u s z Á MA IBN Mu N QI Dz

INTELMEK KÖNYVE
Sorozatszerkesztők
Puskás Ildikó
Simon Róherc
 -
F K
UszÁMA
0 E
I BN

N M UNQIDZ
L
T
E
E
T
s INTELMEK
.. I
KONYVE
0 Egy szíriai emír
,
R
memoarJa F
a keresztes háborúk
I korából 0

E Arab eredetiből fordította,

a jegyzeteket és az utószót írta R
Simon Róbert
N
R
T
Á
A
s
L

E 0

CORVINA
s K
 A magyar fordítás
1-Iarrwig Derenbourg (Kitáb al-i"ribár, Ernest Leroux, 1886)
és Philip K. Hitei (Usámah's Memoirs entitled Kitáb a/-i"tibár,
Princeton Oriental Texts, vol.l, Princeton, PUP, 1930;
reprint: Maktaba ath-Thaqáfa ad-díníjja, al-Qáhira, é.n.)
szövegkiadásai alapján készült

Fordította, a kommentátorokat és az utószót írta

© Simon Róbert

Szerkesztette
Puskás Ildikó

Borítóterv, tipográfia: Tóth Péter

A címlapon Muhammad ibn "Íszá ibn Íszmá"il

al-Hanafl al-Aqszarání miniatúrája
Ms. Add. 18866., 14. század,
British Library, London

Kiadja 2006-ban a Corvina Kiadó Kft.,

az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók
és Könyvterjesztők Egyesülésének tagja.

1072 Budapest, Rákóczi út 16.

E-mail: corvina@t-online.hu

A könyv a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jelenik meg.

nka
Nemzoli Ku\lur.ilis Alap

Jelen kiadvány a jogtulajdonos írásos engedélye nélkül sem részben, sem egészben
nem másolható, sem elektronikus, sem mechanikai eljárással, ideértve a fénymá-
solást, számítógépes rögzítést vagy adatbankban való felhasználást is!

Felelős kiadó: Kúnos László, a Corvina igazgatója

Műszaki vezető: Tllvés F.v•
 ,
Első resz
'
HARCOK,UTAZASOK

Zangí atábég seregében (1135-1138)1

(Zangí atábég2) értesült arról, hogy a csatában a muszlimok nem

vesztettek sok halottat. Még (a csata előtt) odaérkezett az atábéghez
Ibn Bisr, al-Imám ar-Rásid ibn al-Musztarsid bi'lláh3 (Allah irgal-
mazzon az apának is, és a fiúnak is4) küldötteként, hogy a kalifához
hívja őt. Ibn Bisr résztvett a csatában, aranyozott páncéling (dzsau-
san) volt rajta, ám lándzsájával a mellébe döfött egy frank5 lovag,

I A címek nem szerepelnek az eredeti arab szövegben. Az Escona/ban található u11icum szö-
vegében az első 21 fólió hiányzik, az elbeszélés Zangí atábég 1135. évi Qjnneszrín-i győ­
zelmével kezdődik, amelyben Uszáma is részrvett. A textus a mondat közepén kezdődik.
2 cJmád ad-Dín Zangí al-Mauszil, a mai Mószul emírje volt 1127 szeptembere és 1147
szeptem~ere között (Id. hozzá: El, s.v. Zengí, VIIl:!224sq- K.V. Zetterstéen). Tevékeny
részt vállalt kora hatalmi küzdelmeiben, s a források dicsérik katonai, szen,ezői kép-
pességeir, azt, hogy az uralma alatt álló területek gazdaságilag prosperáltak, ám nem
hallgatják el azt, hogy semmi eszközről nem riadt vissza tervei megvalósítása során.
Az atábég perzsa-török méltóságnév (ata = ,,atya", hek = ,,úr", ,,fejedelem"), eredetileg
a szaldzsúq kor török hercegei! szolgáló testőr vagy nevelő címe, majd a régens vagy
ténylegesen uralkodó emírek elnevezése lett (Id. E/2, s.v. atabak v. atabek, francia verzió,
I:753sq (Cl. Cahen). A titulust az Ajjúbidák és a Mamlúkok idején is használták.
l CAbbászida kalifa, uralkodott 1135. szept. 7.-1136. aug. 8. között.
4 Vagyis a kalifa atyjának is és neki is. A formulát az elhunytakra mondják.
5 A klasszikus iszlámban gondos különbséget tettek a különböző keresztény népele-
mek között, akikkel a muszlimok kapcsolatba kerültek: 11aszrání volt a neve a muszli-
mokkal együtt élő ah/ adz-dzimmaboz tartozó kereszténynek; rúmí (kollekcivum: ar-
Rúm) volt a bizánci görögök neve, végül ifrandzmak (,,frank") nevezték a kereszteseket
(a mai kollokviális arab nyelvhasználatban az utóbbi egyáltalában „európait" jelent).

5
akit Ibn ad-Daqíqnak6 neveztek, s a lándzsa a hátán jött ki (Allah
irgalmazzon neki!).
A frankok között számosan meghaltak. Az atábég (Allah irgal-
mazzon neki!) parancsot adott, hogy gyűjtsék össze a fejeket a várral
szemközti mezőn., s háromezer fejet számoltak össze.

Sajzart mego.rtromoljdk a bizánciak és a frankok

Ezután a bizánci császár7 a.H. 532-benS ismét (Szíria) vidékei

ellen vonult. Szövetséget kötött a frankokkal (Allah hagyja őket
cserben!), s megegyeztek abban, hogy Sajzar9 ellen vonulnak. Szaláh
ad-dín 10 ekkor ezeket mondta nekem: ,,Látod-e, mit csinált ez
a nyúlszívű gyerek?" Ezen a saját fiát, Siháb ad-Dínt értette. ,,Mit
cselekedett?" - kérdeztem én. ,,Üzenetet küldött nekem, hogy néz-
zek valaki után, aki átveszi a város vezetését." ,,És mit tettél ezután?"
- kérdeztem. ,,Üzentem az atábégnek, mondván, hogy vedd át a vá-
rosodat!" ,,I-Ielytelenül cselekedtél", mondtam erre én, ,,az atábég azt
fogja mondani neked: 'amikor ott volt neki a hús, akkor megette, ám
amikor már csak a csont maradt, odahajította nekem."' ,,Mit tegyek
hát?" - kérdezte ő. ,,Én magam maradok ott Sajzarban", feleltem, ,,s
ha a magasságos Allah épségben megőrzi, az a te boldogulásodra
lesz, s az orcád fényes lesz urad előtt, ha pedig elfoglalják a várost,
s ott leljük a halálunkat, azzal a mi végünk teljesedik be, s téged nem
érhet semmi gáncs." Ö erre így felelt: ,,Soha senki nem szólt még így
énhozzám."

6 Szó szerint: 'a liszt fia" (esetleg: ,,a vékony alkatú fia"), valószinüleg a Benedictus el-
torzulása, amit annak idején a franciában Beuedeitnek ejthettek.
7 II. Jóannész Komnénosz (1118-1143), a Komnénosz dinasztia legjelentősebb
uralkodója, aki sikeres harcokat folytatott a Balkánon, ll. István magyar király ellen,
majd az 1130-as években Kis-Azsiában és Szíriában. (1137-ben győztesen vonult be
Antiokhciába, Id. hozzá: Ostrogorsky 2001:328-332.
8 l.sz. 113 7. szeptember 19.-1138. szeptember 8.
9 Észak-Szíria stratégiailag igen fontos városa (C'száma szülőhelye), az Oronrész jobb

partján (Id. hozzá: EJ2, s.v. Shaywr, IX:410sq-J.M. Mouton). Ókori neve Sizara, amely
már az óegyiptomi Amarna-levelekhen előfordul. A várost Larissza névvel a Szelcu-
kidák alapítják meg újra, ám régi neve a római kortól újra használatos (az iszlámcliít-
ri költészetben lmru'l-Qaisznál előfordul). Aaz arabok 638-ban foglalják el. Ezucún is
fontos stratégiai csomópont lesz, s a 10. században Bizánc, a Hamdánidák és a Fátimi-
dák harcolnak érte.: 968-70-ben, majd 999 után nyolcvan évig a bizánciak birtokoljúk.
A város virágkora Uszáma családja, a Banú Munqidz uralma idején jött el 1081 ut:ín
(11 ;7-ig négy fejedelem uralkodott a családból). A Banú :'vlunqidz a Kinána téirzshiíl

6
 Mivel úgy vélekedtem, hogy így fog cselekedni, juhokat, nagy
mennyiségű lisztet és zsírt szereztem be, s minden egyebet, amire
egy ostrom során szükség van. Alkonyatkor azonban éppen a házam-
ban voltam, amikor küldött érkezett tőle, aki azt közölte, hogy „azt
üzeni neked Szalád ad-dín, hogy holnapután Mószulba 11 vonu-
lunk." Ennek hallatán súlyos gond nehezedett a szívemre, s így szól-
tam: ,,Hagyjam a gyermekeimet, fivéreimet és a családomat az ost-
romlott városban, s én magam vonuljak Mószulba?"
Amikor fölvirradt, Szaláh ad-dínhez lovagoltam, aki a sátrában
tartózkodott, s engedélyt kértem tőle, hogy Sajzárba mehessek, ahol
utánpótlást és pénzt vehetek magamhoz az útra. ,,Indulj oda", mond-
ta, ,,de ne vesztegesd az időd!"i2
Nyeregbe szálltam és indultam Sajzárba. Ott olyasmi tárult a sze-
mem elé, ami elborzasztotta a szívem: a fiamat legyűrte (az ellen-
ség), s gyalogosan egészen a házamig nyomultak, ahonnan elvittek
mindent, a sátrakat, fegyvereket és a berendezést, foglyul ejtették
a szeretteimet, s menekülésre késztették a társaimat. 13 A csapás nagy
és rettenetes volt.

Uszáma Damaszkuszban (1138-1144)

A körülmények arra késztettek, hogy Damaszkuszba menjek. Az

atábég követei egymást váltották Damaszkusz uránál, hogy küldjön visz-
sza engem hozzá. Nyolc esztendőt 1 4 maradtam a városban és számos
ütközetben vettem részt ott. Damaszkusz ura15 (Allah irgalmazzon

származott, és a 11. század elején telepedtek le Szíriában, s léptek az aleppói Mirdá-

szidák szolgálatába. Az utóbbiak engedték át nekik a Sajzar környéki területet, majd
a család feje, Szadíd al-Mulk <Alí 1081-ben vásárolta meg a várost Bára bizánci püs-
pökétől. Ennek az időszaknak a történetét éppen Uszáma munkájából ismerjük jól.
A város kulturálisan is jelentős jelentős szerepet játszott ebben az időben.
IO Szaláh ad-dín Muhammad Zangí helytartója volt Hamában.
11 Ebben az időben Zangí atábég l\1ószulban tartózkodott.
12 A „Sajzar" utáni szöveg csak hozzávetőlegesen kikövetkeztethető.
13 Ebben a mondatban is az arab szövegben több bizonytalan olvasat található (a mi
fordításunk Hitti 27 javaslatait követi). Lehetséges másik fordítás: ,,a fiam (bátran) küz-
dött, majd leszállt (názala) a lóról, s a házamhoz nyomult (nafadza), ahol magához vett
mindent ... " Uszáma kedvenc fiáról van szó, neve Adud ad-Dawla Abú'l-Fawárisz
!vlurhaf.
14 Tudjuk, hogy 532/1137-8-ban, Sajzar ostroma idején még otthon volt, 539/114-5-
ben viszont már Egyiptomban találjuk őt, vagyis csak hét évet lehetett Damaszkuszban.
15 !1,fo<ín ad-Dín Anár, az első búrida wazír (megh. 1149).

7
neki!) elhalmozott engem ajándékokkal és javadalmakkal (iqtác).
Kitüntetett azzal, hogy a közelében tartott és megtisztelt engem.
Mindezt tetézték a MuCín ad-Dín amír részéről tapasztalt további
kegyek, az, hogy kíséretében lehettem és gondot fordított a dolgaimra.
Idővel azonban olyan dolgok adódtak, amelyek szükségessé tették
azt, hogy Egyiptomba menjek. Ennek során otthoni berendezésem és
fegyverzetem odaveszett, mivel nem vihettem ezeket magammal.Java-
im elvesztése újabb csapást jelentett számomra. Mucín ad-Dín amír
(Allah irgalmazzon neki!) bármennyire megértő és együtt érző volt
irányomban, s fájlalta erősen, hogy eltávozom, elismerte, hogy ebben a
dologban ő sem tud mit tenni. Odáig ment, hogy elküldte hozzám
írnokát, Mahmúd al-Musztarsidí kamarást (hádzsib) (Allah irgalmaz-
zon neki!) a következő üzenettel:
„Allahra! Ha velem lenne az emberek fele, bizony elbánnék velük
az emberek másik felével, de ha csak egyharmaduknak parancsolhat-
nék, a másik kétharmaduk ellen ők is elegendők lennének, s nem kelle-
ne elválnom tőled. Ám mindenki egy követ fúj ellenem, s nem tehetek
ellenük semmit. Ám bárhol leszel is, a köztünk lévő barátság maradjon
meg erős kötésűnek." Ennek alkalmából készült a következő versem:
Mucín ad-Dín, te a nagylelkűség hány nyakláncát
fontad a nyakam kfiré, amelyek eltéphetetlenek,
mint az örvös galambok lánca.
Nagylelkűséged engedelmes szolgáddá tett,
mert a nemesekre bilincset rak mások nagylelkűsége.
Tudtad-e vajon, hogy azért, mert hozzád tartozom
mindenfelől nyílzápor ér engemet?
Ha te nem vagy, konok természetem nem engedett volna
mások erőszakosságának, úgyhogy nem rántottam volna kardot.
Ám, mivel féltettelek az ellenség tüzétől
én magam oltottam el a lángot.

16 1H4. november 30.

17 Az eredetiben: Múzr, ami Egyiptomot is és Kairót is jelenti a mai napig. Az arab
név ókori előzményeket folytat, tudvalévően a Genezisben Micra;iím (duálisban) Noé
fiának Khámnak egyik leszármazottja (Gen.10.6), a berberek és a koptok őse.
18 A tizenegyedik fátimida kalifa (cAbd al-Madzsíd ibn Muhammad 1130-1149).
19 Az egész arab pénz- és súlymértékrendszer a dirhamra (a görög drakhmaból) és
a dinárra (a görög dénarionból, ill. a latin denariu.rból) épül. Pontos viszonyuk rend-
kívül bonyolult alakulása máig nem tisztázott teljesen (Id. Hinz 1-8, E/2, s.v. dirham -
G.C. Miles, dinár- G.C. Miles). Arányuk a vallásjogban 10:7, a gyakorlatban azonban
3:2. J\ klasszikus aranydinár súlya 4.233g volt, az ezüstdirham súlya pedig 2.97g.

8
 U.rzáma Egyiptomban (1144-llSO)

a.H. 539. Dzsumádá'l-ákhira 2-ánl6 érkeztem Kairóbal7. al-Háfiz li-

Dín Alláh 18 nyomban szállást jelölt ki a számomra, a jelenlétében díszru-
hát ajándékozott nekem, továbbá ruhatárral (takht thijáb) és száz dinár-
ra119 látott el. Felhatalmazott20 arra, hogy a fürdőjét használjam, és al-
:\fdal ibn Amír al-Dzsujús21 egyik csodálatosan szép házába szállásolt el,
amely szőnyegekkel, bútorokkal és egy teljes rézedény felszereléssel volt
ellátva, amelyből semmit nem kellett visszaadni (Iá yusztacád min-hú).
l losszú ideig éltem ott tiszteletben, megbecsülésben és folyamatos kegy-
ben, egy könnyen behajtható javadalom (iqtác zádzsin) birtokosaként.
A feketék (szúdán) között, ezek igen számosan voltak, vita és viszály
támadt ekkor, mégpedig egyfelől a Rajhánijja (ők al-Háfiz rabszolgái
voltak), másfelől a Dzsujúsijja, az alexandriaiak és a Farahijja22 között.
A Rajhánijja volt az egyik oldalon, az összes többi, szövetkezve a Rajhá-
nijjával, a másik oldalon állt. A különleges őrségből (szibján al-khássz)
egy csapat csatlakozott a Dzsujúsijjához. Mindkét félből számosan gyűl­
tek össze. al-Háfiz távol volt tőlük.23 Küldöttei egymást váltották közöt-
tük, mert mindent elkövetett, hogy békét szerezzen közöttük, ám azok
elhárították a közvetítését. A Rajhánijja és a város lakói vele tartottak. 24
Másnap reggel25 összecsaptak Kairóban, s a Dzsujúsijja és szövet-
ségesei bizonyultak erősebbnek a Rajhánijjával szemben, akik közül
Amír al-Dzsujús kis piacánál (szuwajqa) ezer ember megöltek, akiknek a
holtteste elzárta az utat a piachoz. Mi az éjszakát és a reggelt is fegyver-
ben töltöttük, attól tartva, hogy bennünket is megtámadnak, mivel már
előfordult ilyesmi Egyiptomba való jövetelem előtt.
Miután a Rajhánijja embereit megölték, az emberek úgy gondolták,
hogy al-Háfiz elítéli majd ezt és végez a gyilkosokkal. Ám ő ekkor halá-
los beteg volt, s két nap múlva meg is halt (Allah irgalmazzon neki!).26
Így aztán haja szála sem görbült meg senkinek.27

20 A kéziratban e szó olvashatatlan, a kikövetkeztetett értelem csak coniecrura.

'l Az amír al-dzsu;iís (,.a hadsereg parancsnoka") címet ekkor a nagy hatalmú - ör-
mény származású - wazír Badr al-Dzsamálí viselte.
22 Ebben az időben fekete rabszolgák alkották a Fátimidák seregének nagyrészét,
a Rajhánijja, stb nevek e különhöző egységeiket jelenti.
23 Dcrenbourg ghalaba olvasata helyett nyilvánvalóan ghábát kell olvasnunk.
24 Az arab szöveg itt zavaros (ott csupán ennyi áll: .,ők vele voltak, a város egyik ré-
szében"), az adott fordítás csak következtetés.
!5 Az összecsapás 1149. szeptember 2 3-án történt.
26 1149. október 10-én.

9
 Utána, legkisebb fia, az-Záfir bi-Amri'lláh ült a trónra28, aki Nadzsm
ad-Dín ibn Maszált, egy akkor már idős embert, tette meg wazítjának.
Szaif ad-Dín Abú'l-Haszan CAJí ibn asz-Szallár amír (Allah irgalmazzon
neki!) ekkor a maga kormányzóságában29 (wilája) tartózkodott, csapa-
tokat toborzott, összegyűjtötte őket és Kairó ellen vonult, ahol a házához
vette útjác.30 az-Záfir bi-Amri'lláh nyomban összehívta az amírokat a
wazírok üléstermébe és elküldte hozzánk a háznagyot (zimám al-quszúr),
hogy adja tudtul a következőt: ,,Ó amírok! Ez a Nadzsm ad-Dín a wazí-
rom és a helyettesem. Aki nekem engedelmeskedik, az engedelmesked-
jen neki is és kövesse a parancsait!" Az amírok így feleltek: ,,Mi Urunk
rabszolgái vagyunk, hallunk és engedelmeskedünk." A háznagy ezzel
a válasszal tért vissza.
Egy Lakrún nevű hajlott korú amír ekkor ezt kérdezte: ,,Hagyjuk,
hogy CAlí ibn asz-Szallárt megöljék?" ,,Allahra! Nem!" - kiáltották.
,,Akkor indulás!" - mondta Lakrún Azzal kitódultak a palotából, föl-
nyergelték a lovaikat és az öszvéreiket, és indultak Szaif ad-Dín ibn asz-
Szallár segítségére. Amikor az-Záfir látta ezt, s képtelen volt bármit is
tenni ez ellen, akkor Nadzsm ad-Dín ibn Maszálnak nagy summa pénzt
adott e szavak kíséretében: ,,Indulj al-Hawfba31, s gyűjts és toborozz
embereket, ne sajnáld rájuk a pénzt, és űzd el Ibn asz-Szallárt!" Nadzsm
ad-Dín fel is kerekedett.
Ibn asz-Szallár közben bevonult Kairóba, s ment egyenesen a wazí-
rok üléstermébe. A hadsereg egyhangúan engedelmességet fogadott
neki, amit ő bőkezűséggel viszonzott. Nekem azt parancsolta, hogy tár-
saimmal együtt töltsem az éjszakát az ő házában, amelyben egy külön
részt jelölt ki számomra.
Ibn Maszál eközben al-Hawfban nagyszámú Lawáta berbert32,
egyiptomi csapatokat, szudániakat és arabokat toborzott. CAbbász Rukn
ad-Dín, CA]í ibn asz-Szallár mostohafia ekkor kivonult a városból és
sátrát Kairón kívül állította föl. Másnap reggel nagyszámú Lawáta ber-

27 Az eredetiben egy régi arab közmondás áll (w11-má'11tataha ft-há ca11azá11), vagyis
,,nem akadt még két kecske sem, akik emiatt összeakasztották volna a szarvukat".
28 Ahú Manszúr lszmácíl kalifának ( 1149-1154) volt ez a timlusa (,,Aki Allah akarata
által győz"); ekkor 18 esztendős volt.
29 Ez Alexandria és Buhajra volt.
30 A nafadza ilá ilyen jelentéséhez Id. Dozy, Supplément, Il:704.
31 Jáqút, M1/dzs11m, 11:322 szerint két 1-lawfis található a Delta keleti részén, egy nyu-
gati és keleti, amelyekhez több falu tartozik.
32 Ókori előzményekre visszamenő fontos berber etnikai csoport (Id. hozz:íjuk: !·:/!,
francia verzió, V:699-702 - T. Lewicki). Őseik (Lebu néven) már az i.c. 13. súzadi

10
ber, élükön Ibn Maszál egy rokonával CAbbász tábora ellen vonulc. Egy
cspat egyiptomi cserbenhagyta CAbbászt és elmenekülc. Ez utóbbi azon-
ban rabszolgáival és a hozzá hű katonáival kitartott a helyén egész éjsza-
ka. Ennek híre eljutott lbn asz-Szallárhoz, aki még azon az éjjelen magá-
hoz hivatott engem - én akkor a házában tartózkodtam. Így szólt hozzám:
„Ezek a kutyák (az egyiptomi csapatokat értette ezen) mindenféle
jelentéktelen dolgokkal (qawáric) foglalták el az amír vagyis CAbbász
figyelmét, amíg úszva át nem kelt hozzá egy csapat Lawáta berber.
Ekkor cserbenhagyták őt és elmenekültek. Egyesek közülük a házaikba
mentek Kairóban, míg az amír feltartotta a támadókat."
„Uram" - feleltem neki, ,,lovagoljunk oda még hajnalban, s még
mielőtt a Nap magasra hágna, végzünk velük - ha a magasságos Allah is
úgy akarja." ,,Rendben van", mondta, ,,légy a nyeregben kora reggel!"
Így aztán kora reggel kivonultunk ellenük. Nem menekült meg
közülük senki, csak azok, akik lovaikkal átúsztak a Níluson. Ibn Maszál
rokona fogságba esett és fejét vették.
Az egész sereg ekkor CAbbász alatt egyesült, aki azt lbn Maszál ellen
vezette. DalásználH találkozott az ellenséggel, amely vereséget szenve-
dett, s lbn Maszál is ott maradt a csatatéren. A feketék és a többiek közül
hétezren haltak meg. lbn Maszál fejét Kairóba hozták. Ezek után senki
nem tanúsított ellenállást Szaif ad-Dín ellen, s nem emelt szót ellene.
az-Záfir pedig átnyújtotta neki a wazírátus köntösét, s az al-Malik
al-cÁdil (,,az igazságos uralkodó") címet (laqab) adományozta neki. Ibn
asz-Szallár pedig átvette a kormányzati teendőket. Ekképpen alakultak
a dolgok.
az-Záfir azonban ellenérzést táplált iránta, gyűlölte őt és rosszat for-
ralva ellene, a megölését tervezte. Megegyezett a testőrei közül egy cso-
port elő~elő fiatalemberrel (szibján al-khássz) és másokkal, akiket aján-
dékokkal megnyert, hogy megtámadják a házát és megölik őt. Ramadán
hónapja volt34_ az-Záfir emberei összegyűltek egy házban al-Malik al-

egyiptomi forrásokban felbukkannak (az Ószövetségben: Lúbím v. Lehabím névvel

szerepelnek, s ők a görögök Libüesz népe). Nevük eredetileg a Kürénaika mentén
lakó törzset jelöli, ám a későbbiekben így nevezik az ókoriak a mediterrán partvidé-
ken lakó északafrikai törzseket Egyiptomról az Atlanti Óceánig. A szorosanverr
Lawáta 14 ágazatra oszlott, amelyek Egyiptomban (irt főleg Alexandria és Kairó kör-
nyékén nomadizálrak), Barqában, Tripoliránában, Túniszban, Algériában, Marokkó-
ban, sőt még a középkori Szicíliában is laktak.
33 Város és közigazgatási egység számos faluval Felső-Egyiptomban, Bahnaszában
a Nílus nyugati partján (Id. Jáqút, Mu'dzsam, Il:459).
34 Valószínűleg a.H. 544. ramadánkor (1150. január).

11
eÁdi] rezidenciája közelében; az éjfél bekövetkeztét vártát, s azt, hogy
aJ-cA.dil társai szétszéledjenek. Én is nála tartózkodtam ezen az éjjelen.
Amikor a vendégek befejezték a vacsorát és elszéledtek, al-CÁdil
értesült az eseményről az egyik összeesküvőtől (baCd al-muCádzsilín
caJay-hí). Hívatta két rabszolgáját, s megparancsolta nekik, hogy
támadják meg a házat, amelyben összegyűltek az összeesküvők.
A háznak - mert Allah néhányuk szabadulását akarta - két kapuja
volt, az egyik al-cÁdil házára nézett, a másik távolabb volt. Egy csa-
pat a közeli bejáratot rohamozta meg, mielőtt társaik elérték volna
a másik kaput. A bent lévők menekülésre fogták a dolgot és a másik
kapun igyekeztek kifelé. Ez utóbbiak közül vagy tízen, al-Háfiz
néhány fiatal testőre, akik a rabszolgáim barátai voltak, még akkor
éjszaka hozzám jöttek, hogy rejtsük el őket. A város arra virradt,
hogy hajtóvadászat folyt a menekülők felkutatására, s akit megtalál-
tak, azzal végeztek.

Egy meglepő esemény szemtanúja voltam azon a napon. Egy

fekete, aki részt vett az összeesküvésben, a háztetőmre menekült.
Többen üldözték őt, karddal a kezükben. A fekete a jókora magas-
ságból lenézett az udvarra, a.hol egy terjedelmes lóruszfa (nabaq) állt.
A tetőről leugrott a fára, megkapaszkodott rajta, majd lemászott róla
és egy közeli átjárón keresztül a fogadó szobába jutott, ahol egy réz
gyertyatartóra lépett, ami eltörött. Ekkor a szobában lévő málhás-
csomag (rah[) mögé lépett, s ott rejtőzött el. Az őt üldözők fentről
nézték a jelenetet. Rájuk kiáltottam, s néhány rabszolgámat küldtem
föl, hogy zavarják el őket. Odamentem ekkor a feketéhez, aki levette
a rajta lévő köntösét, s így szólt: ,,Vedd el!" ,,Allah gyarapítsa a nagy-
lelkűségedet"35, feleltem, ,,nincs rá szükségem." Ezzel elbocsátottam
őt, s mellé adtam néhány rabszolgámat, hogy kísérjék őt el. Így ő
megmenekült.

35 Arab köszönőformula.
36 A klasszikus arab irodalomban gyakori clausula mindkét korábbi történetre
vonatkozik: a fekete látszólag véletlenül megmenekül a haláltól, a tehetséges fiatal-
embert pedig minden látszólagos előzmény nélkül eléri a dicstelen vég. Az emberi
esetlegességek mögött azonban az értő értelem számára mindig felsejlik Allah akara-
ta. A sokat tapasztalt Uszáma ezért adta memoárjának a sokatmondó címet.
3i Zangí atábég fia és utóda (1118-1174), ld. a keresztesek elleni harcai hoz: Runciman
514-527.
38 Erre Ill. Balduin, jeruzsálemi király tett kísérletet 1149-ben vagy 1150-ben. 0 Aszqal:ín
a déli palesztin partvidék régi városa, az Ószövetség már a filiszteusok öt városa kiiziit1

12
 Egy alkalommal ott üldögéltem a házam előcsarnoka előtti
kőpadon, amikor egy fiatalember odajött hozzám, üdvözölt és leült
mellém. Fölfigyeltem rá, hogy ügyesen fűzi a szót, s okos beszél-
getőtárs. Valaki ekkor elhívta őt, s ő indult is vele.Utána küldtem
egy rabszolgámat, nézze már meg, miért szólították el. Én magam al-
cÁdil palotája mellett tartózkodtam. Mihelyt ez a fiatalember meg-
jelent al-cÁdil színe előtt, az parancsot adott, hogy vágják le a fejét.
Ezt végre is hajtották. A szolgám visszatért, miután megtudakolta,
hogy mi volt a vétke. Elmondták neki, hogy dokumentumokat
hamisított. Dicsőség annak, aki megszabja az életkorokat és kijelöli
a halál órájának az idejét. 36

E polgárháborúban (fitna) számos egyiptomi és fekete halt meg.

Politikai küldetésben Szíriában (1150 körül)

Egy nap al-Malik al-CÁdil (Allah irgalmazzon neki!) azt az

utasítást adta nekem, hogy készüljek és utazzam al-Malik al-cÁdil
Núr ad-Dínhoz37 (Allah irgalmazzon neki!). ,,Vegyél magadhoz
pénzt", mondta, ,,s keresd fel őt azzal, hogy vonuljon Tabarijja
(Tiberias) ellen, s vonja el a frankok figyelmét tőlünk, hogy fölkere-
kedhessünk innen és elpusztítsuk Ghazzát."
A frankok (Allah hagyja őket cserben!) ekkor kezdték Ghazzát
megerősíteni, hogy ostrom alá vehessék cAszqalánt (Aszkalont).38
,,Ó Uram!", kérdeztem tőle, ,,mit parancsolsz abban az esetben,
ha kimenti magát vagy más dolga van, ami megakadályozza őt
ebben?"
„Ha Tabarijját3 9 megtámadja, akkor add oda neki a nálad lévő
pénzt, ha pedig valami akadály merülne föl, akkor toborozz annyi
katonát, amennyit csak tudsz és vonulj cAszqalán ellen. Maradj ott,

említi Askelón néven. A muszlimok 640-ben foglalták el. A 10-ll. században a Fátimidák,
majd a Szaldzsúqok birtokában volt (a helyi emírek meglehetős önállóságával). A ke-
resztesek nem rudták elfoglalni. Másfél évszázadon keresztül egyfajta froncváros volt a
frankok és a muszlimok között rengeteg menekülttel és az egyiptomi uralkodó által kül-
dött csapatokkal. 11 H-ban, hét hónapi ostrom után III. Balduin elfoglalta. Ekkor a ke-
resztesek előretolt bástyája lett Egyiptom ellen. A Hittíni csata után ( 1187) ez a város is
Szaláh ad-Dín birtokába került, aki azt - az Oroszlánszívű Richárd elleni harc során -
lerombolta (Id. E/2, francia verzió, l:732sq - R. Hartmann-B. Lewis).
39 Herodes Ancipas alapította i.sz. 26 körül Tiberiast (Tiberius császár tiszteletére nevezte
így) a hellenisztikus városok mintájára. A zsidók kezdeti idegenkedése a helytől a 2.

13
és harcolj a frankok ellen. Irjál nekem, ha megérkeztél, hogy utasítást
adhassak a továbbá teendőket illetően."
Ezzel átadott nekem hatezer egyiptomi dinárt, egy teverako-
mány dabíqí40 ruhát, arannyal átszőtt selyemszövetet4 1, szürkemó-
kusprémet42, dimjátí43 brokátot és turbánokat. Ezen kívül néhány
beduint rendelt mellém útikalauzként. Útnak is indultam, miután
elhárított minden akadályt az utazás elől és ellátott minden szük-
séges dologgal, legyen az kicsi vagy nagy.
Amikor al-Dzsafrhoz44 közeledtünk, vezetőink így szóltak:
„Ezen a helyen alighanem frankok találhatók." Ekkor két vezetőnek
utasítást adtam, akik mahrí tevén45 ültek, hogy menjenek előttünk
(és fürkésszék körül) al-Dzsafrot. Hamarosan visszatértek, mehárí
tevéik valósággal repültek velük. ,,A frankok al-Dzsafrban vannak" -
jelentették. Megálltam, összegyűjtöttem a tevéimet, amelyeken a
pogygyászom volt, továbbá a velem lévő útitársaimat, akiket
elküldtem nyugat felé. Aztán kiválasztottam hat lovast a mamlúk-
jaim46 közül és azt mondtam nekik: ,,Menjetek előttünk, én követlek
benneteket." Ügetve elindultak, én pedig a nyomukban voltam.
Egyikük hamarosan visszatért, s így szólt: ,,Nincs al-Dzsafrban senki.
Akiket láttak, talán nomád ar~bok voltak." Ő és a beduin vezetők
vitatkozni kezdtek. Elküldtem valakit, aki nyomban visszahozta a te-
véket, s folytattam az utamat. Amikor elérkeztem al-Dzsafrba, ahol
víz, füves terület és fák találhatók, a fű között egy feketébe öltözött

században megszünt, s ez lett a talmudi stúdiumok egyik központja (itt adták ki 200 körül
a Mimát, majd a +. században a Gemárrít). A muszlimok 635-ben foglalták el. Az első
kereszteshadjárat idején először Tankréd birtokába került, majd a tripolii Raimundus lett
az ura. 1187 július 2-án Szaláh ad-Dín néhány óra alatt elfoglalta. 1240-ben hét évig ismét
a keresztesek hódították meg (Id. El, s.v. Tabaríya, Vll:580sq - Fr. Buhl).
40 Dabíq helység Dimját (Damiette) közelében Alsó-Egyiptomban, amely híres volt
luxusszövet szövő műhelyeiről (a Fátimida korban finom arannyal átszőtt szöveteket
és sokszínű lenből készített turbánukat készítettek ott). A dabíqí jelző hamarosan
szabályos márkanév lett (Id. E/2, s.v. Dabíq, francia verzió, 11:7+- G. Wiet).
41 Ez a híres sziqlátún, amelyet Bagdadban készítettek. A középkori Európában is
keresett termék volt, ezért a neve több nyelvben föllelhető (német: ciclát, spanyol:
ciclaton; francia és angol: siglaton; flamand: cinglatoen), Id. Dozy, Supplément, 1:663.
42 Muszandzsab (a szi11dzsáb = ,,szürke mókus" szóból), Id. Dozy, Supplément, 1:691.
43 Dimját (Damiette): alsó-egyiptomi város, a l\ilus keleti partján (Id. E/2, s.v. Dimyát, fran-
cia verzió, 11:300 - P.M. Holt). Számos hajótámadásnak \'Olt kitéve a bizánciak, majd a ke-
resztesek részéről. A Fátirnida kor végén és az Ajjúbida korban fontos katonai szerepet ját-
szott a muszlim-keresztes küzdelemben. A frankok többször kísérletet tettek a meghódí-
tására (1169 decemberében 1. Arnaury, jeruzsálemi király ostromolta meg sikertelenül;
1218-21-ben sikerült rő\'id időre elfoglalni, de al-Kámil visszafoglalta; 1249. júniusában

14
ember emelkedett föl, akit megfogtunk. Az embereim szétszéledtek,
s fogtak még egy embert, két nőt és néhány gyermeket. Az egyik nő
közülük odajött hozzám, megragadta a köntösömet és így szólt: ,,Ó
sajkh! Az oltalmadba ajánlom magam. ,,Biztonságban vagy", mond-
tam, ,,mi járatban vagy?" ,,Az embereid", felelte, ,,elvettek tőlem egy
ruhát, egy iázót, egy ugatót és egy gyöngyöt."
,,Aki elvett valamit tőle, az adja vissza!", mondtam a szolgáimnak.
Egyikük egy darab kelmét hozott elő, aminek a hossza lehetett vagy
két könyöknyi (dzirác). ,,Ez a ruha", állapította meg a nő. Egy másik
szolgám egy darab mézgagyantát47 nyújtott oda. ,,Ez a gyöngy",
mondta a nő. ,,És hol van a szamár és a kutya?", kérdeztem. ,,A sza-
már mellső és hátsó lábait megkötözték, és a fűben fekszik", hangzott
a válasz, ,,a kutya pedig szabadon futkos egyik helyről a másikra."
Összegyüjtöttem aztán a foglyokat, s láttam, hogy nagyon rossz
állapotban vannak, mindegyikük már csak csont és bőr. ,,Kik vagytok
ti?", kérdeztem. ,,A Banú Ubajjhoz tartozunk", felelték. A Banú Ubajj
a beduin Tajji' törzs48 ágazata (firqa), amely csupán dögöt49 eszik, ám
mégis azt mondják, hogy „mi vagyunk a legjobb arabok. Egyikünk
sem szenved elefantiázisban, leprában, egyéb krónikus betegségben
vagy vakságban." Ám ha vendég fordul meg náluk, akkor az ő elede-
lükhöz képest valami mást vágnak le és azt szolgálják fel neki.
„Mi hozott ide benneteket", kérdeztem. ,,Hiszmában50 több halom
elvermelt kölesünk van", felelték, ,,azért jöttünk, hogy magunkhoz ve-

Szent Lajos elfoglalta, de a francia sereg kapirulációja után ismét muszlim kézre került.
1250--51-ben a mamlúkok rombolták le, majd 1260-61-ben 1. Bajbarsz elzáratta a folyó-
torkolatot a hajózás számára. Ismeretes módon, rendkívül híres volt texti!előállítása.
+I Oázis az Egyiptom és Palesztina közötti sivatagos területen
45 Egy híres dromedár faj~a. amelyet a Mahra törzsről neveztek el (Id. hozzájuk: Ef-,

H. Mabra, Vl:80-4 - W.W. Müller). A törzs az Arab Félsziget délkeleti részén él, az
Indiai Óceán partvidékén, 1-Iadramaut és <Umán között. A törzs megőrizte külön
archaikus nyelvét, a mabrit (Id. hozzá: E/2, s.v. m11hri, VII:84sq - T.M.Johnstone).
46 M11mlúk a nem fekete rabszolga neve.
47 Arabul szrmdarúsz. A szó etimológiája bizonytalan, már az ókori nyelvekben elő­

fordul (ógörög: szandaraké, latin: sandaraca). Ez a gumi-arábikum, amit azonban egy

nyugat-afrikai fafajtából nyernek.
48 A Tajji' törzs Dél-Arábiából még az iszlám-előtti időkben (a hagyomány szerint a
ma'ribi gátszakadáskor) Észak-Arábiába vándorolt törzs; ott a Nafiíd sivatagtól délre
a Sammár hegy környékén, a Banú Aszad szomszédságában foglalt magának helyet
(Id. El, sv. Taiy, VIII:623sq - H.H. Briiu).
49 Maitt1. Ismeretes, hogy a Korán cilalommal sújtja a döglött állatok húsának a megevését (5:3).
50 A Dél-Szíriai Sivatag és észak-Hidzsáz középső részén lévő vidék, közel Wádí al-
Qyrához és Tabúkhoz, ld.Jáqút. Mu'dzsam, Il:258sq.

15
gyük." ,,Miúta vagytok itt?, kérdeztem őket tovább. ,,A ramadán ünnep
óta vagyunk itt", mondták, ,,s azóta nem láttunk itt semmi ehetőt."
„Miből éltek hát akkor?", kíváncsiskodtam tovább. ,,(Bomlásnak indult
csont)maradványokból (rimma)", válaszolták, ,,széttörjük azokat, s vizet
és hegyi spenót levelét5 1 teszünk rá (ez utóbbi növény ezen a vidéken
nö).52 Ez a mi táplálékunk." ,,És mi van a kutyáitokkal és a szamarai-
tokkal?"', kérdeztem. ,,A kutyákat a magunk ennivalójával etetjük, a
szamarak pedig füvet legelnek", felelték. ,,És miért nem mentetek
Damaszkuszba?", kérdeztem végül. ,,Mert félünk a pestistől", volt a vá-
laszuk. Ám nem lehet súlyosabb pestis annál, amiben ők voltak. Ez az
áldozat ünnepe53 után volt.
Vártam, amíg megérkeztek a tevéim, és adtam nekik abból az ele-
mózsiából, ami velünk volt. A fejemen lévő kendőt két részre hasítot-
tam, s odaadtam a két nőnek. Eszükön kívül voltak az örömtől az enni-
való miatt. ,,Ne maradjatok itt!", tanácsoltam nekik, ,,a frankok foglyul
ejtenek benneteket."

Különös dolog történt velem útközben. Egy este pihenőt tartottam,

hogy elvégezzem rövidítve és egyszerre54 a napkelte idején esedékes és
az esti istentiszteletet. Eközben a tevék mentek tovább a maguk útján.
Én egy magaslaton álltam, s így szóltam a szolgáimhoz: ,,széledjetek
szét, s keressétek a tevéket; ide gyertek vissza, én nem hagyom el ezt a
helyet." Szerteszéledve, minden irányban elnyargaltak, ám nem fedez-
ték fel őket. Mindannyian visszatértek hozzám és így szóltak: ,,Nem
találtuk meg őket, s nem tudjuk, merre mehettek." ,,A magasságos
Allahhoz folyamodunk hát segítségért", mondtam ekkor, ,,és a csillagok
segítségével folytatjuk utunkat." Útnak indultunk, s ugyancsak nehéz
helyzetben voltunk, hogy elszakadtunk a tcvéinktől a sivatagban.
Volt a vezetők között egy Dzsazijja nevű férfi, aki kitűnt éberségé-
vel és eszességével. Mivel már túl sokat késlekedtünk, rájött arra, hogy
eltévedtünk. Tevéjén ülve, elővett egy kovakövet, s csiholni kezdte azt.
A tűzszcrszámból hamarosan szikrák repkedtek itt is, ott is. Mi messzi-
ről fölfedeztük ezeket, s indultunk a tűz irányába, amíg oda nem értünk

; 1 Qj_tfvagy qataf, ez az atnplex hortensis.

;2 A zárójelbe tett szövegek Uszáma magyarázatai.
;3 cíd al-adhá. A zarándoklat nagy Ünnepe Dzú'l-hiddzsa 10-én (másnéven: 'íd al-qurbá11, 'íd 1111-
11ahr vagy al-'íd al-kabír). Vagyis a Banú Ubajj két hónapja lehetett a környéken.
54 !J!!szra11 wa-dzsatrfan. A muszlim vallá~jog megengedi, hogy (betegség, utazás és háborús veszély
esetén) kér isrenriszrelerer egyszerre végezzék el, s azt is rövidítve (így négy rukÚ' helyett csak kettőt).

16
hozzájuk. Ha nincs Allah kegye, s nem ad sugallatot ennek az ember-
nek, bizony elpuszrultunk volna.

Útközben történt meg velem a következő. al-Malik al-CÁdil (a wa-

zír, Allah legyen hozzá irgalmas!) kötötte a lelkemre: ,,A vezetőknek
egy szót se szólj a pénzről!" Négyezer dínárt egy kantárszáron vezetett
hátas öszvér nyeregtáskájába tettem, s egyik szolgám gondoskodására
bíztam. További kétezer dinárt, a személyes kiadásaimra szánt pénzt,
egy arany kantárfogantyút55 és maghribí dinárokat egy kantárszáron
vezetett ló nyeregtáskájába tettem, amit egy másik szolgámra bíztam.
Ha pihenőt tartottam, akkor a nyeregtáskákat egy szőnyeg közepére
helyeztem, s annak széleit rájuk hajtottam, és erre tettem még egy
másik szőnyeget. Alvás közben a nyeregtáskák a fejem alatt voltak. Ha
eljött az indulás ideje, én keltem fel elsőnek a társaim előtt. Ekkor jött
oda a két szolgám, akik a nyeregtáskákra vigyáztak, s átadtam nekik
azokat. Csak miután ráerősítették a nyeregtáskákat a vezetékállatokra
(dzsaná'ib ), akkor szálltam nyeregbe és ébresztettem föl a társaimat.
Ezután indultunk útnak.
Egyik éjszaka Izrael fiainak sivatagában56 vertünk szállást. Amikor
előkészültem az indulásra, jött a szolgám a kantárszáron vezetett ösz-
vérrel, fogta a nyeregtáskát, és az öszvér szügyére (wirk) dobta, majd
megkerülte, hogy szíjjal odaerősítse azt. Az öszvér ekkor kicsúszott a
kezéből, s elkezdett nyargalni, a hátán a nyeregtáskával. Fölpattantam
a lovamra, amit a lovászom már előkészített, és odakiáltottam egyik
szolgámnak: ,,lóra, lóra!" Én az öszvér után vágtattam, ám nem értem
ucól, mivel az, mint egy vadszamár nyargalt, míg a lovam fáradt volt az
eddigi úttól. Ekkor utólért a szolgám, akinek azt mondtam: ,,kövesd az
öszvért!" Így is te):t. Amikor visszajött, ezeket mondta: ,,Allahra! Uram!
Nem bukkantam rá az öszvérre, de megleltem a nyeregtáskát és elhoz-
tam." ,,Én is azt kerestem", feleltem, ,,ha az öszvér elvész, az kisebb baj."
Visszatértem a táborhelyre, s lám az öszvér vágtatva visszatért, s
beállt a lovak állásába57, megtalálva a maga helyét, mintha semmi más
szándéka nem lett volna, mint elveszíteni négyezer dinárt.

;; Szarfaszár a perzsa szar-aftzárból (a kantárnak az a része, amely a kézben van, Id.

Steingass 668).
56 A Sínai Hegy környéki sivatag, Egyiptom és az Arab Félsziget kötött, itt haladt át az
Egyiptomból Szíriába menő karavánút.
57 Tuwála, ami Dozy, Supplément, !I:73 szerint "istállót" jelent, Hitti jegyzete szerint (39, n.40)
,,kötél, amellyel a lovakat megkötik legeléskor vagy az abrakoszsák körül".

17
 Umnk sorún elérkeztünk Buszrába58, ahol arról értesültünk,
hogy al-Malik al-'J\<lil Núr ad-Dín (Allah irgalmazzon neki!) Da-
maszkusznúl van. Közben pedig Buszrába vonult Aszad ad-Dín
Sírkúh amír5 9 . Csatlakozva hozzá, a sereghez vonultam, amit hétfő
éjjel értem cl. Másnap reggel beszélgetést folytattam Núr ad-Dínnel
utam céljáról., aki azt mondta nekem: ,, Te (Uszáma) (já fulán):
a damaszkusziak ellenségek és a frankok is ellenségek. Egyiktől sem
vagyok biztonságban, ha közéjük megyek."
,,Engedd meg nekem", javasoltam ekkor, ,,hogy azok között to-
borozzak, akik nem katonáskodhattak korábban (min mahrúmi'l-
dzsund). Összeszedem őket és visszatérek velük. Ám küldjél valakit
velem az embereid közül harminc lovassal, hogy az egész a te
nevedben történjék!" ,,Tégy ekképpen!", felelte ő.
A következő hétfőig nyolcszázhatvan lovast toboroztam. Fogtam
őket, és vonulni kezdtem a frankok földjén. Kürtszóra vertünk tábort
és kürtszóra indulmnk tovább. Núr ad-Dín velem küldte CAjn ad-
Dawla al-Járúqí amírt harminc lovas élén.

Utam során áthaladtam al-Kahfon és ar-Raqímon60. Ott letábo-

roztam és a mecsetbe mentem, hogy elvégezzem az istentiszteletet.
Nem mentem be azonban abba a szűk átjáróba, amely ott található.
Egyik velem lévő török amír, Barsak a neve, át akart haladni a szűk
résen. ,,Mit csinálsz itt?", kérdeztem tőle, ,,imádkozz kint!". ,,Nincs
más isten, csak Allah", felelte ő, ,,hát fattyú vagyok én, hogy nemen-
jek be abba a résbe!" Miért mondod ezt?", kérdeztem. ,,Erre a helyre
nem léphet be egy kurafi ( walad zina'). Az nem mehet rajta keresz-
tül", felelte. Szavai arra késztettek, hogy felálljak, belépjek oda, s ott
végezzem el az istentiszteletet. Aztán kimentem onnan, s Allah
tudja, hogy nem hittem el, amit mondott.

58 Az ókori Bostra (Boszra, Bosszora, az utóbbit Id. 1. Makk. 5.26; mai neve: Boszrá
eszkí Sám)), amely gazdag korai történelemre tekint vissza (Id. Der kleine Pauly, s.v.
Bostra, 1:935; E/2, s.v. Bosrá, francia verzió, 1:1314-6 - A. Abel). A név a nyugat-sémi
boszra = ,,erődítmény" szóra megy vissza. Eredetileg arab település a dél-szíriai
Hawránban, amely i.e 1'14-től nabateus város lett, ugyanolyan jelentőséggel, mint
Petra. l.sz. 106-ban Traianus meghódította a nabateus királyságot, és Bostra lett
Provincia Arabia székhelye, külön időszámítással és pénzzel. Az Egyiptomból
Szíriába, Mezopotámiába és a Perzsa Öböl felé vivő kereskedelmi (és hadiút) egyik
középpontja volt, amely különösen a harmadik században érte el virágkorát. Bizánc
arab ütközőállamának, a Ghasszánidáknak itt volt az egyik központja. Az arab legen-
dás hagyomány szerint Mohamed, egy karavánútja során itt találkozott a keresztény

18
 A legtöbb katona jött ezután, beléptek és végezték az isten-
tiszteletet. A csapatomhoz tartozott Baráq az-Zubajdí, akinek volt
egy hitbuzgó, sokat imádkozó fekete rabszolgája, akinél nyurgább és
véznább valaki aligha volt. Ő is odament ahhoz a helyhez, s minden
vágya az volt, hogy bemenjen oda, ám képtelen volt erre. Erre sze-
gény sírni kezdett, jajgatott és sóhajtozott. Miután hiába próbálko-
zott, visszajött onnan.

Miután hajnalban elértünk cAszqalánba, és elhelyeztük a pogy-

gyászunkat a nyilvános imahelynél (al-muszalla'), napfelkeltekor
feltűntek a frankok. Nászir ad-DawlaJáqút, CAszqalán kormányzója
kijött hozzánk, és azt mondta: ,,Vigyétek, vigyétek a poggyászotokat
innen!' ,,Attól félsz, hogy a frankok erőt vesznek rajtunk és elviszik?",
kérdeztem. ,,Igen", felelte. ,,Ne félj!", nyugtattam, ,,ők már láttak
minket a sivatagban is, s elkerültek bennünket, amíg ide érkeztünk
cAszqalánba, s közben nem tartottunk tőlük. Miért félnénk most,
amikor a saját városunknál vagyunk?"
A frankok aztán bizonyos távolságban várakoztak egy ideig, majd
visszatértek a saját területükre, hogy csapatokat gyűjtsenek
ellenünk, és lovasokkal, gyalogosokkal és sátrakkal tértek vissza,
hogy megostromolják cAszqalánt. Mi kivonultunk, s ugyanakkor az
caszqaláni gyalogság is kivonult ellenük. Én körbelovagoltam agya-
logos csapatot és így szóltam hozzájuk: ,,Barátaim! Menjetek vissza a
falaitok mögé, s hagyjatok minket az ellenséggel. Ha győzünk
ellenük, akkor csatlakozhattok hozzánk, ha pedig ők aratnának
győzelmet, akkor biztonságban vagytok a falak mögött."
Ők azonban vonakodtak visszatérni a városba. Magukra hagytam
őket, s indultam a frankok ellen. Ők éppen kiterítették a sátrakat,
hogy felverjék azokat. Mi olyan gyorsan körülvettük őket, hogy már

szerzetessel, Bahírával, aki fölismerte és oktatta volna. A muszlim hódítás után elvesz-
tette korábbi jelentőségét. A szaldzsúq korban jelentősége valamelyest megnőtt és
éppen Uszáma idején több mecsetét restaurálták, s madmsufral egészítették ki. Az
Ajjúbidák idején a keresztesek elleni harcok során katonai jelentősége is megnőtt. Ezt
fejezte ki a citadella grandiózus megnagyobbítása és megerősítése.
59 Núr ad-Dín csapatainak föparancsnoka, Szaláh ad-Dín nagybátyja.
60 Helység al-Balqá'-ban, a Holt Tengertől keletre, amit a koráni aszhábril-kahfwa·r-
raqím-ban említett (helység)nevekkel hoznak kapcsolatba ( 18:9-26, Id. a történethez
és a számos problémához: El, s.v. Asháb al-kahf, I:+78sq - AJ. \Vensinck;J. Horovitz,
Koranische Untersuchungen, Berlin-Leipzig, W. de Gruyter, 1926:95; Et2, s.v. !lsháb al-
kahf, francia verzió, l:712sq - R. Paret; Simon R. Korán 206sq, A Koráu világa 263).

19
nem tudták kiteríteni azokat. Így aztán eldobták a sátrakat, ahogy
éppen voltak és visszavonultak.
Ahogy a frankok eltávolodtak a várostól, néhány zsákmányva-
dász61 követte őket, olyanok, akik nem tudtak védekezni, s számuk
sem volt elegendő. A frankok visszafordultak, rárohantak ezekre, s
néhányukat megölték. A gyalogosok, akiket korábban visszaküld-
tem, ám nem tértek vissza, menekülésre fogták a dolgot, s eldobták
a pajzsukat. Mi újra összecsaptunk a frankokkal, és visszaszorítottuk
őket. Ekkor visszavonultak az ő vidékükre, ami közel volt cAszqa-
lánhoz. A megfutamított gyalogosok visszatértek a városba és egy-
mást vádolták a vereségért. ,,Ez az lbn Munqidz okosabb volt, mint
mi", mondogatták, ,,ő azt mondta, térjünk vissza, ám mi nem enge-
delmeskedtünk. Így megfutamítottak és szégyenben maradtunk."

Azok között, akik Damaszkuszból velem együtt cAszqalánba

vonultak, ott volt a fivérem, CJzz ad-Dawla Abú'l-Haszan CAJí 62
a társaival. Ő (Allah irgalmazzon neki!) azok közé a muszlim lovagok
közé tartozott, akik a vallásért (dín) és nem az evilágért (dun;if) har-
coltak.
Egy nap kivonultunk együtt cAszqalánból portyára Bait Dzsib-
ríJ63 ellen, s hogy összemérjük erőinket az ott lakókkal. Ahogy oda-
érkeztünk, össze is mértük a fegyvereinket. A városunkba vissza-
térőben gabonahalmokat fedeztem föl. Megálltam a társaimmal,
tüzet csiholtam, s szikrákat hajítottunk a szérűskertekbe (bajádir). Így
vonultunk egyik helyről a másikra, míg a derékhad előttünk haladt.
Az erődítményekből, amelyek mind közel voltak egymáshoz, s
nagyszámú lovasságnak adtak otthont, készen arra, hogy reggel vagy
este támadást intézzenek cAszqalán ellen, ezekből az erődítmények­
bői számos frank sereglett össze (Allah átka legyen rajtuk!)64, és tár-

A történet az un. ,,epheszoszi hétalvók" legendája, amelynek keresztény változata

(számos görög és szír verzió) a Legenda aurea alapján széltében ismeretes a keresztény
irodalomban: 252-ben hét előkelő epheszoszi ifjú Kelion hegyén többszáz évet töltöt-
tek álomban, amikor Decius császár parancsára befalazták őket, mivel nem akarták
megtagadni keresztény hitvallásukat, majd felébredtek, hogy a legkeresztényibb ural-
kodót, Theodosiust megvigasztalják, akit azért gyötört a bánat, úgymond, mert
manicheus tévelygők tagadták a halottak feltámasztását. A „barlangot" jelentő kahfszó
köznévként nem, csak személynévként fordul elő Észak-Arábiában. A szó valószínü-
leg kapcsolathan áll a ahqáf szóval, ami Dél-Arábiában „barlangok" értelemben volt
használatos. A legenda helyét a muszlim hagyomány számos helyen próbálta lokali-
zálni (a mai Transzjordániában, Andalúziában, Kelet-Turkesztánban, seb).

20
saink ellen vonultak. Az utóbbiaktól egy lovas vágtatott oda hoz-
zánk, és azt kiáltotta: ,,Ott vannak a frankok!"
Odasiettem a társaimhoz, miközben a frankok előőrse már elérte
őket. A frankok (Allah átka legyen rajtuk!) a hadviselésben a lehető
legóvatosabban járnak el. Fölkapaszkodtak egy dombtetőre, s ott
foglaltak állást. Mi is felhágtunk egy másik dombra, velük szemben.
A két magaslat között szabad tér volt. Leszakadt társaink és a veze-
téklovak vezetői ott haladtak át alattuk, anélkül, hogy egyetlen lova-
suk leereszkedett volna, mert tartottak a csapdától vagy csel vetéstől,
pedig, ha lejöttek volna, az utolsó emberig elfoghatták volna őket.
Mi csekély létszámunk ellenére kitartottunk ellenük, mivel a derék-
hadunk megfutamodva visszavonult.
A frankok mindaddig ott maradtak a dombtetőn, amíg társaink
vonulása lent meg nem szűnt. Ekkor ellenünk vonultak, mi pedig
harcolva visszavonultunk. Ők nem nagyon erőltették az üldözésün-
ket. Akinek a lova megtorpant, azt megölték. Aki pedig a földre
esett, azt foglyul ejtették. Végül abbahagyták a követésünket. Allah
(magasztaltassék!) a frankok óvatoskodásán keresztül a megmenekü-
lésünket rendelte el. Ha ugyanolyan számosak lettünk volna, mint
ők, s mi arattunk volna olyan győzelmet, amilyet ők, akkor bizony
mi megsemmisítettük volna őket.

Négy hónapig maradtam cAszqalánban, hogy harcoljak a fran-

kok ellen. Közben megtámadtuk Jubná városát65, megöltünk ott
mintegy kétszáz embert és foglyokat ejtettünk.

Egy bizonyos idő után levél jött hozzám al-Malik al-cÁdiltól

(Allah irgalmazzon neki!), amelyben magához hívott. Így aztán
Egyiptomba vettem az utamat, míg fivérem, crzz ad-Dawla Abú'I-

61 Derenbourg szövegében a musztawli;j"ín (..aki erőt vesz vkin", ,,aki fölébe kereke-

dik", seb) áll (jelzi, hogy a részben olvashacarlan szó kiegészítése kétséges); Hitti
javaslata (p.4 l.n.48) a fudúliJj"fn (,,kíváncsiskodó", ,,fecsegő", seb) nem illik a kontextus-
ba. Az én értelemszerű fordításom természetesen csak javaslat.
62 Uszáma idősebb testvére, aki Ghazzában halt meg 1152-ben.
63 Vagy Bait Dzsibrín. Erődített hely Ghazza és Jeruzsálem között. Közte és al-Qudsz
között két napi járóföld volt, Ghazzáig még kevesebb. Erődítményét Szaláh ad-Dín
rombolta le, miután visszafoglalcajeruzsálemec (ld.Jáqút, Mu'dzsnm, 1:519).
64 A la'nn-humu1/áh szokásos ácokformula az iszlám ellenségeire.
65 Ókori kereskedőváros Palesztinában, amely az Ószövetségben Jahnaél alakban for-
dul elő (Józsué, 15.11; 2 Kron 26.6).

21
Haszan CAJí (Allah irgalmazzon neki!) cAszqalánban maradt. A vá-
rosban lévő csapatok kivonultak Ghazza ellen, s ennek során a fivé-
rem (Allah irgalmazzon neki!) mártírhalált halt. Ö a (kiváló) vallás-
rudósok, lovagok és hitbuzgó muszlimok közé tartozott.

Hatalmi küzdelmek Kairóban (1153-1154)

A polgárháború (jitna), amelynek során al-Malik al-CÁdil ibn

Szallár (Allah irgalmazzon neki!) halálát lelte, a következőképpen
alakult.
Ibn asz-Szallár mostohafia, Rukn ad-Dín CAbbász ibn Abí'l-Futúh
ibn Tamím vezetésével egy sereget küldött Bilbaisz66 elfoglalására,
hogy a vidéket megvédjék a frankoktól. Az utóbbival volt fia is, Nászir
ad-Dín Naszr ibn CAbbász (Allah irgalmazzon neki!). Az apjával tar-
tózkodott néhány napig a seregben, majd Kairóba ment, anélkül, hogy
al-CÁdiltól engedélyt vagy felhatalmazást kapott volna erre. Az utób-
bi nemtetszésének adott kifejezést és megparancsolta, hogy térjen visz-
sza a sereghez, mert úgy vélekedett, hogy csak a játék és a szórakozás
miatt jött Kairóba, s mert nem volt ínyére az élet a seregben.
Közben azonban Ibn CAbbász kifőzött egy tervet az-Záfirral, s
kitervelték, hogy az utóbbi néhány rabszolgájával megrohanja al-
cÁdilt a palotájában, amikor felfrissülést keres (abrada) a háremben
és már elaludt, s megöli őt. Megegyezett az egyik háznaggyal67,
hogy rudatja vele, mihelyt al-cÁdil már elaludt. Azonkívül a palota
úrnője, al-CÁdil felesége a nagyanyja volt, akihez engedély nélkül is
bemehetett.
Amikor al-cÁdil elaludt, a háznagy értesítette őt erről. Ibn
cAbbász ekkor hat rabszolgájával berontott abba az épületbe, ahol
nagyapja aludt, s megölték őt (Allah irgalmazzon neki!). Levágta a
fejét, és elvitte az-Záfirhoz. Ez egy keddi napon történt, 548. muhar-
ram hónap 6. napján.68
al-cÁdil palotájában mintegy ezer mamlúk és őrszolgálatot tel-
jesítő katona (aszháb an-nawba) volt, ám ők a fogadó épületben (dár
asz-szalám) voltak, míg a gyilkosság a háremben történt. al-cÁdil

66 Egyiptomi helység Kairótól északkeletre (tiz fanzakhra tőle) Sarqijja tartomány

székhelye, a Szíriába menő karavánút fontos állomása (ad-Dimasqí „Szíria kapujának"
nevezte), a kopt Phelbcszból; ez utóbbi miatt kiejtése kétes: Bilbísz vagy Bilbaisz (Id.
hozzá:Jáqút, Jlu<dzsam, I:479; El", s.v. Bilbays, francia verzió, 1:1254- G. Wiet). A kcresz-
tesháboruk idején is több összecsapás színhelye a keresztesek és a muszlimok között.

22
emberei kitódultak most a palotából, s harcra került a sor köztük és
az-Záfir, s Ibn CAbbász hívei között, amíg al-cÁdil fejét egy lándzsá-
ra nem tűzték. Mihelyt megpillantották ezt, két pártra szakadtak.
Az egyik a Kairó Kapun (Báb al-Qáhira) keresztül al-CAbbászhoz
vonult, s neki ajánlották fel szolgálataikat és engedelmességüket.
A másik csoport eldobálta a fegyverét, s Naszr ibn cAbbász elé járul-
tak, megcsókolták előtte a földet és a szolgálatába álltak.
Másnap reggel apja, CAbbász bevonult Kairóba, s helyet foglalt a
wazírátus palotájában. az-Záfir díszköntössel ajándékozta meg és
reábízta az ügyintézést, míg a fia, Naszr állandó társa (mukhálit) és
bizalmasa lett. Apja, CAbbász nemtetszéssel figyelte ezt, idegenke-
dett a fiáról, mert ismerte az olyanok mesterkedését, akik jól értenek
az emberek egymás ellen uszításához, amíg mindkét fél megsem-
misíti egymást, s a felbujtóé lesz a vagyonuk.
Egyik éjjel magukhoz hivattak. Egyedül voltak, s kölcsönösen
vádaskodtak egymás ellen. CAbbász egymás után sorolta neki a szem-
rehányásait, míg a fia lehajtott fejjel, mint a leopárd, minden szóra
egy másikkal válaszolt, ami az apját még jobban felbőszítette, s még
hevesebben korholta és ostorozta. Én ekkor így szóltam CAbbászhoz:
„Uram, al-Afdal69! Miért dorgálod és szidalmazod ennyire az
uramat, N ászir ad-Dínt, miközben ő hallgat? Mosd meg inkább az én
fejemet, hiszen én mindenben, amit tett, vele értek egyet, s akár jót,
akár rosszat cselekedett, annak én is részese vagyok. Mi az ő vétke?
Hiszen egyetlen társadnak sem okozott rosszat, nem herdált el sem-
mit a javaidból és nem tört a hatalmadra. Életét kockáztatta, hogy
elérd ezt a méltóságot. Nem illik hozzád a szidalmazás."
Ezután az atya abbahagyta fia gyalázását, a fiú pedig jó néven
vette, hogy kiálltam mellette.

az-Záfir ezután bujcogatni kezdte a fiút, hogy ölje meg az apját, és

ő legyen helyette a wazír. Ezért gazdag ajándékokkal halmozta el őt.
Egyik nap Ibn cAbbásznál időztem, amikor húsz ezüst tálcán
húszezer dinárt küldött neki. Néhány napig elhanyagolta őt, ám utá-
na mindenféle öltözéket küldött neki, amiket még így együtt soha

67 Usztádz min usztádzsí dár. A terminus „majordomust", ,,tiszttartót" jelentett (Id.

Steingass 49, különböző alakjaihoz Id. Dozy, Supplément, 1:21). Itt valószínülcg
,,eunuchot" jelent.
68 1153. április 3.
69 al-<Abbász egyik kitüntető címe (,,a legkil'álóbb").

23
nem láttam. Újabb néhány napi elhanyagolás után iitvcn ezüsttálat
küldött neki, rajtuk ötvenezer dinár. Ismét elhanyagolta őt néhány
napig, majd harminc hátas öszvért és negyven tevét küldött felsze-
reléssel, abrakostarisznyával (ghará'ir) és kantárral együtt. Egy
Murtafac ibn Fahl nevű ember közvetített közöttük. tn lbn cAbbász
kíséretében voltam, mert nem engedte meg, hogy távol legyek tőle
sem éjjel, sem nappal, s mikor aludtam, a fejem a párnája szélén volt.
Egy éjszaka is nála voltam a Sábúra palotában, amikor Murtafac
ibn Fahl fölbukkant nála. Az éjszaka egy harmadán keresztül beszél-
gettek, miközben én távoltartottam magamat. Amikor lbn Fahl
eltávozott, lbn cAbbász szólított engem és megkérdezte: ,,Hol vagy?"
„Az ablaknál", feleltem, ,,ahol a Koránt. olvasom, mivel egész nap
nem volt időm, hogy elővegyem."
Ekkor bizonyos dolgokat elkezdett föltárni nekem abból, amit
ketten tárgyaltak, hogy megtudja, mi az én véleményem erről, s
mert általam is szerette volna megerősíteni szándékát a gonosztettre,
amire az-Záfir ösztökélte.
„Uram!", mondta neki, ,,ne hagyd, hogy tévútra vigyen a sátán, s
ne hagyd magad becsapni attól, aki rászed téged! Az apagyilkosság
nem olyan, mint al-CÁdil megölése. Ne tégy olyat, ami miatt a Fel-
támadás Napján átok nehezedik rád!"
lbn CAbbász lehajtotta a fejét, és félbeszakította a beszélgetést;
indultunk aludni.
Később értesítette az apját a tervről, aki ezután megenyhült a fiá-
val szemben, s maga felé hajlította őt. Közösen elhatározták, hogy
megölik az-Záfirt.
A wazír és fia éjjelenkint gyakran járkáltak álöltözetben mintha
egykorú társak lennének. Egy nap lbn CAbbász meghívta az-Záfirt a
kardművesek piaca (szúq asz-szujúfi;j'ín) melletti házába. Néhány
hívét a ház egyik oldalába rendelte. Amikor az-Záfir helyet foglalt,
ez utóbbiak rárontottak és megölték. Csütörtökre virradó éjjel
történt ez, 549. muharram utolsó napján.70 lbn CAbbász a holttestet
a házában egy gödörbe dobta. az-Záfir kíséretében volt egy fekete
szolga, SzaCíd ad-Dawla, aki soha nem hagyta el urát. Őt is megölték.
Másnap reggel cAbbász, szokása szerint, csütörtök lévén, indult
a palotába, hogy üdvözletét tolmácsolja. Helyet foglalt a wazírok
fogadótermében, mintha várná azt, hogy az-Záfir fogadja az üdvöz-

70 1154. április 15.

24
 lést. Miután a szokásos üdvözlési ceremónia ideje elmúlt, hívatta
a háznagyot és megkérdezte tőle: ,,Mi történt az Urunkkal? Ma nem
fogadja az üdvözlést?" A háznagy csak állt meredten, s egy szót sem
szólt. CAbbász rákiáltott: ,,Mi történt veled, hogy nem válaszolsz
nekem?" ,,Ó Uram!", felelte az, ,,nem tudjuk, hol lehet." ,,Az Urunk-
hoz hasonló valaki csak úgy nem tűnhet el', mondta CAbbász, ,,eredj
és derítsd ki, mi történt!"
A háznagy indult, majd visszatérve így szólt: ,,Nem találtuk az
Urunkat."
,,A közösség nem maradhat kalifa nélkül", mondta erre CAbbász,
„eredj Urainkhoz, a fivéreihez, jöjjön ide közülük az egyikük, hogy
hódoljunk neki!"
A háznagy elment, majd visszatért és ezeket mondta: ,,Az Urak
azt üzenik neked, hogy nekik semmi közük az uralkodáshoz. Már az-
Záfir atyja megfosztotta őket ettől, s az-Záfirra ruházta azt. Őutána
a fiát illeti az."'
,,Hozzátok hát ide őt", parancsolta CAbbász, ,,hogy hódoljunk neki!"
Noha CAbbász ölte meg az-Záfirt, úgy állította be azt, hogy való-
jában a fivérei ölték meg, hogy végezni lehessen velük.
az-Záfir fia, aki még gyermek volt, megjelent az egyik háznagy
vállán. CAbbász ekkor átvette és maga vitte tovább. Az emberek sírva
fakadtak. Továbbra is az ölében víve, bement vele apja üléstermébe,
ahol már ott voltak al-Háfiz, al-amír Júszuf, al-amír Dzsibríl gyer-
mekei, unokatestvérükkel, al-amír Abú'l-Baqával.
Mi az oszlopcsarnokban ültünk, míg a palotában több mint ezer
egyiptomi katona volt. Megdöbbenésünkre ekkor egy csapat kiron-
tott a fogadóteremből a csarnokba, s hallatszott, ahogy a kardok át-
szúrtak egy embert. Így szóltam ekkor egy örmény rabszolgámnak:
,,Nézd meg már, kit öltek meg!" Indult, majd visszajőve, jelentette:
„Ezek már nem muszlimok. Az Uram, Abú'l-Amána volt (al-amír
Dzsibrílt értette ezen). Megölték őt. Az egyikük fölhasította a hasát
és kihúzta a beleit."
Ekkor kijött cAbbász, és al-amír Júszuf fejét hozta fedetlenül
a hóna alatt, amit kardjával levágott, a vér még mindig patakzott
belőle. Abú'l-Baqá,Júszufunokaöccse és Nasz ibn CAbbász bukkan-
tak föl ekkor, mindkettőjüket a palota egy kamrájába vezették, ahol
megölték őket, miközben a palotában ezer kivont kard volt.

25
 A visszataszító jogtiprás miatt, amit a magasságos Allah és min-
den teremtménye elítél, ez volt az egyik leggyászosabb nap, amit
megéltem.

Ugyanezen a napon történt a következő nem mindennapi esemény:

Amikor al-CAbbász be akart menni a fogadóterembe, észrevette,
hogy a kapu belülről zárva van. A terem kinyitása és bezárása egy
öreg eunuch, Amín al-Mulk tiszte volt. Addig-addig ügyeskedtek,
amíg sikerült kinyitni a kaput. Beléptek és ott találták az ajtó mögött
az eunuchot. Halott volt és ott volt kezében a kulcs.

Az Egyiptomban zajló polgárháború után, amelyben cAbbász

legyőzte az egyiptomi sereget, az emberek szíve megkeményedett
iránta amiatt, amit al-Háfiz (Allah irgalmazzon neki!) gyermekeivel
tett, s emiatt gyűlölséget és ellenséges érzületet tápláltak irányában.
al-Háfiz leányai, akik a palotában maradtak, levelet írtak a muszli-
mok lovagjának, Abú'I-Ghárát Talá'ic ibn ar-Ruzzíknak7 1 (Allah ir-
galmazzon neki!), és segítséget kértek tőle. Az csapatokat gyűjtött, s
kormányzóságából Kairó ellen vonult. CAbbász ekkor elrendelte,
hogy építsenek hajókat, s lássák el azokat élelmiszerrel, fegyverekkel
és pénzzel. Megparancsolta katonáinak, hogy nyergeljenek, s indul-
janak vele. Ez (5)49. szafar hónap 10. napján72 történt. Fiát, Nászir
ad-Dínt utasította, hogy maradjon Kairóban, s nekem azt mondta,
hogy „maradj vele!".
Amikor CAbbász elhagyta palotáját, hogy Ibn ar-Ruzzík ellen
vonuljon, a hadsereg összeesküdött ellene, és bezárták Kairó kapuit.
Az utcákon és a sikátorokban harcra került sor köztünk és köztük.
A lovasságuk az utcákon csatázott ellenünk, míg gyalogosaik nyila-
kat és köveket zúdítottak ránk a háztetőkről, az asszonyok és gyer-
mekek pedig köveket hajigáltak ránk az ablakokból. Ekképpen dúlt
a harc köztünk pirkadattól késő délutánig. Végül CAbbász kerekedett
fölül. Ők pedig kinyitották a kapukat és megfutamodtak. CAbbász
még egyiptomi földön utolérte őket és sokat megölt közülük. Ezután
visszatért palotájába, s hivatali hatalmát újra gyakorolta.73 Parancsot
adott, hogy az al-Barqijja negyedet74 égessék föl, mivel ott álltak a
katonák házai. Barátságosan megpróbáltam lebeszélni erről, mond-

71 lbn ar-Ruzzík ebben az időben Usmunajn kormányzója volt Felső-Egyiptomban.

72 1154. április 26.

26
ván: ,,Ó Uram! Ha a tűz ott elterjed, akkor azt is felperzseli, amit
akarsz és azt is, amit nem, s nem tudod majd, hogyan oltsd el." Ezzel
eltérítettem őt a szándékától. Menlevelet szereztem továbbá al-
Mu'taman ibn Abí Ramáda amír számára, miután már parancsot
adott, hogy végezzék ki. Kimentettem őt nála, s ő megbocsátotta a
vétkét.
A polgárháború ezután alábbhagyott, ám CAbbászt aggodalom
fogta el miatta. Bebizonyosodott, hogy a hadsereg és az amírok el-
lenségesen éreznek iránta és nincs helye közöttük. Elhatározta, hogy
elhagyja Egyiptomot, s Szíriába megy al-Malik al-CÁdil Núr ad-
Dínhoz (Allah irgalmazzon neki!), hogy segítséget kérjen tőle. Köz-
ben azok között, akik a palotában maradtak és lbn Ruzzík között jöt-
tek-mentek a küldöttek. Engem lbn Ruzzíkhoz (Allah irgalmazzon
neki!) barátság kötött, s folyamatos kapcsolatban álltunk egymással,
mióta Egyiptom földjére léptem. Küldöncöt küldött most hozzám
ezzel az üzenettel:
,,CAbbász nem maradhat tovább Egyiptomban. Egyiptomba fog
vonulni. Én fogok uralkodni Egyiptomban. Tisztában vagy azzal,
hogy hányadán állunk egymással. Ne menj hát vele, akkor sem, ha
szüksége lesz rád Szíriában, s kérni fog téged, hogy menjél vele.
Allahra mondom, ne csatlakozz hozzá, hiszen a társam leszel minden
jóban, ami az osztályrészem lesz."
Valószínüleg a sátánok sustorogták ezt CAbbász fülébe vagy
megsejthette a dolgot, mert tudott a köztem és lbn Ruzzík közötti
barátságról.
A zavargás, amelynek során CAbbász elhagyta Egyiptomot és
megölték őt a frankok, a következőképpen zajlott:
Amikor megorrontotta a köztem és lbn Ruzzík között fennálló
kapcsolatot vagy hírt kapott róla, magához rendelt engem és a leg-
ünnepélyesebb eskükkel megesketett engem, amelyek alól nincs fel-
mentés, hogy vele megyek és a közelében maradok. Ez azonban nem
volt elegendő a számára. Egyik éjszaka elküldte háznagyát, akinek
szabad bejárása volt a háremébe is, hogy magával vigye a családo-
mat: anyámat és gyermekeimet a palotájába. ,,Én fogom viselni he-
lyetted az utazásuk költségeit", mondta, ,,és Nászir ad-Dín anyjával
együtt utaztatom őket."

7l Szó szerint: ilá amri-hí wa-nakyi-hí = ,,a parancsoláshoz és tiltáshoz".

14 Városnegyed Kairó keleti részén, amelyet a Barqából való ezred után neveztek el.

27
 cAbbász előkészítette az utazásra a lovait, tevéit és az öszvéreit.
Volt neki kétszáz - egyiptomi szokás szerint gyalogosoktól vezetett
- csődöre és kancája, továbbá kétszáz teherhordó öszvére és négy-
száz tevéje, amelyek a málhát cipelték.
c,i\bbász lelkes híve volt a csillagjóslásnak. Egy kedvező
horoszkóp hatására elhatározta, hogy abban évben, rabíC al-awwal 15.
napján, szombaton 75 lesz az indulás.
Éppen nála voltam, amikor cAntar al-Kabír nevű rabszolgája, aki
apró-cseprő és fontos ügyeit egyaránt intézte, bejött és így szólt
hozzá: ,,Uram! Mit remélhetünk attól, hogy Szíriába megyünk? Fogd
a kincseidet, a családodat, a rabszolgáidat, s azokat, akik követni
akarnak és menj Alexandriába. Ott embereket toborozhatunk, sere-
get gyűjthetünk, s visszatérhetünk, hogy Ibn Ruzzík és emberei ellen
harcoljunk. Ha győzünk, akkor visszatérünk a palotádba és hivatali
hatalmadhoz. Ha kudarcot vallunk, akkor visszatérhetünk Alexand-
riába, egy olyan városba, ahol megvédhetjük magunkat, s amit az el-
lenség nem vehet be."
CAbbász megszidta őt, s hibásnak tartotta javaslatát, pedig az volt
a helyes.
Így jött el a péntek reggel. CAbbász kora reggel hivatott engem. Ami-
kor megjelentem nála, így szóltam: ,,Uram! Ha hajnaltól késő éjszakáig
nálad időzöm, akkor hogyan tehetem meg az úti előkészületeimet?"
,,Küldöttek vannak itt Damaszkuszból", felelte. Küldd el őket,
aztán menj és láss utána a dolgaidnak!"
Korábban néhány amírt hivatott magához és megesküdtette
őket, hogy nem árulják el őt, és nem terveznek összeesküvést ellene.
Ugyancsak magához szólította több arab törzs, így a Darmá', Zurayq,
Dzsudzám, Szinbisz, Talha, Dzsacfar és a Lawáca 76 főnökeit, s a
Koránra és a válásra esküdtetve őket, hasonlót ígértetett meg velük.
Amikor azonban pénteken kora reggel nála voltam, megdöbbenve
láttuk azt, hogy az emberek felfegyverkezve ellenünk vonultak, s ve-
zetőik ugyanazok az amírok, akiket tegnap esküdtetett meg. cAbbász
parancsot adott, hogy az állatokat nyergeljék föl. Miután ez megtör-
tént, a palota kapuja elé sorakoztatták őket, s köztünk és az egyipto-

75 1154. május 30.

76 Ez az utóbbi berber törzs.
77 „A győzelem kapuja" Kairó északi részén található. A Báb al-Futúhhal és a Báb
Zuway/ával együtt al-Muszranszir kalifa örmény wazírja, Badr al-Dzsamálí (1087-

28
 miak között gátat alkottak. Így az egyiptomiak nem férhettek hoz-
zánk a rengeteg állat miatt. Ekkor CAbbász rabszolgája, CAntar al-
Kabír, aki korábban tanácsot adott neki, s aki a rabszolgák előljárója
volt, kiment hozzájuk, szidta őket és rájuk kiáltott: ,,Menjetek haza!"
Azok szabadon engedték az állatokat, s a lovászok, öszvér- és teve-
hajcsárok kereket oldottak. Ezután az állatok szabad prédává váltak.
CAbbász ekkor így szólt hozzám: ,,Eredj és hozd ide a törököket,
akik a Báb an-Naszrnál77 állomásoznak. Az írnokok fizessék ki őket!"
Amint odaértem és szólítottam őket, mindannyian nyeregbe
szálltak. Nyolcszázan voltak. Ám elkerülve a harcot, megfutamodtak
a Báb al-Qáhirán keresztül. A mamlúkok is lóra szálltak, ám ők is,
noha többen voltak, mint a törökök, menekülőre vették a Báb an-
N aszron át. Visszatértem CAbbászhoz és közöltem vele mindezt.
Aztán igyekeztem kihozni a családomat, amelyet a palotájába vitt.
Kivittem őket CAbbász háremével együtt. Amint az utcák üresek let-
tek, s az állatok egytől egyig a fosztogatók kezére jutottak, elértek
hozzánk az egyiptomiak, s arra késztettek, hogy elhagyjuk a helyün-
ket. Mi kevesen voltunk, ők azonban rengetegen. Amikor áthalad-
tunk a Báb an-Naszron, elértek a kapukhoz és bezárták azokat. Az-
tán visszatértek a házainkhoz és fosztogatni kezdték azokat. A házam
nagy terméből elvittek negyven nagy tevemálhát (ghirára dzsamálij-
ja), amelyekbe rengeteg ezüstöt, aranyat és ruhafélét varrtunk.
Az istállómból magukkal vittek harminchat paripát és nőstény há-
tasöszvért a nyergükkel és teljes felszerelésükkel, huszonöt tevével
együtt. Kúm Asfínban lévő javadalmamból elvittek kétszáz marhát
a bérlőktől, ezer juhot és a hombárokból a gabonát.
Miután túljutottunk a Báb an-Naszron, összesereglettek a be-
duin törzsek, amelyeknek CAbbász korábban az esküjüket vette és
harcoltak ellenünk péntek kora reggeltől egészen csütörtökig, rabíc
al-awwal 20-ig.78 Egész nap folyt a harc köztünk, ám mikor leszállt
az éj és leszálltunk a lovainkról, akkor nyugton hagytak, amíg alud-
tunk. Akkor aztán száz lovasuk odajött, odarúgtattak a táborunk
széleihez, s jó hangosan kieresztették a hangjukat. Ha lovaink közül
egyesek megriadtak és odavágtattak, akkor azokat elfogták.

1092) építtette 1087-ben (Id. hozzá: D. Russell, Medieval Cairo and the Monasteries ofthe
Wádi Natrún, London, Weidenfeld and Nicolson, 1962, 171sq).
78 1154. május 29-től június 4-ig.
79 Ebben az időben Ibn ar-Ruzzík már Egyiptom teljhatalmú wazí~a a kiskorú kalifa mellett.

29
 Az egyik nap elszakadtam a társaimtól. Egy fehér csődörön lova-
goltam, amely a lovaim között a leghitványabb volt. A lovász fel-
nyergelte, mdván, hogy mi történhet. Nem volt nálam más fegyver,
csak a kardom. Amikor a beduinok rám támadtak, nem rudtam sem-
mivel távol tartani őket, s a lovam képtelen volt megmenteni tőlük.
A lándzsáik már-már elértek hozzám. Azt mondtam magamban: ,,le-
ugrom a lóról, előveszem a kardomat, s azzal űzöm el őket." Már
éppen összeszedtem magam az ugrásra, amikor megbotlott a lovam,
s én leestem a köves, durva talajra. A fejbőröm beszakadt, s olyan
szédülés jött rám, hogy nem rudtam, hol is vagyok. Néhány beduin
megállt mellettem, miközben én ott ültem fedetlen fejjel, kábán.
A kardom, hüvelyestől elrepült. Egyikük kétszer rám vágott a kard-
jával és így szólt: ,,Ide a pénzt!" Én nem fogtam fel szavai értelmét.
Ők pedig elvették a lovamat és a kardomat.
Ekkor fedeztek fel a törökök, s hozzám siettek. Nászír ad-Dín ibn
CAbbász küldött nekem lovat és kardot, s indulhattam tovább. Nem
volt nálam még kötés sem, hogy bekötözhessem a sebemet. Magasz-
taltassék az, akinek birodalma soha el nem múlik!
Vonulmnk tovább, ám nem volt már egy morzsányi elemózsiánk
sem. Amikor inni akartam, le kellett szállnom a lovamról és a tenye-
remből ittam. Az indulás előtti éjszakán még ott ültem házam egyik
előcsarnokában egy széken, s tizenhat teverakomány vizet, megany-
nyi tömlővel és korsóval hoztak elém, amiknek a számát csak Allah
( magasztaltassék!) mdja.
A családomat nem vihettem magammal, ezért elküldtem őket
Bilbaiszba al-Malik asz-Szálih Abú'I-Ghárát Talá'ic ar-Ruzzíkhoz79
(Allah irgalmazzon neki!). Ő jól bánt velük, elszállásolta őket egy
házban, és ellátta őket minden szükségessel.
Amikor az ellenünk harcoló beduinok odébb akartak állni tőlünk,
odajöttek hozzánk és biztonsági garanciát (haszab) kértek tőlünk,
amennyiben visszatérnénk.
Tovább haladrunk egészen rabíc al-awwal 23-ig.80 Azon a regge-
len a nagy számban összesereglett frankok összeütköztek velünk
Muwailihnál,8 1 megölték CAbbászt és fiát, Huszám al-Mulkot és

80 1154. június 7.
81 Oázis a Sínai Félsziget és Arabia Petraea között.
82 A későbbiekben Núr ad-Dín kicserélte Uszáma bátyját egy fogoly templomos lovaggal.
83 Hely Arabi,, Petraeaban, Petra szomszédságában.

30
foglyul ejtették másik fiát, Nászir ad-Dínt, s magukkal vitték kin-
cseit és háremét. Mindenkit megöltek, akik a kezükbe kerültek.
Fivéremet, Nadzsm ad-Dawla Abú eAbel Alláh Muhammadot is fog-
lyul ejtették8 2 (Allah irgalmazzon neki!). Amikor a hegyekben elsán-
coltuk magunkat, akkor visszavonultak.
A halálnál is rosszabb állapotban vonultunk keresztül a frankok
területén: nem volt élelmünk az emberek és takarmányunk az álla-
tok számára. Így értünk el a Banú Fuhaid (Allah átka legyen rajtuk!)
hegyeihez a Wádí Múszában 83. Szűk, göröngyös ösvényeken ka-
paszkodtunk fölfelé, amíg elértünk egy tágas tisztásra. Ezek a sátá-
nokhoz hasonló, átkozott emberek akit csak a többiektől külön a ke-
zükbe kaptak, azt megölték.
Ezen a vidéken rendszerint fölbukkant a Banú Rabíca néhány
taiyi'ita amírja. ,,Ki van itt most a Banú Rabíca amírjai közül?", kér-
dezősködtem. ,,Manszúr ibn Ghidafl", felelték. Ő a barátom volt.
Adtam valakinek két dinárt és megkértem: ,,Menj el Manszúrhoz és
mondd neki, hogy itt van a barátod Ibn Munqidz, üdvözletét küldi
és arra kér, gyere hozzá holnap korán!"
Ugyancsak kellemetlen éjszakánk volt, amit félelemben töltöt-
tünk. Pirkadatkor, teljes fegyverzetben odajöttek, letáboroztak a for-
rásnál és azt mondták: ,,Nem engedjük, hogy igyatok a vizünkből,
mert akkor mi magunk szomjan halunk." Ám ez a forrás elegendő
lenne a Rabícának és a Mudarnak is,84 s hozzá még több hasonló
található a földjükön. Valójában az volt a szándékuk, hogy viszályt
szítsanak köztük és közöttünk, s aztán foglyul ejtsenek minket.
Ebben a helyzetben voltunk, amikor megérkezett lbn Ghidafl, aki
rájuk kiáltott és leteremtette őket, amire eltakarodtak onnan. ,,Lóra!",
rendelkezett. Mi lóra szálltunk, majd a felfelé vezető ösvényeknél
még szűkebb és nehezebben járhatóbb csapásokon ereszkedtünk
lefelé. Végül épségben jutottunk le egy völgykatlanba, miután az
életünket kockáztattuk korábban. Manszúr amírnak összegyűjtöttem
ezer egyiptomi dinárt, amit átadtam neki, ám ő visszaadta azt.
Tovább folytattuk utunkat, amíg meg nem érkeztünk Damasz-
kusz városába pénteken, rabíC al-ákhira 5. napján85 azokkal, akik

H Észak-Arábia kér nagy törzsi csoportja (Id. gcnealógiájukar és elterjedésüket: EP,

s.v. Rabí<a and Mudar, Vlll:352-4 - H. Kinderrnann). Az irónikus megjegyzés ter-
mészetesen a helyi beduin törzs ellen irányul.
85 1154. június 19.

31
megmenekültek a frankoktól és a Banú Fuhaidtól. Biztonságunk ezen
az úton Allah (dicsértessék és magasztaltassék!) mindenhatóságának
és csodálatos védelmének nyilvánvaló jelei közé tartozik.

E konfliktus során a következő csodálatos eset történt meg

velem:

az-Záfir küldött egyszer ibn CAbbásznak egy fiatal, kecses frank

poroszkát86_ Én éppen az egyik falumba utaztam, míg a fiam, Abú'l-
Fawárisz Murhaf akkortájt Ibn CAbbásznál időzött. Az utóbbi így
szólt: ,,Szeretnénk ennek a poroszkának egy tetszetős nyerget, ami-
lyet Ghazzában tudnak készíteni." ,,Én tudok egyet", felelte a fiam,
„amely felülmúlja a kívánságodat." ,,Hol található az?", kérdezte Ibn
CAbbász. ,,A szolgád vagyis atyám házában", felelte a fiam, ,,van neki
egy mutatós, Ghazzából való nyerge." ,,Küldj érte valakit, hogy
hozza ide" - mondta Ibn cAbbász.
A fiam küldöncöt menesztett a házamba, aki magához vette a
nyerget. Az tetszett Ibn CAbbásznak és rátette a poroszkára. A nyer-
get Szíriából hoztam magammal egy vezetékes lovamon. Steppelt
volt, fekete szegéllyel, csodálatosan nézett ki és a súlya százharminc
mithqáJ87 volt. Amikor visszatértem a birtokomról, Ibn CAbbász így
szólt hozzám: ,,Megkárosítottunk téged, és elvettük ezt a nyerget a
házadból." ,,Semmi nem tesz boldogabbá", feleltem, ,,mint szolgálni
téged."

Amikor a frankok megtámadtak minket al-Muwajlihnál, akkor öt

mamlúkom tevén ült, mivel a beduinok elvették a lovaikat. Amikor
a frankok támadást intéztek ellenünk, néhány ló gazdátlan lett.
Ekkor a szolgáim leszálltak a tevékről, a lovak útjába álltak, s befog-
tak annyit, amennyire szükségük volt a lovagláshoz. És, lám, az
egyik ilyen befogott lovon ott volt az aranyból készített nyereg, amit
Ibn cAbbász elvett tőlem.
Huszám al-Mulk, CAbbász unokaöccse és Ibn al-CÁdil, CAbbász
fivére azok közé tartoztak, akik megmenekedtek közülünk. Huszám

86 Ráhwárá: a perzsa ráhwár szó átvétele.

87 A mithqál az arab súlyrendszer egyik alapja, amely azonban helytől és időtől füg-
gően igen változó. Egyiptomban a gyakorlati mithqál = 4.68g; Szíriában a damaszkuszi
mithqál = 4.62g; Jráqban = 4.46g; Iránban (átlagosan) = 4.6g, Indiában= 4.58 (ld. rész-
letesen Hinz 1-8). Ennek alapján a nyereg súlya meglepően könnyű lehetett.

32
al-Mulk hallott a nyereg történetéről, s fülem hallatára ezeket
mondta: ,,Mindazt, ami ezé a szegény emberé volt (Ibn CAbbászt
értette ezen) mások kaparintották meg, vagy a frankok zsákmányol-
ták el, vagy a saját társai tették rá a kezüket." ,, Vajon az aranyból
készült nyeregre célzol?", kérdeztem. ,,Igen", feleltem. Ekkor paran-
csot adtam, hogy hozzák azt elő. ,,Olvasd, mi áll rajta!", mondtam
neki, ,,vajon cAbbász neve-e, a fiáé vagy az enyém? Al-Háfiz ide-
jében ki más lovagolhatott aranyból készült nyergen rajtam kívül?"
A nevem ott állt fekete színnel fölírva a középen steppelt nyereg
széle körül. Amikor Huszám al-Mulk elolvasta azt, mentegetőzött és
elhallgatott.

Ridwán wazír sorsa

Ha az isteni akarat a jogtiprás és a hálátlanság következménye-

képpen nem teljesedett volna be CAbbászon és fián, akkor CAbbász
okult volna azon, ami al-Afdal Ridwán al-Walakhsíval (Allah irgal-
mazzon neki!) történt. Ő is wazír volt. al-Háfiz parancsára ellene
fordult a hadsereg, ahogyan CAbbász ellen is tették később. Ridwán
Egyiptomból Szíriába vonult. Házát és háremét kirabolták. Kisvár-
tatva egy al-Qá'id88 Muqbil nevű ember látott a feketéknél89 egy
lányt, megvette azt és elküldte a házába. Ennek a Muqbilnak egy
derék felesége volt, aki a lányt a ház felső részében lévő kamrába
helyezte el. Hallotta aztán, hogy a lány ezeket mondja: ,,Bárcsak
Allah győzelemre segítene minket azokkal szemben, akik lábbal
tiporták jogainkat és irántuk tanúsított jóságunkat megtagadták!" ,,Ki
vagy te?", kérdezte Muqbil felesége. ,,Qatr an-nadá 90 vagyok",
felelte, ,,Ridwán leánya."
Az asszony ekkor a férjéért, al-Qá'id Muqbilért küldött, hogy jöj-
jön haza. Az éppen szolgálatot teljesített a palota kapujánál. Az asz-
szony közölte vele, hogy ki is ez a leány. Muqbil ekkor jelentést írt
erről az-Záfirnak, s beszámolt neki az esetről. Az elküldte néhány
palotaszolgáját, akik átvették Muqbil házában a leányt és a palotába
vitték.

88 A qá"id száz katona parancsnoka, ahogy kilencé az 'arif és ötvené a khalífa (Id. at-
Tabarí, Annales, Ili:! 799.
89 Vagy: ,,szúdániaknál" (asz-szúdán).
90 Jelentése: ,,Harmatcsepp".

33
 Ridwán közben Szalkhadba91 érkezett, ahol Amín ad-Dawla
Gumustakín92 atábég (Allah irgalmazzon neki!) székelt. Ő tisztelet-
tel fogadta Ridwánt, szálláshelyet jelölt ki számára, s felajánlotta
szolgálatait neki. Ebben az időben Malik al-Umará' Atábég Zangí
Ibn Aqszunqur (Allah irgalmazzon neki!) BaCJabakkot93 ostromolta.
Üzenetet küldött Ridwánnak, s megállapodtak, hogy az utóbbi Zan-
gíhoz megy. Ridwán tökéletes, nemes lelkű, bátor, irodalomban jár-
tas és tudós ember volt, akit a katonák nagyon szerettek, mivel igen
bőkezű volt. Mucín ad-Dín amír (Allah leljen benne tetszést!) egy-
szer azt mondta nekem: ,,Ha ez az ember egyszer az atábéghez csat-
lakozik, abból nekünk még sok kárunk származik." ,,És mit javasol-
sz?", kérdeztem tőle. ,,Utazz el hozzá", mondta, ,,talán meg tudod
változtatni az elhatározását, hogy az atábéghez menjen. Induljon
Damaszkuszba! Majd kitalálod, hogyan beszéld őt rá erre."
Elmentem hozzá Szalkhadba, ahol találkoztam vele és fivérével,
al-Awhaddal, s beszélgetést folytattam velük. al-Afdal Ridwán ezeket
mondta nekem: ,,Ez a dolog már nem tőlem függ. Szavamat adtam
ennek a szultánnak, hogy csatlakozom hozzá. Az adott szó iránti hű­
ség kötelez engem."
„Allah jutalmazzon meg téged!", feleltem. ,,Én visszatérek az
Uramhoz, mivel ő nem nélkülözhet engem, ám a lelkemre kötötte,
hogy tárjam fel neked, ami a szívemet nyomja." 'Beszélj hát!", mondta.
„Ha csatlakozol az atábéghez, vajon a rendelkezésére áll-e annyi
katona, hogy elküldje veled a felét Egyiptomba, míg a másik fele foly-
tatja a mi ostromunkat?" ,,Nem", felelte Ridwán. Én így folytattam: ,,Ha
pedig Damaszkusz ellen vonul, megostromolja azt, majd hosszú idő

91 Vagy Szarkhad. Már az Ószövetségben is többször elöfordul Szalká névalakban

(Deut 3.10; Józsué 12.5, 13.11, stb). A Jordán keleti partvidékének - több korszakban -
jelentős városa, mivel jelentős kereskedelmi és hadiútak metszéspontjában feküdt:
Arábia felé, továbbá a Mediterráneumból Damaszkusz, ill. Bagdad felé (Id. hozzá: E/2,
s.v. Sa!khad, Vili: 994-6 - M. Meinecke). Buszrával együtt fontos hadászati támasz-
pont volt Damaszkusz védelmében. Ezért többször megerösítették, így pl. I 07 3-4-ben
épült egy erős citadella .. 1076-ig a Fátimidáké volt, majd 30 évig a Szaldzsúqoké lett;
1104-ben a Búrida dinasztia alapítója, Zahír ad-Dín Tughrakín szerzi meg, aki tábor-
nokának, Gümüstakín at-Tádzsínak adományozta. A mi történerünk idején a citadella
parancsnoka /v!udzsáhid ad-Dín Búzán al-Kurdí volt (1147-1160). Az Ajjúbida kor-
ban is jelentős katonai támaszpont volt, különösen, amikor a hattíni csata után, 1187-
ben Szaláh-ad-Dín birtokába került.
92 Az arab szövegben Tughtakín áll, ám ez nyilvánvalóan elírás, mivel ő ekkor már

halott volt ( 1128-ban halt meg).

93 Változatos ókori előzményekre (görög neve: 1-léliopolisz) visszatekintő libanoni

34
után beveszi, vajon képes lesz-e arra, hogy- miután a katonák kimerül-
tek, a kassza kiürült, a menetelés pedig hosszúra nyúlt - veled együtt
Egyiptomba vonuljon, mielőtt a málhás állatokat fel nem újítja és meg
nem erősíti a csapatokat?" ,,Nem", felelte Ridwán. ,,Akkor azonban majd
azt mondja neked: 'Indulunk Aleppóba, hogy felújítsuk az úti felszere-
lésünket!' Ha aztán Aleppóba értek, így szól majd: 'Vonuljunk az Eu-
phratészhez, hogy türkméneket toborozzunk!' Ha pedig az Euphratész-
nál táboroztak, azt hallod tőle: 'Ha nem kelünk át az Euphratészen, a
türkmének nem fognak miattunk összegyülekezni.' Ha átkeltek majd az
Euphratészen, maga előtt tol majd téged és dicsekszik Kelet szultánjai
előtt, mondván, hogy 'íme, ő Egyiptom uralkodója 9+, aki most az én
szolgálatomban áll.' Akkor azt kívánod, hogy bárcsak láthatnád Szíria
egy kövét, de képtelen leszel rá. Akkor majd visszaemlékszel a szavam-
ra, s azt mondod: 'adott nekem egy tanácsot, ám én nem fogadtam meg."'
Ridwán elgondolkodva hajtotta le a fejét, és nem tudta, mit
mondjon. Aztán odafordult hozzám és megkérdezte: ,,Mit tehetnék,
amikor te úgyis visszatérsz?" Én azt feleltem: ,,Ha az itt maradásom
hasznos, akkor maradok." ,,Akkor maradj!", felelte.
Így hát ottmaradtam. Ezután több beszélgetésre került sor közöt-
tünk, végül megállapodtunk, hogy Damaszkuszba fog vonulni, azzal
a feltétellel, hogy kap harmincezer dínárt, a felét készpénzben, a má-
sik felét javadalombirtokban; az cAqíqí-ház95 az övé lesz, s társainak
a díwán96 osztja ki illetményüket. Ezt saját kezűleg rögzítette írás-
ban, mivel kiváló írnok volt.
„Ha akarod", mondta, ,,akkor veled megyek." ,,Egyedül akarok
menni", feleltem, ,,és magamhoz veszek itt néhány galambot. Ha

város 1150m magasságban, ahol az ókorban a héliopoliszi hármas isten triásznak szen-
teltek óriási szentélye. A muszlimok 637-ben foglalták el. A 10. század végén (97+-
ben) rövid időre a bizánciak is elfoglalták. 1075-ben a szaldzsúq Turus kezére került,
majd a Búrida korban Gumusrakí, Búrí és annak fia, Muhammad uralták. Núr ad-Dín
Zangí 115+-ben foglalta el a várost. Egy rettenetes földrengés mán 1170-ben ujjá kel-
lett építeni. 1260-ban mam/úk uralom alá kerül, s, ekkortól jelentősen hanyatlott (Id.
hozzá: E/2, s.v. Ba'/abakk, francia verzió, l:IOOOsq- J. Sourdel-Thomine).
94 cazíz miszr. a Fátimida kalifák címe a hatodik uralkodótól, cAzíztól (975-996).
9 ; Ahmad as-Saríf al-'Aqíqí: híres és befolyásos damaszkuszi személyiség a 10.

században (meghalt 978 körül). Az Omajjáda mecset nyugati kapujánál lévő háza és
fürdői híresek voltak, s nevüket egészen a 19. századig megőrizték.
96 A díwán az arab közigazgatáson belül a központi adminisztráció egészét éppúgy
jelentette, mint annak különböző konkrét ügyosztályait. A szó valószínűleg végső­
soron a középperzsa dibír (,,írnok") szóra megy vissza (a történeti hagyomány szerint
cumar kalifa valóban a Szászánida közigazgatásból kölcsönözte az intézményt).

35
Damaszkuszba érek, s a házat kiürítettem, és mindent elintéztem,
akkor galambokat küldök hozzád. Közben útnak indulok én is, félú-
ton találkozunk, s a kíséretedben vonulok be Damaszkuszba."
Megegyeztünk ebben, aztán elbúcsúztam tőle és útnak indultam.
Amín ad-Dawla azonban azt szerette volna, ha Ridwán Egyiptomba
megy, mivel ígéretet tett erre, s amire Amín ad-Dawla kedvet is támasz-
tott benne. Az utóbbi csapatokat is gyűjtött nekem, amennyit csak
tudott és útnak indította őt, miután én már elváltam tőle. Miután Rid-
wán Egyiptom határaihoz ért97, a vele lévő török csapatok elárulták őt,
s kifosztották a málháját. Ridwán egy beduin törzsnél (ha;j) keresett
menedéket, s levelet küldött al-Háfiznak, amelyben menedéklevelet
kért tőle. Ezután visszatért Egyiptomba. Mihelyt azonban Kairóba
érkezett, al-Háfiz parancsára fiával egyűtt bebörtönözték98.
Amikor Kairóba érkeztem99, még börtönben volt, a palota melletti
házban. Később egy vasszöggel egy 14 könyöknyi (dzirác) lyukat vájt, s
egy csütörtökre virradó éjszaka megszökötc.100 Az amírok között volt
egy rokona, akinek tudomása volt a tervéről, s a palotában várta őt egy-
Lawáta törzshöz tartozó - védencével. A Nílushoz mentek, s átkeltek al-
Dzsízába 101. Egész Kairó izgatott lett a menekülése miatt. Másnap reggel
al-Dzsízában lévő kerti házában volt. Az emberek köréje gyülekeztek,
miközben az egyiptomi hadsereg fölkészült ellene a harcra. Pénteken
reggel átkelt Kairóba, míg a kairói sereg, élükön Qaymázzal, ,,a kapu urá-
val"l02, állig fegyverben (mudarracín) készen állt az összecsapásra. Ami-
kor Ridwán odaért hozzájuk, megfutamította őket és bevonult Kairóba.
Társaimmal együtt én még Ridwán bevonulása előtt a palota kapu-
jához lovagoltam. A palota kapuit zárva találtam. Senki nem volt ott. Így
aztán visszatértem és a házamban maradtam. Ridwán az al-Aqmar me-
csetben 103 táborozott le. Az amírok összesereglettek körülötte, s élelmet
és pénz hoztak neki. Közben al-Háfiz számos szudánit gyűjtött össze a
palotájában, akik addig ittak, amíg lerészegedtek. Ekkor kinyitotta apa-

A díwánnal kapcsolatos problémákhoz és alakulásához Id. E/2, s.v. díwán. Francia ver-
zió, 11332-347-A.A. Duri, H.L. Gottschalk, G.S. Colin, A.K.S. Lambton, A.S. Bazmee
Ansari.; Elr, s.v. díván, VII:432438- C. Edmund Bosworth. A szónak érdekes európai
továbbélése volt: a nyugatról jött kereskedők, - lévén, hogy az arab közigazgatással a
határállomásokon kerültek kapcsolatba, - e fogalmat mint „vámot", ,,vámhivatalt"
vették át, így az olaszban dogana, a franciában douane, seb (Id. Lokotsch, no. 526).
97 1139. szeptemberében.
98 1139. november 29-én.
99 1139. november 30-án.
100 Ez 1148. április 13-án történt.

36
lota ajtaját, azok pedig kitódultak, hogy megkeressék Ridwánt. A hang-
zavar hallatán az amírok, akik Ridwán körül voltak, lovukra pattantak és
szétszéledtek. Amikor Ridwán kiment a mecsetből, látta, hogy lovát a
lovásza magához vette, s ő is elszelelt. Ekkor a fiatal testőrök közül meg-
pillantott valakit, aki a mecset kapujánál állt. ,,Uram", kérdezte az, ,,nem
akarsz az én lovamon lovagolni?" ,,De igen", felelte Ridwán. Az vágtatva
odasietett hozzá, kezében kivont karddal, olyan mozdulatot tett, mintha
le akarna szállni, ám közben átdöfte a kardjával. Ridwán a földre rogyott,
s az odaérkező szudániak megölték. Az egyiptomiak szétosztották a hú-
sát, hogy megegyék, s olyan bátrak legyenek, mint ő.
Ridwán történetében intés és figyelmeztetés található - ám az
isteni akaratnak teljesülnie kell.

Azon a napon egyik szíriai társunk több sebet kapott. Fivére oda-
jött hozzám és így szólt: ,,A testvérem a halálán van. A kardcsapások
mellett más fegyverek is megsebezték, öntudatlan állapotban van,
még nem tért magához." ,,Eredj vissza", mondtam neki, ,,és köpö-
lyözzétek meg!" ,,Már húsz ratI104 vért vesztett", felelte. ,,Menj csak
vissza, és köpölyözzétek meg", utasítottam őt, ,,én jártasabb vagyok
a sebek terén. Nincs más gyógyszer ilyenkor, csak az érvágás."
Elment, és két óra hosszat távol maradt. Aztán visszatért, mosoly-
gott és így szólt: ,,Megköpölyöztettem, amire magához tért, felült,
evett-ivott, elmúlt fölötte a veszély." ,,Dicsőség Allahnak!", mond-
tam, ,,ha nem tapasztaltam volna ezt ki több ízben magamon, nem
tanácsoltam volna neked."

Uszáma második tartózkodása Damaszkuszban Núr ad-Dínnái (1154-1164)

Ezután al-Malik al-cÁdil Núr ad-Dín szolgálatába léptem (Allah

irgalmazzon neki!). Irt al-Malik asz-Szálihnak105 Kairóba, hogy küld-

101 Település a Nílus nyugati partján, a piramisok mellett, mai kiejtése Gíza.
ID 2Száhib al-báb, rangot jelző tirulus, a wazír helyettesének felelt meg.
103 A mecsetet al-Háfiz elődje, al-cÁmir (1101-1130) építette 1125-ben.
IO~ A ratl (ritl és rutl alakban is, a görög litronból, a középkori Európában rotolo) a leg-
elterjedtebb arab súlymérték (Id. Hinz 27-33), területenkint és koronkint eltérő nagy-
sággal. Így Mekkában az iszlám kialakulásakor: 1.5kg, később 812.5 g; Egyiptomban az
cabbászida korban: 300g, a fátimida korban már 4 37.2g, még később 450g; Damasz-
kuszban: 1.85kg; Cfráqban: 406.25g. Itt nyilvánvalóan arról van csak szó, hogy "renge-
teg vére vesztett".
10; A korábban már említett Ibn ar-Ruzzík wazí1Tól van szó.

37
je el a feleségeimet és gyermekeimet, akik Egyiptomban maradtak, s
akikkel nagylelkűen bánt. asz-Szálih visszaküldte a küldöttemet és
mentegetőzött, hogy (családom azért nem utazott még el), mert fél-
tette őket a frankoktól. Levelében ezeket üzente nekem: ,,Térj vissza
Egyiptomba, hiszen jól tudod, hogy milyen szoros a kapcsolatunk.
Ha nem bízol meg az udvar embereiben (ahl al-qaszr), akkor menj
Mekkába, ahová hivatalos levelet küldök neked, amely rád ruházza
Asszuán város kormányzását. Ezenkívül csapatokkal látlak el, hogy
kellő erővel vehesd föl a harcot az abesszinek ellen, hiszen Asszuán
a muszlimok egyik határvárosa. Majd oda küldöm a feleségeidet és a
gyermekeidet."
Megtanácskoztam a dolgot al-Malik al-cÁdillal és megkérdez-
tem a véleményét. Ö ezt felelte: ,,Ó Uszáma! Alig akartad elhinni,
hogy megszabadultál Egyiptomtól és az ottani zavargásoktól, s máris
mennél vissza? Az élet túlságosan rövid az effélére! Írok a frankok ki-
rályának 106 egy menlevélért a családod számára. Küldök egyúttal
valakit Egyiptomba, hogy elhozza őket."
Menesztett is (Allah könyörüljön rajta!) egy küldöttet, aki
megkapta a király menlevelét, rajta a kereszttet107, ami érvényes
volt szárazföldön is és tengeren is.
Én ekkor egy rabszolgámat útnak indítottam a menlevéllel, al-
Malik al-CÁdil levelével és a saját levelemmel, amiket al-Malik asz-
Szálihhoz írtunk. Ez utóbbi útnak indította a családomat egy saját
hajóján (cusán') Dumját felé és ellátta őket minden szükségessel,
pénzzel, elemózsiával és a szükséges utasításokkal. Dumjáttól egy
frank hajóva!108 folytatták útjukat. Amikor cAkkáhozl09 közeledtek,
annak királya (Allah ne irgalmazzon neki!) embereivel egy kis hajót
küldött, s fejszékkel szétverték a hajót társaim szemeláttára. A király
közben a lován ülve a parton várakozott. Mindent, ami a hajón volt,
elraboltak.

IOó Ekkor III. Balduin (Baudouin) v~tJeruzsálem királya (l l42-1 l62).

107 Az arab szöveg olvasható így is ( ?Jia-szalíb11-hti), de olvasható wasszala-ní-hínek is
(,,amit eljuttattak hozzám"). ·
108 Butsza, megközelítő jelentéséhez Id. Dozy, Supplément, 1:94.
109 cAkká (az Ószövetségben: cAkkó, a görögök Ptolemaisz-a, a franciák Acre-ja)
Palesztína tengerparti városa (Id. hozzá: E/2, s.v. <Akká, francia verzió 1:3; lsq -F. Buhl).
A koraiszlám Bizánccal folytatott harcaiban elpusztul egy része, amit Mu<áwija épít
újjá. Ibn Túlún (868-884) veszi körül kőgárakkal (ennek munkálatait al-Muqaddaszí,
a földrajzíró nagyapja irányítja). A keresztesháborúk idején állandó csatározások szín-
helye. 1. Balduin (Baudouin) egy sikertelen kísérlet után, l 104-ben elfoglalta, s ettől

38
 Egyik rabszolgám a partra úszott kezében a menlevéllel. ,,Uram,
királyom", mondta neki, ,,ez nem a te menleveled?" ,,De igen", felel-
te az, ,,ám a muszlimok szokása az, hogyha egy hajó hajótörést szen-
ved egy városhoz közel, akkor a város lakói kifoszthatják." ,,És most
a foglyaid leszünk", kérdezte. ,,Nem", volt a válasz.
A király (Allah ne irgalmazzon neki!) a családomat egy házba
vitette, ahol átkutatták a nőket és mindent, ami rajtuk volt, elvették. A
hajóban ottmaradtak ékszerek, amiket a nők otthagytak, továbbá ruhák,
drágakövek, kardok, fegyverek, arany és ezüst mintegy harmincezer
dinár értékben. A király mindent elvett és ötszáz dinárt adott át az
embereimnek. ,,Ezzel eljuttok a földetekre", mondta. Ők azonban ötve-
nen voltak, férfiak és nők elegyest.
Én akkortájt al-Malik al-CÁdillal Maszcúd királyi 10 földjén voltam
RaCbánban és Kajszúnban 111. Az én és fivérem gyermekei és asszonya-
ink biztonsága megkönnyítette számunkra javaink elvesztését - kivéve
a könyvekét. Négyezer kötet volt, mind bekötött, remek könyv; elvesz-
tésük sebet hagyott a szívemben életem végéig.
Olyan sorscsapások ezek, amelyek megrendítik a hegyeket és sem-
mivé teszik a gazdagságot. Allah azonban (magasztaltassék!) kegyelme
révén kárpótol, s kegye és megbocsátása által jóra fordítja a dolgokat.
Ezek azok a nagy események, amelyeknek tanúja voltak, tetézve
azokkal a sorscsapásokkal, amelyek sújtottak engem és amelyekből
épen kerültem ki, amíg a számomra elrendelt idő végső órája el nem jő.
Am javaim elvesztése tönkretett engem.
Ez események között több olyan időszak volt, amikor részt vettem a
hitetlenekkel és a muszlimokkal vívott számtalan küzdelemben. A harcok
során tapasztalt és látott csodálatos történésekről be fogok számolni,
amennyire emlékezetem engedi. A feledékenység nem hibáztatható an-
nál, aki mellett már az évek hosszú sora haladt el. A rövid emlékezet
Ádám gyermekeinek az öröksége apjuktól - áldás és békesség legyen rajta.

kezdve a frankok egyik fó támaszpontja lett a Szent Földön (e korszak városát jellemzi
Idríszí részletesen, I:363sq). Szaláh ad-Dín hattíni győzelme után 1187-ben ismét a
muszlimok birtokába kerül. A keresztesek (Philippe Auguste és Oroszlánszívű
Richard vezetésével) 1191 újra elfoglalják, s 1229-től legfontosabb központjuk lesz
Saint-Jean d'Acre névvel. 1291-ben al-Malik al-Asraf végleg visszafoglalta, ám a vá-
ros ezután hosszabb ideig romokban hevert, s csak a 18. századtól újult meg. Kapole-
on 1799-bcn hiába ostromolta meg, nem rudta bevenni.
110 1. Maszcúd ibn Qjlics Arszlán, a rúmí Szaldzsúq dinasztia uralkodója, Konja
(Iconium) királya (1116-1156).
111 Két erődítmény Kisázsiában Kilíkia és Mezopotámia határán.

39
 A frankokkal és a muszlimokkal vÍ1.Jott harcokl 12

Úgy adódott, hogy többször tanúja voltam a lovagi büszkeség

(anafa) megnyilvánulásainak, s annak, hogyan teszik ki magukat a
veszélynek. Ide tartozik a következő történet.
Akkoribanll3 harcra került a sor köztünk és Siháb ad-Dín
Mahmúd ibn Qarádzsá, Hamál 14 ura között. Allandó háborúskodás
folyt közöttünk; a csapatok készen álltak, ám csak egy-egy gyors lo-
vas (mutasszarz"Ca) rúgtatott egymás ellen. Ekkor egyik legvitézebb
lovas katonánk, Dzsumca, a Banú Numajrból, jött oda sírva hozzám.
„Mi történt veled, Abú Mahmúd?", kérdeztem, ,,ez lenne a sírás
ideje?" ,,Szarhankll5 ibn Abí Manszúr átdöfött egy lándzsával", felel-
te. ,,És mi van akkor, ha Szarhank átdöfött lándzsával?", kérdeztem
tovább. ,,Semmi, ha nem éppen Szarhank döfött volna belém", vála-
szolt. ,,Allahra mondom, a halál is könnyebb lenne számomra, ha nem
Szarhanktól kapom a sebet. Am ő kihasználta a gondatlanságomat és
lesből támadt rám." Megpróbáltam megnyugtatni, hogy ne vegye
annyira szívére a dolgot. Am ekkor megfordította a lovát, s visszafor-
dult. ,,Hová indulsz, Abú Mahmúd?", kérdeztem tőle. ,,Szarhankhoz",
felelte, ,,Allahra mondom, vagy átdöföm őt vagy meghalok."
Egy ideig távol volt, közben én azokkal voltam elfoglalva, akik
ellenem fordultak. Ekkor nevetve visszatért. ,,Mi történt veled?",

112 Az eddigiekben megfigyelhető valamelyes kronológiai sorrend a továbbiakban

felbomlik, s az egyes epizódok egymásutánját Uszáma asszociációi jelölik ki.
113 1123 köriil.
IH Város Szíria középső részén, az Oroncész (Nahral-'Ászf) mindkét partján, Himszről
északra 54 km-re, Halabtól délre 152 km-re (Id. hozzá: E/2, s.v. Hamát, francia verzió,
Ill:122-4, D. Sourdel). Már a hettita feliratok említik; utánuk (az i.e. 11. századról)
arámi, héber (az Ótestamentumban már Hamar a neve), asszír uralom alá keriil. A hel-
lenisztikus korban (IV. Antiokhosz Epiphanész után) neve Epiphania. A 636-7-ben be-
következett arab hódítás urán a 10. századig jelentéktelen település (a himszi katonai
központhoz, dzsuntÍhoz tartozott). A Hamdánida korról közigazgatásilag Halabhoz tar-
tozott, s a 12. századig változatos alakulása az utóbbihoz kötődött (a Fárimidák, a
Mirdászidák, majd a Szaldzsúqok uralták). 1113-4-ben a damaszkuszi atábég, Tughrakín
hatalma alá keriilt, ám már 1115-6-ban a himszi kormányzó Khirkhán ibn Qirádzsá
foglalta el, aki fivérének Siháb ad-Dín Mahmúdnak engedte át. A város ettől kezdve az
észak-szíriai és dél-szíriai amirok, továbbá a frankok hatalmi küzdelmének a tárgya volt;
a frankok többször kísérletet tettek az elfoglalására, de egyszer sem sikeriilt.
1i; A szar-hang perzsa szó (Id. Steingass 680), jelentése: ,,parancsnok", ,,főnök",
,,bajnok", ,,harcos".
116 A koraiszlám egyik sokat sz~plő harcosa és politikai agitátora (ld. hozzá: E/2, fran-
cia verzió: l:725sq - L. Cecda Vaglieri). LaqaliJát (al-Astar = ,,kifordított szemhéjú

40
kérdeztem. ,,Allahra, átdöftem őt", felelte. ,,Ha nem szúrom át a lán-
dzsámmal, bizony kilehelem a lelkemet."
Dzsumca Szarhankot társaitól körülvéve támadta meg, átdöfte őt
és visszatért. A következő vers mintha Dzsumcáról és Szarhankról
szólna:
Allahra.' Mit gondolsz a bosszút szomjazóról,
aki a haragvástól nem nyugodhat?
Fölébresztetted őt, miközben te e/pihentél, ám ő nem alhatott
az ellened érzett harag miatt. Ám hogyan alhatna az éber?
Ha a sorsfordító napok úgy ítélik meg, s miért is ne tennék meg·
egy nap még tetézve kapod vissza azt, ami jár neked
Ez a Szarhank a legismertebb lovagok közé tartozott, aki főnök
volt a kurdok között. Ő azonban még fiatal volt, míg Dzsumca érett
férfi volt, akit éppúgy jellemzett a korából adódó megfontoltság,
mint a bátorságából fakadó fölény.

Szarhank esete emlékeztetett engem arra, hogyan cselekedett

Málik ibn al-Hárith al-Astar 116 (Allah irgalmazzon neki!) Abú Muszaj-
ka al-Ijádíval. Ez akkor történt, amikor az arabok Abú Bakr asz-
Sziddíq 11 7 idején ( Allah leljen tetszést benne!) eltántoru!tak az iszlám-
tóJI 18, s Allah (magasztaltassék!) arra indította őt, hogy harcoljon
ellenük. Ő csapatokat állított a hitehagyott arabok törzsei ellen. Abú

ember") a jarmúki csatában ( 15 /636) kapott sebesüléséről kapta. Korán kitűnt a bizán-
ciak elleni harcokban rendkívüli bátorságával, a harcvonalon túli ellenséges terüle-
teken is portyázott. Az 'Vthmán kalifa - 644-656 - ellen fellépő elégedetlenek egyik
legfóbb hangadója volt, s jelentős szerepet játszott a kalifa meggyilkolásában. 'Alí
megválasztásában is hangadó volt, s résztvett az ezt követő harcokban és politikai moz-
galmakban: így csapatokat gyűjtött neki, amikor Talha, az-Zubair és cÁ'isa a kalifa
ellen vonult, s résztvett az un. ,,tevecsatában" (36/656), majd ö volt 'Alí seregében a
jobbszárny parancsnoka a Mu'áwija és 'Alí között lezajlott szilllni csatában (3 7/657).
'Alí, szélsőséges cselekedetei miatt eltávolítandó, először Moszúl, majd Egyiptom kor-
mányzójává nevezte ki, ám al-Qylzumba érkezvén, megmérgezték Öt (658-ban vagy
659-ben) egy mézes itallal. Föltehetően Mu•áwija állt megmérgezése mögött.
11 i Ő az első kalifa a Próféta halála után (632-4), aki összetartotta a széthúzó muszlim
közösséget, s akinek az idején elkezdődtek a sikeres hódítások. Jómódú kereskedő
létére ő volt Khadídzsa, a Próféta felesége urán a második muszlim. Ő volt a Próféta
legközelebbi társa (ezért kapta asz-Sziddíq nevét), vele végezte a bidz.rrát is (erre utal
a 9. szúra 40. verse). Ő helyettesítette az istentisztelet imámjaként a Prófétát utolsó
betegsége idején. Leánya, 'Á'isa volt a Próféta ledvenc felesége.
118 Ez a nevezetes ridda, amely már a Próféta utolsó idejében elkezdődött, majd Abú
Bakrnak sikerült levernie. Több iszlámtól eltántoruló törzsben ráadásul ún. ,,hamis
próféták" léptek fel. A legveszélyesebb ellenmozgalom aJamámában élő Banú Hanífa

41
Muszajka al-Ijádí a Banú Hanífa oldalán állt, akik bátorságban az ara-
bok oroszlánjai voltak, míg Málik al-Astar Abú Bakr (Allah irgalmaz-
zon neki!) seregében volt. Amikor a két sereg csatarendbe állt, Málik a
két hadsor közé rúgtatott, s így kiáltott: ,,Ó Abú Muszajka!" Az előlé­
pett. ,Jaj neked!", mondta Málik. ,,Azután, hogy fölvetted az iszlámot, s
a Korán recitátorok közé tartoztál, a hitetlenségre tértél ismét!" ,,Tartsd
távol magad tőlem, ó Málik!", felelte az, ,,a muszlimok megtiltják a bor-
ivást, ám én ezt nem viselem el." ,,Készen állsz velem a párviadalra?",
kérdezte ekkor. ,,Igen", felelte. Először lándzsákkal, majd kardokkal
csaptak össze. Abú Muszajka ekkor rásújtott Málikra, behasította fejét,
s kifordította a szemhéját. E kardcsapás miatt nevezték később Málikot
al-Astarnak. Ez utóbbi visszatért sátrába, átölelve lova nyakát. Családja
tagjai és barátai sírva vették körül. Ő azonban így szólt egyiküknek:
„Dugd be a kezed a számba!" Az beletette egyik ujját a szájába, mire
Málik ráharapott. Az illető meggörnyedt a fájdalomtól. .Málik ekkor így
szólt: ,,Nincs semmi baja a társatoknak Úgy tartják, hogy amíg a fogak
épek, a fej is rendben van. Tömjétek be a sebet kásával (szawíq), s kös-
sétek át egy turbánnal." Amikor a sebet betömték és átkötötték, meg-
parancsolta, hogy „hozzátok ide a lovamat!" ,,Hová mész?", kérdezték.
,,Abú Muszajkához", felelte. Azzal a két hadsor közé rúgtatott és elkiál-
totta magát: ,,Ó Abú Muszajka!" Az mint a nyíl vágtatott hozzá. Málik
ekkor kardjával a vállára csapott, egészen a nyeregig széthasította, s
megölte őt. Ezután visszatért a táborba, ahol negyven napig meg sem
tudott mozdulni. Aztán fölépült és meggyógyult a sebe.

Szemtanúja voltam egy olyan sebesült fölépülésének, akiről azt

gondolták, hogy már meghalt.
Összecsaptunk Siháb ad-Dín Mahmúd ibn Quádzsá lovasságának
előőrsével, amely behatolt a területünkre és csapdát állított nekünk.
Amikor egymás ellen fölsorakoztunk, szétszéledt a lovasságunk. Ekkor
odajött hozzánk az egyik lovasunk, a neve CAJí ibn Szalám Numairí és
így szólt: ,,A társaink szétszéledtek. Ha az ellenség támadást intéz elle-
nük, akkor elpusztítja őket." ,,Tartsd távol tőlem a fivéreimet és az uno-
katestvéreimet", mondtam neki, ,,hogy visszahozhassam őket." ,,Amí-
rok!", kiáltotta CAJí, ,,hagyjátok őt, hadd hozza vissza az embereket, s ne

vezetője, Muszailima riddája volr. Őr Khálid ibn al-Walíd, a koraiszlám legjelentősebb

hadvezére győzte le cAqrabá'-nál egy rendkívül véres csatában, amelyben a hagyo-
mány szerint a Próféta hétszáz társa halr meg.

42
kövessétek őt, különben az ellenség megtámadja és megsemmisíti
iíket." ,,Menjen csak!", mondták.
Indultam hát, ügetésre fogva a lovamat, hogy visszahozzam őket.
Az ellenség távol tartotta magát tőlük, hogy minél távolabbra csalogas-
sa őket, s azután erőt vegyenek rajtuk. Amikor megláttak engem, hogy
viszem őket vissza, akkor ránk támadtak. A lesben állók előjöttek, mi-
közben én még bizonyos távolságra voltam a társaimtól. Feléjük for-
dultam, hogy felvegyem velük a harcot, ekképpen védve társaim hátvé-
dét. Láttam ekkor, hogy unokafivérem, Laith ad-Dawla Jahjá (Allah
irgalmazzon neki!) társaim mögött az út déli oldala felé került, míg én
az út északi oldalán voltam. Így közösen indultunk ellenük. Egyik lova-
suk, egy híres arab lovag, neve Fárisz ibn Zimám jött sietve elő, ám
elhaladt mellettünk, mert a társainkkal akart lándzsát váltani. Unokafi-
vérem engem megelőzve indult hozzá, s átdöfte lándzsájával. Az lová-
val együtt a földre zuhant. A lándzsa akkora reccsenéssel hasadt szét,
hogy én is és a többiek is meghallottuk.
Atyám (Allah irgalmazzon neki!) korábban egy küldöttet menesztett
Siháb ad-Dínhez, aki magával hozta azt, amikor kivonult ellenünk a harc-
ra. Most, amikor Fárisz ibn Zimámot átdöfte a lándzsa, és Siháb ad-Dín
nem érte el célját ellenünk, a küldöttet ott, ahol éppen volt, viszszaküldte
hozzánk, választ adva a neki hozott üzenetre, ő maga pedig visszatért
Hamába. Én megkérdeztem a küldöttet, hogy vajon Fárisz meghalt-e?
,,Allahra! Nem. Még csak meg sem sebesült." Ehhez még a követke-
zőket tette hozzá: ,,Laith ad-Dawla valóban eltalálta őt, ezt magam is
láttam. Földre vetette őt is és a lovát is. Hallottam a reccsenést, ahogy
a lándzsa széthasadt. Amikor Laith ad-Dawla balról támadt Fárisz ibn
Zimámra, az jobbfelé hajolt el, kezében a lándzsájával 119. A lova rázu-
hant a lándzsára, az egy gödörbe esett és összetört. Laith ad-Dawla el-
vétette őt a lándzsájával, s az kiesett a kezéből. Amit hallottál, az F árisz
ibn Zimám lándzsájának a reccsenése volt. Laith ad-Dawla lándzsáját
Siháb ad-Dín elé vitték, amikor én is jelen voltam. Valóban, az ép volt,
nem volt összetörve! Fárisz pedig semmiféle sebet nem kapott."
Én elcsodálkoztam azon, hogy Fárisz épen maradt, hiszen e csapás
olyan volt, mint egy éles kard (Jajsza~ döfése, amiről cAntaral20 ekkép-
pen szólt:

119 QJ,ntári;j"a (egyéb alakok: quntari, quntári, quntari1/a) kölcsönszó a görög kontarion-
ból, ami a kontosz (,,bot", ,,lándzsa") kicsinyítőszava (Id. Dozy, Supplément, IH2 l ).
120 CAntara ibn Saddád: iszlám előtti költő (525? - 615?). Rabszolgának született egy

43
 A lovak és a lovasok tudják, hogy én
mindannyiukat szétszórom egy éles kard csapásával.
Mindenki, azok is, akik lesben álltak, visszatértek, anélkül, hogy
tervüket végrehajthatták volna. Az előző párvers CAntara ibn Saddád
következő költeményéből származik:
Én olyan feifi vagyok, akinek az egyik fele az eAbsz törzs
legjobbjaihoz tartozik, míg a másik felét a kardommal védem.
Amikor a lovasok vi.rszahőkölnek felelmükben és óvatosan
néznek körül, akkor jobbnak mutatkozom azoknál, akik anyai és apai
nagybátyjukkal dicsekszenek.
A lovak és a lovasok tudják, hogy én
mindannyiukat szétszórom egy éles kard csapásával.
Ha lovagi küzdelemre szólítanak, én vagyok az első, aki küzd,
hiszen miért szállnék lóra, ha nem akarok küzdeni?

Hasonló történt velem Afámijánát.121

Úgy történt, hogy Nadzsm ad-Dín Ílghází ibn Orruq122 (Allah
irgalmazzon neki!) döntő vereséget mért a frankokra al-Balátnáll23
513. dzsumádá'l-úlá 5-én, egy pénteki napon 124 és megsemmisítette
őket. Ekkor lelte halálát Rúdzsár, Antákija ural25 az összes lovagjá-
val. Ekkor apai nagybátyám, Cizz ad-Dín Abú'J-cAszákir Szultán126
(Allah irgalmazzon neki!) fölkerekedett hozzá, s eközben atyám
(Allah irgalmazzor;i neki) maradt vissza Sajzar várában. Nagybátyám

cAbsz törzsbeli férfi és egy néger nő gyermekeként. Alakjáról és hiteles munkásságáról

(250-350 párversből - 27 darabból, illetve töredékből - álló díwárrját kiadta: W.
Ahlwardt, The Divans of the Iix ancient Arabic poets Ennábiga, 'Antara, Tharafa, Zuhair,
'Alqama and bnruulqais, London, Trübner, 1870, 33-52) szinte semmi bizonyosat nem
tudunk. Egy, 8-12. század között keletkezett „népi" gesta, a Szíra 'Antara hőse lett, ami
a 19. századi francia romantika egyik „felfedezése" lett (Chateaubriand és főleg
Lamartine, s az utóbbi hatására Taine értékelte messze értékén túl). E munkáról a
nemzetközileg is egyedülálló összehasonlító irodalomtörténeti elemzést - a kutatást
hosszú ideig meghatározó módon - Goldziher talán legjelentősebb magyar tanítványa,
Heller Bernát írta (Az arab Antar-regény, Budapest, A Magyar Tud. Ak. Kiadása, 1918,
fontos németnyelvű könyve: Die Bedeutung des arabischen 'Antar-Romans fiir die vergle-
ichende Litreraturkunde, Leipzig, H. Eichblatt Verlag, 1931). Újabban megélénkült az
érdeklődés a népi szíra'k, így az cAntar-regény iránt is (Id. H.T. Norris, The Adventures
ofAntar. Approaches to Arabic Literarure 3. Warminster, Wilts: Aris and Phillips, 1980;
P. Heath, The Thirsty Sword. Sírat 'Antar and the Arabic Popular Epic, Salt Lake City,
Univ. of Utah Press, 1996). Az idézett verset ld Ahlwardt 42.
121 Afámija vagy Fámija, az ókori (Szeleukida) Apamea, az Orontész jobb partján, Sajzar-
tól északra, Hamától negyven km-re. A szászánida Khuszró Anósirwán HO-ben elfoglalta

--~
44
meghagyta neki, hogy Sajzarban lévi> társaimmal együtt indítson
útnak Afámijába, s szólítsa föl az ottani népet a beduinokkal együtt,
hogy az Afámija körüli vetést fosszák ki. Erre föl nagyszámú beduin
sereglett hozzánk.
Néhány nappal azután, hogy a nagybátyám útra kelt, a kikiáltó
fegyverbeszólított minket. Én fölkerekedtem egy kis csapattal, amely
alig húsz lovasból állt. Biztosak voltunk abban, hogy Afámijában
nincsen lovasság. Velünk tartott számos fosztogató és beduin. Amikor
elértük Wádí Abí'l-MajmúmI27, ahol a fosztogatók és a beduinok
szétszéledtek a vetésben, nagyszámú frank támadt meg bennünket.
Azon az éjszakán ugyanis hatvan lovas és hatvan gyalogos érkezett
oda. Elűztek minket a W ádíból, mi pedig visszavonultunk előlük,
amíg el nem jutottunk a vetésekben fosztogató kísérőinkhez. A fran-
kok hatalmas kiáltásban törtek ki. A halál semmiségnek látszott szá-
momra, ha nem fenyegette volna pusztulás a velem lévőket. Vissza-
fordultam hát a frankok élén haladó egyik lovas felé - aki elhajította
páncélját, hogy könnyebb legyen, s megelőzzön minket - és lándzsá-
mat beledöftem a mellébe. Ő holtan fordult le a nyergéből. Ezután
szembefordultam az őt követő lovasokkal, akik menekülésre fogták a
dolgot. Én akkoriban még tapasztalatlan voltam a harcban l 28, koráb-
ban nem vettem részt ilyesmiben. Lovam olyan gyors volt mint a ma-
dár, így aztán követtem őket, hogy lándzsámmal csapásokat osszak
köztük, aztán elnyargaljak előlük.

