Heinz G.

KONSALIK

Meghalni a p�lm�k alatt...

KELENF�LD KIAD�

A m� eredeti c�me: Heinz G. Konsalik

Wer stirbt schon gerne unter palmen

@ Hestia Verlag Gmbh, Bayreuth 1973

@ Hungarian Translation:
dr. P�ka Endre

ISBN 963 553 264 4

Felel�s kiad�: Kis �d�m

Felel�s szerkeszt�: Gy�m�re Mih�lyn�
M�szaki szerkeszt�: G. M�ller Zsuzsa
Fed�lterv: Heged�s Mikl�s
K�sz�lt a P�tria Nyomd�ban
Felel�s vezet�: Vass S�ndor vez�rigazgat�
M�szaki vezet�: Kisiv�n P�ter

Az apa

I.

1.

Ott himb�l�dzott a hull�mt�r�sen, elmer�lt, ha a hull�mok egym�sra torl�dva a part

fel� hengeredtek, majd fenn lovagolt a hull�mtarajon, s let�pett moszatokkal, egy
l�da t�r�tt deszk�j�val, egy k�l�s dobozzal, ban�nh�jakkal, k�t rothad�snak indult
alm�val s h�rom k�kmed�z�val egy�tt a homokra sodr�dott egy eg�szen k�z�ns�ges
feh�r, most z�ldes barna alg�kkal s�koss� bevont szor�t�z�ras limon�d�s�veg.
Viharos �jszaka volt. Az �szaki-tenger dag�lyhull�ma d�b�r�gve rohanta le Norderney
keleti partj�t, elmosta a tengerhez t�l k�zel �p�tett homokv�rakat, s �jra
elegyengette a talajt. Ez gyakran el�fordult itt a szigeten, Norddeich r�di�ja
idej�ben leadta a viharjelz�st. A strand�r�k a strandkosarakat a d�n�k v�delm�be
cipelt�k, s a keleti strand attrakci�j�t - a tarka, �reg g�rd�l�h�zik�kat -
eltologatt�k. A tenger �svil�gi robajjal h�d�totta meg a strandot.
Most reggel pedig, a tenger sim�n fek�dt a m�g tejsz�n� napf�nyben. Lars L�ders m�r
�tkor felkelt, hogy neki�lljon munk�j�nak: a strand tisztogat�s�nak, miel�tt az
els� fizet�vend�gek gumimatracaikkal, fekv�sz�keikkel, z�szl�ikkal, nagy
labd�ikkal, hordozhat� r�di�ikkal �s felf�jhat� gumi�llataikkal megjelennek, hogy
lerombolt homokv�raikat �jra elfoglalj�k.
E korai �r�n azonban a tenger meg a strand m�g leny�g�z�en csendes �s sz�p volt.
Lars L�ders k�dszer� vaskord�j�val kereszt�lcsoszogott a finom, feh�r homokon, s
�sszeseperte a tenger �sszehordta szemetet. N�h�nyszor meg�llt, kiv�logatta a
haszn�lhat�nak l�tsz� uszad�k f�t, azt�n a minden reggel pontosan kisz�m�tott
�tszakasz ut�n be�lt az egyik strandkos�rba, sz�vta a pip�j�t �s n�zte a tengert.
Ez a p�r perc pihen�s volt minden reggel a nap legszebb r�sze. Egyed�l volta
tenger�vel. Egyed�l a magas �ggel, egyed�l az eml�keivel. Ez az eml�kez�s saj�tos
dolog volt.
T�z �vvel ezel�tt m�g � is j�rta a tengert egy ban�ng�z�ssel a Karib-tengert�l
Bremerhavenig. Mindig oda �s vissza, mindig ban�nnal, b�r n�ha akadt n�h�ny utas,
aki a trawler romantik�j�t akarta �lvezni, s az �tkozottul kem�ny munk�t
�sszet�vesztette a "C�pa b�rban" foly� vid�m tenger�sz�lettel.
Azt�n elj�tt okt�ber kilencedike, Lars L�ders Port of Spain kik�t�j�ben leesett a
haj�darur�l, h�rom helyen elt�rt a l�ba �s n�gy bord�ja, s a haj�z�si v�llalat
k�lts�g�n rep�l�n visszak�ldt�k Bremerhavenbe.
Sz�m�ra a nagy tengeri utaz�sok egyszer s mindenkorra v�get �rtek. Akkor orvost�l
orvosig szaladg�lt, megtakar�tott p�nz�b�l egy sor csontszak�rt�t felkeresett,
makacs igazs�g�rz�k�t�l vez�relve m�g a tengerhaj�z�si hivatalt is mozg�s�totta,
konokul harcolt �lete feladat��rt - ban�nsz�ll�t�s a Karib-tengert�l Bremerhavenig
-, minden illet�kes hat�s�got zaklatott, ezek azonban csod�latosk�ppen mindig
illet�kteleneknek bizonyultak. Hi�ba azonban minden futkos�s �s vizsg�lat, a
klinikai kezel�sek, a specialist�k szakv�lem�nye, a beadv�nyok �s panaszok eg�sz
hegye sem seg�tett. L�ders s�nt�tott, s a s�nta tenger�sz m�g a legkereszt�nyebb,
legmoderniz�ltabb haj�z�sban is olyan, mint a vak rep�l�.
�tvenk�t �vesen, hivatalosan elismert rokkantk�nt t�rt vissza Norderney-re, ahol
egy �vig egy �r�k�lt r�kfog� b�rk�val j�rt ki a sek�ly parti s�vra, hogy hivatali
feletteseinek bebizony�tsa, hogy egyetlen hull�m sem k�pes felbor�tani, s b�na
l�b�val ugyanolyan kem�nyen �ll a fed�lzeten, mint a fiatal taknyosok. De egy sz�p
napon ezzel is kudarcot vallott... A teljesen nyugodt tengeren, a fed�lzeten
elcs�szott egy ban�nh�jon, �s Isten ne vegye panasznak, m�g egyszer elt�rte a
l�b�t.
Lars L�ders megadta mag�t a sors�nak, de ban�nt nem evett t�bb�. A nordeni
k�rh�zb�l val� visszat�r�se ut�n, ahol a komplik�lt t�r�st meggy�gy�tott�k,
m�gpedig oly kit�n�en, hogy �ppen csak s�ntik�lt (de hivatalosan elismert rokkant
maradt �s tengeri szolg�latra alkalmatlan), az �d�l�igazgat�s�g dolgoz�ja lett.
Strandkosarakat cipelt ide-oda, bambuszrudakat, fekv�sz�keket �s strands�trakat
adott b�rbe; id�sebb, j�l szitu�lt uraknak vonz�, fiatal h�lgyek panzi�i c�m�t
�rulta j� p�nz�rt, a homokot minden reggel megtiszt�totta a civiliz�ci� csom�ba
gy�lt marad�kait�l. A k�rnyezet tiszt�n tart�s�ra ir�nyul� nevel�s �rdek�ben vad,
sz�lborzolt, v�rl�z�t� feh�rs�g� szak�llt n�vesztett, s a f�rd�vend�gek sz�m�ra az
�vek folyam�n az �reg tenger�sz megtestes�t�j�v� v�lt.
L�ders n�ha �r�lt d�ltengeri kalandjair�l is mes�lt (persze ezeket nem �lte, nem
�lhette �t, hiszen sz�m�ra csak a ban�nhaj� l�tezett), a f�rd�vend�gek
h�dolatteljesen figyel� k�r�ben t�jfunokr�l, c�p�kkal folytatott k�zdelmekr�l
sz�molt be, m�g a norderney-i lakosok k�r�ben m�r csak "d�ltengeri Lars" lett a
neve. �s lassan belet�r�d�tt ebbe az �letbe.
Ma, r�viddel azut�n, hogy csizm�ja sark�n kiverte a pip�j�t, felfedezte az �veget.
L�ders sz�les lap�tj�ra seperte, belecs�sztatta a vaskord�j�ba �s tov�bb akart
menni, mikor l�tta, hogy az alg�k k�z�tt valami felvillan az �vegben. Beny�lt a
kord�ba, az �veget kih�zta a szem�t al�l, a nap fel� tartotta, azt�n csod�lkozva
szuszogott.
Az �vegben egy �sszehajtogatott, barna, napsz�tta pap�rlap volt. L�ders a
kab�tujj�val let�r�lte az alg�kat, megpr�b�lta kinyitni a rozsd�s szor�t�z�rat, de
mintha �sszeolvadt volna az �veggel. Erre az �veget kab�tzseb�be dugta, s azt
morogta: - V�rj csak, majd kinyitlak! - azzal tov�bb seperte a strandot. K�s�sben
volt, Az els� - kor�n kel� �s nagyr�szt meztelen�l f�rd�z� - vend�gek m�r
megjelentek fenn a homokd�n�k k�z�tt. Kereszt�lbolyongtak a homokd�n�ken �s
megkerest�k az �r el�l megmentett strandkosarakat.
Csak d�l fel� jutott Lars L�ders esz�be a tal�lt t�rgy. A t�bbi strand�rrel egy�tt
a strandvend�gl� egyik helyis�g�ben �ld�g�lt �s pip�zott, olvasta az �js�got, s egy
limon�d�t forgalmaz� c�g rekl�mja arra k�sztette, hogy kidudorod� kab�tzseb�hez
ny�ljon. Az �veg m�g ott volt. Kih�zta, s az asztalra �ll�totta, mutat�ujj�val
megkopogtatta a rozsd�s z�rat, k�h�cselni kezdett, hogy a t�bbiek felfigyeljenek
r�, s az �veget k�zelebb tolta a f�nyhez, az ablakhoz.
- Mit sz�ltok ehhez? - k�rdezte �s k�r�ln�zett.
A t�bbiek egy pillant�st vetettek az �vegre �s nevetni kezdtek. L�dersn�l sosem
lehetett tudni, mi k�vetkezik az ilyen k�rd�sek ut�n... A nevet�s teh�t mindig
bev�lt.
- M�r reggel snapszos �vegre bukkant�l? - k�rdezte egy �szt�v�r ember, akit Ludwig
Sickersnek h�vtak.
- Kukucsk�lj csak ide! - L�ders a nap fel� tartotta az �veget - Lev�l van benne!
- D�ltengeri lev�l, Lars? - A k�v�r Enno, a f�rd�igazgat�s�g egyetlen �lland�
alkalmazottja, h�trad�lt s kiny�jtotta a l�b�t - Bizony�ra! Lars, nyisd ki a
snapszos �veget! Ez biztosan egy szerelmeslev�l a hawaii menyasszonyodt�l...
- �s micsoda praktikus le�nyz�! - ki�ltotta egy m�sik - Port�mentesen...
L�ders megb�nta, hogy egy�ltal�n megmutatta az �veget. Ism�t a nap fel� tartotta...
az els�rgult pap�r s�lytalanul lebegett az �vegben.
- �tkozottul val�dinak l�tszik.. - d�rm�gte, s az �veget a k�v�r Enno fel�
tartotta - A rend�rs�gre k�ne vinni...
- A post�ra! - A k�v�r Enno szemtelen�l vigyorgott - Itt hi�nyzik a port�, L�ders.
A t�bbi strand�r r�h�gni kezdett, L�ders m�rgesen n�zte �ket, az �veget ism�t a
zseb�be dugta �s felugrott,
- Idi�t�k! - mondta mereven, kinyitotta az ajt�t �s elment.
Eg�sz nap mag�val hordta az �veget. Mikor a fekv�sz�k �s homoklap�t kiad�s�n�l �
volt szolg�latban, a pult al� tette, s ellen�llt annak a k�s�rt�snek, hogy az egyik
f�rd�vend�gt�l, Prof. Dr. P�tzt�l tan�csot k�rjen, s megmutassa neki, mit tal�lt.
Csak az�rt nem tette ezt meg, mert L�ders nem volt teljesen biztos abban, hogy nem
v�lik-e nevets�gess� az �veg�vel. De mikor k�s� d�lut�n lev�ltott�k, s ker�kp�rj�n
hazat�rt a homokbuck�k m�g�tt megb�j� h�z�ba, valami megmagyar�zhatatlan �rz�s lett
�rr� rajta.
Az �veget az asztalra �ll�totta, mell� tette a l�mp�t, k�r�lj�rta a leletet, mint
egy r�g�sz a ki�sott egyiptomi v�z�t, simogatta a szak�ll�t, s hossz� fontolgat�s
ut�n elhat�rozta, hogy az �veget m�gis megmutatja a rend�rs�gnek. Csak megmutatja,
hogy tan�csot kapjon, b�r tudta, hogy ott is csak visszafojtott vigyort kap
v�laszul. D�ltengeri Lars a palackpost�j�val... �jabb szenz�ci�ja az �d�l�nek.
L�ders leereszkedett egy sz�kre az �veg el�, s a barn�s, gy�r�tt pap�rra b�mult,
Dobd el, gondolta. Csak nevets�gess� tesz. Tegnap dobta be egy k�ly�k a tengerbe,
te pedig, v�n idi�ta, ma kihal�sztad, s hagyod, hogy r�szedjenek. De ezek
k�nyszeredett gondolatok voltak. Valami m�s diadalmaskodott benne: felfoghatatlan
k�sztet�s, n�ma figyelmeztet�s, hogy ezt az �veget az els�rgult papirossal ne vesse
ism�t a szem�tbe.
- Ne hagyd magad! - biztatta mag�t hossz� t�preng�s ut�n - Lars, hadd nevessenek!
Az �veget egy "Szigeti barnas�g Sole kr�mmel" felirat� m�anyag zacsk�ba tette, az
ajt� r�s�n �t meggy�z�d�tt arr�l, hogy senki sincs a k�zelben, s a s�t�ts�g leple
alatt ker�l�utakon a rend�rs�gre s�ntik�lt.
- A levelek palack �tj�n val� tov�bb�t�sa a postab�lyeg bevezet�se �ta aligha
lehets�ges - vigyorodott el Karl Bergsen f�t�rzs�rmester, aki �jjeli szolg�latban
volt, s egy kanna te�val foglalatoskodott. Ezzel ker�lte el, hogy m�g vid�mabb
legyen, mert L�ders m�r az ajt�ban magyar�zta:
- Fi�, ez egy hivatalos �gy, Ne nevess... komolyan gondolom.
Bergsen el�sz�r kit�lt�tt mag�nak egy cs�sze te�t. �gy celebr�lta a tejsz�n �s a
kandiscukor hozz�ad�s�t, olyan teacerem�ni�val, amelyet egy jap�n vagy egy k�nai is
megirigyelhetett volna, majd a gomolyg�an g�z�lg�, forr� italb�l ivott egy �vatos
kortyot, hogy azt�n k�nytelen legyen az �veggel foglalkozni. L�ders ujjperc�vei
megkopogtatta az �veget - nem lehetett m�s t�m�ra t�rni, �gy h�t kegyeibe fogadta.
- Azt �ll�tod, hogy t�n val�di.. - Bergsen ezzel megker�lte azt a felsz�l�t�st,
hogy �vegest�l hagyja el a rend�r�rszob�t
- Az �jjeli �r - mondta L�ders -, az �jjeli �r sodorta partra.
- Az sok mindent hoz. Hiszen ebb�l �lsz, Lars.
- Furcsa �rz�sem van. Nyisd ki ezt a butykost, fi�! Tele volt alg�kkal meg
moszattal, mikor partot �rt. Nem tegnapr�l val� - Mutat�ujj�val meg�rintette a
z�rat - Teljesen elrozsd�sodott.
- Ez a tengerv�zben hamar megy, Lars, hiszen ezt te is tudod. A s� meg a leveg�,
azt�n minden oxid�l�dik... ezt h�vj�k korr�zi�nak - Bergsen az �veget az
�r�asztal�ra tette. El�rehajolt, figyelmesen n�zte a c�dul�t, s megpr�b�lta
kinyitni a szor�t�z�rat. B�r Bergsen er�s ember volt, nem siker�lt.
- Eeegen, ha ez olyan egyszer� lenne - mondta L�ders.
- Akkor sz�tverj�k... hivatalosan! - jelentette ki Bergsen - A r�gi f�n�ciaiakt�l
bizony�ra nem sz�rmazik... azok m�g nem ismert�k a kengyeles z�rat.
Kinyitotta a fi�kot, kis kalap�csot vett ki bel�le - hogy minek tartott Bergsen
f�t�rzs�rmester kalap�csot a fi�kj�ban, azt senki sem tudta, de a n�met rend�rs�g
hi�nyos fegyverzet�hez bizony�ra nem volt k�ze -, azt�n megc�lozta az �veget.
- �vatosan, bar�tocsk�m - �v�lt�tte L�ders - A pap�r!
Bergsen felemelte a kalap�csot. Az �veg cs�r�mp�lt, a szil�nkok v�gigspricceltek az
asztalon, Az �sszehajtott c�dula beteg mad�rk�nt sz�lldosott, s a bal sarokban
k�t�tt ki.
- Reves, ak�r a tapl� - mondta Bergsen megr�k�ny�dve.
- Nem tegnapi, m�g r�gebbi - sz�lt L�ders, diadalmas z�ng�vel a hangj�ban - A
pap�r pedig nem rozsd�sodik, csak t�r�kenny� v�lik... h�t most mit l�tsz?
Hegyes ujjakkal, igen �vatosan pr�b�lta meg Bergsen sz�thajtogatni a papirost. M�g
egy feh�r lapot is al� tolt, hogy a pap�rdarabokat �sszeszedhesse, ha a lev�l
sz�tt�redezne. T�bb mint egy percig tartott, m�g a n�gyszeresen �sszehajtogatott
pap�rt s�rtetlen�l siker�lt sz�tnyitni. L�ders el�rehajolt. Zih�lva l�legzett.
- Ne lihegj m�r, mint egy rozm�r! - ki�ltott Bergsen L�dersre -, ha ezt a h�lye
pap�rt a falra f�jod, hi�ba volt minden.
Val�ban lev�l volt. Napon aszal�dott, ceruz�val �rt. A bet�k ak�r valami apr�
csontv�zak.
- Na v�gre! - motyogta L�ders halkan, bizonytalan hangon - De nektek csak r�h�gni
kell...
- Az eff�l�t hamis�tani is lehet - mondta Bergsen, s az asztali l�mp�t k�zvetlen�l
a lev�l f�l� tartotta - El�fordulnak ehhez hasonl� dolgok, Lars. Madonn�kat a
nedves f�ldbe �snak el, ut�na a kopog�bog�r l�rv�inak lyuk�t mad�rs�r�ttel l�vik
bele, hogy azt�n 17. sz�zadi leletk�nt adj�k el �ket... Egy ilyen lev�l ehhez
k�pest apr�s�g. Azonk�v�l n�met�l �rt�k. Nagyon gyan�s, Lars! Hallott�l m�r valaha
is n�met palackpost�r�l!? Minden val�di t�rt�nelmi palackposta az angolokt�l,
spanyolokt�l meg a portug�lokt�l sz�rmazik. �s lakkal z�rt�k le �ket, Szurkos
dug�val, De n�met�l? Soha!
- Olvasd fel! - k�rte L�ders - Ember, ne fecsegj m�r annyit...
Nehezen siker�lt a kis sz�rke csontv�zakat kibet�zni, Bergsen �gy olvasta a
levelet, ahogy a szavakat siker�lt �sszeraknia, lassan, akadozva. S minden sz� ut�n
egyre sz�razabb lett a torka...
"1965, �prilis 29. �n, Werner B�cker L�beckb�l, a Csendes-�ce�n egy kis sziget�re
sodr�dtam. Motoros jachtomat a vihar �zz�-porr� t�rte, els�llyedt. Feles�gem �s
h�rom gyermekem megfulladt. Csak egyed�l �n �lek. Istennek h�la �rte! De seg�tsetek
rajtam, seg�tsetek! Azonnal seg�tsetek! Az iv�v�z fogyt�n, a kev�s �lelem m�r csak
n�h�ny napra el�g. Valaki J�JJ�N EL �RTEM! Elt�r�tt a l�bam, nem jutok a sziget
belsej�be. Tehetetlen vagyok. Mentsetek meg! A sziget fekv�se azt hiszem nyugati
hossz�s�g 140 fok, d�li sz�less�g 12 fok. Seg�ts�g! Seg�ts�g! Mentsetek meg!"
Bergsen egy tiszta pap�rlapot helyezett az els�rgult lev�lre. Nyelt n�h�nyat. A
te�scs�sz��rt ny�lt, nagyot h�zott bel�le. L�dersre n�zett �s k�nyszer�tette mag�t,
hogy a rend�r semmit�l meg nem rezd�l� tart�s�t meg�rizze.
- H�lyes�g! - k�z�lte Bergsen rekedten - 1965. Hat �ve! Egy�ltal�n, hol van ez:
nyugati hossz�s�g 140 fok, d�li sz�less�g 12 fok?
Fel�llt, a faliszekr�nyb�l egy iskolai atlaszt szedett el� (nem tartozik a n�met
rend�rs�g szabv�nyfelszerel�s�hez), kinyitotta a vil�gt�rk�pn�l, megkereste a F�ld
fokbeoszt�s�t, majd sz�lesen elvigyorodott. L�ders rosszat sejtett.
- Hol? - k�rdezte.
- A Csendes-�ce�n kell�s k�zep�n! - Bergsen hangos csattan�ssal �sszecsapta az
atlaszt - K�rdezd csak meg Enno-t, ki dobta az �veget a tengerbe...
L�ders r�meredt a feh�r lapra, mely alatt a korhadt lev�l lapult. Az �rthetetlen
�rz�s, amely eg�sz nap elk�s�rte, �jra eluralkodott benne. R�t�maszkodott az
asztalra, jobb kez�t k�zben egy �vegszil�nkba nyomta, de az izgalomt�l nem is
�rezte.
- Add tov�bb - mondta halkan -, bar�tom istenemre, add tov�bb!
- S ha m�gis Enno b�jik meg e m�g�tt? Az eg�sz sziget r�zk�dik majd a r�h�g�st�l,
ha ez kider�l. Gondold meg, Lars: a Csendes-�ce�nt�l Norderney partj�ig... ez
lehetetlen, Hiszen ez azt jelenti, hogy a palack majdnem k�r�lj�rta a vil�got.
Ember, ennyi �ramlat nincs is.
- Adj egy korty te�t, bar�tom! - L�ders Bergsen te�scs�sz�j�hez ny�lt, kiitta,
�vatosan f�lretolta a feh�r lapot �s r�meredt a megs�rgult papirosra. Olyan volt,
mintha �rz�d�tt volna bel�le az �vek naps�t�se �s egy ember elsz�rad�sa.
- K�ldd el - k�rte L�ders m�g egyszer - Esedezem, k�ldd el. M�g akkor is, ha
kinevetnek, s a vil�g legnagyobb idi�t�j�nak tartanak...
Egy fiatal v�zi rend�r m�snap a korhadt pap�rdarabot az els� haj�val a nordeni
rend�rkapit�nys�gra vitte. Karl Bergsen besz�mol�j�t ott is csendes mosollyal �s
val�di hitetlens�ggel olvast�k, nagy�t� alatt megvizsg�lt�k a palackpost�t, s abban
egyeztek meg, hogy egy �ri�si szappanbubor�k ker�lt a hivatali g�pezetbe.
- Ilyesmi nem l�tezik - mondta a rend�rkapit�ny ez ut�n a nem �ppen tudom�nyos
vizsg�lat ut�n -, el�sz�r is: nincsenek m�r olyan lakatlan szigetek, ahol ne
fedezn�nek fel valakit. Az �serd�ben... megengedem, hogy ott, ha valaki
rep�l�g�ppel lezuhan - csak p�ld�nak eml�tem -, menthetetlen�l elv�sz. De a
Csendes-�ce�non, ahol ny�zs�g a sok haj�, s a leveg�ben is mindenf�le j�rm�
el�fordul!? Nem! Ez a Werner B�cker egy nagy fant�zi�val meg�ldott feltal�l�, s
val�sz�n�leg most b�k�sen sz�rcs�lgeti a te�j�t otthon�ban.
De ezzel az �gy nem int�z�d�tt el. A lev�l hivatalos �gy lett, �s j�rta a maga
hivatalos �tj�t. K�t v�d� k�regpap�r k�z�tt �tra kelt, tett egy kit�r�t az
�gy�szs�gre, ahol hangosan �s vid�man felolvast�k, �s h�l�sak voltak ez�rt a ny�ri
intermezz��rt; majd n�h�ny hivatali szob�n m�g �tutazott �s �t nap m�lva befutott a
hannoveri tartom�nyi rend�r-f�kapit�nys�gra. Ink�bb kuri�zumk�nt, mintsem komoly
nyomozati �gyk�nt.
Az illet�kes rend�rtan�csos meglehet�sen humortalanul meg is jegyezte: - Ilyen
h�lyes�ggel kell nek�nk foglalkozni! - s a levelet tov�bb�totta a laborat�riumnak.
A rend�rtan�csos epebajos volt �s teljesen megfeledkezett a palackpost�r�l. Nem �gy
a labor, amely hozz�szokott a furcsas�gokhoz. Aki k�jgyilkosok als�nadr�gj�n
spermafoltokat vizsg�l, �s a k�r�m alatti piszokb�l mikroszk�ppal finom fejb�r-
r�szecsk�ket analiz�l, annak egy sz�p, sz�les, korhadt lev�l val�s�gos
kincsesb�nya. Megvizsg�lt�k a pap�rt, az �r�st, a felhaszn�lt ceruza
�lom�sszet�tel�t, a csendes-�ce�ni napf�nyintenzit�s halv�nys�gi �llapot�nak
figyelembev�tel�vel a papiros kor�t, semmit ki nem hagytak, hogy grandi�zus
szakv�lem�nyt �ll�thassanak ki.
N�gy nap m�lva a labor visszak�ldte a levelet. Val�dinak bizonyult.
A tartom�nyi rend�r-f�kapit�nys�gon r�zt�k a fej�ket, De �vatoss�gb�l az�rt
megk�rdezt�k a l�becki bejelent�hivatalt.
- Fogadok - m�rgel�d�tt az epebajos rend�rtan�csos -, val�ban l�tezik egy Werner
B�cker, most ott �l a s�r�csk�j�n�l, �s nem is gondol m�r arra a s�letlens�gre,
amelyet hat �vvel ezel�tt tal�n Borkumon az �szaki-tengerbe dobott. Majd
figyelmeztetj�k, hogy m�g egyszer ne �rjon ilyen ostobas�gokat. Hogy ez a lev�l
eddig mennyi p�nz�be ker�lt az ad�fizet� polg�roknak, azt el se lehet mondani!
Uraim, itt l�thatj�k, milyen nem is sejtett k�vetkezm�nyei lehetnek egy ilyen kis
vak�ci�s m�k�nak... Persze mi, minden ilyen h�ly�t komolyan vesz�nk.
�jabb n�gy nap m�lva meg�rkezett Hannoverbe a l�becki bejelent�hivatal v�lasza.
J�zan szavak, amelyek egy �j �letet kezd� csal�d �tj�t r�gz�tett�k.
"1962. II. 15-�n kijelentkeztek L�beckb�l, hogy Aucklandbe (�j-Z�land) menjenek,
ahol Werner B�cker �j �ll�st kapott. A csal�d adatai:
Werner B�cker okl. �p�t�szm�rn�k, sz�l. 1930. V. 14-�n, L�beckben.
Feles�ge, Vikt�ria B�cker, sz�l. Plannitz, sz�l. 1933. X. 26-�n, Frevesm�hlenben
Gyerekek: Holger, sz�l. 1965. III. 4-�n, L�beckben
P�ter, sz�l. 1956. XI. 20-�n, L�beckben.
Marion, sz�l. 1958. VIII. 11-�n, L�beckben. "
- Ez iszonyatos - sz�rny�lk�d�tt Busse rend�rtan�csos, amikor a k�zben
iktat�sz�mmal ell�tott akt�t megkapta. Minden "forr�" �gy az � �r�asztal�n ment
kereszt�l, Olyan esetek szak�rt�je volt, amelyekt�l a t�bbiek a feladat
h�l�tlans�ga miatt h�z�doztak - Ez m�r nem vicc, ez iszonyatos.
Kev�ssel ut�na m�r kattogtak a r�di��zenetek Aucklandba: ki Werner B�cker �s hol
van?

2.

Az �js�g riportereinek is kell szabads�g. Aki �lland�an k�rberep�l a vil�gon �s az

emberekkel a maguk ijeszt� sokf�les�g�ben szembes�l, v�gy�dik n�h�ny h�t nyugalom
ut�n, hogy a fogyat�koss�gokkal val� �lland� �ssze�tk�z�seket kiheverje. Csak
legyen v�gre egyed�l az a legpomp�sabb dolog a vil�gon.
Fritz Hellersen Norderney-n, Freese z�lds�ges csal�dj�n�l b�jt meg. Itt nem volt
telefon, de Hellersen nem volt biztos afel�l, hogy a Gl�busz szerkeszt�s�ge, ha a
dolog komolyra fordul, nem jut a nyom�ra, �s majd a szomsz�d telefontulajdonosokat
moleszt�lja.
- Ha csendes b�rl�t akarnak, aki nem kaparja le a tap�t�t a falakr�l - mondta,
mikor bevonult kis szob�j�ba Freese z�lds�geshez, aki m�r sok mindenhez
hozz�szokott a f�rd�vend�gekt�l, s most egy �js�g�r�val gazdag�totta tapasztalatait
-, akkor mondja meg mindenkinek, aki telefonon besz�lni akar velem, hogy itt
semmif�le Hellersen nincs, engem sosem l�tott! �gy akarok �lni, mint a h�rom szent
majom: semmit nem hallani, semmit nem l�tni, semmit nem mondani. Atyaisten, milyen
gy�ny�r� is lenne!
Jens Freese ezzel egyet�rtett, s a k�t heti b�rt el�re k�rte. Aki semmit sem akar
hallani, l�tni �s mondani, egy sz�p napon el is t�nhet... Hellersen fizetett, s
Freese biztos�totta afel�l, hogy e pillanatt�l kezdve a Hellersen nevet nem
hallotta. Csup�n a f�rd�igazgat�s�gnak kell jelentenie.
Hellersen egy h�tig b�rta ezt a remete�letet. K�vetkezetesen elszigetel�d�tt a
t�bbi embert�l, minden reggel, pirkadatkor a Feh�r d�n�hez v�ndorolt - s m�g egy
kicsivel t�volabb, a vil�g�t�torony m�g� - ahol a sziget olyan elhagyatott volt,
hogy az egyes ember elveszett e dombos t�jon. Itt a homokszakad�kok k�z�tt s a
kem�ny f�ben meztelen�l lehetett napozni. A tenger �lmos�t� z�g�s�val nagyszer�
t�k�letess�ggel keveredett a sir�lyok �les rikolt�sa, �s Hellersen azt gondolta:
Milyen j� lenne, ha most az id� meg�llna. Egy f�rfinek sz�ks�ge van a term�szet eme
hangos csendj�re. Ez az az �ram, amely felt�lti a benn�nk l�v� akkumul�tort.
Id�nk�nt v�gigj�tszotta kond�ci�jav�t� programj�t, fel-le futott a d�n�ken,
bizonyos izomlaz�t� tornagyakorlatokat v�gzett, amelyek minden in�t megmozgatt�k;
sokat �szott a ny�lt tengeren, belevetette mag�t a hull�mt�r�sbe. Azt�n uszad�k f�t
gy�jt�tt, melyet minden �jszaka partra sodort a v�z, s a feh�r, homokos d�n�k
k�z�tt kunyh�t �p�tett bel�le mag�nak. De az elk�sz�lt m� v�gzetesen eml�keztette
vietnami bambuszfedez�k�re!
H�t h�nappal ezel�tt egy k�l�nleges csoporttal a dzsungelben j�rt, s csak a
szemtelen szerencs�nek k�sz�nhette, hogy meg�szta a Vietkong utols� t�mad�s�t.
Magasan fenn �lt egy s�r� fakoron�ban �s f�nyk�pezte a k�rny�ket, amikor az alatta
tany�z� csoportot t�z perc alatt elpuszt�tott�k. Ak�r a k�s�rtetek, �gy t�rtek ki a
bokrok k�z�l a Vietkong katon�i, s ut�na mint a k�s�rtetek, �gy t�ntek el. Mikor
Hellersen az �j leple alatt lem�szott a f�r�l, bambuszkunyh�j�t s�rtetlen�l
tal�lta, de a falakra - kihegyezett bambuszrudakkal - n�gy amerikai katon�t
szegeztek fel. Ez az eml�k rontotta meg Hellersen �r�m�t uszad�kfa-kunyh�j�ban - s
azonnal le is rombolta.
Egy h�t abszol�t nyugalom ut�n Hellersen nyugtalann� v�lt. �gy j�rt, mint sokan,
akik �nmaguk el�l menek�lnek, s m�gis mindig utol�rik �nmagukat, mert vel�k fut az
�rny�kuk is. A nyolcadik napon felh�zta f�rd�nadr�gj�t, a f�rd�leped�t v�lla k�r�
ker�tette, s a tenger ment�n a keleti partra v�ndorolt, Itt - kilenc nappal a
palackposta megtal�l�sa ut�n - Lars L�ders strand�rre bukkant.
Ez ism�t egy olyan hajnalon volt, mikor L�ders vaskord�j�val bej�rta �s takar�totta
a tengerpartot. Egy oldalpillant�ssal - an�lk�l, hogy a sepr�st abbahagyta volna -
v�gigm�rte Hellersent, s sz�vta a pip�j�t. Reggel �tkor m�g egy ember a tengern�l -
s hozz� f�rd�vend�g -, hogy alkoholg�z�s fej�t kiszell�ztesse. Ezek a k�s�n fekv�
kor�n kel�k t�bbnyire sz�fukarak �s mogorv�k voltak.
- Sz�p nap, mi? - mondta L�ders �s meg�llt - M�r ilyen kor�n ez a h�s�g. Naps�t�s
lesz ma, ugye?
Hellersen kelletlen�l b�lintott. N�tt benne a nyugtalans�g. A teljes kikapcsol�d�s
m�gsem az igazi, gondolta. Bizserg�s fut v�gig az emberen az ujjbegy�t�l a haja
gy�ker�ig. Kell valamit tennem, nemcsak tornagyakorlatokat v�gezni �s kunyh�t
�p�teni - amely azt�n Vietnamra eml�keztet, s le kell rombolni - hanem valami
produkt�vat. Az ember nem szabadul meg �nmag�t�l: ak�r a hidr�n�l, ha egy darabot
lev�gsz bel�le, k�t �j n� ki helyette.
- Hall� - felelte, s v�gigm�rte a szak�llas embert, majd r�gt�n a t�jm�zeumra
gondolt. J�pofa alak! Mintha valamelyik m�zeumi figur�ba �letet leheltek volna, s
most idegenforgalmi attrakci�k�nt itt szaladg�l, pap�rt meg limon�d�s�vegeket
gy�jt, s 5 m�rka 50 pfennig �rab�rt kap reggelivel egy�tt. Hellersen meg�llt,
megfordult s visszament L�dershez. L�ders is meg�llt s a vaskord�j�hoz
t�maszkodott,
- Hall� - mondta ism�t.
Tal�n ez v�ltozatoss�got hoz, gondolta Hellersen. Interj� egy �reg tenger�sszel.
Ebben ugyan semmi �j nincs, nem szenz�ci�, de n�h�ny bolond tenger�sz�lm�nnyel a
Gl�buszn�l az uborkaszezont "al�sz�nthatja". A tenger titkait �pp�gy el lehet adni,
mint egy orvos eml�keit. Az �r�st�l f�gg: az egyik kelvir�got f�z, s az �ze olyan
lesz, mint a r�p��, m�g egy m�sik is kelvir�got f�z, s az sz�tolvad a nyelven,
mintha tejsz�nb�l k�sz�lt volna.
Hellersen beleny�lt pany�k�ra vetett f�rd�k�peny�be, egy csomag Gauloise-t vett
el�, s megk�n�lta L�derst. Az b�lintott, vett egyet, meggy�jtotta vihar�ll�
�ngy�jt�j�val, azt�n a f�st�t sz�les, sz�r�s orrlyukain f�jta ki. Egy ideig
sz�tlanul p�f�keltek, egym�s mellett �lltak a homokban s a tengert n�zt�k. A
hull�mok egy lapos homokpadig g�rd�ltek, ott f�radtan megt�rtek �s kics�sztak a
partra. Lusta, forr� nap volt.
- Ap�ly, ugye - sz�lalt meg els�k�nt L�ders.
Hellersen b�lintott - Maga is volt matr�z vagy valami hasonl�?
- Negyven �vig ban�n szolg�lat, igenis! - L�ders nekit�maszkodott a vaskord�j�nak,
s a lap�t nyel�n pihentette nagy kez�t. Negyven �v, gondolta hirtelen, Istenem,
milyen hossz� id�! Val�s�ggal leny�g�zi az embert, ha belegondol. Negyven �v a
ny�lt tengeren - s most mind kir�h�gnek, mert egy �reg �veget tal�ltam �s leadtam a
rend�rs�gen. Szar az eg�sz �let!
- Ban�n, majdnem egy f�l �vsz�zadig ban�n? Ember, h�t akkor eg�sz Eur�p�t
el�rasztotta ezekkel a s�rga iz�kkel! - Hellersen le�lt a kord� dombor� oldal�ra.
Ebb�l j� sztori lesz, gondolta. Egy f�rfi f�l �let�n �t ban�nt lap�tol
N�metorsz�gba, s most v�ns�g�re a j�l�t szemet�t sepri el a strandr�l. Sztori,
szoci�lis be�t�ssel. Elsz�llt bel�le az unalom - Mes�ljen h�t! Ebb�l egy t�rt�net
kerekedhet ki, c�me: "Ban�n Willi".
- Lars L�ders a nevem - mondta az �reg. Nagyot sz�vott a cigarett�j�b�l �s
k�h�cselt - Hogyhogy t�rt�net?
- Larsnak h�vj�k? M�g jobb! - Hellersen elkezdett megint nagybet�s sorokban
gondolkozni - Ennek moszat �s k�tr�nyszaga van. Ismeri a Gl�buszt?
- Nyolc oszt�lyt v�geztem az iskol�ban - felelte L�ders mereven - �s Meier�kn�l
ott van egy az ablakban.
- Nem arr�l van sz�, hanem a Gl�busz c�m� foly�iratr�l.
- Az is ott �ll Meier�kn�l az ablakban, Meier itt a szigeten foly�iratokat �rul.
- �n riporter vagyok - mondta Hellersen,
- Aha.
- �s sz�z m�rk�t �g�rek mag�nak, ha mes�l nekem n�h�ny sztorit az �let�b�l. Olyan
�lm�nyeket, amelyek olvas�imat letagl�zz�k. Nem is kell igazaknak lenni�k. El�g, ha
csak annak l�tszanak. Ezek a legjobb t�rt�netek,
- Maga teh�t riporter? - k�rdezte L�ders elgondolkodva. �reg, red�k �s r�ncok m�g�
b�jt szem�ben felvillant valami. Rem�ny arra, hogy v�gre komolyan veszik - Enn�l
jobb t�rt�netem van az �n sz�m�ra. Valami, ami igaz. Bizony�that�an itt t�rt�nt
kilenc nappal ezel�tt, ott ahol most a 218-as sz�m� kos�r �ll.
- K�t kos�r volt �sszetolva �s ritmikusan ingott - elkoptatott t�rt�net, �regem.
- Dehogy, mondom �nnek... de mindenki m�s kinevet. Ugye maga nem nevet ki, hiszen
riporter?
- Egy Aphrodit� emelkedett ki a tengerb�l, mi? - k�rdezte Hellersen savany�an.
- S�ket duma! Palackpost�t sodort partra a v�z.
V�rta a reakci�t. K�ny�rg� kutyapillant�ssal n�zett Hellersenre. Fi�, egy
palackposta, fel tudod ezt fogni? Lev�l volt benne, hat�ves. Megaszal�dott a napon.
Ha most te is nevetsz, pof�n verlek a lap�ttal.
Hellersen gyorsan hat�rozott. Palackposta, az j� t�ma, gondolta. �jra itt van. A
tenger titka. Fant�ziater�let, amelyet sosem lehet eg�szen megh�d�tani, mindig
marad egy kis sz�z ter�let. Itt sok mindent �ssze lehet hordani, a tenger a pap�ron
t�g �s t�relmes. Tiszt�ban volt vele, hogy L�ders palackpost�ja val�tlan, de
mindenesetre egy tr�fa, s az �tlet haszn�lhat� volt egy j� ny�ri sztorihoz...
- Ez pont az, amit keresek - mondta Hellersen �s eltaposta a csikket a homokban.
L�ders lehajolt �s gondosan a lap�tj�ra seperte - Van ideje, tenger�sz? Ebb�l m�g
lehet valami.
L�ders kin�zett a tengerre, a partra, feln�zett az �gre, s csak ut�na az �r�j�ra.
Minden �sszev�gott - Menj�nk a fekv�sz�k-k�lcs�nz�h�z - mondta - Ott ilyenkor m�g
egyed�l lehet�nk. Az igazi munka csak egy �ra m�lva kezd�dik - Cigarett�j�t
kord�ja bels� oldal�n nyomta el, azt�n a sepr�t, a kapar�t meg a lap�tot a
vastekn�be dobta - �s esk�sz�m mag�nak, hogy mindez igaz. Csak senki nem akarja
elhinni.
Be�llt a kord� k�t r�dja k�z�, megragadta �ket k�t hatalmas kez�vel, nekifesz�tette
l�b�t a homoknak �s tolni kezdte. Neh�z volt. Az �t a d�n�k k�zt vezetett felfel�.
Hellersen lehajolt �s seg�tett tolni. K�z�s er�vel tolt�k a kord�t kereszt�l a
homokon.
Reggel t�zkor a Gl�busz f�szerkeszt�j�n�l csengett a telefon. Idegesen n�zett az
�r�ra, kez�t a hallgat�ra tette, nagyot szusszant, hogy r� tudjon ord�tani
el�szob�j�ban �l� titk�rn�j�re. Nem akarta, hogy zavarj�k... K�t napja a k�l�nb�z�
�js�gok szerkeszt�s�geibe befutottak az �gyn�ks�gek fot�sainak k�priportjai, �s �gy
t�nt, hogy a Gl�buszt a "K�rbe a vil�g k�r�l" c�m�, konkurens lap megel�zi az
aktualit�sban. A f�szerkeszt� - Ott� Ott�nak h�vt�k, apja nyilv�n komikus volt vagy
ap�v� k�nyszer�tett gyermekgy�l�l�, mert amikor Ott� Ott� felfogta, hogy ezzel a
n�vvel mit k�vettek el ellene, apja m�r nem �lt, s �gy nem �rtek el hozz� a
szemreh�ny�sok - felr�ntotta a kagyl�t �s beleord�tott: - Csendet!
- Hellersen van a k�sz�l�kn�l - mondta a titk�rn� zavartalanul -, Norderneyb�l.
- H�t ez m�gis lehetetlen - Ott� Ott� h�trad�lt �s hevesen f�jtatott - Marlenchen,
kapcsolja be! Tudja, milyen r�gen keresem a fick�t? M�r n�gy napja! - Kattan�s
hallatszott �s Ott� Ott� tudta, hogy most Norderney van a vonalban. Maga el�tt
l�tta Hellersent, ahogy most ott �l a k�sz�l�kn�l egy hotelszob�ban,
f�rd�nadr�gban, egy j�ghideg ital mellett, m�g�tte az �gyban a kis sz�ke, reggel
t�zkor, v�r�s szemmel, �s�tva, a Gaulois-zal a sz�ja sark�ban.
- Hellersen, maga �tkozott b�v�rb�v�sz! - �v�lt�tte Ott� Ott� - H�nyszor
pr�dik�ljam m�g, hogy aki elp�rolog, legal�bb a b�ze ir�ny�t hagyja meg! Sz�val
Norderney-n �cs�r�g? Ember! Sz�ks�gem van mag�ra. S�rg�sen! Azonnal �rorsz�gba kell
mennie! Ott minden ablakb�l, minden pinc�b�l, zugb�l k�ldj�n tud�s�t�st! Azonnal
menjen Londonderrybe! Mi? M�g megjegyz�se is van? M�g itt van? Hellersen, szerd�ig
exkluz�v besz�mol� kell nekem �rorsz�gb�l. Lel�tt gyerek a csatorn�ban, terhes
any�t terrorist�k b�ntalmaztak... B�hm�t k�ld�m m�sodik fot�snak. Hellersen, h�t
sz�ljon m�r valamit!
- A Csendes-�ce�nra rep�l�k - mondta Hellersen tagoltan, mert Ott� Ott�val �gy kell
besz�lni, k�l�nben k�s�bb kider�lhet, hogy a f�szerkeszt� csak a fel�t �rtette meg
- El�sz�r hallgasson meg, miel�tt elord�tan� k�zismert NEM-j�t. Itt kilenc nappal
ezel�tt egy palackpost�t sodort partra a v�z.
Ott� Ott� egy s�hajt�ssal megszak�totta a besz�lget�st �s letette a telefont - T�l
forr� a nap - sz�lt hangosan az �res szob�nak -, Hellersen pedig mindig hajadonf�tt
szaladg�l, ezt mindny�jan tudjuk.
D�lut�n Hellersen megjelent a szerkeszt�s�gben, lebarnultan, tele friss, �szaki-
tengeri leveg�vel, hogy Ott� Ott�val minden lehets�ges harcot megv�vjon.
- Kopog�s n�lk�l bemehet - mondta Marlene az el�szob�ban,
- Olyan rosszul �ll a sz�n�m?
- M�g ann�l is rosszabbul, Az "aktu�lis szerkeszt�s�g" ecetes ubork�t akar termelni
�s k�z� akar fek�dni,
- S mindez miattam?
- A "K�rbe a vil�g k�r�l"-nek fantasztikus �rorsz�gi besz�mol�ja van, Ez a
kisziv�rgott h�r most m�r biztos. Rajta, menjen be.
Ott� Ott� a k�ziratokkal, fot�kkal, kefelevonatokkal meg k�nyvekkel elbor�tott
�r�asztal m�g�tt �lt, s mikor Hellersen bel�pett az ajt�n, r�gt�n leszegte az
�ll�t. M�r maga az eg�szs�g, ami Hellersenb�l sug�rzott, felh�bor�totta.
- Ember - kiab�lta -, a szanat�riumi k�lts�geket a Gl�busz nem v�llalja. Hellersen,
mag�nak felforrt az agya! �rorsz�gban k�ne lennie...
- F�n�k, ismeri maga a nyugati hossz�s�g 140 �s a d�li sz�less�g 12 fokot?
Ott� Ott� azonnal megnyomta az el�tte l�v� besz�l�gombot - Egy orvost azonnal! -
ord�totta. De amikor Marlene az el�szob�ban ezt megism�telte, elki�ltotta mag�t: -
V�rjon, Marlenchen! Tal�n mindj�rt felindul�sb�l elk�vetett ember�l�s esete forog
fenn - Elengedte a besz�l�gombot �s h�trad�lt �r�asztali sz�k�ben.
- �t percet, f�n�k - mondta Hellersen t�k�letes nyugalommal - Ut�na jog�ban �ll
hamutart�kkal dob�l�dzni. K�rem, hallgasson meg!
Ott� Ott� a falon l�v� �r�ra pillantott. D�lel�tt tizenegykor imprimat�ra volt. A
"K�rbe a vil�g k�r�l" -t m�r nem lehetett behozni - Kezdje el! - t�r�d�tt bele -
Pontosan t�z percem van a maga sz�m�ra.
- �t el�g lesz - v�laszolta Hellersen, s el�vette zseb�b�l a jegyzetf�zet�t �s
elkezdte a felolvas�st. Azonban m�g miel�tt igyekezett volna megmagyar�zni a lelet
jelent�s�g�t, Ott� Ott� a telefon ut�n ny�lt �s riasztotta a dokumentum �s
iktat�oszt�lyt. Mikor Hellersen befejezte, Ott� Ott� m�g mindig a h�z k�l�nb�z�
embereivel besz�lt, �s c�lzott utas�t�sokat osztogatott.
- H�t err�l volna sz� - fejezte be Hellersen hangosan.
Ott� Ott�, mintha t�l forr� lett volna, eldobta a telefont - A dolog beindult -
k�z�lte lassan, �s egy csomag cigarett�t tolt oda Hellersennek a pap�rhalmon �t,
majd a mell�n �sszekulcsolta a kez�t - Ha ez mind igaz, legyen boldog a "K�rbe a
vil�g k�r�l" az �rorsz�gi diadal�val. Az im�nt m�r elk�ldtem Beimannt
Londonderrybe, hogy kutassa �t a tarl�t, tal�n hoz m�g n�h�ny apr� magot. De maga,
Hellersen, maga �js�g�r�k�nt meghalt, ha egy k�v�r kacs�ra �ltet fel engem.
Vil�gos?
- Eg�szen vil�gos, f�n�k - Hellersen el�gedetten mosolygott. Ha nem is l�tszott
rajta, de meggy�zte Ott� Ott�t, ez hallatszott megenyh�lt szavai m�g�l:
- Mindez t�l sz�p ahhoz, hogy csak kital�lt legyen.
A Gl�buszn�l elkezd�d�tt a nagy munka. Az els� jelent�sek m�r este Ott� Ott�
�r�asztal�n fek�dtek, Majdnem katon�san - ak�r valami titkos vez�rkari �gyet - egy
v�r�s gyorsf�z�be gy�jt�tte �ket. Hellersen �r�k �ta a telefonon l�gott, besz�lt a
norddeichi, nordeni �s hannoveri rend�rs�ggel, veszekedett mit sem sejt� beosztott
tisztvisel�kkel, de a palackpost�n �rkezett lev�l nyom�n szimatot fogott, s
v�rebk�nt k�vette a nyomot. Este h�t �ra fel� a hallgat�s fal�ba �tk�z�tt. Ett�l
kezdve csak olyan tisztvisel�kkel besz�lt, akik semmir�l sem akartak tudni.
- Megyek Hannoverbe - t�j�koztatta Hellersen Ott� Ott�t - Befalaznak, de az
�szt�n�m m�g sosem hagyott cserben. Majd Hannoverb�l telefon�lok.
A tartom�nyi rend�r-f�kapit�nys�gon Hellersen nem volt ismeretlen. Hogy minden
vit�t elker�ljenek, mindj�rt a hallgat�s fal�nak legkem�nyebb k�v�hez, Busse
rend�rtan�csoshoz utas�tott�k.
- A Gl�busz gyorscsapata - mondta Busse, mikor Hellersent a sz�ne el� bocs�tott�k -
Tulajdonk�ppen hogy van ez n�latok �js�g�r�kn�l: szagl�sz�si kik�pz�sben is
r�szes�lt�k? Vizsgafeladat: ki gyan�t Ecuadorban egy rebellist? Foglaljon helyet!
Mit tehetek �n�rt?
Hellersen le�lt �s bar�ts�gosan mosolygott Bussera - D�lszaki vir�gok illat�t
�rzem.
- Hogyhogy? - k�rdezte Busse meglepetten,
- Csendes-�ce�n, rend�rtan�csos �r. P�ld�ul, Tahiti.
- A n�met tisztvisel�i fizet�sb�l csak �r�k �lom,
- Hallgasson meg, rend�rtan�csos �r! - Hellersen el�rehajolt. Most nagyon komolyan
besz�lt - Ismer engem, tudja, hogy bennem megb�zhat. Ha azt mondja, hogy egy �gy
szigor�an bizalmas, akkor befogom a sz�mat. M�g az �js�gommal szemben is - l�bhoz
tett fegyverrel �llok. Nem j� aj�nlat ez? Nem kell teh�t azt mondania nekem, hogy
semmi sem t�rt�nt. Ezt m�r �pp eleget hallottam.
- Nem hittem volna, hogy egy palackposta ennyire felbolyd�tja a sajt�t - mondta
Busse l�that�an visszah�z�dva.
Hellersen meg volt el�gedve a v�lasszal, Az els� k� kit�rt a falb�l - A Csendes-
�ce�nr�l? - kapcsol�dott be a vit�ba. Busse b�lintott.
- Igen, De ennyi legyen el�g! Ne csin�ljon bel�le nagy felhajt�st. Gondolkozzunk
j�zanul! A XX. sz�zadban egy palackban k�ld�tt lev�l, teljesen mindegy, honnan j�n,
ez m�giscsak becsavarodottaknak vagy romantikusoknak val� szenz�ci�. Vagy az
�js�g�r�knak, mert kifogytak az anyagb�l. Uborkaszezon! A Loch Ness-i sz�rny m�r
bemoh�sodott, de egy ilyen palackposta meg tud t�lteni n�h�ny sort. Nem, Hellersen,
itt hi�baval� minden izgalom.
- T�telezz�k fel, hogy igaza van, tan�csos �r... m�g egy k�rd�st?
- Tess�k! - Busse pokolian �gyelt. Hellersen k�rd�sei mindig csapd�t rejtettek.
- Nyomozati �gy lett-e a palackban l�v� lev�l?
- Hivatalos �gyk�nt persze van sorsz�ma.
Hellersen elfojtott egy vigyort, Busse kit�rt, ak�r a bokszol�. El akart t�ncolni.
De Hellersen k�ny�rtelen�l, ny�ltan, nem burkolt sz�nd�kkal vetette mag�t ut�na.
- Azt mondtam nyomoz�s, tan�csos �r. Folyik-e nyomoz�s?
- Hellersen, mag�t m�g levakarni sem lehet. Igen, folyik nyomoz�s...
- Ez azt jelenti, hogy a hannoveri rend�r-f�kapit�nys�g csupa becsavarodottb�l meg
romantikusb�l �ll?
- Mag�t a kapubej�ratn�l meg kellett volna k�t�zni, Hellersen - Busse az
�r�asztalfi�kj�b�l kih�zta az �j akt�t - Val�ban l�tezik egy Werner B�cker nev�
l�becki �p�t�sz. Kiv�ndorolt Aucklandbe, �j-Z�landba. �pp azon f�radozunk, hogy
meg�llap�tsuk, vajon a palackposta �r�ja azonos-e ezzel a B�ckerrel. Minden erre
utal. Hiszen ezt a titokzatos levelet mi is csup�n n�h�ny �r�ja kaptuk k�zhez,
miut�n a laborvizsg�lat meg�llap�totta a val�dis�g�t. Tess�k, itt van!
Busse az irattart�t Hellersenhez tolta. � r�hajolt az els�rgult lev�lre �s lassan
olvasta a m�r alig kibet�zhet� szavakat. K�ts�gbeesett seg�lyki�lt�s a palackb�l.
M�g�tte ott volt a l�becki bejelent�hivatal v�lasza.
- �s ezzel k�pes ilyen nyugodt maradni? - k�rdezte halkan Hellersen. A nap�gette
papirosb�l a megv�lt�s�rt ki�lt� emberi sors sz�rny�s�ge �radt fel�
- Pontos adatokra van sz�ks�g�nk. Minden folyamatban van, Hellersen. Mindenkit, aki
illet�kes a v�laszad�sra, megk�rdezt�nk. A kutat�s folyik. T�bbet nem tudok �nnek
ny�jtani.
- Ez el�g - Hellersen becsukta a mapp�t. Bens�j�ben egyre ink�bb meger�s�d�tt egy
felvillanyoz� �rz�s - Ha mindaz, ami a lev�lben �ll, igaz, ezt a Werner B�ckert
megkeresem a Csendes-�ce�non.
- A Gl�busz megb�z�s�b�l?
- Igen.
- Hat �v ut�n?
- Legal�bb a csontjait megtal�lom.
- Efel�l olyan bizonyos?
- Persze, a f�rfiaknak, akik az �n hivat�somat �zik - maga mondta -, �rz�k�k van
ehhez. Valamif�le farkas�szt�n. �s ha ez a Werner B�cker val�ban l�tezett, �s
t�nyleg a l�becki �p�t�sz, akkor meg is tal�ljuk.
Busse rend�rtan�csos a v�kony v�r�s mapp�t visszatette �r�asztalfi�kj�ba. Hellersen
l�tta rajta, hogy valamit m�g eltitkol. �rezte, hogy el�nti a forr�s�g.
- Tan�csos �r - kezdte halkan,
- Mi t�bbet tudunk - mondta Busse, s k�zben nem n�zett Hellersenre. Egy �r�ja.
Werner B�cker, Vikt�ria, a feles�ge �s a h�rom gyermek val�ban megfulladt...
- H�t a palackposta?
- Az utols� jelad�s... valami b�cs�f�le, felki�lt�s a semmiv� v�l�s el�tt.
Hellersen nem rejtette el megrend�l�s�t - Ennek trag�dia-szaga van - mondta
halkan.
- Ez val�ban trag�dia - Busse kez�t az asztalra cs�sztatta - Aucklandb�l tudjuk,
hogy hat �v hallgat�s v�glegess�get jelent. Maradjon itt, Hellersen!
M�g �jf�l ut�n is dolgozott a szerkeszt�k egy kis st�bja Ott� Ott� f�szerkeszt�vel
az �len a Gl�buszban. Elkezdt�k Werner B�cker k�p�t �sszerakni. Mikor Hellersen
Hannoverb�l vissza�rkezett, a kutat�s minden lehet�s�g�t v�gigj�tszott�k: t�v�r�,
saj�t tud�s�t�k Ausztr�li�b�l �s �j-Z�landb�l, n�met hat�s�gok, �j-z�landi
hivatalok, bev�ndorl�si szervek, a Central Building Corporation, Werner B�cker
munkaad�ja Aucklandben, szomsz�dai a Titirangi utc�ban, ahol egy feh�rre festett
fabungal�ban lakott; a c�g, amelyt�l "Vikt�ria" nev� jachtj�t v�s�rolta - mint
�ltal�ban - r�szletre; mindenkit megk�rdeztek, �s t�bb�-kev�sb� eml�keztek a
nagydarab, sz�ke n�metre, aki h�zakat �p�tett Aucklandben. A legjobb inform�ci� a
r�vkapit�nyt�l sz�rmazott: pontosan eml�kezett, hogyan hagyta el a h�feh�r,
z�szl�d�szes "Vikt�ria" Aucklandet. Egy asszony �s h�rom gyerek volt a haj�n. �gy
l�tszott, hogy Ott� Ott� el�sz�r �let�ben t�k�letesen el�gedett. F�radt
szerkeszt�inek egy �veg whiskyt �s egy l�da s�rt fizetett.
M�snap reggel t�zkor volt a mindent eld�nt� szerkeszt�s�gi konferencia. Ott� Ott�
�r�asztal�n �s a k�r�l�tte l�v� asztalokon t�ltel�t�dtek a hamutart�k, a
szell�zetlen helyis�gben er�s whiskyszag terjengett. Dagadt szemmel �lt Hellersen a
f�szerkeszt� mellett. Nagy �tk�zetet v�vott meg ezen az �jszak�n �s gy�z�tt.
- Itt van Werner B�cker - mondta Ott� Ott�, s kez�t egy halom t�viratra �s
jegyzetre tette - Foglaljuk �ssze, ahogy el�tt�nk �ll: kiv�ndorol �j-Z�landba,
hogy gy�rakat meg lak�t�mb�ket �p�tsen. H�rom �v alatt annyi p�nzt keres, hogy
hossz� szabads�got engedhet meg mag�nak. 1965. febru�r 14-�n motoros jachtj�n
nekiv�g a tengernek, kereszt�l-kasul haj�zza a Polin�ziai-szigeteket eg�szen
Tahitiig, Tuamotuig �s a Margquesas-szigetekig. A r�vkalauznak azt mondja, hogy
�lomsz�p szabads�gr�l van sz�. Els� �tja egy vadonat�j haj�val. Kapit�nyi oklevel�t
m�g N�metorsz�gban megszerezte. Tapasztalt, vil�gosan gondolkod� f�rfinak tartj�k;
b�tor, gyorsan hat�roz�, fanatikus munk�s: az aucklandi munk�sok Mr. Robotnak
h�vj�k. Mint tenger�sznek, a l�becki haj�z�si hivatal is j� bizony�tv�nyt �ll�t ki,
s�t r�viddel korm�nyosi oklevel�nek megszerz�se ut�n, puszt�n sz�rakoz�sb�l, m�r
egy tengeri ment�cirk�l�n is j�rt. Mindent �sszevetve - karak�n fick�!
Ott� Ott� nagyot l�legzett, ivott egy korty �sv�nyvizet (reggel n�gy �ta a
whiskynek m�r a szag�t sem b�rta), �s tov�bblapozott az el�tte fekv� pap�rokban.
Erre az �lomvil�gbeli szabads�gra - h�rom h�napig fog tartani - B�cker mag�val
viszi eg�sz csal�dj�t: feles�g�t, Vikt�ri�t �s h�rom gyermek�t. Jachtj�val el�ri
Papeet�t �s Tahitit, majd tov�bbhaj�zik a szigetcsoport vil�g�ba. �s ez az a pont,
ahol csal�dostul elt�nik. Persze keres�s�kre indulnak, m�r amennyire ez oda�t
lehets�ges az ilyen elk�pzelhetetlen kiterjed�sek �s t�vols�gok k�z�tt. Semmit sem
tal�lnak, m�g a "Vikt�ria" egyetlen deszk�j�t sem. A logika �s a Csendes-�ce�n
t�rv�nye szerint B�cker most hat �v ut�n m�r - a palackpostai lev�l ellen�re - nem
�lhetne. K�rd�s: keress�nk egy halottat? Felelet: igen, megkeress�k! Hellersen
odarep�l, fot�snak vele megy Alfred.
Alfred Buddke, a Gl�busz szt�rfot�sa, b�r m�g csak harminc�ves, hossz� s�r�ny�vel
az utols� progressz�v komm�n�r a szerkeszt�s�gben. Most a leveg�be r�ntotta karj�t
- Lehetetlen! - ki�ltotta - F�n�k, bar�taim, polg�rt�rsak, hallgassatok meg! K�t
h�t m�lva lesz az esk�v�m!
- Marhas�g! - mondta Ott� Ott�,
- Musz�j, emberek!
- A Buddke-gyerekek r��rnek - intette le a f�szerkeszt�. Ha Ott� Ott� elkezdett
legyezni a kez�vel, senki sem akadt, aki megf�kezhette volna - De B�ckernek nincs
ideje. Tudom, tudom... hat �v, h�t �ppen ez�rt! M�r holnap odarep�lt�k. A jegyek
m�r Marlen�n�l vannak, Szervez�s k�rd�se az eg�sz! Hellersen, hogy k�pzeli ezt az
�gyet?
- Ha a palackposta adatai megfelelnek a val�s�gnak, B�ckert a Tuamotu- �s a
Marquesas-szigetcsoport egyik sziget�re sodorta a v�z. �llom�shelyem teh�t
Atuan�ban, Hiva O�n lesz.
- Egek! Olyan messze! - sz�rny�lk�d�tt Buddke, �s Hannira gondolt, aki hat h�t
m�lva megsz�li a gyermek�t.
- Az Atuan�n lev� apr� rep�l�t�r megfelel. Hiva O�t�l egy b�relt g�ppel
v�gigrep�l�nk minden sziklaz�tonyt, minden szigetet, minden lag�n�t, minden korall-
atollt, minden foltot a tengeren - Hellersen kih�v�an n�zett Ott� Ott�ra - Amire
s�rg�s sz�ks�g�nk van, az egy halom p�nz a kiad�t�l. Mindez t�m�rdek p�nzbe ker�l.
- A kiad� majd sir�nkozik, de ezt �n kibokszolom nektek - Ott� Ott� felugrott a
karossz�k�b�l. A nev�t meg lehetett mosolyogni, de aki most l�tta, olyan lett, mint
a nyuszi, amelyet megb�n�t a k�gy� szeme - Sok szerencs�t Hellersen, de ne
ker�lj�n a szemem el�, ha legal�bb egy fogat nem tal�lt B�ckerb�l. A c�p�n�l is
vesz�lyesebb tudok lenni!
Senki sem akadt, aki ebben k�telkedett volna, M�snap Hellersen �s Buddke elrep�lt.

II.

1.

Nem volt sem �g, sem tenger, semmi eml�k a f�ldre �s semmi rem�ny a holnapra. Csak
a b�mb�l�s meg a s�v�lt�s, csak a hull�mhegyek maradtak, melyek �v�ltve hasadtak
sz�t �s rontottak r� a kicsi feh�r haj�ra. Csak sziklakem�ny hull�mok voltak,
melyek d�r�gve sz�lettek �ri�si v�lgyekb�l, �s csak b�mb�l� fekete m�lys�gek,
amelyekbe belezuhantak, hogy onnan azt�n �jra felr�p�ljenek a s�s habokb�l �s
tombol� v�zb�l �ll� vil�gba.
�sszek�t�zt�k magukat: a f�rfi, az asszony �s a h�rom gyerek. Vastag haj�k�telekkel
�s er�s csom�kkal voltak egym�shoz b�kly�zva, �s belekapaszkodtak a korm�nyh�z
alatti rudazatba. Egy csom�nyi �let az �v�lt� megsemmis�l�s k�zepette. �s
k�ts�gbeesett rem�nyked�ssel kapaszkodtak a f�rfi szavaiba, mikor a t�jfun r�juk
t�rt: Meg�sszuk! Siker�l! J� a haj�nk!
1965. �prilis 27-e volt, d�li 14 �ra. H�rom �ra �ta verte a Csendes-�ce�n �ri�s-
�kle a kicsi feh�r haj�t. �rtalmatlanul kezd�d�tt... naps�t�ssel, levelez�lap-k�k
tengerrel, csendes, lass� hull�mokkal.
Vikt�ria B�cker a kifesz�tett napellenz� ponyva alatt fek�dt �s egy reg�nyt
olvasott. K�t gyerek, Marion �s Peter az el�fed�lzeten kal�zosdit j�tszott. A
legid�sebb gyerek, Holger az apj�n�l �cs�rg�tt a korm�nyf�lk�ben, s a k�t�lcsom�k
t�r�z�s�t gyakorolta. A haj� j�l haladt, sim�n siklott a tengeren, mintha nem is
�rintette volna a vizet. Csak a k�t Diesel-motor tompa, k�h�g� dohog�sa t�rte meg e
nap t�k�letes csendj�t.
Az elm�lt hetek mesesz�pek voltak. Megl�togatt�k a Tubal-szigeteket �s Tahitit,
kereszt�l-kasul j�rt�k a Tuamotu-szigetek �ttekinthet� korallvil�g�t, s most
�sszer� utaz�sebess�ggel a Marquesas-szigetek, h�rom h�napos vak�ci�juk utols�
�llom�sa fel� igyekeztek. Hiva O�t�l azt�n gyors halad�ssal k�zvetlen�l Aucklandbe
akartak visszat�rni.
H�rom h�napig egyed�l a nappal, a tengerrel meg a sz�llel. H�rom h�napig �lvezt�k
azt a pomp�s �rz�st, hogy az utols� f�ldi paradicsomon siklanak �t - Csak �szni
nem lehetett. A c�p�k hetek �ta k�s�rt�k a haj�t, v�ltott�k egym�st az �ld�z�sben,
ter�let�k v�g�ig �sztak, s ott �j falk�nak adt�k �t a haj�t, ahogy a staf�tabotot
adj�k k�zr�l k�zre. Ha a Vikt�ri�r�l konyhahullad�kot dobtak a tengerbe, a hegyes
uszonyok val�s�ggal kil�ttek a tenger f�l�tt, s a tiszta v�zben l�tt�k a
torped�sebess�g�, apr�, alattomos, v�rszomjas szem�, hossz� haltesteket, ahogy
elsuhantak a haj� mellett. S a biztos fed�lzetr�l megfigyelhett�k a hangtalan,
val�s�gosan eleg�ns hal�lt.
T�z �ra fel� elhalt az utols� szell� is. A z�szl�k petyh�dten l�gtak az �rbocon. A
napellenz� ponyva alatt nedves f�lledts�g uralkodott, amely a korm�nyf�lk�ben
feltorl�dott, s �ri�si s�lyk�nt nehez�lt a kopony�ra. B�cker minden ablakot
f�lreh�zott, de alig mozdult a leveg�, m�g a menetsz�l is �gy halt el, mintha
vattafalba �tk�z�tt volna. A Csendes-�ce�n ebben a n�mas�gban alig �rz�kelhet�, a
m�lyb�l j�v� morajjal morgott. A hull�mok megv�ltoztak, feh�ren csillog� koron�t
kaptak �s fodroz�dni kezdtek, mintha f�zn�nak. Kegyetlen�l �getett a nap.
- Pomp�s id� - ki�ltotta Vikt�ria a napellenz� ponyv�ja alatt, legyezte mag�t a
k�nyvvel - Csak ez a f�lledts�g ne volna! M�g ha �szni is lehetne! - �tpillantott
a haj�korl�ton, ism�t megl�tta a h�romsz�glet� h�tuszonyokat, s elgondolta, hogy ez
az utols� paradicsom sem t�k�letes. H�v�s, ac�lk�k v�z, amelyben a hal�l ny�zs�g.
Werner B�cker a korm�nyf�lke m�szereire meredt. A l�gnyom�s esett, parttalanul
cs�kkent. Mintha a r�zsz�n� �g elsz�vta volna az utols� oxig�nt is. Egyre nehezebb
lett a l�gz�s, minden p�rusukb�l �ml�tt az izzads�g,
- Egy�ltal�n nem tetszik nekem ez az id�! - ki�ltott ki Werner B�cker a
korm�nyf�lke nyitott frontablak�n. Egyenes ir�nyba r�gz�tette a korm�nyt,
megveregette Holger fia v�ll�t, aki belemer�lt egy bonyolult haj�csom� megold�s�ba,
s a kis h�dl�pcs�n lem�szott a feles�g�hez. Meg�llt Vikt�ria el�tt,
nekit�maszkodott a napellenz� ponyva kr�mozott r�dj�nak, s figyelte a lomha,
folyton v�ltoz� sz�n� tengert. Mikor a ment�cirk�l�n j�rta a Keleti-tengert, meg�rt
egy er�s, k�r�lbel�l nyolcas er�ss�g� szelet - de egy igazi viharon �thaj�zni, az
valami eg�szen m�s, m�g sosem �lt �t ilyet, s eddig a Csendes-�ce�n ork�nj�t csak a
sz�razf�ldr�l l�tta.
Aucklanden t�bbsz�r volt r�sze benne, s elk�pzelhetetlen volt, mire k�pes a vihar.
Kisz�m�thatatlan er�vel t�rte a f�kat, lesodorta a h�ztet�ket, aut�kat labdak�nt
r�p�tett a leveg�be, s�rhull�mokat hajtott a kik�t�kbe, a sz�razf�ldre, s nem volt
ellene v�delem. �j-z�landi �p�tkez�sein�l ezt az �j, Eur�p�ban alig ismert statikai
szempontot is sz�m�t�sba kellett vennie: a t�jfunstabilit�st. Az �p�t�s olyan
sz�lnyom�s-�rt�kekkel tal�lta mag�t szemben, melyek val�s�ggal megig�zt�k. Micsoda
term�szeti er�kkel kell az embernek szembesz�llni!
- Vihar k�sz�l - mondta tudatosan k�nnyed�n - Ez itt hamar megy, Vikt�ria.
- Ebben a napf�nyben? Ilyen f�lledts�gben?
R�mosolygott. Mosolya szebb mindenn�l ezen a vil�gon, gondolta a f�rfi. Minek
haj�zunk itt k�rbe - el�g volna Viki mosoly�t �lvezni.
- �ppen a f�lledts�g miatt, �s n�zd meg magadnak ezt a napot... ak�r egy r�zkorong.
Javaslom, tegy�k vihar�ll�v� a haj�t. Nem kellene v�rnunk, am�g megj�n a sz�l... ez
itt nagyon gyorsan j�n.
Megfordult �s sz�tterpesztette a l�b�t. Ak�r egy kapit�ny, �les hang� s�pot h�zott
el� a zseb�b�l �s belef�jt. A metsz� hang kett�v�gta az �t k�r�lvev� csendet. A
gyermekeknek pomp�s sz�rakoz�st jelentett, s B�ckernek esz�be jutott:
figyelmeztetnem kell �ket. Meg kell mondanom nekik a teljes igazs�got. A
paradicsomot a pokolt�l csak egy apr� l�p�s v�lasztja el, de ezt aligha fogj�k
meg�rteni. Ki is k�pes erre?
A korm�nyf�lk�t�l felhangzott Holger fiatal, cseng� hangja - Hallom, Sir! Mi a
parancs, captain?
Az el�fed�lzetr�l futva j�tt Peter �s Marion, Vikt�ria �sszecsukta a fekv�sz�ket. A
tenger z�ldesen csillogott, feh�r habkoron�k fodroz�dtak rajta.
- Viharriad�! - ki�ltotta B�cker. Hangj�ban, amelyet gondtalannak sz�nt, valami
vibr�lt, amit a t�bbiek nem hallottak: a f�lelem. F�lelem ett�l a tengert�l, amely
percr�l percre v�ltozott, lemosta a simas�got, a paradicsomi k�ks�get, a nap
aranyf�ny�t �s z�ld sz�rnyetegg� alakult �t. B�cker n�zte csal�dj�t, ahogy minden,
a kik�t�ben h�napokig gyakorolt fog�st v�grehajtott - Aki meg akarja h�d�tani a
tengert, annak el�bb meg kell tanulnia, hogy felismerje �lnoks�g�t - tan�totta �ket
annak idej�n. Ut�na a haj�n katon�san gyakoroltak; bel�j�k sulykolta a
viharfeladatokat, a gumi �s nejlon sz�ks�gsziget v�zre bocs�t�s�t, a r�kapcsol�d�st
a kapaszkod�rudakra, a helyes fekv�st az �sz�mell�nnyel a v�zen - vagyis a t�l�l�s
lehet�s�geit addig ism�telgett�k, m�g mind torkig voltak m�r vele.
- Azt akarod, hogy �r�m�nk telj�k a jachtunkban, vagy hogy tenger�szek legy�nk? -
k�rdezte egyszer Vikt�ria, miut�n a gyerekekkel egy�tt f�radtan �cs�r�gtek a
fed�lzeten, kamp�kkal a viharr�dra kapcsolva. �s B�cker azt felelte: Mind a kett�t,
Nem a Bodeni-tavon fogunk haj�k�zni, hanem a vil�gtengeren.
Most l�tt�k haszn�t ezeknek a gyakorlatoknak. Minden fog�s a hely�n volt. A
fed�lzetr�l minden mozd�that�t elt�vol�tottak, Vikt�ria �s a gyerekek felvett�k az
�sz�mell�nyt. A nagy, narancssz�n� csomagk�nt hat� gumi ment�szigetet
karabinerekkel a korm�nyf�lke el�tti rakt�rre r�gz�tett�k, Vikt�ria �s a gyerekek
egym�sra helyezt�k a sz�les hevedereket a nagy r�dkapcsokkal - Viharban senki sem
marad a fed�lzet alatt! - mondta B�cker minden gyakorlat alkalm�val - Ink�bb
legy�nk vizesek, de sz�ks�g eset�n tart�zkodjunk a megfelel� helyen.
A tenger minden komoly ok n�lk�l er�sebben fodroz�dott, A teljesen mozdulatlan
leveg� neh�zz� tette a l�gz�st, Alig akadt valamennyi oxig�n, amit a t�d�k
bel�legezzenek."
- T�jfun j�n, papi? - k�rdezte Marion. Ott �llt Vikt�ria mellett, t�r�kenyen,
kecsesen: fekete f�rtjeivel, s�rga �sz�mell�ny�vel, mint valami k�l�n�s bog�r.
Holger a fel�p�tm�nyen torn�zott �s feltekerte a napellenz� ponyv�t.
B�cker lassan megr�zta a fej�t - Csak azt ne, kisnyulam - Mikor m�g eg�szen
kicsik voltak, kisnyulaknak h�vta �ket, mert olyan szel�d volt a szem�k, �s olyan
sz�vesen r�gcs�lt�k az alm�t meg a s�rgar�p�t - Rem�lj�k, hogy elvonul, s csak egy
kicsit legyint meg minket.
- Ez teh�t komoly eset, Sir? Nem gyakorlat? - ki�ltotta Holger vid�man a
korm�nyf�lke tetej�r�l. B�cker elhat�rozta, hogy felhagy a gondtalan hanggal -
Igen, fiacsk�m, ez komoly! - mondta hangosan - N�zd csak a napot...
Mind felemelt�k a fej�ket, A nap a tejszer� �gben �sz� korongg� v�lt. M�g sosem
l�tt�k ilyennek, ilyen fak�nak, ilyen fenyeget�nek, ilyen elmos�dottnak. �gy t�nt,
mintha egy megvakult ablak m�g�l s�tne. A tenger s�t�tz�ldre v�ltott, s olyan lapos
volt, mint a deszka.
Werner B�cker m�g egyszer v�giggondolta mindazt, amit a "nagy partmenti haj�z�shoz"
val� vizsg�hoz tanult. Nem maradt t�bb tennival�ja. Most v�rni kellett. V�rni a
sz�lre, v�rni a b�mb�l� tengerre, v�rni arra a szerencs�re, hogy a haj� csak a
viharz�na sz�l�n marad. Ez�rt a lehet�s�g�rt m�g im�dkozni is hajland� volt. De
B�cker nem volt az az ember, aki Istent teszi felel�ss� a bajok�rt. Elszokott az
im�dkoz�st�l, de a gyerekek m�g k�zelebb �lltak Istenhez, �s Vikt�ria is j�rt
templomba, pedig ott nem volt luther�nus gy�lekezet.
A gyerekek! Meg Viki! A csal�dom, gondolta, Egy maroknyi boldogs�g: ezt val�ban
el�rtem az �letben. Ki �ll�thatja ezt mag�r�l ilyen korl�tlanul? Egy sz�p asszony,
akit szeretek: h�rom gyerek, akiket tal�n m�g jobban szeretek: sikerem van a
hivat�somban, van h�zam �s haj�m... h�l�t k�ne adnom �rte. �s - �tkozott tenger! -
mindny�junkat eg�szs�gesen hazaviszem!
Hirtelen, mint valami �ri�si, hirtelen bekapcsolt f�jtat�, meg�rkezett a vihar.
R�juk vetette mag�t, nekiszor�totta �ket a fed�lzeti fel�p�tm�nynek, �s a tapl�s
nap felfoghatatlanul �s iszonyatosan sz�pen sz�tfolyt.
- Kapcsol�djatok be! - ki�ltotta B�cker. � maga berohant a korm�nyf�lk�be, hossz�
nejlonk�telet hozott ki �s odadobta Vikinek - Fogd kem�nyen! Mindj�rt j�v�k! -
R�gz�tette a korm�nyt, le�ll�totta a motort �s betolta az ablakokat.
Felb�d�lt a tenger. Mintha vulk�n emelte volna ki a m�lyb�l, fel-felbuzgott a v�z
h�zmagasan, s az eget mag�ba olvasztva �ttekinthetetlen�l sz�les, foszforeszk�l�,
�ri�si hull�mm� alakult - hogy azt�n r�z�duljon a kicsi haj�ra. A f�kevesztett
term�szet els� �k�lcsap�sa a haj�t el�lr�l tal�lta el. A jacht minden ereszt�k�ben
felny�g�tt, az iszonyatos nyom�s alatt elmer�lt �s belef�rta mag�t ebbe az �v�lt�
hull�mba.
B�ckert a korm�nyf�lke fal�hoz rep�tette, s az ir�nyt�-oszlopba kapaszkodott. F�jt
a gerince, egy pillanatra szinte megb�nult �s azt gondolta: most azt�n elkapott,
m�r az els� nagy hull�m. Sz�tverte a keresztcsontomat, b�n�n n�zhetem, miv� v�lunk.
Mikor a pillanatnyi f�jdalom al�bbhagyott, feltorn�szta mag�t, de egy �jabb l�k�s
az ablakhoz nyomta, s arccal a csuromv�z ablakt�bl�nak esett.
- Nem b�nultam meg! - mondta hangosan - M�g tudok j�rni, te �tkozott, b�d�s
tenger! Nyomor�s�gos f�rfi az, akit az els� csap�s leter�t! - Meredten n�zett
lefel� a fed�lzetre, azt�n ki a tengerre. H�t �gy fest a vil�g, ha els�llyed, j�rta
�t a gondolat. De val�ban olyan biztos, hogy els�llyed? Mindig voltak t�l�l�k!
Mindig! M�g az �z�nv�z sem jelentett pusztul�st... akadt egy No�! �n, Vikt�ria meg
a gyerekek! �v�lts csak, te koszos tenger... majd vissza �v�lt�k!
L�tta, hogy Viki meg a gyerekek a korm�nyf�lke alatt �llnak. A v�z lecsorgott r�luk
s �gy l�tszott, �sszezsugorodnak ett�l az els� csap�st�l. Mikor a haj�
hull�mv�lgybe siklott, kirontott �s lecs�szott a l�pcs�n. Viki mellett kapcsolta a
kamp�j�t a massz�v tart�r�dba.
Vikt�ria �s a gyerekek biztosan l�gtak hevedereikn�l fogva a korm�nyf�lk�n, A kis
Marion arc�t �desanyja test�hez nyomta, Holger, a legid�sebb, a ment�sziget k�tel�t
markolta, k�szen arra, hogy kit�pje a r�gz�t�sb�l. Csak Peter fakadt s�rva,
kimeresztett szem�ben ott �lt a f�lelem. Apja fel� ny�jtotta a karj�t, B�cker
megragadta �s mag�hoz h�zta.
A tenger m�r nem tenger volt, �rv�nyl� szakad�kk� v�ltozott,
- Ne vesz�ts�tek el a b�tors�got! - ord�totta B�cker - Fel a fejjel! Csukj�tok be
a sz�tokat! - Viki fel� ny�lt, fej�t a csuromvizes haj�val mag�hoz vonta �s
megcs�kolta remeg� ajk�t - B�tors�g! - mondta r�m�lt szem�be - B�tors�g Viki!
Csak ez maradt m�r nek�nk - de ez el�g ahhoz, hogy �tv�szelj�k!
Az asszony b�lintott, eltorzult sz�j�n patakokban �ml�tt le a s�s v�z. Karj�t a
f�rfi nyaka k�r� fonta �s arc�t sz�les v�ll�hoz nyomta. K�z�tt�k Marion sir�nkozott
f�lelm�ben.
Istenem! �des Istenem! Szeretem ezt az embert, gondolta az asszony. Mindent
szeretek benne: g�nd�r sz�ke haj�t, vil�gos szem�t, gyeng�d sz�j�t, kem�ny �ll�t,
er�s izmos test�t. H�rom gyerek�nk van, s egy �v m�lva j�tt volna a negyedik; tudod
Istenem, az az �jszaka Tahitin, mikor az ukulel�k sz�ltak �s a vahin�k tamure-
t�ncukat j�rt�k. Istenem, �des Istenem, hadd maradjunk egy�tt! Ne vedd el t�lem!
Hadd �lj�k t�l mindny�jan! Istenem, h�vlak.. - Hangosan pedig B�cker nyak�ban azt
mondta: - A haj�, Werner! A haj�...ha �sszet�rik...
- F�jj�tok fel a ment�mell�nyt! - ord�totta B�cker a d�h�ng� ork�nnal szemben -
Gumisziget k�szenl�tbe!
- �s a c�p�k?! - ki�ltotta vissza Viki.
- Ilyen viharban nem j�nnek a felsz�nre.
- Biztos?
A f�rfi b�lintott, Nem tudta ugyan, de azt biztosan tudta, hogy megnyugtatta �ket
�s most egyed�l ez volt a fontos. Tulajdonk�ppen logikus volt - hogy tud a c�pa
ilyen fortyog� tengeren pr�d�ra vad�szni?
Ah�nyszor csak belezuhantak a szakad�km�ly hull�mv�lgyekbe, az iszonyatos l�g�res
semmibe, B�cker mindig tov�bb dolgozott. A hossz� nejlon k�telet maga �s csal�dja
k�r� tekerte, mindny�jukat �sszek�t�tte - s mikor a korm�nyf�lke fal�ba �p�tett
r�dra r�kapcsolta, �s �gy egym�sba kapaszkodva, �tfej�, t�zkez� csom�v� v�ltak,
B�cker fell�legzett.
- Semmi el nem szak�t benn�nket egym�st�l! - ki�ltotta bele a viharba. �tv�szelj�k!
Siker�l! J� a haj�nk!
A ki�lt�s a sorsnak sz�lt, de az nem t�r�d�tt vele. A tenger b�mb�lt, d�b�r�gve,
siv�tva, z�gva. B�cker kit�rta karj�t, �t�lelte �sszek�t�z�tt csal�dj�nak csom�j�t,
megcs�kolta Vikt�ria s�s hull�mokt�l szinte t�nkretett arc�t, azt�n a tengerre
meredt, ami m�r nem tenger volt, hanem �skori pusztul�s. T�bbet m�r nem tehetett.
Mert mi egyetlen ember a tengerrel szemben? M�r csak v�rhatott, de nem tudta, mire.
Csod�kban m�r nem b�zott.
J�tt egy hull�m sz�lesen, csipk�zetten, hegyk�nt magasodva, s sz�trepesztette a
haj�t. S�v�lt� sikolt�ssal sz�tt�rt.
- Ki a kamp�t! - ord�totta B�cker - Ki a kamp�t! - �s Vikt�ria meg a gyerekek m�g
pusztul�suk k�zben is engedelmeskedtek. T�z k�z oldotta le a kamp�t a r�dr�l, azt�n
kirep�ltek a tombol� tengerbe. B�cker �s Holger a gumiszigetbe kapaszkodott, a
korm�nyh�z �s a fed�lzet egy r�sze m�g �ps�gben maradt.
Szinte fens�gesen, ellenszenves nyugalommal bomlott ki a ment�sziget, a s�r�tett
leveg� a palackb�l sziszegve �ramlott az egyes �sz�kamr�kba. Narancssz�n� folt a
z�ldesfekete, sz�thasad� hull�mokban. Fenn egy v�zhegy gerinc�n hirtelen sz�tsz�llt
a korm�nyf�lke. B�cker l�gott a gumiszigeten, s rajta l�gott a csal�dja. El�tt�k a
lumineszcens anyaggal bor�tott folt volt az �let. Istenem... az �let!
- Vigy�zzatok! - ki�ltotta B�cker - Kapaszkodjatok kem�nyen a hevederekbe!
Maradjatok egy�tt!
Ez a nevets�ges �tven centim�ter a ment�sziget perem�ig jelentette az el�tt�k �ll�
�letet. De ezt is le kell gy�zni�k - egyenk�nt ki kell m�szniuk a v�zb�l, �s �t
kell hengeredni�k a biztons�gba. B�cker kioldotta a nejlonk�telet, amely
�sszecsom�zta �ket, s el�sz�r Marion ut�n ny�lt. Val�s�ggal �sszeolvadt
Vikt�ri�val, fejecsk�je oldalra l�gott, s B�cker nem tudta, �jult-e m�r.
- Viki! - ord�totta - Be!
Megtolta az asszonyt, de ehhez el kellett engednie a nejlonk�telet. A tenger
er�sebbnek bizonyult. Abban a pillanatban, mikor Vikt�ria nekiugrott a sziget
sz�l�nek, egy �jabb, ezer g�zmozdonyk�nt sisterg� hull�m sz�tt�pte ezt az �t
fejb�l, t�z k�zb�l �ll� emberk�teget.
B�cker l�tta, hogy dobta fel a v�z Vikt�ri�t egy hull�mhegy gerinc�re, l�tta, hogy
s�llyedt el Holger �s Peter egy b�mb�l� v�lgybe, s l�tta, amint Marion t�r�tt
babak�nt rep�lt a leveg�be, majd s�llyedt az �v�lt� g�zbe. M�g egyszer felismerte
Vikit - kiny�jtott karral t�nt el a z�g� �gben. S ekkor mindenen kereszt�l
meghallotta sikolt�s�t. Ez a sikolt�s iszonyatos volt.
- A c�p�k! Seg�ts�g! A c�p�k! Werner...
- Nem! - �v�lt�tte a f�rfi, �s egyre �v�lt�tt, b�rmilyen �rtelmetlen volt is,
r��v�lt�tt minden hull�mra, ord�tott a v�z-sz�tverte sz�j�val, bele�v�lt�tt a
tengerbe meg az �gbe, ord�tott: - Nem! Viki! Holger! Peter! Marion! Nem! Nem! Nem!
Utolj�ra m�g felismert n�gy s�rga pontot, a megsemmis�l�s j�t�kait a v�zben, azt�n
�jabb hull�m z�dult r�, s a pontokat is al�sz�ntotta. Csak a b�mb�l� tajt�k maradt,
a tenger s�habja �s a fak�s�rga, foszforral bekent �g.
B�cker kiab�lva felk�zd�tte mag�t, �thengeredett a ment�szigetre, fogta a fej�t, s
nem maradt sz�m�ra m�s, mint hogy mindent ki�v�lts�n mag�b�l. �s �v�lt�tt, egyre
kiab�lt sz�ntelen�l, m�r nem szavakat, csak hangokat, m�r csak a puszta f�jdalmat,
m�r csup�n a felfoghatatlan k�ts�gbees�st. Azt�n hanyatt esett, t�bolyodott szemmel
meredt m�g egyszer a gyilkos tengerre �s elvesztette az eszm�let�t.

2.

Fel�bredt, mert a nap �gette a b�r�t, s test�t elbor�totta a viszket� s�. Lapos
homokparton fek�dt, n�gy m�terre a tengert�l, �gy ahogy a hull�m partra sodorta.
T�z m�terrel arr�bb ott fek�dt a gumisziget: lelappadtan, ahogy egy szirt hegyes
k�ve felhas�totta. A tenger nyugodt �s sima volt, ak�r a kobaltkorong, arany
napfoltokkal. Var�zslatos tenger.
Werner B�cker fel akart t�p�szkodni, de ny�gve visszahanyatlott. Bal l�b�ban olyan
f�jdalom �gett, mintha egy ny�rsat d�ftek volna a h�s�ba. �rtelmetlen rongyk�nt
l�gott rajta. V�gigtapogatta a l�b�t, s felfeslett ujjhegyei alatt meg�rezte a
t�r�st, s az izmokba sz�r�dott szil�nkokat. Visszaejtette a test�t, lehunyta szem�t
�s kiterjesztett karokkal fek�dt. A f�jdalom enyh�lt, vagy nem is, csak eloszlott -
�tfonta eg�sz test�t �s azon igyekezett, hogy a sz�v�t s az agy�t elpuszt�tsa.
Visszatartotta l�legzet�t, hogy el�be menjen a hal�lnak, de az�rt nem ment olyan
k�nnyen a megsemmis�l�s. Maga f�l�tt egy nagy mad�r sz�rnycsap�sait hallotta, �s az
evez�tollak okozta l�gmozg�s finom homokport sz�rt az arc�ra.
�lek, gondolta. Val�ban �lek, �s nem v�zi� - egy mad�r homokkal dob�l. De mi�rt
�lek? Egyed�l �n? Mi �rtelme van ennek? A tenger kik�p�tt, ak�r a rothadt halat, s
most itt fekszem a t�r�tt l�bammal, valahol egy korallszigeten, teljesen
�rtelmetlen�l, mert mit �r ez az �tkozott �let Vikt�ria meg a gyerekek n�lk�l.
Kez�t s�k�rges arca el� kapta, �s �jra hangosan s�rni kezdett, visszafojthatatlanul
r�zta a zokog�s. Minden csukl�s a l�b�ba r�ndult, k�s�bb a sz�v�be �s a kopony�j�ba
sz�rt. Egy f�rfin�l a s�r�s nem sok�ig tart, B�cker is nyugodtabb lett; a tiszta,
j� gondolatok visszat�rtek, de a szem�t m�g nem nyitotta ki. Jobban megy a
gondolkod�s, ha nem pillantunk a vil�gra.
Mit jelentsen ez, gondolta. Az�rt vetett ki a v�z a sz�razf�ldre, hogy itt
forduljak fel? Ez az �tkozott l�b puszt�t majd el. Kisz�r�t a szomj�s�g, megaszal a
nap, m�g csak egy halom b�r meg csont marad bel�lem. Ennek semmi �rtelme. Te
�tkozott tenger, ezt a sz�m�t�sodat kereszt�lh�zom. �gy van, nem akarok tov�bb
�lni, de megfulladni jobb, mint szomjan halni.
Kimeresztette a szem�t. �gett a szemh�ja, a s� belemart orra �s torka
ny�lkah�rty�j�ba. L�tta maga f�l�tt a napot, mintha aranyos f�nyudvar vette volna
k�r�l. A hal�l a gl�ri�val. S mikor n�h�ny centim�terre felemelte a fej�t, megl�tta
a tengert: ezt a m�ly, sug�rz�, hetyk�n g�nyos k�ks�g� korongot. Odatartozom �n is,
gondolta. Vikt�ri�hoz meg a gyerekekhez. K�sz�lj fel, tenger, j�v�k. Csod�latos id�
van a hal�lra.
�jb�l pr�b�lt mozdulni. A l�ba sz�rt �s �gett, s a f�jdalom t�lcsordult benne. Egy
f�rfinek kell tudni szenvedni, gondolta nehezen l�legezve. Az �r�k nyugalomig
megteend� n�h�ny m�ter meg�ri, hogy �v�lts�n f�jdalm�ban. Ut�na majd csend lesz,
v�gtelen csend.
Hasra hengeredett, f�jdalm�ban beleharapott a finom, s�rg�sfeh�r, kavarg� homokba,
majd pihent e meger�ltet�s ut�n, s �j er�t gy�jt�tt a hal�lba k�sz�shoz. Csak n�gy
vagy hat l�p�s az eg�sz, gondolta. Milyen �rt�kess� v�lhat egy ilyen l�p�s!
Harminc�t �ven �t egyenesen j�rtam, �s nem is sejtettem, mennyit �r hat l�p�s. De
legy�r�m, te s�t�ni tenger, ezt sz�troncsolt l�bbal is v�ghez lehet vinni, �s tudod
hogy? Megnyomor�tott l�bam k�r�l�lelem �s elhengeredem, jobb l�bammal pedig l�k�m
magam, �v�lt�k �s gurulok hozz�d, te szar tenger, �s k�nyszer�tlek r�, hogy
megfullassz...
�jra a nagy mad�r sz�rnycsap�sait hallotta maga f�l�tt. Werner B�cker felemelte
fej�t, h�trahajolt �s az �gre n�zett. Egy hatty� nagys�g� feh�r mad�r k�r�z�tt
f�l�tte kiterjesztett, vitorl�z� sz�rnyakkal. N�gy m�ter is megvan a sz�rny
t�vols�ga, gondolta teljesen �rtelmetlen�l. Vajon, itt f�szkelnek a szigeten? J�l
n�zz meg, albatrosz! �gy hal meg egy f�rfi! Nem lesz r� alkalmad, hogy gyakran l�ss
ilyet.
Elkezdett a has�n cs�szni, mint a f�reg. �sszeh�z�dzkodott, kiny�lt, sz�les
bar�zd�t �sott a homokba, �s apr�nk�nt megh�d�totta a tengerhez vezet� utat.
- Megy ez - ny�gte -, nem tudsz annyira visszah�z�dni, mint ahogy �n el�rejutok, te
�tkozott, csendes, enyhe hull�maiddal a partot simogat� tenger!
Id�nk�nt meg�llt. F�jdalm�ban vacogott a foga. Az izzads�g feloldotta a s�t a
test�n, �s mar�, forr� v�zk�nt folyt v�gig rajta. Fej�t alkarj�ra fektette, �s az
j�rt a fej�ben, vajon nem hal-e meg az ember, ha fej�t ebbe a forr� homokba dugja,
�s addig nyeli, m�g megfullad.
Soha nem fogom ezt v�ghezvinni, gondolta, �s k�zel �llt ahhoz, hogy d�h�ben �s
k�nj�ban fel�v�lts�n. M�r csak �t m�ter, azt�n �t a sek�ly v�zen. De a v�z a
bar�tom, s megk�nny�ti, hogy ki�rjek a m�lys�gbe, amelyben el akarok mer�lni. De
ezt �gy k�ptelen vagyok megtenni. A l�bam megakad�lyoz abban, hogy f�rfi legyek.
N�gy m�terre a tengert�l megint kimer�lt. T�tott sz�jjal pihente ki mag�t, mik�zben
a szigeten j�les�, k�nny� szell� suhant �t, �s olyan f�szeres illatot hozott, amit
m�g nem ismert. Visszag�rd�lt a h�t�ra �s v�gigtapogatta a l�b�t, als� l�bsz�r�t,
az izmokat a cs�p�ig. Mindene �gett, most neh�z volt megmondani, hogy t�rt el a bal
l�ba. Csak azt tudta, hogy ez az �tkozott l�b csak l�g rajta, �s m�r nem az �v�.
- J�, te sima tenger, �lj�nk tov�bb! - mondta rekedten. A s� bel�lr�l is ki�gette,
s b�r kiss� enyh�lt a f�jdalma, a szomj�s�g sz�rny� v�gyakoz�ssal k�nozta. Akkor
rim�nkodva azt gondolta: ne hagyj el, f�jdalom! Maradj velem! Jobb bajt�rsam vagy,
mint a szomj�s�g. T�ged el tud viselni egy f�rfi.
- J� - sz�lalt meg �jb�l - Pillanatnyilag er�sebb vagy, te tenger. V�rjunk m�g egy
kicsit. Csak am�g jobban tudok k�szni. A hal�lra mindig marad id�, nem kell loholni
a percek ut�n.
Felk�ny�k�lt �s k�r�ln�zett. A sz�razf�ld fel� tengerr�gta lejt�t l�tott. N�h�ny
karcs�, magas k�kuszp�lma legyezett leveleivel a sz�lben, hatalmas bambuszlevelek
hajladoztak az enyhe, selymesen l�gy leveg�ben. A feh�r �s v�r�s vir�g� bokrok �gai
k�zt, ak�r a s�t�t tobozok, mad�rrajok �ltek.
Minden�tt �let van, gondolta. A sz�l hordja el ezernyi m�rf�ld�n �t, hogy azt�n
lerakja. �s azt�n akad egy teny�rnyi f�ld, mely csak n�, egyre n�, �s nem tudja
mi�rt. Tal�n az�rt, hogy madarak f�szkeljenek rajta. De �n nem vagyok mad�r.
Fogcsikorgatva fel�lt, �t�lelte sz�tz�zott l�b�t �s haragos pillant�st vetett a
nyugodt tengerre - Meg akarok halni! - �v�lt�tte �s elcsod�lkozott, milyen er�s
m�g a hangja - J�v�k hozz�tok, Viki, Holger, Peter, Marion... csak hagyjatok id�t,
hogy legy�zzem a l�bam! Csak siker�l megtennem...
Azt�n �jra megjelent az albatrosz, k�r�lr�pk�dte, tollazat�val sz�tosztotta a
napsugarakat, �s tudatlan kegyetlens�ggel mutatta, milyen sz�p az �let.
Werner B�cker v�rt, s abban rem�nykedett, hogy hozz�szokik a meg nem sz�n�, t�p�
f�jdalomhoz. Eg�szs�ges oldal�ra fordult, k�t k�zzel k�r�l�lelte t�r�tt l�b�t, s a
part ment�n a sz�tszakadt gumiszigethez cs�szott. Fogcsikorgatva, csillagokat l�tva
el�rte, fej�t a forr� gumiv�szonra hajtotta, s csak most vette �szre, hogy k�l�n�s
dolog t�rt�nt vele. Visszan�zett a megtett t�vols�gra, �s k�ptelen volt felfogni,
hogy tudta megtenni. Ez a t�vols�g k�tszer akkora volt, mint a tengerig vezet� �t,
ahol elakadt.
- Az �let�szt�n er�sebb a hal�l ir�nti v�gyn�l, err�l van sz� - mondta hangosan -
De ne higgy�tek, hogy r�szt veszek ebben a j�t�kban. R�szedlek �n, term�szet. Csak
az�rt akarok �lni, hogy t�k�letesen felk�sz�ljek a hal�lra.
A ment�sziget nemcsak �t vitte partra, hanem k�l�nb�z� m�lhat�sk�k tartalm�val
egy�tt rep�tette ki a tenger a szigetre. B�cker r�hengeredett a ment�sziget m�g
s�rtetlen fenek�re, l�tta, hogy h�rom l�gkamra fel van hasadva, s tenyer�vel a
gumira csapott - Te a hasadat, �n a l�bamat... �sszetartozunk. Egy�tt d�gl�nk meg,
csak �rted k�r, mert j� sziget volt�l, csak �n voltam rossz kapit�ny. Persze,
cinkosok is vagyunk... te is ott volt�l, mikor a feles�gemet s a h�rom gyermeket
meg�ltem. Nem, ne mondj ellent! Nem csoda, hogy megfulladtak a tengerben. Vagy a
c�p�k t�pt�k �ket sz�t. Ez t�l egyszer� volna, kom�m! �n hoztam �ket erre a szar
tengerre, s mikor j�tt a vihar, csak �v�lt�zni tudtam, s ez pedig nem ments�g egy
f�rfi sz�m�ra! �s ez�rt kell most meghalnunk.
A gumisziget v�zmentes zsebeib�l kivette, amit hetekkel ezel�tt beletett: egy
m�anyag vizestart�lyt �s k�t h�tre elegend� k�tszert, a szersz�mos l�d�t, a
jelz�pisztolyt feh�r �s v�r�s rak�t�kkal, egy tengeri t�rk�pet a Csendes-�ce�n
d�lnyugati medenc�j�r�l, egy kitekerhet� sz�vetcs�kot, amelyen v�r�sen vil�g�t�
S.O.S. �llt, k�t takar�t �s egy kis szext�nst. Mindent kirakott maga el�, mint az
arab �rus a baz�rban, g�nyos pontoss�ggal elrendezte, azt�n csak �lt el�tte valami
kellemetlen rem�nyked�ssel. Egy fog�, egy zacsk� sz�g, egy kalap�cs, colstok meg
egy balta - nem voltak ilyen eszk�zei a Neander-v�lgyi embernek, mikor �lni
kezdett. �s m�gis agyonverte a mamutokat �s minden ember atyj�v� v�lt.
Werner B�cker a szem�hez illesztette a szext�nst, s megm�rte a nap sz�g�t A t�rd�n
fekv� tengeri t�rk�pen ceruz�val k�rt rajzolt a tenger k�zep�be - 140 fok nyugati
hossz�s�g, 12 fok d�li sz�less�g.. - mondta k�zben hangosan. Olyan j�lesett ez a
hang, hogy a szavakat t�bbsz�r elism�telte �s figyelte hangz�sukat. Egy id� ut�n
felord�tott: - 140 fok nyugati, 12 fok d�li! - s k�r�ln�zett, hova t�nnek a hangok.
M�r k�zvetlen�l ajka el�tt sz�tbomlottak.
- Istenem - mondta - milyen egyed�l maradtam itt - El�sz�r t�rt�nt, hogy Istent
nev�n nevezte.
Csomagg� hajtogatta �ssze a gumiszigetet, kiter�tette az egyik takar�t, r�h�zta a
csomagra, �s homokot tett r� nehez�k�l. Majd egy f�l m�ternyire od�bb m�szott,
kez�vel kis homokdombot �p�tett, s a takar� m�sik v�g�t nagy f�rads�ggal erre
fektette r�. Ezt is leterhelte egy halom homokkal, r��ll�totta m�g a szersz�mos
l�d�t is, s tenyer�vel ellen�rizte a kifesz�tett takar� stabilit�s�t. Majd ebbe a
gumisziget �s homokdomb k�z�tti par�nyi v�lgybe fek�dt. Els� s�tram az �j �letben,
gondolta, harminc centim�terre a homok f�l�tt. Lapos, nyomor�s�gos �rny�k, de
takarja a fejem. Erre m�g sz�ks�gem lesz, hogy r�szedhessem a tengert. Azel�tt
magas h�zakat �p�tettem, betonpalot�kat �s �vegcsarnokokat - Vajon hol volt az, te
gumisziget? Tal�n m�sik csillagr�l hullottunk ide?
�vatosan ny�jt�zkodott. A l�ba f�jdalmat jelzett, recsegett a csontok k�z�tt. Hogy
jobban l�legezhessek, tark�mmal g�dr�t f�rok a homokba, gondolta B�cker. �gy �lek
majd, mint a vipera. Teljesen kiny�jt�zkodott, j�les�nek �rezte a forr� �rny�kot a
takar� alatt, �s szinte �jultan zuhant m�ly �lomba. Amikor fel�bredt, elvesztette
id��rz�k�t. Nyilv�n hossz� ideig j�l aludt, mert a has�n fek�dt, s olyan kimer�lt
volt, hogy m�g a l�b�ba nyilall� f�jdalom sem tudta visszar�ntani a val�s�gba. Most
frissebbnek �rezte mag�t, de mikor k�s�rletet tett arra, hogy megforduljon, a
f�jdalom �k�lbe szor�tott k�zzel v�gott a sz�v�be.
- Oh�, l�bam - ny�gte -, m�r megint kezded? Kipihentem magam, te is: most a
k�vetkez� fordul�ra ker�l sor? Na v�rj csak, majd megmutatom neked!
A kalap�csot ragadta mag�hoz, beleharapott a nyel�be, tompa �v�lt�ssel ide-oda
hengeredett, azt�n csak fek�dt a h�t�n, faszil�nkokkal a foga k�z. A nap m�g
mindig, vagy m�r �jra s�t�tt, ezt nem tudta, s a sz�p albatrosz is �jra megjelent -
hangtalanul elsuhant f�l�tte, v�gigvitorl�zott k�zvetlen�l a part ment�n.
- Ha kesely� lenn�l - mondta B�cker, �s szem�vel k�vette a mad�r r�pt�t -, a
jelz�pisztollyal r�d l�n�k. Hogy eltal�ln�lak-e, azt nem tudom, hiszen m�v�szet
lenne a kesely�re jelz�pisztollyal l�ni - ugyan ki pr�b�lta m�r meg -, de te, b�k�s
albatrosz, a bar�tom vagy. K�sz�n�m neked, hogy itt vagy.
A mad�r visszat�rt a tengerr�l, biztos t�vols�gra B�ckert�l �vatosan letelepedett a
homokra �s mustr�lgatta.
- Mire v�rsz? - k�rdezte B�cker �s �lt�ben felegyenesedett. A sz�l felborzolta a
mad�r tollazat�t. Pomp�s l�tv�nyt ny�jtott - P�holyban �lsz a sz�ndarabban,
melynek c�me: hogy d�glik meg egy ember, mi? Unalmas sz�nh�z, hadd mondjam meg
neked, te mad�r. Ha ti haltok meg, belezuhantok a tengerbe, s m�g hal�lotok is
grandi�zusnak l�tszik. De egy halott ember, albatrosz, az ronda dolog. Egy halom
h�s, ami rohad �s b�zlik. Nem �rdemes v�rni r�.
Csak besz�lt, besz�lt, s nem vette �szre a v�ltoz�st, ami v�gbe ment benne. Nem
vette �szre, hogy �lni akar.

3.

A k�tszeres l�da fedel�t al�t�tnek haszn�lva, mikor kiss� enyh�lt a l�b�ban a

f�jdalom, t�rdelve levelet �rt. A takar�t a nap elleni v�dekez�s�l v�ll�ra h�zta,
de iszony� meleg volt alatta. B�re viszketett, �s sok hely�tt nagy, s� marta, v�r�s
fel�letek keletkeztek, s m�g �rt, arra gondolt, hogy a term�szet bizony alapos
munk�t v�gez, ezt el kell ismerni. T�bb megold�st is k�n�l az ember sz�m�ra, hogy
bizonyos legyen a hal�la fel�l. Elpuszt�that a l�bam, a szomj�s�g, s most m�g a
b�r�m is. A s� meg a nap el�getik, s mivel az ember nemcsak az orr�n, a sz�j�n, a
t�dej�n, hanem a b�r�n �t is l�legzik, majd megfulladok. V�logathatok: szabad
v�laszt�si lehet�s�g a hal�lra. De a v�geredm�ny ugyanaz... a tengerb�l j�ttem, a
tengerbe t�rek meg.
A levelet egy iskolai f�zetb�l kit�pett lapra �rta. Ez a f�zet is ott volt a
gumiszigetben, eredetileg nyilv�n valami napl�f�l�nek sz�nt�k, amelybe ilyenek
ker�ltek volna: ... haj�t�r�s, sodr�dunk a tengeren, minden rendben. J� ez a
sziget, rem�lj�k, hogy valaki megl�t �s majd kihal�sz a tengerb�l. Ehhez hasonl�an
k�pzelj�k el, de senki sem gondol egy �tkozott, �sszet�rt l�bra, a szomj�s�gra �s a
b�rt el�get� s�ra.
Mondanival�j�t ceruz�val �rta az iskolai f�zetlapra, kivett egy �veget a
gumiszigetb�l, a meleg, bugybor�kolva pezsg� �sv�nyvizet �t�nt�tte egy
m�anyagzacsk�ba, azt�n a lez�rt �veget, miut�n a t�bbsz�r�sen �sszehajtogatott
levelet beletette, n�h�nyszor meglengette a feje k�r�l. Lend�lete telj�ben
elengedte, s az �veg a napf�nyben felcsillanva rep�lt tova, majd belecuppant a
v�zbe, s a gyenge hull�mt�r�sben himb�l�dzni kezdett.
Persze, sohasem �rkezel meg, mondta B�cker hangosan. Az �raml�s e sziget fel� tart.
K�l�nben nem itt �rtem volna partot! Mindezt tudom, de j�lesik m�g utolj�ra �rni,
meg�rdemli az �let, mert az �letem mindig j� volt hozz�m. Ne legy�nk h�l�tlanok,
legkev�sb� az utols� �r�n!
Az �r�s �s az �veg elhaj�t�sa nagyon meger�ltette. �vatosan visszafek�dt - l�bam,
csendben maradj, csak maradj csendben - gondolta k�zben, majd fej�re h�zta a
takar�t �s elhat�rozta, hogy kipiheni mag�t. Miut�n felfedezte, milyen j�, hogy
�nmag�val t�rsaloghat, egy id� ut�n megsz�lalt:
- El�sz�r s�nt kell k�sz�teni a l�badnak. Ne add fel, fiacsk�m! Ne hagyd, hogy a
l�bad maga al� gy�rj�n. Harcolj! K�s�bb meg mank�t kell k�sz�tened. Ez mind csak
id� k�rd�se, mert minden csont �sszeforr egyszer. �lni lehet mank�n is, f�l l�bbal.
Eml�kszem, hogy ker�ltek vissza a h�bor�b�l a sz�tl�tt nyomor�kok, akiket azel�tt
h�s�knek mondtak, most meg szoci�lis eseteknek neveznek. Ezek kiv�rzett, a hal�l
lap�tj�r�l �pphogy leugr�lt fi�k, akiknek akkor kit�ntet�seket �s vir�gokat t�ztek
a mell�re, s akikkel ma nem t�r�dik senki. De m�gis t�r�dnek vel�k! "Nos, nagyap�,
te h�bor�s nyomor�k?" - mondja az �j nemzed�k, �s biciklil�nccal �sszeveri �ket.
Annak idej�n, mikor visszat�rtek, mikor h�nyhatn�kjuk t�madt a h�bor�t�l, �n m�g
gyermek voltam, de ahogy mank�ikkal ott �lltak a l�becki �llom�s el�tt, azt soha el
nem felejtem. �s nevettek, ez volt a legmegkap�bb benn�k. Nevettek, karok �s l�bak
n�lk�l, �s valami rejt�lyes m�don boldogok voltak, hogy �lnek. Most meg zokogjak,
mert a bal l�bam sz�troncsol�dott?
�tn�zett a lejt�re, a bambuszerd�re, a vir�gz� boz�tra �s a magas p�lm�k fel�. Az
eg�szs�ges �let �sszetorl�dott t�mege - Oda fel kell jutnom - mondta, s a
k�r�l�tte ugr�l� albatrosznak megmutatta a lejt�t.. - Ott n� a s�nnek meg a
mank�nak val� fa. �s van balt�m. Egy balt�m! Azzal mindent meg lehet csin�lni. De
oda csak rep�lve tudn�k feljutni!
Odaintett a csendes mad�rnak, �s becs�lgette a lejt� t�vols�g�t �s magass�g�t. A
hold k�zelebb volt... m�gis elhat�rozta, hogy megh�d�tja az erd�t.
Az els� k�s�rletek nyomor�s�gosan siker�ltek. Alig mozdult, leteperte a l�b�t k�nz�
f�jdalom. De ez a f�jdalom m�r el�rult valamit... Vil�gosan megmutatta neki, hol
t�rt el a l�ba. Teny�rnyire a t�rd f�l�tt, pontosan ki tudta tapintani, �s az
�letbe val� visszat�rte ut�ni els� �ra jutott esz�be, mikor azt hitte, hogy a
t�r�st m�r �rezte egyszer. Most m�r minden tiszt�z�dott. A let�rt csont
belesz�r�dott a vastag izomba, ak�r a l�ndzsahegy, s minden mozdulatn�l belev�gott
a h�sba.
- �tkozott t�r�s ez! - bosszankodott B�cker hangosan - Komplik�ltabb helyet nem is
tal�lhatt�l volna, te l�b! - Hanyatt fek�dt, fej�t a gumiszigetre �gyazta, s egy
mullp�ly�t tett a szem�re a k�tszeres l�d�b�l. A nap megcsillant a tengerben,
vak�totta a lusta v�z szikr�z� korongja, �s k�nnyet csikart a s� marta szemh�jak
al�l.
- A negyedik lehet�s�g a hal�lra - vette sz�mba B�cker, ak�r valami k�nyvel�, aki
sz�msorokat ad �ssze - Meg is vakulhatok. Egy vak, szomjan halt nyomor�k az
el�gett b�r�vel... �gyes vagy, term�szet! Mindenre gondolsz, hogy biztos l�gy a
dolgodban. Civiliz�lt emberek k�zt ezt a t�r�st most megszegezn�k, vagy ac�llapot
tenn�nek a t�r�s f�l� �s r�csavarozn�k a csontot. Ezek m�r nem csod�k, mert ilyen
csod�kra k�pesek az emberek. Az istenek visszavonultak - �sszekulcsolta mell�n a
kez�t, de nem �llt sz�nd�k�ban im�dkozni. Csak arra gondolt, ha m�r az ember
Istennel besz�l, mivel itt a nagy mad�ron k�v�l senki sincs, csak � �s az Isten,
h�t legyen udvarias �s kulcsolja �ssze a kez�t. Isten ehhez szokott, s lehet, hogy
sz�vesen is l�tja. Mi�rt ne lenne h�t udvarias? - Az egyetlen ember, Istenem, ha
elszokt�l a csodatev�st�l, hadd tegyek �n egy kis emberi csod�t...
M�r annak �r�lt, hogy a csont hegyes v�ge nem valamelyik �t�eret t�pte fel a
combj�ban (persze, ez nem jelentette azt, hogy nem t�rt�nhetne m�g meg, ha t�l
sokat mocorog). Akkor a bels� v�rz�s v�gezne vele. A l�ba v�rballonn� dagadna, m�g
mindaz, amit a sz�ve kipump�l, a combj�ban gy�lne �ssze. A l�ndzsa ott volt
k�szenl�tben, hogy b�rmikor belesz�rjon - mag�val hordta, bel�je n�tt.
- Az �t�dik eshet�s�g - mondta B�cker j�zanul - Term�szet, k�s�rteties vagy ezzel
az alaposs�goddal. Hossz� ideig t�rte a fej�t azon, hogy lehet letomp�tani a hegyes
csontv�get, de semmit sem tal�lt, ami erre alkalmas lett volna. H�rom m�terre
mellette ott �lt a homokban a nagy albatrosz a sz�lben borzol�d� toll�val s kerek,
okos szem�vel. Lassan k�zeledett, centim�terr�l centim�terre, B�cker meg nyugodtan
fek�dt, figyelte �s meghat�dott, hogy h�zelgi be mag�t a bar�ts�g�ba. Most fej�vel
a sz�llel szemben �llt, id�nk�nt kit�totta a cs�r�t �s turb�kol� hangot adott.
- Az �let�nket ak�r a l�bunk is hordozhatja, ezt te is tudod, ugye madaram? Az
eff�le b�lcsess�geket akkor tanulja az ember, mikor a legkev�sb� tudja haszn�t
venni. Az embernek harminc�t �vig ott a test�n a l�ba, �s azonk�v�l hogy mossa �s a
k�rm�t v�gja, nem figyel r�, s elfogadja, hogy teszi a k�teless�geit: j�r, fut,
ugr�l, �szik �s t�ncol. Azt�n vannak alattomos l�bak, ezek egyszer, a legjobb
alkalomkor bossz�t �llnak. Az �n l�bam is ilyen. Mit tegyek, mad�r? �tkozott j�t�k
ez, ezzel a csonttal a combomban. Ha volna egy darab f�m, egy kicsi, keskeny
deszka, egy p�r bambuszr�d ... legy�zhetn�m ezt a l�bat! L�tod, albatrosz... ez
lenne a csoda.
M�r nem mert megmozdulni, mivel a hegyes csontot olyan k�zel �rezte az
art�ri�j�hoz; az egyik l�gmentes dobozb�l evett n�h�ny falat haj�s k�tszers�ltet -
ott �vekig friss maradt -, ivott k�t korty vizet a m�anyagzacsk�b�l, megvizsg�lta a
vizeskann�t �s kisz�m�totta, hogy ez a t�z liter eg�sz �rtelmes halad�kot jelent.
Ez id� alatt egy f�rfinek b�ven jut ideje arra, hogy olyan �tletei t�madjanak,
amelyekkel seg�teni tud mag�n. Mindk�t kez�t duzzad� combj�ra tette, azt�n �jra
�sszekulcsolta �ket, mert ism�t Istennel k�sz�lt besz�lgetni. Mivel pedig csak
panaszokat tudott volna sz�ba hozni, ink�bb hallgatott, r�meredt a tinta�k tengerre
�s Vikt�ri�ra meg a gyerekekre gondolt. S�rt egy kicsit, mert ez a gondolat
meghatotta, s ugyanakkor csod�lkozott, honnan veszi a kisz�radt test a folyad�kot,
hogy k�nnyeket onthasson.
F�l �ra m�lva az albatrosz ott ugr�lt k�r�l�tte, egyre sz�kebb k�r�ket h�zott, s
azt�n olyan k�zel �llt meg hozz�, hogy B�cker k�nnyen megfoghatta volna.
Kiterjesztette a sz�rny�t �s s�t�ten turb�kolt. Tal�n k�rdezett - hiszen az ember
nem is tudja, tud-e k�rdezni egy mad�r.
- M�g sosem l�tt�l embert, ugye? - k�rdezte B�cker halkan, hogy hangj�val el ne
riassza az albatroszt; lehet, hogy az emberi hang f�rtelmesen sz61 egy �llat
sz�m�ra. Tal�n a szagunk teszi, de nem tudom, van-e szagl�sa az albatrosznak,
mindenesetre hallani hall.
- H�t �gy fest egy ember, te mad�r! - folytatta - �rdemes megn�zni! A
legnagyobbnak �s a legokosabbnak tartja mag�t e f�ld�n, fel�p�ti, azt�n �jra
lerombolja ezt a vil�got, �s senki meg nem tudja mondani, mi�rt tesz ennyi
�rtelmetlens�get; s�t m�g b�szke is r�, �rdemrendeket �s d�jakat kap �rte. Sokat
nem �r a nagys�g�val meg a b�lcsess�g�vel, madaram - egyszer�en t�l buta ahhoz,
hogy �nmag�t meg�rthesse. Azt�n egy sz�p napon itt fekszik, mint �n most, a
hal�llal a l�b�ban vagy a sz�v�ben, vagy az agy�ban, vagy a gyomr�ban, vagy a
beleiben - mindegy, mad�r -, s m�g azt sem tudja, hogy vizeljen an�lk�l, hogy
lepisiln� mag�t. N�lam most, mad�r, �pp err�l van sz�, s ez �j, nagy probl�ma...
Megint megfogta a l�b�t, oldal�ra hengeredett, kigombolta nadr�gj�t, majd a
k�tszeres doboz fedel�t let�rte, s odatartotta maga al�. A vizeletet olyan messzire
l�ttyintette ki, amennyire csak erej�b�l telt. Nem siker�lt nagyon messzire, a
finom homok azonnal felsz�vta, de ez csal�ka volt, �s B�cker arra gondolt: ha itt
egy helyben h�rom, n�gy vagy �t h�tig fekszem, fek�li�kkal falazom k�r�l magam.
Tisztas�g ir�nti �rz�k�vel kimosta a k�tszeres dobozfedelet �gy, hogy
finomszemcs�s, aranyos, picurka v�r�s korallp�lcik�kkal �tsz�tt homokkal kisik�lta.
Ez �r�mmel t�lt�tte el, megmutatta a mad�rnak a f�nyes fedelet, �s
visszapattintotta a k�tszeres dobozra - Ez azt�n a kult�ra! - mondta, s keser�en
elnevette mag�t - Erre b�szke az ember, te mad�r. De ha j�l meggondoljuk, a kutya
sem pisili tele azt a helyet, ahova fekszik.
Az elk�vetkez� �r�kban nem maradt sz�m�ra m�s, mint hogy k�r�ln�zzen �s arra
gondoljon, mit is kellene tennie. Ism�t felpillantott a k�kuszp�lmaerd�vel,
hull�mz� bambuszfallal �s a vir�gos bokrokkal bor�tott lejt�re. Ahol f�k n�nek �s
vir�gok ny�lnak, ott v�znek is kell lennie, gondolta. �desv�znek. Fel kell oda
jutnom, nem tehetek m�st. De el�bb r� kell szednem a l�ndzs�t, ezt a k�ny�rtelen,
hegyes, aljas, alattomos csontot a combomban, amely mindenk�ppen el akar puszt�tani
engem.
Gyorsan �sszekulcsolta a kez�t, s fej�t a hat�rtalan k�k �g fel� emelte. Istenem,
te odafenn, gondolta, te tudod, milyen kev�sre becs�llek. Az utols� id�ben vajmi
keveset adt�l magadb�l, tal�n aludt�l, mert az emberek olyan �tkozottul
elf�rasztottak; de igazad van, undor�t� lehet folyton, egyre csak az emberekre
len�zni, s mindig azt mondani: Istenem, h�t ezt teremtettem! - Ne r�dd fel nekem,
Istenem, hadd besz�lhessek egyszer veled: hadd tegyek csod�t! Oda fel... arra a
kaptat�ra... legal�bb egy kicsit seg�ts...
Ki�r�tette a k�tszeres dobozt, tartalm�t a gumisziget oldalzsebeibe tette, a dobozt
bal fels�combja al� tolta, a kalap�csot meg a balt�t combja bels� �s k�ls�
oldal�hoz helyezte, azt�n a szersz�mos l�d�b�l vett er�s madzaggal az eg�szet
k�r�ltekerte. A l�ba tiltakozott, ezt vil�gosan �rezte. El�sz�r hidegr�z�s
sz�guldott v�gig a test�n, azt�n a hideget forr� hull�m v�ltotta fel, �s m�gis
vacogott a foga. R�d�bbent: aha, most kezd�dik a harc, l�bam, �llok az �rhelyemen.
Rajta, csak rajta. Kib�rjuk... zavarodott meg hirtelen a pillant�sa, l�tta a nagy
madarat, amely mint valami bizarr f�tyolt�ncosn�, ott ugr�lt k�r�tte, s amikor
k�nl�dva felszegte a fej�t, a tenger meg az �g foly�kony �lommassz�v� olvadt �ssze
el�tte...
- Nem! Nem puszt�tasz el, te csont! - ord�totta - Te nem! Majd a tenger - az igen!
A nap - tegy�k fel! A szomj�s�g - fogadjuk el! Az �hs�g - r�d is sor ker�l! A
mag�ny �r�lete - nem t�rek ki! De te, a saj�t csontom? Soha! Sohasem! Egy f�rfi nem
halhat nevets�ges hal�lt.
Este m�r semmit sem ismert meg maga k�r�l. Ott fek�dt a takar�ja alatt, r�zta a
hideg, mintha j�gen fek�dt volna. �k�lbe szor�tott kez�t a l�b�hoz nyomta, s m�r
nem tudta, hogy az a nagy, ingadoz� folt a szeme el�tt a lemen� nap vagy a felj�v�
hold, �s egyre azt motyogta: Te �tkozott csont! Te szem�t csont! Nem gy�rsz le, te
azt�n nem! Te piszok fr�ter, te szar csont!
A l�z v�gre kivitte ebb�l a vil�gb�l. A legszebb diadal pillanat�ban belecs�szott
az �ntudatlans�gba, s ekkor m�r nem �rzett f�jdalmat, csak az j�rt a fej�ben:
l�tod, te nevets�ges csont, m�gis megtettem, siker�lt! �gy fek�dt a homokban, mint
az uszad�k fa, mozdulatlanul, kit�ve a sz�rad�snak. Korallpor sz�llt a l�b�ra. Egy
l�b, amelyen s� marta v�r�s foltok fedt�k a b�rt, beszor�tva a pl�h doboz, a
kalap�cs �s a baltany�l k�z�.
A nagy albatrosz k�r�lugr�ndozta B�ckert; azt�n odaj�tt, k�zvetlen k�zelr�l
mustr�lta, majd lehajtotta a fej�t, megb�kte a cs�r�vel, v�gigtapogatta, mintha
megszagoln� ezt a k�pz�dm�nyt, amelyet embernek neveznek. Azt�n odatelepedett mell�
�gy, hogy hatalmas, sz�l borzolta mad�rteste az ember arc�t �rny�kba vonta, s ezzel
legy�zte a napot. Csak kora reggel �s k�s� este, sz�rk�letkor suhant v�gig enyhe
sz�rnyal�ssal a sziget f�l�tt, belemer�lt a sek�ly tengerbe, hogy �lelm�t
megkeresse.
Isten valahogy ott volt a k�zelben.
L�zas del�rium�b�l Werner B�cker egy reggelen �bredt fel, mikor a nap hatalmas
narancsk�nt bukott ki a tengerb�l. H�v�s volt, �les sz�l f�jt a p�lm�k k�zt,
meghajl�totta a bambusz�gakat, s a parti homokot apr�, kavarg� cs�kokban a
sz�razf�ld fel�, a kaptat�ra f�jta. Rezgett a tenger... majdnem minden idegsz�l�val
a test�ben �rezte. Hirtelen valami furcsa sz�rke fal mer�lt fel a v�zb�l. A sz�l
z�gni kezdett, de ez nem is sz�l volt, ahogy B�cker tan�cstalanul l�tta, hanem az
�g z�gott; minden nedvess�gszagot �rasztott, nagyszer�, sima, h�v�s, �letad�
nedvess�get. Azt�n felszakadt az �g �s megitatta a f�ldet.
- Es� - motyogta B�cker -, es�, esik. Esik az es�!
Felord�tott �r�m�ben, let�pte mag�r�l a takar�t, kiny�jt�zkodott, kit�rta a karj�t
ak�r a keresztre fesz�tett, s fek�dt a z�g� cseppek alatt �s nevetett, egyre csak
nevetett - �lek! - ki�ltotta bele az es�be - �lek, te �tkozott ferde csont a
l�bamban... �lek!
A v�z patakokban folyt v�gig az arc�n s a test�n, kit�totta a sz�j�t, s hagyta,
hogy az es� belefolly�k, szinte itta ezt az �j �letet; s min�l jobban z�dult r� a
v�z, s min�l er�sebben vert�k a cseppek sebzett test�t, ann�l r�szegebb lett ett�l
az �gi v�zt�l. Egyre csak �radt r� �s bel�, s ez a legfels�gesebb �rz�s volt, amit
valaha is �t�lt. Pomp�s h�v�ss�g s egy �j, konok, hajl�thatatlan er� n�tt ki ebb�l
az es�b�l. Kimosta bel�le a l�z marad�k�t, �t meg �tj�rta a tisztul�s, s egy
�lland�an n�vekv�, tel�t�d� energia t�lt�tte be. Mikor megint k�k lett az �g, �lt a
nedves homokban, s lelke m�ly�b�l �gy sz�lt: - K�sz�n�m neked, te odafenn!
Azt�n a csontj�val kezdett foglalkozni. Belemarkolt a nedves homokba, t�r�tt l�b�t
k�rbegipszelte ezzel a ragacsos f�lddel, t�r�lk�z�t tekert k�r�, s odaintett az
�jra izz� napnak - Te nap, most kem�ny�tsd meg, mint a v�lyogt�gl�t! - ki�ltotta -
Mutasd meg ennek a pokoli csontnak! Ragaszd �ssze! Te, az es� �s �n elb�nunk vele!
A balt�val felnyitott pl�hdobozb�l hideg t�szt�t evett guly�ssal, s annyira �zlett
neki, mint m�g semmi eddigi �let�ben. Es�vizet ivott hozz�, amit a gumisziget
k�zep�ben gy�jt�tt �ssze, s ez �j gondolatra �bresztette: Nem halok szomjan, am�g
esik. A j� vizet f�lreteszem arra az id�re, ha m�r semmi innival�m nem lesz. De ha
most esik, v�zt�rol�t csin�lok magamnak, apr�, saj�t v�ztornyot narancssz�n�
gumib�l. Az es�l� ugyan nem a legfinomabb iv�v�z, de a legpomp�sabb dolog, amit
Isten valaha kital�lt.
- �dv�zletem, Istenem odaf�nn! - mondta, �s felpillantott az ism�t k�ken sug�rz�,
felh�tlen �gre - Van meggy�z� er�d! Tal�n m�gsem megy n�lk�led!
E napt�l kezdve mindig esett. �ltal�ban est�nk�nt, de mindig el�g kor�n ahhoz, hogy
a nap, m�g miel�tt lement volna, a partot �s a kis embert a homokban
megsz�r�thassa. A term�szetnek e csod�latos ritmus�b�l er� �s rem�nys�g �radt.
�gy fek�dt B�cker a pomp�s es�ben �s a gy�gy�t� naps�t�sben. Es� ut�n minden
alkalommal k�r�ltekerte a l�b�t a friss, nedves homokkal. Ez h�s�tette a t�r�st �s
a forr�, duzzadt, gyulladt h�st; k�s�bb a k�t�s megkem�nyedett, ak�r a p�nc�l, �s
reggelre ism�t porr� omlott. De ut�na �jabb es� j�tt, s vele �jabb k�t�s, �s B�cker
a tizennegyedik napon azt mondta: - Nincs t�bb es�lyed, te csont. Add fel! Forrj
�ssze! Tal�n �letem v�g�ig s�nt�tani fogok, s a bal l�bam r�videbb lesz, de mit
sz�m�t? Most m�r nem puszt�tasz el, te csont!
A negyedik h�ten m�r k�szni tudott, ak�r a f�ka. M�r nem �rzett f�jdalmat, ha h�zta
maga ut�n a l�b�t kereszt�l a porz� homokon, �s s�rt meg nevetett boldogan.
N�m�n, mindig k�zte s a nap k�z�tt k�s�rte a nagy mad�r.

4.

