P. Gál Judit Ördögök Ügyvédei. Gyilkos Nõk

00_Eloszo_FINAL.qxd 2009. 10. 08.
20:26 Page 3
P. Gál Judit
ÖRDÖGÖK
ÜGYVÉDEI
Gyilkos nõk
§
3
00_Eloszo_FINAL.qxd 2009. 10. 08. 20:26 Page 4
Ajánlom e könyvet Mátrai Tibor emlékének
Szöveg copyright © P. Gál Judit
Fotó copyright © Teknõs Gábor
Borítófotó: Teknõs Gábor és Hapák József

A borítón dr. Bárándy György látható
Minden jog fenntartva.

Tilos ezen kiadvány bármely részét sokszorosítani,
információs rendszerben tárolni vagy sugározni
bármely formában vagy módon, a kiadóval történt
elõzetes megállapodás nélkül, tilos továbbá terjeszteni
másféle összefûzésben, borítással és tördelésben,
mint amilyen formában kiadásra került.
Kiadja a BABUSZ Bt.

1036 Budapest, Lajos utca 96.
Telefon: +36 20/979-1212
E-mail: p.gal.judit@t-online.hu
www.pgaljudit.hu
A könyv megrendelhetõ a +36 70/776-4918
Felelõs kiadó a bt. ügyvezetõje

A kiadványt Soponyai Viktor tervezte
Nyomta a Kinizsi Nyomda Kft., Debrecen

Felelõs vezetõ Bördõs János ügyvezetõ igazgató
Megjelent: 16,5 (A/5) ív terjedelemben
ISBN 978-963-06-8038-7
TARTALOM
Elõszó 7
Fekete Angyal: akár az Isten 10
Franciska csak játszani akart 38
Klára lefejezte a mérnököt 52
Mégiscsak megöltem az apukámat 68
Nincs kegyelem 90
Taxisgyilkos lányok 102
Miért ölték meg Kuncze kertészét? 118
Bérgyilkosok végeztek a jogásszal 140
Megölette apját az orvostanhallgató lány 158
Otthon fagyott halálra Robika 168
Aki szeretetbõl ölt 180
Gyilkosság után büntetlenül 202
Mégis ki lõtte le Simek Kitty nevelõapját? 218
Tiszazugi arzénes asszonyok 234

ELÕSZÓ
Az egyik ügyvéd nem csinál semmit, ott ül, néha bóbiskol a tár-
gyaláson, a másik meg ugyanolyan bûnözõ, mint az ügyfele.
Ha kell, manipulálja a tanúkat, bizonyítékokat rejt el azért,
hogy ne a megérdemelt büntetést kapja a védence. Mi, büntetõ-
ügyvédek bármit teszünk, a közember, aki még soha nem látott
védõt, ezt a két sémát mondja rólunk. Bántó, de védekezni
mégis szinte lehetetlen ellene.
Jó érzéssel tölt el, hogy immár a harmadik része jelenik meg

az Ördögök ügyvédei sorozatnak. Az elsõ riportkötet a védõi hit-
vallásról, hivatásról szólt. Az interjúkban nagyon jól ütköztette
a szerzõ a védõtársaim közti különbözõségeket. A második kötet
már inkább az ügyeket taglalta. Megmutatta, hogyan fordulhat
elõ, hogy valakit emberöléssel vádolnak meg, akár évekig elõze-
tes letartóztatásban van, majd mégis felmenti a bíróság. Azt,
hogy megtörténhet a valóságban is, ami sokak szerint csak a fil-
7
mekben létezik. Igen, meghurcolhatnak valakit gyilkosság vádjá-

val úgy, hogy teljességgel ártatlan az ügyben.
És most itt az Ördögök ügyvédei harmadik kötete. Változat-

lanul a védõk a fõszereplõk, de a büntetõügyvédek szavai mu-
tatják be az ügyeket. Ezeket a történeteket egy nagyon érdekes
szemponton keresztül ismerheti meg az olvasó. A szerzõ
ugyanis leszûkíti a gyanúsítottakat a nõi gyilkosokra. Megszólal
benne a bérgyilkost fogadó feleség, a halálos beteg kislányát
megölõ asszony és az alkoholista mérnököt halálra szurkáló,
majd feldaraboló nõ. Kiderül, milyen taktikai harc folyik
a rendõrségen, amikor az ország sajtónyilvánossága foglalkozik
egy sorozatgyilkossággal, ám a gyanúsított bejelenti: visszavon-
ja a vallomásait.
A nõi védencek, fõleg, akiket a legsúlyosabb bûncselek-