és elpusztította. Az arab hódítás után is beduin törzsek szállásterülete volt. Aleppo

védelmére a Hamdánida korban, majd különösen az első keresztes háborúk idején erősí­
tették meg. Tankréd 1106-ban elfoglalta, majd Núr ad-Dín Mahmúd visszafoglalta 1149.
július 26-án. Az 1157-es földrengés elpusztította a város védőműveit. Ma a régi város rom-
jait Qt!/<at al-Mudíqnak nevezik (Id. E/2, s.v. Afámiya, francia verzió, 1:221 - H.A.R. Gibb).
122 Az Orruqida dinasztia megalapítója Mardínban, a keresztesek egyik legelszántabb
ellenfele ( 1114-1122). 1118-ban Majjáfáriqínt is elfoglalta (Id. Bosworth 194).
123 al-Balát egy szűk hegyszoros az észak-szíriai Atáribtól északra. üszáma
emlékezetében két csata (az 1119. június 28-án, a második augusztus 14-én zajlott le)
eseményei keveredtek. Roger már az első összecsapás során meghalt.
1241119. aug. 14.
125 Roger, Tankréd unokaöccse, az utóbbi kiskorú fia, Bohemund helyett uralkodott
Antiochiában 1112-1119 között.
126 Sajzar akkori uralkodója, az ő udvarában nőtt föl Uszáma.
127 Az Abú'I-Majmún (,.A majom atyja") a Bohemund arah elferdítése. E völgyet róla
nevezték el.
128 Ezzel csak azt akarta mondani, hogy csapatot addig nem irányított, hiszen későb­
bi megjegyzéseiből tudjuk, hogy már 1110-ben résztvett a harcokban.

45
 A frankok hátvédjében volt egy lovag, aki egy tevéhez hasonló
fekete paripán ült páncélban, teljes hadi fegyverzetben. Tartottam
attól, hogy kardot ránt és ellenem fordul, s valóban, láttam, ahogy
megsarkantyúzta a lovát. Az megcsóválta a farkát, amiből már tud-
tam, hogy kimerült. Ekkor rátámadtam, lándzsámat belédöftem,
amely átszúrta őt elől egy könyöknyire. Én azonban, a döfés heves-
sége, a lovam gyorsasága miatt, s mivel könnyű voltam, leestem a
nyeregből. Aztán újra visszaültem a lovamra, s gondolva, hogy a
frank meghalt, kihúztam belőle a lándzsámat. Ekkor összegyűjtöt­
tem a társaimat, akik sértetlenek maradtak.
Velem volt egy kis mamlúk, aki kötőféken egy fekete lovat veze-
tett a számomra, ő maga pedig egy szemrevaló hátas nőstényöszvé­
ren ült, amelynek a nyerge ezüstrojtokkal volt díszítve. A szolga
leszállt az öszvérről, magára hagyva azt, fölpattant a lóra, s elvágta-
tott Sajzar felé. Amikor visszatértem a társaimhoz, s láttam, hogy
kötőféken tartják a nőstényöszvért, megkérdeztem, hol van a rab-
szolgám. ,,Elment", felelték. Én tudtam, hogy hamarosan Sajzarba ér,
s ott felzaklatja majd atyámat (Allah irgalmazzon neki!). Hivattam
hát egyik katonámat, s utasítottam: ,,Igyekezz gyorsan Sajzarba, s
tudasd atyámmal, mi történt!"
Amikor a rabszolga Sajzarba ért, atyám maga elé hívatta és meg-
kérdezte tőle: ,,Mi történt veletek?" ,,Ó Uram!", felelte az, ,,a frankok
ezer emberrel vonultak ellenünk, s nem hiszem, hogy az uramon
kívül bárki is megmenekedett." ,,Hogy menekülhetett meg az urad
egyedül, s a többiek nem?", kérdezte atyám. ,,Láttam őt", felelte,
„amint páncélban egy szürke kancán lovagolt." Míg a szolga ezeket
mesélte atyámnak, megérkezett a másik lovas, aki elmondta, hogy
mi is történt valójában. Ezután én is megérkeztem. Atyám (Allah
irgalmazzon neki!) kikérdezett apróra: ,,Ó Uram!", feleltem neki, ,,ez
volt az első összecsapás, amelyben részt vettem. Amint láttam, hogy
a frankok elérték már az embereimet, nem törődtem többé a halál-
lal. A frankok ellen fordultam, hogy vagy megvédjem az embereimet
vagy elbucsúzzam az élettől."
Atyám (Allah irgalmazzon neki!) a következő párverset mondta
ekkor példa gyanánt:
A gyáva népségfejvesztve menekül,
míg a bátor azt is megvédi, akit nem kötelessége megóvni.
Néhány nap múlva megérkezett a nagybátyám Nadzsm ad-Dín
Ílgházítól (Allah irgalmazzon nekik!). Küldötte szokatlan időben

46
hivatott engem. Máris indultam hozzá, és lám, egy frank volt nála.
„Ez a lovag", mondta nekem, ,,Afámijából jött, s látni szerette volna
azt a lovast, aki Filíb (Philip) lovagot keresztüldöfte a lándzsájával.
A frankok csodájára jártak ennek a döfésnek, amely a lovag páncél-
ingének két rétegét is átjárta, miközben a lovag túlélte azt."
„Hogy maradhatott meg?", kérdeztem. ,,Úgy, hogy a döfés csak a
csípő bőrét érte", felelte a frank lovag. ,,A sors bizony bevehetetlen
erődítmény", kiáltottam. ,,Nem hittem volna, hogy túléli ezt a lán-
dzsadöfést."
Azt fűzném ehhez a történethez, hogy aki éppen döfni akar a
lándzsájával, annak azt a kezével és alsókarjával szorosan az olda-
lához kell szorítania, miközben a döfés során a lovának szabad futást
kell hagynia. Ha ugyanis a kezét mozgatja a lándzsával vagy kinyújt-
ja azt vele, akkor a döfésnek nincs semmi hatása és nem okoz kárt.

Egy ízben szemtanúja voltam, hogy a frankokkal történt valame-

lyik összecsapásunk során egyik lovasunk, Badí ibn Talíl Qusajrí,
egyik legbátrabb emberünk, aki levetett magáról mindent, kivéve
két könnyebb ruhát, lándzsadöfést kapott a mellébe egy frank lovas-
tól. A döfés átvágta a mellben lévő eret, s a lándzsa az oldalán jött ki.
Badí visszatért, de mi nem hittük, hogy élve hazatér. Allah azonban
(magasztaltassék!) úgy rendelte, hogy túlélje a sebesülését és föl-
épüljön. Egy éven keresztül csak a hátán feküdt, s nem tudott felül-
ni, csak akkor, ha valaki a vállánál fogva felültette. Aztán egyszerre
csak megszűntek a fájdalmai, amilyenek miatt panaszkodott, vissza-
tért régi életmódjához, s újra lovagolhatott.
Én csak annyit mondok, hogy dicsőség illeti azt, akinek az akara-
ta beteljesedik teremtményei között, aki életre kelt és halálba küld,
ám ő él és nem hal meg soha. Az ő kezében van minden, ami jó, és ő
mindenek fölött hatalmas.

Volt nálunk egy kézműves, eAttábnak nevezték, akinél testesebb

és hórihorgasabb ember aligha volt. Egyszer bement a házába, s ami-
kor leült, rátámaszkodott a kezével egy előtte lévő ruhára, amelyben
azonban egy tii volt. Az a tenyerébe füródott, s emiatt meghalt.
Allahra! Úgy jajgatott az alsóvárosban, hogy jajongását az erődben is
lehetett hallani hatalmas termete és öblös hangja miatt. Ő meghalt
egy tű miatt, míg Qusajrí meggyógyult, holott a mellébe lándzsa fü-
ródott, s az oldalán jött ki, ám mégsem lett nagy baja.

47
 Fuifangos lótolvajok

Az egyik esztendőben 129 Antákija l 30 ura (Allah átka legyen rajta!)

ellenünk vonult lovasságával és gyalogságával, sátrakat is hozva maguk-
kal. Mi lóra szálltunk, hogy összemérjük a fegyvereinket, úgy gondolva,
hogy harcolni akarnak ellenünk. Ők azonban csak odajöttek és tábort ver-
tek ott, ahol már korábban is megtették és letelepedtek a sátraikba. Mi visz-
szatértünk egészen a nap végéig. Aztán megint lóra szálltunk, úgy vélve,
hogy most már harcolni fognak velünk. Ám ők nem hagyták el a sátraikat.
Unokatestvéremnek, Laith ad-DawlaJahjának aratásra érett gabona-
termése volt a frankokhoz közel. Összeszedett néhány teherhordó állatot,
s indulni akart a gabonához, hogy elhozza azt. Mi, húsz jól felfegyverzett
lovassal elkísértük őt, úgy, hogy közte és a frankok között tartózkodtunk,
amíg csak föl nem rakta a gabonát és vissza nem tért. Én ekkor egyik föl-
szabadított rabszolgánkkaJl31, Huszám ad-Dawla Muszáfirral (Allah ir-
galmazzon neki!) lekanyarodtam az útról egy szőlőskert felé, ahol meg-
láttunk néhány alakot a folyóparton. A Nap éppen lemenőben volt,
amikor odaértünk hozzájuk, s íme, egy női ruhába öltözött öregember
volt ott egy másik emberrel együtt. Huszám ad-Dawla, aki nagyon jó
ember, s amellett nagy tréfamester volt (Allah irgalmazzon neki!)
megkérdezte tőle: ,,Ó sajkh! Mi csinálsz te itt?" Az így felelt: ,,Várom a
sötétséget, s kérem a magasságos Allahot, hogy ajándékozzon meg engem
a hitetlenek lovai közül." ,,Te sajkh!", kérdezte tovább, ,,vajon a fogaiddal
akarod a lovakat eloldani?" ,,Nem, hanem ezzel a késsel", felelte. Azzal az

12 9 1122 körül.
130 Az arab elnevezés az ókori Antiokheiát adja vissza. Város Észak-Szíriában, az Oron-
tész partján, 22 km-re a Földközi-tenger partjától (Id. hozzá: E/2, s.v. Autákiya, francia
verzió, l:532sq - M. Streck-H.A.R. Gibb). l. Szeleukosz alapította i.e. 300 körül; Pompe-
ius foglalta el i.e. 6-+-ben, s ez a város lett Asia provincia székhelye. Hanyatlása a Szászá-
nida birodalom alapításával kezdődött (többsször megostromolták, bevették, kifosztot-
ták és lakosai egy részét deportálták). A muszlimok 637-8-ban foglalták cl. Az iszlám első
századaiban jelentős katonai és kulrurális központ. A Tulúnida és a Hamdánida uralom
után a bizánciak foglalták el 969-ben. Tőlük 1084-ben szaldzsúq uralom alá került.
Másfél évtizedes hatalmi torzsalkodások után 1098. június 2-án a keresztesek elfoglalták,
s a kezükben maradt egészen 1268-ig, amikor a mamlúk szultán Bajbarsz Bunduqdárí
foglalta vissza. Ebben az időszakban Bohémund leszármazottai uralták.
131 Arabul: muwallad, jelentése: ,,hibrid", ,,kevert eredetű"; a szót eredetileg az állattenyész-
tők használták; átvitt értelemben aztán azt jelentette, aki nem-arabként az arabok között szü-
letett és nőtt fel (mint felszabadított rabszolga). Andalúziában az iszlámra áttért nem arab
szülők gyermekeit és unokáit jelentette, akik teljesen átvették az arab kultúrát és nyelvet.
132 Himsz (latinul Emesa, angol, francia nyelvhasználatban: Homs, törökben: Humus):

48
övéből előhúzott egy kést, amely egy madzaggal volt odaerősítve, s olyan
volt, mint egy tüzes zsarátnok. Az emberen ugyanis nem volt nadrág.
Otthagytuk őt és indultunk utunkra.
Másnap reggel ismét kilovagoltam, hogy kivárjam, mit terveznek a
frankok, és lám, ugyanaz az öregember ott ült az utamon egy kövön, s
alvadt vér volt a lábszárán és a lábán. ,Jobbulást neked!", mondtam neki,
,,Mit csináltál?" ,,Elvettem tőlük egy lovat, a pajzsot és egy lándzsát", fe-
lelte. 'Már éppen kívül voltam a táborhelyükön, amikor utolért egy gya-
logosuk és lándzsájával átdöfte a combomat. Ám én elfutottam a lóval,
a pajzzsal és a lándzsával."
Olyannyira semmibe vette ezt a lándzsadöfést, mintha az valaki mást
ért volna. Ezt az embert Zamarrakalnak nevezték, s valóságos ördög volt
a tolvajok között.
Mucín ad-Dín amír (Allah irgalmazzon neki!) a következő történetet
mesélte nekem vele kapcsolatban:
Egyszer, amikor I-Iimszbenl32 tartózkodtam, támadást intéztem
Sajzar ellen, majd a nap vége felé visszatértem és szállást vertem egy
Hamá területéhez tartozó faluban, noha ellensége voltam Hamá urának.
Ekkor az embereim odajöttek hozzám egy öregemberrel, aki felkeltette a
gyanújukat, megragadták és odahozták hozzám. ,,Te sajkh!" kérdeztem
tőle, ,,ki vagy te?" ,,Ó Uram!", felelte, ,,én egy nincstelen, krónikus beteg-
ségben szenvedő öregember vagyok". Ezzel megmutatta a beteg kezét.
,,A katonák elvettek tőlem két kecskét. Én meg követtem őket, remélve,
hogy megszánnak és visszaadják nekem." Néhány testőrömnekl33 meg-

város Szíria belsejében, az Orontésztől keletre, vulkanikus hegyek és sivatagos terület

füal közrefogott megművelt síkságon épült (Id. f/2, s.v. Hims, francia verzió, III:409-
415. N. Elisséeff).Jelentőségét az adta, hogy fontos csomópont volt a Perzsa Öbölből
a Mediterráneumba vivő úton. A Szeleukosz Nikatór által alapított városok között
tartják számon. Le. 64-ben foglalta el Pompeius. Már ebben az időben számos arab él
ezen a környéken, s i.e. 81-től-i.sz. 96-ig egy lokális arab dinasztia kormányozza a
várost. Kultikus központként BaC!abakk-kal rivalizált az ókorban. Heliogabalus és
Alexander Severus idején jelentősége tovább nőtt. Az 5. századtól lett püspöki szék-
hely. Az arab hódítás után (657) több - jemeni eredetű - félnomád törzs telepszik le
itt. Az cabbászida kor inkább visszafejlődést jelentett a városnak. 878-ban Túlúnida
uralom alá került, majd 944-ben a Hamdánida Szajf ad-Dawla foglalta el. 969-ben
:--Jiképhorosz Phokasz hódította meg. A 11. században először a Mirdászidák, majd a
Fátimidák uralma alá került. 1090-ben a Szaldzsúqok foglalták el. 1098-ban a frankok
hiába ostromolták meg. A 12. század elejétől a keresztesek elleni harc egyik fontos
lel vonulási terepe lett (itt gyűjtöttek katonákat és fegyvereket).
1JJ A szövegben: dzsandári;jiz. A szó a perzsa dzsándá,ból ered, ami „őrt", ,,hóhért"

jelent (Id. Steingass 352).

49
parancsoltam, hogy „őrizzétek őt holnapig!" Az őrök maguk közé ültet-
ték őt, ők maguk meg a rajta lévő prémes köntöse ujjára ültek. Éjjel azon-
ban nem figyeltek rá, ő pedig kicsusszant a prémből, otthagyta azt alat-
tuk, ő meg elszelelt. Az őrök utánaeredtek, ám ő gyorsabb volt náluk és
eltűnt.
Mucín ad-Dín aztán így folytatta:
Korábban elküldtem néhány társamat elintézni valamit. Volt
köztük egy Szaumán nevű testőr, aki korábban Sajzárban lakott.
Amikor visszatértek, elmeséltem neki az öregember történetét.
„Milyen kár!", kiáltotta, ,,ha megcsíphettem volna, a véréből ittam
volna. Ez nem más, mint Zamarrakal!" ,,Mi történt köztetek?" kér-
deztem.
,,Egyszer a frank sereg megostromolta Sajzart", kezdte a történetet,
„én pedig kimentem és körbejártam őket, remélve, hogy el tudom kötni
egy lovukat. Amint besötétedett, odasettenkedtem a lovak cserényéhez
(tuwála), ami előttem volt. Ekkor látom, hogy ez az ember ott ül előt­
tem. ,,Hová tartasz?", kérdezte. ,,Elviszek egy lovat ebből a cserényből",
feleltem. Ő erre azt mondta: ,,Talán azért figyelem én itt őket az este
kezdetétől, hogy te vidd el a lovat?!" ,,Ne beszélj szamárságokat!",
mondta neki. ,,Allahra!", mondta ekkor, ,,nem mehetsz itt át! Nem ha-
gyom, hogy bármit magaddal vigyél." Én, ügyet sem vetve arra, hogy
mit hord össze, indultam a cserény felé. Ekkor ő felpattant és torkasza-
kadtából kiabálni kezdett: ,,Ó én szegény! Hát meghiúsul a fáradozásom
és az éberségem!" Addig ordibált, amíg a frankok kijöttek hozzám. Ő
közben elszelelt. A frankok üldözni kezdtek engem, amíg a folyóba nem
vetettem magam, lemondva arról, hogy megmenekülök tőlük. Ha fülön
csípem, bizony a véréből ittam volna. Ez az ember egy nagy rabló, és
csupán azért követte a csapataidat, hogy valamit ellopjon."
Ez az ember úgy nézett ki, hogy bárki látta Őt, nem mondta volna,
hogy akárcsak egy szelet kenyeret is eltulajdoníthatna a házából.

A tolvajlással kapcsolatban az egyik legcsodálatraméltóbb történet

a következő:

134 Az olvasat teljesen bizonytalan, a lehetséges olvasatok nem lokalizálhatók.

135 Erődített hely Sajzar t!S Macarrat an-Nucmán között, ami gyakran cserélt gazdát
ebben az időben.
136 Zangí atábég helyettese Hamában 1135-töl. A Ghiszjání az eredeti török Jághi-
Szijání rövidítése.
137 C!mád ad-Dín Zangí, Moszúl amírja.

50
 A szolgálatomban állt egy CAJí ibn ad-Dúdawajhí nevű ember, aki
MuthkírbóJI 34 származott. Egy nap a frankok (Allah átka legyen raj-
tuk!) Kafartábotl35 vették ostrom alá, ami abban az időben Szaláh ad-
Dín Muhammad ibn Ajjúb al-Ghiszjáníhoz l 36 tartozott (Allah irgal-
mazzon neki!). Ez az CA(í ibn ad-Dúdawajhí kilopózott, körbejárta őket,
egy lovukat elvette, fölszállt rá, s vágtatva elhagyta a tábort. Valami
neszt hallott maga mögött. Arra gondolt, hogy valaki a nyomában
lovagol, ezért még gyorsabban vágtatott, de a zaj csak nem múlt el mö-
götte. Így nyargalt vagy két farszakhot, s a zaj végig kísérte. Ekkor hát-
rafordult már, hogy szemügyre vegye, mi is van mögötte a sötétben, és
lám, egy nőstényöszvér volt ott, amely, mivel a lóhoz szokott, elszakí-
totta a kötőfékét és követte azt. Ekkor megállt, zsebkendőjét az öszvér
nyakára kötötte és őt is magával vitte. Reggelre kelve már nálam volt
Hamában a lóval és a nőstényöszvérrel együtt. A ló a legnemesebb te-
nyészállatok közé tartozott, szépsége és gyorsasága felülmúlhatatlan.
Egy nap, amikor az atábégné(l37 voltam, aki RafanijjátI38 ostromol-
ta, hivatott engem és megkérdezte tőlem: ,,Te, Uszáma! Hogy is állunk
azzal a lovaddal, amit te dugdosol?" Eljutott ugyanis hozzá a ló híre.
„Allahra!", feleltem, ,,nincsen semmiféle elrejtett lovam. Minden lovam
itt van a seregben." ,,És a frank ló?", kérdezte. ,,Szolgálatodra", feleltem.
„Küldj el hát valakit, aki elhozza", rendelkezett. Elküldtem érte, s hozta
is. Aztán így szóltam a szolgához: ,,Vidd őt az istállóba!" Az atábég azon-
ban megkért: ,,Hagyd még itt egy ideig nálam!" Másnap reggel versenyt
futott a lovamon a többi lóval és az én lovam nyert. Visszaküldte az istál-
lómba. Aztán ismét elkérte azt az istállómból 139, s ismét versenyzett
vele. Megint a lovam volt az első. Ezután visszavittem az istállómba.

Végzetes sebesülés szokatlan helyen

Ennek az időszaknak a végén a következő eseménynek voltam

szemtanúja ebben a háborúban:
Volt egy katonánk, RáfiC al-Kilábínak nevezték, aki híres lovas
volt. Harcban álltunk a Banú QarádzsávaJI 40. Turkománokat és

138 Himsz és Hamá közötti helyiség, ami ebben az időben a Tripoli-i grófsághoz tar-
tozott. Zangí ostroma 1137-ben zajlott le.
139 A szövegben balad(,,város", ,,vidék") áll, ami itt nem illik a szövegkörnyezetbe.
140 Itt Siháb ad-Dín Mahmúdról, Hamá amíljéről van szó (fivére Szamszám ad-Dín
Khirkhán Himsz ura volt.

51
másokat gyűjtöttek össze és felvonultatták őket ellenünk. A várostól
távolabb eső helyen fogadruk őket. Mivel többen voltak nálunk, visz-
szavonultunk, s közben kölcsönösen védtük egymást. Ez a Ráfic
azokhoz tartozott, akik a hátvédet fedezték. Zekét 141 viselt, a fején
pedig sisakrostély (lithám) nélküli sisak volt. Megfordult, alkalmat
keresve arra, hogy üldözői ellen forduljon, amikor egy rovátkák
nyílvessző fúródott a torkába, s valósággal fölnyársalta. Azon nyom-
ban holtan zuhant a földre.

Hamá urának a halála

Hasonlónak voltam szemtanúja Siháb ad-Dín Mahmúd ibn

01irádzsá esetében. Akkor éppen elsimultak az ellentétek közöttünk. El-
küldött valakit a nagybátyámhoz142 azzal az üzenettel, hogy „utasítsd
Uszámát, találkozzon velem egy lovassal együtt Karcánál, hogy indul-
junk és egy alkalmas leshelyet keressünk Afámija megtámadására."
A nagybátyám ennek megfelelően adott parancsot nekem, én meg
lóra szálltam, találkoztam vele, s együtt szemügyre vettük a különböző
helyeket. Ezután az ő és a mi csapataink egyesültek 143, én vezettem a
mi seregünket, ő az övékét. Fölkerekedtünk Afámija ellen, s a frankok
lovasságával és gyalogságával az Afámija környéki romoknál találkoz-
tunk. Olyan hely volt ez, ahol a lovak, a kövek, az oszlopok és a romok-
ban heverő falmaradványok miatt nem tudtak szabadon mozogni. Ám
nem sikerült az ellenséget kimozdítani erről a helyről. A csaparunkból
valaki ekkor megkérdezte tőlem: ,,Akarod megfutamítani őket?"
,,Igen", feleltem. ,,Gyere akkor velünk az erőd kapujához!", tanácsolta.
,,Induljatok!", utasítottam a katonáinkat. Aki szólt az előbb, már meg-
bánta azt, mert rájött, hogy a frankok eltaposhatnak bennünket, s előbb
érhetnek az erődhöz nálunk. Megpróbált hát lebeszélni róla. Én azon-
ban kitartot~, s indultam a kapuhoz.
Mihelyt a frankok észrevették, hogy a kapu felé tartunk, a lovas-
ságuk és a gyalogságuk egyaránt ellenünk fordult, s össze-vissza tapos-
va minket, elhaladtak mellettünk. Lovasaik az erőd kapuján belül le-
szálltak lovaikról, s beküldték azokat a várba. Ők maguk lándzsáik
hegyét kidugták sorban a kapun keresztül. Én közben egy társammal,

141 Az arab szövegben: kuzághand, ami a perzsa kazs-ághandoól jön (,,zekefajta, vastag,
steppelt gyapjúból vagy sclyemböl készítve, amit páncél helyett viseltek a csatában",
Id. Burhán-i qáti' 1638; Steingass 1027).

52
apám egy muwatladával, akit Ráfic ibn Szútakínnak neveztek (Allah
irgalmazzon neki!) ott álltam a fal alatt, a kapuval szemben. Valóságos
kő- és nyílzápor hullott ránk. Siháb ad-Dín pedig a kurdokról való
félelmében 144 egy csapattal a frankoktól távol maradt. Egyik tár-
sunknak, Háritha an-Numajrínak, az előbb említett Dzsumca rokoná-
nak a lova egy oldalvágást kapott a szügyén. A lándzsa átszúrta a lovat,
amely addig hányta-vetette magát, amíg a lándzsa kiesett belőle, a szü-
gyön lévő bőr azonban mind leszakadt és a ló mellső lábán lógott.
Siháb ad-Dín távol tartotta magát a harctól. Ekkor egy nyílvesz-
sző repült feléje az erődből, s csuklója csontjába fúródott. Ám a
csontba alig fúródott egy árpaszemnyi mélyen. Mégis, egy küldött
jött hozzám tőle, s ezt az üzenetet hozta: ,,Ne hagyd el a helyedet,
amíg össze nem gyűjtötted az embereket, akik szétszóródtak a vidé-
ken; én megsebesültem, s úgy érzem, mintha a seb a szívemben len-
ne. Én visszatérek. Te vigyázd az embereket!"
Ezzel eltávozott. Én visszavonultam az embereinkkel, s Dzsuraj-
ba őrtornyánál letáboroztunk. A frankok őrséget helyeztek oda,
hogy kikémleljék, vajon tervezzük-e Afámija megtámadását.
Délután érkeztem Sajzarba. Siháb ad-Dín atyám házában tartóz-
kodott, s szerette volna bekötözni a sebét és gyógyítani. Nagy-
bátyám azonban megakadályozta ebben: ,,Kötözd a sebedet a házad-
ban!" ,,Én végül is az apám házában vagyok", felelte Siháb ad-Dín, s
atyámat (Allah irgalmazzon neki!) értette ezen. Nagybátyám azon-
ban kitartott: ,,Ha hazaérkeztél és meggyógyultál, akkor majd ren-
delkezésedre áll apád háza."
Így hát, naplementekor Siháb ad-Dín lóra szállt és útnak indult
Hamába. A másnapot és a rákövetkező napot ott töltötte. Ezután a
keze megfeketedett, elvesztette az eszméletét és meghalt. Ami vele
történt, csak elrendelt idejének a beteljesülése volt.

Nevezetes lándzsadöfések

Szemtanúja voltam számos hatalmas lándzsadöfésnek; ezek közé

tartozott az, amikor egy frank lovag (hagyja őket Allah mindany-
nyiukat magukra!) átdöfte egyik lovas katonánkat, Szábah ibn

142 C)zz ad-Dín Szultán, Sajzar ura.

H.1 Ez 1124-ben történt.
H4 A kurdok ebben az időben gyakorta útonállásból éltek a hadi terepek mentén.

53
Q!.majb Kilábít, annyira, hogy baloldalt három bordája, jobboldalt
ugyancsak három bordája törött össze, míg a lándzsa hegye eltalálta
a könyökét, s úgy hasította ketté azt, ahogy a mészáros vág kettőbe
egy ízületet. Azon nyomban meghalt.

Csapataink egy katonája, egy Majjáh nevű kurd úgy megdöfte az

egyik frank lovagot, hogy páncélingének egyik láncszemét a gyom-
rába nyomta, s így ölte meg őt. Néhány nappal később a frankok
támadást intéztek ellenünk. Majjáh, aki a minap házasodott meg,
kivonult ellenük, páncélingén egy vörös színű menyegzői köntöst
viselve, ami különösen felhívta rá a figyelmet. Egy frank lovag egy
lándzsadöfessel megölte őt (Allah irgalmazzon neki!). Mily közel
volt a halotti szertartás a menyegzőhöz!
Ez eszembe idézte a Prófétáról (Allah áldja és őrizze meg őt!)
szóló történetet. Egy alkalommal valaki idézte előtte Qajsz ibn al-
Khatím 14 5 versét:
Fedetlenül harcolok velük a harag;vás napján (yawm al-hafiza), mintha a
kard a kezemben a játszó (gyermek) fakardja (mikhráq) lenne.
A Próféta (Allah áldja és őrizze meg őt!) megkérdezte a jelenlévő
anszárokatl46 (Allah leljen bennük tetszést!): ,,Részt vett valaki kö-
zületek a Hadíqa-összecsapásban?"147 Egyikük így felelt: ,,Én ott
voltam, ó Allah küldötte (Allah áldja és őrizze meg őt!). Qajsz ibn
al-Khatím is ott volt. Mivel csak az imént házasodott meg, vörös

145 lvfohameddel kortárs, de az utóbbit nem ismerő költő, aki a Yathribban (Medína)
lakó Awsz törzs egy nemzetségéhez, a Zafarhoz tartozott, s igazi „törzsi költő" létére
heves polémiát folytatott a rivális törzs, a Khazradzs két költőjével, Hasszán ibn
Thábittal és CAbd Alláh ibn Rawáhával (Id. hozzá: Blachere 310sq; Ef2, s.v. Kt1y,b. al-
Khatím, francia verzió, IV:868sq - T. Kowalski). Életéről keveset tudunk. Apjának és
nagyapjának a megbosszulása miatt nagy becsben állt a későbbiekben, s különböző
legendák keletkeztek ezzel kapcsolatban. Verseiből kivehetően számos törzsi
csetepatéban (aíydm) vett részt. A hidura előtt két évvel, 620-ban ölték meg. Díwdnját
fordítással együtt kiadta T. Kowalski (Leipzig 1914).
1~6 A Prófeta medinai „segítői", a mohamedi közösségen belül a medinai muszlimok

elnevezése, szemben a m11btÍduirúnnal, vagyis Mohamed azon mekkai társaival, akik

elvégezték vele a hidzmít. A kifejezést Mohamed a késő-medinai korszakban használ-
ja ebben az értelemben (Id. Kor/Ín 9: 100,117). Korábban Jézus tanítványait nevezte
11n,zdr Alldh-nak (61:1+; 3:52), s föltehetően ezt a szóhasználatot viszi át saját híveire.
Horovitz valószínű feltételezése szerint (Koranfrcbe Untermchtmgen 99sq).az rm,ztÍr
i/1/dh kifejezés létrejötténél szerepet játszhatott a medinai zsidók „keresztények" elne-
vezése(= nó,z<rím), amit Mohamed az arab naszara (,,segíteni", ,,győzelemre juttatni")
alapján értelmezett.

54
köntös volt rajta. És arra, aki elküldött téged az igazsággal, éppen
úgy viselkedett a küzdelemben, ahogyan azt elmondta magáról."

A rendkívüli lándzsadöfésekhez tartozik a következő eset:

Egy Hamadát nevű kurd, akit régi barátság fűzött hozzánk, valaha
együtt utazott atyámmal (Allah irgalmazzon neki!) Iszfahánba, Szultán
Malik-Sáhl 48 udvarába (dárkáh), most már hajlott korába jutott, és
meggyöngült a látása. Gyermekei is felcseperedtek. Nagybátyám, Cfzz
ad-Dín (Allah irgalmazzon neki!) ekkor így szólt hozzá: ,,Hamadát!
Megöregedtél és az erőd is elhagyott. Szolgálataid miatt kötelezettsé-
geink vannak veled szemben. Mi lenne, ha a mecsetedben tartózkod-
nál ezentúl (volt ugyanis egy mecsete háza kapuja mellett)? Bejegyez-
nénk a gyermekeidet a fizetési lajstromba (díwán), s te is kapnál havon-
ta két diná1t és egy rakomány lisztet, mindaddig, amíg a mecsetedben
vagy." ,,Tedd ezt, ó amír.", felelte Hamadát.
Az egyezség azonban csak rövid ideig működött. Hamadát meg-
jelent a nagybátyámnál és így szólt: ,,Ó amír. A lelkem berzenkedik
az ellen, hogy otthon gubbasszak. Kedvesebb számomra az, ha lovon
ölnek meg, mint az, hogyha ágyban halok meg." ,,Legyen tetszésed
szerint!', mondta nagybátyám és elrendelte, hogy a korábbi módon
vezessék be újra a fizetési lajstromba.
Alig telt el néhány nap és asz-Szirdáníl49, Tarábuluszl50 ura meg-
támadott minket. Embereink sietve kivonultak ellene és Hamadát azok

1+7 Yawm al-Hadíqa. Yawmnak Uelenrése: ,.nap") nevezték a törzsi háborúk nevezetes
,,napjait" vagyis összecsapásait. Hadíqa (,,gyümölcsöskert"): Medina egy külső területe,
itt zajlott le a két medinai arab törzs között az az összecsapás, amelyben Q,ijsz résztvett.
1+8 Malik-Sáh, Alp Arszlán fia, szaldzsuq uralkodó, született 105 5-ben, uralkodott 1072-

1092 között (Id. hozzá: E/2, s.v. Malik-Sháh, Vl:273-5 - C.E. Bosworth). A szaldzsúq
szultánok, Tughriltól kezdve nagyrabecsülték lszfahánr (az utóbbi több kísérlet után 1051-
hen foglalta el, s Rajj helyett odahelyezte székhelyét), s Nászir-i Khuszrau, aki 1052-ben
járt ott, utazási beszámolójában virágzó városként írja le (a számos bazár egyikében pl. 200
pénzváltó volt, Id. Szafar-náme, Paris 1881:92sq). A városhoz Id. E/Z, s.v. !Jfahán, francia
verzió, IV:l 01-110 - A.K.S. Lambron. Az Uszáma által említett utazás 1085-ben történt.
1+9 GuillaumeJourdainről, Cerdagne grófjáról, Raymond de St. Gilles unokaöccséről
van szó. A támadás 1108-ban történt. A Szirdání természetesen a francia Cerdagne-t
adja vissza.
150 Tarábulusz vagy Atrábulusz, a görög Tripolisz, a Földközi tenger partján fekvő -
ókori előzményekre visszamenő- szíriai város (Id. EJ, s.v. Tarábu/11,, Vlll:660 - Fr. Buhl).
Már a fóniciaiak használták a kikötőjét. Görög neve három - falakkal elválasztott -
uegyedére ural (rüroszi, szidóni, aradi). A várost <Uthmán kalifa idején ostromolratta meg
Mu<áwija, ám a lakosokat a bizánci hajók elszállították. Az újratelepítés során nagyszámú

55
közé tartozott, akik félelmet keltettek. Egy emelkedőn foglalta el a he-
lyét, dél felé (al-qibla) fordulva. Egy frank lovag nyugat felől rátámadt.
Egyik társunk fölkiáltott: ,,Vigyázz, Hamadát!" Amint körülnézett, látta,
hogy a lovag feléje tart. Ekkor észak felé fordította lova fejét, s megra-
gadva a lándzsáját, a frank mellének irányította azt. Olyan erővel döfött
vele, hogy a lándzsa átszúrta azt. A frank visszafordult, s a lova nyakán
csüngött a végső leheletével. Amikor a harc véget ért, Hamadát így szólt
a nagybátyámhoz: ,,Ó amír. Ha Hamadát a mecsetben üldögélt volna, ki
végezte volna el ezt a lándzsadöfést?"
Ez az eset al-Find az-Zimmáníl51 versére emlékeztet engem:
Micsoda döfés ez eg;y sa;khtól
aki már agg, hajlott korú és törődött.
Valósággal mef!fiatalodtam tőle,
noha a korombéliek már idegenkednek a feg;yvertől
Ez az al-Find már éltes ember volt, amikor részt vett egy harcban,
amelyben lándzsájával keresztüldöfött két felé közeledő lovast, és mind-
kettőt a földre vetette.

Valami hasonló esett meg velünk korábban.

Egy paraszt jött sietve al-cAlából atyámhoz és a nagybátyámhoz (Allah
irgalmazzon nekik!) és jelentette: ,,Láttam egy eltévedt frank csapatot,
amint a sivatag felől jöttek. Ha kivonultak ellenük, elfoghatjátok őket."
Atyám és nagybátyám lóra szálltak és indultak egy csapattal az
eltévedt ellenséges alakulat ellen. És lám, Tarábulusz ura, asz-Szirdání
volt ott háromszáz lovas és kétszáz turkopol152 élén - az utóbbiak a
frankok íjászai voltak. Amikor meglátták társainkat, lóra pattantak és
rájuk rontva, megfutamították és sokáig üldözték őket. Atyám egy
mamlúkja, akitJáqút at-Tawílnak hívtak, ekkor az üldözők ellen fordult
- atyám és nagybátyám (Allah irgalmazzon nekik!) is szemtanúja volt
tettének -, és lándzsájával átdöfött egy lovast, aki egy másik lovassal

zsidó költözött a városba. Hamarosan virágzó város lett: Yácqúbí számolt be 891-ben arról,
hogy kikötőjében IOOO hajó tartózkodhatott egyszerre; ötven évvel később lsztakhrí
Tarábuluszt Damaszkusz kikötőjének említi; Nászir-i Khuszrau ott tartózkodásakor (1047)
pedig a városnak 20.000 lakosa volt, többségében síciták. Az első keresztes háború idején
hozták létre a Tripoliszi grófságot (Tolousi Rajmund kapta meg). Maga a város egyébként
csak 1109-ben kapirulált. Jeruzsálem visszafoglalása után (1187) Tarábulusz jelentősége
tovább növekedett, s 1289-ig a keresztesek fontos központja maradt. Ekkor a mamlúk
szultán al-Manszúr Qalá'ún foglalta vissza. Ő lerombolta a régi várost, s újat épített.
1;i Szahl ibn Sajbán, a Sajbán törzs Zimmán ágazatához tartozott. lszlámelőtti költő,
aki résztvett a Bakr és a Taghlib között zajló un. Baszúsz-féle háborúban. Három

56
együtt társainkat üldözte. Mind a két lovas, lovaikkal együtt a földre
zuhant.
Ez a rabszolga gyakran szerzett pénzt meg nem engedett módon 153,
és több olyan tilalmas dolgot elkövetett, ami miatt büntetést érdemelt
volna. Atyám azonban akárhányszor meg akarta őt leckéztetni, nagybá-
tyám azt mondta neki: ,,Testvérem! Az életedre! Ajándékozd nekem a
vétkét, és ne felejtsd el neki azt a lándzsadöfést!" Atyám pedig megbo-
csátott neki fivére közbenjárása miatt.
Az előbb említett Hamadát szellemes társalgó volt. Atyám (Allah
irgalmazzon neki!) mesélte a következőt:
Egyszer kora reggel, amikor Iszfahánba tartottunk, megkérdeztem
Hamadáttól: ,,Ó amír Hamadát! Ettél ma már valamit?" ,,Igen, ó amíl', fe-
lelte, ,,tharídát154 ettem." ,,Egész éjjel lovagoltunk", mondtam erre, ,,nem
tartottunk pihenőt, és nem gyújtottunk tüzet. Hol jutottál hozzá a tharídá-
hoz?" ,,Ó amír.", felelte, ,,a számban készítettem el. Összekevertem a szám-
ban a kenyeret a vízzel, amit ittam rá, s ez olyasmi lett, mint a tharída.'

Uszáma atyja

Atyám (Allah irgalmazzon neki!) nagy kedvelője volt a hadakozás-

nak. Rettenetes sebek borították a testét, ám mégis ágyban halt meg. Egy
nap részt vett egy küzdelemben teljes fegyverzetben, fején orrvédővel
ellátott muszlim sisakkal. Valaki - annak idején többnyire a beduinok
ellen harcoltak - egy lándzsát hajított rá, ami a sisak orrvédőjét találta el.
Az orrvédő elgörbült. Atyám orra vérezni kezdett, de különösebb kár
nem érte. Ha Allah (magasztaltassék!) úgy rendelte volna, hogy a dárda
hajoljon el a sisak orrvédőjétől, akkor bizony az megölte volna.
Egy másik alkalommal egy nyíl találta el a lábszárát. A csizmájá-
ban 155 egy tőr volt. A nyílvessző a tőrt találta el, amin eltörött, s így
nem sebesítette meg - hála a magasságos Allah áldott védelmének.

töredéke maradt fenn, ezek törzsi dicsekvések lfakhr), amelyek a Taghlib törzs elleni
győzelmeket éneklik meg (Id. hozzá: Blachere 255).
152 Az eredetiben hiányoznak a diakritikus pontok, valószínű olvasata: turkubúlí. Hítti
79.n.42 értelmezése szerint a frankok szolgálatában álló helybeli (török vagy arab
apától és görög anyától származó) zsoldosok lehettek.
l;J Kathírat-takhlít, a khallata ige egyik jelentése ez, Id. Dozy, Supplément, 1:393 (egyéb
jelentései: ,,mindenbe belekapni"; ,,mindent elrontani"; ,,kárt okozni").
1H Húsleves beleaprított kenyérrel.
155 Khuff a Próféta idejétől használt lábbeli, különböző formáihoz és használatához Id.
részletesen Dozy, Noms det vetements 155-9 .

57
 Atyám (Allah irgalmazzon neki!) részt vett egy összecsapásban
vasárnap, 497. sawwál 29-én 156 Szajf ad-Dawla Khalaf ibn Mulácib
al-Ashabí, Afámija ura 157 ellen, Kafartáb területén. Felöltötte a pán-
célját, de a rabszolga a nagy sietségben nem erősítette meg a páncél
oldalsó csatját. Egy lándzsa találta el őt, s éppen azon a helyen hatolt
belé, a bal mellbimbója fölött, amit a rabszolga nem fedett be, s utána
a jobb mellbimbója fölött jött ki. Megmenekülésének oka abban kere-
sendő, hogy az isteni akarat csodát tett, ahogyan a seb is azon csodák
közé tartozott, amit Allah (magasztaltassék!) rendelt el így.
Ugyanazon a napon atyám (Allah irgalmazzon neki!) átdöfött
lándzsájával egy lovagot, a lovát kicsit oldalra fordította, a karját a
lándzsával meghajlította és kihúzta azt az áldozat testéből. Ezzel kap-
csolatban a következőket mesélte nekem:
,,Valami csípést éreztem az alsókaromban, s arra gondoltam,
hogy az a páncél felforrósodott lemezeitől van. A lándzsa azonban
kiesett a kezemből. Ahogy visszavettem, hirtelen fölfedeztem, hogy
egy lándzsa átdöfte a kezemet, ami elernyedt, mivel egy ideg elsza-
kadhatott."
Ott voltam atyám mellett (Allah irgalmazzon neki!), amikor
Zajd, a seborvos kezelte a sebét. A fejénél egy rabszolga állt. Atyám
megszólalt: ,,Ó Zajd! Távolítsd el ezt a kavicsot a sebemből!" A seb-
orvos nem válaszolt. Atyám megismételte: ,,Zajd! Nem látod ezt a
kavicsot, hogy nem akarod eltávolítani a sebemből?!" A seborvos
ingerült hangon így felelt: ,,Ilol lenne az a kavics? Ez itt a levágott
idegvégződés." Valóban, olyan fehér volt, mint egy kavics az Eu-
phratészből.
Ugyanazon a napon atyá_mat még egy lándzsadöfés érte. Allah
azonban megoltalmazta őt, amíg aztán az ágyában halt meg (Allah
irgalmazzon neki!) egy hétfői napon, 531. ramadán 8-án.158
Atyámnak nagyon szép kézírása volt, amin ez a lándzsadöfés sem
változtatott. Ő azonban csak a Koránt másolta. Egy nap megkérdez-
tem tőle: ,,Ó Uram! Hány teljes Koránpéldányt másoltál le?" ,,Hama-
rosan megtudjátok", felelte. Amikor a halálán volt, így szólt: ,,Ebben

156 1104. július 25.

1;; Afámiját a Szaldzsúq szultán, Malik-sáh adta katonai hűbér (iqtác) gyanánt Szajf
ad-Dawlának, aki 1106-ban halt meg.
158 1137. május 30-án. Uszáma atyja 1068-ban született.
15 9 A Korán ismeretes módon 114 szúra'ból áll, ezeket 30 részre (dzsuz; tsz.: adzsá)
osztják. Három „rész" alkotja a Korán egytizedét, hat „rész" pedig egyötödét.

58
a ládában különböző példányok (maszátir) vannak, amelyek mind-
egyike a teljes Koránt tartalmazza. Tegyétek majd azokat, vagyis
ezeket a példányokat az orcám alá a sírba!" Megszámoltuk azokat, s
negyvenhárom másolat volt ott, mindegyik a teljes szöveget tartal-
mazva. Volt köztük egy nagyméretű, arannyal írt másolat, amelybe
feljegyezte a Koránrudományokat: az eltérő olvasatokat, a ritka sza-
vakat, a Korán arab nyelvét és stílusát, az eltörlő és eltörölt verseket,
a Koránkommentárt, a kinyilatkoztatások okait és a Koránon alapuló
jogtudományt. Ezt a példányt, amit „Nagy kommentárnak" neve-
zett, fekete tintával írta, amit vörössel és kékkel váltogatott. Egy
másik teljes példányt is arannyal írt, de ebben nem volt kommentár.
A többi példányt fekete tintával Írta, ám arannyal másolta a könyv
ötödik és tizedik részeit, a versszámokat, a szúrák első szavát, a
szúrák címeit és a részek kezdeteir.159
Ez a könyv nem kívánja e tények említését. Én csupán azért tet-
tem említést róluk, hogy akik olvassák azt, azok Allah irgalmát kér-
jék atyámra.
Most pedig visszatérek korábbi tárgyunkhoz:
Azon a napon 160 nagybátyám, Cfzz ad-Dawla Abú'l-Murhaf
Naszr (Allah irgalmazzon neki!) rabszolgáját, Muwaffaq ad-Dawla
Samcúnt egy rettenetes lándzsadöfés érte, amit valójában a másik
apai nagybátyámnak Cfzz ad-Dín Abú'l-CAszákir Szultánnak (Allah
irgalmazzon neki!) szántak, ám ő fogta föl. Úgy adódott, hogy a
nagybátyám elküldte őt később valamilyen ügyben Aleppóba al-
Malik Ridwán ibn Tádzs ad-Dawla Tutushoz.161 Amikor Samcún
megjelent Ridwán előtt, az így szólt a rabszolgáihoz: ,,Hozzá hason-
lóan kellene minden szolgának és becsületes embernek162 viselked-
nie gazdáik ügyében." Aztán fölszólította Samcúnt: ,,Mondd el nekik
a történetedet atyám idejéből, s azt is, mit tettél az Uradért?"
Samcún a következőket mondta:
,,Uram! A minap részt vettem egy harcban az urammal együtt.
Egy lovas támadt rá, s egy lándzsával át akarta döfni. Én közéjük
vetettem magam, hogy feláldozzam magam érte. A döfés így engem

160 1104. július 25.

161 Ridwán ibn Turus, Malik-sáh, szaldzsúq szultán unokaöccse, Aleppóban uralko-
dott 1095-1113 között.
162 Arabul: awlád al-halál, szószerinc: ,,legitím gyermekek", átvitt értelemben: ,,becsü-
letes személyek".

59
ért, s két bordámat átszúrta. Ez utóbbiak, esküszöm a jóságodra, itt
vannak nálam egy ládikában (qimtara)."
,,Allahra", kiáltotta al-Malik Ridwán, ,,nem adok semmiféle vá-
laszt neked, mielőtt nem küldetsz valakit, hogy hozza ide a ládikát a
bordáiddal." Samcún ott maradt nála, s elküldött valakit a ládikáért,
benne a két bordájával. Ridwán elámult ezen a dolgon és így szólt
társaihoz: ,,Így járjatok el ti is a szolgálatomban!"
Az esemény, amiről Ridwán kérdezősködött, s ami atyja, Tádzs
ad-Dawla idején történt, a következő volt:
Nagyatyám, Szadíd al-Mulk Abú'l-Haszan CAlí ibn Muqallad
ibn Naszr ibn Munqidz163 (Allah irgalmazzon neki!) elküldte fiát,
Cfzz ad-Dawla Naszrot (Allah irgalmazzon neki!) Tádzs ad-Dawla
szolgálatába, aki akkoriban Aleppó környékén táborozott. Tádzs ad-
Dawla azonban elfogta és bebörtönözte őt, megbízva valakit, hogy
őrizze.164 Csak mamlúlija, SamCún mehetett be hozzá, miközben az
őrség a sátor körül strázsált. Nagybátyám a következőt írta atyjának
(Allah irgalmazzon nekik!): ,,Küldd hozzám ezen és ezen az éjszakán
(pontosan megjelölte azt) néhány társamat (ezeket is megnevezte)
lovakkal együtt, hogy én ilyen és ilyen helyre lovagolhassak velük."
Amikor eljött az az éjszaka, Samcún belépett a sátorba, levetette
ruháit, amiket ura felöltött. Ez utóbbi ezután kiment és elhaladt a
őrök mellett, anélkül, hogy felkeltette volna a gyanújukat. Elérke-
zett a társaihoz, lóra szállt és ment az útjára. Samcún pedig aludt az
ura ágyában.
Az volt a szokás, hogy Samcún hajnaltájban vizet hozott urának
a rituális tisztálkodáshoz. Nagybátyám ugyanis (Allah irgalmazzon
neki!) azokhoz az aszkécákhoz tartozott, akik éjszakájukat a magassá-
gos Allah könyvének recitálásával töltik. Amikor tehát, reggelre
kelve nem látták Samcúnt bemenni hozzá szokása szerint, akkor
beléptek a sátorba és Samcúnt találták ott. CJzz ad-Dawlának már
nyoma veszett. Az őrök jelentették a dolgot Tádzs ad-Dawlának, aki
megparancsolta, hogy hozzák elébe Samcúnt. Amikor az megjelent

163 Sajzar ura 1059-1082 között.

164 A történet valószínűleg akkor játszódik, amikor Turus megostromolta Aleppót
1079-ben.
165 Hádzsib. eredetileg az a személy, aki felelős volt az uralkodóhoz vezető ajtó őrzé­
séért, vagyis „ajtónálló". A későbbiekben jelentése: .,kamarás", akinek rangja, befolyá-
sa nagymértékben változott az iszlám országaiban, időnkint „palotanagyot", a testő­
rök fejét, sőt főminisztert jelentett (Id. részletes jellemzését és funkcióváltozásait: Ibn

60
előtte, megkérdezte tőle: ,,Hogyan tetted ezt?" ,,Odaadtam Uramnak
a ruháimat", felelte az, ,,amit ő magára öltött és elment, miközben én
az ágyában aludtam" ,,És nem féltél, hogy levágatom a fejedet?" ,,Ó,
Uram!", felelte Samcún, ,,ha levágod a fejemet, ám az uram megme-
nekül és hazatér, akkor én boldog vagyok emiatt. Ő azért vásárolt
meg engem és nevelt föl, hogy megváltsam őt az életemmel." Tádzs
ad-Dawla ekkor így szólt kamarásának 165: ,,Add át ennek a szolgá-
nak ura lovait, málhásállatait, sátrait és minden poggyászát (barak), s
indítsd útnak, hadd kövesse a gazdáját!" Vagyis nem talált benne
kivetnivalót és nem dühödött meg rá amiatt, amit ura szolgálatában
tett. Ez volt az az eset, amire Ridwán célzott, hogy „Meséld el a tár-
saimnak, mit cselekedtél atyám idejében az uraddal."
Most pedig visszatérek a korábban elkezdett harchoz Ibn Mulácib
ellen. Nagybátyám c1zz ad-Dawla (Allah irgalmazzon neki!) azon a
napon több sebet is kapott, közöttük egy döfést, amely az alsó szem-
héját érte a szem belső sarka tájékán. A lándzsa áthatolt a szem sarkán
a szem hátsó részéig úgy, hogy az egész szemhéj leszakadt, s csak a
bőrével függött a szem külső sarkán. A szem pedig megállás nélkül
mozgott, mivel a szemhéjak tartják a szemet. A seborvos megvarrta és
kezelte a szemet, s az visszatért korábbi állapotába, elannyira, hogy az
átszúrt szemet nem lehetett megkülönböztetni egy másiktól.
Mindketten, atyám és nagybátyám (Allah irgalmazzon nekik!)
népük legbátrabb emberei közé tartoztak. Tanúja voltam, amikor
egy nap kimentek együtt vadászni a sólymokkal Tall Milh 166 felé,
mivel ott rengeteg vízimadár volt. Váratlanul a tudomásunkra jutott,
hogy a tarábuluszi sereg támadást intézett a felsőváros 1 67 ellen, s ott
táboroznak. Mi visszafordultunk. Atyám éppen lábadozott egy be-
tegségből. Nagybátyám sietve haladt előre a vele lévő katonákkal, s
addig vonult, amíg át nem kelt a gázlón (makhád) a frankok felé, akik
fölfigyeltek rá. Ami atyámat illeti, ő is fölkerekedett, egy lovon
poroszkálva. Egy birsalma (szafardzsa~ volt a kezében, amit néha
szopogatott. Én - fiatal fiú voltam még 168 - vele voltam. Amikor

Khaldún, Bevezetés a történelembe 266-270; EI2, s.v. hád;ib, francia verzió, III:4 7-51 - C.E.
Bosworth - A.K.S. Lambton és Réd.).
166 „Sós domh", hely Sajzar közelében.
167 Ba!ad: Sajzarnak az a része, amely az erődön (qal'a) belül volt. A történet
Tarábulusz (Tripolisz) grófjának (Id. hozzá: Runciman 328-332, 334sq) 1110. évi had-
járatára ural.
168 Uszáma, aki 1095-ben született, ekkor még csak 15 esztendős volt.

61
már közeljártunk a frankokhoz, így szólt hozzám: ,,Eredj egyedül és
menj a gáton (szikr) keresztül a várba!" Ő pedig ott ment át a gázlón,
ahol a frankok voltak.
Egy másik alkalommal megfigyelhettem atyámat, amikor
Mahmúd ibn Qarádzsá lovassága támadást intézett ellenünk169,
miközben mi bizonyos távolságra voltunk a várostól. Mahmúd lova-
sai közelebb voltak hozzá, mint mi. Én magam is részt vettem a harc-
ban, akkor már tapasztalatokat szereztem a hadviselésben. Harci
zekémet (kazághand) viseltem, a saját lovam volt alattam, s kezem-
ben lándzsa volt, míg atyám (Allah irgalmazzon neki!) egy nőstény
öszvéren ült. Meg is kérdeztem tőle: ,,Uram! Nem akarsz a lovadra
ülni?" ,,De igen", felelte, ám továhhra is haladt előre zavartalanul,
sietség nélkül, míg én, féltve őt, unszoltam, hogy szálljon már fel a
lovára. Így értünk el a városba, s ő továbbra is az öszvéren ült. Ami-
kor az ellenség visszavonult, s mi már biztonságban voltunk, így
szóltam hozzá: ,,Uram! Láttad, hogy az ellenség köztünk és a felső­
város között volt, és te nem akartál egyik velünk hozott lóra sem fel-
szállni; én hiába beszéltem neked, te nem hallgattál rám." ,,Fiam",
felelte atyám, ,,a horoszkópomban az áll, hogy nem kell félnem."
Atyám (Allah irgalmazzon neki!) jámborsága, vallásossága,
állandó böjtölése és Koránrecitálása ellenére rendkívül járatos volt a
csillagok tudományában. Engem is arra buzdított, hogy tanulmá-
nyozzam a csillagok tudományát, én azonban elhárítottam ezt és tar-
tózkodtam tőle. ,,Legalább ismerd meg azoknak a csillagoknak a
neveit, amelyek fölkelnek és lenyugszanak", unszolt végül. Megmu-
tatta hát nekem a csillagokat és megtanította a nevüket.

A frankok hadi fortélya

Szemtanúja voltam a férfiak bátorságának és a háborúban tanúsí-

tott rátartiságának (nakhwa). Egyik napi 70 a reggeli istentisztelet
idején láttunk egy frank csapatot, mintegy tíz lovast, amint az alsó
város (madína) kapujához jöttek, mielőtt azt még kinyitották volna.
„Mi ennek a városnak a neve?", kérdezték a kapuőre. A kapu fából
készült, keresztgerendákkal megerősítve, s a kapus belül volt.
,,Sajzar", felelte. A frankok egy nyílvesszőt lőttek be a kapu résén ke-
resztül, majd visszaporoszkáltak, ahonnan jöttek. Mi lóra pattantunk.

169 1120-ban. Siháb ad-Dín Mahmúdr61, Hamá uráról van szó.

62
Nagybátyám (Allah irgalmazzon neki!) volt az első, aki lóra szállt, én
pedig vele voltam. A frankok közben zavartalanul haladtak előre,
míg a csapatainkból néhányan csatlakoztak hozzánk. Én így szóltam
a nagybátyámhoz: ,,Ha úgy parancsolod, akkor magamhoz veszem a
társainkat, üldözőbe veszem és megtáncoltatom őket, amíg még
nincsen túl messze." ,,Nem", felelte a nagybátyám, aki a háboní dol-
gaiban sokkal tapasztaltabb volt, mint én, ,,vajon van olyan frank
Szíriában, aki nem ismerné Sajzart? Ez biztosan cselvetés."
Odahívott ekkor két lovast a csapatunkból, akik gyors lovakon
ültek és megparancsolta nekik: ,,Eredjetek és derítsétek fel Tall Mil-
het." Itt szoktak csapdát állítani a frankok. Amikor a két lovas lenéz-
hetett a Tallra, Antákija egész serege jött velük szemben. Mi fogadtuk
az előőrsüket, mert előnyre akartunk szert tenni, mielőtt a küzdelem
véget érne. Velünk volt Dzsumca an-Numajrí és fia, Mahmúd. Dzsumca
a lovagunk és a sajkhunk volt. Fia, Mahmúd a frankok sűrűjébe
vetette magát. Dzsumca felkiáltott: ,,Hé, ti lovasok! Ó fiam!" Mi, tizen-
hat lovassal vele együtt visszafordultunk és átdöftünk lándzsánkkal
tizenhat frank lovast és kiragadruk társunkat a kezük közül. A kézi-
tusában annyira összekeveredtünk, hogy egyikük Dzsumca fiának a
fejét fogta hónalja alatt, ám valamelyik lándzsadöfésünk kiszabadítot-
ta őt.

A sors fintora

Mindennek ellenére, az embernek ne legyen túl nagy bizodalma

a bátorságában, és ne büszkélkedjen a vitézségével. Allahra, egy alka-
lommal kivonultam a nagybátyámmal (Allah irgalmazzon neki!), s tá-
madást intéztünk Afámija ellen. Az történt, hogy a városbeliek föl-
kerekedtek, hogy elkísérjenek egy karavánt. Így is tettek, majd éppen
hazatérőben voltak, amikor találkoztunk velük. Mintegy húsz embert
öltünk meg közülük. Ekkor fölfigyeltem arra, hogy Dzsumca an-Nu-
majríbe (Allah irgalmazzon neki!) egy fél lándzsa fúródott. A lándzsa
a nyeregpárnát találta el, áthatolt a nyereg alatti kitömött bélésen,
belefúródott a combjába, s a hátsó részéig átdöfve, ott széthasadt.
A látvány megrémített engem, ő azonban így vigasztalt engem: ,,Sem-
mi bajom, jól vagyok!" Aztán megragadta a lándzsahegyet, s kirántot-
ta combjából, s közben a lovával együtt kutyabajuk sem volt.

170 Valószínüleg 1122-ben.

63
 „Ó Abú Mahmúd!", mondtam neki, ,,Szeretnék közelebb menni
az erődhöz, hogy lássam, mi a helyzet ott." ,,Rajta!", felelte. Ügetésre
fogtuk a lovainkat, s amikor már jól szemügyre vehettük fentről az
erődöt, akkor hirtelen szemünkbe tűnt nyolc frank lovas, amint ott
várakoztak azon az úton, ami a térrel 71 nézett le. Az emelkedőről
csak ezen az úton lehetett leereszkedni. Dzsumca így szólt hozzám:
„Maradj itt, amíg megmutatom neked, mit csinálok velük." ,,Ez így
nem igazságos", feleltem, ,,inkább támadjuk meg őket együtt!" ,,In-
dulás!", mondta. Megrohamoztuk és megfutamítottuk őket. Aztán
visszatértünk és úgy gondoltuk, hogy valami olyasvalamit tettünk,
amit más nem csinált volna meg. Mi ketten megfutamítottunk nyolc
frank lovast.
Amikor ismét megálltunk az emelkedőn és szemügyre vettük az
erődöt, váratlanul egy kis gyalogos (ruwajdzsi~ riasztott meg minket,
aki felkapaszkodott erre a meredek lejtőre, íjjal és nyilakkal a kezé-
ben. Elkezdett nyilazni ránk, míg mi tehetetlenek voltunk vele
szemben. Így aztán megfutamodtunk, és, Allahra mondom, nem na-
gyon bízhattunk abban, hogy a lovainkkal együtt épen megússzuk.
Visszafelé vettük az útunkat, amíg el nem értünk az Afámija környé-
ki rétre, ahonnan rengeteg bivalyt, tehenet és juhot hajtottunk el.
Ezután elvonultunk, miközben a szívemet mardosta a keserűség a
gyalogos miatt, aki megfutamított minket, mivel ki voltunk szolgál-
tatva neki. Miközben mi futásra kényszerítettünk nyolc frank lovast,
addig nekünk egyetlen gyalogos miatt kellett megfutamodnunk.

Egy sebesülésnek köszönhető felgyógyulás

Egy nap én is jelen voltam, amikor a kafartábi lovasságból néhá-

nyan megtámadtak bennünket. Látva, hogy kevesen vannak, nyom-
ban fölkerekedtünk ellenük. Ám a fő erejük lesben állt ellenünk.
Azok, akik ránk támadtak, futásra vették a dolgot, mi pedig üldözőbe
vettük őket, amíg jócskán eltávolodtunk a várostól. A lesben állók

171 A1ajdán: ,,tér", ,,nyílt terep'\ "versenypálya", ,,mező".

172 0!ia11szuwa. Dozy, Noms des vetements 365-371 számos forráshelyet idéz, amelyek
alapján szerinte e fejfedő legink,íbb valami sapkafélét jelene, amit bizonyos idősza­
kokban a turbán alatt hordtak.
173 Az idézet al-Mucanabbí egy párvcrsének második félverse, az első félvers így
hangzik: ,,Ha ócsárolnak, annak néha üdvös a következménye" (Id. M. as-Szaqqá-1. al-
Abjárí-<A. Salaní, Díwán at-TaJjtb al-Mutanabbí, Bajrút, Dár al-Ma<rifa, é.n. a n. 182

64
ekkor előjöttek és azok is visszafordultak, akiket eddig mi üldöztünk.
Láttuk, hogyha futásra vesszük a dolgot, akkor mindannyiunkat le-
terítenek. Így aztán összecsaptunk velük, szemtől szembe fordulva
ellenük. Allah pedig győzelmet adott ellenük, s földre vetettünk
tizennyolc lovast. Volt, akit lándzsadöfés ért, s nyomban kilehelte a
lelkét, másokat a döfés csak a földre vetett, de épen maradt, s volt
akinek a lovát érte a csapás, s így gyalogos lett. Akik a földre kerül-
tek, de épen maradtak, azok kivonták a kardjukat, s megvetve a
lábukat, mindenkire csapást mértek, aki elhaladt mellettük. Ekkor
Dzsumca an-Numajrí (Allah irgalmazzon neki!) elhaladt az egyikük
mellett, aki odalépett hozzá és a fejéhez suhintott. Dzsumca fején
sapka! 72 volt, amit a kardvágás kettéhasított, s behatolt a homloká-
ba. Dzsumca homloka erősen vérzett, amíg csak meg nem alvadt, s
úgy nyílt ki, mint a hal szája. Én összeakadtam Dzsumcával, miköz-
ben még a frankokkal viaskodtunk, s megkérdeztem tőle: ,,Ó Abú
1vfahmúd! Nem kötöd be a sebedet?" ,,Ez nem a sebek bekötésének
és ápolásának az ideje", felelte. Dzsumca az arcán állandóan egy
fekete rongyot hordott, mivel szemgyulladása (ramad) volt és a sze-
mében kivörösödtek az erek. Amikor azonban ez a seb érte és renge-
teg vért veszített, megszűnt a baj a szemében, ami miatt eddig szen-
vedett. Megszűnt a szemgyulladása és a fájdalma. ,,Van úgy, hogy a
testek a bajok által gyógyulnak meg."173
A frankok, miután többeket megöltünk közülük, összeszedték
magukat, s fölsorakoztak ellenünk. Atyai unokatestvérem, Dzakhíra
ad-Dawla Abú'l-Q;má Khitám (Allah irgalmazzon neki!) odajött
hozzám és így szólt: ,,Unokatestvérem! N~ked két vezetéklovad is
van, míg én itt ülök ezen a göthös gebén." Én ekkor megparan-
csoltam a rabszolgámnak: ,,Add oda neki a vörös mént." Amikor
odaadta, az unokatestvérem azon nyomban a nyeregbe ült és egy-
magában a frankokra támadt, akik szabad utat adtak neki, amíg
közöttük nem találta magát. Azok lándzsáikkal a földre terítették őt,
s a lovát is döfés érte. Aztán megfordították a lándzsáikat és úgy

vers, 41. párverse, vol. Ill:86). Al-Mutanahbí (915-965) a klasszikus arab költészet
egyik legnagyobb alakja, aki a legutóbbi időkig megőrizte népszeriíségét az arab
világban. Egy kúfai vízhordó fia volt, aki hallatlan gazdag szókincsét a be<luinok
között sajátíthatta el. Rendkívül hiú és könnyen sértődő természete miatt sok ellen-
séget szerzett magának, s ezért sokszor kellett válcogacnia lakhelyeit és pártfogóit;
legtovább Szajf ad-Dawla, a jeles Hamdánida mecénás mellett volt 948-957 között
(Id. hozzá: EfZ, s.v. al-Mutanabbí, VJI:769-i72 - R. Blacherc - Ch. Pellat).

65
kezdték püfölni őt. Az unokatestvéremen azonban erős páncéling
volt, amin a lándzsáik nem tudtak áthatolni. Mi ekkor kiáltozni
kezdtünk: ,,Segítség a társatoknak! Segítség a társatoknak!" Megro-
hamoztuk őket, megtisztítottuk tőlük a terepet körülötte és kisza-
badítottuk őt. Ő sértetlen maradt, a lovam azonban még aznap kile-
helte a lelkét. Dicsőség a Mindenható Megszabadítónak!
Ez az összecsapás boldoggá tette DzsumCát és meggyógyította a
szemét. Dicsőség annak, aki azt mondja: ,,Lehet, hogy valami ellene-
tekre van, noha az jó nektek."174
Valami hasonló történt velem is. Amikor al-Dzsazírában voltam az
atabég seregében 17 5, egy barátom meghívott engem a házába.
A kíséretcmben ott volt Ghunajm nevű lovászom, aki vízkorságban
szenvedett: nyaka vékony volt, míg a hasa felpuffadt. Ha idegenben
jártam, el szokott kísérni engem, s gondját viseltem emiatt. Az öszvé-
rével bement a barátom istállójába, a jelenlévők rabszolgáival együtt.
Volt köztünk egy fiatal török, aki leitta magát, míg a részegség erőt
vett rajta, s kiment az istállóba, elővette a kését, s rárontott a szolgákra.
Azok futásra vették a dolgot, s kirohantak az istállóból, kivéve Ghunaj-
mot, aki gyengesége és betegsége miatt a nyerget a feje alá tette és
elaludt. Nem is kelt fel csak akkor, amikor már mindenki elhagyta az
istállót. A részeg ekkor késével a köldöke alatt megszúrta őt és egy
négy ujjnyi sebet vágott a hasába. Ghunajm nyomban elvágódott.
Vendéglátónk, Bászahra (?) várának ura elszállította Ghunajmot ahá-
zamba, s ugyancsak odaküldte összekötözött kézzel azt is, aki megse-
bezte őt. Én szabadon engedtem őt. A seborvos gyakran fölkereste
a szolgámat, aki meggyógyult, ismét járni kezdett és végezte a dolgát.
A seb azonban nem akart bezáródni, s két hónapon keresztül csak vala-
mi hegesedés képződött és sárga folyadék szivárgott belőle. Aztán
végül összezáródott, a gyomra puffadtsága megszűnt, s visszanyerte az
egészségét. Az a seb volt gyógyulása oka.
Egy nap láttam, hogy a solymász megállt apám előtt (Allah irgal-
mazzon neki!) és így szólt: ,,Uram! Ez a sólyom hullatja a tollát, s közel
van a halálához. Az egyik szemével már nem lát. Ügyes sólyom ez, de
már nincs sok hátra neki." Kivonultunk vadászatra. Apám (Allah irgal-
mazzon neki!) több sólymot is vitt magával. Ezt a sólymot ráeresztette

174 Korán, 2:216.

175 Valószínűleg 1132-ben, amikor Uszáma résztvett a takríti csatában !\1ószul és
Bagdád között, Felső-Mezopotámiában.

66
egy fajdkakasra (durrádzsa). A sólyom a siírübe vetette magát. A fajd-
kakas egy tüskés bozótosba rejtőzött, a sólyom pedig követte őt, miköz-
ben a szemén mintha valami nagy pont lett volna. A sűrü csetjésből egy
tüske találta el éppen ezt a pontot és kifakasztotta azt. A solymász oda-
hozta a sólymot, amelynek a szeme kifolyott, majd becsukódott. ,,Uram!",
mondta, ,,odalett a sólyom szeme." ,,Mindenestől odalett már", felelte
atyám. Másnap a sólyom mégis fölnyitotta a szemét és teljesen rendbe-
jött. Ez a sólyom nagyon jó egészségben élt aztán nálunk, sőt még két-
szer a tollát is levedlette (qarnasza). Az egyik legügyesebb sólyom volt.
Ennek a sólyomnak az esetét Dzsumca és Ghunajm kapcsán
említettem, noha ez nem a sólyomtörténetek helye.
Láttam egy olyasvalakinek az esetét is, aki ugyancsak vízkorság-
ban szenvedett, s amikor eret vágtak a gyomrában, akkor meghalt.
Ghunajm azonban, amikor az a részeg fölvágta hasát, akkor meg-
maradt és meggyógyult. Dicsőség a Mindenhatónak!

Küzdelem a frankokkal

Az antákijai sereg támadást intézett ellenünk.176 Társaink össze-

találkoztak az előőrsükkel és visszavonultak előlük. Én az útjukba
álltam, vártam, hogy odaérkezzenek, s alkalmam legyen összecsapni
velük. A társaim, megfutamodva előlük, elhaladtak mellettem. Így
ment el mellettem a réten Mahmúd ibn Dzsumca is. ,,Állj meg,
Mahmúd!", kiáltottam rá. Egy pillanatra megállt, aztán megsarkan-
tyúzta a lovát és otthagyott engem. Ekkor már a frankok lovasságá-
nak az előőrse elért hozzám. Én meghátráltam előlük, közben lánd-
zsámat feléjük irányítottam, s nem vettem le a szemem róluk, ne-
hogy egy lovas közülük gyorsan odaérjen hozzám, s lándzsájával
átdöfjön. Előttem néhány társam volt. Kertek vettek körül minket,
amelyeket falak öveztek, magasságuk akkora volt, mint egy ülő
ember. A lovam a szügyével fellökte egyik társamat, mire én a lovam
fejét bal fele fordítottam, megsarkantyúztam, s a falhoz közeledve,
árugrattam azon. Ezután visszafogtam a lovamat, amíg a frankokkal
egy sorban álltam, csak a fal választott el bennünket. Egy lovasuk
lovagolt sietve felém feltünő zöld és és sárga selyemtunikában 177.

176 1127 körül.

177 Tashír. A szó nem szerepel a szótárakban, Dozy, Noms des vetements-jában sem,
ellenben Supplément-jában (l:795sq) a musahbar alak jelent többszínű ruhadarabot.

67
Én úgy véltem, hogy nincs alatta páncél. Hagytam, hadd jöjjön közel
hozzám, akkor megsarkantyúztam a lovamat, amely átugrott a falon,
én pedig a lándzsámat beledöftem. Ö elhajolt, úgy hogy a feje a ken-
gyeléhez ért, s a pajzsa és lándzsája a kezéből, a sisakja pedig a fejéről
leesett. Közben elértünk a gyalogságunkhoz. A frank ekkor ismét ki-
egyenesedett a nyergében. Páncélt hordott a tunikája alatt, s emiatt
a lándzsadöfésem nem sebesítette meg. Társai ekkor csatlakoztak
hozzá és visszavonultak vele együtt. A gyalogosok magukhoz vették
a pajzsát, lándzsáját és a sisakját.
Amikor a harc véget ért és a frankok visszavonultak, odajött hoz-
zám Dzsumca (Allah irgalmazzon neki!), hogy elnézést kérjen Mah-
múd fia miatt és így szólc: ,,Ez a kucya megfutamodott mellőled." ,,És
akkor mi van?", kérdeztem tőle. Ö így kiáltott ekkor: ,,Megfutamo-
dott mellőled és még kérded, hogy mi van akkor?" ,,Az életedre
mondom, ó Abú Mahmúd", mondtam neki, ,,te is még egyszer majd
megfutamodsz mellőlem." ,,Ó amír.", felelte ő, ,,Allahra mondom,
bizony a halál könnyebb lenne számomra, mint az, hogy megfuta-
modjak mellőled."

Összetűzés a hamái lovassággal

Csak néhány nap telt el ezután, amikor a hamái lovasság táma-

dást intézett ellenünk.178 Zsákmányoltak tőlünk egy csorda ökröt
(báqúra) és a Dzsalálí Malom (at-táhún al-dzsalálf) alatti Szigeten 179
rekesztették el őket. Íjászaik fölmentek a malomba, hogy onnan őriz­
zék a csordát. Odatartottam hozzájuk Dzsumcával és Sudzsác ad-
Sawlat Mádíval, egyik muwa//adunkka1, aki nagyon bátor ember volt.
„Menjünk át a vízen és hozzuk vissza az állatokat", javasoltam. Át is
keltünk a vízen. Mádínak a lovát azonban eltalálta egy nyíl, ami
halálosnak bizonyult. Csak üggyel-bajjal vitte vissza a társaihoz. Az
én lovamat is nyíl érte a nyakánál, ami arasznyi mélyen behatolt. De
Allahra! Se nem rugott ki a patájával, se nem bokrosodott meg,
mintha meg sem érezte volna a sebet. Dzsumca azonban lovát féltve,
visszatért. Miután visszatértünk, így szóltam hozzá: ,,Abú Mahmúd!

17 8 E történetben Hamá kormányzója, Siháb ad-Dín nem szerepel, ami arra ural, hogy
az már 1124-ben bekövetkezett halála után játszódik.
17 9 Dzsazínr. Sajzar egy részét nevezték így, mivel három oldalról az Orontész vette körül.
180 Az iszbászlár a iszfiuzalár névalakja: a perzsa szepáhszálár átvétele, jelentése: ,,had-

68
Nem mondtam neked, hogy te is mcgfutamodsz mellőlem, amikor a
fiadat, Mahmúdot szidtad?" ,,Allahra!", felelte, ,,én csak a lovamat
féltettem, mert ő nagyon kedves nekem", és mentegetőzött.
Még aznap szembetalálkoztunk a hamái lovasokkal, miután né-
hányan közülük előre mentek a Szigetre a csordával. Mi összecsap-
tunk velük. Közöttük voltak a hamái sereg kiváló lovasai: Szarhank,
Ghází at-Tallí, Mahmúd al-Baldázsí, Hadr at-Tút és lszbászlar 180
Khutlukh. Ők többen voltak, mint mi. Mégis megtámadtuk és
megfutamítottuk őket. Én egy lovasuk ellen fordultam, hogy a lán-
dzsámmal átdöfjem, s ekkor kiderült, hogy ő Hadr at-Tút, aki így
kiáltott: ,,A védelmedet kérem, Uszáma!" Én elfordultam tőle egy
másik lovas felé, akit átdöftem. A lándzsa a hóna alatt állt meg. Ha
hagyta volna a helyén, nem esett volna le, de ő karját rászorította,
mivel ki akarta rántani a lándzsát, miközben a lovam körbefordult
velem. Emiatt kirepült a nyeregből a ló nyakára, majd földre esett.
Aztán felkelt, éppen az al-Dzsalálíbal81 meredeken leereszkedő víz-
mosás szélén. Rácsapott a lovára, s maga előtt vezetve leereszkedett.
Én hálát adtam Allahnak (magasztaltassék!), hogy nem érte őt kár
ettől a lándzsadöféstől, mivel ez a lovas Ghází at-Tallí volt. Ő (Allah
irgalmazzon neki!) jó ember volt.

Dzsumca hőstette

Antákija serege egy napl82 fölvonult ellenünk, s ugyanott vertek

tábort, ahol korábban is, amikor ellenünk vonultak. Mi a nyeregben
ülve nézrünk velük farkasszemet, közrünk a folyóvaJ.183 Senki nem
vette fel a kesztyűt ellenünk. Felverték sátraikat, s elhelyezkedtek
bennük. Így aztán visszatértünk, és a házainkban maradtunk, közben
láthattuk őket az erődből.
Katonáink közül mintegy húsz lovas kilovagolt Bandar Qanínba, a
városhoz közeleső faluba, hogy ott legeltessék a lovaikat. Lándzsáikat
a házukban hagyták. Két frank lovas különvált a többiektől és közel jöt-
tek a katonáinkhoz, akik lovaikat legeltették. Útközben megleptek egy
embert, aki egy marhát vezetett. Megfogták őt is és a marháját is, miköz-

seregparancsnok" (Id. Steingass 653).

181 Az Orontész egy mellékfolyója.
182 Valószínűleg 1129-ben.
183 Az Orontészről (al-"Ászí) van szó.

69
ben mi mindezt látruk az erődből. Ott lévő katonáink lóra pattantak, de
a helyükön maradtak, mert nem volt náluk a dárdájuk. Atyai nagybá-
tyám 184 így szólt: ,,Ezek ott húszan nem rudnak kiszabadítani egy fog-
lyot két lovas kezéből.
Ha Dzsumca velük lenne, láthatnátok, hogyan
cselekedne ő?" Alig mondta ezt ki, amikor Dzsumca, teljes fegyverzet-
ben, már vágtatott is feléjük. ,,Nézzétek csak meg, mit fog tenni!", mond-
ta a nagybátyám. iVliután vágtában megközelítette a két lovast, megrán-
totta a lova zabláját, és bizonyos távolságra mögéjük került. Amikor a
nagybátyám az erőd ablakréséből kinézve látta, hogy nem követi őket
tovább, dühösen otthagyta a helyét és így szólt: ,,Ez árulás!" Valójában
Dzsumca csak egy gödörtől tartva állt meg, ami a két lovas előtt volt,
nehogy egy csapda legyen ott az ellenség részéről. Ám amikor odaért a
gödörhöz és nem volt ott senki, akkor rátámadt a két lovasra, kiszabadí-
totta az embert a marhájával és visszaűzte a lovasokat a sátrakhoz.
Ibn Majmún 18 5, Antákija ura is látta, mi történt ott. Amikor a két
lovas odaérkezett, elvéttette a pajzsukat, jászolt készíttetett belőlük
a hátas állatoknak, a sátrukat fölboríttatta, őket pedig elzavarta,
mondván: ,,Egy muszlim lovas megfutamít két frank lovast! Ti nem
férfiak, hanem nők vagytok!"
Nagybátyám azonban ugyancsak megmosta Dzsumca fejét és
mérges volt rá, hogy amikor elérte őket, távol tartotta magát tőlük.
„Uram!", mondta Dzsumca, ,,attól tartottam, hogy a Qarmatal86
Dombnál lévő gödörben lesben állnak, ahonnan ellenem törhetnek.
Miután felderítettem a helyet, s láttam, hogy nincs ott senki, akkor
kiszabadítottam az embert a marhájával és megfutamítottam őket,
vissza a seregükhöz." A nagybátyám azonban, Allahra, nem fogadta
el a mentegetőzését, s nem volt vele elégedett.

184 Sajzar ura, Abú'J-cAszákir cJzz ad-Dín Szultán.

185 II. Bohernund arab neve.
186 A qan1u1ta'k (arab: qin11ití, t.sz. qarámita) a szélsőséges sí'ita iszmá'ilijja szekta radikális
kommunisztikus mozgalma a 9. századtól a 11. század közepéig, amdy eredetileg az Arab-
félszigettel határos ciráqi arameus eredetű paraszti közösségekre és félnomádokra támasz-
kodott. C[ráqban és Szíriában robbant ki a felkelés a 9. század végén, majd e területekről
kiszorulva a Perzsa Öböl nyugati pamidékén, Bahrajnban alapítottak önálló államot. A 11.
században utazó iszmá'ilitt1 ~ászir-i Khuszrau Útleirásaból (Swfar-náme) egy zárt, viszony-
lag homogén, ,,kommunisztikus" államiság képe rajzolódik ki, amely mindazonáltal fenn-
tartotta például az állami rabszolgaságot. A qannata szó, éppúgy, mint a zindíq vagy a ráfidi-
ta, később az eredeti jelentés bővülésével, egyáltalában „eretneket" jelentett (Id. hozzá: Ef2,
francia verzió, s.v. kt1nnatí (IV:687-692 - W. Madelung, további kimerítő bibliográfiával).
187 Az eset 1140-ben történt.

70
 Lovagok a frankoknál

A frankoknál (Allah hagyja őket cserben!) csak egyetlen emberi

erény létezik, s ez a bátorság, náluk a lovagoknál nincs nagyobb rang
és magasabb méltóság, mert náluk csak a lovagok számítanak. Az ő
véleményükre hagyatkoznak csupán, ők határoznak és ők szabják a
törvényt. Én egyszerl87 pert indítottam ellenük néhány juhnyáj
miatt, amelyekre Bánijász 188 ura tette rá a kezét az erdőben. Köz-
tünk akkor éppen béke volt, én pedig Damaszkuszban tartózkod-
tam189. Én tehát így szóltam Fulk ibn Fulknak 19 0: ,,Ez az ember
jogot sértett ellenünk, s elvette a jószágunkat, mégpedig bárányellés
idején. Az anyajuhok ellettek és a kisbárányok elpusztultak. Azután
szolgáltatta azokat vissza nekünk, hogy számosan elhullottak." A ki-
rály ekkor így szólt hat-hét lovagnak: ,,Keljetek fel és ítélkezzetek az
ügyében!" Azok kimentek a király kihallgatási terméből, vissza-
vonultak és tanácskozni kezdtek, amíg mindannyian egy vélemény-
re nem jutottak. Ekkor visszatértek a kihallgatási terembe és jelen-
tették: ,,Úgy ítéltük meg, hogy Bánijász urára büntetést kell kiszabni
az elpusztított jószág fejében!" A király megparancsolta neki, hogy
egyenlítse ki a büntetést. Az pedig addig kérlelt, könyörgött és un-
szolt engem, amíg elfogadtam tőle négyszáz dinárt.. Az ítéletet, miu-
tán a lovagok kinyilvánították, sem a király, sem a frankok más
elöljárója nem változtathatja meg és nem hatálycalaníthatja azt, mi-
vel náluk a lovag örvend a legnagyobb megbecsülésnek.
A király így szólt hozzám: ,,Uszáma! A hitemre mondom, tegnap
nagyon jól éreztem magamat." ,,Allah derítse jókedvre a királyt!",
feleltem, ,,mi örvendeztetett meg?" ,,Arról számoltak be nekem",

18 8 Bánijász vagy Bulunjász az ókori Balanea vagy Leukasz, város Észak-Palesztinában,

az Anrilibanon déli hegynyúlványain, a Jordán forrásvidékén található, 50 km-re délre
Ládziqijjától. A föníciaiak alapították, majd görög város lett, később püspöki székhely.
A jelentéktelen település a keresztes háhorúk idején fontos központ lett, ahol egy jelen-
tős erődítmény épült (neve: Marqab). A frankok 1109-ben foglalták cl, s az Antiochiai
(Antákija) fejedelemség része len. 1176-ban az Ispotályosok birtokába került és sokáig
ellenállt a muszlim visszahódítási kísérleteknek. Végül Qálá'ún vette be 1285-bcn. A har-
cok során azonban rombadőlt, s a Mamlúk korban már elvesztene jelentőségét (Id. E/2,
francia verzió, s.v. Bániyás, 1:1048 - J. Sourdel-Tomine). Ebben az időben Rainer Brus
volt Báni jász ura (Id. az lJszáma által leírt esethez Runciman 444 ).
l 89 A korábbiakból kiderült, hogy lJszáma első damaszkuszi tartózkodása 1138-1144 közön volt
190 V. Fulko (IV. Fulko fia), Anjou grófja len II. Balduin után Jeruzsálem királya (1131-
1142), Id. hozzá Runciman 443-6, LM IV:!0!5sq- S. Schein.

71
mondta a király, ,,hogy te egy nagy lovag vagy, én meg nem gondol-
tam korábban, hogy te lovag vagy." ,,Uram!", feleltem, ,,én a fajtám
és népem szerint vagyok lovag." Ha egy lovag vézna és hórihorgas,
annál jobban fölnéznek rá.

Tankréd kegyetlensége

Tankréd 191 (Dankarí), aki Majmún l 92 után Antákija első ura

volt, fölvonult ellenünk 193. Harcoltunk egymással, majd fegyver-
szünetet kötöttünk. Ezután elküldött valakit, hogy elkérje nagybá-
tyám, CJzz ad-Dín (Allah irgalmazzon neki!) egy rabszolgájának a
lovát. Ez egy nemes paripa volt. Nagybátyám elküldte neki egy tár-
sunkkal, egy Haszanún nevű kurddal, aki bátor lovas volt, fiatal, szép
küllemű és karcsú, azzal a feladattal, hogy versenyt fusson a lóval
Dankarí előtt. Haszanún valóban versenyzett vele és minden - fut-
tatásban résztvevő - lovat megelőzött. Aztán Dankarí elé vezették
őt. A lovagok sorra megvizsgálták a karját, s megcsodálták a karcsú-
ságát és fiatalságát, miután tapasztalták, hogy bátor lovas. Dankarí
gazdagon megajándékozta őt. 19 4 Haszanún ekkor így szólt hozzá:
,,Uram! Szeretném, ha egy menlevelet adnál nekem, s ha a harc so-
rán bármikor a kezedbe kerülnék, akkor kegyet gyakorolnál és
szabadon engednél." Dankarí menlevelet adott neki, legalábbis
Haszanún így gondolta, ugyanis ők csak frank nyelven beszéltek. Mi
nem értjük, mit mondanak.

191 Az Hauceville normann dinasztia tagja, Guiscard Robert unokája, Galilea

fejedelme, Antiochia és Edessza régense (szül.: 1076, megh. 1112. dec. 12). Résztvett
az első kereszteshadjáratban, első ízben nagybátyja, tarentumi Bohemund irányí-
tásával. Először hiába próbálta saját csapatával Tarsust bevenni, majd jelentős
szerepet játszott Antiochia (Antákija 1098) és Jeruzsálem elfoglalásában (1099.
június 7-július 17). A templomkörzetbe ő nyomult be elsőnek, kifosztotta az al-
Aqszá mecsetet és a „sziklamecsetet", s az elfogott muszlimokat és zsidókat eladta
rabszolgának. Elfoglalta Galileát Tiberias-szal - ez lett fejedelemsége székhelye.
Résztvett Haifa meghódításában is (július 25-aug. 20), majd 1101-ben régens lett
Antiochiában fogságba esett nagybátyja helyett. Elfoglalta a bizánci fennhatóság alá
tartozó kelet-kilíkiai városokat és Laodikeiát (Ládziqijja). Bohemund visszatérése
után Edessza regense lett 1104-ben a fogságba esett II. Balduin helyett, s 1105-tól
ismét Bohemund régense volt. 1105-ben házasságot kötött Ceciliával, 1. Fülöp, fran-
cia király lányával. Tankréd rendkívül bátor, de skrupulusok nélküli keresztes volt,
aki jelentősen hozzájárult a normann uralom megszilárdításához Antiochiában. Már
Rucebeuf megénekelte őt ( 1270-ben) Bouillon Gottfieddcl és Bohemunddal együtt,
majd egyik főszereplő lett T. Tasso Gerusalemme liberatajában ( 1574), s őt látjuk vi-

72
 Egy esztendő vagy több telt el 19 5, és letelt a fegyverszünet ideje.
Dankarí ellenünk vonult az antákijai sereggel, s az alsóvárosi falnál
összecsaptunk. A lovasságunk az előőrsükkel találta magát szemben,
s egyik társunk, a kurd Kámil al-Mastúb forgatta ügyesen köztük a
lándzsáját. Őt és Haszanúnt egy bordában szőtték bátorság dolgában.
Haszanún közben egy kancán ülve atyám (Allah irgalmazzon neki!)
mellett állt, várva a paripáját, amit egy szolgájának az állatorvostól
kellett elhoznia együtt a páncélingével. A szolga azonban késleke-
dett, s Haszanún már nem fért a bőrében, látva Kámil al-Mastúb
vagdalkozását. Így szólt hát atyámhoz: ,,Uram! Rendelj nekem vala-
mi könnyű felszerelést!" ,,Itt vannak az öszvérek, rajtuk a fegyverrel.
Ami illik neked, azt öltsd fel!", felelte atyám. Én akkortájt ott álltam
atyám mögött, mivel még gyerekember voltam 196, és ez volt az első
nap, hogy szemtanúja voltam egy csatának. Haszanún megszemlélte
a páncélingeket, amelyek a bőrzsákjaikban (cijab) voltak az öszvérek
hátán, ám egyik sem illett rá. Ám ekkor már égett a vágytól, hogy
előrerúgtasson, s ő is azt tegye, amit Kámil al-Mastúb. Előretört te-
hát a kancáján, fegyvertelenül. Egy frank lovas azonban elállta az
útját és lándzsájával megdöfte a lova farát. A ló, ráharapva a zablára,
magával ragadta, s levetette őt a frank harcvonal közepén. Foglyul
ejtették őt, különböző kínzásoknak vetették alá, s ki akarták vájni a
balszemét. Dankarí azonban (Allah átka legyen rajta!) így szólt hoz-
zájuk: ,,Toljátok ki a jobb szemét, s így, ha pajzsot visel, az eltakarja
majd a bal szemét, s nem fog látni semmit!" Így aztán, parancsa sze-

szont Monteverdi csodálatos Combattimento di Tancredi e Clorindájában is (Id. hozzá:

LM, VIIl:458 - S. Schein).
1?2 Bohemund (Bohemond, Boemund) arab neve (szül. 1050-8 között, megh.: 1111.
március 7). Guiscard Robert és Alberada egyetlen fia. Már Görögország normann
elfoglalásában ( 1081-5) vezetö szerepet játszott. 1096-ban fölvette a keresztet és az
elsö kereszteshadjárat egyik vezetője lett. Fontos szerepet játszott Dorülaion, majd
Antiochia elfoglalásában (az utóbbit 1098. június 3-án vették be). Felvette az
Antiochia fejedelme címet. 1100-ban lbn Dánismand foglyul ejtette és csak 1103-ban
szabadult 100.000 solidus fejében. 11 o+-ben visszatért Európába, ahol egy Bizánc el-
leni keresztesháborút próbált megszervezni. 1106-ban feleségül vette 1. Fülöp francia
király Constance nevű lányát. 1108-ban Apuliában halt meg, egy új sereg verbuválása
során (Id. hozzá: LM, Il:333 - J. Riley-Smith).
193 1108. november 27-én.
19• Kha/a< <a/aj-hí: eredeti jelentése „díszruhával jutalmazni vkit", de itt - frankokról
lévén szó - valószínűen annyit jelent, hogy „megajándékozta őt".
195 A történet 1120 tavaszán folytatódik.
196 Uszáma ekkor 15 esztendős volt.

73
rint, kitolták a jobb szemét. Váltságdíj fejében pedig ezer dinárt és
egy fekete paripát kértek, ami atyámé volt. A ló Khafádzsa-tenyé-
szet, fajtája egyik legpompásabb példánya. Atyám (Allah irgalmaz-
zon neki!) kiváltotta őt a paripával.
Azon a napon nagyszámú gyalogos vonult ki Sajzarból. A fran-
kok támadást intéztek ellenük, ám nem mdták kimozdítani őket az
állásukból. Dankarí tajtékzott a dühtől és ezt kiáltotta: ,,Ti vagytok
az én lovagjaim, mindenki közületek annyi illetményt (díwán) kap,
amennyi száz muszlim illetménye. Ezek itt csak szardzsandok 19 7,
vagyis gyalogosok, és ezeket sem vagytok képesek az állásukból
kimozdítani." ,,Mi csak a lovainkat féltettük", felelték, ,,különben el-
taposmk volna őket és megízleltettük volna velük a lándzsáinkat."
,,A lovak az enyéim!", mondta Tankréd, ,,akinek a lovát megölik, an-
nak egy másikkal helyettesítem azt." Ezután a frankok többször is
megtámadták az embereinket. Hetven lovuk puszmlt el, ám képte-
lenek voltak elűzni a gyalogosainkat az állásainkból.

Badrahawá lovag

Volt Afámijában I 98 egy rettenthetetlen frank lovag, neve Badra-

hawá 199, aki azt szokta mondogatni: ,,Vajon összeakadok-e egyszer
Dzsumcával a harc során?" Dzsumca is szokta mondogatni: ,,Vajon
összeakadok-e egyszer Badrahawával a harc során?"
Az antákijai sereg fölvonult ellenünk, s azon a helyen verték föl
a sátrukat, ahol már korábban is letáboroztak. Köztünk volt a víz.200
Egyik csapamnk egy emelkedőn állt velük szemben. Egy lovas
lovagolt ki a sátrak közül, s jött feléjük, amíg meg nem állt a csapa-
mnk alatt, s csak a víz választotta el őt tőlük. Ekkor fölkiáltott hoz-
zájuk: ,,Köztetek van Dzsumca?" ,,Nincs", felelték. És Allahra, való-
ban nem volt köztük. Ez a lovas volt Badrahawá. Megfordult, s négy
lovasunkat pillantott meg, akik az ő oldalán voltak, ezek: Yahjá ibn
Száfi al-ACszar, Szahl ibn Abí Ghánim al-Kurdí, Háritha an-
Numajrí és egy negyedik lovas. A frank rájuk rontott, s megfutamí-

197 Az arab szó nyildnvalóan a francia serge1111t (ófrancia: sergant, serjant) szó arabizált
alakja, ami a kései latin servientetll (nom.: servims) szót adja vissza „altiszt" értelemben.
198 Afámija (Apameia) 1106-ban a frankok ellenőrzése alatt állt.
19 9 Derenbourg ( Vie d'Ousáma 57, n.2) szerint a francia Pedrovant nevet adhatta
vissza.
200 Az Orontész.

74
torta őket. Egyiküket beérte, s lán<lzsújával felé döfött, de elvétette
azt. A lova nem érte be a másikat, s így a lándzsadöfése hatástalan
maradt. Ezután visszatért a sátrakhoz.
Amikor ezek az emberek a városba jöttek és kitudódott a törté-
netük, az emberek gúnyt űztek belőlük, becsmérelték őket, s kife-
jezték megvetésüket: ,,Négy lovast megfutamít egyetlen lovas",
mondták, ,,szét kellett volna szóródnotok, s így csak egyikőtök ellen
használhatta volna a lándzsáját, a három másik pedig megölhette
volna, s nem szégyenültetek volna meg." A leghevesebben Dzsumca
an-Numajrí támadta őket. Ám ez a vereség teljesen kicserélte a
szívüket, s olyan bátorsággal töltötte el őket, amilyenre nem is áhí-
toztak. Vitézül harcoltak, kitüntették magukat a háborúskodásban, s
e vereség után a leghíresebb lovagok közé tartoztak.
Badrahawá pedig ezután valamilyen ügyben Afámijából Antáki-
jába indult. Útközben egy oroszlán a rúdzsí201 erdőből rátámadt,
elragadta az öszvéréről, s bevitte őt az erdőbe, ahol felfalta (ne irgal-
mazzon neki Allah!).

Egy valaki sok ellen

Ez a történet azok közé tartozik, amelyekben egy valaki száll so-

kakkal szemben:
Iszbászlár Mawdúd202 (Allah irgalmazzon neki!) 505. rabf al-awwal
9-én, egy csütörtöki napon203 Sajzar külvárosánál vert tábort. Dankarí
(Tankréd), Antákija ura egy nagy sereggel vonult ellene. Nagybátyám
és atyám (Allah irgalmazzon nekik!) kivonultak Mawdúdhoz és így
szóltak hozzá: ,,az lenne a helyes, ha fölkerekednél innen (mert addig
a város keleti részén, a folyónál volt a táborhelye), s a városon belül
verné! tábort. A sereg verje csak fel a sátrait az alsóvárosban a tetőkön
(szutúhát), mi pedig szembeszállunk a frankokkal, miután biztos helyre
menekítettük a sátrainkat és a málhánkat."
Ő fölkerekedett és ott vert tábort, ahol ők ketten javasolták neki.
Másnap reggel nagybátyám és atyám kivonultak hozzá Sajzarból

201 Rúdzs: Aleppo és al-Macarra közti hely (ld.Jáqút, Mu'dzsnm, 111:76).

202 Saraf ad-Dín Mawdúd ibn Altúntikín al-Mawszil kormányzója volt 1. Muhammad
Tapar ibn Malik Sáh szaldzsúq szultán ( l l 05-1118) megbízásából, s annak a seregnek
a parancsnoka, amit al-Muszrazhir kalifa ( 1094-1118) nyomatékos kérésére küldött a
szultán Tankréd ellen. 1113-ben ölték meg.
203 l l J1. szeptember 15.

75
ötezer felfegyverzett gyalogossal. Az iszbászlár megörült nekik és
megnyugodott. Mawdúdnak (Allah irgalmazzon neki!) kiváló embe-
rei voltak. Csatasorba álltak a víztől délre, míg a frankok az északi
oldalon táboroztak. Egész nap megakadályozták a frankokat abban,
hogy a folyóhoz menjenek vízért és ihassanak. Éjszaka aztán a
frankok fölkerekedtek és visszatértek a terüleriikre, körülötriik a mi
embereinkkel. Útközben a Tall al-Turmuszín vertek tábort, ám
embereink ott is, mint előző nap, meghiúsították azt, hogy a vízhez
mehessenek. Éjszaka tovább indultak, és Tall at-Tulúlon táboroztak
le, miközben seregünk szorongatta őket és megakadályozta őket a
továbbhaladásban. Körülvették a vizet és nem hagyták, hogy hoz-
záférjenek. Éjszaka ismét fölkerekedtek, s Afámija felé vették az utat.
Seregünk követte és körülvette őket, ahogy haladtak előre. Ekkor
egy szál lovas előrúgtatott közülük és rátámadt az embereinkre, s
egyhamar a mieink között volt. A lovát megölték, s őt is több ízben
megsebesítették, ám ő gyalogosan is tovább harcolt, amíg csak a tár-
saihoz vissza nem került. Amint a frankok a területükhöz értek, a
muszlimok hagyták őket és visszatértek. Ekkor Iszbászlár Mawdúd
(Allah irgalmazzon neki!) útnak indult Damaszkuszba.
Néhány hónappal később Dankarínak, Antákija urának a levelét
kapmk kézhez egy szolgáktól és társaktól körülvett lovag kíséreté-
ben: ,,Ez itt egy nagy tiszteletnek örvendő frank lovag, aki teljesítette
a zarándoklatot, s most vissza akar térni az országába. Arra kért
engem, mutassam meg az utat hozzátok, hogy megszemlélhesse a
lovasaitokat. Elküldtem hát hozzátok, bánjatok jól vele."
A lovag fiatal, szép kinézetü és jól öltözött volt, ám számos seb
hagyta rajta a nyomát; az arcán egy kardvágás látszott a fejtetőtől az
álláig. Amikor efelől kérdezősködtem, azt válaszolták: ,,Ő az, aki
egymagában megtámadta Iszbászlár Mawdúd seregét, s amikor a
lovát megölték, tovább harcolt, amíg vissza nem tért a társaihoz."
Magasztaltassék Allah, aki megteheti azt, amit akar, úgy, ahogy

20+ Az ókori Tadmor, amely a görögök Palmyra névtorzulásával híresedett el (Id.

hozzá: El, s.v. Palmyra, Vl:1020sq - Fr. Bubi; M. Rosrovtzeff, Caravan Cities, transl. by
D. and T. Talbot Rice, Oxford, OUP, 1932, 91-152). Már az akkád forrásokban szere-
pel, ám igazán a római kortól tesz szert komoly gazdasági, majd rövid időre politikai,
jelentőségre. A klímáját tekintve rendkívül mostoha adottságokkal rendelkező ka-
ravánváros kitünően ki tudta használni helyzetét (először a párthus, majd a szászáni-
da) Irán és Róma között, s igazi antik Port of Trade szerepet töltött be (virágkora
nagyjából Hadrianustól a 3. század közepéig tartott). E szerep félreismerését jelen-

76
akarja; a félénkség nem késlelteti a megszabott határidőt, a merész-
ség pedig nem sietteti azt.
Egy hasonló esetet mesélt el nekem a költő al-CUqáb, egy -
Maghribból való - katonánk. Ezeket mondta: ,,Atyám négy lovassal
és négy gyalogossal együtt Tadmurból204 a damaszkuszi piacra tar-
tott. Nyolc tevét vittek magukkal, hogy eladják azokat."
„Ahogy haladtunk előre", mesélte atyám, ,,egyszer csak egy lovas
közeledett felénk a sivatag mélyéről. Egyre közelebb jött, amíg oda
nem ért hozzánk, s ekkor így szólt: ,,Hagyjátok itt a tevéket!" Mi ráki-
áltottunk és szidalmaztuk őt. Ő megeresztett kantárral ránk rontott,
lándzsájával megdöfte egy lovasunkat, kivetette őt a lováról és megse-
besítette. Üldözőbe vettük őt, ám ő gyorsabbnak bizonyult. Aztán
megint visszatért hozzánk és megismételte: ,,Hagyjátok itt a tevéket!"
Mi megint rákiáltottunk és szidalmaztuk őt. Ő pedig ránk támadott és
megdöfte egy gyalogosunkat, mély sebet hagyva benne. Üldözőbe vet-
tük, de megint lehagyott bennünket. Ezután ismét viszszatért, miután
már két emberünk lett harcképtelen, és megrohamozott minket. Egyik
emberünk fogadta őt és lándzsájával felé döfött, ám a döfés a nyereg-
kápát érte, s el is törött a társunk lándzsája. A lovas viszont döfött egyet
a lándzsájával és megsebesítette őt. Ezután ránk támadott és egy másik
emberünket is eltalálta lándzsájával, s földre terítette őt, majd ezt kiál-
totta: ,,Hagyjátok itt a tevéket, különben mindannyitokat elpusztítalak!"
Mi így feleltünk neki: ,,Gyere hát, vedd el a felét!" ,,Nem!", felelte, ,,kü-
lönítsetek el közülük négyet, s hagyjátok azokat állva; vegyetek el
négyet és menjetek az utatokra!" Így is tettünk, miután már alig hihet-
tük, hogy megmenekülhetünk avval, ami sértetlenül velünk maradt. Ö
pedig elhajtotta a szemünk láttára a négy tevét, s nekünk sem eszkö-
zünk, sem vágyunk nem maradt, hogy megakadályozzuk őt ebben. Így
aztán visszatért a zsákmányával; ő egyedül volt, mi pedig nyolcan.
Hasonló dolog esett meg, amikor Oankarí, Antákija ura rajta-
ütött Sajzaron, s számos teherhordó állatot hajtott maga előtt,

tette, amikor először Odenathus (arabul: cudzajna), majd annak halála után (i.sz.
266/7) felesége, az okos és becsvágyó Zenobia (arab: Zabbá') nagyhatalmi politikát
kezdett folytatni, s Egyiptom elfoglalása után föllázadt a rómaiak ellen. E birodalmi
aspirációknak Aurelianus császár vetett véget, s 270-ben a királynőt is elfogta és
Rómába vitte. Ezután Palmyra virágkora elmúlt, ami folytatódott az arab hódítás után
is. Az arab források számos legendát említenek vele kapcsolachan (Salamon építette
volna a várost a dzsinnek segítségével, számos történet Zabbá'-ról, seb). A rettenetes
115 7. évi földrengés Palmyrát is érintette, ugyanakkor Tudelai Benjamin útleírásában

77
miután többeket megölt és foglyul ejtett. Ö aztán egy Zalín nevű
falunál vert tábort, ahol egy megközelíthetetlen barlang volt a hegy
közepén. Ide nem lehetett leereszkedni felülről és nem lehetett
fölmászni hozzá lentről. Aki menedéket keresett ott, annak kötéllel
kellett leereszkednie.
Egy csütörtöki napon, 502. Rabí' al-awwal 20-án205 egy sátánfaj-
zat a lovasaik közül Dankaríhoz ment és azt mondta neki: ,,Készíts
nekem egy ládát fából, amiben elhelyezkedhetem és eresszétek le
azt hozzájuk a hegyről láncokkal, amiket a ládához erősítetek, úgy,
hogy ne vághassák el azokat karddal és ne eshessek le!" El is készítet-
ték neki a ládát, s leeresztették őt a hegyen függeszkedő barlangba.
Ö elfoglalta azt és mindenkit, aki ott volt, Dankaríhoz vitt le, mivel
a barlang nyitott hely volt, amelyben az emberek sehol nem tudtak
elrejtőzködni. Ö pedig nyilaival elkezdte célba venni őket, s mivel a
hely szűk volt és sok ember volt ott, mindegyik nyila célba talált.
Azok között, akiket azon a napon foglyul ejtettek, volt egy
előkelő beduin származású nő is. Korábban, amikor még az atyja
sátrában élt, leírták őt nagybátyámnak, Abú'l-CAszákir Szultánnak
(Allah irgalmazzon neki!). Nagybátyám ezek után elküldött egy öreg-
asszonyt a környezetéből, hogy vegye őt szemügyre. Az öregasszony
visszatért és áradozott a szépségéről és okosságáról, vagy mert
megvesztegették vagy azért, mert mást mutattak neki. A nagybá-
tyám eljegyezte őt és feleségül vette. Amikor azonban a nő bement

azt a sajátos megjegyzést teszi, hogy a városban 2000 fegyverfogó zsidó élt. Az euró-
paiak a 18. század közepétől kezdték felfedezni.
20; 1108. november 27.
206 1169. szeptember 25-1170. szeptember 13.
207 Abú'l-Muzaffar al-Musztandzsid cabbászida kalifáról van szó (1160-1170).
208 Az iqrá' a muszlim kincstári adminisztrációban olyan birtokforma, amelynek során
a kalifa/szultán, stb (időlegesen) ráruházza valakire (alapvetően katonának) egy terü-
let kincstári (lényegében: adóbehajtási) jogait. Helytelenül fordítják és értelmezik az
európai munkák egy részében „hűbérnek" (fief, Lehen, seb). A klasszikus iszlámban
nem alakult ki az európai fcudalizmsuhoz hasonló struktúra.
20 9 Az 'a;j'ár (e.sz. 'a;j'ártín), ill. arab megfelelője a fatá (e.sz. jir;'án), elvont fönevükkel
(perzsa: 'a;j'árí, arab: futuwwa) a klasszikus iszlám városi életének egyik igen nehezen
értelmezhető és sokat változó jelensége, amit az európai szakirodalomban két hamis
véglet próbált megfogalmazni: J. Hammer-Purgstall szerint, egy 19. század közepén
talált forrás alapján egyfelől valamiféle „lovagi társulás", másfelől uconállók
gyülekezete lett volna. F. Taeschner lelkiismeretesen összegyűjtött forrásanyaga
alapján (Id. tanulmányai nagyrészével együtt: Zünfte und Brudmchaften im !slam, hg.
Von H. Halm, Zürich u. München, Artemis Verlag, 1979) ma már differenciáltan
láthatju~ történetüket (Id. főleg: E/2, s.v. Futuwwa, francia verzió, Il:983-991 - CL

78
hozzá, a nagybátyám látta, hogy músképpen néz ki, mint ahogy
leírták neki. Ráadásul még néma is volt. Így aztán odaadta neki a
jegypénzét és visszaküldte a népéhez. Azon a napon népe sátraiban
ejtették őt foglyul. A nagybátyám így szólt: ,,Nem hagyhatom azt,
hogy egy nő, akit feleségül vettem és aki fölfedte magát előttem, a
frankok fogságában maradjon." Így aztán (Allah irgalmazzon neki!)
megváltotta őt ötszáz dináré.rt és visszaadta a népének.
Hasonló esetet mesélt el nekem al-Mu'ajjad, a bagdadi költő al-
Mawszilban 565-ben.206
„A kalifa20 7", kezdte a történetet, ,,ráruházott atyámra egy jószágot
(daya) iqtác208 gyanánt, s ő gyakorta ellátogatott oda. Számos ca;/ár209
volt ott, akik útonállásra adták magukat. Atyám igyekezett együtt-
működni velük (iuszánicu-hum), mert tartott tőlük, s azért is, mert
hasznot húzott abból, amire rátették a kezüket. Amikor egy nap ott
üldögéltünk, fölbukkant egy török rabszolga a lován, aki egy öszvért
vezetett, amin egy nyeregtáska volt, azon pedig egy lány ült. A szolga
leszállt, s földre segítette a lányt is. ,,Legények!", mondta, ,,segítsetek
levenni a nyeregtáskát!" Odamentünk és vele együtt leemeltük azt, s
láss csodát, a zsák telis-de-tele volt aranydinánal és drágakővel.
Letelepedett ott a lánnyal együtt és falatoztak valamit, aztán így szólt:
,,segítsetek visszatenni a nyeregtáskát!" Mi felemeltük azt vele együtt.
Ekkor megkérdezte: ,,Merre vezet az út al-Anbárba?210" ,,Az út itt ve-
zet", felelte atyám, és rámutatott az útra, de hatvan ca;jdr tanyázik ott,

Cahen-F. Taeschner; Elr, Ill:159-163 - Cl. Cahen-W.L. Hanaway,Jr). A figyelem-

reméltó az, hogy a mongol hódításig alapvetően a volt szászánida Irán területén talál-
hatók. Neveik egyrésze (arab: fatá, perzsa: dzsawánmard) egyértelműen arra utal, hogy
fiatalemberek társulásáról volt szó, akik, noha a legtöbbször az alsóbb néprétegekből
származtak, bizonyos arisztokratikus értékrendet (bátorság, nagylelkűség, szolida-
ritás) is felvállaltak. A kutatás egy része vallási konnotációkat is fölfedezni vélt ben-
nük, ez valójában a 11. század után szembetűnő, amikor bizonyítható a misztikus
rendekkel való kapcsolatuk. A legfőbb probléma a megítélésükkel az, hogy a róluk
szóló források zöme ellenséges körökből sz,írmazik, s ezek a zavarkeltő - banditiz-
mussal összefonódó- jellegüket hangsúlyozzák. Szorosan összefonódtak a városi frak-
ciók küzdelmeivel, s szervezeteik igyekeztek a maguk embereit a hatalommal bíró
pozíciókba bejuttatni. Fontos megemlíteni, hogy an-:\lászir kalifa (1180-1225) meg-
próbálta legalizálni őket, s pozitív szerepet adni nekik. A mongol hódítás után Kis-
Azsiában és Azerbajdzsánban is elterjedtek a török akhf szervezetek révén.
210 Város az Euphratész bal partján (Id. hozzá:Jáqút, Mti'dzsam, l:257-sq; E/2, s.v. al-
Anbár, francia verzió, l:499sq - M. Streck-A. A. Duri). A város fontosságát egyrészt
stratégiai jelentősége adta (az iráni fővároshoz vezető út nyugati kapuja volt), más-
részt a szawádí öntözőrendszer fontos központja volt. Eredete visszanyúlik a Szá-
szánida kor előtti időkbe. Fontossága miatt 1. Sápúr (241-272) ujjáépíri, garnizonr

79
s aggódom a biztonságodért miattuk." A török odadurrantott egyet
(darata la-hú) és azt mondta: ,,Én féljek az 'aJj"ároktól?!"
Az atyám otthagyta és ment az 'a1jdrokhoz, hogy beszámoljon nekik
róla és arról, amit magával vitt. Ők pedig fölkerekedtek, hogy útközben
feltartóztassák. Amikor a török meglátta őket, elővette az íját, egy
nyílvesszőt helyezett rá, s kifeszítette a húrját, és ki akarta lőni rájuk,
amikor elszakadt a húr. Ekkor az 'aJjdrok rárontottak, a török pedig
futásra vette a dolgot. Ők ekkor birtokba vették az öszvért, a lányt és a
nyeregtáskát. A lány így szólt hozzájuk: ,,Legények! Allahra kérlek ben-
neteket, ne becstelenítsetek meg! Hadd váltsam meg magamat és az
öszvért azért a drágaköves nyakékért, ami a töröknél van és értéke
ötszáz dinár. Vegyétek a nyeregtáskát és ami benne van!" ,,Így teszünk",
felelték. A lány így folytatta: ,,Küldjétek velem valamelyikőtöket, hogy
beszélhessek a törökkel, s elvegyem tőle a nyakéket:" El is küldtek vele
valakit, hogy védelmezze őt. Amikor odaért a törökhöz, így szólt hozzá:
,,Megváltottam magam és az öszvért azért a nyakékért, ami a bal csizma-
száradban2 l l van. Add ide nekem!" ,,Rendben van", felelte a török.
Félrevonult tőlük, s lehúzta a csízmáját, s lám, ott egy íjhúr volt, amit
kifeszített az íjára, s visszatért az 'aJjdrokhoz. Azok harcolni kezdtek
ellene, de ő egyiket a másik után megölte, amíg negyvenhárommal nem
végzett közülük. Akkor körülnézett, s váratlanul megpillantotta az atyá-
mat az életben maradt 'a1jdrok között. ,,Hát te is köztük vagy?, kérdezte,
,,Akarod-e, hogy te is megkapd az osztályrészedet a nyílvesszőkből?"

helyez oda egy citadellával, egyúttal elnevezte Péróz Sápúrnak (az iráni Anbár
,,csűr", ,,magtár" elnevezés csak a 6. századtól terjedt el). A városban jakobica és nesz-
toriánus püspökséget is találunk és fontos zsidó központ is volt. A garnizon iráni volt,
noha már az iszlám előtt is találunk a városban arab népességet. A várost al-Khálid
ibn al-\,Valíd foglalta el 634-hen. Érdekes adalék, hogy amikor 'Umar kalifa
utasítására egy garnizon létesítése merült föl, al-Anbár is fölmerült, de elvetették,
mert a legyek miatt gyakori volt a váltóláz (a csatornát al-Haddzsádzs később
kitisztíttatta). Az cabbászida korszakváltás után Abú'l-'Abbász idehelyezte a székhe-
lyét, s a régi helyről félfarszakhra egy új várost épített egy nagy palotával. al-Manszúr
is itt székelt Bagdad alapítása előtt. Később is, pl. Hárún ar-Rasíd kétszer is
tartózkodott a városban (796-ban és 803-ban). A 9. század első évtizedeiben még
virágzó város volt, dc a kalifárus hanyatlásával a beduinok támadásai megsokasodtak,
s különösen a qarmaták pusztításai után (927) a város rohamosan lepuszrulr (a föld-
rajzírók, Ibn Hawqal és al-Muqaddaszí már így jcllemzik).Jó földrajzi helyzete miatt
azonban továbbra is számontartották mint kereskedelmi központot.
211 Az arab szövegben a múza szó szerepel, ami itt perzsa kölcsönszó (múze = ,,csíz-
ma", ,,hosszú harisnya", Id. Steingass 1344). A másoló nem érthette pontosan vagy
magyarázni akarta, mert még kiegészítette az arab khuff szóval, ami korábban
,,csizmát" ma már inkább „papucsot" jelent).

80
„Nem", felelte ő.
,,Fogd hát ezt a tizenhét embert és menj velük a város
rendőrfőnökéhez (sihna), hogy akassza fel őket!" Azok rémülten mered-
tek a törökre és eldobálták fegyvereiket. Az pedig hajtani kezdte az
öszvért azzal, ami rajta volt és ment az útjára. A magasságos Allah nagy
csapást és haragvást bocsátott az ca;fárokra rajta keresztül.
Hasonló esetet éltem át 509-ben.212 Atyám (Allah irgalmazzon
neki!) kivonult a sereggel Iszbászlár Burszuq ibn Burszuqhoz213 (Allah
irgalmazzon neki!), aki a szultán parancsára akkor érkezett meg egy
hadjáratra. Nagy sereg volt vele, számos amÍITal, köztük Amír al-dzsu-
jús214 Uzbek, al-Mawszil ura, Szunqur Diráz, Rahba2H ura, al-Amír
Kundughadí, Baktimur nagykamarás (al-hádzsib al-kabír), Zangí ibn
Burszuq, aki igazi hős volt, továbbá Tamírak, Iszmácíl al-Bakdzsí 216 és
mások. Kafartáb előtt vertek tábort, ahol a két Theophil217 fivér volt a
frankokkal és ostrom alá vették azt. A khurászáni218 katonák behatoltak
az árokba, hogy földalatti árkot ássanak. A frankok bizonyosak voltak
már a pusztulásukban, ezért felgyújtották az erődítményt. A lángba
borult tetők a lovakra, a hátas állatokra, a juhokra, a disznókra és a
foglyokra zuhantak. Minden elégett. A frankok a falakon, az erődít­
mény csúcsán kapaszkodtak.
Az a gondolatom támadt, hogy behatolok a földalatti alagútba és
megszemlélem azt. Így hát lemásztam az árokba, miközben a nyíl-
vesszők és a kövek esőként záporoztak ránk, és behatoltam az alagútba.
Láthattam, hogy milyen ritka bölcsességgel ásták azt meg az ároktól a

212 1115. május 27-1116. május 15.

213 Hamadán 11111í,ja, akit a Szaldzsúq szultán, Muhammad Sáh ibn !vtalik Sáh 1115-
ben nevezett ki fővezérnek.
214 „Hadseregparancsnok". A szövegben Uzbek helyett Uzbe áll.
215 Város az Euphratész jobb partján, Damaszkusztól nyolcnapi, Halabtól ötnapi,
Bagdadtól pedig százfimzakhnyi távolságra (Id. hozzá:Jáqút, Mu'dzsám, Ill:H-36; E/2,
s.v. al-Rahba, VIIl:393-6 - E. Honigmann-Th. Bianquis). A középkorban a bibliai
Rehóbót han-Náhárral azonosították (v.ö. Gen. XXXVl,37); al-Baládzurí közlése
szerint azonban csak al-Ma'mún idején (813-833) alapították volna. A 10. század
második felétöl állandó hatalmi harc terepeként, sokszor váltogatta a gazdáját.
216 Az arab kéziratban: al-Balkhí, vagyis az iráni Balkhból származó, ami nyilvánvaló
elírás. Néhány korabeli forrásban (Id. Hitei 102, n.103) szerepel lszmácíl al-Bakdzsí
(az utóbbi szó törökül „nagy"-ot jelent).
217 A kézirat diakritikus jelek nélküli nevét Derenbourg Alanuélnak olvasta. A
Theophil olvasat valószínűbb.
218 Khurászán kelet-iráni régió, amit keleten Fársz, északon az Amú Darjá, délen
Szísztán határol. Főbb városai: Marw, Herát, Balkh és Túsz. A muszlim hódítás 651-
ben zajlott le, de csak 708-ban pacifikálták véglegesen. Innen indult ki Abú Muszlim

81
 bástyáig219. Az alagút szélein két oszlopot állítottak föl, amelyekre egy
palánkot helyeztek, hogy megakadályozza a rajta lévő föld leomlását. Az
árok falait gerendákkal biztosították egészen a bástya alapjáig. A khurá-
szániak aztán utat törtek maguknak a bástya fala alatt, megtámasztották
azt és elértek a torony alapjához. Az alagút szűk volt, de ez volt az
egyetlen út a toronyhoz. Miután elértek a toronyhoz, kiszélesítették az
alagutat a torony falában és gerendákkal támasztották alá. A kődarabo­
kat apránkint kiszállították. Az alagút talaja az ásás miatt agyagos lett.
Megszemlélvén mindezt, elhagytam az alagutat, anélkül, hogy a khurá-
szániak felismertek volna. Ha felismertek volna, nem engedtek volna ki,
csak komoly váltságdíj ellenében.
Ezután száraz gallyakat törtek apróra és kibélelték az alagutat velük.
Reggelre kelve tüzet gyújtottak benne. Mi éppen felöltöttük a fegyve-
reinket és nyomultunk előre az árokhoz, hogy megrohamozzuk az erő­
dítményt, amikor összeomlott a torony. A kő- és nyílzáporban nem kis
vész fenyegetett minket. A tűz hatására először a kövek között lévő mal-
ter kezdett el kipotyogni. Aztán egy repedés támadt, majd a repedés
mind szélesebb lett és a torony összedőlt. Mi arra számítottunk, hogy
amikor az összeomlik, akkor mi is be tudunk hatolni hozzájuk. Am
csupán a fal külső oldala dőlt össze, a belső fal érintetlen maradt. Mi
kitartottunk ott, amíg csak a Nap nem sütött túl melegen. Akkor vissza-
tértünk a sátrainkba. A lezúdított kövek sok kárt okoztak nekünk.
Így időztünk délig, amikor is a seregünk egyik gyalogosa kardjával
és pajzsával váratlanul kifelé haladt. Egészen a torony faláig ment, ami
összedőlt. Ennek az oldalai olyanok lettek, mint a létra fokai. Elkezdett
mászni rajta, amíg föl nem ért a tetejére. Amikor a seregben lévők fölfi-
gyeltek rá, vagy tizen követték a példáját. Fegyvereikkel együtt egyik a
másik után sietve hágtak fölfelé, amíg a toronyhoz nem értek, anélkül,
hogy a frankok észrevették volna őket. Mi is felöltöttük fegyvereinket a
sátrainknál, és nyomultunk előre. Mielőtt az embereink teljesen fölfej-
lődhettek volna, már számosan a tornyon voltak.
A frankok ekkor már fölfigyeltek rájuk és nyilazni kezdték őket. Meg-
sebesítették azt, aki elsőként mászott föl. Ő indult lefelé, de a többi embe-

vezetésével az un. ,,cabbászida forradalom". A 9. század huszas éveitől önállósodik

(Szaffáridák, Táhiridák, Számánidák, Ghaznawidák, Szaldzsúqok és Khwárizmsáhok
uralják a mongol hódítás előtt). Irán leggazdagabb és legnépesebb vidéke volt, itt volt
a perzsa megujhodás központja (a klaszszikus újperzsa nyelv és költészet itt alakult ki).
A különböző seregek számára gyakorta verbuváltak innen katonákat (Id. hozz: EP, s.v.
Kh11rásá11, francia verzi.Q, \157-61 - C.E. Bosworth).

82
rünk sorban hágott fölfelé, s összetalálkoztak a frankokkal a torony falai
közötti térségen. Előttük volt egy torony, amelynek a kapujában egy fel-
fegyverzett lovag állt, kezében a pajzsa és a lándzsája, s megakadályozta
azt, hogy bárki belépjen oda. A tornyon számos frank volt, akik nyilakkal
és kövekkel tartották távol az embereinket. Az egyik török a szemünk előtt
feljutott, dacolva a halállal, s addig nyomult előre, amíg a torony közvetlen
közelében volt, s az ott lévőkre egy naftával teli üveget dobott. Láttam,
hogy a nafta mint egy meteor esett a kövekre. A frankok pedig a lángoktól
való félelmükben a földre vetették magukat. A török aztán visszatért.
Egy másik török is fölmászott a kis térre, karddal és pajzzsal a kezé-
ben. Ekkor a toronyból, amelynek az ajtaját az a lovag védte, kijött hozzá
egyik emberük, rajta kettős páncél, kezében kard, ám nem volt vele
pajzs. A török, kezében karddal, szembetalálkozott vele. A frank feléje
döfött a lándzsájával, de a török elhárította a lándzsa hegyét a pajzsával,
s a lándzsa ellenére a frankra támadt. Az menekülésre fogta a dolgot, s
hátat fordítva neki, lehajolt, mint aki imára borul le, féltve a fejét. A tö-
rök több csapást is mért rá, ám azok nem tettek benne kárt, s az tovább
állt és bement a toronyba.
Az embereink túl erősnek és számosnak bizonyultak a frankokkal
szemben. Ezért átadták az erődítményt, s a foglyok Burszuq ibn Burszuq
sátraiba jöttek. Fölismertem azt is, aki lándzsájával a törökre támadt.
Mindannyiukat Burszuq ibn Burszuq nagy sátrába gyűjtötték össze, hogy
váltságdíjat vessenek ki rájuk, s utána szabadon engedjék őket. Az a lovag,
egy szardzsandí (sergeant), felállt és megkérdezte: ,,Mennyit kértek értem?"
„Hatszáz dinárt akarunk érted", volt a válasz. Ő az arcukba nevetett220 és
így szólt: ,,Én szardzsandí vagyok, havonkint két dinár a zsoldom, honnan
lenne nekem hatszáz dinárom?" Ezzel visszatért és leült a társai közé. Ez a
fogoly szálfatermetű volt. al-Amír asz-Szajjid as-Saríf, az egyik tekintélyes
amírekkor így szólt atyámhoz (Allah irgalmazzon nekik!): ,,Fivérem! Látod
ezeket az embereket?! Allahhoz folyamodunk menedékért ellenük!" Allah
(magasztaltassék!) úgy határozott, hogy a sereg Kafartábból Dáníthba221
vonuljon. Az antákijai sereg rabf al-ákhar 23-án, csütörtökön reggel222
lepte meg őket. Kafartáb feladása pedig rabf al-ákhar 13-án, pénteken 22 3

219 Básúm. Dozy (Supplément, l:89) megjegyzi, hogy mivel a muszlimok valószínülcg nem ismer-

ték az igazi bástyát, ez valójában előretolt építmény volt a védekezésre és a támadásra egyaránt.
220 Az arab szöveg itt is a vulgáris dnrata /11-hum (,,rájuk szellent") kifejezést használja.
221 Város Alepp6 (Halab) és Kafartáb között (ld.Jáqút, Mu'dzsmn, ll:434).
222 1115. szeptember 15.
22 J 1116. szeptember 5.

83
történt. al-Amír asz-Szajjid (Allah irgalmazzon neki!) nagyszámú musz-
limmal együtt azon a csütörtökön lelte a halálát.
Atyám (Allah irgalmazzon neki!), akitől elváltam Kafartábban,
miután a sereget szétverték, visszatért Kafartábba. Mi ottmaradmnk,
hogy őrizzük, mert ujjá akarmk építeni, miután az lszbászlár átadta
azt nekünk. Kivittük a foglyainkat is, kettőnkint összebilincselve egy
sajzarihoz. Egyeseknek a fél teste elégett, csak a combjuk maradt
épen. Voltak, akik a tűzben haltak meg. Az, ami érte őket, nagy lecke
(Cibra) volt számomra. Elhagymk ekkor Kafartábot és visszatértünk
Sajzarba atyám (Allah irgalmazzon neki!) társaságában, aki mindenét
elvesztette, ami vele volt: a sátrakat, a rakományt, az öszvéreket, a
tevéket, a málhát, a seregét pedig szétszórták.
Az őket ért bajok Lu'lu' ibn Khádim224 ármánya miatt következ-
tek be, aki Halab ura volt akkoriban. Lu'lu' megállapodott Antákija
urávaJ225, hogy csellel élnek a muszlimok ellen és megosztják őket,
s ekkor az utóbbi kivonul Antákijából a seregével és szétveri őket.
Iszbászlár Burszuqnak (Allah irgalmazzon neki!) a következő üzene-
tet küldte:
„Küldd hozzám egy amírodat egy csapat katonával, hogy átadjam
neki Halabot, mivel félek, hogy a város lakói nem engedelmesked-
nek nekem az átadáskor. Ezért szeretném, ha az amírt egy csapat
kísérné, hogy Halab lakóival szemben elég erőt mutassak."
Burszuq ekkor Amír al-dzsujús Uzbeket küldte oda háromezer
lovassal, akiket Roger (Rúdzsár - Allah átka legyen rajta!) reggelre
kelve meglepett és szétvert - végrehajtva Allah akaratát. Ezután a
frankok (Allah átka legyen rajmk!) visszatértek Kafartábba, amit
újjáépítettek és benépesítettek. A magasságos Allah úgy rendelte,
hogy a Kafartábban elfogott foglyok is szabadok legyenek, mivel az
amírok szétosztották őket és maguknál tartották, amíg ki nem váltot-
ták őket. Csupán az Amír al-dzsujúJ volt kivétel, mivel ő a sorsolással
neki jutott foglyokat lenyakazta, mielőtt útnak indult volna Halabba.

224 Badr ad-Dín Lu'lu': Ridwán ibn Turus utóda Halab kormányzásában 1113-1117 között.
225 1112. decembere és 1119. júniusa között Roger volt Antiochia uralkodója.
22 6 Az iszmá'ílijja a si'ita szekta politikailag, vallásilag és vallásfilozófiailag legjelentősebb
elágazása. Nevüket mahd~ukról, IszmáCílról (megh.760), a 6. imám, Dzsacfar asz.Szádiq
(megh. 765) fiáról kapták, akit a „közönséges" sí'a, a „tizenkettesek" nem ismertek el
imámjuknak. Így az iszmá<íliJj'a számára ő a hetedik imám- innen egy másik nevük: a „hetes"
si'iták (szalhjja). Az iszmá<ilijja a következő két évszázad során alakította ki sokfelé ágazó
politikai szervezetét (bá1'$,,ijja), amely alapvetően az újplatónizmus emanációs tanára épült.

84
 A sereg szétszóródott, már aki egyáltalában megmenekült a dá-
níthi ütközetből, és ki-ki az otthona felé vette az útját. Az az ember
pedig, aki egyedül hágott fel a kafartábi toronyra, volt az oka az erőd
bevételének.
Ide tartozik a következő történet is:
A szolgálatomban állt egy férfi, akit Numajr al-CAllárúzínak ne-
veztek. Bátor és erős gyalogos volt. Egy csapat sajzarival felkerekedett
ar-Rúdzs felé, hogy megtámadják a frankokat. Még a város területén
rábukkantak egy barlangban egy frank karavánra. Kérdezgetni kezdte
egyik a másikát, hogy „ki fog behatolni hozzájuk?" ,,Én", felelte Numajr.
Átadta társainak a kardját és a pajzsát, majd elővonta kését és már indult
is ellenük. Az egyik frank fogadta őt, Numajr azonban beledöfte a kését,
ledöntötte őt, s rátérdelt, hogy végezzen vele. Mögötte állt egy másik
frank, karddal a kezében és megszúrta Numajrt. Az utóbbi hátán azon-
ban egy hátizsák volt kenyérrel, ami megvédte őt. Miután megölte az
alatta lévő férfit, a karddal harcoló frank felé fordult, hogy elbánjon
vele. Annak azonban sikerült az arcába sújtani, úgyhogy keresztülvágta
a szemöldökét, a szemhéját, az arcát, az orrát és a felső ajkát, s az arcá-
nak ez a fele lecsüggött a mellére. Numajr kiment a barlangból a tár-
saihoz, akik bekötözték a sebét, s a hűvös, esős éjszakában visszatértek
vele. Ebben az állapotban érkezett meg Sajzarba. Ott felvarrták az arcát
és kezelték a sebét, amíg meggyógyult és olyan lett, amilyen volt, csak
a szeme világát veszítette el. Ez a Numajr ahhoz a háromhoz tartozott,
akiket az iszmácíliták226 kihajítottak Sajzar erődjéből a földre. A történe-
tükről korábban esett említés.227
A következőt mesélte el nekem ar-Ra'ísz Szahrí, aki Samsz ad-
Dín al-Khawássz Áltúntás amí,228, Rafanijja229 ura szolgálatában
állt; az utóbbi és cAJam ad-Dín cAlí Kurd, Hamá ura között ellen-
ségesség és viszály dúlt. Története így hangzott:
Samsz al-Khawássz megparancsolta nekem, hogy menjek és be-
csüljem föl Rafanijja termését és ellenőrizzem a vetést. Fölkereked-

Ld. hozzá: Ef2, s.v. lsmá'íliyya, francia verzió, IV:206-215 - W. Madelung; F. Dafrary, The
lsmá'í/is: their history and doctrines (Cambridge, CUP, 1990; F. Dafrary (ed.), Medieval lsmtfili
Hi.rtory and Tho11ght, Cambridge, CUP, 1996.
227 Nyilvánvalóan a kézirat hiányzó, első részében. A korabeli források beszámolói szerint
az cser ,·alószinűleg 1109. áprilisában történt (lbn al-Dzsawzí közlése szerint: 1114. áprili-
sában, Id. Hitti 107, n.111 ).
228 Aleppo (Halab) ura, Lu'lu' halála urán (1117) Álrúnrás hamarosan azt a várost is elfoglalta.
22 9 Humszról nyugatra, a Tripoliszi (Tarábulusz) grófság területén lévő helység.

85
tem hát egy csapat katona kíséretében, s fölbecsültem a város termését.
Ahogy beesteledett, egy rafanijjai faluban ütöttem fel a táborhelyemet,
amelynek tornya volt. Fölkapaszkodtunk a torony tetejére, ahol meg-
vacsoráztunk, majd ott üldögéltünk. A lovaink közben a torony bejára-
tánál álltak. Hirtelen egy ember bukkant föl ott, aki a torony pártázatán
keresztül nézett le ránk. Ránk kiáltott, majd egy késsel a kezében ránk
vetette magát. Mi menekülőre vettük a dolgot, s igyekeztünk le az első
létrához. Ő a nyomunkban volt. Igyekeztünk lefelé a második létrához,
ám ő sem tágított tőlünk. Végül elértünk a bejárathoz, ám amikor kifelé
igyekeztünk, ott embereket helyezett el ellenünk, akik mindannyiunkat
megragadtak, összekötöztek minket és Hamába vittek CAJí Kurdhoz.
A lenyakazástól csak az mentett meg, hogy a kiszabott határidőnk még
nem jött el. CAJí fogságban tartott bennünket és váltságdíjat szabott ki
ránk. Mindezt egyetlen ember hozta ránk.
Hasonló eset történt az al-Khirba-i erődben. Ez Szaláh ad-Dín
Muhammad ibn Ajjúb al-Ghiszjáníhoz230 tartozott (Allah irgalmazzon
neki!), és al-Hádzsib císzá volt a kormányzója. Ez egy minden oldalán
magas sziklán lévő bevehetetlen erődítmény volt. Csupán egy falétrával
lehetett följutni rá, amelyet aztán fölhúzrak, és semmi más út nincs hoz-
zá. A kormányzó mellett nem volt más az erődben, csak a fia, a rabszol-
gája és a kapuőr. Ez utóbbinak volt egy barátja, akit lbn al-Mardzsínak
neveztek Ez időről időre fölkereste őt bizonyos dolgok elintézése végett.
Ez az ember összebeszélt az iszmácítita'k:kal és megegyezett velük, hogy
egy számára elégséges összeg és egy iqtác fejében átadja nekik al-Khirba
erődjét. Fölkereste hát az erődöt, bebocsátást kért és felment oda.
Először a kapuőrt ölte meg. Utána összetalálkozott a szolgával, s vele is
végzett. Ekkor bement a kormányzóhoz, s őt is megölte. Aztán annak
fiához fordult, s miután végzett vele is, átadta az erődöt az iszmácíJita'k:-
nak. Ők pedig teljesítették neki azt, amiben megállapodtak.
Ha az emberek fölteszik a lelküket valamire, azt meg is teszik. E téren
azonban jelentős eltérés mutatkozik a férfiak magasra törő szándékaiban
és méltóságérzésében. Atyám (Allah irgalmazzon neki!) szokta volt mon-
dani nekem: ,,Minden jónak, bármi is legyen az, megvan a megfelelő
egyenértéke a rosszban, bármi is legyen az. Például, egy pompás paripa

230 Zangí atábég helyettese Hamá városában.

231 Az esemény 1130 körül történt.
232 A Tarábulusz és,Sajza'r közötti területen található a Libanoni hegység délre és a
Nuszajrijja hegység északra - ezeken az asszaszinok számos vára volt.