Els� kir�ndul�sai a gy�l�lt tenger mell� vitt�k. A parton a homokba az ap�ly finom
hull�mai selymes bar�zd�kat form�ltak, s ezekben kagyl�h�jak, �res r�kp�nc�lok, egy
p�r b�d�s, b�rr� aszal�dott hald�g, let�pett p�lmalevelek maradv�nyai,
bambuszlevelek, sz�l sodorta vir�gszirmok fek�dtek. Miel�tt B�cker e r�vid
partszakaszon v�gigm�szott volna, sok�ig t�prengett azon, hogy tud az ember egy
ilyen l�bbal, mint az �v�, t�masz vagy mank� n�lk�l mozogni egyed�l a homokparton,
ahol m�g egy kar� sem akad, melynek seg�ts�g�vel eg�szs�ges l�b�ra fel tudna
egyenesedni.
A v�letlen vezette r�, hogy �sz�mell�ny�t haszn�lja. Hirtelen t�madt ez a gondolat,
mikor a gum�rozott nejlonmell�nyt sz�j�val keservesen felf�jta, hogy nedves
homokkal bek�t�z�tt combja al� helyezze. Ha a k�t�s megkem�nyedett, f�lretette a
mell�nyt... az meg �gy siklott a feh�r homokon, mint a s� a havon.
- Ez az! - mondta az albatrosznak, amely ott �llt mellette �s cs�r�vel csattogott -
Sz�nt lehetne k�sz�teni bel�le. Mit tartasz efel�l, te mad�r?
Most m�r mindent megbesz�lt az albatrosszal, A mad�r j� partnernek bizonyult;
hallgatott, nem ellenkezett, b�lcs volt, s ak�r egy sz�rnycsap�ssal, ak�r turb�kol�
hangj�val, mindent dics�rt, amit B�cker csin�lt. A mad�r az �letet jelentette
B�cker sz�m�ra. Valami, amihez sz�lni lehetett, s nem volt olyan b�szke, mint a
nap, a tenger, az �g meg a sz�l. Ez a kedves �l�l�ny vezette le B�cker p�ni
f�lelm�t, hogy mindig egyed�l van �s egyed�l is marad.
A f�rfinek bar�t kell, egy ember vagy valamilyen m�s �l�l�ny... teljesen egyed�l
maradni, az rosszabb a pokoln�l. B�ckernek itt volt ez a nagy mad�r, a csendes
bar�t, �s rejt�ly volt, mi k�t �ssze ilyen szorosan madarat �s embert, hogy egyik
sem mozdul a m�sik mell�l. Ha reggelenk�nt �s est�nk�nt az albatrosz a tengerre
rep�lt, hogy megkeresse t�pl�l�k�t, B�cker t�relmetlen�l v�rta, m�g meg nem
hallotta a fens�ges sz�rnycsap�st. Az albatrosz meg idegesen ugr�lt B�cker k�r�l,
ha a f�rfi a takar� alatt fek�dt �s aludt olyan id�ben, amikor egy�bk�nt m�r
tev�kenykedni szokott.
N�h�ny h�t eltelt�vel B�cker mag�nya kerek kaviccs� v�ltozott, amely m�r nem t�pett
fel sebeket, hanem j�tszani lehetett vele. A palackpost�ra m�r nem is gondolt. Az
ap�llyal ugyan elt�nt a tengerben, de aki a Csendes-�ce�n m�rhetetlens�g�t egy
�sv�nyvizes �veg csek�lys�g�vel hasonl�tja �ssze, az nem tud igaz�n rem�nykedni. De
az �sz�mell�nnyel B�ckernek remek �tlete t�madt. Eg�sz lassan r�hengeredett a f�lig
felf�jt l�gp�rn�ra, oldal�ra fordult, a fog�t meg a colstokot kivette a szersz�mos
l�d�b�l, �s seg�ts�g�kkel tolta mag�t a homokban. Keserves �s izzaszt� volt a
centim�terek�rt folytatott makacs harc, de menek�l�st jelentett a megszabott
helyt�l, elszakad�st a v�glegest�l - Menni fog, mad�r! - ny�gte B�cker, miut�n a
colstokkal meg a fog�val n�h�ny m�terre eltolta mag�t.
Az albatrosz ott szaladt mellette, s halkan, panaszosan rikoltott.
- Mozgok!
Ezzel - egy gondolattal meg egy mozdulattal - kezd�d�tt minden. �sz�mell�ny�vel
addig a pontig siklott, ahova kivetette a tenger. Ott fek�dt fejjel a v�z fel�: az
halkan k�zeledett, nesztelen�l, al�zatosan, mintha simogatni k�sz�lt volna.
- Menj el! - mondta gy�l�lettel - Menj innen! Ismerlek! Hal�los szeret� vagy!
Az ellens�gn�l tett l�togat�s ut�n B�cker felb�torodott. "Dzsipj�n", ahogy
�sz�mell�ny�t elnevezte, egyre nagyobb k�rben cs�szk�lt a parton, s m�g a kaptat�
sz�l�re is eljutott, �s el�sz�r itt fek�dt a f�k �rny�k�ban. H�rom k�kuszp�lma �llt
f�l�tte, egy �gakb�l font legyez�, amely ebb�l a kukac-perspekt�v�b�l �ri�sinak,
karcs�nak �s fennh�j�z�nak t�nt. B�cker ebbe az �rny�kba fek�dt, s �gy �rezte,
megint visszakapta emberi l�t�nek egy darabk�j�t. �gy folytat�dik majd, gondolta,
l�p�sr�l l�p�sre fel�p�tem magam. �jra teremtem magam, m�g ha sz�veteim �s sejtjeim
a r�giek maradnak is. Nem is olyan r�gen, romokb�l �j v�rosokat �p�tettek. �gy sz�t
voltam verve, mint azok... de most majd �n is addig �p�tgetem magam, m�g Werner
B�cker leszek megint.
Itt a b�szke p�lm�k �rny�k�ban levette szem�r�l a zsebkend�t, egyetlen v�delm�t a
vakul�s ellen. A tenger visszat�kr�zte a majdnem feh�r f�nyt, �s ak�r a
gy�jt�lencs�b�l, sug�rk�tegeket dobott a szem�be. Megvizsg�lta a lejt�t �s
elcsod�lkozott. Az eg�sz domb korallokb�l �llt, fels� r�tege pedig term�keny
talajj� m�llott. A korallok alatt azonban - balt�j�val r�st �t�tt a hegyoldalba -
kem�ny k�zetre bukkant, kiss� t�volabb pedig por�zus szikl�ra, amelybe az er�zi�
kis barlangokat v�jt.
- Ez a lejt� nem magasabb n�gy m�tern�l, mad�r - mondta B�cker. Az albatrosz
elrugaszkodott, felrep�lt, s fel�lt a r�zs� sz�l�re - L�tod, te meg tudod
csin�lni, Csak kiterjeszted a sz�rnyadat, s m�ris fenn vagy. Ha fel�llok �s
kiny�jtom a karomat, a t�v t�bb mint fel�t megtettem; s ha a kis m�lyed�seket
t�masznak haszn�lom, k�nnyed�n fel tudok m�szni, �gy van ez az emberrel, mad�r.
Pomp�s nagys�gunk apr�s�gokon feneklik meg, Mikor Isten az �rd�ggel p�kerezett, �s
az volt a t�t, hogy az ember kihez hasonl�tson, az �rd�g megnyerte az eg�sz szart -
R�t�maszkodott a szakad�kos r�zs�re, megv�rta, m�g az albatrosz �jra lej�tt a
lejt�r�l. Toll�n aranyosan csillant meg a nap.
- Mondd, mad�r, mi�rt nem vagy te ezen a mag�nyos szigeten �smad�r? - folytatta
B�cker - Akkor k�teless�ged lenne, hogy karmaid k�z� fogj�l �s felvigy�l a r�zs�n.
Ott fenn v�z van, tudod-e? V�z n�lk�l nincs �let. L�tt�l m�r vir�got, amely halott
f�ld�n ny�lik? Nincs m�s v�laszt�som, �desem... oda fel kell jutnom!
"Dzsipj�n" v�gigcs�szott a r�zs� alatt, s most a fennh�j�z� p�lm�k �rny�k�ban
maradt. Hossz� id�, h�rom nap telt el, mire a kanyarba jutott, amelyet m�r a
partr�l is l�tott, s amely m�g�tt a sziget eg�sz nagys�g�t v�lte felfedezni.
Csal�dott, mikor c�lj�t el�rte...A lejt� kopasz, s�t�t, a tenger fel� feh�r
mad�r�r�l�kkel takart szikl�ban folytat�dott, amely csipk�zetten, mint a s�rk�ny
h�ta, messze beleny�lt a tengerbe.
- Itt a hat�r - mondta -, ami m�g�tte fekszik, sok�ig ismeretlen f�ld marad
sz�momra. De amit l�ttam, az nekem el�g. Ez h�t az �j vil�g!
Sok�ig pihent, azt�n nagy �lvezettel evett-ivott. Mint valami nagy �tra, �gy
k�sz�lt fel; mint a tekn�sb�ka a p�nc�lj�t, �gy cipelte a h�t�n a teli
nejlonzacsk�t keksszel, k�t h�skonzervvel, k�t cinkpalack v�zzel, hozz�tette a
kalap�csot, fog�t, balt�t, s j�l felszereltnek �rezte mag�t. Alv�sn�l szorosan
hozz�simult a r�zs� t�redezett fal�hoz �s azonnal elaludt.
A negyedik napon olyan helyet fedezett fel, ahol a tenger rettenetes d�h�ben
egyszer �ket vert a r�zs�be. Itt enyh�bb volt a lejt�, s ak�r valami m�ly�ton, be
lehetett jutni a sziget belsej�be. Elz�rt �t az �vsz�zadokba!
- L�tod, mad�r - kezdte, mikor itt megpihent -, semmi sem hi�baval�, amit az ember
tesz, m�g ha n�ha annak l�tszik is. Most legy�zz�k az emelked�t is!
Tov�bb tolta mag�t egy kis darabon a m�ly�ton, de az emelked� el�tt panasz n�lk�l
kapitul�lt. A p�lm�kat, a bambuszerd�t �s a tengernyi vir�got l�tta maga el�tt, s
ett�l szinte elb�dult. �des illat sz�llt le hozz�, �rthetetlen�l sz�p s ugyanakkor
undor�t� is. A rothad�s 1ehellete �radt a vir�gokb�l. Tal�n itt m�s a
hibiszkuszbokrok, a frangep�ni vir�gok �s a b�d�t� tiara bimb�k illata. Ez itt egy
�svil�gi sziget.
Fekve maradt �sz�mell�ny�n, h�traford�totta a fej�t, �s l�tta, hogy a mad�r
kiterjesztett sz�rnyakkal �s t�tott cs�rrel �ll a m�ly�t elej�n.
- Itt �jrakezd�dik a vil�g, te mad�r! F�lsz? Gyere ide, pajt�s... t�n csak nem
akarsz e nagy napon egyed�l hagyni?
Nagyszer� �rz�s t�lt�tte el. Kezdte �rteni a felfedez�ket, mikor az ismeretlen
f�ld�n let�rdelnek �s im�dkoznak.
K�s�bb visszatolta mag�t a partra, �s a r�zs�n, a b�szke p�lm�k v�delm�ben
otthonosan vackolt le, m�regette a mag�val cipelt k�szleteit, s el�gedetten
�llap�totta meg, hogy a keksz, a h�s �s a v�z m�g j� h�rom napra lesz el�g. Evett,
ivott �s ut�na �rs�get �llt a m�ly�tn�l
Megkock�ztatom, gondolta. A fen�be is, a csontomat egyszer�en r�k�nyszer�tem.
Mindenem velem van: egy fog�, egy colstok, a t�maszt�kul haszn�lt kalap�cs meg
balta, jobb nadr�gzsebemben egy mar�k sz�g. M�r csak az er� kell, hogy
felegyenesedhessek. Akkor majd �llok, az �rd�gbe is, emberhez m�lt�an, egyenesen
�llok. Az emberr� v�l�s folyamat�t �jb�l v�gigcsin�lom.
K�t �r�t fek�dt "dzsipj�n" a m�ly�t el�tt, s m�g bet�lt�tte az �r�m, hisz �desviz�
forr�st rem�lt tal�lni ott fenn a p�lmaerd�ben �s a vir�gz� kertben; egy barlangra
gondolt a szikl�ban, ahol majd igazi �semberk�nt �lheti h�tral�v� �let�t. S ebben a
pillanatban csapong�, s�t�t felh� k�pz�d�tt f�l�tte. Odasz�llt hozz�, rikoltoz�,
ki�lt� massz�v� s�r�s�d�tt, majd alacsonyan elh�zott f�l�tte. Mint az es�, cseppent
r� az �r�l�k. Felr�ntotta kez�t, hogy megv�dje szem�t ett�l a mar� tengeri
mad�r�r�l�kt�l, de ez a hirtelen mozdulat m�g jobban megvad�totta a d�h�dt
mad�rrajt. A lebeg� testek r�vetett�k magukat, s mikor felrep�ltek, karj�t, arc�t,
l�b�t v�gt�k a cs�r�kkel.
Ezek harcos sir�lyok, d�bbent r�. Nem tudom ugyan, hogy �gy h�vj�k �ket, de
olvastam r�luk. Olyanok, mint a kesely�k, r�vetik magukat a hal�d� �letre, k�s�les,
hajlott cs�r�kkel sz�tv�gj�k a v�dtelent, �s foszl�nyokra t�pik a test�t.
A rikoltoz� felh� s�r�bb lett f�l�tte, kiab�l�suk f�lsiket�t�v� v�lt. Sok sz�z
kit�tott cs�r, sok sz�z g�rbe karom, sok sz�z meredt, gyilkolni k�sz szem vet�d�tt
r�.
D�g vagyok sz�mukra, d�bbent r�. F�ld�n fekv�, homokban m�sz� valami, r�ng�
h�sdarab, semmi t�bb. �rzik, hideg, meredt szem�kkel l�tj�k. Kegyetlen a term�szet,
de ugyanakkor igazs�gos is: a gyeng�ket megsemmis�ti. Al�zatosan fekszem itt, s
arra v�rok, hogy eltakar�tsanak... Istenem, h�t m�r idejutottam?
�sszeh�zta mag�t, s arra gondolt, hogy kiab�lni kezd, hangosan, hogy ennek a
gyilkos felh�nek megmutassa, nem is gondol arra, hogy d�gg� v�lj�k. Ha mind
egyszerre vetik r�m magukat, v�gem van. Minden cs�rv�g�s egy seb �s egy darab h�s a
testemb�l. S ha v�rt �reznek, nem lehet �ket visszatartani - nem tudom, �gy
reag�lnak-e, mint a c�p�k, azok sz�m�ra a v�rszag jelad�s az �r�letre... Ki tudja,
van-e a mad�rnak szagl�sa, nem tudom, de nem lehets�ges-e, hogy mind r�m vetik
magukat, ha az els� sebet belev�gt�k a testembe? Ki b�rja ki, ha sz�z meg ezer
karom �s cs�r v�gja, v�jja?
- Nem! - ord�totta, mikor a felh� �jra r�ereszkedett - Nem! �gy nem! M�g nem
d�gl�ttem meg! Nem vagyok d�g, ti �tkozott besti�k, v�dekezni tudok!
Fejsz�b�l �s kalap�csb�l �ll� "s�nj�t" let�pte a l�b�r�l, ny�gve a r�zs�re
cs�szott, mark�ba fogta fegyverr� v�ltozott szersz�mait, s minden megmaradt erej�t
latba vetette.
Gyertek, gyertek csak, gondolta, K�sz vagyok.
�s j�ttek is! Els�t�t�lt az �g a csapong� sz�rnyakt�l, a sz�rny� rikoltoz�s
gy�zelmi �v�lt�snek hatott. Az els� hull�m...
Val�ban hull�mokban t�madnak, gondolta B�cker, strat�giailag pontosan, mintha
begyakorolt�k volna, rajvonalban. Kiss� �sdi harci st�lus, de a term�szetben m�g
mindig ez a legjobb alakzat: �sszpontos�t�s a c�lra, az ellenf�l lerohan�sa,
megsemmis�t�s er�f�l�nnyel: �gy t�madnak az oroszok meg a k�naiak...
B�cker felr�ntotta a karj�t. Az els� lecsap� cs�r�k fel� v�gtak. Egyszerre csapott
balt�val �s kalap�ccsal ebbe a lobog� t�megbe, erre a puha, rikolt� hegyre. Soha
nem t�veszthetett c�lt, hiszen k�r�tte minden csupa mad�r volt. N�h�ny �ri�ssir�ly
a homokba esett, k�bultan t�ntorgott, azt�n �sszeroskadt, s fekve maradt. M�sok a
tengerhez sz�delegtek, kiterjesztett sz�rnyakkal a v�zre fek�dtek, mintha a
hull�mok meggy�gy�thatt�k volna sebeiket.
Ekkor j�tt a m�sodik t�mad� hull�m. S�r�bben felz�rk�zva, b�trabban, val�s�gos
falat emeltek a mad�rcs�r�k. B�cker mindk�t karj�val vagdal�dzott maga k�r�l,
balt�j�t suhogtatta a leveg�ben, kalap�csa fejekre, testekre csapott. S k�zben
addig b�mb�lt, m�g hangja megcsuklott, s azt hitte, megreped a t�deje.
- Nem velem! - ord�totta - Nem! Nem Itt megint egy! �s te! Meg te, te elvet�lt
d�g! Haha, ez a te fejed volt, nem az eny�m! �s m�g egyszer! �tkozott banda!
�tkozottak! Gyertek csak, gyertek! Na, megint egy! Meg te is! Balt�m van, minden
csap�s tal�lat. L�tj�tok m�r, hogy m�g nem vagyok d�g?!
T�bb sebb�l v�rz� karja f�jni kezdett. Hi�ba v�dekezett, v�r folyt a sebekb�l,
melyeket ezek a rikolt�, gyors, tollas gyilkosok a fej�n ejtettek. V�r folyt a
szem�re, s szinte megvak�totta. Sz�ja sark�b�l ajkaira folyt a v�r, az �desk�s �z
az igazs�got jelezte sz�m�ra: Vesztett�l! �l� testedet vagdoss�k sz�t. V�red
meg�rj�ti �ket. Val�ban olyanok, mint a c�p�k, sz�rnyas c�p�k!
M�r nem �rezte a karj�ba nyilall� f�jdalmat, s mikor a m�sodik hull�m eleg�nsan
elkanyarodott, hogy helyet adjon a harmadik, az utols�, mindent megsemmis�t�
rohamnak, amelynek m�r nem lehet ellen�llni, �szrevette, hogy m�r nem is csapkod
maga k�r�, hanem csak �l: kez�ben tartja a kalap�csot meg a balt�t, s m�r nincs
annyi ereje, hogy felemelje �ket.
- Itt a v�g - lehelte elgyeng�lten - Nem a tenger, nem a nap, nem a szomj�s�g,
sem te, �tkozott csont... hanem a madarak! Eltemet a mad�r�r�l�k! ... Aty�m az
�gben, micsoda hal�l! H�t ezt �rdemeltem?
A kalap�csot meg a balt�t a homokba ejtette, kez�t arca el� kapta, s f�lelm�ben
reszketni kezdett. Izzads�g bor�totta el, mely a v�rrel �sszevegy�lve, marta a
sebeit. Feje a mell�re hanyatlott, s arra gondolt, hogy az utols� perceket pokoli
k�nok k�zepette �li majd �t.
- Gyertek! Gyertek m�r! V�gezzetek gyorsan, hisz l�tj�tok, megadom magam. Vessem
magam a h�tamra, mint egy �llat, s ny�jtsam ki karomat, l�bamat? Milyen egy�ltal�n
ez a hal�l? Addig �l az ember, m�g ki nem vagdoss�k a sz�v�t, vagy olyan kegyes
lesz velem a hal�l, hogy ezek a k�m�letlen �llatok az egyik ver�eremet t�pik fel?
Azt mondj�k, elv�rezni enyhe hal�l. Nagy f�radts�g lop�dzik az emberre, aki
val�s�ggal perverz k�nnyeds�ggel cs�szik ki az �letb�l. Istenem, h�t gyertek m�r
v�gre! Hol maradsz, te harmadik hull�m?
A harci sir�lyok rikolt�sa m�g �lesebb�, m�g hangosabb� v�lt. De furcsa m�don, m�r
nem �rezte �les cs�r�ket �s sz�rnyaik csapkod�s�t. Lehajtotta fej�t, mag�ba
roskadt, s r�zta a hideg az iszonyatt�l. Van olyan �llapot, mikor az ember m�r nem
�rez f�jdalmat, gondolta. Ahogy a f�lnek van hanghat�ra, amin t�l m�r semmit sem
hall, �gy hat�ra van a f�jdalomnak is, amely m�g�tt a semmi messzes�ge h�z�dik. De
Istenem, m�g gondolkodom, m�g vil�gosak a gondolataim... ez a legfurcs�bb �s
legnagyobb felfedez�s: egy m�r hal�lba jutott m�g gondolkodni tud!
Hirtelen elt�nt a rikoltoz� hal�los felleg. A sz�rnyz�g�s elt�volodott. B�cker nem
l�tta, hogy fordul el, szinte parancssz�ra emelkedik fel az �gbe a harmadik t�mad�
hull�m. A mad�rcsapat elh�zott a sziklaorr k�r�l, a sziget m�sik r�sze fel�
fordult, �s puszt�n csak egy mag�nyos, hangosabb, s�t�tebb, szinte trombit�l�
rikolt�s maradt ut�nuk vissza.
A nagy halali, gondolta B�cker. S �n m�g mindig gondolkodom...
Azt�n hirtelen csend lett. B�cker mozdulatlanul fek�dt a r�zs�n�l, s csod�lkozott,
hogy a csend halk hangokkal telik meg. A tenger z�g�s�t, a sz�l susog�s�t �s n�h�ny
f�l�nk mad�rhangot hallott. A paradicsom val�ban olyan, mint a mesek�nyvekben,
gondolta. Van k�k tenger, meleg, mindig sug�rz� napf�ny, remek szell� �s
porfinoms�g� homok. Ujjait maga mellett a talajba s�llyesztette, s csak hossz� id�
eltelt�vel fogta fel, hogy m�g �l. Ki merte nyitni a szem�t, s ez nagy
�nmegtagad�s�ba ker�lt, mert m�g mindig nem volt vele tiszt�ban, hogy a f�ld�n van-
e, vagy egy m�sik vil�gban, amelyr�l annyit besz�lnek a templomban, s amelyben �
sosem hitt Val�ban l�tezett h�t, s k�sz volt arra, hogy bocs�natot k�rjen, s
megb�n�st mutasson.

Teh�t m�g �l!

El�tte fek�dt a Csendes-�ce�n, m�g�tte a sziget, f�l�tte a p�lmalegyez�k
hull�mzottak, ott volt a sziget belsej�be vezet� m�ly�t, a sziklag�t, jobbra t�le a
part �s messze t�vol a gumisziget narancssz�n� foltja vil�g�tott... Nem v�ltozott
semmi, csak a v�r cs�p�g�tt teste sok seb�b�l �s hasad�k�b�l.
Azt�n megl�tta az albatroszt. Ott �llt az �rny�kban, �s v�rmocskos tollait
t�pdeste. A sz�p feh�r tollazat a begy�n s a nyak�n v�r�s �s ragacsos volt; f�l
l�b�t felh�zta, �s a m�sik l�b�n �llt szemben a sz�llel, s id�nk�nt oldalt
pillantott a szerencs�tlen emberre. Mikor B�cker kimer�lten felemelte kez�t,
b�lintott, s �jra elkezdte tiszt�tani v�rt�l �zott tollait.
- H�t te volt�l az? - csod�lkozott B�cker meghatottan - Te egymagad sz�llt�l
szembe egy eg�sz hadsereggel? Mad�r, milyen b�tor vagy! Ha ember lenn�l, most nagy
�nnepl�sben lenne r�szed: kit�ntet�sek, hazafias sz�noklatok, el�l�ptet�sek, h�si
�nekek, szobrok, eml�kt�bl�k... s te csak itt �llsz, tisztogatod a tollaidat, s nem
tett�l egyebet, csak bar�tk�nt v�delmezt�l! Ez az, mad�r - kell az embernek egy
bar�t! Az �letemet mentetted meg - ezt soha el nem felejtem neked. Csak megk�sz�nni
nem tudom... semmim sincs...
Annyira meghat�dott az albatroszt�l, hogy kiny�jtotta karj�t, s ujja hegy�vel
megsimogatta a puha tollakat. A mad�r t�rte, s tov�bb t�pkedte tollait - K�sz�n�m
- mondta B�cker halkan.
K�zben teljesen megfeledkezett arr�l, hogy tulajdonk�ppen meg akart halni.

5.

B�cker t�l nyomor�s�gosnak �rezte mag�t ahhoz, hogy �jra visszacs�ssz�k a

gumiszigethez. Elhat�rozta, hogy a nap h�tralev� r�sz�t �s az �jszak�t itt a
r�zs�n�l, a m�ly�t mellett t�lti: kipiheni mag�t, sebeit az �sszegy�jt�tt es�v�zzel
h�s�ti, s holnap reggel, napkelte ut�n visszaindul. K�t k�zzel megmarkolta a l�b�t,
azt�n s�r� ny�g�sek �s fogcsikorgat�sok k�zepette helyre tette, ism�t nedves
homokba csomagolta, s nekit�maszkodott a lejt�nek. A tenger felett alacsony, s�t�t
fellegek gy�lekeztek, a v�z z�ldess� v�lt, z�gott a sz�l az �gak k�zt, az albatrosz
elsz�kdelt, szorosan a r�zs�h�z �llt �s lehajtotta fej�t.
- Vihar lesz, mi? - k�rdezte B�cker a mad�rt�l - �s es�, sok es�! J�l tudom
haszn�lni, mad�r. Lemossa r�lam az eg�sz mad�r�r�l�ket, s kimossa az izzads�got a
sebeimb�l. �, de szeretn�m, ha j�l ki�ztatna az es�! V�gyom a v�zre. Hogy v�ltozik
a tenger! Most ism�t sz�rnyetegg� v�lik...
A fellegek �sszetorl�dtak, megny�ltak, s mintha d�zs�b�l �nt�tt�k volna, �gy �ml�tt
az es�. A sz�l viharosra fordult, a viharb�l b�g� ork�n sz�letett, �s a tenger
felb�d�lt.
B�cker r�zta az �kl�t, s azt ord�totta: - Te szem�t tenger! Most ism�t olyan vagy,
mint amikor elvetted t�lem Vikt�ri�t meg a gyerekeket! - H�t�t a lejt�nek
szor�totta, tov�bb r�zta az �kl�t, el�tkozta a hull�mok d�rg�s�t, a vihar
b�mb�l�s�t �s a rohan� eget. Szerencs�tlens�g�nek eml�kk�pei elevenedtek fel
el�tte, �s ez versenyt �rj�ng�tt benne a sz�llel. K�zben �lt a szakad� es�ben,
f�rd�tt az �l�nk�t� h�v�ss�gben, hagyta, hogy az es� mindent lemosson r�la, s
led�rzs�lte a test�t - Most m�r nem kapsz el t�bb�! - ord�totta oda a tengernek,
amely messze fenn a parton, k�zel a mag�nyos gumiszigethez t�rt meg - Az eget
kellene megostromolnod, hogy megkaphass engem!
Val�s�gos csoda volt, hogy szinte teljesen �j er�re kapott ett�l az es�t�l, de a
tenger ir�nti d�h�ben ezt nem vette �szre. Kimer�lt volt azonban, s elaludt. Fek�dt
a z�g� es�ben, s �gy fek�dt m�g reggel is, mikor a nap - feh�ren csillog� t�z�vel -
felkelt, s a nedves t�j ez�st�s p�r�ba burkol�dzott.
A lejt� f�l�tti ezernyi vir�gb�l az �des �let b�d�t� illata sz�llt. B�cker
k�r�lpillantott. A p�lm�k egy r�sze sz�thorzsoltan, t�petten �llt, a s�r�
bambuszerd�ben a sz�l utat v�gott, �s a hossz�, karcs� t�rzseket sz�tsz�rta a
parton. Vastag �gak, kit�pett bokrok, g�cs�rt�s gy�kerek �s �ri�si, z�ld tollakhoz
hasonl�t� p�lmalevelek bor�tott�k a homokot. A m�ly�t k�zel�ben az es� �s sz�l
�ltal csom�ba hordott bambuszrudak hevertek. Lenn a tengern�l, a szikl�kon
agyonvert tekn�sb�k�kat �s h�lyagos moszatb�l�kat lehetett l�tni. S az albatrosz is
�jra megjelent, tollazata megtisztult a v�rt�l, feh�ren, selymesen ragyogott a
napon, ism�t mind a k�t l�b�n ugr�lt, �s csattogott hossz� cs�r�vel. B�cker teste
telesz�vta mag�t es�vel, g�z�lg�tt a nedvess�gt�l ak�r a szivacs.
- Most l�tod, mad�r, miben rejlik a teremt�s nagyszer�s�ge - mondta B�cker, �s
�lt�ben ny�jt�zkodott. J�, hogy meg�rt�k ezt a megv�ltozott, �j napot - J�tt a
vihar, b�mb�lt a tenger, sz�thasadt az �g... de ez a vihar f�kat hozott nekem.
Tudod, mit jelent ez? Fa! Nem kell m�r megm�sznom ezt az �tkozott lejt�t; s�neket,
t�maszokat, mank�kat k�sz�thetek, mozgathatom a l�bamat... tet�t �p�thetek magamnak
sz�p kem�ny oszlopokb�l, s azt�n levelekkel fedem le. Eg�szen el�lr�l kezdem az
�letet, mad�r, gy�ztem!
Evett-ivott a k�szlet�b�l, azt�n neki�llt a munk�nak. El�sz�r s�nt konstru�lt
bambuszn�db�l. Egyszer� dolog volt. Rudakat tekert szorosan a l�ba k�r�,
"cs�m�dert" bok�t�l a cs�p�ig, hossz�, hajl�kony p�lmalev�l-erekkel k�r�lk�tve,
ezek rostjai az er�s h�z�st is kib�rt�k. E munka ut�n felszabadult a kalap�cs meg a
balta. El�rehajolt, belev�gta a balt�t egy vastagabb �gba maga el�tt �s odah�zta.
K�t k�zzel beleverte a homokba, olyan m�lyen, hogy meg�llt mag�ban, azt�n
megragadta, s karja mellett az albatroszra n�zett.
- Mad�r, most j�tt el a nagy pillanat! - mondta - Ne ijedj meg, ha siker�l. Most
m�g nagyobb vagy n�lam, de ha �llok, �ri�s leszek a sz�modra. Mad�r, maradj a
bar�tom, ha felmer�l�k a homokb�l, akkor is...
M�lyet l�legzett, �sszeszor�totta a fog�t �s h�z�dzkodni kezdett. Eg�szs�ges l�b�t
nekivetette a talajnak, azt�n lassan feltorn�szta mag�t. T�r�tt l�b�ban �jra
v�gigsz�guldott a f�jdalom, de t�lharsogta azzal, hogy �v�lteni kezdett -
Nyugalom! - ord�totta - Nyugalom, ott benn! Nem seg�t rajtad, er�sebb vagyok
n�lad, sokkal er�sebb!
Azt�n �llt. �t h�t �ta el�sz�r, egyenesen �llt. Belekapaszkodott a f�ldbe vert
�gba, m�g k�t vastag bambuszn�dat vett seg�ts�g�l, homlok�t a g�cs�rt�s f�nak
nyomta �s t�tott sz�jjal zih�lt. Emberr� v�lt h�t �jra! Ny�jt�zkodni,
felegyenesedni, homor�tani tudott. Fej�t minden ir�nyba k�pes volt elforgatni. Meg
tudott �llni a sz�lben: s olyan k�zel �rezte mag�t a naphoz, hogy az volt az
�rz�se, hogy felemelt jobb kez�vel egyenesen a napot �rinti meg.
- Gy�zelem! - ujjongott k�zben - Gy�zelem! Istenem, n�zz le r�m, �llok! Az �rd�gbe
is, mindig megtagadtalak... vedd tudom�sul, hogy megsejtettem jelenl�tedet.
K�sz�netet mondok neked �rte.
Fej�r�l let�pte a zsebkend�t, r�bogozta az egyik bambuszr�dra, s z�szl�k�nt
lengette a feje felett - �let, �dv�z�llek! - ki�ltotta teli torokb�l. K�nnyek
folytak v�gig az arc�n, �s s�r�, �sszegubancol�dott szak�lla itta fel �ket -
Eleget teszek neked, �let! �g, nap, tenger, homok, f�k �s te, mad�r, n�zzetek r�m:
j�rni kezdek...
A vastag �gat bal h�na al� szor�totta, r�t�maszkodott, a bambuszs�nbe tett t�r�tt
l�b�t kicsit felh�zta, s megtette az els� l�p�st. El�sz�r a jobb l�bat, azt�n a
balt cs�sztatta egy darabon el�re... azt�n �jra egy l�p�st el�re a jobbal,
megt�masztva a balt az �ggal, s tov�bb... �gy jutott lassan el�re... Egy l�p�st...
k�t l�p�st... h�rom l�p�st, v�gig a r�zs� el�tt a leszakadt p�lmaleveleken �t, a
t�pett vir�gok mellett... el�re, csak el�re, m�terr�l m�terre... h�travetett
fejjel. Az albatrosz ott futkosott mellette, �lesen rikoltozott, csapkodta sz�les
sz�rnyait �s panaszkodott.
- Az �n vil�gom! - �dv�z�lte a term�szetet B�cker, �s tov�bbhaladt neh�z l�pteivel
- Az �n eg�sz nagy vil�gom! Itt vagyok, Werner B�cker! - Oldalt pillantott �s
nevetett, mikor az idegesen ugr�ndoz� albatroszt megl�tta - Gyere, mad�r, gyere!
Nagyszer� vil�g lesz itt, Mit tudod te, mennyit �r az aj�nd�kba kapott �let!
H�sz l�p�s ut�n kimer�lten meg�llt, nekid�lt a r�zs�nek, r�t�maszkodott az �gra,
fej�t alkarj�ra hajtotta �s becsukta a szem�t. Meg�rtette, mi�rt kellett Istennek
megpihennie a hetedik napon.
D�l fel� megint el�g er�s volt ahhoz, hogy visszat�rjen gumisziget�hez. B�szke
pillanat volt ez, amikor a tengerrel, ezzel a gyilkos tengerrel szemt�l szemben
�llhatott. Werner B�cker ott �llt n�m�n, �sszeh�zott szemmel a parton, �s ism�t
harcra k�sznek mutatkozott arra, hogy megv�vja elk�vetkezend� csat�it a tengerrel.
B�cker k�s� �jszak�ig cipelte fel k�szleteit a tenger hat�sugar�b�l, k�zvetlen�l a
r�zs� mell�. A vastag �gon lend�tette mag�t le a partra �s fel a kaptat�ra; vitte a
szersz�mos l�d�t, a patik�t, a zacsk�kat, a palackokat, a tart�lyt, �s utols�nak
mag�t a gumiszigetet. �tkozottul f�rads�gos munka volt, ki is mer�lt t�le, s erre a
napra utols� erej�t is elhaszn�lta. Az �jszak�t a lejt�n �lve t�lt�tte, de
b�rmilyen f�radt volt, aludni nem tudott - �llok, gondolta egyre �jra. Kinek jutna
esz�be, milyen boldogs�g is az, ha valaki egyenesen �ll...
M�snap reggel az utols� holmit is felhozta a partr�l, s most m�r minden vagyona a
messze ki�ll�, b�szke p�lm�k alatt volt. A nap kegyetlen�l �getett, d�lut�n egy �ra
hosszat esett az es�, de azt�n a h�s�g mindent �jra kisz�r�tott, m�g miel�tt az
izz� napkorong els�llyedt a tengerben. �lland�an visszat�r� v�ltoz�s volt ez, s
B�cker alkalmazkodott hozz�. Csak reggel, este �s �jszaka dolgozott, mikor a
csillagok �s a hold �lland� m�lyk�k f�lhom�lyt var�zsoltak, s visszf�ny�k a most
t�k�rsima tengeren csillogott.
B�cker �sszeszedett �s odacipelt mindent, ami szertesz�t hevert: p�lmaleveleket,
�gakat, bambuszn�dat, gy�kereket, t�sk�s bokrokat, bokor�gakat, melyek hajl�konyak
voltak, mint a f�z, s �gy alkalmasak a fon�sra. Mindebb�l n�gy c�l�pre egy tet�t
�p�tett, mely el� egy z�ld falat vont, s ezzel fedte el t�borhely�t. Ha itt fek�dt,
a biztons�g �rz�se t�lt�tte el. Belesimult a t�jba, s valahogy l�thatatlann�
v�lt... m�g a tenger fel�l is csak f�t meg p�lmaleveleket lehetett l�tni.
Meggy�z�d�tt err�l, mikor r�kapaszkodott a mank�k�nt haszn�lt �gra, lement a partra
�s �r�lt a m�v�nek.
- Ez a kezdet, mad�r! - mondta az albatrosznak, amely k�v�ncsian n�zte a tet�t, �s
kinn maradt a napon, mik�zben B�cker vid�man �lt az �rny�kban - Tudod, megtanultam
h�zakat �p�teni. Sz�p foglalkoz�s... az ember saj�t kis vil�gokat teremt, �s ez
volna tulajdonk�ppen az �rtelme a f�ldi paradicsomnak, ha nem akadna mindig valaki,
aki mindezt �jra lerombolja. Mi�rt? Ezt ne k�rdezd, mad�r... senki nem tud erre
felelni. Fel�p�t�nk valamit, hogy k�s�bb �jra lebontsuk. Ennyi m�dszeres �r�letre
nincs magyar�zat. Mi azonban, bar�tocsk�m, m�sk�pp csin�ljuk! H�zat �p�t�nk itt
magunknak az �r�kk�val�s�gra, mad�r. Ha minden j�l megy, m�g negyven �vet �lek, de
ez alatt a negyven �v alatt b�ke lesz. Negyven �vig b�ke... ez szinte hihetetlen az
ember sz�m�ra!
Alv�ssal, munk�val, bambusz�gak �s levelek cipel�s�vel, kalap�cs�t�sekkel meg
baltacsap�sokkal, no meg l�ba figyel�s�vel teltek a nappalok meg az �jszak�k; l�ba
m�g mindig �gy l�gott cs�p�j�n, mint az idegen test, �s B�cker arra gondolt: sosem
fog �sszen�ni. Ez az egyetlen bossz�ja. �gy cipelem majd magammal, mint valami
neh�z kolb�szt.
Gondot okoztak a k�szletei, A konzervek minden takar�koss�g ellen�re fogyt�n
voltak, a j� vizet elhaszn�lta, m�r csak es�v�zzel �lt, melyet gumisziget�vel
fogott fel, �s a palackokba meg a tart�lyba t�lt�tte. A partoldalba lyukat f�rt,
kit�g�totta a barlangot, s �gy valamif�le �l�skamr�t teremtett, amelybe mindent
elrakt�rozott, amit a perzsel� napt�l v�deni kellett. K�s�bb j� �tlete t�madt: hat
c�l�p�t vert a homokba - k�t napra volt sz�ks�ge, hogy ezt a munk�t elv�gezze, �s
�gy �rezte, hogy minden c�l�p�rt t�dej�nek egy darabj�t kell fel�ldoznia -, �s a
gumiszigetet ezekre fesz�tette ki: �gy fogta fel az es�vizet, s ezzel egy
v�zt�rol�t mondhatott mag��nak, mellyel �t nap m�lva annyi vizet gy�jt�tt, hogy
megengedte mag�nak azt a luxust, hogy d�lben, �tkez�s ut�n egy �tlyuggatott
m�anyagzacsk� seg�ts�g�vel zuhanyf�rd�t vegyen.
- �s mindezt f�ll�bon, madaram - lelkendezett az albatrosznak - Azt hinn� az
ember, hogy ez lehetetlen.
A m�ly�thoz vezet� �jabb kir�ndul�son B�cker sz�p hossz�, vill�s �gat tal�lt.
Balt�val a megfelel� hosszra v�gta, h�na al� tolta, s most m�r megvolt a biztos
t�masza, amelyet mindig keresett. Neh�z l�pteivel ide-oda j�rt. �gy m�r sokkal
jobban tudott k�zlekedni, hiszen a test a vill�ban pihenhetett, s a l�b mindig
ugyanabban a t�vols�gban maradt a f�ldt�l.
- Ha most nyugton maradsz is - morfond�rozott B�cker -, tudom, csak azt lesed, hogy
r�l�pjek erre az �sszet�rt �s megk�nzott csontra. De ezt a sz�vess�get nem teszem
meg neked, l�bam! Alattomos csont vagy, s ha most megint elt�rsz, akkor k�sz...
De �t h�t m�lva m�gis meg merte kock�ztatni n�h�nyszor, eg�sz lassan leeresztette a
homokra a l�b�t, s olyan �vatosan l�pett r�, mintha csak odalehelt volna a homokra,
A csont azonnal reag�lt. Jelezte felh�borod�s�t... a f�jdalom a cs�p�ig hatolt,
- Ne el�gedetlenkedj! - mondta B�cker - Szokj hozz�, csont, hogy �jb�l
engedelmeskedj nekem. Az �let alapja a rend. Amit a k�osz hagy maga ut�n, azt
l�ttad, te szar l�b! Ne csavarodj be, csont... n�j ism�t �ssze!

6.

Az egyik nap �llt a tengerben �s hal�szott. Bambuszn�db�l horg�szfelszerel�st

k�sz�tett mag�nak, s csalinak a nejlonzsin�rra egy beg�rb�tett sz�gre egy darab
guly�st akasztott. De hamarosan be kellett l�tnia, hogy a halak nem szeretik a
guly�st, �gy azt�n kiv�lasztott egy hossz�, v�kony bambuszrudat, v�konyabbik v�g�t
t�hegyesre faragta, s b�szk�n mutatta m�v�t az albatrosznak.
- Ez egy d�rda - mondta -, figyelj csak, mit lehet vele csin�lni. Neked egyszer�bb
a dolgod, van k�t sz�rnyad meg a cs�r�d.
M�r az els� k�s�rletet siker koron�zta. Az els� zs�km�nyt, mint valami tr�fe�t
vitte a partra, fel�ldozott egy gyuf�t, t�zet gy�jtott, s a halat fany�rson
megs�t�tte. �let�nek legpomp�sabb hala volt.
Ezen a napon is a tengerben �llt, fej�n egy t�r�lk�z�vel, �sszeh�zott szemmel.
Der�kig mer�lt a v�zbe, nekifesz�lt a g�rd�lve k�zeled� hull�moknak, amelyek b�r
l�gyak voltak, m�gis felbor�thatt�k volna, mert ereje csak lassan t�rt vissza. Csak
�llt, figyelte a tengert, s egy k�nnyelm�, nagy halra v�rt. N�ha szinte a partig
j�ttek, a sek�ly v�zben �szk�ltak, s karcs� test�k ez�st�sen csillogott. A nagyobb
halaknak itt nem volt ellens�ge. Az embert eddig nem ismert�k. De most megjelent
itt egy ember, s �gy l�tszik, m�g nem �rtett�k meg, hogy ezzel megv�ltozott az
�let�k.
A bambuszd�rd�val d�f�sre k�szen v�rta B�cker a halat. V�gigkutatta a tengert,
l�tta hogy cik�znak ide-oda a messzes�gben, �s azt gondolta: gyertek �deseim
k�zelebb. �g m�r a t�z fenn a tet�m mellett. �hes vagyok �s le�rhatatlan, milyen
finom a feh�r, forr� h�sotok. S ekkor hirtelen egy nem e vil�gba ill� hangot
hallott. Fenn z�gott, magasan a leveg�ben, megmagyar�zhatatlanul, sz�tv�gta a
mag�nyt, �s bet�rt ebbe a rendbe. Belekeveredett a tenger mormol�s�ba, olyan volt,
mint a dorombol�s, mintha macsk�t simogattak volna a f�le m�g�tt.
B�cker felemelte a fej�t �s f�lelt.
A hang k�zeledett, gyorsabban, mintha sz�l kerekedn�k, t�lharsogta a tengert... s
ekkor fogta fel B�cker, hogy mit hall. �rthetetlennek �s lehetetlennek tal�lta.
Elejtette bambuszd�rd�j�t, forgott a tengerben, s minden �gt�jat v�gigkutatott. Ott
volt... egy folt a k�k ragyog�sban, hirtelen felvillant a nap f�ny�ben... lust�n
vonul� pont a v�gtelens�g horizontj�n. �s ez a pont egyre k�zeledett, n�vekedett �s
alakot �lt�tt - egy t�rzs, k�t sz�rny, sz�les �sz�talpak, �tl�tsz� szem�lyzeti
f�lke. A b�g�s most m�r mindent bet�lt�tt, �s birtokba vette a szigetet, a tengert.
- �llj! - �v�lt�tte B�cker, s felr�ntotta mindk�t karj�t - �llj! Ne olyan gyorsan!
Ide! Ide! �llj! - �sszekulcsolta a kez�t, felemelte, s k�ts�gbeesetten t�maszkodott
vill�s mank�j�ra - Istenem, hadd j�jj�n ide! Hozz�m j�jj�n! Seg�ts meg, Istenem!
Egy rep�l�g�p! Ez nem lehet igaz! Egy rep�l�g�p! Itt! �llj! �llj!
Kis�ntik�lt a tengerb�l, v�gigbicegett a parton, integetett a jobb karj�val,
�rtelmetlen szavakat ord�tott az �gre. A rep�l�g�p elh�zott mellette... L�tta, hogy
az �sz�talpak s�rg�ra vannak lakkozva, hogy a sz�rnyakon a francia trikol�r vir�t,
hogy az �vegf�lk�nek nagy ablaka van - olyan k�zzelfoghat�an k�zel rep�lt el
mellette a szabads�g �s...
- �llj! - ki�ltotta megint. Integetett a mank�val, f�ll�bon egyens�lyozott, azt�n
ism�t a mank� vill�j�ra roskadt. A rep�l�g�p �td�b�rg�tt f�l�tte, �s � ord�tott,
kiny�jtotta jobb kez�t, �s rim�nkodott fel az �gbe, hogy vessenek m�r v�gre a
f�ldre is egy pillant�st - �llj h�t meg! - ord�tozta egyre - �llj, hadd szedjem
el� a jelz�pisztolyomat! V�r�s goly�k!... seg�ts�g... seg�ts�g...
A pisztoly egy m�anyagzacsk�ban volt a r�zs� egyik v�delmet ny�jt� kis
barlangj�ban. Ki sem csomagolta, hisz nem lett volna �rtelme. Ugyan minek �s kinek
l�v�ld�z�tt volna itt jelz�seket? Most, hogy sz�ks�ge lett volna r�, mikor �lete
leg�rt�kesebb perceir�l volt sz�, amikor a szabads�g csillog� �vegf�lk�vel �s
sz�les s�rga �sz�talppal rep�lt el f�l�tte, a pisztoly olyan messze volt, mint a
Nap.
- �llj! - ki�ltotta m�g egyszer. K�ptelen volt f�lfogni, hogy egy elhagyatott,
s�rga homokparton nem lehet felismerni egy k�ts�gbeesetten integet� embert. Nem
lehet, hogy vakok �lnek a pil�taf�lk�ben, gondolta. Vagy csak az �gbe pillantanak,
csak felfel�, vagy ez a kis f�ldfolt itt, olyan nyomor�s�gos, hogy pazarl�s lenne
lepillantani r�? De hiszen itt egy ember �l, te ott fenn! Itt van, ki�v�lti a
t�dej�t egy b�na, szerencs�tlen fick� az �tkozott l�b�val.
Meg�llt, Az �t a r�zs�ig most m�r hat�rtalannak l�tszott - H�t l�ssatok m�r meg! -
k�ny�rg�tt fel az �gbe - l�ssatok meg, csak egy pillanatra... annyi is el�g!
Isten, fenn az �gben, csak egyetlen pillant�st vessenek ide le! L�kd meg �ket,
Istenem, k�ldj egy sz�lrohamot, ne hagyd, hogy elrep�ljenek...
Kereszt�lcs�rtetett a homokon, fel a r�zs�h�z. Tal�n le�llnak, gondolta
k�ts�gbeesett hittel, Egy hurkot csin�lnak �s visszaj�nnek. Az utols� pillanatban
megl�ttak, de a rep�l�g�p nem tud f�kezni �s meg�llni, mint egy aut�. Bizonyosan
visszaj�nnek, m�ris lassabban rep�lnek, visszafordulnak a tenger fel�...
El�rte a kifesz�tett gumiszigetet, ezt a s�rg�n vil�g�t� foltot, amelyet
minden�nnen meg kellett volna l�tni. Odabotork�lt mank�j�val a lejt�h�z. Eg�szs�ges
l�b�val l�d�totta mag�t el�re, s cipelte maga ut�n a t�r�ttet; d�lt r�la az
izzads�g, cs�pte a szem�t, l�ba reszketni kezdett �s a legsz�vesebben elv�g�dott
volna, hogy minden tagj�t kiny�jtsa, s ut�na egyszer�en elpusztuljon... �s ott
h�zott el f�l�tte a csillog� pont a francia trikol�rral d�sz�tett sz�rnyakkal, az
�vegf�lk�vel meg a s�rga �sz�talpakkal, el a felh�tlen k�k �gen; �s tudta, hogy az
emberek ott fenn az ablakok m�g�tt megl�tt�k volna v�r�s rak�t�it, most, pont most,
mikor alattuk volt a sziget, ez az �tkozott, mindenki sz�m�ra lakatlan sziget.
- Ne olyan gyorsan - ny�gte B�cker - Istenem, k�ldj ellenszelet r�juk! Ne olyan
gyorsan!
K�ptelen volt tov�bbmenni, ott �llt a gumisziget mellett, n�gy m�terre a
m�anyagzacsk�ban megb�j� jelz�pisztolyt�l, szeme el�tt forgott a part, a
homokszemek sz�nes �veggoly�k�nt csillogtak, a sziget tarka, sz�tfoly� form�kk�
v�ltozott - Rep�ljetek lassabban - hebegte - lassabban... �s m�r csak egy p�r
m�ter, csup�n n�h�ny l�legzet. Seg�ts�g! Seg�ts�g!
Az utols� l�p�seket akarat n�lk�l tette meg. A sz�tfoly� vil�gb�l csak akkor �bredt
fel, mikor a barlang el�tt t�rdelt, �s reszket� ujjakkal kit�pte a pisztolyt a
zacsk�b�l. V�r�s rak�tah�velyt t�z�tt a cs�re, magasra ny�jtotta karj�t, �s az �gre
meredt.
- Ide! - ki�ltotta.
Az �g �res volt, a z�mm�g� pont m�r elt�nt. B�r a motorok visszhangja m�g a
leveg�ben vibr�lt, de ez csak nyomorult ut�rezg�s, b�cs��dv�zlet, g�nykacaj volt �s
egyre halkabb� v�lt.
B�cker �v�lt�tt, ak�r az �hes farkas, l�tt, a v�r�s rak�ta felsistergett az �gbe,
vil�g�t�, messze l�that� parabol�t �rt le, azt�n belezuhant a tengerbe. Elpazarolt
l�v�s volt... ugyan ki n�z h�tra egy rep�l�g�pen?
- Lel�lek, nap! - ord�totta B�cker. Oly m�rhetetlen volt a k�ts�gbees�se, hogy
�kl�vel verte, s k�t k�zzel sz�rta mag�ra a homokot - Vagy l�jem agyon magam? H�t
van ennek �rtelme? Most adjam fel? Ezt akarod Istenem, mi�rt engedted ezt? Mi�rt?
Minden �z�ben remegett, kez�t f�l�re szor�totta, hogy a motorok t�voli, �tkozott
z�mm�g�s�t ne hallja. Azt�n takar�t r�ntott a fej�re, �s minden hang el�l el�sta
mag�t.
De ett�l a napt�l kezdve a t�lt�tt jelz�pisztolyt �lland�an az �v�ben hordta. Egy
k�vetkez� csod�ra v�rt.
H�rom napig tartott, m�g a sokkot legy�rte, H�rom napig csak fek�dt, alig evett
valamit, az esti es�ben belefek�dt a z�g� v�zt�megbe. Egy�bk�nt fekv�hely�r�l, a
takar� al�l, eg�sz napon �t a partot, az eget, a tengert, a korallz�tonyokat, s az
el�tte nyugtalanul ugr�l� nagy madarat n�zte.
- Menj el - mondta neki -, veled sem �llok t�bbet sz�ba! Mind el�rultatok, Tal�n
meg is bolondulok. Akkor l�gj meg, mad�r, nem l�tt�l m�g �r�ltet...
De a negyedik nap reggel�re minden elm�lt. J�l �s m�lyen aludt, s mikor a mank�j�n
felt�p�szkodott, �gy sz�lt a m�r v�rakoz� mad�rhoz: - Ne fogd fel tragikusan,
albatrosz! Az emberek mind szesz�lyes d�g�k. Elm�lt a kr�zis. Tov�bb csin�lom.
Menj�nk a tengerhez �s mosakodjunk meg.
Lel�d�totta mag�t a partra, cs�p�ig beleg�zolt a tengerbe, egy �res konzervdobozzal
vizet mer�tett, s a fej�re �nt�tte. Nagyszer� �rz�s volt mosakodni... ut�na m�g
oda�llt az �sszegy�jt�tt es�v�z al�, �s lemosta a s�t a b�r�r�l. De mit csin�ljak
ezut�n, gondolta, �s led�rzs�lte az arc�t. Tov�bb �p�tsem a tet�t �s falat h�zzak
k�r�, m�g igazi kunyh� lesz bel�le, vagy ink�bb a b�torokkal kezdjem? Egy asztal,
egy hokedli, egy �gy... vagy k�t, h�rom hokedli... ha vend�g j�n. Elnevette mag�t
erre a gondolatra, s visszafordult a sz�razf�ld fel�. A szabadon v�zbe l�g� l�b m�r
nem f�jt... a tenger tartotta, ez az �tkozott tenger, amely sz�tz�zta.
B�cker a mank�j�ra t�maszkodott, s jobb kez�vel let�r�lte arc�r�l meg elvadult
szak�ll�r�l a vizet. Hamarosan le kell v�gnom, gondolta. Ez pedig probl�m�t jelent.
Oll�m nincs, pont az hi�nyzik a ment�l�d�b�l, mert valaki nyilv�n kivette �s nem
tette vissza. Tal�n Vikt�ria volt... az asszonyok sz�m�ra valami miatt az oll�
l�tsz�ks�glet.
Vikt�ria. A szigetre meredt, ott fek�dt el�tte a ver�f�nyben aranys�rg�n, z�ld
pettyekkel, mintha most teremtett�k volna, s k�r�l�tte az �g meg a tenger, ak�r a
gyermek�kben el�gedetten gy�ny�rk�d� sz�l�k. Az �n szigetem, merengett B�cker. Az
eny�m vagy. Csak az eny�m. Te vagy az orsz�gom. Rajtad �lek, s egy napon majd
elsz�radok. Vikt�ri�t s a gyerekeket cser�ltem �rted. Ez az oka, hogy gy�l�ljelek
�s szeresselek!
- Nincs m�g neved, sziget - morfond�rozott B�cker hangosan - De most m�r nyilv�n
egy�tt kell maradnunk, s ez�rt fontos sz�momra, hogy legyen neved. Tudnom kell,
hogy sz�l�tsalak, mert k�nnyebb k�romkodni, ha valakit nev�n nevezhet�nk.
A konzervdobozzal vizet mer�tett egy laposan, l�gyan k�zeled� hull�mb�l.
Visszalend�lt a partra, s meg�llt a homokban. Hagyta, hogy a v�z a konzervdobozb�l
lassan a partra csorogjon, �s ebben a magasztos pillanatban Vikt�ri�ra �s a
gyermekekre gondolt. A nedves arcok elevenen �ltek m�g eml�keiben, s ett�l �gy
�rezte, megszakad a sz�ve.
- Megkeresztellek, sziget - mondta �nnep�lyesen -, �s azt a nevet adom neked, mely
sz�momra a legdr�g�bb az eg�sz vil�gon: Legyen a neved VIKT�RIA SZIGET! -
Kicsorgatta a vizet a konzervdobozb�l, s azt�n a tengerbe dobta - �s ez a tied! -
ki�ltotta - �r�k ellens�gek maradunk!
Ezen az est�n fogta az eddigi legnagyobb halat. Amikor az ez�st�sen csillog�,
majdnem egy m�teres p�ld�nyba beled�fte hossz�, hegyes bambuszd�rd�j�t, olyan
�rz�se t�madt, mintha gyilkolna. Arra v�rt, hogy a hal sikoltozni kezd, de n�m�n
halt meg, s ez �gy volt j�. A jajvesz�kel�st nem b�rta volna elviselni. A
legnagyobb �nmegtart�ztat�ssal has�totta fel balt�j�val a halat, s bel�t
visszadobta a tengerbe.
- �l�k, mad�r - mondta szenvtelen�l az albatrosznak, amely b�lcs tekintettel
figyelte, s csapkodott a sz�rnyaival - �l�k, hogy �ljek. L�tod, m�r megint
kezd�dik. Normaliz�l�dik az �let. Az ember meg�li a gyeng�bbet, hogy ne �t �lj�k
meg. Isten a teremt�sn�l valamit elhib�zott.
Megs�t�tte a halat, s el�gedetts�get �rzett. Mindent sz�mba vett �s r�j�tt, hogy
semmi sem hi�nyzik ahhoz, hogy megteremtse a szigeten a civiliz�ci�t: egy tet�, egy
rak�s fa, egy �ngy�jt�, k�t csomag gyufa, egy kalap�cs, egy csomag sz�g,
csavarh�z�, egy csom� m�anyagzs�k, egy balta �s a k�t keze. Ez m�r �tkozottul sok.
T�z, v�z, s az agy - ezzel kezdte az ember.
�s m�g valamivel... Werner B�cker m�snap p�tolta. Elk�sz�tette els� igazi
fegyvereit: �jat �s nyilat bambuszb�l. A halad�st a Vikt�ria-szigeten sem lehetett
m�r feltart�ztatni.

7.

Tizenk�t h�t ut�n Werner B�cker el�sz�r l�pett r� a t�r�tt l�b�ra. Fontos d�tum
volt ez, erre lelkiismeretesen k�sz�lt. Att�l a napt�l kezdve, amikor a tenger
kiok�dta a sz�razf�ldre, pontos napt�rt vezetett. A haj�t�r�s napja bizonyos volt.
Hogy h�ny napig fek�dt �jultan a szigeten, vagy mennyi ideig sodorta a tenger a
ment�szigettel, azt nem tudta, de k�t napot adott erre mag�nak - ez b�s�gesen
el�gnek l�tszott -, �s att�l kezdve sz�molta a napokat.
- K�t nappal kevesebb az �j �letben - mondta az albatrosznak -, tal�n van az h�rom
is - de ugyan mit sz�m�t ez? H�ny napot �l az ember �rtelmetlen�l, s m�gis
hozz�sz�m�tja �ket az �let�hez. Felejts�k el ezt a k�t-h�rom napot. Intenz�vebb
�lettel majd p�tolom �ket.
Egy sz�thas�tott fadarabb�l, amelyet balt�j�val olyan sim�ra faragott, amennyire
csak tudott, napt�rt k�sz�tett, eg�szen primit�v napsz�ml�l�t, s minden megkezdett
napot egy von�ssal jel�lt. Vikt�ria-sziget id�sz�m�t�sa szerint most j�lius v�ge
volt. Ha hat nap eltelt, egy vonalat h�zott keresztbe a von�sokon, ez jelentette a
vas�rnapot, a hetedik napot, a h�t v�g�t.
- Rettenetesebbnek k�pzeltem a mag�nyt - gondolta, mikor eltelt tizenk�t h�t -
B�rhol is van az ember, az id� elveszti l�nyeg�t, minden�tt rohan. Ez megnyugtat�.
Futunk az �regs�gbe, �s k�zben megfeledkez�nk a vigasztalhatatlans�gr�l.
E fontos napon m�r kora reggel felkelt. A gumiszigetn�l megmosdott a l�gy
es�v�zzel, a gy�gyszeres doboz fedel�ben megs�t�tt k�t mad�rtoj�st, �s hideg, el�z�
nap s�t�tt halat evett hozz�. A nap m�g k�zvetlen�l a tenger f�l�tt �szott, az
albatrosz �pp �tj�tt k�lt�hely�r�l a szikl�ra, az �jszaka h�v�s�t m�g nem sz�vta
fel a nap, s a lejt� fel�l a pomp�s vir�gmez�k illatos lehelet�t hozta a sz�l.
- Kezdj�k el, te �tkozott csont! - biztatta mag�t B�cker - Ne hidd, hogy f�lek!
Nem �n! - Nagyon hangosan ejtette ki e szavakat, mert nem volt igaz. Igenis f�lt.
Egyszer�, �llati f�lelem fogta el, hogy a l�ba azonnal elt�rik megint, ha
r�nehezedik, mert nem b�rja el a teste s�ly�t. Letekerte l�b�r�l a
bambuszt�maszokat - ezt a merev, bambuszn�db�l k�sz�lt m�dert -, a tet� egyik
c�l�pj�be kapaszkodott, s hangosan szuszogott.
- Nem tudom, hogy festesz ott benn te csont - mondta -, de tudom, milyen feladat
v�r r�d. Ez a fontos egyed�l. Tizenk�t heted volt, hogy megfontold. Pillanatokon
bel�l mindennek el kell d�lnie. Vigy�zz, csont, most �n k�vetkezem!
Bal h�na al� fogta a mank� vill�j�t, bal l�b�t a homokra tette �s �vatosan
r�helyezte tests�ly�t a t�r�tt l�b�ra.
- Ne szaladj el mindj�rt, mad�r, ha valaki kiab�l - sz�lt az albatroszhoz, aki ott
�llt egy m�terre t�le �s halkan turb�kolt.. - Maradj itt. Sz�ks�gem van valakire,
akit meg�lelhetek, ha t�z l�p�st megtettem, vagy aki ott �ll mellettem, ha
legy�znek - V�gign�zett mag�n. Siralmas l�tv�nyt ny�jtott, A l�ba hetek �ta
el�sz�r volt meztelen: s�padt, keskeny, aszott, izomsorvad�st�l nyomor�s�gos
pipasz�r - Elk�sz�lt�l, csont?
Megterhelte a l�bat, �sszeszor�totta a fog�t, �s v�rta a sz�r� f�jdalmat, amelynek
a kopony�ig kellett volna hatolnia; l�bujjai megg�rb�ltek �s belekarmoltak a
homokba - de nem t�rt�nt semmi. Csak egy reszket�s suhant �t eg�sz test�n, s az a
csod�latos �rz�s, hogy �gy �ll a bal l�b�n, mintha egy v�kony gumioszlopon �llna.
Persze, gondolta, tizenk�t h�tig csak l�gott a testemen, s az izmok
elcsenev�szedtek: itt m�r nincs nedv a h�sban. Er�sebben megmozgatta l�bujjait, s
�rvendett, hogy az inak engedelmeskednek, s mint a mad�r, bele tudott markolni
vel�k a homokba. M�lyet l�legzett, azt�n megtette az els� l�p�st.
A t�rde megbicsaklott, a mank�val kapaszkodott meg, azt�n r�zuhant a vill�ra, s
v�rta a csikorg�st, ezt a mindent megsemmis�t� f�jdalmat a l�b�ban - most,
gondolta, most maga a l�b is csod�lkozik, s most sz�t kell t�rnie -, de �llt, bal
talpa vil�gosan belenyom�dott a homokba, teste mind a k�t l�b�n pihent - Felt�tel
n�lk�li megad�s! - ki�ltotta el mag�t - Kapitul�ci�! Dr�ga csontom, ism�t
�sszeszokunk!
Egy �ra m�lva bambuszbotra t�maszkodva ott s�ntik�lt a tet� meg a r�zs� k�z�tt.
Lement a tengerhez �s torkaszakadt�b�l ord�tani kezdett: - J�rok! J�rok! - Oda�llt
az albatrosz el�, elhaj�totta a bambuszbotot, s n�gy-�t l�p�st teljesen szabadon
futott kiterjesztett karokkal - J�rok, mad�r, j�rok! Legy�ztem a csontot!
Megivott egy eg�sz �veg vizet, hideg halat evett, �j er�t gy�jt�tt, azt�n
s�ntik�lva �jra elindult, v�gig a r�zs� ment�n. Arra k�nyszer�tette a l�b�t, hogy
�rtse meg, megint �t kell vennie r�gi szerep�t. �s a l�b engedelmeskedett neki.
M�snap nekifogott, hogy nagy terv�t megval�s�tsa: kunyh�t �p�tett. V�gleg birtokba
vette Vikt�ria-szigetet. Mindent, ami szertesz�t hevert: f�t, p�lmaleveleket,
gy�kereket �s bambuszn�dat a r�zs�h�z cipelt. Balt�j�val a szikl�k k�zel�ben,
amikor az ap�lya bizarr korallpadokat szabadd� tette, karcs�, v�r�ses
koralloszlopokat t�rt ki a szirtekb�l.
- Mad�r, ez lesz a legszebb �p�letem! - �rvendezett - Aucklandben gy�rakat,
toronyh�zakat, templomokat, lak�telepeket, iskol�kat �p�tettem... McKindley most
tov�bb �p�ti �ket a terveim alapj�n, �s tal�n ezeknek a t�mb�knek valamelyik�t
r�lam, a Csendes-�ce�nban elt�nt Werner B�ckerr�l nevezik el. Micsoda
megtiszteltet�s! T�n b�szke legyek r�? Nem, mad�r, erre vagyok b�szke... erre a
kunyh�ra... ez a legszebb m�vem!
Egy h�t m�lva elk�sz�lt a kunyh�. Egy helyis�gb�l �llt, tizenk�t n�gyzetm�ter -
el�g nagy egy f�rfi sz�m�ra, aki csak aludni �s eml�kezni akart benne. A tenger
fel�li oldalon ablakot v�gott a bambuszfalon, melyen kereszt�l figyelhette a
partot, �s innen szidhatta reggelenk�nt, felkel�s ut�n �s est�nk�nt, lefekv�s el�tt
a tengert. A padl�t s�r�n befedte p�lmalevelekkel: puha, z�ld sz�nyeg lett bel�le.
Mikor a kunyh� elk�sz�lt, k�t napig pihent, majd neki�llt elk�sz�teni a bels�
berendez�st. Ehhez is f�leg bambuszn�dat haszn�lt, de a bokrok hajl�kony �gaira is
sz�ks�ge volt. Megfelel� hossz�s�g�ra v�gta a bambuszrudakat, fah�nccsal
�sszek�t�tte vagy az �gfonad�kkal r�gz�tette �ket - �gy �csolt mag�nak asztalt,
hokedlit �s egy l�d�t, amelybe beleker�lt minden l�tfontoss�g� holmi: a szersz�mok,
a k�tszeres doboz, a jelz�pisztoly, egy tart�ly v�z, egy tengeri t�rk�p �s
b�rmilyen �rtelmetlen is volt most, a szext�ns �s a "napt�r". A hever�t k�l�n�sen
v�kony bambuszbotokb�l k�sz�tette: ezek hajl�konyak voltak �s engedtek, ha valaki
r�juk fek�dt. Szorosan egym�s mell� fesz�tette �ket, takar�kat ter�tett r�juk, s
mikor el�sz�r fek�dt az �gyra, annak rug�z�sa leny�g�zte. A kem�ny f�ld ut�n
�lvezet volt rajta fek�dni.
- M�r megint kezd�dik a luxus, mad�r - �s�tozott B�cker a k�vetkez� reggelen -
Mintha pehely p�rn�kon aludtam volna. Az ember, ezt j�l jegyezd meg magadnak, sosem
el�gedett. Folyton jobb�tani igyekszik mindent, csak �nmag�t nem.
Az asztallappal el�g nehezen boldogult. Sim�nak kellett lennie, mert �rni akart
rajta. H�rom iskolai f�zet volt a sz�ks�gfelszerel�s�ben, s ha valaki s�r�n r�ja a
sorokat, sok olyat mes�lhet, ami egyszer tal�n m�g �rdekelheti az ut�kort.
Azonk�v�l nem h�ly�l meg az ember... Aki �r, foglalkoztatja a szellem�t -
legal�bbis t�telezz�k fel.
B�cker az asztallapnak majdnem egy eg�sz hetet szentelt, A balt�val addig faragta a
vastagabb uszad�kfa-darabokat, m�g deszkav�konys�g�ak lettek. Ezeket m�sf�l m�teres
darabokra osztotta, a csavarh�z�val hornyot v�gott bel�j�k, lapp� illesztette �ssze
a deszk�kat; fel�ldozott n�h�ny sz�get, s kengyell� hajl�tva verte be �ket. Mikor
elk�sz�lt, b�szk�n k�r�ls�ntik�lta az asztalt, kunyh�ja val�s�gos remek�t.
- Gyere be, mad�r - invit�lta kimer�lten, s nyitva hagyta a fonott ajt�t. Most k�t
h�tig �jt nappall� t�ve dolgozott, csak �llt meg futk�rozott, de a l�ba rendesen
t�rte. M�g mindig bottal j�rt, teste s�ly�t ink�bb a jobb l�b�ra helyezte, s ha
�llt, a t�r�ttet kicsit felh�zta, t�rdben kiss� behajl�tva. Nem b�zott a
csontj�ban.
A mad�r kinn maradt, Ha B�cker dolgozott, ott �cs�rg�tt a r�zs�n, h�zogatta a
tollait, id�nk�nt a tenger f�l� rep�lt, lecsapott a v�zre, a hull�mokb�l apr� halat
fogott, azt�n j�llakottan, el�gedetten visszat�rt - J� neked - mondta B�cker - De
v�rj csak, majd �n is alkalmazkodom. Ha elk�sz�l a h�zam, megn�zem magamnak �j
vil�gomat.
Ezen az est�n, mikor fel�ll�totta az asztalt, elkezdte �rni besz�mol�j�t. Az
iskolai f�zetbe e sorokat jegyezte fel az els� oldalra: - Ma Vikt�ria-sziget
napt�ra szerint 1965. augusztus 9-e van. Van h�zam, asztalom, sz�kem �s �gyam -
�jra ember vagyok.
K�t nappal k�s�bb fogott egy bambuszd�rd�t �s lement a tengerhez. Ap�ly volt. A
parti homokon r�kok �s kagyl�k maradtak, csak �ssze kellett �ket szedni, f�v� v�zbe
dobni, hogy �gy �lhessen, mint a Hiltonban. N�ha t�bb tucatnyi r�k is akadt,
id�nk�nt egy-egy tekn�sb�ka: mintha a tenger bocs�natot akart volna k�rni B�ckert�l
mindaz�rt, amit vele m�velt.
�ppen ap�ly idej�n siker�lt B�ckernek a legjobb halakat kifognia, Nem tudta,
mi�rt... Ha dag�lykor j�ttek volna, az logikus; de ha a tenger visszah�z�dik, �s a
halak a part fel� t�dulnak, akkor ez k�l�n�s.
E napon levette cip�j�t, a bambuszd�rd�t a h�na al� szor�totta s beleg�zolt a
tengerbe. Kereste a halakat, amelyeket szinte k�zzel meg lehetett fogni: n�ha eg�sz
rajokban, v�z alatti ez�stfelh�k�nt j�ttek. De ma �res volt a tenger. Csod�lkozva
n�zett k�r�l, kereste a gyors, eleg�ns, pikkelyes testeket, �s beljebb g�zolt a
tengerbe, olyan m�lyen, hogy a lapos hull�mok a derek�n fel�l �rtek. �s ekkor
megl�tta... K�t m�ternyire t�le nagy, sz�les sz�j�, gonosz szem�, sz�rk�n csillog�
hal �szott. Csak test�nek egy kis r�sze ny�lt ki a v�zb�l... egy h�romsz�glet�
h�tuszony.
Werner B�cker meg�llt, a bambuszd�rd�t mindk�t mark�ba szor�totta. Reszketni
kezdett, s rettenetes gy�l�lettel n�zte a halat. Az albatrosz ott �szott m�g�tte,
tolla felborzol�dott, fej�t �les, g�rbe cs�r�vel t�mad�sra el�reny�jtotta.
- Ez � - mondta rekedten a gy�l�lett�l - Mad�r, ez a gyilkos, aki meg�lte Vikit,
Holgert, Petert �s Mariont. Az ork�nt tal�n t�l�lt�k volna, j� �sz�mell�ny�k volt.
De azt�n j�tt �; sodr�dtak a tengeren, nem fulladhattak meg. Teljesen lehetetlen.
De azt�n... hi�ba a vihar, hi�ba a h�zmagass�g� hull�mok, fell�tt a m�lyb�l �s
egyenk�nt felfalta �ket. Tehetetlen�l l�gtak �sz�mell�ny�k�n a pof�ja el�tt, mintha
etet�sre sz�rt�k volna �ket el�, �s sikoltottak. Viki, Holger, Peter �s Marion!
Hallottam! Rettenetesen sikoltoztak, de ann�l v�rszomjasabb lett a bestia. �s most
megint itt van, a gyilkos! L�tod, mad�r? Beteg, k�l�nben nem volna a sek�ly v�zben,
biztosan hal�dik - de nem k�v�nok neki nyugalmas hal�lt! Fizessen meg e vil�g
minden f�jdalm�val Viki�rt s a gyerekeim�rt!
N�h�ny l�p�ssel tov�bbg�zolt a v�zben, leszegte maga el� a d�rd�t. A c�pa n�zte,
csapott az evez�uszonyaival, k�r�z�tt a tengerben �s lassan visszat�rt, j�tt fel�.
- T�madj meg! - dadogta B�cker. Els�padt a d�ht�l, �s minden sz� �gette a nyelv�t -
T�madj meg, te gyilkos! Vagy te, vagy �n - nincs m�s lehet�s�g k�zt�nk. Gyere ide,
nem f�lek t�led...
A c�pa ebben a pillanatban meg�llt, hideg, sz�rny� szem�vel figyelte az embert, s
mintha �s�tani akart volna, kit�totta sz�j�t. A fogsorok - hegyesek, ak�r a t�sk�k
�s h�romsz�glet�ek, mint a h�tuszony - r�vicsor�tottak az �ngyilkos ellens�gre.
- Gyere h�t - ki�ltotta B�cker, �s m�g k�t l�p�st g�zolt el�re a c�pa fel�. Gyere
v�gre, te �tkozott d�g! Ha nem t�madsz, megteszem �n!
Megc�lozta a t�tog� sz�jat, h�trahajolt, k�t k�zzel megragadta a bambuszd�rd�t,
azt�n odasz�rt. Eg�sz tests�ly�t beleadta, �s nem t�r�d�tt vele, hogy e d�f�s ut�n
l�bon tud-e maradni. Orron tal�lta a c�p�t, �rezte, hogy hatol a testbe a d�rda, s
l�tta, hogy szakad fel a seb. A v�r v�r�sre festette a vizet, s �gy l�tszott, hogy
a hal kiugrik a hull�mokb�l, mintha sz�les oldal�val r� akarn� vetni mag�t az
emberre. A leveg�ben megp�rd�lt, ler�ntotta mag�t a d�rda hegy�r�l, visszacsap�dott
a tengerbe, �jb�l megfordult �s sz�guldott neki ellens�g�nek. T�madt, ak�r a
torped�, h�tuszonya k�sk�nt szelte a tengert.
- �gy van j�l! - ord�totta B�cker - Rohanj a hal�lodba, te �llat!
Nekifesz�lt a d�rd�nak, �gy tartotta, hogy a c�pa vak d�h�ben a hegy�nek
sz�guldott.. - Ha! - �v�lt�tte B�cker - �llok! �llok! - Sz�rny� volt az �tk�z�s,
a d�rda behatolt a halh�sba. B�cker v�rszag� lett, s azt hitte, hogy a c�pa szag�t
is �rzi: rothad�s, d�gszag, az eny�szet b�ze �radt bel�le... Ellen�llt a nagy hal
nyom�s�nak. Ha most elesik... akkor v�ge: de �llt, kir�ntotta a d�rd�t �s �jra
d�f�tt, egyre �jra �s minden d�f�sn�l ord�totta: - Meg�llek, te s�t�n! Ezt Viki�rt,
�s ezt a gyermekek�rt, �s ezt a t�nkretett �letem�rt �s ezt... elcsuklott a hangja,
l�tta, hogy a c�pa �jra j�n, megint leszegte a d�rd�t, s hagyta, hogy felny�rsalja
mag�t. A tenger v�rrel telt fortyog� �stt� v�ltozott,
- Megvagy v�gre? - ny�gte B�cker. A halat m�r nem l�tta, a nyom�s engedett, teh�t
�jra elt�nt. A d�rd�val vak d�h�ben vagdalkozott maga k�r�l, a felkavart v�zben
kereste az �sszeszurk�lt testet, de a c�pa m�r nem volt ott. B�cker a d�rd�t
beleverte a tengerfen�kbe �s belekapaszkodott. Sz�delgett a kimer�lts�gt�l, de nem
adta fel, tov�bb kutatta a tengert �s m�lyeket l�legzett, hogy �v�lteni tudjon.
- Ne menek�lj, te gyilkos! - b�mb�lte - Viki �s a gyerekek sem tudtak menek�lni!
Hol vagy, te �tkozott d�g!?
V�rt, azt�n f�radtan kig�zolt a partra s t�rdre esett. Hirtelen s�rni kezdett,
megfogta a d�rda v�res hegy�t, �s a c�pa v�r�t sz�td�rzs�lte a kez�n - Te gy�va..
- hebegte - Te nyomor�s�gos gy�va. Asszonyokat meg gyerekeket sz�t tudsz t�pni,
de a f�rfi el�l gy�v�n megh�tr�lsz. De eltal�ltalak, v�rzel, nem fogsz tov�bb �lni.
Halj meg... halj meg...
M�snap a c�pa a parton fek�dt a szirtek k�zel�ben. M�g hal�l�ban is iszony� volt.
B�cker otthagyta, hadd zab�lj�k meg a rabl�sir�lyok. K�ptelen volt r�, hogy ezt a
gyilkost saj�t t�pl�l�kak�nt megegye. Lek�pte a d�g�t, beler�gott. �m mikor a
kunyh�j�hoz �rkezett, hi�nyzott bel�le a gy�ztes b�szkes�ge. Ehhez t�l nagy volt
benne a gy�l�let.
Egy vas�rnap - Vikt�ria-sziget napt�ra szerint vas�rnapnak kellett lennie - B�cker
�jat vetett a v�ll�ra, felk�t�tte a tegezt a nyilakkal, s a bambuszd�rd�t a kez�be
vette. Azt�n odaintett az albatrosznak, aki �pp vissza�rkezett a hal�szatb�l, s
szembefordulva a sz�llel tollait sz�r�tgatta.
- Itt az ideje - mondta - H�d�tsuk meg az �j vil�got! �gy van ez, bar�tom, alig
kap az ember l�bra, a hely m�ris sz�kk� v�lik sz�m�ra. Persze itt maradhatn�k,
hiszen megvan itt minden, ami az �lethez kell: a part, az �b�l, a lejt�, a tenger,
a kunyh�... t�bb mint el�g! Ha a hal�lt v�lasztan�m, a hely k�rd�se m�r nem is
j�tszana szerepet, de az embernek h�d�tania kell! Folyton. Te mad�r, neked megvan a
f�szked, a tengered, a kis darab homokod, te el�gedett vagy. De az ember, Isten
legf�lresiker�ltebb teremtm�nye, sosem el�gszik meg! - Intett, s az albatrosz
odaugr�lt hozz� - Menj�nk!
V�gigs�ntik�lt a r�zs� el�tt, �s izzadva, kicsit f�lve, hogy csontja m�g rossz
n�ven veszi, legy�zte a k�nny� emelked�t, majd el�sz�r �llt fenn a lank�n. A h�rom
b�szke p�lma, amelyekre hetekkel ezel�tt m�g oly nagyon v�gyott, sz�les legyez�ivel
susogott a sz�lben. Odament hozz�juk, k�t k�zzel megfogta az egyik t�rzs�t �s
boldog volt, hogy tenyer�t a k�rg�n led�rzs�lheti. Eg�szs�ges vagyok, gondolta,
val�ban eg�szs�ges vagyok. �s ha a sziget belsej�ben vizet tal�lok, itt akarok �lni
�s h�l�t adni minden �r��rt.
Pillant�sa messze v�gigsiklott a szigeten �s bizonyoss� v�lt sz�m�ra, hogy
megtal�lta a paradicsomot. A felh�tlen �gb�l s�t�tt a nap, a passz�tsz�l a v�r�be
hatolt, �s valami ismeretlen, megmagyar�zhatatlan ir�nti v�gyakoz�s t�lt�tte el.
Ak�r egy kir�ly a birodalm�ban, �gy ment felfel� a dombon a p�lm�k, bokrok meg
p�fr�nyok k�z�tt, d�rd�j�ra t�maszkodott, s olyan er�snek �rezte mag�t, mint m�g
soha. A domb tetej�r�l l�tta az eg�sz szigetet: nem volt nagy, szinte kerek,
partj�t szel�d �bl�k csipk�zt�k, amelyek a homokos partokig beny�ltak, s az eg�sz
egy tekn�sb�k�ra eml�keztetett, amelynek mohos p�nc�lj�n �llt most. Csak a s�t�t
szikla, amely balra t�le a tengerbe f�r�dott, zavarta a harm�ni�t. Olyan volt, mint
egy ac�lfoganty�, mint egy fog�, amely ezt a paradicsomot a tengerben tartotta. T�l
a szirteken egy m�sik, f�lk�r alak� �bl�t l�tott, v�r�ses korallhomokkal �s sz�m�ra
ismeretlen madarak f�ldi f�szkeivel.
- Oda menj�nk, mad�r - mutatta B�cker - Ott laksz? Megl�togatt�l, most �n teszem
tiszteletemet n�lad.
�tban az �b�l fel� mangrovebokrokon t�rt �t, jam- �s t�r�gy�kereket fedezett fel
�s eml�kezett r�, hogy ezek ehet�k �s j��z�ek: tiara �s frangep�ni vir�gok mellett
haladt el, s bel�legezte e n�v�nyek er�s, izgat� illat�t, s a hibiszkusz pazar
�dess�g�t...
- De v�z, az nincs - keseredett el B�cker - L�tsz vizet, te mad�r? Egy forr�st?
Egy patakot? Semmit! Tal�n ott h�tul, a m�sik oldalon? Majd megl�tjuk. El�sz�r az
�b�lbe, a szikl�hoz menj�nk. Gonosz szikla. Olyan, mint egy k�s, melyet beled�ftek
a szigetbe.
Lust�n hull�mzott a v�z, s f�radtan mosta a korallhomokot. Mad�rrajok fedt�k be ezt
a partot, �s nem rep�ltek fel, mikor B�cker megjelent az erd�sz�len, csak a
fej�kkel fordultak fel� �s meredten n�zt�k. Nem ismert�k az embert, nem volt
ellens�g�k. Sosem tanultak f�lelmet, boldog teremtm�nyek voltak. A sek�ly v�zben,
amelyet a nap megmeleg�tett, ny�zsg�tt a sok halraj. Itt nem kellett d�rd�val
vad�szni r�juk, vagy horoggal t�lj�rni az esz�k�n, az ember csak beleny�lt a v�zbe,
s a kez�be �sztak, ak�r a mesebeli Eldor�d�ban.
B�cker n�h�ny l�p�snyire bement a tengerbe. A szikl�kr�l csod�latos k�pz�dm�nyek
n�ttek a tengerbe, s megt�rt�k a k�zeled� hull�mokat. Miri�d korall�llatka itt
�vmilli�k alatt bizarr tornyokat �s bolt�veket, csod�latos �tv�smunk�ra eml�keztet�
k�kerteket �p�tett. De vesz�lyesek voltak. Fel�let�k vad csipk�i �lesek, ak�r a
k�s. Akit a tenger d�h�ben nekihaj�tott, annak sz�tszakadt a teste, mintha
szegekkel kivert deszk�n h�zt�k volna v�gig. B�cker meg�llt a sek�ly v�zben. A
halrajok k�r�l�szt�k. Csillog�, ny�lsebes testek cik�ztak v�gig a l�b�n, s a
madarak gyan�tlan bizalommal r�pk�dt�k k�r�l.
- Val�ban a paradicsom ez itt, mad�r? - k�rdezte B�cker. K�zzel megfogott egy
halat, a fick�ndoz� testet a napra tartotta, azt�n visszadobta a tengerbe -
Szeg�ny term�szet, most majd minden megv�ltozik itt! Ember �rkezett.
Azzal kezd�d�tt, hogy B�cker szokatlanul nagy, eddig sz�m�ra ismeretlen
mad�rtoj�sokat gy�jt�tt - tal�n albatrosztoj�sok voltak -, a d�rd�val lyukat �t�tt
az egyikbe s kiitta. Kicsit fanyar, hal�z� volt, s mag�ban eld�nt�tte, hogy a
t�bbit ink�bb megf�zi vagy megs�ti. Azt�n kivett egy nyilat a tegezb�l,
megfesz�tette az �jat, s egy kacsaszer� mad�rra l�tt, amely a k�zel�ben sz�llt el.
Mindj�rt els�re eltal�lta. Lezuhant a homokba, s ez volt az els� v�r, amely
emberk�zt�l folyt ki a szigeten. N�gy �ra m�lva - ez volt a legnagyobb kir�ndul�sa
�s csod�lkozott, hogy a l�ba b�rja - az erd�n �t visszas�ntik�lt a kunyh�j�hoz,
kibelezte a kacs�t, megkopasztotta, tengeri s�val f�szerezte, s bambuszny�rson
megs�t�tte.
- Te m�r el�bb tudtad ezt, mad�r - mondta az albatrosznak. A bar�ts�gos �llat
odafordult a fej�vel, s szagolta a s�lt h�st, ha ugyan egy�ltal�n volt szagl�sa. Ez
is �j volt a szigeten... a ny�rson s�lt h�s szaga - K�kuszp�lm�k, bambusz,
t�visek, a tenger, a nap, az �g, a vir�gok: teljes a paradicsom, de nincs �desv�z!
Ehhez hozz� kell szokni, mad�r, ezzel meg kell birk�zni. Itt mindent csak az es�
�ltet. �let a kegyelem r�v�n...
De a kegyelem megmaradt. Esett. Minden nap vagy minden m�sodik nap - azt�n n�gy
napig elmaradt az es�, de mindig akadt el�g, hogy a gumiszigettel felfoghassa a
vizet, �s a m�anyagzacsk�kat meg a tart�lyt megt�lthesse. A gumisziget most nyolc
er�s c�l�pre fesz�lt, B�cker "a v�zm�vem"-nek nevezte.
Augusztus k�zep�re B�cker szabadon, bot n�lk�l tudott j�rni. Csak id�nk�nt
t�maszkodott a d�rd�ra, �s ny�jtotta ki teljesen �sszeforrt bal l�b�t. Ekkor vette
�szre, hogy s�nt�t. Colstokkal megm�rte a t�r�tt l�b�t, �s m�ris magyar�zatot
kapott r�: bal l�ba k�t centim�terrel r�videbb lett.
- Ezzel ugyan nem k�sz�tesz ki, te csont! - morogta - H�t ennyi a bossz�d? Olcs�
dolog, nagyon olcs�, te csont! Ugyan mit jelent k�t centim�ter? Vastag fatalpat
faragok, s a l�bam al� k�t�z�m. Nevets�gess� v�lsz, csont...
A hossz� napokon hozz�szokott, hogy mindennel, amivel csak tal�lkozott, mindig
besz�ljen. Besz�lt a tengerrel meg a sz�llel - persze az el�bbit csak �tkozta -, a
homokkal, a f�kkal, a vir�gokkal meg a halakkal, a testr�szeivel �s a
kaurikagyl�kkal, bar�tj�val, az albatrosszal, a kunyh�j�val, az �gy�val, a
nyilaival meg a d�rd�j�val �s az es�vel, amely �letben tartotta. Ez volt az
egyetlen lehet�s�g arra, hogy meg ne h�ly�lj�n. Am�g dolgozott, kunyh�j�t meg a
b�torait k�sz�tette, el�g besz�des volt mozdulatainak ritmusa, de m�g akkor is
t�rsalgott a balt�j�val, a kalap�ccsal, a fog�val meg a sz�gekkel. Ha azonban csak
�cs�rg�tt bambuszkunyh�ja el�tt, mint egy gazdag naplop�, a tengerz�g�s, sz�lf�v�s,
mad�rrikolt�s �s �gnyikorg�s koncertj�b�l hi�nyzott neki az emberi hang. Ekkor
ezzel az �dennel �gy besz�lgetett, mint az emberi t�rsas�ggal: k�s�bb, legal�bb
egyszer naponta, teli t�d�vel �nekelt a homokon �llva, s a nap, a tenger meg az �g
volt a hallgat�s�ga. El�sz�r n�pdalokat, azt�n operettdalokat, v�g�l opera�ri�kat,
n�ha sl�gereket is �nekelt, de ebben a pomp�s, grandi�zus, �tkozott mag�nyban
kifejezetten h�ly�n hangzottak. �gy tal�lta, hogy az "�, csod�latos vid�k", "T�voli
orsz�gban" vagy" T�ged, dr�ga csarnok, �jb�l �dv�z�llek" kezdet�ek sz�lnak a
legszebben. Az �ri�k sz�veg�nek �ltal�ban csak az elej�t tudta, tov�bb azt�n
lall�zott: k�s�bb saj�t sz�veget szerzett hozz�, s azt gondolta: ezt javasolni
kellene az opera meg�j�t�s�ra. Ezek olyan szavak, amelyek a teljess�gb�l fakadnak.
Augusztusban kifejlesztette mag�nyos m�sorsz�mait. Szab�lyos programokat �ll�tott
�ssze �s est�nk�nt koncerteket �s szaval�esteket adott. �dv�z�lte hallgat�it, eg�sz
v�logatott programot �nekelt v�gig, Schiller, Goethe �s Uhland ballad�it szavalta,
s egyszer m�g a Tell Vilmost is elj�tszotta, m�r amennyire a cselekm�nyre
eml�kezett. A Geszler hal�l�r�l sz�l� nagy monol�got m�g az iskol�b�l szinte v�gig
k�nyv n�lk�l tudta, a t�bbi sz�veget hozz�k�lt�tte �s telet�zdelte Schiller-
id�zetekkel m�s dr�m�kb�l, �gy meg�rizte szellemi mozg�konys�g�t �s nem csak izmait
edzette.
- Nincs ann�l rosszabb, mint amikor az ember teljesen egyed�l van - mondta az
albatrosznak egy Verdi-operaest ut�n - Marhas�g minden, amit az isteni nyugalomr�l
papolnak. Egy ember egyed�l az �res vil�gban megbolondulna. A legnyomor�s�gosabb
teremtm�ny lenne egy�bk�nt is. De mi itt jobban j�rtunk, mad�r. Itt vagy te,
ezernyi zaj van k�r�l�tt�nk - mi nem bolondulunk meg!

8.

Valah�nyszor egy vihar felduzzasztotta a tengert �s d�rg� m�lys�geket nyitott: ha a

hull�mok nekil�dultak a szigetnek, s a p�lm�k, ak�r az �ri�si kal�szok,
hajladoztak: ha a part az �v�lt� v�zbe mer�lt, s a tajt�k a kunyh�ig fr�ccsent; ha
sz�thasadt az �g �s az eg�sz vil�g csup�n vinnyog� sikolt�ss� v�lt, B�cker
szembesz�llt a term�szet kih�v�s�val. Ilyenkor kinn �llt az ork�nban, k�t f�ldbe
vert c�l�pbe kapaszkodott, hagyta, hogy a sz�l r�rontson, s a gyilkos tengerbe
meredt. Ezek a rekviem �r�it jelentett�k. Vikt�ri�ra meg a gyerekekre gondolt,
s�rva fakadt, azt�n oda�v�lt�tte a habz� tengernek: - Te gyilkos! Te gyilkos! - �s
egyre �jra meghat�dott att�l a csod�t�l, hogy � m�g �l.
Ezen a napon is - augusztus k�zepe volt - �gy t�rt�nt. Viharfal emelkedett ki a
tengerb�l, v�gigz�gott a szigeten, s �jb�l megpr�b�lta elpuszt�tani ezt a kis
�denkertet. B�cker elfoglalta harc�ll�s�t a k�t er�s c�l�p k�z�tt, �tkozta a
tengert �s szembeb�mb�lt a viharral. Mikor a sz�l el�llt, megk�nnyebb�lten b�jt
vissza kunyh�j�ba - Engem t�bbet nem v�gsz f�ldh�z, term�szet - mondta b�szk�n -,
sziklakem�ny lettem!
A k�vetkez� reggel �gy sz�llt fel a viharos tengerb�l, ak�r a teremt�s napja: a
f�ld g�z�lg�tt a napon, a nagy, csendes mad�r iderep�lt a szirtekr�l, de nem
ereszkedett le a kunyh� el�tt, hogy - mint minden reggel - cs�r�vel halkan
kelepelve �dv�z�lje bar�tj�t, az embert, hanem nagy k�rt �rt le az �g alatt,
v�gigrep�lt a part ment�n, majd a tenger fel� fordult.
- Na ne, mad�r! - ki�ltott ut�na B�cker - Hova, hova? Megbolond�tott a vihar? A
reggeliz�asztal meg van ter�tve. Gyere, mad�r!
Les�ntik�lt a partra. A hull�mt�r�sben rengeteg �gat, moszatot, n�h�ny tekn�sb�k�t
�s d�gl�tt halat tal�lt, �m messze kinn, t�l a parti �ramlaton meg a
korallz�tonyon, t�ncol� foltot vett �szre a tengeren. J�tszottak vele a hull�mok,
dob�lt�k maguk el�tt, m�g olyan k�zel ker�lt, hogy alakot �lt�tt. Csillog� ez�stlap
volt, furcsa holmi: nagy, f�msz�n� fest�kkel bekent deszk�ra hasonl�tott -
rejt�lyes �dv�zlet valahonnan. Ha dag�ly lett volna, a hull�mok a korallz�tonyok
f�l�tt a partra vetett�k volna, �gy azonban B�cker egy darabig a parton, a csillog�
holmi mellett szaladt a sziget m�sik ir�ny�ba, amelyet m�g nem kutatott �t, �s
ahova - Vikt�ria-id� szerint - h�tf�n akart exped�ci�t vezetni. A part koszor�k�nt
�vezte a szigetet - a domb magass�g�b�l csak sejtette, hogy �gy van -, ak�r egy
homokgall�r. A szigetem kerek holmi, gondolta. Kopott kavics a tengerben. �s egy
ilyenen �lek most. Az �rd�gbe is, m�giscsak j� itt �lni.
Visszan�zett. Kunyh�ja m�r csak apr� folt a s�rga homokon, a kifesz�tett gumisziget
csup�n egy narancssz�n� paca. Itt volt az albatrosz is megint, ott ugr�lt el�tte,
meg-meg�llt, felborzolta a toll�t, kiterjesztette sz�rny�t �s nagyon idegesen
viselkedett: - �llj meg! -, ezt jelentette - Ne tov�bb! Fordulj meg, bar�tom!
B�cker tov�bbment. A csillog� holmi elt�nt, az �ramlat gyorsabb volt n�la, de amit
l�tott, mellbe v�gta. Nem akart hinni a szem�nek. El�tte, a m�g nedves homokban
l�bnyomok vezettek ki a tengerb�l. Vil�gos, m�ly l�bnyomok. Mellette sz�les, lapos
nyom, mintha v�gigvonszoltak volna valakit a homokon. Emberi l�bak...
- Ez lehetetlen - h�ledezett B�cker -, mad�r, meg�r�l�k. Mondd, hogy meghibbantam!
Emberi nyomokat l�tok. Itt a szigetemen. K�zvetlen�l a tengerb�l j�nnek. Ez nem
l�tezik. Itt egyed�l �n vagyok a vil�gon!
K�r�ln�zett, let�rdelt, megvizsg�lta a bem�lyed�seket �s meg�llap�totta, hogy nem
meztelen l�bak, hanem f�rficip�k nyomai. A nyomok a sz�razf�ld fel� vezettek.
Mintha �ram�t�s �rte volna. Felugrott, egy nyilat tett �ja ideg�re, a d�rd�t bal
h�na al� szor�totta, �s lassan k�vette a nyomokat. El�tte, kiss� feljebb, a koszor�
alak� r�zs� alatt a term�szet m�r el h�d�totta a homokot. Bokrok, t�vises boz�tok,
apr�, sz�l borzolta, nyomor�s�gos p�lm�k n�ttek itt, �s kem�nyen megkapaszkodtak a
talajban.
Az albatrosz meg�llt, ism�t kiterjesztette a sz�rny�t, s ezzel feltart�ztatta
B�ckert. Val�s�ggal el�llta az �tj�t, �s fej�t f�lig nyitott cs�r�vel
el�reny�jtotta.
- Tudom, mad�r - sz�lt B�cker halkan - Ez sz�p kis felfedez�s. De tiszt�znunk kell
a dolgot. Vikt�ria-sziget az eny�m!
N�h�ny l�p�s ut�n egyszerre hangokat hallott. Artikul�latlan hangokat, mintha
valaki csak a hangok kedv��rt adna hangot. B�cker lelapult, intett a mad�rnak, hogy
maradjon h�tra, majd a megfesz�tett �jjal el�relopakodott a bokorcsoport fel�,
amely a r�zs� �s a tenger k�z� tolakodott.
A hang vil�gosabb� v�lt. F�rfihang volt. A gyenges�g legy�rte, ny�g�sek, k�h�g�sek
szak�tott�k meg.
- �n �l? - k�rdezte a hang - V�laszoljon! Meg van mentve. Az �rd�gbe is, nem
tudom, hogy �jult-e m�g mindig. Sz�v�s, mint a macska. T�l�l mindent. �bredjen
v�gre fel! Nem fekhet itt �lland�an. Azt hiszi, hagyom, hogy egyszer�en meghaljon?
Az t�ls�gosan is igazs�gtalan lenne. A gyilkoss�g el�l nem lehet csak �gy
od�bb�llni. �bredjen fel!
A hang megint zih�lni kezdett. A f�rfi k�h�g�tt, k�p�tt, a homok csikorgott - most
fel akar �llni, gondolta B�cker, de m�r az els� mozdulat ut�n �sszeroskad.
B�cker fedez�kben maradt a bokrok m�g�tt. A "gyilkoss�g" sz�t�l �sszer�ndult. Az
albatrosz fel� fordult. A mad�r k�zvetlen�l m�g�tte �llt, mozdulatlanul, l�g�
sz�rnyakkal. Furcsa, gondolta B�cker, alig jelenik meg egy ember, m�ris sz�ba ker�l
a gyilkoss�g.
Az �jat a homokba fektette, megfogta bambuszd�rd�j�t, �s eg�sz lassan sz�thajtotta
az �gakat. A homokban, az �rny�kba igyekezve �s vonszolva an�lk�l, hogy el�rt�k
volna, egy f�rfi �s egy n� fek�dt. A n� feje a homokba f�r�dott, fekete haja �gy
tapadt az arca k�r�, mint a meg�gett moszat. A f�rfi a h�t�n fek�dt kiterjesztett
karokkal, mintha meg akarn� mag�t adni a napnak. K�z�ptermet�, sz�les v�ll�, haja
gyuf�nyi hossz�s�g�ra ny�rva. Inge, nadr�gja annyira elszakadt, hogy l�tszottak
kem�ny izmai. A f�rfi n�h�nyszor felemelte a fej�t - l�tszott, mekkora f�rads�g�ba
ker�l -, r�n�zett az asszonyra, azt�n visszahanyatlott a homokba. Ak�r a nagy,
felborult tekn�sb�k�k, �gy fek�dtek: a nap �gette eltorzult arcukat, s ha itt fekve
maradn�nak, elp�rologn�nak, mint a med�z�k.
- V�laszoljon! - mondta a f�rfi nagy nehezen - Csak halottnak tetteti mag�t!
Tudom, hogy �l. Sajnos...
A n� nem mozdult. A f�rfi megpr�b�lt hasra fordulni. Siker�lt. Odam�szott a n�h�z,
megragadta karj�t �s �rtelmetlen, gyenge �jra�leszt�si k�s�rletekbe kezdett.
N�gyszeri pump�l�s ut�n felny�g�tt, �s er�tlen�l a homokba zuhant.
Ez volt az a pillanat, amikor Werner B�cker �tt�rt a bokron. A f�rfi felemelte a
fej�t, iszonyat �lt ki a szem�be, hangosan ny�g�tt, �s v�dekez�s�l fel akarta
emelni �k�lbe szor�tott kez�t. Aki itt felt�nt el�tte, k�s�rtetnek l�tszott. Egy
egyenesen j�r� l�ny, emberi m�retekre eml�keztet� alak, de ezen t�l semmi emberi...
Kicserzett, vad sz�rzettel ben�tt arc, alulr�l n�zve �ri�s, �sid�kb�l maradt
k�v�let.
A f�rfi ism�t megpr�b�lta karjait v�dekez�s�l felr�ntani, de nem mozdultak m�r,
csak megr�ndultak.
- �h! - ny�g�tt fel az ember - �h! �h! - Egyre csak - �h! - T�bb sz�t nem engedett
ajk�ra az iszonyat. Azt�n el�jult.
B�cker nehezen l�legzett. A k�t emberrel val� tal�lkoz�s jobban megviselte, mint
ahogy v�rta. Kimer�lten lehanyatlott a k�t �jult ember mell� a homokba, s n�zte az
el�tte fekv� asszonyt. Nagyon sz�p volt. Hossz� fekete haja k�zt, amely az arc�ra
tapadt, megl�tta a sz�j�t, telt, puha, �rz�ki ajkait. A n�n v�kony ruha volt, amely
nedvesen karcs� test�hez tapadt, kirajzol�dtak keblei s a combok kerek form�i. Buta
dolog �gy b�mulni r�, gondolta B�cker. Seg�ts�gre szorul, de ahogy itt fekszik
el�ttem... Furcsa, hogy a hossz� hetek alatt annyi minden hi�nyzott a szigeten -
csak asszonyra nem gondoltam soha. De igen, Vikt�ri�ra gondoltam, de ezek szomor�
pillanatok voltak. S most ahogy ez az idegen asszony itt fekszik el�ttem, �j
�lm�nyt jelentene, ha meg�rinthetn�m, ha teste vonalait a kezemmel ut�narajzoln�m.
B�cker fel�llt, felemelte az asszonyt �s a kunyh�j�ba vitte. Nehezebb volt, mint
gondolta. N�h�nyszor meg�llt, megpihent, csod�lkozott, hogy a t�r�tt csontja m�g
b�rja, majd a kecses asszonytestet a v�ll�ra vetette. H�t�val �rezte l�nyos mell�t,
k�r�lfogta karcs�, hossz� l�bait - antilopl�bak, gondolta teljesen �rtelmetlen�l -,
azt�n baktatott tov�bb a homokban. A kunyh�ban a takar�ra fektette, kisim�totta
arc�b�l a haj�t, �s ism�t megcsod�lta test�nek finom vonalait.
Bolond dolog, morfond�rozott, alighogy megjelenik egy asszony, megv�ltozik minden
gondolatom. Most Vikt�ria-szigeten megtanulunk h�rman t�l�lni. Nem lesz egyszer�.
Ez h�romszor annyi vizet, h�romszor akkora lak�st �s h�romszoros es�lyt jelent
arra, hogy megfert�zz�n a k�ts�gbees�s. Egy asszony sohasem k�pes elviselni a
mag�nyt.
Let�r�lte a n� keskeny arc�t, sz�tterpesztett ujjaival h�traf�s�lte nedves haj�t;
megint n�zte a test�t, �s �jb�l k�zd�tt a gondolattal, hogy hi�nyzott neki a n�i
test, de eddig sosem akarta tudom�sul venni.
K�nyszer�tette mag�t, hogy elszakadjon a l�tv�nyt�l. Visszas�ntik�lt a partra �s
azon t�rte a fej�t, mit csin�ljon a f�rfival. Soha nem b�rn� elcipelni, s hogy
�sz�mell�ny�n v�gigh�zza a homokon, olyan meger�ltet�s lenne, ami m�g �t is
kik�sz�ten�.
- Csin�ljuk �gy, mad�r - besz�lte meg a probl�m�t az albatrosszal, amely izgatottan
j�rt fel-al�, s kelepelt a cs�r�vel - Ez egy f�rfi, teh�t neki mag�nak kell
megk�zdenie az �let�rt.
Let�rt n�h�ny nagy p�fr�nyt, a f�ldbe sz�rta, ezzel egy kis �rny�kot teremtett, s
ide beh�zta a f�rfit. M�g egy nagy p�lmalevelet ter�tett a s�k�rges arcra, azt�n
visszasietett a kunyh�hoz. T�bbet B�cker nem tehetett. Gondoskodott az �let�kr�l �s
az �rny�kr�l. Ami most k�vetkezett, azt gyanakv�ssal v�rta.
- Bizony�ra �hesek lesznek, ha fel�brednek - mondta a mad�rnak -, �s borzaszt�an
szomjaznak majd. Az utols� es� b�s�ges volt, van mindny�junk sz�m�ra el�g v�z.
N�gy halat s�t�tt ny�rson, �s leh�t�tt egy zacsk� vizet �gy, hogy k�t�llel egy
vastag �gra k�tve ide-oda lengette. J� tr�kk volt, mert a lenget�s okozta l�gj�r�s
h�t�sk�nt m�k�d�tt. Azt�n v�rt. N�zte az asszonyt, f�lelt a part fel�, hogy hallja-
e a f�rfi l�pteit, s a homlok�ra b�k�tt, mikor az albatrosz mint egy gyerek,
jajgatni kezdett - Ne viselkedj �gy - kezdte halkan - Bar�tok maradunk. De hogy
ezek az emberek a bar�taink lesznek-e, az m�g egy�ltal�n nem biztos...
El�sz�r az asszony �bredt fel. Fekve maradt, m�g a fej�t sem emelte fel, csak nagy,
s�t�t szem�be k�lt�z�tt �let, �s n�zte B�ckert, aki ezt csak akkor vette �szre,
mikor a negyedik halat h�zta le a botr�l, s fektette a t�ny�rul haszn�lt falapra.
- �n kicsoda? - k�rdezte. S�t�t, meleg hangja volt, amely egy�ltal�n nem illett
hozz�. Gyermekien kellett volna csengenie, olyan gyeng�den, olyan finoman, mint a
keze, l�ba, keble - mint a teste a csak lassan sz�rad�, vir�gmint�s ruh�ja alatt.
Angolul besz�lt, de nem volt angol, ezt B�cker azonnal meg�llap�totta. � sem
besz�lt j�l angolul, �s Vikt�ria is �ppen �gy besz�lte a nyelvet, mint ez az
asszony. Akcentusa ismer�sen hangzott sz�m�ra.
- Werner B�ckernek h�vnak - felelte n�met�l. Sugallatra tette. Persze, hogy, nem
tud n�met�l, gondolta. Ink�bb franci�nak l�tszik, de angolul besz�lt, teh�t
megism�tlem �gy is: - I am Werner B�cker - mondta m�g egyszer �s �r�lt, mikor az
asszony halv�nyan elmosolyodott.
- Egy n�met. Egy n�met itt! Minden megbolondult ezen a vil�gon, ugye?
Most m�r az asszony is n�met�l besz�lt, �s Werner B�cker m�r nem is csod�lkozott
rajta. Itt elszokik az ember a csod�lkoz�st�l, gondolta.
- Maga is? - k�rdezte - Persze... nagyon bolond dolog. A Csendes-�ce�n kell�s
k�zep�n egy lakatlan szigeten k�t ember n�met�l besz�l.
- Anne Perkins a nevem - Az asszony felk�ny�k�lt, felemelkedett, az egyik
kunyh�oszlopnak t�maszkodott �s a tenger vak�t� t�kr�z�se ellen kez�vel
be�rny�kolta a szem�t. B�cker el�tte t�rdelt, megvizezett egy rongyot, s az asszony
arc�r�l lemosta az utols� s�maradv�nyokat, majd a rongyot az asszony szem�re tette.
Az asszony csendben maradt, keskeny arc�t a f�rfi fel� emelte, ajk�t
�sszeszor�totta, ak�r a gyerek, �s �sszehunyor�totta a szem�t, mikor B�cker a
ronggyal a szeme sark�b�l kit�r�lte a s�krist�lyokat. �s mosolygott, mint egy
gyerek, amikor ut�na megk�rdezte: - K�sz?
- K�sz. Hagyja a rongyot a szem�n. Szokjon a vil�goss�ghoz. Ez az er�s nap
megvak�t. T�z h�tig hadakoztam ellene, am�g megszoktuk egym�st. Most m�r megy a
dolog.
Az asszony b�lintott, a rongyot mindk�t kez�vel a szem�re szor�totta �s
h�trahajtott fejjel �lt. A ruha megfesz�lt a kebl�n... Sz�p, fiatal mellei voltak,
kerekek, kem�nyek.
- Perkinsnek h�vnak, de D�sseldorfban sz�lettem - mondta - Akkor m�g Hartman volt
a nevem, Annamaria Hartmann
- Annamaria - merengett el a f�rfi, �s egym�sra tette a k�t kez�t. Hirtelen nem
tudta, mit kezdjen vel�k - Milyen sz�p...
- Hogy ker�lt ide? - k�rdezte az asszony.
- Ahogy �n, Annamaria. Ez az �tkozott tenger! Volt egyszer egy haj�m, feles�gem �s
h�rom gyermekem. Azt�n j�tt a vihar. Sz�tvert mindent, csak engem hagyott meg.
Mikor ennek a szigetnek a partj�n fel�bredtem egy t�r�tt csonttal, amely heteken �t
v�gezni akart velem, egyed�l maradtam.
- Borzaszt� t�rt�net - Az asszony hallgatott, levette szem�r�l a rongyot �s a
f�rfira n�zett. Pillant�sa olyan gyeng�d volt, hogy a f�rfit feld�lta. Kit�rt a
pillant�s el�l, �s a leh�t�tt m�anyagzacsk�b�l es�vizet t�lt�tt egy kis p�lmafa
t�lba - Mi egy rep�l�g�pen �lt�nk, mikor belecsapott a vill�m. A g�p a tengerbe
zuhant �s sz�tt�rt. Shirley meg �n a t�rzs egy darabj�ban �sztunk, s �pp annyi
id�nk maradt, hogy felvegy�k az �sz�mell�nyt. Ezzel azt�n el�rt�k a sz�rny egy
darabj�t, amely vitt benn�nket, mint egy tutaj... �s r�viddel ezut�n els�llyedt a
t�rzs is.
- Az a csillog� holmi ott kinn a tengeren teh�t a rep�l�g�p sz�rny�nak egy darabja
volt? Mindenre gondoltam volna, de egy rep�l�re, itt a vil�g legelfelejtettebb
zug�ban? - B�cker odany�jtotta az asszonynak a t�lat. A n� ivott bel�le, s B�cker
l�tta, milyen j�t tesz neki - �s a c�p�k? - k�rdezte.
- Esz�nkbe se jutottak soha - Letette a t�lat, �s ism�t gyeng�d pillant�st vetett
r�. Ez borzaszt�, gondolta a f�rfi. Megint lefedem az arc�t a ronggyal. Le kell
fedni ezeket a szemeket, mert meg�rj�tenek. Ezek a nagy, kerek, barna
�zikeszemek...
- Nem is volt id�nk arra, hogy esz�nkbe jussanak - folytatta az asszony - Csak
amikor Shirley megl�tta a partot, s odaki�ltott nekem: "Most egyetlen c�pa sem tud
felfalni", akkor kezdtem kiab�lni a f�lelemt�l.
- Shirley-nek h�vj�k teh�t? - k�rdezte B�cker �s �tpillantott a bokrokhoz. Ott
semmi sem mozdult m�g. Kid�lt, mint a kiv�gott fa, gondolta B�cker. Egy ilyen
fick�, olyan izmokkal, mint egy bika. M�g sok gondunk lesz vele.
- Az �n f�rje, asszonyom?
- Perkinsnek h�vnak.
- Shirley keresztn�v is lehet,
- Paul Shirley-nek h�vj�k. Az uramat Yulnak h�vt�k. Halott.
- Ez az �tkozott, h�romszor �tkozott tenger!
- Nem, � nem fulladt meg. Yul m�r hamarabb meghalt - Kez�vel h�travetette haj�t a
h�t�ra - F�l �vvel ezel�tt...
- Paul az �n bar�tja? - F�jt neki ez a k�rd�s, a sz�v�be markolt �s idi�t�nak
nevezte mag�t.
- Annak nem tarthatjuk - mondta az asszony - De vigy�z r�m. Majd � megmagyar�zza
mag�nak, ha j�n - A fat�ny�rra sand�tott. A s�lt hal pomp�s illatot �rasztott -
Megehetek egy halat? - k�rdezte.
- Term�szetesen, Hiszen �nnek meg Shirley-nek s�t�ttem.
Adott az asszonynak egy halat, amely m�g forr� volt az izz� fahamut�l. Nem tudta,
mit kezdjen vele, k�r� pillant�st vetett a f�rfira, s � megmutatta, hogy kell k�t
k�zre fogni a s�lt halat, s hogy kell leharapni a zaftos h�st a sz�lk�kr�l. S�t�ten
elnevette mag�t, beleharapott az illatoz� h�sba �s evett. K�zben az ajka mintha
kivir�gzott volna.
B�cker kinn l�pteket hallott. Fel�llt s kiment a kunyh�b�l. Paul Shirley j�tt
felfel� a partr�l. �gy l�tszott, ismeri e k�nz� nap vesz�lyeit, ing�b�l let�pett
egy darabot, s a szeme el� tartotta. Anne kij�tt a kunyh�b�l, a p�lmalev�l tet�
�rny�k�ba �lt �s tov�bb r�gta a halat. Shirley meg�llt, kiss� megszell�ztette a
szeme el�tti kend�t, �s az el�tte �ll� B�ckerre, azt�n Anne Perkinsre n�zett. Az
asszony most megette a halat, eldobta a sz�lk�t, s a homokba t�r�lte zs�ros kez�t.
- Bocs�sson meg - mondta B�cker - Ott kellett hagynom. T�l neh�z volt ahhoz, hogy
elhozhassam.
- J�l van - b�lintott Shirley - �r�l�k, hogy nem vagyok egyed�l ezzel az
asszonnyal - Fej�vel Anne fel� b�k�tt - Maga besz�lt vele? - Halkan sz�lt,
s�szag� volt a lehelete.
- Besz�ltem.
- Elb�v�l� asszony, ugye?
- Nem tudom - B�cker bosszankodott, mert �rezte, hogy gyorsabban dobog a sz�ve.
Sejtettem, gondolta, kellemetlen alak - Tal�n...
- Bizony�ra! - Shirley haragosan mosolygott, s az ingb�l kit�pett rongyot ism�t a
szem�hez nyomta - Nagyon is elb�v�l�... �s ez az asszony gyilkos.
- Ez nem l�tszik rajta - mondta B�cker. Csod�lkozott, hogy a k�zl�s nem ijeszti
meg, s�t nem �rinti m�lyebben. Sz�p asszony, csak ennyit gondolt. Enn�l ne is
legyen t�bb. Mit �rdekel engem, hogy mi volt! Itt befejez�d�tt a r�gi �lete, s az
�j �ppen most kezd�dik. Ennek a Paul Shirley-nek is gy�keresen meg kell
v�ltoztatnia a v�lem�ny�t.
F�lbeszak�tott�k �ket. Az albatrosz megker�lte a kunyh�t, amely m�g�tt eddig
�vatosan v�rakozott. Csapkodott a sz�rny�val �s izgatottan kelepelt a cs�r�vel.
Shirley let�pte a rongyot a szem�r�l.
- Ez a bar�tom - k�z�lte B�cker, s a mad�rra mutatott - Neve nincs. Egyszer�en
mad�rnak sz�l�tom.
Shirley megr�zta a fej�t - Bolond dolog, egy mad�r a bar�tja.
- N�ha egy mad�r t�bbet �r, mint egy ember. Maga is enne egy s�lt halat?
- Nem... de ha egy korty v�z lenne... most nem tudok enni. K�l�nben, a legt�bb
gyilkos nem l�tszik annak, ami. Sz�p lenne, ha ezt leolvashatn�nk az orrukr�l.
B�cker odaadta Shirley-nek az es�vizes cs�sz�t, �s Shirley ivott n�h�ny nagy
kortyot - �zetlen ez a l� - morogta, mikor a cs�sz�t visszaadta.
- Es�v�z, Itt a szigeten nincs forr�sv�z.
- Csod�lkoztam volna! Aki beleesik a szarba, annak b�zlenie kell - �tpillantott
Anne Perkinsre, aki mozdulatlanul �lt a lev�ltet� alatt.
- Megevett egy halat - t�j�koztatta Shirley-t B�cker.
- Ebb�l l�thatja, milyen idegei vannak. Meg�li az ur�t, lezuhan a rep�l�g�ppel, ott
�szk�l a c�p�k k�z�tt, partra sodr�dik: azt gondolom, most m�r v�gre halott, de
alig ker�lt a partra, l�ncs�zni megy, s eszik, mintha a Claridge-ben lenne. �n
mondom mag�nak, b�rmi t�rt�nik vele, a szeme se rebben. Maszk ez. K�maszk! Amikor a
rep�l�g�p lezuhant, r�csap�dott a tengerre, �sszet�rt a t�rzse, �s tizenn�gy ember
k�r�l�tte megfulladt, de ez mind nem �rintette. Ott kuksolt a t�rzs v�g�ben, mag�ra
csatolta az �sz�mell�nyt �s azt ki�ltotta: - Rajta, Shirley, hal�ssza ki mag�nak
azt a sz�rnydarabot! Ut�na m�g mindig megfulladhatunk! Ilyen csodap�k ez.
Shirley nekit�maszkodott a r�zs�nek. Ivott �s frissebbnek �rezte mag�t. Most a
magas p�lm�k �rny�k�ban �llt �s m�lyeket l�legzett - M�gis adjon nekem egy halat -
mondta - Ezt az undor�t� s�-�zt nem veszi el az es�v�z...
B�cker hozott egy halat, �s Shirley megette �gy, hogy k�rm�vel hossz�ban
felhas�totta, s ut�na szinte felsz�vta a vil�gos, zaftos h�st.
- Bevallotta? - �rdekl�d�tt B�cker. Tark�j�n �rezte Anne Perkins tekintet�t.
Hossz�ban kiny�lva fek�dt most a napon �s sz�r�tkozott.
- Nem - Shirley eldobta a halsz�lk�t, de el�bb alaposan ler�gta - Ez a n� soha
nem fogja bevallani.
- Egy�ltal�n kicsoda maga? - k�rdezte B�cker.
- Paul Shirley, a papeetei rend�rs�g fel�gyel�je.
- Maga n�met?
- Amerikai.
- Egy amerik�nus Tahitin, aki ilyen j�l besz�l n�met�l?
- Any�m n�met volt, Tahitin sz�lettem. Ap�m �ltetv�nyes volt, de �n nem �reztem
ehhez tehets�get, �gy h�t rend�r lettem. Nyugalmas foglalkoz�s Tahitin. �t �v alatt
tizenn�gy bet�r�s �s h�rom gyilkoss�g. Mind a h�rom ritu�lis gyilkoss�g. Tudja, ott
sz�zeket �ldoznak, hogy kiengesztelj�k az es�istent. K�nny� dolog ezeknek a
felder�t�se. A Csendes-�ce�n emberei a legbecs�letesebbek a vil�gon. Csak ahova
oda�r a civiliz�ci�, ott mocskol�dnak be. Az alkohol, meg a mi kett�s erk�lcs�nk -
ez elpuszt�tja �ket. �gy �lt�nk Papeet�n, mintha harminc�vesen m�r nyugd�jban
lett�nk volna. M�g csak ez a szeg�ny Perkins Atuan�n meg nem �lte Yult, a f�rj�t.
Engem az�rt ind�tottak �tnak, hogy Papeet�be vigyem. S akkor a vissza�ton j�tt ez a
szem�t ork�n. Hol vagyunk itt?
- A Vikt�ria-szigeten, Shirley.
- Sosem hallottam. �tkozottul mag�nyos hely, mi? Lakatlan?
- Nem. H�rom ember lakik a szigeten.
- Ne marh�skodj�k! Hogy h�vj�k mag�t?
- B�ckernek, Werner B�ckernek.
- Teh�t h�rom ember, mi? Keresni fognak benn�nket �s meg is tal�lnak.
- Majdnem n�gy h�nap �ta semmit sem l�ttam a vil�g t�bbi r�sz�b�l. M�g ha meg is
tal�lj�k a rep�l�g�p roncs�nak darabjait, le�rj�k magukat, Shirley. Aki itt a
tengerbe esik, megfullad vagy felfalj�k a c�p�k. Minden esetben megsz�nik l�tezni.
Ne rem�nykedj�k semmif�le kutat�sban.
- Tal�n igaza van. De mi h�rman vagyunk, �s ez sokat �r. Mit gondol, B�cker?
- Furcsa, de tipikus kever�ke vagyunk az embernek. Vil�gunk h� t�k�rk�pe: egy
nyomor�k, egy gyilkos n� �s egy rend�r. Ezzel ak�r �n�ll� �llamot alak�thatn�nk.
- �tkozott, b�r al� men� humora van mag�nak, B�cker. Nem akarok itt mag�val
robinsonosdit j�tszani. Anne Perkinst Papeet�be kell vinnem. Szab�lyos pert
ind�tanak ellene, de a kimenetele vil�gos.
- �letfogytiglan, ugye?
- Vagy hal�lb�ntet�s. Szerelemb�l vagy f�lt�kenys�gb�l elk�vetett gyilkoss�gn�l a
francia b�r�nak mindig megl�gyul a sz�ve, de Anne Perkins kapzsis�gb�l �lte meg az
ur�t.
- Ezt ilyen pontosan tudj�k?
- Minden t�ny erre utal. Tulajdonk�ppen mi van mag�val, B�cker? - Shirley egy
l�p�st oldalt l�pett B�ckert�l.. - �gy k�rdez, mint a v�d� a vallat�sn�l. Az
�rd�gbe is! Tudtam, mikor fel�bredtem �s l�ttam, hogy ez a n� elment mag�hoz, a
maga meghitt otthon�ba: levette a l�b�r�l, ahogy megl�tta Anne-t. Micsoda asszony!
Olyan �rtatlannak l�tszik, mint egy Botticelli-angyal. De ez az angyal elv�gta az
ura nyak�t egy mal�j t�rrel. Ehhez idegek kellenek, bar�tocsk�m!
A besz�d nagyon meger�ltette Shirley-t. Lefek�dt a p�lm�k �rny�k�ba, az ingb�l
kit�pett rongyot megint az arc�ra tette, karj�t a feje al� tolta �s �gy t�nt,
k�nyelmesen fekszik - Nincs v�letlen�l egy mal�j t�r a csomagj�ban? - k�rdezte
szarkasztikusan.
- Nincs. Balt�m van.
- Az is megfelel. Egyezz�nk meg, B�cker! Ha az egyik�nk alszik, a m�sikunk �rk�dik.
�rangyalokra nem mindig lehet sz�m�tani - Kez�t a has�ra fektette, m�lyeket
l�legzett, l�tszott, hogy menten elalszik. B�cker fel�llt, a hamvad� t�zh�z ment, a
forr� hamub�l kivett egy halat, s m�lyen elgondolkodva ette. Az albatrosz �jb�l
megnyugodva ott �llt mellette, s tollaiban csillogott a nap.
- Hallottad te ezt, mad�r? - k�rdezte halkan B�cker - Egy rend�r meg egy gyilkos
n�. A civiliz�ci� meg�rkezett a Vikt�ria-szigetre. J�l figyelj, nem szerencs�s eset
ez. De megismered a "norm�lis" vil�g fejl�d�s�t. A nyugalmunknak egyel�re v�ge, ezt
meg�g�rhetem neked. E f�ld legk�l�n�sebb �l�l�nyeit, az embereket k�zvetlen
k�zelr�l megfigyelheted. Fogadjunk, boldog leszel, hogy mad�r vagy!
Es�v�zzel �s homokkal megmosta a kez�t, bes�ntik�lt a bambuszkunyh�ba, fogott egy
k�nny� takar�t, �s Anne Perkinshez ment. M�g mindig csukott szemmel fek�dt a
homokban. A nap megsz�r�totta a ruh�j�t, test�nek form�i �jra elmos�dtak, de
combja, hasa �s a mellei kirajzol�dtak a v�kony sz�vet alatt. Eg�sz cs�ndesen
fek�dt, de nem aludt, mikor B�cker r�ter�tette a takar�t. B�cker r�gt�n
�szrevette... megr�ndult az ajka meg a szemh�ja.
- Anne, a v�z ki�ztatta - mondta -, a nap kisz�r�tja. Nem a bar�tja, hanem az
ellens�ge. Itt minden az ellens�ge, csak az es� nem. � �ltet, egyed�l �! Le kellene
mosnia mag�t es�v�zzel, Anne. A s�r�teg a test�n m�g sok kellemetlens�get okozhat.
Meleg lesz a takar� alatt, de ez m�g mindig jobb, mintha megs�l a k�zvetlen napon.
Nem akar bej�nni a kunyh�mba?
V�rt a v�laszra. Sok�ig tartott. Csak hossz� ujjai �st�k be magukat a homokba. Ez
bizony�totta fokozott idegess�g�t. Azt�n megr�zta a fej�t �s azt mondta: - Nem.
- Mes�lt mag�nak r�lam? - k�rdezte.
- Mes�lt.
- Vaskalapos, �rz�ketlen ember.
- Mint rend�r, nem engedhet meg mag�nak �rzelmeket - B�cker megint leh�zta r�la a
takar�t - Annamaria, j�jj�n az �rny�kba. A naps�t�s hal�los mag�nak.
- Mintha ez m�g sz�m�tana.. - Felemelkedett, ny�jt�zkodott, mindk�t kez�vel
megfogta a haj�t, amelyet felborzolt a sz�l, s mint valami kal�z-z�szl�t, amelyet
sz�z vihar t�p�zott meg, feket�n �s csillog�n lengetett a feje k�r�l. Teste
h�trahajlott, s mint az �j h�rja, �gy fesz�lt szembe a sz�llel - �, ez az �let -
m�l�zott el. Pomp�s mondat volt.
B�cker el�rement a kunyh�j�hoz, �s hallotta, hogy az asszony felkel �s k�veti. A
lev�ltet� alatti tomp�tott f�nyben egy takar�b�l, az �sz�mell�ny�b�l �s egy
t�r�lk�z�b�l fekv�helyet �p�tett mag�nak a p�lmalevelekkel bor�tott f�ld�n. Bent
sokkal h�v�sebb volt, mint a szabad �g alatt. Kellemesen lehetett l�legezni.
- �n� az �gy, �n a f�ld�n alszom - mondta B�cker. Kiment. Shirley ut�n n�zett, de
az m�g mindig ott fek�dt a p�lm�k alatti �rny�kban a r�zs�n�l, �s m�lyen aludt.
Mikor B�cker visszaj�tt, az asszony az �gyon fek�dt: ezt eg�szen term�szetesnek
tal�lta, s�t m�g boldogg� is tette.
- Maga s�nt�t? - k�rdezte az asszony.
- Elt�rt a l�bam, mikor itt partra vetett a tenger, jobban mondva elt�rtem.
Szil�nkos t�r�s volt. Meg akart �lni ez a csont! Hegyesen, mint egy l�ndzsa
megc�lozta a fels� combom art�ri�j�t. De legy�ztem! �tkozott harc volt k�z�tt�nk,
de a csont v�g�l feladta �s �sszeforrt. De egyvalami m�gis siker�lt neki. A l�bamat
k�t centivel megr�vid�tette. De h�t nincs csata vesztes�g n�lk�l.
- Mag�nak er�s az akarata, ugye?
- Annak l�tszik. Ahhoz m�r nagyon sok mindennek kell t�rt�nnie, hogy �n
kik�sz�ljek. Ezt eddig nem tudtam, de itt megtanulja az ember.
Az asszony felegyenesedett. Nagy, barna szem�vel, amely uralta arc�t, f�rk�sz�
pillant�st vetett r�. Ha az ember ebbe a szembe n�zett, azt k�rdezte mag�t�l, mi�rt
csod�lja a csillagok hideg f�ny�t, ha van ann�l sokkal szebb is.
- Elhiszi, amit Shirley mondott? - k�rdezte az asszony r�gt�n.
- Mit higgyek? - k�rdezett vissza a f�rfi. Tulajdonk�ppen nem volt itt semmi
k�rdeznival�. F�lt ett�l a pillanatt�l az�ta, hogy Shirley Anne-r�l mes�lt neki.
Most r�ker�lt a sor... elhangzott a k�rd�s... �rtelmetlen lett volna kit�rni el�le.
Az asszony �gyis �jra �ld�z�be veszi, mert l�that�an �rdekelte a f�rfi v�lem�nye.
- Azt hiszi, hogy meg�ltem a f�rjemet? - k�rdezte hirtelen.
A f�rfi megvonta a v�ll�t - Nem tudom.
- Elhiszi?
- �gy nem k�rdezhet, Anne, ez nem becs�letes. Shirley semmi bizonyosat nem mondott
nekem. Csak �gy �ltal�ban besz�lt a dologr�l. Ez nem el�g ahhoz, hogy k�pet
alkothassak �nr�l.
- De lehets�gesnek tartja, ugye?
B�cker bossz�s volt. Nem k�ne �gy k�rdeznie, gondolta. Provok�l. Ha igent mondok,
az elmarasztal�s. Ellenkez� esetben pedig ny�ltan �ll�st foglalok mellette, de ezt
sem akarom. Meg�rtette az asszony gondolatait. V�delmet keresett n�la, pajzsk�nt
maga el�tt akarta tartani Shirley ellen. Mit tegyen az ember, gondolta, a sz�ps�g
egyed�l nem bizony�t�k arra, hogy nem gyilkolt.
Ezek mocskos gondolatok voltak. Kez�vel hat�rozatlan mozdulatot tett, �s hatalmas
asztal�hoz �lt - Hozz�szoktunk - mondta -, hogy olyan lehetetlens�gekkel �lj�nk
egy�tt, amelyek azt�n m�gis lehets�gesekk� v�lnak. A mai embert alig lehet
meglepni. Vegy�k �nt, Anne! Aki mag�ra n�z, megesk�szik r�, hogy �n nem lehet
gyilkos. Azt�n j�n valaki, �s bizony�t�kokkal �ll�tja ennek az ellenkez�j�t. Hogy
ragaszkodhat itt az ember valamihez? Ez nem maga ellen sz�l, Anne, �n mindent
elhiszek �nnek... de az sem lepne meg igaz�n, ha m�gis m�sk�pp lenne.
Egy darabig hallgattak. Az asszony gondolkodott. Azt�n kis mell�re tette a kez�t,
mint egy buddhista n�, aki meggy�jtotta f�st�l� p�lcik�it �s most egyed�l van
�seivel s az istenekkel. Pillant�sa �thatolt B�ckeren.
- Nem �n voltam - mondta - Minden olyan rem�nytelen, ha az embernek senki sem
hisz. Legal�bb maga higgyen nekem, Werner. Nem vagyok gyilkos.

9.

B�cker elhat�rozta, hogy mindennek ut�naj�r. Nem volt �rtelme Anne-nel vitatkozni
arr�l, hogy vajon egy asszony, akinek sz�p a szeme, lehet-e gyilkos vagy sem. Nem a
szem�vel gyilkolt, gondolta, hanem egy mal�j t�rrel v�gta �t a f�rje nyak�t. Ehhez
t�bb kem�nys�g kell, mint amennyi bennem meg Shirley-ben van. �n nem tudn�m
megtenni. �s mit jelentenek a szemek?! Azt mondj�k, a szem a l�lek t�kre; s tal�n
ez is �gy volt mindig, m�g az ember m�g val�ban hitt abban, hogy van lelke. De ez
mind megv�ltozott. Ma az ember gyan�ss� v�lik, ha l�lekr�l besz�l, �s m�g sohasem
volt ennyi pszichi�ter, pszichol�gus, aki mind abb�l �l, hogy senki sem tudja m�r,
van-e lelke.
Estig B�cker ker�lte, hogy ak�r Anne-nal, ak�r Shirley-vel besz�ljen. Ezek ketten
is kit�rtek egym�s �tj�b�l... Shirley a tengerhez ment, megn�zte az erd�t az
emelked�n �s figyelte B�ckert, ahogy mad�rtoj�st gy�jt�tt. Anne legink�bb a
lev�ltet� alatt �lt, meredten n�zte a tengert, n�h�nyszor gyeng�d, s�t�t hangj�n az
albatrosznak magyar�zott, amely f�lelem n�lk�l ott ugr�lt el�tte, de k�t m�tern�l
k�zelebb soha nem mer�szkedett hozz�.
Az esti sz�rk�let ut�n mind hat�rozatlanul �lldog�ltak, m�g B�cker megoldotta a
helyzetet �s bement a kunyh�j�ba. Ha Anne k�veti, j�. Erre k�l�n felsz�l�tani nem
akarta. Irt�zott az �jabb vit�t�l �s az asszony k�nos k�rd�s�t�l: - Elhiszi r�lam,
hogy meg�ltem a f�rjemet?
Anne Perkins nem j�tt be a kunyh�ba. A kifesz�tett gumisziget al� fek�dt, a
B�ckert�l kapott takar�t mag�ra h�zta �s elaludt. Paul Shirley a kunyh� m�g�tt
keresett helyet mag�nak, ahonnan j�l l�thatta Anne-t. Mikor hallotta, hogy B�cker
m�g motoszk�l a kunyh�ban, megkopogtatta a bambuszfalat.
- H� - mondta halkan - Hall engem, B�cker?
- Hallom, Mit akar Shirley?
- Hogy �ll a dolog az �rk�d�ssel?
- Az marhas�g! Mi t�rt�nhet?
- Nem szeretem, ha a fejem a l�bam k�zt fekszik.
- A balta az �gyam alatt van. Nyugodtan alhat.
- Nyugodtan? Maga �rzelmi atl�ta! �s ha belerohan a tengerbe?
- Mit keresne ott?
- Meg�li mag�t. Tudja, mi v�r r� Papeet�ben,
- Van ann�l szebb hal�l is, mint felfalatni mag�t a c�p�kkal. Azonk�v�l nem kelti
azt a benyom�st, mintha minden v�gya a hal�l lenne. Ezt k�nnyen elint�zhette volna,
mikor a rep�l�g�p lezuhant.
- Igaza van. Kicsit rossz ideg�llapotban vagyok m�g, B�cker. Bocs�sson meg, aludjon
j�l!
- Maga is, Shirley.
B�cker belefek�dt ruganyos bambusz�gy�ba, de sok�ig tartott, m�g v�gre elaludt.
Term�szetesen meg�lhette a f�rj�t, gondolta. Mit mondhat erre a sz�p szem �s a puha
ajak? Felfoghatatlan, hogy egy ilyen asszony egy t�rrel elv�gja a f�rje nyak�t;
ezzel a karcs�, finom kez�vel, amelyet az ember megszor�tani sem mer. Tal�n
�nv�delem volt, vagy valami m�s k�sztette erre... Oldal�ra fordult �s bosszantotta,
hogy azon kapta mag�t, elhiszi Anne b�n�ss�g�t. Ujjperc�vel megkopogtatta a falat
- Shirley? - ki�ltotta. De Shirley aludt. Kinn z�gott a tenger... j�tt a dag�ly.
Ezzel az �r�k�s z�g�ssal B�ckert is elnyomta az �lom.
Napkeltekor felkelt �s kiment a kunyh�b�l. A r�zs�n�l Shirley horkolt... a
gumisziget alatt, teljesen beb�jva a takar� al�, Anne Perkins fek�dt. Az albatrosz
m�r az ajt� el�tt v�rakozott, tolla nedves volt: megf�rd�tt a tengerben, s betev�
haladagj�t is bekebelezte m�r.
- A nyugtalans�g ideje k�vetkezik, mad�r - mondta B�cker - Tegnap mi h�rman
emberek csak bemutatkoztunk egym�snak... de ma megismerj�k egym�st.
Fogta �j�t s nyil�t, v�gigment a part ment�n a szikl�khoz meg a korallszirtekhez, s
megint l�tt egy kacsaszer� madarat. Az albatrosz, amely mindig elk�s�rte, rikoltott
egyet �s elfordult, mintha megundorodott volna.
- Ne l�gy igazs�gtalan - korholta B�cker, s kih�zta a nyilat a halott kacs�b�l -
Te is megeszed, r�ad�sul �lve a halakat. Ne viselkedj �gy, mad�r!
Visszament a kunyh�hoz, felsz�totta a t�zet, azt�n a fell�ngol� t�z�n le�gette a
tollakat �s kibelezte a kacs�t. M�g a testet a t�z f�l�tt forgatta, v�gigpillantott
a nyugodt, a felkel� nap f�ny�ben csillog� tengeren, �s Anne Perkinsre gondolt.
Folyton az asszony j�rt az esz�ben, nem szabadult ett�l a gondolatt�l.
- Sz�p asszony - mondta a tengernek - K�l�n�s, hogy megv�ltozik a vil�g, ha
hirtelen megjelenik egy asszony. Nem mintha r�gt�n h�lni szeretn�k vele - nem, arra
nem is gondolok, s neked sem kell elfordulnod t�lem, Viki. T�ged s a gyerekeket
soha el nem felejtelek. Ki tud egy�ltal�n felejteni? De egy asszony, aki hirtelen
itt van, egyszer�en csak �gy itt, �rtitek, egy sz�p �l�l�ny, aki l�legzik, besz�l,
nevet, s�r - egyszer�en csak valami sz�p -, minden gondolatot �j ir�nyba terelhet.
Megint kikerekedik �s teljes lesz a vil�g. Ez tulajdonk�ppen megragad�an nagyszer�
felismer�s.
Feln�zett. �rny�k vet�d�tt a mad�r tollas test�re. Shirley �llt ott sz�lesen,
z�m�ken, zsebre v�gott k�zzel. Most l�tta B�cker el�sz�r igaz�n talpon, kipihenten,
l�that�an fel�d�lve. Shirley egy�ltal�n nem keltette egy rend�r benyom�s�t, ink�bb
egy k�d�s id�kb�l sz�rmaz� fick�ra hasonl�tott. Ennek azt�n van ereje, t�n�d�tt
B�cker. Fels�karja csupa izom, k�t kerek csomag. Nem kellene figyelmen k�v�l
hagyni, pl�ne al�becs�lni �ket.
- Levesnek lesz? - k�rdezte Shirley.
- Ha gondoskodik hozz� t�szt�r�l, Paul.
- Mr. Holdson, a sarki f�szeres, az �j sz�ll�tm�nyt csak a j�v� h�ten kapja meg.
- Akkor megs�tj�k a madarat.
Buta t�rsalg�s, gondolta B�cker. Vajon mit akar? Mi egyebet, mint term�szetesen
Anne-r�l besz�lni. De akkor minek ezek a ker�l�k? Nyilv�n bizalmatlan velem. Azt
hiszi, belebolondultam ebbe az asszonyba, s csak arra v�rok, hogy �gyba b�jjak
vele. S ezzel az ellens�g�v� v�ltam, ez az igazs�g. Mi h�rman egy�tt a Vikt�ria-
szigeten - ez maga lesz a pokol. H�rom ember, aki ott kezdi, ahol Isten a hetedik
napon abbahagyta, �s egyik�knek sincs es�lye arra, hogy elfusson. El kell viseln�nk
egym�st, v�gyainkkal �s szenved�lyeinkkel, butas�gunkkal �s gy�l�let�nkkel egy�tt.
Paradicsom nincs, csak maskar�ba �lt�ztetett pokol van.
- Anne azt mondta mag�nak, hogy �rtatlan? - k�rdezte Shirley.
- Ehhez megvan a joga.
- H�rom h�napja �ll�tja ezt.
- M�r olyan r�gen van letart�ztat�sban?
Shirley hanyag mozdulattal leintette - Elmes�lte mag�nak, hogy t�rt�nt minden? A
v�res ruha dolg�t, amelyet egy kutya kapart ki a kertben?
- Semmit sem mes�lt, Paul. Nem is �rdekel.
- Mi�rt hazudik, Werner? Persze hogy, �rdekli. Nem is gondol m�sra.
- H�t j�, ha minden�ron azt akarja: igen, �rdekel. Meg van el�gedve?
B�cker levette a t�zr�l a madarat, kit�g�totta a v�g�st a has�n, s a h�st bel�l
bed�rzs�lte tengeri s�val - Keressen ott fenn bambuszhajt�sokat - mutatott k�zben
a r�zs�re - Hisz tudja, milyen remek az �z�k.
- �nnepi lakoma lesz! - Shirley meg�llt a napon - Az atuanai cell�ban rizst �s
f�tt halat kapott. H�rom h�napon �t. Att�l f�lek, elrontja a gyomr�t ett�l a
luxus�telt�l.
- Ma vas�rnap van - mondta B�cker - Tudta?
- Az �gre mondom, nem! Maga napt�rt vezet?
- Tudni akarom, milyen id�s leszek a szigetemen. Teljesen egoista statisztika.
- Ez azt jelenti, hogy �r�kre itt akar maradni? - Shirley hangja kem�nyebben sz�lt.
Kezdte sejteni, hogy megmenek�l�s�k ut�n a neh�zs�gek m�g csak most kezd�dnek.
- Ezt t�lem senki sem k�rdi, Shirley. Itt vagyok, s nem l�tok lehet�s�get arra,
hogy ker�lhetn�k, el innen. Harcoltam minden�rt �s minden ellen... csak ezt az
egyetlen t�nyt nem lehet legy�zni.
- Egyed�l nem siker�l, ebben igaza van. De most h�rman vagyunk. Garant�lom, hogy
elker�l�nk innen! - Shirley a gumiszigetre mutatott - Azzal p�ld�ul.
- A fenek�n sz�les szakad�s van. H�rom l�gkamr�n kereszt�l. Ezt szemmel ver�ssel
nem lehet megragasztani. Vagy van v�letlen�l egy kis m�anyagragaszt�ja a bal
nadr�gzseb�ben?
- Szar dolog, Werner! Akkor �p�t�nk magunknak egy tutajt!
- Pik�ns helyzet, Shirley. Egy rend�r - a t�l�l�s rem�ny�ben - r� van utalva egy
gyilkos n� seg�ts�g�re. �gy l�tom, pokoli humora van a sorsnak.
- Hogyhogy? Mag�nak van balt�ja, fog�ja, kalap�csa �s n�h�ny sz�ge.
- �, maga megvizsg�lta a szersz�mos l�d�mat?
- Term�szetesen. Mik�zben maga Anne sz�m�ra kacs�kat s�t, �n tov�bb gondolkozom.
Hiszen tudnom kell, mire sz�m�thatok. Sok sz�z �vvel ezel�tt a p�pu�k �s a mal�jok
ezt a szigetvil�got fat�rzsb�l v�jt kenuikon �s tutajaikon fedezt�k fel. Kev�sb�
tal�l�konyak lenn�nk n�luk? G�gy�bbek voln�nk? Azonk�v�l van egy jelz�pisztolyunk.
Ez m�ris hetven�t sz�zal�kos megmenek�l�st jelent. Holnap elkezdj�k a tutaj�p�t�st.
- Ez mind nagyon j�l hangzik. L�tszik, hogy megszokta a parancsol�st. A der�k
fel�gyel�, Shirley, Papeet�b�l - B�cker a kacs�t egy nagy p�lmalev�lre tette, s
egy m�sikkal letakarta. Homokkal led�rzs�lte kez�r�l a s�t - Vez�nyelni megtanult,
de gondolkodni nem. Egyet elfelejt, Paul: ez az �n balt�m, az �n fog�m, az �n
kalap�csom.
- De ennek ebben a helyzetben semmi jelent�s�ge sincs!
- �s ez az �n szigetem! Vikt�ria-sziget. �n tal�ltam ezt a szigetet - vagy ink�bb �
tal�lt meg engem -, megh�d�tottam, birtokba vettem, azon vagyok, hogy megm�veljem.
Szabad f�ld volt.
- Nincs m�r szabad f�ld ezen a vil�gon, ne mondjon ilyen marhas�got, Werner! -
Shirley d�h�sen felnevetett. Sejtette m�r, hova akar B�cker kilyukadni - Minden
fel van osztva. Nincsenek gazd�tlan foltok. Elm�letileg ez a sziget, amely a
Marquesas �s a Tuamotuk k�zt fekszik, Franciaorsz�g�.
- Elm�letileg, Paul. De gyakorlatilag �n vagyok az �r! A sziget az eny�m, ki akarn�
t�lem elvenni? A Grande Nation? Nevetnem kell! Maga �s Anne vend�gek az
orsz�gomban, fogja fel v�gre! �s kifog�som van a parancsolgat� vend�gek ellen. Ez
el�g undor�t�an eml�keztet a civiliz�ci�s szok�sjogra.
- Sejtettem! - Shirley becsm�rl� tekintetet vetett B�ckerre - Maga m�ris Anne
szokny�j�n l�g. Nem, m�r be is b�jt a szokny�ja al�. A n� m�r fek�dt a maga
�gy�ban... mikor m�szik be mell�je?
- Majd el�bb enged�lyt k�rek mag�t�l, Paul.
- Azt m�r most megkaphatja! Tess�k v�gjon csak bele. De abban nem fog
megakad�lyozni, hogy Anne-t Papeet�be vigyem a b�rt�nbe. Ez az �n munk�m, erre
esk�dtem.
- Egyszer m�r egy eg�sz n�pet eskettek fel egy �r�ltre, �s senki sem k�rdezte,
vajon helyes dolog-e. K�s�bb azt�n azokat �ltett�k le, akik felesk�dtek, mert ezt
meg kellett volna k�rdezni�k. �r�lt helyzet, k�l�n�sen ha az ember l�tta, mi kelt
ki a toj�sb�l... mikor m�g csak toj�s volt, nem ismert�k fel. N�zze, Shirley, ilyen
a maga munk�ja, a maga probl�m�ja is. Nekem is van egy. Megfogom k�rdezni: Anne
val�ban gyilkos?
- Maga becsavarodott, Werner. Ez a b�r�s�g dolga.
- R�gz�ts�k ezt a fontos mondatot, Shirley! - B�cker n�zte a kez�t, homokkal ugyan
tiszt�ra sik�lta, de ujjai k�z� m�g a vadkacsa v�re tapadt. �nk�ntelen�l Anne-ra �s
a mal�j t�rre gondolt. Ha egy embernek elv�gj�k a tork�t, fr�ccsen a v�r. A kezekre
is, az ujjak k�z�.. - Gondolkozott-e m�r azon, Paul - folytatta, hogy �n ennek az
auton�m Vikt�ria-szigetnek az urak�nt legfels�bb b�r� is vagyok?
- Csak ne hagyja, hogy a marhas�gai polk�t t�ncoljanak, B�cker - f�jtatott Shirley
- Figyelmeztetem mag�t...
- J� gondolatnak tartom, hogy Anne Perkinst egy b�r�s�g el� �ll�tsuk. Teljesen
semleges, elfogulatlan b�r�s�g el�.
- Minden b�r�s�g elfogulatlan.
- Maga is, Shirley? A maga sz�m�ra Anne gyilkos.
- �n nem vagyok b�r�s�g, rend�r vagyok! �n gy�jt�ttem �ssze a bizony�t�kokat.
- M�r azt, amit maga bizony�t�knak nevez.
- Csod�lkozna, ha ismern� �ket, Azt mondj�k, semmi sem sz�z sz�zal�kos az �letben.
Ezek a bizony�t�kok azok!
- N�zze csak, milyen �rdekes volt a maga mondata: egy b�r�s�gnak kell d�ntenie?! -
B�cker sz�les mozdulatot tett a sziget s a tenger fel�. Shirley mindj�rt meg is
�rtette: Mindez az eny�m! - Ha alkotm�nyt adn�k a szigetemnek, a jog �llna az els�
helyen. Nem felh�g�tott jog, melynek kiskapui vagy m�lypszichol�giai bukfencei
lenn�nek, hanem egyszer�, nevets�gesen szimpla jog: J� vagy rossz ember vagy? Ennyi
el�g is.
- Ezzel az eg�sz f�ldet eln�ptelen�thetn�, maga bolond! - Shirley felfel� b�k�tt az
emelked�re - Megyek bambuszhajt�st keresni, mert ma vas�rnap van - Nadr�gj�r�l
n�h�ny homokfoltot vert le, azt�n zsebre v�gta a kez�t - Mit gondol, ugyan h�ny j�
ember akad a sok milli�rd k�zt, akik ben�pes�tik bolyg�nkat?
- Azt nem tudom.
- Nem sok. �s maga sem tartozik k�z�j�k! Maga azon igyekszik, hogy zengzetes
fr�zisokkal megv�djen egy gyilkos n�t, mert tetszik mag�nak �s a test�r�l �lmodik.
Beleszeretett ebbe az asszonyba, ez�rt ezer ments�get tal�l sz�m�ra. Ezt nevezi
azt�n jognak, de ez csak ocsm�ny k�pmutat�s. Ez olyan mor�l, amelynek gy�kerei a
maga nadr�gj�ban vannak! Maga j� ember! S�sse meg a kacs�j�t, �n k�retet keresek
hozz�.
M�g mindig zsebre v�gott k�zzel felbaktatott az emelked�re. B�cker ut�na n�zett.
Hiszen igaza van, gondolta. Az �rd�gbe, jobban ismer, mint �n magamat. Azon vagyok,
hogy a nagy, barna szemekbe beleszeressek, s m�g azt sem b�nom, ha ezek egy gyilkos
szemei. F�lelmetes, hogy egy n� a puszta jelenl�t�vel hogy megv�ltoztat mindent...
D�lben megett�k a kacs�t. A kunyh� el�tt �ld�g�ltek, belefeledkeztek a finom,
zaftos h�sba, r�gt�k a bambuszhajt�sokat, s sz�r�tott hibiszkuszvir�g te�t ittak
hozz�. Shirley olyan k�pet v�gott, mintha az eg�sz kacsamellet csontostul le akarn�
nyelni. Anne Perkins kiss� elfordult, s ev�s k�zben a tengert figyelte. B�cker
n�h�ny sz� ut�n, amelyre Shirley csak s�t�t morg�ssal v�laszolt, feladta a
k�s�rletet, hogy besz�lget�st kezdem�nyezzen. �gy is j�, gondolta. A hallgat�s nem
oldja meg a probl�m�kat. Csak s�r�s�dnek, tornyosulnak, s v�g�l kirobbannak. V�rjuk
meg, Shirley is robbanni fog - �gy fest, mintha minden falattal dinamitot nyelne.
Ev�s ut�n B�cker les�ntik�lt a tengerhez, mert ki akart t�rni minden besz�lget�s
el�l, s ez�rt Anne-t �s Shirley-t tudatosan hagyta egyed�l. Bizony�ra vibr�lt
k�r�l�tt�k a leveg�.
V�gigs�ntik�lt a part ment�n, r�kokat meg kagyl�kat keresett; tal�lt egy
tekn�sb�k�t, meg�lte, majd besz�lgetett bar�tj�val, az albatrosszal Anne-r�l �s
Shirley-r�l �s azt mondta: - Mad�r, ne gondolj rosszat r�lam... de egy ilyen
asszony k�ptelen arra, hogy egy m�sik embernek elv�gja a tork�t. Nem hiszem el!
Tiltakozom ellene! Hogy szeretem-e? Ne b�mulj �gy r�m, mad�r - magam sem tudom.
�rdekel engem, err�l van sz�. Nem t�bbr�l. Csak �rdekl�d�s. Az �rd�gbe... Shirley-
nek igaza van. M�giscsak k�pmutat�s!
Estig nem t�rt vissza a kunyh�hoz. Irt�zott minden magyar�zkod�st�l, de mikor az
esti sz�rk�let elbor�totta a tengert, vissza kellett mennie. Volt el�g ideje, hogy
sok mindent kigondoljon, de ahogy k�zeledett a hegyoldalhoz, minden sz�p
sz�fordulat elrep�lt. Megmaradt a puszta t�ny.
Anne megint a f�rfi �gy�n fek�dt, s nem �gy festett, mintha ezen az �jszak�n is ki
akart volna menni a kunyh�b�l, hogy kinn aludj�k. Shirley B�cker egyik takar�j�val
a bambuszkunyh� ajtaja el�tt k�nyelembe helyezkedett. Felh�zott l�bbal fek�dt, �s a
gy�gyszeres doboz haszn�lati utas�t�s�t olvasta. Mikor B�ckert k�zeledni l�tta,
sz�lesen elvigyorodott.
- Menjen csak be, �s ne zavartassa mag�t - mondta -, szerelmi z�rejek engem nem
zavarnak.
- Pof�n tudn�m verni, Shirley!
Shirley csak legyintett - Ez a maga �t�lkez�se Vikt�ria-szigeten? Nagyuram, ez nem
m�lt� a legfels�bb b�r�s�ghoz! Azonk�v�l al�becs�l engem, Werner. Nem l�tszom ugyan
nagyon impoz�nsnak, s�t meglehet�sen ostob�n festek, de Papeete bokszbajnoka
voltam. K�z�ps�ly. N�h�ny j� �t�s ut�n m�g mindig megy.
B�cker elfordult, s v�gigment a lejt�n. A m�ly�ton kereszt�l fels�ntik�lt az
erd�be, s ott le�lt a r�zs� sz�l�n. Innen l�thatta a kunyh�ja tetej�t. A hold
ez�st�s f�nybe bor�totta.
- A b�ke oda van! - mondta hangosan, szembe a folyton f�j� sz�lbe. Istenem, h�t nem
lehet minden ember sz�m�ra egy k�l�n szigetet csin�lni...