ménnyel gyanúsítanak, más mûfaj. Ezekben az ügyekben
kilencvenkilenc százalékban érzelmi alapon történõ gyilkossá-
gokról van szó. Én – személy szerint – egyetlen nõt képvisel-
tem, akit emberöléssel vádoltak. Ez a lassan harmincéves ügy
azonban engem se hagyott érintetlenül. Míg addig, és azóta is –
többé-kevésbé – képes voltam, vagyok távolságot tartani az
ügyféltõl, itt azon kaptam magam, hogy az egykor intézetben
nevelkedett, közel hatvanéves asszonynak, aki a bûncselek-
mény elkövetése után teljesen magára maradt, ajándékot kül-
dök az ünnepeken. Nem tudtam kívül maradni, s azt hiszem, ez
így jó. Mint védõ, átérezve az õ helyzetét, tudtam a bíróság
elõtt is láttatni önnön tragédiáját. Az életútját, amely a végki-
fejlethez vezetett.
Nem kis kíváncsisággal olvastam az Ördögök ügyvédei 3,

Gyilkos nõk fejezeteit. Tudni akartam, hogy hozzátesz-e az új
kötet ahhoz, amit véleményem szerint az elsõ kettõ sikerrel
képviselt. Nevezetesen képes-e minket, büntetõügyvédeket
közelebb hozni a mindennapi emberhez. Ahhoz, aki csak sé-
8
mákban gondolkodik. Biztos vagyok benne, hogy aki elolvassa

ezt a könyvet, megérti majd, hogy mi, védõk elsõsorban embe-
rek vagyunk. Nem annak az egy személynek az érdekét szolgál-
juk, akit képviselünk, hanem mi jelentjük a garanciát az embe-
rek szabadságjogának védelmére.
dr. Bánáti János ügyvéd,

a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke
9
01_Faludi_Timea_FINAL.qxd 2009. 10. 08. 20:26 Page 10
„Engem, amiket õ mondott, tulajdonképpen

abszolút nem érdekelnek… Nekem nem azt
kell néznem, hogy mit mond a védencem,
hanem hogy mi bizonyítható.”
dr. Szõgyényi József
„Igazából megkönnyebbültem. Gondolom,

mindenkiben kérdések halmozódtak fel, hogy
miért tettem, vagyis miért gyakoroltam eutanáziát.
Ezek a kérdések bennem is fennállnak. Sajnos
nem tudom megmagyarázni. Amit én az utolsó
öt esetre próbálok rátestálni, az az, hogy nem
bírtam nézni a szenvedésüket, a fájdalmaikat.”
Faludi Tímea, a Fekete Angyal
„Én csak annyit tudtam, hogy amikor március

6-án kihallgatom a lányt, teljes részletességében
bele kell mennem a vallomásba. De hogyan?
Egy egész éjszaka ezen gondolkodtam. Nem
akartam, hogy elvesszen az a sok-sok kemény
munka, amit a kollégáimmal belefektettünk
az ügybe. Tímea hat vallomást tett addig.
Egyértelmûen gyengíthette volna a pozícióinkat,
ha a visszavonás mellett dönt. És akkor reggelre
arra a döntésre jutottam, hogy a kulcs az elsõ
kihallgatás, amikor arról beszélt, hogy õ milyen
jó nõvér, hogy mennyire szeretik a betegek. Ha
most mindent visszavon, akkor ezt is visszavonja.”
Herczegné Balogh Katalin,

a Fekete Angyal kihallgatója
FEKETE ANGYAL: AKÁR AZ ISTEN
Faludi Tímea, a Fekete Angyal néven elhíresült nõvér legkeve-

