KASKÍNHUF#

II|II|IIi
7 400S-B
|
# »»

|
|
 MÁRIA-CZELI

LILI () M () K.

Az 1857. Sept. 8-ki Mária-czeli magyar országos bucsujáratra vonat

kozó történeti jegyzetek, főpásztori levelek, előkészületek, utazási raj
zok, versezetek, s egyházi beszédek gyüjteménye.

PESTEN, 1858.
Nyomatott Beimel J. és Kozma Vazulnál,
(Aldunasor, kegyesrendiek épületében).
 FŐMAGASSÁGUS FŐTISZTELENDŐ

NAGY-KÉRI

SCIT0VSZKY JÁNOS URNAK,

A ROMAI EGYHÁZ JERUZSÁLEMI SZENTKERESZTRŐL CZIMZETT
ÁLDOZÁR-BIBORNOKÁNAK, MAGYARORSZÁG HERCZEG-PRIMÁ
SÁNAK, ESZTERGOMI ÉRSEKNEK
sat. sat. sat.
A MAGYAR ORSZÁGOS BUCSUJÁRAT APOSTOLI BUZGÓSÁGU
VEZETŐJÉNEK

MÉLY TISZTELETTEL.
 Főmagasságu bib0rn0k!

A boldogságos Szűz Máriának csudálatos szobra hét

száz esztendő óta tiszteltetik a czeli völgy közepén az isteni
kegyelmek ama dicső halmán, melyre hajdan nagy Lajos
is, a Mária-ország liliomos fejedelme, fölvezeté apáinkat. A
harczmezőről diadalmi borostyánokkal ékesítve jöttek ők e
völgybe, még jelesb diszítményt, az élőhit szülte legtisztább
kegyelet s hála liliomát, hozván szivökben.
Azóta századok záporai robogtak el az országok fölött:
de őseink nyomait be nem iszapolhaták. A magyarországi
buzgó nép igen jól ismeri e nyomokat, s annál biztosabban
lépdel azokon, minél élénkebben lobog szivében a hit vi
lága, mely tartományainkban ugyanazon tiszteletre méltó
elődök példája által üdvös táplálékot nyert.
S e nép most is, a hétszázados tisztelet emlék-évének
beköszöntével, csak egy szóra várt. A várt szózat nem ma
radt el.

Midőn az örök Ige megtestesülésének s igy azon titok

nak, hogy a szentséges Szűz Isten anyja lett, emlékét –
Gyümölcsoltó-Boldog-Asszony ünnepét – ültük: Főmagas
ságod fölemelte főpásztori szavát, s tudtul adta, miszerint
 VI

Mária-Czelbe a hétszázados ünnepre búcsujáratot fog vezetni,

hogy Magyarország népe ott, buzgó őseinek példájára, Nagy
Asszonya iránt fiui tiszteletét, mély hódolatát s forró háláját
élő hittel ünnepélyesen nyilvánítsa, bemutassa, fölajánlja.
A tavasz elején hangoztatott atyai szavak tavaszi me
legként hatottak a keblekre. Nem kellett azokba magot hin
teni: a tavaszi meleg ott sarjadzásra készülő gyökereket
talált; „mert belénk ontatott, szivünkbe oltatott eleink véré
vel Mária tisztelete." Ez oka, hogy az éltető meleg legott sar
jadzásnak indította sziveinkben az élő csirát. A sarjadékok
csakhamar fölserdültek, s Isten anyjának, Magyarhon Nagy
Asszonyának, tiszteletére a fiui gyengéd szeretet, s őszinte
tisztelet fehér liliomait termék.
Ezerenként indulánk a czeli utra, ajándokokat – ha
nem mást, legalább alázatos szivet – vivén magunkkal. A
honn maradtak, kik csak lélekben jelenhettek meg, sohajaikat
s vágyaikat ajánlák föl. Mindenki saját módja s körülmé
nyei szerint mutatá be liliomát.
Méltatlanságunk teljes érzetében alázattal megvalljuk,
miszerint liliomaink, legbensőbb hódolatunk őszinte jelei,
 VII

sokkal igénytelenebbek, és szegényebbek, mintsem minőkre

Isten anyja méltó; hisz a siralom völgyében gyarlóságaink
tövisei közt növelkedett liliomok azok: de Anyánk igen ke
gyes, ő szándékunk- s akaratunkat tekinti. A bűnösök ol
talma nem fordítja el csekély ajándokunkról irgalmának
szemeit.

E liliomok egy virágágyba összeszedve általán kellemes

látványul szolgálnak, mert a gyengébbek csekély disze a vi
rulóbbak ékessége által fölmagasztaltatik.
Ha Főmagasságod, ki leesedezte azokra az Ég terméke
nyítő harmatját, most velünk együtt kéri Istent, a tenyé
szet adóját: e liliomok nem fognak kiszáradni, hanem virí
tanak s illatuk az utókorra is indítólag fog áthatni, s di
csértetik mindenkor az édes Jézus neve s Szüz Máriáé. – –
A magyarországi nagy búcsujárat emlékeinek össze
gyüjtésére s kiadására többektől szólíttattam föl, s annál
örömestebb hajoltam kivánságukra, minél bizonyosb elöt
tem, miszerint az által Főmagasságodnak, ki a jövő nem
zedékben is fönn kivánja tartani a szent Szüz iránti kegyelet
s tiszteletet, szintén némi kedves dolgot teszek.
 VIII

Buzgó magyar őseink ajtatosságán épülünk: legyen

szabad reméllenünk, miszerint a jövő nemzedék sem fog
annyira elkorcsosodni, hogy megfeledkeznék a jelenkor itt
nyilvánított hitéletéről. A jövő kornak is vonzó például
szolgál e nagy búcsujárat, s igy az, mit Főmagasságod, mit
minden búcsujáró, s ez igénytelen gyüjtemény is eszkö
zölni kivánt, tudniillik Isten anyjának, hazánk Nagy-Asz
szonyának állandó tisztelete és segitségül hivása, annál na
gyobb mérvben eléretik.
A szent Szüz iránti tisztelet öregbítésére sokat tett va
lóban Főmagasságod harmincz éves püspöksége alatt, akár
több búcsujáró hely rendbeszedését, akár társulatok behoza
talát, akár templomok építését, akár romai utazását tekint
sük: mindezeknek mintegy koronája a roppant s e vidéken
soha nem látott mária-czeli országos búcsujárat. Páratlan
esemény nálunk a hitélet nyilvánításának történetében. Mind
nyájan, kik részt vettünk, igen szerencséseknek érezzük ma
gunkat. Istennek légyen mindezekért dicséret, dicsőség s
hálaadás!

De fogadja tiszteletteljes köszönetünket Főmagasságod

is, ki haladt korával, s a különféle alakban nyilvánuló
egyéb akadályokkal mitsem törődve, Istenbe s a szent Szűz
közbenjárásába vetett élő bizodalommal megkezdette s sze
rencsésen bevégezte velünk e nagy búcsujáratot.
Isten anyja, a boldogságos szent Szűz, hallgassa meg
könyörgéseinket, s legyen közbenjáró, hogy Főmagasságod
jólléteért alázatos szívvel bemutatott imáink legyenek ked
vesek szent Fiánál. Dicsértessék a Jézus Krisztus.

Pesten. November végén 1857.

 II.

Történeti jegyzetek Mária-Czelről.

Midőn a mária-czeli országos búcsujárat emlékeinek
összegyüjtéséhez fogtam, első gondom volt arra figyelni,
hogy a gyüjtemény, részeinek változatossága mellett is, egy
teljes érthető egészet tegyen. Az emlékek mindegyike a
multra vonatkozik s abból mintegy kisarjadzni látszik a je
len befolyása alatt. Nem lehete tehát elkerülnöm azok bár
rövid ismétlését, mik a hétszázados ünnep alkalmával mind
heti lapokban mind más iratokban Mária-Czelre s a mária
czeli csudálatos szoborra nézve általam többszörösen előadat
tak, mi ez emlék-könyvben annál szükségesbnek látszik, mi
nél messzebb korra van az szánva, s minél kevesebben férnek
a forrásokhoz, melyekből az adatok merítvék. Hozzájárul,
hogy a legbensőbb tisztelet őszinte jelei a multban is vajmi
sokszor igen dúsan virítottak, s így méltán foglalnak helyet
a liliomok között.

>k >k

Mária-Czel, az afflenzi völgyek e disze s öröme, a szent

lamberti benedek-rendi apátsághoz tartozik mint fiókház, s
azért története az anyaházéval szoros kapcsolatban áll. Ka
rinthia határain emelkedik századok óta Sz. Lambert apát
sága, melynek kezdete, tekintvén annak tervezését, 1066-ra
tétetik. Alapítá azt Markuard karinthiai határgróf, Mürtz- és
Afflenz-völgyek ura, sz. Gebhard salzburgi érsek beleegye
zésével. Azon időben tudniillik, mikor sz. László és Géza ma
gyar királyi herczegek, Salamon magyar király gonosz ta
nácsosai ellen magokat védvén, Salamonnal szembe szálltak,
Mark uard karinthiai határgróf, Salamonnak messziről
sógora, Salamont védé: de 1074-ben Vácz és Pest vidékén a
mogyoródi és czinkotai harczban megverettetvén megsebe
 12

sült s fogságba esett; honnét azonban László és Géza hercze

gek által elbocsáttatott s legott visszasietett hazájába. E ve
szély után a világi dicsőség és szerencse ingatagsága élénken
forgott a sebe miatt ágyba esett határgróf szemei előtt.
Azért is halála (1076) elött meghagyá fiának Henriknek
hogy a tervezett sőt megkezdett apátságot folytassa. Henrik
szentül teljesité atyja kivánságát s 1096-ban az alapítványi
oklevelet is kiadá az apátság részére. Ezen oklevélben elő
fordulnak az apátság birtokai is, s ezek közt az a fflenzi
völgyben 100 királyi hely (centum regales mansae) is
fölemlíttetik. A monostor apátjai valának: Hartmann, Jakab,
Otker, Udalrich, Wolfram, Gottfried, azután pedig Otto. Ez
utólsónak buzgósága adott kezdetet Mária-Czelnek.
Otto apát ugyanis Isten szent nevének dicsőségét job
bágyai közt előmozdítandó, az apátságtól távol eső helyekre
papokat küldött, hogy ezek a népet oktassák s lelki szüksé
geikről gondoskodjanak. Igy történt, hogy Afflenzbe is kül
detett 5 szerzetes az ott létező s sz. Péterről nevezett egyház
mellé. Az afflenzi birtok messze kiterjedvén, egy helyből
nem lehete az apátság afflenz-völgyi minden jobbágyának
lelki szükségeit ellátni; azért e szállítványból egy pap a
völgy egyik messzebb eső részére küldetett 1157-ben, s oda
ért az ős-régi hagyomány szerint sz. Tamás napján. Volt
ezen istenfélő szerzetesnek birtokában egy hársfából faragott
Mária-szobor, mely elött szokta volt ajtatosságát végezni.
Elüljárója engedelmével elhozta magával e kedves szobrot,
fölvitte a tág völgy közepén emelkedő dombra s ott egy
csonka fatörzsre helyezé. A völgy nyáj-őrei legott segédke
zet nyujtának neki, hogy a csonka fatörzs fölé néhány lebo
tolt fenyőből s galyakból levélszint, s ez elé magának mint
egy előcsarnokul egy kis igénytelen hajlékot építhetett. E
szegény kettős hajlékocska első kezdete Mária-Czelnek. Itt
élt mint egy remete az ajtatos szerzetes; ide járt össze a
szomszéd völgyekből a nép; itt imádta Istent s tisztelte a
boldogságos Szűz anyát, Máriát. *)
*) Jelentékenyebb segédkönyveim ez előadásban: „Diva Virgo
Auspicio Reverendissimi et Amplissimi Domini Joannis
Cell e n s is.
Henrici Abbatis ad S. Lambertum Ord. S. Benedicti: opera P. F.
Thomae Weiss eiusdem Ord. Monachi in lucem producta Viennae
apud Gregorium G el bh aa r 1637.“ – „Grundriss einer Geschichte
der Entstehung und Vergrösserung der Kirche und des Ortes Maria
fölöltözletve. szobor.Uģyarıſız tuº, dál， caeu ſi ria-ſ， má A
zºº. ºwººzº , Æ， ſºmº ,
 13

Mielött a történetet tovább folytatnók, magáról az em

lített szoborról ismertetésül egypár szót akarunk szólni. A
hársfából faragott szobor a szűz anyát ábrázolja székben ülve
s a kisded Jézust szűz Mária jobbján. Jézus kezében alma
van, melyet anyjának nyujt, kinek balkezéből körtét vesz
át. A szobor magassága 18 újnyi, faragva van egy darab
fából és festve, s pedig a kisded Jézus ruhája fehérre arany
szegélylyel, Mária fejterítője és alsó-ruhája szintén fehérre,
palástja pedig kékre. Az, vajjon e szerzetes faragta-e e szob
rot, vagy a sz.-lamberti apátság mellett állott, s az ős száza
dokból megmaradt sz. Balázs-féle templomban találta, vagy
egyik szerzetes társától öröklötte-e, – az ép oly kevéssé is
meretes, mint nem bizonyos az említett szerzetesnek s utó
dainak neve, s itteni tartózkodásuknak ideje. Annyi bizo
nyos, miszerint a szobron, a festék fölpattogzását kivévén,
az idő enyésztő s romboló hatalmának egész a jelenkorig
semmi nyoma. A szobor korona nélkül van, mint ide kap
csolt képünk mutatja a fölső mezőn. Mióta a festék pattog
zani kezdett történt az, hogy drága szövetekkel befödetnék,
s mintegy felöltöztettetnék, s koronával is fölékesíttetnék,
úgy, hogy a szemlélő jelenleg, a két fejet kivéve, a szobrot
nem látja. A mennyezet és oldal-függöny is ékességül téte
tett hozzá. A ruhák és koronák évszakok vagy ünnepek sze
rint változtatnak. Képünk alsó mezeje mutatja a szobrot mos
tani ékszereivel. De térjünk vissza a történetre.
Zell von Marian St ez, Priester und Professen des Benedictiner-Sti
ftes St. Lambrecht, und Schatzmeister der Kirche Maria-Zell, Wien
1819." – „Ursprung und Aufnahme des weltberühmten Gotteshauses
zu Maria-Zell. Gedruckt bei Lorenz in St. Pölten stb. Ezek közt Sterz
Marian munkája van legnagyobb szorgalommal kidolgozva. Weiss
az időszámításra nem nagy figyelmet fordított. A helyett, hogy meg
mondaná az események évét, így beszél: „Nunc sine, te exorem, mi
Lector, Historiam meam ne ita ad vivum reseces, ut ubique mihi in
stes et clamites: heus tu, quo anno? cedo, quo Consule haec accide
rant? stb. Ezek után sorozandók: Unaufhörlicher Gnaden-Schatz. Das
ist: Fernere Fortsetzung jener Gutthaten, so der Allgütige Gott
durch Hülf und Fürbitt seiner Liebreichsten Mutter und Jungfrau
Mariae zu Zell von Anno 1719–bis Ende des 1729 Jahrs an Verschie
denen leiblich und geistlich bekrankt presshaft und elenden Personen
gewürket hat. , durch weiland den Hochwürd. Hochedelge
bornen Herrn Kilian um des befreyten, und Exempten Stüfts St.
Lambrecht und Maria-Zell würdigsten Herrn Praelaten. Steyr. bey
Joh. Jacob Jahn 1737. 16rét 484 l.– Mária-Czeli vezér, mely
 14

A világ-történet folyama ekkor nagy zajlásnak indult.

I. Fridrik császár erőszakoskodásai III. Sándor pápa
ellen két táborba szállíták Europát, úgy hogy egyik vagy
másik részére álltak a fők ha nem karddal, legalább szóbeli
pártolással. Boldog Bánfy Lukács esztergomi, sz. Eber
hard salzburgi, sz. Be ket Tamás canterburyi érsekek ak
kor léptek föl, mint boldog eszközei az isteni gondviselésnek.
A világ zajlott: de a villogó fegyverek elbeszélésünk tár
gyát nem érinték; a táborok zaja nem zavará e szende ma
gányt; a mária-czeli kis kápolna csendét csak jámbor pászto
rok énekei s a szerény hegyi lakosok imája szakasztá koron
kint félbe. S ez így tartott még több évtizeden át, míg végre
tetszett Istennek a mezők virágának s völgyek liliomának
illatával a hegységen tul fekvő országokat is megörvendez
tetni, mire Henrik morvaországi fejedelem csudás gyógyu
lása adta az első alkalmat a tizenkettedik század végén,
Történt tudniillik, hogy Henrik, más néven Wladi
slaw morvaországi határgróf feleségestül nagy nyavalyába
(köszvénybe) esett; tagjaik összezsugorodtak. Minden orvosi
szert megkisértének, de az emberi tudomány- s segítségnek
semmi sikerét se látták. A sz. Szűzhez folyamodtak tehát és
sz. Wenczelhez. „Magna Mater Maximi Filii, adiuva. Wen
ceslae solve nos", mondák ők, s íme elszenderülvén e látást
vevék. Mintha sz. Wenczel jelent volna meg nekik, s tudtul
adta gyógyulásukat, figyelmeztetvén, hogy az ujjával mu
tatott tartományban keressék a sz. Szűz czelláját, s adjanak
hálát a b. sz. Szűznek közbenjárásaért. „Hac pergito. Intro
versus clivus est. Supra Clivum parva Cella. In hac Maria',
adá utasításul a látás. Fölébredvén egészségesek voltak, s
egymásnak elbeszélék egészen egyforma álmukat. Fölkere
kedik tehát a határgróf s vele többen kíséretkép, s a vett
utasítás szerint utnak indulnak s megtalálják a kisded-czel
lát. Leirhatlan volt Henrik határgróf öröme; ajtatossága vé
geztével hálája jeleül a kis fa czella helyére kőkápolnát
építtetett, mely a tizenharmadik század első tizedében be is
ben Azariás Nagy Benedek Patriarkának kisebbik fia a jámbor búcsu
járót tanítja stb. Bécsben 1798. Gummelnál, 16-rét 184 lap. E köny
vecske " is kiadatott. 1857-ben jelent meg a sz. lamberti apát
ság Schematismusa, melyben történeti adatok is foglaltatnak. Ezenfölül
pedig több mint 20 különféle terjedelmü kézi könyvecske, leginkább
Sterz nyomán.
 15

lőn végezve. Igy adják elő ez eseményt Weiss, Sterz s

mások; ezt mutatják a m.-czeli ó képek; ez van Henrik szob
rára vésve mai napig. E Henrikről Papst és Pőli tz után
állítja Sterz Marian, miszerint az I. Ottokár testvére volt, s
hogy 1222-ben halt meg. A kápolna építése évét illetőleg pe
dig megjegyzi, miszerint egy régi kövön, mely a templom be
járásánál találtatott, e szavak valának olvashatók: Anno Do
mini MCC. inchoata est haec Ecclesia gloriosae Mariae. (Marian
Sterz id. m. 17 – 20. I. Weiss id. m 15–21. l.) Perm a n n
sz.-lamberti apát 1243-ban nyert a Babenbergek utólsó sar
jadékától Fridriktől egy megerősítő levelet. Ez azon okmány,
melyben e hely először neveztetik Czelnek. A látogatók szá
ma évről évre szaporodván, 1330-ban III. Fridrik salz
burgi fejedelem-érsek Ortol f apát kérésére a Czelbe zarán
doklóknak negyvennapi búcsut engedett. Ez a szent hely
búcsu-engedményei közt a legelső. Ez az első kezdet. A szent
hely hirének s dicsőségének nagyobb növekedése nagy - La
jos magyar apostoli király korára esik.
Mária-Czel hire annyira növekedett, hogy már Ávignon
is ismerni kezdé e helyet, s főpapjai, a romai pápák, az egy
ház kincseivel kezdék azt gazdagítni. A történet ugyan az
elmondott csudán kivül nem említ föl tüzetesen s nevezet
szerint egyet is ez időközre: de időjegy nélkül számtalan
csudáról szólnak az emléktáblák. Nem is lehet kételkedni,
miszerint azok közől több ez időközre esik. Csak is innét le
het megmagyaráznunk azon e helyre zarándokló népsokasá
got, melyről VI. Kelemen, Avignonban székelő romai
pápa 1346-ban kelt búcsu-engedélyében beszél. Ezen he
lyünkre vonatkozó első pápai búcsu-engedély néhány sorát
ide irjuk: „Cupientes igitur, ut Ecclesia Beatae Virginis in
Cella Salzburgiensis Dioecesis, in honorem et sub vocabulo
Eiusdem Virginis gloriosae fundata, ad quam maximus per
sonarum illius patriae ac aliarum tam clericorum quam
laicorum utriusque sexus de longinquis partibus per totum
anni circulum, ut dicitur, est concursus, et fuit etiam ab an
tiquo, congruis honoribus frequentetur ... de Omnipotentis
Dei misericordia... omnibus vere poenitentibus, et confessis,
qui in principalioribus quatuor BMV. nec non Ascensionis Do
mini et dedicationis Ecclesiae festivitatibus Eam devote visita
verint, annuatim centum dies de iniunctis eis poenitentiis mi
sericorditer relaxamus.“ Nemkülönben VI. Incze 1357-ben
 16

ezen búcsu-engedményt megerősíté és bővíté. Ez idő táján

történt, hogy nagy Lajos királyunk is Mária-Czelbe ment,
a sz. Szüzet, kinek segitsége által ellenségein győzedelmes
kedett, hálás szívvel s nagy ajándokokkal tisztelendő. – Az
ellenség, melylyel nagy Lajos szembe szállt, s az év, midőn
ez történt, pontosan nincsen följegyezve: de az, hogy tör
tént, csakugyan bizonyos. Legbizonyosb emlék s tanu maga
a mária-czeli templom, melyet nagy Lajos építtetett hálája
jeleül a vett jótéteményért. Eszterházy Pál nádor igy
adja elő e történetet: „Nevelkedett ezen sz. helynek hire, mi
kor az ezerháromszázhatvanharmadik esztendőben a magyar
nemzetnek dicsőséges királya első Lajos idejében a tatár
ság igen kezdé az országot pusztítani, holott a királynak
huszezer embernél hirtelenséggel több nem lehetett, holott az
ellenség százezernél sokkal több volna. -

Ilyen veszedelemben levén, azon dicsőséges ajtatos ki

rály, táborba szállván, elébe méne ellenségének, és midőn
látná sokaságát a pogánynak, Istenéhez fordula, és a sátorá
ban lévő b. Szűz képe elött letérdepelvén buzgósággal kéri
vala Istennek szent anyját, hogy ily szükségében ne hagyná
el, tudván Magyarországot maga örökségének lenni. Azon
ban mély álomba esvén, íme a boldogságos Szűz megjelenék,
a harczra szivét fölgerjeszti, bizonyos győzödelmet igér, s
hogy semmi kétsége ne lehessen, azon szent képet a király
mellére teszi, ki fölébredvén hajnalban mindjárt dobot üt
tete. Az egész vitézlő rendeknek nagy kedvök jöve a har
czolásra, s egyenesen ellenségére rohana, kit látván elfuta
mék a pogányság, kikben igen sokat levágván, a király
nagy győzedelemmel tére vissza táborába, ahol Istennek és
a boldogságos Szűznek hálákat adván, az egész magyar tá
borral Czelbe mene, a holott ezen sz. képet, egy arany koro
nát, egy aranyba foglalt szent tetemekkel való reliquiariu
mot, a maga vont arany köntösével s aranyos pallosával oda
ajándékozá, melyek a mai napig is ottan tartatnak. Az ol
tárra is adott egy arany kelyhet s más oltári eszközöket.
Végre egy szép öreg templomot is építtete, ki most is fönnáll
örök emlékezetül. Úgy a boldogságos Szűz képénél való
czella-forma kápolnát is maga s Erzsébet királyné asszony
képeivel együtt faragott kőből fölállítá. A hol Isten áldásá
 17

ból sok csudák történnek a mai napig is, kiért dicsértessék

Isten után a boldogságos szép Szűz". *)
A Podhraczky által 1838-ban kiadott Chroni
con Budense a 335. lapon ezt csak röviden említi, így
írván nagy-Lajosról: „Item unam Capellam in Aquisgrano,
et aliam in Cellis ad Beatam virginem pulchro et miro opere
construxit, sufficienter et largiter dotavit, ac pretiosis uten
silibus ad cultum divinum, vasis, calicibus, libris et orna
mentis ac calice de puro auro decoravit." E szavak annál
fontosabbak, mert a Chronicon irója Thuróczi, Lajos király
életirójának, János esztergomi kanonok s küküllői főespe
resnek munkájából vette át, habár csak kivonatban is,
mint Petrus Lambecius „Diarium Sacri itineris Cellensis"
czimű s Bécsben 1666-ban kiadott munkájában említi a 61
dik lapon. János főesperes még 1380-ban élt (L Cod. Dipl.
T. IX. Vol. V. 412. l.) Tehát az előbbi évtizedekről irván sa
ját tapasztalása után irt. - -

Nem különben Menestarffer János bécsi tudós, ki Lajos

király korában már élhetett, 1407-ben így adja elő e törté
netet: „Posteaquam saevissima illa Turcorum gens, ex Asia
Thraciaque per El es pontum traiiciens, Pannoniam My
siamque superiorem et inferiorem, quas Valachias nunc vo
camus, devastare, impugnare suaeque ditioni ac religioni sub
iicere moliretur: Ludovicus, Ungarorum rex invictissimus
atque Christianissimus, huic genti cum 20 millibus equitum
peditumque occurrit: quumque multitudinem hostium con
spexisset (erant enim 80 millia) territus, salutem quaerere
fuga decrevit. Verum somno oppressus, ei in mentem venit,
quod antea a multis audiverat, B. V. MARIAM miraculis
maximis in Cell clarere: ipsaque gloriosissima virgo MARIA
eitum adparens ac ipsum confortans, cum simulacro eius,
quod supra pectus posuerat, hostes adgredi bellumque con
serere iubet. Somno autem solutus, et imagine supra pectus
reperta, rem omnem commilitonibus exponit, qui gavisi et
confortati, cum rege in hostes progressi sunt, et victoria fe
*) Az egész világon lévő csudálatos boldogságos Szűz képeinek
rövideden föltett eredeti, melyet sok tanuságokból összeszerzett és az
ajtatos hivek lelki üdvösségére kibocsátott galánthai Est e r á s Pál
sz. romai birodalombéli herczeg s magyarországi palatinus 1690. esz
tendőben 31. l.
2
 18

licissime obtenta, mox cum exercitu Ludovicus rex atque

victor Cellam, ut pollicitus erat, petivit. Quum autem sacel
lum , a marchione factum, angustum nimis offendisset;
ipsum destrui et hoc templum, quod modo cer
n im us, suis im pensis aedific a ri fecit. Obtulit
tunc etiam imaginem praefatam, auro gemmisque ornatis
sime decoratam; item tabellam, reliquiis sanctorum refertam,
quam ad collum deferre consveverat; item calicem cum pa
tena aureum, vestes sacras, cum liliis aureis contextas et
plura alia clenodia et monstrantias, quae omnia, armis eius
insignita, in sacrario ostenduntur et habentur. – Haec habui
ego Joannes Menestarffer de Vienna, artium doctor iurisque
pontificii licentiatus, quae de origine huius templi B. M. V.
in Cell dicerem, – pridie Kal. Iul. A. D. N. I. C. MCCCCVII.
Deo gratias." (Katona Hist. Crit. X. 393 – 395.)
Ezeket találjuk följegyezve rövidebben a Gréczben
1645-ben kiadott „Benedicta Virgo Cellensis" lapjain az
1363-dik évre; ezt beszéli ugyanezen évre Men es tarffer
és Honiger után Weiss Tamás, Azsiából és Thrácziából
jövő vad népeknek nevezvén az ellenséget; Sterz is idézett
helyen a törököket említő mária-czeli kincstári föliratot egy
általában bárgyu vadnépekkel kivánja magyaráztatni.
Pálma (Notitia Rerum H. Tyrnav. 1775. II. 119. lap.)
egyáltalában csak e hagyományt említi föl a nélkül, hogy
akár az ellenség kivoltáról, akár az esztendőről említést tenne.
Katona (X. 393. l.) 1366-ra törököket, Spányik (Hist.
ed, sexta. 235. lap) 1377-re szinte törököket említ, jelesül
Amurath vezérét Radom ot.
Lajos királyunk tehát Mária-Czelben újra építteté a
sz. kép kápolnáját, s ehhez mintegy szentélyhez, szép góth
modoru templomot egy toronynyal, mely a mostan fönálló
három torony között a legnagyobbik. Ez alatt volt s van a
fő bejárás. Hogy oly roppant mű, minőről a most is fönnálló
gyönyörü, 44 öl magas torony nyilván tanuskodik, csak
több tized lefolyása alatt épülhetett föl, említni sem kell. S
ez oka, hogy az évszámok följegyzésében oly változatosságot
találunk. Lajos király czeli ünnepélyes búcsujárata 1364-re
tétetik. A Lajos-féle ajándok-képről, mely előtt sátorában
imádkozni szokott, s melyet mellén talált, később pedig M.
Czelbe vitt, alább leszen szó. (L. 32. lap.)
 19

A szent hely új búcsu-engedményekkel gazdagíttatott

IX. Bonifácz által 1396-ban; ajándokokat nyert az aus
triai fejedelmektől; védetett Zsigmond császár s magyar
királytól *). Ezek után III. Fridrik császár s V. Miklós
pápa új kegyekkel halmozák e helyet, mert a császár állí
tása szerint egy nap alig mult el a nélkül, hogy ott vala
mely csuda-esemény nem történt volna. Az atyja halála után
született ifjú László király is meglátogatá e szent helyet,
III. Fridrik által előre ajánltatván a mária-czeli szerzete
sek figyelmébe. I. Mátyás király kegyeletét e hely iránt
az alább fölemlítendő ajándokok hirdetik.
A szép növekedést egy időre megakadályozák az 1474-,
1530- és 1566-ki tüzvészek; 1529–30-ban jelesül a törökök
jövének az afflenzi völgybe. Egyik vezérök azon Mária
szobrot, mely a búcsuzó vagy is arany keresztnél a bécsi
uton most is látható, három pajzán lándsadöféssel illeté, s
rögtön megvakulva leesett lováról, mire a többi legott visz
szafordult, a nélkül hogy valami kárt tett volna; de nemso
kára más csapatok jöttek, s a mezővárost hamuvá tették,
egyedül a templom maradt meg épen. 1566-ban sz. Bertalan
napján 37 ház égett el; hogy az egész mezőváros a templom
mal együtt össze nem égett, Isten után az épen ott ajtatos
kodó Mátyás főherczegnek (később császárnak) s Erzsébet
főherczeg asszonynak kell köszönni; ezek parancsára tudni
illik az egész nép, az udvari cselédséget sem vévén ki, oly
lelkesedve dolgozott, hogy a tüznek eleje vétetett. Mátyás
főherczeg 1602-ben is meglátogatá Mária-Czelt.
Hosszú volna mindazon látogatásokat itt fölemlítni, me
lyeket a sz. Szűz hű tisztelői, a fölséges uralkodó ház tagjai
e szent helyen tettek; a czeli évlapok telvék neveikkel s
ajándékaik jegyzékével. Mégis különösen megemlítendőknek
véltük, II. Ferdinánd, III. Ferdinánd, I. Leopold
és VI. Károly császárokat s apostoli királyokat, továbbá a
három Eleonora császárnét (II. Ferdinánd második nejét,
*) E 1429-ben kelt véd-levélből ide irunk néhány sort: „Darumb
mit wohlbedachten Mueth, guten Rathe Unser und des Reichs Erwe,
viel Fürsten, Graffen, Herren und Gedreyen, und mit rechter Wissen
schaft haben Wür die vorgenannten Abbt, Convent und Closter ze
Sand Lambrecht, und die Kirchen mit Sambt dem Marckt ze Zell in
Unser und des Heil. Reichs sunderlichen Schuz, Huet, und Schirme
gnediglich genommen und empfangen, ... (Lásd Sterz i. m. 38. lap.)
2*
 20

Vincze mantuai herczeg leányát, – III. Ferdinánd harma

dik nejét, Károly mantuai herczeg leányát, – s I. Leopold
harmadik nejét, Fülöp Vilmos neuburgi herczeg leányát), a
nagy Mária-Teréziát császári férjével együtt, kiktől
igen sok ajándokot nyert e szent hely. Nevök nemzetségről
nemzetségre magasztaltatni fog e helyen.
III. Ferdinánd császár s apostoli király tekintvén a
zarándoklók számát, arra buzdítá Pirin Benedek szent-lam
berti apátot, hogy a templomot nagyobbra építse. 1644-ben
majushó 6-kán tétetett le az új épület alapköve, s az építés
egész 1704 ig tartott. A Lajos-féle templom annyira meg
hosszabbíttatott, hogy annak szentélye, a kegyelem-kápolna,
az összes épületnek közepére esett, miként most is áll. Elül
pedíg a Lajos-féle góth-modoru gyönyörü torony mellé
jobbra és balra egy-egy gömbtorony emeltetett. Igy áll az
épület most is, mely noha nincsen ugyanegy építészeti mo
dorban egész rendszerrel építve, még is igen jó benyomást
tesz a hegyek közől elvégre kihatoló zarándokra. Az új szen
tély fölött kisebbszerü kúp emelkedik, míg a kegyelem
czella fölött az igénytelen gömbtornyocska diszelg kis ha
rangjával. Az egész épületen tehát jelenleg öt torony van:
három az elején, egy a derekán a czella fölött, és a kup az
új szentélyen. 1704-ben, pünköst utáni 16-dik vasárnapon,
mi akkor augustus 31-ére esett, volt a templom ünnepélyes
fölszentelése.
E korszakból fölemlíttetik a fejedelmeken kívül:
Püsky János, (esztergomi kanonok, 1637 erdélyi,
1644 nyitrai, 1648 váczi püspök, 1649 kalocsai érsek, 1650
egyszersmind győri püspök) ki 1649-ben arany szívvel ékes
arany táblát vitt Mária-Czelbe hálaadásul azért, hogy a tö
rök kezéből megmenekedett egy veszedelem alkalmával.
Illik méltó dicséretekkel halmoznunk továbbá:
Szelepcsényi György öt Magyarország primását
s esztergomi érseket, ki oly nagy tisztelettel viseltetett e
szent hely iránt, hogy a kegyelem-kápolna mellett közel ol
tárt is rakatott sz. László magyar király tiszteletére, s meg
hagyta végrendeletében, hogy ha meghal, ez oltár előtt te
mettessék el. Ugy is történt; 1685-ben Szelepcsényi meg
halt, s hideg tetemei ide, az oltár elé temettettek el.
Az utókor álmélkodását szintén magára vonja e kor
szakból a boldogságos Szűznek ritka tisztelője, galánthai her
 21

ezeg Esz te r h ázy Pál Magyarország nádora, ki majdmem

minden esztendön gyalog szokott volt ide zarándokolni; ol
tärt is épitett sz. IKatalin tiszteletére 1680-ban; 1690-ben a
kegyelem-kápolna számára ezüst oltärt ajándékozott, mely
késöbb Augsburgban újra öntetett. Azonkivül pedig ö ren
dezte az 1691-diki augustushó 27-kén Măria-Czelbe vezetett
nagy bücsujáratot, melyen jelen volt ö maga a herczeg, s ná
dor, felesége Toköly Éva, a herczeg fiai: Mihály, Âdám,
Gábriel és József, leánya Anna, nemkülönben gróf Zichy
Imre, gróf Eszterházy Antal, József, Ferencz. Továbbâ Esz
terházy Miklós tinnini püspök, ki a menetet vezette, Rumell
Márton föapát, Ordödy Zsigmond, Walperger Tamás, Poek
Lörincz apát urak, s más papok, számra huszan , nemesren
düek 230. E hires búcsujáraton 8765-en vettek részt. *)
1712-ben utolszor, már ötvennyolczadszor, volt Mária Czel
ben Pál herczeg. Ez alkalommal egy 4% láb magas, s drá
ga kövekke! kirakott oltáriszentség-tartót ajándékozott e sz.
helynek.
*) Az okmányt Istenben boldogult Palk o vi c s esztergomi ritka
szorgalmu kanonok kézirataiból kaptuk közlés végett, s ide igtatjuk.
„R e l a t i o
Ordinis Processionis Familiae Eszterházianae, prout 27-a men
sis Augusti Anno 1691. Cellas Marianas intravit, praesente Celsissimo
Sacri Romani Imperii Principe, Domino Domino Paulo Eszte r h ázy,
Regni Hungariae Palatino.
Primo processit unus cum indumento caeruleo, et baculo insigni—
bus Eszterházianis, Director totius Processionis.
Portatum est deinde vexillum magnum, deauratum, rursum a
a tribus personis, veste caerulea indutis, ac laurea redimitis.
Hos sequebantur Jazones sexus masculini 2350, et post quaevis
centum paria vexilla minora portata sunt.
Hos iterum sequebatur unus in veste caerulea cum insignibus
Eszterházianis laureatus.
Post hoc portatum est vexillum aureum rubrum a tribus perso
nis, itidem caerulea veste indutis et laureatis.
Hunc sequebantur viri bis mille sexcenti octuaginta quinque, ubi
itidem post singula paria centum parva vexilla portata fuerunt.
Hos sequebatur iterum unus in caerulea veste cum insignibus
Eszterházianis laureatus.
Post hoc portatum est vexillum aureum rubrum a tribus perso
nis itidem caerulea veste indutis ac laureatis.
Postmodum portatum est vexillum aureum viridis coloris, quod
sequebantur tres tubicines Poloni cum eadem musica ludentes.
 22

1699-ben Keresztély Augusz, szász herczeg, s

győri püspök, később primás, volt itt.
1709-ben Szeged városa nagy ezüst lámpát küldött ily
fölirással: MarIae SegeDIna CIVItas saCrat.
1710-ben Koháry István egy ezüst Mária-szobrot
vitt Czelbe fölékesítvén azt azon aranylánczczal, melyet I.
Leopold császár s apost. királytól kapott ajándokban.
Gróf Csáky Imre kalocsai érsek és bibornok 1718
ban egy arany és ezüst szivet ajándékozott sept. 17-dikén, s
a czeli csudálatos szobor elött nagy misét is mondott.
Eszterházy Imre Magyarország primása s ritka
kegyességü esztergomi érsek 1745-ben, életének nyolczvan
kettedik évében szintén búcsujáratot tartott Mária-Czelbe, s
drága *) kehelylyel ajándékozá meg a czeli kincstárt.
* Az így új díszt nyert szent helyre most még többen
jártak, mintsem azelött. Mária Terézia és császári férje 1756,
Postea sequebantur honoratiores viri Seniores ducenti et quin
quaginta. Posthaec secutum est Labarum ex materia aurea rubri coloris.
Post quod sequebantur quindecim personae albo, rubro, et flavo
colore vestiti, 15 mysteria SSmi Rosarii portantes.
Post hoc sequebantur tubicines et tympanistae numero undecim.
Item musici et cantores numero duodecim.
Post haec portata est Statua Christi Domini supra hastam pul
cherrime exornata.
Hanc secuti sunt Sacerdotes et Parochi Albis induti, quadratum
in capite gestantes, numero viginti.
Hos secuti sunt 4 ecclesiastici pretiosis Dalmaticis albis induti.
Post quos fuerunt 4 Abbates cum suis pluvialibus et infulis in
duti, Rssmi Dmni: Martinus Rumell, Archi-Abbas S. Martini,**) Sigis
mundus Ordódy, Abbas S. Margarethae de Bela Thomas Valperger,
Abbas de Monte B. V. et Laurentius Poek, Abbas S. Jacobi de Silisio,
quos secutus est Illmus ac Rssmus Dnus Comes Nicolaus Esteras Tin
niniensis, similiter pluviali et infula pretiosa indutus.
Tandem secutus est ipse Celsiss. Princeps Palatinus Paulus Este
ras solus.
Quem sequebantur filii ejusdem Illmi DD. Comites Michael, Ga
briel, Adamus et Josephus.
Item Illmi DD. Comites Antonius, Josephus, Franciscus Esteras,
ac Emericus Zichi. 4