10.

Ezen az �jszak�n is alig aludt valamit. �lt a r�zs�n egyed�l, l�tta, hogy j�n a
dag�ly, hogy v�ndorol a hold, �s hi�nyolta h�s�ges albatrosz�t. Sok mondanival�ja
lett volna sz�m�ra, de �jszak�nk�nt a mad�r visszarep�lt a csapat�hoz a sziklaorron
t�lra. Ott volt a f�szke, �s bizony�ra volt ott egy csom� toj� is. Az �g tudja,
gondolta B�cker, hogy mi�rt van sz�vesebben n�lam, az embern�l, mint a hozz�
hasonl�k k�zt. Tal�n a madarak k�zt is akad olyasmi, mint a perverzit�s. Ezt
egyszer ki kellene kutatni - Most, �ppen most van r�d sz�ks�gem, mad�r -
gondolkodott B�cker hangosan az �jszak�ban - �s most nem vagy itt. Egyetlen
emberrel sem lehet �gy besz�lgetni, mint veled. A zsid�k b�lcs emberek. Ott van a
sirat�faluk, annak mindent elmondhatnak, mindig meghallgatja �ket, t�relmes,
szel�d, megnyugtat�. Minden probl�m�t felsz�v a k�veibe, m�g az ember olyan
szabadnak �rzi mag�t, mint a kisepert k�lyha. Ilyesmi hi�nyzik nek�nk: minden
lak�sban egy fal, amelyn�l az ember felold�dik.
�jszaka l�tta, hogy Shirley felkel, v�gigmegy a r�zs� el�tt, majdnem pontosan
alatta meg�ll, kigombolja a nadr�gj�t �s pisil. Ha most a fej�re g�rd�tek egy
fat�rzset, gondolta B�cker, eggyel kevesebb probl�m�m lesz. Akkor m�r csak ketten
maradunk. Egy f�rfi �s egy n�. Ezzel kezd�d�tt minden, ezt Isten is �gy akarja. De
ut�na egy sz�p napon m�gis j�n valaki, egy rep�l�g�p vagy egy haj�, visszavisznek
majd a hangos vil�gba �s l�m: a paradicsomb�l k�t gyilkos t�r vissza! Ez lenne a
legbizarrabb t�rt�net a b�k�r�l.
Bosszankodott e gondolat miatt, m�g valami sz�gyenf�l�t is �rzett, titokban
bocs�natot k�rt Shirley-t�l, s hagyta hogy visszat�ntorogjon a kunyh�hoz.
- Hi�nyzol, mad�r - suttogta B�cker, �s h�travetette mag�t a puha p�fr�nyok k�z� -
Ha tudn�d, mekkora a k�s�rt�s, hogy a kunyh�ba lop�zkodjam Anne-hez...
�gy gondolt r�, mint egy pomp�s mes�re, �s k�zben elaludt. Anne Perkins �bresztette
fel. Haja nedves volt, �s keskeny arc�ra tapadt. Barna szeme csillogott. Meztelen�l
f�rd�tt a tengerben az aranyl� napkelt�ben, a f�rfi ezt �taludta. Tal�n �gy volt
j�, gondolta, s a vir�gmint�s ruha alatt fesz�l� l�nyos mellekre sand�tott, �gy m�g
idegen marad sz�momra. Meztelen test�nek l�tv�nya b�nt�rs�v� tett volna - Hol van
Shirley? - k�rdezte.
- M�g ott alszik az ajt� el�tt. Kereszt�ll�ptem rajta �s meg sem mozdult. �rnek
semmit sem �r.
Oda�lt a f�rfi mell�. A nap sz�r�totta a haj�t. �rezte az illat�t, j� szag� volt -
Maguk tutajt akarnak �p�teni?
- � mondta ezt mag�nak?
- �. Egy tutaj a hal�lomat vagy az �letfogytiglant jelenti.
- Egyel�re m�g nem �t�lt�k el, Anne.
- Ez csak id� k�rd�se.
A f�rfi szemreh�ny� pillant�st vetett r� - Meggyilkolta Yul Perkinst?
- Nem.
- Egy mal�j t�rrel?
- Soha nem volt a kezemben mal�j t�r. Eleget l�ttam bel�l�k, s mindig gy�l�ltem
�ket. Gyilkoss�g �rad bel�l�k.
- Megteszem! - mondta B�cker hangosan �s fel�llt. Anne feln�zett r�. Sz�p a sz�ja
�s irt�zatosan tud mag�n uralkodni, gondolta B�cker
- Mit? - k�rdezte
- Besz�lek Shirley-vel,
- Mit akar vele besz�lni?
- Hamarosan megtudja, Anne. Maradjon itt fenn, am�g h�vom. Fel�bresztem Shirley-t.
- Az asszony megf�rd�tt - k�z�lte Shirley. Ott fek�dt a takar�n �s �s�tott -
Azel�tt ez felizgatott volna, ma m�r mindegy nekem... T�lem ak�r felfalhatj�k a
c�p�k - Fej�t jobb kez�re t�masztotta �s halkan nevetett - Engem h�ly�nek tart,
de r�gt�n �szreveszem, ha valaki �tl�p rajtam. Mikor vetk�z�tt, f�lren�ztem.
Becssz�ra. Engem ez a n� nem �rdekel, csak a gyilkoss�g, amelyet elk�vetett. L�tta
m�r meztelen�l, Werner?
- Nem - B�cker a bal ajt�f�lf�nak t�maszkodott - Besz�lnem kell mag�val, Shirley.
- Mint Vikt�ria-sziget �llameln�ke, mint Anne t�rsa, mint j�vend�beli szeret�je
vagy m�g mint mi?
- Mint minden ezen a szigeten - felelte komolyan - Objekt�v, igazs�gos, szab�lyos
b�ntet�elj�r�st szeretn�k Anne Perkins ellen lefolytatni. Tudni akarom, mi sz�l
ellene. Maga, Shirley, mondjon el mindent, amit tud. Anne-nek biztos�tani kell a
v�dekez�s jog�t! Vil�gos?
- T�lem... �s hogy gondolja ezt?
- Mint ennek a szigetnek az ura, kinevezem mag�t �gy�sznek, Shirley. Maga k�pviseli
a v�dat.
- �s maga j�tssza a magas b�r�s�got, mi?
- �n.
- De hiszen ez idiotizmus, Werner!
- �t�letet kell alkotnom magamnak Anne-r�l - nem �rti ezt meg?
- Csak egy bizonyos pontig. Egyet�rtek mag�val: �tkozottul csikland�s �rz�s, ha az
ember nem tudja, hogy egy gyilkos n� vagy egy angyal l�ba k�z�tt fekszik.
- M�gis pof�n k�ne verni mag�t, Shirley!
- Ha ez mag�t sz�rakoztatja? - Shirley megvet� k�zmozdulatot tett - Minek ez a
sz�nh�z? Hiszen maga Anne-t m�ris felmentette.
- Ha a bizony�t�kai rend�thetetlenek, Shirley, akkor meg tud gy�zni. Ezt �g�rem
mag�nak.
- �s ha Mrs. Perkinst b�n�snek kell tal�lnia, akkor mi lesz?
- Akkor meg�p�tj�k a tutajt.
Shirley szaggatottan nevetett - �s ha a teljesen �rtelmetlen "Nem b�n�s!" �t�letre
jut, akkor mi lesz?
- Akkor is tutajt �p�t�nk... de maga egyed�l sz�ll fel r�!
- H�t id�ig akarja vinni a dolgot? - Shirley felugrott - Reggeli el�tt vagy ut�n
parancsolja kegyelmed? - Ennek g�nyosan kellett volna hangzania, de B�cker nem
vette a lapot. Elrontotta vele Shirley �r�m�t.
- Ut�na - Megfordult, kez�t mint egy t�lcs�rt a sz�ja el� tartotta �s felki�ltott
a r�zs�re: - Anne, j�jj�n le!
Az asszony megjelent a lejt� sz�l�n, �s k�t karj�val integetett. Haja megsz�radt,
�s lobogott a sz�lben.
- A mag�nyos pokol V�nusza - mondta Shirley - Sajn�lom mag�t, Werner. De j�,
j�tsszuk v�gig! Legyen meg a maga ostoba sz�nh�za, b�r�s�gi t�rgyal�sa. Mit fizet
ez�rt a fell�p�s�rt?
- Az �let�t! - v�laszolta B�cker komolyan, �s Shirley meg�rtette, milyen pokoli
helyzetbe ker�lt.
Hideg s�ltet ettek, hibiszkuszvir�gb�l �s es�v�zb�l k�sz�lt te�t ittak hozz�, s
�jb�l ker�lt�k az egym�ssal val� besz�lget�st, A v�g�n Shirley g�nyos vigyorral
megjegyezte:
- A sziget ura le akarja folytatni maga ellen a pert, Mi err�l a v�lem�nye, Anne?
Az asszony hirtelen B�cker fel� fordult - Mit jelentsen ez? - A szeme szikr�zott,
de a haragon k�v�l k�ts�gbees�s is �gett benne - El akar engem �t�lni?
B�cker megr�zta a fej�t - Tudni akarom, kivel osztom meg ezt a szigetet, ki alszik
a kunyh�mban, ki �l a t�zhelyem mellett �s ki eszik velem. Nem lehet sz�momra
k�z�mb�s, hogy h�rmunk k�z�l valamelyik�nket gyilkoss�ggal v�dolj�k. Jogom van
arra, hogy mindent megtudjak. Mindenkit meg akarok hallgatni... ez itt az igazs�g
szigete.
- R�szt vesz benne, Anne? - Shirley felugrott - Egyesek szembek�t�sdit j�tszanak,
ha elunj�k magukat - mi gyilkoss�gosdit meg b�r�s�gosdit. Teh�t?
- Nem �n tettem - felelte Anne.
- �gy nem megy - Paul Shirley rosszkedv�en r�ncolta a homlok�t - Ha csak
esk�d�z�seket akar hallani, Werner, �n el is mehetek, s maga egyed�l j�tszhatja
v�gig ezt a majomsz�nh�zat! �n hozz�szoktam, hogy ragaszkodjak a t�nyekhez.
- Akkor halljuk a t�nyeit! - mondta B�cker.
- Ok�! - Shirley kih�zta mag�t B�cker el�tt - Mikor �l �ssze Vikt�ria-sziget magas
b�r�s�ga?
- Azonnal - B�cker a bambuszkunyh�hoz s�ntik�lt. Kicsit �melygett a gyomra -
K�vessenek!
Gy�kerekre �ltek, amelyeket az utols� vihar t�pett ki a talajb�l fenn a
hegyoldalon, �s a partra vetette �ket. Bizarr sz�kek, olyanok, mint ez az eg�sz
b�r�s�gi t�rgyal�s.
B�cker a kunyh� ajtaja el�tt �lt, balra t�le rosszkedv�en Shirley, aki sz�tvetett
t�rde k�zt �sszekulcsolta a kez�t; jobbra B�ckert�l Anne Perkins �lt, egyenesen,
izgat�an b�szke tart�sban. Sz�tterpesztett ujjaival megf�s�lk�d�tt, hossz� haj�t
egy madzaggal a tark�j�n �sszek�t�tte. Ez kihangs�lyozta keskeny, madonnaszer�
arc�t. A b�r�s�g el�tt j� benyom�st kell kelteni m�g a vil�g legmag�nyosabb
sziget�n is.
B�cker megk�sz�r�lte a tork�t. Shirley felfel� n�zett, ferde vigyorg�sa a bels�
izgalomt�l eltorzult.
- Megnyitom a t�rgyal�st Anne Perkins, sz�letett Hartmann �gy�ben, utols� lakhelye
Nuku Hiva a Marquesas szigetcsoportban - k�z�lte B�cker komolyan - Ellenvet�s?
- H�lyes�g - morogta Shirley.
- F�rje, Yul Perkins meggyilkol�s�val v�dolj�k - Anne fel� hajolt - B�n�snek �rzi
mag�t, Anne?
- Nem vagyok b�n�s - mondta Anne komolyan, m�ly meggy�z�d�ssel.
- A v�d� a sz�! Paul Shirley, kezdje meg v�dbesz�d�t!
Shirley fel�llt, feljebb h�zta nadr�gj�t, s inge cs�csk�vel megt�r�lte izzadt
homlok�t. Pillant�sa vil�gosan mutatta, mit tart err�l a "b�r�s�gi t�rgyal�sr�l".
De m�gis elkezdte v�dbesz�d�t.
- M�jus 12-�n Hawakami, a szolga a Perkins csal�d n�met juh�szkuty�j�t a kertbe
engedte. Mint minden reggel, most is a nagy birtok egy bizonyos r�sz�re vezette, de
ezen a reggelen a kutya let�pte mag�t a p�r�zr�l. A park egyik sark�ba rohant,
kaparni kezdett �s ugatott. Hawakami elcsod�lkozott, seg�tett az �s�sban, s egy n�i
ruh�t h�zott ki, amelyet csak fel�letesen, l�that� siets�ggel �stak el. A ruha tele
volt besz�radt, nagy v�rnyomokkal. �gy van, Mrs. Perkins?
- �gy.
- Ez az �n ruh�ja volt?
- Az eny�m, de m�r t�bb mint egy �ve nem hordtam. Ott l�gott elfelejtetten a h�zban
az egyik szekr�nyben. Nem is tudtam m�r hordani, t�l b� lett. T�z fontot fogytam.
- A ruh�t Papeet�be k�ldt�k - folytatta Shirley - Ott van egy b�r�s�gi k�mikusunk.
Megvizsg�lta a foltokat: emberv�r volt. B csoport, Rh-negat�v. H�rom h�nappal
azel�tt Yul Perkins elt�nt. Cs�nakj�val �ll�t�lag Atuan�ba ment, de oda sosem
�rkezett meg. Azonk�v�l haj�ja m�g a kik�t�ben volt. Itt ker�lt a fiatal �zvegy
el�sz�r zavarba, Yul Perkins �r�asztal�ban egy olt�si �s v�rcsoport-igazol�st
tal�ltunk. A papeetei anal�zis �s az igazol�s adatai megegyeztek. Ez Yul Perkins
v�re volt!
- �s a t�r? - k�rdezte B�cker rekedten. Nem mert Anne-ra n�zni.
- Azt Anne Perkins �gy�nak matraca alatt tal�lt�k meg. H�napokig nagy lelki
nyugalommal fek�dt a gyilkos fegyveren. B�cker k�zbe akart vetni egy k�rd�st, de
Shirley k�t k�zzel leintette. Besz�mol�ja l�that�an felizgatta - Ez volt a gyilkos
fegyver! - ki�ltotta - �l�hez ugyanaz a v�r tapadt. Ut�na megtal�ltuk a hull�t is.
Egy mal�j pinc�rt�l kaptuk a bejelent�st. Egyik �jszaka l�tta, amint egy n� egy
zs�kot h�z le egy lovaskord�r�l. Ez a szirtek k�zel�ben t�rt�nt. Kutattunk a
megadott helyen �s megtal�ltuk a zs�kot. Beszorult a szirtek k�z�. Yul Perkins m�r
er�sen oszl�snak indult, de siker�lt egy�rtelm�en meg�llap�tani, hogy �tv�gt�k a
nyak�t. A v�res ruha, a t�r az �gyban, az asszony a szirtekn�l... t�k�letesen el�g
volt ahhoz, hogy Anne Perkinst letart�ztassuk.
- Nem �n voltam! - ki�ltotta Anne. Felugrott, B�cker fel� ny�jtotta karj�t �s kiss�
megingott. Arckifejez�s�ben, sz�p barna szem�ben nagy k�ts�gbees�s t�kr�z�d�tt. Ha
val�ban � tette, akkor nagyszer� sz�n�szn�nek bizonyult - Higgyenek nekem v�gre!
Nem hordtam azt a ruh�t. A t�rt sosem l�ttam. Nem voltam soha a szirtekn�l! Azt sem
tudom, hol vannak.
- Ez nagyon furcsa - Shirley sz�lesen vigyorgott. P�nzt�rc�t h�zott ki a
nadr�gj�b�l - Puszta �let�nk�n k�v�l ezt is megmentettem, �s tegnap �vatosan
kitettem sz�radni az �rny�kba. N�zze ezt meg nagys�god, Werner B�cker! - Mar� g�ny
csepegett a szavaib�l - Ezeket a felv�teleket Belula, Nuku Hiva f�nyk�p�sze
k�sz�tette. Anne Perkinst mutatj�k, amint ezeken a szirteken fekszik �s napozik.
Ett�l a pillanatt�l B�cker meggy�l�lte Shirley-t. A fot� egy�rtelm� volt. B�cker
mer�n n�zte, �s k�zben nagy kedvet �rzett arra, hogy Shirley vigyorg� k�p�be
v�gjon. Sz�p, �les, sz�nes fot� volt, �s B�cker el�tkozta a tengert, ami�rt nem
tette t�nkre, nem �ztatta sz�t s�s viz�vel ezt a k�pet: Anne Perkins a szikl�n
fek�dt bikiniben, amely olyan sz�k volt �s �gy �tvil�g�totta a nap, hogy teste
meztelennek l�tszott.
B�cker a k�pet a sz�ks�gesn�l tov�bb n�zte. Shirley f�lbeszak�totta �s elv�gta
gondolatait arr�l, hogy lehetne Anne-t m�gis kiseg�teni.
- Hogy a sz�v�ben forg� k�rd�sre mindj�rt megadjam a v�laszt - folytatta Shirley j�
�rz�kkel -, Nuku Hiv�n csak ez az egy szirtes vid�k van. Most mit sz�l hozz�? Anne
nem akarja ismerni.
B�cker a fot�kat maga el� tette a homokba, nehez�knek egy kagyl�t tett r�juk �s �gy
n�zett Shirley-re, mint egy undor�t� varangyra - Tov�bb - n�gatta -, besz�ljen
tov�bb, Paul!
- Ez volna minden. Egy eg�sz zs�kra val� bizony�t�kunk van... �s Anne-nek egyetlen
ellen�rve: a sztereotip fogadkoz�sa: Nem �n tettem. Hatezer �v �ta minden gyilkos
ezt mondja, am�g r� nem bizony�tj�k a tettet.
B�cker �tn�zett Anne-re, k�ny�rg�tt a pillant�sa, mintha az � fej�r�l s nem az
asszony�r�l volna sz�. A vil�g minden b�r�ja sz�m�ra egy�rtelm� a helyzet, ebben
Shirley-nek tagadhatatlanul igaza volt. De itt Vikt�ria-szigeten azonban � a sziget
ura, �s Anne b�n�ss�g�t neki kell hi�nytalanul bebizony�tani. Itt nincsenek merev
paragrafusok, csak j� �s rossz emberek vannak.
�s a meg�g�rt tutaj v�rt.
Anne B�cker el�tt �lt gy�k�rsz�k�n, kez�vel a homokba markolt �s csupasz l�b�ra
sz�rta. Buta, gyerekes j�t�k ebben a helyzetben - vagy tal�n a t�k�letes
tehetetlens�g gesztusa?
- H�t mondjon m�r valamit?! - k�rte B�cker.
- Ugyan mit mondjak? Csak arra k�rhetem, higgyen nekem.
- Na tess�k! - ki�ltotta Shirley diadalmasan - Itt a sz�vhez sz�l� sz�zat! Ha
legal�bb s�rva fakadna! De nem, ez nem s�r. Csak megk�v�lten �l, ak�r egy f�tis.
Idegei vannak, idegei, �n mondom mag�nak! H�rom h�napig egy lyuknyi cell�ban �lt.
P�kok, ny�vek m�sztak k�r�l�tte. Mindenki m�s beled�gl�tt volna az undorba, vagy
vallom�st tett volna. De � nem! Aludt, evett, ketrec�ben ide-oda j�rt, �s egyetlen
k�nnyet sem ejtett. M�g egy t�meggyilkos sem ilyen kem�ny!
- Tal�n nem gyilkos, Shirley?
- Aha! A b�r�s�g magas ura v�d�v� alakul �t! A h�lgy mag�ra n�zett nagy, barna
�zikeszem�vel �s �n m�ris meggy�z�d�tt r�la: Anne Perkins nem �lte meg Yul
Perkinst, a f�rj�t! Ez a maga objekt�v elj�r�sa! B�cker, szarok r�, v�ge a
t�rgyal�snak!
- Nem!
- Mit nem?!
- Anne-t nem mentem fel a gyilkoss�g v�dja al�l, Shirley.
Anne Perkins felr�ndult: - Teh�t �n is el�t�l? Nem hisz nekem? - Olyan volt, mint
egy k�ts�gbeesett sikoly. El�sz�r vetette le k�kem�ny nyugalm�nak v�d�p�nc�lj�t, s
v�lt olyan asszonny�, mint mindenki m�s. Shirley r�meredt, az asszony mintha
vedleni kezdett volna - Eg�szen m�sk�pp volt minden! Mikor Yul atuani �tj�r�l nem
t�rt vissza, ezt azonnal jelentettem.
- �t h�t ut�n! - ki�ltotta Shirley.
- Mit tehettem volna? Csak v�rni tudtam!
- A szeret� asszony, aki �l az ablakban �s n�zi a tengert. Ki hiszi ezt el mag�nak?
H� Werner, k�rdezze meg Anne-t, boldog volt-e a h�zass�ga.
- Boldog volt, Anne?
- Nem! - H�travetette a fej�t - Mikor Yul elutazott, m�r hetek �ta nem besz�lt�nk
egym�ssal.
- �s mi�rt?
- �tvenn�gy �ves volt, a n� meg huszonnyolc! Ez a magyar�zat! - ki�ltotta k�zbe
Shirley, miel�tt Anne v�laszolhatott volna - A f�rj �gy viselkedett, mint egy
kakas, de a n� ink�bb fiatalabb kakasok el�tt kotkod�csolt. Ha Yul �s Anne
tal�lkozott - �s ez ugye elker�lhetetlen volt -, mintha k�t bokszol� �llt volna
szemben egym�ssal a ringben.
- Megverte �nt Yul? - k�rdezte B�cker, s �rezte, hogy kem�nyebben ver a sz�ve.
- Meg. �k�llel. Legal�bb hetenk�nt egyszer eleredt az orrom v�re.
- Hah! Ezt nem is tudtam! �jabb ind�t�k a gyilkoss�gra! - Shirley a kez�t d�rzs�lte
- B�cker, a maga b�r�s�gosdija �tkozottul hasznos, ezt nem hittem volna.
Kork�l�nbs�g, durvas�g, milli�s �r�ks�g, �letkedv... e n�gy oszlop k�z� akasztj�k
fel mag�t, Anne!
- Volt-e szeret�je? - B�cker sok�ig r�g�dott ezen a k�rd�sen. De fel kellett
tennie, b�r meg volt r�la gy�z�dve, hogy Anne nem felel r� - Az igazat mondja,
Anne! - B�cker hangja rekedten sz�lt - Csak h�rman vagyunk itt. H�rom ember egy
lakatlan szigeten. Az �nmarcangol�sig becs�leteseknek kell lenn�nk...
- Nem volt szeret�m - mondta Anne Perkins hangosan - Nuku Hiv�n nem volt senki,
aki tetszett volna.
- Aha, ez f�lig-meddig vallom�s! - ki�ltotta vid�man Shirley - Ha m�r akkor ott
lett volna Werner B�cker, a h�lgy hanyatt esett volna.
- Hagyja az ostoba k�zbesz�l�sait, Paul! - mondta B�cker m�rgesen. Nagyon h�ly�k!
- Parancs�ra m�lt�s�god! - Shirley vissza�lt a gy�kerekre. Amennyire tudta,
kiny�jtotta a l�b�t �s a kend�t a fej�re h�zta. �gy l�tszott, el�gedett a
t�rgyal�ssal. T�bbet tudott meg, mint azel�tt h�rom h�nap alatt - Most mi legyen?
Tiszta k�pet alkothatott mag�nak a b�r�s�g? Szart! A maga r�sz�r�l mindez csak buta
fecseg�s, r�szemr�l azonban bizony�t�kok vannak: a ruha, a t�r, a hulla, a fot�! A
v�d lemond a tov�bbi besz�dr�l.
- �s �n, Anne? - k�rdezte B�cker. Az asszony nagy szem�be n�zett, s csak bizalom�rt
val� k�ny�rg�st l�tott benne - �n� az utols� sz�, Anne.
Az asszony felemelte keskeny v�ll�t �s elfordult. Olyan volt, mintha a tengert
h�vta volna tan�s�gt�telre. A tengert, amely a zs�kot Yul Perkins hull�j�val
k�r�lmosta; a tengert, amely l�tta a gyilkost, ahogy a zs�kot a szirtek k�z� dobta:
a tengert, amely olyan al�val� volt, hogy a zs�kot nem ragadta a m�lybe, ahol
�r�kre elt�nt volna, hanem beszor�totta a szikl�k k�z�.
- Esk�sz�m, nem �n tettem - mondta az asszony alig hallhat�an.
- Micsoda melodr�ma! - Shirley hangosan felnevetett - Egy gyilkos esk�v�se olyan,
mint egy j�llakott diszn� b�f�g�se. Az �n �t�lete, lord B�cker...
B�cker leintette, Shirley undor�totta - Mi �nnek a legkedvesebb ezen a vil�gon,
Anne? - k�rdezte.
- Nem tudom - Tele aggodalommal n�zett a f�rfira. �gy gondolta, B�cker nyilv�n nem
�rtette meg - Semmim sincs, ami a legkedvesebb lehetne sz�momra. Huszonn�gy �ves
voltam, mikor Yult megismertem a d�sseldorfi v�s�ron. Nyolc h�t m�lva
�sszeh�zasodtunk. Leutaztam vele a D�li-tengerre. Akkor azt hittem, hogy a
paradicsomba ker�l�k, de a pokolba jutottam! Semmi nem volt ott, ami kedves
lehetett volna nekem. De m�gis, van valamim - Lehajtotta a fej�t, haja elbor�totta
az arc�t, a gyors mozdulatt�l kiold�dott tark�j�n a csom� - Az �desany�m. Akkor
egyszer�en megsz�ktem Yullal, mert azt hittem, szeretem. Ma m�r tudom, hogy az
egyetlen ember, akit szeretek, s aki engem is szeret, az any�m.
- Esk�dj�k meg az �desanyj�ra, Anne - mondta B�cker �nnep�lyesen. J�l �rtette az
asszonyt. Saj�t csal�dj�ra, Vikire meg a gyerekekre gondolt, sz�m�ra is �k voltak a
legkedvesebbek a vil�gon - Megesk�szik az �desanyj�ra, Anne?
- Meg - Meredten n�zte Shirley-t, akinek ett�l a pillanatt�l arc�ra fagyott a
vigyorg�s - Az �desany�mra esk�sz�m, hogy Yult nem �n �ltem meg. B�cker
fell�legzett. Shirley r�zta a fej�t, felugrott a hely�r�l, s �sszeverte a k�t
�kl�t.
- Micsoda baroms�g! Ez m�r visszatasz�t�! - ki�ltotta - Ez az asszony mindenre
megesk�szik! Lyukat esk�szik Isten has�ba!
- Az �rd�gbe is, maradjon v�gre csendben! - ki�ltott vissza B�cker - Lehet, hogy
mag�nak a gy�l�let, nekem pedig az Anne ir�nti rokonszenv zavarta meg a
tiszt�nl�t�somat, de egyet el kell ismernie, Paul: �szint�nek hangzott.
- T�ls�gosan is, Werner.
- Fejezz�k be! - mondta B�cker �s felemelkedett - A b�r�s�g k�pet alkotott mag�nak
�s hat�rozatot hozott. Nem, ne szak�tson f�lbe, Paul, ez itt most �nnep�lyes aktus:
fels�gjogaim gyakorl�sa Vikt�ria-szigeten. Anne Perkinst felmentem a f�rje, Yul
Perkins ellen elk�vetett gyilkoss�g v�dja al�l. Anne, nem kell t�bb� f�lnie.
Shirley fogta a fej�t, kereszt�lrohant a homokon, vak d�h�ben dobogott rajta, s �gy
beler�gott egy kaurikagyl�ba, hogy az a tengerig rep�lt. Azt�n visszaj�tt,
t�mad�sra k�szen meg�llt B�cker el�tt, �s azt ord�totta:
- Ez mind idi�tas�g! El kell innen jutnunk - k�l�nben mind megbolondulunk! Maga
m�ris megbolondult, de �n nem akarom elveszteni az eszemet! Holnap meg�p�tj�k a
tutajt!
- Nem! - mondta B�cker.
- Majd megl�tjuk! Eg�szs�ges vagyok, egyed�l is elkezdem.
- De nincs hozz� szersz�ma, Shirley, azok az eny�mek! S ha csak egyetlenegyhez is
hozz�ny�l, �sszeverem.
Shirley hal�nt�k�n kidagadtak az erek - Az mag�nak h�rom �vi b�rt�nt jelent,
B�cker. �n rend�rfel�gyel� vagyok!
- Kalapja mell� t�zheti a hivatali m�lt�s�g�t, Paul... de hiszen m�r kalapja sincs.
- Ez azt jelenti, hogy itt kell maradnunk ezen a szigeten, am�g csak v�gleg ki nem
sz�radunk?
- Tal�n - B�cker a kez�t Anne v�ll�ra tette. Gyeng�d mozdulat volt, az asszony
pedig �gy simult hozz�, mintha eg�sz id� alatt erre v�rt volna. Shirley ijeszt�en
vil�gosan tudat�ra �bredt, hogy vesz�tett. �k�lbe szor�totta a kez�t �s
�sszeszor�totta a fog�t.
- Mint ennek a szigetnek az ura - mondta B�cker - kijelentem, hogy �nt, Paul
Shirley, intern�lom.
- Teljesen elment az esze! - ord�totta Shirley - De egyet j�l jegyezzen meg: egy
gyilkos n�t tart�ztattam le �s Papeet�ben leadom! �s most tehet nekem egy
sz�vess�get!

11.

�t �jszak�n �t v�ltott�k egym�st az �rk�d�sben... k�t �r�t Anne, k�t �r�t B�cker,
mint a katonas�gn�l. Anne most a kunyh�ban aludt, Shirley pedig az ajt� el� fek�dt
kinn, ak�r a kutya, �beren, morogva, vesz�lyesen. B�cker �s Anne nem aludtak egy�tt
- az asszony a ruganyos bambusz�gyon, � pedig a fonott fal mellett, szemben
ny�jt�zkodott el. T�bb r�teg p�lmalev�lb�l k�sz�tett mag�nak fekhelyet, �s Anne
�sz�mell�ny�t haszn�lta p�rn�nak. Mindig sok� tartott, m�g el tudott aludni...
addig v�rt, m�g hallotta az asszony egyenletes szuszog�s�t, s tudta, hogy m�r
alszik. N�h�nyszor hallotta Shirley k�h�g�s�t a kunyh� el�tt, ilyenkor arra
k�sz�lt, hogy kim�szik, s megmondja neki: maradjon csendben, �s ostoba k�h�g�s�vel
ne �bressze fel az asszonyt. Legal�bb �jszaka legyen meg a nyugalma... De fekve
maradt, hallgatta az asszony szuszog�s�t, s�t n�ha mintha �rezte volna az asszony
test�nek naps�t�tte narancsillat�t - �s ez furcs�n boldogg� tette. Ugyanakkor
azonban fel�bredt benne az ellen�ll�s is e m�mor�t� �rz�ssel szemben.
A negyedik �jszak�n, mikor azt hitte, az asszony m�r alszik, mert nem mozdult, Anne
hirtelen megsz�lalt: - Gyere ide hozz�m!
Megr�zta a fej�t, a m�sik oldal�ra fordult, b�multa a bambuszfalat s az �kl�be
harapott.
- Mi�rt nem? - k�rdezte az asszony. L�gy volt a hangja - Hisz szeretsz. Tudom,
hogy szeretsz,
- Nem kellene besz�ln�nk err�l, k�rlek, Anne - mondta l�legzetvisszafojtva.
- De nekem musz�j err�l besz�lni. Addig maradunk ezen a szigeten, m�g meg nem
halunk.
- �ppen ez�rt, Anne. Hiszen annyi id�nk van. Az �rd�gbe is, igen... szeretlek, de
itt van m�g Viki meg a gyerekek... m�g nem vagyok t�l ezen, m�g itt vannak
k�r�l�ttem...
- Maga barom! - Shirley bedugta fej�t az ajt�ny�l�son. Olyan k�zel fek�dt, hogy
mindent meghallhatott - Mire v�r m�g tulajdonk�ppen? M�sszon be mell�je! Ha
megkapja az �letfogytiglant, �gyis v�ge lesz ennek. Akkor legal�bb �lmodozhat r�la
�s az nem tilos.
B�cker nem felelt. Shirley fel� r�gott, de az idej�ben visszar�ntotta a fej�t, s
mekeg� nevet�ssel esett vissza a takar�j�ra.
Az �t�dik �jszaka ut�ni reggelen Shirley Anne-t �s B�ckert hangos hall�z�ssal
�bresztette. R�m�lten l�tt�k, hogy mind a ketten elaludtak, �s Anne az utols�
�rs�get elmulasztotta.
- Ide n�zzetek angyalk�im, mim van itt nekem! - mondta Shirley �s felemelte B�cker
jelz�pisztoly�t - Ezzel megold�dott volna minden probl�m�nk. Nem volt k�nny�,
Werner, a feneke al�l kiszedni, de most megvan. Ismeri azokat a f�rtelmes lyukakat,
amelyeket jelz�rak�t�k v�gnak a testbe, ha k�zvetlen k�zelr�l s�tik el �ket?
F�lelmetesek B�cker, ez�rt b�lcsen tenn�, ha e pillanatt�l az �n parancsomnak
engedelmeskedne - Ut�nozta B�cker hanghordoz�s�t, felemelte a pisztolyt �s mar�
g�nnyal ki�ltotta: - �tveszem a hatalmat Vikt�ria sziget f�l�tt �s �nt, Werner
B�cker, k�nyszermunk�ra �t�lem! Gyer�nk! Felkelni! Maga is, Anne! Kifel�! Tutajt
�p�t�nk!
A pisztollyal szemben nem volt �rv. B�cker felkelt, n�h�ny sz�raz p�lmalevelet
levert a nadr�gj�r�l �s legyintett, mikor Shirley parancsol�an az ajt�ra mutatott.
V�rnunk kell, gondolta B�cker. Most m�g egy bambuszd�rda is �rtelmetlen lenne, de
tal�n egyszer csak ad�dik alkalom arra, hogy Shirley h�t�ba egy nyilat eresszen. Ez
azonban hi� �br�ndnak bizonyult - m�r most tudta, hogy Shirley soha le nem veszi
r�la a szem�t, hogy mindig szorosan mellett�k lesz, hogy soha nem ford�t h�tat
nekik. Nem ad�dik soha lehet�s�g, hogy v�ratlanul r�vethesse mag�t. Azonk�v�l
Shirley er�sebb �s mozg�konyabb volt B�ckern�l, nem s�nt�tott, nem f�jt a l�ba.
Egysz�val Shirley minden tekintetben f�l�nyben volt.
- Az �n b�n�m - mondta Anne �s B�cker keze ut�n ny�lt, mikor kimentek a kunyh�b�l -
Elnyomott az �lom.
- �t �jszak�n �t lesett erre a pillanatra, Paul? - k�rdezte B�cker, mikor kint
�lltak a r�zsz�n� reggeli naps�t�sben.
- Persze.
B�cker rezign�ltan megvonta a v�ll�t - Makacs fi� maga, Shirley.
- �s maga tal�n nem? Csak ne k�pzel�dj�k, Werner. Maga nem Robinsonnak sz�letett.
Odaadn� egyik l�b�t vagy egyik karj�t, ha ezzel megv�s�rolhatn� a szabads�g�t. A
maga szigete - h�t ez azt�n a pokol! Ezt maga pontosan tudja. �desv�z nincs, csak
madarak, tekn�c�k, halak, a szirteken t�l c�p�k: f�l�tte a nap, amely el�geti az
ember agy�t �s k�r�s-k�r�l a tenger, amely mindig az ellens�ge, m�g ha alszik is.
De azt�n elj�tt a nap, mikor Anne idesodr�dott, s ez a pokol hirtelen �denn�
v�ltozott! Adjon h�l�t az Istennek, hogy engem is idevetett, �gy legal�bb van egy
ember, aki helyettetek is gondolkodik.
- Maga csak az�rt v�gyik annyira a szabads�gra, hogy Anne-t bez�rhassa - mondta
B�cker rekedten.
- Az�rt is. De els�sorban �n akarok innen elker�lni! T�rsas�gkedvel� ember
vagyok... de h�rmasban itt �let�nk v�g�ig... annak m�g a gondolata is iszonyatos!
�s k�pzelje el, t�l�lem mag�t! �n itt Anne-nel egyed�l - B�cker, f�rfi vagyok, mint
mindenki m�s, de minden j�zan �sz ellen�re sem garant�lhatom, hogy nem gyeng�l�k
el.
- Ink�bb meg�ln�m mag�t, Shirley! - k�z�lte Anne nyugodtan.
- Hallja ezt, B�cker, milyen k�nnyen hagyja el az ajk�t egy hal�los fenyeget�s? -
mondta Shirley diadalmaskodva - Egyszer�en ez lakik benne - Megint intett a
pisztollyal - Folytassa, amit eddig csin�lt, Werner! Csak k�ls�leg v�ltozott meg
valami, k�l�nben minden maradt a r�giben. K�sz�tse el a reggelit, Anne majd
halakat s�t, �n megmeleg�tem a bambuszhajt�sokat. De �va intem: ha fegyverhez ny�l
- ak�r ny�l, ak�r egy k�, ak�r egy d�rda legyen az - azonnal l�v�k!
- �s ut�na mi lesz? - B�cker a m�g hideg napba n�zett - Akkor egyed�l marad Anne-
nel!
- Ha valaha is egyed�l marad velem - felelte vesz�lyesen halk hangon Anne -,
meg�l�m! - Nagy, barna szem�ben ott l�ngolt a fenyeget�s, amelyet Shirley nagyon
komolyan vett - Akkor majd az leszek, amit l�tni akar bennem: egy gyilkos n�.
�jjel-nappal csak egyetlen gondolatom lesz: hogy puszt�thatom el Shirley-t! �s
azt�n csak elj�n valamikor az a pillanat, amikor ez siker�l is nekem!
- �s m�g ilyet ment maga fel, B�cker! - nevetett Shirley keser�n.
- Anne-nek igaza van, Shirley.
B�cker belef�jt a hamuba. Takar�kos par�zsmeg�rz� rendszert fejlesztett ki, hogy
ameddig csak lehet, meg�rizhesse gyuf�j�t. Lyukat �sott a homokba, ezt kirakta
k�vekkel, hagyta, hogy az izz� fahamu lassan tov�bb hamvadozz�k �gy, hogy majdnem
l�gmentesen lefedte �s friss p�lmaf�t rakott t�bb r�tegben r�. Reggel azt�n a
szenesedni kezd� �gakat a legutols�k kiv�tel�vel f�lrerakta, er�sen belef�jt a
hamuba, �s a t�tova izz�sb�l �j t�z l�ngolt fel.
Ma is ott t�rdelt a t�z lyuka el�tt �s tele pof�val f�jta. M�g�tte �llt Shirley,
els�t�sre k�sz rak�t�val a jelz�pisztoly cs�v�n. Feh�r rak�ta volt.
- Rettenetes helyzet ez a maga sz�m�ra, Shirley - mondta B�cker - Nem maradhat
�jjel-nappal �bren - L�ngnyelvek jelentek meg, Anne sz�raz �gakat rakott r� -
Egyszer csak elalszik. Legk�s�bb egy h�ttel a hal�lom ut�n. S akkor Anne ker�l
sorra. Felmenek�lni a f�kra, s az �gak k�zt aludni mint a majmok, az sem haszn�l
mag�nak. Anne oda is k�veti.
- Olyan biztosan, ahogy este �s reggel lesz, Shirley. Megesk�sz�m r�, Shirley -
folytatta Anne �nnep�lyesen.
- Ez a maga tr�kkje, mi? Folyton esk�d�zni. A kedves anyuk�j�ra. Az embernek
felfordult t�le a gyomra!
Elfordult, a pisztolyt nadr�gja �v�be dugta, s a r�zs�h�z ment. B�cker ott t�lt�tte
fel k�szletrakt�rait �s bambuszajt�kkal biztos�totta �ket. K�kuszh�jb�l k�sz�lt
t�lakban bambuszhajt�sokat gy�jt�tt, sz�m�ra ismeretlen, gyenge gy�kereket,
melyeknek azonban s�rgar�p�ra eml�keztet� �z�k volt: s itt �rizte a l�tt kacs�k �s
d�rd�val fogott nagy halak sz�r�tott h�s�t is. Shirley m�r az els� napon
megszeml�lte a k�szleteket �s azt mondta: - L�m csak, jam- �s t�r�gy�kerek. Maga
fejedelmi m�don �l, bar�tocsk�m.
Most Shirley meg�llt �s visszan�zett a kunyh�hoz. B�cker �s Anne �gy �lltak egym�s
mellett, mintha most teremtett�k volna meg a vil�got.
- Ne keresse az �j�t meg a nyilakat! - ki�ltotta Shirley - Elt�ntettem a d�rd�kat
is. Mindent. �n vagyok itt az egyetlen felfegyverzett!
Reggeli ut�n az, erd�be mentek. Shirley, akit elfogott a f�kezhetetlen tettv�gy,
f�kat keresett - nem t�l vastag t�rzseket, amelyeket k�s�bb h�rman el tudtak
cipelni. Megjel�lte �ket a balt�val, azt�n a mark�ba k�p�tt - Ezek voln�nak azok -
mondta. Elkezdte d�nteni a f�kat an�lk�l, hogy sokat k�rdez�sk�d�tt volna, hogy
van-e ennek egy�ltal�n �rtelme. Csapkodott, mint a megsz�llott: ez a fick� er�s,
mint a medve.
B�cker ezekben az �r�kban csod�lta. Norm�lis esetben nincsenek es�lyeim vele
szemben, gondolta. Csak ha t�lj�rok az esz�n. V�rjunk h�t az alkalomra.
Shirley ezen a d�lel�tt�n n�gy f�t d�nt�tt ki. Ez valami eg�szen rendk�v�li
teljes�tm�ny volt azzal a kis balt�val., B�ckernek egy r�spollyal az �gakat kellett
elt�vol�tania, ami val�ban csontl�gy�t� munk�nak bizonyult. Anne a lombcsom�kat
hordta �ssze �s gy�k�nyeket kezdett bel�l�k fonni. Mikor ezt Shirley megl�tta,
olyan m�rhetetlen�l elk�pedt, hogy sz�netet tartott �r�lt munkatemp�j�ban.
- H�t ezt hol tanulta? - k�rdezte.
- A p�pu�kt�l lestem el.
- �s mire j� ez?
- Vitorl�kra is sz�ks�g�nk lesz. Vagy tal�n ezer m�rf�ldet akar evezni? N�h�ny
vitorl�val befogjuk a szelet...
- Maga �tkozottul rejt�lyes n�, Anne. Vitorl�t fon, hogy a b�rt�nbe vihessem?
- Nem. Az�rt fonom �ket, hogy Wernerrel innen elker�lhess�nk. Maga eszembe se
jutott. Tal�n maga m�r nem is lesz, mikor a tutajjal kifutunk a tengerre.
- Ez vil�gos besz�d - Shirley gonoszul elmosolyodott - Szaporodnak az
�letvesz�lyes fenyeget�sek. A magam r�sz�r�l biztons�gi rendszert gondolok ki. M�r
a k�vetkez� �jszak�ra. �s egyet ne felejtsen el: k�nny� az �lmom. Ezt m�r tudja. A
legkisebb hang, �s m�ris itt vagyok.
- Hangtalan leszek - jelentette ki Anne nyugodtan.
- Ak�r Yul eset�ben, mi? Tulajdonk�ppen hol is v�gta �t a tork�t, ezt a mai napig
sem tiszt�ztuk. Semmi esetre sem a h�zban. Ott nem tal�ltunk v�rt. Tal�n a parkban?
- Maga egyszer m�g beled�glik a saj�t m�rg�be, Shirley - ny�gte B�cker. Egy
fat�rzset kapart le, t�deje majd sz�tpattant - D�ntse csak tov�bb a f�kat, az
megszabad�t minket a karattyol�s�t�l.
D�lut�n lecipelt�k a t�rzseket a partra, k�zel a tengerhez, de el�g messze a
dag�lyt�l.
- H�ny kell? - k�rdezte Anne �s le�lt a homokba.
- Hogy biztos tutajunk legyen, kell h�sz vagy harminc t�rzs. De a Csendes �ce�n
hull�mj�r�s�ra biztosabb a dupla fekv�s� �p�t�si m�d, teh�t legal�bb negyven t�rzs.
- Olyan sok k�t szem�lyre? - k�rdezte Anne hangosan.
Shirley megp�rd�lt - Az �n idegeimet maga nem teszi t�nkre, Anne! ord�totta - Az
�rd�gbe is, mit m�vel ez a szar mad�r mindig a k�zel�nkben?
Az albatrosz Shirley m�g�tt �llt. Annyira megszel�d�lt, hogy B�cker n�ha egy�tt �lt
vele a homokban �s figyelte a naplement�t. Ha bes�t�tedett, a mad�r elrep�lt a
fekete szikl�khoz.
- Hagyja b�k�n azt a madarat! - ki�ltotta B�cker - T�zszer jobban kedvelem
mag�n�l.
- �, �gy van h�t? A sz�ve ragaszkodik hozz�? Ezt meg lehet v�ltoztatni.
Shirley az albatrosz fel� indult, fogott egy hossz� �gat, megl�b�lta a feje f�l�tt,
s k�zben h�vogatta: - Gyere ide, mad�rk�m, gyere... sz�p mad�rk�m, gyere ide.
- Shirley! - ord�totta B�cker. R� akarta vetni mag�t, de megbotlott a r�videbb
l�b�ban, kap�l�dzott a karj�val, hogy egyens�ly�t visszanyerje, s ugyanabban a
pillanatban Shirley lecsapott az �ggal �s fejen tal�lta a madarat.
Hangtalanul esett �ssze az albatrosz. Kit�totta cs�r�t, v�rcs�k folyt v�gig a
nyelv�n, fekete szeme megt�rt. H�ton fekve maradt.
- Maga gyal�zatos gazember! - �v�lt�tt B�cker - Mit �rtott mag�nak ez a mad�r?
Maga �tkozott, mocskos diszn�!
D�h�sen Shirley-re vetette mag�t. De az er�sebbnek bizonyult n�la, �s B�ckert egy
gyomorra m�rt �t�ssel, egy �k�lcsap�ssal fogadta, s ezzel a mad�r mell�, a homokba
l�kte, Ut�na r�gt�n megp�rd�lt, hogy Anne t�mad�sa ellen felk�sz�lj�n.
Anne nem mozdult... meredten, de olyan pillant�ssal �lt p�lma�gai k�zt, hogy
Shirley lassan f�lni kezdett t�le. B�cker ny�gve felt�p�szkodott, t�molygott a
mad�r k�r�l �s leveg��rt kapkodott. M�g mindig rosszul volt, a h�ny�s ker�lgette.
Shirley el�reny�jtotta �kleit - Akar m�g egyet? - ord�totta.
- S m�g maga besz�l gyilkoss�gr�l? - mondta B�cker keservesen.
- Micsoda ostoba mad�r!
- Enn�l sokkal t�bb ostob�bb ember van!
- A bar�tja volt, mi? - Shirley el�gedetten vigyorgott - Tal�n �pp ez�rt kellett
hinnie benne. Tal�n most beismeri, hogy minden�tt az er�sebb t�rv�nye uralkodik.
Gondolkozz�k realista m�don, B�cker! Vikt�ria-szigeten is.
Shirley lehajolt �s felemelte a balt�t. �l�r�l lef�jta a finom homokot �s
megl�b�lta a kez�ben.
- Most az erd�be megyek �s m�g k�t f�t led�nt�k - k�z�lte sz�raz hangon - K�zben
kis�rhatja mag�t, B�cker.
- Egyszer m�g lesz�molunk egym�ssal, Shirley! - mondta B�cker - Eddig a percig
maga a t�rv�ny k�pvisel�je volt, most az �n szememben egy szar izompacsirta �s
jellemtelen diszn�. De legyen eg�sz nyugodt, mindent visszafizetek mag�nak!
- El�sz�r meg�p�tj�k a tutajt - Shirley a leveg�be lend�tette a balt�t.
Gy�zelmesen sz�lt a hangja - Maga k�s�bb Papeet�ben feljelenthet
mad�rgyilkoss�g�rt, maga idi�ta. Itt azonban mindenkinek mindenkire sz�ks�ge van.
Teh�t rajta! Munk�ra! T�z percet adok mag�nak, hogy mad�r bar�tj�t eltemesse.
Keresztet is akar tal�n a s�rra �ll�tani? Az �rd�gbe is. Ez m�r igaz�n perverz
dolog! A fene egye meg a szentimentalizmus�t! T�z perc, azt�n az erd�be j�n �s
folytatja az �gak lecsapkod�s�t!
Elment, er�t�l duzzad�an, cs�p�j�t k�nnyed�n hint�zva, ak�r egy tenger�sz, s a
balt�t a h�t�n vitte.
- M�g soha embert ennyire nem gy�l�ltem, mint �t - mondta Anne, �s f�lretette az
elk�sz�lt gy�k�nyt - M�g a f�rjemet se.. - fel�llt, B�cker mell� l�pett, mereven
n�zte a halott madarat, s vigasztal�an B�cker cs�p�j�re tette a karj�t -
Tisztess�gesen eltemetj�k.
B�cker b�lintott, let�rdelt az albatrosz mell�, simogatta a toll�t �s s�rt.
Az erd� fel�l Shirley f�ty�lt. K�vetel�dzve, provok�lva, ahogy az engedetlen kuty�t
h�vj�k - Ide! - �v�lt�tte ut�na.
- Meg k�ne �lni - mondta halkan Anne - Igaz�n meg kellene �lni! Egyenesen
gyilkosokat nevel bel�l�nk.
A r�zs�n�l eltemett�k a madarat. Nem siettek vele, �s hallott�k, hogy tombolt
Shirley a t�rzseken. M�g ki�ltott n�h�nyszor, de nem reag�ltak r�, �s a
rend�rfel�gyel� nem mert elj�nni �rt�k.
A tutaj gondolata, amelyen Vikt�ria-szigetr�l az �letbe t�rhettek vissza, Paul
Shirley-nek �ri�si er�t k�lcs�nz�tt. Estig m�g h�rom f�t d�nt�tt ki, m�ghozz� egy
majdnem tompa balt�val. Shirley nem l�tszott f�radtnak, izmos fels�teste f�nylett
az izzads�gt�l, s l�tszott rajta, hogy tudat�ban van hatalmas testi erej�nek. Durva
besz�ddel hajszolta B�ckert munk�ra, s nemegyszer k�t l�bon j�r� puliszk�nak
nevezte.
Sz�rk�letkor B�cker m�g egyszer megl�togatta halott albatrosz�t, a szirtekr�l
hozott k�veket rakott a s�rra, azt�n csendben meg�llt a kis halom el�tt. N�lk�led
meg�r�ltem volna, mad�r - mondta halkan - Hogy t�l�ltem az els� heteket, hogy
legy�ztem ezt az �tkozott csontomat... azt jelenl�tednek k�sz�nhettem. Nem akartam
nevets�gess� v�lni el�tted, egy mad�r el�tt... �s pont egy embernek kellett t�ged
elpuszt�tania.
- Az ember aligha tartan� ezt lehets�gesnek! - ki�ltotta oda Shirley a t�z mell�l.
Nagy halat s�t�tt, amelyet Anne fogott egy darabka nejlonzsin�rral meg egy kis
csalihallal a lag�na sek�ly viz�ben - K�r, hogy nincs itt egy pap, hogy ezt a szar
madarat beszentelje. �nekeljen m�r egy rekviemet, B�cker! Sosem t�r�dtem ugyan az
egyh�zzal, de egy Ave M�ri�t m�g �ssze tudok szedni, Rajta! F�jjuk el k�rusban! Ave
Maria.. - durv�n felnevetett, el�nekelt n�h�ny taktusnyit �s letolta a halat a
ny�rsr�l. Felhasadt a b�re, kibuggyant a feh�r h�s. Pomp�s illata volt. Gy�ny�r�
hal!
B�cker visszaj�tt a t�zh�z �s meg�llt Shirley el�tt - Maga nagyon er�snek, nagyon
b�lcsnek k�pzeli mag�t, mi? - kezdte lassan. Shirley figyelmesen n�zett fel r� -
Egy tutaj, egy vitorla, k�t evez� a gumiszigetemr�l, �s mag�� a vil�g!
- Valahogy �gy, Werner. H�rom h�t m�lva majd �gy tesz�nk, mint a p�pu�k.
- Maga ostoba izomkolosszus - �s ugyan mivel akarja �sszeilleszteni a fat�rzseket?
A f�lcolos sz�geimmel? Hiszen azok csak a k�rget csiklandozz�k! K�teleink
nincsenek, li�nok pedig itt nem fordulnak el�. P�kkel akarja �sszeragasztani a
t�rzseket? Vagy hogy r�gz�ti �ket?
Shirley a t�rd�re fektette a halat s az als�ajk�ba harapott. Szabads�gm�mor�ban
err�l val�ban megfeledkezett. A kid�nt�tt f�knak semmi haszna nem volt, ha nem
tudj�k �ket �sszek�tni. A p�lm�k h�ncsszer� sz�lai nem voltak el�g er�sek, t�l
hamar elkoptak.
- Akkor egy nagy, egyetlen t�rzsb�l k�sz�lt kenut �p�t�nk, kivet�vel! - vetette oda
durv�n Shirley. Ezt a veres�get B�cker el�tt m�g meg kellett em�sztenie - Az
tov�bb tart ugyan, de biztons�gosabb is. Tudja, hogy k�sz�tik a bennsz�l�ttek a
kenuikat, Werner?
- L�ttam. Egy h�romszem�lyes cs�nakhoz kell egy negyed�v. Egy tompa balt�val, egy
fog�val, n�h�ny csavarh�z�val, egy r�spollyal... j� �tv�gyat, Shirley!
- Az id� nem fut el el�l�nk, Werner - ez a mag�ny egyetlen aj�nd�ka. Annyi id�nk
van, amennyit csak akarunk. Holnap kikeress�k a legvastagabb, leger�sebb f�t, �s
kereszt�lr�gjuk magunkat rajta, Ne adja fel m�r el�re, B�cker!
- �n m�g akkor is �llok majd, mikor maga m�r n�gyk�zl�b m�szik, Shirley.
- Azt szeretn�m l�tni! - Shirley durv�n felr�h�g�tt - A D�li-tengeren n�ttem fel,
maga ezt itt m�g nem ismeri el�gg�, B�cker. B�zzuk a dolgot a j�v�re!
�jszak�ra Shirley B�ckert �s Anne-t egy hossz� pillant�s ut�n egyed�l hagyta -
Mag�r�l mindent felt�telezek - mondta, s Anne fel� b�k�tt - B�v�helyet keresek
magamnak, hogy nyugodtan alhassak. Ne j�jjenek ut�nam, azonnal l�v�k! �gy
k�rbeb�sty�zom magam, hogy a leg�vatosabb settenked�s is zajt okozzon. �beren
alszom, B�cker, ezt tudja. Semmi �rtelme sincs, hogy megpr�b�ljon engem v�ratlanul
lerohanni.
Az erd�be ment, mag�val vitte a jelz�pisztolyt, a d�rd�kat, az �jat �s a nyilakat,
a kalap�csot, fog�t, r�spolyt, csavarh�z�t �s minden m�s szersz�mot, majd elt�nt a
s�t�tben.
- Azt k�v�nom, b�r t�pn� sz�t egy vad�llat! - sziszegte Anne gy�l�lettel eltelve.
- Itt nincsenek vad�llatok - mormolta B�cker - Csak h�rom ember, de az is el�g.
Par�zsg�dr�ben lefedte a t�zet, s mikor a hold el��szott a felh�k m�g�l, hatalmas
v�gyakoz�s fogta el a nyugalom ut�n. N�gy h�napig volt egyed�l, �s ha
visszagondolt, tulajdonk�ppen minden este egy-egy �nnep volt sz�m�ra. �nekelt a
csillagokkal, a sz�llel �s a gy�l�lt tengerrel besz�lgetett, �s ut�na el�gedetten
aludt el. Ism�t �t�lt egy napot... ez meg�rte az �nnepl�st. Hetek alatt sosem volt
olyan �rz�se, hogy v�gre eltelt a nap - nem, mindig csak azt gondolta:
megh�d�tottam ezt a napot. B�szke vagyok r�. Teljesen belen�tt az �t fogva tart�
term�szetbe.
Ez most megv�ltozott: �r�lt, hogy az �jszaka mindent elfed, �s nem k�nytelen
Shirley durva, er�s, f�l�nyes hangj�t hallgatni. Ekkor minden olyan lett, mint
azel�tt... z�gott a tenger �s a sz�lben z�r�gtek a p�lma levelei.
Anne-nel a kunyh� el�tt �lt s a tengert n�zte, �lvezte a v�z megkap� messzes�g�t �s
az ez�st hidat, amelyet a hold h�zott a lusta habokra.. - Tiszt�ba kell j�nn�nk
azzal, Anne - mondta -, hogy mi t�rt�nik a k�vetkez� hetekben. Az �n sz�m�ra
mindk�t eset �letfogytiglant jelent. Nincs nagy v�laszt�si lehet�s�ge, Anne.
Az asszony fej�t a f�rfi v�ll�ra hajtotta, s ezt B�cker nagyon kellemesnek �rezte;
meg�rezte a fel�je �rad�, visszafojtott gyeng�ds�get.
- Felt�telezi r�lam, hogy meg�ltem a f�rjemet?
- Yult nem ismertem.
- Nagy volt, er�s, mint a bika. Els� pillanatban impon�lt, a m�sodikra terhess�
v�lt, a harmadik ut�n elviselhetetlen lett. Mindent a tulajdon�nak tekintett - a
farmot, a boyokat, a l�nyokat, engem. Minden csak lelt�ri t�rgy volt sz�m�ra.
Sz�zszoros oka lett volna az embernek, hogy �tv�gja a tork�t... de nem tettem meg.
�n nem!
- Lehetett valaki a mal�jok k�z�l?
- Sz�mukra � nagy�r volt. M�g a huszadik sz�zadban is l�tezik valamif�le
rabszolgatudat. Nem, �k sosem tett�k volna. Csod�lt�k az erej�t, �n gy�l�ltem. De
Yulnak volt egy testv�re, James Perkins.
- Nuku Hiv�n?
- Nem, � Fakarav�n kopra�ltetv�nyes �s export�r. Ez az egyik nagy sziget a Tuamotu
szigetcsoportban. N�ha-n�ha megl�togatott a saj�t rep�l�g�p�n. �ltal�ban v�ratlanul
�rkezett; esztelen�l gy�l�lte Yult, s mindig azt mondta neki: Fordulj fel, te
kutya! Mi�rt �lsz m�g? Nincs t�bb� igazs�goss�g az �gben, Isten alszik! De �n majd
mozg�s�tom az �rd�g�ket! - Azt�n megint elrep�lt, Yul kinevette a maga undor�t�
modor�ban, s idi�t�nak nevezte Jamest.
- �s honnan sz�rmazott ez a testv�rgy�l�let?
- Yul hat �vvel azel�tt elcs�b�totta James feles�g�t. Gy�ny�r� bennsz�l�tt n� volt,
amilyeneket Gauguin festett. Amikor a n� �szrevette, hogy gyereket v�r t�le, s ezt
meg is mondta, ajt�t mutatott neki �s a kuty�kat usz�totta r�. A n� a szirtekr�l a
tengerbe vetette mag�t, egy c�pafalka kell�s k�zep�be. Sz�rny�s�ges volt. �s Yul
erre csak annyit mondott: Csak egy p�pua n� volt! James ne sir�nkozzon. Ilyen volt
Yul.
- Jamest is kihallgatt�k?
- Persze. De mikor Yul elt�nt, � a Tonga-szigeteken volt. Erre kilenc tan�ja van:
l�thatja, �gy r�m kent�k.
Lefek�dt, fej�t B�cker �l�be hajtotta, s haj�t, ak�r valami f�gg�nyt, arca el�
ter�tette. B�cker simogatta az asszony nyak�t, v�ll�t �s melle kicsi, hegyes
halm�t, s �lvezte a neh�z nyom�st, ami hirtelen a sz�v�re fek�dt. Nem az asszony
tette, gondolta. De nem is �rdekel m�r. Itt van, mintha a teremt�s megism�tl�dne.
Ez egyed�l a fontos. Hozz�szokom majd, n�lk�l�zhetetlenn� v�lik sz�momra, szeretni
fogom, ez az eg�sz term�szetes folyamat. Minden m�st el akarok felejteni... messze
ker�lt t�lem. El�lr�l kezdj�k az �let�nket... De itt van Shirley, ez a vesz�lyes
energiat�ltet. Itt az az �tkozott kenuja meg a v�gya, hogy Anne-t �letfogytiglan
egy cell�ba juttassa. H�rom-n�gy h�napon bel�l k�szen lesz ez az �tkozott cs�nakja,
m�g ha mi nem is seg�t�nk neki.
K�in az izomember, agyonverte �belt, a gyeng�det. Mi�rt ne lehetne egyszer
ford�tva?
- Maga nem tudja, mit higgyen, ugye? - k�rdezte Anne. Megfogta a f�rfi kez�t, amely
a mell�n fek�dt - �s igaza van. Vakon megb�zni egy emberben, az d�res�g, naivit�s,
s�t szinte perverzs�g. Persze, ha �vegb�l lenne, s bele lehetne n�zni �s mindent
megl�tni benne...
- Szeretlek, Anne - v�laszolta B�cker csendesen - K�ptelen vagyok ez ellen tov�bb
v�dekezni �s nem is akarok...
Kisim�totta haj�t az arc�b�l, f�l�be hajolt �s megcs�kolta. Az asszony a nyaka k�r�
fonta karjait, fej�t lefel� h�zta. A f�rfi belen�zett nagy, s�t�t szem�be �s az
volt az �rz�se, hogy most teljesen feket�k, s aranypont van a k�zep�kben. Olyan
hevesen r�ntotta mag�hoz, hogy el�llt az asszony l�legzete. Soha azel�tt nem
veszett ennyire bele egy asszonyba, soha eddig ilyen izz� boldogs�got m�g nem
�rzett.
Csak �jf�l fel� v�ltak sz�t; kimer�lten fek�dtek egym�s mellett a sz�tt�rt
homokban, g�z�lg�tt a test�k, s j�les�en �radt sz�t k�z�tt�k az �jszaka h�v�se. A
hold tejszer�, ez�st�s f�nye meg-megcsillant meztelen test�k�n.
- Meg�l�d majd Shirley-t? - k�rdezte Anne. Az asszony ott fek�dt mellette,
szaggatottan, zih�lva felt�r� szavait s�hajok szak�tott�k meg.
- Nem tudom, Anne, m�g soha nem �ltem embert. Olyan k�nny� kijelenteni: elteszem
l�b al�l... de ezt megtenni nem is olyan egyszer�. Erre valahogy sz�letni kell,
hogy j�zan �sszel meg lehessen tenni. Shirley makacs kutya, de csak a k�teless�g�t
teljes�ti. Azt mondt�k neki: ugasd meg a holdat... �s megugatja. Azt mondj�k: fogd
meg... �s foga k�z� veszi az embert. �s Papeet�ben azt mondt�k neki: hozd ide ezt
az Anne Perkinst... �s elvisz t�ged. Enn�l tov�bb nem gondolkodik - ez nem a
feladata, Ok ez arra, hogy meg�lj�k? Ha lenne t�rv�ny a begyepesedetts�gre, az
emberis�g hamar kiirtan� mag�t.
- Mennyi sz� egy semmis�gre - suttogta az asszony. A f�rfi �rezte az asszony
test�nek meleg k�zels�g�t, s nem akart t�bb� n�lk�le �lni - De valaminek t�rt�nnie
kell.
A f�rfi b�lintott, szorosan mag�hoz vonta az asszonyt, s arc�t a k�t melle k�z�
hajtotta. Mi, gondolta, mi t�rt�nj�k, � egek? M�gsem �lhetem meg Shirley-t...

12.

M�snap reggel t�rt�nt, k�zvetlen�l reggeli ut�n. Shirley visszaj�tt az erd�b�l,

kialudtan, tele �tletekkel, ak�r egy k�t l�bon j�r� izomk�teg. Megtal�lta a nagy,
vastag fat�rzs�t, a megfelel�t a kenuhoz.
- Egy h�tig is elr�g�dhatunk rajta - mondta -, a maga balt�ja szem�t, B�cker, ezt
tudja. Tompa, mint egy kilencven �ves a kupler�jban. Azt�n ez a balta nem is a
legjobb min�s�g�, b�r rajta van a maga "Made in Germany" c�mk�je is. El�sz�r
k�veken megfenj�k az �l�t, k�l�nben kik�pj�k a t�d�nket. De egy h�t m�lva fekszik a
fa! - Beleszagl�szott a leveg�be - Mi van reggelire, bar�taim?
- Hideg kacsas�lt �s es�v�z.
- Lukulluszi! - Shirley n�zte Anne-t, ahogy a s�ltet cs�kokra v�gta. Mint a k�d�s
�sid�kben, ehhez egy hegyes k�vet haszn�lt - Maga megv�ltozott, Anne. Az �rd�gbe
is! A szerelem minden asszonyt megsz�p�t. Werner, vallja be, maga megcsalta a
Vikt�ri�j�t.
- Menjen a fen�be! - ki�ltott r� B�cker - �tkozottul megnehez�ti az ember dolg�t,
hogy tisztess�ges maradhasson...
Shirley hangosan r�h�g�tt - A tisztess�g fogy�ban, min�l d�lebbre cs�szik le az
ember test�n, �s megj�solom mag�nak, hogy Anne...
A mondat k�zep�n eln�mult. B�cker �s Anne is f�leltek. Egyszerre olyasvalamit
hallottak, ami nem illett ide. Egy hang, eg�sz t�voli, csak leheletszer�, mint a
sz�l h�rg�se... B�cker m�r ismerte �s arra gondolt: mi�rt kell ennek �ppen most ide
j�nnie, egy�ltal�n mi�rt? Akkor kiab�lva futott ut�na... most k�sz volt arra, hogy
elmenek�lj�n el�le, hogy elb�jj�k, hogy k�ny�r�gj�n, b�rcsak megker�ln� a szigetet.
- Egy rep�l�g�p - mondta Shirley. Anne ijedten felvonta a v�ll�t. �gy hangzott,
mintha azt mondan�: b�n�s, gyilkos - Fel�nk j�n, Nem kell m�r a kenu. Most a maga
jelz�pisztolya van soron, Werner. Ha ott fenn nem egy vak rep�l, meg kell l�tnia a
v�r�s rak�t�t.
Lerohant a partra, de B�cker ut�na s�ntik�lt, mert hajtotta Anne r�m�lete, k�ny�rg�
pillant�sa. Shirley sz�tvetett l�bakkal �llt a tengerparton, mintha belevert�k
volna a homokba �s v�rta, hogy a pont felt�nj�n az �gen. H�travetette a fej�t, de
napt�l elvak�tott szeme mereven n�zte a felh�tlen eget. A jelz�pisztolyt
kibiztos�tva tartotta a kez�ben, hogy mihelyt a rep�l�g�p felt�nik, azonnal kil�je
a rak�t�t. Hallotta B�cker s�ntik�l� l�p�seit. Meg sem fordult, annyira b�zott
mag�ban.
- Maga vesztett, Werner! - mondta - Most m�r elismerhetem: a kenuban magam sem
nagyon b�ztam. K�nyszer�tenem kellett magamat, hogy makacs optimista legyek. De ez
itt fenn re�lis lehet�s�g �s nem engedj�k meg, hogy olajra l�phessen. Egy ilyen
kenu �tkozottul billeg� holmi, s nem mindenki tud vele vitorl�zni vagy evezni, m�g
�n sem k�s�reltem meg. Csak elcs�nak�ztam n�h�ny p�pu�val, �s majd teleszartam a
nadr�gomat. Guggoltam abban a keskeny cs�nakban, mint egy h�lye. De hogy a maga
auton�m Vikt�ria-sziget�r�l elker�ljek, m�g egy fat�rzs�n is v�giglovagoln�k a
tengeren. Aha! Ott van! L�tja azt a csillog� pontot balra a napt�l?
B�cker pontosan l�tta. Vikt�ria-szigetnek egy l�gitaxi �tvonal�n kell fek�dnie,
gondolta. Tal�n minden h�napban elrep�l f�l�tt�nk egy g�p - a Marquesasokt�l a
Tuamotukhoz. Ha szext�nsommal helyesen t�joltam be magam, pontosan a kett� k�z�tt
fekszik a sziget. Ez egyszerre megnyugtat� �s riaszt� is. Megnyugtat�, mert egyszer
egy h�napban az embernek lehet�s�ge lenne arra, hogy a k�ls� vil�g figyelm�t
felh�vja mag�ra... Riaszt�, mert az emberis�g megint olyan k�zel ker�lt hozz�, �s
l�tsz�lag nincs olyan pontja a vil�gnak, ahol az ember biztons�gban lehetne.
A z�mm�g�s hangosabb lett, a sz�l a sziget fel� hozta a hangokat. Shirley felemelte
a jelz�pisztolyt.
�letfogytiglan, gondolta B�cker. Papeet�ben Anne-t �r�kre bez�rj�k. K�ny�rg�
pillant�sa �tl�tt fel benne, sz�p test�t, puha, sima b�r�t l�tta maga el�tt, m�g
mindig hallotta az asszony �jszakai s�hajt�sait. Szeretem �s hiszek benne. Sz�momra
� a m�sodik �letem, az eg�sz �j vil�gom.
- Maga nem fog l�ni! - mondta hangosan.
Shirley felnevetett - H�romszor egym�s ut�n! - A pisztollyal a rep�l�g�pre
mutatott. M�r vil�gosan felismerhet�v� v�lt, alakot �lt�tt az �vegf�lke, a k�t
sz�rny, az �sz�k. Ugyanaz a t�pus, mint a m�ltkor, ismerte fel B�cker. Val�ban
rep�l�taxi-vonal ez. De ez azt is bizony�tja, hogy haj� erre soha nem j�n,
Vikt�ria-sziget csak egy porszem a tengerben.
- Most! - ki�ltott Shirley diadalmasan - Most meg kell l�tnia benn�nket. Fusson
vissza Anne-hez �s b�cs�zz�k el t�le! A papeet�i b�rt�nben nincsenek
szexhelyis�gek...
B�cker m�lyen a v�lla k�z� h�zta a fej�t, Shirley-nek ez az utols� megjegyz�se
durva hiba volt. Els�p�rte az utols� k�telyeit is. Egyetlen ugr�ssal r�vetette
mag�t, ugyanakkor kez�t Shirley kez�be akasztotta �s a f�ldre teperte. Mint a
macska �lt Shirley h�t�n, azt�n egy�tt hengeredtek a felporz� homokban.
- Maga �r�lt! - ord�totta Shirley, r�gott maga k�r�l, fej�vel B�ckert �klelte, bal
�kl�vel odav�gott, s mikor jobb karja kiszabadult, felr�ntotta �s els�t�tte a
pisztolyt. Ugyanebben a pillanatban B�cker �jra r�vetette mag�t. A l�v�s lefel�
s�lt el, a rak�ta a f�ldbe f�r�dott, v�r�s sz�k�kutak szikr�ztak fel: durrog�,
sziszeg� t�zij�t�k egy kavarg� homokfelh�ben. �v�ltve h�z�dott �ssze Shirley, �s
alkarj�val v�dte a szem�t.
B�cker sz�m�ra m�r t�l k�s� volt, Arc�t teljesen kit�rta a szembefr�ccsen� t�znek,
�s a v�r�s rak�t�t a test�vel fedte be. Anne, gondolta k�zben, Anne, � Anne.
Felrobbanok. Szeretlek: hal�lomig szeretlek...
Azt�n ott fek�dt a h�t�n. Homok hullott r�, forr� homok, amelyet a foszfor �s a v�r
v�r�sre festett.
Shirley elgurult. A has�n fek�dt, �tn�zett B�ckerre, �s b�r forr�n s�t�tt a nap,
r�zta a hideg - Nincs t�bb� arca - gondolta - Nem �gy fest t�bb�, mint egy
ember. �gett csom�t hord a v�lla f�l�tt. �s mindezt egy asszony�rt, ez�rt az
�tkozott n��rt, aki nem �rdemli meg, hogy ak�r egy sz�t is vesztegessenek r�: de ez
a szomor�, s�nta bolond fel�ldozza az arc�t...
B�cker mozdulatlanul fek�dt. Csukva tartotta a szem�t, s nem merte szemh�j�t
felh�zni, mert f�lt, hogy a s�t�tbe pillant: a vaks�g �r�k �jszak�j�ba. �gett az
arca, de egy ilyen puszt�t�st m�sk�pp k�pzelt el; sz�rny�bbnek, az eg�sz embert
sz�tt�p�nek. Most csak olyan �rz�se volt, mintha a l�ng f�l� tartott�k volna, �s
r�gt�n ut�na f�lre is h�zt�k volna. El lehetett viselni.
Messzir�l hallotta Anne sikolt�s�t. F�l�tte a t�volban elhalt a rep�l�g�p
brummog�sa. Zavartalanul folytatta �tj�t a l�gifolyos�n, maga m�g�tt hagyva a pici
pontot a tengerben. De n�gy h�t m�lva j�n a k�vetkez�.
Nyert�nk egy h�napot, gondolta B�cker. A mi helyzet�nkben ez sok. Mennyi minden
t�rt�nhet egy h�nap alatt. Shirley szerencs�tlen�l j�rhat. Tal�n ez m�r meg is
t�rt�nt, tal�n � is megkapta a mag��t a rak�t�t�l, s most ugyan�gy fekszik itt,
mint �n. Anne, hagyd, hogy megd�g�lj�n! Ne seg�ts rajta!
Azt�n m�r csak egyetlen gondolat foglalkoztatta: megvakultam vajon? �jszaka lesz,
ha most kinyitom a szemem?
Anne ott volt n�la. Ott t�rdelt mellette, a f�rfi fej�t az �l�be emelte, cs�kolta
el�gett arc�t, elcsukl� hangon ki�ltotta a nev�t �s mag�hoz szor�totta.
Azt�n rekedten, alig felismerhet�en meg�rkezett Shirley hangja is: - Ezt n�zze meg
mag�nak! Ez is a maga rov�s�ra ker�l! Maga az�rt sz�letett, hogy pusztul�st hozzon.
H�t ember ez m�g??!
Teh�t �gy festek, gondolta B�cker. Nem �gy, mint egy ember? �s Shirley eg�szs�ges:
er�lyes a hangja, egy s�r�lt ember nem �gy besz�l. Teh�t �n egyed�l kaptam az eg�sz
t�ltetet. Anne, ne cs�kolj! Ne cs�kold ezt az el�gett arcot, k�rlek! �, Anne, f�lek
kinyitni a szemem.
�rezte, hogy k�nnyek hullanak az arc�ra �s csod�lkozott, hogy egy�ltal�n �rez m�g
valamit. �rezte az asszony ajk�t �s test�nek remeg�s�t, �s lassan a fej�be k�szott
a f�jdalom: az �gett ember le�rhatatlan, elviselhetetlen, embertelen f�jdalma.
- S�r! - mondta ny�gve, s vacogni kezdett a foga, olyan iszonyatosan izzott a feje
- L�tja ezt, Shirley? Ez az asszony tud s�rni, ezt maga mindig tagadta! -
Vonaglott a f�jdalomt�l, kezei a homokot markol�szt�k. Az volt az �rz�se, hogy
arc�t elbor�tj�k a l�ngok - Istenem, aty�m, fenn az �gben...
- Aki itt nem fakad s�rva, azt nem anya sz�lte - mondta Shirley. Nagyon k�zelr�l
sz�lt a hangja, teh�t ott �lt mellette - Meg�rte, Werner?
- Meg! - �v�lt�tte B�cker - De ezt maga soha nem �rti meg - �jb�l k�nz� g�rcsbe
r�ndult a teste, �s f�jdalm�ban dobolni kezdett l�b�val a homokban.
- Azt bizony�ra nem! - Shirley keze v�gigsiklott B�cker arc�n - Fed�lzeti
patik�j�ban van-e �g�si sebre val� ken�cs, Werner?
- Nem tudom, De ha van is... mi haszna van itt? Hogy n�zek ki? �szint�n, Shirley!
- Erre nincs kifejez�s.
- Szeretlek - mondta Anne �s megint megcs�kolta - Szeretlek. Mindig, mindig
szeretni foglak!
- L�t? - k�rdezte Shirley.
- Nem tudom.
- Nyissa ki a szem�t!
- F�lek t�le.
- A szemh�ja �gyis el�gett. �gy fekszik a szeme f�l�tt, mint az �cska pergamen. Ha
megmozd�tja, lehull, ak�r a tapl�. De tal�n megmentette a szem�t. Az �rd�gbe is,
merjen, B�cker! B�r tulajdonk�ppen azt kellene mag�nak k�v�nni, hogy t�bb� ne
l�sson... f�leg �nmag�t ne l�ssa.
- Szeretlek - mondta Anne �jra. K�nnyei m�g mindig a f�rfi arc�ra hullottak.
Valahol kellett m�g lennie egy helynek, ahol ezt �rezhette - Mindig szeretni
foglak.
- Ez most mind buta fecseg�s. Hagyja abba ezt a marhas�got! Gyer�nk, fusson, hozza
ide a k�tszeres dobozt! Van benne f�jdalomcsillap�t�, Werner?
- Van n�h�ny injekci�.
Visszafektett�k a homokba, azt�n hallotta, hogy Anne elszaladt. �gy sir�nkozott
k�zben, mint a kutya, ha r�l�pnek.
- Most egyed�l vagyunk, Werner - sz�lt hozz� Shirley. Megt�masztotta B�cker fej�t,
�s egyetlen sz�t sem vesztegetett arra, hogy B�cker k�zben ny�g�tt f�jdalm�ban, �s
�kl�vel verte a homokot - El kell viseln�nk az igazs�got. Nyissa fel a szem�t!
B�cker b�lintott. Azt�n m�ly l�legzetet vett - Ha megvakultam - mondta ijeszt�en
vil�gosan -, akkor meg�g�r nekem valamit, Shirley?
- Alkuba bocs�tja a szem�t?
- Igen, Paul. Esk�dj�k meg nekem arra, hogy Anne Papeet�ben becs�letes elj�r�sban
r�szes�l. Nem �lte meg Yul Perkinst,
- Ezt meg�g�rem mag�nak, Werner, m�g ha a meggy�z�d�semet ismeri is. Azonk�v�l Anne
megengedheti mag�nak a legjobb �gyv�det, akkora vagyont hagyott r� Yul:
iderendelhetn� Floridot, a p�rizsi szt�r�gyv�det - A tenger fel� ford�totta B�cker
fej�t - Gyer�nk, nyissa ki a szem�t!
B�cker beleegyezett. Megpr�b�lta felnyitni a szemh�j�t, de az nem engedelmeskedett
neki.
- Ne mozduljon - mondta Shirley -, megpr�b�lom lev�lasztani a szemgoly�j�r�l -
H�velyk �s mutat�ujj�val �vatosan meg�rintette a szemh�jakat. �gy m�llottak sz�t,
mint az el�gett papiros.
De B�cker f�nyt l�tott, felismerte a tengert, a habkoron�kat, a l�t�hat�rt, ahol az
�g �sszeolvadt a v�zzel, l�tta a s�rg�n csillog� homokot, �s l�ba el�tt a nagy
kagyl�h�jat.
- Na? - k�rdezte Shirley rekedten az izgalomt�l.
- L�tok - hebegte B�cker - L�tok... Azt�n �jultan lehanyatlott.
Shirley �s Anne felcipelt�k a kunyh�hoz. Egy embert a v�r�s-feket�n feldagadt,
form�j�b�l kivetkezett valamivel, ami egyszer valamikor a feje volt.
- Most egyed�l maradt velem, Shirley - mondta Anne k�s�bb, mikor B�cker megkapta az
injekci�kat �s elaludt - Senki sem seg�t mag�nak a kenuj�n�l.
Shirley meg�rtette a fenyeget�st, �s a f�lelemt�l csom� k�pz�d�tt a gyomr�ban.
A k�vetkez� �t napon �t B�cker a kunyh�ban fek�dt, �s f�jdalmaival meg azzal a sok
gondolattal foglalkozott, amelyekre most t�bb ideje jutott, mint ahogy akarta. Anne
a f�lhom�lyt a kunyh�ban m�g jobban letomp�totta �gy, hogy azt a takar�t, amelyen
eddig Shirley fek�dt, B�cker feje f�l� fesz�tette, s �gy azokat a napsugarakat is
le�rny�kolta, amelyek az �gak k�zt �tsz�r�dtek. Mivel B�cker szemh�ja el�gett, Anne
�jszak�ra egy kend�t ter�tett a szem�re �s l�gyan azt suttogta: - Aludnod kell,
�desem - Akkor megfogta a kez�t, �s t�l minden f�jdalm�n boldog volt, hogy az
asszony ott van n�la.
Shirley nem tiltakozott, mikor Anne elvette t�le a takar�t. �jszak�ra m�r nem is
b�jt el az erd�ben, hogy biztons�gban legyen, hogy ne �lj�k meg. Nem f�lt m�r Anne-
t�l - Werner hossz� id�re cselekv�sk�ptelen - mondta, miut�n elhat�rozta, hogy
ism�t a kunyh� el�tt alszik - Anne, ak�rhogy cs�ri-csavarja is, sz�ks�ge van r�m.
Nincs �rtelme teh�t, hogy velem foglalkozz�k. Ha egyed�l marad Wernerrel,
elveszett, ezt pontosan tudja.
B�ckerr�l Shirley �ppens�ggel meghat�an gondoskodott. Ken�ccsel kezelte el�gett
arc�t, mullp�ly�val k�r�ltekerte a fej�t, s ha a f�jdalom elviselhetetlenn� v�lt,
injekci�t adott neki.
- M�g k�t nap, ut�na kritikuss� v�lik a helyzet - mondta egyik este Anne-nek. Az
injekci� ut�n B�cker elaludt, szeme f�l�tt a kend�vel, a mullp�lya viszont
elfogyott - A k�t�st m�g egyszer ki tudom cser�lni, azt�n v�ge! Ki kellene mosnia
a haszn�lt p�ly�kat, meg kellene sz�r�tani �s feltekerni.
Napk�zben az erd�ben volt, �s a partig hallatszottak baltacsap�sai. Felvette a
harcot a sziget legvastagabb f�j�val. Energi�ja t�retlen volt. D�lben visszaj�tt a
kunyh�hoz egy nagy hallal vagy a kacsaszer� mad�rral a kez�ben. Por �s izzads�g
bor�totta v�r�ses borost�it.
- Hogy van? - k�rdezte el�sz�r. Azt�n kicser�lte a k�t�st, mialatt Anne megf�z�tt.
Az asszony a r�gi p�ly�kat el�sz�r forr�sban l�v� tengerv�zzel, majd ut�na
forr�sban l�v� es�v�zzel kimosta, a c�l�p�kre kitette sz�radni, azt�n �jra
feltekerte. Az �gett sebre val� ken�cs azonban elfogyott, f�jdalomcsillap�t�
injekci� se volt m�r, s az a n�h�ny tabletta, amelyet Shirley a gy�gyszeres
dobozban tal�lt, hat�stalannak bizonyult. Olyanok voltak, mint a savany� cukorka.
Vannak f�jdalmak, amelyek csak �jultan viselhet�k el.
- Itt semmi nem seg�t, Anne - mondta Shirley, mikor B�cker ny�g�tt a f�jdalomt�l,
�s a takar�t ronggy� t�pte maga alatt - Az �lla nem �gett meg, csak egy
lehet�s�g�nk maradt, hogy r�vid id�re megsz�ntess�k a f�jdalmait.
B�cker f�l� hajolt, bal kez�t az �lla al� tolta, �s jobb �kl�vel gondosan arra a
pontra s�jtott. B�cker s�hajtva elvesztette az eszm�let�t.
- Maga �llat! - dadogta Anne �s B�cker mellett t�rdre esett - Maga �tkozott barom!
- Anne, ne legyen igazs�gtalan, Most m�r nincsenek f�jdalmai. Vagy van enn�l jobb
nark�zisa? Nekem nincs. Minden alkalommal, ha m�r nem b�rja a f�jdalmakat, ki kell
�tn�nk... T�lem ak�r embertelennek is tarthat, de m�g embertelenebb lenne �t
ezekkel a f�jdalmakkal egyed�l hagyni.
�t nap m�lva Shirley led�nt�tte a vastag f�t. Mikor kid�lt, h�rom kisebb p�lm�t
mag�val r�ntott. Reccsent a fa �s feljajdulva szil�nkokra szakadt.
- Gratul�lok - fogadta B�cker, mikor Shirley este a kunyh�ba j�tt - Most m�r
fekszik. Elkezdi a kenu�p�t�st, ugye? Mennyi id� kell mag�nak ehhez?
- H�rom h�nap - Shirley egy csipesszel �gett b�rdarabk�kat t�pett ki B�cker
arc�b�l. Most, h�t nap m�lt�n, a sz�t�gett arc elvesztette irt�zatos mivolt�t.
B�rmilyen kev�s volt is az �gett sebre val� ken�cs, seg�tett. A dagad�s lelohadt,
az �g�si h�lyagok visszah�z�dtak. B�ckernek megint emberre eml�keztet� arca lett.
De a fekete puskapornyomok belen�ttek az �j b�rbe, s vad mint�zatot alak�tottak ki
rajta. Tal�n a t�voli vil�gban �lt valaki, aki ezt a b�rt fel tudta volna �j�tani:
egy plasztikai seb�sz, aki apr�nk�nt �j arcot var�zsolt volna neki. De most
felesleges volt erre gondolni, hisz ez nem jelentett vigasztal�st.
- Hogy n�zek ki? - k�rdezte B�cker - Anne megtagadta, hogy t�kr�t adjon. Tudom, a
ment�szigetben t�k�r is volt. Hozza ide nekem, Paul!
- Olyan, mint egy sz�rnyeteg. El�g ennyi? - Shirley a szemh�j n�lk�li szemekbe
n�zett, s arra gondolt, hogy az orvostudom�ny sok mindenre k�pes: m�sz�vet tud
be�ltetni, de szemh�jat nem - Ha olyan sok m�lik ezen, elhozom a t�kr�t - mondta.
Kiment �s l�tta, hogy Anne a t�zn�l �l. Halakb�l meg kagyl�kb�l levest f�z�tt. Az
�g majdnem �ssze�rt a f�lddel. S�r� felh�takar� vonult az �jszaka el�, s ez megint
nagy es�t sejtetett. �jra megtelik a v�ztart�ly a gumiszigeten. Az �g nem
feledkezett meg r�luk.
- Hova tette a t�kr�t, Anne? - k�rdezte Shirley.
- Azt akarja?
- Azt. Ez a legnagyobb k�v�ns�ga.
- Sz�tvertem �s szil�nkjait a tengerbe dobtam.
- Csod�latos asszony maga, Anne! - Shirley egy kanalat mer�tett a levesbe �s
megk�stolta - Csak azt nem tudom, hogy a "Nem �n tettem"-j�n k�v�l mi�rt nincs m�s
bizony�t�ka arra, hogy nem �lte meg Yult?
- Hogy k�pes valaki, aki nem is gondol a gyilkoss�gra, bizony�t�kokat gy�jteni a
gyilkoss�g v�dja ellen?
- Pontosan ez a legabszurdabb logika. De Yul hal�la k�r�l minden abszurd, ha nem
maga tette.
- Mi�rt vannak most egyszerre k�telyei? - Anne a kis alum�niumed�nyt levette a
t�zr�l. �pp el�g volt k�t szem�lyre. Shirley �tkez�s ut�n m�g egy halat dugott az
izz� hamuba: �ri�si er�ket haszn�lt el, p�tolnia kellett az energi�t.
- Nincsenek k�ts�geim, Mrs. Perkins - Shirley visszal�pett a t�zt�l. Arca most
�rny�kban volt - Csak �gy, egy gondolat volt. Meg�p�tem a cs�nakot �s leadom mag�t
Papeet�ben, ez mag�t�l �rtet�dik. Most visszamegyek Wernerhez. Adja ide a levest!
T�z perc m�lva �jra megjelent a t�zn�l a m�g mindig tele ed�nnyel.
- Semmit sem evett? - k�rdezte Anne.
- H�rom kan�lnyit. Azt�n �jra r�t�rtek a f�jdalmak.
- �s most?
- Alszik.
- Megint ki�t�tte?
- Eg�szs�gesre im�dkozni nem tudom - Le�lt, kanalazta a levest. azt�n tov�bbadta
Anne-nek �s elny�lt a homokon. A felh�k szinte belezuhantak a tengerbe. Es�szag
�rz�d�tt - Mi lesz bel�le?
- Micsoda k�rd�s?
- Maga azt hiszi, minden vil�gos?
- Igen - Az asszony megette a leves marad�k�t, �s ut�na homokkal tiszt�ra s�rolta
az ed�nyt. Az es� ezen a �jszak�n el�g vizet ad majd ahhoz, hogy reggel
el�bl�thesse - Egy�tt maradunk.
- Mindig megfeledkezik arr�l, hogy j�vend�beli otthona egy cella.
- Mi itt maradunk ezen a szigeten.
- �s �n, �desem?
- Maga is, Shirley.
- Ez a legbolondabb dolog, amit hallottam, Anne - Felk�ny�k�lt - B�ckernek egy
klinik�ra kell ker�lnie! Ezt nem l�tja be? J�. T�l�li, megint l�bra kap. De ilyen
t�nkretett arccal hogy lehet �lni?
- Engem nem zavar. Tudom, milyen volt azel�tt. Miattam vesztette el az arc�t.
- De meg lehet oper�lni, Anne. Nem tudom, mennyi a p�nze - de mag�nak sok van!
Elrep�lhetne a legjobb szakorvosokhoz. Tulajdonk�ppen k�teless�ge lenne, hogy maga
is seg�tsen neki elker�lni err�l a szigetr�l, hogy megint embert faragjanak bel�le.
- H�lyes�geket besz�l, �s ezt maga is tudja. Ha el�t�lnek, egyetlen frankom sem
marad. Yul minden vagyon�t a testv�re, James �r�kli.
- Pontosan - Shirley visszafek�dt. Hideg sz�l f�jta az arc�t. J�t tett a forr� nap
ut�n - Itt senki sincs, aki B�ckeren seg�thetne.
- De, �n! � meg �n ezen a lakatlan szigeten, ez sz�m�ra az egyetlen lehet�s�g, hogy
el tudja viselni az �letet, Shirley. Ez�rt nem k�sz�l el soha a kenuj�val. Higgyen
nekem! Itt maradunk.
�sszerezzentek. A kunyh�b�l B�cker hangja sz�lt - Anne, Anne, gyere ide!
- Nem �t�ttem el�g kem�nyen - mondta Shirley - Bocs�sson meg, Mrs. Perkins.
Az asszony a r�zs�h�z szaladt, de miel�tt a kunyh�t el�rte volna, kicsap�dott a
bambuszajt� �s B�cker kit�molygott a szabadba.
- Anne - sz�lt a r�m�lten felsikolt� asszonyhoz - Nem b�rom tov�bb a fekv�st. Ki
kell j�nn�m! J�rnom kell. Ez a fekv�s meg�rj�t. Milyen h�v�s van itt kinn. Mindj�rt
esik.
Karj�t Anne v�ll�ra tette, r�t�maszkodott �s kis�ntik�lt a tengerhez. Shirley is
t�mogatni akarta, de B�cker megr�zta a fej�t, �s v�r�s, szemh�j n�lk�li szem�vel
r�n�zett - Shirley, mi�rt akar maga elmenni? Sok mindenen elgondolkoztam. Mi�rt
nem lehet, hogy mi h�rman itt egy�tt �lj�nk? Probl�m�k, gondok, politika meg
h�bor�k, infl�ci� �s v�r�s di�kok, ad�k �s hazug v�laszt�si �g�rget�sek, f�lelem �s
�hez�s n�lk�l, egyszer�en minden n�lk�l, ami olyan betegg�, olyan idi�t�v� teszi a
vil�got. Mi�rt nem lehet, hogy h�rom ember b�k�ben �ljen egym�ssal?
- Mert feles�gem �s h�rom gyermekem van! - felelte Shirley hangosan - A
visszat�r�sem�rt k�zzel, l�bbal, foggal, k�r�mmel harcolni fogok!
- Egy asszony s h�rom gyerek, ezt nem tudtam, Shirley - B�cker felemelte
bek�t�z�tt arc�t, lehulltak az els� cseppek. A tenger feh�r tajt�kkoron�i
csillogtak - Holnapt�l seg�tek mag�nak, egyet�rt?
- Marhas�g, fekve marad - Shirley meg�llt az es�ben. Sz�m�ra is olyan volt ez a
nedvess�g, mint valami aj�nd�k. �gy forgol�dott az es�ben, mint a tus alatt �s
�lvezte a cseppek h�v�s�t.
- Hallottad? - mondta B�cker Anne-nek. Visszas�ntik�lt a kunyh�hoz. H�rom gyereke
van, lehet�s�get kell kapnia, hogy hazajuthasson. Egyed�l. Ha boldogul, � nyert, s
mi vesztett�nk. Ezt ki kell �llnunk, Anne. Sokismeretlenes, �tkozott j�t�k ez.
�letre-hal�lra megy, szabads�g�rt vagy fogs�g�rt. De h�rom gyermeke van, Anne - ez
sok mindent megv�ltoztat.
A kunyh� el�tt meg�llt az es�ben, �s egy rongyot tett v�dtelen szem�re.
- �s �n? - k�rdezte csendesen Anne - �letfogytiglan?
- Ha Shirley-ben csak egy leheletnyi embers�g van, azt mondja majd, hogy te a
zuhan�s ut�n belefulladt�l a tengerbe.
- Ezt soha nem mondja!
- V�rjunk. Hetei vannak arra, hogy ehhez az embers�ghez hozz�szokjon.
M�snap, mindj�rt napkelte ut�n, B�cker az erd�be s�ntik�lt, hogy Shirley-nek
seg�tsen a led�nt�tt, hatalmas t�rzsn�l. A l�tv�ny f�lelmetes volt. Egy bek�t�tt
fej�, eltorzult sz�j�, szemh�jak n�lk�li szem� ember kezdett dolgozni a fat�rzs�n.
�gakat v�gott le, colstokkal m�rte a hossz�t �s sz�molni kezdett. Dagadt, torz
arc�t s�t�tte a napsug�r.
- Itt kellene elf�r�szelni - mondta Shirley-nek - Vagy hadics�nakot akar �p�teni
�tven ember sz�m�ra? Azonk�v�l dac�ra az emel� t�rv�ny�nek, aligha tudjuk a t�rzset
a v�zig sz�ll�tani.
- Amit maga csin�l, az �ncsonk�t�s, Werner. Nincsenek m�r f�jdalmai?
- De. T�bb, mint kellene. De k�nnyebben elviselem �ket, ha dolgozom. Azt�n ha
fekszem, t�l sokat gondolkodom - �s nem akarok gondolkozni. Folytatjuk?
- Mivel akarja ezt a fat�rzset �tf�r�szelni?
- A kis l�p�sek taktik�j�val. Maga a balt�val �keket ver ki, �n meg ut�nafesz�tek.
Nevets�ges haj�orr lesz, de nem akarunk sz�ps�gd�jat nyerni. Meg egy�bk�nt is van
id�nk.
Shirley megfogta B�cker karj�t, mikor az el�rehajolt, hogy a v�s�t �s a kalap�csot
odak�sz�tse. K�t nevets�ges holmi ehhez a hatalmas fat�rzsh�z k�pest! De tal�ltak
m�r olyan cs�nakokat is, amelyeket k�balt�kkal �s szak�c�kkal faragtak ki
fat�rzsb�l. Ehhez k�pest micsoda luxus egy balta, egy v�s� �s egy kalap�cs!
- Werner, mondja meg �szint�n, ezt nem csak az�rt teszi, mert h�rom gyermekem van?
- Maga bizalmatlan fr�ter, Shirley.
- De hisz szereti Anne-t, egyenesen pokoli szerelemmel...
- Mi�rt nem mondja mennyeinek ezt a szerelmet?
- Mert itt a pokolban �l�nk. Nem tudom elk�pzelni, hogy h�rom idegen gyerek ir�nti
�rz�se er�sebb, mint Anne ir�nti szerelme.
- Nekem is volt h�rom gyermekem. A tenger meg a c�p�k felfalt�k �ket.
- �s most abban rem�nykedik, hogy ha kinn lesz�nk a v�zen, bel�khet a tengerbe,
hogy engem is felfaljanak a c�p�k? Az lenne a t�k�letes gyilkoss�g. Itt a
sz�razf�ld�n nem tud hozz�m f�rni, de ott kinn, a keskeny kenuban, ott el�g egy
er�s l�k�s, �s megszabadult t�lem.
- Ez �gy van, de erre nem gondoltam. J� �tletet adott, Shirley,
- L�tja, egy ember sosem fogy ki a lehet�s�gekb�l, hogy aljass� v�lj�k, hacsak egy
kicsit is gondolkodik.
- �s hogy akar v�dekezni, Paul?
- �gy, hogy egyed�l megyek. Meg�p�tj�k a cs�nakot, ut�na megpr�b�lok eljutni a
legk�zelebbi lakott szigetre vagy a haj�z�si �tvonalra... Ezt m�r r�g megfontoltam.
Anne sehol sincs olyan biztos �rizetben, mint ezen a szigeten. Innen nem tud
elmenni, s ha siker�l �tverg�dn�m, csak �rte kell j�nn�m. Ilyen egyszer� ez. M�g
mindig hajland� seg�teni?
- Igen - B�cker �jra v�sni kezdte az �gakat - Ez mindenk�ppen szerencsej�t�k �s a
sors kih�v�sa - ezt nem ker�lhetj�k el.
A reggeli nap belesz�rt szemh�j n�lk�li szem�be, k�nnyezni kezdett. Ezt Shirley
megl�tta, als�ing�b�l let�pett egy darabot, s a r�csszer� sz�vetet B�cker szeme
k�r� tekerte.
- Ennek �gy kell hatnia, mint egy sz�r�nek - mondta.
- Nagyszer� - B�cker le�lt a hatalmas t�rzsre �s ivott n�h�ny kortyot a frissen
gy�jt�tt es�v�zb�l, amelyet egy m�anyag palackban magukkal vittek. Maga j� bar�t
lehetne, Shirley, ha nem lenne olyan betegesen makacs. Maga b�rt�nbe akarja
juttatni Anne-t, mert ez a k�teless�ge, de a sz�ve m�ly�n m�r egy�ltal�n nem olyan
bizonyos afel�l, hogy gyilkos. Meg�li a madaramat, hogy megt�rj�n. Olyan terrort
vonultat fel, mint ami azokban az orsz�gokban szok�sos, ahol a legt�bbet besz�lnek
a szabads�gr�l. Nyomor�kk� l�, p�ffeszkedik az ostoba erej�vel, bele akarja mag�t
r�gni ebbe a fat�rzsbe, pedig alig van r� rem�nye, hogy cs�nakot faragjon bel�le.
Minek ez az eg�sz? Csak az�rt, hogy elmondhassa mag�nak: ez a Paul Shirley veszett
fick�?
- Elfelejti a feles�gemet meg a h�rom gyermekemet.
- Dehogy felejtem el �ket, de feleljen m�g egy k�rd�semre, Shirley: t�telezz�k fel,
hogy a cs�nakkal a dolog nem siker�l - vagy csak k�s�bb, egy �v m�lva... s k�zben
Anne-nek gyereke sz�letik t�lem itt ezen a szigeten... V�ltoztatna ez valamit a
dolgon?
Shirley d�bbenten b�mult B�ckerre. Mindenre gondolt, csup�n a legterm�szetesebbre
nem - Werner, erre nem tudok mag�nak v�laszolni.
- Gondolkozz�k rajta, Shirley!
B�cker �jra az �ri�si fat�rzs f�l� hajolt, s a v�s�t megint egy vastag �gra tette -
Isten sz�ne el�tt megesk�sz�m Anne-nel �s gyerekeim sz�letnek, ezt meg�g�rem
mag�nak - mondta - A l�bam t�nkrement, az arcom meg�gett, de az �leter�m nem
sz�llt el. Ezzel p�rbajra h�vom mag�t: a maga gyerekei az �n gyerekeimmel szemben!
Becs�letes harc ez, ugye?
- Maga megbolondult, B�cker! - Shirley a balt�t belev�gta a fat�rzsbe - Majd
igyekszem, hogy mire a feles�ge vil�gra hozza a gyereket, a tengeren legyek!

13.

A fat�rzs kifarag�sa k�t ember sz�m�ra is iszonyatosan meger�ltet� feladat volt.

K�t h�t m�lva Shirley volt az, aki odadobta a balt�t, s �kleivel kezdte verni a
t�rzset. K�zben soha nem hallott borzalmas hangon vinnyogott, mint az eszeveszett,
s B�ckernek nagy f�radts�g�ba ker�lt, hogy ezt a hiszt�rikus rohamot leszerelje.
Egy zacsk� vizet �nt�tt a d�h�ng�re, �s lekevert neki egy csattan�s pofont. Ez
Shirley-t valamennyire ism�t �szre t�r�tette.
- Maga nyert - �v�lt�tte - Kapitul�lok! Hagyja abba a gyerekcsin�l�st, nem kell
t�bb nyiv�kol� B�cker nekem ahhoz, hogy megadjam magam! Nem b�rom tov�bb!
K�t nap sz�netet iktattak be: fel�d�ltek, horg�sztak, kacsaszer� madarakra
vad�sztak, �s nem besz�ltek a fat�rzsr�l. Harmadnap azonban Shirley a farag� balta
tipikus hangj�ra �bredt. Felserkent. L�tta, hogy Anne meztelen�l f�rdik a
lag�n�ban, s meggy�z�d�tt arr�l, hogy B�cker val�ban nincs m�r a kunyh�ban. A
lejt�r�l a szil�nkokra v�gott fa reccsen�se hallatszott. Shirley leszaladt a
v�zhez. Anne �rtatlan pillant�ssal n�zett vele szemben. Meztelens�ge most mag�t�l
�rtet�d�nek, a legterm�szetesebbnek hatott ebben az �rintetlen term�szetben.
- Tov�bb �p�ti a cs�nakot - mondta Shirley r�m�lten - Ez t�k�letesen megbolondult!
- Azt mondta, hogy egyezs�get k�t�tt mag�val.
- Ez h�lye �tlet! Ha k�v�lr�l nem kapunk seg�ts�get, utols� lehelet�nkig el kell
viseln�nk egym�st, val�ban. N�h�ny h�t m�lva a balta olyan tompa lesz, mint a
d�gl�tt kutya foga! Hi�ba fenj�k a k�veken. Csak egyetlen lehet�s�g�nk marad: hogy
bennsz�l�ttek m�dj�n ki�gess�k a m�lyed�st. De ehhez semmit sem �rtek.
- � meg akarja pr�b�lni. Azt mondja, csak el�g m�ly hasad�k kell hozz�, hogy a t�z
m�k�dhess�k.
- Ez a fa elpuszt�tja, Anne! Tartsa vissza t�le! Maga szereti, s ha nem akarja e
nevets�ges fa miatt elvesz�teni, akkor ezt verje ki a fej�b�l. Ezt csak maga tudja
megtenni! Hozz� sem ny�lok ahhoz a f�hoz. Gy�l�l�m! T�nkretett!
Figyelmesebben n�zte meg Anne-t, ezt a karcs�, napbarn�tott testet, amelyre a
hossz� nedves haj r�tapadt - Teltebb lett a keble! - mondta.
- Tudom - felelte az asszony. Csod�latos volt a mosolya - Gyerekem lesz.
- Biztos benne? - Shirley sz�ve nagyot, hangosat dobbant - Anne, honnan tudja ezt,
olyan biztosan? Ez lehetetlen! Ehhez t�l r�vid az id�, Werner alig h�rom hete
fenyegetett meg ezzel.
- M�r az els� �lelkez�s�nkn�l megt�rt�nt, mindj�rt az elej�n. �n akartam. Abban az
�r�ban el�sz�r szerettem. Ami addig volt, az mind csak �ltat�s.
Kij�tt a tengerb�l, megsz�r�tkozott �s felszaladt a kunyh�hoz, hogy ott es�v�zzel
m�g egyszer le�bl�tse mag�t. Csillogott a b�re.
Val�ban a legszebb n�, akit eddig l�ttam, gondolta Shirley. �s ez v�gja �t a f�rje
tork�t!
K�vette az asszonyt, let�r�lte a h�t�t, s azt�n �tkozta mag�t ez�rt a kisikl�s�rt.
- Mit fog most tenni? - k�rdezte Anne,
- Besz�lek Wernerrel. � az er�sebb. Aj�nlatot kell tennem neki.
B�cker az �ri�s fat�rzs el�tt �llt, �s a balt�val csatorn�t faragott a f�ba. Olyan
munka volt ez, amit�l m�g egy szib�riai fegyenc is visszariadt volna. Letekerte
mag�r�l a k�t�st, �gett, sz�rny� foltokkal �kes�tett arca minden baltacsap�sn�l
kidagadt. Csak a Shirley ing�b�l sz�rmaz� szemv�d� rongy maradt rajta. Ett�l a
k�pt�l elakadt az ember l�legzete: haja alatt az el�gett homlok, azt�n egy orr, a
sz�j form�tlan valami: egyetlen nagy seb, s alatta vadul n�tt barna szak�ll az
eg�szs�ges �llon. Semmif�le fant�zi�val nem lehetett volna ilyen fejet kital�lni.
- Werner - mondta Shirley rekedten, s nehezen vette a leveg�t -, elhat�roztam,
hogy v�rom a csod�t, Ezt tegye maga is,
B�cker r�t�maszkodott a balt�ra. N�m�n b�multa Shirley-t, azt�n megr�zta a fej�t.
- Besz�ltem Istennel. Azt mondta: A magam k�p�re teremtettelek, teh�t, benned is
megvan az er�, hogy csod�kat t�gy. Csak meg kell keresned ezt az er�t! - Azt hiszem
Shirley, �n megtal�ltam!
- �s hol?
- Anne �l�ben. Gyereke lesz.
- Ezt �pp most tudtam meg.
- Ebb�l f�lelmetes er� �rad. Ez a sz�letend� gyerek sz�momra is olyan, minta
meg�jul�s. H�rmat elvesztettem, s most megkapom ezt a gyereket, ez csoda, Shirley!
Ezt �reznie kell, Shirley, mag�nak is a h�rom gyerek�vel.
Shirley lehajtotta a fej�t. Azt�n megragadta a v�s�t meg a kalap�csot, �s seg�tett
B�ckernek kit�g�tani a hasad�kot a gyilkos f�ban.
- N�gy h�napon bel�l a tengeren kell lenn�nk - ny�gte B�cker, mikor egy kis
sz�netet enged�lyeztek, s forr� tenyer�ket a sz�lbe tartott�k. H�tuk jobban f�jt,
mint az izmaik s a kez�k - Ne �gy j�jj�n a vil�gra az a gyerek, mint egy patk�ny.
Mostant�l a gyerekem hat�rozza meg az �letritmusunkat.
Shirley csod�lkozva n�zett fel - Azt akarja, hogy a b�rt�nben j�jj�n a vil�gra?
- Nem. S azt is tudom, hogy siker�l ezt megakad�lyoznom. Ez�ttal, Shirley, mag�nak
kell engedni, vagy m�g egyszer megk�zd�nk egym�ssal �letre-hal�lra.
K�t h�t m�lva m�r olyan m�ly lett a bar�zda a fat�rzsben, hogy B�cker elhat�rozta,
megkezdi az �get�st. Anne egy halom sz�raz �gat gy�jt�tt, Shirley pedig �gy v�lte,
hogy a ki�get�st lenn, a parton kell v�gezni, hogy k�zn�l legyen a v�z, ha a t�z
v�letlen�l kics�szik az ellen�rz�s�k al�l. Azt�n a sz�l is er�sebb volt a parton,
jobban felsz�thatta a l�ngokat.
Shirley hiszt�rikus �sszeoml�sa �ta megv�ltozott. Nem emlegette m�r Papeet�t, az
ottani b�rt�nt, s azt a k�telezetts�g�t, hogy a gyilkos n�t, Anne Perkinst, ott
leadja. Csak egyszer futotta el ism�t m�reg, mikor B�cker �gy sz�lt hozz�:
- Shirley, ha a cs�nak elk�sz�lt, tiszt�ba kell j�nn�nk azzal, hogy mit tegy�nk.
H�rom lehet�s�g van. El�sz�r: h�rman besz�llunk a kenuba, s maga meg�g�ri nekem,
hogy Anne-t nem adja le fogolyk�nt, hanem lehet�s�get ad sz�m�ra, hogy � is
bizony�t�kokat gy�jts�n. M�sodszor: egyed�l megy el, akkor engedje meg, hogy
k�ny�r�gjek a sorsnak, soha ne hagyja c�lhoz �rni mag�t. Ha viszont meg�rkezik, el
kell d�ntenie, r�nk usz�tja-e a rend�rs�get, vagy azt mondja, Anne megfulladt. Szar
helyzet ez, Shirley. Harmadszor: Anne meg �n megy�nk el a cs�nakkal, s maga marad
itt Vikt�ria-szigeten. Azt�n �n majd gondoskodom arr�l, hogy elj�jjenek mag��rt, ha
Anne m�r biztons�gban lesz.
- M�s sz�val - ord�totta Shirley -, minden Anne-t�l f�gg!
- Minden! Hogy hat�roz, Shirley?
- Sehogy! B�n�gyi fel�gyel� vagyok, �s teljes�tenem kell a k�teless�gemet. H�nyszor
mondjam m�g? Nem �n d�nt�m el, hogy Anne gyilkos-e, hanem a b�r�s�g. �n csak
leadom, s ebben senki meg nem akad�lyozhat.
- Akkor meg szeretn�m k�rni, Shirley, hogy ne seg�tsen t�bb� nekem a
cs�nak�p�t�sben - mondta B�cker - Maga sosem fog bele�lni. Mivel nem tud d�nteni,
�n hat�rozok, Maga itt marad a szigeten.
Shirley konokul hallgatott. Hogy titokban mit gondolt, azt B�cker tudta. Csak
legyen el�bb k�szen a cs�nak, a t�bbi majd ad�dik ut�na. Ha egyszer a kenu a v�zen
lesz, m�g egy sz� szerint �letre-hal�lra men� harcra ker�l sor. Akkor majd kider�l,
ki az er�sebb. Az �si t�rv�ny szerint harc lesz: vagy te, vagy �n!
B�cker a fat�rzs elsz�ll�t�s�t m�snap reggelre tervezte. Rudakkal akart�k a r�zs�ig
tolni, s ut�na onnan leg�rgetni, ez nem okoz majd nagy neh�zs�get. Nagyobb gond
lesz majd a finom homokban tov�bbg�rgetni, hiszen a t�rzs t�l m�lyre s�llyed.
Er�puszt�t� harc lesz majd a centim�terek�rt, de Shirley-nek igaza volt: a ki�get�s
csak a v�z k�zel�ben v�lik lehet�v�.
A t�rzs elsz�ll�t�sa el�tti este Shirley kagyl�kat gy�jt�tt az ap�ly ut�n ter�tett
asztalk�nt kit�rulkoz� �b�lben, a szikl�k m�g�tt. Egy eg�sz zacsk�t teleszedett
vel�k, forr� hamuban megf�zte �ket, s megette majdnem mind a negyvenet.
- Vas�rnap van, ugye B�cker? - nevetett, mikor j�llakottan h�trad�lt - A maga
deszkanapt�ra val�s�gos pszichoter�pi�s berendez�s. N�lk�le elveszten�nk az
id��rz�k�nket, ez �tkozottul megviseln� az idegeinket, �gy azonban tudjuk: m�r k�t
h�napja vagyunk egy�tt a szigeten, �s m�g mindig nem �lt�k meg egym�st. Vigasztal�,
igaz?
Nemsok�ra elaludt. De �jszaka elkezdett ny�gni, kez�t a has�ra szor�totta, s
megpr�b�lt fel�llni. Csak nehezen siker�lt, de mikor el akart indulni, csak
t�ntorgott, t�rdre esett s reszketni kezdett. G�rcs�s f�jdalmak r�zt�k a test�t.
- B�cker! - ki�ltotta - B�cker, �bredjen!
Siker�lt elm�sznia a kunyh� ajtaj�ig, Ott elesett, nekiverte homlok�t a gerend�nak,
s ezzel fel�bresztette Anne-t.
- Az istenit, mi van mag�val? - k�rdezte B�cker, mikor Shirley mell� t�rdelt - A
feje iszony�an forr�. Mondjon m�r valamit! F�jdalmai vannak?
- A hasam.
- A kagyl�k - mondta Anne. Meztelen�l, ahogy B�cker mellett fek�dt, leszaladt a
tengerhez. Egy kis ed�nyben vizet hozott, let�rdelt az izz� hamu el�, megf�jta, �j
l�ngot lobbantott, a t�zre rakta az ed�nyt, azt�n a forr�, s�s v�zzel visszafutott
Shirley-hez. B�cker k�zben azon f�radozott, hogy k�t kinintablett�t er�szakoljon
Shirley �sszeszor�tott fogai k�z�, s lenyelesse vele.
- H�nynia kell! - ki�ltotta oda Anne-nek - A gyomr�nak ki kell �r�lnie. Arra kell
k�sztetn�nk, hogy kiadja mag�b�l, ami benne van.
- Ez a forr�, s�s v�z ut�n siker�l! - mondta Anne, �s B�ckernek ny�jtotta az
ed�nyt.
- Ugyan ki fedezte ezt fel?
- Azt nem tudom. Hirtelen eszembe jutott. Ha gyerekkorunkban nagyany�nkn�l voltunk,
s elrontottuk a gyomrunkat, mindig forr�, s�s vizet hozott. Minden azonnal megint
kij�tt. Nyilv�n a test valahogy undorodik t�le.
- Semmi esetre sem �rthat - B�cker az ed�ny sz�l�t Shirley sz�j�hoz tette, de az
m�g jobban �sszeszor�totta a fog�t.
- Az �rd�gbe is, igy�k! - ki�ltotta B�cker, s megr�zta a m�rgezettet - T�tsa ki a
sz�j�t, Paul! Hall engem? A fene egye meg, most nem �julhat el! Ha nem iszik,
megd�glik! Halm�rgez�se van, �rti? Valamelyik kagyl� romlott volt.
Shirley nem reag�lt. B�cker egy csavarh�z�val megpr�b�lta sz�tfesz�teni a fog�t, de
a r�g�izom szor�t�sa t�l er�s volt.
- Ki kellene vernem a fogait - ny�gte B�cker - �s m�g akkor sem nyelne. Minden
izma g�rcsbe r�ndult. N�zd a kez�t meg a l�b�t! Shirley! - Megr�zta, de a feje
tehetetlen�l ide-oda ingott - Nem tudom, �rzi-e m�g, de ez az egyetlen m�dja
annak, hogy megmenek�lj�n.
Shirley-t a h�t�ra ford�totta, s a fej�re mutatott - Fogd meg! - ki�ltotta Anne-
nek - Ha �klendezik, oldalra kell ford�tanod. Ami most j�n, nem lesz t�l
l�tv�nyos.
Habozott. Olyan volt, mintha f�lrel�kte volna utols� g�tl�s�t, azt�n felemelte az
�kl�t �s odav�gott. Nagy er�vel verte �kl�t t�bbsz�r is Shirley gyomr�ba, s k�zben
r�ord�tott: - H�nyj m�r! Ok�dj m�r! Az �rd�gbe, h�nyj m�r!
Shirley teste felvetette mag�t, Fogai hirtelen sz�tny�ltak, lecsap�dott az �lla -
Vizet! - ord�totta B�cker - Anne t�ltsd a vizet a sz�j�ba...
Anne a langyosra h�lt, s�s vizet Shirley tork�ba �nt�tte. A sz�jny�l�s megtelt,
t�lfolyt, ak�r a partot el�nt� tenger.
- Megfullad! - ki�ltotta Anne, de t�lt�tt tov�bb, m�g az ed�ny ki �r�lt. B�cker
folyton �t�tte Shirley gyomr�t, s azt �v�lt�tte: - Ok�dj v�gre, te idi�ta! Ok�dj!
Olyan volt, mint egy kit�r�s. A f�rfi eg�sz test�t megr�zta: hirtelen
felegyenesedett, t�gra ny�lt szemmel kapkodott leveg� ut�n. A v�z kil�k�d�tt a
sz�j�b�l, mindk�t kez�t a gyomr�ra szor�totta �s �sszeg�rnyedt... Azt�n �ml�tt
bel�le, nemcsak a sz�j�b�l, hanem az alfel�b�l is. Mindent kiadott mag�b�l, s
B�cker tartotta a fej�t, �s addig bokszolta Shirley gyomr�t, m�g m�r semmi sem j�tt
bel�le, csak sz�raz �klendez�s.
Kimer�lten fek�dt Shirley k�s�bb a takar�n, �s az �ntudatlans�g meg a teljes
er�tlens�g k�zti �llapotban elaludt. B�cker levetk�ztette, lemosta r�la az
�r�l�ket, s egy �gyes mozdulattal a k�t kinintablett�t a sz�j�ba t�mte. Nem tudom,
gondolta B�cker kimer�lten, hogy a kinin seg�t-e egy ilyen m�rgez�sn�l, de �rtani
biztosan nem �rt. A l�nyeg az, hogy a test vegye �szre, nincs veszve semmi.
Felvessz�k a harcot, Shirley, �reg fi�! Mit haszn�l most a hatalmas er�d, ha
egyetlen apr� kagyl� lever a l�badr�l, �gy van ez az emberekkel: Azt hiszik, �k a
vil�g urai - de csak h�rom m�hnek kell z�mm�gni, s m�ris �gy elrohannak, mintha az
�let�kr�l lenne sz�. Nincs ann�l felfuvalkodottabb dolog, mint mikor az ember azt
k�pzeli, hogy � a leghatalmasabb.
Shirley m�snap estig aludt. Nem halt meg. Az izomg�rcs lassan old�dott, l�gz�se
lass�bb� �s m�lyebb� v�lt. �ppen akkor �bredt, mikor Anne a ny�rson egy darab h�st
s�t�tt.
- Az �tel szag�t sem b�rom! - ny�gte gyeng�n Shirley - Anne, azzal a h�ssal menjen
a k�zelemb�l!
- Isten hozta a f�ld�n, Paul! - B�cker oda�lt Shirley mell� - Megbolondult, hogy
egy kis kagyl�val minden probl�ma el�l megl�gjon? Tetszene mag�nak, hogy
temet�s�nek a terh�t is r�nk rakja? A helyzet alakul�sa folyt�n senki el nem hiszi
nek�nk, hogy maga term�szetes hal�llal m�lt ki. A m�rgezett kagyl�n csak nevetnek
majd. Ezt gy�ny�r�en kifund�lta, mondhatom, �regem.
Shirley gyeng�n elmosolyodott, B�cker keze fel� tapogatott - Maga ostoba
humanista. Mi�rt nem hagyta, hogy megd�g�ljek? Ilyen alkalomra sosem ker�l t�bb�
sor.
- Sz�ks�gem van mag�ra a cs�nak�p�t�sn�l, Shirley, csak az�rt. Ne vesz�tse el a
rem�nyt, tal�n siker�l meghalnia, ha k�sz a cs�nak...
- Hagyja abba, B�cker! Nincs tehets�ge a hazugs�gra - Shirley megfogta B�cker
kez�t �s megszor�totta. Csak m�mel�se volt a szor�t�snak, de �gy is nagy
meger�ltet�s�be ker�lt - K�sz�n�m, Werner. Megmentette az �letemet. De nem fogadom
el aj�nd�kba. Megveszem - Shirley keservesen Anne fel� ford�totta a fej�t. Az
asszony �pp levette a t�zr�l a s�ltet - Anne, hivatalosan elfelejtkezem mag�r�l.
Maga szabad. Valahogy majd sz�mot adok r�la, hogy mi�rt nem viszem Papeet�be.. -
Megint B�ckerhez fordult �s mosolyogni pr�b�lt - El�gedett, Werner?
- Nem. Majd csak akkor, ha �jra l�bra �ll. Versenyt futunk az id�vel. Anne-nek m�r
csak h�t h�napja van h�tra. Mi az a h�t h�nap, ha egy fat�rzsb�l cs�nakot kell
faragni? De egyed�l k�ptelen vagyok r�.
Shirley f�radtan mosolygott, gyeng�n b�lintott, azt�n �jra elvesztette az
eszm�let�t.
H�t nap kellett Shirley-nek, hogy t�rhet�en �sszeszedje mag�t. Mivel m�g mindig
undorodott minden �telt�l, lesov�nyodott: s mikor Anne arra k�nyszer�tette, hogy az
apr�ra v�gott h�st leer�szakolja a tork�n, els�rgult az arca az ellenkez�st�l �s
azt mondta: - Ink�bb �hen halok, mint ezt m�g egyszer! - Azt�n arra v�rt, hogy
minden megint kij�jj�n bel�le, de csod�latosk�ppen benne maradt a h�s. Gyomra az
�telt hangos korg�ssal dolgozta fel.
- A g�p megint beindult - g�nyol�dott keser� humorral - Ez a sziget teremtett
engem, B�cker. Ugyan mi hi�nyzik m�g nek�nk? Volt egy t�jfununk, egy
halm�rgez�s�nk, egy p�rviadalunk, t�bb hal�los fenyeget�s�nk, ugyan mi t�rt�nik
m�g?
- A kapitul�ci� a fat�rzs el�tt!
- Sz�val v�gre maga is idejutott? Feladja? Gy�l�l�m ezt a f�t!
- M�g van egy nagy lehet�s�g�nk.
- Egy gy�ny�r�, �tj�t elt�veszt� feh�r haj�, amely pontosan itt haj�k�zik el
mellett�nk, �s zen�vel h�z fel benn�nket a fed�lzetre! Ezt a csod�t jelenten�m a
p�p�nak!
- A rep�l�g�p, Shirley.
- Akkora szerencse csak egyszer ad�dik. Az nem j�n �jra. Hiszen maga fel�ldozta az
arc�t.
- Akkor m�g arra k�sz�lt, hogy Anne-t beszolg�ltassa. De ha most a rep�l�g�p �jra
elj�n, kil�v�nk minden v�r�s rak�t�t. M�g n�gy darab maradt.
- Ugyan melyik idi�ta t�ved erre megint?
- J�v� h�ten kell j�nnie.
- Micsoda?
- A rep�l�g�p. Nem mondtam el mag�nak, Shirley... de itt egy rep�l��tvonalnak kell
lennie. Minden negyedik h�ten megjelent eddig a rep�l�g�p. Megn�zheti a
kalend�riumot - ha j�tt, a napot jel�l� vonal f�l� keresztet rajzoltam. Az els�
alkalommal t�l gyenge voltam, alig figyeltem fel r�, s k�s�bb ismertem fel a
rep�l�g�pmotor z�g�s�t. A m�sodik alkalommal nem voltam el�g gyors, a tengerben
�lltam �s horg�sztam, s a jelz�pisztoly fenn volt a r�zs�n. A harmadik rep�l�g�pet
maga is meg�lte.
- Az arc�ba ker�lt.
- A negyedik a megmenek�l�s�nket jelentheti... ha b�zhatom mag�ban, Shirley.
- Kereszt�lugrom az �rny�komon �s minden el��r�son. El tudja k�pzelni, mit jelent
egyszer�en megfeledkezni arr�l, hogy Yul Perkinst �tv�gott torokkal tal�lt�k meg
egy zs�kban? A gyilkos n�t �n...
- M�r megint kezdi, Shirley? Ha Anne az a bestia lenne, akinek maga tartja, nem
forr�, s�s vizet, hanem homokot �nt�tt volna le a maga tork�n, hogy v�gre
megfulladjon. �letben maradt, s tulajdonk�ppen nem is h�l�b�l k�ne megalkudnia,
hanem velem egy�tt ment�anyagot kellene gy�jtenie Anne �rtatlans�g�nak
bizony�t�s�ra.
- Honnan, maga b�lcs sz�nok?
- P�ld�ul James Perkinst�l. Yul elcs�b�totta a feles�g�t �s �ngyilkoss�gba
kergette.
- A testv�rharc, mint a csal�di trag�dia okoz�ja? Ez tal�n magukn�l Eur�p�ban,
Szic�li�ban vagy Korzik�n megt�rt�nhetne, de nem itt, a D�li-tengeren. James �s Yul
ellens�gek voltak, j�, de ez nem el�g egy gyilkoss�ghoz. Ezt ellen�riztem, B�cker.
Jamesnek alibije van, kem�nyebb, mint a mi �tkozott fat�rzs�nk. De mi�rt besz�l�nk
err�l? Elm�lt. Szavamat adtam r� mag�nak: Anne elt�nhet mag�val egy�tt, ha innen
kiker�l�nk. Egy h�t el�nyt adok mag�nak, miel�tt lassan �jra elkezdem a
vizsg�latot. Egyet�rt vele?
A fat�rzs el�tt �llt, amelybe B�cker napi rov�sait v�ste.
- Egy�ltal�n hova akar menni? - Ez a k�rd�s hat�rozatlanul csengett. Mikor B�cker
visszautas�t� arckifejez�s�t l�tta, hozz�tette: - Ez priv�t �gy, amit rend�ragyam
nem regisztr�l.
- Aucklandbe, Ott a h�zam, a hivat�som...
- Tudja, hogy Anne-t sohasem veheti el?
- Ugyan mi�rt ne vehetn�m feles�g�l?
- Mert ahhoz pap�rok kellenek. Azokat meg Nuku Hiv�r�l kell ig�nyelnie. Ott azonban
Anne-t gyilkosk�nt keresik. Soha nem k�rheti h�t a pap�rokat, pap�r n�lk�l pedig
nincs esk�v�. �tkozott helyzet ez, Werner. Legjobb mindig az egyenes �t. Per, a
legjobb �gyv�d, s ha Anne �rtatlan, a felment� �t�let.
- Ahogy most �llnak a dolgok, senki sem fogja felmenteni.
- Ezt mondom �n is.
- De minek ez az eg�sz marhas�g? A vil�g valamelyik sark�ban egy�tt �l�nk majd,
an�lk�l hogy valamelyik anyak�nyvi hivatal pecs�tj�n morfond�rozn�nk. B�cker
hirtelen csod�lkozva n�zett Shirley-re, s ut�na tenyer�vel a homlok�ra csapott -
Shirley, csak besz�l�nk, besz�l�nk, s nem vessz�k �szre, hogy ezzel sz�tbesz�lj�k a
val�s�got. Vikt�ria-szigeten �l�nk, egy szuver�n szigeten, a vil�g legkisebb
f�ggetlen �llam�ban. H�rom ember t�k�letes demokr�ci�ja. �rintetlen �llamis�g a
legbecs�letesebb alkotm�nnyal, amely valaha is l�tezett, �s amelyik alapj�n mag�t
�s Anne-t k�s�bb megeskettem. Ez az alkotm�ny csup�n egyetlen mondatb�l �ll:
"Vikt�ria-szigeten minden embernek �gy kell �lnie, ahogy azt maga is elv�rja a
t�bbi embert�l". Ennek az �llamnak, Vikt�ria-szigetnek a k�pvisel�je jogosult arra
is, hogy esket�seket v�gezzen. Shirley, ezennel kinevezem Vikt�ria-sziget
anyak�nyvvezet�j�v�. Els� hivatali t�nyked�se az lesz, hogy Anne-t �s engem
�sszeesket.
- Ezt persze gondolhattam volna - mondta Shirley �s ny�jt�zkodott. A r�zs�
�rny�k�ban fek�dt.
Anne lement a tengerhez, s d�rd�j�val halakra lesett a lag�n�ban. Figyelemre m�lt�
k�szs�get fejlesztett ki mag�ban, hogy vill�mgyorsan odasz�rjon, s a fick�ndoz�
halat a partra vigye. Erre most volt a legjobb id�. A v�zt�k�r majdnem teljesen
sim�n fek�dt, az ez�st�s haltesteket m�r messzir�l meg lehetett l�tni, s ha az
ember mozdulatlanul �llt m�g el�g k�zel j�ttek, hirtelen odasz�rhatott a d�rd�val,
s szeg�ny halak m�r fel is voltak ny�rsalva. Ezt a hal�lnemet tulajdonk�ppen nem is
ismert�k.
- Ez ugyanaz a marhas�g, mint az az otromba b�r�s�gi t�rgyal�s - bosszankodott
Shirley - �s most is meg kell mondanom, ha ez sz�rakoztatja, �ssze is esketem!
Mi�rt ne? A rend ir�nti �rz�ke, ott ahol a rendnek nincs �rtelme, egyenesen
perverz. Mikor legyen az esk�v�?
- Ma este, Paul. Pihenje ki mag�t j�l, �s �lvezze a k�nyes helyzetet, hogy egy
gyilkoss�ggal v�dolt n� kitart� vad�sza, s ugyanakkor �llami tisztvisel�k�nt ennek
az �ld�z�ttnek a h�zass�gi tan�ja. �n megyek �s k�zben besz�lek Anne-nel.
Shirley b�lintott �s lehunyta a szem�t. Ezt k�s�bb nem hiszik el nekem, gondolta.
Egyszer�en el sem lehet majd mes�lni an�lk�l, hogy az embert idi�t�nak ne tartan�k.
De mi mindent meg nem tesz az ember, �pp az�rt, hogy ne zavarodj�k meg ezen a kis
k�, korall �s homokhalmon az �ce�n kell�s k�zep�ben.
- Werner! - ki�ltotta Shirley �s fel�lt. B�cker meg�llt �s megfordult - Mikor kell
a rep�l�g�pnek j�nnie?
- Minden h�nap 25-�n.
- �s milyen nap van ma?
- Tizenkilencedike, Shirley, mi�rt?
- Nem k�ne el�bb megv�rni a rep�l�g�pet?
- Nem. Anne-t nem mint Mrs. Perkinst, hanem mint Mrs. B�ckert akarom megmentve
l�tni. �rti, mi�rt?
- Nem.
- A maga tehermentes�t�s�re. Akkor m�g mindig azt mondhatja: Egy Mrs. B�ckert nem
keres�nk, Mrs. Perkins pedig nem l�tezik! - Nevetett �s odaintett Shirley-nek -
�gy bizony�ra k�nnyebb lesz hazudni.
Shirley ism�t visszahanyatlott a homokba. Igaza van, t�n�d�tt. A lehetetlent kell
lehet�v� tenni, hogy ezt a sz�rny� mag�nyt valamivel ki lehessen t�lteni. S min�l
bolondabb a dolog, ann�l alaposabban siker�l lerombolni a b�n�t� f�lelmet, hogy ez
a nagyszer�, de ellens�ges term�szet legy�z.

14.

