak következményeit. Sajnos néhány edzőnek nincs meg
ez a képessége, és ez elkerülhetetlenül vitákhoz és ellenséges érzésekhez
vezet. Más edzők m inden lehetséges m ódon kerülik a konfrontációt,
m ert m ár előre rettegnek a jövőbeli negatív találkozástól. A konfron­
tációk kerülése vagy egy rosszul m egkezdett beszélgetés csak tovább
rontja a kapcsolatot. Kis erőfeszítéssel javíthatunk a konfrontációs
V. A kommunikáció, avagy a nyuszika és a sapka esete a sport világában
készségeinken. Ezek a készségek nemcsak az edzői m unkában, hanem
a társas kapcsolatokban is segítenek.
KOM MUNIKÁCIÓ A GYAKORLATBAN
Általános irányelvek
Törekedjünk arra, hogy úgy írjuk le a helyzetet, ahogy m i látjuk, fes­
sünk egyfajta verbális képet a másik személy viselkedéséről vagy arról
a helyzetről, melyre reagálunk. „Azt látom , hogy az tö rté n ik ...”;
„Amikor kritizálják a játékomat, azt érzem, hogy... ”
Próbáljuk kifejezni a m ásik viselkedésével vagy a helyzettel kap­
csolatos érzéseinket. „Amikor ezt csinálod, úgy érzem, h o g y ...”;
„Dühös és frusztrált vagyok, ha a hátam mögött beszélsz rólam .”
G ondoljuk át a saját meghallgatási m intáinkat, és értékeljük,
hogy m ikor milyen helyzetekre mennyire figyelünk oda, vagy hallgatjuk
azt meg.
Legyünk nyitottak. Nem lehet egy üzenetet úgy meghallgatni, hogy
közben értékelünk vagy ítélkezünk.
Mentálisan felkészültnek kell lennünk. Késleltessük azokat a fonto­
sabb beszélgetéseket, melyek során fokozottan szükségünk van a kom ­
m unikációs készségünkre, amíg m entálisan újra frissek nem leszünk.
Bizonyos típusú kom m unikáció esetén m ár eleve fel kell készülnünk
a beszélgetés tárgyára vagy a beszélőre.
Hallgassunk a „szemeinkkel”: a beszélő testbeszédének a megfigye­
lése által határozzuk meg, hogy az általa verbálisán m ondottak mennyire
egyeznek meg a nonverbális tartalommal.
Soha ne m inősítsük a sportoló személyiségét, csak a teljesítményével
kapcsolatos visszajelzéseket alkalmazzunk.
Tanácsok a helyes és hatékony konfrontációhoz
Gondoljunk arra, hogy vajon amit m ondani fogunk a sportolónak, ha­
tékony konfrontációhoz vezet-e, elérjük-e vele, hogy átgondolja a saját
viselkedését, és a kapcsolat rongálása nélkül, a saját céljainkat is megva­
lósítjuk-e vele. A gondolataink irányítsanak az érzelmeink helyett.
144 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek V. A kommunikáció, avagy a nyuszika és a sapka esete a sport világában

Pontosítsuk, hogy igazából m it szeretnénk, hogy megváltozzon: „Azt
szeretném, ha építő jelleggel és nem megalázóan jeleznél nekem vissza”;
„Értékelném, ha nem beszélnél rólam a hátam m ögött”.
Kérdezzük meg m agunkat, hogy vajon pontosan értjük-e a másik
személyt. Amikor másokat konfrontálunk, értessük meg velük, hogy az
ő álláspontjukat is próbáljuk elfogadni. Megértés nélkül a konfrontáció
szinte m inden esetben romboló vagy egyszerűen csak nem hatásos.
Emlékezzünk arra, hogy a konfliktushelyzetekben mindkét fél vegyes
érzelmekkel viseltetik egymás iránt. Előfordulhat, hogy a konfliktus
miatt ellenségesen viszonyulunk a másikhoz, de legyünk tisztában a po­
zitív tulajdonságaival is.
H aladjunk fokozatosan. Gyakran a konfrontáció hatékonyabb, ha
fokozatosan haladunk. Egyszerre csak egy bizonyos viselkedéssel vagy
kérdéssel foglalkozzunk. A másik félnek meg kell emésztenie a m ondot­
takat. Ha túlterheljük, valószínűleg tám adásnak fogja érezni, és elkezd
védekezni.
Beszéljünk a várható következményekről: „Ha nem szállsz ki az én
dolgomból, megkérem az edzőt, hogy segítsen tisztázni a helyzetet.”
Ne alkalmazzunk nonverbális utalásokat, amikor másokat konfron-
tálni szeretnénk. Ha nem nézünk a másikra, kizárjuk őt. Ha nem adunk
visszajelzést, vagy harapdáljuk az ajkainkat, nem jelezzük egyértelműen
azt, ami zavar bennünket. Legyünk bátrak, és szemtől szembe közöljük,
ha valaki viselkedése bánt minket.
Ne vitassuk meg a problém át másokkal, mielőtt az érintettel megbe­
szélnénk. A másik személy valószínűleg tudni fogja, hogy másokkal is
megbeszéltük a problém át, és így még ellenállóbb lesz az építő megol­
dással szemben. Először közvetlenül az érintettet szembesítsük a prob­
lémával.
ami szükséges ahhoz, hogy a csapattagok értékesnek és elfogadottnak
érezzék magukat.
Figyeljünk másokra, ők is fognak ránk figyelni! Képzeljük bele m a­
gunkat a másik helyzetébe, és próbáljuk megérteni az ő nézőpontját is.
Tanuljunk meg visszajelzést vagy kritikát építő m ódon adni és kapni.
A szándékra figyeljünk oda, ne vegyünk m indent rögtön magunkra.
Tanuljuk meg jobban tolerálni a másikat. Fogadjuk el a csapattago­
kat olyanoknak, amilyenek, a hibáikkal, hirtelen fordulataikkal, jellem­
ző tulajdonságaikkal és az olyan vicces szokásaikkal együtt, melyek
egyedivé teszik őket.
Ne beszéljünk róluk a hátuk mögött, és ne pletykáljunk. A klikkese-
dés és féltékenykedés gyorsan tönkreteszi a csapatmorált.
A konfliktusainkat kezeljük bizalmasan. Közvetlenül csak azzal a sze­
méllyel foglalkozzunk, aki érintett (például: „így viselkedsz...”, „Ilyen
érzéseket vált ki a viselkedésed a többiekből.. „Ez az, ahogy a viselke­
déseddel befolyásolsz másokat és azt, ahogy ezt mások észlelik”).
Ismerjük fel, hogy m inden konfliktust nem lehet megoldani, de ha­
tékonyabban lehet kezelni, ha mindkét fél hajlandó kommunikálni.

A csapatok világáról... (Orlick, 1986)

Bizonyosodjunk meg arról, hogy „m indenki ugyanabban a csónakban
evez”. Fel kell ismerni, hogy minél nyíltabbak vagyunk másokkal, annál
jobb esélyeink vannak a boldogulásra és a céljaink elérésére.
Vitassuk meg, hogy milyen módszerek segítségével javíthatjuk a csa­
paton belüli harm óniát, beleértve azt, hogy hogyan támogassuk és se­
gítsük egymást a pályán és azon kívül is. Ezen felül tegyünk meg bármit,
146 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
V e z e t n i és v e z e t v e l e n n i
G yöm bér N oé m i-K o vács Krisztina
„A legbensőbb félelmünk nem az, hogy alkalmatlanok vagyunk, hanem
az, hogy m érhetetlenül nagy hatalm unk van. A saját fényünk és nem
a sötétségünk az, ami megijeszt minket. [... ] Ahogy fényünket hagyjuk,
hogy világítson, öntudatlanul is hozzájárulunk ahhoz, hogy m ások is
ezt tegyék. Ahogy megszabadulunk félelmeinktől, úgy jelenlétünk auto­
matikusan felszabadít másokat is.” (Carter edző, 2005)
A sport világának középpontjában —kim ondva és kim ondatlanul —
a teljesítmény áll. Életünknek a másik, ebben hasonló területe a munka.
A vezetők és az alkalm azottak az edzőkhöz és a sportolókhoz hasonló
kihívásokkal és elvárásokkal szembesülnek. Miért ne hívjuk segítségül
a m unka világát akkor, amikor az edzői hatékonyságról beszélünk? Egy
jó edző és egy sikeres vezető nagyon sokat tanulhat egymástól. Aknáz­
zuk ki ezt a lehetőséget, és nézzük meg, hogyan segíthet a vezetői gon­
dolkodásm ód, érték- és elvárásrendszer abban, hogy m i m agunk is
sikeres edzőkké váljunk.
M l IS A VEZETÉS?
A vezetés mások befolyásolása azért, hogy valamilyen feladatra közös
m egoldást találjunk. Fontos tehát, hogy a vezető hiteles, tehetséges és
elkötelezett legyen, hogy el tudja fogadtatni magát. A jó vezetők két
feladatot látnak el. Teljesítik a csoport célját vagy céljait (figyelmük a fel­
adatra irányul), valam int segítik a csoporton belüli jó kapcsolatok ki­
v i. Vezetni és vezetve lenni 147
alakítását (figyelmük a kapcsolatok m inőségére irányul). Hem phill
(1949) szerint a vezetésnek kilenc funkciója van: lelkesítés, részvétel,
képviselet, egységesítés, szervezés, irányítás, kom m unikáció, b ü n te­
tés/jutalm azás, alkotás (teljesítm énym ércék felállítása). Ezek négy fő
irányvonal m entén összpontosulnak:
• megértés (gondoskodás, törődés),
• kezdeményezés,
• teljesítmény,
• m indennapi szociális kapcsolatok.
A vezetői szerep meghatározása
A vezetés egyszerűen és röviden: tudni kell egy adott folyam atot meg­
tervezni. A vezető a fejében meglévő kép alapján ad inform ációkat és
utasításokat m ásoknak. Egy csapat vezető nélkül olyan, m in t a hajó
korm ány nélkül. A vezetés egyfajta szociális és pszichológiai környezet
kialakítását is jelenti - am it az üzleti életben szervezeti kultúrának,
a sportéletben pedig csapatkultúrának neveznek. Ehhez a kultúrához
hozzátartozik a kiválasztás, a m otiválás, a jutalm azás, az átképzés és
a csapat tagjainak és mindenki másnak az egyesítése, aki a szervezetnek
segít.
A kiváló edzők, vezetők tudják, hogy a fejükben m egálm odott képet
hogyan teremtsék meg a valóságban. Az edzők vezetői szerepükben egy
olyan környezet kialakítására törekszenek, melyben m inden egyes spor­
tolónak maximális lehetősége van a siker, ezáltal pedig a csapatsiker el­
érésére. Az edző nemcsak a fizikai környezettel, hanem a pszichológiai
és szociális környezettel is foglalkozik.
A vezetők döntései ideális esetben alkalm azkodnak a csoporttagok
érettségéhez, színvonalához. A m unkához való hozzáállás szempontjai
a következők (Chelladurai, Doherty, 1998):
• a csoport vágya, hogy meghatározza és elérje a célt;
• a csoport akarata és képessége ahhoz, hogy felelősségteljes legyen;
• a csoport tanulásának és tapasztalatának m értéke - vagyis a hozzá­
értés.
A pszichológiai érettséget saját m agunk és a környezetünk tisztelete,
a magabiztosság és a motiváció szintje határozza meg, melyet m inden
148 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek VI. Vezetni és vezetve lenni

ember magában hordoz. A hozzáállás és a viselkedés az érés és a tapasz­

talatok hatására változik. Ahogy az érettség nő, úgy csökken az adott
feladatra való tudatos koncentrálás szükségességének mértéke. A veze­
tői magatartás egy közvetlenebb stílusról átvált egy, a vezető-beosztott
kapcsolat fejlődését célzó formára. Az életciklus későbbi szakaszaiban
a vezető m ár csak tanácsadói szerepkört vállal magára, függetlenséget
biztosít a feladatok megoldásához. A döntések sokkal inkább megbe-
szélhetőek, m intsem m inden esetben irányítottak.
A jó edző eszközei és feladatai az életszakaszok függvényében (Loehr,
2005; Murray, 1998):
• Minden egyes játékos fejlettségi szintjének felmérése a csoport építésé­
nek korai szakaszában, a szezon kezdete előtt, hogy ennek megfe­
lelően kialakíthassa a szükséges vezetői stílust. Az elején többnyire
tipikusan tekintélyelvű magatartást kell alkalmazni. Nyílt kom m u­
nikáción keresztül kell lefektetni a szabályokat és megfogalmazni az
elvárásokat. o>
• A magabiztosság és a kölcsönös tisztelet kiépítése m inden játé­ X

kosnál. A cél elsősorban a játékosok teljesítménynövelése, együtt­ o

m űködő kom m unikáció a m unka során, becsület és nyíltság,
m ások érzéseinek megértése, valam int a képességek és készségek
fejlesztése.
• A csapatkapitány szerepe. A csapatkapitányi pozíció együtt jár a ve­
zetői készségek fejlesztésével és fejlődésével. A vezetőknek és a leen­
dő vezetőknek is m otiváltnak kell lenniük arra, hogy felelősséget
vállaljanak az eredményekért, és elkötelezettek legyenek a csoport
céljai iránt.
• Megalapozott bizalom. A jó edző-játékos viszony kialakításához
bizalom ra van szükség. Ha egy vezető képes arra, hogy bizalmas
kapcsolatot alakítson ki egy sportolóval, akkor rajta keresztül a töb­
biekhez is közelebb kerülhet. Természetesen ennek az ellenkezője is
igaz: ha nem tu d u n k közel kerülni valakihez, akkor a többi spor­
tolóhoz is nehezebben találjuk meg az utat.
Az életszakaszok során eltérő fejlettségi szintet képviselünk. Ebből kifo­
lyólag az idősebb és tapasztaltabb sportolóknak egészen mások az elvá­
rásaik, m int fiatalabb, kevésbé rutinos társaiknak.
'<
Mit tesznek a sikeres vezetők? (Anshel, 2 0 0 3 )
• Irányítanak: a jövőre irányuló elképzeléseikhez célokat tűznek ki.
• Olyan pszichológiai és szociális környezetet alakítanak ki, melyben
a csapat céljai elérhetővé válnak.
• Értékeket közvetítenek, és - részben a saját filozófiájuk közvetítése
által - nevelnek is. Az értékek és ezek átadása az edzői filozófia fontos
része.
• A csapat által kitűzött célok elérésére motiválják a csapattagokat.
• Egy problém a megjelenésekor konfrontálják, szembesítik a csapatot,
szervezetet.
• Jól kommunikálnak.
Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek VI. Vezetni és vezetve lenni 151

A VEZETÉSI STÍLUSOK ÁTTEKINTÉSE AZ EDZŐI ESZKÖZTÁR

Lewin, W hite és Lippitt (1939) megtalálták annak a lehetőségét, hogy Az edzők hatalm a azon alapszik, hogy
a vezető és a vezetett csoport alkotta összetett rendszert egyszerűbb for­ a sportolók milyen mértékben teljesí­
m ában tanulm ányozzák. Gyerekekkel végeztek egy kísérletsorozatot tik kívánságait, utasításait. Az edző,
az iskolán kívüli tevékenységük során. H árom csoportba osztották pozíciójánál fogva, jelentős befolyás­
őket, és különböző játékos feladatokat adtak nekik. A kísérlet lényege sal rendelkezik, azaz nagy hatással
az volt, hogy a csoportvezetők vezetési stílusát váltogatták. van a sportolók viselkedésére akár
A kísérletekkel három , jól m egkülönböztethető stílust sikerült elkü­ pozitív, akár negatív módon.
löníteniük: Hogyan fokozhatja vajon az edző
• a tekintélyelvű (autokratikus), azt a befolyást, amelyet m ár pozíció­
• a demokratikus és jánál fogva birtokol? Figyelnie kell
• a megengedő (laissez fairé) vezetést. a megjelenésére, magabiztosságot és
szakértelmet kell sugároznia, megfele­
A tekintélyelvű vezető utasításokkal irányít - meghatározza a szabályo­ lően kell m eghatároznia a jutalm akat
kat, kiadja a feladatokat, és ellenőrzi a tevékenységet. A csoport addig és büntetéseket, és követendő példát
teljesít, amíg jelen van és ellenőriz, viszont am int félrenéz vagy elhagyja kell mutatnia. Murray és M ann (1998)
a helyiséget, a tevékenység megszűnik. Ily m ódon a vezető jelenlétében m eghatározza azokat a területeket,
m indenki sokat dolgozik, de a hangulat nyom ott és szorongással teli. melyek az edzői m unka szem pontjá­
Összességében a teljesítmény ilyen vezetői stílus mellett a legmagasabb, ból kiemelkedő jelentőségűek, és am i­
viszont az érzelmi eredmény a szorongás és feszültség. ket a hazai sportpszichológiai tapasz­
A demokratikus vezető a csoport tagjaival együtt fekteti le a szabályo­ talatokra alapozva m utatunk be.
kat, együtt osztják el a szerepeket és feladatokat, ellenőriznek és értékel­
nek. Amikor a vezető egy idő után elhagyja a helyiséget, a tevékenység jó A szakértelem hatalma
darabig tovább folyik. A csoport nem igényel közvetlen ellenőrzést. Tel­ Egy edzőt akkor fogadunk el igazán,
jesítményük jó. Az eredm ény nyugodt, nem feszített tem pójú m unka­ ha hozzáértése, tapasztalata és k ép­
végzés, jó közérzet, kreativitás és együttműködés. zettsége bizonyított. Egy edző akkor
A megengedő vezető nem bonyolódik kapcsolatba a csoporttagokkal őszintén elismert és hiteles, ha olyan
- nem ad feladatot, nem állít fel szabályokat. A csoport széthullik. Egyes jellemzőkkel vagy minőségekkel ren­
esetekben azonban a csoporttagok közül valaki átveszi a vezetést, és delkezik, melyet a sportoló vagy a csa­
—tekintélyelvű vagy dem okratikus m ódon - részben vagy egészben pat értékel, m int például a megjelenés,
összefogja a többieket. Az eredm ény többnyire kevés m unka, sok ren­ a tudás és a b em u tato tt ism eretek.
detlenség, agresszivitás és rossz közérzet. Sajnos gyakran halljuk a sportolóktól,
Az elméletnek több továbbfejlesztett változata is van, számos közü­ hogy „nem tu d o m ő t elfogadni,
lük a sport világára adaptált (Lénárt, 2002). szám om ra nem hiteles, nem érzem
m agam biztonságban, így gyakran
A kulcsszó a következetesség. Aki nép­
szerű akar lenni, az hamar hiteltelenné
válhat. N em tudunk egyszerre minden­
kinek megfelelni, nem is kell. Egy edző
bizonyos fokig kiszámítható kell hogy
legyen. Am iért a z egyik nap dicséret
jár, a zé rt másnap nem lehet leszidni
a versenyzőt, mert felborítjuk azt a z ér­
tékrendet, amit mi építünk fel.
A másik fontos tulajdonság a tisztelet.
Tisztelet a sportág, a versenyzők, a sport­
társak iránt. A z edzőt nem kell mindig sze­
retni, sokszor mennek haza egy kimerítő
edzés után úgy a sportolók, hogy mele­
gebb éghajlatra kívánják a trénert. M ás­
nap mégis újra ott vannak, mert tudják,
hogy a z edző nem öncélúan kínozza
őket, hanem a közös siker érdekében.
Tiszteljük egymás erőfeszítéseit.
A küzdősportokban az edző és a ver­
senyző között szoros bizalmi viszony
van. A versenyző fenntartás nélkül hajtja
végre a mestere utasításait versenyen és
edzésen. O lyan szinten kell bíznia az
edzőben, hogy sokszor a saját gondola­
tainál előbbre tudja helyezni a másik ál­
tal mondottakat. Ez arra készteti az
edzőt, hogy minden mondanivalóját ala­
posan gondolja meg, mert súlya és kö­
vetkezménye van minden elhangzott
szónak. Felelősen viselkedni: nekem ez
a legfontosabb, amit tanultam magamról.
SERES ATTILA
edző, női ökölvívás
152 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek VI. Vezetni és vezetve lenni 153

megkérdőjelezem vagy felülírom magamban a döntéseit”. Ezért annyi­

ra hatékony például az, ha egy olyan sikeres sportoló alapít úszóiskolát,
aki „már letett valamit az asztalra”.
Az edző a tervezést és az elköteleződést is elvárja a sportolóktól. N a­
gyon fontos a jól megtervezett edzés. Az edzők szerint a siker kulcsa a jó
felkészülés. A jó felkészülés azzal kezdődik, hogy kitűzik a célokat,
azután azonosítják azokat a készségeket és stratégiákat, melyek a siker
szempontjából fontosak.

Megjelenés - az első benyomás

A hatékony edzői m unka fontos része - illetve fontos része kell hogy
legyen - a fizikai megjelenés. Gyakran előfordul, hogy az első benyom á­
saink nem megfelelőek vagy torzítottak, ezek viszont meghatározhatják
azt, ahogyan a későbbiekben vélekednek rólunk. Természetesen vannak
olyan edzők, akik elrettentő viselkedésük és megjelenésük ellenére még­
is sikeresek, de ők a kivételek.
Egy olyan edző esetében, aki úgy jelenik meg és viselkedik, m int egy
győztes, működésbe lép az önbeteljesítő jóslat, és valóban győztessé is
válik (Smoll és mtsai, 2006).
A nem zeti szim bólumok, a válogatott mez és felszerelés minősége,
bizonyos esetekben az elegáns megjelenés m ind befolyásolják az edző és
általa a sportolók megítélését is. Fontos, hogy öltözködésünk tükrözze
a személyiségünket. Ne felejtsük el, hogy megjelenésünkkel elveinket,
hitvallásunkat is képviseljük.

A karizm a
N éhány vezető azonnal kiváltja a lojalitást és elköteleződést, csakis
azért, m ert karizm atikus. A sporttörténelem tele van karizm atikus
vezetőkkel.
Az ilyen edzők azok, akiket szinte lehetetlen helyettesíteni. Ebben
a helyzetben a legkevésbé hatékony megoldás, ha az új edző megpróbál
hasonlítani az előzőre, és pontosan ugyanúgy viselkedik. Az edzőknek
Fotó: Kovács Anikó

ki kell alakítaniuk a saját vezetői stílusukat, elképzeléseiket. Ha megnéz­

zük a nagy, karizmatikus vezetőket, láthatjuk, hogy m indannyian egye­
dülálló, különleges személyiségek, és jelentős mértékben különböznek
egymástól. Senki sem lehet képes arra, hogy ugyanúgy megismételje az
154 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek VI. Vezetni és vezetve lenni 155

ő edzői stílusukat, hiszen m indannyian mások vagyunk, nincs két egy­

forma személyiségű ember. Egyszerűen felesleges m ások viselkedését
utánozni. A karizma tehát nem másolható, teljes m értékben egyéniség­
függő.

A követendő példa
A sportoló követi az edző viselkedését, ezért az edzőnek tudatosan kell
példát m utatnia a szabályok követését illetően. Például, ha az edző
a sportolótól megköveteli a pontosságot, akkor neki is ugyanúgy p o n ­
tosnak kell lennie.
Az edzők általában elvárják a sportolóktól, hogy képesek legyenek
kontrollálni az érzéseiket (M urray és M ann, 1998). Ez azért fontos,
m ert a legtöbb ember az érzelmi kontroll elvesztését követően nem ké­
pes maximális teljesítményre. Az érzelmi kontrollt persze az edző is el­
vesztheti, így ő sem lesz képes az optimális m értékű teljesítményre, ez­
által negatív m odellként szolgál a sportolók számára. Ha az edző nem
megfelelően viselkedik a pálya mellett, akkor a sportoló hajlamos kö­
vetni a példáját, esetenként átveheti ezeket az érzéseket. Az edző viselke­
dése nyugtalanná teheti őt, ami hozzájárulhat a gyenge játékhoz.
A jutalm ak és büntetések elosztása
Az edzők határozzák meg a jutalmak és büntetések kiosztását, illetve be­
folyásolni tudják azokat. A jutalom lehet objektív és szubjektív. Objek­
tív jutalom nak tekinthetjük például a juttatásokat, szubjektív jutalom
például az elismerés. Az edzők többsége általában szubjektív, megfog­
hatatlan jutalmakkal dolgozik (Smoll és mtsai, 2006).
Vannak olyan sportolók, akik képesek m otiválni önm agukat (belső
motiváció), és vannak, akiknek szükségük van mások segítségére. A se­
gítség érkezhet a szülők, a kortársak, a csapattársak vagy az edzők irá­
nyából (külső motiváció). A vezető szerepe sokkal egyszerűbb és köny-
nyebb, ha olyan sportolókkal dolgozik együtt, akik belsőleg motiváltak.
A vezetői befolyás viszont mérséklődik, ha az edző nem képes megfelelő
motivációs hátteret biztosítani a kívülről motivált sportolóknak.
Egy veszélyes csapda - az önbeteljesítő jóslat
Az önbeteljesítő jóslat elmélete szerint (Horn és mtsai, 1998) az edzők­
nek a sportolók képességeivel kapcsolatos elvárásai olyan jóslatokként
működnek, melyek meghatározzák az elérhető teljesítmény szintjét. Ez
a folyamat megjelenik az osztálytermekben, a m unka világában és ter­
mészetesen sportközegben is. A jelenség gyakorlati alapja a „beskatu­
lyázás”. Sokszor halljuk azt a m ondatot, hogy „a skatulyába könnyű
bekerülni, de onnan ki szinte lehetetlen”. Ebből kifolyólag előfordul,
hogy az edzők elnézőbbek a tehetségesnek tartott sportolókkal. Egyfajta
„ördögi k ö rt” láthatunk, melybe a tehetséges és kevésbé tehetséges
sportoló, valam int az edző maga is belekerül. Fontos, hogy megismer­
jük ezt a sokszor tudattalan jelenséget, és időben észlelve, m egtörjük
a m ár említett kört (H orn és mtsai, 1998):
1. Az edző m inden sportolóval szemben kialakít bizonyos elvárásokat,
melyek előre jelzik a teljesítm ény szintjét és azt a viselkedést, mely
a következő szezonban jelenik majd meg.
2. Az edző elvárásai befolyásolják azt, ahogy a sportolókat kezeli, ahogy
viszonyul hozzájuk. Ez azt jelenti, hogy az edző viselkedése annak
megfelelően alakul, hogy milyen képességeket tulajdonít az adott já­
tékosnak.
156 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek VI. Vezetni és vezetve lenni 157

3. Az a mód, ahogy az edző a sportolóval bánik, befolyásolja a sportoló Előnyök Hátrányok

teljesítményét és tanulásának mértékét. Ráadásul ez a viszonyulás azt A döntés racionálisabbá válik, Időigényes. Előfordulhat, hogy az egyéni
is megmutatja a sportolónak, hogy az edző mennyire tartja őt hozzá­ m inősége javul, hiszen több az elérhető és nem a csapatérdekek válnak
inform ációforrás meghatározóvá
értőnek, tehetségesnek. Ez az információ befolyásolja a sportoló ö n ­
A sportolók sajátjuknak is érzik a döntést, A c soportdöntés kevésbé hatékony
értékelését, teljesítménymotivációját és törekvéseit.
ami fokozza az elköteleződésüket összetett problém ák esetén, hiszen
4. A sportoló viselkedése és teljesítménye alkalmazkodik az edző elvárá­ és a felelősségtudatukat számos tényezőt kell figyelem be venni
saihoz. Ez a viselkedés megerősíti az edző eredeti elvárásait, és a fo­ Fejlődik a sportolók önértékelése, A döntéshozás hatékonysága jelentős
lyamat folytatódik tovább. önbizalm a és problém am egoldó-készsége m értékben függ a csop ort egységessé­
gétől - például a rivalizálás, a klikkek
csökkenthetik a hatékonyságot
Láthatjuk, hogy ez valóban egy ördögi kör.
Végül, csak egy pillanatra, vonatkoztassunk el a sporttól. G ondoljunk 10. tá b lá za t. A közös döntés előnyei és hátrányai

bele abba, hogy bizonyos m ondatok, gondolatok és érzések a m inden­

napi életünkben is lehetnek önbeteljesítő jellegűek. Ha m indig azt
m ondogatom magamnak, hogy „én úgysem vagyok elég jó”, akkor va­
lóban nem leszek soha „elég jó”.
HOGYAN HOZZUK MEG
A DÖNTÉSEINKET?
A döntéshozás stílusát gyakran összekeverik a döntések lényegé­
vel. A feladatorientált vezető elsődlegesen a feladat végrehajtására,
míg a kapcsolatorientált vezető a feladatot végrehajtó emberekre kon­
centrál (C helladurai, 2007). A feladatorientált vezető (az edző, aki
a sikeres teljesítm ény m iatt aggódik) sokkal tekintélyelvűbb, m int a
kapcsolatorientált vezető (az edző, akit a sportolók egyéni fejlődése
foglalkoztat), aki viszont dem okratikusabb. Az alábbi összehason­
lításban láthatjuk a dem okratikus döntéshozás előnyeit és hátrányait
(Chelladurai, 1998):
A bizonytalanság (a sárkány első feje)
A döntéshozó gyakran kerül olyan helyzetekbe, ahol nem ismeri
a problém ákat, nem tudja a megoldás lehetőségeit, ahogy azt sem,
hogy a külső tényezők hatása m ikor és hogyan érvényesül. Ezért szüksé­
ge van a bizonytalanságtűrés képességére, m ert e nélkül gyorsan kiala­
kul a szorongás, mely jelentősen rontja döntési teljesítményét.
A komplexitás (a sárkány második feje)
A döntéshez sokféle és egymással bonyolult kölcsönhatásban lévő té­
nyezőt kell figyelembe venni. Ezt az igen nehéz feladatot a döntéshozó
sokszor hibás stratégiával igyekszik megkönnyíteni: „józan eszére” hall­
gatva leegyszerűsíti; elemzés helyett kész, szakértői recepteket alkalmaz;
saját sztereotípiáira, előítéleteire, esetleg szóbeszédre, hagyom ányra
Rossz m egoldások Jó m egoldások
Figyelmen kívül hagyja a döntés Brainstorm ing (ötletelés)
bizonytalan tényezőit („biztosra m egy”)

Elhalasztja a döntést („am it nem Szimuláció (a helyzet megjelenítése)

M elyek a döntés nehézségei? A „három fejű sárkány" csinálunk, abból nem lehet baj...” )
Döntéseinket alapvetően három tényező befolyásolja: a bizonytalanság Felnagyítja a bizonytalan tényezőket Inform ációgyűjtés
mértéke, a problém a bonyolultsága és az érdekeink érvényesítésének le­ (a benne lévő inform áció „feltupírozása”:
a statisztikák szélsőségesen optim ista
hetősége. A „háromfejű sárkány” modellje (Szakács, Bánfalvi, 2006) jól
értelmezése)
szimbolizálja ennek a folyamatnak az összetettségét.
11. tá b lá zat. A döntéshozás folyamatának két oldala
158 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
alapoz. Ezek m indegyike jelentősen gyorsítja, ezáltal kevésbé haté­
konnyá teszi a döntést, néha komoly negatív következményeket okozva.
Kelley és Thibaut (1978) leírta az egyszerű és bonyolult feladat közti
különbséget. Egyszerű feladat egy keresztrejtvény megoldása, míg an ­
nak megszerkesztése bonyolult feladat. A megoldásban a csoport sike­
resebbnek bizonyul, mivel a csoport sokkal több alternatívát tud kiala­
kítani, melyeket a kritérium oknak megfelelően könnyen lehet helyes­
nek vagy helytelennek ítélni, valamint nem egy embernek kell az összes
szóval foglalkoznia. A keresztrejtvény megszerkesztése viszont sokkal
bonyolultabb feladat, hiszen az összes szót és kritérium ot észben kell
tartani, azokat összetett és logikus m ódon kell összekapcsolni. Az ilyen
típusú feladatokban a csoport legjobb tagja sokkal hatékonyabb, m int
a csoport. Ebből kifolyólag az egyszerű feladatok esetén sokkal hatéko­
nyabb a csoporttagok bevonása, szemben a bonyolult feladatokkal, ahol
az egyéni problémamegoldás vezet eredményre.
Kelley és Thibaut megállapításai alapján Chelladurai (1998) azt a kö­
vetkeztetést vonta le, hogy egy összetett problém át az edző vagy egy
csapattag optim álisabban képes m egoldani. Ilyen problém a például
egy csapat számára a hatékony stratégia kiválasztása, m ert ez a döntés
nagyon sok fontos tényező figyelembevételét kívánja meg.
Az érdekütközés, konfliktus (a sárkány harmadik feje)
Forrása az edző-sportoló, a csapat-egyén érdekeinek ütközése. A konf­
liktusok hátteréről bővebben olvashatunk a kom m unikációval
foglalkozó fejezetben. A döntéshozási folyamatban a hatékony konfliktus-
kezelés alapvető fontosságú készségként kell hogy megjelenjen.
Az edző szerepe a döntések folyam atában
Gyakran előfordul, hogy az edző személyisége befolyásolja egy-egy
döntését. A tekintélyelvű edző m inden döntést önállóan fog meghozni,
miközben a demokratikus és rugalmas személyiséggel rendelkező edző
időnként másokkal is megosztja a felelősséget. A döntést mindig a hely­
zetnek megfelelően kell meghozni. Az edzői hatalmat és a döntések meg­
hozatalát az alábbi tényezők befolyásolhatják (Chelladurai, 2007):
• a jutalmak kialakítása,
• a büntetések kiszabása,
VI. Vezetni és vezetve lenni
• az edzői pozícióból fakadó hatalom,
• a sportolók edző felé irányuló szeretete és tisztelete,
• az edző szakértelme és múltbeli tapasztalatai,
• az időnyomás,
• a rendelkezésre álló információforrás,
• a probléma összetettsége,
• a csoport egységessége.
Vezető a csapaton belül
A csapaton belüli vezetővé a leginkább hozzáértő és az arra alkalmas já­
tékosnak kell válnia. A vezetői szerep csak akkor alakul ki természetes
úton, ha a csapaton belül elfogadás uralkodik, és a sportolókat bátorít­
ják is erre. Az edző úgy segíthet a sportolóknak a vezetői készségeik fej­
lesztésében, hogy egyéni felelősséget ad nekik. Eleinte csak kis m érték­
ben, majd a sikeres próbálkozásokat nagyobb felelősség átruházásával
pozitívan megerősíti. A csapaton belüli em beri kapcsolatok akkor fej­
leszthetők, ha a csapattagok is tudatában vannak az elvárásoknak, a sza­
bályok világosak, a csapateljárások megfelelően előírtak és elérhetőek,
valamint ha a m eghatározott felelősség nem haladja meg a képességei­
ket. Néhány hasznos javaslat (Taylor, 2005):
• Azonosítsuk a lehetséges vezetőket, és a csapaton belül biztosítsunk
számukra vezetői lehetőségeket.
• Alkalmazzuk őket többféle szerepben, adjunk nekik felelősséget.
• Az összes sportolóval bánjunk emberként.
• A kom m unikáció legyen nyílt és közvetlen, nem szabad, hogy a csa­
patvezető ütközőponttá váljon a sportolók és az edző között.
AZ EDZŐ LEHETSÉGES SZEREPEINEK
RÖVID ÁTTEKINTÉSE
Az edzői m unka nagyon összetett és felelősségteljes. Egy sportoló vagy
csapat életében az edző számos szerepet tölthet be. Ezek a szerepek néha
nyilvánvalóak, néha szim bolikusak, néha tudattalanok (M urray és
Mann, 1998).
160 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek VI. Vezetni és vezetve lenni 161

A vezető
Egy csoportnak mindig szüksége van vezetőre. A sportban ez a vezető az
edző. A hatékony edző olyan, m int egy sikeres vezető: felelősséget vállal
a kudarcokért is; irányít az edzésen; megtervezi és megbeszéli a straté­
giát a mérkőzés előtti, alatti és utáni időszakra; m inden játékossal szem­
ben megfogalmazza az elvárásait.

A tanítvány
Hogyan lehet egy edző tanítvány, m ikor éppen tőle várjuk el, hogy m á­
sokat tanítson? „A jó pap holtig tanul” - tartja a közmondás, és tudja ezt
a jó edző is. Tudja, m ikor kell egy kicsit félreállnia, teret adnia a játéko­
soknak, vagy bevonnia őket a döntéseibe. A jó edző folyamatosan képzi
magát, keresi azokat a lehetőségeket, ahol továbbfejlődhet, és meghall­
gatja m ások visszajelzéseit. A kétség valójában egy igaz barát, hiszen
olyan kérdéseket is felvet, melyek az esetleges hibáinkra világítanak rá.
Az edző és valójában a sportpszichológus is akkor válik rossz szakem­
berré, ha m ár úgy érzi, nincs m it és kitől tanulnia.

A tanár
Egy jó edző nem csak a játék csínját-bínját ismeri, hanem - jó tanár
m ódjára - azt meg is tudja tanítani (M urray és M ann, 1998):
• visszajelzést vár és kér a sportolóitól a saját m unkájára vonatkozóan is;
• többféle kommunikációs módszerrel tanít (például videofilmét vetít);
• a versenyen nem kér szám on új, addig még ism eretlen m ozgásokat
vagy taktikát, ugyanakkor az edzésen m indezt a tökéletességig gyako­
roltatja.

A példakép és mértékadó
Nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy az edző m inden pillanatban pél­
dakép. Példakép a többi edző, a sportolók, a szurkolók és a média előtt.
Ebben a szerepben összpontosulnak mindazon irányvonalak, melyeket
az eddigiekben bem utattunk: hitelesség, következetesség, kom m uniká­
Fotó: Szabó Pál

ció, életm ód és megjelenés. Az edzőknek saját viselkedésük tekinteté­

ben ugyanazokat a szabályokat kell követniük, m int am iket a játéko­
saiktól elvárnak. A csapat bizonyos tagjaival szembeni kivételezés például
megbízhatatlanságot tükröz, és a tisztelet elvesztését vonja maga után.
Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
A jó edzőnek magas, de reális elvárásai vannak a sportolóival
szemben. A követelm ények m agukba foglalják a rendszeres edzést és
a szabályok betartását. Előfordulhat, hogy az edzőnek határokat kell
szabnia a sportoló viselkedésére vonatkozóan, hogy biztosítsa a m axi­
mális teljesítményt. Az edzőnek sok választási lehetősége van. Eldönt­
heti, hogy bővíti-e a szabályok körét; véleményt kérhet a játékosaitól;
megígérheti, hogy gondolkozik az adott problém án; elmagyarázhatja,
hogy a tém a m iért nem vita tárgya. A határok megszabását a sportolók
gyakran találják szükségesnek, néha igénylik is, hiszen ezek segítenek
kontrollálni a cselekedeteiket.
A tanácsadó
A jó edzők megközelíthetőek. Bizalmas légkörben az edző meghallgatja
a játékos problém áit, és foglalkozik is azokkal. Kellő türelm e van
a problém ák megértéséhez, legyen az magánéleti vagy az iskolai fejlő­
déssel kapcsolatos. Nem kell, hogy az edző „pszichológus” is legyen, de
m indenképpen szüksége van pszichológiai érzékre.
A szülőpótló
Különösen a gyereksport területén - de néha felnőttek esetében is - az
edző egyfajta szülőpótlóvá vagy a szülői szerep kiegészítőjévé válik.
Gyakori jelenség, hogy a szülők, a család a gyerekkel kapcsolatos prob­
léma megoldását az edzőtől várja. Előfordult m ár, hogy egy szülő azt
m ondta az edzőnek: „Nevelj em bert a gyerekemből!” A sport olyan ér­
tékeket közvetít, melyek a gyerek személyiségfejlődésének szempontjá­
ból elengedhetetlenek, így természetes, hogy az edző a gyerek életében
néha egyfajta „különleges” szülői szerepet tölt be. Gyakori, hogy a gye­
rekek tudattalanul az edzővel szemben a szüleikkel való kapcsolatuk
mintáit élik meg, vagy az edző él át szülői érzéseket a gyerekekkel szemben.
VEZETÉS A GYAKORLATBAN
Válasszunk ki olyan nagy és jelentős edzőket, akikre felnézünk, és szíve­
sen a bőrükbe bújnánk egy kicsit. Gyűjtsük össze azokat a tulajdonsá­
gaikat, melyek sikeressé és hatékonnyá tették őket. Készítsünk egy listát
VI. Vezetni és vezetve lenni 163
ezekről. A lista alapján értékeljük m agunkat egy 1—5-ig terjedő skálán
(1: nagyon gyenge, 5: kiváló). Vizsgáljuk meg, ez alapján milyennek lát­
hatnak m inket mások, mi lenne az ideális.
Emlékezzünk vissza, kezdő edzőként hogyan gondolkodtunk, és m i­
lyen terveink voltak. Vizsgáljuk meg, hogy hol tartunk most, megvaló-
sítottuk-e terveinket?
Legyünk kreatívak, és gyakoroljunk! Kockázatm entes helyzetben
váltsunk döntési stratégiát, lepjük meg a sportolókat azzal, hogy kikér­
jük a véleményüket, és helyet biztosítunk nekik a döntési folyamatban.
Figyeljük meg, mi történik!
Keressünk olyan képzéseket, készségfejlesztő tanfolyam okat,
melyekkel bővíthetjük edzői palettánkat! Nem kell, hogy ezek mindig
a szigorúan vett sportprogram hoz kapcsolódjanak, egy olyan képzés is
segíti a m unkánkat, mely személyiség- vagy készségfejlesztő hatású -
kommunikációs, motivációs stratégiákkal kapcsolatos vagy önismereti
tréningek.
Hogyan kezeljük a sportolók problémáit?
A legfontosabb dolog, hogy meghallgassuk őket, és ezt figyelmesen
tegyük. Próbáljuk meg alkalmazni az alábbi meghallgatási készségeket:
• M inim alizáljunk m indent, ami eltereli a figyelmet. N éhány tényező
- m int például a zaj, a telefoncsörgés, más em berek tevékenységei -
egyértelműen eltereli a figyelmet. Olyan tényezőket is zárjunk ki, m e­
lyek belőlünk fakadnak - például ne engedjük, hogy elkalandozzanak
a gondolataink. Az em berek percenként körülbelül 125 szót tu d ­
nak kim ondani, viszont percenként 600 szót tudunk meghallgatni és
felfogni. Az a hallgató, akinek kiesik a figyelme, hajlamos nem odaillő
gondolatokkal kitölteni ezt a szabad kapacitást.
• Ne ítéljük meg elham arkodottan, amit hallunk. Mielőtt véleményt al­
kotunk a szituációról, várjuk meg, hogy a beszélő befejezze a m onda­
nivalóját, és gyűjtsünk annyi inform ációt, am ennyit csak lehet. Csak
ezt követően alakítható ki az álláspont. A jó hallgató tisztáz m indent,
ami nem volt tökéletesen világos számára. Nem kerül sokba, hogy
visszakérdezzünk, viszont annak nagyon magas ára lehet, ha félre­
értünk valamit. Az üzenet tartalm a álljon az érdeklődés fókuszában,
ne a beszélő személye. Gyakori hiba, hogy túl korán megítélünk valakit,
164 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek VII. Több testben egy lélek - a csapatsportok pszichológiája 165

aki nem szimpatikus, és utána m ár csak a felére figyelünk annak, amit

mond.
• Figyeljük az érzelmi tartalmat! A jó hallgatás magában foglalja az el­
hangzottak érzelmi tartalm ának figyelembevételét is, nem csak a pusz­
ta tényekét. Gyakran az emberek hangtónusából vagy arckifejezéséből
egyértelműen kiderül, hogy hogyan éreznek. A jó hallgatók „veszik”
ezeket a jelzéseket.
• Amikor beszélünk, kérdezzünk úgy, hogy az világos legyen, és segítse
VII T ö b b testben e g y lélek -
A CSAPATSPORTOK PSZICHOLÓGIÁJA
a megértést. Foglaljuk össze együtt az elhangzottakat! G yöm bér N oé m i-Im re Tóvári Zsuzsanna-
• Tartózkodjunk az azonnali tanácsadástól vagy attól, hogy m egm ond­ Kovács Krisztina
juk, m it kellene tennie a másiknak (Shaw és mtsai, 2005).

„Nézz a melletted ülőre, nézz mélyen a szemébe. Azt látod majd benne,
hogy a srác segít majd a harcban, látni fogod, hogy ő meghozza ezt az ál­
dozatot a csapatért. Tudja jól, hogy ha rajtad m úlna, te is megtennéd ezt
érte. Ezt hívják csapatnak! Tehát vagy túléljük ezt a harcot egy csapat­
ként, vagy odaveszünk egyénenként! Ennyi a történet! Ez a futball!”
(.Minden héten háború, 1999)
Harc jó értelemben - fizikailag, technikailag és mentálisan. A csapat harca,
és mindenkié, aki a csapathoz tartozónak érzi magát. Harcolunk saját m a­
gunkkal és az ellenféllel, harcolunk egymásért, az edzőért és a győzelemért.
Megéri vajon mindez? Kérdezzük meg azokat, akik ezt választják. Magyar-
országon emberek tízezrei tapadnak a tévéképernyő elé, ha játszik a vízilabda­
válogatott. Együtt sírtunk a kézilabdás lányokkal Sydneyben. Az aranycsa­
pat örök legenda marad. Mi a titok? Mitől válik egy csapat nemzeti szimbó­
lummá, és mi okozza a kudarcot? Van-e „magyar átok” vagy „szerb-fóbia”?
A válasz: nincs. A gyökereket valahol a fejekben, a gondolatokban, a menta­
litásban kell keresni - és a szakszerű sportpszichológiai felkészítésben.

MITŐL VÁLIK EGY EGYSÉG CSAPATEGYSÉGGÉ?

