Professional Documents
Culture Documents
Vass Jozsef - Béla Király Névtelen Jegyzőjének Kora 1864
Vass Jozsef - Béla Király Névtelen Jegyzőjének Kora 1864
LIBRARY
The
|. Charles Modey Clark
Memória!
i-
KIRÁLY
NÉVTELEN JEGYZÖJÉNEK^KORA.
IRTA
VÁSS/ JÓZSEF,
KEGYES TAM'TÓRENDI ÍIDOR, GYMSASIII1 TAflÁR, A
S AZ ERDÉLYI MUZEL1-EGYLET LEV
1864.
PEST , 1865.
KUGLER ADOLF TULAJDONA.
Obit Műn
Didiei in historia testimoniis nitendum esse.
LEIBNIZ.
l HARVARD \
UWi"f!tíSlTY5
UöRAKV
JUH II1-1"
TARTALOM.
Lap.
Előszó , - - V
Bevezetés l
ELSŐ RÉSZ.
A névtelen jegyző korát illető újabb nyomozások.
I. Fejezet.
Első Béla király és a névtelen jegyző.
AJ Hazai tudósok véleménye.
1. §. Toldy Ferencz nézete 11
2. §. Szabó Károly véleménye 16
B) Külföldi irók nyomozásai.
3. §. Cassel Bódog fejtegetése 19
4. §. Tbierry Amadé ide vonatkozó tárgyalása . . 28
II. Fejeiét
Második Béla kora és névtelenünk.
5. §. Podhradczky József a névtelen koráról ... 30
6. §. Jámbor Pál történetbölcselmi lehozása ... 32
III. Fejezet.
Harmadik Béla és a névtelen j egy ző kora
közti viszony.
7. §. Egy névtelen czikkiró okoskodása .... 34
8. §. Dr. Rösler Ede véleménye 37
rv
IV. fejeiét.
Névtelenünk negyedik Bélakirály jegyzője.
Lap.
9. §. Fejtegeti Beleházi Bartal György 41
MÁSODIK RÉSZ.
A felhozott érvek itészeti taglalása.
V. Fejeiét.
A névtelen nem volt IV., III. s II. Béla királyok
jegyzője.
10. §. A IV. Béla korára felhozott okok czáfolata . 51
11. §. A III. Béla kormányideje mellett használt ér
vek eloszlatása 59
12. §. A névtelen jegyző H. Béla korába sem tehető 71
VI. Fejezet.
Névtelenünk I. Béla király jegyzője volt.
13. §. Az ellenokok alaptalanságának bebizonyítása . 79
14. §. Eredmény 89
ELŐSZÓ.
A magyar történettudomány függő kérdései közt
alig van fontosabb Béla király névtelenjegyzője korának
különböző oldalűlag már többektől vitatott, de ma is be-
végzetlen kérdésénél ; holott annál komolyabb figyel
münket igényli az, minél szorosabb viszonyban áll
vele a királyi jegyzőnek, mint hazai történetírásunk
ősatyjának, kiméletlenül nem egyszer kétségbevont,
de mindannyiszor újabb diadalt nyert hitelessége.
Különösen napjainkban látjuk ez ügy haladék
talan felfogásának idejét elérkezettnek, midőn hazánk
nyugati határain túl , elbizott viadorok tömegesen s
mind nagyobb erő-kifejtéssel szállnak síkra őstörté-
nelmünk emlékei ellen, köztük az első heves rohamot
Béla király névtelen jegyzője , mint nemzetünk leg
első történetírója ellen intézve.
A tudományok magyar királyi egyeteme gonddal
virrasztván az időszakonkint felmerülő komoly kérdé
sek fejlődési menete fölött, lehetetlen volt kikerülnie
éber figyelmét azon mind nagyobb tért foglalni
készülő szellemi tusának , melynek czélja nem egyéb,
mint hazai történelmünk aggrégi épületét elszánt
ostrom alá véve, romhalmazra dönteni.
Hy jelenséggel szembe, hazánk értelmisége a
tétlen néző dicstelen szerepére nem vállalkozhatik.
I*
VI
Különben is a nyomos kérdésnek , mint hazainak,
csak hazai földön lehet és kell megoldást nyernie.