Este B�cker egy deszk�ra ceruz�val r��rta Vikt�ria-sziget alkotm�ny�t, �s

feleskette Shirley-t meg Anne-t erre az egyszer�, de s�lyos mondatra, hogy j� ember
akar lenni. Azt�n a deszk�t, ak�r a z�szl�rudat, bevette a homokba �s odaintette
Shirley-t.
- A maga helye most az alkotm�ny el�tt van, Paul - mondta - Visszany�lunk az
�ltal�nosan haszn�lt esket�si formul�ra. Eml�kszik m�g r�?
- R�szben. A t�rv�ny �rtelm�ben �s �gy tov�bb... a pap m�g hozz�teszi a komor
mondatot: m�g csak a hal�l el nem v�laszt... erre is sor ker�lj�n itt?
- �ppen erre, Shirley - felelte B�cker komolyan - Ez k�l�nben is a legl�nyegesebb
mondat.
�t�lelte Anne derek�t, gyeng�den mag�hoz vonta, �s Shirley csak most vette �szre,
hogy az asszony hossz�, fekete haj�t befonta �s halsz�lk�kkal felt�zte. F�tyolk�nt
p�lmalev�l fonad�kot tett f�l�. Shirley m�lyet l�legzett - sosem l�tott szebb
menyasszonyt. Az esket�besz�d, gondolta. Hogy is kell kezdeni? Ezt a t�bl�t a szar
alkotm�nnyal ki kellene r�ntani a homokb�l �s bedobni a tengerbe. Megint r�n�zett
Anne-re, s �szrevette, mennyire boldog.
- Nem tudom - kezdte Shirley f�tyolos hangon -, mi minden v�r m�g r�nk. Sem
paradicsomban, sem pokolban nem �l�nk itt, tulajdonk�ppen nem is �l�nk, mert ott
vagyunk, ahol emberi �let a term�szet t�rv�nyei szerint nem is lehets�ges. M�gis
van itt k�t ember, aki szereti egym�st, �s akikben megvan az er� �s a bolond hit,
hogy ebben az �let n�lk�li �letben boldogok legyenek. Itt meg�ll az �sz �s
visszat�r�nk Isten teremt� kez�be. Nem k�rdezem, Annamaria Hartmann, �zvegy
Perkinsn�, hogy ezt a Werner B�ckert szereted-e �s f�rj�l akarod-e; hanem azt
k�rdem t�led, el�g er�s vagy-e, hogy vele egy�tt azt a borzalmas v�get, ami az
embert �rheti - tudniillik, hogy itt elpusztuljon, v�llalod-e. Ha v�llalod, mondj
igent!
- Igen! - felelte Anne hangosan.
- �s te, Werner B�cker?
- Igen!
- Akkor a t�rv�ny nev�ben kijelentem, hogy f�rj �s feles�g vagytok... m�g a hal�l
elv�laszt. Shirley kiterjesztette karj�t - Itt �ll mellettetek. � a h�zass�gi
tan�tok. �men. V�ge - Megfordult, megragadta a t�bl�t az alkotm�nnyal, kit�pte a
homokb�l �s belehaj�totta a tengerbe.
- Tud �nekelni? - k�rdezte B�cker, mikor Shirley visszaj�tt. Shirley �sszerezzent.
- M�g azt is!
- Az esk�v�h�z zene is tartozik - B�cker mag�hoz szor�totta Anne-t - K�ptelen
felfogni, Paul, milyen remek nap ez a mai? �nnep van, Shirley, mag�nak t�nyleg
nincs sem fant�zi�ja, sem lelk�lete. Maga aktapap�rb�l k�sz�lt ember. Ez itt
esk�v�! Igazi esk�v�! A boldogs�g �jszak�ja! Musz�j t�ncolni!
Meghajolt Anne el�tt, ak�r a b�lteremben, karjukkal megragadt�k egym�st, �s B�cker
z�mm�gni kezdett.
Shirley szeme kit�gult... val�ban t�ncolni kezdtek, ringat�dztak �s forogtak
valcerritmusban, let�ncoltak a tengerhez, ellebegtek a hull�mok mellett. B�cker
Anne v�ll�t �lelte, az asszony pedig �dv�z�lten sz�tt�rta karj�t, fekete haja
lobogott a sz�lben. A k�t test ringott �s forgott s�lytalanul, ak�r azok a kis
homokfelh�k, amelyek talpuk alatt f�lt�madtak, �s s�rga k�dbe burkolt�k �ket - egy
asszony, mintha egy m�sik csillagr�l hullott volna le, �s egy s�nta l�b�,
elpuszt�tott arc�, a jelz�pisztoly t�z�t�l sz�tr�gott �br�zat� f�rfi.
Shirley elfordult �s bem�szott a kunyh�ba. K�ptelen volt elviselni ezt a l�tv�nyt
an�lk�l, hogy ne kezdett volna ord�tani.
M�snap reggel B�cker �jra az �ri�s fat�rzs el�tt �llt, �s megb�kte a balt�val.
- Most nyakadon a hurok, �regem! - mondta - A tengerhez gur�tunk �s te persze
mindent megteszel, hogy ezt megakad�lyozd. Ha tudn�l logikusan gondolkodni,
engedn�l, �reg fa. A lejt�ig �sszesen tizenkilenc m�ter. Kiirtottuk az erd�t err�l
a szakaszr�l, m�r semmi sem �ll az utunkban. Ha huszonn�gy �ra alatt csak egy
m�ternyit haladunk el�re - �s ez val�sz�n�leg siker�l -, tizenkilenc nap alatt a
r�zs�ig visz�nk. Akkor azt�n le a partra! A tengerig, a dag�ly legt�volabbi
pontj�ig m�g negyven m�ter. Ez negyven nap, teh�t �tven kilenc nap alatt a
legkedvez�tlenebb esetben is a v�zn�l leszel - akkor majd ki�get�nk. Ez az �tven
kilenc nap nem ijeszt meg minket, mi m�s id�fogalmakhoz szoktunk. �tvenkilenc napi
harc a nagys�goddal, �tvenkilenc unalom n�lk�li, mag�ny n�lk�li nap. A
leg�rtelmetlenebb dolgok kapnak itt �rtelmet. Ha seg�t el�zni az �r�letet,
mindennek van �rtelme!
A m�ly�ton �t Shirley �s Anne k�zeledett. M�anyag zacsk�kban vizet �s hideg h�st
hoztak magukkal.
- �t nap m�lva j�n a rep�l�g�p - mondta Shirley a r� jellemz� makacss�ggal - Nem
k�ne m�g v�rnunk?
- Addigra legal�bb �t m�tert jutunk el�re.
- De akkor erre a piszok fat�rzsre m�r nem lesz sz�ks�g�nk.
- �s ha a rep�l� nem l�t meg benn�nket? Akkor �t napot vesztett�nk.
- N�gy v�r�s vil�g�t�goly�t nem lehet figyelmen k�v�l hagyni...
- Es�s nap is lehet, �s a rep�l�g�p a felh�k f�l�tt rep�l, vagy megker�l egy
viharz�n�t...
- Akkor a k�vetkez� huszon�t�dik�n �jra elj�n.
- Mi pedig v�runk, csak v�runk, �s lassan elbutulunk, s �szre sem vessz�k, Vagy
tal�n meg akar l�gni a munka el�l, Shirley?
- Ez legyen az utols�, amit r�lam elmondhatn�nak. Hol vannak azok az emel�gerend�k?
A mark�ba k�p�tt, de elvesztette medveerej�t. Az �ri�sfa �s egy kis kagyl� teljesen
�sszet�rte. Ezekben a hetekben szemmel l�that�an �sszeesett, izmai elernyedtek, s
m�g ha sz�tvetette is a l�b�t, enyh�n ingadozott. Azel�tt ak�r egy �k�r is
nekimehetett volna, nem bor�totta volna fel. Mikor most a vastag hus�ngot a k�t
mark�ba fogta �s a fat�rzs al� tolta, �gy festett, mintha ink�bb csak t�maszkodni
akart volna r�. B�cker �tn�zett Anne-re, aki Shirley mellett ugyancsak nyomta a
farudat - Te ne! Gondolj a gyerekre!
- K�s�bb majd t�bbet is ki kell �llnia enn�l - v�laszolta az asszony - Szokj�k
csak hozz�! Kezdhetj�k?
- Igen! - B�cker a Shirley ing�b�l sz�rmaz� r�csos sz�v�s� rongyot megint a szemh�j
n�lk�li szem�re h�zta - H�-rukk! Vez�nysz�ra.
Az els� emel�nyom�s. A vastag fa megmozdult, gurult n�h�ny centit, de mikor az
emel�ket kih�zt�k, hogy �jra al�t�massz�k, a fa ism�t visszag�rd�lt.
- Te koszos d�g! - ki�ltotta Shirley �s beler�gott a fat�rzsbe - Te szarh�zi fa!
- De hiszen enged, Paul. Megmozdult. Sebezhet�. Csak okosabbnak kell lenn�nk n�la.
Minden rukk ut�n addig tartja alatta az emel�j�t, m�g mi �jra elhelyezz�k
r�djainkat. Fantasztikus, hogy egy�ltal�n megmozdult. Beismerem most m�r, ezt nem
v�rtam. H�t akkor m�g egyszer: H��-rukk!
Nyomt�k �s tolt�k, ny�gtek �s k�zd�ttek, izzadtak �s minden erej�ket belevetett�k
emel�r�djaikba, m�g csak a vil�g forg�, tarka pontokk� old�dott el�tt�k. El�sz�r
Shirley dobta el a hus�ngj�t �s �lt le a fat�rzsre.
- M�g egyszer ezt a maga h��-rukkj�t... �s megfojtom! - ny�gte - M�r csak egy
nedves rongy vagyok.
Anne is �sszecsuklott a fat�rzs mellett... B�cker torz mosoly�val v�gig kitartott,
a rudat a v�ll�ra fektette, �s teste eg�sz s�ly�val nyomta, Most �gy fek�dt a
fat�rzs�n, mint egy sz�raz, lecsapott �g.
- H�rom m�ter - h�r�gte B�cker. Zih�lt a kimer�lts�gt�l, de b�szke volt az
elv�gzett munk�ra - H�rom m�ter! Ez a legkedvez�tlenebb sz�m�t�saim szerint is
h�rom megnyert nap.
- Nekem ezekre a napokra csak az�rt van sz�ks�gem, hogy kialudjam magam - mondta
Shirley hangtalanul - Most m�r tudom, mi�rt kellett a piramisok �p�t�s�n�l a
rabszolg�kat ostorral hajtani a munk�ra. B�cker, ezt val�sz�n�leg velem is meg kell
tennie!
Egy �r�t pihentek, hideg h�st ettek �s langyos es�vizet ittak, amit�l remek�l
felfriss�ltek, azt�n �jra megragadt�k hus�ngjaikat.
- Azt hiszem, egyszer�bb, ha belet�r�d�nk a sorsunkba, hogy ezen a szar szigeten
maradjunk, mint hogy ezt a f�t a v�zhez vigy�k - ord�totta Shirley egy tov�bbi
m�ter ut�n - Nem b�rom �s nem is akarom tov�bb csin�lni. Utols� er�m a
l�legz�shez, a zab�l�shoz, a vedel�shez �s alapvet� sz�ks�gleteimhez kell, legal�bb
ezt hagyj�k meg nekem! T�bbet m�r nem is v�rok az �lett�l! - Odav�gta a hus�ngj�t,
lek�pte a f�t �s ingadoz� l�ptekkel visszament a kunyh�hoz.
Este Shirley a kunyh� fal�n�l �lt, �s B�cker ceruz�j�val a k�tszeres doboz
"Utas�t�s az els�seg�ly-felszerel�s haszn�lat�ra" felirat�nak feh�r sz�l�re �rt.
B�cker, aki Anne-nel megf�rd�tt a tengerben, �s t�ntorogva a kimer�lts�gt�l
v�gigs�ntik�lt a parton, csod�lkozva meg�llt Shirley el�tt.
- Mit m�vel itt? - k�rdezte.
- L�thatja, levelet �rok.
- A postal�d�t azonban m�r ki�r�tett�k - k�z�lte B�cker keser� humorral - A
k�vetkez� posta tal�n sz�z �v m�lva megy.
- Majd megaj�nd�koz egy vizespalackkal, Werner.
- Odaadom mind a h�rmat. De mit rem�l t�le? �n m�r �prilis 29-�n bedobtam egy
palackpost�t a tengerbe. Ez volt az els� t�nyked�sem a szigeten. Az oldalamon
fek�dtem, mint egy hal�d� f�ka, �gy �rtam meg a levelet. Hogy pontosan �prilis 29-e
volt-e, azt nem tudom - ezt a d�tumot fogadtam el, s ezzel kezdtem a
kalend�riumomat. Hogy mennyi ideig dob�lt a tenger a ment�szigetemen, m�g itt ki
nem k�p�tt, azt nem tudom megmondani. �s mi t�rt�nt? A palack h�rom napig, mintha
g�nyol�dni akart volna velem, itt t�ncolt a szemem el�tt a hull�mt�r�sben. Vid�m
szalt�kat vetett, egy napig az egyik szirten fek�dt, azt�n elt�nt. Tal�n valahol
egy k�nek csap�dott �s szil�nkokra t�rt. Lehet, hogy mag�nak t�bb szerencs�je lesz,
de teljesen rem�nytelennek tartom!
- Angolul, franci�ul �s polin�z�l �rtam.
- Ez majd bizony�ra nagyon meg�rvendeztet egy analfab�t�t.
- De ez m�g mindig jobb, mint a maga �tkozott fat�rzse! - ord�totta mag�b�l kikelve
Shirley. Az ut�bbi id�ben ingerl�kenny� v�lt. K�zben teljesen megfeledkezett arr�l,
hogy a fa az � �tlete volt, �s napokig tart�, konok munk�val � d�nt�tte ki egyed�l
- Az �ramlatok itt csod�kra k�pesek - mondta - Majd egy rongydarabot az
�sz�mell�nyemb�l a dug� al� szor�tunk... a s�rga sz�n messze vil�g�t! - Felgy�lt
d�h�vel folytatta az �r�st, �s B�cker nem zavarta tov�bb.
K�s�bb er�s sz�l t�madt, a tenger �jra felb�d�lt, feh�r tajt�kkoron�kat vetett �s a
megsemmis�l�st jelezte. B�cker �s Shirley is ismerte ezt. Megvizsg�lt�k a kunyh�
c�l�pjeit, keresztrudakkal m�g megt�masztott�k �ket, �s nehez�k�l fat�rzseket
fektettek a tet�re.
- Nagy �gzeng�s lesz - mondta Shirley, mikor a sz�l a r�zs�n hajl�tgatni kezdte a
hossz�, karcs� p�lm�kat, �s felz�gott az a bizonyos �v�lt� hang, amely a csontok
velej�ig hatol... Most be a palackot a tengerbe... akkor megkapja azt a lend�letet,
amire sz�ks�ge van. Leszaladt a partra, �s behaj�totta a palackot a tajt�kz�
hull�mokba. Azok azonnal visszadobt�k, mintha a tenger undorral kik�pte volna, de
egy m�sik feltorl�d� hull�m �jra mag�val ragadta. Az �sz�mell�nyb�l sz�rmaz�
narancss�rga rongy a m�lybe mer�lt, azt�n m�r csak a z�ldesfeket�n csillog� v�z �s
a soha le nem gy�zhet� term�szet f�ld alatti b�mb�l�se maradt.
Shirley visszaj�tt, a vihar �gy hajtotta maga el�tt, mint egy sz�raz levelet.
F�l�ton a kunyh�hoz az �g is megny�lt �s a csapkod� es� �gy befedte zuhatag�val,
mintha �k�llel vert�k volna. Az utols� m�tereken el�rezuhant, �s a kunyh�ban a fal
mellett �sszerogyott.
- Elt�nt - mondta hossz� liheg�s ut�n - L�ttam... elsodr�dott!
Nagy keservesen igyekeztek megtartani kunyh�jukat. A vihar bele�tk�z�tt, a h�rom
ember pedig nekifesz�lt. Inogtak a c�l�p�k, s h�rom nyomor�s�gos kis ember harcolt
a l�nc�t vesztett �shatalommal szemben.
A vihar k�t nap, k�t �jjel b�g�tt. A tenger h�rom m�terre a kunyh�t�l csapott ki
megsemmis�t� �szt�n�vel, z�gva, tajt�kozva - de �pp az a h�rom m�ter hi�nyzott a
gy�zelm�hez. Az es� befolyt a tet�n. Csuromvizesen a nedvess�gt�l, teljesen �t�zva
guggolt Anne, B�cker �s Shirley a f�ld�n, szor�tott�k a kunyh� oszlopait, �s
v�rakoz�sra �t�ltettek. Azt�n visszah�z�dott a tenger, megnyugodott. A vihar m�r
csak csendesen ny�sz�rg�tt, mintha k�r�s-k�r�l ezer gyerek s�rt volna. Felszakadt
az �g, s a k�osz f�l�tt �jra vil�g�tott, el�sz�r csak apr� foltokban, de ut�na
folyton n�vekv�en a k�k v�gtelens�g. T�retlen er�vel azonnal �jra �getett a nap.
- Ha most kinn lett�nk volna a kenunkkal.. - gondolkodott el Shirley - Azt
hiszem, Werner, olyasvalamit akarunk kier�szakolni, ami nem lehets�ges.
- Holnap j�n a rep�l�g�p - mondta B�cker. �gy hangzott, mintha �ment mondott volna
r�.
�s elj�tt. Pontosan, majdnem menetrendszer�en. Egy z�g�s, amely angyalhangk�nt
sz�lt a f�l�kbe. Shirley �r�m�ben v�gigt�ncolt a parton. B�cker meg Anne kitekerte
a hossz� sz�vetszalagot a vil�g�t� S.O.S. felirattal a s�rga homokra, s mikor az
ez�st�sen csillog� pontot az �gen megl�tt�k, Shirley a r�zs�h�z szaladt, hogy a
pisztolyt meg a rak�t�kat elhozza.
A pisztoly ott fek�dt egy m�anyagzacsk� v�delm�ben, de mikor a v�z�ll� zsebb�l ki
akarta venni a rak�t�kat, egy pocsoly�ba ny�lt. Egy ki�lt�ssal t�pte fel Shirley a
zsebet. A vihar egy c�l�pnek v�gta, kihasadt az oldala, �s a rak�t�k most a v�zben
�sztak: el�zva, haszn�lhatatlanul, megsemmis�lve.
Shirley arca el� r�ntotta a k�t kez�t �s s�rva fakadt. Kis�rta mag�b�l a tehetetlen
teremtm�ny minden nyomor�s�g�t: egyre a rak�t�k ut�n ny�lk�lt, fej�t a r�zs�be
verte, �s �gy l�tszott, �nmag�t akarja elpuszt�tani.
Magasan f�l�tte, csillog� �vegf�lk�j�vel, vil�g�t� sz�rnyaival �s sz�les �sz�ival a
t�rzse alatt h�zott el a rep�l�g�p. Az �let! A k�zzelfoghat� k�zels�gbe ker�lt
�let! �s Shirley csak �llt, kez�ben az el�zott rak�t�kkal, feldobta �ket az �gbe,
azt�n ord�tott, ord�tott, csak ord�tott...
B�cker futott fel a partr�l. Anne a tengern�l �llt, kicsin, v�gtelen�l v�konyan a
t�voli �s a g�rd�lve k�zeled� hull�mok el�tt. K�ts�gbeesetten lengette a
sz�vetcs�kot a vil�g�t� "SOS"-sel �s �gy l�tszott, mintha felkiab�lna a k�k
v�gtelens�gbe. A tenger z�g�sa elfojtotta a hangj�t.
- Maga mi�rt nem l�? - �v�lt�tte B�cker - Nem tud b�nni egy pisztollyal? Ezt a
lehet�s�get, ezt az egyszeri es�lyt! M�g soha nem rep�lt ilyen m�lyen a g�p a
sziget f�l�tt!
- Nedvesek a rak�t�k! - von�totta vissza Shirley. �gy viselkedett, mint egy �r�lt.
Ide-oda t�ncolt, a haszn�lhatatlan jelz�rak�t�kat a leveg�be dob�lta, elrugdosta
�ket ak�r a labd�kat, v�g�l reszketve nekit�maszkodott a homokr�zs�nek - Itt
rohadunk meg - hebegte - Werner, soha, de soha innen el nem ker�l�nk. El kell
viseln�nk egym�st utols� napjainkig, m�g egyszer mindny�jan meg�lj�k egym�st!
B�cker az eldobott rak�t�kat felvette a homokb�l �s megvizsg�lta �ket. A
t�lt�nyh�velyek teljesen el�ztak, a l�por �sszecsom�sodott, a gyutacsok
t�nkrementek. �rtelmetlen lett volna kitenni �ket a napra sz�radni. B�cker a
t�lt�nyh�velyeket az �kl�ben �sszet�rte, s a homokba dobta.
- M�g k�t lehet�s�g�nk maradt - mondta.
- Hogy felakasszuk vagy a c�p�kkal zab�ltassuk meg magunkat! - ord�totta Shirley.
M�r nem lehetett vele besz�lni, t�l nagy volt a sokk. Lobog�, villog� szemmel n�zte
Anne-t, aki v�gigrohant a tenger ment�n, maga ut�n h�zva az S.O.S. szalagot. Olyan
volt, mintha a napban t�ncolt volna, s egy f�tylat lobogtatott volna maga k�r�l.
V�g�l meg�llt a parton, belecsavarodva a v�r�s "SOS" be �s n�zett fel a k�k �gre. A
t�voli motorzaj leheletszer�en sz�llt fel�j�k. Kit�rt karokkal �llt a tengern�l,
mintha a naphoz akart volna k�ny�r�gni, hogy ak�r egy v�zcseppet, sz�vja fel.
- Ne besz�ljen ilyen marhas�got, Shirley - mondta B�cker. R�videbb l�ba megsajdult,
a meger�ltet� fut�s reszketett izmaiban �s inaiban. �gett, v�r�s foltos, sebhelyes
b�rrel fedett arc�n v�gigfolyt az izzads�g, �s �gette a m�g nem teljesen beforrt,
varas helyeket - Er�sebbnek hittem mag�t!
- Mi veszteni val�ja van mag�nak? - Shirley �k�lbe szor�totta a kez�t. Maga
el�gedett ezzel az �tkozott Vikt�ria-szigettel. A maga �lete itt befejez�d�tt. M�r
nem sz�molja a napokat, maga csak hever�szik itt szertesz�t, �s �tszundik�lja mag�t
az �r�kk�val�s�gba. De nekem feles�gem �s h�rom gyermekem van. �lni akarok! �lni!
H�zat �p�tettem, van egy kis kertem, gondoskodtam az �regkoromr�l; norm�lis ember
vagyok, nem olyan becsavarodott, mint maga, aki ezt a h�romszorosan el�tkozott
szigetet paradicsomnak tartja. Ez a pokol, tiszt�ra pokol, a legt�k�letesebb pokol!
T�lem ugyan �d�m �s �v�t j�tszhat itt Anne-nel, �s csin�lhat t�z K�int meg �belt...
De �n el akarok innen ker�lni! El! - Egyszerre csak felzokogott �s ijeszt� volt
l�tni, ahogy egy ilyen bikaer�s ember, mint Shirley, �sszet�rik �s kisgyermekk�
v�lik.
- N�gy h�t m�lva �jra j�n a rep�l�g�p - vigasztalta B�cker - P�nteken, a napt�ram
szerint.
- Vigye el az �rd�g a maga kalend�rium�t! �s ha val�ban j�n, mit l�v�k fel a
leveg�be, paritty�t akar t�n konstru�lni �s fat�rzseket katapult�lni?
- F�stjeleket adhatunk le, Shirley. A r�gi, j�l bev�lt bennsz�l�tt m�dra. P�nteken
j�n a rep�l�. Ezt most m�r tudjuk. Egy �r�val el�tte meggy�jtunk egy nagy rak�s
nedves f�t, s ez majd hatalmas f�stoszlopot gerjeszt. Ilyen tiszta �g alatt nem
lehet nem �szrevenni.
- Itt minden el�fordulhat - mondta Shirley. Kiss� megnyugodott.
Anne j�tt fel szomor� szemmel a tengert�l, kimer�lten B�ckerre esett �s s�rva
fakadt. A f�rfi mag�hoz szor�totta, meg-megr�ndul� fej�t simogatta, �s �lelte a
v�kony testet, amely vigasztalans�g�ban olyan megr�z�an v�dtelennek hatott.
- Azok ott fenn a rep�l�g�pen majd b�mulnak lefel� �s azt gondolj�k: n�zd csak, egy
erd�t�z. Az az �tkozott nap. M�g j�, hogy a sziget lakatlan, azt�n tov�bbrep�lnek -
folytatta Shirley �nfej�en - A maga f�stjelz�sei egy kalap szam�c�t se �rnek,
B�cker!
- Akkor m�sodik lehet�s�gk�nt csak a kenu marad!
- Az egyik pokolb�l a m�sikba! M�g nem �p�tett soha fat�rzsb�l kenut, �n sem. Ha
nem siker�l a ki�get�s, akkor mi lesz?
- Akkor �jabb f�t v�gunk ki, Shirley. Addig d�ntj�k �s dolgozzuk meg a f�kat, m�g
az egyik majdcsak siker�l! Van valamink b�s�gesen: id�nk. Azt kell kit�lten�nk.
- Nem azt mondta nekem m�g r�vid id�vel ezel�tt: csod�lom mag�t?
- De azt hiszem, igen. Legy�zhetetlen er� benyom�s�t keltette.
- Ezt visszaadom mag�nak, Werner. Maga legy�z�tt engem. A v�g�t j�rom. B�rmilyen
bolond dolog ez - tal�n a legbolondabb ezen az �tkozott szigeten -, elismerem, hogy
maga ennek a pokoli paradicsomnak a f�n�ke. Rendelkezz�k velem. Van mag�ban valami,
amit �n sosem tanulok meg: a lelki nyugalom a sorssal szemben. Van-e egy�ltal�n
valami, ami kihozza mag�t a sodr�b�l, B�cker?
- Igen, sok minden: a feles�gem �s gyermekeim hal�la. Anne ir�nti szerelmem, az
albatroszomon elk�vetett gyilkoss�ga, Anne elleni v�dja, a jelenl�te, Shirley...
- H�t akkor tegyen el l�b al�l! - ord�totta Shirley - Rajta! �lljon neki! Mi�rt
habozik m�g? Nincsenek tan�k, senki sem tudja, hogy ide sodort a tenger, Anne
egyed�l is partra juthatott. Egy darabka sem marad bel�lem, ha a szirtekr�l bedob a
c�p�khoz. T�k�letesebben senkit sem lehet elpuszt�tani. M�g v�dekezni sem tudok...
a pisztoly szemf�nyveszt�ss� v�lt. De egyet gondoljon meg: akkor v�gre egyed�l
marad Anne-nel. De akkor nem l�tezik t�bb� paradicsom, a maga �tkozott szigete sem
lesz az! K�t ember t�k�letesen egyed�l: t�z, h�sz, harminc �vig egyed�l. Ezt senki
sem b�rja ki, m�g maga sem. Akkor meghal a szerelem, kezdik egym�st meggy�l�lni: a
r�ncokba gyilkos gondolatok f�szkelik be magukat, egy sz�p napon torkig lesznek
egym�ssal, s minden kiejtett sz� fel�r majd egy arculcsap�ssal! Ismeri Sartre-t.
L�tta a "Z�rt t�rgyal�s"-t. A pokol benn�nk van, mondja �... ez al�l maga sem
kiv�tel, m�g ha szentnek sz�letett is! Senki emberfia el nem tud viselni egy ilyen
kett�s egyed�ll�tet.
- Ezt tudom... �s ez�rt folytatjuk a kenu �p�t�s�t - B�cker kisim�totta Anne
arc�b�l fekete haj�t �s megcs�kolta a szem�t.
- Soha meg nem gy�l�llek - mondta az asszony olyan nyomor�s�gosan, mintha egy darab
keny�r�rt koldulna - Soha! Soha! Szeretlek. Mindig szeretni foglak!
- Nem r�lunk van sz� - mondta B�cker - Shirley-nek vissza kell jutnia a
feles�g�hez �s a gyerekeihez. Tal�n mi ketten magunkban is kib�rjuk. �n itt
maradn�k veled. �l�nk... �s ez el�g. Itt nincsenek �rtelmetlen h�bor�k �s k�pmutat�
ideol�gi�k, nincsenek �res sz�lamokat pufogtat� politikusok �s a butas�gig makacs
probl�m�k, nincs hajsza a vagyon�rt �s nincsenek ad�k, nincs irigys�g �s nincs
rosszakarat, nincs profit, gengszterizmus �s nincs hazugs�g. Itt csak ketten
vagyunk: te meg �n, a tenger, a nap, az �g, az es� �s a sz�l, a nappal s az
�jszaka. Ez sz�munkra el�g is! K�l�nben nem vagyunk egyed�l. Megfeledkezik Anne
gyermek�r�l!
- Ez �gy van - v�laszolta Shirley -, elkezdik a ben�pes�t�st, De az
�letfiloz�fi�j�t�l h�nyhatn�kom t�mad!
- Ez a mag�n�gye, Shirley! De a legnagyobb gond, hogy maga itt van. �s nek�nk haza
kell mag�t juttatnunk. Ehhez sz�ks�ge van r�m, nekem kell h�t a felel�ss�get
v�llalnom a feles�g��rt �s a gyerekei�rt is, Paul.
- Ezt a h�lyes�get igaz�n komolyan mondja? - k�rdezte Shirley ferde mosollyal.
- Igen.
- A szent B�cker! Vagy elment az esze?
- Maga m�sk�nt tenne, Shirley?
Shirley hallgatott, Elfordult �s lassan lement a tengerhez,
- V�rjon, szent Shirley! - ki�ltotta B�cker �s ut�na s�ntik�lt. K�zben Anne-re
kellett t�maszkodnia, a l�ba megint f�jt - Mi�rt menek�l a v�zhez?
- V�zre v�gyom, Werner.
- �n pedig t�zre! Fel az erd�be! Folytatjuk a munk�t a kenunkon!
�tkozott munka volt a t�rzset centim�terr�l centim�terre el�re mozd�tani, m�g v�gre
a r�zs� sz�l�n fek�dt. Kilenc napjuk ment r�. A tizediken megadt�k neki az utols�
l�k�st. �tbillent a r�zs� sz�l�n �s lezuhant a homokba.
- Hurr�! - ki�ltotta Shirley �s �gbe emelte a karj�t - Hurr�! Kapitul�lt! -
Ledobta mag�t a f�ldre �s a h�t�ra fek�dt, mint egy felford�tott tekn�sb�ka -
Tudja, hogy kilenc napon �t gy�l�ltem, Werner?
- Persze. �n is magamat. Alig �rzem a l�bamat! De most t�l vagyunk rajta! Holnap
folytatjuk a t�rzs megmunk�l�s�t.
- Holnaput�n, Werner. Egy nap s egy �jszaka aludni szeretn�k. Aludni an�lk�l, hogy
arr�l �lmodn�k, hogy egy eg�sz vil�got tolok magam el�tt egy hus�nggal. Ne
sajn�ljon t�l�nk egy m�ly szusszan�st!
Val�ban egy eg�sz napig fek�dt Shirley a kunyh�ban, �s csak szundik�lt, lel�ty�g�tt
a tengerhez, f�rd�tt, s ut�na azt mondta: - Min�l t�bbet alszom, ann�l f�radtabb
leszek, Werner. Maga engem marad�ktalanul legy�z�tt!
B�cker �s Anne k�zben apr�f�t �s r�zs�t gy�jt�tt, megsz�r�tott�k a napon �s
felrakt�k a r�zs� mell�. A fat�rzs persze a m�r befaragott fel�vel lefel� zuhant
le, s el�sz�r ism�t meg kell majd ford�tani. A m�ly, porfinoms�g� homokban ez
gyilkos munka lesz, hiszen a t�rzs majd makacsul bef�rja mag�t a homokba, �s
hatalmas er� meg sz�v�ss�g kell ahhoz, hogy ezt az ellen�ll�st siker�lj�n legy�zni.

Shirley ezt sejtette, miut�n megn�zte a t�rzset... ell�gott napj�nak est�j�n a

fat�rzs el�tt �llt, komoran n�zte, azt�n lek�pte - Te �rd�g! - mondta - Sosem
gondoltam volna, hogy egy fa legy�rhet egy embert.
K�s� este mind a h�rman a kunyh� el�tt �ltek, figyelt�k a tengert, amely a r�vid,
esti es� ut�n t�ncolni l�tszott. Feln�ztek a csillagokra, �s m�lyen besz�vt�k a
be�ll� �jszaka h�v�s�t.
- Hogy �rzi mag�t, Anne? - k�rdezte hirtelen Shirley.
- J�l - felelte az asszony,
- �s a gyerek?
- H�rom h�t m�lva kell el�sz�r megmozdulnia.
- Ez pomp�s �rz�s, mi?
- Nem tudom, Ez az els� gyermekem.
- Ez nagyszer� - Shirley a csillagokba b�mult - H�romszor �ltem �t ezt az �rz�st.
Minden gyermekemn�l Betty has�ra tettem a f�lemet, azt�n visszatartottam a
l�legzetemet. Hallani lehet a gyereket, Anne. Tiszt�n hallatszik, hogy zsibong a
testben. �s az ember tudja: � itt benn az �n gyermekem. Ez le�rhatatlan... Werner?
- Mi van, Shirley?
- Betty �s a gyerekek miatt k�rdem, megbirk�zunk ezzel az �tkozott kenuval?
- Meg - B�cker b�lintott �s karj�t Shirley v�ll�ra tette - Egyszer�en meg kell
birk�znunk vele. B�rmilyen sz�p is ez a sziget... nem sz�vesen halok meg p�lm�k
alatt.

15.

Reggel fel� t�rt�nt, hogy B�ckert valamilyen megmagyar�zhatatlan nyugtalans�g

fel�bresztette. Anne mellett fek�dt, mint mindig: meztelen�l �s hozz�simulva, �s
nehezen siker�lt elv�lnia t�le �gy, hogy ne zavarja az �lm�t. �vatosan �s amilyen
csendben csak lehetett, elhagyta a kunyh�t, �tl�pett Shirley-n, aki takar�j�ba
csavarodva k�zvetlen�l a fal mellett fek�dt, �s a pirkadatba n�zett.
B�cker ismerte ezeket a kora reggeli �r�kat, ezt a gyeng�d k�ks�gb�l aranysz�nbe
�tfoly� v�gtelens�get, amely naps�t�st, h�s�get �s a t�kr�z�d� tengert �g�rte. Hogy
mi hajtotta ki a kunyh�b�l, azt nem tudta mag�nak megmagyar�zni. Hirtelen felriad�s
volt, �ntudatlan reakci�, az �lm�ban is �rk�d� �szt�n.
El�tte ott fek�dt a part, most sz�lesen az ap�lyban. A visszah�z�d� tenger nyom�n
kagyl�k meg r�kok bor�tott�k. Ter�tett asztal a szikl�k k�zt f�szkel� madaraknak,
amelyek napkeltekor rikoltoz� hull�mokban h�ztak el a sziget f�l�tt.
B�cker les�ntik�lt a tengerhez. �s mint akkor, amikor Shirley-t �s Anne-t partra
sodorta a v�z, most m�r messzir�l megl�tta a l�bnyomokat. Embernyomokat, amelyek
m�lyen beles�ppedtek a homokba. Odaszaladt a nyomokhoz, let�rdelt �s megvizsg�lta
�ket. Meztelen l�bak nyoma volt, ujjp�rn�k �s sarkok nyom�t l�tta. K�nnyed�n futva
kellett haladniuk, mert a nyomok messzebb voltak egym�st�l, mint a norm�lis
l�p�sn�l. A meztelen l�bak bennsz�l�ttekre utaltak. Egy cs�nakot, tal�n egy
katamar�nt, vagyis a szabads�got jelenthett�k!
L�bak! Emberek ezen a szigeten! M�g ha t�l kicsi is a cs�nakjuk, hogy magukkal
vihessenek valakit, h�rt vihetnek, seg�ts�get hozhatnak. A vil�g elj�tt hozz�juk!
Futva k�vette a nyomokat, de sz�z m�ter ut�n a tengerbe vezettek. B�cker �kle
�sszeszorult.
- Mi�rt mentetek el? - ki�ltotta ki a tengerre - Hiszen l�ttatok minket. Itt
�lltatok �s �tn�ztetek a kunyh�hoz. Itt... itt �lltatok. Mi�rt mentetek el?!
Fenn a kunyh�n�l megjelent Shirley. Bambuszd�rd�t tartott a kez�ben, �s szaladt le
B�ckerhez, aki a r�videbb l�b�val elt�r�lte a nyomokat a homokban.
- Megbolondult? - k�rdezte Shirley, mikor oda�rt B�ckerhez - Fel�bresztett az
ord�toz�s�val! Mi�rt tombol itt kinn?
- Emberek j�rtak itt! - mondta B�cker. Hirtelen kellemetlen�l �rezte mag�t - Itt
�rtek partot, l�tt�k a kunyh�nkat �s elmentek an�lk�l, hogy egyetlen hangot adtak
volna.
- Istenem, val�ban! - Shirley megvizsg�lta a nyomokat - Bennsz�l�ttek. Micsoda
szerencse, hogy az emberev�k meg a fejvad�szok �gy megritkultak - Felegyenesedett
- M�r este itt kellett lenni�k, s pirkadatkor indultak �jra a tengerre. �jszaka
egyetlen bennsz�l�tt sem mer�szkedik ki a v�zre. Mi aludtunk odafenn, �k meg itt
�cs�r�gtek, �s v�rt�k a nap els� sugarait. Nem l�tott semmit? M�g nem lehetnek
messze!
Visszafutottak, felkapaszkodtak a lejt�n a h�rom b�szke p�lm�hoz, s pillant�suk
v�gigsiklott a sima tengeren. A reggeli nap aranyat �nt�tt a v�zre, s ekkor val�ban
�gy �rezt�k, hogy a vil�g Isten teremtm�nye. B�cker �s Shirley szinte elvakult, de
mikor szem�k kicsit megszokta a k�pr�ztat� f�nyt, eg�szen messze k�t pontot
fedeztek fel a csillog� v�zen, alig felismerhet�en - a cs�nakokat.
- Ott mennek! Biztosan k�t nagy, kivet�s cs�nak. Elmetszhett�k volna a torkunkat, s
az eg�szb�l csak egy r�vid sz�r�st �rezt�nk volna az agyunkban! Werner, m�t�l ism�t
�rs�get kell �llnunk. �jra elj�nnek, ez olyan biztos, ahogy most j�n a dag�ly.
Visszamentek a kunyh�hoz, �s l�tt�k, hogy Anne k�rbe-k�rbe szaladg�l, �s izgatottan
keres valamit. Teljesen meztelen volt, ahogy az �gyb�l kikelt, �s B�ckernek �gy
t�nt, teltebbek a keblei �s kerekebb a cs�p�je.
A gyerek, gondolta. Az asszony eg�sz teste a gyereket v�rja.
Anne hallotta, hogy j�nnek �s mindk�t karj�val integetett nekik - Elt�ntek az
�sz�mell�nyek! - ki�ltotta - �s a szersz�mos l�da! Meg h�rom m�anyag zacsk�... ezt
k�ptelen vagyok meg�rteni!
- Ezek a piszkok! - ord�totta Shirley - Am�g aludtunk, megloptak! - S csak ut�na
�bredt tudat�ra, mit loptak el, s hogy ez a lop�s milyen sz�rny� helyzetbe hozta
�ket. R�m�lten n�zte B�ckert, �s mindk�t kez�vel fogta a fej�t.
- A szersz�mok - mondta rekedten - Mi lesz vel�nk szersz�mok n�lk�l ezen a
szigeten? A cs�nakunkkal... szersz�m n�lk�l... Werner, ezek csak a leveg�t hagyt�k
meg nek�nk. De ez t�l kev�s. Nem �sszuk meg...
- A szersz�mos l�d�ban fontos holmi nem volt. Egy colstok, egy csavarh�z�, egy
forraszt�l�mpa, de a hozz�val� �zemanyag n�lk�l, k�t franciakulcs, n�h�ny sz�g meg
csavar. Ami naponta kell az a kunyh�ban van.
- Biztos benne? - Shirley csikorgatta a fog�t, s bizalmatlanul n�zett B�ckerre -
Csak meg akar nyugtatni, Werner. Azt�n, mint a gyereknek, aki kar�csonyra csak egy
k�zszor�t�st kap, megmagyar�zza: minden hi�nyzik! Ink�bb most mondja meg! El tudom
viselni az igazs�got. Nem kell a vigasztalans�g kis adagokban! Mit loptak el?
- Megl�tjuk.
M�g a kunyh�hoz futottak, elmagyar�zt�k Anne-nek, mit l�ttak. M�g miel�tt bel�ptek
volna, meg�llap�tott�k, hogy az �j meg a nyilak, amelyek a kunyh� fal�n egy szegen
l�gtak, hi�nyoznak.
- Ez riaszt� - mondta Shirley - Ellens�gnek tekintenek. Elvitt�k a fegyvereinket.
Tudja, hogy ez mit jelent?
- El tudom k�pzelni.
- H�bor�t! - Shirley rekedten felnevetett - Minden�tt ugyanaz. M�g Vikt�ria-
szigetnek is megvan a maga h�bor�ja! �s maga, bolond, m�g azt hitte, vannak
paradicsomok! Maga nagy uralkod�... Abbahagyhatjuk a cs�nak�p�t�st. Most azt kell
tenn�nk, ami a kult�rn�pek f� feladata: felfegyverkezni! Fegyvereket kell
k�sz�ten�nk, d�rd�kat, �jakat, nyilakat, bambuszker�t�st, fog�vermeket kihegyezett
fac�l�p�kkel k�rbe a kunyh� k�r�l - egy �sh�bor� minden mocska k�zeleg fel�nk. �s
gyorsan kell cselekedn�nk! N�h�ny nap m�lva �jra itt vannak... �t vagy t�z
hadikenu, s ha nincs is t�zfegyver�k, mi m�gis csak a h�si hal�lt v�laszthatjuk!
- M�g megvannak a rak�t�ink?
- Nedves zs�kokkal akar maga k�r�l csapkodni?
- A megsz�r�tott por egyet m�g megtehet: sistereghet! V�r�sen sistereghet!
B�cker l�tta, hogy b�mul r� Anne nagy szemekkel. A f�lelem megn�m�totta.
- Mi�rt gondol mindj�rt h�bor�ra, Shirley? - k�rdezte B�cker - Mindig csak a
gyilkoss�g meg az ember�l�s! Nem j�hetnek �gy vissza a bennsz�l�ttek, hogy nem
puszt�tanak el? Mi�rt nem �ltek meg benn�nket, amikor aludtunk? Itt hiba cs�szott a
maga logik�j�ba.
- �jszaka az �s�k szellemei uralkodnak. Egyetlen igazi harcos sem �l s�t�tben. Nem
fogja elhinni, de ezeknek a bennsz�l�tteknek h�bor�s becs�letk�dex�k van. Ebben
kultur�ltabbak n�lunk, civiliz�lt emberekn�l. Mi a nap minden szak�ban �l�nk. Min�l
s�t�tebb van, ann�l ink�bb. Nem, Werner, ezek �jra elj�nnek nappal, s majd
l�thatja, hogy csillog csupasz, barna test�k a napon, ak�r a f�nyezett v�r�sr�z.
Ezt egyszer m�r meg�ltem - igaz, hogy csak l�tv�nyos mutatv�nyk�nt egy hivatalos
l�togat�s alkalm�b�l. N�gysz�z hadics�nak azonos �temben mer�l� evez�kkel, �s hozz�
a ritmikus, felt�zel� �nek. Borzalmasan sz�p hang, ezer b�mb�l� torokb�l. A
csontunkig hatolt, �n mondom mag�nak.
Shirley m�lyeket l�legzett, s a csillog� reggeli napf�nyben feh�ren vak�t� homokra
mutatott - Tegye a k�t�st a szeme el�, Werner, k�l�nben f�l �ven bel�l megvakul!
�gy. �s most mondja meg, mit csin�ljunk? Cs�nak�p�t�s vagy felfegyverkez�s? Maga a
f�n�k!
- Cs�nak�p�t�s! - B�cker a r�csos sz�v�s� f�gg�nyt a szeme el� k�t�tte - Mit
haszn�lnak nek�nk a fegyverek? Ha t�z cs�nakkal j�nnek, hogy elpuszt�tsanak
minket... vannak m�g es�lyeink akkor?
- A legcsek�lyebbek sem. De v�dekezni akarok. Nem vagyok �ldozati b�r�ny, aki
bar�ts�gosan r�b�get a m�sz�ros�ra, azt�n felfordul. Ha m�r �lni kell, akkor �n is
kiveszem a r�szem! Maga m�sk�nt gondolja, mi?
- M�sk�nt. Ha t�nyleg nincs es�ly�nk, akkor h�rom halott �ppen el�g. De ezen ne
vitatkozzunk. Fogjunk neki, �s ford�tsuk a fat�rzset a megfelel� helyzetbe. Ha a
cs�nakok visszaj�nnek, m�g mindig megmarad sz�munkra a t�rgyal�s �tja. Menj�nk,
Paul...
- Itt maga parancsol! Rendben! Gyer�nk a cs�nakhoz! Bar�tom, j� idegei vannak!
B�cker a lejt�h�z s�ntik�lt �s felment az erd�be. Shirley levetk�z�tt, lement a
tengerhez, �szott egyet a lag�na sek�ly viz�ben, majd visszaj�tt, es�v�zzel
le�bl�tette mag�r�l a s�t, �s meztelen�l le�lt a fonott p�lmatet� al�. Anne k�zben
fel�lt�z�tt �s elk�sz�tette a reggelit. Hideg s�lt meg tea.
Ez a tea az � tal�lm�nya volt. Felfedezett egy bokrot, amelyet Shirley nem ismert,
de amelynek sz�r�tott levelei leforr�zva barn�sv�r�s, kiss� savanyk�s, de nagyon
f�szeres �z� folyad�kot eredm�nyeztek. J� ital volt, Shirley dics�rte. Mivel a tea
senkit sem m�rgezett meg, senkinek sem okozott hasmen�st, a f�zetet elkeresztelt�k
"Vikt�ria Orange Pekoe"-nak.
- Az �nyencek a mi paradicsomunkon k�v�li vil�gban mindent megzab�lnak �s
megvedelnek, aminek valamilyen egzotikus hangz�s� neve van, ez�rt ezzel majd
valamikor megind�thatja Vikt�ria-sziget exportj�t - mondta Shirley - L�tja, �gy
ker�l az ember automatikusan a vil�ghatalmak k�z�: export, rendezett financi�lis
helyzet. Egy napon azt�n j�n valaki, aki mindezt irigyli mag�t�l, �s r�vid �ton
lerohanja. Azt�n az �let ism�t norm�liss� v�lik! - Anne, a maga te�ja kit�n�!
Most j�tt vissza B�cker az erd�b�l, jobban s�nt�tott, s �gy �rezte, csontja min�l
jobban �sszeforr, ann�l jobban �sszezsugorodik. Hogy el�fordult-e ilyesmi hasonl�
esetekben, azt nem tudta. H�zakat �p�tett, s nem csontokkal t�r�d�tt. Meg�llt Anne
el�tt, aki a te�s ed�ny mellett �lt �s lepillantott r�.
- F�lsz? - k�rdezte hirtelen.
- Nem - Az asszony feln�zett r�, s megpr�b�lkozott egy siralmas mosollyal. A szeme
azonban m�st mondott.
- Mi�rt - k�rdezte Shirley, mik�zben h�sdarabj�t r�gta -, mi�rt kellene f�lnie? A
f�lelem, az luxus. Ha m�r hagyjuk, hogy lem�sz�roljanak, akkor majd azon
igyeksz�nk, hogy min�l hamarabb elvesz�ts�k az eszm�let�nket, s hogy ne csapkodjunk
h�siesen magunk k�r�l. K�nnyebb meghalni, ha semmit sem �rz�nk a hal�lb�l.. -
Nagyot kortyolt a pl�hpoh�rb�l, azt�n � is bizalmatlanul n�zte B�ckert. Majd olyan
hirtelen abbahagyta a r�g�st, mintha tork�n akadt volna a falat.
- H�! Mit jelentsen ez a k�rd�s? Maga a dombr�l j�n! Tal�n m�r fel is t�ntek a
cs�nakok a l�that�ron?
- Nem - B�cker h�trany�lt. Oda volt t�masztva a r�zs�h�z a hossz�, hegyes
bambuszd�rd�ja - A szikl�k m�g�tt, az �b�lben egy halott fekszik...
Shirley felugrott, s h�sdarabj�t visszadobta a faz�kba. �gy l�tszik a k�zl�s jobban
felizgatta, mint ahogy B�cker gondolta.
- Feh�r ember? - ki�ltotta Shirley.
- Nem. Bennsz�l�tt. Felejtse el a b�n�gyi fel�gyel�t! Ez nem mag�nak val� eset,
Shirley.
- Van mag�nak fogalma r�la! Minden ember, aki term�szetellenes hal�llal m�lik ki,
az az �n esetem! Ak�r feh�r, ak�r barna, ak�r tarka, a b�rsz�nnek itt semmi szerepe
sincs. Agyonvert�k vagy agyonsz�rt�k azt az embert?
- Azt nem tudom, csak messzir�l l�ttam. A kis �b�lben a homokban fekszik, arccal
lefele; nem csak �gy odadobottan, hanem takarosan odafektetve. Fel sem figyeltem
volna r�, ha a rabl�sir�lyok nem r�pk�dtek volna rikoltozva f�l�tte. Els�
pillant�sra m�g s�rtetlennek l�tszott.
- Ez megv�ltozhat, ha megford�tjuk! J�jj�n Werner, k�zelebbr�l megn�zz�k magunknak.
- Maga oda akar menni?
- Persze. Felt�ve, hogy meghalt �s nem csalimad�rk�nt fekszik ott. Akkor ugyanis
megt�rt�nhet, hogy odamegy�nk hozz� �s a fick�k hirtelen kit�rnek a bokrok k�z�l.
Akkor nek�nk befellegzett, Werner. A sz�razf�ld fel�l a harcosok, m�g�tt�nk a v�z a
c�p�kkal - nem szelelhet�nk el! Nagyon �vatosnak kell lenn�nk. Ezen k�v�l
�szrevett-e m�g valamit?
- Semmit, Shirley.
- Amellett vagyok, hogy maradjatok itt - mondta Anne. Eg�sz nyugodtan besz�lt, s
B�cker csod�lta a b�tors�g�t �s az �nuralm�t. Nagy szem�ben azonban ott volt a n�ma
k�ny�rg�s: maradjatok itt! F�lek. Rettenetesen f�lek.. - Ha az a f�rfi halott, m�r
nem tudtok seg�teni rajta.
- Eltemetj�k - felelte B�cker - Vagy hagyjuk, hogy a madarak t�pj�k sz�t?
- Engem nem annyira a temet�s �rdekel, mint a hal�l oka - morogta Shirley.
B�cker b�lintott - Gyer�nk, Shirley! De el�tte m�g van egy k�rd�sem: hogy lehet
az, hogy m�g �l�nk? Itt �lltak a kunyh� k�r�l, ellopt�k, amit haszn�lni tudtak,
azt�n b�k�sen �jra elmentek. �rti maga ezt?
- �szint�n sz�lva: nem. Most m�r nem. Engem mindenesetre meg kellett volna �lni�k.
K�zvetlen�l a bej�rat el�tt fek�dtem.
- Tal�n az�rt nem tett�k meg, mert feh�rek vagyunk?
- Azok az id�k elm�ltak, mikor a feh�reket istenk�nt tisztelt�k. Ehhez t�l
gyal�zatosan viselkedt�nk. De b�rmi legyen is az oka, hogy m�g �l�nk, egyet meg
kell �llap�tanunk: nem �l�nk annyira k�v�l a vil�gon, ahogy azt hitt�k. Ha
cs�nakjaikkal idej�nnek, ez azt jelenti, hogy n�h�ny m�rf�ldnyi k�rzeten bel�l
lakott szigetnek kell lennie! Hossz� �tra a bennsz�l�ttek csak akkor v�llalkoznak,
ha �j f�ldet keresnek. Ha ez lett volna a sz�nd�kuk, itt maradtak volna, hogy
birtokba vegy�k. De nem - letesznek egy halottat �s visszavitorl�znak.
- L�tt�k, hogy a szigetnek nincs vize. Csak az es� van. Egy ilyen szigeten csak
�r�ltek lakhatnak, mint amilyenek mi vagyunk.
- Ebben is igaza van - Shirley megvonta a v�ll�t - N�zz�k meg azt a halottat!
Bement a kunyh�ba, kihozta a balt�t meg a kalap�csot, �s az �rt�ktelen
jelz�pisztolyt is zsebre v�gta.
- Tal�n ismer�s nekik ez a holmi, akkor el�g, ha megl�tj�k.
Meg�llt �s Anne-re n�zett. B�cker mellett �llt, s karj�t a cs�p�je k�r� fonta -
Egyed�l menjek, Werner?
- Nem! Mi�rt?
- Maga leend� apa.
- Maga meg h�romszoros apa. Csak ne besz�ljen h�lyes�geket, Paul!
- �n is veletek megyek - mondta Anne hirtelen.
- Ezt viszont kategorikusan visszautas�tom - k�z�lte Shirley hat�rozottan.
- Werner, sz�ljon r� hatalmi sz�val! �s m�g egyet! Ha r�z�s kezd lenni a dolog,
l�pjen meg! Anne-nek mag�ra van sz�ks�ge, nem r�m.
- �gy l�tom, m�g mindig nem ismer engem, Paul. Mi egy�v� tartozunk �s egy�tt
maradunk. Mindegyik�nk r�szorul a m�sikra, senki sem felesleges!
B�cker el akart v�lni Anne-t�l, de az asszony mindk�t karj�t a nyaka k�r� fonta, s
ott l�gott rajta - Nem m�sz el n�lk�lem! - ki�ltotta, �s most zil�lt volt a hangja
a f�lelemt�l - Bel�d kapaszkodom. Csak �gy r�zhatsz le, ha le�tsz. Nem hagylak
egyed�l! Veled maradok!
Shirley v�llat vont. Frissen n�tt, r�t szak�lla arc�nak megd�bbent� brutalit�st
k�lcs�nz�tt. Ha nevetett, olyan volt, mintha ez a vad �br�zat k�z�pen kett�szakadt
volna. �s most nevetett.
- Eddig maga mindig azt k�pzelte, hogy Vikt�ria-sziget ura! Ez t�ved�s, Werner.
Ezen a szigeten is az asszonyok uralkodnak. De �n a papeetei gyilkoss�gi csoport
tagja vagyok. Hivatali k�teless�gemet kell teljes�tenem. S ez�rt egyed�l megyek.
Csak egy k�r�sem van. Tegye meg nekem azt a sz�vess�get, hogy amennyiben egy �r�n
bel�l nem t�rek vissza, s ha k�s�bb azzal az �tkozott kenuj�val m�gis elker�lne
err�l a szigetr�l, mes�lje el az �n Bettymnek, hogy baleset �rt. Majd csak esz�be
jut valami. De soha el ne mondja neki, hogy bennsz�l�ttek vertek agyon. Ez
rettenetes volna sz�m�ra.
- Maga mi�rt besz�l mindig ennyi marhas�got, Shirley? Mind egy�tt megy�nk. Anne is!
B�cker megtette az els� l�p�st. Anne m�g mindig a nyak�ban l�gott, de azonnal
elengedte �s megcs�kolta. Ajka hideg volt �s reszketett.
- Gyer�nk! Min�l t�bbet besz�l�nk, ann�l jobban megn� benn�nk a f�lelem, Hiszen
gy�v�k vagyunk, ugye Shirley?
- De m�g mennyire! - Shirley megszor�totta a balt�t s meglengette a kez�ben - M�g
valamit, Werner.
- Tess�k?
- �r�l�k, hogy megismertem - Megk�sz�r�lte a tork�t - A pokolba is, hagyja v�gre,
hogy elinduljunk...
A halott m�g mindig a homokban fek�dt. Karj�t kiterjesztette, mintha egy istens�g
el�tt al�zatosan arcra borult volna, hogy azt�n egy �gi sug�r agyonverje. A
ragadoz�mad�r-felh� rikoltozva r�pk�d�tt f�l�tte, de els�k�nt egyetlen �llat sem
v�gott le a halottra, hogy k�s�les, �veit cs�r�t a test�be m�lyessze. B�mulatos
l�tv�ny volt.
Shirley, B�cker �s Anne �llt fenn a kaptat�n �s v�rt. Az �r elmosta a nyomokat a
homokban, csak a halott k�r�l volt letaposva a talaj. A testet �gy fektett�k le a
partra, hogy a tenger ne �rhesse el.
- Most r�gt�n megl�tjuk - suttogta Shirley - Ha oda�t vannak a szirtek m�g�tt,
akkor c�lt�blak�nt megmutatjuk magunkat nekik. Ezek a fick�k b�mulatos nyilaz�k.
L�ttam egyszer, mikor az egyik �tven m�terr�l eltal�lt egy doll�rnagys�g� pontot.
Fogjunk neki. Werner!
Kil�ptek a v�delmet ny�jt� erd�b�l meg a t�visbokrok k�z�l, �s lecs�sztak a lapos
lejt�n. Anne-t k�zrefogt�k. Lenn v�rakoztak, pillant�sukkal letapogatt�k a
k�rny�ket, de csak a tengert, a csupasz szikl�kat, a t�m�ntelen sok mad�rf�szket, a
guan�halmokat, a s�rga homokot �s a szikl�nak csap�d� uszad�kf�t l�tt�k. A
mad�rfelh� megint rikoltva k�zeledett.
B�cker l�pett els�k�nt a szabad, v�dtelen partra, Anne azonnal k�vette. Shirley
kir�ntotta �v�b�l a pisztoly�t - ezt az �res, �rtelmetlen holmit, ami
csod�latosk�ppen m�gis b�tors�ggal t�lt�tte el. T�z l�p�s ut�n Anne �leset
sikoltott. Hirtelen megtorpant. B�cker �s Shirley is megl�tta, �s futni kezdett...
- Egy asszony! - ki�ltotta Anne - Hiszen ez egy asszony...
A halott n� arc�val a haj�n fek�dt, a lejt�r�l ezt nem is lehetett l�tni. Most
azonban vil�gosan l�tszott a mellek sz�le, cs�p�j�nek kerekdeds�ge �s keskeny
v�lla. L�ba karcs� volt, bok�ja v�kony, l�bfeje apr�. Arc�t m�lyen belenyomt�k, a
laza homokba, fej�t er�szakkal a talajba pr�selt�k. Shirley kit�rta a karj�t, s
ezzel a mozdulattal visszatartotta B�ckert s Anne-t.
- Ezt alaposan meg kell vizsg�lnunk - mondta rekedten - Ez vagy egy titkos
v�rb�r�s�g �ltal elk�vetett gyilkoss�g, vagy hal�los �t�letet hajtottak v�gre az
asszonyon. Hogy nem temett�k el, hanem itt kitett�k a napra, s a madarak el�
vetett�k, az elgondolkoztat.
- Mi�rt nem dobt�k be egyszer�en a tengerbe? - k�rdezte B�cker.
- A c�p�khoz? Soha! A c�p�k a polin�ziaiak leggy�l�ltebb ellens�gei. S mivel meg
vannak gy�z�dve arr�l, hogy minden embernek van lelke, m�g az ellens�g�knek sem
k�v�nn�k azt, hogy ez a l�lek k�nytelen legyen egy c�p�ban tov�bb �lni. Mindent meg
lehet tenni egy halottal, m�g meg is lehet zab�lni, de soha nem szabad a c�p�knak
odavetni! Az �rd�gbe is, ez egy n�!
K�r�lpillantott - Nem kell att�l f�ln�nk, hogy lesnek r�nk.
Odal�pett a halott n�h�z �s f�l�je hajolt. De m�g nem fogta meg. Nemr�g halt meg.
B�re f�nylett, a testen m�g nem l�tszott az eny�szet nyoma. Ez ism�t azt
bizony�totta, hogy el�rhet� k�rzetben lakott szigeteknek kell lenni�k.
- Lefogadom, hogy elv�gt�k a tork�t - sz�lt Shirley kem�nyen.
- De ez�ttal nem �n tettem - v�laszolt Anne k�zvetlen�l m�g�tte.
- Csod�lom a talpraesetts�g�t, Anne!
Shirley felegyenesedett. A mad�rfelh� feljebb sz�llt felett�k. A rikoltoz�s, mint
valami tiltakoz�s, hangosabb lett. El innen, emberek!
- Ford�tsuk meg, Werner! - B�cker �s Shirley lehajolt, megfogta a halott n� v�ll�t
�s a h�t�ra fektette. A sz�p testet, a telt kebleket bep�derozta a homok, arc�ra
m�g mindig r�tapadt hossz�, fekete haja. De a karcs� nyak s�rtetlen volt.
- Hib�s a jelent�s, Shirley - mondta B�cker halkan - Az emberek �gy l�tszik
jobbak, mint hiszi. Maga l�t sebet?
Nem besz�lt tov�bb. Shirley kiss� oldalra tolta a hajat, ut�na azonban azonnal
visszaejtette az arcra �s h�trah�k�lt. Anne-t v�llon ragadta, ell�kte B�cker
mell�l, s � is k�t l�p�st oldalt l�pett.
- Ne ny�ljon hozz�! - ki�ltotta, mikor B�cker a halott n� f�l� hajolt, s � is
elh�zta az asszony haj�t az arc�r�l - Werner, el a kezekkel t�le! Vissza!
B�cker gyorsan elengedte a hajat, �s a m�sik oldalra s�ntik�lt. Eleget l�tott �s a
belseje g�rcsbe r�ndult. Hirtelen szinte el�llt a l�legzete. Olyan arcba
pillantott, amelyen a sz�j egy sz�tr�gott �reg, az orr pedig egy elrohadt csonk
volt. F�l�tte, a sebekkel bor�tott �br�zaton ott fek�dtek a nyitott, meredt szemek.
F�nyesek, barn�k, csodasz�pek, am�g �lt. Sz�pek, amilyen ez az eg�sz ember volt itt
a homokban.
- Itt a maga paradicsoma - mondta B�cker hangtalanul - Most m�r itt van... a
lepra.
Egy darabig m�g �lldog�ltak �vatos t�vols�gra a halott n�t�l, hat�rozatlanul
b�mulva sz�p test�t, amelynek csak az arc�t r�gta sz�t a betegs�g. A gyan�t, amely
B�ckerben motoszk�lt, Shirley hangosan kimondta.
- Lepr�s volt ugyan, de nem a betegs�gbe halt bele - k�z�lte t�rgyilagosan -
L�ttam m�r lepr�s betegeket. Emberi k�s�rtetek. Alig voltak v�gtagjaik. Horror
teremtm�nyek voltak, akikt�l az ember megtanul borzadni. De m�g mindig l�legeztek.
N�zze meg ezt a pomp�s asszonyi testet, Werner... m�g �vekig �lhetett volna,
miel�tt a lepra v�gez vele.
- H�t akkor m�gis meg�lt�k?
Shirley b�logatott - Abb�l az egyszer� okb�l, hogy ments�k a t�rzset. Tal�n � volt
az egyetlen beteg, �s becipelte valahonnan a b�lpokloss�got. Ebben az esetben a
t�rzs var�zsl�ja d�nt, hogy minek kell t�rt�nnie. E fiatalasszony f�l�tt � mondta
ki a hal�los �t�letet. Ne ismerj�k f�lre ezeket a s�m�nokat, pontosan tudj�k, mit
tesznek. Itt is �szrevette az egyik, hogy az eg�sz t�rzsnek v�ge, ha a l�ny
k�z�tt�k marad. S itt csak egyetlen kiutat ismernek: meg�lni! Az elk�l�n�t�sr�l
fogalmuk sincs. Akkora a f�lelm�k a betegs�gt�l, hogy a halott n�t elviszik, s nem
a saj�t sziget�k�n temetik el. F�lnek a d�monok m�rgez� lehelet�t�l.
Shirley nyugtalanul megker�lte a halott n�t. F�l�tt�k a ragadoz� madarak m�g mindig
folytatt�k rep�l� man�vereiket, s nagy rikoltoz�ssal, szinte vez�nysz�ra fordultak.

- Ami megh�kkent: mi�rt rakj�k le itt a halottat, Werner? Megn�zte maga m�r ezt az
eg�sz szigetet?
- Nem. Mikor Anne-t �s mag�t idesodorta a v�z, �pphogy j�rni tudtam. A t�bbit maga
is meg�lte.. - B�cker r�t�maszkodott a bambuszd�rd�j�ra - Sejtem, mi van a
k�rd�se m�g�tt, Shirley.
- Ez az �n v�lem�nyem is! Anne, m�g ha most �jultan esik is �ssze, akkor is...
temet�szigeten �l�nk. A D�li-tengeren vannak olyan t�rzsek, amelyek a halottakat,
akiknek lelk�t�l f�lnek, t�voli helyre sz�ll�tj�k, ahol egyed�l maradnak a
d�monokkal. Lakatlan, elker�lt, a szellemek �ltal el�tkozott szigetekre, amelyekre
csak f�tisvar�zslattal lehet bel�pni, s csup�n f�tisvar�zslattal lehet elhagyni. Az
�ld�j�t - �s mi �pp egy ilyen temet�szigeten �l�nk! Most m�r azt is �rtem, mi�rt
nem �ltek meg minket: sz�mukra mi m�r halottak voltunk. A d�monok fogs�g�ban l�v�
lelkek.
- �s nem is j�nnek el �jra - mondta halkan B�cker - Hozz�nk sem ny�lnak. H�rt sem
adnak r�lunk. Cs�nakjaikban sosem lesz sz�munkra hely. Ezeket a temet�szigeteket a
t�rzsek titokban tartj�k. �gy van, Shirley?
- Pontosan. �l� hulla lett bel�l�nk. Undor�t� gondolat. Az �rd�gbe is, mindent meg
kellene pr�b�lnunk, hogy amilyen hamar csak lehet, elker�lj�nk innen.
Anne-re n�zett. Napbarn�tott b�re eg�sz fak� lett. Az iszonyat piszkossz�rke
s�padts�ga. Nagy barna szem�ben a k�ts�gbees�s �lt.
- Mi�rt nem esik �ssze? - k�rdezte - �juljon el! Ez nagyon megk�nny�ten� sz�munkra
a hulla elsz�ll�t�s�t.
- Most mi is megkapjuk a lepr�t? - k�rdezte Anne alig hallhat�an.
- Csak k�zvetlen �rintkez�s �tj�n.
- Maga megfogta a holttestet, Shirley. Elh�zta az arc�r�l a haj�t.
- �s ez nagyon nyomaszt is, Anne!
- �s te is megfogtad! - ki�ltotta �s visszah�k�lt B�ckert�l.
B�cker keservesen b�lintott, lehajolt �s odad�rzs�lte a tenyer�t a porfinoms�g�
homokhoz. Shirley durv�n felnevetett.
- Ha ez ilyen egyszer� lenne, a lepratelepeken s�rol�port kellene csak osztogatni.
Nem is sejti, B�cker, milyen szomjasak a b�r p�rusai, ha arr�l van sz�, hogy
betegs�geket sz�vjanak fel.
B�cker felegyenesedett, a r�csos rongy alatt nem l�tszott a szeme, de elk�rgesedett
ajka l�that�an meg-megr�ndult.
- Temess�k el - sz�lalt v�gre meg, mintha berozsd�sodott volna a torka.
- M�g azt is! S�rt �sni, im�t mondani, a hulla k�r� gy�lni, m�lyen bel�legezni.
Nem! Rudakkal a tengerbe gur�tjuk. Nem tudom, a c�p�k megkaphatj�k-e a lepr�t, de
k�v�nom nekik.
- Menj az erd�be, Anne - k�rte B�cker, mikor Shirley n�h�ny perc m�lva n�gy vastag
�ggal a h�na alatt visszaj�tt a lejt�r�l - Nem sz�p l�tv�ny ez neked.
- �n is seg�tek - mondta.
- Anne!
- Asszony volt.
- Maga, Werner, itt semmit sem csin�l - kiab�lt Shirley. Az �gat a halott n� v�lla
al� tolta s a testre mutatott - Vegye a k�zep�t, Anne a l�b�t! Nem mondtam mag�nak
m�r el�bb, hogy Mrs. Perkinsnek ac�lk�t�s� idegei vannak?! Gyer�nk! Kezdj�k el!
Szomor�, visszatasz�t� munka volt ezt a sz�p testet az �gakkal eltolni a tengerig.
V�giggurult a porfinoms�g� homokon, sz�les nyomot hagyott maga m�g�tt, �s mikor a
haja ellebbent, s az arc�t szabadon hagyta. Anne halkan felki�ltott, �s az
iszonyatt�l behunyta a szem�t. Mikor a hulla v�gre a sek�ly parti v�zben fek�dt,
Shirley megr�zta a fej�t.
- Idi�t�k vagyunk! - mondta - Mit �r�nk el vele? Most itt fekszik, s a k�vetkez�
nagyobb �r megint a partra mossa. A szikl�kr�l a m�ly v�zbe kellene dobni.
- De ahhoz meg kell fognunk, Shirley!
- �nk�nt jelentkezem. Felviszem a szirtekre. Azt�n addig fekszem a s�s v�zben, m�g
a b�r�m megp�col�dik. �llj! Van szalmi�kszesz a fed�lzeti patik�j�ban, Werner?
- Van. Egy kis �veggel.
- Kit�n�! Ut�na a kezemet szalmi�kban mosom meg! Az jobb, mint az alkohol -
Lehajolt, a halottat a l�b�n�l fogva kih�zta a sek�ly v�zb�l, �s a partra
vonszolta.
- Ha maga megfogja a v�ll�t, �n a l�b�n�l fogva viszem - mondta B�cker - Maga nem
csin�l semmit! - �v�lt�tte Shirley - Maga ott marad Anne-n�l!
- Shirley, azt hiszem, maga engem m�g mindig gy�va kukacnak tart! Ne besz�ljen
annyit, fogja meg!
Megemelt�k a halottat, �s a hossz� szikl�hoz mas�roztak, amely kett�osztotta a
szigetet. A felkapaszkod�s a madarak �r�l�k�t�l s�koss� v�lt szirtekre majdnem egy
egyens�lyoz�si b�v�szmutatv�nnyal �rt fel. Shirley ment el�l, B�cker m�g�tte, s
k�zt�k a hulla, amely k�r�l ott rajzott a rikoltoz� mad�rsereg. Mikor megm�sztak
egy sziklany�lv�nyt, amely meredeken lejtett a tengerbe, egy pillanatra meg�lltak,
hogy l�legzethez jussanak. Itt z�gott a hull�mt�r�s, a hull�mok egym�sra
tornyosultak, tajt�kzottak �s l�thatatlan szirtek k�r�l kavarogtak. Shirley lefel�
b�k�tt.
A tenger tajt�kzott - �pp ilyen volt, mikor Yul Perkinst megtal�ltuk. A zs�k a
test�vel beszorult k�t szikla k�z�. Egy v�letlen, amelyre a gyilkos nem sz�m�tott.
- M�r megint err�l kell besz�lnie, Shirley?
- �ppen ez jutott eszembe. T�bb az �letben a p�rhuzam, mint ahogy az ember
gondolja. Vigy�zat... lend�lettel be!
Ide-oda lengett�k a testet maguk k�zt, s mikor megkapta a kell� lend�letet, Shirley
vez�nyszav�ra eleresztett�k. A sz�p, meztelen test kereszt�lrep�lt a napt�l
csillog� leveg�n, hossz� fekete haja z�szl�k�nt lobogott. K�t karja kit�rult, �s
�gy l�tszott, mintha e test �let�r�mt�l duzzadva vetette volna mag�t a szikl�r�l a
tengerbe.
Kifulladva �t�tte �ssze B�cker az �kleit, mikor a halott n� becsap�dott a tengerbe,
�s mindj�rt els�llyedt az �rv�nyben.
- Addig akar v�rni, m�g megl�tja a h�romsz�glet� uszonyt? - k�rdezte Shirley.
- Nem - B�cker elfordult - Semmit sem gy�l�l�k annyira, mint a c�p�kat! - N�zte a
kez�t �s eltartotta mag�t�l - Lehet, hogy m�r megkaptam a lepr�t?
- Minden lehets�ges. Most igyeksz�nk, hogy olyan gyorsan, ahogy csak lehet, a
szalmi�kj�hoz jussunk.
M�gis m�g h�sz percig tartott, m�g �jra a kunyh�ban voltak. B�cker l�ba
lehetetlenn� tette a gyorsabb halad�st, b�r Shirley t�mogatta. Anne el�tt�k szaladt
- senkit sem volt szabad meg�rintenie k�z�l�k. Hozta az orvoss�gos dobozt, a
szalmi�kot a pl�hdoboz fedel�be �nt�tte �s felemelte. Shirley �s B�cker majdnem
egyszerre m�rtotta be a kez�t. A felh�g�tott folyad�k pokolian �gette a b�r�ket. A
szalmi�k g�ze marta az orrukat �s izgatta ny�lkah�rty�ikat. B�cker szemh�j n�lk�li
szem�b�l �ml�ttek a k�nnyek.
- Ha ez sem seg�t - mondta Shirley -, elvesztem hitemet a fert�tlen�t�sben. Ezt
egyetlen bacilus vagy v�rus, vagy az �rd�g tudja, mib�l �ll a lepra, sem b�rja ki.
Lecsepegtett�k kez�ket, azt�n ut�na �bl�tett�k v�zzel, �s megsz�r�tott�k a forr�
napon. Mintha meg�gett volna, l�ngv�r�s lett a b�r�k.
- Velem j�n? - k�rdezte hirtelen Shirley.
B�cker azonnal b�lintott, b�r nem tudta, mit akar Paul - Hova?
- M�g kor�n van. V�gigkutatjuk a szigetet, a maga szuver�n �llam�t, Vikt�ria-
szigetet, fels�g. Ha t�nyleg tal�lunk itt csontv�zakat, tet�t�l talpig
v�gigcs�kolom a maga kenuj�t, ha elk�sz�lt, mert akkor igaz�n ez az utols�
lehet�s�g�nk, s nem a maga menetrendszer� rep�l�g�pe vagy f�stjelz�sei. Aha,
gondolj�k majd azok odafenn, ott lenn ism�t hull�t �getnek. Mert, Werner, ha ez itt
temet�sziget, akkor sz�z az egyhez lefogadom, hogy a vonalj�rat pil�t�ja ismeri.
Itt soha nem sz�ll majd v�zre rep�l�g�p, csak az�rt, mert valami vagy valaki
f�st�l. Csak a maga mocskos kenuja marad.
Rendszeresen v�gigj�rt�k a szigetet. Nagyobb volt, mint ahogy B�cker el�sz�r
k�pzelte. Tal�n valamivel hosszabban ter�lt el, mint a Baltrum-sziget, j� h�rom �ra
kellett, hogy k�rbej�rj�k. De b�rhol �lltak a magasabban fekv� erd� k�zep�n, l�tt�k
a tengert, a hint�z� hull�mok v�gtelens�g�t, a k�rben v�zbefullad� l�t�hat�rt. Az
�g k�kje elmer�lt a tenger k�ks�g�ben, s f�l�tte a t�zet vet� napkorong szikr�zott.
Pontosan az ellenkez� oldalon, egy sziklat�rmel�kkel telesz�rt partszakaszon,
mintha a tenger fenek�t l�ngolva feldobt�k volna, �s az izz� t�mb�k itt h�ltek
volna ki, tal�lt�k az els� csontokat. Feh�r csontv�zak voltak, k�rvonalaik m�g
emberform�t jeleztek. Sz�z l�p�sre a csonttemet�t�l egy h�rom m�ter magas, faragott
totemoszlop: egy tark�n festett isten-torzk�p v�rv�r�s szem�regekkel. A totem k�r�l
hullamaradv�nyok hevertek megsz�ml�lhatatlanul. Csontok �sszevisszas�ga: egy mez�,
melyen kopony�kb�l h�ztak k�rvonalat a nagy, napba mered� d�mon k�r�.
- Temet�szigeten vagyunk! - mondta B�cker m�ly l�legzettel - Shirley, mag�nak
igaza volt. Nem vesztegethet�nk t�bb id�t, hogy innen elker�lj�nk.

16.

Mikor vissza�rkeztek, Anne-nek semmit sem sz�ltak felfedez�s�kr�l. Amikor

megk�rdezte, B�cker megr�zta a fej�t.
- Shirley t�vedett - mondta - Fel�lt a polin�zek mes�inek. Megnyugodhatsz. Ez a
halott n� egyedi eset volt. Nincs temet�sziget. Az �g tudja, mi�rt ide hozt�k a
holttestet.
Anne nagy szemeket meresztett r� �s tudta, hogy hazudik. Shirley-nek volt igaza,
B�cker t�l becs�letes ahhoz, hogy hazudni tudjon. Mondhatott ugyan hamis szavakat,
de a szeme mindig az igazs�got t�kr�zte.
M�g ezen a napon megkezdt�k a fat�rzs ki�get�s�t. B�r l�buk reszketett a
f�radts�gt�l, �s B�cker el�gett arca �jra l�ngolni l�tszott, kalap�ccsal, v�s�vel
meg balt�val m�ly�tett�k a csatorn�t, m�g a sz�raz r�zs�nek olyan j� t�mad�si
fel�let keletkezett, hogy meg mert�k gy�jtani. Shirley ellen�rizte a v�ly�t �s
k�tkedve n�zett B�ckerre. Nedves, kem�ny fa volt, duzzadt az �lett�l.
- Ha ezt a t�z megragadja, minden fizikai t�rv�nyt visszavonok - mondta - M�g
izzani sem fog. Siker�lt-e m�r valaha teljesen nedves f�t meggy�jtania?
- Ha elkezd szenesedni, m�r nyert�nk is, Paul. Az elszenesedett r�szeket
kifaragjuk, �s �gy lassan m�lyebbre jutunk.
- Ha szerencs�je van, a kenut kar�csonyi aj�nd�kba adhatja Anne-nek.
B�cker b�lintott - Ha ezt addigra el tudjuk v�gezni, nagy teljes�tm�ny lesz
t�l�nk, Shirley. De nem gondolom, hogy kar�csonyra v�gz�nk. Nem is nagyon akarok
sz�molni m�r. A legsz�vesebben beledobn�m a napt�ramat a tengerbe, s egyetlen napot
sem sz�moln�k t�bb�. Minek? Fontos-e, hogy ma szeptember harmadika van? Vagy
november huszonkilencedike? Hogy 1965-�t vagy 1967-et �runk? Ennek semmi
jelent�s�ge sincs m�r. �l�nk egy napig, lefeksz�nk, alszunk, fel�bred�nk, �j napot
l�tunk. Aha, mondjuk: folytat�dik. Ism�t egy nap! A markunkba k�p�nk. Esz�nk,
iszunk, dolgozunk, hogy el ne butuljunk; �tkozzuk a napot, szidjuk a tengert,
v�rjuk az es�t �s... boldogok vagyunk, hogy egy�ltal�n �l�nk. Ha ezt elfogadjuk,
Shirley, az �let nem is lesz olyan rossz ezen a szigeten. �s ne felejtse el, itt
van Anne...
- Mag�nak! �s Papeet�ben Betty kis�rja a szem�t, �s vir�got tesz egy eml�koszlopra,
amelyen az �n nevem �ll. Maga tal�n Robinsonnak sz�letett, de �n nem! �s miut�n
l�ttam a holtak hely�t...
- Akkor ne el�gedetlenkedj�k a nedves fa miatt, hanem p�kj�n a mark�ba, hogy ezt a
f�t cs�nakk� alak�thassuk �t! Sz�z m�rf�ldes k�rben emberek vannak, ezt most m�r
tudjuk. �s el kell �rn�nk �ket ezzel az �tkozott f�val!
- Hurr�! Hurr�! Hurr�! - Shirley kivette B�cker kez�b�l az �g� fadarabot, �s
meggy�jtotta vele a kifaragott tekn�be rakott r�zs�t. A t�z gyorsan terjedt,
pattogva v�gigfutott a t�rzs�n: m�g egy percig sem tartott, �s s�r� f�st bor�totta
be Shirley-t �s B�ckert. K�h�gve menek�ltek n�h�ny l�p�st h�tra.
- Mit gondol, mit m�velnek majd vel�nk a bennsz�l�ttek, ha megtudj�k, hogy a
temet�sziget�kr�l j�v�nk? - k�rdezte Shirley - Nyilv�n tudja, hogy k�r�s-k�r�l
minden szigeten r�g�ta tudnak a jelenl�t�nkr�l, �s a var�zsl�k r�g megkezdt�k nagy
tamtamjukat. K�ny�r�gnek a holtak lelkeihez, hogy minket, az el�tkozottakat, el ne
engedjenek t�bb�. Itt a misszion�riusok se tehetnek sokat, ha egy�ltal�n j�rt
k�z�l�k valaki ezen a k�rny�ken. Magam l�ttam, hogy lengette vas�rnap d�lel�tt Aki-
Aki atoll templom�ban a ministr�ns a t�mj�nes f�st�l�t, hogy azt�n d�lut�n a
var�zsl�n�l amulett�rt k�ny�r�gj�n gonosz nagyb�tyja szelleme ellen...
Shirley m�g n�h�ny l�p�st h�tr�lt. A f�stgomolyag elbor�totta �ket, �s marta napt�l
meg s�t�l megt�madott b�r�ket - M�g t�z perc �s a r�zs�j�b�l szentj�nosbog�rk�k
lesznek, Werner. A t�z m�g a fel�letet sem t�madja meg.
- Ha csak k�t millim�ternyi szenesedik is el... el�rejutunk.
B�cker odaintegetett Anne-nek. A kunyh�b�l a partra szaladt, �s a k�tszeres doboz
fedel�ben egy g�z�lg� s�lt kacs�t vitt.
- Valami �nnepf�le lesz! - ki�ltotta, �s magasan a feje f�l� emelte a s�ltet. Csak
szokny�t viselt; fels�teste sz�p kem�ny melleivel meztelen volt, s ez annyira
mag�t�l �rtet�d�tt, mint a p�lm�k az emelked�n �s a homok a l�buk alatt.
- Igaz�n ritka sz�p asszony - mondta Shirley halkan - Gratul�lni kellene mag�nak,
Werner. Ilyesmi egy �vsz�zadban csak n�h�nyszor fordul el�, �s pont mag�nak kellett
egyet kifognia.
- �s egy ilyen asszonyt tart maga gyilkosnak, Shirley...
- Ezt felejts�k el.
- �r�kre?
- �r�kre!
Megett�k a s�lt kacs�t, �s v�rtak, m�g a r�zse elhamvad. Azt�n f�lresepert�k a
hamut �s megvizsg�lt�k, milyen m�lyen r�gott bele a t�z a tekn�be. Cs�ggeszt� volt:
k�rm�kkel le tudt�k kaparni az elszenesedett r�teget. Millim�terekben ki sem
lehetett fejezni.
- Hatvan centim�teres �l�m�lys�g mellett, ebb�l 1966 kar�csonya lesz - k�z�lte
Shirley szarkasztikusan - Ha cs�kkentj�k �tven centim�terre, akkor meglesz
p�nk�sdre? De a Szentl�lek elj�vetel�nek ezt a napj�t �r�ltk�nt fogjuk meg�rni.
Vagy igaz�n azt hiszi, hogy nem dilizik be, ha egy �ll� esztendeig gy�jti a
l�ngocsk�kat ezen a �tkozott f�n, �s vakarja a hamut? Azonk�v�l a f�l erd�t
letarolja �s megsz�r�tja a ki�get�shez.
- T�ved�s, Shirley. A t�rzs napr�l napra sz�razabb lesz. Akinek a t�z a
sz�vets�gese, az mindig er�sebb. Ne kezdjen �jabb sz�noklatot... v�ssen!
Addig dolgoztak, m�g az �jszaka a tengerre k�szott. Anne ell�tta �ket hideg v�zzel,
amit eg�sz enyh�n megs�zott tengeri s�val, mert az izzad�s miatt fontos volt a
s�vesztes�g p�tl�sa. A legfinomabb azonban a k�kusztej volt. Mivel egyik�kben sem
volt meg a bennsz�l�tteknek az a k�szs�ge, hogy meztelen l�bbal �s puszta k�zzel,
mint a majmok, felm�sszanak a durva k�rg� fat�rzseken, Anne a bambuszd�rd�val
pr�b�lkozott. �jra meg �jra feldobta a k�kuszdi�f�rt�kre, s ez bizony neh�z munka
volt, sok er�t �s j� szemet k�v�nt.
El�sz�r nem �rt fel a dob�s, t�l magasak voltak a f�k. Erre Anne kisebb p�lm�kat
v�lasztott ki, vagy olyanokat, amelyeknek koron�j�t az �lland� sz�l ferd�n a f�ld
fel� k�nyszer�tette. Itt bizonyos gyakorlattal, biztos k�zzel eltal�lta d�rd�j�val
a di�kat, �s els� zs�km�ny�t b�szk�n vitte Shirley-hez �s B�ckerhez.
- Vigy�zzon, hogy Anne ne ker�lj�n a sziget h�ts� r�sz�be - mondta k�s�bb Shirley.
�jra a tengern�l �ltek �s v�rt�k, hogy egy �jabb r�zserak�s a fat�rzs�n elhamvadjon
- Ha Anne a csontv�zakat megl�tja, lelki t�r�st szenved.
- Tal�n el kellene neki mondani, Paul?
- L�tott m�r valaha hiszt�rikus n�t? Nem? �n mondom mag�nak, a sz�re felborzol�dik,
mint a kuty��. Ilyet ne id�zzen fel!
Az �jszaka be�llt�ig �tsz�r �gett�k meg a t�rzset, �s n�h�ny helyen k�t centim�ter
m�lyre jutottak. Anne s�ltj�b�l alig ettek, a besz�dhez is t�l f�radtak voltak,
takar�ikra zuhantak �s azonnal elaludtak. Csak Shirley mondta m�g:
- Egyszer�bb a t�rzset balt�val kiverni. Ez az �get�s marhas�g. Mit gondol, Werner?
- Azt hiszem, igaza van, Paul: v�s� �s balta. Csak nem szabad ellankadnunk - Azt�n
az oldal�ra fordult �s �gy aludt, ak�r a halott.
Anne ott maradt vel�k: k�s�bb sz�l�totta �ket, �s B�ckert sz�jon cs�kolta. De az
aludt tov�bb. Shirley hortyog�sa hangosabb volt a tengerz�g�sn�l. Azt�n fel�llt,
kez�be fogta a d�rd�t �s kiment a kunyh�b�l.
Shirley t�vedett. Anne nem t�rt ki hiszt�rikus sikoltoz�sba, mikor a sziget m�sik
v�g�n el�rkezett a koponyamez�re, s a fab�lv�ny mereven r�b�mult nagy, v�r�sre
festett szemeivel. M�g f�lelmetesebbnek l�tszott, mint nappal, mikor a nap
enyh�tette a d�monikus iszonyatot, a vil�gos f�ny felolvasztotta ezt a var�zst...
De most, �jszaka, a tenger f�l�tt lebeg� holdf�nyben a sz�rny� alak k�rvonalai
�letre keltek. A repedezett fa minden rov�s�ban ott �lt az �tok, s a csontv�zak �gy
hatottak, mintha a b�lv�ny sz�les, vicsorg� sz�ja ok�dta volna ki �ket.
Anne olyat tett, amit sem B�cker, sem Shirley nem tett: odal�pett a halottak
oszlop�hoz, �s apr� tenyer�t a d�mon arc�ra szor�totta. �pp a jobb szem egy r�sz�t
takarta el ezzel a k�ts�gbeesett rettenthetetlens�ggel.
- Veled is egy�tt �l�nk majd! - sz�lalt meg Anne �nnep�lyes hangon. Szeretem Werner
B�ckert... �s ezzel a szerelemmel szemben tehetetlen vagy, te sz�rnyeteg!
Mikor visszat�rt a kunyh�ba, semmi sem v�ltozott. B�cker �s Shirley �gy fek�dtek,
mint a reves fadarabok. Beb�jt B�cker mell� a takar� al�, hozz�simult, meg�lelte
sz�troncsolt arc�t, megcs�kolta sebhelyes ajk�t, s elmosolyodott, mikor B�cker
�lm�ban d�rm�g�tt. Tudta, hogy ezt a szerelmet minden �ron megv�delmezi.
- Nagy gyerekek vagytok - mondta nekik a reggelin�l, mikor Shirley �pp a furcsa,
de val�sz�n�tlen�l friss�t� te�t megitta - Ak�r a kisfi�k, ha ki akarj�k hagyni a
j�t�kb�l a l�nyt. H�t azt hiszitek, megijedek egy faragott torz k�pt�l meg n�h�ny
csontv�zt�l?
- Ez a feh�rn�p ott j�rt - mondta Shirley dermedten a r�m�lett�l - Aludtunk, mint
a liszteszs�kok, � meg �ssze-vissza k�borol a szigeten! Anne, meg�rtette, mit
l�tott?
- Persze.
- Ide senki se j�n el �rt�nk.
- Tudom, ez�rt �n is seg�tek a fat�rzs�n.
K�s�bb, mikor Anne ism�t a f�z�helyen �lt �s h�slevest f�z�tt, az egyik
szusszan�snyi sz�netben Shirley �gy sz�lt: - B�cker, l�tott m�r maga olyan
asszonyt, aki csontv�zak jelenl�t�ben j�l �rzi mag�t?
- �n itt vagyok �s Anne szeret, ez minden - B�cker mindk�t kez�t a r�csos sz�v�s�
rongyra �s a szemh�j n�lk�li szem�re tette. Amit�l Shirley annak idej�n tartott,
azt most nem merte bevallani. A nap elsz�vta szeme vil�g�t. Egyre nehezebben l�tott
tiszta k�pet. Minden kezdett sz�tfolyni, felold�dtak a k�rvonalak, felh�gult a
vil�g. �s pokolian �gett a szeme.
- Shirley, �jszaka is dolgoznunk kell... am�g lehet - mondta - Addig kell
dolgoznunk, am�g fel nem fordulunk...
- Azt hittem, annyi ideje van, hogy m�g a kalend�riumra sincs sz�ks�ge!
- T�vedtem, Shirley.
- Maga �s a t�ved�s? Azt hittem, ilyesmi nem l�tezik!
- A szemem - B�cker Shirley keze ut�n ny�lt - F�lek, hogy megvakulok. �g�rje meg,
hogy err�l Anne-nek nem sz�l.
- Persze hogy nem, Werner, maga sajn�latra m�lt� szerencs�tlen.
- Tudom, Shirley, de el�sz�r be kell bizony�tanom, hogy Anne ebben a gyilkoss�gban
�rtatlan, miel�tt m�g megvakuln�k.
Az egyik p�nteken, ahogy B�cker kisz�m�totta, �jra megjelent a rep�l�g�p a sziget
f�l�tt. B�cker, Shirley �s Anne felk�sz�lt r�, �s h�rom, nagy halom sz�raz bokrot
meggy�jtottak. Minden megism�tl�d�tt: a rep�l�g�p tiszt�n l�that�an brummogott a
k�k �g alatt �szakkeleti ir�nyban. Sz�rnyai felcsillantak a napf�nyben, a hossz�
�sz�k s�rg�ra voltak festve, a pil�taf�lke �vegablaka visszaverte a napf�nyt... �s
lenn a parton h�rom k�ts�gbeesett ember szaladg�lt �sszevissza. Integettek,
kiab�ltak, kiteregett�k az "SOS" szalagot, azt�n kimer�lten �s zavarodottan
meg�lltak, �s meresztett�k szem�ket a szabads�g ut�n, amely elrep�lt mellett�k
an�lk�l, hogy �szrevette volna �ket...
- Egy vak rep�l ott fenn?! - �v�lt�tte B�cker, s az �kl�t r�zta az �gre. A t�zek, a
f�stfelh�k... mi�rt nem �ll le, Shirley? �rti maga ezt? Hiszen meg kellett l�tnia
benn�nket.
Shirley odatartotta B�ckernek az inget, amellyel integetett.
- Tegye ezt a szem�re, Werner - mondta - K�zvetlen�l a napba n�zett. �s mondja meg
Anne-nek, hogy fejezze be f�tyolt�nc�t az "SOS" szalaggal, m�g megbolondulok t�le.
Ami a k�rd�s�t illeti: nem, nem vak rep�l ott fenn. Egy�ltal�n nem. De ezeket a kis
g�peket f�leg bennsz�l�ttek vezetik. Ezek lelkiismeretes, korrekt, j� rep�l�k.
B�szk�k a g�p�kre, amelyet nagyap�ik m�g gonosz d�monnak tartottak. Tudnak ugyan
b�nni a radarral, s a biblia az �jjeliszekr�ny�k�n van, de szok�saikban t�rzs�k
tagjai maradtak. S ha ez itt egy temet�sziget, akkor elrep�lnek mellette, �s
mindegy, mi mozog ott lenn!
- Halottak nem szaladg�lnak, nem integetnek �s nem is kiab�lnak - sz�lt B�cker
kimer�lten. Shirley ing�t a szem�re szor�totta. Hallotta, hogy Anne j�n fel a
tengert�l, hangosan s�rt.
- Gondoljon a lepr�s n�re - Shirley r�ngatta az inget - Vegye ezt le Werner,
k�l�nben Anne m�g �szrevesz valamit.
B�cker visszaadta az inget, s Anne-t �gy l�tta, mintha felh�k k�z�l mer�lt volna
fel. Szeme er�sen k�nnyezett �s �gett.
- A gazember! - ki�ltotta Anne - Shirley, maga sz�z�tven sz�zal�kos rend�r: ez a
gyilkoss�g! L�t benn�nket �s tov�bbrep�l - Le�lt a f�rfiak mell� a fat�rzsre, s az
"SOS" kend�vel t�r�lte meg az arc�t.
- �ppen ezt pr�b�lom megmagyar�zni Wernernek. T�telezz�k fel, a f�rfi odafenn azt
gondolja: aha, az ott a h�rom lepr�s. Persze, hogy ki akarnak jutni. De eszem
�g�ban sincs, hogy seg�tsek rajtuk. Szemet jobbra, �s el mellett�k! Rossz n�ven
vehetj�k t�le? A paradicsomban pokoli erk�lcs�k uralkodnak, Mikor j�n �jra a
rep�l�g�p?
- N�gy h�t m�lva - mondta B�cker f�sultan.
- Akkor majd t�volabb rep�l el t�l�nk a tenger f�l�tt, hogy semmit se kelljen
megl�tnia. Fogadjunk?
- Nem. Felejts�k el ezt a micsod�t ott fenn az �gen - B�cker megragadta a
balt�j�t. A t�rzs fel� hajolt, �s ferd�n belev�gott a most m�r vil�gosan
kirajzol�d� �l�tekn�be - Tov�bb, Paul! Csak nem hagyjuk magunkat legy�zni egy
ilyen brummog� idi�t�t�l.
�p�tett�k tov�bb a cs�nakot �jjel-nappal. Csak n�h�ny �rai alv�st iktattak be: �pp
csak annyit, hogy ism�t er�re kapjanak. S igaz�n megkezd�d�tt a versenyfut�s az
esem�nyekkel. Min�l m�lyebbre v�jt�k ki a t�rzset, ann�l l�that�bb� v�lt a gyerek
Anne test�ben, �s ann�l elmos�dottabban l�tta B�cker a vil�got a szemh�j n�lk�li
szem�vel.
A lepr�t nem kapt�k meg. K�lcs�n�sen figyelt�k egym�st, de mikor Shirley
megmagyar�zhatatlan sugallatnak engedelmeskedve �jra �tv�ndorolt a sziget m�sik
oldal�ra, k�t �j holttestet tal�lt. �gy fektett�k �ket a homokba, hogy fej�k a
totem fel� mutatott. Friss holttestek voltak, m�g az eny�szet kezd� �llapot�ban.
Egy feh�r haj� �regember g�nd�r feh�r szak�llal, �s egy k�v�r, felpuffadt asszony,
aki �gy festett, mintha a sz�tpukkad�s hat�r�ig felf�jt�k volna.
Shirley leszaladt a partra, de az �r �s az �lland� sz�l m�r elt�r�lte a
l�bnyomokat.
- L�togat�nk van - mondta k�nnyed�n, mikor vissza�rt a kunyh�hoz. Nagyany� �s
nagyap�. Nem voltak lepr�sak, bar�taim, alaposan megn�ztem �ket. Ez bizony�t�k
arra, hogy a bennsz�l�ttek b�k�n hagynak benn�nket. A fen�be is, k�v�ncsi vagyok,
hogy viselkednek majd, ha a kenunkkal a sziget�k el�tt felbukkanunk. K�l�nleges
gondolat: innen �pen elker�l�nk, ott meg felny�rsalnak.
Ezen az �jszak�n �rezte meg Anne el�sz�r, hogy a gyermek megmozdult a test�ben.
Fel�bresztette B�ckert �s a kez�t a test�re tette - �l - suttogta - Nem bolond
dolog ez? Ott kinn k�t halott fekszik, �s bennem �j �let kezd�dik...
B�cker lehajolt, �s f�l�t Anne test�re tette. V�rt, visszatartotta a l�legzet�t, �s
mindk�t kez�vel az asszony kebleit simogatta. Mikor meg�rezte maga alatt a pici
r�ng�st, le�rhatatlan boldogs�g t�lt�tte el.
Azt�n fel�bresztette Shirley-t. Az felserkent, oldalra gurult �s talpra ugrott -
Maga van itt? - k�rdezte - Hol a d�rda?
- Marhas�g, Paul - B�cker megfogta a m�sik l�b�t - �l...
- Mi �l?
- A gyermek�nk.
- Te j� Isten, mi lesz bel�le, ha mindj�rt ilyen ijedts�ggel kezd�dik.. - Shirley
�jra visszahanyatlott a takar�j�ra - Ez�rt �breszt fel engem az �jszaka k�zep�n?
T�n �n is f�leljek?
- Mag�nak is szabad. Gondoljon Bettyre...
- M�g megr�kat - felelte Shirley bizonytalanul, de azt�n m�gis Anne f�l� hajolt,
f�l�t az asszony has�ra tette, �s meghallotta az apr�, gyenge, b�tortalan �letet.
Csikorgatta a fog�t, mikor ism�t visszafek�dt a takar�j�ra, �s dics�rte mag�ban a
s�t�ts�get, amely elrejtette arc�t.
- Werner - mondta egy id� m�lva.
- Tess�k?
- Ne tartson bolondnak, se szentiment�lisnak, de megkeresztelteti a gyereket?
- Persze - v�laszolta Anne B�cker helyett - Ha valaki Isten seg�ts�g�re szorul,
akkor ez a gyerek az.
- Elfogadna-e engem keresztap�nak?
- Senkit sem sz�vesebben, mint �ppen mag�t - mondta B�cker.
-K�sz�n�m.
- �n is k�sz�n�m.
Shirley a fal fel� fordult. Mi�ta B�cker szeme egyre jobban gyeng�lt, � is a
kunyh�ban aludt. De sokkal k�s�bb j�tt be a helyis�gbe, mint B�cker, �s mindj�rt a
fekhely�re vetette mag�t.
- Nem kell Anne-t titokban �s n�m�n szeretnie - mondta egyszer neki. Abban az
id�ben s�t�lok egyet. Majd Bettyre gondolok. Betty is tudott nagyon gyeng�d lenni.
- Mit k�sz�nt meg az el�bb, Paul? - k�rdezte most B�cker.
Anne-t mag�hoz szor�totta, test a testhez, s k�zben azt gondolta: ez most egy saj�t
vil�g. Az �n vil�gom, az �j. Egy asszony �s egy gyerek. M�s vil�g nekem nem kell!
- Hogy megengedte, hogy hallgassam a gyereket, Werner - mondta Shirley rekedten -
�tkozottul gavall�ros aj�nd�k volt! Ak�r hiszi, ak�r nem: t�z kenura val� er�t
mer�tettem bel�le.

17.

B�cker napt�ra szerint 1965. december negyedike volt, mikor a cs�nak elk�sz�lt.
Anne m�r az �t�dik h�napban volt: eddig lapos, v�kony teste l�that�an
kidomborodott, mellei nehezebbek lettek, de minden nap f�radhatatlanul dolgozott a
fat�rzs�n �s �les k�vekkel sim�ra csiszolta a cs�nak �l�tekn�j�t.
�gy l�tszott, B�cker szeme hozz�szokott a v�dtelens�ghez. M�r nem k�nnyezett, nem
�gett, de most is a feje k�r� k�tve viselte azt a borzaszt� f�gg�nyt Shirley r�csos
sz�v�s� als�ing�b�l.
Shirley vil�g�t�, r�t k�rszak�lla mindenekel�tt saj�t maga sz�m�ra volt
gy�ny�r�s�g. Minden nap n�zte t�k�rk�p�t a tiszta v�zben �s �r�lt neki.
- Az ember nem is tudja, milyen sz�ps�gek rejlenek benne - mondta - Ha Betty �gy
l�tna... garant�lom a negyedik gyereket!
D�lel�tt esett. Tizenegy �ra fel� kezd�d�tt az �r, a v�z t�kre megemelkedett. Ezt
B�cker j�l sz�m�totta ki, mert a cs�nakot a kiv�j�s ut�n sokkal k�nnyebben,
f�radts�g n�lk�l vonszolt�k el a tengerig, �s ott tett�k le, ahol az �r el�rte.
- Holnap lesz a v�zre bocs�t�s! - ki�ltotta Shirley, �s karj�t sz�lesen kit�rta a
g�rd�lve k�zeled� tengernek - Te rohadt tenger, most megh�d�tunk, mint ezer �vvel
ezel�tt! - R��lt a cs�nak sz�l�re, f�nyes kutyaszem�t B�ckerre �s Anne-re
f�ggesztette �s hirtelen s�rva fakadt - Keverjetek le nekem egyet! - zokogta -
Vagy forduljatok el: nekem is jogom van elernyedni, Werner. Viszontl�tom Bettyt �s
a gyerekeket.
A k�vetkez� dag�ly december �t�dik�n j�tt. Megragadta a kenut �s felemelte.
L�legzet-visszafojtva �llt Anne, B�cker �s Shirley, s n�zt�k, ahogy el�sz�r mosta a
v�z a cs�nak alj�t, ahogy a hull�m ringatta, ahogy a tenger birtokba vette, �s
mintha ringat� kezek vinn�k, �gy tolta maga el�tt.
- �szik! - ord�totta Shirley �s belet�ncolt a v�zbe - Nem borul fel! �szik! Van
cs�nakunk! Van cs�nakunk!
B�cker nyak�ba borult �s megcs�kolta sebhelyes, elcs�f�tott arc�t; mag�hoz �lelte
Anne-t, s �t is megcs�kolta; azt�n kereszt�ltombolt a g�rd�lve k�zeled� hull�mokon,
�kl�vel verte a tengert, beler�gott a hull�mtarajokba, v�g�l a homokba vet�d�tt,
hogy a k�vetkez� hull�m azt�n �tcsapjon f�l�tte.
- Mikor indulunk? - k�rdezte, mikor megnyugodott.
A v�zben �lltak �s tartott�k a kenut; egy darabon tologatt�k a tengerben, mint a
gyerekek, mikor a nagy haj�k�val j�tszanak. Megbizonyosodott, hogy B�cker pontosan
tervezte meg a t�rzset. S�lypontja olyan m�lyen maradt, hogy a t�rzs a
hull�mt�r�sben m�g csak nem is d�l�ng�lt. Ha be�ltek a cs�nakba, a cs�nak fala is
el�g magas volt. Szinte biztons�gban �rezhette mag�t az ember benne.
- Ki �l bele els�k�nt? - �rdekl�d�tt Shirley - Ez nem is k�rd�s, a mi vezet�nk,
Werner evezzen egy tiszteletk�rt!
- Nem! Ezt Anne tegye!
Nevetve beemelt�k Anne-t a kenuba, azt�n tolt�k a cs�nakot maguk el�tt a tengerben.
�nekelve baktattak a v�zben, v�gigtolt�k Anne-t a part ment�n. Anne mindk�t
karj�val integetett ki a tengerre �s �rezte, hogy mozdul meg a gyermek is a
test�ben.
Ekkor azonban hirtelen felsikoltott �s oldalra mutatott. K�t h�romsz�glet� uszony
k�zeledett v�gtatva, de azt�n a lag�n�ban elfordultak, mikor a v�z t�l sek�ly lett.

C�p�k.
- Ez ny�lt figyelmeztet�s volt - mondta B�cker.
Partra h�zt�k a kenut, c�l�p�kkel biztos�tott�k a cs�nakot, hogy az ap�ly ne r�ntsa
mag�val a ny�lt tengerre. Azonk�v�l Shirley �s B�cker elhat�rozta, hogy a kenu
mellett marad, �s �rk�dik eg�sz �jszaka.
- Mikor indulunk igaz�n? - tette fel a k�rd�st ism�t Shirley - Most m�r minden
percet sokallok ezen a piszok szigeten.
- Holnaput�n - mondta B�cker - Holnaput�n megkock�ztatjuk. Szeretn�m, ha most
im�dkozni tudn�k - Kipillantott a tengerre, szeme el�tt a borzalmas r�csos
f�gg�ny, �s Shirley-nek az volt az �rz�se, hogy most egyed�l kell hagynia.
Elment �s le�lt fenn a r�zs�n�l, k�r�ln�zett, hogy Anne sem l�tja-e, azt�n
felh�zott t�rde m�g�tt �sszekulcsolta a kez�t.
Anne hetek �ta k�sz�tette el� ezt a nagy napot. Amikor megszak�tott�k a
cs�nak�p�t�st, hogy friss h�st l�jenek, Shirley �s B�cker k�v�r kacs�kra vad�szott,
vagy bambuszd�rd�ikkal hossz�, h�sos halakat szigonyoztak a hull�mt�r�sb�l a
szirtekn�l. Shirley nem ismerte ezeket a halakat, nem tudta a nev�ket, de
fellelkes�lt nedvd�s h�sukt�l, amelynek sz�ne �s �ze a lazac�ra eml�keztetett.
- Ezekkel h�ly�re tudn�m zab�lni magam - mondta, ha Anne a nagy halat egy boton a
ny�lt l�ng f�l�tt megs�t�tte.. - Mivel azonban itt mindennek k�t oldala van, �s a
paradicsom a val�s�gban �larcos pokol, nem csod�lkozn�k rajta, ha ez a hal
valamilyen betegs�get hordozna mag�ban. L�thatatlan ny�veket, amelyek azt�n
belef�r�dnak a beleinkbe. Trichin�kat...
- A halaknak nincsenek trichin�i - mondta B�cker - Legal�bbis eddig soha nem
hallottam r�la.
- A jegesmedv�kben vannak. Valamelyik ismert sarkkutat� ez�rt pusztult el.
- A hal nem jegesmedve, Shirley. De mi�rt kell mag�nak mindenen sir�nkoznia!
Anne nagy k�szletet halmozott fel sz�r�tott h�sb�l �s sz�r�tott halb�l.
P�lmaleveleken nagy darab h�sokat tett ki a t�z� napra, ahogy a bennsz�l�ttekt�l
l�tta, �s a v�rakoz�ssal ellent�tben a h�s nem rohadt meg, nem indult boml�snak,
hanem �sszezsugorodott. A nap bizonyult er�sebbnek. Kisz�vta a nedvess�get, miel�tt
a h�s elrothadhatott volna. A rothad�shoz nedvess�g kell. Az izz� sug�rnyal�bok
alatt a nedvess�g azonnal elp�rolgott. Mikor esett, Anne az �l�skamr�j�t fonott
p�lmalev�l-gy�k�nnyel takarta be. K�t h�tig s�t�tte meg sz�r�totta a halakat, a
kacs�kat, s egy h�v�s kis �regben halmozta fel, melyet B�cker �sott a lejt�be.
December hatodik�n m�g egyszer felfogt�k a kifesz�tett gumiszigettel az es�vizet, s
a tart�lyba meg a m�anyagzacsk�kba t�lt�tt�k.
- Holnap - jelentette ki �nnep�lyesen B�cker - Holnap reggel az ap�llyal
kivitetj�k magunkat a tengerre.
Estig dolgoztak m�g a v�kony �rbocon. A kiv�jt r�nkbe helyezt�k, amelyet B�cker az
�l�tekn�ben meghagyott. Az utols� sz�geket a biztons�g kedv��rt oldalt az �rbocba
vert�k, azt�n intettek Anne-nek, hogy j�jj�n �t.
- H�zd fel a vitorl�t, Anne! - mondta B�cker - Ez a te vitorl�d.
A k�telekkel, melyeket a ment�szigetr�l szereltek le, Anne a g�cs�rt�s �rbocra
felh�zta p�lmalev�l-vitorl�j�t.
- Sz�pnek nem sz�p - sz�lt Shirley -, de f�, hogy kib�rja a sz�l nyom�s�t.
Ak�r a tenger�szkad�tok a z�szl�felvon�sn�l, �gy �llt vigy�zzban B�cker �s Shirley,
s kez�ket a homlokukhoz emelt�k, amikor Anne felh�zta a vitorl�t. Gyermeki �r�m
fogta el mindny�jukat, s val�s�ggal g�gy�n viselkedtek. Shirley vez�nylet�re: "bal,
kett�, h�rom, n�gy... jobbra n�zz..." mas�roztak k�rbe n�h�nyszor a kenu k�r�l,
hangszereket ut�noztak, indul�kat f�ty�ltek �s trombit�ltak. Shirley tenyer�vel a
has�t verte �s azt kiab�lta: �n vagyok a nagydob! �n vagyok a nagydob!
Az esti sz�rk�letben m�g egyszer megl�togatt�k a temet�helyet �s a totemb�lv�nyt.
Nem raktak le �jabb hull�kat. Az �regember �s a k�v�r n� felismerhetetlenn� v�lt,
ler�gott csontjaik feh�redni kezdtek. S�r� mad�rrajok rebbentek fel, mikor B�cker
�s Shirley a bokrok k�z�l a tiszt�sra l�pett.
- M�g csak nem is b�d�s - fejezte ki elismer�s�t Shirley - Mondjon, amit akar,
Werner, ennek a temetkez�snek megvannak az el�nyei. Az ember t�pl�lja a madarakat,
marad a tiszta csontv�z, s a l�lek �gy is halhatatlan. Mit jelent itt a kegyelet?
Annak, aki itt fekszik, �gyis minden mindegy. Az iskol�j�t! Ha az ember
visszafejl�dik, �gy mint mi, s csak a term�szet nyomor�s�gos kis porszem�v� v�lik,
egyszerre m�sk�pp fest a vil�g. M�g a hal�l is - B�ckert, aki el akart fordulni, a
karj�n�l fogva visszah�zta - Werner, most egyed�l vagyunk. Van itt m�g egy
probl�ma, amir�l besz�ln�nk kellene.
- Ki vele, Paul!
- T�telezz�k fel, hogy tov�bb vagyunk �ton, mint ahogy kisz�m�tottuk. Ismerj�k ezt
az �tkozott tengert, az id�j�r�s gonosz j�t�kait, a kisz�m�thatatlan szelet, de nem
ismerj�k az �ramlatokat, amelyekbe majd beleker�l�nk! H�rom heti �ttal sz�moltunk.
Addig tart ki a v�z meg a k�szletek, amiket magunkkal visz�nk. De �t h�tig is �ton
lehet�nk - s�t tov�bb is...
- Tudom, hova akar kilyukadni, Paul - felelte B�cker - De t�bb csomagot nem
vihet�nk magunkkal. Pontosan kisz�m�tottam. M�r most el�rt�k a cs�nak
megterhelhet�s�g�nek hat�r�t.
- Ezt sz�vesen elhiszem mag�nak. A sz�mol�s a maga m�v�szete - Shirley v�gigment a
feh�r csontv�zak k�z�tt, �s nekit�maszkodott a totemoszlopnak. A b�lv�ny v�rv�r�s
szeme mereven n�zett a holdf�nybe. �gy l�tszott, a torzk�p �letre kel; a rov�sokb�l
el�m�szott az a rosszindulat�, h�tborzongat� er�, amely el�tt a bennsz�l�ttek
f�ldre vetett�k magukat. Shirley nyomor�s�gosnak �s elhagyatottnak t�nt e h�rom
m�ter magas istens�g mellett.
- Nem is gondolok m�r arra, hogy nevessek - m�lyet l�legzett -, arra gondolok,
hogy egy emberrel t�bb lesz esetleg a fed�lzeten. Hogy egyik�nknek el kell t�nnie,
hogy a m�sik kett�t megmentse. Pokoli probl�ma, de el�bb kell besz�ln�nk r�la.
K�s�bb, ha majd sz�ks�gess� v�lik, m�r biztosan k�s� lesz, akkor sz�tmarcangoln�nk
egym�st. Csak arra gondoltam, hogy a k�r�lm�nyek vil�gosak legyenek, mikor holnap
reggel bem�szunk a cs�nakba.
- �rtem, Paul - B�cker odas�ntik�lt a totemoszlophoz �s hirtelen lehajolt. Az
egyik csontv�zr�l k�t csontot emelt fel. Egy k�z�ps� ujjb�l �s egy kisujjb�l
sz�rmaztak, hosszuk l�that�an k�l�nb�z�tt. B�cker odatartotta �ket Shirley el�.
- Sosem tudunk megegyezni, ha err�l sz�lt�ben-hossz�ban vit�t rendez�nk Csin�ljunk
becs�letbeli �gyet a dologb�l, egyet�rt? Aki a r�videbb csontot h�zza annak h�rom
h�t m�lva ki kell ugrania a cs�nakb�l.
Shirley habozott, megb�multa az ujjcsontocsk�kat, hangosan szuszogott, s �kl�vel a
b�lv�ny v�res szeme k�z� vert.
- Egyet�rtek, Werner! - Rozsd�s volt a hangja - �tkozott �rz�s, hogy az ember
�lete egy kis csontt�l f�ggj�n.
- Azzal sz�molok, hogy maga van olyan becs�letes, Paul, hogy nem okoz neh�zs�get,
ha a kisebb csontot h�zza - mondta B�cker nyugodtan.
- Makacs kutya vagyok ugyan, de nem diszn�, B�cker - f�jtatott vissza d�h�sen
Shirley. Azonk�v�l gyermek�nek a keresztapja vagyok... ak�r holtan, ak�r elevenen.
Ha fi� lesz, Paulnak kell h�vni: ha l�ny, Paulette-nek. Ezt meg kell tartania,
Werner.
- Meg�g�rem. Kezdhetj�k?
B�cker a h�ta m�g� dugta a kez�t. N�h�nyszor v�ltogatta a k�t csontot az ujjai
k�zt, azt�n a cs�p�j�hez nyomta �ket, m�g a kil�tsz� v�g�k egyforma hossz� lett,
azt�n �kl�t odany�jtotta Shirley-nek. Mintha Isten is benne lett volna a j�t�kban,
ebben a pillanatban a holdf�ny tiszt�n megvil�g�totta B�cker �kl�t.
Shirley elfordult �s n�h�nyszor fel-al� j�rt. Azt�n a csontv�zak k�z�tt k�rbej�rta
a totemoszlopot, meg�llt �s �tpillantott a k�pmutat�an nyugodt tengerre. Mikor
v�gre ism�t B�cker fel� fordult, heves r�ng�s futott v�gig az arc�n. Kr�tafeh�r
volt.
- Feles�gem van, Betty �s h�rom gyermekem - mondta rekedten.
- Nekem is itt van Anne �s a gyerek.
- Az kett�vel kevesebb, Werner.
- Shirley, ne okozzon csal�d�st! Eddig nem volt gy�va.
- Sohasem voltam gy�va! - �v�lt�tte Shirley - Ez az utols� dolog, amit valaki
r�lam mondhat! Adja a kez�t!
B�cker messze kiny�jtotta a kez�t. Shirley nagyon gondosan vizsg�lta a csontocsk�k
fels� �l�t: sz�nalmasan v�kony, feh�r, g�mb�ly� v�g� p�lc�k B�cker �sszeszor�tott
ujjai k�z�tt. Egyform�nak l�tszott mind a kett�: alig centim�ternyi sz�les hal�los
�t�let. Kecses asszony lehetett ezeknek az ujjaknak a tulajdonosa. Vel�k simogatott
egy f�rfit, gyereket l�tott el, lisztet d�rzs�lt, legyez�vel t�zet �lesztett, eg�sz
�let�ben dolgozott. Most ennek az ujjnak a csontjai hal�lt osztogatnak.
- Werner - ny�gte Shirley hangtalanul.
- H�zni! - v�laszolta B�cker. Az � hangja is bizonytalanul csengett.
Shirley meg�rintette a bal csontot - Ezt! Az �rd�gbe, nyissa ki a tenyer�t!
B�cker kinyitotta az �kl�t. Nem mondott semmit: a csontokat visszadobta a
csontv�zhoz �s elfordult - Shirley a hosszabbik csontot h�zta.
- Mag�t v�lasztotta a sors, Werner! - mondta Shirley. De nem sz�lt diadalmasan a
hangja - Ak�rhogy lesz is, viszontl�tom Bettyt �s a gyerekeket. Sajn�lom, Werner.
- Egyik�nknek el kellett tal�lnia, Paul. De egy sz�t sem Anne-nek. Ha ki kell
l�pnem a cs�nakb�l, Anne-t valahogy el kell b�d�tanunk. Ut�na azt�n majd
elmondhatja, hogy elvesztettem az egyens�lyomat - Hirtelen v�llon ragadta Shirley-
t �s mag�hoz vonta. Olyan k�zel �lltak egym�shoz, hogy borzas szak�lluk �ssze�rt -
Paul - kezdte B�cker halkan -, az Isten, az �rd�g vagy ak�rki vigye el mag�t, ha
nem gondoskodik Anne-r�l meg a gyerekr�l. �gy, mintha a saj�tja lenne. Ezt �g�rje
meg!
- Hogy k�telkedhet ebben, Werner?!
- �s a gyilkoss�g v�dja Anne ellen?
- Sz�momra Anne m�r nem gyilkos.
- Akkor indulhatunk, Paul - B�cker v�gigpillantott az ez�st�sen csillog�tengeren -
Hat �ra m�lva itt az ap�ly... Addig m�g aludni kellene egy kicsit.
Mikor vissza�rtek a kunyh�hoz, Anne az ajt� el�tt �lt, felh�zta a t�rd�t, s �gy
festett, mintha a holdf�nyben f�r�dne. Dombor� teste ellen�re m�g mindig
t�r�kenynek hatott.
- �n kinn alszom - sz�lt Shirley �s elfordult - Ez az utols� alkalom, hogy Anne-t
szerethesse. A kenuban a tengeren majd m�son j�r az esze - Elment, majd szorosan a
lejt� mell� fek�dt �s kiny�lt.
B�cker a kez�n�l fogva h�zta fel Anne-t, s a kunyh�ba ment vele. Annyi gyeng�ds�g
volt ebben a mozdulatban, hogy Shirley f�jdalm�ban gyorsan behunyta a szem�t.

18.

Reggel �tkor betolt�k a kenut a v�zbe. B�cker gondosan kisz�m�totta a

s�lyeloszt�st: h�tul Anne az �lelmiszerrel �s a sz�ks�ges felszerel�sekkel, k�z�pen
a vitorla �rboc�n�l Shirley, el�l �, mert � volt a legnehezebb: �gy el�l �s h�tul
siker�lt kiegyenl�teni a s�lyt, m�g Shirley a m�rleg nyelv�nek szerep�t t�lt�tte
be.
Hat�rozottan �rezt�k, hogy sz�vja ki �ket az ap�ly a tengerre. Amikor a gumics�nak
k�t evez�je a v�zbe mer�lt �s a vitorla a most m�g gyenge sz�llel szembefordult,
m�g egyszer visszan�ztek �s csod�lkoztak, milyen messze jutottak m�r a homokos,
korallporos, lapos partt�l. A tiszta reggeli f�nyben l�tszott a kunyh�. A
t�zhelyr�l m�g karik�kban sz�llt a f�st. A narancss�rga gumisziget a c�l�p�k k�zt
kifesz�tve vil�g�tott.
- Nem kell visszan�zni - mondta B�cker hangosan - Ez m�r elm�lt. V�gleg elm�lt -
�s bemer�tett�k evez�iket a friss, r�zsz�n� napban f�rd� tengerbe.
Egy f�l�ra hosszat eveztek az ap�llyal, s �r�ltek, mikor friss reggeli sz�l
kerekedett, �s felduzzasztotta a fonott vitorl�t. Anne mestermunk�ja olyan volt
mint egy z�ld, horgolt ter�t�. A sz�l is igen �rvendezett, mert vid�m, �nekl�
hangot adott, ha a durv�n fonott hurkok k�zt kereszt�l f�jt.
A h�rom, mag�nyos ember a keskeny cs�nakban nem tehetett m�st... m�gis
visszan�zett. Valami ott maradt a szigeten, �let�k egy�ltal�n nem �rt�ktele r�sze:
sok izzadts�g �s k�ts�gbees�s, egy nagyszer� szerelem, l�ny�k v�ltoz�sa, a
t�ntor�thatatlan rem�ny �s a legy�z�tt gy�l�let, mindenekel�tt azonban
legy�zhetetlen hit az emberi j�s�gban.
A sziget �gy fek�dt m�g�tt�k, mint egy dombor�, mohos tekn�sb�kap�nc�l. A f�k
t�sk�knek l�tszottak, �s a homokos part egyre jobban elmer�lt a hull�mt�r�sben.
- �tkozottul lapos - mondta Shirley - Ezt �szre sem vett�k.
- Legy�zhetetlen�l magas volt, mikor a csontom meg akart �lni - felelt B�cker -
Akkor nem sz�m�tottam arra, hogy valaha is feljutok a r�zs�n...
- Azt�n m�g cs�nakot is �p�tett. Alig foghat� fel, mennyi mindenre k�pes az ember.
Shirley tartotta a k�telet, amellyel felh�zt�k a vitorl�t. Er�s volt a sz�l �s j�l
haladtak.
- Felt�telezem, hogy azonnal Aucklandbe rep�l, �s onnan Sydney-be. Az els� amit a
maga hely�ben tenn�k: azonnal a m�t�asztalra fek�dn�k, s rendbe hozatn�m a l�bamat
meg az arcomat. Ahogy most kin�z, mindenki sebesen leereszti a red�nyt az ablak
el�tt, ha az utc�n arra j�r.
- Legel�sz�r elveszem Anne-t feles�g�l, Paul. Azonnal! A gyermek viselje az �n
nevemet, ha megsz�letik.
Shirley elengedte a k�telet, a vitorla �sszeesett - Forduljunk meg! - mondta.
- Megbolondult, Paul?
- Nem! De maga hibbant meg, Werner! A h�zass�ghoz a D�li-tengeren is pap�rok
kellenek. Nuku Hiv�b�l kell k�rnie �ket, s hogy ott mi van, azt tudja. Ott Anne-t
m�g mindig gyilkos asszonyk�nt tartj�k nyilv�n. Majd elind�tj�k a egyik koll�g�mat,
s Anne ism�t csak a b�rt�nben k�t ki. Werner, az elj�r�s m�g f�gg�ben van. A
hat�s�g szem�ben Anne gyilkos! Ha okos, valahol letelepedik Anne-nel, ahol senki
sem ismeri, s akkor id�vel mindent belep a f�k De hivatalos esk�v�re sosem ker�lhet
sor.
- Nem metszettem el Yul nyak�t - mondta Anne a kenu v�g�b�l.
- Ez megint undor�t�! - Shirley �sszecsapta a kez�t a feje f�l�tt - M�r megint ott
vagyunk, ahol az elej�n tartottunk! Persze, hogy maga nem gyilkos Anne, mi ezt
tudjuk, de ezt be is kell bizony�tania! Csend! Egyetlen sz�t se t�bb� err�l!
Werner, ha megmenek�l�nk, seg�tek mag�nak valahol egy eldugott helyet tal�lni. Ott
senki meg nem akad�lyozza abban, hogy egy eg�sz B�cker-kol�ni�t alap�tson - A
vitorl�t �jra a sz�llel szembe ford�totta - A l�nyeg, hogy ism�t emberek k�z�
jussunk.
- �n nem szaladok el az igazs�g el�l - hangoztatta B�cker makacsul.
- Hagyja abba ezt a h�si �neket! - ki�ltotta Shirley d�h�sen - Ha ragaszkodik
ehhez az idi�ta v�lem�nyhez, akkor Anne r�cs m�g�tt sz�li meg a gyerek�t! Az
�rd�gbe! J� a sz�l! Fantasztikus utat tesz�nk meg! M�rje m�r meg, milyen ir�nyba
haladunk!
B�cker el�ker�tette a szext�ns�t, a nap fel� ir�ny�totta �s leolvasta a helyzetet.
A tengeri t�rk�pen e helyen egy �res folt volt. Tenger. De �szakra fek�dt n�h�ny
atoll, melyekr�l eddig mindig azt hitte, hogy lakatlanok. Most meg volt gy�z�dve
arr�l, hogy Vikt�ria-sziget titkos l�togat�i ezekr�l az atollokr�l j�ttek.
- Ferd�n kell a sz�l el�tt haladnunk - mondta -, s akkor az ismeretlen
hullasz�ll�t�inkra bukkanunk.
- Nem tudom, helyes-e ez az ir�ny - Shirley kiss� elford�totta a vitorl�t -
Megt�rt�nhet, hogy s�rg�sen visszasz�ll�tanak a sziget�nkre. A szellemeikkel
�lt�nk, �s a felfog�suk szerint �r�kre odatartozunk. Sz�mukra mi most a d�monok
k�vetei vagyunk. Hogy �llunk a nemzetk�zi haj�z�si �tvonallal? Ott van a legt�bb
es�ly�nk arra, hogy kihal�sznak.
B�cker r�b�k�tt a tengeri t�rk�pre �s odatartotta Shirley-nek - Sz�z�tven m�rf�ld
a legk�zelebbi haj�z�si �tvonal. Paul, Sz�m�tsa m�r ki, mennyi id� kell, hogy
odajussunk. A vil�gnak olyan sark�ban tal�lkoztunk, ahol Isten a teremt�sn�l egy
izzadts�gcseppet r�zott le. Az atollokhoz kell jutnunk, m�g ha azzal a vesz�llyel
j�r is, hogy a bennsz�l�ttek a szellemek vil�g�ba tov�bb�tanak! Tal�n t�l s�t�ten
l�t, Paul.
- Egy temet�szigetr�l j�v�nk. Van enn�l s�t�tebb dolog? - Shirley Anne-hez fordult.
A felszerel�s k�z�tt �cs�rg�tt, �s egy durva k�vel k�kuszreszel�ket k�sz�tett.
- A m�sodik reggelink - mondta vid�man Shirley - Az �gre, nem gy�z�k csod�lkozni!
A kenunk igaz�n stabil, tenger�ll� holmi. Papeet�ben majd fel�ll�tom eml�km�nek. Ez
a cs�nak meg�rdemelte, B�cker. Annyi marh�nak van eml�km�ve a vil�gon, csak mert
egyszer gy�ztek egy �tk�zetben. Kenut kellett volna �p�teni�k, hah, hol lenn�nek
most?!
Vitorl�ztak �s eveztek, sz�r�tott h�st ettek, amit sz�jukban a ny�lukkal
felduzzasztottak, mert a v�z pontosan ki volt sz�m�tva, s csak iv�sra lehetett
haszn�lni. Azt�n kicsit pihentek, az �get� nap ellen fej�kre h�zt�k a takar�kat �s
sodr�dtak.
Shirley odahajolt B�ckerhez �s titokban intett. Anne a takar�ja alatt ezt nem
l�thatta.
- Hogy van a szeme? - k�rdezte halkan.
- Csod�latosan j�l, lassan hozz�szokik, hogy nincs szemh�ja.
- Valahol olvastam, hogy van Eur�p�ban egy specialista, aki szemh�jat tud
�t�ltetni. Azt hiszem, Angli�ban.
- Erre most egy�ltal�n nem gondolok, Paul.
- Gyakrabban kellene sz�netet tartania, hogy a kez�t a szeme el� tarthassa. A v�z
visszat�kr�z�se hal�los - Feln�zett a napra, �s �ll�s�r�l becs�lte meg az id�t -
Azt mondan�m, n�gy fel� j�r. Hogy t�ltj�k az �jszak�t?
- Felv�ltva �rk�d�nk, mindenki k�t �r�t. N�gy �rai alv�s m�r �r valamit.
- Egyet�rtek!
Mikor a sz�rk�let a l�t�hat�r f�l� �rt, megint evezni kezdtek. Mindig elb�v�lte
�ket, ha l�tt�k, hogy sz�ll fel az �jszaka a tengerb�l. Nem az �gr�l j�tt, ahogy az
ember hitte volna, hanem a v�zb�l emelkedett fel - eg�szen �j k�p az �g �s a
tenger, a k�t v�gtelens�g k�z�tt sodr�d� fa perspekt�v�j�b�l.
Csendesen eleredt az es�, finom sz�lakban, nem mintha d�zs�b�l �nt�tt�k volna,
amit�l az elej�n tartottak. A tenger nem lett nyugtalan, csak fodroz�dott, mintha
libab�r�s lenne, �s enyhe �lmos�t� ritmusban ringatta a cs�nakot.
- Valaki szurkol nek�nk - mondta Shirley - Vallja be B�cker, ritka az ilyen es�.
Mag�nak kapcsolata van egy v�d�angyallal!
A cs�nak most valamivel er�sebben himb�l�dzott, de stabil volt, kit�n�en ki volt
egyens�lyozva, �s lovagolt a hull�mokon, mintha a menek�l�s a hal�l el�l csak
pomp�s tr�fa lenne. A tenger lila sz�nt �lt�tt, az �g rik�t� cs�kokra old�dott
fel... �s ekkor t�ntek fel el�sz�r a sz�rk�letben, k�r�ztek a kenu k�r�l �s el�re
l�dultak... h�rom, n�gy, n�h�ny perc m�lva hat h�romsz�glet� uszony.
- C�p�k!
- V�gre itt a k�s�ret�nk - sz�lt Shirley rekedten - M�r kezdtem csod�lkozni.
Mostant�l m�r nem lesz�nk egyed�l... ezek az �rd�g�k �lland�an k�r�l�tt�nk
maradnak.
Shirley-nek igaza lett. A c�p�k a cs�nak k�zel�ben maradtak, k�r�l�szt�k �s h�s�ges
k�s�r�ik lettek. Mikor az egyik h�tuszony el�rhet� k�zels�gben suhant el mellett�k,
B�cker a bambuszd�rd�j��rt ny�lt �s oda akart sz�rni. Shirley csak az utols�
pillanatban tudta megakad�lyozni. Fel�t�tte B�cker karj�t.
- Az Isten szerelm�re, ne! - ki�ltotta - Csak ezt ne!
- Gy�l�l�m �ket - felelte B�cker - �l�m �ket, ahol csak tal�lkozom vel�k!
- De ne itt, Werner! Egyetlen csepp v�r a v�zben, �s forrni kezd a tenger! R�nk
tapad a szaga. Eg�sz c�pahadsereget akar maga ut�n vonni? Egyet vagy kett�t
eltal�l, de t�z j�n el a temet�sre! Annyira az�rt nem stabil a kenunk, hogy t�z
c�pa ne tudn� felbor�tani. A legjobb, ha nem is figyel�nk r�juk. Anne, hullad�kot
ne dobjon a tengerbe!
Este sor ker�lt arra, hogy az emberi sz�gyen�rzet fontos r�sz�t levetk�zz�k.
El�sz�r szorult �ssze a legsz�kebb ter�letre a h�rom ember an�lk�l, hogy ak�r
egyetlen l�p�sre elt�volodhatott volna. De ezzel a test�k nem t�r�d�tt... m�k�dtek
a belek �s a h�lyagok gy�jt�tt�k a vizeletet. Meg kellett szabadulniuk t�le. B�cker
�s Shirley h�tat ford�tottak Anne-nek, mikor a cs�nak sz�l�n �t megk�nnyebb�ltek.
Akkor B�ckeren volt a sor, ki�lt a cs�nak far�ra - Tartsa az egyens�lyt, Paul -
ki�ltotta k�zben.
- V�rjon egy pillanatra, Werner - Shirley is letolta a nadr�gj�t - �n a m�sik
oldalra l�gok ki, akkor k�thang� lesz - Nevetett �s belekapaszkodott az �rbocba,
mik�zben csupasz h�tulja majdnem a tengert �rintette - Tudja, hogy Papeet�ben egy
dalosk�r tagja voltam? Els� basszus. �s semmit se mondjon a cs�nakunkra! Ez
luxusholmi. M�g a Queen Elisabeth-en sem �bl�tik le �gy a fenek�t, mint itt!
Micsoda csal�s a c�p�knak! Ezt biztosan nem zab�lj�k meg.
Azt�n elj�tt az �jszaka: vil�gosan, csillagf�nyesen, ez�stholdasan, h�v�sen �s
nyugodtan. El�sz�r Anne aludt, B�cker �rk�d�tt. De Shirley-nek, akinek �lt�ben
kellett aludnia, �s az �rbocnak t�maszkodott, nem siker�lt lehunynia a szem�t, A
l�t�hat�r, amely elv�lasztotta a tengert �s az eget, mintha harangk�nt fek�dt volna
a tenger f�l�tt, s nem hagyta aludni.
- Werner, egyre nem gondoltunk - mondta.
- Mire?
- A s�s v�zre. M�r vakarom a s�t a k�pemr�l. N�gy nap m�lva olyanok lesz�nk, mint
L�t feles�ge! Le�g a b�r�nk.
- Akkor majd letusolunk - B�cker kiss� elg�rb�lten �lt el�l a cs�nakban. A rongyot
levette szemh�j n�lk�li szem�r�l. Az �jszaka h�v�se val�s�gos j�t�tem�ny volt -
Minden es�ben levetk�z�nk, Isten majd megf�r�szt.
Egy darabig hallgattak, Azt�n Shirley felegyenesedett �s s�hajtott.
- Megint - Werner, ne robbanjon - furcsa �rz�sem van. L�tta a naplement�t? Pomp�s
ugye? Ha ezt Van Gogh l�tta volna, lelkesed�s�ben a m�sik f�l�t is lev�gta volna.
De egy ilyen fantasztikus naplemente a val�s�gban csak nagy szem�t. Harminc �ve
�lek a Csendes-�ce�non! Ilyen sz�nh�zi naplemente csak akkor van, ha sz�p id� j�n
ut�na. Azaz: nem esik t�bb�! Magukn�l, oda�t Eur�p�ban most kezd havazni... itt j�n
a ny�r! �n mondom mag�nak, ha holnap �s holnaput�n nem esik, egy izz� k�lyh�ban
�l�nk.

19.

