HARVARD COLLEGE

LIBRARY

The
|. Charles Modey Clark
Memória!
 i-

KIRÁLY
NÉVTELEN JEGYZÖJÉNEK^KORA.

UJABB TÖRTÉNELMI .NYOMOZÁSOK ALAPJÁN

IRTA

VÁSS/ JÓZSEF,
KEGYES TAM'TÓRENDI ÍIDOR, GYMSASIII1 TAflÁR, A
S AZ ERDÉLYI MUZEL1-EGYLET LEV

A MAGYAR KIÉ. EGYETEM ÁLTAL SCHWARTNER-FÉLE

JUTALOMMAL KOSZORÚZOTT PÁLYAMUNKA.

1864.

PEST , 1865.
KUGLER ADOLF TULAJDONA.
 Obit Műn
Didiei in historia testimoniis nitendum esse.
LEIBNIZ.
l HARVARD \
UWi"f!tíSlTY5
UöRAKV
JUH II1-1"
 TARTALOM.

Lap.
Előszó , - - V
Bevezetés l
ELSŐ RÉSZ.
A névtelen jegyző korát illető újabb nyomozások.
I. Fejezet.
Első Béla király és a névtelen jegyző.
AJ Hazai tudósok véleménye.
1. §. Toldy Ferencz nézete 11
2. §. Szabó Károly véleménye 16
B) Külföldi irók nyomozásai.
3. §. Cassel Bódog fejtegetése 19
4. §. Tbierry Amadé ide vonatkozó tárgyalása . . 28
II. Fejeiét
Második Béla kora és névtelenünk.
5. §. Podhradczky József a névtelen koráról ... 30
6. §. Jámbor Pál történetbölcselmi lehozása ... 32
III. Fejezet.
Harmadik Béla és a névtelen j egy ző kora
közti viszony.
7. §. Egy névtelen czikkiró okoskodása .... 34
8. §. Dr. Rösler Ede véleménye 37
rv
IV. fejeiét.
Névtelenünk negyedik Bélakirály jegyzője.
Lap.
9. §. Fejtegeti Beleházi Bartal György 41
MÁSODIK RÉSZ.
A felhozott érvek itészeti taglalása.
V. Fejeiét.
A névtelen nem volt IV., III. s II. Béla királyok
jegyzője.
10. §. A IV. Béla korára felhozott okok czáfolata . 51
11. §. A III. Béla kormányideje mellett használt ér
vek eloszlatása 59
12. §. A névtelen jegyző H. Béla korába sem tehető 71
VI. Fejezet.
Névtelenünk I. Béla király jegyzője volt.
13. §. Az ellenokok alaptalanságának bebizonyítása . 79
14. §. Eredmény 89
 ELŐSZÓ.
A magyar történettudomány függő kérdései közt
alig van fontosabb Béla király névtelenjegyzője korának
különböző oldalűlag már többektől vitatott, de ma is be-
végzetlen kérdésénél ; holott annál komolyabb figyel
münket igényli az, minél szorosabb viszonyban áll
vele a királyi jegyzőnek, mint hazai történetírásunk
ősatyjának, kiméletlenül nem egyszer kétségbevont,
de mindannyiszor újabb diadalt nyert hitelessége.
Különösen napjainkban látjuk ez ügy haladék
talan felfogásának idejét elérkezettnek, midőn hazánk
nyugati határain túl , elbizott viadorok tömegesen s
mind nagyobb erő-kifejtéssel szállnak síkra őstörté-
nelmünk emlékei ellen, köztük az első heves rohamot
Béla király névtelen jegyzője , mint nemzetünk leg
első történetírója ellen intézve.
A tudományok magyar királyi egyeteme gonddal
virrasztván az időszakonkint felmerülő komoly kérdé
sek fejlődési menete fölött, lehetetlen volt kikerülnie
éber figyelmét azon mind nagyobb tért foglalni
készülő szellemi tusának , melynek czélja nem egyéb,
mint hazai történelmünk aggrégi épületét elszánt
ostrom alá véve, romhalmazra dönteni.
Hy jelenséggel szembe, hazánk értelmisége a
tétlen néző dicstelen szerepére nem vállalkozhatik.
I*
VI
Különben is a nyomos kérdésnek , mint hazainak,
csak hazai földön lehet és kell megoldást nyernie.
E tekintetből hazafiűi örvetidezéssel fogadtuk a ma
gyar kir. tudomány-egyetem bölcsészeti karának azon
elhatározását, melynél fogva a komoly kérdés alapos
megvitatására versenytért nyitott , pályakérdésűl tűz
vén ki:
„Adassék elő azon nézet, melyet a
Béla király névtelen jegyzőjének korára
vonatkozó djabb nyomozások eredmé
nyeztek."
Az egyszerűen megjelelt tárgy a minő könnyű
nek látszik első tekintetre, épen oly nehéznek bizo
nyal, ha térfogatát közelebbről vizsgáljuk.
Egy egész évszázadon túl foglalkodtatott az
érdekes kérdés több hazai s külföldi kitűnő szak
tehetséget a nélkül, hogy az, mint többé kétségbe
nem vonható történelmi bevégzett kérdés, ingatlan
alapra helyeztethetett volna. S míg Schlözer és isko
lájának tanoiiczai , tévnézttek vagy elfogultságtól
félrevezetve , a névtelen jegyző munkájának — me
lyet hazánk ősi jogviszonyainak halhatatlan érdemü
búvára, t. Beleházi Bartal György, jellemzőleg
aranykönyvnek ') nevez, — hitelességét tagad
ták, vagy alaptalan föltevéseknél fogva, kétségbevon
ták : honfiaink, a kérdés komolyságához illő alapos
sággal s kitartó erőfeszítéssel küzdve , azt kielégitő
sikerrel biztosították. Függőben maradt napjainkig a

') „Aureus libellus." — OIv. Geor g. Bartal de Beleháza :

Commentarior. ad Hist. Stat. Jurisque Publ. Hungar. Aevi medii. Libri
XV. Posonii. 1847. 8-ö. Töm. II. Libr. IV. pag. 9.
 vn
nevezetes kérdésnek második, az elsővel szoros
viszonyban álló része, ,a királyi jegyző korának
meghatározása.'
E téren valamint a külföld szakembereinek véle
ményei egymástől eltértek, úgy honi törtéiiettudósaink
is meghasonlottak.
Négy királyunk közöl, kiknek Béla néven őrzik
emlékeit évkönyveink , mindegyik körében alakúlt
egy-egy ostromló s védő párt. És a kérdés napjaink
ban is a régi, a százados alapon áll, el nem döntve,
megfejtetlenül. A hon és külföldnek e kérdés vita
tása körül csoportosult serege, a névtelen jegyző
korára nézve, ma is oly meghasonlást tüntet fel, mi
nőt eldődei egy századon keresztül. Ideje már egy
szer megállapodásra jutnunk. S ide törekszik elsegí
teni a hirdetett jutalomkérdés, melyre feleletül kivan
szolgálni jelen pályamunka.
A megfejtésül világos alakban kitűzött kérdés
alapeszméjénél fogva követeltetik a névtelen jegyző
kora körül kifejtett tudományos újabb vitáknak
szabatosan összeállított történelme, hogy belőle tisz
tán kitűnjék azon nézet , melyet a kérdés szellemére
nézve — mikor élt a névtelen jegyző ? — az újabb
történelmi nyomozások eredményeztek.
Itt mindenekelőtt a kiindulásul szolgáló állás
pontot kell figyelembe vennünk s a kéidés fejtege
tésének térfogatát szabatosan körvonaloznunk.
Endlicher nek a névtelen jegyző eredeti szöve-
írt bevezetése *) , mely Cornides és E n

') Anonym. Belae Reg. Notar. de Gestis Hungaror. Liber. Vien-

nae. 1827. 8-ö. Prolegomena. 1—86. 11,
VIII
%

gélnek e kérdés körül bőven kifejtett nézeteit

rövidletben állitja elé, valamint Réső-Enzsel Sán
dor értekezése, mely a névtelen jegyzőt III. Béla
korában éltnek igyekszik bizonyítani '), alkot határ-
vonalt a fontos kérdés vitatásának múltja s ujabb
fejtekezése között.
Mi tehát a pályakérdésre irányzott ujabb nyo
mozások fonalát ott fogjuk fel , hol államtudósaink
fenntisztelt Nesztora, t. Beleházi B a r t a l György,
klassikai becsű munkájának a királyi jegyző korára
vanatkozó részletével 2) az ujabb vélemények sorát
megnyitja, s a vert nyomokon tovább haladva lehoz
zuk azt napjainkig (1847 — 1863).
De a pályázatra kitűzött kérdésnek nagy és
nevezetes múltja van. Ezt tehát már csak azért sem
lehet érintetlenül mellőznünk , mert az újabb kor
vele benső szövetségben áll. Ott érdemelt halhatat
lanságot Cornides Dániel, névtelenünk szerkeszt-
ményének minden oldalúlag taglalgató s így örök-
becsü munkájával; itt gyűjti hervadhatlan babérait
őstörténelmünk megőrzött kincseinek hasznosítója, t.
Szabd Károly. A kérdés fejtegetése elébe tehát
Bevezetés-t bocsátunk. Czélja ennek a kérdés
múltját s a vele rokonszellemü tudnivalókat lényeges
szálaiban összefoglalva adni, s belőle az újabb nyo
mozások menetét eredeztetni ; hogy így kellő állás
pontra emelkedvén a t. olvasó, világosabban láthassa
a műtárgyalás fokozatos mozzanatait.
Ezután tárgyalásunk minden része, erecskéje

') Tudom. Gyűjt. 1832. IX. köt. 48-82. 11.

') L. i. m. Töm. I. Libr. I. 4-19.11.
 IX
»

a pályakérdés alapeszméjének szem előtt tisztántartá

sára lesz irányozva. Műgonddal távoltartunk tőle
minden oly tényt, mely bár vele távolabbi rokonság
ban áll ugyan, de a névtelen jegyző korának, mint
a kérdés lényegének, felderítésére mellőzhetlen érvül
nem szolgál.
Tartózkodtunk továbbá a kitűzött kérdés fejtegeté
sében saját nézetünk s egyéni véleményünk független
kifejezésétől is, minthogy a pályázatra bocsátott
kérdés határozott kifejezése oda irányul , hogy a
Béla király névtelen jegyzőjének korára vonatkozó
újabb nyomozásokból éredményképen kifejlett nézet
adassék elé.
Ezt akként véltük legsikeresben eszközölhetni,
ha először t. olvasóink előtt elvezetjük mindazon
ujabb nyomozásokat, melyek a névtelen jegyző ko
rának kiderítésében tétettek. Ezen eljárásunk nem
épen lényegtelen oldalát képezi azou hűség, melylyel
azon történelmi újabb nyomozásokat, ha nem is min
denütt egész terjedelmokben s betűszerént, de eredeti
értékükben adni törekszünk. Másodszor, ha a fontos
kérdés körül előszeretettel folytatott eddigi tanul
mányunk alapján szigorú bírálat alá veszszük a kü
lön s egymástól eltérő vélemények s nézetek támo
gatására használt okokat, s csak ezután mutatjuk fel
eredményűl azon nézetet, mely a részrehajlatlan
birálat szigorával mérlegelt s ingatlanokúi bizonyult
tárnokokból fejlődött ki.
A mondottakból önként értetik, hogy munkánk
két külön, de egymással szoros viszonyban álló rész
ből alakúit. Egyik a kérdés újabb nyomozásainak
hű előterjesztésére, a másik pedig részletes megbirá-
lására szorítkozik. A két részt végül az eredmény
kiderítése fejezi be, mely a pályakérdésre válaszúl
szolgáló nézetet tartalmazza.
Mindezek után végül ha még azon egyet hall
gatással nem mellőzzük, hogy a helyenkint szüksége-
sekűl ismert idézetekben a névtelen jegyzőnek eredeti
műszövegére nézve Endlicher olvasását *) , ma
gyarul pedig t. Szabó Károly jeles fordítását 2)
használtuk , a. t. olvasónak pályázatra bocsátkozó
munkánk alaprajzára nézve kellő tájékozást nyúj
tottunk.
•) Anonymi Belae Regis Notarii de Gestis Hungaror. Liber.
Viennae. 1827. 8-ö. Hasonmással.
') Béla király névtelen jegyzőjének könyve a magyarok tetteiről.
Második kiadás. Fest, 1860. 8r.
 BEVEZETÉS.
Béla király nevtelen jegyzőjenek hazai történetiroclal-
munkban, a vezérek idejére vonatkozólag, korszakot alkotó
munkája a múlt század közepe táján lön általánosan ismertte,
Schwandtner történetiróinak gyűjteményében ').
Az erős hártyára irott s huszonnégy negyedrétü levélre
terjedő codex nem saját kézirata a névtelen szerzőnek ; ha
nem vagy magáról az eredetiről , vagy annak az Árpádok
korában készült valamelyik másolati példányáról a XIII-d.
század végén, vagy a XIV-diknek elején vett, s aleiró gyar
lóságából több hibákkal megrongált szövegű másolat. Két
ségen kivül helyezi ezt, egyebek mellett, az azon idétt dívott
rideg kisírás (minuta), törött sarkokkal (íractura) kapcsolva.
De ily állapotjában is megbecsülhetlen kincs nemzetűnk ös-
inultjának, főleg a honszerzés történetének, kiderítésére. A
bécsi ambraszi gyűjteményből a császári könyvtárba kerül
vén, jelenleg annak kéziratai közt a 630-d. szám alatt őriz
tetik. Tisztán maradt homloklapját Tengnagel Sebes
tyén, néhai császári főkönyvtárnok, ily czímmel látta el :
„Historia Hungarica de VII. primis Ducibus Hungariae,
Auctore Belae Regis Notario" ; holott magának a munkának
') Scriptores Rer. Hungaricar. Töm. I. Vimlobonae, 1740-1748.
in föl. Ez után többször; különösen Kolozsváratt, 1747.; Nagyszombat
ban, 1765.; Bécsben, 1766. 4r.; Kassán, 1772.; Bécs, 1827. 8r. (legjobb
kiadás , jegyzésekkel és hasonmással Endlichertöl) ; Szent-Gál (San-
galli), 1849. Se. ugyancsak Emllichernek „Rer. Hungaricar. Monumenta
Arpadiaua" czímü gyűjteményében, l — 155. 1. — Magyarra fordították :
Lethenyei János, pécsi kanonok. Pest, 1790. 4r.; Mándi István. Debre-
czen, 1799. 8r/; Szabó Károly Pest, 1860. 8r.
l
 2
előbeszédjéből jobban illettek volna oda e szók : „Exordium
Genealogiae Regum et Nobilium Regni Hungariae" , miként
helyesen jegyzi meg ezt t. Bartal György1), s egyszers
mind az egész munkát arab számokkal ötvenhét czikkre kü
lönítette, mely felosztás jelei, később, midőn a kézirat először
közrebocsáttatott , ugyanannyi czikkek s rövid foglalatok
által különböztettek meg 2).
A munka tartalmát mélyebb vizsgálatunkra méltatva,
e reánk nézve több tekintetből hasonlíthatatlan becsü könyv
ből tanuljuk meg őseink kiköltözését Scythiából ; a hét feje
delmi személynek neveit, kik Hét magyer-nek (hét ma
gyar, Hetu moger) neveztettek ; belőle tanuljuk ismerni
a honfoglalás nagyszerü munkáját , az ősök bajnoki jeles tu
lajdonait, harczmodorukból a gondos kémszemléket, a folyók
tömlőn átusztatását , a várvédelmi rendszer alapvonalait, a
határszélekre , — a rómaiak hódítási korszakában dívott
szokás szerént, — idegenek , oroszok , besenyők határörökül
telepítését ; a folytonos fegyvergyakorlatot s bajnokjátéko
kat ; a gyors lovaglást, a riadó rohamot, a lóhátról való ret
tenetes nyilazást, s hogy mindezekben az akkori népeknél
derékebbek s ilyenek voltak, maradékaikról megismerhetni.
Látjuk munkájában, honunk alkotmányát s országos intéz
ményeit illetőleg, az ősi vérszerzödés pontjait, a szeri ország
gyűlést, az országos biráknak a nemzet által választatását, a
fejedelmek fölemeltetését, a nemzeti hőstettek dalokban di
csőítését ; szokásaik közöl a nemzeti áldomásokat, a lóáldo-
zatot, halottaiknak folyók mellé temetését, a kézfogást és
esküvést, s végre — mi emberi nemes lelkületok kitünő is
mérve, — a hódoltakkal való emberséges bánást.
Az őseinket vad vérszopók, meztelen barbár csordák
gyanánt rajzoló idegen tudósok gúnyai és rágalmainak elle
nében, kik elfogultság s tudatlanságból vagy nemzeti ellen
szenvből nemzetűnk becsmérlését tűzték feladatukká, minden

') Commentarior. stb. Töm. I. Notit. praev. pag. 20.

*) Daniel Cornides: Vindiciae Anonymi Belae Regis No-
tarii. Editae, auctae a J. Christiano Engel. Budae, 1802. in 4-to. pag. 2
 magyar büszke önérzettel mutathat dicső őseire, kiket mind
akkori viszonyaikban, mind a kor általános szellemében gyö
kerezett hibáik daczára, egészséges , nemes alap s bizonyos
foka a valódi emberi bel-tartalomnak tűntetett ki. Kétségen
kivül helyezi ezt főleg természetes józan ész szülte alkotmá
nyuk a IX-d. században , mikor még Europának ma művel
tebb és boldogabb nemzetei ehhez hasonló nemzeti egységgel
s polgári alkotmánynyal nem dicsekedhettek.
Egy régi történetirónk sem bír bővebb hely, idő, nem
zetség s birtok-ismeretekkel a névtelen jegyzőn él. Munkáján
át feltünő földrajzi adatai öszhangzanak honunknak ős- és
jelenkori állapotjával , pontosan a hegyek, folyók , városok,
várak, vármegyék fekvésével. A várak, városok , nemzetsé
gek , törvényes szabadságaink , zászlósuraink, főispánaink
eredetét helyesen s igazán terjeszti elé , miként mindezeket
részint az egykorú irók munkáiból, részint a nemzetségek
levéltáraiban és káptalanokban nyugvó oklevelekből legna
gyobb részben meg lehet mutatni.
A névtelen jegyzőnek szerkesztményhez legbővebb for
rása volt a nemzet multjának eleven öntudata, az őseikre
méltán büszke családok szentűl őrzött hagyományai, melyek
az iskolázatlan népek emlékezetében annál élénkebben fenn
szoktak maradni, minél kevesbbé bizzák azokat holt la
pokra. Ezen öntudatnak annyival erősebbnek kellett lenni
hazánkban ; mert itt az első foglalással szerzett birtokok, sőt
az. István reformja előtt a méltóságok is a vérség, t. i. a ne
mek és ágak jogán szállottak át. Gondoljuk meg már most,
hogy jegyzőnknek a király udvarában elég alkalma lehetett
az ország legfőbb családainak tagjaival, a legmagasabb egy
házi s világi méltóságok viselőivel érintkezni, s nem fogunk
csodálkozhatni, ha ő, kinek, mint I. Béla jegyzőjének, gyer
mekkorát szent István idejébe helyezhetjük, az ezt egy szá
zadnál sem sokkal többel megelőzött hódítás koráról oly
részletes adatokat is tud , melyeket a nála két egész század
dal későbben élt Kézainál s utódainál hiában keresünk ').
') Budapesti Szemle. Szerkeszti s kiadja Csengery Antal.
XXXV— XXXVI. Fűz. Pest, 1860. 8r. 198. 1.
l*
Sem a névtelen jegyzőnél feltünő azon nemzékrendi ismeret
kör hitelességét nem fogjuk kétségbevonni, mely a vezéri
kornak elsőrangú személyiségeit, s fő szereplőit, elágazásaik
kal együtt, magában foglalja ; miután történelmi biztos tudo
mását birjuk annak amaz ősrégi, koronkint folytatott, s
1358-ban ismét leírt úgynevezett Képes Krónikából, hogy
a hét vezérek magok készíttettek magokról énekeket neveik
dicsőitésére, s hogy maradékaik azok hallására rokonaik és
barátaik előtt velök kérkedhessenek" '). Ezen énekek , bár
mennyire lenézöleg tekint is azokra névtelen jegyző , előtte
ismeretesek voltak, és szerkesztményéhez tartalmuk nem ér
dektelen anyaggal járúlt.
Ily úton magából az életből vett legbiztosb adatok mel
lett egyéb irott források is szolgáltak segélyül a királyi jegy
zőnek, munkája összeállitásában ; legalább az előbeszédben
maga világosan utal ilyenekre, hol „különböző történetirók ha
gyományai" említtetnek ; kitűnik ez a VII-d. fejezetből
is, hol „esztendők szerénti krónikák" -at említ, kiderül,
hogy ő valamely régibb, ma már elveszett, hazai évkönyvet
(annales chronici) is használt.
Daczára a történelmi hitelességet biztosító ezen szilárd
alapnak, melyre névtelen j egyzönk munkáját helyezte, a kö
zépkor történetirói közöl több megtámadás és méltatlanság
ban alig részesült valaki , mint épen ő. Alig került ugyanis
munkája a bécsi császári kézirattár rejtekéből először nap
fényre, legott kül-s bel-földi iróktól hevesen megtámadtatott.
Hitelességétől megfosztani törekedtek öt, az epés S c h l ö-
z e r e n kivül, ki a jegyző könyvét egy teljesen tudatlan em
ber önkciiycü és szándékos meséjének nevezte, oly emberének,
ki nem évkönyvíró, hanem nem csak minden történettudo
mányi ismeretben, de még józan emberi észben is szű
kölködő mesekoholó, — Gatterer, Grebhardi és
Thunmann német történettudósok, s az orosz történettudós,
') „Calitanci septem de se ipsis cantilenas fecerunt iuter se
decantari ob divtilgationem sui nominis, ut quasi eorum posteritas, his
auditis, intcr vicinos et amicos, jactare arrogautia só valerent." —
T u r ó c z i : Chronic. Hung. Part. II. Cap. IX.
Karamsin '). Nagyobb-kisebb mértékben hozzájok csatla
koztak honfiaink közöl az ingadozó Pray György, a he
vétől túlkapatott Szklenar Gryörgy és Dobrowszky
József, apát 2).
Ezek ellenében, örömünkre, vállalkoztak alapos készült-
ségöknél fogva jól fegyverzett védői is, mind a hazában,
ilyenek : Bél Mátyás, Kercselich, Palma, Ka
tona, Cornides Dániel, EngelKeresztély stb. 3),
mind pedig a külföldön 4). Eloszlattak ők annak hitelessége
') Schlözer: Kritische Sammlungen zur Geschichte der Deut-
schen in Siebenbürgen. 1705. 1. 2 s köv.
Gatterer: Versuch einer allgemeinen Weltgeschichte. 1792.
1. 726.
Gebhardi: Geschichte von Ungarn. I. Th. 380. 1.
Thunmann: Dissert. de Cumanis. Töm. IV. Actorum Soc-
Jablowianae. 157. 1.
Karamsin: Geschichte des russischen Reichs. Riga, 1820.
I. Bd. 316. 1.
*) Pray: Annal. Hung. Dissert. 10. §. VI.
Szklenar: Vetustissimus Magnae Moraviae situs et primus
in eam Hungarorum ingressus et incursus. 1784. — És : Hypercriticon,
exanünis vetustissimi M. Moraviae situs. 1788.
Dobrowszky: Jahrbücher der Literatur. XL. Bd. Wien
1827. 1. 220 s köv.
*) Matthias Bél: Scriptores rer. Hungar. Edit. Schwandtner
Töm. I. Praef.
Kereselich: Hist. cath. eccles. Zagrab. Notit. Praelim.
Introd.
Palma: Notit. rer. Hungaric. Töm. I.
Stephan. Katona: Histor. Ducum Hungar. Prolegomena.
— Examen Vetustissimi M. Moraviae situs , cum Viudiciis Anonymi
Belae Eegis Notarii. — Amicum responsum ad Hypercriticon Georgii
Szklenar. — Vetus Moravia ad suos limites reducta.
Dan. Cornides: Vindiciae Anonymi Belae Regis Notarii,
editae, auctae a J. Christian. Engel. Budae, 1802. in 4-to.
J. Christian Engel: Geschichte des ungarischen Reichs.
I. Th.
*) Spittler: Entwurf der Geschichte der europiiischeu Staa-
ten. Berlin, 1794. II. Th. 245. 1. „so sehr man mit Recht wiinscht, dass
uns dieses kostbare Stück(a névtelen munkája) ganz geblieben
sein mochte ; so sehr freut man sich auch hier einen Chronisten zu
haben , der selbst magyarisch verstand , und die falsas fabulas rustico-
ellen gördített minden kétséget s ellenvetést, elhárítottak min
den alaptalan vádakat, ügyesen s diadalmasan. Mindazáltal
az ellentábor még nincs végkép lefegyverezve.
Napjainkban , honunk nyugati határain túl, egy Schlö-
zer-féle iskola szervezvén magát, a magyar őstörténelem ha
zai forrásait, elökelöleg Béla király névtelen jegyzőjének
munkáját, mely szemében gyűlölt hagyomány, hitelességétől
megfosztani törekszik. A csatárlánczban Dümmler és
Büdinger tünnek fel , mint vezénylők ') ; oldalaik mel
lett elszántan küzdenek Palacky, Neumann és dr.
R ö s l e r 2) , mindnyájan Schlözer, Gebhardi, D o

rum und garrulum cantum joculatorum von den wahrhaft historischen

Nachrichten wohl zu unterscheiden wusste."
S e m l e r : Allgemeine Welthist. XXIX. Bd. „wirklich auch ein-
stimmen mit dem Bericht, den man bei dein ungenannten Verfasser von
Historia Duciim Hungariae antrifft, welcher ebenfalls zu den Geschich-
ten gehört, und theils aus alten Ueberlieferungen , theils anderen Chro-
niken seinen Aufsatz gesammelt hat."
K. K. Real-Zeitung. Wien, 8. Marz. 1771. XII. fej. 190.
1. „Ein ungenannter ungarischer Schriftsteller , namlich ein gewisser
Notar des Königs Béla, welcher unter allen einheimischen Auctoren we-
gen des Alterthums und Glaubwürdigkeit ohne Zweifel den
erstenPlatz verdien t."
') Dümmler Ernest: De Arnulpho Francorum Rege. És :
Die südöstlichen Marken des frankischen Reichs. — Archiv für Kunde
österr. Geschichts-Quellen. X. Bd.
Max Büdinger: Oesterreichische Geschichte bis zum Aus-
gange des dreizehnten Jahrhunderts. I. Bd. Leipzig 1858. 8-ö. — Egy
mellékesen odavetett rövid jegyzetben (212. 1. oda utasít bennünket,
hogy a névtelen munkájat, mint határozott politikai irányból a XHI-d.
század végén szerkesztett irományt — mint ezt egy külön értekezésben
bővebben tárgyalni igérkezik, — bizvást a tűzbe dobhatjuk.
*) Palacky: Gesch. von Böhmen. I. 150. ad 119. és 155. ad
124. jegyzőnket izetlen fecsegéseiért és oly durva mint szemtelen ko-
holásaiért a cseh Hajeknél is roszabbnak s a lengyel Kadlubeknél
semmivel sem tartja alábbvalónak, s ki azt, hogy még most is vannak
férfiak , kik ezen történeti regényirók unalmas háromságát hamis na-
tionalismusból a történettudomány számára meg akarják menteni, az
idő valóban nem örvendetes jelének tartja.
KarlFriedrich Neumann: Die Völker des südlichen
Russlands. Leipzig. 1847. czirnü munkájában bizodalmatlanságot szavaz
 browszky, Szklenar raktárábol kölcsönözve ellenünk
fegyvereiket, melyekkel azon feltétlen megadásra akarnak
bennünket kényszeríteni, hogy mondjunk le irott emlékekben
nyilatkozó multunkról; hányjuk tűzbe a névtelen jegyző
férczmüvét , mely egy ostoba barát őrült fecsegése, ámitási
szándékkal összetákolt irányregény , koholmány ; fordítsunk
hátat Kézai-s Turóczinak ; csapjunk az ő soraikba frígytár-
sakúl : majd elvezetnek ők a görög , német, olasz és orosz
krónikákhoz, kimutatják azokban, mi kell nekünk , s nyelbe
ütni segítik a szellemükben s kalauzolásuk mellett összeállí
tott magyar őstörténelmet ; úgy is e nagy fejek véleménye
szerént névtelen jegyzőnk még csak a mesés korra sem
használható ; holott nagy mesterök , Schlözer, daczára
annak , hogy ilyetén színezetű jóakaróinknak a névtelen
jegyző hiában írt, több helyen forrásúl használja ').
A mondottakból tisztán felismerhető , hogy „Schlözer
és a hasonlók, kik Béla király névtelen jegyzőjét , mint va.
lamely fenevadat, szeretnék a német tudományosság kissé
bozótos ,Criticai erdőségében' üldözgetni, ellenlábolókkal is
birnak, kik a névtelennek minden szavát, még boldogtalan
névszármaztatásait sem véve ki", autos epha-i hódolattal ve
szik, s egész rendszereket építgetnek rajok. Eljárásuk ment
séget érdemel , mert természet törvénye levén , hogy hatás
mindig ellenhatást idézzen elő, természetes az is, hogy egy
pár szemtelen külföldi író s egypár honi gyáva szajkónak a név
telen jegyző ellen szórt szátyárságait panegyrisek s égbeeme-
lések váltsák fel. De már megérkezettnek véljük az időt,
mely elvégre a mi névtelenünknek is kimutassa a történeti
irodalom mezején, hallucinatiók és epéskedések nélkül, illető

jegyzőnk ellen, mert tudósításait a különböző időkből úgy összezavarja

népmondáival és saját elöreföltevéseivel, hogy munkáját a legrégibb
időkre bajosan lehet forrásúl használni.
D r. Eduard Rösle,r: Zur Kritik alterer ungarischer Ge-
schichte. Troppau. 1860. in 4-to. értekezésében a névtelen jegyzőt egy
szerűen elvetni nyilatkoztatja. 29. 1.
(' Georg. Pray: Histor. Regum Hungar. Pars I. Budae, 1801.
8-ö. §. VU. pag. XXXI. Notit. Praev.
helyét" '). E helyet, mely minden esetre tisztességes , fárad-
hatlan aggastyánunk, t. Beleházi Bartal György oldala mel
lett, számára legbiztosabban kijelelte östörténelmünk avatott
embere, t. Szabó Károly, azon maradandó becsű dolgo
zatai által , melyekkel mig egy reszt névtelenünk elfogúlt
elleneit önmegadásra birja, más részt tulságos magasztalói
nak a mübecs érdekében tartott dicsbeszédcit kellő értékükre
szállítja , s a higgadt bölcselő mérsékletének határai közt a
több oldalú vitatárgy hitelességét ingatlan érvek súlyával
megállapítja 2) ; mihez ha még azon egy , a névtelen jegyző
nek folytonos jegyzetekkel kisért eredeti szövegének kiadása
járuland, a műhitelesség fontos kérdése teljesen befejezettnek
lesz tekinthető.
A névtelen jegyző történelmi elbeszélése hitelességének
vitatásával szoros összefüggésben tárgyaltatott a szerző kora
is. A történelmet tények , lett dolgok összefüggő lánczolata
alkotván, hitelességének lényeges részét képezi azon kérdés
elhatározása, vajjon mikor élt a tudósító ? egykorú-e és szem
tanú azon eseményekre nézve , melyeket feljegyzett ? vagy,
ha közel-korú', bírt-e kétségbevonhatlan hitelű forrásaival
mindazoknak, a miket elbeszél ?
A történettudósok névtelenünknek valamint hitelessé
gét különböző szempontból birálgatták, úgy korára nézve is
igen eltértek véleményben egymástól. Bél Mátyás öt I.
vagy IV. Béla jegyzőjének tartotta 3) ; D e z er i c z k y I. II.
és IV. Béla közt habozott *)\ Katona István I. Béla
mellé látszott hajlani 5), de Kereszturi határozottan
') Szalay László: Magyarország Története. Első kötet.
Lipcse, 1852. 8r. 10. 1.
2) Szabó Károly: Béla király névtelen jegyzőjének könyve
a magyarok tetteiről. Másod. kiad. Pest, 1860. 8r. — Budapesti Szemle.
Harm. köt. Pest, 1858. 8r. „A magyar vezérek kora". 257—318; és:
XVI. XVII. Fűz. Pest, 1859. 139 — 185. 11. — VI. Fűz. 1858. 398-
407. 11. — XXXV. XXXVI. Fűz. 1860. 185-213. 11.
s) Schwandtner: Scriptores rer. Hungaric. Pars I. Vindo-
bonae, 1766. iu 4-to. Praef. pag. VIII.
4) De initiis ac majorib. Hungaror. Töm. I. pag. 116. és : Töm.
IV. pag. 104, 139.
s) Hist. Crit. primor. Hungar. Ducum. Pestini, 1778. pag. 8.
I. Béla király jegyzőjének vallotta ') ; Cornides és En-
g e l először ugyan II. Béla , utóbb meg III. Béla királyunk
jegyzőjévé tették 2) ; e véleményt osztotta Enessey
György s) , valamint E n d l i c h e r is 4), Cornides és En-
gel nyomán, kiket szorosan követ; ezekhez csatlakozik
Fábri Pál, ki névtelenünket II. vagy hihetőbben III. Bé'a
királyunk udvari jegyzőjeként hirdeti 5); Fej ér György
azonban határozottan II. Béla mellett nyilatkozik *) ; de
Résö-Enzsel Sándor III. Béla kormányidejét tartja
a névtelen jegyző korának '); Kollár Ádám pedig úgy
vélekedett 8) , hogy a király jegyző III. Béla után élt, vala
mint Karamsin is tagadja , hogy névtelenünk a XlII-d.
század előtt írt legyen 9). Végtére Pray György először
ugyan akként győződött meg , hogy névtelenünk IV. Béla
király jegyzője volt 10) ; de miután S p i e s s III. Béla kirá
lyunknak egy 1181-ben kelt okmányát közre bocsátotta
volna "), nem tartózkodott kinyilatkoztatni, hogy a névtelen
jegyző a most említett király korában élt l2).
A névtelen jegyző korára vonatkozó nyomozások s tu
dományos fejtegetések történelmi multjának lehetőleg leg