E tekintetből hazafiűi örvetidezéssel fogadtuk a ma
gyar kir. tudomány-egyetem bölcsészeti karának azon
elhatározását, melynél fogva a komoly kérdés alapos
megvitatására versenytért nyitott , pályakérdésűl tűz
vén ki:
„Adassék elő azon nézet, melyet a
Béla király névtelen jegyzőjének korára
vonatkozó djabb nyomozások eredmé
nyeztek."
Az egyszerűen megjelelt tárgy a minő könnyű
nek látszik első tekintetre, épen oly nehéznek bizo
nyal, ha térfogatát közelebbről vizsgáljuk.
Egy egész évszázadon túl foglalkodtatott az
érdekes kérdés több hazai s külföldi kitűnő szak
tehetséget a nélkül, hogy az, mint többé kétségbe
nem vonható történelmi bevégzett kérdés, ingatlan
alapra helyeztethetett volna. S míg Schlözer és isko
lájának tanoiiczai , tévnézttek vagy elfogultságtól
félrevezetve , a névtelen jegyző munkájának — me
lyet hazánk ősi jogviszonyainak halhatatlan érdemü
búvára, t. Beleházi Bartal György, jellemzőleg
aranykönyvnek ') nevez, — hitelességét tagad
ták, vagy alaptalan föltevéseknél fogva, kétségbevon
ták : honfiaink, a kérdés komolyságához illő alapos
sággal s kitartó erőfeszítéssel küzdve , azt kielégitő
sikerrel biztosították. Függőben maradt napjainkig a
') Dissert. Hist.- Critieae, queis Belae Notarii artas etc. vindi.
catur. 1814. 1. 2. s köv.
*) Vindiciae Anoym. Belae Regis Notarii. Budae, 1802. pag. 136.
3) Schedius: Zeitschrift von und für Ungarn. I. Bd. 137. 1.
*) Anonymi Belae Regis Notarii de Gestis Hungaror. Liber.
Viennae, 1827. 8-ö. rag. 59.
') Közhasznú esmeretek tára. I. köt.
•) Tudom. Gyűjt. 1828. Vl-d. köt. 92, 97. 11.
') Tudom. Gyűjt. 1832. IX-d. köt. 48-82. 11.
>) L a m b e c i u s : De Biblioth. Caesarea Vindobonensi. Edid.
Franc. Ádam. Kollár. Töm. I. pag. 687.
•) Gesehichte des Russischen Reichs. Riga. 1820. I. Bd. 316. 1.
10) Annal, vetcr. Hunnor. Avar. et Hungaror. Dissert. IV. 71, 72. 11.
") Archivische Nebenarbeiten und Nachrichteu vermischten Inhalts.
1785. I. Theil. 139 s köv. 11.
") Pray: Hist. Regum Hungar. Pars prim. Budae, 1801. 8-ö,
Notit. Praev. pag. XXIX. §. VII. az a) jegyzetben.
— 10 —
keskenyebb keretbe foglalt vázlata a mondottakban határo
zódik ; ez azonban elég arra , hogy a t. olvasó kellőleg tájé
kozhassa magát a komoly kérdés tovább fejlődésére nézve,
mi által egyszersmind azon határvonalhoz jutottunk, Komiét
legkényelmesb út nyilik a kijelelt pályakérdés tűzetes tár
gyalásához, melyre legott áttérünk.
ELSŐ RÉSZ.
A névtelen jegyző korát illető újabb nyomozások.
I. Fejezet.
Első Béla király és a névtelen jegyző.
A) Hazai tudósok véleménye.
1. §. Toldy Fereucz nézete.