sebb nyolc beteget gyilkolt meg a fõvárosi Nyírõ Gyula kórház-
ban. A lány 2001. február 25-én önvallomásban tárta fel, miként
segítette halálba az idõs, menthetetlen betegeket. Február 27-én
azonban ügyvédje, dr. Szõgyényi József, azRTLKlub hírmûsorában
úgy nyilatkozott, hogy védence módosítani kívánja a vallomását,
sõt akár vissza is vonhatja azt. Mi történt eközben a kulisszák
mögött? Megijedtek a BRFK gyilkossági ügyekre szakosodott
vizsgálói? Egyáltalán milyen rendõri taktikával érte el a lány
ügyének elõadója, Herczegné Balogh Katalin, hogy Faludi Tímea
végül nem vonta vissza, hanem megerõsítette beismerõ vallomá-
sát? S miért élte meg kudarcként pályája talán legmeghatározóbb
ügyét az azóta elhunyt ismert ügyvéd, dr. Szõgyényi József?
Tizenöt éve ismertem meg Herczegné Balogh Katalint, a BRFK

vizsgálóját. Tudtam, hogy számos olyan ügyben mûködött közre,
amelyet szinte lehetetlen volt bizonyítani. Õ hallgatta ki 1998 jú-
liusában a felesége meggyilkolásával gyanúsított P. Józsefet, aki
nem csak beismerõ vallomást tett, de ügyvédje jelenlétében min-
den részletre kiterjedõen azt is elmondta, miként darabolta fel az
asszonyt, majd fõzte ki annak földi maradványait. A férfi ugyan
késõbb visszavonta a beismerést, a bíróság mégis bizonyítottnak
látta az emberölést, és 11 év fegyházra ítélte.
13
ÖRDÖGÖK ÜGYVÉDEI 3
Hasonlóan nagy visszhangot váltott ki, amikor 2001 februárjá-
ban õrizetbe vették Faludi Tímeát. Az akkor 24 éves lány az el-
sõ gyanú szerint akár harminc idõs embert is halálba segíthetett,
de mivel szinte mindegyik áldozatot elhamvasztották, igencsak
nehéz volt a gyilkosságsorozatot bizonyítani.
– Emlékszik az elsõ találkozására Faludi Tímeával? – kérdezem

Herczegné Balogh Katalint. A rendõrség Teve utcai székházában
ülünk, az irodájában beszélgetünk. Tudom, ritkán ad interjút.
Most kivételt tett, de elõrebocsátja, nem szeretné, ha fénykép is
készülne róla. Úgy érzi, munkája szempontjából jobb, ha minél
kevesebbet szerepel a fotója a médiában.
– Nem a szokásos helyünkön hallgattuk ki, mert volt a krimi-
nológiai osztályon egy poligráfos (hazugság-) vizsgálat, amelybõl
kiderült, hogy Tímeának több ember halálához is köze lehet.
– Ott volt a poligráfos vizsgálaton?
– Én soha nem lehetek ott, de ott vagyok a közelben.
– Miért nem lehet jelen?
– A szakértõi vizsgálatokon még a gyanúsított ügyvédje sem le-
het jelen. Túl azon, hogy törvényi lehetõségem sincs erre, meg-
gyõzõdésem, hogy ebben a szituációban egy kívülálló jelenléte
kifejezetten zavaró lehet.
– A hazugságvizsgálat eredményét gyorsan elmondják önnek, hogy
már az alapján beszélhessen a gyanúsítottal?
– Természetesen, hiszen nem indíthatom el készületlenül
a kihallgatást, tudnom kell, hogy milyen eredményre vezetett
a poligráfos vizsgálat. Beszélünk néhány szót a szakértõvel, és
ennek mentén ki tudom jelölni a lényeges kiindulópontokat.
Faludi Tímea esetében a Nyírõ Gyula kórház feljelentését
követõen megindult a nyomozás, és február 15-én volt a lány
elsõ kihallgatása, valamint a poligráfos vizsgálat is. A feljelen-
tésben szereplõ állítások alapján kezdõdhetett el Tímea és köz-
tem egy beszélgetés.
***
14
FEKETE ANGYAL : AKÁR AZ I STEN
FOTÓ: GÁLOS VIKTÓRIA
Tímea 21 beteg megölését vállalta magára, végül 8 gyilkosságért ítélték el
15
RÉSZLETEK A FELJELENTÉSBÕL
Tegnapi napon megjelentem (az ügyben eljáró rendõr – a szer-