86
száz dinárt ér, s ugyanakkor Öt gebe ló ára is száz dinár. Ugyanez vonatko-
zik a tevékre vagy a különböző fajta ruhaféleségekre. Az egyetlen kivétel
az ember (ibn Ádam), mivel ezer hitvány ember nem ér fel egyetlen derék
emberrel." Atyám (Allah irgalmazzon neki!) igazat mondott.
Egy alkalommal valami fontos ügy miatt elküldtem egy mamlúkomat
Damaszkuszba. Közben történt, hogy atábég Zangí (Allah irgalmazzon
neki!) elfoglalta Hamát és Himsz ellen vonult231. Így a visszatérés útja
lezárult az emberem előtt. BaC!abakk felé verte hát az útját, onnan pedig
Tarábuluszba ment. Egy Júnán nevű keresztény öszvérét vette bérbe. A
keresztény elvezette őt a megbeszélt helyre, a mamlúk búcsút vett tőle, az
pedig visszatért. Az emberem egy karavánhoz csatlakozott, hogy a hegyi
erődítményeken232 keresztül jusson el Sajzarba. Útközben összetalálkoz-
tak valakivel, aki így szólt azokhoz, akiknek hátas állataik voltak: ,,Ne
menjetek tovább, mert az utatokon itt és itt van egy hatvan-hetven főből
álló rablóbanda, akik foglyul ejtenek benneteket." A szolgám így mesélte
tovább:
,,Megálltunk, s nem tudtuk, mit is tegyünk. Nem tudtunk megbékél-
ni azzal a gondolattal, hogy visszatérjünk, ám a félelem miatt elég
bátorság sem volt bennünk az út folytatására. Így haboztunk, amikor
váratlanul ar-Rajjisz233 Júnán jelent meg, aki sietve jött felénk. ,,Mi van
veled, Rajjisz?", kérdeztük tőle. Ő így felelt: ,,Hallottam, hogy az uta-
tokon rablók állnak. Idejöttem, hogy vezesselek benneteket. Induljatok!"
El is indultunk vele addig a helyig, ahol valóban a hegyről nagyszámú
rabló ereszkedett le, akik foglyul akartak ejteni minket. Júnán azonban
föltartóztatta őket és így szólt: ,,Legények (fitján)! A helyetekre! ÉnJúnán
vagyok. Ezek itt a védelmem alatt állnak. Allahra, senki ne közeledjen
hozzájuk!" Ekképpen, Allahra, távol tartotta őket tőlünk, s még csak egy
szelet kenyeret sem ehettek tőlünk.Júnán aztán addig jött velünk, amíg
biztonságban nem voltunk. Akkor elbúcsúztunk, s ő ment az útjára."

Beduinhűség

Ugyanez a szolgám, aki 538-ban elkísért engem Egyiptomban, me-

sélt nekem egy történetet, ahogy azt at-Túr23 4 urának a fiától hallotta.

233 A ra'ísz (,,főnök") variánsa a szövegben. A szó kedveskedő megszólításként is hasz-

nálatos.
234 Város a Sinai Félsziget dél-nyugati részén, a Szuezi Öbölnél., (ld.Jáqút, Mucduam,
IV: 47).

87
Ez a Túr Egyiptom távol eső tartománya volt, közel a frankokhoz,
amely fölé Háfiz li-Dín Alláh235 (Allah irgalmazzon neki!) azt az amír-
ját szokta kormányzónak kinevezni, akit el akart távolítani. At-Túr kor-
mányzójának a fia - mesélte a szolgám - ezeket mondta el nekem:
„Atyámat kinevezték at-Túr kormányzójának, és én elkísértem
őt a tartományba. Szenvedélyesen szerettem vadászni. Egy nap,
amikor vadászni mentem, egy csapat frank rám támadt, fogságba ej-
tettek és elvittek Bajt Dzsibrílbe236. Ott egy földalatti tömlöcben
tartottak zárva, egyedül. Bajt Dzsibríl ura kétezer dinárt kért értem
váltságdíj gyanánt. Egy esztendőn át ott maradtam a földalatti bör-
tönben, anélkül, hogy bárki kérdezősködött volna felőlem. Egy nap
váratlanul fölemelték a tömlöc fedelét, s leeresztettek hozzám egy
beduint. ,,Hol fogtak el téged?", kérdeztem tőle. ,,Az úton", felelte.
Néhány napig ott maradt nálam, s a frankok ötven dinár váltságdíjat
szabtak ki rá. Egy nap így szólt hozzám: ,,Tudod-e, hogy senki más
nem szabadít ki téged ebből a tömlöcből, csak én. Válts ki engem,
hogy én is kiszabadíthassalak!" Ekkor így szóltam magamban: ,,Ha
valaki nagy bajba kerül, akkor először magának keresi a szabadulást."
És nem válaszoltam semmit. Néhány nap múlva megismételte a
szavait. ,,Allahra!", mondtam magamban, ,,talán érdemes tennem
valamit a kiszabadítása érdekében, s így lehet, hogy Allah jutalmul
megszabadít engem is." Odakiáltottam hát a börtönőrt és azt mond-
tam neki: ,,Mondd az uradnak, hogy szeretnék beszélni vele." El-
ment, majd visszatért, hogy kivigyen a tömlöcből és az ura elé vi-
gyen. ,,Már egy esztendeje a börtönödben vagyok", mondtam neki,
„és senki nem kérdezősködött felőlem, és nem tudják, hogy élek-e
vagy meghaltam. Fogságban tartod mellettem ezt a beduint, és ötven
dinár váltságdíjat róttál ki rá. Add hozzá az ő váltságdíját (qatfa) az
enyémhez, s hadd küldjem Őt el atyámhoz, hogy kiválthasson en-
gem." ,,Tégy ekképpen!", mondta Bajt Dzsibríl ura. Visszatértem,
tájékoztattam a beduint, aki ment is ki, búcsút vett tőlem és indult az
útjára.

235 Fátimida kalifa (1130-1149). A történet a.11538/1144-ben esett meg.

23 6 Megerősített városka a Ghazzából Jeruzsálembe vivő út felén (Id. Jáqút,
M11'dzsam, 1:519). Erődítmény volt benne, amit Szaláh ad-Dín rombolt le, amikor
Jeruzsálemet visszafoglalta. A Dzsibríl névváltozata: lJzsibrín.
2 3 7 V. Fulcóról, Anjou, Touraine és Maine grófjáról (1109-1128) és Jeruzsálem királyáról
( 1131-1I43) van szó."' A j~ruzsálemi királyságot azáltal nyerte el, hogy a fiúgyermek
nélkül meghalt II. Balduin lányát, Mélisendér vette feleségül I 129 húsvér előtt.

88
 Két hónapig vártam a híreket foliílc, de nyomát sem láttam neki és
semmit üzenet nem jutott a fülembe tőle. Feladtam már minden re-
ményt vele kapcsolatban. Egy éjszaka azonban, nagy meglepetésemre,
ki más, mint ő jelent meg előttem a tömlöc oldalán vájt alagútból, és
így szólt: ,,Rajta! Allahra, már öt hónapja ásom ezt a földalatti járatot
egy elhagyatott faluból, amíg ideértem hozzád." Fölálltam és kimász-
tunk a járaton keresztül. Ö széttörte a bilincsemet és visszakísért az
otthonomba. És most nem tudom, mit is csodáljak jobban: azt, hogy
ígéretét hűségesen betartotta, vagy azt a belső útmutatást, amelynek
segítségével az alagútja a tömlöc oldalánál bukkant elő."
Ha Allah (magasztaltassék!) a szabadulásról rendelkezik, mily
könnyűek az utak oda!

Fogolykiváltás a frankoknál

Több alkalommal megfordultam a frankok királyánál237 a közte

és Dzsamál ad-Dín Muhammad ibn Tádzs al-Mulúk238 (Allah ir-
galmazzon neki!) között megkötött béke idején, amiatt, hogy Bal-
duin (Baghdúwín) királynak, a királynő239 (Fulk ibn Fulk király fe-
lesége) atyjának volt valami kötelezettsége (jad) atyámmal szemben.
E látogatások idején a frankok oda szokták hozni hozzám a foglyai-
kat, hogy váltsam ki őket. Én azokat váltottam meg, akiknek a ma-
gasságos Allah megkönnyítette a megszabadulását.
Egy ízben egy sátánfajzat frank, akit Dzsiljám (Guillaume) Dzsí-
bának240 neveztek fölkerekedett a hajóján, hogy kalózkodjon. Zsák-
mányolt is egy hajót, amelyen maghribi zarándokok tartózkodtak,
mintegy négyszázan, férfiak és nők elegyest. Eljöttek hozzám néhá-
nyan közülük a tulajdonosaikkal, én pedig kiváltottam azokat, akiket
módom volt. Volt köztük egy fiatalember, aki miután köszönt, leült
és nem szólt egy szót sem. Kérdezősködtem felőle, s elmondták
nekem, hogy ő aszkéta, a gazdája pedig egy tímár. Megkérdeztem az
utóbbit: ,,Mennyiért adod el őt?" ,,A vallásom igazára mondom",

238 Damaszkusz kormányzója (1139-1140), Siháb ad-Dín fivére és utóda.

1JQ Mélisende, aki V. Fulco felesége lett. Apja a halálos ágyán úgy rendelkezett, hogy
lánya is társuralkodó legyen. Ezt ferje megpróbálta II. Balduin halála után elvitatni,
de erre tiltakozásul kitört az első szentföldi nemesi felkelés és 1134-ben el kellett
ismernie Mélisendét társuralkodónak.
240 A név második tagjának frank eredetijét visszaállítani lehetetlen.

89
felelte, ,,nem adom el őr másképpen, csak ezzel a sa/khkhal együtt,
mégpedig negyvenhárom dinárért, amennyiért én is vettem őket."
Kifizettem értük a kért összeget, s vettem még néhány rabot a ma-
gam használatára. Vásároltam még néhány másik rabot MuCín ad-
Dín241 számára (Allah irgalmazzon neki!) százhúsz dinárért. Le-
mértem, ami pénz volt nálam és kötelezvényt adtam a maradékról.
Ezután Damaszkuszba mentem és így szóltam Mucín ad-Dín
amímak (Allah irgalmazzon neki!): ,,Vásároltam néhány foglyot,
külön a te részedre. Am nem volt nálam a teljes összeg. Most, hogy
hazaérkeztem, ha úgy akarod, fizesd ki az árukat. Ha nem, akkor én
kifizetem." ,,Nem!", felelte, ,,Allahra, inkább én fizetem ki az árukat.
Minden ember között én áhítozom legjobban a jutalomra, ami révü-
kön az osztályrészem lehet." Ő volt valóban (Allah irgalmazzon
neki!) az emberek között az, aki a legserényebben cselekedte meg a
jót, s nyerte el érte a jutalmát. Megfizette hát az árukat, én pedig
néhány nap múlva visszatértem cAkkába.
Guillaume Dzsíbánál harmincnyolc fogoly maradt, köztük egy
olyasvalakinek a felesége, akit Allah (magasztaltassék!) az én kezem
által szabadított meg. Őt úgy vásároltam meg, hogy nem fizettem ki
az árát. Aztán odalovagoltam a frank házához (Allah átka legyen
rajta!), és így szóltam hozzá: ,,Eladsz nekem még tízet közülük?"
„A vallásom igazára mondom", felelte, ,,nem adom el őket, csak
együtt." ,,Nincs annyi pénz nálam, ami mindhez elegendő lenne,
megveszem néhányukat, s egy másik alkalommal megvásárolom a
többit", válaszoltam neki. ,,Csak együtt adom el neked őket", ismé-
telte. Így elmentem onnan. Allah (magasztaltassék!) azonban úgy ha-
tározott, hogy azon az éjjel mindannyian elszöktek. Az cAkká kör-
nyéki falvak lakói mindannyian muszlimok, s ha egy fogoly bukkan
fel náluk, azt elrejtik és eljuttatják az iszlám földjére. Az az átkozott
visszakövetelte a szökevényeket, ám senki nem tudta rájuk tenni
a kezét. Allah (magasztaltassék!) jótékonyan megszabadította őket.
A következő reggel követelte tőlem annak a nőnek az árát, akit
megvettem tőle, de nem fizettem ki neki. Ő is elmenekült a többiek-

241 J\lu<ín ad-Dín Anár, a damaszkuszi Búridák wazí,ja, Uszáma pártfogója, aki ebben az
időben (1138-1144) Damaszkuszban élt.
242 Hisw Kajfa terület amí,ja Dijárbakrban, Szíria északi határvidékén élt, ahol Uszáma 1164
és 1174 között tartózkodott. •
243 Dijárbakr tartomány székhelye (Id. hozzá: EI2, s.v. Diyár Bakr, francia verzió, II: 352-355
-M. Canard-CI. Cahen). A vátos, a terület többi jelentősebb városával együtt ('.vlajjáfáriqín,

90
kel. Én azt mondtam neki: ,,Add át iít nekem, és vedd az árát!" ,,Az
ára", felelte, ,,már tegnap óta jár nekem, mielőtt megszökött volna."
Végül is kierőszakolta, hogy fizessem meg az árát. Én megtettem ezt,
s nem is esett nehezemre, akkora örömet okozott ezeknek a szeren-
csétleneknek a megmenekülése.

Csodálatos megmenekülés

Az elrendelés és előzetes isteni akarat révén sikerült csodálatos

megmenekülés esete a következő is:
Fakhr ad-Dín Qará Arszlán ibn Szuqmán ibn Urmq amír242
(Allah irgalmazzon neki!) többször fölvonult Ámid243 ellen, amikor
én a szolgálatában álltam, ám ezek nem jártak sikerrel. Az utolsó
ilyen kísérlet alkalmával egy kurd amír, akit az ámidi díwánban tar-
tottak nyílván, számos társával egyetértésben, levelezésbe kezdett
Fakhr ad-Dínnal és megegyezett vele, hogy egy mindkettőjüknek
alkalmas éjszaka Fakhr ad-Dín serege elvonul hozzá, s ő kötelek
segítségével följuttatja őket a falakra, s birtokba veheti Ámidot.
Fakhr ad-Dín ezt a feladatot rábízta egy-Járúqnak nevezett- frank
szolgájára, aki rossz természete miatt kivívta az egész hadsereg
gyűlöletét és utálatát. J árúq a hadsereg egy részével előrevonult, a
többi amírpedig követte őt.Járúq egyre lassabban haladt előre, s az
amírok ezért előbb értek Ámidhoz. Amikor az a kurd amír és társai
megpillantották őket felülről a toronyból, köteleket eresztettek le
hozzájuk és bíztatták őket, hogy „gyertek fel!" Ám közülük nem
kapaszkodott fel senki. Ekkor azok leereszkedtek, széttörték a város-
kapu zárját és azt mondták: ,,gyertek be!" Ők azonban nem mentek
be. Mindez azért volt, mert Fakhr ad-Dín ebben a fontos ügyben
erre a mdatlan legényre, s nem a tekintélyes amírokra támaszkodott.
Karnál ad-Dín cAlí ibn Níszán244 amír, a város lakosai és serege
mdomást szereztek az esetről. Az árulók ellen fordultak, egyeseket
megöltek, mások levetették magukat a falról, s néhányukat elfogták.
Azok közül, akik levetették magukat, volt valaki, aki a levegőben

Hiszn Kajfa és Arzan) már valójában Arménia részét képezte, és sokáig a kalifárus és Bizánc
közötti ütköző zóna volt. Malik sáh halála után (1092) az Arruqidák vették birtokha a terület
nagyrészét (1183-tól Ámidot is). A 12. században viszonylagos jólét és nyugalom jellemezte
a területet. A század végétől az Ajjúbidák próbálták elfoglalni (első lépésként Szaláh ad-Dín
foglalta el i\lajjáfáriqínt 1185-ben). A törökök később Dijárbakírnak nevezték Ámidot.
244 Az ámidi kormányzó wazí,ja, valójában a város tényleges ura.

91
való zuhanás közben kinyújtotta a kezét, mintha csak valamit meg
akarna ragadni, s a kezébe került egy kötél azok közül, amiket az
éjszaka első részében engedtek le, ám nem másztak föl rajtuk. Ó be-
lekapaszkodott, s társai közül egyedül ő menekült meg. Ám két
tenyeréről a bőr levált a kötél miatt. Ez az én jelenlétemben történt.
Reggelre kelve Ámid ura üldözőbe vette azokat, akik összees-
küdtek ellene és megölte őket. Az az egy ember menekült meg
közülük. Magaszraltassék az, aki, ha elrendeli valaki megmenekü-
lését, akkor azt az oroszlán torkából is megszabadítja. Ez maga az
igazság, nem pedig példázat.

Megmenekülés az oroszlán torkából

A Híderődben245 volt egyik társunk a Banú Kinánából246, akit

lbn al-Ahmarnak neveztek. Egy alkalommal ellovagolt valami ügy-
ben a Hiszn al-dzsiszrtől Kafartábba. Áthaladt Kafarnabúdzán24i, s
éppen akkor ment keresztül ott egy karaván. Ennek tagjai meg-
pillantottak egy oroszlánt. lbn al-Ahmarnak volt egy lándzsája, ami
ragyogott. A karaván utasai odakiáltottak neki: ,,Hé! Fénylő fa tulaj-
donosa! Fogd meg az oroszlánt!248" Ibn al-Ahmart a kiáltozásuktól
szégyen fogta el, s ez arra késztette, hogy rátámadjon az oroszlánra.
A ló azonban megbokrosodott, ő pedig leesett. Az oroszlán odajött
hozzá és rátérdelt. Mivel azonban Allah a megmenekülését akarta,
az oroszlánnak éppen tele volt a gyomra. Így kiharapott egy darabot
az arcából és a homlokából, megsebesítette az arcát, s nyalogatni
kezdte a vérét. Továbbra is rátérdelt, de nem okozott neki nagyobb
kárt. Ibn al-Ahmar maga mesélte tovább:
„Ahogy kinyitottam a szemem, megpillantottam az oroszlán
torkát. Ezután kivonszoltam magam alóla, fölemeltem a combját ma-
gamról, s odébb menve, belekapaszkodtam egy közelálló fába és föl-
másztam rá. Az oroszlán látott engem, s követett. Én azonban gyor-
sabb voltam nála, s magasra hágtam a fán. Ó leheveredett alája. Egy

245 A Sajzarban lévő Hiszn al-dzsiszr. Ez az erőd vagy inkább citadella a város egy
stratégiai pontján állt: Sajzarból csak innen lehetett megközelíteni az Orontész jobb
partját. A keresztesek gistrumnak nevezték (Id. Hirri 113, n.132).
246 Régi arab törzs, a. Banú Aszad rokona (ld. E/2, s.v. Kinána b. Khuzayma, francia
verzió, V:118sq - W.M. Watt). Hat ágazata volt, az egyik, a Qajsz volt a Qurajs őse.
Szállásterületük Mekka környékén volt.
247 Halab (Aleppo) közelében lévő hely (ld.Jáqút, Mu'dzsam, IV:471).Jáqút névvál-

92
csapat kis hangya mászott rám és fedték be a sebet." (A hangyák
megkeresik azt, akit oroszlán sebesít meg, az egerek pedig rátalálnak
arra, akin párduc ejt sebet). Ibn al-Ahmar így mondta tovább: ,,Lát-
tam ekkor, hogy az oroszlán fölült és a fülét hegyezte, mintha
fülelne valamire. Aztán felállt és eliramodott. Egy karaván bukkant
fel az úton, s az oroszlán valószínűleg őket hallhatta meg."
A karaván emberei fölismerték és hazavitték őt. A vadállat fogai-
nak a nyoma a homlokán és a két orcáján olyan volt, mintha a tűz
hagyta volna ott a bélyegét. Dicsőség annak, aki megmenekít!

Bátorság és figyelmetlenség

Folytatom az elbeszélést:
Egy nap kicseréltük egymás között a háborús emlékeinket. Mes-
terem, az lbn al-Muníra néven ismeretes tudós sajkh Abú cAbd
Alláh Muhammad ibn Júszuf249 (Allah irgalmazzon neki!). Én így
szóltam hozzá: ,,Mester! Ha egy paripán ülnél, páncélinget és sisakot
viselnél, karddal lennél felövezve, lándzsa és pajzs lenne a kezedben,
s az al-cÁszí gázlójánál250 állnál (szűk hely ez, ahol a frankok -Allah
átka legyen rajtuk - szoktak átkelni), senki nem férkőzhetne hozzád
közülük." ,,Ellenkezőleg!", mondta, ,,Allahra mondom, mindannyian
átjönnének." ,,De hiszen ők félnének tőled, anélkül, hogy tudnák, ki
is vagy", mondtam én. ,,Dicsőség Allahnak!, felelte, ,,hiszen én sem
ismerem magam." Aztán hozzáfűzte még: ,,Ó Uszáma, az okos ember
nem harcol." ,,De mester!", kiáltottam, ,,te úgy ítéled meg, hogy ezek
és ezek (s fölsoroltam neki számos bátor lovagot a társaink közül)
mind őrültek lennének?" ,,Nem erre gondoltam", felelte. ,,Azt akar-
tam mondani, hogy a harc idején nincs jelen az ész. Ha ott lenne,
akkor az ember nem fordulna arcával a kard, s keblével a lándzsák és
nyilak felé. Ez nem éppen az, ami az ész követelménye lenne."
A mesterem (Allah irgalmazzon neki!) jártasabb volt a tudo-
mányban, mint a hadművészetben, hiszen mégis az ész az, ami arra

rozata: Kafarnabú. Szerinte a Nabú egy bálvány neve volt, amelynek egy nagy kupo-
la őrizte még korában is az emlékét.
248 Dúna-ka'l-aszad, ami azt is jelentheti, hogy „Vigyázz! Oroszlán!"
249 E grammatikai munkái révén ismert tudós Kafartábban született és 1109-ben
halt meg.
250 Mashad az arab szövegben. A szó eredetileg a muszlim szent vagy mártír sírhelye,
tehát „mauzóleum", ebből következően: ,,zarándokhely" (Id. Dozy, Supplément, I:794).

93
ösztönzi az embert, hogy szembenézzen a kard és a lándzsa veszé-
lyeivel, megvetve azt, hogy gyávának nézzék vagy rossz hírbe hoz-
zák őt. Ennek bizonyítéka az, hogy a bátor ember, mielőtt harcba in-
dulna, reszket, megborzong és színét váltogatja, amiatt, amire gon-
dol, s ami a lelkében kavarog, hogy mit is kell tennie, s milyen veszé-
lyekkel kell szembenéznie. A lélek megretten ettől és ellenérzés tölti
el. Ha azonban már a háború részese lett, s nem fordulhat vissza a
sűrűjéből, akkor lefoszlik róla a reszketés, a borzongás és a sápadt-
ság. Ahol nincs jelen az ész, bármi is legyen az, ott megjelenik a mel-
léfogás és a botlás. Ezt mutatja a következő történet:
Egy alkalomma(25! a frankok Hamá ellen intéztek támadást, a
körűlötte lévő réteken verve tábort, ahol termékeny szántóföldek
voltak. A sátraikat éppen a gabonavetésben verték föl. Sajzarból egy
haramiabanda252 kerekedett fel, amely a frank sereg körű( ólálkodott,
hogy elemeljenek tőlük, amit lehet. Amikor megpillantották a sátrakat
a gabonaföldeken, az egyikük reggel megjelent Hamá ura253 előtt és
így szólt hozzá: ,,Ezen az éjszakán fölgyújtom a frankok egész táborát."
,,Ha megteszed", mondta az, ,,akkor gazdagon megajándékozlak"2H_
Amikor beesteledett, ez az ember néhány, vele egy követ fújó
cinkosával kióvakodott, s a sátraktól nyugatra tüzet hajítottak a ve-
tésre, hogy majd a szél odaviszi a sátrukhoz. Az éjszaka a tűz fényétől
nappali világosságot öltött. Így aztán a frankok meglátták őket,
kirontottak rájuk és nagyrészüket megölték. Csupán az menekült
meg, aki belevetette magát a vízbe és átúszott a folyó másik oldalára.
Ilyenek az ostobaság eredményei és következményei.
Én is szemtanúja voltam hasonló esetnek, ha az nem is a háború-
ban történt. A frankok hadra keltek nagy számban Bánijász255 ellen.

Jelenti továbbá azt a követ, ami egy folyónál egy híd vagy gázló felé mutat. aJ-cAszí
= Orontész.
251 Az eset 1117-hen történt, amikor a rarábuluszi frankok támadtak.
252 Arabul is harámifja (a harámí t.sz. alakja), ami éppúgy jelent „tolvajt", mint „rablót".
25\\z Uszáma által többször említett Siháb ad-Dín Mahmúd ibn Qarádzsáról
van szó.
254 Az eredetiben: khal,ltu 'alaika, aminek szokásos korabeli jelentése: ,,díszruhával
megjutalmazni", ám jelentheti azt is, hogy „megajándékozni". Itt nyilván erről van szó.
255 Bánijász az antik Paneas; nevét az ott található Pan szentélytől kapta. Az Észak-
Palesztinában, a Jordán fofrásvidékén fekvő város al-Qunajtrától 24 km-re található
a Herman termékeny völgyében. Az antik források a hellenisztikus kortól emlegetik,
különösen Nagy Herodes idején VQlt jelentős (ő Augustus tiszteletére Caesareanak
nevezte). Az i.sz. 4. században püspöki székhely, az arab hódítás után al-Dzsawlán

94
Velük volt a pátriárka256 is. Az utóbbi egy nagy sátrat vert fel, amit
templomnak használt, ahol aztán imádkoztak. A templomi szolgála-
tot egy idős diakónus (sammász) vezette, aki a földet sással (halfá') és
fűvel borította. Ebben azonban elszaporodott a bolha. A diakónusnak
az jutott az eszébe, hogy tüzet gyújt a sásban és a fűben, hogy elég-
jenek a bolhák. Fölszította hát a tüzet bennük, ám minthogy a sás és
a fű ki volt száradva, fölcsaptak a lángnyelvek, belekaptak a sátorba,
amiből csak hamu maradt. Ez is azért történt meg, mert az ész távol
volt.
Ennek az ellentéte esett meg, amikor egy nap kilovagoltunk
Sajzarból vadászatra. Velünk volt a nagybátyám (Allah irgalmazzon
neki!) és egy csapat a seregből. Amikor behatoltunk egy nádasba,
hogy üldözőbe vegyünk egy fajdkakast, egy oroszlán jött ellenünk
onnan. Egyik katonánk, egy kurd, Zahr ad-Dawla Bakhtijárí al-
Qpbruszí (nevét finom testalkata miatt kapca257 -Allah irgalmazzon
neki!), az egyik legkiválóbb muszlim lovag támadta meg az orosz-
lánt. A ló azonban visszahőkölt és ledobta őt a földre. Az oroszlán
odajött, miközben ő a földön hevert. Zahr ad-Dawla felemelte a lá-
bát, az oroszlán pedig beleharapott. Mi rárohantunk az oroszlánra,
megöltük őt és kiszabadítottuk a társunkat, akinek nem esett baja.
Ekkor megkérdeztük tőle: ,,Te Zahr ad-Dawla! Miért emelted fel a
lábadat az oroszlán torkába?" Ő így felelt:
„A testem, ahogy ti is látjátok, gyenge és vézna. Azt csak egy
köntös és egy tunika (ghilála) fedi, ugyanakkor a lábamat védi a leg-
több szerelés: harisnya, csizma, lábszárvédő. Azt mondtam magam-
ban: 'elvonom a figyelmét vele a bordáimtól, a kezemtől és a fejem-
től, amíg Allah (magasztaltassék!) megszabadít engem."'

körzet székhelye lett. A keresztes háborúk idején jelentős stratégiai központ volt
Damaszkusz és a Jeruzsálemi királyság között. 1126-ban a damaszkuszi atábég áten-
gedte az iszmá<ílita Bahrámnak, de 1130-ben elfoglalták a frankok. 1132-ben Búrí visz-
szafoglalta és átadta Zangínak, ám 1140-ben a frankok ismét birtokba vehették. Több
sikertelen ostrom urán végül 1164-ben Núr ad-Dín visszafoglalta. Az Ajjúbidák ide-
jén fontos támaszpont volt a keresztesek ellen (ld. E/2, s.v. Bdniyás, francia verzió,
1:1048- J. Sourdel-Thomine).
2; 6 1130-tól Guillaumc de Messines (vagy de l'vlalines) volt Jeruzsálem pátriárkája.
Előtte a Szentsír priorja volt. Runciman jellemzésével: ,,kiváló, jó és kegyes ember ... ,
azonban kissé egyszerű és iskolázatlan ember volt. J\'em táplált politikai ambíciókat
és boldogan megtett mindene, amit a király kért tőle. Így aztán közszeretetnek örven-
dett" (Runciman 408).
2; 7 A Zahr ad-Dawla jelentése: ,,a dinasztia virága".

95
 Neki helyén volt az esze, olyan helyzetben, amikor az emberek
elvesztik a fejüket, s a többiek nem használták az eszüket. Az ember-
nek minden másnál nagyobb szüksége van az eszére, s azt az okos és
a balga egyképpen dicséri.

Bölcs konnányzás

Ezt példázza a következő történet:

Rúdzsár, Antákija ura258 a következőket írta a nagybátyámnak:
„Elküldtem egy lovagomat valamilyen fontos ügyben Jeruzsálembe.
Arra kérlek téged, küldd el néhány lovasodat, hogy csatlakozzanak
hozzá Afámijában és kísérjék el Rafanijjába."259 A nagybátyám maga
is lóra szállt és kíséretet küldött, hogy elhozzák őt. Miután találko-
zott a lovaggal, az így szólt hozzá: ,,Az uram egy ügyben küldött,
aminek titokban kell maradnia, ám látom, hogy te értelmes ember
vagy, ezért elmondom neked, miről van szó." A nagybátyám erre
megkérdezte tőle: ,,Honnan tudod, hogy én értelmes vagyok, holott
ezelőtt még nem láttál engem?" A lovag erre így felelt: ,,Onnan, hogy
bármely vidéken áthaladtam, csak romokat láttam, ellenben a te te-
rületed virágzik. Ebből rájöttem, hogy csakis az eszed és a megfelelő
kormányzásod révén virágozhat e vidék." Ezután elmesélte neki, mi
járatban van.

Fadl ibn Abí'l-Hajdzsá' amír, Irbil260 ura a következőket mond-

ta el nekem:
„Apám, Abú'l-Hajdzsá' mesélte nekem, hogy amikor Szultán
Malik sáh Szíriába jörr261, akkor elküldött engem lbn Marwán amír-
hoz, Dijárbakr urához, azzal az üzenettel, hogy 'harmincezer dinár
követelésem van veled szemben'. Találkoztam is vele és átadtam

258 Roger 1112-1119 között volt Antiochia fejedelme. Az eset 1116 körül történt.
259 Ebben az időben a két hely közötti út a muszlim fennhatóság alatt volt.
260 Az ókori Arbela Mezopotámiában, két napi járásra (80 km-re) délre al-Mawsziltól.
Uszáma valószinüleg Zangí hadjárata idején, 1132-ben lehetett ott. Irbili tartózkodás-
ról lbn Khallikán is említést tesz (1: 196). A várost már az ékírásos feliratok is említik
Arbailu formában: a vallási főváros (lstarnak volt szentélye itt) már az asszír biro-
dalomban fontos kereskedelmi csomópont is volt. Nagy Sándor a város közelében
(ekkori neve: Arbela) győzte le III. Dareioszt, az utolsó Akhaimenida uralkodót.
A római és a párthus korban mindkét nagyhatalom próbálta birtokolni (ekkori neve:
Arbira). Az i.sz. első századokban fonos keresztény központ (a 4. sz. közepén a Szá-
szánidák keresztényüldözéséről tudunk). Egy ideig a muszlim hódítás után is jelentős

96
neki az üzenetet. Az amír így felelt: 'Pihend ki magad először, aztán
majd beszélünk a dologról!' Amikor fölkelt a reggel, parancsot adott,
hogy vigyenek engem a fürdőbe, s elküldte a fürdéshez való kel-
lékeket, ami mind ezüstből készült. Elküldött egy rend ruhát is, s
meghagyatta velük a szolgámnak: ,,Mindezek a fürdőkellékek a tié-
tek.' Amikor elhagytam a fürdőt, mégis a saját ruháimat öltöttem föl,
s visszaküldtem neki a küldeményeket. Ezután néhány napig magam-
ra hagyott, majd ismét megparancsolta, hogy vigyenek a fürdőbe.
Nem fejezte ki nemtetszését azért, mert nem fogadtam el a külde-
ményeit. Újra fürdéshez való kellékeket hoztak, amelyek felülmúl-
ták a korábbiakat és egy rend ruhát, ami pompásabb volt az előzőnél.
A szolgája pedig ugyanazt mondta az enyémnek, mint az első alka-
lommal. Amikor elhagytam a fürdőt, megint csak a saját ruháimat
öltöttem föl, s visszaküldtem neki a küldeményeket a ruhával
együtt. Három-négy napig magamra hagyott, majd ismét a fürdőbe
vitetett a korábbinál még értékesebb fürdéshez való kellékkel és az
előzőnél még pompásabb ruhával együtt. Miután elhagytam a für-
dőt, megint csak a saját ruháimat öltöttem föl, s mindent vissza-
küldtem neki. Amikor aztán megjelentem az amír előtt, így szólt
hozzám: 'Ó fiam! Ruhákat küldtem neked, amiket nem vettél föl,
fürdéshez való kelléket, amit nem fogadtál el, s visszaküldted ne-
kem. Mi lehet ennek az oka?' 'Uram!", feleltem, 'én a szultán üzene-
tével jöttem, olyan ügyben, ami még elintézetlen. Ha elfogadnám,
amivel megtiszteltél, s úgy térnék vissza, hogy a szultán ügye elin-
tézetlen, ez olyan lenne, mintha a magam dolgában jöttem volna
ide.' 'Fiam!, felelte erre, 'vajon nem látod a földem bőségét, számta-
lan gazdagságát, a kertjeit, a faltáhok sokaságát és a virágzó birto-
kokat? Föltételeznéd, hogy mindezt romlásba dönteném harmincezer
dinárért!? Allahra mondom, az aranyat már megérkezésed napján

keresztény hely maradt (püspökség volt itt), ám hamarosan al-Mawszil veszi át tőle a
vezető szereper. Bizonyos jelentőségre 1167 után tesz szert, amikor a kurd amír Zajn
ad-Dín cAlí Kücsük Bektegín által alapított kis állam fővárosa lett. Ezután számos
kórházat, madraszát és szúfiknak szánt n'bátot emelnek itt. A mongol hódítás után
(1258) a jakobita keresztény közösség megerősödött a városban (hamarosan saját
püspökük lesz itt). A 13. sz. végén, 14. sz. elején azonban újabb üldözéseknek voltak
kitéve, s hamarosan elvándorolnak innen a túlélők (a városhoz Id. E/2, s.v. /rbil, fran-
cia verzió, IV:80 - D. Sourdel).
261 1086-ban. Malik sáh (szül.1055), Alp Arszlán fia 1072-1092 között uralkodott.

Az ő idejében érte el a Szaldzsúq dinasztia legnagyobb területi kiterjedését (Szíriától

Khurászánig) és katonai erejét (Id. hozzá: E/2, s.v. Malik-sháh, Vl:273-5 - C.E. Bosworth).

97
zsákba helyeztem. Én csak arra vártam, hogy a szultán áthaladjon a
vidékemen, s te követhesd őt a pénzzel, mivel attól tartottam, hogy-
ha én azzal fogadom, amit követelt tőlem, akkor ő, ha a területemhez
közeledik, annak a sokszorosát fogja követelni. Ne okozz hát gondot
magadnak! Minden rendben van.' Ezután elküldte a három rend ru-
hát, amit korábban elküldött nekem, ám én visszaküldtem neki, to-
vábbá az összes fürdőkelléket, amit a három fürdőzésem alkalmával
küldött és én mindezt elfogadtam. Amikor a szultán áthaladt Dijár-
bakron, Ibn Marwán odaadta nekem a pénzt, amit én magammal vit-
tem és csatlakoztam a szultánhoz.''
A jó irányítás sok hasznot hajthat a vidék felvirágoztatásában. Ezt
példázza a következő:
Atábég Zangí (Allah irgalmazzon neki!) eljegyezte Khilát262 urá-
nak a leányát. Az atyja már elhunyt, s anyja igazgatta a területet. Ám
Huszám ad-Dawla ibn Dilmádzs, Badlísz263 ura is követet küldött
Khilátba, hogy a lányt a fiának jegyezze el. Az atábég egy tekintélyes
sereggel Khilát felé vonult, ám a Badlíszon áthaladó szokásos út he-
lyett a hegyeken át haladt előre. Sátrak nélkül vertünk tábon264,
mindenki a helyén maradva az úton, amíg meg nem érkeztünk
Khilátba. Az atábég a város előtt verte fel a sátrát. Mi azonban bevo-
nultunk a várba, és írásban rögzítettük a jegypénzt.
Amikor a dolog rendben lezajlon265, az atábég parancsot adott,
hogy Szaláh ad-Dín266 a sereg nagy részével induljon Badlíszba és
támadja meg. Az éjszaka beálltával lóra szálltunk, s addig vonultunk,
amíg másnap reggel Badlíszba érkeztünk. Huszám ad-Dawla, a város
ura kijött elénk, találkozott velünk a várostól bizonyos távolságra, és
elszállásolta Száláh ad-Dínt a köztéren (majdán). Gazdagon megven-

262 Khilát vagy Akhlát város és erődítmény a Van tó észak-keleti sarkában középsö
Arméniában (Id. hozzá: Jáqút, Mu'dzsam, Il:380sq; E/2, s.v. Akhtát, francia verzió,
l:339sq - V. Minorsky - F. Taeschner). Örmény neve: Khlatc, ami '.1inorsky szerint
kapcsolatba hozható az urarrui khaldeusokkal. Cfyád ibn Ghanm békés megadás útján,
szerződéssel hódította meg. A következő négy évszázadban arab kormányzók, majd
önálló örmény hercegek, ill. helyi arab amírek igazgatták. 983-ban a kurd Badh foglal-
ta el és a Marwánida amírek birtokában maradt a Manázgird-i csatáig ( 1071 ), ezután
a Szaldzsúq Alp Arszlán személyesen foglalta el. 1100-ban a török Szuqmán al-Qytbí
foglalta el, s egy évszáz-.1don keresztül a Sáh Annán dinasztia uralma alá került. 1207-
ben az Ajjúbidák foglalták el. Jáqút számol be (lbn al-Kalbí alapján) arról a „csodás"
jelenségről, hogy a város híres tavában tíz hónapon keresztül nincs se rák, se béka, se
hal, majd két hónapig tele van. Az Uszáma által leírt esemény 1134-ben történt. A fe-
leségül kért lány apja maga a dinasztia alapítója volt. Szuqmán két fia egy-egy évi

98
dégelte őt, szolgálatára állt, s vele együtt ivott a téren. Aztán meg-
kérdezte: ,,Uram! Mit parancsolsz nekem? Hiszen nem hiába vagy
távol a tieidtől és fáradoztál az idejövetellel?" Szaláh ad-Dín így
felelt: ,,Az atábéget megharagította az, hogy te is feleségül kérted azt
a lányt, akit ő kért meg. Te tízezer dinárt akartál nekik adni, ezt most
mi kérjük tőled." ,,Hallom és engedelmeskedem", mondta Huszám
ad-Dawla. Azzal tüstént átnyújtotta neki az összeg egy részét, és
néhány nap haladékot kért, amit pontosan megjelölt. Ekkor vissza-
tértünk. A földje, bölcs igazgatása következtében, virágzott, és sem-
miféle kár nem érte.

Ez az eset hasonlít arra, ami Nadzsm ad-Dawla Málik ibn

SzálimmaJ267 (Allah irgalmazzon neki!) történt, amikor Dzsúsz-
Jín268 rajtaütött ar-Raqqán és al-QalCán, rátette a kezét mindenre,
ami a szomszédságukban volt, foglyokat ejtett és nagyszámú jószágot
elhajtott, majd al-QalCával szemben vert tábort, úgy hogy köztük
volt az Euphratész. Nadzsm ad-Dawla Málik három-négy rabszol-
gájával egy csónakba szállt, és átevezett az Euphratészen Dzsúszlín-
hoz. Ők régóta ismerték egymást, s Málik korábban szolgálatokat is
tett az utóbbinak. Dzsúszlín úgy vélte, hogy a csónakban Málik kül-
dötte ül. Egy frank azonban odament hozzá és így szólt: ,,A csó-
nakban maga Málik ül." ,,Ez nem lehet igaz", felelte. Egy másik is jött
azzal a hírrel, hogy „Málik kiszállt a csónakból, s mellettem elhalad-
va erre tart." Dzsúszlín ekkor felemelkedett, elébe ment, megtisz-
telte őt és visszadta neki a zsákmányt és foglyokat, mindent, amit
elvett. Ha nem intézte volna Nadzsm ad-Dín bölcsen az ügyeit,
bizony ebek harmincadjára jutott volna a vidéke.

uralkodás után meghalt (1127-ben, ill. 1128-ban), s Ibráhím fia, II. Szuqmán csupán
tíz esztendős volt, s helyette nagyanyja (a lány anyja) Inánadzs volt a regens.
263 Khiláthoz közel fekvő arméniai város (Id. hozzá: Jáqút, 1\111'dzsa111, l:354sq). Jáqút
szerint termékeny, gyümölcsökben gazdag hely, különösen almája volt híres.
264 A megfogalmazásból kivehetően Uszáma is elkísérte az atábéget.
26 5 Az ajjúbida történetíró, Karnál ad-Dín adata szerint a menyegző 11 34 nyarán
zajlott le.
266 Szaláh ad-Dín ibn Ajjúb al-Ghiszjání, Zangí minisztere és helytartója Hamában.
267 Ö volt az Euphratész felső folyásánál - Bálisz és ar-Raqqa között - fekvő f.2!,i'at
Dzsacbar ura. 1125-ben követte apját a kormányzásban. 1146 előtt halhatott meg.
26 8 Minden bizonnyal I.Joscclin (Josselin,Joscelinus), aki először Tall Basír ura volt, majd
miután II. BalduinJeruzsálem királya lett (1118 áprilisában), akkor az utóbbitől megkap-
ta az edesszai gróf.ságot. A Courtenay család tagja volt, aki anyja révén tíz korai vezető

99
 Sor.rát .renki nem kerülheti el

Ha letelik az idő, akkor nem használ már bátorság és erő. Jelen

voltam én is, amikor egy nap a frankok serege269 ellenünk vonult,
hogy megtámadjanak minket. Egy részük atábég Tughdakínnal270
együtt a Híderőd (Hi.rzn al-dz.ri.rzr) felé indultak, hogy rajtaüssenek.
Az atábég megállapodott Afámijában Ilghází ibn Urtuqqal27! és a
frankokkal, hogy közösen harcolnak a szultán272 serege ellen. E se-
reggel Iszbászlár Burszuq ibn Burszuq már Szíriába érkezett, s
Hamában verte fel a szállását 509. muharram 19-én, vasárnap.273
Ami bennünket illet, az ellenség a városfalhoz közel intézett el-
lenünk támadást, ám mi erőt vettünk rajtuk és elűztük őket. Távo-
zásuk után föllélegezhettünk.
Tanúja voltam annak, hogy egyik emberünket, Muhammad ibn
Szaráját, egy erős és jókötésű ifjat megtámadta egy frank lovas (Allah
átka legyen rajta!) és megdöfte őt lándzsájával a combján. A lándzsa
átszúrta a combját. Muhammad megragadta azt, miközben az még a
combjában volt. A frank is elkezdte kifelé húzni, hogy újra megka-
parinthassa, ugyanakkor Muhammad is húzta maga felé, hogy meg-
ragadhassa, s a dárda így ide-oda ment a combjában, míg valóságos
üreg nem képződött benne. Végül a lándzsát sikerült kihúzni, mi-
után a combja teljesen összezúzódott. Muhammad két nap múlva
meghalt (Allah irgalmazzon neki!).
Ugyanaznap, amikor embereink egyik szárnyán harcoltam, lát-
tam, amint az ellenség egy lovasa egyik lovasunkra támadt, a lovát
egy lándzsadöféssel megölte, így társunk gyalogos lett a földön. A
köztünk lévő távolság miatt nem tudtam megállapítani, hogy kiről

keresztessel állt rokonságban. Ö a harmadik keresztes hullámmal ment 1100-01-ben a

Szent Földre, s először unokatestvérétől Le Bourcq-i Balduintól kapott fontos birtokokat
Edessza környékén. Agresszív hódításai miatt azonban összeütközésbe került unokatest- ·
vérével, s ezért Jeruzsálembe ment, ahol 1. Balduin királytól elöször Galileát kapta meg.
1119 után (1131-ig) Edessza grófja lett. 1122-23-ban muszlim fogságban volt (lbn Bahrám,
Ilghází unokaöccse fogra el Szarúdzsnál). Kiszabadulása után tovább folytatta támadásait
a muszlimok és Antiokhia ellen. Egyik hadjárata alkalmával halálos sebet kapott, de utol-
só perceiben is búzdírotta embereit a harcra (Id. Runciman 313-6, 363-5, 396-400, 413-6;
LM, s.v. Josselin, V:63 7 - J. Riley-Smith). Az edesszai grófságban fia II. Joscelin követte.
269 Három sereg közös vállalkozásáról van szó, amelyben 1. Balduin jeruzsálemi ki-
rály, Roger antiochiai fejedelem és Poncius, Tripolisz grófja vett részt.
270 A török tughán (vagy dughán)-tikín összetételből (,,harcos sólyom"). Mostohaapja,
Duqáq, Damaszkusz ura, 1095-ben jelölte ki miniszterévé és helyettesévé, s az utóbbi halála

100
van szó. Feléje rúgtattam a lovammal, mert féltettem őt a frankról,
aki lándzsájával megtámadta őt. A lándzsa átdöfte a lovat, a belei
kifordultak, s kilehelte a páráját. A frank egy kicsit hátrébb húzódott
társunktól, kivonta kardját és harcra készen állt vele szemben. Ami-
kor odaérkeztem, fölismertem atyai unokafivéremet, Nászir ad-
Dawla Kámil ibn Muqalladot (Allah irgalmazzon neki!). Megálltam
mellette, szabaddá tettem a kengyelt és azt mondtam: ,,szállj fel!"
Miután már a nyeregben volt, a lova, fejét nyugat felé fordítottam,
míg az alsóváros keletre volt tőlünk. ,,Hová megyünk?", kérdezte.
,,Ahhoz az emberhez, aki átdöfte a lovadat", feleltem, ,,itt a jó alka-
lom.274" Kámil kinyújtotta kezét, megragadta a ló zabláját és így
szólt: ,,Ne bocsátkozz lándzsaharcha, ha a lovadon két ember ül tel-
jes fegyverzetben!275. Miután visszavittél engem, térj vissza és küzdj
meg vele!" Indultam és visszavittem őt, majd visszatértem ahhoz a
kutyához, aki azonban időközben már csatlakozott a társaihoz.

AJ/ah védelmében

Szemtanúja voltam Allah (magasztaltassék!) következő kegyének

és jóságos védelmének.
A frankok (Allah átka legyen rajtuk!) egy alkalommal276
ellenünk vonultak lovasságukkal és gyalogságukkal együtt. Köztünk
volt az al-cÁszí (Orontész), ami annyira megáradt, hogy sem ők, sem
mi nem voltunk képesek átkelni a másik oldalára. A sátraikat a he-
gyen verték fel. Többen közülük leereszkedtek a kertekre, ami az ő
oldalukon volt, lovaikat szabadon engedték a még zöld árpaföl-
dön277, ők maguk pedig elszundítottak. A sajzari gyalogosok közül

urán (1104) követte öt tisztségében. 1128-ban halt meg. Mivel abba a gyanuba keveredett,
hogy Mawdúdot, a hadseregparancsnokot megölte, a szultán bosszút akart állni rajta.
271 Nadzsm ad-Dín Ilghází ibn Urruq (megh. 1122. nov. 3) a mezopotámiai Máridín ura.
272 Malik sáh fiáról, Ghijáth ad-Dín I. Muhammad sáhrúl van szó. Apja halála után
(1092) fivérével Barkijáruqqal harcolt a trónért, fivére halála után (1105) ő lett az
egyeduralkodó ( 1118-ban halt meg).
27 3 1115. június 14.
274 D szövege farasza-hú-t (,,megsebesíti a lovat a szügyénél") ad (p.68), míg H ezt
furszára (,,jó alkalom") emendálja (p.91 ).
275 D la-inszán (,,bizony, egy ember") olvasatát (p.68) H lábiszánra émendálja helyesen (91 ).
276 Valószínűleg ugyanarról a hadjáratról van szó, amiről az előzőkben esett szú (1115
nyarán).
277 Qflszíl, a jelentéshez Id. Dozy, Supplément, 11:368.

101
egy csapat fiatal letette fegyverzetét278, levetették a ruháikat, kardot
ragadtak, s átúsztak a folyón az alvókhoz. Egyeseket megöltek
közülük, ám a többiek számban felülmúlták (takátharú cafa') a miein-
ket. Ezért belevetették magukat a vízbe és visszaúsztak. Közben a
frankok serege áradatként vágtatott le a hegyről.
A frankok oldalán volt egy mecset, amit Abú'-Mazsd ibn
Szumajja mecsetének neveztek. Ebben egy Haszan az-Záhid (,,az
aszkéta") nevű ember élt, aki ekkor fekete gyapjú köntösben a me-
cset tetején állt és kötelezettségen felüli imákat kántált27 9. Mi láttuk
ezt, ám nem mehettünk oda hozzá. A frankok odalovagolrak, leszáll-
tak a mecset kapujánál és felhágtak hozzá, miközben mi ezt mondo-
gattuk: ,,Allahon kívül nincsen erő és hatalom.280 Nyomban megölik
őt." Ö azonban, Allahra, nem hagyta abba az imádkozását, s egy
tapodtat sem moccant a helyéről. A frankok fölszedelőzködtek, le-
ereszkedtek, lóra szálltak és eltávoztak, miközben ő továbbra is ott
állt a helyén és imádkozott. Mi nem kételkedtünk abban, hogy Allah
(magasztaltassék!) vakságot küldött rájuk és elrejtette őt előlük.
Dicsőség a Mindenhatónak, az Irgalmasnak.

Allah (magasztaltassék!) kegyes cselekedeteihez tartozik a követ-

kező is:
Amikor a bizánci császár28! 532-ben282 Sajzar ellen vonult, egy
csapat gyalogos vonult ki Sajzarból, hogy fölvegyék a harcot. A bi-
zánciak erőt vettek rajtuk (iqtataca-hum), egyeseket közülük megöl-

278 •.\ tadzsam1da ige itt használt értelmére csak következtetni lehet a kontextusból.
A bizonytalanságot tükrözik az egyes - kevésbé sikerült-fordítási kísérletek (Schumann
- Derenbourg alapján - ,,cntklcideten sich "; Hitti: ,.adressed themselves to this matter",
Preissler: ,.sonderten sich ab"). A szövegösszefüggés alapján Szalje értelmezése látszik
elfogadhatónak: ,.sznyáli doszpehi". A sajzari katonák nyildn teljes fegyverzetben
figyelték az eseménreket, s a fiatalok mhát!anul, csak karddal úsztak át a folyón.
279 Az egész mondat szórendje problematikus (különösen a fll-maszdzsid nincs a
helyén). A szath utáni ige D szö,·cgében (p.69): jantíbu (többféle értelme mellett
„időről időre visszatér"), H (p.92, n.239) ezt ;úthawwibu-ra émendálja, aminek a
fordításban elfogadott értelméhez Id. Lane, l:361.
180 V.ö. Korán, 18:39.
281 Malik ar-Rtím, ll.Jóannész Komnénosz (1118-1143), a Komnénosz dinasztia legje-
lentősebb uralkodója (Id. hozzá: Ostrogorsky 328-332). Keleti hadjárata 1130-37
között zajlott fóleg az Anatólia és Kappadókia észak-középső részén uralkodó
Dánismandidák emírátusa (Id. hozzájuk: Bosworch 215sq) ellen (ezt 1135-ben fejezte
be). Anciochiát 113 7-hcn foglalta el, s fejedelme, Poitiers-i Rajmund, II. Bohemund
veje hűséget esküdött a bizánci császárnak.

102
tek, másokat foglyul ejtettek. Az utóbbiak között volt egy asz-
Szálihijjából283 való aszkéta a Banú Kardúszból, aki Mahmúd ibn
Szálihnak284, Halab urának a szabadosa (muwallad) volt. Amikor a
bizánciak visszatértek, ő a foglyuk volt, s így érkezett meg Konstan-
tinápolyba. Egy nap a városban összetalálkozott valakivel, aki meg-
kérdezte tőle: ,,Te ibn Kardúsz vagy?" ,,Igen", felelte. ,,Gyere ve-
lem", mondta a másik, ,,és vezess engem a gazdádhoz!" Indult hát
vele és megmutatta neki a gazdáját. Az illető alkudozni kezdett az
árában, amíg meg nem állapodott a bizáncival a neki tetsző árban. Az
ismeretlen kifizette az összeget, majd adott még lbn Kardúsznak is
valamennyi pénzt, s így szólt hozzá: ,,Ezzel eljuthatsz a tiéidhez.
Menj Allah (magasztaltassék!) jóindulatával!" Elhagyta Konstantiná-
polyt és minden erejét latbavetve285 visszaérkezett Sajzarba. Példa
ez Allah (magasztaltassék!) szabadítására és láthatatlan kegyére. lbn
Kardúsz nem tudta meg soha, ki váltotta meg és szabadította ki őt.

Velem is valami ehhez hasonló történt, amikor a frankok megtá-

madtak minket az Egyiptomból kivezető úton, s megölték CAbbász
ibn Abí'l-Futúhot és legidősebb fiát, Naszrot.286 Mi egy közeli
hegyre menekültünk. Az emberek gyalogosan igyekeztek fölfelé, a
lovaikat maguk után húzva. Én egy rozzant gebén287 ültem, mivel
képtelen voltam járni. Így hát lóháton kapaszkodtam fölfelé. Ennek
a hegynek a lejtőit kövek288 és kavicsok borították, s valahányszor a
lovak rájuk tapostak, azok legördültek. Rávertem a gebére, hogy

282 l.sz. 1138. Az ostrom április 29-én kezdődött és mintegy három hétig tartott.
28 3 Jáqút, iH11'dzsam, III:389sq szerint több Szálihijja is volt (Id. még: E/2, Vlll:989sq),
az egyik a Dijár Mudar települése ar-Ruhá és Edessza vidékén, amit Szíria cabbászi-
da kormányzója, 0 Abd al-~lalik ibn Szálih alapított; a másik, egy Damaszkusztól
északra fekvő település a Qászijún hegy oldalán. Jáqút szerint itt számos muszlim
szent sírja volt. A 12. századtól a hanbalita rítus egyik központja volt. Ma Damaszkusz
egyik modern külvárosa.
284 Ö a Mirdászida dinasztiához tartozó Tádzs al-Mulúk Mahmúd ibn '.'Jászir ibn
Szálih, Halab ura volt 1060-1074 között. A Mirdászidákhoz Id. Bosworth 66sq.
l85 tawasszala, a szó értelmezéséhez Id. Dozy, Supplément, Il:819.
l86 Az esemény 1154. június 7-én történt. A memoár egy másik helyén kiderül, hogy
nem ölték meg, hanem foglyulcjtették.
287 !kdís, ami perzsa kölcsönszó (akdis, ikdis, Id. Burhán-i qáti', 1:154; Stcingass 89), ami
ott „kevert fajtát", ,,korcsot", ,,fattyút" jelent. Hitti magyarázata szerint (123, n.167)
Szíriában korcs fajtájú, gyakran herélt lovat jelentett, amelyet alantas teendőkre
használtak.
288 Nuqára, ami Lane 8:2839 szerint „fúrásból és ásásból visszamaradt kődarabok".

103
kapaszkodásra bírjam, de képtelen volt rá. Visszacsúszott, s a kavi-
csok és a kövek vele együtt gördültek lefele. Így hát leszálltam róla,
felállítottam őt, én pedig állva maradtam, mert járásképtelen voltam.
Ekkor a hegyről leereszkedett hozzám egy ember, megragadta a
kezemet, míg a másik kezemmel a gebét tartottam, s így segített föl
engem. Allahra! Nem rudtam, ki volt ő, s utána sem láttam őt soha.
Azokban a nehéz időkben a legkisebb szívességért is lekötele-
zettje lett (jumtannu) az ember a másiknak, s viszontszolgáltatást kö-
veteltek érte. Így egy töröktől egy ital vizet kaptam inni, amiért két
dinárt adtam neki, ám miután megérkeztünk Damaszkuszba, egyre
csak követelőzött a maga szükségleteivel, s próbált fölhasználni en-
gem céljai elérésében. Mindezt azért az italért, amellyel megitatott
engem. A másik ember azonban, aki megsegített engem, az egy
angyal lehetett, aki által Allah (magasztaltassék!) könyörült meg raj-
tam, s küldött a segítségemre.

Allah (magasztaltassék!) kegyét példázza az is, amiről cAbd Alláh

al-Musrif289 számolt be nekem:
Egy ízben Hajzánban2 90 bebörtönöztek, bilincsbe vertek és ke-
gyetlenül bántak velem. Ott voltam a börtönben, az ajtónál a börtön-
őrök, amikor megpillantottam álmomban a Prófétát (Allah áldja és
őrizze meg őt!), aki így szólt hozzám: ,,Oldd le a bilincset és menj ki!"
Amikor felébredtem, széthúztam a bilincset, s az leesett a lábamról.
Odamentem az ajtóhoz, hogy kinyissam, s nyitva találtam azt. Elha-
ladtam a börtönőrök mellett a falban lévő kis szellőzőnyílásig, ami-
ről azt gondoltam, hogy még a kezem sem férne ki rajta. Ám ki
rudtam menni azon, s egy szemétdombra estem, ahol ottmaradtak az
esésem és a lábam nyomai. Aztán leereszkedtem egy völgybe a falon

289 A mu,rifjelentése: ,,felvigyázó", ,,felügyelő". A szó persze olvasható al-Mumrraf

nak is.
290 Vagy Hízán (Id. hozzá:Jáqút, Mucduam, 11:331): város Arméniában, közel Sirwánhoz.
Jáqút szerint egyedül itt termett a gesztenye, továbbá sok volt itt a mogyoró is.
291 Malikalá111á11: III. Konrád császár (1138. március 13-1152. február 15). Clairvaux-

i Bernát apát ösztönzésére a császár VII. Lajos francia királlyal együtt 1147. nyarán
indították el a második kereszteshadjáratot, aminek eredeti célja Edessza visszafog-
lalása volt. A hadjárat, ismeretes módon, rendkívül szerencsétlenül kezdődött (már a
szaldzsúqok Kis-Ázsiában megtizedelik a sereget, s Dorylacumnál súlyos vereséget
mérnek Konrád csapataira, amihez járult az éhezés és rosszul megszervezett
menetelés), és sokan úgy tértek haza, hogy nem is jutottak el Szíriába. A sikertelenül
végződött hadjáratból Konrád már 1148. szeptember 8-án, Lajos 1149 húsvétján tért

104
kívül és bementem egy barlangba, ami a hegy lejtőjén volt, azon az
oldalon. Közben azt mondogattam magamban: ,,Nyomban kijönnek,
meglátják a nyomomat és elfognak engemet. Allah azonban (ma-
gasztaltassék!) havat küldött, ami befedte a nyomomat. Ők valóban
kijöttek, s körbe-körbe szimatoltak körülöttem, miközben én egész
nap láthattam őket. Ahogy beesteledett, s már biztos lehettem, hogy
nem keresnek, kiléptem abból a barlangból és egy biztosabb helyre
mentem."
Ez az ember felvigyázó volt Szaláh ad-Dín Muhammad ibn
Ajjúb al-Ghiszjání (Allah irgalmazzon neki!) konyhájában.

A hit harcosai

Vannak emberek, ilyenek voltak a Próféta társai (Allah leljen

bennük tetszést!), akik a Paradicsomért küzdenek, nem valami ha-
szonért vagy hírnévért. Íme, egy példa erre:
Amikor a németek frank királya291 (Allah átka legyen rajta!) meg-
érkezett Szíriába, a Szíriában található összes frank összegyülekezett
nála, és Damaszkusz ellen vonultak. A város serege és népe kivonultak
Damaszkuszból, hogy felvegyék ellenük a harcot. 29 2 Közöttük volt al-
Findaláwí, a vallásjogrudó (al-faqíh) és CAbd ar-Rahmán al-Halhúlí, az
aszkéta (az-záhid) (Allah irgalma legyen rajtuk!). Ők ketten a legjobb
muszlimok közé tartoztak. Amikor közel jártak már a frankokhoz, a
vallásjogrudó megkérdezte CAbd ar-Rahmánt: ,,Ezek vajon nem a bi-
zánciak293?'' ,,De igen", felelte az. ,,És meddig fogunk még állni itt?",
kérdezte a másik. ,,Indulj Allah (magasztaltassék!) nevében", válaszolt
al-Halhúlí. Mindketten előrenyomultak harcolva, amíg halálukat nem
lelték (Allah irgalmazzon nekik!) ugyanazon a helyen.

haza ( III. Konrádhoz Id. LM, V:l 339sq - T. Struve; a második kereszteshadjárathoz
Id. Runciman 45 5-486).
292 Az összecsapás 1148. július 24-én történt. A császár 1148. áprilisában érkezett
cAkkába, Lajos pedig még március 19-én érkezett meg az Orontész torkolatához.
A helyi frankokat a fiatal, 19 esztendős III. Balduin jeruzsálemi király vezette. Az első
nap, különösen a hevesen rohamozó németek támadása visszaszorította a védőket a
falak mögé. A következő nap a védők kitörtek, s az ostromlók kénytelenek voltak el-
sáncolni magukat, majd hamarosan - miután Zangí fiai is a damaszkusziak segítségére
jöttek- dolguk végezetlenül elvonultak. (.;száma ekkor Kairóban tartózkodott, vagyis
az ostromról és eseményeiről csak ballomásból tudott.
29 3 ar-Rúm. A keresztesek koaliciójában nem voltak bizánciak. A vallásjogrudó tehát
nem tett köztük különbséget.

105
 Vannak, akik hűségből harcolnak. Ezt példázza egy Fárisz nevű
kurd, aki nevéhez hűen, lovas volt, mégpedig milyen lovas! Atyám
és atyai nagybátyám (Allah irgalmazzon nekik!) résztvettek egy
csatában, ami köztük és Szajf ad-Dawla Khalaf ibn MuláCib között
volt,29 4 aki ármányt szőtt ellenük és elárulta őket, mivel csapatokat
gyűjtött és toborzott ellenük, míg ők nem voltak fölkészülve erre. Az
ok az volt, hogy üzenetet küldött nekik, mondván: ,,Vonuljunk
Aszfúnába29\ ahol a frankok vannak, s vegyük be azt!"
A társaink előbb odaértek nála, leszálltak a lóról, a vár ellen vo-
nultak és alagutat ástak hozzá (naqabú-hú). A harc már javában dúlt,
amikor Ibn Mulácib megérkezett. Elzsákmányolta a lovakat, amikről
társaink leszálltak, így aztán ellene fordult a harc heve, miután az
korábban a frankok ellen irányult. A küzdelem fellángolt közöttük.
Fárisz al-Kurdí különösen bátran harcolt, s több ízben megsebesült.
Ennek ellenére folytatta a harcot, s közben újabb sebeket kapott,
amíg egész testét már csapások borították. Amikor a harc végetért,
atyám és nagybátyám (Allah irgalmazzon nekik!) elhaladtak mel-
lette, amikor őt már az embereink között vitték, s megálltak mellet-
te, hogy jókivánságokat mondjanak neki a megmeneküléséért.
„Allahra!", felelte nekik, ,,nem a biztonságért harcoltam. Ti számos
jótettet és kegyet gyakoroltatok velem szemben. Soha nem láttalak
benneteket nagyobb veszélyben, mint ma. Azt mondtam hát ma-
gamban: 'harcolok előttetek, viszonzom a jótetteteket, s halálomat
lelem előttetek."'

294 Jbn Mulá°il, Afámija ura. A város korábban a !vlunqidzitákhoz tartozott, de amikor
Malik sáh 1086-ban elfoglalta Szíriát, akkor lJszáma nagybátyja, C(zz ad-Dawla
Abú'l-lvlurhaf Naszr azzal váltotta meg Sajzar függetlenségét, hogy lemondott
Lídziqijjáról, Kafártábról és Afámijáról. Az utóbbit kapta meg Malik sáhtól a Banú
Kilábhoz tartozó Ibn Mulá<ib. Ez utóbbi állandó portyáival veszélyeztette a szomszé-
dok nyugalmát, ezért !vlalik sáh halabi helytartója, Qászim ad-Dawla Aqszunqur
(Zangí atáhég atyja) elűzte lhn Mulá<ibot és visszadta Afámiját korábbi birtokosának,
Naszr amímak. Egyiptomi segítséggel azonban 1096-ban sikerült lbn Mulá<ibnak a
várost bevennie, s ismét elkezdődtek a rablóportyák. l l 06-ban megölték őt, s a város
frank kézre került.
295 :\fa<arrat an-Nu<mán közelében, Kafártábtól nyugatra fekvő megerősített város.
1067-1082 között lJszáma nagyapja, Szadíd al-Mulk <Alí birtokában volt.
296 Tengerparti város, harminc km-re délre Ládziqijjától. Már a föníciai korban fon-
tos kereskedőváros, az i.e. 5. században dór apoikia, később virágzó római település. Az
arabok 638-ban foglalták el. Mu<áwija szervezi újjá és épít egy új citadellát. A 10.
század második felében a bizánciak kétszer is elfoglalják (968, 975). 980-ban a város
qádÍJa elűzi őket. A városban jelentős jakobita püspökség volt. A keresztesek többször

106
 Allah azonban (magasztaltassék!) úgy döntött, hogy fölépüljön a
sebesüléseiből. Elment utána Dzsabalába 296 . Ott volt Fakhr al-Mulk
ibn cAmmár297, míg Ládziqijját298 a frankok birtokolták. Dzsabalából
egy lovascsapat vonult ki, hogy megtámadja Ládziqijját. Ugyanakkor
Ládziqijját is egy lovascsapat hagyta el, hogy rajtaüssön Dzsabalán.
Mind a két csapat letáborozott útközben, közöttük egy domb volt.
Egy frank lovas az ő oldalukon fölkapaszkodott, hogy kikémlelje a
dombot. Fárisz al-Kurdí is indult fölfelé a másik oldalon, hogy fel-
derítse a terepet a társainak. A két lovas találkozott egymással a domb
tetején. Rárontottak egymásra, mindketten beledöfték lándzsájukat a
másikba. Mindketten holtan rogytak össze. A lovasok már halottak
voltak, amikor a lovaik egymás ellen támadtak a dombtetőn.

Ennek a Fárisznak volt egy CA.llán nevű fia, aki a seregünkhöz

tartozott. Szép lovai és pompás katonai felszerelése volt. Nem ha-
sonlított azonban az apjára. Egy nap2 99 Dankarí (Tankréd), Antákija
ura megtámadott minket, és mielőtt sátrat vert volna, harcolni
kezdett ellenünk. Ez az CAllán ibn Fárisz egy pompás, fürge (bághiz)
paripán ült, az egyik legjóvérűbb lovon, s egy magaslaton állt. Amint
ott álldogált, ügyet sem vetve a környezetére, egy frank lovas rátá-
madt. Lándzsájával beledöfött lova nyakába, s átszúrta azt. A ló felá-
gaskodott és levetette magáról cAllánt. A frank visszafordult, a lóval
az oldalán, amelynek még a nyakában volt a lándzsa, mintha pórá-
zon vezetné, kérkedve a szemrevaló zsákmánnyal.

megpróbálták elfoglalni, a harmadik kísérlet után a város qádfja átadta a várost Tugh-
rakínnak, a damaszkuszi atábégnek. 1108-09-ben elfoglalták a keresztesek és püspöki
székhely lett. 1188-ban Szaláh ad-Dín visszafoglalta. :Ma kertekkel körülvett kisváros
(Id. Jáqút, M11'dzs11111, 11: 105- 7; E/2, s.v. Djabala, francia verzió, 11:363 - :S.. Elisséeft).
297 Fakhr al-Mulk Abú cAlí cAmmár ibn Muhammad 1101-ben lett rokona után
Tarábulusz amfrja. Először sikeresn ellenállt a St. Gilles-i Rajmund és Guillaume
Jourdain által vezett keresztes ostromnak, de miután a genovai flotta is az utóbbiak
segítségére jött, feladta a várost (1109. júliusában). Fakhr ad-Dínnek ekkor sikerült
Dzsabalába menekülnie, ahonnan támadást intézett Ládziqijja ellen, ám az antiochiai
fejedelem, Tankréd visszaszorította Dzsabalába, s a város ostroma után ezt a várost is
feladta. Ö maga elvonulhatott és Sajzarba ment. Innen Damaszkuszba indult, ahol
Tughtakín atábég!.ől megkapta a városról északra fekvő az-Zabdánít. 1118-20 között
még betöltötte a mawszili Maszcúd wazíri tisztségét, utána azonban nem hallunk róla.
29s Az Antákijától (Antiochia) 81 km-re dél-nyugatra fekvő Ládziqijjár (Laodicea)
egy ideig a Munqidziták birtokolták, aztán hol a keresztesek, hol ők foglalták el, míg
1108-ban hosszú időre az Antiochia Fejedelemség része lett.
299 1110 tavaszán.

107
 Lótörténetek

Ha már a lovakról esett szó, úgy megjegyzendő, hogy az embe-

rekhez hasonlóan, vannak köztük türelmesek is és félénkek is. Íme
egy példa az előbbire:
Volt a seregünkben egy kurd férfi, Kámil al-Mastúbnak nevez-
ték, akit bátorság, vallásosság és jóság jellemzett (Allah irgalma le-
gyen rajta!). Volt neki egy hollófekete paripája, akkora, mint egy
teve. Egy napon ő és egy frank lovas szembetalálkoztak egymással.
A frank keresztüldöfte Kámil lovát a nyakpántjánál (qiláda). A döfés
hevessége miatt a ló elfordította a nyakát, úgyhogy a lándzsa átha-
ladt a ló nyakának a tövénél, belefúródott Kámil combjába és a
másik oldalán jött ki. Ám sem a lovat, sem a lovasát nem rendítette
meg a lándzsadöfés. Én magam is többször láttam ezt a sebet a comb-
ján, miután már begyógyult és összezáródott. Ennél nagyobb nem
lehet egy seb. A ló is meggyógyult, s Kámil ismét harcba mehetett
rajta. Szembetalálkozott ekkor egy frank lovassal, aki megdöfte a
lovát a homlokánál, ami besüppedt, ám a ló rendületlenül a helyén
maradt. Ebből a második lándzsadöfésből is fölépült. Mikor már
bezárult a seb, ha az ember ráhelyezte a tenyerét, kitapinthatta a ló
homlokán a sebhelyet, olyan széles volt az.
Mulatságos volt a következő eset ugyanezzel a lóval:
Fivérem, CJzz ad-Dawla Abú'I-Haszan CAJí300 (Allah irgalma le-
gyen rajta!) megvette a lovat Kámil al-Mastúbtól. Mivel lassú lett a
járása, egy falu bérletének zálogaként odaadta a falu tulajdonosának,
egy kafartábi frank lovagnak. Az utóbbinál maradt egy esztendeig,
majd elpusztult. A lovag azt üzente nekünk, hogy fizessük ki az árát.
A válaszunk a következő volt: ,,Megvásároltad és lovagoltál rajta.
Aztán tenálad adta ki a páráját. Hogy kérhetnéd vissza az árát?" Erre
ő azt felelte: ,,Bizonyára megitattátok valamivel, s ettől pusztult el
egy év múlva." Mi elcsodálkoztunk a tudatlanságán és az ostobasá-
gán.
Egy ló megsebesült alattam HimsznéJ30 1. Egy lándzsadöfés ket-
téhasította a szívét. Ezenkívül számos nyílvessző is eltalálta. Ennek

Joo Uszáma bátyja, aki vele együtt hagyta el Sajzart, amikor Cszáma Damaszkuszba
ment. Egyiptomba is együtt mentek, de a fivére nem ment vele Kairóba. Valószínűleg
Ghazzában halt meg 11 ;2-ben.
JOI Valószínűleg akkor (ll l;-1124 között), amikor a i\1unqidziták Qarádzsá fiaival

108
ellenére még kivitt a csatából, noha az orrlyukaiból folyott a vér,
mint a vizestömlő szájából302, s közben nem észleltem nála semmi
szokatlant. Miután a társaimhoz visszaértem, kiadta a páráját.
Egy másik ló háromszor sebesült meg alattam Sajzar felső
városában a Mahmúd ibn ~rádzsá ellen viselt háborúban. Én azon-
ban tovább harcoltam rajta, s Allahra mondom, nem tudtam, hogy
megsebesült, mert nem észleltem nála semmi szokatlant.
A lovak félénkségére és a sebesülés rossz elviselésére is van
példa:
Damaszkusz serege egy alkalommaJ303 megostromolta Hamát.
Ez akkor Szaláh ad-Dín Muhammad ibn Ajjúb al-Ghiszjáníhoz tar-
tozott, míg Damaszkuszt Siháb ad-Dín Mahmúd ibn Búrí ibn
Tughdakín uralta. Én akkor Hamában voltam. A damaszkusziak nagy
számban vonultak ellenünk. Hamá kormányzója, Siháb ad-Dín
Ahmad ibn Szaláh ad-Dín a Tall Mudzsáhidon foglalt állást. Odajött
akkor hozzá a kamarása, Ghází at-Tallí és így szólt: ,,Az ellenség gya-
logsága már szétszóródott hadrendben, sisakjaik csillognak a sátrak
között, nyomban megtámadják a mieinket és megsemmisítik őket."
,,Menj és verd vissza őket!", parancsolta a kormányzó. ,,Allahra!,
válaszolta az, ,,csak te tudod visszaverni őket vagy ez és ez", s ezen
engem értett. ,,Indulj hát!' mondta a kormányzó nekem „és verd őket
vissza!" Ekkor a szolgámon lévő páncélinget levettettem és én öltöt-
tem föl. Aztán indultam, hogy visszaszorítsam az embereket egy
buzogánnyal. Alattam egy gesztenyebarna ló volt, ritka nemes pari-
pa, kivételesen hosszú nyakkal. Amint az embereket visszafordítot-
tam, az ellenség máris nyomult ellenünk, s engem kivéve egyetlen
lovas sem állt Hamá falain kívül. Gyalogosaink közül egyesek,
miután megbizonyosodtak arról, hogy fogságba eshetnek, vissza-
mentek az alsóvárosba, mások gyalogosan a kengyelem körül voltak.
Ha az ellenség ránktámad, akkor visszafogom a lovam a kantárnál
fogva, s úgy fogadom őket, ha pedig visszafordulnak, akkor lassan
követem őket, a hely szűkös volta és a sűrű tömeg miatt. Ekkor egy
nyílvessző érte a lovamat a lábán, ám csupán megkarcolta azt. Ennek
ellenére a földre rogyott, velem együtt. Aztán felállt, majd újra ele-

(az egyik Himsz, a másik Hamá amí,ja volt) harcoltak.

302 Mind D, mind H szövegében: 'uzla. Lane, V:2036 adata alapján az cazlá' jelenti a
vizestömlö száját, ahol a víz kifolyik.
303 ! 13 7-ben vagy l 138-ban.

109
sete. Én ütni kezdtem, amíg az emberek a kengyelem körül így szól-
tak hozzám: ,,Menj a bástyához és ülj egy másik lóra!" ,,Allahra!",
mondtam. ,,nem szállok le róla!" Ennél a lónál olyan gyengeséget lát-
tam, amit más ló esetében nem tapasztaltam.
A lovak bámulatraméltó türelmességét mutatja a következő tör-
ténet:
Tirád ibn Wahíb (vagy Wuhajb) an-Numajrí résztvett abban a
harcban, amely a Banú Numajr között zajlott. Ők megölték CA[í ibn
Samsz ad-Dawla Szálim ibn Málikot, ar-Raqqa kormányzóját és
elfoglalták a várost.304 A hábonískodás folytatódott köztük és a megölt
fivére, Siháb ad-Dín Málik ibn Samsz ad-Dawla közötc.305 Tirád ibn
Wahíb egy különlegesen nemes és nagyértékű lovon ült, amelyet az
oldalán eltalált egy lándzsadöfés és kifordultak a belei. Tirád szíjjal
elkötötte azokat, nehogy a ló rátaposson és elszakítsa. Így harcolt egé-
szen a csata végeztéig. Ezután bement vele ar-Raqqába, ahol az kiadta
a páráját.

Állandó harci készség

Folytatom. A lovakra való emlékezés eszembeidézett valamit, ami

velem esett meg Szaláh ad-Dín Muhammad ibn Ajjúb al-Ghiszjáníval
(Allah irgalmazzon neki!). Ez a következőképpen történt:
Malik al-umará' Atabég Zangí (Allah irgalmazzon neki!) 530-ban306
megtámadta Damaszkuszt, s Dárajjában307 táborozott le. BaCJabakk ura,
Dzsamál ad-Dín Muhammad ibn Búrí ibn Tughdakín308 (Allah irgal-
mazzon neki!) küldöncöt menesztett hozzá azzal az üzenettel, hogy csat-
lakozna hozzá. Útnak is indult BaCJabakkból, hogy az atábégszolgálatába
álljon. Amikor az utóbbi értesült arról, hogy a damaszkuszi sereg ki-
vonult azzal a szándékkal, hogy Dzsamál ad-Dínt elfogják, megparan-
csolta Szaláh ad-Dínnak, hogy szálljunk lóra és találkozzunk vele, s tart-
suk távol tőle a damaszkusziakat. Szaláh ad-Dín küldönce éjszaka jött
hozzám, mondván: ,,nyergelj!" A sátram az övé mellett volt. Ő már a

304 Ezek az események 1125-8 között történtek.

30 5 Az utóbbi az Euphratész felső folyásánál lévő Dzsacbarí erőd kormányzója volt.
306 Damaszkuszt atábégZangí a.H. 532-ben vagyis 1137-38-ban ostromolta meg, tehát
itt valami elírás lehet.
307 Damaszkusztól négy mérföldre lévő település (Id. hozzá: Jáqút, Mu'dzsam,
11:4 31 sq). A településnek több neves lakója volt, így egy ott eltemetett aszkéta is,
Szulajmán ad-Dárání, akinek a sírját sokan látogatták.

110
lován ült és a sátra mellett állt. Nyomban lóra pattantam. Ő megkérdez-
te: ,,Tudtál arról, hogy lóra szállok?" ,,Allahra mondom, nem!", feleltem.
,,Csak most küldtem érted", mondta, ,,és te máris a lovadon ülsz."
,,Uram!", feleltem, ,,a lovam ropogtatja az árpáját, a lovászom fölkantá-
rozza őt; ott ül a sátor bejáratánál, s kezében tartja a zablát. Én pedig
magamra öltöm a felszerelést, s felövezett karddal alszom. Így aztán,
amikor jött a küldötted, semmi nem volt, ami akadályozhatott volna."
Szaláh ad-Dín a helyén maradt, amíg a sereg egy része összegyűlt.
Ekkor parancsot adott: ,,Fegyverkezzetek fel!" A jelenlévők nagyrészén
már rajta volt a fegyverzete. Én ott álltam mellette. Ő megismételte:
,,Hányszor mondjam nektek, hogy fegyverkezzetek fel!" ,,Uram!",
kérdeztem őt ekkor, ,,csak nem rám célzol ezzel?" ,,De igen!", felelte.
„Allahra mondom", feleltem, ,,nem tudok többet magamra ölteni. Még
az éjszaka első részében vagyunk, s a zekémben (kazághand) két
egymásra rétegezett páncéling van. Mihelyt megpillantom az ellen-
séget, nyomban felöltöm." Erre elhallgatott.
Ezután fölkerekedtünk és Dumajrnál309 ért utol minket a reggel.
Ekkor Szaláh ad-Dín megkérdezte tőlem: ,,Nem akarunk leszállni
a lóról és enni valamit? Ugyancsak megéheztem az éjszakai virrasztás-
tól." ,,Ahogy parancsolod", feleltem. Leszálltunk a lovainkról. Alig érte
a lába a földet, máris megkérdezte: ,,Hol van a mentéd?" Parancsot
adtam a szolgámnak, aki máris előhozta azt. Kivettem a bőriszákjából,
elővettem a késemet és felfejtettem a mellénél, majd megmutattam a
két páncéling oldalát. A mentében egy frank páncéling volt, ami egé-
szen az aljáig ért, fölötte pedig egy másik volt a mente közepéig. Mind-
két páncélinget bélés, gyapjúréteg, nyersselyem (/ászín) és nyúlbőr
borította. Szaláh ad-Dín ekkor a szolgájához fordult és törökül mondott
neki valamit, amit én nem értettem. Az elébehozott egy aranyderes
paripát, amit az atábég a napokban adott neki. A ló úgy nézett ki, mint
egy tömör szikla, amelyet a hegycsúcsról faragtak ki. Szaláh ad-Dín így
szólt: Ez a paripa illik a mentéhez. Add oda Uszáma szolgájának!"
Az oda is adta a szolgámnak.

308 A damaszkuszi t1tríbég Siháb ad-Dín Mahmúd fivére, akivel ellenséges viszonyban
állt. Ezért kötött szövetséget Zangíval. Amikor fivérét 1139. június 24-én megölték,
Damaszkusz is az ő birtokába került, de már 1140. március 29-én meghalt.
309 Erődítménnyel bíró falu Damaszkusztól északnyugatra, ám nem az, amely közel
van a Bádija asz-Szamáwához (ld.Jáqút, Mucdzsam, Ill:463sq), azt ugyanis egy éjsza-
kai menettel nem lehetett volna elérni.

111
 Uszáma lélekfelenléte és bátorsága

Folytatom. Nagybátyám, CJzz ad-Dín (Allah irgalmazzon neki!)

gyakran vizsgálgatta a harcban tanúsított lélekjelenlétemet és külön-
böző kérdésekkel tett próbára. Egyik nap, amikor harcban álltunk
Hamá urával 310, aki csapatokat gyűjtött s verbuvált, és Sajzar egyik fa-
lujában állította fel állásait, ahol gyújtogatott és fosztogatott, nagybá-
tyám hatvan-hetven lovast választott ki a seregből és így szólt hozzám:
„Fogd őket és vonulj az ellenség ellen!" Mi vágtatva útnak indultunk, s
szembetalálkoztunk a lovasságuk előörsével; miután lándzsáinkat
megkóstoltattuk velük, szétvertük őket, s elűztük a korábban elfoglalt
helyükről. Ezután a társaink közül egy lovast küldtem atyámhoz és
nagybátyámhoz (Allah irgalmazzon nekik!), akik a sereg többi részével
és nagyszámú gyalogossal ott várakoztak, s azt üzentem: ,,Nyomuljatok
előre a gyalogosokkal, én szétvertem az ellenséget." Ők csatlakoztak
hozzám. Amikor már közel voltak, megtámadtuk az ellenséget és szét-
szórtuk őket. A lovaikkal együtt a Sárúfba3l l vetették magukat és úszva
átevickéltek azon, noha meg volt áradva. Elvonultak, mi pedig győzte­
sen tértünk haza. A nagybátyám ekkor megkérdezte tőlem: ,,Mit akartál
üzenni nekem?" Én így feleltem: ,,Üzenetet küldtem neked, mondván:
'Nyomulj előre a gyalogosokkal, mert szétvertük az ellenséget!"' ,,Kivel
üzentél nekem?", kérdezte tovább. ,,A rabszolga Radzsabbal", feleltem.
,,Helyes", válaszolta, ,,látom, hogy helyén volt az eszed, s nem vesztet-
ted el a fejed a harc miatt."

Egy másik alkalommal harcban állrunk Hamá seregével. Mahmúd

ibn ~rádzsá segítségül hívta az ellenünk való harcra fivérét, Khírkhán
ibn Qarádzsát, Humsz urát. Abban az időben terjedt el náluk az össze-
tett lándzsák viselete: egy lándzsát összeillesztettek egy másikkal, úgy-
hogy a hossza húsz vagy tizennyolc könyök (dzirác) lett. Velem szem-
ben állt az ellenség egy csapata. Én tizenöt lovast irányítottam. Az el-
lenséges csapatból, CAlwán al-CJráqí, az egyik legbátrabb lovasuk tá-
madt ránk. Már közel volt hozzánk, de látva, hogy egy tapodtat sem
mozdulunk, visszatért, maga után húzva a lándzsáját. Láttam, hogy az

310 Siháb ad-Dín Mahmúd ibn Qarádzsá (1115-1124).

311 Az al-"Ászí (Orontész) egy mellékfolyőja.
J 12 A szövegben: ;araq, a török JÍlráq (,,fegyver") átvétele.
JIJ D bi'l-;araq, H (helyesen) bi'l-bajmq.

112
mintha a földre hajított kötél lenne, amit nem képes felemelni. Én felé-
je vágtattam a lovammal, s a lándzsámmal CAlwán felé döftem. Ő azon-
ban már visszatért a társaihoz. Én is visszatértem, mert a zászlóik már a
fejem fölött lebegtek. Társaim, köztük fivérem, Bahá' ad-Dawla (Allah
irgalmazzon neki!) szembeszálltak velük és visszaűzték őket. A fegyve-
rem312 kettétört CAlwán bélelt mentéjén (kazághand). Mivel közel vol-
runk a nagybátyámhoz, ő látta ezt. Miután a harc végetért, megkérdezte
a nagybátyám: ,,Hol érte CAlwán al-CJráqít a döfésed?" ,,A hátát akartam
eltalálni", feleltem, ,,de a szél elfordította a lobogóját313, s így a lándzsa
az oldalát érte." ,,Igazad van", mondta ő, ,,ezúttal is helyén volt az
eszed."

Soha nem tapasztaltam azt, hogy atyám (Allah irgalmazzon neki!)

valamilyen harctól vagy veszélyes vállalkozástól visszatartott volna,
noha nagyon szeretett engem és sok gyengédséget és gondoskodást lát-
tam tőle. Egy alkalommal is3l4 ezt figyelhettem meg nála. Frank és
örmény lovagok voltak nálunk Sajzarban túszok gyanánt Bagdúwín-
tóJ315, a frankok királyától, Huszám ad-Dín Timurtás ibn Ílghází-
nak316 (Allah irgalmazzon neki!) járó kötelezettség fejében. Miután az
adósságukat kifizették és vissza akartak térni a földjükre, Khírkhán,
Himsz ura, elküldte néhány lovasát, hogy álljanak lesben ellenük Saj-
zaron kívül. Amikor a túszok már úton voltak, ezek előjöttek és foglyul
ejtették őket. Amikor a túszok segélykiáltása fölharsant, nagybátyám és
atyám (Allah irgalmazzon nekik 1) lóra szálltak, megálltak egy helyen, és
mindenkit, aki odajött hozzájuk, azokat utánuk küldték. Én is megér-
keztem. Atyám így szólt hozzám: ,,Kövesd őket az embereiddel, vessé-
tek rájuk magatokat és szabadítsátok ki a túszokat!" Üldözőbe vettem, s
el is értem őket csaknem egynapi vágta után. Kiszabadítottam a túszo-
kat és foglyul ejtettem néhány himszi lovast is. Ami csodálkozást váltott
ki belőlem, az atyám kifejezése volt, hogy „vessétek rájuk magatokat".

Egy másik alkalommal atyámmal együtt voltam (Allah irgalmaz-

zon neki!), amikor ő a ház belső udvarában állt. Ekkor egy nagy
kígyó dugta ki a fejét a házban lévő oszlopcsarnok boltívének a sze-

314 Az eset 1124-ben történt.

rn II. Balduin,Jeruzsálem királya ( 1118-1131 ).
31 6 Az Artuqida dinasztia tagja, Márdín és Majjáfáriqín ura (1122-1154), Id. Bos-
worch 194.

113
gélydíszénél. Az atyám meg sem mozdult, csak szemügyre vette. Én
hoztam egy létrát, ami a ház oldalánál állt, a kígyó alá támasztottam,
és fölmásztam hozzá. Atyám csak nézett engem, és nem tiltakozott.
Én elővettem az övemből egy kis kést és az alvó kígyó nyakába szúr-·
tam. Az arcom és közte egy könyöknél is kevesebb volt a távolság.
Ezután elkezdtem nyiszálni a fejét, ő közben előjött és rátekeredett
a karomra. Végül sikerült levágnom a fejét és ledobtam a a ház pad-
lójára - már nem volt benne élet.

Egyszer láttam őt másképpen cselekedni (Allah irgalmazzon ne-

ki!). Egy nap kivonultunk elejteni egy oroszlánt, amelyik a Hidnál (al-
Dzsúzr) tünt föl. Amikor odaérkeztünk, ránktámadt egy ottlévő sűrű­
ből, ahol tanyázott. Rávetette magát a lovakra, majd megállt, miköz-
ben én és a fivérem, Bahá' ad-Dawla Munqidz (Allah irgalmazzon
neki!) ott álltunk az oroszlán, s a csapat között, amelyben atyám és
nagybátyám (Allah irgalmazzon nekik!) tartózkodott néhány katoná-
val. Az oroszlán lelapult a folyószegletnél, a mellét a földhöz verdeste
és hangosan bömbölt. Én ekkor rátámadtam. Atyám (Allah irgalmaz-
zon neki!) rámkiáltott: ,,Ne menj hozzá közel, te őrült. Elkap téged!"
Én azonban beledöftem a lándzsámat, és, Allahra, nem mozdult töb-
bet a helyéről, nyomban kiadta a páráját. Ezen a napon kívül, soha
nem tapasztaltam azt, hogy atyám tiltott volna bármilyen harctól.
Allah (dícsértessék és magasztaltassék!) bölcsességének és min-
denhatóságának megfelelően a teremtményeit különböző természe-
tűnek és lelki alkatúnak teremtette: fehérnek és feketének, hosszú-
nak és rövidnek, erősnek és gyengének, bátornak és gyávának.

A sors akarata

Láttam, amint a Malik al-umará' atábég Zangí (Allah irgalmazzon

neki!) szolgálatában álló rnrkomán amírok egyik fiát eltalálta egy
nyílvessző, ám csupán egy árpaszemnyi mélyen hatolt a bőrébe.
Mégis ellankadt, a tagjaiból kiment minden erő, a szava elakadt és
elvesztette az eszméletét, holott olyan volt, mint egy oroszlán, s
aligha volt nála megtermettebb ember. Előhozták neki az orvost és a
kirurgust. Az orvos azt mondta: ,,Nincs semmi baja, de ha még
egyszer megsebesül, meg fog halni." Az illető megnyugodott, újra

JI 7 Sza//. Hitei kommentárja szerint (135, n.9) a szíriai nyelvhasználatban az aszad

114
lóra szállt, s úgy viselkedett, mint korábban. Hamarosan azonban
újabb nyílvessző találta el, aminek a sebe ugyan még jelentékte-
lenebb és ártalmatlanabb volt, mint az előzőé, de mégis belehalt.

Hasonlót tapasztaltam én is. Volt nálunk Sajzarban két fivér, aki-

ket Banú Madzsádzsúnak neveztek. Az egyiknek a neve Abú'l-
Madzs, a másiknak Mahászin (vagy Muhászin) volt. Ők ketten a
Hídi Malmot bérelcék nyolcszáz dinárért. A malom mellett volt egy
mészárszék, ahol a város hentesei vágták le a juhokat; itt a levágott
állatok vérnyomai odavonzották a lódarazsakat. Egy nap Mahászin a
malomba menet, itt haladt el. Megcsípte egy lódarázs, s ezután meg-
bénult, egy szót sem tudott kiejteni, s már a halál torkában volt. Így
maradt egy ideig, mígnem magához tért. Ekkor egy ideig távol
maradt a malomtól. Fivére, Abú'l-Madzs azonban szemrehányáso-
kat tett neki, mondván: ,,Fivérem! Ez a malom nyocszáz dináronkban
van, s te nem törődsz vele és felé sem nézel. Maholnap nem tudjuk
fizetni a bérleti díjat és a börtönben fogunk elpusztulni." Mahászin
így felelt neki: ,,Te azt akarod, hogy egy másik lódarázs csípjen meg
és öljön meg engem." Másnap reggel indult a malomba, megcsípte
egy darázs és meghalt. A legcsekélyebb dolog is halálos lehet, ha a
kijelölt idő letelt. A jó omen előbbrevaló a logikánál.

Oroszlánkalandok

Hasonló eset történt, amikor fölbukkant nálunk Sajzar területén

egy vadállat317. Kilovagoltunk oda, és láttuk, hogy Szábiq ibn Watt-
háb Ibn Mahmúd ibn Szálih amír egy rabszolgája, akit Sammásznak
neveztek, ott legelteti a lovát. A nagybátyám megkérdezte tőle: ,,Hol
van az oroszlán?" ,,Abban a bozótosban", felelte az. ,,Eredj oda előt­
tem!", parancsolta a nagybátyám. A szolga megkérdezte: ,,Azt aka-
rod, hogy az oroszlán előjöjjön és megragadjon engem?" Mégis elin-
dult előtte. Az oroszlán ekkor előjött, mintha csak Sammász miatt
küldetett volna el; mindenki más közül őt ragadta meg és végzett
vele. Az oroszlánnal utána végeztek.

Olyasmiket tapasztaltam az oroszlánokkal kapcsolatban, amikre

nem gondoltam volna. Nem hittem volna, hogy az oroszlánok is

(.,oroszlán") szinonímája.

115
olyanok, mint emberek: van köztük bátor és van gyáva is. Ezt pél-
dázza a következő történet:
Egy nap vágtatva igyekezett hozzánk a csikós3 18, s jelentette:
„A Tall at-Tulúl-i bozótosban három oroszlán (sibát; tanyázik. Mi
lóra pattantunk és indultunk oda. Valóban, ott volt egy nőstény
oroszlán, mögötte két hímoroszlánnal. Amint körbecserkésztük a
bozótost, a nőstényoroszlán előjött. Rátámadt az emberekre, ám hir-
telen megállt. Ekkor a fivérem, Bahá' ad-Dín Abú'l-Ghajth Munqidz
(Allah irgalmazzon neki!) megrohamozta, s egy lándzsadöféssel vég-
zett vele. A lándzsája széttört a testében.
Ekkor visszatértünk a bozótoshoz. Az egyik hímoroszlán előjött
és megkergette a lovakat. Én és a fivérem, Bahá' ad-Dawla ekkor
úgy helyezkedtünk el, hogy az útjában álljunk, amikor visszatér a
lovak üldözéséből. Az oroszlánokat ugyanis az jellemzi, hogyha
elhagynak egy helyet, akkor minden bizonnyal visszatérnek ugyan-
oda. A lovainkat farral fordítottuk feléje, s a lándzsákat is az ő
irányába szegeztük, mert meg voltunk győződve, hogy minket vesz
célba, s ekkor átdöfjük a lándzsákkal és végzünk vele. Ám legna-
gyobb meglepetésünkre, szélvészként iramodott el mellettünk egyik
társunk, Szacd Alláh as-Sajbání felé, akinek a lovát leverte a lábáról,
s az a földre zuhant. Én ekkor a lándzsámmal éppen a teste közepén
keresztüldöftem, s azon nyomban kiszenvedett.
Ekkor a harmadik oroszlán felé fordultunk. Kíséretünkben volt
vagy húsz gyalogos, kiváló örmény íjjászok. A harmadik oroszlán, a
legnagyobb közülük, ekkor előjött, lassú léptekkel. Az örmények
nyílzáporral fogadták őt. Én az örmények mellett álltam, várva,
hogy rájuk támad, megragad egyet közülük, s én akkor átdöföm őt.
Ám ő csak ment tovább, s valahányszor eltalálta egy nyílvessző,
üvöltött egyet, s csapkodott a farkával. Én közben azt mondogattam
magamban: ,,most fog támadni". Ám ő ismét ment tovább, egészen
addig, amíg élettelenül a földre zuhant. Olyasvalamit láttam ettől az
oroszlántól, amit nem gondoltam volna.

318 Az eredetiben: dzsúbán al-khajl. A dzníbán a perzsa csobán (,,pásztor") szó átvétele
(Id. Steingass 401 ). A szót több szláv nyelv is átvette „juhász", ,,pásztor" jelentésben,
Id. Lokotsch n.433. Föltehetően a mégJókainál is szerepló zsupán szavunk, továbbá a
magyaros formát öltött ispán szavunk is erre megy vissza, Id. történeti elemzését Bán
P. (szerk.), Magyar történelmi fogalomtár (Budapest, Gondolat, 1989), s.v. ispán.
319 A történet Uszáma első damaszkuszi tartózkodása idején (1138-1144) esett meg.
320 A damaszkuszi Búridák wazfrja, Uszáma pártfogója (megh.! 149. augusztus 30-án).

116
 Később még ennél is bámulatraméltóbb dolgot tapasztaltam az
oroszlánnal kapcsolatban. 319
Volt Damaszkuszban egy oroszlánkölyök, amelyet egy oroszlán-
idomár (szabbá') nevelt föl, amíg nagy nem lett, s ekkor lovakra jött
meg az étvágya, s ezzel kárt okozott az embereknek. Mucin ad-Dín
amímak320 (Allah irgalmazzon neki!) jelentették az én jelenlétem-
ben: ,,Ez az oroszlán ártalmára van az embereknek, a lovak meg-
bokrosodnak miatta, ha ő az úton van." Az oroszlán éjjel-nappal ott
szokott lenni egy kőpadon, közel l\foCín ad-Dín házához. Az amír
így szólt: ,,Szóljatok az oroszlánidomárnak, hogy hozza ide!" A kony-
hafőnöknek321 pedig azt mondta: ,,Keríts elő egy kost a konyhának
szánt levágandó állatok közül, s hagyd itt a ház belső udvarán, hogy
megnézhessük, hogyan marcangolja szét őt az oroszlán!" A konyha-
főnök oda is hozta a kost az udvarra.Jött az oroszlánidomár is, s vele
az oroszlán. Mihelyt meglátta kos az oroszlánt, akinek a nyakáról
közben az idomár leoldotta a láncot, rárohant és döfködni kezdte.
Az oroszlán futásra vette a dolgot, s a medence körül szedte a lábát,
miközben a kos üldözte őt és döfködte. Mi közben a hasunkat fogtuk
a nevetéstől. Mucín ad-Dín amírígy szólt: ,,Ez az oroszlán baljós elő­
jelt hordoz (manhúsz). Vigyétek ki, öljétek meg, nyúzzátok meg és
hozzátok a bőrét ide!" Végeztek is vele és megnyúzták. A kost pedig
mentesítették a levágástól.

Az oroszlánokkal kapcsolatos csodálatos dolgokhoz tartozik a

következő eset is:
Fölbukkant egy oroszlán nálunk, Sajzar vidékén. Mi kivonultunk
ellene, sajzari gyalogos nép kiséretében. Köztük volt al-Mucabbad egy
rabszolgája, akinek a hegylakók engedelmeskedtek és akit csaknem
istenként tiszteltek.322 Ezzel a szolgával volt egy kutya. Az oroszlán
rárontott a lovakra, amelyek megbokrosodva vágtattak el előle. Az
oroszlán ekkor a gyalogosokra támadt, megragadta ezt a szolgát és tér-
dével a földhöz szorította. Ekkor a kutya az oroszlán hátára ugrott, mire

321 A szövegben: khwán-szalár, a perzsa khwán-szálár(,,szakács") átvétele (Steingass 481 ).

322 D MuqaJjid alakját (,,aki megbilincsel", ,,aki leír, rögzít, regisztrál", p. 80) H émendálja
(p.107) Mu<abbadra (,,istenként tisztelt"). A megfogalmazásból kivehetően több, mint való-
színűen a nizárita úzmá'ílijja, a keresztesektől asszasszinoknak nevezett szekta (a konárs
muszlim forrásokban az elnevezésük: ta'lími;ja = ,,a tanítás hívei"; bátinijja = ,,a belső
igazság hívei"; fidá'ijja = ,,az önfeláldozók") szíriai vezetőjéről van szó. A szektaképződés
mögött eredetileg egy utódlással kapcsolatos vita állt al-Muszranszir bi'lláh Fátimida kali-

117
az otthagyta az embert és visszatért a bozótosba. Ez a szolga atyám
(Allah irgalmazzon neki!) elé járult és nevetve jelentette neki: ,,Uram!
Az életedre esküszöm, hogy nem sebesített meg és nem tett bennem
kárt." Az oroszlánt ezután megölték. A szolga visszatért a városba, de
még azon az éjszakán meghalt. Nem azért, mert valamilyen sebet ka-
pott volna, hanem mert megállt a szíve. Azóta is gyakran csodálkozom,
hogyan támadt rá az a kutya az oroszlánra, hiszen minden állat mene-
kül az oroszlán elől és igyekszik elkerülni azt.

Egy ízben láttam, hogy egy oroszlánfejet hoztak az egyik házunkba.

Amikor a macskák megpillantották azt, elmenekültek a házból, és le-
vetették magukat a tetőkről, noha soha előtte nem láttak még oroszlánt.
Amikor szokás szerint az oroszlánt megnyúztuk, és a tetemét lehajítot-
tuk a várból a bástya aljára, akkor sem a kutyák, sem a madarak nem
közelítették azt meg. Amikor a hollók323 megpillantották a húst, le-
ereszkedtek hozzá, ám amikor már közel voltak hozzá, károgni kezdtek
és elrepültek. Milyen hasonlatos az állatoknak az oroszlántól való tisz-
teletteljes félelme (hajba) ahhoz, ahogyan a madarak tartanak a sastól.
Ha egy csirke megpillant egy sast, amelyet még addig nem látott, akkor
is riadtan csipogva elmenekül. Allah (magasztaltassék!) plántálta bele az
állatok szívébe a tiszteletteljes félelmet ettől a két állattól.

fo és imám (megh.109+) halála után akik legidfoebb fiát és annak leszármazottait tekin-
tették törvényes imámoknak, azokat nevezték nizáritáknak. Ennek az irányzatnak volt
legtekintélyesebb képl'iselője az iráni Haszan-e Szabbáh (arab formája: al-Haszan ibn asz-
Szabbáh), aki hamarosan megszervezte az iráni és a szíriai nizárijját mint politikai és val-
lási hatalmi tényezőt a Káspi-tenger déli részén lévő bevehetetlen Alamútral mint
központtal. A kor fontos politikai tényezőjeként több mint l 50 évig álltak fenn, s a mon-
golok töhh éves ostroma vetett véget uralmuknak l 256-ban. A szekta jelentősen meg-
gyengülve továbbra is fönnmaradt, s jelentős missziós tevékenységet fejtett ki, különösen
Indiában (ott, Pandzsábban és Gudzsarátban Khódzsa'k néven máig fennmaradtak). A szek-
ta központja a 19. században átkerült Európába, ahol különösen Aghá Khán vezetésével
több mint 25 országban terjedt el. :\ szektáról közismerten már a keresztesek számos
tél'hitet terjesztettek el, amik Marca Polo beszámolója révén (ő a mongol pusztítás urán
járr ott) közhelyek gyanánt csapódtak le az európai közvélekedésben (ezt erősítették Sil-
vesrre de Sacy és]. Hammer-Purgsrall velük foglalkozó ugyancsak negatív beállítású dol-
gozatai is, amelyek a 19. sz. első felében íródtak); eszerint a 12-20 esztendős adeprusokat
valóságos „agymosás" révén indoktrinálták volna, drogok fölhasználásával (innen az ellen-
séges féltől rájukragasztott né\-, az asszaszin, ami a hasísíjjúnból ered), s a paradicsomi
gyönyörök előzetes megízlelésével. Mindebből valójában az öngyilkos merényletek
igazak (az áldozatok közé tartozott a mindenható Szaldzsúq wazír, Nizám al-!v!ulk, a
fivére és a fia, majd Szultán Malik sáh, a Fátimida al-Muszrackí fia, aki megölette Nizárr,
két cabbászida kalifa, számos keresztes előkelőség, így Montferrati Konrád, Jeruzsálem

118
 Ha már az oroszlánokról esik szú, íme egy másik történet:
A társaink között volt két fivér, akiket Banú'r-Rucámnak
neveztek. Gyalogosok voltak, akik Sajzar és al-Ládziqijja között té-
rültek-fordultak az írásos üzenetekkel a két nagybátyám között. al-
Ládziqijja annak idején nagybátyám, c1zz ad-Dawla Abú'I-Murhaf
Naszr3 24 uralma alatt állt és ott tartózkodott fivére, CJzz ad-Dín
Abú'l-CAszákir Szultán (Allah irgalmazzon mindkettőjüknek!). A két
levélhordó fivér mesélte a következőt:
,,Elhagytuk al-Ládziqijját és lefelé tekintettünk az CAqabat al-
Mandán - ez egy magas hágó (caqaba), amelyről belátni az alatta el-
terülő síkságot. Megpillantottunk egy oroszlánt, amely ott hevert a
hágó alatti folyó partján. Nem hagytuk el a helyünket, mivel az
oroszlántól való félelmünkben nem mertünk leereszkedni. Ekkor
fölfedeztünk egy közeledő embert. Elkezdtünk kiabálni és a ruháin-
kat lebegtettük neki, hogy figyelmeztessük az oroszlánra, de nem
hallott meg minket. Kifeszítette az ijját, ráhelyezett egy nyílvesszőt
és haladt tovább. Ekkor megpillantotta őt az oroszlán és ráugrott, ám
az ember rálőtt, és pontosan a szívébe találva, végzett vele. Odament
hozzá és megadta a kegyelemdöfést. Kivette aztán a nyílvesszőjét,
majd odament a folyóhoz, kilépett a cipőjébőJ325, levetette a ruháit,
s belelépett a vízbe, hogy megfürödjön. Aztán kijött a vízből, s újra

királya; Szaláh ad-Dín ellen több sikenelen merényletet követtek el, stb). Néhány fontos
munka róluk: a szektát in statu nascendi mutatja be al-Ghazálí polemikus írása a Kitáb jádá'ih
al-bátini;j'a, amelyet 1094-95-ben ín al-Musztazhir kalifa számára: I. Goldziher, Streitschrift
des Ghazálí gegen die Bátinijja-Sekte, Leiden, EJ. Brill, 1916; a szakirodalomból Id. l'vlarshall
G.S. Hodgson, The Order ofAssassins: the Struggle of the Early Nizan' Ismá' ifis against the lslamic
World (The Hague, Mouton, 1955 - ez máig a legjobb feldolgozás kiváló forráselemzés-
sel); ugyanő ína a Cambridge History of!nm 5. kötetében ( The Sal;iiq a11d Mongol Periods. e<l.
J.A. Boyle, Cambridge, CUP, 1968) a „The Ismá'ílí Srate" fejezetet (pp.+22-+82); B. Lewis,
The Assassins. A Radical Sect in Is!t1111 (London, Weidenfels and l\icolson, 1967, több után-
nyomás); EI2, s.v. Nizáriyya, VIll:84 - Azim Nanji; fontos tanulmányok találhatók a F.
Dafi:ari által kiadott kötetben: Medieval Isma'ili History and Thoughtc. kötetben (Cambridge,
CUP, 1996, Id. a nos. 10-16 tanulmányokat, pp. 181-297). Marco Polo beszámolója az Első
Könyv 23-25 fejezeteiben található, Id. Marco Polo utazásai, ford. Vajda E., Budapest,
Gondolat, 1963, 83-87). Az „asszasszin legendákról" Id. F. Dafi:ari, The Assassin Legends.
iHyths ofthe lsma'i/is(London, I.B. Tauris, 1995).
-12 3 D 'iqbán (,,sasok") olvasatát (p.80) H qíqánra (,,hollók") émendálja (p.108).
324 Mursid (Uszáma atyja) és Szultán, idősebb fivére, aki atyjukat, Szadíd al-Mulk CA!ít
1082 októberében vagy novemberében követte Sajzar és függőségei élén, s uralkodott
haláláig, 1098-ig. Mivel fiúutóda nem volt, öccse, Uszáma atyja követte volna az
uralomban, ő azonban lemondott öccse, CJzz ad-Dín Abú'l-cAszákir Szultán javára.
325 Zurbtíl (variáns: zarbún): a Konstantinápolyban elterjedt (Konsztanrinosz Porphüroge-

119
felöltötte a ruháit. Mi közben szemmel tartottuk őt. Ezután a haját
rázta, hogy megszárítsa a víztől, majd felvette az egyik cipőjét és az
egyik oldalára támaszkodott. Így maradt sokáig ebben a helyzetben.
Mi azt mondogattuk: ,,Allahra! Nem hibázott az előbb, de kinek hen-
ceg most?" Leereszkedtünk hozzá, míg ő ugyanabban a helyzetben
maradt. Ekkor fölfedeztük, hogy nincs benne élet, ám föl nem fog-
hattuk, hogy mi érte őt. Levettük a cipőjét a lábáról, s lám, abban egy
kis skorpió volt, amely megmarta őt a nagy lábujján, s nyomban
meghalt. Elámultunk ezen a hősön, aki végzett az oroszlánnal, s az-
tán megölte őt egy ujjnagyságú skorpió. Magasztaltassék a minden-
ható Allah, aki beteljesíti akaratát teremtményein."

Folytatom. Oly sok alkalommal szálltam szembe az oroszlánokkal,

hogy számukat sem tudom. Számosat megöltem közülük, amikor
egyedül végeztem velük, s voltak olyanok, amelyeket másokkal együtt
ejtettem el. Ezáltal oly sok tapasztalatot szereztem az oroszlánokról, s a
velük való küzdelemről, ami senki másról nem mondható el. Így példá-
ul tudom, hogy az oroszlán, a többi állathoz hasonlóan, fél az embertől,
s menekül előle. Az oroszlán figyelmetlen és szellemileg rest (balah),
mindaddig, amíg nem sebesül meg, mert akkor válik igazi oroszlánná.
Akkor valóban félni kell tőle. Ha egy erdőből vagy bozótosból előjön,
hogy lovasokra326 támadjon, akkor vissza kell térnie abba a bozótosba,
ahonnan kijött - még akkor is ha tűz lenne az útjában.3 27 Én erre az
ismeretre a saját tapasztalatomból tettem szert. Ha lovasokra támadt,
akkor a visszaútjában álltam meg, feltéve, ha nem kapott sebet. Amikor
visszafelé haladt, hagytam, hogy elhaladjon mellettem, s akkor használ-
tam ellene a lándzsámat és végeztem vele.

nétosznál is szereplő) szerboula szó átvétele. Dozy (Supplément. 1:584) a servus (.rabszolga")
szóból származtatja (utal rá, hogy a spanyol servilla = .cipőfajta" is a serva szóból ered), s
valóban, eredetileg a szolgák használták (az Ezerey;yéjszakaoan többször is előfordul ilyen
kontextusban). Újabb időkben jelentválrozással a falusi sa;khok lábbelijét nevezték így.
J26 A szövegben szereplő kha;l jelent „lovakat" is (kollektívumban) és „lovasokat" is
(Id. Lane, 11:835). A Korán 17:64-ben az utóbbi értelemben szerepel (.és támadj rájuk
a lovasságoddal és a gyalogságoddal").
Jn llitti 139, n.16 jegyzi meg, hogy az arabok hiedelme szerint a tűz távoltartja az
oroszlánokat, s a sivatagban is tűzet gyújtanak a tábor körül (ennek neve: nár al-aszad
= ,,oroszlánrüz").
J28 Hamától északnyugatra fekvő falu.
329 Q!ma (másik elnevezése: bá'): négy kanonikus öl = 199,5cm vagyis kereken 2m,
a mérföld ezred része (Id. Hinz 54 ).

120
 Leopárdkalandok

A leopárdokkal a küzdelem sokkal bajosabb, mint az oroszlánok

ellen, mivel ők gyorsabbak és messzebb ugranak. Emellett még bebúj-
nak a barlangokba és a hasadékokba, mint a hiénák, míg az oroszlánok
csak az erdőkben és a bozótosokban találhatók.
Egy ízben fölbukkant nálunk egy leopárd egy Mucarzaf nevű
faluban 328, amely Sajzar területéhez tartozik. Nagybátyám, CJzz ad-Dín
(Allah irgalmazzon neki!) kilovagolt hozzá, s elküldött értem egy lovast,
mert én ekkor egy személyes ügyben lovagoltam el, hogy mondja
nekem: ,,kövess engem Mucarzafba!" Én csatlakoztam hozzá, és eljutot-
tunk arra a helyre, ahol úgy gondolták, hogy a leopárd ott található. Ám
nem fedeztük fel őt. Ott volt egy gödör. Leszálltam a lovamról, s lete-
lepedtem a gödör bejáratához, lándzsával a kezemben. A gödör csak
egy ölnyi3 29 lehetett, s az oldalán rés volt, akkora mint egy rókalyuk.
Megforgattam a lándzsámat ebben a gödörben található résben, s ekkor
a leopárd kidugta a fejét a résből, hogy megragadja a lándzsát. Miután
megbizonyosodtunk, hogy azon a helyen található, néhány társam oda-
jött hozzám. Egyikük a lándzsával megdöfködte a helyet, hogyha kijön-
ne, úgy a másikunk beleszúrhassa a lándzsáját. Akárhányszor ki akart
mászni a leopárd a gödörből, beledöftük a lándzsáinkat, amíg ki nem
múlt. Nagytestű állat volt, ám annyi állatot falt föl a faluból, hogy
képtelen volt védekezni. Az állatok közül egyedül a leopárd tud fel-
ugrani negyven könyöknyit330_
A hunáki331 templomban volt egy ablak negyven könyök magas-
ságban. Délidőben egy leopárd szokott odajönni, felugrott oda, s ott
szunyókált naplementéig, amikoris leugott onnan és ment az útjára.

llO Dzirác. Az iszlámon belül rendkívül változó hosszmérték (Id. Hinz 55-62). Alapja
a 861-ből származó - Róda szigetén található - régi Nílusmérő egysége. Ez K.A.C.
Creswell számítása szerint 54,04cm„ Néhány „könyök"mérték: az egyiptomi „gyakor-
lati könyök" 66,5cm; a „közönséges könyök" 54,04cm; a levantei kereskedelemben
használatos un. ,,pik" könyök városról városra különbözött (Kairóban: 58,187cm;
Damaszkuszban: 63,035cm; Aleppóban: 67,9cm, stb). Uszáma adatát, a 20-25m magas-
ságot a következő történet hitelesíti. Brehm adatai (Az álliltok világil, Budapest, Kassák
Kiadó, 1993, IV:235-245) sok vonatkozásban megerősítik Uszáma adatait (nehezen
vadászhatósága, ügyes elrejtőzése, stb ), a leopárd elképesztő magasra ugrását Brehm
nem említi.
l3l Macarrat an-Nucmánt védő erődítmény (Id. Jáqút, Mucdzsilm, II:309sq).
Az erődötJáqút közlése szerint CAbd Alláh ibn Táhir rombolta le a.H.209/824-25-
ben.

121
Annak idején Hunák hűbérura (muqtaf) egy frank lovag volt, akit
Szír Adamnak neveztek, a frank ördögfajzatok egyike. Elmondták
neki a leopárd történetét, mire azt mondta: ,,Ha látjátok őt, értesít-
setek engem!" A leopárd szokása szerint eljött és felugrott az ablakra.
Az egyik fal/áh jött is, hogy közölje a hírt Szír Adammal. Az felöltötte
a páncélját, lóra ült, pajzsot és lándzsát ragadott és odament az erőd­
höz, amely romokban állt. Egyedül egy fala állt, rajta az ablak. Ami-
kor a leopárd meglátta, ráugrott az ablakról a lován ülő frankra, el-
törte a hátát, megölte őt és elment. Hunák falláhjai ezért elnevezték
őt „a szent háborút folytató leopárdnak".
A leopárd sajátosságai közé tartozik az, hogyha megsebesít egy
embert, s egy egér rápisil a sebre, akkor az illető meghal. Nehéz visz-
szatartani az egeret attól, akit a leopárd megsebesít. Előfordul, hogy
egy ágyat készítenek neki, a vizen úsztatják, s köré macskákat kötöz-
nek az egértől való félelem miatt.
A leopárd nem szokik hozzá az emberekhez és nem lehet meg-
szelídíteni. Egy alkalommal áthaladtam Haifa tengerparti váro-
sán332, ami a frankokhoz tartozik. Az egyik frank megkérdezte
tőlem: ,,Akarsz venni tőlem egy kiváló csítár333?'' ,,Igen", feleltem. Ő
akkor előhozott egy leopárdot, amit ő nevelt föl, s már akkora volt,
mint egy kutya. ,,Nem", mondtam neki, ,,ez nem való nekem, ez egy
leopárd, nem pedig csíra." Mindazonáltal elcsodálkoztam a leopárd
szelídségén, s azon, ahogy a frankkal viselkedett.
A leopárd és a csíra között az a különbség, hogy az előbbi pofája
hosszú, mint a kutyáé, a szeme kék, míg a csíra pofája kerek és a
szeme fekete.

332 \;száma l 1+0-3 között több alkalommal tartózkodott Haifában, kihasználva a ke-
resztesek és a damaszkuszi amír közötti fegyverszünetet.
333 A szövegben: fahd, ami éppúgy jelent „hiúzt", mint „csírát" (cheerah) és „párducot"
(Id. hozzá Dozy, Supplémeut, Il:293). Lane, VI: 2452 azt a vonatkozást emeli ki, hogy
olyan állatról van szó, amellyel vadásznak. Brehmnél ( IV:316-324) ez a „vadász-
gepárd" (acino1;yx guttatus).
334 D olvasatát ( 'ad/= ,,igazság") H 'idlre (,,zsák") émendálja.
335 Az Anszárijja hegység nyúlványában lévő erődítmény, Sajzartól délnyugatra,
Hamáról nyugatra. Noha II. Bohemund 1129-ben elfoglalta, uralma rövid ideig tar-
tott, s 1133-ban már a sajzari umírsógorának a birtokában volt.
JJ6 Az arab szövegben: madzslisz, ami szószerint az „ülés helye", tehát „ülésterem", <le
„társas összejövetel", mai szóval: ,,parti" is. A klasszikus iszlámban a társas érintkezés
sokféle formájának színhelyét és lefolyását jelentette. Egy figyelemreméltő
gyűjteményes kötet számot ad néhány formájáról: Hava Lazarus-Yafeh - ;\fark R.

122
 Egy halabi ember egyszer fogott egy leopárdot, s egy zsákban334
elvitte al-Qadmúsz335 urához - az erődöt a Banú Muhriz egy tagja
uralta. Az utóbbi akkor éppen iszogatott. A halabi ember kinyitotta a
zsákot, s a leopárd rárontott azokra, akik a vcndégségben336 jelen vol-
tak. Ami az amírt illeti, ő a toronyban egy ablaknál ült. Belépett oda és
magára zárta az ajtót. A leopárd pedig körülrohant a házban, néhány
embert megölt, másokat megsebesített, míg végül végezni tudtak vele.

Én magam ugyan nem láttam, de hallottam arról, hogy az orosz-

lánok között létezik a tigrisfajta337. Én ezt nem akartam elhinni,
amíg as-Sajkh al-imám Huddzsat ad-Dín Abú Hásim Muhammad ibn
Muhammad ibn Zafar338 (Allah irgalmazzon neki!) nem mesélte el
nekem a következőt:
,,Utazást tettem Maghribba. Velem volt atyám egy koros rab-
szolgája, aki sokat volt már úton és sokmindent tapasztalt. Kifogy-
tunk a magunkkal hozott vízből, s ugyancsak megszomjaztunk. Nem
volt harmadik társunk, csak mi ketten voltunk, két jófajtájú tevén.
Az utunkon egy vízlelő helyhez értünk, ám ott egy alvó tigrisre
akadtunk. Mi visszahúzódtunk. A társam ezután leszállt a tevéjéről,
s odaadta nekem a gyeplőjét. Fogta a kardját, a pajzsát és a velünk
lévő vizestömlőt, s így szólt hozzám: ,,Vigyázz a teve fejére!" Azzal
indult a víz felé. Amikor a tigris meglátta őt, felállt, s feléje fordulva
ugrott egyet, ám elhaladt mellette. Hangosan morgott, mire a köly-
kei fölserkentek és futva csatlakoztak hozzá. Ő aztán nem állta el az
utunkat és nem okozott semmi kárt bennünk. Ittunk ezután, elláttuk
magunkat vízzel és folytattuk utunkat."

Cohcn - Sasson Somekh - Sidney H. Grilfith (Eds), Tht Ma;lir. lnterreligio11s E11co1m-
ters in Medieval Islam (Wiesbaden, Harrassowitz Verlag, 1999).
337 Babar, a perzsa babr kölcsönszava (ld. Burhdn-i qáti', 1:2 31; Steingass 156). Qazwíní
(c.1203-1283) ,,csodás" természetrajzának a cíkkszava megtelelően mutatja, hogy Uszá-
ma őszintén elismert tudatlansága kellően indokolt v~lt. Íme a korabeli hiedelem a tig-
risről: ,,Indiai állat, amely erősebb az oroszlánnál. Közte és az oroszlán között ellen-
ségesség dúl. Ha a tigris a leopárdot megtámadja, akkor az oroszlán segíti az utóbbit.
A skorpió és a tigris között barátság van, előfordul, hogy a skorpió a tigris bundájában
telepszik meg. al-Dzsáhiz beszámolója szerint ha a tigrisen dühöngés vesz erőt, akkor
minden vadállat fél tőle. Ha megbetegszik és kutyát eszik, akkor elmúlik a baja. Ha
megöregszik, akkor a farkassal ellentétben, nem támad az emberre. Ha a nőstény tigris
kölykedzik, akkor a gyík megeszi a kölykét." ('Adzsá'ib al-makhlúqát 384).
338 Neves, sziciliai eredetű vallástudós, akivel Uszáma Halabban vagy Hamában
találkozott 115 5-ben. 1169-ben halt meg.

123
 Ezt mesélte el nekem (Allah irgalmazzon neki!), aki hitében és
tudományában a legjobb muszlimokhoz tartozott.

Hogyan ostromolták meg Sajzart a bizánciak?

A sors csodálatos elrendelései közé tartozik a következő:

Amikor a bizánciak (ar-Rúm) megtámadták Sajzart 532-ben339,
félelmetes kőhajító gépeket (madzsáníq) állítottak föl, amiket az
országukból hoztak magukkal, hogy köveket340 hajítsanak. E faltörő
gépek kövei sokkal messzebbre szálltak, mint amennyire a nyílvesz-
sző repül, s 20-25 ratJ34I súlyú köveket is elhajítottak.
Egy alkalommal egy széles malomkövet342 lőttek ki egy bará-
tom,Júszuf ibn Abí'l-Ghuráb (Allah irgalmazzon neki!) házára. Ez az
egyetlen kő szétrombolta a házat a tetejétől az aljáig.
Az amír házában a toronyban állt egy lándzsa, amin egy zászló
volt kitűzve. Ha bárki a várba akart menni, akkor alatta haladt el.
Egy katapult kőlövedéke eltalálta a dárdát és széttörte a közepén. A
letört rész, amelyen a lándzsahegy volt, leesett az útra, éppen akkor,
amikor egyik társunk haladt el ott. A dárdahegy a fele dárdával ab-
ból a magasságból belefúródott a kulcscsontjába, s átmenve rajta, a
földben állt meg. Meg is ölte őt.
Khutlukh, atyám (Allah irgalmazzon neki!) egyik mamlúkja
mondta el nekem a következőt:
„A bizánciak ostroma idején ott ültünk a vár előcsarnokában, teljes
felszerelésünkkel és kardjainkkal, amikor egy öregember jött futva hoz-
zánk és jelentette: ,,Muszlimok! A háremetek! A bizánciak behatoltak a
városba!" Fogrok a kardunkat és indultunk kifelé. Fölfedeztük, hogy a

339 1138-ban. Erről az ostromról szót ejtett Uszáma visszaemlékezései elején. Az

ostrom (Ióannész Komnénosz bizánci császár vezette) 1138. április 29-én kezdődött.
A sikerrel kecsegtető ostromot a császár 23-24 nap után váratlanul abbahagyta és
elvonult. Ennek oka talán az lehett,tt, hogy hírek jöttek muszlim szövetséges csapatok
jöveteléről (Zangí és Fakhr ad-Dín Qará Arszlán vezetésével), továbbá Uszáma nagy-
bátyja bizonyos összeget is adott az elvonulás fejében.
340 Itt D eredeti olvasata (naqal = ,,kőtörmelék", ,,terméskő", "nyers bányakő") jobb-
nak látszik mint 1-1 javaslata (thaql = "súly").
341 A ratl (a görög litronból, a középkori Európában mint rotolo) a leginkább használt
arab súlymérték (Id. hozzá: Hinz 27-33) a különböző helyeken és időben eltérő
súllyal. Mekkában a korai időkben: 1,5kg, ám a 16. században már csak 406.25g;
ugyanakkor l'l'ledinában 609.375g; Jemenben: 406.25g; Egyiptomban az cabbászida
korban: 300g, ám a Fátimidák korában: 437.2067g.

124
bizánciak fölfelé kúsznak azon a résen keresztül, amit a katapultok tör-
tek a falban. Mi, kard csapásokat mérve rájuk, megfutamítottuk, és üldö-
zőbe vettük őket, amíg a társaikhoz nem űztük őket. Ekkor visszatér-
tünk, és szétszóródtunk. Én azzal az öreggel maradtam, aki felriasztott
minket. Ő ott állt, arccal a falnak fordult és vizelt. Én elfordultam tőle,
de kisvártatva esés343 zaját hallottam. Megfordultam, s lám az öreg fejét
eltalálta a balliszta egy köve, szétmorzsolta azt, odatapasztotta a falhoz,
s az agyveleje ott folyt lefelé a falon. Én odébbvittem őt, elmondtuk
fölötte a halotti imát, s nyomban eltemettük. Allah irgalmazzon neki.
Egy balliszta lövedéke eltalálta egyik társunkat és eltörte a lábát.
Elszállították őt a nagybátyám elé, aki akkor a vár előcsarnokában
ült. Ő kiadta a parancsot: ,,Hozzátok ide a csontkovácsot (mudzsab-
bir)!". Volt Sajzarban egy kézmíves, akit Jahjának, a csontkovácsnak
neveztek. Ő megjelent, s letelepedett a vár kapuján kívüleső fedél
alatt, hogy helyretegye a lábát. Ekkor a lábatörött embert eltalálta
egy lövedék a fején és szétzúzta azt. A csontkovács belépett a csar-
nokba. A nagybátyám így szólt hozzá:"Milyen gyorsan helyreigazí-
tottad a lábát!" ,,Uram!, felelte az, ,,jött egy második lövedék és szük-
ségtelenné tette a helyreigazítást."

A frankok menete Damaszkusz ellen

Az elrendelt időkben és életekben kiteljesedő isteni akaratot pél-

dázza a következő történet:
A frankok (Allah hagyja őket cserben!) egyhangúlag meg-
egyeztek abban, hogy Damaszkusz ellen vonulnak és beveszik azt.
Nagyszámú sereg gyűlt össze344; csatlakozott hozzájuk ar-

342 D olvasata (th11qqilat fawqa ="ránehezedett") helyett H émendációja látszik jobb-

nak: bi-qalb qúfá. Az utóbbi szó Dozy ( S11pplément, Il:427) meghatározása szerint: ,,feke-
te, lyukacsos kő, ami Aleppo környékén található, s amiből malomköveket készítenek".
343 Deredeti olvasata, a wahi;j'a (p.84)itt jobbnak látszik, mint l-l émcndálása (w11dzs-
b11, p.114)). A wahi;ja „esés" értelméhez Id. Dozy, S11pplément, 11:798.
344 Az 1113. évi hadjáratról van szó, amelyet 1. Balduin, Jeruzsálem királya vezetett
(Id. hozzá: Runciman 158-168. 336-360; Mayer 44-46, 50-52, 61-64, 68-73; LM, s.v.
Bald11in l, 1:1366 -S. Schein). Az utóbbi Bouillon Gottfriednek, Alsó Lotharingia
hercegének a fivére volt, aki Jeruzsálem elfoglalása után (1099. július 19) mint advo-
cat11s sancti sepulchri a város első keresztes uralkodója lett (Id. hozzá: Runciman 120-6,
132-5, 143-6, 226-232,234-247; Mayer 43-4;, 55-63; LM, s.v. Gottfried v. Bouillon,
IV: 1598-1600 - G. Desoy). Balduin már 1098. márciusában Edessza őrgrófja lett - ez
volt az első keresztes fejedelemség. Amikor Bouillon Gottfried 1100. július 18-án

125
Ruhá345 és Tall Basír346 ura, továbbá Antákija ura. Ahogy vonultak
Damaszkusz ellen, Antákija ura támadást intézett Sajzar ellen. Már
alkudoztak egymás között Damaszkusz házaira, fürdőire és vásár-
csarnokaira347, s a polgárok348 megvásárolták azokat és kifizették az
árukat. Nem volt ugyanis bennük semmi kétség, hogy elfoglalják és
birtokba veszik.
Kafartáb annak idején Antákija uráé volt. Ő a seregéből kiválasz-
tott száz válogatott lovast és megparancsolta nekik, hogy maradja-
nak a helyükön Kafartábban ellenünk és Hamá ellen. Miután elvo-
nult Damaszkusz felé, a szíriai muszlimok összegyülekeztek, hogy
megtámadják Kafartábot. Elküldték egyik emberünket, akit Qµnajb
ibn Máliknak neveztek, hogy kémlelje ki nekik Kafartábot éjszaka.
Az oda is érkezett, körbejárta azt, majd visszatért és jelentette:
„Örvendezzetek a zsákmánynak és a biztonságnak!" A muszlimok
ellenük vonultak, s szembetalálkoztak velük egy leshelyen 349, Allah
azonban (magasztaltassék!) győzelmet adott az iszlámnak, s a fran-
kokat mind egy szálig megölték.
Qµnajb, aki kifürkészte nekik Kafartábot, a város árkában renge-
teg málhás állatot fedezett föl. Miután a muszlimok legyőzték a
frankokat és megölték őket, föltámadt benne a bírvágy, hogy meg-
szerzi az árokban lévő állatokat és remélte, hogy egymaga teheti rá
a kezét a zsákmányra. Rohanvást ment hát az árokhoz. A várban lévő
frankok közül valaki azonban egy követ lőtt ki rá, ami végzett vele.
Nálunk maradt az anyja, egy vénséges anyó, aki a siratóénekeket
szokta kántálni a gyászszertartásainkon. Most a saját gyermekét kel-

meghalt, a lotharingiai lovagok Balduint választották meg fivére utódjának (az

edesszai őrgrófaágban utóda II. Le Bourcq-i Balduin lett). 1. Balduin igen tevékeny és
bátor uralkodó volt ( az Egyiptom elleni hadjárata során halt meg 1118. márciusában).
Hi A nyugati forrásokban: Edessza (szír neve: Orháy, örmény neve: Urhay; mai
elnevezése: Urfa). Ma Törökország délkeleti részén Diyarbakir kormányzóságban
található. Mivel stratégiailag fontos helyen fekszik Arménia és Mezopotámia, ill. Irán
között, már az i.e. első évezredben létezhetett (noha az Urral vagy Urukkal való
azonosítási kísérletek nem vehetők komolyan). Megfoghatóan a Szeleukidák korától
ragadható meg a forrásokban. A város (feltehetően arab) uralkodói párthus, majd néha
római fennhatóság alatt álltak. Az első királyságnak tekintették, amely a
kereszténységet államvallássá tette (V. Abgar a hagyomány szerint elismerte Jézust
még annak keresztrefeszítése előtt). A 3-4. század után a szír nyelvű kereszténység
egyik központja lett, ahol a monophüsziták (szír jakobiták és örmények) mellett nesz-
toriánusokat és melkitákat is találunk. Az arabok 639-ben hódították meg és Dijár
Mudar tartomány része lett Raqqával, Harránnal és Karqíszijjával. l 098 után egy fél
évszázadig a keresztesek uralták „Edessza grófságot", amelyhez Szumajszát és

126
lett elsiratnia. Amikor a fiát, Qµnajbot siratta, a melleiből tej fakadt,
olyan mennyiségben, hogy átnedvesítette a ruháit. Amikor abba-
hagyta a fia siratását és heves fájdalma alábbhagyott, akkor két melle
olyan lett ismét, mint két bőrdarab, egyetlen csepp tej nélkül. Di-
csértessék az, aki gyengédséggel itatja át a szíveket a gyermekek
iránt.
Amikor Antákija urának, aki akkor Damaszkuszt ostromolta, je-
lentették, hogy „megölték a muszlimok a társaidat", az így kiáltott
fel: ,,Ez lehetetlen! Én Kafartábban száz olyan lovast hagytam hátra,
akik az összes muszlimmal fel mdják venni a harcot."
Allah (magasztaltassék!) úgy rendelkezett, hogy a muszlimok
Damaszkuszban győzelmet arattak a frankok fölött, nagy vérfürdőt
rendeztek közöttük és elvették az összes hátasállamkat. Ezután elvo-
nultak Damaszkuszból porig alázva, a legnyomorúságosabb módon.
Dicsőség Allahnak, a teremtmények urának!
A frankokkal történt összecsapás során a következő bámulatra-
méltó dolog történt:
A Hamá-i seregben volt két kurd fivér, az egyiket Badrnak, a
másikat CAnnáznak nevezték. Ez az cAnnáz gyengén látó volt. Miu-
tán a frankokat szétverték és megölték, levágták a fejüket és odakö-
tözték azokat a lovaik nyeregszíjához. cAnnáz is levágott egy fejet és
odakötözte a nyeregszíjához. A Hamá-i seregből az emberek ránéz-
tek és megkérdezték tőle: ,,Te cA.nnáz! Miféle fej ez nálad?" ,,Dicső­
ség Allahnak!", felelte, ,,azért, ami köztem és közte történt, míg
végezhettem vele." ,,De ember!", mondták azok, ,,hiszen ez a fivéred,

Szarúdzs is hozzátartozott (( 1098 1. Balduin; 1100 II. Bourcq-i Balduin; 1119 Joscelin
de Courcenay; 1131 az utóbbi fia, Il.Joscelin). A város keresztényei sokat szenvedtek
a keresztesektől (Edesszai Máté szavaival: ,,II. Balduin jobban gyűlölte a kereszté-
nyeket, mint a törökök"). 1144. december 23-án cJmád ad-Dín Zangí elfoglalta. A vá-
ros visszafoglalása vezetett a második keresztes háborúhoz (Id. hozzá: E/2, s.v. ar-R11hti,
VIII:589-591 -E. Honigmann-C.E. Bosworth; LM, s.v. Edeua, IIl:1567-1570- H.M.
Biedermann).
346 Halab és ar-Ruhá között fekvő település, a frankok Turbesselnek nevezték.
H 7 Az arab szövegben: qajászír. Egyesszáma, a qajswri;ji1 (Id. hozzá: Dozy, Supplément,
11:440) a görög Kaiszareia helynévből ered: olyan középület, amelyben rak-
tárhelységek, boltok és szálláshelyek találhatók.
348 Az eredetiben: burdzsászijja, vagyis a bourgeoisie átvétele. A szó így természetesen
nem található az arab szótárakban, még Dozynál sem.
349 A nehezen olvasható szót D mutakamman-nak (,,leshely") olvassa (p.85), H
Muthkfrnak (p.115), ami egy korábban már előfordult helynév lenne. H sajátos módon
azonban D olvasatát fordítja le, talán azért, mert az ő olvasatának itt nincs értelme.