Azon iróink koszorújában , kik Béla király névtelen
jegyzőjének munkáját szaktanulmányuk tárgyává tették,
Toldy Ferencz,ajól ismert müitész , tünik fel első,
ki több kiadásban nagy elterjedést nyert magyar irodalom-s
költészettörténeti kézikönyveiben többször emlékezik név
telenünkről, mint olyanról, ki I. Béla király jegyzője volt, s
így korát a XI-d. századba helyezi, mondván : „Régi törté
netirásunk mivoltának és fejlődésének tisztább felfogására
annak négyféle stádiumát kell megkülönböztetnünk. A har
madik stádiumba tartoznak azon irók , kik történetirásukat
eredeti feljegyzésekből, a mondából és népdalokból szerkesz
tek, s e mellett a külföldi irókat is használták. Ezek elseje
s nemzetűnknek, mint maga is állítja magáról, első történet
irója, Béla király jegyzője (Anonymus Belae regis notarius,
közönségesen csak Anonymus), ki A magyarok viselt
dolgai (Q-esta hungarorum) cziinü könyvében az ország
meghódítását részletcsen és teljes földrajzi tájékozattal , úgy
a fejedelmek alatt történteket beszéli el. Eldöntetlen vita
foly a tudósok közt, melyik Bélának jegyzője volt legyen ez
irónk : a többség II. vagy III. Bélának tulajdonítja őt, s így
munkáját a XII-dik századba teszi ; de ha némely csekély
becsü, inkább látszatos , védok mellőztével, a munka egész
— 12 —
belső jellemét tekintjük , szerzőjét bátran a XI - d i k szá
zadba tehetjük, mikor a régi magyar hösmonda , me
lyet ö gazdagon felhasznált, a nép emlékezetében még teljes
friseséggel élt" ').
Másutt pedig, hol a régi magyar hösmonda kö
rét mély tárgyavatottsággal fejtegeti, a királyi jegyzőre vo
natkozólag ekként nyilatkozik : „A régi magyar hösmonda,
mely ez ország megvételét s őseink tizedik századbeli fegy
veres kalandait Europa különféle részeiben foglalta magában,
az ezt tartalmazott történeti énekek minden nyoma sőt em
lékezetével együtt kienyészett népünk öntudatából. Még
krónikásaink sem jegyezték fel e dalokat ; de a legrégibb
közölök, Béla király névtelen jegyzője , kit rövidség okáért
csak Anonymusnak nevezünk, s ki kétségen kivül
I. Béla alatt virágzott, elég gyakran említi azokat,
sőt történetirata legnagyobb részét azokból szerkesztette
össze. Már munkája prologusában azt irja, miszerént ,illet-
len volna ily nemes nemzethez , ha eredetét és dicső tetteit
a pórnép hamis meséiből, vagy a joculatorok (dalnokok, he
gedősök) csácsogó énekeiből mintegy álomban hallgatná' a) :
a miért ö azokat ,különféle történetirók hagyományaiból,
biztos iratokból , a historiák világos előadásából' s) meríti
s hoz/áveti :
,Boldog tehát Magyarország,
Melynek adatott sok jószág,
Ezentúl minden időben
Gyönyörködjék irójának zsengéjében;
Mert ime kezdve van királyai
S nemeseinek származásrendi' 4).
') A magyar nemz. irod. története. Irta Toldy Ferencz. Har
madik, javított, kiadás. Első kötet. Pest, 1862. 8r. 73, 78—80. 11.
') „Si tam nobilissima gens Hungariae primordia suae genera-
tionife, et fortia quaeque facta sua ex falsis fabulis rusticorum, vel a
garrulo cantu joculaetorum quasi somniando audiret, valde indecorum
et satis indecens esset". — Anouym. Prolog.
3) „Secundum traditiones diversorum historiographorum, de certa
scripturarum explanatione, et aperta historiarum interpretatione". — U. o.
l) „Felix ergo Hungaria, cui sunt dona data varia, omnibus
— 13 —
') „Isti septem principales personae erant viri fide stabiles ". —
A n o n y m. C a p. V.
*) Magyarische Alterthümer. Von Selig Cassel. Berlin, 1848.
8-ö. 49—70. 11.
2*
— 20 —
mellesleg többféle tudósítást nyújt ; az ö idejében öletett meg
Ötöm, Csanádtól , a király unokaöccsétöl (XI. Fej.) ;
Sarolt volt szent István anyja (XVII. Fej.) ; Thonuz-apa
szent István király idejéig élt (LVII. Fej.). Pétert illetőleg
mondja András királyról (XV. Fej.) , hogy fél vala a német
császár jövetelétől , miszerént az , Péter királyi véreért bo-
-szút állandó, Magyarországba jövend; András királyról
pedig beszéli (u. o. ), hogy azon földet, melyet Árpád Ketel-
nek ajándékozott, ennek maradékaitól elcserélte azon okon,
mivel felesége szeret vala azon részeken lakni azért, hogy
közelebb legyen szülőföldjéhez, mivel a ruthénok vezérének
leánya vala és fél vala a német császár jövetelétől stb.