Secuti sunt demum Magnates alii, Magnifici Domini Valentinus

Szenthe, VPalatinus, Marcus Antonius Supremus Caesareus Interpres
*) Biró Márton veszprémi püspök 1746-ban e primás fölött
mondott halottas beszédében 2,000 aranyra becsüli e kelyhet. (L. Pré
dik. 1095 lap.
**) A m.-czeli Schematismus szerint ez sz. lamberti szerzetesből választa
tott fő-apátnak 1689.
 23

a hatszázados ünnep közeledtével nagyszerü ezüst-rácscsal

ékesíté a kegyelem-kápolnát, mi most is ajtó gyanánt szolgál.
A rákövetkezett 1757-dik évben, úgymint a hatszáza
dos ünnepen háromszáz hetvenhárom ezerre ment az áldo
zásnál kiosztott szent ostyák száma. Megjelent Mária-Te
rézia is József, Károly, s Leopold főherczegek-, és
Mária Anna, Mária Krisztina, s Mária Erzsébet
főherczegasszonyokkal. 1764-ben mult négy száz eszten
deje, hogy Lajos királyunk a mellén talált Mária-képet
Czelbe vitte. E négyszázados emlék-esztendő alatt Magyar
országból igen sokan zarándokoltak Mária-Czelbe, ajtatossá
gukat végezvén a Lajos-féle kincstári sz. Mária-kép elött.
Már közel van az 1864-dik esztendő, midőn az öt százados
ünnep tartatik a czeli kincstár sátor-oltáránál. Adja az édes
Jézus szent anyjának esedezése által, hogy ekkor is elmehes
sünk e szent helyre. Noha Mária Terézia császárné kimond
hatlan gondot s bőkezüséget mutatott e hely iránt; noha fiát
Józsefet itt fölajánlá; noha József 1761. jegyesével együtt
cum duobus filiis, Franciscus Fabiankovits, et alii ex prima nobilitate
hungarica, prout et diversi nobiles ducenti et triginta.
Hos sequebatur rursus unus caerulea veste indutus cum insigni
bus Eszterházianis.
- Post hunc portabatur Statua B. M. V. floribus circumdata su
pra unum feretrum, quod portarunt octo virgines, totaliter albis spe
ciose indutae, capillitium suum liberum dependere permittentes, et in
capitibus suis corollas aureas rubri coloris gestantes.
Has sequebatur Celsissima Principissa Palatina (Tököly Eva).
Quam sequebantur Illmae Comitissae Catharina Tököly ejusdem
Dnae Principissae soror natu major, et filia Celsissimi Principis Pala
tini Anna Theresia, Domicella Esteras, nec non aliae nobiliores perso
nae centum.
Has rursus sequebatur unus in caeruleo vestitu cum insignibus
Eszterházianis.
Post quem portatum est vexillum aureum viridis coloris.
Post quod sequebantur virgines dependentibus capillis, et corol
las supra capita gestantes, albis indutae vestibus 665.
Post has rursus caerulei coloris vexillum portatum est cum cir
cumferentia aurea.
Hoc sequebantur mulieres 2253.
Post has rursus vexillum rubrum portatum est. -

Hoc sequebantur mulieres expansis manibus lignum seu baculum

humeris imponentes Nr. 300-ae.
Has sequebatur rursus aliud vexillum rubri coloris.
Quod sequebantur viri aeque expansis manibus baculum hume
ris imponentes N-o ducenti et tres.
 24

megjelent e helyen, s 1763-ban betegsége alatt fölgyógyulá

saért kilencz napig ki volt téve itt az Oltári-szentség, 1764
ben pedig ismétlé búcsujáratát: mégis épen Mária Terézia fia
alatt, József császár alatt jött Czelnek hanyatlása.
Első csapás volt erre II. József császár azon parancsa,
mely a búcsujárók összesereglését, s azok ünnepélyes fogad
tatását tiltja. Ezek nyomán olly rendeletek adattak ki, me
lyek a búcsusokat zarándoklásukban megakadályozák. El
maradván a zarándokok, magok a mezőváros polgárai oly
tetemes kárt szenvedtek, hogy sokan kénytelenek valának
Czelből kivándorolni. Nemsokára követé e csapást a másik,
tudniillik a sz. lamberti apátságnak 1786-ban történt meg
szüntetése. A császár ez évben october 12-kén személyesen
megjelent Mária-Czelben: de a könyörgő polgárok egyesített
esedezése sem volt képes őt parancsának visszavonására birni.
A kegyelem-kápolnát azon czimből, hogy a sok gyertya
miatt meggyulhatván, az egész templom leégését okozná, le
döntetni, s a képet a főoltárra tétetni parancsolta; de minthogy
a kápolna kőből volt, nem pedig fából mint neki mondották:
e parancsától elállott, azt azonban ismét szigorúan meghagy
ta, hogy a Mária-szobor ruháiból kivetkeztettessék.
Az öröm első sugara 1794-ben mosolygott a polgá
rokra, midőn II. József nővérét Mária Anna főherczeg
asszonyt Czelben szemlélni szerencsések voltak. 1795-ben volt
itt Görgey Márton esztergomi kanonok és prépost, ki a
kincstári Mária-képhez ezüst gyertyatartókat s ezüst szivet
Facit itaque tota Processio in universum personas No. 8765.
Notandum est Rssmum Dnum Abbatem S. Lamberti obviam
huic Processioni usque ad Domum hospitalem Cellensem cum Pluviali
et Infula, ac variis etiam vexillis et copiosa hominum multitudine ve
nisse, qui Processionem Palatinalem ad templum ac ante aram miracu
losae B. M. V. deduxit.
Die vero sequenti mane ob Caesareae militiae contra hostes Tur
cas ante octiduum obtentam victoriam (Zalánkeménynél) Imago B. M.
V. quam Ludovicus olim Rex in Cellis Marianis devotissime obtulerat,
circa coemeterium ejusdem Ecclesiae processionaliter deportata fuit, ac
tandem in Sacra ara Cellae Marianae deposita, ubi pontificante supra
fato D. Comite Nicolao Eszterházy Eppo Tinniniensisolenniter et cum
explosionibus bombardarum ac tubarum clangoribus hymnus Ambro
sianus decantatus est, ipso Principe Palatino ac innumera hominum
utriusque sexus multitudine praesente, Deumque ter Optimum maxi
mum ob solennem hanc Augustissimo Imperatori Leopoldo et armis
suis Christianis datam victoriam laudante."
 25

vitt”). 1796-ban boldog emlékezetü Ferencz császár meg

engedte, hogy Bécsből nyilvános processio – mi már 14 év
óta tiltva volt – vezettessék Czelbe, s ünnepélyesen fogad
tassék. Ugyanez évben augustus 23-kán Krisztina cs. k.
főherczegasszony, sept. 18-kán pedig Antal, János, La
jos, Rainer és Rudolf cs. k. főherczegek zarándokoltak
e helyre. 1797-ben Migazzi cardinalis s bécsi herczeg-ér
sek vezeté a bécsi processiót Mária-Czelbe, mióta egy évben
sem maradt el a bécsiek processiója. Ugyanez évben májushó
15-kén a Mária-szobor régi mód szerint ismét fölöltöztetett
I. Ferencz császár s apostoli király engedelme mellett, ki
1802-ben a lamberti apátságot is visszaállítá, s ezzel Mária
tiszteletének e helyen mintegy támaszt adott. 1797-ben
september 12-kén Angouleme herczegasszony is megláto
gatá e helyet. A franczia hadjáratok leginkább a templom
kincseit fenyegeték, melyek elővigyázatból 1797-ben Zwet
telbe, 1800-ban Gréczbe, 1805-ben, midőn a templom kiürít
tetett, s a franczia csapatoknak tanyául szolgált, sz. Gott
hárd- és Türjén át Tihanyba, 1809-ben pedig Temesvárba vi
tettek. – Boldog emlékezetü I. Ferencz császár s apostoli
király 1811-ben jelent itt meg először 1814-ben aug. 28-án
ismét eljött ő s vele Mária Ludovic a császárné, Ferdi
nánd nagyherczeg, Antal szász herczeg, s neje Antonia
főherczegasszony. Azóta majdnem minden évben fordulnak
itt meg a császári fönséges család tagjai, ugyannyira, hogy
fölösleges őket névszerint megnevezni.
Mária-Czel történetéből még fölemlítem az 1827. novem
ber 1-ső és 2-dika közötti éjen kitört tüzvészt, mely a tem
plom födelét, s tornyának farészeit s harangjait fölemészté.
A kar az orgonával épen maradt. A sz. Szűz szobrát Wieder
hofer Honorius atya megmenté és sz. Zsigmond kápolnájába
vivé. A temérdek kár, illetőleg a sok új építési költségek
fedezésére a kincstárból 21,000 forintnyi érték eladatott (je
lesül: 10 aranyláncz, 125 zsinórgyöngy, 100 gyűrü, 100
másféle ékszer, köztök az Erdődy-féle monstratorium is). A
tüzvész után gyönyörüen helyre állíttatott minden része a

*) Az átlala fölajánlott sziven e fölirás mutatta az évszámot: In

terCessIone gLorIosae VIrgInIs, MatrIs DeI sopIVntVr tVrbae Con
serVatVr hVngarIa = 1795
 26

templomnak a Lajos-féle nagy torony sudár-csucsának olda

lára 72 aranyozott gömb tétetett.
1856-ban sokféle tisztogatások, aranyozások, ezüstözé
sek sat. tétettek előkészületül a közeledő hétszádos ünnepre.
1857-ki január első napján kezdetett meg a jubilaeum, mely
egész éven át tart szentséges atyánknak IX. Pius Pápának
engedelmével. A százados ünnepekre mindig igen sokan szok
tak Czelben megjelenni. Előre lehetett látni, hogy ez idén
roppant leend a zarándokok száma. Igy is történt. October
6-káig 225,000-re ment a zarándokok száma. Nem czélom e
gyüjteményben mindent összeszedni, mi akár ezelött, akár
ezidén történt, ez különben is a lehetetlenségek közé esnék:
két látogatást mégis fölemlítek. Ő cs. s apost. kir. fölsége I.
Ferencz József s fölséges neje Erzsébet császárné f.
évi julius 16- és 17-kén végzék itt ajtatosságokat szent gyó
nás és áldozás által. Azután IX. Pius szentséges romai pápa
nevében és meghagyásából octob. 10-kén De Luca Antonin
tharsusi érsek, pápai követ a bécsi udvarnál, utazott Czelbe,
s másnap fölajánlá azon drága szentség-mutatót, melyet e
czélra szentséges atyánk küldött. Mielött a magyarországi
nagy menetről szólnánk, nézzünk szét a czeli templom- és
kincstárban.

A templom.
Mária-Czel történetének rövid rajzolása után már átme
hetünk az ott található magyar emlékek ismertetésére. Mit a
koszorús költő Cserhalomról irt: „Oszlop vagy te magad dia
dalnak halma meződdel:" azt a mária-czeli ős toronyról is
elmondhatjuk. Emlékoszlop az, és pedig magyar őseink dia
dalának emléke az egész környékkel; századok óta hirdeti
nagy Lajos hitét s karját, s elbeszéli az unokák végsarja
dékainak is Mária pártfogásának erejét. A templom kerítésé
nek nyilását szentek szobrai ékesítik, úgymint: a gréczi
részről sz. Egyed és Miksa, a bécsi részről szent Leo
pold és Venczel, a bécs-újhelyi utcza felől sz. László és
sz. Im re képe. A templom főajtaja mellett áll egyik olda
lon (az evangeliom-részen) nagy Lajos ólom-szobra, kezé
ben a sz. Szűz azon képének másával, melyet hajdan mellén
talált, s mely most is a czeli kincstárban őriztetik. Alatta e
sorok olvashatók: „Ludwig I. König in Hungarn, nach er
 27

haltenem glorreichen Sieg durch mächtigen Beystand der

zellerischen Gnadenmutter wider seine ihm an der Kriegs
macht weit überlegenen Feinde, kommt hieher nach Maria
Zell, opfert allda neben Andern das in der Schatzkammer
aufgestellte Marianische Gnadenbild. Erbauet eine neue grös
sere Kirche, sammt dem allhier vor Augen stehenden mittle
ren Thurm um das Jahr Christi 1363.“ Szemközt vele H en
rik morva határgróf szobra a kápolna képével, alatta e so
rok: „Heinrich, Markgrafin Mähren, nach erlittener drey
jähriger Gliedersucht, und durch Verlobniss einer zelleri
schen Kirchfahrt erlangter vollkommener Gesundheit, stellt
sich als ein andächtiger Wahlfahrter allda ein. Erbauet sei
ner gnadenreichen Gutthäterinn die in der Mitte der Kirche
sichtbare Marianische Gnaden-Capelle, Erhebt zugleich das
erste förmliche Gotteshaus, um das Jahr Christi 1200." A
bemélyedt góth-kapu segélyzetén jobbra és balra fölosztva
ezeket olvashatni: „Licht der Blinden, Red der Stummen,
Heil der Kranken , Trost der Betrübten, Gehör der Tauben,
Kraft der Lahmen, Zuflucht der Sünder, Hoffnung der Büs
senden." Középen domborműben nagy-Lajos csatája ábrá
zolva; alatta paizsok; a magyarországi négy pólya és az an
joui liliomok, s a kettőskeresztes paizs. Bemenvén a 201 láb
hosszu, 67 láb széles, és 66 láb magas templomba, s a 38 re
gisteres orgona alatt megállva a templom középső hajójának
derekán álló kegyelem-kápolnán, mely a templomot mintegy
két részre osztja, nyugszik meg szemünk. Mit első tekintetre
látunk, az nagy Lajos müve. Nagyon érdekes volna a régi
templom részletesb leirását birni: lehet hogy valamelyik ré
gi könyvben ezt is föl lehetne lelni: de én csak a már idé
zett „Petri Lambecii Hamburgensis Diarium sacri itineris
Cellensis" czímü könyvből, mely Bécsben 1666-ban kiadva
több érdekest tartalmaz, irhatok ide egy pár sort: „Totum
templum ab Henrico Moraviae Marchione olim exstructum
tamquam Maiestati Divinae Virginis et devotae ad ipsam
confugientium multitudini splendore et magnitudine impar,
abolevit, eiusque loco magnificentius aliud ex solidis lapidi
bus ad amussim perpolitis condidit, quod quidem pro basi
habet nativum saxum artificiose excavatum, superne autem
arcuato opertum est tecto, quod decem ingentibus columnis
innititur." (60. lap). Ennyit ir róla. Odább megyünk tehát;
a kápolna elött derék talapzatokon jobbra és balra nagy an
 28

gyal-szobrok vannak: most ezüstözött fából, hajdan ezüstből,

a hires Montecuculi ajándékai. A czella fölött sz. József,
szent Anna és Joachim szobrai diszelgnek. A gyönyörü ezüst
rácsot, mely a kápolna széles bejárását őrzi, Mária-Teré
zia és császári férje Ferencz készíttették az I. Leopold
császár által adott, de már igen megrongált, ezüst-rácsot új
ra öntetvén. Belépvén a szent helyre, látjuk a sz. Szűz szob
rát az egészen ezüstből készült oltáron, melyet Eszterházy
Pál nádor adott volt Czelnek, mely azonban már szintén át
öntetett. A sz. Szűz elött van két arany szív, drága kövekkel
fölékesítve gróf Almásy István ajándoka. A kegyelem-ol
tár elött függ Mária-Terézia szép ajándoka, a folyvást
világító lámpa; ez nyolcz összeforrott szív csoportozatából
áll, tudniillik középen van két nagyobb szív, egyikén „Fran
ciscus Imperator Corregens," másikán „Mária-Therezia Im
peratrix" olvasható. A két nagyobb szivet a többi apróbbak
környezik, a fölséges pár magzatjainak neveivel ily sorban:
Maria A n na, nata 6. oct. 1738., Josephus Augustus
Clemens, natus 13. martii 1741., Maria Christina,
nata 13. maii 1742., Maria Elisabeth a, nata 13. au
gusti 1743., Carol us Josephus, natus 1. febr. 1745.,
Maria Amalia, nata 26. febr. 1746. A fölséges család e
jelképét két lánczon tartja egy sas, mely alatt e szavak ol
vashatók : „Virgini Cellensi Austriacae Domus Matri Pro
tectrici in his cordibus corda sua D. D. D."
A templom e régi részének baloldalán talál a bemenő
egymásután négy magyar emléket: Sz. Imre, István, Katalin
és László oltárait. Sz. Imre oltára 2-ik a baloldalon; építteté
ez oltárt 1670-ben Draskovich Miklós királyi főajtónálló,
Mosony vármegye főispánja, arany-sarkantyus vitéz, és neje
N á d a s dy Krisztina. Az oltár emlék-irata ez: „Anno
MDCLXX. Illustrissimus Comes Nicolaus Draskovich Perpe
tuus in Trakostyan, Eques auratus, Comitatus Mossoniensis
Supremus Comes, Sac. Caesar. regiaeq. Majestatis Leopoldi
primi Consiliarius, Camerarius, per Hungariam Janitorum re
galium Magister, Cum Consorte Illustrissima Comitissa Chri
stina de Nádasd Sacellum hoc Sto Emmerico Duci Hungariae
dicatum humili ex corde Deiparae Virgini tamquam Patro
nae Hungariae vovet."
Tovább haladva ugyanaz oldalon találjuk sz. István ki
rály oltárát, melyet 1662-ben Nádasdy Ferencz, vasme
 29

gyei főisp., országbirája, és neje E s z t e r h á z y Juliana

emelt, mint ezt az emlék-tábla tanusítja: „Honori Sancti Ste
phani Primi Regis Hungarorum erexit Excellentissimus Do
minus Comes Franciscus de Nádasd, Perpetuus terrae Foga
ras, Judex Curiae Regiae, Sacri Romani Imperii Eques, et
Comitatus Castri ferrei Supremus Comes, Sacrae Caesareae
Regiaeque Majestatis Intimus Consiliarius et Camerarius, ac
Praesidiorum Alsolendva et Nemphty supremus ac haeredi
tarius Capitaneus; Et Illustrissima Domina Comitissa Anna
Juliana Esterhasi Conjux ejusdem MDCLXII. die VIII. Sept."
Itt van Bornemissza János József erdélyi kanczellár sir
köve ily fölirással: „Requiem aeternam dona ei Domine. Nec
aliud inscribi extremum voluit hic pie quiescens Excels. ac
Illustr. quondam Joan. Joseph. Bornemisza Liber B. de Ru
szon Dnus Dniorum Corgeny, Illye, Beretye. Sacrae Reg.
Hgae et Bhae Mits Status Minister Prout et Consilii Trans
sylvanici Gubernii Cancellarius ejusdem Provinciae Aulicus.
Avita Ortus Nobilitate Deo Precibus Assiduis Municoque
Apostolico devotissimus, Caesaribus demortuis tribus regnan
tique gloriosae Mariae Theresiae utilissimus, Patriae suae in
ter plurima bene merita Gubernatoris conservatione immor
talis, qui locum hunc sacrum saepissime etiam sibi thauma
turgum dilectione coluit, a quo nec mors ipsa eundem sepa
ravit, dum familiam suam legato perpetuo huic fecit tribu
tariam, pro habitatione, donec resurgeret, praeelegit. Natus
ante annos LXX. Denatus Anno MDCCXXXXII. die 21. Octo
bris. Requiescat in pace." Alatta: „Joannes et Josephus B. B.
Bornemisza Renovari curavere Anno 1807.“

Ez oltárt nyomban követi sz. Katalin oltára, melyet

Esterházy Pál nádor és neje Eszterházy Orsolya 1680
ban emeltek. Az emlék-táblán ezek olvashatók: „Paulus Sa
cri Romani Imperii Princeps Esteras de Galantha, Perpetuus
Comes in Frakno, Regni Hungariae Palatinus, Judex Cuma:
norum, Aurei velleris Eques, Comitatuum Soproniensis Pest
Pilis et Soldth Supremus Comes, Sacrae Caesareae Regiaeque
Majestatis Intimus Consiliarius Camerarius, Partium Regni
Hungariae Transdanubianarum, Confiniorumque Antemonta
norum Supremus Generalis et perdictum Regnum Hungariae
Locumtenens Cum Conjuge sua Principissa Ursula Esteras de
Galantha, PerpetuaComitissa in FraknoFierifecitMDCLXXX.“
 30

Elhagyván az austriai statusok által 1660-ban sz. Leopold

tiszteletére épített oltárt, legott ismét egy magyar emléket
találunk, tudniillik sz. László oltárát, melyet Szelepcsé
nyi György Magyarország primása és esztergomi érsek
emeltetett. Az oltáron van sz. László ezüstözött fa-szobra s az
úgynevezett selmeczi kép. Ez utóbbiról az a hagyomány,
hogy az hajdan egy selmeczi hevér tulajdona lett volna, ki
elötte szokta imáját végezni. Egykor társai pajkosságból szét
akarákdarabolni a deszka-képet, de nem voltak képesek ezt vég
bevinni. Ide Czelbe maga azon hevér hozá azt át. E kép miatt
selmeczi oltárnak is híják ez oltárt. Itt készített magának
temetkező helyet Szelepcsényi érsek, s 1685-ben 92 esz
tendős korában, Morvaország Litovicz helységében kimul
ván itt temettetett el. Sirkövén, mely a feszület elött pluvia
léban térdelő érseknek kőszobrát mutatja, fölül ezek vannak:
„Semper idem ubique; valamivel alább: „Semper ubique sibi
constat vir fortis et omnis Vir prudens constat semper ubi
que sibi"; a szobron alul: „Viator, velis orare pro me, qui do
cui orare pro te. Sepultus IX. martii A. Dni. MDCLXXXV."
A templom falán márványba vésett verseket Ma cholány
János készíté. Végrendeletileg ez volt megbizva a temetkezési
pontok teljesítésével, ki is Litoviczból a hat fekete lovon vitt
testet Czelbe kiséré, s addig ott volt, mígcsak a gyász-misék
el nem mondattak. Ihol a versek:
Dicebar Pohronitz Szelepcheny Georgius olim
Qui late gestis notus in orbe fui.
Me Bizantium, me Dacia, Roma, Polonus
Oratorem habuit Caesaris, et Patriae.
Pannoniae Pro-Rex et Cancellarius Aulae
Atque Archipraesul Strigoniensis eram.
Pressa per Odrysium Regina Vienna Tyrannum
Stat victrix opibus quis negat ipsa meis.
His sacra claustra etiam multo cum paupere gaudent
Has Caesar, Miles, Mista et egenus habent.
Mille et sexcentos tum recte inceperat annos
Octuaginta simul quinque referre polus.
Dum n on a gin ta d u o s penetrassem aetatis in annos
In Letovicz morior, Morava terra tua.
Ad coelos et cellas inde relatus, utrumque
Hunc volui vivens semper habere locum.
Haec tandem monumenta meo Macholany Ioannes
Sanguine conjunctus Sarcophago imposuit.
 31

Mindezen oltárok, melyek vas rostélylyal vannak el

zárva a hajó terétől, egyáltalában ujító kezekre várnak. Az
aranyozat elhomályosodott, az olaj- s egyéb festvények hala
ványok, a márvány fényét vesztette, a rácsok rozsdások. Szent
László oltárát s mellette Szelepcsényi sirját ő eminentiája
Scitovszky ezidén augustus hóban több mint 1000 pfrtnyi
költségen egészen fölujíttatá. A munka september 7-kén vé
geztetett be teljesen.
A templom másik része, mely a kegyelem-kápolnán túl
van, s hova a sekrestye és vele szemközt a kincstár lépcsői
nyilnak, szintén tartalmaz magyar emlékeket.
A főoltáron nagyszerü ezüst feszület van, VI-dik Ká
roly ajándoka; mögötte az ablakot átvilágító kép födi, Je
ruzsálemet mintegy a messze háttérben ábrázolván. E kép,
mely szintén szeretne ujabbal fölcseréltetni, boldogult Rud
nay Sándor cardinalis és herczegprimás ajándoka. A sek
restye-oldalon van Eszterházy Pál nádor és neje Tököly
Éva hálaképe, melyet 1689. vittek oda hálát adván Istennek,
hogy az 1683-iki török futás alatt Fraknó és Kismarton vá
raikat a veszedelemtől megőrzé. Eszterházy Pál, a sz.
Szűznek e ritka tisztelője, majdnem minden évben gyalog
szokott Mária-Czelbe utazni. Valamivel alantabb ugyanott
találjuk a beteg-ágyon fekvő gróf Draskovich képét,
mellette térdel neje s fija. A templom e részén vannak Győr,
Szeged, Pozsony városok hála-képeik. Az utolsó 1852-ben
szépen megujíttatott. Mielött a templomból a kincstárba lép
nénk, még azon figyelmet gerjesztő háromöl magas oszlopot
kell fölemlítenünk, mely a sz. Szűz szobrával egészen szokat
lanul a templom közepén áll. Ez hajdan a Lajos-féle tem
plom mellett állott. Itt szoktak hajdan kiosztatni a vezeklők
közt a sanyargató vesszők.

A kincstár.

A templomból hatalmas vasajtóktól védett lépcsőkön

följutunk a kincstárhoz, melynek ajtaja fölött Nagy Lajos
ütközete van rajzolva, alatta pedig e szavak: saCra IMago
regIs LVDoVICI, mely a kincstár legbecsesb tárgyára, a
Lajos mellén talált, s általa az ütközet utáni évben 1364
ben ide hozott képre vonatkozik; származik pedig 1764-ből,
midőn ezen kép idehozatalának négyszázados ünnepe volt.
 32

Bemenvén a kincstárba, legott láthatjuk az említett képet

az oltárra helyezve. Az oltár hajdan ezüstből, most fából áll,
alakja sátort mutat, hogy Lajosunk álmára figyelmeztessen.
Közepén van a régi kép. A Lajos - féle sz. kép deszkára
festve a szent Szüzet ábrázolja a kisded Jézussal jobbján. Rá
mája ezüst és arany, a két angyal-szobor mellette szintén
ezüstből öntött. Drága-kövek- s gyöngyökkel ékeskedik e
ritka-becsü emlék; széleit paizsok, melyeken a magyaror
szági czimer négy pólyája, s Lajos nemzetségi czimere az
anjoui liliomok sat. vannak, ékesítik. A külső nagy ezüst
ráma későbbi. Erneszt Miksa főherczeg sokat tett a kép
ékesítésére, kit ebben mások követtek. A czeli nép e képet
Maria-Schatzkammer-nak nevezi. Annyi éveken, sőt százado
kon át e helyen tiszteltetett e kép: de II. József császár
azt az említettük selmeczi vagyis sz. László-féle oltárra vi
tette, míg Ferencz császár parancsára ősrégi helyét ez is
visszanyeré. Ugy látszik a Lajos-féle szent kép körmeneteknél
gyakrabban levétetett helyéről s körülvitetett. Weiss Tamás
többször említett könyvecskéje a 164. lapon így ád elő egy ily
körmenetet. „Huncannum (1599) aestiva nix, in agro Cellensi
recubans, insignem fecit. Lux publica mundi Sol, Cancrum te
nebat. Adulta alibi prata falcem invitabant; hirsuta flavesce
bat Ceres; horti ridebant; frigidae captabantur umbrae: hic
loci scythica nix, irato Caelo elapsa, casas, agros, homines
sepelivit. Sylvas quoque subegit gelidum onus, et curvus ara
tor invisens arva, pro spica pendentem de impexa barba sti
riam referebat domum. Et potuit intempestiva haec hyems
aegritudinem afferre agricolis, nimirum quos nec spes nec
res amplius alerent. An ergo nil amplius praesidii Cellis est?
In III. Non. Julii indicta supplicatio. Magnus utriusque se
xus processit numerus, et glaciale Caelum rosariis propitia
bat. Caeterum, Beatissimae Virginis imago, cujus ductu et
auspicio Ludovicus rex Vngariae Turcas ingenti strage fu
derat, sublime elata, agmen intermeabat. Huic Sacerdotes pia
carmina iterabant. Eo ipso die diffugere nubes, Sol palam
factus restituit Rem." Az oltár szent szekrényénél van az
özvegy Eszterházy herczegné, született Desanna marquisnő
által 1722-ben idehozott ritka-értékü feszület, az oltár aszta
lán Csáky grófné ajándoka, Mária ezüst szobra. Az ezüst
gyertvatartókat Don Miguel, a kristályból készülteket
VI. Károly császár ajánlotta föl. Az oltár hátulsó része
 -----
–— —
-~）;
*

~#2ext 324******

Nagy Lajos király mczeli ajándok-képe és temp.

loma 1364 esztendőben.
 33

szekrényalaku. Itt van Lajos királyi köpenye zöld selyem

mel vegyes arany szövetből, úgy szinte a királyné díszru
hája is hasonló szövetből, továbbá Lajos és neje jegy-inge s
a királyné fej-éke, Lajos nyerge, kengyelvasa s kardja. Ma
gyar festészek, ha Czelbe mennek, el ne mulaszszák ez öltö
zékeket is megtekinteni. 1835-ben egy török basa is vető
dött ide, ki Nagy Lajos kardját látni kivánta, és kezébe vevén
vele néhány vágást tett a levegőben. Az oltár alsó részét egy
300 marca nehézségü kettős ezüst antipendium födi, melyen
az austriai és nápolyi fölséges uralkodó házak nemzetségfája
van. Az egyiket Mária-Terézia 1769-ben, a másikat an
nak leánya Mária Karolina siciliai királyné 1803-ban
készíttetés ajándékozá.
A leirt oltárt minden oldalon fal mellé helyezett üveges
szekrények környezik. Ezekben vannak lerakva ama drága
emlékek, melyekkel a boldogságos sz. Szűz iránti tisztelet,
bizodalom és hála áldozott. Két régi mise-mondó ruha sok
figyelmet érdemel itt; az egyiket Lajos, a másikat Má
tyás király adta, egyik ruhának hátán selyemmel és arany
nyal hímzett dombor-kereszt, a másikon öt szent kép van
szintén domborura hímezve s pedig gyönyörü góth-izlésü
mennyezet alatt. Ez utóbbihoz hasonlók, de szebbek, Eszter
gomban is vannak. A régibb magyar világból még Mátyás
királyunknak nagyértékü, ima-zsámolyán használt keresztje
a sz. Szűz és sz. János szobraival nevezetesbek. Ujabb korból
különös figyelmet érdemel egyik Nádasdy gróf ötlete. Ez
ittlétekor 1697-ben vevé azon örvendetes hirt, hogy némely
már elveszettnek tartott pörét megnyerte légyen; hálából te
hát egy tűkör közepére festeté a czeli sz. képet s alája csa
ládi czimerét s e föliratokat: „Speculum Justitiae," és „Cau
sa nostrae laetitiae." Ez eredeti ötletet azóta többen utánozták.
A szelidsége- s jótéteményeiről oly hires gróf Eszter
házy Imre esztergomi érsek s herczegprimás, ki már 1738
ban Pozsonyban arany-miséjét is bemutatá Istennek, mint
már említettük 1745-ben még egyszer s utoljára zarándo
kolt Mária-Czelbe, minek emlékére a templomnak egy igen
drága kelyhet adott, mely jelenleg is megvan, s legszebb
kelyhe az egyháznak. – Továbbá figyelmet érdemlett a gróf
Erdődy Antaltól fölajánlott monstratorium sok drága-kő
vel fölékesítve. – Egy névtelen magyar huszár-tábornok
kalpag-forgóját ezüst- s drága gyöngyökkel megrakottan
3
 34

adá a templomnak. Ujabb időből legnevezetesb ajándokok

azon két arany koronácska, melyeket boldog emlékezetü
Rudnay Sándor herczegprimás ajándékozott. A kincstár
ruhatárában az említetteken kivül Szelepcsényi casulája,
továbbá: gróf Festetics-né, Batthyányi-né, Zichy -
Ferrari s-né, Károlyi-né, Széchényi-né, Hunyady
né s más előkelő asszonyságok ajándokai, – részint mise
ruhák, részint a sz. szobor számára küldött himzett szövetek
– vonják magokra a magyar vándor figyelmét. Ő cs. kir.
fönsége Erzsébet főherczeg-asszony taval Mária-Czelbe
is oly mise-ruhát küldött, mint a buda-krisztinavárosi tem
plomba. A fölséges uralkodó ház többi tagjaitól, leginkább
a császárok- és császárnéktól – az Eleo n o r á k-tól s Má
ria–Teréziá-tól kitünőleg – sok igen nagybecsü ajándo
kokat láthatni itt: de láthatni egyszerü polgárok tiszteletét s
háláját hirdető emlékeket is; hisz Mária közanyánk. Ez utób
biak közől egy bécsi lerchenfeld-külvárosi patkó-kovácsnak
ajándokát említem föl, mi: egy vassal megabroncsolt s apró
vaspatkókkal körülszegezett üres tyúktojás vagyis kukkon.
A 84 éves öreg 1843-ban készíté ez ép oly ritka, mint kü
löncz remeket, s hozá Mária-Czelbe, hova akkor már har
minczharmadszor zarándokolt.
Elhagyván a kincstárt, érdekes megnézni az oltárok fö
lött elnyuló oszloptornácz képeit, melyek nem müvészi be
csök által köték le figyelmünket, hanem az által, hogy nyil
ván hirdetik, miszerint az emberiségnek nincs oly szüksége,
melyben az Mária közbenjárására enyhületet nem nyert vol
na. E hála-emlékek egész képtárt képeznek a legtarkább ve
gyületben. E hála-ajándokoknak s emlék-tábláknak száma
valóban oly nagy, hogy ezen ily számos gyógyulási esetet
nem lehet vak esetnek tulajdonítni. Hány más gyógyu
lási esetekről szólnak még Mária-Czel évkönyvei! Ezen gya
kori meghallgattatásnak lehet tulajdonítani azon eredményt
is, hogy a buzgó stájer nép uton utfélen fölállítja a czeli kép
mását; még házi eszközeiken, sőt még fuvarosok rostáján is
láttam ily képet. Megvallom e képtárt igen igen nagy lelki
örömmel nézegettem. Megálltam; s mintha most is ama meg
hallgatott szerencsések egykori e bizodalmas fohászait hal
lottam volna: „Ad te suspiramus gementes et flentes in hac
lacrymarum valle. Eja ergo Advocata nostra, – mintha
hallottam volna hála-éneköket: „Ave charitate plena, Virgo
 35

dulcis et serena!" – mintha figyelmeztetőleg azt sugták vol

na e képek fülembe: „Hanc appella – Ipsam cole!" Weiss
Tamás, Kilián apát, L a m b e ci us idéztem munkái hosszu
sorát adják a különféle csudás gyógyulásoknak. – Ha már
itt voltunk, fölmentünk a toronyba is, s megnéztük szép ha
rangjait. A legnagyobbikra, mely 103 mázsás, Rudnay
Sándor cardinalis és herczegprimás 6000 forintot ajándéko
zott akkor, midőn azt repedése miatt újra kellett önteni. A
mennyire kivehettük a harang föliratát, az a következő
szavakban hirdeti Rudnaynk bőkezűségét: „Gratia Cardina
lis Strigoniensis et Principis P. R.Ungariae Alexandri a Rudna
reviviscimus." A toronyból gyönyörü kilátás van a városra
nyiló völgy-szorosokba.
Az elmondott történeti jegyzetek, továbbá a templom és
kincstár nevezetességeinek ismerete, mindenek folött pedig
Szűz Máriának, az egész kereszténység anyjának s hazánk
Nagy-Asszonyának e helyen nyilvánított közbenjáró hatha
tós ereje s méltósága csak indító okul szolgálhattak arra,
hogy a magyarországiak buzdulván őseik példáján minél
számosabban jelenjenek meg a hét százados tisztelet emlék
évén.
Erre főpásztori szózat által is fölhivattak.
 II.

Főpásztori fölhivó levelek.

Illett, hogy a magyar nemzet nagyobbszerű búcsujárat

tal tegye fiui tiszteletét ott, hol a szomszéd országok népei is
megjelentek Istent imádni, s Máriát közanyánkat tisztelni.
Ugyanis ez országot első apostoli királyunk szent István a
boldogságos Szűznek pártfogásába ajánlotta; azt akarta és
kivánta, hogy az egek ékessége, s földnek dicsősége legyen
a magyarok asszonya s királynéja. Azértis Magyarország
mindig kitünően tisztelte Máriát, s tiszteletére templomokat
és oltárokat épített, s ezekhez búcsujáratokat tartott buzdít
tatva mind Isten anyjának nagy méltósága által, mind azon
kegyelmek bősége által, melyeket a Boldog-Asszony tisztelői
e templomokban s oltároknál annak hathatós közbenjárása
által Istentől nyertek.
Mária-Czelben Lajos királyunk emelé a nagy templo
mot szűz Anyánk tiszteletére; őseink annyi száz esztendők
óta évenkint ide zarándokolnak; ezerek és ezerek önték itt
ki fiui bizodalommal fájdalmaikat s nyertek vigasztalást. –
Most tehát, midőn e helyen a Szűz tiszteletének hétszázados
emléke ünnepeltetik, hogy maradhattunk volna ki mi ma
gyarországiak? Vagy talán őseinknek méltatlan utódai
akartunk lenni? Nem, nem volt szabad nyomdok nélkül el
surranni engedni ez évet, mely valóban oly nagy, oly jelen
tékeny. Valóban méltó és illendő volt fiui tiszteletünket, há
lánkat ünnepélyesen nyilvánítni, szivünk hódolatát, s hitün
ket a világ elött nyilván bevallani.
Noha még 1856-diki september hóban elhatározá ő emi
nentiája a nagy búcsujáratot, mire később novemberben a má
ria-czeli benedekrendi ház elüljárója nt. Pauer Jakab úr,
Esztergomba jövén, őt személyesen is meghítta: mégis föl
szólító levelet csak a tavasz kezdetével bocsáta ki az eszter
gomi főmegye papságához. Az 1857 marczius 25-kén, Gyü
mölcsoltó-Boldogasszony ünnepén kelt első fölhivó levél
egész általánosságban hozza köztudomásra a tervet, az ajta
tosságnak egyedül napját tűzvén ki, t. i. september 8. Kis
Asszony ünnepét, a mint ebben az említett czeli elüljáró úr
ral eleve kölcsönösen megegyezett. Haladván az idő, majus
31-dikén pünköst napján közelebbi meghatározásokat tett
közzé a főpásztor. A búcsujárat kezdetét ugyan, ön szemé
lyét illetőleg, Esztergomra tervezé: de a közös menet indu
lási pontjaul, mit ki is hirdetett, megyéjének egyik határvá
rosát Pozsonyt tüzé ki, hova gyüljenek össze sept. 3-dikára
a búcsujáraton részt venni kívánók; ha pedig más irányban
jönnének: vagy utközben, vagy Czelnél kapcsolódjanak a
menethez. A t. papság ezek szerint hirdette ki a népnek az
ajtatosságot. Az így elkészített néphez magyar nyelven jul.
16-dikán egyenes buzdító iratot bocsátott a bibornok. Ez ira
tok más megyékben is köztudomásra jöttek, majd hiriapok
utján, majd egyenes főpásztori kihirdetés által. A napi rend
latin nyelven augustus 1-sején adatott ki. Ettől azonban
előre nem láthatott körülmények miatt itt-ott némileg elkel
lett térnünk. – -

Végre augustus 31-dikén a Pozsonyból leendő kiindu

lásra szánt rendet bocsátá közre. Azt sem hagyom érintetle
nül, hogy ő eminentiája a netalán támadható akárminemü
egyenetlenség eligazítására három béke-bírót is rendelt. Ezen
okmány, mert tartalmára hála Istennek legkevesebb szük
ség sem volt, nem hirdettetett ki. A most fölemlített főpász
tori iratok itt egymás után következnek.

a) A Gyümölcsoltó-Boldogasszony napján kelt, s a magyarok má

ria-czeli ajtatosságát Kis-Asszony ünnepére rendelő főpásztori
levél.