127
Badr feje!" CAnnáz megnézte és közelebbről megvizsgálta azt, s való-
ban az a fivére feje volt. Majd elsüllyedt szégyenében az emberek
előtt, s eltávozott Hamából. Nem tudjuk, hová ment, s nem is hal-
lottunk azóta róla semmi hírt. Valójában a fivérét, Badrot abban a
csatában a frankok ölték meg (Allah hagyja őket cserben!).

Említésreméltó kardcsapások

Amikor az a ballisztalövedék szétzúzta az öregember fejét (Allah

irgalmazzon neki!), az eset eszembe idézett különböző éles kard-
csapásokat. Íme az egyik:
Egyik társunk, akit Hammám al-Háddzsnak neveztek, szembe-
találkozott egy iszmácílitával350, amikor megtámadták Sajzar erődjét,
nagybátyám (Allah irgalmazzon neki!) házának egy oszlopcsarno-
kában. Az iszmáCílita kezében egy kés volt, míg Hammám egy kardot
fogott a markában. A bátinita351 rárontott a késével, Hammám azon-
ban a szeme fölé mért egy kardcsapást, széthasította a koponyáját, s
az agyveleje a földre loccsant, ahol szétterjedt és szertespriccelt.
Hammám letette kezéből a kardot és kiöklendezte, ami a gyomrában
volt, mivel hányinger fogta el őt az agyvelő láttán.
Azon a napon én is szembetalálkoztam egyikükkel, akinek a
kezében tőr volt, míg én a kardomat fogtam. Rámrontott a tőrével,
én azonban rásújtottam a karja közepére. A tőr úgy maradt a kezé-
ben, hogy a fogantyúja és a pengéje a karjára tapadt. A kardcsapás
levágott négy újjnyit a pengéből és a karját középig kettészelve, le-
vágta azt. A tőr hegyének a nyoma ott maradt a kardom élén. Egyik
kézművesünk meglátta azt és így szólt: ,,Ki tudom.venni ezt a csor-
bát belőle." ,,Hagyd csak, ahogy van", mondtam neki, ,,ez a legszebb

350 A sí'ita szekta egyik - politikailag, vallásilag és vallásfilozófiailag- legjelentősebb

elágazása. Nevüket mahdÍ)ukról, lszmácílról (megh.760), a hatodik imám, Dzsacfar asz-
Szádiq (megh. 765) fiáról kapták, akit a „közönséges" síca, a „tizenketresek" nem
ismertek el imámnak. Így az iszmá'íli;ja számára ő a hetedik imám - innen egy másik
nevük: a „hetes" síciták (szalhjja). Az iszmá'íli;ja a következő két évszázad során alakí-
totta ki sokfelé ágazó politikai szervezeteit és ezoterikus vallási tanait (bátini;ja).
Uszáma korában a szíriai iszmácí/i;ja központja a Sajzartól északra lévő területeken
volt, ahonnan gyakran megtámadták a szomszédos területeket. A történet 1109-ben
vagy 1114-ben játszódott.
351 A báti11i;ja a szélsőséges sí'ita szárny, az iszmá'íli;ja neve, amely arra utal, hogy a
szent szövegek belső (bátin) értelmére teszik a hangsúlyt. A si'ita messianisztikus
imám-tannal összefonódó ezoterikus írásmagyarázat az calida hatalmi törekvések

128
rajta." A mai napig, ha valaki látja, rudhatja, hogy az egy kés nyoma.
Ennek a kardnak megvan a maga története, amit elmondok most.
Atyámnak (Allah irgalmazzon neki!) volt egy lovásza, akit
Dzsámicnak neveztek. Egy alkalommal megtámadtak minket a fran-
kok. Az atyám felöltötte a páncélingét és kiment a házból, hogy lóra
üljön. Nem találta azonban a lovát. Állt egy ideig és várta azt. Hosz-
szas késés után megérkezett Dzsámic, a lovász a lóval. Atyám rásu-
hintott a kardjával, ami még a hüvelyében volt, a derekára övezve.
A kard széthasította a kardhüvelyt, az ezüstszandált, a lovászon lévő
köpenyt352, egy gyapjúsálat és a csuklója csontját. A keze leesett.
Atyám (Allah irgalmazzon neki!) ezután a kardcsapás után gondos-
kodott Dzsámicról és gyermekeiről. A kardot a továbbiakban al-
Dzsámicnak nevezték a lovász után.
Az emlékezetes kardcsapásokhoz tartozik a következő is:
Iftikhár ad-Dawla Abú'l-Fath ibn cAmrún353, Abú Qubajsz354
várurának rokonságából négy fivér fölment hozzá a várba, s miköz-
ben ő aludt, több sebet mértek rá. A várban rajta kívül csak a fia volt.
Ezután kimentek, mivel úgy vélték, hogy már végeztek vele, s
keresni kezdték a fiát. Ennek az Iftikhár ad-Dawlának Allah renge-
teg nagy erőt adott. Felkelt az ágyából anyaszült meztelen, megra-
gadta a kardját, ami ott lógott a szobában mellette és kiment hoz-
zájuk. Egyikük, a vezetőjük, s a legbátrabb közülök, szembetalálko-
zott vele. Iftikhár ad-Dawla rásujtott a kardjával, majd oldalra ug-
rott, mert attől tartott, hogy eléri őt a kezében lévő késével. Amikor
azonban feléje fordult, látta, hogy már a földön fekszik, s megölte őt
azzal a kardcsapással. Ekkor ment a másikhoz, rásújtott és végzett
vele. A maradék kettő futásra vette a dolgot, s levetették magukat a
várból. Az egyikük ott halt meg, s csak a másik menekült meg.

hajlékony és sokoldalú kifejezése volt. Politikai jelentőségre a Fátimidák idején tettek

szere, ám a qannaták és az „asszasszinok" is ennek az irányzanak az elágazásai (Id.
hozzá Goldziher korábban idézett munkáját: Streitschrift des Gazálí gegm die Bátini;j,,-
Sekte, Goldziher szövege: pp.1-112, al-Ghazálí arab szövege (arab paginatióval): pp.1-
81; E/2, s.v. B1ítiniyya, francia verzió, 1:1131-3 - M.G.S. Hodgson).
352 Bustá: Dozy, Supplément, I:88 szerint az 'abá'a (,,köpeny") szinonimája lenne. Ilitti
szerint (szövegkiadás p.117, n.29) a perzsa post (,,hát") átvétele lenne, de Steingass
251sq adatai szerint az utóbbit nem használták „köpeny" értelemben.
353 Sajzar amí~ának, CJzz ad-Dín Abú'l-cAszákir Szultánnak a sógora, aki, mint erről
korábban szó esett, al-Qadmúsz al-Qáf ura is volt.
354 Sajzartól nyugatra fekvő erődítmény (nem tévesztendő össze az azonosnevű,
Mékkára néző heggyel).

129
 Eljutott hozzánk a hír Sajzarba. Elküldtünk valakit, hogy kifejezze
jókivánságainkat megmenekülése miatt. Három nap múlva magunk is
fölmentünk Abú Qubajsz várába, hogy meglátogassuk őt, hiszen a nő­
vére a nagybátyám, CJzz ad-Dawla felesége volt, s gyermekei is voltak
tőle. Iftikhár ad-Dawla elmesélte nekünk, hogy mi történt vele. Aztán
azt mondta: ,,A vállam hátsó része viszket, ott, ahova nem érek el."
Hívta ekkor a szolgáját, hogy nézze meg már azt a helyet, mi csíphette
meg őt ott. A szolga megvizsgálta, s lám, egy seb volt ott, amelyben egy
kés hegye volt, amely beletörött a hátába. Mit sem tudott erről, s nem
érzett semmit. Miután gennyedni kezdett, viszketett neki.
Ez az ember olyan erős volt, hogy a bokáján megtartott egy öszvére és
ha rácsapott az öszvérre, az nem tudta kiszabadítani a lábát a kezéből. Az
ujjai között fogott egy patkószöget és képes volt beletenni azt egy tölgyfa
deszkába. Az étvágya hasonlatos volt az erejéhez vagy felül is múlta azt.

A nők hősiessége

Elmondtam valamennyit a férfiak dolgairól, most a nők tetteiről

fogok beszámolni. Előtte azonban néhány dolgot előrebocsátok.
Antákiját egy frank sátánfajzat uralta, akit Rudzsárnak355 neveztek.
Egy alkalommal zarándoklatra ment Jeruzsálembe (al-Baft al-muqad-
dasz), amelynek az ura Baghdúwín al-Brúnsz356, már idős ember, míg
Rudzsár fiatal férfi volt. Az utóbbi így szólt Baghdúwínhoz: ,,Készíts
köztem és közted egy szerződést, hogyha előtted halnék meg, akkor
Antákija a tiéd lesz, ha viszont te halnál meg előttem, akkor Jeruzsálem
az enyém lesz." Megegyeztek ebben és szerződéssel kötelezték magu-
kat erre.
Allah (magasztaltassék!) azonban úgy rendelte, hogy Nadzsm ad-
Dín Ílghází ibn Urtuq (Allah irgalmazzon neki!) 513. év dzsumádá'f-úlá
5-én, egy csütörtöki napon357 Dáníthnál szembetalálkozott Rudzsárral,
s megölte őt és egész seregét. Kevesebb mint húsz embere tért vissza
Antákijába. Baghdúwín akkor Antákijába vonult és átvette a város fölött
a hatalmat.

355 Tankréd unokaöccse, aki 1112-ben lett nagybátyja után Antákija (Antiochia)
fejedelme. Az al-Balát mellerri csatában halr meg 1119. június 28-án.
H 6 II. Balduin, Jeruzsálem királya ( 1118-1131 ), akinek a nővérét vette feleségül
Roger. A Brunsz a Prince-t (,,fejedelem") adja vissza.
357 1119. augusztus 14-én. A csatáról Uszáma korábban beszámolt.
358 Ládziqijja és Himsz közötti vár, az előbbitől délkeletre.

130
 Negyven nappal később csatasorban állt Nadzsm ad-Dín ellen. Ha
Ílghází bort ivott, akkor húsz napon keresztül részeg volt. Amikor
a frankokat tönkreverte és megölte őket, akkor az ivástól elkezdődött a
másnapossága, amelyből nem tért magához, csak akkor, amikor
Baghdúwín al-Brúnsz már Antákijában volt a seregével.
A második csata Ílghází és Baghdúwín között egyforma eredménnyel
zajlott. Néhány frank legyőzött néhány muszlimot és néhány muszlim
megfutamított néhány frankot. Mindkét oldal számos embert veszített.
A muszlimok foglyul ejtették Rúbartot (Robert), Szihjaun358, Balátu-
nusz359 és a környező vidék urát. Ő Tughdakín atábéff!ek, Damaszkusz
urának a barátja volt annak idején, aki Nadzsm ad-Dín Ílgházíval volt,
amikor az utóbbi egyesült a frankokkal Afámijában. Ez akkor történt, ami-
kor a keleti serege megérkezett Burszuq ibn Burszuq vezetésével. 360 Ez a
leprás Rúbart akkor így szólt Tughdakínhoz: ,,Nem tudom, mit adhatnék
még neked a vendégbarátság fejében? A rendelkezésedre bocsátom a föl-
demet. Küldd ki a lovasaidat, prédálják föl azt, s vegyék el, amit csak
találnak! Ám nem ejthetnek foglyot és nem ölhetnek meg senkit! A hátas-
állatok, a pénz és a termés az övék lehet, mindezt szabadon elvihetik."
Most, hogy Rúbartot foglyul ejtették és Tughdakín atábég, Ílgházít
segítve, résztvett ebben a csatában, Rúbart tízezer dinár váltságdíjat rótt
ki magára. Ílghází ekkor így szólt: ,,Vigyétek őt az atábégjiez, talán rái-
jeszt és megtoldja még a váltságdíjat." Elvitték hát az atábég)1ez, aki a
sátrában volt és ivott. Amikor látta őt közeledni, felállt, betűrte a kön-
töse alját az öve (band) mögé, kihúzta a kardját, odament hozzá és le-
vágta a fejét. Ílghází küldöncöt menesztett hozzá és szemrehányást tett
neki, mondván: ,,Minden dinárra szükségünk van, hogy fizethessük a
turkománokat. Ez az ember saját magára tízezer dinár váltságdíjat rótt
ki, én elküldtem hozzád, hogy ijcssz rá, s megtetézi még a váltságdíjat.
Te azonban megölted őt." Az atábég így felelt: ,,Én nem ismerek jobb
ráijesztést, csak ezt."
Ezután Baghdúwín al-Brúnsz lett Antákija ura. Ő le volt kötelezve
atyámnak és nagybátyámnak (Allah irgalmazzon nekik!), mivel koráb-
ban Núr ad-Dawla Balak361 (Allah irgalmazzon neki!) foglyul ejtette

359 Latin Platanus, hegyi erődítmény Ládziqijja és Anrákija között.

360 111 5 ravaszán. Az eseményről már korábban is szó esett.
361 Ílghází fivérének, Bahrámnak a fia, az Úrfától északra fekvő l\Ialatijában
(Meliténé) lévő több vár ura, aki a keresztesek elszánt ellenfele volt (1124 május 6-án
ölték meg Manbidzsnál, Hal ab és Harrán között). Balduinr 112 3. április 18-án ejtette
foglyul.

131
őt,362 és Balak megölése után Huszám ad-Dín Timurtás ibn
Ílgházíhoz363 került, aki viszont hozzánk, Sajzarba hozta őt, hogy
atyám és a nagybátyám (Allah irgalmazzon nekik!) járjanak közbe a
kiváltásánál. Mi jól bántunk vele.364 Miután király lett365 és mi vált-
ságdíjjal tartoztunk Antákija urának 366, akkor Balduin azt elengedte
nekünk, s ezután az ügyeink Antákijában igen jól alakultak.
Amikor Baghdúwín újra király lett, s éppen nála volt társaink
közül egy küldöttünk, akkor egy hajó érkezett asz-Szuwajdijjából36i,
amelyen egy rongyokba burkolt fiú volt. Megjelent előtte és közölte
vele, hogy ő lbn Majmún.368 Baghdúwín átadta neki Antákiját,
kivonult belőle és a sátrait a városon kivül verte fel. A mi küldöt-
tünk, aki éppen akkor nála volt, megesküdött, hogy ő (vagyis Bagh-
dúwín király) a lovai számára ezen az éjszakán már a piacon vett
takarmányt, noha Antákija magtárai telve voltak a begyűjtött ter-
méssel. Baghdúwín ezután visszatértjeruzsálembe.
Ibn Majmún, ez a sátánfajzat nagy csapásnak bizonyult a mi
embereink számára. Egy nap megtámadott minket a seregével. Föl-
verte a sátrait. Mi lóra szálltunk, hogy fogadjuk őket. Közülük azon-
ban nem vonult senki ellenünk, ottmaradtak a sátrukban. Ahogy ott
voltunk lóháton egy emelkedőn, láthattuk őket, míg közöttünk volt
az al-cÁszí (Orontész).
Atyai unokafivérem, Lajth ad-Dawlajahjá ibn Málik ibn Humajd
(Allah irgalmazzon neki!) leereszkedett a magaslatról és odament az
al-cÁszíhoz. Mi azt gondoltuk, hogy meg akarja itatni a lovát. Ő
azonban belegázolt a vízbe, átkelt a folyón, s a frankok egyik egysége
felé igyekezett, amelyik a sátrak közelében állt. Amikor közelért
hozzájuk, egy lovas feléje indult. Mindketten kölcsönösen megtá-
madták a másikat és elhajoltak (rágha) a másik lándzsadöfése elől.
Ekkor már én és más hozzám hasonló fiatalok, sietve indultunk hoz-
zájuk. Ám megindult az az egység is, s lbn Majmún és serege is lóra
pattant, s jöttek, mint az áradat. Társunk lovát egy lándzsadöfés érte.

362 Ennek előzménye volt, hogy Balak 1122. szeptemberében foglyul ejtette Edessza
grófját, I.Joscelint. Öt kiszabadítandó indított hadjáratot II. Balduin, ám ő is fogságba
esett. Ugyanabba a várba zárták, mint Joscelint, ám amikor az utóbbi megszökött
onnan, Balduint először Harránba, majd Halabba szállították át.
363 Nadzsm ad-Dín Ílghází, Márdín amírjának a fia és utóda, aki Balak halála után
Halabot is birtokba vette.
364 A váltságdíj végülis úgy alakult, hogy a királynak le kellett mondania Timurtás
javára néhány helységről (aJ-cAthárib, Zardaná, Kafartáb, stb) és nyolcvanezer dinán

132
Lovasságunk első csatasora összetalálkozott az ő lovasságuk első
soraival. A katonáink között volt egy Miká'ílnak nevezett kurd, aki a
lovasságuk első sora elől megfutamodott, mögötte egy frank lovas,
aki ugyancsak szorongatta őt. A kurd a lovas előtt hangosan üvöltött,
mint akit nyúznak. Amikor a frankkal szembetalálkoztam, az elfor-
dult a kurd lovastól, s az én utamból is elkanyarodott és a vízben
lévő lovasaink felé vette az irányt, akik hozzánk közel álltak. Én
mögötte maradtam, s nógattam a lovamat, hogy elérjem, s a lándzsá-
mat beledöfhessem. Am nem értem utol, s ő sem fordult felém, mert
ő meg a lovasaink felé törekedett. Végül elért a lovasainkhoz, míg én
szorosan a sarkában voltam. A társaim eltalálták lándzsáikkal a lovát,
s az harcképtelen lett, ám közben az ő társai a nyomában voltak,
mégpedig annyian, hogy mi nem vehettük fel ellenük a harcot.
A frank lovas visszatért, míg a lova a végsőket lehellte. Találkozott
a társaival, visszaküldte őket, s ő maga is visszatért, velük együtt. Ez
a lovas lbn Majmún volt, Antákija ura, akinek a szíve, még fiatal
lévén, félelemmel telt meg. Ha hagyta volna a társait, azok megfu-
tamítottak volna bennünket, s visszaűztek volna minket a városba.
Mindez akkor történt, amikor egy Burajka nevű már koros rab-
szolganő, aki egyik emberünk, a kurd CAJí ibn Mahbúb mlajdonában
volt, ott állt a folyó partján a lovasok között, kezében korsóval, amit
megtöltött vízzel és inni adott az embereknek. A legtöbb társunk,
akik az emelkedőn foglalták el a helyüket, amikor meglátták, hogy a
frankok nagy számban közelednek, hanyatt-homlok igyekeztek visz-
sza a városba. Csupán ezt az ördögfajzat asszonyt nem rettentette
meg a fenyegető vész.
Megemlítek valamit ezzel a Burajkával kapcsolatban, akkor is, ha
nem itt van a helye, hiszen az elbeszélés váltogatja a tárgyát. Az ura,
CAlí igen jámbor ember volt, s tartózkodott a borivástól. Egy nap így
szólt atyámhoz: ,,Allahra mondom, ó amír, nem tartom elfogadható-
nak, hogy a díwántól húzzam a megélhetésem. Én csak Burajka

fizetett. A sajzari amímak a családjából néhány túszt is el kellett küldenie Halabba (így
Uszámát magát is) a magasrangú fogoly kezessége fejében.
365 1124. auguszrusában szabadult ki Balduin a fogságból.
366 A Munqidziták négyezer diná,ral tanoztak, amit még 1110-ben vetett ki rájuk Tankréd.
367 Anrákija kikötöje, tőle 26 km-re dél-nyugatra (mai neve: Szamandag). A kikötő
fontossága a 13. század urán megszűnik (Id. hozzá: E/2, s.v. al-Suwaydiyya, IX:910 - E.
Honigmann - D.W. Morray).
368 Vagyis II. Bohemund, aki aztán Anrákija fejedelme lett ( 1126-1131) és feleségül

133
keresményéből akarok megélni." Ez a tudatlan ember úgy vélte,
hogy ez a tilalmas, szégyenletes jövedelem (szuht) megengedettebb,
mint az államkincstár, amelynek az alkalmazásában állt.
Ennek a rabszolganőnek volt egy fia, akit Naszrnak hívtak. Ő
már idősebb ember volt, aki atyám (Allah irgalmazzon neki!) egy
falujának az elöljárója volt egy Baqijja ibn al-Uszajfir nevű emberrel
együtt. Ez utóbbi mesélte nekem a következőt:
„Egyik éjszaka a városba mentem, s valami személyes ügyben a
házamba indultam. Már közel voltam a városhoz, amikor a hold-
fényben a sírok között valami alakot láttam, amely nem volt sem
ember sem állat. Földbegyökerezett a lábam, mert megijedtem tőle.
Kisvártatva azonban így szóltam magamban: ,,Hát nem volnék én
Baqijja!? Miért ez a félelem egyvalakitől?" Megragadtam a kardomat,
a bőrpajzsomat (daraqatí) és a lándzsámat, amely nálam volt, s lassan
előre óvakodtam. Közben hallottam, hogy az az alak halkan züm-
mögve éneket369 és beszél. Amikor közelebb értem hozzá, kezem-
ben a tőrömmel ráugrottam és megragadtam őt. És lám, Burajka volt
az, aki fedetlen fejjel, szertezilált hajjal lovagolt egy nádszálon ide-
oda, s közben nyerített. ,Jaj neked!", kiáltottam rá, ,,mi a csodát csi-
nálsz te itt ebben az időben?" ,,Varázsolok", mondta ő. ,,Csúfitson el
téged Allah!", mondtam neki, ,,és tegye csúfossá a varázslatodat és a
mesterségedet a többi mesterség között!"
Ennek a szukának a lelkiereje eszembe idézett olyan dolgokat,
amelyek nőkkel estek meg abban a csatában, amely köztünk és az
iszmácíliták között zajlon3 70, mégha a nők két fajtáját nem lehetne
egy napon említeni.
Azon a napon az iszmácífita'k elöljárója cAJwán ibn Harrár371
összetalálkozott a várunkban az unokafivéremmel, Szinán ad-Dawla
Sabíb ibn Hámid ibn Humajddal (Allah irgalmazzon neki!). Szinán
egykorú pajtásom volt, akivel ugyanazon a napon, 488. dzsumádá'l-

vette Balduin leányát. 1126-ban még nem töltötte be a huszadik életévét. 1131
februárjában Zangí atabég elleni harcban esett el.
J6 9 Az eredetiben: Z11dzst1/. A szó elsődlegesen műfaji terminus: főképpen
Andalúziában művelt - a beszélt nyelven készült és nem-arab szavakat vagy monda-
tokat is tartalmazó - strófikus kölremény, amely az általában öt versszakból álló
muwassahnál általában hosszabb és a rímképlete is eltér (jellegzetes képlete: AA bbbA
cccA, stb ). A kezdő refrén, a matla' ríme megismétlődik minden következő strófa vé-
gén. A verselés a zadzsal esetében nem a szótagszám, hanem a hangsúly szerint
történik. A későbbiekben Egyiptomban is művelték. A műfaj legjelentősebb művelő­
je lbn Quzmán volt (megh. 1160). Ld. hozzá:J.T. Monroe in: S.K.Jayyusi (ed.), The

134
ákhira 27-én372, vasárnap születtünk. Ö addig a napig még nem esett
át a tűzkeresztségen, míg én már nagy jártasságot szereztem a harc-
ban. cAlwán szerette volna Szinánt a maga oldalára állítani és így
szólt hozzá: ,,Térj vissza a házadba! Vidd magaddal onnan, amit csak
tudsz és eredj innen, nehogy megöljenek, mert a vár már a mi bir-
tokunkban van."
Szinán visszatért a házába és így szólt: ,,Akinek van valamije, az
adja ide nekem!" Ezt atyai nagynénjének és nagybátyja feleségeinek
mondta. Mindegyikük adott neki valamit. Amíg ő ezzel volt elfoglal-
va, valaki belépett a házba, rajta páncél, sisak, kezében kard és pajzs.
Amikor Szinán megpillantotta őt, biztos volt a halálban. A másik leve-
tette ekkor a sisakját, s íme, az az unokafivére, Lajth ad-DawlaJahjá
anyja volt (Allah irgalmazzon neki!). ,,Mit csinálsz te itt?", kérdezte
Szinántól. Az így felelt: ,,Magamhoz veszem azt, amit tudok, és
leereszkedem a várból egy kötéllel, s élek majd a világban." Az asz-
szony ekkor azt mondta: ,,Bizony, hitvány dolog az, amit csinálsz! Itt
hagynád a nagybátyád lányait és a családodat ezeknek a gyapjúkár-
tolóknak, te pedig odébbállnál? Miféle élet lenne a tiéd, ha szégyent
hozol a családodra és megfutamodsz tőlük? Indulj és harcolj a csalá-
dodért, amíg elnyered a halálodat közöttük. Allah büntetése legyen
veled és úgy legyen!373„
Ez az asszony (Allah irgalmazzon neki!) megakadályozta abban,
hogy elmeneküljön. Ezután az egyik legkiválóbb lovag lett belőle.
Azon a napon az anyám (Allah irgalmazzon neki!) osztotta ki szá-
momra a kardomat és páncélingemet. Odament az egyik nővérem­
hez, aki már idősebb volt és azt mondta neki: ,,öltsd föl a cipődet és
a köpenyedet374. A nővérem mindezt felöltötte magára, majd anyám
fogta őt és a házam egyik balkonjához vitte, amely keletről a völgyre
nézett. Ott leültette, ő maga pedig a balkon ajtajához ült. Allah
(magasztaltassék!) győzelemre segített az iszmá'íliták ellen. Vissza-

l.egacy ofMuslim Spain, Leiden, EJ. Brill, 1992, pp.398-419. A szó másik. ,,köznapibb"
jelentése: ,,halk, zümmögő hang, amelyet a dzsinn hallat éjszaka".
370 1109 áprilisában (egy másik forrás szerint: 1114 áprilisában).
371 Diakritikus pontok hiányában a névnek több variánsa lehet: Harráz, Khazzáz,
Khazzár, stb.
m 109;. július 4.
373 Az eredetiben: faC/alláhu bi-ka wa-facafa. Nyilvánvaló átokformula, v.ö. Korán,
111:1.
37-1 Az eredetiben: izár. Hosszú, bokáig érő, ingszerű köntös (mint a milhafa), Id. hozzá:
Dozy, Noms de vetements 24-46 gazdag kultúrtörténeti cikkét.

135
mentem aztán a házamba néhány fegyveremérc, ám csak a kardhü-
velyeket és a páncélingek zsákjait találtam. ,,Anyám!", kérdeztem,
,,hol vannak a fegyvereim?" Ő így felelt: ,,Fiacskám! Azoknak adtam,
akik még harcolnak értünk. Nem hittem, hogy te még épségben
megvagy." ,,És a nővérem?", kérdeztem, ,,vajon mit csinál ő itt?"
„Fiacskám!", válaszolt, ,,ideültettem a balkonra, én pedig leültem
kívül. Ha azt láttam volna, hogy a bátiniták már ideérkeztek, akkor
meglöktem és ledobtam volna őt a völgybe. Szívesebben láttam
volna őt holtan, semmint ezeknek a fa/láhoknak és gyapjúkártolók-
nak a fogságában." Én köszönetet mondtam anyámnak ezért, s a nő­
vérem is megköszönte neki, s Allah jutalmát kérte a számára. A be-
csületnek ez az érzése (nakhwa) sokkal erősebb annál, mint amit a
férfiak éreznek.
Ugyanazon a napon egy öregasszony, nagyatyám, Abú'l-Haszan
CA!í amír (Allah irgalmazzon neki!) egyik rabszolganője, akit Fa-
núnnak375 hívtak, elfátyolozta magát, kardot ragadott és indult ki,
hogy harcoljon. Így is tett, amíg oda nem érkeztünk mi is és szám-
beli fölénybe nem kerültünk az ellenséggel szemben.
A nemes nőktől nem lehet elvitatni a büszkeséget, a becsület
érzését és a helyes ítélőképességet. Egy nap kivonultam atyámmal

Jii Esetleg Funún vagy Furún.

li6 BuzfÍt. Ez a e.sz. nem a bdzra (annak a t.sz.: bízdn), hanem a Mzi11 e.sz.-ra megy visz-
sza. Valóban az arab lexikográfusok három alapszó lehetőséget különböztetnek meg:
a. bzw-bzy (bdzi"); b. bwz-byz (Mz); c. b'z (b'z), Id. E/2, s.v. Bayzara, francia verzió, 1:1186-
89 - F. Viré. A sólyom és sólymászat gazdag zológiai és kulrúrcörcéneti alakulásához
Iránban és a muszlim Keleten Id. F. Viré alapos cikkén kivül Elr, s.v. Bdz, IV:17-20 -
H. AC!am. V.ö. még Brehm, i.m. X:140-153. A szó iráni eredetű (Id. Burhdn-i qáti<,
l:2 l 7sq; M. /v1uCín értelmezése szerint az avesztai vaz = ,,repülni" alakra megy vissza;
a pehlevíben: Mdzs vagy Mcs).
3i7 Sawáhín, a sáhín e.sz. Hitei (p.154.n.35) a hindíből származtatja. A Burhán-i Qiti<
szócikkéhez (III:1237) adott kommentárban M. Mucín az Aveszta szaéna szavával
hozza kapcsolatba, ami ott a „sas" értelmében fordul elő. A „vándorsólyomhoz" Id.
Brehm, X:140-2 (ő utal rá, hogy ez a fajta sólyom igen elterjedt, Afrikától, Indián át
Ausztráliáig föllelhető, s ő említi valóban, hogy Indiában „a feketébb sahin /falco pere-
grinus peregrinator/ "található).
378 Szuqúr (e.sz.: szaqr). E szó európai elterjedése (Id. hozzá: Lokotsch nr. 1799; N.
Osman, Kleines Lexikon deutscher Wörter arabischer Herkunft, München, C.H. Beck
2003 7, 103) is mutatja, hogy - a sokféle keleti hatás között - az arab sólymászat
milyen nagy hatást gyakorolt a középkori Európára (Id. ez utóbbihoz: R.A. Jai-
razbhoy, Oriental lnfluences in Western Art, Bombay, seb, Asia Publishing House, 1965,
112-118; S. Hunke, Allahs Sonne über dem Abendland. Unser Arabisches Erbe, Frankfurt
am Main, Fischer Taschenbuch Verlag, 1990, 271sq). E hatás legbeszédesebb példá-

136
(Allah irgalmazzon neki!) vadászni. Ő szenvedélyes vadász volt és
annyi sólyma 376, vándorsólyma377, kerecsensólyma378, csítája379 és
vadászkopója380 volt, amennyit aligha birtokolt rajta kívül bárki
más. A fiaiból és a mamlúkjaibó1 összetevődő negyven lovas élén lo-
vagolt ki - mindegyikük jártas volt a vadászatban és gyakorlott volt
az állatok elejtésében. Sajzarban két vadászterülete volt. Az egyik
nap a várostól nyugatra lévő bozótosba38! vagy a folyókhoz ment,
hogy fajdkakasra, vízimadarakra, nyulakra és gazellákra vadásszon, s
vaddisznókat ejtsen el; a másik nap pedig a várostól délre a hegyre
lovagolt, hogy becserkéssze a foglyokat és nyulakat.
Egyik nap, amikor a hegyen voltunk, eljött a délutáni istentisz-
telet ideje (szalát a/Jaszr). Leszállt a lóról, mi követtük őt, s külön-kü-
lön végeztük az istentiszteletet, amikor váratlanul egy rabszolga jött
rohanvást, s azt kiáltotta: ,,Oroszlán!" Befejeztem az imádkozást atyám
előtt(Allah irgalmazzon neki!), nehogy megakadályozzon az orosz-
lánnal való harcban. Lóra kaptam, és kezemben a lándzsával, rátá-
madtam az oroszlánra. Az oroszlán bömbölve szembejött velem.
A lovam félreugrott, a lándzsa pedig a súlya miatt kiesett a kezemből.
Az oroszlán hosszasan üldözőbe vett, majd visszatért a hegy lejtőjére
és ott megállt. Az egyik legnagyobb oroszlán volt, akkora, mint egy

ja a II. Frig)'eS (1194-1250, Id. hozzá: LM, IV:933939 - H.M. Schaller,]. Burckhardt
szerint „az első modern ember a trónon") által lefordíttatott arab szakkönyvek és saját,
mélyreható megfigyelésein alapuló könyve a De arte venandi cum avibus, ami azon-
kívül, hogy a sólyomvadászat fantasztikus „kézikönyve", az ornithológiának is egyik
első mesteri szakkönyve (tudjuk, hogy 1238-as békés „keresztes háborújából" számos
arab sólymászt hozott az udvarába, s egy arab sólymásszal, ,,Moamyn" -nel lefordít-
tatta a De scientia venandi per ave.r c. arah munkát, amit ő adott ki 1240-41-hen).
A szaqrszó számos európai nyelvben meghonosodott, így középlatin: sacer (ez talán
az ógörög hierax = ,,sólyom" hatására); középgörög: szakre, katalán, spanyol, portu-
gál, francia: sacre, olasz: sacro; középfelnémet: sacker; német: Sackerfalke, angol: saker,
orosz: szokol, stb.
379 Fuhúd (e.sz.: fahd). A csíra (Id. hozzá: Brehm, JV:318; EB, Jil:148) kedvelt meg-
szelidíthető vadászállat volt Keleten, Uszáma leírásai mellett is röhh muszlim szerző
Írt róla (Id. elterjedéséről és használatáról: Jairazhhoy, i.m. 106-110). Ezek között
külön kiemelendő Muhammad ibn Mankalí an-Nászirí (Id. hozzá: CAL, II:136; GALS,
11:167), al-Malik al-Asraftestőrtisztje, aki franciára is lefordított könyvében, az Unsz
al-mala' bi-wahs al-fala' e. munkában (kiadta és franciára fordította Florian-Pharaon
Traitéde Veneriecímmel, Paris 1880) hosszan értekezik a csítáról. Európába II. Frigyes
vezette be, akinek muszlim szelidítői voltak.
380 Kiláb zaghári;j'a, Id. Dozy, Supplément, 1:594 (Lane-ben nem szerepel a szó).
381 Azwár. A szó jelentését (zára e.sz. alaknál) Lanc, Jil:1269 adja meg (,,thicket, wood,
or forest, or bed of reeds or canes").

137
boltívvel fedett híd (qantara), és éhes volt. Akárhányszor megközelí-
tettük, lejött a hegyről, megkergette a lovainkat és visszatért a helyé-
re. Egyszer sem ereszkedett le anélkül, hogy ne tett volna nagy hatást
a társainkra. Láttam aztán, hogy fölugrott nagybátyám egyik rabszol-
gája, Basztakín Gharza mögé; ráugrott a ló farára és széttépte a kar-
maival a ruháját és a csízmáját, majd visszatért a hegy lejtőjére. Nem
tudtam más fortéllyal élni ellene, minthogy föléje kerültem a hegy
lejtőjén, s onnan lefelé vágtatva a lovammal, feléje döftem a lánd-
zsámmal, amely átszúrta a testét. A lándzsát benne hagytam az oldalá-
ban. Az oroszlán legurult a hegy aljáig, testében a lándzsával. Ott adta
ki a páráját, s a lándzsa széttörött. Atyám (Allah irgalmazzon neki!)
közben ott állt, s nézett minket. Vele voltak fivérének, crzz ad-Dínnak
a gyermekei, ezek még fiatalok voltak, akik figyelték az eseményeket.
Fogtuk az oroszlánt és bevonultunk este a felsővárosba. Ekkor -
éjszaka volt már - atyai nagyanyám (Allah irgalmazzon mindket-
tőjüknek!) odajött hozzám, kezében egy gyertyával. Ő akkor már na-
gyon öreg volt, közel járt a száz esztendőhöz. Biztos voltam benne,
hogy azért jön oda hozzám, mert szerencsét akar kívánni nekem
azért, hogy nem esett bajom és kifejezi az örömét azért, amit véghez-
vittem. Odamentem hát hozzá, megcsókoltam a kezét. Ő azonban
haragosan és mérgesen ezeket mondta: ,,Fiacskám! Mi visz téged
ezekbe a szerencsétlen kalandokba, amelyekben kockára teszed
magadat és a lovadat, eltöröd a fegyveredet és növeled nagybátyád
szívében az idegenséget és az ellenszenvet irántad!?" ,,De nagyma-
ma!382", feleltem, ,,én azért kockáztatom magamat az ilyen és hason-
ló helyzetekben, hogy közel kerüljek nagybátyám szívéhez." ,,Nem",
mondta ő. ,,Allahra mondom, ez nem visz hozzá közelebb, inkább
növeli a távolságot tőled és gyarapítja benne az idegenséget és az
ellenszenvet irántad." Én megértettem akkor, hogy a nagyanyám
(Allah irgalmazzon neki!) csupán tanácsot akart adni nekem és igazat
mondott. Az életemre mondom, valóban ilyenek a férfiak anyjai!

382 Szittí: szószcrint „úrnőm", dc népnyelven ,,"nagymamám" (Id. Hitti 156, n.36).
383 Uszáma atyja 1068-ban született.
384 Szajf ad-Dawla Khalaf ibn Mulá"ib, Afámija (Apamea) ura 1086-1106 között
megszakításokkal. Korábban már szó esett róla.
385 Az iszlámelőtti kor egyik legendás nőalakja, akihez az a mondás kapcsolódott,
hogy abszar min Zarqá' al-Jamáma (,,messzebb lát, mint Z."), mivel a hozzá (és a mon-
dáshoz) füződő legendás hagyományok szerint harminc mérföld távolságra ellátott..
Így, amikor a Taszm törzs megbosszulására a Himjarita uralkodó Tubbac Hasszán

138
 Ez az öregasszony (Allah irgalmazzon neki!) a legjámborabb
muszlimok közé tartozott, aki a legpéldamutatóbb módon betartotta
a vallás előirásait: alamizsnálkodott, böjtölt és imádkozott. Én nála
voltam egyszer sacbán hónap közepének éjszakáján, amikor atyám
mellett imádkozott. Az utóbbi (Allah irgalmazzon neki!) Allah (ma-
gasztaltassék!) Könyvének legkiválóbb előadói közé tartozott. Az any-
ja vele együtt imádkozott. Atyám megsajnálta őt és így szólt hozzá:
,,Anyám! Ha helyet foglalná!, úgy ülve is imádkozhatnál." ,,Fiacs-
kám!, felelte az anyja, ,,marad-e még vajon az életemből annyi, hogy
megéljek még egy ilyen éjszakát? Nem! Allahra mondom, nem ülök
le." Abban az időben atyám már betöltötte a hetven esztendőt383, ő
pedig közeledett a századik évhez (Allah irgalmazzon neki!).

A nők becsületérzéséről szólván, egy csodás esemény szemtanú-

ja voltam:
Khalaf ibn MuláCfü384 egyik emberét, akit CAlí CAbd Ibn Abí'r-Raj-
dá'nak neveztek, Allah (magasztaltassék!) olyan látóképességgel ajándé-
kozta meg, ami felülmúlta Zarqá' al-Jamáma385 látását is. Ő is föl szokott
kerekedni Ibn MuláCfübal, s látja a karavánokat egy teljes napi járóföldre.
Egyik társa, akit Szálim al-Cidzsázínak hívtak, mesélte el nekem
a következő történetet. Ő atyám szolgálatába lépett, miután Khalaf
ibn Mulácibot megölték. Ezeket mondta:
Egy nap fölkerekedtiink és korán reggel előreküldtük CAJí CAbd
Ibn Abí'r-Rajdá't, hogy cserkéssze be a terepet386 nekünk. Hamaro-
san visszajött hozzánk és jelentette: ,,Örvendezzetek a zsákmánynak!
Egy nagy karaván közeledik." Mi körülnéztünk, de nem láttunk
semmit. ,,Nem látunk se karavánt, sem egyebet", mondtuk. Ő azt fe-
lelte: ,,Allahra mondom, én bizony látom a karavánt, amelynek az
élén két hóka ló halad, amelyek rázzák a sörényüket." Lesben áll-
tunk egészen délutánig, amikoris megérkezett oda a karaván, élén a
két hóka lóval. Mi előjöttünk és elfogtuk a karavánt.

hadjáratot indított a közép-arábiai Jamámában élő Dzsadísz törzs ellen, a házassága

révén odatartozó Zarqá' látta az ellenük vonuló sereget a messzi távolban is, amely,
tudván a képességéről, faágakkal fedte el magát. Amikor a „látó" asszony figyelmez-
tette az övéit, hogy „fákat látok ellenünk vonulni", azok kinevették őt, így az ellenség
meglephette őket, s mindnyájukat kardélre hányta.
386 Az eredetiben: JÍtdajdib. A szó föltehetően a perzsa dídhán (,,őr", ,,figyelő", ,,őrto­
rony", a dídan = ,,látni" igéből, Id. Steingass 551) szó átvétele, arab használatához Id.
Dozy, Supplément, l:480sq.

139
 Szálim al-CJdzsází mesélte nekem a következőt is:
Fölkerekedtünk egy nap és CAJí CAbd Ibn Abí'r-Rajdá' fölka-
paszkodott egy magaslatra, hogy kifürkéssze a terepet nekünk.
Elaludt azonban, s észre sem verte és megragadta őt egy portyázó
török csapat tagja. ,,Ki vagy te?", kérdezték. ,,Én szegény földönfutó
(szuctúk) vagyok, aki bérbeadram a tevémet egy karaván kereskedő­
jének. Adjál kezet rá, hogy visszaadod a tevémet és én elvezetlek
benneteket a karavánhoz." A csapat vezetője kezet adott neki. Ő
előttük haladt, amíg el nem vezette őket hozzánk, akik lesbenáll-
tunk. Mi előjöttünk és foglyul ejtettük őket. CAJí maga megragadta
azt, aki előtte volt, s elvette tőle a lovát és a felszerelését. Gazdag
zsákmányt ejtettünk tőlük.
Amikor Ibn MuláCibot megölték, akkor CAJí CAbd lbn Abí'r-
Rajdá' a frank Túfil (Teophile), Kafartáb ura szolgálatába állt. Ekkor
föl szokott kerekedni a frankokkal a muszlimok ellen, hogy zsák-
mányhoz juttassa őket, mindent elkövetett, hogy kárt okozzon a
muszlimoknak, elvette a javaikat és vérüket ontotta, egészen addig,
hogy az utasokat is kirabolta. Volt neki egy felesége Kafartábban, a
frankok tulajdonában, aki nem helyeselte a tetteit, s próbálta vissza-
tartani, de ő nem hallgatott rá. Elküldött ekkor valakit, s elhozatta
egy rokonát valamelyik faluból. Úgy gondolom, hogy a fivére le-
hetett. Elrejtette őt éjszaka a házában, s ők ketten rátámadtak a fér-
jére, CAJí cAbd Ibn Abí'r-Rajdá'-ra és megölték Elvitték minden
vagyonát is. Másnap reggel már nálunk volt Sajzarban és azt mond-
ta: ,,Harag töltött el a muszlimokért amiatt, amit tett velük ez a
hitetlen." Megszabadította az embereket ettől a sátántól. Mi védel-
münkbe vettük őt azért, amit tett, s nagy tiszteletben és becsben tar-
tottuk őt.

Az egyiptomi amírok között volt valaki, akit Badí asz-Szulajhí-

nak neveztek. Az arcán két sebhely volt, az egyik a jobb, a másik a
bal szemöldökéről egészen a hajáig. Egyszer megkérdeztem őt
felőlük387, ő így felelt:
Amikor még fiatalember voltam, cAszqalánból gyalogosan föl
szoktam kerekedni portyázni. Egy nap is föl kerekedtem a Jeruzsá-
lem felé vivő úton, mert a frank zarándokokat akartam megtámadni.

387 Tudjuk, Uszáma 1144-1154 között Egyiptomban időzött.

140
Össze is akadtunk egy csoportjukkal. Szembejött velem egy férfi,
lándzsával, mögötte az asszonya, akinél egy fából készült korsó volt,
benne vízzel. A férfi felém döfött a lándzsával, az okozta az egyik
sebet; én visszadöftem és megöltem őt. Ekkor odalépett hozzám a
felesége és fakorsójával megütötte az arcomat, s ezt a másik sebet ő
okozta. Mindketten rajta hagyták a nyomaikat az arcomon.

A nők bátorságát a következő történet is példázza:

Egy csapat frank zarándok, miután elvégezte a zarándoklatot,
visszatért Rafanijjába388, amely abban az időben hozzájuk tartozott.
Onnan továbbvonultak Afámija felé. Éjszaka eltévedtek és Sajzarba
vetődtek, ami akkor fal nélkül volt. Behatoltak a felsővárosba, szá-
muk hét-nyolcszáz lehetett, férfiak, nők és gyermekek elegyest.
Sajzar serege éppen kivonult a nagybátyámmal, CJzz ad-Dín Abí'l-
CAszákir Szultánnal és Fakhr ad-Dín Abí Kámil Sáfic-val (Allah
irgalmazzon nekik!), hogy találkozzanak két menyasszonnyal, akiket
a két nagybátyám feleségül vett - két halabi nővérről volt szó, akik
a Banú'sz-Szúfihoz tartoztak. Csak atyám (Allah irgalmazzon neki!)
tartózkodott a várban.
Valaki éjszaka kiment valamilyen ügyben a felsővárosból és
meglátott egy frankot. Visszatért, fogta a kardját, kiment megint és
megölte. Kiáltozás támadt az alsó- városban. Az emberek kitódultak,
leöldösték a férfiakat és zsákmányul ejtették a nőket, a gyermekeket,
az ezüstöt és a marhákat.
Sajzarban élt akkoriban egy Nadra hint Búzarmát nevű asszony,
aki egyik társunk felesége volt. Ez az asszony kiment a férfiakkal
együtt, folyul ejtett egy frankot és bevitte a házába. Kiment megint,
fogott egy másikat és vitte a házába. Aztán térült-fordult, megint
kiment, s foglyul ejtett egy újabbat. Így már három frank gyűlt össze
nála. Aztán elvette, ami náluk volt és ami megtetszett neki a holmi-
jukból, majd kiment, odahívta néhány szomszédját, s azok megölték
őket.
Két nagybátyám éjszaka érkezett vissza a sereggel. Néhány frank
elmenekült, a sajzari férfiak azonban üldözőbe vették ezeket és
megölték őket a városon kivül. Éjjel lévén, a lovak belebotlottak a
halottakba, nem tudván, hogy mi van a lábuk alatt. Végül egy lovas

388 Rafanijja az 1109-ben megalapított tarábuluszi (tripoliszi) grófság területén talál-

ható, délnyugatra Hamától és északnyugatra Humsztól.

141
a földre ereszkedett, s megpillantotta a halottakat a sötétben. A lát-
vány megrémítette őket, s meg voltak győződve arról, hogy az
alsóvárost meglepetésszerűen elfoglalták.
Ez olyan zsákmány volt, amit Allah (dícsértessék és magasztal-
tassék!) vezetett oda az embereinkhez.
Atyám (Allah irgalmazzon neki!) házába a foglyul ejtett frankok
közül több lány került. A frankok (Allah átka legyen rajtuk!) átokfaj-
zat, mivel a fajtáján kívül mást nem visel el. Atyám látott köztük egy
szemrevaló, fiatal lányt, s így szólt a házvezetőnőjéhez: ,,Vidd őt a
fürdőbe, javítsd meg a ruházatát és készítsd föl egy utazásra!" A ház-
vezetőnő így is tett. Atyám aztán átadta a lányt az egyik szolgájának
és elküldte őt Siháb ad-Dín Málik ibn Szálim ibn Málik amímak38 9
a· Dzsacbar-i erőd urának, aki a barátja volt. Levelet is írt neki, ami-
ben ezt üzente: ,,Zsákmányra tettünk szert a frankoktól. Itt küldök
ebből egy részt neked." A lány illett hozzá és tetszett neki. Magához
vette hát, s az szült neki egy fiúgyermeket, akit Badránnak nevezett.
Atyja őt tette meg örökösének, s amikor fölserdült és az atyja
meghalt, ő vette át az uralmat a város és az alattvalók fölött. Ám az
igazi hatalmat az anyja gyakorolta. Megállapodott néhány emberrel,
leereszkedett egy kötéllel a várból, s a cinkosai elvitték őt Szarúdzs-
ba390, ami akkor a keresztesek birtokában volt. Ott feleségül ment
egy frank kötélverőhöz, miközben a fia Dzsacbar várának az ura volt.
Azok között, akik atyám házába kerültek, volt egy öreg asszony,
a lányával, egy szépkülsejű nővel és tagbaszakadt (mustadd) fiával.
A fiú áttért az iszlámra, és őszintének látszott a hite annak alapján,
ahogy végezte az istentiszteletet és böjtölt. Kitanulta a márvány-
megmunkálást egy ezzel foglalkozó mesterembertől (murakkhim), aki
márvánnyal burkolta atyám házám. Miután már hosszabb ideje ná-
lunk tartózkodott, atyám megházasította őt egy hithű családból szár-
mazó nővel, s ő gondoskodott mindenről, ami a menyegzőhöz és a
háztartásához kellett. Az asszony két fiúgyermeket ajándékozott

389 Korábban már szó esett róla. Dzsacbar az Euphratész felső folyásánál található
Bálisz és ar-Raqqa között.
390 A város délnyugatra fekszik Edesszától, már 1101-ben elfoglalták a keresztesek.
Kedvező földrajzi helyzete miatt már az iszlámelötti századokban jelentős város, s a
szíriai kereszténység egyik központja. Az arabok 639-ben foglalták el. A keresztesek
előtt az Arruqidák birtokolták .. Közel ötven évig volt az edesszai grófság része. Zangí
11 +;-ben foglalta vissza. A 1+. században már romokban volt (Id. hozzá: E/2, s.v. Sarúd;;
IX: 68sq - M. Plessner - C.E. Bosworth).

142
neki. Amikor fölcseperedtek és mindegyikük öt-hat esztendős lett,
atyjuk, Rá'úl (Raoul), aki boldog volt velük, fogta őket, anyjukat, s
mindazt, ami a házában volt és egy reggel eltávozott Afámijába, a
frankokhoz, ahol ő és a fiai keresztények lettek, miután már áttért az
iszlámra, imádkozott és hivő volt. Allah (magasztaltassék!) tisztítsa
meg a világot az ilyenektől!

Frank szokások

Dicsőségaz Alkotónak, a Teremtőnek! Ha valaki a frankok dol-

gairól ad számot, akkor csak dicsérje Allahot (magasztaltassék!) és
áldja őt, mivel ő állatoknak látja őket, akikben csupán a bátorság és
a harc erénye található, semmi más, amiképpen az állatokban is csak
az erő és a támadás3 9 l erénye van. Elmondok egyet s mást a dol-
gaikról és furcsa észjárásukról.
Fulk ibn Fulk király392 seregében volt egy előkelő frank lovag,
aki éppen akkor érkezett meg az országukból, hogy elvégezze a za-
rándoklatot és hazatérjen. Ő összebarátkozott velem, ragaszkodott
hozzám és „fivérének" nevezett engem. A szeretet és barátság köte-
léke fűzött össze minket. Amikor elhatározta, hogy a tengeren át
hazatér, így szólt hozzám: ,,Fivérem! Azt szeretném, ha velem külde-
néd a fiadat3 93 az országomba (a fiam, aki akkor tizennégy esztendős
volt, éppen velem volt), ahol láthatná a lovagokat, s megtanulhatná
az eszét használni (a/Jaql) és a lovagi életformát (al-furúszi;j"a). Így
aztán, ha visszatérne, akkor ésszel élő ember lehetne." Olyasmit hal-
lottam tőle, ami egy gondolkodásra képes (Cáqil) ember szájából nem
hangzik el. Ha a fiam fogságba esne, a fogság nem hozhatna rosszab-
bat neki, mint azt, hogy a frankok vidékére vigyék őt. A válaszom az
volt: ,,Az életedre mondom, éppen ez járt a fejemben. Ám az a bök-
kenő, hogy a nagyanyja nagyon ragaszkodik hozzá, s most is csak
úgy engedte el velem, hogy megesketett: visszaviszem hozzá." Ő

391 Hami, ami „teherhordást" is jelent.

392 V. Fulco,Jeruzsálem királya (1131-1142).
393 CAdud ad-Dawla Abú'l-Fawárisz al-Murhaf(l 126-1216), Uszáma kedvenc fia, aki
gyakori helyváltoztatásainak is állandó kísérője volt. 12 esztendős volt, amikor
követte atyját a számüzetésbe, vele élt Damaszkuszban ( 1138-1144), Kairóban ( 1144-
1154), majd ismét Damaszkuszban, Núr ad-Dín szolgálatában (1154-1164). Amikor
Uszáma Hiszn Kajfában (Dijár Bakrban) élt (1164-1174), MurhafSzaláh ad-Dín mel-
lett volt az egyiptomi hadjáratban. Amikor az utóbbi 1174-ben '.\iúr ad-Dín utóda lett,

143
megkérdezte ekkor: ,,Az anyád még él?" ,,Igen", feleltem. ,,Akkor
engedelmeskedned kell neki", mondta erre.

A frankok különös gyógyítási módját példázza a következő történet:

Munajtira394 ura írt a nagybátyámnak, s azt kérte, hogy küldjön egy
orvost, aki meggyógyítaná néhány beteg társát. A nagybátyám elkül-
dött hozzá egy Thábit nevű keresztény orvost. Talán tíz napig volt tá-
vol, s máris visszatért. ,,Ugyancsak gyorsan meggyógyítottad a betege-
ket!", mondtuk neki. Thábit ekkor a következőket mesélte el:
,,Elébem hoztak egy lovagot, akinek a lábán kelés nőtt és egy asz-
szonyt, akit kiszáradás395 támadt meg. A lovagnál meleg borogatást
alkalmaztam, amitől felfakadt a kelés és gyógyulni kezdett. Az asszony-
nak diétát írtam elő3 9 6 és a testnedvét nedvessé tettem 397. Ekkor oda-
jött hozzájuk egy frank orvos és azt mondta nekik: ,,Ez az ember nem
tud semmit arról, hogyan gyógyíthatná meg őket." A lovaghoz így szólt:
,,Mit választasz szívesebben: egy lábbal élni vagy két lábbal meghalni?"
„Egy lábbal élni", felelte az. Az orvos ekkor így szólt: ,,Hozzatok ide egy
erős lovagot és egy éles baltát!" A lovag és a balta már ott is volt. Én
mindvégig jelen voltam. Az orvos ráhelyezte a páciens lábát egy fa-
törzsre és így szólt a lovaghoz: ,,Üss a lábára és egyetlen csapással vágd
le azt!" Az a szemem láttára rácsapott egyet, de a lába nem vált el. Ekkor
még egyet rácsapott, mire a lábszárban lévő velő kifolyott, s a beteg
azon nyomban meghalt. Majd megvizsgálta a nőt és így szólt: ,,Ennek a
nőnek a fejében egy sátán lakozik, aki szerelmes belé. Vágjátok le a
haját!" Le is vágták. A nő ezután visszatért a szokott étrendükhöz, a fok-
hagymához és a mustárhoz. A kiszáradása ezután fokozódott. Az orvos
azt mondta: ,,A sátán bizony befészkelte magát a fejébe." Vett egy bo-
rotvát, s a fejébe egy keresztet hasított, lehántotta bőrt a vágás közepén,

Murhaf nagy kegyben állt nála, s ekkor azt kérte, hogy atyja visszatérhessen
Damaszkuszba. Atyjához hasonlóan ö is több munkát irt.
394 Libanon északi részén, a Nahr lbráhím forráshoz közel lévő erődítmény, a régi
Adonisz. Ebben a korban a Tripoliszi Grófsághoz tartozott. Núr ad-Dín 1166-ban
váratlanul rajtaütött és elfoglalta.
395 A nasifa (,,kiszáradni") nomcn actionisa. Hicci (162, n.3) a perzsa nisáfta gondol (Id.
Sceingass 1402 ), ami „ostobaságot" jelent, és ő „imbecility" -nek fordítja. Valószínűbb
a „kiszáradás" jelentés itt.
396 Hama1t111-mar"a: a hamá (se. al-maríd) ilyen jelentéséhez Id. Lane, 11:651 (elrendel-
ni, hogy tartózkodjon vmi olyan ételtől, stb, ami árt).
397 Rattabtu mizádzsá-hd. Az arab gyógyászat azt az - ókorra (Hippokratész és főleg Galé-
nosz tanításaira) visszamenő - szemléletet képviseli, hogy a betegség az embere alkotó

144
amig kilátszott a koponyacsont és bedörzsölte azt sóval. A nő azon
nyomban kiadta a lelkét. Ekkor én így szóltam: ,,Szükségetek van még
rám?" ,,Nincs", felelték. Én visszatértem, s bizony olyasmit tanultam a
medicinájukból, amit korábban nem ismertem.

A gyógyításukból azonban ennek ellenkezőjét is megtapasztaltam.

A jeruzsálemi királynak398 volt egy kincstárnok lovagja, akit Barnád-
nak (Bemard) neveztek (Allah átka legyen rajta!) - az egyik legátko-
zottabb és legundorítóbb lovag volt közöttük. Lábon rugta őt egy ló,
mire elgennyesedett a lába, s vagy tizennégy helyen kinyílt. Akárhány-
szor bezárult egy helyen, kinyílt egy újabb helye. Én a pusztulását
kívántam. Ekkor egy frank orvos jött hozzá, eltávolította a keneteket a
lábáról, és erős ecettel mosta meg azt. A sebek ezután bezárultak, a be-
teg meggyógyult, s újra talpra állt, mint egy sátán.

A frankok különös gyógyítási módját példázza a következő tör-

ténet is:
Élt nálunk Sajzarban egy Abú'l-Fath nevű kézműves. Volt egy fia,
akinek a nyakát görvélykór (khanázír) támadta meg. Ha egy helyen be-
zárult, akkor egy másik helyen kinyílt. Abú'l-Fath valamilyen dolga vé-
gett Antákijába ment a fiával együtt. Ott meglátta a fiút egy ember és
kérdezősködött az apjától felőle: ,,Ez a fiam", felelte az. A frank ekkor így
szólt: ,,Esküdj meg nekem a vallásodra, hogyha előírok neked egy orvos-
ságot, ami meggyógyítja őt, akkor senkitől nem szedsz fizetséget, akit
gyógyítasz majd vele. Ebben az esetben előírok neked egy gyógyszert,
ami meggyógyítja őt. Abú'l-Fath megesküdött. Az pedig ezeket mondta:
,,Végy őröletlen usnánr399, pörköld meg, majd keverd össze oliva-
olajjal és erős ecettel! Kezeld őt ezzel, amíg a var helyét meg nem szün-

hideg, meleg, száraz és nedves (a melankhólikus, szangvinikus, kholerikus és phlegmatikus)

elemek egyensúlyának a megbomlásának a következménye. A gyógyítás tehát az egyensúly
helyreállítására törekszik (ld.H.R. Turner, Science i11 Medieval !Ilam. A11 lllustrated lntroduction,
Delhi, OUP, 1999, 13 Isq). Ez az ún. galénoszi „humorális pathológia"; ennek szír-arab
recepciójához Id. G. Strohmaicr, ,,Dic Rezeption und die Vermittlung: die Medizin in <ler
byzantinischen und in der arabischen Welt", in: M.D. Grmek (Hg.), Die Geschichre de.r medi-
zini.rchen Denkens. Antike und Mittelalter (München, C.H. Beck,1996,156-8).
39 8 Valószínűleg a korábban említett V. Fulcóról van szó.
399 D usztán (p.99); H usnán (p.134). Nyilvánvalóan az utóbbi a helyes. Az usnán Lanc,
l:62 szerint „ballagófü" (salsola ka/1), továbbá a belöle készített hamuzsír, amit éppúgy
használnak tisztitószerként, mint orvosság gyanánt rüh, ótvar ellen, továbbá havi
vérzést és koraszülést előidéző szerként.

145
teti. Végy ezután olvasztott ólmot és keverd össze vajjal! Kezeld őt
ezzel és meg fogja gyógyítani."
Abú'l-Fath ezzel a gyógyszerrel kezelte őt és a fia meggyógyult. A se-
be bezáródott, ő maga pedig ugyanolyan egészséges lett, mint korábban.
Én magam is kezeltem ezzel a gyógyszerrel olyanokat, akiket
megtámadott ez a kór, s használt és eltávolította azt, ami miatt panasz-
kodtak.
Mindazok, akik csak a közelmúltban jöttek a frank területekre,
sokkal durvábbak azokhoz képest, akik már hozzászoktak ehhez a hely-
hez és érintkeztek a muszlimokkal. Durva természetükhöz (Allah rútít-
sa el őket!) íme egy történet:
Amikorcsak Jeruzsálemben jártam, fölkerestem az al-Aqszá me-
csetet400_ Mellette egy kis mecset áll, amelyet a frankok templommá
alakítottak át. Amikor szokásom szerint felkerestem az al-Aqszá mecse-
tet, akkor barátaim, az ott élő templomos lovagok401 abba a kis mecset-
be engedtek be egyedül, hogy ott végezzem az istentiszteletet. Amint
egy nap4D2 beléptem oda és az Alláhu akbarelmondása után felálltam az
istentisztelet elvégzésére, rámtámadt egy frank, megragadott, az arco-
mat kelet felé fordította és így szólt: ,,Így imádkozzál!" Egy csoport
templomos lovag odasietett hozzá, megragadták és eltávolították on-
nan. Én újra nekiláttam az istentiszteletnek. Ugyanaz a lovag, kihasz-
nálva a többiek elfoglaltságát, visszajött, megint rámrontott, arcomat

400 al-Maszdzsid al-aqsuf. a név (i.e. "a legtávolibb mecset") a Korán 17:1 verséből szár-
mazik ("Dicsőség annak, aki éjszakai utazást tett az ö szolgájával a Szent Mecsetből az igen
távoli mecsetbe, amelynek megáldottuk a környékét ... "). A egyik legvalószínűbb értelme-
zés szerint a Próféta a jeruzsálemi Templom hegyet és Salamom Templomát nevezte így.
A Templom-hegynek a QJ,bbat asz-Szakhraval szemben lévő részén áll az al-Aqszá mecset,
amelyet al-Walíd kalifa (705-715) építtetett. :\. mecsetet legalább hatszor építették át,
amíg elnyerte mai formáját l 3+5-1350-bcn a mamlúk építész, Ajbak al-Musrif révén.
401 Ad-Dáwi;j'a: a Templomosok lovagrendjét l l 20-ban alapította a Champagne-ból
származó Hugues de Payens (legfontosabb alapító társa: Godefroy de Saint-Omer). II.
Balduin király adott nekik szállást a palotájában, közel a hajdani salamoni temp-
lomhoz (innen kapták nevüket: milites templi vagy templarit). 1147-től Vörös kereszttel
díszített fehér köpenyt viseltek. A rend reguláját 1129. januárjában fogadta a Troyes-i
zsinat Clairvaux-i Bernát jelenlétében. Ö fogadtatta el a rend radikálisan új tevékeny-
ségét (nouvelle chevalerie), amely egyesítette a harcot az imádsággal (addig a három
rend funkcióit - oratores, bellatores, laboratores - szigorúan különválasztották). Az új
szemlélet az akkor érvényre jutott bellum iust11111 Gergely pápa által hirdetett elvéből
fakadt. Az 1139-ben kiadott „Omne darum optimum" bulla jelentős privilégiumokat
biztosított nekik, s közvetlenül a pápának tartoztak engedelmességgel. Ld. hozzájuk:
LM, VIII:534-7 -A. Demurger. Tudományos népszerűsítő munka magyar nyelven: S.
Howarth, A templomosok titka, ford. Pálvölgyi E. (Budapest, Kossuth, 1986).

146
ismét kelet felé fordította és rámkiáltott: ,,Így imádkozz!" A_temple-
mosok ismét odamentek hozzá és kivitték őt. Az elnézésemet kérték és
azt mondták: ,,Idegen ő, aki a napokban érkezett a frankok földjéről.
Nem látott még olyasvalakit, aki ne kelet felé imádkozott volna."
,,Elegem van az imádkozásból", mondtam magamban és kimentem.
Nem győztem csodálkozni ezen a sátánfajzaton, ahogy az arca elválto-
zott, remegés vett erőt rajta, s ahogy viselkedett, amikor meglátta azt,
hogy valaki a qib/a403 irányába imádkozik.
Láttam közülük valakit, aki odament MuCín ad-Dín amírhoz (Allah
irgalmazzon neki!), amikor a Szikladómban404 tartózkodott és megkér-
dezte tőle: ,,Akarod látni az Istent mint gyermeket?" ,,Igen", felelte.
A frank előttünk ment és megmutatta nekünk Mária és az ölében ülő
Messiás (al-Maszíh) képét (béke legyen vele!), s így szólt: ,,Ez az Isten
mint gyermek." Allah azonban magasan fölötte áll annak, amit a hitet-
lenek mondanak.
A frankokat nem jellemzi sem az önérzet, sem a féltékenység.
Előfordul, hogy valamelyikük sétál a feleségével. Találkozik egy má-
sikkal, aki fogja a feleségét, s félrevonul vele beszélgetni. A férj pedig
oldalt áll és vátja, hogy befejezzék a beszélgetést. Ha az túlságosan
hosszúra nyúlik, akkor magukra hagyja őket és megy az útjára.
Valami ilyesminek voltam én a szemtanúja.
Amikor Nábuluszba405 szoktam menni, akkor egy MuCizz nevű

402 Valószínüleg 1140 elején, amikor a damaszkuszi amírés a jeruzsálemi király között
tárgyaló küldöttség tagjaként volt ott.
4oJ Vagyis :\frkka felé, mivel a muszlimok számára ez az eliíírás.

404 Asz-Szakhra. Ez a híres jeruzsálemi „Sziklamecset". Voltaképpen inkább szentély,

mint mecset és helytelenül tartja úgy a közvélekedés, hogy a második kalifa cumar
építette volna, mert csak CAbd al-Malik kalifa idején, 691-ben épült a Templom-
hegyen, ahonnan a hagyomány szerint a Próféta „égi utazása" (mi'rádzs) történt (Id.
Korán, 17: 1). Eredetileg 624-ig ez volt a muszlimok számára az imairány is (csak a zsi-
dókkal való szakítás után és az un „Ábrahám vallás" kialakítása idején változtatta
Mohamed Jeruzsálemet Mekkára). :\1indezek miatt azonban a Templom Hegy a har-
madik szent hel)'nek számít Mekka és Medina után. Amikor a muszlimok elfoglalták
Jeruzsálemet, a hel)' elhagyatott volt és szemét fedte. A Sziklamecset építésekor
bizánci-szíriai motívumokat alkalmaztak a díszítésnél. Híres a 240 méternyi rendkí-
vül dekoratív feliratanyag (kívül kúfi, belül ta'líq írással): ezek a Jézusra vonatkozó
Korán-versek. A Szikladóm n)'ocszögü szerkezete főleg a szentek sírjaihoz adott
modellt Marokkótól Belsö-Azsiáig.
405 Középső-Palesztinában, a Garízím heg)' (arabul: Dzsbal at-Túr) lábánál lévő
város, amely a nevet a Flavia Neapolisból kapta (az akkori várost V cspasianus tiszte-
letére építették). A korábbi időkben állítólag Sekhem volt a helyén. A babilóni fogság
utáni idiíkben a szamaritánusok központja volt, akik állandó ellenfelei voltak a zsi-

147
embernél szálltam meg, akinek a háza szálláshelyül szolgált a musz-
limok számára. A ház ablakai az utcára néztek. Az út szemközti ol-
dalán egy frank férfi háza állt; ő bort árusított a kereskedőknek. Fo-
gott egy borral teli flaskát, s harsányan hirdetve azt, ezeket mondta:
„Ez és ez a kereskedő egy egész hordót (battzjja) csapravert ebből a
borból. Aki szeretne abból valamennyit, az itt és itt megtalálja."
A fizetsége a hírverésért a flaskában található bor volt.406 Ez a frank
egy nap amikor hazament, egy férfit talált az ágyában a feleségével.
Megkérdezte tőle: ,,Mi hozott téged ide, a feleségemhez?" ,,Fáradt
voltam", felelte az, ,,és bejöttem, hogy megpihenjek." ,,De hogy búj-
tál be az ágyamba?", kérdezte tovább. ,,Ezt a megvetett ágyat talál-
tam, így hát belefeküdtem", magyarázta a másik. ,,De hát a felesé-
gem is veled aludt!", kiáltotta a frank. ,,Az ágy az övé", replikázott a
másik, ,,hát akadályoztam volna meg őt abban, hogy használja az
ágyát?" ,,A vallásom igazságára mondom", felelte a frank. ,,ha még
egyszer ezt teszed, akkor összeakasztjuk a bajszunkat." Ennyi volt ösz-
szesen a nemtetszése és féltékenysége netovábbja.
Egy másik példa erre:
Volt egy Szálim nevű fürdőmester nálunk al-MacarrábóJ407, aki
atyám (Allah irgalmazzon neki!) fürdőjét gondozta. Ő mesélte a
következőt:
„Nyitottam al-Macarrában egy fürdőt, hogy abból tartsam fenn
magamat. Bejött egyszer oda egy frank lovag. A frankok helytelení-
tik azt, ha valaki ágyékkötőt408 köt a derekára. Ez a frank tehát

dóknak, majd a keresztényeknek. Az arab források ritkán említik. A keresztes háborúk

korában nem volt megerősítve. 1202-ben rettenetes földrengés pusztított a városban.
Ld. hozzá: E/2, s.v. Nábulus, VII:844sq - F. Buhl - C.E. Bosworth.
406 Az utolsó mondat fordítása teljesen bizonytalan, ami az eltérő olvasatokból is
következik. D olvasata (p. l 00): wa-udzsri-hi 'an bidájat an-nabídz .. .; H olvasata (p.136):
wa-udzsratu-hu 'an nidá'i-hí an-nabidz ... Derenbourg fordítása: ,,E borból annyi flaská-
val szolgálok neki, amennyit csak kíván". Hitei fordítása: ,,A frank fizetsége a bejelen-
tésért a flaskában lévő bor lenne". Szaljc fordítása: ,,és én rendelkezésére bocsátok
olyan bort, amilyen ebben a flaskában van". Derenbourg és Szalje fordítása helye-
sebbnek látszanak, hiszen miért lenne a bomagykereskedő fizetsége egy flaska bor,
amikor ő árulja nagyban a kereskedőknek azt? A szöveg nyilvánvalóan romlott, s ezt
tükrözi Landberg megjegyezése 1888-ból (Id. Hitei 165, n.9), hogy ő két órán át törte
a fejét a szöveg megfejtésén, de hiába. A mi szövegváltozatunk természetesen csak
javaslat - kérdőjelekkel.
40i Város Himsz körzetében, Halab és Hamá között, nagy olajfa és fügefa
ültetvényekkel. E város szülötte volt a nagy vak költő és prózaíró, Abú'-cAlá' al-
Macarrí (973-1058). A városhoz ld.Jáqút, Mu'dzsam, V: 156.

148
kinyújtotta a kezét, letépte a derekamról az ágyékkötőt és elhajítot-
ta. Rámnézett és látta, hogy nemrégen borotváltam le a fanszőrömet
(Cána). ,,Szálim!", kiáltotta. Én odamentem hozzá. Ő megérintette a
kezével a szemérmemet és így szólt: ,,Szálim! Így jó! A vallásom iga-
zára mondom! Csináld meg nekem is így!" Ezzel hanyatt feküdt.
Azon a helyen annyi szőrzete nőtt, mint amennyi a szakálla. Lebo-
rotváltam neki. Ekkor megsimogatta a kezével és simának találva
azt, így szólt: ,,Szálim! A vallásod igazára mondom, csináld meg ezt
a Madame-nak is (ad-dáma)!" (Az ad-dáma az ő nyelvükön „úrnőt"
jelent). Ő a feleségét értette ezen. Egyik szolgájának parancsot adott:
„Mondd a Madame-nak, hogy jöjjön ide!" A szolga elment, elhozta
őt és bevezette a fürdőbe. Az asszony a hátára feküdt, a férje pedig
megparancsolta: ,,Csináld azt vele, amit velem tettél!" Én leborotvál-
tam neki a fanszőrét. Közben a férje ott ült és nézett engem. Aztán
megköszönte és odaadta a fizetséget a szolgálataimért."
Vegyétek szemügyre ezt a kiáltó ellentétet! Nincs bennük sem
önérzet, sem féltékenység. Ám nagy bátorság jellemzi őket. A bátor-
ság azonban voltaképpen a megszólás elkerülését szolgáló fennhéjá-
zásból és gőgből fakad.

Az előbbi történethez hasonló a következő:

Bementem egyszer Szúr409 városában a fürdőbe, s ott egy külön-
álló helyiségben foglaltam helyet. Egyik szolgám ekkor így szólt
hozzám: ,,Egy nő van velünk." Miután kimentem, letelepedtem az

4os Mi'zar (Id. hozzá: Dozy, Noms des wtements 38-46). Sokjelentésű rahadarab: ,,rövid
nadrág", .,gatya"; ,,ágyékkötő" (Id. az lbn Battúta idézetet, p.40); ,,köpeny"; ,,kerek, la-
pos sapka" (ebben a jelentésben átment a spanyolba is: almayzar). Olaszországban
(főleg Genovában) mezzaro alakban vették át és „kendőt" jelentett, amivel a néík a
fejüket és a vállukat fedték be.
409 Szúr, az ókori föníciai Türosz az egyik legrégibb és legváltozatosabb sorsot megélt
város, amely folyamatos háromezer esztendős tönénelemre tekinthet vissza (Id. hozzá:
Jáqút, Mu<dzsam, Ill:433sq; Wallace B. Fleming, The History of Tyre, New York, AMS
Press, 1966; E/2, s.v. Súr, IX:883-5 - M.Lavergne). Az i.e. első évezred első felében a
Levante egyik legjelentősebb „kereskedelmi kapuja". Az Ószövetség említi (!Kir V.15-
32) a város királyát, Hiramot, aki Salamont, a jeruzsálemi templom építésekor cédru-
sokkal, s ügyes ácsokkal, aszralosokkal, aranyművesekkel és kőfaragókkal látta el. Hiram
hajósai (,,Akik jó hajósok és a tengeren jártasak valának", !Kir, IX:27) bonyolították továb-
bá Salamon ophiri expedícióját. Több kolóniát alapított a nyugati Mediterráneumban.
Ismeretes, hogy Nekó fáraó kérésére, ők utazták először körül Afrikát 596-594 között (Id.
hozzá: R. Hennig, Terrae incognitae, Leiden, EJ. Brill, 1944, 1:63-67). Nagy Sándor csak
egy hosszú moló megépítésével tudta bevenni a várost. Szúr valóságos régészeti rekvizí-

149
egyik kőpadra. A nő, aki a fürdőben volt, akkor már teljesen felöltöz-
ve kijött és ott állt az atyjával együtt velem szemben. Én nem voltam
biztos benne, hogy nőről van-e szó? Egyik társamnak azt mondtam:
„Allahra mondom, nézd már meg, hogy nő-e az a személy!" Én arra
gondoltam, hogy kérdezősködik majd felőle. Ő azonban odament és
a szemem láttára felemelte a ruhája alját és alaposan szemügyre
vette őt. Az atyja ekkor odafordult hozzám és ezeket mondta: 'Ez az
én lányom. Meghalt az anyja és nincsen senkije, aki megmosná a
fejét. Elhoztam a fürdőbe és én magam mostam meg a fejét."
Helyesen cselekedtél", feleltem, ,,meglesz a jutalmad érte."

Orvoslásuk furcsaságai közé tartozik az is, amit Kiljám dabúr

(Guillaume de Bures), Tabarijja4l0 ura, a frankok egyik vezetője
mondott el nekem. Úgy adódott, hogy elkísérte lvfuCín ad-Dín amin
(Allah irgalmazzon neki!) cAkkából411 Tabarijjába, s történetesen én
is vele voltam. Útközben mesélte nekünk a következőt:
,,Volt a mi országunkban egy nagytekintélyű lovag, aki megbete-
gedett és már a halálán volt. Elmentünk akkor egy főpapunkhoz és azt
mondtuk neki: ,,Gyere velünk, és nézd meg ezt és ezt a lovagot!" ,,Rend-
ben van", felelte, és jött is velünk. Mi biztosak voltunk abban, hogy a
kézrátétele révén a lovag meg fog gyógyulni. Miután megszemlélte őt,
azt mondta: ,,Adjatok nekem viaszt!" Mi hoztunk neki egy kevés viaszt.
Ő meglágyította azt és újjperecekhez hasonló gyurmákat készített.
Egyet-egyet beletett a lovag orrlyukaiba. Az nyomban kiadta a lelkét.
De hiszen meghalt", mondtuk neki. Igen", felelte, ,,nagyon szenvedett,
így aztán betömtem az orrát, hogy meghaljon és megpihenjen."
„Hagyd ezt és kezd el újra a beszédet Harimról!" 412

rum, amely l 984 óta - az Unesco döntésére - a világörökség része. A v,íros az arab hódí-
tás után nem hanyatlott le, mert Mucáwija számos perzsa telepest hozott ide a különböző
szíriai városokból. A .Marw,ínidák idején az arab flotta egyik bázisa lett, s megerősítették.
Nászir-i Khuszrau úti könyvében ( 1047-hen) öt-hatemeletes házakról számol be. 988-ban
egy sikertelen felkelés után a Fátimidák keményen megbüntették és kifosztották. 1097-
ben egy újabb felkelés után al-Afdal Sáhansáh kegyetlen vérengzést rendezett ott. 1107-
ben Balduin király egy hónapig sikertelenül ostromolta. Az 1111-es újabb sikertelen
ostrom után 1124-ben a keresztesek a velencei hajók segítségével elfoglalták. Lakói
elhagyták a várost és Damaszkuszba, ill. Ghazzába költöztek. A város 1191-ig a frankok
kezében maradt (e korszakhoz Id. Fleming 86-122).
410 A bibliai Tiberias, a Genezáreti tó nyugati partján fekszik. A várost már 1099-ben elfog-
lalták a keresztesek Tank réd vezetésével. Szaláh ad-Dín 1187. július 6-án foglalta vissza.
411 Másnéven: Akko, Ptolemaisz és St.Jean d'Acre, a i\Iediterráneum régi kikötőváro-

150
 Ezeknek az eseményeknek az elmondását abbahagyva más dol-
gokhoz térjünk most vissza:
Jelen voltam Tabarijjában a frankok egyik ünnepén. A lovagok
kivonultak, hogy lándzsákkal játszanak. Velük együtt kiment két
elaggott öregasszony, akiket a versenypálya egyik végére állítottak.
A pálya másik végén egy kőre egy leforrázott disznót helyeztek. Ek-
kor versenyfutásra ösztökélték a két öregasszonyt, s mindegyikük
mellett egy csapat lovas haladt, akik buzdították őket. Az öregasz-
szonyok minden lépésnél elestek, majd föltápászkodtak, a lovagok
pedig hahotáztak. Végül az egyik öregasszony megelőzte a másikat,
s jutalmul elvehette a disznót.
Nábuluszban szemtanuja voltam, amikor egy nap két frankot
hoztak párviadalt vívni. Az oka az volt, hogy muszlim haramiák
meglepetésszerűen lerohantak egy nábuluszi falut. Egy falláhot vá-
doltak azzal, hogy „ő vezette volna a rablókat a faluhoz". Az illető
elmenekült. A király4l 3 embereket küldött ki, akik őrizetbe vették a
gyermekeit. A falláh ekkor visszatért a királyhoz és azt mondta:
,,Tégy igazságot az ügyemben! Kihívom párviadalra azt, aki azt állí-
totta rólam, hogy én vezettem a haramiákat a faluhoz." A király így
szólt ahhoz, aki iqtác gyanánt birtokolta a falut: ,,Hozzál valakit, aki
kiáll párviadalra vele!" Az indult a falujába, ahol élt egy kovács. Fog-
ta őt és megparancsolta neki: ,,állj ki párviadalra vele!" A falu bir-
tokosa ugyanis aggódott a fa//áhjai miatt, nehogy megöljenek közü-
lük valakit, s tönkremenjen a gazdasága.
Én is láttam ezt a kovácsot. Életerős fiatalember volt, ám el-
maradozott, ment egy keveset, majd leült és innivalót kért. A másik,
aki a párviadalt kérte, idős ember volt ugyan, de nagy lelkinyuga-

sa, a Karmd heggyel szemben fekszik. 1. Balduin 1104. május 26-án foglalta el genovai
segítséggel. 1187-ben Szaláh ad-dín visszafoglalta, ám már 1191-ben a keresztesek
ismét elfoglalták, s az egyiptomi szultán al-Malik al-Asraf csak 1291. május 18-án tudta
végleg visszahódítani.
412 A nagy iszlámelőcci költő, Zuhajr egy párvcrsének a félverse (Id. Ahlwardt 81, 4.
párvers, első fele). A kámil versmértékben írt költemény Harim ibn Szinánt, a költő
bőkezű pártfogóját dicséri, aki békét szerzett két ellenségeskedő beduin törzs között.
Az idézett félvers közmondásszerű fordulat lett a későbbiekben, s akkor használják,
amikor új témára váltanak. Zuhajr ibn Abí Szulmá öreg korban a 7. század elején hal-
hatott meg. Tanuja volt a Dzubján (a saját törzse) és az cAbsz törzsek híres Dáhisz
háborújának, amelynek befejezéséért ö is sokat buzgólkodott. A fia, Kacab ibn Zuhajr
is jeles kölcö volt (Id. hozzá: Blachere 269sq).
413 Valószinűleg V. Fulco, jeruzsálemi király (1131-1142).

151
lommal radzsaz formában kántált4 14, s ügyet sem vetett a párviadal-
ra. Megjelent aztán a Biszkund ( vúcount), a város kormányzója415.
Mindkettőjüknek adott egy botot és egy pajzsot, s elrendelte, hogy
az emberek vegyék körbe őket.
A küzdők egymás ellen fordultak. Az öreg szorongatni kezdte a
kovácsot, aki hátrálni kezdett, amíg a körhöz nem szorította. Aztán
visszatért középre. Mindketten csapásokat mértek egymásra, amíg
úgy néztek ki, mintha vérző oszlopok lennének. A viadal elhuzódott
és a Biszkund siettette őket, mondván: ,,Gyorsabban!" A kovácsnak
most hasznára vált az, hogy hozzászokott a kalapáccsal való ütések-
hez. Az öreg ekkorra már kifáradt. A kovács rásújtott egyet, s az öreg
a földre rogyott és botja a háta alá esett. A kovács rátérdelt, s meg-
próbálta az ujjait az öreg szemébe mélyeszteni, ám képtelen volt
erre, olyan sok vér folyt a szeméből. Ekkor fölállt mellőle és botjá-
val akkora ütést mért a fejére, hogy megölte őt. A többiek ekkor
kötelet kötöttek a nyakába, elhúzták és fölakasztották. A kovács gaz-
dája ekkor odament, odaadta kovácsnak a saját köpenyét4 16, maga
mögé ültette a lován és vele együtt eltávozott. Ez az eset a jogszol-
gáltatásukat és ítélkezésüket példázza - Allah átka legyen rajtuk!

Egy alkalommal Mucín ad-Dín amí1Tal (Allah irgalmazzon neki!)

mentem Jeruzsálembe. Nábuluszban megszálltunk. Ott egy jól öl-
tözött, vak, muszlim fiatalember járult az amír elé, gyümölcsöt
hozott neki, s arra kérte őt, adjon engedélyt, hogy Damaszkuszba
mehessen és a szolgálatába állhasson. Az amír beleegyezett. Én kér-
dezősködtem felőle, s közölték velem, hogy az anyja egy frankhoz
ment feleségül, akit aztán megölt. A fia pedig különböző fortélyokat
eszel ki a frank zarándokokkal szemben, s aztán az anyja meg ő
közösen megölik azokat. Végül vádat emeltek, és a frankok ítélete

4H D jartadzsiz (p.l 02); H Jardzsuz (p.139). Itt valószínűleg D olvasata a helyesebb, aminek
a jelentése: ,.raduaz formában rögtönözni vagy előadni verset, stb". A - spontán, rögtönzött
és rövid - radzsaz az arab költészet legrégibb formája, amely a rímes prózából, a szadZJ'ból
fejlődött (Goldziher kifejezésével: ,,ritmikusan rendezett szadzJ'). A szimmetrikus sorpár-
pokból álló, monoritmikus, a 2. és a 4. lábon hangsúlyos alkalmi radzsaz a varázsoló, átkozó,
általában három-öt soros hidzsá' formáját adta. A radzsaz érzékeltetésére idézzük a mekkai
sereg vezére leányának, Hindnek a buzdítását az ohodi csata napján (625. február 23):
Harcoljatok - s mi várunk,
Két kan ölelni tárunk;
hdtráb'atok - s mi válunk,
Csók nem fogad minálunk. (Tótfalusi l ford).

152
szerint jártak el ellene. Felállítottak egy nagy hordót, amit megtöl-
töttek vízzel, s arra egy fagerendát helyeztek. Aztán hátrakötözték a
vádlott kezét, a vállára kötelet kötöztek és behajították őt a vízbe.
Amennyiben ártatlan lenne, úgymond, akkor elsüllyedne a vízben;
ebben az esetben kiemelik őt a vízből ezzel a kötéllel, hogy ne haljon
meg. Ha azonban bűnösnek találtatik, akkor nem süllyed el a vízben.
A fiatalember, miután beledobták a vízbe, mindent elkövetett, hogy
elsüllyedjen, de képtelen volt rá. Így aztán végre kellett hajtani rajta
az ítéletüket (Allah átka legyen rajtuk!), s tüzesre forrósított kar-
colótüvel átszúrták a pupilláit4 l 7_
Ez az ember ezután Damaszkuszba jött. Mucín ad-Dín amír (Allah
irgalmazzon neki!) ellátta őt mindennel, amire szüksége volt. Egyik
szolgájának megparancsolta: ,,Vidd el őt Burhán ad-Dín Balkhíhoz
(Allah irgalmazzon neki!) és mondd neki: 'utasíts valakit, hogy tanítsa
neki a Koránt és valamennyi jogtudományt!"' A vak ekkor megszólalt:
,,Győzelem és diadal (legyen az osztályrészed)! Én nem erre gondol-
tam." ,,Mit gondoltál hát, mit tehetek?", kérdezte az amír. Az így felelt:
„Adj nekem lovat, öszvért, fegyvereket és tégy engem lovaggá!" ,,Soha
nem gondoltam, hogy egy vak ember lovag lehetne", felelte az amír.
A frankok között vannak olyanok, akik már hozzászoktak az
itteni életmódhoz és hosszasan együttéltek a muszlimokkal. Ők job-
bak, mint azok, akik csak a minap jöttek a frankok földjéről. Ám ők
alkotják a kivételt, s nem ők jelentik a szabályt. Íme, egy példa erre:
Elküldtem egyszer egy társamat valamilyen ügyben Antákijába.
Ott volt ar-ra'ísz41 8 Tádurusz asz-Szafi (Theodórosz Szophianosz),
akivel barátság kötött össze. Nagy tekintélynek örvendett Antákijá-
ban. Egy nap így szólt a társamnak: ,,Meghívott magához egyik frank
barátom. Tarts velem és figyeld meg a szokásaikat!" A társam így
folytatta tovább:

Hitti az eltérő olvasatot (jardzsuz = .,elhajt", .,elhessenc"; .,véd"; .,gúnyol") egészen

sajátosan fordítja: .,hüvelyk és mutatóujját kihívóan egymáshoz dörzsölte" (ilyen
jelentés nem szerepel egy szótárban sem).
4 i; Sihna (.,kormányzó, aki fönntartja a rendet"), a jelentéshez Id. Dozy, Supplément,

1:733.
416 Ghuffárrr. a különböző szótárakban nem található szó jelentéséhez Id. Dozy,
Vetements 317-9.
41 i Fa-kahalú-hú-. ehhez a jelentéshez Id. Dozy, Supplément, JI:454. Dozy hozzáteszi,
hogy ez az eljárás nem károsítja meg külsőleg a szemet, s az illető nem is néz ki vak-
nak, ám ténylegesen elvesztette a látását.
418 A szó „főnököt", .vezetőt" jelent. Itt valamilyen igazgatási funkciót jelölhet.

153
 Vele mentem tehát, s elérkeztünk egy régen megtelepedett
lovag házához, aki az elsőként fölvonuló frankokkal érkezett ide. Őt
már törölték a járandósági listáról (díwán), és fölmentették a szol-
gálat alól. Volt neki Antákijában egy birtoka és abból élt. Kitűnő asz-
talt szolgált föl, rendkívül tiszta és ízletes ételekkel. Amikor látta,
hogy megtartóztatom magam az evéstől, így szólt hozzám: ,,Nyu-
godt szívvel egyél, én nem eszem frank ételeket. Egyiptomi szakács-
nőim vannak, s csak az ő főztjükből eszem. Az én házamból ki van
tiltva a disznóhús." Én ezután ettem, de csak óvatosan. Aztán távoz-
tunk. Később áthaladtam egy piacon, ahol rámakaszkodott egy frank
nő, aki az ő nyelvükön karattyolt (tubarbir) valamit, hogy mit, azt
nem értettem. Számos frank sereglett körém, s már biztos voltam a
halálban. Ekkor ugyanez a lovag közeledett arra és megpillantott
engem. Odajött és megkérdezte a nőt: ,,Mi dolgod ezzel a muszlim-
mal?" A nő így felelt: ,,Ő ölte meg a fivéremet, curszt (Hurso)." Ez
az cursz Afámijában volt lovag, akit a Hamábeli seregből ölt meg
valaki. A lovag rákiáltott a nőre: ,,Ez egy burdzsászí419 (vagyis keres-
kedő), aki nem harcol és nem is vesz részt a harcokban." A körbe-
gyűltekre is rárivallt, s ki-ki ment az útjára. Ő aztán fogta a kezemet,
s velem együtt eltávozott. Lám, e lakoma hatásaképpen menekültem
meg a haláltól.

Félénk hősök

Csudálatos rejtelmei vannak a szívnek. Van aki megmerítkezik a

harcok forgatagában, farkasszemet néz a veszélyekkel, s a szívében
nem érez rettegést. Aztán pedig olyasmi miatt érez félelmet, amitől
a gyermekek és az asszonyok sem tartanak.
Ezt láttam a nagybátyámnál, CJzz ad-Dín Abú'I-CAszákir Szul-
tánnál is (Allah irgalmazzon neki!), aki az egyik legbátrabb ember-
ként számtalan alkalommal közismerten megállta helyét a harcok-
ban és emlékezetes lándzsadöfései voltak, ám ha megpillantott egy

419 A „bourgeois" arab átvétele, ami itt „kereskedőt" jelent.

420 Ntftíra: ,,vízmerítő kerék" (Id. hozzá Lokotsch, no. 1561). A szót számos európai nyelv
átvette (spanyol, francia, angol, szicíliai: noria, portugál: nora). Lokorsch idézi a híres
utazó, epigráfus és etnográfus, Max v. Oppenheim (1860-1946) jellemzését: ,,A ntfúra, a
mi kotrógépünkhöz hasonlít. Kereke a folyóban áll, s maga a vízfolyás hajtja. A kerékre
erősített agyedények egy csurgóban ürülnek ki, amely a vizet a partra vezeti. A víznyo-
mást emelendő, gyakran építenek egy kőgátat a vízfolyás felől. .. Noha a víz nagyrésze e

154
egeret, akkor elváltozott az arca színe, remegés fogta el még a látvá-
nyától is, s már ment is onnan, ahol megpillantotta azt.
A rabszolgái között volt egy bátor ember, Szundúqnak nevezték,
aki ismen volt merészségéről és tettrekészségéről. Ő a kígyóktól félt,
annyira, hogy teljesen elvesztette a fejét miattuk. Egy alkalommal
atyám (Allah irgalmazzon neki!) nagybátyám jelenlétében így szólt
hozzá: ,,Te Szundúq! Te jó ember vagy, aki híres a bátorságáról.
Nem szégyelled magad, hogy félsz a kígyóktól?" ,,Uram!", felelte az,
„vajon mi van ebben csodálatos? Himszben él egy bátor ember, egy
igazi hős, aki mégis majd meghal, annyira fél az egértől." Szavaival a
gazdájára célzott. A nagybátyám (Allah irgalmazzon neki!) erre így
felelt: ,,Allah tegyen csúffá téged, te ilyen meg olyan!"
Megjelenik a szemem előtt atyám (Allah irgalmazzon neki!) egy
Lu'lu' nevű rabszolgája is. Derék, harcrakész ember volt. Egy éjsza-
ka számos öszvérrel és teherhordó állattal kimentem Sajzarból, hogy
a hegyről fát hozzak rajtuk, amit a vízi kerekem4 20 számára vágtam.
Athaladtunk Sajzar környékén, s úgy véltük, hogy közel van már a
reggel, ám még éjfél beállta előtt elérkeztünk egy Dubajsz nevű
faluhoz. ,,Szálljatok le a lóról!", mondtam ekkor, ,,nem megyünk a
hegyre éjnek idején!"
Alighogy leszálltunk és letelepedtünk, nyerítést hallottunk.
,,Frankok", mondtuk, és továbblovagoltunk a sötétben. Én magam-
ban ezeket mondtam: ,,Egyiküket keresztül döföm a lándzsámmal és
elveszem tőle a lovát, miközben a többiek ráteszik a kezüket az
állatainkra és a velük lévő emberekre." Parancsot adtam hát Lu'lu'-
nak és három másik szolgának: ,,Induljatok előre és derítsétek ki, mi
ez a nyerítés!" Ők vágtatva előresiettek. Szembetalálkoztak azokkal
a lovasokkal, akik ugyancsak sokan voltak. Lu'lu' ért oda elsőnek és
így szólt hozzájuk: ,,Beszéljetek, vagy mindannyiótokat megöllek". Ő
kiváló íjász volt. A többiek megismerték a hangját és azt kérdezték:
„A kamarás (hádzsib) Lu'lu'?" ,,Igen", felelte ő. Kiderült, hogy a
hamái sereg az, élükön Szajf ad-Dín Szuwár amínal 421 (Allah irgal-

primitív merítő szerkezet átfordulásánál elvész, mielőtt a csurgóba kerülne, mégis a

teljesítmény viszonylag jelentős. Éjjel-nappal működik, a nagy hátrányt az jelenti, hogy-
ha a folyó szintje a kerék alá kerül. E merítőkerék létrehozásával a lakók egy egész
rétege foglalkozik, akiknek a szakértelme atyáról fiúra öröklődik."
42 l Zangí arábég helyettese Halabban. Ez a portyája a frankok ellen, az antákijai
területekre valószínűleg I I 36 májusában történt. Ennek során kifosztották Ládziqijját
és mintegy hétezer foglyot vittek magukkal.

155
mazzon neki!). Portyát indítottak a frankok területe ellen, s most
tértek vissza. Lu'lu' bátorságát ekkora tömeg sem lohasztotta, s
mégis, amikor a házában megpillantott egy kígyót fejvesztve kiro-
hant, s a feleségének kiáltotta: ,,Csinálj valamit ezzel a kígyóval!" A
felesége pedig fogta magát és végzett vele.

Balesetek

A harcost, legyen bár olyan, mint az oroszlán, elpusztíthatják

vagy harcképtelenné tehetik jelentéktelen akadályok is, ahogy az
velem is megesett Himszben. Amikor kivonultam ott a harcra, a
lovam kiadta a páráját, engem pedig ötven kardcsapás ért. Mindez az
isteni akarat kiteljesülése volt, s valamelyest amiatt is történt, mert a
lovászom hanyagul erősítette meg a kantárszárat. Ő a gyeplőt a gyű­
rűkhöz422 kötötte, ám nem húzta át azokon. Így, amikor meghúz-
tam, hogy kitörjek az ellenség sorai közül, akkor a gyeplő meglazult
a gyűrűkben, s történt velem, ami megtörtént.
Egy nap a kikiáltó hangja harsant föl Sajzarban, dél felől. Felöl-
tötti.ik a fegyvereinket és készen álltunk. A kikiáltó azonban hazug-
nak bizonyult. Atyám és nagybátyám (Allah irgalmazzon nekik!)
elindultak, én pedig mögöttük maradtam. Ekkor a kikiáltó hangja
északról, a frankok oldaláról hangzott. Én a kikiáltó felé rugtattam a
lovammal, s láttam az embereinket, amint egyik a másik után lova-
golnak át a gázlón, s közben azt kiáltják: ,,Frankok!" Áthaladtam a
gázlón, s így szóltam az embereinknek: ,,Ne féljetek. Itt vagyok előt­
tetek." Aztán vágtatva fölkapaszkodtam a Qarmata423 dombra, s íme,
az ellenség lovassága közeledett nagy számban. Az élükön egy lovag
haladt, rajta páncél és sisak, s felém közeledett. Indultam feléje, hogy
kihasználjam a társaitól való távolságát. Ő készen állt a fogadásomra.
Amikor feléje rugtattam, elszakadt a kengyelem. Ekkor már nem volt
mód kikerülni őt. Így hát kengyel nélkül indultam ellene. Miután
már egészen közel voltunk egymáshoz és már csak a lándzsadöfés
maradt, akkor ő köszöntött engem és felajánlotta szolgálatait.
Kiderült ekkor, hogy ő asz-szalár 424 cumar, aki anyai nagybátyja

422 Bását, jelentéséhez Id. Dozy, Supplément, 1:49 (.,gombbal és gomblyukkal ellátott
gyűrű, amit egy lánc végére tesznek, s amit aztán az állat lábára erősícenek").
42 3 A szövegben a qaráfita olvasat áll, amit Hitti ( 173, n.5) a qarámita variánsának
értelmez. Korábban az utóbbi állt a szövegben.
4 24 Perzsa szó, jelentése „parancsnok'\ ,,vezető'\ "karavánvezető", de „idős", ,,öreg" is

156
volt asz-szálár Zajn ad-Dín IszmáCíl ibn cumar ibn Bakhtijárnak425,
s fölkerekedett a hamái sereggel Kafartáb vidékére. A frankok azon-
ban kivonultak ellene, s most vereséget szenvedve tértek meg Sajzar
felé. Szuwár amír (Allah irgalmazzon neki!) már megelőzte őket.
A harcba induló férfi szabálya tehát az, hogy a lószerszámokat
alaposan meg kell vizsgálnia, mivel a legcsekélyebb és a legjelenték-
telenebb dolog is kárára lehet és a pusztulásához vezethet. Mindez
persze a sors és a végzet elrendelésének a következménye.

Számtalan helyen vettem részt az oroszlánok ellen küzdelemben.

Rengeteget megöltem közülük, anélkül, hogy bárki is mellettem lett
volna, amikor végeztem velük, s úgy, hogy a legcsekélyebb baj sem
ért eközben.
Egy nap atyámmal (Allah irgalmazzon neki!) vonultunk ki vadá-
szatra a városhoz közeleső hegyre, hogy fogolymadarakra sóly-
másszunk. Atyám állt velünk és a sólymászokkal a hegyen, míg a
hegy lábánál néhány szolga és sólymász készen állt arra, hogy kisza-
badítsa a zsákmányt a sólymoktól és szemmel tartsa a cserjést426.
Egyszercsak egy nőstény hiéna bukkant előnkbe, s bement egy bar-
langba. Ebben a barlangban egy odú volt, amelybe belebújt. Előszó­
lítottam egy szolgámat, egy Júszuf nevű lovászt. Levetette a ruháit
és elővette a kését és bemászott abba az odúba. Én közben ott álltam
lándzsával a kezemben szemben azzal a hellyel, hogyha kijönne,
akkor beledöfjem a lándzsámat. A szolga ekkor felkiáltott: ,,Vigyáz-
zatok! Kijött!" Én döftem egyet, de elvétettem, mert a hiéna kistestű
állat. A szolga ekkor ismét felkiáltott: ,,Itt van nálam még egy hiéna."
Ez is kijött a másik nyomában. Felemelkedtem és odaálltam a bar-
lang bejáratához, amely szűk, de két embermagasságnyi volt, hogy
megszemléljem, mit csinálnak a völgyben lévő társaink a hiénákkal,
amelyek lefelé igyekeztek hozzájuk. Ekkor egy harmadik hiéna is
kijött, miközben én azzal voltam elfoglalva, hogy az első kettőt
nézzem. Ez a hiéna ledöntött a lábamról (nadaszat-nf), s lelökött
a barlang bejáratától az alatta lévő mélyedésbe. Csaknem összetörte
a csontjaimat. Amíg az oroszlánok soha nem okoztak kárt bennem,

(Id. Burhán-i qáti' 1073, Steingass 642) (pehlevi: szardár, ebből a klasszikus újperzsában
az rből I lett és a d kiesett, a szót az örmény is átvette: szalar).
42; E két személyről nem rudnak a források.
426 Nabdzs. Szószerinc: ,,amikor a fogoly elhagyja a rejtekhelyét" (ld. Uszán, Vl:4 319).

157
addig egy hiénával ugyancsak pórul jártam .. Dicsőség a Sorsok
Elrendelőjének és az Okok Előidézőjének!
Én több férfi esetében tapasztaltam olyan lelki gyengeséget és
elesettséget, ami még a nők között sem tételeztem föl. Példázza ezt
a következő:
Egy nap atyám (Allah irgalmazzon neki!) házának kapujánál vol-
tam. Gyermek voltam még akkor, a tíz esztendőt sem töltöttem be.
Atyám egy rabszolgája, Muhammad al-cAdzsamínak nevezték, meg-
ütött egy fiút a ház szolgái közül. A fiú elfutott előle, odajött hozzám
és belekapaszkodott a ruhámba. Muhammad követte őt, s míg a fiú
továbbra is a ruhámba kapaszkodott, ismét megütötte őt. Ekkor rá-
sújtottam egy bottal, ami a kezemben volt. Ő meglökött engem. Én
előhúztam az övemből egy kést és beledöftem. A kés a bal mellén
találta el, s a földre rogyott. Atyám egy idős szolgája, akit al-Qá'id
Aszadnak neveztek, odajött, s megvizsgálta a sebet, amelyből a vér
vízbuborékok módjára folyott, valahányszor lélegzett egyet. Aszad
elsápadt, remegés jött rá és elájult. Ilyen állapotban vitték el a házá-
ba - ő ott lakott nálunk a várban. Az ájulásból csak estefelé tért
magához. Közben a sebesült kiszenvedett és eltemették.
A következő történet hasonló ehhez:
Meglátogatott minket Sajzarban egy halabi ember, aki becsületes
és pallérozott volt. Képes volt sakkozni sakktáblával is és nélküle is.
Abú'l-Muraddzsá Szálim ibn Qánitnak nevezték (Allah irgalmazzon
neki!). Egy esztendőt szokott nálunk tölteni, néha kicsit többet, néha
kicsit kevesebbet. Előfordult néha, hogy megbetegedett. Ilyenkor az
orvos érvágást írt elő neki. Amikor a köpölyöző megjelent, elválto-
zott a színe, remegni kezdett, s amikor eret vágtak rajra, elvesztette
az eszméletét, s egészen addig eszméletlen maradt, amig a vágást be
nem kötötték. Akkor magához tért.

Lelkierő

Ennek ellenkezőjét példázza a következő:

A Banú Kinánából származó társaink között volt egy fekete fér-

427 A pronomcn reflcxivumok alapján az operációt végző lehet a seborvos vagy a

páciens is.
428 Jusábiku-hú: a harmadik igetörzsben hasonló értelmet nem adnak a szótárak
(Li.rzán, Lane, Dozy, stb), a második törzsben jelenik meg egy így értelmezhető kife-

158
fi, akit CA]í ibn Faradzsnak neveztek. A lábán egy fekély (habba)
keletkezett, ami rosszindulatúnak bizonyult. A lábujjai leestek, s a
lába rothadni kezdett. A seborvos azt mondta neki: ,,Nincs más
hátra, le kell vágni a lábadat. Különben véged van." Az ember427
előhozott egy fűrészt és elkezdte fűrészelni a lábát, amíg a patakzó
vértől el nem ájult. Amikor újra magához tért, ismét fűrészelni
kezdte a lábát, amíg a fél lábát le nem vágta. Miután kezelték a lá-
bát, meggyógyult.
Ez az CAJí (Allah irgalmazzon neki!) a legkitartóbb és legerősebb
emberek közé tartozott. A nyeregbe úgy ült fel, hogy csak egy ken-
gyelt használt. A másik oldalon csak egy bőrszíj volt, s oda helyezte
a térdét. Így vett részt a harcban, s így cserélt lándzsadöféseket a
frankokkal. Gyakran láttam őt magam is: egyetlen ember sem állta
vele az ujjösszeakasztósdit428, s nem bírt vele másban sem429. Ereje
és bátorsága ellenére szeretetreméltó ember volt.

Egy reggel, amikor ő és a Banú Kinána ott időztek a mi várunk-

ban, a Híd erődítményben (Hiszn al-dzsiszr), elküldött a Banú Ki-
nána néhány előkelőjéhez, ezt üzenve: ,,Esős napunk van ma, maradt
nálam némi bor és étek. Tiszteljetek meg a jelenlétetekkel és igyunk
együtt!" Összegyűltek hát nála. Ő ott ült a ház ajtajánál és megkér-
dezte tőlük: ,,Van olyan köztetek, aki képes kimenni az ajtón, ha én
nem akarom?" E szavakkal az erejére utalt. ,,Allahra! Nincs ilyen",
felelték azok. ,,Esős napunk van", mondta, ,,a házamban pedig nin-
csen sem liszt, sem kenyér, sem bor. Közöttetek azonban mindenki-
nek van a házában olyasmi, amire szüksége van a nap folyamán.
Küldjetek hát a házatokhoz, hogy hozzák ide az ételt és a bort szá-
motokra. A házam a rendelkezésetekre áll. Összejövünk ma, iszunk
és beszélgetünk!" Kitűnő gondolat, ó Abú'l-Haszan", felelték egy-
hangúlag. Elküldtek hát és elhozták a házukban lévő ételt és italt, s
ott töltötték nála a napot. Nagy volt a becsülete náluk. Magasztaltas-
sék az, aki a teremtményeket különböző állapotúra teremtette.
Hogyan is lehetne összehasonlítani ennek az embernek a kitartását
és lelkierejét mások lelki gyengeségével és elesettségével?!

jczés: tasbík al-aszábic (Id. Liszán, IV:2187; Lane, IV: 1497: ,,to inserring of some of thc
fingers amid the other fingers"). Olyan erőpróba lehetett, mint a mi kézlcnyomósdink.
429 Juqá;idu-hú, voltaképpen annyit jelent, hogy „nem képes hasonló portékát fel-
ajánlani neki" (Id. liszán, V:3795).

159
 A következő történet hasonló ehhez:
A Híd erődítményben időző Banú Kinána egy tagja mesélte ne-
kem, hogy az erődítményben volt egy férfi, aki vízkórságban szen-
vedett, ám fölvágta a hasát és meggyógyult, s ugyanolyan egészséges
lett, mint amilyen volt. ,,Szeretném megtekinteni és kikérdezni őt",
kértem őt. Az illető, aki elmondta ezt, a Banú Kinána tagja volt és
Ahmad ibn Macbad ibn Ahmadnak hívták. Elhozta hozzám ezt az
embert, én pedig érdeklődtem tőle az állapotáról és arról, hogyan
kezelte magát. Ő így felelt: ,,Szegény, egyedülálló ember vagyok, s
megkaptam a vízkórságot. Úgy fölpuffadt a hasam, hogy nem
tudtam már mozogni és elment a kedvem az élettől. Ekkor vettem
egy borotvát és bemetszettem vele a köldököm fölött a hasam teljes
szélességében és fölnyitottam azt. Két főzőedény (vagyis ennyi
mennyiségű) víz jött ki belőle. Ezután a víz továbbra is szivárgott a
hasamból, ami végül lelohadt. Ezután összevarrtam, s addig kezel-
tem a sebet, amíg meggyógyult. Így múlt el a bajom."
Megmutatta nekem a vágás helyét a hasán, ami hosszabb volt
egy arasznál. Nem lehet kétségbevonni azt, hogy ennek az ember-
nek megvolt a földön a maga osztályrésze (rizq), amelyet megérde-
melt. Egyébként magam is láttam vízkórban szenvedőket, akiknek az
orvos fölmetszette a hasát, s éppúgy kifolyt belőlük a víz, mint en-
nek, aki saját maga vágta föl magát, ám azok elpusztultak az operá-
ció következtében. Az elrendelt idő olyan, mint a bevehetetlen vár.

Allah segítsége

A háborúban szerzett diadal Allahtól származik (áldassék és

magasztaltassék!) és nem a szervezés és tervezés és nem is nagyszá-
mú csapatok és szövetségesek műve.
Valahányszor a nagybátyám (Allah irgalmazzon neki!) elküldött
harcolni engem a törökök vagy a frankok ellen, azt mondtam neki:
,,Uram! Utasíts engem, hogyan járjak el, ha szembetalálkozom az el-
lenséggel!" ,,Fiacskám", felelte erre, ,,a háború maga igazgatja ma-
gát." És igaza volt.

430 1122-ben vagy 1123-ban.

431 A feleség aryja a Szaldzsúq uralkodó Malik sáh fivérekénr 1094. júniusról 1095. ja-
nuárig Halab a111bja volt.
432 A helynévnek röbb variánsa van: l\faszjád, Miszjáb, Miszjáf Jáqúr, M11'dzsa111,
V:144 az utóbbi keccőr adja meg. Hamáról dél-nyugatra, Tarábulusz határánál fekvő

160
 Egy alkalommaJ430 megparancsolta nekem, hogy fogjam a
feleségét, Khátún bint Tádzs ad-Dawla Tutust43l, s a gyermekeit, és
juttassam el őket Maszjáth várába43 2, amely akkortájt hozzá tarto-
zott, mivel óvni akarta őket a sajzari hőségtől. Lóra szálltam hát,
atyám és nagybátyám (Allah irgalmazzon neki!) velünk tartottak az
út egy részéig. Aztán ők visszatértek. Nem volt velük más, csak
néhány fiatal mamlzík, akikre a vezetéklovakat és a fegyverek hordá-
sát bízták. Az egész sereg velünk volt. Ahogy közeledtek a városhoz,
meghallották, hogy a Hídon verik a dobot „Valami baj van a Hídon",
mondták. Megsarkantyúzták a lovaikat és sietősen odaügettek433 a
Hídhoz. Akkoriban köztünk és a frankok között (Allah átka legyen
rajtuk!) fegyverszünet volt. Ennek ellenére, elküldtek valakit, hogy
derítsen föl nekik egy gázlót, ahol átkelhetnének a hídi városhoz. Ez
egy félszigeten434 állt, ahová csak egy - kőből és mészből épített -
boltíves hídon keresztül lehetett átjutni, amit a frankok nem közelít-
hettek meg. Ez a felderítő elvezette őket a gázlóhoz. Kilovagoltak
hát mindannyian Afámijából, s ahogy fölvirradt a reggel, már ott
voltak azon a helyen, amit megmutattak nekik. Átkeltek a vizen, bir-
tokba vették a hídi várost, fosztogattak, foglyokat ejtettek és
öldököltek. Néhány foglyot és a zsákmány egy részét Afámijába
küldtek. Aztán birtokba vették a házakat és mindegyikük a kereszt
jelével jelölt meg egy házat, s kitűzte rajta a zászlaját.
Amikor atyám és a nagybátyám (Allah irgalmazzon nekik!)
letekintettek a Híd erődre, az ottaniak hangos szóval Alláhu akbarut
kiáltottak. Allah (magasztaltassék!) félelemmel és csalódottsággal
töltötte el a frankokat. Zavarodottságukban nem lelték a helyet, ahol
átkeltek, s lovaikkal, amelyeken páncélostól ültek, nem a gázlónál
vetették magukat a vízbe. Számosan elmerültek közülük. Amikor a
lovas a vízbe merül, akkor leesik a nyeregből és elsüllyed a vízben,
míg a ló följön a víz színére. Aki megmenekült közülük, az mentette
a bőrét, s nem törődött senki a másikkal. A frankok számosan voltak,
míg atyámmal és a nagybátyámmal csak tíz fiatal mamlúk volt.
A nagybátyám a Hídnál maradt, atyám pedig visszatért Sajzarba.
Én, miután eljuttattam a nagybátyám gyermekeit Maszjáthba, még

vár.Jáqút adata szerint egy ideig az iszmácíliták birtokában volt.

433 A szöveg itt nyilvánvalóan romlott: D olvasata: ;imtiqildn wa-jakhubbtin (p.109), H
olvasata: tantiqulan wa-nahban (p.148); egyik sem illik a kontextusba teljesen.
434 A szövegben dzsazíra (,,sziget") áll, de Hitti utal arra ( 178, n. 13 ), hogy néha „félszi-
get" a szó jelentése.

161
ugyanazon a napon visszatértem és este értem Sajzarba. Ekkor
értesültem arról, hogy mi történt. Megjelentem atyámnál (Allah ir-
galmazzon neki!), és megtanácskoztam vele, hogy odamenjek-e a
nagybátyámhoz a Híd erődbe. Ö azt tanácsolta: ,,Így éjszaka érnél
oda, amikor alszanak. Menj inkább reggel hozzájuk!" Reggelre kelve
indultam és megjelentem a nagybátyámnál. Kilovagoltunk és
megálltunk annál a helynél, ahol a frankok a vízbe fulladtak. Néhány
úszó lemerült és számos frank lovag holttestét felhozták. Én
megkérdeztem a nagybátyámtól: ,,Uram! Ne vágjuk le a fejüket és
küldjük azokat Sajzarba?" ,,Tégy ekképpen!", felelte. Levágtunk
vagy húsz fejet. A vér még úgy folyt belőlük, mintha csak az imént
ölték volna meg őket, pedig már egy nap és egy éjszaka eltelt. Úgy
vélem, hogy a víz megőrizte bennük a vérüket.
Az embereink rengeteg fegyvert zsákmányoltak: páncélokat,
kardokat, lándzsákat, sisakokat és lábszárvértet (ka!aszát az-zarad).
Láttam a Híd fa//áhjai közül valakit, aki megjelent a nagybátyám
előtt, a kezét a ruhái alá rejtve. A nagybátyám tréfálkozva így szólt
hozzá: ,,Mit tettél félre nekem a zsákmányból?" ,,Egy lovat tettem el
a számodra, a felszerelésével, páncéllal, pajzzsal és karddal együtt,"
felelte az. Indult és előhozta mindezt. Nagybátyám elvette a felsze-
relést és odaadta neki a lovat. ,,Mi van a kezeddel?", kérdezte aztán.
Az így felelt: ,,Kézitusába keveredtem egy frankkal, ám nem volt se
felszerelésem, se kardom. Földre terítettem őt, aztán ököllel az arcá-
ba ütöttem, amit páncélfátyol fedett, s elvesztette az eszméletét.
Ekkor elvettem a kardját és megöltem vele. Az ujjpereceimen lévő
bőr cafatokra szakadt. A kezem megdagadt és nem tudom használ-
ni." Megmutatta nekünk a kezét, s az valóban olyan volt, amilyen-
nek jellemezte: az ujjai a csontjukig nyitottak voltak
A Híd seregében volt egy kurd férfi, akit Abú'l-Dzsajs-nak ne-
veztek. Volt neki egy Rafúl nevű lánya, akit a frankok foglyul ejtet-
tek. Ö nem győzött sóhajtozni miatta és a nap során bárkivel találko-
zott, annak azt mondta, hogy „Rafúlt foglyul ejtették."
Másnap reggel kimenrünk járni egyet a folyó partján. A víz szé-
lén valami feketeséget látrunk. ,,Ússz oda és nézd meg, mi ez a feke-

43; Szajha ( a ,záha igéből) elsődleges értelme a „kiáltás", s utalhat természetesen az

Alláhakbarkiáltásokra, amelyek megrémítették a frankokat. A Koránban azonban (ahol
12 alkalommal fordul elő) a megbüntetett népekre küldött „büntetés" értelemben is
előfordul stereotíp fordulatokban (Id. pl. 11:67,94; 15:73,83, stb). Uszáma nyilván-
valóan gondolhatott az utóbbira is.

162
teség!", utasírotmk az egyik rabszolgát. Odament és kiderült, hogy az
a feketeség Rafúl volt, aki sötétkék ruhát viselt. Levetette magát az
őt foglyul ejtő frank lováról, és vízbe fulladt. A ruhája fennakadt egy
fűzfán. Atyja, Abú'I-Dzsajs kínzó fájdalma lecsillapodott.
A kiáltás435, ami a frankok között támadt, a vereségük és pusz-
mlásuk mind Allah (magasztaltassék és dicsőíttessék!) kegyéből
fakadtak és nem erő vagy hadsereg által - áldassék Allah, akinek
hatalma van arra, amit akar!

A félelemből fakadó segítség

Hasznos néha félelmet kelteni a háborúban. Íme egy példa:

Az 529. évben436 érkezett meg az atábég Szíriába és vonult Da-
maszkusz felé. Én is a kíséretében voltam. Miután Qutajjifában437
megszállmnk, Szaláh ad-Dín438 (Allah irgalmazzon neki!) azt mond-
ta nekem: ,,Nyergelj és eredj előre al-Fuszmqába439, s maradj ott az
úton, hogy ne mdjon senki a seregből Damaszkusz felé menekülni.!"
Előrementem hát, s várakoztam egy ideig, amíg Szaláh ad-Dín is
meg nem jött néhány társával. Ekkor cAdzrá'ban füstöt látmnk fel-
szállni. Szaláh ad-Dín lovasokat küldött oda, hogy nézzék meg,
miféle füst ez. Kiderült, hogy a damaszkuszi sereg egy csapata volt
ott, akik fölgyújtották az CAdzrá'ban talált szénát. Amikor elme-
nekültek, akkor Szaláh ad-Dín velünk együtt, talán harminc vagy
negyven lovassal üldözőbe vette őket. Így értünk el al-Q.!]szajrba440,
ahol ott volt az egész damaszkuszi sereg, elvágva az utat a hídhoz.
Mi a karavánszerájnál volmnk, s elrejtőztünk mögötte. Csupán öt-
hat lovasunk mutatkozott kint, hogy a damaszkuszi sereg lássa őket.
Majd ők is visszatértek a karavánszeráj mögé, elhitetve velük, hogy
lest vetettünk.
Szaláh ad-Dín elküldött egy lovast az atábégp.ez, hogy közölje
vele, milyen helyzetben vagyunk. Ekkor mintegy tíz lovast látmnk,
amint sietve felénk vágtattak. A sereg összefüggő menetben követte
őket. Amikor odaértek hozzánk, láttuk, hogy az atábég az, aki előre­
jött, s a sereg a nyomában haladt. Kifejezte nemtetszését Szaláh ad-

436 1135 tavaszán

437 Város Damaszkusztól észak-keletre, a Palmyra felé vezető úton. A mai al-Qutajfa.
438 Muhammad ibn Ajjúb al-Ghiszjání, Zangí helyettese Hamában.
439 Falu al-Q)itajjifa és CA.dzrá' között.
440 Damaszkusztól északra, a Humsz felé vivő úton.

163
Dín eljárása miatt: ,,Előresiettél Damaszkusz kapujához harminc
lovassal, hogy megsemmisítsenek! Ó Múszá!" És megmosta a fejét.
Mivel törökül beszéltek, nem értettem, mit mondanak.
Amikor a sereg előőrse odaért hozzánk, így szóltam Szaláh ad-Dín-
hez: ,,Ha úgy parancsolod, akkor fogom ezeket, akik már megérkeztek,
átkelek a velünk szembenálló damaszkuszi lovassághoz és szétverem
őket." ,,Nem!", felelte, ,,ez és ez járhat annak44 1, aki ilyesmit tanácsol
ennek a szolgálatában. Nem hallottad, hogyan bánt velem az imént?"
Ha nem lett volna Allah (magasztaltassék!) kegye, továbbá az a
megfélemlítés, s a képzelerükre hatás, akkor bizony szétvertek volna
min ker.
Hasonló történt velem is egyszer, amikor útnak eredtem a nagy-
bátyámmal (Allah irgalmazzon neki!), aki Sajzarból Kafartáb felé
indult. Falláhok és szegény ördögök jöttek velünk, akik gabonát és
gyapotot akartak zsákmányolni Kafartáb környékén. Az emberek a
zsákmányolásra szétszéledtek, amikor a kafartábi lovasság nyeregbe
szállt és állást foglalt a városhoz közel. Mi köztük s a gabona és a
gyapot földeken szétszoródott embereink között voltunk. Egyszer-
csak a felderítésben lévő társaink közül egy lovas vágtatva jött hoz-
zánk és jelentette: ,,Az afámijai lovasság megjött." A nagybátyám így
szólt hozzám: ,,Maradj te itt a kafartábi lovassággal szemben, én pe-
dig megyek a sereggel és felveszem a harcot az afámijai lovassággal."
Ott maradtam hát tíz lovassal, elrejtőzve az olajfák között. Három-
négy lovas ki-kirugtatott, hogy a frankokban tévképzetet ke!tse-
nek442, majd visszatértek az olajfák közé. A frankok abban a hiszem-
ben voltak, hogy sokan vagyunk. Egybesereglettek hát, hangosan
kurjantgattak, s lovaikkal odarugtattak és közel jöttek hozzánk. Mi
azonban rendületlenül a helyünkön maradtunk, mire visszatértek.
Mi mindaddig így maradtunk, amíg a nagybátyám vissza nem tért,
miután az Afámijából jött frankok vereséget szenvedtek.
Nagybátyám egyik rabszolgája így szólt hozzá: ,,Uram! Látod,
hogy mit csinált? (Engem értett ezen). Hátramaradt tőled, és nem

#1 Ez a mondat nehezen értelmezhető. Hitti (181, n.19), a kadzáwa-kadzát eufémiz-

musnak értelmezi valami vaskosabb dolog (káromkodás) helyett. A lényeg, hogy
miután Zangí leteremtette helyettesét, az megsértődhetett és ezt valamelyest
közvetítette Uszáma felé, és elhárította a javaslatát.
442 Jukha;j1/ú11, vagyis azt a látszatot keltsék, hogy egy nagyszámú lovasság rejtőzik
ott. Dozy, S11pplément, l:418 adata szerint a szó a második törzsben azt is jelenti, hogy
,,megfélemlít", ,,riadalmat okoz".

164
ment veled az afámijai lovasság ellen!" ,,Ha nem foglalt volna állást
tíz lovasa élén a kafartábi lovasság és gyalogság ellen", felelte a
nagybátyám, ,,bizony az összes emberünket foglyul ejtették volna."
Ekképpen a frankok megfélemlítése és a képzeletükre hatás eb-
ben az időben sokkal hasznosabbnak bizonyult, mint a harc ellenük,
mivel mi kevesen voltunk, ők pedig számosan.

A mértéktelen bátorság kára

Hasonló esett meg velem Damaszkuszban.443

Egy nap ~focín ad-Dín amír (Allah irgalmazzon neki!) tár-
saságában voltam, amikor egy lovas jött és jelentette: ,,A haramiák
egy karavánt ragadtak el a hágón, amely vásznat (khám) vitt." ,,Lova-
goljunk utánuk!", mondta az amír nekem. ,,Parancsodra!", felelte,.
„Adj parancsot a csauszoknak444, ültessék lóra a sereget, s menjenek
veled!" ,,Mi szükség a seregre?", kérdezte az amír. ,,De hát mi kárunk
lenne, ha nyeregbeszállnának?", kérdeztem vissza. Ő újra csak azt
mondta: ,,Nincs rájuk szükségünk." Mucín ad-Dín (Allah irgalmaz-
zon neki!) az egyik legbátrabb lovas volt. A rettenthetetlenség azon-
ban bizonyos esetekben túlzás és kárt eredményez.
Mi tehát mintegy húsz lovassal indultunk útnak. Még a dél beáll-
ta előtt az amírelküldött két lovast ebbe az irányba, kettőt egy másik
irányba, másik kettőt egy harmadik irányba és egyet a negyedik
irányba, hogy derítsék föl az utakat. Mi pedig kis csapatként folytat-
tuk utunkat. Amikor eljött a délutáni istentisztelet ideje, az amír így
szólt az egyik szolgámnak: ,,Szúnudzs! Nézz lefelé nyugati irányban,
amíg mi imádkozunk!" Alig mondtuk el az imádság végén a szalámot,
amikor a szolga rohanvást jött és jelentette: ,,Itt vannak az emberek
a völgyben és a fejükön vászonkötegek." MuCín ad-Dín (Allah irgal-
mazzon neki!) ekkor megparancsolta: ,,"Lóra!" Én így szóltam: ,,Adjál
egy kis időt, amíg felöltjük a páncélinget! Így, ha meglátjuk a hara-
miákat, feldöntjük őket a lovaink fejével, s megkóstoltatjuk velük a

443 Ez Uszáma első damaszkuszi tartózkodása idején ( 1138-1144) történt.

444 A szövegben: sáwusi;j'a, ami a sáwus e.sz. A török eredetű szóhoz Id. Dozy,
Supplément, l:169, 717sq; Lokorsch, nr. 404; MNyTESz, l:487, 567; Kakuk Zsuzsa, A
török kor emléke a magyar szókinaben (Budapest, Akadémiai Kiadó, 1966), 127-9. Kakuk
Zs. meghatározása szerint: ,,általános jelentése: 'követ, hírnök, levélvivö"; a szerájban
és dívánban: 'testőr, hirnök, követ, parancstovábbító"' Számos európai nyelvbe
átment. A magyar csősz szavunk is erre megy vissza.

165
lándzsáinkat és nem fogják tudni, hogy sokan vagyunk-e vagy
kevesen." Ö így felelt: ,,Majd ha odaérünk hozzájuk, felöltjük a pán-
célinget."
Lóra ült és indultunk ellenük. A W ádí Halbúnban445 értük őket
be. Ez egy szűk völgy volt, szélessége a két hegy között talán öt kö-
nyöknyi. A hegyek mindkét oldalukon egyenetlenek és meredekek.
Az út a völgyben olyan szűk, hogy egy lovas csak egy másik lovas
mögött haladhatott előre. A haramiák hetvenen voltak, s íjjal és nyíl-
lal voltak felfegyverkezve.
Miután elérkeztünk hozzájuk, a szolgáink mögöttünk voltak a
fegyvereinkkel, s képtelenek voltak eljutni hozzánk. A haramiák kö-
zül egyesek a völgyben, mások a hegyoldalon voltak. Mivel úgy
gondoltam, hogy akik a völgyben vannak, azok a barátaink: a falu fal-
lál:iJai, akik üldözőbe vették őket, s akik a hegyoldalán vannak, azok
a haramiák, kivontam hát a kardomat és támadást intéztem azok
ellen, akik a hegyoldalon voltak. A lovam a kőkörgetegben csak a
végső erőfeszítésével tudott fölkapaszkodni. Amikor odaértem hoz-
zájuk, a lovam megállt, nem tudott továbbmenni, akkor egyikük egy
nyílvesszőt helyezett az íjára, hogy kilője rám. Én rákiáltottam és
megfenyegettem. Ö erre leeresztette a kezét. Visszafordítottam ek-
kor a lovamat, s alig hittem el, hogy megmenekültem tőlük.
Mucín ad-Dín amír egészen a hegy csúcsáig fölkapaszkodott,
arra gondolva, hogy ott falláhokat fog találni, akiket harcra buzdíthat
a haramiák ellen. Onnan, a hegy tetejéről kiáltotta nekem: ,,Ne
hagyd el őket, amíg vissza nem térek!" Ezután eltűnt a szemünk elől.
Én ekkor azok ellen fordultam, akik a völgyben voltak, mert rájöt-
tem, hogy ők is a haramiákhoz tartoznak. A szűk hely miatt csak
egyedül tudtam megtámadni őket. Ők futásra vették a dolgot, s elha-
jították a velük lévő vásznat. Két teherhordó állatot is elvettem
tőlük, amelyeken ugyancsak vászon volt. A haramiák egy barlang-
hoz kapaszkodtak föl a hegyoldalom. Láttuk őket, de megközelíthe-
tetlenek voltak számunkra.

#; Halbún Damaszkusztól három órányi járásra lévő falu. Már az ókorban kitűnő boráról
és „hófehér grapjújáról" volt híres (Id. Ezékiel, 27,18, de neve már az asszír ékírásos
táblákon is előfordul).
446 Kurd eredetű amír, a Mawsziltól (Mószul) délre fekvő lrbíl (Arbela) urának, Abú'l-
Hajdzsá' al-1-ladbánínak az unokaöccse, aki Núr ad-Dín szolgálatában állt.
447 CJmád ad-Dín Zangí, a híres mauszili atábég fia és örököse. Mawszilt és Hal ab vidékét
átengedte bátyjának, Szajf ad-Dín Gházínak, ő azonban igen ügyesen a frankok és a szom-

166
 A nap végén MuCín ad-Dín amír (Allah irgalmazzon neki!) visz-
szatért, anélkül, hogy bárkit is talált volna, akit harcra buzdíthatott
volna. Ha velünk lett volna a sereg, az összes haramiát lenyakazhat-
tuk volna, s visszavehettük volna mindazt, ami velük volt.

Egy másik alkalommal valami hasonló esett meg velem, aminek

az oka az isteni akarat megvalósulása és a csekély háborús tapaszta-
lat volt. Ez a következőképpen történt.
Kivonultunk Qptb ad-Dín Khuszrú ibn Talíl amírral446 Hamá-
ból Damaszkusz felé, hogy al-Malik al-cÁdil Núr ad-Dín447 (Allah
irgalmazzon neki!) szolgálatába álljunk. Megérkeztünk Himszbe.
Amikor Qutb ad-Dín elhatározta, hogy a baCJabakki utat választja,
én így szóltam hozzá: ,,Szeretnék előremenni, hogy megnézzem a
baCJabakki templomot, amíg te is odaérsz." ,,Tedd ezt!", felelte.
Lóra szálltam és indultam is. A templomban voltam, amikor
Khuszrútól egy lovas jött hozzám és jelentette: ,,Gyalogos haramiák
megtámadtak egy karavánt és kirabolták. Nyergelj és találkozzunk a
hegynél!" Lóra szálltam és találkoztam vele. Amikor fölkapaszkod-
tunk a hegyre, felfedeztük a haramiákat az alattunk lévő völgyben,
amely körülvette a hegyet, amelyen álltunk. Egyik társa azt javasol-
ta: ,,Menj le hozzájuk!" Én azonban így szóltam: ,,Ne tedd ezt! Kerül-
jük meg a hegyet, amíg éppen a fejük fölött leszünk, s így elvágjuk
előttük a nyugatra vezető utat, és elkaphatjuk őket." Egy másik azt
mondta: ,,Amíg megkerüljük a hegyet, már oda is érhetünk hozzájuk
és foglyul ejthetjük őket." Így aztán leereszkedtünk. Amikor a hara-
miák megláttak minket, felkapaszkodtak a hegyre. Khuszrú így szólt
hozzám: ,,Menj fel utánuk!" Én megpróbáltam felkapaszkodni, de
kudarcot vallottam.
Hat-hét lovasunk ott maradt a hegyen. Ők most leszálltak a lo-
vukról, s feléjük indultak, maguk után vezetve a lovaikat. A nagyszá-
mú haramiabanda megrohanta a társainkat, két lovast megöltek, s el-
vették az ő lovaikat és még egy harmadikat, amelynek a gazdája

szédos muszlim fejedelmek rovására ki tudta terjeszteni a birtokait. Jelentős fegyverténye

volt, amikot 1154-ben voltaképpen harc nélkül elfoglalta Damaszkuszt, s odahelyezte szék-
helyét. Később, hadvezére, Sirkúh és annak nagyformátumú unokaöccse, Szaláh ad-Dín se-
gítségével 1171-ben az egyiptomi Fátimidák uralmát is megdöntötte, s Egyiptom is az ural-
ma alá került. 1174. május 15-én halt meg. Ctóda Szaláh ad-Dín lett. Uszáma, aki 1144-54
között Egyiptomban tartózkodott, l lH. június 19-én Damaszkuszba érkezett és Núr ad-
Dín szolgálatába állt. 1154-1164 között pedig élvezte az a111írvendégszeretét és pártfogását.

167
megmenekült. A rablók aztán leereszkedtek a hegy másik oldalán a
zsákmánnyal együtt. Mi visszatértünk, miután megöltek közülünk
két lovast, s elvettek tőlünk egy harmadik lovat és a karavánt. Ez
bizony kevés háborús tapasztalattal fölvállalt kockázat volt.