') Dissert. Hist.- Critieae, queis Belae Notarii artas etc. vindi.
catur. 1814. 1. 2. s köv.
*) Vindiciae Anoym. Belae Regis Notarii. Budae, 1802. pag. 136.
3) Schedius: Zeitschrift von und für Ungarn. I. Bd. 137. 1.
*) Anonymi Belae Regis Notarii de Gestis Hungaror. Liber.
Viennae, 1827. 8-ö. rag. 59.
') Közhasznú esmeretek tára. I. köt.
•) Tudom. Gyűjt. 1828. Vl-d. köt. 92, 97. 11.
') Tudom. Gyűjt. 1832. IX-d. köt. 48-82. 11.
>) L a m b e c i u s : De Biblioth. Caesarea Vindobonensi. Edid.
Franc. Ádam. Kollár. Töm. I. pag. 687.
•) Gesehichte des Russischen Reichs. Riga. 1820. I. Bd. 316. 1.
10) Annal, vetcr. Hunnor. Avar. et Hungaror. Dissert. IV. 71, 72. 11.
") Archivische Nebenarbeiten und Nachrichteu vermischten Inhalts.
1785. I. Theil. 139 s köv. 11.
") Pray: Hist. Regum Hungar. Pars prim. Budae, 1801. 8-ö,
Notit. Praev. pag. XXIX. §. VII. az a) jegyzetben.
 — 10 —
keskenyebb keretbe foglalt vázlata a mondottakban határo
zódik ; ez azonban elég arra , hogy a t. olvasó kellőleg tájé
kozhassa magát a komoly kérdés tovább fejlődésére nézve,
mi által egyszersmind azon határvonalhoz jutottunk, Komiét
legkényelmesb út nyilik a kijelelt pályakérdés tűzetes tár
gyalásához, melyre legott áttérünk.
 ELSŐ RÉSZ.
A névtelen jegyző korát illető újabb nyomozások.
I. Fejezet.
Első Béla király és a névtelen jegyző.
A) Hazai tudósok véleménye.
1. §. Toldy Fereucz nézete.
Azon iróink koszorújában , kik Béla király névtelen
jegyzőjének munkáját szaktanulmányuk tárgyává tették,
Toldy Ferencz,ajól ismert müitész , tünik fel első,
ki több kiadásban nagy elterjedést nyert magyar irodalom-s
költészettörténeti kézikönyveiben többször emlékezik név
telenünkről, mint olyanról, ki I. Béla király jegyzője volt, s
így korát a XI-d. századba helyezi, mondván : „Régi törté
netirásunk mivoltának és fejlődésének tisztább felfogására
annak négyféle stádiumát kell megkülönböztetnünk. A har
madik stádiumba tartoznak azon irók , kik történetirásukat
eredeti feljegyzésekből, a mondából és népdalokból szerkesz
tek, s e mellett a külföldi irókat is használták. Ezek elseje
s nemzetűnknek, mint maga is állítja magáról, első történet
irója, Béla király jegyzője (Anonymus Belae regis notarius,
közönségesen csak Anonymus), ki A magyarok viselt
dolgai (Q-esta hungarorum) cziinü könyvében az ország
meghódítását részletcsen és teljes földrajzi tájékozattal , úgy
a fejedelmek alatt történteket beszéli el. Eldöntetlen vita
foly a tudósok közt, melyik Bélának jegyzője volt legyen ez
irónk : a többség II. vagy III. Bélának tulajdonítja őt, s így
munkáját a XII-dik századba teszi ; de ha némely csekély
becsü, inkább látszatos , védok mellőztével, a munka egész
 — 12 —
belső jellemét tekintjük , szerzőjét bátran a XI - d i k szá
zadba tehetjük, mikor a régi magyar hösmonda , me
lyet ö gazdagon felhasznált, a nép emlékezetében még teljes
friseséggel élt" ').
Másutt pedig, hol a régi magyar hösmonda kö
rét mély tárgyavatottsággal fejtegeti, a királyi jegyzőre vo
natkozólag ekként nyilatkozik : „A régi magyar hösmonda,
mely ez ország megvételét s őseink tizedik századbeli fegy
veres kalandait Europa különféle részeiben foglalta magában,
az ezt tartalmazott történeti énekek minden nyoma sőt em
lékezetével együtt kienyészett népünk öntudatából. Még
krónikásaink sem jegyezték fel e dalokat ; de a legrégibb
közölök, Béla király névtelen jegyzője , kit rövidség okáért
csak Anonymusnak nevezünk, s ki kétségen kivül
I. Béla alatt virágzott, elég gyakran említi azokat,
sőt történetirata legnagyobb részét azokból szerkesztette
össze. Már munkája prologusában azt irja, miszerént ,illet-
len volna ily nemes nemzethez , ha eredetét és dicső tetteit
a pórnép hamis meséiből, vagy a joculatorok (dalnokok, he
gedősök) csácsogó énekeiből mintegy álomban hallgatná' a) :
a miért ö azokat ,különféle történetirók hagyományaiból,
biztos iratokból , a historiák világos előadásából' s) meríti
s hoz/áveti :
,Boldog tehát Magyarország,
Melynek adatott sok jószág,
Ezentúl minden időben
Gyönyörködjék irójának zsengéjében;
Mert ime kezdve van királyai
S nemeseinek származásrendi' 4).
') A magyar nemz. irod. története. Irta Toldy Ferencz. Har
madik, javított, kiadás. Első kötet. Pest, 1862. 8r. 73, 78—80. 11.
') „Si tam nobilissima gens Hungariae primordia suae genera-
tionife, et fortia quaeque facta sua ex falsis fabulis rusticorum, vel a
garrulo cantu joculaetorum quasi somniando audiret, valde indecorum
et satis indecens esset". — Anouym. Prolog.
3) „Secundum traditiones diversorum historiographorum, de certa
scripturarum explanatione, et aperta historiarum interpretatione". — U. o.
l) „Felix ergo Hungaria, cui sunt dona data varia, omnibus
 — 13 —

E helyből tanuljuk , hogy Anonymus első magyar történet

irónk, vagy legalább ő nem ismert magánál régibbet ; ama
történetiratok alatt, melyekre hivatkozik, alkalmasint a ki
rályi cancellariában és klastromokban tétetni szokott feljegy
zések értendők, legfelebb a Gyéza fejedelem alatt beszivár
gott idegen papok rég elveszett koriratai, mik nem össze
függő historiát alkottak , milyet ő vett czélba, hanem éven-
kinti jegyzetekből állottak (külföldiektől ö Scythia leirása
némely részein kivül egyebet ugyan nem is vehetett) ; végre,
hogy dalnokok virágoztak idejében, kik a nemzet történe
teit énekekben adták elő , vegyítve a nép felfogásából ke
letkezett ,mesékkel' , miket , hogy olvasóinál hitelt találjon,
polgári és szellemtörténetűnk nagy kárával elhagyogatott,
velejöket azonban bizonyosan átvette" ').
Az eddigi sorokban eléggé indokolva van ünnepelt
tudósunk azon határozottan kifejezett nézete, miszerént név
telenünk I. Béla király jegyzője volt s a XI-dik században
élt. Miről még szilárdabb meggyőződést nyerünk, ha nyelvi
tekintetben kijeleljük azon érintkező pontokat, melyek a név
telen jegyző müve s a Pray-codex egykorúságáról tanús
kodnak.
Ugyanis, ha a Béla király névtelen jegyzőjének latinúl
fogalmazott munkájában előforduló magyar szókat, legna
gyobb részt tulajdonneveket, továbbá azoknak magyaros ra
gozását, a legrégibb magyar nyelvemléket, a Halotti-beszé
det s könyörgést tartalmazó Pray-codexxel, melynek erede
tije az első magyar szent király korába esik , összehasonlí-
tólag vizsgálat alá veszszük , eredményül azon tanulságra
jutunk, hogy a névtelen jegyzőnek azon korban kellett mun
káját szerkesztenie, midőn a latin nyelv a római egyház
karján, mint új vendég, legelőször jelent meg a magyar
etiam horis gaudeat de munere sui litteratoris. Quia exordium genealo
giae Regum suorum et Nobilium habet". — U. o. — V. ö. Béla király
névtelen jegyzőjének könyve a magyarok tetteiről. Fordította Szabó
Károly. Második kiadás. Pest, 1860. 8r. 3. 1.
')Toldy Ferencz: A magyar költészet története. 1. köt.
Pest, 1854. 8r. 54-56. 11.
 - 14 —
nemzet körében , s a latinúl írni kezelő magyar az idegen
flexiókat még nem birván a nyelv szellemében mindenütt
kellőkép alkalmazni , a szók ezen eredeti flexióinak fogyat
kozását saját élő-nyelvének szóragaival pótolta. Feltűnöleg
szerepel nála a tulajdonító n e k rag, mely különbség nélkül
függed al- és felhangú szókhoz, mint : Edunec, E d u-
mernec, Cundu-nec, Usubuunec, Ousadunec,
Oundunec, Tosunec stb. Ednek , Edömérnek, Könd-
nek, Öcsöbnek , Acsádnak, Ondnak, Tasnak stb. Saját
ságos jelenet ez a névtelen jegyző szerkesztményében,
s olyan, mi újabb, de vele közei-korú irott emlékeinkben
sehutt csak egy szóban sem észlelhető ') ; mi a műszerkesz-
tés aggrégiségére enged következtetnünk, midőn nyelvünk
keleti merev természete erősen daczolt a nyugatról hozzá-
furakodó idegennel. Még világosabbá lesz ez, ha a névtelen
jegyző helyesirását a Pray-codexévelteszszük párhuzamba. Oly
szembetünő itt a hasonlóság", hogy monnó emléket majdnem
kétségbevonhatlan biztonsággal vallhatjuk egykorúnak. Mi
ből önként foly azon következtetés, hogy , ha a Pray-codex
eredeti szövege, Toldy Ferencz szerént is 2), a XI-dik
századba, a magyar keresztyénség első korába szolgál vissza ;
a nyelvezet kalaúzolása mellett bizton abba tehetjük a név
telen jegyző eredeti szövegét is. Nem vonjuk kétségbe, sőt
önként elismerjük, hogy XII-d., sőt XIII-d. századbeli irott
emlékeink itt-ott tűntetnek fel szókat, melyek a XI-dik szá
zadban nálunk dívott helyesirás jellegét viselik magukon!
de ezek, a számra csekély szógyüjtelék miatt, a XI-dik szá
zad említett két szerkesztményével arányba nem vonhatók,
mi a helyesirás újabb átalakulását vagy lényeges módosu
lását gyaníttatja. E mellett a királyi jegyzőnek munkájában
nyilatkozó észjárása legtöbb helyt oly jellemzöleg magyar

') Az egy váradi tűzpróbaitéló'szék jegyzökönyvében van vékony

nyoma a tárgyeseti - rag (-t, -at, -öt, -et, -öt,) ilyszerü használatának. —
V. ö. Bél Mátyás: Adparat. ad Histor. Hungar. pag. 196. §. XII.;
Tag. 208. §. LXVII. ; pag. 263, 264. §. CCOXLVIIL
') A magyar nemz. irod. története. Harmadikjavított, kiadás. I.
köt. Pest, 1862. 8r. 93. 1. 39. §.
 — 15 —
zománczu, hogy a latin eredeti mintha csak fordítása volna
egy magyar szövegnek '). Hát ha még ezekhez tudjuk a
nyelv palóczos hangulatát, mi a hún-magyar néptö régi nyel
vére utal 2), s melynek a szerző , palócz létére s), helyesirá
silag is kifejezést adni törekedett, mi annál inkább elmosó
dik, minél nagyobb tért foglal a nemzet nyelve irodalmilag ;
nem kételkedhetűnk a névtelen jegyző munkáját azon korba
tenni, midőn a magyar nyelv, európai életszakaszának haj
nalán, irásban jeleníttetett meg. Mindezek után, hogy még
derültebb színben szemlélhesse a t. olvasó ez irott kincs ős-
régiségét, szükségesnek tartunk némi jellemző részleteket
idézni. Ilyenek
a) az azon idétt gyakoribb kettős hangzók
(diphthongusok) , mint : Ethey, Marout, Moglout,
Soyou,Miscoucy, Geuru, Emeud, Ferteu stb.
melyek ma így hangzanak : Ete , Marót , Maglód, Sajó, Mis-
kócz, Győr, Ernőd, Fertő stb.
b) A torokszellet (h) keltére is van példa a név
telen jegyzőnél e helynévben: Pa z t uh (Pásztó), mely, ha
erejét mai nap nem ismerjük is többé, ok nélkül bizonyosan
nem iratott. Idővel megritkúlt az, míg végkép kienyészett.
c) Az ó-magyar nyelvben divatos véghangzásokra (Aus-
laut) igen sok szó fordúl elő a névtelennél, minők : Z u 1 1 a,
Ete, Zerenche, Scerii stb. Zsolt, Et, Szerencs, Szer
stb. sőt az • és ü véghangzás még összetételekben is szerepelt :
Rabucea : Rabucza (Rábcza), Zobolsu : Szabolcsu, Zeremchu:
Szerencsü, Zuardu: Szoárdu, Pacoztu : Pákozdu, Zeguholmu:
Szegühalmu, Surcusar : Sarkusár, Lelu : Lélü, Zilukut : Szi-
lükut, Saturholmu, Sátorhalmu, Turu: Túru, Saru: Sáru,
Tasu, Kadusa : Kádosa, Borsu : Barsu , stb. mik ma így
ejtetnek : Szabolcs , Szerencs , Szoárd , Pákozd , Szeghalom,
Soroksár , Lél , Szilkút , Sátorhalom , Színhalom , Túr , Sár,

') Cornides: Vindiciae Anonym. 175, 176. 11.

*) T o l d y Ferenc z, i. m. 33. 1.
») T o l d y F. A magyar költészet története. I. köt. Pest, 1854.
8r. 74. 1.
 — 16 —
Tas, Kádas , Bars , stb. — Nála (III. F ej.) a l m u (álom),
mi a Képes Krónikában a véghangzás .elhanyaglásával már
csak á l m ; így a névtelen jegyzőnél : zerelmu,a Révai-
codexben : szerelm, utóbb : szerelem; a névtelen
jegyzőnél: Geuru, egy 1111-diki oklevélben márGeur,
sőt a névtelen jegyzőnél magánál Saroltu már Sarolt
is (ha t. i. hű volt a másoló) ; mikből látszik, hogy a vég
hangzás már a XI-d. században kezdett kienyészni.
d) A névtelen jegyző munkájában előforduló magyar
szók irásának benső mibenlétét tekintve, nagy öszhangzását
látjuk a Pray-codexxel ; így névtelen iró a zárt vagyis ho
mályos a és e hangzókat a Pray-codexben követett helyes
irás szerént adja, mint: Hovos, Havas; Olpár,
Alpár ; T o k s u n , Takson ; Z o b o l s u, Szabolcs ; Z u b u r,
c o
Zobor stb.
Nem lévén czélunk munkánkat nyelvészeti értekezéssé
szélesíteni , a legkisebb aprólékokra terjeszkedő részlelésig
nem megyünk. A mit itten t. Toldy Ferencz nézetét
támogatólag, annak biztos nyomain ') röviden adtunk, elég
arra, hogy a királyi jegyző munkáját, a benne foglalt ma
gyar szók helyesirásának jellegéből is, a Pray-codexxel egy
korúnak ismerjük , s azt a magyar keresztyénedés első (XI-
dik) századába helyezzük.

2. §. Szabó Károly véleménye.

íróink közöl senki tűzetesebben s nagyobb tárgysze
retettel nem foglalkodott a névtelen jegyző munkájával,
mint azon szenvedélyes búvára östörténelmünknek, kinek a
névtelen jegyző korára vonatkozó veleményét itt adjuk.
Mélyre-ható eddigi tanulmányozása feljogosítja öt, hogy a
komoly tárgyban szavát hallassa, a t. olvasó pedig figyel
mére méltassa.
„Melyik Béla király jegyzője volt névtelenünk, — így
nyilatkozik ö, — tudósaink által mindeddig nincs tökélete
sen tisztába hozva és megállapítva. Némelyek szerzőnket L,

') Toldy Ferencz, i. m. 120—126. 11.

 — 17 —
mások II., III, sőt IV. Béla királyunk jegyzőjének állítják.
Én ez egymástól annyira elterő vélemények közöl azokét
tartom legalaposabbnak , kik szerzőnk korát a XI-d. szá
zadra helyezik , s így öt I. Béla jegyzőjének vitatják. Ez
állításom bebizonyítása hosszas birálati érkezést kivánna,
melynek közlését azon időre halasztom, mikor jegyzőnk mü
vét folytonos magyarázó jegyzetekkel kisérve kiadni módom
leend, a mikor az I. Béla kora ellen eddig felhozott minden
erősséget megczáfolva szerencsés leszek , most egyszerüen
kimondott vélekedésemet magából a munka szövegéből és
tartalmából vett számos okokkal megalapítani" '). Addig
tehát, míg jelzett munkájával megajándékozza történetiro
dalmunkat , itt minden indokolás nélkül , egyszerüen adott
véleményével kell beérnünk. Kétségkivül a névtelen jegyző
munkájának benső jellege sok oly fontos okot nyújthatott
derék történettudósunknak , mik öt arra birták , hogy a ki
rályi jegyző korát ingadozás nélkül a XI-dik századba
helyezze, így pl. a névtelen jegyzőnek munkája előbeszéd
jében kifejezett ezen szavai: „Magyarország királyai és ne
mesei származását azon jó szándékból, hogy a maradéknál
utolsó íziglen feledségbe ne menjen , legjobbnak gondolám
igazán és egyszerűen megirnom , hogy az olvasók megért
hessék, mik miként történtenek ; mert igen éktelen és elég
illetlen lenne , ha az oly igen nemes magyar nemzet eredeté
nek elejit s minden vitézi tetteit a parasztság csalfa meséiből
vagy a hegedősök csacska énekéből mintegy álmodva
hallaná" 2), — azt teszik kétségtelenné, hogy ö előtte a nem
zet történeti múltja csak a nép emlékezéseiben élt , s ö az
első, ki azt irásba foglalta. Úgy, de ezt nem mondhatta volna
') Szabó Károly: Béla király névtelen jegyzőjének könyve
a magyarok tetteiről. Másod. kiad. Pest, 1860. 8r. 1. 1. 2) j e g y z.
s) „Genealogiam regum Hungariae, et nobilium suorum optimum
aestimans, ut ne posteris in ultimam geuerationem oblivioni tradatur,
optimum duxi, ut vere et simpliciter scriberem, quod legentes possint
agnoscere, quomodo res gestae essent ; nam valde indecorum et satis
indecens esset, si tam nobilissima gens primordia suae geuerationis, et
fortia quaeque facta sua ex falsis fabulis rusticorum, vel a garrulo
cantu joculatorum quasi somniando audiret". — Anonym. Prolog.
2
 — 18 —
a névtelen jegyző, ha a XII. vagy épen XlII-dik században
él vala ; mert alapos tudomásunk van egy XII-dik századi,
de utóbb elveszett krónikáról, melyből Kézai a XIII-dik, s a
Képes Krónika a XIV- dik században a magáét átirta ').
Épen azon kitölthetlen hézag, mely névtelen jegyzőnk mun
kája s Kézai szerkesztménye közt észlelhető, valamint a-
mannál a honfoglalás és országulás műveleteiről szóló azon
részletes adatok, melyeket Kézainál hiába keresünk, azt
teszik kézzelfoghatóvá, hogy miután jegyzőnk a négy ugyan
azon nevű Béla király egyikeé volt, nem lehetett másé, _ mint
L Béláé. — Azon segédszereken kivül, melyeket munkája
megalkotásában használt, minők, saját megemlítésénél fogva,
a „traditiones diversorum historiographorum", és „Annales
chronici", leggazdagabb forrásul szolgált neki a hódítási s
honfoglalási nagy események összeállításában a nemzet mult
jának eleven öntudata s az őseikre méltán büszke családok
szentűl őrzött hagyományai, miket akkép, miként nála talál
juk, csak úgy használhatott fel irói czéljára, ha közel élt
azon korhoz, melyben ezen nemzeti öntudat még cserejében
nyilatkozott, tehát az első magyar keresztyén században, s
így — minthogy Béla király jegyzőjének vallja magát,'— I.
Béla korában 1). Jelen tárgyalásunkkal viszonyban, nem
eshetik figyelmünk körén kivűl, hogy a világ semmi irott
forrása sem tudott semmit Aba királyunk igazi Sámuel
keresztnevéről, melyet egyedül a névtelen jegyző említ; s
ime a „Samuhel Rex" körirata s kétségtelenül XI-dik szá
zadi veretü kis ezüstpénzek, melyeket , míg névtelen jegy
zőnket nem ismertűk, a világ öszves éremtudósai nem tudtak
helyesen megfejteni, e nevet s így jegyzőnket fényesen iga
zolták 3). — Továbbá , midőn a névtelen jegyző irja , hogy

') Fraucisc. Toldy: Chronio. Hungaror. Posoniens. Budae,

1852. Föl. pag. XII. — V. ö. A magyar költészet története. I. kötet.
Pest, 1854. 8r. 57. 1.
') Budapesti Szemle. Szerkeszti és kiadja Csengery Antal.
XXXV-XXXVI. Fűz. Pest, 1860. 8r. 198. 1.
*) Budapesti Szemle, i. f. 201. 1.
 — 19 —
„ama hét fejedelmi személy hitben állhatatos ferfiu vala" '),
aligha a nála még fris emlékezetben volt hitben ingadozó L
Endre királyunk képe nem lebegett előtte.
B) Külföldi írók nyomozásai.
3. §. Cassel Bódog fejtegetése.
Azon porosz tudós , kinek véleményével a t. olvasó itt
találkozik;, „Magyar Régiségek" czímü német munkájában
2) több lapot szentel ,névtelen jegyzőnk hitelessége s kora'
ikerkérdés megvitatásának. Ha feltétlenül minden szavát el
nem fogadhatjuk is ; sőt egyes tételeire nézve vole épen ellen
kező nézetben vagyunk : felfogása mindamellett a kérdés
alapeszméje szempontjából annyira helyes , védvei oly ügye
sen választvák , hogy a taglalt kérdés részére a diadalt két
ségtelenül biztosítják.
Cassel a királyi jegyzőt I. Béla korába helyezi. Mielőtt
azonban ezt czéljára választott érvekkel kiderítené , azon
ellenokok alaptalanságát igyekszik sorban bebizonyítani,
melyek a névtelennek I. Béla alatt viselt jegyzösége meg
ingatására szoktak rendesen idéztetni. Mi ezeknek figyelembe
vételét illetékes helyére (13. §.) halasztván, itt a t. érteke-
zőnek elökelőleg azon okait veszszük tekintetbe, melyekkel
kétségbevonhatlan igazság érvényére akarja azon alapállí
tását emelni , [hogy a névtelen jegyző I. Béla királyunk ko
rában élt.
Mellőzvén itt azt , — mondja at. Cassel, — hogy
névtelenünk Béláról, kinek jegyzőjeként adja ki magát, egy
szóval sem említi, hányadik volt ö e néven, holott e tekintet
ben egy királyi jegyzőtől csakugyan nagyobb pontosságot
lehetne várni : az azonban többször volt már említve és soha
meg nem czáfolva, miként említheti elbeszélésében a névtelen
jegyző egymásután mindazon királyokat, kik I. Béláig ural
kodtak, s az ez után éltek közöl egyet sem ? Szent Istvánról

') „Isti septem principales personae erant viri fide stabiles ". —
A n o n y m. C a p. V.
*) Magyarische Alterthümer. Von Selig Cassel. Berlin, 1848.
8-ö. 49—70. 11.
2*
 — 20 —
mellesleg többféle tudósítást nyújt ; az ö idejében öletett meg
Ötöm, Csanádtól , a király unokaöccsétöl (XI. Fej.) ;
Sarolt volt szent István anyja (XVII. Fej.) ; Thonuz-apa
szent István király idejéig élt (LVII. Fej.). Pétert illetőleg
mondja András királyról (XV. Fej.) , hogy fél vala a német
császár jövetelétől , miszerént az , Péter királyi véreért bo-
-szút állandó, Magyarországba jövend; András királyról
pedig beszéli (u. o. ), hogy azon földet, melyet Árpád Ketel-
nek ajándékozott, ennek maradékaitól elcserélte azon okon,
mivel felesége szeret vala azon részeken lakni azért, hogy
közelebb legyen szülőföldjéhez, mivel a ruthénok vezérének
leánya vala és fél vala a német császár jövetelétől stb.
(1. felebb) ; említi azon eseményt is (András idejében, 1051-ben)>
midőn III. Henrik német császár hadai megveretvén , azon
hegységbe szorúltak , mely kétségbeestökben elhányt vért
jeikről mo st is Vértesnek neveztetik (L. Fej.). Aba Sámuel
királyt sem hagyja szó nélkül, kiről (XXXII. Fej.), írja : „Ed
és Edömér nemzetségéből származott sok idő multával S á-
m u e l király , kit kegyességeért A b á - nak neveznek vala.tt
Az ezeket követő királyokról, milyenek : Salamon, Gyeics,
László, Kálmán , II. István, mindannyian kitünő személyisé
gek , hogyan hogy egy szóval sem emlékezik , s őket csak
egyetlen megjegyzéssel sem érinti? Képzelhető- e , hogy az,
ki I. Béla korában él, s az ősrégi történeti események elbe
szélése közben mellesleg urának minden elődeit megnevezni
képes, ha azután állítólag II. vagy épen III. Béla korában
él vala, csupán csak azokat émlíthette volna ? Vakeset- e ez ?
Valóban e komoly kérdésen megszívlelhetlen könnyelműség
gel adnak túl azok, kik nem tartózkodnak állítani, hogy a név
telen jegyző munkája csonka , s ebben fekszik oka hallgatá
sának a következő királyokról. De , ha a hiányzó részek
tartalmazták a folytatást , miért említtetnek már most ezen
királyok? Honnan bizonyítható be továbbá, hogy a szer-
kesztmény hiányos ? A szerző ád annyit, mennyit az előszó
ban igért. Szándéka volt adni „Magyarország királyai és
nemesei származását, miképen szállott alá a scythiai földről
a hét fejedelmi személy , kiket hét magyarnak nevezünk,
 — 21 -
vagy milyen a scythiai föld, s miképen született Almos, vagy
miért nevezték Almosnak Magyarország első vezérét , kitől
a magyarok királyai eredetűket vették , vagy hány országot
és királyt hódítottak meg , vagy miért nevezik a scythiai
földről kijött népet az idegenek nyelvén h u n g a r u s o k - nak
s tulajdon magok nyelvén magyeroknak" '). S mindezt híven
teljesítette is. Vagy talán azon szójárásából : „mint a követ
kezőkben mondva lesz" (üt in sequeutibus dicetur), akarják
némelyek kifejteni ? Akkor őt bizonyára senki figyelmesen
nem olvasta. Nincs oly eset , hogy valaki , ki a nélkül hogy
arra szüksége volna, egymásután négy királyt említ, s épen
az ötödik alatt éltnek mutatkozik , mégis ne ezen , hanem a
tizedik vagy tizenötödik alatt éljen a nélkül , hogy mind
azokat megemlíteni méltónak tartotta volna. S ha csak
egyetlenegy ily eset lehetséges, minden hasonság merő lehe
tetlenség. Nem illik C o r n i d e s szelleme s tudományosságá
hoz azt csak érinteni is, hogy P r a y épen úgy helyeztethet
nék Miksa király korába (1564—1576), mert ott végzi év
könyveit *). Nem befejezésről foly itt a beszéd , hanem fel-
említésről; különben az előszónak is hiányosnak kelle
ne lenni.
Egy másik , még eddig figyelemre épen nem méltatott,
de hasonlólag fontos indokúl szolgál a névtelennél olvasható
magyíir ösmonda összehasonlítása azzal , mi Kézai és Turó-
czinál lelhető. Hogy az egész mondakör , miként mi ezt az
utóbbiaknál találjuk, kik azt az előttök ismeretes források
ból merítették, a névtelen jegyzőnél csak gyenge vonásokban

l) „Genealogiam regum Hungariae et nobilium suorum, qualiter

septem prineipales personae, quae Hetumoger vocantur, de terra Scythioa
deseenderunt, vel qualis sit terra Scythioa, et qualiter sit generatus
dux Almus, aut quare vocatus Álmus primus dux Huugariae, a quo
reges Hungarorum originem duxerunt, vel quot regna et reges sibi
subjugaverunt, aut quare populus de terra Scythioa egressus, per idioma
alienigenarum Hnngarii et in sua lingua propria M o g e r i i vocan
tur, — tibi scriberem". — Anonym. Prolog.
') D a n. Cornides: Vindic. Anonym. Belae Regis Notar.
pag. 35.