A csapat a benne játszó sportolók életét, kapcsolatait, eredményeit talán

legerősebben befolyásoló csoport. Ha nincsen egy jól m űködő, dina-
166 Fejb en dől el - Sportpszichológia mindenkinek
mikus, erős összetartó erővel, kohézióval rendelkező csapat a sportoló
körül, akkor bármilyen sportteljesítményt elérhet, mégsem tapasztalja
meg a sikert, m ert eredménye a csapat kollektív, azaz együttes teljesít­
ményétől függ. De fordított esetben is igaz az állítás - egy jól m űködő
csapat kiemelkedő egyéni teljesítmények nélkül nem feltétlenül ered­
ményes. A csapatokkal folytatott pszichológiai munka, valam int a csa­
patépítés első és legfontosabb feladata a csapat optimális teljesítmény­
szintjének elérése. A csapat egy nagyon erős viszonyítási pont a verseny­
zők életében, mely időnként ugyanolyan jelentőségűvé válhat, m int
maga a család. A sikeres csapatteljesítmény eléréséhez ezt is figyelembe
kell venni. Fontos, hogy a sportoló és a csapat viszonya kiegyensúlyo­
zott és kölcsönös legyen, m ert ha nem jól m űködik ez a kapcsolat, akkor
az olyan kom oly lelki problém ákat is okozhat, melyek a sportteljesít­
mény mellett a sportoló civil életére is káros hatással lehetnek.
A környezet szerepe
Azok az egyének, akik sok időt töltenek együtt, tehát fizikailag is közel
vannak egymáshoz, hajlam osabbak „összekapcsolódni” (Hewstone,
1995). A fizikai közelség önmagában nem mindig elég az összetartozás
érzésének kialakításához, de egy szoros kapcsolat, a párbeszédek lehető­
sége fokozza a csoport fejlődésének mértékét. Az olyan események, m e­
lyek erősítik a fizikai közelséget a csapattagok között, gyakran kapcso­
lódnak olyan speciális helyszínekhez, ahol a csapat a legtöbbet tartóz­
kodik. A fiatalkori sportban szintén nagyon előnyösek és hasznosak
azok a sporthelyzetek, m enetrendszerű meccsek, melyek igénylik a kö­
zös utazást. A fontos az, hogy a csapattagokat olyan helyzetbe hozzuk,
ahol a párbeszéd elkerülhetetlen.
A m ásodik lényeges tényező a távolság. Ahogy az egyének egy cso­
portja egyre közelebb kerül egymáshoz, és egyre messzebb m ásoktól,
úgy nő az azonosság és az egységesség érzése. A sportcsapatok egyértel­
m űen elkülönülnek más átlagos csoportoktól: a mez, az edzéshelyszín,
a klub szim bólum ai, a közös tevékenység és a cél egyedivé, sajátossá
teszi őket. Az edzőnek ezeket kell hangsúlyozni akkor, ha erősebb kö­
zösségi érzést akar kialakítani. A csapat hagyományai és közös történe­
tei tovább erősítik m indezt (Weinberg, 1995).
VII. Több testben egy lélek - a csapatsportok pszichológiája 167
Ha m inden külső tényező adott, fordítsuk figyelmünket a csapat tag­
jaira. A létszám kifejezetten fontos kérdés. A szűk határ hasznos abból
a szempontból, hogy a játékosok nagyobb arányban kapnak játéklehe­
tőséget, így rutinosabbak lesznek. További előny, hogy kisebb csapatnál
kisebb az esélye a csapaton belüli konfliktus kialakulásának, hiszen egy
posztért kevesebben fognak „m egharcolni”, így kisebb m értékű lesz
a csapaton belüli érdekellentét. Ugyanakkor hátrányos is lehet, például,
ha beüt egy influenzajárvány, ekkor az edző nehéz helyzetbe kerülhet.
A bajnokságok végén a játékosok gyakran „fejben és testben” is elfárad­
nak, ami gyakran vezet betegségekhez. Ebből kifolyólag az a kívánatos,
hogy az edző úgy építsen fel egy csapatot, hogy mindenki pótolható legyen.
A m ennyiben nagy csapatra rendezkedünk be, sérülések esetén is
mindig lesz stabil háttérbázis, ami biztonságot ad az edzőnek. A játékosok
között lesz „dinam ika”, azaz a státuszért folyó harc kihozza az összes
belső konfliktust és a maximális edzésszámot, hiszen senki sem kockáz­
tathatja meg státusza gyengülését. A nagy létszámból és a fokozott dina­
mikából fakadó belső konfliktus és klikkesedés megjelenése viszont hát­
rányt jelent, és ha ezeket nem kezelik, könnyen „kikerülhetnek a pályá­
ra”, ami negatívan hat a teljesítményre. A nagy létszám növeli a csapat­
ban a bizonytalanság érzetét, senki sem érzi magát igazán biztonságban.
Ez az egészséges versenyszellem megteremtéséig előnyös, de ha a játékos
a pályán is azon aggódik, hogy ha ott nem teljesít jól, akkor elveszti a
pozícióját/státuszát/fizetését, akkor ez a félelem gátolni fogja őt, és a tel­
jesítményét is rontani fogja.
W ildm eyer és m unkatársai (Gill, 2000) azt találták, hogy fordított
U alakú kapcsolat van a csoport m érete és a teljesítmény között, azaz
közepes m éretű csapatok tudják a legjobb teljesítményt nyújtani. Egy
csapat összetartó erejét, kohézióját meghatározza annak mérete. A túl
nagy létszám (LeUnes, 1996) problém ákat okoz a kom m unikációban,
és a személytelenség érzetét kelti, nem utolsósorban pedig csökkenti az
egyéni teljesítőképességet.
Egy m ásik fontos tényező, hogy a csapat tagjai m eddig m aradnak
együtt. Minél hosszabb ideig áll fenn ugyanaz a csapatösszeállítás, annál
erősebb lesz a kohézió. A gyakorlatban is láthatjuk, hogy a gyenge telje­
sítményt nyújtó csapatok esetében gyakoribb a játékoscsere (az átigazo­
lások száma magas), m int a jobb teljesítményt nyújtókéban.
168 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek VII. Több testben egy lélek - a csapatsportok pszichológiája 169

Az egyéni tényezők szerepe

Ha megvan az az ideális csapatméret, ahol megvan az a belső mozgató­
erő, mely a csapatot előre viszi, akkor m ár csak a versenyzők egyéni m o­
tivációjára kell odafigyelni. Egy versenyzőt motiválhatja az elérendő cél
vagy a megvalósítandó feladat. Előreviheti a csapatszellem, azaz m in­
dent meg akar tenni annak érdekében, hogy az ő csapata nyerjen, és ér­
jen el a dobogó legfelső fokára. Természetesen a pénz, a megbecsülés,
egy elismert státusz is lehet a versenyzők „m otorja”. Előfordulhat, hogy
m indhárom tényező jelen van, de az is lehet, hogy egyik sem. Az viszont
tény, hogy m inden játékos célja a verseny utáni elégedettség érzése, és
ha a csapat tagjai elégedettek, akkor ez megerősíti a csapategységet.
Patterson (2005) vizsgálata szerint az eredményesebb csapatjátéko­
sok között erőteljesebb a szociális párbeszéd és az összetartás, m int a ke­
vésbé sikeres egyéneknél és csapatoknál. A csapatok és az egyének alap­
vetően nem szeretnek a konfliktusokról beszélni, vagyis valószínűleg
kerülik a vesztes meccsek megbeszélését, feldolgozását. Ilyen esetben
kevesebbet kom m unikálnak egymással, és úgy gondolják, hogy a vesz­
teséget nem lehet mással orvosolni, m int a győzelemmel. Egy csapat vi­
szont annál gyorsabban találja meg a győzelemhez vezető utat, m inél
hatékonyabban dolgozza fel a veszteséget, és minél gyorsabban találja viszonylag ritka az ilyen típusú ember, sokkal gyakoribb az a jelenség,
meg a megoldásokat a hibáira. M indehhez beszélgetni kell... hogy egy játékosnak tanulnia kell a vezetői szerepet. Ebben a folyamat­
További fontos tényező a megelégedettség érzete (LeUnes, 1996). ban fontos szerepe van annak, hogy milyen a csoport légköre, m it vár­
A sikeres teljesítmény elégedettséghez vezet, mely által megerősödik az nak el vezetőjüktől a játékosok. Másik lényeges tényező az, hogy mikor
összetartó erő, a kohézió, am i a jobb teljesítm ényt segíti elő, és ezzel és hogyan kell alkalmaznia vezetői készségeit. Ami az egyik helyzetben
a kör be is zárul. A kohézió azonban önm agában is okozhat elégedett­ előnyös, az egy másik szituációban gátló is lehet. Vegyünk például egy
séget, így a kohézió megerősítésével sikerek hiányában is fejleszthető alapjait tekintve dem okratikus stílusú vezetőt, aki m inden helyzetben
a csapategység - ennek m ódja a csapatépítés. kikéri a csapattagok véleményét, és velük együtt, közösen ju t ered­
ményre. Az ő módszere olyan helyzetekben hatékony, amikor nem jele­
A vezető szerepe nik meg a stressz és a téthelyzet hatása. A pályán, mérkőzés közben egy
M inden csapatnak kell hogy legyen legalább egy vezetője. Valójában véleményt kikérő csapatkapitány nem az erőt, hanem a döntésképtelen­
több, eltérő szerepű vezetőre is szükség van: kell egy egyesületvezető, séget testesíti meg. Téthelyzetben, ami valójában olyan, m int egy „vész­
egy vezetőedző, és kell egy csapatkapitány. A csapat klikkesedése esetén helyzet”, gyakori és elfogadott az autoriter (tekintélyelvű) viselkedési
előfordulhat, hogy több, azonos szerepű vezető feleslegesen van jelen forma. Egy-egy keményebb fellépés, a határozott hozzáállás nem gyen­
a csoport életében, ami belső viszályokat szülhet. A korai elméletek sze­ gíti az alapvetően dem okratikus vezető státuszát, hanem inkább m eg­
rint a jó vezetőnek karizmája van, azaz természeténél fogva úgy visel­ erősíti azt.
kedik, m int egy irányító, és a többiek egyhangúan elfogadják őt. Sajnos
170 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek VII. Több testben egy lélek - a csapatsportok pszichológiája 171

A CSAPATTAL KAPCSOLATOS TÉNYEZŐK

Számos, csapattal kapcsolatos szerkezeti tulajdonság jelenik meg, am i­

kor egymás számára ismeretlen személyeket összehozunk (például az
edzőtáborban, az első alapozáson vagy az első szezonon kívüli taktikai
megbeszélésen). A három alapvető tényező, ami felépíti a csapatszer­
kezetet: a pozíciók, a szerepek és a normák.
Ezek tulajdonképpen a tagok közti párbeszédeknek, az egymásról al­
kotott elképzeléseknek, az önm agukkal, m ásokkal és a csapattal kap­
csolatos elvárásoknak az eredményei. M inél összetartóbb a csoport,
ezek a jellegzetességek egyre lényegesebbek.

Pozíciók
A csapaton belül elfoglalt pozíciók legtöbbször egyértelműek. Meghatá­
rozott, hogy ki a szakosztályvezető, ki az edző, és hogy kit milyen posztra
vettek fel a csapatba.

Normák
A csoportnorm ákkal kapcsolatos egyik fontos tényező a stabilitás. Kí­
sérletileg bizonyították, hogy bizonyos önkényes norm ák akár négy-öt
generáción át is létezhetnek, még azután is, hogy az azokat létrehozók
m ár rég kiestek a csoportból (Jacobs és Campbell, 1961). így ha egy
sportcsapat negatív norm ákat alakít ki - külső emberekkel vagy más
csapattagokkal szembeni sértegető magatartás, az edzéseken megjelenő
nem törődöm hozzáállás, az egyéni vagy csapatcélokkal kapcsolatos bi­
zalomhiány - , ezek akár több szezonon keresztül is fennm aradhatnak,
hacsak nem tesznek lépéseket a megszüntetésükre.
Sportcsapatok esetében fokozottan fontos a pozitív norm ák kialakí­
tása, különösen akkor, ha éppen egy nem megfelelő norm a m űködik.
Ha egy vezető szerepet betöltő játékos elfogadja az új norm ákat, nem ­
sokára más csapattagok is követni fogják őt. Néhány esetben ezek a húzó
emberek állnak ellen a változásoknak. Ez a csapaton belül több problé­
mát is okozhat. H a egy vezető pozícióban lévő csoporttag egy edző által
hozott döntést, norm át kérdőjelez meg, azzal megoszthatja a csoportot,
konfliktust generálhat, vagy akár az edző státuszát is lerombolhatja. Eb­
ben az esetben mérlegelni kell a norm a fontosságát és létjogosultságát,
figyelembe véve az ellenálló csapattag szerepét a csoportban. Amennyi­
ben az edző alapvetően fontosnak találja ezeket a norm ákat, és nem ta­
lál más utat a szerepek tisztázására, „szélnek kell eresztenie” az ellenálló
csapattagokat.
Szerepek
A szerep az elvárt viselkedések megnevezése. Mikor az „edző szerepére”
gondolunk, számos elvárás jut az eszünkbe: a sportolók tanítása, a csa­
pat védelmi és tám adó taktikájának kialakítása, kom m unikáció a szü­
lőkkel, médiával és általában a közönséggel, a gyakorlatok megszervezé­
se és így tovább.
Alapvetően m inden csoportban a szerepek két fajtáját különböztet­
jük meg: a formálist és az informálist (Mabry és Barnes, 1980). A formális
szerepeket kifejezetten a csapat vagy a szervezet alakítja ki. Az edző,
a csapatkapitány és a menedzser jó példái a csapaton belül létező nyílt
vezetői szerepeknek. A feladó és liberó a röplabdában, a támadó, védő és
center a kosárlabdában m ind példái a nyílt, teljesítm ényhez kötődő
172 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek VII. Több testben egy lélek - a csapatsportok pszichológiája 173

szerepeknek. A sportcsapatok esetében - ugyanúgy, m int egy szervezet­ bizonyos szerepek mit kívánnak meg az egyes sportolóktól, akik viszont
nél - mindegyik szerep betöltéséhez különböző képességű játékosokra a saját szerepeiket teljesen különbözőnek fogják látni.
van szükség. A sportolókat ezekre a szerepekre készítik fel és választják A csapat hatékonyságának növeléséért folyam atosan hangsúlyozni
ki, majd személyre szabott elvárásokat tám asztanak a viselkedésükkel kell az összes szerep fontosságát a csapat egészének sikere érdekében.
szemben. Ha a csapattagok érzékelik saját felelősségük fontosságát, és hozzájárul­
Az informális szerepek a csapaton belüli kommunikáció eredménye­ nak a„ k ö zö s jó hoz”, sokkal inkább
ként fejlődnek ki. A csapatban gyakran előforduló informális szerepek hajlandóak lesznek elfogadni és kivi­
néhány példája a „vezető” (a csapatkapitány, de más húzóem ber is le­ telezni ezeket a szerepeket. Egy sikeres csoportban a tagok között
het), a „végrehajtó”, a „szociális vezető” vagy a „csapat bohóca”. elengedhetetlen a bizalom . Érzem,
Amennyiben az egyének megértik a szerepeiket (szereptisztaság), el­ hogy számíthatok a másikra. Pályán kí­
fogadják azokat (szerepelfogadás), és a képességeikhez m érten a legjob­ SZEREPEK SPORTPSZICHOLÓGUSI vül nem muszáj legjobb barátoknak len­
ban próbálnak ezeknek megfelelni (szerepteljesítmény), a csoport haté­ SZEMMEL - A KÖVETŐ, ni, de a versenyen e g y emberként kell
konysága javul (Schriesheim, 1980). AZ ELSZIGETELT ÉS A BŰNBAK küzdeni a sikerért! Ha mindenki csak sa­
Gyakori, hogy egy csapatban a form ális és az inform ális szerepek ját m agára figyel, előtérbe helyezi a z
nem egyértelm űek és kim ondottak. Előfordul az is, hogy egy csapat- V annak olyan, csapaton belüli pszi­ egyéni érdekeit, teljesítményét, a b b ó l
kapitány nincs pontosan tisztában azzal, hogy vezetőként milyen infor­ chológiai szerepek, melyek megvál­ káosz születik. Egy olyan csapat, ahol
m ális feladatokat kell ellátnia, és amíg a formális feladatokkal fog­ toztatásával, befolyásolásával hatéko­ ez jól működik, képes olyanokat is le­
lalkozik (első a sorban, kiosztja a mezeket, kezet fog a bíróval), nem figyel nyabbá tehető az egyén és a csapat győzni, akik képzettebbek, de nem
a csapatára. A csapatkapitány informális feladatai nem leírt és kim on­ együttműködése is. A következőkben egységesek. A sportpszichológus ren­
d o tt szabályok, és csapatonként változhatnak. Van azonban néhány azokat soroljuk fel, melyek hatással geteget tud segíteni abban, hogy a ta­
olyan általános feladat, amit a csapatkapitánynak meg kell tennie a csa­ lehetnek a csapat teljesítményére. gok felismerjék ennek a fontosságát.
patkohézió és az eredményesség növelésének érdekében. Néhány példa: Következő lépésként pedig nagyban
A követő hozzájárulhat a kohézió megteremtésé­
Egyéni beszélgetések - Ki hogy érzi magát a csapatban? Kinek kell Ez a személy a számos szerep közül hez, am ennyiben a c s o p o rt/c s a p a t
segítség? bárm elyiket betöltheti, hiszen re n d ­ tagjai erre nyitottak és együttműködőek.
Csapatmegbeszélések - Meccsek előtti motivációs beszéd az kívül fogékony m ások javaslataira, JÓZSA Z S U ZSAN N A
öltözőben. cselekedeteire. Gyakran követi az irá­ Röplabda, magyar bajnok, többszörös válogatott,
magyarkupa-győztes
Csapatnorm ák - A csapat közös norm áinak megbeszélése, nyítást vagy utánozza a vezető beállí­
összegzése. tottságát és cselekedeteit. A követők
Csapatszabályok - Csapat szabályainak betartatása mindenkivel. rendszerint keresik a népszerű, befo­
lyásos csapattagok barátságát. Egy csapatnak szüksége van olyan spor­
Tisztázni kell azokat a szerepeket is, melyek teljesítését elvárják a játéko­ tolókra, akik a stratégiák és célkitűzések megkérdőjelezése nélkül követik
soktól. A szereppel kapcsolatos viselkedési követelményeket olyan vilá­ a vezető utasításait. Ez a szerep akkor válik kedvezőtlenné, ha a követők
gossá kell tenni, am ennyire csak lehetséges, hiszen a szerepet betöltő esetleg a nem megfelelő csapattagot választják példaképül. Az önbizal­
személy általában más szemszögből tekint a szerepkövetelményekre, m uk és önbecsülésük alacsony, am i gyakran azt jelenti, hogy félnek
m in t a többi csoporttag. Az edzőnek egyértelművé kell tennie, hogy kockáztatni és kezdeményezni, am i pedig előrem ozdíthatná a teljesít-
174 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
m ényüket. A követő így egy passzív taggá válhat, aki nem járul hozzá
a csapatkohézió kialakulásához, és elkerüli a felelősségvállalást („Én csak
azt csinálom, am it m ondanak nekem ”, „Ez nem az én hibám ”), ezáltal
hiányozhat belőle a csapattársak tám ogatásának képessége. Benne és
Sheats (1948) segélykérőknek nevezi az ilyen típusú csapattagokat. Ké­
pesek kiváltani más csapattagok együttérzését azáltal, hogy kifejezésre
juttatják bizonytalanságérzetüket, összezavarodottságukat és az ö n ­
m agukban való kételkedést. Visszahúzó erőkké válhatnak. Az edzők
a vezetői készségeik fejlesztésével segíthetik őket abban, hogy érettebb
csapattagokká váljanak. Ilyen lehetőségek például:
• olyan helyzetek kialakítása, melyekben mások sikeresnek látják őket;
• iránymutatás a képességeik hasznosításához a csapat javára;
• sok pozitív visszajelzés adása a teljesítményre vonatkozóan, erősítve
ezzel az önbizalmat;
• megerősítő megjegyzések és feladatok adása, melyek előhívják azt az
érzést, hogy ők is fontos részei a csapatnak.
Az elszigetelt
Ha m egkérünk egy edzőt arra, hogy beszéljen m inden egyes játékosa
erősségeiről, gyengeségeiről és személyes tulajdonságairól, a vezéregyé­
niségekkel és a kezdő játékosokkal nyitná a sort. Az elszigetelt az a spor­
toló, akinek rendszerint nincs hangsúlyos karaktere a csapatban. Az el­
szigeteltek fizikai és szellemi értelem ben is távol állnak a csapat többi
tagjától. Ez legtöbbször egy önkéntesen választott szerep, ők választják azt,
hogy egyedül maradnak, bár nem mindig akarják ezt. A lehetséges okok
széles skálán mozognak: a rossz társadalmi viszonyulástól kezdve a sok­
kal komolyabb pszichológiai problémákig, m int például a bosszúálló,
ellenséges és pusztító érzések. Esetleg olyan szokásaik vannak, vagy oly
m ódon kom m unikálnak, melyet a többi játékos furcsának talál, és ettől
kényelmetlenül érzik magukat. Előfordulhat az is, hogy az elszigeteltet
maga a csapat utasítja el, nem pedig fordítva. Egy középiskolai kosár­
labda-játékos szóban kijelentette számos csapattársa előtt, akik éppen
a büntetőket gyakorolták, hogy ő a legjobb dobó a csapatban. Továbbá
azt is sugallta, hogy csak ő rendelkezik azokkal a szükséges képességek­
kel, amivel egy csapattagnak rendelkeznie kell. A csapattársak azonnal
elkezdték mellőzni őt, és ez sokáig így is maradt. A többi játékos vissza­
VII. Több testben egy lélek - a csapatsportok pszichológiája 175
utasította a bekapcsolódásra irányuló törekvéseit, m ind a pályán, m ind
a pályán kívül, így megszületett a csapat elszigeteltje.
Elszigetelt játékosokká válhatnak azok - főleg a gyerm eksportolók
esetében - , akik
• kevésbé ügyesek, m int a többi csapattag;
• hűtlenek a csapat céljaihoz, csak a saját teljesítményükre koncentrál­
nak, akár még a csapat rovására is;
• nem rendelkeznek a koruknak megfelelő fizikai és szellemi érettséggel;
• úgy érzik, hogy mások utasítják el őket, és néha azt is gondolják, hogy
megérdemlik ezt a bánásmódot;
• negatívan értékelik önmagukat;
• nem rendelkeznek a hatékony kommunikáció képességével;
• kritikusak másokkal szemben - de nem m indig adnak hangot ennek
a véleményüknek, csak ha olyasvalaki kérdezi, akitől nem tartanak;
• ritkán m osolyognak - ez részleges kifejeződése az alacsony önbiza­
lomnak;
• örökösen panaszkodnak;
• bírálják feljebbvalóikat azzal, hogy nem tartják be a csapatszabályokat
- talán azért, hogy felhívják m agukra a figyelmet, talán bosszúból.
A sportolók is „társas lények”. Fontos, hogy m ár gyermek- és serdülő­
korukban érdeklődjenek környezetük iránt. A gyerekek beilleszkedésre
irányuló vágya szembeötlő (Cratty, 1983). Ritka az a gyerek, aki szándé­
kosan választja az egyedüllétet. Talán a legáltalánosabb és legszom o­
rúbb eredménye az elszigetelt sportolói viselkedésnek a sport elhagyása.
Az edzői stratégiával el kell érni azt, hogy az elszigetelt is érdekelt
legyen, érezze, hogy fontos a csapat számára, és hogy viselkedésében és
érzelmeiben is jobban kötődjön a csapathoz.
A bűnbak
A „bűnbak” kifejezés jelentése: az a személy, akit hibáztatnak m ások
bűne m iatt, vagy aki helyettük szenved. A bűnbak fogalmának bibliai
eredete van, de a jelenkori szociálpszichológiában a bűnbak jelenségét
úgy írják le, amelyben egy csalódást okozó személlyel szembeni érzelem
elfojtódik, és áthelyeződik egy kívülálló személyre. Ügy tűnik, hogy
176 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
a bűnbakkeresés m ár nagyon régóta ism ert a világon, és a sportban is
gyakran előfordul.
A bűnbakképzés megjelenése a csapat életének egy korai szakaszára
tehető'. Sportcsapatoknál gyakori, hogy ez a jelenség összekapcsolódik
a kudarccal végződő téthelyzetekkel. Ha a csapat még nem érett meg
arra, hogy tagjai közösen vállalják fel a hirtelen jött siker vagy a fájdal­
mas kudarc terhét, akkor előfordulhat, hogy m indezeknek az esemé­
nyeknek az okát rávetítik egy olyan játékosra, aki gyengébb teljesít­
ményt nyújtott. Kifejezetten veszélyes az, ha a bűnbak személye azonos
az elszigetelt sportoló személyével. Ilyen helyzetekben az edzőt terheli
a felelősség, hiszen az egyének teljesítm ényét is ugyanúgy értékelnie
kell, m int a csoport együttes munkáját. A legfontosabb tanács a csapat­
szerveződések korai szakaszában, hogy az edzőnek hangsúlyoznia kell,
hogy a végeredm ényt sohasem az egyén éri el, hanem a csapat. Belső
konfliktusok esetén bizonyos játékosok (legeredm ényesebb/leg­
gyengébb. ..) kiemelése melegágya lehet a klikkek kialakulásának, vala­
m int annak, hogy a konfliktus kiterebélyesedjen.
CSAPATÉPÍTÉS A SPORTPSZICHOLÓGUS SZEMÉVEL
A csapattá fejlődés szakaszai
Egy csoport csapattá érésének szakaszait és az ezekben megjelenő jelleg­
zetes történéseket Tuckm an (1965) dolgozta ki részletesen. Az alábbi
leírások egyaránt vonatkoznak a csapat edzéseire, meccseire, valamint
a mentális felkészítésre is.
Alakulás (forming)
Ebben a szakaszban a csapattagok tájékozódnak és ismerkednek. Ha-
sonlítgatják egymást: ki m it tud, kinek milyen vagy milyen lehet a szere­
pe a csapatban. Mi a feladat, kik a csoportvezetők (edző, pszichológus),
m ennyire figyelnek rájuk. A csoporttagok elkezdik megfigyelni, majd
kialakítani saját helyüket, szerepüket a csoportban. Előfordul, hogy
egyes csoporttagok m ár évek óta a csoporthoz tartoznak, és a többiek
cserélődnek. Az edzőnek és a sportpszichológusnak is feladata az, hogy
megkönnyítsék az újonnan érkezett csapattagok helyzetét.
VII. Több testben egy lélek - a csapatsportok pszichológiája 177
Q_
'O
'O
_ű
öN
O O
'ö
o
Viharzás (storming)
Ez az a fázis, amikor a problém ák és a konfliktusok a felszínre kerülnek.
Ennek m indenképpen a felkészülési időszakban kell m egtörténnie, hi­
szen ha először a versenyidőszakban kerül elő, a fokozott izgalmi és lelki-
állapot miatt nehezebb kezelni. Az edzéseken és a csoportfoglalkozáso­
kon is fontos, hogy a csoportbizalom hatására m inél több problém át,
panaszt kim ondjunk és feldolgozzunk. Fontos, hogy az edző a felkészü­
lési időszakban m inden csapattaggal részletes, „odafigyelő” kom m uni­
kációt folytasson, hogy bárm ilyen sérelem vagy tényező, am i később
félreértésre adhat okot, a felszínre kerüljön.
Egy csapatjáték csúcsokról és hullámvölgyekről szól. Egy meccsen az
a csapat nyer, aki m inél rövidebb idő alatt kerül ki a hullámvölgyből,
a sportban elterjedt szóval élve: „összeszedi m agát”. A hullám völgy
gyakran csak egy kisebb viharzás, amit ha a csapat korábban m ár meg­
tapasztalt és helyesen kezelt, akkor később jó eséllyel gyorsan megoldja
a soron következő téthelyzetben is. Ehhez viszont fontos, hogy a játékosok
178 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
sok tapasztalattal (csoporthelyzetekben megélt problémakezeléssel) és
információval (edzővel való kommunikációval) rendelkezzenek.
A csoportfejlődés természetes része a viharzás és a konfliktus. Annak
érdekében, hogy a csapat együttm űködő csoporttá váljon, ezen a fázi­
son többször és többféleképpen kell átesnie. Gyakori hiba, hogy a csa­
pat vagy az edzők félelme m iatt ez a fázis nem megy végbe. Ez autom a­
tikusan azt jelenti, hogy a konfliktus elkerülése érdekében lecsökken
a kom m unikáció a játékosok, valam int a játékosok és az edző között,
így a problém ák csak akkor törnek a felszínre, m ikor a felfokozott lelki
és fizikai igénybevétel (versenyidőszak) m iatt csökken a tűrőképes­
ség, és fellazulnak a csoporttagok közötti lelki határok. Ebben a kiélezett
időszakban először felmerülő, korábban elkerült viharzási fázis a csapat
teljesítményére nézve akár végzetes is lehet.
Normalizálódás, normaképzés (norming)
A viharzási fázis után a csapat megtalálja, felépíti az új határokat, n o r­
mákat, melyek segítségével m ár sokkal hatékonyabban és rugalmasab­
ban működik.
Működés (performing)
A csapattá érés fejlődési szakaszai ugyanúgy tetten érhetők a pályán, az
edzésen vagy a meccsen, m int a sportpszichológiai csoportokban. Az
egyik vagy másik helyen megnyilvánuló csoportfolyamatok oda és vissza
kihatnak egymásra. Egy sportpszichológiai csoportban pontosan ugyan­
azok a folyamatok m ennek végbe, hasonló szerepek válnak láthatóvá,
m int amelyek a pályán megjelennek. Egy csoportfoglalkozás után ponto­
san leszűrhető, hogy hol tart a csapat, melyik érési szakaszban van.
A csapattá fejlődés szakaszai újra és újra megtörténhetnek, függetlenül
attól, hogy a csapat m ár túllépett egy-egy szakaszt. Ez különösen igaz
egy olyan hosszabb alkalomra, ahol általában az intenzíven, közösen el­
töltött nap végére (tréningnap) a csoport valószínűsíthetően eljut a vi­
harzás szakaszában előforduló konfliktusokig. A felfokozott lelkiálla­
p otban megélt versenyidőszakban is van olyan helyzet, mely konf­
liktusokkal és nyílt vitákkal telített. Minél több viharzáson van túl egy
csapat, annál biztosabban tudnak feszült, nagy igénybevételt igénylő
VII. Több testben egy lélek - a csapatsportok pszichológiája 179
helyzeteket megoldani. Egyre gyakorlottabbá válnak az ilyen helyzetek
kezelésében, így a bajnoki hajrá végén vagy egy nemzetközi tétmeccsen
m ár magabiztosabban, kiegyensúlyozottabban játszanak.
Az optimális működés azt jelenti, hogy a csapatban m indenki ponto­
san tudja a feladatát, jól és odafigyelően kom m unikál a társaival és az
edzőjével egyaránt.
A csapatépítés lelki háttere
A csapatépítés egyik fontos alapköve a másik megismerése. Ezt támaszt­
ja alá a következő alapkísérlet (Atkinson, 2005). Kísérleti személyeknek
fotókat m utattak különböző arcokról (idegenek, szomszéd, iskolatárs,
rokonok), és jelezniük kellett, hogy kit m ennyire találnak szim pa­
tikusnak. A kísérleti személy minél többször látott valakit, egyre rokon­
szenvesebbnek ítélte meg. Az ismerősség az a hatás, amely valakit fonto­
sabbá, rokonszenvesebbé tehet számunkra.
Az ismeret tehát befolyásolja a rokonszenvet. Fontos, hogy a csapat-
építés során m inél több olyan gyakorlatot alkalm azzunk, melyekkel
a résztvevők egyre jobban megismerik a csapattársaikat, ezáltal - remél­
hetőleg - egyre rokonszenvesebbé válnak egymásnak. Fia valaki egyre
közelebb kerül hozzánk, akkor inkább segíteni és nem gátolni fogjuk.
Minél jobban ragaszkodnak egymáshoz a csapattársak, annál biztosabb,
hogy küzdeni fognak a másikért a pályán. Az elfogadás utáni következő
lépcső a pozitív kom m unikáció, azaz hogy ne csak észrevegyük ezeket
a jó tulajdonságokat, hanem ki is fejezzük azokat.
A következő gyakorlati példa jól m utatja, milyen eszközei lehetnek
egy csapat tagjainak egymás önbizalm ának növelésére. A feladat során
ki kell választani egy csapattársat, és a m ásnapi feladatra vagy meccsre
adni kell neki egy jó tanácsot vagy egy pozitív visszajelzést, olyat, mely
számára egy plusz erőforrást fog jelenteni. Egyetlen m ondatnak is m ár
önmagában nagyon erős szuggesztív hatása van. Ez összeköti a csapatot,
és megerősíti az önmagukba vetett hitet is.
A csapatépítés folyamatában a tisztelet is alapkeretnek számít. Tisz­
teljük a m ásikat és a véleményét. Bárm it m ond, azt hallgassuk meg.
Nem kell elfogadni, de hallgassuk meg, és ne minősítsük. Legtöbbször
csak m agunkról beszéljünk, és ne a m ásikat értékeljük. M ondjuk el,
hogy mi m it érzünk, gondolunk. Ha m egadjuk ezt az alaptiszteletet
180 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek VII. Több testben egy lélek - a csapatsportok pszichológiája 181

a másiknak, a játékosok kinyílnak egymás felé. Fontos kiemelni, hogy A szeretet szó is megjelenhet egy csapatnál, de nem kötelező mindig
magunkat sem szabad minősíteni. szeretni a másikat, és nincsen olyan csapat, ahol m indenki szeret m in­
Sokan nem csak a m ásikat m osolyogják meg, hanem önm agukat denkit - m axim um azokban a pillanatokban, am ikor együtt veszik át
is. Mennyivel könnyebb szidni, m int dicsérni magunkat. Sokszor észre a m agyar bajnoki aranyat... Viszont kapukat nyitottak meg egymás
sem vesszük, hogy m ennyi energiát vesztünk, ha nem szeretjük eléggé felé, és ha maga az érzés nem is a szeretet volt - kötődés, ragaszkodás,
önm agunkat. Kivételt képez ez alól, ha önm agunk ostorozása ö n ­ rokonszenv mindenképpen.
iróniában jelenik meg, hiszen a h um ornak hatalm as feszültségoldó
funkciója van. A csapatépítés dinam ikája
Maguktól értetődő dolgokról beszélünk most, amiket m indenki tud. A sportcsapatokkal folytatott m unka során a tanulás csoportbeli cselek­
Sokszor viszont épp ezek az alapértékek azok, melyeket nem élünk meg vés, élmény útján történik. A sportolók különböző helyzetekben, cso­
a m indennapjainkban, pedig megérdemelnénk. portokban próbálják ki, figyelik meg önmagukat, majd közlik tapaszta­
A csapatoknál a figyelem nagyon lataikat másokkal. Ezek a próbák egyben arra is alkalmat adnak, hogy
fontos tényező. A figyelem energia, és tanuljanak viselkedésük m ásokra gyakorolt hatásából. Ezekben a cso­
Heti rendszerességgel foglalkozott ve­ ha valaki úgy kezd el beszélni a csa­ portokban a következő fontos csapatelemek ism erhetők fel, gyakorol­
lünk e g y sportpszichológus, mind csa­ pat előtt, hogy tizenhárm án csak rá hatók be:
pat-, mind egyéni szinten. Rengeteg új figyelnek, akkor sokkal fontosabb és • a játékosok szerepe csapaton belül;
érzést tapasztaltam meg a fo g la lkozá ­ mélyebb dolgokat m ond el magáról, • a játékosok kommunikációja edzésen és meccsen;
sok során, új d o lg o k kerültek a fig ye l­ m intha csak egy em berhez beszélne, • a játékosok mentális gyengéi, erősségei;
mem középp ontjába, és megtanultam vagy m intha a folyosón váltana n é­ • a játékosok reakciói;
új és különböző szemszögekből figyel­ hány szót valakivel. • érzelmi erőforrás erősítése, melyet a játékos a csapattól kap;
ni m agát a sportteljesítményt, a társai­ Ez egy másfajta figyelem. Az öltö­ • a csapatnormák pontosítása;
mat és a környezetemet. M in d e z nagy­ zőben, a folyosón a figyelem nem • a csapaton belüli státus;
ban hozzájárult ahhoz, hogy átértékeljem ugyanaz, m int am ikor tényleg az • csapatcélok;
önmagam, hogy más célokat fogalm az­ egész csapat figyelmét m egkapjuk. • csapatkonfliktusok megbeszélése;
zak meg, és új lehetőségeket lássak meg A sportolók ilyenkor meg tudnak • az együttműködés eszközei.
a sportkarrieremben. nyílni, és olyan mély dolgokat m o n ­
DÉGI BARBARA
danak el m agukról, am it addig soha­ Valódi viselkedésváltozást csak saját tapasztalataink által érhetünk el.
Röplabda, többszörös magyar bajnok, válogatott, sem. Kialakul a rokonszenv, a tisztelet A sportcsapatokban végzett csoportm unka legtöbbször a résztvevői ta­
magyarkupa-győztes
és a szeretet. nulás elvére épít. A foglalkozásokon és a tanulságokat megfogalmazó
Pszichológiai értelem ben egy csa­ megbeszéléseken is a résztvevőké a főszerep; a csoportot vezető sport­
pat építése során a fent em lített esz­ pszichológus sem oktató, hanem a folyam atokat elősegítő szerepben
közökkel, a gyakorlati, tapasztalati tanulási helyzetekkel lehet dolgozni. dolgozik. Feladata az érdeklődés, a bizalom, a nyíltság megfelelő szint­
Kapuk nyílnak meg egymás között, és akár akarják, akár nem, elkezde­ jének és egy olyan hangulatnak a megteremtése, melyben az em berek
nek kötődni egymáshoz, már csak azért is, m ert közös a titkuk, m ert ők készek a saját és mások viselkedésének elemzésére, az érzések közvetlen
olyan dolgokat tu d n ak meg egymásról, melyeket más nem . Az egyre és nyílt kifejezésére, megfelelő visszajelzések adására. Szerepe a folyamatok
jobban kötődő csapattagoktól lesz a csapat „igazi”.
182 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek VII. Több testben egy lélek - a csapatsportok pszichológiája 183

irányítása, a közös elemzések vezetése, a csoportlégkör megfelelő m e­ debb foglalkozást tartani az öltözőben, közvetlenül a bemelegítés előtt.
derben tartása. Általában ez a tér is kisebb, m int az ideális csoporttér, de ha a csapat­
A saját élm ényű tanulás fejleszti a sportoló önism eretét és em ber- ban erős a kohézió, és tagjai jól m oti­
ismeretét, a szociális és a vezetői készségét, az együttműködési, a kom ­ váltak, akkor itt is van hatása.
munikációs és a problémamegoldó-készségét, de használható más kész­ Fontos, hogy a csapat a közös Korábban a pszichológusokkal kapcso­
ségek kialakítására is. A hangsúly az „itt és m ost”-on van. A csapatépítés m unka során legalább egyszer töltsön latban viszonylag szkeptikus voltam. M i­
hatására fejlődik a résztvevők önismerete, belső autonóm iája (önálló­ el egy hosszú csoportnapot, am ikor óta a vízilabda-válogatottal d o lg o z ó
ságérzete), egyéni hatékonysága, a csoporttagok kapcsolatai szorosabbá egész nap csapatépítő gyakorlatokat sportpszichológust megismertem, és
válnak, nyitottabbak, toleránsabbak lesznek egymással, fokozódik a b i­ végeznek. a közös munkába belevágtunk, részben
zalom légköre és az egymás jobb megértésére törekvés. A csoporthoz m egváltozott a véleményem! Úgy gon­
tartozó személy m egtanul valam it saját m agáról és a többiekhez való A sportpszichológiai csoport keretei dolom, hogy a sportpszichológia fontos,
viszonyáról. „M egtanulom, hogy hogyan viselkedem, hogy m ások m i­ A csoport biztonságos és hatékony sőt elengedhetetlen része a profi sport­
ként látnak engem, látom, hogy az én viselkedésem hogyan befolyásolja működéséhez elengedhetetlenül fon­ nak. Mint sok minden, ez is két emberen
őket, és engem hogyan befolyásolnak mások.” (Aronson, 1980) tosak a keretek és szabályok. Ezek a ke­ múlik. A jó szakember megtalálja a kö­
Ezek a felismerések azt eredményezik, hogy a csapattagok egyre ösz- retek általánosságban jellemzik a pszi­ zös hangot a klienssel, aki ezáltal a bi­
szehangoltabban tudnak együtt játszani a pályán, egyre inkább megér­ chológiai csoportokat, de vannak zalm ába fog adja. Sportpszichológu­
zik, m it akar a másik. Gyakran használják a sportolók azt a kifejezést, olyan részek, melyek sportcsapa­ sunknak ez szinte egyből sikerült. így
hogy „érzem a csapattársaimat, és érzem a pályát”. Ha m indezt a pszi­ toknál módosulnak. A 12. táblázat jól a közös foglalkozások, akár egyéni, akár
chológia nyelvére fordítjuk: a beleérzést, a m ásik érzéseinek, cseleke­ illusztrálja ezeket a kereteket, és azok csoportos, sokkal hatékonyabbak. Fog­
deteinek előrejelzését jelenti, amely az egymásra hangolódott, jó csapat­ pszichológiai jelentőségét, hatásait. lalkozásai ismeretlenek voltak a szá­
játék alapfeltétele. momra. A z elejétől fogva lekötnek és el­
gondolkodtatnak a gyakorlatok, amiket
A csapatépítés külső feltételrendszere A szembesítés időzítése végzünk. Szimpatikus számomra, hogy
Nagyon kényes és fontos kérdés az, nem lát el tanácsokkal, hanem rávezet
A sportpszichológiai csoport tere hogy m ikor alkalmazható a szembesí­ a megoldásra, így az esetleges problé­
A csoportok tere az időkorlátok m iatt behatárolt, és gyakran csak tés technikája, akár pontos kiértéke­ mákat hatékonyabban tudom /tudjuk
a sporttelepen valósulhat meg. A csoport tagjai általában tanulnak vagy léssel is egybekötve. M indig nagy d i­ megoldani. A csoportos foglalkozások
kétszer edzenek a nap folyamán, ezért meg kell találni azt az időpontot, lemm a, hogy szabad-e egy csapatot által jobban megismerjük, megértjük csa­
amely m indenki számára ideális -legtöbbször ez az edzés előtti egy óra. akkor szembesíteni a problém áival, pattársainkat, ami véleményem szerint el­
Valószínűleg a legtöbb sportcsapatnál hasonló a helyzet, és jó, ha a csa­ amikor m ár rájátszásban vannak, két­ engedhetetlen a csapatsportágakban!
pat heti egyszer egy órát egymásra tu d szánni. Fontos, hogy a részt­ naponta tétmeccseket játszanak, vagy SZÍVÓS MÁRTON
vevőknek olyan terem álljon a rendelkezésére, ahol kényelmesen körben egy világverseny döntőjében szerepel­ Vízilabda, többszörös magyar válogatott

ülve elférhetnek. Általában mozgásos vagy relaxációs gyakorlatokkal is nek, és a legnagyobb megterhelésnek
dolgozunk, melyek sportcsapatok számára kifejezetten ajánlottak. A rá­ vannak kitéve.
játszás időszakában - ha a csapat is igényli, vagy ha úgy látjuk, hogy Bármikor lehet és kell is egy csapatot konfrontálni, ha arra a csoport­
nem eléggé koncentráltak a következő napi meccsre - lehet egy rövi- dinamika vagy a csapat győzelme érdekében szükség van. Rosszabb úgy
184 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek VII. Több testben egy lélek - a csapatsportok pszichológiája 185

Keretek Pszichológiai hatás A CSAPATSZERKEZET FELTÁRÁSA - SZOCIOMETRIA

C soporttitok (ami a foglalkozáson A csapatkohézió erősítése

elhangzik, az nem vihető ki, mással nem
osztható meg)
Rendszeresség (például hetente)
Pontosság (például érkezés)
Egyes szám első szem ély betartása
(az érzelmek és gondolatok saját
vélem ényként történő kifejtése)
M indenki részvétele kötelező
Egymás vélem ényének tiszteletben
tartása
Egyszerre csak egy em ber beszél
Nincs sem önmaga, sem a csapattárs
minősítése, amíg a gyakorlat arra
fel nem szólít
Passz (ha nem akar részt venni valaki egy
gyakorlatban, azt bárm ikor megteheti)
Mobilhasználat nem engedélyezett
C soportkérés: am it még a csoport
szeretne
12. tá b lá zat. Sportpszichológiai csoportfoglalkozás keretei
A feszültség levezetésének és a konflik­
tusok kibeszélésének lehetősége
Tisztelet
Kohézió erősítése, gyors konfliktuskezelés
lehetősége
Kohézió erősítése
Tisztelet, önbizalom növelés
Tisztelet, figyelem fókuszálás
Hatékony kom m unikáció, gyors konfliktus-
kezelés
S portpszichológiai jelleg megtartása,
szabadság biztosítása
Tisztelet
Tisztelet, szabad döntés joga
A csoportszerepek azonosításának egyik legismertebb módszere a szo­
ciometria. Ha edzőként kíváncsiak vagyunk arra, hogy kik a vezetőjáté­
kosok, a csapattagok milyen kapcsolatban állnak egymással, illetve ké­
pességeik szerint kiket ismernek el a csoporttagok, és kiket nem, érde­
mes a szociometria módszerét alkalmazni, hogy választ kapjunk ezekre
a kérdésekre.
A szociometria módszere Jacob M oreno (Mérei, 1991) nevéhez fű­
ződik. M oreno a csoportot alkotó egyének egymáshoz fűződő kapcso­
latainak érzelmi színezetét, a viszonzott vagy viszonzatlan ellen-, illetve
rokonszenvekből szőtt spontán term észetű hálót tekintette az emberi
csoportok alapjának. Az eredeti szociom etriái vizsgálati m ódszert
- amely a csoporttagok egymáshoz való viszonyait a nekik feltett ro-
konszenvi kérdésekkel igyekezett felm érni - M érei Ferenc fejlesztette
tovább. A rokonszenvi kérdéskörön túl a csoporttagok egymásról al­
kotott nézeteit a képességeiknek, a közösségi funkcióban betöltött
szerepüknek, valam int a csoporton belüli népszerűségük fokának
felmérésével állapította meg, és így vázolta fel a csoportok jellegét.
A m ódszer maga a szociom etria, a csapat szerkezetének rajza pedig
a szociogram.
A szociogramban a következő szerepeket tudjuk azonosítani:

tétm eccseket játszani, ha a csapat szekrényében van egy „csontváz”, „Sztár”

m ert az elveszi a csapat energiáját. Ha a játékost túl sok lelki teher nyo­
masztja, biztosan nem fogja tudni az összes figyelmét a játékra össz­
pontosítani. Különösen fontos a húzóemberekkel dolgozni, hiszen az
ő nyomasztó gondjaik m iatt a csapat akár a meccset is elveszítheti.
A véghajrá időszakában felmerülhetnek a csapattal kapcsolatos belső
(csapattagok közötti), valamint a csapat és a külső tényezők (edző, csa­
lád, segítő személyzet) közötti konfliktusok. Akkor tudunk ezekkel ér­
dem ben dolgozni, ha erre a csapat is nyitott, és megvan a megfelelő
szintű bizalmi kapcsolat. Emellett a rájátszás időszakában akkor lehet
konfrontáló krízishelyzeteket feldolgozni a csapattal, ha a csoport
korábban m ár sikeresen m egoldott konfliktushelyzeteket, és túljutott
a csoportformálódás második szintjén, a viharzáson.
A legtöbb kapcsolattal rendelkező csapattag. Az a játékos, aki ezt a sze­
repet birtokolja, véleményével és hozzáállásával befolyásolja a csoport­
társait is, és gyakran vezetői szerepkörben van. Ideális esetben a „sztár”
személye megegyezik a csapatkapitány személyével. Ha az edző azono­
sítani tudja ezt a játékost, és maga mellé tudja állítani, nyert ügye van,
hiszen így a formális vezető (edző) és az inform ális irányító ( „ s z tá r ­
játékos) is ugyanazon a véleményen van. Megoszlanak a vélemények
azzal kapcsolatban, hogy hány sztárjátékos kell egy csapaton belül.
Valójában nem is annyira a létszám, m int az egymáshoz való viszonyuk
a meghatározó. Egymás támogatása erős csapatbázist jelenthet, de csa­
paton belüli konfliktusokhoz és esetleg szakadáshoz vezethet, ha nincs
köztük kölcsönös kapcsolat.
186 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
„Perem”
Ő az a játékos, akinek nincs kölcsönös kapcsolata a csoporton belül.
Nem feltétlenül jelenti azt, hogy ez a játékos elszigetelődik. Fontos meg­
vizsgálni, hogy az adott játékos m ikor került a csapathoz, illetve hogy
milyen poszton játszik. A kapusok és az újoncok gyakran kerülnek ebbe
a szerepkörbe. Egy csapat egy-két peremjátékost bír el, természetesen a
csapatlétszámtól függően. Ez annak a jele, hogy a csapat életében jelen
van a tolerancia és elfogadás, hiszen megtartják maguk mellett az elszi­
getelődő játékost, elfogadják a viselkedését.
„Funkcióban kiemelkedett”
A szociogram m egm utatja a csapat társas hálózatát, de a szociometriái
kérdéssor kitérhet olyan kérdésekre is, melyek azon játékosokat azono­
sítják, akik kiemelkedő teljesítményük m iatt fontos szerepet töltenek be
a csapatban. Olyan kérdésekre kereshetjük a választ, hogy a többiek ki­
ket tartanak nélkülözhetetlennek, ki a leggyorsabb, kit tartanak a legte­
hetségesebbnek, ki a „húzóerő” a csapaton belül. Érdemes megvizsgálni
a játékosok szociogram ban elfoglalt helyét. Ritkán azonos a „sztár”
és a „funkcióban kiem elkedett” személye, de legtöbbször ez a két sze­
mély kapcsolatban áll egymással.
A szociom etriái kérdőív sosem kötött, m indig a m egrendelő igényei
alapján form álódik. Egy csapat társas hálózata nem annyira a sze­
mélyiségek hasonlóságán alapszik, inkább a feladatra való orientálódás
és a csapattal való együttműködési hajlandóság határozza meg. A kér­
dőív felvétele és kiértékelése során sok buktató m erülhet fel. Ezt a m ód­
szert a legtöbb sportoló ismeri, pontosan tudja, hogy mi a célja, hova
akar kilyukadni az edző és a sportpszichológus. Éppen ezért különösen
fontos, hogy szakember vegye fel, értékelje és jelezze vissza ezt a tesztet.
A visszajelzést mindig először a csapatnak kell látnia, és kell hogy legyen
hatásuk arra, hogy a kiértékelés milyen mélységében érkezzen el
az edzőhöz. Fontos, hogy a játékosok pontos neve konkrétan ne sze­
repeljen a bem utatott szociogramon, csak akkor, ha azt m indenki kéri,
illetve beleegyezik.
A szociogram és a kiértékelés mindig a pillanatnyi állapotot m utatja
meg és tükrözi vissza. Gyakran előfordul, hogy egy „klikkesedett” csa­
VII. Több testben egy lélek - a csapatsportok pszichológiája 187
patból a szezon végére egy szociálisan összetartó társaság lesz. Azonban
egy szociálisan széttartó csoport sem feltétlenül teljesít rosszul. A csa­
pat akkor is fókuszálhat a teljesítményre, ha a szociális kohézió gyenge.
Ez az állapot viszont nagyon labilis. A csoportban jelen levő, de elhall­
gatott és ki nem m ondott konfliktusok stresszhelyzetben bárm ikor elő­
jöhetnek, és rom boló m ódon fognak hatni a csapat teljesítményére és
moráljára.
A csoporthoz tartozás motivációs bázisát ugyanazon feltételek képe­
zik, melyek két ember közötti kapcsolat fejlődésének az alapját alkotják.
A potenciális tagok egymáshoz való térbeli közelsége, valamint a köztük
való gyakori találkozás és érintkezés sűrűsége olyan tényezők, melyek
könnyen kialakítják a közös értelmezési kereteket, a közös p ro b lé­
mákat, és létrehozzák a csoporton belüli kölcsönös függőségi helyzetet.
Az egyén affiliációs (kötődési) szükséglete, a m ásokhoz való tartozás
igénye alapfeltétele a csoporthoz való kapcsolódás motivációjának.
A ’80-as évek folyamán több ném et edzőtáborban készítettek szocio­
m etriái jellegű felméréseket (Nawrocka, 1985). A vizsgálatvezetők kü­
lön kitértek a sportolók m agukról vallott egyéni és a csapat egészéről
alkotott értékelés kérdéskörére. A kutatók azt tapasztalták, hogy az
olyan közösségi hálózatra utaló szociogram ok esetében, melyekben
egy-két játékos kívül m aradt a szociális egységen, az edzőtáborok szer­
vezése több odafigyelést igényelt a vezetők részéről. Fontos cél, hogy
a szociális kapcsolatok gyors és célirányos fejlődése érdekében m in ­
den résztvevő kellő megbecsülést kapjon a többiek részéről, és m inden­
ki részt tudjon venni a közösségi m unkában.
Ez az éveken át tartó vizsgálat arra is rávilágított, hogy a több éve
együtt dolgozó sportolók vezető tekintélyre tettek szert a többi csapat­
társ körében. A csoportok „vezető” tagjai között a kapcsolat az évek fo­
lyamán elmélyült és megerősödött, az alacsonyabb teljesítményszinten
produkáló játékostársak pedig pozitívan viszonyultak a sikeres és össze­
tartó játékosokhoz. A teljesítm ény alapján kiem elkedő, a csapatban
„vezető” pozíciót betöltő tagok jól összefonódott egységet képeztek, de
közösségük kellően nyitott és dinam ikus m aradt ahhoz, hogy az új csa­
pattársaknak is legyen lehetősége a beilleszkedésre, mely többnyire si­
keresen végbe is ment. Ebben a pozitív dinamikát m utató, jól integrált
csapategységben a csapat vezetői részéről döntő tényező volt, hogy
188 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek VII. Több testben egy lélek - a csapatsportok pszichológiája 189

alapozó szervezői m unka fontosságára, amely idővel pozitív változáso­

kat eredm ényezett a csapat életében. Láthatóvá vált, hogy a közös, jól
szervezett feladatteljesítés révén javultak a csapattársi kapcsolatok,
és ezzel összhangban, fejlődött a fiatal sportolók személyisége, és nőtt
a teljesítmény.
íme, két jellegzetes szociogram minta:

CSAPATÉPÍTÉS a g y a k o r l a t b a n

Mi a helyzet az egyéni sportokkal? Nemcsak a csapatsportok terén jele­

16. á b ra . Egy klik-
kesedett csapat
nik meg a csapat-csoport dilemma, hanem az egyéni sportok esetében
szociogramja is. Ha egy egyesületen belül az edző/vezetőség meg tudja terem teni az
egyéni játékosok között a csapattá alakulás bázisát, akkor egy erősebb
a szociális kapcsolatok kiépítése során alapvető fontosságot tulaj­ versenyzői „blokkot” fog kapni. Ezek a játékosok úgy tudnak felülkere­
donítottak a csapattagok személyes, jellembeli hasonlóságainak, illetve kedni ellenfeleiken, hogy a versenyzők jobban és hatékonyabban tám o­
eltéréseinek. A vizsgálati eredmények viszont egyes csapatok esetében gatják egymást téthelyzetekben. Tisz­
ellenpéldára is utaltak a kiem elkedően teljesítő játékosok és a többi tábban ismerik majd képességeik ha­
sportoló között kialakult kapcsolati sajátosságok tekintetében. A ke­ tárait, hiszen nem csak az edzőiktől A fo g la lkozá so k során sikerült vissza­
vésbé jól szervezett nevelői m unka azt eredm ényezte, hogy a kiem el­ fognak visszajelzést kapni, hanem szereznem a motivációmat a versenyek­
kedő szinten teljesítő játékosok és a többiek között ellenszenv és a csoporttagoktól is. Ezek a visszajelzé­ re. A mentális tréningnek köszönhetően
rivalizáció lépett fel. Ezen jellemzők hívták fel a csapat edzőinek figyelmét sek term észetesen teljesen más jelle­ sokat javult a technikám. A bban az év­
a nagyobb koncentrációt igénylő, a játékosok közös feladatteljesítésére gűek és minőségűek, m int az edzőké, ben sikerült kikerülnöm U21-esként a fel­
de éppen ezáltal válnak ugyanolyan nőtt Eb-re. M inde zek mellett, hogy tud­
értékessé. H a egy egyesület csapat­ tak egyenként mindenkivel foglalkozni,
ként lép fel, az mindig egységet és erőt olyan hangulatot varázsoltak a csoport­
fog sugározni az ellenfelek számára, ba, hogy most már nemcsak e dzőpart­
m indez egyfajta lélektani előnyt is nerei vagyunk egymásnak, hanem ba­
biztosít. rátként tekintünk a másikra. N a g yo n jó
Négyszeres Olyan időszakokban, am ikor a já­ érzés, hogy nem egyedül mész fel a pá­
kölcsönös válsztás
Háromszoros tékosok edzésen vagy meccsen kívül lyára, hanem tudod, hogy egy egész
kölcsönös válsztás is együtt vannak, érdemes csapatépítő csapat áll mögötted.
Kétszeres 17. á b ra . Egy
kölcsönös válsztás
játékokat alkalmazni, melyek segítsé­ PELLERÁDÁM
erős szociális
Egyszeres gével a játékosok jobban megismerik Karate, a felnőtt válogatott tagja,
kohézióval EGKF-Eb-bronzérmes
kölcsönös válsztás egymást. ím e egy kis ízelítő, a teljes­
rendelkező csapat
szociogramja ség igénye nélkül:
190 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek VIII. Pici lábak a pályán, avagy a fiatalkori sport pszichológiája

A csoportfoglalkozások határozottan ja­
vították a koncentrációmat. A speciálisan
egyénre szabott feladatok által megta­
„Ajánlom magamat”-gyakorlat
A próhirdetést kell feladni, m egadott
számú szóval (m axim um 20 szó le­
het), melyben le kell írni, hogy ki a hir­
dető, és milyen barátot keres. A felol­

VIII
nítottak a hitre önmagommal szemben.
A le g nag yo bb eredményt a sérülések vasás során akár párokat is lehet vá­
P ic i lábak a p á l y á n , a v a g y
figyelmen kívül hagyása és leküzdése te­ lasztani, a kölcsönös igények alapján. A FIATALKORI s p o r t p s z ic h o l ó g iá j a
rén értem el. Csoporttársaimmal szoro­ A játékot nehezíthetjük úgy is, hogy
sabb, családiasabb viszony alakult ki. a papírlapokat összeszedjük, és ki kell G yöm bér N oé m i-K o vács Krisztina
MIKLÓS DÁNIEL találni, hogy ki lehetett a feladó.
Karate, Stílus-Eb-bronzérmes
„Életúttérkép”-gyakorlat
Mindenki rajzolja vagy írja le pár szóban
életpályája alakulását, honnan indult, hogyan érkezett a jelenlegi helyzethez.
Lehet szimbólum is, például nap, eső, létra, lépcső, parabola (lehet akár gye­ Mit tegyünk akkor, ha sportoló gyermekünk lelkesen készül a verseny­
rekkortól is kezdeni, vagy csak a sportkarriernél maradni). Majd négy-öt fős re, de az edzője nem teszi be őt a kezdőcsapatba? Ilyenkor többszörösen
kis csoportokban mutassák be egymásnak ezeket a rajzokat vagy leírásokat. is nehéz helyzetbe kerülünk, hiszen gyermekünk számára továbbra is
Mindenkire jusson legalább két perc. Visszaülve az eredeti nagy csoportba, fenn kell tartani azt a kezdeti motivációt, mely a csalódás előtt megvolt
adják körbe a papírjaikat, úgy, hogy ezekre mindenki írjon egy pozitív meg­ benne. Szülőként tám ogathatom vagy tám adhatom az edző döntését,
jegyzést vagy üzenetet. A papírokat visszakapva mindenki olvasson fel egy de nem mindegy, hogy m indezt hol teszem. Ha gyermekem előtt k ri­
olyan mondatot ezek közül, mely számára a legkedvesebb, legkellemesebb. tizálom az edzőt, akkor m egtöröm a tekintélyét, de ha nem kezdek
sem m it az adott problém ával, akkor m indkettőnkben csalódni fog.
Hasonlóságok Az edzővel való kom m unikáció ezer veszélyt rejt m agában, hiszen
Keressen mindenki egy olyan párt magának, akiről úgy érzi, hogy a legkevés­ az edző akár tám adásnak is érezheti a megkeresést, ami nem vezet kö­
bé ismeri a csapatban, vagy akit a legke­ zös megoldásra. Természetesen a legtöbb esetben az edző közli
vésbé ismer. Találjanak három olyan a döntése indokait, m int például, hogy a cél a győzelem, vagy a gyermek
Segített abban, hogy az adott pillanat­ dolgot, amiben hasonlítanak egymásra. még nem áll készen erre a kihívásra, esetleg m ost más játékosoknak akar
ban csak a versenyre gondoltam . N ő tt esélyt adni. A háttérben ilyenkor valójában olyan kérdésekre kell választ
bennem a nyerni akarás, nem féltem A „közös” keresni, hogy kinek mi a célja az adott versennyel kapcsolatban, és hosz-
a kétes bírói döntésektől és a fizikai sérü­ A csoport írjon egy közös mesét; vá­ szú távon ki m it szeretne elérni. Előfordulhat, hogy az edző és a szülő
lésektől. Segített a versenyekre való lelki lasszon ki egy csapatzenét, amit m in­ céljai teljes mértékben különböznek, de az is, hogy ez a két cél nem esik
felkészülésben, a gátlásaim leküzdésé­ denki elfogad; készítsenek egy közös egybe a versenyző által kigondolt céllal. Ezzel a rövid példával is szem­
ben és az önismeret elsajátításában is. rajzot akár m indenki kézlenyom atá­ léltethető, hogy a gyereksport területén m ennyire fontos a megfelelő
DERZSI ANDRÁS val; vagy nézzenek meg egy számukra kommunikáció és motiváció megteremtése, illetve a célok tisztázása.
Karate, WGKF-vb-arany- és bronzérmes fontos filmet, és közösen beszéljenek Az élsportban a legfontosabb cél a győzelem és a siker elérése, hogy
róla. a sportoló m inden helyzetben képes legyen a m axim um ot kihozni
192 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek

magából. Ugyanezt vallják legtöbben a gyermeksport és az utánpótlás

területén is. Nézzük meg egy 9-10 évesekből álló csapat mérkőzését!
A szurkoló szülők gyakran ugyanúgy viselkednek, m int egy N B l-es
mérkőzésen. Ugyanúgy lelkesítenek, ugyanúgy kritizálnak, és néhány
esetben ugyanúgy kikelhetnek magukból, hiszen csak egyetlen célt lát­
nak maguk előtt: nyerjen a csapatuk, és a gyermekük a lehető legtöbbet
adja ki magából. Helyes-e ugyanazt a teljesítményt elvárni ezektől a fia­
taloktól, m int a profi felnőttektől? Hogyan is tekintsünk a győzelemre
a kicsiknél? M artens (1978) szerint akkor tekinthetjük hibásnak a győ­
zelemfelfogást, amikor
1. az ellenféllel való barátkozást vagy bajtársiasság érzését a gyengeség
jeleként értékelik, vagy m ikor a nevetést a versenyzőképesség hiányá­
nak tekintik;
2. az edző olyan stratégia alkalmazására utasítja a sportolót, mely jogta­
lan előnnyel jár az ellenféllel szemben;
3. bizonyos szereket adnak a fiatal sportolónak, rábeszélik, hogy csal­
jon, esetleg megfélemlítik őt;
4. a győzelem sokkal fontosabbá válik, m int a barátok, a tisztelet, a m a­
gabiztosság, a készségek, az egészség és a helyes önértékelés elnyerése.

Az ideális hozzáállás szerint az első helyen a fiatal sportoló egészséges

személyiségfejlődése áll, a győzelem pedig csak másodlagos. Az átélt ta­
pasztalatok minősége sokkal fontosabb, mint a győzelem-vereség aránya.

A FIATALKORI SPORT CÉUAI

A fiatalkori sport számos előnnyel jár, m int bizonyos sportkészségek

kialakulása és az egészséges életm ód alapjainak m egterem tése, vagy
olyan pszichológiai készségek, m int az önfegyelem, a tiszteletadás,
a versenyzőképesség, az együttműködés és a magabiztosság képességei­
nek kialakulása. Ezek m ind hozzájárulnak a sportoló személyiségfejlő­
Fotó: Kovács Anikó

déséhez. A fiatalkori sport olyan szociális tevékenységet jelent, melynek

keretein belül a fiatalok új barátokat és ismerősöket szerezhetnek, így
részeseivé válnak egy folyamatosan terjedő szociális hálónak. Ráadásul,
ha a szülő is belép ebbe a folyamatba, úgy a családok is még közelebb
194 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek VIII. Pici lábak a pályán, avagy a fiatalkori sport pszichológiája 195

kerülhetnek egymáshoz, megerősödik a családi összetartozás érzése is. célok könnyebben elérhetővé válnak. A szülőknek a gyerek sporttevé­
A sport a gyerekek, fiatalok számára sokszor igazi szórakozást is jelent! kenységét a gyereknevelés egyik eszközének érdemes tekinteniük.
Melyek mégis azok a célok, amiket egy fiatal sportoló el szeretne ér­
ni? Egy nagyszabású, százezer fiatal sportolóval végzett kutatás (Smoll,
1998) a következő motivációs célokat állapította meg (fontossági sor­ A SPORTOLÓ GYEREK SZEMÉLYISÉGE
rendben):
• jó móka, jó szórakozás; Számos pszichológiai elmélet foglalkozik a személyiséggel, a személyi­
• készségfejlesztés és új készségek elsajátítása; ség fejlődésével. Sok nézőpont, megközelítés jelenik meg ezen a terüle­
• izgalom és borzongás; ten, de kevés olyan elmélet vagy m odell létezik, mely több területet
• barátokkal együtt töltött idő és új barátok szerzése; összefoglalva, összetett szempontból vizsgál, és még a sportban is alkal­
• siker vagy győzelem. mazható.
Erikson pszichoszociális személyiségfejlődési m odellje nagy hang­
Fontos, hogy az edzők, mielőtt megterveznék a következő szezon célki­ súlyt fektet a szociális, azaz a környezeti hatásokra (Colé, 2006). Erik
tűzéseit, figyelembe vegyék ezeket a célokat, irányelveket. Tudnunk kell, Erikson fejlődésünk során nyolc szakaszt azonosított, melyek a születé­
hogy ezen célok közül egyik sem érhető el automatikusan. Az edzőknek, sünkkor kezdődnek, és élethosszig tartanak. Ezeket pszichoszociális
a szülőknek és más, a csapathoz közel álló személyeknek a csapat részévé stádium oknak nevezi. Véleménye szerint az egyén pszichológiai fej­
kell válniuk, és a közös célok m entén kell együttműködniük. Az együtt­ lődése a különböző életszakaszokra jellemző szociális viszonyokon m ú­
m űködés által csökkenthetők a félreértések, problém ák, és a kitűzött lik. M inden életszakasznak megvan a maga sajátos problémája, krízise,
mellyel szembe kell néznünk. Erikson úgy vélte, hogy a személynek - le­
Hasznos hatások Káros hatások gyen az gyerek vagy felnőtt - sikeresen meg kell oldania m inden krízist,
Megfelelő készségek fejlesztése Helytelen készségek kialakulása hogy felkészülhessen az elkövetkező pszichoszociális feladatokra. M in­
Állóképesség fejlesztése Sérülés, betegség den egyes krízisnek van egy-egy lehetséges pozitív és negatív kimenete,
Stratégiák és szabályok ismerete Helytelen szabályok, stratégiák elsajátítása
mely nagymértékben függ az őt körülvevő környezet hatásaitól, viselke­
és alkalm azása désétől és reakcióitól.
Szabályok betartása és tisztelete, fair play Nem reális vagy negatív önbecsülés A gyereksportra vonatkozóan emeljük ki azokat az életszakaszokat,
Reális és pozitív önbecsülés kialakítása Torzult önism eret és testkép melyek hatással lehetnek a sportoló gyerek személyiségfejlődésére. Cse­
Önismeret Elfordulás a sporttól
csemőkorban meg kell tapasztalnia és tanulnia, hogy szülei vagy gondo­
Helytelen szabályhasználat a győzelem
zói megbízhatóan adnak élelmet. H a ez a bizalom (ősbizalom) kifejlő­
Reális testkép, testtudatosság
érdekében dött, a gyerek megfelelő biztonságban érzi magát ahhoz, hogy nagyobb
Életen át tartó sportm otiváció Az élvezet hiánya vagy a sikertelenségtől önállósággal kísérletezzen a m ásodik évben. Ennek az ősbizalom nak
való félelem kialakulása a kialakulása, a megfelelő anya-gyerek kapcsolat alapozza meg a ké­
Élvezet és kikapcsolódás Káros szociális képességek kifejlesztése sőbbi biztonságérzést, a kapcsolati stabilitás alapjait, önm agunk elfoga­
vagy pszichológiai sérülés
dását és szeretetét, ami kihatással lesz a sportolói önbizalom megfelelő
Hasznos személyes, szociális A más tevékenységre fordítható idő szintjének megtalálására is.
és pszichológiai képességek fejlesztése elvesztése
Am ennyire bátorítják a szülők az autonóm ia (önállóság) érzését
13. tá b lá za t. A sport hasznos és káros hatásai (Smoll, 1998) a második évben, olyan m értékben tanulják meg a gyermekeik indula­
196 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek VIII. Pici lábak a pólyán, avagy a fiatalkori sport pszichológiája 197

taikat szabályozni, és büszkeséget érezni teljesítm ényük felett. Ebben

a szakaszban a kisgyermek testi fejlődése előrehalad, s törekvéseinek
iránya lassan afelé tolódik el, hogy ellenőrizni tudja saját cselekedeteit.
A gyermek egyre aktívabban foglalkozik a környezetében lévő tá r­
gyakkal és emberekkel. Ha ezek a kölcsönhatások hatékonyak, és a kör­
nyezet tám ogatóan reagál a kezdeményezéseire, akkor m egerősödik
benne az autonóm ia érzése, és kialakul a kompetencia (hozzáértés) ér­
zésének csírája. Azonban ha kudarcot vall, kigúnyolják, bírálják, vagy
megakadályozzák abban, hogy önállóan cselekedjen, akkor a gyermek
szégyellni fogja m agát, és kétségei tám adnak saját értékeit illetően.
A túlféltés és annak túlzott korlátozása, hogy m it engednek meg, vagy
akár a sikertelen kísérletek kinevetése kockára teheti a saját képessé­
geinkbe vetett hitünket.
Óvodáskorban (3-5 éves kor) a gyermek az egyszerű önkontrolltól
eljut odáig, hogy képes lesz cselekvések kezdeményezésére és végre­
hajtására. A gyermek egyre ügyesebben tudja irányítani a mozgáskoor­
dinációját és a nyelvi készségeit, és ezekkel a begyakorlott készségekkel
megpróbálja irányítani és „manipulálni” a környezetét. E szakasz konf­
liktusa a kezdeményezés a bűntudattal szemben. A kezdeményező gyer­
mek annak tükrében próbálgatja önmaga és környezete határait, ahogy nőtteknél sportolói alázatnak nevezünk. Egy vesztes meccs, egy elvesz­
a környezete reagál rá. Ismét csak a szülők és ebben a korban m ár a gon­ tett verseny számukra nem ugyanazt jelenti, m int a felnőtteknek. Ebben
dozók attitűdje, hozzáállása vezethet a gyermekek elégtelenségi érzé­ az életkorban csak ők vannak, a többiek nézőpontját nem értik és nem
séhez; vagy éppenséggel bűntudathoz, ha a gyermek olyasmit tesz, amit tudják értelm ezni. M ásképpen élik át ezeket az eseményeket, éppen
a szülők szégyenletesnek minősítenek. ezért ebben az életkorban másként is kell hozzájuk viszonyulni.
Ebben az életkorban a gyermekek gyakran nem képesek saját néző­ Az általános iskolás években a gyermekek olyan készségeket sajátíta­
pontjukat másokétól m egkülönböztetni, így könnyen áldozatául esnek nak el, amelyeket a társadalom fontosnak tart. Nemcsak az írás és olva­
a felszíni látszatnak, és sokszor összekeverik az oksági viszonyokat. Ezt sás tartozik ide, hanem a fizikai készségek, a felelősségvállalás képessége
Piaget (Mérei, 2003) erkölcsi realizmusnak nevezi. A szabályokat a saját és a másokkal való együttm űködés is. Ha az erőfeszítéseink sikeresek,
nézőpontjuk alapján értékelik, a cselekedeteket következményük sze­ akkor hatékonynak és kom petensnek érezzük magunkat, míg a sikerte­
rin t ítélik meg, nem veszik figyelembe a mögöttes szándékot. Sokszor lenség kisebbrendűségi érzéshez vezethet. Ebben az életszakaszban k ü ­
előfordul, hogy a csapatban játszó gyermekek nagyon érzékenyen rea­ lönös jelentőségűvé válik a sport. A motoros fejlődés, a fizikai készségek
gálnak akár egy elvesztett lehetőségre, akár egy kisebb szabálytalanságra. fejlesztése mellett a gyereksportoló pszichés gondozása külön figyelmet
Nem a folyamatot látják, vagyis azt, hogyan játszottak a mérkőzés során, érdemel, hiszen ebben az időszakban szilárdulnak meg leginkább a szo­
hanem csak a végeredményt, hogy nem sikerült nyerniük. Fontos, hogy rongás megélésével és kezelésével kapcsolatos m intáink. Ilyenkor az
éreztessük velük, hogy mi volt a jó a játékukban, m ikor és m iben voltak edző felelőssége is sokkal nagyobb, hiszen nemcsak mozgást és sport­
ügyesek. Egy hatéves sportolótól nem lehet elvárni mindazt, am it a fel­ készséget tanít, hanem - a szülők m ellett - ő maga is példává, modellé
198 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek VIII. Pici lábak a pályán, avagy a fiatalkori sport pszichológiája 199

válik. A gyerekek ebben az életszakaszban tapasztalhatják meg először és a relatív társadalm i elszigeteltség néhány sportolót énközpontúvá
a belső motiváció értékét, az erőfeszítés fontosságát, a siker és a kudarc tesznek, gátolva azon képességek kialakulását, melyek lehetővé tennék
jelentőségét és a megfelelő győzelemfelfogást. A szülő, az edző, a tanár számukra, hogy másokkal éretten és könnyen érintkezzenek. Ennek az
sporthoz való pozitív, bátorító és szorongáscsökkentő hozzáállása ellenkezőjére is van lehetőség: a sport esélyt adhat a fiatalok számára,
kulcsfontosságú. hogy egymással ismerkedjenek. A kom m unikációs, a verbális és a ve­
Erikson szerint a személyiségfejlődés szempontjából legkritikusabb zetői képességek gyakran éppen a sportm iliőben való aktív részvétel
időszak a serdülőkor (Vikár, 1980). A serdülőkor feladata az identitás eredményeképpen alakulnak ki.
kialakítása. Ez az az időszak, amikor összegezzük és beépítjük a korábbi Szülőként és edzőként is fontos,
tapasztalatokat. A serdülők számos kérdéssel és változással szem be­ hogy ne csak sportolóként, hanem M egerősít abban, hogy amit ösztönö­
sülnek, és keresik a saját válaszaikat. Fontos feladat a leválás a szülőkről emberként is foglalkozzunk a sporto­ sen jónak látok, az szakmai szemmel is
és a nemi identitás kialakítása. lóval, hogy saját személyiségfejlődését helyes. M ivel soha nem voltam élspor­
Az identitás döntő kérdése a „ki vagyok én?”. A gyakorlati tapasztala­ illetően visszajelzéseket és útm utatást toló, és e d d ig soha nem neveltem él­
tok egy nagyon fontos folyamatra hívják fel a figyelmet. A sportolókkal kapjon. sportolót, a sportpszichológus szakmai
folytatott m unka során gyakran tapasztaljuk, hogy ebben az időszakban Az ifjúsági sport kiterjedt lehetősé­ tapasztalata és segítsége nélkülözhe­
alakítják ki a saját sportolói identitásukat is. Ez egy alapvetően pozitív geket biztosít a gyerekek számára, tetlen. Sok dologra hívta fel a figyelme­
folyamat, ugyanakkor veszélyt is rejt magában. A sportoló fiatalok, kü­ hogy hatékonyan birkózzanak meg met, és néhány do lg on változtattam
lönösen az élsport területén, hajlamosak arra, hogy saját énképüket tel­ a sportban megjelenő stresszel. Mar- a beszélgetéseink hatására. Kivétel nél­
jes m értékben azonosítsák a sportolói énképükkel. Ez azt jelenti, tens (1978) megjegyzi: „a verseny­ kül mind bevált. Vannak helyzetek, ami­
hogy „ha kudarcot vallók a sportban, akkor em berként is értéktelen zésből eredő stressz úgy szolgálja kor a szülő nem tud hatni a gyerm e­
vagyok, ha sikert érek el, akkor emberként is sikeres vagyok”. Ebből ki­ a gyerekeket, m in t az oltás, egyfajta kére, míg a sportpszichológus akár több
folyólag fontos odafigyelni arra, hogy ez a két kérdés elkülönüljön: antitesteket épít fel a szervezetben a száz kilométer távolságból egy ötper­
milyen ember és milyen sportoló vagyok? Amennyiben ez nem tisztázó­ későbbiekben jelentkező, károsabb ces telefonbeszélgetéssel ki tudja hozni
dik, az kihatással lesz a felnőttkorra, am ikor ez a kettőség különösen stresszvírusok tám adásai ellen”. En­ a gyereket a göd örből. Köszönet érte.
erőssé válik. Sérülés esetén és a sportkarrier lezárásakor pedig szembe­ nek a hátránya abban jelentkezik, MAJOR M A R IA N N A
sülhetnek azzal, hogy ők csak sportolóként tudnak m agukra gondolni, hogy a sportolás alatt átélt pszicholó­ szülő, tenisz

de m iután a sport szerepe m ár átalakult az életükben, egyfajta üresség­
érzést tapasztalnak. Felnőttként pedig m ár sokkal nehezebb arra a kér­
désre választ adni, hogy ki vagyok én valójában, és m it kezdjek most az
életemmel.
A sportszociológusok a sportban való túlságosan intenzív részvételt
„elveszett gyermekkor”-nak nevezik. Szomorú, hogy sok sportoló meg­
kérdőjelezi azoknak az éveknek az értékét, amelyeket tehetsége kibonta­
koztatására fordított. Gyakran előfordul, hogy egy normális gyermek­
vagy kam aszkort áldoztak fel ezért. Az ilyenfajta részvétel hátránya,
hogy az egyének nem tu d n ak érzelmileg és társadalm ilag is fejlett és
érett személyiséggé fejlődni. A szélsőséges pszichológiai követelmények
giai stressz olyan m értékű is lehet,
hogy az krónikus szorongást, kiégett-
séget és depressziót okozhat, m ajd pedig ezek eredm ényeként a sport
feladását jelentheti. Az ilyen élmények gyakori okozói az egész életen
át tartó negatív hozzáállásnak és az ennek eredm ényeképp létrejövő,
mindenfajta fizikális aktivitás hiányának.
A leggyakrabban előforduló tünetek és problémák:
• Versenyszorongás: edzésen m inden olyan jól megy, de valahogy
ez teljesítm ény a versenyek és m egm érettetések idején jelentősen
csökken.
200 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek VIII. Pici lábak a pályán, avagy a fiatalkori sport pszichológiája 201

• Pszichoszomatikus tünetek: gyakran előfordul, hogy a gyerek az edzés Az előzetes szülői konzultáció fon­
vagy verseny közeledtével fejfájásról, hasfájásról vagy hasonló tünetről tos része a munkafolyamatnak. Ebből A sportpszichológussal tavaly ismer­
számol be. M indez az iskolával kapcsolatosan is megjelenhet. kifolyólag a „szerződés” a szülővel és kedtem meg. Eléggé rossz passzban
• Figyelemzavar vagy koncentrációhiány: téthelyzetben a sportoló nem a gyerekkel is m egköttetik, és ideális voltam akkoriban. A szüleim azt mond­
tud a feladatra koncentrálni. Nem tudja kizárni a szurkolókat, az edzői esetben az edzővel is van lehetőség ták, hogy ez javítani fog a közérzete­
instrukciók u tán egy pillanatra megakad, könnyen kizökkenti a rit­ a keretek és feltételek tisztázására. men. Ezekre a z alkalmakra mindig szí­
musból a nem megszokott környezet. G yereksportolók esetében kiem elt vesen mentem, mert mindig valam i új
• Serdülőkori acting-out: indokolatlan, impulzív tettek, cselekedetek, fontossággal bír a szülői és edzői visz- és izgalm as d o lo g várt. A kedvencem
melyek látszólag hirtelen és m inden előzmény nélkül jelennek meg, szajelzés, term észetesen tiszteletben például az volt, amikor átmentünk egy
m int például a sport feladásának gondolata vagy az ezzel kapcsolatos tartva a gyerek igényeit, személyi­ műszerekkel teli szobába, és egy reflex­
hirtelen próbálkozások. ségjogait és a pszichológiai m unka javító gé ppel dolgoztunk. De ez nem­
• Körömrágás: szorongás- és frusztrációalapú viselkedés; a cselekedet etikai kódexét. Fontos, hogy m in d ­ csak azért volt, hogy jó dolgokat csinál­
tudatos, a motiváció általában tudattalan (például túlzott elvárások­ annyian tudatosan m űködjenek junk, hanem azért is, hogy javítson a ta­
nak való megfelelési kényszer). együtt a problém a feltárásában és nulásomon, de legfőképp, hogy jó legyen
• Éjszakai bevizelés (enurézis) vagy székelés (encoprézis): szorongás m egoldásában, hiszen a közös érdek a közérzetem, és hogy legyen sok ön­
keltette viselkedésforma. mindig a fiatal fejlődése. Megjegyzen­ bizalmam. Ez be is vált, mert minden ja­
• Tik, dadogás: hátterében gyakran a környezettel való konflik­ dő, hogy a gyerek „a család tü n ete”, vult, beleértve a tanulást is. És remélem,
tus áll. annak problem atikáját jeleníti meg. hogy sokáig fo gok sportpszichológus­
• Étkezési zavarok: különösen veszélyeztetettek azok a sportolók, A gyermekpszichológusok arról szá­ hoz járnil
akik súlykategóriákban versenyeznek, vagy egy bizonyos súlyt fenn m olnak be, hogy a sikeres kezelés TÜRMER GÁBOR
(vagy éppen lent) kell tartaniuk. gyakran megakad(hat) a szülők ellen­ Jégkorong, nemzeti kölyökbajnokság “A" csoport,
ezüstérem
• Alvásproblémák: verseny előtti napokon nehezen alszanak el, vagy állása m iatt, hiszen nekik is változ­
rosszul alszanak. niuk kell(ene) a folyam atban. A jó
irányú fejlődés új családi m intákat,
Fontos, hogy az itt felsorolt tünetek, viselkedések esetében az orvosi viselkedésmódokat igényel(ne). Így van ez a sportban is. A diagnoszti­
konzultáció az elsődleges. A szom atikus eredet kizárása után vagy kai fázis (tesztfelvétel, alapvető pszichés jellemzők meghatározása) után
azzal párhuzam osan érdemes pszichológus segítségét igénybe venni. a m unka többnyire játékosan, szimbolikusan, feszültségoldó gyakorla­
Fontos tudni, hogy néhány tünet biológiainak tűnhet, de lelki alapon tok segítségével zajlik. A gyerekkori szorongásoldás leghatékonyabb
keletkezett. form ája a játék. A sporttal kapcsolatos félelmek, gondolatok pozitív
újrahasznosítása is megtörténik, illetve gyakori, hogy a sportoló gyere­
A GYEREKEKKEL FOLYTATOTT kek m ár ilyen fiatal korban is képesek elsajátítani az életkoruknak meg­
SPORTPSZICHOLÓGIAI M UNKA JELLEMZŐI felelő relaxációs alapokat.
Az ebben az életkorban kialakított mentális technikák nemcsak a ké­
Gyerekek esetében egyértelmű a szülővel és az edzővel való folyamatos sőbbi sportpályafutás során segítik a gyerekek fejlődését, hanem az
kapcsolattartás, hiszen többnyire először a környezet észlel bizonyos iskolai teljesítményre is pozitív hatással lehetnek.
változásokat, problémákat.
202 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek VIII. Pici lábak a pályán, avagy a fiatalkori sport pszichológiája 203

A SZÜLŐ SZEREPE ÉS JELENTŐSÉGE A GYEREKSPORTBAN lemzi - a m ár említett sportoló, edző

és szülő hárm asába bekerül az egye­ Próbóltam segíteni, megtudni a problé­
Sportpszichológusként azt tapasztaljuk, hogy nagyon sok megkeresés és sületi háttér. így a sportoló felé m ár ma forrását, gon dolkodtam azon is,
segítségkérés érkezik a szülőktől. Számos szülő ösztönösen ráérez arra, nem csak a szülő és az edző irányá­ hog y esetleg a szülői ho zzáállásom ­
hogy egy sportoló szülőjeként az átlagostól eltérő kihívásokkal kell ból érkezhetnek elvárások, hanem az ban is lehet hiba, de elutasított, mondván,
szembesülnie. A szülő szerepe a gyereksport terén kiemelt fontosságú, egyesület felől is, am i nem biztos, hogy én úgysem értem ezt az egészet.
de később, a serdülőkorban, sőt még felnőttkorban is m eghatározó le­ hogy mindig megegyezik az edző vagy M ivel sajnos kudarcot vallottam, elhatá­
het. Em berként és sportolóként is nagyon sok „tudatalatti üzenetet” a szülő követelményrendszerével. roztam, hogy szakember segítségét ké­
hozunk m agunkkal a szüléinkkel való kapcsolatunkból, melyek befo­ Tekintsük át alaposabban azokat rem. Gyermekemnek ismét javultak az
lyásolhatják teljesítményünket. a jelenségeket, amelyek a sportoló eredményei, és látványosan jól kezelte
A szülő mindig is szülő marad, legyen akár túlkövetelő, elhanyagoló gyerekek szüleit érinthetik. a versenyhelyzeteket. Sokkal nyugod-
vagy esetleg bántalmazó. Ebből kifolyólag fontos, hogy szülőként tuda­ tabb, m a g a b izto sa b b lett versenyszi­
tosítsuk a saját jelentőségünket és hatásunkat, m indezt persze reálisan, A „felcserélődő szerepek csapdája" tuációban, és tö b b olyan mérkőzésen
egészséges m ódon és megfelelő érettséggel. A fiatalkori sportban gyakran elő­ nyert, ahol technikailag nem játszott ma­
Klasszikus példája az „örök szülői szerep” megjelenésének az alábbi fordul, hogy a szülők túl aktívan vesz­ ximálisan, de fejben tudta uralni a z
eset. Egy sportoló anyukája kereste fel a sportpszichológust azzal a ké­ nek részt a gyerek sportéletében, és adott helyzetet. M ivel mi szülők hiába
réssel, hogy segítsen a kislányának, aki az elm últ egy évben jelentős ez jelentős m értékű stresszt okozhat próbálunk segíteni, ez nem mindig sike­
teljesítm ényrom lást m utatott. Néhány m ondatnyi beszélgetés után a fiatal sportolónak. A szülők okozta rül, illetve van olyan helyzet, hogy pont
a szülő jellemzése alapján kirajzolódott egy 11-12 éves, szorongó kis­ stressz egyik fontos tényezőjét a „fel­ mi hátráltatjuk a gyerm eket a le g ­
lány képe. Kiderült, hogy az „ő kislánya” m ár nem is annyira kicsi, cserélődő szerepek csapdájának” na gyo bb jó szándék ellenére. A szak­
hanem 21 éves. M ajd elnézést kért, és elm ondta, hogy neki m indig is (Smoll, 1998) nevezzük. M inden szü­ embertől mi is megtanulhatjuk, hogy milyen
a kislánya marad. Ez a rövid példa jól rávilágít a szülők szerepére a gye­ lő valamilyen m értékben azonosul a megfelelő szülői hozzáállás.
rekek sportteljesítményében és fejlődésében. a gyerekével, így szeretné, ha a gyerek szülő, asztalitenisz
A sporthárom szög fogalma (Anshel, 2003), amely term észetesen minél jobban teljesítene. Sajnos, n é ­
a sportoló, a szülő és az edző hárm a­ hány esetben ez az azonosulás any-
sát jelöli, arra utal, hogy a háromszög nyira intenzívvé válhat, hogy a gyerek a szülő „kiterjesztésévé” válik.
Elsősorban támaszként próbálok a hát­ mindegyik csúcsa egyenlő m értékben Am ikor ez m egtörténik, a szülők saját m agukat is a gyerekük sikerei,
térben maradni. Természetesen oszto­ vesz részt a sikeres sportolói teljesít­ illetve kudarcai alapján fogják értékelni. A frusztrált apuka például
zom a sikerben és a z esetleges ku­ m ény elérésében, és hogy a három a gyerek által olyan sikerélményeket akar elérni, melyekben neki, spor­
darcban is. N agyon fontos gyermekem résztvevő között kölcsönös, kétirányú tolóként, soha nem volt része. Az exsztár apuka nagyon mérges lesz, ha
számára a visszajelzés és a biztatás. kapcsolat van. a gyereke nem éri el ugyanazt a szintet, amit ő egykor elért. így ezek a szü­
Természetesen a legfontosabb az edző- A gyereksportban az egyre inkább lők a gyerek teljesítményétől függően lesznek „győztesek” vagy „vesztesek”,
sportoló-szülő háromszög harmóniája. m egjelenő professzionális sp o rt­ ezért jelentős nyom ásnak teszik ki őket, hogy sikereket érjenek el.
MAJOR M A R IA N N A irányelvek következtében érdemes ezt A gyerek sikertelensége esetén a szülő önértékelése összeomlik. Jóval
szülő, tenisz a modellt kiszélesíteni. Napjaink gye­ több forog kockán, m int egy győzelem vagy egy vereség, és a szülő m ér­
reksportját a „sportnégyszög” jel­ hetetlenül nagy terhet helyez a gyerek még gyenge vállaira. A sport egy­
204 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek VIII. Pici lábak a pályán, avagy a fiatalkori sport pszichológiája 205

re nagyobb stresszt jelent majd a gyerek életében, ha a szülői szeretet és

elfogadás a teljesítm ényétől és a sikereitől függ. A gyerekekkel való
m unka során gyakran előfordul, hogy ilyen esetekben a szülők olyan
m ondatokat használnak, mint: „Kudarcot vallottunk” vagy „Megnyer­
tük a versenyt”.
A többes szám első személy m utatja az említett azonosulási folyama­
tot. Természetesen ez csak akkor jelent problém át, ha következetesen
fordul elő, így a gyerekben szorongás
keletkezik, és ellentétben az edzéssel,
N ekem nagyon sokat segített a sport­ a versenyeken nem tud jól teljesíteni.
pszichológus a szorongásoldásban,
most már a versenyeken könnyebben Az edzésen és a sporteseményen
kezelem a nehezebb helyzeteket. M in­ való viselkedés
denkinek csak ajánlani tudom. Lehet, Az egyik legnyilvánvalóbb szülői
hogy először még nem tudod, hogyan problém a az, ahogy a szülők egy ver­
segít, va gy hogyan alkalm azd a tanul­ senyen vagy az edzésen viselkednek.
takat, de a későbbi versenyhelyze­ Az edzéseken m u tato tt m agatartás
tekben rájössz, hogy milyen hasznos. előrejelzi a versenyen várható viselke­
A versenyeken vesztes helyzetekből is dést. Sokan talán nem is gondolnák,
könnyebben tudok fordítani a tanul­ de a gyerekek gyakran szám olnak be Természetesen a másik véglet is kerülendő, amikor a szülő csak az edzés
takkal, a z esetleges kudarcokat köny- arról, hogy a szülői jelenlét m ár az végén vagy a versenyek alatt ritkán jelenik meg. Ebben az esetben a gye­
nyebben fel tudom dolgozni. Nem csak edzésen is jelentős szorongást okoz rek nem érzi, hogy az ő teljesítménye fontos. Ilyenkor gyakran elő­
a sportban, hanem az életben is tudom bennük. Gyakori, hogy am int a szülő fordul, hogy a gyerekek számára ez edző egyfajta „pótszülővé” válik, aki
hasznosítani, megjelenik az ajtóban, a gyerek fe­ - lehetőség szerint - feltölti ezeket az érzelmi hiányokat, és m egadja
szültebb lesz, többet hibázik, érzéke­ a szükséges visszajelzéseket. Azonban akár kialakul egy ilyenfajta pozi­
serdülő, asztalitenisz
nyebb lesz, vagy esetleg sokkal több tív edző-sportoló kapcsolat, akár nem, a gyerek személyiségfejlődése bi­
kockázatot vállal, hogy megmutassa, zonyos mértékben m indenképpen csorbát szenved, és önbizalomhiány,
mire is képes. Arra a kérdésre, hogy szerintük m iért van ez, és m it érez­ rosszabb esetben önértékelési zavar alakulhat ki.
nek ilyenkor, olyan gondolatokat és érzéseket fejeznek ki, m int például:
• Nem tudom , hogy igazából kire figyeljek, hallgassak ilyenkor: az edző­ Vegyünk egy gyakorlati példát:
re vagy a szüleimre, és ilyenkor mindig hibázom. Egy csapatsportokkal foglalkozó gyerek-sportegyesületnél egy edzés­
• Félek attól, hogy m ost m ár nem csak az edzőm látja, ha „bénázom”. látogatás alkalmával vettük észre, hogy szinte m inden szülő ott ült a pálya
• Meg akarom m utatni anyunak és apunak, hogy milyen ügyes vagyok, szélén, beszélgettek, hangoskodtak, tulajdonképpen kiterjedt szociális
hogy ne csalódjanak bennem. életet éltek, és még egy kiskutya is szaladgált közöttük. Az edzés utáni
• Olyan sok szem szegeződik rá m ... csoportfoglalkozás során m egkérdeztük a gyerekeket, hogy zavarja-e
őket ez a jelenség. A gyerekek szégyenlősen és bátortalanul vallották be,
206 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
hogy valójában igen, hiszen ilyenkor nagyon nehezen tudnak koncent­
rálni, gyakran néznek ki a szüleikre, és ezeken az edzéseken jelentősen
többet hibáznak. Következtetésképp, ajánlatos az, hogy a szülők ne
vegyenek részt az edzéseken, legfeljebb csak a bem utató nyílt napokon.
Ez az eset jól illusztrálja a sportnégyszög fontosságát. A szülő, az edző
és az egyesület közös érdeke a gyerek fejlődése, és ezt mindig szem előtt
kell tartani. Az edző felelőssége, hogy megteremtse a nyugodt edzés kö­
rülményeit, a szülőé pedig az, hogy ezeket a feltételeket elfogadja, de to ­
vábbra is „éberen őrködjön” a gyerek teljesítménye felett. Az természe­
tes, hogy a szülő megnézi a gyerekét verseny közben, viszont ilyenkor
be kell tartania bizonyos viselkedési követelményeket és szabályokat.
A nyilvánvalóan helytelen viselkedések mellett, m int például a károm ­
kodás, az alkoholfogyasztás vagy a bedobálás, léteznek bizonyos ke­
vésbé nyilvánvaló, de követendő szabályok (Smoll és Smith, 1999):
1. Nem tanácsos az edzővel veszekedni, vitatkozni, hiszen a felelősséget
egyszer m ár a kezébe adtuk (az edzések és a verseny idejére). Ha vala­
mely döntése okát nem értjük, akkor jelezzük azt az edzőnek a meg­
felelő helyen és időben.
2. Ne kiabáljunk verseny közben utasításokat vagy kritikákat a gyerek­
nek, hiszen a több irányból érkező tanács- és utasításözön könnyen
megzavarhatja a koncentrációját.
3. M aradjunk a nézőknek fenntartott helyen, legalább a verseny ideje
alatt, bármennyire is elsodor bennünket a verseny heve.
4. Ne tegyünk sértő megjegyzéseket a sportolókra, a szülőkre, a játék­
vezetőkre, az edzőkre vagy a csapatokra.
5. Fejezzük ki az érdeklődésünket, bátorítsuk és támogassuk a gyereket.
6. Segítsünk, ha az edző vagy bármilyen más tisztviselő segítséget kér.
AZ EDZŐ SZEREPE A GYEREKSPORTBAN
A kétirányú kommunikáció
A szülőknek joguk van arra, hogy m inden olyan tevékenységnek utána­
nézzenek, am iben a gyerekük részt vesz, beleértve persze a sportot is.
Az edzőknek m indig nyitottnak kell lenniük, ha a szülők érdeklődni
kezdenek, és m inden kérdésre válaszolniuk kell. Em lékezzünk arra,
VIII. Pici lábak a pályán, avagy a fiatalkori sport pszichológiája 207
hogy a kom m unikáció kétirányú folyamat. Ha az edzők nyitva tartják
a kommunikációs csatornáikat, sokkal hatékonyabb kapcsolatot tudnak
kialakítani a szülőkkel.
A kétirányú kom m unikáció azonban nem jelenti azt, hogy a szülők
engedélyt kapnak arra, hogy tiszteletlenül viszonyuljanak az edzőhöz.
Ez inkább lehetőség arra, hogy nyíltan és őszintén elmondják az edző­
nek az aggodalmaikat, véleményüket, és biztosak lehetnek abban, hogy
az edző ezeket valóban meghallgatja. Ennek megvan a megfelelő form á­
ja és ideje, de ez nem az edzés vagy a verseny időpontjában van. Fontos,
hogy a fiatal sportolónak, noha róla van szó, ezen a beszélgetésen nem
szabad jelen lennie.
A leggyakoribb konfliktusforrás az edző és a szülő között az, hogy
nem értenek egyet a sportoló képességeit illetően. Egy teljesítm ény­
mérési rendszer jelenthet megoldást, hiszen az a sportoló, az edző és
a szülő számára is objektív visszajelzésként szolgál. Még a szezon kez­
dete előtt érdemes kitűzni egy rövid és egy hosszú távú célt a sportolók
és a csapat számára, hogy m indenki tisztában legyen azzal, hogy h o n ­
nan hová szeretne eljutni, és hogy hol tart a célhoz vezető úton. A rövid
távú célok azért fontosak, m ert folyam atos visszajelzést biztosítanak
a sportoló számára saját teljesítményéről, az edző számára az elvégzett
közös m unka minőségéről, és a szülő számára is átláthatóvá válik a fo­
lyamat. A hosszú távú célok biztosítják a motivációt.
A szülő gyakran kritizálja az edző módszereit. Ilyenkor az edzőnek
nem szabad védekezően reagálnia, meg kell hallgatnia, hogy a szülő mit
akar m ondani, hiszen néhány javaslatot még hasznosíthat is. Még akkor
is meg kell hallgatnia a szülőt, ha egyáltalán nem ért vele egyet. Az edző­
nek tudnia kell, hogy úgyis „övé az utolsó szó”, de azt is, hogy olyan
nincs, hogy egy edzőt m indenki szeressen. Ugyanakkor vannak szülők,
akik valóban lelkesek és őszintén érdeklődnek, néha viszont egyszerűen
nem ismerik fel, hogy ezzel m ekkora bajt okoznak. Óvatosan és diplo­
m atikusan kell rávezetni őket arra, hogy milyen negatív következm é­
nyekkel járhat a viselkedésük, és segíteni kell nekik abban, hogy tudja­
nak ezen változtatni.
A hatékony edzők tisztában vannak azzal, hogy m ennyire fontos
a szülőkkel való kapcsolattartás. A szülővel való előzetes találkozás
megelőzheti a később kialakuló konfliktusokat, tehát megéri a ráfordított
208 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
erőt és energiát. A m ost következő leírás (Smoll, 1998) csupán jó tanács,
hiszen m inden edző és szülő más és más. A helyzet megoldását is ennek
megfelelően kell alakítani.
Mi a találkozás célja?
A cél egyrészt az, hogy a szülő jobban megismerje és megértse a fiatal­
kori sport világát, másrészt, hogy a szülői együttműködés és támogatás
fokozódjon. A szülő bevonódása kedvező hatással van a gyerek fizikai,
pszichológiai és szociális fejlődésére. M inden találkozónak legyen egy
konkrét célja, am iért a szülőket összehívjuk, és ez a cél m indig legyen
számukra tiszta és világos. A bevezetést követően a célok megbeszélésé­
re kell sort keríteni, beleértve a helyes győzelemfelfogást. Az edzőnek
azokra az értékekre és célokra kell koncentrálnia, melyek saját edzői
filozófiáját tükrözik.
A program részletezése közben a következő pontokra lehet hangsúlyt
fektetni (Smoll, 1998):
• a szükséges felszerelés,
• az edzések és a versenyek ütemezése,
• az edzések és a versenyek hossza,
• a csapat utazási tervei,
• a csapat főbb szabályai és irányelvei,
• a javasolt specifikus szabálymódosítások,
• orvosi vizsgálatok,
• pénzgyűjtési tervek,
• a kommunikációs rendszerek és
• a szezon alatti és utáni események.
Fontos, hogy az edző elmondja, m it vár el a szülőktől, és hogy a szülők
tudják, m it várhatnak és kaphatnak az edzőtől.
A találkozás lefolyása
A megbeszélés folyamán az edzőnek törekednie kell a szülők bevoná­
sára, ahelyett hogy csak egy egyszerű előadást tartana nekik. Az edzők
bíztathatják a szülőket, hogy tegyenek fel kérdéseket, vagy m aguk az
edzők kérdezzenek időről időre. Az edző részéről megnyilvánuló tiszte­
let elengedhetetlen része ennek a folyamatnak. A szülőknek pedig úgy
VIII. Pici lábak a pólyán, avagy a fiatalkori sport pszichológiája 209
kell érezniük, hogy ők is szerves részei a megbeszélésnek, és nem csupán
hallgatóközönség.
A megnyitás
Az első lépés, hogy az edző bem utatkozik, elm ond néhány dolgot ö n ­
magáról, és bem utatja a segédedzőket is. Fontos, hogy jelezze, m eny­
nyire értékeli a szülők részvételét ezen a találkozón, akik ezzel a lépéssel
is segíthetnek, hogy a fiatal sportolók még pozitívabban éljék m ajd át
a sportolói tapasztalataikat. Ezután az edző bizonyos háttér-inform á-
ciókkal biztosítja a szavahihetőségét. Beszélhet a saját sportolói és edzői
tapasztalatairól és azokról a szakmai képzésekről, amelyeken részt vett.
Végül tisztázza a találkozás céljait. Fontos figyelnie arra, hogy nem sza­
bad úgy kezdeni a találkozót, m intha edzői kudarcot ism erne el vagy
a szülők türelm ét kérné. Ugyanúgy kérdéseket vet fel a szülőben, ha az
edző mentegetőzik egy eredmény miatt, m int ha hibákat keres egy-egy
kudarc után úgy, hogy önm agát teljesen felmenti a vádak alól. M ind­
ezek az edzői hitelességet csökkenthetik a szülők szemében, ami által b i­
zalmuk és tám ogatásuk megrendülhet. Az edzőnek magabiztosnak kell
látszania ahhoz, hogy elnyerje a kellő tiszteletet.
A lezárás
A végén az edzőnek válaszolnia kell a felmerülő kérdésekre. Ahhoz, hogy
ez zökkenőmentes legyen, az edzőnek nagyon jól felkészültnek kell len­
nie. A legjobb, ha maga az edző irányítja a felmerülő kérdésözönt. Először
feltehet néhány kérdést, ezzel is serkentheti a beszélgetést. Ha nem tudja
a választ néhány kérdésre, azt el kell ismernie, mert a szülők értékelni fog­
ják az őszinteségét. Ahelyett, hogy valami gyenge alapokon álló választ
adna, a szülőkkel együtt kitalálhatják, hogy mi lenne a legjobb válasz a fel­
tett kérdésre. Az edzőnek nem kell m inden felmerülő kérdésre tudnia
a választ. A találkozó végén meg kell köszönnie a részvételt, és biztosíta­
nia a szülőket arról, hogy már ezzel is sokat tettek a gyerekek fejlődésének
előmozdításáért. Fontos, hogy a szülők tudják, hogy az edzőt bármilyen
felmerülő problémával felkereshetik, de ehhez meg kell teremtenie az őt
és a magánéletét védő kereteket. El kell mondania, hogy melyek számára
ez ügyben a legalkalmasabb időpontok, mikor és milyen m ódon vehetik
fel vele a kapcsolatot (telefon, e-mail).
210 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek VIII. Pici lábak a pályán, avagy a fiatalkori sport pszichológiája 211