zõ) a fõvárosi Nyírõ Gyula kórházban, mivel dr. Takács Gábor
igazgató fõorvos tájékoztatta osztályunkat arról, hogy egy se-
gédápoló elmondása szerint az egyik ápolónõ halálos injekció-
kat ad reménytelen állapotú betegeknek.
Az I. számú belgyógyászat fõnõvére a következõkrõl tájékoz-
tatott:
2001. február 7-én délután B. Attiláné és T. Orsolya szakápo-
lónõ felkereste õt azzal, hogy igen fontos dolgot szeretnének kö-
zölni, mely tudomásukra jutott. Eszerint B. Krisztián, aki szintén
az I. számú belgyógyászaton dolgozó segédápoló, többször szem-,
illetve fültanúja volt annak, hogy a vele január 1-je óta rendszere-
sen éjszakai szolgálatot ellátó, az osztályon 1999. szeptember 3-a
óta dolgozó Faludi Tímea az osztályon fekvõ haldokló, illetve sú-
lyos állapotban lévõ betegeknek minden orvosi utasítás nélkül,
önhatalmúlag, vénásan a könyökhajlatba helyezett branülbe
Seduxent, morfiumot, illetve káliumot fecskendezett. A betegek
az injekció beadásától számítva átlagosan 5-6 óra elteltével elha-
láloztak. B. Krisztián elmondása szerint a betegek viselkedése ide-
gesítette Faludi Tímeát, ezért folyamodott az injekciókhoz.
Kérdésünkre dr. Takács Gábor igazgató fõorvos elmondta,
hogy a szakápolók írásos fõorvosi engedéllyel kaphatnak ugyan
jogosultságot vénás injekció beadására, Faludi Tímea azonban
egyáltalán nem rendelkezett ilyen engedéllyel. A felsorolt szerek
pedig nem fecskendezhetõk vénásan, csak szigorúan infúzión
keresztül, hígítva, csöpögtetve, és csak rendkívül súlyos esetek-
ben, kizárólag orvosi utasításra.
BRFK, 2001. február 13.
***
– Az elsõ találkozásnál mindig kiderül, hogy a gyanúsított ho-

gyan viszonyul majd hozzám – folytatja Herczegné. – Én nem vi-
16
seltetem sem pozitív, sem negatív érzelmekkel a másik féllel