-
 — 22 —
jelenkezik, nem csak nyomosan bizonyító ok e mondák ifjú
kora mellett, melyek csak a külfölddel alakúit szorosabb
viszony által nyertek jelentesb terjedtséget ; hanem egyszer
smind a névtelen kora mellett is, ki, lm e mondákat ismeri,
bizonyára előbb fordúl vala Iiozzájok, mint Rcginóhoz ;
mert azok czéljait jobban elősegítették volna '). Semmi
esetre sem hallgatja el a húnok nevét; nem lehetett
az a dalnokok énekeinek tartalma, melyeket ö magá
tól elútasít; mert ezek magasztalják , miként egyes ada
tokból látjuk, a viadalmakban a magyarok hőstetteit, melyeket,
mint pogányokat, neki mellőznie kellett. Hogyis ismerhette
volna ö azon mondákat, miután a Hungarus nevezet ellen
vitáz, s a minő dicsőnek tartja Attilától való származásukat,
mit sem említ a húnok s magyarokuak vélt későbbi azonos
ságukról. Kézainál pedig régi forrásokból annyi már a monda,
hogy könyvének több mint fele azokkal van megtöltve. Névte
lenünknél Dent-Magyer Scythia, Attila a scythák törzsatyja
és Magog scythák, s minden , mi nála östörténelmi.
Figyelemre méltó itt , mit Kézai ellenkezőleg terjeszt
elé, a mit ő a biblia, tudomány s német mondákból kölcsön
zött; megfontolást érdemel, hogy a mit Kézai irott jegyzetek
ből közöl, mindazt Turóczi máskép használja ; végre , tekin

') Mi Casselnek itt adott véleménye ellenében T h i e r r y

Amadé helyesebbnek tartott nézetét osztjuk. Eltekintve a névtelennél
a nala századokkal utóbb írt krónikásainknál észlelhető kisebb - nagyobb
mondakörtől, csak azt jegyezzük meg, hogy épen a választékosan
megszűrt mondaelem a névtelen jegyzőnél leghangosabb bizonyíték
a mellett, hogy ö a magyar keresztyénség hajnalkorában élt, midőn az
ösnemzeti szellemélet nehéz tusát vivott a reá nyugatról hatni nem
szűnő egélylyel, mely, hogy a diadalt magának biztosítsa, megkisérlé
kitisztázni s lehető mértékben sajátjává tenni az új keresztyén magyar
nép ösjellegü szelleméletének hagyományait , melyek csak ekként nyer
hettek bejutást a szellemileg átalakított nemzet életkörébe, s foglalhattak
századok folytán annál nagyobb tért , mennél mélyebb gyökereket
eresztet az új vallás a magyar keresztyén társadalomban. A magyar
mondaköröknek századonkint mindinkább tágult gyürüzete még szembe
tűnőbbé válnék , ha birhatnók azon Xil-dik századi krónikánkat, mely
nek , ki tudja , minő rövidlete Kézai Simon szerkesztménye s a Képes
Krónika ismert szövege.
 — 23 —
tetbe veendő , hogy valamint mindennek , úgy a nemzet
mondáinak is szükségök van fejlődési időre , s ez különösen
Kézai forrásai s névtelenünk közt hosszúnak mutatkozik s
minél bizonytalanabbak a köztűk vonhaíó határok , annál bi-
zonyosb maga a tény , hogy olyanok léteznek, s efféle tudomá
nyos elemek lassú meneténél feltehető , hogy többnek kellett
lefolyni egy századnál, mielőtt ilyetén dolgok körül fejlődött
köztudalom oly elterjedést vett volna, minőt a Kézai és név
telen jegyzőnk közt vont összehasonlítás felmutat. Dentu-
m o g e r (Dent-Magyer) , DentiaésMogoria két külön
szóidomra változott , ámbár nem szenved kétséget , hogy
Dentumoger is csak úgy képeztetett, mint Hetumoger
(Hétmagyer) , Sobamoger, (Csaba-magyar). Minő érte-
ménynyel bir a D e n t szóidom , csak gyanítható , azonban
Kézai már nem tudta, minthogy D e n t i a szóidomra változ
tatta. Ha a hét kapitány nevét vizsgáljuk , ugyanazt tapasz
taljuk. A névtelennél ők hét fejedelmi személy (sep-
tem principales personae) , Kézainál pedig mint külön had
testek kapitányai szerepelnek. Midőn a névtelen jegyzőnél
olvassuk : „Előd , Szabolcs atyja , kitől a Csák nemzetség
származik , Könd , Csörsz atyja , Ond , Ete atyja , kitől a
Kalán és Kölesei nemzetség származik , Tas , Lél atyja,
Huba, kitől a Szemera nemzetség származik , hetedik Töhö
töm, Harka atyja, kinek fiai voltak Gyula és Zsombor, kik
től a Maglót nemzetség származik" ') , — azt tapasztaljuk,
hogy őket kétfélekép ismerteti , névszerént Köndöt és Tast
úgy, mint kitünő hősfiak atyjait, kikhez mellékli gyermekeik
nevét is, Csörsz és Lélét ; másokat pedig mint törzsatyákat,
kiktől külön nemzetségek erednek, minő Ond Ete atyja, kitől
a Kalán és Kölesei nemzetség, Huba, kitől a Szemera nem
zetség, és Töhötöm , kitől a Maglót nemzetség származik.
Ebből mi azt tanuljuk ismerni , hogy e nemzetségek név

') „Eleud pater Zobolsu , a quo genus Saac deseendit. Cundu

pater Curzan. Ound pater Ete, a quo genus Calan et Colsoy deseendit.
Tosu pater Lelu. Huba , a quo genus Zemera discendit. Septimus Tű-
hutum pater Horca , cujus filii fuerunt Gyyla et Zombor, a quibua
genus Moglout deseendit". — A n o n y m. Cap. VI.

••
 — 24 —
telenünk korában virágoztak , miként a B r u k s a (Brucsa)
nemzetség is, melyről egyedül a névtelen jegyző emlékezik ;
mert a többieknél a nemzetségek^ eredeztetése hiányzik.
Ezek közöl legtöbbnél mellesleg megemlíti a fiút is , mint
Előd, Szabolcs atyja, kitől a Csák nemzetség származik,
Ond, Ete atyja, kitől a Kalán és Kölesei nemzetség szárma
zik stb. Mily másként jelennek meg ezek Kézainál. Előd,
Szabolcs atyja, helyett, — miként az egykorú Konstantin
császár is állítja , — Elad, Almos atyja , és Z o b o l e (két
ségkivül a másolók tévedéséből, ehelyett: Zobolsu= Sza
bolcs) kapitány , kitől a Csák nemzetséget eredeztető ; T ö-
h ö t ö m (Tuhutum) nemzetségéből csak az egy J u l a (Gyula)
kapitányt ismeri. Nála a negyedik kapitány Örs (Urs) ; az
ötödik Könd (Kund, névtelenünknél: Cundu), kinek
fiai KücsidésKopján (cujus filii CusidetCupian);
L é l nála a hatodik, tőle ered aSzoárd(Zuard) törzs és
rokonság. A hetedik V é r b u l c s (Werbulchu), kinek nagy
atyja Kun (?) a németekkel vivott Krimhild-féle csatá
ban elesett.
Azon nemzetségeket , melyeket a névtelen jegyző is
mert , s még az ö korában nevezeteseknek kellett lenniök,
Kézainál már hasztalanúl keressük , melyek ha ez idétt is
léteznek vala , kétségkivül ö is ismerte volna , miként erre
példa a Csák (Chak) nemzetség, mely ugyanegy azzal, a
mi a névtelen jegyzőnél S a a c. Csakugyan fordúl elé egy
Csák (Zak) várispán 1137-ről ') ; Turóczi is említ 1130-ra
egy Csák Bódogot (Felicziánt) 2).
Azon néhány oklevelet tekintve, melyeket I. Béla
korából birunk, valamint azon szokást, hogy csak a kereszt
név iratott , nem csodálkozhatunk azon , hogy bennök ezen
nemzetségek elé nem fordúlnak , mi bizonyára nem történ
hetik, ha ezen nemzetségek II. vagy III. Béla korában még
virágoztak volna, melyből okleveleket nagyobb számmal

') Fejér: Cod. Dipl. Töm. II. pag. 91.

') Schwandtner: Scriptores rer. Hungaric. Pars I. Vindobo-
nae, 1766. in 4-to. pag. 200.
 — 25 —
birunk s a várispánság czímzet is említtetik. Mindazon vár
ispánságok közt , melyek a XH-dik századból említtetnek
két „Jacobus Comes de Borsod" fordúl elé, 1 108 és 1204-ben '),
kik a Böngyér, kún vezér, fiai, Borsod által építtetett
Borsod-várra ; a bihari várispánok , kik Bihar-várra, Mén
marót székhelyére ; a bodrogi várispánok, kik Bodrog-várra ;
a vas-vármegyei várispánok , kik Vas-várra ; a csanádi vár
ispánok , kik Csanád (Sunadj-várra ; a nyitrai várispánok,
kik Nyitra-várra ; a nógrádi várispánok . kik a nógrádi
részekre 2) emlékeztetnek névtelen jegyzőnknél. Hogy a
kevei várispánok (Comites Keveyenses) hasonlólag Keve-
várra emlékeztetnek 3) , kétségbevonhatlanúl helyes véleke
dés ; s a kolosi várispánok (Comites Kulusienses ugyanazok ,
kik — miként nekünk látszik, — névtelenünknél a Köl
esei nemzetségre (genus Colsoy) utalnak.
Itt kettőt kell tekintetbe vennünk : először , miért nem
fordúlnak elé ezen okmányokban a névtelen jegyzőtől említett
nemzetségek ? Másodszor , mi az oka , hogy ő ezen okira
tainkban emlegetett nemzetségeket nem ismeri, holott a vára
kat, melyekre azok vonatkoznak, megemlíti? Egy To m aj
(Thomoy , LVII. Fej.) nevű várispánról , ki a T o m a j nem
zetséghez tartozik, szent István egyik oklevele 4) emlékezik.
Hogy azonban névtelenünk ezen várispánokat s nemzetségei
ket épen nem látszik ismerni, annál feltünőbb, mert magokat
a várakat ismeri. Ugyanis Bodrogról mondja : „Hol
most Bodrog vára vagyon" 5); Borsodról: „Boldva vize
mellett várat építe , melyet azon nép Borsodnak neveze,
mivelhogy kicsiny vala" *) ; Csanádról: „Mely vár most
Csanádnak (Sunad) neveztetik" '). Némelyek csak részen
'; Fejér: Cod. Dipl. Tom. II. pag. 46. — Töm. Ili. Vol. 1.
pag. 163 — *) U. o. Index Cod. Diplomatic. pag. 74. és 76. — Civitas
Naugrad, Cod. Dipl. Töm. II. pag. 97. — 3) U. o. pag. 387.
4) Fejér: Cod. Dipl. Töm. I. pag. 330. — Töm. VII. Vol.
5. pag. 368.
*) „Ubi nune est castrum Budrug". — A n o n y m. Cap. XLIV.
•) „Juxta fluvium Buldua castrum construxit , quod vocatum est
a populo illo Borsod, eo quod parvum fuerit". — U. o. Cap. XVIII.
') „Quod castrum nunc Sunad nuneupatur". — U. o. Cap. XI.
 — 26 —

kint fordúlnak elé a névtelen jegyzőnél , mint a nógrádi

részek (partos Nougrad, XXXIII. ÍVJ), a szepösi erdő
ség (sylva Zepus, XXXII. Fij.) , e helyett később a szepesi
várispán (Oomes Scepusiensis) jő elé, a nélkül, hogy a róluk
elnevezett nemzetségek említtetnének.
Ide járul még , a mi általában nem jelentéktelen, a szók
ősrégi alakja, mint : G ols oy, e helyett: Kölesei; Stum-
tey, ma: Sempte ; Galgócz vára (castrum Colgoucy);
Trencsén (Trusun , Tröcsön-nek volna olvasandó ; hihetőleg
Trnsun állt az eredetiben, mi Trncsön vagy T r n c s é n
olvasást adna, miből a magyar ajk T r e u c s é n-t csinált) ;
S u n a d , e helyett : Csanád;, a mi azonban még a XlI-dik
század emlékeiben eléfordúl ; B o y t a , e helyett : Vajta
(VIII. és XXXVII. fej.) stb. — Az okmányok helyesirásá
ban sem lehet sokat bízni, különben még több ilyetén példák
volnának idézhetők. P o t a c a (Pataka) , később mindenütt
a - val irva ; mert a Halotti-beszéd homályos a (=; o)-
ja a XII-dik században enyészni látszik, mint :Arapatak '),
Arpathaka 2)Belapatak 3), Maliska-pataka 4);
azonban: Wyboukpotooka, 1135-dik évről 5). —
Ugyane változás érte a l betűt, mely utóbb s-sel váltatott fel,
mint Z e r e l m e s, mi, mint leánynév, már 1 137-ben Serel
mes -Bzóidomban tünik fel ") ; és megfordítva , a régi s , c
(= cs) helyett szerepel , mint : S u n a d , Csanád ; S a a c , a
későbbi C h a k (Csák) helyett. Különben a most érintettekre
vonatkozólag annyi bizonyos, hogy itt„biztos határokat vonni
lehetetlenség ; annyit azonban czélunkra vonatkozólag meg
kell jegyeznünk, hogy hosszas nyomozással kimutatható ugyan,
miszerént a régi alakok , mint a eh, később is eléfordúlnak ;
de hol vannak arra bizonyítékok, hogy az utóbbi kor nyelv
kezelésének sajátszerüségével már a névtelenjegyzönél talál
kozunk? Ha már a XH-dik században az újabb alakok

') Archiv des Vereins für siebenbürg. Landeskunde. II , 1.

lap 466.
') Fejér: Cod. Dipl. Töm. II. pag. 150. — ") U. o. pag.
103. — ') U. o. Töm. ín. Vol. 1. pag. 174. - 3) U. o. Töm. n. pag.
83. - ') U. o. pag. 93.
 — 27 —
mellett , melyeknek kifejlődésére évtizedek kivántattak , a
régiek is még eléfordúlnak : bizton következtethetjük , hogy
névtelenünk , kinek szerkesztméuye után oly soknak újabb
keletkeztére ismerünk , általában a régi alakokat használta.
A magyar irálynak a múlt századból még ma is fordúl elé
nem egy sajátsága ; azonban ír-e valaki általában ma mégis
úgy , mint akkor? Feltehetö-e ez? Nem kell-e sokat csupán
esetékül tekintenünk ? Ide járul még, hogy — ha megenged
jük, miként valóban megkell engednünk, — Torda püspök
a névtelen jegyző koráben élt : úgy igen feltűnő , hogy a
XII-dik század oly sok okmányában , hol püspökeink majd
mindnyájan eléfordúlnak , sehol sem említtetik ; holott egy
püspökről fel nem tehető az, mi egy világiról nem épen hihe
tetlen, hogy két nevet viselt volna. Tehát ismét azon meg
lepő eset áll elé , hogy épen ö nem neveztetik , míg Fejér
György Okmánytárában a XII-dik századból száz
negyven püspök emlittetik fel '). Igaz ugyan, hogy a XI-dik
század fenmaradt emlékei is hallgatnak róla ; de itt legalább
ezek felette csekély száma szolgál mentségül. Épen úgy meg
kell engednünk , hogy III. Béla alatt Stájerország békés
birtoklásáról többé általában szó sem lehet, s ez ismét a III.
Béla korára felvett alapot rendíti meg ; az azonban még
egyáltalában nem volt megfigyelve, miért nem használtatik
a S t y r i a nevezet, ha csakugyan azt jelenti, a mit a Caren-
tania Moroanensis névtelenünknél ; holott az a XII-dik
században már gyakran használtatott 2).
Az I. Béla korára felhordott eddigi nyomos érvek
után a legnagyobb horderővel biró ponthoz jut a tudós
értekező , hol tárgyalását sikerrel befejezi. E nevezetes pont
a királyi jegyző s barátjának, kinek munkáját ajánlja, érde
kes személyisége. Mindkettőnek korára vonatkozólag ekként
nyilatkozik ö :
Az I. Béla idejéből korunkig eljutott okmányok s irott
emlékekben egyetlenegy királyi jegyzővel sem találkozunk ;
') D a n. Coruides: Vindic. Auonym. 64, 65. 11.
*) „Marchio de Stiria" eléfordúl már 1152-beu Gudenuál:
Cod. Diplomatic. Francof. ad Moen. 1723. pag. 460.
 — 28 —
csupán egy oklevelében l) van szó bizonyos Miklós (Ni-
colaus) főpapról (praesul), ki azon idétt (1055) a királyi
udvarban a jegyzői teendőket végezte (qui tunc vicem pro-
curabat Notarii in aula regia), s ez igen könnyen lehet azon
„tiszteletes s a deáki tudomány mesterségében avatott N.
férfiú" (N. vir venerabilis et arte literalia scientiae imbutus, —
Anonym. Prolog.), kinek névtelenünk könyvét ajánlá.
Hogy öt nem mint al-jegyzöt szólítja meg , oka az , hogy a)
azon idétt al-jegyzők nem , hanem csak al-kanczellárok for
dúltak elé ; de ő al-kanczelár nem volt , mely méltóság
különben már szent István alatt létezett , hanem csak ezen
esetben (tunc) helyettesíté a jegyzőt ; b) hogy ez csupán csak
,,a deáki tudomány mesterségében avatott" lehetett, s hogy
akkor ilyeneknek nem nagy volt száma , kitetszik azon idő
ből, melyben élt. A főpapot megilleti a „tiszteletes férfiú"
(vir venerabilis) czím , s a nagytiszteletű férfiúnak barát
sága, kit jegyzőnk „legkedvesebb barátjának" (dilectissimus
amicus) nevez , nyilatkozhatik a helyettesítés ezen baráti
szolgálatában, így ama sajnosan érzett hiány, hogy csak egyet
len okmányt birunk I. Béla korából, melyben jegyzőről
tétetik emlités, ha a munka szerzőjét nem is , de ama mási
kat mégis , kinek az ajánlva van , mindkettejük korával
együtt, ismernünk engedte.

4. §. Thierry Amadé ide vonatkozó tárgyalása.

Thierry Amadé, a franczia Institut s a magyar
tudományos Akademia tagja, Attila-mondák czímü jeles
munkájában 2) névtelen jegyzőnk korát illetőleg következő
véleményt mond : „A keresztyénségnek az ősmagyar (po
gány) költészet ellen vivott harczából születtek a magyar
krónikák. A legrégibb krónika , mely megvan , a XI-dik
s'zázad második feléből való. Ez közönségesen a névtelen
jegyző krónikája neve alatt ismertes ; szerzője , kinek

')Pejér: Cod. Dipl. Töm. I. pag. 39 1. — V. ö. Dan..

Cornidea: Vindic. Anonym. pag. 85.
') Fordította Szabó Károly. Pest, 1864. 8r.
 — 29 —
nevét nem tudjuk, Béla király jegyzője lévén, mint maga
tudósít bennünket. Több Béla nevű király uralkodott Ma
gyarországban. Az első 1061-től 1063-ig ült a trónon ; a
másodiknak, 'kit 1131-ben koronáztak mej, egy főúri láza
dásban szemeit kiszúrták : de legközönségesebb vélemény
az, hogy a névtelen jegyző I. Béla alatt írt, s ez látszik
kitünni munkájából is" ').
E nézetét a minő alaposan , épen oly érdekesen indo
kolja, mondván : „Magyarország történelme telve van tények
kel, melyek a magyaroknak a nemzeti költészet iránti izlését
s némi énekelt történelem fenmaradását bizonyítják. A ma
gyar történeti és hadi énekek természetöknél fogva tele vol
tak pogánysággal ; azokban az isteneknek tulajdonították a
nemzet hőstetteit és hóditásait ; azokban szüntelenül az
áldomásokról volt szó, e vallásos ünnepélyekről, melyek
ben nagyok és kicsinyek ugyanazon asztalnál , a papok
által megszentelt ló husának evése közben tobzódtak. E
történelmi hagyományokat magokban foglaló énekeknek,
melyek egyszersmind egy külön dalnokkarnak, történelmi
nyomok alapján , hajdani lételére is engednek következtet
nünk, legtekintélyesebb ellensége volt a keresztyénség, mely
nek papjai e hagyományos énekeket nevezetes változások
nak vetették alá , az új vallás történettudományai követel
ményeihez alkalmazván, azzal kiengesztelték. Innét érthető,
mit akart a névtelen királyi jegyző , midőn krónikáját szer
kesztette, tudniillik a nemzeti énekeket , melyekből szerénte
,az oly igen nemes magyar nemzet eredetének eleit s minden vi
tézi tetteit hallá' 2) , keresztyén s az ö felfogása szerént tudósabb
művel váltsa fel. Azonban, mindamellett is, hogy lenézi a
hegedősöket, és énekeiket, nem volt képes előadásából kitörölni
a hagyományos emlékeknek, melyekből dolgozott, sem meg

') U. o. 110, 112. 11.

') „Si tam nobilissima gens Hungariae primordia suae genera-
tionis et fortia quaeque facta sna ex falsis fabulis rusticorum, vel a
garrulo cantu joeulatorum quasi somniando audiret, valde indecorum e
satia indecens esset". — Anonym. Prolog.
 — 30 -

rögzött pogány színezetét, sem költői durvaságát. Oly kifeje

zéseket és gondolatokat lát nála az ember előkerülni, melyek
világosan mutatják a forrást, melyből merített. Olykor idézi
is , de csak tréfálva , ez énekek szokott kifejezéseit. Mind
ezekből kitűnik , hogy a hagyomány , mely előbb a nemzeti
énekek utján szállott firól fira , a XI-dik században kettős
változáson ment keresztűl : változott alapjában azon kénysze
rűségek következtében , melyeket a keresztyénség teremtett ;
változott alakjában az által, hogy a szabad és énekelt költészet
latinúl szerkesztett krónikákba lön szőve. Léteztek tehát
magyar hagyományok és léteznek, sőt azok emlékeit elvitat-
hatlan hitelű könyvükben birjuk is , melyek közöl a legré
gibb szent István halála után harmincz , s Árpád Magyaror
szágba telepedte után csak százhatvan évvel volt írva.
Melyik nemzet az Európában , mely ily korán szerkesztette
emlékezéseit" ').

II. Fejezet.
Második Béla kora és névtelenünk.
5. §. Podhradczky József a uévteleu koráról.
Ostörténelmünk azon kifogyhatían szorgalmu búvára,
kinek tisztelt nevével itt találkozik a t. olvasó , legújabb
munkájában 2) , mely a névtelen jegyző szerkesztményéhez
nemzeti nyelvünkön folytonos magyarázatul akar szolgálni,
a névtelen írót, t. Fejér György nyomán 3), II. (vak)
Béla királyunk jegyzőjének vallja, okát leginkább a királyi
jegyző müve ötvenedik fejezetének következő szövegrészére
alapítván : „De a muramelléki karantánok határ
széleit is gyakor becsapásaikkal rablák, kik közzül sok ezer
embert kard élére bányának , őrhelyeiket felforgaták éa

') Thierry A. Attila-mondák. 108. 109, 111, 113, 120. 11.