TANULÁS ÉS MOZGÁSFEJLŐDÉS
Tudattalan hozzá nem értés Tudatos hozzá nem értés
Gyakori, hogy a sportoló azért keres fel egy sportpszichológust, m ert • Nem vagyunk tisztában azzal sem, • Már tudjuk, hogy mit nem tudunk
nem volt ott „fejben”. M inden esetben fontos tisztázni, hogy ez m it je­ hogy mit nem tudunk
• Figyelmünk a hibáinkra,
lent számára pontosan. Előfordul, hogy úgy jellemzik ezt az állapotot, képességbeli hiányainkra irányul

hogy egyszerűen nem voltak képesek ugyanarra a teljesítményre, m int

bemelegítés közben vagy az edzéseken. M áskor viszont arról számolnak
be, hogy maga a cselekvés nem volt tudatos, és ez megakasztotta a telje­
sítményüket. A sportolói tudatosság hiánya vajon mindig valami nega­
tív állapotot fejez ki? Egyértelműen nem. Az edzésmunka és a rutin kö­
vetkezménye az, hogy a sportoló m ár „ösztönből”, rutinszerűen végez
el egy-egy gyakorlatot, m ozdulatot. A sportolók ezzel szemben olyan
tapasztalatokról is beszám olnak, hogy egy elrontott akció után, noha
tu d atu k észlelte a problém át, a negatív tapasztalat mégsem gátolta le
őket, nem okozott problém át a későbbi teljesítményükben. Ennek oka
az volt, hogy a testük átvette az irányítást, és a jól berögzült, rutinszerű
gyakorlat érvényesült. Éppen ezért fontos, hogy a sportoló tisztában le­
gyen a tanulási folyamat lépéseivel, valam int a tudatosság-rutinosság
skála jellemzőivel.
Hogyan tanulunk?
Ha egy új készséget szeretnénk m egtanítani a sportoló számára,
meg kell ism ernünk az alábbi tanulási modellt. Egy új dolog elsajátítása
általánosságban négy fázison (Tendler és Carter, 2011) keresztül tö r­
ténik, és m inden szakasz során másfajta hozzáállásra és segítségre
van szükség.
Tudattalan hozzá nem értés
Ez az első fázis, am ikor még nem tudjuk, hogy egy adott készségre
szükségünk van, és nem vagyunk tisztában azzal sem, hogy m it nem
tudunk. Egy biciklizni tanuló gyermek például m erészen felpattan
a kerékpárra, és nekiindul az útnak. Lehet, hogy az egyenes szakaszon
jól fog teljesíteni, és ezen felbátorodva nekiindul a lejtőnek. Mivel
még csak egyenes szakaszon gyakorolta a kerékpározást, nincs meg a tu ­
dása, hogy meredek lejtőn m it kell csinálnia, így könnyen eleshet, meg­
sérülhet. Edzőként m ár a legelső lépéseknél fel kell hívni a sportoló
Tudatos hozzáértés Tudattalan hozzáértés
• Tudjuk, mit csinálunk • A tevékenység automatikussá válik
• Figyelmünk magára a tevékenységre • Rutinszerű működés
irányul
18. ábra.
• Folyamatos kontroll
A tanulás
folyamata
figyelmét a lehetséges kockázatokra, veszélyforrásokra, hiszen a kezdeti
sikerélmények következtében kialakuló vakmerőség megzavarhatja
a koncentrációt.
Tudatos hozzá nem értés
A sportoló m ár tudja, hogy m it nem tud. Óvatosabban jár el a készség
elsajátításában, m ert tudja, hogy m egsérülhet, és tisztában van azzal,
hogy milyen veszélyhelyzetek várhatnak rá. Az előzőekkel ellentétben,
figyelmének fókusza nem a feladatra, hanem a lehetséges veszélyforrá­
sokra irányul, így bizonyos esetekben túlzottan körültekintő lesz. Ha
visszatérünk a kis biciklistánkra, akkor ez az állapot egy nagy esés után
következik be. Könnyen előfordulhat, hogy ezután hanyagolja a bicik­
lit, hiszen az nemcsak fájdalmat okozott neki, de rávilágított saját gyen­
gébb képességeire is. Az edzői m unka során fontos, hogy a készséget
elemeire bontsuk, és megfogalmazzuk, m iben teljesített jól, és m iben
kell még fejlődnie. Éreztessük, hogy bár az élmény nem éppen kellemes,
de ez a tanulás egy fázisa, m indenki átesett m ár hasonló tapasztalato­
kon. Emeljük ki a pozitív vonásait - m ondjuk el neki, milyen bátor volt,
hogy m egtette, és megvan benne m inden, am i ahhoz kell, hogy jó
kerékpáros legyen.
212 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek VIII. Pici lábak a pályán, avagy a fiatalkori sport pszichológiája 213

Tudatos hozzáértés
A tevékenységet m ár úgy végezzük, hogy tudjuk, m it csinálunk. Ismer­ Kognitív fázis Asszociatív fázis Autonóm fázis
jük a szabályokat, tisztában vagyunk a lehetőségekkel, az előnyökkel és • Új készség • A gyakorlás és a vissza • A készség tökéletes
elsajátítása jelzések szakasza kivitelezése
a kockázattal is. A tevékenység végrehajtása viszont még állandó oda­
• Mentális térkép • A mozdulatok össze- • A teljesítmény
figyelést és folyam atos ellenőrzést igényel. Sportolónk ugyan m aga­ kialakítása csiszolása, ami még automatikus
tudatos kontrollt
biztosan hajtja végre a feladatot, m indezt viszont tudatos szinten teszi, • Érzékszervi csatornája • Fontos a készségszint
a látás igényel fenntartása
hiszen folyamatosan figyel, és ellenőrzése alatt tart m indent. Apró ke­ • A fókusz a nagymoz­ • Érzékszervi csator­ • A fázis elérése után
rékpárosunk m ár ismeri a bringázás csínját-bínját, így mielőtt nyeregbe gásokon van (a környe­ nája az izomérzékelés további készség
zet ingereit figyelmen elsajátítására motivált
pattan, gondoskodik a védőfelszerelésről, ellenőrzi a kerékpár fékjeit. 19. ábra. kívül hagyja) a sportoló
Figyel önm agára, figyeli az utat, és végig koncentrál. Tudja, hogy A mozgástanulás
m ár m indent megtanult, és m indent tud, de a dolgokat még nem rutin­ folyamata

szerűen végzi, még van benne egy kevés „félsz” bizonyos helyzetektől.
Akárcsak az előző szakaszok esetében, itt is nagyon fontos, hogy vissza­
jelzést adjunk a teljesítményről. Már nem a tanítás, hanem a készségek
csiszolása, finomítása válik hangsúlyossá.
Tudattalan hozzáértés
A tanulási folyam at utolsó lépcsőfoka. A tevékenység autom atikus,
megszokottá válnak az ehhez szükséges m ozdulatok, kialakul a ru tin ­
szerű működés. Már nincs szükség komoly odafigyelésre, a tevékenység
nem köt le olyan sok energiát, m inden a legnagyobb természetességgel
m űködik magától. Ha problém a m erül fel, rögtön megvan rá a m eg­
oldás is. M indez teljes biztonságot és bizonyosságot ad. A kis biciklis­
tánk m ár többször is találkozott a kerékpározáshoz kapcsolódó nehéz
helyzetekkel, és szinte m inden esetet meg tud oldani. A figyelme m ár
inkább kifelé irányul, és nem magára a folyamatra, hiszen rutinszerűen
végzi azt.
A sportkészségek elsajátítása, azaz a motoros tanulás
A sportkészségek megtanítása és megtanulása azonban további speciális
ism ereteket igényel. A sportolók fejlődésük során különböző lépcső­
fokokon haladnak keresztül. A tanulási folyamat modelljét Fitts és Pos-
ner (Fischm an, 1998) fejlesztette ki, és három fázist különítettek el:
kognitív, asszociatív és autonóm . Az edzéselméleti szakirodalom ban
durva koordinációs, finom koordinációs és az automatizáltság szakasza
néven találhatók (Meinel, Schnabel, 1987). Félrevezető lenne azt gon-
dőlni, hogy ezek a fázisok egymástól élesen elkülönülnek; mivel tanulá­
si folyamatról van szó, nem határolhatjuk el őket. Ezek a szakaszok fe­
dik egymást, és egyben hatással is vannak egymásra.
A legtöbb, sporthoz kapcsolódó feladat olyan összetett m otoros
készség, amely bizonyos m értékű veleszületett képességet és rengeteg
gyakorlást igényel, m ielőtt autom atikussá válik. M inden profi kezdő­
ként indul, m int am ikor egy kisgyerek járni tanul, vagy m ikor egy fel­
nőtt először próbál pálcikákkal enni. Ez a három szakaszból álló fejlő­
dési folyamat számos gyakorlást és időt igényel, m indez azonban függ
a sportoló egyéni képességeitől, a feladat összetettségétől, a sportoló ko­
rábbi tapasztalataitól és a tanulási környezet hatékonyságától. Egy m ű­
korcsolya-gyakorlat elsajátítása és tökéletesítése term észetesen több
időt és gyakorlást igényel, m int egy egyszerű ugrás.
A kognitív fázis
A sportolónak meg kell értenie, hogyan kell egy adott készséget végre­
hajtania. Az edző elmagyarázza és jellemzi ezt a készséget (Shaw, 2005).
Gyakran olyan segédeszközöket is alkalmaz, m int például filmek, táblá­
zatok vagy egyéb vizuális ingerek, annak érdekében, hogy a sportolót
segítse az új készség elképzelésében. A sportoló mentális folyamatok se­
gítségével érti meg, hogyan kell az adott feladatot végrehajtani.
Az új készség m agyarázata és bem utatása után a sportoló kifejleszt
magában egy m otoros (mozgásszervi) program ot. A m otoros program
egy olyan számítógépes program hoz hasonlít, melyben az agyunk az
214 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
adott készségről addigi tapasztalatai alapján kialakít egyfajta „térképet”.
Ez a „térkép” számos utasítást tartalmaz. Ezek az utasítások az agy és az
izmok nyelvén íródnak, és lehetővé teszik a sportoló számára a készség
gyakorlásának elkezdését.
Eleinte ezek csak nyers és kezdetleges utasítások. Természetesen
a program során hibák is előfordulhatnak, ugyanúgy, ahogy egy szá­
m ítógépes program megírásakor is. Gyakorlással és visszajelzésekkel,
amelyek a sportoló érzékszervi rendszeréből és az edzőtől származnak,
ez a m otoros program folyamatosan finomodik, és egyre hatékonyab­
ban befolyásolja a teljesítményt.
A sportoló ilyenkor még a főbb mozgásjellemzők kivitelezésére kon­
centrál, így nem tu d figyelembe venni más környezeti szem pontokat,
m int például a csapattársak helyzetét. A kognitív fázis alapvetően a lá­
to tt mozgás utánzására épül a vizualitás segítségével. A mozgás leg­
fontosabb jellem zőit szem előtt tartva gyakorolja az adott készséget,
m elynek megfelelő bem utatása kritikus pontja ennek a szakasznak.
Fontos, hogy az edző elmondja, hogy a sportolónak pontosan mire kell
figyelnie, legyen az a karok vagy a teljes test helyzete.
A kognitív fázis, az egész tanulási folyam atot tekintve, legtöbbször
rövid szakasz. Függ attól, hogy egy kezdő vagy egy tapasztalt sportoló
tanul valamilyen új mozgást, illetve a készség nehézségétől is. Akkor ér
véget, ha a sportoló képes az adott m ozgást a látottak alapján kivite­
lezni, és elkezdheti az önálló gyakorlást.
Az asszociatív fázis
Az asszociatív vagy középső fázis hosszabb, m int az előző szakasz, ösz-
szetett készségek tökéletesítése esetén akár több éven keresztül is ta rt­
hat. Ebben a szakaszban a tanuló addig gyakorol, amíg az adott mozgást
nem tudja teljesen következetesen végrehajtani. A megfelelő gyakorlás
és visszajelzés segítségével a cselekvés végrehajtása pontosabbá válik,
m int a kognitív szakasz folyamán.
A sportoló fejlődése során egyre kevésbé figyel oda a kivitelezés fizi­
kai oldalára. Ahogy a m ozdulatok egyre autom atikusabbá válnak,
a figyelme egy részét át tudja irányítani a környezet olyan más tényezőire,
m int például a stratégia megtervezése. A látást felváltja az izomérzéke­
lés. A játékos büntetődobás közben m ár nem a kezeit és a lábait nézi.
VIII. Pici lóbak a pályán, avagy a fiatalkori sport pszichológiája 215
Időbe telik és sok gyakorlást igényel, hogy a sportoló a m ozdulatok ér­
zését képes legyen összekapcsolni az eredménnyel.
A környezet megfigyelése is megváltozik. Mikor egy kezdő teniszező
várja a másik szerváját, akkor általában sokkal több időt tölt az ellenfél
fejének, arcának a megfigyelésével, m int egy profi. A tapasztaltabb já­
tékosok ham arabb észreveszik az ellenfél m ozdulataival kapcsolatos
jelzéseket. A kezdő labdarúgók általában a labdára és a passzoló játé­
kosra koncentrálnak, míg a képzettebb játékosok inkább az ellenfelük
helyzetére és m ozdulataira irányítják a figyelmüket (Williams, 1994).
A labdajátékok fokozódó tem pója m iatt a figyelemváltás képességének
fejlesztése egyre fontosabbá válik.
Az asszociatív fázis során a sportolók fokozatosan szabadulnak meg
a felesleges, rosszul rögzült és helytelenül kivitelezett m ozdulatoktól.
Ezáltal javul a gyorsaságuk, a pontosságuk, a koordinációjuk. Ezek
a készségek a fejlődés során egyre következetesebbé válnak. A sportolók
hatékonyabban képesek megbirkózni a környezeti változásokkal. Álta­
lánosságban elm ondható, hogy ebben a fázisban a tökéletesítés céljából
javítják a mozgásukat.
Az autonóm fázis
Az autonóm fázis akkor kezdődik, amikor a sportoló m ár teljes bizton­
sággal, azaz tökéletesen tudja végrehajtani az adott mozgást (Lavalee,
2004). Ahogy a szakasz neve is jelzi, a kivitelezés ilyenkor meglehetősen
automatikus. A sportoló m ár csak kis mértékben gondolkodik tu dato­
san, illetve nagyon kevés figyelmet fordít a m ozdulat végrehajtásának
részleteire. Lényegében, ha egy nagyon jól képzett sportolót megkérünk
arra, hogy koncentráljon tudatosan a mozdulataira, akkor ezzel vissza­
esést okozhatunk a teljesítményében, különösen a nagyon gyors tevé­
kenységek esetében, m int például egy felemáskorlát-gyakorlat.
Ebben a fázisban a sportoló kitűnően végrehajtja az adott mozgást.
A helyes m ozdulatot kivitelező m otoros program nagyon jól fejlett, és
a sportoló emlékezetében is tárolódott. Mivel m ár nem kell a m ozdulat
kivitelezésére koncentrálnia, a technika mellett m ár olyan dolgokra is
oda tud figyelni, m int például az ellenfelek helyzete, mozgása és straté­
giája. Az alapvető készségek „program ozódtak”.
 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
216
Az autonóm fázis utasításainak két alapvető céljuk van: az első, hogy
segítsenek fenntartani az elért készségszintet, a m ásodik pedig,
hogy motiválják a sportolót a további fejlődésre (Fischman, 1998). Fia
m ár kialakult egy meglehetősen magas készségszint, akkor azt nemcsak
egy szezonon keresztül kell fenntartani, hanem szezonról szezonra.
Hiba azonban azt gondolni, hogy a tanulás az autonóm fázisban véget
is ér. Egy bizonyos készségszinten m ár egyre nehezebbé válik a további
teljesítményjavulás, ha a gyakorlás mégis tovább folytatódik, akkor
a sportoló elvesztheti a további fejlődésre irányuló m otivációját.
Az edző m otivációs szerepe nagyon fontossá válik ebben a szakasz­
ban. A célkitűzés és a megerősítés sokat segíthet ilyen esetekben.
Mi történik vajon akkor, ha az edző egy magas szinten képzett spor­
toló jól m egtanult technikáján akar változtatni? Egy kisebb technikai
változtatás még egyszerű és általában könnyen végrehajtható, hiszen ez
a folyamat csupán kismértékű újratanulást igényel. Azonban ha a spor­
tolót egy nagyobb technikai változtatásra kérik, akkor ez szükség­
szerűen együtt jár azzal, hogy visszatér a kognitív fázisra, és újra végig­
halad az említett szakaszokon. Ha figyelembe vesszük azt, hogy a m oto­
ros program tökéletesítése akár évekig is eltarthat, akkor nem meglepő,
hogy egy új technika megtanulása is nagyon sok időt vesz igénybe. A n a­
gyobb technikai változtatásokat a szezonon kívüli időszakra kell te r­
vezni, és jelentős mentális tréning alkalmazását igényli az átállási folya­
m at rövidítése érdekében.
Ez az újratanulási folyamat a teljesítményre is hatással lehet. Elveheti
a sportoló bátorságát és lelkesedését, és előfordulhat, hogy a sportoló
ezért az edzőt tartja felelősnek. Az edzőnek azonban erre is fel kell ké­
szülnie, el kell fogadnia ezt a felelősséget. Meg kell próbálnia valameny-
nyi terhet levenni a sportoló válláról úgy, hogy gyakrabban bátorítja őt,
és nem vár el kimagasló versenyeredm ényt. Az újratanulási folyamat
végén a sportoló teljesítménye az előző technikával elért teljesítmény­
hez képest mindig sokkal jobb.
VIII. Pici lábak a pályán, avagy a fiatalkori sport pszichológiája 217
UTÁNPÓTLÁS-NEVELÉS A GYAKORLATBAN
A gyerek nem „miniatűr felnőtt”
A gyerekeket eltérő készségrendszer, bánásigény, kognitív kapacitás,
érzelmi fejlődés és szorongáskezelés jellemzi. Fontos, hogy az edző tisz­
tában legyen az alapvető életkori sajátosságokkal, fejlődéslélektani
jellemzőkkel és irányelvekkel.
A belső motiváció kialakítása és fenntartása
A játék szeretetének és a fejlődési vágynak az elismerése fenntartja a bel­
ső motivációt.
Az egyenrangúság biztosítása
Mindig vannak tehetségesebb és kevésbé tehetséges gyerekek. Mégsem csak
a tehetséget kell elismerni és jutalmazni, hanem a részvételt is. Nagyon jó
példa erre egy utánpótlás-karateegyesület évadzárón alkalmazott megol­
dása: az edzők, ismerve és tiszteletben tartva a fenti alapelveket, egy nyilvá­
nos évzáró ünnepség során m inden egyes gyereket megjutalmaztak, ki­
emelték az eredményeket, és mindenki kapott egy kupát saját erőfeszítései
elismeréseként. Továbbá, ezen az ünnepségen a szülők is kaptak jutalmakat,
egyenként megköszönve nekik az aktív hozzájárulást. Egyetlen gyerek sem
távozott üres kézzel. Ez, természetesen, lehetett egy egyszerű oklevél is, de
a lényeg, hogy a gyerek és a szülők is erőfeszítéseiknek megfelelő megerősí­
téssel távoztak, mely által nőtt az elköteleződésük és a sportág szeretete.
Tudatos célkitűzés
A célok fontossága egyértelmű, ezek alkalmazkodjanak a gyermek ké­
pességeihez, de kihívást is jelentsenek számára. Érdemes hetente leg­
alább egy rövid alkalmat rászánni a célkitűzések megbeszélésére, mely­
nek során m inden sportoló, saját értékelése után, m egfogalmaz egy
a következő hétre vonatkozó apró, de reális célt.
Pozitív visszajelzés fontossága
Hetente egyszer egy rövid beszélgetés során m inden gyerek fogalmaz­
zon meg valamilyen sikerélményt a heti edzésmunkájával kapcsolatban.
Ez bárm i lehet, de fontos, hogy m inden gyerek szólaljon meg, még az is,
 VIII. Pici lábak a pályán, avagy a fiatalkori sport pszichológiája 219

aki esetleg nem tud ilyet m ondani, vagy nem akar; ez utóbbi esetben
a többiek vagy még az elején az edző is segíthet. Az önjutalmazás képessé­
ge fontos alappillére a későbbi egészséges sportolói önbizalomszintnek.

Milyen kérdéseket érdemes szülőként átgondolni és letisztázni?

• M ire vágyik a gyermekem, és m i m otivál engem? Érdemes először
átgondolni, hogy szülőként m it várok el a gyerektől a sportban, ez
m ennyire az én vágyam, és m ennyire az övé. Vajon én nem örülök-e
jobban az ő sikereinek, m int ő maga?
■M erjük m egkérdezni és m eghallgatni a gyerek véleményét; m indig
nyitott kérdéseket tegyünk fel (sose eldöntendő és zárt típusúakat):
- M it szeretsz a sportban?
- Mit jelent neked a győzelem?
• Kérjünk visszajelzést: Jól csinálom-e azt, am it csinálok? Értékes infor­
m ációkat kaphatunk a gyerektől, más szülőktől, az edzőtől, a sp o rt­
pszichológustól saját viselkedésünkre vonatkozóan, amelyek akár,
pozitív kritikaként, további fejlődésre is buzdíthatnak, vagy megerő­
síthetik már eddig megszületett jó döntéseinket, helyes viselkedésünket
vagy gondolkodásmódunkat.
• Dicsérjük az erőfeszítést! A visszajelzésünk mindig legyen pozitív irá­
nyú, céltudatos!
• Tudatos szülői felkészülés a verseny előtti napra, a verseny előtti idő­
szakra: alakítsunk ki egy közös „haditervet” a gyerekkel, beszéljük
meg, hogy neki mire van szüksége, mitől érzi magát a legversenyképe­
sebbnek. Sok gyerek csak azt akarja, hogy a szülei legyenek pozitívak és
izgatottak, vagy talán valami m ásról akarnak beszélgetni, nem a ver­
senyről. N éhány gyermek azt szeretné, ha a szülei segítenének neki
a versenystratégia, a tervek kidolgozásában. Lehetnek egyedi igényeik
is. Lehet, hogy am ire a mi gyerm ekünk vágyik, az különbözik attól,
amit a többiek szeretnének. Tartsuk tiszteletben, ha egyedül szeretne
lenni a verseny előtt, és vegyük észre, ha a tám ogatásunkra és jelenlé­
tünkre van szüksége.

Gyermekeknek szóló izgalmas fejlesztő játék

Milyen szuperhős lennél? G ondold végig, hogy m iben vagy jó, melyek
a pozitív tulajdonságaid és erősségeid az adott sportágban! Ezeket a tulaj-
220 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek IX. Fél lábbal a siker kapujában - a sérülés pszichológiája 221

donságokat gyújtsd össze táblázatba! Ha kész vagy, az erősségeidet tú ­

lozd el, és terem ts belőlük egy szuperhőst! Rajzold le, majd írj róla egy
történetet! Verseny előtt és közben gondolj a hősödre, és képzeld el,
ő m it tenne a helyedben!

Fél lábbal a s ik e r
IX
Zárógondolatok - a sportágválasztás
k a pujá ba n -
A férfi és a női élsportolók is nagyobb valószínűséggel kerülnek ki olyan A SÉRÜLÉS PSZICHOLÓGIÁJA
családokból, ahol aktívan támogatják a sportolást.
A sportokban való jártasság megszerzése és megőrzése gyerm ek­ G yöm bér N oé m i-K o vács Krisztina
korban kezdődik, és nem szabad, hogy egy sportra korlátozódjon, h a­
csak a gyermek maga nem akarja így. A sportágakra való szakosodás
akár kam aszkorig is kitolódhat bizonyos sportágak esetében, ugyan­
akkor néhány sportág megkívánja a gyerm ekkori részvételt (például
a szertorna vagy a ritmikus gimnasztika).
A gyerekek sokkal inkább kitartanak a sportolás mellett, ha megfe­ „Az ember csak a sport által ismerheti meg önmagát. Amióta rendszere­
lelő szerepmodellekkel (szülők, testvérek, példaképek, edzők) vannak sen sportolok, olyan testrészeim is fájnak, amelyeknek eddig a létezésé­
körülvéve, akik megfelelően erősítik a sportolás iránti érdeklődésüket. ről sem tudtam .”
Kétféle sportoló létezik: aki m ár volt sérült, és aki még nem . Egy
olyan területen ahol a cél és a m indennapok része a teljesítőképesség
A FIATAL SPORTOLÓK ALKOTMÁNYLEVELE határainak tágítása, a sérülés képe úgy lebeg a sportoló felett, m int D a­
(IRÁNYELVEI ÉS GONDOLATAI A MAGYAR UTÁNPÓTLÁS NEVELÉS SZÁMÁRA IS moklész kardja. Egy-egy váratlan sérülés karriereket törhet ketté, ilyen­
PÉLDAKÉNT SZOLGÁLHATNAK; MARTENS ÉS SEEFELDT, 1979) kor a versenyző o tt áll felkészü­
letlenül, összetörve, és nem tudja,
Joguk van, hogy érettségüknek és képességeiknek megfelelően vegyenek hogyan tovább. Van, hogy csak egy M ivel azt gondolom , hogy a sérülés va­
részt a sportban. versenyt kell kihagyni, de ha az a ver­ laminek a következményeként, okkal
Joguk van, hogy szakképzett felnőtt vezetőjük legyen. seny a válogató, egy világbajnokság történik, első lépésként m egpróbálom
Joguk van, hogy gyermekként játsszanak, ne felnőttként. vagy maga az olimpia, az álmai szin­ kitalálni, mi az, am iért pihenőre kény­
Joguk van részt venni a sporttevékenységükkel kapcsolatos határozat- tén komoly veszélybe kerülhetnek. Az szerülök. A z okokat keresve elm élyül­
hozatalban. apró sérülések pedig igazi bosszúsá­ hetek a korábbi tetteimben, és ráébred­
Joguk van, hogy biztonságos és egészséges környezetben sportoljanak. gok, hiszen m egtörhetik a felkészülés hetek arra, hogy mi az, ami nem fér ösz-
Joguk van, hogy megfelelő felkészülést kapjanak a sportban való részvételre. ritmusát vagy a m indennapok gördü- sze az élsportolói életvitellel, vagy csak
Joguk van, hogy egyenlő lehetőségeket kapjanak a sikerre való törekvésben. lékenységét. Hogyan előzzük meg, máshogyan kell csinálnom.
Joguk van, hogy méltósággal kezeljék őket. m it tegyünk, ha bekövetkezik? VARGA DÉNES
Joguk van, hogy élvezzék a sportot. Vízilabda, olimpiai bajnok,
többszörös magyar válogatott
222 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
A SÉRÜLÉS M IN T KRÍZIS
A sérülés tudatos és tudattalan szinteken is, m inden esetben egyfajta
krízisállapotot jelent. Természetesen figyelembe kell venni az egyéni jel­
lemzőket, hiszen a krízis mértéke függ a sérülés súlyosságától, a követ­
kezményektől és az időzítéstől, valamint a sportoló személyiségjegyeitől
és a környezet jellemzőitől.
A krízis szó jelentése már magába foglalja a sérülésekkel való megküz­
dés legfontosabb irányelvét. A krízis szó görög eredetű, jelentése: veszély
és esély. Minden esetben egyfajta válságot, döntést és fordulópontot tük­
röz, azaz a negatív hatások mellett együtt jár a pozitív, fejlettebb és éret­
tebb mechanizmusok, megküzdési m ódok kialakulásának lehetőségével.
Caplan (1961) úgy határozza meg a krízis fogalmát, m int m ikor
a személy kénytelen a lélektani egyensúlyát veszélyeztető, sokszor várat­
lan, elsősorban külső körülményekkel szembenézni. Ennek fenyegető
közelsége számára m indennél fontosabb, és ezeket a helyzeteket a szo­
kásos problém am egoldó eszközeivel sem elkerülni, sem m egoldani
nem tudja.
Alapvetően a krízis két típusáról beszélhetünk (Bakó, 2004):
1. Pszichoszociális vagy fejlődési krízis: természetes velejárója a fejlő­
désnek, m int például az iskolai évek megkezdése, a házasság vagy
a gyerekszületés. Sportolók esetében ilyen a korosztályváltás vagy a
karrier lezárása, amikor a sport szerepe átalakul, és a versenyzői kar­
rier befejeződik. Ezek az események nem elkerülhetőek, csak felké­
szülni lehet rájuk; jelentős szerepe van a prevenciónak.
2. Akcidentális vagy eseti krízis: külső, váratlan esemény idézi elő.
A sportban ilyen például az egyesületi háttér elvesztése, illetve a sérülés.
Mi is jellemezheti ilyen esetben a sérült sportolót (Herm án, 2003)?
• Figyelme teljes m értékben a problém ára irányul, más nem érdekli, el­
hanyagolhatja a kötelességeit. Előfordulhat, hogy a környezet (család,
egyesület, csapattársak, barátok) segítségére is szükség van ahhoz,
hogy túllendüljön ezen az állapoton. Természetesen a sport terén ez
csak szélsőséges esetben problém a, hiszen egy élsportoló számára sé­
rülés esetén életmentő az aktív megoldáskeresés.
IX. Fél lábbal a siker kapujában - a sérülés pszichológiája 223
• Kevésbé vesz részt a hétköznapi tevékenységekben, mentális kapaci­
tása is korlátozottabb, nehezebben tudja átgondolni, strukturálni
a helyzetet. Sérülés esetén viszont nagyon fontos a lehetséges megol­
dási módok, kimenetek racionális értékelése, ezért a környezet józan­
sága kifejezetten fontossá válhat. Visszajelzést kell adnunk a sportoló
állapotáról és javulásáról, m ert sok esetben ezt ő maga torzultan látja,
a tényleges helyzetet rosszabbnak ítéli és éli meg.
• C sökkenhet az érzelmi kontrollja, az önszabályozó képességei (pél­
dául az önkontroll) m egváltozhatnak. Agresszív viselkedés, szélső­
séges érzelmi megnyilvánulások jelenhetnek meg nála, és gyakran át­
menetileg ugyan, de összeomlik a jövőképe.
• Kapcsolatainak megélése megváltozik, énközpontúvá válik. Nem ké­
pes m agától elvonatkoztatni, kim eríthetetlen tám aszigény jellemzi,
másokat az alapján ítél meg, hogy m ennyi és milyen hatékony segít­
séget kap tőlük. Előfordulhat, hogy a sportoló túlságosan a fájdalomra
és a veszteségre koncentrál, nem látja a kiutat és az esélyt a felépülésre.
• Visszaesés: nem vállal felelősséget, tagadja a nyilvánvaló tényeket,
csodát vár.
A krízis lefolyására jellemző, hogy örvényszerű, azaz gyakran előfordul,
hogy a probléma önmagát erősíti, egyre nagyobbá válik, és egyre inten­
zívebb érzések kapcsolódnak hozzá. A személy teljes energiáját leköti.
Horowitz (1986) szerint a krízisnek öt szakasza van, melyek a sérüléssel
való megküzdés során megjelennek.
A döntések
Az egyensúly
helyreállítása
meghozatala
vagy kimerülé:
2 0 . ábra.
A krízis szakaszai
Szembesülés
Tulajdonképpen a helyzet észlelése, a sérülés megtörténte, am it gyakran
sokkszerű hatás vagy akár tagadás követ („Nem is olyan komoly”).
224 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek IX. Fél lábbal a siker kapujában - a sérülés pszichológiája 225

A sérülés számomra kihagyást, bosszú­
ságot, idegességet és fájdalm at okoz:
összezavarja a belső békémet. Elme­
gyek versenyekre a csapattársaim nak
drukkolni, így látom az ő sikereiket. Ami­
kor a z orvos engedi, elkezdem újra az
edzéseket, fokozatosan, egyre erőseb­
ben, amint lehet, és újra indulok a verse­
nyeken.
BALASSA BALÁZS
Tenisz, korosztályos Budapest-bajnok
Megrettenés
M egjelennek a szorongásos érzések
(„Mi lesz velem?”, „Mikor tudok újra
pályára lépni?, „Mi történik a karrie­
rem m el?”, „B ennm aradok-e a csa­
patban?”), és ezáltal fokozódik az
érzelmi sérülékenység is.
Kiútkeresés
Ez egy nagyon aktív szakasz, am ikor
a szokásos m egküzdési stratégiák
felfokozódnak, de mellette új straté­
giákra is szükség van.

A döntések meghozatala <

A m űtét vagy lehetséges megoldási m ódok igénybevétele. JD

Az egyensúly helyreállítása vagy kimerülés
Sikeres rehabilitációs folyamat; rossz esetben pedig, a pszichés egyen­
súly megbomlása miatt, a folyamat akár éveken keresztül is elhúzódhat.
MIKOR ÉS MIÉRT SERÜLÜNK?
Bizonyos pszichoszociális tényezők fogékonyabbá teszik a sportolókat
a sérülésekre, míg más faktorok segítenek megvédeni őket (Williams és
mtsai, 1998).
A stressz mint kulcstényező
Az olyan egyének, akiknek az életében sok stresszhelyzet van, és bizonyos
személyiségjegyeik súlyosbítják a stresszre adott reakcióikat, kevesebb
megküzdési forrással rendelkeznek. Egy stresszes szituációba helyezve,
m int például a kemény edzések vagy a kegyetlen versenyek, sokkal való­
színűbb, hogy stresszesnek értékelik a helyzetet, és nagyobb pszichés akti­
vitást, több fígyelmi megszakítást fognak m utatni. A megnövekedett
stressz miatti érzékenység okozta reakciók hevessége az, ami fogékonnyá
oö
'Ö
O
teszi a sportolókat a sérülésre. Tegyük fel, hogy a sportoló izgalmas és él­
vezetes kihívásként fogja fel a versenyt (Selye, 1976), így azt a stresszt,
amit ezáltal átél (eustressz), tekinthetjük pozitívnak, m ert segíthet kon­
centrálni és „flowban” (áramlatélményben) maradni. Ebben az esetben
a sérülés kockázata alacsonyabb, m int az olyan helyzetekben, amikor fe­
nyegetőnek és szorongáskeltőnek értékeli a versenyt, és ezáltal negatív
stresszt él át (distressz). Ezek az érzések valószínűleg akkor alakulnak ki,
amikor a sportoló úgy érzi, nem rendelkezik elegendő erőforrással ahhoz,
hogy megfeleljen a helyzet nyújtotta követelményeknek.
A stresszre adott reakció közben számtalan pszichés és figyelmi vál­
tozás megy végbe (Williams, 2007):
• A generalizált (általános, m indenre kiterjedő) izomfeszültség növeke­
dése kimerültséghez, csökkent rugalmassághoz, m otoros koordiná­
ciós zavarokhoz és izomműködési problémákhoz vezethet, így megnő
az olyan sérülések kockázata, m int a rándulás, húzódás, szakadás.
• A vizuális látómező beszűkülése: a sportoló nem veszi észre a veszélyes
perifériás ingereket, vagy túl későn reagál ezekre. A nem megfelelő
226 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek IX. Fél lábbal a siker kapujában - a sérülés pszichológiája 227

utasítások m iatt gyakran kialakuló figyelmi torzítások szintén ered­ • depresszió,

ményezhetik azt, hogy a sportoló egyáltalán nem vagy túl későn vesz • koncentrációs/figyelmi problémák,
észre egy fontos ingert. • edzésfüggőség.

Hogyan reagálnak a sportolók? T udatosítani kell a sportolókban, hogy a sérüléssel és a fájdalom m al

A sportolók sokféleképpen észlelhetik és értelmezhetik az adott sérü­ kapcsolatos érzéseik, gondolataik teljesen norm álisak, ráadásul a si­
lést. Néhányan betegségnek tekintik, mások bizonyítani akarják, hogy keres rehabilitációs folyamat fontos és hasznos részét képezik. A fájda­
bármilyen sérüléssel képesek megküzdeni. Előfordulhat, hogy néhány lom hatása, következménye nem csak a testre korlátozódik. A fájdalom
sportoló számára egyfajta megköny- a sportban és a hétköznapi életben való részvételünk képességét is befo­
nyebbülést és m enekülést jelent a lé­ lyásolja. Ennek eredményeképpen egyfajta speciális jelentőséget, üzene­
A sérülés szerintem mindig annak a jele, lekölő edzéseken való robotolás és tet is magában hordoz. Addison, Kremer és Bell (1998) a sportolók által
hogy a z ember nem figyel oda a szer­ a gyenge teljesítmény miatti frusztráció megélt fájdalomélmény különböző fajtáit határozta meg:
vezete - eleinte kisebb - jelzéseire, elől. M egint m ások egyfajta lehető­
vagy elfárad mind fizikailag, mind men­ ségnek tekintik, hogy az életük más Kimerültség és kellemetlen érzés
tálisan. Ha már megtörtént a baj, meg­ területeire koncentrálhassanak. Gyak­ Normális vagy rutinszerű érzések, melyek együtt járnak a fizikai m eg­
próbálom visszapörgetni, mik voltak ran aggódnak am iatt, hogy vajon va­ terheléssel, edzésmunkával és rehabilitációval.
a zok a lépések, amik id á ig vezettek. laha felépülnek-e teljesen, és vissza-
Ezután a z orvosok és a rehabilitációs térhetnek-e a korábbi életformájukhoz. Pozitív edzésfájdalom
stáb segítségével - a sérülés mértékétől A sérült sportolók bizonytalanok: va­ Leginkább az állóképesség fejlesztésével együtt járó, nem fenyegető ér­
függően - rengeteg akaraterővel indul jon gyorsan meggyógyulnak, vagy zés. A kimerültségen túli érzés, de sportolói kontroll alatt tartható.
a felépülés. késleltetett lesz-e a felépülésük, eset­
leg ez a sérülés jelenti a karrierjük vé­ Negatív edzésfájdalom
JÓZSA ZSU Z S A N N A
Röplabda, magyar bajnok, válogatott, gét? A pozitív reakció és a lelkesedés Túledzéssel kapcsolatos fenyegető érzés, amikor az edzés m ár nem elő­
magya rkupa-győztes nyökkel jár.
fizikailag és mentálisan is esélyt bizto­
sít a teljes felépüléshez. Egy sérülés­
nek m indig vannak következményei, Negatív figyelmeztető fájdalom
m entális szövődményei. A sérülésből fakadó alacsonyabb szintű telje­ Hasonló az előző fájdalomélményhez, de komolyabb és fenyegetőbb.
sítmény m iatt értéktelennek érezhetik magukat, csökkenhet az önbizal­ A sportoló számára egy addig nem tapasztalt érzet, mely jelzi a sérülés­
muk. Az ilyenfajta reakcióból is látszik, hogy a sérülés magát a pszichés veszélyt. Nem akut, hirtelen fájdalom, így a sportoló kiértékelheti az
jóllétet is veszélyezteti, éppen ezért fontos, hogy a mentális támogatás is okokat, és megteheti a szükséges lépéseket.
része legyen a rehabilitációnak.
Sérülés hatására alábbi negatív pszichés hatások jelenhetnek meg Negatív akut fájdalom
(M oran, 2004): A hirtelen bekövetkező sérülés. Intenzív és specifikus érzet katasztrófa­
• stressz/szorongás, élménnyel összekapcsolódva.
• düh,
• engedelmességgel kapcsolatos problémák,
228 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
IX. Fél lábbal a siker kapujában - a sérülés pszichológiája 229

A SÉRÜLÉS MEGÉLÉSE ÉS ÉRTELMEZÉSE -

A KOGNITÍV KIÉRTÉKELÉSES MODELL

A kognitív kiértékeléses modell szerint a sérülésre adott reakció nem a sé­

rüléstől függ, hanem attól, hogy a sportoló hogyan érzékeli és értelmezi
azt. Ez a kognitív kiértékelés meghatározza az érzelmi reakciót (például
harag, depresszió vagy hit), ami pedig befolyásolja a rehabilitációra irá­
nyuló hozzáállást és viselkedéses választ (Brewer, 2007, 2009). Egy ko­
rábbi sikeres rehabilitáció pozitívan befolyásolja az adott sérüléssel való
megküzdés képességét (Williams, 1998).

Mely tényezők befolyásolhatják ezt a folyamatot?

Sok versenyző esetében, különösen azoknál, akik nagyon intenzíven
sportoltak, és azoknál is, akik jelentős sikereket értek el, a saját énképük,
személyiségük (identitásuk) teljesen egybeolvad a sportolói szereppel.
Egy komoly sérülés sok esetben karrierszünetekkel vagy a teljes abba­
hagyással jár együtt (Williams és mtsai, 1998). Ha egy egyén csupán erre
az egy alapra építi fel az identitását, és ez veszélybe kerül, akkor az kiha­
tással lesz az egész személyiségére. így arra kell biztatni a sportolót, hogy
a lehető legtöbb területen próbálja fejleszteni önmagát. Sajnos legtöbb­
Ha a sportolót és az edzőt összehasonlítjuk abban, hogy ki m ennyire
ször egy nagyobb sérülésnek kell bekövetkeznie ahhoz, hogy a verseny­
tart kom olynak egy sérülést (Crossman és Jameison, 1985), azt látjuk,
ző figyelembe vegye ezt a szem pontot is, és elkezdje építeni a sporton
hogy általában a sportolók azok, akik tragikusabban látják az adott
kívüli életét is. Minél inkább csak a sportra teszi fel az életét, annál való­
helyzetet. Van a sportolóknak egy olyan csoportja, akiket „túlértékelők-
színűbb, hogy egy sérülést traum aként fog megélni, és ez az esemény ki­
nek” nevezünk, hiszen ők még jelentősebb fájdalmat, dühöt, m agá­
hathat az egész személyiségére és identitására. Az a személy, aki legin­
nyosságot és apátiát élnek át ilyenkor. Különösen az ilyen típusú spor­
kább a sérülése a komolyságára koncentrál, valószínűbb, hogy a sérülést
tolóknál fontos a pszichés támasz és a tanácsadás.
fenyegetésként vagy veszteségként éli meg (Brewer és mtsai, 2007), amit
depresszió, szorongás és reménytelenségérzés kísér. Ez az egyén még in­
kább motivált lesz a visszatérésre, de fennáll a veszélye annak, hogy ezt
TÉVESEN BERÖGZŐDÖTT
túl korán próbálja meg. A rehabilitációs folyam atban részt vevő sze­
MÍTOSZOK
mélyeknek, m int például az edző, fokozottan oda kell figyelniük ezekre
a jelekre. A sportoló képes kell hogy legyen önmagát egy olyan em ber­
Sok edző és sportoktató tu d attalanul is hibás hozzáállást fejleszt ki
nek tekinteni, aki számtalan lehetőséggel rendelkezik, és még ennél is
a sportolóban a rehabilitációval kapcsolatban azért, hogy sikeres spor­
több áll előtte - ez nem jelenti azt, hogy le kell cserélnie sportolói iden­
toló váljon belőle. Ezen téves m ítoszok m egértése döntő fontosságú
titását, elég, ha kiegészíti azt.
a sérülés és rehabilitáció pszichológiai szempontjainak helyes értékelése
szempontjából.

230 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
A sérült sportoló nem sportoló
Sok edző parkolópályára küldi sérült sportolóját azzal a szándékkal,
hogy m iham arabb épüljön fel. Ritkábban kerül vele kapcsolatba, és ke­
vesebb feladatot ad neki, hogy megóvja őt az újabb sérüléstől és a k u ­
darcélm ényektől. Sajnos ennek a pozitív hozzáállásnak is lehet árny­
oldala (Williams, 2007). A versenyző ezt a magatartást, nem megfelelő
kommunikáció mellett, értelmezheti úgy, hogy ő m ár nem teljes értékű
tagja a csapatnak, az egyesületnek. Arra a következtetésre juthat, hogy
amíg sérült, értéktelen is egyben. Néhány edző azt a módszert alkalmaz­
za, hogy a sérült sportolót elkülöníti az egészséges sportolóktól. Más
edzők nonverbálisan adják a sportoló tudtára, hogy érezze magát b ű ­
nösnek a sérülése m iatt és azért, hogy nem segíti a csapatát a győze­
lemben. Megint más edzők a sportoló háta m ögött azt terjesztik, hogy
a sportoló csak szimulál, hiányzik belőle a mentális kitartás, vagy nem
köteleződik el teljesen a csapat sikerének irányában.
A sérülés alatti idő az a kritikus periódus, am ikor a bizalom vagy
m egm arad és m egerősödik, vagy teljesen szertefoszlik edző-sportoló,
egyesület-sportoló és sportoló-sportoló között. Ebben az időszakban
fontos, hogy az egyesület, az edzők és a csapattagok kimutassák törődé­
süket, valamint jelezzék a sérült felé, hogy ők is annyira elkötelezettek az
irányába, m int amennyire azt tőle elvárják.
Egy sportoló mindig kemény, és 110 százalékon teljesít!
A hatékony rehabilitációhoz fontos, hogy a sportoló felismerje, hogy
a megfelelő helyen és időben hasznosak az olyan érzések, m int a vágy, a
büszkeség és az elköteleződés, ugyanakkor szélsőséges esetben ezek
a m inták károsak is lehetnek. A sportolókat m indig is arra tanították,
hogy eredményes sportolókká válásukhoz mentálisan keménynek, ki­
tartó n ak kell lenniük, és m indig 110 százalékon kell teljesíteniük
(Williams, 1998). Kétségtelen, hogy ezek m ind nagyon fontosak a siker­
hez, de fel kell ism ernünk, hogy ha túlzottá vagy szélsőségessé válnak,
hibázáshoz vagy sérüléshez vezethetnek.
A sportolóknak képesnek kell lenniük elviselni bizonyos m értékű és
típusú fájdalmat, azonban nagyon ritkán tanítják meg őket arra, hogy
melyek azok, amiket figyelmen kívül hagyhatnak, és melyek azok, ame­
IX. Fél lábbal a siker kapujában - a sérülés pszichológiája 231
lyekre m ár oda kell figyelniük, és megfelelően kell kezeltetniük. Ugyanez
vonatkozik a fájdalom mennyiségére is.
Előfordulhat - különösen küzdősportok esetében - , hogy a fájdalom
figyelmen kívül hagyása, valam int a sérült állapotban való küzdelem
külső elism erést hoz. Többször is h allottunk olyan példákról, hogy
a versenyző törött kézzel/lábbal küzdötte végig a versenyét, és ezzel hőssé
vált a szurkolók, edzők szemében. Ez a hozzáállás egy idő után a sebez-
hetetlenség tévképzetévé alakulhat át. Amikor a sportoló teljesen elhiszi
ezt, és ez alapján kezd gondolkodni és viselkedni, egyre több pszichés és
fizikai probléma fog jelentkezni nála. Elfogadott tény, hogy egy kemény,
igazi sportolónak nincs szüksége pihenésre, soha nem hagyhat ki egyet­
len meccset, küzdelm et sem, és nem hagyhatja, hogy egy sérülés
meggátolja a sportolói pályafutását. Ha ez a sportoló nem képes meg­
felelni a növekvő elvárásoknak, a gyengeség jeleként értelm ezhető.
Ez a hozzáállás odáig vezethet, hogy a sportoló nemcsak a pályán, hanem
a pályán kívül is sebezhetetlennek fogja hinni és érezni magát. Előfor­
dulhat, hogy a kockázatkereső viselkedését átviszi a magánéletébe is, így
nemcsak a pályán, hanem a külvilágban is veszélyeztetheti az egészsé­
gét. Végül a sportoló egyre sérülékenyebbé válik, és teljesen felkészület­
len lesz a valószínűleg bekövetkező sérülésre vagy az élethosszig tartó
fájdalomra. A szakértőknek először fel kell ism erniük ezeket a káros
folyamatokat, hogy megfelelő pszichológiai módszereket alkalmazhas­
sanak. Két m ásik fontos tényezőt is meg kell em líteni: az egyik a túl-
edzésből fakadó sérülés, a másik a rásérülés, am ikor nem várják meg
a teljes gyógyulást és rehabilitációt. Sajnos sokszor a környezet sürge­
tése is belejátszik ebbe a folyamatba.
A SZEMÉLYISÉG M IN T TELJES EGÉSZ
A sportolók sok esetben, a fizikai felkészültségük ellenére, pszichésen nem
állnak készen az újbóli versenyzésre. Számukra még a visszatérés gondolata
is kezelhetetlen stresszt okoz. Úgy tűnik, hogy ezeknek a nyugtalan reakciók­
nak a gyakoriságát megnöveli az, hogy az orvosi technikáknak köszönhe­
tően csökken a fizikai rehabilitációra fordított idő. Ezáltal a pszichológiai
rehabilitáció időtartama is csökken, és a sportoló kevésbé tudatosan kezd
232 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
el foglalkozni saját testi egészségével. A sérülés optimális rehabilitációja
fizikai és mentális összetevőket is magába foglal. Ha egy sportoló azonnal
visszatér a csapathoz, és nem biztosítja önmaga számára a megfelelő időt
a felépülésre, az ebből származó szorongás és feszültség olyan problé­
mákhoz vezethet, m int (Taylor és mtsai, 2005):
• a sérülés kiújulása;
• egy másik testrész sérülése;
• alacsonyabb önbizalom , am i ideiglenes teljesítménycsökkenéssel jár
együtt;
• alacsonyabb önbizalom, ami állandó teljesítménycsökkenést okoz;
• általános depresszió és a további sérülésektől való félelem, ami csök­
kentheti a motivációt és a vágyat a versenyhez való visszatérésre.
Danish (1993) nagyszerűen rám utat arra, hogy sérülés esetén ne csak
a sportoló felszíni és tüneti problém áira reagáljunk, hanem az egész
em bert vegyük figyelembe. A sérült sportoló semmivel sem kevesebb,
m int sportoló és m int em ber, azaz po n t ugyanolyan, m int a sérülése
előtt. Ebből kifolyólag nem a legjobb megoldás, ha csak a sportoló sérü­
lésére koncentrálunk. Tehát, a leghelyesebb ilyenkor a „teljes személyi-
ség”-megközelítés szerint cselekedni. Rendkívül fontos, hogy a sérülést
okozó mozgást, m ozdulatot pszichésen felülírjuk, korrekciós élmény­
ben kijavítsuk. Rögzülés esetén a sportoló félni fog ezekben a helyze­
tekben, és hasonló szituációkban újra ugyanúgy lesérülhet. A sp o rt­
pszichológiai felülírás sokféle m ódszerrel történhet, és új m in tát ad
a megoldásra, ami érzelmileg is feszültségmentesíti a helyzetet, és kulcsa a
jövőbeni sikeres mozgáskivitelezésnek.
A fájdalom egy érzékszervi és érzelmi élmény. Kerüljük el, hogy a fáj­
dalmat csak a testhez vagy a lélekhez kapcsoljuk. Ha csak a testi érzettel
foglalkozik a sportoló, könnyen figyelmen kívül hagyhatja a fájdalom­
hoz és az azt kiváltó tényezőhöz kapcsolódó érzelmeket. Ez oda vezet­
het, hogy visszatérése után kerülni fog m inden olyan helyzetet, ami
a sérülését kiváltotta. Egy orrtörés után egy küzdősportoló sokszor in­
dokolatlanul nagy figyelmet fordíthat a fej védelmére, am inek követ­
keztében kevesebbet fog támadni, így csökken az eredményessége. Az a kaja­
kos, aki egy fordulónál csúnyán borult, lehet, hogy a későbbiekben las­
sabban, indokolatlanul óvatosan közelíti meg a „kritikus” pontot.
IX. Fél lábbal a siker kapujában - a sérülés pszichológiája 233
21. ábra.
A sérülés meg­
élésének és
értelmezésének
negatív folyamata
Fontos, hogy felismerjük és megértsük a különbséget a rehabilitációval
együtt járó rutinszerű fájdalom és a veszélyes fájdalom között (Ander­
sen, 2005). M indezt körültekintően osszuk meg a sportolóval, és le­
gyünk tisztában a saját tudásunk korlátaival is. Tegyük lehetővé, hogy
a sportoló konzultálhasson egy szakemberrel, am ennyiben a fájdalom
tartósan fennáll, vagy - bármilyen oknál fogva - gátolja a teljesítményt.
Kerüljük azt, hogy a fájdalommal kapcsolatos panaszokra azzal reagá­
lunk, hogy a sportolót azzal biztatjuk, hogy legyen „kemény”. Ehelyett
tanítsuk meg azokra a technikákra, amelyekkel m egküzdhet a fájda­
lommal. Nem ritka, hogy a sportoló, alábecsülve a tüneteket, hónapokig
gyógytornázik, hogy elkerülje a műtétet.
Legyünk tudatában annak, hogy sok sportoló hajlamos elmaszkíroz­
ni a veszélyes fájdalmat, ha úgy érzi, hogy nem elfogadható ennek ki­
fejezése. A m ennyiben szükséges, kérdezzük meg erről a sportolót, és
figyeljünk oda a válaszára! Biztassuk, hogy időben forduljon szakem­
berhez, ha állapota nem javul vagy romlik.
A 21. ábra összefoglalja a sérülés megélésének és értelmezésének ne­
gatív folyamatát.
234 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
A KÖRNYEZET TÁMOGATÁSÁNAK FONTOSSÁGA
A szociális támogatás (Moran, 2004) nagyon fontos, m ondhatjuk, dön­
tő szerepet játszik a rehabilitációban, különösen a súlyos sérülések ese­
tében. A támogatás érkezhet a család, a nem sportolói bázis felől, és ér­
kezhet az edző, egyesület, szurkolók, csapattársak, azaz a sportolói hát­
tér felől is. Ha a sportoló csak sportolóként tekint m agára, az utóbbi
kapcsolatok hirtelen megszakadhatnak. A sérült sportolókat sokszor
nem tekintik sportolónak, gyakran önm aguk sem. Azok a tevékenysé­
gek, melyek köré az eddigi életük szerveződött, m ár nélkülük zajlanak.
Senki nem tudja pontosan, hogyan viszonyuljon hozzájuk, kivéve azo­
kat, akik folyamatosan a múltbeli sikereiket vagy a lehetséges jövőjüket
emlegetik, de a jelent ők is gondosan kerülik.
A sérült sportolók gyakran érzik azt, hogy amíg a sérülésük m iatt
távol vannak, a csapattársaik tovább haladnak, és az idő is csak telik. Űj
viccek születnek, és új felállás alakul - lényegében olyan helyzetek ezek,
melyekből a sérült sportoló kimarad, és amikbe majd meg kell próbál­
nia visszailleszkedni. A többiek, azáltal, hogy jelen vannak az edzéseken,
tovább fejlődnek. Am int a sérült sportoló visszatér a csapatba, még ha
mankókkal vagy kötésekkel is, ő is újra részese lesz a folyamatnak. Nem
lehet egyszerűen m egkérni valakit, hogy azonnal üljön vissza a lóra,
m iután az levetette magáról. A fokozatosság a lényeg.
Annak ellenére, hogy a szociális támogatás és a sportoló újra befoga­
dása fontos részei a rehabilitációs folyamatnak, mégis m erülhetnek fel
problém ák ezzel kapcsolatban (Brewer, 2009). Egy sérült sportoló,
tudatosan vagy tudattalanul is, fenyegetést jelenthet a többi sportolóra.
„Ha vele m egtörtént, akkor velem is m egtörténhet.” Ez a félelem az
enyhe kellemetlenségtől egészen a sérült sportoló fóbiás elkerüléséig
terjedhet. Ezek az érzések még intenzívebbek lehetnek, ha fizikai to r­
zulás vagy nagyfokú látható rokkantság van jelen. A másik problém a
a versengés jelensége. Tudjuk, hogy az együttműködés és a támogatás a
csapatm unka része, de az egymás közti versengés sohasem zárható ki.
Egy sportoló sérülése lehetőséget jelenthet egy másik sportolónak. Pél­
dául egy „kispados” játékosnak végre itt van az esély a m egmutatkozás­
ra. Néhányan elég vegyes érzelmekkel viseltethetnek az érzelmi tám oga­
tás és bátorítás, valamint a gyors felépülés irányában.
IX. Fél lábbal a siker kapujában - a sérülés pszichológiája 235
Az első problém át valamivel könnyebb megoldani (Williams, 2007).
A nyitottság és elfogadás rengeteget segíthet. Akár tudatosan, akár tu ­
dattalanul jelezve, hogy a sérült sportolónak nem kell sem m itől sem
tartania, fontos építőkövévé válhat a sportoló felépülésének. A „Fel­
épülsz, és újra köztünk leszel” üzenet is ugyanilyen hatóerővel bír.
A második problém a ennél jóval bonyolultabb, m ert ha fel is ismerik,
nehéz rá reagálni. A versenyen az adott sporthelyzetre kell koncent­
rálni, és nem a személyekre. A csapaton belül felmerülő feszültséget fel­
színre kell hozni, és meg kell beszélni. Ha ez nem történik meg, a helyzet
egyre súlyosabbá válhat, és végül teljesen elfajulhat.
A HATÉKONY REHABILITÁCIÓ A SPORTPSZICHOLÓGIA
SZEMSZÖGÉBŐL
Egyre több edző és sportoló ismeri fel a sportteljesítmény és a rehabi­
litációs folyam at m entális szem pontjainak fontosságát. Ugyanazok
a mentális képességek és technikák (például a képzeleti képek), amelyek
segítenek a sportolónak, hogy sikeres legyen, szerepet játszanak a sérü­
lésből való felépülésben is. Ha a sportoló látja a fejlődés lehetőségét, úgy
a felépülési folyamat is felgyorsul.
A sérüléssel és a rehabilitációs folyamattal kapcsolatos felvilágosítás
is alapvető fontosságú. Nagyon nehéz, hogy egy intelligens sportoló
nyugodt és optimista m aradjon a sérüléssel kapcsolatban, ha egyáltalán
nem tu d róla semmit. Nyugtalan és szorong, szeretné tudni, hogy mi
m iért történik. A bizonytalanság, a félreértések és a pontatlan inform á­
ciók nagyobb szorongást eredményeznek. Azok a sportolók, aki tisztá­
ban vannak a rehabilitációjuk céljával és lépéseivel, sokkal keményeb­
ben fognak dolgozni, és használhatóbb információkat fognak nyújtani
a felépülésük érdekében. ím e néhány technika a hatékony mentális re­
habilitáció érdekében:
Az izmok nyugalma és a képzelet hatalm a
A relaxációs technikák fontos szerepet játszhatnak a stressz csökkenté­
sében és a felépülés gyorsításában. Ennek számos oka lehet. A relaxáció
segít m egnyitni azokat a test és agy közötti csatornákat, melyek a testi
 IX. Fél lábbal a siker kapujában - a sérülés pszichológiája 237
236 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek

folyamatainkat szabályozzák, és ezáltal egyfajta belső kontrollra tehe­

tünk szert. A sérüléssel együtt járó stressznek köszönhetően a sérült te­
rület feszültségi szintje fokozódik. Ez a feszültség további fájdalomhoz
vezet, és a rehabilitációs gyakorlatok hatékonysága ellen dolgozik. A re­
laxációs technikák csökkenthetik ezt a feszültséget, és fokozhatják a vér­
keringést, és m inél fokozottabb a vérkeringés, annál gyorsabb a sérült
terület felépülése.
A relaxáció hatékonyságát fokozhatjuk, ha egy képet társítunk hozzá,
azaz egy gyógyító képet képzelünk el mellé (vizualizáció). A sportolók
fantáziája befolyással van a sérülésük értelmezésére. Sokan a lehető leg­
rosszabbat képzelik el. A sportolókat meg lehet tanítani arra, hogyan
kontrollálják a vizuális képzeteiket, és hogy a szorongás csökkentésére,
a rehabilitációra és a sikeres visszatérésre koncentráljanak. A sérült
sportolók a m egküzdésben is felhasználhatják a vizualizációt azáltal,
hogy elképzelik azokat a helyzeteket, amelyek sikeres visszatérésük útjá­
ban állnak, és utána elképzelik azt, ahogyan legyőzik ezeket az akadá­
lyokat. Ez azért nagyon hasznos, m ert így a sportolók felkészülhetnek
a várható nehézségekre. A lkalm azhatunk érzelmi im aginációkat is,
hogy a sportoló biztonságban érezze magát, és magabiztos legyen a re­
gyakorlatokat. Eközben nagymértékű fájdalom éri, és a sérült terület is
habilitációval kapcsolatban. Ez esetben a sportolók olyan helyzeteket
csak nagyon kis m értékben javul. Ha a belső párbeszéde rom bolóvá
elevenítenek fel, amelyek pozitív érzéseket ébresztenek bennük, m int
válik, akkor elkezd aggódni, és megkérdőjelezi a kezelés és a gyakor­
például a büszkeség és a magabiztosság. Gondolhatnak azokra az érzé­
latok hasznosságát.
sekre, melyeket majd a sérülés utáni első meccs után fognak érezni. El­
képzelhetik azt, hogy m ennyire fogják őket csodálni, ha felépülnek sé­
„Őrület! M ár egy hete csinálom ezt az egészet, és nemhogy javult volna,
rülésükből. A sportolót kérhetjük arra, hogy először olyan versenyzőkre
még rom lott is az állapotom . Nagyon fáj! Biztos, hogy jó ez az orvos?
gondoljon, akik m ár túljutottak ezen, majd olyan helyzeteket képzeljen
Lehet, hogy rosszabbat teszek magammal. Jobb lenne, ha egy kicsit p i­
el, amelyek pozitív érzelmeket váltanak ki belőle.
hentetném. Holnap inkább nem jövök. Teljesen mindegy, ha kihagyok
egy alkalmat, az nem szám íthat... M ár úgyis ki kell hagynom két ver­
Állítsuk meg gondolatainkat!
senyt. Nem tudom, hogy van-e értelme végigcsinálnom ezt az egészet... ”
Akárcsak egy elhibázott dobásnál, úgy a sérüléseknél is megjelenhet
a negatív belső beszéd. A sportolónak azonosítania kell ezeket, és tennie
A sportoló nem hozott ki magából túl sokat azon a kezelési napon, és
kell ellenük. Az olyan technikák segítségével, melyek pozitív belső p ár­
egyre több kifogást talált a terápia felfüggesztésére. Ugyanennek a folya­
beszédet és pozitív hozzáállást fejlesztenek ki, lerövidíthető az az idő,
m atnak a másik oldala, am ikor a sportoló megállítja ezeket a negatív
amelyet a rehabilitáció igényel (Brown, 2005).
gondolatokat:
A belső párbeszéd fontosságának jó példája a következő. A sérült
sportoló éppen a rehabilitációs folyam at részeként végez bizonyos
238 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek IX. Fél lábbal a siker kapujában - a sérülés pszichológiája 239

„Állj! Ezek a gyakorlatok valóban nagyon fájnak, de ennek így kell len­ A fájdalom és sérülés m int tanulási
Fájdalom -félelem körének m egtörése
folyam at
nie. H a ebben az ütem ben haladok, ham arosan látható lesz az ered­
mény! Ha fáj, akkor jelzem ezt a terapeutám nak, hátha rosszul végzem Építsük fel a testtel kapcsolatos A testtudatosság segítségével kezeljük
tudatosságot az izomfeszülést
a gyakorlatot, vagy valami más oka van. Szerencsés vagyok, hogy ilyen • A test m űködésének m egértése - • Nyújtsunk mozgás után
képzett emberek vannak mellettem. Bármit kérdezhetek tőlük, őszinte „tudnom kell, hogy mi a biztonságos • Végezzünk relaxációs gyakorlatokat
szám om ra”
választ fogok kapni. A célra koncentrálok, arra, hogy újra egészségesen • Tanuljunk meg ráhangolódni
versenyezzek.” a testünkre, am ikor szükség van rá

Erősítsük meg az újrafókuszálási Fókuszáljunk az aggodalmak, félelmek

A célok megfogalmazása
A rehabilitáció folyamatában szintén nagyon fontos a sajátos hosszú és
rövid távú célok kitűzése, melyek magukba foglalják például az edzésre
és versenyekre való visszatérést. A sportolóknak a lehető legaktívabban
kell bevonódniuk a célkitűzés folyamatába, és ez az aktivitás a sérülés
komolyságával párhuzam osan fokozódik. E technika hatékonysága
szempontjából szükséges, hogy a sportoló fontosnak tartsa ezeket a cé­
lokat, és ezt akkor lehet a legjobban elérni, ha elmagyarázzák neki,
miért fontos a fókusz fenntartása, az elköteleződés a célok, a sikeres re­
habilitáció és a versenyzéshez való visszatérés felé.
képességeket kezelésére
• Használjuk fel azokat a mentális képes­ • Alkalm azzunk „testellenőrző listát”, majd
ségeket (relaxáció, autogén tréning...), értékeljük testrészenként
amelyeket a versenyzésre fejlesztettünk a fájdalm ainkat és a javulást egyaránt
ki, a fájdalom és aggodalom kezelésére • A napi tevékenységeink során kapcsol­
• Tanuljuk meg érzékelni és lehetőség juk ki a fájdalmat, és arra fókuszáljunk,
szerint m entálisan csökkenteni am it „itt és m ost” tenni kell
a fájdalm at
14. tá b lá za t. Sérüléssel való megküzdés a gyakorlatban

A SÉRÜLÉSSEL VALÓ MEGKÜZDÉS

A GYAKORLATBAN

Ez a terv azt m utatja be, hogyan lehet felkészülni a fájdalom m al és

a hosszú távú sérülés pszichés következményeivel való megküzdésre.
(Andersen, 2000,2005).
Érdemes számba venni a fájdalomhoz kapcsolódó érzéseket és gon­
dolatokat (azt érzem , hogy ez a fájdalom abban gátol meg engem,
hogy...; úgy érzem magam, m in t...).
A rehabilitációs terv összeállítása igen hasznos lehet napokra, h e­
tekre lebontva.
A terv értékelése folyam atosan szükséges (hogyan haladtam , mi
gátolt, mi segített a fejlődésben).
A gyógyulás előrevetítéséhez érdemes megerősíteni a segítő tényező­
ket és gondolatokat (milyen jó dolgok várnak rám a felépülés után).
240 Fejb en dől el - Sportpszichológia mindenkinek
X A MEGEDZETT ÉTVÁGY, AVAGY EVÉS-
ÉS TESTKÉPZAVAROK A SPORTBAN
M enczel Zsuzsanna
Manapság, látva, hogy az elhízás milyen óriási m éreteket öltött, rend­
kívül fontos a mozgásgazdag életmód. Különösen meghatározó, hogy
a fiatalok is ezt a példát lássák m aguk előtt, hiszen tudjuk, az elhízott
gyermekből elhízott felnőtt lesz. Számtalan kutatás kim utatta, hogy
a kövérség súlyosan káros az egészségre, és népbetegségnek is m o n d ­
ható. Olyan betegségek okozója lehet, m int a szív- és érrendszeri prob­
lémák, a cukorbetegség, a daganatos elváltozások. Továbbá tény, hogy
az elhízás, m értékétől függően, 3-6 évvel rövidítheti meg az életet.
A sport nem csak a testünkre, de a lelkünkre is jó hatással van. Segít­
ségével növekszik a kitartásunk, önbizalmunk, és hozzájárul a nyugodt,
kiegyensúlyozott élethez.
M inden olyan viselkedés, melyet a kontroll hiánya jellemez, káros le­
het a személy testi, lelki jóllétére. A határok nélkül folytatott testedzés,
valam int az ehhez kötődő evési m anipulációk rom bolóan hatnak az
egyén egészségére.
A jelenleg is zajló társadalmi, gazdasági és kulturális változások hatá­
sára a társadalom egészében m egnőtt a testkép- és evészavarokkal küz­
dők száma. A kutatók egyre újabb kórképeket fedeznek fel és írnak le,
úgym int az inverz anorexia, testedzésfüggőség. A m ár ism ert zavarok
előfordulása, az anorexia és a bulim ia nervosa aránya sem csökkent, sőt.
Az evés- és testképzavarokkal összefüggő betegségek súlyos követ­
kezményekkel járnak, ennek ellenére kevés szó esik róluk a sportolók-
X. A megedzett étvágy, avagy evés-, és testképzavarok a sportban 241
kai, élsportolókkal kapcsolatban. Ennek oka többnyire az információ-
hiány. Az edzők nem igazán ism erik ezeket a jelenségeket, ha mégis
észreveszik, igyekeznek szemet hunyni fölöttük. Sajnos még napjainkat
is jellemzi az a hozzáállás, hogy az eredményességet fontosabbnak tart­
ják az egészségnél. A sportolók részéről is él a félelem, hogy ha betegnek
tartják őket, az esetleg a versenyzői karrierjüket veszélyezteti, ezért rej­
tegetni igyekeznek problémáikat. Szükséges tehát a nagyfokú bizalom
edző és sportoló között, hogy megoszthassák egymással problémáikat,
félelmeiket, így erre hatékony segítséget lehet keresni, mely nem veszé­
lyezteti az élsportolói karriert sem.
Az evészavarok ismertetése során megkerülhetetlen a testkép fogal­
m ának meghatározása, mely m inden, az alábbiakban bem utatásra ke­
rülő zavar esetében jellemző tényező. A testkép olyan befolyásoló
tényező, mely számos evés- és testképzavar hátterében megtalálható.
A testkép jelentős hatást gyakorol az önértékelésre, az énképre, vagyis az
egész személyiségre. „Testképen az egyén saját testével kapcsolatos pszi­
chológiai élményeit és attitűdjeit (pozitív/negatív viszonyulását) értjük,
valamint azt a m ódot, ahogyan ezek az élmények szerveződnek.” (Túry
és Szabó, 2000) A testkép közvetlen hatást gyakorol m indennapjainkra,
önm agunkkal való m egelégedettségünkre. A testkép alakulásának
irányára rendkívül erős nyomást gyakorol a média. Az ott bem utatott,
kívánatosnak tarto tt megjelenés beépül tudatunkba, személyiségünk
részévé válik. Befolyásoló tényező továbbá a korai életévek minősége.
A negatív visszajelzések, a gyermekkori bántalmazás bármilyen formája
súlyos kockázatot jelent a testképzavar (és egyéb pszichés betegségek)
kialakulására. A sport hatást gyakorol a testképre, segít, hogy megis­
m erjük és befolyásoljuk, kiterjesszük fizikai határainkat. Egyes esetek­
ben azonban pszichés zavarok kezdetét is jelentheti.
SPORTOLÓK KÖRÉBEN ELŐFORDULÓ EVÉS ÉS TESTKÉPZAVAROK
Számtalan vizsgálat bizonyította, hogy a versenyszerűen sportolók kö­
rében az átlag népességhez képest sokkal magasabb az evés- és testkép­
zavarban szenvedők száma. Tapasztalataink szerint azon sportágakban
kiemelkedő ezen problém ák előfordulása, melyekben az eredm é­
242 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
nyesség szempontjából az esztétikum is fontos szerepet tölt be (például
ritm ikus gim nasztika, m űkorcsolya). Az esztétikum m ellett további
kockázatot jelentenek a soványságot m egkívánó (például hosszútáv­
futás), valam int a konkrét testsúlyt előíró sportok (például birkózás,
ökölvívás). Az evészavarok előfordulásának prevalenciája (az egyének
hány százaléka válik érintetté életük során) a következőképpen alakult
bizonyos sportok esetén: esztétikai (27%), állóképességi (20%), tech­
nikai (13%), labdajátékok (11%).
L átnunk kell, hogy ezek az értékek jóval az átlagnépesség körében
mértek (0,3-4,2%) fölött vannak, így elkerülhetetlen a mélyreható fog­
lalkozás ezekkel a problém ákkal. N éhány m egdöbbentő adat: egy
élsportolók, versenyzők körében (n=72) végzett felmérés szerint a meg­
kérdezettek 23,6% -át érintett valamilyen klinikai szintű evészavar
(anorexia nervosa: 16,7%; bulimia nervosa: 6,9%), míg 73,6% volt azok
aránya, akik valamilyen rendellenes evési m intázatot m utattak (Resch,
2009). Míg a rendellenes evés a nők körében 62%, a férfiak körében
33%-ot tesz ki. Ezek az eredmények megfelelnek a nemzetközi szakiro­
dalom ban leírtaknak. Sundgot-Borgen és m tsai (1997) egy több m int
1500 főt bevonó vizsgálatukban azt találták, hogy a versenysportoló nők
körében 20%, férfiaknál 8% körül mozog az evészavarok előfordulási
aránya, míg a nem versenyszerűen sportolók körében mindez 9% volt.
Anorexia nervosa
Az anorexia nervosa az egyik legismertebb evészavar. Legalapvetőbb tü ­
netei: a kóros soványság, a súlyfóbia, a testképzavar és az am enorrhoea
(a m enstruáció teljes hiánya vagy időszakos elmaradása). A XXL szá­
zadban a zavar gyakorisága dinam ikusan növekszik, előfordulási
aránya az átlagnépesség körében 0,3—3,7%-ra tehető. Az anorexia ner­
vosa súlyos betegség, kialakulása leggyakrabban serdülőkorban kezdő­
d i k - 15-17 éves korban, de nem ritka, hogy m ár 12-14éves lányoknál is
leírható (az összes megbetegedés mindössze 2-10% -a érinti a férfiakat).
Mivel a betegség egyre korábbi életkorban kezdődik, érdemes kitér­
nünk a gyermekkorban megjelenő tünetekre, melyekre a szülőknek is
fel kell figyelniük. N éhány sportágban, m int például a m űkorcsolya
vagy a ritm ikus gimnasztika, kívánatos a m inél korábbi kezdet, mivel
ezen sportágaknál az eredményességhez hozzátartozik a speciális test­
X. A megedzett étvágy, avagy evés-, és testképzavarok a sportban 243
felépítés is. Az esztétikai sportágak esetén továbbá nemcsak a teljesít­
ményt, de a megjelenést is figyelembe veszik az értékelés során. Vizsgá­
lati eredmények szerint e sportágakban m ár az 5-7 évesek is kifejezetten
sokat aggódnak a súlyukért. A későbbiekben aggodalm uk a túl korai,
túlzott nőiesedésre irányul (Dukay és Szabó, 2008). A gyermek- és ser­
dülőkori kezdetű anorexia tünettana a következőket foglalja magába:
• határozott súlycsökkenés,
• a testsúly és az alak észlelésének zavara,
• túlzott foglalkozás a testsúllyal és az alakkal, valamint a táplálkozással
(Pászthy és Major, 2008).
A későbbiekben a következő jellemzőket tapasztalhatjuk: súlyhiány, fó-
biás félelem a hízástól, testképzavar, valam int am enorrhoea (Túry,
2003). A zavarban szenvedőkre jellem ző a diétázás, pontosabban az
evés elutasítása. Nemcsak az evés megtagadásával próbálnak minél vé­
konyabbak lenni, de a túlzásba vitt sportolással is igyekeznek m inél
több súlytól megszabadulni. Ismeretes olyan fiatal, aki nem hajlandó
leülni, m iközben az egész család együtt van, m ert úgy érzi, ezzel is
kalóriát éget el.
A betegségben szenvedők személyiségére jellemző a perfekcionizmus
(a tökéletesség hajszolása), a túlkontrolláltság, a kényszeresség és a de­
presszió. A betegség hátterében szám talan tényező állhat, kezdve az
egyéni jellemzőktől a családi és társadalm i környezeten át a kultúra és
a töm egkom m unikáció hatásáig. Ezek befolyásoló hatással vannak a
betegség kialakulására és folyamatára is. Kialakulásában meghatározó
a család és az anya szerepe. A szülő túlzott aggodalmaskodása az evési
m agatartás, illetve a külalak m iatt, a fiatal életére irányuló erőteljes
kontrollálási vágy súlyos nyomást gyakorolhat gyermekre. További sú­
lyosbító tényezőt jelent az anya evészavara. Nehéz helyzetbe kerülhet
például az a kislány, akit az édesanyja beírat balettozni, amivel a saját ki
nem élt vágyait szeretné bepótolni. Ráadásul megoldhatatlan gond, ha
a gyermek genetikailag eleve teltebb testalkatú, és így soha nem tudja
hozni az elvárt alacsony súlyt a legnagyobb diétázás mellett sem.
Láthattuk, hogy a gyerm ekkorban kezdődő anorexia nervosa leg­
alább olyan súlyos problém a, m in t a serdülőkori kezdetű. A súlyos
tünetek m iatt a betegség - nem megfelelő vagy hiányos kezelés követ­
244 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
keztében - akár halállal is végződhet (Pászthy és Major, 2008). A gyerme­
kek különösen befolyásolhatóak, személyiségük alakulása még folyamat­
ban van, edzőik is kiemelt hatással bírnak életükre. Nagyon fontos, hogy
ők, m int a sportoló példaképei, odafigyeljenek sportolóikra; az eredmé­
nyesség ne menjen a fiatalok testi, lelki egészségének rovására. Ameny-
nyiben akár az edző, akár a család vagy a barátok a felsorolt tüneteket ész­
lelik, m indenképpen jelezniük kell azt az orvos, a sportpszichológus vagy
más olyan személy felé, aki felelősséggel tud cselekedni az ügyben.
Az élsportolók körében került leírásra egy, az anorexia nervosához
igen hasonlatos kórkép, az anorexia athletica. Ez a problém akör kifeje­
zetten a versenysportolókra vonatkozik. A két betegség közötti legfon­
tosabb különbség, hogy a két csoport más-más indokból törekszik a vé­
konyságra. Jelen esetben a cél a kimagasló teljesítmény elérése, nem pe­
dig a karcsúságideálnak való megfelelni vágyás. így a sportoló egyre
fokozottabb testedzést végez (Resch, 2007). Az anorexia nervosával
szemben, e kórkép esetében nem jellemző a testképzavar, a sportolók
nem félnek az elhízástól, nincsenek falásrohamaik. Téves gondolatként
rögzül b ennük az az elképzelés, m iszerint az alacsonyabb súly a jobb
eredmények eszköze. Ez eleinte valóban igaznak tűnhet, de a súly és az
energiabevitel csökkenése hosszú távon kimerüléshez vezet, az erőteljes
edzés izomtömeg-vesztéssel jár, így végül a teljesítmény csökkenésére
lehet számítani. A túlzott edzésmennyiség mellett sokszor extrém diétá­
ba is belekezdenek a sportolók, melynek külön veszélye, hogy ezeket el­
lenőrizetlenül, nem feltétlenül hiteles forrásból származó inform ációk
alapján teszik. Az anorexia athleticában szenvedőkre jellemző a koráb­
ban kezdődő és elhúzódó menstruációs zavarok megjelenése, melynek
következménye a csontosodással kapcsolatos problém ák gyakori
előfordulása is. Az anorexia athletica jellem zően a versenysportolás
időszakának lezárásával elm úlik, ellenkező esetben egyéb evészavar
megjelenésével is kell számolnunk (Resch, 2007).
Bulimia nervosa
A bulimia nervosa hivatalos leírására 1979-ben került sor (Túry és Sza­
bó, 2000). Az anorexia nervosához hasonlóan a bulimiát hosszú éveken
keresztül a fehér nyugati nők betegségének tartották. Előfordulása nők
között 1-4,2% körül mozog. Legjellemzőbb tünetei a falásroham ok,
X. A megedzett étvágy, avagy evés-, és testképzavarok a sportban 245
melyeket a bűntudat hatására valamilyen, a testsúly csökkentésére irá­
nyuló m anipuláció követ, úgym int önhánytatás, hashajtó bevétele
vagy túlzásba vitt sportolás. Jellemző a személyre a kontrollvesztés az
evési m agatartását illetően, valamint a testsúly m iatti túlzott félelem és
az állandó szorongás a külalak miatt. Mivel a testsúly többnyire változat­
lan marad, kevésbé feltűnő a környezet számára, m int az anorexia ner­
vosa. A betegség általában fiatal felnőtt korban fejlődik ki, és számtalan
szövődménnyel jár együtt, m int a fogak romlása, illetve a bélműködés
zavarai. Kialakulásának okai közt itt is megtalálhatjuk a személyiség za­
varait, az alacsony önértékelést, a társadalom és a média negatív hatását
többek között a karcsúságideál közvetítésével. Sok apró jelre kell felhív­
nunk a figyelmet, amit a családtagok, barátok tetten érhetnek. így üres
hashajtós dobozok kerülhetnek elő; de főképp arra figyeljünk fel, ha
a lány egyre több időt tölt a fürdőszobában, étkezés közben/után
első útja ide vezet, valam int éjszaka is sokat jár a m osdóba. A bulim ia
nervosa egyre inkább terjed az élsportolók körében. Fontos felhívni
a figyelmet, hogy körükben gyakran csak azokban az években áll fenn a
betegség, míg a versenysportolói karrierjük tart. Egy bulim iás élspor­
tolónő beszám olt róla, hogy míg nyári szünetét tö ltö tte az iskolától
és a versenyzéstől távol, egyetlen roham a (hánytatás) sem volt, de
am int visszatért a régi kerékvágásba, újra kezdődtek a problémái. A te­
rápia ugyan segítette a tünetei csökkentésében, de végleges gyógyulás
csak akkor következett be, am ikor befejezte a főiskolát és a verseny­
zést is (15. táblázat).
Nem biztos, hogy a XXL századi ember legnagyobb problémája a tes­
tével van. Sőt, sokkal inkább feltételezhetjük, hogy a problém a pszichés
eredetű. Egyre többen szenvednek különböző típusú evészavarokban,
illetve a sportolási magatartással összefüggő betegségekben. E problé­
m ákat gyakran „felszíni” tünetként értékelhetjük, mely mintegy megje­
lenítője a psziché mélyen lakozó szenvedéseinek. A következőkben
újabb típusú, az elm últ évtizedekben leírt zavarokat, a testedzésfüggő­
séget és az inverz anorexiát m utatjuk be.
Testedzésfüggőség
A testedzésfüggőség egyfajta mozgásos hiperaktivitás. Jellemző rá,
hogy a sportolás m elletti elköteleződés túlm egy a „jólesik” határán,
 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek X. A megedzett étvágy, avagy evés-, és testképzavarok a sportban 247
246

Anorexia nervosa Bulim ia nervosa

Fizikai jellem zők A kalóriabevitel meg­
szorítása, speciális étrend
Általánosan csökkent
ételbevitel
A súlycsökkenés m inim um a
a testsúly 15%-a
C sontosodási problém ák
Dehidráció (vízvesztés)
Bradicardia
(lelassult szívverés)
Nőgyógyászati panaszok
A megszokottnál jelentősebb
kimerültség, fáradtság
Pszichológiai jellem zők Önértékelési zavar
Túlzott félelem az elhízástól
Testképzavar
Depresszió, álmatlanság
Falásrohamok
Nagy mennyiségű étel
elfogyasztása rövid idő alatt
Nem jellem ző a testsúly
ingadozása
Nem jellem zőek
a csontosodási problém ák
D ehidráció (vízvesztés)
Szívritmuszavarok
Belgyógyászati panaszok
A m egszokottnál jelentősebb
kimerültség, fáradtság
Alacsony szintű önértékelési
zavar
Félelem az elhízástól
Testképzavar
Depresszió, álmatlanság
Hét fő tünetet azonosíthatunk a testedzésfüggőséggel kapcsolatosan,
ezek közül legalább három együttes jelenléte szükséges a zavar diag­
nosztizálásához.
• Tolerancia: a személy a kívánt - korábban m ár átélt - hatás elérése ér­
dekében megnöveli a testedzés mennyiségét.
• Megvonás: az edzés elmaradása esetén megvonásos tünetek jelentkez­
nek, például idegesség, kimerültség.
• Szándék: az edzés tovább tart, vagy intenzívebb, m int eredetileg ter­
vezték.
• Kontrollvesztés: folyamatos vágy vagy/és sikertelen kísérletek az edzé­
sek csökkentésére, illetve kontrollálására.
• Idő: Az egyéb aktivitások megszervezésére fordított túlzottan sok idő
annak érdekében, hogy azok illeszkedjenek az edzési rutinhoz (pél­
dául a vakáció függ az edzéstől).
• Konfliktus: fontos szociális, foglalkozásbeli, valam int kikapcsolódás­
hoz kötődő aktivitások föladása vagy csökkentése az edzés miatt.
• Folytonosság: a sportolás folytatása annak ellenére, hogy az fizikai
vagy pszichés problémákat okoz (például futás csonttöréssel).

Teljesítményorientáció Teljesítményorientáció
E hét dimenzió mellé Szabó (2008) beemeli még a szaliencia fogalmát,
mely a sportra m int a személy gondolkodásának, életvezetésének köz­
Viselkedéses jellem zők Túlzott testedzés Nem jellem ző a túlzott
(min. 16 óra/hét) testedzésg ponti, m eghatározó tényezőjére utal. A testedzésfüggőség előfordulási
Bizonyos esetekben Purgálás (hánytatás, aránya a társadalom ban 1-3 % körül mozog. A mozgás iránt túlzottan
előforduló purgálás hashajtás, vízhajtás) elköteleződöttek személyiségére jellemző lehet többek között a perfek-
Sérülés alatti edzés, Sérülés alatti edzés, cionizmus, az alacsony önértékelés, a kényszeres viselkedésformák és
orvosi tiltás ellenére is orvosi tiltás ellenére is
gondolatok, a szorongás, az extraverzió (nyitottság a külvilág és a társak
15. tá b lá z a t. Az anorexia nervosa és a bulimia nervosa tünetei felé), valam int az érzelmi labilitás, a gyenge stressztűrő képesség, a ra­
cionalitástól elrugaszkodó gondolatok. (Hausenblas és Giacobbi, 2004).
és klinikai szintű károsodáshoz, testi (például törések) és lelki (di-
stressz) zavarokhoz vezethet, valamint a társas életben, illetve a m unka/ Inverz anorexia (izom diszm orfia)
iskola területén is problémákat okozhat (Demetrovics és Kurimay, 2008). Az izomdiszmorfia (a diszmorfia kifejezés itt a torzult, nem megfelelő
Az élm ény helyét átveszi a függőség. Am ennyiben a tervezett „adag” formájú, mennyiségű izomzatra utal) a testképzavarok csoportjába tar­
végrehajtása akadályba ütközik - ez jelenthet betegséget, sérülést is - , tozik. A kórképre Popé és m unkatársai (1993) hívták fel a figyelmet.
a személy negatív lelkiállapotot él át, ami lehet idegesség, levertség, só­ A zavar kifejezetten a férfiak betegsége, akik, jellem zően, anabolikus
várgás érzése (Szabó, 2008). szteroidokat is szednek. Az inverz anorexiában az étkezés nem változik
meg, m int az anorexia nervosában, azonban a különböző szteroidok
Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
használata függőséget alakít ki, és szenvedély formáját ölti az izomfej­
lesztés is. H abár ezek a férfiak kifejezetten izmosak, attól félnek, hogy
túl kicsi a testm éretük, túl vékonyak, és tartanak a súlyvesztéstől is. Az
öltözködés tekintetében, ahogy az anorexiás nők kizárólag bő ruhákban
hajlandóak mutatkozni, elrejtendő vélt súlyfeleslegüket, ugyanígy tesz­
nek ezek a férfiak is. Csak olyan ruhákat hordanak, mely m inél jobban
képes elrejteni testüket, am i szerintük nem elég izmos, nem elég ki­
dolgozott. A betegség kialakulásának hátterében feltételezhető az aggo­
dalmaskodó, túlóvó anyai viselkedés, míg az apa kevéssé szól(hat) bele
a gyermeknevelésbe. Jellemző továbbá a személyre a pár- és baráti kap­
csolatok hiánya, ami az alacsony önértékeléssel is összefüggésben lehet
(Túry és Szabó, 2000).
EVÉS- ÉS TESTKÉPZAVAROK FELISMERÉSE
A GYAKORLATBAN
A mozgás életünkben többféle funkciót is betölthet. Jelentheti az aktív
kikapcsolódást vagy az egészség megőrzésének egyik eszközét. Term é­
szetesen alakformáló hatása is kiemelendő, akár önm agában, akár egy
diéta kiegészítéseként. M indez fontos, tám ogatandó viselkedésforma,
mindaddig, míg a mozgási, illetve evési szokásaink nem válnak károssá
testi- és lelki egészségünkre.
Ennek felismerésében fontos szerepe van m ind az edzőknek, m ind
a családnak, barátoknak. Az étkezésre, m ozgásra való beszűkült gon­
dolkodás- és viselkedésm ód ham ar feltűnővé válhat a környezet szá­
m ára. Ez jelentheti azt, hogy az ilyen zavarral küzdő személyeknek
nincs más témájuk, am iről beszélnének, illetve rendre ebbe az irányba
terelik a szót. Az edzők a fitneszterem ben észrevehetik, hogy egy-egy
vendég akár m indennap megfordul nálunk, és hosszú órákat edz. A csa­
lád és a barátok észrevehetik még, hogy ezek a személyek egyre több
időt töltenek a mozgással, életüket aszerint szervezik, hogy a program ­
jaik illeszkedjenek az edzésidőhöz.
Az evészavarban szenvedő személyek gyakran leépítik külső kap­
csolataikat, hogy ne kelljen m ások kritikáját hallgatniuk evési szoká­
saikra vonatkozóan.
X. A megedzett étvágy, avagy evés-, és testképzavarok a sportban 249
Sokszor anyagi gondot is jelenthet ezen emberek számára a drága sport-
felszerelések megvásárlása, de az anabolikus szteroidok beszerzése sem ol­
csó mulatság, arról nem is beszélve, hogy használatuk illegális. Figyeljünk
fel rá, ha ismerősünk, akire ez korábban nem volt jellemző, kisebb-
nagyobb összegeket kér kölcsön tőlünk és ismeretségi köre többi tagjától is.
Az anorexiában szenvedő személyeken a környezetük könnyen ész­
reveheti, hogy az illető egyre soványabb, míg ez nem ilyen egyszerű
a bulim iásoknál, akiknek súlya nem ingadozik feltűnően. Esetükben
viszont odafigyelésre adhat okot, ha m inden étkezést követően első
útjuk a m osdóba vezet.
A külsejükkel elégedetlen emberekre jellemző lehet, hogy még nyá­
ron, a nagy melegben is hosszú ujjú, bő ruhákban járnak, hogy nem -
kívánatosnak értékelt testüket így rejtsék el. A ruházkodás m ellett
igyekszünk további gyanús jeleket felsorolni, melyek felhívhatják
a figyelmet arra, hogy a környezetünkben élőnek problémája van.
Az evészavaros, anorexiás fiatal m indenféle okot talál arra, hogy ki­
kerülje a közös családi étkezéseket, miközben szívesen főz a szeretteinek
akár tízfogásos ebédet is. Ilyenkor azt láthatjuk, hogy a család hízik, míg
a gyermek egyre csak fogy.
Jellemző továbbá, hogy ha esznek is, minél kalóriaszegényebb, lehe­
tőleg zsírmentes ételt választanak, m int például a saláták. Emellett las­
san esznek, és az ételt egészen apróra vágják. Főképp bulimiások esetén
fordul elő, hogy a hűtőből nagy m ennyiségű étel tű n ik el, ezzel p ár­
huzamosan pedig hányásnyomok tűnnek fel a fürdőszobában.
Még egy, első hallásra m egdöbbentő tü n etrő l szólunk, ez a rágás-
kiköpés szindróma. Ennek során az érintett a m ár megrágott ételt egy
zacskóba köpi, am it azután a lakás különböző pontjain rejt el. Ezzel ket­
tős célja van, egyrészt titkolni szeretné betegségét, másrészt vágyik arra,
hogy szülei felfedezzék a problém át, és segítséget nyújtsanak neki.
A felsorolt problém ák súlyos egészségkárosító hatással bírnak, ezért
mielőbbi felismerésük és a zavarban szenvedők kezelésbe irányítása ki­
emelt fontosságú. A m inél korábbi terápiás ellátás, melyhez kom plett
egészségügyi csapat bevonása szükséges (pszichiáter, pszichológus,
dietetikus), nagyban hozzájárul a sikeres gyógyuláshoz.
Ezekkel a problém ákkal az élsportban is találkozunk. Az anorexia
athletica és az anorexia nervosa súlyos szövődményekkel járó problémák,
250 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
melyek kifejezetten negatív hatással vannak az egészségi állapotra. Ki­
alakulásuk hátterében megmutatkozik a vágy a még jobb teljesítmény­
re, fordított m ódon mégis a sikeres karrier ellen hatnak ezek a zavarok.
Kezelésük összetett, team m unkát igénylő feladat, melyben a szakor­
vosok és pszichológusok m ellett az edzőknek, a családnak és a bará­
toknak is részt kell venniük. A tapasztalatok szerint, az edzőkkel, spor­
tolókkal a tém ában végzett preventív m unka sikeresen csökkentette az
evészavarban szenvedők számát. Ennek segítségével pár év alatt akár
15 százalékkal is csökkenthető a betegség előfordulása. Élsportolók kö­
rében az elsődleges felelősség az edzőkre hárul. Feladatuk, hogy megóv­
ják a versenyzők egészségét, hozzájáruljanak testi, lelki fejlődésükhöz.
A sportolók számára az egyesületük a m ásodik otthonuk, így az edző
szülői szerephez is ju t egyben, em iatt óriási hatással van a sportolóira.
Rendkívül fontos, hogy edzőként megfelelő ismeretekkel rendelkez­
zünk az evészavarokról, és ne tartsunk elfogadhatónak olyan jelensége­
ket, amelyek a problém a fennállását jelzik, m int például az am enor-
rhoea (a m enstruáció hiánya, elmaradása).
Az edző kom m unikációja, véleménye kiemelt jelentőséggel bír, így
tartózkodnia kell a felelőtlen, szarkasztikus kijelentésektől, melyek
a sportoló súlyára vonatkoznak (például: „Látom, reggelire süteményt
szolgáltak fel...”). Az edző szempontjából tehát fontos, hogy beszéljen
sportolójával a megfelelő testsúlykontrollról, és állapítsa meg számára
a szükséges napi energiabevitel szintjét, az optimális súlyhatárokat és
a testzsírszázalékot (Dukay és Szabó, 2008). M inden versenyzőjét egyé­
nileg vegye figyelembe, és —lehetőség szerint - kérje orvos és dietetikus
tanácsát is.
Az edzők mellett fontos szerep hárul a klubtársakra is, akik észreve-
hetik a csapattag hangulatában, viselkedésében bekövetkező hirtelen
változásokat - például: a jókedvű versenyző kedvtelenné, figyelmetlen­
né, szétszórttá válását; ha korábban m indig pontosan érkezett, m ost
egyre többször elkésik az edzésekről. Az evészavarok megjelenésének
hátterében felfedezhetünk olyan tragédiákat is, m int egy közeli család­
tag elvesztése vagy súlyos betegsége, de ide sorolhatjuk az edzőváltást is
vagy a párkapcsolati válságot. Ilyen esetekben igyekezzünk még több
figyelmet szentelni a sportolónak.
XI. Szex a sportban, sport a szexben 251
Sz e x a s p o r t b a n , s p o r t a s ze x b e n
Hevesi Krisztina
Megfeszülő izmok, testbeszéd, felfokozott izgalom, izzadtságcseppek -
egyszóval: sport. A fókuszban a tökéletes testek viadala áll. Létezik-e
olyan személy, akinek még sohasem m ozgatta meg a fantáziáját egy
sportoló vagy sportolónő látványa: szenvedélyes küzdelme, hajlékony­
sága, rugalmassága, igéző elszántsága, klasszisteljesítménye vagy bám u­
latba ejtő, energikus mozdulatai? Lássuk hát akkor, e „vágyak tárgyai”
miképp birkóznak meg (tökéletes testeikben) a párkapcsolat és a sport
olykor korántsem zökkenőm entes összeegyeztetésével, vagy röviden:
milyen is az élsportoló szexuális élete?
A sportoló magánélete - ahogy kitartása, motiváltsága, személyiség­
szerkezete is - jelentősen eltér az átlagtól, alárendelve versenynaptár­
nak, fordulóknak, világversenyeknek és a felkészülés céljainak. Jellem­
zően a párkapcsolat épphogy dobogós helyen végez a sporttársakhoz,
edzőhöz (esetleg m asszőrhöz, gyógytornászhoz, sportorvoshoz stb.)
fűződő elkötelezett viszonyhoz képest - időbeosztás szem pontjából
mindenképpen.
A teljesítőképesség határait feszegető erőpróbák után a test és a lélek
rendszerint kiköveteli magának a törődést, a jutalmat. A szexuális aktus
során a szervezetben felszabaduló biokémiai vegyületeknek köszönhe­
tően a szex az em ber által átélhető legmagasabb szintű öröm élm ényt
(is) nyújtja. Többszörös m eghatározottsága folytán - genetikai, k ö r­
nyezeti, vallási és kulturális tényezők, neveltetés, korai élmények, tapasz­
talatok, információk és tévhitek, egészségi és pihentségi állapot, stressz,
252 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
életkörülm ények, tanult szerepek, a helyzet jellemzői, a párkapcsolat
minősége stb. - annyi m inden befolyásolja, hogy szinte azt m ondhat­
juk: óvakodni kell attól, hogy beleavatkozzunk, ha „véletlenül” m űkö­
dik. Nincs ember, aki élete során ne tapasztalna meg problémát, élne át
aggodalmat vagy szorongást a szexuális életével kapcsolatban. Az ö n ­
értékelésnek, önbizalom nak s a női/férfi m ivoltnak is lényeges szeletét
alkotja a „szexuális énkép” (magyarán: am ilyen képet e téren ön m a­
gámról kialakítok a szexualitásban megélt tapasztalatok, sikerek és ku­
darcok nyom án), ami aztán az élet m inden területére kihat, s értelem ­
szerűen a sportteljesítm ényben is megjelenik. Ne csupán hiedelm ek,
korábbi sportikonok történetei, pályaszéli pletykák vagy az öltözőtársak
élményei alapján ütem ezzük, illesszük be szexuális életünk helyét
a sportnaptárunkba - esetlegesen akár önmegtartóztatások árán.
Van, akit ellazít a szex, megnyugtat, ezáltal hozzásegíti a kiegyensúlyo­
zott teljesítményhez; s olyan is, akit feltölt és energetizál, így ettől érzi igazán
elevennek magát. Míg másnál az a recept válik be, hogy ha kielégítetlen
a vágy, akkor „harap” - ha éhes és érzékeny az ingerre (s a sikerre...). Van,
akinél a verseny előtti felkészülési rituálé része a szex. Megint más úgy érzi,
legyengítené, elveszi az energiáját - s olyan is akad, aki stratégiája részeként
hangoztatja, hogy a szexmegvonás agresszívvé és kegyetlenné teszi. Ezzel
szemben sok sportolót idegessé tesz a szex hiánya, nem tud pihenni, s kon­
centrálni sem. Mi alapozza meg ezt a sokféle hatást, s mitől függ az, hogy
adott esetben kire mikor és miképpen hat a szexuális együttlét?
M ielőtt e kérdéseket sorra vennénk, lássuk, hogyan vallanak erről
sikeres sportolóink:
A verseny előtti szex vagy nem szex nálam is komoly odafigyelést igényel.
A zt vettem észre, ha túl hosszú az absztinencia időszaka (4-5 nap vagy
1 hét), agresszív és ingerült leszek, tehát negatívan befolyásolja a lelki
egyensúlyomat, így a teljesítményemet is. Ha viszont a verseny napján
vagy előtte történik, erőtlennek és lassúnak érzem magam. A z arany kö­
zépút 2-3 „tiszta nap”, ilyenkor érzem magam a legjobb formában. Kipró­
báltam az orgazmus nélküli együttlét hatását is: elképesztő energiákat ké­
pes mozgósítani, felhalmozni - no persze, ha elég jó a fókuszod, és képes
vagy tartani magad... Emellett az újdonságnak mindig nagy ereje van,
igen meg tudja dobni az önértékelést. Összességében, egy „energiamérleg”
XI. Szex a sportban, sport a szexben 253
kérdése miképp hat rám: ha több energiával tölt fel egy izgalmas együttlét
élménye, m int amennyit kivesz belőlem, akkor tud inspirálóan hatni.
TÖRÖK KRISZTIÁN
Gerelyhajító, többszörös magyar bajnok, két korosztályban országos csúcstartó
Számomra a szexuális önmegtartóztatás a mérkőzés napjára vonatkozik min­
dig. Már ifistaként megfigyeltem, hogy ha a meccs előtt teljes egészében csilla­
pítva volt a szexuális étvágyam, akkor a medence környékén lévő csinos lányok
egyébként motiváló hatása kevésbé hatott rám - így fontos plusz energiaforrá­
soktól estem el. Most boldog párkapcsolatban élek, azonban ezt a korábban ki­
alakultszokásomat, e régi bevált gyakorlatot, „kabalaként”, megőriztem.
ÁTS BERTALAN
Vízilabda, ifjúsági Európa-bajnok, 250-szeres OB I.-es játékos
Feltétlen szükségét a versenyzés előtti szexnek nem érzem - de ha van, úgy
vettem észre, hogy inkább inspirálóan hat rám, a teljesítményemre.
Ez azonban egy nagyon ritka ajándék, mivel általában külföldön zajlanak
a versenyeink, ahol pedig a párom nincs ott velem.
KORMOS VILLÖ
Műugró, olimpikon, Eb-negyedik helyezett
S egy edző szavai:
Az, hogy egy sportolóra miképp hat a mérkőzés előtti szex, nagyon össze­
tett, és számtalan tényező befolyásolja: függ a játékos életkorától, habitu­
sától, attól, hogy korábban m it tapasztalt, m it hall a csapatöltözőben, és
így tovább. Ezért nincs rá általános szabály, nem is írok elő semmit e téren
a játékosaimnak. A z egy másik dolog, ha valamelyikük megkeres ezzel kap­
csolatosan, szívesen segítek neki, adok tanácsot. Általában azt szoktam ja ­
vasolni, hogy a „kevésbé fontos” mérkőzések előtt próbálják ki, hisz ezt
mindenkinek magának kell kialakítania. Természetesen van erről egy saját
véleményem, játékosipályafutásom során szerzett tapasztalataim nyomán
- ezt azonban sosem erőltetem rá a játékosaimra: számukra egyáltalán
nem biztos, hogy ugyanaz a jó, m in ta m i nekem bevált.
TAMÁS ZOLTÁN
Edző, röplabda, korábbi többszörös válogatott játékos
Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
SZEXUÁLIS EGÉSZSÉG
Szex és sport összefonódása sokkal szorosabb, m int első pillanatban
gondolnánk. A szexualitás helyét életünkben, jóllétünkben az Egészség-
ügyi Világszervezet (W HO, W orld Health Organization) m ár 1975-ös
definíciójában így határozta meg:
„A szexuális egészség a szexuális jóllét testi, érzelmi, intellektuális és szociá­
lis aspektusainak összessége, amely pozitívan gazdagítja és növeli a szemé­
lyiséget, a kommunikációt és a szerelmi kapcsolatot.”
Az egészséges szexualitás a teljes és boldog élet része, így problémái vagy
hiánya értelemszerűen felboríthatják a pszichés egyensúlyt. A mentális
zavarokkal való kapcsolata oki és okozati is egyben: tartósan fennálló
problém ái elsősorban hangulatzavarok form ájában (például szoron­
gás, depresszió, pánik) jelentkeznek, és a legtöbb pszichiátriai kórkép
a szexuális életben is változást idéz elő. Tipikus példája a bipoláris zavar,
amelyet váltakozva kísér a mániás szakaszban a felfokozott hiperszexuali-
tás, illetve a depressziós periódusban a libidó szinte teljes hiánya.
A szexuális élet m inősége (vagy éppen elégtelensége) alapvetően
m eghatározza tehát a sportoló általános jóllétét, hangulatát, egészségi
állapotát, emellett önértékelésére is erőteljesen kihat. S nem pusztán az
itt megélt sikerek/kudarcok befolyásolják a személyiségünket, hanem
azok az erőfeszítések és kom penzációk is, amivel kiküszöbölni, figyel­
m ünket elterelni vagy éppen önbizalm unkat helyreállítani igyekszünk
e hiányok feledtetése, leplezése érdekében.
Az érzelmek szerepe mellett azonban a szexuális aktus (közösülés) vi­
tathatatlanul fizikai aktivitás is egyben, hisz alaposan „megdolgoztatja”
a szervezetet, így annak m inden rendszerére, funkciójára kihat. Ezáltal,
többek közt, egészségvédő hatása is van —bizonyított, hogy jelentősen
csökkenti a megbetegedés kockázatát, valószínűségét például a szív- és ér­
rendszeri zavarok és számos daganatos betegség esetében is. A szex fizikai
aktivitás jellegére épít a túlzott rom antikát éppenséggel nem sugalló
sexercise vagy exersex jelensége is, mely a szexuális együttlétre m int a test­
edzés egyik formájára tekint, így a napi edzésmunka részeként gondos
odafigyelést ajánl a „mozdulatsorok” tudatos, testépítés szempontjából
XI. Szex a sportban, sport a szexben 255
arányos, kiegyensúlyozott végzésére. E felfogás szélsőséges volta szembe­
ötlő, azonban arra mindenképpen felhívja a figyelmet, hogy egy hosszabb
ideig tartó aktus rövid távú hatásaként fáradtság, akár izomláz is megje­
lenhet - kiváltképp az aktívabb fél (általában a férfi) esetében.
A szex fizikai hatásainak ismeretében tehát mérlegelendő a szexuális
aktivitás formája (autoerotika, orális szex vagy koitusz) és időtartam a,
amely kihat a testi állapotra (fittség, fáradtság, izomláz stb.), ezáltal be­
folyásolhatja a közelgő (például m ásnap reggeli) sportteljesítményt is.
Olyan, esetenkénti „járulékos tartozékai”, m int az alkohol, drog, d o ­
hányzás stb., illetve az éjszakázás, azért nem kapnak itt külön hangsúlyt,
mivel ezek önm agukban is megteszik a hatásukat - még szex sem kell
hozzá...
A SZEX FUNKCIÓI, KOMMUNIKÁCIÓJA
Miért is szexelünk? A szexualitás két-három szerepénél több jellemzően
nem ju t eszünkbe - azonban lássuk, mi m indent adhatunk és kapha­
tunk, illetve kom m unikálhatunk még a szexualitás által.
• Nőiességünk/férfiasságunk itt kerül leginkább előtérbe, így itt élhetjük
meg legerősebben nemiségünket, gyakran annak visszatükröződésé­
vel, hogy „mennyire” vagyok „igazi nő” vagy „igazi férfi”.
• Önértékelésünk fontos pillére: javíthatja/rombolhatja önbecsülésünket.
• D om inanciát és alávetettséget fejezhet ki (ez tipikusan jelenik meg
a börtönhierarchia szexszerepeiben, de előfordul, hogy a különböző
pozitúrák „üzeneteit” is értelmezik így).
• Megerősíti a párkapcsolati köteléket, és intim itást kínál (például testi
érintést, fizikai kontaktust, közelséget, gyengédséget).
• Élvezet és örömforrás.
• Feszültségoldó, stresszlevezető: segíti a relaxációt és az alvást.
• Agresszió és ellenségesség kifejezése is lehet, az erőszak eszköze (pél­
dául háborúban a legyőzött fél asszonyainak megbecstelenítése a le­
igázás, a birtoklás jelképe is volt).
• Kihívást jelenthet, újdonságot és izgalomforrást, „játékot” kínálhat.
• Anyagi előnyhöz juttathat, karriert, előrejutást segíthet.
• S végül, de nem utolsó sorban: a gyermekáldás máig ismert leghatéko­
nyabb eszköze.
256 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
De szolgálhat olyan „pillanatnyi” célokat is, m int az unaloműzés, bosz-
szú, féltékenység, lehet egy párkapcsolati játszm a része. Tudatos vagy
tudattalan alibiként is megjelenhet a sportban, előre igazolva a várható
kudarcot, gyakran önm agunkat is becsapva, az önértékelés megőrzése
végett: „Nem a teljesítm ényem gyenge, csupán annyira férfi vagyok,
hogy nem bírtam ellenállni a kísértésnek.”
A sporteredm ény szempontjából a stresszoldó funkciója talán a leg­
jelentősebb. Egy adott sportág esetében azt szükséges mérlegelni, hogy
mi a fontosabb: a higgadt, nyugodt, kiegyensúlyozott teljesítmény, vagy
inkább egy magas „hőfokon”, m otiváltságon és izgalmi szinten zajló
asszertív (nem ellenségesen agresszív, ellenben nagyon határozott és
önérvényesítő) küzdelem.
Annak érdekében, hogy a további szempontokat jobban megértsük,
szexuális reagálásunk jellemzőibe is betekintést kell nyernünk.
A SZEXUÁLIS VÁLASZCIKLUS ELEMEI
A szexuális aktust különböző fázisokra bonthatjuk, elsősorban a testi
(pszichofiziológiai) reakciók alapján. A két klasszikus elmélet (Masters
és Johnson, 1966; Káplán, 1976) szakaszainak egyesítése nyom án szüle­
tett a következő modell, amelyet a következő ábra szemléltet.
Ez alapján osztályozhatjuk a megjelenő zavarokat, a szexuális dísz-
funkciókat is, úgymint:
• az érdeklődés vagy a vágy hiánya: hipoaktív szexuális vágy és szexuális
averzió;
• a szexuális izgalom elmaradása: női szexuális készenlét és férfi erekciós
zavar;
• orgazmuszavarok: női/férfi orgazmuszavar és korai ejakuláció. (Viszont
az elernyedéssel m ár nem szokott gond len n i...)
Azt, hogy valaki milyen gyakran „kívánja” a szexet, a szexuális vágy
szintje határozza meg, s e téren igen nagy egyéni eltérések találhatók.
A klinikai szakirodalom gyakran a libidó fogalm ának a szinonim ája­
ként használja. A libidó a velünk született, spontán szexuális hajtóerő
(drive), melyet elsősorban biológiai tényezők (például tesztoszteron-
XI. Szex a sportban, sport a szexben 257
Orgazmus
Oldódás
Plató
2 2 . á bra.
izgalom
A szexuális
válaszciklus
szakaszai (Sand
Nyugalom
és Fisher [2 0 0 7 ]
alapján,
modifikálva)
szint) határoznak meg. Emellett m egkülönböztetünk ingervezérelt vá­
gyat is, mely érzékszerveink (például vizuális inger vagy érintés) útján
ébreszthető. Ennek jelentősége, hogy hasonlóképp m űködhet, m int az
éhség-étvágy kettőse: ha valaki „spontán” nem is éhes, ingerlő étkekkel
felkelthető az étvágy; így hipoaktív szexuális vágy esetén alacsony tesz-
toszteronszintű férfiaknál vizuális ingerekkel egészséges m értékű sze­
xuális aktivitás érhető el. M indemellett a szexuális vágy egy igen össze­
tettjelenség, mely magába foglalja a szexualitással kapcsolatos gondola­
tokat, fantáziákat éppúgy, m int a szexuális ingerekre való érzékenységet
és figyelmet is.
A vágy tehát inkább az érzelmi-motivációs háttere a szexuális visel­
kedésnek, míg a szexuális izgalom (arousal) elsősorban a testi (pszi­
chofiziológiai) reakciókban nyilvánul meg. A szexuális izgalom egy emel­
kedett aktivációs (éberségi) állapot, amely felkészíti a szervezetet a szexuá­
lis aktivitásra, s ami e szempontból lényeges: erekciót és hüvelyi lubriká-
ciót (nedvesedést) eredményez. Röviden, egy olyan szexuális készenléti
szint, amelyen a közösülés megvalósulhat. Férfiak esetében az izgalom je­
lének „látványosabb” volta (a büszke erekció, szemben a „szigorúan bi­
zalmas” női reakciókkal) pozitív visszajelzésként szolgál - kialakulása to ­
vább emeli a férfi szubjektiven átélt izgalmi szintjét - , míg elmaradása
a megjelenő pánik folytán egyre rontja a helyzetet és a testi reakciókat.
258 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
Az aktus során testi jelek (például erekció) állnak a figyelem fókuszá­
ban, holott a szexuális válasz kiválthatóságát a központi idegrendszer
határozza meg: nagyrészt annak állapotán, érzékenységén, jellemzőin
m úlik a szexuális m űködés. W oody Allén ezt szellemesen úgy fogal­
m azta meg, hogy legerotikusabb szervünk az agyunk. Agyunk a h ad ­
vezér, de a csatába a katonák m ennek... A hadvezér és a katonák kap­
csolata azonban olykor konfliktusokkal terhelt, ahogy a „fejben nem
voltam o tt” szlogen a sport vonatkozásában is ismert. Ami ezek alapján
a sportoló szempontjából lényeges:
1. nagy egyéni különbségek vannak a spontán vágy (libidó) szintjében;
2. az ingervezérelt vágy (például a vizuális behatások folytán) egy világ-
versenyen erősen jelentkezhet a különböző országok és sportágak csi­
nos fiatal versenyzőinek találkozásakor (így az „óvszerolimpiaként”
elhíresült 2004-es athéni játékokon napi átlag 1000 ingyenes óvszer
fogyott az olimpiai faluban);
3. s ami ez utóbbi hatást még felerősíti: az áttolt vagy félreértelmezett iz­
galom jelensége. A szexuális izgalom - m int a neve is utal rá - izga­
lom, ezért olykor hajlamosak vagyunk más forrásból származó izgal­
m unkat is szexuális érdeklődésnek címkézni, értelmezni. Kísérletileg
ezt a következőképp igazolták: egyetemista fiúkat biztonságos vagy
veszélyesnek látszó hídon áthaladva (előbbi normál, utóbbi magas iz­
galmi szituáció) szólította meg ugyanaz az egyetemista hallgatólány.
A feladat elvégzését követően a fiúkat a lány erotikus kisugárzásáról
faggatták. Azok a srácok, akik az „izgalmasabb” (veszélyes) helyzet­
ben vettek részt, sokkal inkább ítélték őt kiemelkedően szexisnek és
vonzónak, s szerettek volna vele a későbbiekben is találkozni, m int az
izgalom nélküli szituációban részt vevők.
Nos, a versenyek hangulata m indenképpen magas izgalmi szituációt je­
lent a versenyzők számára, ezáltal egyfajta „extra m otivációt”, fokozott
vágyat is kínál a szexus csillapítására - ráadásul, a környező formás in­
gerek (más sportágak ugyanott edző-felkészülő „alulöltözött” női/férfi
idom ai) az érdeklődést tovább fokozzák. A vágy és az izgalom erős,
ugyanakkor az agy mégsem képes kikapcsolni, elvonatkoztatni a közel­
gő megmérettetéstől. Tudatos szinten a versenyizgalom tehát áttolódik,
átm inősül csillapítandó szexuális izgalommá - ám a test, jóllehet, mégis
XI. Szex a sportban, sport a szexben 259
„zárlatot” jelez. Ez aztán m egm utatkozhat egy túlságosan elhúzódó
együttlétben (nehezebb közben kiszállni, hogy „Bocsi, tévedtem, ez ne­
kem m a mégsem megy!” - emellett, a magas izgalmi szintet követően
például a kielégülés elmaradása meg is lepi a sportolót) éppúgy, m int
akár teljes kudarcban. A kialvatlanság, valam int az önbizalm on esett
csorba pedig értelem szerűen rávetül a sportteljesítm ényre is. Egyik
olimpiánk legendás története, hogy a bokszoló és a tornászlány „hirte­
len felindulásból elkövetett” légyottjának másnapján az öklözőt az első
percben kiütötték, s partnere is sietve leesett a gerendáról. Ebben esetleg
szerepe lehetett a szorongásnak (bűntudat, titkolózás...) is, hogy sza­
bad volt-e verseny előtt ezt m egtenni, a teljesítményt ily m ódon koc­
káztatni. Kérdéses még, hogy az egyéjszakás kapcsolat érzelmi vonatko­
zásai hogyan befolyásolták a másnapi szereplést.
Lássuk azonban, hogy miképp jelenhet meg a „sport a szexben” - azaz,
hogyan zavarható meg szexuális együttlét közben a hadvezér?
„ÁRAMLATBAN" LENNI - AZ IZGALOM OPTIMÁLIS SZINTJE -
ÉS AZ ÁRAMKÖRÖK
Ezek a sportpszichológiában jól ism ert fogalmak - Csíkszentmihályi
Mihály (1975) áramlat fogalma és H anin (1986) optimális funkcionálás
zónája - , ha egy az egyben nem is illeszthetőek erotikus élményeinkhez,
azonban, számos hasonlóság folytán, segíthetnek megérteni, m it jelent
a szexualitásban az izgalom optimális szintje: ami sem nem unalom (túl
alacsony éberségi szint), sem nem szorongás (felfokozott, negatív érzel­
mi töltetű izgalom). Érzelmeinknek, gondolatainknak döntő szerepük
van abban, hogy m iképp tudjuk megélni intim pillanatainkat, ezáltal
abban is, hogy m ennyi öröm ünket leljük bennük (s így természetesen
azt is meghatározzák, hogy milyen gyakran kívánjuk az együttlétet).
Születésünktől fogva szexuális lények vagyunk, azonban e központi,
biológiailag meghatározott képességünket is - elhamarkodott, rossz ta­
pasztalatokkal, hibás kommunikációval, eluralkodó negatív érzelmek­
kel, nem megfelelő érintésekkel vagy elterelő, zavaró gondolatokkal -
rossz irányba tudjuk hangolni. Ezt m utatja be az erotikus izgalmat egy­
fajta szexuális áram körként leíró modell. Áramkör - mivel, m int láttuk,
260 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek XI. Szex a sportban, sport a szexben 261