szemben, helyette inkább kivárok. Megvárom, õ hogyan lép.
Van, aki rendkívül elutasító az elsõ körben, van, aki elfogadó.
Az is elõfordul, hogy kifejezetten agresszíven reagálnak. Sok
a befolyásoló tényezõ. Nõ a nõt hallgatja ki. Vajon megfelelõ tár-
sítás-e? Ha van egy kis elõkészülési idõnk, elgondolkodunk azon,
mi a legcélszerûbb megoldás, ki beszéljen a gyanúsítottal.
– Függhet a kérdezõ személyétõl egy ügy végkimenetele?
– Azt azért nem mondanám. Az elsõ találkozásnál bemutatko-
zom, és elmondom, ki vagyok, aztán megkérdezem, hogy az ille-
tõ tudja-e, mirõl fogunk beszélni. Többnyire mindenki képben
van. Felsorolom az összes figyelmeztetést, majd úgy folytatódik
a kihallgatás, hogy gyanúsítok, és a másik fél eldöntheti, beszél-e
vagy nem. Ez sohasem kényszerpálya. Nem adok idõhatárokat.
Akadályt jelenthet, ha valaki beszélni akar, és úgy érzi, hogy er-
re csak egy, kettõ vagy három óra áll a rendelkezésére. De van
egy kikötésem: a beszélgetésünknek mindig legyen értelme. Én
csak erre az egyre szorítkozom.
– Tehát az ügyrõl szóljon vagy az ügyhöz kötõdjön a beszélgetés...
– Is, is. Szükségszerû, hogy néha eltérjünk az ügytõl. Rendsze-
rint van egy-egy olyan epizód, ami valamilyen módon kapcsoló-
dik az esethez, vagy olyan magánéleti apróság, amelyhez a tör-
téntek szempontjából fontos részletet társít az illetõ, és ettõl már
hiteles is lehet, amit elmondott.
Bizony elég gyakran megtörténik, hogy az a vád ér engem vagy
a kollégáimat, hogy kényszervallattunk, illetve mi adjuk a gya-
núsított szájába a szavakat. Ilyenkor válik fontossá az a sok-sok
apró részlet, ami hitelessé teszi a vallomást. Ugyanis én nem is-
merhetem annyira a másik ember életét, kényszer hatására pedig
miért mesélne nekem ilyesmirõl?
– Tehát ott ült önnel szemben Tímea…
– Igen. Közöltem vele, hogy a poligráf bejelzett nála több mint
harminc ember halálára. Ez különben hozzávetõleges számadat,
ugyanis a vizsgálat során különbözõ számcsoportokat vagy szá-
mokat jelölnek meg, majd a gyanúsított reakciói alapján követ-
17
keznek az újabb pontosító kérdések. Az elsõ kihallgatás valójá-
ban egy átfogó beszélgetés, melynek során az idõben közeli, mély
nyomot hagyó események kerülnek elõ elõször. Tímea esetében
nem voltak információim sem a betegekrõl, sem arról, hogy mi-
lyen hosszú a szolgálati ideje, tehát nem ismertem azokat az ap-
ró részleteket, amelyek alapján irányíthattam volna kettõnk tár-
salgását. Az adatfelvétel után megkérdeztem, hogy tudunk-e
egymással beszélgetni, vagy van-e esetleg olyan zavaró körül-
mény, ami miatt ez a beszélgetés nem jöhet létre. Véleményem
szerint ugyanis már a vizsgálat elején tisztázni kell, hogy elõfor-
dulhat-e olyan momentum, ami a feltárulkozást a késõbbiekben
meggátolná.
– Ma már tudjuk, nem volt ilyen. Milyen benyomást tett önre Tímea?
– Egy picit izgatottabb volt. Ez érthetõ, hisz soha nem járt még
gyanúsítottként a rendõrségen. Akkor vált számára világossá, hogy
a tetteirõl számot kell adnia, hogy amit tett, nem titok többé.
– A hazugságvizsgálat során arra a kérdésre, hogy ölt-e embert, mit
válaszolt?
– A kérdés úgy hangzott: okozta-e ön több ember halálát? Ez-
után számokat mondott a szakértõ: egy, kettõ, három, négy, öt
ember halálát. Egészen százas nagyságrendig sorolta a lehetséges
haláleseteket, és Tímea mindig azt válaszolta, hogy nem. Csak-
hogy a tudattartalomból, a reakcióiból, a pórusaiból a szakértõ
arra következtetett, hogy nem mond igazat.
Tehát elkezdõdött a kihallgatás, amely egyébként 12.35-tõl
17.45-ig tartott. Tizenhét oldalban jegyzõkönyveztük Tímea val-
lomását: elsorolta, hogy milyen végzettsége van, melyik osztályon
dolgozott és mivel foglalkozik konkrétan. Elõször még nem beszél-
tünk semmi másról, csak róla, a munkájáról, arról, amit szeret,
imád, amiért rajong, amirõl úgy véli, hogy jól csinálja. Az egészet
szépen átvettük. Valószínûleg ez megkönnyítette a beszélgetést.
Ismerkedtünk.
Tímea azt mondta: „nagyon szeretek az emberekkel foglalkozni,
nagyon nagy empátiás készségem van. Nagyon beleérzõ vagyok.
Úgy is fogalmazhatnék, hogy lelkis típus.” Azért választotta ezt
18
a szakmát, mert vakbélmûtétje volt, és egy agresszív nõvér látta