Venerabili Clero Archi-Dioecesis Nostrae Strigoniensis Salutem in Do

mino et paternam Benedictionem!
Cellensem Deiparae Virginis imaginem majorum etiam nostrorum
maxima frequentia, sensibili devotione ac pia munificentia sacratam
fuisse, annales loquuntur. Sacra pignora, quae ibidem hodie adhuc vi
suntur, sat superque testantur tam Regum et Praesulum, quam nobi
lium et civium patriae nostrae erga magnam suam Dominam devotio
nem, pietatem ac fiduciam.
 38 -

Septimum anno currente vertitur saeculum, ex quo ad gratiosam

hanc imaginem omnis aetas, sexus et conditio miro nisu fertur, jam sa
nitatem in aegritudine, jam auxilium in tribulatione, consolationem in
tristitia, incrementum denique pietatis vel sauciatae conscientiae mede
lam quaerendo.
Si quando, nunc certe opportuna est occasio priscam in fidelibus
nostris pietatem resuscitandi. Praeteriti temporis, ac nobilissimorum,
quos aetas illa tulit, fructuum rememoratione pietatem erga Immacu
latam DEI Genitricem majorem in modum inflammari non ignoro qui
dem: dubitari tamen non potest, saluberrimum hunc scopum longe
facilius et securius obtineri, si vestigia majorum nostrorum ingredi, ac
concordi pietate opem Virginis Matris ibi implorare libuerit, ubi patres
nostri tanto cum devotionis ardore adoraverunt et tam splendida reli
giositatis suae pignora reliquerunt.
Hinc firmum mihi est propositum, largiente Domino, ad Cellas
Marianas peregrinandi, ac Festum Natae Virginis solenniter ibi cele
brandi. Eo autem majus erit gaudium meum, quo plures e fidelibus
meis mihi semet associaverint.
Vestrum itaque erit, Fratres et Filii Dilectissimi, hocce meum
consilium ad notitiam creditorum vobis fidelium perferre ac quibus
per valetudinem et facultates id licet, ad piam hanc peregrinationem
animare. Praeterquam quod unitis precibus facilius consequamur auxi
lium in tempore opportuno, mutuo etiam exemplo ad pietatem vehe
mentius accendemur; dum autem considerabimus Sacra pignora, quae
enera majorum nostrorum erga DEI Genitricem pietas Cellis Marianis
obtulit: certe salubriter confundemur, excussoque, qui ab aliquo tem
pore animum occupat, tepore, ad aemulanda patrum nostrorum chari
smata majorem in modum inflammabimur. Ipsae pagellae ecclesiasticae,
quae plures jam hanc in rem divulgarunt articulos, abundantem vobis
materiam praebebunt in institutione sacra pertractandam , quo sic pie
tatem in genere, erga Beatam Virginem Mariam vero in specie fideli
bus vestris commendetis.
Quod ordinem et alia adjuncta piae hujus peregrinationis concer
nit, tardius plura vobis communicabo. Haec modo indigitasse sufficiat,
quo sic desiderium meum sensim innotescat et plures ex fidelibus salutare
capiant consilium festivam hanc fidei professionem una mecum faciendi.
Amplectamur Mariae vestigia et devotissima supplicatione beatis
illius pedibus provolvamur. Strigonii, die 25-a Martii 1857.
benevolus

Jo a n n es, Card. A.Episcopus.

 39

b) A majus 31-dikên kiadott irat, mely a közmenet indulási helyeiil

P0ZsOnyt, napjaul sept. 3-dikát tízi ki. -

Termino, quem pro visitanda gratiosa Deiparae Virginis Imagine

in Cellis Marianis praestitui, quaelibet dies nos propiores facit. Ideo in
nexu litterarum mearum ddo 25-ae Martii a. c. nonnulla . . . . Vestrae
significanda esse duxi. Et quidem :
1-o Die 3-a mensis Septembris, nisi gravi de causa terminum
hune mutari oporteret, movebit processio Posonio; caeteri fideles, qui
aliunde movebunt, iungent se huic in illa statione, qua ipsis eundum
erit. In proxima tamen, loco sacro ad summum '}, hora distante statio
ne omnes, unde unde venientes se unient, et ductu solenni Cellas Ma
rianas, me in consortio Episcoporum, Canonicorum aliorumve ex Hun
garia Presbyterorum, officiante, cum Statua B. M. V., crucibus, vexil
iis, cereis, facibus, ingredientur.
2-o Fideles secundum idioma, quod loquuntur, in tres sectiones
dispertientur, quo sic pia cantica et preces sibi jam notas sub directo
ribus suis majori cum harmonia persolvere possint, una vero quaelibet
sectio habebit quoque per horas et spatia itineris, pro continuo in me
dio sui aliquot presbyteros velut officiantes, et pietati intendentes, aliis
presbyteris pro lubitu hic et ibi peditantibus aut curru procedentibus.
3-o Sacerdotes, quid ad concionem dicent, praevie designabo;
nam primo quidem mox Posonii pro singula sectione missa „pro pere.
grinantibus“ et cohortatio distinctim et successive, v. g. hora 4. 5. 6
haberi debebit, ut hora certa, v. g. 8-a matutina e Collegiata Ecclesia
in simul tota honinum massa in sectiones tamen divisa exire possit.
Dein in ipso loco sacro die adventus ad vesperam — die ipso festo
mane — et sequente festum die, triplici lingva continuative pro sin
gula sectione sermo et missa dicetur. Et ideo adminus cum initio Au
gusti gratum mihi esset, scire jam in antecessum, quinam ex dioecesi
bus sacerdotes piam hanc peregrinationem mecum suscipere intendant.
Sacerdotes rocheto, stola et bireto, qui vero pontificalibus utuntur, plu
viali etiam et mitra provisi sint. Haec omnia curribus per me consti
tuendis vehentur.

4-o Quoad sacerdotes, qui excipiendis fidelium confessionibus oc

cupabuntur, congrua jam egi, ut neque quoad jurisdictionem, neque
quoad ordinem et tempus exauditionis dubium aliquod subversetur.
Exaudiemus poenitentes in via mane et vesperi, ac in ipso loco sacro.
5-o Curae mihi erit, ut indigentiis piorum peregrinatorum tam
 40

temporalibus, v. g. circa nocturnam quietem, et prandialem refectionem

– ac nefors aegrotantes, quantum possibile est, quam spiritualibus
debite consulatur. Scopo hoc praevie expediam homines meos, qui loca
in itinere pro stationibus constituta visitabunt, et collato cum parochis,
diversitoribus ac locorum primoribus consilio designabunt, ubi refectio
prandialis sumenda, ubi nox, an non per plures vicinas possessiones,
agenda veniat; quo sicilli saltem, qui majori commoditati assueti sunt,
eam nanciscantur adplicationem, quae in tali peregrinatione desiderari
potest. Iidem exmissi mei inspicient ipsum sacrum locum et de hospi
tiis pro posse providebunt. Ut primum de his relationem accepero,
Programma, seu ordinem piae peregrinationis conficiam et . . . . . . . . .
Vestrae communicabo.
Haec modo adnotasse sufficiat, ut formandis nefors quaestionibus
obvietur.
Deus, cuius antiqua miracula nostris etiam saeculis corruscare
sentimus, per intercessionem Immaculatae Virginis MARIAE ostendat
potentiam suam; et convertat corda patrum in filios et incredulos ad
prudentiam justorum parare sibi plebem perfectam.
Aestimatissimis in relinquo fraternis affectibus et piis precibus
commendatus, iugi cum cultu persisto Strigonii Dominica Pentecostes
(die 31. Maii) Anno 1857.
Jo a n n es, Card. A.-Eppus.

c) Főpásztori szózat a néphez.

A magyar sohasem téveszté szeme elől, hogy első apostoli ki
rálya által országával együtt a boldogságos Szűz oltalmába ajánltatott,
azért magát Mária örökségének, honát pedig Mária országának kitű
nőleg szerette nevezni. A szent Szűz iránti vallásos kegyelet s fiui ra
gaszkodás az atyákról legdrágább örökség gyanánt szállott át a fiakra
Ezen ájtatosságot a sz. Szűz iránt minden módon buzgólkodott
tanusítani. Mivel pedig az ajtatosság ott gyulad lángra leghamarább,
hol szembetünők a kegyelmek, melyeket Isten anyjának esedezése ho
zott az emberiségre: örömmel zarándokoskodtak őseink különösen a
Boldogságos Szűz mária - czel i k é p é h ez, melynek tiszte
lete oly gyorsan terjedett, mivel Istennek kegyelmei ott gyakoriak va
lának. Az őszinte tisztelet tényekben mutatkozik. Még ma is tisztelet
tel mutatják a szent emlékeket, melyeket fejedelmeink, nagyjaink és
őseink a kegyelemkép elött Máriának – s ez által Istennek fölajánlot
tak. – Még ma is a jámbor atyáknak még el nem korcsosodott fiai
csak elérzékenyülve térnek vissza Mária-Czelből!
 41

Örökre nevezetes marad azon negyszerü körmenet (processio),

melyet Eszterházy Pál, Nádor 1691. évben rendezett, és szinte
Eszterházy Miklós, tinniniai fölszentelt püspök augustus 27-kén
Mária-Czelbe ünnepélyesen bevezetett, hálát adandók Istennek azon
sokáig kért kegyelemért, melynél fogva édes hazánkat a török iga alól
fölszabadította. Ezen körmenetben a nemességből 230 férfi és 100 nő
vett részt; az egésznek száma pedig 8765-re rugott.
Ezen példának utánzására különösen ébreszthet minket a jelen
év, melyben ama kegyelemkép tiszteletének hét százados emléke
ünnepeltetik. Valóban nemcsak Nagy-Asszonyunk, de őseink iránt is ér
zéketlenek lennénk, ha az ő tiszteletére s őseink emlékének megujítá
sára, ez által tulajdon buzgóságunk fölébresztésére is ezen szép alkal
mat elhanyagolnók.
Vagy talán oly boldog hazánk, hogy mi sem nyom, melynek eny
hitéseért az Isten anyjának közbenjárását kikérjük!? – De us nos
o m n i a h a b e re vo lui t per Mari a m, úgy mond sz. Bernárd,
következőleg: A d Mari a m, a d Celle n s em pro pe remus
Virginem!
Miért is a Magyarhon főegyházának székéből örömmel s egy
szersmind bizodalommal intézem szavamat mindazokhoz, kik Mária or
szágának polgárai, hogy dicső származásukat s az Isten anyja iránti
vonzódásukat ekkép is tanusítani siessenek.
Jövő september hó 3-kán reggel megindítom a körmenetet Po
zsonyból, melyet ugyanazon hó 7-kén déltájban személyesen akarok
bevezetni a szent helyre. – Mindent elkövetek, hogy az alkalmazás
ban, sőt a kik állásuk- és tehetségöknél fogva lehetséges kényelmet is
igényelnek, az ellátásban rövidséget ne szenvedjenek. Kiknek koruk,
foglalkozásuk meg nem engedi, hogy a többi részszel hosszabb utat te
gyenek, örömmel látom őket, ha az utólsó állomáson magokat hozzánk
csatolják. E végett illendően ezennel megkeresek minden ns. családot
– minden városnak és falunak plebánosait, hogy a Mária-Czelbe za
rándokoskodóknak, (mennyire lehet) általjában számát – s azok közől
az egyháziakat – és főbb nemes származásuakat névszerint – (ezen
czim alatt: A primási Irodának – Esztergomban) megküldjék,
Mivel pedig e fölhivás a „Religio" és „Katholikus Néplap" – utján
kihirdettetik, személyes meghivást senki se igényeljen
A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme és oltalma legyen mind
nyájunkkal.
Kelt Esztergomban, 1857-ki év július hó 16-ik napján.
János, bibornok-primás.
 42

d) A magyarországi nagy búcsujárat napi rendje.

Hma MNOMIAime LDOImi mi?"

Ad MARIAM ad Cellensem procedamus Virginem! Pro adflictis, dere

lictis petituri Salutem!
Dignum profecto est, ut de Clero et fidelibus Regni Mariani
maiori numero ad Cellas Marianas properent anno hoc 7-o saeculari, ac
unquam alias, quia nostris diebus maxime indigent Protectione Dei
Genitricis, quae in illo sacro loco abundantiam maternarum gratiarum
frequentissime largitur – quo antenatos nostros in necessitatibus et
periculis confugisse indubium est; ubi Regum Hungariae, Cleri, Pro
cerum, Nobilium et plebis in Magnam Hungarorum Dominam pietatis
et fiduciae filialis permulta monumenta emicant. Aemulemur itaque
patres nostros, sectemur avorum, haud degeneres filii, in Immaculatam
Deiparam venerationem, et in afflictione reperiemus apud Illam con
solationem. – – Quo autem (dicente S. Paulo Ap.) omnia secundum
ordinem fiant, series, modusque agendorum erit sequens:
Parochorum erit tempestive annunciare ex Cathedra processuris
fidelibus suis, qui Posonio moturae processioni se associare intendunt,
ut die 2. Septembris ad noctem, seu summo mane die 3. Sept. Posonii
adsint. Qui autem decursu viae solum, Cellas versus se Corpori proces
sionis adiungere voluerint, illorum Ductoribus stationes nocturnas et
prandialis refectionis adnotent, quo securius cum caeterisadunaripossint.
Die 3. Sep tem bris, feri a 5. -

Posonii hora 5. matut. mortaria explodentur in loco elevatiore,

ct in omnibus turribus una, eaque majo re Campana dabitur pulsus
quadrante horae producendus. */2 6-a compulsabitur pro divinis ad
aram Beatae cum exposito Sanctissimo per Prim atem asservandis. Haec
divina aperientur brevi cohortatione per Primatem hungarice pronun
cianda, quae ultra quadrantem horae non durabit, et persolventur pre
ces matut. Si labii germanici et slavici fideles eodem tempore, hac
eadem ratione asservanda divina habere cupiverint, ea celebrabuntur
pro germanis in Ecclesia Jesuitarum, pro slavis in Ecclesia Francisca
I]Or"UlIIl.

Hora */2 7 explodentur mortaria pro signo: post '/, horae pro
cessionem totam ex Ecclesia Collegiata moturam es se. Ad hoc signum
Primas pontificalibus indutus cum Clero superpelliceis vestito, accedet
aram Beatae, et ibi cantando absolvent Itinerarium, quo completo ,
 43

canetur: „Szent vagy Uram", et dabitur per „Sit Nomen Do

mini" benedictio cum Venerabili in Monstratorio; et movebit proces
sio: praecedet cum suis Vexillis, crucibus, statuis germanic a sectio,
sub ductu infulati dignitarii et assistentibus duobus, cantando germa
nice. Hanc sequetur sectio slavica, habendo suum infulatum, assis
tentes, vexilla etc. sub cantu slavico. – Demum sectio hungarica,
quam educet Cardinalis portando donum cum duobus infulatis Matri
Cellensi offerendum, hunc praecedent Canonici Mozetta vestiti, dein
professores facultatis theologicae pestanae, tum totus reliquus Clerus,
cantando hungarice Litanias Lauret. e quibus 4 dalmaticis induti ––
aut 4 Virgines deferent Statuam Beatae Matris in humeris. Sicut au
tem ad ipsum processionis initium ante crucem praelatam per vices
timpana et tubae sonabunt, ita idem fiet ante statuam deferendam.
Procedet autem processio ex Ecclesia Collegiata per longam plateam,
portam piscatorum, et pontem danubialem sub pulsu omnium Campa
narum et per vices explosionibus mortariorum. Ita procedet ductus
usque Engerau, ubi pontificalia deponuntur, et res pretiosiores repo
nentur; quaevis tamen sectio tres presbyteros (per stationes nominan
dos) pro comitiva habebit superpelliceis indutos – progressum pede
strium fidelium, ut devote canant – et per vices orent, directuros.
Qui de Clero et fidelibus voluerint, ex Engerau curru vehi, poterunt:
commendatur attamen impensissime, ut imprimis Sacerdotes horarum
canonicarum vel Rosarii in Communi recitatione curru procedant.
Ex Engerau in sectionibus, germanica, hungarica et slavica can
tando, orando, et interdum pausando, procedetur in continuo usque
Haim burg, ubi Cardinalis assumto Pluviali et Infula, cum adlate
ratis duobus, Superpelliceo et stola vestitis presbyteris, sectionem ger
m an ic am inducet in Ecclesiam parochialem, et persoluta adoratione
Ssmi Sacramenti ac precibus, dabit post cantum „Heilig, heilig,
cum Venerabili benedictionem. – Idem facere poterunt sectiones sla
vica et hungarica. – Hic in Haimburg sumetur refectio prandialis.
Post unius horae incirca quietem, procedetur ultro orando et ca
nendo in distinctis sectionibus per Regelsbrun usque Fischamend, ubi
Infulatus slavicam Sectionem inducet in Ecclesiam et persolvet adora
tionem Venerabilis, et vespertinas preces cum benedictione. – Hic in
Fisch am e n d erit 1-a qui es nocturna; – integrum attamen
erit; inprimis illis, qui curribus vehentur, procedere usque Schvechat
aut Lanzendorf pro capienda quiete nocturna. – (Cardinalis procedet
ad Lanzendorf)
 D i e 4. Se p t e m b r i s , fe r i a 6.
Quivis e loco quietis nocturnae privative maturius moveat, ut
singuli hora 7-a in L a n z e n d o r f adesse possint. Hic ad aram gra
tiosae Virginis sub exposito Ssmo, Card. absolvet adorationem et pre
ces matutinas, celebrabitque sacrum lectum, assistentibus sibi duobus
Diaconis sub cantu h u n g a r i c o. — Aliae sectiones hanc devotionem
poterunt repetere. — Post unius horae incirca quietem, procedetur ut
heri, in distinctis tribus idiomatum sectionibus usque M ó d li n g. Hic
in Mödling est r e fe c t i o p r a nô i alis. — Post iustam quietem
procedetur usque S. C r u c e m, ubi Primas germanicam sectionem in
ducet in Ecclesiam et praemissâ adoratione Ssmi, preces vespertinas
persolvet, — quod ipsum praestabitur hungaris et slavis. Hic dabitur
insignis particula de ligno S. Crucis osculanda. His terminatis procede
tur p r i v a t i v e pro 2-a nocturna quiete ad A ll a n d, poterit tamen
pars Cleri, et fidelium hic quoque cum Cardinale capere nocturnam
quietem, vel procedere usque Hafnerberg.

D ie 5-a Se p t e m b r is, S a b b a t h o.
Tam in A ll a n d, quam S. Cruce quieturi, ad auroram privative
(absque omni Ecclesiae aditu) orantes et cantantes procedent usque
H a fn e r b e r g, ubi Illmus Eppus Vaciensis preces matut. et Sacrum
cum exposito Venerabili persolvet, sub cantu slavico — quod ipsum
poterunt distinctim facere hungari et germani. — Procedetur post di
vina per Alte n m a rk t usque K a u m b e r g et hic sumetur pran
dium jejuniale. Postea continuabitur iter per Heinfeld usque S. Vit u m
(S a n c t V e i t) ubi Idem Illmus Antistes hungarice adorationem Ssmi
et vespertinas preces persolvet, et post „Sz e n t v ag y U r a m* bene
dictionem dabit. — Hic in St o V i t o habebitur s t a t i o n o c t u r n a
3-a. Poterunt tamen aliqui praecedere cum Cardinale usque Campum
Liliorum, et curru processuri usque Stegh proficisci.
Die 6. S e p t e m b r is, die D o m i n i c o.
Ubi ubi peregrinantes noctem egerint, contendant mature priva
tim movere, et hora 7-a ingressui ad Ecclesiam in L i li e n fe ld inter
venire, quem asservabit Cardinalis, et post adorationem et preces ma
tutinas germanicas. sacrum cum exposito Venerabili, et plenis assisten
tiis (ob respectum diei dominicae) decantabit — et alter brevem (uno
quadrante horae) dicet germanice sermonem. Finitis divinis, brevem
capient peregrinantes quietem, et procedent per S. Leonhardum, usque
Tirnitz, ubi unus de Eppis absolvet preces slavice largieturque post
cantum, „Szent vagy Uram" benedictionem. – Hic in Tirnitz
sumitur prandium. Interposita sufficiente quiete, prosequentur omnes
sacrum iter orando, cantando; scandendo attamen praegrandem Annae
montem (A n n aberg) clara voce nec cantabitur nec orabitur. – In
Annabergensi ad S. Annam Ecclesia absolventur per Eppum preces
hungarice, et dabitur benedictio. Hic manebit pars peregrinantium pro
nocte 4-a agenda. Alia pars autem procedet ad Joachim berg, et
ad Josefsberg, ubi cum Cardinali noctem aget.

Die 7. Septembris, feri a 2.

In Josefsberg, dum omnes advenerint peregrinantes, ibitur
ad Ecclesiam pro precibus matutinis germanicis, et missa lecta cum ex
posito Ssmo per aliquem Eppum celebranda. – Hinc orando, cantando
procedent sectiones usque ad crucem (Urlaubs kreuz) bono quad
rante horae a loco Sancto (a Cellis Marianis) distantem.
Eo autem erunt omnes pii peregrinantes inviandi, prout etiam
praesenti scripto provocantur; ut quacunque ex parte, (attamen ex
Regno Hungariae) ad viciniam Cellarum Marianarum, vel etiam ad
ipsum oppidum Cellense, hac vel praecedentibus diebus pervenerint,
ad memoratam crucem (Urlaubs kreuz) pro hora 10-a matut. com
pareant; ut cum massa processionis Regni Mariani (velut eiusdem Ec
clesiae hungaricae filii et filiae) solenni ductui processionis interve
niant, eius devotionis magnificentiam adaugeant, mutuis exemplis se
ad pietatem animent, cunctos aedificent, taliterque publicum testimo
nium confluentibus aliis praebeant, quod natio hungara in colenda
Matre Dei omnium gentium in eamdem pietatem, nunquam non aemu
letur. -

Ad hanc crucem Urlaubs kreuz in vicinis diversoriis, erit

praeparatio pro solenni ad Ecclesiam gratiosae Matris ingressu. Hic se
uterque sexus decentius vestiet. – Nobiliores nationalem vestitum as
sument, vexilla expandentur – Statuae ornabuntur, portitores deco
rabuntur, – faces et candelae accendentur, dona denique Matri gra
tiarum offerenda e scriniis educentur; verbo series virorum et devoti
feminei sexus in ductu hoc solenni observanda disponentur.
Clerus pariformiter se solennius vestiet – Cardinalis purpura,
Episcopi violaceis induentur. Cardinalis et omnes iure pontificalium
gaudentes assument rochetum, pluviale et infulam – quatuor e Ca
nonicis in dalmaticis assistent – Crux Archi-Episcopalis – et in ca
pite processionis praeferenda, portabitur per Presbyteros dalmaticis in
dutos, qui sint quatuor; – pariter dalmaticis sint induti, qui Stri
 46
-

g onio alla tam B. M. V. statu am et Vexillum Hunga

ria e portabunt, prout et sex faciferi, statuam circumdantes. Reliquus
non fungens Clerus gradui suo competentem assument vestem: Cano
nici mozettam – Presbyteri rochetum cum stola et bireto..
Dum haec omnia parata et coordinata fuerint, dabitur pro mo
venda magnifica Hungarorum processione signum explosione morta
riorum, procedetque serie sequente:

0rd0 solennis processionis hungaricae

in Ingressu ad Cellas Marianas.

Ipsam in capite processionis praeferendam Crucem, in tantilla

distantia praecedent musici, qui timpana et tubas per vices resonare
facient. Ibit perinde
a) Crux inter duos Acolythos.
b) Sectio germanorum cum suis vexillis, imaginibus, statuis, et
quidem cum initio v i r i detecto capite; hos sequentur virgines unifor
miter indutae, deferentes statuam Imaginis Beatae Virginis; tum se
quetur parochus Canonicus Posoniensis Infulatus cum Diaconis duobus
– post hunc pontificantem procedet cantando sexus femineus, vexilla
sua, et pro renata etiam statuas, imagines ornatas deferendo.
c) Sectio slavica sub sua cruce per Clericos inter Acolythos pari
ter deferenda. Deinde ex ordine viri cum vexillis, tum statuae, vel
imagines; expost pontificans Infulatus cum duobus assistentibus; tan
dem mulieres concinentes cum suis vexillis etc. etc.
d) Sectionem hungaricam praecedent musici – et tunc ipsa
sectio hungarica sequetur sub sua cruce (ut prius primi viri, post
hos S tatu a Strigoniensis per 4 Presbyteros inter 6 faciferos
deferenda, tum Clerus ex ordine, praeeunte ceremoniario, et cruce in
ter Acolythos hac serie: Clerici, Religiosi – Capellani – Parochi –
VADiaconi – Facultatis Theologicae Pestanae et aliunde venturi Pro
fessores Tbeologiae – Canonici, ante quos deportabitur per duos Cle
ricos dalmaticis indutos Vexillum Hungariae inter duos huszá
ros strictis gladiis procedentes, – demum Dignitarii pontificalibus in
duti – et tandem Crux AEppalis, et Cardinalis Primas; qui
cum subsidio duorum assistentium Episcoporum portabit do n um
m e m o ri a le ad aram Magnae Dominae Hungarorum in
Cell is deponendum.
e) Clerum immediate sequentur stemmate nobiliores – et officiis
publicis ornati viri, vestitu solenni decorati. – Post hos: Matronae
nobiles, et totus devotus femineus sexus, cum suis vexillis. –
 47

N o t a n d u m : Quiqui seu ante seu post Clerum ituri viri et mu

lieres, poterunt faces vel candelas accensas deferre.
In hac serie et forma (inter explosiones mortariorum et pulsum
omnium campanarum) ingrediemur oppidum — et ipsam Matris gra
tiarum Ecclesiam ! ! in qua tantillum a porta introrsum procedendo,
subsistet Cardinalis et intonabit Canticum Mariae : ,,M a g n i fic a t
a nim a m e a D o m i n u m* (quod in choro musico magnifica qua
dam cum resonantia decantabitur) et tum gressu lento cum Clero pro
gredietur, deferendo propriis manibus donum memoriale, illudque finito
Magni fi c at sub cantu Antiphonae:
Salve nostra Domina, coelorum Regina !
Salve virgo virginum, Stella matutina !
Salve plena gratiae, Clara lux divina!
Mundi in auxilium, Domina festina !
(omnibus in genua procumbentibus) deponet ad aram, et tum duo Dia
coni intonabunt:
V. Ave Maria, gratia plena.
R. Dominus tecum.
V. Dignare me laudare te Virgo sacrata.
R. Da mihi virtutem contra hostes tuos.
Tum Cardinalis: V. Domine exaudi — Dominus Vobiscum.

(ID r e ■m u s.

Deus, qui virginalem aulam beatae Mariae, in qua habitares.

eligere dignatus es: da, quaesumus: ut sua nos defensione munitos
jucundos facias suae interesse festivitati. Qui vivis et regnas cum Deo
Patre, in unitate Spiritus Sancti, Deus per omnia saecula saeculorum,
Denique voce tantillum elevata, praeeunte Cardinale, totus Cle
rus flectens recitabit Antiphonam : S u b t u u m p r a es id i u m, deinde
audit sacrum lectum, et in sile n tio deducet Cardinalem et Episco
pos ad hospitium.
A meridie praemissis pulsibus, 2-a dicetur sermo germanicus,
non ultra */, horae protrahendus, sermoni subnectentur Litaniae pro
Germanis. — Hora 4-a habebitur sermo slavicus cum subnectendis Li
taniis. — Demum hora 6. sermo hungaricus cum Litaniis.
Caeterum commendatur, ut hac die conetur quivis conscientiam
suam purgare per sacram Confessionem — et sequente festivitatis die
sacram Communionem sumere.
O Maria Virgo pia, Mater admirabilis ! per Te JESUS, Judex
meus mihi sit placabilis !
 48

F e s t o N a t i v i t a t is B. M. V.

Hora 6. celebrabitur sacrum lectum cum exposito Venerabili ad

aram gratiosam pro slavis cum cantu slavico populari, cui subnectetur
sermo slavicus.

Hora 8-a eodem modo legetur sacrum cum cantu germanico, et

sermone germanico.
Hora 10. sub pulsu omnium campanarum procedet Cardinalis
Primas in Cappa, – Episcopi, Dignarii, et totus Clerus convenienter
ad decantandam Missam solennem induti, e hospitio Primatis (dato ex
plosione mortariorum signo) absque cantu ad Ecclesiam, et sumtis pa
ramentis decantabit Missam ad aram gratiosam. Completa Missa depo
sitis paramentis, sumet pluviale et infulam, et sub cantu: „Jöjj el
Szentlélek ur Is ten" conscendet ambonem, et hungarice pro
concione dicet. Sermone finito cantabit populus: „O M á ri a drága
név!" et sub hoc cantu redibit Cardinalis in comitiva Cleri ad suum
hospitium.
Post refectionem prandialem, hora 3. privative, sine pulsu cam
panarum, procedet Cardinalis rocheto et mozetta solum indutus, in co
mitiva duorum rochetis vestitorum sacerdotum cum populo ad statio
nes 15 – Rosarium cum 15 mysteriis, circumdatus h u n garis, abso
luturus – idem facit concomitanter alter Dignitarius circumdatus ger
man is, – et tertius circumdatus sl a v is. – Qui Calvariam visitare
voluerint, faciant id privatim.
Hora 6. post pulsus campanarum habebuntur solennes Litaniae,
in Choro musico decantandae, – et ducetur circa Ecclesiam Processio
(Lichtlumgang). Portabunt autem quiqui poterunt faces, et candelas
accensas, ac proced ent 1-0 g e r m a n i cum suo infulato pontificante
sub cantu germanico, –2-os la v i pariter cum suo Dignitario sub sla
vico concentu, – 3-o h u n g a ri sub ductu Cardinalis cum assistenti
bus omnibus Dignitariis sub Infula, et toto reliquo Clero hungarico;
deferentes: St a tu am Strigonien sem et Vexillum Regni
Hungariae. Redeuntibus ad aram Beatae, cum Venerabili dabit
Cardinalis per: „Sit n o m e m Domini" benedictionem – et pro
hac die concluditur devotio; quovis, etiam Primate, in silentio ad suum
hospitium redeunte.
O Maria! o fidelis, dives Coeli gratiis!
Hic prostratos nos hungaros fove patrociniis!
 49

Die 9. Se pt e m bris, feri a 4.

Mane hora 4. erit Sacrum lectum cum exposito Ssmo, cum cantu,
et brevi (unius horae quadrantis) valedictorio sermone slavico. — Idem
fiet pro germanis hora 5. — et hora 6. pro hungaris.
Hora 7. dato compulsu omnes convenient, lingva germanica ab
solvetur Oratio valedictoria (Abschieds-Andacht) et data cum Ssmo
benedictione, in tribus sectionibus processio ad crucem (Urlaubs-Kreuz)
educitur.
Vale Maris Stella, Dei Mater alma,
Atque semper Virgo, felix Coeli porta!
Te deprecamur audi Nos
Et Filio commenda Nos — O Virgo Maria!
A Cruce (ubi 5. Pater et Ave absolventur ad 5 Sacratissima Vul
nera D. N. J. C.) prout diversis viis venerant pii peregrinantes, ita re
cedent quoque orando, cantando, imposita omnibus obligatione, ut quo
tidie in via Sacrum Missae Sacrificium audiant, Ecclesias, penes quas
transierint, ingrediantur, et Ssmum Sacramentum adorent. Procedant
in reliquo viam Pacis et prosperitatis! et Angelus Raphael comitetur
cum iis in via, ut in pace et salute revertantur ad propria !
—-• ■ ■ *$+•—

Attamen ii, qui Posonium versus, unde Processio haec exiit, pro
gredientur, eadem die 9. Sept. penes lacum E r 1 a u usque N e u h a u s
venient pro refectione prandiali, et quiete nocturna ad Ga m in g, ubi
preces vespertinae absolventur.

Die 10. Se p t e m b r is, fe r ia 5.

Mature mane procedent usque S c h e ib s, ubi audient Sacrum,
et devenient ad W i e s el b u rg, — per Danubium transvehentur na
vibus ad Marbach — et hic prandetur, dein itur versus Tabellas Ma
rianas (M a ri a-Ta fe r 1), ubi solennius ingredientur, asservantur Li
taniae, persolvuntur preces, et nox exigitur.

Die 11. Se pt e m bris, feri a 6.

Hora 5. matut. celebratur sacrum cantatum, et processionaliter
redit populus ad M ar bach, hic conscendit naves, hoc scopo paratas,
et inter cantica et preces navigat usque Kr e ms, ubi prandetur, et
 50

brevi ultro navigatur, subsistiturque in N u s s dorf pro quiete no

cturna.

Die 12. S e p t e m b r i s, S abbath o.

Mature celebratur sacrum et continuative inter hymnos et pre
ces iter prosequuntur usque P o s o n i u m. — Hic ad statuam S. Jo
sephi pro hora 6. collecti sub compulsu omnium Campanarum solenni
ter inducuntur in Ecclesiam Collegiatam, et persolutis precibus, acce
ptaque benedictione, in pace recedunt.

Die 13. Se p t e m bris, di e D o m i n i c a.

Festo hoc Ssmo Nomini MARIAE sacro hora 9. in Ecclesia Col
legiata Cardinalis Primas solemne sacrum pro feliciter superato piae
peregrinationis itinere, cum Te D e u m lau d a m u s decantabit, et
brevi exhortatione germanica praesentes alloquetur: ut fructum piae
huius peregrinationis vitae christiano-catholicae actibus testari, et cul
tum M a g n a e D o m in a e H u ng a r o r u m, pro suo posse adaugere
et dilatare contendant.
Nos cum prole pia
Benedicat Virgo MARIA ! Amen !
Strigonii, die 1. Augusti 1857.

e) A kiindulás rendje POZSOnybam.

Ordo observandus Posonii, unde die 3-a Septembris 1857. Ad Cellas
Marianas movebit Hungarorum Processio.
Sancta Maria !
Ora pro nobis!
1. Utprimum hora incirca 5-ta exp!osa fuerint mortaria, quiqui
de Clero contendant ad progrediendum parati esse; — eapropter omnes
et singuli superpelliceis et bireto — Dignitarii vero etiam mozetta
induti convenient in Palatio Archi-Episcopali; unde puncto '/,6. pro
cedent sub pulsu omnium campanarum ad Ecclesiam Collegiatam per
forum principale et longam plateam, comitantibus eosdem 12. Infulatis
et Cardinale Archi-Episcopo.
2. Ad portam meridionalem excipientur per Venerabile Capitu
lum Collegiatum et occupabunt scamna ex utraque parte in navi ante
aram Dolorosae Matris DEI. (In ingressu pulsabitur organum, et sub
 51

Missa per Cardinalem legenda, cantica cum populo hungarice decan

tabuntur, initio dato cum cantilena: „Má ri át d i c s é r n l h i v e k
jöjjetek").
3. Cardinalis Archi-Episcopus sumet paramenta pro Missa lecta,
cui de Capitulo Collegiato assistent: duo Diaconi, Archi-Presbyter et
4. Clerici. (Missa erit cum exposito Venerabili in col. viol, Votiva pro
peregrinantibus.)
4. Finita Missa et reposito Venerabili, flexis genibus recitabitur
per Clerum officiante Cardinale: „Itinerarium Clericorum"
– cui subnectet preces hungaricas ex libello: „Mária - Czeli uti
társ" signanter: Fohászkodás az indulásnál pag. 67. – His
persolutis.
5. Cardinalis assumit pluviale col. alb. et infulam et considebit in
sede super gradibus ad Sanctuarium ducentibus ita, ut a populo vi
deri possit, alloqueturque brevis si me hungarice jamjam procedere
cupientem piam peregrinantium turbam. Ad allocutionis finem dabit
solennem per: Sit Nomen Dom 1 ni benedictionem, cui subnectet
cantando: Proce da mu s in pace! Rs. In Nomine Christi. Amen.
Idipsum etiam lingva patria cum Rs. cantabit: Menjünk békeségben
– az Ur JÉZUS nevében!
6. His decantatis immediate Clerici incipient Litanias Lauretanas
praecinere: Uram Irgalmazz nékünk, Cardinale ad aram Beatae inter
assistentes flectente, usque: Szentséges Szűz Mária. et tunc
movet Processio! –
Ordo in processione tenendus habetur in programmate impressus
– quippe ibit primo sectio germanica – post hanc sectio slavica –
tum hungarica, quaevis habet suum infulatum cum assistententiis
ductorem.
No tandum. Sub Missa Cardinalis duae primae sectiones coor
dinentur, et quidem germanica, per Clerum Curatum Posoniensem, in
dimidio circiter plateae longae, – slavica autem ante Ecclesiam Colle
giatam; hungarica sectio existet in Ecclesia.
Quo autem usque Engerau ordinate procedatur, pro singula se
ctioneeruntduo Presbyteri designati, qui (superpelliceis vestiti circum
ibunt constanter et motui fidelium intendent. -

Strigonii die 31-a Augusti 1857.

 52

f) A héke-birák kinevezése.
J o a n n e s S. R. E. Tit. S. Crucis in Hierusalem Presbyter Car
dinalis Scitovszky etc.
Omnibus Sacerdotibus ad Cellas Marianas progressuris Salutem
in Domino!
Si quidem procederemus ad locum sanctum — ad Matrem No
stram — Dominam Nostram, charitate in suos clientes plenam; — sed
et secus per comites nostros Consacerdotes Domini sacra hac peregri
natione observandae concordiae, pietatis et moderationis abundantem
spem haberemus: omnem ponimus metum turbandae per aliquem de
Clero, numerum licet bis centenarium attingente, christianae charitatis.
Ne tamen aliquid praeteriisse videamur, quod ad dandum piis peregri
nantibus bonum exemplum requiritur, in Domino pro utili reputavi
mus designare Judices, qui amica modalitate, orituras nefors etiam mi
noris momenti disintelligentias componere pro munere sibi per Nos
praesentibus credito studeant.
Deligimus autem sequentes: Illustrissimum ac Reverendissimum
Joseph u m V ib er Episeopum Nostrum Suffraganeum et Vicarium
Generalem Cathedralem — item Reverendissimum J oa n n e m Kraj
c si k Abbatem et Cath. Ecclesiae Nitriensis Canonicum — nec non
Reverendissimum C a r o l u m H e ille r Abbatem, Canonicum et Pa
rochum Posoniensem , orantes Dominum Nostrum Jesum Christum et
Immaculatam Ejus Genitricem, ut Nobis in viam pacis procedentibus
Spiritum charitatis infundant. Datum Posonii in Residentia Nostra
AEppali die 1. Sept. 1S57.
Joannes Card. AEppus m. p.
Ez okmányon 5 eminentiájának saját kezével e sorokat találtam
utölagosan följegyezve:
Dominus sit benedietus! quod dispositionis hujus nullus usus
fieri debuerit; — populus etiam , etsi 24 incirca millia constituerit, ea
cum modestia, moderatione, pietate, et reciproca charitate iter sacrum
prosecutus est, ut attestantibus 200. circiter sacerdotibus, sparsim inter
cantantes et orantes fideles progredientibus, nec non cohorte militari
e 16. viris constante, tantae multitudinis quasvis incommoditates quieto
animo sustinentis , patientiam, et modestiam laudibus efferente, et ad
mirante, ne minimae quidem querelae locus fuerit. — Sit eapropter
Domine — Nomen tuum benedictum in saecula ! Strigonii post reditum
e Cellis Marianis die 16. Sept. 1S57.
Joannes Card. AEppus m. p.
—•* . *. *---
 53

E fölhivó és előkészítő leveleknek eredménye lőn, hogy

minden felé előkészületek tétettek a nagy búcsujáratra.
A főpapi szózatot viszhangozták a különféle hirlapok s azok
tudomására is elvivék, kikhez különben alig jutott volna el.