(1. felebb) ; említi azon eseményt is (András idejében, 1051-ben)>
midőn III. Henrik német császár hadai megveretvén , azon
hegységbe szorúltak , mely kétségbeestökben elhányt vért
jeikről mo st is Vértesnek neveztetik (L. Fej.). Aba Sámuel
királyt sem hagyja szó nélkül, kiről (XXXII. Fej.), írja : „Ed
és Edömér nemzetségéből származott sok idő multával S á-
m u e l király , kit kegyességeért A b á - nak neveznek vala.tt
Az ezeket követő királyokról, milyenek : Salamon, Gyeics,
László, Kálmán , II. István, mindannyian kitünő személyisé
gek , hogyan hogy egy szóval sem emlékezik , s őket csak
egyetlen megjegyzéssel sem érinti? Képzelhető- e , hogy az,
ki I. Béla korában él, s az ősrégi történeti események elbe
szélése közben mellesleg urának minden elődeit megnevezni
képes, ha azután állítólag II. vagy épen III. Béla korában
él vala, csupán csak azokat émlíthette volna ? Vakeset- e ez ?
Valóban e komoly kérdésen megszívlelhetlen könnyelműség
gel adnak túl azok, kik nem tartózkodnak állítani, hogy a név
telen jegyző munkája csonka , s ebben fekszik oka hallgatá
sának a következő királyokról. De , ha a hiányzó részek
tartalmazták a folytatást , miért említtetnek már most ezen
királyok? Honnan bizonyítható be továbbá, hogy a szer-
kesztmény hiányos ? A szerző ád annyit, mennyit az előszó
ban igért. Szándéka volt adni „Magyarország királyai és
nemesei származását, miképen szállott alá a scythiai földről
a hét fejedelmi személy , kiket hét magyarnak nevezünk,
— 21 -
vagy milyen a scythiai föld, s miképen született Almos, vagy
miért nevezték Almosnak Magyarország első vezérét , kitől
a magyarok királyai eredetűket vették , vagy hány országot
és királyt hódítottak meg , vagy miért nevezik a scythiai
földről kijött népet az idegenek nyelvén h u n g a r u s o k - nak
s tulajdon magok nyelvén magyeroknak" '). S mindezt híven
teljesítette is. Vagy talán azon szójárásából : „mint a követ
kezőkben mondva lesz" (üt in sequeutibus dicetur), akarják
némelyek kifejteni ? Akkor őt bizonyára senki figyelmesen
nem olvasta. Nincs oly eset , hogy valaki , ki a nélkül hogy
arra szüksége volna, egymásután négy királyt említ, s épen
az ötödik alatt éltnek mutatkozik , mégis ne ezen , hanem a
tizedik vagy tizenötödik alatt éljen a nélkül , hogy mind
azokat megemlíteni méltónak tartotta volna. S ha csak
egyetlenegy ily eset lehetséges, minden hasonság merő lehe
tetlenség. Nem illik C o r n i d e s szelleme s tudományosságá
hoz azt csak érinteni is, hogy P r a y épen úgy helyeztethet
nék Miksa király korába (1564—1576), mert ott végzi év
könyveit *). Nem befejezésről foly itt a beszéd , hanem fel-
említésről; különben az előszónak is hiányosnak kelle
ne lenni.
Egy másik , még eddig figyelemre épen nem méltatott,
de hasonlólag fontos indokúl szolgál a névtelennél olvasható
magyíir ösmonda összehasonlítása azzal , mi Kézai és Turó-
czinál lelhető. Hogy az egész mondakör , miként mi ezt az
utóbbiaknál találjuk, kik azt az előttök ismeretes források
ból merítették, a névtelen jegyzőnél csak gyenge vonásokban
-
— 22 —
jelenkezik, nem csak nyomosan bizonyító ok e mondák ifjú
kora mellett, melyek csak a külfölddel alakúit szorosabb
viszony által nyertek jelentesb terjedtséget ; hanem egyszer
smind a névtelen kora mellett is, ki, lm e mondákat ismeri,
bizonyára előbb fordúl vala Iiozzájok, mint Rcginóhoz ;
mert azok czéljait jobban elősegítették volna '). Semmi
esetre sem hallgatja el a húnok nevét; nem lehetett
az a dalnokok énekeinek tartalma, melyeket ö magá
tól elútasít; mert ezek magasztalják , miként egyes ada
tokból látjuk, a viadalmakban a magyarok hőstetteit, melyeket,
mint pogányokat, neki mellőznie kellett. Hogyis ismerhette
volna ö azon mondákat, miután a Hungarus nevezet ellen
vitáz, s a minő dicsőnek tartja Attilától való származásukat,
mit sem említ a húnok s magyarokuak vélt későbbi azonos
ságukról. Kézainál pedig régi forrásokból annyi már a monda,
hogy könyvének több mint fele azokkal van megtöltve. Névte
lenünknél Dent-Magyer Scythia, Attila a scythák törzsatyja
és Magog scythák, s minden , mi nála östörténelmi.