el. Akkor eldöntötte, hogy lehet ápolónõként másként is dolgoz-
ni. Úgy érezte, hogy szeretik a betegek. Nem gondolom, hogy ez
nem igaz. Biztos voltak olyan betegek, akik szerették.
– Ezek szerint senki sem kizárólag fekete vagy fehér?
– Nem. Szerintem õ meglehetõsen összetett személyiségû
hölgy. Nõvérnek lenni felelõs beosztás. Ezzel együtt valahol úgy
éreztem, hogy Tímea annyira nagy gyerek. Nem a döntési képes-
ség hiányára gondolok, hanem hogy mennyire vágyta a megértõ
beszélgetéseket, hogy elismerjék, befogadják.
Szóval miután valamennyire feloldódott, elkezdtük átvenni az
eseteket. Közösen döntöttünk az eset kifejezés mellett. Nagyon
óvatosan kell az ölni, gyilkolni szavakkal bánni, mert sokan visz-
szahõkölnek, ha ki kell mondaniuk, még akkor is, ha valóban
megöltek valakit. Könnyebb úgy beszélni az eseményekrõl, hogy
történetként meséljük el: hogy az én szempontomból miként zaj-
lottak le a dolgok, én hogyan emlékszem vissza. Az érzésekrõl
kell beszélni, nem csupán a száraz tényekrõl, a tények ugyanis
idõben és térben helyezik el a történteket. Helyette inkább a tör-
ténetekhez való viszonyulást részletezzük, és aztán ebbõl kialakul
valami. A legvégén lehet, hogy az illetõ már ki tudja mondani
azt, hogy mit tett. „A gyógyszereket intravénásan azért adtam be,
mert sajnáltam ezeket a betegeket, és meg akartam könnyíteni
a halálukat, hogy ne szenvedjenek” – mondta például Tímea. Ezt
akkor így látta. Jó néhány irat kellett, hogy pontos dátumokat,
neveket, szobaszámokat, ágyszámokat, osztályokat kapcsolhas-
sunk az egyes történetekhez. Õ sokszor annyira pontosan idézte
fel az eseményeket, hogy még arra is emlékezett, milyen szolgá-
latban volt, délután vagy éjszaka dolgozott. Azt is tudta, hogy
körülbelül mikor adta be a szert, és ahhoz képest mikor halt meg
a beteg.
– Végül ezen vallomás alapján hozta meg a bíróság az elmarasz-
taló ítéletet?
– Nem, ezután még kihallgattuk néhányszor. Amikor befejeztünk
egy beszélgetést, megegyeztünk, hogy hogyan tovább. Én rögtön
19
mondtam, hogy másnap folytatnunk kell, persze készség szerint.
Soha nem volt elutasító. Igaz, egyszer történt egy kis intermezzo.
– Amikor az ügyvédje bejelentette, hogy Tímea visszavonja a vallo-
mását?
– Igen, de ennek voltak elõzményei. Tímea eleinte nagyon
együttmûködõ próbált lenni. A második kihallgatást a Nyírõ
Gyula kórházban több zsák irat között tartottuk, mivel azt
mondta, hogy az orvosi dokumentáció alapján jobban tud halad-
ni. Hát akkor dolgozzunk abból! Ott elõvette az exitkönyvet,
amelyben pontosan rögzítve volt, hogy melyik beteg mikor halt
meg. Kigyûjtötte a betegek nevét, egyeztette, hogy az õ szolgála-
ti ideje alatt kik haltak meg. Elkérte az orvosi dokumentációt, la-
pozgatott, nézegetett.
– Fontoskodott?
– Nem. Dolgozott. Nagyon-nagyon sok iratot átnéztünk. Négy
és fél órán át voltunk a kórházban. Õ nézte a lázlapot, az ápolási
lapot, az orvosi feljegyzéseket, a saját bejegyzéseit az ápolási la-
pon. A legjobb kifejezés erre: megfelelési vágy. Úgy érezte, az
a feladata, hogy számot adjon, és tökéletesen meg akart felelni
ennek. Semmi és senki sem kényszerítette erre, hiszen megtehet-
te volna, hogy kinyit egy iratot vagy egy orvosi dokumentációt és
ugyanúgy visszacsukja.
– Végül hány gyilkosságot ismert be?
– Ezt nagyon nehéz megmondani, mert nem minden esetben
sikerült igazolni az emberölést. Emlékezzünk, ebben az ügyben
egyetlen holttestet sem boncoltak fel! Egy kivétellel minden el-
hunytat hamvasztottak. Az az egy ember pedig, akit kihantolhat-
tunk volna, terápiásan kapott a szerbõl. Azokat a szereket, ame-
lyeket Tímea intravénásan adott be, és így halálosak voltak,
a betegek egyébként is megkapták, csak éppen infúzióban, izom-
ba vagy a bõr alá. Visszatérve a sértettek számára: én azt gondo-
lom, e tekintetben az önvallomása bizonyult irányadónak.
– Mit jelent az, hogy önvallomás?
– Önvallomásra lehetõsége van minden gyanúsítottnak. Ez azt
jelenti, hogy írásban vallomást tehet, de annak a figyelmeztetés-
20
nek szerepelnie kell az írásmûben, hogy tudomásul veszi: nem