–→+*+*+*~–
 III .

Előkészületek a mária-czeli nagy bücsujáratra.

A főpásztori levelek köztudomásra jutván leirhatlan vá

gyat gerjesztettek a hivek szivében. Ezerek s ezerek készül
tek az utra, s még többet visszatartott az uti tetemesb költ
ségek hiánya. Ki augustus hóban leginkább az ország nyu
gati oldalán a népközt megfordult, tapasztalhatta, hogy a
közbeszéd tárgya mindenütt csak a czeli utazás volt. Ezek
közt, minthogy őseink sem szoktak üres kézzel menni Mária
Czelbe: ő eminentiája, s példájára mások is, némi emlék-aján
dokokat rendelt meg, miszerint ezek fönnmaradván a jövő
kort buzdítsák a b, sz. Szüz tiszteletére.
Első gondja volt sz. László mária-czeli oltárát, s elötte
Szelepcsényi György primás s esztergomi érsek sirját föl
ujíttatni. A dombor-lombozatok mind újra aranyoztattak, s
minden első fényébe visszahelyeztetett úgy, hogy jelenleg
ez legszebb mellék-oltára a czeli templomnak.
Azután ritka szépségü emlék - viaszgyertyák a t
készíttetett Pesten özvegy Horvát Imréné született Sik
Anna asszonynál Oberlist József Ferencz által. „Isten di
csőségére s a boldogságos szüz Mária tiszteletére" fölékesít
tetven azokat a czeli csudálatos szobornak, továbbá a czeli s
esztergomi templomoknak képeivel, s ráiratván, miszerint a
hetszazados ünnep emlekeül Mária-Czelben szentelte meg
ő maga eviaszgyertyákat s érinté velük a csudálatos szobrot,
hogy Maria tiszteletére, s a jó cselekedetekben nyilvánuló
hitnek világítására emlekeztessen. E nagy mü-viaszgyer
tyak száma 42.
Készíttetett továbbá ő eminentiája arany-, ezüst- s drá
gakövekből Pesten Patics F. müvész által emlék - aján
dokot, mely ezen részekből áll. Hosszas ezüst talapzaton áll
egy ezüst-oszlop, ezen tiszta aranyból a mària-czeli csudála
 55

tos szobor mása, ezek magassága együtt a kétlábot megha

ladja. E szobor elött van egy főpapnak térdelő szobra, ő emi
nentiáját ábrázolva, miként ő egy vánkoson a magyaror
szági egyházak anyjának, az esztergomi főegyháznak jleké
pében, Magyarországnak valamennyi egyházát a sz.Szűznek
további pártfogásába ajánlja. A vánkoson levő esztergomi
templom-minta ritka remekmű ezüstből. Az oszlop alján négy
arany táblácskán e szavak vannak vésve: az első táblán:
„Isten Anyja, Hazánk Nagy-Asszonya, Magyarországi Hi
veid Fiui Tiszteletét fogadd el;" a második táblán: „Az
Esztergomi Anya-Egyházat Magyarország Többi Egyházi
val tartsd meg Kegyes Pártfogásodban;" a harmadik
táblán: „A Romai Pápára, Az Apostoli Királyra, s Magyar
Hazánkra add Anyai Áldásodat;" a negyedik táblán:
„1857. september 8-dikán Mária-Czelben bemutatta Nagy
Kéri Scitovszky János bibornok, Magyarország H. Primása,
Esztergomi Érsek." Van a térdelő főpap-szobor elött egy
ezüst könyv, melyet ki lehet nyitni, hogy irományt lehessen
bele tenni. Tétetett is bele egy pergamen-czédula Mária
Czelben september 9-dikén, mint alább az utazás leirásában
következni fog. A hosszas ezüst talapzatba bevésetik a búcsu
járók száma, hogy mindez serkentse unokáink végsarjadékit
is Mária tiszteletére.
Ez előkészületeknél még az is fölemlítendő, hogy ő emi
nentiája emlék-képeket is készíttetett, melyek három
nyelven, magyarul, németül s tótul kiadva, a búcsusok közt
kiosztattak. De csak 10 ezer példány nyomatott, s így a sok
kal nagyobb számmal megjelent búcsusok nem kaphat
tak valamennyien. -

Ugyanekkor készíttetett ő eminentiája ritka drága

zászlót az esztergomi új főtemplom részére, hogy az ország
ez anya-egyházában legyen mintegy az ország zászlója. E
zászló először használtatott e czeli búcsujáraton.
Egy ezüst tömjénezőt is vett a bibornok, mely Kis
Asszony napján Czelben a nagy mise alatt használtatott. Ezt
is a czeli templomnak ajándékozta.
Az esztergomi főkáptalan pedig Szent Erzsébet asz
szonynak, II. András magyar király leányának, képét készít
teté s diszítteté föl, hogy az szent István királyunknak, ki
az esztergomi káptalant alapítá, czeli kápolnájában tisztelet
tárgyul és ékességkép szolgáljon. Miután Sz. István, sz.
 56

László, sz. Imre magyar szentek tiszteletére oltár van Czel

ben, illő volt, hogy sz. Erzsébetnek, nemzetünk egyik fődí
szének, képe is ott legyen. A kép fölső részén ezüst táblán,
melyet ezüst repkény-koszoru kerít, e szavak vannak in
tézve sz. Erzsébethez: „Adora Deum, ora Magnam Dominam
nostram pro Patris tui Successore Augusto, Francisco Jo
sepho I. Imp. et Rege H. Apostolico, eius coniuge Elisabetha
Imp. et Regina, nec non propatria. totaque gente tua." (Imádd
Istent, kérd Nagy-Asszonyunkat, atyád fölséges utódjaért I.
Ferencz József császár- s magyar apostoli királyért, ennek
hitveseért Erzsébet császárné- s királynéért, nemkülönben ha
zád- s egész nemzetedért.) – A kép alsó részén ezüst táblán
borostyán koszoruban e szavak vannak: „Hac divae Elisa
bethae, electi Stirpis Arpadianae Surculi, Icone, dum gens
Hungara Magnam suam Dominam in Cellis Maioribus socia
exultatione veneraretur, Sacellum Cellense Sancti Stephani
Proto-Regis Apostolici, Fundatoris sui, ornavit devotum Ca
pitulum Strigoniense An. 1857. d. 8. Sept." (Szent Erzsébet
nek, az Árpád-törzs választott sarjadékának e képével, midőn
a magyar nemzet az ő Nagy-Asszonyát Mária-Czelben ör
vendezve tisztelé, szent István első apostoli királynak, az ő
alapítójának, czeli kápolnáját fölékesíté a hálás esztergomi
káptalan. 1857. Sept. 8-dikán.) A borostyán-koszorú mind
egyik levelén egy-egy esztergomi kanonok neve van apró
betükkel vésve.
A pesti cs. k. tudomány-egyetem hittani kara hétfontos
mű-viaszgyertyát készíttetett a czeli templomba sz. László
oltárára e fölirattal: „Precibus Virginis Mariae, immaculatae
Deiparae, Magnae Hungarorum Dominae, cum lumine fidei
catholicae lumen petunt doctrinae devoti offerentes Pestinen
ses ad C. R. Universitatem catholicam SS. Theologiae Do
ctores A. 1857. Die 8. Sept." továbbá magyar evangeliumos
könyvet a Czelben prédikálandó magyar papok számára. E
könyvből csakugyan legelőször, Kis-Asszony napján, ő emi
nentiája a bibornok olvasta a szent evangeliumot.
Galgócz városa nagy fehér gyertyákat készíttetett a
czeli oltárra. A nagyszombati érseki nevelőintézet egy ezüst
szivet öntetett, s ajánlott föl. A pesti szent-ferenczieknél lévő
Mária-szíve-társulat tagjai egy négy fontos mügyertyát vit
tek, Magánosok által más kisebb nagyobb ajándokok, p. o.
sz. Imre oltárára hétfontos gyertya, a csudálatos szobor
 57

mellé kisebb mü-gyertyák, magyar huszasok sat. — ajánl

tattak föl. *)
*) Ezen emlék-ajándokok néhányáról 8 eminentiája a következö
oklevelet küldé át utölagosan (Septémber 24-dikén) a măria-czeli t.
szerzetesekhez :
Joannes S. R. E. tit. S. Crucis in Jerusalem Presbyter Cardi
nalis etc.
Tenera, quam a parentibus haereditate quasi accepimus, et inde a
gj^ summo studio fovimus, in Immaculatam Deiparam pietas,
estivo quodam modo semet testatam reddere ac in jucundissimum
mundo, angelis, et hominibus spectaculum erumpere nitebatur anno
vertente, dum septimus jubilaris annus celebratur cultus illius, quo
statuam B. M. V. Cellensem in Stiria per decursum seculorum omnis
aetas et uterque sexus indesinenter prosequitur. Huic pietatis impulsui
liberam viam pandere, imo novis ἀ; adminiculis illam etiam
provocare studuimus, cum intime persvasum habeamus tempus hoc
acceptabile nobis praecipue Hungaris sacrum esse debere ; quod enim
Majores nostri ad augmentum cultus illius plurimum contulerint, non
tantum annales, sed etiam monumenta aperte loquuntur. Firma igitur
spe lactabamur , quod si piam peregrinationem illuc instituerimus, ne
potes visis avitae pietatis monùmentis et sacrificiis ad cultum Maria
num inflammandi, ac in sola salvifica fide amplius confirmandi sint.
Et, sit propterea benedictus, qui bonus est sperantibus in se, vox,
uam hunc in finem festo B. M. V. de Monte Carmelo ad cives Regni
Mariani direximus, non fuit clamantis in deserto. Majorum filii, non
dum degeneres, illo numero confluxerunt ad locum gratiosum, qui spe
ctatis temporum adjunctis merito in admirationem rapuit universos.
Aderant enim 4 Episcopi—200 circiterCanonici et alii Presbyteri—com
plures e nobilitate et culta civium parte, nec non multitudo incirca 24
millia efficientis plebis! In conferta hac multitudine ille ordo, illa disci
plina, illa pietas viguit, quae amplissimam nobis consolationem tribuit,
imo cujus vel sola memória, dum vivemus, nos mirifice delectabit et
recreabit. Festum Natae B. M. V. currentis anni, quo devotionis no
strae pensum Magnae Dominae Hungarorum in Cellis Marianis cum
effusa mentis consolatione persolvimus, non in annalibus solum Abba
tiae. S. Lamberti, sed in éordibus quoque concivium nostrorum in
aevum perennabit.
Ut autem piae hujus peregrinationis tantillum monumentum et
nostrae in dulcissimam Matrem devotionis aliquod pignus in loco gra
tioso ad exemplum piae memoriae praedecessórum` nostrorum, Regni
Hungariae Primatum, relinqueremüs, opus e nobili metallo fieri feci
mus. Constat tabula oblonga, cui a sinistris insistit columna cum Sta
tua B. M. V. Cellensi ex aüro, in parte dextra vero nos ipsi repraesen
tamur , Basilicam Strigoniensem, ceu symbolum Ecclesiae Hungaricae,
Beatae Mariae Virgini offerentes. Argentum 19 libras 3'/, uncias, au
rum vero 2 libras et 12', uncias appendit. Volumus autem donum hoc
memoriale ad majorem DEI gloriam et Deiparae honorem in Cellis Ma
rianis perennare ita, ut inde in quemc unque usum avelli nunquam possit:
 58

alioquin si quis id attentaret, Venerabili nostro Metropolitano Capitulo

Strigoniensi potestatem facimus id repetendi. Non absimiliter obtulimus
thuribulum gothici operis argenteum, in pondere duas et ', libram
appendens. In memoriam festivitatis hujus etiam unum cereum formae
speciosae , quatuor librarum ad Thesaurarium Ecclesiae Cellensis de
posuimus.
Porro Venerabiles Fratres nostri, Ecclesiae Metropolitanae Stri
goniensis Canonici, pro eadem hac festivitate elegantem iconem S. Eli
sabethae viduae, Andreae 2-di Regis Hungariae filiae, compararunt;
listae hujus a supra et infra inhaeret sertum argenteum, cujus foliis
nomina actu viventium capituli membrorum incisa sunt. Hanc in so
lemni ingressu tres Strigonienses Canonici deferebant, dein vero in
tesseram suae erga Deiparam venerationis ad aram Capellae gratio
sae deposuerunt; prout et nos supra descriptum e nobili metallo opus
cum auxilio Epporum Vaciensis et Sabariensis totius Ecclesiae Hungári
cae nomine supra aram Matris Misericordiae propriis manibus locavimus.
Inclyta Facultas Theologica quoque ad Caesareo-Regiam Univer
sitatem Pestinensem, non tantum verbo sed etiam opere docere cupiens,
librum Pericoparum Evangelicarum idiomate hungarico, speciosam item
- candelam septem librarum Matri sapientiae obtulit.
Sed et alumni Convictus nostri Tirnaviensis ad conservandam sa
crae hujus peregrinationis memoriam conferre certatim satagebant; col
latis nimirum pia charitate numis, cor argenteum majoris formae fabri
cari curarunt, et in monumentum tenerae pietatis Custodi virginitatis
et morum innocentiae devoverunt.
Omnia haec, quae plura et chariora fuisse optamus, Ecclesiae Ma
ria-Cellensi in perpetuum donamus, in ejusque veram realemque pro
prietatem transferimus et transscribimus, ac fidae custodiae Conventus
Ordinis S. Benedicti vigore praesentium etiam commendamus, ipsosque
enixe oramus, ut ad fovendam pietatem et cultum Marianum iisdem
omni occasione uti velint.
Pro coronide Matrem gratiae et Misericordiae suppliciter invoca
mus, ut sua apud dulcissimum Filium intercessione Sanctissimum Do
minum nostrum Pi u m P a p a m IX. Augustissimum Imperatorem et
Regem nostrum apostolicum F r a n c i s c u m J o s e p h u m , universam
Ecclesiam et Imperium, devotam denique sibi Hungariam protegere ac
ab omni adversitate custodire dignetur ! Datum Strigonii in Residentia
Nostra festo B. M. V. de Mercede 1857., Episcopatus 30. Archi-Episco
patus vero nostri anno 8-o.
 I\V.

Utazási rajz0k.
Az óriási folyók, mielött kisebb patakok fölvétele által
fokonkint növekedtek, magok is szintén csak csermelyek
voltak. A sziklából kicsergedező forrás biztosan indul utjá
nak, s minden akadályokat legyőzve hasonirányu társaival
egyesülve tart arra, merre vezeti az, kinek lelke suhogott a
vizek fölött. Ily forrásokból keletkezik az óriási folyam.
A mi búcsujáratunk sokban hasonlít e folyókhoz akár
annak tervét, akár kivételét tekintsük. Egyik eszme szülte a
másikat; egynek „legyen szava százak, nemsokára ezerek ál
tal viszhangoztatott. A kivitel szinte csak egy személy által
kezdetett: de csakhamar százakat, sőt ezereket láttunk a zarán
dok-utakon a sz. kereszt zászlója alatt Mária-Czel felé tartani.
Lehetetlen levén leirni a menet főfolyamához kapcso
lódó kisebb menetek indulását, csak a főfolyam fakadását s
további növekedését kisérjük figyelmünkkel.

September 1-ső napján.

Esztergomban, reggeli 6 órakor megjelent a bibor
nok a nagy templom Bakács-féle kápolnájában, s vele mind
azok, kik Esztergomból Czelbe valának utazandók. Itt a sz.
Szűz csudálatos képe elött fölajánlák utjokat Isten dicsősé
gére, s a szent Szűz tiszteletére. A szent misét a bibornok
mondá, mely alatt azon növéndékpapok énekelének, kik a
búcsujárattal Mária-Czelbe utaztak. Az utazók imádságinak
elmondása után lementek a kápolnából s déltájban a vasutra
indultak, visszatekintvén a vasutról Esztergomra azon vágy
gyal, vajha lelkileg s testileg fölujulva térhessenek vissza a
nagy búcsujáratról ide, hol az kezdetét vette.
 60

Ő eminentiájával utaztak: dr. Szabó József a her

czeg-primási iroda igazgatója, esztergomi t. kanonok, és gróf
Nyáry Rudolf ő eminentiájának másodtitoknoka.
Az egyházi segédlet kirendelésével ajtatosságokra, s a
búcsusok osztályainak vezetésére Koperniczky István
az esztergomi érseki papnövelde al-igazgatója foglalkozott. A
templomi éneklésre Pelikán Ferdinánd hittanár, és
Sey ler Károly főegyházi kar-igazgató ügyeltek. Hogy elő
fordulható betegeskedés esetében az orvosi segély legott kéz
nél legyen, dr. Argenti Döme is velünk volt, s orvosi
ügyessége csakugyan nem egyszer vétetett igénybe. A ha
sonszenvi gyógyítás módot használva mindegyik esetben sze
rencsésen gyógyított. A szállások megrendelésével s a napi ál
lomások kitüzésének előtervével Scherz Károly pozso
nyi lelkész, ki igen sokszor gyalogolt már Czelbe, s jelenleg
is ritka tevékenységet fejtett ki, és Máth és Béla herczeg
primási pozsonyi számtartó, egy polgári arany érdemkereszt
tulajdonosa, bizattak meg. Ezek még juliushó elején megjá
rák e czélból az utat; ezen fölül pedig Máthés Béla e búcsu
járat alatt is egy nappal folyvást előre ment rendeleteket te
endő.
A gőzkocsi haladt, s már délután négy óra tájban Po
zsonyban voltak az esztergomiak. Mindez nap, mind pedig
másnap minden részről jött a temérdek népsokaság Pozsony
alá, hogy összegyüljenek a biboros főpap körébe úgy, mint
összesereglenek a méhek oda, hova királynéjokat leszállni
látják.

September 2-dikán.
Pozsonyban előkészületek tétettek. A kocsikon utaz
ni kivánók alkalmatosságokat béreltek. A gőzhajó, s gőzkocsi
Alsó-Magyarországból, s Mátyusföldéről ezereket szállíta Po
zsonyba. A búcsusok mind a hajón, mind a kocsin szent éne
keket zengedeztek. A fölsővidékről egymást éré a sok tótaj
ku búcsujáró; énekjeiktől harsogtak Pozsony utczái; estére
megérkeztek a csalóköziek és szigetköziek is. Voltak sokan
olyanok is, kik gyalog jöttek ide, s pedig igen messziről. –
Ilyenek példáúl a peregiek Pesten alul. A város templo
mai s utczái tömve búcsusokkal, úgyszinte a Dunán tul fek
vő városliget; a harangok is folyvást üdvözlék a megérke
 61

zőket; minden ajk, minden nyelv csak Czelről beszélt; nem

zetiségi különbség nélkül mondá minden szív: Máriát dicsér
ni hivek jöjjetek. A népköltözések s keresztes hadak idejé
ben lehetett ily népvegyület és mozgalom, minőt itt tapasz
taltunk.
A pozsonyiak valóban dicséretesen viselték utazóink
irányában magokat. A vendéglők nem levén elégségesek
zarándokaink befogadására, magánosok házánál leltek szál
lást, kik a szabad ég alatt nem szoktak hálni. A köznép azon
ban e tekintetben ily évszakban nem igen sovárog a fö
dél alá.
Pozsony városa rég nem látott együtt ennyi vidéki
embert.

September 3-dikán.
Reggel négy órakor Pozsony minden harangjai meghu
zattak „Ave-Maria'-ra egyszersmind fölhiván a zarándokokat
az ajtatosságra. A magyarok a főtemplomban, a németek a t.
jesuita-atyák, a tótok a t. ferencziek templomában végzék ajta
tosságukat. A kijelölt templomok nemsokára megteltek. A
rendezők, miután a nép reggeli imáját végzé, a töméntelen
sokaságot elhelyezték. Fél hatkor ő eminentiáját az össze
gyült papság a káptalani templomba vezette, hol misézvén,
s a papok uti-imáját latinul, a népét magyarul elimádkoz
ván a szentély lépcsőiről beszédet mondott az összegyültek
hez, melynek tárgya volt: hova, miért, s hogyan intéztes
sék a búcsujárat? A menet elindíttatott már előre az ügyes
rendezők által. Az első osztályban voltak a roppant nagy
számmal megjelent tótok, vezette őket Ellenbacher váczi
kanonok s apát; utánok jöttek a németek, Heiller Károly
pozsonyi kanonok s plebános s apát által kisérve. Ezeket kö
veték a magyarok. Láb Ferencz nógrád-vadkerti iskolames
ter és éneklő megkezdé Nagy-Asszonyunk litániáját énekel
ni, mire az egyházi személyek is indulni kezdettek. Az or
szágos búcsujárat zászlóját O l t v á n y i Pál csanádme
gyei földiáki, Mester István győrmegyei igmándi plebáno
sok, s K r i c s k a Kal. József kegyes-rendi tanár vivék.
Az esztergomi káptalan ajándok-képe, szent Erzsébetet ábrá
zolva, három pap által, a Szent Szűz esztergomi kincstárból
hozott ezüst szobra négy pap által, a drága emlék-ajándok
 62

pedig két pap által vitetvén, a menet diszét igen növelé. Ki

jött a menet a templom déli oldal-ajtaján, folytatá utját a
hosszu utczán, innét jobbra a Királyhegy felé s a Duna-hid
ra tért. A pozsonyi nép mind talpon volt. Fehérbe öltözött
leánykák környezék sz. Mária-ajándokát. A kimenetnél 12
püspöksüveges főpap volt. Fölemlítjük köztök m. Rosko vá
nyi Agoston váczi püspök, s m. Viber József haliai püspök
és esztergomi őrkanonok urakat. A Pozsonyból kiinduló nép
számát 10-ezerre lehet tenni. Már Austriában volt eleje a
menetnek, midőn a papság a templomból kiindult. A papság
díszöltönyeit az en ger a ui egyháznál letevé, azokat ki
véve, kik a nép rendezésére kiküldettek. Itt sokan kocsikra
ültek; de többen a papok közől is, az egész utat gyalog tevék
meg, például: Hort József kátlóczi pleb, és esperes, Erdé
lyi Ignácz, Pri kozovics, Majerszky káplánok, stb.
Wolfsthal-ban a plebános és káplán urak szentelt
vizzel fogadák az átmenő zarándokokat, zenekarral is meg
tisztelvén azokat. Heim burg-ban a városon kívül csinos
sátor, ez alatt oltár emeltetett; itt öltözék templomi öltö
nyökbe a papság egy része, s ő eminentiája teljes főpapi
díszben a németeket bekiséré a templomba; hol az imádandó
Oltári-szentséggel áldást adott. A város hivatalnokai díszöl
tönyben fogadák a sátornál ő eminentiáját s kisérék a tem
plomba. – A zenekar itt is megtette a magáét. Fisch am
end éji szállásnak volt kijelelve: de legtöbb zarándok tovább
utazott. Schwechat-ban a templomnál várák ő eminen
tiáját a városi hivatalnokok, s fehérbe öltözött leánykák.
Innét Lanzendorf-ba érkeztünk éji szállásra. Kik Fisch
a menden háltak, nem győzik magasztalni a nép szivessé
gét búcsusaink iránt. Igy például fölemlíték, miszerint t. cz.
Lohner Antal ur, nyugalmazott császári tiszt nemeslelkü
nejével 40-nél több egyént meleg étellel, hét gyengélkedőt
orvossággal s nyughelylyel megörvendeztetett, s hat pap
számára minden kényelmet szerzett. Egy fischamendi keres
kedőről mondák, miszerint szintén nagyon kitünő vendég
szeretetet mutatott népünk iránt. A fischamendiek beszélék,
hogy a helybeli ft. esperes ur figyelmezteté őket előre a ke
resztény irgalmasság cselekedeteinek e gyakorlására. Sokan
csak arra kérék a mieinket, hogy érettek is imádkozzanak,
mit bizonyára teljesítettek is. Lanzendorfon kapcsolódott
hozzánk a győri zarándokok serege Igen szép rendben jöt
*
 63

tek vezetve Flaskár János győr-belvárosi káplán s néhány

vállalkozó buzgó növendékpap által. – Sajátságos jelenetek
nek lehet szemtanuja az ember ily alkalommal. Mily szépen
elrendezi dolgát a nép, minden theoria nélkül! Mily hatással
van másokra! Például Lanzendorfban bécsiek is voltak, hogy
lássák az átmenőket. Egyik vendéglőben találkoztak számos
magyar zarándokkal; a mint este megkondult a harang
Ave Maria-ra, a mieink elkezdettek imádkozni s legott az
egész vendégszobában a legnagyobb tiszteletet parancsoló
csend uralkodott. Épületes volt látni egy győri polgárt, ki
fiacskáját is elhozta magával. Lefekvés elött figyelmezteté
az atya fiát, hogy el ne felejtse az estéli imádkozást. Erre a
gyermek legott letérdepelt s mint otthon szokta, fönnhangon
oly szépen elmondá imádságát, hogy a többi valóban épült
mindezeken. Ilyenek magokban csekélyeknek látszhatnak,
de kedves elmélkedésekre adnak anyagot.
September 4-dikén.
Lanzendorfon, sőt Fischamenden és Schwechaton épen
ezidőben katonai gyakorlatok tartattak. Nehogy a katonák
a búcsusoknak vagy ezek amazoknak akadékul legyenek, s
az említett városok lakosainak terhökre váljanak, a cs. k.
fölsőbb katonai elüljáróság a katonaságot e napokra más oly
falukba rendelte, melyeken nem ment keresztül a búcsujárók
serege; mely bölcs rendelkezés méltán hálára kötelezett. –
Lanzendorf búcsujáró hely a fájdalmas Szűz tiszteletére. A
Kapisztrán-féle sz. Ferencz rendi tartomány klastromának
kéttornyas szép temploma a búcsusok gyülekezésének he
lye. A templom közepén álló kápolnát Eszterházy Pál
nádor és neje Tököly Éva építteté, lerontatván a régit. E
márványkápolnában van a szent szobor. Itt csinos kálvária
1S V3I).

Népünk már éjfél után elhagyá szállását Schwechaton

és Fischamenden, és reggelre Lanzendorfba sietett, itt a sz.
ferencz-rendi klastrom szép templomában ajtatosságát vég
zendő. A klastrom t. atyái igen megelőző szivességgel fo
gadták a zarándokokat. Már négy óra elött megkezdetett a
misézés minden oltárnál, s folytattatott 8 óráig. Hét órakor
a papság egy része ő eminentiáját ünnepélyesen levezeté a
sz. szobor kápolnájához, hol ő eminentiája a reggeli imát
magyarul, azután tótul előimádkozá, mire kitett Oltári
 64

szentség elött következett a szent mise. Ezalatt énekeltük:

„Oh Mária, drága név. Népünk egy része már előbb misét
hallgatván, tovább folytatta utját, mások pedig most indul
tak utra. – Neudorfban a plebános ur templomi ötöny
ben, fehérbe öltözött leánykáktól környezve, várta ő eminen
tiáját; Mödling ben szintúgy a plebános környezve isko
lás-gyermekek által. Délben népünk egy része Mödling
ben, része Brühlben nyugodott, a többi pedig a regé
nyes szent-kereszti uton a hegyek között. Szívemelő jelenet
volt, midőn Brühlben ő eminentiája m. Roskoványi és
Viber püspök uraknak és a romai pápa bécsi követje ügy
hallgatójának ft. Valentianinak, s még néhány papnak tár
saságában a szabadban állott, a gyönyörü vidéket nézeget
vén. A keresztül vonuló búcsus csapatok a mint észre vették,
egyszerre legott térdre estek elötte, s püspöki áldását kérék
s vevék ; s ez így folytattatott, míg csak be nem ment ismét
szállására. Délután négy-öt óra tájban a rengeteg erdőkön
át, melyek folyvást viszhangzottak a zarándokok sz. éne
keitől, Szent-kereszthez értünk.
Szent-Kereszt. E hely a cziszterczita-rend hires
apátsága. E klastromot 1136-ban sz. IV. Leopold austriai
hires fejedelem alapítá; VI-dik Leopold pedig, ki 1177 –
1195-ig uralkodott, Krisztus urunk valóságos szent kereszt
jének egy részecskéjével ajándékozá meg. Itt a klastrom fo
lyosóján szép ugrókut van. Itt vannak eltemetve Austriának
több fejedelmei is, jelesül azon harczias Fridrik fejedelem, ki
Bécsi-Ujhelynél 1246-ban Jul. 15-dikén IV. Béla magyar
királylyal háborut viselvén, a csatában elesett. Ez a Baben
berg austriai fejedelmi család utolsó ivadéka. Ez apátsággal
egybekapcsolva van a magyarországi szent-gothárdi
apátság. Jelenleg ez apátságok főpapja nagyságos Komá
romy Edmund, szent-kereszti és szent-gothárdi apát, ő
császári apost. királyi fölségének tanácsnoka, hazánkfia, (kő
szegi születés), kinek szelidsége, figyelme s kitünő szivessége
búcsusaink iránt, forró hálára kötelezte a Mária-Czelbe za
zándokoló egész menetet, sőt azokat is, kik otthon ezekről
tudomást vettek. Szent-Kereszt a Baadentől vezető Sz.-Ilona
völgy torkolatában ritka szép fekvéssel bir. A monostor éj
szaki részén van a kalvária-kápolna, hol a papság össze
gyült, s rang szerint templomi öltönyökbe öltözve bevárta ő
eminentiáját. Megérkezett egy részről ő eminentiája, más
 65

részről pedig Komáromy Edmund sz.-kereszti apát ur, fé

nyes templomi öltözetben lobogókkal s nagy papi kisérettel.
Innét, rendeztetvén a menet, ritka fényes bemenetet tartottunk
Sz.-Keresztre. Lejövén a kalváriáról a vadgesztenyefák alól,
a monostor első kapuja alatt át, szép fasor között a fő-ka
puig, melyen féltorony van, értünk, innét a nagy udvarra,
hova a templom nyilik.
A mieink közől legalább 120 pap volt jelen. E hosszu
sor után jött két püspöksüveges főpap kiséretében ő eminen
tiája teljes főpapi díszben. A nép minden talpalatnyi földet
elfoglalt, s harsogott e völgy, szóltak a monostor harangjai,
úgy szinte a monostor főkapuja fölött álló féltorony k ü rt
orgonája is. (Ez egyetlen-egy a régi időből; valaha ha
rangozás helyett használtatott. Az érczkürtök úgy alkalmaz
vák mint az orgonasípok, s öszhangzatba hozva változás
nélkül megeresztetnek. Ezen orgona hangja csendes időben
majd egy órányi távolságra elhallatszik.) A templom szen
télye igen csinos. Itt az imádandó Oltári-szentséggel áldást
adott ő eminentiája, s német nyelven végzé az imákat. A sz.
kereszt ereklyéje köztiszteletre kitétetett, s egész késő estig
csókolás végett körülhordoztatott a letérdelt nép sorai között
először a templomban, azután pedig a monostor nagy udva
rán. Népünk egy része tovább haladt, mások ott megtele
pedtek. A papságot ő nagysága az apát ur ritka szivesség
gel, s vendégszeretettel fogadta, szállással egyről egyig el
látta, s vacsorára meghitta. A hosszu étteremben egy asztal
nál 106 pap ült. A nép majd szinekbe s folyosókba helyez
tetett el, majd a nagy udvarban maradt a szép csendes s
gyenge éjszaka alatt. Hogy jó nyughelyök legyen, szekér
számra hordatta számokra az apát ur a zsuppot. A főudvar
táborhoz hasonlított. Megemlítjük még azt is, hogy az apát
ur még arról is gondoskodott, miszerint a netalán tovább
utazók a Szent-Kereszt után nyomban következő falukban is
illő szállást találhassanak. Az apátság jelen volt t. cz. per
jele s egyéb szerzetesei, a mennyiben a cselédség elegendő
nem volt, személyesen szolgáltak az utasoknak. Isten áldja
meg őket.
September 5-dikén.
Szent - Keresztről korán reggel indultak el a bú
csusok Alland helységen át Hafnerbergbe. Hafnerberg
5
 66

valaha a benedekrendi szerzetesek klastroma volt. Kettős

tornyu templomának főoltárán a boldogságos Szűz szobra
van. Itt volt a búcsujárat reggeli imádsága s szent miséje.
Méltóságos s ft. Roskov á n y i Agoston váczi püspök ur
imádkozá el tótul a reggeli imákat, azután pedig misézett. Ő
eminentiája sz. kereszten misézvén, 9 órakor indult a búcsu
sok után. Délben Kaumbergben voltunk. A mosonyi és
sopronyi részekről folyvást jöttek e nap búcsusok, át a nagy
hegyek között. Ez nap délig mintegy 15 ezerre szaporodott
a búcsusok száma, maga az egy répczemelléki processio hét
paptól kisérve, meghaladta az ezeret. Iván, Csepreg, Hor
pács, Vis, Völcse, Bük stb. helységek népe volt itt egye
sűlve. A rábaköziek pedig már előre mentek szintén jóval
meghaladván az ezeret, a Veszkényből indult s a szomszéd
helységek népével szaporodott menet 1178 tagot számlált.
Kaumbergben, s előre Liliomföld felé telepedett meg déli pi
henésre a nép, azután pedig folytatta utját Szent-Vidre.
Szent-Vid (St. Veit) a göthweihi benedekrendi apát
ság jószága levén nagyságos Schwerd feger Engelbert
göthweihi és magyar szalavári apát ur főpapi diszben pa
pok- és fehérbe öltözött leánykáktól környezve üdvözlő be
széddel fogadá a bibornokot a templomnál, mire ő eminen
tiája majd 20 paptól környezve a templomba ment, s ma
gyarul elimádkozta az estéli imákat, s áldást adott az Oltári
szentséggel. Innét Liliomföld felé tartottunk éjjeli szállásra.
Liliom föld ritka szépségü völgyben fekszik. A czisz
terczi szerzet apátsága itt 1201-ben alapíttatott VII. Leo
pold austriai fejedelem által. Az első szerzetesek Szent-Ke
resztről szállíttattak. A klastrom gyönyörü. Roppant nagy
templomának főoltárja elött van eltemetve az apátság alapí
tója VII. Leopold, leányával Margittal együtt. Liliomföldön
szép kálváriahegy is van. E városnál kezdődnek a havasok.
A liliomföldi temetőben van eltemetve fölső-őri Pyrker
László, ki itt szerzetes, később (1812) apát, azután szepesi
püspök, idővel velenczei patriárka, végre egri érsek lett.
Meghalt 1847-ben. -