Becsvágyból fakadó hőstett

A bátor vállalkozás során tanusított kockázatvállalás nem az élet

megvetéséből fakad. Az oka az, hogyha a rettenthetetlenségéről és
bátorságáról ismert férfi résztvesz a harcban, akkor a becsvágya azt
követeli tőle, hogy valami emlékezetes dolgot vigyen véghez, amire
mások képtelenek. Lelke először féli a halált és a veszély föl vállalá-
sát, s ez az érzés már-már erőtvesz rajta, és visszatartja attól, amit el
szeretne végezni, ám aztán kényszeríti a lelkét, s az fölvállalja azt,
ami visszatetsző a számára. Ilyenkor a félelemtől reszketés vesz erőt
rajta, s a színe is elváltozik emiatt. Ám, amikor már benne van a
küzdelemben, akkor a félelme elszáll, s felindultsága átadja helyét a
nyugalomnak.
Malik al-umará' atábég Zangíval (Allah irgalmazzon neki!), akiről
egy s más elhangzott már korábban, résztvettem asz-Szawr448 várá-
nak ostromában, amely akkor Fakhr ad-Dín Qará Arszlán ibn
Dáwúd ibn Szuqmán ibn Urtuq amír449 uralma alatt állt (Allah irgal-
mazzon neki!), s tele volt íjásszal450. Az ostrom azután volt, hogy az
atábég vereséget szenvedett ÁmidnáJ.451
Alig verték föl a sátrakat, az atábég kiküldte egyik emberét, aki az
erődítmény alatt hangosan kihírdette: ,,Íjászok! Az atábég közli vele-
tek: 'A szultán452 kegyére! Ha akárcsak egyetlen emberem meghal a
nyilatoktól, akkor levágom a kezeteket!"' Aztán kőhajító gépeket
állított fel a várral szemben, amelyek lerombolták ugyan a vár egyik
oldalát, ám nem annyira, hogy embereket küldhessünk azon keresz-

44 8 Erődítmény Dijárbakr kormányzóságban, Mardíntól nem messze egy hegy tete-

jén. (!dJ áqút, 1vlu'dzsam, III:4 34).
449 Q;,rá Arszlán a későbbiek során Uszáma pártfogója lett és menedéket adott neki
Kajfá várában. Ebben az időben valójában csak atyja helyettese volt a várban (ő maga
1138-1167 között lett a maga jogán amír). Uszámát ~úr ad-Dín udvarában ismerte és
kedvelte meg, amikor segített neki elfoglalni a frankoktól Hárim erődítményét.
450 Ridzsál dzsarkhi;j'a. A dzsarkhí (,,íjász") a dzsarkfJoól képzett alak, amely „íjpuskát"
jelent (Id. Dozy, Supplément, 1:182).
451 Mindkét esemény a.H. 528/1133-4-ben történt.
4 5 2 Mughíth ad-Dín Mahmúd, az lszfaháni szaldzsúq szultán, aki 1118. április 15-én,

168
tül. Ekkor az atábégtestőrségének453 egy embere, egy Ibn al-cUrajq-
nak nevezett halabi jött oda, fölhágott ezen a résen, s kaszabolni
kezdte őket a kardjával. Ők számos sebet ejtettek rajta, s ledobták a
toronyból a sáncárokba. Ezután számos emberünk indult ellenük a
résen keresztül, s birtokba vették a várat. Az atábég képviselői is föl-
kapaszkodtak és átvették a vár kulcsait, amiket aztán elküldtek
Huszám ad-Dín Timurtás ibn Ílghází ibn Urtuqnak454, akinek az
atábég átengedte a várat.
Úgy esett, hogy egy íjász nyila eltalálta a khurászáni csapat egy
tagjának a térdét és széthasította a térdkalácsot (falka) a térdízület-
nél. A khurászáni nyomban meghalt.
Mihelyt birtokba vette az atábég a várat, magához hívatta az íjá-
szokat - ezek kilencen voltak. Azok, vállukra erősített íjaikkal, meg
is jelentek előtte. Az atábég ekkor megparancsolta, hogy vágják le a
hüvelykujjukat a csuklójuktól kezdve. Így a kezük gyenge lett és
hasznavehetetlenné vált.
Ami Ibn al-cUrajqot illeti, ő kezelte a sebeit és meggyógyult,
miután már közel volt a halálához. Ő bátor ember volt, aki minden
veszéllyel szembenézett.

Én magam is szemtanúja voltam hasonlónak, amikor az atábég az

al-Bárica455 vár ostromába fogott. A várat sziklás kövek övezték,
ahol nem lehetett fel verni a sátrakat. Az atábég a síkságon vert tábort,
s az ostromot váltakozva az amírokra bízta. Egy napon, amikor a sor
Abú Bakr ad-Dubajszín volt, akinek nem volt megfelelő harci felsze-
relése a küzdelemre, az atábégfellovagolt a várhoz. Ott megállt és így
szólt Abú Bakrnak: ,,Rajta, előre! Harcolj ellenük!" Az amír fegyver-
telen társaival nyomulni kezdett előre. A vár védői ekkor kitörtek az
erődből. Abú Bakr egyik társa, akit Mazjadnak neveztek, s aki mind-
eddig nem volt híres a harckészségéről és a bátorságáról, most

alig 15 évesen követte atyját, Muhammad sáhot a trónon.

+53 Dzsindári;/a. A dzsindár nyilvánvalóan a francia gendanne átvétele.
+54 Márdín amí,jának, :-.Jadzsm ad-Dín Ílgházínak, a keresztesek esküdt ellenségének
a fia és utóda.
+55 al-Bárica vagy Bárín, a keresztesek Mons Ferrandusa, Himsztől északnyugatra,
Hamától délnyugatra fekszik. A vár ura a történet idején, 113 7. nyarán, II. Raimundus,
Tripolisz grófja volt. A várban tartozkodott ekkor Fulko is, Jeruzsálem királya, aki a
Zangítól elszenvedett vereség után ide menekült. Az ostromlottak felmentésére a jeru-
zsálemi, edesszai és antiokhiai csapatok is elindultak, s ezért Zangí szabad elvonulást
biztosított a várbelieknek. A várat, elfoglalása után, a földdel tették egyenlővé.

169
előrelépett, vitézül harcolni kezdett, kardjával rendet vágott közöt-
tük és szétszórta a várbéliek tömegét. Eközben számos sebet kapott.
Láttam őt, amint visszavitték a táborba, s közel járt ahhoz, hogy kile-
heli a lelkét. Aztán mégis meggyógyult. Abú Bakr ad-Dubajszí
előléptette őt, díszköntöst adott neki és testőrei közé választotta.

al-Ghiszjání kegyetlensége

Az atábég a következőt szokta mondani: ,,Három szolgám van: az

egyik féli Allahot (magasztaltassék!), de nem fél tőlem (ezen Zajn ad-
Dín CA]í Kúdzsakot456 értette -Allah irgalmazzon neki!), a másik fél
tőlem, <le nem féli Allahot (magasztaltassék) (Naszír a<l-Dín
Szunqurra457 gondolt - Allah irgalmazzon neki!), a harmadik pedig
nem féli Allahot és tőlem sem fél (ezen Szaláh ad-Dín Muhammad
ibn Ajjúb al-Ghiszjánít értette458 - Allah irgalmazzon neki!).
Én is tapasztaltam al-Ghiszjánínál olyasmit (Allah tekintsen el
tőle!), ami megerősíti az atábég szavát.
Egy nap Himsz ellen vonultunk. Az előző éjjel akkora eső áztat-
ta el a földet, hogy a lovaink képtelenek voltak előrehaladni a sárral
borított földön, noha a gyalogság már kézitusába keveredett. Szaláh
ad-Dín a helyén állt és én a kiséretében voltam. A gyalogosok ott
voltak a szemünk előtt. Egyikük átszaladt a himszi gyalogosokhoz és
közéjük vegyült, miközben Szaláh ad-Dín is látta ezt. Odaszólt
ekkor egyik társához: ,,Hozd ide azt az embert, aki a szökevény mel-
lett volt!" Indult és máris hozta. Szaláh ad-Dín megkérdezte tőle: ,,Ki
volt az, aki megfutamodott mellőled és Himszbe ment?" ,,Allahra",
felelte az, ,,nem ismerem őt." Szaláh ad-Dín erre megparancsolta:
„Vágjátok kétfelé (wasszitú-hú!)" Én így szóltam: ,,Uram! Vesd őt
tömlöcbe és nyomozd ki a másikat! Ha valóban ismerte őt vagy ro-
konságban állnak, akkor üsd le a fejét. Különben bánj vele úgy,

456 539 / l l 44-5-től Mauszil amírja, később Qurn ad-Dín Mawdúd ibn Zangí atábég
wazírja Mawszilban.1168-han halt meg.
457 Zangí wazírja, akit l 145-bcn vagy l 146-ban öltek meg.
458 Zangí embereként Hamá ura, akit Uszáma gyakran említett korábban.
459 Rafaszú-hú: eredetileg a fekvő teve hátsó lábának a combjához körözését jelentette
a rifásznak nevezett kötél segítségével (Id. Lane, IIl:1120). A pron. refl. nem árulja el,
hogy kit vágnak kétfelé: a szökevény bajtársát-e vagy a közbekotyogó rabszolgát.
Mindkét eset lehetséges.
460 Ez l l 33-ban lehetett, mivel Zangi és al-Musztarsid kalifa között 527 /1132-3-ban
került sor csatára.

170
ahogy neked tetszik." Úgy tetszett, hogy hajlik a szavamra. Egyik
rabszolgája azonban, aki mögötte állt, megszólalt: ,,Ha valaki átáll az
ellenséghez, s a mellette lévőt elfogják, akkor azt vagy lenyakazzák
vagy kétfelé vágják." Szaláh ad-Dín e szavak hallatán haragra lob-
bant és parancsot adott: ,,Vágjátok kétfelé!" A szokásnak megfelelően
megkötözték a rabszolgát459 és kétfelé vágták. Szaláh ad-Dínnak
nem volt más hibája csak a makacsága és hogy kevéssé félte Allahot
(magasztaltassék!).
Egy másik alkalommal is vele voltam, azután, hogy visszatértünk
a Bagdadnál megvívott csatábóf.460 Az atábég mindent elkövetett,
hogy álhatatosságot és erőt mutasson. Megparancsolta tehát Szaláh
ad-Dínnak, hogy vonuljon Qifdzsáq amír4 61 ellen és támadja meg.
Mawszilból már hat napot haladtunk, s a végsőkig legyengültünk.
Amikor odaértünk Qifdzsáq táborhelyére, úgy találtuk, hogy
Kuhisztán462 hegyeire hágott föl. Mi leereszkedtünk egy Maszurra
nevű várhoz és napkeltekor tábort vertünk ott. Egy asszony jött fel
hozzánk a várból és megkérdezte: ,, Van vásznatok?" ,,Vajon most
lenne az adás-vétel ideje?", kérdeztük tőle. Ő így felelt: ,,Azért aka-
runk vásznat, hogy szemfedelet készítsünk nektek. Öt napon belül
ugyanis mindannyian meghaltok." Azt akarta mondani, hogy az a
hely betegséggel fertőzött volt.
Szaláh ad-Dín ekkor leszállt a lováról és egy reggeli támadást
készített elő a vár ellen. Megparancsolta, hogy az árkászok hatolja-
nak be az egyik torony alatt, mivel az egész vár agyagból épült és a
benne lévő védőseregfa//áhokból állt. Nyomulni kezdtünk a vár felé
és fölkapaszkodtunk a dombra, amin állt. A khurászáni katonák
aláástak egy tornyot, amely összeomlott, rajta két védővel. Egyikük
meghalt, míg a másikat foglyul ejtették az embereink, akik Szaláh
ad-Dín elé vitték őt. ,,Vágjátok kétfelé!", parancsolta. ,,Uram!",
mondtam erre, ,, a ramadán hónapban463 vagyunk. Ez az ember

461 Az eredeti török név nyilvánvalóan Qjpcsáq, lévén egy rurkomán (türkmén) amír-
ról szó. Alp Arszlán sáh vagy Arszlán Tás fia volt.
462 Mawsziltól délre fekvő hegyvidék, két erődítménnyel (Maszurra és al-Karkhíní).
463 Az arab és a muszlim kalendárium kilencedik hónapja. Eredeti jelentése: ,,nagy
hőség", utalva arra, hogy az iszlámelőtti napévben nyárra esett. Az iszlámban ez lett
a böjt (szawm, szijám) hónapja, amit Mohamed az un. ,,Ábrahám-vallás" kidolgo-
zásakor (a zsidókkal való szakítás után) a.H.2-ben, valószínűleg egy hónappal a qibla
megváltoztatása után és tizennyolc hónappal a hidzsra után rendelt el: ,,(A böjt ideje)
a ramadán hónap, amikor a Korán mint útmutatás (első ízben) küldetett az emberek
számára ... Aki közületek e hónap idején (a maga helyén) jelen van, az böjtölje végig.

171
muszlim, nem vehetjük magunkra (Iá nataqa!lad) megölésének a
bűnét!" Szaláh ad-Dín megismételte a parancsát: ,,Vágjátok kétfelé,
hogy átadják a várat!" ,,Uram!", mondtam ismét, ,,a várat nyomban
birtokba veheted." ,,Vágjátok kétfelé!", tartott ki makacsul parancsa
mellett. Kétfelé vágták, s a várat azonnyomban elfoglaltuk.
Szaláh ad-Dín ekkor a kapuhoz ment, s le akart ereszkedni a vár-
ból a győztes katonák kíséretében. A várat rábízta emberei egy csa-
patára, ő maga pedig lement a sátrához, éppen annyi időre, hogy a
vele lévő sereg szétszéledjen. Aztán lóra szállt és így szólt hozzám:
,,Nyeregbe!" Lóra szálltunk és fölkaptattunk a várhoz. Leült és elő­
hívatta a várnagyot (nátúr), hogy beszámoltassa, mi található a vár-
ban. Maga elé hozatta a nőket és a gyermekeket is, akik kereszté-
nyek és zsidók voltak.
Megjelent egy hajlott korú kurd asszony is, aki megkérdezte a
várnagyot: ,,Nem láttad a fiamat, aki ez és ez?" ,,Megölték", felelte
az, ,,egy nyíl találta el." ,,És a másik fiam, ez és ez?", kérdezte újra.
„Őt az amír kétfelé hasította", válaszolt a várnagy. Az öregasszony
följajdult és kitakarta a fejét; a haja olyan volt mint a kártolt gyapot.
A várnagy azt mondta neki: ,,Hallgass! Itt van az amír." ,,Mit tehet
velem már az amír?", kérdezte az öregasszony, ,,két fiam volt és
mindkettőt megölte." A többiek ellökdösték onnan.
A várnagy elment, majd odahozott egy nagyon idős sajkhot,
akinek szép ősz haja volt, s két bottal járt. Üdvözölte Szaláh ad-Dínt,
aki megkérdezte: ,,Mi van ezzel a sajkkhal?" ,,Ő a vár imámja", felelte
a háznagy. ,,Gyere közelebb, ó sa;kh, gyere közelebb!", parancsolta
neki. A sa;kh helyet foglalt előtte. Szaláh ad-Dín ekkor kinyújtotta a
kezét, megragadta a szakállát, előhúzta a kését, ami köntöse övéhez
volt erősítve és levágta a szakállát egészen az álláig. Az a kezében
maradt, mint a tengeri tehén farka.46 4 A saJkh megkérdezte tőle:
,,Uram! Mivel érdemeltem ki, hogy így bánsz velem?" ,,Mert föl-

Ha pedig valaki beteg, vagy úton van, akkor (azonos) számú másik napig (kell böjtöl-
nie)!" (2:185). A gyermekeket fokozatosan szoktatják hozzá a böjthöz; terhes és szop-
tatós nőknek nem kell böjtölniük. A menstruáló nőknek sem, de nekik később pótol-
niuk kell a napokat. A Korán lcküldésének ideje, a la;7at al-qadr, a legszentebb éjszaka
a muszlim kalendáriumban. A ramadán idején kiegészítő imákat (taráwíh) mondanak
(húsz vagy harminckét rak<a), amit a hajnali (szubh) vagy az éjszakai ('úá) ima előtt
mondanak. A böjti hónap az intenzív Koránrecitálásnak is az ideje. Ld. hozzá:E/, s.v.
Sawm, IV:206-214 (C.C. Berg); S.D. Goitein, ,,Ramadan - the Muslim Month of
Fasting, its Early Development and Religious Meaning", in: Studies in !slamic History
and lnstitutions (Leiden, EJ. Brill, 1966),90-110; K. Wagcedonk, Fasting in the Koran

172
lázadtál a szultán ellen", felelte az amír. Allahra esküszöm", mondta
a safkh, ,,hogy nem is volt tudomásom az érkezésetekről, mindaddig,
amíg nem jött a várnagy, s közölte velem és ide hívott."
Ezután fölkerekedtünk és Qifdzsáq amír egy másik várát vettük
ostrom alá, amit al-Karkhínínak465 neveztek. Ezt is bevettük. Ta-
láltak ott egy ládát, tele lenből varrt ruhákkal, amit alamizsnának
(szadaqa) szántak Mekka szegényei számára. Szaláh ad-Dín foglyul
ejtette a várban lévő keresztényeket és zsidókat, noha védelem alatt
álltak, és kirabolta őket, mintha bizánciak lennének. Bárcsak Allah
(magasztaltassék!) eltekintene a hibáitól!
Legyen határ ez, ahol megállok ebben a fejezetben, az előbbiek­
hez hasonlatként idézve (mutamatthilan) a saját versemet:
Ne említsd azt, akit a szenvedély pusztít el, hiszen a tötténetük
Ha elhangzik köztünk, még az úfszülött is megőszül tőle.

A sors szeszé(yei

Visszatérek valami olyasminek a felelevenítéséhez, ami velünk

esett meg, amikor az az iszmáCíJiták Sajzar várában voltak.
Azon a napon466 egyik unokatestvérem, Abú CAbd Alláh ibn
Hásim (Allah irgalmazzon neki!), elhaladtában meglátott egy bátin-
itát, karddal és pajzzsal felfegyverkezve, nagybátyám házának egyik
tornyában. A kapu nyitva volt, s kívül sok emberünk volt, de egyik-
nek sem volt bátorsága bemenni hozzá. Az unokatestvérem meg-
parancsolta az egyik ott állónak: ,,Eredj be hozzá!" Amikor bement, a
bátinita azon nyomban feléje sújtott és megsebesítette. A társunk
sebesülten jött ki onnan. Az unokatestvérem egy másik emberünk-
nek is megparancsolta: ,,Eredj be hozzá!" Amikor bement, a bátinita
feléje sújtott, megsebesítette, s ő is a társához hasonlóan jött ki
onnan. Az unokatestvérem most így szólt: ,,Ra'ísz Dzsawád! Menj be

(Leiden, EJ. Brill, 1968); Simon R. 1987, 11:53-55 (kommentár a 2:183-185 versekhez);
G.E. Grunebaum, Muhammadan Festivals(New York, Olivc Branch Press, 1988), 51-65.
464 Bardzsam, a perzsa parcsamból. Ld. hozzá: Burhdn-i qdti', 1:387 (Id. külön a szótár
kiadójának, M. Mo<ínnak a hosszú kultúrtörténeti és nyelvészeti excursusát). A szó
szinonímái még: quftÍsz (ez az ógörög kétoszból származik - a magyar cet szó is erre
megy vissza) és a ghaughdw. A szót többféle állattal (így a yakkal is!) kapcsolatba hoz-
zák, amelyeknek finom, hosszú szöre van; ebből készítenek a lándzsára vagy a harci
zászlóra bojtot, amit még sokszor ezüsttel vagy arannyal is díszítenek.
46 5 Irbiltől nem messze fekszik egy magas dombon (ld.Jáqút, Jlu'duam, IV: 450).
466 113 5-ben. Az iszmácíliták egyik utolsó támadásáról van szó.

173
te hozzá!" A bátinita ekkor megszólította: ,,Te hárul megbújó467! Te
miért nem jössz be? Egyre csak küldöd be az embereket, te pedig
meg se moccansz. Gyere ide, hogy a saját szemeddel láss!" ar-Ra'ísz
Dzsawád ekkor bement hozzá és megölte őt. Ez a Dzsawád volt a
döntőbíró a kardforgatásban, bátor ember és jó kardforgató volt.
Alig telt el néhány esztendő, amikor 534-ben468 viszontláttam őt
Damaszkuszban mint takarmányárust, aki árpát és szénát árusított.
Ekkor már megöregedett, s úgy nézett ki, mint egy elhasznált vizes-
tömlő, aki már ahhoz is gyenge volt, hogy távoltartsa az egeret a ta-
karmánytól.
Milyen is az ember állapota! Nem győztem csodálkozni azon,
hogy milyen is volt ez a Dzsawád élete kezdetén, rudván, hogy mi
lett belőle végső napjaiban és miféle változásokat hozott számára a
hosszú élet.
Akkoriban még nem rudtam azt, hogy az öregkor betegsége min-
denkire érvényes és mindenkit megfertőz, akiről a vég megfeledke-
zett. Most, hogy felhágtam kilencvenedik életévem csúcsára, s a
napok és az évek múlása törődötté tett, olyan lettem, mint Dzsawád,
a takarmányárus (Dzsawád al_caltáf), s nem olyan, mint a nagylelkű
pazarló (al-dzsawád al-mitláfj. A gyengeségtől a földhöz tapadok, s az
öregségtől egyik tagom a másikba csúszik, úgyhogy már saját maga-
mat sem ismerem meg. Sóhajtva siratom a tegnapomat. Állapotom
jellemzésére íme ezeket költöttem:
Amikor elértem az élet határát,
amire korábban vágyakoztam, a halált kívánom.
A hosszú életkor nem hagyott bennem életerőt,
amellyel szembenézhetnék a sorsfordulatokkal, ha rámtámadnak.
Az erő gyengeség lett bennem és két bizalmasom elárul!.'
a látásom és a hallásom, amikor e határhoz érkeztem.
Ha felkelek, úgy érzem, egy hegyet
cipelek, s ha járok, mintha láncraverve botorkálnék.
Kezemben bottal mászom, holott megszoktam, hogy
a háborúban lándzsa (aszmar) és kard (muhannad) volt benne.
Az éjszakát a lágy fekvőhelyen álmatlanul töltöm
nyugtalanul, mintha sziklabércen feküdnék.

46 7D olvasata: murádui' (p.119) (.,aki nem mozdul akkor sem amikor küldik", v.ö.
Dozy, Supplément, l:512); H olvasata: muakkhir(p.160) (.,aki hárul marad").
468 A.H. 534 = 1139. augusztus 28-1140. augusztus 16, vagyis Uszáma első damasz-

174
 Az ember ellentétére változik (junkasz) élete során:
amikor kiteljesedik és eléri a csúcsot, akkor visszatér oda,
ahol elkezdte.

A következő verset Kairóban szereztem, amikor a nyugalommal

és békességgel teljes életet kárhoztattam - milyen gyorsan is eltelt
és tovaröppent ez:
Figyelmezz sorsfordulataimra.' Miképpen szoktattak ezek engem
ahogy hajam őszbe csavarodott, új szokásokra.
A sors változásaiban intő példa vagyon -
ám a napok múlásával melyik állapot nem változik?
Én voltam a háború zsarátnoka, s valahányszor kihúnyt,
fa/izzítottam azt, tüzet csiholva az ellenség koponyájából
kardommal.
Egyetlen gondom az ellenfeleimmel való viadal volt, akiket
zsákmányomnak tekintettem - ők rettegtek tőlem.
A harcban az éj sötétjénél is félelmetesebb voltam és
az áradatnál is
pusztítóbb a rohamom, s a viadalban a halálnál is merészebben
támadtam.
Most olyan lettem, mint egy lustálkodó lány, akinek a fekhelye
tömött párnákkal függönyök és kárpitok mögött rejtőzik.
Már csaknem megzápultam a hosszú semmittevésben, ahogyan
az indiai kard is megrozsdásodik, ha hosszan időzik
a hüvelyében.
Miután korábban páncélokat öltöttem magamra, most dabíqi469
ruhákba öltözöm. Jaj nekem és ezeknek az öltözékeknek/
A fényüző életre soha nem vágyakoztam és áhítoztam,
s a kényelem nem az én dolgom és gondom.
Nem az én szájamíze szerinti az, hogy dicsőséget és méltóságot
henyélve érjek el, ám kardot és lándzsát törve annál inkább.'
Valaha úgy vélekedtem, hogy az idő nem nyűvi el az élet újsze-
rűségét, s ami erőteljes benne, az nem lankad el. Úgy gondoltam,
hogy ha visszatérek Szíriába, a napjaim úgyanúgy telnek majd, mint
ahogy megszoktam, s az idő nem hozott változást eljövetelem óta.

kuszi tartózkodása idején.

469 Dabíq: Alsó-egyiptomi falu Faramá és Tannísz között, ahol finom szöveteket állí-
tottak elő.

175
Ám, ahogy visszatértem, vágyaim ígéretei hazugnak bizonyultak, s
vélekedésemről kiderült, hogy olyan, mint a tündöklő délibáb. Ma-
gasságos Allah! Bocsásd meg nekem ezeket az esetleges szavakat,
amelyek kitörtek belőlem, utat adva 470 a gondoknak, amelyek erőt
vettek rajtam, majd elmúltak.

Az élet határait nem lehet megváltoztatni

Visszatérek arra, ami foglalkoztat engem, és abbahagyom a tévely-

gést a koromfekete éjszakában. Ha47l a szív megtisztulna a bűnök
szennyétől, és annak gondjaira lenne bízva, aki a rejtett dolgok tudó-
ja, akkor tudhatná, hogy a háború veszélyeinek a fölvállalása nem
csökkenti a sorstól előírt vég idejét.
Amikor az iszmácíliták ellen harcoltunk Sajzarban, szemtanúja
voltam egy okulásra szolgáló esetnek, amely az eszével élő bátornak
éppúgy megvilágíthatja, mint a tudatlan gyávának, hogy az élet ideje
előre elrendelt és rögzített, ami nem siettethető és nem késleltet-
hető.
Amikor végeztünk azon a napon a harccal, egy ember hangosan
kiáltotta a vár másik oldalán: ,,Az ellenség!" Mellettem volt néhány
társam, fölfegyverkezve. Odasiettünk ahhoz, aki az előbb hangosan
kiáltott. ,,Mi van veled?", kérdeztük tőle. ,,Innen lehet hallani az
ellenséget", felelte. Odamentünk egy üres, sötét istállóhoz. Amikor
bementünk, két felfegyverzett embert találtunk ott, akiket megöl-
tünk. Társaink közül ott találtunk valakit holtan, aki valami máson
feküdt. Amikor fölemeltük őt, alatta egy bátinitát találtunk, akit ha-
lotti lepel borított, s a holttestet a mellére helyezte. Odébbvittük a
társunkat és megöltük azt, aki alatta volt. A sebekkel borított társun-
kat a közeli mecsetben helyeztük el. Nem kételkedtünk abban, hogy
már halott, hiszen nem mozgott és nem lélegzett. Én magam moz-
gattam meg, Allahra esküszöm, a fejét a mecset padlatán a lábammal,
és nem kételkedtünk benne, hogy már halott. Ez a szegény ember ott
haladt el az istálló mellett, amikor zajt hallhatott. Bedugta a fejét,
hogy megbizonyosodjon, jól hallotta-e. Ekkor az egyik bátinita
behúzta őt és késeikkel addig szúrkálták, amíg azt hitték, hogy már
meghalt. Allah (magaszralrassék) azonban másként rendelkezett. Be-

470 D olvasata: taqiJj"a (,,félelem", ,,óvatosság", p.120); 1-1 emendálása: naftha (nafatha =
,,kiköp", ,,kiad magából", szót is, p.161 ).

176
varrták a sebeit a nyakán és a testén, s meggyógyult és újra olyan
egészséges lett, amilyen volt előtte. Áldassék Allah, a sorsok elren-
delője, aki megszabja az életkorok idejét.

Szemtanúja voltam egy hasonló esetnek is.

A frankok (Allah átka legyen rajtuk!) megtámadtak bennünket az
éjszaka utolsó harmadában. Mi lóra szálltunk, azzal a szándékkal,
hogy üldözőbe vesszük őket. Nagybátyám, Cfzz ad-Dín azonban
(Allah irgalmazzon neki!) megakadályozott minket abban, hogy kö-
vessük őket és azt mondta: ,,Ez cselvetés lehet. Hogyan támadhamá-
nak éjjel?!" A felsővárosból azonban kivonultak gyalogosok utánuk,
akikről mi nem tudtunk. Amikor visszatérőben voltak, a frankok
néhányukra rátámadtak és megölték őket, s csak a maradék mene-
kült meg.
Reggelre kelve ott álltam Bandar Qanínnál, egy Sajzar melletti
falunál, amikor felfigyeltem arra, hogy három személy közeledik.
Kettő közülük emberi lény volt, a közöttük lévőnek azonban nem
emberi volt az arca. Amikor közel jártak már hozzánk, kiderült, hogy
a középsőnek az arcát egy frank a kardjával az orra közepétől egé-
szen a füléig kettéhasította. Az arca fele levált és egészen a melléig
csüngött. Az arca két fele között egy arasznyi rés volt, s ennek
ellenére a két társa között haladt. Bement a felsővárosba, ahol a
sebész bevarrta az arcát és kezelte őt. A seb behegedt, ő pedig meg-
gyógyult, s újra olyan lett, amilyen volt, míg végül az ágyán halt
meg. Teherhordó állatokat árusított és Ibn Ghází al-Mastúb (,,a
szétszabdalt") volt a neve. Mastúbnak e vágás miatt nevezték.

Az öregkor terhe

Senki ne higgye azt, hogy a veszélyek vállalása közelebb hozza

számára a halált, vagy hogy a túlzott óvatosság miatt később érkezik
majd el. Az, hogy én megmaradtam, mindennél ékesebben példázza
ezt. Hány borzalommal néztem szembe, mennyi félelmetes és veszé-
lyes eseményt hívtam ki magam ellen, hány lovassal akadtam össze
a harcban, mennyi oroszlánt öltem meg! Mennyi kardcsapást és
lándzsadöfést kaptam, hányszor sebesültem meg nyilaktól és kilőtt

471Ezt a mondatot Uszáma, memoárjában szokatlan módon, a rímes próza (szadzr)

keresett stílusában fogalmazta meg ( öt rímmel).

177
lövedékektől! Mégis a halál ellen mintha egy bevehetetlen várban
lennék, s megértem kilencvenedik életévem beteljesedését. És most
az egészséget és a hosszú életet olybá tekintem, mint ahogyan azt a
Próféta (Allah áldja és őrizze meg őt!) jellemezte: ,,Elegendő betegség
tud lenni az egészség".472 Valóban, a rémísztő eseményektől történt
megmenekedés az öldöklésnél és küzdelemnél súlyosabb követ-
kezményeket hozott a számomra. A halál a sereg élén könnyebb
a számomra a mindennapi lét terheinél. A hosszú élet miatt most a
napok visszaveszik azt, ami még megmaradt a számomra kedves
gyönyörűségekből. Balsorsom nyűge téliesre fordította boldog
létem derűjét. Olyan vagyok most, mint ahogy ezt e versben jelle-
meztem:
A nyolcvanas éveim eljöttével a kor sziirnyű rendet vágott
a lelkierőmben,
fájdalommal tölt el engem lábam ~engesége és
kezem remegése.
Ha írok, az írásom akár az ákom-bákom473,
mint a félelemtől remegő ember reszkető kezének az írása.
Csodálkozom azon, ho~ a kezem már a tollat sem bírja el,
azután, ho~ lándzsát törtem az oroszlán mellkasába.
Ha járok, kezemben bottal, akkor elnehezedik
a lábam, mintha nehezen vonszolnám magam a jeges sárban.
Mondd ezért annak, aki hosszú életre áhítozik:
ezek az élemedett kor, s az öregség következményei.
Erőim elgyengültek és ellankadtak. Az élet bősége tovatűnt és
vége szakadt. A hosszú élet ellentétébe fordított engem az emberek
között: a sötétség lángra lobbanása visszatér ismét a homályba.
Olyan lettem, ahogyan azt egy versemben jellemeztem:
A sors mintha elfelejtett volna engem, s olyan lettem
mint a hosszú utazástól kimerült teve a sivatagban.

472 Kafá bi'sz-szihha dá'an. E hadíth lelőhelye ismeretlen. A mondás értelme itt: az
élemedett kor, akkor is ha egészségesnek látszik, önmagában is olyan, mint a betegség,
tehát az egészségben immanens módon benne rejtőzik a betegség.
473 Nehezen értelmezhető hely; D olvasata: hadd mudtarib (p.122), ami úgy fordítható:
„mintha a felzaklatott ember a kard élével írna"; H olvasata: dzsidd mudtan"b (P.163), ő
úgy fordítja: ,,looks crooked" (Hitti 194), a dzsiddszónak azonban nincs ilyen jelentése.
474 Ezt a részt végig szadz.r'ban, rímes prózában és az annak megfelelő keresett
nyelvezettel és kimódolt fordulatokkal írta meg, a memoár hétköznapi nyelvétől tel-
jesen elütő módon. A fordítás természetesen a tartalmi megfelelésre törekszik, s a for-
mai bravúrokról lemond.

178
 A nyolcvan esztendő nem hagyott bennem életerőt,
ha fel akarok emelkedni, mintha össze lennék törve.
Az istentiszteletet ülve végzem, mert ha a
leborulást szeretném tenni, az nehezemre eme.
Ez az állapot arra figyelmeztet engem,
hogy közel a végső utazás, s indulnom kell hamar.

Szaláh ad-Dín dicsérete

Az évek hosszú sora képtelenné tett arra, hogy szolgáljam

a szultánokat.474 Így lemondtam arról, hogy ajtóikon kopogcassak, s
a sorsomat nem kötöttem többé az ő sorsukhoz. Lemondtam hát a
szolgálatukról és visszaadtam nekik azokat a kegyeket, amelyeket
rámruháztak, mert jól tudtam, hogy a gyenge öregkor már erőtlen
arra, hogy a szolgálat kötelességeit ellássa, s az élemedett korú sajkh
árujára már egy amír sem vevő. Ezért már nem mozdulok ki a há-
zamból, s a visszavonultság lett legfőbb jellemzőm. Nincs már elle-
nemre, hogy egymagamban élek az idegenben, s távol kerültem a
hazától és a hazai földtől; az elégedetlenségem elcsitult, s már nem
érzek keserűségec.475 A bilincséhez szokott fogoly türelmét gyako-
roltam, s a tikkadt emberét, aki égő szomjúságában nem jut a forrás-
hoz.
Elhívott magához476 egy írásos üzenettel a mi Urunk, al-Malik
an-Nászir, Szaláh ad-Dunjá wa'd-Dín477, az iszlám és a muszlimok
szultánja, a hit szavának egyesítője, a kereszt híveinek a leigázója, az
igazság és a jótékonyság zászlajának a felemelője, az igazhívők amír-
ja dinasztiájának az ujjáélesztője: Abú'l-Muzaffar Júszuf ibn Ajjúb.
Csinosítsa Allah az iszlámot és a muszlimokat hosszú életével, s
erősítse őket éles kardjával és tanácsaival. Terjessze ki rájuk bőséges
árnyékát, ahogyan megtisztította számukra az üledéktől kegyének

4i5 A négy utolsó szó itt is, a következő mondatban is félig elmosódott, a helyreállítás
csak javaslat.
476 Nádá-ní ilaj-hí: e két szó kiegészítés. Szaláh ad-Dín 1174-ben hívta udvarába
Uszámát, a fia kérésére.
477 Ö az európai források Szaladinja, Nadzsm ad-Dín Ajjúb fia és Sírkúh, a kiváló
hadvezér unokaöccse, a kurd származású Ajjúbida dinasztia megalapítója. Takrítban
született 1138-ban. Kiváló katonai nevelést kapott, egyuttal a sáficita vallásjogi
irányzatban is alapos képzésben részesült. Elkísérte nagybátyját. egyiptomi had-
járatára, amely a Fátimida kalifátus megdöntésével ért véget (1171). Núr ad-Dín
halála után ő lett Egyiptom és Damaszkusz ura ( 1174. május 15 ), amihez hamarosan

179
forrásvizét. Érvényesítse az egész tágas földkerekségen magasságos
parancsait és tilalmait, és tegye az ő kardját bíróvá ellenségei nyaka
fölött.
Kegyessége indította arra, hogy keressen engem országszerte,
mivel hegyek és síkságok választottak el tőle, lévén a föld egy elve-
szett sarkában, javak és család nélkül. Dícséretes elhatározásával
megmentett engem a sorscsapások karmai közül478, s túláradó és
bőven csorduló nagylelkűségével elhozott a Magas Portához 479 és
helyrehozta azt, amit az idő széttört benne. Kegyessége révén vevő
volt arra, ami már magas korom miatt haszontalan portéka lett min-
denki más számára. Kegyének ámulatbaejtő jeleivel árasztott el, és
jóindulatával a legpazarabb ajándékokkal kedveskedett és túláradó
kegyessége révén visszaadta nekem azt, amit más szolgálatában köl-
csönbe vettem. Ő számontartja ezeket a szolgálatokat és figyelembe
veszi azokat, minthogyha maga is látta és tanúja lett volna azoknak.
Ajándékai bekopognak hozzám, amikor már alszom és eljutnak hoz-
zám akkor is, ha már semmi evilági jutalomra nem gondolva, csak
ülök tétlenül480. Bőkezűsége révén minden nap egyre gyarapszom.
Úgy tisztel meg, mintha családtag lennék, holott a legutolsó rabszol-
gája vagyok. Kedvező vélekedése mentesített engem a sorscsapások-
tól és bőkezűsége kárpótolt azért, amitől az igazságtalan csapások
megfosztottak. Kegyének fölöslegét ontotta rám, miután a köteles-
ségnek és a szokásnak eleget tett. Bőkezű adományainak terhét nincs
váll, amely elviselhetné. Nagylelkűsége nem hagyott olyan re-
ményt, amely beteljesületlen lenne. Az időmet az érte való fohász-
kodás tölti be éjjel-nappal.
Ő az irgalmasság, amely áthatja az embereket. Áldásaival ő ad új
életet a földeknek. Ő a szultán, aki az orthodox kalifák481 hagyo-

Hidzsázt, Közép- és t:szak-Szíriát és Felsö-Mczopotámiát is hozzácsatolta. Jelentős

győzelmeket aratott a keresztesek ellen: a hattíni csata után (1187. július 5), a
következő nap elfoglalta Tabarijját, majd július 9-én CAkkát, utána Beirutot, Szidónt,
Hajfát, Arszúfot, Qajszarijját, cAszqalónt, végül 1187. október 2-án Jeruzsálemet is.
Szaláh ad-Dín 1193. március 3-án halt meg. Nagy építkező volt: számos madraszát
alapított Egyiptomban is, Szíriában is, ő építtette a kairói citadellát és Jeruzsálem
számos emlékét restauráltatta (Id. hozzá: H.A.R. Gibb több fontos tanulmányában
foglalkozott vele, Id. Stanford J. Shaw - William R. Polk, eds, Studies on the Civilization
of!slmn, London, Routlcdge and Kegan Paul, 1969, 74-90, 91-107; E/2, s.v. Saldh al-Dín,
VIII:910-4- D.S. Richard).
+78 Miután Cszáma pártfogója, Hiszn Kajfá ura 1167-ben meghalt, annak fia, Núr ad-
Dín nem törődött az idős Uszámával.

180
mányát (szunna) újjáélesztette, s aki az állam és a hit oszlopát újra
felállította. Ö a tenger, amelynek a vize nem apad el, bármennyien
keresik is fel szomjukat oltandó. Ö a jótékonykodó, akinek ajándékai
nem fogyatkoznak a megajándékozottak végeláthatatlan sora ellené-
re sem. Az iszlám közössége (al-umma) maradjon örökké kardja biz-
tos védelmében, s nagylelkűsége gazdagon burjánzó tavaszában, s ne
szűnjön meg körötte az igazságossága által gyújtott fény, amely szer-
teszórja a törvénytipró tettek sötétjét és visszatartja a zsákmányra
éhes erőszakosan támadó kinyújtott kezét; győzedelmes kormányzá-
sa révén e nép maradjon védelmének enyhet adó árnyékában, s sza-
kadatlanul megmaradó boldogságban, amelyben az egyik megnyil-
vánulását követi az újabb, ameddig csak az éjszaka felváltja a nappalt
és a forgó égbolt kering.
Imádkoztam, s a két őrangyal482 „áment" mondott;
a trón Ura közel van ahhoz, akifohászkodik hozzá.
Ő (magasztaltassékO így szól szolgáihoz:
kérjetek engem, s én az vagyok, aki meghallgat és válaszol.
Dicsőség Allahnak, a világok Urának! Áldásai szálljanak urunkra,
Mohamedre és családja minden tagjára! ,, Teljesen elegendő nékünk Allah!
Milyen pompás /stápolóf'483

479 !Iá bábi-hí'l-'áli, vagyis Damaszkuszba.

4 80 Muhtaszab qá'id: az ihtaszaba jelentései közül talán az illik a szövegösszefüggésbe,
amit Lane alapján (Id. Il:565) úgy parafrazeálhatnánk, hogy „ebben a világban nem,
már csak a túlvilágon várni a jutalmát Allahtól".
481 A Próféta halála urán (632) megválasztott első négy kalifát (Abú Bakr, cumar,
CUthmán, CAlí) nevezték al-khulafá' ar-rásidúnnak, ld hozzájuk: Wilferd Madelung,
The ruccession to Muhammad. A study ofthe early Caliphate (Cambridge, CUP, 1997).
482 V.ö. Korán 6:61; 82:10. A Koránban az „őrangyalok" (hafaza) Tabarí (Vil:128)
meghatározása szerint: .akik éjjel-nappal követnek benneteket, megjegyzik tetteit-
eket és számontartják azokat".
483 Korán, 3:173. Az utolsó mondatok Hitti valószínű véleménye szerint (197, n.60) a
másoló betoldása.

181
 ~

Második resz

ANEKDOTÁK és ADOMÁK

„Bármi kegyben van részetek, az Allahtól való."484

FEJEZET (Faszl)485

Uszáma ibn Mursid ibn CAJí ibn Muqallad ibn Naszr ibn Munqidz
(Allah bocsásson meg neki, a szüleinek és minden muszlimnak!)
mondja:
Itt szokatlan történetek (turaf akhbár) következnek: egyeseknél
én magam is jelen voltam, másokat olyanok mesélték el nekem,
akikben megbízom. Ezeket a történeteket függelék gyanánt illesztet-
tem e könyvhöz, mivel nem tartoznak ahhoz, amit a korábbiakban el
akartam mondani.

Történetek a szentéletű emberekről

E történeteket a szentéletű emberekről (asz-szálihín) szóló elbe-

szélésekkel kezdem (Allah lelje bennük tetszését egytől egyig!).

as-Sajkh al-imám al-khatíb (,,prédikáló") Szirádzs ad-Dín Abú

Táhir Ibráhím ibn al-Huszajn ibn Ibráhím, Iszcird város486 prédiká-
tora mesélte el nekem ugyanott 562-ben, dzú'l-0/da hónapban 487,

484 Korán, 16:53. Föltehetően ez a fohászkodó kezdés is a másolótól való.

485 A kéziratban ez az egyetlen fejléc, ám számozás nélkül.
486 Város Dijár Bakrban, a Tigris felső folyásánál, a mai Szecert.
4871167. aug.19-szept.17 között.

183
Abú'l-Faradzs al-Baghdádí488 tekintélyére hivatkozva, aki .a követ-
kezőket mondta el:
Egy alkalommal résztvettem as-Sajkh al-imám Abú CAbd Alláh
Muhammad al-Baszrí összejövetelén (madzslisz), ahol megjelent egy
asszony is és így szólt: ,,Uram! Te azok közé tartoztál, akik tanúskod-
tak a házassági szerződésemnél (szidáq). Elvesztettem a jegypénzt rész-
letező iratot. Arra kérlek, kegyeskedj tanúskodni a bíróság előtt." A
sajkh így felelt „Nem teszem meg, amíg nem hozol nekem valami
édességet (haláwa)." A nő habozott, mivel azt hitte, hogy a sajkh tréfál.
Az azonban megerősítette: ,,Ne húzd az időt, nem megyek addig veled,
amíg nem hozol nekem valami édességet." A nő elment, majd vissza-
jött és elővett a köntöse alatt lévő zsebből egy papírdarabot (qirtászan),
benne valami száraz édességgel. A sajkh barátai elcsodálkoztak azon,
hogy aszkétízmusa és önmegtartóztatása dacára édességet kért. A sajkh
fogta a papirost, kinyitotta, s az édességet darabonkint elhajította, amíg
a papiros üres nem lett. Ekkor megvizsgálta a papirost, s íme az a nő
házassági szerződése volt, amit elvesztett. ,,Fogd a házassági szerződé­
sedet!", mondta neki, ,,ez itt az." A jelenlévők nem győztek csodálkozni
ezen, ő azonban ezeket mondta: ,,Egyétek azt, ami megengedett!489
Hiszen ti is megtettétek ezt és még többet."

as-Sajkh Abú'l-Qászim al-Khidr ibn Muszlim ibn Qászim al-

Hamawí mesélte nekem Hamában 570-ben, a dzú'l-hiddzsa hónap
utolsó napján, hétfőn490 a következőt:
Eljött egyszer hozzánk egy ember Kúfából, aki atyja tekintélyére
hivatkozva mondta el ezt a történetet:

48 8 Valószínűleg a nagy bagdadi hanbalica vallásjogrudóról, történészről, hagyo-

mányközlöről és prédikátorról, Abú'-Faradzs Jbn al-Dzsawzíról van szó (1116-1200),
akinek munkássága és több polemikus munkája jelentősen hozzájárult a 12. század
urán uralomra jutó neo-hanbalizmus elméleti megfogalmazásához. al-Muntazam e.
történeti munkája a 871-1179 közötti időszak fontos fomísa; Szifat asz-szaf<JJa e. műve
a szúfizmus történetéhez alapvető adalék; életrajzai (Manáqib) kijelölik azokat - az
orthodox vallásfejlődés szempontjából fontos - személyeket, akik a továbbiakban
modellként szolgálhatnak; végül Talbísz Iblísz e. munkájában kíméletlen bírálat tár-
gyává teszi nemcsak a szektákat, hanem a szunnita irányzaton belüli túlságosan lazá-
nak tekintett áramlatokat és alakokat is (Id. hozzá: Ef2, s.v. Ibn al-Dhawzí, francia ver-
zió, IIJ:774sq H. Laoust).
48 9 Korán, 2: 172; 5:88; 8:69.
490 1174. augusztus 1.
491 Itt élt Uszáma Q;,rá Arszlán pártfogoltjaként 1169-1174 között.
492 Az örökélerű Khidr történetét Id. Korán, 18:60-82. A muszlim hiedelemvilágban -

184
 Gyakran meglátogattam a Hamából származó szíriai főbírót
(qádí al-qudát as-sámí al-hamawf), aki nagy tiszteletet és megbecsülést
tanusított irányomban. Egy nap ezeket mondta nekem: ,,Szeretem a
kúfaiakat egy odavalósi ember miatt. Még Hamában éltem mint
fiatal ember, amikor Allah elszólította cAbd Alláh ibn Majmún al-
Hamawít (Allah irgalmazzon neki!). Amikor azt tanácsolták neki,
hogy 'készítsd el a végrendeleted!", akkor így válaszolt: 'Ha
meghalok és előkészítettetek az elföldelésre, akkor vigyetek ki a si-
vatagba! Egyikőtök másszon föl a dombra, amely a sírokra néz és
kiáltsa hangosan: 'Ó CAbd Alláh ibn al-Qubajsz! CAbd Alláh ibn
Majmún meghalt. Gyere és imádkozz fölötte!'
Amikor cAbd Alláh ibn Majmún eltávozott, akkor akképpen cse-
lekedtek, ahogyan meghagyta nekik. Meg is jelent egy ember, vá-
szonruhában és gyapjúköntösben, abból az irányból, ahonnan a kiál-
tó szólította őt.Jött és imádkozott az elhunyt fölött, az emberek pe-
dig ott álltak elhülten, s nem szóltak egy szót sem. Amikor befejezte
az imádkozást, indult, s visszatért oda, ahonnan jött. Az emberek
pedig kölcsönösen korholták egymást, hogy nem tartották vissza és
nem kérdezték ki őt. Utána siettek, ám nyoma veszett, anélkül, hogy
egy szót is szólt volna.

Hasonlót éltem át én is Hiszn Kajfában491.

A Khidr492 mecsetben volt egy Muhammad asz-Szammác nevű
ember, akinek volt egy cellája49 3 a mecset oldalán, amit csak az is-
tentisztelet idején hagyott el, hogy együtt imádkozzék a többiekkel.
Ezucán visszatért a cellájába. Ő szent ember volt ( walt} Amikor

mivel ő lelte meg az örök élet forrását - az örök ifjúság és a bölcsesség s:limbóluma
lett. Különösen nagy szerepet játszik az iszlám misztikájában. A Gilgames tematika és
a tagadhatatlanul a Nagy Sándor regényből vett motívumok mellett Khidr alakja
hasonlít a rabbinikus legenda Elisájához és Pinehaszájához (Id. hozzá: Simon R. 1987,
Il:266sq - további bibliográfiával).
f93 Záwija: eredetileg „egy épület sarka", majd „cella", ,,kis imádkozóhely" (a jelentés-
alakulásra hatott a görög gónia szó jelentésváltozása - tudnivaló, hogy a görög
monasz\ikus életből sokmindent kölcsönzött az iszlám, Id. a vizsgált szóhoz Dozy,
Supplémer,t, l:6I 5sq). Ez utóbbi jelentés őrződött meg a muszlim Keleten, szemben az
istentisztelet nagy tereivel (maszdzsid és a dzsámi<). A muszlim Nyugaton (Maghrib)
egy egész vallási épületet vagy épületegyüttest jelentett. Dozy idézi Daumas 1847-
ből származó meghatározását: ,,Minden záwija áll egy mecsetből, egy kupolából,
amely befedi a murábit (,,marabour") sírját, egy helységből, ahol csak Koránt olvasnak,
egy másikból, amely a tudományok művelésére szolgál, egy harmadikból, ahol az
elemi iskolai tanulók tanulnak, egy lakóhelyből, amely a diákok lakásául szolgál és

185
halála órája közeledett, akkor éppen közel volt a lakásomhoz, s ezt
mondta: ,,Azt kívánom Allahtól (magasztaltassék!), hogy jöjjön hoz-
zám az én sajkhom, Muhammad al-Busztí." Alig tették meg az elő­
készületeket a megmosdatására és arra, hogy beburkolják a halotti
lepelbe, amikor a sajkhja, Muhammad al-Busztí már ott volt mel-
lette. Ő vállalta magára a megmosdatását és ő haladt mögötte, imád-
kozva, s megelőzve minket.
Ezután megszállt asz-Szammác cellájában, s ott töltött egy rövid
időt. Ez alatt kölcsönösen felkerestük egymást. al-Busztí (Allah
irgalmazzon neki!) tudós aszkéta volt, akihez hasonlót nem láttam és
nem is hallottam. Állandóan böjtölt, nem ivott vizet, nem evett ke-
nyeret és semmi gabonaféleséget. Böjtjét csak két gránátalmával, egy
fürt szőlővel vagy két almával törte meg. Egy hónapban csak egyszer
vagy kétszer evett néhány falat sült húst. Egy nap így szóltam hozzá:
„Ó sajkh Abú CAbd Alláh! Hogy esett meg veled az, hogy nem eszel
kenyeret, nem iszol vizet és állandóan böjtölsz?" Ő így felelt:
„Amikor először böjtöltem, akkor szenvedtem az éhségtől. Úgy
találtam azonban, hogy elég erőm van ezt kibírni. Aztán három na-
pon át tűrtem a szenvedést és így szóltam magamhoz: 'Olybá veszem
azt, amit eszem, mintha döglött állat (majta) lenne, ami a rászoruló-
nak csak három napi böjt után megengedett494.' Így aztán elég erős­
nek éreztem magam a böjtölésre és abbahagytam az evést és ivást.
Most már hozzászoktam ehhez és belenyugodtam, s azóta folyam-
atosan böjtölök."
Hiszn Kajfá egyik előkelősége egy cellát épített a sajkhnak a
kertjében, amit a rendelkezésére bocsátott. Ramadán első napján
meglátogatott engem és így szólt: ,,Eljöttem, hogy búcsút mondjak
neked." ,,És mi van a cellával, amit neked készítettek, és a kerttel?",
kérdeztem. ,,Fivérem! Nincs énnekem szükségem ezekre. Nem
maradok tovább", felelte ő. Ezzel búcsut vett tőlem és ment az útjára
(Allah irgalmazzon neki!). Ez 570-ben volt.495

egy másik lakóhelyből, ahol az utazókat és a koldusokat fogadják; néha egy temető is
tartozik hozzá, ahol azok a jámbor személyek pihennek, akik azt a kegyet kérték, hogy
a murábit mellett lehessenek. A záwija egészében egy vallási egyetem és egy ingyenes
szálláshely; e két jellegzetessége miatt számos analógiát mutat a középkori Európa
kolostoraival." Az intézmény jelentésének alakulásaihoz Id. El, s.v. záwiya, VIII:1220
- E. Lévi-Proven~al).
49 4 Ld. Korán, 2:173: ,,Csupán a döglött állat (húsát) tiltotta meg nektek és a vért és a
disznóhúst és aminek ( a levágásakor) nem Allahhoz, hanem máshoz fohászkodnak.

186
 as-sajkh Abú'l-Qaszam al-Khidr ibn Muszlim ibn Quszajm al-
Hamawí mesélte nekem Hamában az előbb említett évben, hogy
egy ember, aki Muhammad ibn Miszcar (Allah irgalmazzon neki!)
kertjében dolgozott, odament annak családjához, amikor azok al-
Macarrában házuk kapuja előtt ültek és így szólt hozzájuk: ,,Az imént
valami csodálatos dolgot hallottam." ,,És mi lenne az?", kérdezték. Ő
ekkor a következőket mondta el: ,,Elhaladt mellettem egy ember,
egy korsó volt vele, s azt kérte, hogy töltsek bele vizet. Amikor tel-
jesítettem a kérését, elvégezte vele a rituális mosdását. Én két ubor-
kát adtam neki, ám ő visszautasította azokat, s nem fogadta el. Én így
szóltam hozzá: ,,Ennek a kertnek a fele, munkám révén, hozzám tar-
tozik, a másik fele pedig a tulajdon jogán Muhammad ibn Miszcáré."
,,Vajon végzett-e zarándoklatot az idén?", kérdezte. ,,Igen", felel-
tem. Ő ekkor így szólt: ,,Tegnap, amikor az állás helyéről496 tovább-
mentünk, meghalt és mi imádkoztunk fölötte." Muhammad rokonai
utánaeredtek, hogy kérdezősködjenek felőle, ám látták, hogy már
távol van, s képtelenség utólérni őt. Visszatértek hát és följegyezték a
beszélgetés időpontját. Valóban úgy történt minden, ahogy mondta.

A fölöttébb tiszteletreméltó Siháb ad-Dín Abú'l-Fath al-

Muzaffar ibn AszCad ibn Maszcúd ibn Bakhtakín ibn Szabuktakín,
Mucizz ad-Dawla ibn Buwajh kliense (mawla') Mawszilban 565-ben,
ramadán 18. napján497 a következőket mesélte el nekem:
Az igazhívők amí~a, al-Muqtafi bi-Amr Alláh 498 meglátogatta
egyszer a Szandúdijjában lévő mecsetet, al-Anbár környékén, az
Euphratész nyugati partján, a wazí~a kíséretében. Én is jelen voltam.
A kalifa belépett a mecsetbe, amely az igazhívők amí~a, CAJí499
(Allah leljen tetszést benne!) mecseteként volt ismeretes. Dimjáti ru-
hát viselt, övén egy vasmarkolatú karddal. Csak az tudhatta, hogy ő
az igazhívők amí~a, aki ismerte őt. A mecset előljárója elkezdett fo-
hászkodni Allahhoz a wazírért, aki ekkor rászólt: ,Jaj neked! Fohász-

Am, aki kényszerű helyzetben (eszik ilyesmit), anélkül, hogy (a tilalmast) áhítozná,
vagy át akarná hágni (az előírást), az nem követ el vétséget."
49; 11 74. auguszrus 1 - 1174. július 21.
496 A mekkai zarándoklat egyik szertartásakénr a muszlim zarándokok a hónap kilencedik
napján megállnak az cArafát hegyén, hogy elvégezzék a déli és a délutáni istentiszteletet.
-197 1170. június 5-én.
498 CAbbászida kalifa ( 1136-1160).
499 A Próféta unokaöccse és veje, a negyedik (,,igaz úton járó") kalifa (656-661).

187
kodj az igazhívők ambjáért!" ,,Kérdezz tőle valami hasznosat!", mond-
ta a kalifa a wazbjának: ,,Érdeklődd meg tőle, hogy mi lett azzal a
betegséggel, ami az arcán volt? Láttam őt, Urunk, al-Musztazhir500
idején (Allah irgalmazzon neki!), amikor betegség támadta meg az
arcát. Az arcán daganat volt, ami csaknem beborította azt, elannyira,
hogy amikor enni akart, akkor elfedte azt egy zsebkendővel, hogy az
étel a szájába jusson." Az előljáró így válaszolt: ,,Ahogy te is tudod,
gyakran megfordultam ebben a mecsetben al-Anbárból jövet. Egy
ízben találkoztam valakivel, aki így szólt hozzám: 'Ha te ezt és ezt az
embert (az al-anbári kormányzót értette ezen) ugyanolyan gyakran
fölkeresed, ahogy ezt a mecsetet, akkor ő hív neked egy orvost, aki
megszünteti ezt a betegséget az arcodról.' A szívem elfacsarodott a
szavaitól, s a keblem elszorult. Amikor azon az éjszakán álomba
szenderültem, megláttam az igazhívők amírját, CAJít (Allah leljen
benne tetszést!) ebben a mecsetben. Ő megkérdezte tőlem: ,,Mi ez az
építőanyag50! itt?" (ezen a padlón lévő anyagot értette). Én ekkor
elpanaszoltam neki, hogy mi van velem. Ő elfordult tőlem. Én újra
hozzá fordultam és felpanaszoltam neki azt, hogy mit mondott
nekem az az ember. Ő így felelt nekem: ,,Te azokhoz tartozol, akik
az evilági életre (a/Jádzsila) áhítoznak." Ekkor felébredtem, s a da-
ganat az oldalamon volt és eltünt, amiben szenvedtem."
„Igazat mondott", fűzte hozzá al-Muqtafí (Allah irgalmazzon
neki!), majd így szólt hozzám: ,,Beszélj vele és nézz utána, hogy mit
szeretne, aztán foglald írásba, s add át nekem, hogy elláthassam a
kézjegyemmel!" Én beszéltem is vele, mire ő így felelt: ,,Nekem
családom van, több lánnyal. Minden hónapban három dinárt szeret-
nék." Én emlékeztetőt írtam erről, aminek az elejére a szolga odaír-
ta, hogy ,,CAlí mecsetjének az előljárója". A kalifa aláírta, teljesítve
a kérését. Aztán megparancsolta nekem: ,,Eredj és vedd jegyzékbe
a díwánban!" Indultam is, ám nem olvastam végig, csupán ezeket a
szavakat, hogy „hajtassék végre ez a kérés!" Az volt azonban a szokás,
hogy a rendelkezés haszonélvezőjének is írtak egy másolatot, s a ka-

500 CAbbászida kalifa (1094-1118).

501 Al-hadrtr. a szó e sajátos jelentéséhez Id. Lane, Il:589. Egyedül Hitti 206 értelmezte
így, a többi fordító nem tudott mit kezdeni vele (Szalje 264 olvasata: zeleny, vagyis ő
hadra helyett khudrár. olvas, ám ennek semmi értelme; Schumann 234 Traurigkeitnek
fordítja, Preissler 194: Verlegenheitnek értelmezi - ez utóbbiaknak nincs semmi alapja).
502 1170. december 3.
503 Alp Arszlán és Malik sáh szaldzsúq szultánok híres miniszterének, Nizám al-

188
lifa aláírásával ellátott okmányt elvették tőle. Amikor tehát az írnok
kinyitotta azt, hogy lemásolja az okmányt, az ,,CA!í mecsétjének
előljárója" alatt al-Muqtafi, az igazhívők amírya (Allah áldása legyen
rajta!) kézírásával az állt: ,,Ha többet kért volna, az is jóváhagyatott
volna."

al-Qjdí al-imám Madzsd ad-Dín Abú Szulajmán Dáwud ibn

Muhammad ibn al-Haszan ibn Khálid al-Khálidí (Allah irgalmazzon
neki!) mesélte el nekem Hisz Kajfá külvárosában 566-ban, rabíf al-
awwal 22-én, egy csütörtöki napon502 annak a tekintélyére hivat-
kozva, akitől ő hallotta a következőket:
Egy alkalommal egy sajkh kihallgatást kért Khwádzsá Buzurk-
ná1503 (Allah irgalmazzon neki!). Amikor belépett hozzá, látta a
wazír, hogy az egy tiszteletreméltó, sugárzó idős ember (sajkh).
,,Honnan valósi a sajkh?', kérdezte tőle. ,,Idegen földről ghurba)",
felelte az. A wazír tovább kérdezte: ,,Szükséged van valamire?" ,,Én
Allah küldöttének (Allah áldja és őrizze meg őt!) a küldötte vagyok
Malik sáhhoz", felelte az. ,,Ó sajkh", kérdezte a wazír, ,,miféle beszéd
ez?" ,,Ha odavezetsz engem hozzá, akkor közlöm vele az üzenetet",
felelte az, ,,különben nem mozdulok innen, amíg nem találkozom
vele, s nem közölhetem vele a mondanivalómat." Khwádzsá Buzurk
ment a szultánhoz és tájékoztatta őt arról, amit a sajkh mondott neki.
„Hozzátok ide őt!", parancsolta a szultán. Amikor a sajkh megjelent
előtte, átnyújtott a szultánnak egy fogpiszkálót és egy fésűt, e szavak
kiséretében: ,,Számos lány atyja vagyok. Szegény vagyok és nem
tudom őket hozománnyal ellátni és kiházasítani. Minden éjszaka
Allahhoz (magasztaltassék!) fohászkodom, hogy lásson el engem az-
zal, amivel hozományt adhatnék nekik. Ennek és ennek a hónapnak
a péntek éjszakáján álmomban Allahhoz (magasztaltassék!) fohász-
kodtam, hogy segítsen meg miattuk. Megpillantottam ekkor, az alvó
ember látomásaként, a prófétát (Allah áldja és őrizze meg őt!), aki így
szólt hozzám: 'Te vagy az, aki Allahhoz (magasztaltassék!) fohász-

Mulknak egyik laqa~a, jelentése kb. ,,Nagy Mester", ,,Nagy Tanító" (a perzsa
khwádzm szóhoz Id. Steingass 479; különböző átvételeihez, így a magyarban is, ld.
Kakuk Zs. 233-5; a buzurk a perzsa buzurg= ,,nagy"). Nizám al-Mulk ( 1018-1092) még
akkor lépett Alp Arszlán szolgálatába, amikor az khurászáni kormányzó volt, majd az
utóbbi hatalomra kerülésével (1063), ő lett Alp Arszlán első embere. Számos fontos
intézkedése volt már ebben az időben ( 1. nagyszámú türkmént alkalmazott a sereg-
ben, s ez döntő szerepet játszott a szaldzsúqok hadi sikereiben; 2. meghagyta - ter-

189
kodsz, hogy lásson el azzal, amivel hozományt adhatnál a lányaid-
nak?" ,,Igen, Allah küldötte", feleltem. ,,Menj el ehhez és ehhez (és
MuCizz Malik sáhot, vagyis a szultánt nevezte meg)", rendelkezett
ekkor, ,,és mondd neki a következőt: 'Allah küldötte (Allah áldja és
őrizze meg őt!) üzeni neked, hogy adj hozományt a lányaimnak!' ,,De
Allah küldötte", vetettem közbe, ,,ha valami jelet kérne tőlem, mit
mondjak neki?" A Próféta így felelt: ,,Mondd neki jel gyanánt, hogy
ő minden éjjel a Tabáraka szúrát504 recitálja." Amikor a szultán
meghallotta ezt, így szólt: ,,Ez valóságnak megfelelő jel, s nem tud
róla senki más, csak Allah (áldassék és magasztaltassék!). A tanítóm
rendelte el számomra, hogy ezt recitáljam minden éjjel elalvás előtt
és azóta így cselekszem." Aztán megparancsolta, hogy lássák el a
sajkhot mindennel, ami leányai hozományához szükséges. Gazdagon
megajándékozta még és útjára bocsájtotta őt.

Ez a történet hasonlít ahhoz, amit Abú CAbd Alláh Muhammad ibn

Fátiktól, a Koránrecitátortól (al-muqn") hallottam, aki ezeket mondta:
Egy nap Abú Bakr ibn Mudzsáhid (Allah irgalmazzon neki)
Koránrecitátornál tanultam Bagdadban, amikor odajött hozzá egy
sajkh, rajta toldott-foldott turbán, rongyos tajlaszán505 és hasonló
öltözék. lbn Mudzsáhid ismerte a sajkhot és megkérdezte tőle: ,,Mi
hírlik a kislányodról?" ,,Ó Abú Bakr!", felelte az, ,,tegnap egy har-
madik lányom született és a családom egy dániqot506 kért tőlem,
hogy vajat és mézet vásárolhassanak, amivel bekenhetik a szájpad-
lását (juhannikúna-ha'). Nekem azonban nem volt ennyi pénzem.
Gondba merülten töltöttem az éjszakát, amikor álmomban megpil-

mészetesen szaldzsúq irányítással - a helyi vezetőket a helyükön, s ezzel biztosította

lojalitásukat a szultán iránt; 3. biztosította Malik sáh utódlását; 4. jó kapcsolatokat
épített ki az cabbászida kalifával, al-Qá'immal. 1072-ben Alp Arszlán meggyilkolása
után, 1\-Iálik sáh wazíraként korlátlan hatalommal uralkodott a birodalomban a
következő hüsz évben. Számos felsőoktatási intézményt, madraszát alapított, ame-
lyekben elsősorban a sáftcita rítus oktatását szorgalmazta. Hathatósan támogatta a
költőket és a szellem embereit - ezek közé tartozott pl. Omar Khajjám, e kor egyik
legnagyobb csillagásza és matematikusa. Írt egy rendkívül figyelemreméltó politikai-
kormányzati munkát perzsául (1091-ben), a Szijászat-námér.. 1092-ben egy nizárita
iszmáiífita orgyilkos ölre meg (Id. hozzá: EI2, s.v. Nizám al-Mulk, VIIl:69-73 - H.
Bowen - C.E. Bosworrh); S. Rizwan Ali Rizvi, Nizam al-Mulk Tusi. His Contribution to
Statecraft, Political Theory and the Art of Government (Lahore, Sh. Muhammad Ashraf,
1978).
504 Ez a 67. szúra, amely ügy kezdődik: ,,Áldott legyen az (tabáraka), akinek a kezében
van az országlás."

190
lantottam a Prófétát (Allah áldja és őrizze meg őt!), aki így szólt hoz-
zám: ,,Ne bánkódj és ne emészd magad! Reggelre kelve, menj el CAJí
ibn císzához, a kalifa507 wazírjához, üdvözöld őt a nevemben és
mondd neki: 'annak a jelnek az ismeretében, hogy a síromnál négy-
ezer alkalommal imádkoztál, fizess ki nekem száz dinán aranyban!"'
,,Ez hasznodra válik", vélte Abú Bakr ibn Mudzsáhid. Ezzel fél-
beszakította a Koránrecitálást, karonfogva a sajkhot felállt, és elvitte
őt CAJí ibn císzához. Amikor az utóbbi lbn Mudzsáhid kíséretében
egy sajkhot látott, akit nem ismert, megkérdezte tőle: ,,Honnan
került hozzád ez az ember, ó Abú Bakr?" Az így felelt: ,,Szólitsa
magához őt a wazír és hallgassa meg, mit mond!" Odaszólította hát
és megkérdezte tőle: ,,Mi járatban vagy, ó sajkh"? ,,Abú Bakr ibn
Mudzsáhid tudja, hogy két lányom van", kezdte el a sajkh, ,,s tegnap
megszületett a harmadik is. A családom egy dániqot kért tőlem, hogy
mézet és vajat vásároljanak, amivel bekenik a szájpadlását. Nekem
azonban nem volt ennyi pénzem. Ezért tegnap gondba merülten
töltöttem el az éjszakát. Álmomban azonban megpillantottam a
Prófétát (Allah áldja és őrizze meg őt!), aki így szólt hozzám: 'Ne
bánkódj és ne emészd magad! Reggelre kelve menj el CAJí ibn
císzához, üdvözöld őt a nevemben és mondd neki: 'annak a jelnek az
ismeretében, hogy a síromnál négyezer alkalommal imádkoztál,
fizess ki nekem száz diná'ft aranyban!"'
Ibn Mudzsáhid tovább mesélte: ,,cAlí ibn císzá szeme könnybe
lábadt és ezeket mondta: ,,Allah és Prófétája igazat mondtak és te is
azt tetted, ember. Amit elmondtál, azt csupán Allah (magasztaltas-
sék!) és a Prófétája (Allah áldja és őrizze meg őt!) tudták. Rabszolga!

505 Az arab taJ!aszán a perzsa táliszán vagy tálfrán átvétele (Id. Burhán-i qáti' 1364;
Steingass 824). E sajátos ruhadarabhoz (Id. Dozy, Vetements 278-280) idézzük E.W.
Lane jellemzését ( The Thousand and One Night,, London: East-West Pubi., Cairo:
Livres de France, 1980): ,,Soha nem volt alkalmam megvizsgálni a ta;laszá11t, hogy
pontosan jellemezhessem. Úgy vélem, egyszerű sálról van szó, amit átvetnek a fejen
és a vállon, néha csupán a vállakon. Ez a faqíhok (vallás- és vallásjogi tanárok) vise-
lete, s hajlok azt gondolni, hogy nem csak ebben a vonatkozásban, de eredetében is, a
mi egyetemi sáljainkhoz és csuklyánkhoz hasonlít" (11:458, n.34). Dozy utal rá, hogy
676/1277-8-tól nemcsak a vallásjogrudósok viselete lett. E ruhadarab Dozy szerint
ugyanaz, mint a farba (ld. jozzá, i.m. 254-262. Korábban valóban egyfajta foglalkozás-
ra utaló ruhadarab volt; Dozy idézi (p.279) lbn Habíb kifejezését: ah/ asz-sza;f wa'l-
ta;laszán, amit „a kard és a talár embereit" jelenti.
506 A dirham vagy dinár/ mithqál egyhatoda, a perzsa dának = ,,kis mag" átvétele (Id.
Sreingass 501; v. ö. Hinz 11).
50i al-Muqtadir bi'lláh (908-932).

191
Hozd ide az erszényemet!" Az odahozta elébe. A wazír benyúlt és
kivett belőle száz dinárt. ,,Ez az a száz dinár, amiről Allah Prófétája
(Allah áldja és őrizze meg őt!) beszélt neked. Ez a másik száz dinár
pedig a jó hírért. Ez a harmadik száz dinár meg ajándék tőlünk."
Az öreg ember háromszáz dinárral a ruhaujjában távozott el tőle."

al-qá'iJ508 al-háddzs Abú CAJí meséire nekem Hiszn Kajfában 568

mmadtín hónapjában50 9 a következőt:
Egy alkalommal Mawszilban ültem Muhammad ibn CAJí ibn
Muhammad ibn Máma boltjában, amikor egy termetes, oszloplábú
sörárus (jitqqácz) haladt el mellettünk. Muhammad odaszólította és
így szólt hozzá: ,,Ó cAbd CAJí! Allahra kérlek, meséld el ennek és
ennek a történetedet!"
„Én, amint látod, sörárus vagyok", kezdte az. ,,Egy szerda éjjel még
úgy feküdtem le, hogy egészséges voltam. Amikor felébredtem, a de-
rekam úgy elerőtlenedett, hogy képtelen voltam megmozdulni. A láb-
száram kiszáradt és elvékonyodott, s csupa csont és bőr lett. Hátrafelé
kezdtem mászni, mert a lábam nem engedelmeskedett nekem, s telje-
sen mozgásképtelen volt. Letelepedtem Zajn ad-Dín CAJí Kúdzsak510
(Allah irgalmazzon neki!) útjába, s ő parancsot adott, hogy vigyenek a
házába. Amikor odavittek, orvosokat hozatott és azt mondta nekik:
,,Azt akarom, hogy meggyógyítsátok ezt az embert!" ,,Igenis", felelték,
,,meggyógyítjuk őt, ha Allah is úgy akarja." Ezután fogtak egy szöget,
fölhevítették és égették vele a lábomat, de nem éreztem semmit.
Ekkor így szóltak Zajn ad-Dínnek: ,,Nem tudjuk meggyógyítani ezt az
embert. Reménytelen eset." Zajn ad-Dín két dinárt és egy öszvért
ajándékozott nekem. Az öszvér ott volt nálam talán egy hónapig, majd
kimúlt. Én ekkor ismét Zajn ad-Dín útjába telepedtem. Ő egy újabb
szamarat ajándékozott nekem, de az is kiadta a páráját. Adott még egy
harmadik szamarat is, de az sem húzta sokáig. Újra csak nála kérin-
cséltem, de ekkor így szólt egyik társának: ,,Vidd ki ezt az embert és
dobd az árokba!" ,,Allahra!", kértem őt, ,,dobjatok a csípőmre, mert ott
nem érzek semmit." Ő erre így felelt: ,,Nem máshova, a fejedre foglak
dobatni" Amikor azonban Zajn ad-Dín (Allah irgalmazzon neki!)
küldötte odajött hozzám, akkor őhozzá vitt engem, mivel amit a kido-

508 Száz ember parancsnoka.

509 1173. április 16-május 15.
510 A mawszili erőd kormányzója.

192
básomról mondott, az csak tréfa volt. Miután elébevittek, négy dinárt
adott és egy újabb szamarat.
Ilyen állapotban maradtam, amikor egy éjszaka álmomban vala-
mi olyasmit láttam, mintha egy ember állt volna meg mellettem és
azt mondta: ,,Állj fel!" ,,Ki vagy te?", kérdeztem. ,,Én vagyok cAlí ibn
Abí Tálib", felelte. Felálltam és állva maradtam. Felébresztettem a
feleségemet és azt mondtam neki: ,Jaj neked asszony!Az előbb ezt és
ezt láttam!" ,,Hiszen te állsz!", kiáltotta ő. Én pedig valóban járni
rudtam a lábamon. Elmúlt az, ami hatalmába kerített, s újra rendbe-
jöttem, ahogy látod te is. Elmentem Zajn ad-Dín al-amír cAlí
Kúdzsakhoz (Allah irgalmazzon neki!). Elmeséltem neki az álmomat.
Ő látta, hogy a betegségem elmúlt, s adott nekem tíz dinárt. Magasz-
taltassék a Gyógyító és az Orvosló.

as-safkh al-hájizS l l Abú'I-Khattáb cu mar ibn Muhammad ibn

CAbd Alláh ibn Macmar aJ-cUlajmítól hallottam az 572. esztendő5l2
elején Damaszkuszban a következőt.
Bagdadban mesélte nekem valaki a qádí al-márisztánS 13 néven
ismert al-qádí Abú Bakr Muhammad ibn CAbd al-Báqí ibn Muham-
mad al-Anszárí al-Furdí tekintélyére hivatkozva, aki ezeket mondta:
Amikor a zarándoklatot végeztem és éppen a Szentélyt (al-baft)
jártam körben, egy gyöngynyakláncot találtam. Odaerősítettem a
zarándokköntösöm (ihrám) végéhez. Egy órával később hallottam,
hogy valaki keresi a Szentélyben és húsz dinárt tűzött ki annak, aki
visszaadja azt neki. Én valami ismertetőjelet kértem tőle az elveszett
tárgyról, amit ő közölt is velem. Erre odaadtam neki a nyakláncot. Ő
ekkor így szólt hozzám: ,,Gyere velem a házamba, hogy kifizet-
hessem neked a kitűzött összeget." ,,Nincs szükségem erre", felel-
tem, ,,nem a jutalomért adtam vissza neked. Allah révén elég tehetős
vagyok." ,,Valóban csak Allah kedvéért (dicsértessék és magasztal-
tassék!) adtad vissza nekem?", kérdezte. ,,Igen", feleltem. ,,Fordulj hát
velünk együtt a KaCba felé", kérte, ,,és mondj áment a fohászomra!"
A Kacba felé fordultunk, s ő így szólt: ,,Magasságos Allah! Adj bo-
csánatot neki, nekem pedig add meg, hogy viszonozhassam neki,
amit tett!" Aztán elbúcsúzott tőlem és elment.

511 „Aki kivülröl tudja a KortÍnt.

512 Ez az év 1176. július 10-én kezdődött.
513 Jelentése: ,,a kórház bírája".

193
 Úgy esett ezután, hogy Mekkából Egyiptom földjére utaztam,
majd hajóra szálltam Maghrib felé. A bizánciak elfogták a hajónkat,
s a többiekkel együtt én is fogságba estem. A sors úgy hozta, hogy
egy paphoz kerültem. Őt szolgáltam mindaddig, amíg közeledett a
halála. Akkor végakaratával visszaadta a szabadságomat.
Elhagytam a bizánciak földjét és Maghrib egy vidéke felé vettem
az utamat, ahol egy pék boltjában írnokoskodtam. Ez a pék üzleti
kapcsolatban állt a város egyik tekintélyes földbirtokosával (bacd
tunát). A hónap elején odajött ennek a földbirtokosnak a rabszolgája
a pékhez és ezeket mondta: ,,Az uram hivat, hogy készítsd el neki a
számlát!" A pék arra kért, hogy kísérjem őt el, s mi együtt indultunk
hozzá; ő a számlák alapján rendezte a tartozását. Fölfigyelt a szá-
molásban tanusított ismereteimre és szép kézírásomra, s elkért en-
gem a péktől. Kicserélte a ruházatomat és rámbízta birtokának adó-
behajtását; nagy vagyonnal rendelkezett. Szabaddá tett számomra
egy lakhelyet a háza mellett.
Nem sok idő telt el, amikor így szólt hozzám: ,,Ó A.bú Bakr, mi a
véleményed a házasságról?" ,,Uram", feleltem, ,,még a magam költ-
ségeit sem tudom viselni, hogyan állhatnám egy feleség költségeit?"
Ő erre így válaszolt: ,,Majd én ellátlak téged hozománnyal, lakással,
ruhafélékkel és mindennel, amire csak szükséged lehet." ,,Ahogy pa-
rancsolod", feleltem. ,,Fiam!", mondta ekkor, ,,bizony ennek a fele-
ségnek számtalan hibája van", és nem hagyott ki az alkatában, a feje
búbjától a lábujjáig egyetlen hibát sem, amit meg nem említett volna.
Én csak annyit mondtam: ,,Én elégedett vagyok," s valóban nem csak
mondtam, hanem belül is így éreztem. ,,A feleség az én lányom",
felelte ekkor. Embereket hívott össze és megkötötte a házassági
szerződést.
Néhány nap múltán azt mondta nekem: ,,Készülj, hogy bemehess
a házadba!" Majd megparancsolta, hogy fényűző ruházatot hozzanak
nekem. Beléptem a házba, amely szép volt és minden szükségessel
berendezték. Egy magas ülőhelyre ültettek és előhozták a menyasz-
szonyt, egy színes lepelbe514 burkolva. Fölemelkedtem, hogy fogad-
jam őt. Miután félrevontam a leplet, olyan orcát pillantottam meg,

;14 Namat, Id. nehezen lefordítható jelentéséhez Lane, VIII:2855 (,,ágytakaró", ,,földre
terített szőnyeg, amin ülnek"; ,,finom terítő", ,,színes lepel", srb ).
H5 Dzsultijat. Hirri 211, n.38 ural arra, hogy ez a szokás a mai Szíriában is föllelhető
volt (a mennyegzői szertartás csúcspontjaként, az esküvői ruhába őlrőzőtt, s a menet

194
amilyent még soha nem láttam a világon. Én menekülve elhagytam
a házat. A gazdám összetalálkozott velem és megkérdezte tőlem,
hogy mi az oka a menekülésemnek. Én így feleltem: ,,Ez a feleség
nem az, akit te említettél tele mindenféle hibával." Ő elmosolyodott
és azt mondta: ,,Fiam! Ő a feleséged, nincs is más gyermekem. Én
azért mondtam neked azt, amit mondtam, nehogy lekicsinyeld azt,
amit aztán látsz." Ekkor visszatértem és a menyasszony fölfedése515
megtörtént a jelenlétemben.
Másnap reggel szemügyre vettem a rajta lévő ékszereket és
pompás drágaköveket. Ezek között fölfedeztem azt a nyakláncot,
amit valamikor Mekkában találtam. Elcsodálkoztam ezen és mélyen
elgondolkodtam emiatt. Amikor elhagytam a hálószobát, magához
hívott az apósom és érdeklődött az állapotom felől. ,,A megengedett
öröm levágta a féltékenység orrát"5i6, mondta. Én megköszöntem
neki azt, amit velem tett. Közben sehogy nem rndtam kiverni a fe-
jemből a nyakláncot és azt, hogyan kerülhetett hozzá. ,,Mire gon-
dolsz?", kérdezte ő. ,,Erre és erre a nyakláncra", feleltem. ,,Ebben és
ebben az esztendőben elvégeztem a zarándoklatot, s a Szentélyben
találtam egy ilyen nyakláncot vagy valami hozzá hasonlót." Ő han-
gosan fölkiáltott: ,,Te vagy az, aki visszaadtad nekem a nyakláncot?"
,,Igen, én vagyok az", feleltem. ,,Örvendezz a jó hírnek!", mondta ő,
„mert Allah (magasztaltassék!) megbocsátott neked és nekem is. Én
Allahhoz (magasztaltassék!) fohászkodtam abban az órában, hogy
bocsásson meg neked és nekem, és adja meg nekem, hogy viszo-
nozhassam, amit tettél. Íme, most átadtam neked a vagyonomat és a
gyermekemet, és nincs kétségem, hogy az utolsó órám már közel
van." Ezután az én javamra végrendelkezett, s hamarosan meg is halt
- Allah irgalmazzon neki!

Csodálatos gyógyulások

Egy alkalommal al-Amír Szajf ad-Dawla Zangí ibn Qarádzsa

(Allah irgalmazzon neki!) a következőt mesélte nekem. Ezeket
mondta:

élén álló menyasszony arcát fölfedik, miközben a nyoszolyó lányok a szépségéről és

kedvességéről énekelnek).
516 Vagyis: most, hogy a lány a feleséged lett, meg lehet kérdezni tőled egyetsmást,
anélkül hogy az féltékenységet ébresztene.

195
 Egyszer Sáhansáh (ő a húga férje volt) elhívott minket Hal abba.
Amikor összegyűltünk nála, üzentünk egy társunknak, akivel bizal-
mas barátságban voltunk és gyakran együtt lakomáztunk, lévén
vidám és jótermészetű ember, s meghívtuk hozzánk. El is jött.
Amikor itallal kínáltuk, így szólt: ,,Diétára vagyok fogva.51 7 Az orvos
néhány napos diétát írt elő nekem, hogy fölfakadjon ez a kelevény."
Valóban, a nyaka hátsó részén egy nagy kelevény volt. ,,Csatlakozz
hozzánk ma!", bíztattuk őt, ,,s kezdd el a diétát holnap!" Ő szót is
fogadott, s velünk együtt ivott a nap végéig. Sáhansáhtól kértünk va-
lami harapnivalót. ,,Nincs nálam semmi", felelte. Mi nem hagytunk
békét neki, s végül megígérte, hogy előhoz néhány tojást, amit meg-
süthetünk a szénserpenyőn. Elő is hozta a tojásokat. Mi kerítettünk
egy tálat, feltörtük a tojásokat, s a tartalmukat a tálra ürítettük. A ser-
penyőt aztán a parazsas tálra helyeztük, hogy fölmelegedjen. Aztán
intettem annak a társunknak, akinek a nyakán a kelevény volt, hogy
hörpintse föl a tojást. Ő a tálat a szájához emelte, hogy egy keveset
igyon abból, de mindaz, ami a tálon volt, belecsorgott a torkába, ő
pedig fölhörpintette. Mi így szóltunk a házigazdához: ,,Adjál nekünk
valamit a tojások helyett!" ,,Allahra mondom, nem tehetem", felelte.
Mi tovább ittunk, aztán elszéledtünk.
Másnap hajnalban még az ágyamban voltam, amikor kopogtattak
az ajtómon. Egy rabszolgalány ment ki, hogy megnézze, ki van az aj-
tónál. Ugyanaz a barátunk állt ott. ,,Engedd be őt!", parancsoltam. Ő
bejött hozzám, míg én továbbra is az ágyban feküdtem. ,,Uram",
mondta, ,,a kelevény, ami a nyakamon volt, elmúlt, nem maradt
semmi nyoma." Én is megnéztem a helyét, s valóban, ugyanolyan
volt a nyaka többi része. ,,Vajon, mitől múlt el?", kérdeztem. ,,Allah
(magasztaltassék!)", felelte, ,,Nem tudok róla, hogy bármit is alkal-
maztam volna, hacsak nem azt a nyers tojást, amit megittam."
Magasztaltassék a Mindenható, a bajjal Próbáló és a Meggyógyító.

Volt nálunk Sajzarban két fivér Kafartábból, az idősebbet Muzaf-

farnak, a fiatalabbat Málik ibn CAjjádnak nevezték. Kereskedők vol-
tak, akik Bagdadba és más helyekre utaztak. Muzaffar egy nagy
heresérvben szenvedett, amelytől fáradtnak érezte magát. Egy alka-
lommal, amikor egy karavánnal az asz-Szamáwán518 haladt keresz-

517 Muhtami11, a jelentéshez Id. Dozy, Supplément, 1:329.

5IS A szíriai sivatag.

196
tül Bagdad felé, tábort vertek egy beduin törzsnél. Azok madarakkal
vendégelték meg őket, amelyeket megfőztek nekik. Megvacsoráz-
tak, majd elaludtak. Muzaffar egyszercsak felébredt, fölébresztette a
mellett lévő társát és megkérdezte tőle: ,,Alszom vagy ébren va-
gyok?" Ébren vagy", felelte, ,,ha aludnál, nem beszélhetnél." Muzaf-
far ekkor így szólt: ,,Elmúlt a sérvem, nyoma sem maradt." A társa
megszemlélte, s valóban, ugyanolyan egészséges lett, mint bárki
más.
Reggelre kelve, megkérdezték a beduinokat, akik megvendégel-
ték őket, hogy mit adtak enni nekik. Azok azt felelték: ,,Amikor tá-
bort vertetek nálunk, akkor állataink éppen távol voltak. Így aztán
kimentünk, fogtunk néhány varjúfiókát, s azokat főztük meg nek-
tek."
Amikor Bagdadba érkeztek, bementek a kórházba, s elmesélték a
kórházigazgatónak a történetüket. Az igazgató embereket küldött,
akik varjúfiókákat fogtak, amelyekkel megetették azokat, akik
ugyanebben a betegségben szenvedtek, ám az nem használt semmit
és nem hatott rájuk. ,,A Muzaffár által megevett fiókákat apjuk vipe-
rákkal tápálta, s ezért használtak", következtetett az igazgató.

Ehhez hasonló a következő történet is:

Egy ember ment Júhanná ibn Budánhoz519, az orvoshoz, aki
híres volt ismereteiről, tudományáról és a gyógyászatban játszott
vezető szerepéről. Ő éppen a boltjában tartózkodott Halabban.
Az illető elpanaszolta neki a betegségét. Ibn Budán látta, hogy kró-
nikus vízkórságban szenved: gyomra felpuffadt, nyaka megvékony-
odott, s egész kinézete (szabna) megváltozott. ,,Fiam!", mondta neki,
,,Allahra mondom, képtelen vagyok segíteni neked; az orvostudo-
mány már nem használ neked." Az illető eltávozott.
Egy idő után újra elhaladt Ibn Budán mellett, aki a boltjában
volt. Korábbi betegsége teljesen elmúlt, gyomra sovány lett, s álla-
pota kifogástalan. Ibn Budán odahívta őt és megkérdezte: ,,Nem te
vagy az, aki a minap itt jártál nálam, vízkórságod volt, fölpuffadt a
hasad, vékony volt a nyakad, s én azt mondtam neked, hogy képte-
len vagyok segíteni neked?" ,,Bizony én vagyok!", felelte az. ,,Ho-
gyan gyógyultál meg", kérdezte tovább, ,,hogy eltűnt a betegséged?"

519 Abú'l-Haszan al-Mukhtár ibn <Abdún ibn Budán: jeles bagdadi nesztoriánus keresz-
tény orvos és teológus (az ugyancsak híres keresztény pap, orvos és filozófus, Jbn at-

197
Az illető így felelt „Semmiféle gyógymódom nem volt. Szegény
ember vagyok, nincs semmim és öreg, gyenge anyámon kívül senki
nem törődik velem. Volt néki két agyagkorsóban egy kevés ecete és
minden nap ebből adott enni nekem, valamennyi kenyérrel."
,,Maradt ebből az ecetből valamennyi?", kérdezte Ibn Budán. ,,Igen",
felelte az. ,,Gyere velem!", mondta neki, ,,és mutasd meg nekem a
korsót, amelyben az ecetet tartottátok!" Az illető lbn Budán előtt ha-
ladt a házáig, ahol megmutatta neki az eceteskorsót. Az orvos ekkor
kiöntötte a korsóból a maradék ecetet, s a korsó mélyén két viperát
talált, amelyek már oszlásnak indultak. ,,Fiam!", mondta, ,,senki más
nem lett volna képes meggyógyítani téged ecettel, amelyben két
vipera volt, csak Allah (magasztaltassék és dicsőíttessék!)."

Ennek az lbn Budánnak csodálatos esetei voltak az orvoslásban.

Ezek közé tartozik a következő történet:
Egyszer egy ember fölkereste őt, amikor ő a boltjában volt Ha-
labban. Ennek az illetőnek elment a hangja és nem nagyon lehetett
érteni a beszédét. ,,Mi a mesterséged?", kérdezte tőle. ,,Szitáló va-
gyok", felelte az. ,,Hozz ide nekem fél ratl nagyon erős ecetet!", ren-
delkezett. Az hozta is az ecetet. ,,Idd meg!", parancsolta neki. Az
megitta, s ahogy leült egy pillanatig, hányinger kerítette hatalmába,
s rengeteg agyagot hányt ki az ecettel együtt. A torka ezután meg-
nyílt és visszanyerte a hangját. Ibn Budán ekkor így szólt a fiához és
a tanítványaihoz: ,,Ne kezeljetek ezzel a gyógyszerrel senkit, mert
megölhetitek őt. Ennek az embernek azonban a szitálástól annyi por
rakódott a nyelőcsövébe, hogy azt már csak az ecet távolíthatta el."

lbn Budán egy ideig dédatyám, Abú'l-Mutawwadzs Muqallad

ibn l\'aszr ibn Munqidz520 szolgálatában állt. Amikor nagyatyám,
Abú'l-Haszan CAJí ibn Muqallad ibn Naszr ibn Munqidz521 (Allah
irgalmazzon neki!) még kisgyerek volt, fehér pöttyök ( wadah) jelen-

Tajjib kedvenc tanítványa, valószínüleg ő is pap lehetett). 1049-ben elhagyta szülővárosát

és több szíriai város felkeresése után Kairóba ment, ahol híres kairói kollégájával, lbn
Ridwánnal heves szakmai polémiát folytatott. Három vagy négy év múlva Kairóból Kon-
stantinápolyba ment, ahová éppen a nagy egyházszakadás idején érkezett. Itt a pátriárka
fölkérte őt, hogy néhány vitatocc kérdésben (így az eukharisztiáról, seb) fejtse ő is ki a
véleményét írásban. Egy év után visszatért Szíriába, ahol főleg Halabban és Antákijában
tartózkodott. Egy ideig \;száma dédapja (Muqallad ibn Naszr ibn Munkqidz) szolgálatá-
ban is állt. Élte végén szerzetesnek állt egy antákijai kolostorban. 1066. szeptember 2-én

198
tek meg rajta. Ez nyugtalanította az aryját, mert attól félt, hogy ez
lepra (barasz). Előhívatta lbn Butlánt és így szólt hozzá: ,,Vizsgáld
már meg, mi jelent meg CA!í testén!" Megvizsgálta és azt mondta:
,,Ötszáz dinárra van szükségem, hogy kezeljem őt és elmulasszam ró-
la ezt." ,,Ha meggyógyítod CAJít, bizony nem elégszem meg ötszáz
dinárral!" Amikor lbn Budán látta, hogy dédapám haragszik, így
szólt: ,,Uram! Én a szolgád és a rabszolgád vagyok, s a kegyed éltet.
Amit mondtam, azt csak tréfából mondtam. Ami CAJín kiütött, az
csak serdülőkori pörsenés (bahaq). Ha felserdül, el fog múlni. Ne
aggódj miatta. Senki más nem mondja neked, hogy 'majd én
kezelem, mert csak keresni akarna rajtad!' Mihelyt felnő, nyoma sem
marad." Úgy is lett, ahogy mondta.

Halabban élt egy asszony, Barrának nevezték, aki a halabi elő­

kelő nők közé tartozott. Valami hideglelés (bard) fészkelte magát a
fejébe. Emiatt régi gyapotot, egy sapkát (qalanszuwa), bársony-
darabot és kendőket tett a fejére, s végül úgy nézett ki, mintha egy
nagy turbán lenne rajta, ám ennek ellenére segítséget várt a hideg
ellen. Hívatta Ibn Budánt és elpanaszolta neki a baját. Az így felelt
neki: ,,Szerezz be nekem holnap reggelre ötven mithqál erős illatú
kámfort, amit vagy kölcsönzöl vagy bérelsz egy illatszerárustól, mert
azt majd teljes egészében visszakapja!" Az asszony megszerezte neki
a kámfort. Reggel Ibn Budán levett mindent a fejéről, bedörzsölte a
haját ezzel a kámforral és visszahelyezte a fejére mindazt, amivel
korábban befedte, miközben az asszony még egyre segítségért kö-
nyörgött a hideg ellen. Ezután aludt egy keveset, majd amikor
felébredt, panaszkodni kezdett a fejében lévő hőségre és a rajta lévő
súlyra. Ekkor Ibn Budán egyik darabot a másik után levette a fején
lévő kupacból, amíg végül csak egy fátyol maradt ott. Ezután kiráz-
ta a hajából a kámfort. A hidegnek nyoma sem maradt az asszony-
ban, s ezentúl csak egy fátyollal fedte be a fejét.

halt meg. Főművér, a 'J'aqwím asz-szihhát (ez fóleg a helyes táplálkozásról és a higiéniáról
szó, s anyagár táblázatokban szemlélteti) 1531-ben fordították le latinra (Id. hozzá: EP, s.v.
!bn B11tlán, francia verzió, IIl:763sq - a muszlim rudományrörrénészek - Ibn al-Qjfrí, lbn
Abí Uszajbica, srb - adataival; M. Ullmann, Die Medizin im lslam, Leiden, EJ. Brill, 1970,
157sq. Uszáma anekdórái is fontos adalékok lbn Budán működéséhez.
520 A dédapa a 11. század huszas éveiben kapta iqtá< gyanánt Sajzárr a halabi
Mirdászidákról.
rn A nagyatya 1059-1082 között kormányozta Sajzárr.

199
 Valami hasonló történt velem is Sajzarban. Valami láz nélküli
súlyos megfázás és hidegrázás vett erőt rajtam annak ellenére, hogy
rengeteg ruhát és prémet vettem magamra. Ha csak ültő helyemben
megmozdultam, remegni kezdtem, libabőrös lettem és az izmaim
megmerevedtek. Hivattam az orvost, as-sajkh Abú'I-W afá' Tamímot
és elpanaszoltam neki az állapotomat.. ,,Hozzatok ide indiai tö-
köt'22", rendelkezett. Amikor odahozták neki, széttörte azt és azt
mondta nekem: ,,Egyél belőle, amennyit csak tudsz!" ,,Te doktor!",
feleltem, ,,csaknem meghalok a hidegtől, s a gránátalma523 is hideg.
Hogyan ehetném ezt ilyen hidegen?" ,,Egyed, ahogy mondom ne-
ked!", bíztatott. Én enni kezdtem, s alig fejeztem be az evést, amikor
izzadni kezdtem és a hideg, amit éreztem, nyomtalanul elmúlt. ,,Ami
erőt vett rajtad", mondta ekkor az orvos, ,,azt egy epeömlés (ghalabat
asz-szafrá), s nem igazi megfázás okozta."

A korábbiakban már szó esett szokatlan álmokról. Kitáb an-nawm

wa'J-ahlám c. munkámban524 beszámoltam az alvásról, az álmokról,
arról, ami velük kapcsolatban szóbeszéd tárgyát képezi, megemlítet-
tem a látomások idejét, s a tudósok véleményét ezügyben, s fejtege-
tésükkel kapcsolatban idéztem az arab költészet vonatkozó helyeit,
nem fukarkodtam a magyarázatokkal, s mélyrehatóan megvilágítot-
tam mindezeknek az értelmét. Ehelyütt tehát nincs szükség min-
debből bármit is megemlíteni. Ennek ellenére ezt a történetet mégis
elmondom, mert érdekesnek találom. Így hát beszámolok róla.
Nagyatyámnak, Szadíd al-Mulk Abí'l-Haszan CAJí ibn Muqal-
lad ibn Naszr ibn Munqidznak (Allah irgalmazzon neki!) volt egy
Lu'lu'ának nevezett rabszolgalánya, aki atyámat, Madzs ad-Dín
A.bú Szaláma Mursid ibn CAlít (Allah irgalmazzon neki) fölnevelte.
Amikor atyám felnőtt és elköltözött a szülői házból, akkor ő is
atyámmal ment. Amikor megszülettem, ez az öregasszony nevelt
fel engem is, amíg felnőttem, megházasodtam és én is elhagytam
atyám (Allah irgalmazzon neki!) házát. Lu'lu'a ekkor velem jött.
Nekem is gyermekeim születtek, s ezeket is ő nevelte fel. Lu'lu'a

522 A szövegben (másolói elírással): bittíkha hindí. A bittíkh szokásos jelentése:

„görögdinnye", ám a bittíkha fll-hind = ,,tök", ld. Dozy, Supplément, l:94. Hitti 217 is
rosszul értelmezi (,,lndian melon").
523 Az utóbbi hasonlít az indiai tökre.
524 „Könyv az alvásról és az álmokról". Uszáma e munkája elveszett, éppenúgy, mint
pl. a Kitáb an-niszá' (,,Könyv a nökről") e. műve.

200
(Allah irgalmazzon neki!) istenfélő asszony volt, aki buzgón böjtölt
és imádkozott.
Lu'lu'a időről időre kólikában525 szenvedett. Egy nap is rátört,
mégpedig olyan hevesen, hogy elvesztette az eszméletét, és már
lemondtak róla. Így maradt két nap és két éjszaka. Ekkor felébredt és
így szólt: ,,Nincs más isten, csak Allah! Minő csodálatos dolgokat
éltem át. Találkoztam az össze halottunkkal, csodás dolgokról szá-
moltak be és egyebek között biztosítottak engem, hogy 'ez a kólika
nem fog többet visszatérni hozzád."' Ez után még hosszú ideig élt és
a kólika soha többet nem fogta el. Majdnem száz esztendőt élt, s
végig betartotta az imádságokat (Allah irgalmazzon neki!).
Egyszer meglátogattam őt a lakásában, amit elkülönítettem neki
a házamban. Egy tál előtt találtam őt, amelyben az imádkozáshoz
való kendőjét mosta. ,,Mi ez, anyácskám?", kérdeztem. ,,Fiacskám",
felelte, ,,megfoghatták ezt a kendőt olyanok, akiknek a keze kelle-
metlen sajtszagú volt. Akármennyit mosom, továbbra is sajtszagot
áraszt." ,,Mutasd meg nekem azt a szappant, amivel mosod!", kértem
őt. Kivette azt a kendőből, s íme, az egy darab sajt volt, amit ő szap-
pannak hitt. Minél jobban dörzsölte ezzel a sajttal a kendőt, annál
jobban szaglott. ,,Anyácskám", mondtam neki, ,,ez nem szappan,
hanem sajt." Ránézett és így felelt: ,,Igazad van fiacskám! És én még
szappannak gondoltam." Áldott legyen Allah, a legigazabb Mondó:
„Akinek hosszú életet adunk, azt meggörnyesztjük a testében."526
A bőbeszédűség unalommal jár. A sorsfordulatok és a sorscsapá-
sok pedig számosabbak annál, hogy egytől egyig számbavehetők
lehetnének. Allahtól (magasztaltassék és dicsőitessék!), védelmet és
egészséget kérek a még hátralévő életben, s irgalmat és kegyet a ha-
lál eljövetelekor, mert Ő (magasztaltassék!) a legnemesebb azok kö-
zött, akikhez kérést intéznek, s van legközelebb azok között, akikben
reménykednek. Dicsőség Allahnak egyedül, s áldása és békessége
legyen Urunkon, Mohameden és családján!

525 !J!!wlandu (,,hascsikarás", ,,kólika"). A magyarban (és több európai nyelvben, így
angol: colic; német: Kolik; francia: colique, srb) közvetlenül a latin colica (i.e. passio) szóból
ered. Ez azonban a görög kó/iké(elliptikus tagja: odünév. noszosz), ,,a bélre, ill. a belekre
kiterjedő fájdalom (görög: kólon = ,,bél"), Id. MNyTESz, Il:526).
526 Korán, 36:68.

201
 ~

Harmadik resz

VADÁSZTÖRTÉNETEK

Allahra hagyatkozom (magasztaltassék).527

Az éltem egy része Allahé, nem veszítem el;

a játék s a tétlenség uralja a másik részt.

Beszámoltam azokról a háborús eseményekről, csatákról, össze-

csapásokról és veszélyekről, amelyekre visszaemlékeztem, s amelye-
ket a múló idő nem kárhoztatott feledésre. Az életem bizony
hosszúra nyúlt, s egy ideje egymagamban és másoktól távol élek. A
feledékenység pedig Adám atyánk ősi öröksége (béke legyen vele!).

Egy külön fejezetet szentelek azoknak a vadászatoknak, halásza-

toknak és sólymászásoknak, amelyeknek én is tanúja voltam és
résztvettem bennük. Néhányukat még ifjúkoromban éltem át
Sajzarban, másokat Malik al-umará' atábég Zangí ibn Aqszunqur tár-
saságában (Allah irgalmazzon neki!), volt amiket Damaszkuszban
Siháb ad-Dín Mahmúd ibn Tádzs al-Mulúkkal együtt, s voltak olya-
nok, amelyek Egyiptomban történtek vagy al-Malik al-cAdil Núr
ad-Dín Abú'I-Muzaffar Mahmúd ibn atábég Zangíval (Allah irgal-
mazzon neki!), s olyan is, amelyek Dijár Bakrban estek meg al-Amír
Fakhr ad-Dín ~rá Arszlán ibn Dáwúd ibn Artuq társaságában
(Allah irgalmazzon neki!).

; 27 Ld. Korán 10:71. E formula itt valószínűleg a másoló betoldása.

203
 Vadászat atyámmal

Sajzari vadászélményeimet atyám mellett éltem át (Allah irgal-

mazzon neki!). Ő a vadászat megszállottja volt, aki nem fogyott ki a
szóból vele kapcsolatban, s akinek mindenféle ragadozó madarai
voltak. Ezekért semmi összeget nem tartott elég soknak, mert ebben
találta az örömét és a gyönyörűségét. Semmi más foglalatossága nem
volt, csak a háború, a frankok elleni szent háború és Allah (magasz-
taltassék és dicsőíttessék!) Könyvének a másolása, ha végzett társai
ügyeivel. Ő (Allah irgalmazzon neki!) állandóan böjtölt és fárad-
hatatlanul recitálta a Koránt.. Számára a vadászat olyan volt, mint
ahogyan azt a bölcs mondás tartja: ,,Frissítsétek föl szíveteket, így
jobban megőrzi Allah szavát!" Soha nem láttam hasonlót a vadásza-
tához és ahogy megszervezte azt.

Vadászat Atábég Zangíval

Személyesen résztvettem Malik a/-umará' atábég Zangí (Allah ir-

galmazzon neki!) vadászatain is. Számos ragadozómadara volt. Látom
őt, ahogy a folyók mentén haladtunk, a solymászok ott haladtak előt­
tünk a sólymaikkal, hogy ráeresszék azokat a vízimadarakra. A dobo-
kat verték a szokásnak megfelelően. A sólymok annyi madarat ragad-
tak meg, amennyit tudtak, a többieket pedig elszalasztották. A hegyi
vándorsólymok (sawáhín kúhzjja) a mögöttük haladó solymászok ke-

528 A szövegben ezután két érthetetlen szó következik (D 140: daszt khfz; H 19 3: dasb
khíz), amiket Hitti 223 úgy fordít, hogy „letelepedtek egy magas helyre". Ilyen
szavakat azonhan az arab szókincs nem ismer.
529 Maghraqa. Hitti 223 helynévnek értelmezi, valójában valószínüleg köznévről lehet
szó (Id. Dozy, S11pplément, 11:209).
5-10 Btídzindzsán: a perzsa eredetű szó (ott: bádindzsán, bátingán, bádingán, Id. B11rhán-í
qáti' 213) az arab bádzindzsán és a török patlizsán közvetítésével számos európai
nyelvbe átkerült (Id. Lokotscb, nr.161, néhány változat: olasz: petonciano, melangola,
marig,1ano, spanyol, pormgál: berengena, katalán: alberginera, francia: aubergine; a román
patlagea a török alakra megy vissza). A magyarban a MNyTESz, Ill:56 szerint 14
szóváltozatot találunk: ,,A perzsa szót Nyugat-Európába az arabok, a Balkán-félszi-
getre a törökök közvetítették. Nálunk a füzelékfélét termelő bolgár kertészek ter-
jesztették el, a keleti nyelvterületen azonban a román konyhában is fontos szerepet
játszó zöldség neve került át a magyarság nyelvébe". A keleti eredetre utal egyik
névváltozata is, a „török paradicsom".
rn Básaq (Id. hozzá: Lane, 1:209: the musket, or sparrow-hawk;fálco nisus). Mint vadász-
madárhoz Id. Brehm, 10: 15 7sq 8 (,,A karvaly az apró madarak legfélelmetesebb ellen-

204
zén voltak. Ha a sólymok elszalasztják vadászatuk során a vizimada-
rakat, akkor ezeket a vándorsólymokat küldik azokra madarakra,
amelyek már eltávolodtak528 Azok követik e szárnyasokat és megra-
gadják őket. Vándorsólymokat eresztenek a foglyokra (hadzsal) is,
amelyeket üldöznek és megragadnak, amint azok a hegy lába felé
veszik útjukat. A vándorsólymok ugyanis rendkívül gyorsak.
Egy nap én is az atábég társaságában voltam, amikor egy Mawszil
környéki lápos területen529 egy padlizsánnal530 ültetett területen
haladtunk át. Az atábégelőtt haladt a solymász, kezén egy karvaly531_
Egy hím fajdkakas (durrádzs) röppent föl. A solymász ráeresztette
a karvalyt, az megragadta és leszállt vele. Amikor már a földön volt,
a fajdkakas kiszabadult a karmai közül és elrepült. Ahogy fölemelke-
dett, a karvaly is utánaeredt a földről, ismét megragadta, s ezuttal
szilárdan fogta azt.
Számtalanszor láttam az atábéget, amint vadállatokra vadászott.
Amikor a vadásztársaság körben összegyülekezett, belül a vadállattal,
akkor már nem léphetett be senki oda. Ha egy vadállat megpróbált ki-
törni, akkor kilőtték rá a nyilaikat. Az atábég az egyik legügyesebb íjász
volt. Ha egy gazella fölbukkant a közelében, akkor az ijjával eltalálta.
Jól láthattuk, hogy az állat botladozni kezd, majd a földre rogy és
végeznek vele. Minden vadászaton, amelyen vele együtt résztvettem,
az első gazellát, amit elejtett, el szokta küldeni nekem egy szolgájával.
Akkor is vele voltam, amikor ez a kör kialakult Niszíbín532 föld-
jén, az al-Hirmász533 partján, miután már felverték a sátrakat. A va-

sége"). Lane is említi, hogy esetleg a perzsa báse szó átvétele (Id. az utóbbihoz:
Steingass 14 7).
532 Ókori kezdetekre visszatekintő felső-mezopotámiai város lv!awsziltól északnyu-
gatra, Mardíntól délre; ókori neve: Niszibisz, modern török formája: Nuszajbin (Id.
E/2, s.v. Nasíbin, VII: 983sq -E. Honigmann - C.E. Bosworth). Neve valószínűleg sémi
eredetű (naszíb = ,,bálvány", föltehetően az ittlévő ÉJ sztéléjére ural). A várost már az
asszír források is említik Naszibina néven. A Szeleukida uralom után az örmény for-
rások közlése alapján az Arsakunid örmény királyok fővárosa lett, később felváltva
volt római és párrhus uralom alatt. Amikor Septimius Severus 195-ben fölkereste,
akkor egy új provincia: Septimia l'<esibi Colonia Metropolis székhelyévé tette. A 4.
század közepétől az arab hódításig Szászánida fennhatóság alatt állt. A muszlimok
639-ben foglalták el. A neszroriánus keresztény központként számontartott várost a
következő századokban nem kevés megpróhálratás érte (717-ben földrengés rombol-
ta le a nagyrészét; 927-8-ban a qannaták támadták meg, a bizánci seregek 942-ben és
972-ben jelentős pusztítást végeztek a városban). A Szaldzsúk és az Artuqida uralom
után a keresztesek is többször megfordultak e területen. (pl. 1128-9-ben).
533 A Khábúr mellékfolyója, amely az Euphratészba torkollik.

205
dak a sátrakig jöttek. A rabszolgák botokkal és karókkal rontottak ki
és számos vadat agyoncsaptak. A kialakított körben egy farkas is
lépreakadt, amely ráugrott egy középen lévő gazellára, megragadta
azt és lenyomta a földre. Ebben a helyzetben végeztek vele is.
Az atábéggel voltam Szindzsárban534 is. Odajött hozzá társai
közül egy lovas és így szólt: ,,Egy alvó nőstény hiéna van itt." Az
atábégvelünk együtt fölkerekedett egy közeleső völgybe. A nőstény­
hiéna valóban ott aludt egy sziklán a völgy oldalán. Az atábég leszállt
a lováról és gyalog ment tovább, amíg megállt szemben vele és nyi-
lával úgy eltalálta, hogy a völgy legaljáig repült. A társai leereszked-
tek hozzá és odahozták hozzá a döglött hiénát.
Láttam az atábéget Szindzsár környékén, amikor fölvertek egy
nyulat. Parancsot adott és a lovasok kört vontak a nyúl köré. Ekkor
utasította az egyik szolgáját, aki mögött egy hiúz ( wasaq) volt, ahogy
különben a csírát (fahd) tartják, hogy menjen előre és eressze a hiúzt
a nyúlra, amely beiramodott a lovak lába közé, s így nem lehetett
erőt venni rajta. Én még nem láttam korábban hiúzt így vadászni.

Vadászatok Damaszkuszban

Damaszkuszban Siháb ad-Dín Mahmúd ibn Tádzs al-Mulúk535

idején részt vettem madarak, gazellák, vadszamarak és őzek vadásza-
tán. Egy nap vele együtt kivonultunk Bánijász536 bozótos vidékére.
A talajt sűrű fű borította. Miután számos őzt leterítettünk, sátrainkat
köralakban fölvertük és letáboroztunk. Ekkor egy őz kelt fel a kör
közepén, amely eddig a fűben aludt. A sátrak között fogták el.
Amikor visszatérőben voltunk, láttam, hogy egy ember fölfigyelt
egy mókusra egy fán, s szólt Siháb ad-Dínnak. Az odajött. lvlegállt a
fa alatt és két vagy három nyílvesszőt is kilőtt rá, de nem találta el.
Ekkor otthagyta, s valamelyest bosszankodott, hogy nem találta el.
Ekkor láttam, hogy egy török odajött, rálőtt, s a nyíl éppen a köze-

534 A Dzsabal Szindzsár oldalán fekvő - ókori előzményekre visszatekintő - város

Niszíbíntől délkeletre, Mawsziltól nyugatra (Id. hozzá: E/2, s.v. Sindjar, IX: 643sq -
C.P. Haase). Az iszlámelőtti és -utáni időkben is nesztoriánus és jakobita püspökök is
székeltek itt. A 6. században élt cAbd al-Maszíh vitájában a keresztények, zsidók és
zoroasztriánusok már-már idilli békés együttélése rajzolódik ki. Az arab hódítás után
kháridzsita elemek, majd jazídí kurdok is betelepültek ide. Virágzása a türkmén
dinasztiák idejére esik (1106-7-tól). "1úr ad-Dín Zangí kétszer is bevette a várost.
(1169-71 között). Uszáma története nyilván erre az időre tehető. A Zangida uralom

206
pén találta el. Elülső mancsa lecsüngött, míg hámlsó mancsát a nyíl
az ághoz szögezte. Amikor megrázták a fát, akkor leesett. Ha ez a
nyílvessző egy emberfiát talált volna el, az nyomban meghalt volna.
Dícsértessék a teremtmények Teremtője!

Vadászat Egyiptomban

Egyiptomban is is résztvettem vadászaton. Háfiz il-Dín Alláh

CAbd al-Madzsíd Abú'l-Majmúnnak rengeteg vadászatra idomított
madara volt: sólymok, kerecsensólymok, tengeri vándorsólymok.
Volt egy solymász gondozójuk (zimám), aki hetenként két nap a
szabadba ment velük; a legtöbb segítője gyalogos volt, s a madarak a
karjukon ültek. Amikor kivonultak vadászni, én is ki szoktam
lovagolni velük, hogy a vadászatuk látványában gyönyörködjem. A
ragadozómadarak felügyelője fölkereste Háfizt és így szólt hozzá: ,,
Ez és ez a vendég velünk szokott jönni" - mintha ki akarná fürkészni
a véleményét e dologban. ,,Hadd menjen veled és gyönyörködjön
csak a ragadozómadarakban!"
Egy nap, amikor kivonultunk, az egyik solymásznál egy vörös-
szemű sólyom volt, amely már levedlette a tollát a kalitkában53 7.
Ekkor darvakat (karákf) pillantottunk meg. A felügyelő így szólt
a solymászhoz: ,,Menj előre és dobd rájuk a vörösszemű sólymot!" Az
előrement és földobta a sólymot. A darvak fölszálltak, ám a sólyom
elért egyet közülük, már messze tőlünk és lehozta. Egyik szolgámat,
aki alatt a ló kiváló volt, így utasítottam: ,,Ügess oda, aztán szállj le
és döfd bele a daru csőrét a földbe és tansd erősen. Hagyd a lábát a
te lábad alatt, amíg oda nem érünk hozzád!" Ment is és tette, amit
mondtam neki. A solymász is megérkezett, levágta a darut és bősé­
gesen adott enni a sólyomnak.
Amikor a madarak felügyelője visszatért, beszámolt al-Háfiznak,
hogy mi történt és mit mondtam a szolgának. ,,Uram!", mondta,

után az Ajjúbidák birtokába került.

il5 Tádzs al-Mulúk Búrí fia, aki meggyilkolt fivére, Samsz al-Mulúk lszmácíl után,
1135. február l-én lett Damaszkusz ura. Öt 1139. június 23-ra virradó éjszaka ölték
meg. lJszáma első alkalommal 1138-44 között tartózkodott Damaszkuszban.
il6 Az Antilibanon déli lejtőjén, a Jordán forrásaihoz közel fekvő város, az Újtesta-
menrum Caesarea Philippije.
il7 Muqarnasz. A vedlés idején (qarnasza, takríz) a sólymot zárt, sötét helyen tartják,
minden zajtól, portól és széltől távol, s az ürülékét (dzarq, ramdzs) gondosan ellenőrzik

207
,,amit mondott, az egy igazi vadász szavai voltak." al-Háfiz így felelt:
,,Mi mást csinálna ez az ember, minthogy harcol és vadászik?"
A sólymászoknak voltak kerecsensólymai, amelyeket a repülő
kócsagok538 urán küldenek. Ha a kócsag megpillantja a kerecsen-
sólymot, akkor egy kört ír le és felszáll a magasba. A sólyom pedig a
levegő más helyén köröz, amíg a kócsag fölé nem emelkedik. Ekkor
lecsap rá és megragadja azt.
Ebben az országban vannak madarak, amelyeket al-buddzmak539
neveznek - ezek hasonlóak a flamingóhoz (nuhám). Ezekre is vadász-
nak. A vízimadarakra a Nílus ágaiban könnyű a vadászat. Kevés ná-
luk a gazella, ám ebben az országban található „Izrael fiainak a
tehene"540. Ezek sárga tehenek, amelyek szarva a többi tehénhez
hasonlít, ám azoknál kisebbek és nagyon gyorsan tudnak futni.
A Nílusból előjön hozzájuk egy állat, amelyet vízilónak (farasz
al-bahr) neveznek. Ez olyan, mint egy kis tehén, a szeme apró és
szőrtelen, mint a bivaly. Hosszú agyarai vannak az alsó állkapcsában,
míg a felső állkapcsában lyukak találhatók az agyarak számára, ame-
lyeknek a végei a szemük alól bukkannak elő. Úgy röfögnek, mint a
disznók. Nem másznak ki a vízzel teli tóból. Kenyeret, füvet és árpát
esznek.

Vadászat eAkkában

Amikor Mucín ad-Dín amírra15+ 1 együtt (Allah irgalmazzon neki!)

cAkkába mentem Fulk ibn Fulkhoz542, a frankok királyához, láttunk
egy genovai embert, aki éppen akkor érkezett a frankok országából.
Magával hozott egy nagy, már vedlett sólymot, amellyel darura vadá-
szott. Egy kis szukája is volt. Ha ráeresztette a sólymot a darvakra, ak-
kor a szuka alatta futott. Amikor a sólyom megragadta a darut és
leszállt vele, akkor a szuka belemélyesztette a fogát és a daru nem
menekülhetett. Ez a genovai így szólt hozzánk: ,,A mi országunkban,
ha a sólyomnak tizenhárom toll van a farkán, akkor már vadászhat dar-
vakra." Megszámoltuk a sólyom faroktollait, s valóban annyi volt.

- ennek révén bizonyosodnak meg az egészségériíl (ld. FJ2, s.v. bayzara, francia verzió,
l:1188- F. Viré); Smirh 1981:243, n. 29.
538 Baltísíb (a balsúb e.sz. alakja). A szó a kopt balsú11 vagy balsúm átvétele (Id. Dozy,
Suppléme11t, l:111 ). Smith 1981:244 „szürke kócsagnak" (ardea cinerea) értelmezi.
;J9 Vizimadár fajra, Id. Dozy, Supplément, 1:51.
540 V.ö. Korán, 2:67-71.

208
 Mucín ad-Dín amír (Allah irgalmazzon neki!) elkérte ezt a sóly-
mot a királytól, s az elvette azt a szukával együtt a genovaitól és
odaadta az amímak. A sólyom aztán velünk volt. Útközben láttam,
hogy úgy veti rá magát a gazellára, mintha egy húsdarabot ragadna
meg. Amikor megérkeztünk Damaszkuszba, már nem sokáig élt ott,
s meghalt, mielőtt még vadászhatott volna.

Vadászat Hiszn Kajfában

Résztvettem vadászaton Hiszn Kajfában is Fakhr ad-Dín Qará

Arszlán ibn Dáwúd amírral (Allah irgalmazzon neki!). Ez a vidék
bővelkedik fogolymadarakban, nyírfajdban és frankolinfajdban. A ví-
zimadarak a (Tigris) partján találhatók, amely olyan széles, hogy a
sólyom nem tud hozzájuk férni. Így leginkább hím és nőstény hegyi
kecskékre vadásznak. Hálókat készítenek nekik, amelyeket a völ-
gyeken keresztül húznak, s a hegyi kecskéket addig űzik, amíg a há-
lókba nem akadnak. Rengeteg náluk a hegyi kecske és a vadászat
helye közel van. Ugyanez a helyzet a nyulakkal.

Vadászat Núr ad-Dínnal

al-Malik al-CÁdil Núr ad-Dínnal543 is (Allah irgalmazzon neki!)

vadásztam együtt. Az ő társaságában voltam Hamá vidékén, amikor föl-
hajtottak neki egy nyulat. Núr ad-Dín egy fogazott nyilat lőtt ki rá.
A nyúl felugrott, egy lyukhoz szaladt és belebújt. Mi utánavágtattunk,
míg Núr ad-Dín ott maradt állva. as-Saríf asz-Szajjid Bahá' ad-Dín
(Allah irgalmazzon neki!) átnyújtotta nekem a nyúl egyik lábát, amit a
nyílvesző a térdín fölött átvágott. A nyílhegy felhasította a gyomrát,
amelyből kiesett a nyúl méhe. Ennek ellenére megelőzött minket és
bebújt az odújába. Núr ad-Dín parancsára egyik apródja leszállt a lóról,
levette a szandálját és utána ment, ám nem érte el. Én így szóltam
ahhoz, akinél ott volt a méh, benne két kis nyúllal: ,,Vágd föl és borítsd
be őket földdel!" Így is tett, s a kis nyulak mozogni kezdtek és éltek.

541 Damaszkusz kormányzója, a Búrida Siháb ad-Dín és két utóda szolgálatában

(meghalt 1149. auguszrus 30-án). Az esemény 1140 körül történhetett.
H2 V. Fulko (IV. Fulko fia), Anjou grófja, aki 1131. auguszrus 31-én lettJeruzsálem
királya, apósa, II. Balduin urán; 1142. november 10-én halt meg.
543 Atábég Zangí fia és utóda, az ö vendége volt Uszáma Damaszkuszban 1154-1164
között.

209
 Egy nap a társaságában voltam, amikor ráuszított egy szukát egy
rókára. Ez Halab földjén volt, Qará HiszárnáJ544_ Núr ad-Dín velem
együtt a róka mögött ügetett. A szuka elérte a rókát és megragadta
a farkát. A róka visszafordította a fejét és belaharapott az orrába.
A szuka fölvonított, Núr ad-Dín pedig (Allah irgalmazzon neki!)
hangosan fölnevetett. A róka aztán elengedte a szukát és elbújt egy
üregben. Mi pedig nem férhettünk hozzá.
Egy nap, amikor Halab erődítménye alatt, a város északi oldalán
lovagoltunk, Núr ad-Dínnak egy sólymot hoztak. Ő így szólt
Nadzsm ad-Dín Abú Tálib ibn CAJí Kurdnak (Allah irgalmazzon
neki!): ,,Mondd ennek és ennek (ezen engem értett), hogy fogja ezt a
sólymot és idomítsa be!" ~adzs ad-Dín át is adta az üzenetet, mire
én így válaszoltam: ,,Én nem értek ehhez jól." Núr ad-Dín azonban
azt mondta: ,,Te folyton- folyvást vadászol és te ne tudnád beidomí-
tani a sólymot?" ,,Uram!", feleltem, ,,Nem mi idomítjuk a sólymokat.
Voltak nekünk solymászaink és szolgáink, ők idomították a
sólymokat, s előttünk voltak velük együtt, amikor vadásztunk." És
nem vettem el a sólymot.

Uszáma atyja mint vadász

Olyan sokszor vadásztam együtt ezekkel a nagy személyiségek-

kel, hogy nincs elég időm mindezekről részletesen megemlékezni.
Ők képesek voltak akármilyen vad elejtésére, mivel megvolt minden
felszerelésük és egyebük. Ám atyám vadászatához foghatót nem lát-
tam soha (Allah irgalmazzon neki!). Én nem tudom persze, hogy
(azért mondom-e ezt), mert mindig is a szeretet szemével szemlél-
tem őt - ahogy a költő mondja:
,,Bármit is tesz a kedves (mahbúb), az szeretetreméltó (mahbúb)"
vagy a vele kapcsolatos véleményem a valóságon alapszik-e. El-
mondok ezekből egyetsmást, hogy bárki meg tudja ítélni, aki véle-
ményt akar formálni.
Atyám (Allah irgalmazzon neki!) az idejét napközben a Korán
recitálásával, böjtöléssel és vadászattal töltötte, éjszaka pedig Allah
(magasztaltassék!) Könyvét másolta. Negyvenhat teljes példányt
másolt le a maga kézírásával. Ebből két teljes példányt elejétől a

544 Jáqút, ivíu•dzsnm, Ill:315 szerint több- különböző országban lévő- helység neve;
amiről itt szó esik, az egy tágas síkság Halabtól északra.

210
 végéig arannyal írt le. Az egyik nap lóra szállt és ment vadászni, míg
a következő nap pihent. Egész életében pedig rendszeresen böjtölt.
Sajzarban két vadászterületünk volt: az egyik a fogolymadarak és
a nyulak számára a hegyekben, a várostól délre, a másik pedig a vízi-
madarak, a fajdkakasok, a nyulak és a gazellák számára a folyópart-
nál lévő bozótosban, a várostól nyugatra.
Atyám igen sokat költött arra, hogy számos emberét elküldje
különböző helyekre abból a célból, hogy sólymot vegyenek. Még
Konstantinápolyba is menesztett küldöncöket, hogy szerezzenek be
neki onnan sólymokat. A rabszolgák annyi galambot hoztak maguk-
kal, amennyit elégnek gondoltak a sólymoknak az útra, ám a tenger
viharosra fordult, emiatt késést szenvedtek, s elfogyott az, ami velük
volt a sólymok etetésére. Ezért arra kényszerültek, hogy a sólymokat
halhússal táplálják. Ez befolyásolta a szárnyuk növekedését, s a tol-
luk sérülékeny és törékeny lett. Amikor megérkeztek Sajzarba, bi-
zony ritka sólymok kerültek ki közöttük!
Atyám szolgálatában állt egy Ghaná'im nevű solymász, aki rend-
kívül tapasztalt volt a sólymok idomításában és gyógyításában.
Ő rendbehozta a sólymok szárnyait és vadászott is velük. Néhányuk
a tollát is levedlette nála.
Atyám a legtöbb sólymot Wádí ibn al-Ahmarból kérte meg és
vásárolta meg igen magas összegért. A Sajzarhoz közeli hegyla-
kók5+5 közül, Basílából, Jaszmálikhból és Hilla cArából összehívott
egyeseket, s megbeszélte velük, hogy készítsenek a maguk területén
sólyomcsapdákat. Megajándékozta őket és ruhákat adott nekik.
Azok mentek és csapdaépítményeket emeltek. Rengeteg sólymot
fogtak be: fiatalokat (jirákh), tollukat levedletteket és hím vándor-
sólymokat (zaráríq). Odahozták ezeket az atyámnak és így szóltak:
„Urunk! Mi föladtuk a megélhetésünket és a szolgálatod miatt már a
földet sem műveljük. Azt szeretnénk, hogy vedd át tőlünk mindazt,
amit fogunk és határozz meg számunkra valamilyen árat, ami
ismeretes lesz a számunkra, s ami nem alku tárgya." Az atyám ekkor
a fiatal sólyom árát tizenöt dinárban, a fiatal hím vándorsólyomét
a felében, a vedlett sólymot tíz dinárban, a vedlett vándorsólyomét a
felében állapította meg. Így a hegylakók számára a különösebb
erőfeszítés és fáradság nélküli pénzkereset lehetősége nyílt meg,

545 A nuszajrijjai hegyről van szó.

211
 mivel csak egy embernagyságú kőépítményt kell emelni, amit
ágakkal kell befedni, szénával és fűvel elrejteni, s egy ablaknyílással
kell ellátni. A csapdaállító ekkor fog egy galambot, odaköti a két
lábát jó erősen egy bothoz és kivezeti azt az ablaknyíláson. Mozgatni
kezdi a botot, amire a madár is mozogni kezd és kinyitja a szárnyait.
Ekkor megpillantja őt a sólyom, lecsap rá és megragadja. Amikor a
vadász látja ezt, az ablakhoz húzza a botot, kinyújtja a kezét, s megra-
gadja a sólyom két lábát, miközben az a galambot tartja szorosan.
Odahúzza aztán magához és bevarrja a szemét. Másnap reggel már
hozza is hozzánk, magához veszi az árát és két nap múlva hazatér.
A vadászok és velük együtt a sólymok száma ezekután úgy meg-
sokasodott nálunk, mint a baromfi. Egyesekkel vadászni lehetett, ám
mások elpusztultak a rudakon (kanádir), annyian voltak.
Atyám szolgálatában sólymászok, kerecsensólyom idomárok és
kutyapecérek (kilábzzjj'a) voltak. Mamlúkjai közül egyeseknek meg-
tanította azt, hogyan kell a sólymokat idomítani és nagy ügyességre
tettek szert ebben.
Rendszerint úgy lovagolt ki a vadászatra, hogy magával vitt ben-
nünket, a négy fiútestvért, mi pedig vittük a szolgáinkat, a vezeték-
hátasállatainkat és a fegyvereinket, mivel nem lehettünk biztonság-
ban a frankoktól, lévén, hogy közel voltak hozzánk. Számos sólymot,
tízet vagy még többet, vittünk magukkal, s atyám kíséretében volt
két sólymász, két csíta vezető (jahhádán) és két kutyapecér. Az utób-
biak egyike agarakat (kiláb szulúqi;j'a), a másik kopókat (kiláb zaghán·-
Jia) vezetett.
Amikor a hegyre indultunk, hogy foglyokat vadásszunk, útköz-
ben oda, amikor még messze volt a hegytől, így szólt hozzánk:
„Szóródjatok szét! Aki közületek nem recitálta el még a maga Korán
részét, az recitálja el!" Mi, a fiai, mind kívülről tudtuk a Koránt. Mi
szétszoródtunk, s recitáltuk a magunk részét. Ő közben odaért a
vadászat helyére, ahol utasított valakit, hogy hívjon oda minket.
Ekkor megkérdezte tőlünk, hogy ki mennyit recitált. Amikor tájé-
koztattuk őt róla, így szólt: ,,Én bizony száz verset recitáltam" vagy

H6 Ruben, Theodórosz és Lcon. Ruben az örmény Bagratida dinasztiából származó

fejedelem, aki 1080 körül vívta ki az önállóságát, miután területe korábban felváltva
bizánci és arab uralom alatt volt. Leon Jocelin, edesszai gróf sógora volt, aki atyja,
Ruben örökségét jelentősen kibővítette több bizánci város elfoglalásával. Egy ancákijai
látogatása során a város fejedelme, Rajmund hitszegő módon börtönbe vetette, s csak
hatvanezer dinár váltságdíj és több város fejében engedte szabadon. Kiszabadulása után

212
ehhez hasonló számot. Ő (Allah irgalmazzon neki!) úgy recitálta a
Koránt, ahogy az kinyilatkoztatott.
Amikor a vadászat helyére érkeztünk, utasította a szolgákat,
hogy szórodjanak szét, s egyesek csatlakozzanak a solymászokhoz.
Bárhol is röppent föl egy fogoly, azon az oldalon nyomban egy sóly-
mot küldtek rá. A társaságában lévő mamlúkok és társak, vagy negy-
ven lovas, a legtapasztaltabb vadászok voltak; nem röppenhetett fel
egy szárnyas, s nem ugorhatott föl egy nyúl vagy gazella, hogy ne
ejtettük volna el. Amikor elértük a hegyet, akkor késő délutánig va-
dásztunk. Ezután visszatértünk, megetettük a sólymokat, s bele-
eresztettük őket a hegyen lévő vízmosásokba (qulút), hogy igyanak
és fürödjenek. Alkonyat után értünk vissza a városba.
Ha vízimadarakra és fajdkakasokra lovagoltunk ki, az a nap igazi
felüdülés volt számunkra. Az alsóváros kapujától indultunk el, s úgy
jutottunk el a mocsaras bozótosba (azwár). A csíták és a kerecsen-
sólymok kívül maradtak a csalitból, mi azonban a sólymokkal be-
nyomultunk. Ha egy fajdkakas fölrepült, a sólyom megragadta. Ha
egy nyúl ugrott föl, akkor ráeresztettük valamelyik sólymot. Ha
elkapta, rendben volt, ha meg kiszaladt a csítákhoz, akkor azokat
eresztették rájuk. Ha egy gazella ugrott föl és kifutott a csítákhoz,
azokat engedték rá. Ha megfogta, jó, ha nem, akkor a sólymokat
küldték rá, s csak akkor csúszott ki a kezünkből valamilyen vadász-
zsákmány, ha a sors ezt megengedte.
A bozótosban rengeteg vaddisznó jött elő. Mi utánuk vágtattunk
és végeztünk velük. Nagyobb örömet leltünk a megölésükben, mint
a többi vadban.
Atyám gondosan megtervezte a vadászatot, éppen úgy, ahogy
alaposan végiggondolta a háborút vagy más fontos dolgot. Nem bo-
csátkozhatott senki beszélgetésbe a társával, s nem kellett semmi
mással törődnie, csak alaposan megvizslatni a talajt a nyúl után, s
hogy melyik fészekben van madár.
Atyám és Rúbál két fia - Turúsz és az örmény Láwún546, al-
Masszísza, Antartúsz, Adzana és ad-Durúb547 urai - között barátság

visszafoglalta ezeket a városokat. Mivel a bizánciak számára veszélyt jelentett, Jóan-

nész Komnénosz jelentős sereggel ellene vonult és 1137-ben legyőzte, s feleségével és
két fiával Bizáncba vitte, ahol hét évi fogság után 1144-ben halt meg.
547 Helységek Kilíkiában, Kis-Ázsia határán: Masszísza (Mopszueszta) Tarszusztól
északkeletre található, Antartusz (Tortosa) Tarábulusztól északra fekvő tengerparti
város; Adzana pedig Tarszusz és Masszísza között volt Kilíkiában.