köteles vallomást tenni. Ekkor csendben, egyedül, mindenféle
kérdés nélkül, bármilyen hivatalos procedúra nélkül írhat. Ha
valaki él ezzel a lehetõséggel, akkor az írása a nyomozati iratok
részévé válik. Tímea önvallomása egy hétvége alatt született
meg, amit hétfõ reggel kaptam kézhez. Mint utóbb kiderült,
a lány folyamatosan tartotta az ügyvédjével a kapcsolatot, még-
sem mondta el neki, hogy önvallomást írt.
***
RÉSZLETEK FALUDI TÍMEA ÖNVALLOMÁSÁBÓL
Tudomásul veszem, hogy nem vagyok köteles vallomást tenni, de

úgy érzem, mindenképpen a lelkiismeretem miatt teszem ezt.
2001. február 22-én tudtam elõször végigaludni az éjszakát. Nem
tudom, mennyiben befolyásolja ezt a beismerõ vallomásom, any-
nyi biztos, mintha egy nagy nehézség került volna le rólam. Iga-
zából megkönnyebbültem. Gondolom, mindenkiben kérdések
halmozódtak fel, hogy miért tettem, vagyis miért gyakoroltam
eutanáziát. Ezek a kérdések bennem is fennállnak. Sajnos nem
tudom megmagyarázni. Amit én az utolsó öt esetre próbálok rá-
testálni az az, hogy nem bírtam nézni a szenvedésüket, a fájdal-
maikat. Ezt elmondtam ugyan, de az elõadómon kívül talán a csa-
ládom tudta ezt tudomásul venni. Bár a családom nem tudott
a tetteimrõl, csak miután elhoztak a rendõrök a lakásunkról, és
a média által beállított képet látták maguk elõtt. Nem érzem ma-
gam gyilkosnak, de angyalnak sem. Nem akartam megölni õket,
csak a fájdalmukat enyhíteni. Most azt kérdezhetnék, akkor
miért adtam káliumot? Hiszen azzal tisztában vagyok, hogy
a legvégsõ, legutolsó megoldás, vagyis a halál. A Seduxen és
a morfium hatása sem ismeretlen elõttem, mégis egy fájdalom-
mentes lebegést szerettem volna elérni, nem a halálukat…
Rengeteg kérdés van bennem. Úgy, mint a pszichológusban,
az ügyvédeimben és a többi kívülálló emberben. Egy hete ülök
21
egy cellában. Folyamatosan gondolkodom, de csak az empátia,
a fokozott érzékenységem, az átérzõképességem a válasz.
A legtöbb beteggel nem csak egyszer találkoztam. Volt, akivel
beszélgetni tudtam. Nem csak a halálról, az életükrõl, a beteg-
ségükrõl. Nagyon sok olyan dolgot meséltek el, amit talán or-
vosaiknak, hozzátartozóiknak nem mertek. Ilyen a C. néni,
a K. néni, az O. néni esete. A vallomásomból talán kiderül, én
nemcsak az úgynevezett nagy nõvéri teendõket szerettem csi-
nálni, hanem az alantasabb ágytálazást, ágynemûcserét és pszi-
chés vezetést. Ez nekem ugyanolyan feladatnak minõsült, mint
hogy infúziót kötöttem, injekciót adhattam stb., stb. Szerettem
tudni a betegek további sorsáról, kilátásairól. Mindezt nem
azért, hogy a következõ esetleges áldozatot keressem. Sosem ez
vezérelt...
A szobám falán van egy strófa: „jókedvû vagyok és vidám,
kemény, mint az acél, csak a gyengék törnek meg”. Nem érzem
magam gyengének, sem megtörtnek, csak a lelkiismeretemet
próbálom tisztába tenni. Nagyon elszomorít mégis, hogy úgy ál-
lítanak be, mint egy gyilkost. A hírekben hallottam, hogy Feke-
te Angyalnak titulálnak. Nem igazán illik ez rám. De nem tud-
nék megfelelõbb kifejezést sem keresni, sem adni magamnak.
Néhány eset nagyon elõttem van még. Ilyen a K. néni. Idõben
nem tudom behatárolni, mikor feküdt be a kórházba. De arra
igen, mikor a kezelõorvosa közölte, a néni súlyos vesebeteg. Ez-
zel magyarázható volt súlyos zavartsága is. Hosszas beszélgetés
(orvosok között) után egyszer felmerült bennem, és meg is kér-
deztem, miért nem helyezzük át a nénit egy akut veseosztályra
vagy vitetik dialízisre. Eleinte legyintettek, majd két-három nap
múlva a néni jobban lett, el is kezdték a veseátmosást a Hon-
véd Kórházban. Állapota hol jobb volt, hol rosszabb. Azon a bi-
zonyos utolsó éjszakán, amikor dolgoztam, a néni éppen a rosz-
szabb periódust élte meg. Az esti viziten a család kérte, hogy
maradhasson tovább, ha lehet, a külföldön élõ unokája, aki es-
te ér az egyik pályaudvarra, hadd jöhessen be még hozzá láto-
gatni. Az orvos azt mondta, ha a többieket nem zavarják, ma-
22
radhatnak. Majd mikor elindultak hazafelé, beszóltak a nõvér-