*) Béla király névtelen jegyzőjének idejekora és hitelessége.
Oklevelek, egykoru és közelkoru kutfők szerint birálta és értelmezte
Podhradczky József. Budán, 1861. 8r. 460. 1.
*) Tudom. Gyűjt. 1828. 8r. VI. Fűz. 83 s köv. 11.
 — 31 —

tartományaikat birák, s mind a mai napig is, az Úr segelye

vel, hatalmasan és békésen maradékuk birja" ').
Az idézett sorokat illetőleg ily fejtegetésbe ereszkedik
a fenn tisztelt t. értekező : „A magyar nagyherczegek alatt
is az Ens (Anisus) és Kramp (Cambus) folyók voltak nyu
gatról határszélek ; mert ők idejövetelükkel valamit csak
véreik hajdan birtak , azt egymásután elfoglalták 2). Ens
vizen innen, hol most a mölki benedekrendiek apátsága létez,
állott a magyarok végvára. Ezt babenbergi I. Leopold 979-ben
elfoglalván , lerontatta. Ekkor lett Austria az elenyészett
Németbirodalomnak határőrsége (Marchia). E veszteség után
az a darab föld , mely Ens folyam és Comagenus hegy közt
fekszik, Kalenberg vagy Szárhegy fölött, német kézbe esett ;
onnan délre, Semering hegytől kezdve , mely Austriát Styri-
ától elválasztjaj, Lajtáig még mind magyar kézben maradt 3).
Szárhegyen sz. Leopold, osztrák örgróf (1096 — 1136) egy
erődöt rakatott II. István magyar király becsapásai ellen
(1117, 1118). II. István tehát nem hadakozott a karantáni
határszélekért, melyeket háborítlanúl birt ; de akkor Styria
nem is volt az osztrák őrgrófoké , mely csak V. Leopold
alatt (1177—1194) jutott kezökre 4).
Styriának Semering hegytől kezdve délre Muramenté
ben eső részei, vagyis a Murán inneni Styria Dráváig, azok
a karantán szélek, melyeket a névtelen jegyző az ötvenedik
fejezetben „Carinthinorum Moroanensiumfines" nevezet alatt
említ, Mura vizéről így nevezve : ő tehát már nem tudta,
hogy Styria és Austria Greyza nagyherczeg korában 979-ig
az Ens folyamig tartozott Magyarországhoz 5).
Ezt a Murán inneni részt II. Béla király (1131 — 1141)
még békével birta ; csak pettaui I. Fridrik ragadá ki II.
') „Sed et Carinthinorum Moroanensium fines crebris incursibus
diripuerunt, quorum multa niillia hominum in ore gladii occiderunt,
praesidia subverterunt , et regiones eorum possederuut , et usque in
hodiernum diem, adjuvaute domino, potenter et pacifice posteritas eorum
detiuet". — Á u o n y m. Cap. L.
2) P o d h r a d c z k y J. i. m. 38. I.
s) Podhradczky J. i. m. 39, 40. 11. — «) U. o 40, 41.
11. - >) U. o. 41. 1.
 — 32 —
Geyza király kezéből, midőn kormányát testvérei háborgat
ták '). Miből önként következik, hogy a névtelen iró II.
Béla király jegyzője volt, s hogy még e fejedelem éltében,
vagy egy oly időben írt, mikor II. Béla király a karantán
széleket még hatalmasan és békésen birta" 2).
6. §. Jámbor Pál történetbölcselni lehozása.
Jámbor Pál újabban megjelent magyar irodalom
történeti müvében *), Béla király névtelen jegyzőjéről ez
áll : „Királyi jegyzőnek nevezi magát sí., de nem más, mint
nemzeti történetiró. Fénye az őskornak, mely nála nélkül
ma is sokban homályos volna ; fájdalom, hogy névtelen !
Ki volt Béla jegyzője ? melyik Béláé volt ? két kérdés,
melyre különfélekép felelnek tudósaink.
Feszle r, Pál erdélyi püspököt hiszi e hazai napló
irójának ; míg Fejér György, történetbuvárunk, Péter
budai prépostot. Bárki legyen az ismeretlen szerző, elég hogy
P. betűvel nevezi magát ; és testben, lélekben magyar volt.
Ősi szokás szerint a napló egy N. tiszteletes tudósnak
van ajánlva, ki sí. nyilatkozata szerint a latin tudományok
ban jártas.
Ki volt e tudós ?
Szabó Károly az N. betű alatt az esztergomi érseket
hiszi rejtőzni , azon alapos okból , mert az idő szerint a
venerabilis czím csak Magyarország főpapját illeté, míg
a püspököket reverendus. Hogy csakugyan föszemély
volt , kitünik e sorokból : ,Már igéretemről csaknem meg
feledkezém, ha kegyelmed levelével nem int vala'. A
kegyelmed és int világosan mutatják, hogy az egyén,
kihez szól történetirónk, magasabb rangot viselt, mint ő.
Most az a kérdés, melyik Béla jegyző je volt?
Szabó Károlyi. Béla mellett szavaz ; mások III. Bélára ;
mi II. Béla felé hajlunk , megmondjuk okainkat.
l)Erasm. Froelich: Diplomataria Sacra Ducatus Styriae.
Viennae. 1756. in 4-to. Part. II. pag. 207.
») Podhradczky J. i. m, 42. 1.
*) A magyar irodalom története. I. II. köt. Pest, 1864, 8r. Kiadja
Ráth Mór. Első kötet. 103—105. 11.
 — 33 —

Legtöbbet nyom itt mindenekelőtt eldönteni azt, vajjon

melyik Belára illik leginkább a nagydicsö emlé
kezetű czím, melyet királyának ád a naplóiró ?
Halljuk , mit mond Horváth M i h á l y II. Béláról ?
,Béla virágzó korában , kormányának tizedik évében
halt meg, nyugalmában gyarapodva hagyván hátra az orszá
got. Kormányának legnevezetesebb eredménye az , hogy a
régi nemzétségfök utódainak azelőtt igen nagy hatalmát
megtörte s annak romjain a királyét emelte'.
Mit mond e tanuság? azt, hogy se többet, se keveseb
bet nem tett, mint Richelieu a Gondokkal és Montmorency-
akkal , azaz száz apró király helyett, mi a hazának való
ságos romlása volt, egyet teremtett. Tehát véleményünk sze
rint, Béla tíz év alatt nagyot tett, bár véres eszközökkel.
Továbbá azt mondja Horváth Mihály: ,Bélában
egy jószivü fejedelem ült a királyi székre'. Jószivü ! Lehet-e
ennél drágább kincs azon a polczon, honnan milliók boldog
sága függ V
Igaz , hogy gyengeségről vádolják öt ; de nem állt-e
oldala mellett egy őrangyal, a nagy királyné, a lelkes Ilona,
kinek keze tud pallost is forgatni, de csak az árulók feje
fölött ?
Halljuk csak , mit mond az aradi országgyűlésen :
,Hü nép, árak és nemesek, —- az isten mindegyiteknek adott
szemet, hogy lássatok : mi az oka, hogy egyedül urunk kirá
lyunk van megfosztva szeme világától V kiknek tanácsá
ból érte öt e csapás ? és a bűnösök el fogják-e kerülni bo-
szujokat '?'
Itt iszonyu zaj kelt , és az ország tereme vérfürdővé
vált. Hatvannyolcz főnemest, a király vakságának bün
részeseit, konczolt fel a nemzet haragja.
Mit bámulunk mi itt ? azt a mesteri beszédet-e , me
lyet Ilona mondott ? nem ! azt a szenvedő nagy alakot a hát
térben, mely ily lelkes szónoklatot sugalt. Ilona csak a kéz
itt ; a szellem , mely parancsol , a világtalan király. Ily ha
tást , ily vérengzést az ország teremében csak az elnyomott
ügy szülhet.
3

-
 — 34 —

Menjünk tová'bb.
Nein törvény iránti tiszteletet mutat-e az, hogy Béla első
tette az aradi országgyűlés összehivása volt. De nem csak
itt, nagy volt Béla a harczmezön is.
Ki verte meg a trónkövetelő Boricsot ? ha kardja nem, elérte
őt hatalma és kihajtá az országból.
Valóban a tíz év , melyen át uralkodott Béla, mintegy
szentté tette öt a nemzet előtt ; honn semmi baja, csak az
idegenek zaklatják öt ; azért joga van a történetirónak őt
dicsőemlékezetűnek mondani.
De ha semmi nagy nem lett volna benne , nagygyá
tette őt a csapás , a végzet , mely ily nagy csapásokat nem
oszthat a nélkül, hogy ne emeljen.
Ilona ismerte Bélát , és nagynak hivé ; ismerte öt
jegyzőnk, és dicsőemlékezetűnek mondja.
Tehát mi sem I., sem III. , sem IV. Bélára nem haj
lunk úgy, mint a sors által sujtott, fájdalom által megszen
tesített vak Bélára, ki valóban dicső, mert martyr".

III. Fejezet.
Harmadik Béla és a névtelen jegyző kora
közti viszony.
7. §. Egy névtelen czikkiró okoskodása.
Béla király névtelen jegyzőjének korára vonatkozó
történelmi újabb nyomozások közöl egy honi névtelen tu
dósunk tünik fel mint olyan, ki véleményével III. Béla kirá
lyunk mellé nyilatkozik '). Figyelemre méltó czikke nem
az eszmemenet s érvek újdonságával hatott ránk, hanem
azon elismerést érdemlő hűségével, melylyel hozományában
néhai t. Réső-Enzsel Sándort nyomról - nyomra
követi *). Az avatott kézzel ésszeállított örtekezésnek vezér
fonalát itt adjuk.
1. A névtelen jegyző, munkája előszavában, néhai

') Egyetemes Magyar Encyclopaedia. Ill-d. köt.

•) Tudom. Gyűjt. 1832. IX-d. köt. 48-82. 11.
 — 35 —
urát, Béla királyt, nagydicsönek (gloriosissimus) czímezi,
miből így okoskodik : „II. Bélát, 1135-ki oklevelében, ak
kori jegyzője J,á n o s , Tibusnak fia, „gloriosissimus"-nak
nevezi ugyan ; de később az aradi országgyűlésen sok főurat
lekonczoltatván, és 1139-ben boritalnak adván magát, többé
ötet „gloriosi8Simu8a-nak senki sem nevezte, hanem „sere-
nissimus", „victoriosissimus" , „piissimus" czímet visel ok
leveleinkben l). Ellenben III. Béla volt az, kit mind életé
ben, mind halála után „gloriosissimus"-nak neveztek a tör
ténetirók, s e czímet meg is érdemiette ; mert ö hozta vissza
az országba az ohajtott békeséget ; ö foglalta el Galicziát ;
ő tétette irásba az ügyesbajos emberek panaszait ; köny-
nyebbítette meg a törvénykezést ; ö irtotta ki az elszaporo
dott tolvajokat és gyilkosokat. Világos tehát, hogy Béla
névtelen jegyzője a „gloriosissimus" Béla király alatt csak
III. Bélát érthette.
2. A görög és olasz írók III. Béla jó tulajdonságai
közt azt is felhozzák , hogy ő rendelést tön, miszerént Ma
gyarország története megirassék ; tehát ez is egyik ok, hogy
Béla névtelen jegyzőjét ín. Béla jegyzőjének tartsuk 2).
3. III. Béla király idejére mutat azon irásmód is , me
lyet Béla névtelen jegyzője követett. Tudniillik a XII-dik
században szokásba jött gömbölyű kisded s betűvel élt a
század végezetén ; az i betű fölibe pedig a XIII-dik század
ban kezdett nyújtó vonást rakott.
4. Figyelmet érdemel a B l a c u s nevezet is , melyet
a névtelen jegyző említ Cap. XXIV. „bonitatem terrae
Ultrasilvanae, ubi Gelou quidam B l a c u s dominium tene-
bat" ; mivel a B l a c u s nevezet legelőször Cinnamusnál
Lib. IV. említtetik, (a ki pedig III. Béla király idejében
élt,) és ezelőtt , a mint L u c i u s Lib. IV. Cap. V. megmu
tatta, a Blacusok (oláhok) más nevet viseltek.
5. Halicia és Lodomeria nevezet is előfordúl a
névtelen jegyző munkájában. Már pedig a Halicia nevezet
•) Fejér: Cod. Dipl. Töm. II. pag. 94, 147 és 485. — Töm.
III. Vol. 2. pag. 118.
*) B u d a y Ézsaiás: Magyarország Historiája. I. Rész. .71. 1.
3*
 — 36 —

1157. után, úgy szintén a Lodom er ia nevezet III. Béla

király uralkodásának vége felé származott, és Gebhardi
is azt irja, hogy Halicia nevű vár 1138-dik évben épült,
s a tartomány e vártól kapta nevét.
Ezek után a ne'vtelen czikkiró a királyi jegyző nevé
nek felderitésevel is igyekszik ennek korát III. Béla kirá
lyunk kormányidejében megállapítani , történelmi adatok
nyomán határozottan állítván , hogy Béla jegyzője Péter
Pál nevet viselt , s hogy egy ily nevű jegyzője csakugyan
volt III. Bélának , ki akkor erdélyi püspök volt , ezt maga
Béla király hagyta emlékezetben, egy oklevélben ezen
szavakkal : „habito itaque Consilio nostri et Episcoporum s.
Marcharii l'etri et Pauli mei Notarii , nunc autem Episcopi
Ultrasilvani, hoc Chirographum factum est a P. Ultrasilvano
Episcopo" '). Ezen oklevélben III. Béla király nyilván ki
jelentette, hogy azon oklevelet Péter Pál az ő notariusa,
az erdélyi püspök irta.
Később Péter Pál az erdélyi püspökségből a dalmát-
országi spalatói érsekségre emeltetett s hogy a K i l é n y i
magyar nemes családból származott, mutatja F a r l a t i
munkája 2).
Péter Pál e hivatalt két évig viselvén, miután Spa-
latót a velenczeiek elfoglalták, Magyarországba visszajött, s
itt 1188-dik évben kalocsai érseknek neveztetett, helytartója
levén a spalatói érseki székben épen az ő jó barátja, Mik
lós fáriai püspök , kinek felszólítására irta meg a magya
rok történetét.
Helyre állván a velenczeiekkel való békeség, 1191-dik
évben Péter Pál visszament a spalatói érseki székbe ; és
ekkor III. Kelemen pápa megismervén azon érseki székhez
való jogát, öt abban megerősítette 3), és azon hivatalt viselte
is 1196. évig, III. Béla király halálaig.

l) Fejér: Cod. Dipl. Töm. U. pag. 199. — S p i e s s : Arehi-

vische Nebenarbciten und Nachrichten vermischten Inhalts. 1785.
I. Theil. 140. 1.
') Illyric. Sacr. Töm. III. pag. 211.
s) Fejér: Cod. Dipl. Töm. III. pa pag. 272.
 — 37 —

III. Béla király 1196. évben Székesfehérvárott meg

halván , Imre királynak , testvére Endrével való egyenet-
lenkedései miatt, szüksége volt egy tapasztalt és okos férfi
úra, s ez volt oka, hogy Péter Pált Spalatóból visszahivta.
Imre király, gyengekorú fiát, Lászlót három éves
korában 1204. aug. 27-kén a kalocsai érsek által meg
koronáztatván, s erre nem sokára meghalván, az özvegy ki
rályné , Constantia, a kisded László királylyal , a
koronával és sok főemberrel , Endrétől való félelme miatt,
az ausztriai herczeghez, III. Béla király testvérétől, Hele
nától, született Leopoldhoz, kényteleníttetett futni Bécsbe.
Hihető tehát, hogy Péter Pál az özvegy királynéval szin
tén elment ; s így hivatal nélkül maradván, ottan 1206. év
táján készítette a magyar hét vezérről írt munkáját. Erre
mutatnak az ő saját szavai : „P. dictus Magister ac quondam
bonae memoriae Belae gloriosissimi Regis Hungariae Nota
rius", valamint az is, hogy munkájában sehol sem irja : „in
hoc Regno Hungariae ; in hac patria" stb. s így világos,
miszerént munkáját külföldön irta ; s erre az is bizonyság
lehet, hogy kézirata sokáig a bécsi ambrasiani gyűjtemény
ben hevert, s onnan tétetett által a csázári könyvtárba.

S. §. Dr. Rösler Ed- véleménye.

Azoknak osztályába , kik Béla király névtelen jegy
zőjét III. Béla királyunk korába helyezik, újabb nyomozá
soknál fogva számítható a külföldiek közöl dr. Rösler
E d e , a troppaui fel-gymnasiumban tanár , s a magyar ős-
történelmi hazai kútfők ellen a Lajtán túl újabban szervezkedett
Schlözer-féle iskola legifjabb viadora, ki daczára annak , hogy
„előtte egészen haszontalannak tetszik sok tudományosságot
és fáradságot vesztegetni oly kérdésre, mely a megoldás
legszerencsésebb esetében is oly krónikás nevével ismertetne
meg bennünket , kinek történetirói becse oly cse
kélyre teendő" *). Mily más színben látja a királyi

') ,,Es scheint mir ganz unnütz, so viele Gelehrsamkeit und

M üsse an eine Frage zu verschweuden, die irn glücklichsten Falle der
 — 38 —
jegyző írói értékét C a s s e l , ki erre vonatkozólag így nyi
latkozik : „Es ist uns zu einer Grewissheit geworden, den
ungenannten Autor einer der merkwürdigsten
Schriften der Zeit zurückgegeben zu haben, die
er selbst bezeichnete , und die man nun durch jene hyper-
kritische Skepsis, die sucht, wo sie nichts suchen hat, erst
in Erwiigung und Zweifel gezogen, dann endlich geliiugnet
hat" '). D r. R ö s l e r Ede, daczára egyoldalú s elfogúlt
itéletének, a névtelen jegyző munkáját terjedelmes birála
tára méltatta, s korára nézve sem vonakodik kifejezni néze
tét, mi csodálatosan talál a jeles történetbúvár, W a t-t e n-
bach, véleményével 2), midőn ő is az általa mérlegelt
körülmények tekintetbe vételénél fogva, kénytelenségnek
állítja a névtelen jegyzőt a XII-dik század végére, vagy
a XIII-dikba helyezni.
Schlözernek már rég megczáfolt védveivel áll
elő az új iskola ifjú bajnoka, véleménye támogatására,
illetőleg hazai történettudósaink és a külföldi C a s s e l he
lyes nézeteinek , melyek szerént a névtelent I. Béla jegy
zőjének tartják , elenyésztetésére. Ismétlőleg felemlíti
ugyanis, hogy
1. a névtelen jegyző Oroszországban Susdal városát
említi (VII. és X. fej.), melyet különben csak a XII-dik
században találunk említve *), s mely előbb nem létezett.
2. A névtelen jegyző kúnokat (Cumani) emlegett

Lösung uns mit dem Namen eines Chronisten bekanut macht , dessen
historischer Werth so gering anzuschlagen ist". — D r. Eduard
R ö s l e r : „Zur Kritik alterer ungarischer Geschichte". Separatabdruck
aus dem Programme des k. k. Ober-Gymnasiums zu Troppau für dan
Schuljahr 1860. 1. 8.
') Magyarische Altenthümer. Berlin, 1848. 8-ö. 69. 1. — Azt,
hogy köztiszteletü t. Beleházi Bartal Görgy aranykönyvnek
vallja (Commentar. Töm. I Lib. IV. pag. 9.) , már az Előszóban
(VI. 1.) említettük.
') „Vermutlich aus der zweiten Halfte des zwölften Jahrhun-
derts, wenn nioht erst aus dem dreizehnten". — „Deutschlands
Geschichtsquellen".
») N e s t o r, II. 33.
 — 39 —
s azokat barátságos viszonyban rajzolja a magyarokkal ;
úgy de a besenyők a X-dik század elején jönnek Európa-
s Magyarországba, s akúnok e név alatt csak 1061-ben
jelennek meg ; miből nem hogy következtetni lehetne névte
lenünknek ezen idő előtti korára, hanem azt kell elismer
nünk, hogy jóval utóbb élt ; mert a kúnok dúló beütéseik
kel egy emberkoron túl rettentők voltak a magyaroknak,
míg nem szent László (1089.) s királyi utódai őket békés
telepedökké tették. Megfoghatlan volna különben, hogyan
beszélhet a névtelen jegyző folyvást a magyarok s kúnok
közti - baráti viszonyról , ha ő a kúnok ama rémkorában
élt volna. A névtelen jegyzőnek tehát oly korban kellett
élni és írni , midőn ez ellenségeskedések emléke a két nép
közt már rég feledségbe ment. — Figyelmünkre kell mél
tatnunk még,
3. hogy a névtelen jegyző nem csak fényes palotába
állítja Árpádot, melynek ajtai még dalnokok és zenészek
nek is megnyilnak ; hanem ezen kivül még sok kőépületről
is beszél (XLVI. Fej.). A magyarok szerénte nem csak derék
házakban laknak, hanem még a vezéri lovak is pompás
istállókba (egregiae domus) vannak zsúfolva (XLIV. F«j.).
Vessük össze ezzel Freisingeni Otto tudósí
tását, — mond ellenfelünk , — ki Konrád királyt keresztes
hadjáratában követvén , alkalma volt Magyarországot is
merni (1152). 0 ekkép ír róla: „Minthogy ott a falvak- és
városokban igen nyomorúlt, azaz csak nádból, ritkán fából
s még ritkábban vannak kőből a lakások, a magyarok egész
nyár és ősz idején sátrakban laknak" '). Ezekből, szerénte,
azon következtetés foly, hogy a királyi jegyzőnek azon
korban s így a XII-dik század után kellett élni , mikor e
rajz irásához korában már valami alkalmat találhatott. Az
mégis csak különös történetiró lehet, ki a saját korabeli or
szágállapotot annak három századdal korábbi helyzetére

') „Cum yilissima in vicis vel oppidis ibi id est ex cannis

tantum , rara ex lignis , rarissima ex lapidibus habeantur habitacula,
toto aestatis vel autumni tempore papiliones inhabitantes" etc.
 - 40 —

kész így alkalmazni. Hát így váltotta be a névtelen jegyző

munkája előbeszedében tett azon igéretét, hogy igazán
és egyzerüen (vere et simpliciter) fog írni ?
4. A névtelen jegyző azt is beszéli, liogy a magyarok
már Árpád alatt meghódították Spalatót és Horvátországot '),
úgy hogy Magyarország határai már akkor délnyugatra a
tengerig terjedtek; holott csak Kálmán király 1102-ben
jutott Horvátország birtokához. S minthogy egy ilyen egé
szen új tényt lehetetlen lett volna — ha tudniillik I. Béla
jegyzője volt, — ily botorúl hátra keltezni, könnyen előáll
a következtetés, tudniillik a királyi jegyzőnek oly késő kor
ban , a XII-dik század végén vagy a XlII-d. elején kellett
élni, mikor már a Horvátország meghódításáról szóló emlé
kezés a késő nemzedéknél elmosódott.
5. CasselBódoga névtelen jegyzőnek I. Béla ko
rára még azt is érvül törekszik használni 2) , hogy ö a
S t y r i a nevezetet még nem használja, jóllehet a XII-d. szá
zadban az már gyakran előfordúlt.
t>. Nyomoé védvül hozza fel saját véleménye mellett
Cassel Bódog azt , hogy a királyi jegyző Kézai- s Turó-
czinál igen sokkal kevesebbet tud a hún- magyar őstörténet
ről ; miből Cassel azt következteti, hogy „nagy időnek
kellett a jegyző s Kézai forrásainak kora közt lefolyni ;
mert ezen mondák csak akkor keletkeztek, midőn hazánk
ban a nyugati tudományosság és monda nagyobb ismerete
lehetővé lett" 3). „A ki — úgy mond dr. Rösler, — erre
nézve Cassellel egyetért, olvassa meg H a r t v i k ,Chro-
nica Hungarorum'-ját, s mint remélem, elbámul azon ostoba
mesedagály felett, mely abban a magyarokról és Attiláról,
kit itt Aquilának hivnak, előttűnk áll, elbámul a magya

') „Civitatem Spaletensem ceperunt et totam Crouatiam sibi

subiugaverunt". — Cap. XLIÍ. és LVII.
*) Magyarische Alterthümor. 66. 1.
3) „Man wird eine lange Zeit zugestehen müssen , die zwissen
den Quellen Keza's und dem Anonymus liegt ; diese Sagen sind erst
dann entstanden , als eine grössere Kenntniss westlicher Gelehrsamkeit
und Sage möglich war". — Magyarische Alterthümcr. 61. 1.
 — 41 —

rok és húnok teljes fölcserélésen. Pedig ezen krónika, miu

tán Kálmán királynak van ajánlva, 1095— 1114. között,
tehát nem sokkal I. Béla után van szerkesztve, és így nem
kellett hosszú idő a mesegazdagság kiképzödésére" ').
Ha mindezeket számba veszszük, a névtelen jegyzőt
szükségképen a XlI-dik század végére , vagy a XIII-dikba
kell helyeznünk ; mert szerénte „pontosabb meghatározás a
létező eszközökkel lehetetlen" 2).

IV. Fejezet.
Névtelenünk negyedik Béla király jegyző je.
9. §. Fejtegeti Bclcházi Bartal György.
Hazai iróink tekintélyes körének ezen egyik méltán
legtiszteltebb személyisége a tárgyalás alatti ügyben komoly
szavait ekként hallatja : Béla király névtelen jegyzője (ma
kanczellár) korára nézve eltérők az irók véleményei.
Katona I. Béla kormányidejére teszi , sőt irott emlékek
nyomán áthozhatását a XII-d. századba elismeri , csak a
XIII-dikba ne tétessék , midőn IV. Béla uralkodott.
P r a y is azt állítja , hogy névtelenünk korát a három
első Béla király idején innen eső időszakba kell helyezni.
Azonban, miután Spiess III-dik Bélának 1181. évben kelt
okmányát közzétette, Pray is, előbbi véleményétől elállva,
III. Béla korához szorítkozott 3)
Cornides, vádiratában 4), melyik Béla jegyzőjének
állítsa a névtelent, a mindenik részre felhordott okok özöné
ben bizonytalanúl révedez , s jeles dolgozatát e szavakkal
fejezi be : bármelyik vélemény birjon is egyebek fölött elöny-
nyel , annyi kétségtelen, hogy névtelenünk 1141 — 1235,
azaz II. (vak) Béla halálától IV. Béla első kormányéveig
lefolyt időben virágzott.

') Zur Kritik alterer ungarischer Geschiclite. i. h. 10.1. — ') U. o.

3) Hist. Regnm Hangar. Pars prim. Budae, 1801. 8-ö. Notit.
praev. p ag. XXIX. §. VII. ad a 1181.
*) Vindic. Anonym. Uelae Eegis Notar. pag. 136. ,

'•
 — 42 —
Ezen időszak folytán Béla néven két királyunk volt,
a III-dik tudniillik és IV-dik. Amaz a királyi hatalom teljé
ben, ez azonban csak részében. Amarról Cornides hossza
san értekezett ; erről , ki annak Endre nevű fiától nemzett
unokája volt, majd mit sem mond; jóllehet azon időköz,
melyet a névtelen jegyző koráúl kijelel , IV. Béla, mint if-
jabbik király, kormányidejének részét is magában foglalja.
A mit tehát maga Cornides is kétségkivűl érzett , de
kifejezni mulasztott, annak t. Bartal György kifeje
zést ad.
Már II. Endrének, még midőn Dalmát- s Horvátor
szágot kormányozná , volt jegyzője, Péter, a Milke nemzet
ségből '). Az 12 1 6-ban megkoronázott (IV.) Bélának, Endre
fiának is, legott, a mint 1223-ban (kora tizenhatodik évé
ben) azon országok kormányzójává kineveztetnék, atyja
akaratjából mind pecsétje J), mind jegyzője volt, még pedig
magyar , nemes család sarja , azon kor szellemében tudo
mányosan kiképzett, ki pappá szenteltetvén, kora ifjusága
óta a királyi udvarban tartózkodott. E királyi jegyző nem
csak hogy a Cornides által kijelelt időben vitte e hiva
talt , hanem épen azon évben , melyet az végsőnek vall
(123ö), szűnt meg jegyző lenni, ííem hogy tehát reá alkal
mazhatók volnának, mik Béla korábbi jegyzőire felhozatnak,
sőt épen ő az , kit egyenesen azon munka szerzőjeül nem
csak vélni, hanem bizton állítani is lehet.
Hogy névtelenünk IV. Béla ifjabbik király jegyzője
volt, nem csak a Pray és Cornides által felhozott okok
bizonyítják, hanem magának a münek számos oly helyei is,
melyeket azok, egyebekre függesztve figyelmoket, vagy
egészen hallgatással mellőztek, vagy csak fölületesen s mint
egy tollhegygyel érintettek.
Mindenekelőtt az egész munka oly szókat s szólásmó
dokat tüntet fel, melyek III. Béla előtt vagy nem fordultak

') T i m o n : Epitome Cron. ad Emer. Regem. — Katona:

Hist. Critic. Töm. IV. pag. 489, 491.
') Pray: Hist. Regum Hungar. Para I. pag. 204, hol pecsét
jének körirata mind 1223, mind 1226. évről közöltetik.
 — 43 —

elé, vagy caak gyéren használtattak ; a szerző korában pe

dig lassankint , még inkább pedig II. Endre alatt közkele
tűekké váltak, minők : Magister agazonum, Halicia
et Lodomeria, Blaci stb. valamint a DaresPhry-
g i u sból vett szólásmódok '). Ide járul még , hogy a n o-
bilis szó a XIII-dik század elején még ismeretlen volt,
legalább az ezen idétt szerkesztett váradi tűzpróbaitélöszék
jegyzökönyvében egyszer sem fordúl elé, a királyi névtelen
jegyzőnél pedig többször olvasható 2), mi már magában elég,
hogy szerzőt II. Endre Béla nevű fia jegyzőjének higyük.
Pray első véleménye a névtelen jegyző müvének
leginkább III-dik fejezetén alapúl, sokkal inkább, mintsem
észlelte, midőn véleményével felhagyott. A szöveg így áll :
„vagy azért nevezték A lm usnak azaz szentnek, mivel nem
zetségéből szent királyok és vezérek valának születen-
dök" 3). Ezt csak akkor irhatta, midőn már I. László is
1192-ben a szentek közé iktattatott s a magyarnak így már
két szent királya volt. Igaz ugyan, hogy a szent (sanctus)
czím gyakran adatik oly királyoknak is , kiket az egyház
határozatából különös tisztelet nem illet ; de a kik e rész
ben kétkednek, fontolják meg, hogy itt a szókat valódi
érteményökben használni megszokott királyi jegyö szól , ki
már élőbeszédében nyiltan kijelentette , hogy legjobbnak
tártá, ha igazán s egyszerüen ir 4). A köz-gondolkodásmód
hoz alkalmazkodva miként beszélhetett volna 1192. előtt
magyar szent királyokról ?
Továbbá az LH-dik fejezetben olvassuk : „akkor a
vezér Veszprém várát Öcsöbnek, Szalók atyjának adá nagy
hű szolgálataiért minden tartozandóságaival, Velőknek pedig
a zarándi ispánságot adá, s így a többi nemeseknek is

') V. b. Tudom. Gyűjt 1832. X-d. köt. 75, 76. 11.