213
 és levélváltás alakult ki, aminek legfőbb oka a sólymok utáni vágy
volt. Minden esztendőben vagy tíz sólymot szoktak küldeni atyám-
nak örmény solymászok gondjára bízva, akik gyalogosan jöttek.
Kopókat is szoktak küldeni neki. Atyám pedig paripákkal, illatsze-
rekkel és egyiptomi ruhafélékkel viszonozta ezt. Ritka és kiváló
sólymokat kaptunk tőlük. Valamelyik évben számos sólyom gyűlt
össze nálunk ad-Durúbból. Volt köztük egy fiatal, amely akkora
volt, mint egy sas és mások, amelyek kisebbek voltak.
A hegyekből is számos sólymot szereztünk, köztük egy fiatalt,
amely olyan nagy volt mint egy kerecsensólyom, ám nem vette fel
repülésben a versenyt a többi sólyommal. Ghaná'im, a solymász
azonban megjegyezte: ,,Nincs a többi sólyom között egy sem, amely
ehhez a Jahsúrhoz lenne fogható. Nincs olyan zsákmány, amit
el vétene." Mi nem akartunk hinni neki. Ám miután beidomította ezt
a sólymot, az elvárásának megfelelően ez lett az egyik leggyorsabb,
legfürgébb és legügyesebb sólyom. Nálunk vedlette le a tollát és a
vedlés után még kiválóbb lett. Ez a sólyom sokáig élt és a tizen-
három év alatt többször cserélte a tollát nálunk. Olyan volt, mintha
a családhoz tartozna. Ő a szolgálat miatt vadászott, nem úgy mint a
többi ragadozómadár, amelyek maguknak vadászanak.
Jahsúr helye atyám mellett volt (Allah irgalmazzon neki!), aki
nem hagyta őt a solymásznál, mert az éjszaka elvinné azt és éheztet-
né, hogy megfelelően vadásszon vele. Ez a sólyom azonban maga
látta el magát és magától megcsinálta, amit vártak tőle.
Egy alkalommal számos sólyommal vonultunk ki fogolyvadásza-
tra. AtyámJahsúrt ezekkel a szavakkal bízta egyik solymászra: ,,Menj
félre vele, s ne küldd őt a többivel, amikor azok támadnak. Rejtőzz
el vele valahol a hegyen!" Ha a többiektől elkülönülve megpillan-
tottak egy foglyot, amint meghúzta magát egy fán, ezt közölték
atyámmal, aki így szólt: ,,Hozzátok ide Jahsúrt!" Mihelyt kinyújtja a
kezét, minden különösebb hívás nélkül rászállt a sólymász karjáról
atyáméra és felemeli a fejét és a nyakát. Atyám ekkor megközelíti a
foglyot, s egy kezében lévő botot odadob, mire a madár fölrepül.
Ekkor ráküldi Jahsúrt, amely tíz ölnyi távolságban megragadja azt.
A sólymász lehozza őt és a karmában tartott madarat levágja548,

548 Az állatok húsának evése szigorúan szabályozott a Koránban: ,,Tilalmas nektek a

döglött állat (húsa), a vér, a disznóhús és aminek (a levágásakor) máshoz fohászkod-
nak mint Allah; a megfojtott, az agyoncsapott, a (zuhanás miatt) halálrazúzódott, a

214
majd fölemeli Jahsúrt. Atyám ekkor ismét utasítja őt, hogy „Menj
félre vele!" Ha egy újabb foglyot látnak meg a fához tapadva,
ugyanezt teszi vele, amíg öt-hat foglyot nem ejt el - mindegyiket tíz
öl távolságon belül. Ezután utasítja a solymászt: ,,Etesd meg!"
,,Uram!", kérdezi az, ,,Nem akarod már, hogy vadásszunk vele?"
,,Fiam!", feleli atyám, ,,Velünk van még tíz másik sólyom, amelyek-
kel vadászhatunk. Ez már eleget vadászott. A sok repülés megrövi-
dítheti az életét." A solymász ekkor félrevonul vele és megeteti.
Ha befejeztük a vadászatot, akkor a sólymokat megetetjük és a
vízre tesszük őket, hogy igyanak és fürödjenek. Jahsúr a solymász
karján van. Amikor a hegy felől visszatérőben, közel járunk már
a városhoz, akkor atyám megszólal: ,,Add ide Jahsúrt!" A sólymot
a csuklójára helyezi és így halad tovább. Ha egy fogoly fölrebben
előtte, akkor ráküldi, sJahsúr tízszer vagy többször repülhet az úton,
attól függően, hány fogoly röppen föl előtte. Mivel jóllakott volt,
nem mélyesztette a csőrét a fogoly torkába és nem ízlelte meg a vé-
rét. Amikor beléptünk a házba, atyám így szólt: ,,Adjatok egy tál
vizet!" Máris hozták a tálat a vízzel. Atyám odanyújtotta J ahsúrnak,
amely még a csuklóján volt (Allah irgalmazzon neki!). A sólyom
pedig ivott belőle. Ha fürdeni akart, akkor megrázta a csőrét a
vízben, s atyám tudta, hogy fürdeni szeretne. Ilyenkor megparan-
csolta, hogy hozzanak egy nagy mosdótálat vízzel, amit odakészített
a sólyomnak. Az fölszállt, majd leereszkedett a tál közepébe és
szárnyaival csapkodott a vízben, amíg elege nem volt az úszásból, s
ki nem jött onnan. Atyám ekkor egy fából készített, nagy kesztyűre
helyezte, amit külön neki készítettek. Egy parazsastál mellé vitték,
s miután megfésülték és olajjal bedörzsölték, hogy megszáradjon a
víztől, egy összehajtogatott prémet tettek mellé. A sólyom helyet
foglalt rajta és elaludt azon. Ott aludt aztán közöttünk ezen a pré-
men az éjszaka nagyrészében, amikor atyám vissza nem akart vonul-
ni a női házba. Ekkor így szólt egyikünknek: ,, Vidd őt!" V alamelyi-
künk elviszi a sólymot, amely továbbra is ott alszik a prémen, amíg
le nem helyezi atyánk ágya mellé (Allah irgalmazzon neki!).
E sólyom csodálatos dolgairól, és számtalan volt ilyen neki, meg-
említem azokat, amelyek eszembejutnak, mivel hosszú idő telt el

(más állattól) felöklelt, a vadállatoktól szétmarcangolt (állatok húsa) - kivéve, ha

(még nem szenvedtek ki és) ti vágjátok le azokat." (5:3).

21S
azóta, s az évek hosszú sora számos szokását kitörölte az emlékeze-
temből.
Atyám házában voltak galambok, zöld vízi madarak a nősté­
nyeikkel és seregélyek549, abból a fajtából, amely a marhák között
elkapdossa az udvarban a legyeket. Ahogy atyám bejött a házba,
csuklóján a sólyommal, leült egy lócára az udvarba, a sólyom ott
gubbasztott egy kesztyűn az oldalán, s nem kívánt meg egyet sem az
ott lévő madarak közül, s nem csapott le rájuk, mintha nem vált
volna szokásává az, hogy ezekre vadásszon.
Télidőben olyan sok víz gyűlt össze Sajzar külső részén, hogy ta-
vakhoz hasonló mocsaras területek képződtek, amelyekben madarak
éltek. Atyám megparancsolta, hogy egy solymász, egy rabszolgával
együtt menjen közel ezekhez a madarakhoz, míg ő magaJahsúrral
a csuklóján a citadellán állt és mutatta neki a madarakat. Atyám a
város keleti oldalán állt, míg a madarak a nyugati oldalon voltak.
Mihelyt a sólyom meglátta őket, atyám földobta Őt, Jahsúr pedig
leereszkedett, s alacsonyan a város fölött szállva, elhagyta azt, amíg
oda nem ért a madarakhoz. A solymász ekkor megverte számára a
dobot, mire a madarak fölröppentek, ő pedig néhányat zsákmányul
ejtett közöttük, noha a távolság igen nagy volt köztük és a hely
között, ahol atyám elengedte őt.
Gyakran fölkerekedtünk, hogy vízimadarakat és fajdkakast va-
dásszunk, s az esti szürkület után tértünk haza. Ilyenkor hallani
lehetett a városhoz közel fekvő nagy öblökben a madarak kiáltozá-
sát. Atyám ekkor így szólt: ,,Add ide Jahsúrt!" Megfogta a sólymot,
amely ekkor már jóllakott, s előrement a madarakhoz; földobbant a
dobszó, a madarak fölröppentek, mire atyám rájukdobta őt. Ha si-
kerrel járt, akkor visszatért hozzánk, a solymász lehajolt hozzá, le-
vágta a karmában tartott állatot és felemelte J ahsúrt. Ha nem sikerült
a vadászata, akkor a folyó valamelyik barlangjába repült, s mi nem
láttuk és nem tudtuk, hova szállt le. Mi hagytuk őt és bevonultunk a
városba. Másnap már hajnalban kiment hozzá a solymász, megfogta
és feljött vele a várba atyámhoz. ,,Uram!", mondta, ,,Ez a zúzmara az

5+9 A szövegben: ba;dáni;j"át. Ilyen szó azonban nem szerepel egy arab szótárban sem.

A szövegösszefüggés alapján a „seregélyre" ( zurzur) kell gondolnunk.

550 Ez a megfogalmazás nyilvánvalóan olyan utalásokat tanalmaz, amelyek a mi szá-
munkra nem világosak. Szalje 301 értelmezése szerint: ,,egész éjszaka a tollát tiszto-
gatta".
551 al-Wazz asz-szamand, vagyis „szalamander liba" A szamand, szamandar, szamandal

216
éjszaka során úgy megélesítette a tarkóját, hogy még az acélt is
átvágná_550 Nyergelj és nézd meg, mit csinál ma!"
Ez a sólyom nem vétett el egy egyetlen vadászzsákmányt sem a
fürjtől (szumána) kezdve a vadlibán55I át a nyúlig. A solymász szere-
tett volna vele darvakra és indiai gólyára552 is vadászni, de atyám
nem engedte, s azt mondta: ,,Az indiai gólyára és a darura kerecsen-
sólyommal kell vadászni!"
Az egyik évben ez a sólyom már nem volt olyan ügyes a va-
dászatban, mint ahogy azt megszoktuk: ha ráküldték a zsákmányra
és eltévesztette, már nem tért vissza a hívásra. Gyenge lett és nem
akart fürdeni. Mi nem tudtuk, mi történt vele. Aztán ismét vissza-
nyerte az erejét és úgy vadászott mint korábban. Egy nap, amikor
fürdött, s a solymász felemelte őt a vízből, a sólyom nedves tollai fel-
borzolódtak az egyik oldalon, s íme, ott egy mandulanagyságú kele-
vény volt. A solymász odavitte őt az atyámhoz és azt mondta:
,,Uram! Ez vette el az erejét a sólyomnak, s majdnem elpusztította."
Ezzel megragadta a sólymot, kinyomta a kelevényt, s mintha egy
elszáradt mandula jött volna ki belőle. A kelevény helye összezárult,
és Jahsúr ismét a madarak (kivégző) pallosa és vérgyűjtő zsákja
lett553_
Siháb ad-Dín Mahmúd ibn Qarádzsá, Hamá ura ebben az időben
minden esztendőben elküldött valakit, hogy elkérje J ahsúrt. A soly-
mász ekkor elvitte őt hozzá, s ott töltött nála húsz napot, és Siháb ad-
Dín vele vadászott. Aztán a solymász fogta őt és hazatértek. Jahsúr
végül Sajzarban halt meg.
Egy alkalommal úgy adódott, hogy látogatást tettem Siháb ad-
Dínnél Barnában. Egy nap reggeltájt, amikor még ott voltam, össze-
sereglettek a Koránrecitátorok és az A!láhu akbart kiáltók (mukab-
birún), a városiak nagyszámú kíséretével. ,,Ki halt meg?", kérdeztem.
,,Siháb ad-Dín leánya", felelték. Én a gyászmenethez akartam csat-
lakozni, de Siháb ad-Dín elkezdett vitatkozni velem és megakadá-
lyozott ebben. Így a gyászmenet elvonult és eltemették a halottat
Tall Szaqrúnban. Amikor visszatértek, Siháb ad-Dín megkérdezte

közismerten a mesebeli „főniksz" vagy a szalamandra (Id. Dozy, Supplément, I:687).

Ilyen összetételben a zoológiai könyvekben nem szerepel.
552 Hardzsal: valószínüleg a középind hargálá szóból származik (leptoptilus dubius). Ld.
hozzá: Brehm, 10:311, ott: ,,indiai marabu".
553 Bi'sz-sza;f wa'l-naf: metafórikus kifejezés Jahsúr megújult erejének érzékel-
tetésére. A naf az a zsák, amelyben a bakó fölfogta a kivégzett ember vérét.

217
tőlem: ,,Tudod, ki volt a halott?" ,,Nekem azt mondták", feleltem,
„hogy az egyik gyermeked." Nem!", felelte. ,,Allahra mondom, ez
bizony Jahsúr, a sólyom volt. Amikor meghallottam, hogy meghalt,
elküldtem érte és idehozattam. Készíttettem neki egy koporsót, s
egy külön gyászemenetet és eltemettem. Bizony, megérdemelte
ezt."

Volt atyámnak (Allah irgalmazzon neki!) egy nosteny csJtaJa,

amely olyan volt a csírák között, mintjahsúr a sólymok között. Ezt
az állatot, amely fajtájának egyik legnagyobb példánya volt, még
vadon fogták be. A csítagondozó fogta őt, vágást ejtett az orra bő­
rén554 és engedelmességre szoktatta őt. A csíra ezután hagyta, hogy
kilovagoljanak vele, de nem akart vadászni. Epilepsziás rohamok
törtek rá, mint az embernél, ha az eszét támadja meg a kór és hab-
zott a pofája. Ha egy szarvasünőt (khis!J hoztak elébe, nem támadt fel
benne a vágy utána; ha megszagolta, akkor beleharapott. Így maradt
hosszú ideig, talán egy esztendeig.
Egy nap kimentünk a nádasba. Lovasaink benyomultak, míg én
ott maradtam az elején. A csítagondozó a csírával ott volt a közelem-
ben. Ekkor a nádasban egy gazella bukkant elő és jött ki felém. Én
feléje ösztökéltem a lovamat, az egyik legnemesebb paripa volt az,
mert a gazellát a csíra felé akartam hajtani. A ló gyorsabb volt a ga-
zellánál, ezért a szügyével ledöntötte és a földre vetette. Ekkor a
csíra ráugrott és elkapta, minthacsak alvásból ébredt volna föl és így
szólna: ,,Itt van a zsákmány, fogjátok, amennyit csak akartok!" Ezek-
után, ahány gazella csak fölbukkant előtte, azt megfogta. A csítagon-
dozó képtelen volt visszatartani, a csíra maga után vonszolta öt és a
földre döntötte. Nem állt meg, ahogy a többi csíta tesz a hajsza után.
Amikor a gondozó azt mondta, hogy „most biztos megállt", akkor
újra elkezdett vágtatni és elkapta a gazellát.
Sajzarban barnaszínű (idmf) gazellára vadásztunk, amely nagy-
testű gazellafajta. Amikor kivonultunk a magaslatra és a várostól
keletre fekvő területre, ahol fehér gazellák voltak, ott nem hagytuk

554 fl!!rama-há, ehhez a jelentéshez Id. Liszán, V:3604.

555 1ulajt11/a = Toledo.
556 A perzsa származású Abú Bisr cAmr ibn cuchmán ibn Qanbar Szíbawajhi a
klasszikus iszlám legnagyobb nyelvésze, aki a 8. század közepén született és
negyvenéves korában 793 körül halt meg. Alapvető munkájában, a Kitáb Szíbawajhzban
(európai kiadása H. Derenbourgtól: Paris 1881-9, németre fordította G.Jahn: Berlin

218
a gondozót együtt futni a csítával, nehogy magával vonszolja és föld-
re dobja őt. Ezeket a gazellákat úgy rohanja le, mintha ünők len-
nének, mivel a fehér gazellák igen kicsik.
A többi csítától eltérően ez a nősténycsíta atyám (Allah irgal-
mazzon neki!) házában élhetett. Külön rabszolganő állt a szolgálatá-
ra. A ház egyik oldalán egy összegöngyölt ágytakaró volt, alatta szá-
raz fűvel. A falba egy vaskapcsot vertek. A vadászat után a gondozó
a ház kapujához hozza őt, ahol a fekhelye található, s otthagyja azt.
A csíta pedig magától bemegy a házba a számára elkészített helyhez
és ott alszik. A rabszolganő odamegy és odaköti őt a falba erősített
kapocshoz.
A házban élt, Allahra mondom, vagy húsz barna és fehér gazella,
továbbá kosok, kecskék és a házban született ünők, ám ennek a csítá-
nak nem támadt rájuk kedve és nem is ijesztette meg azokat. Nem is
hagyta el a helyét. Ha magára hagyva belép a házba, ügyet sem vet
a gazellákra.
Megfigyeltem, hogy a szolgáló, aki körülötte sürgölődik, hogyan
fésülte a bundáját, s a csíta nem tiltakozott és nem ellenkezett. Egy
nap arra lettem figyelmes, hogy rápisilt a kiterített takaróra, a szol-
gáló pedig erősen megrázta és megütötte őt, hogy rápisílt a terítőre,
de a csíta nem morgott rá és nem bántotta őt.
Egy nap láttam, hogy két nyulat vert föl a gondozó előtt. Elérte
az egyiket, megragadta azt és ráharapott a fogával. Üldözőbe vette a
másikat is, és miután utolérte, elkezdte verni azt a két mancsával,
mivel a pofájában ott volt az első nyul. Miután ráütött néhányszor a
mancsával, abbahagyta és a nyúl eliszkolt.
Résztvett velünk a vadászatokon a tudós sa;kh Abú CAbd Alláh
al-TulajtuJí555, a nyelvész (Allah irgalmazzon neki!), aki a gram-
matikában kora Szíbawajhija556 volt. Én nála tanultam a gram-
matikát vagy tíz esztendőn át. Korábban a tarábuluszi tudomány
házát irányította, és amikor a frankok elfoglalták a várost557, akkor
atyám és a nagybátyám (Allah irgalmazzon nekik!) elküldtek valakit,
hogy as-sa;kh Abú CAbd Alláht és Jániszt, a másolót kiváltsa.

1895-1900) ő rendszerezte az arab grammatikát, s munkáját joggal nevezik „a nyelv-

tan Koránjának". Sajátos módon nem alapított iskolát, de a 10. századtól mindenki
elismerte tekintélyét (Id. hozzá: E/2, s.v. Síbawaíhi, IX: 524-53 I - M.G. Carter- alapos
további bibliográfiával).
m 1109. július 12-én.

219
Az utóbbi kalligráfiai módja közel állt Ibn al-Bawwáb558 írásmód-
jához. Egy ideig Sajzarban tartózkodott és atyámnak (Allah irgal-
mazzon neki!) készített két teljes Korán-másolatot. Utána Egyiptom-
ba költözött és ott is halt meg.
as-Sajkh Abú eAbd Alláhhal kapcsolatban csodálatos dolgot
tapasztaltam. Egy nap, amikor fölkerestem őt, hogy tanuljak nála,
nyelvtani munkákat láttam előtte: a Kitáb Szíbawa;hit, lbn Dzsinní559
Kitáb al-Khaszá'iszát (,,A beszéd sajátosságai"), Abú cAlí al-Fáriszí560
Kitáb al-Ídáliját (,,A magyarázat"), továbbá a Kitáb al-lumact (,,Csillo-
gások könyve")561 és a Kitáb al-dzsumalt (,,A mondatok")562_ ,,Ó sa;kh
Abú CAbd Alláh!", kérdeztem tőle, ,,te ezt az összes könyvet elolvas-
tad?" ,,Hogy elolvastam őket?!", felelte, ,,Allahra, nem, inkább felvés-
tem őket a szívem táblájára és kívülről megtanultam azokat. Ha meg
akarsz bizonyosodni erről, akkor válaszd ki akármelyik részt, nyisd
ki és olvass a lap elejéről egy sort!" Én kiválasztottam egy részt, ki-
nyitottam és felolvastam egy sort. A sa;kh pedig idézte az egész lapot
emlékezetből, amíg az összes rész végére nem ért. Ekkor olyan rend-
kívüli dolgot láttam tőle, ami minden emberi képességet meghalad.
Ez egy mellékes betoldás volt, amelynek nincs helye az elbeszé-
lés menetében.

A sa;kh résztvett velünk ennek a nőstény csírának a vadászatán.

Ő bekötött563 lábbal lovagolt, mivel a talaj csupa tüske volt, s ezek
belementek a lábába, amitől az vérezni kezdett. A sa;kh belefeled-
kezve nézte, hogyan vadászik a nőstény csíra, s így nem érezte, hogy
fáj a lába; teljesen elfoglalta az, ahogy nézte, hogyan lopózott oda a
csíra a gazellákhoz, hogyan vágtatott és milyen lenyűgözően vadá-
szott.

558 A buwajhida kor híres kalligráfusa, aki lbn asz-Szitrí néven is ismeretes volt (megh. 1022).
Híres könyvillusztrátor és másoló volt (csak a Koránból 64 másolatot készített). Az írás-
művészetről egy értekezést és egy didaktikus költeményt is írt (ezt magyarul Id. lbn Khaldún,
Bevezetér a törté11ele111be, ford. Simon R., Budapest, Osiris, 1995, 420sq). Igazi hírét az adta, hogy
ő tökéletesítette lbn lvluqla „arányos írását". Fennmaradt tőle egy csodálacosan másolt és
illusztrált Korán-példány (Chester-Berty Library ms. K.16), amelyet ő szignált 1000-1001-ben
(Id. hozzá: E/2, s.v. fim al-Bawwáb, francia verzió, Ill:759 - J. Sourdel-Thomine).
H9 Abú'l-Fath 'Uthmán ibn Dzsinní kora vezető baszrai grammatikusa. Mauszilban született
943 előtt, apja bizánci rabszolga volt, meghalt 1002-ben. Mestere a híres nyelvész Abú 'Alí
al-Fáriszí volt. Halabban jó barátja lett a klasszikus arab költészet egyik legnagyobb és legvi-
tatottabb alakjának, al-Muranabbínak, akinek verseihez két kommentárt is írt. Számos
nyelvészeti értekezése között talán a legjelentősebb az Uszáma által említett munka (Id.

220
 Atyám (Allah irgalmazzon neki!) boldognak mondhatta magát a
rendkívüli és nagyszerű ragadozómadaraival. Számos madara volt, s
nem volt ritka közöttük az igazán ragadozó és ügyes állat. Valame-
lyik esztendőben volt egy otthon vedlett vörösszemű sólyma, amely
párját ritkította a gyorsaságban. Levelet kapott a nagybátyámtól,
Tádzs al-umará' Abú'I-Mutawwadzs Muqalladtól Kairóból (Allah
irgalmazzon neki!) (ő ott tartozkodott al-Ámir bi-Ahkám Alláh564
szolgálatában), amelyben az állt: ,,al-AfdaJ565 fogadó termében hal-
lottam, hogy emlegetik a vörösszemű sólymot, s maga al-Afdal ér-
deklődött a rudósítónál róla, s arról, hogyan vadászik." Ekkor atyám
(Allah irgalmazzon neki!) elküldte őt egy solymásszal együtt al-
Afdalhoz. Amikor megjelent előtte, al-Afdal megkérdezte tőle: ,,Ez
lenne a vörösszemű sólyom?" ,,Igen, Uram", volt a válasz. ,,Mire va-
dászik?", kérdezte al-Afdal tovább. ,,Fürjre, indiai gályára és ami a
kettő között van", felelte a solymász. A sólyom ezután egy ideig
Egyiptomban maradt, majd elrepült és nyoma veszett. Egy éven ke-
resztül a sivatagban egy szikomorfán tanyázott, s ott vedlett a siva-
tagban. Később újra befogták. Ekkor levél érkezett a nagybátyámtól
(Allah irgalmazzon neki!), amelyben ezeket írta: ,,A vörösszemű
sólyom eltűnt és egy szikomórfán vedlett, majd ismét befogták és
most vadásznak vele. Ismét nagy csapást jelent a madarak számára."

Egy nap, amikor atyámmal voltunk (Allah irgalmazzon neki!),

egy falláh jött hozzá Macarrat an-Nucmánból, s egy törtszárnyú és -
farkú vedlett sólymot hozott, amely akkora volt, mint egy nagy sas.
Soha nem láttam hozzá hasonló sólymot. A fal/áh így szólt: ,,Uram!"
Hurkot (nádúfj helyeztem el a vadgalamboknak (dalam), amikor ez a
sólyom lecsapott a hurokban lévő vadgalambra. Megfogtam és

hozzá: M.H. Bakalla, !bn Ji@i-A11 Eady Arab M11sli111 Phonetician. A11 lnterpretative Study ofHis
l.ife and Co11tributio11 to linguistics (A Chapter (rom the Hirtory of linguistics), London-Taipei,
1982).
%0 Abú CAlí al-Haszan al-Faszawí al-Fáriszí, az előbbi mestere, meghalt 987-ben.
561 lbn Dzsinní munkája. A címet többféleképpen lehet értelmezni.
562 Az említett könyv vagy Abú'I-Qászim C:\bd ar-Rahmán az-Zaddzsádzsí (megh. 950) vagy
CAbd al-Qáhir al-Dzsurdzsání (megh. 1081) műve.
56 3 D 153: aqdám (.lábak"); H 209: a/dám (e.sz. ftdá111), Id. Lane, Vl:2352sq (,,kendő, amivel a
mágusok bekötik a szájukat").
564 Fácimida kalifa (1101-1130).
565 Három fátimida kalifa befolyásos minisztere, al-Amir bi-Ahkám Alláh kalifa ölette meg
1121-ben.

221
elhoztam neked." Atyám átvette és megjutalmazta azt, aki odaa-
jándékozta neki a sólymot. A solymász rendbetette a tollait, majd
magával vitte, hogy beidomítsa őt. Kiderült azonban, hogy tapasztalt
vadászsólyom volt, amely már a kalitkában vedlett először, majd
elszökött a frankoktól és a Macrrai Hegyen vedlett újra. Ő volt az
egyik leggyorsabb és legügyesebb sólyom.

Egy nap, amikor atyámmal (Allah irgalmazzon neki!) kivonultunk

vadászatra, láttam, hogy távolból közeledik hozzánk valaki, s van nála
valami, amit nem tudtunk kivenni. Amikor már közel volt hozzánk,
kiderült, hogy egy fiatal vándorsólyom (sáhín) van nála, amely fajtája
egyik legnagyobb és legszebb példánya volt. A sólyom összekarmolta
az őt vivő ember kezét, ezért lefelé fordította és a lábánál fogva vitte,
a sólyom pedig kiterjesztett szárnyakkal fejjel lefelé lógott. Amikor
odaért hozzánk, így szólt: ,,Uram! Zsákmányul ejtettem ezt a madarat,
s elhoztam neked." Atyám átadta a solymásznak, aki rendbehozta őt és
meggyógyította azokat a tollait, amelyek eltörtek. Ám a vele kapcso-
latos tapasztalataink nem igazolták a kinézetét, mert a vadász azzal,
ahogy bánt vele, tönkretehetett valamit benne. A vándorsólyom olyan
mint a mérleg: a legkisebb dolog meghibásíthatja és tönkreteheti.
A solymász ugyanis igen tapasztalt volt a vándorsólymok kezelésében.
Amikor föl szoktunk kerekedni az alsó város kapuján át a vadászat-
ra, akkor mindenféle vadászfelszereléssel elláttuk magunkat: hálókkal,
fejszékkel, lapátokkal és kampókkal - amennyiben a zsákmány egy
üregbe bújna, s velünk voltak persze a vadászmadaraink: a sólymok, a
kerecsensólymok, a vándorsólymok, a csíták, továbbá a kutyák.
Amikor a várost elhagytuk, atyám két vándorsólymot engedett föl a le-
vegőbe, s azok végig a menet fölött köröztek. Ha az egyikük eltért az
útiránytól, a solymász elkezdett köhécselni és kezével mutatta az
irányt, amelyet a sólyomnak követnie kell, és, Allahra mondom, a só-
lyom nyomban visszatért abba az irányba.
Egyszer tanúja voltam, amikor atyám egy vándorsólymot körözte-
tett egy csapat vadgalamb (szalászi~ fölött, amelyek leereszkedtek egy
rétre. Amikor a sólyom lecsapásra készen állt, megverték számára a
dobot, mire a galambok fölröppentek. Ekkor a sólyom lecsapott rájuk,
ütést mért egy galamb fejére és levágta azt. Aztán fogta és leereszke-

;66 D 15 5: nadda; H 21 l: tannara. Az utóbbi nem található a szótárakban, az előbbi vi-

szont jól illik a kontextusba.

222
 <lett. Mi, Allahra, körbejártuk a helyet a galamb feje után, de nem talál-
tuk. A nyomokból ítélve, messze a vízbe eshetett, mert közel voltunk a
folyóhoz.
Volt atyámnak egy szolgája, Ahmad ibn Mudzsírnak nevezték, aki
nem szokott kilovagolni vele, egy nap így szólt atyámhoz: ,,Uram! Sze-
retnék megnézni egy vadászatot." Atyám így szólt: ,,Adjatok Ahmad-
nak egy lovat, hadd üljön föl rá és jöjjön velünk!"· Ekkor fajdkakas-
vadászatra indultunk. Fölszállt egy kakas és szokása szerint a szárnyá-
val csapkodott566_ Atyám (Allah irgalmazzon neki!) csuklóján ott volt
Jahsúr, amelyet ráküldött a fajdkakasra. Jahsúr szorosan a föld fölött
repült, a fű horzsolta a mellét, miközben a fajdkakas nagy magasságba
emelkedett. Ahmad így szólt atyámhoz: ,,Uram! Az életedre, ez a só-
lyom játszadozik, mielőtt megfogná."

Atyám Bizánc földjéről kopókat (zaghári;j'a) szokott kapni, kanokat

és szukákat elegyest. A kopó kiváló kutyafajta. Ezek aztán nálunk
kölykeznek. A madárra történő vadászat a természetükben van.
Láttam egyszer egy kis kopó nőstény kölyökkutyát, amint a többi
kutya után futott, amelyeket a falkamester vezetett. Atyám egy sóly-
mot küldött egy nőstény fajdkakasra, amely azonban elrejtőzött a csa-
litban a folyóparton. Ekkor a kutyákat küldték a csalitba, hogy fölver-
jék a fajdkakast. Ez a nőstény kölyökkutya ott állt a parton. Amikor a
fajdkakas fölröppent, ez a kölyökkutya a part magasából utánaugrott és
belepottyant a folyó közepébe, mivel még nem értett a vadászathoz és
nem vadászott soha.
Láttam egy másik ilyen kopót is, amint behatolt egy nehezen
megközelíthető beléndek bokrosba a hegyen egy fogoly után, amely
ott rejtőzött el. A kutya egy ideig nem jött ki, majd váratlan zajt hal-
lottunk a beléndekes belsejéből. Atyám (Allah irgalmazzon neki!) így
szólt: ,,A beléndekesben talán valami vad lehet, amely megölhette a
kutyát." Egy idő után előjött a kutya és egy sakált húzott a lábánál
fogva. A sakál ott volt a beléndekesben, azt ölte meg és vonszolta ki
hozzánk.
Egy alkalommal567 atyám (Allah irgalmazzon neki!) elment lsz-
fahánba asz-Szultán Malik-sáh (Allah irgalmazzon neki!) udvarába568.
Később ezeket mesélte erről nekem:

56 7 Ez az utazás 1085-ben történhetett, amikor Uszáma atyja 18 esztendős volt.

568 !Jszáma a perzsa dargáh szót használja.

223
 Amikor elvégeztem a szultánnál a teendőimet56 9 és haza akar-
tam térni, magammal szerettem volna hozni egy vadászmadarat,
hogy útközben örömömet leljem benne. Odahoztak nekem sóly-
mokat és egy menyétet, amely arra volt tanítva, hogy a beléndekes-
ből kihajtsa a madarakat. Én azonban kerecsensólymokat választot-
tam, amelyek nyulakra és túzokra (hubára') vadásznak. Nehéznek
találtam ugyanis azt, hogy ezen a hosszú és fáradságos úton
megfelelő bánásmódot kapjanak a sólymok.

Atyámnak (Allah irgalmazzon neki!) kiváló fajtájú agarai (kiláb

szalúqi;j"a) is voltak. Egy nap ráeresztette a kerecsensólymokat a ga-
zellákra. A földet a nagy eső után vastag sár borította. Én akkor még
fiatal fiú voltam, s egy gebén kísértem őt, amely az enyém volt. Míg
a többiek lovai a sárba ragadtak, s nem tudtak továbbügetni, az én
gebém, mivel én könnyű voltam, legyőzte az akadályokat. A kere-
csensólymok és a kutyák földre döntöttek egy gazellát. Atyám ekkor
így bíztatott: ,,Uszáma! Eredj a gazellához, szállj le lóról, s ragadd
meg a lábát, amíg oda nem érünk!" Én így is tettem. Aztán megérke-
zett ő (Allah irgalmazzon neki!) és levágta a gazellát. Ott állt mel-
lette egy kitűnő sárga szuka, Hamawijjának nevezték, aki résztvett
a gazella leteperésében. Ekkor a gazellacsapat, amelyből ezt leterí-
tettük, visszatért és elhaladtak mellettünk. Atyám (Allah irgalmaz-
zon neki!) fogta Hamawijja nyakörvét, s együtt futott vele, amíg a
szuka meglátta a gazellákat. Akkor atyám rájuk eresztette őt, s az
megfogott egy másik gazellát.
Atyám (Allah irgalmazzon neki!) tekintélyes súlya, előrehaladott
kora és folyamatos böjtölése ellenére egész nap le-föl vágtatott, s
vadászni csak paripán vagy jófajtájú kis lovon570 vonult ki. Miköz-
ben mi, a négy fia571, ha vele voltunk, elfáradtunk és kimerültünk,
ő soha nem gyengült, nem törődött el és nem lankadt. Egy szolga572,
teherhordó állatvezető és fegyverhordó sem engedhette meg magá-
nak, hogy lemaradjon a vad utáni vágtában.

569 !\•!inden bizonnyal arról volt szó, hogy a szultán segítségét kérje Szulajmán ibn
Qptlumis szaldzsúq amír ellen, aki 1085 elején elfoglalta Macarrat an-Nucmánt és
Kafartábot és Sajzan is fenyegette.
no Akdís dzsawád· az akdís török eredetű szó (ikdis, ighdis, ighdics), amely eredetileg
kevert fajú, nem fajtiszta, továbbá teherhordó lovat jelentett. Később azonban az al-
akádís al-dzsijád olyan lovakat jelentett, amelyeket a szultánok ajándékoztak
uralkodótársaiknak (Id. Dozy, Supplément, 11:457).

224
 Volt egy Júszuf nevű rabszolgám, ő vitte a lándzsámat és a paj-
zsomat, s ő vezette a tartaléklovamat. Ő azonban nem vágtatott a vad
után, s nem is üldözte azt. Atyám emiatt haragudott rá, s ennek
időről időre hangot is adott. A szolga egyszer így szólt hozzá: ,,Uram!
Az ott jelenlévők között senki nincs nagyobb hasznodra (Allahnál le-
gyen a menedék!), mint a te fiad, itt. Hagyjad, hadd legyek én mö-
götte a paripájával és a fegyverével együtt. Amikor csak szükséged
van rá, megtalálod őt. Gondold azt, hogy én nem vagyok veletek."
Atyám ezután nem szidta őt meg ismét, s nem fejezte ki elégedetlen-
ségét azért, hogy nem vágtat a vad után.

Antákija ura573 fölvonult ellenünk, s miután harcolt velünk, el-

távozott, anélkül, hogy békét kötött volna. A hátvédük még alig tá-
volodott el az alsóvárostól, atyám (Allah irgalmazzon neki!) máris
kilovagolt, hogy vadásszon. A lovasságunk üldözőbe vette az ellen-
séget, azok pedig visszafordultak ellenük. Atyám ekkor már elég
messze volt a várostól. A frankok ismét a felsővároshoz érkeztek,
miközben atyám a Tall Szikkínre574 kapaszkodott föl, ahol láthatta
őket, amint közte és a város között voltak. Ott maradt a dombon,
amíg azok ismét el nem vonultak. Akkor újra indult vadászni.

Atyám (Allah irgalmazzon neki!) rőtvadra (jahámír) szokott va-

dászni a Híderőd (Hiszn al-dzsiszr) környékén lévő területen. Egy
nap öt vagy hat őzet ejtett el, hollófekete lován, amelyet gazdája
neve után, aki eladta neki, Khurdzsí575_1ónak neveztek. Atyám
háromszázhúsz dinárért vette meg tőle a lovat. Ahogy az utolsó őzet
üldözte, a ló mellső lábával belelépett egy gödörbe, amelyet vad-
disznók számára ástak. A ló fölbukott és eltörte a kulcscsontját.
Aztán felállt, vágtatott még vagy húsz ölnyit, miközben atyám a föl-
dön feküdt. A ló ezután visszatért és megállt atyám fejénél, panaszos
hangot hallatva és nyerítve, amíg fel nem állt. Ekkor odaértek a szol-
gák és felsegítették a lóra. Így viselkednek az arab lovak!

5il Nadzsm ad-Dawla Abú <Abd Alláh Mubammad; Bahá' ad-Dawla Abú'l-1\foghíth
Munqidz; cJzz ad-Dawla Abú'I-Haszan <Ali (egy történeti művet írt); végül a mi
Uszámánk. Egy lánytestvérről ő is beszámol.
572 Wasáqí: Dozy, Supplément, 11:816 adata szerint „apród" (Szalje 308 „vadásznak" értelmezi).
573 Tankrédról van szó, s az esemény 1110-ben történt.
574 Sajzartól délnyugatra lévő hely.
5i5 Khurdzsí jelentése „nyeregtáska-készítő".

225
 Egy alkalommal kimentem vele (Allah irgalmazzon neki!) a hegy
felé fogolyvadászatra. Egyik szolgája, akit Lu'lu'nak neveztek (Allah
irgalmazzon neki!) leereszkedett a hegyről valamilyen személyes ügy-
ben, amikor a reggeli szürkületben még közel voltunk a városhoz.
Alatta egy málhásló (birdzawn) volt. A ló, látva lovasa tegezét576, meg-
riadt tőle, levetette a lovasát és elinalt. Én vágtattam utána, Allahra, egy
szolgámmal kora reggeltől délutánig, amíg arra nem késztettük, hogy
menedéket keressen egy bozótosban tanyázó ridegen tartott csordában.
A pásztorok (dzsusári;j"a) kifeszítettek egy kötelet a lónak és úgy fogták
el, ahogyan a vadállatokat szokták befogni. Megfogtam őt és vissza-
tértem. Atyám közben (Allah irgalmazzon neki!) ott állt a városon kívül,
s rám várt. Se vadászni nem tudott, se haza nem térhetett. A málháslo-
vak sokkal inkább hasonlítanak a vadállatokhoz, mint a lovakhoz.

Atyám (Allah irgalmazzon neki!) mesélte el nekem a következőt:

Egy nap ar-Ra'ísz Abú Turáb Hajdara ibn Qatrmatarral együtt
(Allah irgalmazzon neki!) vonultam ki vadászatra (ő volt atyám sajkliJa,
nála tanulta meg a Koránt kívülről, s tanulta az arab nyelvet). Amikor
elérkezrünk a vadászat helyére, Abú Turáb leszállt a lováról, letele-
pedett egy sziklára és a Koránt recitálta, amíg mi körülötte vadásztunk.
Amikor befejeztük a vadászatot, fölszállt a lovára és indult velünk.
Egy nap ezeket mondta: ,,Urunk! Egy alkalommal ott ültem a szik-
lán, amikor egy kis fogoly (hudzsa;la) repült oda a sziklára, amelyen
ültem; teljesen kimerült és el akart rejtőzni (tatahanka/J. Ahogy odajött,
fölrünt mögötte egy sólyom, amely még elég messze volt. A sólyom le-
ereszkedett velem szemben, mire Lu'lu' elkiáltotta magát 'Nézd, nézd,
Urunk!" Ő odavágtatott, miközben én így szóltam magamban: ,,Ó ma-
gasságos Allah! Rejtsd el őt!' 'Urunk! Hol van a fogoly?', kérdezte Lu'lu'.
'Nem láttam semmit, nem ide jött', feleltem én. Lu'lu' ekkor leszállt a
lováról, körüljárta a sziklát és körülnézett alatta is. Megpillantotta ott a
foglyot és így szólt 'Én azt mondom, hogy a fogoly itt van, te meg azt
mondod, hogy nincs?' Aztán kivette azt onnan, ó Urunk, eltörte a lábát
és odadobta a sólyomnak, a szívem pedig majdnem megszakadt miatta."
Ez a Lu'lu' (Allah irgalmazzon neki!) a legjártasabb ember volt a
vadászatban. Egy nap láttam őt, amikor a sivatag felől egy csapat nyúl

í76 Tt1rkasa-hú, Dozynál (Supplément, 1:145): tarkás.

57 i Bála: török eredetű szó (pá/a'), s lándzsát vagy hosszú kést jelent.
578 D 159: tattt't1wwad (Lane 2197 szerint: ,,cserébe kapni vmit"); H 216: Jata'wwasz

226
jött mifelénk. Mi kimentünk vadászni és rengeteget megfogtunk közü-
lük. Kis, vörös nyulak voltak ezek. Egy nap tanúja voltam annak, hogy
Lu'lu' tíz nyulat fölhajtott, s egy lándzsával577 kilencet átdöfött, s úgy
fogta meg őket. Aztán fölhajtott egy tizediket is. Atyám (Allah irgal-
mazzon neki!) így szólt neki: ,,Hagyd ezt! Hadd menjenek rá a kutyák,
mi pedig élvezzük a látványát!" Elengedték a nyulat és rászabadították
a kutyákat. A nyúl azonban gyorsabbnak bizonyult náluk és megmen-
tette az irháját. Lu'lu' ekkor így szólt: ,,Uram! Ha hagytad volna, akkor
keresztüldöföm és megfogom."

Egy nap láttam egy nyulat, amelyet fölvertünk és ráeresztettük a

kutyákat. A nyúl azonban belebújt egy üregbe al-Hubajba vidékén. Egy
fekete szuka utánament az üregbe. Nyomban azonban vonítva578 jött
ki, aztán összeesett és kiadta a páráját. Még el sem távoztunk, amikor az
állat bőre cafatokra hasadt, s ott feküdt élettelenül, szétszaggatva.
Kiderült, hogy egy kígyó marta meg az oduban.

A sólymokkal történő vadászatokon a következő csodálatos ese-

mény szemtanúja voltam:
Egy alkalommal röviddel azután mentem vadászatra atyámmal
(Allah irgalmazzon neki!), hogy szünet nélkül esett korábban az eső,
ami napokon át megakadályozta, hogy kilovagoljunk. Amikor megállt
az eső, útnak indultunk a sólymokkal víziszárnyasra vadászni. Egy ma-
gaslat alatti réten ekkor csipegető madarakat láttunk meg. Atyám elő­
rement és rájukeresztett egy otthon vedlett sólymot. Fölemelkedett a
madarakkal együtt, egyet elkapott közülük és leszállt, ám a zsákmányt
nem láttuk, hogy vele lett volna. Leszálltunk a lóról, s íme egy seregélyt
fogott meg, amelyre ráhelyezte a karmát, de nem sebesítette meg és
nem tett benne kárt. A solymász leereszkedett, kiszabadította a mada-
rat, amely teljesen ép volt.

A vadlibák (al-wazz a.rz-.rzamand) között olyan elszántságot és

bátorságot tapasztaltam, amilyet az emberek között lehet megfigyel-
ni. Egy alkalommal kerecsensólymokat küldtünk egy csapat vadliba
után és megvertük a dobokat. A madarak fölröppentek, s a sólymok

(ilyen alak nem szerepel a szótárakban). Vagyis egyik olvasat sem használható, így a
fordítás csak a kontextus alapján történt.

227
követték őket. Megragadtak egyet közülük és levitték a földre, tő­
lünk távol. Ekkor a madár gágogni kezdett. Erre a vadlibacsapatból
öt-hat madár leereszkedett, s a sólymokat csapdosni kezdték a szár-
nyaikkal. Ha nem letrünk volna elég gyorsak, akkor a libát meg-
mentették volna a társai, s csőrükkel elvágták volna a kerecsensóly-
mok szárnyait.
Egészen másképpen fest a túzok elszántsága. Ha közeledik hozzá
egy kerecsensólyom, akkor leszáll a földre, s akárhogy is köröz fölötte
a sólyom, ő a farkát fordítja feléje. Ha túl közel jön hozzá, akkor a szék-
letét rálövelli, a tollait benedvesíti, a szemébe spriccel és elrepül. Ha
az, amit csinál, nem ér célba, akkor a sólyom meg tudja fogni őt.

Atyám (Allah irgalmazzon neki!) egyik legfurcsább vadászata

sólyommal a következő volt:
Atyám csuklóján volt egy fiatal pompás (ghitrá/) sólyom. Egy víz-
folyásnál tanyázott egy cajma. Ez egy nagy madár, színe hasonló a kó-
csagéhoz, ám nagyobb a darunál, s az egyik szárnya végétől a másikig
tizennégy arasz a távolság. A sólyom elkezdte követni a madarat,
miután atyám ráküldte és megverték a dobot. A madár fölreppent, a
sólyom rávetette magát, megragadta őt és mindketten beleestek a víz-
be. Ez mentette meg a sólymot, különben a madár megölte volta őt a
csőrével. Ezután az egyik szolga belevetette magát a vízbe ruhástól és
teljes felszerelésében, megragadta az cajmát és kiemelte. Amikor már a
parton volt, s a sólyom megpillantotta azt, hangos vijjogással elrepült,
s többé nem keresztezte az útját. Ezen kívül nem láttam más sólymot,
amely vadászott volna ilyen madárra, hiszen ez olyan, mint a griff-
madár (canqá), amelyről Abú'J-cAlá' ibn Szulajmán579 azt mondta:
A griff annál nagyobb, hogysem vadásszák.

Atyám (Allah irgalmazzon neki!) gyakran szokta fölkeresni a Híd

Erődöt (Hiszn al-dzsiszr), amelynek a környékén rengeteg vad volt,

579 Ahmad ibn cAhmad ibn cAbd Alláh ibn Szulajmán Abú'l-cAlá' al-Macarrí (973-
1058): szíriai költő és prózaíró, a klasszikus arab irodalom egyik legnagyobb,
magányos alakja. Macarrat an-Nucmánban született és 1010 után ott is élt és halt meg.
l'ioha fiatal korától vak volt, ez nem akadályozta abban, hogy híres költő és tudós
legyen Szíriában. Fiatalkori költészetét tartalmazza Szaqt az-zand (,,A kovakő szikrá-
ja") e. gyűjteménye. Második gyűjteménye, a Luzúmtt má Iá jalzamu vagy Luzúmi;jiít a
konvenciókat elvető kísérletezéseit tartalmazza, rendkívül nehéz, önkéntesen magára
vállalt formai bravúrokkal ( a szokásos qaszida'k. helyett rövid bölcselkedő és aszkéti-

228
s ott tartózkodott néhány napot. Mi vele együtt vadásztunk fogolyra,
fajdkakasra, víziszárnyasokra, rőtvadra, gazellákra és nyulakra. Egy
nap is odament, s mi lóra szálltunk, hogy fajdkakasra vadásszunk.
Egy fajdkakasra ráeresztett egy sólymot, amelyet egy Niqúlá nevű
mamlúk vitt és szoktatott. Niqúlá a sólyom után vágtatott, amely
a nádasba vette be magát. Egyszercsak fölharsant Niqúlá fülsiketítő
kiáltása, majd vágtatva visszatért. ,,Mi történt veled?", kérdeztük.
,,A nádasból, ahová a fajdkakas bevette magát, egy oroszlán jött elő",
felelte, ,,én hagytam a sólymot, és futásra vettem a dolgot." De lám,
az oroszlán éppúgy megijedt, mint Niqúlá. Amikor meghallotta a
sólyom csengettyűit, kijött a nádasból és elinalt az erdőbe.

A vadászatok végeztével, hazatérőben le szoktunk telepedni

Búsamir partján, amely egy kis folyó a várhoz közel. Elküldtünk ek-
kor a halászokért, hogy jöjjenek, s lássunk tőlük csoda dolgokat.
Akadt köztük valaki, akinek volt egy nádból készült botja, a végén
lándzsaheggyel, amely üreges volt, mint a gerely. Az üregben három
vashorog volt, mindegyikük egy könyök hosszú. A bot végén a kezé-
hez erősített hosszú zsinór volt. A halász a folyó partján állt, ott, ahol
szűk a víz folyása, s amint megpillantja a halat, ezzel a vashoroggal
ellátott bottal átszúrja, s nem szokta elvéteni .. A zsinór segítségével
odahúzza a botját, aztán kiemeli azt a hallal együtt.
Egy másik halásznak egy ökölnyi vastagságú botja volt, ame-
lynek az egyik végén vasösztöke, a másik végén a kezéhez erősített
zsinór volt. A halász beleereszkedett a vízbe, úszni kezdett, s ha
megpillantott egy halat, akkor ezzel a vasösztökével átdöfi azt,
otthagyva egy ideig. Aztán kijön a vízből, s a zsinór segítségével ki-
húzza az ösztökét a hallal.
Egy harmadik halász beleereszkedik a vízbe, úszni kezd, s a ke-
zével végigtapogatja a fűzfák alatti partszakaszt a hal után, amíg az
ujjait bele nem mélyeszti a hal kopoltyújába, s az sem mozogni, sem

kus verseket találunk itt rendkívül pesszimista hangnemben). Leghíresebb prózai

műve, a Riszálatal-ghufrán (,,A megbocsátás episzrulája", amelyben egy irónikusan áb-
rázolt tudós fölkeresi az eget és a poklot, s ott beszélgetéseket folytat a korábbi
költőkkel, tudósokkal és eretnekekkel (egy hipotézis szerint hathatott Dantéra). A mű
egyfelől gyilkos szatíra, másfelől pedáns filológiai leltár. Máig nincs róla alapos és
összefoglaló monográfia, ugyanakkor a róla szóló bibliográfia igen szerteágazó, ezt
összeállította: Mouscapha Saleh: ,,Abú'J-cAlá' al-Macarrí: bibliographie critique":
Bulletin d'étudu orientales 22( 1969), 13 3-204; 23( 1970), 197-309.

229
menekülni nem tud. Ekkor megfogja azt és kijön a vízből. A halá-
szokban talált örömünk nem volt kisebb annál az örömnél, amit a
sólymokkal történő vadászatban leltünk.

Egy alkalommal az eső, s a viharos szél napokig nem akart eláll-

ni, amikor a Hid Erődben tartózkodtunk. Aztán az eső rövid időre
fölhagyott. Ekkor megjelent nálunk Ghaná'im, a sólymász és így
szólt atyámhoz: ,,A sólymok éhesek és jó formában vannak a vadá-
szatra. Az idő megjavult és az eső megszünt. Nem akarsz lóra száll-
ni?" ,,De igen", felelte atyám. Így hát kilovagoltunk, ám alig értünk
el a sivataghoz, amikor az ég csatornái ismét megnyíltak. Mi ekkor
Ghaná'imhoz fordultunk: ,,Te aztán jól gondoltad, hogy megjavult
az idő és minden rendben van. Most pedig kihoztál minket ebbe az
esőbe!" ,,Hát nektek meg nem volt szemetek, hogy lássátok a felhő­
ket és az eső jeleit?", felelte Ghaná'im, ,,Mondhattátok volna, hogy
hazudsz a szakálladba, s az idő nem jó és az ég sem akar kiderülni."
Ez a Ghaná'im kitünően értett a sólymok és a kerecsensólymok
szokratásához, nagy tapasztalata volt abban, hogyan kell bánni a va-
dászmadarakkal, szellemesen társalgott és kellemes volt a társasága.
Ő a vadászmadarakban meglátta azt, amit tudni lehetett és azt is,
amit senki nem tudott.
Egy nap, amikor kivonultunk vadászatra a sajzari várból, megpil-
lantottunk valamit a Dzsalálí Malomnál, amiről kiderült, hogy egy
földön heverő daru. Egy rabszolga leszállt a lóról és megforgatta.
A daruban már nem volt élet, ugyanakkor még meleg volt, nem hűlt
ki. Amikor Ghaná'im megnézte, így szólt: ,,Ez a daru egy luzzafq zsák-
mánya volt. Vizsgáljátok meg a szárnya alatt!" Valóban, a daru oldala
át volt lyukasztva, s a szívét megették. Ghaná'im ezt fűzte hozzá: ,,Ez
a ragadozómadár olyan mint az cawszaq580, miután megragadta a
darut, a szárnya alá tapad, átfúrja a bordáit és megeszi a szívét."

Allah (magaszraltassék!) úgy határozott, hogy Atabég Zangí (Allah

irgalmazzon neki!) szolgálatába álljak.581 Egy alkalommal egy cawszaq-
hoz hasonló vadmadarat hoztak neki, amelynek vörös volt a csőre, a
lába és a szemhéja. Az egyik legszebb vadmadár volt. Azt mondták

580 A luzza;q és az 'a'U:szaq sólyomfajták helyi, szíriai elnevezései, afféle „beszélő­

nevek": mindkét alapul szolgáló ige (laziqa, 'asziqa) jelentése: ,,rátapad". Az előző talán
a „vöröslábú sólyom" (falco vespe11inus), az utóbbi a a „sabasólyom" (falco subbuteo sub-

230
róla, hogy „ez luzzajq." Ám csupán néhány napig maradt nála, mert
szétharapta a szíjait a csőrével és elrepült.

Egy nap atyám (Allah irgalmazzon neki!) kivonult gazellavadá-

szatra. Én, még kis gyerek, vele voltam. Amikor a W ádí al-Q!J.nátir-
hoz ért, ott fekete rabszolga (cabíd) utonálló haramiákra bukkant.
Megfogta, megkötözte és átadta őket egy csapat szolgájának, hogy
vigyék azokat a sajzari börtönbe. Én egyiküktől elvettem egy gerelyt
(khust) és indultunk vadászni.
Váratlanul egy csapat vadszamár bukkant föl. ,,Uram!", mondtam
atyámnak, ,,még nem láttam korábban vadszamarat. Engedélyeddel
odavágtatok és megnézem őket." ,,Tégy így!", felelte. Én az egyik
legjobb fajtájú pejlovon ültem. Nyargalni kezdtem, kezemben a ge-
rellyel, amit a haramiáktól vettem el. A csapat vadszamár közé jutot-
tam, egyet közülük különválasztottam és döfködni kezdtem ezzel
a gerellyel, ám az nem okozott benne semmi kárt, mivel a karom
még gyenge volt, a gerely hegye pedig tompa. Ekkor hajtani kezd-
tem a szamarat, amíg a társaimhoz nem értünk. Ők pedig megfogták.
Atyám a többiekkel együtt csodálkozott azon, hogy a lovam milyen
jól futott.

Allah (magasztaltassék!) rendelése szerint egy nap kimentem a

városból, hogy kedvemet töltsem a sajzari folyó582 partján. Ugyan-
az a paripa volt alattam. Egy Koránrecitátor volt velem, aki néha
verseket deklamált, máskor a Koránt recitálta vagy énekelt. Letele-
pedtem egy fa alá és rábíztam a lovamat egy szolgára, aki béklyót
tett rá. Mindez a folyó partján volt. A ló megbokrosodott és be-
leesett a folyóba az oldalára. Akárhányszor föl akart kelni, újra visz-
szaesett a vízbe a béklyó miatt. A szolga kicsi volt, ezért nem tudta
kiszabadítani. Mi közben mitsem tudtunk a dologról. Amikor már
a ló közeljárt a halálhoz, a szolga hangosan odakiáltott nekünk.
Amikor odamentünk, a ló már az utolsókat rugta. Elvágtuk a bék-
lyókat és kiemeltük, de ekkor már kiadta a páráját. Pedig a víz,
amelybe belefulladt, nem ért a szügyéig. A béklyók okozták a pusz-
tulását.

buteo), Id. Smith ! 981:253sq.

;si 1130 után.
;sz Az Orontész (Nahr al-'Ászí).

231
 Egy nap583 atyám (Allah irgalmazzon neki!) kivonult vadászni.
A kíséretében volt egy asz-Szamszám nevű amír, aki fegyvertársa
volt Fakhr ad-Malik ibn CAmmár, Tarábulusz urának, s ez utóbbi
szolgálatában állt. asz-Szamszámnak kevés tapasztalata volt a vadá-
szatban. Atyám ráküldött egy sólymot a víziszárnyasokra. A sólyom
megfogott egyet közülük, ám beleesett a víz közepébe. asz-Szam-
szám összecsapta a tenyerét és elkiáltotta magát: ,,Nincsen hatalom
és erő, csak Allahnál. Miért is jöttem én ki ma?" Én megkérdeztem
tőle: ,,Te, Szamszám! Attól félsz, hogy a sólyom megfullad?" ,,Igen",
felelte, ,,már meg is fulladt. Nem kacsa ő, amely ha beleesik a vízbe,
nem fullad meg." Én elnevettem magam és azt mondtam: ,,Egy-ket-
tőre kint is lesz." A sólyom valóban fogta a madár fejét, s vele együtt
úszott kifelé, amíg hamarosan kint is voltak a vízből. asz-Szamszám
nem győzött csodálkozni ezen, s hangosan dícsérte és magasztalta
Allahot a sólyom épségéért.

Az állatok különböző módon lelik meg halálukat.

Atyám (Allah irgalmazzon neki!) egyszer egy fehér héját küldött
rá egy fajdkakasra. Az egy nádasba esett, s a héja utánament. A ná-
dasban azonban ott volt egy sakál, amely megragadta a héját és leha-
rapta a fejét. A héja a legjobb és legfürgébb ragadozómadaraink közé
tartozott.
A ragadozómadarak különböző végének voltam a szemtanúja.
Egy nap kilovagoltam, előttem egy szolgám egy karvalyt (básaq) vitt.
Kis madarakra584 dobta őt, s meg is fogott egyet. A szolga odament
és végzett a madárral a karvaly karmai között. Az utóbbi azonban
megrázta a fejét, vért hányt és élettelenül esett a földre, miközben a
kis madár ott volt levágva a karmai között. Magasztaltassék az, aki
meghatározza a halál eljövetelének idejét!

Egy nap áthaladtam azon az ajtón, amelyet a várral szomszédos

épülethez nyitottunk. Egy fúvócső585 volt nálam. Egy kis madarat

583 1109 körül.

584 Ca.rzáfír(e.sz. 'uszfúr): fő jelentése a „veréb", de jelene „bármilyen kis madarat".
585 Zarba1d11a (Id. hozzá: Dozy, Supplément, I:584; Lokotsch, nr. 2201). A szó a
perzsában is megtalálható (zabtána: ,,hosszú üreges fúvócsó, amelyből lövedéket lőnek
a kis madarakra", Id. Steingass 610). Lokotsch szerint a maláj szempitan (,,hosszú cső,
szűk nyílással, nyilak kifújására" a szempit = ,,szűk") szóból. A szót számos európai
nyelv is átvette (spanyol: zerbatana, cebratana; portugál: sarabatana, saravatana; francia:

232
láttam a falon, amely alatt álltam. Kilőttem rá egy golyót, de elté-
vesztettem. A madár elrepült, én pedig a golyó röptét követtem a
szememmel. Az leesett a fal mellett, s rápottyant egy másik kismadár
fejére, amely éppen akkor dugta ki azt a fal réséből, s megölte őt.
A madár éppen elém esett le és én elvágtam a torkát. Egyáltalán nem
szándékoztam és terveztem azt, hogy elejtsem őt.

Atyám (Allah irgalmazzon neki!) egy nap ráküldött egy sólymot

egy nyúlra, amely egy sűrű tüskékkel borított bozótosban bukkant
föl. A sólyom megfogta őt, ám a nyúlnak sikerült kiszabadítania
magát. A sólyom a földre ereszkedett, a nyúl pedig odébb állt. Én
egy kiváló sötét pej lovon utánavágtattam, hogy viszafordítsam a
nyulat. A lovam azonban mellső lábával egy gödörbe tévedt és rám-
zuhant, kezemet és arcomat tüskével borítva. A ló lába kificamodott.
Miután a nyúl eltávolodott, a sólyom fölemelkedett a földről, beérte
a nyulat és megragadta azt. Mintha csak az lett volna a szándéka,
hogy a lovamat tönkretegye, s nekem kárt okozzon azzal, hogy a tüs-
kék közé zuhanok.

Radzsab586 hónap első napjának reggelén, amikor bőjtöltünk, így

szóltam atyámhoz (Allah irgalmazzon neki!): ,,El szeretnék menni
vadászni, hogy ezzel tereljem el a gondolataimat a böjttől." ,,Eredj
csak!", felelte. Útnak is indultam fivéremmel, Bahá' ad-Dawla Abú'l-
Mughíth Munqidzzal (Allah irgalmazzon neki!) és néhány sólyom-
mal a nádasok felé. Ahogy behatoltunk az édesgyökérfák (szúsz)
közé, egy vadkan bukkant föl előttünk. A fivérem lándzsával beledö-
fött, meg is sebezte, mire a vadkan az édesgyökérfák közé csörtetett.
A fivérem így szólt: ,,A sebe hamarosan kínozni fogja és ismét ki fog
jönni. Akkor majd én fogadom a lándzsámmal és végzek vele." ,,Ne
tedd!", feleltem, ,,felökleli a lovadat és megöli őt." Míg ezeket mond-
tuk, a vadkan máris kijött, egy másik csalitot keresvén. A fivérem
fogadta őt szemben, beledöfte a lándzsáját a hátán lévő dudorba,

sarbacane (itt a canne = ,,nád" is szerepet játszott az átvételben); olasz: cerhottana). Dozy
ural rá, hogy a szó a 16. században tűzfegyverr is jelentett.
586 Ismeretes módon a ramadán a böjt hónapja, dc a radzsab hónap iszlámelőtti nagy
tisztelete miatt (a négy szent hónap közé tartozott, ekkor fohászkodtak az istenekhez
állataik gyarapításáért, s áldoztak egy-egy anyajuhot, továbbá különböző kultikus
cselekményeket végeztek, így böjtöltek is) az iszlámban is megörződörr a tisztelete
(ekkor persze a kiváltságos tavaszhónap helyett a holdév változó időpontú hetedik

233
amelybe a lándzsa vége, amellyel beleszúrt, beletörött. A vadkan a
fivérem pejlova alá rontott, amely terhes volt a tizedik hónapjában
(cusará), s fehér volt a lába és a farka (muhaddzsala, sélá). A lovat felök-
lelte és a földre döntötte a lovasával együtt. A lónak kimarjult a comb-
ja és kiadta a páráját. A fivéremnek kitört a kisujja és eltört a gyűrűje.
Én a vadkan után vágtattam, amely becsörtetett egy buján
tenyésző édesgyökér és aszfodélosz (khunáth) sűrűbe, ahol egy alvó
marhacsorda volt, amelyet a sűrű növényzet miatt nem láthattam.
A csordából felállt egy bika és felöklelte a lovamat a szügyénél. A lo-
vam velem együtt a földre esett, a kantárja elszakadt. Én fölkeltem,
fogtam a lándzsámat, fölültem a lóra és követtem a bikát. Az ekkor
már a folyóba vetette magát. Én a folyó partján álltam és beledöftem
a lándzsát. Az beleállt és két könyöknyi szár letört belőle, míg a
lándzsahegy és a szár többi része a testében maradt. Mégis átúszott
a folyó másik oldalára. Odakiáltottunk néhány embernek azon az
oldalon, akik téglát készítettek, hogy házakat építsenek nagybátyám
egyik falujában. Azok odamentek és megszemlélték a bikát, amely
képtelen volt fölkapaszkodni a partra. Ekkor nagy kövekkel kezdték
dobálni, amíg nem végeztek vele. ,,Eredj oda hozzá!", parancsoltam
közben a lovászomnak. Ö letette a felszerelését, levetkőzött, s kezé-
ben a kardjával, odaúszott és bevégezte a megölését. Aztán odahúz-
ta a lábánál fogva, s odahozva hozzánk, így szólt: ,,Bárcsak Allah
megadná nektek a radzsab hónapban végzett böjtölés áldásait, ame-
lyet a disznók tisztátalanságával kezdtünk el!"
Ha a vadkannak karma és olyan fogai lennének, mint az orosz-
lánnak, akkor sokkal nagyobb kárt okozna az oroszlánnál.

Láttam egyszer egy vademsét, amelyet elijesztettünk vad malacai

mellől. Az egyik malac az ormányával a szolgám lovának a patáját
döfködte, noha csak akkora volt, mint egy kölyökmacska. A szolgám
a puzdrájából elővett egy nyílvesszőt, odafordult a malachoz és
átlőtte, majd a nyílvesszővel felemelte. Én csodáltam harckészségét,

hónapja lett). A Prófétának tulajdonított bizonyos hadítbok szerint az, aki ekkor
böjtölt, az különleges érdemeket szerzett (aki akár csak egy napot böjtölt, az annyit
ért, mintha egész évben böjtölne, aki kilenc napot, annak számára a Pokol kapui
örökre bezáródnak, aki nyolc napot böjtöl, annak a Paradicsom nyolc kapuja kinyílik,
aki tizenöt napot böjtöl, annak az égből egy hírnök adja tudtul, hogy Allah minden
bűnét megbocsájtotta), ld. hozzá: E/2, s.v. Radjab, VIII:373-5 - MJ. Kister. Tudjuk,
Uszáma atyja az átlagosnál sokkal jámborabb volt, aki egész évben böjtölt, s ezek

234
s azt, hogy a ló patáját döfködte, noha akkora volt csak, hogy egy
nyílvesző hegye is elbírta.
A csodás vadászesemények közé tartozik a következő is:
Ki szoktunk vonulni a hegyhez fogolyvadászatra tíz sólyommal,
amelyekkel egész nap vadászunk. A sólymászok szétszoródtak a he-
gyen. Minden sólymászt két-három lovas mamlúk kisért. Két kutyape-
cér is volt velünk, az egyiket Butrusznak, a másikat Zarzúr Bádijának
hívták. Amikor csak a sólymász ráküldte a sólymát a fogolyra, amely
fölröppent a rejtekébőJ587, elkiálcották magukat: ,,Bucrusz!". Ő pedig
olyan gyorsan futott hozzájuk, mint egy dromedár (hadzsín). Így szágul-
dott egész nap egyik hegyről a másikra a társával együtt. Miután meg-
etettük a sólymokat és indultunk hazafelé, Bucrusz fölragadoct egy kö-
vet, az egyik mamlúk mögé futott és megdobta vele. A szolga is fogott
egy követ és ő is megcélozta Butruszt azzal. Ő pedig szünet nélkül
üldözte őket, holott azok lóháton ültek, míg ő gyalogszerrel volt, s így
hajigálta őket kövekkel, amíg a hegyről az alsó városba értek, mintha
nem száguldott volna egész nap egyik hegyről a másikra.

A kopók egyik furcsa tulajdonsága az, hogy nem esznek madara-

kat, legfeljebb a fejüket és a lábukat, amelyeken nincs hús, továbbá a
csontjukat eszik, amelyekről a sólymok már leették a húst.
Atyámnak (Allah irgalmazzon neki!) volt egy fekete kopója,
amelynek a fejére a szolgák éjszaka egy lámpát helyeznek, aztán
. odaülnek melléje és sakkoznak, s közben a kutya meg sem moccan,
s nem tágít onnan, amíg a szeme nem zavarosodik meg (camisat).
Atyám (Allah irgalmazzon neki!) haragudni szokott a szolgákra, s azt
mondta nekik: ,,Még megvakítjátok ezt a kutyát!" Ám ők nem hagy-
tak föl ezzel.
al-Amír Siháb ad-Dín Málik ibn Szálim ibn Málik, al-Qalca588
ura ajándékozott egyszer atyámnak egy idomított szukát, amelyet a
sólymok alá lehetett küldeni a gazellák ellen. Csodálatos dolgokat
láttunk tőle.

szerint a fiainak is követnie kellett bizonyos - nem kötelező - előírásokat.

587 D 166 és H 224 is bamzadzsat(,,beléndekkel elkábít") olvasatot ad, aminek itt semmi
értelme nincs, s ez kifejeződik a különböző sikertelen értelmezési kísérletekben (Szalje
318: ,,hangot adott ki"; Hitei 252: ,,levegőzött"; Preissler 244: ,,kicsalogat"). Valójában a
nabadzs11t olvasat a helyes (Id. Liszán, V[:4 319: idzá kharadzsat min dzsuhri-ha).
588 Dzsacbar erődítménye, amely a felső Eufratész folyásánál található, Balísz és ar-
Raqqa között.

235
 A kerecsensólymokkal történő vadászat pontos terv szerint
történik. Először a vezető sólymot (al-muqaddam) küldik ki. Ő rácsap a
gazellára és rátapad a fülére. Aztán a segítő sólymot (al-cawn) küldik
utána, aki rácsap egy másik sólyomra. Ekkor egy másik segítő sólyom
következik, amely hasonlóképpen tesz. Utána jön a negyedik ugyanígy.
Mindegyik sólyom rácsap egy gazellára. A vezető sólyom megragadja a
gazella fülét és különválasztja őt a többiektől. A többi sólyom ekkor
otthagyja a gazellákat, amelyekre lecsaptak és csatlakoznak a vezető só-
lyomhoz. A szuka közben a sólymok alatt ügyet sem vetett a gazellákra,
csak azokra figyelt, amelyeken a sólymok voltak. Előfordul, hogy föl-
bukkan egy sas, ilyenkor a sólymok elengedik a gazellákat. Azok eli-
ramodnak, miközben a sólymok köröznek. Ugyanekkor láthatjuk, hogy
a szuka is elengedi a gazellákat akkor, amikor a sólymok így tesznek, s
ő is a sólymok alatt köröz a földön, ahogy a sólymok köröznek a levegő­
ben. Mindaddig így köröz alattuk, amíg a sólymok nem ereszkednek le
a hívásra. Akkor megáll és elindul a lovak mögött.

Atyám és Siháb ad-Dín Málik között (Allah irgalmazzon nekik!)

baráti kapcsolat volt, s leveleket váltottak és küldötteket menesztet-
tek egymáshoz. Siháb ad-Dín egy nap a következőt üzente atyámnak:
„Kimentem gazellavadászatra és háromezer fiatal gazellát ejtettünk el
egyetlen nap." Ennek az a magyarázata, hogy al-Q;1.lca vidékén renge-
teg a gazella. Amikor a gazellák ellenek, akkor kivonulnak lóháton
vagy gyalogosan és megfogják azokat, amelyek azon az éjszakán, az
előző éjjel vagy két, esetleg három éjjel korábban születtek. Úgy gyűj­
tik össze őket, ahogy a fát vagy a füvet takarítják be.
Rengeteg fajdkakas van náluk az Euphratész partján lévő náda-
sokban. Ha egy fajdkakas gyomrát felvágják, eltávolítják azt, ami ben-
ne van és hajjal kitömik, akkor napokig nem változik a szaga.
Egy nap láttam egy fajdkakast, amelynek felvágták a gyomrát és
kivették a zúzáját (qánisza). Abban egy arsznyi hosszú kígyó volt,
amelyet a fajdkakas lenyelt.
Egy vadászaton egyszer megöltünk egy kígyót, amelynek a gyom-
rából egy másik kígyó jött elő. Ezt egészben nyelte le, s csak kevéssel
volt kisebb nála.
Minden állat természetében benne van az erősebb támadó ösztöne
a gyengével szemben.
Az igazságtalanság a lélek tennészetéből fakad, ezért ha valakit
erényesnek találsz, annak nagy oka van, hogy nem tesz gonoszat.

236
 EPILÓGUS

Lehetetlen és képtelen feladat minden vadászatom felidézése,

amelyekben életem hetven esztendejében résztvettem. Hívságos
történetekre (khuráfát) vesztegetni az időt ugyanakkor az egyik leg-
nagyobb csapás. Én pedig Allah (magasztaltassék) bocsánatát kérem,
ha életem még megmaradt maradékát elpazarolnám, ahelyett, hogy
néki engedelmeskednék és próbálnám kiérdemelni a végső jutalmat és
fizetséget. Allah (áldassék és magasztaltassék!) megbocsátja a vétket és
irgalmából bőségesen adakozik. Ö a nagylelkű, aki nem hagyja cserben
a benne bizakodót, s nem utasítja vissza az őt kérlelőr.

Íme, a könyv vége. Dicsőség Allahnak, a világok Urának. Allah

áldása legyen urunkon, Mohameden, az Ö prófétáján és egész szent
családján és adjon békét számukra! Allah elegendő nékünk és ő a
legjobb gyámolító.589

(A könyv végén a következő szavak találhatók):

Elolvastam ezt a könyvet elejétől a végéig, több ülés során az uram,
a nagyatyám, a nagytekintetű amír, az érdemes tudós, a tökéletes
vezető, CAdud ad-Dín590, a szultánok és királyok társának, az arabok
tekintélyének, az igazhívők amí~a bizalmasának irányításával - Allah

58 9 Ez a szöveg valamelyik másolótól származik.

59o Ez Uszáma kedvenc fiának, Murhafnak a laqa~a. Ö volt a nagyatyja annak az
unokának, akinek a tulajdonában volt az a kézirat, amelyböl a mi kéziratunk készült.

237
tegye tartóssá a boldogságát! Megkértem őt, adjon nekem írásos
engedélyt (idzsáza) hogy továbbadhassam e könyvet másoknak, és ő
teljesítette kérésem, s nemes írásával meg is írta azt. Ez hatszáztízben,
szafar hónap tizenharmadik napján, csütörtöki napon voJt.591

Igazolom, hog;y ez a valóságnak megfelel.

Aláírta az ő nag;yatyja: Murhif ibn Uszáma ibn Munqidz,
dicsőítve Allahot és kérve az ő áldását.

591 1213. július 4.

238
 UTÓSZÓ

Egy szíriai emír memoárja a keresztes háborúk korából

(A klasszikus arab önéletrajz lehetőségei és korlátai)

Uszáma ibn Munqidz (a.H. 488-584/1095-1188) 1 nem tartozik a

történelem főszereplői közé. A kor, a keresztes hadjáratok színpadán
ezt a szerepet kétségkívül pl. Gaudefroy de Bouillon, ,,a példás

1 A legfontosabb rávonatkozó források:Jáqút, 11:100-129; Jbn Khallikán, 1:195-199; lbn

Taghribirdí, VJ:107.1922-ig az Uszámával kapcsolatos írások (kiadások, életrajz,
recenziók, fordítások) kimerítő bibliográfiáját állította össze IJ. Kracskovszkij a me-
moár M.A. Szalje által készített fordításának (K11yiga nazidanyija, Moszkva, lzd.
Vosztocsnoj Lityerarurü, 1958) végén (Bibliografija 321-324). Az utána keletkezett
fontosabb munkák: Kracskovszkij tanulmánya az előbbi kötet elején ("Uszama ibn
Munqidz i ego voszpominanyija" 2 3-39; ugyanő írta az El első kiadásába a róla szóló
cikket (IV: l 04 7sq); ld még tőle: ,,Ein Zeitgenosse des ersten Kreuzzuges", in: Über am-
bische Handschnften gebe11gt. Erin11er11ngen an Bticher und Menschen (Leipzig, Koehler und
Amelang, 1949), 105-111 (az 1919-1921 között íródott cikke Uszáma Kitáb al-manázil
wa'd-dijár c. - a leningrádi Ázsia Intézetben található - kéziratát mutatta be); Philip
K. Hitti, Memoirs (fntroduction 3-21 ); CAL, l:329sq; GALS, l:552sq; Rosenthal 1937:30;
különösen kiemelendő G. Misch hosszú elemzése ( 1979 2:920-949); 1. Schen, ,,Usáma
lbn Munqidh's memoirs: some further light on Muslim Middle Arabic": Joumal of
Semitic Studier XVII( 1972), 218-236; XVIII( 197 3), 64-97;]. Mattock, ,,The Sun•ival of
Elemenrs of a Western Sub-Culrure ín the Memoirs of Usáma b. Munqiz", ín: La sig-
nification du bas Moyen Age dans l'histoire et la culture du monde musulman, Aix-en-
Provence, Edisud, 1978, 157-162; G. Rex Smith 1981 (XXVI:235-255); H. Preissler
1981 ("Nachwort. Der syrische Rittter Usáma ibn Munqid und sein Buch der
Belehrung durch Beispiele", 267-297); A. Miquel, Des enseignements de la vie. Souvenirs
d'un gentilhomme syn'en du temps des Croisades, préscnrés, traduits et annotés par A.
Miquel (Paris, Imprimerie Nationale 1983, ,,Préface", 11-75); ugyancsak A. Miquel
dolgozta fel a memoár alapján kronológikus rendben Uszáma életét: Ousáma. Un prince
syn'en face aux Croisés (Paris, Fayard, 1986); E/2, s.v. Munqidh (VII:577-580 - R.

239
keresztes lovag" 2, Núr ad-Dín Zangí, Edessza visszafoglalója, s ezzel
a második keresztes hadjárat kiváltója 3, Szaláh ad-Dín, az európai
források Szaladinja: a hattíni csata győztese, Jeruzsálem visszafog-
lalója4, Oroszlánszívű Richard ( az angol Lionheart vagy Lion-hearted
mellett jellemzően francia epitheton ornánsszal is: Coeur de /ion), a
harmadik keresztes hadjárat csatatéren sikeres, ám minden egyéb
vonatkozásban kudarcos alakja 5 vagy II. Frigyes, ,,Lucera szultánja",
J. Burckhardt szerint „az első modern ember a trónon", az arab kul-
túrát minden kortársánál jobban ismerő és szerető, az ajjúbida al-
i\falik al-Kámil jó barátja6 játszották fölváltva. Valóban, ha H.

Stephen-Humphreys); F.AL, Il:796sq (R. Irwin); a memoár okán az irodalomtörténe-

tek nagyrészében is helyet kapott (Clément Huart, A History of Arabic Literature,
1903:193sq;J.-M. Abd-el-Jalil, Histoire de la littérature arabe, 1943:177; F. Gabricli, !.a
let1ert1tura araba, 1967: 219sq (a legjelentősebb klasszikus arab önéletrajznak tartja);
H.A.R. Gibb, Arabic literature, 1970:128; R.A. Nichulson nem említi. Legújabban két
monográfia jelent meg Uszámáról. Az egyik a frankok és a muszlimok sokrétű kap-
csolatához használja föl a memoárt (A. Schauer 2000), a másik, a Makers of the 1'4uslim
World sorozat köteteként Uszáma életét rajzolja meg röviden (Cobb 2005, 136 o.) az
eredeti források alapján. Megjelent egy rendkívül alapos és megbízható arab mono-
gráfia is róla: Haszan cAbbász, Uszdmtt ib11 M1111qidz: Hajdtu-hú wa-dtháru-hú, 2. kötet
(al-Qáhira, al-Hay'a al-miszrijja aJ-cámma li'l-kitáb, 1981). Robert lrwin pedig egy
külön tanulmányban számbavette Cszáma irodalmi munkásságát: ,,Usamah ibn
]vlunqidh: An Arab-Syrian Gentleman at the Time of the Crusades Reconsidered",
in: J. france - W.G. Zajac (eds.), The Crusttdes ,md Their Sources. Estays Presented to
Bemard Httmilton (Aldershot, Ashgate, 1998), 71-87.
2 Ld. hozzá: M. Parisse, ,,Gaudefroy de Bouillon, le croisé exemplaire", in: les
Croisttdes, 32-H (további bibliográfiával: 43sq).
3 Ld. N. Elisséeff, Núr ad-Dín, un grand pri11ce musulman. la Syrie au temps des Croisades
(511-569 A.H./ 1118-1174), 3 vols (Damas, Institur Fran~ais de Damas, 1967); E/2, s.v.
Ntír al-Dín Mahmúd h. Zankí (Vlll:127-133 - N. Elisséeff).
4 Ld. EI2, s.v. Saláh 11/-Dín (VIIl:910-914 - D.S. Richard - kimerítő további bibliográ-
fiával); pontos történelmi portrét fest C. Cahen 1983:143-153. Szaláh ad-Dín életér és
tetteit a kortárs Bahá' ad-DínJúszufibn Saddád (1145-1234), a szultán közeli embere
írta meg 1128 előtt befejezett munkájában (Szíra Szaláhad-Dín, al-Qáhira, 1964; angol
fordítása: Sttladin, or wh11t befalt Sultan Yúsuf(Salah ed-Dín), 1137-1193 A.D.. , rransl. by
C.R. Conder, compared with the Original Arabic and annor. with a Preface by Ch.
Wilson, London, Palcsrine Pilgrims Texr Society, 1897, utánnyomás: Delhi, Adam
Pubi., 1988). Tudjuk, Szaláh ad-Dín lett az európai irodalmi hagyomány talán
legrokonszenvesebb muszlim alakja Dantétól kezdve Boccacción (nála kér novellának
is - az első nap 3. és a tizedik nap 9. elbeszélésének- ő lesz a lovagiasság és a vendég-
szeretet példaképe) és Torquato Tassón át Lessingig (ő a Bölcs Náthánban - fölhasz-
nálva Boccaccio „három gyürű példázatát" - Szaladint a bölcsesség és a másság irán-
ti türelem modeljének teszi meg), hogy W. Scott The Talisman e. regényében (1825)
(magyarul: A talizmán, ford. Szász 1. - Vajda M., Budapest, Európa, 1963) romantikus
hőssé váljon. Tudjuk, az utóbbi hatása még H.A.R. Gibb fontos tanulmányaiban is

240
Derenbourg ( 1844-1908) az arab és héber szövegek szorgalmas köz-
readója nem fedezi fel az Escorialban 1880-ban a memoár hiányos
kéziratát, s nem teszi közzé először az arab szöveget 1886-ban, majd
1894-ben a francia fordítást, akkor két keresztes hadjárat, s voltakép-
pen az egész 12. század eme élesszemű, rendkívül sokoldalú arab
szereplője és krónikása a jelentéktelenség homályában maradt volna
- hiszen a többi munkája egyfelől aligha haladja meg az arab írás-
beliségen belül százszámra található literary gentleman színvonalát
(emiatt a neki tulajdonított majd tucatnyi munka túlnyomó része
nem is maradt fent), másfelől a többi munkájára is memoárja kiadása

felfedezhető(Id. külőnősen: .,The Achievement ofSaladin": Bulletin ofthe.7ohn Rylands

Ubrary 75,1952, 44-60). A számos rávonatkozó munka egyik legutóbbi darabja: P.11.
Newby, Saladin in his Time (London, Phoenix Press, 2001 - eredetileg megjelent:
1983). Igen tanul.~ágos, hogy a muszlim világban a keresztes Európát legyőző szultán
alakja, s egyáltalán a Szaláh ad-Dín köré fonódó legendák a modern kor termékei (Id.
1-lillenbrand 1999:592-600). A klasszikus korhan két másik- keresztesekkel harcoló -
uralkodó ragadta meg a muszlimok képzeletét: az egyik Núr ad-Dín Zangí, Edessza
visszafoglalója volt (ő a vallástudók/vallásjogtudók példaadó mudzsáhidJa lett), a
másik pedig a mamlúk szultán, Bajbarsz al-Bunduqdárí volt (1260-1277), aki egy
tízkötetes népi sziraban az egyik legkedveltebb népi hős lett (Id. EAL, l:143sq - R.
lrwin), akinek a kalandjai és hőstettei még a 19. századi Egyiptomban is nagy népsze-
rűségnek örvendtek (Id. E.W. Lane, Manners and Customs of rhe Modem Egyptians,
London: J.M. Dent, New York: E.P. Dutton, 1954:406-419). Szaláh ad-Dín újabb
keletű népszerűségének nem kis mértékben az európai irodalomban, seb kifejeződő
elismerés (gondoljunk Lessing vagy W. Scott ábrázolására) adott lökést, s hamarosan
a bontakozó pániszlamizmus korai hősének lehetett megtenni a „kereszteseknek"
felfogott európai gyarmatosítókkal szemben. Első életrajzát az Ifjú török mozgalom
egyik jeles alakja Namik Kemal (1840-1888, ld hozzá: E/Z„ francia verzió, s.v. Kemál,
Mehmed Námik, IV:908-912 - Fevziye Abdullah Tansel) írta 1872-ben. Tudjuk, II.
Vilmos, német császár meglátogatta Szaláh ad-Dín sírját 1898-ban Damaszkuszban, s
.,félelem és gáncsnélküli lovagnak" nevezte őt, .,aki gyakorta példát mutatott ellen-
feleinek, miben is áll az igazi lovagiasság". A következő évben a korában legnagyobb-
nak tartott egyiptomi költő, Ahmad Sawqí írt egy dicsőítő ódát Szaláh ad-Dínről.
Noha a szultán kurd eredetű volt (s a kurdok a 20. században valóban „nemzeti"
hősüknek tisztelték), hamarosan az összarab és összmuszlim függetlenségi harc hőse
lett, s több arab vezető (ismeretesek a Szaddám Huszajn ábrázolások) próbált
,,második Szaláh ad-Dínként" pózolni.
5 Ld. LM, VIl:810sq CT.S. Critchley).
6 Ld. LM, IV: 934-939. (W. koch - H.M. Schaller). A Lucerában kialakult udvari élet
arab vonatkozásaihoz Id. S. Hunke, Allahs Somie über dem Abendland. Unser arabisches
Erbe (Frankfurt am :'vlain, Fischer Taschenbuch Verlag, 1990), 245-274. A kortárs arab
szerzők (lbn Wászil, lbn al-Dzsawzí pozitiv beszámolóit) Id. AHC 267-283 (itt találjuk
a császár két arabnyelvíí levelének fordítását is). Színes portrét találunk II. Frigyesről
„a hit nélküli keresztesről" R. Pernoud olvasmányos munkájában: Les hommes des
Croisades (Paris, Libr.J. Tallandier, 1977), 267-284 ("Le croisé sans foi").

241
után irányult a figyelem, s adták ki azokat is. Ám míg a memoár
kiadása, s nem csak a szűkenvett arabista berkekben, valóságos szen-
záció volt?, a többi munka közzététele8 csak Uszáma különben is
színes alakját gazdagította, irodalmi szenzációt már nem jelentett.
Valóban, úgy tetszik, az emberiség történetének vannak olyan alak-
jai, akik révén a történelem fő sodra mintegy kifejezésre jut, s akik
esetében érdektelen, sőt, a lényegtől eltávolító a magánéletükben
kutakodni. Ahogy Droysen megfogalmazta: őrültség lenne Caesar
vagy Nagy Frigyes életrajzát megírni, ők maguk a történelem részei.
Ezzel szemben Alkibiadész, Cesare Borgia és Mirabeau „teljességgel
életrajzi figurák".9 Tudjuk, csak a rossz történelmi regényírók és
filmrendezők választják a történelem nagy alakjait műveik főszerep­
lőinek (ilyenkor csak a poros tankönyvek iskolás frázisait és gesztu-
sait olvashatjuk és láthatjuk viszont), a jó művész (egy W. Scott
történelmi regényei zömében, egy Prosper Mérimée a Szent Bertalan
éjszakájaban, Tolsztoj a Háború és békroen vagy magyar példákra utal-
va: Gárdonyi az Egri csillagokban, Móra Ferenc az Aranykoporsoban és
Spiró Görgy Az !kszekben és a Fogságban) olyan szereplőt választ, aki
nem az események metszéspontjában áll, ám elég közel ahhoz, hogy
a maga egyéni életútja tapasztalataival lényeges vonással gazdagítsa
a történelemkönyvek száraz adatait. A történelem iránt érdeklődő
laikus számára ezek a mellészereplők gyakran közelebb hozzák a tá-
voli korokat, mint a szoborszerűvé vált főszereplők. 1 0 Ezt ismerte fel
a Radio France producere Jean Montalbetti, aki „lnconnus de l'his-

7 Ezt fejezte ki az, hogy a kor kiváló orienralistái közül számosan hosszú és lelkes
recenziókat Írtak Derenbourg szövegkiadásáról és a memoár történeti, nyelvi és iro-
dalomtörténeti hozadékáról, így C. Landberg (Cn'tica Arabica II, 1888), A. Kremer
( wzn,J, 11, 1888, 265-8), l'vl. J. de Goeje (uo. III, 1889, 113-6), P. de Lagarde
( Göttingische Gelehrte Anzeiger, 188 7, 294- 304 ), J. W ellhausen ( Deutsche literaturzeitung,
1886, 1608-1610), Th. Nöldeke ( WlKM, I, 1887, 237-244), 1. Goldziher ( Oesterreichú-
che Monatsschrift fiir den Orient, X/1, 1886, 77-80), V.R. Rozen ( Zapiszki Voszt. Otgyel.
Russzk. Arkheol. Obcsesztva, II. 1887, 175-8). Még Derenbourg egyéb - Uszáma más
munkáinak töredékeit összegyűjtő és életét feldolgozó - kiadványai is jelentős vissz-
hangot váltottak ki, Id. Kracskovszkij, Bibliografija 32 3, nos. 20-2 3.
8 Igy a Kitáb /11báb al-ádáb, ed. A.M. Sákir, al-Qáhira, 1935; a Díwán (kiadta: A.A.
Badawí és H. CAbd al-;\fadzsíd, al-Q.,-lhira, 1953, reprint: Bejrút 1980); a Kitáb al-badt
(kiadták ugyanazok, al-Qáhira, 1960); vagy a KittÍb al-mantÍzit wa'd-dijár (kiadta: A.B.
Khalidov, Moszkva, 1961, újabb kiadás: Bejrút, 1965).
9 Idézi Momigliano 1993:2 (utalva Droysen, Historik 1937:292 helyére).
IO Többé-kevésbé hasonló meggondolásokból készült a Szürke eminencitísok a magyar
történelemben e. kötet (Budapest, Kossuth, 2003), ,,mely nemzeti történelmünk kezde-

242
toire" ("a történelem ismeretlenjei") címmel 1981 októbere Is 1984
áprilisa között egy 23 epizódból álló sorozatot készített, amelyben a
legjobb történészek keltették életre ezeket az „ismeretleneket", hogy
a sikeren felbuzdúlva utána a Fayard kiadó kiadásában ugyanezzel a
címmel könyvsorozatot indítson, amelyben pl. G. Duby írt Guillau-
me le Maréchalról, a „világ legjobb lovagjáról", mások pedig Alex-
andre Yersinről, a kiváló bakteriológusról, a pestis legyőzőjéről,
Joseph Fiévéeről, Napoleon titkos tanácsosáról vagy a Sztálin kon-
centrációs táborában meghalt Szultán Galijevről, a „harmadik világ"
forradalmainak eszmei atyjáról írtak. E sorozat számára kérték fel.
A. Miquelt, a jeles arabistát, hogy dolgozza fel Uszáma életér.11 Az arab
földrajzirodalom és az Ezeregyé.fszaka jólismert kutatója három esz-
tendővel korábban fordította le Uszáma memoárját. 12
Uszáma tehát nem főszereplője, de időnkint nem jelentéktelen
résztvevője volt az első két kereszteshadjárat arab-frank érintkezé-
seinek, aki az általa jellemzettnél alighanem fontosabb szerepet ját-
szott a végnapjait élő Fátimidák udvarában Kairóban ( 1144-1150),
harcolt Atábég Zangí seregében (1135-1138), tíz esztendőt töltött
Núr ad-Dín damaszkuszi udvarában ( 1154-1164) és élete végén
néhány esztendeig- a fia közbenjárására - még Szaláh ad-Dín ked-
veltjeként ismét Damaszkuszban élhetett fontos események megfi-
gyelőjeként. Ám korunk, amelyet már jó ideje a katonai és politikai
eseményeknél jobban érdekel a mindennapi élet, s a társadalmi nyil-
vánosság által oly hosszú ideig háttérbe szorított magánélet alig

téig visszatekintve olyan kimagasló személyiségeket mutat be, akik nem a hatalom csúcsán
foglaltak helyet, ám befolyásuk saját korukban sorsformáló erőt jelentett, és életművük
nemritkán az utókorra is hatást gyakorolt" (5.o.).
11 Ld. korábban az 1. jegyzetben. A 186 oldalas életrajzban a szerző kronológiailag mutatja
be Uszáma életét, amit a memoár szerzője mindenféle időbeli folyamatosságot nélkülözve
bizonyos tematikai egységek szerint mutat be. .\liquel, Uszámával kapcsolat
tevékenységéről ld. a szerző vallomását életrajzában. !.'Orient d'w,e vie. Avec la collaboration
de Gilles Plazy (Paris, Éd. Payot, 1990), 177-186.
12 A rendkívül sokoldalú, szépirói tehetséggel is megáldott (1976--2005 között 35 könyvet
publikált, köztük hat regényt) A. Miqucl (szül. 1929), aki 1976--1997 között a Collége de
France arab professzora volt, színes és érdekes önéletrajzzal is szolgált magáról (Id. előző
jegyzet). Barátjával,]. Bencheikh-kel egy korábbi válogatás után (Paris, Galli mard, 1991) a tel-
jes F.zeregéjszakát lefordították a Pleiade számára. A három kötetre tervezett kiadás első kötete
megjelenésekor P.-M. de Biasi készített vele egyfajta életinterjút a Le magazi11eli1téraireszámára
(n° 444, mai 2005, 92-97). Ö volt a G. Levi della Vida medál 12. kitüntetettje (az őt fölköszön-
tők előadásaiból megjelent kötet témája az Ezeregé:Jszaka volt The Thousa11d and One Nights i11
Arabic Literature a11d Society, ed. by R.G. Hovannisian - G. Sabagh, Cambridge, CUP, 1989).

243
ismert vonatkozásai, azok a mikrovilágok, amelyeknek a kutatása
korunk - Al!tagsgeschichte-nek vagy mikrotörténelemnek nevezett -
közkedvelt vizsgálódási terepe lett, egyszóval a ma embere Uszáma
memoárjának azokat a beszámolóit becsüli igazán sokra, amelyek a
kor mindennapjairól árulnak el máshol föl nem lelhető érdekessége-
ket: a muszlimok és a frankok békés érintkezéséről, a kor étkezési
szokásairól, a frankok és a muszlimok orvoslásáról, a különböző be-
tegségekről, a nők világáról, s már-már egyedülálló módon a kora-
beli vadászatokról, amelyek egyúttal páratlan zoológiai ismereteket
nyújtanak a korabeli Szíriáról és Egyiptomról. A memoárnak ezek a
pusztán terjedelmileg is jelentős vonatkozásai sajátossá és páratlanná
teszik ezt a hasonlíthatatlan irodalmi emléket és fontos adalékokat
adnak a műfaji meggondolásokhoz is. Tudvalévően az életrajz, az
önéletrajz és a memoár a legnehezebben osztályozható műfajok közé
tartoznak, amelyek az ókortól máig sajátos helyet foglalnak el a tör-
ténelem „előszobája" és az irodalom „hátsó traktusa (s az életrajz
révén a keresztény, muszlim és buddhista irodalmakban a hagiográ-
fia) között, s az újabb időkben is ahány szerző, annyiféleképpen
próbálja megközelíteni és osztályozni ezeket az ábrázolási formákat.
Noha erről a későbbiekben ejtünk bővebben szót., már most utal-
hatunk arra, hogy a muszlim életrajzi kísérletek között egyedülálló
helyet foglal el Uszáma memoárja. 13 Ehhez az egyedülálló jelleghez
még egy körülmény járul, amivel az önéletrajzoknak és memoárok-
nak csupán kis része rendelkezik, ez pedig az, hogy jó helyen és jó
időben keletkezett. Kevés az olyan önéletrajzi jellegű munka, amely
egyúttal igazán lényeges dokumentuma is lehet korának, azért, mert
a keletkezés helye és ideje fontos történelmi problémákkal volt ter-
hes. Korunkban is ezrével készülnek a memoárok, gyakran nem is
jelentéktelen emberektől, ám ezek aligha árnyalják a korról való tu-
dásunkat. Ebben nyilván szerepet játszik az a körülmény, hogy a
klasszikus polgári kor elmúltával (nagyjából az első világháborútól)
az egyes ember már nem alanya, hanem tárgya lett a történelemnek,
s ha ismerjük annak menetét, akkor következtethetünk az emberi
sorsokra is, amiket a memoárok aligha mélyítenek el. Uszáma mem-

1l Ezt már Kracskovszkij megfogalmazta - eredetileg 1920-ban írt - tanulmányában,

jelezve, hogy a korábbi kutatásban a memoár történelmi jellege dominált, holott „Az
intelmek könyve teljesen sajátos (szoversenno szvo/eobraznü;) irodalmi mű, a többi arab
könyv között egymagában (oszobnyakom) áll" (1958:34).

244
oárja azonban a keresztes hadjáratok korának ritka documentum
humanumaként arab oldalról számol be a frankok „szent háborújáról"
- mégpedig egy rendkívül toleráns, nyitott és intelligens résztvevő
mindennapjaiba ágyazva. Ennek köszönhetően páratlan forrása a
muszlim-keresztény érintkezéseknek. Mielőtt Uszáma memoárjá-
nak személyes, történeti és műfaji problémáit megvizsgálnánk, azok
jobb megértéséhez és értékeléséhez mindenképpen szót kell ejteni
erről a két fontos történeti jelenségről.

Keresztény-muszlim érintkezés a keresztes háborúk koráig

Mikhaél Pszellosz (1018-1079), kora legnagyobb bizánci polihisz-

tora, több császár befolyásos minisztere 14 1060 körül így hasonlította
össze a muszlim és a bizánci kultúrát: ,,az arabok az atyáik böl-
csességére büszke görögöket maguk mögött hagyták ... , a Bizáncban
uralkodó félmüveltséget vagy inkább tudatlanságot kigúnyolták ...
A dolgok rendje olyannyira visszájára fordult, hogy a hellének bar-
bárokká, a barbárok pedig hellénekké váltak."15 Mások kultúrájának
efféle értékelése ugyancsak ritkaságszámba megy a történelemben, s
különösen párját ritkítja a kereszténység és iszlám viszonylatában
(nyilvánvalóan ő sem hithű keresztényként mondta ezt, hanem mint
hüpatosz tón philoszophón a platónizmus és az újplatónizmus humanista
újraélesztője, aki egy ezerötszázéves kultúra örököseként megenged-
hette magának egy olyan kultúra érdemeinek elismerését, amely sokat
merített az általa oly tisztelt filozófusoktól). A három testvérvallás, az
Ún. ,,Ábrahám-vallások"l6: a júdaizmus, kereszténység és az iszlám
képviselőitől, ám különösen a két utóbbitól efféle pozitív viszonyulást
a másikhoz aligha találunk. Voltaképpen paradox jelenségről van szó,
ám jól tudjuk, hogy igazán mélyreható gyűlölség az egymáshoz
közelállók között könnyebben kialakul, mint a vadidegenek között.
A történelem és az eszmék metamorfózisa megannyi példáját nyújtja
Káintól és Ábeltől, hogy a közös gyökerű, ám később külön útra tért
rokonok milyen gyilkos gyűlölettel viseltetnek egymás iránt: gondol-
junk a kereszténységen belül a szekták kíméletlen üldözésére, de az

14 Ld. hozzá LM Vll:304sq (V. Tiftixoglu).

15 Idézi Misch 19792, III/2:964.
16 „Ábrahám fiainak" összehasonlító vallástörténeti vizsgálatához Id. J. Kritzeck, Sons
of Abraham. Jews, Christians and Moslems (Baltimore-Dublin: 1-lelicon, 1965); F. E.

245
iszlámon belül is a kháridzsiták, a sfiták és a szunniták ellentéteire vagy
a marxizmuson belül a különböző revizionizmusok és elhajlások
(Kautsky, R. Luxemburg, Bernstein, Trockij, a „frankfurti iskola",
Marcuse és az újbaloldal utópiája, E. Bloch „reményfilozófiája",
maóizmus, stb) elleni könyörtelen, egyáltalában nem az ideológia ber-
keiben megmaradó harcra. Ilyen gyűlölettel fordult a kereszténység a
,,szülőanyja", a judaizmus ellen, majd később, ha lehet így fogalmazni,
az „unokatestvér", az iszlám ellen. Sajátos módon az iszlám és a judaiz-
mus kapcsolata (noha bizonyos időszakokban, így mikor Mohamed
Medinában a három zsidó törzs ellen fordul és vallásilag is komoly
fenntartásokat fogalmaz meg a zsidó vallás ellen, vagy korunkban a
zsidó-palesztín konfliktus okán kialakuló megoldhatatlan helyzetben
az ellentétek már-már antagonisztikusnak látszottak/látszanak) nem a
rokoni gyűlölség szerint alakult. A középkorban az iszlám területén
élő zsidóság gyakran az iszlám szövetségeseként lépett fel a keresz-

Peters, Childn'lt of ,1bmh,1111. J11dt1is111/ Chn'sti11nity/ Islam (Princeton: PL'P, 198+); ua.,
The 1 Ho11otheists. Jews, Ch,úti,111.r, aud M 11slims in Conflict and Competition, 1-II (Princeton:
PUP, 2003).
l 7 Ld. C. Adang, ,,Medieval !vluslim Polemics against the Jewish Scriptures": in:
,HPOR 1999:1+3-l 59 (lbn Rabbán at-Tabarí, Ibn Qutajba, at-Tabarí, al-Maqdiszí és
Jbn Hazm írásainak elemzése), további alapvető bibliográfiával (154, n.2); S.:'vl.
Wasserstrem, ,,1-Ieresiography of the Jews in Mamluk Times", in: op.cit. 160-180
(kitünő bibliográfiával). A judaizmus és az arabsággal érintkező zsidóság hatásáról az
iszlám ön-képének a kialakításában kitűnö munkát olvashatunk Uri Rubin tollából:
Betwm, Bible11nd Qt_1riÍ1J. The Children oflsrael and the !slamic Self-Image(Princeton, New
Jersey, The Darwin Press, 1999).
18 A korábbi kutatásból kiemelendő C.H. Becker, ,,Christliche Polemik und islamische
Dogmenbildung": Zeitschrifi fiir Assyriologie XXVI( 1911 ), 175-195 (in: Islamst11dien,
Hildesheim, G. Olrns Verlagsbuchh. 1967, 1:432-449). Figyelemreméltó módon kevesebb
munka született a muszlim fél álláspontjáról, mint a keresztény polémiákrúl. Am mind-
kettőről elmondható, hogy a keresztes háborúk előtti időkről lényegesen kevesebb fel-
dolgozásunk ,·an (s azok egy része is a córdobai mártírokkal foglalkozik), mint a 12.
század utáni időszakról.:\ 7-12. századok közötti időkhöz Id. N. Daniel (W. Monrgomery
Watt tanítványa) immár klasszikus munkáit: lslam and the West. The Making of a11 lmage
(Edinburgh, EUP, 1960, nlamelyest átdolgozott 2. kiadás: Oxford: Oneworld Pubi., 1993
- ebben található talán a kérdésre rnnatkozó legkimerítőbb bibliográfia: pp.+ 13-449). Ez
a munka tartalmazza a Mohamedre, a Korá11ra és a muszlim vallásgyakorlatra vonatkozó
középkori keresztény (torz és hamis) vélekedések leggazdagabb tárházát, s lett a további-
akban (még E. Said, Orientalism könyvében is!) a kérdés alapműve. Ua., The Arabs and
1'1edier.y,/ E11rope (London: Longman, Beirut: Libr. du Liban, 1975); ua., Heroes and Sarace,,s,
.4n !11terpretatio11 ofthe Ch1mso11.r de geste (Edinburg: EUP, 198+). Rövidsége ellenére nagy-
hatású munka volt az európai középkor jeles kutatójának, Richard W. Southern-nek
elfogultság nélküli munkája: Westem Views of Islam in the Middle Ages (Cambridge, Mass.:
Harrnrd Univ. Press, 1962, német dlcozat: Stuttgart: Kohlhammer, 1981); a vallási cole-

246
ténység ellen, s a zsidó „trástudók" egy hangadó része nem csak átvette
a muszlim filozófia és kultúra fontos elemeit, de azt készségesen
közvetítették is Európa felé.17 A keresztes háborúk korának - a másik
fél megsemmisítését célzó - ,,szent háborúja" képviseli a keresztény-
muszlim kapcsolatok egyik lehetséges mélypontját - legalábbis a
kereszténység oldaláról. Érdemes azonban az ehhez vezető utat is
röviden szemügyre venni, mert az e kortól kialakuló és állandosuló
közhelyek visszavecültek az előtörténetre is, amely pedig sokkal vál-
tozatosabb volc és más alcernatívákat is lehetővé tehetett volna.
Az iszlám hódítása után kialakuló muszlim-keresztény viszony
kutatása, néhány nem elhanyagolható korábbi k(sérlet után, voltakép-
pen az utóbbi néhány évtizedben kapott figyelemreméltó lendületet. 18
E korai századokban a polémia egyfelől az iszlámon belül élő (szír,
arab és görög nyelven író), másfelől a bizánci keresztényekkel zajlik, s
mivel ezek a viták sok esetben meglepően pontos ismereteken alapul-

ranciát és intoleranciát elemző fontos - Snecu/11111 e. folyóiratban megjelenő - sorozatban

találunk egy nagy anyagismerctről árulkodó dolgozarotjulia Gauss tollából: ,,Toleranz
und lntoleranz zwischen Christen und :Vluslimen in der Zeit var den Kreuzzügen":
Snecu/11111 19( 1969),362-389. Fontos rnnulmányokat találunk az 1980. októberi Colloquc
de Strassbourg anyagában: Ln vie de Prophete Mnhomet (Paris: PUF, 1983, Id. különösen: B.
Spuler, Sydney H. Griffith, G. Troupeau és A. Argyrion tanulmányait az iszlám korai
időszakára vonatkozó szír és görög forrásokról). :\'em csak a szorosan vett szakma számára
vált standard munkává - az idők során mind íszlámellenesebb - B. Lcwis könyve: The
},fuslim Discovery ofEurope (:\!erw York-London: W.W. "1orron, 1982 - a korai időkre igen
kevés anyagot találunk benne). Az anyagi kultúrában és a korabeli közvélekedést döntően
meghatározó gesta'kban lecsapódó íszlámkép úttörő bemutatását találjuk Philippe Sénac
munkájában: L 'imnge de l'autre.· histoire de l'Occident médiévnl face a /'!slam (Paris: Flammarion,
1983, 2. kiadás: 2000, hasznos bibliográfiával, 2000:171-181). A művek zöme füleg a 12.
század utáni időszakra összpontosít. Említsünk nyomban egy viszonylag korai kiváló
munkát: U. Monneret de Villard, Lo studio del/1.rlnm i,1 Europn ne/ XII e ne/ Xfll secolo (Cittil
del Vaticano: Bibi. Apost. Vaticano, 1944); J. Kritzeck, Peter the Venerable and !s/nm
(Princeton, NJ.: PCP, 1964, a könyv nemcsak a nevezetes Korá11fordirás történetét
elemzi, hanem a Summa totius haeresis Sarace11oru111-ot is, és tartalmazza Petrus Venerabilis
lényeges - az iszlám refutatióját megfogalmazó - szövegét is: pp.203-291). Néhány
további fontos munka: D. Baker (ed.), Relatious between East and West i11 the Middle ilge
(Edinburgh at the Univ. Press, 197 3, itt kiemelendők R.H.C. Davis, A. Bryer, J. Riley-
Smith, továbbá R.W. Southern tanulmányai); az utóbbi évtizedek egyik legalaposabb
munkája a tárgykörben: Benjamin Z. Kedar, Crusnde a11d 1l1issio11. European Appronches
toward the ,Huslims (Princeton: PUP, 198+), Id. újabban:J.V. Tolan (ed.), A1edieml Christian
Perception oflslam (New York-London: Routledge, 1996); David R. Blanks (ed.), lmages of
Other: Europe a11d the 1W11slim World before 1700 (Cairo, The American Cniv. in Cairo Press,
1997, itt Id. különösen John V. Tolan tanulmányát Szaláh ad-Dínről az európai gondo-
latkörben); F. Cardini, Europe et lslam. Histoire d'u11 malmtendu (Paris: Éd. Du Seuil, 2000);
H. Goddard, A History of Christian-Muslim Relations (Edinburgh: ElJP, 2000), a középkor-

247
tak, alig hasonlíthatóak a későbbi, európai keresztény refutatiók torz,
gyűlölködő és minden valóságot nélkülöző hangvételéhez és ellenség-
képéhez. Még ezt is árnyalhatjuk úgy, hogy az. arab és szír nyelvű
anyag hangvétele lényegesen enyhébb és konciliánsabb, mint a görö-
gé.19 A különböző ellentétek során érdekes és - csak a vallási különb-
ségekre koncentráló megközelítésekkel szemben - meglepő szerepet
játszott az etnikum. Az arab hódítások idején ugyanis nem a vallás,
hanem a törzsi/etnikai hovatartozás volt a döntő az egymással kapcso-
latba vagy szembekerülő felek választásában. A források nem musz-
limokról és keresztényekről szólnak, hanem az arab és bizánci félről.
A kialakuló harcok során - s ezt a szír nyelvű keresztény és az arab for-
rások egyaránt tanúsítják - a keresztény arabok általában a hódító arab
- etnikailag rokonnak érzett - társaikhoz csatlakoztak.20 Az omajjáda
korra jellemző helyzetet jól érzékelteti a híres keresztény arab költő, (a
Hírában 640 körül született) al-Akhtal példája, aki résztvett az arab
törzsek közötti híres költői versenyben (ő a keresztény Taghlib
törzshöz tartozott), s az omajjáda udvar kedvenc költője volt Oazíd asz-
taltársa, majd cAbd al-Malik kalifa hivatalos költője lett), ám - nagy
arany keresztet hordva a nyakában - az udvar és a templom között sza-
badon közlekedett, keresztény papokkal (talán Johannész Damasz-
kénosszal is) érintkezett, ugyanakkor fennen dícsérte a kalifát, hogy
háborút folytatott a keresztény bizánciak ellen.21 E sajátos helyzetet az
arab félnek a bizánci fél iránt (voltaképpen a Prófétától kialakított)

ra vonatkozóan: pp.5-108);John V. Tolan, Saracens. Islam in the Europaen Imagination (New

York: Columbia Univ. Press, 2002 - N. Daniel szintézise után ez tekinthető a legutóbbi
,ítfogó, összefoglaló munkának); ld még: R. Fletcher, The Cross and the Crescent. The dra-
matic .rtory nfthe earliest e,1co1mters betwee,1 Christians and M11slims (London: Penguin Books,
2004 - a könyv első két fejezete foglalkozik a korai századokkal). Ez utóbbi munkák
ellenpontozásaképpen utaljunk néhány olyan munkára, amelyek a muszlimok viszonyát
mutatják be a keresztények iránt: a maga nemében az első átfogó és úgyszólván minden
fontos kérdéskört érintő gyűjteményes kötet aj. Waardenburg által kiadott MPOR 1999,
amelyben húsz tanulmány elemzi a keresztények, a zsidók, de a zoroasztriánusok és a
hinduk iránt táplált muszlim nézeteket is. ,,A kereszteshadjáratok arab szemmel" problé-
makörrel két munka is foglalkozik: a korábbi A. Maalouf tudományos népszerüsítő műve
(Les croisades vues par les Arabes, Paris: J.C. Lattes, 1983, angolul: London: al Saqi
Books,1984 - ennek magyar fordítása szakmailag minősíthetetlen); és újabban C. Hille-
brand lenyűgözően gazdag munkája, a The Crusades. !slamic Perspectives 648 oldalas mo-
nográfiája (Edinburgh Univ. Press, 1999 - itt az 5. fejezet foglalkozik azzal, hogyan látták
a muszlimok a frankokat: pp.257-327).
19 Ld. Ahmad M.H. Shboul, ,,Arab Islamic Perception of Byzantine Religion and
Culrure", in: MPOR 1999:128.
20 Shboul, i.m. 126 utal szír és arab forrásokra, amelyek egyértelműen az etnikai hova-

248
kettős magatartása magyarázza: egyfelől harc Bizánc ellen (ismeretes
Konstantinápoly két ostroma: 674-8, 71 7-8), másfelől azonban a szíriai
és egyiptomi keresztények iránt kifejezett baráti kapcsolat (pl. a kolos-
torokat mentesítik az adófizetéstől). A bizánciak ennek megfelelően
nem tesznek lényeges különbséget a muszlimok és az ott élő kereszté-
nyek között, s amikor támadásokat intéznek egyiptomi kikötők és
szíriai-mezopotámiai határvárosok ellen, akkor egyképpen pusztítot-
ták a mecseteket és az ottani (kopt és szír) templomokat, s ugyanúgy
elhajtották rabszolgának a muszlim és a keresztény asszonyokat és
gyermekeket.
A hamar kialakuló polemikus írások abból indultak ki, hogy az
ellenfél szentírása különböző arányban vegyíti az igazságot a hamis-
sággal. Ennek alapján az első Koránfordítást megszervező Petrus
Venerabilis, Cluny apátja ( 1092 /94-1156), miután szemügyre vette
azt a jelenséget, hogy a Korán, bizonyos részeiben elfogadja Mózes és
Jézus egyes tanításait, másokat azonban elvet, mint amiket meghami-
sítottak, azt az alternatívát kínálja a muszlimoknak, hogy a nyilván-
való hamis részek miatt vessék el az egész Koránt, és/vagy a részben
felismert igazság alapján térjenek át a keresztény hitre.22 Mindkét fél
kereste a másiknál a hamis hirdetés okát, s ezt a keresztény polémiák
szerzői abban találták meg, hogy Mohamed tanítója valamilyen (egy
áriánus,szabelliánus vagy nesztoriánus) eretnek lehetett, míg a musz-
limok szerint Jézus tanításait Pál apostol torzította volna eJ.23 lsme-

tartozást részesítik előnyben a vallással szemben: a Jordán melletti Pella - arab ere-
detű - szír monophüszita keresztényei szembefordulnak a bizánciakkal „mégha azok
a hitsorsosaink is" ( wa-in kánú <alá dini-na} Az arab beszámolók elmondják, hogy a
keresztény arabok „lelkesedve csatlakoztak az arabokhoz, mivel az arab győzelem
kedvezőbb volt a szemükben a bizáncinál", s megfogalmazásuk szerint: ,,ellenünkre
van, hogy hitsorsosaink ellen harcoljunk, de gyűlöletes számunkra az, hogy ide-
geneket segítsünk vérrokonaink ellen." Aki arab létére a keresztény bizánci ügy mellé
áll, azt úgy tekintették, hogy „idegen lett, miután arab volt" (aszbahta a<dzsami;jiin
ba<da an kunta <arabi;jan).
21 Ld. Shboul, loc.cit. al-Akhtalhoz Id. E!2, francia verzió, l:Hlsq (R. Blachere); a
korábbi kutatásból még mindig érdemes elolvasni H. Lammens tanulmányát: ,,Le
chantre des Omiades. Notes biographiqucs ct littéraires sur le poete arabe chrétien
Akhtal": JA 9. t.4 (1894),94-176, 193-241, 381-465; GAL 1:49-52; GALS, l:83sq;
Blachere 466-474; GAS, 11:318-321 (a legújabb és legteljesebb bibliográfiával).
22 Ld.J. Kritzeck, i.m. 175-184;]. Gauss, i.m. 378.
23 Az előbbihez ld.J. Kritzeck, i.m. 105,129 (a nesztoriánus szerzetes, Sergius lenne a
Korán egyik fü forrása); az utóbbihoz Id. P.S. van Koningsveld, ,,The Jslamic Image of
Paul and the Origin of the Gospel of Barnabas": Jerutalem Studies in Arabic and lslam
20( 1996), 200-228.

249
retes módon, Johannész Damaszkénosz az iszlámban keresztény
eretnekséget látott.2 4 Ennek alapja az lehetett, hogy a Korán Jézus
születését, korai csodás tetteit, továbbá Mária alakját már-már az
(i.fszövetség szellemében mutatta be. 25 Mindezt azonban megkérdő­
jelezte és semmissé tette Jézus istenfiúságának az el vetése. Ez lett az
alapvető választóvonal a kereszténység és az iszlám közötti
polémiákban 26, a többi ellentét lényegében ebből következett.
A muszlim polémiákban ez - az iszlám szigorú monotheizmusa
szempontjából valóban botrányos- doktrína elsősorban a Szenthá-
romság-tan képtelenségében fogalmazódott meg: ,,Ti Írás birtokosai!
Ke tépjétek túl a határt a ti vallásotokban és ne mondjatok Allahról
mást, csak az igazságot!Jézus, a Messiás, Mária fia (csupán) küldötte
Allahnak27, és az ő szava (kalimatu-hú28), amit sugalmazott Máriá-
nak, és belőle (kiáradó) szellem (rúhun min-hú). Higgyetek hát Allah-
ban és az ő küldötteiben, és ne mondjátok azt, hogy: 'Három!' Hagy-
gyátok abba! Jobb ez nektek. Allah csupán egyetlen isten (iláhun
wáhidun). Magasztaltassék! Hogyan is lehetne gyermeke! Övé (mind)
az, ami az egekben és a földön van. Allah elégséges istápoló. A Mes-
siás soha nem tartja méltóságán alulinak azt, hogy Allah szolgája
legyen (Cabdan li'tláhz), sem az (Allahhoz) közelálló angyalok. Aki
méltóságán alulinak tartja az ő szolgálatát és felfuvalkodik, (az az ő

24 Liber de haeresihus (Patrologia Graeca 94, col.768).

25 Ld. Korán, J:3;-47; l 9:16-33. A Korán Jézus-felfogásához Id. G. Parrinder, Jerns in
the f2!:1r'á11 (Oxford: Oneworld, 199;). Még most is jól felhasználható két korábbi
munka: W. Rudolph, Die Abhiingigkeit des Ql!rans von Judentum und Chnstentum
(Stuttgart: W. Kohlhammer, l 922, Id. különösen „ W as wusste 1\fohammad von
Jesus?", S. 76-88); K. Ahrens, ,,Chriscliches im Qoran": ZDMG 84 (1930), 1;-190).
26 A legjobban felkészült bizánci polémia szerzője, a 10. századi Nikétasz Büzantiosz
iszlám-ellenes írásában (Anatropé tész para tau Arabosz Móamet plasztougraphétheiszész
Biblou, PG 105, col. 797,799,801,827) visszautasítja a Korán felszólítását, hogy a
keresztények, zsidók és „agarénusok" ugyanazt az istent tiszteljék (Id. Korán, 3:64; v.ö.
még 4:31) és János, V.23-ra ("Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az
Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, aki elküldte őt"), ill. Máté, Xl.27-
re hivatkozva ("Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút,
csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú akarja megjelen-
teni") kijelenti, hogy aki a Fiút nem tiszteli, az az Atyát sem tiszteli: ezért a musz-
limok nem az igaz Istent tisztelik. Valójában tehát két isten van, egy igazi és egy
hamis.
27 Ld. Korán, ;;?;: ,,A Messiás, Mária fia csupán egy küldött. Már előtte is eltávoztak
a küldöttek (az élők sorából). Az ő anyja, az igazak közül való. Mindketten (a közön-
séges halandókhoz hasonlóan) enni szoktak." Az „igazak közül való" (sziddíqa) itt azt
jelent, hogy igazat mondott és nem adta ki magát istenanyának.

250
dolga). (Allah) majd mindannyiunkat összegyÚjti magához."29 Az
iszlám számára tehát Jézus istenfiúságának a feltételezése a nyilván-
való hitetlenséget (kufr) és „társítást" (sirk vagy isrák), tehát a poli-
teízmus bűnét testesíti meg.30 A Szentháromság tanának cáfolata
gyanánt a megtestesülés doktrínáját is ad absurdum vitték, s azt
mondták, hogy föltételezve a háromszemélyű isten elválaszthatatlan
egységét, a fiú megtestesüléséből (keresztrefeszítése és halála által)
az atya és a szentlélek inkarnálódása is következik, s nekik is ugyan-
azt kell átélniük. Tudjuk, szembenézni ezzel a problémával még
Canterbury Anselmnek is gondot okozott.31 A muszlim vallástudók
ugyancsak botrányosnak találták az emberré válás és megváltás ke-
resztény tanát. Ami az előbbit illeti, képtelenségnek tetszett az, hogy
van egy isten az egekben és van egy a földön. Közismerten az iszlám
istenhite a legszigorúbb monotheizmus, amely rendkívül szigorúan
választja el az isteni és az emberi szférát, s bármennyire különleges
is Jézus helye a küldöttek között: ,,Semmi más ő, csak szolga, aki
iránt kegyet gyakoroltunk és akit példának állítottunk Izráel fiai
elé."32 Az isteni egyedülvalóság és mindenhatóság valóban a Korán
egyik legfontosabb tanítása és az „öt oszlop" közül az első. A minden
ember számára elhozott megváltás gondolata ugyancsak képtelenség
volt egy olyan vallás számára, amelyben a végítélet során bárki a

28 Ld. Korán 3:39. Zamakhsarí értelmezi megfelelően a kalima használatát: ,Jézus azért
neveztetett kalimának, mert csupán Allah szava által lett - ez a szó pedig a „legyél'" -,
minden más ok nélkül." (Ld. A Korán világa 85, ad 9:39). Vagyis a Korán elfogadja azt,
hogy Jézust Allah teremti a szava által, de ez nem jelenti azt, hogy a fia lenne. Ő is
teremtmény- noha különleges feladattal.
29 Korán, +: 171-2.
30 Korán, 5:73: ,,Hitetlenek azok, akik azt mondják: 'Allah a három közül a harmadik.'
De nincs más isten, csak egyetlen isten. Ha nem hagyják abba azt, amit mondanak -
bizony a hitetleneket közülük fájdalmas büntetés fogja sújtani." Ld. a probléma alapos
taglalását már al-Masz"údí, Murúdzs adz-dzaha~ában (ed. J. Aszcad Dágbir, Bejrút,
Dár al-Andalusz, 1965, 1:392), ahol Ahmad b. Túlún előtt kérdeznek egy öreg koptat
erről az ellentmondásról ("hogy az egy három és a három egy, s hogy ők lennének a
hüposztázisok és a lényeg, s ez a Szentháromság ... vajon hogyan egyesülhetett az
ősrégi istenük az új emberrel, s mi történik születésekor és megölésekor és keresztre-
feszítésekor, s vajon van-e nagyobb és undorítóbb csúffátevés, mint egy keresztre-
feszített isten, akinek az arcába köpnek, s akinek a fejére töviskoszorút helyeznek,
akinek a fejét bottal verik, kezét szegekkel átverik...? Am a vele való vitát abba-
hagyták, s a · disputától elálltak, miután elismerte hitének föloldhatatlan ellent-
mondását, romlottságát és gyengeségét").
31 Ld.J. Gauss, i.m. 379.
32 Korán, 4 3:59.

2Sl
maga tetteiért ad számot (tudjuk, a mekkai kinyilatkoztatások jelen-
tős részét ennek a tanításnak a részletezése teszi ki).
Az iszlámellenes keresztény polémia (különösen a 12. század
előtti európai megnyilvánulások) túlnyomó része igen lehangoló s
voltaképpen kevesen vették a fáradságot, hogy az ellenfél tanításait,
tehát alapvetően a Koránt alaposan megismerjék, s annak alapján fo-
galmazzák meg ellenvetéseiket. Említettük, hogy az iszlámon belül
élő szír, görög és arab nyelvű keresztények között találunk az iszlám
első századaiban néhány kiemelkedő alakot, akiknek polémiáját a
Korán (sőt néha a prófétai hagyomány) megbízható ismerete jelle-
me.zte. Különösképpen két - a kalifátus területén élő - keresztény
hitvitázót érdemes megemlíteni: a nagyhatású, előkelő családból
származó Johannész Damaszkénoszt33 és szellemi tanítványa,
Theodórosz Abú Qurra (szül 740 körül, megh. 820 körül), melkita
szerzetes (ő is először a Már Szabasz kolostorban élt, majd Harrán
püspöke), az első arabul (is) író keresztény kontroverzialista. 34
Mindketten alaposan ismerték a Koránt.Johannész Damaszkénosz a
Koránt időnkint szószerint idézi, s De baeresibus e. munkájának 101.
fejezetében viszonylag pontos képet fest az iszlámróJ.35 Ezeket a
polémikus írásokat valószínűleg felülmúlták hatásukban és
fontosságukban a kalifák és előkelők madzsliszaiban megtartott nyil-
vános disputák, amelyek során időnkint keresztények és zsidók
mérhették össze erejüket muszlim vitapartnereikkeJ.36
A keresztény arab kéziratos hagyományban a 8. századtól a

33 Ld. LM, V:566sq (H.M. Biedermann). A 7. sz. közepétől a 8. sz. közepéig élő, majd
százéves korában meghalt nagy egyházi dogmatikus egy damaszkuszi előkelő család
sarja. Atyja, Szardzsún ibn Manszúr a kalifa logothésze, egyfajta „pénzügyminisztere"
volt. Ő magaJazid kalifa (680-3) játszótársa, majd asztaltársa. Egy ideig atyja mellett is
dolgozhatott. 700 körül, cAbd al-Malik idején visszavonult a Már Szabasz kolostorba.
Ő lett a görög egyház legnagyobb teológusa. Számos vitairatot irt az „eretnekségek"
(így az iszlám) ellen, s nagy szerepet játszott a képimádással kapcsolatos vitákban.
34 Ld. hozzá: Sidney H. Griffith, ,,Theodore Abú Qurrah: the lntellectual Profile of
an Arab Christian Writer of the First Abbasid Century" (Annual Lecture of the Irene
Halmos Chair of Arabic Literaturc, Tcl Aviv Univ., Tel Aviv, 1992; Cornelia Horn.
,,Theodoros Abu Qurrah", in: W. Klein (Hg), Syrische Kirchenviiter (Stuttgart: W.
Kohlhammer, 2004), 83-101 (alapos bibliográfiával).
35 Ld. ennek elemzését C.H. Becker, i.m. 435-8. Viszonylag sokat idéz pontosan a
Koránból (Id. pl. a 112. szúra pontos fordítását), s még a prófétai hagyományra is utal.
ló Színes és alapos beszámolót olvashatunk a legfontosabb ilyen disputákról Sidney
H. Griffith tollából: ,,The Monk in the Emir"s Majlis": Reflections on a Popular
Genre ofChristian Literary Apologetics in Arabic in the Early Jslamic Period", in: H.

252
 keresztes háborúkig öt ilyen disputa örződött meg részletesen:
Timotheusz pátriarka (780-82 3) párbeszéde al-Mahdí kalifával
(775- 785); Tibériászi Ábrahám szerzetes disputája számos muszlim
vallástudóval CAbd ar-Rahmán al-Hásimí emír madzsliszában
Jeruzsálemben 820-ban; Theodórosz Abú Qurra vitája több muszlim
vitapartnerrel al-Ma'mún jelenlétében Harránban 829-ben;
Niszibiszi Éliás (975-1046) Kitáb al-madzsálisz c. munkája a nesz-
toriánus püspök hét vallásos vitaüléséről számol be Abú'l-Qászim
al-Huszajn ibn CAJí al-Maghribí wazírral Niszibiszben 1026.
júliusában; végül a csodatévő Szent Simeon kolostorbéli Geórgosz
szerzetes disputája három muszlim mutakatlimma1 Aleppóban al-
Malik al-Musammar emír (Szaláh ad-Dín unokája) madzsliszában a
13. század elején.37 Látjuk, Abú QJma is résztvett egy ilyen dis-
putában, amelyet Sidney H. Griffith úgy jellemzett, hogy „a
szerzetes az emír madzsliszában". E - 9. századtól számontartott -
vallási vitáról legkorábban a közönségesen az Ad Annum 1234
Pertinenmek nevezett szír krónika számol be, ami azonban a Tell
Mahré-i Dionüsziosznak, Antiochia 818-845 közötti jakobita
pátriárchájának eredeti formájában jobbára elveszett krónikájából
merítette anyagát. Népszerűségét mutatja, hogy a 14-19. századok
között 26 kéziratban maradt fenn, mégpedig melkita és jakobita
recenzióban is.38
A disputa (drása') 829-ben zajlott, amikor al-Ma'mún kalifa Kis-
Ázsiába vonult, hogy megütközzön a bizánciakkal, s útközben meg-

Lazarus Yafeh-M.R. Cohen - S. Somekh (eds), The Ma;lis. lnterreligious Encounters i11
Medieval !slam (Wiesbaden, Harrassowitz, 1999), 13-65. A korai muszlim-keresztény
disputák dokumentumaihoz Id. N.A. Newman (ed), The Early Chnstian-Muslim
Dialogue.- a Collection ofDocuments from the first three Centuries (632-900): Translations with
Commentary (Hatfield, Pa.: lnterdisciplinary Biblical Research lnstitute, 1993).
37 Az egyes disputákhoz Id. sorrendben: Sidney H. Griffith, i.m. 14-17; 22-37; 38-48; 48-
53; 53-60. A szerző kitér még a Már Szabasz-i kolostor mártír szerzetesének, Mihálynak
a vitájára is <Abd al-Malik kalifa (685-705) udvarában (17-22). Az erről szóló grúz és
örmény nyelven fennmaradt szöveg (az első tudományos feldolgozója, P. Peeters
jellemzése szerint: ,,a hagiográfiai regény egy új válfaja") a szerzetes passióját a hagio-
gráfiai eszközeivel adja vissza, ugyanakkor több hihető elem fölmerül benne (Pál sze-
repe; a keresztény szerzetesi élet furcsasága, az áttérés problematikája, de az is, hogy a
kalifa igen jártas az Ó- és az Újszövetségben). Figyelemreméltó, hogy hasonló hagiog-
ráfiai munkák készültek „a muszlim diputázó a bizánci udvarhan" témakörben is (Id. a
fogoly Wászil ad-Dimasqí vitáját III. Leó /717-741/ udvarában i.m. 2lsq).
38 Mi Sidney H. Griffith előbbi dolgozatát használtuk föl; ő két párizsi - 15-16.
században keletkezett - recenzióból (Arabic MSS 70 és 71) rekonstruálta a disputát.

2S3
állt Harránban, ahol magához hívatta Abú Q!mát. Először a kalifa
tett föl kérdéseket, majd több, név szerint is azonosított, muszlim
vitapartner próbálta őt megszorongatni. A kalifa első, nem éppen
vallásosnak látszó kérdése, ami azonban hamarosan az ellentétek
lényegéhez vezet, a következő: ,,Tudod-e Abú Qurra, hogy a fityma
valami tisztátalan dolog?" Mire a püspök visszakérdezi: ,,Vajon az
isten (magasztaltassék!) a jobbjával valami tisztátalant formált volna
és helyezett volna a kertjébe?" ,,Mert", teszi hozzá, ,,mi hasonlítunk
.Ádám atyánkra." Ezek után felmerül a probléma, hogy miért nem
tartják be a keresztények az Ószövetség előírásait? A püspök (a Korán
szellemében) azt feleli, hogy az .Ábrahámnak és Mózesnek adott
törvényeket a nép nem tartotta be, s ekkor Krisztus egy új szövet-
séget kötött az emberekkel, amely felváltja a régit. A kalifa kérdésé-
re, hogy miben áll az új, Abú Qurra így felel: ,,Amikor Krisztus
urunk eljött, s az emberek hinni kezdtek benne, ő kivezetett ben-
nünket az árnyékból a fényre. A Mózes által előírt négy jogi gyakor-
lat helyett ő négy újat jelölt ki. Ezek pedig: a Tóra helyett az
Evangélium; a sabbat helyett a vasárnap; a körülmetélés helyett a
keresztség és az áldozatok helyett az eukharisztia liturgiája." E beve-
zetés után fogalmazódik meg a muszlimok és a keresztények közöt-
ti fő vitapont: Jézus isteni vagy pusztán emberi volta. Abú Qurra
ugyanis így folytatja: ,,Mi befogadtuk a parancsait a szívünkbe, és
nem volt semmi kétségünk afelől, hogy ő .Ábrahám, Izsák és J ákób
istene, az isten fiainak az istene, az isten szava és szelleme, az ő böl-
csessége, mivelhogy nincsen különbség kettejük között." Vagyis e
kijelentéssel Abú Qurra azt állította, hogy „az isten fia" vagyis Jézus,
a Messiás valójában „az isten szava és szelleme". Korábban idéztük
már a 4. szúra nevezetes 27. versét, amire itt Abú Qurra utal, s amit
a maga módján használ fel. Tudvalévő, hogy a melkita püspök
kirünően ismerte a Koránt, s egyéb műveiben is, s e disputa során is
több mint két tucatszor utal nagyon ügyesen és célszerüen a Korán
egy-egy versére. Ekkor kapcsolódik be az első muszlim vallástudó, s
Koránverseket idéz annak bizonyítására, hogy Jézus csak „szolga",
teremtett lény, mint Ádám.39 Amikor a kalifa fölszólítja Abú Qurrát,

39 3:59 ('Jézus olyan Allah előtt, mint Adám. Porból teremtette őt, majd azt mondta
néki: 'Legyél!' - és az lett"); az előbb idézett 4:171, továbbá a 32:9 (ez azonban nem
Adám, hanem általában az ember teremtéséről szól).
40 „És ne szállj perbe az Írás népével, csak úgy, ahogy az a legjobb - kivéve azokkal,

254
hogy válaszoljon erre, az habozik és biztonságára hivatkozik. Mire
al-Ma'mún megnyugtatja őt, hogy „az ő madzslisza tisztességes;
abban senkit nem éri bántódás", s idézi a Korán 29:46 versét, amely
„az Írás népével" (a keresztényekkel és a zsidókkal) való érintkezés
legjobb módjáról szóJ.40 A kalifa jóindulatát és pártatlanságát a
beszámoló többször is hangsúlyozza: elismeri, amikor kell, Abú
Qurra érvelésének helyességét és megszidja a muszlim vitázókat, ha
nem tárgyszerűen lépnek föl. A vita a továbbiakban úgy folytatódik,
hogy a püspök visszakérdez: ,,Beszélj nekem a Messiásról, vajon ő
valamiből teremtetett vagy nem?" ,,Ő Allah szava és szelleme",
felelte muszlim vitapartnere a 4:171-nek megfelelően. Abú Qurra
tovább kérdez: ,,Az isten szava és szelleme vajon korlátok közé
szorítható vagy leírható?" ,,Nem", volt a válasz. ,,Es vajon érthetők?"
Az újabb „nem" után ekkor azt kérdezi: ,,Mondd nekem, vajon isten
szava Teremtő-e vagy teremtett?" Muszlim vitapartnere zavart
csend után csak azt felelte: ,,Ten:mtő". Abú Qurra a továbbiakban is
tanújelét adja érvelésében a Korán alapos ismeretének, így pl. idézi
az első szúra, a Fátiha hatodik és hetedik versét ("Vezess minket az
egyenes úton, azoknak az útján, akik iránt kegyesnek mutatkoztál, s
ne azokén, akiket haragvásod sújt, sem a tévelygőkén!"), s azt a
merész kijelentést kockáztatja meg, hogy azok kérik az istent, hogy
vezesse őket az „egyenes úton", aki tévelyegnek (vagyis a muszli-
mok), míg a keresztények azok, ,,akik iránt kegyesnek mutatkoztál".
Ekképpen, mondja a püspök: ,,a ti saját írásotok tanúskodik mellet-
tünk, hogy mi az Írás népe voltunk már ti előttetek, akik hittünk az
Evangéliumban, s az Egyben, aki leküldte azt hozzánk. Ti magatok
is elismeritek, hogy Urunk, Jézus a Messiás az égben van: övé az
uralom minden nép, minden próféta fölött és mindenkin a földön.
Aki őt követi, azé az uralom minden vallás fölött. Mi vagyunk a
hívők és ti vagytok a muszlimok." Az iszlámot illető bírálata néha
figyelemreméltó erkölcsi ellenvetésekben fogalmazódik meg.
Amikor a kalifa megemlíti, hogy a Korán szerint a muszlimok jutal-
ma a hún'k lesznek a Paradicsomban4 1, akkor így riposztozik: ,,Ha
úgy áll a helyzet, ahogy elmondod, ki lesz majd a ti muszlim felesé-

akik vétkesek közöttük! És mondjátok: 'hiszünk abban, ami leküldetett hozzánk és

hozzátok. A mi istenünk és a ti istenetek egy. És mi alávetjük magunkat neki."'
41 44:54 ("És nagyszemű hún1at adunk nekik feleségül"); 55:56 ("Szemérmes tekintetű
/szüzek/ vannak ott, akiknek őelőttük sem ember, sem dzsinn nem vette a szüzességét").