Nem esett.
N�gy napig majdnem sz�lcsend volt. A vitorla petyh�dten l�gott az �rbocon, csak az
evez�kkel meg az �ramlattal jutottak el�re. M�g a tenger is csendes volt: d�l fel�
g�z�lg�tt, h�lyagokat form�lt a leveg�b�l. Csak a c�p�k voltak �lland� mozg�sban...
ha el�g k�zel j�ttek, l�tszott, hogy suhan el torped�gyorsas�g� test�k.
Eveztek v�gkimer�l�sig. A felcsap� v�z megsz�radt a test�k�n, �s v�kony s�r�teggel
vonta be. A b�r el�sz�r viszketett, azt�n �gni kezdett �s v�r�s lett, mintha valami
felmarta volna.
B�cker n�h�nyszor megm�rte az ir�nyt a szext�nssal. T�volodtak az atollokt�l, nem
haszn�lt se a vitorla, se az evez�s... er�sebb lett alattuk az �ramlat. Az �t�dik
napon m�r tudt�k, hogy elvesztett�k a harcot. A tenger olyan vid�kre vitte �ket,
amit a tengeri t�rk�pen feh�r foltk�nt jel�ltek. Most k�tsz�z m�rf�ld t�vols�gnyira
j�rtak a haj�z�si �tvonalt�l.
- Ne sz�ljon err�l Anne-nek! - mondta Shirley a hatodik �jszak�n B�ckernek - De
rem�lhet�leg tiszt�ban van azzal, hogy nem tarthatjuk a h�romhetes hat�rid�t. Hogy
a k�szletek, de f�leg a v�z, csak k�t ember sz�m�ra elegend�, a harmadiknak el kell
t�nnie - Nyelt egyet �s B�cker mellett a tengerbe n�zett - Kisorsoltuk, ki legyen
az, �s maga vesztett, Werner.
- M�g van egy hetem, Shirley - B�cker Anne-re pillantott. Az �reg takar� alatt
aludt. Teste l�that�an kidomborodott, s az � gyermek�t hordta a sz�ve alatt -
Adjon m�g egy hetet, Paul! - sz�lt B�cker rekedten - Meg�g�rem, akkor kiugrom a
cs�nakb�l.
Tizenk�t napig nem esett. A kenu a foly�kony f�mk�nt csillog� tengeren siklott, az
�g izz� �lom volt, amelyben egy l�ngol� cs�pp v�ndorolt - a nap.
B�cker, Shirley �s Anne napk�zben a takar� al� b�jt: lehetetlen volt ebben a
h�s�gben v�dtelen�l �cs�r�gni. A s�r�teg a kez�k�n, karjukon egyre vastagabb lett,
arcuk teljesen elk�rgesedett, �gett a b�r�k, �s B�cker csod�lkozott, hogy m�g nem
�gett meg annyira, hogy a nyers h�s duzzadjon el� a s� al�l. �jszaka, mikor a forr�
leveg� kiss� leh�lt, k�lcs�n�sen levakart�k egym�sr�l a feh�r r�teget, �s
mindenkinek fel�ldoztak k�t maroknyi vizet, hogy a p�rusokat heveny�szve
ki�bl�ts�k.
- Ilyen alaposan m�g egyetlen halat sem p�coltak be - mondta Shirley
szarkasztikusan - Ha ebb�l a s�s l�b�l kiker�l�nk, a k�vetkez� sz�z �vre
konzerv�lva vagyunk.
B�cker abbahagyta a poz�ci�-meghat�roz�st a szext�nssal. M�r nem volt �rtelme.
Mikor a tengeri t�rk�pen kereste helyzet�ket, mindig hazudni a kellett, hogy Anne-t
megnyugtassa.
- M�r csak n�h�ny m�rf�ld van el�tt�nk -mondta - Tulajdonk�ppen m�r l�tnunk
kellene az atollokat.
Anne pontosan tudta, hogy hazudik, de �gy tett, mintha hinne neki. K�tszer m�g
Shirley-t is siker�lt megt�vesztenie, de a kilencedik �jszak�n azt mondta:
- Most pedig mutassa meg a t�rk�pen, hol vagyunk val�j�ban.
Anne aludt, B�cker kiteregette a t�rk�pet, s mutat�ujj�t a Csendes-�ce�n olyan
pontj�ra tette, ahol semmi, de egy�ltal�n semmi sem volt - Itt, Shirley, ez az
igazs�g.
- �s nem t�vedhet? Ehhez az iz�hez, a szext�nshoz semmit sem �rtek. Kifog�stalanul
m�k�dik?
- Sz�z sz�zal�kosan. Gyakorlatilag a semmiben �szunk.
Shirley a v�zbe meredt. Hirtelen r�ng�s futott rajta v�gig, �s B�cker olyan
szemekbe n�zett, amilyeneket Shirley-n�l m�g nem l�tott. Valami ijeszt� volt
benn�k, mintha belsej�ben megpattant volna valami, s most a szem�n kereszt�l
keresn� az utat kifel�. Homlok�t a csenev�sz �rbochoz nyomta, �s B�cker t�rd�r�l
elr�ntotta a t�rk�pet.
- Maga megbolondult ezzel a t�rk�p�vel! - ny�gte - Folyton csak a t�rk�p! �r�kk� a
semmire mered�nk! Ez azt�n m�r bujas�g, az �ld�j�t! Nem akarom t�bb� tudni, hol
vagyok. Nekem rem�ny kell! �rti? Rem�ny! Az �letben akarok hinni, maga meg itt
�cs�r�g, �s mutat�ujj�val a hal�lra b�k! Ezt m�r nem b�rom ki!
K�t k�zzel megragadta a t�rk�pet �s k�z�pen kett�has�totta, B�cker hirtelen
el�relend�tette fels�test�t, de egy �k�lcsap�st�l visszahanyatlott. A kenu
megingott �s vesz�lyesen megbillent.
- Shirley! - ord�totta B�cker, �s megkapaszkodott a cs�nak sz�l�ben - Istenem, ne
csavarodj�k most be! A t�rk�p olyan fontos nekem, ak�r a v�z! Maga t�k�letes
idi�ta! Mindny�junkat elveszejti!
Shirley a tengeri t�rk�pet apr� darabokra t�pte, s a cafatokat a tengerbe
haj�totta. K�zben nevetni kezdett, s ett�l B�cker j�gg� dermedt. Shirley �rd�gi
kacaj�t�l megh�lt a v�r az ereiben.
- Hal�ssza ki a s�t�ni lapjait! - �v�lt�tte Shirley, s az evez�vel a kenu mellett
sodr�d� pap�rrongyokra v�gott - Most v�gre van oka r�, hogy kisz�lljon a
fed�lzetr�l! N�gy nap m�lva �gyis odajut, Werner! Mi�rt ne mindj�rt most? Vagy
abban b�zik, hogy az idegeim felmondj�k a szolg�latot? Ez t�ves spekul�ci�! Sosem
volt olyan tiszta a fejem, mint most! Pontosan tudom, mit teszek! De maga m�r nem!
Rajta! Ugorjon! Ott �szik az az �tkozott t�rk�pe. �s k�t c�pa is ott van. Az
�jszakai m�szak, kedvesem! Csak be a levesbe... hamar megy. Ha f�l att�l a p�r
percnyi f�jdalomt�l, beh�zhatok egyet az �ll�ra, s ut�na kereszt�lhempergetem a
cs�nak oldal�n.
- Fogja be a sz�j�t, Paul, �s pr�b�ljon aludni! - mondta B�cker rekedten. Holnapra
jobban lesz. Hiba volt, hogy megmutattam mag�nak a helyzet�nket.
H�rom �ra m�lva Shirley az �rbochoz kuporodva v�gre elaludt. Ez volt az egyetlen
lehet�s�g, s m�r hozz� is szokott. Mikor hangosan horkolni kezdett, Anne a takar�ja
al�l felemelte a fej�t.
- Meg fog �r�lni - mondta halkan - M�r k�t napja �szrevettem. Mit csin�lunk akkor
vele?
- Te mindent hallott�l? - k�rdezte r�m�lten,
- Ma igen. De azt hiszem, sok mindent �taludtam. Mit jelent az, hogy "n�gy nap
m�lva mag�n a sor"?
- �r�lts�g�ben zagyv�lt, Anne.
B�cker a takar�t az �ll�ig felh�zta, szemh�j n�lk�li szem�vel a csillagokba n�zett,
s azt gondolta: nem, nem mondhatom meg neki. Sohasem �rten� meg, hogy mi k�t
ujjperccel sorsot h�ztunk az �let�nk�rt. �n vesztettem, s megfizetem az �r�t.
- M�r megint hazudsz - mondta Anne. Hangja szel�d volt, s gyeng�ds�ge a f�rfi
sz�m�ra rosszabb volt, mintha kiab�lt volna vele - Kedvesem, gyermekem lesz t�led.
Nem gondolod, hogy jogom van megtudni az igazat?
- Shirley-nek rohama volt, te is hallhattad, nem is tudta m�r, mit besz�l - B�cker
rongyot ter�tett az arc�ra. Az �jszaka is t�l vil�gos volt megk�nzott szem�nek -
Holnapra mindent elfelejt�nk.
- �s a tengeri t�rk�p?
- Arra igaz�n nincsen m�r sz�ks�g�nk, Anne.
Az asszony nem k�rdez�sk�d�tt tov�bb, h�trad�lt, mag�ra h�zta a takar�t, s �gy
tett, mintha aludna.
Milyen b�tor, gondolta B�cker. Milyen rejt�lyesen b�tor. De honnan veszi az er�t,
hogy elhiggye a hazugs�gokat s hogy ne l�ssa meg a rem�nytelens�get? Ez tal�n az
ir�nta vagy a m�h�ben rugdal�dz� gyermek ir�nti szeretete? Mi teszi ilyen
f�lelmetesen er�ss�: er�sebb�, mint amilyen �n vagyok? Tudom, hogy m�r csak n�gy
napom �s n�gy �jszak�m van h�tra az �letemb�l, Az �t�dik �jszak�n belevetem magam a
tengerbe. F�lek t�le. Butas�g lenne ezt be nem vallani. Nem vagyok h�s, �s k�tlem,
hogy vannak egy�ltal�n h�s�k. Csak a helyzet teszi �ket h�s�kk�, pedig nem is
akarnak azz� v�lni. Minden ember szeret �lni - ha eldobja mag�t�l az �letet,
�tkozottul el lehet keseredve... Nekem azonban tiszta fejjel kell majd a tengerbe
ugranom, �s ett�l reszketek...
Levette szem�r�l a rongyot, megint fel�lt, megragadta az evez�t �s vitte a cs�nakot
el�re a nyugodt tengeren.
A holdf�nyben n�gy c�pa h�tuszony�t l�tta. �gy �sztak mellette, mint a vontat�k,
amelyek a haj�t a kik�t�be vezetik. Amikor a h�romsz�glet� uszonyok egyike
k�zzelfoghat� k�zels�gbe ker�lt, odav�gott az evez�vel. A nagy hal eleg�ns
fordulatot tett �s elsuhant - Te gyilkos! - morogta B�cker - Te Istent�l
elrugaszkodott gyilkos! Majd megk�rem Shirley-t, hogy el�bb �lj�n meg, s �gy vessen
a tengerbe. �lve nem t�ptek sz�t, mint Vikit �s a gyerekeket.
Egy �ra hosszat evezett, csak hogy ne �lj�n egyed�l a f�lelm�vel az �jszak�ban,
azt�n beh�zta az evez�t �s fel�bresztette Shirley-t, mikor azt hitte, letelt m�r a
k�t �ra �rk�d�se. Shirley megr�zta mag�t, mint a vizes kutya. F�zott, s karjaival a
test�t csapkodta. Mikor B�ckerre n�zett, fagyos volt a pillant�sa. F�nyes merevs�g
v�ltoztatta meg a szem�t.
- Mi van? - k�rdezte hidegen.
- V�lt�s, Paul.
- Nyalja ki a seggemet a maga v�lt�s�val. A tenger csendes, a sz�l alszik...hagyjon
engem is aludni.
- Ahogy akarja.
Shirley �rthetetlen�l morgott valamit, fej�t megint nekinyomta az �rbocnak,
meg�lelte a g�cs�rt�s t�rzset, �s �jra elaludt. Csak akkor �bredt fel, mikor a
tenger a hajnalp�rt�l v�rv�r�s sz�nt �lt�tt, s az �g a nap k�r�l nagyszer� lila
sz�nben ragyogott, ami azt�n hamar narancssz�nbe, majd s�rg�ba v�ltott �t. Amikor
megl�tt�k a napot, a h�s�g is r�juk rontott.
L�gy szell� lengedezett a vitorl�ban, a tenger fodroz�dott, az eddigi napokkal
�sszehasonl�tva, l�that�an gyorsabban haladtak. Shirley �s B�cker seg�tettek az
evez�kkel. A nap �ll�s�n l�tt�k, hogy d�lkeletnek tartanak. Val�ban nem volt m�r
sz�ks�g�k a tengeri t�rk�pre ahhoz, hogy r�j�jjenek: egyre jobban elt�volodnak az
atollokt�l.
Anne friss, zamatos k�kuszbelet osztott. A balt�val felhas�tott egy di�t, s a
k�kusztejet egy m�anyagzacsk�ba �nt�tte. Nemsok�ra elj�n az az id�, mikor majd
egyetlen korty d�nt �let �s hal�l k�z�tt.
Shirley �gy falta a k�kuszbelet, mint a vad�llat. K�t k�zzel szor�totta a
k�kuszdarabot, �s fogait belev�jta a feh�r b�lbe. Hangosan ropogott ahogy r�gott, s
a nyaka hevesen megr�ndult, amikor nyelt. B�cker �s Anne n�m�n figyelt�k. Id�nk�nt
tal�lkozott a pillant�suk. Meg�rtett�k egym�st. Felbomlik az agya, gondolt�k
egyszerre. Kezdi levetni mag�r�l az emberit. Ami ut�na Shirley-b�l m�g marad, az
pillanatnyilag nem volt elk�pzelhet�.
T�z�tt a nap. Az egy �r�nyira fel�bredt sz�l ism�t elaludt, megadta mag�t az �gb�l
�rad� forr�s�gnak. B�cker �jra a tengerbe mer�tette evez�j�t. M�g az
�rtelmetlens�gben is van �rtelem: nem szabad harc n�lk�l elpusztulni.
A c�p�k k�r�l�szt�k a kenut, B�cker t�z h�tuszonyt sz�molt meg. Szinte meghat� volt
a halak hal�los ragaszkod�sa. Shirley kital�lta B�cker gondolatait. A c�p�kra
mutatott:
- Ezt nevezik kitart�snak! Nem adj�k fel! - Elnevette mag�t, s ez �jb�l az a
gonosz, k�r�rvend� nevet�s volt. Az �res k�kuszh�jat a v�zbe dobta �s tapsolt,
amikor k�t ez�st�sen csillog� test odarohant, s egy sz�rny� torok megny�lt. Hib�s a
jelz�s! - ord�totta - Az etet�s majd k�s�bb k�vetkezik, k�z�lj�k...
- Fogja be a pof�j�t, Shirley! Evezzen!
- Parancs�ra, Sir! - ki�ltotta Shirley, s gy�l�lettel n�zett B�ckerre. Azt�n fej�t
Anne fel� ford�totta: - Meddig tart ki a v�z?
- Nem tudom, a tart�ly m�g tele van.
- Az t�z liter - mondta B�cker - Napi f�l liter szem�lyenk�nt a k�kusztejjel
egy�tt j� kilenc napra el�g.
- Na tess�k, kilenc napra - Shirley a kez�be t�masztotta a fej�t. V�r�s szak�lla a
szegycsontj�ig l�gott - Ha m�sk�pp sz�molunk, tizenn�gy napra is elegend� lehet...
- Maga fogja be a pof�j�t! - ord�totta B�cker. Heves mozdulat�t�l a cs�nak er�sen
megingott, s Anne �leset sikoltott. Shirley �s B�cker nagy nehezen tudta csak
ellent�tes mozg�ssal a cs�nakot ism�t egyens�lyba hozni.
- Fi�, ez gyilkoss�gi k�s�rlet volt - mondta Shirley halkan. Szeme �jra
megv�ltozott. V�r�s lett, mint a szak�lla. B�cker megijedt. "V�ral�fut�sos szem
benyom�s�t keltette", ezt a kifejez�st puszta sz�fordulatnak tekintette. Shirley
most bebizony�totta, hogy ilyesmi a val�s�gban is l�tezik. Pillant�sa merev lett,
�veges �s gonosz, mint a felingerelt bik�� - Maga bele akart buktatni a tengerbe,
mi? A c�p�k k�z�?! Maga szarh�zi!
- Shirley, ne kezdjen f�lrebesz�lni! Ha a cs�nak felborul, mind a h�rman
belezuhanunk a tengerbe! H�zza mag�ra a takar�t, hisz a s� m�r serceg a b�r�n!
- A s�mmal azt csin�lok, amit akarok! - �v�lt�tt Shirley - Hagyja abba itt a
parancsolgat�st! Hagyja abba! Maga alattomos gazember, ki akart l�kni a c�p�k k�z�!
Let�pte mag�r�l a takar�t, levette fels�test�r�l az inget, �s csupaszon �lt a
pokoli naps�t�sben. �res volt a tekintete. Most k�nyszer�teni kellene, hogy t�rjen
�szre, gondolta B�cker. De amikor Anne szem�be pillantott, lemondott arr�l, hogy
Shirley-t egyszer�en le�sse.
�r�k hosszat �lt Shirley csupasz fels�testtel az izz� forr�s�gban. M�g evezett is
B�ckerrel egy�tt, de egyetlen sz�t sem sz�lt m�r. D�lben �gy marcangolta a
sz�r�tott h�st, mint a tigris. D�lut�n hirtelen megkapaszkodott az �rbocban, s
homlok�t kezdte a f�ba verni. T�bbsz�r egym�s ut�n megism�telte, m�g felszakadt
homlok�n a b�r, �s a v�r el�nt�tte az arc�t - Betty! - ki�ltotta k�zben -, Betty!
Betty! - V�g�l beleharapott az �rbocba, �s h�tborzongat�an von�tani kezdett. Fogai
szil�nkokat v�gtak ki a f�b�l.
B�cker csak nehezen tudta a cs�nak himb�l�dz�s�t kiegyens�lyozni. N�h�nyszor
r�ord�tott Shirley-re, �s az evez�vel a v�ll�ra csapott, mikor Shirley g�rcs�sen
beleharapott az �rbocba, �s mikor Anne h�tulr�l a bambuszd�rda tompa v�g�vel a
h�t�ba d�f�tt, felord�tott �s teljes er�b�l az �rbocba csimpaszkodott.
- Betty, meg�lnek! - vis�totta - A c�p�k el� vetnek! Gyilkosok! Gyilkosok! Betty,
�gy vetik r�m magukat, mint a kesely�k!
B�cker megpr�b�lt k�zelebb ker�lni Shirley-hez, de ha kart�vols�gra megk�zel�tette,
Shirley az �kl�vel vagdal�dzott maga k�r�l, �s B�ckernek ism�t a cs�nak
egyens�ly�val kellett foglalkoznia. A c�p�k, mintha hallott�k vagy l�tt�k volna a
kezd�d� dr�m�t, k�zelebb j�ttek �s egyre szorosabb k�rt vontak a kenu k�r�.
- Paul! - ki�ltotta B�cker. Shirley-t az evez�vel mellen d�fte. A homloksebb�l �ml�
v�r teljesen elbor�totta Shirley arc�t, s a r�t szak�llerd�b�l a v�r csupasz
fels�test�re cs�p�g�tt.
M�r nem b�rja sok�, gondolta B�cker megborzongva. A s� belemarja mag�t a sebbe, s
ha m�g nem t�bolyodott meg teljesen, n�h�ny �ra m�lva az is bek�vetkezik. Csak
akkor lehet megmenteni, ha legy�rj�k. De hogy lehet ezt megtenni egy keskeny,
ingatag, egyetlen fat�rzsb�l kiv�jt kenuban?
- Paul! - ord�tott m�g egyet - N�zzen r�m! Megismer, Paul?
- Maga gazfick�! - vis�totta Shirley - Maga alattomos d�g! M�g hogy nem ismerem
meg! Mag�nak Betty kell! Az �n Betty-m! M�r hetek �ta figyelem! Mi�ta itt van
Papeet�ben, nincs nyugalmam. Szeretem Bettyt, �n mondom mag�nak, �s beverem a
fej�t, ha tov�bb is �ld�zi a szerelm�vel. Maga �tkozott, buja kutya! - Megint
beleharapott az �rbocba, �s �llati hangon von�tott.
B�cker feladta. Nem volt �rtelme Shirley-t ord�toz�ssal kit�pni a t�boly�b�l. Ebben
az izz� naps�t�sben minden �r�ban felbomlott agy�nak egy-egy r�sze; m�g k�t-h�rom
nap, �s Shirley �res burokk� v�lik. H�rom nap egy megt�bolyodottal egy ingatag
kenuban a Csendes-�ce�non... B�cker nem mert Anne-re n�zni. Mikor k�s�bb m�gis
megtette, l�tta, ahogy nyugodtan �l a k�szletei k�z�tt, �s sz�r�tott halat v�g
cs�kokra - A vacsor�t.
Micsoda asszony ez, gondolta. Vele ak�r a poklon is kereszt�l lehet menni... hogy
el�rj�k a mennyorsz�got.
Shirley ezen az est�n visszautas�totta az �telt. Kiverte Anne kez�b�l a sz�r�tott
halcs�kokat �s azt sziszegte: Nem hagyom, hogy megm�rgezzenek! Nem j�rtok t�l az
eszemen! Ti azt�n nem!
Azt�n megpr�b�lt horg�szni. Szerencs�je volt, �s a sz�tv�gott als� ing
�sszebogozott cs�kj�val siker�lt egy nagy halat kih�znia a v�zb�l, miel�tt a c�p�k
elorozt�k volna a zs�km�ny�t. Egy darabig �res tekintettel n�zte. Hirtelen a
fark�n�l megragadta a halat, a cs�nak oldal�nak �l�n leverte a fej�t, �s nyersen
falni kezdte. A hal m�g r�ngat�dzott, mikor a fog�t belev�jta. Sz�r�st�l-b�r�st�l
megette, csak a pikkelyeit k�pte ki. Kannib�li k�p.
Anne-nek siker�lt Shirley mellett odany�jtania B�ckernek a sz�r�tott haladagj�t.
Most le lehetne gy�rni, gondolta B�cker. A zab�l� �llat nem �vatos.
- Shirley - mondta k�rd�n -, Paul...
Shirley felemelte a fej�t. Homlokseb�n var keletkezett, amelyben s�krist�lyok
csillogtak. Sz�rny� f�jdalmai lehetnek, sz�nakozott B�cker. De egyetlen hangot sem
hallat. Micsoda ijeszt� er� van a t�bolyban!
- Shirley, holnap reggel majd �v�lt a szomj�s�gt�l. Dobja el azt a halat!
- Nem tudtok elint�zni - ny�gte Shirley. Falta a r�ngat�dz� �llatot, fogai hangosan
sz�t�r�lt�k a hal gerinc�t �s a csupasz sz�lk�kat - Betty�rt k�zd�k, �n mondom
mag�nak!
�jszaka mag�ba roskadtan aludt. B�cker �vatosan odam�szott hozz�. Felemelte Shirley
fej�t, �s es�v�zzel kimosta a homloksebet. Ez felesleges v�zpazarl�snak l�tszott,
de lehetetlennek t�nt sz�m�ra, hogy Shirley-t ebben az �llapotban hagyja. Anne
seg�tett neki, tartotta Shirley fej�t. Shirley �lma ink�bb �jul�s volt, meg sem
mozdult - b�r a seb kimos�sa nagyon f�jdalmas lehetett.
- F�lek a holnapt�l - mondta Anne k�s�bb. Shirley f�l�tt fogt�k egym�s kez�t:
szomor�, de a vil�g minden szerelm�t felid�z� gyeng�ds�g volt ebben a mozdulatban -
Mondd meg az igazat, kedvesem. A tengeren kell meghalnunk?
- Nem tudom - B�cker megcs�kolta az ujjait. Elhegesedett ajka durva �s kem�ny volt
- Csod�ra v�rok.
M�snap reggel egy ki�lt�s �bresztette �ket. Shirley az �rbocn�l �llt,
sz�tterpesztett l�ba a cs�nak perem�n, a petyh�dt vitorla bevarasodott szak�ll�t
verte. A nap, mint valami �ri�si narancs, �pp felbukkant a tengerb�l - F�ld! -
ord�tott Shirley - F�ld! Sok f�ld!
Megcsuklott a hangja, Szabad karj�val magasan a feje f�l�tt integetett, s ebben a
pillanatban �gy festett, mintha egy kal�zk�nyvb�l l�pett volna ki.
B�ckert a hangos ki�lt�s felvillanyozta. Felugrott, Shirley keze alatt
belekapaszkodott az �rbocba, �s a v�r�sen csillog� tenger v�gtelens�g�be b�mult,
ahol Shirley f�ldet v�lt felfedezni. De csak a lusta hull�mt�r�st l�tta, �s a
reggeli f�nybe mer�lt l�t�hat�r sz�nes j�t�k�t.
- Ott van! - ki�ltott megint Shirley - Tahiti! A papeetei �b�l. Betty! Itt vagyok,
Betty! - B�ckerre b�mult �lettelen pillant�ssal. Egy lyuk, amely az �rbe v�sz -
Maga is l�tja Betty-t, maga csirkefog�? A feles�gem! A gyerekeim! Ez azt�n a
csal�d, mi?
B�cker b�lintott. Az volt az �rz�se, hogy �gnek �ll a haja az iszonyatt�1 - Paul -
mondta l�gyan. K�zben kez�t Shirley ujjaira tette, amelyek mint a karmok,
belemarkoltak az �rbocba - Paul, gy�ny�r� a feles�ge. Gratul�lok. B�szke lehet r�.
- H�t maga vak! - ki�ltotta �lesen Shirley - Ember, k�ss�n ki! Hisz elvitorl�zik a
kik�t�h�d mellett. Hol szerezte a haj�skapit�nyi vizsg�j�t? �lljon meg, maga barom!
�llj!
Shirley felemelte jobb l�b�t. B�cker mindk�t kez�vel odakapott, de ujjai lecs�sztak
Shirley sima, s�s v�z �ztatta b�r�r�l.
- Shirley! - �v�lt�tte - Vissza! Vigy�zzon! A c�p�k!
Iszonyatos er�vel csapott Shirley B�cker alkarj�ra. Ezzel teljesen megb�n�totta, �s
eg�sz test�t �tj�rta az �rz�ketlens�g. Anne-re b�mult, aki arca el� szor�totta a
kez�t, s egyik kez�vel a fej�re h�zta a takar�t.
- Betty - sz�lt Shirley gyeng�den, s pillant�sa B�cker f�l�tt a messzes�gbe
siklott. Annyi boldogs�g volt az arc�n, f�nyl� gyeng�ds�g, hogy B�cker lehajtotta a
fej�t, �s kez�vel eltakarta a szem�t.
Hallotta, hogy r�gja el mag�t a cs�nakt�l Shirley, mintha a partra ugrott volna. A
kenu vesz�lyesen megingott, de nem borult fel. A felfr�ccsen� v�z �gy csapott
B�ckerre, mint egy sz�k�k�t. Azt�n v�rt, mereven az iszonyatt�l, a ki�lt�sra: arra
a rettenetes ki�lt�sra, amit majd Shirley hallat, ha a c�p�k sz�tt�pik.
De Shirley nem kiab�lt. Tal�n a sz�ve m�r akkor felmondta a szolg�latot, mikor a
tengerbe mer�lt... Csak a tenger bugybor�kolt, �s egy v�r�s folt zs�rosan �szott a
v�zen. Mikor B�cker j� id� m�lva visszapillantott, a h�romsz�glet� h�tuszonyok
elt�ntek a cs�nak k�r�l.
- Anne - mondta er�szakolt, megt�rt hangon.
Az asszony nem mozdult a takar� alatt, de l�tszott, hogy remeg.
- Elm�lt, Anne. Most k�z�pre kell j�nn�d, hogy a vitorl�t kezeld.
A takar�csom� megmozdult. Anne b�jt ki al�la, az �rbocig cs�szott �s le�lt Shirley
hely�re. Ferd�n kellett �lnie, dombor� teste �tban volt.
- Annyira �r�ltem a gyereknek! - sz�lt halkan - Istenem... � Istenem...
B�cker meg�rtette. �k sem �szhatt�k m�r meg.

20.

Nap, tenger �s �g - ez volt minden, amit l�ttak. Lusta sz�l kerekedett. Ink�bb csak
egy fuvallat, de sz�mukra h�romszorosan �ldott sz�l. A kenu sodr�dott valamerre.
M�r h�rom hete nem esett; azt a kis vizet, ami m�g volt, gondosan kim�rt�k, majdnem
sz�molt�k a cseppeket, s v�g�l odajutottak, hogy alig volt m�r el�g ny�luk, hogy
sz�jukban a sz�r�tott h�st felduzzassz�k.
Anne a legv�g�ig eldugott h�rom k�kuszdi�t - ebb�l a vastartal�kb�l egyet
elosztott, mikor B�cker nyelve megdagadt �s �gy �lt a sz�j�ban, mint egy k�kes
csom�. Nem koldult vizet, de mikor beleharapott a di� feh�r bel�be, meg�rtette azt
a kannib�li �lvezetet, amellyel Shirley utols� napj�n a halat sz�tt�pte.
A vitorl�t most m�r mindig kifesz�tve tartott�k, de m�r nem eveztek. Nagy
k�z�mb�ss�g fogta el �ket, f�lelm�k teljesen elhalt, valami megfoghatatlan kegyelem
sz�llta meg �ket. Sz�v�k el�jult. Belesodr�dtak a v�gtelenbe, alig ettek valamit, s
m�g kevesebbet ittak. Annyira elgyeng�ltek, hogy minden sz� �loms�ly� lett.
�sszeg�rnyedve fek�dtek a cs�nakban, k�szen a hal�lra s a megaszal�d�sra.
Huszonhat nap m�lva m�g volt egy liter viz�k �s egy k�kuszdi�juk - Majd elh�zzuk -
mondta B�cker -, m�g egy h�tig kitarthat.
Anne sz�m�ra egy kis vizet t�lt�tt a pl�hcsuporba, k�s�vel belekarcolt az
alkarj�ba, s v�rt eresztett bele. Azt�n elkeverte a v�zzel, �s Anne-nek ny�jtotta a
csuprot. Az asszony nagy szemeket meresztett r�, azt�n lass�, apr� kortyokkal
megitta a v�r-v�z kever�ket.
- Nem fogsz szomjan halni - mondta B�cker, �s egy ronggyal bek�t�tte a karj�t. Egy
embernek �t liter v�re van. Egek! Mekkora mennyis�g ez! Am�g van v�rem, �lni fogsz,
Anne...
Huszonkilenc nap m�lva el�sz�r s�t�tedett el az �g. De nem esett, pedig B�cker
�sszekulcsolta a kez�t �s Istennel besz�lgetett. Annyira elgyeng�lt, hogy m�r nem
tudott �lni. Anne pedig az �rboc mellett fek�dt, tartotta a k�telet, amelyen a
vitorla l�gott �s s�rt. Er�s sz�l kerekedett, �s a tenger fel�bredt - el�sz�r a
hetekig tart� �lmos nyugalom ut�n emelkedett �s s�llyedt, mintha m�lyeket l�legzett
volna. A kenu �gy sodr�dott a hossz� hull�mokon, mint egy nagy fadarab.
Egy �ra m�lva B�ckernek �s Anne-nek ki kellett mernie a becsap�dott vizet, h�rom
�ra m�lva k�zd�ttek a tengerrel, a negyedik �r�ban elrep�lt a vitorl�juk, �s fej-
fej mellett fek�dtek az �rbocn�l, k�t k�zzel kapaszkodtak bel�, �s v�rt�k az
utols�, mindent els�pr� hull�mot - De ezt a vihart is t�l�lt�k.
M�g �jszaka is �ltek, mikor a tenger megnyugodott. �s fel�bredtek �lmukb�l, mikor
felkelt a reggeli nap, s a v�z ism�t olyan lett, mint egy ez�stt�k�r. B�cker
felemelte fej�t, s amit megl�tott, annyira val�sz�n�tlen volt, hogy elakadt a
hangja. Minden erej�t megfesz�tve meg�lelte �s megcs�kolta Anne-t. Hal�los �lomb�l
ragadta ki.
- F�ld.. - motyogta - F�ld... f�ld van el�tt�nk... dag�ly van... arrafel�
sodor... Anne. Anne... f�ld...
Hason fek�dtek a cs�nakban, fej�ket a cs�nak sz�l�re fektett�k, �s a s�rga
homokcs�kra meg a sz�lben ing�, z�ld fakoron�kra pillantottak.
- Egy part - suttogta Anne.
- S egy erd�.
- Korallszirtek.
- Szikl�k.
- F�ld.
- Igaz�n f�ld, Anne...
Megcs�kolt�k egym�st, egym�s karjaiban fek�dtek, s�rtak �s nevettek, s a dag�lyra
b�zt�k, hogy visszavigye �ket az �letbe. Nekik maguknak erre m�r nem maradt el�g
erej�k, a marad�kot a partot �r�sre tartogatt�k.
A part k�zeledett, Lapos f�ld, amely k�z�pen feldomborodott, mint a tekn�sb�ka
p�nc�lja. Finom, s�rga homok, a szikl�kon ezernyi mad�r.
A r�zs�, f�l�tte az erd�. A lejt�n h�rom karcs�, magas p�lma, s a r�zs�n�l egy
bambuszkunyh�, nyers deszk�kb�l, p�lmalev�l-tet�vel. Mellette, n�gy magas c�l�p
k�z�tt kifesz�tve, egy s�rg�n vil�g�t� valami.
- A kunyh� - mondta Anne apr�, pici hangon. Hirtelen s�rva fakadt.
- A gumisziget - B�cker h�r�gve l�legzett.
- Az erd�nk.
- Visszat�rt�nk - B�cker belekapaszkodott az �rbocba �s fel�llt. Ez akkora
meger�ltet�s volt, hogy azt hitte, minden izma sz�tszakad. De azt�n magasan,
kiegyenesedve �llt, �s szemben�zett a szigettel. Olyan hamar nem lehet egy f�rfit
elpuszt�tani, gondolta. M�g ti sem vagytok r� k�pesek - nap, tenger �s sz�l.
- Anne, v�gre haza�rkezt�nk! - �rvendezett, s ez �gy hangzott, mint egy �men.
Nem tudta, honnan szedett �ssze annyi er�t, de mikor hallotta, hogy a homokos part
megcsikordul a kenu alatt, kiugrott a cs�nakb�l, �s Anne-t a karj�ban vitte a
partra.
K�t napot �taludtak, mert mikor Anne fel�bredt, a nap messze nyugaton �llt, s a
tenger ism�t lila sz�nben j�tszott...
B�cker m�g kih�zta a cs�nakot a dag�lyb�l, miel�tt sz� szerint n�gyk�zl�b a
kunyh�hoz m�szott. Most a kenu ott fek�dt a homokban, ahonnan annak idej�n nagy
�r�mrivalg�s k�zepette kitolt�k a tengerre. Hossz�, kiv�jt fat�rzs egy nyomor�s�gos
�rboccal, amelyen m�g ott l�gott a sz�tszak�tott p�lmalev�l-vitorla n�h�ny
maradv�nya...
Anne sok�ig �llt a kunyh� el�tt. A Csendes-�ce�n lusta hull�mai �s a cs�nak f�l�tt
a b�borv�r�s napba n�zett, s arra gondolt, hogy nagy ker�l�vel visszat�rtek a
mag�nyb�l a mag�nyba.
A f�lelem - a csendes, titkos f�lelem, amely eddig k�s�rte az �ton -, lehullt r�la.
Ez nem a kisz�m�thatatlan tengert�l, a c�p�kt�l, a szomj�s�gt�l, a kegyetlen
napf�ny �r�let�t�l, a kisz�rad�st�l val� f�lelem volt: az �lett�l rettegett,
amelybe B�cker �s Shirley felt�tlen�l vissza akart t�rni. Az emberekt�l val�
f�lelem volt, akik azt mondj�k majd neki: "Te gyilkos asszony vagy. Te elmetszetted
Yul, a f�rjed tork�t egy mal�j t�rrel. Bizony�tsd be el�bb, hogy nem te tetted!" �s
majd megint �gy �ll ott, ahogy Nuku Hiv�n �llt Shirley el�tt, �s semmi m�st nem
mondhat csak azt, hogy: "Nem �n voltam, Higgyetek h�t nekem!" De senki sem volt
hajland� ezt elhinni...
B�cker m�g aludt. A h�t�n fek�dt, �s szemh�j n�lk�li szeme a kunyh� p�lmalev�l-
tetej�re meredt - sz�rny� l�tv�ny, egy ember, aki nyitott szemmel alszik. Anne egy
rongyot t�pett a bl�z�b�l, �s letakarta vele a f�rfi arc�t. Shirley durva sz�v�s�
als�ing�b�l sz�rmaz� rongyot B�cker az utols� viharn�l elvesztette. A sz�l let�pte
szem�r�l a r�csos sz�vetet, �s mag�val ragadta a tenger messzes�g�be.
Az utols� es� a kifesz�tett ment�sziget alj�t lepte csak el v�zzel, �s
mad�r�r�l�kek meg rep�l� magvak �szk�ltak benne. Rongyon �t meg kellett sz�rni �s
felforralni. Tal�n h�rom-n�gy liternyi v�z, nem t�bb, becs�lte meg Anne. Ezzel
kezdj�k majd a harmadik �let�nket, �s a negyedik m�r n� a testemben. �rzem hogy
nyomul lefel�. A j�r�s furcsa �gy lett, nem kell m�r sok�ig v�rnunk az
elj�vetel�re. Val�sz�n�leg hamarabb �rkezik majd, hirtelen kezd�dnek a f�j�sok, s
csak ha ez a par�nyi emberke kiab�lni kezd, akkor lesz ebb�l a szigetb�l igazi
sz�l�f�ld.
Visszan�zett a kunyh�ba, B�cker nem mozdult. M�lyen, vontatottan l�legzett, er�sen,
eg�szs�gesen.
- Majd itt maradunk ezen a szigeten, kedvesem - sz�lt Anne csendesen - V�gy�dsz-e
emberek ut�n? �n nem. Te, �n meg a gyerek, az el�g a boldogs�ghoz.
Fogta Shirley bambuszd�rd�j�t, amely m�g ott �llt a kunyh�ban az ajt� mell�
t�masztva, �s a r�zs�n felment az erd�be. Az alacsony p�lm�kr�l megint levert
n�h�ny k�kuszdi�t, ehet� gy�kereket �s bambuszhajt�sokat gy�jt�tt, azt�n f�lelem
n�lk�l a temetkez�helyre ment a sz�rny� totemb�lv�nyhoz. N�gy �j halott fek�dt a
csontv�zak k�r�ben. Undor�t�, �desk�s b�z lengett a hely f�l�tt. A d�li-tengeri
ny�rban a testek gyorsabban eny�sztek el, mint ahogy a madarak sz�tv�ghatt�k �s
felfalhatt�k �ket.
- Nem f�lek t�letek - mondta Anne, s a d�rd�ra t�maszkodott - Csak az �l�kt�l
f�lek.
Azt�n k�rbej�rt. Szedett n�h�ny b�d�t�an illatoz� vir�got, a holttestek k�z� dobta
�ket �s a szirtek mellett visszat�rt a kunyh�hoz. Az �ton visszafel� m�g osztrig�t
is gy�jt�tt.
B�cker v�gre fel�bredt, miut�n Anne megcs�kolta. El�sz�r csendesen fek�dt Anne
bl�zdarabj�val a szem�n �s fogta a kez�t.
- Igaz�n �l�nk? - k�rdezte akadozva.
- Igen kedvesem, �l�nk.
- A sziget�nk�n?
- Ez a F�ld legpomp�sabb darabja.
- Minden hi�ba volt...
- Amit ember megtehet, azt megtett�k. De a tenger er�sebbnek bizonyult, s a sz�l is
legy�z�tt minket... Ezt be kellene l�tnunk, �s le kellene mondanunk arr�l az
�r�letr�l, hogy magunk al� gy�rj�k a term�szetet.
- �s a gyerek, Anne?
- A legboldogabb gyerek lesz az eg�sz vil�gon. Nem ismer majd h�bor�t, sem
gy�l�letet, sem irigys�get, sem a p�nzhajh�sz�st; soha nem ker�lhet egy aut� al�,
nem eshet ki egy ablakon, nem m�rgezheti meg mag�t g�zzal, �s nem �theti agyon az
�ram. Csak a tengert ismeri majd, a Napot, az es�t, a madarakat, a halakat, a f�kat
meg a vir�gokat, a homokot meg a szirteket... H�t nem csod�latos ez? - Megint
megcs�kolta, levette a sz�vetrongyot a szem�r�l �s r�mosolygott.
- Kint v�r a vacsora, kedvesem. Friss osztriga f�tt jamgy�k�rrel, k�kusztejben
p�colt vadkacsa...
- Anne! - meg�lelte az asszonyt, leh�zta maga mell�, azt�n s�rva fakadt:
hangtalanul, �sszeszor�tott fogakkal.
- Kudarcot vallottam - s�hajtott k�s�bb, miut�n ettek.
A vil�gos �jszak�ban a t�z k�r�l �ltek, ezt - ak�r az el�z� h�napokban - �rizni
kellett, mert B�ckernek m�r csak tizenkilenc sz�l gyuf�ja volt. Tizenkilenc sz�l
gyufa egy eg�sz �letre! M�g nem pr�b�lt ugyan k�vekb�l szikr�t csiholni, de
sejtette, hogy az sose siker�lne neki.
- Nem adom fel - mondta -, elviselhetetlen sz�momra a kudarc. El kell jutnunk err�l
a szigetr�l!
- Egyre �jra visszat�r�nk majd ide. Tudom, Mondj le err�l, kedvesem!
- Nem.
- Akkor akarod megpr�b�lni, ha majd itt lesz a gyerek? A gyerekkel egy kenuban a
tengeren �t? Az �n gyerekemmel? Ezt megtagadom.
- Nem a kenuval. Majd meglesem a bennsz�l�tteket, akik itt teszik le a halottaikat.
Magukkal kell, hogy vigyenek.
- Azt soha nem teszik meg. Menek�lni akartunk, de az istenek visszahoztak. Sz�mukra
mi el�tkozottak vagyunk: soha nem �rintenek meg! Bar�tkozz meg a gondolattal,
kedvesem: mi magunk is a halottak szellemei lett�nk.
- De a gyerek! A gyerek! - B�cker mindk�t kez�t a szem�re szor�totta, �s h�tra
vetette mag�t a homokba - A sz�l�s! F�lek Anne, rettenetesen f�lek. H�romszor
csin�ltam ezt v�gig, �s egyre sz�rny�bb lett sz�momra. K�zben Viki minden
alkalommal egy klinik�n fek�dt, a legjobb orvosok szaladg�ltak k�r�l�tte, semmi sem
t�rt�nhetett, de mindig majd megbolondultam a f�lelemt�l. Most meg Te! Egy gyerek,
aki koszos takar�kon, a homokban �s a korallporban j�n a vil�gra! Hogy m�g
h�romszor megk�zdjek a tengerrel, azt v�llalom, de ezt nem!
- A k�zdelemre m�r nincs id�nk - mondta Anne - �gy �rkezik majd meg a gyermekem,
mint minden asszony� ezeken a szigeteken. Tal�n m�s vagyok, mint ezek az asszonyok?

Odafek�dt B�cker mell�, teste a csillagok fel� domborodott. A benne rugdal�dz� �let
f�l�tt �sszekulcsolta a kez�t, �s boldogan elmosolyodott - �n leszek a legjobb
anya ezen a vil�gon. A gyerek majd megtanul j�rni, mint egy ember; l�tni, mint egy
mad�r; �szni, mint egy hal; r�pt�ben l�vi majd a kacs�kat, leszedi a gy�m�lcs�t a
f�r�l. B�szk�k lesz�nk r�, kedvesem!
A f�rfi az asszony fel� fordult, �s t�nkretett fej�t �vatosan az asszony test�re
hajtotta. Mikor kez�t a melleire tette, elcsod�lkozott, hogy kikerekedtek, s milyen
feszesek lettek. Ez mindig �j csoda, gondolta. Felfoghatatlan csoda.
- Mikor? - k�rdezte halkan - Mikor j�n el az id�?
- B�rmelyik pillanatban.
B�ckernek olyan �rz�se t�madt, mintha a sz�ve k�zep�be d�ftek volna.
Eg�sz v�ratlanul t�rt�nt. Anne-t �jszaka a h�t�ban h�z� f�jdalom �bresztette. Egy
f�jdalom, amely lecs�szott eg�szen a l�gy�k�ig, �s sz�thasogatta az altest�t. Az
oldal�ra fordult, addig cs�kolta B�ckert, m�g az meg�lelte, azt�n boldogan csak
annyit mondott: - J�n! - Azt�n ism�t �sszeg�rnyedt, szor�totta a f�rje kez�t,
k�rmeit belev�gta a k�zfej�be �s ny�g�tt. P�rusaib�l izzadts�g t�rt el�, s �gy
l�tszott, hogy finom, keskeny arca sz�tfolyik.
B�ckernek tizenh�t napja volt, hogy erre az �r�ra felk�sz�lj�n. A lehet� legt�bb
es�vizet gy�jt�tte �ssze, �s az "�l�skamr�ban", a r�zs�be v�jt barlangban
tart�lyokban meg m�anyag zacsk�kban elrakt�rozta. Amit a kifesz�tett gumiszigettel
fogtak fel, az a k�kusztejjel egy�tt �pp arra volt el�g, hogy szomj�s�gukat
valahogy olts�k.
Most kis�ntik�lt, felsz�totta a t�zet, a kis fazekat a l�ngra tette �s vizet
forralt. A kunyh�b�l hallotta Anne hol er�s�d�, hol gyeng�l� ny�g�seit. Ez annyira
megind�totta, hogy a k�t �kl�t �sszeverte, �s fej�t h�traszegte.
- Most megint sz�ks�gem van r�d, Istenem - mondta halkan - Egyed�l nem birk�zunk
meg vele. Te vetett�l ide minket, h�t most t�r�dj is vel�nk!
Anne megjelent az ajt�ban, Belekapaszkodott az ajt�f�lf�ba, �s nekiszor�totta a
homlok�t.
- Maradj fekve! - ki�ltotta B�cker �s odarohant hozz�. Felemelte, visszavitte,
azt�n szor�totta a kez�t, majd ism�t kirohant, behozta a forr� vizet �s a h�rom
kend�t, amelyet Anne az el�z� napokban n�h�nyszor kif�z�tt, bem�rtotta a faz�kba,
majd v�r, v�rt �s v�rt.
Anne vonaglott a f�j�sok alatt, ny�g�se majd sz�tszak�totta a f�rfit. Belen�zett az
asszony nagy, barna, izzadts�g-�ztatta, a r�m�lett�l t�gra ny�lt szem�be, simogatta
meztelen test�t �s feltornyosul�, sz�tpukkanni k�sz�l� has�t, �s mikor
felsikoltott, felh�zta a l�b�t. Anne tark�j�val a f�ldet verte, �s k�nj�ban
�sszekarmolta a f�rfi v�ll�t �s mell�t. B�cker is vele kiab�lt, s a forr� kend�ket
a combjai al� tartotta.
- Bocs�ss meg nekem - ki�ltotta -, Anne, bocs�ss meg! � Istenem, Istenem,
Istenem...
Kilenc �ra hosszat tartottak a f�j�sok. T�zszer forralta fel B�cker �jra a vizet,
t�zszer kuporodott a r�ngat�dz� test el�... �s mikor v�gre megjelent a fej, ez az
apr�, r�ncos, maszatos, s�t�t hajjal bor�tott fej, kinn a reggeli sz�l susogott a
p�lm�k k�z�tt, tajt�kot vetett a tenger k�zvetlen�l a kunyh� el�, rikoltott egy
mad�rraj, s a nap a tengert �s a szigetet feh�r, csillog� f�nybe bor�totta.
Vad, pomp�s nap volt, mikor Paul sz�letett. Csak Shirley, a keresztapja hi�nyzott,
�s B�cker szomor�an gondolt erre.
B�cker lek�t�tte �s elv�gta a k�ld�kzsin�rt �gy, hogy egy felizz�tott k�ssel
�tmetszette a k�ld�kzsin�rt, azt�n a l�b�n�l fogva felemelte a fi�t, fejjel lefel�,
ahogy azt Holgern�l, Petern�l �s Marionn�l megfigyelte. A kis ember m�lyet
l�legzett; nagy meger�ltet�st jelentett a kis t�d�k sz�m�ra, de azt�n fels�rt, s ez
magas, er�s, s�t diadalmas ki�lt�s volt.
- �l - motyogta Anne. S�padtan, kimer�lten, mintegy ki�r�lten fek�dt a f�rfi
el�tt. Most, hogy a teste ism�t lapos lett, v�gtelen�l finomnak, t�r�kenynek
l�tszott: �ttetsz�nek, ak�r az �veg, egy mosolyt�l elvar�zsoltan, ahogy csak az
any�k tudnak mosolyogni - �desem... �l...
- Fi� - mondta B�cker, �s k�zben az arc�n v�gigfolytak a k�nnyek - Egy fi�, Anne,
Egy fi�...
- Olyan nagy �s er�s lesz, mint te...
- Se nagy, se er�s nem vagyok. Csak egy nyomorult t�rpe.
- Te vagy a legnagyobb, legszebb, soha nem volt f�rfi az eg�sz vil�gon...
Let�rdelt az asszony el�, v�rta az ut�sz�l�st, letiszt�totta �s lemosta Anne-t,
megcs�kolta, azt�n megfogta �s tartotta a kez�t, m�g el nem aludt. Akkor letakarta,
fi�t bebugyol�lta az utols� meleg kend�be, kivitte a kunyh� el�, �s a nap, az erd�
�s a tenger fel� tartotta.
- Ez �! - ki�ltotta - N�zz�tek meg j�l! �n fejet hajtottam el�ttetek, de � egyszer
majd legy�z benneteket!
�s a tenger d�rg�tt, a sz�l z�gott �s a nap szikr�z�an s�t�tt - �nnepnap volt.

III.

1.

1971.
Hat hete k�vette Fritz Hellersen �s Alfred Buddke f�nyk�p�sz, a Gl�busz k�t
riportere a Csendes-�ce�nban elt�nt n�met �p�t�sz, Werner B�cker nyom�t, akinek
palackpost�j�t a tenger Norderney-ben vetette partra. Felg�ngy�l�tett�k az �let�t
addig a napig, am�g a gyilkos vihar a feh�r jachtot a b�mb�l� tenger m�ly�re
tasz�totta. Egy szorgalmas, sikeres ember, egy sz�p, sz�ke asszony �s h�rom �lett�l
duzzad� gyerek �let�tja elevenedett meg el�tt�k. Tulajdonk�ppen egy h�tk�znapi
t�rt�net, amelyet a sors azt�n hirtelen megsemmis�tett.
Hellersen �s Buddke azzal a pontoss�ggal, amely egy �js�g�r�t�l elv�rhat�, k�vette
v�gig a csal�d �tj�t. Voltak Aucklandben, j�rtak B�cker �p�tkez�si v�llalat�n�l,
besz�ltek a szomsz�daival, ismer�seivel, bar�taival. A sajt�val szemben egy�ltal�n
nem ellens�ges hat�s�gokt�l minden t�mogat�st megkaptak, ami arra k�sztette
Hellersent, hogy t�viratot k�ldj�n f�szerkeszt�j�nek:
- Javaslom cserek�ppen n�met hivatalnokok kik�ld�s�t, hogy megtanulj�k, hogy kell
az �js�g�r�kkal b�nni.
A Gl�busz f�szerkeszt�je a t�viratot olyan j�nak tal�lta, hogy az els� oldalon
hozta le, ami azt�n pontosan 3271 felh�borodott tiltakoz� levelet eredm�nyezett
sz�m�ra. Mikor ezt a sz�mot is k�zz�tette, t�bben ism�t hangot adtak azon
�hajuknak, hogy a n�met sajt�t - persze a demokr�cia nev�ben - ellen�rizni kellene.
Aucklandb�l Hellersen �s Buddke Tahitira rep�lt. Papeet�ben a r�vkapit�nys�g �r�k
hosszat forgatta a r�gi kik�t�i nyilv�ntart�sokat, m�g meg nem tal�lt�k a
bejegyz�st: "Vikt�ria, mag�njacht. Tulajdonos: Werner B�cker. �llampolg�rs�ga:
n�met. �j-z�landi enged�llyel haj�zik." Alatta a kik�t�s �s az indul�s napja.
Enn�l a pontn�l veszett nyoma Werner B�ckernek. Egy tisztvisel� eml�kezett r�, hogy
a jacht a Tuamotuk fel� igyekezett, majd tov�bb a Marquesas-szigetekre. Hiva O�n a
telefon-�rdekl�d�sre k�z�lt�k, hogy a "Vikt�ria" oda soha nem �rkezett meg.
- Amit megmondtam - �llap�totta meg Hellersen - A palackposta adatai meglehet�sen
pontosak voltak. Az a sziget, amelyre a tenger B�ckert sodorta, csak valahol
arrafel� lehet a Csendes-�ce�nban. Fiam, pucold meg a kamer�id lencs�j�t, most
v�gigj�runk minden atollt, m�g csak el nem fogy a kiad�nk p�nze!
Oldalba b�kte Buddke-t, a telefonhoz ny�lt �s Tahiti korm�nyz�j�t k�rte. A n�met
fogalmak szerint elk�pzelhetetlen csoda megt�rt�nt: a korm�nyz�nak akadt ideje a
k�t �js�g�r� sz�m�ra.
Val�ban vannak hat�s�gok, amelyek nem b�rokratikusan dolgoznak... Tahitin �s
Papeet�ben a hivatalnokok ezek k�z� sorolhat�k. K�t napon bel�l Hellersen �s Buddke
rendelkez�s�re bocs�tottak egy kis v�zirep�l�g�pet a tengeri rend�rs�g pil�t�j�val
egy�tt, amelyet nem a hamburgi Gl�busz, hanem a francia gyarmat�gyi miniszt�rium
fizetett. A pil�ta, akit Marcel Pourie-nek h�vtak, nagyon j�l besz�lt n�met�l.
Tizennyolc �ves kor�ban, 1940-ben Bretagne-ban n�met hadifogs�gba ker�lt, ut�na
Deutzban egy g�pgy�rban dolgozott, �s m�g az "Isch m�ch yu Foss nach K�lle jonn"
c�m� (Gyalog menn�k K�ll�be...) n�met nyelvj�r�s� n�t�t is el tudta �nekelni.
- Ha ez nem �g�r eredm�nyt - mondta Hellersen -, vend�gmunk�s leszek Szic�li�ban.
El�sz�r Hiva O�ba rep�ltek �s az atuanai kis rep�l�teret kinevezt�k
"b�zis�llom�snak". Ez l�tszott a legkedvez�bbnek arra, hogy a Csendes-�ce�nt a
Tuamotu-szigetekig rendszeresen v�gigkutass�k. Egy csod�latosan pontos t�rk�pet is
�tadott nekik Tahiti korm�nyz�ja. Ez katonai t�rk�p volt, l�gi felv�telek �s
elektronikus m�r�sek alapj�n rajzolt�k meg.
- Hova rep�l�nk el�sz�r? - k�rdezte Marcel Pourie, mikor a rep�l�t teletankolta �s
telet�mte �zemanyagtart�lyokkal, s el�k�sz�tette a startra. Az volt a nagyszer�
ezekben a v�zirep�l�g�pekben, hogy ha az �zemanyag kifogyott, le lehetett sz�llni a
v�zre �s a v�zen lehetett tankolni.
Hellersen Pourie mellett �lt az �vegf�lk�ben, m�g�tt�k Buddke �ll�totta fel
f�nyk�pez�g�peit, teleobjekt�ves kamer�it - K�vess�k B�cker megadott ir�ny�t: 140
fok nyugatra, 12 fok d�lre.
- Ott semmi sincs - mondta Pourie.
- Itt pontok vannak a t�rk�pen, vagy ez csak l�gyszar?
- Ezek homokszemek a tengerben, melyek a teremt�skor Isten cip�j�be ker�ltek, �s
ott �nt�tte ki �ket.
- �s �ppen egy ilyen homokszemen �lhet B�cker.
- Lehetetlen: ott nincs �desv�z. Dag�ly idej�n a tenger mindent v�gigmos. Azonk�v�l
e szigetek f�l�tt rep�l a Szigetcsoport l�git�rsas�g egy j�rata. Kilenc �ve.
Egyetlen pil�ta sem l�tott semmit.
- Csontok nem tudnak integetni - Hellersen mutat�ujj�t e ter�letre tette, ahova
csak egyes pontokat, l�gyszarokat vezettek be - �s egy�bk�nt semmi sem lehetetlen,
Ez a f�szerkeszt�nk szavaj�r�sa. Nem aj�nlom, hogy n�la a lehetetlenre hivatkozz�k!
Felsz�lltak, csin�ltak egy hurkot H�va Oa f�l�tt, azt�n nekiv�gtak a k�k
v�gtelennek. Alacsonyan rep�ltek, k�tsz�z m�ternyire a nyugodt, sima tenger f�l�tt.
- Most m�r �n is tudom, mi�rt h�vj�k ezt Csendes-�ce�nnak - mondta Buddke - Itt
m�g a kamer�ban is s�r a film a mag�nyt�l.
- De ha ez a tenger fel�bred - v�laszolta Pourie -, �s mi a vihar kell�s k�zep�be
ker�l�nk, akkor m�r az im�ds�g sem seg�t. H�sz �v alatt csak egyszer �ltem �t ezt
az �rz�st. Ne k�rdezze, hogy ker�ltem ki bel�le, magam sem tudom, a mai napig sem.
Addig rep�ltek, m�g felt�ntek az els� lakatlan atollok. Azt�n Pourie cs�kkentette
kiss� a sebess�get, m�lyebbre ereszkedett, m�g Buddke felki�ltott:
- �llj, fi�! Hisz leborotv�lja a p�lm�kat!
A rep�l�g�p a szigetek f�l�tt k�r�z�tt. A g�p �s a p�lm�k cs�csai k�z�tt alig
maradt egy keskeny leveg�cs�k. De csak p�lm�kat, szirteket �s tengert l�ttak.
- �gy van ez mindenfel� - sz�lt Pourie, mikor tizenn�gy ilyen korallszigetet
v�gigrep�ltek.
Egy lag�n�ban v�zre sz�lltak, feltankoltak, �s Buddke k�sz�tett n�h�ny felv�telt a
sz�lben ring� p�lm�kr�l, a r�zsasz�n korallpadokr�l �s egy c�p�r�l, amely lusta
k�r�ket h�zott a rep�l�g�p �sz�i k�r�l. F�lelem n�lk�l, fens�gesen �s gonoszul... �
volt itt a kir�ly.
- Ezt majd felhaszn�lhatjuk egy napt�rhoz - mondta Buddke el�gedetten - Apr�
mell�kj�vedelem, amir�l a f�n�k nem tud.
Az esti sz�rk�letben visszat�rtek Atuan�ra. F�radtan, duzzadt, �g� szemmel.
- Szar - mondta Hellersen, miel�tt bem�szott a s�torba, amelyet a rep�l�g�p mellett
vertek fel - A paradicsomot emberibbnek k�pzeltem.
H�t napig rep�ltek a tenger, a korallszirtek, atollok �s a tengerbe b�v� szigetek
f�l�tt... Homokszemek Isten csizm�j�b�l - Pourie-nek igaza volt. K�tszer l�ttak
f�st�t �s p�lmalev�l-kunyh�kat. De mikor lesz�lltak, csak p�pua falvakat tal�ltak,
amelyek oda telepedtek, ahol teljess�ggel rejt�lyes m�don �desv�z buzgott a
f�ldb�l. Pourie, aki a lag�n�kon sz�llt a v�zre �s a partra ment, a falvakat
n�ptelennek l�tta. A bennsz�l�ttek elb�jtak kunyh�ikba, s a falu ter�n egyed�l a
var�zsl� �llt, rik�t�an kifestve, arc�t faragott fa�larc takarta. �gy n�zett ki,
mint a halotti b�lv�ny megelevenedett k�pm�sa.
A m�sodik lakott szigetcsoport megl�togat�sa ut�n Pourie elgondolkodva t�rt vissza
a rep�l�t�rre.
Odament a var�zsl�hoz �s besz�dbe elegyedett vele. A var�zsl� v�laszolt neki, �s
szavait �l�nk gesztusokkal k�s�rte.
Ez a gazember var�zsl� hazudik - mondta Pourie - Bizony�tani nem tudom, csak az az
�rz�sem. De tizen�t �ve ismerem ezeket a fick�kat, a legt�bb esetben sz�fukarok �s
z�rk�zottak. De ha elered a szavuk, mint a v�zes�s, akkor valami b�zlik. �s ez a
fick� csak besz�lt �s besz�lt...
- Teh�t itt - lelkendezett Hellersen -, B�cker itt van a k�rny�ken! - M�lyen
fell�legzett. Sz�ve hevesen vert az izgalomt�l. Buddke is hirtelen izgatottan
szuszogni kezdett.
- Itt? Hol �lhet valaki itt, egy ilyen kop�r morzs�n?
- Gondoljon a f�szerkeszt�j�re, Monsieur!
Pourie startolt. Olyan alacsonyan rep�lt, amennyire csak lehetett. Az �sz�k majdnem
a hull�mokat s�rolt�k.
- Semmi sem lehetetlen, lassan �n is elhiszem.
A t�volban felt�nt egy sziget. Lapos volt, alig emelkedett ki a tengerb�l, dombor�,
mint a tekn�sb�ka p�nc�lja.
Vikt�ria-sziget - De ezt nem tudt�k...

2.

�t �v lehet r�vid vagy hossz�, att�l f�gg�en, mivel t�lti ki az ember.

Werner B�cker sz�m�ra gyorsan m�lt az id� - l�tta fia n�veked�s�t, j�rni tan�totta,
j�tszott vele a homokban, v�rakat �p�tett, megtan�totta �szni, sz�let�snapj�ra
p�lmaf�b�l k�sz�lt kord�t aj�nd�kozott neki, � k�sz�tette sz�m�ra a horgot, nyilat,
�jat �s az els� kicsi bambuszd�rd�t.
�j, nagyobb h�zat �p�tett fenn az erd�ben, mert most m�r volt r� ideje. Az �ra
sz�m�ra csak nappalb�l �s �jszak�b�l �llt, az �vek m�l�s�t csak Paul
sz�let�snapjain vette �szre. Az el�g is volt. Minek tudni, h�ny �ra, h�nyadika van?
Az id� m�r nem j�tszott szerepet az �let�kben. Itt volt egy f�rfi, egy n� �s egy
gyerek. Szerett�k egym�st �s �ltek... T�bbre nem volt sz�ks�g�k �s t�bbet nem is
akartak.
Anne Paul sz�let�se ut�n m�g szebb lett. �rettebb �s kiss� teltebb, fejlettebb
mellekkel, kerekebb cs�p�vel, de azt a meghat�an l�nyos von�st nem vetette le. A
haja majdnem a t�rdhajlat�ig �rt: olyan volt, mint egy pomp�s, puha, selymes,
f�nyes kab�t. Szeles, napf�nyes napokon t�bbnyire meztelen �l j�rt, csak ez a
hajkorona lengte k�r�l; ekkor B�cker meghatottan �lt a fia mellett, mag�hoz vonta,
�s remeg� hangon azt mondta: - H�t nem gy�ny�r� asszonyunk van, fiam? Val�s�gos
mese. Tudod, mi az a mese? - �s mes�lt Paulnak maga kital�lta mes�ket a t�nd�rr�l,
aki a h�borg� tengerb�l a partra j�tt, �s beleszeretett egy emberbe.
Minden h�napban egyszer elb�jtak az erd�ben, �s �gy letakart�k a t�zet, hogy a f�st
ne l�tsz�dj�k... ilyenkor h�zott el ugyanis a rep�l�j�rat a sziget f�l�tt.
B�v�hely�kr�l megb�mult�k a rep�l�g�pet, �s �r�ltek, ha az �g k�ks�g�ben �jra
felsz�v�dott. Paul ezt �t �vig t�rte, azt�n egyszer csak megk�rdezte:
- Mi�rt b�junk el, papi?
- Aki ott fenn rep�l, el akar vinni benn�nket a sziget�nkr�l.
- De a rep�l�g�p olyan sz�p, papi.
- Egyszer majd r�szletesen megbesz�lj�k ezt - mondta B�cker a fi�nak - Sok mindent
lehet err�l elmondani.
Az egyik reggel, nyilv�n a h�nap k�zep�n, mert a rep�l�j�rat csak �t nappal azel�tt
h�zott el a sziget f�l�tt, ism�t felt�nt egy rep�l�g�p. M�s ir�nyb�l j�tt, �s olyan
alacsonyan vonult a tenger f�l�tt, hogy a v�r�s �sz�k �s a s�rga sz�rnyak �gy
csillogtak a napf�nyben, mint az arany.
Anne-nek nem volt m�r ideje arra, hogy a t�zet eloltsa... v�kony, de l�that�
f�stoszlop sz�llt fel a p�lm�k k�z�tt. Paul a parton j�tszott egy tekn�sb�k�val,
B�cker a h�z m�g�tt �llt, �s p�lmafa deszk�kb�l cs�szd�t �p�tett a fi�nak. R�gt�n
eldobta a szersz�mot, de m�r t�l k�s� volt ahhoz, hogy Pault a partr�l felhozza.
- Gyere ide! - ord�totta B�cker. Egy fa m�g�tt �llt, �s mindk�t karj�val integetett
- Paul! Gyere ide gyorsan... gyorsan...
De a fi� ott maradt a tengerparton, nagy szemekkel b�multa meg a fel�je rep�l�,
aranyos sz�rny� valamit, �s integetni kezdett.
- Ez nem lehets�ges - mondta Hellersen �s a k�zeled� szigetre mutatott - Maga is
l�tja, Pourie? Egy gyerek! Egy gyerek, egyed�l a tengerparton, A maga egyik
morzs�j�n! Ez nem l�tezik!
M�g�tte m�r csattant is Buddke kamer�ja, A teleobjekt�vvel olyan k�zel hozta a
gyereket, mintha el�tte �llt volna - Egy feh�r gyerek - mondta mag�nk�v�l - �s
csak csattogtatott, egyre csattogtatott - Emberek, egy feh�r gyerek! Most tiszt�n
l�tom a keres�ben. Integet!
- �s a p�lm�k f�l�tt f�st sz�ll! - ki�ltotta Pourie - H�ny �ves a gyerek,
Monsieur?
- Legfeljebb hat - dadogta Buddke. A gyerek a keres�ben olyan k�zel ker�lt, hogy
portr�felv�teleket k�sz�thetett.
- H�t ez m�gis lehetetlen - Hellersen izgatottan t�r�lte le arc�r�l az izzads�got
- Egy f�rfi egyed�l nem sz�lhet gyereket!
- Akkor asszony is van a szigeten. Egy feh�r n� - Pourie le�ll�totta a motort -
�gy gondolja, hogy B�ckert egyed�l vetette ki a tenger?
- Igen, Pourie, ne k�rdezzen tov�bb! - Hellersen arc�t az �vegf�lke fal�hoz nyomta
- Most k�r minden sz��rt. �ppen egy csod�t �l�nk �t hamarosan...
Sim�n sz�llt le Pourie a tengerre. A g�p a parthoz siklott. A fi� �r�m�ben
v�gigt�ncolt a homokon, �s mindk�t apr� karj�val integetett...
Fenn az erd�ben B�cker mag�hoz �lelte Anne-t, Simogatta remeg� arc�t, s k�zben � is
majdnem els�rta mag�t.
- A fiunk - sz�1t rekedten -, megint visszavisz az emberek k�z�. Amikor
megsz�letett, odatartottam a tengernek �s azt ki�ltottam: - Le fog gy�zni! - Anne,
most megtette.
A rep�l�g�p �sz�i alatt megcsikordult a parti homok.
El�sz�r Hellersen ugrott az �sz�kra, kereszt�lg�zolt a sek�ly parti v�zen, �s
hallotta, ahogy m�g�tte Buddke rend�letlen�l csattogtatta a kamer�j�t. A kisfi�
f�lelem n�lk�l �llt a tengerben, �s r�csod�lkozott a nagy, csillog� �ri�smad�rra,
amelynek l�gcsavarjai m�g lassan forogtak. R�nevetett Hellersenre �s odany�jtotta a
jobb kez�t.
- J� napot - mondta. Azt�n a rep�l�g�pre mutatott - Micsoda sz�p holmi...
Hellersen egy�ltal�n nem csod�lkozott, hogy itt az ismeretlen szigeten n�met�l
�dv�zlik. Kezet adott a kicsinek, megfordult �s �gy f�nyk�peztette le mag�t
Buddk�val, aki lihegett az izgalomt�l.
- Hogy h�vnak? - k�rdezte Hellersen.
- Paulnak.
- Nagyon sz�p n�v. �s hol van a papid?
- Fenn az erd�ben. Nagy h�zunk van ott. Velem j�ssz?
- �, h�t h�zatok van? Azt meg kell n�znem, Persze, hogy veled megyek.
Megfordult �s intett Buddk�nak - Gyere m�r! A v�g�n �gy j�rsz, mint Jap�nban.
Amikor kezd �rdekess� v�lni a dolog, elfogy a filmed. Igyekezz!
Buddke �tg�zolt a v�zen, lef�nyk�pezte a partot, a r�gi, f�lig beomlott kunyh�t a
r�zs�n�l, a kifesz�tett gumiszigetet, �s egyre �jra ezt a vid�m gyerekarcot:
feh�rsz�ke borzas haj�t �s vid�m szepl�kkel pettyezett orr�t. Nagy, barna szeme
k�v�ncsian, de kritikusan n�zegette az idegen f�rfiakat: Anne szeme...
- Erre fel! - ki�ltotta lelkesen, s egy �tra mutatott, amelyet B�cker �t �v alatt
v�gott a lejt�be - Papi �r�lni fog...
Hellersen k�zen fogta a fi�t �s b�mult felfel� az erd�be. Ott semmi nem mozdult. Ez
elgondolkodtatta �s Buddke fel� fordult.
- Furcsa �rz�sem van, Fred - mondta, �s karj�t a fi� k�r� fonta - Tal�n itt nem is
akarj�k, hogy megments�k �ket.
M�r hetek �ta fontolgatta a szavakat, amelyekkel B�ckert majd �dv�zli, ha
megtal�lta. �gy �rezte, a t�rt�nelmi pillanathoz frapp�ns kifejez�seket kell
tal�lnia, mint "heur�ka!" vagy "�s m�gis mozog", vagy "itt �llok, m�st nem
tehetek!" Hellersen azt akarta mondani: most visszaj�n az �let! De ez�ttal mindez
szertefoszlott.
Egy vastag fa m�g�l sz�les v�ll�, bozontos, �semberk�nt hat� f�rfi l�pett el�;
kecses asszony k�vette, aki t�rdig �r�, selymes hajk�penybe burkol�dzott. Olyan
sz�p, hogy Hellersennek el�llt a l�legzete. A f�rfi a szeme f�l�tt �tl�tsz�
sz�vetf�gg�nyt viselt. Sz�les melle �s izmos karja meztelen volt.
Buddke halkan megsz�lalt: - Ezt senki el nem hiszi nek�nk, istenemre mondom. Majd
azt hiszik, kiretus�ltam a fot�kat - �s mint a bolond, nyomta a kiold�gombot.
B�cker felemelte jobbj�t a jelz�pisztollyal. Teljesen haszn�lhatatlan volt, rozsd�s
�s t�ltetlen, de ki tudta ezt rajta �s feles�g�n k�v�l? Megc�lozta Hellersen fej�t
�s �lesen odaki�ltotta:
- �llj! Maradjon, ahol van!
- �dv�zl�m �nt, Werner B�cker! - mondta Hellersen. Nem ismert r� a saj�t hangj�ra.
Mintha berozsd�sodott volna. Elengedte a kisfi�t, aki z�m�k l�bacsk�in felfutott az
�ton �s azt ki�ltotta: - Papi, Papi, �gy besz�lnek, mint mi! Megn�zhetem a
rep�l�g�pet?
- �n honnan ismer engem? - k�rdezte B�cker kem�nyen - Egyetlen l�p�ssel se j�jj�n
k�zelebb! Egy auton�m szigeten van., Itt azt tehetek, amit akarok! �s �n azonnal
l�ni fogok.
Buddke csak f�nyk�pezett. Az �sembert a pisztoly�val, a gy�ny�r� asszonyt �s a
gyereket, aki most az anyj�hoz simult. M�g�tt�k a p�lm�k, oldalt a csendes, k�k
tenger... Buddke �lete fot�it k�sz�tette.
- Kerestem �nt - mondta Hellersen.
- Ez hazugs�g.
- T�bb mint k�t h�napja Norderney keleti partj�ra egy palackpost�t vetett partra a
tenger. Seg�lyki�lt�s volt benne: "Mentsetek meg!" H�t most itt vagyunk, Werner
B�cker! Megmentett�k. M�gis van m�g embers�g az emberek k�z�tt, b�r manaps�g m�r
nagyon ritk�n. Nem hazudok. Itt van n�lam a palacklev�l m�solata. Felolvassam?
- Nem - B�cker kiss� lejjebb eresztette a pisztolyt - A palackot t�nyleg
megtal�lt�k Norderney partjain�l? De hiszen ez bolond egy dolog - R�zta a fej�t.
- Hat �v m�lva. Most m�r k�zelebb j�hetek?
B�cker pisztolyt tart� keze megint felemelkedett - Maradjon csak, ahol van! -
ki�ltotta �les hangon - Amit el kell mondanunk egym�snak, azt ebb�l a t�vols�gb�l
is megtehetj�k. Igen, �n Werner B�cker vagyok. Mikor a levelet a tengerbe dobtam,
m�g m�sk�pp festett az �let. Akkor �gy �reztem magam, mint egy partra vetett hal, s
f�lholtk�nt fek�dtem itt a korallporban. De k�zben hat �v telt el. Ez alatt sok
minden megv�ltozott. Minden! M�r nem kell a seg�ts�g. Nem kellenek az emberek, a
civiliz�ci�, sem az, amit �n �letnek nevez. Megvan a saj�t vil�gom. A legboldogabb
vil�g a nap alatt. Rep�lj�n vissza �s felejtsen el!
- Az lehetetlen, B�cker! - Hellersen a bels� zseb�be ny�lt, �s �tl�tsz�
igazolv�nytokot h�zott el�. A szem�lyi igazolv�ny�t - �n a Gl�busz riportere
vagyok. �s m�g�ttem a koll�g�m, Buddke. Felv�telei k�rbej�rj�k az eg�sz vil�got.
- Tudom - B�cker keser�en elmosolyodott - Ez�rt mindj�rt kiszolg�ltatja nekem a
kamer�j�t.
Buddke gyorsan reag�lt. Megfordult �s el akart szaladni, de B�cker felemelte a
pisztoly�t.
- �lljon meg! - �v�lt�tte - Az �rd�gbe is, l�v�k!
Buddke meg�llt, B�cker hangj�n hallotta, hogy nem tr�f�l. Hellersen izzadni
kezdett. A ver�t�k patakokban folyt v�gig az arc�n. A t�z� napon �llt, �s a f�rfire
meredt, akinek a szeme f�l�tt kend� l�gott, s aki m�gis mindent pontosan
megfigyelt, ami k�r�tte t�rt�nt. Id�t kellett nyernie, hogy megoldhassa a
helyzetet.
- Hellersennek h�vnak - mondta kiss� but�n - Fritz Hellersen a nevem.
- A neve nem �rdekel. Hagyja el a szigetet! Azonnal! A palackposta r�g elavult. Itt
senki sincs, aki azt akarja, hogy megments�k... !
- Azt gondoltam, s ez �llt a seg�lyk�r�sben is, hogy �n egyed�l van. Mindenki
megfulladt. A feles�ge, a gyerekek...
- A feles�gemet ut�nam vetette ki a tenger! Hiszen l�thatja. A h�rom gyerek elt�nt
a tengerben. Paul itt sz�letett a szigeten. �j �let - Intett a pisztoly�val -
Most m�r eleget tud. Menjen, k�rem...
- M�g egy k�rd�st.
- Tess�k?
- Azt hiszi, hogy mostant�l nyugton hagyj�k? Minden felfedezettnek az a sorsa, hogy
megv�ltozik az �lete. Ezt most m�r nem ker�lheti el, B�cker! Ut�nunk majd m�sok
j�nnek, m�r csak az�rt is, hogy egy modern kaland h�seit a saj�t szem�kkel
l�thass�k. Ne csapja be mag�t, B�cker! A maga sz�m�ra nincs t�bb� mag�nyos sziget!
Ezek a szavak csap�sk�nt �rt�k B�ckert. Tudta: ennek az embernek igaza van. De
vajon milyen k�vetkezm�nyekkel j�r ez Anne �s az � sz�m�ra? �s mi lesz az el�gett
arc�val? Itt Anne f�rje �s Paul apja volt. Hozz�szoktak a l�tv�nyhoz, mert
szerett�k. De odakinn a vil�gban horror-l�ny v�lik bel�le, akit�l mindenki
iszonyodva elfordul, m�g Anne, ez a ragyog�an sz�p asszony, t�nd�klik majd. Olyan
�rz�se t�madt, mintha egy kem�ny k�z �sszeszor�totta volna a sz�v�t - Mit tegyek?
- gondolta - Meg kell �ln�m �ket. De hogyan, mivel? A pisztollyal fenyegetni
tudok, de l�ni nem. El�sz�r is meg kell akad�lyoznom �ket abban, hogy a szigetet
�jra elhagyhass�k. K�s�bb azt�n meg kell �ln�m �ket a d�rd�val vagy egy ny�llal -
�rezte, hogy �nti el a hideg ver�t�k a homlok�t.
- Igaza van, Fritz! - B�cker egy l�p�st tett el�re: hatalmasan, sz�lesen, ak�r egy
bozontos sz�rnyeteg. Az izgalomt�l rekedt volt a hangja - Amit az el�bb mondott,
arra k�nyszer�t, hogy meg�ljem mag�t meg a koll�g�j�t. Elvetem az er�szakot; itt a
szigetemen megtanultam, hogy saj�t er�mb�l �s a szeretet r�v�n �ljek. De ezt a
paradicsomot nem hagyom lerombolni, s ez�rt kell meg�ln�m �nt! Ez mindig
megism�tl�dik, ha emberek egym�sra tal�lnak: �lni�k kell! Mindig van okuk r�. Vagy
mindig megkeresik maguknak ezt az okot... Tulajdonk�ppen mi�rt? N�zzen meg
benn�nket: ez itt az �n vil�gom, ott a tengeren t�l a mag��. Mindkett� fenn�llhat!
H�t akkor mi�rt kell az egyiknek felsz�vnia a m�sikat? Ide ny�lnak vissza a n�pek
h�bor�i is. Itt azonban csak mag�r�l meg a koll�g�j�r�l van sz�, Hellersen,
egyszer�en meg kell �ln�m, hogy megtarthassam paradicsomomat.
- J�l van. H�t akkor l�j�n! - pr�selte ki mag�b�l Hellersen - De a rep�l�g�pen ott
�l a harmadik ember, B�cker. Marcel Pourie, a pil�ta Papeet�b�l. �t nem tudja
lel�ni. Az ujj�t a startgombon tartja, �s ha l�v�st hall, azonnal indul. Mi lesz
akkor? Egy-k�t nap m�lva egy sz�zad katona sz�ll itt partra, �s gyilkoss�g�rt
elfogja mag�t, B�cker. Senki sem akarja megfosztani a szabads�g�t�l, de a
palackpost�j�val seg�ts�g�l h�vta a vil�got. Ez a seg�ts�g most meg�rkezett, �s
hagynia kell, hogy megments�k. Val�ban azt hiszi, hogy erre egy pisztolygoly� a
felelet? Nincsenek m�r Robinsonok. �s az igazi Robinson is hazat�rt a v�g�n.
B�cker, ne csin�ljon olyan marhas�got, amit azt�n m�r nem lehet j�v� tenni.
K�rem...
- Igaza van - mondta Anne. Ezek voltak az els� szavai. Hellersen megb�v�lten n�zte.
A hangja mintha �nekelne - Utol�rtek benn�nket, kedvesem. Ne felejtsd el, hogy hat
csod�latos �vet �lt�nk meg egym�ssal. Azokat senki el nem veheti t�l�nk -
Nekit�maszkodott a f�rfinak, karj�t a cs�p�j�re fonta �s megcs�kolta �gy, hogy a
kend�t az arc�r�l kiss� felemelte - Csomagoljunk! Ne berzenkedj ellene! Mindig
�jra elj�nnek. Ezek olyanok, mint a kesely�k...
- Mik azok a kesely�k, mami? - k�rdezte a kisfi�.
- Olyan �llatfajta, amelyhez n�ha hasonl�tanak az emberek - v�laszolta keser�en
B�cker - Ha majd id�sebb leszel, megismered �ket. Minden�tt ott vannak. N�ha
bar�ts�gosan kezet ny�jtasz nekik, s �szre sem veszed, hogy sz�t akarnak t�pni.
Majd mindent elmagyar�zok, ha kinn lesz�nk a vil�gban - Leeresztette a pisztolyt,
azt�n intett vele Hellersennek - J�jj�n fel, Fritz! Megkapja a riportjait. Miel�tt
�p�t�sz lettem, �n is �js�g�r� akartam lenni. Semmi sem lett bel�le, mert a h�bor�
ut�ni id�ben a h�z�p�t�s t�bbet hozott, mint az �js�g�r�s - Keser�en felnevetett -
Ha tudn� Hellersen, hogy n�zek ki most...
Let�pte mag�r�l a kend�t. Hellersen �rezte, hogy fut v�gig rajta a hideg borzong�s.
Ezek a szemh�j n�lk�li szemek, ez a t�nkretett arc a haj val�s�gos erdej�ben, ez az
embersz�rny... micsoda f�rfi.
Lassan ment fel az �ton, mintha �lom lett volna a l�baiban - Te Vikt�ria vagy -
mondta B�cker Anne-nek bent a h�zban - Papeet�ben ezt kell hinni�k. Ha majd
Aucklandbe, s ut�na N�metorsz�gba �r�nk, majd megl�tjuk.
- N�metorsz�gba akarsz menni? - k�rdezte Anne. Nagy, barna-szeme remegett - Igaz�n
N�metorsz�gba?
- Igen, L�beckbe. Ha m�r v�gleg el kell menni a paradicsomb�l, akkor N�metorsz�gban
biztons�gosabb nek�nk. Aucklandben Vikt�ri�t t�l sokan ismert�k. L�beckben kezd�dik
majd a negyedik �letem. Ismered L�becket?
- Gyermekkoromban egyszer Timmendorfban �s Gr�mitzben j�rtam. De L�beckben nem
voltam. Csak k�pekr�l ismerem. A Holstentor.. - A f�rfinek t�maszkodott �s
hirtelen s�rni kezdett.
Paul a h�z k�r�l futk�rozott, �s mutogatta Hellersennek meg Buddk�nak, mennyi
mindent csin�lt a papi �t �v alatt egy k�ssel, egy balt�val, egy fog�val, egy
kalap�ccsal meg egy csavarh�z�val.
- F�lek - mondta halkan Anne.
- �n is, Anne - Meg�lelte az asszonyt. Olyan volt, mint hat �vvel ezel�tt, mikor
el�sz�r �lelt�k meg egym�st... A bizonytalan j�v� �jra nyitva �llt el�tt�k - Ezt
is kib�rjuk, Anne, semmi sincs, ami er�sebb lenne a szerelm�nkn�l...

3.

K�t �ra hosszat csomagoltak. Pourie is a partra j�tt. B�ckert bajt�rsk�nt, Anne-t
pedig k�zcs�kkal �dv�z�lte, azt�n k�s�bb a kev�s holmit a rep�l�g�phez cipelte, �s
felseg�tette B�ckert, Anne-t s a gyereket a f�lk�be. Hellersennek �s Buddk�nak
h�tul kellett �sszeszorulnia.
Mikor a l�gcsavarok forogni kezdtek, Paul rikoltozott �r�m�ben �s �sszecsapta a
kez�t. A rep�l�g�p v�gigz�gott a tengeren, azt�n l�gyan felemelkedett a felh�tlen
k�k �gbe. B�cker lehorgasztotta fej�t �s karj�val Anne-t �lelte.
- Pourie, tegyen egy fordul�t a sziget f�l�tt - mondta -, k�rem...
Pourie b�lintott. M�g egyszer elrep�lt Vikt�ria-sziget f�l�tt, megfordult �s n�h�ny
k�rt �rt le f�l�tte.
Anne �s B�cker n�m�n b�multak le paradicsomukra. Apr�cska volt, vil�gos folt a
tengerben. A part, a szirtek, a kerek �b�l, amely m�g�tt a temetkez�hely volt, az
erd�, a vir�gos mez�, egy narancss�rga folt - a kifesz�tett gumisziget - elrejtve,
alig l�that�an a nagy �j h�z a dombon, a f�z�hely, Paul j�tsz�tere a libik�k�val, a
ny�jt�val �s a korallk�vekb�l meg szikladarabokb�l rakott v�rral, apr�, �rintetlen
vil�g, Isten mosolya a nap alatt... lassan elt�nt a l�t�hat�ron �s a tengerbe
mer�lt.
- L�pjen meg! -ki�ltotta B�cker, �s mindk�t kez�t a szem�re szor�totta - Pourie,
forduljon el. Ha nem rep�l tov�bb, kiugrom a rep�l�g�pb�l.
Anne a f�rfi arc�t a kebl�hez szor�totta. R�ngat�dz� fej�t simogatta �s elfordult,
mikor egy kanyarod�n�l eg�szen messze a l�that�ron m�g egyszer felt�nt a sziget.
- J� lesz majd L�beckben - mondta halkan - �r�l�k L�becknek, kedvesem. Ott a
l�badat �jra kiegyenes�tik, megoper�lj�k az arcodat, �s �j szemh�jakat h�znak a
szemedre. Olyan j� lesz, kedvesem...
A legr�videbb �ton Papeet�be rep�ltek. Papeet�be, ahol a gyilkos Anne Perkinst
v�rt�k...
�jszaka volt, mikor Papeet�ben f�ldet �rtek. Pourie �tk�zben h�romszor sz�llt le a
v�zre �s tankolta tele a rep�l�g�pet. Azt�n a legnagyobb sebess�ggel megel�z�tt egy
vihart, amely m�g�tt�k j�tt, �s �pp akkor �rte el Tahitit, mikor a rep�l�g�pb�l
kisz�lltak. Mintha d�zs�b�l �nt�tt�k volna, a sz�l meghajl�totta a p�lm�kat,
koron�juk szinte a f�ldet seperte - Ez m�g szerencse - ord�totta Hellersen szembe
a vihar f�ty�l� z�g�s�val - A nagy par�d�s fogadtat�s elmarad! J�s�gos mag�hoz a
term�szet, B�cker.
- �ppen eleget tettem neki a sz�pet! - ki�ltott vissza B�cker - A szeret�m lett.
A kis rep�l�t�ri �p�lethez futottak, ahol egy mogorva maori �lt, �s unatkozva
b�mult a radarerny�re. Majd k�v� meredt, mivel els�nek B�cker rontott be a szob�ba:
felugrott a sz�kr�l, a falhoz menek�lt, �s mindk�t karj�t magasan a feje f�l�
emelte, mintha k�s�rtetet l�tott volna. Pourie r�zk�dott a nevet�st�l. Mint a
kutya, ler�zta mag�r�l az es�t - Az�rt m�r nem olyan vad a D�li-tenger, Monsieur -
mondta B�ckernek -, hogy a l�tv�ny, amit ny�jt, ne okozna f�lelmet. Nihiru - intett
a s�padt maorinak -, ez egy der�k ember, nem rossz szellem. Ha megborotv�lkozik,
�jra emberr� v�lik.
Az �jszak�t mind Pourie-n�l t�lt�tt�k. Hat �v �ta el�sz�r n�zte meg mag�t B�cker
egy t�k�rben. Eddig mindig csak a tenger sima t�kr�ben l�thatta mag�t, �s a
hull�mok sok mindent elmostak. Most azonban teljes embertelens�g�vei r�t�rt az
igazs�g. Ilyen borzalmasnak, ennyire minden m�rt�ken fel�l visszatasz�t�nak nem
k�pzelte mag�t. B�multa a k�p�t, azt�n lassan elfordult.
Anne m�g�tte �llt, �s Pourie feles�g�nek egyik ruh�j�t pr�b�lta fel. T�ls�gosan b�
volt ugyan, de ez �jra besorolta a civiliz�ci�ba.
- Anne - k�rdezte B�cker halkan -, Anne, ez vagyok �n? Nem tudtam, hogy �gy n�zek
ki! Ezt szereted? H�t megbolondult�l?!
- Minden t�kr�t sz�tverek, ha ilyet k�rdezel! - mondta er�lyesen - Igen,
szeretlek, Te vagy a legszebb f�rfi. El a t�k�r el�l, kedvesem!
- De borotv�lkoznom kell!
- Azt majd �n megcsin�lom! Soha ne n�zz t�bb� t�k�rbe!
- S att�l tal�n jobb lesz? - le�lt �s �tpillantott a fi�ra. Paul el�sz�r volt
�let�ben igazi ruh�ban. Pourie n�v�re, akinek n�gy gyereke volt, azonnal be�ll�tott
egy eg�sz ruhat�rral. Eddig Paul rongydarabokb�l - amelyeket B�cker k�t halott
asszonyr�l vett le - kiszabott, �s p�lmarosttal �sszevarrt r�vid nadr�got hordott.
- Soha azel�tt nem l�tott norm�lis arc� f�rfit. Micsoda sz�rnyeteg az ap�m,
gondolja most - mondta B�cker.
- Ilyet sohasem fog gondolni - Anne megfogta Paul karj�t �s mag�hoz vonta - Ki a
mi papink? - k�rdezte.
A fi� ragyog� mosollyal n�zett az apj�ra, olyan kifejez�ssel nagy barna szem�ben,
amit�l B�cker majdnem els�rta mag�t.
- A vil�g legjobb papija - felelte Paul.
- Erre te tan�tottad, Anne.
- �n. �s sosem fogja elfelejteni. Ez volt az els� teljes mondata, mikor besz�lni
kezdett - Megcs�kolta a fi�t, s hagyta, hogy v�logasson tov�bb a ruh�k k�zt -
Sz�munkra csak te l�tezel...
- M�r am�g megtanul gondolkozni �s �t�lni.
- Akkor majd ann�l ink�bb! Csak nem f�lsz a fiadt�l?
- F�lek a civiliz�lt vil�gt�l, Anne! �gy �rzem magam, mintha az �gb�l egy
hangyabolyba pottyantam volna.
Egy �ra m�lva Anne megborotv�lta, lev�gta a haj�t, s B�cker felvette Pourie
s�gor�nak, aki k�r�lbel�l akkora volt �s olyan sz�les, mint �, az egyik �lt�ny�t.
De minden egy�b csak a testet v�ltoztatta meg. Az arc - a gall�r s a nyakkend�
f�l�tt - egy sz�rny�s�ges arc maradt. Ann�l szebb lett Anne! V�r�s, m�kvir�gos
ruh�j�ban olyan volt, mintha vele t�k�letesedett volna be az emberr� v�l�s. M�g
v�konyabbnak, m�g l�nyosabbnak hatott, �s hossz�, csillog� haj�t felt�zte. A nagy
konty a keskeny archoz t�l neh�z volt, s�t�t szeme most nagyobbnak �s ragyog�bbnak
t�nt.
- Szeretlek - mondta, miel�tt a t�bbiekhez mentek volna, akik a vacsor�val v�rt�k
�ket - Ak�rmi j�n is: szeretlek!
A f�rfi h�l�san b�lintott, s �gy n�zte, mint a koldul� kutya �s olyan nyomorultul
�rezte mag�t, mint azel�tt soha.
M�snap reggel r�gt�n elment Shirley feles�g�hez, Betty-hez. De miut�n Paul Shirley-
t holtt� nyilv�n�tott�k, elk�lt�z�tt. Most a h�rom gyermek�vel Hawaiin �lt, �s egy
�vvel ezel�tt �jra f�rjhez ment. H�rom �vig v�rt, m�g azt nem mondt�k neki, hogy ez
csak elveszett id�. Bel�tta, eladott mindent, �s Paul Shirley-nek a papeetei
temet�ben eml�koszlopot �ll�ttatott.
B�cker ell�togatott oda, sok�ig �llt gondolataiba mer�lve a felirat el�tt: "Paul
Shirley, akit elnyelt a tenger. Sosem felejtelek el, Betty"
- Az�rt j�, hogy sosem tudja meg, hogy nyelte el val�j�ban a tenger Pault - mondta
B�cker k�s�bb Anne-nek - Soha nem �rjuk meg neki. �j f�rje van... minek terhelje a
r�gi �let? Mi�rt? De a s�rk� sz�p. Paul meg�rdemelte.
Odal�pett a k�h�z, mindk�t kez�t r�tette, �s halkan azt mondta: "Shirley, mi sem
felejt�nk el soha. �tkozott id�t �lt�nk meg egy�tt."
K�t h�tig maradtak Tahitin. Nem sejtette senki, hogy Anne nem Vikt�ria, B�cker
feles�ge. De mi�rt is lettek volna k�ts�geik? Anne fot�j�ra, melyet hat �vvel
ezel�tt Papeet�ben a rend�r�llom�son tettek ki, senki sem eml�kezett m�r, s az
�js�gokban most megjelen� k�pek egy hossz� haj� asszonyt mutattak, akinek a haja
k�r�llebegte az arc�t. Ez volt az egyetlen fot�, amelyet B�cker Anne-r�l k�z�lni
engedett.
K�t h�tig k�zr�l k�zre adt�k �ket. Megh�v�sr�l megh�v�sra j�rtak. A korm�nyz� is
fogadta �ket, besz�lgetett Anne-nel �s B�ckerrel, s visszaeml�kezett 1965 nagy
viharaira.
- �tkozott id� volt - d�nny�gte - Egym�st �rt�k az �rtes�t�sek a
szerencs�tlens�gekr�l. Tizenkilenc haj� �s h�rom rep�l�g�p veszett el ebben az
id�ben. A rend�rfel�gyel�m, Shirley is akkor pusztult el. Nuku Hiv�r�l egy gyilkos
asszonyt kellett volna elhoznia. Egy bizonyos Anne Perkinst. Ez akkoriban
szenz�ci�s eset volt.
Anne B�cker kez�t kereste tapogat�zva. K�zen fogt�k egym�st, s v�rtak a korm�nyz�
tov�bbi szavaira.
- �s... �s ez az Anne Perkins is elpusztult? - k�rdezte rekedten B�cker.
- Igen, Sajnos! Vagy tal�n ink�bb azt k�ne mondanom, h�l' istennek? Azt az Anne
Perkinst bizonyosan el�t�lt�k volna gyilkoss�g�rt. M�g eml�kszem az egyes
r�szletekre: nyilv�nval� ind�t�kokra alapozott bizony�t�s. Egy t�r, a gyilkos
szersz�m az asszony �gya alatt, �s ehhez hasonl� dolgok... K�t �v m�lva �jabb
szenz�ci�ra ker�lt sor. A meggyilkolt Yul Perkins fiv�r�t, James Perkinst f�rd�s
k�zben megt�madta egy c�pa. A d�g let�pte a bal l�b�t. De miel�tt meghalt volna,
vallom�st tett: hogy ad�ss�gait kifizethesse, lep�nzelt egy mal�jt. Ez a gazember
felvette Anne egyik ruh�j�t, s a kertben a mit sem sejt� Yulnak �tv�gta a tork�t.
Azt�n asszonynak �lt�z�tten a szirtekhez ment, s ott eldugta a hull�t. Ut�na a t�rt
Mrs. Perkins matraca al� cs�sztatta. �rd�gi terv! Szeg�ny asszony menthetetlen�l
elveszett volna, �gy minden kifog�stalanul m�k�d�tt. James megkapta Yul �s Anne
Perkins vagyon�t.. - A korm�nyz� megk�sz�r�lte a tork�t - Ilyet nem lenne szabad
az embernek mondani, de m�gis: tal�n a legjobb, hogy Mrs. Perkins a tengerbe
veszett, mert k�l�nben egy durva b�r�i t�ved�s �ldozat�v� v�lt volna. �gy nyugalma
van.
- Igen, az megvan neki - mondta B�cker. Megszor�totta Anne kez�t, az asszony meg
feln�zett r� �s mosolygott. A D�li-tenger minden napsugara ott ragyogott a
szem�ben. � visszamosolygott r�, �s csak ebben a bel�lr�l sug�rz� mosolyban ismerte
fel Anne, hogy B�cker eddig a pillanatig, az �vek hossz� sor�n �t mindig azt hitte,
hogy az asszony m�gis meg�lte Yult. De ez most m�r nem volt fontos... Aki a
boldogs�got issza, lenyeli vele azt a csepp keser�s�get is.
- �r�k�s�k nem maradtak. Az �llam vett �t mindent. Perkins farmj�n most iskola van.
- Azt hiszem, �gy a legjobb - Anne b�lintott �s B�ckernek d�lt - Ha ez az Anne
Perkins m�g �lne, biztosan nem lenne ellene kifog�sa.
Papeet�n nem b�rokratikusan dolgoztak. Ezt m�r Hellersen �s Buddke is megjegyezte.
B�cker �s Anne �j igazolv�nyokat kaptak: sz�ks�g�tleveleket annak igazol�s�ra, hogy
�k Werner B�cker �s Vikt�ria B�cker, sz�letett Plannitz, L�beckb�l. A kis Pault
Papeete templom�ban megkeresztelt�k, ut�na Hellersen �s Buddke s�rgette a
visszat�r�st N�metorsz�gba.
Hamburgban a Gl�busz f�szerkeszt�je az �js�g egyik legnagyobb akci�j�t k�sz�tette
el�, miut�n Hellersen sz�kszav�an ennyit s�rg�ny�z�tt: - Megvan az ember�nk!
Gondoljatok a vezet� riporter fizet�semel�s�re!
- Ebb�l megcsin�ljuk az �vsz�zad legnagyobb szenz�ci�j�t! - lelkendezett a
f�szerkeszt� - V�gre egy olyan befektet�s, amit nem kell mindj�rt le�bl�teni az
�rny�ksz�ken. Micsoda orrom volt! Mindig azt mondtam: meg kell szagolni a
szenz�ci�t!
Miel�tt B�cker �s Anne, mint Mr. �s Mrs. B�cker Aucklandbe �rkezett, Hamburgban
minden el� volt k�sz�tve: a csal�d fogadtat�sa vir�ggal, t�v�vel, r�di�val,
lakoszt�ly egy els� oszt�ly� sz�llod�ban, egy �gy a k�rh�z plasztikai seb�szet�n, a
Gl�buszban megfelel� hely a c�mlapon Hellersen besz�mol�j�ra �s Buddke szenz�ci�s
fot�ira... �s m�g a hannoveri tartom�nyi rend�rs�g b�n�gyi oszt�ly�n is
megszervezt�k a kihallgat�st. Ez volt ugyanis a l�becki hat�s�g. Els�llyed�s �s
megmenek�l�s... mindent aktaszer�en kellett elint�zni.
Hellersen B�cker el� t�rta a hossz� list�t, hogy mi minden v�r r� N�metorsz�gban. A
Gl�busz err�l h�toldalas t�viratot k�ld�tt.
- Nem fogja megb�nni, hogy visszat�rt az emberek k�z� - mondta Hellersen, mikor
B�cker a hossz� list�t �s a t�viratot elolvasta.
- Ebben nem vagyok eg�szen biztos - v�laszolta B�cker �s f�lretette a list�t - A
maga menetrendszer� tervez�se alapj�n n�h�ny nap m�lva a m�t�asztalon fekszem.
- Ott! Vagy ragaszkodik ehhez az archoz?
B�cker megvonta a v�ll�t - Engem m�r nem zavar.
- Anne, sz�ljon m�r valamit! - sz�l�totta fel Hellersen.
- �gy szeretem, ahogy van!
- Istenem, ez rosszabbnak l�tszik, mint ahogy valaha is elk�pzelt�k! Meg�ri, hogy
m�r az els� oper�ci� ut�n lelkendezik a t�k�rk�pe el�tt.
- Nincs r� m�d, hogy �j szemh�jakat �ltessenek be.
- De van, Angli�ban. De pokolian neh�z.
- Na l�tja, minek akkor a sok k�nszenved�s? Nappal m�r nem zavar, �jjel pedig
k�t�ssel a szememen alszom. Mi annyira dr�mai itt? Hozz�szoktam. De k�rem, ha
mindenki �gy akarja: hagyom, hogy megsz�p�tsenek! De egy felt�telt szabok,
Hellersen, k�l�nben nem is rep�l�k mag�val N�metorsz�gba. Enged�lyem n�lk�l
egyetlen k�p sem jelenhet meg Vikt�ri�r�l!
- Rendben van - Hellersen Anne-re n�zett - De ugyan mi�rt, hiszen minden
helyzetben sz�p!
- �ppen az�rt. F�lt�keny vagyok! - B�cker fel�llt, s az ablakhoz ment. Kinn a
gyepen Paul a t�bbi gyerekkel j�tszott - Bolond vagyok, tudom, de nem akarom, hogy
b�rki m�s is gy�ny�rk�dj�n az �n sz�ps�ges Vikt�ri�mban.
A val�s�gban pedig arra gondolt: L�beckben tal�n m�g eml�keznek r�, milyen volt az
igazi Vikt�ria B�cker, s akkor az emberek k�z� val� visszat�r�s a poklot
jelentheti...

4.

A Sidney-be, majd N�metorsz�gba val� rep�l�s el�tti est�n Anne �s B�cker a vil�gos
holdf�nyben egym�st �t�lelve fek�dt. Az asszony nem tudott aludni, de alig
besz�lgettek. Csak id�nk�nt megcs�kolt�k �s simogatt�k egym�st.
- �r�lsz N�metorsz�gnak? - k�rdezte Anne.
- Nem tudom.
- Vajon �l-e m�g az �desany�d?
- Majd megtudjuk, Anne.
- Mire gondolsz, kedvesem?
- A sziget�nkre...
- �n is. Sz�p volt...
- A part, a p�lm�k, a tenger, a Nap �s a sz�l, ak�rhol lesz�nk is, belepusztulunk a
v�gyakoz�sba, Anne!
Egym�shoz b�jtak, �rezt�k test�k remeg�s�t. Ott fek�dtek civiliz�ci�ra �t�lten, s
�gy �rezt�k magukat, mint a gyilkosok, akik a hajnalra v�rnak, mikor majd az
akaszt�fa al� vezetik �ket.
H�t �ra tizenkett�kor feld�b�rg�tt a sug�rhajt�s� �ri�sg�p. Vastag napszem�veg
m�g�l n�zett le B�cker a tengerre, Anne �s Paul ott �ltek mellette.
- N�metorsz�gba - mondta B�cker furcsa, nyomott hangon, amikor Hellersen h�tulr�l
hozz�hajolt - Igaz�n �tkozottul hervadt �rz�s, ha egy f�rfi visszat�r a haz�j�ba;
lehet, hogy h�lyes�gnek hangzik, de t�nyleg l�tezik olyasvalami, amit honv�gynak
neveznek.
Tizennyolc �ra m�lva landoltak Hamburgban.
Havazott. Az els� h� Paul �let�ben ... fel sem tudta fogni, mi az. Nagy, csod�lkoz�
gyermekszem�vel b�multa az �gb�l hangtalanul lebeg� feh�r pelyheket. �s B�cker is
kiny�jtotta mindk�t kez�t �s hagyta, hogy a h�pih�k ellepj�k �ket. �gy viselkedett,
mint egy gyerek, a havat sz�td�rzs�lte t�nkretett arc�n, azt�n csak nevetett...
nevetett... nevetett...
A nyilv�noss�got B�cker annak az embernek a nyugalm�val �lte �t, akinek az �let m�r
nem tud igaz�n nagy meglepet�seket hozni. T�z napig �llt az eg�sz vil�gra kiterjed�
�rdekl�d�s k�z�ppontj�ban. Oldal�n mindig Paul, a kisfia �llt, m�g Anne a h�tt�rben
h�z�dott meg, s csak oldalr�l vagy f�lprofilb�l engedte f�nyk�pezni mag�t. Hossz�
haja majdnem elfedte az arc�t. Hellersen �s Buddke tartott�k magukat ahhoz a
meg�llapod�shoz, hogy Anne ne ker�lhessen teljesen a k�pre, mert B�cker
f�lre�rthetetlen�l megmondta: Ha megl�tok Vikir�l egy teljes profilk�pet, m�snap
�jb�l hat �vig kereshetnek! �rtj�k egym�st?
A Gl�busz leg�nys�ge ezt azonnal meg�rtette. Ott� Ott� f�szerkeszt� kiadta a
jelsz�t: Mindent B�ckerre �sszpontos�tani, az asszonyt eleg�nsan a h�tt�rbe
szor�tani! A kisfi�t pedig teljesen a rivaldaf�nybe helyezni! Emberek, ez a
szenz�ci�! Egy f�rfi �s egy asszony egy szigeten, ahol nincs v�z, a Csendes-�ce�n
kell�s k�zep�n. Egy temet�szigeten, ahov� a polin�ziaiak a fert�z�tt hull�ikat
rakj�k ki! Ha ez nem r�nt le minden kalapot a fejekr�l, igaz�n nem tudom, mit
akarnak m�g olvasni! Ilyesmi m�g nem volt soha!
T�z napon �t futott v�gig a vil�gsajt�n �s a k�perny�k�n Werner B�cker fot�ja - ez
a szemh�j n�lk�li, l�porfoltokkal tark�tott, most sim�ra borotv�lt arc.
Az els� �t napon B�cker a fi�t dobog� sz�vvel �s szorong� gonddal figyelte. Hogy
reag�l? El�sz�r l�tott Hellersenen, Buddk�n �s Pourie-n, a papeetei pil�t�n meg
annak csal�dj�n k�v�l embereket, sima, sz�p arcokat. Ezer �s ezer emberi arcot,
amelyekhez k�pest apja arca pokoli, sebhelyekkel bor�tott, visszatasz�t� torzk�p
volt. Tal�n megundorodik majd t�le? �sszehasonl�t majd? Mikor teszi fel majd a
legterm�szetesebb k�rd�st: Papi, mi�rt n�zel �gy ki?! Vajon gyermeki �rz�se
megbirk�zik-e az apja �s a norm�lis vil�g k�zti sz�rny� ellent�ttel? Vajon nem
azonos�tja-e a r�tat a gonosszal? De a kis Paul hallgatott. Amit Anne mondott,
val�s�g lett: sz�m�ra az apja volt a legnagyobb, a leger�sebb �s a legszebb.
Szemh�jak n�lk�l is, tele azokkal a vastag, v�r�s forrad�sokkal az arc�n, a
r�videbb l�b�val �s a s�ntas�g�val egy�tt.
- A legpomp�sabb fi�, aki csak l�tezik - mondta B�cker egyik este Anne-nek, mikor a
sok k�rd�st�l �s v�laszt�l f�radtan v�gre �gyba ker�lt - Anne, k�sz�n�m neked ezt
a fi�t.
A rend�rs�ggel nem voltak neh�zs�gek. A hannoveri tartom�nyi rend�r-f�kapit�nys�g
jegyz�k�nyve �s az Aucklandben ki�ll�tott pap�rok alapj�n �jra felvett�k �ket a
n�met szem�lyi nyilv�ntart�sba. Gyermekeit, Holgert, Petert �s Mariont holtt�
nyilv�n�tott�k. Szabad volt az �t az �j-r�gi �letbe.
Minden felt�n�s n�lk�l L�beckbe utaztak. Egy csendes kis penzi�ban laktak, �s
B�cker megmutatta Anne-nek a haz�j�t. Sz�p volt �s hideg. Jeges sz�l f�jt a Keleti-
tenger fel�l, hajtotta a havat az utc�kon, �s a j�gt�bl�kat szil�nkokra t�rte a
rakpart fal�n.
Vastag, pr�mmel b�lelt kab�tban �lltak a tenger mellett, szeretettel egym�sba
karolva. F�zva, d�rcs�pte v�r�s arccal nyomakodott a kis Paul k�z�j�k. Az �g sz�rke
�s s�lyos volt a t�li felh�kt�l.
- Ez is a tenger - mondta B�cker �s megd�rzs�lte Paul v�r�s orc�it - Itt
j�tszottam, mikor akkora voltam, mint te.
- Az �n tengerem szebb! - A kisfi� didergett �s �sszeh�z�dzkodott - Mi�rt van itt
ilyen hideg, papi?
- Hallottad ezt? - Anne B�cker v�ll�ra t�masztotta a fej�t �s mosolygott.
- Azt mondja: az �n tengerem. Polin�ziai.
- Ez a tenger is sz�p, Paul - felelte B�cker - Most j�g �szik a v�zen, de ha elj�n
a ny�r, itt is ragyog a nap, sok ezer ember f�rdik a hull�mokban, �p�t homokv�rakat
�s az eg�sz partot ellepik a tarka strandkosarak meg a s�trak.
- De itt nincsenek p�lm�k, papi...
- Nem, p�lm�k itt nincsenek.
- �s nincs albatrosz sem.
- Az sincs.
- �s d�rd�val nem lehet halat fogni.
- Azt se lehet.
- H�t akkor mi olyan sz�p itt, papi?
- A haza, fiacsk�m! A haza mindig sz�p. Tulajdonk�ppen minden orsz�g k�z�tt a
legszebb.
A kisfi� felb�mult az apj�ra �s hallgatott. De szem�ben m�g sok k�rd�s lapult,
melyek k�z�l r�vid gondolkod�s ut�n azonban csak egyet tett fel.
- Mi a haza, papi?
- Az orsz�g, amelyben sz�lett�nk, kisfiam.
- Akkor az �n haz�m a sziget, papi.
Erre B�cker nem tudott mit felelni. Majdnem k�ny�r�gve n�zett Anne-re. Seg�ts,
mondta a pillant�sa. Ha �gy folytatja, s�rva fakadok. V�gre itthon vagyok, mindent
�tv�szelt�nk: a c�p�kat, a temet�szigetet, azt a borzalmas utaz�st a kenuval, Paul
sz�let�s�t. �t �vig n�tt, cseperedett a kez�nk alatt. Egy pokolszigetb�l
paradicsomot csin�ltunk... s most, az �j kezdet�n�l, ez a gyerek mag�nyra v�gyik: a
b�mb�l� tengerre, az �get� napra, a v�gtelen �gre meg a feh�r homokra, a v�r�s
korallpadokra �s a fekete szirtekre, mad�rrajokra, amelyek els�t�t�tik az eget, �s
halrajokra, amelyek k�zt t�rdig g�zolhat a tengerben. Seg�ts nekem Anne! Hiszen
csak azt mondja ki, amit �n gondolok, amit �n �rzek...
- Majd beleszokik - mondta az asszony csendesen - T�l fiatal m�g ahhoz, hogy
mindent meg�rtsen. Sohasem ker�l abba a helyzetbe, hogy �gy im�dkozz�k, mint te:
�des Istenem, hadd essen egyszer a h�! �des Istenem, szeretn�k �jra egy b�zamez�t
l�tni! Csak egyszer m�g kereszt�lmehessek egy ny�rfaerd�n! �des Istenem, szeretn�m
m�g egyszer a feny�k illat�t �rezni... Nagyon boldogok lesz�nk itt, Werner!
Mindny�jan.
B�lintott, de ugyanakkor tudta, hogy az asszony hazudik. Valahogy idegenek lettek
ebben a norm�lis vil�gban; �gy �lldog�ltak itt, mint egy ijeszt�, zajos, zavarba
ejt� g�pekkel teli teremben, �s a civiliz�ci� b�s�g�t csak az�rt viselt�k el, mert
folyton bebesz�lt�k maguknak: ide tartozol, innen j�tt�l, most visszat�rt�l. Vesd
bele magad ebbe a tajt�kz� vil�gba...!
K�t �ra hosszat �lltak a befagyott tenger mellett, m�g Paul megk�rdezte: Papi,
mikor lesz megint meleg? Akkor B�cker felemelte �s a karj�ban vitte a kocsihoz.
- Nemsok�ra - felelte rekedten - Nemsok�ra, fiam. A nap mindig �jra visszat�r...
L�beckben B�cker sz�m�ra sok minden j�ra fordult. Az elm�lt �vek alatt a r�szv�nyei
�s az �rt�kpap�rjai j� kamatokat hoztak �s az �rfolyamuk n�tt. Az aucklandi c�g m�g
annak idej�n az �vi fizet�s�t �tutalta a banksz�ml�j�ra, s hat �v alatt a kamatok
�s kamatos kamatok itt is sz�p �sszeget tettek ki. Mikor B�cker minden p�nz�t
�sszeadta, maga is elcsod�lkozott.
- Gazdag ember vagyok, Anne - mondta - Mik�zben a kunyh�nkat �p�tett�k, napoztunk,
vad�sztunk meg hal�sztunk, megszaporodott a p�nzem �s gazdag ember lettem. Ehhez
j�nnek m�g a Gl�busz honor�riumai, a t�v�jogd�jak, a k�lf�ldi jogd�jak... Sz�p
helyen telepedhetn�nk le. Mi err�l a v�lem�nyed?
- Err�l m�g sokat besz�l�nk majd, kedvesem - �sszegy�rte a sz�mad�sokat �s egy
pap�rkos�rba dobta - El�sz�r befekszel egy �gyba, s a l�badat meg az arcodat
megoper�ltatod.
�sszerezzent �s Anne keze ut�n ny�lt - Paul mondott valamit? - k�rdezte r�m�lt
hangon.
- Egyetlen sz�t sem. De ha most van es�lyed r�...
- T�nyleg van?
- K�rdezz�k meg a seb�szeket, Werner. A sziget�nk�n mindegy volt, milyen a k�ls�d,
de itt az emberek k�z�tt arcot k�v�nnak t�led - Megszor�totta a kez�t - Az
emberek sokszor kegyetlenebbek a c�p�kn�l.
Visszautaztak Hamburgba. Nyolc napig vizsg�lta Werner B�ckert egy seb�szcsoport;
megr�ntgenezt�k, m�t�ti terveket k�sz�tettek, kisz�m�tott�k az �t�ltet�sek
be�p�l�s�t a szervezetbe. Ekkor Thoritz professzor, a klinika vezet�je eg�sz
pontosan elmondta B�ckernek, mert nem volt �rtelme egy olyan embert, mint B�cker
sok sz�p sz�val, f�ligazs�gokkal trakt�lni:
- Bizony eltarthat k�t, h�rom esztendeig, am�g minden oper�ci�n t�l lesz. A
megr�vid�lt l�b�t ism�t kiegyenes�tj�k: �jb�l elt�rj�k, kiny�jtjuk, v�g�l egy
ac�llemezbe csavarozzuk be. Az arc forrad�sait is jav�tani tudjuk, a bal orc�n a
m�lyed�st sz�vet-�t�ltet�ssel kit�ltj�k, s a bal orrcimp�t is meg�j�tjuk. Csak k�t
dolog nem jav�that�: a l�por �gette nyomok az arcr�l nem t�vol�that�k el, �s �j
szemh�jakat sem tudunk �nnek csin�lni. Mi seb�szek sok mindent tehet�nk - de itt
van a hat�r. �lland�an s�t�t szem�veget kell hordania, s �jjel szemk�t�ssel kell
aludnia. A szemh�j- �s szempilla-p�tl�s ma m�g csak k�s�rlet, de a legcsek�lyebb
garancia n�lk�l. Ha azonban v�llalkozik egy ilyen k�s�rletre...
- H�rom �v - k�rdezte B�cker elgondolkodva - Akkor azt�n megint �j ember leszek?
- Mondjuk: majdnem �j. Az arca �gy is el�g v�ltozatos lesz.
Thoritz professzor nevetett, �s vele nevetett B�cker is. De amit kinevetett
mag�b�l, olyan volt, mint az epe. H�rom �v, gondolta. �s ez id� alatt mindig �jra a
m�t�asztalra fektetnek; f�jdalmaim lesznek, s minden alkalommal azzal a szorong�
�rz�ssel �bredek: siker�lt-e a beavatkoz�s vagy nem? Mindig olyan ember maradok,
akinek sz�nalommal szor�tj�k meg a kez�t, akire b�tor�t�an r�mosolyognak, de ez
�r�kk� savany� mosoly lesz, �s a t�bbiek szem�be ki�l az undor. Mi lesz a jutalma
ennek a sok k�nnak? H�rom �v ut�n sem lesz szemh�jam, arcb�r�m m�g mindig l�por
�gette foltokkal lesz tele, csak j�rni tudok, s�ntik�l�s n�lk�l, egyenesen. Meg�ri?
- Professzor �r, m�g meggondolom - mondta Thoritznak - K�sz�n�m �nnek.
�s ugyanaznap este �gy sz�lt Anne-hez: - Shirley meg�r�k�tette mag�t rajtam.
Mindent �gy hagyok, ahogy van. Ez volt felette az els� gy�zelmem, �s �rted v�vtam
ki. M�sok �cska alum�nium kit�ntet�seket hordanak a test�k�n, mert embereket �ltek,
�s ez�rt mindenki csod�lja �ket. Nekem is megvan a saj�t eml�k�rmem: az arcom. Az
�ld�j�t, Anne, b�szke vagyok r�! Nem oper�ltatok meg magamon semmit! �s Paulnak
mindent elmes�lek, ha majd nagyobb lesz: a haj�t�r�semr�l, a te rep�l�g�p-
szerencs�tlens�gedr�l, a partot �r�sedr�l, Shirley-r�l, Yul meggyilkol�s�r�l �s
azokr�l a h�napokr�l a Vikt�ria-szigeten, mikor csak te meg �n voltunk a vil�gon.
Anne, az pomp�s vil�g volt! - Mind k�t kez�vel fogta a fej�t, �s r�nevetett Anne-re
- Ez a fej �gy marad, ahogy van. Hacsak azt nem mondod nekem: �tkozottul ronda
vagy! - Akkor azonnal a m�t�asztalra fekszem.
- Te vagy a legnagyszer�bb f�rfi, kedvesem! - mondta az asszony - Maradj �gy! �gy
szeretlek, ahogy vagy.
�s ez nem volt hazugs�g. Nem fontos, hogy egy f�rfi hogy n�z ki, csak az a fontos,
hogy f�rfi legyen.

5.

N�metorsz�gba �rkez�se ut�n Norderney-re utazott. Megl�togatta Lars L�derst, a

strand�rt, aki annak idej�n megtal�lta a palackpost�t. L�ders kis h�z�ban �r�k
hosszat mes�lt a D�li-tengerr�l, a mag�nyos �regember nagy �lm�r�l. Mikor azt�n
L�ders visszaj�tt a kik�t�b�l �s eltette a snapszos �vegeket, az egyik alatt egy
csekket tal�lt: 5 000 DM.
- Nah�t, de ilyet! -�lm�lkodott L�ders �s lerogyott a sz�kre - No de ilyet! Minden
nap �t k�m�nyp�linka... �s kitart h�rom �vig! �jra be kellene vezetni a
palackpost�t...
Visszat�r�s�k ut�n negyvenk�t nappal Hellersen elment B�ckerhez, hogy megk�rdezze,
mennyire siker�lt beilleszkednie, s hogy �jra v�llal-e �p�t�szi munk�t.
�res lak�st tal�lt. A h�rom kis szoba, amelyet B�cker kib�relt, olcs� b�torokkal
volt berendezve. A lak�sajt� nem volt bez�rva, a szekr�nyek ki voltak �r�tve. A
szomsz�dokt�l Hellersen megtudta, hogy B�cker�k tegnapel�tt n�gy b�r�nddel
elhagyt�k a lak�st.
Hellersen riad�t f�jt. A Gl�buszn�l �v�lt�tt a f�szerkeszt�, s csak n�h�ny
konyakkal siker�lt lecsillap�tani. Az �js�gn�l azonnal megind�tott nyomoz�s
kider�tette, hogy B�cker titokban csal�dostul szab�lyszer�en kijelentkezett. Minden
banksz�ml�t megsz�ntetett. Az aut�t eladta. Rep�l�jegyek mutatt�k a tov�bbi utat:
el�sz�r Frankfurtba, onnan Sidney-be. Nem kellett meger�ltetni a fant�zi�jukat,
hogy az �ti c�lt felismerhess�k.
- Sejtettem - mondta Hellersen a f�n�k�nek, mikor meg�llap�tott�k B�cker �tvonal�t
- Napok �ta ezt l�ttam a szem�kben, Viki �s f�leg a gyerek szem�ben... Szem�kben a
Csendes-�ce�n z�gott, �s p�lm�k hajladoztak a sz�lben. B�cker visszat�rt a
paradicsom�ba. Nem is tehetett m�st - Hellersen a kab�tzseb�be s�llyesztette a
kez�t: - Rep�lj�nk megint ut�na, f�n�k?
- Megbolondult maga, Hellersen? - A Gl�busz f�szerkeszt�je leintette - Elhiszem,
hogy tetszene mag�nak a szerkeszt�s�g k�lts�g�n m�g egyszer nyaralni a D�li-
tengeren! Azt m�r nem, megvolt a szenz�ci�nk... Hogy most mit csin�l B�cker, ez az
�j, konok fej� Robinson, az m�r kiz�r�lag r� tartozik. Mondja csak, Hellersen -
beh�zta az �ll�t -, sz�vesen �lne egy ilyen k�petnyi szigeten?
- Olyan asszonnyal, mint Anne, sz�vesen!
- Vikinek h�vj�k!
- Anne-nek - Hellersen sz�lesen elmosolyodott -, Anne Perkinsnek. Ez a m�sodik
h�z�som, f�n�k! Holnap megkapja �j besz�mol�m els� folytat�s�t. Most mind elmentek,
s el lehet s�tni a rak�t�t. Meg kellett r� esk�dn�m B�ckernek. Ez volt a
b�cs�aj�nd�ka, csak n�gy nappal ezel�tt m�g nem tudtam felfogni.
Naps�t�ssel, sz�llel, fodroz�d� tengerrel �s az �r�kk�val�s�g illat�val teli nap
volt, mikor B�cker �j, feh�r kis jachtja alatt megcsikordult Vikt�ria-sziget parti
homokja. A lejt�n, a sz�les part m�g�tt h�rom magas, karcs�, b�szke k�kuszp�lma
hajladozott.
Paul ott �llt el�l a fed�lzeti korl�tn�l, s �r�mujjong�sban t�rt ki. A szirtekr�l
mad�rrajok sz�lltak fel, �s sz�les, rikoltoz� felh�ben h�ztak el felett�k. A
korallpadok r�zsasz�n�en vil�g�tottak, �s haltestek ez�st�sen csillog� raja siklott
a haj� orra el�tt az �vegtiszta v�zben.
- L�tom a h�zunkat - mondta Anne fesz�lt izgalommal, boldogan. B�ckernek
t�maszkodott, �s karj�val a cs�p�j�t �lelte. A f�rfi sz�les karim�j� kalapot �s
s�t�t szem�veget viselt. A jacht tele volt orvoss�ggal, b�torokkal, szersz�mokkal,
konzervekkel, vizespalackokkal, sz�raztelepekkel, reflektorokkal, l�mp�kkal,
�gyakkal, takar�kkal, fegyverekkel, egy szikrat�v�r�val �s egy r�di�val. A sziget
harmadik, �s most m�r t�k�letes elfoglal�sa megkezd�d�tt.
- A libik�k�m! - ki�ltott fel Paul - L�tom a libik�k�mat!
- �s ott a cs�szda - lelkendezett B�cker - F�lig k�sz�lt el, mikor �rt�nk j�ttek.
Kisfiam, h�rom nap m�lva cs�szk�lhatsz rajta!
- �s a gumisziget�nk m�g mindig ki van fesz�tve.
- Az els� kunyh�nk - suttogta halkan Anne. Hirtelen s�rva fakadt, B�ckerhez simult
�s meg�lelte - A mi paradicsomunk. M�g itt van, megvan a paradicsomunk.
- Gyere - mondta B�cker. Karj�ba kapta Anne-t �s intett a fi�nak, aki a l�tr�n m�r
a sek�ly parti v�zbe m�szott, �s �r�m�ben belevetette mag�t a hull�mokba - Gyertek
ide... meg akarjuk mutatni a tengernek, a napnak �s a sz�lnek e f�ld legboldogabb
embereit.
Anne-t a v�zen �t a szigetre vitte.
Mikor B�cker a partra �rt, Anne-t letette a f�ldre. Els�, bambuszb�l �s levelekb�l
k�sz�lt kunyh�ja m�r romba d�lt, a sz�l meg az es� lerombolta.
- Tal�n fel�p�tem �jra - gondolta B�cker - Eml�k�l arra az id�re, mikor megj�rtam
poklot, hogy a paradicsomba jussak.
Saj�tos, egyszeri, ismeretlen er� eml�km�ve volt.
K�z a k�zben mentek fel a lejt�n a h�zukhoz. Miel�tt bel�ptek, B�cker pillant�s�val
m�g egyszer �tfogta a tengert, az eget �s a partot.
- Valamikor f�ltem ett�l, el�tkoztam - mondta B�cker halkan - Most boldog vagyok:
m�giscsak sz�p p�lm�k alatt meghalni. De el�sz�r m�g �lni szeretn�k. Veled, Anne!
Anne, haza�rkezt�nk!
A fi�

1.

A nap �gy kelt ki a tengerb�l, mint egy l�ngv�r�s, �jj�sz�letett vil�g. A tenger
hossz�, nyugodt hull�mokban g�rd�lt a part fel�, s arannyal �tsz�tt lila sz�nben
j�tszott. Reggeli p�ra sz�llt a p�lm�k k�z�tt. Sok ezer frangep�ni �s tiaravir�g
illata remegett a leveg�ben.
A tengerb�l felsz�ll� reggel pillanatai nagy gy�ny�r�s�get jelentettek Werner
B�cker sz�m�ra. Anne �s Paul m�g aludt. � halkan felkelt, l�bujjhegyen
kilop�dzkodott a kunyh�b�l, kil�pett a m�g h�v�s hajnalba, a nap t�zg�mbje fel�
ny�jt�zott, majd v�gigtekintett a paradicsom�n: Vikt�ria-szigeten, a parton, a
fekete szikl�kon, a korallpadokon, a lag�n�n �s a tengeren. Ezen a gy�l�lt,
szeretett tengeren, amellyel most megf�rt, amellyel egy�tt kellett �lnie, amely
t�pl�lta �s v�delmezte, miut�n el�bb minden�t�l megfosztotta. �j, m�s embert
faragott bel�le, s most m�r nem eresztette el. Egy megragad� sz�ps�g�, ugyanakkor
�tkozottul sz�rny�, saj�t vil�got aj�nd�kozott neki.
M�r tizenh�rom esztendeje �llt B�cker minden reggel a kunyh�ja el�tt, �s a
tegnapra, a m�ra meg az elj�vend�re gondol. Kil�pett a lejt�re �s lepillantott a
partra. M�g mindig ott l�gott nyolc vastag bambuszc�l�pre kifesz�tve a gumisziget,
amely annak idej�n megmentette az �let�t, s amellyel felfogta az es�vizet; ez volt
az els� had�zenet az izz� nap, a kisz�r�t� sz�l, a lisztes homok �s a c�p�kkal
fert�z�tt tenger ellen.
Mostanra a gumisziget valami eml�kf�le lett. H�tszer �j�totta meg a c�l�p�ket az
utols� tizenh�rom �vben. A narancssz�n kifakult, a gumi t�redezett; n�gy �ve sz�p,
szil�rd deszkatet�t �p�tett az "eml�km�" f�l�, s azt mondta Anne-nek �s a fi�nak:
- Nemcsak az emberek, hanem a t�rgyak ir�nt is �rezhet h�l�t az ember. Egyszer majd
t�l�ltek engem... Gondoskodjatok r�la, hogy a c�l�p�ket mindig meg�j�ts�tok. Mi
lett volna bel�l�nk e sz�vetrongy n�lk�l?
De mi is lett bel�l�nk? - erre gondolt minden reggel. Tizenh�rom �v alatt a
mag�nyos, nyomorult, egyetlen t�rk�pen sem szerepl� Vikt�ria-szigetb�l t�k�letes
kis vil�g lett. B�cker v�zt�rol�kat �p�tett az es�v�znek, csatorn�kat h�zott,
kukoric�t �s gabon�t vetett, sal�t�t �s z�lds�get termesztett. Apr�, mozg�kony
jachtj�val a Tuamotu-szigetekr�l tejel� kecsk�ket, �s nevet�sre ingerl�, fekete
t�rpediszn�kat hozott. Ist�ll�kat, kar�mokat �p�tett, maga teny�sztette a
h�zi�llatokat, �s Anne megtanulta, hogy kell kecskesajtot k�sz�teni. � fejt,
kezelte a centrifug�t, ellen�rizte a vajk�p�l�t �s joghurtot k�sz�tett.
A civiliz�ci� egyre er�teljesebben t�rt h�d�tott. Benzin-meghajt�s� traf��llom�st
�p�tett, benzinrakt�rt telep�tett m�lyen be�sva a lejt�be, betonkever� g�p forgott
t�z �ra hosszat naponta, �s B�cker meg Anne alapokat, fejk�veket, lemezeket �s
eg�sz falakat �nt�tt. Paul - akkor t�z�vesen - ott �llt a kever�g�p mellett, s
homokot meg cementet lap�tolt a z�rg� dobba, k�veket cipelt az �p�tkez�shez, �s
�tvette a f�z�st f�radhatatlanul dolgoz� sz�lei helyett.
Tizenh�rom �v... elrep�lt, �s B�cker �szre sem vette volna, ha Paulon nem m�rhette
volna az id� m�l�s�t. A gyermek fiatalemberr� v�lt: nagy �s er�s volt, mint az
apja, olyan izmokkal, amelyek a b�re alatt k�tegekk�nt fesz�ltek. Arc�t azonban
Anne-t�l �r�k�lte, ezt a gyeng�ds�gre k�sztet�, nagy barna szemekkel meg�ldott
arcot.
- Nagyszer� fi� - mondta B�cker egyik este, amikor fenn a h�z el�tt a padon �ltek,
amelyet hibiszkuszbokrokkal felfuttatott lugas fedett el. Lenn a tengeren ott �llt
Paul, mint egy gy�ny�r�, meztelen isten, �s bevetette mag�t a dag�ly k�zel g�rd�l�
hull�maiba - Anne, k�sz�n�m neked.
Meg�lelte, megcs�kolta �s egym�shoz simulva n�zt�k a fiukat.
�nnepnap volt.
Tizenh�rom �v a Vikt�ria-szigeten. Ez a sziget teljes �talakul�s�t jelentette. Most
egy v�ztorony �llt itt a sziget k�zep�n. Legmagasabb pontj�n pedig feh�r r�don Anne
saj�t tervez�s� �s k�sz�t�s� z�szlaja lobogott: feh�r alapon k�t s�rga, egym�sba
fon�d� k�z �s f�l�tte az �r�s: �lni fogunk.
- Az eg�sz emberis�g z�szlaj�v� kellene avatni - mondta B�cker - �lni fogunk...
ezen t�l semmi sincs! Anne, a legboldogabb emberek lett�nk...
Mikor a benzintranszform�tor be�p�t�se ut�n el�sz�r vil�g�totta meg elektromos �ram
a szigetet, B�cker tudta, hogy ezzel befejez�d�tt a paradicsom megh�d�t�sa.
Tizenh�rom �v.
B�cker a hiva oa-i misszi�s �llom�sr�l tank�nyveket �s f�zeteket hozott. Paul
minden nap n�gy �r�t t�lt�tt tanul�ssal. Anne, az anyja volt a tan�t�n�. Megtanult
�rni, olvasni, sz�molni. Megismerkedett a f�ldrajzzal, t�rt�nelemmel, fizik�val,
k�mi�val, matematik�val. A vall�s�r�kon azt mondta B�cker a fi�nak: vastag
k�nyveket �rtak a kereszt�nys�gr�l, fiam. Akadtak szentek �s m�rt�rok, vakbuzg�k �s
idi�t�k, reformerek �s rombol�k, mint minden�tt, ahol emberek valamit k�l�n�sen j�l
akarnak csin�lni. Mindez nem fontos. Csak egy a fontos: van egy Isten �s mindegy,
minek nevezed. Jelen van. Mindennap l�thatod, s �n tudom, hogy l�tod. Ez el�g.
Id�nk�nt B�cker mag�val vitte fi�t a jachton... A Marquesas-szigetekre, a Tuamotu
szigetcsoportra, a m�r legend�ss� v�lt p�ter Pierre-hez, aki az egyik atollon egy
apr�cska templom mellett lakott, s aki haj�j�val szigetr�l szigetre j�rt, �s
J�zusr�l mes�lt a p�pu�knak. Ezek a kir�ndul�sok egy teljesen m�s vil�gba vitt�k
Pault. A fi� nyitott szemmel j�rta az utc�kat Atuan�n vagy Fakarav�n, a tizenh�rom
�v alatt m�g Papeet�be is eljutott, de a v�ros Paulnak semmit sem adott. Kritikusan
vizsg�lta az embereket, meghallgatta a gazdag �ltetv�nyesek besz�d�t, megl�togatta
- k�zben tizenh�t �ves lett - a korm�nyz� ny�ri �nneps�g�t, �s befel� fordul�
tekintettel hasonl�totta �ssze a pazar b�f�t azzal a szeg�nys�ggel, amelyet p�ter
Pierre Isten szav�val akart enyh�teni.
E "nagyvil�gi" kir�ndul�s ut�n B�cker egyik este fi�t egy k�nyv f�l�tt lepte meg.
Paul apj��k h�za mell� saj�t kis bambuszkunyh�t �p�tett mag�nak, h�rom kuty�t
nevelt fel, s k�s�bb ott k�sz�tette h�zi feladatait. Mikor B�cker v�ratlanul
bel�pett a h�v�s helyis�gbe, Paul a k�nyvet gyorsan �sszecsapta, �s f�zetet
fektetett r�.
- Matematika? - k�rdezte B�cker. L�tta Paul gyors reag�l�s�t, �s nem tudta mit�v�
legyen. A fi�nak titkai vannak el�ttem, gondolta. El�sz�r. Mi�rt rejt el valamit?
Itt lehetetlen titkot tartani, hisz csak h�rom ember �l Vikt�ria-szigeten: �, �n �s
Anne. �s a halottak a sziget m�sik oldal�n, a lak�t�rsak a hal�lb�lv�ny k�r�li
csonttemet�ben. E ter�letet B�cker magas deszkaker�t�ssel z�rta el saj�t vil�g�t�l.
- K�mia? - k�rdezett tov�bb.
- Nem, papa - felelte Paul z�rk�zottan.
- Hanem mi?
- Egy k�nyv. Papeet�ben vettem. �rdekelt.
- Egy reg�ny?
- Nem. Valami politikai.
Werner B�cker nekit�maszkodott a falnak �s n�zte a fi�t. Most tizenh�t �ves,
gondolta. Hossz�, okos leg�ny. Nem kellene hagynunk itt elnyomorodni. �gy n�j�n
fel, mint egy p�lma? Ez b�ntett lenne vele szemben. Ezt ugyan m�g nem ismeri fel,
de egyszer elj�n az id�, amikor k�rd�re von: - Apa, mit csin�lt�l bel�lem? A
szigeted egy r�sz�t? H�t ez az �let �rtelme? - Mit haszn�l, hogy mindent idehozok
neki... tank�nyveket, atlaszokat, lexikonokat, szakk�nyveket, reg�nyeket. A r�di�n
a r�vidhull�mon N�metorsz�got hallgatjuk, a papeetei ad� t�nczen�j�re pedig Anne
t�ncolni is megtan�totta... de a val�s�gban �gy n� fel, mint egy vadhajt�s. H�rom
nyelven besz�l: n�met�l, franci�ul �s angolul. De h�rom nyelven besz�ljen a
t�rpediszn�kkal, a kecsk�kkel, a kuty�kkal meg a ty�kokkal? Ezt Anne-nel meg kell
besz�ln�nk. Paul j�v�je nem a sziget. Tehets�ges fiatalember, a civiliz�lt vil�gba
tartozik.
- Politika? - firtatta tov�bb B�cker - Enn�l rosszabbat nem is vehett�l volna a
k�nyvkeresked�sben, mi?
- J�l olvashat� - Paul f�lretolta az iskolai f�zetet. A b�j�cska �rtelm�t
vesztette.
- Mi a k�nyv c�me? - k�rdezte B�cker.
- Az oszt�ly n�lk�li t�rsadalom.
- Ez r�gi n�ta.
- Sz�momra nem, apa. Vajon e szerint �lnek az emberek?
- Nem hiszem.
- Mi�rt?
- Ezt k�nnyebb megk�rdezni, mint megfelelni.
B�cker felvette az asztalr�l a k�nyvet, lapozgatott benne, s visszaeml�kezett arra
az id�re, amikor � is ezeket a k�nyveket olvasta. Akkor egyetemi hallgat� volt
Kielben, s azt mondta az apj�nak: - Ti a h�bor�s �lm�nyeitekkel, ti gazdas�gi-
csoda-emberek, akiket saj�t sikeretek m�r b�n�t, elhaladt mellettetek az id� �s a
fejl�d�s! K�v�r feneketekkel �lt�k az �jrap�rn�zott karossz�ketekben �s felv�gtok:
"El�rt�k". Ami val�ban t�rt�nik k�r�l�ttetek, azt �talussz�tok - Akkor �r�k
hosszat tart� vit�kra ker�lt sor, s m�gis mindegyik�nk csak a maga igaz�t f�jta.
Most � is egy feln�tt� v�l� fi� apja lett, s ez a fi� pontosan ugyanazt gondolta,
mint amit annak idej�n �. S amilyen tehetetlennek bizonyult akkor az apja, olyan
volt most Werner B�cker is. Semmi sem v�ltozott... B�cker�kn�l sem, s a
nagyvil�gban sem.
- Nem szabad Pault vatt�ban neveln�nk - mondta ezen az est�n Anne-nek - Sz�munkra
Vikt�ria-sziget �j, tiszta vil�g. Paul sz�m�ra t�l kicsi lesz. Ezt meg kellene
gondolnunk.
Tizenh�rom �v.
Ezen a reggelen B�cker ott �llt a r�zs� sz�l�n, s elhat�rozta, hogy mindj�rt a
reggeli ut�n besz�l Paullal a j�v�r�l. �k m�r nem tudtak sem tud�sban, sem
nevel�sben t�bbet adni; Paul tizenkilenc �ves lett, �s B�cker elt�k�lt sz�nd�ka
volt, hogy fia vil�g�t nem korl�tozza erre a szigetre. Sz�momra �s Anne sz�m�ra
mindig a paradicsom marad, gondolta. De egy fiatalembernek, mint amilyen Paul, ki
kell jutnia az �letbe.
A nap vak�totta. B�cker s�t�t szem�veg�t k�zelebb tolta szemh�j n�lk�li szem�hez,
�s kitekintett a tengerre. A felkel� nap s�rga f�ny�ben hirtelen sok apr�, s�t�t
pontot l�tott a v�zen. �gy himb�l�dztak a hull�mt�r�sben, mint a sz�tsz�rt
uszad�kfa.
B�cker kihozta a messzel�t�j�t. Ut�na nagyon elkomolyodott az arca, sz�tvetette a
l�b�t, s egy darabig mozdulatlanul figyelte a s�t�t pontokat. A messzel�t�ban
vil�gosan felismerhette �ket: egym�s mellett �s egym�s m�g�tt hadikenuk sokas�ga
sorakozott fel.
A hossz�, keskeny, egyetlen fat�rzsb�l kiv�jt cs�nakok �s katamar�nok eg�sz
armad�ja - tele rik�t�an kifestett p�pua harcosokkal - k�zeledett Vikt�ria-sziget
fel�. Az els� cs�nakokban B�cker vil�gosan meg tudta k�l�nb�ztetni a t�rzsf�n�k�ket
�s var�zsl�kat. �ri�si, hull�mz� tollfejd�sz�ket �sszeborzolta a sz�l. A m�g nem
hallhat� buzd�t� �nekre az evez�k ritmikusan mer�ltek a v�zbe, s hajtott�k a
k�nny�, gyors cs�nakokat a majdnem mozdulatlan tengeren.
B�cker visszafutott a h�zba �s megkongatta a haj�harangot, amely a bej�rat mellett
egy gerend�n l�gott. Anne pizsam�ban, Paul pedig f�lmeztelen�l rohant ki a
szabadba.
El�sz�r t�rt�nt tizenh�rom �v alatt, hogy a harang nem B�cker, Anne vagy Paul
sz�let�snapj�n sz�lalt meg, hanem vesz�lyt jelzett.
- Fogadjunk, hogy apa a szirteken bel�l c�p�t l�tott! - ki�ltotta Paul kis kunyh�ja
ajtaj�ban. �n�ll�s�ga els� jelek�nt a kis h�zat a k�tszeres�re b�v�tette.
- B�zd r�m, apa!
B�cker �tpillantott Anne-re. Hossz�, n�ma pillant�s�t Anne meg�rtette. Annyira
eggy� v�ltak ezekben az �vekben, annyira t�k�letesen egy l�lekk�, egy gondolatt�,
egy l�nny�, ahogy csup�n egy �rthetetlen szerelem k�pes k�t embert eggy�
olvasztani.
- J�nnek! - csak ennyit mondott.
B�cker b�lintott, nem kellett sokat magyar�zni - Igen, Anne, elj�tt az id�...
Odament Paulhoz, s csod�lkozva vette �szre, hogy fel kell n�znie a fi�ra. Paul
nagyobb volt az apj�n�l, v�llban sz�lesebb, izmai fesz�l�sig teltek ifj�s�g�nak
minden erej�vel.
- Gyere velem, fiam - mondta -, mutatni akarok neked valamit.
A r�zs� sz�l�re mentek, �tn�ztek a messzel�t�n, s megl�tt�k a hadikenuk flott�j�t,
ahogy k�zeledett Vikt�ria-sziget fel�.
- P�pu�k! - ki�ltotta Paul �s tov�bbadta a messzel�t�t az anyj�nak. Anne megr�zta a
fej�t. Nem akarta l�tni a k�zeled� pusztul�st. B�cker m�g�tt �llt, meg�lelte �s
hozz�simult.
- Egy �r�n bel�l ide�rkeznek, fiacsk�m - mondta B�cker - A dag�llyal j�nnek, s �gy
�sznak �t a korallpadok f�l�tt - Nyak�ba akasztotta a messzel�t�t, s �rezte, hogy
reszket Anne a h�ta m�g�tt - �vek �ta v�rok erre a napra. N�ha azt hittem, hogy
csendben elt�rik. De most j�nnek... k�tsz�zan, h�romsz�zan vagy m�g t�bben.
�sszevont�k a k�rnyez� atollok minden harcos�t. Ez hadj�rat, amelyet h�sz �ve
k�sz�tenek el�.
Elfordult, homlokon cs�kolta Anne-t, s karj�t Paul sz�les v�lla k�r� fonta.
- Meg kell magyar�znom neked valamit, Paul. R�viddel a sz�let�sed ut�n
felkerekedtem a haj�mmal �s megl�togattam minden szigetet Vikt�ria-sziget k�r�l.
Besz�ltem a t�rzsf�n�k�kkel �s a var�zsl�kkal. Aj�nd�kokat vittem: tarka
�veggy�ngy�ket, fejsz�ket �s balt�kat, fog�kat �s f�r�szeket, t�kr�ket �s
sz�veteket. S azt mondtam: "Tudom, hogy a ti temet�szigeteteken �lek. De a ti
istenetek nem b�nt, mert tisztelni fogom: nem zavarom a halottaitokat, b�k�sen
�lhet�nk h�t egym�s mellett". Meghallgattak �s hallgattak, az aj�nd�kokat
elfogadt�k, kik�s�rtek a lag�n�ikb�l, s kinn a ny�lt tengeren ezt mondt�k nekem a
t�rzsf�n�k�k: "Majd megb�ntetnek az istenek". Ut�na pedig v�rtak.
B�cker m�lyet l�legzett, L�tta, hogy Paul elgondolkozott. Az emberek tisztelet�re
neveltem, gondolta. Mindig azt mondtam neki: "Soha ne �lj magadhoz hasonl�t! Olyan
vil�gb�l j�v�k, ahol a gyilkol�st m�g meg is jutalmazz�k, ahol az ilyet h�snek
nevezik �s kit�ntet�seket kap �rte. Ezt soha ne ismerd meg! Szeress minden embert,
mert a fiv�red vagy a n�v�red!"
M�st Paul nem ismert. S most hirtelen egy eg�sz hadikenu flotta evez erre, sok sz�z
hal�lra �s megsemmis�t�sre v�gy� emberrel. Akiket szeretnie kellett volna, azok
most j�ttek, hogy meg�lj�k. Ki k�pes ezt felfogni?
B�cker megint belen�zett a messzel�t�ba. A nagy�t�sban vil�gosan meg tudta
k�l�nb�ztetni a l�ndzs�kat �s a pajzsokat, a nagy �jakat meg a m�rgezett nyilakkal
telt tegzeket. A barn�sfekete testek csillogtak a reggeli napf�nyben, ritmikus
evez�s�k megkap� harm�ni�t mutatott.
- A temetkez�hely �s a b�lv�nyok k�r� magas faker�t�st �p�tettem - kezdte B�cker
�jra -, ezzel akartam jelezni hogy itt a halottak vil�ga, ott a h�rom �l� vil�ga,
aki nem akar m�st, csak nyugalmat �s b�k�t. Fiam - B�cker kimutatott a most
sz�lesre ny�l� kenul�ncra -, nem akart�k meg�rteni. Eddig tizenn�gyszer rombolt�k
le vagy �gett�k fel a falakat, �n meg tizen�t�dsz�r is �jra fel�p�tettem. Ez egy
megszak�t�s n�lk�li, �lland� er�pr�ba volt.
Paul be�rny�kolta szem�t a tenyer�vel, �s kezdte sz�molni a cs�nakokat. Err�l mi�rt
nem mes�lt�l nekem soha, apa? - k�rdezte k�zben.
- Nem akartam, hogy f�lj - mondta egyszer�en B�cker.
- De hiszen soha nem t�madtak meg? Mi�rt?
- V�rtak az isteneik bossz�j�ra. Nem akartak beleavatkozni az ember �s isten k�zti
harcba. Most m�r h�sz �ve merednek r�nk, s arra v�rnak, hogy majd valami sz�rny�s�g
t�rt�nik. De semmi sem t�rt�nt... csak kihalt a var�zsl�k r�gi nemzed�ke, s az �j
nemzed�k nem akar tov�bb v�rni, �gy k�pzelem. Sz�val, most j�nnek...
- �tvenn�gy kenu - Paul �sszeverte az �kl�t - Mindegyikben t�zen �lnek.
- Ez el�g sz�p hadsereg h�rom ember ellen.
- Vannak pusk�ink, apa - sz�lt Paul nyugodtan - A leveg�be l�hetn�nk �s
elijeszthetn�nk �ket. Tudom, hogy a h�zban m�g egy l�da k�zigr�n�tod is van. S
megvan a szikrat�v�r�nk.
- K�ls� seg�ts�gre m�r nem sz�m�thatunk - mondta B�cker -, s az az id�, amikor a
p�pu�k egy d�rren�st�l arcra borultak, r�g elm�lt. Olyan id�kben �l�nk, amikor
l�khajt�sos rep�l�g�pek d�b�r�gnek el atolljaik f�l�tt, �s senki sem hiszi m�r
k�z�l�k, hogy az egy isteni �ri�smad�r.
- Akkor fussunk a haj�nkhoz �s haj�zzunk el! - Anne B�cker karj�t szorongatta.
Mikor az asszony szem�be n�zett, ugyanazt l�tta benne, mint h�sz �vvel ezel�tt,
amikor Paul Shirley rend�rfel�gyel�vel a szigetre sodorta �ket a tenger, s Shirley
�gy sz�lt B�ckerhez: Ez a n� gyilkos!
Szemek, amelyekben elpusztul a vil�g.
- Elmenek�lni? - k�rdezte B�cker vontatottan - Mindent itt hagyni? A
paradicsomunkat?
- Meg�lnek benn�nket! - ki�ltotta Anne - Ez az � sziget�k, a temet�sziget�k! �,
gy�l�l�m ezt a szigetet! Gy�l�l�m, gy�l�l�m...
- Anne!
D�bbenten n�zett r�, s hirtelen meg�rezte, hogy az igazat mondja. H�sz �vig �lt
vele itt, mert szerette, de h�sz �ven �t minden nap �jra gy�l�lnie kellett ezt a
szigetet. Egy�tt �p�tett�k fel saj�t kis vil�gukat a betonkever�g�pn�l, a
satupadn�l, az eke m�g�tt,s a k�rf�r�szn�l... �s Anne eg�sz id� alatt mindig f�lt,
bens�j�ben el�tkozta ezt az �dent. Micsoda asszony!
- T�rgyalni fogok - sz�lt B�cker rekedten - Besz�lek a t�rzsf�n�k�kkel. Gy�l�l�m
az er�szakot.
A fi�ra n�zett. Paul v�dekez�en Anne-re tette a karj�t, de az arca teljes
tan�cstalans�got �rult el. Anne gy�l�lte a szigetet? Nem �rtette m�r az anyj�t.
- Fiam - B�cker h�tat ford�tott a tengernek, nem akart a cs�nakokra pillantani -,
megesk�dt�nk egym�snak, hogy soha embert nem �l�nk.
- Majd �k �lnek meg t�ged! - ki�ltotta Anne. A f�lelem elemi er�vel t�rt ki bel�le
- Megy�nk a haj�ra!
- Annak nincs �rtelme - B�cker v�gign�zett a m�v�n. A h�zon, a mez�k�n, a
cs�r�k�n, a kecskeny�jon, az apr�, fekete diszn�kon, a v�ztornyon, az
energia�llom�son, a sz�lker�ken... ezt mind a semmib�l teremtettem, gondolta. Egy
porszemnyi f�ld volt �desv�z n�lk�l. �s mi lett bel�le? Ez nem semmis�lhet meg,
csak mert n�h�ny var�zsl� feleleven�tett egy �sr�gi b�lv�nyim�d�st.
- Csak h�rom �ra m�lva jutunk �t a korallpadokon, ha a dag�lya legmagasabban �ll,
Anne. De am�g az ember tud besz�lni, meg tudja �rtetni mag�t, van es�lye arra, hogy
helyre�ll�tsa a b�k�t.
- De nem itt! - Anne feje fia mell�re hanyatlott - �, Istenem, mi�rt is maradtunk
itt? Mi�rt ragaszkodtunk h�sz �vig ehhez az �r�lts�ghez?
- Mert boldogok voltunk, Anne!
B�cker megfordult. Gy�ny�r� nap volt. A tenger t�kr�z�d�tt, a lag�n�n k�v�l
delfinrajok ugrottak ki a tengerb�l. Sima test�k f�nyesen csillogott.
- Rendezkedj�nk be v�delemre, Anne! - mondta - Paul, te s�ncot �p�tesz f�b�l!
Anne, hozd ki a rak�t�kat s a k�zigr�n�tokat! Adj n�h�ny t�r�lk�z�t! Feh�r
z�szl�kat t�z�k a parti homokba, hogy l�ss�k, nem akarunk h�bor�t. M�g egy �r�nk
van.
Egy �ra.
H�rman �tsz�z ellen. Egy f�rfi, egy asszony �s egy fiatalember, aki eddig csak
�llatot �lt (azt is csak sz�ks�gb�l) m�g �let�ben.
- N�zd ezt meg, apa! - sz�lt Paul. R�vidre v�gott p�lmat�rzseket cipelt oda, �s
s�ncot �p�tett bel�l�k. Most ny�jt�zott egyet, let�r�lte homlok�r�l az izzads�got,
s m�lyeket l�legzett. Sz�les melle kidomborodott, kar- �s mellizmai olyanok voltak,
mint a vastag, fonott haj�k�telek.
Nagyszer� dolog, ha az embernek ilyen fia van, gondolta B�cker. Szinte elemi r�sze
ennek a vad vil�gnak, ami k�r�lveszi. Csak a szem�t, azt a nagy, �lmodoz� szem�t
�r�k�lte Anne-t�l.
- N�zd ezt meg! - mondta Paul m�g egyszer, s a tengerre mutatott. Anne futva j�tt a
h�z fel�l, karj�n egy halom bambuszrudat cipelt, amelyekre feh�r t�r�lk�z�ket
k�t�tt fel. Megd�bben�s�ben leejtette �ket.
A hadics�nak-flotta most sz�lt�ben felfejl�d�tt. N�gyes sorokban eveztek k�zelebb,
el�l a h�rom nagy, t�rzsf�n�ki cs�nak. Tollak �s szalagok lobogtak a sz�lben. A
megragad�an sz�p hal�l egyre k�zelebb �szott a felkel� nap reggeli f�ny�ben.