') A XIV., XLVI. és LII fejezetben.
*) „Vel ideo vocatus est Almus, id est sanctus, quia ex progeuie
ejus sancti reges et duces erant nascituri". — A n o n y m. Cap. III.
*) „Optimum duxi, ut vere et simpliciter scriberem". — A n o-
n y m. Prolog.
 — 44 —

helységeket ajándékoza" '). Mintegy ujjal mutatják ezek

a királyi jegyzőt, kinek az okmányok szokásos záradéka
„et aliis Comitatus regni tenentibus et h o n o r e s" mint
egy magától jött pennájából. Már pedig világos , hogy a
tiszti irály ezen kifejezése II. Endre előtt a királyi levelek
ben nem fordúl elé. II. Endrének egy 12 1 I-d. évről szóló s
közzétett levele e szavakkal végződik : ,,C omitatus te
nentibus et h o n o r e s" 2).
Cornides a névtelen jegyző munkájának IX-d. feje
zetében olvasható ezen szavakra : „És méltán nevezik vala
Pannonia földjét rómaiak legelőjének, mert most is rómaiak
híznak Magyarország javaiból" *), elegendőnek tartá meg
jegyezni, miszerént a jegyző aligha teszi vala e csipős meg
jegyzést a rómaiakra, ha maga is, mint olasz származású,
nem idegenkedett volna azon nemzettől ; ez idegenkedés oka
s idejének meghatározását pedig az olvasó itéletére hagyja.
Kérdi ezután t. Bartal György, vajjon ki az, ki ez
idegenkedő érzület okát II. Béla korából kimagyarázni ké
pes , s ne jöjjön inkább azon gondolatra , hogy e méltó
kifakadás Imre , Endre s ifjabb (IV.) Béla királyok idejére
tehető , midőn a pápai követek kapzsisága nagy mérvben
tapasztaltatott, főleg ha hozzá még jól megfontoljuk IV. Béla
király levelére ehhez indított válaszában IV. Sándor pápának
következő szavait : „E fölött ne zavarja kedélyedet azon föl
tevés, hogy a nevezett szent szék főleg külföldiek beállí
tásával szerfölött terhelte országod egyházait" 4). Engel

') „Tunc dux Usubuunec , patri Zoloucu, pro suo fidelissimo

servitio, dedit castrum Bezprem, cum omnibus appendiciis suis, et
Velucquio dedit comitatum de Zarand, et sic ceteris nobilibus
honoreg et loca condonavit". — A u o n y m Cap. L1I.
*) Katona: Hist. Critic. Töm. IV. pag. 1050. — Fejér:
Cod. Dipl. Töm. ín. Vol. 1. pag. 108.
*) „Ét jure terra Pannoniae pascua Romanorum esse dicebatur,
unni et modo Rommá pascuntur de bonis Hungariae". — A n o n y m.
Cap. IX. — V. ö Thom Arehidiac. Hist. Salonit. Cap. XIV.
*) „Non insuper illa suggestio debet movere cor tuuiu , quod
praedicta sedes maxime in extraneorum provisionibus nimium gravave-
rit ecclesias regni tui". — Ez azelőtt szokatlan kötelezettség VII.
 — 45 —
ez idegenkedés alapját abban látjá, hogy Magyarországban
a püspöki székekben olaszok ültek Mi alig vonható két
ségbe , miután több ok volt a méltó panaszra , ezek közt
különösen az egyházi hivatalok betöltése. Valóban a pápák
hatalma e részben is nagy befolyást gyakorolt Magyar
országra III. Béla királyunk idejében.
Kik a munka szerzőjét II. vagy III. Béla jegyzőjének
tartják, mellőzik a mű azon helyét, mely mindkét vélemény
nyel ellenkezik. „Midőn a scythák — szól az I. Fej. — győ
zelmet nyernek vala , semmit sem kapának a zsákmányon,
mint maradékaikból a mostaniak" '). E szavak
horderejét, melyekkel a szerző korának erkölcsét sújtja,
hiába törekszik bárki II. vagy III. Béla időszakának ese
ményeiből kimagyarázni. Azon lángra kapott egyenetlenke-
dés jele ez, melyet már Rogerius Siralmas Énekében
érint : „A nemesek keseredett szívvel említették , hogy a
királyok, kik azon idéttvoltak, (köztűk II. és
III. Béla), a hadjáratból visszatérőknek, vagy a hadi-foglyok
rokonainak illő pótlékot s jutalmat adtak, lakhelyeket, jószá
gok s mezei birtokokat engedvén azoknak örök birtokúl.
Ez pedig (IV Béla) nem csak hogy mit sem adott azoknak,
h."»nem az engedményezetteket is törvény s tulajdonosi
jognál fogva visszavette" 2). Mit e király, akkor még mint
növendék, atyja tanácsából ugyan , de egyszersmind saját
Gergelytől veszi eredetét, ki a római zsinatban 1079. határozta, hogy
az ujonnan választott püspök a többi közt esküvel igérné, hogy az
apostoli szék követével, kit olyannak ismer, jövet s menet tiszteségesen
bánik, és szükségeiben segíti. — „Legatum apostolicae sedis, quem
certum esse eognovero, in eundo et redeundo honorifice tractabo et in
suis necessitatibus adjuvabo". — Ilyetén követek fényűzése s kapzsi
ságának példáit olvashatni Szvoréuyinál, Fascic. IV. pag. 142.
') „Quando Scythici victoriam habebant, nihil de praeda volebant,
utmoderni deposterissui s". — A n o n y m. Cap. I.
') „Nobiles cum cordis amaritudine referebant, Reges, qui pro
tempore í'ueraut, revertentibus ab expeditione vel captivorum propin-
quis recompensationem et remunerationem congruam fecisse ; villas,
possessiones et praedia concedendo eis in perpetuum possidenda. Huno
autem (Belam IV.) non solum eis non addidisse aliquid, sed concessa
ad jus et proprietatem revocasse". — R o g e r. Carm. Miserab.
 — 46 —

természeti hajlamánál fogva elég vigyázatlanúl nagyörömest,

népe benne helyzett reményének eljátszásával cselekedett.
Az ifjú Béla ezen takarékosságával összefüggésben látszik
lenni, a mit névtelenünk a XI-dik fejezetben mintegy czél-
zatosan mond : „Szokása a jó uraknak híveiket megjutal
mazni" ') ; valmint a XXIX-dik fejezetben : „A jó uraknak
szokása híveiket szeretni" 2) ; s a miket a XXII., XXXIII.
és XLIX. fejezetekben nem csak a vitézek, hanem az öröm-
hírt-hozók megajándék g ásáról a kevésbbé adékony Bélának
a müvelt férfiú szelíden s kimélve ad értésére *).
Igen , de némelyek ellenvetik , az L. Fej. ezen szö
vegrésze : „De a muramelléki karantánok határ
széleit is gyakor becsapásaikkal rabiák , kik közzül sok
ezer embert kard élére bányának, őrhelyeiket felforgaták és
tartományaikat bírák , s mind e mai napig is , az Úr
segélyével, hatalmasan és békésen maradékuk birja" 4),
II. Béla kormányidejére illik ; mert ennek fiai egyenetlen-
kedésök által elvesztvén a karantánok határszéleit, mi sem
maradt e birtokrészböl , miről III. vagy IV. Bélának jegy
zője irhatta volna, hogy a magyarok békésen birták.
Ezeknek, vagyis inkább C o r n i d e s nek, mert ő volt
első, ki ezt érvül használta, önmagát Cornidest teszi t.
Bartal György ellenébe védokúl, ki önként megengedi,
miszerént az idézett szövegrész nem bir oly horderövel, hogy

') „Mos est bonorum dominorum, suos fideles remunerare". —

A n o n y ín. Cap. XI.
') „Mos est bonorum dominorum suos diligere fldeles". —
A n o n y m. Cap. XXIX.
*) így a IV. Fej., hol Álmost ekkép jellemzi: „És maga Almos
kegyes, jószívü, bőkezű, bölcs, jó vitéz és örömest adakozó vala mind
azoknak, kik Scythia országában akkor vitézkedtenek". — „Ét erat
ipse Almus pius, benevolus, largus, sapiens, bonus miles, hilaris dator
omnibus iis, qui in regno Scythiae tunő tempore erant milites". —
A n o n y m. Cap. IV. „
*) „Sed et Carinthinorum Moroanensium fin e s crebris incursio-
nibus diripuerunt, quorum multa millia hominum in ore gladii oceiderunt,
praesidia subverteruivt, et regiones eorum possederunt, et usque in
hodiernum diem, adjuvante domino, potenter et pacifice eorum pos-
teritas detinet". — A n o n y in. Cap. L.
 - 47 —

ne lehetne könnyű szerrel II. Endre korára (kivel név

telenünk egyidejűleg élt,) alkalmazni. Semmi dolgom a
tanukkal, — mond t. Bartal Gy. — kiket ez ügyben
idéz ; de hajlandó vagyok kérdeni az érdemes Cornides-
t ő l , miért nem fejtette ki , vajjon Szalamegyének Dráva-
Mura közti része Nagy Károly vagy legalább Arnulf korá
ban hová tartozott ? Karantán birtokrész volt az , melyet
Nagy Károly 810ben kelt levelében úgy osztott fel, hogy a
Dráva folyó , mely a karantán földön áthalad , lenne az
aquileai atyaérsekség (patriarchatus) és sóvári (salzburgi)
püspökség közt a határ. A Pannoniával határos ezen birtok
részt, a szomszéd vidékkel együtt, atyja jóvoltából Arnulf,
ennek halála után pedig fegyverjogon a magyarok nyerték.
De ezeknek karantán birtokuk, minekutána egy része
I. Béla leányának esett jegyjó&zágúl , a mai területre kes
kenyült. Tehát nem az egész karantán birtokot, hanem
annak csak részét (fines) jelzi a névtelen jegyző '), melyet
a magyarok akkor is, midőn III. Béla és II. Endre királyok
alatt leghevesebben folyt a per ama karantáni részekért,
békésen s hatalmasan birtak.
Ezután t. Bartal Gy. Cornidesnek azon helyét
érinti, hol a névtelen jegyző „Tiszteletes férfiúnak N." —nek
(N. viro venerabili) kifejezését illetőleg erőfeszítve nyomozza,
mi különbség a venerabilis és reverendus czímzés
közt, s úgy tartja , hogy amazzal érsek vagy más egyházi
kitünő fokon álló személyiség jelöltetik meg. Holott helyesen azt
kell valakiderítenie, miben különbözik a középkori iróknál a
venerabilis in Christo p a t er s a névtelen jegyző
nél előforduló venerabilis vir? Ezekből tanuljuk, hogy

') Ez E i 1 1 e r Pálnak (F a r l at i n á l, Illyric. Sacr. Töm. V.

pag. 402.) azon muraközi fó'esperessége (ArcLidiaeonatus Muracensis,
helyesebben : Muraköziensis), mely felett hosszadalmas vita folyt a
sóvári és zágrábi püspökök közt, amaz Nagy Károly levelének ren
deletére, ez pedig a magyar királyok ó'sjogára támaszkodva ; az apostoli
szék követe Gentilis bibornok által úgy egyenlíttetett ki, hogy Gazotti
Ágoston zágrábi püspök ideje óta korunkig, a muraközi községegyházak
(plébániák) a zágrábi püspökmegyéhez (ma érsekmegye) számláltatnak
s Szala megyében két al-esperességre vannak felosztva.
 — 48 —

amaz éraekek s püspököket, ez pedig, azon kor szólásmód

jánál fogva , prepostok s kanonokokat , sőt minden oly egy
házi s világi ferfiakat illetett, kik tiszti állás vagy méltó
ságban mások felett kitüntek.
Mindezek így lévén , nem tartózkodik öt a névtelen
jegyző szavaival üdvözölni. Miklós, a nagyszebeni egyház
prépostja ö ') , ki hasonlókig — Rogerius tanusága
szerént — nemes nemből származott, s a királyi névtelen
jegyzővel ugyanazon tanároktól nyert ifjuságában oktatást,
s hogy ez a magyar nemzőt eredetének eleit, melyből mind
ketten származtak, megírná, buzdítója volt, miként ez mun
kája előbeszédéből kitünik. Ezen Miklóst később IV. Béla
1234-ben al-kanezellárá nevezte. Mátyásnak (mert ez
volt jegyzőnk keresztneve,) mind halálig , mely őket a
Sajónál érte, meghitt barátja volt.
A megnevezett M á t y á s jegyző IV. Bélától, gyer
meksége óta, különösen kedveltetett, kinél 122 ^-ban, mint
jegyző , alkalmazást nyert, s e hivatalt azon egész terhes
időszak alatt, — miként magn megjegyzi, — míg IV. Béla
Horvát- s azután Erdélyországot kormányozta, úgy viselte,
hogy tanácsosai közt elsőnek tartatnék. Hivatalviselése kez
detén a zágrábi prépostsággal tiszteltetett meg. Mind tovább
harapózván ez idétt a magyarországi egyháznagyok kine
vezésében a római pápák hatalma, soká nem emelkedhetett ma-
gasbra. Végre mégis váczi püspökké neveztetvén, azon egyház
megyét közel négy esztendeig kormányozta 2) ; mert Robert
esztergomi érsek halála után, azon káptalan egyetemes sza
vazatával a főérseki székre kéretett IX. Gergely pápa azon
színes okból , mintha a kérelmezés nem törvényszerüleg
intéztetett volna , valósággal pedig a magyar egyházi java
dalmakra sovárgó olaszok iránti tekintetből , oly nagytekin
télyű hivatalt Mátyásnak adamányozni vonakodott. Mire-
nézve a káptalan, egyik tagját , egyszersmind szepesi pré

') Fejér: Cod. Dipl. Töm. VII. Vol. 1. pag. 275. — *; U. o.

Töm. IV. Vol. 1. pag. 178.
 — 49 —

postot , Mátyást , a Hermaim nemzetségből , több káptalan- \

belivel ') , a pápához küldötte , hogy annak aggodalmát
eloszlatná ; IV. Béla pedig hozzá intézett levelében írja :
„hogy az említett püspököt nagy hűségünek, s minden
ügyekben mély-belátásúnak és helyes tapintatunak ismerte ;
továbbá , minthogy sok esztendeig kanczellárja volt, higye,
hogy tiszta és feddhetlen életű" 2). A pápa végre így
választolt : „Béla Magyarország és Kálmán hires királyok,
úgy egyéb hiteltérdemlök tanuságai közélete s tisztességes
magatartása, valamint tudományossága s erkölcsi méltósá
gára nézve ugyanazon püspököt előtte igen ajánlatossá
tették" s). Mirenézve IX. Gergely Mátyásnak, márcz.
6-kán , 1240-ben az érseki palástot megküldötte , melylyel
Ugrin , kalocsai érsek , kevéssel azelőtt ékesítette fel , mint
a magyar névnek ezen fénye is a gyászemlékü Sajónál,
hősiességének több jeleit adva 4) , meghalt , vagyis inkább
örök dicsőségre érdemes két társához költözött volna 5).
f
És ezzel munkánk első részét befejeztűk. — Czélunk
volt , a mennyire szakismeretűnk köre engedte , híven adni
mindazon újabb történelmi nyomozásokat , melyek Béla
király névtelen jegyzője korának megállapítása érdekében
tétettek. A komoly kritikának tisztje azok felett részrehaj-
atlan bir álatot tartani , hogy eredményül kiderüljön belőle

') V a g n e r : Analect. Scepus. I. pag. 293., hol a követség

többi tagjai is megneveztetnek.
') „Quod dictum episcopum fiilelissimum invenerit, et in omni
negotio valde circumspectum, et discretum et praeterea cum multis an-
nis Cancellarius suus fnerit, sciat eundem esse vitae mundae et
houestae". — Katona: Hist. Eccles. Coloc. P. I. pag. 283.
3) „Belae Hungariae ct Colomanni Regum illustrium et aliorum
íidedignorum testimonia de vita et conversatione honesta, literatura
st gravitate moruin eundem episcopuin apud se reddidisse quam
plurimum commcndatum".
4) Bővebben olvashatni róla Tamás spalatrói föesperesnél,
Schwandtner gyűjteményében.
s) Georg. Bartal de Beleháza : Commentar. ad hist. Status
Jurisque publ. Hungar. Aevi medii libri XV. Töm. 1. Posonii, 1847.
8-ö. pag. 4—19. §§. 2-16.
4
 — 50 —

azon nézet , mely — mint megrendíthetlen alap — a név

telen jegyző korára nézve tétova nélkül elfogadható. Ezt
eszközölni jelen pályamunka második, az elsővel elválhatlan
kapcsolatban lévő részének jutott komoly feladatáúl,
melyre ezennel áttérünk.
 MÁSODIK RÉSZ.
A felhozott érvek itészeti taglalása.
V. Fejezet.
A névtelen nem volt IV., III. s II. Bela királyok
jegyzője.
10. §. A IV. Béla korára fclliozolt okuk czáfolata.
Mindaz, mit hazai tudósainknak mélyen tisztelt Nesz
tora, t. Beleházi B a r t a l György, a névtelen irónak IV.
Béla király idejében viselt jegyzöségére , saját nézpontjá-
ból, alapos tárgyismeretet tanusító tájékozottsággal felhord
s kerekded müegészszé alkotva a t. olvasók elébe terjeszt,
annyira fontos, s oly ellenállhatlan vonzerővel látszik birni,
miszerént a benyomás első perczében alig tartózkodhatik a
hazai történettudomány buzgó barátja, hogy kétségtelenül
helyesnek tetsző nézetét ne oszsza, s mint mesterének min
den szavára ne esküdjék. Csak ha ujra meg újra elmélkedve
ismételt olvasás közben elemezve mérlegeli a részleteket,
egyes állításokat, észlelheti, hogy nem egy akad közöttűk
olyan, mi ingatag alapjánál íogva az itészet mérvesszejét
megütni képtelen. Ujjal mutatunk itt egyenkint ezekre, s
czáfokokkal saját értékükre szállítani törekszünk a nélkül,
hogy csak egy perczig is felejtenök a tudományok magas
fokán álló irodalmi tekintélyünknek ernyedetlen törekvései
által kivivott hervadhatlan babérai iránt a teljes mértékben
kiérdemlett legszivélyesb tiszteletet. Ilyen
1. azon megjegyzése az érdemes irónak, hogy a
névtelen jegyző munkájában sok oly szó és szólásmód tünik
fel, mi III. Béla előtt épen nem, vagy csak gyéren használ
tatott, minők a magister agazonum, Halicia és
Lodorneria, Blaci, Dares Phrygius, nobilis
4*
 — 52 —
(nemes). Mire viszont egyszerüen csak azt jegyezzük meg:
ha az érintett szók III. Béla előtt gyéren használtattak,
tehát nem voltak épen ismeretlenek, s igy nem szolgálhat
nak oly czáfolhatatlan érvekül, hogy a névtelen jegyzőt szük
ségképen III. vagy IV. Béla korába kelljen tennünk. Ha
pedig a XIII-dik század előtti keletök vonatik kétségbe,
úgy kényszerülünk hitelesekül ismert történelmi adatokra
utalni, melyek épen ellenkezőt bizonyítnak. így a lovász
mester (agazonum magister) czimet illetőleg, daczára hogy
némely tudósaink e hivatal hajdani létét kétségbe vonták,
mely csak XIII-dik századi okleveleinkben említtetik elő
ször, és szerintök III. Béla alatt állíttatott fel '): kiderült
végre mégis, hogy a tihanyi apátság 1005-diki alapító okle
velében N á n mint királyi lovász irja alá magát. 2) — Hogy
Halicia (Galicia) és Lodomeriának (Vlodimiria)
már H. (vak) Béla királyunk előtti időből, tehát a XI-dik
századból több emlékei vannak, Nestor évkönyvei kétségen
kivül teszik *). — A Blacus (oláh) név ismeretes volt már
az előtt rég az azt viselő népnél , s hogy a byzanti iróktól
a Xí-dik században kezdett használtatni, Engelböl tanul
juk 4) ; valamint a mellett is okmányok tanuskodnak, hogy
IV. Béla őket O l a c i (Oláhi=oláhok) nevezi s). — Azok
után, a mik Dares Phrygiust illetőleg Cornidesnél
olvashatók *), nem kétkedhetűnk , hogy az említett iró a
XH-dik századnál jóval régiebb s a XI. században már
szélűben ismertetett. — Annak pedig, hogy a nobilis
(nemes) szó a XIII-dik század elején még ismeretlen volt
volna, ellenkezőjét épen t. Bartal Györgynek re
mek Commentáraiból tanuljuk ').
') Dan. Cornides: Vindic. Anonym. 124, 125, 126, 133,
184. 11.
') Fejér: Cod. Dipl. Töm. I. pag. 393.
») V. b. Dan. Cornides: Vindic. Anonym. 73, 74. 11.
*) Geschichte des ungarischen Reichs und seiner Nebenlander.
Halle. 1797. in 8—ö. 384, 385. 1L
•) Dan. Cornides: Vindic. Anonym. 54, 65. 11.
•) L. i. m. 86, 87, 89, 90. 11.
') V. ö, i. m. §, 51. not. 1) és §. 63.
 — 53 —
Igen hihető, hogy a magyar nemes szó is ősrégi ere
detű, s azon korra mutat vissza, midőn a polgári életben
még a nemek s ágak (genera et tribus) birtak előkelö-
leg igénynyel a kitűnőbb rangfokozatokra. Egyenértékű vele
a latin nobilis (azaz : noscibilis), kitünő állás és befolyásra
nézve. — Mindezekből a tudós férfiu által a IV. Béla alatt
állítólag jegyzői hivatalt viselt névtelenünk korára tett meg
jegyzésének alapja ingatagul tünik ki.
2. A mit a tisztes aggastyán, névtelenünk III-d. feje-
jezetét illetőleg, melyben szent királyok és vezérekről
van szó, okul álb't elő, nem tartózkodunk olyannak tekin
teni, a mit t. Toldy Ferencz „csekély becsü, látszatos
védok-"nak nevez (1. felebb, l . §.). A névtelen jegyző épen
oly helyesen nevezheté I. Béla korában Istvánt sze ntnek,
ámbár ez csak 1083-ban iktattatott a szentek közé, mint ha
a XII. vagy XHI-dik században írt volna, minthogy ezzel
nem egyéb volt czélja, mint az országos véleménynek kife
jezést adni, mely őt olyannak ismeré. Maga I. László király
is, még fölvétetése előtt egy évvel, e czímmel illeti őt '). Ezt
támogatja Erdély halhatatlan nevű néhai püspökének,
Batthyáni Ignácz grófnak, véleménye is 2). Hogy a
királyi jegyző a szent jelzőt nem az anyaszentegyház szo
kott érteményében, hanem egyedül tiszteletczimként hasz
nálja, miden kételyt eloszlatólag bebizonyította Cornides
s). De hová kell nyomosabb érv, miután maga t. Bar t al

') Fejér: Cod. Dipl. Töm. I. pag. 453.

') „Aecedit : quod Geysa in Priuilegio Ecclesiae Nitriensis dein-
ceps proferendo, ad Sanctorum Progenitorum suorum con-
cessiones prouocet ; nisi ergo mihi concedas, — quosuis diuos Reges
paasim Sanctos vocatos , confiteri debebis, Priuilegio hűié nostro üdem
esse tribuendam." — Leges Eccles. Lib. I. pag. 161. — V. ö. Fejér:
Cod. Dipl. Töm. I. pag. 287.
3) A tudós férfiunak ide szolgáló szavai ezek : „Auctor noster
(t. i. a névtelen jegyző), Sanetos Reges Hungariae generatim com-
memorans, voeem 8 a n c t i non in strietiori illa significatione aceepit,
qua nimirum Sanetos nonnisi eos vooamus , qui summi Pontificis
decreto solenni canonizationis ritu in Divos sunt relati. Verum, San-
cti Reges auctori nostro sunt Reges praestanti virtute atque integritate,
 — 54 —
György is nyiltan bevallja, hogy a szent czím gyakran
adatik olyan királyoknak is, kiket az anyaszentegyház hatá
rozatából különös tisztelet nem illet ').
3. De az okmányok ezen szokásos végszavait : „et aliis
Comitatus regni tenentibus ét h o u o r e a" sem fogadhat
juk el oly hatályos érvül, hogy névtelenünket IV. Béla király
jegyzőjének kényszerüljünk vallani. A kérdéses hely a vezé
rek koráról szól, melyet az új országszerkezet időszakában
élt névtelen iró egészen ennek szelle.nébcii fejezhetett ki ;
hisz ott voltak már szent Istvánnak, a nagy országrendezö-
nek, vármegyéi (Comitatus) s külön fokozatú tisztsé-
g e i (honores) ; ezeket a királyi jegyzőnek már tiszti állásá
nál fogva is jól kellett ismernie : miért ne használhatta volna
tehát munkájában a nélkül, hogy esetleg a későbbi, illetőleg
XlII-dik századi oklevelek befejezésében ezen két szó lön
divatossá ~í Valóban gyenge alap annak elfogaahatására, hogy
a névtelen jegyző IV. Béla korában virágzott.
4. Hogy Cornidesnek a névtelen jegyző IX-d. fe
jezetére tett észrevételét felfoghassuk, nem szükséges hozzá
a XIII-d. század eseménykörében kulcsot keresnünk. Leg
helyesebben megérthető az a XI-dik század első felének ese
ményeiből. Hogy Europa hányféle népeinek vándorai tele
pedtek meg a hármas bérez alján s a négy folyam partjain
már Gyeics vezér és szent István kormányidejökben, törté

qui inorum Sanctimonia, et singularis hí Deuni pietatis laude, immor-

talem nominis gloriam apud gentem Hangaram sunt. consecuti' Hac tan-
tűm, et non alia notione aucturem nostruni vocem S a n c t i usurpasse,
patet tűm ex co, quod loco citato vuuabula S a n c t i et almi faciat
synonima ; tum ex eo conficitur indubio, quod codcm ipso loco, Sanctis
Regibus S a n c t o s etiam I) u c e s e vestigio subjungat. Atqui unicuiu
duntaxat S a ne tűni D u c e m numerat Hungaria, Emericum nempe, S.
Stepkmi Eegis filiuni. Unde rectissinie colligitur omnino, de Sanctis Re
gibus siinili prorsus ratione locutum fuisse Auonymum, qua locutus est
de Sanctis Hungariae Ducibus in plurali numero." Vindic. Anonym.
pag. 122.
') „Haud equidem nescio, epitlietum Sauctorum tribui saepe Re
gibus, quibus honores caelestes decreto Ecclesiae non habentur " —
Commentar. stb. §. 8. pag. 11.
 — 55 —
netirásunk legrégibb emlékei egyhangúlag hirdetik '). István
első királyunk nó'szése által közvetlen érintkezésbe jöttünk
nyugaton a német elemmel , Ravenna s Rómában királyi
bőkezűséggel állított szállodái által pedig délszakra az olasz
nemzettel. Ehhez kell tudnunk még velenczei Péter kormány
szakát, midőn a föhivatalok s erődök német s olasz kezekre
kerültek. Mindezeknek élénk emlékezetében irhatta csak a
névtelen jegyző: „És méltán nevezik vala Pannonia földjét
rómaiak legelőjének, mert most is rómaiak hiznak Magyar
ország javaiból." Ezt igy csak I. Béla jegyzője irhatta élet
híven. Nem állítjuk , mintha a XIII-dik század folytán az
országos, főleg egyházi első rangú hivatalokra kizárólag ma
gyar honnak alkalmaztattak volna ; sőt egykorú hiteles ada
tok ismeretével birunk, melyek sok külföldinek alkalmazta
tása mellett tanuskodnak : meg kell azonban engednünk,
hogy e balszokás azon mérvben vett helyesebb irányt, a
melyben magasb kiképeztetés után sovárgó s a külföld hires
tanintézeteit mind sűrűbben látogató honfiaink száma növe
kedett. Ez pedig csak III. Béla korától fogva tünt fel örven-
deztetöbb szinben.
5. A mit t. Bartal György a névtelen jegyző mun
kájának L fejezetéből idéz : ,.Midőn a scythák győzelmet
nyernek vala, semmit sem kapának a zsákmányon, mint
maradékaikból a mostania k," helyes magyarázatát
szintén a Xl-dik század eseményeiből nyerheti a nélkül, hogy
annak értelmezési alapját II. és III. Béla kormányidejében,
vonatkozással IV. Béla királyunk ellenkező magatartására,
kellene keresnünk. Az első magyar szent király halála után,
az ország huszonhárom éven keresztül majdnem szüntelen
dúló harczok s belvillongások zajában nagy rendetlenségbe
sülyedt volt, Aba Sámuel kétes helyzetében a gyanús főurak
tól az alrendüekhez fordúlt; amazoknak elkobzott javaiból
ezek gazdagúltak. Valamint I. Endre király is, hogy Hen
rik ellen szervezett hadseregének vezérletére öccsét, Bélát,
könnyebben megnyerhesse, ennek vezéri osztályrészül a tiszán-

') Turóczi: Chronic. Hungaror. Pars II. Cap. XXII.

 — 56 —
túli reszeket jelelvén ki, az ország harmadreszének urává
tette. A trónra jutott I. Bela, mindjárt mcgkoronáztatása
után , közbocsánatot hirdetett ; a Salamonnal német földre
menekülteknek javait ótalma alá vette ; nagylelkűsége s ado
mányozásai által pártját növelni törekedvén, a királyi széket
magának biztosította. Nem estek ezt-k a névtelen jegyző tu-
dalomkörén kivül ; ki tehát helyesen élhetett történelmi mun
kájában azon vonatkozással : „mint maradékaikból a mos
taniak." Mirenézve, bármily ügyesen indokolja is ünnepelt
agg tudósunk saját nézetét, el nem vitathatja tőlünk, misze-
rént a névtelen jegyző munkájából idézett szövegrésznek
értelmezési szilárd alapja hazánk XI-clik századi országos
állapotaiban is fellelhető.
Ezekben határozódnak czáfokaink tudós Nesztorunk
azon érvei ellenében, melyekkel a névtelen irót királyi jegy
zőként IV. Béla részére követeli. Egyébiránt adott észrevé
teleink mellett vannak még alaposakúl tartott oly nemű
megjegyzéseink is, mikből tisztán kiderül, hogy a névtelen
jegyzőt IV. Béla király korába helyezni lehetetlen, sőt
merő képtelenség. Ugyanis
a) ha névtelenünk, mint állítólag IV. Béla jegyzője,
irja vala munkáját, miért nem ismeri öt az utána alig négy
évtizeddel élt Kézai ? E kérdés annál nagyobb nyomatékkal
bir , miután tudva van előttűnk, hogy azt a IV. Béla alatt
Nagy-Magyarországba (nemzetűnk volgai honába) útazott
hittérítő dömések ismerték '). Azonban Kézai e mély hallga
tását azon nagy időköz fejti meg, mely közte s a névtelen
jegyző munkája közt legott első tekintetre mutatkozik. Vilá
gosan kitünik ez Kézai krónikájának I. könyv. IV. Fej. 7.
§-ből , melyből „látszik, hogy még Kézai korában, bár ho
mályosan, élt a magyar hagyományban az Árpád ellen küz
dött Marót fejedelem emléke , melyet ő, a névtelen jegyző
munkáját nem ismerve, tisztába nem birt hozni, sőt még job
ban összezavart, midőn e hagyományokat egyeztetni töre
kedve Marótot Szvatoplug atyjává tette, kiről azt irja, hogy

') Dan. Cornides: Viudic. Anonym. pag. 242.