255
geiteknek a férje a túlvilágon, amikor elhagyját<_:>k őket és a hún'l<at
választjátok helyettük? Őket bánat és szomorúság sújtja, míg ti ör-
vendeztek és boldogok vagytok a hún'kkal. Ha az isten feleségekkel
látja el a férfiakat, ám ti nem biztosítotok férjeket az asszonyoknak,
az bizony helytelen."
Ezt és a többi hasonló vallási vita szövegét természetesen a
keresztény oldal őrizte meg, s ennek alapján érthető, hogy a dispu-
tákban a keresztény vitapartnerek igen jól szerepelnek, sikerül meg-
védeniük Jézus keresztény felfogását, s több-kevesebb sikerrel elhá-
rítják a „társítás" vádját. E beszámolók, a maguk egyoldalú jellege
ellenére, mindamellett föltehetően a valóságnak megfelelően ábrá-
zolják a kor hangulatát, az iszlám toleranciáját, azt, hogy mindkét fél
kíváncsi a másikra, s néhány kiemelkedő esetben (így Johannész
Damszkénosznál és Abú Q}mánál) a polémia a Korán (sőt a prófétai
hagyomány) alapos ismeretére épül. Ezek a viták ráadásul, s ezt már
a korábbi kutatás is bizonyította, komoly hatást gyakoroltak az ala-
kuló muszlim teológiai gondolkodásra, amely az első időkben két-
ségkívül híjával volt az egyházatyák révén megizmosodó keresztény
fél dialektikus érvelési módszereinek és fogásainak. Gondolok itt
különösen a qadari;/a mozgalom által fémjelzett szabadakarat vagy
praedestinatio vitára42, amely az iszlám orthodoxia kialakulása során
az egyik legfontosabb és legnagyobb következményekkel járó vita
volt. Tudjuk, az iszlám orthodoxia az isteni elrendelés alternatíváját
választotta, ami döntő fontosságú volt az egyén mozgástere szem-
pontjából az iszlám további alakulása során. A weberi „protestáns
etika" ellentétes pólusának voltaképpen a praedestinatio - az iszlám-
ban uralomra jutott - szigorú és következetes felfogását
tekinthetjük, ami egyszersmind a tradicionális keretek kevéssé vál-
toztatható megőrzését teszi kötelezővé. A szabadakarat/praedestina-
tio problematika egy rövid időre még fontos szerepet játszott a muc-

42 Ld. C.H. Becker, i.m. 4 39sq; a 9. század elejéig tartó mozgalom lefolyásához Id. E/2,
francia verzió, IV:384-8 - J. van Ess, további bibliográfiával); T. Nagel, Geschichte der
islamischen Theologie (l\ifiinchen, C.H. Beck, 1994), 45-49, 64-69. Tudjuk, Johannész
Damaszkénosz a determinizmussal jellemzi az iszlámot, s ezzel állítja szembe a
szabad akaratot (to autexouszion), mint speciális keresztény tant. Abú O!ura arab nyel-
ven írt egy traktátust a szabadakaratról, s ehhen még a terminusok (dzsabar, qahr, stb)
is idézik a qadari;ia/ dzsabari;ja vita arab megfelelőit.
43 Ld. hozzá 1-1. Lauusr, Les schismes dans l'lslam. lntrod11ction a une étude de la religio11
musulmane (Paris, Payuc,1965), 101-111; ER, X:220-9 - J. van Ess, további bibliográ-
fiával; E/2, VII:783-793- D. Gimaret.

256
tazilaban43, az iszlám második századában kialakuló és virágzó
teológiai irányzatában, amely a filozófia eszköztárát korlátozottan
felhasználó muszlim skolasztika, a kalám legkorábbi áramlataként a
racionalista teológiát próbálta kidolgozni - nem utolsósorban a
kortárs keresztény teológusokkal való termékeny érintkezés-polem-
izálás során. Tudjuk, hogy al-Ma'mún kalifa idején egy ideig a muc-
tazila hivatalos államvallássá emelkedett. Főbb tanaiban nem nehéz
felismerni a keresztény dogmatika hatását. Ezek a következők: 1. at-
tawhíd: Allah minden anthropomorf tulajdonságtól - továbbá tértől,
időtől, stb. - mentes egysége. E dogma következménye a Korán
teremtettsége, s annak elvetése, hogy az isteni lényeg
megtestesülése lenne (ez nyilvánvalóan egyúttal polémia a
keresztény megtestesülési tannal); 2. at-cadl: Allah igazságossága,
aminek az emberi megfelelője a szabadakarat; 3. al-wéd wal-wacíd-
az előbbi eszkharológikus megfelelője: Ígéret a jó megjutalmazására
és fenyegetés a rossz megbüntetésére; 4. al-mcmzila bajna 7-manzilatajn:
,,a két állapot közti állapot" a bűnösség megítélésére vonatkozik:
szerintük a bűnös a két stáció, a hitetlenség (kufr) és a hit (ímán)
között van; az Ún. nagy bűnökért (kabá'ir) ugyan ki lehet valakit zárni
a muszlim közösségből, de (abszolút értelemben vett) hitetlennek
nem tekinthető (ez a tan voltaképpen visszalépés a 2.-3. doktrínához
képest a szunnita többség-Allahra hagyatkozó - álláspontja felé); 5.
al-amr bi1-macrúf wa'n-nahj cani'l-munkar: ,,a jó cselekedetekre való
felszólítás" és „tilalom a helytelen cselekedettől", amely az egyes
ember közösségen belüli aktív és pozitív cselekvését írja elő.44
A disputáknak ez a kétségkívül magas színvonala, s a viták hang-
vételének már-már a másik fél tiszteletén alapuló szabályozott volta
természetesen szabályt erősítő kivételnek tekinthető, s az érintkezés
jéghegyének a csúcsa volr.45 alatta sokkal zordabb volt az élet. A ti-
pikus és unos-untalan ismételt támadások az iszlám ellen (még a

+l Ez utóbbi doktrína lenyűgözően gazdag kibontását az iszlám egész történetén belül

Id. M. Cook, Commanding Right and Forbidding Wrong in Jslamic Thought (Cambridge,
CUP, 2000- a 702 oldalas munkát később 185 oldalom lerövidítve tette közzé: CUP,
2003); a mu'tazila álláspontjának elemzését Id. 2000: 195-226.
4; A vallások közötti disputák - egyelöre megíratlan - története az egyetemes kultúr-
történet kétségkívül egyik legérdekesebb fejezete. Már az is rendkívül jellemző, hogy
milyen vallások és kultúrák esetében találunk efféle vitákat és milyen vallások zárkóz-
tak el ettől. Első megközelítésre is a monotheista térítő vallások azok, amelyektől nem
idegen a vallási disputa - természetesen azzal a céllal, hogy bizonyítsák vagy valami
módon tételezzék a másik vallás alacsonyabbrendű, tökéletlen, tévutakra vivő voltát.

257
szfnvonalas Bizánci Nikétasz polémiájában is) egyfelől a Koránban
megfogalmazott „harmadik törvény" és Mohamed mint utolsó pró-
féta ellen irányult: az Ó- és Újszövetség a maguk egymásrautaló
prófétáival zárt és tökéletes törvényt képeznek, amelynek nincs
szüksége erre „az istentelen, hazug, siralmas és balga könyvecskére"
(libellus nefandissimus et mendax, deplorandus et ineptissimus), amelynek,
úgymond, nincs korábbi tanúságtétele, előre megjövendölése; olyan
prófétáról lenne szó, aki- szemben Mózessel és Jézussal- semmiféle
csodát nem idézett elő, s ráadásul személye és élete is csak negatí-

Ezek esetében vizsgálandó az, hogy volt-e bennük őszinte szándék a másik vallás
megismerésére vagy csupán a maguk fensőbbrendűségét próbálták-e megfogalmazni.
A nem térítő vallásoktól (így a judaizmustől, a hinduizmusról vagy a konfucianiz-
mustól) vagy idegen az efféle vallási konfrontáció vagy elhárítják azt. Kínában pl. annak
ellenére, hogy a T'ang dinasztia (618-907) idején számos vallás próbált meggyök-
eresedni az országban (nesztorianizmus, iszlám, manicheizmus; a buddhizmus az i.sz. 2.
századtól mutatható ki bizonyosan Kínában), a neo-konfucianizmus ellenséges érzülete
irántuk nem nyilvános polémiákban, hanem pl. a híres {rástudó, HanJü (768-824) bud-
dhizmus ellenes írásaiban (Id. Fung Yu-lan, A Hirto,y of Chi11ese Philosophy, transl. by
Derk Bodde, Delhi, Motilal Banarsidass, 1994, 11:408-413) és az ellenük hozott császári
intézkedésekben csapódott le (miután 843-ban Wu-cung császár a manicheusokra súj-
tott le, templomaikat kisajátították, s papjaikat elűzték, két évre rá, 845-ben elvégezték
a buddhista kolostorok cenzus át, kiderült, hogy 4.600 templomuk és 40.000 kisebb szen-
télyük volt, mintegy negyedmillió szerzetessel és szerzetesnővel; ezekből a szigorú
intézkedések után a tartományi székhelyeken csak egyet, a császári székhelyeken pedig
négyet tarthattak meg, a szerzeteseknek pedig a világi életet kellett választaniuk, Id.
hozzá: D. Howard Smith, Chi11ese Religion /rom 1000 B.C. to the Prese,zt Day, New York-
Chicago-S. Francisco, Holt, Rinehart and Winston, 1968, 12 3sq). Tudjuk persze, hogy
a buddhista kolostorok nagy gazdasági vállalkozások voltak kiterjedt birtokokkal, ame-
lyek malmokat, olajsajtolókat, fogadókat, zálogházakat, stb működtettek, s a császári ud-
var intézkedései elsősorban ezek visszaszoritását célozták. Valóban, a konfuciánus írás-
tudók ellenvetései úgyszólván soha nem vallási doktrinákat cáfoltak, kifogásaik (az
ereklyekultusz elburjánzásának és az őskultusz elhanyagolásának a támadásával) végső­
soron a szilárd államrend védelmét szolgálták (már a 6-7. századi viták is inkább jogi
jelleg(íek voltak, s a vesztes felet a hatóságok alkalmankint megbüntették - ezt később
a mongol gyakorlat követte). A szilárd államrendet a buddhizmus valóban hajlamos volt
mindig és mindenütt kikezdeni, s térítési buzgalma sajátos ellentmondásban állt tanítá-
sának a világi jelenségek iránti közömbösségével. Mégis, a buddhizmus játsza a fósz-
erepet a föltehetően első fennmaradt, vallások közti párbeszédben, a !vlili11dapa11h11ban,
a görög király, \!ilinda (a görög források Menandrosza) és a buddhista szerzetes, Nága-
széna közötti beszélgetésben (Id. Milindapanha, Milinda's QEestions, ed. by V. Trenkner,
London, 1928; angolra fordította T.W. Rhys Davids, in: Sacred Books of the East XXXV,
Oxford, 1890). Az újabb kutatás egyéttelműsítette, hogy e nevezetes munka valójában
egyáltalában nem valóságos párbeszéd kér vallás hívei között, hanem térítés céljára
ügyesen összeállított buddhista kézikönyv (Id. W. Halbfass, India and Europe. An Essay i11
Philosophical Understanding, K ew Delhi, Motilal Banarsidass, 1990, 19,488, n.105), vagyis

258
vummal írható le (árva volt, tevéket legeltetett és vándorkereskedő

volt), amit csak elmélyít az, hogy látomásait egy epilepsziás roha-
mainak tekintik (ez a „magyarázat" még a 19. századi orientalisztiká-
ban is fel-felbukkan); ezekre a jellemzésekre teszik fel a koronát az
iszlám szexuális lazaságát illető vádak, amelyek a Koránban található
Paradicsom leírásokon alapulnak. Mindezek betetőzéseképpen fo-
galmazódtak meg a muszlimokat különösen fájdalmasan érintő vá-
dak a Korán ellen, amely a keresztény polémiákban több évtizeddel
Mohamed halála után keletkezett volna, s minden isteni inspirációt

már az első példa is bizonyítja, hogy a különböző vallások képviselői ritkán kíváncsiak
a másik félre, leginkább csak a maguk egyedül üdvözítőnek gondolt álláspontjukat haj-
togatják. Indián belül, rudjuk, a továbbiakban nem a hinduizmus kezdeményezett val-
lási vitákat, hanem az iszlám. Az előbbi „mássághoz" való viszonyáról egyértelmű
jellemzést olvasunk al-Birúnínál ("Egészében véve, kevéssé vitatkoznak egymás között
vallási kérdésekben; legfeljebb szavakkal hadakoznak, ám ők soha nem teszik kuckára a
lelküket, a testüket vagy javaikat vallási vitákban. Ellenkezőleg, minden fanatizmusuk
azok ellen irányul, akik nem hozzájuk tartoznak, vagyis minden idegen ellen. Ezeket
111/écscshalnak vagyis tisztátalanoknak nevezik és minden érintkezést megtiltanak velük,
legyen az házasság vagy együtt ülés, evés vagy ivás, mivel az tisztátalanságot okozna ...
Nem fogadhatnak senkit, aki nem hozzájuk tartozik, mégha az akarná is vagy hajlana a
vallásukhoz. Ez minden érintkezést lehetetlenné tesz velük és a legmélyebb szakadékot
alkotja köztük és köztünk" (Id. Kitáb ai-Bíníni fi tabqíq md lit-Hind, 1-lyderabad,
Dá'iraru'l-!via<árif aJ-cUthmánijja, 1958, 14sq). Valóban, a muszlimok és a hindúk
közötti érintkezés mindig egyoldalú volt, s a kapcsolatokat és az érintkezést mindig a
muszlim fél kezdeményezte: gondoljunk pl. Akbar nagyszabású fordíttatói tevékeny-
ségére (amelynek során, egyebek között, lefordították a Mahábháratát, a Rámájándt vagy
a Pancsatantra 1199-ben keletkezett dzsaina verzióját, Púrnabhadra Pa11csakbjd11áJát, Id.
a fordításokhozJJ. Modi, ,,King Akbar and the Persian Translations ofSanskrit Books":
The Anna/s of the Bhandarkar lnstitute, vol. VI/2: 83-107;].B. Choudry, }lfos!im Patronage
to Sanskrit Learning, New Delhi, ldarah-i Adabiyat-i Delli, 1981; M. :\thar Ali,
,,Translations of Sanskrit Works at Akbar's Court": Socia! Scientist, vol. 20, l'\o.29-30,
1992:38-45), ám a vallás- és kultúrtörténet kiemelkedő jelentőségű eseménye volt
Akbar külön e célra épített 'lbádat-khdnaja, ahol több éven át folyt a (muszlimok,
hindúk, dzsainák, párszik, keresztények) közötti vallási párbeszéd Akbar részvételével,
amelyből aztán Akbar sajátos - rá és néhány közeli hívére korlátozódó - vallás-
elképzelése, a dín-i iláhí alakult ki (Id. az összejövetelek részletes elemzését: S.:\.A.
Rizvi, Religio11s and lnte!lect11a! History of the A!us!ims in Akbar's Age, l\áew Delhi,
Munshiram Manoharlal, 1975, 104-140). Ezt az utat folytatta dédunokája, a fivére által
kivégeztetett Dárá Sokúh (1615-1659), aki először Nádir a11-11ukat vagy Mokdmele-je
Dárá Sokúb wa-Bábá La'/ e. munkájában (kiadta és franciára fordította Cl. Huart és L.
Massignon: ,,Les entretiens de Lahore entre le Princc Imperial Dárá Shokúh et l'ascete
hindou Baba Laci Das": JA 207, 1926, 285-334) újította fel a különböző vallások közöt-
ti dialógust, hogy aztán Madzsma' a!-bahra;i, c. egyedülálló munkájában megpróbálja a
Korán és az Upanisadok tanításait összeegyeztetni (Id. kísérletéhez R. Simon, ,,Dárá
Shokúh on the Confluence of two Religions and Culrures": AAH XXVIll, 1998: 107-

259
nélkülözött volna (ezt a vádat, kevés sikerrel, egy szélsőséges, hiper-
kritikus mai irányzat megpróbálta felmelegíteni).46
Mindezek a - valóságos dialógust kizáró - vádaskodások azon-
ban néhány esetben nem tették lehetetlenné azt, hogy a muszlimok
és a keresztények az utóbbiak uralma esetén is rövid időre kialakít-
sanak valami ritka modus vivendit. Gondolok elsősorban a norman
uralom alatt lévő SzicÍliára47, II. Frigyes dél-olaszországi Lucerájára
és a Cid Campeador által elfoglalt Valencia viszonyaira.

Szidliát a normannok voltaképpen dél-olaszországi birtokaik

biztosítása végett kezdték meghódítani - kihasználva a sziget musz-
lim urai közötti ellenségeskedést. A hódítást harminc év alatt
(1061-1091) főleg Roger d'Hauteville vezette, noha az első sza-
kaszban fivére, Guiscard Robert is közreműködött. A fennmaradt
dokumentumokból (tudvalevően a hivatalos iratokat latinul, görö-
gül és arabul írták), a dzsará'idból (latinul: plataea) kiderül, hogy az
ott maradt, viszonylag nagyszámú muszlim a társadalmi hierarchia
minden lépcsőfokán megmaradhatott. Különösen fontos a fejede-
lem környezetében lévő nagyszámú muszlim, akik továbbra is
döntő szerepet játszottak a kancelláriában, az udvari ceremóniák-

120). A különböző vallások rokonsága vagy egyenlősége a premodern európai gondol-

kodáson belül ritka mint a fehér holló: ismeretes módon először Boccaccio egyik
történetében (az első nap harmadik novellájában) merül föl a muszlim Szaladin által
megszorongatott Melkizedek példázatában a három gyűrű parabolája, amit aztán jó
négyszáz évvel később Lessing bontott ki a Felvilágosodás szellemében A bölcs Nátán e.
drámájában. A gyűrű-parabola első forrása talán 1. Timotheus pátriárkára (728-823)
megy vissza, Id. Kedar 19; Griffith, "The Monk in the Emir's MaJli!' 16 (a három
gyürű parabolájához Id. legutóbb lris Shagrir, "The Parable ofthe Three Rings. A Re-
vision of its History": Joumal of Mediroal History 23, 1997, 163-177). Külön érdekes
fejezete a hitvitáknak a nomád birodalom uralkodója előtt zajló disputa a különböző
vallások képviselői között. Ilyen volt az ujgur Bögü kagán előtti vita, ami után 762
körül az ujgur uralkodó a manicheizmust tette államvallássá; ez utóbbihoz hasonló
történet fogalmazódott meg a kazárok áttérésével kapcsolatban (Id. D.M. Dunlop, The
History of the Jewish Khazars, New York, Schocken Books, 1967:155, n. 113); ilyesféle
disputát emlegetnek Vladimir orosz herceg esetében, majd a mongol uralkodók ud-
varában először Güjüg nagykán udvarában 1248-ban (ekkor egy keresztény-budd-
hista-muszlim disputa zajlott volna); ilyen volt a Qµbilaj által szervezett 1258. évi vita,
s ilyen a legjobban dokumentált hitvita Möngke kagán qaraqorumi udvarában, ahol
katolikus és nesztoriánus keresztények, muszlimok és buddhisták mérték össze az ere-
jüket (Willelmus Rubruk beszámolóját Id. magyarul: Napkelet felfedezése. Julianus, Piano
Carpini é.r Rubn,k úrijelenté.rei, közreadja Györffy Gy., Budapest, Gondolat, 1965, 118-
220; a vita elemzését Id. Southern, op.cit. 1981:37-40; Benjamin Z. Kedar, .,The

260
ban, az adózásban és a pénzügyekben, s ez lecsapódott a mindezzel
kapcsolatban álló nyelvi anyagban is. Különösen fontos volt a musz-
limok részvétele I. és II. Roger hadseregében, akiknek a keresz-
ténységre való áttérését (a pápák gyakori sürgetése ellenére) kife-
jezetten megtiltották - mert a normann királyok olasz hadjáratain
így kizárólag az uralkodótól függtek. Sajátos volt a tudósok és
művészek viszonya a normann hódításhoz. A két Roger és még I.
Vilmos (1120-1160) is pártfogolták a muszlim tudósokat, s kü-
lönösen II. Roger maga is komolyan érdeklődött a matematika, a
földrajztudomány és a gyakorlati ismeretek iránc.48 A gyakori pá-
paellenesség ellenére mégiscsak keresztény értékrendet érvé-
nyesítő normann álláspont miatt azonban a legtöbb arab irodalmár,
filológus, nyelvész, Korántudós és költő, nem lelve megfelelő
mecénást és biztos megélhetést, elhagyta a szigetet, ugyanakkor a
tudományok művelői közül sokan maradtak és volt, aki éppen
ekkor telepedett le a fejedelem udvarában. Ez utóbbiak között két-
ségkívül a legjelentősebb, a sokak szerint legnagyobb arab földrajz-
tudós: a Ceutában született és a muszlim AndalÚsziában nevel-
kedett as-Saríf al-Idríszí, aki kiterjedt utazások után TT. Roger
palermói udvarában telepedett le és neki ajánlotta a keresztény

Multilateral Disputation at the Courc of the Grand Qm Möngke 1254", in: Ma;lis 162-
183). Möngke hitvallását a hitvita után ma is csak csodálni tudjuk, s azt joggal hason-
lították a három gyűrű parabolájához: ,,Mi mongolok hisszük, hogy csak egy Isten van,
aki által élünk és aki által halunk, és őiránta egyenes a szívünk ... De amint Isten a
kezet különböző ujjakkal látta el, úgy az embereknek is különböző úcakat adott" (Id.
Napkelet felfedezése 200).
46 Ld.J. Gauss, op.cit. 382sq. A közelmúlt e szélsőséges - a kutatástól elvetett- állás-
pontját Id. J. Wansbrough (0fr'ánic Studies: Sources and Methods of Scriptural lnter-
pretations, Oxford, OUP, 1977; The Sectarian Milieu: Context and Composition of Islamic
Salvation History, Oxford-New York, OUP, 1978) és tanítványai: P. Crone és \1. Cook
(Hagarism. The Making of the lslflmic World, Cambridge, CUP, 1977) munkáiban; Id. e
kutatók álláspontját bíráló vagy elvető írások adatait: H. Berg, The Development of
Exegesis in Early Islam (Richmond, Surrey, Curzon, 2000), 101, n. 90.
47 A muszlim Szicília legutóbbi monografikus földolgozására A. Ahmad vállalkozott
(A History ofIslamic Siclly, at the Edinburgh Univ. Press, 1975 - alapos bibliográfiával),
miután a nagy M. Amari (1806-1889) tekintélyt parancsoló munkássága (Id. hozzá:
Fück 185sq) egy évszázadig visszariasztott bárkit a hasonló kísérlettől; Id. még E/2, s.v.
Siki/Jiya (IX:582-9 - R. Traini); LM, VIl:1950--1960- G. Wirth- P. Corsi-E. Kislinger-
A. Noth-E. Couzzo). A muszlimok norman hódítás utáni helyzetéhez Id. A. Ahmad
63-87; Ef2, IX:588-8.
48 Ld. al-Idríszí, Kitáb Nuzhat al-mustáq fl'khtiráq al-áfáq (Beirut, cA.Jam al-kutub
1409/1989), 1:5 (aJ-<u/úm ar-rijádi;j'át wa1-<amali;j'át).

261
adatközlőket és térképeket is fölhasználó főművét, a Nuzhat al-
Mustáqot, amit Kitáb ar-Rudzsámak is neveznek.49
A normann uralom alatti Szidliában élő muszlimok helyzetéhez
érdemes idéznünk Ibn Dzsubajr (1145-1217), a jeles andalÚsziai utazó
útleírásábólso, aki 1183-5 között a mekkai zarándoklat elvégzése után
beutazta Cfráqot és Szíriát és hazafelé Granadába, az 1185. esztendő
első három hónapját Szicí'liában töltötte (az élesszemű muszlim utazó
beszámolója tehát közel abban az időben keletkezett, amikor Uszáma
készíthette a memoárját). II. Vilmosról, a királyról így számol be:
„Királyuk csodálatraméltóan viselkedik és bánik a muszlimokkal, s
választja ki az eunuch (madzsábíb) apródokat, akik mindannyian vagy
majdnem mindannyian elrejtik hitüket, ám megtartják a muszlim val-
lásjogot (saríCa). A királynak nagy bizodalma vagyon a muszlimokban, s
rájuk támaszkodik az ügyeiben és ügyes-bajos dolgaiban. Még a kony-
hafelvigyázója (názir) is muszlim. Van neki egy fekete muszlim rab-
szolgákból álló csapata, akiknek a vezetője is közülük való. A minisz-
tereit és kamarásait (huddzsáb) az apródok (fitján) közül választja. Ezek
száma nem kevés. Közülük kerülnek ki a tisztségviselők (ah! dawlati-hf)
és őket jellemzik a király udvaroncai (bi-khásszati-h1) gyanánt. Ők
testesítik meg birodalma pompáját fényűző ruházamkkal és pompás
paripáikkal. Nincs olyan közöttük, akinek ne lenne népes kfsérete, szol-
ganépe (khawa~ és személyzete."51 A király tisztában volt a muszlim
mdomány fölényével és igyekezett megnyerni az ottjáró mdósokat:
„Számos (muszlim) orvosa és csillagásza van, akiket nagy becsben tart
és állandóan törődik velük, elannyira, hogyha említést tesznek neki egy
országában áthaladó orvosról vagy csillagászról, akkor utasítást ad,
hogy tartsák viszsza, s tejben-vajban füröszti, hogy elfelejtesse vele a

49 Ld. hozzá: IJ. Kratchkovsky, ,,Les Géographes arabes <les Xle et Xlle siecles en
Occident": Annales de l'lustitut d'Études Orimtales 18-19 ( 1960-1 ), 1-72; E/2, francia ver-
zió, Il:1058-1061 - G. Oman (kimerítő bibliográfiával); Idríszí még!. Vilmosnak is írt
egy (elveszett) munkát.Jellemző, hogy az arab forrásokban alig találunk róla és párat-
lan munkásságáról említést, aminek az lehetett az oka, hogy az iszlám világban renegát-
nak tekintették őt. Főmüvét a saját közlése szerint 15 évig írta ( 1154-ben fejezte be), egy
általa készített nagyméreru (sajnos elveszett) ezüst planiszféra magyarázataként. Noha
munkúját a 19. századtól az európai orientalisztika és földrajztudomány nagyrabecsülte
és széleskörüen fölhasználta, kritikai kiadását csak E. Cerulli és mások végezték el
1970-84 között. Az előbbi jegyzetben idézett kiadás ezt reprodukálja.
50 Ribla lbn Dzsubajr (Bejrút, Dár Szádir- Dár Bejrút, 1384/1964). Útazásainak- az
olasz (C. Schíaparelli, 1900) és francia (M, Godefroy-Demombynes, 1949-56) fordítá-
sain kívül - készült egy jól használható angol fordítása: Tbe Tra1:els oflbn Jubayr, being

262
hazáját. Allah oltalmazza kegye reven a muszlimokat ettől a meg-
kísértéstőJ."52 Az hírlett róla, hogy „ír és olvas arabul, s egyik személyi
szolgája közlése szerint calámáJa úgy hangzott, hogy: 'Dicsőség Istennek
(al-hamdu lilláhz). Illendő az ő dicsőítése!"'53 Jellemző epizódot olva-
sunk tőle a nevezetes 1163. évi földrengésssel kapcsolatban, amely el-
pusztította Cataniát és Szicília számos városát, s amikor a tenger
elárasztotta Messina nagy részét (ekkor a király még csak 17 esztendős
volt): ,,Tudomásomra jutott, hogy amikor a szigetet pusztító földrengés
érte, akkor ez a politeista (király) riadalmában szemrevételezte a
palotáját, s asszonyairól és apródjaitól csak Allahhoz és Prófétájáhpz
fölhangzó fohászokat hallott. Amikor észrevették, zavarba jöttek, ám ő
megnyugtatta őket és így szólt hozzájuk: 'Mindannyiótok ahhoz
fohászkodjon, akit tisztel és akiben hisz!"'54 A muszlimok helyzetéről
Palermóban lbn Dzsubajr így számol be (tudni kell, hogy a város kapi-
tulációja során a muszlimok megőrizhették jogaik nagyrészét): ,,Ebben
a városban a muszlimoknak megmaradt hitük gyakorlása. Legtöbb
mecsetjüket jó állapotban tartják, és a müezzin hívását hallva elvégzik
istentiszteletüket. Külvárosaikban (arbád) külön élnek a keresztények-
től. Piacaikon nagy a tolongás, s a kereskedők ott mind muszlimok.
Nem gyűlhetnek össze a pénteki istentiszteletre, mert a khutba tilalmas
a számukra. A (két nagy) ünnepükön imádkozhatnak a khutbával, s
ekkor fohászuk az cabbászida kalifának szól. Van qádÍ)uk, akihez peres
ügyeikben fordulhatnak, s van dzsámi'juk, ahol összegyülhetnek a szent
hónapban a lámpások alatt. Mecsetük számtalan van, s a legtöbbjük
a Koránoktatók számára iskolának szolgál. Általában véve azonban a
hitetlenek védelme alatt el vannak zárva muszlim testvéreiktől, s ja-
vaik, aszszonyaik és gyermekeik nincsenek . biztonságban."55 lbn

the chronicle of a mediaeval Spanish Moor c011cerning his journey to the Egypt of Saladin, the
boly citie, of Ambia, Baghdad the city of the Caliph,, the Latin Kingdom ofJeru,alem and the
Nonnan Kingdom of Sicily, transl. by RJ.C. Broadhurst (New Delhi, Goodword Books,
2001, eredeti megjelenés: London, 1952). Ld. hozzá: EI2, francia verzió, s.v. !bn
Djubayr, III:777sq - Ch. Pellac.
51 Ibn Dzsubajr, Rihla, 297sq.
52 Op. cit. 298.
B Op. cit. 298. Az 'a/dma a muszlim Nyugaton a kancelláriai gyakorlatban (az Almo-
ravidáktól kezdve) a ratifikálás vagy a kézjeggyel ellátás jele volt, amit nagy betűkkel
írtak az irat élére a bi-nmi-l!áhi formula után (Id. hozzá: E/2, francia verzió, l:362sq. E.
Lévi-Proven~al). Ez a személyes „jel" csak szórendjében különbözik a fátimida Záhir
kalifáétől (1021-1035).
54 Op. cit. 299.

263
Dzsubajr beszámolójából még két érdekesebb közlésre utalunk,
amelyek azért beszédesen mutatják, hogy a muszlimok bizton-
ságérzete szűnt meg, s a mind nagyobb arányú áttérés azzal
fenyegette őket, hogy beolvadnak a keresztényekbe (valóban
hamarosan nem sok választásuk maradt: vagy a muszlim területekre
költöztek vagy áttértek, vagy pedig a későbbiekben II. Frigyes
intézkedésével, erről még szót ejtünk, áttelepültek Lucerába). Az
egyik közlés arról számol be, hogy a muszlim családon belül, ha a
gyermekek rossznéven vesznek valamit a szülőktől, akkor elmennek
a templomba, áttérnek a kereszténységre, s a szülők és a gyermekek
között megszakadnak a családi kötelékek.56 A másik, hasonló közlés
elmondja, hogy egy előkelő család, különösebb ismeretség nélkül,
felajánlotta Ibn Dzsubajr egy útitársának még pubertáskorú leány-
gyermekük kezét, abból a meggondolásból, hogyha a muszlim
zarándok magával viszi őt, akkor nem fenyegeti az, hogy esetleg
akarata ellenére át kell térnie a kereszténységre.57
A keresztény Andalúziában a reconquista idején, majd végleges
győzelme után (különösen, miután Jiménez de Cisneros bíboros
megérkezett 1499-ben Granadába, s elkezdődött a katolicizmus és
Spanyolország egyik legszégyenletesebb időszaka, amely az inkvi-
zició könyvégetéseivel, üldözéseivel 1609-ig, a „móriszkók" vég-
leges kiűzéséig tartott) kevés ilyen békés együttélést találunk, amit
erőteljesen ellenpontoz az a tény, hogy a muszlim uralom idején, a
11. század közepéig a muszlimok, a keresztények és a zsidók rend-
kívül harmónikus együttéléséről tudunk.58 Ismeretes, hogy a recon-
quista során a keresztények mindinkább legyőzendő és áttérítendő

55 Op. cit. 305sq. A khutba a pénteki istentisztelet alkalmával elmondott buzdító

beszéd, aminek a végén az akkor uralkodó kalifához fohászkodtak. Ezt tiltotta meg a
normann uralkodó, s csak a nagy ünnepek alkalmával engedték azt meg, s ezt annál
is könnyebben tehették, mert a kalifának immár semmi világi hatalma nem volt.
56 Op. cit. 315.
57 Op. cit. 3l 5sq.
;s E sajátos, a világtörténelemben is ritka convivenciahoz Id. E. Bandiner, The Rise and
fii// of Pamdise. When Arabs and Jews built a ki,,gdom in Spain (New York, Dorset Press,
1983) és különösen V.B. Mann-T.F. Glick-J.D. Dodds (eds.), Convivencia. Jews, Muslims,
rmd Christia11s in Medieval Spain (New York, Braziller in Association with the Jewish
Museum, 1992); legújabban Id. M.R. Menocal szép és alapos munkáját: Omament ofthe
World. How Muslims, Jews, and ChristÍalJS created a Culture of Tolerance in Medieval Spain
(Boston-New York-London, Litrle, Brown and Comp., 2003). Ő hívja fel a figyelmet
arra, hogy már akkor sem mindenki tetszésével találkozott a három vallás híveinek
békés együttélése, s pl. az Almoravidák (1056-1147) fundamentalista hódító hulláma

264
ellenséget látnak a muszlimokban. Ehhez képest az iszlám és a ke-
reszténység harcaiban üdítő színfoltot jelent Cid Campeador
(Rodrigo Díaz de Vivar) alakja5 9 a 11. század utolsó két évtizedében,
aki 1081 után (amikor addigi ura, VI. Alfonso száműzte őt Castiliá-
ból) leginkább a muszlim (a saragossai Húdidák és a Dzú'n-núnida
al-Qffi.hir) szövetségeseként aratta egyik ragyogó győzelmét a másik
után, s akit muszlim katonái neveztek el „Uramnak" (szaJjidí = szídí,
majd pronomen reflexivum nélkül: Cid). Vallási szempontokat
kevéssé érvényesítő pályafutásának egyik legrokonszenvesebb
epizódja volt Valencia bevétele ( 1094. június 15J, amikor a kétoldalú
megállapodás szerint megengedte a muszlimoknak, hogy a főmecset
kivételével (azt templommá alakította) minden mecsetet megtart-
sanak és látogassanak, garantálta lakhelyeik és birtokaik tulajdonát,
s a megfelelő adó (bevételeik egytizede) befizetése után a saját
közigazgatás és ítélkezés megtartását - saját tisztségviselőik
közreműködésével. E szerződés, tudjuk, még néhány évtizedig pél-
damutató volt a castiliai kapitulációs gyakorlatban.60
Végül, ebben az összefüggésben, érdemes néhány mondatot
szentelnünk II. Frigyesnek (1194-1250), ,,Szidlia megkeresztelt
szultánjának", aki az európai uralkodók között a legközelebb állt az
arab kultúrához, s akit a korabeli iszlám világ is a legnagyobbra be-
csülr.61 A szüleit korán elvesztő, s a pápa gyámsága alatt ugyancsak
sanyarú gyermekkor által alakuló, ugyanakkor számos nyelvet (így
arabot is) és kultúrát megismerő (1202-től) német király és német-
római császár, aki számára azonban az arab Szicília maradt az alap-
vető élmény, kedvelt figurája lehetett volna a pszichoanalitikusok-

többet tett a convivencia megszüntetéséért, mint a keresztény reco11quista. Ám sokan

késöbb is inkább az ellentéteket és nem az egyerénésr hangsúlyozták: így a 19. század
végéről a spanyol közvélemény (különösen az 1898-as nemzedék) a muszlimokat
vádolta Spanyolország történelmi lemaradásáérr, ahogy Uszáma ibn Ládin egyes kije-
lentésében Andalúzia az örök vallásháború terepének jelent meg.
59 Ld. hozzá: F.!2, s.v. al-Sfd (IX:533sq - E. Lévi-Proven~al, a cikkel kiegészítette R.
Hirchcock a harmincas évektől a nyolcvanas évekig végzett újabb kutatások bibli-
ográfiájával); Ll1, 11:2078-2082 - M.A. Ladero-Q).lesade és D. Briesemeisrer (az utób-
bi dolgozta föl Cid irodalmi utóéletét).
60 Ld. J. Gauss, op. cit. 377.
61 .Ma is alapvető hozzá E. Kantorowicz munkája: KaiserFriedrichder Zweite(Berlin 1927,
Erganzungsband 1931; angolul: Frederick the Seco11d, 1194-1250, rransl. by E.O. Lorimer,
New York, F. Ungar, 1957, a könyvhöz és utóéletéhez Id. E. Voltmer, E. Kantorowicz, ín:
V. Reinhardt (Hg.), HauptwerkederGeschichtsschreibung, Stuttgart, Kröner, 1997:331-4); ua.
The Kings two bodies. A study in medieva! politica! theolof!:Y (Princeron, PUP, 1981), 97-143;

265
nak a maga ellentmondásos és összehasonlíthatatlan egyéniségével,
ami egyesítette magában a késő-római autokrátór vonásait a musz-
lim hatásokra visszavezethető felvilágosult despota kultúra- és
tudománypártoló uralkodói magatartásával, ami ugyanakkor előre­
vetítette az uralkodás intézményeit és módszereit már-már művé­
szien megtervező reneszánsz uralkodó alakját is Q. Burckhardt
ismeretes módon őt nevezte „az első modern embernek a trónon")
- ezért aztán az egyszerű képletekkel dolgozó történetírás e rend-
kívül ellentmondásos történelmi személyiséget megpróbálta min-
dig valamelyik vonására leegyszerűsíteni. Ez az összetett személyi-
ség ragadható meg a szicíliai muszlimokhoz és az iszlámhoz való
viszonyában is. Ismeretes, hogy miután II. Frigyes apja, VI. Henrik
meghódította Szicíliát 1194-ben, a muszlimok elvesztették összes
udvari támogatójukat ( elsősorban az udvari eunuchokat), s
elkezdődött azoknak a lázadásoknak a sorozata, amelyek 1221-ben
(ekkor 25 000-30 OOO-re tehető a fellázadt muszlimok száma) és
1224-ben tetőztek (ezek még folytatódtak 1229-ben és 1245-ben).
II. Frigyes az ellenük folytatott harc megoldásaképpen találta ki azt
a radikális megoldást (a pápa és a keresztény kortársak megdöb-
benését és mélységes nemtetszését váltva ki ezzel), hogy áttelepíti
őket a délitáliai Apuliába, ahol egyedül számukra alakított ki egy
települést, Lucerát.62 Ide telepített le kb. 15.000 fegyverfogásra
alkalmas muszlimot családostól, vagyis mintegy ötven-hatvanezer
embert. Noha a muszlimok teljesen tőle függtek (servi cunae voltak),
messzemenő önkormányzatot kaptak a maguk vezetői (qádík és qá'i-
dok) alatt és teljesen szabad vallásgyakorlást ( a faqíhok és sa;khok
irányításával). II. Frigyes a mintegy 30.000 hektár mezőgazdasági

A. Ahmad, i.m. 82-87; LM, IV:933-9 (W. Koch-H.M. Schaller - alapos bibliográfiával);
S. Hunke, Allabs So1me über Abendland. Unser arabiscbes Erbe (Frankfurt am Main, Fischer
Taschenbuch Verlag, 1990), 241-274. A rávonatkozó lényeges arab források megtalál-
hatók F. Gabrieli hasznos gyüjteményéhen: AHC 267-283. f:rdemes idéznünk H.
Trevor-Roper színes és találó jellemzését az európai középkor eme egyedülálló
alakjáról: ,,Arabizált udvarral és eunuchokkal őrzött népes háremmel körülvéve, olasz
költőket, s arab és zsidó tudósokat pártfogolt. A gyönyörűséges déli tartományok kísér-
tésében elhagyta Németországot a i'v!editerráneum ked\'éért és telehinrette Szicíliát és
Apuliát bizarr, sokszögü várakkal és lőrésekkel ellátott vadászházakkal. E helyeken
bizalmas meghittségben barátkozott a hozzá hasonlóan kifinomult muszlimokkal, akik
ellen keresztes hadjáratot kellett volna intéznie; itt folytatta kedvenc sportját, a
sólymászatot, amelyről ő írta sajátkezüleg a legrudósahh és legnagyszerűbh szakkönyvet.
Ehhez az időtöltéshez a sarkvidékről származó vadászsólymokat szerzett be, amiket

266
terület terményeire viszonylag súlyos adót, a termés 1/ 6-át vetette
ki. A lucerai muszlimok jelentős szerepet játszottak Frigyes hadse-
regében és a palotaőrségben. Frigyes halála után a muszlim Lucera
helyzete egyre rosszabb lett ( 1268-ban már fellázadtak Anjou
Károly ellen, s az Anjouk egy ideig azzal próbálkoztak, hogy Pro-
vence-hói származó családokat telepítettek oda). Végül, II. Károly
1300 júliusában fölszámolta a muszlim települést, s 6000 muszlimot
eladtak rabszolgának. A várost rekrisztianizálták, Civitas Sancte
Marie-nak nevezték el és calabriai parasztokat telepítettek a musz-
limok helyére. A kortárs Dzsamál ad-Dín ibn Wászil (1207-1298),
aki a mamlúk szultán, Bajbarsz (1260-1277) követeként még II.
Frigyes fiánál, Manfrédnál (1232-1266) is járt 1261-ban, így számol
be Luceráról: ,,Az áldott emlékezetű al-Malik az-Záhir Rukn ad-
Dín Bajbarsz szultán követeként jártam Manfrédnál 659 ramadán-
jában (1261 augusztus), aki is a legnagyobb tisztességgel fogadott a
Barlettának nevezett apuliai városban, a „hosszú országban", közel
Spanyolországhoz. Többször dolgom volt vele, s jelentékeny em-
bernek találtam őt, aki kedvelte a dialektikus tudományokat és
kívülről ismerte Eukleidész tíz könyvét. A város mellett, ahol élt,
található a Lucerának nevezett város, amelynek a lakói mindany-
nyian Szicíliából származó muszlimok; péntekenkint nyilvános
istentiszteletet tartanak és nyilvánosan megvallhatják muszlim
hitüket. Így van ez Manfréd atyjától, Frigyestől kezdve. Ö vállalta
föl azt, hogy fölépít ott egy tudományos intézetet a spekulat[v
tudomány minden ágának a művelésére. Minden hivatalnoka és
udvaronca muszlim volt és táborában az imára való hívás, sőt ma-
guk a kánonikus imádságok is akadálytalanul elhangozhattak."63

német kereskedők küldtek neki a távoli északnyugaton lévő Ízlan<l félszigetéről; Máltán
elfogott ,·ad sólymai voltak és képzett sólymászokat hozatott Arábiából. Akárhová ment,
magával vitte állatkertjét, amelyből megajándékozta arab barátait sarkvidéki medvékkel
és albínó pávákkal, cserébe hasonló ritkaságokat kapott: az egyiptomi szultántól zsiráfot,
a damaszkuszi uralkodótól pedig egy bonyolult csillagászati órát. Bármit tett is Frigyes,
azon az eredetiség pecsétje volt. Nagy teljesítménye az volt, hogy visszaszerezte
Jeruzsálemet, miután az a hitetlenek kezébe került, mégpedig háború helyett tárgyalás
révén, és ott koronázták királlyá. Ezt különösen gyalázatosnak tekintették a tűzokádó
pápák, s valóban időnkint kiátkozták és keresztesháboníkat hirdettek ellene. A pápa
felváltrn muszlimnak vagy ateistának tekintette őt és neve hallatán Krisztus helytartói
állandó jelleggel dührohamot kaptak. II. frigyes egymagában volt a törvény." Ld. The
Rise of Christia11 Europe (London, Thames and Hudson, 1966: 14 7-9).
62 Ld. hozzá: LM, V: 2 l 57sq (H. Bresc).

267
 Érdemes idéznünk még a szintén kortárs, szíriai származású
orvostól, lbn Abí UszajbiCától (c.1194-1270), aki híres - 380 életrajzot
tartalmazó - munkájában a hajdani és a muszlim orvosok életrajzát
dolgozta fel. A szemtanútól frissen továbbadott történet egyrészt kitű­
nően érzékelteti Frigyes nagy tekintélyét a muszlimok között (a csá-
szár gyakran fordult különböző tudományos problémákkal a muszlim
tudósokhoz), másrészt szeretetteljes iróniával mutatja be a hatalom és
a tudomány világának nem éppen kétoldalú kapcsolatát: ,,Dzsalál ad-
Dín al-Baghdádí qádí mesélte el nekem ezt, aki tanítványa volt Karnál
ad-Dín ibn Júnusznak.64 Dzsalál ad-Dín: lbnJúnusz előadásait hall-
gatta a madraszaban, amikor követ érkezett Badr ad-Dín ibn Lu'lu'hoz,
Moszul kormányzójához Imberúrtól (II. Frigyestől), a frankok kirá-
lyától, aki igen jártas volt a tudományokban. A követ különböző prob-
lémákkal jött a csillagászat és más tudományok területéről azzal a cél-
lal, hogy Karnál ad-Dín ibnJúnusz adja meg rájuk a válaszokat. Moszul
kormányzója értesítette lbn Júnuszc erről és közölte vele, hogy
öltözködésében és megjelenésében jelenjen meg illendően (jatadzsam-
ma~, mert ő
a követ miatt illendő fogadást (madzsliszan bi-ubbaha)
k[ván. Azért kérte ezt, mert tudta, hogy lbnJúnusz minden formalitást
nélkülöző viseltes ruházatokat hord és a világ dolgaival nem sokat
törődik. A tudós azt felelte, hogy rendben van. Dzsalál ad-Dín így
folytatta: én éppen nála voltam, amikor jelentették, hogy a frank követ
már közel jár a madraszaboz. Egyik vallásjogtudósát elébe küldte.
Amikor a követ megjelent a sajkhnál, körülnézrünk, s láttuk, hogy a
padlót a legszebb és legértékesebb bizánci szőnyegek borítják, s szá-
mos rabszolga és szolgálattevő állt előtte, és minden szépen föl volt
ékesítve. Ekkor belépett a követ, a sajkh pedig fogadta Őt, s minden
kérdésére rendre felírta a választ. Amikor a követ eltávozott tőlünk,

63 AHC 2 77sq.
M Karnál ad-Dín ibn Júnusz (1156. március 30-1242. február) kora legnagyobb
matematikusa, aki a jogtudományban is elismert tekintély volt, Id. hozzá: H. Suter,
„Beitriige zu den Beziehungen Kaiser Friedrichs II zu den zeitgenössischen
Gelehrten dcs Osten und Westen, insbes. zu dem arabischen Enzyklopiidisten
Kemáleddín b. Júnis": Abh. D. Gesch. der Naturwiss. und Medizin, Heft 4, Erlangen,
1922:1-8; GALS, 1:859.
6 ; lbn Abí Uszajbica, tCJfún al-anbá' fi tabaqát a!-atibbá' (Bejrút, Dár Maktaba al-haját,

1965), 41 Osq.
66Ld. a kérdéshez: Kedar 5-14. Erről még II. Orbán híres beszédében sincs szó, Id. J.
Kritzeck, Peter the Venerab!e and lslam 19, n.53. Kedar utal pl. Willibald (c.700-787)
angolszász szerzetes esetére (p.5), aki 720 körül Jeruzsálembe ment zarándoklatra, de

268
akkor mindez a pompa elnÍnt, aminek korábban szemtanúi volrunk. Én
ekkor így szóltam a sajkhhoz: 'Ó uram! Milyen csodálatos is volt min-
daz, ami pompát és ragyogást az imént látrunk!' A sa/kh elmosolyodott
és így szólt: "Ó Baghdádí! Azért a rudományról is szó esett!"'65
II. Frigyes halála után a muszlimok iránti pozitív viszonyulását a
fia, Manfréd (tl266) folytatta, akihez a lucerai muszlimok végig
hűek maradtak. Halála után a muszlimok már 1268-9-ben föllázad-
tak Anjou Károly ellen, s a következő harminc év már a település
tervszerű elsorvasztásának volt az időszaka. A század végére az eu-
rópai történelemnek ez a ritka és kivételes epizódja megszűnt.
Összefoglalva a 12. század előtti muszlim-keresztény kapcsola-
tokat, elmondhatjuk, hogy a keresztény felfogásban és gyakorlatban
a 11. század előtt egyáltalán nem volt szó térítésről, ami éles ellen-
tétben állt a szokásos korabeli keresztény térítő tevékenységgel
(gondoljunk a frízek, dánok, szlávok, poroszok, magyarok közötti
térítésn:!).66 Ezt érthetően és szembetűnően nem teszik a dár a/-
iszlámban élő keleti keresztények sem. A korábbi értelmezési kísér-
letekkel szemben67 a kutatásban B.Z. Kedar fogalmazta meg nyoma-
tékosan a valódi okot, azt, hogy az iszlám jogban az aposztáziáért és
a blaszfémiáért halálbüntetés járt. 68 A szigorú büntetésről a St.
Germain des Prés két szerzetese, Usuard és Adélard vihetett először
hírt Franciaországba, amikor az Ún. Córdoba-i mártírok (Georgius,
Aurelius és Natalis, akik a 850-es években kényszerítették ki
mártíriumságukat) relikviái mellett Eulogius munkájának egy ver-
zióját is elvitték 858-ban, amelyben ez állt: ,,A szaracénok úgy látják,
hogy egyedül azok érdemelnek halálbüntetést, akik elhagyják szek-
tájukat, a keresztény hitre térnek és azok, akik blaszfémiát követnek
el Törvényhozójuk ellen."69 Ezt a bizánci keresztények és az iszlám

ott esze ágában sincs téríteni; vagy amikor egy bizonyos Egila püspök 790 körül
Andalúziába ment „az orthodox hit hirdetésére", akkor nem a muszlimokhoz, hanem
a hitükben gyenge spanyol keresztényekhez fordult (p.5sq).
67 Ld. Kedar 6 (munkamegosztás lett volna a keleti és a nyugati kereszténység között;
az iszlám keresztény szekta lenne, ezért nem volt szükség misszióra; hallgatólagos
elismerése annak, hogy az iszlámot nem kell téríteni, a kereszténység kulrúrális
elmaradottsága az iszlámhoz képest, ugyanakkor fejletteb volta az északi és észak-
keleti pogányokhoz képest; az európai kereszténység hagyományos térítési területe
nem az iszlám világa).
68 Kedar 9sq. Az iszlám jogban az aposztázia (arab terminusa:ridda vagy irtidád) fajtái
és büntetése voltaképpen hosszabb folyamat során alakult ki, s Goldziher vizsgálódá-
saiból kiderül, hogy az iszlám második századában még viták folytak a kérdésről (Id.

269
világában élő keresztények nagyonis jól tudták, és missziós
tevékenységük a pogányok és nem a muszlimok megtérítésére irá-
nyult. Valóban! Noha már a 11. század végétől néhány elszórt átté-
rési esetről tudunk 70 , az áttérés mint program még II. Orbán - a
clermonti zsinaton elmondott - beszédében sem fogalmazódik meg,
sőt még a második keresztes hadjárat szellemi atyja, Clairvaux-i
Bernát híres - 1130-ban a jeruzsálemi Templomos rend lovagjainak
írt- levelében sem szerepeJ.7 1 A conversio csak a 12. század közepétől
lesz állandó toposz, s a kor „bestsellere", a Chanson de Roland, egy-
értelműen megfogalmazza a kényszeráttérítés követelményét. Ettől
kezdve valóban gyakrabbak az áttérések, ám ha megnézzük azok
szociológiai hátterét, azt látjuk, hogy főleg az elithez tartozó musz-
limok térnek át (akik ezáltal megtartják korábbi pozíciójukat) vagy
alacsony társadalmú státuszúak, akik javítani akarnak helyzetükön.
Őszinte motiváció tehát vajmi kevés lehetett. Ugyanakkor, paradox
módon, a korabeli gyakorlatot mérlegre téve, azt látjuk, hogy az
utóbbiak áttérését keresztény uraik nehezítették leginkább, mert az
áttért rabszolgát föl kellett volna szabadítani, s ezzel értékes
munkaerőt vesztettek volna el, s ezt nem akarták.
A térítés problémája mellett ma is aktuális kérdés az, hogy a
keresztény Európa voltaképpen miért nem akarta megismerni ellen-
felét, az iszlámot, s miért ragaszkodott a maga ellenséges toposzai-

,lluhammedanische Studien, Bd. 2 /Halle a.S. 1890/,215sq = Az iszlám kultúrtija,

Budapest, Gondolat, 1981, l:+23-5). A halálbüntetést a Prófétának rulajdonírorr
mondásra vezetik vissza (man baddala dína-hú fa-qtulú-hú ="aki megváltoztatta a val-
lását, azt öljétek meg"), s a továbbiakban Nawawí „N"egyven hadíthá"-ban a I+. prófé-
tai mondásban (ami Bukhárínál és Muszlimnál is föllelhető) egyértelműen a muszlim
férfira váró halálbüntetést maga urán vonó három vérek között szerepel ( aki házas
létére paráználkodik; az élet az életért elve, és „aki elhagyja vallását és hátat fordít
közösségének"), Id. 1Hat11 al-Arha'ín an-Nawawi;Ja, Lahore, Kazi Pubi., 1979, 59. A bün-
tetés, legalábbis elvileg, szívósan megörződött máig: jellemző, hogy amikor
Törökországban a tanzímát reformok során 1858-ban átvették a francia bünrerő­
rörvénykönyver, a sarí<a törvényeiből egyedül az aposzraziáérr járó halálbüntetés
maradt meg (Id. NJ. Coulson, A llistory ofIslamic law, Edinburgh ar rhe Univ. Press,
196+:l 5 I ). A kérdéshez bővebben Id. Th.P. Hughes, Dictionary of lslam, Calcutta,
Rupa, 1988:16; figyelemreméltó case-studykénr az indiai muszlimok körében ld. Asaf
A.A. Fyzee, Outline ofMuhammadan /,aw, Delhi, OUP, 1974:174-186.
69 „Ipsos enim solum videnr saraceni inrerimendos, qui relicra eorum secra, verrunr
se ad Xrisrianam fidem; vel qui blasphemias garriunr adversus legislarorem suum"
(Id. Kedar 9sq és 10. n. 16).
iO Ld. ezeket Kedar 4 3sqq ( 1081-ben Munones és Lumberres hat muszlim rabszolgá-
ja áttért és Aragonia királya Sancho Ramirez felszabadította őket; Toledo 1085. évi

270
hoz, amelyek jószerivel a 18. századig alig változtak. Richard W.
Southern, eredetileg 1962-ben megjelent fontos munkájában a 11.
századig tartó időszakot „a tudatlanság korának" nevezte, ám a ke-
resztes hadjáratok majd kétszáz évig tartó együttélése Szíriában (to-
vábbá a reconquista Spanyolországában és mormann, illetve hohen-
staufeni Szicíliában) nemcsak hogy nem segítette elő a másik fél
jobb megismerését, hanem tovább mélyítette a hamis közhelyeket.72
Ha szemügyre vesszük e torzkép kialakulását és szívós tovább-
élését, azt kell látnunk, hogy az egy szubjektív vélekedésen és egy -
áttételesen ható - objektív történelmi fejlődéskülönbségen alapult.73
Az előbbi a középkori ember sajátos földrajzi felfogásából fakadt.
Tudjuk, hogy még a 12. században is az európai vélekedés szerint a
föld három részből: Európából, Ázsiából és Afrikából állt, s elképze-
lése szerint l\zsia teljesen, Afrika részben muszlim volt, míg Európa
csak részben volt keresztény. Ekképpen feltételezték, hogy a világ-
nak mintegy kétharmada muszlim. Ez a hiedelem, az iszlám katonai
erejének ismeretével érthetővé teszi, hogy az iszlámot tekintették a
kereszténység legfőbb ellenfelének.7 4 A másik ok, a középkor száza-
dait jellemző történelmi fejlődéskülönbség volt persze a fontosabb és
a meghatározóbb. A muszlim országok és Nyugat-Európa társadal-
mi szerkezete, intézményrendszerei, az uralom legitimitása, a tár-
sadalmi gyakorlatot szabályozó hegemónia és a mentalitás gyökere-

elfoglalásakor néhány muszlim áttért - elkerülendő a rabszolga státuszt; Sobrado

kolostorának muszlim rabszolgái a 11. század végén tértek át, stb ).
71 Ld. Kedar 60 ("nem lenne illendő megölni a pogányokat /= muszlimokat/, ha
lenne egyéb eszköz megfékezendő őket attól, hogy zaklassák és elnyomják a hívőket.
Most azonban helyesebb megölni őket, mintsem, hogy a bűnösök ösztökéjeként az
igazak sorsát árnyékolják be ... ").
72 Gondoljunk Guibert de Nogent (1055-1125 körül, Id. hozzá: LM, IV: l 768sq - N.
Bulst) álláspontjára. Az első kereszteshadjáratnak ez a nem jelentéktelen történetíró-
ja munkájába egy Mohamed-életrajzot is beillesztett, s bevallja, hogy ugyan sem-
miféle írásos forrás nem állt a rendelkezésére, s csupán a plebeia opinio-t adja vissza,
ám, vallja meg lefegyverző őszinteséggel, a karikarurisztikus Mohamed-kép iga-
zolásaképpen: ,,Az ember habozás nélkül rosszat mondhat arról, akinek a gonoszsága
minden elmondható rosszat meghalad" ( Gesta Dei per Francos, I. cap. III, Patrologia
Latina, t. 156, col. 689). Guibert de Nogent még a Próféta nevét sem ismerte jól (nála
Mathomas), s úgy vélte, hogy hozzá közeli korban élt.
73 A következőkhöz Id. Simon R. 1996: 32 lsq.
7~ Ezt a vélekedést kérdőjelezte meg első ízben a mongolok felbukkanása, s az, hogy
a mongol támadás az iszlám ellen (is) irányult. Tudjuk, hogy Nyugat-Európa első
ámulatában a mongolokat ázsiai keresztényeknek vélte, s birodalmukat ,János pap"
országának tekintette. Később, pontosabb információk végett, továbbá a kapcsolatok

271
sen különbözött egymástól. A középkori Nyugat születésen alapuló,
szigorúan szabályozott zárt agrártársadalom volt, amelynek a men-
talitására és értékrendjére a hierarchikus tagoltság és a cölibátust, a
világi örömök elítélését hirdető papság túlnyomó szerepe nyomta rá
a bélyegét. A muszlim Keletet ugyanakkor - a Nyugat túlnyomó
naturálgazdálkodásával és a belföldi csere kezdetlegességével szem-
ben - rendkívül fejlett városi élet, s a gazdag belföldi és külföldi ke-
reskedelem jellemezte, s ennek megfelelően az átlagos muszlim
mentalitásra a Nyugattól merőben elütő nyitottság, ,,világiasság" és
életöröm volt jellemző. Ehhez járult az iszlám sajátszerűsége, neve-
zetesen a papságnak mint olyannak a hiánya, továbbá a hierarchizált
uralmi viszonyok helyett az iszlámközösség hegemón szerepe min-
denféle politikai elittel szemben. A két történelmi alakulat közötti
különbség természetes módon határozta meg az egyik, az európai fél
részéről az irígységgel elegy gyűlöletet, s a másik, a muszlim fél

felvétele miatt küldte először 1245-7-ben IV. lnce pápa az olasz ferences szerzetest
Giovanni da Pian del Carpini (Johannes de Piano Carpini, e. 1182-c. 1252, Id. LM,
V:594 - M. Kratochwill) a terep felderítésére, majd IX. Lajos a flamand szerzetest,
Willclmus dc Rubruquist (LM, s.v. Wilhdm v. Rubmk, IX:184sq - C. Bottiglieri) 1254-
bcn. Az utazások szellemi hátteréhez Id. Sourhern 37-40; beszámolóikat Id. magyarul:
Napkelet felfadezé;e..7u!ianus, Piano Carpini és Rubmk útijelentései, közreadja Györffy Gy.,
Budapest, Gondolat, 1965:57-108, 118-220. A ,János pap" országához füződő
hiedelmekkel kapcsolatban különösen két alapvető munkára érdemes uralni: F.
Zarncke, ,,Der Priester Johannes": Abh. d. Sachsischen Kön. Ges. D. Wiss. 7(1879), 829-
1030, és 8(1883), 1-186 (e bámulatraméltó munka úgyszólván minden dokumentumot
tartalmaz) és J. Pirenne, La légende du Prétre Jean, Presses Univ. de Strasbourg, 1992.
Magyarul a jeles francia történész, J. Delumeau munkájában (A paradicsom története. A
gyönyörök kertje, ford. Sajó T., Gondolat, 2004:92-122) találunk egy színesen megírt
fejezetet e kérdésről.
75 Ez fejeződött ki abban is, hogy kevéssé foglalkoztak ezekkel, a számukra érdekte-
lenebb területekkel és azok lakóival, s még olyan, nagy területeket beutazó
kiemelkedő író (J. Marquarc jellemzésével a modern riporterek és globetrotterek
elődje), mint al-Maszcúdí is (e. 896-956, Id. hozzá: Ahmad M. H. Shboul, al-lvlas'údí
and his World. A Muslim Humanist and his lnterest in non-Muslims, London, lthaca Press,
1979) a következő általánosságokat írta róluk: ,,Ami (a föld) északi negyedének a
lakóit illeti, náluk a Nap távol van a zenittől, ők azok, akik mélyen behatolnak észak-
ra, mint pl. a szlávok és a frankok, továbbá a velük szomszédos más népek. A Nap
ereje gyenge náluk, mivel távol vannak tőle: hideg és nedvesség uralkodik ott, s hó és
jég követi egymást szakadatlanul. A meleg alkat (mizádzs) kevéssé található náluk.
Testük nagy, természetük durva, szokásaik érdesek (tawa"rat), értelmük tompa (tabal-
!t1dt1t), nyelvük nehezen forog (thaqulat). Színük annyira fehér, hogy a fehérség kékbe
megy át; bőrük vékony, húsuk azonban vastag. Szemük is kék, megegyezve színük
természetével. Hajuk egyenesszálú (szabatat) és vörös a nedves gőzök túlsága miatt.
Vallási hicdelmeikben (madháhib) nincsen szilárdság, ami a hideg természetéből és a

272
részéről a jóindulatú közömbösséget.75 Ez a „hátrányos helyzet", pá-
rosulva a kereszténységnek az iszlámtól merőben elütő értékrend-
jével, alakította ki a kereszteshadjáratok során azt az ecclesia militanst,
amelynek irígy_ségtől és gyűlölettől áthaton iszlámképét érthető
módon kevéssé befolyásolták a tények. Kicsit maliciózusan ehhez
még azt tehetjük hozzá, hogy a formálódó középkori NY1:1gat számá-
ra a maga image-a kialakulásában, a saját identitásának a megfor-
málásához az iszlám - rudtán kívül - jelentősen hozzájárult. Miköz-
ben az ellenséget, a „másikat" sztereotíp klisékkel látjuk el, mindig
és kizárólag önmagunkat jellemezzük!

Frankok és muszlimok Szíriában a 12. században

A keresztesháborúk kétszáz esztendeje a történelem egyik leg-

furcsább fejezetét alkotja. Többféle furcsaságához tartozik az a

meleg hiányából következik" (at-'I'anbíh wa'/-itráf Bejrut, Dár wa-maktabat al-Hilál,

1981:38). A száz esztendővel később az andalusziai Toledóban qádt1énc müködö
SzáCid al-Andaluszi (1029-1070, Id. hozzá: E/2, VIIJ:867sq - G. Martinez-Gros és
különösen H. Bú cAlwán előszavát kritikai kiadásához, 1985:10-31) már a kortársak-
tól nagyrabecsült tudománytörténeti munkájában két részre osztotta az emberi
nemet, az egyik része (nyolc umma: az indiaiak, perzsák, khaldeusok, görögök, bizán-
ciak, egyiptomiak, arabok és a zsidók) jeleskedett a tudomány ápolásában, a másik fele
azonban (ezekből kiemeli a török népeket és a kínaiakat, akik noha a rudományokban
nem, de más területeken jeleskedtek) említésre sem méltó barbár népség. Ezekrők (a
kinaiakon és a törökökön kívüli népekről) így ír: ,,E csoport egyéb népei, akik nem
művelték a rudományokat, azok leginkább a barmokhoz és nem emberekhez hason-
latosak, mivel messze az északi vidékeken élnek a hét klíma közül az utolsó és a lakott
világ vége között, s ott a Nap túlságos távolsága a zenittől a levegőt hideggé és a
légkört sűrűvé teszi. Vérmérsékletük ezért hideg, természetük (akhltiq, vagy „alkaruk"
= 11khlát) éretlen (jiddzs), testük dúrvaszövéső, színük fehér, hajuk hosszú. Nélkülözik
az értelem finomságát és a gondolkodás átható erejét (thuqúb al-khawátir); a tudat-
lanság és a bárgyúság nyűgözi le őket, s általános közöttük a tehetetlenség és a bam-
baság" ( Tabaqát al-umam, ed. H. Bú cAlwán, Bejrut, Dár at-Talíca, 1985:4 l ). A kétszáz
évvel később munkálkodó al-QiJzwíní (e. 1203-1283, Id. hozzá: E/2, francia verzió,
IV:898-900 - T. Lewicki) leírásában voltaképpen alig találunk több kíváncsiságot és
információt: ,,(A frankok földje) kiterjedt vidék és tágas birodalom a keresztények
országában. Nagyon szigorú hideg van ott és levegője sűrű a rendkívüli hideg miatt.
Tele van jó dolgokkal, gyümölcsökkel és terméssel, számos folyója és sok gyümölcse
van, megművelt földdel, jószággal, fával és mézzel. Változatos fajtájú vadak és ezüst-
bányák találhatók ott. Éles szablyákat kovácsolnak, de a frank kardok jobban vágnak
az indiaiaknál. Lakói keresztények, akiknek a királya bátor, népes alattvalókkal és
erővel az uralkodáshoz. Két vagy három városa van a tenger innenső partján az iszlám
földjén belül, és ő védi azokat erről az oldalről. Valahányszor a muszlimok csapatokat
küldenek oda, hogy elfoglalják azokat, ő is odaküld embereket erről az oldalról, hogy

273
sajátosság, hogy a két ellenfél közül jószerivel csak az egyik tartot-
ta számon 76, az viszont, tehát a keresztény fél a kelleténél sokkalta
nagyobb mértékben foglalkozott vele, más eseményekkel összeha-
sonlítva. 77 A keresztesháborúkról való európai emlékezet vol-
taképpen kezdettől fogva a krónika, a történetírás, az epika és a
gesta'k szellemét árasztó irodalom és a vallásos hevület pe-
remvidékén tenyészett, s az objektivitásra törekvő tudományos
ábrázolások (általában ezek is ritkán voltak mentesek koruk ideo-
lógiai áramlataitól) vajmi ritkán befolyásolták az irodalom, a
művészet és a közvélekedés nagy közhelyeit - mégpedig mindkét
hajdani fél mai utódai számára is. Mindenki emlékszik Bush elnök

védjék azokat. Katonái igen bátrak, s nem gondolnak menekülésre a harc során,
inkább meghalnak, semmint így tegyenek. ::,..; áluk piszkosabb népet nem találsz. Arn-
lásra mindig készek és jellemük hitvány. Nem tisztálkodnak és fürdenek, csak éven-
kint egyszer rngy kétszer, s akkor is hideg vízben. Ruháikat sem mossák ki attól kezd-
ve, hogy magukra öltik, mindaddig, amíg darabokra nem szakad. Leborotválják asza-
kállukat, s borotválás után hagyják nőni a visszatetsző borostájukat. Valamelyiküket
megkérdezték a szakálluk borotválásáról, mire azt felelte, hogy 'a szőrzet fölösleges
dolog; ti eltávolítjátok azt az intim részeitekről, miért hagynánk mi azt az arcunkon?"'
(Áthár 11!-bilád wa-nkhbár 11/-'ibád, Bejrut, Dár Szádir, é.n.: 498). Az igazság kedvéért
meg kell jegyeznünk, hogy mindkét fél, a muszlimok és a keresztények esetében is
sajátos és jellegzetes munkamegosztás volt az ismeretek és téveszmék terén. A köz-
hellyé vált elutasító, negatív toposzok (mint a tömegek gondolkodását meghatározó
általános vélekedés) mellett vagy mögött létezett néhány jól tájékozott beszámoló is
- ezek azonban csak kevés embert érdekeltek, és sokszor nehezen voltak hozzáfér-
hetőek vagy a kontextusuk nem hívta föl rájuk a figyelmet. Az előbb említett al-
Maszcúdí is pl. fölhasználta a Murtídz.roan a geronai püpök, Godmar jelentését, amit
328/939-ben írt al-Hakam, córdobai amímak a frank királyokról Clovistól IV. Lajosig
( Murúdzs 1965, Il:7sq, Id. hozzá: B. Lewis, ,,Mascúdí on the Kings of the Franks", in:
S. Maqbul Ahmad - A. Rahman, eds., al-M111'1ídí iHillennry Commemoration Volmne,
lndian Society for thc Hist. OfScience and The Jnst. oflsl. Studies, Aligarh !l'!uslim
Univ., 1966:7-10 - adja a szöveg angol fordítását és a különböző nevek interpretálá-
sát). ;\-lég alaposabb és sokrétűbb beszámolót olvasharunk egy bizonyos spanyol zsidó,
lbráhím ibn Jacqúb al-IszráCílí at-Turtúsí jelentéséből, amely eredeti formájában
elveszett, ám egyes részeit két 11. századi andalusziai földrajzíró, al-Bakrí (ő idézi a
szláv népekről és a németekről szóló részeket) és aJ-cUdhrí megőrizték (az ő munká-
ja is elveszett, ám a frank területekről szóló beszámoló néhány részlete al-Qizwíní
munkájában megtalálható); a fennmaradt részek fordítását Id. A. Miquel, Du monde et
de l'étranger. Orient, 1111 1000 (Arles, Sindbad, 2001:103-113). Ezekhez és eg}'éb muszlim
rudósításokról Hárún ar-Rasídtól a 19. század elejéig Id. B. Lewis, The Mu1lim
Dúcovery of Europe (New York-London, W.W. r-.:orton, 1982:89-133). A lényeg az,
hogy ezek az alaposabb és objektívebb beszámolók éppenúgy nem érintették a musz-
lim közvélekedést, mint ahogyan a másik oldalon pl. a Jeruzsálemben született, a
Szentföldön jelentős politikai szerepet játszó, az ottani viszonyokat kiválóan ismerő
Tyrnsi Vilmos (c. 1130-1186, Id. hozzá: LM, IX:19lsq - H. Möhring; R.H.C. Davis,

274
keresztes háborút hirdető szavaira, s arra, hogy a másik fél ter-
mészetesen ellenkező értelemben használta e kifejezést a Nyugat
ellen.78 Mielőtt közelebbről megvizsgálnánk a keresztesháborúk
12. századi történetének néhány vonatkozását, érdemes röviden
jellemezni e több szempontból figyelemreméltó világtörténeti
jelenség minden bizonnyal már a kortársak által is érzékelt jelleg-
zetességeit. 79
Alighanem megállapítható, hogy a kereszténységgel összefonódott
európaiság agresszív tételezésének a kora e hadjáratokkal indult el,
amit már Ranke úgy jellemzett, mint 'a nyugati birodalom nagy közös
vállalkozása Kelet ellen".80 C. Erdmann klasszikus munkájából8 l

,,William of Tyre", in: D. Baker, ed., Relations between East and West in the J\,Jiddle Ages,
Edinburgh, EUP, 1973:64-73) vagy Charrres-i Fulcher, az első keresztes hadjárat
szemtanújának hiteles és visszafogott hangú beszámolói (az utóbbi kommentált angol
fordítása: A History ofthe Expedition to Jerusalem 1095-1127, transl. by F. Rita Ryan, ed.
with an lnrr. by Harold S. Fink, Knoxvillc, The Cniv. ofTcnnessee Press, 1969, H.S.
Fink kiváló tanulmányával: 3-56) nem gyakoroltak semmi befolyást a torz és ellen-
séges keresztény közhelyekre.
i6 Cahen 1983:257, n.5 hangsúlyozza, hogy a keleti történészek nem foglalkoznak a
témával, s ha egyáltalán írnak róla, úgy a nyugati munkákat használják fel, csak meg-
fordítják az események értékelését.
i7 H.E. Mayer 1960-ban megjelent bibliográfiája (Bibliographie zur Geschichte der
Kreuzzüge, Hannover 1960) közel 300 oldalon 5362 tételt tartalmazott (folytatását
196 7-ig, ugyancsak tőle Id. Histon·sche Zeitschrift 1969:641-736). Jól használható bibli-
ográfiát találunk S. Runciman nagy szintézisének a végén ( magyar változat: A keresztes
hadjáratok tönénete, ford. Bánki V.-Nagy M.Zs., Budapest, Osiris, 1999:1002-8 /erede-
ti források/, 1008-1010 /szakirodalom), 1011-1031 /1951 utáni bibliográfia, összeál-
lította: Hunyadi Zs/). Jól tájékoztató bibliográfiákat találunk még: Cahen 1983:249-
256; OHC 402-415.
i8 Cszáma ibn Ládin 2006. április 23-án - az al-Dzsazíra televízióban sugárzott
üzenetében - a Hamasz támogatásának megvonását a Nyugat részéről az iszlám elleni
keresztes háborúnak minősítette (a palesztinok segélyezésének felfüggesztése
,,megerősíti, hogy háborújuk a keresztesek és a cionisták háborúja az iszlám ellen")
egyúttal felszólítja a „szent harcosokat", hogy készüljenek fel a nyugati keresztes fosz-
togatók ellen Szudán nyugati részén (itt a nyugat-szudáni Darfur tartományba kül-
dött ENSZ békefenntartókat nevezte keresztes fosztogatóknak, akiket a népirtás
megakadályozására küldtek oda); egyúttal az ENSZ-et a „hitetlenek szervezetének"
nevezte, amely „keresztes-cionista" terveket foganatosít az iszlám világ ellen (Id.
Népswbadsdg, 2006, április 24: 10).
i9 A következőkhöz Id. Simon R., ,,Raimundus Lullus és az iszlám. Az európai önru-
dat alakulása a másság gyűlölete és kizárása révén", in: Simon R. 1996:305sqq.
80 Ober die Epochen der neueren Geschichte (Schloss Laupheim, U. Steiner Verlag, 1948), 92.
81 Die Entstehung des Kreuzzugsgedankens (Sruttgart, 1935; angolul: The Origin of the Idea
of Crusades, Princeton, PUP, 1977), Id. hozzá fi.EJ. Cowdrey alapos recenzióját in:
Popes, Monks, and Crusades (London, The Hombledon Press, 1984), 121-5. Erdmann

27S
tudjuk, hogy a Kelet elleni „szent háború" nem II. Orbán gondolata
volt - ő csak felújította és a fegyveres zarándoklat eszméjével82 ki-
egészítette az Ágostontól és 1. Gergelytől megfogalmazott be!lum ius-
tumból kinövő ecc/esia militans gondolatát. A korafeudalizmus idején
ennek éle főleg az északi barbárok megtérítésére irányult. A keresz-
tény Európa a 11. századra - a korai városi fejlődés és a pénzgazdál-
kodás kialakulásával, s a túlnyomórészt önellátásra berendezkedett,
vidékre épülő korai feudalizmus válságával83 - jutott el oda, hogy
szükségét érezze önmaga megfogalmazásának, amit ókori előzmé­
nyek után84, s elkezdve az egyre rosszabbat, alapvetően a „másik"
tagadásával, üldözésével és megsemmisítésével tett meg, s ezzel elő­
legezte úgyszólván az összes „civilizációs vívmányt", amit a további-
akban tartogatott Ázsiával szemben - színezve ezt a belső „másság"

alapgondolatából egyértelmű, hogy Jeruzsálem "visszavétele" csak Marschziel volt,

voltaképpen a „szent háború" egy katonai feladata (tehát jelentéktelen ürügyek voltak
a szaldzsúq törökök okozta „szörnyűségek", a bizánciak megsegítésével együtt), az
igazi Krieg.rziel az i\.gostontól és 1. Gergelytől megfogalmazott bellum sacrum volt
a keleti kereszténység „felszabadítására" (tudjuk, ezek helyzete sokkal rosszabb lett a
keresztes uralom alatt!), vagyis az igazi okok és motivációk a nyugati fejlődésben
keresendők, amelyen belül az Erdmanntól hangsúlyozott francia nemesség érdekei
mellett rendkívül fontosak voltak a gazdasági expanzióra törekvő olasz kereskedővá­
rosok szempontjai. Az utóbbiak aktív részvétele nélkül a keresztes háborúk jószerivel
elképzelhetetlenek. Ahogy H. Pirenne megfogalmazta: ,,Elmondhatjuk, hogy Velen-
ce, Pisa és Genova támogatása nélkül nem lehetett volna ilyen sokáig folytatni ezeket
a hiábavaló vállalkozásokat" (A középkori gazdaság és társadalom története, ford. Gyáros
E., Budapest, Gondolat, 1983:78).
82 Így a keresztes háborút voltaképpen fegyveres zarándoklat gyanánt lehetett felfogni
(Id. Mayer 19, 33). Igen érdekes a keresztény zarándoklat felfogása és alakulása (Id.
hozzá: Mayer 18sqq; LM, s.v. Peregrim1tio, Vl:1882sq - A. Angenendt és s.v. Pilger,
Vl:21+8-52 - U. Liebl). Maga a „zarándok" latin neve, a peregrinus (ebből jön a neolatin
nyelvek, továbbá az angol /pilgrim/ és a német/ Pilger/ "zarándok" szava) eredetileg
,,idegent", ,,számüzöttet" jelentett (a per és agerszavakból, Id. A. Walde-:J.B. Hoffmann,
Lat. Etym. Wö11., Heidelberg, C. Winter, 1982, 11:286). A keresztény igazi hazája ui. a
mennyekben van (v.ö. Pál levele a Filippibeliekhez, 3.20: ,,Mert a mi országunk a men-
nyekben van"), ezért az igaz keresztény élete végéig úton van (2. Kor. 5.6). Már a
második századtól elkezdődött a hitbuzgó keresztények peregri11atitfJa a Jézus életével
kapcsolatos fontos helyekhez, kiegészülve a mártírok és szentek sírjaival. Miután
Konstantin anrja, úgymond, föllelte a keresztet (326-ban?), s fölépült a jeruzsálemi sír-
templom a betlehemi születéstemplommal, valósággal ragály lett a jeruzsálemi zarán-
doklat (ismeretes az északnyugat spanyolországi kolostor apácájának, Egeriának 400
körül, a kor beszélt latin nyelvén írt Peregri11atio ad loca sancta beszámolója, amely egy
ilyen zarándoklat első emléke, kiadása: Siliviae vet potius Aetheriae peregrinatio ad loca sanc-
ta, hg. V. W. Hereaus, Heidelberg, C. Winter,! 9293, neve alakulásához: Aetheria -
Echeria - Egeria Id. p. !Vsq), ami ellen már Jeromos tiltakozott ("non Jerosolymis

276
("eretnekségek", stb) elleni harccal. Ha ugyanis röviden össze akar-
juk foglalni a keresztes háborúk hozadékát, akkor a következő moz-
zanatokat emelhetjük ki:85
1. Innen datálhatjuk az európai gyarmatosítás kezdeteit.86 Benja-
min Z. Kedar már idézett munkájában, összehasonlítva a bizánci és
a keresztény magatartást muszlim alattvalóikkal szemben, megál-
lapítja: ,,a bizánciak mindent elkövettek, hogy benépesítsék az újon-
nan elfogla~ kisázsiai területeket, s arra ösztönözték a muszlimokat,
hogy térjenek át és telepedjenek le; a keresztények, akiknek a hódí-
tása egybeesett az európai népesség növekedésével, a meghódított
területekre vagy a keresztény területekről hozott többlet népességet
telepítették le, vagy pedig a keresztény fejedelemségekben duális,
protokoloniális társadalmat alakítottak ki, amely kizsákmányoló,

fuisse, sed bene vixisse laudandum est" = ,,nem az dícséretes, ha valaki Jeruzsálemben
volt, hanem ha helyesen élt"). Az Ambrusról és Agostontól elismert reliquia-riszreler
voltaképpen a római őskulruszr próbáira kiszorítani, s hamarosan a kereszténység első­
rendűen fontos része lett, amelynek gazdasági és egyházpolitikai szempontjai a recon-
quistának és a keresztes gondolatnak új dimenziókat adtak. Közben megváltozott a
zarándoklat célja: míg korábban csaknem kizárólag hitbuzgalmi volt, a 11. század után
a bűnbocsánati jellege lett az elsődleges. A zarándok a társadalom riszrelerremélró
szereplője lett számos privilégiummal (mentesült az adókról, nem lehetett lerarrózrar-
ni, srb), s mind nagyobb kiszolgáló háttérintézmény szolgálta ezt a fellendülő "ipará-
gar".83 E folyamat mélyreható és lucidus bemutatását Id. Pirenne id. művében
(munkájához v. ö. Karus L. szeretettel és hozzáértéssel írt portréját az előbbi kiadás
bevezetéseként: 11-32).
84 Ennek nagyharású, a legutóbbi időkig vitatott megfogalmazását Id. l\l Bernal
munkáiban: Black Athena. The Afro-Asiatic Roots of C/assical Civilization, vol. 1: The
Fabrication ofAncienr Greece 1785-1985 (London, Free Association Books, 1987), vol.2:
The Archaeological and Documentari Evidence(New Brunswick, NJ., Rurgers Univ. Press,
199 3). Nézeteinek - ideológikus felhangoktól nem mentes - bírálatai egy vaskos
kötetben jelentek meg: Black Athena Revisitcd, ed. by M.R. Lefkowitz-G. MacLean
Rogers (Chapel Hill-London, The Univ. ofNorth Carolina Press, 1996). M. Bernal
válaszait a bírálatokra Id. Black Athena writes back. M. Benza/ responds to his Critics, ed. D.
Chioni Moore (Durham - London, Duke Univ. Press, 2001). A vita szakmai, ideoló-
giai és emberi tanulságairól Id. J. Berlinerblau érdekes ideológiakritikai munkáját:
Heresy in the University. The Black Athena Controversy and the Responsibilities of American
lntellectuals (New Brunswick, NJ. - London, Rurgers Univ. Press, 1999). Az európai
„identitás" klasszikus előzményeihez figyelemreméltő B. Isaac rendkívül alapos
könyve: The lnvention ofRacism in Classical Antiquity (Princeton-London, PUP, 2004).
85 A következőkhöz Id. Simon R. 1996:306-8.
86 Ld. ennek tankönyvszerű megfogalmazását: E. MacNall-Burns - Ph. Lee Ralph -
R.E. Lerner-S. Meacham, World Civilizations (New York-London, W.W. Norton,
71986), 451 ("A keresztes hadjáratok nyitották meg az első fejezetet a nyugati
gyarmatosítás történetében").

277
hódító keresztényekre és kizsákmányoló, nem-keresztény alattva-
lókra oszlott." 87
2. Közismert történeti tény, hogy a kereszteshadjáratokat föl-
használva az olasz városállamok (elsősorban Velence, Genova és
Pisa) prosperáló k.~reskedelmi expanziót bonyolítottak le, amelyek a
Földközi-tengert ismét megnyitották az európai kereskedelem
számára.88
3.A pápai vállalkozásként indult kereszteshadjáratok hamar
összefonódtak és még gyakrabban ütköztek dinasztikus érdekek-

87 Kedar 1984:96.
88 Ld. H. Pirenne, op. cit. l983:76sqq. Ismeretes H Pirenne híres tézise (első megfogal-
mazását még 1922-ben: ,.Mahomet et Charlemagne": Rev11e Belge de Philologie el d'His1oire l,
1922, 77-86, majd nagyhanísú módon posthumus könyvében: Mahomel el Charle111ag11e,
Paris, F. Alcan és Bruxelles, Nouvelle Société d'tditions, 1937), amelyben azt állította,
hogy a germán hódítások nem jelentették az ókor végét, azt nlójában Mohamed és az
iszlám által elindított sikeres hódítások teljesítették ki, amelyek elzánák a Mediter-
ráneumot Európa elől, s ekképpen a középkor Nagy Károllyal kezdődött. Ez ez „eretnek"
tézis (amelynek lényegét, tehát az ókor kontinuitását, s a katasztrófotheória elvetését per-
sze majdnem egyidöben már .'\.lfons Dopsch is képviselte kétkötetes kiváló munkájában:
Wirmhaftliche 11nd soziale Gnmdlagen der e11ropiiische11 Kulturenf!Wicklung, Wien, Verlag von
L.\V. Seidel, 1923) már 1934-tól hosszú ideig tartó vitát váltott ki, az első jelentős tanul-
mányt a cseh M. Paulová írta (L'Jslam et la civilisa1io11111éditerranéen11e, V Praze, '.\'ákladem
Králo,·ské f:eské Spoleenosti Nauk, 1934); a továbbiakban Id. Bedeutung und Rolle des lslam
beim Cberga11g vom Altert111n z11111 Mi11elalter, hg. V. E. Hübinger, Darmstadt, Wiss. Buchges.,
1968 (ebben 11 „válasz" olvasható, köztük található az orientalista Daniel C. Dennett és M.
Lombard); The Pimme Thesis. A11a/ysis, Criticism, a11d Revision, ed. by A.F. Havighurst,
Lexington-Toronto-London, D.C. Heath, 1976 (ebben 12 tanulmány található). Legutóbb
két szerző régészeti szempontból vette re\'Ízió alá az un. Pirenne-tézist: R. Hodges - D.
\Vhitehouse, Mohammed, Charlemagne a11d the Origi11s ofEurope. Archaeolog and 1he Pirenne the-
sú (London, Duckworth, 1983, második utánnyomás: 1998). lbn Khaldún jellemzéséből
plasztikusan kiderül, hogy nagyjából a 11. századig valóban a muszlimok uralták a
Földközi tengert ("A muszlimok ebben az időben e tenger nagy részét uralmuk alatt tar-
tomík. Flottáik keresztül-kasul járták a vizeit ... A keresztények hajóit pedig nem hordoz-
hatta a tenger"); a 12. századtól megváltozik a helyzet, s Szaláh ad-Dínnal kapcsolatban
már így ír: ,.Mikor abban az időben Szaláh ad-Din ... a szíriai kikötővárosokar igyekezett
visszafoglalni a keresztény népek kezéből, s meg akarta tisztítani Jeruzsálemet a hitetlen-
ség mocskától és újraépíteni, akkor a hitetlenek flottái egymást követték a Jeruzsálemhez
közel eső vidékek felől, amelyeket ők ellenőriztek, hogy megsegítsék e kikötővárosokat. El
is látták őket hadifelszereléssel és élelemmel. Az alexandriai flotta nem is tudta felvenni
ellenük a harcot, mivel (a keresztények) uralták akkoriban e tenger keleti részét és számos
flottájuk volt ott." (lbn Khaldún, Bevezetés a történelembe, ford. Simon R., Osiris, 1995:284-6).
89 A kereszteshadjáratok történetében az egyik legemberibb és legpittoreszkebb színfoltot
II. Endre 1217. évi sajátos kereszteháborúja testesítette meg, amelynek valóságos motivá-
cióját, l'agyis a magyar-délszláv-görög-örmény népegyütteseket összefogó archiregnum
Hrmgariae - házasságkötések révén megvalósítani szándékozott - megteremtését ("rnlóra

278
kel 89, amelyek az eredeti vallási szempontokat mindinkább háttérbe
szorították, s a nagyhatalmi politika játékterévé tették.
4. Ekkor alakulnak ki a modern antiszemitízmus toposzai, s kez-
dődik el a kíméletlen zsidóüldözés. 90 Az 1096-ban a Rajna vidéken
végigsöprő zsidó pogromok végrehajtói a zsidó beszámolók egyön-
tetű közlései szerint mindannyian a kereszt jelét viselték.91
5. A keresztény Európa nevében az eretnekeknek nevezett „más-
kéntgondolkodók": a bogomilok, patarénusok, katharok, albigensek
kifrtásával e korszak inaugurálja és szentesíti a belső népírtást.92

váltva így azt, amit atyja és Komnénosz Mánuel viszonylatában oly tragikusan meghiúsult:
a Kárpátoktól a Tauruszig terjedő magyar-görög perszonálúniót") kitiinően mutatta be
Vajay Szabolcs gazdagon dokumentált tanulmányában ("Dominae reginae milites. Arpád-
házi Jolánta magyatjai Valencia visszavétele idején": Mályusz Elemér Emlékkönyv, szerk. H.
Balázs Éva - Fügedi Erik - Maksay Ferenc, Akadémiai Kiadó, 1984:395-414.). Keresztes-
hadjárata során esze ágában sem volt komolyan venni a muszlimokkal való harcot, ezzel
szemben eljegyezte Konstantinápolyban Courtenay Jolántát, akinek révén remélte a csá-
szári trónt; a niceai görög császár lányát, ~[áriát eljegyezte másodszülött fiával, Endrével.
A harmincas években aztán leányát,Jolántát hozzáadta feleségül Jakabhoz (Jaiméhez), az
aragóniai uralkodóhoz (ld. 400sq). Birodalmi tervei, jól tudjuk, kudarcba fulladtak, az
aragóniai kapcsolatoknak azonban szo,rény utóélete lettJakab ésJolánta négy gyermeke, s
az ott maradt és meggyökeresedett kísérők révén (akik - Vajay Sz. kutatásai szerint- csak
a huszadik század közepetáján haltak ki). II. Endre kétségkívül azon kevesek közé tarto-
zott, akik (mint II. Frigyes) megpróbálták humanizálni a kereszteshadjáratokat.
90 Ld. L. Poliakov, L'Histoire de l'antifémitisme (Paris, Calmann-Lévy), Il:2+1-282; Székely
B., Az antiszemitfz11111s története (Budapest, A „Tabor" kiadása, 1936), 183-210 (p. 204:
„Megindul a zsidók állandó és intézményes üldöztetése"); Cecil Roth, Zsidó középkor
(Budapest, Magyar Zsidók Pro Palesztina Szövetsége, é.n), 83-109;]. Prawer, The History
ofthe Jews in the Latin Kingdom ofJernsalem (Oxford, Clarendon Press, 1996:107). Prawer
fontos megfigyelése szerint, amíg Európában „a zsidóellenes pogromok a keresztes rítus
részévé váltak", addig a Levantén a kereszteshadjáratok kétszáz éve alatt nem volt zsidóel-
lenesség (ezt a soknemzetiségű és sokvallású terep javára írja).
91 A zsidóellenes pogromok híre már közhelyként csapódott le néhány muszlim szerző
munkájában is (természetesen a muszlim tolerancia ellenpontozásaképpen). Az egyiptomi
Ahmad ibn ldrísz al-Qaráfí (megh. 1285), így fogalmazott: ,,A frankok többi városában van
az esztendőnek három jól ismert napja, amikor a püspökök így szólnak a köznéphez: 'A zsi-
dók meglopták a ti vallásotokat, s ennek ellenére in élnek veletek a ti földeteken.' Erre a köz-
nép és a város lakói kiözönlenek a zsidók keresésére, s akit csak föllelnek, azt megölik. Aztán
kirabolják a házaikat" (al-Adzswiba al-fiíkhira 'an asz'zla alfádzsira, al-Qáhira 1322/1904:4, Id.
hozzá: M. Cohen, U11der Crescent rmd Cross (Princeton, PUP, 1994:191); D. Nirenberg,
Co1111111mities ofViolence. Persecution ofMinorities in the Middle Ages (Princeton, PUP, 1996:200).
92 Még ma is ajánlható S. Runciman alapos és világos munkája: The Medieval Manichee. 11

St11dy of the Christian Dualist Hemy (Cambridge, CllP, 1991, eredetileg: 1947, kitűnő
todbbi bibliográfiával: 189-201); Id. még a J. Berlioztól kiadott korszerű tanulmány-
kötetet: Le pays cathare. Les religions médiévales et leurs expressions 111éridio1Jales (Paris, Éd. Du
Seuil, 2000).

279
 6. Ahelyett, hogy Alexiosz és II. Orbán eredeti szándékának
megfelelően közelebb hozta volna a keleti és a nyugati keresztény-
séget, irreverzibilis módon eltávolította azokat egymástól 9 3.
A kereszteshadjáratokkal kapcsolatban számos probléma (és
mintha csak problémák lennének) aligha fog a kutatásban végleges
választ kapni. Ilyen pl. az a kérdés, hogy mi is tekinthető ker~sztes-
hadjáratnak? Ismeretes, hogy e kérdésben legalább kér álláspont fo-
galmazódott meg94 , az ún. ,,hagyományos" és a „revizionista". Az
első (főbb képviselői között található Hans Mayer és Jean Richard)
szerint e történeti eseménysor a Clermont-i zsinattal kezdődik
1095-ben és 1291-ben végződik, amikor al-Malik al-Asrafvisszafog-
lalta CAkkát (Akkon, Acre), lemészárolva védőit és teljesen elpusz-
títva a várost. Ennek alapján az 1291 utáni - pápai utasításra indított
- hadjáratok már csak az eredeti folyamat torz visszaélései voltak.
Ezzel szemben a „revizionista" (vagy pluralista, ill. expanzív) nézet
szerint (ezt M. Villey, majd Helmut Roscher után különösenJonar-
han Riley Smith és tanítványa NJ. Housley képviselte) minden
- pogányok vagy eretnekek ellen indított - hadjáratot kereszteshá-
borúnak lehetett tekinteni. Ez a különbség jól megragadható a két
irányzat feldolgozásaiban: míg S. Runciman - népszerűségét máig

'IJLd. Th.F. Madden (ed.), The Crusades (Oxford, Blackwell, 2002:11, a n.7-ben továb-
bi bibliográfiával). E kérdéssel kapcsolatban ugyanebben a kötetben található S.
Runciman tanulmánya: ,,Byzancium and the Crusades" (2002:211-220).
94 G. Conscable egyháztörténész osztályozta sokrétűen a különböző megközelítéseket
("Medieval Charters as Sources far the History of the Crusades" in: Crusade and Settlement,
ed. by P.W. Sedbury, Cardiff, 1985:73-89): a. generalista (akik a keresztény „szene háború"
és az erőszak elfogadásával kapcsolják össze a hadjáratokat 1095 előtt és után - lényegében
azt az álláspontot fogalmazta meg Carl Erdmann 1935-ös munkájában); b. popularista (akik
a népi hitbuzgóságból eredeztetik a keresztes háború eszméjét); e. tradicionalista (akik
Jeruzsálemmel és a Szent Földdel kötik össze a keresztes gondolatot); d. pluralista (akik
minden - a kereszt jegyében viselt - háborút keresztesháborúnak tekintenek). Érdemes
idéznünk]. Riley Smith 1991:23 definícióját: ,,A keresztesháborúk szent háborúk voltak,
amelyek a közfelfogás szerint a kereszténység külső vagy belső ellenségei ellen vívták, a
keresztény tulajdon visszaszerzéséért vagy az Egyház, továbbá a keresztény nép védelme
végett. Az ellenségek magukba foglalták a muszlimokat, a pogány szlávokat, mongolokat,
orthodox kereszrényker (görögöket és oroszokat), eretnekeket (kathárokat, bogomilokat és
huszitákat) és a pápaság politikai ellenségeit. Úgy vélték, hogy a keresztesháborúkra
közvetlenül Krisztus jogosított föl, szószólója, a pápa által... A résztvevők között legalábbis
egyesek speciális fogadalmakat tettek, a zarándokok fogadalmaihoz hasonlóan, és a zarán-
doklat terminológiáját gyakran használták velük és hadjáraraikkal kapcsolatban. A privi-
légiumok pedig, amelyeket ezek a keresztesek élveztek (különösen családjuk és javaik
védelme távollétükben) a zarándokoknak járó előjogokon alapultak. Ezenkívül bünbocsá-

280
őrző - A keresztes hadjáratok története csak egy Epilógusban foglalkozik
(a magyar fordításban harminc oldalon) a 15. század közepéig mind
jelentéktelenebb pápai vállalkozásokkal, s H. E. Mayer (az irányzat
egyik legkövetkezetesebb képviselője) csak könyve utolsó lapján
szentel néhány sort a későbbi fejleményeknek (2000:251sq)., addig az
újabb feldolgozások bőséges figyelmet szentelnek a későbbi hadjára-
toknak egészen 1521-ig, 1560-ig, sőt 1798-ig, a máltai ispotályos
lovagok megszüntetéséig. 9 5 A pluralista felfogás szerint egyképpen
keresztes háboníknak minősülnek a pápai kezdeményezésre vagy az
ő egyetértésével folytatott háboník a Baltikumban (a 13. században);
az albigens irtóhadjárat ( 1208-1229); a Bizánc elleni negyedik ke-
reszteshadjárat (1204); a Hohenstaufen uralkodók elleni háboník
(1239-1268); az Ún. szicíliai vecsernyék háboníi (1282-1302); az
olaszországi pápai hadjáratok a 14. században; a törökök elleni hábo-
ník; a husziták elleni harcok ( 1420-14 71 ); a francia vallásháborúk,
amelyekben egyes katolikusok privilégiumokat kaptak ( 1560-as
évek-1590-es évek); a spanyol ármáda tevékenysége, stb, stb. Az
utóbbi szemlélet teszi érthetővé a keresztesháború fogalmának
ugyancsak torz használatát az utóbbi két évszázad európai irodal-
mában, kultúrtörténetében és közvélekedésében. 96 Legutóbb, egy

nat járt nekik. A fogadalom és az ezzel kapcsolatos bűnbocsánat az, ami egy férfit vagy nőt
keresztes gyanánt megkülönböztetett." Ld. a kérdéshez még: C. Tyerman, Fighting far
Christendom. Holy Warand the Crusades (Oxford, OUP, 2004), 225-233.
9; A keresztények elleni keresztesháborúk kialakulásához Id. N. Housley, in: Madden
2002:69-97 (eredeti megjelenés: 1985); Id. ua., ,.The Crusading Movement, 1274-
1700", in: OHC 258-290. A pluralista irányzat reprezentatív feldolgozása gyanánt Id.
Riley Smith 1991 gyűjteményes kötetét, amely 1798-ig minden hadjáratot megvizs-
gál, amelyet bárki összefüggésbe hozott a keresztes eszmékkel.
96 A 18. század végétől a „keresztesháború" analógiásan vagy metafórikusan a külön-
böző jó ügyek hangsúlyozására szolgált. A fogalom utóéletéhez Id. Tyerman, op.cit.
190-210; E. Siberry, ,.Images of the Crusades in the Nineteenth and Twentieth
Centuries", in: OHC 363-384. A sok példa között érdemes egy-két sajátos és ellent-
mondásos páldára uralni: a kr(mi háborút (1854-6) egyesek kcresztcsháborúnak ne-
vezték, noha Franciaország és Anglia a törökökkel szövetségben harcoltak egy
keresztény ország, Oroszország ellen. A spanyol polgárháború (1936-9) esetében a hi-
vatalos francoista (fasiszta) történeti munka címe: History of the Spa11ish Crusade volt
(1940-43), ám a nemzetközi brigád egy antifasiszta veteránja,]. Gurney memoárjában
( Crusade i11Spai111974) úgy fogalmazott, hogy „keresztes háború folyt a fasiszták ellen,
akik nemzedékünk szaracénjai voltak". Az első öbölháborút sokan nevezték keresz-
tesháborúnak, holott abban számos muszlim ország vett részt Amerika mellett (egy
Bush-karikatúra jellemző módon kereszteslovagnak ábrázolta az elnököt, amint
Szaddám Huszajnnal tőr lándzsát).

281
szÍnvonals tanulmánykötet persze igyekszik megkérdőjelezni a
keresztesháborúnak ezt a pozitív töltését és az iszlám világ ellen
(Huntingtontól, Naipaultól, B. Lewistól és másoktól) megfogalma-
zott ellenségképeket próbálják a valóságnak megfelelően elemez-
ni.97 Visszatérve a kiinduló kérdésre, minden amellett szól, hogy a
tradicionalista álláspont áll közelebb a valósághoz, hiszen a 11. szá-
zadtól megformálódó európaiság „asszimetrikus ellenfogalma" (R.
Koselleck) az iszlám volt, ami a par excellence „másságként" igazi
ellenérzéseket tudott mozgósítani, s ennek mélységét és erejét ta-
pasztaljuk ma is. A kereszténységen belüli ellentétek rövid inter-
mezzók voltak és voltaképpen megoldható hatalmi problémák gya-
nánt jelentkeztek.
Egy újabb problémát jelent az, hogy voltaképpen hány keresz-
teshadjáratról beszélhctünk.98 A tankönyvekben az egyszerűség
kedvéért hét kereszreshadjáratról van szó, holott számos - egytől­
egyig kudarcba fulladt - kísérletről tudunk, amelyek számot nem,
csak egyéb elnevezést kaptak a bennük résztvevőkről ("parasztok"
/1096/, ,,gyerekek" /1212/, ,,pásztorok" /1251, 1320/ keresztes
háborúi, stb). A negyediknek számontartott hadjárat, tudjuk, már
csak Konstantinápolyig jutott el, s hagyott föl eredeti tervével (mint
ismeretes, Egyiptom megtámadása volt az eredeti cél). Ettől kezdve
a különböző hadjáratok nagyrészét tárgyuk, helyük, résztvevőik
vagy motivációik szerint nevezték el ("albigens keresztesháború",
„balti keresztesháborúk", ,,huszita háborúk" stb) és a 13. század utáni
- a pápák ellenségei ellen vívott - harci cselekmények leginkább
politikai háborúk voltak, noha aligha különböztek a korábbiaktól.
Ám a 13. századi vállalkozásokat is többen eltérően számozzák (így
pl. egyesek II. Frigyes 1228-9-es jeruzsálemi bevonulását a hatodik
kereszteshadjáratnak tartják, mások viszont az 1213-ban elkezdődött
ötödik hadjárat záróaktusaként tartják számon). IX. Lajos egyiptomi
(1248-50) és túniszi (1270) hadjáratát sokan nem látják el számokkal,
mások az elsőt hatodiknak vagy hetediknek számozzák (II. Frigyes
expedíciójáról függően), a másodikat pedig a nyolcadiknak vagy a

97 Ld. E. (bueshi-M.E. Sells (cds.J, The ,Vew Crusades. Comtructi11g the Muslim Enemy
(:'siew York, Columbia Univ. Press, 2003). A színvonalas kötetben a Huntingtontól,
N aipaultól és B. Lewistól megfogalmazott iszlámellenes elemzések mellett fontos
tanulmányokat találunk a középkori európai irodalmak iszlámellenes közhelyeiig
(M.R. Menocaltól), a francia iszlámophóbiáról, s a balkáni iszlámellenességről.
98 Ld. Tyerman 32-35; OHC 2-5.

282
kilencediknek tartják. A 18. század elején egyes történészek Öt had-
járatról beszéltek (1096, 1146, 1190, 1217-29 és 1248), mások nyol-
cat különböztettek meg. Több modern történész csak ötöt jelöl
számokkal ( 1213-ig), a továbbiaknál eltekintenek a számozástól.
Mindez azt bizonyítja, hogy néhány egyértelműen megkülönböz-
tethető vállalkozástól eltekintve (kétségkívül ilyen az első), a kétszáz
éves periódust egy szabálytalan ritmusú folyamatnak érdemes te-
kinteni, amelynek során a keleti „latin fejedelemségek" és a nyugati
országok között állandó emberanyag áramlás zajlott, s közben leg-
alább annyian tértek vissza, mint amennyi utánpótlás jött. A musz-
lim oldalról valóban nem hallunk semmiféle számmal történő
megkülönböztetésről, náluk legfeljebb a már bizonyos ideje ott élő,
korábbi frankoktól és a folyamatosan jövő újabbakról esik szó, s a
köztük lévő nem jelentéktelen különbségekről, amit Uszáma így
fogalmaz meg többször: ,,A frankok között vannak olyanok, akik már
hozzászoktak az itteni életmódhoz és hosszasan együttéltek a musz-
limokkal. Ők jobbak, mint azok, akik csak a minap jöttek a frankok
földjéről. Am ők alkotják a kivételt, s nem ők jelentik a szabályt."
A különbséget egy másik alkalommal így pontosítja: ,,Mindazok,
akik csak a közelmúltban jöttek a frank területekre, sokkal durváb-
bak azokhoz képest, akik már hozzászoktak ehhez a helyhez és érint-
keztek a muszlimokkal." Uszáma memoárjából az derül ki, hogy
Szíriában a frank és muszlim érintkezést nem a szakirodalom hét
keresztesháború-elképzelése, hanem az állandó háborús készültség,
s maga a háborúskodás, amelyet a békés érintkezés időszakai
tagolták. Az utóbbiakra vonatkozóan Uszáma diplomáciai küldeté-
seiből és jeruzsálemi tartózkodásának színes történeteiből gazdag
megfigyeléseket nyerünk. Vagyis, arab szemmel nézve, a keresztes-
háborúk hetes számának sok értelme nincsen.
A kereszteshadjáratokkal kapcsolatos további - nemcsak törté-
netileg, hanem vallástörténetileg is lényeges - probléma a iustum bel-
lum és a dzsihád korabeli szerepének a tisztázása, vagyis a keresztény
és a muszlim „szent háború" értelmezése. 99 Amikor a két vallás hívei

99 E nagyhorderejű és mindkét vallásban változatos utat bejáró fogalomkörhöz csak

néhány fontosabb munkára utalunk (ezek zöme további részletes bibliográfiát ad).
Alapvető, általános összefoglalások: EP, francia verzió, s.v. d;ihád, 11551-3 (E. Tyan);
ER, s.v. ]ihád, !V:88-91 (R. Peters - kommentált bibliográfiával); OEMIW; s.v . .7ihád,
11:369-373 (R. Peter-további bibliográfiával); /,1/C, l:418-420 (R. Firestone). Néhány
fontosabb összehasonlító monográfia: A. Noth, Heiliger Krieg und heiliger Kampf im hlam

283
a kereszteshadjáratok során találkoztak egymással Szíriában, akkor a
(gyakran megtévesztő és pontatlan módon használt) ,,szent háború"
nem éppen a közhelyek szerint alakult. A jézusi kereszténységben
szó sincs háborúról és a máshitűek elleni harcróJIOO, ennek lehető­
sége és elfogadása csak azután merült föl, hogy a Constantinustól
Theodosiusig tartó időszakban a kereszténység a római birodalom
államvallása lesz, s az egyház mindinkább az evilági élet és hatalom
intézménye lett. 10 1 Miután a páli levelek bizonyos metafóráin
kívüJI02 az egyházatyák az Újszövetségből nem meríthettek érveket,
először az Ószövetség felfogását vegyítették a római kötelességgel,
majd (a római birodalom hanyatlásával és sorozatos vereségei után)
Ágoston a maga nem rendszeresen kidolgozott megjegyzéseiben a
görög-római örökséget keresztény szellemben értelmezte és három
szempontot hangsúlyozott: a jogos indítékot (ez lehetett az önvé-
delem vagy a saját tulajdon visszaszerzése), a legitím auctoritást és a
résztvevő jogos szándékát. Ezek tehetik a lényege szerint bűnös
háborút jogossá két cél érdekében: az egyik a védekezés, a másik az
elrabolt javak/területek visszaszerzése - érthető módon a második

und Christentum (Bonn, Bonner historische Forschungen 28, 1964); E. Sivan, L'lslam et
la Croisade: ldéologie et propagande dans les réactions musulmanes aux Croisades (Paris, A.
Maisonneuve, 1968); B. Scarcia-Amoretti, Tolleranza e guerra santa ne/1'/slam (Firenze,
Sansoni, 1974), R. Peters, Jihád in Medieval and Modem Isla111 (Leiden, EJ. Brill, 1977);
P. Partner, God of Battles. Holy Wars of Chnsti,mity and Islam (London, Harper Collins,
1977); R. Firestone, Jihad· The Origin ofHoly War in Islam (New York, OUP, 1999); G.
Kepei, Jihad. Expansion et déclin de /'Islamisme (Paris, Gallimard, 2000); K. Armstrong,
The Battle far God Fundamentalism in Judaism, Christianity and Islam (London, Harper
Collins - a szerző csak 1492 után vizsgálja tárgyát); megjegyzendő, hogy a Damasz-
kuszban született és Göttingenben professzor B. Tibi munkája (Kreuzzug und D;zhad
Der Islam und die christliche Welt, München, Goldmann, 2001 ), ami magyarul is megje-
lent (Con,ina, 2001) fölöttébb ideológikus és nélkülözi a tudományos feldolgozás
kritériumait. Az újabb munkák között még két könyvre érdemes fölhívni a figyelmet:
J. Fiori, Guen·e sainte, ;1had, croisade. Violence et religion dans le chnstianisme et l'/slam
(Paris, Éd. Du Seuil, 2002, v.ö. korábbi munkájával is: La guerre sainte. La fonnation de
l'idée de croisade dans l'Occident chrétien, Paris, Aubier-Flammarion, 2001) és D. Cook,
Understanding Jihad ( Berkeley-Los Angeles-London, U ni v. of California Press, 2005),
ami a kezdetektől máig tekinti át a kérdéskört (kimerítő bibliográfiával, pp. 237-251).
A mai felfogáshoz tanulságos az egyiptomi Dzsihád csoport megalapítója, a Szádát
elleni merénylet végrehajtója, cAbd asz-Szalám Faradzs, kivégzése előtt, a börtönben
írt munkája, az al-Farida al-ghá'iba ("A hiányzó kötelesség"), amelynek két kiadása is
van (1. an-Nabí al-muszallah. ar-Ráfidún, London, Riad al Rayyes Books, 1991:127-149;
2. al-Qáhira, Matbaca Madbúlí, 1993), angolul: JJ.G. Jansen fordításában ( The
Neglected Duty: The Creed of Sadat'.r Assassins and lslamic Resurgence in the Middle East,
New York-London, Macmillan, 1986). Mohamed és a Korán felfogásához Id. tanul-

284
szempont játszik majd fontos szerepet a keresztes háborúk mega-
lapozásában. A későbbiekben a „jogos háború" gyakran összemosó-
dott a „szent háború" (bellum sacrum) fogalmával, noha az utóbbi csak
az egyház érdekében és annak legitimációjával vívott háborút jelen-
tette (vagyis minden bellum sacrum egyúttal bellum iustum is volt, de
fordítva ez nem állt). Az ágostoni iustum bellumnak különösen a 9-10.
században volt különleges fontossága, amikor - a Karoling biroda-
lom felbomlása után - a keresztény Európa állandóan ki volt téve a
„pogány" népek (normannok, arabok, magyarok) támadásainak.103
E rablóportyák célpontjai, érthető módon, a gazdag kolostorok vol-
tak, s ezek védelmét egyre kevésbé lehetett a laikus feudális erők
szeszélyére bízni. Az egyház által támogatott bellum iustum gondola-
ta azonban szorosan összefonódott a pogányok elleni harccal.
Ekképpen már IV. Leo és VIII.János a 9. században örök életet ígér-
tek azoknak, akik az arabok vagy a normannok elleni harcban eles-
nek. A védekező harcból csak egy lépést kellett megtenni a pogá-
nyok elleni támadó háború felé, ami a hajdan a kereszténységhez
tartozó, s az utóbbiak által elrabolt javak/földek visszaszerzését

mányunkat: AOH LII, 1999, 235-242; a prófétai hagyományhoz Id. Szahíh al-Bukhtírí
(al-Qáhira, Matábic as-sacb, 1378/1959-60), IV:17-54; Szahíh Muszlim bi-sarh an-
Nawawí (Bejrút, Dár lhjá' at-ruráth al-carabí, é.n.), XIl:35-199.
lOO Ld. Máté, 5.39 ("Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak,
hanem aki arculüt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orcádat is 1"); 5.44 ("Szeres-
sétek ellenségeiteket ... ");János, 3.34 ("Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást
szeressétek'"); 18.36 ("FeleléJézus: az én országom nem e világból való"); Máté, 26.52
("akik fegyvert fognak, fegyverrel kell veszniük"). A kereszt jelét többszörösen fel-
használó keresztes háborúk különösen megcsúfolták a jézusi hírdetést.
101 Ld. art. GuetTe in: Dictionnaire encyclopédique du Christianisme ,mcien (Paris, Cerf,
1990), 1:1119-20 (A. Hamann - alapvető bibliográfiával). A be/111111 iustum és a bellum
sacrum alakulásához ld. Mayer 2000:20-25; Tyerman 2004:95-124. A korakeresztény-
ség egyházatyái (Clemens Alexandrinus, Terrullianus, Lactantius, Cyprianus) elvetik
a háborút (a római hatalom képviselői számára az egyik fó vád ellenük, hogy a
keresztények megtagadják a hadkötelezettséget). A helyzet Constantinus korától vál-
tozik (Euszebiusznál még találunk háborúellenes, ugyanakkor Constantinus háborúit
dicsőítő állásfoglalást): a keresztények immár a római hadsereg tagjai lesznek, s az
Arles-i zsinat elítéli a dezertőröket. Athanasius és Ambrosius milanói püspök, majd
Tours-i Gregorius (a Histori11 Francorum szerzője) dícsérik az istenes célú háborút.
Ágoston különbözteti meg - Cicero alapján - a bellum iustumot és a be/111111 iniustumot
(Civ. Dei, 19.7). Az utóbbi fogalom Arisztotelészre megy vissza, aki a Politika, Vll.8-
ban ( 1328b) fogalmazta azt meg.
102 Ld. pl. levél az Efézusbeliekhez, 6.11-17.
l03 A következőkhöz ld. Mayer 2000:20sqq; P. Partner 1997:59-84; Tyerman 2004:95-
124.

285
szolgálta. A harmadik keresztes háborútól lett szokásos az, hogy a
pápai harcra hívásokban a krónikások preambulumaiban és a ván-
dorprédikátorok buzdító beszédeiben a Szent Föld Jézus öröksé-
gének jelenik meg, amit a keresztények kötelessége visszaszerezni.
Ez a korábbi keresztesháborúkat utólag is mintegy igazolta. A pogá-
nyok támadásai mellett a keresztény nemesurak rablótámadásai
legalább annyira sértették a közbékét, hiszen ezek az egyházi javakat
sem kímélték. A közbiztonság hiánya miatt a 10. századra az utóbbi
veszély úgyszólván vetekedett a pogány veszedelemmel. Ennek
ellenszereként dolgozta·'··az egyház a treuga deit, az „isten békéjének"
az előírását, amely eredetileg dél-Franciaországban keletkezett a 10.
század végén és mint pax (994), pactum pacis (994), restauratio pacis et
iustitiae ( 1OOO/ 14), conveniantia pacis ( 1019 /21 ), pactum sive treuga
( 1027) vagy treva dei ( 103 3) hamar elterjedt Észak-Franciaországban,
Burgundiában, Spanyolországban, Olaszországban és a Német Biro-
dalomban., s az egyházi év keretében esküvel kötelezve a feleket,
a megfelelő személyek, helyek és dolgok védelmét szolgálta.104
A treuga dei intézménye jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy 1040
után a magánháborúskodást mindinkább a döntőbíráskodás váltotta
fel. Tudnivaló, hogy ezt a kezdeményezést is főleg a 910 után
kialakuló és hamar meghatározó szerepet játszó Cluny-i reform-
mozgalom karolta föl és juttatta érvényre, ami azt is jelentette, hogy
az egyháznak mind nagyobb beleszólása lett a háborúskodás
ügyeibe. Ez természetesen azzal járt, hogy maga az egyház is immár
tevékenyen résztvett az efféle konfliktusokban, illetve azok megol-

IM Ld. LM, s.v. Gottesfi-ieden, IV: 1587-1592 (R. Kaiser).

105 A kutatásban fölmerült, hogy a par excellence bellum sacrumnak tekinthető
keresztesháború gondolata már Gerbermél, a későbbi II. Szilveszter pápánál
(999-1003) fölmerült volna (erről azonban K. Erdmann bebizonyította, hogy csak a
jeruzsálemi templom megsegítésére buzdított ). IV. Sergius ( 1009-1012) enciklikája
valóban kereszteshadjáratra buzdított, ám erről meg kiderült, hogy hamisítvány,
amely 1096-ban keletkezett a Toulouse-tói nem messze lévő St. Pi erre de Moissac-i
kolostorban a Clermont-i zsinat alátámasztására, vagyis az excitatoria hosszú sorába
tartozik (Id. Mayer 22).
!0 6 A reconquistát a rossz történelemkönyvekben szokás a keresztesháborúkhoz hason-
lítani, amit egy nehezen tiszruló spanyol nemzeti hagyomány is sokáig vallott.
Eszerint az iszlámellenes keresztény reconquista már a - nyolcadik század első
évtizedeiben lezajlott - muszlim hódítás után kezdetét vette volna az északi hegyi
vidékekre visszavonult előkelő vízigótok ellenállásával. Ez, mint oly sok történeti
mítosz, természetesen nem igaz. Tudjuk, hogy az első önálló spanyol királyság,
Aszruria, sem különösebben katolikus nem volt, sem a vízigótoknak nem volt soha

286
dásában. Ez magyarázza azt a jelenséget, hogy az un. ,,reformpá-
paság" mind pozitívabban viszonyult a iustum betlumból kinövő beltum
sacrum gondolatához és gyakorlatához.105 Így már IX. Leo (1048-1054)
személyesen vezette a dél-itáliai normannok elleni háborút, s már ő
bűnbocsánatot igére a német résztvevőknek. II. Miklós pápa
( 1058-1061) pedig a normann fejedelmekkel, Richarddal és Guis-
kard Roberttel 1059-ben Melfiben olyan egyezséget kötött, hogy az
utóbbiak mintegy a pápa vazallusának tekintik magukat és a pápai
szent háborúra való felhívást kötelezőenk tekintik magukra nézve.
Innen már valóban csak egy lépés volt II. Orbán pápától a gyakor-
latban megvalósított keresztesháború, amihez kétségkívül újabb
motivációt adhatott a spanyolországi reconquista gyakorlata. 106
Summázva az eddig elmondottakat: a keresztesháborúkba tor-
kolló keresztény szent háború a mind nagyobb világi hatalomra tö-
rekvő keresztény egyház talán leglátványosabb változása volt a
jézusi kereszténységhez képest. Ehhez kétségkivül a 11. századra ér-
tek meg a feltételek, amikor Európám belül a térítések befejeződtek,
a városfejlődés, a kereskedelem és a kézművesség minőségi változá-
sokat beindító fejlődésével elkezdődhetett Európa korai expanziója,
amelynek először a pápaság igyekezett az élére állni. A szent háború
elfogadtatásához, a harcban résztvevők szempontjából, alapvetően
fontos szerepet játszott a fizetség gondolata 107, vagyis az - esetleg
halállal végződő - harc fölvállalása fejében a különböző üdvözülési
portékák kínálata. E sajátos do ut des vallási „marketing" csereaktus
lényegét az „okos kereskedő" metaforája fejezte ki, amelyet Clair-

alávetve. lct csupán a hódító iszlám számára mindig problémát jelentő hegylakók
politikailag motiválc függetlenségi mozgalmáról volt szó. Az a jámbor hiedelem
pedig, amely a 10-11. századtól lassan kialakuló- fóleg Compostelai Szentjakab kul-
tuszával összekötött - vallásosan megfogalmazott reconquis/11 fanatikus jellegét a
keresztesháború kezdetektől létező spanyol válfajának próbálja beállítani, nos, ez a
hiedelem merőben hamis. A történelmi valóság úgy fest, hogy egy rövid 9. századi
intermezzót (az un . .,córdobai mártírok" közjátékát) leszámítva, a spanyol ecclesia mil-
itans előbb említett fanatikus iszlámellenessége csupán a 15-16. században állt össze
ideológiai és intézményes rendszerré, ami a 16. század elejei könyvégetésekben, az
erőszakos térítésekben, s a mind agresszívabb muszlimellenes törvénykezés mán
1609-1614 között a .móriszkók" kiűzetésében tetőzött (Id. W. Montgomery Watt-P-
Cachia, Hisrory oflslamic Spain, Edinburgh, at the Univ. Press, 1965:169-172; Simon R.
1996:322). Kétségkívül, a dél-francia lovagi társadalom élénk figyelemmel kísérte a
spanyolországi eseményeket, számos francia lovag résztvett ezekben a harcokban, s
bizonyos ideológiai cserefolyamat sem kizárható.
I07 Ld. hozzá Mayer 38-40.

287
vaux-i Bernát (1090-1153) a második keresztesháború (1146-8)
szellemi atyja használt először egyik buzdító levelében: ,,Most, bátor
harcos, lehetőséged van arra, hogy veszély nélkül harcolj, amikor a
győzelem dicsőséget, s a halál nyereséget jelent. Ha te okos keres-
kedő vagy ... vedd föl a keresztet és akkor mindazért, amit bűnbánó
szívvel beismersz, bűnbocsánatot nyersz. Az árű (a kereszt)
kevesebbe kerül ahhoz képest, amit megkeresel; ha jámbor érzület-
tel teszel szert rá, akkor éppen annyit ér, mint Isten országa." 108
A bűnbocsánatnak a muszlim dzsihádon belül a mártíromság felelt
meg, aminek a révén valaki nyomban a Paradicsomba juthatott. 109
A dzsihád bizonyos értelemben fordított utat járt be a keresztény
bellum sacrumhoz képest az iszlám kialakulásától a keresztehadjáratok
korára, amennyiben a hódítások megszűnése után mindinkább a
sarfa elméleti kérdése lett, s voltaképpen a reconquista, majd a keresz-
teshadjáratok tették ismét gyakorlati feladattá. A mai fundamentalista
mozgalmak szent háborújáról szóló hírek hatására a mai európai és
amerikai átlag TV néző hajlamos az iszlám már-már legfontosabb
jellemzőjének tekinteni a dzsihádot, s valóban, még egyetemi hall-
gatóim egy része is az iszlám alappillérei között szokta felsorolni a
szent háborút - természetesen minden alap nélkül. A dzsihád az egyik
legösszetettebb fogalomkör, amelynek csak egyik vonatkozása a fegy-
veres harc „Allah útján". 110 A fogalom összetettsége és szerteágazó
jellege érthető módon a mohamedi iszlám gyakorlatában leli a ma-
gyarázatát, s ez jól megfogható a Koránban.111 A probléma a Próféta
dzsihád-felfogásával az, hogy azon belül különböző álláspontokkal
találkozunk, amelyeket néha nehéz időhöz kötnünk, mert az egyes

I08 Ld. Mayer 39 - további kitűnő példákkal.

109 Ld. Korá11 3:169: ,,'.\/e gondold azokról, akik megölettek Allah útján, hogy halottak
(lennének)! Élők ők az ő Uruknál, (s égi eledellel) vannak ellátva." A keresztes-
háborúk „okos kereskedő" metaforájához hasonló piaci hasonlatokkal él a Korán is:
„Akik azonban a rúlvilágot akarják megvásárolni az evilági életén, azok harcoljanak
Allah útján! Am aki Allah útján harcol, annak - essen cl avagy győzzön - nagy fizet-
séget fogunk adni" (4:74). Egyéb sahíd-versek: 2:154; 3:157; 9:111; 47:4-6. Ld. az „Allah
útján" meghalt sahíd muszlim felfogásához: E/2, IX:203-7 (E. Kohlberg- kimerítő bib-
liográfiával).
110 Érdemes idéznünk F.E. Peters meghatározását in extensu. ,,Lévén alapjelentése
valamely dicséretes cél felé való törekvés, a dzsihád szó számos jelentésárnyalatot
hordoz a muszlim összefüggésben. Kifejezheti a küzdelmet valakinek a gonosz haj-
landóságai ellen vagy az iszlámérr és az ummáérr végzett erőfeszítést, így például:
kí.sérletet tenni a hitetlenek megtérítésére vagy munkálkodni a muszlim társadalom
jobbítására (ez „a nyelv dzsihdt!Ja" vagy „a toll dzsihát!Ja"). A muszlim vallásjoggal

288
kinyilatkoztatásokat csak ritkán tudjuk datálni. A történeti-filológiai
nehézségek mellett e kérdéskör összefügg olyan nagyhorderejű prob-
lémával, hogy a különböző időszakokban a Próféta univerzálisnak
tekintette-e az iszlámot vagy csupán az araboknak leküldött vallásnak
(ez ugyanis összefügg az aktiv misszió követelményével), s végű!
felmerül az a kérdés is, hogy a dzsihád alakulásának fázisaiban az
,,Allah útján való buzgólkodás" egyéni vagy közösségi kötelezettség-
ként (Jard cajn vagy fard kifája) fogalmazódott-e meg? Mohamed
prófétai működésének mintegy húsz éve alatt legalább négy fázist
különböztethetünk meg. Mekkában az ellenséges lépésekre béke-
tűréssel felelt 112; a Próféta feladata ebben az időszakban nem harc,
hanem az igehirdetés.113 E korszakban Allah feladata, hogy a makacs
tévelygőket és a Próféta üzenetét megcsúfolókat megbüntesse (ez
fogalmazódik meg az ü.n. ,,büntetőtörténetekben"): e korszakban tehát
- ha egyáltalán lehet erről beszélni - nem a közösség, nem is az egyén
feladata, hanem az isteni „üdvterv" hosszabb távon megvalósuló része.
A hidzsra utáni helyzet Medinában alapvetően új feladatok elé állítot-
ta a Prófétát. A Qprajs karavánjai ellen indított portyák egyfelől
kiélezték a volt törzs- és nemzetségtársakhoz való viszonyt, másrészt
az Ún. ,,Ábrahám-vallás" kidolgozása 623 végén-624 elején (a zsidók-
kal és a keresztényekkel való szakítás során az iszlám sajátszerűségé­
nek a kialakítása) fölvetette a másik két monotheista valláshoz való vi-
szony kérdését. Ezek az alapvető kihívások a korábbi békés viszony
radikális újrafogalmazását követelték meg. Először a harc jogosságát
engedi meg a Korán (22:39sq; hasonlóan 2:216, 224sq), majd a (nem-
muszlim) vérrokonok elleni harcot is lehetővé teszi.114 624-ben a

foglalkozó munkákban a szó a fegyveres harcot jelenti a hitetlenek ellen, ami a

Koránban is a szó közönséges jelentése. Néha „a kard dzsihádJát" a „kisebb dzsihrídnak"
nevezik a - ,,nagyobb dzsihádnak nevezett - békés formákkal szemben. l\fanaps,íg
gyakran minden vallási mellékértelem nélkül használják; jelentése többé-kevésbé
megfelel az angol mmide-nak ("keresztes háború a drogok ellen"). Amennyiben val-
lási szövegösszefüggésben használják, hozzátesszük „az iszlám-" vagy a „szent" szót
(al-dZiihríd al-iszlámí vagy al-dzsibád al-muqaddasz)." (Ld. OEMIW, Il:369sq).
111 Ld. hozzá tanulmányunkat: R. Simon, .,Muhammad and the Jihúd": !IOH
LII( 1999),235-242.
112 „A Könyörületes szolgái azok, akik szerényen járnak a földön és ha a rudatlanok

megszólítják őket, azt mondják: 'békesség"' (25:63).

113 Korán 3:20; 88:21 sq; 15:94-98.
114 „Előíratott nektek a harc (a hitetlenek ellen), holott ez ellenetekre van. Lehet,
hogy valami ellenetekre van, noha az jó nektek ... " (2:216), v.ö. 2:246 és különösen
4:77, Id. még 9:13-15,38.

289
 nakhlai portya után (ez a szentnek tartott radzsab hónapban volt)
fogalmazza meg a Korán az iszlám elsőbbségét minden más szem-
ponthoz képest (2:217). Ezekből a Koránversekből is látható, hogy az
egyes elrendelések is konkrét eseményekhez kötődnek, s ez maxi-
málisan behatárolja érvényességi körüket. Ez különösen fontos az
un. bará'a kinyilatkoztatással kapcsolatban (9:1-37, s ezen belül külö-
nösen az 5. Ún. ,,kard-vers"ll5), amelyet később megpróbáltak az
összes korábban kinyilatkoztatást „eltörlő" ája nászikha gyanánt ér-
telmezni. A dzsihád általánosíthatósága ugyanis a legszorosabban
összefügg azzal, hogy Mohamed vajon erővel terjeszteni akarta-e az
iszlámot vagy csupán a maga közössége elismerését kívánta-e, ami-
nek a megválaszolása elválaszthatatlan attól a másik problémától,
hogy az iszlámot univerzálisnak és kizárólagosnak tekintette-e, ami
nem tiír el más vallást.Erre a válasz megint nem egyértelmű. Míg
Mekkában a Próféta az iszlámot az egyetemes „üdvterv" részének
tekintette (Allah lényegében ugyanazt küldi le kinyilatkoztatások
gyanánt a szerialitás szerint föllépő prófétáknak, Mózesnek,
Jézusnak, esetleg Mánínak, majd Mohamednek, aki immár „a prófé-
ták pecsétjeként" lezárja a kinyilatkoztatások sorát), addig Mediná-
ban az univerzális küldetéseszme megváltozik, s a zsidókkal és a
keresztényekkel történt szakítás után kidolgozta az „Ábrahám-val-
lást" (dín vagy mi/lat lbráhím), s egyfajta repristinatiós folyamat során
az eredeti hirdetés arab vonásait hangsúlyozta, ami az ekkor kialakí-
tott kultusz majd minden vonásában kifejezésre jutott (a mekkai
imairány, a ramadán-havi böjt, a mekkai zarándoklat átvétele, s nem
utolsósorban az arabnak mint a kinyilatkoztatás nyelvének a hang-
súlyozása). Ezek a mozzanatok kétségkívül bizonyos fokig az etnikai
vallás irányába vitték az iszlámot, anélkül persze, hogy alapvető
univerzális jellegét fenyegették volna. Mindez a dzsihád vonatko-
zásában azt jelentette, hogy az arabokkal összekötött „Ábrahám-val-
lás" csupán az arab hitetlenekkel szemben fogalmazott meg alapvető
követelményeket. A zsidók és a keresztények vonatkozásában a dzsi-
háddal összekötött térítés nem fogalmazódott meg.1 16 Mindezekből
azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy amikor a későbbiekben (már a

11 i „Ha tehát a szent hónapok letelnek, akkor öljétek meg a pogányokat, ahol csak föl-
lelitek őket! Fogjátok el őket! Ostromoljácok meg őket! Allítsatok nekik csapdát az
összes leshelyről! !-Ja azonban megbánással fordulnak (Allahhoz), elvégzik az isten-
tiszteletet és zakátut adnak, akkor hagyjátok őket az ő útjaikon. Allah megbocsátó és
kegyes." A vershez Id. Simon R., A Korán világa 198.

290
saríCa kidolgozása során, majd különösen a fundamentalista mozgal-
makban) megpróbálták a dzsihádot egyértelmüsíteni, akkor általában
nem a Próféta szellemében jártak el, aki a körülményeknek megfe-
lelően mindig rendkívül hajlékonyan és kompromisszumkészen vis-
zonyult a kérdéshez, s ha lehetett, akkor a fegyveres harcccal szem-
ben előnyben részesítette a békés megoldásokat. Ehhez járult az a
körülmény (ez a társadalmi praxis egyéb területeire is jellemző
volt), hogy a saríca, az ideális muszlim vallásjog és a valóságos tár-
sadalmi gyakorlat (ez volt az cádát= ,,szokások" és az curf= ,,íratlan
szokásjog") között a különböző korokban és a dár al-iszlámnak
különösen a periferiális területein (Afrikában, Indonéziában,
Indiában, Belső-Ázsiában, stb) igen nagy volt az eltolódás.117 Ez azt
is jelenti, hogy nem szabad (ahogy gyakran teszik) a sarfa időtlen,
ideális szabályozásaiból a helytől, időtől és történelmi körülmé-
nyektől meghatározott gyakorlatra közvetlenül következtetni. Az
első rendszeres munkákat a hódítások gyakorlata és a különböző
viták után a 8. században írta CAbd ar-Rahmán al-Awzácí (megh.
774) és Muhammad as-Sajbání (megh. 804). Ekkor még nemcsak
egyetlen muszlim közösséget (umma), hanem egyetlen muszlim
államot tételeztek fel. Ennek a közösségnek a kollektív kötelessége
(fard kifája) a legitim kalifa vezetésével az iszlám világát (dár al-
iszlám) mind távolabbra helyezni a hitetlenek területének (dár al-
harb) rovására. Ez a terjeszkedő dzsihád. Ha támadás éri a muszlimo-
kat, akkor minden ott élő muszlim személyes kötelessége (fard cajn)
a védekező dzsihád. A „tizenkettes sfita'k" esetében a dzsihádot csak
az imám vezetheti. Az utolsó imám „elrejtőzésével" (873) ez lehetet-
lenné vált. Így csak a védekező harc kötelezettsége maradt meg.
A kalifa/uralkodó meghatározott időre békét (inkább fegyver-
szünetet: hudna) köthet az ellenséggel. A dzsihád több funkciót töltött
be: talán a legfontosabb az volt, hogy a muszlimok számára vallási
kötelességgé tette a harcban való részvételt; e vonatkozásban a leg-
főbb motiváció a harcban elesettek mártírnak (sahíd) tekintése, akik
nyomban a Paradicsomba jutnak (amíg az öngyilkosság kifejezetten
negatív megítélés alá esik az iszlámban, ami komoly visszahúzó erőt

116 Ez a sokat vitatott 9:29 vers tanulsága (Id. hozzá Simon R., op. cit. 201-3), amit
egyértelműsÍt a 2:256 kijelentése: Iá ikrálf' ft'd-dín ("nincs kényszer a vallásban").
11_7 E fontos kérdéshez Id. E/2, s.v. cáda, francia verzió, 1:174-179 (G.-H. Buusquet, Sh.
T Lokhandwalla, J Prins); NJ. Coulson, A History of lslamic Law (Edinburgh, at the
Univ. Press, 1964), passim; OEM/U~ s.v. curf, IV:296sq (T. Gerholm).