tőségek e széles palettája egyúttal a sérülékenység - rövidebb-hosszabb

1. KAPCSOLO
Túlterheltség, teljesítménnyel
kapcsolatos gondolatok
2. KAPCSOLO
Szorongás, kudarctól való félelem,
harag, gyász stb.
3. KAPCSOLÓ
Fájdalom, nem megfelelő ingerlés, 2 3 . ábra.
érintés A szexuális
izgalom áramköre
(Ramage
[1 9 98 ] nyomán)
a szexuális izgalom az egész testet érinti, s a központi és perifériás ideg-
rendszer „vezetékei” az egész szervezetet behálózzák - , s ezzel a zárlat
lehetősége is több szinten adott.
Szexuális válaszkészségünk, érzékenységünk alapvetően gerincvelői
szinten dől el (a gerincvelői reflex izgalmi állapotának függvényében) -
elsősorban a kellemes érintések (lásd erogén zónák) m entén, „testünk
teszi a dolgát”, és a megfelelő ingerlésre a megfelelő m ódon reagál. Ed­
dig m inden rendben is volna - azonban itt lépnek be azok a plusz ténye­
zők, amelyekre em berré válásunk evolúciós történetében oly m érhe­
tetlenül büszkék vagyunk: gondolataink és érzelmeink. (S ezek relatív
hiányában például az erekciós zavar nem jelent tipikus problémát az állat­
világban.) H um án szinten ezért nem szűkíthető le a terápiás fókusz ne­
m i szerveink működésére. Nincs még egy funkciója az emberi testnek,
amely annyiféleképpen, oly sok és változatos m ódon (például gondola­
tok, illatok, hangok, ízek, érintések, látvány, szerelem útján) kiváltható
lenne, m int a szexuális izgalom. Azonban a vágyak kiváltásában a lehe­
„zárlat”- forrása is. Ezt jelzik az előbbi ábra „kapcsolói”, melyek az
áram kört aktiválni tudják, viszont tö résp o n to t is jelentenek egyben.
M indhárom szint kölcsönösen, egymás hatását felerősítve javíthatja
vagy ronthatja is a szexuális izgalom, a készenlét fokát:
• Testi síkon a nem megfelelő (például túl erős, gyenge, csiklandós, idő­
ben kevés vagy m onoton) fizikai ingerlés, érintés képezi a negatív ol­
dalt, kiem elten a fájdalom, amely (kevés kivételtől eltekintve) vala­
m ennyi pozitív élm ényünket autom atikusan felfüggeszti. (Alapvető
testi törvényeink egyike: mi az, am i azonnal meg tud szüntetni m in ­
den fájdalmat? Egy még nagyobb fájdalom. - így fokozottan igaz ez
a pozitív, gyengébb ingerek zárolására is.)
• Érzelmeink nagyrészt tudattalanul hatnak a testi m űködésre (de ter­
mészetesen tudatosulhatnak is), ilyenek kiemelten: a harag, a megol­
datlan konfliktusok, a gyász, a teljesítm énykényszer vagy az adott
együttlétet érintő kudarctól való félelem és szorongás.
• A gondolati szint a tudatos tartom ányt jelenti, s problém át főképp ak­
kor okoz, ha az agy túlterhelt a lazításhoz, nem képes „kikapcsolni”
(például munkahelyi problémák, gondok, aggodalmak esetén), illetve
a szexuális funkcionálást érintő kérdésekben: korábbi negatív élm é­
nyek felidéződése, bizonytalanság vagy az aktuális kudarc elővétele-
zése (feltételezése) - hirtelen betörő gondolatok formájában, gyakran
képzeleti képek kíséretében.
Az intim együttlét „sikere”, kielégítő volta - s egyben a pszichés eredetű
szexuális funkciózavarok is - leginkább gondolati és figyelmi folyama­
tainkban érhető tetten. Férfiak esetében elsősorban a szexuális teljesít­
ménnyel (péniszméret, az erekció megfelelő szintje, illetve fennm ara­
dása), míg nőknél a saját test vonzerejével kapcsolatos („lóg a mellem”,
„nagy a hasam ”-típusú) gondolatok hatnak elterelően, szorongáskel-
tően. A szexuális izgalom kiváltásában és fennmaradásában az odaillő,
pozitív (például a partner szépségébe, erotikus vonzerejébe való bevo­
nódás), illetve a zavaró, negatív gondolatoknak (például a teljesítmény
miatti aggodalom, nem reális elvárásoknak való megfelelés igénye, vagy
a saját szexuális m űködés és viselkedés folyamatos ellenőrzése) kiemel­
kedően fontos szerepük van. Utóbbiak elvonják a figyelmet a helyzetről,
262 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
s ahelyett, hogy a partnertől érkező erotikus ingereket helyeznék a fó­
kuszba, az aggodalmak nyom án jelentkező negatív érzelmeknek adják
át a terepet, s azokat engedik eluralkodni a személyen.
MEGMAGYARÁZHATATLAN ÉRZELMEINK
„Senki emberfia nem képzelheti, hogy ha felszínre hozza az emberi szí­
vekben lakozó félvad dém onokat, és birkózni kezd velük, sérülés nélkül
kerülhet ki a harcból.” - Freud a tudatos működésnek jóval kisebb sze­
repet tulajdonított választásainkban és viselkedésünkben, m int az ösz­
töneink „búvóhelyéül” szolgáló tudattalan tartom ánynak. M árpedig
mi más is lehetne tudattalanunk motivációs erejének meggyőzőbb bi­
zonyítéka, m int a szerelem? Van, hogy egyértelműen látjuk választot­
tunk hibáit, személyiségének, viselkedésének negatív oldalát - mégsem
tudunk „kiszeretni” belőle, s szenvedünk tovább. Jól illusztrálja a szen­
vedélyes szerelem e kettős term észetét az angol passión kifejezés p ár­
huzamos jelentése: kín, szenvedés és szenvedély, szerelmi hév, hevület.
A józan ész nem tudja megmagyarázni ezt az őserejű, „zsigeri szintű”
vonzódást - a „de m it is szeretek benne?” és a „miért pont ő?” kínjait - ,
nincs is rá racionális magyarázat. Még akkor sem, ha olykor próbálunk
is kreálni néhány hitelesnek tűnő in d o k o t... A kiválasztás a tudattalan
szintjén, egy sokkal mélyebb, szavakkal ki nem fejezhető, nem megfo­
galmazható tartom ányban dől el.
Érzelmeink nagy része tehát tudattalan erők által irányított, ezért is
olyan kiszám íthatatlan - még önm agunk szám ára is. N aponta vál­
toznak, nagy végletek közt hullám oznak, gyakran egymás ellentétébe
csapnak át, akár percek leforgása alatt is. Carl Gustav Jung m eg­
fogalmazásában: a tudattalan egy óriási kiterjedésű óceán, amelynek
a felszínén lebeg tudatosságunk pillanatnyi állapota. A tudat szűk tarto­
mányában egyidejűleg csupán néhány dolog lehet jelen: amire épp gon­
dolunk, aminek a tudatában vagyunk. E mély és ismeretlen tudattalan­
nak köszönhető, hogy életünk során folyam atosan új dolgokat fede­
zünk fel m agunkban önm agunkról. Az érzelmeket és indulatokat Jung
egy olyan, a tudattalanunkhoz közel málló, kontrollvesztett állapotként
írta le, „amelyben a belső énünk szerzi meg a hatalm at fölöttünk kivéd­
XI. Szex a sportban, sport a szexben 263
hetetlenül”. Ezért fordulhat elő, hogy üresnek, kihűltnek érzünk egy
kapcsolatot, elhidegülünk a másiktól, ám am int bekövetkezik a szakí­
tás, m enten „bele akarunk halni” az elvesztésébe: féltékenység gyötör,
rájövünk, hogy ő volt életünk legnagyobb ajándéka, nélküle m inden fa­
kó, színtelen, örömtelen.
Azért elengedhetetlen, hogy tisztában legyünk érzelmeink természe­
tével, m ert egy fontos versenyre való felkészülés feszültsége próbára te­
szi még a legjobb párkapcsolatot is. Ilyen körülmények között kritiku­
sabban ítélünk meg mindent, a folyamatos belső feszültség állapotában
könnyebben bekövetkezik a szakítás - amire aztán a verseny is rámehet,
a váratlan érzelm i krízis beszűkült állapotában. A sportpszichológus
ezért m inden esetben inti a sportolót attól, hogy egy sorsdöntő verseny
előtt fontos döntéseket hozzon - ilyenkor az érzelmek és a konfliktusok
rövid távú csillapítása, felületi kezelése a cél. S ha a verseny után még
m indig úgy érzi, hogy jobb lezárni a kapcsolatot, no, akkor van itt az
ideje! Lénárt Ágota m ottója, hogy „Soha ne vágj fel olyan hasat, am it
nincs időd visszavarrni!” - m árpedig egy világverseny nem a párkap­
csolati szálak elvarrásának terepe és ideje. Egy kapcsolat felbomlása
- függetlenül attól, hogy melyik fél m ondta ki végül a szakítás tényét -
m indkét fél számára kudarc, hisz valami véget ért, elm últak az álmok,
lezárult a közös jövő. S a sportolónak egy fontos m egm érettetés előtt
nincs szüksége ilyen kudarcélményre.
Sportbeli hibázásaink, rontásaink tudattalan m otorjának jellegzetes
felszíni megnyilvánulása, am ikor a kim erült vagy céljaiban elbizonyta­
lanodott sportoló megoldás híján a „sérülésbe m enekül”, azaz, a szerve­
zet kiharcolja magának a pihenést vagy a gondolkodási időt. Ugyanígy,
egy félrelépés m iatti bűn tu d at is kiválthat egy tudattalan önbüntetést,
bűnhődést: hibázás, gyenge teljesítmény vagy sérülés képében, a lelki­
ismeret Damoklész-kardja által. Szex és szerelem két külön szálon fut,
az evolúció során eltérő célok érdekében alakultak ki (de „praktikusan”
olykor azért találkozhatnak...). A kötődési rendszer kötelékteremtő ér­
zelme a szerelem, am inek biológiai funkciója annak biztosítása, hogy
legyen valaki m ellettünk, aki közel áll hozzánk, óv, gondunkat viseli;
míg a szexuális rendszer fő feladata a szaporodás, a gének átörökítése.
(Természetesen, az utódok gondozását, s emellett a mentális egészséget
is a kettő együttes jelenléte - am ennyiben ugyanazon személy felé
264 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
irányul - biztosítja leginkább.) A m iért ez a sportoló szem pontjából
fontos: az edzőtábor alatti vagy verseny előtti kaland esetében az is
szempont, hogy van-e párkapcsolata, kötődik-e a másikhoz, s ha igen,
lesz-e b ű n tu d ata a félrelépés m iatt. Az m ár csupán technikai kérdés,
hogy az alkalmi kaland a kihívás mellett bizonyítási kényszert is rakhat
a sportolóra (kiváltképp, ha elterjedhet az esetleges kudarc vagy gyenge
„teljesítmény” híre), míg a megszokott partnerrel való szexuális együtt -
lét ilyen értelemben plusz stresszforrást nem jelent.
A sportoló párkapcsolatának minősége fontos tényezője a kiegyen­
súlyozott versenyzésnek. Jellemzően, a legjobb „háttérországot” egy
szintén élsportoló partner jelentheti: a kölcsönös tisztelet mellett a ha­
sonló élmények, azonos küzdelmek, megélt mélypontok talaján em pa­
tikus tám asz is lehet egyben. Egy civil p artner nehezebben fogadja el
párja élsporthoz szükséges megszállottságát, azt, hogy m inden az ered­
ményesség és a teljesítményfokozás céljainak van alárendelve: az étke­
zés, a szabadidő, a nyaralás, az ünnepek, a pihenés, a lefekvés időpontja
- összes életterületét a sport határozza meg, s m int látjuk, szexuális éle­
tét is sokszor ehhez kell igazítania. Em iatt a partner úgy érezheti, hogy
ő nem eléggé fontos, s ez gyakori feszültséget, elégedetlenséget, érze­
lemkitöréseket is eredményezhet. Komoly probléma, ha a párkapcsolat
nem kiegyensúlyozott, hanem további stresszforrást jelent a sportoló
számára, am ennyiben a társ nem tudja tolerálni a kötött időbeosztást,
a szükséges lemondásokat, az utazásokat, vagy esetleg „konkurálni” akar
velük („Most akkor döntsd el, mi a fontosabb: a hülye edzéseid vagy én?”-
típusú ultimátumok). Az állandó viták, illetve a „dupla életvitel” (a spor­
toló megpróbál a sport mellett teljes értékű civil életet is élni) nyomán
kialvatlanság, feszültség, dekoncentráltság, teljesítményromlás jelenik
meg, ami egy egyre mélyülő negatív spirálhoz vezethet, ahonnan nehéz
a visszatérés. De természetesen, az élsportoló partner sem jelent feltét­
len idillt és konfliktusmentességet, hiszen ott két versenynaptár össze­
hangolása nehezíti az együtt töltött idő kialakítását. A gyakori távoliét
m iatt féltékenység, megcsalás, „bosszú”, öltözői pletykák nehezíthetik
a pár viszonyát. S akkor a más városba vagy a külföldre történő szerző­
désről (főképp csapatsportolók esetében) még nem is esett szó. Kérdés,
hogy melyik fél hozzon áldozatot, m ondjon le álmairól, adjon le karrier­
jéből - s tegye-e - , mivel a távolság gyakran a kapcsolat végét is jelenti
XI. Szex a sportban, sport a szexben 265
egyben. Két sportoló esetében további veszélyt jelenthet a rivalizálás is:
eltérő sportágak esetében az adott sportág - esetleg női k o n tra férfi
szakosztály - , illetve az egyéni eredményesség összemérése. Konfliktu­
soktól terhelt, ha a partnerek épp egyszerre élnek meg nehéz periódust
a sportban (például olimpiai kvótaszerzés időszaka), azonban az is fe­
szültségforrás lehet, ha az egyik fél épp gödörben van, miközben a m á­
sik szárnyal. A sportkarrier befejezése is ritkán összehangolt, emellett
a gyermekvállalás kérdése is az átlagnál kom olyabb döntések m egho­
zatala elé állítja a sportolót. Összességében, a sportoló párok jobban át­
érzik, megértik egymás küzdelmeit, lemondásait, időbeosztását, s haté­
kony tám aszt nyújthatnak és gyakran hasznos tanácsokat is adhatnak
egymásnak. De term észetesen, civil foglalkozású partnerrel is kiépít­
hető boldog párkapcsolat, am ennyiben a társ el tudja fogadni a sportoló
egyéni életvitelét, elsődleges szem pontjait, s kiváltképp akkor, ha ér­
zelmi lengéscsillapító is tud lenni a nehéz versenyidőszakokban.
A SZERELEM BIOKÉMIAI VEGYKONYHÁJA
Sigm und Freud sokat idézett kijelentése, hogy: „A biológia a végze­
tünk.” H enry Miller szerint: „A szerelem nem más, m int a horm onok
boogie-woogie tánca.” Lássuk hát, melyek azok a neurotranszm itterek
és horm onok, melyek m ind a sportban, m ind pedig szexuális élménye­
inkben „sorban állnak” a szervezet biokémiai boszorkánykonyhájában?
A tesztoszteron a legfontosabb „szexhormon” - szervező és aktiváló
szerepe egyaránt alapvető. M ár m éhen belüli életünkben, majd a serdü­
lőkor idején is nem i jegyeink kialakulásának első számú horm onális
karmestere, s felnőtt szexuális életünk fő koordinátora is egyben. Speci­
fikus agyterületek aktiválása révén a szexuális viselkedést irányítja,
emellett, a vérben cirkulálva, a szexualitásban érintett m inden területre
eljut, így például befolyásolja a sperm aterm elődést, s a pénisz ideg- és
izomsejtjeire is kihat.
A sportban gyakran hangsúlyozunk egy szükséges asszertivitást (ön­
érvényesítést) - ez, valljuk be, gyakran az agresszió határát súrolja.
(Ami a civil életben agressziónak számítana, az a sportban jellemzően
a saját akarat keresztülvitelét jelenti.) Ezért érdekes a sport-agresszió-szex
266 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
keresztmetszeteként szolgáló tesztoszteronszintet egy kicsit körüljárni.
Szexualitás és agresszió együttes jelenléte magas tesztoszteronszint mel­
lett a „fiatal hím ”-szindróm ában (a megtermékenyítésre képes életkor
csúcsa magas kockázatvállalással, „kakaskodással”- és elhalálozással -
társulva) és az „alfa h ím ”-jelenségében ölt testet. A nnak a hím nek
a legmagasabb a tesztoszteronszintje, aki m ind a reprodukcióban, m ind
a dom inanciaharcokban, életkora és/vagy a csoportban betöltött sze­
repe folytán, a leginkább érintett.
Evolúciós őseinknél ráadásul a szexuális aktust gyakran - „előjáték­
ként” - a hím ek csatája, agresszív küzdelme előzte meg a „szűkös erő­
forrásért” (term ékeny nőstényért) való versenyben. Az állatvilágban
tehát jellem zően erőszak, agresszió vezeti fel a közösülést, a nőstény
m egterm ékenyítéséért versengő hím ek harca által - így a két jelenség
tesztoszteronszint általi összekapcsolódása funkcionális. A prim áták
- az emberszabású m ajm ok - esetében a betolakodó elriasztásának ré­
szét képezi egyfajta fallikus erőfitogtatás: a pénisz kihangsúlyozása,
m utogatása. H um án szinten is megjelenik ez a fajta dominanciajelzés
a nem verbális kom m unikáció során: a cowboyfilmek tipikus terpesz-
álló-ágyékmutogató pozitúrája mellett, a sportversenyek, mérkőzések
előtti szapora ágyékigazgatás nem pusztán a hirtelen jött „összekócoló-
dásnak” köszönhető, hanem sokkalta inkább egyfajta ősi, tudattalan
harcra hívási rituálé eleme.
Szex és agresszió további érdekes együtt járása, hogy a hum án
szervezet „harcolj vagy m enekülj” válaszának részeként, stressz­
helyzetben genitális izgalom jelenhet meg m indkét nemnél. Férfiaknál
ennek evolúciós m agyarázata lehet a fent em lített fallikus erőfitog­
tatás (ha m ár m utogatjuk, legyen m it m u to g a tn i...- jól jö n egy kis
erekció), emellett az izgalom (arousal) szexuális izgalommá alakításá­
nak is (lásd izgalomátvitel jelensége) pszichofiziológiai bizonyítékául
szolgálhat.
Az alacsonyabb férfi tesztoszteronszint nyugodtabb, higgadtabb sze­
mélyiséget eredményez, kritikusan alacsony szintje (hipogonádizmus)
azonban m ár szexuális funkciózavarokkal jár. Legbiztosabb jele a reg­
geli erekció hiánya, míg további tünetei a csökkent libidó m ellett az
erekciós zavarok megjelenése, emellett gyakran kíséri hangulatzavar.
Ráadásul, az alacsony tesztoszteronszint önmagát rontja: a kisebb libi­
XI. Szex a sportban, sport a szexben 267
dó ritkább szexuális aktivitást von maga után, am i pedig még tovább
csökkenti a horm onszintet.
N orm ál tesztoszteronszintű személyek esetében azonban a rövid
távú (kb. 3 hét) szexuális absztinencia (szexmegvonás) a vér tesz-
toszteronszintjének megemelkedéséhez vezet, ami a lehetséges (vonzó­
nak tarto tt) szexuális partnerek körét is kiszélesíti, s egy fokozott
„kereső” viselkedést eredményez. (Az ilyen megvonás, „éhezés” után
létrejövő szexuális aktust a szervezet sokkal magasabb izgalmi szinten,
ezáltal jutalmazóbbnak is éli meg - egyszóval, „jobban örül” a szexnek.)
A szervezet biokém iai vegykonyhájánál m aradva, egy optim ális
adrenalinszint szükséges a szexuális izgalom kialakulásához, a szimpati­
kus idegrendszer aktivációjához. A noradrenalin szintén az általános
éberségi, szexhez szükséges izgalmi állapotot biztosítja, s folyamatosan
emelkedik a szexuális élmény során. A stressz által generált túl magas
adrenalinszint azonban a fokozott szimpatikus aktiváció folytán „meg­
öli” az erekciót (a női klitorális erekciót is), míg a noradrenalin szint
a merevedés fenntartásáért felel.
A dopam in kitartó motivációt (itt: szexuális hajtóerőt) eredményez,
energetizál, az élménykeresés m otorja. Élénkséget és feldobottságot, fo­
kozott figyelmet vált ki, s jutalmazó hatása folytán a kábítószerek is általa
érik el megerősítő hatékonyságukat és okoznak függőséget. A flörtölő­
udvarló viselkedés és a partner iránti vonzalom több m int 50 százalékkal
megemeli a szervezet dopam inszintjét (az állatvilágban is hasonlókép­
pen hat), a vágyak kiváltója, szinte egyfajta „mágikus vonzalom érzését”
adja, „szerelmi bájitalként” szolgál. A szerelmes sportoló e feldobódott,
eufórikus hangulat szárnyán rendkívüli teljesítményekre lehet képes.
A szerotonin azonban a kantár: a hangulati állapotért, impulzusaink
kontrollálásáért és a szex elnyomásáért felelős. A szerelmes agyban na­
gyon alacsony szintje m utatható ki, a szexfüggők esetében pedig álta­
lában legalább 60 százalékkal alacsonyabb szint van jelen a norm ál
értékhez képest. A kényszeres gondolatokban és viselkedésben kiemel­
kedően fontos szerepet játszik.
Az oxitocin az egész agyat motiválja, születéskor, szoptatáskor, illet­
ve az orgazmus élményében szabadul fel legnagyobb mennyiségben. Az
oxitocin tölti be azt a „ragasztószerepet”, mely a csecsemőket anyjuk­
2 6 8 Fejben dől el - Sportpszichológio mindenkinek
hoz, a szerelmeseket pedig egymáshoz láncolja, így a kötődés, a ragasz­
kodás, valamint az emberi bizalom biológiai letéteményese.
A kötődést, elköteleződést szolgálja még az orgazmus legbiztosabb
m utatója (markere), a magas prolaktinszint is, amely az orgazmus köz­
beni extázissal, öröm élm énnyel, sőt az arcm im ikával is összefüggést
m utat. Szexuális együttlétet követően sokkal magasabb szintje m u tat­
ható ki, m in t a m agányos aktivitás (m aszturbáció) után, am i egyben
magasabb szintű örömélményt, elégedettséget is jelez.
Az endogén opioid peptidek a szervezet belső elválasztású „bódító
ópium ai”. Eufóriát, megerősítést kínálnak az aktus során, m ajd az azt
követő relaxáltság érzését, a nyugalm i fázist biztosítják. A sportban
a „ru n n er’s high” jelensége - a h oltponton való túljutás, „átbillenés”
állapota, amelyet m aratoni futók esetében figyeltek meg először - szin­
tén az endogén opiátok analgetikus (fájdalomcsillapító) és euforizáló
hatásának köszönhető.
Összefoglalva, a magas asszertivitást igénylő sportok esetében a rövid
távú szexmegvonás következtében m egem elkedő tesztoszteronszint
„harcosabb” viselkedést eredm ényezhet, hasonlóképp a magas adre­
nalinszint is egy „felspannoltabb”, fokozott kereső, élénk figyelmi telje­
sítm ényt válthat ki. Azonban a stressz norm alizálását és a szorongás­
szint csökkentését, a higgadtabb, kiegyensúlyozott teljesítményt inkább
a szexuális kielégültség állapota szolgálja.
NEMI KÜLÖNBSÉGEK A SZEXUÁLIS REAGÁLÁS TERÉN
A nem ek közötti különbség a szexualitás és sport kapcsolatában leg­
alább két szempontból fontos: egyrészt a két nem eltérő szexuális reagá­
lása folytán (lásd később), másrészt a teljesítményhez való különböző
viszonyulásuk m iatt. A férfipsziché inkább hajlam os m indenre - így
a szexre is - a teljesítés szempontjából tekinteni. A „szexuális teljesít­
m ény” - ahogy a köztudatban is sajnálatosan elterjedt ez a szóösszetétel -
központi szerepet játszik a férfi önértékelésében: az erekció elmaradása
vagy visszaesése az egyik legrettegettebb kudarcélmény. Ezzel szemben
egy nő nem esik pánikba, ha a lubrikációja (hüvelyi nedvesedése)
elm arad... Férfiak esetében a kétféle „teljesítm ény” összefonódása is
XI. Szex a sportban, sport a szexben 269
erőteljesebb: egy kiemelkedő sporteredm ény a szexuális énképet és ak­
tivitást is megemeli; s ugyanez fordítva is igaz: a sikeresebbnek megélt
szexuális aktusok az önbizalom közvetítésével a sportteljesítményben is
rendre megjelennek.
A férfiak versengés iránti igénye tetten érhető a beszédtém ákban,
a baráti összejöveteleken is: a teljesítmény (kocsi, kedvenc csapat, sport,
munkahelyi és természetesen szexuális) áll a középpontban, kicsit am o­
lyan „sportfogadás” jellegű kom m unikációk ezek. Míg a „nők egymás
közt” típusú szeánszokon a hangsúly az emberi viszonyokon van: ki kit
b án to tt meg, m it m o n d o tt neki, m it érezhetett stb. - így az „érzelmi
szellőztetés”, a feszültség levezetése és megbeszélése folytán amolyan
„csoportterápia” jellegű.
A szexuális válaszcikluson belüli eltérésekről - amennyiben a „szaka­
szok” felosztásában Masters és Johnson egyszerűbb, lineáris modelljét
(izgalom, plató, orgazm us, oldódás) vesszük alapul - elm ondható:
a nőknél általában lassabban alakul ki a szexuális izgalom, majd ennek
fenntartása (plató) s az orgazm us elérése is egy folyamatos és jellem ­
zően hosszabb ideig tartó ingerlést, kényeztetést igényel, míg a férfiak szá­
mára átlag két-három perc is elegendő lenne. További különbség a két
nem között, hogy míg a női orgazm us képes lehet kiváltani a férfi
ejakulációját, ez fordítva ritkán igaz. A kielégülést követően pedig a sze­
xuális izgalom állapotából a női szervezet sokkalta lassabban tér vissza
(oldódás) a kiinduló, nyugalmi állapotba. Ezért fontosabb a nő számára
az előjáték, illetve igényli jobban az orgazmus érzelmileg nyitott állapo­
ta után továbbra is a gyengédséget - míg a férfi fiziológiai m utatók szin­
te zuhanásszerű visszaállása inkább az alvás irányába m utat.
Összefoglalva, hogy a nemi különbségek folytán m it érdemes a sport
vonatkozásában figyelembe venni: korunkban a férfiak felé fokozott
elvárásként fogalmazódik meg a nő orgazmushoz juttatása, ami nagy­
részt egy pozitív és egészséges jelenség, a kölcsönös örömszerzés krité­
rium án alapul. Túlhajtott formában azonban, követelménnyé, szoron­
gásforrássá és az együttlét abszolút mércéjévé téve, számos negatív
következménye lehet, m indkét nem irányában. A nő orgazmusa a fér­
fiasság barométereként, fokmérőjeként egyfajta interiorizált (beépített,
belsővé váló) teljesítm ényelvárásként jelenik meg a férfipszichében.
Az alkalmi p artn er (hacsak a férfi nem az „úgysem látom tö bbé”-elv
270 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
alapján viszonyul az együttléthez) ism eretlen szexuális válaszciklusa,
reakciókészlete és erogén térképe folytán váratlan (és kim erítő...) kihí­
vás elé állíthatja a verseny előtt a férfisportolót. Emellett, tegyük hozzá,
a férfi ejakulációja (rosszabb esetben erekciója is) szintén elm aradhat a
nem tudatosodó szorongás folytán, ami kudarcélm ényt - s ugyanúgy
elhúzódó együttlétet - jelenthet. A sportteljesítmény előtt pedig egy ne­
gatív, rossz élm ényt maga után hagyó kaland m indkét nem esetében
visszaveti az önértékelést, és a nőiesség/férfiasság is csorbul általa.
A szexuális élet sikerei/kudarcai tehát erőteljesen kihatnak a sporttel­
jesítményre - s e hatás visszafelé is m arkánsan megjelenik: egy sport­
életbeli kudarc vagy „gödör” időlegesen lenyomhatja, jelentősen vissza­
vetheti a libidót is.
Végezetül, nem hagyható figyelmen kívül a hiedelmek szerepe sem:
hogy a sportoló m it gondol, miképp befolyásolja a teljesítményét a sze­
xuális élet korlátozása vagy szabadsága. Milyen receptet tart a maga szá­
m ára hatékonynak, m iben hisz - mivel az, az önbeteljesítő jóslatok sza­
bálya szerint, ki is tudja váltani a várt hatást. így gyógyít a placebóként
adott orvosság (hatóanyag hiányában is megjelenik az elvárt javulás),
s a kapott m egerősítés révén fenntarthatja önm agát, azaz ism ételten
bizonyságot nyer hatékonysága. Ezért soha ne ingassunk meg senkit
a hitében - amennyiben nem káros számára az adott hiedelem - , mivel
ha abban hisz, hogy őt a verseny előtt rózsaszín pizsamában, plüssállattal,
hálózsákban alvás segíti győzelemhez - akkor ez valószínűleg így is lesz!
A meggyőződés és a rítus biztonságot adó érzése önm agában ki tudja
váltani az elvárt pozitív hatást.
SZEXUALITÁS A SPORTBAN:
(S)EXERCISE
A sportpszichológiában (is) igaz, hogy nincsenek fekete-fehér igazsá­
gok, m indenre alkalm azható igen-nem válaszok, hanem az „attól
fü g g ...” a diplom atikus megfogalmazás. Lássuk hát a legfontosabb
m érlegelendő szem pontokat, hogy kit és milyen esetekben facilitál,
serkent vagy pedig inkább visszaveti a teljesítményét a téthelyzet előtti
szexuális aktivitás:
XI. Szex a sportban, sport a szexben 271
• Nemi különbségek: mást jelent a férfi és m ást a nő számára a sikeres és
kielégítő aktus, és nem ugyanazt éli meg kudarcként sem a két nem.
Más a szexuális együttlét optimális időtartam a is, ahogy az előjáték je­
lentősége is eltérő. Fontos az is, hogy ki a szexben a fizikailag aktívabb
fél - vélhetően ő lesz fáradtabb másnap.
• Sportág: a több asszertivitást igénylő sportok (például a küzdőspor­
tok) esetében a szexmegvonás kedvezőbb lehet, m int az állóképességi
sportágaknál vagy a higgadt, koncentrációt igénylő sportoknál (pél­
dául sportlövészet).
• Stressz-szint, szorongásoldás igénye: a szexuális kielégülés oldja a fe­
szültséget, segíti az elalvást, nyugtatóként hat.
• Libidó, a szexuális drive (hajtóerő) szintje: kinek m ekkora a szexuális
„étVÁGYa”, milyen gyakori és milyen erejű a késztetés - ez meghatá­
rozza, hogy milyen erővel hat rá a hiánya.
• A sportoló szexuális életének általános gyakorisága: milyen sűrűn
igényli a szexuális együttlétet, ami befolyásolja azt, hogy m ennyire ké­
pes a jobb teljesítmény érdekében időlegesen akár lem ondani is róla.
• Személyiség: egy élmény- és kockázatkereső ember lételeme az újdon­
ság, inspirálja az új és változatosságot kínáló kaland, míg egy szo­
rongom inkább a „biztonságosabb” (kevésbé kihívást jelentő) feszült­
ségoldás hat jótékonyan.
• Egyéni különbségek, szubjektív élmények: például úgy érzi, energe-
tizálja, vagy ellenkezőleg, inkább lassítja s elvonja az energiáját a szex.
• Az együttlét formája és időtartam a: ez meghatározza, hogy m ennyire
„fárasztó” a szexuális aktivitás, emellett azt is, hogy jelenhet-e meg tel­
jesítményelvárás (értelem szerűen, m agányos tevékenység esetén ez
a kockázat nem jellemző, egyben időben sem valószínű, hogy nagyon
elhúzódna).
• A partner személye: alkalmi kaland vagy állandó partner. Így m eny­
nyire okoz kihívást, megfelelési kényszert (ez stabil párkapcsolat ese­
tén kevésbé jellemző, míg egy jól sikerült alkalmi légyott az újdonság
és a hódítás varázsa által adhat plusz sikerélményt, önértékelés növe­
kedést - jóllehet, sokkalta inkább kockáztat a sportoló azáltal, hogy
„zsákbamacska” a kimenetel).
• Külső és belső kondíciók: fizikai állapot, stressz, nem tudatosuló szo­
rongás, tudatm ódosítók használata, a külső környezet biztonság/
Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek XII. Történetek a „pólyáról" - sportpszichológia első kézből 273

újdonság értéke stb. - ezek m ind az aktus sikerére, m ind pedig a közeli
sportteljesítményre erőteljesen kifejtik hatásukat.
• Érzelmek: jelentkezik-e például bűntudat.
• Az önmegtartóztatás időtartama: az egy-két napos kihagyás ritkán be­

XII
folyásolja negatívan a teljesítményt, sőt, jellemzően inkább serkentően
hat, míg az egy hét feletti absztinencia m ár elég erős hiányállapot
T ö r tén etek a „ p á ly á r ó l " -
jJI» ■ V fi U f I I ^

ahhoz, hogy megzavarhassa a koncentrációt. Ennek biológiai alapja SPORTPSZICHOLÓGIA ELSŐ KÉZBŐL
a tesztoszteronszint két-három hétig tartó emelkedése.
• Hiedelmek szerepe: m it gondol a teljesítmény előtti szexuális aktivi­
tásról és önm egtartóztatásról, m iben hisz a sportoló - ez nagyrészt
meghatározza azt is, hogy milyen hatással van rá.