Figyelemre méltó itt , mit Kézai ellenkezőleg terjeszt
elé, a mit ő a biblia, tudomány s német mondákból kölcsön
zött; megfontolást érdemel, hogy a mit Kézai irott jegyzetek
ből közöl, mindazt Turóczi máskép használja ; végre , tekin
••
— 24 —
telenünk korában virágoztak , miként a B r u k s a (Brucsa)
nemzetség is, melyről egyedül a névtelen jegyző emlékezik ;
mert a többieknél a nemzetségek^ eredeztetése hiányzik.
Ezek közöl legtöbbnél mellesleg megemlíti a fiút is , mint
Előd, Szabolcs atyja, kitől a Csák nemzetség származik,
Ond, Ete atyja, kitől a Kalán és Kölesei nemzetség szárma
zik stb. Mily másként jelennek meg ezek Kézainál. Előd,
Szabolcs atyja, helyett, — miként az egykorú Konstantin
császár is állítja , — Elad, Almos atyja , és Z o b o l e (két
ségkivül a másolók tévedéséből, ehelyett: Zobolsu= Sza
bolcs) kapitány , kitől a Csák nemzetséget eredeztető ; T ö-
h ö t ö m (Tuhutum) nemzetségéből csak az egy J u l a (Gyula)
kapitányt ismeri. Nála a negyedik kapitány Örs (Urs) ; az
ötödik Könd (Kund, névtelenünknél: Cundu), kinek
fiai KücsidésKopján (cujus filii CusidetCupian);
L é l nála a hatodik, tőle ered aSzoárd(Zuard) törzs és
rokonság. A hetedik V é r b u l c s (Werbulchu), kinek nagy
atyja Kun (?) a németekkel vivott Krimhild-féle csatá
ban elesett.
Azon nemzetségeket , melyeket a névtelen jegyző is
mert , s még az ö korában nevezeteseknek kellett lenniök,
Kézainál már hasztalanúl keressük , melyek ha ez idétt is
léteznek vala , kétségkivül ö is ismerte volna , miként erre
példa a Csák (Chak) nemzetség, mely ugyanegy azzal, a
mi a névtelen jegyzőnél S a a c. Csakugyan fordúl elé egy
Csák (Zak) várispán 1137-ről ') ; Turóczi is említ 1130-ra
egy Csák Bódogot (Felicziánt) 2).
Azon néhány oklevelet tekintve, melyeket I. Béla
korából birunk, valamint azon szokást, hogy csak a kereszt
név iratott , nem csodálkozhatunk azon , hogy bennök ezen
nemzetségek elé nem fordúlnak , mi bizonyára nem történ
hetik, ha ezen nemzetségek II. vagy III. Béla korában még
virágoztak volna, melyből okleveleket nagyobb számmal
II. Fejezet.
Második Béla kora és névtelenünk.
5. §. Podhradczky József a uévteleu koráról.
Ostörténelmünk azon kifogyhatían szorgalmu búvára,
kinek tisztelt nevével itt találkozik a t. olvasó , legújabb
munkájában 2) , mely a névtelen jegyző szerkesztményéhez
nemzeti nyelvünkön folytonos magyarázatul akar szolgálni,
a névtelen írót, t. Fejér György nyomán 3), II. (vak)
Béla királyunk jegyzőjének vallja, okát leginkább a királyi
jegyző müve ötvenedik fejezetének következő szövegrészére
alapítván : „De a muramelléki karantánok határ
széleit is gyakor becsapásaikkal rablák, kik közzül sok ezer
embert kard élére bányának , őrhelyeiket felforgaták éa
-
— 34 —
Menjünk tová'bb.
Nein törvény iránti tiszteletet mutat-e az, hogy Béla első
tette az aradi országgyűlés összehivása volt. De nem csak
itt, nagy volt Béla a harczmezön is.