2.
A kenuk �s kit�maszt�s cs�nakok gyorsabban k�zeledtek, mint ahogy B�cker
kisz�m�totta. Fej fej mellett, s�r�n tolongva guggoltak a p�pua harcosok a
cs�nakokban. Az evez�k sz�zai hajtott�k �ket a dag�llyal a sziget fel�, s most a
vad, b�tor�t� �neket is hallani lehetett; a szaggatott ritmust, amelynek �tem�re az
evez�ket a tengerbe d�ft�k.
Paul �s Anne mindent el�k�sz�tett a v�delemre. N�gy pusk�juk, k�t s�r�tes
vad�szfegyver�k, ezer t�lt�ny�k, harminc k�zigr�n�tjuk �s h�sz v�r�s meg feh�r
vil�g�t� goly�juk volt. El�tt�k fek�dt a feh�r part, a h�z fenn �llt a dombon: aki
meg akarta ostromolni, annak el�sz�r a parton kellett kereszt�ljutnia.
Anne az ut�bbi �vekben megtanult l�ni... r�pt�ben lel�tte a vadkacs�t, s a
Marquesas-szigetekre tett utaz�saik alkalm�val gyakran el�l �lt a haj� orr�ban, s
kegyetlen nyugalommal �s biztons�ggal l�tte le a c�p�kat abban a pillanatban,amikor
h�romsz�glet� uszonyuk v�gigsz�ntott a tenger felsz�n�n.
Paul a pusk�val n�tt fel. Hamarabb tudott l�ni, mint �rni, olvasni. De B�cker
megtan�totta arra, hogy csak sz�ks�gb�l, �s �lelemszerz�s c�lj�b�l l�j�n. Mikor
k�s�bb Paul a t�rt�nelemb�l a h�bor�kr�l is tudom�st szerzett, egyszer megk�rdezte:
- H�t ezeknek senki sem mondta meg, hogy emberekre nem szabad l�ni?
�s B�cker azt felelte r�: De igen, mindny�jan tudj�k, fiam, ezt minden ember tudja.
De k�lcs�n�sen mindig agyonl�vik egym�st, val�sz�n�leg az�rt, mert t�l j� dolguk
van. A furcsa ugyanis az, kisfiam: min�l jobb sora van az embernek, ann�l
kegyetlenebb� v�lik.
Most minden megv�ltozott, H�sz �vig �p�tettek egy sz�p vil�got, tizenh�rom �vig
kem�nyen dolgoztak csak az�rt, hogy egyed�l �s b�k�ben �lhessenek...Most azonban
egy flott�nyi hadikenu t�madott, �s a harcosok ord�t�sa t�lharsogta a szikl�kr�l
felrebbentett mad�rrajok rikoltoz�s�t.
Paul Papeet�vel �s Atuan�val besz�lt szikrat�v�r�n.
- H�rom rep�l�g�pet k�ld�nk! - ki�ltotta a francia csapatparancsnok Papeet�ben -
K�t �r�n bel�l n�latok lehetnek...
- T�l k�s� - Paul Atuana frekvenci�j�ra kapcsolt.
- Egy �r�n bel�l oda�r a j�r�r-v�zirep�l�g�p�nk.
- T�l k�s� - Paul benyomta a stopbillenty�t. Vikt�ria-sziget nem jelentkezett
t�bb�. Tal�n �r�kre elhallgatott.
Anne egy rak�s p�lmat�rzs m�g�tt fek�dt, �s minden fegyvert maga mell� fektetett. A
l�szeresl�d�k nyitva �lltak, minden puska meg volt t�ltve �s ki volt biztos�tva.
Nem volt m�s dolguk, mint v�rni: B�cker egy vastag p�lma m�g�tt �llt
fegyvertelen�l, feh�r z�szl�val a kez�ben, de meg�g�rte Anne-nek, hogy nem megy le
a partra, hanem fentr�l besz�l a t�rzsf�n�k�kkel.
- Ha lem�sz, �n is veled megyek Paullal! - mondta Anne.
Tudta, hogy ez ellen felesleges l�zadozni. Anne olyan asszony, aki az �rd�g�t is
gyomorsz�jon bokszolja, gondolta. Ma is olyan t�r�keny, mintha porcel�nb�l lenne,
de mennyi er�t k�lcs�nz�tt nekem - nekem, a nagy �s er�s fick�nak, aki n�lk�le nem
is tudna �lni. � az igazi megv�lt�s ebben a paradicsomban... Anne, nagyszer�
asszony vagy!
�tpillantott Paulhoz, aki a kis ad�t�l j�tt vissza.
- Nos? - k�rdezte.
- Papeete k�t �r�n bel�l, Atuana egy �r�n bel�l.
- M�r az is f�lig-meddig csoda lenne. Anne...
Az asszony feln�zett, Nagy, barna szem�ben ott bujk�lt a f�lelem.
- Igen?
- Hadd hallja a fiunk: szeretlek!
- Tudom, kedvesem - Ott t�rdelt a farak�s m�g�tt, mindk�t kez�ben egy-egy
hatl�vet� pusk�t tartott - Ez tal�n b�cs� akar lenni?
- Elj�nnek az abszol�t igazs�g pillanatai, Anne. Ez most ilyen pillanat - Lehajolt
az asszonyhoz �s homlokon cs�kolta. Csak akkor l�tta, hogy s�r, n�m�n, mozdulatlan
arccal; orc�j�n v�gigfutottak a k�nnyek - F�lsz? - k�rdezte a f�rfi.
- F�lek.
- �s te, Paul?
- �n is f�lek, apa.
- F�lek �n is - B�cker len�zett a partra. A hadics�nakok els� hull�ma m�r benn
volt a lag�n�ban �s arra v�rt, hogy a m�sik h�rom sor is �tjusson a korallpadok
f�l�tt - De �tv�szelj�k, Anne! T�l�lj�k, fiam!
- Nem lesznek olyan ostob�k, hogy megrohamozzanak, apa.
- Tal�n ez az egyetlen es�ly�nk. Ha d�lig fel tudjuk �ket tart�ztatni, ide�r a
seg�ts�g Papeet�b�l �s Atuan�b�l.
- Ezt mindenk�pp meg kell val�s�tanunk...
Az els� cs�nakok m�r megcsikordultak a parti homokban. A kik�t�sn�l h�rom-h�rom
harcos a cs�nakokban maradt, hogy azonnal �jra a v�zbe tolj�k a kenukat, ha sz�ks�g
lenne r�. A f�n�k�k �ri�si tolld�sz�kkel els�k�nt sz�lltak partra, �ket k�vette a
var�zsl� �that�, �les ki�lt�sokkal. Azt�n j�ttek a harcosok, megh�z�dva rik�t�an
kifestett fapajzsaik m�g�tt s�ndiszn�k�nt hossz� leeresztett l�dzs�ikkal. M�g�tt�k
megb�jva j�ttek a f�v�cs�vesek, apr�, v�kony, m�rgezett nyilaikkal.
Miel�tt Anne megakad�lyozhatta volna, B�cker a v�delmet ny�jt� p�lmat�rzs m�g�l
el�rel�pett, �s lengette a feh�r t�r�lk�z�t. A r�zs� sz�l�ig ment... egy utols�,
k�ts�gbeesett k�s�rlet, hogy emberk�nt az emberekhez sz�ljon. A tizenh�rom �v
alatt B�cker k�t bennsz�l�tt dialektust is megtanult �s rem�lte, hogy meg�rtik.
A harcosok felfel� meredtek a mag�nyos feh�r emberre, A var�zsl� �v�lt�se
fokoz�dott, toporg� l�ba alatt felkavarodott a homok, S ekkor r�ng�s futott v�gig a
sorokon, �s sz�ztork� rikolt�s v�laszolt r�.
�gy van ez mindig, gondolta B�cker keser�s�ggel eltelve. Egy felt�zeli �ket, �s az
idi�ta t�meg a veszt�be rohan. Ebben, �gy l�tszik, az emberek minden�tt
megegyeznek: fel lehet �ket hergelni az �ngyilkoss�g legesztelenebb fajt�j�ra, a
h�bor�ra.
- Hallgassatok meg! - ki�ltotta B�cker. Megint meglengette a feh�r t�r�lk�z�t - Mi
itt b�k�ben �l�nk. Nem zavarjuk halottaitokat �s nem s�rtj�k meg szellemeiteket.
Hadd legy�nk bar�tok! Kecsk�ket, diszn�kat adok nektek, zs�rt meg vajat...
Egy l�v�s szak�totta f�lbe. Egyetlen v�kony revolverl�v�s, amelyet az egyik tarka
fapajzs m�g�l s�t�ttek el. A l�ved�k eltal�lta B�ckert: �sszer�ndult, arca
eltorzult �s t�ntorogva tette meg a n�gy l�p�st a v�delmet ny�jt� p�lma m�g�. Most
m�r az ellens�g l�t�vols�g�n k�v�l, megkapaszkodott a p�lm�ban. Bal v�ll�b�l v�r
sziv�rgott.
- Eltal�lt�k! - ki�ltotta Anne - Paul, eltal�lt�k ap�t! Hozd vissza...
B�ckerre n�zett, s mikor a f�rfi felemelte fej�t, r�mosolygott s �gy sz�lt: -
Maradj nyugodtan, kedvesem. Eg�sz nyugodtan... Paul m�ris ott van.
V�rt, m�g Paul hossz� ugr�sokkal az apj�hoz �rt, �s m�lyebben a f�k k�z�, a h�zhoz
vonszolta. Azt�n megfordult, a puska agy�t a v�ll�hoz szor�totta �s l�tt. Eg�szen
nyugodtan, mint egy automata, l�tte az asszony �resre a t�rat, azt�n megragadta a
m�sik pusk�t �s folytatta a t�zel�st. Minden l�v�se c�lba tal�lt, minden l�ved�ke
egy ember�letet oltott ki.
- Ez Anne Perkins - mondta volna tal�n Shirley - N�zze meg mag�nak ezt az
asszonyt, B�cker! Hideg, �s nem ismer irgalmat. S amellett a leglobog�bb �let: egy
csoda. Elhiszi m�r, hogy elv�ghatta a f�rje tork�t? S ezt akarja maga feles�g�l
venni? - Shirley, a rend�r, aki Anne Perkins �rtatlans�g�nak bizony�t�k�t m�r nem
�rte meg.
A parton ott fek�dtek a halottak. A var�zsl� egy embermagass�g� pajzs m�g�tt �llt
�s rik�csolt, a t�rzsf�k b�mb�ltek, a h�romszoros harcsor mozg�sba lend�lt. A
nyilak �s f�v�cs�nyilak ak�r a j�ges�, hullottak a lejt�re, de csak bokrokat �s
f�kat tal�ltak el, vagy elvesztek az �g k�kj�ben.
Anne tov�bb l�tt. Nem n�zett oldalra, mikor Paul mell� vet�d�tt �s mag�hoz h�zta a
k�t s�r�tes pusk�t.
- Anya - sz�lt rekedten -, anya, azokat mind te l�tted agyon...
- Meg akart�k �lni az ap�dat - mondta Anne, �s folytatta a t�zel�st - T�ged
akartak meg�lni... Isten meg�ldja az anya minden l�v�s�t...
A harcosok rohamozni kezdtek. Pajzsukat el�reny�jtva, von�tva k�zeledtek.
- Igaz�n meg merik tenni! - �v�lt�tte Paul - Anya, most emberre kell l�n�m!
- Apa hogy van? - k�rdezte az asszony, C�lzott, l�tt, c�lzott, l�tt, mint egy
goly�kat k�pk�d� automata.
- A v�ll�t �rte a l�v�s.
- �l m�g?
- �l, anya.
- Meg fog halni?
- Nem tudom, anya.
Paul c�lzott, de a pusk�t nem s�t�tte el. L�tta, hogy t�rik meg a t�mad�k hull�ma a
r�zs�n�l, �s ijedten gondolta: ezek is emberek...
- L�j, kisfiam! - ki�ltotta a f�l�be Anne. A rohamoz� harcosok �v�lt�se bet�lt�tte
a teret - L�j! Meg akarj�k �lni ap�t, meg akarnak �lni, kisfiam...
Paul els�t�tte a pusk�j�t. A s�r�tes puska hat�sa rettenetes volt. Utat v�gott a
rendezett sorokba, �s mikor m�sodszor l�tt, a p�pu�k megp�rd�ltek �s visszarohantak
cs�nakjaikhoz. Halottaikat, k�zt�k egy t�rzsf�n�k�t, magukkal vonszolt�k. Csak
egyetlen f�rfi, egy fiatal, er�s fick� maradt vissza; tal�n annyi id�s, mint Paul:
t�rdelt a homokban, merev pillant�sa a lejt�re szegez�d�tt, azt�n visszapillantott,
�s nem mozdult, mikor a cs�nakok elindultak.
A csend, amely hirtelen szakadt a szigetre, nyomaszt� lett. M�g a tenger z�g�s�t is
szinte felsz�vta a n�mas�g.
- Hadd �ljen, anya! - mondta halkan Paul. Kez�t a pusk�ra tette, amelyet Anne
c�lz�sra emelt, azt�n kivette hirtelen elgyeng�lt, reszket� kez�b�l. Az asszony
h�traesett a p�fr�nyok k�z�, megfordult, arc�t a f�ldh�z szor�totta �s hangosan
zokogni kezdett.
Paul �vatosan kin�zett a fedez�k m�g�l. A bennsz�l�tt harcos m�g mindig a homokban
t�rdelt, pajzsa �s l�ndzs�ja mellette fek�dt. A fiatal feh�r f�rfit n�zte, fel
akart t�p�szkodni, de f�l�ton megingott �s �sszeesett. De felemelte a fej�t, s
l�tta, hogy a feh�r f�rfi lem�szik a lejt�n. Ekkor megragadta l�ndzs�j�t �s mellbe
d�fte mag�t.
- Te idi�ta! - ki�ltotta Paul. �pp akkor ugrott a homokba, mikor a harcos mag�ba
d�fte a l�ndzs�j�t - Hiszen seg�teni akartam rajtad...
V�gigfutott a homokon, k�zben �les ki�lt�st hallott maga m�g�tt, de addigra m�r
el�rte a haldokl�t �s let�rdelt mell�. Csod�lkoz� fekete szem b�mult r�.
Paul visszan�zett. Anne �llt a r�zs� sz�l�n, l�v�sre k�szen. A bennsz�l�tt a
megad�s jelek�nt tenyer�t felfel� ford�totta. L�b�t sok apr� seb bor�totta, Paul
s�r�tjei.
- Hadd �ljen! - ki�ltotta Paul Anne-nek - Anya, hadd �ljen! F�l...
A h�zt�l B�cker s�ntik�lt k�zelebb. Mank�ra t�maszkodott. Ugyanaz a mank� volt,
amellyel h�sz �ve megnyerte a k�zdelmet szil�nkokra t�rt l�ba ellen.
- Anne - mondta -, ma m�sodszor sz�lted meg Pault.
Az asszony hirtelen megfordult, leejtette a pusk�t, rohanni kezdett �s a f�rfi
karjaiba vetette mag�t.
A parton Paul a v�ll�ra vette a bennsz�l�ttet.
B�cker l�v�st kapott a bal v�ll�ba. H�sseb volt, amelyet maga k�t�z�tt be. Mire
ism�t harcba sz�llhatott volna, m�r minden eld�lt.
Anne a nyak�ban l�gott �s s�rt. Lev�lt r�la a vad, k�ts�gbeesett f�lelem - L�ttam,
ahogy felfordultak.. - dadogta - L�ttam az arcukat, mikor eltal�ltam �ket. �
Istenem, sz�rny� dolog embereket �lni...
Paul ny�gve j�tt felfel� a l�pcs�n. A sebes�lt bennsz�l�ttet �vatosan a h�z el�tti
sz�les asztalra fektette. A haldokl� v�re v�gigfolyt a v�ll�n.
- Meg tudod menteni, apa? - k�rdezte. Sz�m�ra ez volt az els� ember, akit meghalni
l�tott. �lt m�r ty�kokat, diszn�kat, kecsk�ket, halakat, c�p�kat, madarakat meg
tekn�sb�k�kat: azzal a sz�ks�gszer�s�ggel n�tt fel, hogy harcolnia kell az
�let��rt. De most egy ember fek�dt itt, aki sok sebb�l v�rzett, s a szeme olyan
volt, mint az �llat�, miel�tt �r�kre kialudt volna a f�nye. Ez r�zta meg Pault a
legink�bb: a hal�lnak ez a k�z�ss�ge.
- Meg kell mentened, apa - k�rlelte halkan - �n... �n l�ttem el a l�b�t.
B�cker a bennsz�l�tt fi� f�l� hajolt. L�tta r�gt�n, hogy mellsebe, amelyet maga
okozott mag�nak, hal�los. M�g ha siker�lt is volna meg�ll�tani a v�rz�st, a bels�
v�rz�s v�gzett volna vele. A sz�v�t c�lozta meg, s csak millim�terekkel t�vesztette
el.
- M�r lehetetlen, kisfiam - felelte B�cker komolyan - T�l alapos munk�t v�gzett.
- De teljesen mag�n�l van, apa. Valamit csak tenned kell!
B�cker Anne-re pillantott. Az asszony �szrev�tlen�l b�lintott, egy szemvillan�ssal
felelt r�, s a h�zipatik�b�l, amelyet az �vek folyam�n mindennel felszerelt, amire
egy mag�nyos szigeten sz�ks�g lehetett, egy csomag v�rz�scsillap�t� Clauden-vatt�t
hozott, s a ny�lt sebre nyomta.
- Nemsok�ra el�ll a v�rz�s, fiacsk�m - mondta B�cker. K�t�rtelm� kijelent�s volt,
de Paul csak annyit �rtett meg bel�le, hogy a s�r�ltnek es�lye van a t�l�l�sre.
- Valamit mondani akar, apa! - ki�ltott fel hirtelen Paul, mik�zben B�cker hideg,
sz�rt vizet hozott, s kezdte a s�r�t okozta sebeket kimosni a l�bon. A bennsz�l�tt
nagy f�jdalmak k�zepette felemelte a fej�t, s hitetlen�l b�mult B�ckerre. Az
ellens�g seg�tett neki... ez �ppannyira hihetetlen volt, mint a var�zsl�
elbesz�l�se, hogy h�sz �v �ta egy feh�r ember �s egy feh�r asszony �l a
temet�szigeten, s az istenek m�g nem b�ntett�k meg �ket.
B�cker a haldokl� f�l� hajolt. Az hosszan elny�lva fek�dt az asztalon, �s s�gott
valamit p�pua dialektusban, amit sem Anne, sem Paul nem �rtett. B�ckernek is nagy
f�rads�g�ba ker�lt leford�tani... Kereste a sz�m�ra ismert szavak �rtelm�t, azt�n
felegyenesedett, mikor a bennsz�l�tt egy s�hajt�ssal elhallgatott.
- Zavaros, de vesz�lyes t�rt�net - mondta - H�sz �vig v�rtak, hogy az istenek
megb�ntessenek benn�nket. Mint egy mes�t, �gy adt�k �t az �regek az �let�nkr�l
sz�l� t�rt�netet a fiataloknak. M�g most vil�goss� v�lt el�tt�k, hogy az istenek
azt akarj�k t�l�k, kergessenek el minket err�l a szigetr�l. Egy h�ttel ezel�tt
minden k�rnyez� sziget var�zsl�ja a Bola-Bola atollon gy�lt �ssze �s elhat�rozta,
hogy teljes�ti az istenek k�v�ns�g�t. N�gy nap �s n�gy �jen �t t�ncoltak a totem
el�tt, kecsk�ket �ldoztak, azt�n felkerekedtek, hogy megsemmis�tsenek benn�nket. Mi
a szent f�ldj�k�n �l�nk.
B�cker a bennsz�l�tt f�l� hajolt. R�ng�s futott v�gig a fak�, barna arcon -
k�zeledett a v�g.
- Mostant�l �lland�an t�madni akarnak - sz�lt B�cker rekedten -, mindaddig, am�g el
nem hagyjuk a szigetet. Ez az istenek megb�zat�sa, mondj�k a var�zsl�k.
- Akkor menj�nk el, kedvesem, m�r holnap - k�rte Anne.
- �s a h�sz �v, ami m�g�tt�nk van?
- M�g tov�bbi h�sz �vig akarok �lni.
- Mi tudunk �lni a halottakkal, Anne, mi�rt nem tehetik ezt a halottak is vel�nk?
Ez itt az �n szigetem, ezen sz�lettem �jj�. Viki �s a gyerekek hal�l�val fizettem
�rte...
- De most itt vagyunk neked mi - mondta az asszony halkan -, Anne �s Paul... Tal�n
mi is megfizess�nk ez�rt a paradicsom�rt? Ez�rt a pokolb�li paradicsom�rt?
- Anne! - B�cker d�bbenten n�zte - Mindig azt hittem, te szereted ezt a
szigetet...
- Mert te itt vagy, mert Paul itt sz�letett.. - H�travetette a fej�t. H�sz �v
alatt semmit nem v�ltozott... ugyanaz a keskeny fej maradt, a hossz�, cs�p�ig �r�
hajjal, ugyanaz a nagy, barna szem n�zett a f�rfire, amely vill�mgyorsan meg tudott
v�ltozni, s hol gyeng�den, hol szikr�t sz�rva tekintett r�.
- Boldog voltam itt, mert te boldog volt�l, de att�l a perct�l, mikor Shirley
mellett a homokban �bredtem fel, el�tkoztam ezt a szigetet. Persze tudom, mit
akarsz mondani: �nk�nt t�rtem veled vissza Vikt�ria-szigetre, N�metorsz�gban
maradhattunk volna. De eml�kezz csak vissza, hogy volt ez tizenh�rom �vvel
ezel�tt!? Te meg Paul ott �lltatok a Keleti-tenger partj�n, �s Paul azt mondta:
"F�zom, vissza akarok menni az �n sz�p szigetemre!" �s �n n�ztelek, �s ugyanazt
olvastam ki a szemedb�l - B�ckerhez d�lt, s arc�t a mell�hez nyomta. Mikor a f�rfi
mag�hoz vonta, meg�rezte bels� remeg�s�t - Sz�p �vek voltak, kedvesem - mondta az
asszony - Pomp�s �vek. Mi mindent teremtett�nk itt, mit csin�ltunk ebb�l a
szigetb�l...
- S most mindezt dobjuk el egy J�zus Krisztus �ta �rtelmetlen pog�ny gondolkod�s
miatt? Csak az�rt, mert a Vikt�ria-sziget m�sik v�g�n egy f�b�l faragott b�lv�ny
�ll? A rohadt �letbe, amit h�sz �v alatt sosem akartam, holnap megteszem: kiv�gom
azt a torz pof�t, letasz�tom tr�nj�r�l az isten�ket!
- �jjel-nappal t�madnak majd benn�nket, kedvesem.
- Katonas�got k�rek Papeet�b�l �s Atuan�b�l!
- Igen, ezt megteheted - Az asszony feln�zett r�. M�g miel�tt folytathatta volna,
m�r tudta, hogy megint neki van igaza, b�rmit mond is most - S mi marad akkor a te
sz�p, b�k�s vil�godb�l? Vikt�ria-szigetet katon�k sz�llj�k meg, minden�tt
g�pfegyverek ropognak, a feh�r homok v�r�slik a v�rt�l, a lag�n�ban a lel�ttek
hull�i, a szirtek el�tt a c�p�k hada, amelyet a v�r �desk�s szaga vonz ide... ez�rt
�lt�l h�sz �vig?
- Meghal! - ki�ltott fel ebben a pillanatban m�g�tt�k Paul - T�gy valamit, apa,
t�gy valamit! Hisz sosem akartam embert �lni!
B�cker megfordult. V�kony v�rcs�k folyt a bennsz�l�tt sz�j�b�l. M�r nem l�legzett,
mikor B�cker f�l�je hajolt. A v�rz�s elapadt, a majdnem fekete szemet bevonta az a
rejt�lyes f�tyol, a hal�l titokzatos f�gg�nye.
- M�r nem lehetett megmenteni, Paul - B�cker elvezette fi�t a hull�t�l. Karj�t
Paul sz�les v�ll�ra tette, s k�zben arra gondolt: milyen er�s fi�. Sz�lesebb n�lam.
Duzzad az er�t�l. A nap, a sz�l, s a tenger edzette meg. Anne s az �n gyermekem, s
m�gis tulajdonk�ppen ennek a nagyszer� �s sz�rny� term�szetnek a fia. De a lelke
mindenn�l �rz�kenyebb. Ebben az izmokt�l fesz�l� testben l�gy sz�v dobog. Anne-nek
igaza van. Ha elkezd�dik a harc a sziget�rt, legal�bb Paul ne legyen itt.
Egy�tt mentek a h�zhoz, ott le�ltek a hossz� padra, ahonnan tekintet�kkel
�tfoghatt�k a partot �s a tengert. B�cker m�g mindig �lelte a fi�t, mintha Paul egy
v�delmet keres� kisfi� lenne.
- Any�dt�l �s t�lem sokat tanult�l - mondta. Le�rhatatlan gyeng�ds�g volt benne, de
ugyanakkor f�lelem is, hogy h�sz �v alatt mindent rosszul csin�lt - A k�nyvekb�l
sok tud�st mer�tett�l, ugyanannyit tudsz, mint a kort�rsaid. Tal�n m�g t�bbet is.
De ez az eg�sz tud�s �rtelmetlen, ha...
- ...embereket �l�nk vele, apa!
- Az is! De m�st akartam mondani. Te az �letnek csak az egyik oldal�t ismered...
Vikt�ria-sziget b�k�j�t. De az �let nem ilyen, fiacsk�m.
- Tudom, apa - Paul h�trad�lt - Ha az ember hallgatja a h�reket a r�di�ban... ha
Papeet�re gondolok.
- Papeete nyomor�s�gos f�szek. �n m�s vil�gb�l j�v�k. 35 �ves f�rfi voltam, mikor a
tenger erre a szigetre sodort, v�gig�ltem a legkegyetlenebb h�bor�t, rommez�n
n�ttem fel, romok k�z�tt j�tszottam �s �tlyuggatott pinc�kben laktam. Att�l a
pillanatt�l kezdve, hogy gondolkodni tudtam, megmagyar�zt�k, mire k�pes az ember.
Ez el�g volt ahhoz, hogy - dac�ra a halotti totemnek - Vikt�ria-szigetben a
paradicsomot l�ssam. Azt hiszem, helytelen lenne, ha t�ged itt �gy neveln�nk fel,
mint egy f�t. Hi�ba a tud�sod, a k�nyveid, az intelligenci�d, m�gsem tudsz semmit a
vil�gr�l s az emberekr�l.
- Nem is akarok tudni semmit - felelte Paul �ntudatosan - Nekem el�g a sziget�nk.
- De ha meg kell v�dened, s�rva fakadsz, Paul! Bele k�ne szagolnod a m�sik �letbe
is odakinn. Mit sz�lsz ahhoz, hogy egy nagy �ltetv�nyen dolgozhass Hiva O�n vagy
Papeet�n... ak�r csak n�h�ny h�napra...
�s meg kell ismernie a n�t, gondolta B�cker. De err�l Anne-nel nem lehet sz�t
�rteni. Mint minden anya, f�lt�keny lenne mindenre, ami vagy aki a fi�t
elvad�thatja t�le, f�leg ha az egy m�sik n�. De Paul eg�szs�ges, fiatal f�rfi �s
csod�lkozom, hogy soha, m�g gondolatban sem foglalkozott n�kkel. Minden reggel
l�tja az anyj�t, ahogy meztelen�l f�rdik a tengerben, �s Anne pomp�s asszony. Vajon
m�g sosem n�zte titokban az anyj�t, s nem �rezte azt a s�lyos v�gyat a sz�v�ben,
amely az � kor�ban l�v� fiatalember sz�m�ra legy�zhetetlen? �j Oidipusz legyen
bel�le? Ez is probl�ma - �s itt a szigeten soha meg nem tudjuk oldani. Vagy j�rjak
k�rbe �s szerezzek neki feles�get? Le�nyk�r�be a mag�nyba. Vajon kinek van kedve
k�z�letek, sz�p l�nyok, hogy egy olyan szigeten �ljen, amely egyetlen t�rk�pen sem
szerepel...
- Nem akarok - mondta Paul hangosan. B�cker felrezzent gondolataib�l.
- Mit nem akarsz?
- Elmenni innen.
- Persze, ezt m�sk�pp el sem tudod k�pzelni. De m�r a k�vetkez� napon az �j
k�rnyezetben majd azt mondod: j� gondolat volt az ap�mt�l.
Az els� l�ny, akivel tal�lkozik, megv�ltoztatja, gondolta B�cker. Lesz es�lye a
gyereknek. Rengeteg es�lye. Pomp�s fick�. Egyenesen irigyelni lehetne.
- Ahogy ismerlek t�ged - sz�lt Paul s�t�ten -, ez m�r elhat�rozott dolog.
- Igen, Paul. T�viratozok majd n�h�ny keresked�nek, azt�n holnap indul�s. Embereket
megismerni, ez a legnagyobb kaland az �letben.
- Majd m�g besz�l�nk r�la, apa! - Paul felugrott.
Ahogy most szembe�llt a nappal, hatalmasan �s sz�lesen, hossz� �zbarna haj�val,
B�cker sz�m�ra a legszebb ember volt, akit valaha is l�tott. Ez Anne, gondolta.
Anne, f�rfier�t�l duzzad� kiad�sban. B�ntett lenne, hogy itt maradjon a szigeten, s
hogy a fanatiz�lt bennsz�l�ttek meg�lj�k.
- Anya m�r tud r�la? - k�rdezte Paul.
- Tud - felelte B�cker.
- M�r holnap?
- Az �let halad, fiacsk�m. L�p�st kell tartanunk vele.
- M�g nincs holnap! - mondta Paul nyersen, �s elfutott a bambuszerd�be.
H�rom �ra m�lva az atuani rend�rs�g egyik v�zirep�l�g�pe sz�llt le Vikt�ria-
szigeten. R�viddel ut�na h�rom katonai v�zirep�l�g�pb�l �ll� raj z�gott el a sziget
f�l�tt, �s v�zre sz�llt a lag�n�ban. Raoul Brissier, a tahiti katonai t�maszpont
II. rep�l�ezred�nek kapit�nya vezette a kis csapatot.
- M�g l�ttuk a hadiflott�t! - ki�ltotta, mikor rep�l�g�pe sz�les �sz�j�r�l beugrott
a lag�na sek�ly viz�be �s a partra g�zolt. Tinga hadnagy, a Marquesas-szigetcsoport
l�gi fel�gyelet�nek egyik f�lv�r vezet�je is integetett B�ckernek. A legend�s h�r�
n�metet minden�tt ismert�k.
- Bola-Bola atollon gy�lekeztek! - ki�ltotta Tinga hadnagy nyitott ajtaj�
�vegg�mbj�b�l - M�lyrep�l�sben elh�ztam f�l�tt�k... �gy l�tszik, hatalmas a d�h�k.
Amit eddig sosem tettek... nyilakkal l�d�ztek r�nk!
D�lben mindny�jan kinn �ltek a h�z el�tt, �s kecskes�ltet ettek. B�cker
r�vidhull�m� ad�j�val k�l�nb�z� nagy �ltetv�nyeken �rdekl�d�tt, �s minden�tt, ahol
k�v�ns�g�t el�adta, azt felelt�k: "K�ldje csak ide a fi�t. Term�szetes, hogy
gyakornokoskodhat. �r�l�nk neki, Monsieur B�cker".
B�cker a tahuatai nagykeresked�, Jean Luc Dubonnet �ltetv�nye mellett d�nt�tt,
amely Hiva Oa egyik el�sziget�n, a Marquesas-szigetcsoportban ter�lt el. Vaitahu
v�ros majdnem fele a nagykeresked�� volt. B�cker j�l ismerte, n�la majd tanulhat
Paul valamit.
- Egy�ltal�n, hol van Paul? - k�rdezte Anne eb�d ut�n - Nem is j�tt az asztalhoz!
Duzzogva �l a kunyh�j�ban?
- Nem!
Anne hirtelen ijedt pillant�st vetett B�ckerre - Azt hittem, te...nincs a
kunyh�j�ban, Veszekedtetek?
- Veszeked�snek nem lehet mondani - B�cker �tn�zett a s�r� bambuszerd�re, amelybe
Paul n�gy �r�val ezel�tt bevette mag�t - Csak annyit mondtam neki, hogy emberek
k�z� kell mennie.. - Lehajtotta a fej�t �s halkan hozz�tette: s hogy te ezzel
egyet�rtesz.
Estig kerest�k Pault. A rep�l�g�pek szem�lyzete kirajzott �s �tf�s�lte a szigetet,
am�g be nem s�t�tedett. Ut�na a rep�l�g�pek reflektoraival a szigetet ragyog�
f�nybe bor�tott�k, �s B�cker meg Anne, Paul nev�t ki�ltozva folytatta a keres�st.
- Marhas�g, amit csin�lsz! - ki�ltotta bele B�cker a dzsungelbe - Paul, fiam, ne
j�tszd meg a bolondot! Hadd besz�lj�nk egym�ssal. Ne viselkedj �gy, mint egy
idi�ta! Paul! �s ha minden f�ra fel kell m�sznom, akkor is megtal�llak!
De nem tal�lt�k meg Pault.

3.

Eg�sz �jszaka kerest�k. Mikor Anne m�r nem b�rta a j�r�st - a szigetet h�romszor
kereszt�l-kasul j�rt�k -, �s s�rva t�maszkodott B�ckerre, a f�rfi hangosan
kijelentette:
- El�g! Ezt a majomkom�di�t nem csin�lom tov�bb! Ha �jra el�ker�l, meg�g�rem neked,
Anne, megkapja �lete els� ver�s�t. A szigetr�l nem ment el, mert pont ezt nem
akarja: s ha itt �cs�r�g valahol valamelyik f�n, maradjon is ott, am�g le nem esik!
Mintha ezzel meg lehetne oldani a probl�m�t! M�r egyed�l ez a viselked�s is
bizony�tja annak a sz�ks�gess�g�t, hogy emberek k�z� k�ldj�k - Meglengette k�zi
reflektor�t �s beleord�totta a s�t�tbe: - Abbahagyni! Befejezz�k a keres�st! Nem
hagyjuk, hogy h�ly�t csin�ljanak bel�l�nk!
Azt�n csak �ld�g�ltek reggelig, �t�lt�k a napkelt�t, s n�zt�k a tengert, ahogy
�ttetsz� �vegk�nt a m�lyb�l felvil�g�tott...
- Ez mindig �jra megig�z - sz�lt Brissier kapit�ny - De �n gy�l�li ezt, Monsieur,
ugye?
- Lassan �sszeszoktunk - felelte B�cker - H�sz �v alatt megismeri az ember
egym�st.
- Tulajdonk�ppen mi�rt ragaszkodik ehhez a szigethez?
- N�zzen k�r�l, ez r� a felelet.
- Ezt tudjuk, Monsieur - Brissier ivott egy korty v�r�sbort, amit B�cker minden
�vben nagy �vegballonokban v�s�rolt meg Papeet�n - Amit ebb�l a szigetb�l csin�lt,
az egyszeri. Egy porszem, amelyet csak az es� �ltetett, parkk� v�ltozott. De m�gis,
Monsieur: a k�r�l�tt�nk l�v� t�rzsek t�mad�sai elgondol�sra k�sztetnek. �s amit a
b�lv�nyr�l mes�lt nek�nk, az a korm�nyz� v�lem�nye is: h�sz �vig v�rtak arra, hogy
az istenek majd megb�ntetik �nt - most az emberek teszik meg az istenek helyett.
V�ge a p�pu�k t�relm�nek. Sok�ig tartott, de ezek a fick�k m�sf�le id�sz�m�t�sban
gondolkodnak. Egy azonban bizonyos: nem ez volt az utols� t�mad�s.
- Ezt tudom - v�laszolta B�cker - Felt�telezem, hogy hagy itt nekem n�h�ny
g�ppusk�t �s goly�sz�r�t.
- Tal�n csak nem akar ett�l a pillanatt�l kezdve �lland� h�bor�t viselni?
- Nek�nk, n�meteknek van m�r gyakorlatunk a harminc�ves h�bor�kban - mondta B�cker
szarkasztikusan - Hiszen nem �n t�madok, hanem engem t�madnak. Ez pedig m�s.
- V�gs� hat�s�ban ugyanaz: halottak, sebes�ltek, v�r, gy�l�let, rombol�s. �n�ket
egy vall�sos fanatikusok �ltal felkorb�csolt vil�g veszi k�r�l, s maguk csak h�rman
vannak...
- Ketten, kapit�ny. Pault elk�ld�m... f�leg emiatt.
- �n �s Anne, egyed�l ezer p�pu�val szemben, ez tiszta �r�let!
- Csak annak l�tszik, Brissier. Megpr�b�lok t�rgyalni vel�k.
- Ennyi halott ut�n m�r nem hajland�k t�rgyalni, B�cker.
- Majd bekapcsolom p�ter Pierre-t Katatokin. � minden t�rzsf�n�k�t ismer.
- Ismerni ismeri �ket, de J�zust nem tudja elfogadtatni vel�k. Mi�ta is �l p�ter
Pierre a p�pu�k k�z�tt? Harmincn�gy �ve. �s ugyan h�ny kereszt�nyt siker�lt
elszak�tania a totem-csodahitt�l? H�romsz�zhuszonnyolcat! Harmincn�gy �v alatt
h�romsz�zhuszonnyolc megt�r�tett. Ezen elgondolkozhatna, Monsieur B�cker! Sz�molja
ki ennek alapj�n, mekkora az es�lye, ha majd a t�rzsf�n�k�kkel t�rgyal arr�l, hogy
itt maradhat-e a temet�szigeten. Hogy ezt el�rhesse, ahhoz egy �vsz�zad sem el�g.
- Az meglehet - B�cker mosolygott - De itt meg�llnak az �vsz�zadok...
- Grandi�zus az optimizmusa - Brissier a kar�r�j�ra n�zett. Itt m�r nem volt t�bb
tennival�ja, vissza kellett t�rnie Papeet�re.
K�t pil�ta g�ppusk�kat �s l�szeresl�d�kat cipelt a partra. Nem v�rhattak a
hadikenuk visszat�r�s�re - tal�n holnap t�madnak, tal�n egy h�nap vagy egy �v
m�lva... ezek a p�pu�k �vsz�zadok �ta titokzatosak maradtak. E f�ld els� emberei
k�z� tartoztak, �s valahogy tov�bb �lt benn�k az �sid�k rejt�lye:
- Az �n optimizmusa eddig gy�zedelmeskedett - folytatta Brissier - De a helyzet
alapvet�en megv�ltozott. �t kell adnom �nnek a korm�nyz� �zenet�t,Monsieur.
- Csak rajta, kapit�ny. Sejtem, mir�l van sz� - mondta B�cker.
- A korm�nyz� arra k�ri mag�t B�cker, hogy az �n �ltal Vikt�ria-szigetnek nevezett
szigetr�l mondjon le. A francia �llam hajland� �nnek egy m�sik, m�g lakatlan, de
k�zeli, a fel�gyelete al� tartoz� szigetet �tengedni. N�gy ilyen szigetet
aj�nlhatunk... nagyobbat, szebbet, mint Vikt�ria-sziget, �desviz� forr�sokkal,
halb�, c�pamentes lag�n�kkal. A rep�l�ezredem �lland�an v�delmet ny�jtana �n�knek,
b�r itt nincsenek vall�si fanatikusok, sem halott-totemek.
- Igen kedvez� aj�nlat - B�cker lassan megr�zta a fej�t. �r�lt, hogy Anne benn
volt a h�zban �s teljesen kimer�lten, m�lyen aludt - De kezdjem megint el�lr�l?
Gyarmatos�tsak? �jra �t�ljem a null�r�l indul�s �tkozott pillanatait? �tven�t �ves
koromban? Ha annyi id�s voln�k, mint Paul, persze, azonnal: Kapit�ny, tegye meg ezt
az aj�nlatot a fiamnak!
- �ppen olyan konok, mint �n, B�cker. Ma �jszaka be is bizony�totta. Egy�ltal�n,
hol lehet?
- Valahol a p�lm�k k�z�tt. �gy m�szik, mint egy majom. Lej�n, mihelyt �n�k
elrep�lnek, mert azt hiszi, �n elviszi mag�val. De ez t�ved�s. Magam viszem el a
jachttal Tahuat�ra.
B�cker kin�zett a tengerre. Felmer�lt a nap, t�kr�z�tt a tenger, p�ra sz�llt a
szigetre; a f�k, a vir�gok, a f�ld fell�legzett. Micsoda vil�g...
- Maradok - jelentette ki B�cker hangosan.
- �lland�an nem tudjuk megv�deni - akad�koskodott Brissier.
- Ezzel tiszt�ban vagyok, kapit�ny.
- Nem rep�lhet�nk ide minden p�pua-t�mad�sn�l. M�sfel�l pedig nem hagyhatjuk, hogy
�nt s a csal�dj�t lem�sz�rolj�k.
- �s mit s�t�tt ki a korm�nyz�?
- K�nyszerrel ki�r�tteti a szigetet... az �n biztons�ga �rdek�ben.
- Akkor teh�t ezent�l k�t ellens�gem lesz... a p�pu�k �s �n, Brissier...?
- Nincs �rtelme a besz�dnek! - Brissier felemelkedett. Mindk�t kez�t odany�jtotta
B�ckernek, majd Tinga hadnagy is kezet r�zott vele. Amit atuanai parancsnoka
megb�z�s�b�l el kellett volna mondania, az m�r csak felesleges sz�szapor�t�s lett
volna - Besz�molok a korm�nyz�nak. Majd szikrat�v�r�n besz�l �nnel, de azt
el�rulhatom, nem lesz t�l kellemes besz�lget�s.
- Majd meg�szom valahogy, kapit�ny - B�cker lek�s�rte a tiszteket a partra -
B�zom p�ter Pierre-ben.
- �tkozottul kock�zatos dolog.
Brissier �tg�zolt a v�zen rep�l�g�pe �sz�j�hoz. B�cker Brissier mellett s�ntik�lt a
sek�ly lag�n�ban. A v�z meleg volt, s halraj vonult el mellett�k. Nem ismerik a
f�lelmet, gondolta boldogan B�cker. Pedig itt h�sz �ve emberek �lnek. Hol van m�g
ilyesmi a vil�gon? Ezt mind adjam fel? F�lelemb�l? Gy�vas�gb�l?
- Istenekr�l nem lehet t�rgyalni, B�cker. Annyira az�rt ismernie kell m�r a
bennsz�l�tteket - mondta Brissier.
- Ha a t�rgyal�sok cs�d�t mondanak, m�g mindig elk�lt�zhetek - B�cker meg�llt a
tengerben. Brissier �s Tinga felkapaszkodott a rep�l�g�pekre, a f�lk�ket bez�rt�k,
feld�b�rg�tt n�gy rep�l�g�pmotor, a l�gcsavarok p�r�gtek. A v�zirep�l�g�pek lassan
megfordultak, felgyorsultak, finoman felemelkedtek �s �tlebegtek a korallg�t
f�l�tt. Brissier kapit�ny a h�zra mutatott �s k�zcs�kot intett. �dv�zlet a Madame-
nak, ez volt az �rtelme. B�cker b�lintott �s visszaintett.
Azt�n a g�pek kirep�ltek a ny�lt tenger f�l�.
B�cker ott maradt a lag�n�ban, s n�zett a rep�l�g�pek ut�n, eg�szen addig m�g a k�k
�g el nem nyelte �ket. Csak azut�n t�rt vissza a partra, s l�tta, hogy Anne a
l�pcs�n�l �ll.
- Paul hol van? - k�rdezte.
- M�g mindig a b�v�hely�n. Ne f�lj, kedvesem, nincs semmi baja. Csak tizenkilenc
�ves kor�ban �gy viselkedik, mint egy makacs gyerek.
- Ne verd meg - mondta Anne halkan - K�rlek...
- Meg�rdemeln�.
- Sosem b�ntottad, �s most, mikor m�r f�rfi...
- J�, ha te is azt mondod. � f�rfi! Egyet�rtesz azzal, hogy Dubonnet-hoz ker�lj�n?
- Igen, Werner.
- Tanuljon t�bbet, mint kecsk�t fejni �s toj�st szedni.
- Csak ez�rt? - k�rdezte az asszony. Mikor B�cker r�n�zett, nagy, barna szem�b�l
�jra kiolvasta az igazat, amit nem akart kimondani.
- Nem - felelte fojtottan -, Paulnak ki kell ker�lnie a vesz�lyb�l. Addig nem
akarom, hogy a szigeten maradjon, m�g a p�pu�kkal nem tudok megegyezni.
- Teh�t f�lsz, Werner?
- F�lek - B�cker elfordult - �s te is Dubonnet-n�l maradsz Paullal.
- Nem! - mondta az asszony hangosan,
- De! Egyed�l hozom rendbe a sziget�nket.
- Nem hagylak egyed�l... �s ha Dubonnet-n�l bez�rsz egy szob�ba, egyszer csak ki
kell engedni�k, s akkor az els� cs�nakkal visszaj�v�k. Van benne gyakorlatom, azt
tudod!
B�cker a tizenh�rom �vvel ezel�tti sz�rny� cs�nak�tra gondolt, amelyn�l Shirley
t�boly�ban a tengerbe ugrott, �s rezign�ltan megvonta a v�ll�t.
- Holnap Paullal Tahuat�ra haj�zunk.
- J� lesz - mondta Anne - Megkezdem a csomagol�st - Megragadta B�ckert, mikor a
f�rfi el akart fordulni - �s m�g valamit...
- Igen, Anne?
- Szeretlek.
- Tudom, Anne - Nyelt egyet. Nagy gomb�c �lt a tork�ban - �n is szeretlek. Ilyen
szerelem csak egyszer van az �letben...
Sejtette, hol tal�lja meg a fi�t.
Ott �llt a c�l�pfaln�l, amely elhat�rolta a temetkez�helyet a sziget t�bbi
r�sz�t�l, �s bel�kte a kis ajt�t, amelyet a ker�t�sbe v�gott. Az �desk�s
rothad�sszag neh�z �s undor�t� volt, minden l�legzetv�teln�l megrohanta a
ny�lkah�rty�j�t �s h�nyingert keltett. �gy l�tszott, ez Pault egy�ltal�n nem
zavarta. Ott �lt a rik�t� tark�n bem�zolt b�lv�ny mellett egy k�v�n, a totem
has�nak t�maszkodott, �s �pp egy k�kuszdi�t evett. Mikor a ny�l� ajt� zaj�t
meghallotta �s l�tta apj�t k�zeledni, felugrott, lehajolt, �s k�t feh�rre
aszal�dott koponya ut�n ny�lt. Csak most l�tta meg B�cker, hogy Paul egy eg�sz
hegyet rakott maga k�r� kopony�kb�l �s vastag csontokb�l, s �gy �llt k�z�tt�k,
mintha az emberi maradv�nyok �gy�goly�k lettek volna.
- Hagyd ezt a marhas�got, fiam! - mondta B�cker hangosan. Paul egy dob�ssal
v�laszolt. Egy koponya hajsz�lnyira ker�lte el B�cker fej�t. Tomp�n dobbant a
c�l�pfalon, �s ott apr� szil�nkokra t�rt. F�lelmetes er� volt ebben a dob�sban...
ha Paul tal�lt volna, B�cker a f�ldre rogy.
- �llj meg, apa! - ki�ltotta Paul rekedten az izgalomt�l - K�rlek, �llj meg! Nem
akarom megt�madni az ap�mat.
B�cker tov�bbment. Mereven b�mult a fi�ra. Dobj csak, gondolta. �sd le ap�dat! Verd
agyon kopony�kkal �s combcsontokkal. Nem ismered az ap�dat, fiam - nem lehet
feltart�ztatni. Dobj h�t!... Rep�lt a m�sodik koponya, De Paul izgalm�ban ezt is
elv�tette.
- �llj meg! - �v�lt�tte Paul k�ts�gbeesetten - Apa! Hadd besz�lj�nk egym�ssal!
- Hiszen azt akarom.
- Nem megyek el a szigetr�l, apa!
- Akkor egyed�l maradsz itt. Any�d is elmegy.
- Az nem igaz.
- K�rdezd meg t�le. Holnap reggel indulunk. �t �rakor, napkelte el�tt - Lecsatolta
kar�r�j�t �s Paul l�ba el� dobta. A koponyahegy k�z� esett �s elt�nt - �tkor,
kisfiam.
Megfordult �s visszament a c�l�pfalhoz. Nem n�zett h�tra, de hallotta, hogy Paul
�tugrik a csonthalmon, s fut ut�na. Az ajt�n�l be�rte az apj�t.
- Hova? - k�rdezte.
- Dubonnet-hez, Tahuat�ra. Dubonnet-nek Vaitahu mellett van egy �ltetv�nye. �ri�si
�zlet.
- �s any�m is megy?
- � is.
- �s ott is marad?
- Ott - J�l tette, hogy h�tat ford�tott a fi�nak. Anne mindig azt �ll�totta, hogy
nem tud hazudni.
- �s te, apa?
- �n visszaj�v�k a szigetre.
- De h�t ez �r�lts�g!
- Egyszerre? Azt hittem, nem akarsz innen elmenni?
- Egyed�l nem, apa.
- H�t any�ddal?
Paul habozott, de azt�n nagyon halkan azt mondta: - Igen.
Szereti az anyj�t, gondolta B�cker. Sejtettem. De vajon nem �gy term�szetes? Paul
sz�m�ra Anne a vil�g minden asszony�t megtestes�tette. Meg kellene �lelni ez�rt a
szeretet�rt - ki tudja ezt jobban �t�rezni n�lam?
- Gondolkozz�l ezen - mondta B�cker sz�nlelt k�z�mb�ss�ggel a hangj�ban - L�gy
f�rfi, Paul... �s nem k�ly�k, aki csontokkal dob�l�dzik.
Elhagyta a temet�helyet, s a fal m�g�tt nagyot l�legzett. Holnap �tkor ott lesz a
jachtn�l, gondolta. Ez lesz az els� �n�ll�, nagy elhat�roz�sa... s m�r enn�l is
becsapj�k. E pillanatban b�zott Anne b�lcsess�g�ben �s visszament a h�zhoz.
M�snap reggel �tkor Paul t�nyleg lenn �llt a lag�n�ban �s v�rt. Anne oda akart
futni hozz�, de B�cker a karj�n�l fogva visszatartotta.
- Ne feledkezz meg r�la, mit besz�lt�nk meg - mondta - Neki is, nek�nk is t�l kell
jutni ezen.
- Minden rendben van! - ki�ltotta Paul a partr�l, �s mindk�t karj�val integetett -
A haj� �tra k�sz. Az �jszaka �tn�ztem a motorokat. Az egyik benzinvezet�k
eresztett...
Anne belekarolt B�ckerbe. Haja lobogott a reggeli sz�lben. B�cker oldalra
sand�tott, s legal�bb ezredszer mondta mag�nak, hogy enn�l szebbet sosem l�tott.
- H�t nem pomp�s a fiunk? - k�rdezte az asszony.
- A te hasonm�sod - felelte B�cker - Minden nap h�l�t kell adnom az istennek...
F�l�ra m�lva m�r a korallpadokon k�v�l j�rtak, �s visszan�ztek az �g �s a tenger
k�z�tt els�llyed� szigetre. H�sz �vnyi �let - vajon �r�kre m�g�tt�k marad?

4.

Jean-Luc Dubonnet, a kicsi, k�v�r ember, t�l�rad� bar�ts�ggal �dv�z�lte B�ckert,

Anne-t �s a s�t�ten n�z� Pault saj�t kik�t�j�ben, Vaitahuban. Mindj�rt szeml�ltette
is a gazdags�g�t: mikor befutott B�cker motoros jachtja, t�z d�szl�v�st adatott le
mozs�r�gy�j�b�l, s �gy fogadta vend�geit, mint egy kiskir�ly.
Pontosan ilyen volt �letst�lusa is. H�za - egy gyarmati st�lus� feh�r kast�ly,
amelyet park vett k�r�l - a legszebb h�zak egyike volt, amelyet Werner valaha is
l�tott. Mint �p�t�sz, megengedhette mag�nak ezt az �t�letet. Dubonnet milli�it a
legnagyobb luxus sem volt k�pes felem�szteni.
- Sz�val � az �j munkat�rsunk - mondta Dubonnet, �s kezet ny�jtott Paulnak -
Fiatal bar�tom, n�lam majd megtanulja azt, amire az apja bizony�ra nem tan�totta
meg: hogy kell p�nzt keresni - Mekegve nevetett, v�llon veregette B�ckert,
harmadszor cs�kolt kezet Anne-nek, azt�n intett a tiszteletteljes t�vols�gban
v�rakoz� boyoknak, hogy kezdj�k felszolg�lni a j�gbe h�t�tt italokat.
- Az apja k�zben az eg�sz D�li-tengeren ismertt� v�lt - mondta Dubonnet egy nagy
korty narancsleves pezsg� ut�n - A modern Robinson az �l� rejtv�ny, hogy b�rja ki
egy intelligens ember most m�r h�sz �ve egy szigeten, ahol m�g a korallok is s�rnak
a mag�nyt�l.
- Ez nem titok, Jean-Luc - v�laszolta B�cker - Ott van nekem Anne.
- Anne egy palot�ba val�. Olyanba, mint ez itt.
- J�l �rzem magam! - Anne mosolygott, s r�sand�tott Paulra.
A fi� z�rk�zott arccal �lt a naperny� alatt, figyelte a hajlong� boyokat, �gy
m�regette Dubonnet-t, mint egy szigeti kecsk�t, azt�n hirtelen megsz�lalt, mikor az
egyik boy m�ly meghajl�ssal �jabb poharat ny�jtott �t neki: - F�j a derekad?
Dubonnet d�bbenten meredt r�. Paul a helyi bennsz�l�tt dialektusban besz�lt. A boy
t�gra meresztette kerek, fekete szem�t �s gyorsan od�bb�llt.
- Mi�rt voln�nak f�jdalmai a h�t�ban? - k�rdezett vissza Dubonnet.
- Mert olyan g�rb�n j�r.
- De hiszen olyan egyenesen j�r, mint egy c�vek.
- Most. De mikor a poharat hozta, �sszeg�rnyedt.
Dubonnet B�cker fel� fordult. Vid�m szem�t a gond felh�je �rny�kolta be - Werner -
mondta -, a maga fia egy fenegyerek. Az els� pillanatt�l tetszik nekem. De �gy
l�tszik, nem ismeri a realit�sokat.
- Politikai m�veket olvas, Jean-Luc.
- N�lam be�rkez� �s kimen� �rusz�ml�kat, foly�sz�mla-kivonatokat �s
sz�ll�t�jegyz�keket fog olvasni - Dubonnet megr�zta a fej�t - Hib�t v�tett,
Werner, a fiatalember r�gen meg�rett a norm�lis �letre. Vagy a maga �let�t tartja
norm�lisnak? K�l�nben a sziget v�delm�r�l sz�l� t�rt�net az eg�sz szigetcsoporton
k�rbej�r. �r�lt dolog, B�cker!
- �n semmit sem csin�ltam. Miel�tt m�g elkezd�d�tt volna a harc, m�r sebes�lten
fek�dtem a sarokban. T�rgyalni akartam, k�m�lni az �letet... bizony�ra nem ez volt
a megfelel� pillanat. Akkor Anne avatkozott k�zbe. � mentette meg Vikt�ria-
szigetet!
Dubonnet meghajolt Anne fel� - Madame, egy olyan asszony, mint �n, az �vsz�zad
esem�nye. Az eg�sz birtokom a rendelkez�s�kre �ll. Legyenek a vend�geim.
Rendelkezzenek mindennel, mintha otthon lenn�nek...
B�cker felvonta a szem�ld�k�t. Dubonnet hangj�nak mell�kz�ng�je megh�kkentette -
Holnap reggel visszautazom, Jean-Luc.
- Hova?
- Vissza a Vikt�ria-szigetre...
- J�, hogy el�bb mondhatom meg �nnek, miel�tt a hivatalos k�zl�s el�rhetn� �nt: a
korm�nyz� �gy rendelkezett, hogy a szigetet ki kell �r�teni.
B�cker sejtett ilyesmit, de a h�r m�sk�nt hatott r�, mint ahogy Anne v�rta, mert az
asszony f�rje keze ut�n ny�lt �s megszor�totta. Nyugalom, kedvesem: ez volt az
�rtelme. Veled vagyok. De B�cker nem pattant fel, hanem ellenkez�leg, k�nyelmesen
h�trad�lt a kerti sz�kben. Paul akart valamit mondani, de Anne pillant�sa
elhallgattatta.
- Brissier kapit�ny m�r jelzett eff�l�t. Nekem nem okoz meglepet�st - B�cker lopva
megszor�totta Anne kez�t - M�r t�bb, mint hat �ve �ltem a szigeten, �s egyetlen
korm�nyz� sem t�r�d�tt velem. Csak az a val�sz�n�tlen v�letlen, hogy a palackpost�m
pont N�metorsz�gban �rt partot, hozott vissza az embert�rsaim tudat�ba.
- De most azt�n m�lyen belegy�keresedett, �s nek�nk k�telezetts�geink vannak �nnel
�s a csal�dj�val szemben. Most vall�si fanatikusok ellen akar h�bor�t viselni,
Werner! Hi�ba a h�sz �v a D�li-tengeren... ezt m�g nem ismeri! Eddig mesebeli
�letet folytatott azon az �tkozott temet�szigeten, az �n szemsz�g�b�l n�zve. De
most a var�zsl�kat elfutotta a pulykam�reg. Az istenek emberi tetteket k�vetelnek,
�s garant�lom �nnek, egyetlen nyugodt pillanata sem marad a Vikt�ria-szigeten. Am�g
itt vannak a b�lv�nyok, addig �n az elpuszt�tand�k list�j�n szerepel. �s olyan
hamar sem p�ter Pierre, sem m�s pap nem k�pes megt�r�teni �ket, hogy �n
megmenek�lhessen, �s a szigeten a totem hely�re kereszt ker�lj�n - Dubonnet
leintette, mikor B�cker erre valamit v�laszo1ni akart - Tudom, nem akarja
tudom�sul venni a ki�r�t�st. De ez nem ki�t, B�cker. Fogadja el a korm�ny
aj�nlat�t, k�lt�zz�k �t egy b�k�s szigetre, �s addig megosztom a h�zam �nnel �s a
Madame-mal.
Este, miut�n megtekintett�k Dubonnet v�llalat�nak �ltetv�nyeit, �zemi �p�leteit,
B�cker, Anne �s Paul s�t�lni indultak Tahuata partj�n. A nap izz� labdak�nt
s�llyedt el, s Paul v�gyakozva n�zte a tengert.
B�cker sejtette, mire gondol a fia - Hogy tetszik neked Dubonnet? - k�rdezte, hogy
elterelje a figyelm�t.
- T�l sokat besz�l, apa.
- Minden embernek megvannak a furcsas�gai, Paul, nekem is.
- �gy kezeli az embereit, mintha rabszolg�k lenn�nek.
- Ez olyasmi, amit nem kell megtanulnod Dubbonet-t�l. Kezeld te az�rt az embereket
k�tszeresen bar�ts�gosan.
- �s ti, mit akartok tenni? Itt maradtok?
- Nem, utazunk...
- De te, anya...
Elj�tt az igazs�g rettegett �r�ja. Anne a maga szel�d, egyszer� m�dj�n oldotta meg
- Fiacsk�m - mondta -, mindig, mikor ap�dnak sz�ks�ge volt r�m, vele voltam. H�sz
�vig minden nap! H�sz �ve csak � l�tezik sz�momra. Mind ketten megtett�nk veled
kapcsolatban minden t�l�nk telhet�t ... most itt vagy, hogy tov�bb tanulj. J�
kezekben vagy, ap�d �s �n �r�l�nk ennek. Ha most apa visszamegy a szigetre, hova
tartozom akkor �n?
- Hazudtatok nekem - mondta Paul s�t�ten. Megfordult �s az �ltetv�nyre ment. Anne
�s B�cker csak n�zett ut�na.
- Sejtettem, hogy itt bonyodalmak lesznek, Anne - mondta B�cker komolyan, �s karj�t
Anne v�ll�ra tette - Meg kell tanulnia, hogy megk�zdj�n az �let neh�zs�geivel.
Hova jutottunk volna, ha annak idej�n csak sirattuk volna a napot, a tengert meg a
szelet?
M�snap kora hajnalban B�cker a jachtj�n elhagyta Vaitahu kik�t�j�t. Paul nem jelent
meg a b�cs�zkod�sra... de egy l�darak�s m�g�tt ott �cs�rg�tt a rakparton �s b�mult
a haj� ut�n, m�g csak el nem t�nt a hull�mok k�zt a l�t�hat�ron. Nem akart s�rni.
Azonban annyira �gett valami a mell�ben, hogy f�jdalm�ban belev�gott a fal�d�kba,
�s minden �k�lcsap�ssal sz�tvert egy vastag deszk�t. Olyan er� tombolt benne,
amelyr�l saj�t maga sem tudott.
Reggelire Dubonnet v�rta B�ckert �s Anne-t.
- Elmentek - k�z�lte Paul, aki visszaj�tt a kik�t�b�l.
- Micsoda bolond! - Dubonnet felugrott - Paul, c�lul t�z�m ki magam el�,hogy �nb�l
�rtelmesebb embert faragjak. Mi�rt nem tartotta vissza az apj�t?
- Hiszen ismeri az ap�mat, Monsieur! Ki tudja �t visszatartani?
- Az �desanyja.
Dubonnet Pault a leg�rz�kenyebb pontj�n tal�lta el. Paul sz� n�lk�l megfordult �s
elrohant.
- Mind bolondok - morogta Dubonnet fejcs�v�lva.
H�rom napi nyugodt haj�z�ssal B�cker �s Anne meg�rkezett Vikt�ria-szigetre.
M�r messzir�l l�tt�k: a sziget f�l�tt sz�les f�stfelh� terjengett. �gy l�tszott,
Anne vette el�sz�r �szre... asztalt ter�tett a napellenz� ponyva alatt, �s minden
erej�t �sszeszedte, hogy nyugodt maradjon, mikor azt mondta: - Werner, hadd egy�nk
el�bb, miel�tt az utols� m�rf�ldeket megtessz�k...
B�cker a korm�nyh�zban maradt. A f�stz�szl�ra meredt, s a haj�t teljes g�zre
�ll�totta. Mikor Anne megjelent mellette �s karj�t a nyaka k�r� fonta, a f�rfi
megcs�kolta sz�p, nagy szem�t �s azt mondta: - Anne, nincs �rtelme elterelni a
figyelmemet. M�r r�g megl�ttam. �g a paradicsomunk
Egy �ra m�lva a dag�llyal t�ljutottak a korallpadokon, �s kik�t�ttek a lag�n�ban.
Azt�n n�m�n meg�lltak a haj�korl�tn�l �s n�zt�k a szigetet. A kik�t�h�d lerombolva,
a v�ztorony felbor�tva s sz�tverten fek�dt a homokban, a h�z le�gett, a part
telesz�rva le�ld�s�tt diszn�kkal, kecsk�kkel, ty�kokkal �s lib�kkal. A
z�lds�geskertek feld�lva, m�g a r�zs�be �p�tett l�pcs�t is kit�pt�k. Mindezt
belepte az �gett szag, amely a h�z f�st�lg� romjai k�z�l �radt fel�j�k.
- Menj�nk vissza Paulhoz - k�rlelte Anne halkan, mikor B�cker az els� d�bbenet ut�n
ism�t megmozdult - Add fel, Werner!
B�cker hallgatott, lem�szott a fed�lzetr�l, kereszt�lg�zolt a lag�na sek�ly v�z�n
�s hallotta, ahogy Anne m�g�tte cuppog a tengerben. Merev arccal ment v�gig az
�llathull�k k�zt a lejt�h�z, felkapaszkodott a l�pcs� romjain, s csak itt l�tta meg
a rombol�s igazi m�reteit.
Amit h�sz �v alatt teremtett, az megsemmis�lt. H�sz �vet kit�r�ltek. Vikt�ria-
sziget ism�t a vil�g legvigasztalanabb foltj�v� v�lt, amilyen addig is volt,
miel�tt h�rom ember megh�d�totta. De nem hagyta mag�t megh�d�tani, ez az �tkozott
sziget visszav�gott �s most gy�z�tt.
B�cker megfordult. Anne szorosan m�g�tte �llt pusk�val a kez�ben. M�g a tengeren
�tg�zolt, magasan a feje f�l� tartotta.
A sz�p h�znak csak az alapfalai �lltak. Az omlad�k m�g f�st�lt. A sz�l egyre �jra
felsz�totta az izz�st. A koromt�l fekete h�zfalra azonban h�rom b�but szegeztek.
H�ncsb�l �s p�lmaszalm�b�l k�sz�ltek, m�v�szien alak�tott�k ki �ket.
- Werner - sz�lt halkan Anne.
B�cker b�lintott - Fel�ldoznak az isteneiknek - mondta rekedten. Odal�pett a
b�bukhoz, let�pte �ket a falr�l s a v�ll�ra vetette �ket - Hozz egy balt�t, Anne!
- k�rte azt�n.
- Istenem, Werner, mit akarsz tenni? - ki�ltott fel Anne.
- Meg akarom mutatni nekik, hogy nem f�lek az isteneikt�l... sem t�l�k! K�rlek,
hozz egy balt�t...!
Anne visszafutott a haj�hoz. Mikor vissza�rt, nem egy, hanem k�t hossz� nyel�
fejsze volt a v�ll�n, s bal kez�ben m�g mindig a pusk�t szorongatta. B�ckert m�r
nem tal�lta a h�z romjain�l.
Sejtette, hol van. Tov�bbfutott a temet�hely k�r�li c�l�pfalhoz, �s l�tta, hogy az
is l�ngokban �ll. B�cker �tugrott az elszenesedett f�kon, �s a nagy, d�lledt szem�
b�lv�ny el�tt �llt. �gy t�nt, a f�b�l faragott sz�rnyeteget a sziget megsemmis�t�se
m�g b�szk�bb� tette.
- K�sz�n�m, Anne! - mondta B�cker, mikor Anne odaadta neki az egyik fejsz�t -
Furcsa, mennyire ragaszkodik ez a vil�g a szimb�lumokhoz. De ha ez�ltal b�k�sebb�
v�lik...
Az egyik b�but, a legnagyobbat, amely �t �br�zolta, a b�lv�ny l�ba el� fektette, s
egyetlen csap�ssal lev�gta a fej�t. Anne hegyes sikolyt hallatott, azt�n megragadta
fejsz�j�t, odavonszolta a m�sik b�but a lefejezett mell�, lend�letet vett, s ennek
is lev�lasztotta feh�rre kent h�ncsfej�t a t�rzst�l.
- Most Pault - mondta B�cker reszketve. A gyermek�t jelk�pez� harmadik b�bu ott
fek�dt k�z�tt�k.
- Ez Paul! - sikoltott fel Anne.
B�cker lehunyta szem�t, meglengette a fejsz�t, de azt�n a semmibe v�gott vele -
Nem tudom megtenni, Anne - dadogta - Igazad van... ez Paul. Nem tudom megtenni!
A k�t lefejezett b�but a b�lv�nyhoz t�masztotta, fej�ket a l�buk k�z� helyezte, s a
harmadik b�but ism�t a v�ll�ra dobta, �gy �rtek vissza a le�gett h�zhoz. Le�ltek,
mint h�sz �vvel ezel�tt a lejt�re, s n�zt�k a tengert. A szalmab�bot maguk k�z�
tett�k.
- Mikor utazunk? - k�rdezte Anne t�tov�n.
- Holnap, hogy �j anyagot hozzunk.
- Megint el�lr�l akarod kezdeni?
- Igen. Nem adom fel. �s te, Anne, te sem. Azt tudom.
- Soha, am�g te itt vagy, Werner.
B�cker a b�but a l�ba el� tolta �s rekedten felnevetett.
- Ezt szeretem - mondta, �s ennek gondtalanul kellett volna hangzania - A
b�lv�nyokkal visszaforgatj�k az id�t, de a feh�r fest�ket a gonosz feh�rekt�l
v�s�rolj�k. N�zd meg ezt az arcot, j�fajta k�ls� lakk! Nem Anne... nem adom fel! Ez
a sziget az �n paradicsomom, m�r csak az�rt is, mert te itt vagy...
Este B�cker a r�di� el�tt �lt a jachton �s v�rt. Paullal megegyezett, hogy 23:15-
t�l 23:30-ig besz�lnek egym�ssal. Anne kedv��rt egyeztek meg �gy, mert b�r az
asszony ny�ltan nem mutatta, m�lyen �rintette a fi�t�l val� b�cs�.
- Minden este besz�lhet veled - vigasztalta B�cker.
S az asszony nagy, barna szem�vel r�n�zett �s halkan felelte: - K�sz�n�m,Werner,
szeretlek...
Enn�l szebb k�sz�net nem is l�tezett...
Pontosan 23:15-kor z�mm�gni kezdett a hangsz�r�. Kattog�s, z�g�s, azt�n felhangzott
Paul hangja az er�s�t�ben, olyan hangosan, mintha ott lett volna mellett�k.
- Hall� Vikt�ria-sziget! Hall�! Hallotok?
- Hallunk, kisfiam - mondta B�cker. Mag�hoz vonta Anne-t, s nem csod�lkozott, hogy
az asszony most s�rva fakadt.
- Apa? J� est�t! - Azt�n remeg� hangon: - Anya is ott van?
- Itt, kedvesem - ki�ltotta Anne - Itt! Hogy vagy?
- J�l, anya! �s ti?
- Nagyon j�l - felelt B�cker hat�rozottan - Ma igazi lusta napunk volt - Anne
fej�t mag�hoz szor�totta, mert felzokogott, s ezt Paul nem hallhatta meg.
- Mes�lj h�t magadr�l, Paul! Mit csin�l Dubonnet?
- Kedvesebb, mint ahogy ezel�tt gondoltam - v�laszolta Paul.
Ez j�l hangzott, �s B�cker meg Anne nem vette �szre, hogy Paul is hazudik nekik.
Mert a dolgok az �ltetv�nyen nem folytak rendben.

5.
M�r az els� napon elkezd�d�tt, mikor B�cker titokban elhagyta Tahuat�t, Dubonnet
sziget�t.
A reggelin�l az egyik boy megbotlott a padl�csempe ki�ll� sz�l�ben. Egy darab sajt
lecs�szott a t�lc�r�l. Dubonnet el�rehajolt, �s a boynak sz�tlanul lekevert egy
csattan�s pofont.
�pp ilyen sz�tlanul �llt fel Paul, lehajolt, felvette a sajtot a f�ldr�l,
megfordult �s kihaj�totta a parkba. Azut�n a zseb�be ny�lt, kivett egy �tfrankost,
�s a boy t�lc�j�ra tette. Dubonnet d�bbenten n�zett r�.
- H�t ez mit jelentsen? - k�rdezte.
- Tal�lja ki! - felelte Paul s�t�ten.
- Az �n rejtv�nyeit k�nny� megfejteni - Dubonnet megv�rta, am�g a boy fut�l�p�sben
elt�vozott, ut�na sz�les, k�v�r kez�t az asztalra fektette - Ha mindig �gy tesz,
fiatal bar�tom, nemsok�ra elszeg�nyedik. Eltekintve att�l, hogy a szem�lyzetem
erk�lcse �gy igencsak megromlik.
- Megtanultam tisztelni az embert - mondta Paul.
- Der�k! - Dubonnet hangj�b�l mar� g�ny �radt - Egyszer majd j� keresked� lesz
�nb�l. Hogy megtanulja, hogyan kell az emberekkel b�nni, beaj�nlom mindj�rt az
elad�si r�szlegbe.
Egy �ra m�lva Paul egy nagy irod�ban �lt egy �lland�an forg� ventil�tor alatt �s
egy kl�maberendez�s mellett. A post�t kellett rendeznie, azt�n hallgatta, hogy
dikt�l leveleket az �j-z�landi �s ausztr�liai oszt�lyvezet� az �gyfeleknek.
Dubonnet-nak l�that�an �r�met okozott, hogy ott �lljon, �s Paulnak n�h�ny list�n
megmutassa, mibe ker�lt neki az �ru, �s milyen dr�g�n adja tov�bb a vev�inek.
Este Paulnak l�togat�ja �rkezett. Annak a boynak az apja, akinek az �tfrankost
adta; egy h�ts� l�pcs�n lopakodott a h�zba, �s egy g�rbe mal�j t�rt hozott Paul
sz�m�ra. Sz�pen cizell�lt �s ez�stgombokkal kivert fegyver volt.
- Mit jelentsen ez? - k�rdezte Paul.
- Ez aj�nd�k, uram. Megv�dted a fiamat - mondta az �reg. A legjobb ruh�ja volt
rajta - Ez a t�r szerencs�t hoz neked.
- Ap�m azt mondta, hogy a fegyver sosem hoz szerencs�t.
- Tal�n egyszer m�g sz�ks�ged lehet r� - Az �reg meghajolt - Mi eml�ksz�nk r�d,
uram. Eml�kezz te is r�nk!
- Ki az a r�nk? - k�rdezte Paul tan�cstalanul.
- A Nagy Hatok.
- �s kik azok a Nagy Hatok?
Az �reg nem sz�lt semmit, az ajt�hoz ment �s r�mosolygott Paulra. Azt�n a g�rbe
mal�j t�rre mutatott - Ezt mindig hordd magadn�l! - figyelmeztette - Nem neh�z,
de m�gis fel�r egy eg�sz �lettel.
Miel�tt b�rmit k�rdezhetett volna, Paul ism�t egyed�l volt.
A vacsor�n�l Dubonnet rosszkedv� volt - Tisztelem az emberbar�ts�g�t - mondta -,
de majd megl�tja hogy mennek itt a dolgok, Paul! A sajtos boy elt�nt. Egyszer�en
megl�gott. Itt a h�l�ja. A j�s�g egy darab butas�g. Ez olyan k�zmond�s, amelyet m�g
az �b�c� el�tt kellene megtanulni. Szerencs�re akad el�g fi�, aki verseng az�rt,
hogy itt kezdhessen. Ezt illusztr�ci�nak sz�nom az �n emberiess�gi t�rekv�seihez.
Pomp�s s�ltet ettek, �s francia v�r�sbort ittak, m�g Paul minden �tmenet n�lk�l
megk�rdezte: - Kik a Nagy Hatok?
Dubonnet letette a pohar�t, s �jabb h�sszelet ut�n ny�lt.
- A Nagy Hatok hab�kosak - magyar�zta - A forradalm�rok egy csoportja, akik itt,
ebben a szigetvil�gban egy �n�ll� mal�j �llamot akarnak l�trehozni. El a
feh�rekt�l! S a "Nagy Hatok"-nak nevezik magukat, mivel hatan vannak vezet�k, �s
minden�tt azt hirdetik: - Elfoghatnak egyet, kett�t vagy h�rmat k�z�l�k, de a t�bbi
megmarad! Mi egy test �s l�lek vagyunk! - Bolond dolog, mi? De honnan tud
egy�ltal�n ezekr�l az idi�t�kr�l?
- Az irod�ban besz�ltek r�luk.
- Felejtse el, Paul! Ezek a szigetek t�bb mint sz�z �ve a franci�k birtok�ban
vannak, �s ott is maradnak! �s �n �l�k itt, ezt nem szabad lebecs�lni. Mindenki
keres rajtam, �s am�g ez �gy van, a forradalm�roknak nincsenek es�lyeik. Ugyan ki
vezeti el a saj�t viz�t, hogy azt�n csupa hazafiass�gb�l szomjan haljon? - Dubonnet
nevetett, �s mindj�rt meg is feledkezett a t�m�r�l.
Paul B�cker azonban ett�l kezdve viselte a mal�j t�rt nadr�gja �v�n. �s �rdekes
volt: b�rhova ment, a kik�t�be, a piacra, a boltba, s�t, m�g az utc�n is, titokban
odab�lintottak neki �s helyet adtak, ha valahol v�rnia kellett.
A negyedik napt�l azt�n minden este az �ltetv�ny r�di��llom�s�n �lt, �s besz�lt
Vikt�ria-szigettel. Hallgatta apja hangj�t, �s boldog volt, ha anyja is megsz�lalt,
s azt mondta neki: - Vigy�zz magadra, kedvesem...
Anyja szavai ut�n mindig zavarban volt. V�gyott Anne ut�n, �s ha r� gondolt, Anne-
nek, nem any�nak nevezte. Olyan �rz�s volt ez, amellyel nem tudott megbirk�zni.
A bennsz�l�ttek nem j�ttek el �jra, legal�bbis nem a hadikenukkal. �gy t�nt, a
puszt�t�s ut�n megpihentek, s v�rt�k, mit tesznek az istenek a feh�rekkel a
temet�szigeten.
T�z nappal a vissza�rkez�s�k ut�n B�cker a friss hull�kon, amelyeket a b�lv�ny
mell� helyeztek, l�tta, hogy a s�t�t halottsz�ll�t� kenuk titokban partra sz�lltak
a sziget m�sik oldal�n. A lefejezett szalmab�bukat a bennsz�l�ttek a totem has�ra
k�t�tt�k, s B�cker azt mondta:
- Az �gy most v�lik kritikuss�, Anne. Az isten has�ban vagyunk, teh�t megevett
benn�nket. Ha most rendben folyik tov�bb az �let, nem d�h�ng rendk�v�li t�jfun, a
ny�r sem lesz t�l sz�raz, vagy ha m�s katasztr�fa nem t�rt�nik, nyugodtan alhatunk.
De jaj nek�nk, ha a term�szet megbolondul! Akkor az isten kik�p�tt minket,
megb�nteti az embereket, �s �jra kezd�dik minden el�lr�l!
�gy g�rc�ltek, mint annak idej�n, mikor el�sz�r h�d�tott�k el Vikt�ria-szigetet a
tengert�l, a napt�l s a sz�lt�l. B�cker beforrasztotta a lyukakat a v�ztornyon,
elf�ldelte az �llathull�kat, �j vezet�keket fektetett, s mivel a bennsz�l�ttek az
�ramfejleszt�vel nem tudtak mit kezdeni �s ez�rt �pen hagyt�k, a fel�p�t�s
gyorsabban siker�lt a v�rtn�l.
Mikor �jra tet� fedte a ki�gett h�zat, B�cker azt mondta - Anne, valamit k�rdezni
akarok t�led. �lj ide mell�m!
Az asszonya t�z mell�l j�tt, kisim�totta homlok�b�l a haj�t �s nevetett. A h�s�gt�l
kipirult az arca, guly�sleves szaga volt, �s sz�k sortot meg vir�gos melltart�t
viselt. Ez az asszony egy csoda. Soha nem fogom igaz�n meg�rteni, gondolta B�cker.
Zoksz� n�lk�l harcol h�sz �ve az oldalamon minden ellen, ami csak �rheti az embert,
�s mindig olyan er�s marad, hogy b�rmikor seg�ts�gemre lehet. Az angyalok
ilyenek?...
- Probl�m�id vannak, kedvesem? - �rdekl�d�tt Anne, s le�lt B�cker mell� a durv�n
�csolt padra.
- Mit teszel, ha egyszer m�r nem leszek? - k�rdezte.
Az asszony azonnal felugrott, s �jra el akart menni, de � megfogta a karj�t s
visszatartotta.
- Ilyen h�lyes�gre nem is v�laszolok - felelte haragosan.
- Anne, �n most �tven�t �ves vagyok, �s f�lig nyomor�k...
- Ha folytatod, a forr� levest a fejedre �nt�m, akkor eg�szen nyomor�k leszel! -
mondta hevesen.
- J�l van, Anne, j�l van! - Elengedte az asszonyt �s n�zett ut�na, ahogy visszament
a t�zhelyhez, �s megkavarta a levest a bogr�csban, Csak �jszaka, a p�lmalev�l�gyon
besz�ltek err�l tov�bb, Anne volt az, aki ism�t sz�ba hozta,
- Mi�rt k�rdezted azt az el�bb, Werner? - kezdte Anne. B�cker Anne karj�ban fek�dt
kimer�lten az eltelt napt�l, amely napkelt�t�l napnyugt�ig csak munk�t jelentett
sz�m�ra.
- M�g sosem besz�lt�nk err�l, Anne.
- �s most sz�ks�g van r�?
- Megv�ltozott a paradicsomunk, Anne. Paul biztons�gban van, �s neki nagyobb
sz�ks�ge van r�d, mint r�m.
- Csak el ne k�ldj! �gysem megyek.
A f�rfi kiny�jt�zott, �s az asszony mell�re hajtotta a fej�t. Hallgatta a sz�ve
dobban�s�t. Egyenletes �s er�s volt - Nem, betegnek nem beteg -, gondolta.
Simogatta a test�t, �s teljesen felold�dott att�l a boldogs�gt�l, hogy vele lehet.
- Azt hiszem, eg�sz id� alatt egy t�vhitben �ltem - kezdte B�cker lassan -
Megteremtett�k Vikt�ria-szigetet, de mindezt csak magamnak csin�ltam. �n akartam
itt �lni, �s te ezt csak elviselted. De ha egyszer m�r nem leszek,ez a sziget neked
�s Paulnak m�r nem a megfelel� hely. Egy sziget v�z n�lk�l! Egy temet�sziget! Ezt
v�rtam el t�letek. �tkozott egoista vagyok. �g�rd meg, Anne, hogy te �s Paul a
hal�lom ut�n elhagyj�tok a szigetet. �g�rd meg!
- Err�l el�bb Pault kell megk�rdezni, Werner!
- Mindig azt fogja tenni, amit te akarsz, Anne.
- Akkor maradunk.
Megragadta az asszony v�ll�t �s mag�hoz h�zta - K�rlek...
- Butas�g err�l besz�lni, de ha hallani akarod: ott maradok, ahol te vagy - mondta.
A s�t�tben is l�tta a szeme csillog�s�t - A s�rban sem hagylak egyed�l.
- Akkor r�gt�n a hal�lom ut�n hagyd el szigetet, �s vigy�l magaddal, Anne! Nem
akarom, hogy Paullal azut�n is itt maradj.
- �s ha �n halok meg el�bb? - k�rdezte.
- Az lehetetlen! - Olyan szorosan �lelte, hogy leveg� ut�n kapkodott - Az
elk�pzelhetetlen, Anne, annak egyszer�en nem szabad megt�rt�nnie. Mi vagyok �n
n�lk�led?
- Mindig egoista - Az asszony nevetett, megcs�kolta szemh�j n�lk�li szem�t, �s az
oldal�ra fordult - Most aludj! Holnap egy sor f�t kell kid�nten�nk...
Olyan m�lyen aludtak, hogy nem hallott�k, hogy l�togat� �rkezett. Csak amikor kora
reggel fel�bredtek, s mint mindig, lefutottak a tengerhez - meztelen�l �s boldogan
-, l�tt�k meg a lag�n�ban a v�zirep�l�g�pet. Meg�lltak k�z a k�zben, mint a
gyerekek, �s b�mult�k az ez�st�sen csillog� rep�l�g�pet. A r�zs�n�l, h�l�zs�kokba
b�jva, n�gy alv� alak fek�dt.
- Brissier kapit�ny a tahiti katonai t�maszpont II. rep�l�ezred�t�l - sz�lt B�cker
m�lyet l�legezve - Anne, elj�tt az id� - Maga fel� ford�totta Anne-t, �s nagy
szemekkel n�zte - R�d b�zom a d�nt�st. Mit akarsz tenni, Anne?
- �szni - mondta - El�re �r�l�k a h�v�s v�znek.
Kit�pte mag�t B�cker kez�b�l, s a tengerbe futott. Werner B�cker feln�zett az �gre.
- Istenem odaf�nn - mondta halkan -, k�sz�n�m neked ezt az asszonyt.
Azt�n Anne ut�n futott, be a lag�n�ba. Anne, mint egy nagy feh�r hal, m�r k�r�l is
�szta a v�zirep�l�g�pet.
H�rom dolog volt Vaitahuban, amit Paul nem �rtett: a szemtelens�g, amellyel
Dubonnet becsapta a v�s�rl�it, s hogy ezt senki nem vette �szre; az
igazs�gtalans�g, amely minden�tt uralkodott; �s a l�nyok megmagyar�zhatatlan
viselked�se, ha Paulra b�multak.
Dubonnet Sidney-be rep�lt. B�cs�z�sul ezt mondta:
- Kedves Paulom, nyolc nap m�lva visszaj�v�k. �g�rj� meg, hogy ez id� alatt nem
csin�l kollekt�v�t az �zememb�l. N�zzen k�r�l az �zletben, Monsieur Lagarde majd a
sz�rnya al� veszi.
Lagarde volt az els� igazgat�. Egy udvarias, de hideg ember, aki Dubonnet t�voz�sa
ut�n a legjobbat tette, amit tehetett: Paul B�ckert nyugton hagyta.
Egyik este hirtelen megint megjelent az �reg, a boy apja �s azt mondta Paulnak: -
Gyere velem, valaki besz�lni akar veled - A fi�t a k�naiakt�l �tvett sok apr�
lak�haj� egyik�re vezette. Ezek a bennsz�l�tt telep lag�n�j�ban, a piszkos v�zen
ringtak sorban egym�s mellett. A f�lhom�lyban csak egy tarka pap�rral bevont l�mpa
�gett. Paul egy f�rfival �llt szemben, akit alig tudott megk�l�nb�ztetni. Csak egy
alak k�rvonalait l�tta, s egy kellemes, s�t�t hangot hallott. A b�z, amely a
cs�nakokb�l �radt, borzaszt� volt; a nyomor, amellyel Paul idej�vet tal�lkozott,
ijeszt�...
- Maga j� ember - kezdte a f�rfi a f�lhom�lyban - Mindent tudunk mag�r�l. Egy
szerencs�tlen fi� becs�let�t megv�dte - ez a maga szem�ben nem nagy dolog, de
sz�munkra annak bizony�t�ka, hogy maga a bar�tunk. Igazi bar�tokra pedig ritk�n
akad az ember.
- �gy van! - Paul k�r�ln�zett az alacsony helyis�gben, a padl� enyh�n ingott. Ezt
ismerte a jachtr�l, �s kiss� sz�tvetette a l�b�t - Minden ember bar�tai akarunk
lenni, �s m�gis r�nk rontottak az emberek, akiknek semmit sem �rtottunk.
- Tudom, ez vall�si �gy - A f�rfi a f�lhom�lyban felemelte a kez�t - Besz�ltem a
t�rzsekkel. Maguk azon a szigeten, amelyet apja Vikt�ria-szigetnek nevez, b�k�ben
�lhetnek. Higgye el nekem, ez kem�nyebb k�zdelem volt, mint hadat viselni egy eg�sz
hadsereg ellen.
- �s �n azt hiszi, hogy ehhez tartj�k magukat? - k�rdezte Paul bizalmatlanul.
- Meg�g�rem mag�nak. A t�r�nket viseli az �v�n, maga a bar�tunk. De mag�nak is meg
kell �g�rnie valamit.
- Ha meg tudom tartani?
- Felejtse el, hogy besz�lt velem! De l�tni akartam, �s meg akartam mondani
mag�nak, hogy a sziget a mag��.
A l�mpa kialudt, mintha szellemk�z oltotta volna el. Valaki h�tulr�l megragadta
Pault, s a szabadba vezette. Ott v�rta a boy apja, �s egy cs�nakon visszavitte
Pault a kik�t�be.
- Ki volt ez? - k�rdezte Paul, amikor a rakparton �llt. Az �reg k�nnyed�n
meghajolt.
- A Nagy Hatok harmadik feje - mondta - Nagy megtiszteltet�s...
23:15-kor Paul a r�di�n kereszt�l megint besz�lt az apj�val. Semmit sem mes�lt a
tal�lkoz�sr�l, hiszen szav�t adta, hogy hallgat, s B�cker arra tan�totta, hogy az
�g�reteit megtartsa.
- Minden rendben, apa? - k�rdezte Paul. B�cker oldalra pillantott. Ott �lt Anne �s
Brissier kapit�ny.
- Minden rendben, fiacsk�m - v�laszolta.
- Hogy van a kecskeny�jam?
- Pomp�san.
- Anya ott van?
- Itt, kedvesem - mondta Anne.
- H�rom h�nap m�lva megkapom az els� szabads�gom. Elj�ssz �rtem, hogy Vikt�ria-
szigetre vigy�l?
- Azonnal, kedvesem, mindj�rt.
K�s�bb Brissier megjegyezte: - Anne, lehetetlent �g�rt a fi�nak, hiszen a ki�r�t�s
ut�n, h�rom h�nap m�lva a sziget �jra �svadon lesz. Ki�r�tve a t�loldali
csontv�zakig. Ezt meg kellett volna mondania neki.
- Mi�rt? - Anne csendesen mosolygott - Nem hazudhatok neki �lland�an!
Brissier meg�rtette. �sszeh�zta a szem�t - Ez azt jelenti, hogy �pp�gy, mint az
ura, megtagadja, hogy elhagyja Vikt�ria-szigetet?
- Term�szetesen - Anne sug�rz� pillant�st vetett r� nagy szem�b�l - Ezt csak
er�szakkal viheti v�ghez... de azt el nem tudja k�pzelni, mit jelent engem a
v�zirep�l�g�p�re cipelni, mert vinnie kell... Ezt soha el nem felejten�!
Brissier fenntart�s n�lk�l hitt neki.
Egy este Paul B�cker s�ta k�zben megismerkedett az egyik utcasarkon Tara
Makarouval. Tara f�lv�r volt, polin�z apa �s k�nai anya l�nya. Ez olyan kever�k,
amelyt�l a v�r robban�anyagg� v�lik.
Tara Makarou a h�z fal�nak t�maszkodott, j�tszott hossz�, k�kesfeket�n csillog�
haj�val, s �nekl� hangon k�rdezte: - Mi�rt megy el egy ilyen f�rfi csak �gy
mellettem?
Paul B�cker meg�llt. El�sz�r - anyj�t kiv�ve - �rintette meg m�lyen egy hang. A
l�ny sz�ps�ge zavarba hozta. N�h�ny l�p�st visszaj�tt, a l�ny mellett � is
megt�masztotta a h�zfalat, s azt gondolta: most kellene valamit olyat mondani,
aminek �r�l. Furcsa �rz�s ker�tette hatalm�ba. M�r t�bbsz�r �rezte, de miel�tt lett
volna r� ideje, hogy t�r�dj�k vele, valami m�s elterelte r�la a figyelm�t. Most
azonban ism�t megsz�llta ez a k�l�n�s bizserg�s, s odasz�gezte a h�zfalhoz a l�ny
mell�. Saj�tos, �desen s�lyos �rz�s volt.
- L�tod, hogy nem megyek el melletted - sz�lt Paul B�cker. �s mikor a l�ny
hallgatott, s csak izz� fekete szem�vel b�multa, r�gt�n r�j�tt: h�lye kezd�s volt.
De mit kell egy idegen l�nynak mondani?
- Csinos vagy - mondta - Itt laksz?
- L�tni akarod, hol? - Ny�jt�zkodott, mint a macska a napon. Mellei
sz�trobbantott�k a ruh�j�t, kibomlott a nyaka alatt, ahol a nyakkiv�g�st csak
patentkapcsok z�rt�k. L�legzet-visszafojtva meredt Paul a k�t bronzsz�n� g�mbre,
melyek kibuktak a ruha ny�l�s�n.
- Mit l�ssak? - k�rdezte rekedten. Nem ismerte meg a saj�t hangj�t,
- Err�l besz�lhet�nk, sz�p fiam - Tara Makarou odatartotta a kez�t. Hossz�,
keskeny k�z volt, v�r�sre lakkozott k�rm�kkel. Tenyer�nek b�re vil�gosabb volt,
mint egy�b testr�szei, �s a kiss� t�vol l�v� utcai l�mpa f�nye melleinek matt
aranyf�nyt k�lcs�nz�tt - Van h�sz frankod?
Paul b�lintott - Minek neked a h�sz frank? - k�rdezte ut�na.
Tara sz�lesen elmosolyodott. Olyan �rtatlan a k�pe, �s �gy alkuszik, mintegy
p�nzt�ros! - H�sz frank, gondold meg!
Visszanyomta a melleit, s �jra �sszegombolta a ruh�j�t. Egyed�l voltak az utc�n;
nyugodt �jszaka volt, a kik�t�ben nem volt �j haj�, a kisv�ros aludt.
- Mi�rt dugod el �ket megint? - k�rdezte Paul - Olyan sz�pek voltak.
- De h�sz frankot nem �rnek meg neked, mi?
- H�t el akarod �ket adni? - Tr�f�nak sz�nta, s � is nevetett rajta - Nem
t�telezem fel, hogy le lehet �ket csavarni.
- Azt hiszem, egy idi�t�t �ll�tottam meg - mondta Tara Makarou - De ez�ttal m�sr�l
van sz�. Vacak �jszaka ez, r�fizetek. Legyen tizen�t frank.
K�zen fogta Pault �s beh�zta a h�zba. Egyemeletes fa�p�let volt, a k�zep�n egy
ablaktalan szob�b�l hat ajt� vezetett m�s helyis�gekbe. Hideg cigarettaszag
terjengett, s mindent el�rasztott az olcs� cukorn�dp�linka b�ze, amelyet maguk a
bennsz�l�ttek f�znek.
- Ide be - sz�lt Tara. Bel�k�tt egy ajt�t, beengedte Pault maga mellett, s ut�na az
ajt� el� �llt. Egy nyomor�s�gos l�mpa l�gott a mennyezetr�l, egy vas�gy volt
kibontva, a p�rn�k, takar�k sz�td�lva, egy hokedlin halkan z�mm�g�tt egy
t�skar�di�, s a falakon meztelen n�k fot�i l�gtak, ordin�r� k�pek, amilyeneket Paul
m�g sosem l�tott.
- Ez nem sz�p - mondta Paul elfog�dottan - Mi�rt laksz �gy?
- M�g csak most kezdtem, kicsik�m - Kigombolta ruh�j�t, egy v�llr�nd�t�ssal
ler�zta mag�r�l, s kil�pett bel�le - A c�lom Papeete, tudod, ott sok p�nzt lehet
keresni. Katonas�g, rep�l�t�maszpont, ott sorban �llnak. De itt.. - legyintett -
Ha megsp�roltam k�tezer frankot, ut�nam a v�z�z�n. Itt mind olyanok, mint te.
Fukarok, �lnek a p�nz�k�n, megpr�b�lj�k lenyomni az �rat. Megint kiny�jtotta a
kez�t - Ha m�gis h�sz frankot adsz, letakarom az �r�t. Benne vagy? - csettintett
az ujj�val - De fizetni el�re kell, fiacsk�m.
A n� l�tta, hogy Paul nagy szemeket mereszt r�.
Eddig csak egyetlen meztelen n�t l�tott, s az Anne volt, az anyja. Anne tiszt�nak
�s isteninek l�tszott el�tte, a nagyszer� term�szet megkoron�z�sa volt. Most egy
m�sik n�t l�tott, �s eg�szen m�s �rz�s t�lt�tte be.
- H�t ez mi? - �lm�lkodott Tara Makarou, �s le�lt az �gyra - Ez nem lehet igaz: �n
vagyok az els� l�ny?
- Hogyhogy? - k�rdezte Paul hangtalanul. Hirtelen izzadni �s f�zni kezdett.
- M�g sosem �rintett�l meg l�nyt?
- Soha.
- H�t l�tezik ilyen? - H�trahajolt, kiny�jtotta a l�b�t, �s �tfogta vele Paul
cs�p�j�t. A fi� megmerevedett, r�b�mult az aranyf�nyben csillog� testre, s �gy
�rezte mag�t, mint egy kisz�radt fa. M�g a nyel�s is nehez�re esett...
- Tartsd meg a frankjaidat! - nevetett a l�ny - Ezt az �lvezetet megengedem
magamnak. Egy sz�z f�rfi, m�ghozz� n�lam! Az �rd�gbe is, gyere ide, sz�ke
fiacsk�m...
L�b�val mag�hoz h�zta, megragadta l�g� kez�t, s mag�val r�ntotta az �gyba. A fi�
r�esett; meleget, puh�t, fels�geset �rzett ujjai k�zt, s ugyanabban a pillanatban
azt gondolta: ezt anya soha meg nem tudhatja. Hiszen csak �t szeretem,csak �t...
Azt�n olyan vil�gba zuhant, amelyet tudt�n k�v�l m�r r�gen keresett...
K�t �r�val k�s�bb Paul B�cker �z�tt vadk�nt rohant v�gig Vaitahu utc�in,
bez�rk�zott a szob�j�ba, s izz� fej�t a mosd� csapja al� dugta. J� ideig hagyta,
hogy a hideg v�z a tark�j�ra folyj�k, ut�na t�r�lk�z�t tekert a nyaka k�r�, az
ablakhoz l�pett �s kin�zett a vil�gos, csillagf�nyes, d�ltengeri �jszak�ba.
A testi szerelemnek ez az els� �lm�nye �s a felismer�s, milyen pomp�s �rz�s k�t
test egym�sra tal�l�sa, kev�sb� r�zta meg, mint Tara szavai, amelyekkel viharos
szeretkez�s�k ut�n j�zanul azt mondta: - Az a v�lem�nyem, kedvesem, hogy ez m�gis
meg�rt h�sz frankot...
Ezt undor�t�nak, aljasnak, visszatasz�t�nak tal�lta, s azon gondolkozott, ne
v�gjon-e az arc�ba. Ezt a nagyszer� �rz�st teh�t meg lehet v�s�rolni �s el lehet
adni. �gy k�n�lj�k az utcasarkokon, mint a gy�m�lcs�t. S mikor Tara m�g hozz�tette:
- Csod�latos fi� vagy, Paul. Mindig �jra j�hetsz. Tal�n m�g bel�d is szeretek, �s
ingyen kapsz meg.. - elrohant, mintha Tara test�nek izz�sa el�gette volna b�r�t.
Ezen az est�n v�gyakozva v�rta Vikt�ria-sziget h�v�s�t, egyre �jra beleki�ltotta a
mindens�gbe: - Vikt�ria jelentkezz!... Vikt�ria jelentkezz! - s m�lyen
fell�legzett, mikor v�gre meghallotta az apj�t.
- Ma sokat tanultam - kezdte f�tyolos hangon - Sok mindent nem mondtatok el
nekem...
- Sok mindent az ember csak az �letben tanul meg, fiacsk�m - mondta B�cker - Mi
volt h�t olyan �j?
- Megtanultam, mennyit �r h�sz frank.
- Bizonyos k�r�lm�nyek k�zt igen sokat - h�kkent meg B�cker Paul kijelent�s�n -
Ugyan mit vett�l ezen a p�nzen?
- Egy m�mort - felelte Paul s�t�ten -, egy �tkozott b�dulatot, apa.
B�cker kez�vel eltakarta a mikrofont, �s fej�t r�zva Anne-re nevetett - A fiunk
ber�gott - suttogta - �lete els� m�mora. Hallgasd ezt meg! �gy dadog, mint egy
r�szeg csavarg�. Azt hiszem, itt valamit elmulasztottunk, Anne, meg kellett volna
mutatni Paulnak, hogy mi az alkohol.
Nem is sejtett�k, mennyi mindenr�l nem besz�ltek m�g Paulnak.
T�z nap m�lva Dubonnet vissza�rkezett �j-Z�landb�l, K�v�ren, hangoskodva - mint
mindig -, az eredm�nyes �let megtestes�l�sek�nt.
- Az �zemem m�g �ll - ki�ltotta oda Paulnak - S �n m�g att�l tartottam, hogy egy
kolhozt tal�lok! Kedves Paul, legal�bb egy kicsit is meg�zlelt valamit abb�l, mit
jelent a siker?
- Azt megkaptam, Monsieur - v�laszolta Paul.
Az utols� napokban m�r nem ment be a v�rosba, mert att�l f�lt, hogy �jra tal�lkozik
Tar�val. Gy�l�lte, mert olyan isteni dolgot, mint a szerelem, p�nz�rt �rult, de
minden �jszaka vele �lmodott. Forgol�dott az �gyban, nyugtalanul �llt az ablakban,
beleb�mult a meleg �jszak�ba. Nem tudott szabadulni a l�ny aranybarna b�r�t�l, a
nevet�s�t�l, f�rge ujjait�l, hajl�kony, puha test�t�l �s a test sz�ps�g�nek
m�mor�t� var�zs�t�l. Hogy Tar�t elfelejtse, belevetette mag�t a munk�ba, s itt
tal�lt valamit,amit k�ptelen volt felfogni.
Dubonnet h�tezer doboz olyan anan�szt k�n�lt valakinek megv�telre, amelyeket egy
m�sik vev� visszak�ld�tt, mert �tvette a konzervdoboz �z�t. Dubonnet m�s szalagokat
ragasztatott a dobozok k�r�, �s "�j sz�retel�s"-k�nt eladta �ket.
- Most m�r ismerem a siker�nek titk�t, Monsieur - mondta Paul - Maga becsapja az
embereket.
Dubonnet ezen nem s�rt�d�tt meg, mert Paul r�sz�r�l valami hasonl�ra volt
elk�sz�lve - Hallgass ide, fiam! - kezdte ny�jasan - A sz�leid azon a szar
szigeten �gy hagytak feln�ni, hogy szinte egy Tarzan lett bel�led.
- Ne s�rtegesse Vikt�ria-szigetet! - vetette ellen Paul s�t�ten.
- Ide�lis embert akartak bel�led csin�lni, �s az eredm�ny egy hab�kos fi� lett.
- Ne s�rtegesse a sz�leimet - mondta Paul vesz�lyes nyugalommal - �k nem �rulnak
r�gi anan�szt friss �ruk�nt.
- Az igaz - Dubonnet zs�rosan nevetett - Olyan h�ly�k, hogy saj�t magukat adj�k
el. Olyan aj�nlatokat tesznek nekik, amelyekbe mindenki m�s k�zzel-l�bbal
kapaszkodna. De mi hasznuk van bel�le? Egy h�nap m�lva a szigetet er�szakkal
ki�r�tik.
- Az nem igaz - mondta Paul mereven - Az a mi szigetiink...
- Fiatalember, a korm�nyz�t�l j�v�k. Papeet�ben lesz�lltam k�zben. Ez elhat�rozott
dolog. A tenger�szet felvonul h�rom gyorsnasz�ddal, �s helyre�ll�tja azokat a
realit�sokat, amelyeket ap�d nem akar megl�tni. Papeet�b�l besz�ltem vele, �s �jra
felaj�nlottam neki a h�zamat - Dubonnet �lvezte, hogy Paul B�ckernek szeml�ltet�
oktat�st tarthat arr�l, mit jelent a hatalom - Van itt egy r�gi poli n�z mese,
Paul. Egy cs�nya asszony, aki sosem l�tta az arc�t, a tengerhez ker�l, ahol a v�z
olyan tiszta, mint egy t�k�r. "Most megl�thatom,milyen sz�p vagyok!" ki�lt fel az
asszony �s lehajol a v�zhez. De a tenger, amely l�tja, milyen cs�nya, n�h�ny
hull�mot k�ld, s a hull�mok kisim�tanak minden r�ncot �s red�t, �s a cs�nya asszony
arca a tenger t�kr�ben puha �s gyeng�d lesz. "�, milyen sz�p is vagyok!" ki�lt fel
a cs�nya asszony, �s att�l az �r�t�l kezdve mindenkit vaknak tartott, aki azt
ki�ltotta m�g�tte: Ronda! Ronda! Ronda! - Dubonnet megk�sz�r�lte a tork�t - Ez a
mese ap�dra eml�keztet, �rted?
- Azt hiszem, �rtem. De gondolkoznom kell rajta - Kiment, leballagott a partra,
le�lt a homokba �s b�multa a tengert. Senki nem k�nyszer�thet arra, hogy feladjuk a
szigetet, gondolta. A p�pu�k nyugton hagynak, de ezt rajtam k�v�l senki sem tudja,
nekem pedig nem szabad elmondanom. Meg�g�rtem, s ha egy f�rfi a szav�t adja,
mindhal�lig megtartja.
- Hogy vagytok, apa? - k�rdezte este, mikor Vikt�ria-szigettel besz�lt -, rendben
van minden?
- Mint mindig, kisfiam - B�cker hangj�nak nem volt mell�kz�ng�je - A b�lv�ny
mellett �jabb h�rom halott fekszik, de ez nem jelent semmi k�l�n�set. De m�gis:
kukoricaf�ldet vetettem be.
- Az sz�p, apa. K�sz�n�m neked - mondta Paul boldogan.
- Mi�rt, kisfiam?
- A kukoric��rt. Kedvenc �telemm� teszem.
Dubonnet m�g az �js�got olvasta, mikor Paul a teraszon �t bej�tt a h�zba - Tudtam,
Monsieur - sz�lt Paul -, hogy maga egy aljas hazudoz�. Azt�n az elk�ped�st�l
deszkamerev Dubonnet-t megragadta el�l a zak�j�n�l fogva, f�lk�zzel kiemelte a
fotelj�b�l, a leveg�ben tartotta, azt�n a m�sik kez�vel meg�t�tte r�m�lett�l
eltorzult arc�t.
- Kukorica! - mondta k�zben eg�sz nyugodtan - Kukorica! A kukoric�ban van az
igazs�g. Ez is polin�z mese. �rti?
Visszaejtette Dubonnet-t a karossz�k�be, elfordult �s �jra kiment.
- Egy �r�lt! - �v�lt�tte Dubonnet m�g�tte - Hordja el mag�t arra a takonyfoltra a
tengerben! Ne ker�lj�n t�bb� a szemem el�! Maga z�rt int�zetbe val�, maga �s az
eg�sz pereputtya, B�cker!
Ezt Paul m�r nem hallotta. A szob�j�ba ment, becsomagolta a tenger�szzs�kj�t, �s
elhagyta a h�zat.
�jf�lig v�ndorolt a tenger mellett, meg�llt a lag�n�n�l, �s b�multa a bennsz�l�ttek
cs�nakjait, mik�zben arra gondolt, hogy megkeresi a Nagy Hatok harmadik fej�t �s
tan�csot k�r t�le; de azt�n bel�tta, hogy ennek nem lenne �rtelme, mert senki sem
adna neki felvil�gos�t�st, hi�ba van a titokzatos mal�j t�re. A hold lust�n vonult
a v�zen, f�ny�ben csillogott a sima tenger, s ez Pault olyan er�sen eml�keztette
valamire, hogy a tenger�szzs�kot felvette a v�ll�ra �s visszament Vaitahuba.
Nem kellett sok�ig keresg�lnie. Megtal�lta az utc�t �s a h�zat, bel�kte a z�ldre
festett ajt�t, s a k�z�ps� szob�ban a f�ldre dobta a tenger�szzs�kj�t. H�rom l�ny
�lt sz�k, ingerl� ruh�ban az asztalokn�l, r�mosolyogtak �s l�bukat, mell�ket
el�retolt�k. Paul leintette �ket, elindult a sz�m�ra ismert ajt� fel� �s
kinyitotta.
Tara Makarou nem volt egyed�l. Egy sz�nes tenger�sz �lt az �gy�n, �ppen fizetett,
�s azzal sz�rakozott, hogy kigombolja Tara ruh�j�t.
Paul B�cker felmordult, mint egy farkas.
- Kifel�! - ki�ltotta Tara d�h�sen -, kifel�! Tal�n megbolondult�l?
- Fogd a p�nzedet! - mondta Paul lihegve. A meglepett matr�z ing�be gy�rte a p�nzt,
s ekkor Paul felemelte, az ablakhoz vitte, �s az �vegen kereszt�l kidobta az
utc�ra.
- Te idi�ta! - ord�totta Tara - Idi�ta!
- Az ablakot kifizetem - jelentette ki Paul. N�zte Tar�t, aki m�g szebbnek
l�tszott, vagy most m�snak l�tta, mint akkor. De ez mindegy volt neki, csak
boldogs�got �rzett.
- Itt vagyok - mondta.
- Ezt nem lehet �szre nem venni - �v�lt�tte vissza Tara.
- �s itt is maradok - fejezte be a mondatot Paul. Valahogy megcsuklott a hangja -
Egyed�l vagyok, Tara, teljesen egyed�l. Sz�ks�gem van valakire.

6.
Furcsa egy�tt�l�s volt az, ami Pault �s Tar�t �sszek�t�tte.
Napk�zben Paul a kik�t�be j�rt dolgozni, �s kik�t�munk�sk�nt p�r frankot keresett.
Sz�les v�ll�n zs�kokat hordott az usz�lyokra, �s minden, amit k�rbecipelt, minden
amit megrakott: a haj�k, a parti cs�nakok, Jean-Luc Dubonnet nev�t viselt�k.
Dubonnet embereit�l kapta a b�r�t is, nem t�bbet, mint a bennsz�l�tt munk�sok...
egy sorban �llt vel�k, lassan araszolt a fizet� asztal�hoz, �s letette az el�munk�s
�ltal al��rt �rab�r-elsz�mol�st.
A fel�gyel�, aki ut�na kisz�m�totta a b�rt, az els� h�rom napon ferde szemmel
sand�tott fel Paulra
- Nem l�tod, milyen idi�ta viselked�s ez, fiam? - k�rdezte egyszer - Valahol az
agyadban meg kellene h�zni egy meglazult csavart, mi?
- Mi�rt? - k�rdezte Paul - Dolgozom. Sz�gyen ez tal�n?
- Egy feh�r ember e cs�csel�k k�zt...
- Tal�n ezek nem emberek?
A harmadik napon Dubonnet szem�lyesen jelent meg a kik�t�ben, ott �llt a fizet�
asztala mellett, s hagyta, hogy Paul elvonuljon el�tte. Nem akart lemaradni err�l a
l�tv�nyoss�gr�l. Sz�lesen vigyorgott, ut�na azonban elgondolkod� arccal l�tta, hogy
Paul B�cker a p�r frankj�t nyugodtan �s el�gedetten fogadta el, �s hint�z�
l�ptekkel a bennsz�l�tt v�rosba ment. Dubonnet mozg�sba hozta vaskos test�t, s
hamarosan utol�rte.
- Paul - mondta lihegve - Mit jelentsen ez a h�lyes�g? Nekem t�k mindegy, hol �s
hogy keresi meg a p�nz�t, de itt Tahuat�n, ez m�s dolog. Az �n viselked�se �rt a
feh�rek tekint�ly�nek. K�ptelen ezt felfogni?
- Nem - felelte Paul - Hogyhogy? Tahuat�n a feh�reknek csak csalni szabad?
- Ne arr�l vitatkozzunk, hogy maga egy barom! - folytatta Dubonnet - De a munka,
amelyet v�gez, a bennsz�l�ttek�. Egy feh�r ember egyszer�en nem cipelhet zs�kokat
�s l�d�kat a sz�nesb�r� csapatban. F�leg nem itt �s nem n�lam. Eddig elmulasztottam
az apj�t �rtes�teni az itt t�rt�ntekr�l...
- Ezt okosan is tette, Monsieur - v�laszolta Paul nyugodtan -, k�l�nben �sszet�rtem
volna a csontjait.
Paul otthagyta a megd�bbent Dubonnet-t �s od�bb�llt. Dubonnet csak b�mult ut�na...
komolyan vette a figyelmeztet�st. Olyan vadon n�tt fel, mint a p�lm�k a sziget�n,
gondolta. De ezeket a p�lm�kat is meghajl�tja a sz�l... csak id�be telik.
M�g Paul a kik�t�ben dolgozott, Tara a szob�t takar�totta, f�z�tt r� �s kimosta
feh�rnem�j�t, �ppen �gy, ahogy egy asszony gondoskodik az ur�r�l. Sokszor
elcsod�lkozott ezen, �s t�bbsz�r mondta is Paulnak: - Ez a legbolondabb dolog, amit
csak kigondolhatunk. Itt biztons�got keres valaki, s egy kurv�n�l b�jik meg. S ezt
a marhas�got m�g t�mogatom is. Tulajdonk�ppen mi�rt?
Minden �jjel felelet j�tt erre a k�rd�sre. K�nny� v�lasz volt: - Csod�latos f�rfi
vagy! - s�hajtotta ut�na Tara - Term�szeti jelens�g vagy. �s Paul azt mondta Tara
puha karjai k�zt: - Ezt nevezik szerelemnek? Te ezt jobban tudod...
- Ki tudja? Fogd be a sz�d �s gyere ide hozz�m...
N�h�ny h�ten �t Paulnak szinte minden �jszaka �tk�zetet kellett v�vnia. Tenger�szek
�lltak kinn az ajt� el�tt, �s l�togat�st akartak tenni Tar�n�l: �gy szokt�k meg.
Aki kik�t�tt Tahuat�n, horgony�t Tar�n�l is kivetette.
Ennek most v�ge lett, Paulnak mindk�t �kl�re sz�ks�ge volt, hogy az �j helyzetet
megmagyar�zza. Reccsentek az �llcsontok �s mellkasok, ny�gve gurultak a f�rfiak
v�gig az utc�n, Egyszer Paul mindj�rt h�rommal akaszkodott �ssze. Egyik�ket
le�t�tte, a m�sik kett� fej�t egym�shoz koccantotta, amib�l azt�n vad ord�t�s
keletkezett. Amikor azonban a bennsz�l�tt rend�rs�g megjelent �s Paul �v�n megl�tta
a titokzatos mal�j t�rt, eltakar�totta az �tb�l a matr�zokat, tisztelettel
k�sz�nt�tte Pault �s nyugton hagyta.
Nyolc nap m�lva sz�lt�ben-hossz�ban besz�lt�k, hogy Tara Makarou a sz�rakoztat�
szolg�lat sz�m�ra meghalt. Abbamaradtak az �jjeli l�togat�sok. Ezzel szemben Paul a
teljes kik�t�i kereset�t Tar�nak adta, de ez olyan kev�s volt, hogy Tara duzzog�
arccal azt mondta:
- �gy sosem jutok el Papeet�be! A fene egye meg, pont bel�d kellett beleszeretnem?
D�g unalmas �gy.
Minden este, pontosan a megbesz�lt id�ben Paul Tahuata kis r�di��llom�s�n �lt, �s
sz�l�totta Vikt�ria-szigetet. Ha azt�n apja �s anyja jelentkezett, k�tszeresen
boldog volt.
A besz�lget�s mindk�t oldalon csupa hazugs�g volt.
- J�l vagyunk - mondta B�cker, de az igazs�g az volt, hogy �pp Brissier kapit�nyt,
�s vele a korm�nyz� ki�r�t�si parancs�t v�rta.
Paul meg azt mondta: - Ez itt j� iskola, apa. Mindenki olyan kedves hozz�m.. -
K�zben este, a b�rfizet�sn�l az ellen�r azt k�z�lte vele: - Nem foglalkoztatjuk
tov�bb. Ha holnap is terheket cipel, ez a mag�nsz�rakoz�sa. P�nzt nem kap t�bb�
�rte. Menjen el Monsieur Dubonnet-hoz, k�rjen t�le bocs�natot, akkor gyakornokk�nt
�jra alkalmazza.
- Nagy a vil�g - felelte Paul magabiztosan -, �s akad rajta munka el�g.
- De ez itt Tahuata.
Paul hamar megtanulta, hogy ez mit jelent. A kik�t�ben az el�munk�s m�r nem fogadta
fel. Ak�rhol keresett is munk�t, minden�tt meg�rezte Dubonnet hatalm�t. Sajn�lt�k.
A visszautas�t�sok sz�kszav�ak voltak, de Paul kihallotta bel�l�k: Ha Dubonnet nem
volna...
- M�g h�rom napra el�g - mondta Tara h�rom h�t m�lva. Az utols� frankokat tette az
asztalra - Vas�rnapt�l �jra kezdem a munk�t.
- Nem! - sz�lt Paul hangosan.
- Tal�n haljunk �hen? - ki�ltotta a l�ny - Gy�ny�r� a szerelem, de ha korog a
gyomor, reszketnek a combok.
- Majd csak tal�lok valamit - mondta Paul - Dubonnet nem b�nik el velem!
De semmit sem tal�lt.
Vas�rnap - Tara arra k�sz�lt, hogy �jra felvegye a munk�t �s azzal fenyeget�dz�tt,
hogy h�sz matr�zzal kivereti Pault, ha ellen�ll - Paul az �sz� telep�l�shez ment a
lag�n�hoz, �s cs�nakr�l cs�nakra, st�gr�l st�gre j�rt �s k�rdezgetett. V�g�l egy
�reg, �sszeaszott emberk�hez vitt�k, egy b�rrel bor�tott m�mi�hoz, aki alacsony
lak�haj�ban �lt, �s csak szendergett maga el�. Gondosan megvizsg�lta Paul mal�j
t�r�t, k�h�gve belek�p�tt a tengerbe, �s magas aggasty�nhangon megk�rdezte: - Mit
akarsz?
- Besz�lni akarok a Nagy Hatok harmadik fej�vel. Ismer.
A m�mia egy padra mutatott �s fel�llt - V�rj! - Azzal, mint egy nagy patk�ny,
kisurrant.
F�l�ra m�lva megjelent k�t er�s bennsz�l�tt, bek�t�tte Paul szem�t �s elvezette.
Egy kenuba kellett sz�llnia, ide-oda cs�nak�ztak vele, majd valahol kik�t�ttek;
deszk�kat �rzett a talpa alatt, azt�n ism�t egy els�t�t�tett helyis�gben �llt. Az
egyetlen, amit Paul pontosan meg tudott k�l�nb�ztetni, egy t�r volt, ami teljesen
megegyezett a saj�tj�val. Egy nagy lak�haj�n csak egy sz�les v�ll� f�rfi
sziluettj�t l�tta.
- Tudom - kezdte a f�rfi, miel�tt Paul b�rmit elmagyar�zhatott volna -, mi t�rt�nt.
De m�g n�h�ny esztend� kell nek�nk arra, hogy egy Dubonnet-t megt�rhess�nk. Vissza
akarsz t�rni Vikt�ria-szigetre?
- Tal�n �sszak? - k�rdezte Paul megr�m�lten.
- Adunk neked egy katamar�nt, �s bar�tok k�s�rnek majd szigetr�l szigetre. T�bbet
nem tehet�nk.
- Az j� lesz. Mikor vitorl�zhatok el?
- Holnap kor�n reggel. A lag�n�ban egy cs�nakot tal�lsz majd, s�rga sz�vetcs�kkal
az �rboc�n. Vedd el! A ti�d. H�rom m�rf�ldnyire a kik�t�t�l egy kenu v�r r�d.
- K�sz�netet mondok neked - Paul nem mert kezet ny�jtani vagy egy l�p�st el�re
tenni - Ha egyszer seg�teni tudok neked...
- Az lehetetlen - mondta a nagy ismeretlen f�rfi a f�lhom�lyban - De sokat �r
nek�nk, ha tudjuk, hogy �l egy bar�tunk.
Mire Paul vissza�rt, Tara felvette ingerl� hat�s� szajharuh�j�t: a bl�zt, amelyet
olyan k�nnyen, egyetlen fog�ssal ki lehetett nyitni: a szokny�t, amely a cs�p�j�ig
fel volt has�tva. Ki volt festve �s penetr�ns r�zsaolajillatot �rasztott.
- Holnap reggel - mondta Paul �s le�lt.
- Mi van holnap reggel? - k�rdezte bizalmatlanul Tara.
- Van egy katamar�nom �s vannak bar�taim, akik seg�tenek. Itt megfosztanak a
leveg�t�l is... visszamegyek oda, ahol a legszebb a vil�g,
- A mag�nyos szigetedre?
- Oda. Csomagold �ssze a holmidat, Tara!
- Mit csin�ljak? - fel�llt el�tte, a melle kibuggyant a bl�z kiv�g�s�n.
- Velem j�ssz, Tara!
- Bolondabb �tlet nem is jutott eszedbe?
- Szeretlek, Tara.
- Az �let eg�sz m�s az �gyban, mint egy temet�szigeten. Ap�d �s any�d elzavarnak
engem Vikt�ria-szigetr�l, a buta fejedet pedig addig nyomj�k a v�z al�, am�g megint
�rtelmesen tudsz gondolkozni. Mit csin�ljak �n egy szigeten? F�ldet kap�lni,
csontv�zakat �sszehordani, gyerekeket sz�lni, a mag�nyt�l meg�r�lni?
- A sz�leim elfogadnak - er�sk�d�tt Paul - Boldogok lesznek. Mi is boldogok
lesz�nk.
- Azt hiszed? �, te gy�ny�r� test� angyal a gyerekagyaddal! - Tara k�ts�gbeesetten
nevetett - Most el kell tasz�tanom - gondolta a l�ny - F�jdalmat kell okoznom
neki. Kereszt�l kell jutnia ezen a poklon, hogy eg�sz ember v�lj�k bel�le. Istenem,
Istenem, hiszen �n is szeretem, de amit m�g nem �rt meg: ha egy�tt maradunk,
egyszer m�g sz�tmarcangoljuk egym�st. El kell kergetnem, mint egy kuty�t, k�l�nben
ezt sosem �rti meg.
- Menj ki! - mondta durv�n.
- Gyere velem, Tara!
- H�rom j�l fizet� vend�get rendeltem ide. T�z perc m�lva itt vannak.
- Nyomor�kk� verem �ket! - ki�ltotta Paul.
- Csak azt pr�b�ld meg! - hirtelen h�trany�lt, felkapott egy sz�ket, �s fejen
csapta vele Pault. A sz�k val�s�ggal sz�trobbant, �s Paul homlok�n hirtelen seb
t�madt. A v�r mindj�rt v�gigfolyt az arc�n... csak �lt mozdulatlanul, le sem
t�r�lte, a kez�t sem szor�totta a sebre, hanem nagy, k�k szem�vel b�multa Tar�t.
A l�ny reszketni kezdett. Szerelem meg sz�nalom mardosta, �s nagyon kellett
uralkodnia mag�n, hogy ne seg�tsen neki lemosni a v�rt.
- Gyere velem - k�rlelte a fi�. A v�r besz�d k�zben a sz�j�ba folyt - Tara,
szeretlek...
- Menj ki vagy beverem azt a buta fejedet! - lihegte - Kurva vagyok �s az is
maradok! �s nem is akarok m�s lenni! �lvezem a f�rfiakat. Mindig csak te... ett�l
kifordul a gyomrom!
Paul B�cker fel�llt. Egy t�r�lk�z�t csavart a homlok�ra, kinyitotta a
tenger�szzs�kj�t, n�m�n bepakolt, s azt�n csak �llt az ajt�n�l. Tara az �gyon �lt,
felhas�tott szokny�j�t felemelte. Semmit sem viselt alatta, s ez k�z�ns�ges,
ordin�r� l�tv�ny volt.
- Tara - kezdte Paul halkan.
- Hordd el magad, te idi�ta!
- Most �lni tudn�k - mondta Paul s�t�ten - Ki tudn�m irtani az eg�sz vil�got!
- Majd csak ad�dik valahogy - Tara torz mosolyra fakadt. � sem �rzett m�sk�pp, de
v�gig kellett csin�lnia - Felejts el, Paul!
- El�sz�r t�ged kellene meg�lni.
- Azt sosem tudn�d megtenni.
- Igaz - Paul b�lintott. Felcsapta a tenger�szzs�kot a v�ll�ra, l�b�val kil�kte az
ajt�t �s kiment. Tara mereven �lve maradt. Az arca r�ngat�dzott, de k�t kez�vel
belekapaszkodott az �gy sz�l�be, hogy ut�na ne rohanjon. Hallotta Paul l�pteit az
utc�n, s tudta, hogy soha t�bb� nem l�tja. Ez �gy volt j�l, de akkor azt hitte nem
�li t�l.
F�l �r�val k�s�bb beengedte az els� matr�zt az �gy�ba, de h�sz frank helyett m�r
�tvenet kellett fizetnie.
Papeet�be, gondolta Tara. Amilyen hamar csak lehet, Papeet�be. K�l�nben sohasem
felejtem el Paul B�ckert... hol akad m�g egy olyan f�rfi, mint �...
Kor�n reggel, napkeltekor Paul besz�llt a katamar�nba. Hamar megtal�lta,a s�rga
anyag az �rbocon lobogott a sz�lben,B�cker az egyik sz�n fal�n�l t�lt�tte az
�jszak�t, hosszan elny�lva az �cska zs�kokon. J�l aludt, s most felh�zta a
vitorl�t, �s hangtalanul kisiklott a lag�n�b�l a ny�lt tengerre. A haj� elej�n egy
zs�kot tal�lt tele gy�m�lccsel meg sz�r�tott h�ssal, egy tart�ly vizet, �jat,
nyilakat �s egy hossz� bambuszd�rd�t, amellyel �tk�zben halakat sz�rhatott ki a
tengerb�l. Majd nyersen eszi meg �ket, mint a bennsz�l�ttek.
Paul egy �ra hosszat vitorl�zott a lengedez� sz�lben, meg�lte a nap reggeli
ragyog�s�t �s a delfinek t�nc�t a cs�nakja k�r�l. N�h�ny h�romsz�glet� uszonyt is
l�tott, �s a d�rd�t keresztbe tette a t�rd�n. Nem f�lt a c�p�kt�l, vel�k harcolva
n�tt fel.
Tahuata l�t�t�vols�g�n k�v�l - ahogy meg�g�rt�k - egy nagy kenu v�rt r�. K�t
bennsz�l�tt �lt benne, integettek neki, tisztelettel k�sz�nt�tt�k �s �tvett�k a
vezet�st.
Paul B�cker visszat�rt Vikt�ria-szigetre.
Nem tudta, hogy feld�lt orsz�gba �rkezik, �s gyerekkora paradicsom�r�l �lmodozott.
�s a hossz� �r�k alatt egyre �jra elism�telte hangosan, amit sz�leinek akart
elmagyar�zni: V�gy�dtam. Honv�gyam volt. Ki tud ez ellen tenni?
De hogy lehet asszony n�lk�l �lni?

7.