A liliomföldi klastrom apátjának, nsgos Becziczka

Ambrus urnak, az éjjeli szállásra vonatkozó s szokatlan alak
ban nyilvánított előleges észrevételei, illetőleg aggodalmai,
méltán arra birták a bibornokot, hogy Liliomföldre érvén,
ne klastromba, hanem mint már rendelkezett, a szállodába
 67

menjen éjjeli szállásra. Miután azonban maga az apát ur

Szent-Keresztre küldött kérlelő levélben mind a bibornokot
mind követőit a monostorba meghítta; ezen fölül pedig elébe
maga és az egész klastrom szerzeteseinek nevében Kaum
bergig megkövető s meghivó küldöttséget bocsátott; nemkü
lönben a szent-pölteni mélt. püspök ur is Feigerle Ignácz,
ki a bibornok fogadására s üdvözlésére Liliomföldre jött,
erre fölszólította: a bibornok, mélt. Roskoványi és Viber
püspök urak, s néhány pap a monostorba szállottak. Az apát
urat nem láttuk, (mint mondják beteges lett volna), a többi
szerzetesek megelőző szives készséggel s kitünő vendégsze
retettel viseltettek mindenki iránt, ki a klastromba tért.
September 6-dikán.
Liliom földön már 4 órakor minden oltárnál sz. mise
tartatott, s minden gyóntatószék elfoglalva volt. A bibornok
hatodfél órakor misézett, mire (vasárnap levén) a vasárnapi
sz. evangelium szavai fölött ft. dr. Grynaeus Alajos szath
mári tiszt. kanonok s pesti cs. kir. egyetemi tanár szent be
szédet tartott magyarul. Félnyolczkor ünnepélyesen leve
zettük a templomba mélt. Roskov á n y i püspök urat, ki az
énekes sz. misét tartá nságos Tóth Imre esztergomi kano
nok s apát, Szajbélyi Henrik esztergomi kanonok s apát,
mint püspöksüveges méltóságok, Ordódy Tivadar eszter
gomi kanonok, mint főáldozár s más egyéb papok segédlete
mellett. Mélt. Feigerle s Viber püspök urak is jelen vol
tak a sz. misén. A nép, ajtatosságát végezvén utnak indult,
nagyobb részt a kálváriát is meglátogatá, s Türnicz felé tar
tott. Ezt tették utána a papok is úgy, hogy kilencz órakor
már mind elhagytuk Liliomföldet.
Türniczen volt a déli pihenés. Türnicz városkának
templomában Krisztus urunk tövis-koronájának egy tüskéje
van köztiszteletben, mely ide Liliomföldről hozatott *) 1809
*) II. Balduin konstantinápolyi császár a birtokában lévő szent
tövis-koronát 13,134 darab arany kölcsön fejében zálogul adá a velen
czeieknek. Ezektől sz. Lajos, franczia király váltá ki. János király 1356
ban két tüskét letöretett a tövis-koronáról s elküldé azokat IV. Károly
császárnak, ki egyiket rokonának, II. Albert császár későbbi nejének,
" Ennek halála után gyóntatójára maradt e kincs, azután
ör l Mihály bécsi polgár azt megvette, s 1443-ban Sim on liliom
földi apátnak adta.
5*
 68

ben Pyrker László mint egyszerü szerzetes itt plebános volt

a franczia hadjáratok ideje alatt. – Itt a bibornok érteke
zett többekkel, s rendelkezett a másnap megtartandó beme
net s gyóntatás rendje körül: M. Viber püspök ur pedig az
ajtatosságot végzé a templombon. Türnicz után következik
A hét-k ut kápolnája Sarlós-Boldogasszony tiszte
letére. E kápolnához közel emelkedik az ut, mely sz. Anna
hegyére sok kanyarulattal fölvezet. A nép legnagyobb része
a meredekebb, de rövidebb utat választá. Valóban nehéz uta
zás ez. Ez ut hasonló az erkölcs rögös utjához. Ha czélhoz
érsz: fáradságodat bőven jutalmazva látod. Följutottunk
elvégre
Szent Anna hegyére. A levegő éles, a növények
ritka szép zöldek, a hegy oldalán sept. 6-dikán még lábán
volt a rozs, és pedig még csak félig érett állapotban. A ki
látás jobbra balra igen szép. E magas helyen (422 öl a ten
ger fölött) 1217-ben építtetett a kápolna, mely 1444-ben
ben templommá alakíttatott a liliomföldi szerzetesek által.
A főoltáron Jézus, Mária és sz. Anna öltöztetett szobrai van
nak. Az oltár mögött lévő lépcsőkön föl lehet menni a sz.
szobrokhoz. A búcsusok föl is mentek tiszteletök jeleül csók
kal illetendők a sz. szobrokat. Itt ft. G ráger Gábor prépost
s mohácsi plebános ur végzé a búcsusok esti imáját. Tovább
haladván sz. Anna hegyéről a szédítő mély völgy partjain
kanyarodik le sok fordulatban az országut. A nép itt is, in
kább sarkon mint talpon menve lefelé, a torony iránti legrö
videbb utat választá, pedig ez a folyvásti tartózkodás miatt
igen fárasztó. Ők azonban alig hogy leértek a gyönyörü
völgybe, mely az ott közel folyó Las in gtól Lasing-völgy
nek neveztetik; alig csudálták a minden oldalon emelkedő
roppant hegyeket, különösen a szemközt álló Oetscher
kopár csúcsát (1000 ölnél magasabb), melynek derekát föl
hők karolják körül; – alig sopánkodtak „Egek teremtője,
micsoda helyre jöttünk mi!": legott megkezdék énekeiket.
Egynémely már tapasztaltabb búcsus megmondá nekik, mi
szerint amott bal felé ama nagy hegy mögött fekszik utazá
suk czélja. Még négy óra járás, s Czelben lesznek. Isten min
denható erejét s hatalmát, melyet itt a természet oly fönnen
hirdet, magasztalva s Máriát dicsérve
Sz. Joachim hegyére jön a vándor. E hegyen (437
öl magas) 1685-ben gróf Sl a va ta Joachim templomot
építtetett. A hegyről lefelé tartva Wiener Brück 1 (bécsi
hid-ra) értünk. Ide igen közel esik a Lasing-zuhatag (t. i. a
Lasing folyócska 45 ölnyi magasságról rohan le a sziklák
között nagy morajjal.) Az ut, mely e völgyből fölvezet sz.
József hegyére, most igen jó karban van; a sok kanyarulat
megkönnyíti az emelkedés kellemetlenségét. Van itt is rövi
debb de meredekebb ösvény. Még a kocsin utazók is nagyob
badán kiszálltak kocsiikból, s kezökbe vevén itt is, miként
sz. Anna hegyére menetben, keresztes vándorbotjokat gya
log haladtak föl ez ösvényen
Sz. József hegyére. E magas csúcson (504 öl.)
1644-ben Kornél liliomföldi apát templomot építtete sz. Jó
zsef tiszteletére. Már lenyugodott a nap a magas hegyek mö
gött, midőn sz. Józsefhegyére értünk. A plebános ur a templom
ajtajánál fogadá a bibornokot, ki az Oltári-szentségimádása
után a plebánia-lakba ment éji szállásra. A búcsusok közől
sokan még ez nap későn estve bementek Czelbe, mások az
említett legközelebbi helyeken maradtak. Az előre, illetőleg
Czelbe sietők közel Czelhez észrevevék az utak nyirkosságá
ról, miszerint ott e nap eső volt. Czelben pedig az ott talált
soprony-, vas-, veszprém-, somogy- s zalamegyeiektől értet
ték, miszerint igen is vasárnap itt Czelben majdnem folyvást
esett az eső. Ekkor már a más utakon jövők is megérkeztek
Czelbe, jelesül méltóságos Szenczy Ferencz szombathelyi
püspök ur, megyéjének nagyszámu papjaival s igen számos
népével. Ide érkeztek azok is, kik vasuton jöttek Mürzzu
schlagig, innét pedig keresztül a Niederalpel hegyen kocsi
kon. A megérkezettek a templomba siettek legott, s szivök
leirhatatlan érzelmeik közt mondák el az üdvözlő imákat. A
templomban egész éjen át harsogtak az üdvözlő énekek.
Minden nyelv hirdette s magasztalta Máriát. Itt
September 7-dikén
Korán reggel megkezdettek a szent misék, úgy szinte a
gyóntatás is. Virradatkor még nem esett az eső, hanem nem
sokára kezdett szállni a vastag köd, mely csak hamar rá
csöpögött, végre csurgott. De térjünk vissza a búcsusokhoz
szent József hegyére. A bibornok s utána a váczi püs
pök ur végzék a szent misét, azután utnak indultak; a nép
is folyvást ment le Mitterbach felé. E helység lakosai
legnagyobb részt katholikusok ugyan: mégis II. József csá
 70

szár alatt 1785-ben a lutheranusok részére, kik a környék

különféle plebániáiban szétszórva laknak, itt templom épít
tetett s lelkészség alapíttatott. Itt az Erlau vagy Erlav fo
lyócskán átkelvén Austriából Stájerországba ér a vándor.
Majd itt, majd a hét-kut kápolnánál szokta a nép vizzel be
fecskendezni azokat, kik először mennek Czelbe, hogy meg
emlékezzenek e napra. Ez ártatlan régi szokás letiltandó len
ne, ha a lefecskendezés miatt harag, mitől Isten mentsen,
támadna. Ide közel esik Sz. Sebestyén kápolnája a 17-dik
századból, azután pedig Veisenbach épületeknél az
Arany Kereszt. Mária Terezia császárné 1768-ban
készíttette e keresztet, melyen maga a feszület 16 mázsát
nyom. Ólomból öntetett, de igen gazdagon megaranyoztatott.
Búcsuzó keresztnek is neveztetik, mert a visszatérők itt szok
ják végbúcsuimáikat elmondani. Mellette van egy régi Má
ria-szobor is, melyet 1529-ben, mint fölebb mondottuk, a
török megszurni akart, de legott megvakulva esett le lová
ról. Figyelmünket különösen megérdemli itt a keresztuti 14
állomás, melyeket néhány év elött Batthyányi Antonia
grófné, született Tarnóczy, 1143 pengő forinton kijavíttatott.
Az Arany-Keresztnél minden készület megvolt arra,
hogy a kiadott rend szerint innét ünnepélyes bemenetelt
tarthasson a menet: de az esőzés és nagy sár arra birta a bi
bornokot, hogy ideérvén, s a várakozó népet előre indíttat
ván, a bemenetet a városba minden nagyobb ünnepély nél
kül végezni rendelje. Igy is történt. A czeli nagytornyon
magyar nemzeti lobogók voltak, a város kezdetén diadalív
várá a búcsusokat, melyen a sz. Szűz képe volt két magyar
nemzeti és két stájeroszági lobogó között. A sz. kép alatt e
fölirások: kivül: VIrgogLorIosa MarIa IesV XtI genitrIX.
InterCessIone potentI assIste CarDInaLI IoannIpIo, atqVe
hVngarIae. (Dicsőséges Szűz Mária, Jézus Krisztus szülője,
hathatós közbenjárásod által légy segítségére az istenfélő bi
bornoknak Jánosnak, és Magyarországnak; – belül: Hei
lige Maria! bitt für uns ! (Sz. Mária, könyörögj érettünk).
Ezalatt átmenve
Beértünk Mária-Czelbe délelötti 10 órakor. Ő eminen
tiája a posta-vendéglőben szállt. Alig hire futott meg
jövetelének, már feszült figyelemmel kivánta tudni a nép az
új rendet. Ez legott ki is hirdettetett, hogy tudniillik az eső
zés teljes megszüntével ágyuzással és a nagy haranggal jel
 71

fog adatni, mire a papság indulni fog a posta-szállodából. A

menethez előre áthozatott nagy Lajos zászlója a czeli kincs
tárból. Most mindenki csak az ágyumorajt várá. Minthogy
délelött már nem lehetett megtartani a bemeneti ünnepélyt:
azért féltizenkettőkor elvégzé a kegyelem - kápolnában dr.
Zalka János, pesti egyetemi tanár, a búcsujárókért azon csen
des szent misét, melyet tartandott vala ugyanekkor, ha az
első terv szerint történt volna a bemenetel. A misemondó ru
hát, mely most használtatott, Mátyás király ajándékozta a
czeli templomnak. Az eső azalatt megállt.
Délután 2 órakor megdördült az ágyu, s meghuza
tott a nagy harang; talpon volt az egész nép; a czeli tem
plom melletti piacz ellepve zászlókkal, keresztekkel; volt itt
több mint 300 zászló és kereszt; ezek egyes csoportozatokban
egész ligeteket képeztek. *) Kevéssel az indulás elött a kincs"
tári csudálatos képet, Lajos király ajándokát, selyem lepely
lyel beborította s csendesen hozta át mellén Zalka János,
mire legott megindult a menet ily sorban. Nagy-Lajos zász
lóját Török János magyar t. társasági tag vitte, utána
ment a ceremoniarius, s a keresztvivő két gyertyavivő kö
zött, ezek után igen hosszu sorban a papság, számra kétszáz
nál több fő, köztök a lamberti apát ur is püspöksüvegben s
papjaitól környezve. Ezekután dr. Ruzsicska János egye
temi tanár vitte a hittani kar ajándokát a hétfontos gyer
tyát; utánok Csuzy Károly a nagyszombati érseki nevelő
ház növendéke vitte ez intézet ajándokát egy ezüst szivet
gazdagon himzett vánkoson. Déry Mihály pest-rókusi és
Oltványi Pál földeáki plebánosok vivék az országos bú
csujárat zászlóját. Mellettek ment két primási huszár kivont
karddal. Nyomban követék ezeket dr. Zalka János pesti
egyetemi tanár, dr. Somogyi Károly a Sz.-István-Társu
lat igazgatója, és dr. Szuppan Zsigmond a nagyszombati
gymnasium igazgatója karukon vivén a kincstári oltárról le
vett örökre nevezetes képet, mely elött sátorában nagy-Lajos
imádkozni szokott, melyet mellén talált, s 1364. Czelbe
hozott. A káptalanok tagjai közt ns. Tóth Imre, Lipthay
Endre s Szajbélyi Henrik esztergomi kanonok urak vi
*) A franczia nagy katholikus lap a „L'U n i v e r s e bevonulás
ról szólván azon megjegyzést tette, miszerint a bibornok szállodájából
a templomig annyi volt a zászló, hogy akár ezeknek árnyékában halad
hatott a bevonuló papság.
 72

vék a káptalan ajándokát, sz. Erzsébet képét, fejökön püspök

süveggel ékesítve; a püspöksüveges főpapok összes száma
26; az emlék-ajándokot ms. Roskov á nyi Ágoston váczi,
és Szenczy Ferencz szombathelyi püspök urak vitték föl
váltva m. Viber József haliai püspök s Schirgl Endre
esztergomi kanonok s romai praelatus urakkal. Az érseki ke
resztet Ordódy Tivadar esztergomi kanonok vitte. Végre
ő eminentiája, utána magyar uraságok. A nép tömege kö
rülbelül 25 ezerre szaporodva ellepé a tért. -

A posta-szállodából a piaczon lefelé mentünk, innét föl

a templomot megkerülve a templomba tértünk. A főpap meg
kezdette a „Magnificat'ot s trombiták felelének szavára, s
így egyet kerülvén a templomban is, a kegyelem-kápolnába
mentünk, hol az ajándokok az oltárra tétettek. A meneten
Mária-szobrok is vitettek. A menet alatt a „Máriát dicsérni
hivek jöjjetek" kezdetü ének énekeltetett egész a templomig.
A kegyelem-kápolna ékesen fölujítva volt, minden arany
ezüstnemü megtisztítva, minden fanemü újra aranyozva és
ezüstözve. A csudálatos szoborra, ez alkalommal a boldog
emlékezetü Rudnay Sándor bibornok és Magyarország pri
mása által ajándékozott arany korona tétetett. A „Magnificat"
után az esztergomi növendék papok énekelék a gyönyörü
„Salve Nostra Domina éneket. Az imádság után ,Szent vagy
Uram" énekeltetett s az Oltári-szentséggel áldás adatott. Erre
megkezdettek a sz. beszédek. A templomban magyarul Sze
bényi Antal győrmegyei áldozár kapuvárkerületi esperes
és veszkényi plebános, a templomon kivül németül báró
Horeczky Ferencz esztergom megyei csejthai plebános, tó
tul Hort József esztergom megyei kátlóczi esperes és ple
bános szónokoltak.
A prédikácziók után 84 pap a gyóntatószékekbe ment,
s mind ez nap, mind többen még következő napon is majd
délig gyóntattak. Többiben a nép jelentékeny része már ut
közben végezte ez ajtatosságát, minthogy a menetekkel min
den részen sok pap jött. Az itt áldozók száma septemb. 6. 7. 8
dikán összesen 20 – 22 ezerre ment. A mintegy 25-ezerre
menő magyarországiakon kivül voltak más országiak is vagy
5 ezeren, s igy az összes tömeget 30 ezerre vagy valamivel
többre teszik. Pozsonynál sokkal több volt a tótajku nép, ezek
Pozsonyhoz közel esvén, a magyarok pedig különösen az
Ipoly, Tisza, Maros és Alsó-Duna vidékről jövők csak költ
 73

ségesen utazhatván: ellenben Mária-Czelben a győri, szom

bathelyi, veszprémi és fehérvári püspökségekből annyi ma
gyar jött, hogy ezek a tótok számát jóval meghaladták. Né
metek kevesebben, noha szintén szép számmal voltak. Mind
nyájan példáson viselték magokat.
Egymás irányában is türelmesek voltak, a szeretet
nyelvén, mit mindenki megért, beszélvén. Czel a czél.
Félre itt mindennel, mi a szívnek más irányt adhatna. Szűz
anyánk úgy mindnyájunk anyja, mint az egy Krisztus Jézus
mindnyájunk megváltója. Az ő tanítványi szeretik egymást,
s ez az ő ismertető jelök. Igy volt Czelben. Magyarok, né
metek, tótok egyformán borulának le s csókolák a templom
küszöbét, egy szívvel mondák: Üdvözlégy Mária. De külön
ben is egy országnak Mária-országának gyermekei. A bol
dogságos szent Szűz mindnyájok Nagy-Asszonya, Magyaror
szági hivei tehát fiui tiszteletöket egy szívvel tették le zsá
molya elött.
Tekintve az anyagiakat p. o. a szállást, étkezést, erre
nézve ki előbb jött, vagy szemesebb volt, jobbat kapott. És
ha e miatt talán itt-ott neheztelés támadt volna, az bizonyára
mulékony volt.

September 8-dikán.
Kis-Asszony napján.
A nap, mely után ennyi ezerek sovárogtak, oly vidá
mon emelkedett föl a stájer hegyek közől, hogy mindnyá
junk szive örvendett az Urban a ritka szép időnek. A port
elverte a tegnapi eső. A jelen volt papok már 4 órakor sőt
előbb megkezdék a misézést a fő- és mellékoltároknál oly
rendben, miként ezt a bibornoki szálloda kapujára kiszege
zett utasítás kiváná. Hat órakor kezdődött az ajtatosság a
tótok részére. A szentmisét m. Roskoványi Agoston váczi
püspök ur, a prédikácziót pedig Haydin József prépost s
Szakolcza városának plebánosa tartá. Nyolcz órakor volt a né
metek részére szent mise , melyet m. Szenczy Ferencz
szombathelyi püspök ur mondott, ezután németül prédikált
Schirgl Endre romai praelatus , esztergomi kanonok, és
nagyszombatkerületi érseki helynök.
Templom ba menés. Tiz órakor összegyült az egész
papság a bibornok szállására, honnét az ágyuk folyvást tartó
 74

moraja s a harangok zugása közt, mit a hegyek viszhangja

ünnepélyesen kettőztetett, megindult a menet oly rendben
mint tegnap. Négy pap vivé vállán az esztergomi ezüst Má
ria-szobrot, hat gyertyátvivő paptól környezve, két pap az
ajándok ezüst-tömjénezőt, Gombár Pál és Homoky Jó
zsef nagyszombati kanonokok, úgy szinte Grynaeus Ala
jos szathmári cz. kanonok s pesti egyetemi tanár három
nagy és ékes áldozat-gyertyát. Ezek után hosszu sorban jöt
tek a püspöksüveges papok. O eminentiáját nyomban köve
ték szép magyar nemzeti ruhában gróf Apponyi György,
gróf Zichy Bódog, továbbá Csuzy, Scitovszky Márton és
Péter, Aszalay s más urak és asszonyságok. A nép térden
állva fogadá és szemlélé az átmenőket. Az öröm könyei borí
ták el az istenfélő zarándokoknak, úgyszintén a czelieknek s
egyéb vidékieknek arczait, mert ily fényes menetet Mária
Czel talán soha nem látott, s sok év fog a mulandóság ör
vényébe hanyatlani, míg ismét látni fog. Az arany- és ezüst
szövetü egyházi ruhák legnagyobb részt az esztergomi fő
templomból hozattak, melyeket a ragyogó nap sugarai még
inkább dicsőítének.
A nagy misét a bibornok mondá a kegyelem-kápol
nában, azután pedig a szószékre lépvén sz. Mária hálaadó
énekének első szavai fölött,Magasztalja az én lelkem az Urat!
magyarul prédikált a neki oly könnyü, a népnek oly kedves
modorban. Isteni tisztelet után ritka lelkesedéssel énekeltük
az „Oh Mária drága név!" kezdetü éneket s így vissza men
tünk a bibornok szállására.
Ebédre ő eminentiája minden jelenvolt papot és papnö
vendéket meghíni kegyeskedett, úgyszinte a világi uraságok
közől néhányat; hogy maga körül láthassa egybegyülve
azokat, kik társai voltak e ritka utazásban. Mint jó atya kö
rül gyült össze körülötte a vendég-koszoru. Különben ezt
egész utazás alatt megtette ő eminentiája annyiban, meny
nyire a szállodák terjedelme engedé. Igy történt, hogy a
szállodák terjedelme szerint naponkint 50–60 pap volt asz
talához hivatalos. A czeli ebédnél ő szentségének a pápának,
ő cs. s ap. királyi fölségének s még néhány főszemélynek
egészségére a bibornok üdvpoharat emelt, mi a legszivélye
sebben viszhangoztatott és viszonoztatott.
A s z e n t - olvasó. Ebéd után hasonló menetben s rend
ben a templomba vonultunk, hol a bibornok előimádkozása
 75

után magyarul elmondottuk a szent-olvasót; és pedig az első

tizedet a kegyelem-kápolnában, a másodikat az igen ékesen
fölujított Szelepcsényi-féle sz. László-oltárnál, a harmadikat
az Eszterházyféle sz. Katalin-oltárnál, a negyediket a Dras
kovich-féle sz. Imre-oltárnál, az ötödiket a Nádasdy-féle sz.
István-oltárnál, a hatodikat a főoltárnál. Sz. László és Imre
oltárain az ide fölajánlott áldozat-gyertyák égtek. Igy egy
szersmind meglátogatván a négy magyar oltárt, szent ének
zengedezése közt visszamentünk.
A gyertyás-menet fél hétkor leirhatlan hatást
gyakorolt minden szemlélőre. Jeladásra minden pap a bibor
nok szállására ment, s innét, mindenki égő gyertyát tartván
kezében, megindultunk a nép térdelő sorai között. A nép is
igen nagy számmal gyujtott gyertyát úgy, hogy a czeli
piacz a sok ezer égő gyergyától ellepve csillagos éghez ha
sonlított. Nem egy örömkönyektől ázott jámbor zarándok
nak tolultak ajkára e szavak: „Uram Isten, lehet-e szebb en
nél a Mennyország?! Velünk vittük az országos búcsujárat
zászlóját, s négy pap vállán az esztergomi ezüst Mária-szob
rot. Utközben a loretomi litániát énekeltük. Megkerülvén a
templom belső részét benn latinul énekeltetett a litánia, azu
tán az Oltári-szentséggel áldás adatott. Ekkor szentelé meg a
bibornok az emlék-viaszgyertyákat, s érinté velök a sz.
szobrot, mire énekszóval visszamentünk a bibornok szállására.
Igy ment végbe a sziveinkből kitörülhetetlen, Isten s a bol
dogságos Szent Szűz elött vajha kedves e napi ajtatosság!
Mielött e nap történeteit bevégeznők, még kettőről te
gyünk említést. Az első, hogy itt M.-Czelben koldusok nem
voltak. Utközben ugyan mindenfelé igénybe vették a zarán
dokok irgalmasságát s Urunk igéi : „Pauperes semper habe
tis vobiscum" itt is beteljesedtek: de Czelben nem mutatták
magokat, mi különben a csonkák- bénákra annál nagyobb
veszedelemmel járhatott volna, minthogy a nagy tömegben
az ép testtelbiróknak is néha vigyázni kellett, hogy sérülést
ne szenvedjenek. – A másik mit fölemlítünk, a tirolországi
falusi nők kalapja okozta fönnakadás. E nők, mint tudva
van, oly kalapokat viselnek mint a férfiak, s a templomban
is fejökön hagyják. A mieink szemeit ez nagyon bántotta,
Megtörtént egypárszor, hogy figyelmeztették a tirolnőket,
miszerint a sz. hely iránti tisztelet kivánja, hogy kalapjaikat
 76

letegyék: az intés nem használván, a mieink végre egyenesen

levették fejökről kalapjukat, mit ezek minden szó nélkül el
türtek, kalapjukat kezökbe vevén.
September 9-dikén.
(Elbúcsuzás.)

Az elválás órái nehezek voltak mindnyájunkra. Oly tá

volságról, annyi nélkülözés között, oly benső leggyengédebb
gyermeki érzelmekkel telve jött ide a hallatlan nagyságu
zarándok-csapat! S most megválánk e kedves helytől. Nem
voltunk idegen helyen: őseink lábnyomai mutatkoztak min
den lépésen. Közanyánk kegyelemképe elött örömmel tettük
le fiui tiszteletünk adóját, s bizodalommal öntöttük ki szi
veink ohajtását. Jó volt itt lennünk. S azért borítá szemein
ket a bubánat homálya, azért reszkettek ajkaink, azért aka
dozott nyelvünk, midőn a szent képre még egyszer fölte
kintve az „Isten hozzád"-at kimondanunk kellett. Isten a meg
mondhatója, vajjon találkozunk-e még itt e völgyben. Az itt
most megjelentek közől csak egy év mulva is sokan hideg
sirhantok alatt fognak nyugodni földi vándorlásuk után.
Azt pedig tudjuk, miszerint száz év mulva, midőn a nyolcz
százados emlékünnep fog tartatni, e táméntalan néptömegből
egyetlen egy személy sem fog élni. Legbizonyosabb találko
zásunk nem a mária-czeli völgyben, hanem Józsafát völgyé
ben az itélet napján fog megtörténni. Akkor szűz Anyánk,
bűnösök oltalma, légy velünk. Oltalom hely Isten után csak
te vagy. – –
Éjfél után két-három óra tájban már utra készültek a
zarándokok. A templomban folyvást olvastattak szent misék.
Négy órakor a tótajku nép számára sz. mise tartatott, mire
Blásy József galgóczi esperes és plebános tót nyelven rö
vid búcsuzó beszédet mondott. Ot órakor a németek részére
volt sz. mise, s legott német prédikáczió, melyet Schmid
Alajos pécsmegyei szászi plebános végzett. Hat órakor a bi
bornok sz. László oltáránál, Szelepcsényi primás sirja mellett
misézett, használván a Szelepcsényi által e templomnak aján
dékozott kelyhet s miseruhát. Erre következett a magyar
elbúcsuzó beszéd, melyet Zalka János, pesti egyetemi tanár
mondott.
A nép egy része már holdvilágnál elindult. A tem
 77

plom zsufolásig megtelt, kik be nem férhettek, csapaton

kint fogák körül a templomot, s papjaikat vagy vezetőiket
körül-térdepelve s a kegyelem-kápolna felé fordulva könyes
szemekkel mondák a búcsuzó imát. Minden csapat közepén
az előimádkozó mellett égő gyertyákat, vagy meggyujtott
fenyőfa-hasábokat s fölállított lobogókat lehete látni. E tér
delő s imádkozó csapatok száma oly nagy volt, hogy az egész
tért elfoglalák, csak az utat hagyván szabadon. A búcsuzó
imát végezvén megkerülék a templomot, végre a fő ajtó elött
lobogóikat háromszor meghajtván, a földre borulván s azt
megcsókolván megható bensőséggel kezdék énekelni.
Eljött már órája búcsuzásunknak,
Tőled, oh kegyes Szűz, megválásunknak !
Isten hozzád, áldott szent Szűz!
Tőlünk minden gonoszt elüzz.
S ez igy tartott majd 8 óráig. Kik beférhettek a tem
plomba, ez ajtatosságukat ott végzék.
A bibornok az általa bemutatott emlék-ajándokon levő
ezüst könyvbe, mint fölebb említtetett, pergamen-czédulát
készített még tegnap délután. A czédulán ezek vannak: ,Cari
cives Regni Mariani! Adhaerete Magnae Dominae Vestrae,
quae se vobis saepissime Matrem esse monstravit!! Scribebam
in Cellis Marianis festo Nativitatis B. M. V. Anno 1857. Aeta
tis meae prope septuagesimo secundo. Joannes Cardinalis Sci
tovszky P. H. A.St." (Mária országának kedves polgárai! Ra
gaszkodjatok Nagy-Asszonyotokhoz, ki igen gyakran meg
mutatta nektek, hogy Anya. Irám Mária-Czelben Kis-Asz
szony napján 1857-ben életemnek közel hetvenkettedik esz
tendejében. Scitovszky János bibornok, Magyarország pri
mása, esztergomi érsek.) Ugyan e czédulára néhányan a je
len volt egyházi méltóságok közől folytatólag ezeket irták:
„Mementote etiam nostri, qui eadem die Magnam Dominam
Nostram in Cellis Maioribus iugi devotione venerabamur. Au
gustinus Roskoványi Episcopus Vaciensis. Josephus Viber
Episcopus Haliensis. Emericus Tóth, Praep. de Viridi Campo
Strigon. Andreas Lipthay Praep. s. Thomae. Sigismundus
Daróczy Can. V. Eccles. Andreas Schirgl Canon. Strig. Vi
car. Tyrnav. Joannes Bucsegh Canon. Strigon. Theodor. Or
dódy Canon. Strig. (Emlékezzetek meg rólunk is, kik ugyan
az nap Nagy-Asszonyunkat Mária-Czelben állhatatos ajta
tossággal tisztelők. Roskoványi Agoston váczi püspök, Viber
 78

József háliai püspök, Tóth Imre esztergom-zöldmezői pré

post. Lipthay Endre szent-tamási prépost. Daróczy Zsigmond
pécsi kanonok, Schirgl Endre eszterg. kanonok nagyszom
bati helynök, Bucsegh János esztergomi kanonok, Ordódy
Tivadar esztergomi kanonok.) – E pergamen-czédulát ma
9-dikén 8 órakor ő eminentiájának a bibornoknak kegyes
meghagyásából a czeli kincstár-őr jelenlétében Zalka János
az említett ezüst könyvecskébe zárta. Kilencz óra tájban Czel
már majdnem üres volt, s a búcsujárat, a mennyiben. or
szágosnak tekintetett, bevégezve lőn.
Visszautazás.
A visszautazás különféle utakon történt. A bibornok Li
liomföldön s Szent-Pölten városon át Bécsbe, onnét gőzhajón
Esztergomba utazott. A mosony-, győr-, soprony-, vas-, za
la- s szomszédmegyeiek többnyire azon uton, melyen jöttek,
tértek vissza hazájokba. A pozsonyiak s a Pozsonyból indult
tótok, úgy szintén a Pozsony alá összesereglett magyarok
nagyobb részt Czelből Gamingra, innét Mária-Táblára
mentek, azután hajón Bécs- s Pozsonynak tartottak. Ez volt
a legnagyobbik ág, majd tizenegyezer embert számlált; s
ez oka, hogy erről többet kell mondanunk.
A bibornok sept. 9-dikén délután 2 órakor hagyta el
Czelt, mit az ágyuk moraja s a nagy harang hangja hirde
tett a czelieknek. Sz. Ann a hegyén végezvén az Oltári
szentségimádását Türnicz felé haladott, hol utközben még
egyszer találkozván a győriekkel azokat atyai áldásában
részesíté. Sept. 10-én folytatván utját Liliomföldön megálla
podott, honnét, miután a czisztercziták kiséretében a tem
plomban imáját végzés az apátot meglátogatá, Szent-Pölten
felé utazott az elébe küldött két szent-pölteni kanonok kisé
retében. Utközben mindenütt a lelkészek s a nép által üdvö
zöltetett. A méltóságos váczi püspök ur is ő eminentiájával
ment, s Szent-Pöltenben mindketten fényesen fogadtattak
az ottani m. püspök által. Sept. 11-dikén Bécsbe, 12-dikén
Esztergomba visszatért. Midőn Esztergomhoz közeledett, a
várfokon lobogók, harangok és ágyuk hirdeték megérkezé
sét. A Duna partján az összegyült papság és örvendező nép
által fogadtatott a szerencsésen megérkező főpap, ki másnap
e szerencsés utazásért ünnepélyes hálaadó ajtatosságot tartott.
 79

A fő ág, mint mondva volt, Mária-tábla felé tartott.

Czelből kiindulván az Arany-kereszt mellett balra le
tért a bécsi utról, s nem sokára az Erlau tó partjára ért. E tó
nevét vette a rajta keresztül folyó Erlau vagy Erlav folyócs
kától, mely innét Mitterbach felé Stájerország és Austria
közt határt képez. Ez ággal is több pap ment, jelesül Heil
ler Károly pozsonyi kanonok s plebános, gottáli apát,
Scherz Károly és Knauz Ferdinánd pozsonyi, Gond a
János tardoskeddi káplánok, Almásy István sellyei pleb.,
Szecsányi Vilmos kisvendéghi pleb., Bády Valér pesti
hitszónok, Lassu Lajos esztergomi diaconus, s mások. 10
óra tájban Neuh a u sra értek, hol az Oltári-szentség imá
dása után megpihentek. A déli állomás Lang a u-ban volt.
Innét nagy s meredek hegyeken keresztül éji szállásra Ga
m in gra értek. Gaming kis mezőváros mintegy 900 lakos
sal; hires volt itt valaha a karthausi szerzeteseknek (mint
a nép nevezte ném a barátoknak t. i. kik csak igen igen
ritkán beszéltek) klastroma, mely 1330-ban építtetett Leo
pold és Albert herczeg által. II. József császár 1782-ben a
szerzetes életet itt megszüntette.
Gamingon három templom és igen szép temető van.
September 10-dikén folytatván utjokat Scheibs-ra értek,
Itt a kapuczinus szerzetesek klastrommal birnak. Ugyanez
nap ide érkeztek azok is, kik Ferenczy József diószegi
káplán vezetése mellett sz. József hegyén keresztül a bécsi
hidnál elhagyták a bécsi utat, s roppant sziklautakon Sz.
A n t alig mentek. Ez ut alatt a nép a szomjusággal kezdett
küzdeni, mert falura egész délutáni 3 óráig nem akadtak,
a hegy szorosaiban csergedező patakok pedig az uttól távol,
s megközelíthetlen mélységbe csalták volna őket. Nem volt
hátra egyéb, mint türni, mit annál odaadóbb csendességgel
tett a nép, minél nagyobb nélkülözésekre szánta el magát a
búcsujárat kezdetén. Ezt csak a történet tudása végett mond
juk itt el, nem pedig mintha némi bajainkat fölhányni s ép
ez által érdemünket keskenyítni akarnók. A viz dolgában
másutt nem igen volt szükség. A jó németek több helyütt
puttonyokban, sajtárokban, nagy fazekakban hozták ki a
ház elébe a vizet, több apró bögrékkel környezvén a nagyobb
edényt, s kinálván meg az átmenőket. Az Ur Jézus még az
egy pohár hideg vizért is, mely az ő nevében adatik, bő ju
talmat igért. Másutt szőlővel is megkinálták az átmenőket.
 80

Az éji nyugvás tehát Szent-Antalban volt. Azután az

ezen uton menők is Scheibs-nak tartottak. Innét már ismét
egyuton mentek azok, kik Mária - Táblára utaztak. Délutáni
két óra tájban voltak Wieselburgon. Azután a Dunán
hajókon átkelve Marbach helységbe értek. A nép nem
akart oly hajóba ülni, melyben papot nem látott; mert, leg
inkább kik soha nem vettek részt ily hajózásban, igen félve
mentek a vizre. A hajó kormányán zászlók lobogának, a de
rékon a lelkész fehér karinge ragyogott a szent kereszt ár
nyékában, a nép tömötten elhelyezkedék, s csakhamar meg
zendült az éji hajókázók védszentjének, nepomuki Sz. János
nak, tiszteletére a szent ének. Az átköltözés sokáig tartott, t.
i. délutáni három órától egész késő estig, sőt még reggel is
szállíttattak át sokan, kik t. i. az éjt a Duna déli partján töl
tötték.
Mária – Tábla (Maria-Taferl) Marbach fölött sziklás
hegyen fekszik: a meredek ut, mely fölvezet, majd félórába
kerül. Fönn a magasban ritka szép kilátás van a Dunára s
az egész környékre. A derék kéttornyas templomnak főoltá
rán üveg szekrényben van a fájdalmas szüz szent képe. A
templomon kivül a lelkészek háza, szállodák, s apró fabó
dék vannak. Szép hársfái figyelmet érdemelnek. A magyar
országi zarándokok itt sept. 11-dikén reggel elvégezvén aj
tatosságukat lejöttek Marbachra, s hajókra kelének, mi so
káig tartott. Összesen 26 hajó telt meg s indult el zászlók
kal fölékesítve a marbachi partokból Krems felé. Ritka
gyönyörü látvány! Mások gőzösön mentek ugyan, de mind
ezeket mind amazokat akadályozá az estefelé támadt zivatar.
Tudniillik amazok Kremsből, hol kikötöttek, tovább halad
ván, a zivatar miatt egy kopár szigeten tölték az éjszakát,
nehogy a habok martalékaivá legyenek: a gőzhajón utazók
pedig szintén e zivatar miatt Tulln-nál kiszálltak. Ezek
különös hálával emlékeznek Wacht be rger városi taná
csosról, ki az emberbaráti szeretetet igen dicséretesen gyako
rolta azok iránt, kiket a vendéglősök hidegen elutasítottak.
Másnap sept. 12-dikén reggelre Nussdorfba, Bécs alá, érkez
tek ezek is amazok is. Kik gőzösen jöttek, azok, kiszállván
Nussdorfnál, szép rendben zászlóikkal vonulának be Bécsbe,
s a főváros legszebb utczáin keresztül szent énekek közt ér
keztek Sz. István templomába.
Délután szintén a legszebb utczákon keresztül mentek
 81

ki a császár-malmokhoz, s gőzösükre, mely azalatt oda érke

zett, fölültek és így jöttek szerencsésen Pozsonyba. A kik
más hajókon utaztak, azok szintén keresztül jöttek Bécsen, s
a Bécs mellett kijelölt ponton beszálltak oda érkezett ha
jóikba, s Haimburgnál ugyan zátonyra jöttek: de minden
veszedelem nélkül eljutának Pozsonyba, hol a parton eze
ren és ezeren várák őket. Öt hajó, a gőzhajók miatt Bécs
ben akadályra találván, csak 13-dikán délben érkezett Po
zsonyba. E hajókon voltak a pestiek is, buzgó és gondos ve
zetőjökkel Bády Valér atyával.
Szerencsésen utazott a roppant tömeg. Időnk legna
gyobbrészt igen jó lévén, az éjjeli szállás körül támadhatott
nehézségek megszüntek; hisz szép csendes éjszakán ily év
szakban nem igen aggódik a szállásról a nélkülözni is tudó
nép. A némi kényelemre igényt tartók kaptak a körülmé
nyek közt várható szállást. Utközben igen sok helyen a ma
gánosok is igen szép vendégszeretetet mutattak a zarándo
kok iránt, őket szállással s még meleg eledellel is ellátván a
nélkül, hogy a tett szivességökért fölajánlott pénzből csak
egy fillért is elfogadtak volna. Mások igen csekély díjjal
megelégedtek, magok is készek nélkülözni, csakhogy a bú
csusoknak is legyen helyök s egyebök, mire szükségök
volt. Mária-Czelnek 43 vendéglője van: de ez nem volt elég
séges. Igénybe vétetett s nagy mértékben tapasztaltatott ns.
Joachim sz. lamberti apát s a többi benedekrendiek szives
sége is, kiknek székháza zsufolásig megvolt szállva a zarán
dokok által; de még a magánosok házainak folyosói, lépcsői,
szinei, és padlásai is mind megteltek. Isten áldja meg őket. Cs.
kir. csendőrök is voltak velünk, de csudálkozásukat jelenték
a renden és a nép példás magaviseletén, s megvallák, hogy
egyetlen egyszer sem volt jelenlétök kihágás által igénybe
véve. Az egészségi állapot ily nagy tömegben szintén igen
jól megmaradt. Elgyengülések, elájulások , lábfájások, a
hideg-viz ivásától vagy meghütéstől okozott gyomorbajok
nem hiányzottak ugyan: de az orvosi segély is rögtön ott
volt. A betegek számára egypár kocsi is tartatott készen, s
a különben kocsin utazók szeretettel engedték át üléseiket
az elgyengülteknek. A meleg étel hiánya volt egyik főoka
az elgyengüléseknek. A gyakorlottabb búcsujárók magok
kal hoztak otthon megpirított rántást, félig megfőzött s le
szürt babot és szükséges bögrét, s így csak vizet kellett
6
 82

forralni, s készen volt a meleg étel. Ezt tevék igen sokan,

miként a letelepedett nép csoportjai között megfordulók
mindezt szemügyre vehették. Többiben megjegyzendő, mi
szerint némelyek még a pozsonyi elindulásnál oly föltétellel
léptek az utra, hogy három napig semmit nem esznek sem
isznak; azonban már az első estvén kénytelenek voltak lel
készök utasítását kikérni. Voltak ellenben, kik betegen indul
tak el s hálával emlegeték, miszerint könnyebben érzik ma
gokat utközben. Ha valakinek baja lett, összesereglettek kö
rülötte a hivek s kiki szerette volna egy pillanatban meg
szüntetni szenvedését. S ez nemcsak az egészségi, hanem
egyéb bajokban is tapasztaltatott. Tudok esetet, midőn egy
leányka elveszté pénzecskéjét; alig észrevették Mödlingben a
leány sirdogálását, legott raktak számára össze öt pengő fo
rintot. Ha találtak elveszett portékát: lelkipásztoraiknak ad
ták át kihirdetés végett; ily uton a kárvallott, ha volt al
kalma a hosszan elnyuló népsokaság közt értesülni a kihirde
tésről, csakugyan jószágához is jutott. A felföldiek az alföl
dieket csudálták, hogy t. i. ezek őket soha sem látták: mégis
oly szivesek irányokban. Sokan emlegetik azon szép éneke
ket s imádságokat, melyeket a kecskemétiek vezére a derék
Bende oly épületesen végezett velök. Kedélyök az Urban
örvendezőknek valóban derült volt. De noha örömmel jártak
keltek úgy a szép természetben mint a templomokban: mégis
általánosan oda nyilatkoztak, miszerint ide csak ajtatoskodás
végett jó járni, de folyvást lakni csak jobb Magyarország
ban. Ide is visszasegíté őket az Ur; miért legyen áldott az
édes Üdvezítő s az ő szent Anyja Mária.
Hála a dá s.
September 13-dikára, ugymint Mária neve napjára, már
legnagyobbrészt haza érkeztek a búcsujárók, s Istennek há
lát adtak a vett jókért. Ez ajtatosságot kiki otthon végezte
kisebb nagyobb ünnepélylyel. Esztergomban e nap félki
lencz után, valamint az összes papság, úgy a plebániabeli
hivek is lelkipásztoraikkal együtt az érseki lak elött össze
gyültek, honnét fényes menettel vezették föl ő eminentiáját
a főtemplomba. A főkáptalan elött vitetett a boldogságos
Szűz ezüst szobra, az ujonan készült és Mária-Czelben is kö
rülhordozott gyönyörü zászló, és a főtemplom kincstárába
szánt igen csinos gyertya, egyike azoknak, melyekkel a
 83

boldogságos Szűz czeli szobrát ő eminentiája megérintette.

Midőn a főtemplom küszöbén átlépett, elénekelte a Te-Deum
laudamus"-t, mely a zenekar által folytattatott. Ekkor a szent
Szűz szobra az e végre készült emelvényre tétetett, mely
elött ő eminentiája az imát elmondotta. Következett az ünne
pélyes szent mise, mely után ő eminentiája a szentély végé
ről a néphez fordult és elérzékenyülve fejtegette, mily igen
szembetünők Isten ujjai a czeli zarándokoláson, akár annak
szép rendjét, a nép ajtatos hangulatát, szigorú fenyítékét,
egészségi állapotát, akár a kedvező időjárást tekintsük. Eré
lyesen buzdítá a jelenlévőket, miszerint kivetkezvén a val
lási hidegségből, legyenek buzgók Isten imádásában, Mária
tiszteletében, az igaz erények gyakorlásában. Végre maga ő
eminentiája kezdette meg az ismeretes magyar éneket: „Oh
Mária drága név," melyet a lelkesült hivek elérzékenyülve
folytattak.