Ki verte meg a trónkövetelő Boricsot ? ha kardja nem, elérte
őt hatalma és kihajtá az országból.
Valóban a tíz év , melyen át uralkodott Béla, mintegy
szentté tette öt a nemzet előtt ; honn semmi baja, csak az
idegenek zaklatják öt ; azért joga van a történetirónak őt
dicsőemlékezetűnek mondani.
De ha semmi nagy nem lett volna benne , nagygyá
tette őt a csapás , a végzet , mely ily nagy csapásokat nem
oszthat a nélkül, hogy ne emeljen.
Ilona ismerte Bélát , és nagynak hivé ; ismerte öt
jegyzőnk, és dicsőemlékezetűnek mondja.
Tehát mi sem I., sem III. , sem IV. Bélára nem haj
lunk úgy, mint a sors által sujtott, fájdalom által megszen
tesített vak Bélára, ki valóban dicső, mert martyr".
III. Fejezet.
Harmadik Béla és a névtelen jegyző kora
közti viszony.
7. §. Egy névtelen czikkiró okoskodása.
Béla király névtelen jegyzőjének korára vonatkozó
történelmi újabb nyomozások közöl egy honi névtelen tu
dósunk tünik fel mint olyan, ki véleményével III. Béla kirá
lyunk mellé nyilatkozik '). Figyelemre méltó czikke nem
az eszmemenet s érvek újdonságával hatott ránk, hanem
azon elismerést érdemlő hűségével, melylyel hozományában
néhai t. Réső-Enzsel Sándort nyomról - nyomra
követi *). Az avatott kézzel ésszeállított örtekezésnek vezér
fonalát itt adjuk.
1. A névtelen jegyző, munkája előszavában, néhai
Lösung uns mit dem Namen eines Chronisten bekanut macht , dessen
historischer Werth so gering anzuschlagen ist". — D r. Eduard
R ö s l e r : „Zur Kritik alterer ungarischer Geschichte". Separatabdruck
aus dem Programme des k. k. Ober-Gymnasiums zu Troppau für dan
Schuljahr 1860. 1. 8.
') Magyarische Altenthümer. Berlin, 1848. 8-ö. 69. 1. — Azt,
hogy köztiszteletü t. Beleházi Bartal Görgy aranykönyvnek
vallja (Commentar. Töm. I Lib. IV. pag. 9.) , már az Előszóban
(VI. 1.) említettük.
') „Vermutlich aus der zweiten Halfte des zwölften Jahrhun-
derts, wenn nioht erst aus dem dreizehnten". — „Deutschlands
Geschichtsquellen".
») N e s t o r, II. 33.
— 39 —
s azokat barátságos viszonyban rajzolja a magyarokkal ;
úgy de a besenyők a X-dik század elején jönnek Európa-
s Magyarországba, s akúnok e név alatt csak 1061-ben
jelennek meg ; miből nem hogy következtetni lehetne névte
lenünknek ezen idő előtti korára, hanem azt kell elismer
nünk, hogy jóval utóbb élt ; mert a kúnok dúló beütéseik
kel egy emberkoron túl rettentők voltak a magyaroknak,
míg nem szent László (1089.) s királyi utódai őket békés
telepedökké tették. Megfoghatlan volna különben, hogyan
beszélhet a névtelen jegyző folyvást a magyarok s kúnok
közti - baráti viszonyról , ha ő a kúnok ama rémkorában
élt volna. A névtelen jegyzőnek tehát oly korban kellett
élni és írni , midőn ez ellenségeskedések emléke a két nép
közt már rég feledségbe ment. — Figyelmünkre kell mél
tatnunk még,
3. hogy a névtelen jegyző nem csak fényes palotába
állítja Árpádot, melynek ajtai még dalnokok és zenészek
nek is megnyilnak ; hanem ezen kivül még sok kőépületről
is beszél (XLVI. Fej.). A magyarok szerénte nem csak derék
házakban laknak, hanem még a vezéri lovak is pompás
istállókba (egregiae domus) vannak zsúfolva (XLIV. F«j.).