291
jelent máig 118 , addig a mártíromság pozitív tett). A 9. századtól a hódí-
tások lényegében megszűntek, ezután már csak kevéssé jelentős
területek kerülnek muszlim kézre (Ciprus, Kréta: 827; Szicília, Szardí-
nia: 827; Baleárok, Korzika: 850). A 9. század közepétől mind nagyobb
szerepet játszanak a török rabszolgák vagy zsoldosok a muszlim had-
viselésben.119 A hódító dzsihád mindinkább elvesztette a jelentőségét a
muszlim arabok számára, s leginkább a török ghází-szellemiség része
lett. Kivételt képeztek az észak-afrikai Almoravidák és Almohádok,
akik a reconquista kezdeti hódításaira a dzsihád újraéledésével feleltek.
A muszlim 1Y1.asriq országaiban azonban (így Egyiptomban és Szíriában)
a 11. századra a dzsihádnak nem volt semmi gyakorlati jelentősége, s
még az első keresztes hadjárat is csak elszigetelt reakciókat váltott ki
egy-két vallástudó részéről - Zengí ellentámadásáig nem sok siker-
reJ.120 Ebből is következett, hogy Núr ad-Dín és Szaláh ad-Dín föl-
lépéséig a „szent háborút" hirdető frankok ellen a szíriai muszlimok
nem a dzsihád jelszavával léptek fel, s két fél érintkezése egyéb szem-
pontok szerint zajlott. Ez egyértelműen kiderül Uszáma memoárjából
is, amelyben még a Szaláh ad-Dínt magasztaló- a munka többi részétől
elütő - logosz panégürikoszban sem leljük föl a dzsihádra utaló toposzokat.
Hősünk korának, a 12. századnak a Szíriája (és Egyiptoma) valóban
nem a klasszikus iszlám egységes birodalmisága és még folytatható
hódító politikája szerint alakíthatta a szomszéd muszlim fejede-
lemségek és a „hitetlen" bizánciak vagy frank szövetségeseik elleni
magatartásukat. Az ott élők számára ez érthető módon nem is merül-
hetett föl. Hogyan is festett e kor politikai-hatalmi helyzete?IZI
A 11. század közepéig viszonylag kiszámítható hatalmi egyensúly

118 Ld. E/2, s.v. intihár, francia verzió, III:1278-1280 (F. Rosenthal).
119 Ld. H. Kennedy, 'J'he Annies of the Caliph. M ilitary a11d Society in the Early Jslamic
Stt1te (London-New York, Rourledge, 2001 ), 120-124, számuk gyarapodásához:
126-8 (Id. még: 134-141, 149sq); ua. Mo11gols, Huns, and Vikings (London, Cassel,
2002), 93-107.
120 Ld. pl. Abú Szacd Harawí (a forrásokban nem egyértelmű) közjátékát 1099-ben
Bagdadban al-Musztazhir bi'lláhi kalifa elött A. Maalouf pittoreszk előadásában (The
Crusades through !/rab Eyes, transl. by J. Rotschild, New York, Schocken Books, 1984,
XIII-XVI). Valójában bizonyíthatóan a damaszkuszi asz-Szulamí olvasta föl több
damaszkuszi mecsetben traktátusát, a Kitáb ni-dzsihádot 1105-ben nem sok sikerrel (a
szöveget franciául Id. J. Flori, Guerre sainte, ;i'had, croisade 323-7); a dzsihád-gondolat
fokozatos felébredésének irodalmi lecsapódását Id. R. lrwin, ,,Islam and the Crusades,
1096-1699", in: OHC 218-224; Hillebrand 1999: 89-170, 171-255.
121 Ld. hozzá:John L. La Monte, ,,Crusade andJihad", in: N. Amin Farís (ed.), The
Arab Heritage(Princeton, PUP, 1944), 159-184; Cahen 1983:9-31; Madden 2002 három

292
volt a térségben a fátimida Egyiptom és Bizánc közötr. 122 Ennek vetett
véget a szaldzsúq hódítás, amely az Ajjúbidák föllépéséig orvosolhatat-
lan anarchiát hozott. Ez volt a legfőbb oka a keresztesek katonai sikerei-
nek. Az Alp Arszlán által vezetett szaldzsúq és a IV. Rhómanosz Dio-
genésztől személyesen irányított bizánci sereg között 1071-ben lezaj-
lott (a mai Kelet-Törökországban a Van tótól 40 km-re északra fekvő)
manzikerti (málazgirdi) csatal 2 3 döntő fontosságú lett a térség további
sorsára (a bizánci birodalom végletesen meggyengült és elkezdődött
Anatólia eltörökösödése), s közvetve ez lett a keresztes hadjáratok egyik
oka (a bizánci császár ezután kért segítséget II. Orbántól). Az oghuz
törökökhöz tartozó szaldzsúqok ezután nemcsak Anatóliát foglalták el,
hanem Szíria nagyrészét is (uralmuk alá került Damaszkusz és Jeru-
zsálem is). A probléma az volt, hogy nem egységes birodalom alakult ki,
hanem a törzsi hagyományokat őrizve, egy sor kis fejedelemségre sza-
kadt szét a régió. Így aztán a 11. század végére Szíria számos kisebb-
nagyobb emírátusból állt, amelyek között igazi bellum omnium contra
omnes folyt. Ez tette voltaképpen lehetővé a keresztesek sikereit, ame-
lyeket egy erős, központosított uralom lehetetlenné tett volna (ahogy
ezt az Ajjúbidák bizonyították is). A kereszteseknek ugyanis csupán
egy-egy emírrel kellett megküzdeniük, s ha az vereséget szenvedett,
azt a többi muszlim fejedelem kárörvendezve figyelte. A frankokat
hosszú ideig a bizánciak szövetségeseinek tekintették, és nem gondol-
ták azt, hogy valami önálló európai támadás indult volna ellenük.
Érdemes néhány szót szólni a korabeli Szíria népességének a meg-
oszlásáról. Mindenekelőtt föl kell hívni a figyelmet arra, hogy a mai
politikai megoszlás e korban nem létezett, vagyis Nagy Szíria magában

fontos tanulmánya (S. Runciman, ,,Byzantium and the Crusades", 211-220; N.

Elisséeff, ,,The Reaction of the Syrian Muslims after the Foundation of the First
Kingdom of Jerusalem", 221-231; B.Z. Kedar, ,,The Subjected ~foslims of the
Frankish Levant", 233-264); Hillebrand 1999:31-88, 329-429.
122 Bizánc 10-11. századi történetéhez Id. G. Ostrogorsky, A bizdnci állam története,
ford. Magyar l.L.- Németh F. - Prohászka P. (Budapest, Osiris, 2001), 2-11-284
(tudnivaló, hogy ez az időszak volt „Bizánc aranykora", amikor :--Jiképhorosz
Phokasz, lóannész Tzimiszkész és II. Baszileiosz uralma idején a bizánciak jelentős
területeket foglaltak el Szíriában és Mezopotámiában is sikereket értek el); a fátim-
ida Egyiptomhoz ld. H. Halrn, Die Fátimiden, in: U. Haarmann (Hg.), Geschichte der
arabischen Welt (tvlünchen, C.H. Beck, 19943), 166-199; Paula A. Sanders, ,,The
Fatimid state, 969-1171 ", in: Carl F. Petry (ed.), The Cambn'dge History of Egypt
(Cambridge, CUP, 1998), 1: 151-174.
123 Ld. The Oxford Companion to /vlilitary History, ed. by R. Holm, s.v. M.anzikert
(Oxford, OUP, 2001), 540, 545 (C. Hillebrand).

293
foglalta a mai Libanont és Palesztínát is. E terület fajilag és vallásilag
rendkívül tarka képet mutatott. Igen sok nem-muszlim élt e terüle-
ten124: különböző felekezetekhez tartozó keresztények, továbbá zsi-
dók. Az utóbbiak főleg Észak-Szíriában és Palesztínában telepedtek
le, különösképpen Jeruzsálemben. 125 A keresztények között voltak
örmények, görög orthodoxok, szír jakobiták (az előbbieket elűzte
Arméniából a görög egyház, az utóbbiakat pedig mind a görög, mind
a római egyház eretnekeknek tekintette). A muszlim uralom alatt
megőrizhették vallási autonómiájukat és elöljáróik bíráskodását. Szí-
riának ez a - vallásilag és etnikailag- ugyancsak vegyes jellege egy-
felől a területet politikailag és katonailag sebezhetővé tette,
ugyanakkor még az iszlám világán belül is ritka toleranciát hozott
létre a különböző vallások és etnikumok között, amit a legtöbb eset-
ben még a keresztesek is kénytelenek voltak elfogadni (már csak a
maguk protokoloniális érdekeik miatt is). Ezt már csak a népesség
számaránya miatt is meg kellett tenniük, hiszen a keresztesek száma
elenyésző volt a helyi lakossághoz képest. 126 1100 körül a frankok
alig voltak tízezren (300 lovas, 1200 gyalogos és a családjaik), szem-
ben a muszlimok több milliós számarányával (Szíriában 2,3 millió,
Egyiptomban 2,5 millió, Anatóliában 4 millió). 1187-re sikerült csak
a frankoknak megtízszerezniük a számukat (ekkorra kezdett az

124 Ld e kérdéshez Y. Courhage - Ph. Fargues, Chrétims er Juift d(lns /'lslam arnbeet turc
(Paris, Payot, 1997), 83-104; az áttérés történeti alakulásához: Richard W. Bulliet,
Co11versio11 to ls/11111 iu the Medievttl Ptriod. A11 Ess11y in Qj,antitative History (Cambridge,
Mass., Harvard lniv. Press, 197 3), 104-113. J. Prawer, The Histo,y ofJews in the Latin
Ki11gdom ofJer11sale111 (Oxford, OUP, 1996), l 16sq adja meg Tudelai Benjamin adatai
alapján az egyes zsidó közösségek (qah"0 tagjainak a számát: Antiokhiában 20 család;
Latakiában (Laodicea) 100; Bejrútban 50; Szidónban 20; cAkkában 200; Caesareában
200; 'Aszqalúnban 300 rabbúnita zsidó (ugyanott 40 qaraita és 300 szamaritánus);
Tiberiászban 50; cAlmában 50; Damaszkuszban 3000; Türoszban 500 zsidó). A mun-
kamegosztásban elfoglalt helyüket illetően érdekes adatot közöl a 10. század végi
szíriai helyzetről a Jeruzsálemben született al-:'vluqaddaszí: .,A legtöbb bankár
(dzsabábidza), kelmefestő (szabbágbín), pénzváltó és tímár (dabbághín) ezen a vidéken
zsidó, s a legtöbb orvos és frnok pedig keresztény" (Abszan at-taqászím wa-mérifa al-
t1qdlí111, ed. M. l\lakhzúm, Bejrút, Ihjá' at-ruráth al-carabí, 1987), 157. A 12. századi
frank fejedelemségekben is sok zsidó orvos volt, amit a keresztesek helytelenítcttek
(Id. Prawer 108sq). A helyi or\'osok iránti ellenszenv Cszáma történeteiből is kellő­
képpen kidc1iil.
W Ld.J. Prawer 93-127 (a zsidóklakta települések térképét Id. p.112).
126 Ld. Y. Courbage - Ph. Fargucs, op. cit. 93-108 ("L'impossible peuplement
européen en Terre saime").
127 Ld. C. Mc Evedy - R.Jones, At/11s of Wor!d Pop11/atio11 History (New York, Pcnguin

294
európai népesség jelentősen gyarapodni 127, s ez hozzájárult az újon-
nan jövők számának növekedéséhez). Ugyanakkor a a frankok nehe-
zen alkalmazkodtak a klímához, ezért az átlagos életkoruk sokkal
alacsonyabb volt mint a muszlimoké.128 A frank népesség természe-
tesen a nagy városokban összpontosult (a Jeruzsálemi Királyságban
mintegy háromnegyedük három városban telepedett le:Jeruzsálem-
ben 20.000, cAkkában 40.000, Türoszban 30.000 és csupán az egyn-
egyedüket találjuk a kisebb helyeken), ami az esetleges asszimilációt
eleve kizárta. A negyedik keresztes hadjárat után az új jövevények
nem a Szent Földre, hanem főleg az elfoglalt Konstantinápolyban,
Ciprusra és a Peloponnészoszra mentek. Csupán majd akkor fordul-
nak a helyi keleti keresztényekhez, amikor az már késő volt. Am tér-
jünk vissza a kezdetekhez.
A keresztesek először az iconiumi szaldzsúq szultán 129 , Qilidzs
Arszlán ellen vonultak. A bizánciakkal szövetségben elfoglalták
Niceát (Nikáiát) és 1097. július l-én fontos győzelmet arattak Dory-
leumnál (Dorülaion, ma Eski Sehir).130 Már ekkor kialakult az
a sajátos szereposztás, amely a következő évtizedeket jellemezte: a
kereszteseknek egy-egy elszigetelt és magáramaradt ellenféllel kel-
lett megküzdeniük, míg a többiek általában kárörvendezve figyelték
a vetélytárs vereségér.131 Ezután Antiochiát vették ostrom alá a ke-

Books, 1980), 22 (a népesség 36 millió lehetett 1OOO kö,iil, a 14. század elején pedig
már 80 millió); ;\l Livi-Bacci, A világ népmégének rövid története, ford. Soproni A. (Bu-
dapest, Osiris, 1999), 64 (1000 után tartós növekedés a 13. század végéig, amelynek
során Európa népessége megkétszerezödött vagy megháromszorozódott); >!onnan).
G. Pounds, Európa történeti földrajza, ford. Boros A. (Budapest, Osiris, 1997), 142-5
(a 9-14. század között „a kontines lakosságának száma olyan gyorsan növekedett,
mint azelőtt még sohasem": a 9. század elején kb. 45 millió, a nagy pestisjárvány
kitörése elött föltehetően már 86 millió).
128 Courbage-Fargoes 95 adata szerint az előbbieké 39 év, az utóbbiaké 50 év lehetett.
129 A szaldzsúqokhoz (helyes kiejtés: szeldzsiik vagy szelcsiik) Id. P.B. Golden, An
lntrod11ctio11 to the History ofthe T11rkic Peoples. Ethogenesis i11td State-Fonnatiou iu 1\/ediev11/
and E11rfy Modem Eurasia and the Middle East (Wiesbaden, 0. Harrassowitz, 1992), 219-
225 (hangsúlyozza, hogy valójában nem nomád állam volt, hanem nomád dinasztia,
amely rátelepedett a hagyományos közel-keleti államra; ezen belül a steppei törzsi
hagyományok szerint az uralom gyakorlása szétforgácsolódott az uralkodó nemzetség
férfitagjai között); ld továbbá: E/2, VIIl:936-953 (C.E. Bosworth - rendkívül alapos
áttekintés').
130 A szíriai hadjárathoz Id. Runciman 1999: 143-156.
131 A szíriai uralmi viszonyok a a 11-12. század fordulóján a következőképpen festet-
tek: A főhatalom egy ideig :\falik sáh (1072-1092) öccse, Tutus kezében összponto-
sult, aki 1086-ban az iconiumi Szulajmán ibn Qurlumist is legyőzte, ám ekkor fivére

295
resztesekl32, amelynek emírje, Jagí Sziján, Barqijárnq vazallusa
ellenséges viszonyban állt Tutus két fiával: Ridwánnal és Duqáqqal,
ezért tőlük nem várhatott segítséget. Jellemző, hogy az ostrom ide-
jén a Fátimidák követei szövetséget ajánlottak a kereszteseknek a tö-
rök atábégek ellen. Antiochia bevétele beszédesen tanúsította a török
emírek közötti megosztottság és kicsinyes hatalmi harc következ-
ményeit; ehhez járult itt, hogy ezúttal a keleti keresztények is (Kilí-
kia örmény fejedelme, a maroniták, jakobiták, nesztoriánusok és ör-
mény keresztények) a kereszteseket segítették. A többi emír pedig
inkább adót fizetett, s hagyták átvonulni a frankokat és közben abban
reménykedtek, hogy valaki más szembeszáll velük.John L. La Monte
joggal utalt arra l 33, hogy a korábbi egy vagy másfél évszázad külön-
böző hódító hullámai, ahogy Marx mondta annakidején: ,,a politikai
felhőrégió viharai" (bizánciak, törökök, arabok) hozzászoktatták
Szíria népét az új uralkodó rétegek gyorsan változó realitásához, s
mivel ezek a változások a mindennapok életét változatlanul hagyták,
nem sok ügyet vetettek először a keresztesekre, akiket ráadásul a
bizánciak szövetségeseinek, zsoldosainak tekintettek.
Ebből is következett az a fontos jelenség, hogy noha úgyszólván
minden évben volt valami háborúskodás, ezt a muszlim fél a való-

közbelépett, elfoglalta az északi városokat, amelyek élére a hozzá lojális emíreket

ültette. Halála után a helyzet ekképpen alakult: Qjlidzs Arszlán volt lconiumban
(Q)'rnija); Qarbuqá Moszúlban; Ridván Aleppóban ( 1095-1113); Duqáq
Damaszkuszban (1095-1104). A Fátimida kormányzók Jeruzsálemben és
cAszqalánban, az örmények Kilíkiában, a Dánismandidák (Id. hozzájuk Bosworth
215sq) Kappadókiában, az Arruqidák (Id. Bosworrh 194-6) Dijárbakrban uralkodtak.
132 Runciman 1999:169-185.
133 Op. cit. 165.
1.H Ez az a „kifinomult életforma" (Id. hozzá: W. Monrgomery Watt, The lnfluence of
!slm11 011 :\1edieva! Europe, Edinburgh, at the Univ. Press, 1973:23-29), amely nemcsak
Szíriában és nemcsak a muszlim Andalusziában, hanem Szicíliában és tovább, Dél-
Olaszországban is éreztette a hatását, ahogy azt a franciskánus barát, Fra Salimbene
(1221-1288, Id. hozzá: LM, VIl:1302- W. Koller) ízes, népnyelvi fordulatokkal tarkí-
tott latinnyelvű Chronic,~a egy költői szépségű, finom jelenetében érzékelteti, amikor
egy gazdag pisai kereskedő keleti levegőt árasztó házáról szól: ,,Éppen kosarainkkal
kenyeret koldulrunk, amikor egy udvarhoz érkeztünk, ahova beléptünk. Ott lombos
szölőlugas burjánzott a fejünk fölött. A zöldje gyönyörőséges volt a szemnek, és élve-
zet volt megpihenni az árnyékában. Leopárdok és egyéb furcsa állatok voltak ott a
tengeren túlról, amelyeken megakadt a szemünk, mert örömet okoz nézni arra, ami
új és szokatlan. Díszesen öltözött, sugárzó orcájú ifjak és leányok voltak ott ifjúságuk
virágjában. Kezükben hegedűt, brácsát, citerát és más hangszereket tartottak, ame-
lyekkel valami dallamot intonáltak, s a zenét hozzáillő mozdulatokkal kísérték. Az

296
ságnak megfelelően nem vallási háborúnak fogta fel. A tényleges
helyzet ugyanis az volt, hogy nem kizárólag frankok harcoltak
muszlimok ellen, hanem, kicsit általánosítva, mindenki harcolt min-
denki ellen (körülbelül úgy, ahogy a feudális Európában zajlott az
élet, különösen a korai századokban), vagyis az atábégek egymás el-
len, de a frank fejedelmek között is. Ennek megfelelően a különböző
alkalmi szövetségek egyáltalán nem a vallási hovátartozás szerint
köttettek, hanem a pillanatnyi érdekekeknek megfelelően, gyakorta
muszlim harcolt muszlim ellen, keresztény szövetségessel az ol-
dalán.
Így aztán hamar kialakult a Szíriában élő muszlimok és keresz-
tények között egyfajta modus vivendi, amit Uszáma a memoárjában
pittoreszk történetekben ábrázolt. Ezen a frankok részéről a muszli-
mok kifinomultabb kultúrájának az átvételét kell érteni. 1 34: ez,
egyebek között, közös vadászatokat, vegyes házasságokat, az arab
konyha átvételét, s a muszlim filozófia, zene, költészet és művészet
bizonyos elemeinek az átvételét jelentette. 135 Korábban idéztük
Uszáma megfigyelését, hogy a hosszabban Szíriában élő keleti fran-
kok természetesen sokkal jobban kijöttek muszlim szomszédaikkal,
mint az újonnan jöttek. Ez csapódott le a keleti és a nyugati latin

ottlévők meg se moccantak, szó sem hagyta el szájukat, mindenki néma csendben
figyelt. Az ének pedig olyannyira új és gyönyörűséges volt, s ehhez mind a szöveg,
mind a hangnemek változatossága, mind pedig az éneklés módja hozzájárult, hogy
elragadtatással töltötte az ember szívét. Senki nem szólt hozzánk, s mi is némák
maradtunk. A hangokból szőtt és a hangszerekből áradó zene pedig egyre csak
zengett, amíg ott voltunk, mi pedig hosszasan ott időztünk és képtelenek voltunk
elmenni onnan. Én nem tudom (az Isten tudhatja csak) honnan eredt e gyönyörűséges
látomás, mivel soha ennek eliítte nem láttam effélét, s nem is volt soha azóta ilyen
kegyben részem, hogy újra láthassak ilyesmit" ( Chroníca Fratris Salimbenc, ed. 0.
Holder-Egger, MGH, SS 32, 1905-1913, XXXII, idézi C. Dawson, Religion and tbe Rise
of Western Culture, Garden City, New York, lmage Books, 1958: 154sq; v. ö. Watt, op.cit.
28sq). Dawson (p. 155) utal lbn Basszám (1084-11+7) Dzakhírájára, aki lbn Ilajján
(987-1076) kortárs beszámolója alapján mutatja be az 1064-es aquiníniai „keresztes-
hadjárat" egyik vezetőjét, aki keleti ruházatban diíl végig egy díványon, a megbabo-
názva hallgatja egy arab énekesnő arabnyelvü énekét.
135 Ennek az óriási és szövevényes témának az érzékeltetéséhez csak néhány fonto-
sabb és gondolatébresztő munkát említünk: a művészi kölcsönzésekhez Id. R. A.
Jairazbhoy, Oriental lnfluences ín Westm, Art (Bombay-Calcutta, stb, Asi a Publishing
House, 1965 - az intarziától, az állatalakú frízektől, s vadászjelenetektiíl a sárkányáb-
rázolásokon át a mesebeli motívumokkal élő faunáig); az irodalmi kölcsönzésekhez:
M. Rosa Menocal, The Arabíc Role ín iHedieval literary History. A Forgotten Heritage
(Philadelphia, Univ. of Pennsylvania Press, 1987); az on,ostudomány árvételéhez Id.

297
krónikaíróknak a muszlimokhoz való viszonyában és ábrázolásuk
hangvételében (Id. Ti.iroszi Vilmos és Novarai Fülöp krónikáit, ösz-
szehasonlítva Ambroise vagy Jacques de Vitry munkáival). Az utób-
bi pl. a sokáig Szíriában élő frankokat „gonosz és perverz nemzedék-
nek" nevezi, akik romlottak és degeneráltak.136
Valóban, a 12. század közepéig mindkét oldal számára a vallási
szempontok, ha nem is teljesen elhanyagolhatóak, de ritkán voltak
elsődlegesek. A frank vezetők nag)'.~észe, egy Tankréd vagy egy Balduin
de Bourcq számára a hatalmi-politikai érdekek általában fontosabbak
voltak a vallásiaknák, s ugyanez volt a helyzet a muszlim emírek
esetében is. 137 crmád ad-Dín Zangít, Moszul atábégét (1127-1146) tek-
intik az első olyan muszlim fejedelemnek, aki a keresztesek elleni har-
cot összekötötte a dzsihád követelményével. Valójában az utóbbi moz-
zanat csak lassan és úgyszólván utólag járult a maga hatalmi aspirációi-
hoz (ez utóbbiakat főleg muszlim riválisai: a helyi arab és türkmén
emírekkel szemben akarta érvényesíteni, és urával, Szultán Mahmúddal
is gyakran összeütközött), a frankokkal való harcot sokáig kerülte.
Voltaképpen csak Edessza elfoglalása után ( 1144) lett belőle az iszlám
hőse az akkori muszlim közvéleményben. Fia, Núr ad-Dín ( 1146-1174)
is inkább csak kényszerűségből harcolt a ke-resztesek ellen, ugyanis
öccse, I. Szajf ad-Dín Ghází ( 1146-9), Moszul és Dzsazíra ura elállta az
útját kelet felé, ám továbbra is éppenúgy harcolt a Fátimidák és más
emírek ellen, vagyis az ő motivációja is főleg katonai-politikai voJt.138
Még Szaláh ad-Dín is, amikor színre lép, nem működik együtt Núr ad-
Dínnel, pedig, hangsúlyozza La Monte, ha támogatja az utóbbit, akkor
„valószín{Íleg még Núr ad-Dín idején elesnek a latin államok."13 9
Elődjeihez hasonlóan, Szaláh ad-Dín esetében is az idealizált és a
szürkébb valóság nem fedik egymást. Ő is voltaképpen dinasztiát akart

D.Jacquart, ,,The lnfluence ofArabic medicine in rhe Medieval iVesr", in: R. Rashed
(ed.), Encyclopaedia of the History of Arabic Sciences (London-New York, Routledge,
1996), IIl:963-984; a muszlim kultúra európai örökségének különböző vonatkozásai-
hoz: S. Hunke 1990, W. 1vlonrgornery Warr 1973. A rendkívül sokféle (lehetséges)
hatás közön (nem csak az érdekesség kedvéért) érdemes pl. kér, máig kurarorr témát
kiemelni még: a rrubadur szerelem és erotika lehetséges arab hatásához Id. Dcnis dc
Rougcmonr először 1938-ban megjelent könyvét (magyarul: A szerelem és a '!Jugati
világ, ford. Szoboszlai M., Budapest, Helikon, 1998, különösen: 69-73) és René Nelli
kiváló munkáját L 'érotique des troubadours, 1-II (Paris, L'nion Générale d'Édirions,
1974); a muszlim mi'rddzs (l\fohamed „égi ucazásásról" szóló) rörréner lehetséges
hatásához Dantéra, a lassan tekintélyesre duzzadt szakirodalomból Id. az egyik
legutóbbi dolgozatot: D. Kremers, ,,Islamische Einfliisse auf Danres 'Göttliche

298
alapítani, s az Egyiptommal egyesült Szíria ura akart lenni. Ennek
érdekében éppenúgy harcolnia kellett a bizánciakkal, a rivális muszlim
emírekkel, mint a frankokkal. Voltaképpen a frankok végletes megosz-
tottsága és Chatilloni Rajnald esztelen támadása 1182-3-ban Mekka és
Medina ellen kellett ahhoz, hogy Szaláh ad-Dín aJeruzsálemi Királyság
ellen forduljon, s a hattíni csatával (1187) döntő győzelmet arasson a
frankok ellen. Am később is - e korban egyedülálló - elnézéssel és tol-
eranciával bánt a keresztesekkel, mintha továbbra is egy többvallású
birodalom kereteiben gondolkodott volna. Voltaképpen utóda, al-Malik
al-cÁdil (1200--1218, Damaszkuszban már 1196 után) e korban példát-
lan barátságos viselkedése II. Frigyes iránt a Szaláh ad-Dín-i tolerancia
folytatása, ami ugyancsak távol állt a szokásos dzsihád felfogástól. Szaláh
ad-Dínnal és a harmadik kereszteshadjárattal lezárult a keresztes hábo-
rúk klasszikus korszaka. A negyedik hadjárat, ami Bizánc kifosztásával és
elfoglalásával járt, mutatta, hogy voltaképpen Európának is elege lett
Szíriából és a Szent Földből. A pápák is ezentúl nagyobb figyelmet
fordítottak a belső eretnekség kiirtására (Id. a harcot az albigens „eret-
nekség" ellen). A továbbiakban egy évszázadig csak az újraéledő musz-
lim hatalmi rivalizálás tartotta fenn a keresztes államokat, amelyeknek
aztán a megerősödő mamlúk uralom vetett véget.

Uszáma ibn lvlunqidz és memoárja

A hosszúéletű és sokoldalú emír személyéről és költői mun-

kásságáról meglepően sok kortárs és nemsokkal utána élt muszlim
történész és főleg irodalomtörténész szentelt hosszabb-rövidebb
figyelmet munkáikban.140 CJmád ad-Dín al-Iszfahání - közeli is-
meretséget feltételező - kortárs portréjára nagyban építve, külö-

Komödie'", in: \V. 1-Ieinrichs (Hg.), Orientalische Mittelalter (Wiesbaden, Aula Verlag,
1990), 202-215.
136 Idézi John L. La ~lonte, op. cit. 167.
137 Ld. számos kitűnő példát John L. La Monte 168-170. A szerző joggal fogalmazza
meg tanulságképpen azt, hogy a szövetségek és a háborúk „teljességgel átmetszették
a vallási szempontokat." Figyelemreméltó, hogy a rivális kalifárusok (a bagdadi
cAbbászida és a kairói Fátimida) soha nem szövetkeztek volna a keresztesek ellen.
138 Hadjárataihoz Id. La Monte 172-.f.
139 Op. cit. 176. Núr ad-Dín már éppen hadjáratot készített elő Szaláh ad-Din ellen,
amikor meghalt.
140 Ld. számbavételüket R. Stephen Humphreystől in: E/2, s.v. Mu11kidz, VIl:579sq. A
legkorábbi tudósítás az Uszámával kortárs irodalmár C!mád ad-Dín al-Iszfahánítól

299
nösen két beszámoló érdemel figyelmet. Az egyik a húsz éves
korában felszabadult bizánci rabszolga, Jáqút ar-Rúmítól (1179-
1229) származik, aki másolóként és könyvkereskedőként beutazta
az iszlám világ nagyrészét és eléggé nem dícsérhető biográfiai
szótárt írt a hajdani és kortárs írókról és költőkről. Beszá-
molójában l4l megemlíti, hogy találkozott Uszáma legidősebb fiá-
val, Murhaffal is. A másik beszámoló szerzője a kiváló életrajziró,
Ibn Khallikán ( 1211-1282), aki tizenöt esztendőt töltött mint qádí
Szíriában, s kitűnően ismerhette a Munqidzitákkal kapcsolatos
történeteket; 85 5 életrajzot tartalmazó nélkülözhetetlen munkájá-
ban hősünkről is megemlékezerr.142 A későbbiekben még vissza-
térünk az életrajz és az önéletrajz különbségeire, annyit azonban
már itt elmondhatunk, hogy a klasszikus arab irodalom egyik ked-
velt műfaja a Korántudományok művelőiről, a vallástudósokról
(cu/amá), a vallásjogtudósokról (juqaháJ, a költőkről (suCará) és a
szúfikról (szúfi;fa vagy al-mutaszawwifa) szóló több tízezer biográ-
fia, s egyáltalán az Ún. tabaqát vagy tadzkira irodalom 143 sok min-
denre jó, de arra nem, hogy egy élő, sui generis személyiséget meg-
ismerjünk belőle. Az életrajz összeállítója az adott tabaqa (hasonló
tevékenységet folytató „osztály", tehát költők, vallástudók, stb)
többi tagja mellé helyezi el az illetőt (eközben persze megtudjuk a
születési és halálozási adatokat, a földrajzi paramétereket, az
esetleges külső jegyeket, tehát, hogy festette-e a szakállát vagy
sem és megismerjük mesterei nevét is), ám ebből a sematikus
öntőformából soha nem néz vissza ránk egy élő személyiség. Per-
sze, ha visszaemlékszünk arra, milyen curriculum vitaeket írtunk
életünk során egy-egy pályázat, álláskeresés során, akkor nem

( 1125-1201) származik, aki Szaláh ad-Dín közeli tanácsadója is volt, s gyakorta

találkozhatott hősünkkel Damaszkuszban. Az ő beszámolója voltaképpen Uszáma
költészetével foglalkozik ( Kharldat al-qaszr wa-dzsaridat a/Jaszr, szíriai rész, ed. Sukrí
Fajszal, Damaszkusz, 1175 /1955, 497-579). A későbbi beszámolók főleg rá
támaszkodtak. Fontosak a kortársnak tekinthető nagy muszlim történész, lbn al-Athír
( 1160-12 33) utalásai a Munqidzitákról az al-Kámil fi't-ta'rikh 9-11 köteteiben.
141 Jáqút, Mucdzsam, 11:100-129.
142 lbn Khallikán, 1:195-199, 461-463.
143 Hasznos áttekintést ad történelmi dimenziók nélkül: P. Auchterlonie, Arabic
Biographical Dictionaries. A Summary Guide and Bibliogmphy (Durham, Middle East
Libraries Committce, 1987); 0. Loth, .Crsprung und Bedeurung der Tabaqát": ZDMG
23 (1869),593-614 (szerinte a műfaj a hagyomány kritikátlan adatainak bírálatából nőtt
volna ki); El, s.v. tabakát, Supplementum 214sq (Heffening - szerinte a genealógiai kiván-

300
csodálkozunk ezeknek az életrajzoknak a száraz, stereotípiák sze-
rint építkező monotóniáján: az életrajznak a társadalmilag elvártat,
a mindenkitől megszokott öntőforma szerintit kell adnia, valami-
vel nagyobb nyomatékot helyezve a pozitív elvárásokra (első­
rendű iskolába járt, külföldön is tanult, az elvártnál több cikket
publikált, seb). Röviden jellemezve tehát, az életrajz az anekdoti-
kus történetírás része, amelynek egyik fő funkciója az épületesség,
az iszlámtól elvárt példás viselkedés (akhláq) fölmutatása, tehát a
tipikus, nem a különös és az eltérő vagy egyszóval: a külső és nem
a belső.
Jáqút részletesebb portréjából megmdjuk teljes nevét, amely
részletes naszabként negyven ősre viszi a családfát (említve termé-
szetesen a Kinánát, amelyhez a Banú Munqidz tartozott, de eljut
egészen Jacrub ibn Qahtánig, aki az arab genealógiai hagyomány
szerint megalapította a szabeus királyságot és elsőként beszélte az
arab nyelvet), megtudjuk kunjáját, ,,apanevét" (Abú Uszáma és
Abú'l-Muzaffar), laqaliját, ,,ragadványnevét" (Mu'ajjad ad-dawla
vagy Madzs ad-Dín), utal arra is, hogy a Banú Munqidz nemzet-
ségben számos emír és költő volt, de ő volt a legjelentősebb költő
(ahr) és a leghíresebb közöttük. Említi (CJmád ad-Dínre hivat-
kozva) azt, hogy a Hamá közelében lévő Sajzar urai voltak, amíg
azt egy rettenetes földrengés, ahogy mondja: ,,ötvenvalahányban"
(1157 auguszmsában) romba nem döntötte, s ezután Núr ad-Dín
Zengí mlajdonába ment át, aki aztán ujjáépítette. Az életéről
pusztán annyit tart érdemesnek említeni, hogy született 488 /
1095-ben, Damaszkuszba ment 532/1138-ban és meghalt 584.
ramadán 2 3-án/ 1188. november 16-án, s a (tí.szijún hegyén temet-

csiság volt az eredendő ok); F. Rosenrhal, A Hútory ofMuslim Historiograpl{y (Leiden, EJ.
Brill, 1952), 88-94; H.A.R. Gibb, .Islamic biographical lireraturc", in: B. Lewis - P.M.
Holt (eds.), Historians ofthe Middle East(Oxford, OUP, 1962), 54-58; 1. Hafsi, .Recherches
sur le genre tabaqát": Arabica 23 (1976), 227-265; 24 (1977), 1.41, 150-186; M. Abiad,
„Origine et développemenr <les dictionnaires biographiques arabes": Bulleti11 d'Études
Orientales 31 (1979), 7-15; M-.J.L. Young, ,,Arabic Biographical Writing", in: Tbe Cam-
bn'dge History ofArabic Literature 3: Religion, Leaming and Science in the 'Abbasid Period, ed. by
MJ.L. Young - J.D. Latham - R.B. Serjeant (Cambridge, CUP, 1990), 168-187; R.
Stephen Humphreys, Jslamic History. A Framework far lnquiry (Princeton, PUP, 1991 ), 187-
203; Wadád al-Qádí, ,,Biographical Dictionaries: lnncr Structure and Culrural
Significance", in: G.N. Atiya (ed.), The Book in the Jslamic World(New York, Srate Univ.
of New York Press - The Library of Congress, 1995), 93-122; EAL, s.v. biography,
medieval, l:15lsq (W. al-Qádí); MIC, s.v. Biography and Biographical Works, 1:110-2 O.A.

301
rék el. 144 A beszámoló egyetlen személyes közlése az, hogy találko-
zott Uszáma kedvenc fiával és elbeszélgetett vele. Erről, az emberi
vonatkozásoktól sem mentes, találkozásról az Uszáma-portréban két
helyen is megemlékezik. Először csak szűkszavúan a találkozás
tényét említi, 145 ám a biográfia végén sokkal életszerűbb portrét fest
Uszáma fiáról, mint magáról Uszámáról: ,,A (Banú Munqidzhoz) tar-
tozik CAdud ad-Dín Abú'l-Fawárisz ibn Uszáma emír is ... E könyv
szerzője közli: 'a.H. 612. dzsumádá'l-úlá/ 1215. szeptember havában
váltam el tőle Kairóban, amikor még az élők sorában volt. Amikor
találkoztam vele, szellemes (zaríj), előzékeny ( wászif al-khuluq),
nagylelkű öregember (saJkh) volt, nagy könyvgyűjtő (dzsammáca li'l-
kutub). Megjelentem a házában, s ő könyveket vett tőlem. Elmondta
nekem, hogy olyan sok könyve van, hogy maga sem tudja a számu-
kat. Megemlítette, hogy egy súlyos csapás alkalmával eladott be-
lőlük négyezer kötetet, ám az meg sem látszott rajtuk (larnju'atthirfi-
ha). Kérdeztem őt a születése idejéről, amire azt felelte, hogy 'a.H.
520/1126-ban születtem', vagyis akkortájt már éppen kilencvenkét
esztendős volt. Korábban megbénult (uqCida), úgyhogy nem tudott
mozogni, ám ennek ellenére az esze, a gondolkodása, az értelme és
a szeme kifogástalan volt; az apróbetűs írást ugyanúgy elolvasta,
mint a fiatalok. Egyedül a hallása volt rossz, s ez megakadályozott
engem abban, hogy gyakrabban fölkeressem és beszélgessek vele.
Szaláh ad-Dín szultán (Allah irgalmazzon neki!) birtokokat adomá-
nyozott neki Egyiptomban, amiknek a jövedelmét magára fordítot-
ta. al-Malik aJ-CÁdil, Szaláh ad-Dín fivére emellett járadékot
folyósított neki. al-Malik al-Kámil ibn al-cÁdil tisztelte őt és elis-
merte érdemeit. Murhaf előadott nekem a saját és a családtagjai köl-
teményeiből, ám most nem jut eszembe olyasvalami, amit idézhet-
nék."146 Murhaf, ahogy Jáqúttól tudjuk, atyjához hasonló kort élt

Nawas).
144 Ezt kiegészíti még CJmád ad-Dín rímes prózában írt beszámolójával élete külön-
böző állomásairól (Damaszkusz - Kairó - ismét Damaszkusz - Hiszn Kajfá, majd
élete végén Szaláh ad-Dín meghívására ismét Damaszkusz, ahol fia, Ivlurhaf mit „asz-
taltársa és bizalmasa", 11:103).
145 „E könyv szerzője közli: 'Láttam én ezt az al-CAdud (Murhafot) Egyiptomban,
amikor ott voltam a.H. 611-2-bcn (1214-5-ben). Ű pedig előadott nekem valamennyit
a saját és atyja verseiből. Ő hívta hfo'ajjad ad-Dawlát (vagyis atyját) Damaszkuszba,
aki akkor már öregember volt, túl volt a nyolcvanon is" (11:103).
1+6 Il:l 27sq. Tudjuk, l'vlurhaf volt üszáma kedvenc fia, s az ő tulajdonában volt a mem-
oár kézirata is, amelynek a másolata aztán az unokája révén megö'rződött. Egyiptomban

302
meg: találkozásuk után egy esztendővel (holdévekben számolva) 94
éves korában halt meg, ő két holdévvel élt kevesebbet az atyjánál.
lbn Khallikán is életrajzában a stereotíp közléseken és versidé-
zeteken kívül kevés személyeset említ. Ezek közé tartozik az, hogy
személyesen is találkozott Uszámával a.H. 471. szafar hónapjában
(1175. auguszms-szeptemberében), s a biográfusok szokása szerint a
születése helye és ideje iránt érdeklődött tőle. Majd halála időpont­
jának említése után (a.H. 584. ramadán 23 = 1188. november 16)
elmondja, hogy már másnap eltemették a Qászijún hegy keleti
lejtőjén: ,,én pedig beléptem a mauzóleumba, amely a Jazíd folyó
északi partján volt, recitáltam a Koránból és Allah irgalmát kértem
rá." 14 7 Tudjuk, Qászijún hegyét szentnek tartották, s Ádámmal,
Ábellel és Ábrahámmal hozták kapcsolatba.
Valóban, ha Uszáma életének, alkatának és gondolkodásmódjá-
nak mélyebb és a közhelyes általánosságokon túli vonulatait akarjuk
megismerni, akkor nem az életrajzírókhoz, hanem magához Uszá-
mához, s clősorban a memoárjához kell fordulnunk, noha többi
munkája is tartalmaz önéletrajzi adatokat. Nézzük hát meg először
ezt az eseményekben viszonylag gazdag élet6tat, hogy aztán a mem-
oár műfaji jellegzetességeit vizsgáljuk meg röviden, összefüggésben
az egyéniség korlátaival a klasszikus iszlámban.
Uszáma a Banú Munqidz nemzetség tagja volt, amely a 11. szá-
zad közepétől a 12. század végéig nem jelentéktelen szerepet játszott
székhelyük, az Orontész (al-CÁszí) partján lévő Sajzar révén a szíri-
ai politikában. 148 A beduin arab erededí Banú Munqidz a jemeni
származásúnak tekintett Kalb törzs Kinána ágazatához tartozott,
amely Észak-Szíriában, az Orontésztől keletre nomadizált. A törté-
nelem színpadára akkor léptek, amikor Szálih ibn r-..füdász 1024-25-
ben elfoglalta Aleppót és egyik támogatójának, Muqallad ibn Naszr

egyébként a család egy másik tagja is élt, akit Szaláh ad-Dín fontos diplomáciai szol-
gálattal bízott meg. Ennek a hátterében a korábban említett katonai helyzetről van szó
(a frankokat az olasz kereskedővárosok flottái látják el fegyverrel és élelemmel, s ezek
ellen az alexandriai flotta tehetetlen. Mikor tehát Szaláh ad-Dín a szíriai kikötő­
városokat vissza akarta foglalni, akkor először a frankok tengeri fölényével kellett szem-
benéznie). Elküldte tehát követét „cAbd al-Karím Munqidzot, a Sajzart uraló Banú
Ylunqidz tagját az akkor maghribi uralkodóhoz, az al-muwahhidaJacqúb al-Manszúrhoz
... flottája segítségét kérve, hogy állná el a tengeren a hitetlenek flottáinak útját ...
Ebben az ügyben levelet is küldött neki" (Ibn Khaldún, Be-~ezetés t1 történelembe 286).
147 Ibn Khallikán, 1:199.
148 A Munqidziták történetéhez ld. R. Stephen Humphreys korábhan említett cikkét

303
ibn Munqidznak iqtác (katonai beneficium) gyanánt odaadta Sajzar
környékét. Maga a város akkor még bizánci kézben volt, s a nemzet-
ség ekkor még csak Kafartábot birtokolta. Muqallad halála után
(1059) fia és örököse Szadíd al-Mulk CAJí lett voltaképpen a fejede-
lemség igazi megalapítója. Ez utóbbi a politikában ügyes lavírozó
lévén, komoly szerepet játszott a korábbi patrónus-dinasztia, a Mir-
dászidák öröklési válságában, majd abban, hogy Aleppót a Moszul-
ban uralkodó cuqajlida emír megszerezze. Okos és taktikus lépései
révén önállóságot és mozgásteret teremtett saját alakuló emírátusá-
nak. Talán legfontosabb lépése az volt, hogy 1081. december 19-én
megszerezte a bizánciakat képviselő al-Bára-i püspöktől Sajzart, s
fölépítette a város védelme szempontjából a későbbiekben alapvető
szerepet játszó Q.c!/Cat al-Dzsiszret, a „Híderődöt". Sajzar lett vagy
háromnegyed évszázadon át a Banú Munqidz emírátusának a köz-
pontja, amelyhez egy ideig hozzátartozott Kafartáb, Afámija
(Apamea) és Ládziqijja (Laodicea) is. Kétségkívül, Uszáma nagybá-
tyja, az 1082-ben meghalt Szadíd al-Mulk ideje volt a Munqidziták
fénykora. A következőkben számos vetélytárssal és ellenséggel (a
mauszili cuqajlidák, a dijárbakri Artuqidák, az asszaszinok, a bizán-
ciak) kellett felvenni a harcot, aminek Szadíd al-Mulk két fia, Naszr
(uralkodott: 1082-98) és Abú'l-CAszákir Szultán (uralkodott
1098-1154) csak rátermettségük és kitűnő katonai tehetségük révén
felelhettek meg. Az előbbi idején a szaldzsúqok léptek fel hódítók
gyanánt és Sajzar megtartása érdekében 1086-7-ben lemondott
Malik sáh javára a többi város birtoklásáról. Amikor N aszr 1098-ban
meghalt, öccsét, Uszáma atyját, Mursidot (1068-113 7) jelölte örö-
kösnek, ám az lemondott az emíri teendőkről öccse javára. A lemon-
dás személyes hátterét jól ismerjük. Uszáma is többször jellemzi
mélységes szeretettel atyját, aki leginkább kedvteléseinek: a vadá-
szatnak és a Korán másolásának szeretett élni, s akiből az uralkodás-
vágy, s egyéb emberi gyengeségek teljességgel hiányoztak. Az egy
századdal későbbi damaszkuszi vallástudó, Abú Sáma (1203-1267)
Núr ad-Dínről és Szaláh ad-Dínről Írt munkájában idézi Uszáma
atyjának mondását a hatalomról való lemondás alkalmával: ,,Allahra
nem fogadom el az uralkodást, mert ugyanúgy akarom elhagyni e
világot, ahogy beléptem oda." 149 Az új emírnek először a frankok és
a közelmúltban megszervezett szélsőséges iszmácíti;j'a asszaszinok

in: EP, VII:577-580.

304
támadásait kellett elhárítania. A harcok során elsősorban saját
törzsük tagjaira támaszkodhatott; ez utóbbiakat egészítették ki a
városi népesség hadrafogható tagjai, továbbá kurd zsoldosok és török
rabszolgák. A memoár egy adata szerint 1111-ben 5.000 fegyverfor-
gató férfi védte a várost, aminek az alapján a népességet a környező
falvakkal 25 OOO főre lehet becsülni. Magában Sajzarban talán
12 000-15 OOO ember élhetett. Uszáma történetei érzékletesen festik
az állandó hadi készültséget, a portyákat, rajtaütéseket, támadásokat
és ellentámadásokat. A nagyobb és emlékezetesebb támadásokból
elég, ha néhányat említünk. 1114-ben történt az asszaszinok majd-
nem végzetessé váló támadása, amikor a nemzetség túlnyomó része
keresztény alattvalóik húsvéti ünnepén vett részt, és az iszmáciliták
benyomultak a várba. Ekkor csak nagy üggyel-bajjal mdták kiverni
őket, s e harcban az asszonyok is résztvettek (Uszáma, aki az előző
évben esett át a tűzkeresztségen Tankréd antiochiai serege ellen,
ekkor már tevékenyen résztvett a harcban, aminek a súlyossága az ő
leírásából is kiderül).Antiochia felől, előtte is, utána is, állandó táma-
dásoknak voltak kitéve: 1115-ben egy frank (antiochiai Roger) és
muszlim (a damaszkuszi Tughtakín és a mardíni Ílghází) koalíció
támadását hárították el, amely a mawszili Burszuk ibn Burszuk ellen
irányult főképpen. Állandó támadások érték őket a humszi és hamái
Khirkán fivérek részéről is. Amikor Cfmád ad-Dín Zengít Szultán
Mahmúd kinevezte Mawszil kormányzójának és két fia atábégének,
akkor javult a helyzetük. Uszáma nagybátyja felismerte benne a
térség új „erős emberét", s védelme alá helyezte magát. Támadások
persze ezután is voltak, amelyek között talán a legsúlyosabb Ióan-
nész Komnénosz több hétig tartó ostroma volt 113 7-ben. Ezután
békésebb korszak következett, aminek a végére azonban egy borzal-
mas esemény tett pontot, az 1157. auguszmsában bekövetkezett
nagyerejű - Szíria északi és középső részén jelentkező - földrengés,
amely a Banú Munqidz nagyrészét elpusztította, végewetve a Mun-
qidziták háromnegyedévszázados politikai és katonai szerepének.
Noha Uszáma egy rövid időszakot kivéve már 1131-től nem élt
Sajzarban, ez a szörnyű sorscsapás különösképpen motiválhatta azt,
hogy a memoárban Sajzar jelenik meg a boldog gyermek- és ifjúkor
szigetének, s ez a kor és helyszín adja élete további korszakának is a
rejtett mércéjét és már-már nosztalgikus hátterét.

305
 A város maga régi múltra tekintett már ekkor vissza. ISO Az Oron-
tész völgyének egy sziklás lejtőjén (e meredek hegygerincet a források
találóan cuifad-díknak, ,,kakastaréjnak" nevezték) épült város neve már
az óegyiptomi szövegekben előfordul III. Thotmesz és II. Amenophisz
korábói.1 51 Az ógörögben Szidzara, a bizánci görögben To Szedzar
alakban találjuk. A Szeleukidák az i.e. 4. század végén Larissza néven
újraalapítják, ám a római korban visszanyerte eredeti nevét, s ez szere-
pel a korai arab költői hagyományban is. A muszlimok 638-ban foglal-
ták el, s az Omajjáda korban a himszi dzsundhoz ("katonai központ-
hoz") tartozott. Fontos földrajzi és katonapolitikai fekvése révén a 10.
századtól a különböző hatalmak (Bizánc, Fátimidák, Hamdánidák)
küzdelmeinek a célpontja volt. Utaltunk rá, hogy 999 után közel
nyolcvan évig a bizánciak kezében volt. Virágkora talán éppen a Banú
Munqidz öt emírje idején volt. Erről az időről legjobb forrásunk
Uszáma memoárja. Ebből kiderül, hogy a 12. század első évtizedeiben
az állandó háborúskodás nem zárta ki azt, hogy Sajzarban pezsgő kul-
turális élet alakuljon ki, amelynek központja a költőnek sem jelenték-
telen apa és maga Uszáma volt, akit sokan kora legjelentősebb költő­
jének tartottak. A politikai menekültek mellett számos tudós is itt talált
pártfogókra, közülük kerültek ki Uszáma tanárai is, így a költő Ibn al-
Muníra vagy az andalusziai nyelvész, Abú CAbd Alláh is. Ebben a vá-
rosban és annak - csodálatos és felejthetetlen vadászatok terepeként
megörökített - környékén töltötte el Uszáma első három és fél évtize-
dét. Ha e gazdag életút néhány jelentéssel bíró mozzanatára utalunk,
talán közelebb kerülünk Uszámához, az emberhez is.152
Láttuk korábban, hogy erre a célra CJmád ad-Dín, Jáqút, Ibn
Khallikán és mások életrajzi munkái csak törmelékeket, az életnek

149 Kitáb ar-rawdatt1;iti fi akhbtír ad-dawlatajni (al-Qáhira, 1287 / 1870), 1: 111 sq.
150 Ld.Jáqút, Mu'dzsm11, lll:383 (hatodik-hetedik századi költők is utalnak rá); El, s.v.
Shaizar, VII: 288sq (E. Honigmann - ő részletesen foglalkozik a Munqidziták korá-
val); EI2, s.v. Shayzar, IX: 410sq 0.:-VI. Mouton - ő is főleg a 11-12. századi
történelmével foglalkozik); Cobb 2005:1-5.
151 Az Sn-d'-r' kiejtése valószínűleg Szenzar vagy Szezar lehetett. A szövegeket Id.
J.l I. Breastcd, Ancient Records ofEgypt (Chicago, The Univ. of Chicago Press, 1906), II:
§§ 584, 798A. Az a marna levelekhcn: Zi11zar (Id. R. Cohen - R. W cstbrook, eds,
A111t1ma Diplomacy. The Begimiings of lnternational Relations, Baltimore - London, The
Johns Hopkins Univ. Press, 2000, 74).
152 Uszáma életét részletesen három munka dolgozta föl: először-sok tekintetben ma sem
helyettesíthetően - a memoár kéziratának felfedezője, első kiadója és, mondhatjuk, lJszáma
újjáélesztője, 1-1. Derenbourg - az akkor elérhető összes forrást fölvonultató 732 oldalas -

306
úgyszólván csak a külső helyszíneit, s az emberből és az adott kör-
nyezetéhez való viszonyából semmit nem árulnak el. Ehhez elsősor­
ban a memoárhoz és egyéb munkáihoz kell fordulnunk. Sajnos, mint
ismeretes, a kézirat első 21 fóliája elveszett, s a munka Zengí atábég
1135. évi qinneszríni győzelmével kezdődik. Ez föltehetően pótol-
hatatlan veszteség, mivel a memoár üszáma második damaszkuszi
tartózkodásáig megpróbált valamelyes kronológiai sorrendet betar-
tani, ám attól kezdve bizonyos témabokrok mentén (a frankokkal és
a muszlimokkal vívott harcok; furfangos lótolvajok; Uszáma atyja;
történetek a frankokról; vadászkalandok, stb) jobbára szabad asszo-
ciációkkal él, s noha ízes, kerek, önmagukban zárt anekdoták és
történetek füzérét sorjáztatja szemünk elé, ez már nem az önéletraj-
zok szokásos feszes, időbeli narratívája. Persze, tudjuk, hogy az
önéletrajzi emlékezés egyáltalában nem lineáris, egyenletes és min-
den életkort egyformán emlékezetben tartó, hanem, ahogy Cees
Noteboom mondja a Szertartásokban: ,,makacs kutya az emlékezés,
oda heveredik, ahová akar" 153. Uszáma esetében azonban az emlé-
kezetnek eme mindenkire érvényes szeszélyes és a kor haladtával
egyre rosszabb adottsága mellett arról van szó, hogy éppen a gyer-
mekkor és a kora ifjúkor leírása hiányzik, amely köztudomásúan a
legmélyebb nyomokat hagyja az emberben, s amely az önéletrajzok
nagyobb hányadát szokta kitenni.154 Mivel a korai időkkel foglalko-
zó rész, úgy tetszik, pótolhatatlanul elveszett, kénytelenek vagyunk
azokra a történetekre szorítkozni, amiket emlékezete a későbbiek­
ben a felszínre hoz.
A hozzá közelállók között kétségkívül a legnagyobb hatást atyja
gyakorolta rá, akiről olyan szeretettel és férfias gyengédséggel em-

műve, az Ousama i/1111H1111qidh. Un émir syrim au premier siecle de.r croisades (1095-1188). Tomc
premier: Vie d"Ous1111111 (Paris, Ernest Leroux, 1889). Majdnem egy századdal később A.
~liquel Írt egy regényes életrajzot a Les i11co111111s de l"hisroire sorozatban (Id. 1.j.) - ebben a
saját korábbi fordítására és alapos tanulmányára támaszkodhatott. Legutóbb pedig Paul i\1.
Cobb írt egy rővid, népszeríí életrajzot a i',/akers ofMuslim World sorozatban (2005).
1B Idézi D. Draaisma, Miért futnak egyre gyorsabba,, az évek', ford. Balogh T. (Budapest,
Typotext, 2003), 7.
154 Ld. D. Draaisma, op. cit. l 76sqq érdekes fejtegetéseit az tÍn. ,,reminiszcencia-effek-
tusról" ("a legtöbb emlék az élet első, és kisebb mértékben a második negyedéből
származik") és ennek magyarázatáról ("neurofiziológiai szempontból húszéves ko-
runk körül van a legjobb állapotban az emlékezetünk", ,,tizenöt és huszonöt éves ko-
runk között ... töhb érdemleges dolog történik velünk"; akkor „történnek azok az ese-
mények, amelyek kialakítják a személyiségünket").

307
lékszik meg, amiről elmondhatjuk, hogy párját ritkítja a klasszikus
arab irodalomban. Derenbourg, a memoár fölfedezője, kiadója és
Uszáma első életrajzírója fogalmaz meg egy érdekes modern
hipotézist a fiú viszonyáról atyjához: ,,Ami a fiatal Uszámát illeti, őt
(atyja) rosszallásának fullánkja indította útjára. Ezek a körülmények
hőssé formálták őt, tisztelettel és csodálattal atyja iránt, de arra kész-
tették őt, hogy inkább harcosként mint aszkétaként utánozza őt, a
frankok ellenfeleként, mintsem kalligráfusként, s az elkötelezett cse-
lekvés embereként semmim misztikusként, aki föloldódik a Korán
recitálásában és másolásában."155 Uszáma kétségkívül nem az atyai
mintát követte, hanem mint harcos és vadász igyekezett kiérdemel-
ni elismerését. Vagyis nem egy freudi értelemben vett lázadásról
volt szó, hanem ellenkezőleg, az atyai szeretet és elismerés kiérdem-
lése egyre nagyobb teljesítmények révén - ahogy ez az iszlámon
belüli szülő-gyermek viszonyhoz illett.156 Uszáma plasztikusan
megrajzolt történeteiből egy lelkileg harm&nikus, emberi gyengesé-
gektől (hatalomvágy, bírvágy) mentes, kiegyensúlyozott ember képe
rajzolódik ki, aki hallatlanul bátor volt ("fiam", mondta egyszer
Uszámának, ,,a horoszkópomban az áll, hogy nem kell félnem" és
valóban, a memoár megfogalmazása szerint: ,,atyám és nagybátyám
népük legbátrabb emberei közé tartoztak"), fizikailag is rendkívül
erős volt, anélkül, hogy ezzel bármikor visszaélt volna, akinek két
igazi szenvedélye volt: a vadászat (a memoár ennek emlékezetes és
egyedülálló emléket állít) és a Koránmásolás (azt kérte, hogy az álta-
la gyönyörűen másolt Koránpéldányokat helyezzék feje alá a kopor-
sóban: kiderült, hogy 43 másolatot készített életében). A fia nevelése
során soha nem erőltette rá akaratát ("soha nem tapasztaltam, hogy
atyám valamilyen harctól vagy veszélyes vállalkozástól visszatartott
volna, noha nagyon szeretett engem és sok gyengédséget és gondos-
kodást kaptam tőle"); már egészen kis kortól hagyta őt önállóan cse-
lekedni ritka és veszélyes helyzetekben is (gondoljunk a mérges
kígyó megölésére), s csupán egyetlen esetre emlékszik (ekkor egy
oroszlánt egy szál lándzsával ejtett el), amikor atyja kifejezést adott
féltésének. Amikor már majdnem hat esztendeje távol volt Sajzar-

i; 5 Derenbou rg, Vie d'Ousama, 1889:41.

156 Misch III/2:926sq figyelt föl arra, hogy Uszáma történeteinek egy jelencös
részének alig rejtett motívációja az iszlámelőtti beduinköltészetben gyökerező fakhr
(itt: ,,öndicséret"), amelyet kapcsolatba hoz az ógörög kleosz és timé igényével vagyis a

308
tóJI 57, akkor csupán atyja közeli halála miatt tért vissza az ősi
fészekbe (atyja halála 1137. május 30-án következett be, 69 évet élt,
s valóban nem a harcmezőn, hanem, ahogy Uszáma mondja „az
ágyában halt meg").
Gyermekkorára csak egy-két történetben találunk utalást, s ebből
is arra következtethetünk, hogy a memoár elveszett első részében
beszélhetett az emberi életnek e kiemelkedően fontos korszakáról,
amelyet ráadásul idős korban az emberek nagyrésze könnyebben idéz
föl, mint a közelmúlt eseményeit. Az egyik történetet, a kígyóval
kapcsolatos gyermekkori kalandját említettük az előbb. Egy másik
történetet igen nehéz értelmezni, különösen, ha mai értékítéletekkel
élnénk. Gondolok arra a gyermekkori eseményre (ekkor még a tíz
esztendőt sem töltötte be), amikor atyja egy rabszolgája bántalmazott
egy korabeli fiút a ház szolgái közül, aki hozzámenekült, ő védelmébe
veszi, s először egy bottal akarja távoltartani a fiú megfenyítőjét, ám
az odébblöki őt, mire a gyermek Uszáma kirántja övéből a kését és
annak mellébe döfi.A rabszolga néhány órán belül meghalt. Az eset
kapcsán nyilván még egy feddést sem kapott at atyjától, s az esetet
voltaképpen csak annak az illusztrálására meséli el, hogy közben oda-
jött atyja egy idős szolgája, aki mikor látta a sebet ("amelyből a vér
vízbuborékok módjára folyott, valahányszor lélegzett egyet"), elájult,
s csak több óra múlva tért magához. A történet tehát „csupán" a lelki
gyengeség és elesettség példája.
Tanulásáról is keveset tudunk meg, s arról is, más, számára
fontosabb témák kapcsán értesülünk. A szeretettel, s itt-ott némi lrn-
morral előadott történetekből megismerjük néhány tanárát, így a
szomszédos Kafartábból származó Ibn al-Munírát, aki kétségbe
vonta azt, hogy racionálisan gondolkodó ember önként vállalná és
kedvelné a gyilkos harcot. Uszáma némi irónikus elnézéssel úgy
ítélte meg, hogy „a mesterem jártasabb volt a tudományban, mint a
hadművészetben, hiszen mégis az ész az, ami arra ösztönzi az em-
bert, hogy szembenézzen a kard és a lándzsa veszélyével, megvetve
azt, hogy gyávának nézzék vagy rossz hírbe hozzák őt." Ez az arab
muruwwa ("virtus") és a görög hősi társadalom (timére és kleoszra

közösségen belüli ranggal és hírnévvel. Ez valóban összefüggésbe hozható az atyai

elismerés elnyerésével.
m Vitatott, hogy mikor kellett elhagynia Sajzart; a különböző álláspontokat ld.
Schauer 2000:12, Anm. 58, a legvalószínűbb dátum: 1131.

309
figyelő) areté követelményét fogalmazza meg, vagyis a jó harcos
rangját a többiek dícsérete vagy megvetése adja. Uszáma valóban
ezt.. a „hősi társadalmakra" jellemző szemléletet képviseli a memo-
árban, s noha a kortársak nagyrabecsülték az adab-kultúrában tanúsí-
tott pallérozottságát, ő maga a harci erényeket, a korai arab muruwwa
elvárásait tekintette mérvadónak.158 Másik tanárával, a tudós nyel-
vészszel, Abú CAbd Alláh al-Tulajtulíval kapcsolatban (korábban a
tarábuluszi „tudomány házát" igazgatta, ám mikor a frankok 1109-
ben elfoglalták, ő is fogságba esett, ahonnan atyja és nagybátyja vál-
tották ki, s aztán Uszáma majd tíz esztendeig nála tanulta az arab
grammatikát) annak elképesztő memóriáját említi csodálattal: mes-
tere az alapvető nyelvtani munkákat kívülről tudta. A serdülő Uszá-
ma számára ez olyan rendkívüli dolog volt, ,,ami minden emberi
képességet meghalad".159
Az adab-kultúra a maga irodalmi, műveltségbeli elvárásaival (a
grammatika, költészet és a retorika hangsúlyozásával) az iszlám kí-
vánalmaival együtt (itt főleg a Korán pontos ismerete volt fontos,
amelyet az egész textus kívülről való tudása szavatolt) mindamellett
csak része, majdhogynem csupán kiegészítője volt a férfi-dominan-
ciájú iszlámtól csupán módosított muruwwa normarendszernek,
amely a bátorságot, a kitartást (szabr), a józan ítélőképességet és ön-
mérsékletet (hi/111), a vendégszeretetet, a többiek státuszának az is-
meretét és tiszteletét tartotta alapvetőnek. 1 60 Ez a felfogás nyilván-
valóan javarészt még a shame-society külsődleges elvárásoknak eleget
tevő közösségi értékrendjét fejezi ki. Ezt a mos maiorumot váltotta fel
az iszlám a maga prófétikus igehirdetésével és tette volna meg alap-
vető zsinórmértékké az egyéni felelősséget, l6l s a lelkiismeretet (lé-

158 Az előbbi törrénet érezhetö szeretettel megírt, finoman irönikus történetpárja

az atyja sa/khjáról, Abú Tuníbról (atyja „nála tanulca meg a Koráut kívűlről, s tanulta az arab
nyelvet") szóló kedves anekdota a kis fogolymadárról, amely a sziklán ülő és a rndászatot
csak szemlélö tudósnál keres menedéket, ám atyja vadásza, Lu'lu' fölfedezi, eltöri a lábát
és odadobja a sólyomnak, miközben a tudós szíve „majdnem megszakadt miatta"). Az
önmagáról alkotott véleményét kitűnően jellemzi közvetve, a fátimida kalifa, al-Háfiz li-
Dín Allúh szavaival: ,,Mi mást csinálna ez az ember, minthogy harcol és vadászik'"
1; 9 J. Pederscn kÍtŰnö könvvéből ( The ilrabic Book, transl. by G. French, Princeton, PCP,
1984: 20-36) tudjuk, hogy a klasszikus muszlim kultúra és nevelés alapvetöen orális jel-
legéből következöen a számunkra alig elképzelhető memória egyáltalán nem volt ritka, és
számos történetet ismerünk a muszlim tudósok elképesztő emlékezetéről, így pl. a filoló-
gus al-Báwardí (megh. 9;7) 30.000 oldalt diktált emlékezetből nyelvészeti témákról; az
andalusziai lbn al-Qútijja ugvancsak emlékezetből diktálta le Spanyolország történetét;

310
nyegében a szókatészi daimoniont), ami elengedhetetlen lépés lehe-
tett volna a principium individuatio11is meghatározó szerepéhez az isz-
lám új „társadalmi szerződésében". Tudjuk jól, hogy nem így alakult
már Mohamed igehirdetése sem, s annak alapján az egyén mozgás-
tere az iszlám későbbi alakulásában. Mohamed ugyanis az egyéni
felelősség mellett legalább akkora, ha nem nagyobb, nyomatékkal
hangsúlyozta az isteni mindenhatóságot, amiből logikusan követke-
zett az eleve elrendelés, a qadar muqaddar tana, vagyis az, hogy az
embernek nem sok befolyása van a sorsára: ,,Akit Allah az igaz útra
akar vezetni, annak keblét kitárja az iszlám számára. Akit azonban
tévelygésbe akar vinni, annak a keblét szűkké teszi és elszorítja,
mintha az égbe akarna felkapaszkodni."162 Vagy még egyértelmű­
bben: ,,Mondd: 'Nem ér bennünket semmi más, csak az, amit Allah
előírt nekünk. Ő a mi gyámolítónk'. Allahra kell a hívőknek hagyat-
kozniuk."163 A későbbiekben - egy-egy rövid intermezzo gyanánt -
először a kháridzsiták, majd a 8. század közepe után az iszlám racio-
nális teológiáját (kalám) kidolgozó muctazitita irány vállalta föl az
isteni igazságosság homológ megfelelőjét, az emberi szabadakarat
szükségességét. A 9. században győzedelmeskedő iszlám orthodoxia
azonban, egyebek mellett, éppen ezzel a nézettel szemben alakítot-
ta ki a maga álláspontját, amely lényegében a praedestinatio elfoga-
dására épült. Allah mindenhatósága és az emberi lét sorsként (tehát
az egyéntől független létezésként) való felfogása lett a klasszikus
iszlám máig továbbélő világlátása, amelynek középponti és tipikus
figurája törvényszerűen a vallástudó (Cá/im) és a vallásjogtudó (faqíh)
lett, akinél a (potenciális) személyiség és a (társadalmi) szerep találko-
zásakor létrejött karakterjegyek a Korán és a prófétai hag;yomány (szun-

Abú Bakr al-Anbárí (megh. 939) 45.000 oldalnyi prófétai hagyományt diktált le emléke-
zetből. Maga Uszáma nem említi, de adz-Dzahabítól tudjuk (Dcrcnbourg, l'ie d'Ousama
595), hogy ő is több mint 20.000 párvcrsct tudott az iszláfl\előtti költészetből.
160 Ld. Cobb 2003: 84-87 árnyalt elemzését.
161 A zsidó „nagypróféták".Jeremiás (31.29sq) és faékiél (18.2.4) forradalmi hirdetéséhez
hasonlóan ("Ama napokban nem mondjúk többé: az at)'ák ették meg az egrest, és a fiak
foga vásott bele ... ") a KurtÍn is meghirdette az egyéni felelősséget ( 35: 18: ,,t:s senki sem
cipeli egy másiknak a terhét És, ha valaki, aki meg van terhelve /segítséget/ hív terhe
/cipeléséhez/, nem vesznek át tőle semmit, még akkor sem, ha rokon az /akit hív/". V.ö.
6:164; 17:15; 53:38). A rodbbiakhoz ld. R. Simon, ,,Natural Hisrory of Sin. Remarks on
the Origins ofSin inJudaism, Christianity, and lslam": AOH 56 (2003), 27-30.
162 Kordn, 6:125.
163 Kordn, 9:51.

311
na) normarendszerének a követésében jegecesednek ki, s feladatuk
kiteljesítése során az egyént először a theokratikus közösségnek,
majd az utóbbit Allahnak rendelték alá. Mohamed - bizonyos korai
kísérletek után - már ebben a szellemben nevezte az általa hfrdetett
vallást iszlámnak, amely az (Allahnak való) feltétlen alávetést és
engedelmességet jelenti. Ahogy Goldziher pontosan megfogalmaz-
ta: ,,az Isten: ar-Rabb = (a mindennel rendelkező) Úr; az emberek:
cibád = rabszolgák; az erény: táca = engedelmesség; a vétek: macszija
= engedetlenség." 164
Ennek alapján érthetjük azt, miért adta Uszáma memoárjának a
Kitáb al-/Ctibár címet. 165 Az alapjelentést adó cibra leginkább a kiil-
sődlegesből, látszólagosból a rejtettbc, belsőbe-valóságosba való át-
menetet, hidat jelenti valami allegJrikus példázattal terhes közlés
révén. A szó a Koránban is többször előfordul „intő példa", ,,tanulsá-
gos intés" értelemben.166 Az ictibárpedig (az ictabara infinitivusa) azt
jelenti, hogy „okulni a példából", ,,intő példa gyanánt tekinteni
valamit". A körültekintő címválasztás egyértelműen hangsúlyozza a
szerző véleményét az isteni mindenhatóságról és az egyes ember
mozgásteréről. Ahogy egy helyen pontosan megfogalmazza: az em-
beri élet egy-egy epizódját elmesélő történetek csupán „az elrendelt
időkben és életekben kiteljesedő isteni akaratot példázzák". Az élet-
helyzetek alakulását „a sors csodálatos rendelésének" nevezi. Az
élethelyzetekben való önfeledt feloldódás és azok magáért való el-
mesélése voltaképpen elítélendő dolog. Ahogy memoárja végén
megfogalmazza: ,,Hívságos történetekre (khuráfiit) vesztegetni az
időt ... az egyik legnagyobb csapás". Ez Uszáma szemében az élet
„megmaradt maradékának az elpazarlása", amivel szembenáll
„kiérdemelni Allahnál a végső jutalmat és fizetséget". A történetek
tehát csak akkor nyernek értelmet, s az igazolja őket, ha azok az is-
teni tervet, Allah akaratát, irgalmát, bölcsességét teljesítik ki, amely

16+Goldziher 1., Az iszlám kultúrá;a, szerk. Simon R. (Budapest, Gondolat, l 98 l ), 11:775.

165 Fontos párhuzam gyanánt említendő, hogy Ibn Khaldún (1332-1406) a maga
egyedülálló munkájának címében az i'tibáralapszavát az 'ibrát választotta. A teljes cím
fordítása: ,,Intő tanulságok/exemplumok könyve (Kitáb al-'ibar), amely (beszámol) az
arabok, perzsák és a berberek 'jeles napjairól' (a;j'ám), s a legnagyobb uralkodói hata-
lom velük kortárs birtokosairól" (Id. elemzését: Simon R., Ibn Khaldún. Történelem-
tudomány és birodalmiság ( Budapest, Akadémiai Kiadó, 1999), I 48sq.
166 3:13 ("lntö példa ez azoknak, akiknek van szeme"); 12:l ll ("A róluk szóló híradásban

intés van azok számára, akiknek van eszük"); 16:66; 23:21; 24:44; 79:26 ("Intő példa van ebben
annak számára, aki féli Urát"). A lexikográfusok értelmezését Id. Simon R., op.cit. 195, n.9.

312
az esetek jelentős részében más, mint amit az emberi számítás és
tapasztalat várna. A memoárnak tehát nemcsak a címe „a példákból
való okulás, intés", hanem a történetek jelentős részének is az adja
végső igazolását és értelmét, hogy az esetleges és a véletlenszerű
mintegy Allah terve és elgondolása szerint kapja meg a helyét egy
folyamatban, amit az ember csak élete végén tud valamennyire
megérteni és méltányolni. Valójában tehát kettős hatás és meghatá-
rozottság érvényesül abban, ahogy Uszáma visszatekint az életére.
Az egyik a kortársaktól nagyrabecsült harcos, költő, körültekintő,
noha nem mindig sikeres diplomata és páratlan vadász, akinek a cse-
lekedeteit alapvetően az előbb említett muruwwa becsület és férfias
virtus felfogása határozta meg. Ez a szemlélet nemcsak a harcban
való bátorságot, a kitűnésért érzett agón-szellemet, s a halál sem-
mibevevését jelentette, ahogy az az archaikus görög arisztokrácia
szemléleteként az Iliászban utánozhatatlan tömörséggel megfogal-
mazódik 167, hanem a katonáskodó arisztokrácia másutt is (görögök-
nél, germánoknál) meglévő jellegzetessége gyanánt, míves szavak-
kal, kerek történetekké formálva, szerették visszahallani. Erre a
muruwwa-neveltetésre és ethoszra épült rá az iszlám merőben más
felfogása, amely a nemzetségében bizonyos mozgásteret élvező
egyes agón-érzületét az iszlám szellemében az Allahnak járó feltétlen
függőség és engedelmesség jegyében feloldotta az iszlámközösség
személytelenebb elvárásába. Igen óvatosan azt a paradoxont fogal-
mazhatjuk meg, hogy a beduin muruwwa-örökség az egyéniségnek
tágabb teret biztosíthatott, ám azt az iszlám Allah-központú köte-
lesség-etikája olyan szereppé változtatta, amelyen belül ugyanazt
legfeljebb jobban lehetett kiteljesíteni, de másképpen nem. Uszáma
memoárjának kivételes jellegét azonban többek között az biztosítja,
hogy az előbbi réteget az utóbbi nem nyomja el, inkább csak rátelep-
szik arra.

167 Iliász, VJ.208sq: .,hogy legyek az első mindig (aien ariszteuein), a többiek folé kima-
gasló, és szégyent eleim nemzetségére ne hozzak" (Devecseri G. ford.). E kor „hősi tár-
sadalmának" arisztokratikus felfogását és viszonyát a költészethez kitűnően
jellemzi W. Gronbech, Griechi.rche Geistesgeschichte, /. Die Adelszeit (l lamburg,
Rowohlt, 1965); Hauser A., A művészet és irodalom társadalomtörténete, ford. Nyilas
V. - Széll]. (Budapest, Gondolat), 1:47-57. Uszáma is idézi az iszlámelőtt CAntara
ibn Saddád hasonló szellemiségű versét: ,,Ha lovagi küzdelemre szólítanak, én
vagyok az első, aki küzd". Atyja egyik alkalmi verse ugyanerről szól: ,,A gyáva
népség fejvesztve menekül / míg a bátor azt is megvédi, akit nem kötelessége
megóvni."

313
 E kettősség nyilvánul meg a nők bemutatásánál is, amely szintén
kivételes a klasszikus arab önéletrajzok világában. Sehol másutt nem
találunk annyi szeretetteljesen ábrázolt női portrét, mint Uszáma
munkájában. Természetesen a nők világa az iszlámon belül nem
nyerhet semmi önállóságot, az ő szférájuk a férfiak által uralt tár-
sadalomnak pontosan körülhatárolt része. Uszáma azonban -
érthető módon ebben a vonatkozásban is a beduin muruwwa-felfogás
hatásáról van szó - remekbeszabott portrékat fest a női helytállást,
bátorságot és emberséget kiteljesítő nőkről. Külön történetcsokrot
találunk a nevezetes harci események taglalásánál „a nők
hősiességéről". Ebben rövid, de lélektanilag is remekbeszabott
jeleneteket találunk az anyjáról, a nagyanyjáról vagy a dajkájáról.
Felejthetetlen, egy Székely Bertalan vagy Madarász Viktor történel-
mi tablóit idéző jelenet az, amit az asszaszinok 1109 (vagy 1114) évi,
végveszélyt idéző támadása alkalmával felidéz anyjáról és nővéréről.
Olybá tűnik ekkor, hogy a várost az ellenség hamarosan elfoglalja, s
a legrosszabbra kell felkészülni. Ekkor az anyja illendően felöltözteti
a nővérét, a meredélyre néző balkonra ülteti, ő maga pedig a balkon
ajtajához ült. A veszély elmúltával visszajövő fia kérdésére, hogy mit
akart cselekedni, így felel: ,,ha azt láttam volna, hogy a bátiniták már
ideérkeztek, akkor meglöktem és ledobtam volna őt a völgybe.
Szívesebben láttam volna őt holtan, semmint ezeknek a falláhoknak
és gyapjúkártolóknak a fogságában." Uszáma (és a nővére is) köszö-
netet mondanak neki, s e rendkívül plasztikus epizód tanulságaként
ezt olvassuk: ,,a becsületnek ez az érzése sokkal erősebb annál, amit
a férfiak éreznek." Számomra a nők világának az ábrázolása során
talán a legnagyobb hatást nagyanyja felidézése tette egy lélektanilag
rendkívül finoman motivált és művészileg remekbeszabott jelenet-
ben: az ereje teljében lévő, harmincas Uszáma az egyik legveszélye-
sebb oroszlánvadászata alkalmával élete kockáztatásával leteríti „a
boltívvel fedett hídhoz" hasonlatos éhes és mindenkin erőt vevő
oroszlánt. l'vlár éjszakára fordult az idő, amikor visszatérnek a felső­
városba. Atyai nagyanyja, aki ekkor már közel járt a száz eszten-
dőhöz, kezében gyertyával várta őt. Uszáma azt hiszi, hogy szeren-
csét akar kfvánni neki, de nagyanyja haragosan megszidja őt, hogy
ezekkel az életét kockáztató fegyvertényekkel mind inkább magára
haragítja a nagybátyját, akinek időközben saját (egyéb történetekből
kivehetően, nem éppen Uszámához fogható) fiai születtek, s emiatt
mind féltékenyebb lett unokaöccsére, akitől féltette fiai utódlását.

314
A csodálatosan festői jelenetböl éles kontúrokkal rajzolódik ki a
százesztendős nagymama, akinek sajút fia és többi unokája ellenében
nyilvánvalóan Uszáma a kedvence, s aki kénytelen felnyitni az uno-
kája szemét a zord valóságra. Valóban, Uszámának és családjának
(fivéreivel együtt) hamarosan el kell hagynia az olyannyira szeretett
Sajzart és elkezdi hosszas vándoréveit (a memoár szellemének meg-
felelően e történet igazi vége az lehet, hogy Allah akaratából a más-
fél évtized múlva bekövetkezett iszonyatos földrengésnek így nem ő
esett áldozatául, hanem unokaöcsse, az egész Sajzarban maradt nem-
zetséggel együtt, Uszáma pedig életben maradt). Anyja és nagyany-
ja után dajkája, Lu'lu'a alakját festi meg különös szeretetteljes gyen-
gédséggel. Még nagyapja rabszolganőjeként először atyját nevelte
föl, majd ő lett Uszáma dajkája és törődött vele a házasságáig. Ezután
még Uszáma gyermekeit is ő nevelte fel. A majd száz évig élő
Lu'lu'ának Uszáma saját lakást biztosított a házában, s nemcsak gon-
doskodott róla, hanem rendszeresen meglátogatta és gyengéd hu-
morral jellemzi a már ugyancsak koros dajka szellemi hanyatlását.
Még egy női alakot érdemes felidéznünk: ő a kurd Abú'l-Dzsajs
leánya, Rafúl, akit a frankok foglyul ejtettek. A néhány soros -
Ofélia végét idéző - történetből megtudjuk, hogy a lány inkább a
halált választotta, mint a rabszolgaságot: a folyó vizében a frank
mögött ülve a lovon, a vízbe merült, megfulladt, s kék ruhájánál
fogva egy fűzfán fönnakadt. A történetet voltaképpen a tanulságáért
mondja el Uszáma, hiszen a korábban majd eszét vesztő atyát a lány
halála megnyugtatta: ezúttal is a sarafon, a becsületen nem esett
csorba, hiszen egy nő (legyen az a lánya) nem hozhat szégyent a
család/ nemzetség férfi tagjaira.
A kifogyhatatlan történetek narrátora természetesen úgyszólván
sohasem lép elő a Rousseau-i ,,:Moi je" szubjektumaként, s nem avat
be minket belső gondolatvilágába, s nem tárja ki a modern önéletírá-
sok vallomást tevő alanyaiként a lelkét.Ezt csak közvetve lehet
valamelyest megközelíteni. Marx mondta találóan, hogy az egyes
ember gazdagsága emberi viszonylatainak gazdagságában ragadható
meg. A Kitáb al-/Ctibár meggyőzően árulkodik arról, hogy Uszáma
rendkívül gazdag és sokrétű emberi hálózatban élte le élete nagy„
részét, ami csupán az általa nehezen viselt öregkorban fogyatkozott
meg. Érdekes probléma persze az, hogy vajon egy együttélő nem-
zetségi szervezet a maga szövevényes rokonsági hálozatával kínál-e
az egyén számára mélyebb és sokrétűbb viszonyulást a másikhoz

315
vagy a néhány tagból álló család? 168 A történeti fejlődés paradoxon-
aként elmondható, hogy az egyénné válás útja az utóbbival van össze-
kötve. Ez utóbbi ugyanis nemcsak kínálja, hanem egyenesen előírja a
választámak először a lehetőségét, majd a szükségességét. Ez az út a ter-
mészetadtaságból visz a társadalmiság felé. A természettől adott kere-
tekbe az ember beleszületik, s azt magátó\értetődőnek tekintve, nem
kérdőjelezi meg a természet meghosszabbításának tekintett emberi
környezetét. Voltaképpen ez jellemzi még Uszáma világát is. Ezt a
lényegi beágyazottságot a memoár két jellegzetességében is megragad-
hatjuk. Tudjuk, Uszámának több testvére, nővére és gyermeke volt.
Ezekre a különböző menekülések, váratlan élethelyzetek, támadások
során utal, ám kedvenc fia, Murhaf kivételével, soha nem említi őket
név szerint, noha kiderül, hogy Sajzarból való elűzése után neki kellett
a továbbiakban gondoskodni róluk. Mélyen jellemző Dszámára az is,
hogy az idők folyamán mind gyanakvóbb, majd nyíltan ellene forduló
nagybátyjával és fiaival kapcsolatban nem találunk a memoárban
negatív vagy ellenséges szavakat. Nagybátyjáról mindig a nagyrabe-
csülés és a tisztelet hangján ír, egyedül az unokaöccseivel kapcsolatban
enged meg magának nagyon finom utalásokat, amikor egy-két esetben
nem éppen bátor és rátermett magatartásukat jellemzi - ám azt is a
maga objektív, csak kicsit irónikus módján.
Végül, Uszáma közvetett önjellemzéseként - s ez számunkra talán a
legérdekesebb része a memoárnak - a frankokhoz való viszonyát említ-
hetjük, amely a kultúrák közötti érintkezés terén páratlan dokumen-
tumnak tekinthető.169 A memoárnak majdnem egyharmada közvetve
vagy közvetlenül a frankokkal való sokrétű érintkezésről szól. A külön-
böző történetekből egy nagyműveltségű muszlim katona-diplomata

168 A. Schauer 2000: 40-43 veti fel azt az - Uszáma személyiségét mélyen érintő -
fontos problémát, hogy Uszáma az általa történetté formált témákhoz képest miről
nem beszélt? Ez utóhhiak között talán a legfontosabb, s ez szorosan kapcsolódik a
korábban feltett kérdéshez, hogyha egyáltalában említ valakit (atyján, nagybáryján és
kedvenc fián, Murhafon kívül) a családjából, azt soha nem említi a nevén - szemben
az idegenekkel. Ekképpen a család (pedig annak tagjait ismerhette a legjobban) pasz-
szív és anonim háttérként húzódik meg a memoár horizontján. Nem ír a nemzetségen
belül kétségkívül meglévő ellentétekről sem.
169 Ezt dolgozza föl A. Schauer 2000 monográfiája; a frank-muszlim érintkezéshez C. Hillen-
brand is bőven merít a memoárból (1999: 259-262); legújabban Id. Cobb 2005: 104-114.
170 Uszáma valamivel idősebb kortársa, Chartres-i Fulcher ( 1Q;9-l l 2 7), az első
kereszteshadjárat jeles krónikása, 1. Balduin káplánja, hosszas keleti tartózkodás után szin-
tén fölfigyelt erre a jelenségre: .,l\1i, akik nyugatiak voltunk, immár keletiek lettünk. Aki

316
viszonylik kíváncsisággal és meglcpií nyíltsággal, ugyanakkor érezhető,
de nem kellemetlen leereszkedéssel egy olyan ellenfélhez, amely
kultÚrálisan, a viselkedés és érintkezés elemi formáiban nyilvánvalóan
bárdolatlan, pallérozatlan, s akiknél úgyszólván csak a harcban tanúsí-
tott bátorságukat lehet elismerni ("a frankoknál csak egyetlen emberi
erény létezik, s ez a bátorság"). Idéztük korábban jellemző megkülön-
böztetését a régen Szíriában élő frankokról és az újonnan jöttekről
(ezek „sokkal durvábbak azokhoz képest, akik már hozzászoktak ehhez
a helyhez"). Valóban, számos példát hoz fel (a konyhaművészettől a
pallérozottabb viselkedésig) a szíriai környezetnek a „keleti frankokra"
gyakorolt jótékony hatására. 17 0 Uszáma diplomáciai útjain (különösen
1138--44 között) többekkel már-már baráti kapcsolatba került (így a
templomos lovagokkal és azzal a frank lovaggal, aki fiát, Murhafot Eu-
rópába akarta vinni, hogy ott nevelkedjen). Uszámát a frankok had-
viselésén kívül különösen három jelenségkör érdekelte: az orvoslás, a
jog és a vallás. Az orvoslás terén Uszáma történetei a kor fontos doku-
mentumai: láthatjuk ezekből, hogy a kor orvosa, legyen keresztény, zsi-
dó vagy muszlim, úgyszólván felekezet- és területsemleges volt. Híres
esetei: a frank „orvos" radikális - a páciensek halálával járó - terápiái az
orvostörténeti munkákban is gyakorta fölbukkannak és meggyőzően
mutatják a muszlim és a keresztény orvoslás közti jelentős különbsé-
geket, amelyek egyrészt abból fakadtak, hogy a muszlim gyógyászat -
elsősorban Galénosz révén - jelentős mértékben átvette az antik hagy-
ományokat, másrészt maga is kísérletezhetett és építhetett az új tapasz-
talatokra. Ugyanakkor persze a muszlim orvoslásnak is volt egy „né-
pies'' gyógyászata, ami mutatis mutandis hasonlított a keresztény gyakor-
latra.17! A különböző betegségek és gyógyításaik, érthető módon,

korábban római vagy frank (Galliából jött) mit, e földön galileai vagy palesztinai lett. Aki
Rheimsből vagy Chartres-hól származott, az most türoszi bagy antiochiai lett. Már elfe-
lejtettük születésünk helyét, az immár ismeretlen lett számunkra vagy már senki nem
említi. Egyesek örökösödés révén házat vagy háztartást birtokolnak. Mások nemcsak saját
népükből, hanem a szírek, örmények, sőt olyan szaracénok közül vettek feleséget, akik
elnyerték a keresztség szentségét. Ezek között van olyan, aki apósával és menyével él
együtt ... Az emberek a különböző nyelvek idiómáit és kifejezési módját használják egy-
más között. A különböző nyelvek szavai mindegyik nemzetiség közkincse lett és a köl-
csönös hit egyesíti azokat, akik már nem ismerik a leszármazásukat ... Aki idegenként
született, az olyan, mintha itt született volna" (A History of the Expedition to Jerusalem
1095-1127, ed. by Harold S. Fink, Knoxville, The l.iniv. ofTennessee Press, 1969: 271sq).
171 Ld. Cohh 2005: 20-25; a muszlim orvosrudomány mértékadó feldolgozása: M.
Ullmann, Die Medizin im Islmn (Leiden-Köln, EJ. Brill, 1970); másik, ugyancsak

317
jelentős helyet foglalnak el a memoárban, hiszen az állandó
háborúskodás és a vadászatokon szerzett sebesülések a minden-
napok eseményei közé tartoztak. Uszáma a nap mint nap előforduló
váratlan betegségek, sebesülések kimenetelénél természetesen te-
kintetbe veszi a hatékony és mesterségéhez értő orvosi beavatkozást,
ám az egész munka vezérgondolatának megfelelően, igazán az Allah
által meghatározott sors előírása számít, amely látszólag kilátástalan
helyzeteket is jobbra fordít, a jelentéktelennek látszó baleseteknél
pedig a legrosszabbat méri ki. A frank jogszolgáltatásról érdekes és
jellegzetes történeteket olvashatunk a memoárban egyfelől a saját
tapasztalata alapján (így pl. amikor az elhajtott juhnyájáért Bánijasz
frank urának kárrérítést kellett fizetnie neki), ill. amikor szemtanúja
volt a frank eljárásnak (gondoljunk a nábuluszi sajátos párbajra az
idős frank paraszt és a falusi kovács között vagy a „vízpróba" esetére
ugyanott). Uszáma elbeszéléséből egyértelműen kitetszik a nemtet-
szése, ami teljesen érthető, hiszen a formális vonatkozásban rend-
kívül szövevényes és a vallásjogtudósok által bonyolított muszlim
vallásjoghoz képest a frank igazságszolgáltatás a jogi kérdésekhez
egyáltalán nem értő frank lovagok feladata volt, ám ítéletüket „sem
a király, sem a frankok más elöljárója nem változtathatja meg ...
mivel náluk a lovag örvend a legnagyobb megbecsülésnek." A latin
kereszténységhez való viszonya se nem jobb, se nem rosszabb a musz-
limok zöménél. Korábban érintettük az iszlám viszonyát a keresz-
ténységhez, aminek az elhárító-közömbös jellegét nem módosította
sem az, hogy a Próféta és a Korán meglehetősen ambivalensen viszo-
nyult a letagadhatatlan elődhöz, sem az, hogy a hódítás után a ke-
resztények voltaképpen sokáig többen voltak mint a muszlimok, ám
mint ahl adz-dzimma ("a védelem népe") adófizető alattvalóként a

alapvető munkájában (Die N11t11r- und Geheimwismrschaften im lslmn, Leiden, EJ Brill,

1972) részletesen bemutatja a rudományos és népi hiedelmek összefonódását. Kitűnő
tanulmányukat találunk a muszlim és keresztény középkori orvoslásról a Mirko D.
Grmek által szerkesztett kötetben: Die Geschichte de.r medizinischen Denkens. Antike und
Mitte/11/ter(München, C.H. Beck, 1996). A keresztény krónikások több ízben panasz-
kodtak azért, hogy a frank fejedelmek előnyben részesítik a keleti orvosokat, Id.
Türoszi Vilmos tanúságát: ,,A mi keleti fejedelmeink, asszonyaik befolyása alatt,
megvetéssel elutasítják a mi latin orvosaink gyógyszereit és kezelését és csupán a zsi-
dókba, szamaritánusokba, szíriaiakba és szaracénokba helyezik a bizalmukat. Meg-
gondolatlanul az efféle orvosok kezelésére adják magukat, és olyanokra bízzák az
életüket, akik mdatlanok az orvosmdományban" ( Chronicon 1986, Il:292sq, idézi Cobb
2005: 109). Uszáma és a kortárs muszlim - orvosilag fölhasználható - beszámolókhoz

318
birodalom részei lettek, s a tovúbbiakban nem jelentettek problémát.
Sajzar is, ahogy említettük, a tizedik szúzad végétől közel nyolcvan
esztendeig bizánci uralom alatt volt, s Uszúma gyermekkorában is a
Munqidzitáknak népes keresztény lakossága volt (ő is beszámol
arról, hogy a nemzetség éppen a környéken lakó keresztény alattva-
lóinak húsvéti ünnepére ment, amikor a nizáriták majdnem bevették
a várat). A latin keresztények azonban eleve gyanúsan voltak, hiszen
nem ismerték el az iszlám fensőbbrendűségét, ráadásul még táma-
dást is intéztek a dár al-iszlám ellen. Ezért bármiféle közeledésük az
iszlámhoz eleve gyanús maradt. Ezt fejezi ki a memoár egyik jel-
legzetes története a Sajzarnál elfogott asszonyról és fiáról: az utóbbi
áttért az iszlámra, kitanulta a márványmegmunkálást, s Uszáma
atyja kiházasította; két gyermeke lett, majd mikor azok öt-hat évesek
lettek, a látszólag hithű muszlimként élő Rá'úl elszökött családostól
Afámijába, s gyermekeit is a kereszténységre térítette. A lényeg per-
sze az, hogy az efféle esetek nem kialakították, hanem elmélyítették
Uszáma ellenszenvét a kereszténységgel szemben.
Mindezek után, az eddigiek lezárásaképpen, vegyük szemügyre
vizsgálódásunk talán legnehezebb problémáját, azt, hogy minek is
tekinthetjük a Kitáb al-JCtibárt, s vajon az önábrázolásnak mik is a kor-
látai a klasszikus iszlámban?
Az önéletrajznak és közelebbi-távolabbi rokonainak, a memoárnak
és a naplónak a kutatása (az ilyen'.típusú munkák dömpingszerű megje-
lenése miatt is) megélénkült az utóbbi néhány évtizedben, s lévén, hogy
a kutatók túlnyomó része az önéletrajzot kizárólag európai jelenségnek
tartja, e munkák leginkább e műfaj európai megnyilvánulásaival fog-
lalkoznak.172 Az arab önéletírás mint kutatási téma csak a 20. század
második harmadában merült föl egyáltalában, s akkor is leginkább ne-

Id. Lawrence I. Conrad tanulmányát: ,,Usama ibn :\-lunqidh and other witnesses ro
Frankish and Islamic Medicine in the Era ofCrusades", in: Zohar Amar and alii (eds.),
Jvledicine i11 Jerumlem rhroughj the .1ges (Tel Aviv, C.G. Foundation, 1999), XXVI-LII.
172 Alapvető bibliográfiákat adnak: G. v. Wilpert, Sachwörterbuch der Litenltur (Stutt-
gart, A. Kröner Verlag, 1989 7), s.vv. //utobiographie, kle111oiren, Tagebuch (67sq, 565,
918sq); Dictio11noire des genres el notiom littéraires (Paris, Albin ~l'lichel, 20012), s.v.
Autobiographie(Ph. Lejeune), 49-54; Ph. Lejeune munkásságának lényeges részei magya-
rul is megjelentek: Ö11é!etírds, élettörténet, napló. Válogatott tan11l111á11yok, szerk. Z. Varga
Zoltán (Budapest, L'Harmattan, 2003 - ebben szerepel a legfontosabb tanulmány „Az
önéletrajzi paktum", 17-46, annak kései reflexióival: 225-259). Az önelerrajz és me-
moár kutatása természetesen alapvetően az európai megjelenési formákra koncentrál:
az ókori előzményekhez alapvetőek A. i\lomigliano kutatásai: The De,1e!opmen1 ofGreek

319
gatív következtetésekkel.1 73 Az utóbbi években azonban, a kilencvenes
évek elejétől, az arab önéletrajzi kutatás is megélénkült, és, ahogyan ez
lenni szokott, a műfaj kritériumai mind elmosódottabbak lettek, és a
klasszikus iszlám egyre több ilyen-olyan kísérlete bizonyulna önéletra-
jznak - legalábbis e megközelítések szemüvegén keresztüJ.174 A műfaj­
jal foglalkozó európai kutatás úgyszólván kivétel nélkül, bizonyos ókori
és középkori előzményeket nem kizárva, a modern individuum
kialakulásával köti össze az önéletrajz/memoár/ napló kialakulását,
amely az újkori történeti fejlődéssel ok-okozati kapcsolatban állt. A leg-
fontosabb kritérium tehát az egyén kialakulása. Ennek történeti gyökér-
zetét, tudjuk, J. Burckhardt fogalmazta meg 1860-ban, hosszú ideig
meghatározva a kérdés megközelítését: ,,A középkorban a tudatnak
mind a két része - a világ felé forduló és magának az embernek belseje
felé felé irányuló része - mintegy közös fátyol alatt nyugodott álmod-
ozva vagy féléberen. A fátyol hitből, gyermeki elfogultságból és agyrém-
bői szövődött; rajta keresztül csodálatos színűnek tetszett a világ és a

Biogmphy (Cambridge, Mass., Harvard lJniv. Press, 1993, részletes bibliográfiával:

123-132, eredeti kiadás: 1971 ; Id. még tanulmányát: ,,Hiscory and Biography", in: :\'1.1.
Finley, ed., The Legacy ofGreece. A 1Vew !lppraisnl, Oxford - New York, OUP, 1984: 155-
184). A kutatás e müfajok kiteljesedését az individuum „felfedezésével" köti össze,
ennek történeti megalapozását Id. R. v. Dülmen, The E111deck1mg des flldividuums
(Frankfurt am Main, Fischer, 2002), 85-109 ("Die Autobiographie", ,,Das Tagebuch",
„der Bricfwechsel"). Az egyén-közösség kapcsoladnak alakulását találjuk az ókortól
az újkorig a P. Dinzelbacherriíl kiadott ucrörő kötetben: Europdische Memnli-
tiitsgeschichte (Snmgart, A. Kriincr, 1993), 1-53 ("lndividuum/ Familie/ Gesellschaft"
- kitűnő bibliográfiárnl). E műfaj vizsgálatának opus mngnuma kétségkívül G. Misch
monumentális munkája, amelynek első kötete még 1907-ben jelene meg, s mintegy
félévszázad kutatásának volt az eredménye. T,írgya megközelítését sokan bírálták, de
a teljesítmény nagyságát senki nem vitatta ( Geschichte dcr At1tQbiograhie, 4 Bde,
Frankfurt am Main, Verlag G . Schulre-Bulmkc, 1950-1969, 1979', a harmadik kiadás:
Frankfurt am Main, V. Klostermann, 1988). Az önéletrajzi emlékezés lélektani alap-
jaihoz érdekes fejtegetéseket olvashatunk D. Draaisma korábban idézett munkájában
( 158-182). A magyar kutatásban Szávai János két könyve említendő: ,1z ö11él,·tírás
(Budapest, Gondolat, 1987 - az elméleti kérdések mellett folcg a világirodalom anya-
gár elemzi); Magyar emlékírók (Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1988).
17 3 Voltaképpen F. Rosenthal 1937: 1-40 és G. ~!isch, Ill/ 2:905-1076 szenteltek

külön figyelmet e műfajnak és G.E. v. Gruncbaumnál találunk lényeges megje-

gyzéseket (Der lslm11 im Miue/alter, Zürich - Stuttgart, Artemis Verlag, 1963), 344-351.
174 Ld. M. Kramer (ed.J, Middlc Easten1 Lives. The Pmctice of Biography and Self-
Nnrmtive (New York, Syracuse Univ. Press, 1991 - a nyolc tanulmányból csak B.
Lewis dolgozata foglalkozik a klasszikus előzményekkel; igen hasznos M. Kramer
annotált bibliográfiai áttekintése - 127-143 - a huszadik századi kisérletekről és
elemzéseikről); H. Kilkpatrick, ,,Autobiography and Classical Arabic Literature":

320
történelem, az ember azonban csak mint faj, nép, párt, testület, család
vagy az egyetemesnek valamely más alakjában ismert magára."175
Burckhardt szerint az itáliai reneszánsz teremtette meg a természeti és
emberi környezetre önállóan reflektáló szubjektum létrejöttének
feltételeit. Ezt az álláspontot joggal bírálta E. Troeltsch 1913-ban írt
munkájában, a Renaissance und Reformationban és utalt a későókori kez-
deményekre, továbbá a kereszténység misztikus-reformációs, szektás
mozgalmaira, amelyek előkészítették a terepet az individualizmus
felé.176 Ez utóbbi szempontok kétségkívül lehetővé teszik az önéletrajz
és rokon műfajai időbeli (és esetleg térbeli) meghosszabbításátl77,
a kérdés csak az, hogy ezeket óvatosan előzményeknek tekintjük-e vagy
teljesjogú, kifejlett műfajoknak már? Az utóbbi útra posztmodern ko-
runkban számos példát találunk. R. Ostle idézi ilyen értelemben a
Writing the Selfbevezető tanulmányában C. Langot ("ha valaki nagyon
igyekszik, mindenütt találhat önéletrajzot") és Paul de Mant ("minden
olvasható címlappal ellátott könyv bizonyos mértékig önéletrajz'').178

Joumal of Arabic literature 22 (1991), 1-20 (ő az elsők közé tartozott, aki kitágította a
műfaj kapuját, s pl. a Kitáb al-11ghání- egyes szám első személyben Írt - rövid betéteit
az önéletrajz korai megjelenési formáinak tartotta); 1996-ban az Edebiyátn.s. 7.2 (1996)
egy különszámot adott ki az arab önéletrajzról (Guest Editor: Dwight F. Reynolds),
amelyben 11 dolgozatból 9 a klasszikus előzményekkel foglalkozik a Próféta felesé-
gének, CÁ'isának a hagyományaitól asz-Szujútíig (1+45-1505); EAL, s.v. Autobiography,
111edtt:'i,'t1!, I: 11 lsq (H. Kilpatrick); a legambiciózusabb eddigi kísérlet e téren a Dwight
F. Reynolds által kiadott lnterpreting the Se/fkilenc szerzős kollektív munkája, amely
minden szigorú kritérium félretolásával már 154 önéletrajzot (Rosenthal a 9-1 3.
század között még csak 17 önéletrajzról beszél) sorol fel a 9-20 század között. A mo-
dern arab önéletrajz immár gazdag irodalmához itt csak egy fontosabb gyííjteményes
kötetre utalunk: Writing the Se/f (24 tanulmány a 19-20. századi kísérletekről).
175 A rene1zán1z Itáliában, ford. Elek A. (Budapest, Képzőművészeti Alap, 1987), 94.
176 E. Troeltsch, GeJammefte Schriften, 4. Bd. Auftiitze zur Geiite.rge1chichte 1111d
Re!igiorwoziologie (Tübingen,J.C.B. Mohr, 1925), 267sq. A keresztény középkor hoza-
dékához Id. Dülmen, op.cit. 16-19. Ezeket valójában a reformáció, s azon belül is -
az ugyancsak Troeltsch által elemzett - ,,disszidens" szekták teljesítették ki (Id.
Dülmen 19-25).
177 Ebben a tágabb értelemben értékelhető G. v. Wilpert definíciója ( 1989: 66sq):
"a saját élet irodalmi ábrázolása, a külső események primitív összefíízésétől (Götz v.
Berlichingen: Életem leírá1a) és az említésreméltó történések tényszerű ábrázolásától (a
római Commentarii és a görög hüpo11111é111ata) a saját lélek vallomásszerű alakulás- és
fejlődéstörténetéig (Platón Hetedik Levele, Rousseau: V11!/0111á1ok), amelyek kulcsuk a
személyiség megértéséhez a maga életfeltételeiben és lelki fejlődésében és különös
élményeiben (Abaelard, Historia c11/amitatu111 mearum 1133-6, Dante, la vita nuova 1292,
Cellini 1;02, Cardano, Goethe, KöltéJzet éJ való1ág)."
1i8 Writing the Se/fi 8.

321
A korábbi állásponttal szemben a klasszikus iszlámot vizsgáló leg-
újabb kutatás hangadó része is lényegében ezt a nézetet vallja, s min-
den írást (legyen az néhány sor), amelyben valaki egyes szám első
személyben elmond egy-két (egyáltalában nem rá, vagy csak rá
jellemző) epizódot az életéből, azt hajlamos önéletírásnak tekinteni.
A műfaj egyik sokat idézett kutatója, Philippe Lejeune többször is
kísérletet tett az önéletrajz definíciójára (alapvető tanulmányának
„Az önéletrajzi pakmmnak" egyik alfejezete jellemző módon ezt a
címet viseli: ,,Definiálható-e az önéletírás?"). Az egyik definíciója így
hangzik: ,,Visszatekintő prózai elbeszélés, melyet valódi személy ad
saját életéről, a hangsúlyt pedig magánéletére, különösképpen
személyiségének történetére helyezi."179 Másik definíciója így
hangzik: ,,Mint irodalmi forma, az önéletrajz, kétségkívül társadalmi
aktus. Az 'én', aki az ismeretlen olvasót szólítja meg, nem a fikció
teremtménye, hanem valós individuum, aki aláírja a nevét, kötelezi
magát, hogy többé-kevésbé az igazságot mondja, provokálja a
kortársait és az utókort, hogy jelenjenek meg élete látványánál azért,
hogy erkölcsi tanulságban részesítse és oktassa őket, de azért is, hogy
megmagyarázza és igazolja önmagát előttük és megnyerje őket."180
E dcfiníciókből két elemet érdemes kiemelni: az egyik a magánélet és
a szemé{yiség középpontba állítása, a másik az önéletrajz mint tár-
sadalmi aktus hangsúlyozása, vagyis a mindig más önéletrajz
elválaszthatatlan kapcsolata a társadalmilag meghatározott reális indi-
viduummal. Az arab önéletrajz és Uszáma munkája kapcsán ezeket a
mozzanatokat vagy hiányukat kell számonkérni, pontosabban azt,
hogy mit találunk ezek helyett. Előtte még érdemes arra utalni,
hogy az önéletrajz, mint egyre közkedveltebb kifejezési forma még
Európában is, érthető módon, csak a 16-18. század között szerzett
polgárjogot (az önarcképpel, a memoárral és a naplóval együtt), ám
a középkori előzményekhez képest teljesen új minőségben.
Jellemző, hogy (a Német Birodalomban, Itáliában, Franciaországban

179 Önéletrafz, élettiirténet, 1111pló 2003:18.

180 Dictiormaire des genres, 2001 :49sq.
181 Ld. Dülmen 85sq. Figyelemreméltó megjegyzéseket találunk könyvében az
önéletrajzról (85-97), a naplóról (97-105) és a levélváltásról (105-109).
182 Rosenthal, Misch és Grunebaum után újabban a Middle Eastenn Lives kötetben M.
Zonis ("Autobiography and Biography in che Middle East: A Plea for Psychopolitical
Scudies", 60-88) és E. Kedourie is ("Biography and Psychohiscory", 89-96) is ezt az
álláspontot képviselték.

322
és Angliában) úgyszólván egyszerre és közel egyidőben terjedtek el,
noha jelentős különbségekkel: míg a németek az önéletírást részesí-
tették előnyben, addig a franciák a memoárokat (ami Németország-
ban úgyszólván hiányzott), az angolok pedig a naplót művelrék
előszeretettel. Ugyancsak említésreméltő jelenség, hogy noha az
önéletrajzot és a naplót néhány nemes és patrícius is művelte,
szerzőik túlnyomó része azonban a városi polgárságból, sőt kispol-
gárságból került ki (a francia memoárok esetében ez az arány fordí-
tott), s a zömük protestáns volr.181
Az arab önéletrajz korábbi vizsgálata abból indult ki, hogy nyu-
gati műfajról van szó, s az iszlámon belül alapvetően az individuum
fejletlensége és a történeti rudat (ahogy fogalmaztak: a historizmus)
hiánya nehezítette meg a műfaj kibontakozását.182 A korábbiakban
kitértünk arra a problémára, hogy az iszlám első másfél-két száza-
dában - az iszlám orthodoxia kialakulásának fontos mozzanataként
- markánsan szembenállt egymással a szabadakarat és a praedestina-
tio egymást kizáró alternatívája, ami a 9. század közepéig, a 1111hazi-
la vereségével az utóbbi győzelmével ért véget, s ezzel az egyén és a
közösség kapcsolatában a közösség elve, a muszlim umma dominan-
ciája - máig meghatározó módon - megerősítést nyert. Ez döntően
meghatározta az iszlámon belül az egyénné válás lehetőségeit és
mozgásterét. Az iszlám orthodoxiában érvényre jutó praedestinatio
voltaképpen, ha módosítva is, de folytatta az iszlámelőtti sors/idő
(dahr) fölfogást. 183 Ezek ellen - nyilvánvalóan Allah céltudatos min-
denhatóságának a poszrulálásával - a Korán felemelte a szavát: ,,Azt
mondják: 'Nem létezik más, csak az evilági életünk. Meghalunk, és
csupán az idő (dahr) pusztít el minket.' Nincs nekik tudomásuk erről.
Csupán a vélekedésükkel hozakodnak elő.''184 Az iszlámelőtti
nyelv- és fogalomhasználatban a dahr „időt" és „sorsot" (görög: moira
és latin: fatum) jelentetr.185 Az idézett Koránvers azonban nem jelen-
tette a fatum radikális elvetését, hanem azt csupán mint „elrendelést"

183 Az iszlámelőrti fatalizmus problematikáját Helmer Ringgrcn dolgozta fel igen alapos
munkájában: Studies i11 Arabian Fa111/ism (L"ppsala, A.-B. Lundcquistska Bukehandeln -
Wiesbaden, 0. Harrassowitz, 1955 - ö megkülönböztette az iszlámelőtti „fatalizmust"
/ennek terminusait Id. 6-I+/ az iszlámtól hirdetett praedestinatiótól, Id. p.3). Ld. még W.
Caskel, Das Schicksal in der altarabischen Poesie (Leipzig, :'v!orgenlandische Texte und
Cnrersuchungen 1.5., 1926); E/2, s.v. dahr, francia verzió, Il:96sq (W. ;\fonrgomery \Vatt).
18~ 45:2-+.
185 Ld. Ringgren, op. cit. 58.

323
(qadar, qadá) Allah illetékességébe utalta és a továbbiakban a musz-
limmá vált arabok mint praedestinatióhoz viszonyultak hozzá.186
Misch hívta fel a figyelmet arra 187, hogy Uszáma memoárjában szá-
mos olyan történetet találunk (van egy külön törrénetfűzér „a sors
akarata" címmel), amelyben a véletlen (ez a sors emberi megfelelője)
a meghatározó szereplő. Tudnivaló, hogy a véletlen paradox - azzal
egy párt alkotó - ellentéte az isteni szükségszerűség. A probléma az,
hogy kimarad az emberi egyéniség, karakter saját életet formáló
mozzanata, ami már az ógermán költészetben megjelenik, ám Hé-
rakleitosztól kimutathatóan a görög gondolkodást jellemezte. Az
utóbbi egyik fragmentuma lapidáris tömörséggel fogalmazta meg
az összetéveszthetetlen karakterrel bíró egyén saját felelősségét
élete (személyes sorsa) alakulásában: éthosz anthrópó daimón, vagyis:
,,az ember jelleme a daimón", ahoÍ~s a daimón az ember személyes sor-
sának felel meg. 188 Valahol ehhez a centrális adottsághoz, tehát az
önálló éthoszhoz vagy annak hiányához kapcsolódik az önfeláldozás
motívuma is, amit a memoárban két történet példáz189: az egyik, a
pozitív példa hőse Fárisz al-Kurdí, aki még akkor is harcolt, amikor
„egész testét már csapások borították". Amikor Uszáma atyja és
nagybátyja kifejezik bámuló elismerésüket, azt feleli, hogy a tőlük
kapott jótetteket akár halálával is viszonozni akarta. A történetet egy
másik helyszínen - egy frankról - elszenvedett halála zárja le, pon-
tosabban az a már nem is epikai, hanem mesebeli záróakkord, hogy
„a lovasok már halottak voltak a dombtetőn, amikor a lovaik egymás
ellen támadtak". Az efféle, józan önzést nélkülöző önfeláldozás
Uszáma szemében valami szabályt erősítő kivételnek számított.
A szabály (az előbbi történet egyfajta ellenpontozása) az a török,
akitől az Egyiptomból Damaszkuszba vivő rendkívüli nehézségek-
kel járó útján egy ital vizet kapott, amiért ugyan 2 dínárt fizetett, de

l86 A prófétai hagyományban valóban (Bukhárínál és Tabarínál a fenti Koránvers raftzírjában,

Id. Watt, op. cit. 97) Allah megtiltja az embereknek a dahrócsárlását, men „Én vagyok a dahr'.
187 .\füch, lll/2:948.
188 Ld. G.S. Kirk, J.E. Ravcn and M. Schofield, The Presocratic Philosophers (Cambridge,
CUP, 19902: 21 Osq, a 24 7 fr., magyarul: Budapest, Atlantisz, 1998: 3l 4sq).J. \fansfcld (Die
Vorsokratiker, Stuttgart, Ph. Reclam Jun., 1983, l:275) az éthoszt ,karakternek" vagy
,,viselkedésnek" (Vcrhalten) fordítja, ami mintegy aktualizálja a karakter még puszta poten-
cialitását.
189 V.ö. \füch, op.cit. 945.
190 !vlomigliano, op.cir. 1.
191 Alexandrosz 1 ("én nem történelmi művet írok, hanem életrajzokat, s az erény vagy bűn

324
utána a török már Damaszkuszban „egyre csak követelőzött a maga
szükségleteivel, s próbált fölhasználni engem céljai elérésében".
Az ésszerű önzés az egyes ember természetadta életstratégiája, az
önfeláldozás az individuum választása.
Végül elkerülhetetlen, hogy az önéletrajz és memoár műfaji
helyéről szóljunk néhány szót. Ennek során aligha lehetünk tekin-
tettel az - egyébként igen kezdetleges - európai műfajelméleti
kísérletekre, hanem az iszlámon belüli igen szigorú tudományosztá-
lyozásból kell kiindulnunk. Ismeretes, hogy az európai
megközelítések is fölöttébb problematikusak voltak. Az utóbbiak
esetében az alapkérdés az volt, hogy a biográfia és az abból kinövő
önéletrajz a történetírásnak-e vagy az irodalomnak a része (A.
Momiglano szellemes megfogalmazásával: ,,Amikor én fiatal voltam,
a tudósok történelmet írtak, az úriemberek pedig életrajzot"i90). Ez
a probléma már az ókorban fölvetődött, s először Polübiosz ( 10.21 ),
majd programmatikus módon Plutarkhosz az életrajzot (biosz)
egyértelműen elválasztotta a történetírástól és az etika tartományá-
ba sorolta.191 Valóban az antik életrajz és önéletrajz feladata - a
Sollen és nem a Sein részeként - nem a valóság esetlegességének és
diszharmóniájának a bemutatásában áll, hanem azt mutatja föl,
hogyan kell élni, példát mutatva, a kortársaknak és az utódoknak.
A kialakuló Evangéliumok is, az ókori biosz elvárásainak megfelelő­
en, egyáltalában nem törekednek Jézus életének kronolőgikus, apró-
lékos leírására (emiatt lehetetlen is Jézus életének a rekonstruálása),
hanem Jézust mint új üzenet hírnökét mutatják be a maga meglepő
logionjain keresztül. A későbbiekben azonban, néhány jelentős
tiltakozás ellenérel 92, az életrajzot és az önéletrajzot mindinkább a
történetírás részének tekintették (ez a folyamat lényegében a 16-19
század között zajlott le), s maguk a szerzők is általában azt gondolták,

nem a legkiválóbb tettekben nyilvánul meg, mert gyakran egy-egy jelentéktelen dolog,
mondás vagy tréfás megjegyzés jobban megvilágítja valaki jellemét, mint a legnagyobb
csaták, hadseregek vagy ostromok. Amint az arcképfestők is az arccal és a szem tekin-
tetével juttatják kifejezésre a hasonlatosságot, s más részlettel nem sokat törődnek, adassék
meg nekem is, hogy inkább a lélek jellemző tulajdonságait keressem, és ezek segítségével
ábrázoljam mindegyikük életét, s másoknak engedjem át nagy tetteik é„ harcaik leír:ísát",
ford. Máthé E., Budapest, Helikon, 1965, 425),
192 Ld. ezeket Momigliano, op. cit. 2sq (E. Meyer: ,,az életrajz nem tckinthctií valúsá~os
történeti tevékenységnek"; R. Collingwood: ,,A történcírás semmi másbúl, csak a ~ondo
latból meríthet. Az életrajz azonban, bármennyi történelmet tartalmaz is, olyan l'll'<'kr<'
épít, amelyek nemcsak történetietlenek, de törrénclcmcllcncsck is", sth).

325
hogy az igazi történelmi folyamatokhoz elsősorban őket kell
meghallgatni elsőnek. Ezt a kérdést ráadásul az bonyolítja, hogy a
történetírásnak már az ókorban is bizonytalan volt a helye, s ez
különösen szembetűnő az iszlámban.193
Az iszlámon belül a tudományok megítélése és helye a
legszorosabban összefüggött azzal - a muszlim társadalom jövőjét
eldöntő - társadalmi alternatíva-harccal, amely a 8-9. században el-
döntötte azt, hogy milyen is legyen az iszlám és az általa meghatáro-
zott társadalom.194 Az ókori Kelet és későantik (szászánida „isten-
király" és bizánci „cezaropápizmus") modellt (tehát a társadalom
birodalmi mintájú, felülről történő szabályozását) legyőzte a - Korán-
ra és a próféta hagyományra épülő - theokratikus közösség
hegemón elve, amelyet a vallástudó és vallásjogtudó értelmiség vitt
diadalra. Ennek - az egész társadalmat átható - eredménye volt az
iszlám othodoxia kialakulása, amely az informális intézményrendsz-
er, a vallásjog (a sarfa) és a kulrúra létrehozása során rendkívül
fontos mozzanatként létrehozta a kétféle - minőségileg különböző
világlátást kifejező - tudományszemléletet a megfelelő „tudomány-
blokkokkal": 1. az iszlámon belül a „tudományoknak" (cu/úm) tekin-
tett úgynevezett iszlámtudományok (a Korán tanulmányozása mint
kiindulás és cél, ennek tudománya volt a Korán-magyarázat, amit az
arab nyelvtan és a lexikográfia szolgált, s az utóbbihoz volt aztán
nélkülözhetetlen az iszlám előtti költészet tanulmányozása (ami
annak egyúttal a legitimitását is elősegítette). Az iszlámtudományok
másik ága volt -továbbra is a Korán helyes értelmezését szolgálva - a
hagyománytudomány, számos diszciplínájával: a próféta életrajzá-
val, harcaival, a hagyományozók életrajzával foglalkozó segédtu-
dományokkal. 2. Az „iszlámtudományokkal" szemben vagy lega-
lábbis azok mellett alkottak külön tartományt a „görög tudomá-
nyok", vagyis az antik, de még inkább későantik ismereteket
összegző mdományok, elsősorban az orvostudomány, a csillagászat,
s a különböző filozófiai srúdiumok. Ezekkel az egymást kiegészítő és
általában közösen művelt „görög tudományokkal" egyértelműen

lQJ E kérdéshez Id. Simon R., 1h11 Khaldún. Történelemt11domá1ty és birodalmiság (Buda-
pest, Akadémiai Kiadó, 1999), 159-182.
19 -1 E kérdés bővebb kifejtését Id. Simon R. 1996: 159-179, 247-263.
19 ; Ld. néhány példát: 11!.F.L. Young, ,,Arabic Biographical \Vriting", in: .\lf.L.
Young- J.D. Latham-J.B. Serjeam (eds.), Religio11. Learningand Sciences in the'Abbasid
Pen'od (Cambridge, CUP, 1990), 166sqq (lbn Khallikán 800 életrajzot ad, lbn Hadzsar

326
szembenálltak az iszlámtudományok, s valamelyes efogadtatásért az
előbbinek kellett különböző, gyakran igen jelentékeny, kompromis-
szumokat tenni.
Tárgyunk szempontjából a lényeg az, hogy a 9. századtól elbur-
jánzó életrajz-irodalom (tabaqát, ridzsál, szíra, manáqib) egyértelműen
a vallástudományok segédtudományaként alakult ki és terjedt el
egészen elképesztő módon.1 9 5 A hagyományos társadalmak szokása
szerint a tekintélyelvűség meghatározó szerepet játszott valamely
normatívnak tekintett tudásanyag hagyományozásánál. Ennek során
nem annyira a szöveg maga (tehát a tartalmi vonatkozás) számított,
hanem a hagyományozó megbízhatósága. Ezt az elvárást szolgálták
ezek az életrajzok, amelyek körültekintően számoltak be a szükséges
adatokról és osztályozták megbízhatóságuk szerint a hagyomány-
ozókat, stb. Ezek az életrajzok lényegük szerint proszopográfiák és
nem igazi életrajzok: az utóbbiak „arra törekednek, hogy megértsék
az individuumot és karakterének azokat a vonásait, amelyek őt
egyedivé teszik; a proszopográfia egyének egy csoportjáról akar be-
számolni, amelyet bizonyos közös vonások jellemeznek és az egyes
személyeket csupán a csoport uralkodó jellemvonásainak viszony-
latában szemlélik."1 9 6 Valóban, ezek az életrajzok csupán az adott
személy születéséről, haláláról, genealógiájáról, neveltetéséről,
utazásairól, hivatalairól, szellemi teljesítményeiről szólnak - esetleg
néhány anekdota felhasználásával. Az egyes életrajzi munkák pedig
egy-egy jól elkülöníthető csoport, ,,osztály" (tabaqa) funkciói szerint
jönnek létre (a Próféta „társai", a második generáció, a „követők",
majd a társadalmi munkamegosztás különböző végrehajtói: a hagyo-
mányozók, a vallásjogtudósok, a költők, a filozófusok, az orvosok,
stb). A lenyűgözően gazdag életrajzirodalom tehát a vallástudo-
mányok merev és külsődleges szempontjai szerint jött létre és azon
belül csak véletlenszerűen kerülhettek bele egyéni vonások, hiszen
azok esetlegesek és jelentéktelenek voltak az elvárt szerephez ké-
pest. Az önéletrajz és a memoár alapvetően az életrajzból nőttek
ki 19 7, ám soha nem nyertek polgárjogot a muszlim normatív

aJ-cAszqalání több mint ötezret, lbn al-Athír hétezernél is többet, stb ). Egyetlen
kultúrában sem találunk ennyi életrajzot, mint az iszlámban'
196 Op. cit. 170.
19 i Természetesen fontos volt az antik (a Galénosz típusú tudós-curriculum, ami
egyfajta biobibliográfia) és az íráni hatás (gondolunk itt a Kalíta és Dimnnban található
Burzóé önéletrajzra).

327
kulrúrafelfogásban (ezt fejezi ki, hogy saját terminusuk sincsen, csak
kései körülírásokat találunk). Ez utóbbi ábrázolásmódok ugyanis az
egyéni vonásokat hangsúlyozták a közösséget szolgáló elvárások
helyett. Ezt tehát palástolni kellett, s a normatív szempontokat illett
hangsúlyozni. 198 Az egyéniséget jellemző, a normatívtól elütő jel-
legzetességeket tehát mintegy mellékesen, már-már lopva lehetett
csak a különböző anekdotikus történeteken keresztül elmondani. Ez
az iszlám-meghatározott „bilincsek között táncolás" kétségkívül
komoly korlátokat állított az arab önéletírás fejlődésének útjába.199
Ezért is kell becsülnünk Uszáma memoárjának néhány felejthetetlen
részét, amely az elvárások ellenében mer őszinte, mélyen emberi és
egyedi lenni.

198 Ld. asz-Szujútí önéletrajzának bevezetését (lnterpreting the Self, l-3). Ö négy szem-
pontot sorol föl az önéletrajz igazolására: 1. a koráni búzdítást (93:11: ,,De beszéld el a
te Urad kegyét!") arra vonatkozóan, hogy nem szabad eltitkolni Allah áldásait, tehát
a tehetséget sem; 2. A példás életút felmutatása; 3. Pontos információk közlése
magáról; 4. A kései biográfusoknak megbízható adatok átadása.
199 S. Guth hívta fel egy érdekes jelenségre a figyelmet a Writing the Self kötetben
("Why Novels - Not Autobiographies?", 139-147): még a huszadik század második
harmadában is jelentős arab írók nyílvánvalóan eredetileg önéletrajznak elgondolt
munkái (M.H. Hajkal, Za;úab, Táhá Huszajn, Adíb, A;jiím, al-Máziní, lbráhim al-kátib,
Tawfiq al-Hakím, Jawmi;jiít ná'ib fi1-ar;iíf, stb) szégyenérzetből vagy félelemből fik-
cióba és regénybe csapnak át, mert szerzőik nem merik nyíltan fölvállalni legtöbbször
kudarcos életútjuk bemutatását.

328
 RÖVIDÍTÉSEK

AHC = Arab Historians ofthe Crusades. Selected and translated

from the Arabic sources by Francesco Gabrieli. Transl. from the
Italian by EJ. Castello (New York, Dorset Press, 1989; az eredeti
olasz kiadás: Torino, Einaudi Editore, 1957).
Blachere = R. Blachere, Histoire de la littérature arabe des origines
ala fin du XV siecle (Paris, Libr. d' Amérique et d'Orient A.
Maisonneuve, 1952-1966).
Bosworth = C.E. Bosworth, The New lslamic Dynasties. A
Chronological and Geneological Manual (Edinburgh, Edinburgh Univ.
Press, 2004).
Burhán-i qátic = M. MoCín (ed.), Burhán-i qátic (Tehrán, Amír-i
kabír, 1357 /1979).
Cahen 1983 = C. Cahen, Orient et Occident au temps des Croisades
(Paris, Aubier, 1983).
Cobb 2005 = Paul M. Cobb, Usama ibn Munqidh. Warrior Poet of
the Age of Crusades (Oxford, Oneworld, 2005).
D = H. Derenbourg szövegkiadása.
Dozy, Supplément = R. Dozy, Suplément aux dictionnaires arabes
(Beyrouth, Libr. du Liban, 1991, eredeti kiadás: Leide, EJ. Brill, 1881).
Dozy, Noms des vetements = R. Dozy, Dictionnaire détaitlé des noms
des vetements chez les Arabes (Beirut, Libr. du Liban, é.n., eredeti
kiadás: Amsterdam,Jean Müller, 1843).
EAL = ].S. Meisami - P. Scarkey (eds.), Encyclopedia ofArabic
Literature, I-II (London and New York, Routledge, 1999).
EB = The New Encyclopaedia Britannica. Fifteenth Edition
(Chicago, EB, 1989).
El= Enzyzlopaedie des lslam. Geographisches, ethnographisches und
biographisches Wörterbuch der muhammedanischer Völker, I-IV (Leiden-
Leipzig, 1913-1936, Erganzungsband 1938, az angol verzió reprint-
je: 1987, 9 kötet).
EI2, Encyclopaedia of!slam. New Edition (Leiden, EJ. Brill,
1960-2003).
Elr = Encyclopaedia !ranica, ed. E. Yarshater (London, Routledge,
majd a 6. kötet-tői New York, Bibi. Persica Press, 2006-ig 13 kötet
jelent meg).

329
 ER = M. Eliade (Ed.), Encyclopedia ofReligion, 16 kötet (London-
New York, Simon and Schuster Macmillan, 1995, eredeti megje-
lenés: 1986).
Fück = J. Fück, Die arabischen Studien in Europa bis in den Anfang
des 20. Jahrhundert (Leipzig, 0. Harrassowitz, 1955).
CAL = C. Brockelmann, Geschichte der arabischen Litteratur, I-II
(zweite, den Supplementbanden angepasste Auflage (Leiden, EJ.
Brill, 194 3-1949).
GALS = C. Brockelmann, Erster (zweiter, dritter)
Supplementband (Leiden, EJ. Brill, 1937-1942).
H = Ph. K. Hitti szövegkiadása.
Hillenbrand 1999 = Carole Hillenbrand, The Crusades. Islamic
Perspectives (Edinburgh, Univ. Press, 1999).
Hinz = W. Hinz, Islamische Masse und Gewichte. Handbuch der
Orientalistik. Erganzungsband 1, Hefr 1. (Leidsen, EJ. Brill, 1955).
Hitti = An Arab Syrian Gentleman and Warrior ín the Period ofthe
Crusades. Memoirs of Usamah ibn Munqidh, transl. by Philip K. Hitti
(New York, Columbia Univ. Press, 2000).
Horovitz, Koranische Untersuchungen =]. Horovitz, Koranische
Untersuchungen Berlin und Leipzig, W. de Gruyter, 1926).
Ibn Khaldún = lbn Khaldún, Bevezetés a történelembe
(al-Muqaddima), arab eredetiből fordította, bevezette és kommen-
tálta Simon R. (Budapest, Osiris, 1995).
Ibn Khallikán = Ibn Khallikán, Wafaját al-ac_fán wa-anbá' abná'
az-zamán, ed. I. CAbbász (Bejrút, Dár Szádir, 1972).
Ibn Taghribirdí = lbn Taghribirdí, an-Nudzsúm az-záhira fi
mulúk Miszr wa'l-Qjhira (al-Qáhira, al-Mu'asszasza al-miszrijja al-
cámma, é.n.)
Interpreting the Self= Dwight F. Reynolds (ed.), lnterpreting the
Self Autobiography in the Arabic Literary Tradition (Berkeley-Los
Angeles-London, Univ. ofCalifornia Press, 2001).
Jáqút, lvltt''dzsam = Jáqút al-Hamawí, Mu''dzsam al-buldán
(Bejrút, Dár Szádir, é.n.).
Kakuk Zs. = Kakuk Zsuzsa, A török kor emléke a magyar szókincs-
ben. Körösi Csoma Kiskönyvtár 23. (Budapest, Akadémiai Kiadó,
1996).
Kedar = Benjamin Z. Kedar, Crusade and Mission. European
Approaches toward the Muslims (Princeton, PUP, 1984).
Korán = A versek számozása a kairói kiadás szerint történik.

330
 A fordításhoz és a kommentárhoz a saját munkámat használtam
fel: 1. A Korán, 2. A Korán világa (Budapest, 1987, 2002 4).
LM= Lexikon des Mittelalters, 9 kötet (München, dtv, 2002).
Lokotsch = K. Lokotsch, Etymologisches Wörterbuch der europii-
ischen (germ., rom. und slawischen) Wörter orientalischen Ursprungs
(Heidelberg, C. Winter, 1927).
Madden = Thomas F. Madden (ed.), The Crusades (Oxford,
Blackwell, 2002).
Ma;lis = Hava Lazarus-Yafeh - Mark R. Cohen - Sasson
Somekh - Sidney H. Griffith (eds.), The Ma;lis. lnterreligious
Encounters in Medieval Jslam (Wiesbaden, Harrassowits Verlag, 1999).
Mayer = Hans Eberhard Mayer, Geschichte der Kreuzzüge
(Stuttgart-Berlin-Köln, Kohlhammer, 2000 9 ).
Misch 1979 2 = Georg Misch, Geschichte der Autobiographie
(Frankfurt am Main, Verlag G. Schulte-Bulmke, 1979) .
.iHNyTESz = A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára, föszerk.
Benkő L. (Budapest, Akadémiai Kiadó, 1967-1984).
Momigliano 1993 = A. Momigliano, The Development ofGreek
Biography. Expanded Edition (Cambridge, Mass., Harvard Univ.
Press, 199 3, első kiadás: 1971 ).
MPRO = J. Waardenburg (ed.), Muslim Perceptions ofOther
Religions. A Historical Survey (New York-Oxford, OUP, 1999).
OHC = J. Riley-Smith (ed.), Oxford History ofthe Crusades
(Oxford, OUP, 1999).
Ostrogorsky = G. Ostrogorsky, A bizánci állam története, ford.
Magyar I.L. - Németh F. - Prohászka P. (Budapest, Osiris, 2001).
Preissler 1981 = Die Erlebnisse des syrischen Ritters Usáma ibn
Munqid. Unterhaltsames und belehrendes aus der Zeit der Kreuzzüge
(Leipzig und Weimar, G. Kiepenheuer, 1981).
Riley-Smith 1991 = J. Riley-Smith (ed.), The Atlas ofthe
Crusades (London, Times Books, 1991 ).
Runciman = Steven Runciman, A keresztes hadjáratok története,
ford. Bánki V.-Nagy M.Zs. (Budapest, Osiris, 1999).
Schaucr 2000 = Alexander Schauer, Muslime und Franken.
Ethnische, soziale und religiöse Gruppen im Kitáb a!-/Ctibár des Usáma ibn
Munqid. Islamkundliche Untersuchungen Bd. 230 (Berlin, Klaus
Schwarz Verlag, 2000).
Simon R. 1996 = Simon R., Orientalista !úlet-Kiiz.1j1-F11níp,íl"'11.
Válogatott tanulmányok (Szombathely, Savaria Univ. Prl'ss, 1'1% ).

331
 Smith 1981 = G. Rex Smith, ,,A new translarion of certain pas-
sages of the hunting section of Usáma ibn Munqidz' /Ctibár": Journal
ofSemiticStudiesXXVI (1981), 235-255.
Steingass = F. Steingass, A Comprehensive Persian-English
Dictionary (New Delhi, Oriental Book Reprints Corporation, 1981 ).

332
 TARTALOMJEGYZÉK

Első rész

HARCOK, UTAZÁSOK

Zangí atábég seregében (1135-1138) /5/, Sajzart megostromol-

ják a bizánciak és a frankok / 6/, Uszáma Damaszkuszban ( 1138-1144)
/7 /, Uszáma Egyiptomban ( 1144-1150) /9 /, Politikai küldetésben
Szíriában ( 1150 körül) / 13 /, Hatalmi küzdelmek Kairóban
(1153-1154) /22/, Ridwán wazír sorsa /33/, Uszáma második
tartózkodása Damaszkuszban Núr ad-Dínnál (1154-1164) /37 /,
A frankokkal és a muszlimokkal vívott harcok /40/, Furfangos
lótolvajok /48/, Végzetes sebesülés szokatlan helyen /51/, Hamá
urának a halála /52/, Nevezetes lándzsadöfések /53/, Uszáma atyja
/57 /, A frankok fortélya /62/, A sors fintora /63/, Egy sebesülésnek
köszönhető felgyógyulás /64/, Küzdelem a frankokkal /67 /,
Összetűzés a ha mái lovassággal / 68 /, Dzsumca hőstette / 69 /
Lovagok a frankoknál /71/, Tankréd kegyetlensége /72/,
Badrahawá lovag /74/, Egy valaki sok ellen /75/, Beduinhűség
/87 /, Fogolyváltás a frankoknál /89/, Csodálatos megmenekülés
/91/, Megmenekülés az oroszlán torkából /92/, Bátorság és figyel-
metlenség /93 /, Bölcs kormányzás /96/, Sorsát senki nem kerülheti
el /100/, Allah védelmében /101/, A hit harcosai /105/,
Lótörténetek /108/, Állandó harci készség /110/, Uszáma lélekje-
lenléte és bátorsága /112/, A sors akarata /114/, Oroszlánkalandok
/115/, Leopárdkalandok /121/, Hogyan ostromolták meg Sajzart a
bizánciak? /124/, A frankok menete Damaszkusz ellen /125 /,
Említésre méltó kardcsapások /128/, A nők hősiessége /130/, Frank
szokások /143/, Félénk hősök /154/, balesetek /156/, Lelkierő
/158/, Allah segítsége /160/, A félelemből fakadó segítség /163/,
A mértéktelen bátorság ára /165 /, Becsvágyból fakadó hőstett
/168/, al-Ghiszjání kegyetlensége /170/, A sors szeszélyei /173/

333
Az élet határait nem lehet megváltoztatni / 176/, Az öregkor terhe
/ 177 /, Szalád ad-Dín dícsérete / 179 /

Második rész
ANEKDOTÁK ÉS ADOMÁK

Fejezet /183/, Történetek a szentéletű emberekről /183/,

Csodálatos gyógyulások / 195 /

Hannadik rész
VADÁSZTÖRTÉNETEK

Vadászat atyámmal /204/, Vadászat Atábég Zangíval /204/,

Vadászat Damaszkuszban /206/, Vadászat Egyiptomban /207 /,
Vadászat CAkkában /208/, Vadászat Hiszn Kajfában /209/,
Vadászat Núr ad-Dínnal /209/, Uszáma atyja mint vadász /210/,
Epilógus /237 /

UTÓSZÓ (Simon Róbert)

Egy szíriai emír memoárja a keresztes háborúk korából

(A klasszikus arab önéletrajz lehetőségei és korlátai) /239 / .

Keresztény-muszlim érintkezés a keresztes háborúk koráig

/245/, Frankok és muszlimok Szíriában a 12. században /273/,
Uszáma ibn Munqidz és memoárja /299/

334
 Tördelés: Pixel Művek
Készült a Szekszárdi Nyomdában, 2006-ban
Felelős vezerő: Vadász József