 — 57 —
meghallván a szerencsetlenseget, mely fián esett , fájdalmá
ban rögtön halállal végezte életét Veszprémben ; holott e vá
rat, Béla király névtelen jegyzője szerént (XLVIII. F e j.),
honfoglaló őseink német őrseregtöl vívták ki ; mi annyival
inkább elfogadható, mert a Veszprém (Weissbrünn) név e hely
német telepítőire utal, s hogy Szvatoplug hatalma a Dunán
túlra is kitezjedt volna , egykorú forrásokból nem bizonyít
ható ').
b) IV. Béla kormányidejében már nem többé nota
rius, hanem csak cancellarius fordul elő az oklevelek
ben ; holott a- névtelen jegyző nem volt cancellarius.
Ide járul , hogy at. B a r t a l György által megnevezett
Mátyás nem volt m e s t e r (magister) , minthogy e czim-
mel az okmányokban sehol sem él 2). A t. P o d hr a dcz-
kynak ezen állítása hogy téves, legott látni fogjuk.
c) Ezen helynevek : Ultrasilvania, terraultra-
silvana, Erdeuelu (Erdély), • B e z p r e m, S u n a d ily
idomokban IV. Béla korában már nem divatoztak, miként
ezt Cor ni d e s, jeles munkájában bőven kifejtette s).
d) Ha csakugyan Mátyás érsek irta a magyarok tettei
ről szóló munkát, miért hallgatja el a többi királyokat, kik
I. Endrétől IV. Béláig uralkodtak ?
e) Miért nem emlékezik csak egyetlen vonással is a
IV. Béla alatt felzajlott kún világról s a közelgő vagy elvi-
harzott tatár vészről V Feltehető-e ez egy oly történetiróról,
ki egykorúnak állíttatik , hogy a hazát annyira megrázkod-
tató eseményeket csak egyetlen sornyi feljegyzésre se mél
tassa , holott csekélyebb érdekű dolgokat is elbeszélése kö
rébe von ?
f) Hogy a magvaszakadt Torda már 1235-dik évben
nem élt, IV. Béla királynak épen Mátyás mester által fogal-

') Kézai Simon Mester Magyar Krónikája. Fordította Szabó

K ár oly. Pest, 1862. 8r.
*,) Podhradczky József: Béla király névtelen jegyzőjének
idejekora és hitelessége. Budán, 1861. 8r. 22. l
») L. i. m, 46, 50,55. 11.
 — 58 —
mazott adománylevele bizonyítja ') : tehát a névtelen jegyző,
kinek T o r d a püspök kortársa volt, sem élhetett azon idétt,
s igy IV. Béla alatt jegyzői hivatalt sem viselhetett.
g) A névtelen jegyző munkájának L-dik fejezetében
Sabaria forrást (fons Sabariae) említ. Ha a Sabaria
nevezet, mint t. C z i n á r M ó r oklevelekből hitelesen vitatja,
1242-dik év után már uem divott : úgy névtelen irónk IV.
Béla király jegyzője sem lehetett azok szerént, kik azt tart
ják, hogy ő Béla király holta után irt 2).
h) A m o s o ni f e r t ö 3) , vagyis a ma úgy nevezett
Hanság, hajdan sokkal nagyobb volt; mert II. Endre ki
rály idejében (1205—1235.) öt falu lesülyedése által belőle
támadt a mai Fertő tava. Ez az oka, hogy a névtelen
jegyző csak mocsárnak (lutum) , ingoványnak nevezi, mert
az ö korában tó (lacus) alakjában még nem létezett. E Fer
tőről először tétetik említés IV. Béla királynak 1240-dik évi
oklevelében 4). Ha már előbb létezik vala, a névtelen jegyző
is Fertőnek nevezte volna. O tehát ez oknál fogva sem volt
IV. Béla király jegyzője s).
i) Utóljára hagytuk a leghatályosb érvet. T. Szabó
Károly mindazokra nézve , miket tisztelt ősz tudósunk a
névtelennek IV. Béla idejében viselt jegyzöségéről szabato
san elmondott, azon rövid megjegyzést teszi 6), mit már előtte
C o r n i d e s tett 7), „hogy a névtelen jegyző , ki magát n é-
haiboldog emlékezetünagydicső Béla király
j e gy z ö j én e k irja 8) , a sajói vérmezőn 1241-ben s igy
IV. Béla halála (1270.) előtt huszonkilencz évvel elesett Má-

l) Fejér: Cod. Dipl. Tom. IV. Vol. I. pag. ál — S!7.

a) Podhradessky J. i. m. 352 1.
3 1 „Lutum Musun". — A n o n y m Cap. LVII.
*) „F e r t eu-t o u, in Comitatu Musuniensi". — Fejér: Cod.
Dipl. Töm. IV. Vol. 1. pag. l'J8.
s) P o d h r a d c z k y J. i m. 413. 1.
') Budapesti Szemle. XXV— XXVI Fűz. 188. 1.
') Vindic. Anonym 70,71 11.
8) „Quondam bone memorie gloriosissimi Bele Regis Notarius."
— Anonym. Prolog.
 — 69 —
Mátyás ersek nem lehetett, szerintűnk nagyon is világos."
Ugyanis , „a kik csak névtelen jegyzonkről értekeztek,
mindnyájan, kivétel nélkül, egy inon állítják , hogy ö Béla
király holta után irt , közönségesen elfogadván C o r n i d e a
Dánielnek ') ez állítását , hogy , ha a q u o n d a m hatá
rozó bonae memoriae kitételhez járul , az mindenkor
holtat jelent" 2).
Ha az eddig felhordott czáfokokat s nyomatékos
ellenérveket a tisztelettel többször említett tudós aggastyán
nak remekül megalkotott értekezésével párvonalban mérle
geljük, eredményül azon mélyen gyökerező meggyőződést
érezzük magunkban , hogy a névtelen jegyző sem Mátyás
érsek nem lehetett, sem IV. Béla korában nem virágozhatott.
II. §. A III. Béla kormánj ideje mellett használt érvek eloszlatása.
Két szaktudós áll elő , miként felebb (7, 8. j§.) láttuk,
azon határozott véleményével, hogy a névtelen jegyző
III. Béla király alatt, vagy igen közel annak kormányidejé
hez élt és irt. Egyik egy hazai névtelen czikkiró , a másik
pedig egy külföldi tudós, dr. R ö s l e r E d e. Mindkettő, saját
nézetéhez alkalmazkodva, szilárd .alapra igyekszik fektetni
okoskodásait. A részrehajlatlan birálat tisztje, szigorú vizs
gálat alá venni azokat, hogy kitünjék , mi mindaz, a mi való
értékkel bir a tudomány mérlegén. Mindegyiket külön tesz-
szük fejtegetésünk, illetőleg czáfolatunk tárgyává.
I. A hazai névtelen czikkiróuak férfiasan határozott
tárgyalása s helyesen összefüggő előadása, hódító erővel hat
ván a t. olvasóra, nézetének elfogadására könnyen meg
nyerni látszik őt. Azonban , ha az itészet fáklyavilágánál
közelebbről s minden oldalról vizsgáljuk az 'általa sorban
felhordott okokat, tisztán áll előttűnk, hogy korán sincs azon
horderejűk, melylyel birni első tekintetre látszottak. Ugyanis,
1. amiagloriosissimus czímet illeti, mely czikk
iró szerént egyik Béla királyunkra sem alkalmazható oly
jogosan , mint e néven a harmadikra , csak azt mondjuk,

') Vindic. Anonym. Sect. U. Cap. 1. § 3.

*) P o d h r a d c z k y J. i. m. 34. 1.
 — 60 -
hogy erről maga a névtelen jegyző szólhatna leghatá
rozottabban. Avagy a királyi jegyző , paplétére , nem adhat
ta- e jogosan e czímet azon királynak , ki a nemzeti ős-
vallásnak a székesfehérvári országgyűlésen rendkivüli erély-
lyel nyilatkozó életszózatát elnémította végkép, mind örökre.
E pogány forradalom , utolsó jelentékenyebb nyilvános erő
feszítés az őshit mellett, 100 1 -ben I. Béla király uralkodása
alatt tört ki. A fellázadt nép felállítja bálványait, meg-
szentségtelem'ti az egyházakat, leöl mindent , ki papi ruhát
vise l, mialatt a pogány papok emelvényekre állva ilyen
verseket üvöltenek : „Állítsuk vissza ős- isteneinket , kövez
zük agyon a püspököket, hasítsuk ki a presbytereket, fojt
suk meg a szerzeteseket, akaszszuk fel a tizedszedöket,
rontsuk le az egyházakat , törjük szét a harangokat !" A
nép, a keresztyénség gúnyára , e rettentő átokra így felelt :
„Úgy legyen , úgy legyen" '). Kérdezzük , nem g l o r i o -
sissimus-e azon király, ki ily roppant ve szfergeteget
elhárít a magyar haza , akkor még új állam, egéről szeren
csésen, diadalmasan ? Fokozza ezt még az is , hogy I. Béla
rövid, de üdvös nyomokat hagyó országlása alatt igen sokat
tett a nemzet polgári életének megszilárdítására. Az ország
sokáig elhanyagolt anyagi állapotát gondoskodása tárgyává
tette. Mindenekelőtt a földmívelés meggyökereztetése végett
a népet állandóbb lakok építésére ösztönözte. A nyomasztó
adókat, melyek Péter alatt a népre nehezedtek, eltörölte. A
kézmüvek s kereskedés gyarapítása tekintetéből vásárrend-
röl gondoskodott ; az általa megszaporított vásárokat szigorú
felügyelés alatt szombaton rendelé tartatni , hogy a kalmá
rok mértéke s nehezéke kárba ne ejtsék a vevőket. A keres
kedésen, mely eddig nagy részben csere utján folyt, az által

') „Plebs constituit sibi praepositos , quibus praeparaverunt

orcistrum de lignis Interim vero praepositi in eminenti residen-
tes praedicabant nefanda carmina contra fidem More paganico
vivere, episeopos lapidare , presbyteros exinterare, elericos strangulare,
decimatores suspendere , ecclesias destruere et campanas confrin-
gere .... Plebs autem tota congratulanter affirmabat : Fiat, fiat." —
Chronic. Buden s. ad. ann. 1061.
 — 61 —
könnyített, hogy több ezüstpénzt veretett s értékét sza
bályozta. A fejetlenség korszakában a mi szent István intéz
kedéseiből tönkre jutott, azt felépítette , s László és Kálmán
neki köszönhették, hogy alapfalat találtak, melyhez további
építményeiket támaszthatták. Ezen s több hasonló kormány
fogásai által oly annyira gyarapította az országot, hogy az
,,a szomszéd országokat mind meghaladta gazdagságban s
dicsőségben ; a szegények meggazdagodtak , a gazdagok
dúslakodtak" '). Fényes bizonyítványok ezek a mellett,
hogy , bár országlása csak két rövid évig tartott , de királyi
székre termett férfiú országlása volt 2) , s a gondviseléstől
nyert magas küldetésben híven eljárván, a nagydicső
(gloriosissimus) nevet valóban kiérdemelte. Ha nem mutat
hatunk is fel I. Béla korából okmányokat , mert öszvesen is
csak hét kerülhette el nyolcz század pusztításait, melyekben
ő mint gloriosissimus tünnék fel , ott van névtelenünk,
ki magát a nagydicső Béla király jegyzőjének vallja,
mely czím, miként kiderítettűk, ha nem nagyobb, bizonyára
oly joggal megilleti , minővel azt a névtelen czikkiró a kü
lönben igen derék III. Béla királyunkra ruházza , főleg miu
tán tudjuk , hogy e diszczímmel több jeles királyaink közt
bizonyára nem egy ékeskedék olyan, ki sem bátorság, sem
kitünő szellemi tulajdonokra nézve magasan I. Béla felett
nem áll. Történelmi biztos adatokból köztudomásu dolog,,
hogy a gloriosissimus czímmel Árpád királyaink közöl
ezek tiszteltettek meg : I. Endre, szent László , Kálmán,
II. (vak) Béla , II. Gyeics , II. László , III. Béla , Imre,
H. Endre, sőt még IV-d. vagyis Kún' László is s). Ki az, ki
kétségbe vonni merné, hogy, ha nagydicsö volt I. Endre,

') Hungaria , quam plurimum locupletata , super omnes cireum

adjacentes regiones caput extulit , eas divitiis vincens et gloria ; tunc
in ea pauperes locupletabantur, et divites gloriabantur". — Túróczi:
Chronic. Hungaror. Para 11. Cap. XLV.
*) S z a l a y László: Magyarország története. I. köt. Lil; c e.
1852. 8r. 151. 1. — Dr. Horváth Mihály: Magyarország törté
nelme. Második kiadás. 1. köt. Pesten, 1860. 8r. 178. 1.
s) Dan, Cornides: Vindic. Anonym. 76 — 78. 11.
 - G2 —
bizonyára ilyennek kell tartanunk öccset , I. Bélát is ?
Egyebiránt itt egyedül a névtelen királyi jegyző szólhatna
határozottan : melyik Béla király volt az ö ura, s mi oknál
fogva czímezte öt nagydicsőnek (gloriosisaimus) ? Czím
volt ez egyszerűen , miként utóbb az „invictissimus". Miután
tehát a névtelen czikkiró felhozott oka ellenébe hasonló , ha
uem hódítóbb , okot állítottunk , azt a kérdés eldöntésére,
mint feltételes állítást, elegendő erővel birónak s így érvé
nyül el nem ismerhetjük.
2. A mit névtelen czikkiró második érvül állít III. Béla
kora mellett , csak annyit bizonyít , hogy ő alatta is folya
matban volt azon szokás , hogy a hon életeseményei föl
jegyeztettek, tehát csak folytattatott az, mi már Gyeics feje
delem és szent István korában megindíttatott , tudniillik a
történeti följegyzések, melyek az udvarnál
hihetőleg az alkanczellár , a klastromokban pedig a barátok
által tétettek. Ezeket -érti hihetőleg Béla király jegyzője az
annales chronici1) néven , melyeket ugyan a magyarok
bejövetelére , s így a rendezett kormányt jóval megelőző
időre hoz fel, de igen hihető, a Gyeics fejedelem alatt beszi
várgott külföldi papok kezdek meg történetirásunkat , szent
István pedig, az új országlat rendezője , ama királyi év
könyveket minden esetre a történeti hagyomány föl-
jegyeztetésével kezdette meg 2).
3. A mi a névtelen jegyző munkájának másolatát, mely
korunkra eljutott, illeti, s melynek betüjelleme s irásjeleiből
akar következtetést vonni a névtelen czikkiró III. Béla ko
rára ; miután köztudomáa szerént a fenmaradt példány a
királyi jegyző szerkesztményéiiek nem eredetije , hanem
a XIII-dik század végén vagy a XIV-diknek elején, ki
tudja, hányadszor, készült másolata ; továbbá, miután kétsé
gen felül helyezni nem lehet , vajjon nem tett-e legott az
első vagy bármelyik utóbbi másoló az eredetinek irásmódján
itt - ott változtatásokat s nem idomította-e, könnyebb olvas-

') A n o n y m. Cap. VII.

") T o l d y Ferencz: A magyar nemz. irodalom története.
Harm. kiad. I. köt. Pest, 1862. 8r. 33 §. 78. 1.
 — G3 —

hatás tekinteteből, annak betűjellegét saját kora graphicájá-

hoz : elfogadnunk teljes lehetetlen a névtelen czikkirónak
azon állítását, hogy azon irásmód, melyet szerénteBéla név
telen jegyzője követett (talán helyesebben : az eredetinek
másolója követni jónak látott ?) III. Béla király ide
jére mutat.
4. Tagadjuk névtelen czikkirónak azon állítását is,
mintha a B l a c u s nevezet először Cinnamus nál, III. Béla
királyunk kortársánál, s így 1173 — 1190. időközben fordúlna
elő, miután biztos adataink vannak, hogy az már 108 L kö
rűl , tehát a XI-d. században , a byzanti történetiróknál
használatban volt ').
5. A mit a névtelen czikkiró a Halicia és Lodo-
m e r i a nevezetekre felhoz , alaptalannak bizonyúl be, ha
azzal, a mit ezekre vonatkozólag Cornidesnél 2) olvas
hatunk, gondosan összevetjük.
6. Mindaz végül, mit a névtelen czikkiró királyi jegy
zőnk személyiségének környületeire vonatkozólag hiteles
adatok nyomán elmond , alapját veszti , ha meggondoljuk,
hogy csakis egyetlenegy okmányban 3) fordúl elő tudtunkra
a P. (Paulus) név, s minthogy ez a szeréntűnk is a Prae-
d i c t u s (Pdictus) codexet-kezdő szónak első betűjével eset
leg talál, minden Péter s Pál felett ezt fogadták el a királyi
jegyző nevéül. Azonban elfeledték ezek hogy a) Pál, Béla
király halála után nem volt jegyző, minthogy erdélyi püs
pökké nevezetett még a király életében, s helyette 1186-ban
Adorján (Adrianus) budai prépost és kanczellár tünik
fel 4). Hasonlólag találkozunk egy Pál (Saul) kanczellárral,
ki 1188-ban valóban választott csanádi püspök volt 5). Mint
hogy Adorján meg erdélyi püspök lön, s mint ilyen gyakran

') L. Cornides i. m. 53 és 134. 1. — V. ö. Endlicher:

Anonym. Belae Regis Notarii de Gest. Hungaror. Liber. Viennae, 1827.
8-ö. pag. 58.
"/ L. i. m. 73, 74. 11.
") Fejér: Cod. Dipl. Töm. II. pag. 1£Í9.
•) Fejér: Cod.Dipl.Tom.il. pag. 229.— 5) U. o. pag. 245. —
 — G4 —

jelenik meg tanukép '), tiszti utóda lön Kat apán, fehér
vári prépost s a királyi udvar kanczellárja 2) ; — b) ha ezen
főpap volt a magyarok tetteiről (De Gestis Hungaro-
rum) szóló munka szerzője , azt csak mint püspök irhatta,
s ha így, akkor méltán kérdhetjük : vajjon miért hagyta el
a munka elejeről püspöki czímét, miután a magister czí-
met említi V Talán elfeledte ? Ez több mint vakeset ; vala
mint több a vakesetnél az is , hogy jegyzőnk , ha épen
III. Béla alatt tett vala tiszti szolgálatot , s neve az okira
tokban a jegyzői czím mellett a prépost vagy püspöki czí-
mekkel is rendesen megjelenik, miért nem élt ezen czímei-
vel egyéb irataiban is '{ Valóban mind olyanok ezek , mik
feltennünk parancsolják, hogy a névtelen czikkiró állítólagos
Péter Pál jegyzőjének a nevezett munka szerzőségére vonat
kozó feltevése ingatag alapon áll, mit még ingatagabbá tesz
azon állítása , hogy névtelenünk munkáját külföldön, név
szerént Bécsben, 1206. körül készítette. Ugyanis, hogy ide
irányzólag egyebeket mellőzzünk , miként birhatta azon
helyzetében mindazon történelmi segédszerek s levéltári hi
teles iratokat, mik hogy munkájának megirásában kezénél vol
tak, önmaga nyilván vallja V Hát azt honnan merítette a név
telen czikkiró , hogy névtelenünk kézirata sokáig a bécsi
ambraszi gyűjteményben hevert ? miután köztudomásu
dolog, s az iró czikke elején maga is hirdeti, hogy a bécsi
gyűjteményben lévő példány nem a szerző kézirata. S ha
másolat, valamint napjainkban nem egyszer történik , úgy
az ösmagyar korban nem vándorolhatott-e az eredetinek egy
másolati példénya külföldre V Ha igen , úgy a munkának
Bécsben kelte mellett mit sem bizonyít. De nem bizonyít
Péter Pál szerzősége mellett sem ; mert ha a „Pdictus
Magister, ac quondam bonae memoriae gloriosissimi Belae
Regis Hungariae Notarius" szavakat a köz-megegyezéssel
elfogadott azon magyarázattal hozzuk kapcsolatba , hogy
szerző, nagydicsö királyának halála után is, jegyzői hivatalt

') Fejér: U. o. pag. 289, 309, 320, 348. — 2) U. o. pag.

239, 293, 301.
 — 65 —
viselt : miként állíthatjuk a hivatalnélküli , Becsben ma
gánzó Péter Pált a munka szerzőjének? Mindezen tekin
teteknél fogva el kell ismernünk , hogy a névtelen czikkiró
által felhordott okok a királyi jegyzőnek sem korát , sem
nevét, s a kettővel együtt szerzőségét sem bizonyítják két-
ségbevonhatlanúl. — De lássuk , mit és minő alapossággal
terjeszt e tárgyról dr. Rösler Ede előnkbe.
II. Mindazok, mikkel a nevezett külföldi tudós azon
véleményét indokolja, sőt kétségbevonhatlan érvekül feltűn
tetni törekszik , miszerént névtelen jegyzőnk a XII-dik szá
zad végére, vagy a XIII-dikba helyezendő okvetlenül, azt
teszik kétségtelenné , hogy sem a fontos történelmi kérdés
vitakörében kellő tájékozottsággal , sem annak alapos meg
vitatásához szükséges ismeretekkel nem bir. Innét. az általa
felhordott okok sem nem újak s olyanok, melyek saját véle
ményének a diadalt biztosíthatnák ; sem oly horderö nem
rejlik bennök, mely a tudományos vitatárgyból bevégzett
kérdést csinálhatna. Eléggé kitünik ez azon könnyüdszerü,
de az ellenfél minden védveinek teljes megsemmítésével
végződött csatározásból, melyet nemzeti östörténelmünk
avatottja , t. Szabó Károly, az említett külföldi tudós
nak több akarattal , mint tehetséggel öszeállított értekezése
ellen folytatott '). Nem lesz nehéz a vert nyomokon haladva
dr. Rösler nézeteit erejökböl kiforgatnunk , s közvetve
alaptalannak bizonyítanunk azon állítását, hogy a névtelen
jegyzőnek az általunk felebb kijelelt időközben kellett élni
kétségtelenül.
a) A névtelen jegyző XI-d. századi kora ellen fel
hozott azon nehézségét dr. Röslernek, hogy tudniillik
S us dal városa, melyet a királyi jegyző említ, a XII-d. szá
zad előtt nem létezett, mert csak ekkor találjuk említve, —
Cornides már a múlt században teljesen megsemmítette,
kimutatván N e s t o r egyik régibb folytatójából, hogy S u s-
d a l 1096-ban nem csak hogy létezett, hanem már ez évben

') Budapesti Szemle. 1860. foly. XXXV—XXXVI. Fűz. 189—

193. 11.
5
 — 66 —

Oleg, néhány egyház kivetelével , porrá is égette '). Azután

melyik logikai szabályon alapszik ezen következtetés : bizo
nyos helység létele régibb század irott emlékével nem igazol
ható ; tehát azon korban valósággal nem is létezett ? Ha
szabad így következtetnünk , úgy a régi századokban nem
csak Orosz-, vagy Magyar-, hanem Németországot is kietlen
pusztaságnak kell képzelni.
b) A mit második védvül használ dr. R ö s l e r I. Béla
névtelen jegyzője ellen , csak ösmagyar történetismereteinek
szegénységi bizonyítványa. Sajátságos, hogy az, ki a régibb
magyar történetek felett kritikát ír, még azt sem tudja, hogy
a besenyő, kún, palócz nevek alatt azonegy nép
értendő, mit csak az is kétségtelenné tesz, hogy honi króni
káinkban ugyanazon esemény leirásában a kúnésbese-
n y ö név váltakozik , hogy a besenyők országa később
Kúnország (Cumania) név alatt tartozik a magyar szent
koronához , s hogy a hová névtelenünk kúnokat mond
telepűlteknek , a Mátra mellékén , ma palóczokat talá
lunk. — Azután nehéz is azon kún- m agyar szívélyes
viszonyt, melyet dr. R ö s l e r kierőszakolni akar, a névtelen
jegyző munkájából kiolvasni , ki a kún vezérekről csak
annyit ír , hogy „midőn látták Almos vezér kegyességét,
melyet a ruthénok körül tön, lábaihoz borulva Álmos vezér
nek , önként meghódolának , mondván : E naptól fogvást
urunkká és parancsnokunkká választunk utolsó iziglen és
hová szerencséd vezetend, oda követűnk" 2). Mi különös
előszeretettel viseltethetett is volna a kúnok iránt a névtelen
jegyző , ki a kúnoknak épen nem kedvezve már előbb
(VIII. Pej.) feljegyzé , hogy a magyarok Kiov alatt a rut-
hénokat és kúnokat űzvén, „a kúnok tar fejeit Almos vezér

') Vindie. Anonym. pag. 129.

z) Cum vidissent pietatem Almi ducis, quam feeit circa Euthenos
pedibus ejus provoluti , se sua sponte duci Almo subjugaverunt, dicen-
t*s : Ex hodierna die nobis te dominum et praeceptorem , usque ad
ultimam generationem eligimus, et quo te fortuna tua duxerit , illuc te
sequemur". — Anonym. Cap. X.
 — 67 —

vitézei, mint a nyers tököt, úgy aprítják vala" '). E szavak

ból következtetve , dr. Röslernek a névtelen jegyzőt
nem inkább azon korba, a XI-d. századba, kellene-e tenni,
mikor a magyarok a kúnok fejeit valósággal ugyancsak
aprították ? Hisz ö maga mondja , hogy „a kúnok e név
alatt itt először 1061-ben jelennek meg, s egy emberkoron
túl dúló beütéseikkel rettentők voltak a magyaroknak" 2). Itt
az egyzer ugyan saját fejére szól ellenfelünk.
c)Asok kőépület és pompás istállók feleuilí-
tésén alapuló ellenvetés I. Béla király névtelen jegyzőjének
kora ellen azt teszi kétségtelenné , hogy dr. R ö s l e r nem
olvasta figyelemmel annak munkáját; ellenkező esetben
megtanulhatta volna belőle, hogy „Árpád vezér és minden
előkelői bemenének Attila király városába (mely a mai
O-buda helyén feküdt), és megnézék mind a királyi palotákat,
és szerfölött bámulják vala mind azon kő épületeket. Naponként
vendégeskednek vala, a kobzok és sípok minden zengései
és édes hangjai , a dalnokok mindenféle énekeivel , zengnek
vala előttök" 3). Világos e szavakból, hogy a névtelen
jegyző Árpád magyarjait kőépületekhez szokottaknak sem
nem képzelte, sem nem állította. — Az ének, zene s tánczra
nézve pedig tudnia kellene, hogy mindez a szemtanú P r i s-
c u s tudósítása szerént már Etele udvarában divatos volt ;
nem látjuk tehát okát annak , miért kellene e hagyományos
nemzeti szokást a kúnok fajrokonaitól , a magyaroktól, meg
tagadni , főleg miután mindez a dr. R ö s l e r által igen

') „Tonsa capita Cumanorum Almi ducis milites mactabant tau-

quam crudas cucurbitas". — A n o n y m. Cap. VIII.
2) ,,Die Kumanen erscheinen unter diesem Namen hier erst 1061.
und machten sioh noch weit über ein Menschenalter durch fortwahrende
Einfalle den Ungarn furchtbar". — Zűr Kritik a 1 1 e r e r ungari-
scher Geschiehte. Scperatabdruck aus dóm Programúie des k.
k. Ober-Gyumasiums zu Troppau für das Sehuljahr 1860. in 4-to. 8. 1.
s) „Dux Árpad et omnes sui primates intraveruut in civitatem
Athilae regis , et viderunt omnia palatia regalia, et admirabantur ultra
modum omnia illa aedificia lapidea. Epulabantur quotidie, omnes sym-
phonias, atque dulces sonos cythararum et fistularum , cum omnibus
cantibus joculatorum, habebant ante se". — A n o n y m. Cap. XLVI.
5*
 — 68 —

vadaknak képzelt magyaroknál sokkal vadabb nepek közt

is mindenütt föllelhetö. — A mi végre a vezéri lovak szá
mára rakatott pompás istállókat illeti , azokat csak
dr. R ö s l e r képzelete teremtette. De halljuk magát a név
telent : „Árpád vezér és nemesei azon helyet (Csepel-szige
tet) kimondhatatlanúl megszeretek, és elhatározák , hogy az
fejedelmi sziget legyen , s hogy ott minden nemes személy
nek tulajdon udvara és tanyája legyen. S Árpád vezér
mindjárt mestereket hozatván, derék fejedelmi
lakokat csináltata , és a hosszú útban megfáradt valameny-
nyi lovát ide bévitetvén , itt (tudniillik a szigetben) paran-
csolá legeltetni" '). Kérdjük , hol van itt szó pompás
istállokról? S vajjon azon adat, hogy Árpádnak ezen
az ö korában egyetlenegyzer említett építkezéshez meste
reket kellett hozatni, azt bizonyítja-e , mit dr.
R ö s l e r velünk a jegyzőből el akar hitetni , hogy Árpád
magyarjait köépületekhez szokott s így természetesen az
építkezéshez értő nemzetnek hitte és tanította ? Vagy nem
olvasta dr. R ö s l e r a névtelen jegyzőnél : „Árpád vezér
és övéi megindulván az Eger vizéig jövének , és ott g u n y-
hókat készítvén néhány napig maradának, s azon halmot,
melyen a vezérnek leveles színt csináltak , Szín-
halomnak nevezék '?" 2). — Ezek földerítése után az
alappal egy üttösszedöl dr. R ö s l e r azon okoskodása , hogy
miután Freisingeni Otto bizonyítása szerént honunkban még
a XII-dik században csak igen nyomorúlt lakok voltak,
azok is nádból , fából igen kevés , köböl még sokkal keve-

') „Dux Árpad , suique nobiles dilexerunt loeum (se. insulam

magnam , nomine Sepel) ultra quam dici potest , et constituerunt, ut
ducalis esset insula , et unusquisque nobilium personaruin , suam ibi
haberet curiam et villam. Statim dux Árpad , conductis arti-
f i c i b u s , praecepit facere egregias domos dueales, et omnes equos
SUOB , longitudine dierum fatigatos , ibi introductos , pasoere praece
pit". — Anonym. Cap. XLIV.
') „Dux Árpad et sui egressi , venerunt usque fluvium Egur
et ibi paratis tuguriis, plures dies permanserunt, et montem illum
super quem duci f o l i a t a fecerunt, nominaveruut Zenuholm u". —
Anonym. Cap. XXX.
 - 69 —
sebb (mi valóban úgy volt) ; a névtelen jegyző pedig Ma
gyarországot már a pogány korban köépületekkel tömi meg
(mi — miként kiderítettűk , — teljességgel nem igaz) : en
nek azon korban s így a XII-dik század után kellett élni,
mikor e rajz irásához már valami alkalmat találhatott.
d) Már az Árpád idejében meghódított Spalato és
Horvátországból vett ellenvetésre felelöleg kérdjük, hogyan
bizonyíthatja dr. R, ö s l e r azt , mit oly föltétlen kétség nél
kül kimond, hogy Árpád magyarjai, kik a X-d. század ele
jén Olaszországban a szavoyai havasokig , a nagy Német
országon keresztűl pedig Brémáig s az éjszaki tengerig
dúltak , Spalatóig hódítva nem nyomúlhattak-e ? Vesse ösz-
sze Horvátország akkori viszonyát a X-d. század közepén
élt Konstantin keleti császárnak reá vonatkozó tudósításával
s a fuldai évkönyvekkel, s mutassa meg , ha tudja, hol van
azon korról az önálló Horvátország története ? Hová lett
Braszláv Dráva-száva-melléki birodalma ? melyről, valamint
Braszlávról vagy valamely utódjáról, az után, hogy a ma
gyarok Dunántúlt 896-ban elfoglalják , soha többé a kül
földi krónikákban egy betű emlékezet sincs. Ha pedig ezt
kimutatni nem képes , a mint hogy nem is lehet képes , le
het-e névtelen jegyzőnket, egyszerűen tagadott de meg nem
czáfolt adatáért, a XI-dik századból kitagadni s ily botorúl
a XIII-dikba viszautasítani ?
e) A mit C a s s e l után a S t y r i a nevezet használa
tára nézve a névtelen jegyzőnek I. Béla korában léteztére
megemlít dr. Rösler, az észrevétel ugyan helyes, de nem
egyszersmind az innét vont azon következtetés, hogy a név
telennek okvetlenül használnia kell vala ezen nevezetet, ha
azon időben élt volna , midőn az már használatban volt ;
mert ő a XI-dik század előtt is igen használt Marchia
Australis, s a még régibb baj or nemzetnevet sem
használja.
f)Casselnek a hún-magyar őstörténetre vonatko
zólag kifejezett nézetében mi a helyett, hogy valami nagy
horderőt észlelnénk, elvcsusztatást (petitio principii) látunk ;
mert épen azt kellene bebizonyítani , mit mi bebizonyítható
 — 70 —

nak épen nem hiszünk , hogy a Kézai és Turóczinál föl-

jegyzett hűn mondakör nemzetűnk öntudatából előbb ki
veszett , s csak később szivárgott volna vissza a külföldi
forrásokból hazánkba. A mi hún-magyar östörténelmi mon
daelem mutatkozik Turóczi szerkesztményében , ő mindazt
Robert Károly névtelen krónikásától (bécsi Képes Krónika)
kölcsönözte , ez Kézai Simonnal együtt pedig egy régibb,
hihetőleg XIl-d. századbeli elveszett hazai hún krónikából
irta át '). A félig-meddig óvatos Kézai kötelesnek hitte
magát a nemzeti énekek felhasználásától tartózkodni, elle-
nök azonban nem kel harczra, de folytat más harczot,
melyre a névtelen jegyző még csak nem is gondolt : meg
támadja a német irókat, kik fajuknak kedvezve, tudós sér
téseket szórtak a félelmetes és rettenetes fajra 2). Feltünő
avatatlanságát árulja el tehát östörténelmünkben azon kül
földiek véleménye , kik a nemzetűnk öntudatából a két első
magyar keresztyén század folytán kiveszett ős hún-magyar
mondákat a külföldi forrásokból szivárogtatják vissza ha
zánkba. Hogy dr. R ö s l e r e nézetét Casselnek nem
osztja, kiderül abból, hogy ellene Hartvik „Chroniea
Hungarorum"-ját (1095—1114. időközből) állítja, mely
ben szembetünő a mesedagály. Ez értetlen férczmü felemlí
tése által újabb bizonyságát adja dr. R ö s l e r hivatatlan-
ságának a felvetett kérdésben, ki még azt sem látszik tudni,
hogy a varsói krónika 3) egy tudatlan s a magyar-
történelemben teljesen járatlan lengyel barát férczelménye
s csak ott ér valamit , hol Hartvik „Vita Stephani"-ját
rövidítve átirja. És egy ily compilatióra való utalással akarja
dr. R ö s l e r azon véleményét megsemmíteni Casselnek,
hogy névtelenünk I. Béla jegyzője volt, egyszersmind ha
lomba dönteni egész őstörténetűnk épületét. Ennyire tájé
kozatlanúl nem jár el a felvett vitatárgyban , ha képzelt

') T o l d y Ferencz: A magyar költészet története. 1. köt.