Vessük össze ezzel Freisingeni Otto tudósí
tását, — mond ellenfelünk , — ki Konrád királyt keresztes
hadjáratában követvén , alkalma volt Magyarországot is
merni (1152). 0 ekkép ír róla: „Minthogy ott a falvak- és
városokban igen nyomorúlt, azaz csak nádból, ritkán fából
s még ritkábban vannak kőből a lakások, a magyarok egész
nyár és ősz idején sátrakban laknak" '). Ezekből, szerénte,
azon következtetés foly, hogy a királyi jegyzőnek azon
korban s így a XII-dik század után kellett élni , mikor e
rajz irásához korában már valami alkalmat találhatott. Az
mégis csak különös történetiró lehet, ki a saját korabeli or
szágállapotot annak három századdal korábbi helyzetére
IV. Fejezet.
Névtelenünk negyedik Béla király jegyző je.
9. §. Fejtegeti Bclcházi Bartal György.
Hazai iróink tekintélyes körének ezen egyik méltán
legtiszteltebb személyisége a tárgyalás alatti ügyben komoly
szavait ekként hallatja : Béla király névtelen jegyzője (ma
kanczellár) korára nézve eltérők az irók véleményei.
Katona I. Béla kormányidejére teszi , sőt irott emlékek
nyomán áthozhatását a XII-d. századba elismeri , csak a
XIII-dikba ne tétessék , midőn IV. Béla uralkodott.
P r a y is azt állítja , hogy névtelenünk korát a három
első Béla király idején innen eső időszakba kell helyezni.
Azonban, miután Spiess III-dik Bélának 1181. évben kelt
okmányát közzétette, Pray is, előbbi véleményétől elállva,
III. Béla korához szorítkozott 3)
Cornides, vádiratában 4), melyik Béla jegyzőjének
állítsa a névtelent, a mindenik részre felhordott okok özöné
ben bizonytalanúl révedez , s jeles dolgozatát e szavakkal
fejezi be : bármelyik vélemény birjon is egyebek fölött elöny-
nyel , annyi kétségtelen, hogy névtelenünk 1141 — 1235,
azaz II. (vak) Béla halálától IV. Béla első kormányéveig
lefolyt időben virágzott.
'•
— 42 —
Ezen időszak folytán Béla néven két királyunk volt,
a III-dik tudniillik és IV-dik. Amaz a királyi hatalom teljé
ben, ez azonban csak részében. Amarról Cornides hossza
san értekezett ; erről , ki annak Endre nevű fiától nemzett
unokája volt, majd mit sem mond; jóllehet azon időköz,
melyet a névtelen jegyző koráúl kijelel , IV. Béla, mint if-
jabbik király, kormányidejének részét is magában foglalja.
A mit tehát maga Cornides is kétségkivűl érzett , de
kifejezni mulasztott, annak t. Bartal György kifeje
zést ad.
Már II. Endrének, még midőn Dalmát- s Horvátor
szágot kormányozná , volt jegyzője, Péter, a Milke nemzet
ségből '). Az 12 1 6-ban megkoronázott (IV.) Bélának, Endre
fiának is, legott, a mint 1223-ban (kora tizenhatodik évé
ben) azon országok kormányzójává kineveztetnék, atyja
akaratjából mind pecsétje J), mind jegyzője volt, még pedig
magyar , nemes család sarja , azon kor szellemében tudo
mányosan kiképzett, ki pappá szenteltetvén, kora ifjusága
óta a királyi udvarban tartózkodott. E királyi jegyző nem
csak hogy a Cornides által kijelelt időben vitte e hiva
talt , hanem épen azon évben , melyet az végsőnek vall
(123ö), szűnt meg jegyző lenni, ííem hogy tehát reá alkal
mazhatók volnának, mik Béla korábbi jegyzőire felhozatnak,
sőt épen ő az , kit egyenesen azon munka szerzőjeül nem
csak vélni, hanem bizton állítani is lehet.
Hogy névtelenünk IV. Béla ifjabbik király jegyzője
volt, nem csak a Pray és Cornides által felhozott okok
bizonyítják, hanem magának a münek számos oly helyei is,
melyeket azok, egyebekre függesztve figyelmoket, vagy
egészen hallgatással mellőztek, vagy csak fölületesen s mint
egy tollhegygyel érintettek.