Igy végződött ez örökre nevezetes búcsujárat, mely ál

tal hitöket, reményöket, s szeretetöket nyilván bevallották
a magyarországi hivek. Dicséret és dicsőség a mi Urunk Jé
zus Krisztusnak, kinek szent nevében utra indultunk. Tisz
telet Isten szent anyjának, ki elött hódolatunk zálogát le
tenni kivántuk.
Isten éltesse s áldásinak bőségével tetézze a búcsujárat
biboros vezetőjét, ki, hogy többi emlékezetes cselekedeteiről
ne szóljunk, csak ez utolsó években is három hatalmas gyer
tyát gyujtott meg a haza oltárán Mária tiszteletére: egyet
1855-ben, romai utja után kihirdetvén e Mária-országban
májushó 6-dikán a szeplőtelen fogantatásról szóló hitczikket;
a másikat 1856-ban, ünnepélyesen fölszentelvén augustus
hó 31-dikén Nagy-Asszonyunk tiszteletére az esztergomi új
főtemplomot; s a harmadikat most, midőn a Mária-ország
minden részeiről e nagyszerü búcsujáratot rendezte s vezette
Mária-Czelbe, miről az unokák unokáinak végsarjadékai is
fognak utódaiknak beszélni.
Égjenek e gyertyák sziveink oltárán, legyenek kedve
sek Isten elött, nyerjenek nekünk sz. malasztot Istentől s vi
lágosságuk igazgassa lépteinket az Isten, a szent Szűz, s az
emberek iránti szeretetnek szent ösvényein. Ez ösvények ve
6*
 84

zetik a földi zarándokot hosszas utazásának czéljára az örök

hazába, hova segélje az Ur zarándoklásunk érdemkoszoru
zott vezetőjét, a kegyes főpásztort zarándok társainkkal s
minden felebarátunkkal együtt a szent Szűznek, Nagy-Asz
szonyunknak, közbenjárása által. Amen.

Függelék az utazási rajzhoz.

Nem volna érdektelen tudni, mely helységekből sereg
lett össze a búcsujáró csapat; tétettek is rendeletek, melyek
folytán annak ismeretére jöjjünk: de teljesen összeállítni le
hetetlen volt. Azért is legalább a papok névjegyzékének
szerkeztéséhez fogtunk. Ez sem ment minden nehézség nél
kül, minthogy voltak, kik neveiket beiratták s nem jöhettek
el, mások ismét, kik be nem iratták s eljöttek. A mennyire
magánlevelezések s a primási iroda jegyzéke után lehetett,
ime e névjegyzéket itt adjuk.
Esztergom érseki megyéből.
Nagy-Kéri SCIT0VSZKY JÁN0s bibornok, herczeg-primás s esz
tergomi érsek sat. ő eminentiája.
Vele: Szabó József esztergomi czimz. kanonok, a hgprimási
iroda igazgatója, hittudor, és
Bedeghi gróf Nyáry Rudolf, hgprimási másodtitoknok és
szertartó.
Wiber József, haliai püspök, pécsváradi apát, esztergomi őrka
nonok, érseki helynök s ügyhallgató, hit- és bölcsészet tudor.
Tóth Imre, dunaszigeti apát, esztergom-zöldmezői prépost s ka
nonok, székesegyházi főesperes. (Azóta Romában thaumacumi püs
pöknek (Sept. 25.) kihirdettetett s Esztergomban nov 1. fölszenteltetett.)
Kisfaludi Lipthay Endre, esztergom-szent-tamási prépost és
esztergomi kanonok, barsi főesperes, a pesti középponti papnövelde
igazgatója,
Ma is c h Jak a b, sztrázsai prépost, eszterg. kanonok, a sz. Ist
vánról nevezett esztergomi ősrégi papnövelde igazgatója.
Sc h i r g l Endre , pápa ő szentsége udvari praelatusa, buda
révi prépost, esztergomi kanonok, s nagyszombat-kerületi érseki hely
nök s ügyhallgató, -

Bucseg h Já nos, szepes-lekéri apát, eszterg. kanonok.

 85

Szajbély Henrik, veszprém-völgyi apát, eszterg. kanonok,

a bécsi Pázmány-intézet igazgatója, hittudor.
Ordódi és alsó-lészkói Ordódy Tivadar, esztergomi kanonok
s székesegyházi plebános.
Cherrier Miklós, siklósi apát, pozsonyi őrkanonok, cs. k.
tanácsos, sz. Imre papnöveldéjének igazgatója, hit- és bölcsészettudor.
Heiller Károly, gottáli apát, pozsonyi kanonok és plebános,
kerületi esperes.
Gombár Pál, nagy-szombati kanonok.
Homoky József, nagy-szombati kanonok.
Szántófi Antal, pápa ő szentsége t. kamarása, somlyó-vásár
helyi prépost, pest-belvárosi plebános és kerületi esperes.
Lipovnoki Lipovniczky István, sz. Benedek esztergom
vidéki apátja, az esztergomi főegyházi könyvtár őre.
Haydin József, pest-újhegyi prépost, szakolczai plebános,
Az esztergomi megye körében létező pesti cs. k. egyetem hat tanára:
M á rk fi Samu, sz. benedekrendi áldozár, a hittani kar helyet
tes igazgatója és idősbje, az új-szövetségi szentirási tanulmányok ny.
r. tanára, hit- és bölcsészettudor. (Azóta koronás arany-érdemkeresztes.)
Grynaeus Alajos, szathmári czimz. kanonok, a lelkipásztor
ságtan ny. r. tanára, hittudor.
Zalka János, esztergom megyei áldozár, pápa ő szentsége
belső udvari káplánja, az egyháztörténet ny. r. tanára, a „Religio" egy
házi folyóirat szerkesztője, hittudor.
Ruzsicska János, sz. benedekrendi áldozár, az egyházjog,
továbbá az arabs, syrus, és chaldaeus nyelv ny. tanára, hit- és bölcsé
szet tudor.
Roder Alajos, esztergom megyei áldozár, egyetemi hitszónok
s a bölcsészeti karban ny. r. vallástanár.
Gaertner Vilmos, leitmeritzmegyei áldozár, a német iroda
lom ny. tanára, bölcsészettudor.
Miskolczy Márton, esztergom-vizivárosi plebános és kerü
leti esperes.
G á ly Lőrincz, drégely-palánki pleb, és kerületi esperes, hit
és bölcsészettudor
Szt a recs e k Mihály, pápa ő szentsége t. udvari káplánja,
diószegi plebános és kerületi esperes.
Hort József, kátlóczi plebános és kerületi esperes.
Csunderlik Márton, turolukai plebános és ker. esperes.
Blásy József, galgóczi plebános és kerületi esperes.
Sul h ay János, zelizi plebános és kerületi esperes.
 86

Pereszlényi Istv á n, nagy-rippényi plebános és kerületi

esperes.
Somogyi Károly, a Szent-István-Társulat igazgatója, hit
tudor.
Pelikán Ferdinánd, pápa ő szentsége belső udvari káp
lánja, az esztergomi érseki papnöveldében a szentirási tanulmányok
tanára s házasságvéd.
Koperniczky István, az esztergomi érseki papnövelde al
igazgatója.
Toldy János, az esztergomi érseki papnöveldében tanul
mány-fölügyelő, hittudor.
Szuppan Zsigmond, pápa ő szentsége t. kamarása, a nagy
szombati érseki főgymnasium igazgatója, vallástanár, bölcsészettudor.
Zsi hovics Ferencz, nagyszombati főgymnasiumi tanár, há
zasságvéd.
Sch á r n beck János, nagyszombati főgymnasiumi tanár.
Graeffl János, nagyszombati főgymnasiumi tanár,
Soltész Alajos, pozsonyi főgymnasiumi tanár.
Déry Mihály, pesti szent-rókusi plebános.
Kollár István, esztergomi királyivárosi plebános.
Cretti er Ferencz, kéméndi plebános.
Balás György, nyéki plebános.
Balásy Gergely, nagy-czéthényi plebános.
Báró Horeczky Ferencz, csejtai plebános, koronás arany
érdemkeresztes.

Leindorfer Lajos, szokolóczi plebános.

Szecsányi Vilmos, kis-vendégi plebános.
Mihálek István, új-városkai plebános.
Almásy István, sellyei plebános.
Kovács Pál, pataki plebános, hit- és bölcsészettudor.
Liftner Ferencz, marczali plebános,
Farkas Mihály, bakai plebános.
Csida Károly, csolnoki plebános.
Juracska Ignácz, laábi plebános.
Prix Ferencz, darnói plebános.
Csóka Ferdinand, ürménczi plebános.
Imádi Károly, balassa-gyarmati plebános.
Laucsik Mihály, nádasi plebános.
Csernyi Alajos, szomolánkai plebános.
Feichtinger János, süttői plebános.
Schnausz Ferencz, ipoly-födémesi helyettes plebános.
 87

Erhard Imre, nagy-bajcsi helyettes plebános.

Pokorny Ágoston, nyugalmazott plebános
Hier s t and Leopold, nyugalmazott bécsmegyei plebános
Budáról.
Scherz Károly, pozsony-zuckermandli lelkész.
Ma locsay Mihály, pest-terézvárosi káplán.
Ch melik Miklós, búr-szent-jánosi káplán.
Knauz Ferdinánd, pozsonyi káplán.
Ferenczy József, diószegi káplán.
Erdélyi Ignácz, vadkerti káplán.
Tölgyesy István, Szölgyéni káplán.
Homolay János, vág-újhelyi káplán.
Pri kozovics Antal, ó-budai káplán.
Praznovszky Mihály, nagy-szombati káplán. »
A ls t e r Móricz, pudmericzi káplán.
Schnierer Ignácz, bazini káplán.
Rehák Mátyás, holicsi káplán.
Gonda Já nos, tardoskeddi káplán.
Lassu Lajos,
Galambos Kálmán,
Vinter Ágoston, diaconusok.
Pach man Florián,
O c h aba Antal,
Mezey Rudolf, pályavégzett esztergomi papnövendék.
Rost a házy Kálmán, növendékpap a pesti középponti pap
növeldéből.
Miksó István, növ. pap a Pázmány-intézetből.
Maár Gyula, növ. pap az esztergomi papnöveldéből.
Paulik József, *) )) 33 ))

Bognár Gáspár, )) )) 3) ))

Ma rs c h a l l Sándor, „ „ 37 3)

Kratoch v i l l Ferencz, „ „ 3) 33

Pri s c s á k Ne it, )) )) 3) 33

Jánoska Mihály, )) )) 3) 33

Seyler János, ;» »» 33 3)

Tichy Antal, 35 )) )) 3)

Vass Lajos, )) )) )) ))

Esztergom megyei 93, más megyei de az esztergomi megyében

lakó 5. Összesen 98.
 88

Kalocsai érseki megyéből.

B e n d e József, a kalocsai érseki papnöveldében az egyházjog

és történelem tanára, hittudor.
Pro bojcsevics János, szabadkai szent-tereziai plebános.
Bunyi Ferdinánd, növ. pap a kalocsai papnöveldéből.
Összesen 3.

Egri érseki megyéből.

Danielik János, pápa ő szentsége t. kamarása, sajó-szent

péteri prépost, egri kanonok, a Szent-István-Társulat alelnöke, bölcsé
szettudor.
Lengyel Miklós, orodi prépost, egri kanonok.
Szendrői A szalay László, mislyei prépost, szent-istváni ple
bános és kerületi esperes.
Zsasskovszky József, egri káplán.
Virágh György , nyugalmazott áldozár, bölcsészettudor.
Összesen 5.

váczi püspöki megyéből

Roskoványi Roskoványi Ágoston, váczi püspök, a szentséges ro
mai pápa trónsegédje, hit- és bölcsészettudor.
Vele: Vir t e r Bertalan, szentszéki jegyző.
Müller Mihály, váczi kanonok, chuchnisi prépost.
Ellenbacher István, váczi kanonok, váczi kuti apát.
Janikovics Alajos, hatvani prépost s plebános.
Holló Mihály, dornói prépost, fóthi pleb., kerületi esperes.
Bruckner Endre, tápio-sághi plebános, kerületi esperes.
Mik u sk a Károly , tápio-györgyei plebános, kerületi esperes
M a ll á r József, tápio-bicskei plebános.
Fektor József, kecskeméti plebános.
Labu da Tamás, rékasi plebános.
Ormay Antal, rétsági plebános.
A rndorffer Alajos, vecsési plebános.
Gyuri n k a Antal, kecskeméti káplán.
Majerszky Ferencz, sződi káplán.
Morvay János, szeghvári káplán.
Összesen 16.
 89

Szombathelyi püspöki megyéből.

Szenczy Ferencz, szombathelyi püspök, bölcsészettudor.
Vele: Puli György, püspöki szertartó.
Hü l l Ferencz, szombathelyi czimz. kanonok, mura-szombati
pleb, és kerületi esperes.
Streit György, lékai plebános és kerületi esperes.
Házi József, alsó-lendvai plebános és kerületi esperes.
Török Antal, őri-sz.-mártoni plebános és kerületi esperes.
Steg müller Károly, a püspöki papnöveldében lelki-igaz
gató, s a hitágozattan tanára, hittudor.
Tropp János, jáki plebános.
Pósta Alajos, rádoczi plebános,
Vágner János, vörösvári plebános.
Köves G y ö rgy, csényei plebános.
Taschler Mihály, répcze-sz-györgyi plebános.
Sorger Ferencz, német-schützi plebános.
K á m e t l e r József, rába-kereszturi plebános.
Biricz Simon, német-sz-gróti plebános.
Illés Ferencz, pinkafői káplán.
Hos off József, jánosházi káplán.
Sb ü l l Ferencz, vizlendvai káplán.
Borov ny á k József, cserencsóczi káplán.
Grimm Ferencz, vámos-családi káplán.
Szeiczer Pál, pergeléni káplán.
Ágoston József, szent-györgy-völgyi káplán.
Horvát János, újmisés áldozár.
Csupor János, növ. pap a szombathelyi papnöveldéből
Schwarz Ferencz, „ „ 3) 33

M e n ts i k Károly, „ „ 3) 3)

Összesen 26.

Győri püspöki megyéből.

Kempf Já nos, büki plebános és kerületi esperes.
Paur Mátyás, pecsenyédi plebános és kerületi esperes.
Szebényi Antal, veszkényi plebános és kerületi esperes.
Fojdek József, szolnoki plebános és kerületi esperes.
Csémy Péter, szent-jánosi plebános és kerületi esperes.
Mayrhofer József, a győri püspöki papnöveldében az er
kölcstan és lelkipásztorság tanára, képezdei igazgató.
Farkas Imre, lébeny-sz.-miklósi plebános,
 90

M es t e r István, nagy-igmándi plebános.

Prev a rek Ferencz, iványi plebános.
Tolnay Antal, czenki plebános.
Császár István, babothi plebános.
Tury Mihály, kapuvári plebános.
Medgyesy György, győri-szemerei plebános.
Mi eh l Jakab, kis-boldogasszonyi plebános.
Bertha János, kéthelyi plebános, hit- és egyházjogtudor.
Koz m á r Pál, visi plebános.
Kalmer Mihály, n.-ládonyi plebános.
Horváth József, répcze-szemerei plebános.
Horváth Ferencz, völcsei plebános.
Koller János, fekete-városi plebános.
Tóth György, bő-sárkányi plebános.
Flaskár János, győr-belvárosi káplán s realtanodai vallás
tanár.

G os man Leopold, sopronyi káptalani káplán.

Gayer József, növ. pap a győri püspöki papnöveldéből.
Hoffer József, 33 33 3) 3) 33

Hold h á z i János, „ „ 3) )) 3)

Lacza Gyula, 3) 3) )) 3) ))

Kovács Lajos, 3) 3) )) 3) 33

So h á r Sándor, 33 33 33 33 ))

Összesen 29.

Pécsi püspöki megyéből.

Király-daróczi Daróczy Zsigmond, földvári apát, pécsi ka
nonok.

Jónás József, hebron-völgyi apát, pécsi kanonok.

G ráger Gábor, csuthi prépost s mohácsi plebános.
Suszter Antal, a püspöki napnövelde aligazgatója.
Ágoston, képezdei tanár.
M e n d lik
Szeifricz Istv á n, főgymnasiumi tanár.
Schmidt A lajos, szászi plebános.
Berecz József, várdombi plebános.
Krautsz a k József, jánosi plebános,
Há n n i Gábor, pinczehelyi káplán.
Összesen 10.
 91

Nyitrai püspöki megyéből.

Krajcsik János, zoborhegyi apát, nyitrai kanonok s székes
egyházi főesperes, az egyetemes jogtan tudora.
Tóth Ferencz, a nyitrai püspöki papnövelde lelkiigazgatója.
Nemcsák János, alsó-szucsai plebános.
Závodnik István, pruzsinai plebános, a frauendorfi gyü
mölcsfanemesítő társulat tagja.
Balogh Augusz, fölső-kocskóczi plebános, a frauendorfi gyü
mölcsfanemesítő társulat tagja.
Összesen 5.

Veszprém püspöki megyéből.

Gyarmathy János, somlyó-vásárhelyi plebános, hittudor.
Tallián Miklós, csökölyi plebános.
Ratter János, tábori pap az ötödik számu Radeczky-huszár
ezrednél.
Orbán János, pápai káplán.
Deési-Hosszu Béla, növ. pap a püspöki papnöveldéből.
Czupy Bálint, 33 33 3) 3)
Összesen 6.

Fehérvár püspöki megyéből

Leeb Károly, ráczkevi plebános-helyettes,
M er tl József, promontori káplán.
Összesen 2.

Csanádi püspöki megyéből.

Oltványi Pál, földeáki plebános.
Kovácsics Czezár, csőszteleki plebános.
Drei szger Mátyás, növ. pap a temesvári püspöki papnö
veldéből. Összesen 3.

Nagyváradi püspöki megyéből.

Salamon András, nyugalmazott plebános.
Erdélyországi püspöki megyéből.
R ek ker András, zalatnai plebános.
 Rosnyói püspöki megyéből.
S z á l é Géza, növ. pap a rosnyói püspöki papnöveldéből.

A t. szerzetes rendekből.

Az esztergomi érseki megyénél már fölemlített sz. benedek-rendi

két cs. k. egyetemi tanáron kivül:
Szka l k a Kandid, sz. benedekrendi áldozár, szent-iványi
lelkész.
Intay Vazul, ravazdi lelkész.
Vinkler Engelbert, zircz-czisterczi áldozár.
H orv á t Dániel 33 33 33

Hatos László, prémontréi kanonok a csornai prépostságból.

Zimányi János, Jézus-társaságbeli áldozár N.-Szombatból.
Geiger Alajos, „ 3) „ Pozsonyból.
Malocsay Antal, kegyesrendi áldozár, hittudor, Váczról:
Vattay Pál, »» 3) tanár Kecskemétről.
Kricska József, 3) 33 3) 33

Szabó Mátyás, 35 3) 33 Váczról.

Benk es Márton, sz. Domonkos rendjéből, csehi-mindszenti

lelkész.

Piry Czirjék, sz. Ferencz-rend sz. Máriáról nevezett tarto

mányában rendtanácsos, esztergomi zárdaelüljáró.
Bády Valér, sz. Ferencz r. sz. M. tartományából pesti ma
gyar hitszónok.
Kada Pantaleo, sz. Ferencz r. sz. M. tartományából pozso
nyi hittanár.
Nagy Péter, 3) 33 szerzetes atyafi Pápáról.
Ta ná c s Ne it, sz. Ferencz r. Üdvezitőnkről nev. tartományá
ból szolnoki zárdaelüljáró.
Tego Izsaiás, sz. Fer. r. Üdvöz. nev. tartományából szegedi
hitszónok.

Tóth András, sz. Ferenczr. Üdvöz. nev. tart. szerzetes atyafi

Szolnokról.
Pilch Venczel 3 35 33 33 3) 33 33
Szolnokról.
Szabó Domonkos, a kármelhegyi rendből. Áldozár Győrött.
Perneczki Jeromos, kapuczinus rendbeli hittanár Budáról.
Wurka Remigius, „ hitszónok ,
33
#
 93

Pecsovics Floridus, kapuczinus rendbeli zárdaelüljáró Po

zsonyból.
Gere Rókus, kapuczinus rendbeli hitszónok Pozsonyból.
H 1 u s c h e k Domonkos, kapuczinus rendbeli hitszónok
Scheibsból.
Összesen 26.

Meglehet, hogy minden iparkodásunk mellett sem tö

kéletes e névjegyzék, mely szerint összesen 232 egyházi
egyén vett részt az ajtatosságban. Ezek lakhelyei mutatják,
mely megyékből s vidékekről voltak többnyire a hivek is.
 w. .
Alkalmi VerSe7etek
az országos búcsujáratra.
-

~93G329% -

Nagy-Asszonyunkhoz.

Üdvözölt légy, oh Nagy-Asszony!

Néked önként hódol e hon,
Melyet István fölajánlt:
Tégedet hogy fejdiszével,
Főhatalma ékjelével,
Mint királynét megkinált.

És te a megújult Pannont
Mint Fiad hitére tért hont
Őrizéd viszályiban:
Szent hatalmad pajzsa védte,
Látható karod vezette
Vészesebb csatáiban.

Igy honunk éghez csatolva,

Nagy kegyedtől átkarolva
Testi lelki jókkal élt:
Ha nehéz borúk keríték,
És a sors csapási érték,
Üdvet általad remélt.

Nem csalatkozott hitében, –

Háladataúl körében
 95

Számos egyházat hagyott:

Hogy utódi is csodálják
Máriát, és fönnen áldják
Mint vezérlő csillagot.

Benned áll még sziklavárunk,

Ott ragyog reménysugárunk,
Szétoszolhatatlan az:

Bár ezer bajok vitája,

Lelki küzdelmeknek árja
Mindenütt körülfalaz.

Védd tovább is nemzetünket,

Intsd a jóra, óvd szivünket,
Hogy ne térjen tőled el:
Mignem angyalok sorában,
Egiek dicső honában
Téged áldva énekel.
Szepesi Imre.

– →→ #33&t **→–
 Nagy Laj0S,
| .

„ . . . azonban mély álomba esvén, ime

a b. Szüz megjelenék, a harczra szivét
fölgerjeszti, bizonyos győzelmet igér,
hogy semmi kétsége ne lehessen: azon
sz. képet a király mellére teszi...."
Eszterházy Pál, nádor.

Mint a barna éjnek árnya,

Mely alatt villámok ülnek,
S minden egyes lobbanással
Sziklabérczre s fákba ütnek;
Csak most égtek a határon,
S már fejünk fölött lobognak...
Ily veszélyt akar szerezni
A tatár magyarjainknak,

Tűzbetűkkel jegyzi utját,

Épen úgy, mint hajdanában, ,
A midőn Sajó hullámi
Folytak vérpiros ruhában.
Kétszer valla csak nem régen
A magyar elött kudarczot,
E miatt vivé harmadszor
Rá ez irtó bosszuharczot.

Hirtelen jött, mint az árviz,

Rengetegnyi gyors hadával,
Nem előzheté a hír meg:
Ő hozá ezt kardvasával;
 97

S jaj volt annak a helységnek,

A hová egyszer betére:
Kit legyilkolt fegyverével,
Tűz sirokba fekteté be....

Nagy Lajos, a magyar nemzet

Ifju, daliás királya,
A tatárok özönével
Most is bátran szembe szálla;
Haj! de összevont csapatja
Csak tiz-husz ezernyi ember,
Mig az ellen harczi népe,
Mint a szélvész dúlta tenger! –

Elbukott a nap, de fényes . -

Csillag nem mosolyg az égen, "

Mind a földre szállt lobogni, -

Őrtüzek gyanánt hogy égjen.

Rablott bors pecsenye mellett -
Ott zajong a vad tatár had. " ,i
A szendergő éjszakába
Vészt jósló ujjongatás hat.... "
" " -
** *

„Mily zúgás ez táboromban? : " "

– Szól Lajos–Tekints ki Ferke!"
Fut az apród, vissza is jön
Fölhevült arczczal lihegve :
„Oh uram király, veszély van!
Fölzendültek katonáid:
El akarják még ez éjjel
Hagyni e vidék határit."

Nagy Lajos királyi arcza * *

Elpirul, tűz ég szemében ... *

" " *

Bíborát vállára ölti, " "

És a zendülőkre mégyen. "
És a hogy megállt közöttök:
Befagyott mindenki torka... "
Néma csend lett, mintha a zaj
Vasbálványnyá dermedt volna."
7
 98

Szót emel Lajos: „Vitézek!

A magyar azt szokta kérdni:
Hol az ellen? hadd tiporjam!
Nem pedig hogy számra mennyi.
Bizzunk Istenünkben, a ki
Annyi vészben megsegíte,
S jó vasunkban, melyet már sok
Ütközet kiélesíte!"

Vagy nem vagytok-e magyarok,

Régi hősök ivadéka?
Kik között a baj s csatában
Nem volt egy se gyáva, léha!
Nem tudnók-e ezt a lángot
Elfojtani hősi vérbe,
Hogy hazánkat, tűzhelyünket
Vész lehellete ne érje?!"...

S ím a felhőkön robogva
Villám fénye fut keresztül,
Zápor ömlik, s átellenben - -
A sok őrtűz elsötétül. * * *

Elmosá egy barna felleg

Könyeivel ráborulva,
Míg Lajosnak táborára - -

Szende hold sugára hulla. … "

Már lecsendesül a tábor, ~ ~ ~

Senki sincsen ébren,
Csak Lajos király viraszt fönn „2
A homályos éjben; 4

Piros lámpa fénye mellett . . . |

Áll a Szűz fa-képe,
*
Itt imáit elrebegni * * * * **

Szokta, hullva térdre. … * *

Most is ott imáz királyunk /

Halkan, néma csendben, -
 99
Gondterhelte kebeléből
Hosszu sohaj lebben...
Csókot ejt a kedves képre,
Majd fölkél előle, ".
S zárt szemekkel, öntudatlan,
Fekhelyére dől le #
Csendes álom lágy ölében
Nyugszik künn a tábor...
Hajnalfényes rózsalángtól
Földerül a sátor . . . |
Rózsaszirmok illatából
Alkotott habfelleg " - *

Száll le, s titkos belsejéből

Angyalarczok kelnek. –

Köztök, mint királyné, a Szűz

Áll égszín palástban,
Csillagfényü ég szemében,
Hajnalpír arczában;
Ajkán mosoly árnya játszik, -

Szép tavasz nyilása, * * *

Melyben száz virág szülemlik
E kopár világra.... -

""
„Lajos! az úr előtt
Könyörgtem e honért, '::,, , |
Hogy nyerjen harczotok . .
Győzelmet és babért. : : :
Ne féld – ha számos is – *
Az ellen táborát,
Elűzöd, mint a szél *** ** ~ * ** *