Pest, 1854. Sr. 30, 35, 69, 74. 11.
*) Thierry Amadé: Attila-mondák. Ford. Szabó Károly.
Pest, 1864. 8r. 117, 118. 11.
») V. ö. Attila-mondák. 122. 123. 11.
 — 71 —
magas oktató állásáról hozzánk leereszkedik s a legújabb
magyar történettudományi vizsgálatok eredményeit becses
figyelmére méltatja , s Endlicher „Monumenta Hunga-
rica"-it ') futólag átolvasva , S c h l ö z e r elfogúlt iskolájá
nak azon tételeihez nem ragaszkodik, melyeket szaktudó
saink már régen alaposan megczáfoltak.
Mindezek egybevetése után könnyű dr. Röslernek
mindazon erősségére következtetni , melynek alapján
kénytelenségnek állítja a névtelen jegyzőt a XII-dik század
végére vagy a XIII-dikba helyezni, miután pontosabb meg-
. határozás a reá nézve létező eszközökkel igen, de egy kissé
többel aligha lehetetlen , mint ezt nagy részben már (l, 2,
3, 4. §§.) láttuk, s alább (13, 14. §§.) még látni fogjuk.
Eddig terjedt részletes czáfolatainkból kiviláglik, hogy
a két véleményezőnek azon nézete , mintha a névtelen
jegyző III. Béla kormányidejében viselt volna a királyi
udvarnál jegyzői hivatalt, nem bir történelmi szilárd alappal.

12. §. A névtelen jegyző II. Béla korába sem tehető.

A névtelen jegyzőt , hasonlólag a III. Béla kora mel

lett küzdő daliákhoz , két tisztelt irónk vitatja , miként (5
és 6. §§.) láttuk, II. (vak) Béla király részére: Pod-
hradczky József, őstörténelmünk érdemteljes régi
bajnoka , és Jámbor Pál, szellemdús szépirodalmi férfiú,
költő, szónok , tanár és történetiró egy személyben. Előter
jesztettűk mindkettőnek a 'fontos vitakérdésre irányzott
nézetét. A pályatérnek, melyre szaktanulmányunk ösztöné
nél fogva léptűnk, határai közt önként elvállalt tisztűnk
megfigyelni , minő súlylyal bir mindegyikének tárgyszerű
fejtegetése az itészet mérlegén. Eszleletűnk eredményét kü
lön adjuk itt mindkettőről.
I. A mit t. Podhradczky Józsefnek, hogy a
névtelen jegyzőt II. (vak) Béla kormányidejében (1131 —
1141.) s így a XIl-dik század első felében virágzottnak

') Eer. Hungaricar. Monumenta Arpadiana. Sangalli. 1849. 8-ö.

 — 72 —

bizonyítsa , hosszúra eresztett tárgyalásából ') lényeges

kivonatban közlöttűnk (5. §.), az ellen czáfokot magának a
tudós férfiúnak munkájából kölcsönözünk.
Maga a t. magyarázó állítja 2) , miszerént III. Béla
alatt (1189) nem egész Styria felett folyt a per, hanem csak
azon része felett, mely Semeringtöl Admontig ter
jed az Én s folyó mentében s). A muramelléki karan-
tánok határait tehát nem csak ekkor, hanem később is
hatalmasan s békésen birták őseink. Helyesen jegyzi meg a
magyar jogtörténet s államtudományok koszorús bajnoka ,
t. Beleházi Bartal György: „a karantán birtok, minek
utána egy része I. Béla leányának esett jegyjószágul, a mai
határterületre (mert határbirtokot, épen úgy mint a Rába és
Rábcza mellékén határvidéket értett Béla király névtelen
jegyzője , tehát csak részét az egésznek , s nem magát az
egészet) keskenyült , melyet a magyarok akkor is , midőn
III. Béla és II. Endre alatt leghevesebben folyt a per ama
karantáni részekért, békésen s hatalmasan birtak" 4). A
mondottakból tisztán látható , hogy a névtelen jegyző mun
kájának L-dik fejezetéből vett szövegrész azt nem bizo
nyítja, de nem is bizonyíthatja, mintha a királyi jegyző
II. (vak) Béla kormányidejében élt volna.
Továbbá még az sem szolgálhat a nyilvánított véle
mény mellett érvül, mit a névtelen jegyző munkájának fenn
tisztelt t. értelmezője a szerkesztmény XLIII-dik fejezeté
ből hoz fel *), mire t. Szabó Károly azon helyes meg
jegyzést teszi: „Sylva Peturgoz a román petra (kö-

') L. i. m. 38—48. 11. — >) I. m. 44. 1.

s)Aquilinus Julius Caesar: Annales Ducatus Styriae.
Töm. I. Graecii. 1768. Föl. pag. 732.
*) „Carantanae ditioues, postquam pars in dotem filiae Belae I.
ces»it, ad praesentem fere modúm (f i n e s , et sic ut ad Rabam et
Bubuceam , regiones , partem itaque totius , non totum , Belae Notarius
indicat) redierunt ; intra quem per Hungaros nunquam non, ac tum
quoque, dum Bela III. et Andrea II. Regibus lis de partibus Carantanis
maxime fervebat, et pacifioe et potenter tenebantur". — Commeutar. etc.
Töm. I. §. 12. pag. 15, 16.
*; L. i. m. 48. 1.
 — 73 —
szikla) és a szláv gor (hegy) szavakból alkotott P e t r o v a-
g o r a név köves hegyet jelent. A g o z leirás gor helyett
aligha nem a másoló hibája. A mit ugyanis a névtelen,
munkája XLIII-dik fejezetében így ad : „Bulcs , Lél és Bo
tond innen megindulván , az ugynevezett Petrovagora
erdején átkelve, a Kulpa folyó mellett tábort ütének" '),
azt Kézai Simon 2), Kálmán királyra vonatkozólag így
jegyezte fel : „Ez (Kálmán Dalmátországba sereget küldvén
megöleti Pétert, kit a magyarok , a mint velők a G o z cl
nevezetű hegyek közt szembe szállott , az említett hegyek
közt meggyözének és m egőlének. Ahonnan azon hegye
ket magyarúl mai napig Pétör gozdjá -nak neve
zik.'' Kézai e névszármaztatását épen oly helytelennek me
rem állítani , mint a Hungarus és Szekszárd név ere
detéről közlött gyermekes szójátékát." Mirenézve , névtele
nünk korát illetőleg, egyik Béla idejére sem szolgálhat ér
vül, s így t. Podhradczky Józseftől is hibásan al-
kalmaztatik II. (vak) Béla király idejére.
II. Mindazokra, miket t. Jámbor P á l , a névtelen
jegyzőt illetőleg, II. (vak) Béla királyunkról előnkbe ter
jeszt, méltán alkalmazható a gyönyörü magyar példaszó :
„Aranyelmének gyöngy a gondolatja."
Vonzó , mélyen megható képet mutat fel ő nekünk,
mely daczára annak, hogy bájol, annyi valót mégsem rejt
magában , hogy a müfestmény mestere nézetének meghódít
hatna.
Egy újjmutatás arra , mit mi ide tartozólag már el
mondtunk (11. §. I. 1.), elég hogy e tárgyat többé egyetlen
vonással se érintsük.
') „Bulsuu , Lelu et Botond hinc egressi , silvam , quae dicitur
Peturgoz, descendentes, juxta fluvium Cnlpe castra metati sunt". —
A n o n y m. Cap. XLIII.
*) Lib. II. cap. 4. „Iste quoque in Eegnum Dalmatiae misso
exercitu, occidi fecit Regem Petrum , qui Hungaria in montibus , qui
G o z d dicuntur , occurrens , est devictus in montibus raemoratis et
occisus. Uude üdem m o n t e s usque hodie in Hungarico
Petur Gozdia nominantu r". — V. ö. Kézai Simon magyar
krónikája. Ford. Szabó Karoly. Pest, 1862. 8r. 76. 1. ') j e g y t.
 — 74 —

De az ügy , melyet jelen szakmunkánk eddigi folya

mán híven kezeltűnk , parancsolólag int, hogy szavunk meg
itt el ne némuljon.
Mirenézve a lelkesült ko'piró keretébe , festménye he
lyett, más képet illesztűnk, Hogy feltűnjék, miszerént a mü-
vonások, melyekből remekét alkotá, más rajzolathoz is al
kalmazhatók.
Ki volt Béla jegyzője?
E kérdést aligha megfejtik valaha tudósaink.
(Jsi szokás szerént a napló egy N. tiszteleteé tudósnak
van ajánlva, ki u. nyilatkozata szerént a latin tudományok
ban jártas.
Ki volt e tudós ?
Szabó Károly az N. betű alatt az esztergomi érseket
hiszi rejtőzni ; Cassel már nevén említi: Mi kló s (Nico-
laus) ; t. Bartal György pedig erre nézve azt követeli,
hogy mindenekelőtt az deríttessék ki : miben különbözik a .
középkori iróknál a venerabilis in Christo pater,
s a névtelen jegyzőnél előforduló venerabilis vir?
Most az a kérdés, melyik Béla jegyzője volt ?
Podhradczky József és Jámbor Pál II. Béla
mellett szavaz; egy névtelen honfi és dr. Rösler Ede III.
Bélára ; t. Beleházi Bartal György meg épen IV. Bé
lára; mi pedig t. Toldy Ferencz, Szabó Károly,
Cassel Bódog és Thierry Amadéval I. Béla mellé
nyilatkozunk. Megmondjuk okainkat.
Legtöbbet nyom itt mindenekelőtt eldönteni azt, vaj
jon melyik Bélára illik leginkább a nagy dicső emlé-
z e t ü czím, melyet királyának ád a naplóiró ?
E végett vessünk figyelmes pillantást hazai történel
münknek I. Béla kormányidejére vonatkozó feljegyzéseire.
Lássuk, mit tartalmaznak azok.
Mig Endrét a tihanyi sírboltba vivék, addig Bélát a
nemzet színe körülrajongta, kicsinye, nagyja királynak ki-
áltá, s egész néptömegben Székesfehérvárra kiséré. Ó pe
dig rögtön, kezdetben, azzal mutatta meg különb, bölcsebb
voltát, hogy először Julius Caesar módjára általános, tökéle
 — 75 —
tes bocsánatot adott elleneinek, meg a Salamonhoz Német
országba menekülteknek is; másodszor azzal, hogy Péter és
Endrétől önkényileg behozott némi adónemet eltörölt; és
harmadszor azáltal, hogy az ország ügyeinek elintézése s új
törvények hozatala végett nemzeti gyűlést hirdetett s hivott
össze a székesvárosba és pedig ősmodor szerént akképpen,
hogy minden szabad magyar jelenejék meg , ha tetszik , de
azonkivül minden község ') két embert küldjön, kik a ta
nácskozásban részt vegyenek és a végzetteket küldőikkel
tudassák.
Mik tünnek itt legott szemünkbe ?
A királyi nagylelkűség, könyörület s alkotmányos
állomfö. — Megbocsátani, mindig nemes lélek tulajdona ; de
az a koronának legdicsöbb ragyogványa. A nép terhein kön
nyíteni , az élet súlya alatt porba roskadót felemelni, meg
ható jele a szívjóságnak. J ó s z í v ü ! lehet e ennél drágább
kincs azon a polczon, honnan milliók boldogsága függ V Az
alkotmány egyik alapelve szerént a törvényhozói magas tisz
tet a nemzettel megosztva gyakorolni , legbiztosabb záloga
az alkotmányos kormányzatnak. I. Béla tehát nagydicsö
emlékezetű király, mert nagylelkű , könyörületes és al
kotmányos érzelmű.
De nézzük tovább, mit olvashatunk ki onnét.
Ez intézkedések, a mint egyrészt a legbölcsebbek vol
tak , és Bélának általános szeretetet és dicséretet sze
reztek: úgy másrészt oly villanyzólag hatottak a nép
tömeg ábrándos kedélyére , miszerént kevésben múlt, hogy
az országot újból lángba-vérbe nem borították. Az ősi val
láshoz híven ragaszkodó tömegek üvölteni kezdék gyermek
ded lelkesedésökben : Béla király derék király , Béla király

') T. Beleházi Bartal György értelmezése szerént vár

megye. — „Praeclarum hoc quoque , uti omnia ejus , quod ultra
morem aevi sui progressus , consilium iniit Principe maximi animi
dignum, ut missis per regnum praeconibus, ex singulis pagis (C o m i-
t a t u u m hoc apud latinos nomen est, quod chronographi c u m
villis commutant saepius) duos ad Comitia Albam evoca-
ret". — Commentar. etc. Töm. II. Lib. 5. §. 2. pag. 23.
 — 76 —
nagy magyar király , bünöket megbocsát, adókat elenged,
Béla király ösgyülést hirdet, ö tehát az ősvallást is bizonyo
san visszahozza.
Ezen eszmék varázshangjaira tömérdek pogány so
kaság bújt elő rejtekeiből , táltosai, varázslói, jósnöi, jöven
dőmondói s lázítói vezérlete alatt ; elborította hullámaival
Fehérvár környékét. Magas állványokon rajongó izgatók
lángbeszédekkel gyújtogaták az egytigyü lelkeket s lázba
hozták a sokaságot olyannyira, hogy végre egész merészen,
makacsúl s kereken felszólították a királyt : engedné meg
a keresztyénség ellenében mindazt , mit tizennégy évvel ez
előtt Endre bátyja megengedett. Hanem Béla nem volt
Endre, s ezt ők, a mámorosak, nem tudták. Béla nyugtatni,
csitítani igyekezett egy ideig a rakonczátlan népet és annak
szájasabbjait ; de látva, hogy a szép szó nem fog a tomboló,
lázas elemen, azt izente nekik utóvégre : ,Három nap vár
jatok, akkor majd felelek.' És. felelt is nekik. Pontban há
rom nap múlva a várkapu kitárult, a várkatonság kirohant,
hátul meg a szomszéd megyék lovassága előrobogott, s egy
két óra alatt vége lett a lázongó tűntetésnek. A kolomposok
elfogattak , s a megrémült tengernép szétenyészett, mint
polyva, melyet forgószél szerteszór.
Mit bámulunk mi itt I. Bélában ?
Azon léleknyugalmat, mely saját fensége érzetében
birja alapját. Azon csodabátorságot szembe az orkánnal,
mely enyészettel fenyegette a nemzeti létet. Az európai ma
gyar állomélet már oly mély gyökeret vert, hogy felszagga
tása múlhatlanúl végpusztulást hoz a hazára, mely az euró
pai népcsaládban csak mint keresztyén állam létezhetett.
Midőn tehát I. Béla a keresztyénség ügyének diadalt szerzett,
bukástól mentette meg a hazát. Bámuljuk végre azon hig
gadt állambölcseséget, mely a vihar közepett is ügyesen tud
felhasználni czélhoz vezető eszközt a fenyegető vész elhárí
tására. Ily államfőnek legméltóbb koronája a dicsőség.
Menjünk tovább.
Ekkor már nyugodtan lehetett tanácskozni a nemzet
gyűlésnek. Tanácskozott is, intézkedett is.
 — 77 —

A barbár szokásu adásvevésbe szabatos mérték és

mérlegek hozattak be ; a kezdetleges cserekereskedés meg
szüntetése vagy könnyítése végett pénzek verettek ; a vásá
rok helyei megszaporittattak, s vasárnapról, nehogy az isteni
tiszteletet háborgassák, szombatra tétettek át ; a király meg
mindezeken fölül azon dolgozott egész erélylyel, hogy a nép
tömege oda hagyván ősi, ázsiai, vadász, pusztai életmódját,
házakat , falvak s városokat építsen , s azokba társulva so
kasodván, tömegesebben s határozottabban lépjen a polgá
rosodás utjára. És valóban, mint valami varázsütésre, vagy
teremtő szóra , úgy virágzott fel Magyarországban a rend,
a jólét és a dicsőség Bélának rövid de hatalmas és bölcs
kormánya alatt, — mondja a krónika.
Állapodjunk meg e sokat jelentő soroknál.
Nem övezi a dicsőség fénykoszorúja a királyt , ki a
béke alkotásain így remekel ; ki messze számító lelkében az
államgazdászat magas eszméit így sejté s azokat erőteljesen
törekedett valósítani ? Ha csak két rövid év szab is határt
a tevékeny kormánynak, évtizedekkel ér az mégis fel, mert
műveleteiben bő áldású az a nemzetre, melynek sorsa kezébe
tétetett. Joggal illeti meg tehát a nagydicsö czím, mely-
lyel őt névtelen jegyzője megtisztelte.
De nem csak a kormánytanácsban, nagydicsö volt
I. Béla a csatatéren is.
Az udvari cselszövény elől, mely vesztére tört, idegen
hazába kényszerülvén menekülni, lengyel földön keresett és
talált menedéket.
Épen ekkor a lengyel s pomerán nép csatára szállott
egymás ellen. Mindkét nép hadi-szerencséje két szálkardon
volt. Párbajnak, melyet a pogány pomerán fejedelem aján
lott fel a lengyel Micziszlónak, kellett azt eldönteni. A len
gyelek szemre-fejre néztek, nem találkozott közöttűk egy is,
ki Micziszló helyett ki mert volna állani.
Béla, a magyar levente, mint hazátlan bujdosó, vállal
kozott a hősi küzdelemre. Ellenfelével tűzesen összecsapott,
s őt a porba sújtván, Lengyelhon szabadságát mentette meg.
 — 78 —
A bajnok jutalma fejedelmi ara Ion, Pomeránia jövedelmei
vel együtt.
Öccse bajnokerényét jól ismerte Endre ; azért , midőn
III. Henrik császár hazánkat haddal fenyegetné, szorúlt
helyzeteben hozzá fordúlt, az ország harmadát biztosítván
neki s annak idejében egyszersmind a trónöröklést is.
Béla hadvezéri ügyessége megalázta a dölyfös Henri
ket, s hajlandóvá tette a békealkudozásokba bocsátkozásra
az addig fitymált magyar királylyal.
Méltónak bizonyította tehát magát I. Béla a becsület
mezején a győz hetetlen (invictissimus), valamint a béke
időszakában a l egj e l e s e b b (nobilissimus) és legjobb
(optimus) czímekre, melyekkel öt egykorú oklevelek illetik ').
Ezeket tudva s öt ilyennek ismerve nevezhette I. Béla név
telen jegyzője is nagydicsőnek (gloriosissimus).
Eddig rajzunk.
Ha t. Jámbor Pál egy pillántást vet az egészre,
okvetlenül fel kell tünnie előtte , hogy a vonások azok, me
lyeket műalkotásához felhasznált ; csak a személyiségek cse-
rélkeznek, s a színvegyület más. Nála egy világtalan király
sorsán fáj szívünk. Itt a bajnokerény s mély állambölcseség
szemléletén lelkesülünk. Ha nagydicsö az, mert szenve
dett : ugyanolyan ez is, mert hatott, alkotott, mélyen, ma-
radandólag.
Mi tehát sem II., sem III., sem IV. Bélára nem haj
lunk úgy, mint a királyi kötelmek magasztos körében dicső
séggel forgott I. Bélára, ki valóban nagydicső, mert
rettenthetlen hős és bölcs országló.
E rajzolatból is tehát , melyet t. Jámbór Pál fest
ményének keretébe illesztettűnk , csak az tűnik ki, hogy a
gloriosissimus czím , melyet okmányaink szintúgy il
lesztenek III., mint II. (vak) Bélára, egymagában még nem
kielégítő ok azon vélemény elfogadására, hogy névtelenünk
II. (vak) Béla jegyzője volt.
Igaz ugyan, hogy okmánytárunk I. Béla nagy di cső

') Fejér: Cod. Dipl. Töm. I. pag. 394, 395.

 — 79 —
(gloriosissimus) czíméröl mélyen hallgat ; de ezt IV. Bélára
sem alkalmazza ; holott Béla nevű négy királyaink közt alig
illeti az meg jogosabban valamelyiket , mint épen öt , ki a
porba omlott hazát új életre támasztá.
Mirenézve nem kételkedünk a gloriosissimus
czím et, jelen kérdés eldöntésénél, azon érvek közé számí
tani, melyeket t. ToldyFerencz jellemzöleg „csekély
becsű, inkább látszatos védokok"-nak nevez (1. §.), s mint
ilyent bizton mellőzhetjük. Ekkor pedig t. Jámbor Pál
nak különben művészileg megalkotott történetbölcselmi
lehozása alapját vesztve összeomlik.

VI. Fejezet.
Névtelenünk I. Béla király jegyző je volt.
13. §. \'t ellenokok alaptalanságának bebizonyítása.
Minekutána Béla király névtelen jegyzőjének korára
irányzott újabb történelmi nyomozások felett az itészet
fáklyavilágánál tartott szemlénkből, mint kétségbevonhatlan
eredmény, az derül ki. hogy az sem II. (vak), sem III., sem
pedig IV. Béla kormányának időszakában nem élhetett ;
önként következik , hogy öt I. Béla királyunk jegyzőjének
kell tartanunk. Minthogy pedig e szilárd s egyedül biztos
alapon nyugvó nézetet is több ellenvetések s kétségessé
tenni igyekvő érvek osstromolják, mellőzhetlenül •szükséges
nek tartjuk ezeket is komoly birálat alá venni , hogy kitün
jék, rejlik-e bennök annyi horderö , mely ama nézet meg-
rendítésére vagy épen eloszlatására megkivántatik.
A fennforgó nehézségek s ellenvetések csoportozata
részint olyakat tartalmaz , melyek még a múlt században
támasztattak a megjelelt vélemény ellen '), s ezeket a porosz
tudós, Cassel Bódog, fogja szemle alá s igyekszik ere-
jöktöl megfosztani 2) ; részint pedig azok, melyeket t. P o d
') Dan. Cornides: Vindie. Anonym. Edit. Auet. a J. Chri-
stian. Engel. Budae, 1802. in 4-to. pag. 26—31.
') Magyarische Alterthümer. Berlin. 1848. 8-ö. 50— 54. 11.