Buta Levente
V ívás

2010 novem berében kezdtem el járni sportpszichológushoz. A 2008/

2009-es versenyszezonban nagyon jól m ent a sport (vívás, párbajtőr),
hiszen a saját korosztályomban a magyar ranglistán harm adik voltam.
A következő versenyszezonban nem sikerült ehhez hasonló szinten tel­
jesítenem, sőt, sajnos még a közelében sem jártam ennek. A fejemben
volt a baj. Nem tudtam bízni önmagamban, nem voltam képes elhinni,
hogy meg tudom csinálni még többször is az az előtti évben elérteket.
Volt bennem egyfajta félelem is afelől, hogy muszáj jól teljesítenem ,
m ert az előző évben igen eredményes voltam. Ezekkel a negatívumokkal
elindultam lefelé egy lejtőn. Egyre rosszabbul m ent a vívás, és m ár-m ár
megfordult a fejemben az is, hogy abbahagyom, m ert akkor m ár lassan
fél éve nem jött az eredmény. Akkor ajánlotta a volt edzőm, hogy m en­
jünk el egy sportpszichológushoz. Azelőtt sose hallottam ilyesmiről,
nem tudtam , hogy milyen, miben segít. Nem kellett sok idő, hogy rájöj­
jek, csak akkor tud segíteni bárki is nekünk, ha elhisszük, hogy képes rá.
Bíznunk kell benne és abban, am it csinál, különben az egész nem ér
semmit. Nekem sikerült elhinnem, hogy tud segíteni, és m ár lassan két
éve járok hozzá. Rengeteget fejlődtem fejben, és mára m ár sokkal maga­
biztosabban lépek pástra.
274 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
Dara Eszter
ŰSZÁS
Európa-bajnok
Számomra a sportpszichológia az utóbbi időben vált igazán fontossá. Fél
évvel ezelőtt (2011 októberében) volt egy vállműtétem, emiatt hónapokat
kellet kihagynom. Ezalatt folyamatosan jártam sportpszichológushoz,
ahol mentális tréninget gyakoroltunk, erősítettük az önbizalm am ,
amire most mindennél nagyobb szükségem volt. Persze a mindennapos
szárazföldi erőfejlesztés sem m aradt ki a napi programból, csak így tu d ­
tam versenyben m aradni a többiekkel szemben, akik eközben teljes erő­
bedobással készülhettek az olimpiai játékokra. A sportpszichológusnál
folyamatosan relaxációs tréninget végeztünk, és azzal foglalkoztunk,
hogy a vállamat teljesen rendbe hozzuk. Januárban kezdtem el rendesen
dolgozni, m ost m árcius van, de a vállam még m indig nincs rendben,
ezért úgy kell teljes m unkát végeznem, hogy m inden m ozdulatnál fáj
a vállam. A sportpszichológusom kitalálta, hogy próbáljak meg relaxált
állapotban úszni, tehát elvonatkoztatni a fájdalomtól. Az elején nehezen
ment, de a háromhetes edzőtábor végére sikerült elsajátítanom ezt a tu ­
dást, ezzel és a mentális tréninggel együtt most már olyan m unkát tudok
végezni, m int a m űtétem előtt. A biztos hátteret a pszichológus adta -
amikor mindenki más megijedt, és lem ondott arról, hogy én még valaha
jól fogok úszni, ő akkor is bízott bennem. Ezért teljesen nyugodt és maga­
biztos maradtam én is, rengeteget segített, nagyon sokat köszönhetek ne­
ki. A m űtét utáni első versenyemet nagyon várom, és persze nagyon izgu­
lok, mivel nyolc hónapig nem versenyezhettem.
Józsa Zsuzsanna
R ö plabda
magyar bajnok (2005), kétszeres magyarkupa-győztes (2005,2006),
az év játékosa (terem) (2005), három szoros magyar strandröplabda-
és „az év strandröplabda párosa”-bajnok (2005,2007,2009), magyar válogatott
M ár régóta foglalkoztatott a pszichológia jótékony hatása az életveze­
tésre, am ikor 2004-ben volt szerencsém közelebbről is megismerkedni
XII. Történetek a „pályáról" - sportpszichológia első kézből 275
vele. Tizennyolc éve röplabdázom, nyolc éve profi szinten, m ost kezd­
tem meg az ötödik szezonomat külföldön.
Az em ber folyam atosan felfelé törekszik, újabb és újabb célokat
kitűzve maga elé az élet szamárlétráján. Nekem megadatott az a kivált­
ság, hogy ebben a folyam atban segítségemül szegődött egy sp o rt­
pszichológus.
A Vasas női röplabdaszakosztályához került 2004-ben egy sportpszi­
chológus, akinek rengeteget köszönhetek abban, hogy eljutottam odáig,
ahol m ost tartok. Amikor értesült róla a csapat, hogy sportpszichológus
készül foglalkozni velünk heti egyszer, meglepődve, várakozással áll­
tunk a hírhez. Magyarországon (sajnos) nem jellemző, még az élvonal­
ban sem, hogy gondot fordítanak a sportolók pszichés edzésére, ami,
véleményem szerint, legalább annyira fontos a siker elérésében, m int
a fizikai felkészültség. A csoportos foglalkozások m ellett lehetőségem
nyílt egyéni terápiára is, am i nagyban hozzájárult a később elért ered­
ményekhez. Olyan gátakat sikerült feloldani bennem , amelyek koráb­
ban megakadályoztak a sikerhez és a kiegyensúlyozott teljesítményhez
szükséges belső egyensúly elérésében.
Csapatsportról lévén szó, természetesen nem elegendő egy-két em ­
ber egyensúlya. Ebben játszottak nagy szerepet a csoportterápiák, am e­
lyek az egész szezon alatt, heti rendszerességgel folytak. Itt nyílt lehető­
ség a csapaton belüli konfliktusok, illetve az edzővel adódó nézeteltéré­
sek kezelésére, ami szintén elengedhetetlen feltétele volt a bajnoki cím
és a magyar kupa elhódításának.
A bajnoki aranyérem sorsa három nyert mérkőzésig tartó párharc­
ban dőlt el. Az első kettőt elveszítettük. K ét-három nap o n ta játszot­
tunk, egyszer idegenben, egyszer hazai pályán, tehát nem sok lehetőség
volt taktikai változtatásokra. A második vereséget idegenben (Nyíregy­
házán) szenvedtük el, és én az egész utat végigsírtam hazafelé tehetetlen
elkeseredésemben. Utólag bevallom őszintén, hogy annyira távolinak
éreztem a siker leghalványabb rem ényét is, hogy szinte teljesen felad­
tam. Másnap a csoportterápián viszont lépésről lépésre csoda történt!
Kiderült, hogy m indenki hasonló érzésektől volt terhelt, m int én. „Vert
sereg” voltunk, kivétel nélkül m inden játékos és az edzők is. Mégis, si­
került újra életet és lelkesedést varázsolni a csapatba, és elhitetni velünk,
hogy igenis küzdeni kell! Ebben a helyzetben irreálisnak tű n ő lelkese­
276 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
déssel m eneteltünk tovább, és végül m egnyertük zsinórban, egymás
után a bajnoki címhez szükséges további három mérkőzést!
A mai napig meggyőződésem, hogy esélyünk sem lett volna e nélkül
a segítség nélkül felállni és továbbmenni! Nagyra értékelem és hálás va­
gyok, am iért részese lehettem ennek az élménynek, illetve a folyamat­
nak, ami új kapukat nyitott meg előttem m ind a magánélet, m ind pedig
a karrier terén.
Hegedűs László
B ike triál
tízszeres magyar bajnok, Eb-ötödik helyezett
Rengetegen feltették nekem azt a kérdést, hogy van-e értelme sportpszi­
chológushoz járni? Én erre csak annyit m ondtam , hogy idén az összes
magyar versenyt megnyertem, és m indkét elite kategóriában országos
bajnok lettem. Véleményem szerint a sportpszichológia egy nagyszerű
dolog, jövőre még kom olyabb céljaim vannak, am iket enélkül el sem
tudok képzelni.
Először az Európa-bajnokság előtt kerestem fel egy sportpszicholó­
gust, de az idő nagyon szűkös volt. Heti háromszor m entem hozzá, két
héten keresztül. Rengeteg fontos dolgot m egbeszéltünk, és nagyon
hasznos dolgokat tan íto tt meg nekem. M ondhatni, m egtettünk m in­
dent, amit ilyen rövid idő alatt meg lehetett. Segítségével sikerült nagy­
szerű mentális állapotba kerülnöm a versenyre! Elite 26 kategóriában
(ami a legkeményebb) a 12. helyen végeztem, ez eddig Magyarország
legjobb eredményének számít! Nagyon büszke vagyok erre.
Az Eb után heti egyszer találkoztunk. A következő cél az országos
bajnokság megnyerése volt. Erre két hónapunk volt felkészülni. Ez idő
alatt mentálisan rengeteget fejlődtem. Megismertem a képességeimet,
m agabiztosabb lettem , elsajátítottam különböző relaxációs techniká­
kat, és a koncentrációs képességem is rengeteget fejlődött. M egta­
nultam, hogyan kezeljem az izomgörcsöket, valamint azt, hogy stressz­
helyzetben is a m axim um ot hozzam ki magamból.
Az országos bajnokságon két kategóriában versenyeztem, amik egy­
más után következtek, fél órás szünettel. Ez óriási állóképességet és
XII. Történetek a „pályáról" - sportpszichológia első kézből 277
m entális felkészültséget igényelt, de nagyon rendben voltam . Előre
megbeszéltük a stratégiát, és felkészültünk m inden eshetőségre. T ud­
tam, nem érhet meglepetés.
A versenyen teljesen tudatosan viselkedtem. A start után elkezdtem
alkalmazni a tanult technikákat, és az Elite 20 kategóriát óriási fölény­
nyel nyertem.
A második kategória az Elite 26 volt, ahol az első körben csináltam
egy csúnya hibát, de sikerült, a tanultak segítségével, ebben a stressz­
helyzetben is összeszednem magam, és talpra állni. A második és a har­
madik köröm kiváló lett, ez a kategória is fölényes győzelemmel zárult.
Óriási érzés a dobogó legtetején állni.
M inden olyan sportolónak és élversenyzőnek ajánlanám a sportpszi­
chológust, aki a m axim um ot akarja kihozni magából!
Juhász Roland
Sz ü l ő
2009-ben kerestünk fel egy sportpszichológust a feleségemmel, a fiam­
mal és a fiam edzőjével. Máté ekkor m ár négy éve dzsúdózott különö­
sebben nagy vagy kiugró eredmények nélkül. Ennek egyik oka az lehe­
tett, véleményünk szerint, hogy túlságosan nagy drukk és feszültség volt
a gyerekben versenyek előtt. Ez az állapot m ár napokkal a versenyek
előtt jelentkezett nála. Úgy gondoltuk, hogy a fiam felkészülten m ent el
a versenyekre, de em iatt az állapot m iatt nem tudja magából kihozni azt
az eredményt, ami az edzésen elvégzett m unka után őt m inim álisan is
megilletné! Csak annak köszönhető, hogy abban az időben nem hagyta
abba a dzsúdót, hogy én - a feleségem szerint „erőszakosan” - nem en­
gedtem az ő kérésének, és kötelező volt sportolni, versenyekre járni -
amit a mai napig nem bánok.
Az első látogatásunkkor a sportpszichológus külön-külön beszélge­
tett el velünk. A beszélgetésünk végén felvázolt egy program ot, ami
alapján elkezd dolgozni Mátéval. A pszichológus annyit kért tőlünk,
hogy mivel mi vidékiek vagyunk, vállaljuk az utazással járó kellemetlen­
ségeket, és m ajd ö t-h at alkalom elteltével újra leülünk beszélgetni.
Abban kellett még m egállapodnunk, hogy nem faggatjuk a gyereket,
278 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
hogy meséljen nekünk, mi történik az egyes alkalmakon, csak amennyit
a gyerek mesél nekünk, azt hallgassuk meg.
M ár az első alkalom után éreztem, hogy a gyerek tudja, nem azért jár
a sportpszichológushoz, m ert bolond, hanem azért, hogy egy olyan do­
logban segítsen neki, amiben én m int szülő m ár nem tudok. A beszélge­
tésekről nem m ondott sokat nekünk, de igazából nem is faggattuk, bár
kíváncsiak lettünk volna, mi történik az ajtó másik oldalán. Majd lassan
azt vettük észre, hogy egyre jobban várja azokat az alkalmakat, amikor
a beszélgetésekre m entünk.
Az eredm ények persze nem jelentkeztek azonnal. Valóban szükség
volt arra, hogy elteljen ez az 5-6 alkalom. A versenyeken és előtte még
van izgalom, de m ár nincs szorongás, és legfőképpen nincs félelem.
Egész más érzés úgy elindulni, hogy nem sír, és nem csinál cirkuszt in­
dulás előtt. Tud reggelizni, és nem ül m ellettünk a csarnokban, hanem
játszik a többiekkel. A pszichológus fel tudta oldani a gyerekben azokat
a gátakat, amik nem engedték, hogy sikeresen szerepeljen a versenye­
ken. A későbbiekben pedig, amikor a közös m unka befejeződött, a fiam
m indig megkért versenyek előtt, hogy hívjuk fel a sportpszichológust,
és ők akár 10-15 percet is beszéltek. Ezeket a beszélgetéseket sem hall­
gattuk ki, csak ők ketten tudják, m iről volt szó.
S lám, 2011 februárjában a fiam a Magyar K öztársaság-kupában
döntőzött, ahol m ásodik lett. Talán még ennél is nagyobb eredm ény
a magyar bajnoki harm adik helye. Ezek az eredmények egy éve még el­
képzelhetetlenek voltak, hisz a belső gát megakadályozta volna a jó
eredmény elérésében.
Remélem, 2012-ben meg tudja m ajd ism ételni ezeket az eredm é­
nyeket, és talán túl is szárnyalja azokat. Ügy gondolom , hogy a sport­
pszichológia önbizalmat adott a gyereknek, és rá tudta venni saját félel­
m einek legyőzésére. Én persze nem tudom , hogy ezt hogyan érte
el M áténál, de a találkozók után az életünk óriási fordulatot vett.
M áté m ár nem a pszichológust látja, hanem egy megbízható társat vagy
barátot.
XII. Történetek a „pályáról" - sportpszichológia első kézből 279
Kendi Ágnes
T h a i bo ksz
Bár nem vagyok olim pikon, sem kom oly nem zetközi eredményekkel
bíró élsportoló, mégis csupán egyetlen, K -1 szabályrendszerű thai box
mérkőzés során megtapasztaltam, hogy m ire képesek a sportpszicholó­
gia eszközei. M indig tudtam , hogy m inden sportágban a versenyekre
való felkészülés fontos vagy inkább elengedhetetlen része a mentális fel­
készülés, de úgy gondoltam , én megbirkózom ezzel magam is edzőim
segítségével. Ebben tévedtem , am it néhány vesztes m érkőzés h atáro ­
zottan bizonyított is a szám om ra, így m egkerestem akkori csapatom
sportpszichológusát, hogy segítsen kihozni belőlem a meglévő tudást
téthelyzetben is.
A felkészülés eleinte elég nehezen m ent, m ert korábbi sérelmeimet
akár a sport, akár az élet egyéb területein mélyen elzárva raktároztam
magam ban, és nem szívesen engedtem senkit a közelébe. így a sok el­
fojtott problém a tudat alatt szivárgott be az életem számos területére, és
a sportteljesítményemre is erősen rom boló hatással volt.
Az utolsó vesztes m érkőzésem viselt meg a legjobban, m ert akkor
olyan ellenféltől kaptam ki, aki ellen reális esélyem volt a győzelemre,
a küzdőtéren mégsem tu d tam teljesíteni. A m entális felkészülésem
során többek közt ennek a m érkőzésnek az eseményeit néztük végig
relaxált állapotban, és elemeztük a meccs körülm ényeit és előzményeit
is. Amiből kiderült, hogy m ik voltak a gyenge pontok, amelyek a rossz
eredményhez vezettek, illetve m iben blokkolhatnak a további versenye­
ken is ezek a negatív emlékek.
Saját képességeim reális megítélésében is voltak hiányosságaim. Nem
bíztam saját győzelmemben, de ez nem tudatosult bennem, csak a h át­
térből vetítette előre a verseny kim enetelét. Az ezzel kapcsolatos szo­
rongás fizikai hatásai pedig elvették az erőm et a küzdelemtől, így m ár
a mérkőzés elején halálosan kimerültem, pedig szinte alig dolgoztam a
meccsen.
M iután a sportpszichológusom m al közösen úgy gondoltuk, hogy
m ár m entálisan is alkalmas vagyok egy meccsfelkészülésre, edzőmmel
lefixáltuk a következő m érkőzést, am i ugyanabban a csarnokban,
ugyanazon ellenféllel szemben volt, akitől legutóbb kikaptam.
280 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
A felkészülést azzal kezdtük, hogy az edzéseimről rendszeresen nap­
lót írtam, amiben arra kellett figyelnem, hogy ne csak a hiányosságaim­
ról írjak, hanem a pozitívumokról is, illetve am it kevésnek érzek a m u n ­
kámban, azt is sokkal pozitívabban fogalmazzam meg, m int eddig. így
a „szétszórt voltam, és szétesett a m ozgásom ” helyett az edzésnaplóba
az került be, hogy „a következő edzésen arra fogok figyelni, hogy össze­
szedett maradjak, és összefogjam a mozgásom”.
M inden edzésre más feladatot találtunk ki nekem, így egy-egy alka­
lommal sokkal kevesebb dologra kellett koncentrálnom , és nem fárad­
tam bele a túl sok információba. Az edzés menetétől függően, néha csak
a küzdőtávom ra figyeltem, vagy éppen a légzésemre, vagy a szünetek­
ben a pulzusom helyreállítására.
Ahogy közeledett a mérkőzés időpontja, elkezdtünk a lehetséges ki­
menetelekkel foglalkozni, és mentális tréningek során átbeszéltük eze­
ket. Volt, m ikor erősebbnek feltételeztük az ellenfelet nálam , és ezt a
helyzetet kellett kezelni, majd ennek fordítottjánál össze kellett fognom
a m unkám , hogy ne „kapjon el” a győzelem heve.
A sportágam sajátosságait felhasználva új m ódszereket is kipróbál­
tunk, kihasználtuk például, hogy a ringnék négy sarka van, ahova olyan
utasításokat és képeket „helyeztünk el”, melyekre folyamatosan emlé­
keztetnem kellett magamat, illetve melyek erőt adtak a győzelemhez.
Folyamatosan dolgoztunk eleinte számomra nagyon furcsa vagy in­
kább meglepő, elképzelt képekkel is. A jobbegyenesem technikai hibá­
ját például úgy javítottuk ki, hogy teljesen elvonatkoztattam az ütéstől,
és m egpróbáltam összekötni egy olyan képpel, am inek sem m i köze
a technikához, mégis a jobbegyenes helyes kivitelezését szimbolizálja
szám om ra. Ez a kép egy béka volt, ahogy villámgyors m ozdulattal,
a nyelvét kilőve elkap egy legyet. M egdöbbentő m ódon a legelső edzé­
sen, ahol a jobbegyenes gyakorlása közben az ütés helyett a „békámra”
gondoltam , azonnal m űködött a technika, és az edzőim egyből észre­
vették, hogy megjavult az ütés, am it évek óta kevés eredm énnyel p ró ­
báltunk jobbá csiszolni.
A m ásik fontos kép akkor rögzült a fejem ben, m ikor egy m entális
tréning során képzeletben a m érkőzésem szereplőit állatokkal kellett
helyettesítenem, beleértve magamat is. Az elképzelt ellenfél és a csapata
hiénákból állt, én pedig egy tigris voltam, aki mellett erős oroszlánok és
XII. Történetek a „pályáról" - sportpszichológia első kézből 281
egy segítő őzike is állt (ez utóbbi
egyébként a sportpszichológuso­
m at jelképezte). Ezt a képet az­
után o tth o n le is kellett rajzol­
nom , m ajd érzelmekkel kellett
felruháznom a szereplőket. M i­
vel szeretem a m axim um ot ki­
hozni magamból, így a rajz elké­
szítésével napokat foglalkoztam,
anatóm iai ábrákat tan u lm á­
nyozva az általam elképzelt állatokról és arról, hogy ezeket hogyan kell
lerajzolni. Közben egyre inkább azonosultam a „tigrisem m el” és az
ő tulajdonságaival, amiket lassan m agam ba próbáltam építeni. Végül
a tigris képét a meccs alatt a ringsarkamba is „betettem ”, és elképzeltem,
hogy onnan segít nekem, mindvégig m ögöttem áll.
A felkészülés utolsó napjaiban pontosan m eghatároztuk, hogy m e­
lyek azok a tevékenységek, melyek mentálisan megfelelő állapotba hoz­
nak a meccs idejére, és ezeket pontokba szedve alá is írtam, akár egy hi­
vatalos szerződést, amihez végig tartottam is magam.
A mérkőzés napján m inden nem várt és negatív esemény ellenére tö ­
kéletes formában voltam, azt éreztem, hogy a meccsre maximálisan fel­
készültem. M indenképpen győzni akartam , és úgy éreztem, erre m in ­
den esélyem meg is van.
A meccsre nyugodtan és mosolyogva vonultam be, a kellő időben
pedig sikerült a képességeim és az elvégzett edzésm unkám sokkal n a­
gyobb részét elővennem, m int az előző alkalmakkor. Van még hova fej­
lődnöm , de ezt a mérkőzést megnyertem, és úgy éreztem, nem csak az
ellenfelet, hanem saját határaim at is legyőztem.
Kiss Gergely
V ízilabda
Háromszoros olimpiai bajnok
Szerintem a sportpszichológia létjogosultsága m a m ár egyértelmű.
A csapatsportokban más szerepet kap, m int egyéni versenyzőknél. A csa­
282 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
patoknál elsősorban nem m indennapi m unka, hanem időszakos fel­
adat hárul a szakemberre. Bár véleményem szerint a rendszeres figye­
lem fontos a csapatnál is, de egy-egy célzott periódus is elegendő lehet
a sikeres közös m unkához. A m inden játékost érintő közös foglalko­
zások hatékonyak jelentős mérkőzések előtt. Az egyéni beszélgetések
emberi típusok szerint különbözőek lehetnek. Van olyan sportoló, aki
akár heti rendszerességgel is igényelheti a beszélgetéseket önbizalom -
hiány, bizonytalanság vagy egyéb okok miatt. Másoknál, adott esetben,
csak állapotfelm érés céljából szükséges a foglalkozás. Én úgy látom ,
hogy a diszkréció főleg a jó játékos-edző viszony megtartása m iatt fon­
tos a pszichológus és a csapattagok között. A szakember nem szócső,
hanem segít kim ondani, megfogalmazni problém ákat, állapotokat az
egyénekben és csapatszinten is, valam int a helyes lelkiállapot „beállítá­
sában” is segíthet versenyek alkalmával.
Meggyesi Gergő
M o u n t a in B ike (XCO)
Sportpszichológia... H m ... Első hallásra féltem tőle, és nem akartam
segítséget kérni, inkább szenvedtem , én m agam akartam m egoldani
a problém áim at. Az eltelt két versenyszezonom alatt viszont - ahogy
m ár m ondtam - szenvedtem, és a gondjaimat nem tudtam megoldani.
Be kellett látnom , hogy ez nem fog m enni egyedül. Ehhez sok idő kel­
lett, de végül elhatároztam, hogy segítség után nézek. Végül egy sport­
pszichológusnál kötöttem ki.
így beletelt m ajdnem két évembe, hogy ezt a döntést végre is h ajt­
sam, de nagyon örülök annak, hogy végül szaksegítséget kértem a prob­
lém áim m egoldására és a „ M ié rt...”-tel kezdődő kérdő m ondataim
megválaszolására. A közös m unka óta teljesen máshogy állok m ár m in­
denhez, m ind a sport-, m ind a civil életemben. Eleinte nem akartam el­
hinni, hogy a civil életem rendberakásával párhuzam osan a sportélete­
m et is egyengetjük a pozitív irányba. Az együttm űködésünk óta m ár
volt pár versenyem, és az elmúlt szezonom versenyivei össze se lehet ha­
sonlítani a m ostaniakat. M ost m ár sokkal jobban a versenyre tudok
XII. Történetek a „pólyáról" - sportpszichológia első kézből 283
koncentrálni, és nem olyan dolgokra, amik nem oda kellenek. Ezt akkor
vettem észre, m ikor a verseny után csak a rajtra emlékeztem tisztán.
M inden sportolónak, akinek akár csak egy kérdése is van, csak aján­
lani tudom , hogy keressen fel egy sportpszichológust, és tegye fel a kér­
déseit, m ert néha a válasz az orrunk előtt van, de nem vesszük észre. És
pont ebben tudnak segíteni.
Meleg Dóra
A kr o b a tik u s t o r n a
V b - n y o lc a d ik h e ly e z e tt
Sokat segített a felkészülésben, m ikor megtanultam relaxálni. Egyszerre
kellett az élet több területén is teljesíteni, és a pihenés egyre kevesebb
volt. Nagyon jól jött, hogy például a tömegközlekedésen is ki tudtam
kapcsolni, elég volt egy ülőhely és 10-15 perc. A lábujjaimtól felfelé in­
dulva igyekeztem m inden porcikám at ellazítani, aztán hol a saját belső
csendképemben időztem, hol meg hagytam, hogy bárm i eszembe jus­
son. Mindig pihentebben szálltam le. Ez még mindig nem megy olyan
jól, m int m ikor valaki vezeti a relaxációt.
Világbajnokságra készültünk, és a verseny közeledtével éreztem,
hogy egyre jobban félek egy bizonyos elemtől. Egy évvel korábban is ez
volt a helyzet. Edzéseken m indig sikerült, mégis elrontottam az Euró-
pa-bajnokságon, am in talán a döntős helyezés múlt. Azon aggódtam,
hogy a legfontosabb pillanatban ez megismétlődik. Két hosszú relaxá-
ció alatt „megoldottuk”, ami a mai napig egy nagyon pozitív élményem.
Az első alkalommal, ami még jóval a verseny előtt volt, a régi kudarccal
foglalkoztunk. Lepörgettük, újraéltük az eseményeket, és utána elkép­
zeltem, ahogy fogom életemnek ezt a filmtekercsét, és újravágom, behe­
lyettesítem a helyesen végrehajtott elemmel. Egész jól sikerült, és a mai
napig m intha két emlékem lenne arról a versenyről. Mikor a vb közele­
dett, és még mindig rossz érzésem volt, megnéztük egy relaxációban azt
a tartást. Én magam is m eglepődtem , hogy m ikor elképzeltem a ver­
senyhelyzetet, nem tudtam „megcsinálni” az elemet anélkül, hogy le ne
dőlnék belőle. H ihetetlen volt, hiszen a képzeletem ben elvileg annak
kellene történnie, am it én akarok. Ezek után m egpróbáltuk más hely­
284 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
színen elképzelni, de m intha leblokkoltam volna az élménytől, egysze­
rűen nem m ent. Könnyeztem, erőlködtem, egyre zaklatottabb lettem,
m ikor újra meg újra a kudarcot idéztem m agam elé. Ekkor a sp o rt­
pszichológus arra kért, hogy képzeljem el egy fényképen az elem első
pillanatát. Ezután egy pillanattal későbbi képet, majd még egyet. Fény­
képek sorozatát készítettem , és ezeket kellett oda-vissza lejátszani
magamban, egyre gyorsabban, míg mozgóképpé nem állt össze. Ez m ű ­
ködött, és láttam a tökéletes végrehajtást.
A mentális tréning után hasogatott a fejem, m intha órák óta tanul­
nék. M ásnap éreztem igazán a hatást. Nagyon könnyen újra felidéztem
a versenyhelyzetet, és egy pillanat alatt lepörgött az összerakott képsor.
Sokkal nyugodtabb lettem. Nem m ondom , hogy nem izgultam miatta,
de nem féltem tőle, és a versenyen sikerült is.
Részleges bokaszalag-szakadásom volt. Azt m ondták, hetek múlva m e­
hetek edzésre. Ettől még edzettem, csak a bokám at nem használhattam.
M érhetetlenül letört, hogy a három hét múlva levő versenyen nem tu ­
dok így indulni. Gyógytornáztam, homeopátiás gyógyszert szedtem, és
a sportpszichológusnál tanult m ódszert használtam. Valamilyen pozi­
tív teret kellett a bokám köré képzelni, és azt, hogy a szervezetem gyó­
gyítja magát. Ez az én esetemben úgy nézett ki, hogy egy puha, lila se­
lyemsállal tekertem be képzeletben a lábam at, ami kellemesen meleg
volt. Egy gyerekkori rajzfilm (Egyszer volt: A z élet) hatására azt képzel­
tem el, hogy kis emberkék építik újjá a sérült részt, és utána az rendesen
működik. Nem tudom , a három dologból mi milyen arányban segített.
Az biztos, hogy három hét alatt rendbejött annyira bokám, hogy el tu d ­
tam indulni, és a gyors gyógyulásra a gyógytornász is csak rázta a fejét,
hogy akkor biztos nem volt olyan komoly a sérülés.
A világbajnokságon megélt flow-élményem leírása:
...az igazán fontos fordulópont a piram is (akrobatikustorna-
elem - a szerk.) alatt volt. Emlékszem, csak bám ultam egy pontot a két
kezem között. Akkor m intha lelassult volna minden. Persze feszítettem
magam, és figyeltem, hogy a csapattársam m it csinál, de éreztem, hogy
nincs nagy gond, viszonylag stabilak vagyunk. Ahogy ott bám ultam ,
XII. Történetek a „pólyáról” - sportpszichológia első kézből 285
rengeteg gondolat cikázott végig a fejemen. Itt vagyunk a vb-n. Ez már
a versenygyakorlat. O tt ülnek a bírók. M indjárt felállók innen, és m oso­
lyogni fogok rájuk, m ert m inden m enni fog. Ez vb, de ettől még nem
kell m ást csinálnunk. Nem kell m ást csinálnom. Csak annyi a dolgom,
m int edzésen, am it annyiszor megcsináltunk. És ez m enni fog, ez egé­
szen biztos. És tényleg. Am ikor fölálltunk, m intha könnyebb lettem
volna. M intha mélyebben vettem volna a levegőt. Furcsa, megmagya­
rázhatatlan magabiztosság áradt szét bennem. Sokkal könnyebben m o­
solyogtam az átvezetés alatt, m int eddig bármikor. Jött a második elem.
Előtte is éreztem, hogy ez meglesz, m ikor lehajoltam a csapattársam ke­
zéért. Óvatosan felm entem kézállásba. M ikor éreztem, hogy állok, jó
helyen, stabilan, belül m osolyogtam , m ert tudtam , hogy m enni fog.
Most m ár csak ki kell várni, és be kell fejezni. Csodálatos érzés volt meg­
tartani az ülőtartást, soha még olyan könnyűnek nem éreztem. Elvégre,
m ikor sikerképet kellett fabrikálni m agunknak a vb-ről, ez volt az én
igazi sikerképem, hisz ez azt jelentette, hogy megvolt ez az elem. És ek­
kor megélhettem a saját sikerképem et...
.. .Valami megváltozott bennem. Éreztem, hogy az a magabiztosság
nem hagy el. N yugodtabb lettem . Nem voltam izgága, izgatott, m int
eddig. Képes voltam csupán szemlélődni, koncentrálni. Megszerettem
a pódium ot, és visszavágytam rá. Igen, vártam a következő gyakorlatot.
M intha valamiféle konstans, könnyed melegség terült volna szét ben­
nem. Ez m indenben elkísért. Igazi sportolónak éreztem magam, válo­
gatottnak, aki ide tartozik.
Nagy Tibor
T h a i boksz
K-l-világbajnok
13 éves lehettem, am ikor az egyik esti edzés után kaptam egy videofel­
vételt a ’84-es japán bajnokságról. M ár akkoriban is szinte egyedül lak­
tam , és ahogy hazaértem, másnap reggelig - az iskolakezdésig - azt néz­
tem, annyira lenyűgözött. O nnantól kezdve sem m i más nem létezett
számomra, m int hogy olyan fighter legyek, m int azok a japán karatékák
a videóban, különösen a bajnok, a „60-as”, Hiroki Kurosawa. Egy életre
286 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
-
a példaképem lett. M ásnap az edzőterem öltözőjében, ami tömve volt,
fogadalmat tettem a többiek előtt, hogy egy napon Japánban fogok küz­
deni a súlycsoport nélküli világbajnokságon, a világ legjobb harcosai el­
len. A jóval idősebb edzőtársaim annyira röhögtek az ilyen, rendszeres
kijelentéseimen, hogy az egyik után többen megfogtak, és beraktak a hi­
deg zuhany alá, hogy „magamhoz térjek”. Hazamentem, és nagy betűk­
kel ráírtam egy A4-es lapra, hogy: VILÁGBAJNOK LESZEK! Ez évekig
a szobámban díszelgett.
A küzdősport által m egtanultam m indent. Teljesen m egism ertem
önmagam. Tisztában vagyok a jó és a rossz tulajdonságaimmal, az erős­
ségeimmel és a gyengeségeimmel is! Tudom , hol vannak a határaim, és
hogyan tudok addig eljutni, vagy kitágítani azokat, am ennyire lehet.
Nem számít, milyen területen működsz, sporton belül vagy kívül. A lé­
nyeg, hogy szeresd azt, am iben tevékenykedsz, legyenek nagy álmaid,
am ikért a végsőkig harcolsz, mindegy, milyen nehézséggel is kerülsz
szembe. „Kell egy végcél, amely felé utazunk, de a vége felé megérted,
hogy végül is az utazás maga az igazi cél.”
A versenysport arról szól, hogy a célod érdekében újra és újra ki kell
tágítani a saját korlátaidat, és ez nem könnyű sem fizikálisán, sem lelki­
leg, különösen hosszú távon. Egy ilyen utat járva rengeteg külső és belső
nehézséggel, akadállyal kell szembenézni, megküzdeni. Ezeket m ár nem
tudom árnyoldalnak nevezni, m ert m inél idősebb leszek, annál inkább
m egtanulom , hogy m inden, ami történik - akár jó, akár rossz - , okkal
történik, és a jövőben m ind a javamat szolgálja, ha megértem és tanulok
belőle.
M inden ember m ást hordoz magában. Ebből adódóan máshogy éli
meg az életét. Azt gondolom, hogy pozitív beállítottságú ember vagyok,
és mindig is az érdekelt, hogyan lehetek több, úgy a szakmai teljesítmé­
nyem ben, m int emberileg. Ebből adódóan, m ár huszonévesen is n a ­
gyon érdekelt a sportpszichológia (is), de sajnos csak m ostanában ju ­
to ttam el oda, hogy felkeressek egy szakem bert. Elkezdtük a közös
m unkát, és gyorsan kiderült, hogy gondolhatom én magam akármilyen
erősnek, a m últbéli nehézségek, kudarcok és rossz élmények brutális
rom bolást tudnak végezni tudat alatt, miközben mi azt hisszük, hogy
m inden rendben. Ezek az élmények születésünktől fogva m eghatá­
rozzák az életünket, akár pozitív, akár negatív értelemben. Ahogy m ár
XII. Történetek a „pályáról" - sportpszichológia első kézből 287
gyerekkorom ban is, a pozitív élm ényeim pozitív irányba terelték az
életem, a negatív tapasztalatok pedig nagyon nagy gátakat emeltek,
amelyekkel állandóan küzdenem kellett.
A legnagyobb kérdés a pályafutásomban mindig is az volt, hogy m i­
ért nem jön az eredmény, amelyet a m unkám alapján megérdemelnék?
Nem kifejezetten csak a győzelemre gondolok. Ha tisztességesen felké­
szülsz, majd a küzdelemben is m indent megteszel, és m inden kijön be­
lőled, ami benned van, de ennek ellenére veszítesz, akkor fejet kell haj­
tani, és folytatni a munkát, hogy tovább fejlődjünk a célunk érdekében.
De amikor úgy győznek le, hogy nem a képességeidnek megfelelően tel­
jesítesz, sőt, abszolút esélyesként veszítesz, az nagyon-nagyon keserves
„élmény”, és m int m indennek, annak is megvan az oka. Velem szinte
mindig ez történt, és én ezt az okot tudni akartam!
A sportpszichológussal beszélgetve elképesztő felismerésekre ju ­
tottam . Személy szerint, alapvetően nem hallottam tőle új dolgot m a­
gam m al kapcsolatosan, amivel addig ne lettem volna tisztában, de
ráeszméltem az összefüggésekre, és m egértettem azokat. Azt próbálom
tanulni, hogyan kezeljük m agát az em bert a sportoló m ögött, hogy
a legjobbat tudja nyújtani önmagából. Hogyan kezelje a nehézségeit és a
kudarcait, hogy azok ne gátolják a jövőjében.
A sportpszichológia nem tesz csodát. M indenkinek megvannak a sa­
ját határai, és csak azért, m ert felkészülsz fizikálisán és mentálisan, nem
garantálható az, hogy m indig győzni fogsz. De fel kell készülni, hogy
a tudásod legjavát tudd adni, és ha ez sikerül, akkor büszkén jöhetsz le a
ringből, akkor is, ha veszítettél. M ár nem kell szemrehányást tenni m a­
gadnak, egy ilyen „vereséggel” m ár együtt tudsz élni! Ez az élet m inden
területére érvényes!
Simon Attila
L abdarúgás
Azért tartom fontosnak, hogy megosszam a tapasztalataimat, m ert ne­
kem segített.
Nem tudom , hogy mire lettem volna képes ebben az időszakban, ha
nem megyek el szakem berhez, de ennek m ár nincs jelentősége! Nos,
288 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
úgy kezdeném, hogy m int az emberek többsége, én is szkeptikus voltam
az első alkalommal. Úgy gondoltam, hogy ez kicsit a gyengeség jele, ha
egy ilyen segítséget igénybe veszek. Aztán az első pár alkalom után el­
kezdtem használni a fejemben azokat a dolgokat, amiket „tanultam ”, és
azt vettem észre, hogy működik! Az utóbbi években ért kudarcok sebe­
ket ejtettek bennem , amiket szépen lassan sikerült a megfelelő m ódon
kezelnem, és nem törődni azokkal a negatív hangokkal, amik lehúztak
rossz irányba! Előtte sokat törődtem azzal, hogy ki m it gondol és m ond
rólam. Mára ez megváltozott, m ert tudtam , hogy én m it teszek meg a si­
kereimért.
Ami talán a leginkább kézzelfoghatóbb, az az, hogy azóta nyolc baj­
noki meccs telt el, és m ióta járok a foglalkozásokra, ezalatt lőttem hat
gólt, és adtam két gólpasszt is! Sok dolgot tanultam , maximálisan bízok
m agam ban, és ami az egyik legfontosabb, nem félek a hibáktól! Volt,
van pár olyan fontos szimbólum, m ondat, gyakorlat, ami nekem a leg­
többet segített, de ezt nem nagyon m ondtam senkinek. Ez az én titkom
marad, hogy miben hiszek!
Végezetül még egy dolog. Sajnos, közel két éve, elveszítettem az édes­
apámat, és úgy hiszem, abban is előreléptem, hogyan dolgozzam fel ezt
a tragédiát. Párszor feljött ez a tém a, rászántunk egy-két órát, és bár
még mindig nagyon fáj, talán kicsit m ár sikerült elengednem!
Ajánlom mindenkinek, hogy ha vannak félelmei, gondjai, bátran ve­
gyen igénybe ilyenfajta segítséget, m ert a kárára semmiképp sem válik.
Sziklaváry Franciska Éva
V ívá s , pá rba jtőr
A szorongás régen eléggé jelen volt a versenyzésemben, de a pszicholó­
gus és én nagyon sokat dolgoztunk azon, hogy ne szorongjak a verse­
nyeken, m ert szinte felesleges, és csak lebénít.
A túlzott rágörcsölés sosem vezetett jó eredményre, olyantól is képes
voltam kikapni akkor, akitől nem szabadott volna ennyi évvel és tapasz­
talattal a hátam mögött.
M ostanában m ár eltűnt a szorongás, nem arra figyelek, mi lesz és mi
lehet, hanem természetes izgalommal és drukkal odaállok, és csakis sa­
XII. Történetek a „pályáról" - sportpszichológia első kézből 289
ját m agam ra és a pillanatra koncentrálok. M egnyugtató érzés, és így
versenyt is tudtam nyerni. Csodálatos öröm , de a lényeg nem m indig
a győzelem, hanem annak az állapotnak az elérése, hogy m ost m ár tu ­
dom, képes vagyok ott lenni és a jelen pillanatot átélni. Nem szorongok,
csak élvezem, koncentráltan, elszántan küzdők az eszmémért.
A szorongáshoz kapcsolódik nekem az is, hogy m ostanában nagyon
megkedveltem a csendet. A belső csend olyanfajta nyugalmat tud árasz­
tani, am it a nagy zsivaj és a k ö rü lö ttü n k lévő világ m egszüntetésére
mindig felhasználhatunk. A csend egy olyanfajta erőt jelent számomra,
ahol csak magam vagyok, arra figyelek, amire én szeretnék. Ha akarom,
a legnagyobb zűrzavarban képes vagyok kikapcsolni és magamra figyel­
ni, vagy amire akarok. Persze, megfelelő lelkiállapot kell hozzá. Nehéz,
és sok idő, de el lehet érni a teljes csend nyugalmát.
Az elég erős és lebénító szorongás ellen relaxálok. Tulajdonképp már
nem is érzem a szorongást, m ert egy ideje megváltoztatta valami ben­
nem azt az érzést. Felcserélődött, úgy értem, most m ár biztosan érzem,
ami bennem van, és ez úgy sikerült, hogy am ikor csak jól esett, főleg
verseny előtti napon, relaxáltam. Sajátos m ódokon lehet, szerintem ,
relaxálni, m indenkinek, ahogy jól esik. Én verseny előtti napon vagy
am ikor épp úgy tartja kedvem, edzőtábor alatt, ha nagyon durva,
vagy edzés után, ha akkor jön el az érzés. Csak elengedek és elfelejtek
m indent, zenét hallgatok, és elképzelem, hogy akarok vívni. Ilyenkor
csak elengedek m inden káros gondolatot, és a zenét hallgatom, teljesen
arra koncentrálok. Találni kell egy olyan számot vagy dallamot, ami el­
vezet a teljes nyugodtsághoz. Én találtam, és azt máskor nem hallgatom,
csak ha ezt akarom elérni, a nyugalmat. Ez nálam egy olyanfajta nyuga­
lom , amilyen például egy jó verseny után van, vagy egy edzés után,
am ikor tudod, hogy megtettél m indent, am it tudtál. Van egy kis időd,
hogy ne agyalj, ne pörögj, hanem a zenére koncentrálj, am i érted van,
a lelkedért.
A verseny napján általában a pörgős számokat hallgatom, és amikor
m ár nem lenyugodni kell, hanem ideje a pörgést elővenni, na, akkor
kezdek el gondolkodni, mi az erősségem, mikor vethetem be, és elkép­
zelem, természetesen, a győzelmi ordítást. Ami valószínűleg csak ösz­
tönből jön, de ha van egy dologhoz egy jó emléked, tapasztalatod, akkor
290 Fejb en dől el - Sportpszichológia mindenkinek
azt m ár máskor is fel tudod használni. Ez így van a negatív és a pozitív
dolgokkal is. M ióta elképzelem ezt, és m ióta el is hiszem, hogy kiüvölt-
hetem m agamból a fájdalmat, a fáradtságot, a dühöt és az öröm öt, az­
óta sikerült m inden verseny. Eddig még nem volt olyan, hogy m ár vá­
rom a világkupát. Eddig mindig csak készültem a versenyekre, de nem
vártam. Most értem azt el, hogy várom.
Aki sportol, annak valamennyire van önbizalma, de sosem szoktam
elbízni m agam. Sőt, a legjobban sikerült versenyeim előtt volt, hogy
nem volt kedvem se a víváshoz, se sem m ihez. Még m agam ban is azt
m ondtam , ha m egláttam a dobogót vagy bárm it: „Pfff, ééén?” Annyi
biztos, hogy m ost m ár tudom , hogy mindig és kizárólag csak saját m a­
gunkban bízhatunk. Csak magamra számíthatok. Helyettem senki nem
fogja megcsinálni, am it én el akarok érni. Lehet szerezni támogatókat,
és természetesen ott a család, barátok, edzők, példaképek, eszmék, de
valójában egyedül vagyunk.
M egváltozott a hozzáállásom, m ert át kell élni a kudarcot is, hogy
a sikernek örüljünk. Természetesen sok kudarc után kiborultam én is,
és még jó sokáig visszajöttek ezek az érzések, de tanulni kell belőlük.
Azért kapjuk, azért szenvedjük el, m ert valam it még jobban kell csi­
nálni. Kell egy kis harc önm agunkkal, hogy tudjunk utána még küz­
deni! A sikerélm ény is ilyen, ott is lehet hibát találni, de nem szabad
abba a hibába esni, hogy ott is a negatívokat emeljük ki. Ha siker ért, én
sokszor erre m entem rá, pedig pont ez az állapot, amit ha megkapunk,
élvezni kell egy kicsit, aztán elengedni vagy megőrizni kell.
De én mindezekből és az elmúlt időkből azt tanultam , hogy m inden
hozzáállás kérdése. Ahogy hozzáfogsz az első pillanatokban, amire gon­
dolsz az első mozdulatoknál. Ha úgy álltam hozzá, hogy na, én most ki­
purcanok ennél az edzésnél (és azt is m ondtam , azt is éreztem), akkor
az borzalom volt. De ha belül nem ezt éreztem , és az első pillanattól
kezdve küzdöttem, szenvedtem, akkor elértem, amit akartam.
XII. Történetek a „pályáról" - sportpszichológia első kézből 291
Vatai Gabriella
R öpla b d a
kétszeres magyar bajnok, négyszeres magyarkupa-gyó'ztes, magyar válogatott
A Vasas Sportklub női röplabdacsapatának 8 éve igazolt játékosa és
a magyar női röplabda-válogatott tagja voltam.
2004-ben találkoztam először a sportpszichológiával, am ikor a Va­
sasnál csapatunk mellé került egy sportpszichológus. Kezdetben kicsit
szkeptikusan fogadtam a dolgot, nem igazán tudtam elképzelni, hogyan
lehet ezáltal javítani a teljesítményt, de az idők során megtapasztaltam,
hogy m ennyi előnnyel jár a rendszeres pszichológiai foglalkozás, akár
egyéni, akár csapatszinten történik.
Az egyéni foglalkozások során megtanultam számos olyan gyakorla­
tot, melyek a koncentrációs képességeket fejlesztik, hogy m inél hosz-
szabb ideig és minél magasabb szinten tudjak összpontosítani, valamint
a posztom ból fakadó nehézségeket is m egtanultam kezelni. (Liberó
poszt, ez a röplabdában a védekező játékos, aki a tám adásokban nem
vesz részt, így a közvetlen pontszerzésben sem. A poszt sajátossága,
hogy itt „csak rontani” lehet, m ert ha bravúros m entést hajt végre a já­
tékos, akkor az term észetes, ezt várják tőle, viszont ha ront, akkor az
rögtön szembetűnik, hiszen akkor megakad a pontszerzés lehetősége.)
így sikerült kialakítanom azt a képességet, hogy egy rossz megmozdulás
után azonnal tovább tudjak lépni, és a következő p o n tra tudjak k o n ­
centrálni. Ezt igen nehéz elsajátítani, pedig sok játékostársam kapcsán
látom, hogy ez kulcsfontosságú lehet a jó teljesítmény eléréséhez.
A csoportos foglalkozások során a legfontosabb dolog, amit megta­
nultunk, a megfelelő kom m unikáció szerepe, a csapattársak közötti
kölcsönös bizalom kialakítása, továbbá a játékostársak gondolkodás-
módjának megismerése.
Számomra az egyik legemlékezetesebb eredménye a sportpszicholó­
giai foglalkozásoknak a 2004/2005-ös bajnoki döntő megnyerése volt.
A röplabdában a bajnoki döntőt három győztes mérkőzésig kell játszani,
ezek két-három naponta kerülnek megrendezésre, így két meccs között
szinte regenerálódni sincs idő, nemhogy egy nem várt vereséget feldol­
gozni. Az első két m érkőzést elbukta a csapat a Nyíregyháza ellen, de
a harm adik meccstől kezdve valami m egváltozott. Akkor érett be az
292 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
addig közösen elvégzett m unka, és a csapat elhitte, hogy együtt meg
tudja fordítani az eredményt. Mindenki bízott a társában, és a két elve­
szített meccs után m indenki le tudta tenni a foglalkozások során azt
a terhet, am it addig a vállán cipelt. Bravúrosan fordítottuk meg a baj­
noki döntő állását, és az ötödik mérkőzésre annyira összeállt a csapat­
egység, hogy lem ostuk az ellenfelünket a pályáról. A két csapat között
nem a tudásbeli különbség döntött, hanem a m entális erő, am i a mi
csapatunknál, egyértelm űen a csoportos pszichológiai foglalkozások
eredményeképpen, kialakult.
Az elm últ évek során m indig változott a csapat összetétele, de azt
m inden esetben el lehetett m ondani, hogy az a heti egy óra, amit a pszi­
chológia foglalkozások során együtt eltöltöttünk, az csak a m iénk volt.
Ez különböztetett meg m inket a többi csapattól, ahol nincs ilyen jellegű
csoportmunka, és ez tette ezeket az órákat különlegessé.
Az évek során megtanult gyakorlatokból és abból a gondolkodásból,
amire egy ilyen foglalkozás segített rávilágítani, a mai napig rengeteget
tudok profitálni. Ügy gondolom , hogy napjainkban m ár nem feltétle­
nül fizikai állapot dönt egy-egy élsportoló esetében az eredményekről,
hanem hogy adott szituációban mennyire képes higgadt, ám rettentően
motivált és koncentrált lenni, amihez a sportpszichológia tud segítséget
nyújtani.
Vincze Bori
A kr o b a tik u s t o r n a
Vb-nyolcadik helyezett
A mi történetünk nem éppen olyan, amiről m inden sportoló álmodik.
A sportágunkból adódóan, sok nehézséggel kell m egküzdeni, mivel
nem olimpiai sportág, kevés a támogatás, kevés az elismerés... De mégis
van benne valami, am iért m ár 14 éve nem tudok lem ondani róla. Talán
a különlegessége, hogy sem m iben sem hasonlítható össze más sport­
ágakkal, hiszen ugyan csapat vagyunk, de a mi szerünk nem egy labda
vagy ütő, kötél és szalag, hanem mi magunk, emberek. Két éve, pályafu­
tásom legeredményesebb versenye után úgy gondoltam, még csak most
kezdődött el valami... Habár nem a legidillibb volt a kapcsolat az egységen
XII. Történetek a „pályáról" - sportpszichológia első kézből 293
belül, a cél közös volt, és m indenki m egtett m indent érte, de nem csak
mi, az edzők is és mindenki, akit bevontunk a munkába. így kerültünk
először kapcsolatba, így közösen, egy sportpszichológussal, akivel a fő
célunk az volt, hogy csillapítsuk az ellentéteket, kezeljük a konfliktuso­
kat, am ik akkor uralták a hangulatot. H abár a vb igen jól sikerült, h i­
szen 17-20 éve először került magyar egység világbajnoki döntőbe, nem
tu d tu k folytatni a közös m unkát, az idegek akkorra m ár pattanásig
feszültek, nem bírtuk a további feszített tem pót, ami jellemez egy felké­
szülést m ind lelkileg-idegileg, m ind fizikailag. így hát, hárm an három ­
felé vettük az irán y t... Telt az idő, és az új összeállítások sem úgy m ű ­
ködtek, ahogy kellett volna, Az egyikünk bár abbahagyta az akrobatikát,
és aerobikozni kezdett, látszott rajta, hogy hiányzik neki. A másik lány
triójában sorra jöttek a sérülések egymás után, a hárm asban pedig,
amiben én dolgoztam, hozzáállásbeli és elképzelésbeli, valamint jellem­
beli különbségek jelentek meg. így alakult tehát, hogy a 2011-es bolgár
E urópa-bajnokságon az egyik egység sérülés m iatt nem tu d o tt részt
venni, mi pedig, kiégésgyanúsan, rossz hangulatban, igen alulteljesítettünk,
m ind saját, m ind az edzők elvárásával ellentétben. Ezután rengeteg kér­
dés m erült fel bennem, és rengeteg kétely, főleg a jövővel kapcsolatban.
Tudtuk, áprilisban világbajnokság lesz Orlandóban, és természetesen ki
ne akart volna kijutni, a helyszín m ár m agában csábító. De a m unka
nem ment, úgy éreztem, képtelen vagyok együtt dolgozni a többiekkel,
képtelen vagyok azt a gyakorlatot még egyszer megcsinálni. Ekkor ke­
restem fel újra egy sportpszichológust, akivel eleinte az volt a célunk,
hogy megoldjuk ezt a problémát, és az én csapatom részt vehessen a vb-n.
Azonban teltek az alkalmak, és az a tűz még m indig nem volt meg,
m inden testrészem tiltakozott a versenyzés ellen. Ez viszont belül n a ­
gyon bántott, hiszen pár héttel korábban el sem tudtam volna képzelni,
hogy én ne akarjak versenyezni vagy egyáltalán akrobatikázni, hiszen
az egész addigi életem erről szólt. Ekkor jött az ötlet, hogy álljon össze
a „régi” trió ... Az ötlet jó volt ugyan, de egyikünk lesérült az Eb előtt, a
másik lánynak m űtötték a térdét decemberben. így fordult a kocka, hisz
a lelkesedés m indenkiben megvolt, de fizikailag nem voltunk biztosak
abban, hogy négy hónap alatt fel tudunk készülni a vb-re. Emellett nem
volt véletlen, hogy 2010-ben szétvált a csapat, ezeket az ellentéteket tisz­
tázni kellett, és még csírájában elfojtani a következőket. Ezt a feladatot
294 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
a sportpszichológus vállalta magára, aki amellett, hogy a csapat össze­
tartásán küzdött, egyénileg is foglalkozott velünk. Januárban nem tűnt
sima ügynek az eló'ttünk álló három és fél hónap. Ennyi időnk volt lel­
kileg és fizikailag felkészülni, m agunk m ögött hagyni a sérüléseket, bán-
talmakat. Tudtuk, hogy nem lesz könnyű, ism ertük egymás személyisé­
gét. így m ár az elején, egyből óriási ellentétek m erültek fel hárm unk és
az edző között is a jövő iránti elképzelésekkel kapcsolatban, de ezt egy
szerződéssel letisztáztuk, am iben m indenki feltüntethette, hogy m ik
azok a kívánságai, amik megkönnyítenék a felkészülést. Ezeket megbe­
széltük, és ezt m ind nekünk, m ind az edzőknek be kellett tartania. M int
már m ondtam , a mi esetünk nem a legegyszerűbb volt, amit egy sporto­
ló megálmodhat magának. Úgy éreztük sokszor, hogy hiába dolgozunk
annyit, senki nem becsüli meg azt a sok m unkát, ami m ögöttünk van,
azt, hogy közel két hónap alatt, ha nem is tökéletesen, de visszahoztuk
azokat az elemeket és gyakorlatokat, amiket előtte másfél évig nem csi­
náltunk. Az iskolában is ellent kellett állni, hiszen a sportág ismeretlen­
ségéből adódóan nem vették komolyan am it csinálunk, így a hiányzá­
sokat se. Az edző sem vette figyelembe, hogy a 8-tól 3-ig tartó tanítás,
esetenként 3 gyakorlati óra milyen m egterhelő. De ezek m ind ap ró ­
ságok, amelyek csak akkor jelentenek gondot, ha telítődnek az em ber­
ben, és akkor, ugye, még a m agánéleti gondokról, dolgokról nem is
beszéltünk... De a sportpszichológus nem egyszer hívta fel a figyel­
m ünket, hogy m ekkora dolog az, am it m i csinálunk, hogy hányszor
léptük át saját határainkat, annak ellenére, hogy a megbecsülésnek igen­
csak híján állunk. Kim ondhatom , hogy szerettem hozzá járni, m indig
vártam, hogy vagy együtt, vagy egyénileg mehessek, hiszen talán ő volt
az, aki a legjobban megbecsülte a m unkánkat látatlanban is, aki a leg­
több erőt és önbizalm at öntötte belénk. M inden alkalommal úgy jö t­
tem ki az ajtón, hogy úgy éreztem, m inden rendben lesz, bárm it meg
tudok csinálni, bármire képes vagyok. Aztán ezek a gondolatok persze egy
pillanat alatt le tudtak rom bolódni edzések alkalmával, de akkor vár­
tam a következő alkalmat, és ha csak órákra vagy napokra is, de vártam
azt az érzést, am it belém öntött egy-egy alkalommal, azt, am iért még
mindig csinálom, amiért nem adtam fel, azt a tüzet, amit 14 éve érzek,
ha a sportra gondolok. Az emberek nem is gondolnák, m ennyit jelent
a teljesítményben az, ha az agyukban és a lelkűkben, m ondhatni, rendben
XII. Történetek a „pályáról" - sportpszichológia első kézből
vannak a dolgok. Rengetegszer tudtam volna kiszaladni a világból, egy-
egy rosszul sikerült edzés u tá n ... A m ikor szorít az idő, tudom , hogy
csinálni kéne, de legszívesebben egyedül szaladnék egy távoli szigetre...
És m ost itt ülök egy repülőn, ú to n O rlando felé, és azt érzem, am it
ilyenkor érezni kell... Nincsenek bennem kételyek, csak kíváncsiság, iz­
galom. Kíváncsian várom, hogy mire vagyunk képesek négy kőkemény
hónap után, és várom, persze, majd a jól megérdemelt pihenést is.
Xue Andrea
A kr o b a tik u s t o r n a
Vb-nyolcadik helyezett
A sportpszichológus az, aki segít, hogy tisztán lásd önm agad, felkészít
az esetleges csalódásokra, és segít túllépni azokon, hogy ne legyenek
hatással a későbbi pályafutásodra. Ezek m ellett persze még rengeteg
dolgot segít m egoldani, akár egyéni problém ákat, akár csapaton b e­
lülit, melletted áll, és a legnehezebb helyzetekben is számíthatsz a tám o­
gatására.
Ezekről a dolgokról a saját tapasztalataim at tu d o m elm ondani.
Nyolcévnyi sportolás után voltam először pszichológusnál, amikor m ár
voltak olyan problémák, amiket nem tudtam vagy tudtunk megoldani.
A sportpszichológia nagyon fontos egy sportolónál, hiszen ami m ind­
egyik sportágnál jelen van, az a téthelyzet. A versenyek előtti izgulás
egyfajta félelem, a téthelyzet és a bizonyítási vágy által kialakuló stressz,
tartás a kétes kimenetelű szerepléstől. Az időszak, am ikor egyszer csak
belegondolsz: nem csak jól végződhetnek a dolgok... mi van, ha mégis
rosszul sikerül...?
A versenyeken nagyon fontos, egyrészt, hogy úgy érezzem, m egtet­
tem m inden tőlem telhetőt, másrészt, hogy tegyem is meg. Ha ez meg
van, akkor a teljesítmény is jó lesz, ebből kifolyólag nő az önbizalom,
ami dob a kisugárzáson is. De mi van akkor, ha a teljesítm ény nem
javul, nincs sikerélmény, visszaigazolás?
Egy éve estem át a legnagyobb hullám völgyön, am i sportpálya-
futásom alatt volt. Szinte egyik pillanatról a másikra összedőlt m inden,
a sok év siker után hirtelen kudarcok sorozata kezdődött. Sérülések
Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
egymás után, az első vesztes ezüstérem , súlyproblém ák, m indez egy
egységváltás után, amitől a jövőt reméltem. Elvesztettem m indent, amit
lehetett, de leginkább a hitet és a bizalmat önmagamban. Egészen addig
m indent elértem a sportban, am it kitűztem magam elé, sikeresek vol­
tu n k az előző egységgel, am inek az összeomlása végül annak volt kö­
szönhető, hogy konfliktusok voltak köztünk. De abban az évben m in­
den megváltozott, bizonytalan lett. Nem tudtam , hogy aznap hogyan
fogok szerepelni edzésen, végig tudom -e majd csinálni, am it kell. Fél­
tem a kudarcoktól. Állandó sírógörccsel jártam le, és b űntudattal,
amiért nem tudtam teljesíteni. A motiváció teljesen elveszett, úgy érez­
tem, m ár csak kényszerből csinálom végig, a másik két társam ért. Va­
lam i mégis itt tartott. A sport iránti szeretet? A bizonyítási vágy az
edzők és leginkább önm agam felé? A rengeteg felejthetetlen élmény,
am it a sport nyújtott? Ezek m ind. És az a tény, amire a sport tanított:
nem adhatom fel. Nem hagyhattam úgy abba, hogy az előző sikeres egy­
ség után az aktuális egységemmel, akik a szívemhez közelebb álltak, tel­
jesen csődbe m ent a pályafutásom. Nem hagyhattam abba vesztesként,
m ert nem az az igazi győztes, aki nyerni tud, hanem az, aki talpra tud
állni bármilyen nehéz helyzetből.
Végül egy egész évnyi gyötrődés után azért kerültem kapcsolatba is­
m ét sportpszichológussal, m ert úgy alakult, hogy m egint összeraktak
m inket a korábbi egységgel. Itt voltunk mi hárm an újra, másfél év után.
Közülünk kettőnek tönkrem ent az előző egysége, a harm adik fél abba­
hagyta, kettőnknek épp sérülése volt, súlyos súlyproblém ával küsz­
ködtem, és azért lettünk legutóbb szétszedve, m ert nem bírtuk elviselni
egymást.
Nem egészen négy hónap felkészülési időnk volt a világbajnokságig.
Tőlünk várták az eredményt, m iután két éve sikerült olyan szintet elér­
ni, amivel sporttörténelm et írtunk az akkori világbajnokságon. A m ér­
leg egyik felén a sérelmek és az óriási hátrányok voltak, amikkel indul­
tunk, a másik felén az Amerikában megrendezendő világbajnokság tu ­
data, am ire m inden vágyam volt kijutni, és az új egység szétbom lása
után megfogadtam, hogy nem adom fel a rem ényt...
Ez egy lehetetlennek tűnő helyzet volt. De belevágtunk az elmúlt két
év tapasztalataival gazdagodva, a m últ sikereiből táplálkozva és a bizo-
XII. Történetek a „pályáról" - sportpszichológia első kézből
nyitási vágytól hajtva. Amerika lebegett a szemem előtt, és az a tudat,
hogy újra talajra léphetek, megm utathatjuk, m it tudunk!
Ám az egységen belüli konfliktus és a bokaszalag-szakadás mellett
még ott volt az önbizalom hiánya és a félelem is. Félelem a súlyproblé­
m ától, az elem ektől, az eddigi legrövidebb felkészülési időtől, és az
újabb kudarctól, hogy nem m éltón fejezzük be, és hogy nem érte meg
a rengeteg szenvedést...
Ez volt az a helyzet, am ikor a legnagyobb szükségünk volt a sp o rt­
pszichológusra.
A felkészülés kezdete óta jártunk hozzá. Ez idő alatt rengeteg stressz
ért minket, fokozott idegi és fizikai terhelés, ami mellett szükség volt rá,
hogy egy em ber kézben tartsa a dolgokat, akire szám íthatunk. A négy
hónap alatt is rengeteg negatív élmény ért minket, ami könnyen a m oti­
váció elvesztéséhez vezethetett volna, ha nincs egy kívülálló ember, aki
segít józanul gondolkodni, tartani bennünk a lelket, és m inél jobban ki­
hozni az erősségeinket, amivel képesek vagyunk véghezvinni a célun­
kat. A célunkat, ami közös volt, és am iért m indhárm unknak egyformán
m axim álisan küzdenünk kellett. Nagyon sok akadály volt előttünk,
a pszichológus segítette kezelni a konfliktushelyzeteket, hogy a felesleges
terheket levegye a vállunkról. Rettentő kemény m unka árán, de sikerült
megküzdeni a fizikai problémákkal. A versenyzés másik része a m entá­
lis felkészülés, ami a mi helyzetünkben különösen fontos volt. Hiszen
jelenleg nem volt ru tin u n k a versenyzésben, és a világbajnokság előtt
csupán egy magyar verseny volt, és egy nemzetközi. H árom és fél hóna­
punk volt felkészülni az első versenyünkre másfél év kihagyás után. Eb­
ben segítettek az alkalmak a sportpszichológusnál, ahol csapatépítő fel­
adatokat végeztünk, gyakoroltuk a teljesítést téthelyzetben, és lelkileg,
szellemileg rákészültünk a ránk váró m egpróbáltatásokra... Ezen a m a­
gyar versenyen nagyon sok m inden m úlott. Azzal is számolnunk kellett,
hogy ha rosszul sikerül, nem om olhatunk össze, m ert utána egy hét
múlva nemzetközi verseny, m ajd egy hétre rá a világbajnokság, amiért
eddig küzdöttünk. Átbeszéltünk m indent, a lehetséges kimeneteleket,
a jövőbeni terveket... és persze emlékeztetett minket arra, hogy hol tar­
tunk, és hány akadályt sikerült m ár legyőznünk. Ez alatt az időszak alatt
sorozatosan átléptük a határainkat, úgy, hogy szinte észre sem vettük.
A pszichológus ráébresztett m inket: lehetetlen nem létezik. Bíznunk
 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek Felhasznált irodalom 299
298