Egy h�tig vitorl�zott szigetr�l szigetre a sima, aranyf�ny� tengeren, amely olyan
b�k�s volt, mint m�g soha. Sir�lyrajok k�s�rt�k �les rikolt�sukkal, delfinek �s
rep�l�halak k�r�ztek a katamar�n k�r�l, h�romszor sz�rt meg egy c�p�t an�lk�l, hogy
meg tudta volna �lni. B�r a v�rnyom, amely jelezte �tj�t a tengerben, a hal�los
�t�lete volt, mert a t�bbi c�pa hamarosan sz�tt�pi. A D�li-tengeren ami v�rzett, az
elveszett.
Minden sziget el�tt v�ltott�k egym�st a k�s�r�i. A bennsz�l�ttekb�l keveset l�tott,
a lag�n�kba be sem jutott. A szigetek el�tt adt�k tov�bb, a k�s�r�cs�nakok kinn
v�rakoztak a tengeren. Csak messzir�l l�tta a falvakat, a p�lmaszalmatet�s h�zakat,
a t�zek f�stoszlop�t. A szigetlak�k bar�ts�gosan �dv�z�lt�k, kenuikb�l �trakt�k az
�lelmiszert, de ha Paul k�rdezett t�l�k valamit, hallgattak. Bar�tok voltak, n�ma,
elnyomott ellens�gess�ggel... furcsa �llapot.
Csak nappal utaztak a tengeren: �jszaka, a szellemek �r�iban, csendesen fek�dtek a
szigetek k�zel�ben vagy a ny�lt tengeren. Akkor Paulnak maradt el�g ideje, hogy
Tar�ra gondolhasson. Szomor�an �lt cs�nakj�ban, v�gyakozott a meleg, puha testre,
�s el�sz�r �rezte a f�rfi v�gy�t a n� ut�n.
Err�l majd besz�lek ap�val �s any�val, gondolta. �s akkor Tar�t elhozom Vikt�ria-
szigetre. Majdnem megsz�llott lett ett�l a gondolatt�l. �jjel Tar�val besz�lgetett,
mintha ott lett volna mellette. Hogy m�s n� is l�tezik, az nem �rdekelte.
Val�s�ggal bele�gett a test�be �s a lelk�be ez az els� �lm�ny, ezt m�r nem lehetett
elt�vol�tani. Olyan sebet ejtett a sz�v�n, amely sohasem gy�gyul be.
Tizenh�rom nap m�lva az utols� k�s�r�kenu siklott az oldal�ra. K�t komor tekintet�,
hegekkel bor�tott harcos mutatta neki n�m�n az utat. Paul sejtette, honnan
sz�rmaznak a sebhelyek.
- Vikt�ria-sziget k�vetkezik? - k�rdezte.
A bennsz�l�ttek n�m�n b�lintottak. Paul sz�ve vadul verni kezdett. A sz�l fel�
ford�totta a vitorl�t, �s a vill�dz� l�t�hat�rt b�multa. Ha felt�nnek az els�
p�lm�k, kiab�lni fogok, gondolta. Mindk�t karommal integetek majd, �s apa megismer
a messzel�t�j�n �t.
A cs�nak �gy rep�lt a sz�lben, mintha nem is �rinten� a vizet. K�t c�pa a nyom�ban
maradt. A felcsap� hull�mok v�gigporzottak Paul test�n. A nap t�z�tt, a sz�l
meglobogtatta hossz� haj�t, �s felborzolta megn�vesztett szak�ll�t. Most majdnem
olyan volt, mint apja h�sz �vvel ezel�tt. Egy ember, aki megh�d�tja a tengert �s
elhat�rozza, hogy a saj�t �let�t �li.
A nap aranyos keret�ben csod�latosan mer�lt fel a horizonton a sziget... csillog�,
mohos tekn�sb�kap�nc�l. Lassan kirajzol�dtak a sziget k�rvonalai... szikl�k,
p�lm�k, a homokos part...
Egy paradicsom emelkedett ki a tengerb�l.
Paul k�r�ln�zett. Egyed�l volt. A bennsz�l�tt kenu megfordult, �s s�t�t foltk�nt
el�szott. Leeresztette a vitorl�t �s hagyta mag�t sodorni a hull�mokkal. A keleti
oldal fel�l �rkezett a szigethez, a halottak kik�t�j�hez vezett�k. M�r messzir�l
megl�tta a t�zv�r�sre festett, d�lledt szem�, �ri�si fab�lv�nyt. Meglepem ap�t �s
any�t, gondolta. Err�l az oldalr�l nem l�thatt�k, hogy j�v�k. Hirtelen �llok majd
el�b�k, mintha az �gb�l pottyantam volna.
Hagyta, hogy egy nagy hull�m a partra vesse, �s hangosan felujjongott, mikor
cs�nakja fekve maradt a homokban.
K�t �r�val azel�tt sz�llt Brissier kapit�ny v�zirep�l�g�p�vel Vikt�ria-sziget
lag�n�j�ra. Werner B�cker a parton v�rta, �s mindj�rt felemelte mindk�t kez�t,
mikor Brissier valamit mondani akart.
- Legyen bar�tk�nt �dv�z�lve! - ki�ltotta B�cker - Brissier, �gyeljen arra, hogy
az is maradjon! Ne eml�tse, mi�rt j�tt! Neh�zs�gek t�madnak.
- Parancsom van, Werner - Brissier sajn�lkozva v�llat vont - Mint katon�nak,
v�gre kell hajtanom. Meg�rti ezt?
- Nem. Itt �n az �n szigetemen van, itt �n teljesen f�ggetlen vagyok. Semmi k�z�m
az parancsaihoz.
- A r�gi n�ta, B�cker. Mindig ugyanaz a refr�n - Brissier hivatalos �r�st h�zott
el� a zseb�b�l �s odany�jtotta B�ckernek - Ez a sziget francia tulajdon.
- Mikor engem a tenger ide kivetett, senki sem ismerte ezt a szigetet. Egyetlen
t�rk�pen sem szerepelt. Neve sem volt, nem is l�tezett. Csak �n tettem f�ld�nk egy
r�sz�v�.
- Francia ter�leten fekszik. Ha t�volabb �szakra, nyugatra vagy keletre ker�lt
volna partra, ugyanilyen neh�zs�gei lenn�nek a britekkel, az amerikaiakkal vagy az
ausztr�lokkal. Werner - Brissier meglengette a levelet - Ne tegye sz�momra
feleslegesen neh�zz�. Tal�n nem lesz olyan bolond, hogy h�bor�t viseljen
Franciaorsz�g ellen.
- De igen - felelte B�cker hangosan. Fogta a levelet, sz�tt�pte �s darabjait a
tengerbe sz�rta: - Na, tekintse ezt had�zenetnek, kapit�ny!
- Mit feleljek �nnek erre? - Brissier kig�zolt a partra - Elvesztette az esz�t,
B�cker. A Madame rem�lhet�leg b�lcsebb �nn�l.
- Anne �ppen egy �j kukoricaf�ldet l�tes�t. Nem �gy t�nik, mintha el akarn� hagyni
a szigetet.
- �s a fi�t mi�rt vitte el, Werner? Majd �n megmondom. Mert f�l. F�lti Pault a
p�pu�k �jabb t�mad�s�t�l. Nagyon j�l tudja, hogy a var�zsl�k �j nemzed�ke nem
hagyja �n�ket nyugton. Nem hagyatkoznak, mint ap�ik, az istenek bossz�j�ra - saj�t
kez�kbe veszik a megtorl�st. B�cker, amit �n itt m�vel, az potenci�lis
�ngyilkoss�g.
- Azt hagyja, hogy az �n gondom legyen!
B�cker Brissier mellett felment a parton. A dombr�l, az �jonnan helyre�ll�tott h�z
el�l Anne integetett nekik. Mint mindig, ha dolgozott, csak egy �gy�kkend�t viselt
Fels�teste meztelen volt, s hossz� fekete haja f�tyolk�nt takarta kebl�t. Brissier
meg�llt. A n�i sz�ps�g el�tt minden francia meghajol.
- Ilyen asszonyt akar fel�ldozni, maga bolond? - k�rdezte halkan - Ne mes�lje el
nekem �jra, hogy m�r h�sz �ve �l itt. Az id�k megv�ltoztak. Az eg�sz
szigetcsoportban v�ls�gos a hangulat. Titkos sz�vets�gekr�l �s f�ggetlens�gi
t�rekv�sekr�l hallunk, a szabot�zs v�ltakozik a ritu�lis gyilkoss�ggal. M�g sosem
volt a D�li-tenger olyan nyugtalan, mint most. Egy m�sodik rep�l�g�panyahaj� van
�tban Papeete fel�, hogy meger�s�tse a hely�rs�g�nket... �gy fest a val�s�g,
B�cker! Puskaporos hord�v� v�lt a maga paradicsoma, �s nem akarjuk, hogy pont maga
legyen a szikra, amely felrobbantja.
- Hogy akar engem arra k�nyszer�teni, hogy elhagyjam Vikt�ria-szigetet? - B�cker
nevetett gy�zelme tudat�ban - �gy�kkal, kapit�ny? De hisz ez nevets�ges, ugye?
- Parancsom van r�, hogy letart�ztassam.
- Tiszt�n sz�noki parancs. Hogy akarja megval�s�tani?
- Fegyveres er�szakkal.
- Brissier, hadd nevess�nk k�z�sen ezen a viccen!
Meg�rkeztek a h�zhoz. Anne konyakot �s hideg s�ltet k�sz�tett m�r a terasz �j
asztal�ra, �s elfogulatlanul bar�ts�gosan fogadta Brissier-t. Brissier kezet
cs�kolt, �s igyekezett meztelen, sz�p kebl�t ruh�ja r�sz�nek tekinteni.
- A konyakot meg kellene m�rgezni, a h�st meg t�visekkel megt�zdelni - mondta
B�cker ked�lyesen �s le�lt - Brissier az�rt j�tt, hogy fegyverrel k�nyszer�tsen a
sziget elhagy�s�ra.
- Ez egy s�lyos elhat�roz�s - Elb�v�l� mosoly�val n�zett Brissier-re - L�sson
hozz�, kapit�ny, ha v�gre akarja hajtani a megb�zat�s�t, de azt el�re megmondom,
er�s�t�sre lesz sz�ks�ge.
- Anne, ne j�tssza meg a h�sn�t! - Brissier le�lt, ivott egy konyakot, �s r�gni
kezdett egy darab h�st - Besz�lje r� ezt az �r�ltet! Maga megteheti, maga egyed�l.
Azonk�v�l a fi�t is szeretn� viszontl�tni.
- Ez nem volt becs�letes, Brissier - sz�lt B�cker kem�nyen - M�g egy ilyen
megjegyz�s, �s visszazavarom a rep�l�g�p�hez.
- Ett�l m�r felfordult a gyomrom! - Brissier felugrott, hirtelen pisztolyt r�ntott,
�s B�ckernek nem kellett tal�lgatnia, hogy vajon meg van-e t�ltve �s l�v�sre k�sz-e
a fegyver. Mereven �lt az asztaln�l, �s Anne �ppilyen mereven t�masztotta a
h�zfalat - Korm�nyom nev�ben letart�ztatom �nt, Werner B�cker �s �nt, Anne B�cker.
Az a megb�zat�som, hogy Papeet�be sz�ll�tsam �n�ket. K�rem, ne �lljanak ellen,
k�l�nben haszn�lnom kell a fegyveremet!
- Akkor l�j�n h�t, Brissier! K�rem, c�lozzon pontosan! - B�cker Anne-re, majd saj�t
mag�ra mutatott - Kit akar el�sz�r meg�lni? De gondolja meg, kapit�ny, miel�tt
els�ti a pisztoly�t, csak egy l�v�se van. A m�sodikra nem ker�l sor. Ha Anne-t
tal�lja el, �n vetem magam �nre, �s akkor nincs semmi es�lye. Ha engem tal�l el,
megl�tja, hogy v�ltozik Anne d�vadd�. A pillanat �lm�nye: ezt a kalandot nem �ssza
meg. �s ha esetleg arra sz�nn� el mag�t, hogy visszamegy a v�zirep�l�g�p�hez, hogy
h�rom katon�j�t a szigetre hozza, a g�ppusk�mmal fogadom magukat. Akkor �ppen az
t�rt�nik majd, amit az elsz�ll�t�sunkkal meg akarnak akad�lyozni: halottak lesznek
- B�cker h�trad�lt - Nos h�t, l�j�n sz�pen, Brissier!
- Fel�llni! - mondta Brissier hidegen. A pisztolycs�vel intett.
- Nem! - v�laszolta B�cker majdnem vid�man - Mi lesz most?
- B�cker, maga bolond. Megvannak az eszk�zeim, hogy �nt �s Anne-t k�nyszer�tsem...
- Haszn�lja �ket!
- Csak meg kell magukat sebes�tenem, v�dekez�sk�ptelenn� kell tennem. B�cker,
k�rem, j�jj�n velem! A bar�tja vagyok, hiszen tudja, de van egy parancsom, amelyet
v�gre kell hajtanom. K�ny�rg�k...
- H�t l�j�n m�r v�gre! Engem nem gy�z�tt le sem a tenger, sem a nap, sem a vihar,
sem a sz�razs�g, sem a mag�ny, sem a hal�l �lland� jelenl�te a szigetemen. Most
azt�n j�n maga, ezzel a nevets�ges dologgal a kez�ben, �s �llamhatalmat akar itt
j�tszani - B�cker fel�llt, odal�pett Anne mell�, karj�t az asszony meztelen v�lla
k�r� fonta - Na, mi van, Brissier? H�zza h�t meg a ravaszt! Nem vagyunk sz�p
c�lt�bla?
Brissier m�lyeket l�legzett, �tkozta a megb�zat�s�t, de azt is tudta, hogy B�cker
n�lk�l nem szabad visszat�rnie Papeet�be. Egy haj�t ind�tottak el, hogy B�cker
haj�j�t bek�s�rje �s bevontassa, s hogy mindent, ami fontos a szigeten, lebontson.
Elindult a "ki�r�t�si akci�", m�r nem lehetett meg�ll�tani. B�cker el�g id�t kapott
r�, hogy felk�sz�lhessen.
- Majd a l�b�ba l�v�k, Werner - sz�lt Brissier rekedten.
B�cker b�lintott - Ha megk�rhetem, a balba. Az m�r hozz�szokott a s�r�l�sekhez. Az
elnyomorodott csontommal m�r h�sz �ve harcolok, nem hagy nyugodni - Szemh�j
n�lk�li szem�b�l v�rakoz� pillant�st vetett Brissier-re. Sebhelyekkel bor�tott, az
�g�s nyomait�l sz�tszaggatott arca viharvert k�re hasonl�tott - De jaj mag�nak, ha
Anne-nek a haja sz�la is megg�rb�l!
- J�jj�n velem! - ki�ltotta Brissier k�nok k�zt - Semmit sem v�ltoztathatok a
dolgon - Megc�lozta B�cker bal l�b�t, �s g�rb�teni kezdte az ujj�t. B�cker
�sszeszor�totta a fog�t. Anne a cs�p�j�t �lelte. Reszketett, de szemrebben�s n�lk�l
ott �llt mellette.
- B�cker - ny�gte Brissier. Hangj�b�l a k�ts�gbees�s sz�lt.
Ebben a pillanatban egy ny�l r�p�lt a leveg�n �t, �s belef�r�dott Brissier
fels�karj�ba. Felki�ltott, elejtette a pisztolyt �s megp�rd�lt. B�cker �s Anne is
oldalra vet�dtek.
Egy ny�l - ez a p�pu�k megjelen�s�t sejttette. B�cker egyetlen r�nt�ssal mag�hoz
h�zta Anne-t, �s az asztal m�g�tt a f�ldre vetette mag�t. Brissier is fedez�kbe
vet�d�tt - karj�ban a ny�llal csukafejest ugrott egy farak�s m�g�.
A bambuszerd� s�r�j�b�l �les ki�lt�s hallatszott. Azt�n a hajl�kony fal sz�tny�lt,
�s egy hatalmas, sz�les, sz�ke szak�llas alak, sz�tvetett l�bakkal �llt a
tiszt�son. Az �jat kifesz�tette, �jabb nyilat helyezett az idegre. V�ll�ra
kapcsolva d�rd�t viselt.
- Paul! - ki�ltotta Anne - Paul, kedvesem! - Felpattant �s kit�rt karral szaladt a
fia fel�. B�cker �s Brissier felemelkedett fedez�k�b�l. Egym�sra b�multak, mintha
k�lcs�n�sen igazolniuk kellett volna azt, amit l�ttak.
- Akar m�g valamit mondani, kapit�ny? - k�rdezte B�cker. �tpillantott Anne-re. A
fia nyak�ban l�gott �s cs�kolta.
- Nem! Ett�l elakadt a szavam. Egye meg a fene! J�jj�n ide a korm�nyz� �s vigye el
� ezt a csal�dot a szigetr�l! H�zza ki a nyilat a karomb�l!
- Mindj�rt, csak el�bb �dv�z�ln�m kell a fiamat.
Elindult Paul fel�, aki az anyj�t, ak�r valami s�r� gyereket, a h�zhoz vitte.
- Mit jelentsen ez, fiam? - ki�ltotta - Csak �gy, a bambuszb�l ker�lsz el�!
Micsoda modor ez?
Apr� pofont adott a fi�nak, �s elvette t�le Anne-t. Paul vigyorgott �s meg�lelte az
apj�t - Nem lehet titeket, �regeket egyed�l hagyni! - mondta hangosan, �s B�cker
feje f�l�tt �tn�zett Brissier-re - L�tt volna, ugye?
- Nem tudom, fiam - B�cker �rezte, hogy hagyja el az ereje s a b�tors�ga - J�,
hogy itt vagy, Paul.
F�l �ra m�lva Brissier m�r indult is Papeete fel�. A nyilat, amelyet Anne h�zott ki
a karj�b�l, bizony�t�kul mag�val vitte arra, hogy a B�cker csal�d m�t�l fogva
hadi�llapotban van Franciaorsz�ggal - Tiszt�ra bolond helyzet!
Vikt�ria-szigeten ezzel senki sem t�r�d�tt, minden visszaz�kkent a megszokott
ker�kv�g�sba. Az egyik nap B�cker megfigyelte, hogy a fia a tengerparton �l, �s a
nedves homokb�l egy n� test�t form�lja ki: hossz� l�b� testet, keskeny combokkal �s
telt keblekkel. Azt�n Paul n�m�n �lt a homokn�je mellett, m�g a dag�ly a szobrot
sz�t nem d�lta. Kit�r�lte, ahogy � is szerette volna kit�r�lni Tara eml�k�t, de nem
volt r� k�pes.
K�s� este volt. Paul m�r aludt. B�cker �s Anne a h�z el�tt �lt, �s a csendes
tengert n�zte. Egy id� ut�n B�cker megsz�lalt:
- Anne, elhat�roztuk, hogy nem k�rdezz�k meg Pault, mi�rt j�tt vissza. Ezt �
megk�sz�nte nek�nk azzal, hogy sosem eml�tette, hogy r�di�n egy eg�sz
hazugs�ghegyet mes�lt�nk neki. Vissza akart j�nni a haz�j�ba, �s egy romhalmazt
tal�lt. Ezt lenyelte, s ez�rt mi sem v�jk�ltunk abban, amit �t�lt. Most azonban,
azt hiszem, tenn�nk kell valamit. Paul Tahuat�n f�rfi lett.
- Hiszen err�l volt sz� - mondta Anne.
- M�sk�nt gondolom, Anne - B�cker az asszony nyak�t �lelte - A fiunk m�r tudja,
mi a n�...
- Azt hiszed.. - D�bbenten n�zett r� nagy, barna szem�vel - A mi gyerek�nk...
- A gyerek�nk majdnem sz�zkilencven centim�ter magas, tizenkilenc �ves, eg�szs�ges
�s teli van er�vel - B�cker halkan felnevetett - Nem marad �r�kk� gyermek.
- �s te azt hiszed...
- Tudom, Anne. Megfigyeltem Pault. Volt egy n�je �s most n�re v�gyik. �l a parton,
titokban n�i testeket form�z ki a homokb�l, simogatja �ket, s ut�na hagyja, hogy a
dag�ly az eg�szet sz�tmossa.
- Szeg�ny kis kedvesem.. - suttogta Anne halkan - Itt csak az apja meg az anyja
van, �s a halottak... Mit akarsz tenni, Werner? �jra elk�ld�d? Csak az�rt, hogy
m�sik �gyban alhasson? Ezt nem szabad megtenned. Ez�ttal nem hagyom egyed�l - vele
megyek.
- Alig hiszem, hogy k�zben sz�ks�ge lenne r�d.
- Istenem, micsoda probl�m�k! H�t a vil�g csak ezekb�l �ll?
- Ezekb�l, Anne - felelte B�cker komolyan - Hossz� �vekkel ezel�tt, egy lakatlan
szigeten volt egy n� �s egy f�rfi. Annyira szerett�k egym�st, hogy egy Paul Shirley
nev� f�rfi jelenl�t�ben egy p�lma�gyba fek�dtek. �s semmi ezen a vil�gon, sem a
nap, sem a tenger, az es� �s a rem�nytelens�g nem volt er�sebb a szerelm�kn�l.
- Mikor k�ld�d el �jra Pault?
- Gondolkoztam rajta. Egyszer�bb, ha hozok neki ide egy n�t...
- De hisz ez lehetetlen.
- Hogyhogy?
Az asszony megr�zta a fej�t, fel�llt �s a s�padt holdf�nyben ide-oda j�rt - Ki
megy el �nk�nt egy temet�szigetre? - k�rdezte.
- Te.
- Mert szeretlek, mert te vagy itt...
- Tal�n akad olyan asszony, aki Pault �pp �gy szereti, mint te engem. Ez nem
lehets�ges?
- Hirdet�ssel akarod megkeresni? Vagy le�nyk�r�be akarsz menni a k�rnyez�
szigetekre?
- Valahogy �gy, Anne. A D�li-tenger l�nyai sz�pek �s szel�dek - B�cker a r�zs�
sz�l�hez ment. El�tte a hold ez�stf�ny�ben t�rulkozott fel a v�gtelen �ce�n. Az
el�tkozott �s szeretett tenger, amely egyszer meg akarta �lni, s amely n�lk�l most
m�r nem tudott �lni - Majd k�r�ln�zek a szomsz�d szigeteken, �s keresek egy l�nyt
Paul sz�m�ra.
- Ez a legbolondabb �tlet, ami valaha is eszedbe jutott - bosszankodott Anne - Egy
temet�szigetre csak halottak val�k. Majd elkergetnek a p�pu�k.
- Vagy meggy�z�m �ket. A fiam�rt mindent megteszek. H�t ezent�l is homokb�l
form�zzon mag�nak n�ket?
Anne hallgatott. N�m�n n�zt�k egym�st, �s h�sz �v �ta el�sz�r l�tta �s �rezte
B�cker, hogy Anne nemcsak megtagadta az engedelmess�get, hanem az ellenfel�v� v�lt.
Ez a felismer�s olyan l�legzetel�ll�t� volt, hogy B�cker remeg� k�zzel sim�tott
v�gig az arc�n.
- Anne - kezdte elny�jtva a sz�t -, Anne, az Isten szerelm�re... hiszen csak k�t
lehet�s�g van: vagy �jra elk�ldj�k Pault, vagy asszonyt hozunk neki a szigetre. Az
ut�bbi esetben nagyobb es�ly�nk van arra, hogy nem vesz�tj�k el. Paul m�r nem
gyerek. M�r aludt egy n�vel, ezt sz�z apr�s�gon �rzem. �s holnap besz�lek vele,
mint f�rfi a f�rfival.
- Majd letagadja! - K�ts�gbeesett rem�nyked�s sz�lt Anne szavaib�l. Minden anya
rem�nys�ge, hogy ne kelljen elvesz�tenie a fi�t egy idegen n� kedv��rt.
- Azt nem hiszem - v�laszolta B�cker hat�rozottan. Meg kell �rtenie, gondolta. Anne
olyan, mint minden anya, szerelmes a saj�t fi�ba - Azt hiszem, Anne, h�l�s lesz
nekem.
M�snap reggel B�cker megl�togatta fi�t a p�lmaerd�ben. Paul f�kat d�nt�tt ki, hogy
a motorf�r�sszel deszk�t v�gjon bel�l�k. Anne, aki �rtelmetlen dacb�le gyetlen sz�t
sem v�ltott B�ckerrel, lement a tengerhez, hogy egy d�rd�val a legk�v�rebb,
legzamatosabb halakat fogja ki a tengerb�l.
B�cker le�lt az egyik t�rzsre �s figyelte a fi�t. Hatalmasakat csapott.
Sima,bronzsz�n� b�re alatt fesz�ltek az izmok. Egy id� ut�n r�t�maszkodott a
fejsz�j�re.
- Van valami, apa? - k�rdezte.
B�cker �sszerezzent. �pp saj�t ifj�s�g�ra gondolt: L�beckre, egyetemi �veire, az
els� szerelmi kalandokra.
B�cker b�lintott - Igen, fiacsk�m. Hogy h�vj�k azt a n�t?
Egym�sra n�ztek, azonnal meg�rtett�k egym�st �s felnevettek. Zavart, de m�gis
felszabadult nevet�s volt.
- Ezt honnan tudod, apa? - k�rdezte Paul. Le�lt B�cker mell� az egyik kid�nt�tt
t�rzsre.
- Semmit sem tudok, fiam. Csak azt gondoltam, hogy van sz�momra mes�lnival�d.
- Tar�nak h�vj�k - Paul hossz�nyel� fejsz�j�re t�masztotta az �ll�t. Most valahogy
sz�gyellt az apj�ra n�zni - Tara Makarounak �s egy kurva...
�les ellenvet�sre v�rt, de B�cker hallgatott, �s ezt b�lcsen tette. Paul szavaiban
titkos fenyeget�s bujk�lt: Ne sz�lj semmit Tara elleni. Szeretem, � volt az els�
ember, aki az �let m�sik oldal�t is megmutatta nekem. Az ijeszt�en sz�p oldal�t.
- �s most?????? - k�rdezte B�cker v�gre.
- Nem tudom, apa.
- Viszont akarod l�tni?
- Nem, apa.
- Mi�rt nem?
- Nem akar a mi sziget�nk�n �lni. Papeet�be akar jutni, sok p�nzt akar keresni.
Sz�letett kurva.
- De j� volna, ha a szigeten lenne egy asszonyod? Egy n�, aki csak a ti�d...
- Nem tudom, apa - Paul a kid�nt�tt f�kat b�multa. Ez olyan probl�ma volt, amelyen
m�r sokat gondolkodott, de amelynek megold�s�ban eddig senki sem seg�tett neki.
- Mit sz�l majd anya hozz�? - k�rdezte b�tortalanul.
- Meg fogja �rteni, Paul. Senki sem �rti meg jobban a szerelmet, mint egy
asszony...
- M�r besz�lt�l vele err�l? - Ez olyan volt, mint egy tompa felki�lt�s.
B�cker b�lintott - Besz�ltem, fiam.
A r�gi n�ta, gondolta. A fi� szereti az anyj�t, az anya szereti a fi�t, de ebb�l a
tragikus k�rb�l mindegyik�knek ki kell egyszer jutni. Paul megtette az els� l�p�st,
�s tulajdonk�ppen j�, hogy egy szajh�val akadt �ssze, aki megszabad�totta az anyja
szokny�j�t�l. Kem�ny, de v�gleges szak�t�s. M�g Anne-nek is t�l kell majd jutnia
ezen.
- Sz�gyellem magam - sz�lt Paul halkan - Hogy magyar�zhatom ezt meg any�nak?
- Sehogy, fiam. Ez az �n dolgom - B�cker a karj�t Paul sz�les v�ll�ra tette. Keze
alatt �rezte a kem�ny izmokat, �s azt gondolta: Istenem, milyen er�s ez a fick� -
T�rgyilagosan kellene megbesz�ln�nk ezt a probl�m�t. A k�vetkez� napokban a
szomsz�d szigetekre megyek, �s keresek neked egy n�t. J� lesz?
L�tta, hogy Paul hirtelen elv�r�s�dik, s �ll�t kem�nyen szor�tja r� a fejsz�re.
K�nos helyzet volt. A legtitkosabb v�gyakat teregett�k ki a napra.
- Te... h�t te nem hozhatsz csak �gy egyszer�en egy l�nyt ide, apa - mondta nyomott
hangon - �s ugyan melyik l�ny j�nne el egy temet�szigetre?
- Akkor �jb�l el kell menned H�va O�ra vagy Papeet�be, Paul.
- Nem! Nem megyek el innen t�bb�, apa! - Ez v�glegesnek hangzott. B�cker elejtette
a t�m�t. F�l�sleges lett volna a tov�bbi besz�d.
- Milyen legyen? - k�rdezte ehelyett.
- Kicsoda?
- A l�ny.
Paul nyelt egyet - Olyan, mint anya - mondta azt�n nagyon halkan.
- Term�szetesen - B�cker csendben mosolygott - Tara is olyan volt?
- Nem, eg�szen m�s. Pont az ellenkez�je.
- Gy�ny�r� l�nyok vannak a D�li-tengeren, Paul.
- Lehetetlen, apa - Paul hirtelen fel�llt - Az �let �gy is megy tov�bb.
- Ez �nbecsap�s, fiam - B�cker az �v�n�l fogva odah�zta mag�hoz a fi�t - Mi lett
volna bel�lem any�d n�lk�l? � az �letem m�sik fele.
- Az eny�m is, apa.
- Nem, Paul, ez �gy nem megy. Aki a homokba dugja fej�t, �s kidombor�tja a fenek�t,
abba beler�gnak, Mi ketten h�nyjuk-vess�k meg a probl�m�dat szenved�lymentesen,
mint f�rfi a f�rfival. Ez nem is olyan nagy probl�ma. Hidd el nekem! Az ev�s, iv�s,
az alv�s mellett a szerelem is az �lethez tartozik. Gyere, fiam, menj�nk s�t�lni,
s�ta k�zben k�nnyebb a besz�d, az ember laz�v� j�rja a gondjait. Minden sokkal
egyszer�bb, mint ahogy te gondolod.
Az eb�dhez komor arccal v�rta �ket Anne. �gy viselkedett, mintha egy ellene
ir�nyul� �sszeesk�v�ssel �llna szemben. N�m�n �ltek mind a t�ny�rjuk el�tt, nem
n�ztek egym�sra, �s mindegyik arra v�rt, hogy a m�sik mondja ki els�k�nt a
felszabad�t� sz�t. V�g�l Anne volt az, aki besz�lni kezdett.
- Paul - mondta tart�zkod� hangon -, nem tal�lod te is �gy, hogy ap�dnak bolond
�tletei vannak?
- Nem, anya - Paul seg�ts�gk�r�en az apj�ra sand�tott.
- Egy l�nyt akar neked a szigetre hozni.
- Van jobb �tleted, anya?
Anne d�bbenten elhallgatott. Ez olyan k�rd�s volt, amire nem volt felk�sz�lve. Hogy
kiker�lj�n a h�l�b�l, amelyet ez a k�rd�s vetett r�, t�mad�sba ment �t - H�t
asszony kell neked? - k�rdezte vissza - Erre sosem fog felelni, gondolta, de
csal�dott.
Paul eg�sz vil�gosan kijelentette: - Igen, anya. A szerelem sz�p dolog A szerelem
n�lk�l le�lt �let hi�baval� �let.
- Ezt csak szajk�zod ap�d ut�n!
- Nem! - B�cker felemelte a pohar�t. �tkez�s ut�n mindig egy poh�r k�kusztejet
ivott - Ezek egy Anne Perkins nevezet� h�lgy szavai, h�sz �vvel ezel�tt mondta
�ket egy augusztusi est�n. Sosem felejtem el...
A poh�r sz�le f�l�tt Anne-re n�zett. Az asszony visszan�zett r� �s elmosolyodott -
Minden sz�ra eml�kszem - mondta halkan -, minden sz�ra. Mikor indulsz, Werner?
- Holnaput�n - B�cker odab�lintott Paulnak. Gy�zelem, fiacsk�m.
Paul lopva visszamosolygott - Hiszen ez csak egy k�s�rlet... tal�n nem is
siker�l...
Ezen az est�n a r�di�n a papeetei korm�nyz� hivatalos nyilatkozata futott be. �gy
sz�lt:
"A francia k�zt�rsas�g nem l�tja mag�t abban a helyzetben, hogy v�d�hatalmi jogait
�s k�telezetts�geit Vikt�ria-szigettel szemben �rv�nyes�tse. Vikt�ria-sziget
lak�inak semmif�le ig�ny�k nem lehet seg�ts�gre vagy t�mogat�sra a francia
k�zt�rsas�g r�sz�r�l. Vikt�ria-szigetet tiltott ter�lett� nyilv�n�tom."
B�cker kikapcsolta a r�di�t. �tny�jtotta Anne-nek a le�rt k�zlem�nyt, �s
el�gedetten h�trad�lt - Enn�l t�bbet nem is akartam - mondta - Ezek azt hiszik,
itt kisz�r�thatnak benn�nket. H�sz �vet kib�rtunk a seg�ts�g�k n�lk�l, �s ezen t�l
is kib�rjuk! Nincs sz�ks�gem v�d�hatalomra. A v�delem bar�ts�gb�l �s embers�gb�l
sz�v�dik... �s azt mindenki �rti.
- �s ha a hadikenuk visszat�rnek? - k�rdezte Anne zavarodottan.
- T�bb� nem j�nnek - Paul mindk�t kez�t a mal�j t�rre tette - Nem, ne
k�rdezzetek, �g�retet tettem, de tudom, hogy t�bb� nem t�madnak meg. Elfordult �s
elhagyta a jacht r�di�f�lk�j�t. B�cker �s Anne elk�pedten n�ztek ut�na,
- A fi� legal�bb h�rom sz�mmal kin�tt a cip�j�b�l, Anne - mondta B�cker
megfontoltan - Azt hiszem, m�g sok mindent meg�r�nk vele.
K�t nappal k�s�bb B�cker a dag�llyal kihaj�zott a lag�n�b�l, kereszt�l a
korallpadokon a ny�lt tengerre. A jacht �rboc�ra egy feh�r �s egy v�r�s z�szl�t
h�zott fel, �s vid�man integetett vissza. Anne �s Paul a parton �lltak, �s k�t nagy
t�r�lk�z�t lengettek.
- El�sz�r a hullasz�ll�t�inkat l�togatom meg - mondta B�cker vid�man g�nyol�dva -
Ha annyi mindent megtesznek a halottaik�rt, most az �l�knek is tehetnek egy apr�
sz�vess�get.
Telerakott egy zs�kot �veggy�ngy�kkel, vitt n�h�ny szersz�mos l�d�t, sebk�t�z�t,
mullp�ly�t, f�jdalomcsillap�t� tablett�kat �s tbc elleni orvoss�got. �rt�kes
aj�nd�kok voltak. K�nny� lesz �rt�k asszonyt szerezni... Csak egyetlen g�tja volt a
dolognak: az �tt�r�s a szellemhiten, amely Vikt�ria-szigetet tiltott szigett�
tette. De B�cker abban rem�nykedett, hogy ezt az elavult b�lv�nyhitet is siker�l
legy�znie. Hiszen � maga volt r� a bizony�t�k, hogy a r�gi istenek meghaltak.
Mikor ki�rt a ny�lt tengerre, �s a sziget a t�volban ism�t olyan lett, mint egy
nagy, mohos tekn�sb�kap�nc�l, teljes g�zre kapcsolta a motorokat, �j tengeri
t�rk�pe f�l� hajolt, �s Vahua Oa szigete fel� vette az ir�nyt - Ez volt az a
sziget, melynek lak�i sz�m�ra Vikt�ria-sziget a nagy temet� volt.

8.

Este Werner B�cker szikrat�v�r�n megadta Vikt�ria-szigetnek a helyzet�t. A h�zban

maradt egy kis morzead�, �s Paul meg Anne m�r egy �r�ja �ltek el�tte, t�relmetlen�l
v�rakoztak, �s ujjongva egym�s nyak�ba borultak, mikor elkezdett kopogni - Itt
Anne-1... itt Anne-1.. - Ez volt B�cker jachtj�nak a neve - Lehorgonyoztam Vahua
Oa el�tt. Minden csendes. Senkit sem l�tni. Holnap reggel a partra megyek. Ne
csin�ljatok magatoknak gondot. A hadikenuk mind csendesen a lag�n�ban fekszenek.
V�ge.
Ut�na csend lett. �s az is maradt. Senki sem hallotta vagy l�tta t�bb� Werner
B�ckert.
Az eg�sz r�k�vetkez� napon Paul megpr�b�lta el�rni az apj�t a morzek�sz�l�kkel. De
Werner B�cker nem felelt. Este is csendben maradt, �s Anne lassan, de ijeszt�en
kezdett megmerevedni.
- Valami t�rt�nt - mondta hangtalanul, mikor Paul �jf�l fel� abbahagyta a morz�z�st
- �rzem, Paul. Valami sz�rny�s�g t�rt�nt...
- Kiz�rt dolog, anya! - Paul izgatottan szaladg�lt f�l s al� - �g�retet tettek
nekem, hogy semmi sem t�rt�nik m�r vel�nk.
- Ki tehet ilyen �g�retet?
- Azt nem szabad megmondanom.
- Az ap�dr�l van sz� - ki�ltott hirtelen Anne. Felugrott, felemelte a kez�t, �s
el�sz�r �let�ben Pault arcul �t�tte. A fi� ett�l �gy megmerevedett, hogy m�g akkor
sem mozdult meg, mikor anyja m�sodszor is odacsapott.
- Az ap�d! Mi �r t�bbet neked, az ap�d vagy az �g�reted? Teh�t besz�lj! Kinek adtad
a szavadat?
- A Nagy Hatok harmadik fej�nek.. - mondta Paul nyomottan.
Anne �rtetlen �l n�zett r� - H�t az kicsoda?
- Titkos sz�vets�g a feh�rek ellen.
- Megbolondult�l, Paul? - dadogta Anne.
- Seg�tettek nekem. Cs�nakot adtak, mikor vissza akartam j�nni Vikt�ria-szigetre.
Tahuat�n megv�dtek. K�tszer besz�ltem a harmadik fejjel. Hiszek neki...
- �s apa mi�rt nem v�laszol?
Anne az apr� morzek�sz�l�kre b�mult, H�sz �ve el�sz�r maradt egyed�l,Werner n�lk�l,
s azt a sz�rny� �ress�get �rezte, amelyet a t�voll�te mindig is okozott. De el�sz�r
volt olyan �rz�se, hogy ez az �ress�g megmarad. Ez olyan borzaszt� volt, hogy
minden izzani kezdett benne.
Ha Werner nem t�r vissza - ez olyan gondolat volt, amelyet nem mert v�giggondolni,
lehetetlen volt az �let n�lk�le. R�meredt a fi�ra. � megmaradt neki, de most, ebben
a hirtelen t�madt r�m�letben �s abban a sz�rny� �rz�sben, hogy mindent elvesztett,
tudta, hogy egy gyerek az anyja sz�m�ra az eg�sz vil�got jelenti, de hogy a f�rj e
vil�g f�l�tt olyan, mint a nap, amely er�t �s �letet ad.
- M�g egyszer megpr�b�lom - mondta Paul rekedten - Eg�sz �jjel, anya.Tal�n m�g
mindig a parton van �s t�rgyal... vagy m�r a k�vetkez� szigetre ment.
- Arr�l �rtes�tett volna benn�nket - sz�lt Anne hangtalanul - Ez a t�bolyult terv,
ez a t�k�letesen agyal�gyult terv, hogy asszonyt hozzon...
Pirkadatig �ltek a morzek�sz�l�k el�tt, �s tizen�t percenk�nt leadt�k a
k�ts�gbeesett h�v�st: - Anne-1 jelentkezz!... Anne-1 jelentkezz! - De B�cker m�r
nem v�laszolt.
Mikor m�snap a nap izz� v�r�sen kikelt a tengerb�l, s a D�li-tenger olyan volt,
mint a teremt�s napj�n, Anne �jultan esett le a zs�molyr�l. Paul vitte az �gy�ba,
betakarta, azt�n visszarohant a morzek�sz�l�khez, �s �jra megpr�b�lta apj�t h�vni.
� is k�ts�gbe volt esve, �s magyar�zatot keresett apja hallgat�s�ra. Anyja
f�lelm�t, hogy Vahua O�n meg�lt�k, nem osztotta. A Nagy Hatok harmadik fej�re
gondolt, s arra, hogy apja bar�tk�nt ment a szigetekre, feh�r z�szl�val az �rboc�n
�s aj�nd�kkal teli zs�kokkal a fed�lzet�n. Mi�rt �lt�k volna meg? Van-e
magasztosabb dolog az emberek k�zt, mint a bar�ts�g?
D�lig �lt a morzek�sz�l�k el�tt. Mikor Anne hirtelen meg�llt m�g�tte, �s mindk�t
kez�t a v�ll�ra tette, �sszerezzent. Anyja arca egy viharvert m�rv�nyszoborra
eml�keztetett.
- Semmi, anya - K�zel �llt a s�r�shoz - Ezt nem �rtem.
- Mi... mi ezt soha nem fogjuk meg�rteni - mondta Anne. Hangj�ban volt valami
v�gleges, k�ts�gbeesett szomor�s�g.
Paul meg�rtette, kez�t meg-megr�ndul� arca el� tette.
- Ne mondj ilyeneket, anya! - dadogta - Istenem, ne mondd ki! Az nem l�tezik,
anya, annak nem szabad igaznak lennie! - felugrott, kirohant, oda�llt a r�zs�
sz�l�hez, s a napf�nyben f�rd� tengerre n�zett.
A sz�l s�hajtott a meghajlott p�lm�k k�zt, a szirtekn�l felcsapott a hull�mt�r�s. A
lag�n�n k�v�l delfinek ugr�ltak ki a v�zb�l, rep�l�halak raja r�pk�d�tt k�zvetlen�l
a hull�mok f�l�tt. Egy paradicsom, amely elnyelte szeretett apj�t...
- Megkereslek! - ki�ltotta Paul a tenger fel�l - Apa, megkereslek! �s ha meg�ltek,
egyik szigetet a m�sik ut�n kiirtom. Apa, ezt meg�g�rem neked...
- Mivel? - k�rdezte Anne m�g�tte. Hirtelen megfordult, nem hallotta j�nni -
Semmink sincs m�r.
- M�g megvan a k�s�r�cs�nakom. Van g�ppusk�m. �s bennem van a bossz� forr� �rz�se!
Ennyi el�g!
Anne Paul v�ll�ra hajtotta a fej�t. Reszket�se �tment a fi�ra... Paul
�sszeszor�totta a fog�t, �sszekulcsolta a kez�t, azt�n szem�b�l folyni kezdtek a
k�nnyek, �s lehetetlen volt visszatartani �ket.
- Mikor indulunk? - k�rdezte Anne.
- Te? Egyed�l keresem meg ap�t!
- N�lk�led egy percig sem maradok ezen a szigeten.
- �gy nem megy a dolog, anya! - Mag�hoz szor�totta Anne-t, simogatta a haj�t, de ez
annyira t�tova vigasz volt, hogy m�r saj�t mag�nak sem volt el�g - Anya,
k�ny�rg�k, maradj itt! Ha elmegyek, �lni megyek!
- Seg�tek neked - mondta Anne hangtalanul -, fiam, seg�tek neked. Mikor indulunk?
- Holnap, anya. V�rjunk m�g egy napot...
�s v�rtak. H�v�sukat egyre �jra elk�ldt�k a k�k, h�s�gt�l remeg� leveg�
messzes�g�be. De Werner B�cker nem felelt...
Este Paul m�sik frekvenci�t �ll�tott be... a hiva oai rend�r�llom�st. �jf�l fel�
k�t papeetei v�zirep�l� sz�llt le a lag�n�ra. Brissier kapit�ny j�tt els�k�nt a
partra. N�m�n meg szor�totta Anne kez�t. Az asszony semmit sem sz�lt, de sz�rny�
merevs�ge, megk�v�lt hallgat�sa hangosabb volt minden jajki�lt�sn�l. Egyetlen sz�
sem esett arr�l, hogy B�cker minden seg�ts�get visszautas�tott, �s Franciaorsz�ggal
"hadi�llapotban l�v�nek" tekintette mag�t. Most �jra bar�tok voltak... egy tiszt �s
egy k�ts�gbeesett asszony, akinek vigasztal�s �s seg�ts�g kellett.
- A korm�nyz� azonnal riad�t f�jt - mondta Brissier - A sz�ba j�het� szigeteket
v�gigrep�lt�k, �s Vahua Oa meg Konuha el�tt v�zre sz�lltunk. B�cker haj�j�nak semmi
nyoma. Holnap reggel �jra v�gigrep�l�nk minden szigeten... Ha a jachtot
els�llyesztett�k, a tiszta v�zben a magasb�l l�tszania kell. A szigetek k�r�l a
tenger nem nagyon m�ly. Azonk�v�l kihallgatunk minden bennsz�l�ttet, �s szigor�
int�zked�seket hirdet�nk ki, Madame...
Anne-t a h�zhoz vezette. Apatikus volt, �s �gy ment mellette, mint egy felh�zott
baba - Szedje �ssze a b�tors�g�t, Madame - M�g mindig azt hiszem, hogy a f�rje
valahol az atollok k�zt haj�k�zik, �s egyszer�en csak nem m�k�dik a r�di�ja.
Egy�ltal�n, mi�rt indult neki egyed�l?
- Asszonyt akart keresni a fi�nak - mondta Anne teljesen idegen hangon. S mikor
megl�tta, mennyire csod�lkozik Brissier, b�lintott - Igen, egy asszonyt. Ezt csak
az k�pes meg�rteni, aki h�sz �vig �lt itt.
- Ez az �tkozott sziget - morogta Brissier - M�gis er�szakkal kellett volna akkor
elvinnem �n�ket!
- Most m�r k�s� - Anne meg�llt. Nagy, barna szeme furcs�n csillogott. �r�kre k�s�,
kapit�ny. Most ezek alatt a p�lm�k alatt fogok meghalni, �s senki meg nem akad�lyoz
ebben.
K�t napon �t kutatt�k a rep�l�g�pek a k�rnyez� szigeteket �s atollokat. A sek�ly
tengerben nem volt haj�roncs, m�g olajfoltot vagy ehhez hasonl�t sem fedeztek fel.
Brissier �s a katon�i rendszeresen kihallgatt�k a bennsz�l�tteket. K�t oldalr�l
szorongatt�k a t�rzsf�n�k�ket, de ezek hallgattak. A var�zsl�kat kegyetlen
kihallgat�snak vetett�k al�. K�t nap, k�t �jszaka sz�net n�lk�l faggatt�k �ket, de
hi�ba. Brissier azzal fenyeget�dz�tt, hogy fel�geti a falvakat - a bennsz�l�ttek
tudom�sul vett�k, k�zen fogt�k gyerekeiket �s az �regeket, s elvezett�k �ket. A
ty�kokat meg a diszn�kat elhajtott�k, a falut pedig otthagyt�k a katonas�gnak.
Brissier elfintorodott arccal �llt az elhagyott telep�l�seken, remegett a d�ht�l,
de nem gy�jtatta fel a falvakat. Nem is lett volna �rtelme, csak olcs� bossz� lett
volna, �s t�bb mint egy �vsz�zadra ellens�gesked�st sz�tott volna a p�pu�kkal.
Elt�nt egy f�rfi �s vele egy�tt egy kis haj� - meg�rt vajon ez egy kegyetlen
h�bor�t a feh�rek �s a bennsz�l�ttek k�z�tt?
H�rom nap m�lva a v�zirep�l�k visszat�rtek Vikt�ria-szigetre. Anne szobork�nt �lt a
h�z el�tt. Nem sz�lt, csak a szeme k�rdezett.
- Semmi - mondta Brissier m�lyeket l�legezve. Nyomorultnak �s tehetetlennek �rezte
mag�t - Nincs a legkisebb nyom sem. Mintha egyszer�en a nap sz�vta volna fel. Ezt
k�ptelen vagyok felfogni.
- Itt minden lehets�ges, Brissier - sz�lt Anne f�lelmetes nyugalommal. L�thatja,
Werner soha nem t�r vissza...
- Ez olyan gondolat, amelyet nem is akarok v�giggondolni, Madame.
- Sz�momra ez t�ny.
- Akkor mi tartja m�g itt, Madame?
- A m�ve! �rtse m�r meg, kapit�ny! Ez a sziget az � vil�ga. Nek�nk �p�tette fel. Ez
az � �lma a boldogs�gr�l, a szabads�gr�l, a b�k�r�l, az emberi m�lt�s�gr�l.
- Olyan �lom, amely az �let�be ker�lt.
- Bizony, Brissier, �s �ppen ez�rt �gy �rzem, hogy elk�teleztem magam ennek az
�lomnak. �letem v�g�ig.
Anne kin�zett a csillog� tengerre. Valahol ott van most, gondolta. De b�rhol is
van, olyan k�zeli marad sz�momra, mintha m�g most is �lne.
- K�sz�n�m mag�nak, Brissier - mondta mereven - Maga mindent megtett, amit csak
tudott. Paul meg �n most megtessz�k, amit tenn�nk kell: az � szellem�ben �l�nk
tov�bb.
- Ezek mind h�sies, de sz�rnyen �res szavak, Madame! - ki�ltott Brissier - Nem
�lhet itt egyed�l!
- Tudtam, hogy nem �rt meg - Anne fel�llt, Brissier v�ll�ra tette a kez�t, azt�n
elfordult �s bement a h�zba.
Brissier ott maradt, egy olyan nyom�ssal a sz�ve t�j�n, ami elviselhetetlenn� v�lt
sz�m�ra. Megkereste Pault, aki a szirtek k�z�tt a kis k�s�r�cs�nakot k�sz�tette fel
az �tra. Brissier bizalmatlanul figyelte ezeket az el�k�sz�leteket.
- Ne bolonduljon meg maga is! - mondta �lesen - Besz�lje r� az anyj�t, hogy hagyja
el a szigetet!
- Megpr�b�lom - Paul a cs�nakot egy vasc�l�ph�z k�t�tte - De nem vagyok bizonyos
abban, hogy meg is hallgat.
�jszaka a v�zirep�l�k visszat�rtek Papeet�be. De �jjel Paul is elhagyta kis
cs�nakj�n Vikt�ria-szigetet. Az el�ls� �l�sre r�szerelte a g�ppusk�t. Egy heveder
be volt t�ltve, a t�bbit maga mell� helyezte, hogy k�zn�l legyen. Nem n�zett
vissza, amikor Vikt�ria-sziget a tejszer� holdf�nyben els�llyedt.
Reggel Anne v�gigfutott a parton, l�tta, hogy a cs�nak elt�nt, �s felfedezte a
v�zhez vezet� nyomokat.
- Paul! - ki�ltotta - Paul! Nem! Ez �r�lts�g! Paul! Istenem! Seg�ts rajtam...
Feln�zett a reggeli aranysz�nb�l v�gtelen k�ks�gre v�ltoz� �gre, �s �jultan roskadt
a korallhomokra.

9.

A reggeli sz�rk�let kioltotta sz�nes j�t�k�t a tenger f�l�tt, mikor Paul B�cker
lefojtott motorral, lassan k�zeledett Vahua Oa szigethez. Hall�t�vols�gon bel�l
teljesen le�ll�totta a k�ls� cs�nakmotort, azt�n nagyon �vatosan beevezett a
korallszirten �t az atoll belsej�be. A lag�na sek�ly viz�ben katon�s rendben
sorakoztak egym�s mellett a hadikenuk. A falu aludt. �rs�get itt nem �ll�tottak
fel... �jjel nem j�n ellens�g, hiszen ez�rt az istenek rettenetesen megb�ntetn�k.
Hangtalanul siklott v�gig Paul a hadikenuk sor�n. Olyan helyet keresett, ahonnan a
falut, de legf�k�ppen a t�rzsf�n�k �s a var�zsl� kunyh�j�t g�ppusk�j�val
v�gigp�szt�zhatta; s amely m�gis olyan k�zel volt a lag�na bej�rat�hoz, hogy teljes
g�zzel hamar �jra elhagyhassa az atollt.
Azt�n v�rt, m�g felkelt a nap, ki biztos�totta a g�ppusk�t �s egy sorozatot
eresztett a hadikenukba.
�ri�si volt a hat�s.
A kunyh�kb�l kirohantak a harcosok, de egy �jabb sorozat visszatartotta �ket, �s
hal�los z�rat emelt az emberek �s a cs�nakok k�z�. Ak�r a barna meny�tek, �gy
t�ntek el �jra a bennsz�l�ttek kunyh�ikban. A tan�cskoz�hely a nagy t�rzsf�n�ki h�z
el�tt �res maradt, de Paul tudta, hogy a kunyh�k paticsfala m�g�tt f�rfiak
leskel�dnek, s m�rges nyilakkal fesz�l� �jakat �s l�ndzs�kat tartanak kez�kben.
Kil�t�stalan volt Vahua Oa helyzete. A nyilak sz�m�ra Paul cs�nakja t�l messze volt
a lag�n�ban, �s a cs�nakokhoz vezet� utat Paul tartotta ellen�rz�se alatt. A
t�meges t�mad�snak nem volt �rtelme, a g�ppusk�b�l k�pk�d� hal�l sokkal gyorsabb
volt az emberekn�l. Ezt a p�pu�k tudt�k, �s l�thatatlanok maradtak. Paul v�rt,
Arr�l a helyr�l, ahol cs�nakja ringott, �tl�tta az eg�sz falut. Vahua Oa emberei
sz�m�ra nem maradt lehet�s�g a kit�r�sre. B�rhol mutatkozott is egy ember, Paul
g�ppusk�ja azonnal utol�rte volna.
Majd elj�nnek, gondolta. Megpr�b�lnak t�rgyalni. �s hazudni fognak. R�vid
tan�cskoz�s lesz, csup�n n�h�ny sz�, akkor azt�n megmutatom nekik a titkos t�rsas�g
t�r�t, s akkor tudni fogj�k, hogy a Nagy Hatok b�ntet�se rettenetesebb lesz
sz�mukra minden g�ppuskasorozatn�l.
A t�rzsf�n�ki kunyh�b�l hirtelen tolld�szes alak l�pett el�. Mindk�t kez�t
felemelte a nap fel�, meghajolt, azt�n lassan elindult a csendes falun kereszt�l a
hadikenukhoz. Ott meg�llt, �s mindk�t tenyer�t felmutatta. Ez a v�dtelens�g �s a
megad�s jele volt a p�pu�kn�l.
Paul csendben maradt. Ujj�t a billenty�n tartotta �s v�rt.
A t�rzsf�n�k besz�llt az egyik kenuba, leoldotta a p�lmak�telet a c�vekr�l,� s
kez�be vette az evez�t. Mikor bem�rtotta a v�zbe, Paul r�vid t�zcsap�st eresztett a
lag�n�ba. Felfr�ccsent a v�z. A mag�nyos f�rfi a kenuban azonnal abbahagyta az
evez�st �s megfesz�lt. �jra megmutatta �res tenyer�t.
- Gyere ide! - ki�ltotta Paul az itt besz�lt bennsz�l�tt dialektusban - Mondd meg
az embereidnek, hogy mindenkire l�v�k, aki mutatkozik! El�g goly�m van, hogy eg�sz
Vahua O�t meg�ljem!
A t�rzsf�n�k visszafordult. N�h�ny �les, v�ltoz�an magas ki�lt�st hallatott,
amelyek ink�bb mad�rra, mint emberre eml�keztettek. T�k�letes lett a csend, m�g a
sz�l is csillapult, mintha a ki�lt�sok elkergett�k volna.
Paul a tolld�szes �reg f�rfit k�zel engedte mag�hoz. Azt�n felemelte a kez�t, �s a
g�ppuska cs�v�t pontosan az �reg test�re ir�ny�totta. A t�rzsf�n�k az evez�t a
cs�nakba tette �s felegyenesedett. A kenu lassan sodr�dott a mozdulatlan v�zen,
azt�n t�z l�p�snyire Paul B�ckert�l meg�llt.
- Ismered ezt? - k�rdezte Paul. �lve maradt a g�ppuska m�g�tt, bal oldal�n fek�dt a
motor beh�z�zsin�rja. Mik�zben besz�lt, a mal�j t�rt a g�ppuska cs�ve f�l� emelte.
A feh�r �s v�r�s cs�kokkal festett arc� �reg f�rfi b�lintott. Fejd�sze megbillent a
m�g s�padt reggeli napf�nyben.
- Ezt nem tudtuk - mondta torokhangon.
- Hazudsz! - ord�totta Paul - Ezt minden szigeten tudj�k! Hol van az ap�m?
Az �regember levette pomp�s fejd�sz�t, bedobta a tengerbe �s meghajtotta a nyak�t -
Hadd �ljen a t�rzsem! - mondta - F�rfi f�rfi ellen�ben, ez az igazs�gos.
Paul visszatartotta a l�legzet�t. �r�lt f�jdalom rohant v�gig benne. Apa, gondolta,
� ap�m! Hidegv�rrel elpuszt�tottak. Itt partra sz�llt�l, hogy nekem egy l�nyt
keress; ezek bar�tk�nt fogadtak, �s azt�n meg�ltek, mint egy �ldozati �llatot. Mit
jelent az, hogy f�rfi a f�rfi ellen�ben? Egy t�rzsf�n�k fel�ldozza mag�t egy
b�ntett�rt... de elsz�molhat�-e a hal�l a hal�l�rt? Nemcsak az ap�mat �lt�k meg,
hanem a j�ba, a bar�ts�gba, minden ember testv�ris�g�be vetett hitemet
semmis�tett�k meg.
- Hol az ap�m? - k�rdezte ism�t Paul. Hangja majdnem megt�rt, v�gigtekintett a
csendes szigeten �s nem tudta, mit tegyen. Megsemmis�thette volna az eg�sz falut.
�s akkor mi lesz? Akkor �gy lett volna, ahogy apja mes�lte: az �rtatlanok eg�sz
hada hal meg egyetlen b�n�s�rt. Ez az emberis�g �r�lete, amelyen eddig nem volt
k�pes t�ltenni mag�t. Most �s itt folytat�dj�k tal�n?
- Az istenek akart�k �gy - mondta az �regember. Let�rdelt a kenuj�ban, k�szen �llt
a hal�lra. Annyi al�zatos megh�dol�s volt a tart�s�ban, hogy Paul a g�ppuska cs�v�t
�jra a kunyh�kra ford�totta.
- Az istenek! - �v�lt�tte - Az isteneitek h�sz �vig elviseltek benn�nket, vel�nk
�ltek... de ti, emberek, csak a puszt�t�st ismeritek. Halljam az igazs�got, ki
vele: hogy �lt�tek meg az ap�mat?
- A tenger isten�hez ment - sz�lt az �regember.
Paulban egy l�ng lobogott fel, �s megszor�totta a g�ppusk�t - Istenem - gondolta -
Istenem, tarts vissza! Ne szabad�tsd fel a bennem l�v� poklot! Odadobt�k a
c�p�knak... ap�t kivitt�k a tengerre, azt�n bel�kt�k a v�zbe. � Istenem, ki tudja
ezt elviselni? Mit jelent most az, hogy: szeresd a te felebar�todat!? Bocs�ss meg
az ellened v�t�knek! Szeresd az ellens�geidet! Tudod te, Isten, hogy ez mit jelent?
Odavetett�k a c�p�knak!? Mutass nekem enn�l borzalmasabb hal�lt...
- �s a haj�? - k�rdezte rekedten - Hol a haj�?
Az �regember kimutatott a v�gtelen tengerre.
- Els�llyesztett�tek?
- El. A m�lys�g isteneihez.
- Istenek! Istenek! Mindig csak istenek? Hogy besz�lnek hozz�tok? Hogy adnak nektek
parancsokat? Te volt�l az, aki az ap�mat a tengerbe vetetted?
Az �regember megr�zta a fej�t. A falu fel� fordult, �jra az �les mad�rhangokat
hallatta �s v�rt. Paul a g�ppusk�ja m�g�tti fedez�kbe h�z�dott, Mindene fell�zadt.
A f�jdalmat, amely v�gigrohant rajta, m�r nem lehetett lecsillap�tani, �s
felki�ltott, mintha t�zre fektett�k volna, mikor a t�rzsf�n�k h�za melletti
kunyh�b�l egy m�sik f�rfi l�pett ki. Sz�nes p�lmaszalmak�tegek l�gtak rajta, �ri�s,
d�lledt szem� fa�larc volt az arca el�tt: a var�zsl�.
- � az? - k�rdezte Paul. Reszketett az izgalomt�l - Persze! Csak �! Ez az idi�ta,
aki az istenekkel besz�l! A Nagy Hatok majd megsemmis�tenek benneteket, hogy semmi,
m�g egy porszem sem marad bel�letek!
- Add ide a t�rt! - mondta az �regember. Hangja szomor�an csengett - Visszahozom
neked.
Paul habozott, de azt�n �tdobta a g�rbe t�rt a kenuba. A t�rzsf�n�k meghajolt, a
tengerbe nyomta az evez�t, megford�totta a cs�nakot, �s visszaevezett a partra.
L�legzet-visszafojtva k�vette Paul, ahogy az �reg a partra sz�llt, s kez�ben a
faluba vitte a t�rt. A mozdulatlanul �ll� var�zsl� el�tt meg�llt, a t�rt a faragott
�larc el� emelte �s r�vert vele a torzk�pre. Az �t�s kong� hangja volt az egyetlen
nesz ebben a t�k�letes csendben.
A var�zsl� megmozdult, mintha maga is csak egy faszobor lenne mozgathat� tagokkal.
Besz�llt a t�rzsf�n�k kenuj�ba. Az �reg megint elindult a partt�l, �s a cs�nak Paul
mellett lassan kisiklott a korallszirtek k�z�tt a ny�lt tengerre. Paul k�vette
�ket.
K�r�lbel�l egy m�rf�ldnyire t�volodtak el Vahua O�t�l, s akkor az �regember
abbahagyta az evez�st �s Pault keresve k�r�ln�zett. Az �ri�s�larc alatt
felismerhetetlen var�zsl� a szalmaruh�j�ban mozdulatlanul �llt a kenuban.
- Itt? - ny�gte Paul. Meg�rtette a n�ma mozdulatot - Itt �lt�tek meg az ap�mat?
A tengerbe pillantott. A tiszta v�zben m�lyen maga alatt l�tta, hogy cik�znak a
gyors, sz�rke testek ide-oda. Azt�n hirtelen n�gy h�romsz�glet� uszony mer�lt fel.
Paul kem�nyebben szor�totta a g�ppusk�t. Iszonyat r�zta meg.
- Ap�m.. - motyogta - � ap�m, itt vagyok! - T�rdre esett �s megragadta a
g�ppusk�t. A tengerbe meredt, l�tta a c�p�k hideg, kegyetlen szem�t, ahogy r�n�ztek
- Ap�m, esk�sz�m neked... any�t soha el nem hagyom! Olyan akarok, lenni, mint te!
Azt akarom...
Hangja felmondta a szolg�latot. Homlok�t a g�ppusk�ra szor�totta �s s�rva fakadt.
Egy mozdulat arra k�sztette, hogy feln�zzen. A kenuban az �reg t�rzsf�n�k �s a
var�zsl� szemben �llt egym�ssal. Az �reg kih�zta a t�rt d�szes b�rtokj�b�l, �s most
a nap fel� tartotta. A var�zsl� kit�rta a karj�t, �s mindenhez hangosan im�dkozott,
ami az �g �s a tenger k�z�tt sz�m�ra l�tezett... a v�gtelens�get, a hal�l
felfoghatatlans�g�t im�dta.
Azt�n olyan hirtelen t�rt�nt, hogy Paul ki�lt�sa elk�sett. Az �regember nagy
lend�lettel beled�fte a t�rt a var�zsl� dombor� mell�be, majd kih�zta �s megmutatta
Paulnak a v�res �l�t.
Mintha nem sebezt�k volna hal�lra, a var�zsl� �llva maradt. Sz�rny�s�ges,
felfoghatatlan l�tv�nyt ny�jtott. Azt�n hirtelen felborult, mint a kid�nt�tt fa, s
a kenu sz�l�n �t a tengerbe esett. Amikor a v�zre csap�dott, a fa�larc lev�lt,
szabadd� v�lt az arca... fiatal, sima, sz�p, a hal�lban nyugodt, s�t �dv�z�lt arc
mer�lt a tengerbe.
H�romfel�l sz�guldott oda a sok c�pa. Paul megp�rd�lt, kez�t a szeme el� r�ntotta,
�s mag�ba roskadt. Van olyan iszonyat, amely minden bossz�v�gyat kiolt.
M�g mindig a kez�be temette az arc�t, mikor hallotta, hogy egy t�rgy esett mell� a
cs�nakba. Nem kellett odan�znie. Tudta, mi az.
- K�m�ld meg a n�pemet - mondta az �regember. Azt�n Paul m�r csak a v�zbe mer�l�
evez� csobban�s�t hallotta.
J� ideig �lt Paul mozdulatlanul, miel�tt levette szem�r�l a kez�t. A var�zsl� teste
elt�nt, csak egy �ri�si, d�lledt szem� �larc �szott a lapos hull�mt�r�sben.
Reszket� k�zzel r�ntotta be Paul a motort. L�ba el�tt ott fek�dt a mal�j t�r. �jra
a tokj�ban volt, de Paul tudta, hogy az �l�t nem t�r�lt�k le, �s a fel�ldozott
ember v�re nyugtak�nt tapadt r�. Teljes g�zt adott, �s visszarohant Vikt�ria-
szigetre. Az iszonyat m�g mindig ott �lt sz�v�n, mint a j�g, de min�l jobban
k�zeledett sziget�hez - �s ez most az � szigete lett, mert apja benne �l tov�bb -,
ann�l jobban n�tt benne a f�lelem, hogy az igazat elmondja az anyj�nak.
Vikt�ria-szigeten a halottak �bl�ben k�t�tt ki, �szrev�tlen�l, hangtalanul. �jszaka
volt. A holdf�ny a nagy b�lv�nyon fek�dt, a v�rv�r�s �ri�sszem �s kit�tott torok
�lni l�tszott.
Paul B�cker g�ppusk�val a v�ll�n �tbotork�lt a csontv�zak k�z�tt. �t m�terre a
totemt�l meg�llt, letette a g�ppusk�t �s a b�lv�nyra meredt.
- Megsemmis�telek - mondta Paul hidegen - Igen, megsemmis�telek. Ap�m h�sz �vig
megt�rt, �s m�gis miattad pusztult el. �n azonban felveszem a harcot, �s nem
t�rlek meg tov�bb! Ki h�t az er�sebb, te vagy �n? Majd megl�tjuk!
Let�rdelt a g�ppuska m�g�, megnyomta a billenty�t, �s egyik sorozatot a m�sik ut�n
eresztette a vigyorg� torzk�pbe. Csak akkor hagyta abba, mikor megl�tta, hogy anyja
bel�p a c�l�pfal ajtaj�n. Mint egy szellem, �gy jelent meg a holdf�nyben, mereven,
s�padtan, lebegve a fak� f�nyben.
- Any�m - dadogta Paul.
Anne meg�llt, felemelte jobb karj�t. Hossz�nyel� fejsze volt a kez�ben - Seg�tek
neked, fiam - mondta nyugodtan.
Pirkadatkor a b�lv�ny sz�t volt verve. Led�ntve, sz�tvagdalva fek�dt a feh�r
csontv�zak k�z�tt. Kegyetlen k�zdelem vette kezdet�t.

10.

Egyel�re azonban csend volt. Mintha a megd�bbent p�pu�k az istenek bossz�j�ra

v�rtak volna. Mindj�rt m�snap egy halottat hoztak a szigetre, �s Paul, aki a
temetkez�hely k�zel�ben, az egyik p�lma koron�j�ban �lt, megfigyelte, hogy �lltak
n�m�n a bennsz�l�ttek lerombolt totemj�k el�tt, Sz�mukra ebben a pillanatban az
istenek eg�sz vil�ga romokban hevert. K�r�lpillantottak, mintha k�ptelenek lenn�nek
felfogni, hogy a sziget m�g nem esett az istenek �tk�nak �ldozat�v�.
A hat f�rfi, aki a halottat lerakta, �jra fel�ll�totta a led�nt�tt b�lv�nyt. M�r
csak egy torz� maradt bel�le, egy lefejezett fatusk�, de m�g ez a nyomor�s�gos
t�rzs is kereszt�l-kasul volt szabdalva. Term�szetellenes er�vel esett neki Anne a
fejsz�vel ennek a darabnak. Egyre �jra odacsapott, minden �t�ssel B�cker nev�t
ki�ltva, m�g Paul er�szakkal kivette a fejsz�t a kez�b�l �s azt mondta:
- El�g any�m, pihend ki magad!
K�s�bb az asszony ott �lt a padon a lejt�n, kin�zett a napf�nyben csillog�
tengerre, a h�s�g vill�dz�s�ra, �l�ben �sszekulcsolta a kez�t �s arra v�rt, hogy
Paul besz�moljon arr�l, mit l�tott Vahua O�n. De Paul semmit sem mondott...
lehetetlen volt elmondani Anne-nek apja hal�l�t.
Anne eg�sz nap egyetlen sz�t sem sz�lt, csak �lt a padon �s n�zte a tengert. Paul
egy kacs�t l�tt vacsor�ra, megt�lt�tte a megjav�tott v�ztart�lyt a felfogott
es�v�zzel, �s ker�lte, hogy Anne k�zel�be menjen. Este ez azonban m�r
elker�lhetetlen volt. A n�ma vacsora ut�n Anne riaszt�an �res tekintettel n�zett a
fi�ra.
- Nincs �rtelme elfutni el�lem, Paul - mondta.
Paul lehorgasztotta a fej�t - Anya, k�rlek, ne k�rdezz.. - v�laszolta - K�rlek...
- Megtal�ltad a gyilkosait?
- Meg, any�m.
- �lnek m�g?
- Nem, anya.
- �s a haj�?
- M�r csak a k�s�r�cs�nak maradt �s a kis morzek�sz�l�k. T�z nagy hord� �lelmiszer
�s h�sz tart�ly benzin.
- L�ttad azt a helyet, ahol... ahol...- Nem tudta folytatni. Paul b�lintott.
- Igen, anya.
- Vigy�l oda! �n is l�tni akarom.
- Lehetetlen, any�m!
- Ap�dnak semmi sem volt lehetetlen! �s ez a sz� sz�momra sem l�tezik. Mikor
indulunk? Holnap reggel?
- Egy�ltal�n nem megy�nk, anya. Sz�tvert�k a b�lv�nyt. Az eg�sz D�li-tenger
felbolydult. Vahua O�r�l m�r jelentik a b�lv�ny sz�tz�z�s�t, �s sok sz�z m�rf�ldes
k�rzetben nem lesz egyetlen ember sem, akit ne sz�l�tottak volna fel, hogy
bosszulja meg rajtunk az isteneket.
Anne �jra elhallgatott, de Paul sejtette, mire gondol. Miel�tt aludni t�rt volna,
megtette az �vint�zked�seket. A k�s�r�cs�nakot kivitte a s�t�t szikl�k szirtjei
k�z� oda, ahonnan Anne nem tudta elvinni. M�g Paulnak is vesz�lyes
m�sz�mutatv�nyokat kellett v�geznie, hogy a meredek, sima szikla-kisz�gell�seken �s
habmosta k�lapokon �t ism�t partra jusson, Milyen le�rhatatlanul szerethette ap�t,
hogy ennyire tombol benne a gy�l�let �s a bossz�, gondolta, Ha megtehetn�, minden
szigetet kiirtana k�r�l�tt�nk. De volna-e ennek �rtelme? Apa szellem�ben t�rt�nne-
e? � szerette az embereket, azokat is, akik azt�n a c�p�k el� dobt�k.
�jszaka fel�bredt. Megmagyar�zhatatlan �rz�s k�sztette arra, hogy felserkenjen.
Anne �lt az �gy�n�l.
- Eldugtad a cs�nakot - mondta nyugodtan.
- Igen, any�m - Fel�lt - Tudtam, hogy keresni fogod - Anyja keze ut�n ny�lt,
j�ghideg volt, ak�r az �tfagyott k� - Holnap a morzek�sz�l�ken Papeet�t h�vom.
Nyilatkozunk arr�l, hogy k�szek vagyunk Vikt�ria-szigetet elhagyni.
- Soha, Paul, soha!
- Nincsen t�bb es�ly�nk, anya. Apa n�lk�l...
- Te itt vagy, Paul, �s f�rfi lett bel�led! - Anne egyenesen a kunyh� fal�t n�zte.
�gy hatott, mint egy szobor, amelyb�l titokzatos m�don emberi hang sz�l - Ha apa
itt halt volna meg, elhagytuk volna a szigetet �s magunkkal vitt�k volna. De most,
fiacsk�m, most engem innen senki el nem visz. Senki!
- Sok id�nk van arra, hogy ezt meggondoljuk - felelte Paul - Aludj most, any�m!
- F�lsz, Paul? - k�rdezte �s fel�llt.
- Nem. De hiba volt lerombolni a b�lv�nyt.
- Valami bels� k�nyszer vitt r�, hogy megtegy�k. �rted te ezt?
- �rtem, anya - Kiny�jt�zott �s lehunyta a szem�t.
Hangtalanul, mint egy szellem, hagyta el Anne a kunyh�t. Paul halkan felkelt az
�gyb�l, �s ut�na lop�dzkodott. Anyja lement a tengerhez, �s ott �llt a hideg
s�t�ts�gben, mozdulatlanul, �k�lbe szor�tott k�zzel.
Sosem tudja kiheverni apa hal�l�t, gondolta Paul. V�gzett az �lettel. Hogy m�g
l�legzik, az puszt�n biol�giai folyamat. Istenem, mindent meg kell pr�b�lnom, hogy
elvigyem err�l a szigetr�l. Az elm�lt h�sz esztend�t valahogy ki kell t�r�ln�nk.
Belepusztul a f�jdalm�ba. Itt k�v� dermed.
�t nappal k�s�bb �reg motorcs�nak k�t�tt ki a lag�n�ban. Feh�r szak�llas f�rfi,
f�ldig �r�, feh�r reverend�ban m�szott ki a partra, �s meglengette sz�les,
p�lmaszalm�b�l k�sz�lt kalapj�t. K�s�ret�ben fiatal, karcs�, s�t�t b�r� p�pua
�rkezett, aki azonban a cs�nakban maradt.
Anne, aki fenn �lt a teraszon �s egy kacs�t kopasztott, kiny�jtotta a kez�t �s
megh�zta a harang k�tel�t. A vastag s�rgar�z haj�harang, amely a h�z ajtaja mellett
l�gott, v�gigcsend�lt a csendes szigeten. Paul, aki az egyik �jonnan telep�tett
f�ld�n dolgozott, l�v�sre k�sz pusk�val a kez�ben a lejt�h�z futott.
- Ez Isten ember�nek m�lt� �dv�zl�s! - hangzott a part fel�l - Megh�zz�k a
harangokat! Ugyan ki sz�m�tott volna itt erre? Szabad k�zelebb j�nn�m, Madame
B�cker?
Anne lement a lejt�be v�gott l�pcs�k�n a partra. A feh�r reverend�s f�rfi feltette
sz�les kalapj�t, �s neh�z l�ptekkel ment kereszt�l a korallhomokon. K�zben
felsand�tott a r�zs�re, ahol Paul a h�rom meghajlott, magas, b�szke p�lma el�tt
�llt.
- Olyan, mint Tarzan - mondta a f�rfi - Pomp�s fia van, Madame.
Anne meg�llt. Nagy, s�t�t szeme visszautas�t�an pillantott, de �gy l�tszik, a f�rfi
nem is v�rt kit�r� �r�met a megjelen�se miatt.
- P�ter Pierre, gondolom - mondta Anne h�v�sen - M�r sokat hallottam �nr�l. Paul
k�rte meg, hogy j�jj�n el ide?
- A B�ckereknek nincs sz�ks�g�k papra, mondta nekem egyszer a f�rje - P�ter Pierre
kezet ny�jtott Anne-nek, de mikor az asszony el akarta h�zni az ujjait, megragadta
�ket - "Istennel egy fed�l alatt �l�nk", mondta, "kit�n� a kapcsolatom hozz�." Ezt
h�rom �vvel ezel�tt mondta, Madame. Az�ta t�bbsz�r k�r�lhaj�ztam a sziget�t, de nem
k�t�ttem ki.
- �s most mi�rt k�t ki, p�ter Pierre? - Ez t�bb, mint visszautas�t�an hangzott.
- Tudja, most m�r tizen�t �ve �lek a Katatoki atollon, �n�kh�z k�pest �j polg�r
vagyok, de ez alatt az Isten �ldotta tizen�t �v alatt fel�p�tettem egy kis
kereszt�ny gy�lekezetet. Van egy bambusztemplomunk, egy kis harangunk, egy
harm�niumunk, egy kereszt�nk �s �n boldog vagyok.
- �s mindezt mi�rt mondja el nekem, p�ter?
Felmentek a l�pcs�n. Paul pusk�j�t a p�lm�hoz t�masztotta, �s kiny�jtott k�zzel
j�tt p�ter Pierre fel�. El�sz�r kilenc�ves kor�ban l�tta. Akkor a p�ter a n�gy
megt�r�tett p�pu�val a kis templomot �p�tette Katatokin.
- Val�s�gos �ri�s lett - mondta p�ter Pierre elismer�en, �s megd�rzs�lte a kez�t.
Paul k�zszor�t�sa olyan volt, mintha ujjait pr�sbe tette volna. Azt�n a
szalmakalappal leveg�t legyezett mag�ra, �s le�lt az asztalhoz a h�z el�.
- Hogy mi�rt vagyok itt? Tulajdonk�ppen ok n�lk�l, Madame. Egyszer�en csak �n ut�n
akartam n�zni.
- Mi�ta szabad a papoknak hazudni? - k�rdezte Anne - Brissier k�ldte mag�t? Vagy a
korm�nyz�? Miel�tt elkezdene pr�dik�lni, p�ter: ezt a szigetet soha t�bb� nem
hagyom el!
- Err�l nem is akarok besz�lni, Madame - P�ter Pierre beleny�lt reverend�ja
zseb�be, de habozott - H�rom nappal ezel�tt egy p�pua j�tt el hozz�m, egy
�jkereszt�ny. Im�dkozott, azt�n adott nekem valamit. Az �n�kh�z vezet� �ton sokat
gondolkoztam, de azt�n �gy hittem, j� lenne Vikt�ria-szigetre menni. Ismeri ezt?
Keskeny aranygy�r�t tett az asztalra. Anne �sszerezzent, azt�n �jra �gy �lt, mintha
megk�v�lt volna.
- Werner jegygy�r�je - mondta hangtalanul.
- Gondoltam. Bels� oldal�ra az Anne sz�t v�st�k, semmi m�st.
- Werner sz�m�ra ez volt minden - mondta Anne halkan. Elvette a gy�r�t, jobb
gy�r�sujj�ra h�zta, s mivel t�l nagy volt, r�tette a m�sik kez�t - K�sz�n�m �nnek,
p�ter - Lehajtotta a fej�t �s m�lyet l�legzett. Rettenetesen neh�z volt, hogy
mindazt, ami most felt�rt benne, elnyomja - Ez... ez minden, ami Wernerb�l
megmaradt? Hogy halt meg? �n tudja, p�ter. Mondja meg nekem! A fiam megtagadja,
hogy err�l besz�ljen. De el�g er�s vagyok, hogy mindent el tudjak viselni...
P�ter Pierre gyors pillant�st vetett Paulra. Az �szrev�tlen�l megr�zta a fej�t.
- Err�l a bennsz�l�ttek hallgatnak - mondta p�ter Pierre, �s abban rem�nykedett,
hogy Isten megbocs�tja neki a hazugs�gok �rj�t, mert ezek j�, kegyes hazugs�gok
voltak - Csak ezt a gy�r�t hozt�k el nekem - Nagyot h�zott a k�kusztejes
poh�rb�l, amelyet Paul �ll�tott oda neki, megt�r�lte a sz�j�t, �s lemutatott a
lag�n�ra - A cs�nakom el tud sz�ll�tani n�gy embert is...
- P�ter - mondta Anne halkan - Err�l nem akarunk besz�lni.
- Megtudtam, hogy Botao O�n egy �j, �ri�si b�lv�nyt faragnak �s itt akarj�k
fel�ll�tani. T�bb mint sz�z hadikenu k�s�ri majd el. Ez lesz �ll�t�lag az ut�bbi
sz�z �v legnagyobb isten�nnepe. Az eg�sz szigetvil�g f�lelemben �l a szellemek
bossz�j�t�l. Anne, maguk kiv�gt�k a b�lv�nyt, mint annak idej�n Bonifacius a Donar
t�lgyf�j�t. Bonifacius ezzel nem j�rt j�l, k�s�bb agyonvert�k, persze ut�na szentt�
avatt�k. Szeretn�m megakad�lyozni, hogy �n is m�rt�rr� v�lj�k. Anne... a mi
id�nkben erre nincs sz�ks�g.
- Ez minden, amit mondani tud nekem, p�ter?
- Igen, Madame.
- K�sz�n�m �nnek - Azzal fel�llt. Bal kez�vel m�g mindig fogta Werner gy�r�j�t.
P�ter Pierre is felugrott. M�g akart valamit mondani, de bel�tta, hogy itt a
szavaknak nincs meggy�z� ereje.
- Paul megint megh�zza a harangot, mikor elindul, p�ter. Hiszen annyira tetszett
�nnek. �s j�jj�n el �jra, ha akar - nagy barna szem�ben v�gtelen szomor�s�g bujk�lt
-, ... azt�n mes�lje el nekem, amit az uram utols� �r�ir�l megtudott...
Mikor p�ter Pierre lassan kip�f�g�tt a lag�n�b�l a ny�lt tengerre, Paul val�ban
megh�zta az �reg haj�harangot. P�ter Pierre visszan�zett a lapos szigetre, �s nagy
volt a k�s�rt�s, hogy felemelje karj�t �s �ld�st mondjon. De azt�n megr�zta a
fej�t, �s a korallpadokra ford�totta figyelm�t, amelyeken �t kellett man�vereznie a
cs�nakj�val. � nem tudott megold�st arra, hogy lehetne Anne-t �s Pault err�l a
szigetr�l elhozni.
H�rom nappal k�s�bb k�t cs�nak k�t�tt ki Vikt�ria-sziget h�ts� fel�n, a halottak
�bl�ben. Paul megint a magas p�lma koron�j�ban �cs�rg�tt �s figyelte �ket.
A bennsz�l�ttek sz�thasogatott isten�k�rt j�ttek. A t�rzset �nnep�lyesen vitt�k a
tengerhez, beemelt�k a nagyobbik cs�nakba, tiaravir�g-l�ncokat fektettek a
sz�trombolt t�rzsre, s ut�na ism�t kihaj�ztak a v�gtelen Csendes-�ce�nra.
Nyilv�nval� volt, hogy hamarosan elhozz�k az �j, nagyobb szobrot, de akkor sz�z
hadikenu k�s�ri majd.
Paul lem�szott a p�lm�r�l �s visszafutott a h�zhoz. Anne a kertben kap�lta a
z�lds�gf�l�ket.
- Meg kell olajoznunk a fegyvereket, anya - mondta Paul nyomottan - Mindent el�
kell k�sz�ten�nk a v�delemre. Azt hiszem, erre sok id�nk m�r nem maradt.
K�s�bb a kis morzek�sz�l�kkel megpr�b�lta el�rni Papeet�t vagy Nuku Hiv�t, de senki
sem jelentkezett.

11.

A k�vetkez� napokban rengeteg tennival�juk akadt, hogy a h�zat er�dd� alak�ts�k �t.
Paul f�kat d�nt�tt ki �s a h�zhoz cipelte �ket; l�r�sekkel ell�tott falat �p�tett,
amelyet a p�pu�k fegyvereivel nem lehetett bevenni. Anne gondoskodott v�z- �s
�lelemk�szletekr�l, ha a bennsz�l�tteknek az az �tlete t�madna, hogy ki�heztess�k
�ket. �res benzineshord�kban tengervizet is odak�sz�tettek, hogy el�g olt�viz�k
legyen, ha a p�pu�k felgy�jtan�k a h�zat. Pirkadatt�l sz�rk�letig g�rc�ltek, �s
megmagyar�zhatatlan volt, honnan veszi Anne mindehhez az er�t.
Ezekben a napokban Paul k�tszer is �t�lte a poklot. Akkor t�rt�nt, mikor Anne,
miel�tt elkezd�d�tt volna a munka, meztelen�l szaladt le a tengerhez �s f�rd�tt a
hull�mt�r�sben.
Azel�tt mindh�rman ujjongva rohantak a tengerbe, fr�csk�lt�k egym�st, de azt�n -
Paul nem tudta, mikor kezd�d�tt - csak a sz�l�k mentek f�rdeni, �s � vagy el�tt�k,
vagy ut�nuk �szott v�gig a lag�n�n. �s m�g k�s�bb is, mikor kin�tt m�r a
gyerekkorb�l, mindig addig v�rt, m�g sz�lei be�rtek �jra a h�zba, s csak ut�na
f�rd�tt meg valahol a szirtek k�zt egyed�l.
Tara Makarouval kapcsolatos �lm�nyei ut�n azonban megv�ltozott minden. Kezdte m�s
szemmel n�zni a n�ket, hiszen megtudta, mire teremtett�k �ket. Ett�l nem tudott
t�bb� szabadulni, err�l �lmodott, s mindez nyugtalann� �s ijeszt�en hat�rozatlann�
tette.
Most a r�zs�n elb�jva fek�dt a bambusz k�z�tt, �s n�zte az anyj�t, ahogy meztelen�l
�llt a tengerben, ahogy a kebl�t, a test�t, a combj�t mosta, n�h�nyszor ide-oda
�szk�lt, azt�n kij�tt a v�zb�l. Karcs�n, megragad� sz�ps�g�vel v�gigszaladt a part
feh�r homokj�n, a nap fel� ny�jt�zott, s azt�n visszaj�tt a h�zhoz. Hossz�, selymes
haja k�r�llengte... s ez a meztelens�g annyira tele volt forr�s�ggal, hogy Paul
sz�gyenkezve, mag�t �tkozva, csirkefog�nak nevezte mag�t, arc�t a f�ldre nyomta,
�k�lbe szor�totta a kez�t, �s igyekezett lek�zdeni a h�s�get, amely el�nt�tte.
Sz�nalmas harc volt ez, �s mindig elvesztette.
Ut�na addig maradt fekve a bambusz k�z�tt, am�g teljesen lehiggadt, �jra nyugodt
lett a l�legzete, �s lek�zd�tte azt a sokkot, hogy a saj�t anyj�t nem mint any�t,
hanem mint n�t n�zte, �s titokban megk�v�nta. Ez olyan sz�rny� volt sz�m�ra, hogy a
reggelin�l nem mert Anne-re n�zni, hanem moh�n befalta az �telt, s ut�na ism�t
elt�nt az erd�ben. F�kat d�nt�tt ki, rajtuk tombolta ki saj�t maga elleni d�h�t...
�s k�zben Tar�r�l �lmodott �s az anyj�t l�tta maga el�tt, �s a kett� �sszeolvadt
azz� az asszonny�, aki ut�n em�sztette a v�gy. Ez olyan �llapot volt, amelyr�l Paul
nem tudta, k�pes-e valaha is legy�zni.
P�ter Pierre Vikt�ria-szigeten tett l�togat�sa ut�n a tizedik napon a tenger
el�sz�r elz�ld�lt, ut�na sz�rk�slila lett �s nyugtalann� v�lt, b�r szinte sz�lcsend
volt. Feh�r habkoron�k t�ncoltak a furcs�n hegyes hull�mokon, az �g �ri�si
fak�s�rga foltt� v�ltozott, s felsz�vta a napot, mintha kifesz�tett, v�gtelen
itat�spap�r lett volna. A leveg� meg�llt. Hirtelen k�noss� v�lt a l�legz�s. Az �gi
itat�spap�r az oxig�nt is felsz�vta.
Anne �s Paul a h�z el�tt �llt, �s a tengerre meredt. M�r sok vihart meg�rtek,
t�jfunokat v�szeltek �t, amelyek a h�zmagass�g� hull�mokat a r�zs�ig hajtott�k.
L�tt�k, hogy s�llyedt el a vil�g v�zben �s sz�lben, �s l�tt�k, hogy sz�letett �jj�
a ragyog� naps�t�sben. De ami ma t�rt�nt a tengerrel �s az �ggel, ilyet m�g nem
�rtek meg, �s ez szorong� �rz�ssel t�lt�tte el �ket.
- Ilyennek kell lennie, ha els�llyed a vil�g - mondta Anne,
- Tal�n el is s�llyed - v�laszolt Paul, K�r�ln�zett, minden hirtelen m�s lett:
idegen, ismeretlen.
- Az �rd�gbe, ezt n�zd meg, anya! Minden sz�n, mintha elmos�dott volna. A f�k m�r
nem z�ldek, a homok nem s�rga...
Karj�t anyja v�ll�ra tette �s v�rt. T�bbet nem tehetett. Nehezen l�legeztek, �s az
els� sz�lrohamra v�gytak, amely a vihart bevezette, �s �j oxig�nt hozott. A vihart,
amely ellen harcolni lehetett. Minden jobb volt, mint ez a nyomaszt�, tompa,
rekken� h�s�g.
Azt�n bel�j�k csapott, mint az �ri�si kalap�cs�t�s. A semmib�l, ebb�l a
s�rg�ssz�rke kupol�b�l, amely valaha az �g volt, a vihar vad b�g�ssel vetette mag�t
r�juk. A p�lm�k meghajoltak, a bambuszerd� cafatokra szakadt. Paul kunyh�j�nak a
tetej�t magasan felkavarta a vihar, a v�ztorony �sszecsuklott, a tenger
feltornyosult: ak�r egy �ri�si fal, mind k�zelebb hengeredett �s maga al� temette a
sziklaszirteket. Ezt az �z�nvizet egy �lland�, megmagyar�zhatatlan, m�lyb�l felt�r�
d�b�rg�s k�s�rte.
- Istenem.. - dadogta Anne -, Paul! Istenem... megfulladunk! A tenger elnyeli az
eg�sz szigetet!
- Kapaszkodj, anya! - �v�lt�tte Paul.
Mag�val r�ntotta Anne-t, a h�z m�g� cipelte a nagy, er�s p�lm�hoz, Vikt�ria-sziget
legb�szk�bb f�j�hoz, amelyre h�sz �vvel ezel�tt Werner B�cker pillantott fel a
partr�l, mik�zben t�r�tt l�b�val tehetetlen�l fek�dt a homokban, �s azt mondta:
"Majd elj�v�k hozz�d, te b�szke d�g ott fenn! V�rj csak! Majd meg�lelem a
t�rzsedet! Nem alattad halok meg, te b�szke p�lma..."
Most ez volt a legszil�rdabb pont, amelyet a sziget ny�jthatott, �s Paul odak�t�tte
az anyj�t vastag haj�k�telekkel a t�rzs�hez. A vihar nekiver�d�tt �s dobolt a
test�n, alig tudott �llva maradni, de m�gis siker�lt a k�telet �jra �s �jra anyja
teste k�r� tekerni. Azt�n a f�ldre vetette mag�t, megkapaszkodott egy fat�nkbe �s
�sszerezzent, mikor az els� dag�lyhull�m a lejt�re d�rd�lt.
A sziget inogni l�tszott.
- A tenger leszak�t - sikoltotta Anne. Azt�n legy�rte a f�lelem �s ki�ltozni
kezdett. Ott �llt a f�hoz b�kly�zva, verte a sz�l, csapkodta az es�, hossz� haja az
�ri�si t�rzsre tekeredett, s most m�r a fej�t is odal�ncolta.
Paul h�rom m�ternyire fek�dt t�le. M�r nem tudott rajta seg�teni. Alatta, a f�ld
m�ly�ben �gy csikorgott valami, mintha a tenger �s a sz�l le akarta volna t�pni a
szigetet a horgony�r�l. A h�z �sszeroskadt, mintha pap�rb�l lett volna. A mez�k
megfulladtak. Amit h�sz �v alatt keservesen megteremtettek, azt a vihar
sz�ttaposta, gy�kerest�l kit�pett f�k temett�k el, elmosta az �r.
A tenger val�s�ggal megemelkedett. M�r nem volt part, nem voltak �bl�k, nem volt
lag�na... a tenger b�gve nekirohant a r�zs�nek, �s minden csap�ssal egyre beljebb
ette mag�t a f�ldbe.Az �g �jra megv�ltozott... most k�ns�rga lett, cs�kos, egy
�ri�si sz�j, amely fel akarta sz�vni a tengert.
Egy pillanatra csend lett; csak a tenger rengett, de �gy l�tszott, a sz�l
visszatartja l�legzet�t. Anne a fia fel� ford�totta a fej�t, Paul a fat�nk m�g�tt
fek�dt, �t�lelte �s a f�ldh�z tapadt.
- Paul - harsogta t�l Anne a tengert -, Paul...
- Igen, any�m!
- Ha t�l�lj�k, esk�sz�m neked... elhagyjuk a szigetet!
- T�l�lj�k, anya! Ide hozz�nk nem jut el a tenger.. - �v�lt�tte vissza.
Feleletet a vihar adott, nem a tenger. Ez ut�n az utols� l�legzetv�tel ut�n olyan
lett, mintha minden, aminek m�g form�ja van, felold�dott volna... A t�jfun egyetlen
hatalmas csap�ssal sz�tnyomta a szigetet. Ami a p�lmaerd�b�l m�g megmaradt,
szalmasz�lk�nt t�rt �ssze. A vihar kicsavarta a t�rzseket,a forg�sz�l �les
vijjog�ssal minden ir�nyba sz�tsz�rta a p�lm�kat.
Paul a f�ldh�z tapadva, a vihar �kl�t�l lenyomottan, csak a feje t�bbsz�ri
megemel�s�vel fogta fel, hogy a mellette l�v� p�lma, amelyhez anyj�t k�t�tte,
kit�p�d�tt a f�ldb�l. A sziget leger�sebb f�ja sz�tt�pett koron�j�val, �llva
sodr�dott a tenger fel�.
Sz�rny�s�ges, felfoghatatlan, vad iszonyattal b�n�t� k�p volt. Anne m�g a t�rzs�n
l�gott, menthetetlen�l hozz�k�t�zve. Nedves haja volta m�sodik b�kly�, amely a
f�val �sszek�t�tte; ruh�j�t a sz�l let�pte r�la, meztelen�l tapadt a p�lm�hoz, s
egy �ri�si marok a sziget romjain �t a r�zs�h�z, majd a habz�, �v�lt�, l�ncait�l
szabadult tengerhez vitte.
Paul fel akart ugrani, de egy ide-oda p�rg� �g leverte - Any�m! - �v�lt�tte -
Any�m!
A tenger fel� m�szott, �s r�m�lett�l kit�gult szem�vel l�tta, ahogy a vihar a
p�lm�t a tengerbe vetette. A t�rzs a v�zbe mer�lt, forgott, az apr�, tehetetlen,
meztelen embert m�g egyszer felemelte, azt�n a hull�mok r�csap�dtak Anne-re, s
sz�tvert�k a zsenge testet. V�g�l a t�rzs b�mb�l� m�lys�gekbe ragadta, �s
kihaj�totta a d�h�ng� v�gtelens�gbe.
A f�jdalomt�l �s az iszonyatt�l kiab�lva m�szott Paul B�cker el�re, �s siker�lt
eljutnia a r�zs� sz�l�ig. A tenger k�r�lmosta, � belekapaszkodott a f�ldbe, s arra
v�rt, hogy egy hull�m a m�lybe r�ntja. De sem a vihar, sem a tenger nem akarta. Ott
volt nekik Anne, s ez el�g volt.
Paul m�g egyszer megl�tta a nagy p�lmat�rzset... egy tajt�kz� sz�les hull�m majdnem
a s�rga �gig dobta fel, s egy feh�r folt l�gott rajta, amely felvillanni l�tszott,
miel�tt �jra, s ez�ttal �r�kre elt�nt egy hull�mv�lgyben. A sziget megremegett,
mikor a v�z torka bez�rult.
- Any�m! - �v�lt�tte Paul m�g egyszer - Any�m! Any�m! - Azt�n csak fek�dt a f�ld�n
�s s�rt. �szveszejt� k�ts�gbees�s�ben �kl�vel csapkodott maga k�r�l, �s nem tudta
meg�rteni, hogy egy ember, akit ilyen f�jdalom gy�t�r, nem t�rik sz�t darabokra.
Arra v�rt, hogy megszakad a sz�ve.
Az a f�r�, csikorg� l�rma ism�t ott l�ktetett alatta, m�lyen a f�ld belsej�ben. A
tenger felhabzott a m�lyben. A sziget megingott. Ahol a h�z �llt, megny�lt a f�ld
�s sz�les r�s t�madt. A sziklag�t bes�ppedt.
Els�llyed a vil�g - gondolta Paul - Any�m, igazad volt. Megsemmis�l�nk. V�rj,
any�m, k�vetlek... alattam �sszeroskad a sziget.
Valami, �gy l�tszik, eltal�lta Paul B�ckert. Egy k� vagy egy �g, sz�trombolt
vil�g�nak valamelyik k�rbep�rg� darabja... M�ly �jul�sb�l �bredt, nagy f�jdalmak
gy�t�rt�k, amelyek �gy szor�tott�k a fej�t, mint a vasbilincsek.
De �lt. Ez olyan felfoghatatlannak t�nt sz�m�ra, hogy egyel�re fekve maradt a
f�ld�n, �s csod�lkozva pr�b�lta sorra �rz�keit. Val�ban l�legzett. �rezte a f�ld
szag�t. Hallotta a tenger d�b�rg�s�t. B�r�n �rezte a szelet. �lt.
�jra kis�t�tt a nap. A vihart l�gy szell� v�ltotta fel, csak a tenger h�borgott
m�g. De visszah�z�dott �s �jra szabadd� tette a r�zs�t. Csak a lag�na szakadt le,
�s a sziklag�t n�gy helyen �t volt t�rve. A sziget kop�r lett - a s�r� bambusz �s
p�lmaerd� elt�nt. Egy foltnyi f�ld, amelyet egy �ri�sk�z kopaszra borotv�lt.
Paul B�cker nehezen t�rdre t�p�szkodott �s k�r�ln�zett; megingott �s fogta f�j�
fej�t.
A vil�g megv�ltozott. A sziget kell�s k�zep�n szakad�k t�tongott. Az a hely, ahol a
h�z �llott, felnyom�dott. Az �b�l a temetkez�hellyel nem l�tezett, s �gy l�tszott,
egyetlen mad�r sem maradt meg. Minden �let kit�rl�d�tt.
- Mi�rt �lek m�g?! - ki�ltotta oda Paul a tengernek. A r�zs� sz�l�ig m�szott,
lefel� b�mult, �s �jra l�tta eml�kezet�ben a nagy, a hull�mokon t�ncol� p�lm�t,
amelyhez az anyj�t k�t�zte, hogy a vihart�l s a tengert�l megmentse.
- Te gyilkos! - ord�totta lefele a tengernek - Te gyilkos! �gy akarlak gy�l�lni,
mint ap�m. Harcolok majd ellened, �s egyetlen �ra sem lesz, amikor ne �tkozn�lak,
te k�rhozott tenger!
Egy ideig m�g csak fek�dt, teljesen kimer�lten, z�g� kopony�val, �s arra gondolt:
mire val� mindez? Az�rt �lek, hogy hal�lomat minden r�szlet�ben k�vethessem, N�h�ny
napig kib�rja az ember, de ut�na elint�z, a nap, a tenger �s a sz�l. Egyetlen fa,
vir�g, mad�r sincs m�r. Csak a homok. Ez a tenger bossz�ja. Mert h�sz �vvel ezel�tt
nem kapta meg az ap�mat, most �rtem j�n, a fi��rt.
Ez a gondolat nem izgatta, nem t�lt�tte el f�lelemmel. Mindazok ut�n, amiket �t�lt,
�gy gondolt a hal�lra, mint egy csendes, kellemes bar�tra.
De volt m�g egy eml�ke: mikor Werner B�cker h�sz �vvel ezel�tt idesodr�dott erre a
szigetre, t�r�tt l�bbal �rkezett, s a k�t kez�n k�v�l csak a t�l�lni akar�s
legy�zhetetlen �rz�se maradt meg sz�m�ra.
Paul B�cker a h�t�ra fordult, �s beleb�mult a t�voli, k�k, felh�tlen �gbe - Nem! -
mondta hangosan - A fia vagyok! �rtitek? Nem tudom, megism�tl�dik-e minden, de
bizonyosan tudom, hogy nem b�ntok el velem. Hadd fek�djek m�g egy �ra hosszat, de
ha ut�na majd felkelek, �llva is maradok, ezt �g�rem nektek.
Kez�t a t�z� nap ellen a szem�re tette, s azt fontolgatta, mit kell el�sz�r tennie.
A nap �ll�sa szerint nemsok�ra este lesz... el�sz�r teh�t bej�rja a szigetet,
megvizsg�lja v�ltoz�sait, v�zr�l �s �lelemr�l gondoskodik �s megkeresi mindazt, ami
a r�gi Vikt�ria-szigetb�l megmaradt. A h�z ugyan �zz�-porr� z�z�dott, de a pinc�nek
meg kellett maradnia, �s a pinc�ben ott volt minden faz�k, hord�, szersz�m, l�da,
zs�k... egy meglehet�sen f�ny�z� �let maradv�nyai, amelyek most az �j �let alapj�t
k�pezhett�k, Minden rom alatt kin� a f� egyszer... ezt gyakran emlegette Werner
B�cker, Ha olyan sz�v�sak �s ig�nytelenek vagyunk, mint a f�, ki k�pes akkor
feltart�ztatni �lni akar�sunkat?
Paul B�cker akkor emelkedett fel, mikor a h�s�get felv�ltotta az esti h�v�ss�g, A
tenger m�g jobban megnyugodott... ap�ly volt, a part m�lyebben beleny�lt a
szigetbe, mint azel�tt, A homokban k�v�r r�kok fek�dtek, n�h�ny tekn�sb�ka �s
egyp�r �ri�si, r�vidfark� r�k,
- Nem! - ki�ltotta Paul - Nem, te szar tenger, nem hagyom magam lekenyerezni, M�g
ha mindenf�le finoms�ggal ter�ted is meg az asztalt... �r�kre meggy�l�ltelek!
Elfordult, kelet fel� n�zett �s megdermedt. Csoda t�rt�nt. Att�l, amit l�tott,
elakadt a szava.
Vikt�ria-sziget most olyan lett, mint egy let�rdelt keny�r: sz�tr�gottan fek�dt a
tengerben, mintha �ri�sfogak �st�k volna bel� magukat. E m�g�tt azonban, csak egy
keskeny v�zcs�kkal elv�lasztva, �j sziget mer�lt fel a tengerben... kik�t�szer�
nagy �bl�vel feh�ren csillogott, szikl�s volt �s magasabbra emelkedett Vikt�ria-
szigetn�l - Egy patk� alak� sziget, amelyet �svil�gi er�k emeltek a napvil�gra a
tenger m�ly�b�l. Egy darab f�ld, homokos parttal, bizarr korallpadokkal; sz�razon
�s tiszt�ra mosottan, mintha Isten egy k�l�nlegesen sz�p homokszemet mosott volna
meg, �s tett volna k�k selyemsz�vetre.
Mag�nk�v�l �llt Paul B�cker a csoda el�tt. De azt�n meg�rtette: egy tengerreng�s
vette el t�le az anyj�t, s helyette egy �j szigettel aj�nd�kozta meg:
megsemmis�tette Vikt�ria-szigetet, s ugyanakkor �j f�ldet teremtett. A t�jfun
hal�lra �t�lte, de ugyanakkor kit�g�totta az �letter�t. A term�szet megk�nozta
azzal, hogy megmutatta neki, milyen sz�rny�s�ges lehet egy sz�l�s.
- T�vedtek! - ki�ltotta hirtelen Paul B�cker. Az els� l�p�st tette meg elpuszt�tott
f�ldj�n, de a k�vetkez� l�p�sek m�r az �j megh�d�t�s�t jelentett�k - Soha t�bb�
nem t�rdelek le! Te oda�t, te sziget, miel�tt f�ldedre l�pek, megkeresztellek.
Anne-sziget legyen a neved! Ahogy ap�m egy halott asszony nev�t adta a sziget�nek,
�n halott any�m nev�t adom neked! N�zz r�m, sziget... nem f�lek. �s ha f�ln�k is,
felfaln�m a f�lelmemet �s azzal t�pl�lkozn�k.
V�gigj�rta a teljesen sz�tszaggatott Vikt�ria-szigetet �s meg�llap�totta, hogy a
l�nca vesztett term�szet m�gsem volt el�g er�s ahhoz, hogy mindent megsemmis�tsen.
Fat�nk�k maradtak meg, n�h�ny bambuszr�d, bokorkezdem�nyek, n�h�ny t� z�lds�g a
feld�lt �gy�sokban... ugyanolyan t�l�l�k, mint �.
- Ennyi el�g is - mondta Paul B�cker, �s �kl�t emelte a tengerre - Egy �v m�lva
itt �jra ny�lnak a vir�gok, �j p�lm�k n�nek, kihajt majd a bambusz, �j mad�rrajok
f�szkelnek. Tekn�sb�k�k �ss�k majd itt el a toj�saikat, �s halrajok j�tszanak majd
a sek�ly v�zben. Tenger, mindenekel�tt egyet jegyezz meg magadnak: itt maradok! Mi
B�ckerek �tkozottul makacs emberek vagyunk.
A h�z pinc�j�ben Paul el�g szersz�mot �s r�gi ed�ny tal�lt. M�g ezen az �jszak�n
neki�llt, hogy az �res benzineshord�kb�l egy kis tutajt �p�tsen. Egym�shoz k�t�tte
�ket, k�t deszk�t keresztbe tett rajtuk, �s pirkadatkor a tutajt belecs�sztatta a
kis tenger�gba. A parton tal�lt p�lmalevelekb�l evez�t font, s �tevick�lt az �j
szigetre. A benzineshord�kra fek�dt, s a keserves �tkel�s alatt rem�lte, hogy �pp
most, a reggeli sz�rk�letben nem t�nnek fela c�p�k.
Majdnem f�l �ra kellett, hogy a keskeny v�zi �ton kereszt�ljusson. Egy er�s �ramlat
messze elt�r�tette, �s a nagy �b�l legv�g�n, k�t bizarr korallpad k�zt �rte el a
partot.
Mikor az �j f�ldre l�pett, egy�ltal�n nem volt �nnep�lyes hangulatban. �tm�szott a
szirteken, a homokba ugrott, amely valaha tengerfen�k volt, �s bok�ig beles�llyedt.
Azt�n felment az enyh�n emelked� dombra �s csod�lkozott, milyen �sr�ginek l�tszik
ez a sziget, b�r m�g csak egy napos.
Mikor fel�rt a legmagasabb pontra �s �tpillantott Vikt�ria-szigetre, �sszeszorult a
sz�ve. A pusztul�s m�reteit csak innen lehetett igaz�n l�tni. A term�szet sz�tt�pte
Vikt�ria-szigetet, hogy abb�l az anyagb�l megteremtse Anne-szigetet.
- Te az eny�m vagy! - mondta Paul B�cker ugyanazzal a hat�rozotts�ggal, amellyel
apja h�sz �vvel azel�tt birtokba vette az ismeretlen szigetet - Most bej�rlak �s
minden l�p�s neve: Harc! Harc! Harc! Elsz�m�tott�tok magatokat mind, tenger, nap �s
sz�l!
Az �j sziget k�zep�n k�t furcsa, oszlopszer� sziklak�pz�dm�ny k�z�tt, Paul a
t�l�l�s csod�j�t tal�lta meg: vizet! Tiszta �des vizet!
Bugyogva t�rt el� a m�lyb�l. Kereszt�lfolyt a szikl�s talajon, azt�n felsz�vta �jra
a homokos f�ld.
V�z!
�let!
Paul B�cker a forr�s mellett t�rdelt, k�t tenyer�vel mer�tett vizet �s itta;
megmosta vele az arc�t, fej�t beledugta a csorg� v�zbe, hagyta, hogy a remek
h�v�ss�g v�gigfolyj�k rajta. Azt�n levetk�z�tt �s belevetette mag�t a v�zbe.
- Ebb�l paradicsom lesz - dadogta, remegve a meghatotts�gt�l - Any�m, a szigetedet
a vil�g legszebb hely�v� teszem.
Este a benzineshord�-tutajon �jra visszaevezett Vikt�ria-szigetre.

12.

A k�vetkez� napokon �sszegy�jt�tte Vikt�ria-sziget roncsait, amelyek m�g haszn�ra

lehettek. T�bbet tal�lt a v�rtn�l. Akadt m�g egy fejsze, el�ker�lt a motorf�r�sz �s
a kis morzek�sz�l�k is. Mivel azonban az �ramfejleszt� t�nkrement, pillanatnyilag
nem tudott morz�zni.
A dag�ly kilenc kicsavart fat�rzset is visszahozott a szigethez. Paul a fejsz�vel
emelte ki �ket a hull�mokb�l, �s minden t�rzsn�l remegett a f�lelemt�l, hogy az a
fat�rzs lehet, amelyhez az anyj�t k�t�tte. De a nagy, b�szke p�lma nem ker�lt
vissza.
A tengerreng�s ut�ni negyedik napon egy v�zirep�l�g�p h�zott el nagy magass�gban a
sziget f�l�tt. Azt�n visszat�rt, lejjebb ereszkedett, k�r�lrep�lte a r�gi �s az �j
szigetet; �gy l�tszik fot�kat k�sz�tett. Paul B�cker elb�jt a r�gi h�z pinc�j�ben
�s nem mozdult.
Jobb �gy, gondolta. Ha megl�tnak, Brissier visszaj�n, �s arra akar k�nyszer�teni,
hogy hagyjam el a szigetet. A r�gi visz�ly �jra kezd�dik. �gy azonban azt hiszik,
itt semmi sem maradt, �s �jra helyre�llt a paradicsomi �llapot.
A partra vetett t�rzsekb�l Paul el�sz�r is stabil tutajt �csolt. A pinc�b�l
sz�ks�gsz�ll�st alak�tott ki, �s fak�reggel meg p�lmalevelekkel fedte be. Most
minden nap �tj�rt Anne-szigetre... el�sz�r a benzineshord�in, azt�n a fatutaj�val,
s tart�lyokban hordta �t a pomp�s, tiszta vizet. Naponta h�romszor meg�nt�zte apr�,
�jratelep�tett kertj�t �s a bambuszhajt�sokat, amelyek �jra kif�rt�k magukat a
f�nyre. Halakat is siker�lt fognia a tengerb�l kihal�szott �s kihegyezett f�val, s
n�gy keserves �r�t t�lt�tt el azzal, hogy szikr�kat csiholjon a k�vekb�l. Mikor a
t�z fell�ngolt, mindk�t kez�t f�l� tartotta �s azt mondta: - Most mind
vesz�tettetek... term�szet, sz�vetkezned kellene velem.
Az �j sziget megsz�let�se ut�ni tizedik napon Paul B�cker megl�tta a hadikenukat.
Sz�les fronton �sztak k�zelebb, el�l h�rom nagy t�rzsf�n�ki cs�nak, v�r�sre
festett, fonott vitorl�kkal.
Paul a pinc�j�ben �cs�rg�tt. Egy pusk�t, melyet a roncsok k�zt tal�lt, t�zel�sre
k�szen be�ll�tott a verem sz�l�re. Mellette tizenkilenc l�v�snyi mun�ci� fek�dt.
T�bbet nem siker�lt ki�sni, nem is keresett. Az �j sziget meg a tutaj�p�t�s nem
hagyott t�bb id�t.
A kenuk lassan, szinte �h�tatosan k�zeledtek. A harcosok ritmikus �neke megel�zte
�ket. Mikor a t�rzsf�n�ki cs�nakok Vikt�ria-sziget lerombolt lag�n�ja k�zel�be
�rtek, elfordultak �s k�r�lcs�nak�zt�k a tengerreng�s �ltal t�bbsz�r�sen
sz�tszaggatott szikl�t. M�lt�s�gteljesen, a hadikenuk sz�les l�nc�t maguk ut�n
vonva elh�ztak a sziget mellett, nem is t�r�dve vele, �s a tenger m�ly�b�l �jonnan
felemelkedett sziget fel� indultak.
Paul B�cker kim�szott v�delmet ny�jt� pinc�j�b�l, �s lassan araszolva felk�szott a
domb tetej�re, ahonnan Anne-szigetet f�rads�g n�lk�l �tl�thatta. �pp abban a
pillanatban �rt kil�t�hely�re, mikor a h�rom t�rzsf�n�ki cs�nak leeresztett
vitorl�kkal, csak az evez�kt�l hajtva, lassan, f�l�nken, h�dolatteljesen befutott a
sz�les �b�lbe. A hadikenuk t�mege h�tramaradt, �s g�tat emelt a sz�k v�zi�t �s a
temet�sziget fel�.
- Ez �j visz�lyt jelent - suttogta Paul. Egy kit�pett bokor m�g�tt lapult, �s
figyelte a h�rom nagy cs�nak kik�t�si man�ver�t - Azt gondolj�tok, az istenek
aj�nd�koztak meg ezzel az �j szigettel �s megsemmis�tettek benn�nket. De �n m�g itt
vagyok! �n l�ptem els�k�nt Anne-szigetre! Az eny�m! Err�l m�g t�rgyalunk...
A t�rzsf�n�ki cs�nakok el�rt�k a lapos partot, az evez�s�k kiugrottak, a partra
h�zt�k �ket, azt�n arcra borultak. Egyszerre, mintegy vez�nysz�ra, felemelkedett a
h�rom t�rzsf�n�k, ki�ll�, rik�t� sz�n� tollakb�l k�sz�lt fejd�sz�k megbillent a
napf�nyben. Kiterjesztett�k karjukat, mintha az �j f�ldet meg akart�k volna �lelni,
majd a partra l�ptek �s im�dkozni kezdtek. A t�rzsf�n�k�ket var�zsl�k k�vett�k,
akiknek arc�t f�b�l k�sz�lt, torz maszkok fedt�k el. Hossz�, festett fac�l�p�ket
d�ftek a homokba �s meggy�jtott�k �ket. Vil�gos, v�kony f�st sz�llt ny�legyenesen a
magasba. �gy l�tszott, a sz�l elaludt, a f�stoszlopok - most m�r harminc volt -
szellemujjakk�nt �lltak remegve az �j sziget f�l�tt. Az istenek elfogadt�k az
�ldozatot.
A var�zsl�k ritmikus ki�lt�sai elhallatszottak Vikt�ria-szigetre. Feler�s�d� �s
elcsendesed� hangok voltak, melyekbe most a hadikenuk fel�l tombol� dobol�s
vegy�lt. A nagy fa�larcok t�ncolni kezdtek, vad ugr�sokkal sz�kelltek v�gig a
parton a f�st�l� fac�l�p�k k�r�l. T�rdre estek, felsz�kkentek, felr�ntott�k
karjukat �s �les ki�lt�sokat hallattak, amelyeket semmihez sem lehetett
hasonl�tani. Meztelen, barn�sfekete l�buk alatt kavargott a homok, porfelh�k
keveredtek a f�stcs�v�kkal, s ebbe belevillantak a t�rzsf�n�k�k �ri�si tollai.
Tarka hull�mz�s, az egyre fokoz�d� ekszt�zis m�mora. Most a t�bbi cs�nak is
befutott az �b�lbe, partot �rtek. A harcosok kisz�lltak �s v�rtak t�rdig v�zben
�llva a parancsra, hogy az �j, az istenek �ltal aj�nd�kozott szigetre l�phessenek.
Hossz� frangep�ni-, tiara- �s hibiszkuszvir�gokb�l font vir�gf�z�reket emeltek ki a
cs�nakokb�l. Nagy, festett fat�bl�kat �ll�tottak a homokba, fant�ziad�s
bambusz�llv�nyokat vir�g- �s kagyl�f�z�rekkel teleaggatva.
Egy �ra m�lva Anne-sziget partja tarka �nnepi mez�v� v�lt. Az �b�l vil�gos
sz�nekben pomp�zott... �s a var�zsl�k m�g mindig t�ncoltak; a h�rom t�rzsf�n�k
felny�jtott karral m�g mindig im�dkozott, m�g mindig �thallatszottak Paulhoz a
fatorzk�pek eksztatikus hangjai.
Mikor a nap a legmagasabbra h�gott, az �ldozati �nnep is el�rte cs�cspontj�t. A
barna testek forogtak, kereszt�lp�r�gtek a homokon, hajlongtak �s vonaglottak
hihetetlen mozdulatokban. Hirtelen, egy sokhang� felki�lt�s ut�n az izzads�gt�l
f�nyl� embereket merev b�nults�g fogta el. Ott fek�dtek a homokban a
bambusz�llv�nyok, a fat�bl�k, a kifesz�tett vir�gf�z�rek �s az egyre �jra
meg�j�tott f�st�l� c�l�p�k k�z�tt, �s teljes al�zatoss�ggal v�rakoztak. A var�zsl�k
�s a t�rzsf�n�k�k �nnep�lyesen az els� nagy cs�nakhoz vonultak, �s egy hatalmas,
faragott istenszobrot emeltek ki bel�le. H�rom r�szb�l �llt: az oszlopszer�
l�bakb�l, a sz�les t�rzsb�l �s a magas, d�lledt szem� fejb�l. Mikor az egyes
r�szeket egym�sra helyezt�k, a b�lv�ny majdnem n�gy m�ter magas lett.
Ott, ahol a part v�gz�d�tt �s a lejt� lassan emelkedni kezdett, amelynek a cs�cs�n
a pomp�s, �desviz� forr�s fakadt, fel�ll�tott�k a b�lv�nyt, �s vir�gokkal
koron�zt�k meg. Majd t�z �l� ty�kot hoztak a cs�nakokb�l. Gyors t�rcsap�sokkal a
var�zsl�k lev�gt�k az �llatok fej�t, �s a v�rt a sz�rny� szoborra fr�ccsentett�k...
A le�lt ty�kokat a b�lv�ny k�r� fektett�k - ezek voltak az els� hull�k az �j
temet�szigeten. Most m�r ism�t megjelenhettek az �s�k szellemei a v�gtelens�gb�l.
�j haz�juk lett.
- Ez bossz�s�got okoz majd - m�rgel�d�tt mag�ban Paul B�cker - Nektek aj�nd�kozom
Vikt�ria-szigetet. Halottaitoknak nem kell v�z, de nekem kell!
Elhat�rozta, hogy a k�vetkez� napokban �jra keresztezi az istenek akarat�t, �s a
h�rom r�szb�l �ll� b�lv�nyt tutaj�n Vikt�ria-szigetre hozza, majd itt, egy sz�p
helyen megint fel�p�ti. Ha azt�n hozz�k az els� halottakat, a bennsz�l�ttek csod�t
l�tnak. A totem mag�t�l �tv�ndorolt a r�gi sziget�re... ez olyan felfoghatatlan
csoda, hogy minden sziget megdermed majd a h�dolatt�l. Egy isten visszav�ndorol...
Vikt�ria-sziget a D�li-tenger legnagyobb szent�ly�v� v�lik.
A ty�kokat fel�ldozt�k, a b�lv�nyt telefr�csk�lt�k v�rrel, a f�st egyenesen sz�llt
az �gbe... k�zeledtek a b�cs� pillanatai.
Anne-szigeten a t�rzsf�n�k�k a b�lv�ny el�tt a homokba estek, a var�zsl�k
rikoltoztak, a harcosok visszam�sztak �s beleugrottak a hadikenukba. Csak egy
mag�nyos alak maradt h�tra a parton. Annyira tele volt aggatva vir�gf�z�rekkel,
hogy a k�rvonalai is alig l�tszottak. Az egyik var�zsl� megragadta, tolta maga
el�tt, a b�lv�ny el� vitte, azt�n visszaszaladt az utols� nagy cs�nakhoz. �les
ki�lt�ssal beleugrott, �s �kl�vel egy m�v�szien faragott �s h�tborzongat� �larcon
dobolt.
A cs�nakok elindultak. A v�rv�r�s, fonott vitorl�kat felh�zt�k a t�rzsf�n�ki
cs�nakok �rboc�ra. K�nny� sz�l duzzasztotta fel �ket, �s fens�gesen, csendben,
ahogy j�ttek, sz�les sorokban, egyetlen csod�latos evez�csap�ssal elh�ztak
Vikt�ria-sziget mellett, �s el t�ntek a forr�, rezg� p�r�ban az �g �s a tenger
k�z�tt.
Ott maradt a mag�nyos, vir�gf�z�rekkel k�r�lfont alak. Lassan a b�lv�nyhoz ment, �s
leguggolt oszlopl�ba el�. Szinte �sszezsugorodott, �s a festett fat�bl�k, f�st�l�
c�l�p�k �s vir�gf�z�rek r�sz�v� v�lt.
Paul B�cker a fat�nkje m�g�tt fek�dt �s v�rt, m�g a cs�nakok el�gg� elt�volodtak, s
m�g a leg�lesebb szem� p�pua sem l�thatta m�r meg, ha fel�ll. A nap kegyetlen�l
t�z�tt v�dtelen test�re... n�h�ny ott fekv� p�lma�gat h�zott mag�ra, �s �tb�mult a
mag�nyos alakra. Az nem mozdult, �sszeg�rnyedve guggolt az �ri�si b�lv�ny
�rny�k�ban.
�l� �ldozatot hagytak h�tra - gondolta Paul B�cker, �s hirtelen megborzongott -
Ezt az embert oda�t fel�ldozt�k az istennek, s most itt �l t�relmesen �s v�rja a
hal�lt. H�rom, n�gy vagy m�g t�bb napig tart majd, am�g szomjan hal. De nem mozdul
meg, a szomjhal�l k�njait n�m�n t�ri majd, s mint a vir�gok, amelyek teljesen
elbor�tj�k, v�g�l kisz�rad �s elpusztul.
Paul B�cker egy id� ut�n el�rek�szott szigete sz�tszaggatott sz�l�ig, s ott azt�n
fel�llt. Hatalmasan, sz�lesen, a k�k �g alatt j�l l�that�an � volt az egyetlen
egyenesen �ll� l�ny Vikt�ria-szigeten. A term�szet csak �t nem volt k�pes
elpuszt�tani.
A mag�nyos vir�galak t�l a tenger�gon nem mozdult. Paul B�cker m�r nem tudta,
l�tja-e egy�ltal�n �t, vagy csak az istenek �znek vele gonosz j�t�kot. Lem�szott a
meredek lejt�n a tutajhoz, s onnan figyelte a mozdulatlan alakot �s gondolkodott.
Odaki�ltsak neki - fontolgatta -, vagy egyszer�en �tmegyek �s megn�zem magamnak.
Elhat�rozta, hogy �tevez Anne-szigetre. V�ll�ra vette a fegyvert, kitolta a tutajt
a b�v�helyr�l, �s r�ugrott az �sszek�t�z�tt fat�rzsekre.
Most meg kell l�tnia, gondolta B�cker, mikor elindult a partr�l. Ha ennek az
embernek van m�g szeme, mindj�rt jelt ad.
De a vir�gokkal bor�tott alak mozdulatlan maradt. Nekit�maszkodott a b�lv�ny vastag
bal l�b�nak, behajl�totta a t�rd�t, �s fej�t a kez�re t�masztotta, �gy l�tszott,
semmi sem �rdekli, ami k�r�l�tte t�rt�nik, Az isteneknek sz�nt�k �ldozatul, lelke
m�r nem volt az �v�... hogy m�g l�legzett, annak nem volt jelent�s�ge, Nemsok�ra
annak is v�ge lesz...
Paul B�cker pontosan azon a helyen k�t�tt ki, ahol a t�rzsf�n�ki kenuk partot
�rtek, El�redobta pusk�j�t, kibiztos�totta �s elindult a kialv� f�stc�l�p�k k�zt az
�ri�si b�lv�ny fel�. A ty�kv�r m�r megsz�radt, s halv�nyulni kezdett... csak a
torzk�p rik�t�, vad sz�nei ragyogtak a napon.
�t l�p�snyire a b�lv�nyt�l B�cker meg�llt, �s l�v�sre k�szen tartotta a pusk�j�t.
Az alak m�g mindig nem mozdult. De �gy t�nt neki, mintha kiss� felemelte volna a
fej�t.
- Hall�! - sz�l�totta meg B�cker. A hangja idegen�l csengett, rekedten az
izgalomt�l. Az itt szok�sos bennsz�l�tt dialektusban besz�lt tov�bb. A vir�galak �s
k�zte fek�dt a t�z lefejezett, kiv�reztetett ty�k - Az�rt j�ttem, hogy visszaadjam
neked az �letet.
Az alak mozdulatlan maradt.
- Az istenek, akik �l� embert elfogadnak �ldozatul, rossz istenek - mondta Paul
hangosan - �llj fel �s gyere velem! Bebizony�tom neked, hogy az istenek nem olyan
kegyetlenek, mint az emberek.
Az alak nem mozdult.
Paul B�cker egy pillanatig m�g habozott. Azt�n �tl�pett a ty�ktetemeken, s ezzel a
b�lv�ny b�vk�r�be ker�lt; de egyetlen vill�m sem csapott le az �gb�l, hogy
agyons�jtsa, egyetlen szellemk�z sem fojtotta meg, nem ny�lt meg a f�ld alatta,
hogy elnyelje.
Az alak ny�jt�zott. Hirtelen felugrott, mikor B�cker meg�llt el�tte. K�t v�kony,
barna kar ny�lt ki a vir�gp�nc�lb�l, a tenyere el�rer�ndult, mintha el akarta volna
l�kni, de akkor Paul m�r k�zbel�pett. Egyetlen r�nt�ssal sz�tt�pte a
vir�gf�z�reket, de ugyanabban a pillanatban visszah�k�lt.
Hossz�, csillog� fekete haj omlott el�, keskeny, fiatal, megragad�an sz�p arc,
nagy, s�t�t mandulaszemmel �s telt puha sz�jjal bontakozott ki a vir�gerd�b�l. A
vir�gf�z�rek lassan lecs�sztak a f�ldre, �s egy meztelen, gyerekes alakot t�rtak
fel: keskeny v�llak, kem�ny, kerek mellek, lapos test �s hossz�, karcs� l�b. L�g�
karral, vir�gruh�j�val a t�rde k�r�l �llt el�tte. Merev, ak�r az �ri�sb�lv�ny
m�g�tte, de fekete szeme szikr�kat sz�rt.
Paul B�cker a homokba dobta a pusk�t. Mintha elk�b�tott�k volna.

13.

N�m�n �lltak �s egym�sra meredtek. �s min�l tov�bb n�zt�k egym�st, ann�l jobban
l�ncol�dtak felbonthatatlanul egym�shoz, �s �szre sem vett�k.
- T�ged fel akartak �ldozni - mondta v�g�l Paul. A hangja haboz�v� v�lt a
meghatotts�gt�l - Hal�lra sz�ntak! Ezek az �rd�g�k! Ezek a gyilkosok! �s te
hagyod, hogy itt kitegyenek �s t�relmesen v�rsz a hal�lodra? Micsoda t�boly! Hogy
h�vnak?
A l�ny hallgatott. Csak lehorgasztotta a fej�t, �s �jra visszaguggolt a b�lv�ny
l�b�hoz.
- Nem! - ki�ltotta Paul - Ennek v�ge! Elm�lt! Gyere ide! - El�rehajolt, megragadta
a l�ny karj�t �s felr�ntotta. A l�ny f�jni kezdett, mint a macska, felpattant,
nekiugrott, v�gigkarmolta az arc�t �s mell�t, s mikor elengedte, visszaesett a
b�lv�ny l�b�hoz. Leguggolt �s furcsa elm�lyed�sbe mer�lt.
- Er�sebb vagyok n�lad - lihegett Paul. Karcolt sebei �gtek, v�r sziv�rgott
bel�l�k. Olyan karmai vannak, mint egy macsk�nak, gondolta. De ha rongyokban t�pi
is le a b�r�met, elviszem innen! A szigetek legszebb l�ny�t dobt�k oda az
istennek... de ez itt az �n szigetem �s nem engedem meg, hogy a legszebb embert,
akit valaha l�ttam, fel�ldozz�k ennek a s�t�t babon�nak.
�jb�1 megragadta a l�nyt, ez�ttal a v�ll�n�l. A l�ny �t�tte-verte, s ak�r a
vad�llat, beg�rb�tette ujjait, s k�rmeivel nekiugrott.
Kit�rt karj�val fogta fel �s mag�hoz szor�totta. A sima test �rint�se, selymes
b�re, kebleinek nyom�sa a mell�n, combjainak melege a cs�p�j�n soha eddig nem
ismert boldogs�ggal �rasztotta el. Alig �rezte, ahogy h�t�t a k�rmeivel
sz�tmarcangolta, s hogy keze alatt a nyers h�s bukkant el�.
Megfogta, bal kez�vel mag�hoz szor�totta, �lvezte remeg� meztelen test�t, s
jobbj�val kisim�totta vad arc�b�l hossz�, fekete haj�t. K�t s�t�t szem vetett r�
szikr�z� pillant�st. Szem, amelyben a tenger v�gtelens�ge �s valami felfoghatatlan
csod�lkoz�s t�kr�z�d�tt. Puha, piros sz�ja eg�szen k�zel ker�lt az �v�hez. F�l�je
hajolt, haj�n�l fogva mag�hoz vonta a fej�t �s megcs�kolta.
A l�ny beleharapott az ajk�ba, mert bizonyosan ez volt az els� cs�k, amelyet
kapott. Valami teljesen idegen �s ijeszt� dolog, mert a p�pu�k nem ismerik a
cs�kot. Elviselte a harap�s�t, ajkait m�g szorosabban nyomta a l�ny�ra, s �rezte,
ahogy hirtelen elernyedt, sz�tny�lt az ajka, �s ismeretlen csodak�nt fogadta a
cs�kot.
Az �r�kk� titokzatos szerelem a l�nyt is legy�zte. Keze, amely az el�bb m�g
marcangol� karomk�nt g�rb�lt, most sz�tny�lt �s a fi� h�t�ra tapadt.
- Milyen sz�p vagy - suttogta Paul - Milyen sz�p... hogy l�tezhet ilyen sz�ps�g?
Szeretlek... tudod, mit jelent ez? Szeretlek... r�d v�rtam, mindig r�lad
�lmodtam... �s az isten, akinek el kellett volna minket puszt�tania, nekem
aj�nd�kozott! H�l�b�l im�dni fogom, ha k�v�nod... szeretlek... �rted te ezt? -
Megint megcs�kolta. Simogatta mell�t �s azt hitte, �jj�sz�letett.
A l�ny csendben maradt, megmerevedett, �s t�gra ny�lt szem�ben az ismeretlent�l
val� f�lelem �s a kibontakoz� szerelem nagyszer� �rz�se t�kr�z�d�tt. Mikor Paul
elengedte, nekit�ntorodott a b�lv�nynak, majd hirtelen megfordult, �s arc�t a
szobor v�rrel bekent t�rzs�hez nyomta.
- Engem Paulnak h�vnak - mondta B�cker. A l�ny karcs�, f�nyes test�nek l�tv�nya
m�mor�t� boldogs�ggal t�lt�tte el - Hogy h�vnak t�ged?
- Rainu - felelte a l�ny. Ez volt az els� sz�, amelyet kiejtett. Magas, dallamos
hangja volt.
- Rainu - ism�telte Paul - Ez olyan, mint a sz�l, amely a p�lmaleveleket a nap
fel� hajtja. Rainu...
A l�ny m�g�tt �llt, kez�t a v�ll�ra tette, simogatta a nyak�t �s hossz�, f�nyes
haj�t. A fi� keze alatt a l�ny remegni kezdett, �s v�delmet keresve a b�lv�nyhoz
simult.
- F�lsz t�lem? - k�rdezte Paul.
- Nem.
- Fordulj meg, Rainu...
- Nem...
- M�r nem az isten� vagy, az eny�m vagy!
- A hal�l� vagyok - mondta �s m�g szorosabban simult a b�lv�nyhoz. Paul �jb�l
megragadta, elr�ntotta a faszobort�l, �s mindk�t karj�val meg�lelte.
- �lsz - mondta - �s pomp�s dolog �lni. Te meg �n, mi ketten lesz�nk a
legboldogabb emberek ezen a vil�gon. Ebb�l a szigetb�l paradicsomot csin�lunk,
Rainu. Szeretlek!
Megbotlott. A l�ny kiesett a karjai k�z�l a homokba �s elm�szott t�le, mint egy r�k
a k� al�.
Sejtette, hogy a l�ny mit�l r�m�lt meg annyira. �tl�pett rajta, a d�lledt szem�
b�lv�ny el� �llt, �s r�meredt a fa�ri�sra.
- Nem er�sebb n�lunk! - ki�ltotta - Bebizony�tom neked. Iden�zz Rainu...
Felmagasodott �s �kl�vel r�vert a b�lv�ny t�rzs�re, egyre �jra �s �jra. Az �reges
test f�ja kongott, mint egy nagydob.
Rainu befogta a f�l�t �s �sszekuporodott. Az � hite szerint az isten most
felord�tott, bossz��rt ki�ltott, �s � megad�an v�rta a megsemmis�l�st. De nem
t�rt�nt semmi...
Akarat n�lk�l hagyta Rainu, hogy B�cker felemelje. T�ntorgott reszket� l�b�n a
b�lv�ny el�tt, �s nem tudta felfogni, hogy a vil�g m�g fenn�ll.
- L�tod, hogy er�sebb vagyok - ki�ltotta B�cker - Ez csak egy darab fa. Mind
hazudtak neked, meg akartak �lni a babon�juk miatt! De ezt te nem �rted m�g, hogy
is tudn�d ezt meg�rteni? Magam sem tudom, mi lett bel�lem... de a vil�g hirtelen
megv�ltozott.
Ut�na hossz� hallgat�s k�vetkezett. �ltek a parton, Paul Rainu v�ll�ra tette a
kez�t, � vir�gokat tapasztott a karmolt sebeire, melyek nagyszer�en h�s�tettek �s
megsz�ntett�k az �g�st... �s �gy �ltek n�m�n egym�s mellett; mindegyik�k birk�zott
az �rz�seivel, �s a j�vend�t�l val� f�lelem t�lt�tte el sz�v�ket.
Olyan volt, mintha nemcsak csod�t �ltek volna �t, hanem maguk is e csoda r�sz�v�
v�ltak volna. H�sz �vvel ezel�tt a tombol� tenger Anne-t vetette partra, �s Werner
B�ckernek feles�get aj�nd�kozott. Az asszony megsz�lte Pault, �s a tombol� tenger
�jra visszavette. Most ugyanaz a felfoghatatlan tenger a fi�nak is hozott egy
n�t... �s a teremt�s t�rt�nete �gy folytat�dott.
Mikor a sz�rk�let �rnyai kisz�lltak a tengerb�l, B�cker fel�llt �s k�zen fogva
felh�zta Rainut.
- Gyere - csak ennyit mondott. �s Rainu b�lintott, nem n�zett m�r vissza az
isten�re, hanem Paul kez�t fogva, k�vette le a partra, felm�szott a tutajra �s m�g
seg�tett is a f�rfinak eltolni Anne-sziget partj�t�l. K�z�sen eveztek vissza a r�gi
temet�szigetre.
Paul Rainut a h�z pinc�j�be k�s�rte, hideg s�lt halat hozott az egyik l�d�b�l, �s a
tenyer�n odak�n�lta a l�nynak, Az habozott... Paul tudta, mi�rt, s el�sz�r �
harapott bele �s felnevetett.
- Nem foglak t�ged, a vil�g legszebb l�ny�t megm�rgezni - mondta - Rainu, ha te is
�gy akarod, ezent�l mindig egy�tt maradunk.
Rainu megette a halat, majd az egyik l�d�ra kuporodott. Az els�t�ted� �gre b�mult,
�s hirtelen �jra remegni kezdett. K�zeledtek a szellemek �r�i.
- Minden f�lelem elm�lt - sz�lt szel�den B�cker �s oda�lt mell�. Mag�hoz vonta, �s
�gy �ltek test a test mellett, m�g felcsillantak a csillagok az �gen, �s az �jszaka
hidege megremegtette Rainu meztelen test�t. Ekkor a karj�ba emelte, a fekhelyhez
vitte, amelyet p�lma�gakb�l k�sz�tett mag�nak, betakarta a r�gi takar�val -
ugyanazzal, amelyet az apja a ment�szigettel erre a szigetre hozott -, oda�lt a
l�ny mell� �s megfogta a kez�t.
- El fognak j�nni - kezdte Rainu hirtelen.
- Kik?
- Az �s�k szellemei.
- De nem ide, Rainu.
- Megkeresnek engem.
- Majd elkergetem �ket. M�t�l fogva mindent elkergetek, ami a boldogs�gunkat t�nkre
akarja tenni. Nem kell t�bb� f�lned, Rainu!
Fogta a kez�t, m�g a l�ny elaludt, azt�n �vatosan felemelte a takar�t, lassan oda
m�szott mell�, kiny�lt Rainu mellett, �t�lelte meleg, puha test�t, �s az volt az
�rz�se, belehal a boldogs�gba. Visszatartotta l�legzet�t, s a sz�ve �gy dobogott,
mintha sz�t akarta volna vetni a mell�t. Azt�n kez�t �vatosan Rainu mell�re tette,
fej�t a l�ny tark�j�hoz szor�totta, �s a boldogs�gnak ezzel a kimondhatatlan
�rz�s�vel elaludt.
M�snap reggel egy rep�l�g�p z�g�sa �bresztette fel. �lomittasan emelte fel a fej�t,
mag�hoz akarta vonni Rainut, de a semmibe ny�lt.
Egyetlen ugr�ssal felserkent, ledobta mag�r�l a takar�t, �s k�r�ln�zett a h�rom
r�szre osztott pincehelyis�gben. Egyed�l volt. Rainu elt�nt, �s � boldogs�g�ban
olyan m�lyen aludt, hogy egyetlen hangot sem hallott, egyetlen mozdulatot sem
�rzett.
Kirohant, l�tta nagy magass�gban elh�zni �s elt�nni a rep�l�t a szigetek f�l�tt a
reggeli p�r�ban. Lem�szott a lejt�n a tengerhez, �s a parton v�gigszaladt a
lerombolt szirtekig.
- Rainu! - ki�ltotta - Rainu! Gyere vissza! Ne b�jj el! Rainu! Szeretlek! Maradj
velem!
Befutotta az eg�sz szigetet, minden�tt kereste, de nem tal�lta meg. Min�l tov�bb
kereste, ann�l vadabbul vert a sz�ve, ann�l nagyobb lett a f�lelme, hogy valami
sz�rny�s�gnek kellett t�rt�nnie. V�g�l meg�llt lenn a tengern�l, h�trahajtotta a
fej�t, feln�zett a v�gtelen k�k �gre, �s kit�rta a karj�t �gy, ahogy a p�pu�k
k�ny�r�gnek isteneikhez.
- Istenem odaf�nn! - ki�ltotta - H�t seg�ts rajtam! Te aj�nd�koztad nekem
Rainut... mi�rt engeded, hogy megint elvegy�k t�lem? Hol van? Istenem, seg�ts h�t!
De csak a tenger felelt, �s a sz�l z�g�sa v�laszolt neki. Olyan �rz�se volt, mintha
kinevetn�k �t �s elfutott szerelm�t.
Visszam�szott Vikt�ria-sziget legmagasabb pontj�ra, �s �tn�zett Anne-szigetre.
A fat�bl�k k�z�tti vir�gf�z�reket a sz�l let�pte. Az �ri�sb�lv�ny f�lelmet kelt�en
csillogott a reggeli napf�nyben... �s a l�b�n�l ott guggolt Rainu: apr�n, mag�ba
roskadva, egy halom nyomor�s�gos �ldozatk�szs�g. A hervadt vir�gruh�t �jra mag�ra
vette, �s t�relmesen v�rt az �gi jelre.
Sz�d�lten az �r�mt�l, de ugyanakkor megr�m�lten Rainu rejt�lyes sz�nd�k�t�l, hogy
fel�ldozza mag�t, lerohant a lejt�n, �s l�tta, hogy Rainu nem haszn�lta a tutajt.
Ott volt a sziklabarlangban �gy, ahogy odak�t�tte - �t�szott a tenger�gon! -
futott v�gig rajta - �t�szott, pedig tudta, hogy a c�p�k lesnek r�. Belevetette
mag�t a tengerbe, k�szen arra, hogy valamilyen m�don meghaljon, mert ezt
parancsolt�k neki.
Hideg borzong�s futott v�gig Paulon. Eloldotta a tutajt, vadul evezett �t a
szigetre, v�gigrohant a parton, �s elr�ntotta Rainut a b�lv�nyt�l.
A l�ny t�gra ny�lt, f�nyl� szemmel n�zett r�, �s hirtelen s�rva fakadt. Pault ez
annyira megr�zta, hogy mag�hoz szor�totta, s a k�t keze k�z� fogta a fej�t.
S�r, gondolta. �s tudta, hogy �rte s�r, a szerencs�tlens�gre �t�lt szerelm�t, az
isten �s az ember k�zti �let rem�nytelens�g�t siratja.
- Rainu, te hozz�m tartozol! - mondta �s lecs�kolta a k�nnyeit fekete szem�r�l -
Csak hozz�m, Rainu! Ha szeretj�k egym�st, er�sebbek vagyunk az istenekn�l!
K�zen fogva visszavezette a tutajhoz, �s a l�ny ellen�ll�s n�lk�l k�vette. Vele
evezett, mikor a tengerszoroson �tkeltek. Vikt�ria-szigeten seg�tett neki eldugni a
tutajt, al�zatos asszonyk�nt k�vette a szigetre, �s ut�na oda�lt a pince sz�l�re.
Mikor Paul megint megcs�kolta a l�nyt, Rainu karj�t k�r�fonta �s hozz�simult.
D�lt�jt k�t katamar�n vitorl�zott Anne-sziget fel�. Hozt�k az els� halottat. Egy
var�zsl� k�s�rte a hullasz�ll�tm�nyt. L�tni akarta, elfogadta-e m�r az isten az
ember�ldozatot.
Az �ri�sb�lv�ny mag�nyosan �llt a szigeten. Oszlopl�ba k�z�tt m�r csak t�petten �s
hervadtan a tiara- �s frangep�ni vir�gb�l k�sz�lt ruha...

14.