-
 — 80 —

hradczky József sorol fel újabban megjelent munká

jában '). Mirenézve mindkét osztályú ellenokokat külön
teszszük vitatkozásunk, illetőleg czáfolatunk tárgyaivá.
I. A mult századból örökségkég ránk szállott s eddigelé
megczáfolatlanúl hagyott ellenvetések közöl munkánk tár
gyalási menetén már többeket kiforgattunk erejökböl , mint
olyanokat, melyek I. Béla kora ellen mitsem bizonyítnak. Ilye
nek különösen a névtelen jegyző szerkesztményének azon
szövegrészei , hol a) a szent királyok s vezérekről van
szó; b) hol a Peturgoz erdőről emlékezik. Hogy tehát
ismétlés hibájába ne essünk , ezekre nézve a t. olvasót mun
kánk illető részeire (10. §.2. és 12. §. I.) utaljuk. A többire
nézve pedig birálatunkat a következőkben teszszük meg :
1. T. TimonSámuel, ki első királyaink legrégibb
okleveleit szigorú vizsgálat alá vetvén , közelebbről ismerni
tanulta , azon észrevételt tette 2), hogy e szó Hungaria
II. István kormányideje (1114—1131.') előtt H. betű nélkül
iratott egyszerűen : U n g a r i a (Vngaria). Minthogy pedig
ezt Béla király névtelen jegyzője munkájában folytonosan
hehezettel (aspiratio) használja , mi csak II. István után jött
szokásba, következik : hogy a névtelen királyi jegyző vala
melyik Béla király alatt élt , ki II. István után uralkodott.
Erre egyszerüen csak azt válaszoljuk : ha Okmány
tárunknak a megjelelt időszakba szolgáló részét átlapozzuk,
arról győződünk meg , hogy az I. Béla kora ellen használt
országnév -mind hehezet nélkül s), mind pedig azzal 4), s így
cserélkezve iratott; ennélfogva, mint a két félre hajlók
(aó'nxffOQcc) közé tartozó , a jelen kérdés eldöntésében érvül
helyesen nem alkalmaztathatik.
2. A torna (torneamentum) vagyis bajvivás , melyről

') Béla király névtelen jegyzőjének kora és hitelessége. Bu

dán, 1861. 8r.
') Imago Hungar. novae. Cap. I. p. 4.
•) Fejér: Cod. Dipl. Töm. I. pag. 274, 275, 280, 295, 312,
327, 331. stb. .
•) U. o. pag. 285, 289, 291, 296, 304, 307, 428, 442,
445, 448, stb.
 — 81 —
a névtelen jegyző emlékezik ') , leghangosabban bizonyít
azon állítás ellen , Hogy ö I. Béla korában élt volna. Mert , ha
megengedjük is, így szól Cornides 2), hogy a lándsave
tési gyakorlatok s egyéb ily nemű lovagjátékok már jóval
I. Béla királyunk kora előtt divatoztak, mit azonban dr.
R ö s l e r névtelen jegyzőnk elbeszélésre viszonyítva, korté
vesztésnek (anachronismus) tart 3) ; azt azonban, a régiek
tudósításai előtt meghajolva, el kell ismernünk , hogy a t o r-
neamentum (így) szó sokkal később , csak a XII-dik szá
zad utófelében használtatott, mi a névtelen jegyzőt a
XI-dik századba tennünk nem engedi.
Ha azt hiszik , dr. Röslerrel együtt, vitázó ellen
feleink, hogy őseink a bajnokjátékokat , melyeket jegyzőnk
többször említ , s egyszer tornamentum nak nevez , a
Francziaországban , állítólag a XI-dik század közepe felé,
vagy a német földön egy századdal előbb Madarász Henrik
alatt a merseburgi győzelem után keletkezett tournier-
okat utánozva tanulták s ha nem hinnék , hogy a
magyarok , mint minden keleti lovagnép , e hadjátékokat
azoknak európai divatozása előtt is gyakorolták : olvassák
meg a XI-dik századi Ekkehárd szerzetes tudósítását,
melyből megtanulhatják, hogy Kr. u. 926-ban a st. galleni
kolostor alatt tanyázó magyarok, hadjárat közben, csak egy
közönséges ebéd után is , ének mellett nem csak „kitörő

') „Tunc dux Árpad et sui propter lactitiam permanserunt in ci-

vitate Athilae regis per viginti dies, et omnes milites Hungariae, ante
praesentiam ducis, fere quotidie super dextrarios suos sedentes, cum
clypeis et lanceis maximum tornamentum faciebaut." — A n o-
n y m. Cap. XLVI. — „Akkor Árpád vezér és övéi örömükben húsz
napig maradának Attila király városában, s Magyarország minden vi
tézei a vezér színe előtt paripákra ülve paizszsal s lándsával majd min
dennap bajt vivnak val a". — Szabó Károly ford.
*) Vindic. Anonym. pag. 28.
s) „Ausser den paar Beuennungen ihrer Waffen liest man da
keine weiteren Bemerkungen über ihr Kriegswesen , von ihrem Leben
wird nicht viel mehr kund als dass sie in Siegesfreude tafeln , dabei
denn nun gesungen und unbekümmert um denAnachronis-
mus turniert wird." — Zur Kritik alterer ungarischer Geschichte.
i. h. 28 1.
6
 — 82 —
kedvvel itánczoltak és birkóztak főnökeik előtt, hanem
némelyek fegyverrel is összecsapva mutogaták, mennyit ér
tenek a hadi gyakorlatokhoz" '). — A mit pedig Corni-
desa tornamentum szó keletkeztéröl állít , de be nem
bizonyít, ellenmondásba hozza önmagával ott, hol a byzanti
irók után a torna (torneamentum) szót magyar eredetűnek
vitatja 2). Tehát ez érv sem képes elenyészteni azon véle
ményt, hogy névtelenünk I Béla király jegyzője volt.
3. I. Béla az oklevelekben rendesen Adalbert
(Adalbertus) néven fordúl elő : ha tehát a névtelen valóban
I. Béla király jegyzője volt volna , Adalbert, nem pedig
Béla király névtelen jegyzőjének kellett volna magát czí-
mezni. Miből szintén csak az következik, hogy ő nem volt,
nem lehetett I. Béla királyunk jegyzője.
Azon állítás , hogy I. Béla az oklevelekben rendesen
Adalbert néven jelenik meg , kétséget nem szenved ; de
ö ezt mint keresztnevet használta, azelőtt pedig, sőt keresz
tyén állapotjában is , a közéletben Bélának neveztetett.
Súlyt kölcsönöz állításunknak az, hogy ö a Benedekrendiek
tihanyi apátságának alapító okmányában (1055.) Bél a né
ven említtetik 3). Nem tekinthetjük ennélfogva a felhozott
érvet olyannak, hogy miatta a névtelennek I. Béla kirá
lyunk alatt viselt jegyzöségét kétségbevonni kénysze
rülnénk.
4. Ellenfeleink a névtelen jegyző munkájának XV-d.
fejezetére utalnak , hol ezek olvashatók : „András király

') „Effusa laetitia saltant coram principibus, et luctantur. Quidam

etiam armis concurreutes, quantum disciplinae bellicae nossent, osten-
derent." — Ekkehardi Casus Sancti Galli. Pertznél, Monumenta
Germ. Hist. Seriptores. II. köt. 196. 1. — V. ö. Budapesti Szemle.
XXXV-XXXVI. Fűz. Pest, 1860. 8r. 210. 1.
*) Vindic. Anonym. pag. 309. — V. ö. PodhradczkyJ. i-
m. 833-337. 11'
») „Nobilissimus Dux Bela." — Fejér: Cod. Dipl. Töm. I.
pag. 394. — A mellett, hogy krónikáink általában Béla néven emle
getik, e néven jelenik meg pénzein is. V. ö. J a c o b. R u p p : Numi
Hungariae hactenus cogniti. Period. Árpad. 1841. in 4-to. pagg. 14»
15, 16, 17.
 — 83 —

azon helyet elcserélte, mivel felesége szeret vala azon része

ken lakni, azért hogy közelebb legyen szülőföldjéhez, mivel
a ruthénok vezérének leánya vala" '). E vala (erat) ige
idő az, mi szeréntök nyomatékkal bir a névtelennek I. Béla
alatti jegyzó'sége ellen, mellőzve azt, hogy ugyanazon helyen
nem kell vala a névtelen jegyzőnek honfitársait arra figyel
meztetni, ki volt I. Endre s nejének atyja , ha ő csakugyan
I. Endre s öccse I. Béla korában élt volna. Hihetetlen
ugyanis, hogy az ő polgárfelei ne tudhatták volna, ki volt
uralkodójuk atyja, s kit vön feleségül.
Alig illik e kicsinyeskedés komoly férfiak tudományos
vitájába. Mintha bizony a történelmi elbeszélésben, hol a
névtelen majd mindig fél-s bevégzett multat használ, ez oly
felötlő volna; s mintha ö a királynénak 1071-ben történt
halála után nem élhetett s irhatott volna. Azután minő
botrányos követelés az , hogy a történelem zárja ki a maga
köréből mindazt, miről az egykorúak alapos tudomással bir-
nak ! Mintha bizony nem épen az volna rendeltetése, a tör
ténetirásnak , hogy az utódoknak, késő nemzedékeknek
nyújtson tudósításokat a koreseményekröl. Bizonyára kétség
beesett ügyet szolgálnak azok , kik ily semmiségek után is
kapkodnak. — Végezetre
5. felhozzák elleneink , hogy a mester (magister)
czím , melylyel Béli király névtelen jegyzője él , csak
III. Béla alatt kezdett használtatni : ö tehát ez oknál fogva
sem élhetett I. Béla korában.
Erre egyszerüen csak azt jegyezzük meg, hogy ez
ellenvetés legott elenyészik , ha Okmánytárunknak a XI-d.
századra vonatkozó részét figyelmesen átlapozzuk. Ott leljük
I. (szent) László alkanczellárját , Fábiánt (1082. é.), ki
mester czímet viselt 2). Előfordúl továbbá (1135. é.) ma
gister Gotzelinus 3). Ezekután feltehető, hogy már

') „Rex Andreas eambiavit illum locum, quia diligebat partes

illas habitare uxor sua, eo , quod propior ad natale solum esset, quia
erat filia ducis Rutheuorum. Anonym. Gap. XV.
') Fejér: Cod. Dipl. Töm. I. pag. 457. - ») U. o. Töm. II.
pag. 86.
 — 84 —

1070-ben viselhetett egy királyi jegyző , minő volt névtele

nünk, magister czímet. Különben, nem látunk mi e czím-
ben egyebet, mint kitűntetését a tudósnak, a minő lehetett
B volt is Béla király névtelen jegyzője , mint a klassikai
régiség avatottja. E czím , valamint a tudori (doctori) is,
kezdetben ritka volt , mert csak kevesen képesültek azt
megszerezhetni. A Ravennán át Rómába vezető utról, me
lyet első szent királyunk buzgalma nyitott magyarjainak,
nem térhettek-e tehetségesb honfiaink még a dicső első ma
gyar király kormányideje alatt Bolognába , hol már a XI-d.
században I r n é r nagy hírrel tanárkodott ? A névtelen
jegyző szerkesztményének olvasása közben a sejtelemnél
bizonyosabbként tünik fel , hogy ő a külföld valamelyik
tudományos intézetében vagy legalább kolostorában megfor
dúlt , sőt több vagy kevesb ideig tartózkodott is. Hihetőleg
ott ismerkedett meg Dares Phrygiussal, kit több he
lyen meglepöleg utánoz. — Azután , a királyi jegyzőknek
volt egyéb czímök is , ők egyszersmind papok , áldorok,
prépostok stb. voltak, s ha már 1082-ben egy alkanczellár
magister lehetett , mi oknál fogva vitathatnók el e czí
met egy valóságos királyi jegyzőtől, a minő volt Béla
névtelene ?
Eddig a múlt századtól hagyományként átvett nehéz
ségek megoldásával volt dolgunk: lássuk már az újabb
ellenvetéseket.
II. T. Podhradczky József Béla király névtelen
jegyzőjének müvét hosszadalmasan fejtegető ismert mun
kájában annak állítólag I. Béla alatt viselt jegyzöségét szin
tén kétessé , sőt hihetetlenné igyekszik tenni, támaszkodván
a következő okokra, melyeket érintett szakmunkájából
részenkint híven átirunk úgy, hogy legott minden egyes
pont után függesztjük annak czáfolatát.
a) „A névtelen jegyző hiréről sem ismerte szent Grel-
lérd legendáját , különben nem nevezte volna Aba Sámuelt
kegyes apának. Ez is csak azt tanusítja, hogy névtelen
jegyzőnk nem élt I. Béla alatt, nem volt az ő jegyzője;
különben a kegyetlen Aba Sámuelt nem nevezte volna az
 — 85 —
időben atyáskodó fejedelemnek , midőn törvénytelen tettei
még fris emlékezetben voltak, I. Béla csak tizenhat évvel
lett később király" *).
Hogy a névtelen jegyző , Aba Sámuel királyt illetőleg,
nem támaszkodik szent Grellérd legendájára, nem azt teszi
kétségtelenné, hogy ő azt hiréről sem ismerte ; hanem igenis
azt engedi feltennünk, hogy inkább hajlott a közvélemény
nek , nép szavának , kifejezést adni , melyben Aba Sámuel,
mint kegyes 2) élt. Különben a jegyző ha csakugyan az
említett legendát , mely a szentnek halála után (1047) har-
mincznyolcz évvel később iratott (1085), nem ismerte, egyik
lényeges oka lehet , hogy a névtelen jegyző azon idétt már
meghalt. Abból tehát, hogy Aba Sámuel királyt, ellenkező
leg az érintett legendával, névtelen jegyzőnk , kegyessége
ért, A b á n a k (Apának), nevezi, azon következtetést vonni,
hogy nem élt I. Béla alatt ,- nem volt az ő jegyzője , teljes
séggel nem lehet , főleg miután jelenkorunk első tekintélyű,
történetirói is , az egykorú vagy közelkorú emlékeknek ezt
illető feljegyzéseit nem tartván kritikátlanoknak, a k e g y e s-
n e k jelzett királyt csakugyan ilyenül tűntetik fel. Dr. Hor
váth Mihálynál úgy tünik fel.ő, mint, „szelíd természetű
ember , kit , némelyek szerént , a nép épen e miatt tisztelt
meg az A b a vagy Apa melléknével" 3). Szalay László
pedig e szavakkal kel védelmére : „Aba nem volt kegyet
len ; ezt neve , melyet onnan nyert , mert nyájas szeretett
lenni és jótékony , az általa épített sári monostornál is in
kább bizonyítja" 4).
b) A XLVIII-d. fejezetnek e szövegrészére : „ a többi
rómaiak pedig .... futásnak eredének .... a németek
földjére , kiket a német határszélig üldözének.
Midőn a határszélen valának, a rómaiak futtokban
a folyót , mely Pannonia és a németek határszélén vagyon,
lopva usztatták át , a honnan azon folyót a magyarok L o-

VPodhradczky J. i. m. 263. 1.
V A n o n y m. Cap. XXXII.
V Magyarország történelme. I. köt. Pesten , 1860. 8r. 157. 1.
V Magyarország története. I. köt. Lipcse. 1852. 8r. 131, 132 11.
 — 86 —

ponc s-nak nevezek, mivelhogy a rómaiak a magyaroktól

féltökben lopva usztatták át"1), — következő megjegyzést
tesz : „Eldöntő hely ez, hogy névtelen jegyzőnk nem volt,
nem lehetett I. Béla király jegyzője ; mert ő itt Pannonia és
Németország határairól, azaz Magyarországnak a mostani
határszéleiről beszél, melyek Nagy Árpád dicső korában az
Ens folyóig terjedtek ; e részeket Comagenus hegyig (Ku-
meoberg) Geyza nagyherczeg vesztette el. A névtelen jegyző
fölidézett sorait nem vehetni a meghódítás és honfoglalás
idejére ; mert ő nála az LVII-d. fejezetben is e részek
Magyarország határszélei, melyek 985-dik év után is a Co
magenus hegyig terjedtek, ezen alól esett részt pedig Sala
mon király engedte IV. Henriknek, német római császár
nak, jóllehet ez adományból nem lett birtok ; mert Piesting
és Lajtaköz ezután is Magyarországhoz tartozott ; ezeket ő
(a névtelen jegyző) már nem tudta" s).
A XLVIII-d. fejezetnek azon idézett szövegrésze, mely
ellen a t. magyarázó , neki nagy horderejünek tetsző ellen
vetését intézi , s megdöbbentőleg állítja , miszerint „eldöntő
hely ez , hogy névtelen jegyzőnk nem volt , nem lehetett
I. Béla király jegyzője ;" bármennyire kétségbe vonja is,
hogy „a névtelen jegyző fölidézett sorait nem vehetni a
meghódítás és honfoglalás idejére", azt bizony pedig mégis
csak azon időre kell venni okvetlenül, ha a királyi jegyző
elbeszélésének eredeti szövegétől el nem akarunk térni. A
dunántúli hadjáratot legbiztosabban a 895. vagy 896-dik
évre helyezhetjük ; a mikor Veszprém vára magyar kézre
került, s a gyors magyar lovasságtól űzőbe vett német
várörség a mai Magyarhon határszélén folyó Loponcs (La-
pincs) vizén átmenekült. Szembetünő az ellenvetésben, hogy
a IX-d. század honfoglalási eseményei összetévesztetnek
l) „reliqui vero Romauorum fuga lapsi sunt in terram
Teotlionicorum .... quos .... ad confinium Teothonicorum perse-
cuti sunt . . . Dum . . . in confinio essent, Romani fugiendo, latenter
fluvium, qui est in confinio Pannoniae et Teothonicorum, transnatave-
runt, unde fluvius ille ab Hungaris vocatus est Loponsu, eo, quod Eo-
mani latenter transnataverunt." — A n o n y m. Cap. XLVIII.
*) Podhradczky J. i. m. 343, 344 11.
 — 87 —

Gyeics vezér korával ; sőt , hogy az ellenvetés annál nyo

masztóbb legyen , belezavartatik a hon határainak I. Béla
király alatti állapotja is ; mintha bizony a névtelen jegyző
nem volt volna magával az iránt tisztában , hogy , midőn a
honfoglalás történetét lényeges szálaiban körvonalozza , az
időszámítást bántólag elbeszélésébe ne elegyítse az újabb
kor eseményeit. Épen ezért nem említette az idézett fejezet
ben a Piesting és Lajta közt esett magyar birtokot, nem
mintha nem tudta volna , miután ezt I. Béla még birta, ha
nem érintését az elbeszélés időrendjével nem tartota ősz-
hangzónak. A mondottakból kiderül , miszerént nem bir az
ellenvetés oly horderővel, hogy leronthatná vagy csak
megis ingathatná azok hitét , kik a névtelent alapos okok
nál fogva I. Béla király jegyzőjének tartják.
c) „A névtelen jegyző a XII-dik században írt, midőn
a S a b a r ia patak a XII. XIII. századokban élt pápák
levelei nyomán ,fons Sabariae' neveztetett" ').
Azon következtetésre, hogy „a névtelen jegyző aXII-d.
században írt, mert a Sabaria patak a XII. és XIII.
századokban élt pápák levelei nyomán ,fons Sabariae' ne
veztetett" , csak azt jegyezzük meg : hát előbb hogyan ne
veztetett ? Vagy ugyanazon neve volt előbb is , s így az író
használhatta s irhatta azt nem csak a XI-dik , hanem X.
sőt IX-dik században is. Vagy más neve volt ; mert nevé
nek mégis csak kellett lenni : minő volt tehát az ? Míg erre
választ nem nyerünk , addig a Sabaria név használatát
a XII-dik század előtti idöfolyamra is érvényesnek valljuk,
s okát be nem látjuk, miért kellene ezért a névtelen jegyző
korát a XII-dik századba tennünk, főleg miután legrégibb
irott emlékeink közt e név első felemlítését a névtelen jegy
zőnél találjuk.
d) Az LVII-d. fejezet ezen szavait : „Zsolt vezér Ma
gyarország határait kiszabá a németek felől Gr ö n-
czil hidjái g. S ugyanazon tájon várat ada építniök az
oroszoknak, kik nagyatyjával, Almos vezérrel, Pannoni

') Podhradozky J. i. m. 352 1.

 — 88 —
ába jöttek vala" ') , következő jegyzettel kiséri a t. magya
rázó : ,.Oklevelek s egyéb kútfőkből hitelesen megmutattukj
hogy Magyarország határa az Ens vizig, különösen Ens-
bruckig terjedett; itt volt a Guncil , Gönczöl, Göncz hidja,
P o n s Conradi. Azt is terjedelmesen és hitelesen elmon
dottuk , hogy e vidéket az Ens folyamon innen Comagenus
hegyig (Kumeoberg) Geyza nagyherczeg veszté el 979-ben.
De névtelen jegyzőnk nem látszik Ens-bruckig terjeszteni
az ország határát , hanem csak Lajta- Bruckig. Mi ismét
csak azt bizonyítja, hogy ő nem volt I. Béla király jegy
zője, a ki Magyarországot még Piesting folyamig birta". 2).
Nem a honfoglalás történelmi elbeszélésének alapján
teszi a t. magyarázó további ellenvetését , midőn mondja :
„De névtelen jegyzőnk nem látszik Ens-bruckig terjeszteni
az ország határát , hanem csak Lajta-Bruckig ; mi ismét
csak azt bizonyítja, hogy ő nem volt I. Béla király jegyzője,
a ki Magyarországot még Piesting folyamig birta". Üsse fel
bárki a névtelen jegyző munkájának LVII-d. fejezetét, s ott
leli, hogy „Zsolt vezér Magyarország határait kiszabá , a
németek felől Gönczöl hidjáig", melyről maga a t.
magyarázó állítja , hogy az Ens vizénél volt. Holott , ha a
névtelen jegyző nem a Zsolt , hanem I. Béla király alatti
határokat jelelte volna ki, miután a t. magyarázó szerént is
„a Lajta volt a határ a XI. és XII. századokban Austria és
Magyarország közt" s) , nem említette volna az Ens vizénél
eső Gönczil-hidat. De szüksége volt a t. magyarázó
nak itt is, miként feljebb már láttuk , a honfoglalás törté
nelmi elbeszélésének körébe zavarni a Gyeics vezér és
I. Béla korában felmerült eseményeket, úgy látszik, csupán
azért, hogy névtelenünknek I. Béla király alatti jegyzőségét
megrendítse ; mi azonban hogy neki nem sikerülhetett , a t.

l) „Dux Zulta fixit metas regni Hungariae ex parte Teo-

thonicorum usque ad p o n t e m Guncil. Ét in eisdem partibus
dedit castrum construere Ruthenis, qui cum Almo duce, avo suo,
in Pannoniam venerant." — A n o n y m. Cap. LVII.
'} Podhradczky J. i. m. 412. L— >) U. o. 413, 414. 11.
 — 89 —
olvasó a felhordott ellenvetések megczáfolásából tisztán
átláthatja.
14. §. Eredmény.
Adtuk a Béla király névtelen jegyzőjének korára
irányzott történelmi újabb nyomozásoknak napjainkig terjedő
folyamát ; biztos történelmi adatokra támaszkodva, szembe
szállottunk mindazon külön nézetekkel, melyek a névtelen
jegyző korát illetőleg felhordott de elégteleneknek bizonyúlt
okoknál fogva szilárd alappal nem birnak; megczáfoltuk
egyszersmind a nehézségek s ellenvetéseket, melyek a név
telennek I. Béla király alatt viselt jegyzősége ellen szoktak
közönségesen használtatni : tisztűnkben áll most , a pálya
kérdés alapeszméjéhez alkalmazkodólag, kijelelni azon né
zetet, mely a történelmi újabb nyomozásokból eredményké
pen fclmerül ; hogy így világosan kitünjék a kifejlés minő
fokán áll napjainkban Béla király névtelenjegyzője korának
kérdése.
E nézet nem lehet más , mint a mely jelen pálya
munka első fejezetében (l —4. §§.) adott fejtegetésekből ki
derül, s abban leli határozott kifejezését, hogy a névte
len jegyzői. Béla király alatt s így a XI-dik
század közepe táján virágzott.
Ezen alaposságánál fogva egyedül helyesnek bizonyúlt
nézet kellő méltatása tekintetéből lényeges szálaikban össze,
foglalva adjuk itt mindazon bizonyítékokat, melyeknek hord-
ereje ama nézet kétségtelenül helyes voltát tanusítja.
1. A névtelen jegyző önmaga vallja magát a nemzet
legelső történetirójának, vagyis ő nem ismert magánál ré
gibbet ; ugyanis munkája előbeszédjéből (Prologus) az tünik
ki, hogy ő előtte a nemzet történeti multja csak a nép em
lékezéseiben, nemzeti énekek által nyilatkozott hagyomány
ban élt, s ö az első, ki azt irásba foglalta ; mit voltakép
nem mondhat, ha a XI-dik században nem él vala ; mert a
XII-dik századból tudomással birunk egy névtelen króniká
ról, melyet Kézai aXIII-dik század útófelében, s aXIV-dik
században a bécsi úgy nevezett Képes Krónika átirt.
A névtelen jegyzőnek tehát akkor kellett élni, midőn
 — 90 —
a régi magyar hősmonda, melyet ő gazdagon felhasznált, sőt
történctirata legnagyobb részét abból szerkesztette össze, a
nép emlékezetében még teljes friseséggel élt : ilyennek mu
tatkozik pedig az első (XI.) magyar keresztyén század.
2. A névtelen jegyző XI-dik századi létele mellett ta
núskodik továbbá munkájának nyelvi tekintetben az ugyan
azon századba szolgáló Pray-codexxel érintkezése, ehhez
szembetűnő hasonlósága. Feltünő nála különösen némely
szók, főleg tulajdonnevek ősrégi alakja. A XII. s XIII-dik
századokban észlelhető nyelvkezelési sajátszerűség bármily
nagyitó üvegen is hol lelhető a névtelen jegyző szerkeszt-
ményében ?
3. Valamint azon kitölthetlen hézag, mely névtelen
jegyzőnk munkája s Kézai szerkesztménye közt tapasztal
ható ; úgy amannál a honfoglalás és országulás nagyszerű
műveleteiről szóló azon részletes adatok, melyeket Kézainál
hiába keresünk, azt teszik kézzelfoghatóvá, hogy , miután
jegyzőnk az ugyanazon nevű négy Béla király egyikeének
vallja magát, nem volt, nem lehetett másé, mint I. Béláé.
4. Sajátságos tűnemény a névtelen jegyző munkájában
az, hogy egymásután megemlíttetvén mindazon királyok, kik
I. Béláig uralkodtak, azok közöl, kik ez után éltek, egyről
sem tétetik említés. Valamint az is különösen feltűnő , hogy
a névtelen, ki magát Béla király jegyzőjeként adja ki , egy
szóval sem említi, hányadik volt az e néven ; holott egy
királyi jegyzőtől e tekintetben csakugyan nagyobb pontos
ságot lehetne várni, ha ő nem I. Béla király jegyzője volt.
5. Azon ösmagyar, még a vezérek korában kitűnő sze
repet vitt nemzetségeket , melyeket a névtelen jegyző utó
daikban ismert, mert korában még virágoztak, Kózainál
már hiába keressük, így, a mi ennél hét kapitány , tehát
mindannyi külön hadtest-parancsnok, az a névtelennél még
hét fejedelmi személy (septem principales personae). To
vábbá a névtelen jegyző korában élt T o r d a püspökről sem
egykorú, sem utóbb szerkesztett túdósítások nem emlé
keznek.
6. Azon bizonyos Miklós (Nicolaus) főpap (praesul)
 — 91 —
is, ki a királyi udvarban a jegyzői teendőket (1055. é.) vé
gezte, s kinek a névtelen jegyző munkáját ajánlotta, egyik
nyomos érv a mellett , hogy névtelenünknek kortársa , sőt
ennek nyilatkozata szerént szívélyes barátja volt, s így a
XI-dik században, következőleg I. Béla király kormányide
jében élt.
Ha a névtelen jegyző munkájának tartalmából kisu
gárzó jelen tekinteteket mérlegeljük, az tünik fel előttűnk,
hogy mindezek bel-bizonyítékok (testimonia interna) , me
lyek a mű szerzőjének megjelelt korára vonatkozólag, a
gondolkodástan törvénye szerént, csak valószinűséget (pro-
babilitas) engednek feltételeznünk ; holott a valót nyomozó
ész bizonyosságra (certitudo) törekszik emelkedni, ide pedig
csak kül-bizonyítékok segíthetnének, pl. a mű itészetileg be
bizonyított eredetijének jelvei , a szerző neve s állapota,
a betűk azon korban dívott alakja, egykorú vagy közelkorú
iróknak a szerző s munkája melletti tanutétele, reá hivat
kozás, idézés stb. által ; ilyenek pedig legnagyobb részt
hiányzanak.
Nem fájlalhatjuk eléggé, hogy a kérdés lényegére be
folyással biró efféle jelvek nem eshetvén ismeretűnk alá,
jelenkorunktól a bizonyosságot megállapitó ilyetén kül-bi
zonyítékok meg vannak tagadva. A névtelen je-gyzőnek is
mert munkája nem eredetijében, hanem a XHIdik század
végén, vagy a XIV-diknek elején, ki tudja, hányadszor ké
szült másolati példányban jutott korunkra. A czímlap a co-
dex-festö számára üresen hagyatott. Az egész mű szövegfo
lyamán nincs csak egyetlen oly évszám s biztos adat, mely
hez fogózva, a szerző nevére s munkája korára teljes bi
zonyossággal következtethetnénk. Az utókor róla mélyen
hallgat, mint előtte egészen ismeretlenről, azon sejtelem-
szerü emlékezésen kivül, mi a nagy-magyarországi hittérítő
dömésektől eredő irott emlékben J) s Turóczinál ködfá
tyolképen mutatkozik 2). Egyedül a mű benső mivoltára szo-
') Dan. Cornides: Vindic. Anonym. pag. 241, 242.
') „Placuit dudum eontextas revolvere historias, quas dum dili-
genti lectione perlustravimus , multa in eisdem de parte mundi Sey
 — 92 —
rítkozhatik itt tehát minden észlelés és okoskodás, miből
csak' hihetöség, valószinűség, de korán sem eredhet teljes
bizonyosság.
Mindazonáltal a pályakérdés jelen ügyállása kétségbe
nem ejtheti a hazai történettudomány barátját; mert ha a
magyar ös-századok eddigelé közre bocsátott nagyszámu em
lékeiből következtetést vonhatunk azon ismeretlen adatokra,
melyeket gazdag s egészen át nem vizsgált levéltáraink
maiglan rejtegetnek, lelkünket azon erős hit szállja meg,
hogy jöni fog egy a jelennél szerencsésb idő, midőn a ne
künk most lehetlenségnek látszó, valóságnak bizonyúl, csak
figyelmünket ne vonjuk meg az ös-századok emlékeinek
nyomozásától. A magyar tudományos Akadémia körén ki
vül sem fáradtak egyesek e terén minden siker nélkül. Elég
legyen a t. Knauz Nándor kezei közt álló Magyar
Sion czímü egyháztörténelmi folyóirat első évi (1863) fü
zeteire mutatnunk, hol az esztergomi föérsekség levéltárából
árpádkori szépszámu érdekes okmány lön már eddigis nap
fényre derítve, s a részben ismertek olvasása megigazítva-
Magunk is ismerünk Arpádkirályaink korából egy egész
gyűjteményt, melynek érdekes tartalma kiadásra vár. Egyet
len oklevél I. Bélától, melyet (ma névtelen) jegyzője írt alá,
vagy mely T o r d a püspökről határozottabban emlékezik,
elég, hogy napjainkban a valószinűség fokánál magasbra
nem fejlődött kérdés teljes bizonyosság színében tünhessék
fel. Hát ha még egy szerencsés véletlen névtelen jegyzőnk
nek trójai históriáját , melyet Dares Phrygius és más szer
zők könyveiből, miként mestereitől hallotta vala, tulajdon
szerkezetével egy kötetbe böngészett volt, birtokunkba jut
tatná ; vagy ha a névtelen jegyző kérdéses munkájának ha
nem is eredetije, legalább egy oly másolati példány jöhetne
köztudomásra, melyen a bécsi ambraszi példánya legnagyobb
fogyatkozása, a czímlap eredeti mivoltában volna szemlél
hető. Végre, a névtelen jegyző korát illetőleg, tájékozá

thica, unde et Hungari emersisse perhibentur, conscripta apparebaut." —

T u r <S o z i : Chronic. Hungar. Praefat.
 — 93 —
sunkra igen sikeres szolgálatot tehetne azon XII-dik század
beli korkönyvünk is , melynek feltételezett elvesztőt , már
csak a jelen kérdés megoldásának tekintetéből is saj
nálnunk kell.
De megválunk e merész ohajtásoktól ; különben sem
az alapeszméje a kitűzött pályakérdésnek, hogy rendíthet-
len bizonyítékok alapján minden kételyen fölül helyezze a
névtelen jegyző korának kérdését ; hanem hogy az arra
vonatkozó történelmi újabb nyomozásokból kifejlett nézetet
terjeszsze elő : ez pedig részletes tárgyalásunk irtán *«a le
het más, mint a mely I. Béla király kormányidejét (lűőX-—
1063.) vallja a névtelen jegyző koránaWESn,éeet alapossága
s egyedül helyes voltára nézve ol«ra!Íaíiol meggyőződést
ápolunk lelkünkben, hogy vele UMSj^or^sK'Iiol Jbglaljon
homlokállást ellenkező tan vara*T la/típatfes vitatko
zás és tárgyilagos eszmecsere soiroBíptirközt készek le
szünk vonakodás nékül megjelenni , kedvencz jelszavunk
kal : Győzzön a tudomány ! .

.
 Pert, 1831. Nyomatott Tollak testvéreknél.

•
-