Feltört utak porát. " " " " " … /

Vitézid keblibe - , , , , , , _… i
Az Úr erőt lehell, . . . . . . : A.
Nem fogtok veszteni
„E honnak állni kell... " ' !
Harczok közelgenek,
Véres, nehéz napok;
Gát kell, hogy szűnjenek
Áradni a habok.
74
 100
- ~~~~~~••

Győzelmet ünnepelsz!
S hogy csalfa képzelet
Játékinak ne tartsd,
Miket mondok neked:
E kis képet teszem
Melléd tanújelül;
Emlékezzél reám:
Ha álmod elrepül."

Szól a szent Szűz, s nyájas arczczal

Nagy Lajoshoz lépe,
A fa-képet ráhelyezve
A király mellére
Edes érzet futja ezt be,
Kéjtől reszket ajka:
„Légy üdvöz, védő királynénk!
Üdvözítőnk anyja!"

I I I I.

Felsütött a hajnal ragyogó sugarára,

Harsogott a réz kürt vérontó tusára;
Háromszínű zászló játszadoz a széllel,
A nap ércz-sorokat aranyoz szemével.

Bámul a tatárság e maroknyi népen:

Nem fog ebből egyse visszatérni épen!
Még kaczagna folyvást, de lezúg a zápor,
– Csengő kardok éle, – s vérrel ázik a por....

Hasztalan kap lóra... hasztalan von ijjat...

A magyar sorok közt rést sehol se nyitjhat;
Fölzúg it a „Jézus!" s mint réten a füvek, –
A harczos tatárok rendre porba dűlnek.

Ott küzd a király is, párolog már kardja,

Merre ront, a síkot holtakkal takarja...
Szörnyü rettegés ül az ellen szivére,
Futni kezd, de így is soknak elhull vére.
 101

A chán is sebet kap egy gerely hegyétűl,

Nagy Tatárországba ezt vivé emlékül;
S nem vivé el ingyen! a magyar kezébe
Tenger számu kincsét itt hagyá cserébe....

„Halljátok beszédem, jó magyar vitézek!

Mit e harczmezőről hozzátok intézek:
A tatár hadára romlást nem mi mértünk;
Ő, az Úr, az Isten, ő harczolt miérttünk!"

„A szent Szűz könyörge lángajakkal nála,

S meghozá a vígaszt kebleink számára...
S verve fut az ellen égő szégyenével,
Számtalan halottja barna porban fészkel"

„Meg van mentve a h o n... ez nekünk elég kincs,

Többre áhítozni cseppnyi érdemünk sincs...,
Itt a prédahalmaz, birja a nagy Isten,
Ő vett győzedelmet ellenségeinken." –

„Távol Stiriának báj-ölü zugában

Kis kápolna barnul csendes némaságban;
Ajtatos bucsúsok serge jár hozzá el,
Mert régóta híres sok csudáiról Cz el."

„Itt van Máriának csudatevő szobra,

Hálával tekintik vének, ifjak sorra,
Érttünk is könyörge a Szűznek fohásza,
S csaknem rom nevéről épült kápolnája."

Még tovább beszélne nagy Lajos, de serge

Fölkiált hevétől égig lelkesedve; ^
„Nem lesz rom belőle! díszesebbre épül
E mai cs a t á n ak ö r ö k e m l é k é ül!"

„Nemes kebletektől ezt vártam barátim!

– Válaszol királyunk, s köny rezeg pilláin, –
S most az égbe szálljon háladó imánk fel,
Szól és véle népe percz alatt letérdel....
 102

Láttatok e felhőt napsugárban úszni?

Láttatok-e repkényt izmos tölgyre kúszni?
Oh tekintsetek csak e magyar csapatra:
Lelköket az ima égbe mint ragadja....

IV.

Több évszázad hosszu lánczát

Rágta meg a gyors idő,
S Czelt sok vándor messze földről
Még ma is csudálni jő. -

Ott áll kormosult falakkal,

Nézdegélve szerteszét;
Mint agg anya hivogatva
Áldására gyermekét.

Oh magyar! ha erre tévedsz,

Lépj e hűs ivek alá;
A hazántúl magyar emlék...
Jó anyád, honod raká,
Mennyi ősi kincs, ereklye
Néz e szent helyen feléd,
Miknek a Szűz kis fa-képe
Teszi egyik főbecsét.
S áhitattal leborulva
Egy oltár lépcsőire,
Kérj imádban bő kegyelmet
A magyar hazára le:
„Drága szent Szűz légy tovább is
Fönn az Urnál gyámolunk!
Minden részben bizalommal
Csak te hozzád fordulunk!!"

Kuliffay Ede.

–4:#:+→→
Boldogságos SZüL Anyánkh07.
– September 3. 1857.

Üdvezítőnk édes Anyja

Védnökünk, Nagy-Asszonyunk!
Nézz le ránk, kik zsámolyodhoz
Buzgó szívvel járulunk;
Nézz le ránk és felkarolván
Vedd kegyedbe népedet,
Mely gyermeki szeretettel
Anyjának vall Tégedet!

Őseinknek pártfogóul
Rendelt Téged a nagy ég,
Mint az ősek tisztelének,
Tisztel a hű sarjadék;
S a trón, melyet Néked emelt
Szent István a nagy király,
Ma is minden magyar szívben
Rendületlen s épen áll.

Te nyeréd ki, hogy honunkban

Közös kincscsé lőn a hit;
Győzhetlenné Te edzetted
Daliáink karjait;
S léte első perczeiben,
Midőn annyit szenvedett,
Pártfogásod védte szent Szűz
A Magyarhont s nemzetet.
 104

Az tevé hogy a tatárhad,

Mely ellenünk síkra szállt,
Tönkre verve lőn, s csak részben
Kerülé ki a halált:

S Nagy Lajosunk, hálatényre

Lelkesülvén kebele,
Neked, honunk Védnökének
Czelben oltárt emele.

S mi vagyunk az ősi törzsön

Felujuló sarjadék,
Ivadéka a nagy népnek,
Mely általad védteték:
Csontja, vére, a nemzetnek,
Mely az égi szent hitért,
A dühöngő barbaroknak
Ellenállva onta vért!

Gyengébbek tán mint elődink

A dicsőek voltanak,
Gyakran vétkes martaléki
A duló had vágyinak:
Oh de mégis egy nagy kincsben,
Mely szivünkben felragyog,
Te irántad, áldott szent Szűz
Tiszteletben gazdagok.

Tudjuk, hiszszük, hogy csak a hit

A szeretet és erény
Lehet pajzsunk, hogy ne essék
Sérv a nemzet életén;
S hogy e három szent erényből
Fakad ki a hatalom -

Mely hazánkat tul emelé

Lét-veszélyen s bajokon.

Oh tehát hogy elérhessük

A nagy czélt, mért itt vagyunk;
Boldogságod szent köréből
Nézz le ránk Nagy-Asszonyunk !
 105

S könyörögj hogy minden szivet

Mely a magyar földön él,
Nagyra, Szépre lelkesitsen
S boldogitson az egély,
• S miket Isten czéljaival
Öszhangzólag végezünk, *

Legyen tartós s szép jûvöre

Tetteinkben érdemünk:
Legyen a hon boldog és nagy
S majd ha innen tävozänk,
Lássuk Istent, ... e malasztot
Nyerd ki nékünk Szúz Anyánk !
Ldzdr.

-•+0+0+•—

AD FAUSTISSIMAM DIEM
QUA
SUB AUSPICIIS

EMINENTISSIMI S. R. E. PRESBYTERI CARDINALIS

JOANNIS BAPT. S6I'I'OWSZKY

DE MAGY-KrêR.
Principis Primatis R. H. et Archi-Episcopi Strigoniensis etc.
Sacra Hungarorum processio ad Mariam Cellensem septimo iam sae
culo percelebrem iter solenniter ingreditur. die 3. Septembris 1857.
Scholae Piae.

Ad signa Divae Virginis Hungari!

Ad castra dulci Matris imagine
Decora, votivasque Magnae
Ad Dominae properemus aras!
Dux est Joannes, dux pius et sacro
Movere zelo Pannoniam potens,
Et doctus inflammare prisca
Nostra Patrum pietate corda.
 106

Illum sequemur per iuga montium

Ad percelebrem Matris imaginem;
Illo Patronae vota nostra
Bt Patriae duce deferemus. –
*
* *k

Etiam Mariae nomine personat

Regnum; Mariae nomine compita,
Istrique ripae Carpatique
Cantibus insonuere valles.

0 quam expeditis hungara gens ruit

Ad Sacra Divae passibus agmina,
Quam fervido extremis aboris
Advolat ad pia signa corde. –
Sincera gentem relligio hungaram
Beat; laborum pondere libera
Ad ancoram hanc gens fessa currit )

Gaudia in hac reperit superna.

Non haec viarum mille molestiis
Terretur, audax ardua perpeti, et
Honore semper pro Mariae
Fortia cuncta subire promta. –

Nil hungaris hoc nomine dulcius.

Fides avorum in progenie pia
Vivit; dicata quisque Divae
In patria memor est Mariae.

Hoc nempe matris discit ad ubera

Puer; levamen rebus in arduis
Hoc nomine exposcit, senex hoc
Dulce sonat moriturus ore.

Assueta gens hinc cum patribus piis

Almo Mariae nomine, fervide
Assueta cum primo Satore
Propitiam coluisse Matrem
 107

Assueta gens haec scribere bellicis

Signis Mariae nomina, gestiit *.

In nomine hostiles Mariae , ,

Intrepide ruere in phalanges. ,

Sic jam potentem praesidio pii

Videre patres Hungariam; pio
Regi et piae genti Huius olim
Auspicio decus omne venit.

Huius benigno munere fortior

Vicit minaces caede Ladislaus.
Rex ad frequentes magnus, Huius
Dona tulit Ludovicus aras. —

Sic est. Sub almae Virginis aegide

Civis revinctus cordeque menteque
Vidit beatam, triplicique
Hungariam dare jura ponto.

Huic fidelis non vice simplici

Contrivit hostes Hunniades. Huic
Delubra Reges Praesulesque
Huic Comites posuere nostri.

Ad haec volavit prospera, sorte vel

Afflicta toto pectore patria,
Ad haec pius Rex, Praesul atque
Caesar ad haec pia vota solvit. —

En his avorum splendida gloria

Vivit tropaeis. — Credite, dum decus
Crevit Mariae, crevit olim
Et patriis honor usque terris. —
* • *

Jam signa Matris tollite, pandite

Vexilla Divae Virginis ! ibimus
Ad templa septem sacra seclis,
Et dabimus pia vota Matri. —
 108

Patrona regni protege supplices,

Gressusque nostros dirige per vias
Nobis Pia cum Prole Virgo
Et patriae benedic Maria!!
Jos. Calas, Kricska.

–~+421${+•–
 \VI.

Egyházi beszédek a magyar Ország0s búcsujárat alatt.

a) Megnyitó beszéd. Mondotta ő eminentiája a bibornok s
herczegprimás Pozsonyban sept. 3. az elinduláskor.
* ** Krisztusban kedves hiveim!
E szentek szentébe öszsze csoportozott sokaság – s e
templomon kivül a sz. menetre ajtatosan várakozó buzgó ka
tolikus néptömeg, nyilvános jele, megczáfolhatlan tanuja,
általában a magyarok buzgóságának, különösen pedig, s ki
tünőleg az Isten anyja – a Bold, szűz Mária iránt szívből
ömledező tiszteletének, melylyel Mária-országának lakói –
a magyar katolika egyház hivei, iránta századról századra
viseltettek.
Repdes lelkem az örömtől k. k. – repdes, nem kétkem,
a tietek is – látván: hogy buzgó őseinknek ajtatos lelke,
vallásos szelleme nem csak fölébredt, nem csak emelkedett,
hanem nyilvánosan az egész haza, az egész birodalom láttára
föllépett, – tettleg bizonyítván, mennyire fekszik szivén:
katolikus sz. hitéhez ragaszkodni – hitét nyilván vallani –
hitét védeni – hiteért alkalmatlanságokat, nyugtalanságo
kat, fáradozást békével tűrni – éhséget, szomjúságot, hide
get, meleget örömest szenvedni, s magát egészen oda enged
ve, feláldozva – kiállani.
Ne is kételkedjetek k. k. hogy e buzgó, e dicséretes el
szántságtoknak meg fog adatni azon jutalom, melyet Jézus,
hitünk isteni szerzője, e szavakkal igért: „Ki engem meg vall
az emberek elött, meg fogom őt vallani az én mennyei atyám
elött.“ |

Fogunk pedig k. k. menni – fogunk zarándokolni a

mi jó anyánkhoz - a magyarok Nagy-Aszszonyához; – fo
gunk zarándokolni azon sz. helyre, a b. sz. Mária közbenjá
rása által vett kegyelmek azon helyére, hova nagy Lajos
 110

királyunk óta, mintegy öt száz éveken keresztül magyar

őseink folytonosan zarándokoltak, s hol Isten anyja Mária
iránti fiui ragaszkodásuknak, mély tiszteletöknek, tántorít
hatlan hivségöknek nyomait – emlékeit, száz meg száz ado
mányaikban, számtalan ajándékaikban látni, s csudálni fog
juk. – Oda fogunk menni, hol eleink az egyháznak, a feje
delemnek, és a hazának szorongatásait, szerencsétlenségeit,
bajait Mária lábaihoz letették, s megkönnyebbülve, megnyug
tatva tértek vissza lakhelyeikbe. – Oda fogunk menni, hol
hazánkfiai keserveiknek, testi lelki szükségeikben, enyhülést
kerestek, s föltaláltak; mint ezt a Mária-Czelli templom felső
tornáczain, a vett kegyelmeket ábrázoló képeken, emlékeken
lelki vigasztalással látni, bámulni fogjátok. – Szóval oda
megyünk, hol országunk népe megismerte, hogy Mária
gyermeke; – elismerte, hogy csak az Isten Anyja közben
járása által – csak Mária kegyelmei által lehet megelége
dett – lehet boldog. - * * ** * * * *
Induljunk tehát – és siessünk mi is oda, k, k. hova
elöttünk édes hazánkból ezerek, meg százezerek folytonosan
zarándokoltak, s Mária ottani kegyelem képe elött megvi
gasztaltattak! Siessünk, ah siessünk! hiszen nekünk is van
nak szorongató perczeink, vannak kivánataink, – minket is
nyomnak szükségeink, aggasztanak mindennémü hiányaink,
menjünk reményekkel fölvidámítva – Nagy-Asszonyunk
iránti bizodalommal eltelve. Q* * ; ; *
. " "" ""
* -
-
-－ - - -

De menjünk egyszersmind belsőleg katolikus buzgó lé

lekkel, – külsőleg keresztény ajtatos viselettel. – Menjünk
többnyire könyörgések, és sz. énekek zengedezései közt, –
Szóval menjünk példás viselettel: hogy legalább e sz. zarán
dokolásban teljesítsük Urunk Üdvözítőnk eme parancsolat
ját: Ugy fényeskedjenek tetteitek, szavaitok, minden vise
letetek az emberek elött; hogy látván jó cselekedeteiteket,
dicsérjék az Atyát, ki mennyégben vagyon. * * * * *
| Indulni fogunk tehát mindjárt kedves fiaim! Nagy
Asszonyunkhoz, legjobb anyánkhoz, – indulni fogunk, –
s bűnbánó szellemből örömest türni, szenvedni is fogjuk az
utazásnak terheit, kényelmetlenségeit; hogy megtisztulván
büneinkbőla poenitentiatartás szentsége által – s ott Mária:
Czelben, édes anyánknak házánál, az Ur JÉZUS sz. testével
vérével egészen fölujíttatva, sz. szűzanyánknak társalgásában
 111

örvendezhessünk – s anyai malasztival gazdagítva szeren

csésen térjünk vissza mieinkhez.
E végre szemeimet s kezeimet az Égre emelve – atyai
szeretettől égő szivemből – püspöki s atyai áldásomat ti
rátok adom kedves fiaim, mondván: A mindenható Istennek
– az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek áldása szálljon le
rám méltatlan pásztortokra, – szálljon le mindnyájatokra, s
maradjon rajtunk mentünkben – s visszatérésünkben! –
Most pedig már menjünk – Isten velünk! Mária légy ve
zérünk! Ugy légyen! " - - * * ,
b) Vasárnapi beszéd utközben, Mondotta dr. Grynaeus Ala
jos szathmári cz. kanonok s pesti egyetemi tanár sept. 6-dikán
Liliomföldön.

Nézzétek a mezei liliomokat, miképen növekednek; nem dolgoznak,

se nem fonnak. Mondom pedig nektek, hogy Salamon egész di
csőségében nem volt ugy ruházva, mint egy ezek közől.
(Mát. 6,28.)

Ezelött 657 évvel a történelem hiteles fényénél látok

lelki szemeimmel egy deli termetü ifju lovagot az erdő ren
getegében mintegy vadászati kedvtöltésül lovagolni. A fényes
sisak, toll spánczél, a lónak arany boglárai, és egész pompás
készlete sejteti velem, hogy nem közrendü lehet, sőt a hátra
hagyott számos kiséretről, nemes apródokról és lándsa-szol
gákról méltán következtetem,hogy fejedelmi férfiunak kell len
nie. Azonban szép arczulatán nem látom az örömnek üdítő
sugárait, mert mély szomorúság fellege borítja magas hom
lokát; sulyos sohajok feszítik bajnoki keblét, és sürü ima
fohászok törnek ki ajkairól, mintegy a kegyes égtől segély
ért és orvoslásért esengők, nem annyira magáért, mint má
sokért. – Neveli keserüségét a rengetegnek borzasztó setét
sége, annak áttörhetlen homálya, szótalan magánya, elhagya
tottsága. Midőn így forró imák közt előre törtet, egyszerre
nyilni kezd a láthatár, derülni a kilátás, az elkomorúlt nap
nak sugarai a fák koronáin, és ágain áttörve le-lelövelnek,
egy simán kigyózó folyamnak vidámitó tükre áttünik;
számtalan erdei csergedező patakok és madarak öszszhangzó
zenéje bájlólag zengedez, s ime mint valami varázslat által a
kárpit megnyilik, s ő egyszerre kies ligetbe lép. Egy
bájoló szépségű liliom-mező, mint drága szőnyeg terül el
lábai elött, melyet a hegyek és meredek kőszirtek ormai
környeznek. A háttérben a havasok magaslatai látszanak. Ez
elragadó látványra egy belső szózat sugallja neki a mai
 113

evangelium édes szavait: Kicsinyhitü, miért aggódol annyi

ra, miért töprenkedel oly elmélyedve tiéid nyomoráról, az in
ségről és drágaságról, melynek végét be nem látod? Ime
nézd, nézd, e mezőnek liliomai mikép növekednek; nem dol
goznak, se nem fonnak, és lásd Salamon minden dicsőségé
ben nem volt ugy ellátva, mint csak egy ezek közől. – E
szép jelenetre, e belső sugallatra leugrott a deli lovag ménjé
ről, minden gond, bú és aggály hirtelen eloszlott arczulatá
ról, és térdre borulván, kezeit az ég felé emelvén, imígy fo
hászkodott: „Én uram, én Istenem! hálát mondok nagy ne
vednek szent malasztodért és vigaszodért, mert tudom im
már, hogy e jelenettel segedelmet igérsz és nyujtandasz ne
kem s enyéimnek, mert te tudod, hogy vajmi nyomorultak
vagyunk mi! Én pedig ezennel szentül fogadom, hogy e
helyet szent nevednek dicsőségére, és a szűz anyának örök
tiszteletére fölajánlom. – Fogadd kegyesen alázatos ajánla
tomat, és erősítsd karjaimat annak kivitelére."
Keresztények! vajjon ábránd-e ez? E regényes vidék
nek regényes kifolyása-e ez? – A rendetlen képzeleti tehet
ségnek beteges álmadozása-e ez? – Oh ez nem lehet! Ez
nem illenék ez ünnepélyes pillanatnak, e helynek, az ajtatos
búcsujáratnak szentségéhez! Valóság ez, és bizonyos esemény.
Mert a vadon rengeteg megvolt akkor mint most, így a szom
szédságbanaz erdő-lánczolat. A folyam, mely szép tükrével ki
gyózik, most is a kristály vizü Traisen; a számtalan patakok és
madarak zengedezése most is hangzik füleinkben; ama szépme
zei liliomok most is virágoznak; a hely, aliget, mely a hegyek
től és szirtektől környeztetik, most is a szép liliom-mező;
ama deli lovag pedig nem más, mint VII. Leopold Austriá
nak, Stiriának és Korontnak jámbor és dicső emlékezetű fe
jedelmi ura és herczege! – A fogadalom is igaz, mert ennek
eredménye és foganatja ezen szép gótépítészetü zárda, e
gyönyörü művü templom, melyben jelenleg is az Istent imád
juk és az Isten anyját mélyen tiszteljük. Igen, Lilienfeld ez,
nyelvünkön Liliom-föld vagy Liliom-mező! –
De sejtem hogy érdekes lesz elöttetek k. k. e szent fo
gadalomnak további kivitelét is hallani, hogy e szent foga
dalmat érdeme szerint tiszteljük, és önnön fogadalmainkat is
szentül megtartsuk.
Alig nyilt ki tehát ez esemény után az első kikelet:
Leopold a dicső, azonnal liliom-mezei Konrád lovagtól, akkori
8
 114

birtokosától megvásárolván e mezőt és környékét, e feletti

örömében azonnal küldött követeket a sz. kereszti zárdában la
kó Markuard cziszterczi apáthoz, ki e helynek alkalmatos vol
tát vizsgálná meg. Orömmel sietett ide a jámbor apát Oker,
Gebhard és Gerold szerzeti paptársaival, a kik e helynek al
kalmatos voltát megvizsgálván, dicsérték azt s helyeslették. A
liliomok első virúltával tehát, a melyek itt ritka szépséggel
és sokasággal tenyésztek, K. U. után 1202-ik esztendőben
Leopold Markuard apáttal és számos lovagok fényes kiséreté
ben ide sietett, és a legszentebb vérnélküli áldozatnak a már
fönnálló kastélyban bemutása és hallgatása után, a jámbor
fejedelem mindnyájok elött térdre borulván ily buzgó szavakra
fakadt: „Mindenható ur Isten, seregeknek ura! mély alá
zattal porba borulok elötted, és fölajánlom neked imádásúl,
és a szent szűz Anyának hódolatúl ez alapítvány áldozatát!
Oh fogadd ezt kegyesen. Tekints rá mennyei áldásoddal, és
mind azokra, akik ide valaha járulni fognak, néked hálát
adandók, és Téged imádandók!“ – Ezen épületes, szívből
eredő szavak után maga tette le a szeglet-követ az építmény
nek alapjaúl.
Midőn így haladott és emelkedett ez építmény sebes nö
vekedéssel négy év lefolytán, fölmerült a szükség ennek na
gyobb elevenítésére és rendezésére papi elüljárókat ide kül
deni és behelyeztetni. – Ennek következtében 1206-ik esz
tendő september 6-kának szép hajnala vala azon idő, midőn a
szent – kereszti zárdában már jókor szokatlan zaj uralkodott.
Ugyan is, tizenhárom szerzetes pap szerény czellájából a
templomba sietett, és a többi cziszterczi atyák egyszers
mind.–Midőn ekkép mindnyájan egybegyülekeztek volna az
úr oltára elött, az ajtatos Markuard apát ekkép intézte hozzájok
végső szavait: „Krisztusban szeretett fiaim, és testvérim! Ti
vagytok kiválasztva, hogy egy nagy jövendő nemzedéknek
lelki atyái legyetek. Oh építsétek tehát az Ur házát, az Ur
nevében, a rend szabályai szerint, és ne tántorodjatok se jobb
ra, se balra. Ragaszkodjatok egész lélekkel az Urhoz, és fő
gondotok legyen, neki szent akarata szerint szolgálni, és a
mennyire tőletek kitelik, annyi jót véghez vinni. – El ne
felejtkezzetek pedig kivált dicső jótevőtökért buzgón kőnyö
rögni, a ki egyszersmind mindnyájunk jótevője, alattvalóinak
igaz atyja, és ajtatos példánya. És már most vegyétek tőlem
búcsuzásul az én legjobb áldásomat. – Menjetek az Urban
 115

új házatokba, és el ne felejtkezzetek rólunk a távolban is, a

kik szintugy mindig rólatok legnagyobb szeretettel meg fo
gunk emlékezni! – E búcsúzó szavak után megölelé és meg
csókolá a jámbor apát mindnyájokat, és a többiek zokogva bo
rúltak nyakukba, mert az ő arczulatukat többé látni nem
fogják; ők pedig kezökbe vevén a vándor pálczát, egy egy
szerű kereszt után, mely előre vitetett, elindulának. – Má
sod napra a liliom-mezőre érvén nagy, de örvendetes megle
petésökre a már ott várakozó fejedelem nagy örömmel elé
jök sietett üdvözlésökre, ki a passaui püspökkel, számos pap
sággal és lovagi rendekkel már itt rájok várakozott, és
eljutván a zárdának már kész teremébe, mindnyájan térdre
borultak, a bold. Szűz Mária képe elött hálát adván a Min
denhatónak. – Mire ünnepélyes szent mise, és az apostoli
áldás után az alapítványi s adományos oklevél elolvastatván,
Oker atya első apátnak választatott és a püspök által mint
olyan beigtattatott. Ez történt 1206. Az egész zárdai és egy
házi építmény pedig 1229. fejeztetett be. *) És azóta, vala
mint a természet legszebb ékei a liliomok, ugy e dicső inté
zet szakadatlanúl virágzik, az ajtatos és jóságos cselekedetek,
és a boldogságos Szűz kitünő tisztelete által Isten és emberek
elött. Virágozzék, esdünk oh szent Isten, áldásod alatt, a b.
sz. M. esedezésére évezredekig!
*
** >k

Ajt. ker. Mily kegyes, mily nagy az égnek jóvolta!

Ugyanazon atyai mindenkor virasztó gondviselés, melynek
hatása soha sem csökkent meg; – ugyanazon imádandó
gondviselés, mely a lovagi fejedelmet Leopoldot nagy aggo
dalmában, és mély keservében itt Liliom-mezőn, a földi lilio
mok szemlélése által megvigasztalta,bátorít, látogat és vigasz
tal minket is életünknek legsulyosabb szakaiban; vigasztal
majd 7 század után e jelentékeny búcsujárati utunkon, mi
dőn a földi liliomokról lelki szemeinket irányozza a legszebb,
a legtisztább liliomra, a liliomok liliomára, a mindenkor
szeplőtelen b. sz. Mária anyánkra, országunk védasszonyára,
s mintegy élő szóval sugallja nekünk e búcsujárati szép

*) Lásd: Die Abteien Niederösterreich. Von Ha r d t m u t h.

Wien 1856. 131 és köv. lap.
8*
 116

nyug-ponton: Nézzétek a mezei liliomokat–de ezekről emel

jétek fel szemeiteket az égnek legszebb liliomára! Nemde Sa
lamon minden dicsőségében nem tündöklött úgy, mint Ő?
Róla (a sz. Szüzről) mondja már ugyan azon bölcs király az
énekek magasztos énekében „hogy ő a mező virága, ő a völ
gyek lilioma!" (Cant. II. 1.) Róla vallja, „hogy Ő a liliom
tövisek és bojtorjánok között!" (2. v.) Róla hirdeti „hogy
az ő ajkai mint a liliomok, drága mirrha gyanánt illatozók"
(13. v.) Róla jósolja Izsaiás proféta „Orvendezni fog az elha
gyatott, és virulni mint a liliom" (XXXV. 1.) Ránk nézve
pedig hozzáteszi: „Ők látni fogják az Ur dicsőségét, és a mi
Istenünknek legnagyobb ékességét" (XXXV. 1.)
Igen is, látni fogjuk, ajt. ker. a mi Istenünk legszebb
ékességének a b.sz. Máriának képét! Szemlélni fogjuk, hiszen,
oda sietünk mindnyájan; látni fogjuk képét testi szemeinkkel;
szép arcza vissza fog tükröződni szemeink kristályában. Ugy
de, érdemesek leszünk-e Őt, ama legszentebb liliomot lelki
szemeinkkel is megtekinteni? Őt, a legtisztábbat, mi tisztát
lanok?! Őt, akiről az Úr lelke mondja, hogy Ő az egyedüli
liliom tövisek és bojtorjánok között?! Nem visszariasztó-e
ez mi ránk nézve, miután sz. Liguori Mária Alfonz magya
rázata szerint, majd minden egyházi atya és iró a liliom
alatt szűz Máriát, a tövisek és bojtorjánok alatt pedig min
ket, – minket bűnös, gyarló és tisztátalan embereket ér
tett?! –
Igy tehát hasztalan a mi zarándoklásunk, siker nélküli
a mi fáradságos búcsujáratunk! Talán jobb, talán tanácso
sabb lenne visszatérnünk, legalább bünös szemeinkkel ke
gyes arczulatát nem böcstelenítenők, nem szentségtelení
tenők !!!
Oh nem, nem! Ne csüggedjel szegény nyomorult (mert
bünös) embertársam. Noha mindnyájan görnyedezünk a
bűn súlya alatt, mindnyájan hordozzuk a vétek rablánczait,
mindnyájan bűnösök vagyunk: Ő, ha igaz lélekkel, bün
bánó szívvel, őszinte fohászszal járulunk hozzá, el nem fog
bennünket anyai szivétől taszítani; mert az egyház örökös
érzelme szerint hallatlan, hogy valaki anyai keblétől vi
gasztalás nélkül elutasíttatott volna. Igaz, hogy egyedüli
liliom Ő; igaz, hogy legtisztább Ő; igaz, hogy legszebb éne
künk szerint Ő Istennek szent anyja, Krisztusnak sz. anyja!
Teremtőnknek anyja, Megváltónknak anyja! Mennyország
 117

nak királynéja: de egyszersmind ugyanazon szent ének sze

rint, irgalmasság sz. anyja! Szeretetnek anyja! Keseredettek
vigasztalója! Bünösök oltalma! Keresztények segítsége! Mert
valamint egy asszony által elesett az egész emberi nemzet a
kigyótól elcsábíttatva: ugy egy asszony, egy szeplőtelen
liliom, mely elött az angyalok leborulnak, összezuzta a csá
bítónak fejét. Szabad tehát nekünk is bünösöknek teljes bi
zalommal hozzá járulnunk, teljes bizalommal és rettegés
nélkül; mert miután meg van törve a kigyó hatalma, (ha
csak csillámló zománczait önmagunk fel nem keressük): Ő, a
szent Szűz, a bünfeletti bánat és töredelem vágyát bennünk
fölgerjeszti, s jótékony közelsége, mintegy rokonszenv által,
erényeinek tisztaságát s szeretetreméltóságát velünk meg
szeretteti.
Ugyvan tehát keresztények; és innét lehet magyaráz
ni, hogy a megátalkodott bünösök, a kik bünös álmukból
nem akarnak fölébredni, nem keresik őt; távoznak sőt fut
nak tőle; nem mernek rá nézni, mert vajmi kedvesek nekik
a bün élvei; tetszenek önmagoknak a vétek szennyében;
kedvesebb ez elöttök, mint Mária; szóval: nem szeretik Má
riát, mert szeretik a bünt. E kettő pedig össze nem fér!
Keresztények! nemde merész szavak ezek? De ezek
nem az én állításaim, hanem az anyaszentegyház legszilár
dabb férfiai és oszlopai kimondák már régen ezeket. Igy az
angyali doctorsz.Tamás e szavak felett: „hogy Ő a liliom a
tövisek közt" elmélkedvén mondja, hogy a b. Szűz szépsége
mindenkit, aki tiszta szándékkal rá nézett, erényre és tisz
taságra ragadott." És szent Jeromos nyilvánítja Helvi
dius ellen, mikép igen valószinü, hogy sz. József Mária társal
gásának köszönheti egyedül, hogy tisztaságát megtartotta.
Kiáltsunk föl tehát sz. Agoston atyával: „Hála a Mindenha
tónak, ki nekünk b. sz. Máriában a tisztaságnak oly dicső
példáját adá!!
Ily nyomós okadatok után, immár gyarlóságunk érze
tében és őszinte szándékunk után nem távozunk, nem futunk
többé tőled, sőt sietünk hozzád, oh legtisztább liliom, és meg
fogunk vigasztaltatni, hiszen Te vagy a keseredettek vigaszta
lója; Te a bünösök oltalma; mert bárhová tekintünk, csak
bú, gond, nyomor és bün néz ránk, mert a legbájlóbb örö
mök kecsei, nemsokára fájdalomba, vagy halálba fullad
nak! – Vajjon micsodák e világ rózsái? Tövis, por és hamu!
 118

Micsodák e világ örömei? Elöttünk úntalan futó lidérczek

és bolygó lángok, melyek a legundokabb posványok rotha
dásaiból származnak, és midőn elértük, nemsokára unalmat,
undort szereznek. Micsodák e világ kecsegtetései, s igéretei?
Egy törékeny nádszál, melyre midőn támaszkodunk, eltörik, -

s oldalainkat vérig sebzi! Micsodák a világ legdicséretesebb

– mert annyira ohajtott –jutalmai, koszorúi, babérai? Ott
a kopár magas bérczen felaggatott csillámok , melynek mi
dőn ormára sok év, szenvedés és bün után feljutottunk, mit
találunk, mit látunk közelről? Haszontalan rongyokat! –
És midőn így mindenha elámíttatva könyes szemein
ket zokogva fölvetjük: Téged pillantunk meg, oh szent,
oh tiszta liliom, a dicső magaslaton, szent Fiad oltárán; és
ha bánattal és ebből eredő bizalommal teszszük ezt, mint egy
májusi eső hull ránk kezeidból az enyhülés, az igaz béke,
a lelki csend malasztja. Te, Te hintesz ránk szép, balzsamos,
tövistelen rózsákat! Te hintesz ránk mindég viruló hókelyhü
liliomokat, melyek fürteinkre le-le hullanak, és el nem her
vadnak, melyeknek balzsama sebhedt sziveinket orvosolja,
melyeknek szende zuhanása szemeinkről a siránkozásnak kö
nyüit felszikkasztja. Te vagy a keseredettek valódi vigasz
talója! Te vagy a bűnösök igaz oltalma! -

Te vagy a keresztények segítsége! Te vagy or

szágunk véd asszonya! Láttuk önmagunk, meggyő
ződtünk önmagunk eddigelé, és annál inkább reméljük,
hogy segítesz rajtunk is! Avagy nem tudjuk, nem láttuk-e,
midőn egyházunk ellen vajmi sokan összeesküdtek napjaink
ban, és le akarták tépni szép biborát, jogait letiporni, koro
náját lerántani, és a legszebb királynét bilincsekbe verni.
Már feljajdultak vad örömükben, diadalt akarván ütni rom
jaink fölött, minthogy elvénhedt és túlélte már magát, a
mint hirdették, egyházunk, sőt nem való vidékeinkre. –
Es mi e szorongatásokban hozzád folyamodtunk, sirtunk és
zokogtunk bánatunkban: és Te kiterjesztéd liliom-palástodat,
és annak redőivel eltakartad bünbánó fiaidat és leányidat;
kiterjesztéd szent kezedet, és szégyenülve s megsemmisülve
elnémultak és eltávoztak elleneink, fájdalom! sokan elpár
tolt testvéreink közől, és belátták, de vajmi későn, hogy sa
ját szivök ellen irányozták a gyilkokat, midőn az anyaszent
egyházat sértették, és vérének legnemesebb részét bünös
kézzel ontották! – Valóban Te segítettél rajtunk, mint se
 119

gítél kedves fiadon, sz. Istvánon Kupák, Buknák és Gyulák

ellen; mint segítél sz. Lászlón pogány ellenei fölött: ugy
megmentettél minket, és mindig a hozzád folyamodókat!
Oh légy mellettünk most is! El ne fordítsd tőlünk ke
gyes arczádat. Ime hozzád sietünk, s elötted fogadjuk, hogy
ezentúl rád és segedelmedre méltóbbak akarunk lenni.
E végből ez igéret szentesítésére e szép liliom-mezőn két
szellemi liliomot akarunk szakasztani, és magunkkal el
vinni szent képedhez, hogy szentesítsd ott; vinni haza, hogy
viruljon szüntelen szemeink elött; vinni búcsu-ajándokul mi
einknek, barátinknak, rokoninknak, földieinknek. E két li
liom pedig az igaz bünfeletti töredelem, és buzgó védelem
lilioma legyen. – Az első intsen és buzdítson minket, hogy
a valódi, szivünkből eredő töredelmesség által vétkeinktől
megtisztulván, hozzád mennyire tőlünk telik, napról napra
hasonlóbbak, s anyai szeretetedre, irgalmadra, segélyedre
méltóbbak lehessünk. – A másik, t. i. a védelem lilioma
intsen s buzdítson minket, hogy többé szent nevedet, fájdalom!
a még mindig divatozó szidalmak által böcsteleníttetni többé
nem engedjük, visszariasztván a káromlókat szóval, kéréssel,
intéssel, és fenyítékkel, ha mindjárt durva ellenszegülést is
szenvedendünk; hiszen arczúl-csapást szenvedett ártatlan sz.
Fiad érettünk, miért nem mi bűnösök szent anyjáért, Te
éretted? Es valamint ama jámbor középkorban a fényes lo
vagi rendek, s minden tudós egyetemek tagjai esküvel fo
gadták védelmedet: ugy mi a tiszta liliomok helyén megfo
gadjuk, hogy ezentúl szó nélkül nem engedjük szent neve
det böcsteleníttetni, és népünkről e régi szennyt lemosni teljes
erővel ügyekvendünk.
És már most térdre borulva esdünk elötted, terjeszd ki
anyai kezeidet, és áldd meg a mi ajtatos zarándoklásun
kat, hogy kitünő tiszteletedre szentelt kegyhelyedre, a töre
delem által kitisztultan, szerencsésen eljuthassunk. Terjeszd
ki kezeidet, s áldd meg egyházunkat, annak főpapját, s fő
pásztorainkat! Terjeszd ki szent kezedet és áldd meg apos
toli császári királyi fejedelmünket! Aldd meg egyházunk
papjait és hiveit, kik mindnyájan oltalmad alá sietünk, és
hathatós közbenjárásod által enyhet, segedelmet, vigaszta
lást és malasztot kérünk most és halálunk órájára. Amen.
c) Üdvözlő beszéd. Mondotta Szebényi Antal győrme
gyei áldozár, kapuvár-kerületi esperes és veszkényi plebá
nos sept. 7. Mária-Czelben.

Magasztalja lelkem az Urat, és örvendez lelkem üd

vözítő Isten e m b e n.
Sz. Lukács, 1, 46.

Ily magasztos,a végetlen fölségü Isten iránt ily kegye

letes érzéssel fejezte ki szentebb gerjedelmeit az ég legszen
tebb leánya, Mária, azon alkalommal, hogy rokonát Erzsébe
tet meglátogatván ettől ily szavakkal üdvözöltetett: „Áldott
vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyü
mölcse, mert hogy a te köszöntésednek hangja elhatott fü
leimbe, örömmel repesett a magzat az én méhemben, és ál
dott vagy, a ki hittél, mert beteljesednek azok, amik neked
az Urtól mondattak," ") – Ekkor átgondolván Mária mily
nagy méltóság az, hogy Isten anyja lett, elgondolván a
Mindenhatónak rendkivüli kegyelmét, az isteni kegyesség
nek nagyságától áthatott szívvel, és szájjal éneklé: „Ma
gasztalja lelkem az Urat, és örvendez lelkem üdvözítő Iste
nemben, mert nagy dolgokat cselekedett nekem a Hatalmas,
kinek neve szent." Nem kétlem, hogy Isten anyjának, az
egek királynéjának, ezen Istent magasztaló öröménekéhez az
angyali karoknak öröméneke is csatlakozott. Én is magam
ban ugy érzem, s arczaitokról is sejdítem, hogy Máriának
ezen Istent dicsérő, üdvözlő hangja a miénk is. – Igen, mert
ha mi azt, mit szivünkben érzünk, nyelvünk erőtlen hang
jain elmondani nem tudjuk is: de az ég a mi bizonyságunk,
hogy lelkünk e napon dicséri az Urat, és örvend az Urban a
mi Üdvözitőnkben, mert nagyot cselekedett velünk az Ur,
*) Luk. 1. 42. 45.
 121

ki nagy és hatalmas, és kinek neve szent. – Ha Isten ő szent

fölsége mondja: „Imé én elküldöm angyalomat, hogy elöt
ted járjon, és megőrizzen az uton, s bevigyen a helyre, me
lyet neked készítettem""); ha ama Isten szerinti férfiú Dávid
lelkében énekli: „Az Ur angyala az őt félők között lakik."*)
ismét: „Az ő angyalinak parancsolt felőled, hogy megőriz
zenek téged minden utaidban" "); ha Judithot Holofernes
táborába, s onnét Bethuliába szerencsésen vezérlette az an
gyal; ha az ifju Tobiást menet és jövet hűséges társa az an
gyal vezette: remélleni merjük, hogy az Úr, ki nagy, kinek
szent a neve, küldé el angyalát az égből, ki minket nehéz
és fárasztó utakon mennyei szelid karjain szerencsésen elve
zetett kitüzött szent czélunkhoz, öreg Mária-Czelbe. Isten
segítségével tehát itt vagyunk kegyelmek anyjának képé
nél, azon sz. anyánál, ki nem csak Jézus anyja, hanem
anyánk, édesanyánk mi nekünk is, s mi az ő fiai s leányai.
Ezen kegyelem-kép tiszteletének hétszázados ünnepére Ma
gyarhonból roppant nagy számmal sereglettünk össze, ajta
tos keresztények! Ezen kegyelem-kép elé siettek régi buzgó
eleink is, kiknek porai áldottak legyenek; ezen kép elött
nyertek vigasztalást sziveikben.
Ide érvén szerencsésen, szivünkbe mélyedve kérdezzük
meg magunkat, mit hoztunk Isten szent anyjának, és mit
kérünk tőle? Szivemből szeretett k. k! ugy látszik nekem,
mintha a felelet a Szentlélek malasztjától a szokottnál di
csőbben sugárzó arczaitokon lebegne: éhséget és szomjusá
got, forró vágyat és kivánságot olvasok azokon, és mintha
mindnyájan fönnszóval fölkiáltanátok ugy hallom: „Mi egy
gyarló szivet hoztunk keblünkben, mely az örökélet kenyere
és itala után oly régen epedez; egy árva és szegény szivet,
mely az örök javak után forrón óhajtoz." – Krisztus Jézus
lelkével köszöntlek én titeket, és bátran boldogoknak hir
detlek, mert a szentséges anya buzgó pártolása által kiesz
közli számatokra, hogy részeltessetek az örökélet mannájá
ban, melyről maga az édes Udvözítő mondja: „Ez a kenyér,
mely az égből szállott alá, a ki e kenyeret eszi, örökké él,"*)
A szentséges Anya kieszközli, hogy részeltessetek az örök
élet poharában, melyről Udvözítőnk mondja: „A ki eszi az
*) Moys. II, 23, 20. – *) 33. Zs. 8. – *) 90. Zs. 11. – *) Ján.
3
 122

én testemet és iszsza az én véremet, én bennem lakik, és én

ő benne" "); kieszközli számotokra, hogy szegénység, szük
ség, inség és nyomoruság által nyomott szivetek megteljék
ama kincsekkel, melyeket se a rozsda, se a moly meg
nem emészt, se a tolvajok ki nem ásnak, és el nem lop
nak" *). Aldozzunk tehát mi is Máriának e kegyes anyának,
s habár szegények vagyunk is, adjuk neki, a mink van,
forrón szerető szivünknek leggyönyörübb ajándékát; tisztel
jük meg egy lelkesültebb érzelmünkből eredő énekkel
mondván: Szivünket nyujtjuk mi te neked, oh Nagy-Asszony
Mária, mert nincs mit adjon árva néped, Istent szülő szent
Anya.
Azonban k. k. midőn szemeimet a buzgó sokaságon jár
tatom, látok itt ifjakat és leányokat. Oh mondjátok
meg ti kedves plántái az Istennek, mit hoztatok ti magatok
kal a kegyelem anyjának? ugy-e nem mást, mint tisztán
égő sziveteknek forró szeretetét. Jól van. Gyönyörü ajándék.
Lehetetlen, hogy ez Máriának, ki a szüzeknek szent szüze,
ki maga a szűz virág szent anya; kiről az Isten Gábriel
angyal által hirdeti ") hogy a szűznek neve Mária, – kedves,
és kellemetes ne legyen. Orvendjetek, mert Mária buzgó ese
dezése által kinyeri számotokra, hogy ti is azok közé szá
míttassatok, kik a földről áron vétettek meg; kik meg nem
fertöztettenek, mert szüzek, kik követik a bárányt valahová
mégyen, mert makula nélkül valók az Istennek királyi széke
elött. *) Örvendjetek, mert a tiszta szűz Jézus és a tiszta
szűz Mária örök társasága biztosítva van számatokra.
Férfiak és asszonyok állnak elöttem, kik
közöl némelyek örvendve éneklik, mások sohajtva, fohász
kodják e szent nevet Mária. Keseredett atyák-e ezek, kik az
inség és szegénység nyomasztó terhe alatt ártatlan gyerme
keikkel nyögdécselve reszkető kezekkel az éghez esedeznek?
vagy talán gyengéd édes anyák ezek, kik szeretett magza
taiknak fölgyógyulásaért, életökért esedeznek, imádkoznak?
Oh ti, kiknek nehéz könnycseppek csurognak le siránkozó
szemeitekből, kik belsőképen megindulva hangosan veritek
melleteket, ti, kik az öröm és fájdalom, a reménység, és fé
lelem reszkető hangjain kiáltozzátok, oh Mária! mondjátok
meg, mit hoztatok ti a szent anyának? Nemde sziveteknek
*) 10 57. v. –*) Máté 6, 20. – *) Luk. 1. 27.–*) Tit. Jelen 1. 4–5.
 123

forró szeretetét? Jól vagyon. Rokon és résztvevő szívre talál

tatok. – De hát mit kértek most tőle? és mindyájan egy
hangon felelitek: Mi bizalom teljes szívvel csak azért siet
tünk a szent anya kegyes szinéhez, hogy szenvedésektől
vérző és sanyaru viszontagságok által földult szivünknek
enyhítő balzsamot, boldogító béke-nyugalmat nyerhessünk.
Azért siettünk Máriához az irgalmasság anyjához, nyerjen
vigasztalást elhagyott fiainak és leányainak. – Ne kétked
jetek, bizzatok, amit kértek, megnyeritek. – Avagy Mária e
kegyes anya nem fog érettetek esedezni, ki a kánai me
nyekzőben a vendégek szükségeinek enyhítéseért szószólló
lett *), ki oly állhatatos volt az apostolokkal az imádságban,
hogy a megigért Szentlelket nekik megnyerje *). – Tapasz