Rainu �s Paul B�cker a f�ld�n fek�dt a felhalmozott p�lmalevelek �s a t�jfun �ltal

kit�pett f�k t�nkj�nek v�delm�ben, �s n�ztek �t Anne-szigetre. A var�zsl�
nyugtalanul szaladg�lt a b�lv�ny k�r�l, lefutott a tengerhez, odaki�ltott valamit a
halottsz�ll�t�knak, azt�n visszarohant az �ldozati helyhez. A halottviv�k a hull�t
a homokba ejtett�k, t�rdre rogytak, s homlokukat a f�ldre szor�tott�k. Sz�mukra
Rainu elt�n�se f�ld�nt�li csoda volt, amely al�zatos f�lelemmel t�lt�tte el �ket:
az istenek Rainut nyomtalanul elvitt�k magukhoz.
Persze, a var�zsl� sz�m�ra ez nem volt isteni rejt�ly... felkapaszkodott Anne-
sziget legmagasabb pontj�ra �s keresni kezdett. Azt�n mindk�t kez�t a szeme el�
emelte, �s �tn�zett a r�gi, sz�td�lt temet�szigetre.
Paul B�cker �s Rainu a f�ldh�z lapultak, �s a sz�raz, let�pett p�lmalevelek alatt
meg sem moccantak.
Ha �tj�nnek, mindny�jukat meg kellene �ln�m. M�r a Nagy Hatok bar�ts�g�nak a
z�loga, a mal�j t�r sem seg�thet rajtam... isteneik ellen harcoltam, elvettem t�l�k
a legnagyobb, legszebb �ldozatot... azt m�r nem lehet megbocs�tani. De Rainu�rt
szembesz�lln�k ak�r az eg�sz vil�ggal �s megsemmis�ten�m. � a leg�rt�kesebb
mindabb�l, amit e f�ld aj�nd�kozott nekem - Megborzongott puszt�t� gondolatait�l,
�s egyszerre meg�rtette a mindenen uralkod� csod�t, amely annak idej�n nyilv�n
r�t�rt az apj�ra, mikor Anne-t el�sz�r megl�tta.
- Maradj nyugodtan fekve - suttogta Rainunak, �s megfogta remeg� kez�t - Eg�sz
nyugodtan, senki nem l�that benn�nket.
A nap r�t�z�tt a csupasz, v�dtelen szigetekre. Vikt�ria-sziget �s Anne-sziget
k�z�tt, a tengerszoros f�l�tt egy csillog� p�raf�gg�ny lebegett. Minden k�rvonal
elmos�dott.
Hosszas haboz�s ut�n a var�zsl� visszam�szott az �ldozati helyhez, a halottviv�k a
hull�t az �ri�si b�lv�nyhoz vitt�k, lefektett�k a l�b�hoz, s ut�na babon�s
f�lelemt�l �zve, leszegett fejjel a rettenetes, mindent felfal� istens�g el�l
visszarohantak a cs�nakokhoz. Csak a var�zsl� �llt m�g habozva. �sszeszedte a
f�ldr�l Rainu elhervadt vir�gruh�j�t, a karj�ra fektette, �s �nnep�lyesen a
tengerhez vitte. Ott besz�llt a cs�nakj�ba, �s magasra kiny�lva �llva maradt, mikor
elv�lt a partt�l. Most m�r � is meg volt gy�z�dve arr�l, hogy itt csod�nak kellett
t�rt�nnie.
Csak amikor a cs�nakok elt�ntek a l�t�hat�ron, emelkedett fel Rainu �s Paul. A
f�rfi a l�ny keskeny v�ll�ra tette a karj�t �s mag�hoz vonta. A l�ny eg�sz test�ben
remegett. S�t�t szeme kereszt�ln�zett rajta a messzes�gbe, amely sz�m�ra
el�rhetetlen maradt.
Megr�zta Rainut att�l val� f�lelm�ben, hogy istenhite m�gis er�sebbnek bizonyul a
szerelm�n�l, s b�r a karj�ban tartja, m�gis elvesz�theti.
- Rainu! - mondta hangosan - Az �gre k�rlek, Rainu, �bredj! Te meg �n egy eg�szen
�j vil�g vagyunk. �rted? Er�sebbek vagyunk mindenn�l. Er�sebbek! A szerelm�nket nem
t�rheti semmi �ssze: a viharok, f�ldreng�sek, felh�szakad�sok, izz� nyarak �s ez az
�tkozott tenger! Rainu! �bredj fel v�gre!
�jb�l megr�zta, ott l�gott a keze k�z�tt, feje ide-oda rep�lt, hossz� fekete haja a
f�rfi arc�t csapkodta, azt�n meg�rezte, hogy mag�ba roskad. Felkapta �s bevitte a
lerombolt h�z pinc�j�be.
- Mind meg fogunk halni - sz�lt a l�ny hossz� hallgat�s ut�n. Egy�tt �ltek a
lejt�n, a tenger �ltal odasodort bambuszrudakb�l hossz� hegy�, kamp�s d�rd�kat
faragtak, hogy nagyobb halakat tudjanak kifogni a tengerb�l - Tudom - mondta Rainu
-, mindent tudok - Nagy k�zmozdulatot tett - El fogunk pusztulni!
- Mivel ezt tudjuk, ezzel �l�nk egy�tt! - Paul felemelte f�lig k�sz d�rd�j�t a
forr� leveg�be - Nem f�lek. Ha te velem vagy, Rainu, k�pes vagyok puszta k�zzel
szikl�t t�rni - Fogta a l�ny keskeny fej�t, �s megcs�kolta a szem�t, ezt a nyitott
kaput f�l�nk, szomor� lelk�hez - F�lsz, Rainu?
- F�lek.
- Istenem, hogy is bizony�thatn�m be neked, hogy felesleges a f�lelmed? Felugrott -
Verjem sz�t az �j istent is �gy, mint a r�git?
- Akkor, uram, els�llyed a vil�g.
- Ne h�vj �rnak, a f�rjed vagyok, Rainu!
Lehorgasztotta a fej�t, �s �j d�rdahegyet faragott - Igen, uram - felelte halkan.
Est�re elm�lt annak vesz�lye, hogy �jabb cs�nakok j�jjenek Vahua O�r�1. Rainu
lement a tengerhez �s kipr�b�lta a d�rd�t. Cs�p�ig �llt a v�zben, teljesen
meztelen�l, csak cs�p�ig �r� f�nyes, fekete haja burkolta be. A d�rd�t d�f�sre
k�szen tartva figyelte a halrajokat, amelyek egyel�re nagy k�r�kben �sztak
k�r�l�tte. Mi�ta egy�tt �ltek az emberrel, �vatosabbak lettek. Mikor h�sz �ve a
tenger Werner B�ckert a partra sodorta, m�g k�z�tt�k �llhatott: nekimentek a
l�b�nak, csak bele kellett ny�lnia a v�zbe, m�ris megvolt a t�pl�l�ka. Ez azt�n
hamar megv�ltozott. A halak megtanult�k, hogy az ember jelenl�te a hal�lt jelenti
sz�mukra.
Paul a r�zs�r�l figyelte Rainut. A lejt�n �lt, s a a sz�ve bolondul vert. A l�ny
meztelen, barna test�nek sz�ps�ge el�ll�totta a l�legzet�t. Nyitott szemmel
�lmodott arr�l, milyen lesz majd, ha a l�ny eg�szen az �v� lesz. Ez a k�p annyira
elhatalmasodott rajta, hogy h�travetette mag�t, �k�lbe szor�totta a kez�t, s a
f�ldet verte vele.
Nem akarom lerohanni, gondolta. Nem akarom k�nyszer�teni arra hogy eg�szen az eny�m
legyen. Nem akarok a parancsol�ja lenni, akinek engedelmeskedik. Mag�t�l j�jj�n el
hozz�m! Ha magamhoz r�ntom, enged, de ez csak beh�dol�s lenne, nem az igazi,
mindenen fel�lkereked� szerelem.
�jra felegyenesedett. Rainu m�g mindig a tengerben �llt, a halrajok most k�r�l�tte
kavarogtak. Sz�p nagy halak voltak... Paul a magasb�l, a lag�na �vegtiszta viz�ben
j�l l�thatta �ket. A lemen� nap csillog� arannyal vonta be a tengert, a szigetet �s
Rainut. A sz�l elaludt, a tenger sima volt, mint az asztal.
Hirtelen, olyan gyorsan, hogy alig lehetett l�tni, a d�rda el�rer�ndult, s a v�zbe
mer�lt. Mikor a l�ny �jb�l kih�zta, egy hal verg�d�tt a kamp�n. A raj csillag
alakban sz�trebbent.
- Nincs t�z�nk - mondta Paul k�s�bb, mikor Rainu kibelezte a halat. A t�z, amelyet
napokkal ezel�tt k�nkeservesen csiholt, kialudt - Nem tudom, siker�l-e m�sodszor a
k�vekb�l vagy a f�kb�l t�zet d�rzs�lni.
- Holnap - mondta a l�ny - Holnap lesz t�z�nk, uram.
Nyersen ett�k a halat, de Rainu el�bb porr� t�rt egy gy�keret, s m�lyen
beled�rzs�lte a hal feh�r h�s�ba. Pomp�s �ze volt. Ut�na tiszta �desvizet ittak, �s
k�z a k�zben �ltek a pince sz�l�n, v�rt�k az �jszak�t: l�tt�k, hogy s�llyedt el
v�r�s labdak�nt a nap, �s tenyer�kben �rezt�k v�r�k l�ktet�s�t. Nem n�ztek
egym�sra, csak Paul mert titokban oldalra sand�tani. Rainu el�re n�zett, keskeny
arc�le �gy rajzol�dott ki a v�r�s nap h�tter�n, mint egy �les �rnyk�p.
Soha vissza nem adom, gondolta Paul B�cker. Soha! M�r most tudom, hogy Rainu n�lk�l
nem tudok �lni,
Mikor bes�t�tedett, lementek a pinc�be. B�cker Rainu v�ll�t fogta.
- �g�rd meg nekem, hogy nem �szol �t t�bb� a szigetre - mondta rekedten a
f�lelemt�l.
- Meg�g�rem, uram - mondta Rainu.
- Cs�kolj meg, Rainu!
A l�ny karj�t a fi� nyaka k�r� fonta �s megcs�kolta. De hideg: cs�k volt, Paul
�rezte az idegess�get: a fenyeget�t, az elv�laszt�t, ami k�z�j�k �llt. Sok
szeretet, sok t�relem �s f�rads�g kell ahhoz, hogy Rainu meg�rtse, nem az
isteneknek sz�nt �ldozat, hanem ember.
�jszaka ism�t egym�s mellett, egy takar� alatt aludtak. Paul h�tulr�l �t�lelte a
l�ny kebl�t, dombor� h�ta a fi� mell�nek simult: egyes�ltek, de m�gis
�thidalhatatlan messzes�gek v�lasztott�k el �ket egym�st�l. V�gyuk izz� �radatk�nt
�nt�tte el �ket. Sok�ig n�ztek fel �g� szemmel a csillagos �gre, mindketten a
m�sikra v�rtak, s azt�n elaludtak.
Kora reggel B�cker megint egyed�l �bredt. K�romkodva pattant fel, lefutott a
tengerszoroshoz, �s �tn�zett Anne-szigetre. De a b�lv�ny oszlopl�ba k�zt nem volt
semmi. Csak a tegnap lerakott hulla fek�dt ott, s harci sir�lyok rajai csaptak le
r� �s v�gt�k sz�t. A D�li-tenger szem�tgy�jt�i meg�rkeztek. A nap meg a sz�l seg�t
majd nekik.
Paul ism�t visszafutott - Rainu! - ki�ltotta - Istenem, Rainu, mi�rt teszed ezt
velem? Rainu!
Azt�n megl�tta a l�nyt, s a v�r megfagyott az ereiben - Ott �llt a tengerreng�s
�ltal sz�tszak�tott sziklag�t tetej�n, s b�mult le a magasan felhabz� tengerre. Itt
a szikla meredeken lejtett a m�lybe, s �rv�nyek kavarogtak a feneketlen m�lys�gek
f�l�tt. Aki ide lezuhan, az elveszett... el�sz�r az �les szikl�kon t�rik sz�t, s
azt�n a pokoli p�rg�s a tengerbe r�ntja.
- Rainu! - �v�lt�tte B�cker, �s mindk�t kez�t az �gre emelte - Ne tedd! V�rj meg,
Rainu!
V�gigrohant a parton, s felk�szott a s�kos szikl�n; a hegyes k�vek v�resre t�pt�k a
kez�t, de nem �rzett f�jdalmat, csak Rainut l�tta, aki k�szen �llt arra, hogy a
tengerbe vesse mag�t.
Tudta, hogy j�sorsa a megfelel� pillanatban �bresztette fel... A nap m�g nem kelt
ki teljesen a tengerb�l. A reggeli �g cs�kos volt, s a f�ny k�zd�tt az
�jszak�val... De mikor az els� napsug�r felizzik a horizonton, Rainu leveti mag�t.
Sz�m�ra nem volt m�s ki�t: B�cker ir�nti szerelme er�sebb lett az istenhit�n�l, �s
ez megr�m�tette. Olyan v�ltoz�s ment v�gbe benne, amellyel k�ptelen volt
megbirk�zni.
Kimer�lten �rt fel Paul a sziklacs�csra. Olyan keskeny volt, hogy nehezen tudott
meg�llni Rainu mellett. Mindk�t karj�val �t�lelte a l�nyt, s Rainu feje h�tra, a
fi� v�ll�ra hanyatlott. R�m�lten �rezte Paul, hogy elveszti egyens�ly�t, ha a l�ny
egy kis nyom�ssal nekifesz�l.
- Egy�tt tessz�k meg, Rainu! - mondta, �s megpr�b�lta megvetni a l�b�t, hogy
meg�rizze egyens�ly�t - Ha m�r meg kell lennie, j�v�k �n is! N�lk�led nincs
�rtelme az �letemnek...
Egy ideig csak �lltak egym�sba kapaszkodva fenn a sziklacs�cson, �s len�ztek a
tajt�kz�, �rv�nyl� tengerre. Azt�n Rainu felemelte a fej�t, lassan megfordult, �s
Paul kez�t a kebl�re tette.
- Szeretlek, Paulo - sz�lt komoly, �nnep�lyes hangon - A feles�ged akarok lenni.
M�r nem f�lek. Gyere, most t�zet csin�lok.
Mikor a nap m�r magasan fenn j�rt az �gen, a parton fek�dtek, s a tenger hull�mai
egyre jobban k�r�lmost�k �ket. J�tt a dag�ly, de �k akkor is fekve maradtak, s
hagyt�k, hogy a v�z �tcsapjon felett�k.
D�l fel� �jra a pinc�ben �ltek... a tengerszorosban n�gy v�zirep�l�g�p sz�llt le.
Papeet�b�l francia geol�gusok �s n�h�ny fot�riporter kezdte vizsg�lnia tengerb�l
sz�letett szigetet. A megsemmis�lt Vikt�ria-szigetre r� sem heder�tettek.
A geol�gusok h�rom napig maradtak. M�rtek �s sz�m�tgattak, t�rk�pet k�sz�tettek �s
m�anyag zs�kokba talajmint�kat gy�jt�ttek. A riporterek sz�p �s h�tborzongat�
fot�kat k�sz�tettek. F�leg az �ri�si b�lv�ny �s az oszl�snak indult hull�k voltak a
kedvenc mot�vumok.
K�t vagy h�rom h�t m�lva a tenger m�ly�b�l sz�letett sziget csod�ja minden
k�peslapban l�that� lesz majd, �s milli�nyi ember olvassa meg-megborzongva, mennyi
babona van m�g felvil�gosult vil�gunkban. Egy dologr�l azonban semmit sem tudnak
majd: a fiatalemberr�l �s a sz�p, barna l�nyr�l, akik elb�jtak a f�ldben, �s az
exped�ci�t fesz�lt figyelemmel k�s�rt�k. K�t ember, aki �jra �t�lte az eg�sz
teremt�st�rt�netet.
Am�g a geol�gusok, ak�r a hangy�k, ide-oda m�szk�ltak, Rainu nem tudott t�zet
gy�jtani. A f�st el�rulta volna �ket, �gy sz�r�tott halat kellett enni�k v�zzel,
m�g Paul �jszaka a z�lds�geskert romjaib�l sal�t�t hozott, �s gy�kereket gy�jt�tt.
�jszakai �tjain Rainu nem k�s�rte el, mert f�lelme az �jszak�t�l, a szellemek
�r�it�l m�g nem sz�nt meg. Napk�zben k�z a k�zben �ltek a pinc�ben, vagy egym�s
karjaiban fek�dtek, s megfeledkeztek a vil�gr�l �s a vesz�lyr�l, amely k�r�lvette
�ket.
Paul id�nk�nt felm�szott a dombra �s meggy�z�d�tt arr�l, mennyire jutottak a
felm�r� munk�k. L�tta, hogy a forr�s f�l�tt egy �rbocot vertek a f�ldbe, s rajta
francia z�szl� lengedezett. Ezzel Anne-sziget francia ter�let lett, �s a t�rk�peken
majd nevet is kap. Ez Pault nem izgatta.
- Sz�momra Anne-sziget marad! - mondta Rainunak, amikor a francia z�szl�t megl�tta
- Ezen a szigeten �l�nk majd. Ez lesz a mi paradicsomunk.
A negyedik nap reggel�n a rep�l�k felsz�lltak, s m�g egyszer k�r�lrep�lt�k a k�t
szigetet. A fot�sok elk�sz�tett�k utols� felv�teleiket: k�t nyomor�s�gos, sz�k�s,
tengermosta homokfolt; az egyiket sz�td�lta a tengerreng�s, a m�sik kiemelkedett a
tenger fenek�r�l. Homokszemek az �svil�gb�l, semmi t�bb. Az emberis�g sz�m�ra egy
fot�sorozat, a geol�gusoknak egy nem t�l kiad�s kutat�si t�ma. Semmi �j
felfedeznival� sem akadt rajtuk. R�videsen nyilv�n �jra megfeledkeznek r�luk.
Csup�n egy ponttal t�bbet rajzoltak a t�rk�pre. S ez is olyan jelent�ktelen, hogy
csak k�l�nleges t�rk�peken lesz felismerhet�.
A v�zirep�l�k azt�n lassan elt�volodtak. Csak motorjaik m�ly brummog�sa hallatszott
m�g egy darabig, s azt�n a civiliz�ci� utols� hangja is ellengett, �s visszat�rt a
paradicsom.
Paul �s Rainu addig v�rt, m�g az utols� hangot is elnyelte a tenger z�g�sa, s akkor
kij�ttek a pinc�b�l. Paul k�zenfogta Rainut, �s lassan ahhoz a szikla�reghez ment
vele, ahova a tutajt rejtette el... Vel�k szemben, ijeszt� sz�ps�g�ben, sz�zi
�rintetlens�g�ben ott fek�dt az �j sziget.
- Most birtokba vessz�k - sz�lt Paul szinte �nnep�lyesen - �r�kre �tk�lt�z�nk
Anne-szigetre, Rainu. Ott van viz�nk, napunk, szel�nk �s es�nk, s ott vannak a f�k,
vir�gok �s gyomf�l�k magvai. T�bb nem is kell, hogy megteremts�k a magunk vil�g�t -
�tn�zett a szigetre, �s lelki szemeivel teljes sz�ps�g�ben l�tta azt a kertet,
amelyn�l szebbet Isten nem teremthetett.
A napf�ny elbor�totta a magas totemoszlopot a parton.
- Ezt majd elvissz�k - mondta Paul. Kiny�jtott kez�vel a b�lv�nyra mutatott -
�ttelep�tj�k Vikt�ria-szigetre.
- Nem, Paulo! - Rainu belekapaszkodott - Ne ny�lj hozz�! K�rlek, ne ny�lj hozz�!
- Ide tartozik. Vikt�ria-sziget a temet�sziget... Anne-sziget az �let szigete lesz!
Le akart menni a tutajhoz, de Rainu meg�ll�totta.
- �llj meg! - ki�ltotta - Sz�rny� bossz�t �ll. Elpuszt�t benn�nket!
- �ppen azt szeretn�m l�tni. �s te is megl�tod. Az az alak, amely oda�t �ll,csak
fa, Rainu, festett fa, semmi t�bb. Bebizony�tom neked.
- Ne ny�lj hozz�, Paulo! - ki�ltotta �jra Rainu. Belekapaszkodott a f�rfiba, de az
levitte a tutajhoz, s ott letette a f�ldre.
- Maradj itt! - k�rte - Egyed�l is elint�zem. Csak figyeld, hogy csin�lom, Rainu,
�s ha nagyon akarsz, im�dkozz, de ne fuss el! Meg kell tanulnod, hogy er�sebb
vagyok enn�l a fapof�n�l!
Eloldotta a tutajt, betolta a v�zbe, r�ugrott az �sszek�t�z�tt t�rzsekre, �s
megp�rd�lt, amikor r�zk�d�st �rzett maga m�g�tt, A tutaj vesz�lyesen megingott:
Rainu is m�g� ugrott, lekuporodott a t�rzsekre, s hossz� haja f�gg�nyk�nt lobogott
az arca k�r�l.
- Te itt maradsz! - mondta B�cker kem�nyen.
- Nem, Paulo.
- Nem b�rod ki, Rainu!
- Hozz�d tartozom, Paulo.
Paul sok�ig n�zte, azt�n elfordult, evez�j�t a v�zbe mer�tette, �s �tvitte a tutajt
a tengerszoroson. Micsoda l�ny, gondolta nagyon boldogan. Micsoda szerelem! Ap�nak
ott volt anya, �s csak egy gyilkoss�g �s a teljesen f�kevesztett term�szet tudta
�ket sz�tv�lasztani. Nekem itt van Rainu, �s szeretn�m azt a hatalmat l�tni, amely
k�pes elv�lasztani benn�nket!
Nagyszer� �rz�s volt. Paul m�lyet l�legzett, �s egy hatalmas ki�lt�s szakadt ki
bel�le. Rainu meg�rtette. Hajf�gg�nye al�l Paulra meredt. Szem�ben a t�k�letes
szerelem csod�ja l�ngolt.
K�s�bb azt�n szorosan �sszefon�dva �lltak az �ri�si b�lv�ny el�tt. M�g�tt�k
f�lk�rben n�gy f�lig oszl�snak indult, a sir�lyok �ltal sz�tv�gott hulla fek�dt.
Undor�t� volt az �desk�s b�z, a l�gz�st is szinte lehetetlenn� tette.
- Fogjunk neki, Rainu! - mondta Paul rekedten - Estig ezt a rondas�got �t kell
telep�ten�nk... azzal sz�molok, hogy holnap �jra j�nnek cs�nakok Vahua O�r�l.
Felm�szott az �ri�si b�lv�nyra, l�pcs�nek haszn�lta az otromba l�bakat, az
el�reny�l�, v�r�sre m�zolt kezeket �s a v�llakat, s �gy el�rte a rettenetes,
d�lledt szem� fejet. N�h�nyszor megr�ngatta a fejet �s r�j�tt, �ri�si
meger�ltet�s�be ker�lne a h�rom r�szt egyszerre mozd�tani �s felbor�tani. Neh�z
kem�nyf�b�l k�sz�lt, hiszen ellent kellett �llnia az id�j�r�snak -
hajl�thatatlanul, mint az isten, amelyet �br�zolt.
- Menj f�lre onnan, Rainu! - sz�lt le B�cker. A b�lv�ny v�ll�n �llt, �s nekifesz�lt
a fejr�sznek - K�l�nben m�g agyonver - A l�ny odaintett neki, ledobta
�gy�kkend�j�t, �s felm�szott az oszlopszer� l�bakon.
- Egy�tt tessz�k meg, Paulo - jelentette ki hat�rozottan, mikor mell� �rkezett a
b�lv�ny v�ll�ra - Ha t�ged agyonver, verjen agyon engem is.
Paul B�cker m�lyet l�legzett �s feln�zett az �gre - K�sz�n�m neked, Istenem! -
mondta �nnep�lyesen -, nagyszer� asszony adt�l nekem.
K�z�sen fesz�ltek neki a b�lv�nyfejnek, nyomt�k, tolt�k �s lihegtek: centim�terr�l
centim�terre mozgatt�k el�re, m�g elvesztette egyens�ly�t �s lebillent a homokba.
Tompa hangot adott, mikor belecsap�dott a f�ldbe, s mivel es�s k�zben megfordult,
arccal felfel� fek�dt. Ronda, d�lledt szeme b�ntet� pillant�ssal n�zett Paulra �s
Rainura.
Rainu megp�rd�lt, �s arc�t Paul mell�hez szor�totta. Az isteni b�ntet�snek le
kellett r� csapnia.
- Most - dadogta -, most semmis�t meg benn�nket.
B�cker is �nk�ntelen�l visszatartotta l�legzet�t... de nem t�rt�nt semmi. Ami itt
fek�dt a s�rga homokban, val�ban csak egy nagy, faragott �s festett fatusk� volt,
semmi t�bb...
- Boldog lesz, ha visszajut a r�gi sziget�re - sz�lt B�cker nyomott hangon - Ezt
m�sk�pp kell l�tnod, Rainu. A term�szet az �j szigetet nek�nk aj�nd�kozta, hogy a
te isteneid a r�gin �jra zavartalan b�kess�gben legyenek. Amit csin�lunk, az
j�tett.
Keserves munk�val sz�tszedt�k a b�lv�nyk�pet �jra h�rom r�szre. Gur�tott�k �s
cipelt�k a fejet, a t�rzset �s a l�bat a tengerhez, mindent felraktak a tutajra,
h�romszor �teveztek a tengerszoroson, �s az istent �jra a r�gi temet�helyen
�p�tett�k fel.
Ez a hely a tengerreng�s ut�n megv�ltozott. A kis �b�l sz�tszakadt ugyan, de a
tenger ezzel szemben roppant erej�vel �j fenns�kot r�gott ki a f�ldb�l: egy
tiszt�ra s�p�rt mez�t, amely ak�r a nyitott teny�r, az �g fel� fordult. Ez volt a
legjobb, a legszebb �s a mindenhat�s�ghoz legk�zelebb �ll� hely, ahol a halottak
f�l�tt semmi m�s nem volt, csup�n a v�gtelens�g. Itt �ll�totta �ssze Paul �s Rainu
�jra a b�lv�nyk�pet; egym�sra helyezte a h�rom r�szt, �s mikor a v�rrel bem�zolt,
f�rtelmes torzk�p �llt, Rainu oda�llt el�be, �s azzal a bens�s�ggel im�dkozott,
amellyel Pault is szeretni tudta.
B�cker m�g k�tszer evezett vissza Anne-szigetre, �s minden alkalommal r�m�t� terhet
hozott: a f�lig oszl�snak indult �s sz�tmarcangolt hull�kat. F�lk�rbe, ahogy a
r�tus megk�vetelte, a szobor k�r� fektette �ket, �s homokkal meg v�zzel kezet
mosott ut�na. Lemosta az eg�sz test�t, por�zus k�vekkel kikaparta p�rusaib�l az
�desk�s b�z utols� maradv�ny�t is, �s Rainu sz�tporlasztott, k�mfor szag�
gy�kerekb�l k�sz�lt p�ppel bed�rzs�lte.
- H�t most itt �ll - sz�lt ut�na el�gedetten, �s Rainut mag�hoz szor�totta. - Itt
boldog lesz. Gyere, �tk�lt�z�nk az �j sziget�nkre...
Az esti sz�rk�letig mindent a tutajra pakoltak, amit a t�jfun �s a tengerreng�s
Werner �s Anne B�cker �let�b�l meghagyott. T�bb volt, mint ahogy Paul hitte. K�t
tele tutajjal fuvarozta �t a holmikat Anne-szigetre, �s mindent az �letet �g�r�,
felbugyog� forr�s mell� rakott. A bizarr szikl�k k�z�tt, amelyeket a reng�s a
tenger fenek�r�l emelt fel, Paul egy minden oldalr�l v�dett helyet hat�rozott meg
�s azt mondta: - Itt �ll majd az �j h�zunk.
Rainu b�lintott. Lehajolt, k�t maroknyi f�ldet vett fel, l�bujjhegyre �llt, �s a
f�ldet Paul fej�re sz�rta. Paul csendben t�rte. Tudta, hogy ez szent cselekedet,
tal�n a legszentebb kettej�k �let�ben: Rainu megszentelte a helyet, ahol majd
�lnek-halnak, s ahol majd gyermekeik megsz�letnek.
Rainu meztelen volt. Karcs� teste f�nylett a lemen� napban, �s a sz�l fekete haj�t
z�szl�k�nt lobogtatta. F�l�tt�k, a szikla cs�cs�n a francia z�szl� lengedezett a
sz�lben. Ugyan volt-e valaha is enn�l �nnep�lyesebb orsz�gszentel�s?
K�s�bb Rainu egy sziklam�lyed�s sz�l�rny�k�ban guggolt a bennsz�l�ttek tipikus
tart�s�ban. Egy halom sz�raz p�lmaszalm�t tett maga el�, �s v�gtelen t�relemmel k�t
fadarabot d�rzs�lt egym�shoz. Paul B�cker, aki vagyonuk roncsait rendezgette, �s
n�h�ny far�db�l meg k�t kifesz�tett takar�b�l primit�v kunyh�t �p�tett, n�h�nyszor
�tpillantott hozz�. A f�csk�k d�rzs�l�se eredm�nnyel j�rt... v�kony f�stcs�k sz�llt
fel k�zt�k, s Rainu �vatosan a keze k�z� f�jt, s k�zben sz�ntelen�l mozgatta
ujjait, d�rzs�lte �s forgatta a f�csk�kat.
Olyan hirtelen ki�ltott fel, hogy Paul �sszerezzent. Rainu �les hangot hallatott:
�gy sz�lt, mint mikor egy mad�r nevet. A p�lmaszalm�b�l v�kony l�ngocska lobbant
fel, hirtelen nagyobb lett �s fellobogott.
- Van t�z�nk, Paulo! - ki�ltotta boldogan, �s h�rom darab f�t tett a l�ngra. - Most
m�r er�sek vagyunk. A t�zzel s v�zzel kezd�dik az �let...
Paul erre nem tudott mit felelni. Tork�ban dobogott a sz�ve, s a boldogs�g �rz�se
majdnem megfojtotta. Felkapta a f�ldr�l Rainut, kiny�jtott karokkal lak�hely�k
sz�l�hez vitte, felmutatta a l�nyt a lemen� napnak, a z�g� tengernek, a v�gtelen
�gnek �s felki�ltott: - N�zz�tek meg magatoknak! Vele legy�zlek benneteket! �n
vagyok a vil�g legboldogabb embere!
Nem tudta, hogy apja tizenkilenc �vvel ezel�tt t�l�rad� boldogs�g�ban �t is
megmutatta a napnak, a tengernek, a sz�lnek �s az �gnek, s ugyan�gy mint akkor, a
tenger tompa d�b�rg�ssel felelt, s a sz�l f�jni kezdett a szikl�k fel�.
Ezen az els� �jszak�n Anne-szigeten Paul �s Rainu nem aludt. �ltek a
sziklahely�k�n, �s n�zt�k a r�gi temet�szigetet. A hold �gy l�gott f�l�tte, mint
egy nagy, s�rga lampion, �s a b�lv�ny a hold s�padt f�ny�ben d�lledt szemmel n�zett
�t ide hozz�juk...
- Csak b�mulj! - mondta Paul B�cker hangosan - T�bb� nem f�l�nk t�led, te
sz�rnyeteg! Most megvan mindened, amit csak akart�l. �jra a tied a szigeted. J�l
meg�l�nk egym�s mellett... egyik�nk sem zavarja t�bb� a m�sikat...

15.

M�snap, amikor a nap a legmagasabban �llt az �gen, Paul l�tta, hogy �szva k�zeledik
titkos f�lelme. Tiz cs�nak Vahua O�r�l.
Eleveztek Vikt�ria-sziget mellett, de hirtelen a v�zben maradtak az evez�k, �s
sokhang� ki�lt�s hangzott a tenger fel�l. M�r messzir�l �szrevett�k a b�lv�nyt. A
csoda, a teljesen felfoghatatlan, amelyr�l az emberek m�g �vsz�zadok m�lva is
besz�lnek majd a D�li-tengeren, megt�rt�nt: A b�lv�ny mag�t�l visszat�rt a r�gi
sziget�re.
A cs�nakok megfordultak, �s vad iramban �sztak Vikt�ria-sziget kis �ble fel�. A
p�pu�k egy halottat raktak ki: �reg, feh�r haj� embert. K�zvetlen�l a b�lv�ny
l�b�hoz fektett�k, majd tollakkal bor�tott�k, �s tarka pajzsokat �ll�tottak k�r�.
- Batana, a t�rzsf�n�k - suttogta Rainu - meghalt.
- Ez az a t�rzsf�n�k, akivel annak idej�n besz�ltem? - k�rdezte Paul.
- � az.
- Aki lesz�rta a var�zsl�t?
- Igen.
- M�r �reg volt, ugye?
- Nagyon �reg. M�r akkor is �regember volt, mikor ap�d a temet�szigetre j�tt. Nem
akart h�bor�t, de azt�n t�l f�radt �s t�l gyenge lett ahhoz, hogy folyton a b�k��rt
k�zdj�n. A fiatalok leszavazt�k.
Figyelt�k a bennsz�l�tteket, akik k�rbe�lltak a halott k�r�l. Egy var�zsl�, aki,
mint mindig, a felismerhetetlens�gig tele volt aggatva tollakkal, l�ncokkal,
festett fadarabokkal, �s hatalmas fa�larc m�g� b�jt, elkezdte halotti t�nc�t. A
t�bbi p�pua �nekelt �s tapsolt hozz�. Vadul r�ngatt�k test�ket, majd mint a
vill�ms�jtottak, a homokba zuhantak.
R�vid �nneps�g volt. Mintha az istenv�ndorl�s iszonyattal t�lt�tte volna el �ket,
menek�l�sszer�en a cs�nakokhoz rohantak, �s gyorsan elt�voztak.
- Visszaj�nnek? - k�rdezte Paul.
Rainu b�lintott - Minden t�rzs elj�n majd, �s im�dja az istent, aki �tv�ndorolt a
tengeren. - mondta a l�ny - �s ha felfedezik, ki vitte �t, r�nk vetik magukat.
Paul ugyanezen a v�lem�nyen volt.
El�sz�r az volt a fontos, hogy hozz�szoktass�k �ket a csod�hoz, eloszlass�k a
bizalmatlans�gukat. Ez�rt valah�nyszor megl�ttak messzir�l egy cs�nakot, letakart�k
a t�zet. Am�g a p�pu�k m�g k�telkedtek, Paulnak �s Rainunak el kellett b�jnia. Csak
k�s�bb, mikor a felfoghatatlan, az �j, megszokott� v�lik, mutatkozhat �let Anne-
szigeten. Hogy ez mikor k�vetkezik be, azt egyel�re nem lehetett tudni... El�bb
tal�n bambuszerd�nek kellett n�nie, hogy elb�jhassanak benne.
- Id�nk van, Rainu - sz�lt Paul halkan. Ott �llt m�g�tte. A l�ny a t�z el�tt
guggolt, �s k�t halat s�t�tt egy boton - Tal�n m�g h�l�sak is nek�nk, hogy
visszaadtuk a sziget�ket.
- Arra sosem ker�l sor. - Rainu h�trahajolt �s Paul l�b�hoz d�lt - Te
megszents�gtelen�tetted az istent, �s elloptad t�le az �ldozat�t... ez olyan
gal�ds�g, amelyet csak v�rrel lehet lemosni.
Paul B�cker tudta, hogy ez a rettenetes, semmivel meg nem v�ltoztathat� igazs�g.
El�rehajolt, megcs�kolta Rainu szem�t, �s szorongva azt mondta:
- A szerelem legy�zhetetlenn� tesz. Ap�m is dacolt minden vesz�llyel, mert ott volt
neki any�m. Nekem pedig itt vagy te.
- �s m�gis agyonvert�k ap�dat...
- Igen - Paul B�cker mindk�t kez�t Rainu mell�re tette - De csak az�rt, mert
el�sz�r ment el any�m n�lk�l... egyed�l volt. �n sosem leszek egyed�l...
T�z napig kellett lefedni�k a t�zet.
T�z napon �t hadikenuk eg�sz flott�i j�ttek Vikt�ria-szigetre, h�doltak a v�ndorl�
istennek, ty�k�ldozatok eg�sz hegy�t hozt�k el, v�rben f�r�szt�tt�k a b�lv�nyt, s a
felfordul�sig t�ncoltak.
T�z napon �t fek�dt egym�s mellett a szikla m�g�tt Rainu �s Paul, s att�l f�ltek,
hogy a hadikenuk h�dolatuk kifejez�se ut�n elfordulnak, �s Anne-szigeten k�tnek ki.
S akkor csak egyet lehet tenni: a romok k�zt tal�lt k�tsz�ztizenh�rom t�lt�nnyel �s
egy pusk�val addig v�deni az �letet, am�g csak k�t l�ved�k marad. - Amit ezut�n meg
kellett tenni, azt Paul egyel�re sz�m�zte gondolataib�l. Csak egyet tudott: nem
hagyn�, hogy Rainu �lve a kez�k k�z� ker�lj�n. Ismerte a hal�lt, amely v�rt volna
r�: olyan �ldozat, mint a verg�d� ty�kok�, amelyeknek a p�pu�k most t�z napon �t
gyors csap�ssal lev�gt�k a fej�t, hogy azt�n v�r�ket a b�lv�nyra fr�ccsents�k.
T�z nap m�lva hirtelen csend lett, �s minden elhagyatott� v�lt. Elfogadt�k a
csod�t, visszat�rtek a h�tk�znapok - ami maradt, az a mese volt az istenr�l, aki
egy �jszak�n �n�ll�an �tkelt a tengeren, hogy visszat�rjen a sziget�re.
A tizenkettedik napon, egy nap �vatos v�rakoz�s ut�n, Paul �s Rainu megkezdte �j
�let�t. Z�lds�get, bambuszdugv�nyokat �s p�lmasarjakat telep�tettek, amelyeket
Vikt�ria-szigetr�l hoztak �t. Ehet� gy�kereket �stak ki, �sszeszedt�k az uszad�kf�t
a parton, tov�bb �p�tett�k kunyh�jukat, megkerest�k az �j mad�rkol�ni�kat, �s
gazdag, toj�ssal teli f�szkeket tal�ltak. L�p�sr�l l�p�sre h�d�tott�k meg �j
vil�gukat.
H�rom h�tig g�rc�ltek kora reggelt�l k�s� estig. Csak k�tszer zavart�k meg �ket a
csendes, halottsz�ll�t� cs�nakok, amelyek �j hull�kat hoztak Vikt�ria-szigetre. �gy
l�tszik, a f�sttel, amely az �j sziget szikl�i k�zt sz�llt fel, senki sem t�r�d�tt.
Vikt�ria-szigetet visszaadt�k a halottaknak. Ami oda�t t�rt�nt, az k�z�mb�s volt
sz�mukra.
- Gy�zt�nk, Rainu - mondta Paul B�cker a negyedik h�ten - Most m�r bevallhatom
neked: nem hittem benne.
- De �n hittem benne, Paulo - sz�lt a l�ny halkan �s mosolygott. Ez olyan mosoly
volt, amely mellett elt�rp�lt minden sz�ps�ge a vil�gnak.
- Tudom, Rainu - Paul m�lyet l�legzett - T�led kaptam hozz� az er�t, egyed�l
t�led...
M�snap reggel egyszerre �bredtek fel, egym�sra nevettek �s �gy sz�ltak: -
Szeretlek...
- Ez az egyetlen mondat, amelyet majdnem minden nyelven meg�rtek - hangzott fel
m�g�tt�k.
Sz�trebbentek. Paul a pusk�t r�ntotta mag�hoz, Rainu pedig az �les fejsz�t ragadta
meg. Mivel csak a n�h�ny c�l�p �ltal tartott tet� volt f�l�tt�k, azonnal megl�tt�k
a f�rfit, aki a sziklacs�cson a francia z�szl� mellett �lt. Rep�l�kn�l haszn�latos
kezesl�bas volt rajta �s k�k tiszti sapka.
- Ne legyen harciasabb az apj�n�l, Paul - nevetett a f�rfi - �tkozottul j�
alv�k�juk van. M�g egy rep�l�g�p zaja sem �bresztette fel magukat.
- Brissier kapit�ny! - Paul eldobta a pusk�t, �s karj�t Rainura tette. - Mindenre
gondoltam, csak �nre nem. Hiszen a vil�g sz�m�ra ez a sziget a tengerb�l felmer�lt
pusztas�g. Hogy j�tt ide?
- Mag�nemberk�nt - Brissier lem�szott Paulhoz. Megr�zta a kez�t, csod�l�
pillant�st vetett Rainura, aki term�szetes meztelens�g�t nem sz�gyellte, azt�n
megsimogatta selymes haj�t - A D�li-tenger legszebb vir�ga Paul B�ckernek -
nevetett - Ezt k�l�nben gondolhattam volna. Az �n apja t�bb m�s dolog k�zt, a j�
�zl�s�t is �t�r�k�tette. A maga anyja, Anne, csod�latos asszony volt.
- Rainu folytatja ezt a csod�t.
- Ebben egy pillanatig sem k�telkedem. Teh�t Rainunak h�vj�k - Brissier a par�zsl�
t�z mell� telepedett.
Rainu a tipikus guggol�sba helyezkedett, megf�jta a parazsat, �s egy vizesed�nyt
akasztott f�l�. Brissier figyelte, ahogy a fap�lcik�kat a par�zsba tolta, �s a
sz�rke hamub�l l�ngot var�zsolt.
- Te�t vagy k�v�t, kapit�ny? - k�rdezte B�cker.
- Ezt az apja is �gy k�rdezte volna, ugyanezzel a hanglejt�ssel - Brissier
nevetett - Honnan vannak ezek a kincsei, Paul?
- A h�zunk t�rmel�ke k�z�l k�t dobozt �stam ki.
- M�r ez is egy kis csoda. �s hogy ezt a borzaszt� t�jfunt �s a tengerreng�st
t�l�lte, az nagy csoda. Hivatalosan �n halott.
- Anya belepusztult - Paul a f�ldre n�zett - A sz�k��r elleni v�dekez�s�l a
legnagyobb �s leger�sebb p�lm�hoz k�t�ttem. A vihar a f�t gy�kerest�l kit�pte, �s a
tengerbe haj�totta.
- Istenem! - Brissier hangja rozsd�s lett - Ugyan ki hal meg sz�vesen a p�lm�k
alatt... Milyen borzaszt� lett az igazs�g - H�trad�lt, hallgatott egy ideig, �s
mindketten Anne-re gondoltak. Azt�n Brissier megsz�lalt:
- Paul, igaz�n mag�nemberk�nt vagyok itt. Egy rutinfeladatot haszn�ltam fel
�r�gy�l. Kicsit �gy �rzem magam �nnel szemben, mintha a nagyb�tyja lenn�k. Ismertem
kisfi� kor�ban, �n hoztam mag�nak az els� ac�lhegy� gerelyt. Az els� favas�tj�t
t�lem kapta. Egy gyerekvas�t egy temet�szigeten...
- Tudom, kapit�ny - Paul B�cker kinyitotta a te�s dobozt. Tudta, hogy Brissier
sz�vesebben iszik te�t.. - De �szint�n sz�lva, m�g mindig nem �rtem a gondolatait.
Mi�rt van itt? T�lem ak�r mag�nemberk�nt?
- Bizonyoss�got akartam, Paul. Az eg�sz D�li-tengeren nagy az izgalom. Szigetr�l
szigetre rep�lt a h�r, �s term�szetesen Papeet�ig is eljutott. Ott azzal int�zt�k
el, hogy a var�zsl�k �jabb marhas�ga. Csak az �n f�lemet �t�tte meg a h�r. Itt egy
�j sziget mer�l fel... ez igaz, hiszen gondosan megvizsg�ltuk. Azt�n a
bennsz�l�ttek temet�szigetet csin�lnak bel�le, mert a r�gi megsemmis�lt az istenek
bossz�j�t�l. Hadd legyen, gondoltuk. A halottak k�rt nem okoznak, �s soha nem
telepedik le senki az �j homokszemre. De akkor hirtelen, eg�szen b�mulatos dolgok
t�rt�nnek. Egy l�nyt akarnak fel�ldozni, de az elt�nik. Egy �ri�sb�lv�nyt hirtelen
elfog a v�ndorolhatn�k, �s a tengeren �t Vikt�ria-szigetre mas�roz. �s vele egy�tt
a halottak mind, amelyek ott fek�dtek a l�b�n�l. �n nem vagyok p�pua, Paul. Azt
gondoltam magamban: itt valaminek rejt�znie kell a h�tt�rben. Ha az �reg B�cker m�g
�lt volna, � lenne minden rejt�ly kulcsa. De ez ut�n az �z�nv�z ut�n senki sem
maradt �letben. Vagy tal�n m�gis? Esetleg Werner B�cker fia t�l�lte a t�jfunt �s a
tengerreng�st? Csak egy B�cker k�pes a D�li-tengeren m�g csod�t tenni. Odarep�l�k
h�t �s mit tal�lok? Paul B�cker �s az istenek csinos �ldozata kart karba f�zve,
b�k�sen alszik. - Brissier hangosan nevetett �s csapkodta a combj�t - Nem is
t�rt�nhetett m�sk�pp. Paul fiacsk�m, h�t mindent el�lr�l akar kezdeni?
- Igen - v�laszolta Paul - De nekem jobb a kiindul�si helyzetem. Nem s�r�ltem meg,
mint ap�m. �s van egy szigetem, amelyet senki el nem vitat t�lem...
- Miut�n az isteneket evaku�lta. Mondja Paul, tudja maga egy�ltal�n, hogy a
hirtelen felmer�lt szigete �ppoly hirtelen ism�t els�llyedhet? Ez a D�li-tenger
egyik saj�tos jelens�ge. De igaz. A geol�gusok form�lisan arra v�rnak, hogy ez a
sziget itt �jra elt�nik. Tulajdonk�ppen minek keresztelte?
- Anne-szigetnek!
- Gondoltam. Hogy is k�rdezhettem ilyen butas�got? - Brissier elvette a te�t,
amelyet Rainu t�rdelve k�n�lt neki - F�leg az�rt j�ttem, Paul, hogy
figyelmeztessem: �tkozottul bizonytalan szigeten �l. Egy puska poros hord�n! Egy
k�vetkez� reng�s �s a sziget elt�nik. Azt biztosan nem �li t�l, Paul. Egy vulk�non
telepedett le. Alatta ennek a vil�gnak a leg�tkozottabb talaja van. Ezt elhiheti a
geol�gusoknak.
Rainu Paulnak is adott egy cs�sze te�t. - Maradunk - k�z�lte azt�n hirtelen
hat�rozott, tiszta hangon - Maradunk!
- Mintha Anne-t hallan�m! - ki�ltotta Brissier �s letette a cs�sz�j�t. A B�ckerek
az elk�pzelhet�en legbolondabb emberek. Az apa beveszi mag�t egy temet�szigetre �s
nemz egy fi�t, a fi� meg bef�rja mag�t egy vulk�ni kis szigetbe �s...
- ... �s tal�n neki is lesz egy fia - mondta Rainu - Az �let olyan sz�p...
A l�ny mosolygott, s ett�l a mosolyt�l m�g Isten is �sszekulcsolta volna a kez�t.

16.

Brissier eb�d ut�nig maradt Anne-szigeten. A tengerfen�kr�l felszabadult vulkanikus

szikl�k v�delm�ben megfigyelt�k, hogy oda�t, a r�gi temet�szigeten h�rom katamar�n
k�t�tt ki, �s �nnepelt�k �jra vir�gf�z�rekkel, sz�nes pajzsokkal �s faragott
�larcokkal a "v�ndorl� isten" csod�j�t. A p�pu�k k�t halottat is letettek, azt�n a
vel�k j�tt var�zsl� a kis �b�lben meg�llt, �s mozdulatlanul b�mult �t Anne-
szigetre.
Sz�m�ra ez a csoda nem volt megmagyar�zhatatlan, mivel azonban e f�ld�n minden
hatalomnak sz�ks�ge van a csod�ra, �vakodott att�l, hogy megmondja az igazat.
Werner B�cker h�sz �ven �t nevets�gess� tette az isteneket azzal, hogy a
temet�szigeten �lt... most meg j�tt a fia, �s a csodah�v� p�pu�knak �j misztik�t
�p�tett fel. Ez�rt h�l�sak voltak neki, s ezt a h�l�t azzal mutatt�k ki, hogy a
f�stoszlopot �s az �letet a m�sik, tengersz�lte szigeten egyszer�en nem vett�k
tudom�sul.
Brissier azonban ezt m�sk�pp l�tta. Nagyon elgondolkozottan figyelte a katamar�nok
indul�s�t, majd azt mondta: - Tudom, Paul, hogy maga mennyire tipikusan B�cker, s
hogy megtakar�thatn�m ezeket a szavakat, de nem lesz hossz� az �r�me a sziget�vel.
F�ggetlen�l a mindenkor lehets�ges geol�giai esem�nyekt�l, amelyeket m�r
megpr�b�ltam ecsetelni �nnek, a bennsz�l�ttek nem fogj�k nyugton hagyni. Tudom,
tudom, maga nem f�l. A B�ckerek r�gi, h�si �neke. A trag�dia ebben csak az, hogy
senki sem tudja megv�deni, mert senki sem tudja, hogy �n �s Rainu l�tezik.
- Ez �gy van j�l, kapit�ny - mondta B�cker.
Rainu a tengerhez szaladt, hogy halakat �s tekn�sb�k�t fogjon, s kagyl�kat
gy�jts�n. Nagyszer�en tudott f�zni. Olyan volt, mintha a D�li-tenger minden var�zsa
beleker�lt volna ezekbe az �telekbe, s mintha minden falattal e sz�ps�g egy r�sz�t
mag�ba olvasztotta volna az ember.
Brissier Rainu t�voll�t�t arra haszn�lta fel, hogy m�g egyszer �s ez�ttal
f�lre�rthetetlen�l besz�ljen Paullal. - Ahogy mondtam, most mag�nemberk�nt vagyok
itt. De att�l f�lek, Paul, hogy szolg�lati �ton kell majd visszat�rnem.
- Ha a bar�tom, kapit�ny, mi�rt akar minden�ron az ellens�gem lenni? - k�rdezte
B�cker.
- Ahhoz, hogy meg tudjam v�deni, jelentenem kell, hogy �l.
- Nincs sz�ks�gem v�delemre.
Brissier r�gy�jtott egy cigarett�ra - A B�ckerek rejt�lyes csal�d. Tulajdonk�ppen
van tudom�sa arr�l, hogy az apja gazdag ember volt? Hiva O�n nagy banksz�ml�ja van.
Az apja �nnel �s az anyj�val a vil�g legszebb r�sz�n is letelepedhetett volna. �s
mit tett? Egy temet�szigeten �lt.
- Ez a sziget a vil�g legszebb helye volt, val�s�gos paradicsom - mondta Paul
�rdesen. F�jt az eml�kez�s a sz�leire... - Most Anne-szigetb�l lesz paradicsom.
Rainu meg �n fiatalok vagyunk. Rengeteg id�nk van...
- Paul, h�t nem k�pes felfogni? �n az egyetlen �r�k�s! Gazdag ember! Minden, ami
Hiva O�n �s Papeet�n a bankban fekszik, az �n�. Eg�sz �let�ben nem lesz semmi
gondja, ha �rtelmesen viselkedik �s �gy �l, ahogy azt minden m�s norm�lis ember
tenn�. Ez itt - Brissier sz�les mozdulatot tett -, ez h�bort! Kop�r szikl�k �s egy
forr�s! Mag�ny �s tenger!
- Ez nek�nk el�g, kapit�ny. Ap�mnak z�ld f�ldje volt, de nem volt vize. Az rosszabb
volt. De tulajdonk�ppen mi�rt besz�l �lland�an, t�ntor�thatatlanul az elmenetelr�l?
Mi�rt menj�nk el?
- Az �let egy felmer�lt szigeten nem norm�lis!
- Mi a norm�lis, Brissier?
Erre a k�rd�sre Brissier nem tudott mit felelni. - Persze, mi a norm�lis? -
gondolta - Tulajdonk�ppen igaza van. Minden embernek �gy kellene �lnie, ahogy neki
tetszik, Ez az abszol�t szabads�g. De van-e egy�ltal�n abszol�t szabads�g? Az
�rtelmet nem kell-e vajon a szabads�g f�l� helyezni? R�gi, �r�k k�rd�s, amelyet
senki sem tud megv�laszolni.
- Egy �ra m�lva visszarep�l�k - mondta Brissier mag�ba fordultan.
- �s mit tesz majd, kapit�ny? Jelent�st tesz?
- Nem! Az �rd�gbe is, nem! A B�ckereknek olyan a term�szet�k, ami f�l�tt nem lehet
elsiklani. De figyelmeztetem, Paul! A k�vetkez� tengerreng�sn�l - m�g ha n�h�ny
�vig v�rat is mag�ra - a sziget �jra a tengerbe s�llyedhet.
- S�llyedhet, de nem musz�j s�llyednie!
- Igaz, Van egy kis es�ly a t�l�l�sre. Ha ez �nnek el�g...
- Am�g ez az es�ly megvan, Brissier...
- Maradjon csendben, B�cker! Minden szav�ban az apj�t hallom.
Brissier a visszat�r� Rainuval n�zett szembe. S�lyos terhet cipelve j�tt vissza a
tengert�l. Val�ban fogott egy tekn�sb�k�t, �s d�rd�ja hegy�n ott l�gott egy nagy,
ez�st�sen csillog� hal.
- Sz�p l�ny - b�lintott elismer�en Brissier - Az �n anyja, polin�ziai kiad�sban...
- Ez�rt szeretem - mondta Paul halkan. Fel�llt, hogy el�be menjen Rainunak �s
seg�tsen cipelni. Brissier az �v�n�l fogva visszatartotta.
- Mit akar csin�lni a nagy �r�ks�g�vel, Paul?
- F�lreteszem a gyermekeim sz�m�ra.
- Akik �jra csak B�ckerek lesznek, �s mag�nyos szigetekre telepszenek. Ennek teh�t
sosem lesz v�ge?
- Att�l f�lek, soha - Paul mosolygott, mintha bocs�natot kellene k�rnie - Mi a
tenger, a nap, a v�gtelen k�k �g �s a p�lm�k k�zt susog� meleg sz�l rabjai lett�nk.
Menthetetlen�l, Brissier! - Kiszabad�totta mag�t Brissier fogs�g�b�l �s m�lyet
l�legzett - Egyetlen sz�t se t�bbet Rainunak err�l, �g�rje meg, kapit�ny!
- Meg�g�rem, hiszen a bar�tja akarok maradni.
�gy ny�jtottak kezet egym�snak, mint k�t f�rfi, aki �sszeesk�v�st pecs�tel meg.
Azt�n egy�tt szaladtak le a lejt�n, elvett�k Rainut�l a zs�km�nyt, s m�g Brissier a
halat, a tekn�sb�k�t �s a kagyl�kat cipelte, Paul Rainut vitte a karjaiban felfel�
a hegyen. A l�ny nagy, fekete szem�ben szorongat� k�rd�s rejtezett.
- Ne f�lj - mondta B�cker halkan �s megcs�kolta - A mi sziget�nk marad... M�g csak
egy �jabb reng�s beler�ntja megint a tengerbe, gondolta. Istenem,h�t lehets�ges ez?
Rainu fej�t mag�hoz szor�totta, hogy ne l�ssa meg elgondolkod� szem�t, �s �tban a
kunyh�hoz az j�rt a fej�ben, amit Brissier mes�lt neki. Hiva O�n �s Papeet�ben egy
eg�sz vagyon volt a bankokban. Ezt a mai napig nem tudta, �s apja err�l sosem
besz�lt neki. Tal�n ezt m�g anyja sem tudta, de ez kiz�rt dolognak t�nt, mert nem
l�tezett semmi, amit Werner B�cker �s Anne ne k�z�sen tettek volna. �t most zavarba
hozta, hogy gazdag �s azt gondolta: jobb lett volna, ha Brissier hallgat.
Eb�d ut�n Brissier Rainut�l homlokcs�kkal b�cs�zott. Erre a l�ny m�lyen meghajolt,
Brissier meg ijedten fel�ll�totta, �s a l�ny sz�p fej�t ism�t kiegyenes�tette.
- Kisl�nyom, te most egy B�cker vagy - mondta zavartan - Azok pedig mindig el�re
n�znek, sosem a f�ldre!
- Majd megtanulja.
Paul B�cker lek�s�rte Brissier-t a v�zirep�l�h�z, amely a sima tengeren, az �b�lben
horgonyzott. Rainu h�tramaradt; a sziklahasad�k m�g�tt a f�ldre guggolt �s figyelte
a felsz�ll�st.
Miel�tt Brissier a rep�l�re m�szott, v�llon veregette Pault.
- Hirtelen �gy elcsendesedett, Paul. Mi t�rt�nt?
- N�h�ny gondolatommal nem j�v�k tiszt�ba, Brissier.
- Seg�thetek?
- Az ap�m vagyona...
- Aha, v�gre fel�bred, Paul!
- T�ved, kapit�ny! Sosem hagyom el Anne-szigetet. De egy kicsit t�bb biztons�got
Rainu �s a magam sz�m�ra sz�vesen venn�k.
- A vil�g minden p�nz�vel sem tud megakad�lyozni egy �jabb tengerreng�st. Ez azt
hiszem, vil�gos?
- De kit�rhetek el�le. El�g az ap�m p�nze egy �j haj�ra?
- Ha ismern� a sz�mlakivonatokat, ez a k�rd�s felesleges lett volna. Apja az utols�
tizenk�t �vben sz�p csendben egy vagyont gy�jt�tt �ssze, amely vetekszik Jean-Luc
Dubonnet vagyon�val.
- Dubonnet-r�l hallgasson - sz�lt Paul s�t�ten.
- A pofon, amelyet lekevert neki, j�t tett az eg�sz szigetvil�gnak. K�l�nben
Dubonnet s�lyos beteg.
- Az az � dolga - mondta Paul B�cker durv�n.
- Nos, ne v�lj�k mindj�rt s�ndiszn�v�, Paul! Ne legyen ilyen haragtart�. Dubonnet-t
meg�t�tte a guta. Jobb oldal�ra b�na, nem tud besz�lni, �s tol�sz�kben mozgatj�k
ide-oda. Dubonnet elrep�lt Ausztr�li�ba a legjobb orvosokhoz, k�t h�t m�lva az USA-
ba k�sz�l. Csak az�rt, hogy vel�k is igazoltassa: nincs t�bb es�ly. Kicsapong�
�let��rt most sz�rnyen megfizet. �s most, Paul, emelje fel az antenn�j�t: Dubbonet-
nak nincs �r�k�se. A feles�ge tizenn�gy �vvel ezel�tt belehalt egy fert�z�sbe.
Egyetlen l�nya n�gy�ves kor�ban belefulladt az �sz�medenc�be. M�s rokona nincs.
Dubonnet hajland� lenne eladni a c�g�t, �s az �r�val, valamint eg�sz vagyon�val
alap�tv�nyt tenni. Alap�tv�nyt a gy�gy�thatatlan betegs�gek lek�zd�s�re �s
kutat�s�ra. Ezek k�z� tartozik a r�k, a feh�rv�r�s�g, a Parkinson-k�r �s m�g
n�h�ny.
- Pont Dubonnet - �lm�lkodott Paul.
- A guta�t�s t�k�letesen megv�ltoztatta. Azel�tt, �szint�n sz�lva, mint ember �s
munkaad� egy diszn� volt. Ma m�r csak egy nyomor�s�gos, l�legz� porh�vely, egy
emberi roncs, amely napr�l napra m�llik, Ezt pontosan tudja, s ez�rt el akarja
felejteni a kor�bbi Dubonnet-t. �szrevett valamit, Paul?
- Nem.
- Az apja r�g �szrevette volna.
Paul B�cker a tenger fel� n�zett. A d�li nap t�z�tt, a leveg� rezgett a h�s�gt�l.
Az �g azt az elmos�dott k�k sz�nt �lt�tte, mintha minden sz�nt kif�ztek volna
bel�le.
Pontosan tudom, mire gondolt, v�lte B�cker. De nem teszem meg neki azt a
sz�vess�get, hogy reag�ljak r�. Mit csin�ljak �n Dubonnet c�g�vel? Apa p�nze arra
nem el�g, hogy megvehessem, de az egyik f� �zlett�rsa lehetn�k. De mi hasznom lenne
bel�le? M�g t�bb p�nz... holt p�nz, mert Anne-szigeten a bank�k nem j�tszanak
szerepet. A p�nz a paradicsomban nem boldog�t.
- Egy gyors, stabiliz�torokkal ell�tott haj�val bizonyos k�r�lm�nyek k�zt egy �j
tengerreng�s el�l el�szhatna - mondta Brissier k�nnyed�n.
- Maga �rd�g, kapit�ny - mondta B�cker halkan - Ez az a h�res "megk�s�rt�s a
puszt�ban"...?
- Fontolja meg, Paul! - Brissier �tg�zolt a sek�ly parti v�zen, �s felkapaszkodott
a rep�l�g�p �sz�j�ra. Megkapaszkodott a merev�t�kben �s odaintett Paulnak - Most
r�gt�n Papeet�be rep�tem! - ki�ltotta - Csak jelentkeznie kell! Itt hagyok �nnek
egy kis r�di�berendez�st. A telep n�gy h�tre el�g... addigra tal�n megegyezik saj�t
mag�val...
- Rep�lj�n el, kapit�ny! - mondta Paul �rdesen - �s fogja be v�gre a sz�j�t!
- Kell-e m�g valami? Itt hagyhatok valamit? L�szert, fegyvert? �zemanyagot?
- Nincsen se cs�nakom, se motorom m�r. Csak egy bambuszt�rzsekb�l �s �res
benzineshord�kb�l �p�tett tutajom.
- Paul, maga a legnagyobb barom a nap alatt!
- Tal�n. De boldog barom...
- �jra visszaj�v�k, �s hozok egy oldalmotort meg benzint. J� lesz?
- Mindig sz�vesen l�tom, Brissier... �nt egyed�l! - Paul mindk�t karj�val
integetett.
Brissier felsz�llt a pil�taf�lk�be, �s betolta az ajt�t. A l�gcsavarok lassan
forogni kezdtek, a motor m�lyen d�rg�tt, hangosabb lett, majd fel�v�lt�tt. Brissier
k�sz�nt a f�lke �veg�n �t, azt�n a v�zirep�l� enyh�n v�gigsiklott a v�zen,
elfordult �s kih�zott a ny�lt tengerre.
B�cker a parton maradt, m�g Brissier felemelkedett a hull�mokr�l, �s a v�zi rep�l�
csillog� pontk�nt elt�nt a sz�rk�sk�k horizonton. Akkor visszament Rainuhoz.
A l�ny bennsz�l�tt szok�s szerint m�g mindig a sark�n guggolt, �s kez�t a t�rd�n
nyugtatta.
- Mit mondott? - k�rdezte. A sz�l hossz�, fekete haj�t meztelen fels�test�re �s
homlok�ra f�jta.
Paul Rainu mell� �lt. - A k�s�rt�t j�tszotta meg.
- K�s�rt�? Az micsoda?
- Megmagyar�zom neked, Rainu. Van egy Isten�nk...
- J�zusnak h�vj�k - folytatta Rainu.
- J�s�gos �g, h�t ezt honnan tudod?
- P�ter Pierre-t�l. N�gy h�tig volt n�lunk Vahua O�n. Sokat mes�lt nek�nk err�l a
J�zusr�l. De azt�n elkergett�k...
- P�ter Pierre! - Paul sok�ig n�zte Rainut. Fej�ben forogtak a gondolatok.
- Rainu - mondta v�g�l -, ez j� �tmutat�s volt. Megk�rdezem p�ter Pierre-t.
M�snap reggel fel�ll�totta Brissier kis r�di�j�t, be�ll�totta a megadott
frekvenci�t �s r�di�zni kezdett. Eg�sz halkan, alig �rthet�en j�tt a v�lasz.
- Katonai rep�l�b�zis, Papeete... katonai rep�l�b�zis...
Egy �ra hosszat tartott, m�g v�gre Brissier a morzek�sz�l�khez ker�lt, �s
mosolyogva hallgatta az �zenetet, amelyet Paul az �teren �t k�ld�tt neki.
- Az �rd�g vigye el mag�t, Brissier! Egy kis cs�nakra van sz�ks�gem motorral,
benzinnel �s egy tengeri t�rk�ppel a szigetekr�l. Lehets�ges ez, felt�n�s n�lk�l?
�s Brissier v�laszolt - Rendben van, Paul. K�t h�ten bel�l mindent elviszek. Mi
van a Papeet�be rep�l�ssel?
- V�ge! - r�di�zott B�cker �s kikapcsolt. De tudta, hogy ez nem v�lasz.
Mikor feln�zett, Rainu �llt m�g�tte. Szem�ben m�ly szomor�s�g rejlett - El akarsz
menni? - k�rdezte.
- Nem - mondta Paul.
- Mi�rt hazudsz, Paulo?
Elfordult �s lement a tengerhez.
�jszaka a l�ny bel� kapaszkodott, �s Paul el�sz�r �rte meg, hogy Rainu hangosan �s
k�ts�gbeesetten zokogni kezdett.

17.

Paul B�cker �jra elkezdte napi utaz�sait Vikt�ria-sziget �s Anne-sziget k�z�tt. A

tengerszoroson val� �thalad�s m�r rutinsz�mba ment. Pontosan ismerte az �j
�ramlatot a k�t sziget k�z�tt, �s a c�p�k els� felmer�l�s�t kegyetlen�l torolta
meg. Addig maradt a tutajon fekve �s hagyta mag�t az �ramlattal sodortatni, m�g a
c�pa el�g k�zel j�tt, s akkor agyonl�tte a pusk�j�val. Kiv�rta pontosan azt a
pillanatot, mikor a c�pa feje k�zvetlen�l a v�zszint alatt siklott, �s
felismerhette hideg, gyilkos szem�t. Bizonyos volt abban, hogy j�n majd a t�bbi
c�pa, de B�cker �r�lt, hogy legal�bb ezt az egyet siker�lt meg�lnie.
Vikt�ria-szigeten a term�szet rejt�lyes m�don �jra fel�bredt, �letre kelt. Amit a
puszt�t�s meghagyott, hihetetlen gyorsas�ggal �ledt �jj�. Bambusz kelt ki a
f�ldb�l, �s Anne z�lds�g- �s sal�takertj�ben n�ttek a sal�tafejek. Paul �s Rainu
friss z�lds�get sz�retelt.
Brissier �s mindenki m�s, akinek fogalma volt B�cker gazdags�g�r�l, ezt a munk�t
teljesen feleslegesnek tartotta volna. Itt egy fiatalember �s egy l�ny �j vil�got
�p�tett, b�r lehet�s�g�k volt arra, hogy megvegy�k a legszebb, legt�k�letesebb,
k�sz vil�got.
Paul nem ny�lt t�bb� a kis r�di�hoz. N�h�nyszor ott s�nd�rg�tt a l�da k�r�l, de
azt�n esz�be jutott Rainu keserves zokog�sa �s f�lelme, hogy elvesz�ti, ha
belemer�l a civiliz�ci�ba. De v�rt, Soha nem ismert t�relmetlens�ggel v�rakozott
Brissier-re �s az �g�rt oldalmotoros cs�nakra. A megb�nult, hal�losan beteg
Dubbonet-t is k�ptelen volt elfelejteni... Brissier olyasvalamit oltott Paulba, ami
akarata ellen�re gy�keret eresztett benne �s �lland�an n�tt.
Rainu csendben �s kitart�an dolgozott: kerteket telep�tett, kap�lta a f�ldet, �j
�gy�sokat forgatott meg, �ltetett, �s seg�tett Paulnak az �nt�z��rkok �s kis
k�zsilipek ki�s�s�ban, amelyekkel a forr�s viz�t a k�l�nb�z� kertekhez tudta
vezetni. �gy l�tszott, soha nem f�rad el, ereje kimer�thetetlen. Paulnak egyre �jra
anyj�ra kellett gondolnia; neki is akkora er�t adott a szerelem, amely szinte
�rthetetlennek l�tszott.
�jszaka Rainu a karjaiban fek�dt, �s minden �jjel test a testhez simulva aludtak el
- egym�sba fon�dva, mintha mindketten att�l f�ltek volna, hogy a m�sik titokban
elsurranhat.
H�rom h�t m�lva Paul v�gre meghallotta a t�voli rep�l�g�pz�g�st. �pp egy �j
csatorn�t �sott Rainuval; odadobta a kap�t, �s mindk�t kez�vel be�rny�kolta a
szem�t. Egyel�re m�g semmi sem l�tszott az �g ragyog� k�kje �s a nap aranyf�nye
el�tt, de hirtelen megjelenik majd egy csillog� pont, azt�n egyre n� �s alakot
�lt... h�rn�k egy olyan vil�gb�l, amelyhez Paul titkos gondolataival k�t�d�tt.
Igyekezett k�z�mb�snek t�nni, de sz�ve a tork�ban dobogott. Rainut azonban nem
tudta megt�veszteni - �szt�n�sen felismerte a k�zeled� vesz�lyt, �s pontosan tudta,
mi megy v�gbe Paulban.
- J�n a kapit�ny - Elm�sz? - k�rdezte, miel�tt Paul b�rmit is mondhatott volna -
Mikor j�ssz �jra vissza, Paulo?
- Micsoda csacsis�gokat besz�lsz, Rainu - Karj�val meg�lelte Rainut, �s �rezte,
hogy remeg - Brissier csup�n egy cs�nakot meg egy motort hoz.
- Minek?
- Kell az nek�nk.
- A tengerszoroshoz csak egy tutajra van sz�ks�g�nk. Az m�r nem el�g?
- Nem.
- Hova akarsz menni, Paulo?
- Tal�n Vahua O�ra...
Nagy, fekete szem�vel olyan szomor�an tekintett r�, hogy gyorsan m�sfel� n�zett -
Oda soha nem akarok visszamenni - mondta - Hozz�d tartozom
- Katatokiba haj�zunk p�ter Pierre-hez.
- Mi�rt?
- Besz�lnem kell valakivel, aki okos tan�csot tud adni.
- �n is tudok neked tan�csot adni, Paulo - sz�lt halkan. Keskeny fej�t a fi�
mell�re hajtotta, �s kez�t meztelen mell�hez szor�totta. A v�zirep�l�t most j�l
kilehetett venni. Csillogott az �vegf�lke, vil�g�tottak a s�rga �sz�k. -
Szeretlek.
Paul Rainu v�ll�ra tette a karj�t - �s tov�bb?
- Nincs tov�bb! Nem el�g ez?
Paul m�lyeket l�legzett - Ennyi el�g. �rtem, Rainu. Mindig egy�tt maradunk, azt te
is tudod. �ppen az�rt kell p�ter Pierre-hez menn�nk.
- Nek�nk?
- Persze, Te is velem j�ssz.
A l�ny felemelte a fej�t, r�mosolygott, megfogta a kez�t �s a kebl�re tette. �gy
v�rt�k Brissier-t, aki eleg�nsan sz�llt le a v�zre a nagykar�j� �b�lben, azt�n a
sek�ly v�z fel� k�zeledett. Ott a l�gcsavarok meg�lltak, kiny�lott a pil�takabin
ajtaja, �s megjelent Brissier feje.
- Hall�! - �v�lt�tt le a sz�razf�ldre - Ez a k�t bolond szerelemszigete?
- Sz�lljon ki, kapit�ny! - ki�ltott vissza B�cker, �s mag�hoz szor�totta Rainut -
Egyed�l van?
- Egyed�l - Brissier leugrott a bal �sz�ra, kig�zolt a partra �s felszaladt a
hegyen. B�cker �s Rainu el�tt meg�llt �s megr�zta a fej�t. - Ez olyan k�p,
amelyr�l els� l�togat�som �ta �lland�an �lmodom. A megtestes�lt boldogs�g. Hogy
ilyesmi egy�ltal�n l�tezik m�g?! Tudj�k, hogy bajt�rsi k�r�kben engem azzal
gyan�s�tanak, hogy titkos szeret�m van, akihez id�nk�nt kir�ndulok? Ezt a maguk
kedv��rt lenyeltem.
- Teh�t nem �rult el benn�nket, Brissier? - B�cker nagy megk�nnyebb�l�st �rzett.
Elengedte Rainut �s Brissier el� ment. Kezet fogtak, r�vid pillant�st vetettek
egym�sra, azt�n meg�lelt�k egym�st. Bar�tok lettek.
Brissier �gy �dv�z�lte Rainut, ahogy annak idej�n Anne-t �dv�z�lte: egy gavall�r
t�k�letes udvariass�g�val. Rainu meg�rezte, mit akart ezzel kifejezni: m�r nem volt
az istenek �ldozata, akit egy feh�r ember megszabad�t �s a szeret�j�v� tesz. A
sziget �rn�je lett.
- Seg�tsetek kirakodni - mondta Brissier vid�man - Minden �l�st kivettem, hogy a
cs�nakot berakhassam. Sz�p holmi, Paul. Teljesen m�anyag, �s a fenek�be be�p�tett
l�gkamr�kkal gyakorlatilag els�llyeszthetetlen. Csak a nagyon viharos tengeren
borulhat fel. �s egy motort szereztem hozz�... 80 l�er�s! Nagyon vag�ny! Eleve csak
egy k�rd�sem van: hogy akarja mindezt kifizetni? Hitelre v�s�roltam, de valamikor
ki is kell fizetni.
- Ap�m foly�sz�ml�i...
- M�g z�rolva vannak. Ne felejtse el: a B�cker csal�d hivatalosan halott. Brissier
kivette a te�t Rainu kez�b�l, �s ivott egy kis kortyot - Teh�t ak�r akarja, ak�r
nem, fel kell mer�lnie �s be kell jelentenie ig�ny�t az �r�ks�g�re.
- A cs�nak a kezdet, kapit�ny
- �s hogy folytat�dik?
- �n �tkozott kutyaszor�t�ba hozott engem, Brissier. Tudom, hogy Anne-szigeten
maradok, de olyan buta sem lehetek, hogy egyszer�en elszalasszam az alkalmat
Dubonnet-val. Tal�n �sszek�thetn�m a k�t dolgot. Hogy a paradicsomban �ljek, �s a
tengeren t�l hagyjam munk�lni a p�nzemet.
- Azt�n egy sz�p napon itt �l a szikl�j�n, �s azt k�rdi mag�t�l: minek ez az eg�sz?
Milliomos vagyok, s m�gis �gy �lek, mint a k�korszakban, Paul, hallani akarja a
v�lem�nyemet?...
- Nem akarom hallani, Raoul. - El�sz�r t�rt�nt, hogy Brissier-t a keresztnev�n
sz�l�totta - A gyerekeim tal�n egyszer m�s v�lem�nyen lesznek.
- Azok? Soha! Ha igazi B�ckerek lesznek... s ehhez m�g t�rsul Rainu v�re... ez a
szuperidealist�k teny�szete lesz - Brissier �tpillantott Rainura, aki a forr�shoz
ment, �s �pp most j�tt vissza. Egy tart�ly friss vizet hozott a fej�n. Csak a l�ba
mozgott. A pomp�s, b�szke sz�ps�g k�pe. T�rzse, fels�teste �s feje egyetlen nyugodt
vonal maradt.
- Mit tud �? - k�rdezte.
- Hogy p�ter Pierre-hez megy�nk.
- Semmit a gazdags�g�r�l?
- Semmit.
- Mi�rt?
Miel�tt B�cker feleletet adhatott volna, Rainu mellett�k �llt.
- Rakodjunk ki! - mondta Brissier �s fel�llt - M�g egy �veg pezsg�t is hoztam,
hogy val�di v�zre bocs�t�s legyen. Ragadjuk meg a holmit �gy, ahogy van... -
Megveregette B�cker sz�les v�ll�t - Tizenh�tezer frank ad�ss�got csin�ltam, Paul.
Ez egy szeg�ny tiszt sz�m�ra egy kalap p�nz...
Brissier mindenre gondolt. Nem csak a cs�nakot �s a motort emelt�k ki a
v�zirep�l�b�l, hanem benzineshord�kat, konzerves l�d�kat, szersz�mokat, egy
�ramfejleszt�t, egy kis sz�r�berendez�st, egy g�ppisztolyt, l�szert, tranzisztoros
r�di�t, egy, az �ramfejleszt�vel t�pl�lt nagyobb �s er�sebb r�di�ad�t, takar�kat,
�sszecsukhat� sz�keket, �sszecsukhat� asztalt, egy t�gas s�trat, prop�ng�zos
palackokat, egy k�tl�ngos gyorsf�z�t, fazekakat �s serpeny�ket... a rep�l�
b�s�gszarunak l�tszott.
El�sz�r mindent a partra hordtak. Rainu bizalmatlanul n�zett meg minden t�rgyat,
azt�n fogta hossz� bambuszd�rd�j�t �s azt mondta: - Megyek hal�szni. - Beleg�zolt a
tengerbe. Haja lobogott a sz�lben, barna teste ragyogott a napon.
- Paul, ez a l�ny t�k savany�. - mondta Brissier halkan - Tartsunk sz�netet. A
h�t�l�d�ban s�rt hoztam. Azonk�v�l egy �j z�szl�t. A trikol�r odaf�nn m�r csak egy
rongy.
- Nemzeti b�szkes�g minden helyzetben!
Brissier nevetett - Ez�rt vagyunk franci�k. Ti n�metek ezt nem tehetitek. A nagy
hurr�tokkal k�t h�bor�t vesztettetek el.
- Istenem, milyen r�gen volt az? Ap�m akkor fiatal ember volt. Gyer�nk, hozza azt a
s�rt. Raoul! Az utols� s�r�met Dubonnet-n�l ittam.
Rainu sok�ig hal�szott. Ez azt bizony�totta, hogy szomor�. A maga csendes m�dj�n
most ellen�llt. �gy �llt a tengerben, mint egy szobor. A parton fekv� t�rgyakkal
valami idegen, f�lelmet kelt� ker�lt a szigetre, �s mint sok bennsz�l�tt, azt
hitte, azzal menekszik meg a vesz�lyt�l, hogy egyszer�en lehunyja el�tte a szem�t.
Az �ce�n messzes�g�be meredt. Megkezd�d�tt paradicsom�nak lerombol�sa...
Brissier, aki a sziget emelked�j�n az elny�tt francia z�szl�t cser�lte ki, agg�d�
arccal j�tt be a kunyh�ba. A kez�ben k�t halott sir�lyt �s egy facs�sz�t tartott,
amelyben zavaros folyad�k l�ty�g�tt. B�cker ki akarta venni a kez�b�l, de Brissier
elh�r�totta: - �vatosan! El a kezekkel, Paul! Valamit meg kell mutatnom. - A
cs�sz�t �vatosan a f�ldre tette, �s a halott madarakat mell� rakta.
- A cs�sze fenn volt a dombon. A sir�lyok ittak bel�le, azt�n felfordultak. Nem
l�ttam, de ott fek�dtek a cs�sze mellett, cs�r�kkel m�g majdnem a folyad�kban.
Ennek azonnal kellett hatnia...
- M�reg - mondta B�cker hangtalanul.
- Az.
- Hogy ker�l m�reg erre a szigetre?
- Igaz�n a val�di v�laszt akarja erre hallani?
- Raoul, maga megbolondult!
A k�t f�rfi egym�sra n�zett. �s ez�ttal Paul volt az, aki el�sz�r s�t�tte le a
szem�t.
B�cker kil�pett. Rainu leszegett d�rd�val m�g mindig a tengerben �llt. Meztelen,
barna test a k�k tengerben �s f�l�tte a nap aranyf�nye.
- A cs�sz�t a l�ny �gya al� tolom - sz�lt Brissier rekedten - Az a legjobb hely
arra, hogy k�s�bb besz�ljenek err�l. Folytatjuk a kirakod�st? - Paul n�m�n
b�lintott. Fogta a k�t megm�rgezett sir�lyt, egy sziklahasad�kba dobta �ket �s �jra
lement a partra.
A cs�nakkeresztel�s gyorsan ment �s nem hozott �r�m�t. Paul a cs�nakot Rainunak
keresztelte, megitt�k a beh�t�tt pezsg�t, felszerelt�k a motort, �s felvert�k a
s�trat. Abban �jszak�zott Brissier.
Pirkadatkor megint elrep�lt. Rainu �s Paul felriadt, mikor a l�gcsavarok
felb�d�ltek... miel�tt le�rtek volna a partra, a v�zirep�l� m�r a leveg�ben volt,
�s b�cs�z�ul egy kanyart �rt le. B�cker mindk�t karj�val integetett, azt�n karj�ba
emelte Rainut �s visszavitte a kunyh�hoz. Ott letette az �gyra, �s el�hozta a
m�reggel teli cs�sz�t. Sz�tlanul r�helyezte az �sszecsukhat� asztalra, de �ppoly
sz�tlanul �lt Rainu, �s Pauira meredt. Arca mozdulatlan maradt.
- Mi�rt? - k�rdezte v�g�l B�cker nyomottan.
- Szeretlek - mondta gyeng�den - Sosem szabad elmenned t�lem. Ez el�g kett�nknek,
Paulo...
Paul fogta a cs�sz�t, kivitte, a m�rget egy f�ldlyukba �nt�tte �s belap�tolta.
Mikor megfordult, Rainu �llt m�g�tte. Hangtalanul ut�naj�tt.
- Meg akart�l m�rgezni? - k�rdezte rekedten.
- T�ged? - A l�ny szeme kit�gult a borzalomt�l - Hogyhogy t�ged, Paulo?
- Azt mondtad: ez el�g kett�nknek! Lehet �gy probl�m�kat megoldani?
- Nem. De az �letem n�lk�led megsz�nik. Minden �letnek meg kell akkor sz�nnie, a
bennem l�v�nek is...
- Rainu! - hirtelen meg�rtette, odarohant hozz�, karjaiba kapta, �s az volt az
�rz�se, hogy ekkora boldogs�got nem k�pes elviselni - Rainu! Istenem, ez igaz?
- Igaz, Paulo - Karj�t r�fonta a f�rfira, �s �gy l�tszott, bele akar b�jni.
Gyermek�nk lesz. �s te el akarsz menni...
- Sohasem gondoltam erre, soha!
Megsimogatta a l�ny fej�t, megcs�kolta, azt�n �jra mag�hoz szor�totta, �s a feje
f�l�tt kin�zett a tengerre. A boldogs�g �rz�se, amely bet�lt�tte, olyan volt, mint
a t�z: mindent fellobbantott benne - Holnap indulunk - mondta - p�ter Pierre-hez.
Rainu, a k�rd�s �ltalad d�lt el. Istenem, milyen sz�p az �let!

18.

Kor�n reggel megrakt�k az �j cs�nakot benzines tart�lyokkal, konzervekkel, friss

v�zzel, egy pusk�val �s l�szerrel, kifesz�tettek egy napellenz� ponyv�t a perzsel�
sugarak ellen, azt�n ell�kt�k a partt�l.
Rainu sz�llt be els�k�nt a cs�nakba, kez�t �sszekulcsolta az �l�ben �s n�zte, hogy
tolja bele Paul B�cker a cs�nakot a tengerbe. Azt�n felh�z�dzkodott a cs�nak sz�l�n
�s megr�zta mag�t, mint a vizes kutya, le�lt a padra az oldalmotor el� �s
kinyitotta a benzincsapot. Miel�tt megforgatta volna az elektromos ind�t�t, m�g
egyszer odapillantott Rainura. A l�ny mozdulatlanul kuksolt a kip�rn�zott �l�sen,
mint egy faragott szobor. Hossz� haja gy�szf�tyolk�nt lobogott a sz�lben, s f�l�tte
az egyetlen, ami �lni l�tszott rajta, keskeny arca volt. �tn�zett a szigetre, �s
Rainun minden, a tart�sa, a szeme �s teljes merevs�ge ugyanazt a tehetetlen
belet�r�d�st mutatta, mint azon a rettenetes napon, mikor a halottak isten�nek
sz�nt�k �ldozatul.
B�cker tudta, mire gondol, mikor a cs�nak lassan elt�volodott a partt�l. -
Visszaj�v�nk - mondta hangosan - Nem kell b�cs�zkodnod.
- F�lek - sz�lt a l�ny - F�lek a m�sik vil�gt�l.
Erre Paul nem tudott mit felelni. C�ltalan volt magyar�zni neki, mi�rt t�r vissza
r�vid id�re ebbe a hangos �letbe, amelyb�l annak idej�n elmenek�lt. M�ig sem
felejtette el. Az els� �lm�nye Tara Makarouval beles�t�tt b�lyegk�nt nyomta a
sz�v�t... M�r r�g nem szerette, az igazi, m�ly, �t teljesen bet�lt� szerelme Rainu
volt, �s az is marad �r�kre, de Tara eml�ke nem volt olyan egyszer� en kit�r�lhet�.

Rem�lhet�leg eljutott Papeet�be, gondolta. Minden p�nzt �ssze akart akkor gy�jteni,
hogy megfizesse az utaz�st. Sok p�nzt kereshetett az elm�lt h�napokban. A teste
meg�rte, hogy aranyba foglalj�k.
B�cker megforgatta az elektromos ind�t�t, a motor beugrott, a csavar vadul p�r�gni
kezdett, �s a gyors, karcs�, feh�r cs�nakot a k�ken csillog� tengerbe r�p�tette. A
reggeli nap �ri�slabdak�nt l�gott f�l�tt�k.
B�cker kiss� lefojtotta a motort, m�g egy pillant�st vetett Brissier tengeri
t�rk�p�re, amely a t�rd�n fek�dt, �s egy nagy kanyarral elindult Anne-szigetr�l.
R�v�d id� m�lva meg�llt �s visszan�zett. Ott fek�dt a r�gi meg az �j sziget:
nyomor�s�gos f�ldfoltok a k�k v�gtelens�gben. A mag�ny k�t k�nnycseppje.
- Fordulj vissza! - k�rte Rainu hirtelen.
- Nincs �rtelme elfutni valami el�l. Mindegy, mi az, Rainu... t�l kell jutnir ajta.
Ezt az ap�mt�l tanultam. Aki elb�jik, �r�kk� kukac marad - A tart�lyokon meg a
dobozokon �t a cs�nak orr�ba m�szott, �s le�lt a l�ny mell�. Az meg sem mozdult,
mikor meg�lelte. Csak a szeme �lt. - Mi�rt nem b�zol bennem? - k�rdezte.
- Nem tartozom ebbe a m�sik vil�gba. F�ltelek, Paulo - Oldalr�l r�n�zett, an�lk�l,
hogy a fej�t megmozd�totta volna - Te gazdag vagy?
- Ezt honnan tudod? - B�cker megh�kkent. �gy �rezte, rajtakapt�k �s kifog�sokat
keresett arra az esetre, ha Rainu tov�bb k�rdez�sk�dne - Ki mondta ezt neked?
Brissier?
- Nem - Keskeny arca merev maradt - Nek�nk "szigeti embereknek" j� a f�l�nk.
Meghalljuk a kagyl�k �nek�t...
- Igen, gazdag vagyok.
B�cker a reggeli p�r�ba mer�lt k�t szigetre b�mult. A tengerreng�s �s a t�jfun
�ltal elpuszt�tott Vikt�ria-sziget most bizarrul hatott: felt�rtnek, ak�r a meg�lt
osztriga. - Ott n�ttem fel �s boldog voltam - gondolta B�cker - �s ap�m sosem
mondta, mi a gazdags�g, �s hogy Papeet�n �s Hiva O�n mi fekszik a bankokban.
Bizony�ra k�s�bb megmondta volna, de azt akarta, hogy el�bb n�jek t�k�letesen bele
a mi kis vil�gunkba, hogy a gazdags�g ne jelentsen nekem t�bbet egy p�lmaerd�n�l.
Ez hiba volt �s t�l k�s�n l�tta be. M�s lettem, mint amilyennek � akart. Mikor a
hib�t tiszt�zni akarta, bele kellett halnia. Sz�rny� vezekl�s egy t�ved�s�rt, ami
nem is volt t�bb a t�ls�gosan nagy atyai szeretetn�l.
B�cker lehajtotta a fej�t. - Most �gy teszek majd, mint te, ap�m - gondolta. -
Hiszen minden megism�tl�dik bennem: van feles�gem, gyerekem lesz. Csak nekem t�bb
id�m van, mint neked, apa, hogy fel�p�thessem a vil�gomat.
- A gazdags�god�rt m�sz? - k�rdezte Rainu. Paul �sszerezzent, Rainu hangja hirtelen
visszar�ntotta a jelenbe.
- Csak l�tni akarom. - mondta - A p�nz a gyermek�nk�.
- Neki nem kell p�nz. Ott van a szigete. P�lm�k alatt tanul meg j�rni, kagyl�kkal
j�tszik majd a homokban, �s a madarak lesznek a bar�tai...
- De vajon el�g-e ez, Rainu? - kisim�totta lobog� haj�t az arc�b�l �s megcs�kolta.
Ajka hideg �s �lettelen�l merev volt - �n voltam az, aki ki akart t�rni, �s r�gt�n
katasztr�fa lett bel�le. Senki sem tudja, mi lesz t�z vagy h�sz �v m�lva. Legyen
biztos a gyermekeink �lete.
- Semmi m�st nem fognak szeretni, csak a sziget�ket.
- S te ezt olyan pontosan tudod? Ap�m egyszer azt mondta: "Az a rejt�lyes az
emberben, hogy ember." Ezt akkor nem �rtettem, most meg�rtem. Azt akarom, hogy -
amennyire csak k�pes vagyok r� - legy�zzem t�ved�seimet, miel�tt megv�ltozhatatlan
t�ved�sekk� v�lnak...
Visszam�szott a motorhoz �s teljes g�zt adott. A cs�nak lebegni kezdett, s kil�tt a
hull�mok f�l�tt. Megh�d�totta a Csendes-�ce�nt, �s �gy l�tszott, a tenger �rzi,
hogy nincs es�lye: b�r f�jt a sz�l, csendes �s sima maradt.
Eg�sz nap mentek, s a k�zi ir�nyt� szerint igazodtak el; ezt Brissier a cs�nakkal
egy�tt sz�ll�totta. Vahua Oa, Rainu szigete k�r�l nagy ker�l�t tettek. Csak egyszer
fojtotta le B�cker a motort �jb�l, �s �tpillantott a lapos, s�t�t f�ldcs�kra a
horizonton. Egyenesen �llt a cs�nakban, mindk�t kez�vel be�rny�kolta a szem�t, s
olyan kem�nyen �sszeszor�totta a fog�t, hogy pofacsontja kem�nyen kimeredt a b�r�n
�t.
- Vahua Oa? - k�rdezte Rainu halkan.
- Az. Ott �lt�k meg az ap�mat.
- Ott voltam. - Rainu ezt �gy mondta, mint aki mes�t mond - Minden cs�nak kint
volt a tengeren. Tapsoltunk, mikor a c�p�k k�z� vetett�k. �n is...
Paul B�cker felvonta a v�ll�t. Elfordult, �jra a motorhoz �lt �s g�zt adott -
Elm�lt, Rainu - mondta rekedten - Ne besz�lj t�bbet r�la! Istenem, szeretlek,
szeretlek. Csak ez a fontos...
�jszaka is tov�bbhaladtak. Rainu laposan a cs�nak fenek�re fek�dt. Nem mert
mozdulni, mert az �jszaka a szellemek� volt. V�tek volt zavarni �ket.
Reszketve fek�dt a cs�nakban, hallgatta a tenger z�g�s�t, a motor berreg�s�t, a
sz�l �nek�t, figyelte Paul minden mozdulat�t, �s �sszeszor�tott szemmel im�dkozott:
- Ne b�ntess�tek, istenek! Hagyj�tok �lni! Nem ismer titeket, de j� ember...
Mikor a reggel sz�rk�n kikelt a tengerb�l �s k�nny� es� takarta el a napot, B�cker
a napellenz� alatt �lt �s aludt. Eg�sz �jjel hajtott, majd a motort a legkisebb
fordulatra �ll�totta �s a korm�nyt egyenes ir�nyba r�gz�tette. Olyan m�lyen aludt,
hogy �szre sem vette a cs�nak ing�s�t.
Rainu �tm�szott rajta, a korm�ny m�g� �lt, kioldotta �s �vatosan mozd�tott a
g�zkaron. A cs�nak gyorsabb �temre kapcsolt, �s �tz�gott a k�nnyed�n tajt�kz�
hull�mokon.
Paul, mikor egy hatalmas, vadul cik�z�, sz�les vill�mcsap�s ut�n megd�rd�lt az �g,
felserkent, megkapaszkodott a napellenz� egyik r�dj�ban �s l�tta, hogy Rainu a
cs�nak far�ban a motor el�tt �l. Szor�totta a foganty�t, �s teljes erej�b�l
nekifesz�lt, hogy a cs�nakot egyenes ir�nyban tartsa. B�cker odam�szott hozz�,
es��ztatta arc�t a k�t kez�be fogta �s megcs�kolta.
- Hova megy�nk? - k�rdezte. A l�ny fekete szeme, amelyre r�folyt az es�v�z,
r�villant - Vissza a szigetre?
- Nem. Arra megy�nk, amerre te akarsz... - homlok�t Paul tenyer�be t�r�lte - Te
vagy az �r, Paulo.
Paul lev�ltotta Rainut a korm�nyn�l, de ut�na csak nehezen siker�lt az ir�nyt
tartania. A tenger d�h�ngeni kezdett, a hull�mok hatalmas hegyekk�nt g�rd�ltek
fel�j�k. De j� cs�nak volt, nem s�llyedt el, ahogy Brissier �g�rte. T�ncolt a
hull�mtarajokon, lemer�lt a hull�mv�lgyekbe, hagyta, hogy a magasba emelj�k, s
olyan volt, mint egy labda, amely a tengerrel j�tszik.
H�rom �r�n �t Paul �s Rainu azt sem tudta, mihez kapjon. Ki kellett merni a
becsap�dott vizet. �gy dolgoztak, mint a g�pek: n�ha bok�ig �lltak a v�zben �s csak
akkor hagyt�k abba a harcot, mikor a sz�l el�llt. Elm�lt a p�rbaj a term�szettel, A
vihar kitombolta mag�t.
F�j� h�ttal, elcsig�zottan �s reszket� tagokkal fek�dtek le az �t�zott padokra. Kis
id� m�lva a nap �jra kim�szott a sz�guld� felh�hegyek f�l�, �s g�z�l�gtette
test�ket. Levetk�ztek, meztelen�l �s kimer�lten fek�dtek egym�s mellett, �s fogt�k
egym�s kez�t. A h�s�g megsz�r�totta ruh�jukat �s a haj�t.
- �gy lesz mindig - mondta Paul nehezen lihegve. - Gy�zni fogunk. Er�sebbek
lesz�nk mindenn�l �s mindenkin�l. K�pesek vagyunk r�, Rainu... mert szeretj�k
egym�st.
A l�ny nem v�laszolt - fej�t Paul mell�re hajtotta �s �t�lelte. Ez olyan felelet
volt, amelyhez nem kellettek szavak.
D�lut�n el�rt�k a Katatoki atollt.
- El�sz�r a p�lmaf�k teteje mer�lt fel, azt�n a kis bambusztemplom tornya, v�g�l
el�tt�k fek�dt a sziget a lag�n�j�val, ak�r egy k�p a mesek�nyvb�l.
P�ter Pierre a messzel�t�j�val m�r felfedezte �ket... a kis kik�t�pall�n �llt,
Hossz� feh�r reverend�ja vil�g�tott a napon, integetett. K�t megt�rt p�pua �llt
m�g�tte hossz�, kamp�s rudakkal �s odah�zt�k a cs�nakot.
- Te vagy az, Paul? - ki�ltotta p�ter Pierre - Egek, te �lsz? Azt hallottam, hogy
Vikt�ria-szigeten m�r semmi sem �ll, csak ez a mag�t�l v�ndorl� holtak istene. �s
most megjelensz... ez majdnem olyan, mint egy csoda. Meg kellene h�zni a harangot!
Isten hozott, Paul, �s Isten �ld�sa legyen rajtad!
Kiseg�tette B�ckert �s Rainut a cs�nakb�l, �s �gy �lelte meg Pault, mint egy
t�kozl� fi�t.
- Siker�lt megmenek�ln�m - mondta B�cker �sszeszorult torokkal - El�lr�l kezdtem.
- �s az any�d? - P�ter Pierre �sszekulcsolta a kez�t.
- Egy p�lm�val, amelyhez v�dekez�s�l k�t�ttem, a tengerbe sodr�dott.
- Im�dkozni fogunk �rte.
- K�s�bb, p�ter. Isten �j szigetet aj�nd�kozott nekem, amely majd mindig r�
eml�keztet. Minden nap im�dkozom azzal, hogy virradatt�l vakul�sig ezen a szigeten
dolgozom �s lakhat�v� teszem. - El�retolta Rainut, aki eddig elb�jt m�g�tte - Ez
az �lett�rsam. � seg�t nekem.
- Hogy h�vj�k? - k�rdezte p�ter Pierre.
- Rainunak.
- Egy megkeresztelt?
- A feles�gem, p�ter.
P�ter Pierre �rtette. Kez�t Rainu fej�re tette �s lassan azt mondta: - A szerelem
Istent�l j�n, teh�t ti�d Isten �ld�sa - Azt�n �jra Paulra n�zett, �s megr�zta
vastag, szak�llas fej�t - Mi�rt kellett mindennek �gy t�rt�nnie? Any�d �s ap�d
�lhetne m�g, de ez az �rd�gsziget felfalta �ket. Nem paradicsom volt, hanem a
pokol. Szerencse, hogy te �rtelmesen gondolkozol, Paul...
- �ppen az�rt j�ttem el �nh�z, p�ter - Paul B�cker Rainut �lelte a karj�val.
Lassan a hossz� misszi�sh�zhoz mentek, amelyet egy magas p�lmacsoport k�z�
�p�tettek. A templom alacsony emelked�n �llt, �s a kereszt�lny�lt a legmagasabb
p�lma cs�cs�n. Ez jelk�p volt, �s p�ter Pierre ebben az �rtelemben k�sz�tette: a
kereszt mindenek f�l�tt...
- Sok �nnel a besz�lnival�m - mondta B�cker - �tel�gaz�s el�tt �llok, �s nem
tudom, melyik �ton menjek tov�bb. Azaz tudom, csak �nt�l akarom hallani, hogy ez a
helyes �t. Egyet semmi esetre sem akarok: visszafordulni. Minden embernek kell,
hogy legyen c�lja, azt mondta az ap�m.
- Gyertek be a h�zba!
P�ter Pierre el�reengedte B�ckert. Mikor Rainu az ajt� el�tt hirtelen meg�llt,
elfordult �s a magaslatra ment, amelyen a templom �llt, nem tartotta vissza.
El�retolta B�ckert �s becsukta m�g�tte az ajt�t.
- Hagyd - mondta -, ismerem ezeket az embereket. B�szke n�p, sosem lehet �ket
k�nyszer�teni semmire. De ha szeretnek, az �let�ket adj�k �rted.
Le�ltek a bambuszb�l �s p�lmarostokb�l fonott sz�kekbe, azt�n egy darabig n�m�n
n�zt�k egym�st.
- Mit akarsz nekem mondani? - k�rdezte v�gre p�ter Pierre. B�cker m�ly l�legzetet
vett. A meghasonl�s nagyobb volt benne, mint b�rmikor azel�tt.
- Kezdj�k el, p�ter! - mondta �rdesen - Ha befejeztem a t�rt�netemet, nyugodtan
mondhatja: "Megbolondult�l". �s tal�n igaza is van...
Hossz�, n�gyszemk�zti besz�lget�s lett bel�le.
Rainu eg�sz id� alatt a kis templomban �lt az olt�r el�tt, �s a k�t hossz� gyertya
�ltal megvil�g�tott M�ria-k�pet n�zte. Egyed�l volt, a sz�l a fazsindelyes tet�n �t
�nekelt, recsegtek a falak, �s a gyerty�k lobogtak az �lland� huzatban.
Nagy szemeket meresztett Rainu a k�pre. Az id� elfolyt mellette, bes�t�tedett, az
esti sz�rk�let felsz�llt a tengerb�l. A kis templom belsej�t m�r csak a k�t gyertya
vil�g�totta meg. A bizonytalan f�ny �rny�kokat var�zsolt a falakra. �gy t�nt,
mintha a k�p �letre kelne, �s az idegen asszony mosolya odaf�nn egyed�l a m�sik
asszonynak sz�lna, aki ott �lt el�tte �s csod�lkozva n�zte.
- Nem, tudom, ki vagy - kezdte lassan Rainu, mikor a templomban eg�szen s�t�t lett
- Nem ismerlek. De gyermeket tartasz a karodban, nekem meg gyermek van a
testemben. Seg�ts nekem, asszony! Add vissza Paulot! �rzem, hogy lassan elt�volodik
t�lem... Te asszony ott fenn, szeretem Paulot... nem akarom meg�lni, mert szeretem,
de meg kell �ln�m, ha elhagy... �rtesz engem, asszony?

19.
M�snap, r�viddel d�l el�tt, egy rep�l�g�p sz�llt le Hiva O�r�l, �s B�ckert meg
Rainut a fed�lzet�re vette. P�ter Pierre rendelte oda r�di�n.
Az �t, amelyen Paul B�cker v�gig akart menni, vil�goss� v�lt. �s p�ter Pierre
azonnal kijelentette:
- Paul, te megbolondult�l! De ez m�r az ap�d eset�ben is �gy volt: a B�ckerek az
�r�k keres�k. De ha mindenki �gy gondolkodn�k, nem lenne halad�s. K�pzeld csak el:
h�rom milli�rdnyi remete! Ez a v�gpusztul�st jelenten�!
- Az val�ban sz�rny�s�ges lenne - B�cker sok�ig szorongatta p�ter Pierre kez�t -
De mindenkinek saj�t elk�pzel�se van a boldogs�gr�l... a magam�t ma megtal�ltam.
K�sz�net �nnek!
Mikor a rep�l�g�ppel feljutottak a v�gtelen�l k�k �gre, Rainu szorongva B�ckerhez
simult. M�r nem k�rdezett - furcsa nyugalom sz�llta meg az idegen asszony k�p�vel
folytatott besz�lget�s �ta. Lehunyta a szem�t �s boldog volt, hogy �rezheti amint a
f�rfi a haj�t simogatja.
Este lesz�lltak Hiva O�n. A kis rep�l�t�r sz�l�n m�r v�rta �ket egy rend�rkocsi.
A rend�rhadnagy, aki Pault �s Rainut fogadta, nagyon udvarias volt. K�zfog�ssal
�dv�z�lte mindkett�j�ket. Rainut�l elvette a b�r�nd�t, amelyet p�ter Pierre-t�l
k�lcs�n�ztek, �s B�cker el�sz�r vette �szre a fiatal tiszt pillant�s�ban a
visszafojtott csod�latot, amelyet ett�l kezdve minden�tt kiv�lt majd, ak�rhov� is
megy.
- A korm�nyz�t m�r �rtes�tettem - k�z�lte a hadnagy - Holnap �nt rep�l�n Tahuat�ba
�s onnan Papeet�be viszik tov�bb. Fogadja szerencsek�v�natornat, hogy t�l�lte a
term�szeti katasztr�f�t. Ez csoda.
- K�sz�n�m, nekem is ez a v�lem�nyem - mondta Paul. �gy l�tszik, nek�nk B�ckereknek
titkos egyezs�g�nk van a term�szettel.
Hiva Oa egyetlen sz�llod�j�ban, egy lapos, feh�r bungal�ban a papeetei Banque de
Nation igazgat�ja m�r v�rta �ket. Egy id�sebb �llami tisztvisel� is felugrott a
sz�k�b�l, mikor B�cker, Rainu, a rend�rhadnagy �s a pil�ta bel�pett a hotelbe.
- � az - ki�ltotta az �llami tisztvisel�. Kez�t ny�jtotta Paulnak - Bernard Croix
vagyok. Eml�kszik m�g r�m? Akkor ismertem meg, mikor apj�val Hiva O�ra l�togatott.
B�cker egy sor emberrel fogott kezet. A civiliz�lt vil�gba mer�l�se kiss�
elfog�dott� tette - Utolj�ra k�t �ve l�ttam, Akkor konzerveket v�s�roltunk...
- Pontosan �gy van! - Croix felemelte a karj�t - Messieurs, ez t�rt�nelmi
pillanat. Kezess�get v�llalok az�rt, hogy ez a fiatalember Paul B�cker.
Felt�telezem, hogy semmif�le pap�rja sincs m�r...
- Semmi. Nem tudom bebizony�tani, hogy Paul B�cker vagyok, de vannak tan�im: p�ter
Pierre, �n, Croix, Brissier kapit�ny, a korm�nyz�...
- Ha ez nem el�g, mindny�jan n�vtelenek vagyunk! - Croix nevetett. - �llamk�lts�gen
egy kis vacsor�t k�sz�ttettem. Uraim, Mademoiselle - udvarias, de tart�zkod�
pillant�st vetett Rainura. Err�l a l�nyr�l m�g besz�ln�nk kell B�ckerrel, gondolta.
Egy f�rfi, aki ennyi p�nzt �r�k�lt, egy bennsz�l�tt n�t szeret�j��l fogad ugyan, de
nem veszi feles�g�l. B�cker k�l�nben is k�nytelen lesz ezt a buta szigeti �letet
feladni. Rengeteg dolga lesz, hogy a vagyon�t kezelje, s hogy megfelel�en forgassa
a p�nz�t - Szabad k�rnem? Csak egy kis szup�...
Rainu sz�m�ra egy iszony�an k�nos �ra k�vetkezett. �lt az �nnepien megter�tett
asztaln�l, semmit sem evett, csak figyelte a hangos, nevetg�l� feh�r f�rfiakat, �s
kivetettnek �rezte mag�t. Annak idej�n a t�rzse fel�ldozta �t a halottak isten�nek
- ma a civiliz�ci�nak �ldozt�k fel. Rainu sz�m�ra ez volt a k�nosabb hal�l.
Az asztal alatt B�cker keze ut�n tapogatott. A f�rfi meg�rtette, megfogta hideg
ujjait �s megszor�totta �ket. Ne f�lj, jelentette ez. Ez csak kir�ndul�s egy
sz�momra is idegenn� v�lt vil�gba. �n is a sziget�nkre gondolok. L�gy eg�sz
nyugodt, Rainu!
- Miel�tt kiadjuk �nnek az �r�ks�g�t - mondta k�s�bb a feket�n�l a sz�lloda
doh�nyz�j�ban a bankigazgat� -, el�sz�r �jra kell sz�letnie. Nevetett ezen a
h�tborzongat� viccen �s �szre sem vette, milyen z�rk�zottan fogadta ezt B�cker... -
Hivatalosan halottnak nyilv�n�tott�k, s m�r azon tanakodtunk, mit kezdhetne az
�llam az apja hagyat�k�val. Az egyik javaslat a szigetek eg�szs�g�gyi ell�t�s�nak
jav�t�sa volt. Egy ment�rep�l� v�s�rl�sa, amely egyes esetekben gyors seg�ts�get
ny�jthat.
- Ez j� gondolat - mondta Paul - Teljesen ap�m szellem�ben fogant.
- Mi is �gy gondoltuk. De ezt a probl�m�t most ad acta tessz�k. Az egyetlen �r�k�s
�l. S ha majd a korm�nyz� �jra felveszi �nt az �l�k sor�ba, saj�t bel�t�sa szerint
int�zkedhet. - A bankigazgat� el�rehajolt - Van m�r valamif�le terve, Monsieur
B�cker?
- Egyel�re csak gondolatok - B�cker h�trad�lt - Mekkora az ap�m vagyona?
- Minden r�szesed�ssel egy�tt - a pap�rok a paeetei jegyz�n�l vannak - kb. k�t �s
f�l milli� frankot tehet ki.
Ez akkora �sszeg volt, hogy egy pillanatra minden t�rsalg�s megszakadt a
helyis�gben. Mindenki B�ckerre �s Rainura n�zett. K�t �s f�l milli� egy
remeter�knak - �gy nevezt�k egyszer g�nyosan Werner B�ckert - Mit kezd most a fia
ezzel? K�l�n�s helyzet �llt el�: Valaki j�n a vadonb�l, �s egyszerre milliomos
lesz. �s mag�val hoz egy var�zslatosan sz�p l�nyt, aki azonban ett�l az �r�t�l
kezdve m�r nem a rangj�hoz ill�.
- Tetemes �sszeg - mondta Paul megindults�g n�lk�l.
- Nem ijeszti meg ez az �sszeg?
- Nem. Mi�rt?
- K�t nappal ezel�tt m�g a vil�g legszeg�nyebb embere volt.
- Az sosem voltam! - Paul hirtelen fel�llt. A t�bbiek l�that� elfog�dotts�ggal
k�vett�k. Valami kimondatlan �llt k�z�j�k: az a gondolat, hogy jobb lett volna, ha
B�cker lemond az �jj�sz�let�s�r�l. - Nem mindig a p�nz jelenti a gazdags�got,
uraim!
- De a p�nz megnyugtat.
- J�jjenek el Anne-szigetre! - mondta B�cker �s Rainu kez�t kereste. M�sf�le,
csod�latos nyugalmat ismerhetnek meg. Legyenek a vend�geim...
Este, mikor B�cker �s Rainu m�r a szob�jukban voltak, �s Rainu el�sz�r �let�ben
igazi �gyban fek�dt, lenn a sz�lloda hallj�ban Croix �gy sz�lt Ponelle
bankigazgat�hoz:
- Nem hiszem, hogy a milli�kat a foly�sz�ml�n hagyj�k, Ponelle. Egy B�ckern�l b�rmi
el�fordulhat, m�g k�pes r� �s elaj�nd�kozza a p�nzt.
- Ez okot szolg�ltathatna arra, hogy besz�m�thatatlannak nyilv�n�ts�k.
- Ezt sohasem tudja kereszt�lvinni. - Croix cigarett�ra gy�jtott - Pontosan
megn�zte mag�nak ezt a l�nyt? Ezt a Rainut? Ez nemcsak egy szeret�, ez t�nyleg
B�cker m�sik fele. A k�t l�bon j�r� lelkiismerete. A megtestes�lt �lets�v�rg�sa. Ha
egyed�l lenne - a t�kozl� fi�t �dv�z�lhetn�nk. De mag�val hozta Rainut! Ez olyan
bonyodalmakat jelent, amelyek el�tt meg kell hajolnunk. Jussanak majd esz�be a
szavaim, Monsieur...
A viszontl�t�s Dubonnet-val megr�z� volt.
Paul B�ckert bevezett�k hozz�, s ha nem mondj�k meg neki, hogy ez Dubonnet, nem
ismert volna r�.
Dubonnet egy karossz�kben �lt vastag takar�ba csavartan, �s m�gis didergett a
negyven fokos h�s�gben. Egykor h�sos arca beesett, r�sz�radt a csontjaira:
megjel�lte a hal�l. Egy m�mia, gondolta B�cker ijedten. Hihetetlen, hogy ez az
ember m�g l�legzik.
Paul lassan odal�pett a fotelhez, �s kez�t Dubonnet er�tlen, hideg ujjaira
fektette. Dubonnet-n minden halottnak l�tszott, csup�n a szeme �lt m�g. Ez az
egykor parancsol�, hideg, mindenre ir�ni�val figyel� szem, amely el�tt reszketett
az eg�sz szigetcsoport. Feh�r egyenruh�s szolga �llt m�g�tte. Csod�lkozva l�tta
B�cker, hogy ugyanazt a t�rt viseli, amellyel a Nagy Hatok �t is megaj�nd�kozt�k. A
szolga meg�rtette B�cker pillant�s�t, de arca mozdulatlan maradt.
Dubonnet �l�ben palat�bla fek�dt egy hossz� palavessz�vel. Bal kez�vel alig
kivehet�en, de m�g tudott �rni... ez volt az egyetlen kapcsolata a vil�ggal, az
�lettel.
B�cker Rainut Dubonnet �sszesz�k�lt l�t�mezej�be tolta.
- A feles�gem - mondta rekedten a bels� felindul�st�l - Be akarom �nnek mutatni,
hogy l�ssa, milyen boldog vagyok.
Dubonnet megmozd�totta a bal kez�t. Reszket� �r�ssal r��rta a palat�bl�ra: - Olyan
vagy, mint az ap�d, �lj le! Fenem�d tiszteltem ap�dat, ha akkor nem is �rtettem
meg. Most sz�vesen cser�ln�k vele, de m�r k�s�.
Ujjbegy�vei r�koppintott a t�bl�ra, a szolga el�rehajolt, s az �r�st nedves
ronggyal let�r�lte. Dubonnet folytatta az �r�st:
- Mit akarsz most tenni, Paul? Visszam�sz Eur�p�ba?
- Nem! - mondta B�cker hangosan. A reszket�, �sszeaszott f�rfi l�tv�nya megr�z�
volt - �nnek nincsenek �r�k�sei, Monsieur. Hallottam, hogy mindent el akar adni.
Az eg�sz �rbev�telt �ll�t�lag egy orvosi alap�tv�nynak sz�nta kutat�si c�lokra. Ez
is ap�m szellem�nek megfelel� dolog lenne. Mennyi...
Dubonnet nem habozott. Nagy bet�kkel fel�rta a palat�bl�ra: - �tmilli�.
- T�rgyalnunk kellene r�la - sz�lt B�cker ijedten.
- Egyetlen sz�t sem - �rta Dubonnet - �tmilli�, �s egyetlen centime-mal sem
kevesebb. Roncs vagyok ugyan, de az agyam norm�lisan m�k�dik. Nem akarom meglopni
az alap�tv�nyt. Meg�rtett�k egym�st, Paul?
- Minden vil�gos, Monsieur - B�cker fel�llt - Nem �r�k�ltem �tmilli�t.
- Sajn�lom helyetted, Paul - Dubonnet �jra koppintott. A szolga let�r�lte az
utols� mondatot. Elint�zve. Kit�r�lve. Nem volt vita.
B�cker �jra r�tette kez�t a b�na, hideg ujjakra.
- M�g egyszer megl�togatom - mondta m�ly s�hajjal. K�zen fogta Rainut �s kiment. A
feh�rruh�s szolga a t�rrel kik�s�rte. A t�gas el�csarnokban udvariasan meghajolt.
- Uram, a cs�nakokn�l v�rj�k. Tolohu odavezeti majd.
Miel�tt B�cker m�g k�rdezhetett volna valamit, a szolga elsurrant. Hangtalanul,
ak�r egy feh�r �rny�k.
- Gyere! - mondta B�cker Rainunak - M�r nem tart sok�. Egy h�t m�lva �jra otthon
vagyunk.
Rainu meg�llt... Hiva O�n vett egy nagyon sz�k, f�ldig �r� ruh�t, magasan z�rt,
kerek, k�nai gall�rral. Olyan volt benne, mintha egy festm�nyr�l l�pett volna le.
- Egy h�t alatt h�tszer meg lehet halni, Paulo - mondta.
- Vagy h�tszer megsz�letni. M�g mindig f�lsz?
- F�lek. - mondta halkan - De fontos ez? Te vagy az �r. Mi�rt nem maradsz itt?
Hisz veled maradok...
B�cker hallgatott. A k�nz� ellentmond�s megint felt�rt benne: amott a sziget, az �
csendes paradicsoma: itt a l�ktet� �let �s a k�t �s f�l milli�s vagyon. Ez olyan
elhat�roz�s volt, amelyet csak tologatott maga el�tt, de amely el�l egy napon nem
tud kit�rni.
K�z a k�zben mentek kereszt�l Tahuat�n. B�cker t�bbsz�r k�r�ln�zett, s abban
rem�nykedett, hogy Tara Makarou elment Papeet�be, �s most nem tal�lkozik vel�k. Az
�t a lag�n�hoz Tara utc�ja mellett vezetett el, m�s �t nem volt.
B�cker kem�nyebben fogta Rainu kez�t, h�travetette a fej�t �s befordult az utc�ba.
�gy �rezte, mintha csak tegnap hagyta volna el. Semmi sem v�ltozott: a gyerekek
j�tszottak a porban, a h�zak fal�r�l pattogott le a vakolat. F�szerek �s sz�r�tott
hal, vizelet �s a rothad� hullad�k szaga terjengett.
S azt�n megl�tta a l�nyt: �gy �llt, mint akkor: a h�zfalnak t�maszkodva,
k�zvetlen�l a z�ldre lakkozott ajt� mellett. M�g mindig a kih�v� v�r�s ruh�t
viselte, amely szabadon hagyta telt melle fels� r�sz�t. F�nyes, fekete haj�t
csom�ba k�t�tte, ajka rik�t� pirosra volt festve, szeme z�lden csillog� fest�kkel
bekenve... csak �llt ott, jobb l�b�t el�reny�jtotta, ujjai k�z�tt cigaretta. Egy
ember, tele szenved�llyel, amelyet h�sz frank�rt meg lehet v�s�rolni, ak�r egy
kos�r alm�t vagy halat: Tara Makarou.
Paul B�cker m�lyet s�hajtott. Gyer�nk kereszt�l, gondolta. B�rmi t�rt�nik is,
fiacsk�m - mondta annak idej�n az apja -, a fejnek k�t funkci�ja van: egy a
gondolkod�sra, s a m�sik az �klel�sre. Most itt volt az �klel�s pillanata!
Ment az utc�n, s r�rontott a Tar�val elt�lt�tt �jszak�k eml�ke. De ez m�r
szenved�ly n�lk�li eml�kez�s volt. Tara tan�totta meg a szerelemre, � avatta
f�rfiv�, �s akkor azt hitte, hogy ez az igazi szerelem, amellyel �lni �s meghalni
lehet. Most m�r m�sk�ppen �rezte. Itt volt Rainu... s ezt a szerelmet nem lehetett
szavakba foglalni.
Mikor k�t m�ternyire voltak Tara Makarout�l, visszatartotta a l�legzet�t. A l�ny
most fel�je ford�totta a fej�t, most megismeri majd... de Tara Makarou eln�zett
mellette. Felgy�l� mosolya nem neki, hanem egy matr�znak sz�lt, aki B�cker m�g�tt
kanyarodott be az utc�ba, �s hangosan f�ty�lt mag�ban.
Azt�n B�cker ott �llt a l�ny el�tt, de a k�vetkez� l�p�s m�r ism�t elt�vol�totta
t�le. Olyan volt, mintha �let�nek egy fontos k�sz�b�n l�pne �t. Tara nem is figyelt
r�... ell�kte mag�t a falt�l, �s Paul hallotta a h�ta m�g�tt, ahogy s�t�t,
b�rsonyosan l�gy hangj�n megk�rdezte:
- Egy olyan f�rfi, mint te, hogy k�pes elmenni mellettem?
Ugyanazok a szavak, mint akkor - h�sz vagy tal�n most m�r �tven frankot �rtek.
Semmi sem v�ltozott: kurva maradt, szeg�nyen, m�g mindig Papeet�ben �s a nagy
p�nzben rem�nykedve.
B�cker lehajtotta a fej�t, karj�t Rainu v�ll�ra tette �s gyorsan tov�bbment.
M�g�tte meg�llt a matr�z �s egy bank�t lengetett.
Tara b�lintott �s kinyitotta a z�ld ajt�t. El�reengedte a f�rfit, meg�llt az utc�n
�s B�cker ut�n n�zett. - Most m�r igazi f�rfi vagy - mondta halkan, azt�n gyorsan
bement a h�zba �s becsukta az ajt�t. M�g a folyos�n levetk�z�tt, hogy gyorsan t�l
legyen rajta. H�sz frank�rt csak egyszer�, gyors kiszolg�l�s j�rt...
A cs�nakokn�l is minden �gy volt, mint r�gen. Egy �reg mal�j, aki Tolohuk�nt
mutatkozott be, B�ckert �s Rainut t�bb pall�n �tvezette. Ezek k�t�tt�k �ssze
egym�ssal a cs�nakokat. Az �sz� v�ros kell�s k�zep�n bek�t�tte a szem�ket, s akkor
vette le �jra a k�t�st, mikor egy s�t�t helyis�gben �lltak. Paul azonnal
felismerte: a Nagy Hatok harmadik fej�nek cs�nakja volt. A h�tt�rben csup�n egy
�rny�k: ott �llt a szabads�gmozgalom ismeretlen vezet�je.
- Fel akarod v�s�rolni Dubonnet-t? - k�rdezte a s�t�t hang - J� gondolat!
- Nem tehetem meg - mondta B�cker - �tmilli�t k�vetel, s �n pont a fel�t
�r�k�ltem.
- Van �tmilli�d. El�tted az asztalon ott fekszik a papeetei Nemzeti Bank csekkje,
�rd r� azt az �sszeget, amely hi�nyzik neked �s vedd meg Dubonnet-t! Mellette ott
fekszik egy szerz�d�s.
A "harmadik fej" v�rt, de B�cker semmit sem felelt. Csak Rainu hajolt meg m�lyen,
�s a saj�t nyelv�n azt mondta: - Engedelmesked�nk, nagy �r.
- �llj! - Paul felemelte a kez�t - Ezt Rainu csak a maga nev�ben jelenthette ki.
�n nem engedelmeskedem. Szabad ember vagyok, �s az is maradok.
- Term�szetesen. Partnerek lesz�nk. - mondta a "harmadik fej" - Mi nem
v�s�rolhatjuk meg Dubonnet c�g�t felt�n�s n�lk�l. De ha te veszed meg, alkalmazol
majd egy kereskedelmi �s egy technikai vezet�t. Ezek a mi embereink lesznek, �s
M�nchenben, Heidelbergben �s Grenoble-ban tanultak. A nyeres�get megosztjuk, a te
r�szedet �tutaljuk a foly�sz�ml�dra. A mi r�sz�nk meg seg�t majd enyh�teni n�p�nk
nyomor�t. Ez j� �gy, bar�tom. N�zd a feles�gedet, az � n�pe is szeg�ny.
Paul egy l�p�st el�rel�pett. Most vil�gosan l�tta, hogy az asztalon k�t pap�r
fekszik: egy kicsi, keskeny - a csekk -, �s egy nagy �v, s�r�n tele�rva. Mellette
egy goly�stoll fek�dt.
B�cker fogta a tollat �s al��rta a szerz�d�st.
- Nem is olvasod el? - k�rdezte a "harmadik fej".
- Bar�tok vagyunk. - v�laszolta B�cker - Vajon becsapj�k egym�st a bar�tok?
- Nem fogod megb�nni - Hossz�, keskeny k�z ny�lt B�cker fel� a s�t�tb�l. - Minden
sziget az otthonod lesz. Itt minden ember a testv�red.
Azt�n ism�t a szabadban voltak, bek�t�tt szemmel pall�kon �s m�s cs�nakokon �t
visszavezett�k �ket, s mikor megint levett�k r�luk a k�t�st, a rakparton �lltak
halaskosarak �s kifesz�tett h�l�k k�z�tt.
- Most Papeet�be! - mondta B�cker vid�man - Akkor a j�v�nk m�r nem titok.
De t�vedett. A teljes szabads�g kiv�v�s�n�l semmi sem lehet nehezebb.

20.

Papeet�ben is �gy fogadt�k Paul B�ckert, mintha a halottak k�z�l t�madt volna fel.
Soha azel�tt ember nem volt a t�jfun vagy a tengerreng�s k�zep�ben �gy, hogy
t�l�lte volna. Ez annyira egyszeri volt, hogy m�snap az �js�gok meg a r�di�ad�k
fellengz�sen csod�r�l besz�ltek, �s B�ckert teljesen lefoglalt�k az interj�k �s
f�nyk�pez�sek.
T�l�l�s�nek jogi oldal�r�l semmif�le neh�zs�gek sem ad�dtak. Maga a korm�nyz� esk�
alatt kijelentette, hogy ez a semmib�l j�tt ember Paul B�cker, akit szem�lyesen j�l
ismer. Egy olyan apa fia, aki ellen �vek hossz� sor�n �t hi�ba l�pett fel az �llam
eg�sz tekint�ly�vel. A holtt� nyilv�n�t�st t�r�lt�k az akt�kb�l.
- Mindez m�sk�pp t�rt�nhetett volna - mondta a korm�nyz� a korm�nyz�s�gi palot�ban
a B�cker tisztelet�re rendezett �nnepi banketten. Ott �lt Paul �s Rainu k�z�tt, �s
Rainu var�zsa mindenkit megejtett. Sz�k, aranysz�n� selyembe volt �lt�zve, ak�r a
napsug�rb�l sz�letett istenn�. B�szk�n, hallgatagon �lt a hossz� asztaln�l,
figyelte az idegeneket, mosolygott n�h�nyszor, a D�li-tenger minden sz�ps�ge csak
�gy �radt bel�le.
Paul ide tartozik, gondolta, �s fekete szeme elszomorodott. Ez az � vil�ga, nem a
mag�nyos sziget. Gazdag, hatalmas ember. A "Nagy Hatok" a bar�tai, �s nev�t minden
szigeten tisztelettel emlegetik. Szerencs�tlen lesz, ha �jra visszat�r a csupasz
szikl�kra, abba a rozoga kunyh�ba, a nyomor�s�gos kertbe a sal�tapal�nt�kkal, a
bambuszcsemet�kkel meg a p�lmadugv�nyokkal. S ha a tengerben �ll, �s d�rd�j�val
vad�ssza az eb�det, esz�be jut a felh�tlen �let, ahol csak intenie kell, hogy a
boyok eg�sz had�t megmozgassa. M�r nem a tengerhez, a sz�lhez tartozik...
Rainu el�rehajolt, a korm�nyz� mellett Paulra n�zett, �s lehunyta a szem�t, mikor
l�tta, milyen felszabadultan �s boldogan nevet: eg�szen m�sk�pp, mint ahogy eddig
ismerte.
Nekem is meg kell ezt tanulnom, gondolta. J� feles�ge leszek. Ott, ahol � lesz,
mindig ott lesz az �n otthonom is. Ki van ezen a vil�gon, aki �gy szereti, mint �n?
- �n most gazdag ember lett, Paul - kezdte a korm�nyz� a besz�lget�st. Sok�ig
m�rlegelt el�tte minden sz�t - Ahogy az �gyv�dje mondta nekem. Dubonnet-t�l
megvette a c�get. K�szp�nzt az asztalra! Nem is tudtam, hogy ekkora az apja
vagyona. �gy �l, mint egy �sember, s k�zben olyan cseles, hogy milliomos lesz
bel�le. Val�s�gos fenom�n az �n apja. De mindezzel szemben bocs�sson meg, Paul, de
ezt meg kell mondanom - t�kfilk� volt. Az �tkozott idealizmusa �s paradicsom-
keres�se miatt ment t�nkre. �s az �n csod�latos anyja is, Paul. Istenem, micsoda
asszony volt Anne! �s egy ilyen csal�d hagyja, hogy a D�li-tenger felfalja.
Csod�ltam az apj�t, de meg�rteni sosem tudtam. �lhetett volna Honoluluban,
Florid�ban vagy Nizz�ban. Ehelyett egy mag�nyos, lakatlan, v�ztelen szigetbe
kapaszkodik. M�g szerencse, hogy a fia j�zanabbul gondolkodik - Rainuhoz fordult
�s kez�t a l�ny karj�ra tette - Fogja kem�nyen, Mademoiselle! Hiszem, hogy �n
k�pes r�, �n olyan, mint egy angyal, legyen Paul sz�m�ra kardos arkangyal! Tartsa
vissza att�l, hogy n�h�ny sziklaszirtet m�veljen meg! Jobb tennival� is akad. Az �n
honfit�rsai enn�l b�lcsebbek, Mademoiselle... ezt az �rtelmetlen szigetet temet�nek
haszn�lj�k. Erre kiv�l�an alkalmas. De a B�ckerek mindenk�ppen lakni akartak rajta
- Nevetett. - K�l�nben hogy tetszik �nnek Dubonnet h�za? �jonnan rendezi majd be?
- Nem tudom - v�laszolta Rainu. Hangja v�konyan, gyerekesen csengett. Mit mondjak,
gondolta. Tart�sa megmerevedett, kir�lyiv� v�lt, b�szkes�g jellemezte, de ez csup�n
l�tszat volt. A val�s�gban visszah�z�dott, ak�r a csiga a h�z�ba.
Paul B�cker adta meg a v�laszt.
- Csak r�vid l�togat�sra j�tt�nk Papeet�be - mondta - Mi nem Dubonnet h�z�ban
fogunk lakni.
- Ebben igaza van. Az egy �reg hod�ly, Az a sok helyis�g! �p�tsen mag�nak egy
bungal�t a tengerparton! Am�gy is a legt�bb id�t majd a c�gn�l t�lti. Persze... az
�j k�telezetts�gei k�l�nben is Tahuat�ba h�vj�k.
- A c�get k�t igazgat� veszi �t. �n visszat�rek Anne-szigetre.
- Hova? - Hirtelen csend �lte meg a hossz� asztalt, A korm�nyz� hangja �gy v�gott
bele ebbe a csendbe, mint egy fanf�r: - Mi az az Anne-sziget? Sohasem hallottam!
- Anne-sziget az �j sziget. Any�mr�l neveztem el, �s ott fogok letelepedni.
- Ez bizony�ra vicc, Paul!
- A k�vetkez� napokban mindent megveszek, ami a pusztas�g megm�vel�s�hez sz�ks�ges.
�pp�gy kezdem, ahogy annak idej�n az ap�m kezdte. Csak nekem k�nnyebb a dolgom: van
p�nzem.
- Most tartsa vissza a leveg�t, Paul! Nem engedhetj�k meg �nnek, hogy olyan
szigeten telepedj�k meg, amelyr�l a geol�gusok azt �ll�tj�k, hogy minden
pillanatban elt�nhet a tengerben. Paul, �n m�g az apj�n�l is bolondabb! Arra
k�nyszer�t, hogy megtiltsam...
Paul B�cker felemelte a kez�t, �s halv�nyan elmosolyodott - Elfelejtette,
excellenci�s uram, hogy egy B�ckert nem lehet semmire sem k�nyszer�teni? Neme
ml�kszem arra, hogy valaha is enged�lyt k�rtem volna �nt�l...
A korm�nyz� v�r�s lett, mint a r�k.
- V�d��rizetbe v�tetem, m�g meg nem j�n az esze! Paul, �rtse meg, csak seg�teni
akarok �nnek, senki nem akarja semmire k�nyszer�teni, de amit itt m�vel,az
potenci�lis �ngyilkoss�g. Itt olyan f�ld�n �l�nk, amely �lland� mozg�sban van. Ezt
a szigetet lez�ratom. S ha m�gis megk�s�reln�, hogy letelepedj�k rajta, a
katonas�got meg a pszichi�tert k�ld�m a nyak�ra. Mert akkor arra lesz sz�ks�ge. �s
most eg�szs�g�re, Paul! Ez volt a legfurcs�bb poh�rk�sz�nt�, amelyet valaha is
mondtam.
Rainu �s Paul h�rom napig maradt Papeet�n. De ez olyan volt, mintha sz�mukra a
vil�g gumifall� v�ltozott volna. B�rhova mentek, hogy megrendeljenek valamit:
p�ld�ul v�ztornyot, r�di�ad�t, egy �j motorjachtot, ezer apr�s�got, ami ahhoz
kellett volna, hogy a parlagot meg tudj�k m�velni, minden�tt titkos �sszeesk�v�sbe
�tk�ztek. Vagy �ppen ki�rus�tott�k azt az �rut, vagy olyan sz�ll�t�si hat�rid�ket
mondtak, amelyek elfogadhatatlanok voltak.
- Vagy bojkott�lni akarnak, vagy el akarnak int�zni - mondta B�cker. Nem d�h�ng�tt,
ink�bb sz�rakoztatta a dolog - Rainu, csak kij�tssz�k a hatalmukat, mintha ezzel
visszariaszthatn�nak. Papeet�t sz�munkra nagy b�rt�nn� akarj�k v�ltoztatni.
- Le fognak gy�zni, Paulo!
A kik�t�ben �ltek egy padon �s n�zt�k a tengert. M�g�tt�k, egy haj�felszerel�seket
�rus�t� c�g kirakata el�tt egy f�rfi �llt, �s felt�n�s n�lk�l figyelte a r�z
haj�l�mp�kat. T�ls�gosan is ker�lte a felt�n�st!
- Figyeltetnek benn�nket, Rainu! - mondta B�cker an�lk�l, hogy megmozdult volna -
Ne fordulj meg! - Mag�hoz vonta Rainut �s �gy �ltek ott, mint egy szerelmesp�r, aki
romantikus naplement�re v�r - Ideje, hogy elt�nj�nk, Rainu!
- Igaz�n vissza akarsz t�rni a szigetre? - k�rdezte. Fej�t a f�rfi v�ll�ra
t�masztotta. A kirakatn�l az ember r�gy�jtott. Szerelmeseket figyelni t�ls�gosan
buta dolognak l�tszott sz�m�ra. - Te ide tartozol, Paulo.
- Mikor Anne-szigetr�l elindultunk, nem nagyon tudtam, hogy alakulnak a dolgok.
Megpr�b�ltam elk�pzelni, boldoguln�l-e te abban a t�voli vil�gban, tudn�l-e �lni
benne. Most m�r bizonyoss�gom van: min�l jobban elt�volodom a sziget�nkt�l, ann�l
k�zelebb ker�l hozz�m. Sosem �rtettem meg ap�mat, azt�n k�s�bb any�mat... most
pedig olyan, mintha az � fej�kkel gondolkozn�k. Megmagyar�zhatatlan �rz�s ez,
Rainu. Ez t�bb, mint s�v�rg�s vagy honv�gy. Egyszer�en vissza kell mennem. Ez a
foltnyi f�ld a tengerben: az otthonom, a haz�m. Holnap utazunk...
- �s az �rz�ink, Paulo?
- Sajn�lni kellene �ket. Senki sem mondta nekik, hogy egy Paul B�ckert nem lehet
�rizni.
�jszaka egy mal�j surrant a korm�nyz�s�gi palota kertj�be, ahol Paul egy
vend�gsz�ll�son lakott. A f�rfi felkapaszkodott a vir�gind�kon, �s a nyitott
ablakon �t belend�lt a szob�ba, majd m�lyen meghajolt. �v�n a "testv�ris�g" t�re
csillogott. B�cker �s Rainu �sszecsomagolt b�r�nd�kkel v�rt�k.
- K�szen vagyunk - mondta a mal�j - Pirkadatkor indulunk.
- K�sz�n�m nektek.
B�cker az ablakhoz l�pett. � m�szott le el�sz�r, azt�n Rainu k�vetkezett. Idegen�l
festett farmernadr�gban meg vastag, feh�r pul�verben. A mal�j utols�k�nt
ereszkedett le a vir�gind�kon, miut�n a b�r�nd�ket kidobta az ablakon. B�cker kapta
el �ket. Azt�n a holdtalan �jszaka v�delm�ben kereszt�lfutottak a parkon, �s
�tm�sztak a magas falon. A sz�k h�ts� �ton egy riksa v�rta �ket. Egy m�sik, m�lyen
hajlong� bennsz�l�tt a b�r�nd�ket elhelyezte valami csomagtart�f�l�n �s kinyitotta
az ajt�t.
- A rend�rs�g a kik�t�ben azt a parancsot kapta, hogy tart�ztasson le t�ged -
mondta a "testv�ris�g" t�rt visel� mal�j - De egy riks�t nem ellen�riznek.
N�gyszer kipr�b�ltuk. Senki sem fog l�tni, testv�r.
Meghajolt, az ajt� becsap�dott. Az ingadoz� j�rm� elindult.
Pirkadatkor a sok cs�nak k�zt egy nagy katamar�n siklott ki Papeete cs�nak-
kik�t�j�b�l a ny�lt tengerre. Az alacsony, p�lmaszalm�b�l font kabins�torban ott
fek�dt Paul �s Rainu. Visszan�ztek a reggeli p�r�ban lassan els�llyed� nagy
szigetre. Mikor j� sz�l kerekedett, sz�les vitorl�t vontak fel, s a kett�s
haj�gerinc surrogva sz�ntotta a hull�mokat. Gyorsan haladtak, �s nemsok�ra
belevesztek a Csendes-�ce�n k�k, t�kr�z�d� v�gtelens�g�be.
Mikor d�lel�tt t�z �ra fel� a korm�nyz�s�gi palot�ban ismertt� v�lt Paul B�cker
sz�k�se, azonnal felsz�llt egy rep�l�raj, hogy v�gigkutassa a tengert. Hi�ba. Az
atollok �sszevisszas�g�ban, a bennsz�l�tt kenuk ny�zsg�s�ben lehetetlen volt azt a
cs�nakot megtal�lni, amelyben Paul �s Rainu visszat�rt paradicsom�ba.
- Z�rja le azt az �tkozott Anne-szigetet! - �zentette r�di�n a korm�nyz� Brissier
kapit�nynak, aki a kutat�akci�t vezette. - Maradjon ott! Sz�lljon v�zre a sziget
el�tt! �s ha B�cker nagy vid�man meg�rkezik, tart�ztassa le! Z�rt katonai ter�lett�
nyilv�n�tom Anne-szigetet! T�bb� senki sem k�zel�thet a szigethez! P�rizsban ez�rt
�n v�llalom a felel�ss�get. Minden eszk�zzel akad�lyozza meg, hogy B�cker partra
sz�llhasson! Mert ha eljut a szigetre, onnan senki ki nem piszk�lja. Ezt m�r tudjuk
az apj�t�l. Teh�t, kapit�ny: Anne-szigetet hermetikusan le kell z�rni!
Brissier elkanyarodott, �s egyenesen B�cker sziget�re rep�lt. Nem tudta, mit tesz
majd, ha B�cker Anne-sziget el�tt felt�nik. Katona volt. Vil�gos parancsot kapott,
de Paul a bar�tja lett. �s mi�ta ismerte Rainut, m�g meg is �rtette B�ckert. Ilyen
embereknek is lenni�k kell, gondolta. A vil�g szeg�nyebb lenne ilyen nagy szerelmek
n�lk�l.
Brissier este �rkezett Anne-szigetre, v�zre sz�llt az �b�lben, �s r�di�n jelentette
Papeet�nek: - C�lter�let el�rve! Maradok!
- Ez�ttal egy B�cker is megadja mag�t - mondta a korm�nyz� el�gedetten. - Ez most
puszt�n csak er�pr�ba. Nekem szem�lyesen semmi kifog�som az ellen, ha c�p�kon
lovagol kereszt�l a tengeren: �ljen minden bolond �gy, ahogy neki tetszik. De ez
itt most p�rbaj k�ztem �s B�cker k�z�tt. Nem hagyom, hogy nevets�gess� tegyenek,
uraim!
M�g Anne-sziget el�tt ott fek�dtek a v�zirep�l�k, amelyeknek meg kellett volna
akad�lyozniuk, hogy Paul B�cker a szigetre l�phessen, � Rainuval a D�li-tenger
v�gtelens�g�ben haj�zott. A "testv�ris�g" a blok�ddal a leghat�konyabb eszk�zt
�ll�totta szembe: az id�t.
Nagy nyugalomban adt�k tov�bb szigetr�l szigetre Pault �s Rainut. Olyan volt,
mintha nagy k�lapokon ugr�ltak volna �t a tengeren. A t�rzsf�n�ki kunyh�kban
aludtak, �s ha m�snap reggel tov�bbvitorl�ztak, a hadikenuk kis flott�ja
szolg�ltatta nekik a k�s�retet, m�g a k�vetkez� sziget flott�ja �t nem vette a
sz�kev�nyeket. Minden parton a "testv�ris�g" egy tagja fogadta �ket, �s ahol partra
sz�lltak, minden�tt olyan tisztelettel �vezt�k Pault, mintha a "Nagy Hatok" k�zt �
lett volna a "Nagy Hetedik".
Tizenn�gy napig haj�ztak �gy �szrev�tlen�l szigetr�l szigetre. A keres�
rep�l�g�peket visszarendelt�k, Brissier kapit�ny ism�t elhagyta Anne-szigetet,
miut�n t�relmetlen�l azt r�di�zta Papeet�be: - Lepjen be itt a moha, vagy B�cker
helyett vegyem �t a remetes�get?
- �tkozott fick� ez a B�cker! - v�laszolta a korm�nyz� t�z nap m�lva. Ki�heztet
benn�nket. Most elb�jik valahol, hogy azt�n hirtelen a szikl�j�n teremjen.
Szak�tsuk meg a j�t�kot! A bolondok szabads�ga is hozz�tartozik a demokr�ci�hoz.
Brissier, vonja ki a kommand�t! Minden kinek joga van �gy �lni �s �gy meghalni,
ahogy akar. S�llyedjen el B�cker a sziget�vei egy�tt a tengerben. T�l sokba ker�l
Franciaorsz�gnak, hogy ezt a bolondot megakad�lyozza az �ngyilkoss�gban.
Ezen a napon halt meg Jean-Luc Dubbonet, negyvennyolc �r�val azut�n, hogy al��rta
Paul �gyv�dj�vel az ad�sv�teli szerz�d�st. Tahuata sziget�nek fele �s Vaitahu
v�rosa majdnem teljesen Paul B�cker tulajdona lett. Nem is t�r�d�tt vele. A
testv�ris�g legjobb �zletvezet�it �ll�totta be, �s azt hitte, ezzel jogot nyert
arra, hogy nyugodtan �lhessen Anne-szigeten. - �s egy ilyen ember tov�bb veget�l
egy porszemen! - cs�v�lta fej�t a korm�nyz� - Ki k�pes ezt meg�rteni?
- Pontosan megn�zte Rainut? - k�rdezte az �gyv�d, aki tov�bbra is kezelte B�cker
vagyon�t.
- Persze. D�li-tengeri sz�ps�g, extra min�s�g, legal�bb ezen a t�ren norm�lis a
fiatalember.
- Ez egy m�sodik Anne...
- Marhas�g!.. - A korm�nyz� elutas�t�an intett. De azt�n hirtelen nagyon is
elgondolkozott, �s k�rd� pillant�st vetett az �gyv�dre - Hogyhogy?
- Egyetlen, hatalmas energia �s szerelem. Ilyen asszonnyal szemben egyszer�en
tehetetlen mindenki. �ppen ilyen volt Anne B�cker is.
- Istenemre, igaza van doktor! Paul helyett ink�bb Rainuval kellett volna
t�r�dn�nk. � a kulcsa a B�cker-rejt�lyeknek. - A korm�nyz� megt�r�lte az arc�t -
Hogy tudtunk err�l megfeledkezni: Anne �s Rainu.. minden B�cker-feles�g olyan
�nmag�ban l�v� vil�g, amely a mi vil�gunkat feleslegess� teszi. Mi legyen most,
doktor?
- Hunyjunk szemet, excellenci�s uram! - Az �gyv�d mindk�t karj�t felemelte. Megadta
mag�t. - Olyan asszonyok, mint Anne �s Rainu, meghat�rozz�k minden f�rfi �let�t;
sz�momra csup�n egy dolog marad: irigyelni B�ckert. M�r az els� pillanatban, amikor
Rainut megl�ttam, ezt tettem...
Tizenhat nappal azut�n, hogy Papeet�r�l elindultak, egy nagy katamar�n k�t�tt ki
Katatoki atollon. P�ter Pierre ism�t a kik�t�pall�n �llt, mellette a k�t p�pua a
kamp�s rudakkal.
A kis templom torny�ban megsz�lalt a harang, s hangja �sszekeveredett a tenger
z�g�s�val �s a p�lmakoron�k k�zt d�dol� sz�llel. Mikor Paul a kik�t�pall�ra l�pett,
majdnem �nnep�lyes �rz�s fogta el. Megfogta Rainu kez�t �s kiseg�tette a cs�nakb�l.
- Az�rt j�tt�nk, p�ter, hogy �sszeh�zasodjunk - mondta komolyan. - �sszeesket egy
f�rfit, aki Istent csak a nap f�ny�ben, a vihar b�g�s�ben �s a tenger d�h�ng�s�ben
ismeri, �s egy l�nyt, aki szellemekben hisz, �s faragott, festett f�t im�d?
- Szerelmesek vagytok - mondta p�ter Pierre, s megfogta Paul �s Rainu kez�t. - �s
ahol a szerelem, ott az Isten. - �tn�zett a kis bambusztemplomra. Az ajt� nyitva
�llt. Reszket�, de ismer�s hang �radt ki bel�le... valaki egy �reg harmonik�n
egyh�zi �neket j�tszott. - Orgon�nk nincs, de Palopeno megtanulta, hogy kell ide-
oda nyomogatni a harmonik�t. V�rtalak benneteket. K�t hete az �ter tele van
r�di��zenetekkel. S arra gondoltam: kev�s az id�t�k, mindj�rt a templomba
megy�nk...
R�viddel ut�na m�r ott t�rdeltek a szeg�nyes olt�r el�tt, amelyet vir�gokkal
d�sz�tettek fel. M�g�tt�k Palopeno, a p�pua, templomi �neket j�tszott harmonik�n,
amelynek dallam�t senki sem ismerte fel, de �nnep�lyesen hangzott, s ez is el�g
volt: mindenki meg�rtette, �s szent szorong�st �rzett mag�ban.
- �gy most m�r f�rj �s feles�g vagytok - mondta p�ter Pierre, �s kez�t Paul �s
Rainu lehajtott fej�re tette. - Soha_meg ne sz�nj�k szerelmetek, m�g csak a hal�l
el nem v�laszt... - azt�n elhagyta a templomot. Paul �s Rainu egyed�l maradt, a
p�ter intett Palopenonak is, hagyja abba egyh�zi zenei saj�t szerzem�ny�t.
Ott t�rdeltek az olt�r el�tt, a hossz� gyerty�k lobogtak az �r�kk� lengedez�
sz�lben, �s az idegen asszony k�pe a gyermekkel a karj�n ism�t megelevenedett �s
mosolyogni l�tszott.
Rainu feln�zett r�. - K�sz�n�m neked. - suttogta.
B�cker csod�lkozva n�zett r�. - Kihez besz�lsz? - k�rdezte.
Rainu t�n�dve elmosolyodott - Ezt te nem �rted, Paulo - mondta. - Ezt csak az
any�k �rtik - Fel�llt �s Pault is felh�zta - Induljunk!
- Mindj�rt beesteledik.
- M�r nem f�lek.
- H�t az �jszaka szellemei...
- Te velem vagy, Paulo...
- Rainu! - Mag�hoz vonta, az asszony a nyaka k�r� fonta a karj�t, hozz�simult, s
asszonyi gyeng�ds�ge v�gig�radt a f�rfin.
- A cs�nak k�szen �ll - mondta B�cker - Ha eg�sz �jszaka megy�nk...
- Megy�nk... ugyan ki tarthat vissza?
Paul b�lintott, a karjaiba emelte �s kivitte a templomb�l. A pall�n�l ott ringott a
m�anyag cs�nak, motorja m�r j�rt. P�ter Pierre a k�telet tartotta.
- Gyer�nk, besz�ll�s! - ki�ltotta - Igyekezzetek, menjetek m�r, k�l�nben m�g s�rva
fakadok vagy pr�dik�lni kezdek! Mindkett� borzaszt� - �s mikor berreg� motorral
elindultak, ut�nuk ki�ltotta: - Majd megl�togatlak! Megkereszteltetitek a
gyermeket?
- Val�sz�n�leg! - ki�ltott vissza B�cker - Ebben �ppen olyan r�gim�di vagyok, mint
az ap�m!
Nevetett, lengette mindk�t karj�t, azt�n Rainu, aki a motorn�l �lt, teljes g�zt
adott, �s a cs�nak kil�tt a gy�l�lt-szeretett tengerre.
Egyike volt azoknak az aranyos est�k nek, amikor az ember csak �ll a tengern�l, �s
k�ptelen felfogni azt a sz�ps�get, amelybe belehelyezt�k. B�cker lement a partra,
hogy kifogja a vacsor�t, de helyette csak n�zte az ez�st�s halrajokat �s a sz�nek
j�t�k�t a hull�mokon. Rainu jelenl�t�t csak akkor �rezte meg, mikor karj�t a
mell�re tette �s hozz�simult.
- R�m gondolsz? - k�rdezte.
- R�d.
- A gyerek�nkre?
- Hogy vajon h�sz �v m�lva � is itt �ll majd a tengerparton...
A tenger susogva k�zeledett, a hull�mokon apr�, feh�r habkoron�k jelentek meg,
melyeket az alkonyp�r lassan b�borsz�n�re festett. J�tt a dag�ly, s az aranyos
csillog�s� v�z k�r�lmosta Rainu �s Paul l�b�t. Feler�s�d�tt a sz�l, �s r�ngatta az
asszony haj�t, �nekelt benne.
- Hogy fest majd a vil�g h�sz �v m�lva...? - k�rdezte halkan.
- Szebb lesz, Rainu - v�laszolta Paul, s ez �gy hangzott, mintha val�ban hitt volna
benne - Tal�n m�g sokkal szebb lesz.
Karj�t Rainu v�ll�ra tette, �s �gy �llt a tengerben a dag�ly k�zelg� hull�maiban,
am�g a t�zv�r�s nap els�llyedt, �s az �g l�ngol� boltozatt� v�lt.
� volt a legboldogabb ember a vil�gon...