Mindenekelőtt az egész munka oly szókat s szólásmó
dokat tüntet fel, melyek III. Béla előtt vagy nem fordultak
jelenik meg tanukép '), tiszti utóda lön Kat apán, fehér
vári prépost s a királyi udvar kanczellárja 2) ; — b) ha ezen
főpap volt a magyarok tetteiről (De Gestis Hungaro-
rum) szóló munka szerzője , azt csak mint püspök irhatta,
s ha így, akkor méltán kérdhetjük : vajjon miért hagyta el
a munka elejeről püspöki czímét, miután a magister czí-
met említi V Talán elfeledte ? Ez több mint vakeset ; vala
mint több a vakesetnél az is , hogy jegyzőnk , ha épen
III. Béla alatt tett vala tiszti szolgálatot , s neve az okira
tokban a jegyzői czím mellett a prépost vagy püspöki czí-
mekkel is rendesen megjelenik, miért nem élt ezen czímei-
vel egyéb irataiban is '{ Valóban mind olyanok ezek , mik
feltennünk parancsolják, hogy a névtelen czikkiró állítólagos
Péter Pál jegyzőjének a nevezett munka szerzőségére vonat
kozó feltevése ingatag alapon áll, mit még ingatagabbá tesz
azon állítása , hogy névtelenünk munkáját külföldön, név
szerént Bécsben, 1206. körül készítette. Ugyanis, hogy ide
irányzólag egyebeket mellőzzünk , miként birhatta azon
helyzetében mindazon történelmi segédszerek s levéltári hi
teles iratokat, mik hogy munkájának megirásában kezénél vol
tak, önmaga nyilván vallja V Hát azt honnan merítette a név
telen czikkiró , hogy névtelenünk kézirata sokáig a bécsi
ambraszi gyűjteményben hevert ? miután köztudomásu
dolog, s az iró czikke elején maga is hirdeti, hogy a bécsi
gyűjteményben lévő példány nem a szerző kézirata. S ha
másolat, valamint napjainkban nem egyszer történik , úgy
az ösmagyar korban nem vándorolhatott-e az eredetinek egy
másolati példénya külföldre V Ha igen , úgy a munkának
Bécsben kelte mellett mit sem bizonyít. De nem bizonyít
Péter Pál szerzősége mellett sem ; mert ha a „Pdictus
Magister, ac quondam bonae memoriae gloriosissimi Belae
Regis Hungariae Notarius" szavakat a köz-megegyezéssel
elfogadott azon magyarázattal hozzuk kapcsolatba , hogy
szerző, nagydicsö királyának halála után is, jegyzői hivatalt
VI. Fejezet.
Névtelenünk I. Béla király jegyző je volt.
13. §. \'t ellenokok alaptalanságának bebizonyítása.
Minekutána Béla király névtelen jegyzőjének korára
irányzott újabb történelmi nyomozások felett az itészet
fáklyavilágánál tartott szemlénkből, mint kétségbevonhatlan
eredmény, az derül ki. hogy az sem II. (vak), sem III., sem
pedig IV. Béla kormányának időszakában nem élhetett ;
önként következik , hogy öt I. Béla királyunk jegyzőjének
kell tartanunk. Minthogy pedig e szilárd s egyedül biztos
alapon nyugvó nézetet is több ellenvetések s kétségessé
tenni igyekvő érvek osstromolják, mellőzhetlenül •szükséges
nek tartjuk ezeket is komoly birálat alá venni , hogy kitün
jék, rejlik-e bennök annyi horderö , mely ama nézet meg-
rendítésére vagy épen eloszlatására megkivántatik.
A fennforgó nehézségek s ellenvetések csoportozata
részint olyakat tartalmaz , melyek még a múlt században
támasztattak a megjelelt vélemény ellen '), s ezeket a porosz
tudós, Cassel Bódog, fogja szemle alá s igyekszik ere-
jöktöl megfosztani 2) ; részint pedig azok, melyeket t. P o d
') Dan. Cornides: Vindie. Anonym. Edit. Auet. a J. Chri-
stian. Engel. Budae, 1802. in 4-to. pag. 26—31.
') Magyarische Alterthümer. Berlin. 1848. 8-ö. 50— 54. 11.
-
— 80 —
VPodhradczky J. i. m. 263. 1.
V A n o n y m. Cap. XXXII.
V Magyarország történelme. I. köt. Pesten , 1860. 8r. 157. 1.
V Magyarország története. I. köt. Lipcse. 1852. 8r. 131, 132 11.
— 86 —
.
Pert, 1831. Nyomatott Tollak testvéreknél.
•
-