talni fogjátok, hogy Mária valóban az, minek őt nevezzük:
irgalmasságnak szent anyja "), szomoruak vigasztalója *);
érezni fogjátok, mit szent Bernárd mondott: „Hallatlan, hogy
valaki, ki Máriához folyamodott, gyámolytalanul magára
hagyatott volna."
Azért e keresztény seregnek öregei és ifjai velem együtt
örvendezzetek szivetekben, mert a kegyelem anyjának szent
templomában vagyunk, és szivünknek minden bár minémü
jámborabb vágyait gyermeki bizalommal terjeszszük eléje.
Vannak közöttünk, kik szerencsétlenségekben, betegségek
ben fogadásokat tettek; vannak, kik megköszönni jöttek
az elvett adományokat; vannak, kik áldást kérnek magokra,
gyermekeikre, vagyonukra; mindnyájan boldog kimulásért,
mindnyájan áldásért könyörögünk magunkra s azokra, kiket
otthon hagytunk. – Lépjetek fiui bizodalommal az irgal
masság anyjához, mert az Isten ugy akarja, hogy mindent,
mit nyerni ohajtunk, Mária által nyerjük meg *). – Azon
ban az áldást, kegyelmet csak ugy remélhetjük, ha a törö
delmes gyónás által vétkeinkből kitisztulunk, jobb életet
élünk, és ha töredelmes szívvel járulunk a kegyelem asz
szonyának lábaihoz, mert nem a törődött láb, hanem a törő
dött szív kedves az Isten és Mária elött. –
Már most szivemből fölkérlek benneteket:
Imádkozzunk anyaszentegyházunk látható fejeért IX-dik
Pius romai pápa ő szentségeért, Krisztus urunknak keresz

*) János 2 3. – *) Apost. Csel. 1. 11. – *) Antiph. – *) Lor

it. –L" ) Szent Bernárd.
 124

tény katolika egyházában helytartójaért. – Ő az, ki szentsé

ges anyánk Mária dicskoszorújába Isten által füzött legékes
sebb gyémánt-követ velünk megismertette, midőn hitczik
kelynek kihirdette szentséges anyánknak eredendő bünnél
küli fogantatását. – Kérjük a szent szüzet, ő is esedezzék
velünk együtt érette, hogy a végtelen irgalmasságu Isten
tartsa, és erősítse sokáig Mária tiszteletének folytonos elő
mozdítására az egész egyház hiveinek kebelében.
Imádkozzunk a mi császárunk s apostoli királyunkért
I. Ferencz József fejedelmünkért, hogy ki a szűz Mária
iránti kegyeletet fölséges hitvesével Erzsébettel egyetemben
nem csak szivében ápolván, hanem tettel is bebizonyítván, a
magyar katolika egyháznak disze és a szűz Mária tiszteletére
buzdító lett: ő is a mi buzgó könyörgésünk, és e szent szűz
esedezése által nyerjen az Istentől kegyelmet, hogy fölsé
ges hitvesével Erzsébettel, és az egész uralkodó házzal egye
temben sokáig boldog és szerencsés életet éljen. *).
Imádkozzunk továbbá e szent körmenet vezérlőjeért
Scitovszky János bibornok, magyar országnak, Mária ez
országának primásaért, a buzgó főpapért, ki szivén hordoz
ván, hogy szent István a magyarok első királyától a magyar
nemzet különösen szűz Mária pártfogásába ajánltatott, és
hogy a nemzet Mária tiszteletében mindenkor nagy buzgó
ságot mutatott, – hogy dicső őseinek és eldődeinek nyomán
a magyar nemzetet tovább is Mária tiszteletében, és az általa
nyerendő malasztoknak áldásában gyarapítsa, – nem tekinté
agg korát, nem kimélé sok fáradságait, roppant költségeit,
Isten és Mária iránti szeretetének bizonyságáúl nagy becsü
ajándékokkal tisztelkedett ő e Szűznél a magyar egyház és or
szág nevében, és ön maga magas személyében vezeté e kör
menetet eme szent helyre. – Isten áldja meg ő eminentiáját,
hogy bennünket arra lelkesített, hogy itt Mária pártfo
gásaért könyörögjünk. – Nyerje meg ő is buzgó fáradságá
nak érdemére, és a mi buzgó könyörgésünkre, s a szent Szűz
esedezésére, hogy az ur Jézus még sokáig tartsa meg az
egész magyar keresztény katolika anyaszentegyház gyara
podására, virágzására, erősségére.
Imádkozzunk még a magyar országi keresztény katolika

*) 1857 juli 16-án végezték ő felségeik Mária-Czelben példásan

ajtatosságukat,
 125

egyház többi főpásztoraiért, miszerint a kegyes szűz nyerjen

nekik kegyelmet, és malasztot, hogy a keresztény hiveknek
Isten szive szerint, és a Jézus Krisztus tanítása szerinti veze
tői legyenek.
Imádkozzunk az egész egyházi rendért, hogy Máriának
esedezése által a keresztény hiveket az isteni igazságok utján
tanítsák, és a feddhetetlen életnek példája által az üdvösség
megnyerésére vezethessék.
Imádkozzunk végre mi magunkért, és az egész keresz
tény népért, hogy e búcsújárásunk üdvösséges, és az egész
kereszténységre áldást hozó, és gyümölcsös legyen.
Te pedig oh szentséges Szűz Mária! tekints anyai sze
meiddel ránk, méltatlan bünösökre, kik Téged életünknek
minden napjaiban tiszta szív, és lélekből tisztelni kivánunk.
Mi vagyunk maradéki azon buzgó magyar keresztényeknek,
kiket első királyunk szent István a Te oltalmadba, pártfogá
sodba ajánlott: oh hallgasd meg a mi alázatos esedezésün
ket, légy ezután is örökké mi ránk, Évának árva fiaira és
leányaira nézve élet, édesség és reménység; maradj minden
kor örömünknek oka, betegek gyógyitója, bünösök oltalma,
szomoruak vigasztalója, és ez élet után a mennyország ajtaja.
Amen.
d) Ünnepi beszéd. Kis-Asszony napján Mária-Czelben mon
dotta ő eminentiája a bibornok s herczegprimás.

Magasztalja lelkem az Urat, és örvendez lelkem üdvözítő Iste

nemben !
Sz. Lukács I, 46.

Az egész kereszténységnek számtalan okai vannak, szív

beli hálát adni Istennek – magasztalni a mennyei Atyát azon
magasztos malasztokért, melyekkel az egész emberi nemzetet
a bold. sz. szűz Máriában gazdagította. – Ó, tudniillik Mária,
az eredendő bün szennyétől fölmentetvén, mint Istennek
rendkivüli választottja, minden emberek milliomai közt –
egyetlen egy – ki ily fölségesen megkülönböztetett; de e
megkülönböztetése, mennyire neki dicsőségére, annyira az
egész emberi nemnek lelki javára szolgál.
Mert ha a bold. Szűz minden bünszenny nélkül lévén,
valódi tisztaság nak edénye: határtalan bizodalom
mal várhatjuk, hogy az ő közbevetése Isten elött siker nél
kül nem maradhat; – hiszen az emberek is készebbek, haj
landóbbak azoknak pártfogásait kikérni, közbenjárását elfo
gadni, kiknek tiszta szivök, tiszta kezök, tiszta beszédök,
tiszta életök pártfogásaik mellett kezeskednek. Következőleg
Mária eredendő bün nélküli fogantatása ránk gyarló em
berekre nézve annyira igen érdekes és hasznos, hogy általa
sz. Fia JÉZUS elé terjesztendő kérelmeinknek teljesítését
biztosan várhatjuk. Nincs-e tehát okunk k. k. magasztalni
az Urat? igen is vagyon. És pedig annál inkább, mert
Midőn az ur angyala Máriát köszönté, midőn mint jö
vendő Istenanyját malaszttal teljes nek hirdeté, és az
Isten nevében kijelenté: hogy a Szentléleknek ereje által fiat
fogadni, s az emberi nem üdvözítésére szülni fog; akkor
 127

Máriában eme nagy megdicsőíttetése által az emberi nem

minden lehető boldogítása megalapíttatott, Istennek ismételve
tett eme csalhatatlan igérete szerint: „Benedicentur in Ipso
omnes gentes terrae." „Meg fognak áldatni Mária sz. Fiában,
JÉZUS-ban minden földi nemzetségek." ") – Tehát Mária
mint Isten Fiának anyja áldást hozott az emberi nemnek; –
van következőleg okunk magasztalni az urat – áldani a
mennyei Atyának sz. nevét. – De
Erre buzdíttatunk, továbbá, egész elragadtatásig: ha
magunkat a haldokló JEZUS keresztje alatt állani képzel
jük. Emeljük csak föl fejünket a halállal tusakodó Isten
Fiára! s hallani fogjuk határtalan örömünkre, szentséges
szájából: hogy Máriát anyánknak rendelé. „Te János,
ugymond, ti tanítványim, ti az egész föld kerekségén elszórt
emberek – ti öregek és ifjak, férfiak és asszonyok halljátok:
ime Mária leend anyátok." – Oh mily édes pedig az anyai
nevezet! mily szerencsétlen az anya nélküli árva! mily bol
dog ellenben a gyermek, ha édes anyjának gondja, fölügye
lése alatt lehet, kiki tudja. Következőleg mi, kiknek Mária
adatott anyául, nem a szerencsétlen árvák – ah nem! – de
a boldog gyermekek – a Mária anyai gondja alá helyezet
tek sorába tartozunk. – Ki nem ismerné el következőleg,
hogy nagy, igen nagy okaink vannak az Urat végtelenül
magasztalni, ki Isten anyjának, Máriának, malasztjai által
minket embereket annyira boldogított.
Mi csuda már k. k. hogy a kereszténységnek kezdeté
től fogva a katol. egyháznak hivei Máriát Isten után min
den szenteknél és angyaloknál kitünőbben tisztelték – üd
vözlötték! – Mi csuda, hogy ritkán mondották, s mondják
mainapiglan az Ur imádságát Mária üdvözlete nélkül; – mi
csuda, hogy a nemzetek vetélkedve Máriát pártfogónak meg
választani – közbenjárónak nyilvánítani törekedtek!
Ezek voltak az ösztönök – ezek buzdítottak minket is
leirhatatlan hatással: hogy buzgó őseinknek, ajtatos apáink
nak példáját követve, e szent helyre Mária kegyelmeinek e
jeles helyére zarándokoljunk – s elhagyván egynehány
napra édes hazánkat, itt Mária-Czelben ezereknek könyörgé
seikkel egyesülve, a hét százados ünnepben részt vegyünk,
és az irgalmasság anyjának ma lasztiban, mi már
számtalanoknak jutott, ám mi magyarok is részesüljünk.
) Genes. 22, 18.
 128

Ugy is k. k. már szent István I. apostoli királyunk

Máriát országunk pátronájának nem csak nevezte, de
neveztetni meg is rendelte; – határtalan tisztelete jeleül an
nak lábaihoz letette koronáját; – Mária mennybevitelének
ünnepét Nagy - Asszony ünnepének, a mai, az az szüle
tésének napját Kis-Asszony napjának – Magyarha
zánkat Mária-országának neveztetni ohajtotta; – an
nak oltalmába halálos ágyán a püspököket, az ország nagyjait,
minden alattvalóival ajánlotta. – E dicső első királyunk
nak ragaszkodását a bold. Szűzhöz utódjai – apostoli feje
delmeink – lelkes buzgósággal utánozták; midőn Mária nevére
több apátságot, még több zárdát, legtöbb templomot emel
tek, alapítottak – midőn Mária üdvözlésére messzebb helyek
re zarándokoltak – s a zarándokok ellátásáról gondoskodtak.
Ily helyek közé kell számítanunk e dicsőséges mária
czeli – Mária tiszteletétől már 7. századokon keresztül egy
leghiresebb, legnevezetesebb – sz. helyet, melyet ajtatos s va
lódi katolikus szellemű eleink, mint Mária buzgó gyermekei,
egyenkint és csoportonkint látogattak: hogy e szent képnél
szorongató perczeikben segélyt keressenek s föltaláljanak, és
hogy a mennyei malasztok e helyén hálás köszönetöket a jó
Istennek – és a kegyes Istenanyjának a vett kegyelmekért le
tehessék. –Ily hálaérzelmektől fölbuzdíttatván Eszterházy
Pál országunk nádora, a törököknek hazánkból kiüzése után
1691. esztendőben ide zarándokolt 8 ezernél több magyarral
– zarándokoltak hazánkfiai utána folytonosan, napjaink
ban is zarándokolnak némely városaink, megyéink lakosai
egész buzgalommal, örömmel, szeretettel.
Lelkünk örömére – épülésére alkalmatosnak – hasz
nosnak látom, hogy nemzetünkből némelyeket, legalább
a főbbeket – megemlítsem, kik e szent képhez buzgó ragaszko
dásukat nyilvánították. – A számtalanoknak sorát nagy
Lajos királyunknak, kora legdicsőségesebb fejedelmének,
említésével kell megnyitnom. Ő volt az k. k. ki e csodálatos
sz. kép hirének elterjedése után mintegy 1363. év táján
majd a 100 ezerre menő tatárok pusztításainak megaka
dályoztatására, csekély seregének erejében nem bizhatván,
a táborzásban magával hordott Mária-kép elött térden állva
könyörgött: hogy e nagy – e végső veszedelemmel fenye
getőző szükségben lenne segedelmére, – „tud ván Ma
gyarországot sz. István adományából maga
 129

örökségének lenni." – Azonban mély álomba szende

rült a majd kétségbe esett harczias fejedelmünk – s (bámul
jatok kedves hiveim!) a sz. Szűz álmában harczra gerjeszti
szivét s bizonyos győzedelmet igér. – A buzgó király
Mária e csalhatatlan igérete által föllelkesíttetvén,harczias bá
torsággal JÉZUS és MÁRIA szent neveknek fölkiáltásával
rohan a pogány ellenségre – sorait szétveri – megsemmi
síti – s nagy győzedelemmel tér vissza táborába – s ke
véssel utána a sz. Szűz e malasztokkal teljes mária-czeli ké
péhez minden seregével sietett. – Itt tette le Mária lábaihoz
azon Mária-képet, mely elött az Isten anyja irgalmaért es
deklett s melyet álmából fölébredvén mellén talált. – Itt
Czelben mutatta be örök hála-emlékül a magyarok Nagy
Asszonyának vérengző csatából diadalmasan visszahozott tá
bori zászlóját, és aranyos pallosát. Itt nyujtott Máriának
egy arany koronát, arany kelyhet, s más oltári drága esz
közöket, melyek e templom kincstárában láthatók.
De mi még mind ezeknél fölségesebb – nézzétek maga
tokat körül kedves hazámfiai! ime e nagyszerü mű – Isten
e roppant házának nagyobb része, – Nagy-Asszonyunknak
e faragott kövekből rakott háza, Mária-Czellája, nagy Lajos
királyunknak müve, Mária iránti tiszteletének s bizodalmá
nak örök időkre fönnmaradandó emlénye! – Oh k. k. nemde
csak ez egy magasztos példa is elegendő arra, hogy vallási
tespedésünkből fölébredjünk – hogy sz. hitünk elveihez –
katolikus kötelességeinkhez ragaszkodjunk. – Mivel pedig
alig voltak valaha anynyian hazánkfiai közől mint most,
Mária kegyelmeinek e helyén: eNagy-Asszonyunknak, mint
legjobb anyánknak szívből ömledező tiszteletére – őszinte
szolgálatára magunkat ma lekössük s örökre lekötelezzük!
Mindemellett, lehetlen k. k. hogy ez egynek-kettőnek
megemlítése mellett maradjak, – lehetetlen, hogy a számta
lan példák közől még némely dicső királyaink, – nagyjaink,
– őseink e sz. hely iránti nagy tetteiket ne érintsem. –
Ide zarándokolt ifju László (posthumus) királyunk; – itten
tette le az igazságot kedvelő Corvinus Mátyás azon fe
születet, mely elött fényes országlása alatt naponkint térdelt;
– itt jelentek meg nem kis ajándékokkal II. és III. Ferdi
nánd, I. Leopold, III. Károly császári királyaink buzgó hit
veseikkel és szülöttjeikkel. – Ide sietett 100 év elött a hal
hatatlan emlékezetű országló Mária Terézia királynénk
9
 130
egész családjával. – Itt rótta le Mária iránti üdvözlésének
adóját I. Ferencz császár. – Itt találja egész lelki örömét a
fölséges jó Ferdinánd császár. – Itt lobbantotta föl szi
vünkben nehány hetek elött fölséges Urunk, a császár és király,
a fölséges császárné s királynéval végzett ajtatossága által
Nagy-Asszonyunk iránti tiszteletünket. – Szóval: nem volt,
nincs uralkodó házunknak tagja, sarjadéka, ki Mária ke
gyelmeinek esz. képét meg nem látogatta, és fejedelmi aján
dékokkal meg nem dicsőítette volna. Miért is nevöket e hely
nemzetségről nemzetségre dicsérni, magasztalni s remek pél
dául kiemelni fogja.
Azonban k. k. valamint a koronás fők – császárok –
királyok, főherczegek esz. kép elött könyörgésre tették össze
kezeiket, térdelve üdvözlötték Isten anyját: ugy vetélkedve
zarándokoltak ide hazánk népével minden fő – főbb – leg
főbb családinknak igen számos tagjai. – Halljátok csak
k. k. E csudálatos sz. kép kápolnájának tiszta ezüstből pom
pásan készült oltára a már említett Eszterházy Pál ná
dornak adománya. – A sz. Szűz elött diszelgő drága kövek
kel fölékesített két arany szív gr. Almásy István aján
doka. – E templomnak bal oldalán majd egymás mellett
négy magyar nagyszerű emléket láthatunk; ime e sz. Imre
hg. tiszteletére emelt oltárt gr. Dráskovich Miklós Moson
megye főispánya emelte. – A mellette díszlő sz. Istvánnak,
országunk dicső alapítójának, tiszteletére szentelt oltárt gr.
Nádasdy Ferencz Vasmegyei főispány buzgalmának kö
szönhetjük. – Ezt nyomban követi sz. Katalin vértanu
oltára Mária ama legbuzgóbb tisztelőjének Eszterházy Pál
nádornak ajándoka, ki évenkint szokta üdvözölni Czelben a
sz. Szüzet. – Tovább diszlik sz. László magyar királyunk
emlékezetére, a Szelepcsényi György magyarország primása
által emelt oltár. E nagy főpap Mária iránti vonzódásból ez
oltár közelében készíttetett magának temetkező helyet, hova
is 1685-ben életének 92-ik esztendejében örök nyugalomra
letétetett!
Istenem! Ezeket hallván, ezeket látván, mely leirhatat
lan örömérzet futja át az ember minden valóját! Igen is: –
de átfutja egyszersmind a kisbirónak a lelkiismeretnek fur
dalása is, – átfutja a magát megbosszuló szégyen is minden
oly hazánkfiának szivét, elméjét, ki vallásosságának s Mária
iránti tiszteletének valamely emlékét sem szavaiban, annál
 131

kevésbbé tetteiben itt nem, de honn sem, mutathatja elő. –

Oh emberek! ébredjetek föl! mert kiált az ur: „Red ite
ad Cor." – „Szálljatok szivetekbe! Halljátok Máriának
hozzátok emelt szózatát: „Beatus homo, qui audit me." Bol–
dog az az ember, ki engem hallgat, ki ajtó m n á l (oltárom
nál) naponkint vigyáz, ki minden esetben és kétségben tőlem
kér tanácsot; mert ki engem meg lel, boldog életre
talál. *) Miért is lehetetlen k. k. föl nem jajdulni, föl nem
sohajtani! Virágzott nálunk a hit, – fényeskedtek mások
példájára a keresztény erények: – de egyszersmind föl is
segíttettek minden szerencsétlenek valahányszor Isten után
az Isten anyjának közbenjárását kikérték! Tanusítják ezt, s
minden kétségen túl teszik Mária e sz. helyen kiosztogatott
számtalan kegyelmeinek számos emlényei. – Találhatsz itt,
keresztény hazámfia, Mária oltárasztalán Csáky grófnő
től oda letett ezüst Mária-szobrot. – Találhatsz e helyen
Rudnay Sándor bibornoktól egy kelyhet és két arany
koronát, – hasonlólag gr. Eszterházy Imre hg. primásnak
igen drága kelyhét. – Itt a kincstárba föltalálhatsz:
gróf Batthyányi-né, Festetich-né Hunyady-né Károlyi
né , Orczy-né , Széchenyi-né , Zichy-Ferraris-né s más
főbb rangú asszonyságoktól ez oltárnak zsámolyához
letett szebbnél szebb misemondó s egyéb ruhákat – s Mária
sz. szobrára alkalmazandó a drágánál drágább himzett szö
veteket. – Itt láthatod Ordódy grófnénak arany koroná
ját, – Somogyi grófnénak ezüst kelyhét és ciboriumát, –
Almásy grófnénak rubin és gyémántokkal megrakott
ékeit – s más számtalanok drága s gyönyörü ajándokait.
Mindenek fölött kitünnek e sz. Szűz által itt kiosztoga
tott kegyelmeknek tanui, ama számtalan hála-képek, emlék
táblák melyek e templomnak fölső tornáczait környöskörül
ékesítik, s nyilván hirdetik, hogy az emberiségnek nem volt,
nincs oly szüksége, oly baja, szerencsétlensége, melyben
Mária közbenjárására enyhületet nem nyert volna. E hála
képeknek, emlék-tábláknak nagy száma kezeskedik arról,
hogy ily számos vigasztaló történeteket nem csak nem lehet
vak eseteknek tulajdonítani: hanem következetesen s alaposan
állítani lehet – hinni kell, hogy az Istennek ujja működik
itt, – hogy az ő mindenható kezének müvei ezek, – hogy
*) Péld 8, 34 35
9*
 132

Máriának az irgalmas anyának kegyelmei ezek! – Mind

ezeket hirdeti nekünk – s fogja hirdetni fiainknak, uno
káinknak az itt fölöttünk nagy Lajos királyunk tornyában
ékesen hangzó nagy harang; – pedig ez is országunk bibo
ros primásának Rudnay Sándornak adománya!
Oh kedvesim! Nem nagy nyereség-e, hogy ide jöttünk
– ide zarándokoltunk?! Nem nagy nyereség-e itt Istenbe
vetett bizodalommal kiönteni szivünk kivánatait, hol annyian
vigasztalást nyertek?! – Nem nagy nyereség-e itt, a ke
gyelmek képe elött, őseinknek példája szerint, egyházi és pol
gári – lelki és testi szükségeinket kérve kitárhatni, s hálás
bizodalommal Nagy-Asszonyunknak kimondhatni: hogy a
magyar majd ezeréves létét Isten után csak neki köszönhe
ti! – Miért is oly meggyőződéssel hagyjuk el e malasztok
tárházát – e czeli sz. hajlékot: hogy mig Máriát tiszteljük,
boldogok leszünk!
Serkenjünk föl tehát k. k. ah serkenjünk föl Mária tisz
teletére, szolgálatára! Serkenjünk föl pedig oly erélyesség
gel, hogy viszhangozzák hazánknak bérczei Mária iránti
határtalan bizodalmunkat, forró szeretetünket, hódoló tiszte
letünket! – Nyujtsuk sziveinket e kegyelmek anyjának
hálaáldozatul a vett jókért, – s térdre esve tegyük le oltára
zsámolyánál honi szükségeinket, egyházunk és birodal
munk minden érdekeit fölsohajtván a régi ének szavaival:
Magyarok Asszonya – királynéja!
Hozzád buzgó szívvel,
Teljes reménységgel
Folyamodunk! –
Jöjj örökségednek
Esdeklő népednek
Védelmére! –

Éhségtől, hadaktól,
Bel-nyugtalanságtól
Ments meg minket! –
Aldd meg királyunkat –
Es magyar hazánkat –,
Mindnyájunkat!
Itt – s örökké – ugy légyen !
Amen !
e) Elbúcsuzó beszéd. Mondotta dr. Zalka János pesti egye
temi tanár sept 9-kén Mária-Czelben.

A s s z o n y u n k szűz Mária, Isten n e k sz e n t anyja, imádj

é r e t t ü nk bü n ö s ö k é r t m o s t é s h al á l u n k ó r á j á n.
Az egyház imája.

Tehát eljött már órája búcsuzásunknak ! Alig kezdénk

itt e kies völgyben a mezők virágának s a völgyek liliomá
nak *) illatán gyönyörködni, s mintegy a foldöntuli örömek
előizlését élvezni: máris meg kell válnunk e helytől.
Jó volt itt lennünk. *) Mint jó szüleink köre, oly bol
dogító e hely: de örömei, mert mennünk kell, ingatagok. A
megvigasztalódás, a távozási bú, a visszasovárgás merengő
érzelmes a viszonlátás reménye foglalják el helyöket szi
vünkben. S az őszinte szív ezeknek is édes-örömest megnyilik,
ha már magoknak a zavaratlan örömeknek nem lehet hajlé
ka. Szorongatott kebellel jelenünk meg szűz anyánk képe
elött. Szivünk eltelve ezer érzelemmel. Szemeinket a bánat
homálya borítja. Ajkaink reszketnek, nyelvünk akadoz, sza
vunk megtörött, midőn szivünk sohajtását hangoztatni, mi
dőn az „Isten-hozzád"-ot kimondani kénytelen.
A gyermeki legőszintébb lélekkel állunk e szent kép
elött. Mint búcsuzzunk el? Mit kérjünk utoljára? Nem to
lulnak ajkainkra keresettebb igék, mint miket még mint ár
tatlan kisdedek az irgalmas Szűznek tiszteletére jó édes
anyánktól tanultunk: „Asszonyunk Szűz Mária, Istennek
szent anyja, imádj érettünk bünösökért most és halálunk
óráján." Teljes bizodalommal reméljük, miszerint a kegyes
Szűz, a bünösök oltalma, habár, fájdalom, nem vagyunk is
oly ártatlanok többé, mint midőn ez imát először elrebegék
*) Énekek é. 2, 1. – ) Máté, 7, 7.
 134

ajkaink – hogy ő, a jóságos anya, nem fogja megvetni

gyermekeinek imádságát. Legyen szabad hinnünk, miszerint
ha egész bensőséggel kérjük, könyörgésünket teljesítni
fogja.
Őseink nyomdokai, melyek e völgyben, a völgy köze
pén e halmon, e dicső templomban minden lépésen föllelhe
tők, biztatnak, bátorítnak minket. Itt nyertek malasztot, itt
keresék dicsőségöket, e helyen dicsérék Máriát atyáink. *)
Az ősrégi korban e tisztelésnek csak kifakadó forrását talál
juk, de mely századokon át óriás folyammá növekedett. *)
Növekedett pedig épen azért, mert őseink egész bensőséggel
előterjesztett alázatos kérései nem maradtak eredmény nélkül.
Hogy tehát kérésünk meghallgattassék: azt bensőséggel
terjeszszük elő, egyes szavainak jelentése s egész tartalma
élénken lebegjen lelki szemeink elött, s értelmünk világa ad
jon irányt a szív érzésének.
Ennélfogva vessünk egy pillanatot búcsukönyörgé
sünk mindegyik szavára.

Ki a magyaron kivül más nyelvet is ért, tudja, hogy az

angyali üdvezlet végszavai más, például: latin, német, gö
rög sat. nyelven így hangzanak: „Szent Mária, Isten anyja."
A magyar egy szóval többet mond, előre bocsátván: „A sz
szo n y u n k". Ugy látszik, buzgó eleink azért bocsáták előre
e szót, hogy azon választott szorosabb viszonyt, melyben ve
lünk a sz. Szűz mint hazánk Nagy-Asszonya van, szemeink elé
állítsák. Midőn e szót kimondjuk: kilenczedfél század esemé
nyeinek ködfátyolképe röppen át szemeink elött. Visszaszál
lunk azon dicső szent királyunk halálos ágyához, ki hitének
teljes erejével s lelkének egész bensőségével tisztelé a szent
Szüzet, s ennek, – az erősség tornyának – pártfogásába
ajánlá hazánkat "). Visszaszállunk s vizsgáljuk őseink tör
*) Domus sanctificationis nostrae, et gloriae nostrae, ubi lauda
verunt te patres nostri. Isaiae 64, 11.
*) Fons parvus crevit in fluvium maximum, et in aquas plurimas
redundavit, Esther 11, 10.
*) Sz. István végszavai ezek: „Regina Coeli, Reparatrix inclyta
mundi! Tuo patrocinio sanctam Ecclesiam cum Episcopis et clero,
Regnum cum Primatibus et populo supremis precibus committo. Hart
vic. cap. 19.
 135

ténetét: s a gyakori meghallgattatásnak megfontolása biz

tató erőt ad, alapos renményt nyujt. Igy kezdvén tehát kö
nyörgésünket: „Asszonyunk!" – körülbelül azt mondjuk:
Ennyi századok óta Asszonyunknak mutattad magadat! –
Atyáink hozzád, mint patronájokhoz, édes anyjokhoz teljes re
ménységgel folyamodtak, minden inségökben fohászkodtak;
mert sz. István országunkat reád bizta, azt akarta és kivánta
légy oltalma. „In te speraverunt patres nostri." Benned biz
tak atyáink, biztak benned, s nem szégyenültek meg *). Mi
is tehát kinek közbenjárásaért esedeznénk, hanem a tiedért,
oh Nagy-Asszonyunk; hisz „Oltalomhely Isten után csak te
vagy." Többiben tudjuk mi azt is, hogy az egyház szűz
anyánkra alkalmazza az irás azon igéit: „In omni gente pri
matum habui."*) Minden nemzetek közt őt illeti az asszonyi
főméltóság. Azért is, ha ő más nemzeteknek is közös anyja:
úgy más nemzetek a mi testvéreink, kiket a szeretet nyelvén
kötelesség szólítanunk, hogy megtartsuk Urunk parancsát.
Az anya elött mi lehet kedvesebb, mintha sz. Fiának akarat
ját teljesítjük?
Tovább folytatván megszólításunkat, egész utónyomat
tal mondjuk, hogy ő szűz Mária, hogy ő noha anya,
mégis szűz, hogy ő valóban csudálatos anya, hogy nagy
dolgokat cselekedett vele az, a ki hatalmas s kinek neve
szent. *) Az egyház ujjmutatása szerint bölcs Sirák könyvé
nek némely helyeit a szent Szűzre alkalmazzák az egyházi
írók, őt jerichói folyvást virító rózsához, a vizpartok menté
ben mindig szépen zöldellő terepéiy platán fához, majd ismét
illatozó balzsamhoz hasonlítván. *) E szűz rózsának, platán
és balzsamnak illatja kedves Isten előtt annyira, hogy általa
és érette javunkra is nagy dolgokat müvel; mert irgalmas
sága nemzetségről nemzetségre azokon, kik őt félik *). Hat
hatós valóban az ő szószólása, minthogy szűz Mária Isten
nek szent anyja. Ebben van a sz. Szűz méltóságának s
a mi bizodalmunknak alapja, hogy tudniillik ő Krisztus Jé
zusnak,ki Isten és ember egyszersmind, anyja. Elég az, hogy
az ő fia Jézus. – A görög bölcsek nagy Sándor atyját mace
doniai Fülöpöt dicsérni kivánván mindent egybe foglaltak,
midőn azt mondák: Elég az, hogy Sándor fiad vagyon. ")
1) 21. Zsolt. 5. 6. – *) J. Sirák 24, 11.–3) Lukács 1, 49. –*) J
Sirák 24, 18. 19. 20. – *) Lukács 1, 50.
°) Sufficit te babere filium Alexandrum.
 136

Szóljunk mi is sokkal nagyobb joggal Máriáról így: Elég

az, hogy Jézus fiad vagyon. – Mi az, mit Jézus meg nem
tehet? Mi az, mit a magzatok legjobbika anyjától megta
gadna?–Midőn kimondjuk: „Isten anyja": reményünk majd
nem a bizonyosságig fokoztatik. Elég az, hogy szűz Mária
fia maga az édes Jézus. „Ha értünk Mária sz. Fiát kéri: ké
rését szent Fia meg nem vetheti." *) -

Asszonyunk, szűz Mária, Istennek szent anyja, ugyan

mit kérjünk tőled elbúcsuzásunkban? Csak egy kérésünk
vagyon, s az sem új,–-századok óta hangoztatják azt feléd e
siralom völgyéből a keresztények. Egy kérésünk van, hogy
tudniillik imádj érettünk. Kérd szent Fiadat gyermeke
idért. Kikért? Vannak itt szent képed elött egyházi s világi
főméltóságok, nemesek és pórok, tanítók és tanulók, hivatal
nokok és alattvalók, iparosok s földmüvelők. Mindezek kor
és állapotra nézve igen különböznek egymástól: még is egy
formák abban, hogy szabadsággal birtak arra elhatározni
magokat, hogy e szent helyre zarándokoljanak; egyformák
abban, hogy – a sz. Szűz közanyánk levén – testvérek; ha
sonlók abban, hogy mind gyarlók, kiknek közös czimök:
bünös ember. Tehát kikért könyörögj? Érettünk bünö
sö k ért, oh bünösök oltalma. Igen anyánk, mi bünösök
kérünk téged, hallgass meg minket. Méltatlanságunkat tud
juk: de ez nem fojtja el bizodalmunkat, ez nem rettent vissza:
mert az anyai kebel biztos menedékhely a bünös gyermek
nek is. – A brittek ősrégi fejedelméről, Arthurról, tartja
a hagyomány, hogy ő szolgájának árulását s mérgezési ter
vét fölfödözvén, azt üzőbe vette. A szerencsétlen szolga, nem
találván egyéb menedék-helyet, édes anyjához szaladt s en
nek ölébe hajtá le fejét. Az üldöző bosszufegyvere már vil
logott feje fölött: de az ijedt anya fölemelé kezét s könyörgő
hangon mondá: „Megállj, oh király; engedj meg e hálátlan
gyermeknek. Megvallom, méltó a halálra: de az anyának
öle menedék-hely a fiunak" *). Arthur megengede a bünös
nek. Hogy ne sietnénk tehát mi sz. Máriához, hogy emelje
föl mellettünk jobbját s könyörögjön érettünk, noha bünö
sök vagyunk? Kérjük tehát őt most, hogy legelőször is
azért könyörögjön, hogy a szent hit világossága maradjon
*) Magy. egyházi ének.
*) „Siste, o Rex! parce filio huic ingrato. Fateor morte dignus
est: sed tamen matris sinus filio est asylum"
 137

közöttük; Isten országa legyen velünk, hogy az egy, szent,

apostoli, közönséges és egyedül üdvezítő romai egyháznak
hű gyermekei lehessünk. Szűz Máriáról mondjuk a szent mi
sében, hogy szüzességének épen maradása mellett a világnak
az örök világosságot szülte, a mi Urunkat Jézus Krisztust. *)
Ő esedezzék tehát érettünk, hogy e világosság folytonosan
világosítson elménk s sziveinkben , s igazgassa lábainkat az
Isten s emberek iránti munkás szeretetnek ösvényein, hogy
ne csak hígyünk, hanem cselekedjünk is. – A szent evan
geliumban olvassuk, miszerint sz. Mária a galileai Kanában
ily jó tanácsot ada a népnek: „A mit csak mondani fog nek
tek Jézus: tegyétek meg." „Quodcunque dixerit vobis: faci
te." *) Urunk a mi törvényhozónk és tanító mesterünk, kü
lönféle törvényt, s cselekedeteinket szabályozó rendet bocsá
tott ki. Ezekre is kihatnak sz. Mária e tanácsadó szavai: „A
mit mondani fog: cselekedjétek meg." Ilogy ezt megtehes
sük, ő, e jó tanácsnak anyja, könyörögjön érettünk. Erős
föltételünk van megmaradni szent hitünkben, azt állhatatosan
bevallani a világ elött, s az szerint élni: de Isten malasztja
kinyerésében ő legyen a mi szószólónk, közbenjárónk. E ma
laszt nélkül nem leszünk erősek föltételeinkben; mert senki
sem erős saját ereje által, hanem csak Isten irgalmából. ")
Midőn a szent hitért kérjük közbenjárását: azokról se felejt
kezzünk meg, kik a katholika egyházon kivül vannak. Har
matozzatok egek fölülről! Nedvesíttessék meg a szivek szá
razsága. Bocsásd ki Uram világosságodat s igazságodat, hogy
ők is eljöjjenek már valahára szent helyedre s a te hajlé
kodba, hogy legyen egy akol és egy pásztor. Szűz anyánk,
könyörögj ezekért is. De vannak még e mindnyájunknak
közös szükségen kivül különös s állapotnemekre vonatkozó
kéréseink is, melyekben a b. Szűznek közbenjárásaért esede
zünk. Először is elüljáróinkért:
Kérjen ő áldást a szentséges romai pápára, hogy buzgó
ohajtásai Isten dicsőségére s az egyház mindennemü javára
teljesedésbe menjenek. – Kérjen áldást kegyes fejedelmünk
re, a császár s apostoli királyra, hogy sz. István örökségét,
széles birodalma egyéb részeivel egyetemben, a királyok ki
,,*) Quae... virginitatis gloria permanente lumen aeternum mundo
effudit Jesum Christum Dominum nostrum.“ * * *

*) János ev. 2, 5. – *) S. Cyprian, .. . . . . .. . :

 138

rályának s uralkodók uralkodójának szent akaratja szerint,

a nemzetek szellemi és anyagi jólétére szent békeségben so
káig kormányozhassa. – Kérjen áldást búcsujáratunk apos
toli buzgóságu vezetőjére, ki Mária-országot e három utolsó
évben, hogy a többiről ne szóljak, mintegy hármas kötelék
kel kapcsolta a sz. Szűz zsámolyához, midőn a szeplőnélküli
fogantatásról szóló hitczikket nálunk kihirdette, midőn a kath.
egyház magyarországi részének mintegy anyatemplomát
tiszteletére fölszentelte; s midőn e fényes búcsujáratot ve
zette ide e hétszázados ünnepre. Hogy e hármas kötelék, mint
minden a mi hármas, tökéletes legyen, s ne csak nehezen,
de semmikép se, szakadjon el !): szükséges, hogy Isten ma
lasztjának harmatja nedvesítse, szivosítsa azt. A szent Szűz
legyen közbenjáró, hogy az, ki e köteléket eszközölte, annak
megszilárdítására Isten malasztjával az emberi kor legké
sőbb határaig működhessék. – Kérjen áldást többi főpászto
rainkra, hogy a gondjokra bizott nyájt az üdvösség mezőin
legeltessék, s így valamint ők a pásztorok fejedelmétől a
hervadatlan koszorut elnyerjék: úgy nyájuk az itélőnek
jobbjára állítva a jó pásztornak szinről szinre látásán örven
dezhessenek vég nélkül. – Midőn mármár elhagyjuk e he
lyet: kéréseinket alig vagyunk képesek bevégezni. Ne is tá
vozzunk a nélkül, hogy közbenjárását ki ne kérnők külön
féle állapotok szerencséjeért, hogy t. i. esedezzék az egyházi
személyekért, hogy az imádság, erkölcsös élet, a fegyelem
megtartása s alapos tudomány által valamint az Ur oltárá
nak tisztakezü papjai, úgy e népnek okos tanítói legye
nek *). – Imádkozzék a világi elüljárókért, hogy példát
adjanak a jóra s szeressék az igazságot; legyen ő maga ezek
re nézve az igazságnak tüköre. – Legyen a tanítókra nézve
bölcseségnek széke: a tanulókra legyen a kertek kutja, az
élővizeknek forrása. *) Ki e kuthoz megy, ki ezt megtalálja,
életet talált, s üdvösséget merít az Urtól. *) – Legyen a ka
tonaságnak erősség-torony, legyen Dávid tornya, melyen,
mint fegyvertárban ezer paizsok függnek és a hősök fegy

*) Funiculus triplex difficile rumpitur.

*) Orate Fratres. – Apprehendite disciplinam, ne quando irasca
tur Dominus et pereatis de via iusta. – Labia sacerdotis custodiant
scientiam.
*) Énekek é. 4, 15. – ) Példabeszédek k. 8, 35. –
 139

verei. *) Ő az ellenségre nézve rettenetes, mint a táboroknak

elrendelt serege. *) – Kérjen áldást az ipar- és földmüves
veritékére. – Legyen vigasztalója az özvegyeknek; oltalma
a szegény árváknak, kik ha másoktól elhagyatnak is, anyai
karjai közt találnak kegyes fogadtatást. – Legyen orvosa a
betegeknek, reménye a szegény raboknak, vezércsillaga az
uton járóknak. Szóval legyen ő az egész kereszténységnek
segítsége.
De még ez sem elég. Nem elég, ha csak jelen szüksé
geinkben leszen szószólónk: halálunk óráján is, mikor
az utolsó szorongatások lepnek meg; mikor halántékunkat
hideg veriték borítja; mikor beesett szemeinket a halál ho
málya fogja el; mikor nyelvünket föl nem emelhetjük, hogy
segítségeért esedezzünk; mikor kezeink mellünkre visszaes
nek s nem kulcsolhatjuk össze irgalomért; midőn elkékült
ajkunk leesik s nem szoríthatjuk össze, hogy az ő és szent
Fiának nevét kimondjuk; mikor szegény lelkünk a gyarló
ság e hajlékából kiszáll s az itélő elé készül: – igen halá
lunk óráján is ő legyen esedezőnk.
Az egyesített közösimának nagy ereje van, miként a
szentek egyességéről szóló hitágozatból tudjuk. K. K. Duna,
Tisza, Zagyva, Maros, Garan, Vág, Tapolcza, Rába, Répcze,
Gyöngyös, Lajta vidékéről gyültünk össze e völgybe. Él
jünk az alkalommal; közösen s egyesített bizodalommal
kérjük őt már most, hogy akkor legyen velünk. Éljünk az
alkalommal; mert mi itt e völgyben ennyien együtt össze
gyülve soha sem leszünk, s csak is Józsafát völgye leend
a találkozás helye. Most kérjük tehát őt mondván: „Éle
tünk fogytán, végső óráján, mutassad Istennek áldott anyja,
anyánknak magadat, oh Mária!" – Reményünk erős, hogy,
ha Máriát tiszteljük, ha az új-szövetség e szekrénye velünk
van: áldásban részesülünk most is halálunk óráján is épen
úgy, mint megáldatott Obededon azért, mert az ó-szövetség
szekrénye házában volt. *). Ha ellenben ez új-szövetségi szent
szekrény iránt tiszteletlenséget tanusítunk; ha azt ocsmány
szavakkal illetjük: a Mária-országnak kiirtandó gyomaivá
leszünk s Oza büntetése leend orsztály részünk. *) A fiu az
anyján elkövetett méltatlanságot nem hagyja megbosszulás
:) Énekek é 4, 4. – *) Ugyanott 6, 3.
*) Kir. II. k. 6, 11, 12. – *) Ugyanott 6, 7.
 140

nélkül. A te haragodtól ments meg Uram minket! Erősen

tegyük föl magunkban, hogy úgy fogunk élni, hogy szeres
sen bennünket az édes Jézus és szűz Mária.
E föltétellel szivünkben boruljunk le s mondjuk el egész
bensőséggel búcsuzó könyörgésünket. Már indulunk e szent
helyről. Egypár percz még, s már nem látjuk kegyelem
képedet, oh szent Szűz. Távozunk e helyről, hol tetszett a
végnélkül irgalmas Istennek kegyességét kiárasztani azon
emberekre, kik közbenjárásod utján folyamodtak hozzá. Ál
dassék, magasztaltassék az Ur mind örökké. Küldje el an
gyalait, hogy szerencsésen térjünk vissza hazánkba. Az ő
áldása maradjon velünk. Te pedig Asszonyunk, ki őseink
nek szószólója voltál, oh szűz Mária csudálatos anya, ki ál
tal Isten nagy dolgokat müvel, – szüz Mária Istennek szent
anyja, kinek kérését Jézus a legjobb magzat meghallgatja,
– imádkozzál érettünk, kik minden állapoti különbségünk
mellett is csak egy czimre vagyunk méltók, hogy t. i. bü
nösök vagyunk, imádkozzál érettünk bünösökért most kü
lönféle szükségeinkben s majd, mire már most fölkérünk,
halálunk óráján. - - -

Te igen kegyes vagy. Anyánk, mi hiszszük, te magad

mondod rá: Ugy leszen.

––• +33: ! *•
 T a T ( a l 0 Ill.

Történeti jegyzetek Mária-Czelről.

Lap.
11
Szent Lambert apátsága
Mária-Czel 12
A csudálatos szobor 13

Henrik morva határgróf 14

16
Nagy Lajos csatája - -

Eszterházy Pál nádor s mások 21

26
A templom
A kincstár 31

II.
Főpásztori fölhivó levelek.
a) A Gyümölcsoltó-Boldogasszony napján kelt, s a magyarok má
ria-czeli ajtatosságát Kis-Asszony ünnepére rendelő főpász
tori levél - - - - - - - - 37

b) A majus 31-dikén kiadott irat, mely a közmenet indulási he

lyeül Pozsonyt, napjaul sept. 3-dikát tüzi ki 39

c) Főpásztori szózat a néphez. - - -

40

d) A magyarországi nagy búcsujárat napi rendje 42

e) A kiindulás rendje Pozsonyban . 50

f) Béke-birák kinevezése 52

Előkészületek a mária-czeli nagy búcsujáratra 54

 Lap.
| W.
Utazási rajzok.
September 1. - - - - - - - - - 59
»» 2 00
„ 3 61
3) 4 63
„ 5 65
„ 6 67
»• 7 69
„ 8 73
33 9 - 76
Visszautazás . - - - - - - - - - 78
Hálaadás . 3 - - - - - - - - 82
Függelék az utazási rajzhoz (A jelenvolt papok névjegyzéke) . 84

V.
Alkalmi versezetek.

Nagy-Asszonyunkhoz . - - - - - - - 94
Nagy Lajos . • - - - - - - - - 96
Boldogságos Szűz Anyánkhoz - " - - - - . 103
Ad faustissimam diem . - - - - - - . 105

\VII.

Egyházi beszédek.
a) Megnyitó beszéd Pozsonyban . - - - - . 109
b) Vasárnapi beszéd Liliomföldön . - - - - . 112
c) Üdvözlő beszéd Mária-Czelben . . . . . . 120
d) Ünnepi beszéd „ 35 - - - - - . 126
e) Elbúcsuzó beszéd „ 33 - • - - - . 133