kell magunkban, egymásban, a közös célunkban. A versenyzés menete

megfelelően haladt, hoztuk a régi formánkat, im m ár ötvözve a tapasz­
talatainkkal és azzal, hogy m ár érettebbek voltunk, m int két éve. A ren­
geteg szenvedés, kudarcok, sérülések után belevágtunk, és végigcsinál­
tuk. Másfél év után, négy hónap felkészülési idővel jól teljesítettünk
a világbajnokságon, és ism ét rengeteg új élm énnyel gazdagodtunk.
Fe l h a s z n á l t ir o d a l o m
Nagyon sokat köszönhetünk a sportpszichológiának, illetve a sp o rt­
pszichológusnak.
Nem tudjuk, m it hoz a jövő, mi lesz velünk együtt vagy egymás
nélkül... de egy dolgot biztosan tudok: mindig van tovább.

BEVEZETÉS

BAGDY E.-KORONKAI B.: Relaxációs módszerek. Budapest, 1978, Medicina.

JELINEK ZS.: A sportbeli fizikai sérülékenység személyiségháttere.
Szakdolgozat (ELTE PPK Könyvtár, Pszichológiai Intézet). Budapest, 2000.
WEINBERG R. S.-GOULD, D.: Foundations o f sport and excercisepsychology.
Champaign, IL, 1995, H um án Kinetics.

I. EGY TESTBEN AZ ELLENSÉGGEL - A SZORONGÁS

MINT SZÜKSÉGES JÓ

ACSAII.: Módszerek. In LÉNÁRT Á. (szerk.): Téthelyzetben. Sportpszichológiáról

edzőknek és versenyzőknek. Budapest, 2002, Országos Sportegészségügyi Intézet,
36-42. p. (Sportkórházi Sorozat)
ANSHEL, M. H.: Sport psychology. From theory to practice. San Francisco, 2003,
Benjámin Cummings.
BAGDY E.-KORONKAI B.: Relaxációs módszerek. Budapest, 1978, Medicina.
BUDA B.: A szorongás pszichológiai és sportlélektani kérdései. In uő:
A pszichoterápia alapkérdései. Kapcsolat és kommunikáció a pszichoterápiában.
Budapest, 1999, Országos Alkohológiai Intézet - Támasz Alapítvány.
EASTERBROOK, J. A.: The effect o f em otion on cue utilization
and the organization ofbehavior. Psycholological Review, vol. 66 (1959)
No. 3.183-201. p.
BUDA B.: Klinikai sportpszichológia a sportorvosi ellátás rendszerében.
In FRENKL R. szerk.: Sportorvostan. Budapest, 1984, Sport, 403-416 p.
300 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
GARDNER, F. L.-M OORE, Z. E.: Clinicalsportpsychology. Champaign, IL, 2006,
H um án Kinetics.
KELLMANN, M. et al.: Psychological aspects o f rowing. In DOSIL, J. ed.: The sport
psychologist’s handbook. A guidefor sport-specificperformance enhancement.
Chichester, W est Sussex, 2006, John Wiley & Sons.
KORONKAI B.-SIPOS K.-ARATÓ O.: Az autogén tréning alkalmazása
a sportban. Sport és testnevelés időszerű kérdései, Budapest, 1970. 2. sz. 17-54. p.
LANDERS, D.: The arousal perform ance relationship revisited. Research Quarterly
fór Exercise and Sport, vol. 51 (1980) 77-90. p.
LAVALEE, D.-KREMER, J.-M ORAN, A.-WILLIAMS, M.: Sport psychology,
contemporary themes. New York, 2004, Palgrave Macmillan.
LÉNÁRT A. szerk.: Mentális fejlesztőprogram. Budapest, 2007,
ÖTM Sport Szakállamtitkárság. (M ódszertani füzetek)
LUTHE, W .-SCHULTZ, J. H.: Autogenic therapy. London, 2001,
The British Autogenic Society.
MARTENS, R.-BURTON, D.-VEALEY, R.-BUM P, L.-SM ITH, D.:
The developm ent and validation o f the competitive State anxiety inventory-2
(CSAI-2). In MARTENS, R.-VEALEY, R. S.-BURTON, D. eds.: Competitive
Anxiety in Sport. Champaign, IL, 1990, H um án Kinetics, 117-190. p.
MELLALIEU, S. D -H A N T O N , S.-FLETCHER, D.: A competitive
anxiety review. Recent directions in sport psychology research.
In HANTON, S.-MELLALIEU, S. D. eds.: Literature reviews in sport
psychology. Hauppauge, NY, 2006, Nova Science, 1-45 p.
NAGYKÁLDI CS.: Stressz, arousal és szorongás a sportteljesítményben.
Sporttudomány, 1998. 2. sz. 10-14. p., 3. sz. 20-22. p.
SÍPOS, K.: Pszichoreguláció. A. S. Romén: A ktív önszuggesztió. Budapest, 2005,
Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudom ányi Kar.
SPIELBERGER, C. D. ed.: Anxiety: Current trends in theory and research. vol. 1.
New York, N.Y, 1972, Academic Press.
WEINBERG R. S.-GOULD, D.: Foundations o f sport and excercise psychology.
Champaign, IL, 1995, H um án Kinetics.
WILLIAMS, J. M. ed.: Applied sport psychology: Personal growth to peak
performance. New York, NY, 1998, McGraw-Hill.
Felhasznált irodalom 301
II. REFLEKTORBAN A FIGYELEM ÉS A KONCENTRÁCIÓ
ANSHEL, M. H.: Sport psychology. From theory to practice. San Francisco, 2003,
Benjámin Cumm ings, 93-114 p.
ATKINSON, R.-HILGARD, E. R.-SM ITH, E. E.-NOLEN-HOEKSEMA, S.:
Pszichológia. Budapest, 2005, Osiris.
BUMAN, M. P.-O M LI, I. W .-GIACOBBI, P. R.-BREWER, B. W.: Experiences
and coping responses o f „H itting the wall” fór recreational m arathon runners.
Journal ofapplied sport psychology, vol. 20. (2008) No. 3. 282-300. p.
BUMAN, M. P.-BREWER, B. W.-CORNELIUS, A. E.-VAN RAALTE, J. L.:
H itting the wall in the m arathon. Phenomenological charasteristic
and association with expectancy, gender and running history. Psychology
o f sport and excercise, vol. 9. (2008) 177-190. p.
KARAGEORGHIS, C.-TERRY, P.: Inside sport psychology. Champaign, IL, 2010,
H um án Kinetics, 143-168. p.
LÉNÁRT A. szerk.: Téthelyzetben. Sportpszichológiáról edzőknek és versenyzőknek.
Budapest, 2002, Országos Sportegészségügyi Intézet. (Sportkórházi Sorozat)
LÉNÁRT A. szerk.: Mentális fejlesztőprogram. Budapest, 2007,
ÖTM Sport Szakállamtitkárság.(Módszertani füzetek)
MORAN, A. P.: Sport and exercise psychology. A Critical introduction.
London, 2004, Routledge, 95-123. p.
NIDEFFER, R. M.-SAGAL, M. S.: C oncentration and attention controll
training. In WILLIAMS, J. M. ed.: Applied sport psychology. Personal growth
topeak performance. New York, NY, 1998, McGraw-Hill.
PERRY, C.: C oncentration. Focus under pressure. In MURPHY, S.: The sport
psych handbook. Champaign, IL, 2005, H um án Kinetics.
SHAW, D.-GORELY, T.-CORBAN, R.: Sport and excercise psychology.
New York, 2005, BIOS Scientific Publishers.
STEVINSON, C. D.-BIDDLE, S. I.: Cognitive orientations in m arathon
running and „hitting the wall”. British journal ofsports medicine,
vol. 32. (1998) 229-235. p.
TAYLOR, I.-W ILSON, G. eds: Applying sport psychology. Four perspectives.
Champaign, IL, 2005, H um án Kinetics. 51-64. p.
TENNANT, R.: Getting the w inning edge. Sports psychology fundam entals.
In SMITH, L. H.-KAYS, T. M.: Sports psychology fór dummies.
Mississauga, 2010, John Wiley and Sons.
TENENBAUM, G.-EKLUNK, R. eds: Handbook o f sport psychology.
Hoboken, 2007, New Yersey, lohn Wiley & Sons.
WEINBERG R. S.-GOULD, D.: Foundations o f sport and excercise psychology.
Champaign, IL,1995, H um án Kinetics, 363-395. p.

302 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
III. AZ ERŐ VELEM VAN - AZ ÖNBIZALOM
ANSHEL, M. H.: Sportpsychology. From theory topractice. San Francisco, 2003,
Benjámin Cumm ings.
CSÍKSZENTMIHÁLYIM.: F lo w -A z áramlat. A tökéletes élmény pszichológiája.
Budapest, 2001, Akadémiai Kiadó.
CARVER, Ch. S.-SCHEIER, M. F.: Személyiségpszichológia. Budapest, 2006, Osiris.
ELLIS, A.: Self-direction in sport and life. Rational Living, vol. 17(1) (1982) 27-33. p.
GILL, L. D.: Psychological dinamic o f sport and exercise. Champaign, IL, 2000,
H um án Kinetics.
JACKSON, S.: Joy, fun and flo w State in s p o rt. In HANIN, Y. L.:
Emotions in sport. Cham paign, IL, 1999, H um án Kinetics.
JACKSON, S.-CSIKSZENTMIHALYI M.: Flow in sports. The keys to optimál
experiences and performances. Champaign, IL, 1999, H um án Kinetics.
KENOW, L.-WILLIAMS, J. M.: Relationship between anxiety,
self-confidence, and the evaluation o f coaching behaviors. Sport Psychologist,
vol. 6 (1992) 344-357. p.
KARAGEORGHIS, C.-TERRY, P.: Inside sport psychology. Champaign, IL, 2010,
H um án Kinetics. 119-143. p.
LÉNÁRT Á. szerk.: Téthelyzetben. Sportpszichológiáról edzőknek és versenyzőknek.
Budapest, 2002, Országos Sportegészségügyi Intézet. (Sportkórházi Sorozat)
LOEHR, J.: A z önbizalom stabilizálása, www.mtsztenisz.hu.
MANZO, L. G .-M O N D IN , G. W.: Confidence. In TAYLOR, J. - WILSON, G.:
Applying sport psychology: Four perspectives. Champaign, IL, 2005,
H um án Kinetics.
MORAN, A.: Sport and exercise psychology: A critical introduction. London, 2003,
Routledge, 65-94. p.
SELIGMAN, MARTIN E. P.: Learned optimism: H ow to changeyour m ind
and your life. New York, 1991, Knopf.
SELK, J.: 10-M inute toughness: The mentái trainingprogram fór winning before
thegame begins. New York, 2009, McGraw-Hill.
SINGER, R. N.-ANSHEL, M. H.: An overview o f interventions in sport.
In DOSIL, J. ed.: The sport psychologist’s handbook. A guidefor sport-specific
performance enhancement. Chichester, W est Sussex, 2006, John Wiley & Sons.
VEALEY, R. S.: M entái skills training in sport.
In TENENBAUM, G.-EKLUNK, R. eds.: Handbook o f sport psychology.
H oboken, New Yersey, 2007, John Wiley & Sons.
VEALEY, R. S.: U nderstanding and enhancing self-confidence in athletes.
In SINGER, R. N .-H A U SENBLAS, H. A.-JANNELLE, C.: Handbook o f sport
psychology. New York, 2001, John Wiley & Sons.
VEALEY, R. S.: Confidence in sport. In BREWER, B. W.: Handbook o f sports
medicine and Science, sport psychology, New York, 2009, John Wiley & Sons.
Felhasznált irodalom 303
ZINSSER, N.-BUNKER, L. K.-WILLIAMS, J. M.: Cognitive techniques
fór im proving perform ance and building confidence. In WILLIAMS, J. M.:
Applied sport psychology. Personal growth to peak performance,
New York, NY, 1998, McGraw-Hill.
IV. MARADJ MOZGÁSBAN, AVAGY A MOTIVÁCIÓ SZEREPE
ANSHEL, M. H.: Sport psychology: From theory to practice. San Francisco, 2003,
Benjámin Cumm ings.
ATKINSON, R.-HILGARD, E. R.-SM ITH, E. E.-N O LEN -HOEKSEMA, S.:
Pszichológia. Budapest, 2005, Osiris.
ELIOT, J. F.: M otivation. The need to achieve. In MURPHY, S.: The sportpsych
handbook. Cham paign, IL, 2005, H um án Kinetics.
FUOSS, D. E.-TROPPM ANN, R.: Effective coaching. A psychological approach.
New York, 1981, John Wiley 8c Sons.
JARVIS, M.: Sport psychology. A student’s handbook. New York, 2006, Routledge.
KARAGEORGHIS, C.-TERRY, P.: Inside sport psychology, Cham paign, IL, 2010,
H um án Kinetics, 27-57. p.
LAVALEE, D.-KREMER, J.-M ORAN, A. P.-WILLIAMS, M.: Sport psychology.
Contemporary themes. New York, 2004, Palgrave Macmillan.
LÉNÁRT Á. szerk.: Téthelyzetben. Sportpszichológiáról edzőknek és versenyzőknek.
Budapest, 2002, Országos Sportegészségügyi Intézet. (Sportkórházi Sorozat)
MACK, G.-CASSTEVENS, D.: M indgym . A n athlete’s guide to inner excellence.
New York, 2001, McGraw-Hill.
MARTENS, R.: Successful coaching. Champaign, IL, 2004, H um án Kinetics.
MÓRÁN, A.: Sport and exercise psychology. A critical introduction. London, 2003,
Routledge, 35-63. p.
ROTTER, J. B.: Generalized expectancies o f internál versus external control
o f reinforcem ents. Psychological Monographs, vol. 80 (1966) No. 609.
SHAW, D.-GORELY, T.-CORBAN, R.: Sport and excercise psychology.
New York, 2005, BIOS Scientific. 86-115. p.
SMITH, L. H.-KAYS, T. M.: Sports psychology fór dummies. Mississauga, 2010,
John Wiley and Sons Canada, 39-53. p.
TUTKO, T. A.-BURNS, B.: W inning is everything and other American myths.
New York, 1976, Macmillan.
VALLERAND, R. J.: Intrinsic and extrinsic motivation in sport
and physical activity. A review and a look at the future.
In TENENBAUM, G.-EKLUNK, R. eds.: Handbook o f sport psychology.
H oboken, New Yersey, 2007, John Wiley & Sons.
304 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek Felhasznált irodalom 305

WEINBERG, RÓBERT S.: M otivation. In BREWER, B. W.: Sport psychology.
Handhook ofsports medicine and Science. New York, 2009, John Wiley & Sons.
WEINER, B.: An attributional theory o f achievement motivation and em otion.
Psychological Review, vol. 92 (1985) No. 4. 548-573. p.
V. A KOMMUNIKÁCIÓ, AVAGY A NYUSZIKA
ÉS A SAPKA ESETE A SPORT VILÁGÁBAN
WEINBERG R. S.-GOULD, D.: Foundations o f sport and excercise psychology.
Cham paign, IL, 1995, H um án Kinetics.
YUKELSON, D.: Com m unicating effectively. In WILLIAMS, J. M. ed.: Applied
sport psychology. Personal growth to peak performance. New York, NY, 1998,
McGraw-Hill. 142-157. p.
YUKELSON, D.-WEINBERG, R.-JACKSON, A.: A multidim ensional group
cohesion instrum ent fór intercollegiate basketball teams. Journal o f Sport
Psychology, 1984 No. 6.103-117. p.

ANSHEL, M. H.: Sport psychology. Front theory topractice. San Francisco, 2003,
VI. VEZETNI ÉS VEZETVE LENNI
Benjámin Cum m ings, 209-241. p.
ARONSON, E.: A társas lény. Budapest, 1994, Közgazdasági és Jogi Kiadó.
ANSHEL, M. H.: Sport psychology. From theory to practice. San Francisco, 2003,
ATKINSON, R.-HILGARD, E. R.-SM ITH, E. E.-NOLEN-HOEKSEMA, S.:
Benjámin Cumm ings, 173-208 p.
Pszichológia. Budapest, 2005, Osiris.
Carteredző. [Coach Carter] (Ken Carter, 2005)
BUDA B.: A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei. Budapest, 2001,
CASHMORE, E.: Sport psychology. The key concepts. London, 2002, Routledge.
Animula.
CHELLADURAI, P.: Leadership in sports. In TENENBAUM, G.-EKLUNK, R. eds.:
ELMAN, W. F.-MCKELVIE, S. J.: Narcissism in football players. Stereotype
Handbook o f sport psychology. H oboken, NJ, 2007, John Wiley & Sons.
or reality? Athletic insight, The Online Journal o f Sport Psychology,
CHELLADURAI, P.-DOHERTY, A. J.: Styles of decision making.
vol. 5. Issue 1. (2003) 38-46. p.
In WILLIAMS, J. M. ed.: Applied sport psychology. Personal growth to peak
FORGÁCS J. (FORGÁS, J. P.): A társas érintkezés pszichológiája.
performance. New York, NY, 1998, McGraw-Hill.
Budapest, 2007, Kairosz.
HARDY, C. I.-BURKE, K. L.-CRACE, R. K.: Coaching. An effective
HALLIWELL, W.: Delivering sport psychology services to the Canadian
com m unication system. In MURPHY, S. ed.: The sportpsych handbook.
sailing team at the 1988 Sum m er Olympic Games. The Sport Psychologist,
Champaign, IL, 2005, H um án Kinetics.
Vol. 3. Issue 4. (1989) 313-319. p.
HEMPHILL, I. K.: Situational factors in leadership. Colum bus, 1949, O hio State
JOHNSON, D. W .-JO H N SO N , R. T.: Effects o f cooperative and individualistic
University Bureau ofE ducational Research.
learning experiences on interethnic interaction. Journal ofEducational
HORN, T. S.-LOX, C.-LABRADOR, F.: The self-fulfilling prophecy theory.
Psychology, vol. 73. (1981) No. 3.444-449. p.
In WILLIAMS, I. M. ed.: Applied sport psychology: Personal growth to peak
LÉNÁRT Á. szerk.: Téthelyzetben. Sportpszichológiáról edzőknek
performance. New York, NY, 1998, McGraw-Hill.
és versenyzőknek. Budapest, 2002, Országos Sportegészségügyi Intézet.
KELLEY, H. H .-THIBAUT, J. E.: Interpersonal relations.
(Sportkórházi Sorozat)
A theory o f interdependence. New York, 1978, Wiley.
MARTENS, R.: Successful coaching. Champaign, IL, 2004, H um án Kinetics.
LEUNES, A.: Introducing sport psychology. A practical guide. London, 2011,
95-119. p.
Icon Books. 76-88. p.
MEHRABIAN, A.-W IENER, M.: Decoding o f Inconsistent C om m unications.
LEWIN, K.-LIPPITT, R.-W H ITE, R. K.: Patterns of aggressive behavior
Journal ofPersonality and Social Psychology, vol. 6 (1967) No. 1.109-114. p.
in experimentally created ’social climates’. Journal o f Social Psychology,
ORLICK, T.: Psyched fór sport. Champaign, IL, 1986, H um án Kinetics.
No. 10. (1939) 271-301. p.
PEASE, A.: Testbeszéd. Gondolatolvasás gesztusokból. Budapest, 2010, Park.
LOEHR, J.: Leadership. Full engagem ent fór success. In MURPHY, S. ed.:
SMITH, L. H.-KAYS, T. M.: Sports psychology fó r dummies. Mississauga, 2010,
The sport psych handbook. Cham paign, IL, 2005, H um án Kinetics.
John Wiley and Sons Canada, 201-213. p.
MARTENS, R.: Successful coaching. Cham paign, IL, 2004,
TUBBS, S. L.-MOSS, S.: H um án communication. 5lh ed. New York, 1987,
H um án Kinetics.
McGraw-Hill.
306 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek
MURRAY, M. C.-M A N N , B. L.: Leadership effectiveness.
In WILLIAMS, J. M. ed.: Applied sport psychology: Personal growth to peak
performance. New York, NY, 1998, McGraw-Hill.
SHAW, D.-GORELY, T.-CORBAN, R.: Sport and excercise psychology.
New York, 2005, BIOS Scientifk Publishers, 328-366. p.
SMITH, L. H.-KAYS, T. M.: Sports psychology fór dummies. Mississauga, 2010,
John Wiley and Sons Canada, 243-281. p.
SMOLL, F. L.-SM ITH, R. E.: Enhancing coach-athlete relationships.
Cognitive-behavioral principles and procedures. In DOSIL, J. ed.:
The sport psychologist’s handbook. A guidefor sport-specific performance
enhancement. Chichester, W est Sussex, 2006, John Wiley & Sons, 19-39. p.
SZAKÁCS F.-BÁNFALVI M.: Vállalkozás- és szervezetpszichológia.
Budapest, 2006, ÁVF.
TAYLOR, J.-W ILSON, G.: Applying sport psychology. Four perspectives.
Champaign, IL, 2005, H um án Kinetics, 153-170. p.
VII. TÖBB TESTBEN EGY LÉLEK - A CSAPATSPORTOK
PSZICHOLÓGIÁJA
ANDERSEN, M.B.: Sport psychology inpractice. Champaign, IL, 2005,
H um án Kinetics.
ANSHEL, M. H.: Sport psychology. From theory to practice. San Francisco, 2003,
Benjámin Cumm ings.
ARONSON, E.: A társas lény. Budapest, 1994, Közgazdasági és Jogi Kiadó.
ATKINSON, R.-HILGARD, E. R.-SM ITH, E. E.-NOLEN-HOEKSEMA, S.:
Pszichológia. Budapest, 2005, Osiris.
BAUMANN, S.: Csapatpszichológia. Módszerek és technikák. Budapest-Pécs, 2006,
Dialóg Campus.
BENNE, K. D.-SHEATS, P.: Functional roles o f group members. Journal ofSocial
Issues, vol. 4 (1948) 41-49. p.
EYS, M. A.-BURKE, S. M.-CARRON, A.V.-DENNIS, P.W.: The sport team
as an effective group. In WILLIAMS, J. M. ed.: Applied sportpsycholog.
Personal growth to peak performance. New York, NY, 1998, McGraw-Hill.
CRATTY B. J.: Psychology in contemporary sports. Guidelines fó r coaches
and athletes. Englewood Cliffs, NJ, 1983, Prentice Hall.
DOSIL, J. ed.: The sport psychologist’s handbook. A guidefor sport-specific
performance enhancement. Chichester, W est Sussex, 2006, John Wiley & Sons.
ECCLES, D. W.-TENENBAUM , G.: A social-cognitive perspective on team
functioning in sport. In TENENBAUM, G.-EKLUNK, R. eds: Handbook
o f sport psychology. H oboken, NJ, 2007, John Wiley 8c Sons.
Felhasznált irodalom 307
GILL, L. D.: Psychological dinamic o f sport and exercise. Cham paign, IL, 2000,
H um án Kinetics.
HEWSTONE, M.-STROEBE, W .-C O D O L, J. P.-STEPHENSON, G. M. szerk.:
Szociálpszichológia. Budapest, 1995, Közgazdasági és Jogi Kiadó.
JACOBS, R.-CAMPBELL, D.. The perpetuation of an arbitrary norm
tradition through several generations o f a laboratory microculture.
The Journal ofAbnorm al and Social Psychology, vol. 62 (1961) N o. 3.
649-658. p.
LAVALEE, D.-KREMER, J.-MORAN, A.-WILLIAMS, M.: Sport psychology,
contemporary themes. New York, 2004, Palgrave Macmillan.
LEUNES, A. D .-NA TION , J. R.: Sport psychology. A n introduction. Chicago, 1996,
Nelson-Hali.
MABRY, E. A.-BARNES, R. E.: The dynamics ofsmallgroup communication.
EnglewoodCliffs, NJ, 1980, Prentice Hall.
MÉREIF.: Közösségek rejtett hálózata. Budapest, 2001, Osiris.
M IN D E N H ÉTEN H ÁBO RÚ [Any Given Sunday] (1999, Olivér Stone)
MORAN, A. P.: Sport and exercise psychology. A critical introduction. London, 2003,
Routledge, 95-123. p.
NAWROCKA W.: Analysis and form ing a system of interpersonal relations
in sport team as im portant elements o f coaching process.
Psychologia i wspólczesny sport. (1976) SiT, Warszawa (In Polish).
PATTERSON, M. M .-CARRON, A. V.-LOUGHEAD, T. M.: The influence
o f team norm s on the cohesion - self-reported perform ance relationship:
a multi-level analysis. Psychology o f Sport and Exercise, vol. 6 (2005) 479-493. p.
SCHRIESHEIM, J. F.-SCHRIESHEIM, C. A.: A Test of the path-goal theory
of leadership and somé suggested directions fór future-research.
Personnel Psychology, vol. 33 (1980) No. 2. 349-370. p.
TUCKMAN, B.: Developmental sequence in small groups. Psychological
bulletin, vol. 63 (1965) 384—399. p.
VEACH, T. L.-MAY J. R.: Fór the good o f the whole. In MURPHY, S. ed.:
The sport psych handbook. Cham paign, IL, 2005, H um án Kinetics.
WEINBERG R. S.-GOULD, D.: Foundations o f sport and excercise psychology.
Champaign, IL,1995, H um án Kinetics.
VIII. PICI LÁBAK A PÁLYÁN, AVAGY A FIATALKORI
SPORT PSZICHOLÓGIÁJA
ANSHEL, M. H.: Sport psychology. From theory to practice. San Francisco, 2003,
Benjámin Cumm ings, 311-353. p.
COLÉ, M.-COLE, S. R.: Fejlődéslélektan. Budapest, 2006, Osiris.
308 Fejben dől el - Sporfpszichológia mindenkinek
FISCHMAN, M. G.-OXENDINE, J. B.: M otor skill learning fór effective
coaching and perform ance. In WILLIAMS, J. M. ed.: Applied sport psychology.
Personal growth to peakperformance. New York, NY, 1998, McGraw-Hill.
JARVIS, M.: Sport psychology. A student’s handbook. New York, 2006, Routledge,
165-178. p.
LAVALEE, D.-KREMER, J.-M ORAN, A.-WILLIAMS, M.: Sport psychology,
contemporary themes. New York, 2004, Palgrave Macmillan, 158-180. p.
LEUNES, A.: Introducing sport psychology. A practical guide. London, 2011,
Icon Books, 146-155. p.
MARTENS, R.: Joyand sadness in childrens sports. Champaign, IL, 1978,
H um án Kinetics.
MARTENS, R.: Successful coaching. Champaign, IL, 2004, H um án Kinetics,
191-212. p.
MARTENS, R.-SEEFELDT, V.: Guidelines fór children’s sports. W ashington, 1979,
A merican Alliance fór Health, Physical Education, Recreation and Dance.
MEINEL, K.-SCHNABEL, G.: Bewegungs lehre - Sportotorik volk und Wissen,
Volkseignerverlag, Berlin, 1987, Volk un d Wissen.
MÉREI F.-V. BINÉT Á.: Gyermeklélektan. Budapest, 2003, Medicina.
SHAW, D.-GORELY, T.-CORBAN, R.: Sport and excercisepsychology.
New York, 2005, BIOS Scientific Publishers, 65-68. p.
SMITH, L. H.-KAYS, T. M.: Sports psychology fór dummies. Mississauga, 2010,
John Wiley and Sons Canada, 243-281. p.
SMOLL, F. L.-SM ITH, R. E.: Sports andyour child. A 50-minute guide fó r parents.
Portola Valley, CA, 1999, W arde.
SMOLL, F. L.: Im proving the quality o f coach-parent relationship in youth sport.
In WILLIAMS, J. M. ed.: Applied sport psychology. Personal growth to peak
performance. New York, NY, 1998, McGraw-Hill.
TENDLER, J.-CARTER, B.: The M entáigam e ofpoker, proven strategies
fór improving tilt control, confidence, motivation, copingwith variance,
and more. [e-book], 2011, Jared Tendler.
VIKÁR GY.: A z ifjúkor válságai. Budapest, 1980, Gondolat.
WIESE-BJORNSTAL, D. M.-LAVOI, N. M .-OM LI, J.: Child and adolescent
developm ent and sport participation. In BREWER, B.W. ed.:
Handbook o f sports medicine and Science, sport psychology. New York, 2009,
lohn Wiley & Sons.
WILLIAMS, A. M .-DAVIDS, K.-BURW ITZ, L.-WILLIAMS, J. G.:
Visual search strategies in experienced and inexperienced soccer players.
Research Quarterly fór Exercise and Sport, vol. 65 (1994) 127-135. p.
Felhasznált irodalom 309
IX. FÉL LÁBBAL A SIKER KAPUJÁBAN -
A SÉRÜLÉS PSZICHOLÓGIÁJA
ANDERSEN, M. B.: Doing sport psychology. Champaign, IL, 2000,
H um án Kinetics, 223-237. p.
ANDERSEN, M. B.: Sport psychology in practice. Champaign, IL, 2005,
H um án Kinetics, 93-108. p.
BAKÓ T.: Verem mélyén. Könyv a krízisről. Budapest, 2004, Psycho Art.
BREWER, B. W.: Injury prevention and rehabilitation. In BREWER, B. W. ed.:
Handbook o f sports medicine and Science. Sport psychology. New York, 2009,
John Wiley & Sons, 75-86. p.
BREWER, B. W.: Psychology o f sport injury rehabilitation.
In TENENBAUM, G.-EKLUNK, R. eds: Handbook o f sport psychology.
H oboken, NI, 2007, John Wiley & Sons, 404-424. p.
BROWN, C.: Injuries. The psychology o f recovery and rehab. In MURPHY, S. ed.:
The sportpsych handbook. Cham paign, IL, 2005, H um án Kinetics, 215-236. p.
CAPLAN, G.: Prevention o f mentái disorders in children. New York, 1961,
Basic Books.
CASHMORE, E.: Sport psychology. The key concepts. London, 2002, Routledge.
HERMÁN J.: Trauma és gyógyulás. A z erőszak hatása a családon belüli
bántalmazástól a politikai terrorig. Budapest, 2003, Háttér.
HOROW ITZ, M. J.: Stress response syndromes. N orthvale, 1986, Jason Associates.
KÜBLER-ROSS, E.: A halál és a hozzá vezető út. Budapest, 1988, Gondolat.
LEUNES, A.: Introducing sport psychology. A practical guide. London, 2011,
Icon Books, 132-145. p.
MORAN, A. P.: Sport and exercise psychology. A critical introduction. London, 2003,
Routledge, 243-265. p.
TAYLOR, J.-W ILSON, G. eds: Applying sport psychology. Four perspectives.
Champaign, IL, 2005, H um án Kinetics, 187-206. p.
WILLIAMS, J. M.-ROTELLA, R. J.-HEYMAN, S. J.: Stress, injury
and the psychological rehabilitation o f athletes. WILLIAMS, I. M. ed.:
Applied sport psychology. Personal growth to peak performance.
New York, NY, 1998, McGraw-Hill.
WILLIAMS, I. M.-ANDERSEN M. B.: Psychosocial antecedents
of sport injury and interventions fór risk reduction.
In TENENBAUM, G.-EKLUNK, R. eds: Handbook o f sport psychology.
Hoboken, NJ, 2007, John Wiley 8í Sons, 379-403. p.
SELYE J.: Stressz distressz nélkül. Budapest, 1976, Akadémiai Kiadó.
CROSSMAN, J.-JAMIESON, J. Differences in perceptions of seriousness
and disrupting effects of athletic injury as viewed by athletes
and their trainer. Perceptual and M otor Skills, vol. 61 (1985) No. 2.
1131-1134. p.
310 Fejben dől el - Sportpszichológia mindenkinek Felhasznált irodalom

DANISH, S. J.-PETITPAS, A. J.-HALE, B. D.: Life development XI. SZEX A SPORTBAN, SPORT A SZEXBEN
intervention fór athletes. Life skills through sport. The Counseling
Psychologist, vol. 21 (1993) 352-385. p. BALON, R.-SEGRAVES, R. T. eds.: Handbook ofsexual dysfunction. Boca Raton,
ADD1SON, T.-KREMER, J.-BELL, R.: U nderstanding the psychology FL, 2005, Taylor 8c Francis.
o f pain in sport. Irish Journal o f Psychology, vol. 19 (1998) No. 4.486-503. p. BANCROFT, J.: H um án sexualityand itsproblems. 3rd ed. Edinburgh/New York,
2009, Churchill Livingstone/Elsevier.
The 5th ESSM Oxford Sexual Medicine Course, 2011.
X. A MEGEDZETT ÉTVÁGY, AVAGY EVÉS- HEVESI K.: Szex. A pszichológusi dívány titkai. Budapest, Kulcslyuk Kiadó.
ÉS TESTKÉPZAVAROK A SPORTBAN Megjelenés alatt.
McANULTY, R. D.-BURNETTE, M. M. eds.: Sex and sexuality. W estport, CT,
DEMETROVICS ZS.-KURIMAY T.: Testedzésfiiggőség: a sportolás, 2006, Greenwood Publishing.
m int addikció. Psychiatria Hungarica, 23. évf. 2008. 2. sz. 129-141. p. BASSON, R.-ADAIKAN, G.-BECHER, E.-CLAYTON, A.-GIULIANO, F .-
DUKAY-SZABÓ SZ.: A sportolás és az evészavarok összefüggései. KHOURY, S.-M OTO, 8c SHARLIPI. eds: Sexual medicine. Sexual
In TŰRY F. -PÁSZTHY B. szerk.: Evészavarok és testképzavarok. dysfunctions in mén and women. Paris-B oston, 2010, Health Publication.
Budapest, 2008, Pro Die. POSNER, R. A.: Sex and reason. Cambridge, 1992, H arvard University Press.
HAUSENBLAS, A. H.-GIACOBBI Jr., P. R.: Relationship between exercise PORST, H.-BUVAT, J. eds.: Standard practice in sexual medicine. Oxford, 2006,
dependence sym ptom s and personality. Personality and Individual Blackwell.
Differences, vol. 36. (2004) 1265-1273. p. RAMAGE, M.: ABC of sexual health. M anagem ent o f sexual problem s. [Clinical
LUKACS L.-TŰRY F.: Modern pszichoszomatikus zavarok a testideálok jegyében. Review] British Medical Journal, vol. 317 (1998) No. 7171. 1509-1512. p.
[online] (2003) http://www.medlist.eom/HIPPOCRATES/V/6/372main.htm REIS, H. T.-SPRECHER, S. eds.: Encyclopedia o f humán relationships.
2008-04-10. Thousand Oaks, 2009, Sage.
PÁSZTHY B.-MAJOR M.: Gyermek- és serdülőkori evészavarok. SAND, M.-FISHER, W. A.: W om en’s endorsem ent of models of female sexual
In TŰRY F.-PÁSZTHY B. szerk.: Evészavarok és testképzavarok. response. The nurses’ sexuality study. The Journal o f Sexual Medicine.
Budapest, 2008, Pro Die. vol. 4 (2007) No. 3. 708-719. p.
POPÉ, H. G.-KATZ, D. L.-H UD SON , J. I.: Anorexia nervosa and „reverse The Journal o f Sexual Medicine. Basic Research and Clinical Studies in Male
anorexia” am ong 108 malebodybuilders. Comprehensive Psychiatry, and Female Sexual Function and Dysfunction (2010-2011). Blackwell.
vol. 34(1993) 406-409. p.
RESCH M.: Evészavarok a sportban - sport az evészavarokban. Orvosi Hetilap,
148. évf. 2007.40. sz. 1899-1902. p.
SUNDGOT-BORGEN, J.-KLUNGLAND, M.-TORSTVEIT, G.-ROLLAND, C.:
Prevalence of eating disorders in male and female elite athletes.
Medicine and Science in Sports and Exercise, vol. 31 (1997) No. 5.
SZABÓ, A: Exercise addiction. A psychological dysfunctionor a sym ptom
o f a dysfunction? A monograph presented to Eötvös Loránd University’s
committee ofhabilitation. (2008)
TŰRY F.: A z evészavarok és gasztroenterológiai megbetegedések
magatartásorvoslási szemlélete, [online] (2003)
http://www.medlist.eom/HIPPOCRATES/V/6/368.htm
TŰRY F.-PÁSZTHY B. szerk.: Evészavarok és testképzavarok. Budapest, 2008,
Pro Die.
TŰRY F.-SZABÓ P.: A táplálkozási magatartás zavarai. A z anorexia nervosa
és a bulimia nervosa. Budapest, 2000, M edicina, 61. p.
 M enczel Z suzsanna

Tanácsadó szakpszichológus, a Semmelweis Egyetem Egészség-

tudományi Karának oktatója. Egyéni és családterapeuta. Érdek­

A kiadásért felel Kőrössi P. József
a N oran Libro Kiadó Kft. ügyvezető igazgatója lődési területe: evés- és testképzavarok, étkezési szokások és
w ww .noranlibro.hu / kiado@ noranlibro.hu
gasztronómia, szenvedélybetegségek, sportpszichológia, illetve
Felelős szerkesztő M árkus József
K orrektor Fogarasy Judit mindezek kulturális összefüggései.
Borító Szepesi-Szűcs Barbara
N yom dai előkészítés és tipográfia G róf Levente
D r. L én ár t Á gota, PhD
Készült a debreceni Kinizsi Nyom dában
Tanszékvezető egyetemi docens, a Semmelweis Egyetem Test-
Felelős vezető Bördős János ügyvezető igazgató
nevelési és Sporttudományi Kar Pszichológia Tanszékének veze­

tője. A magyar olimpiai csapat vezető sportpszichológusa, a ha­

zai sportpszichológus-szakképzés megteremtője. Sportágában

nemzetközi eredményeket e lé rt versenyző.

I mre T óvári Z suzsanna

Pszichológus, sportszakpszichológus, tréner. Tíz éve dolgozik él­

sportolókkal és sportcsapatokkal.Jelenleg a férfi vízilabdaválogatott,

a Vasas és a magyar olimpiai csapat pszichológusa. A győzelmek

mellett fontosnak tartja, hogy a sportolók megtalálják azt a legben­

sőbb, legerősebb énjüket, akivel később a civil életükben is sikere­

sek lehetnek.

3490 FT

N oran L ibro
www.noranlibro.hu
kiado@ noranlibro.hu