szobába, hogy nagyon nyugtalan a néni, figyeljünk oda rá. Hát-
ra is mentem megnézni, milyen az állapota. Nem csak nyugta-
lan volt, fulladt is. Egybõl szóltam az ügyeletes orvosnak. Õ is
megnézte. Morfiumot rendelt neki, mint délután. Nem tudom,
mi vitt arra, hogy vénásan adjam be neki. Miután beadtam,
fogtam a kezét, a légzése egyre felületesebbé vált. Mintha el-
aludt volna…
C. Jánosné esete azért él bennem aktívan, mert ritkán for-
dult elõ ilyen nagy fájdalmakat megélõ beteg. Már több napja
kapta a Depridol injekciót musculárisan (izomba), de mintha
meg sem kapta volna. Elszenderedett ugyan, de nem sokat pi-
hent tõle. Sokat nyöszörgött. Olykor kiabált is. Eleinte a pót-
ágyon feküdt. Ott nem volt csengõ. Nem mintha a hatos
ágyon használta volna. Mindig a szobatársak csöngettek, hogy
nem tudnak tõle aludni, annyira nyöszörög magában. Több-
ször kapott nyugtató tablettát, de nem használt. Azon az éjsza-
kán, amikor az utolsó Depridol injekciót kapta vénásan,
nagyon nagy fájdalma volt. Arra gondoltam, a musculáris in-
jekció nem hatásos, talán egy kicsit tud aludni, és a fájdalma
is megszûnik, ha intravénásan adom. Nem gondoltam, hogy
meghal tõle. Mikor beadtam, elaludt ugyan, de halk nyöször-
gését még sokáig hallottam. Mikor elindultam reggel mosdat-
ni, akkor vettem észre, hogy meghalt. Négy órakor még a cuk-
rát is megmértem, akkor még élt.
Ha befolyásolt valami, akkor ki vagy mi? Nem tudom. Soha
nem ittam túlzottan alkoholt, és fõképp nem munkám elõtt vagy
közben. Drogot sosem próbáltam, nem is az én életem lenne, ha
bármikor is drogoztam volna. Valahol elõítéleteim voltak a dro-
gosokkal kapcsolatban. Azt tudom, hogy sok mindenben hazud-
tam az életem terén. (Hogy férjhez mentem, többször voltam ter-
hes stb.) De én ezt mint valami eszményképet, egy elérhetetlen
álomképet, a többiekhez való felzárkózásnak éltem meg. Ezek
a mesék, mert végül is mesék, a saját álomvilágomat, a valóság-
tól való elrugaszkodást jelentették. Volt olyan, hogy lebuktam
23
a hazugságom miatt. Ekkor bevallottam a bûnöm és bocsánatot
kértem. Most a bocsánatkérés tudom, nem elegendõ. Nagy élet-
céljaim voltak. Sosem akartam orvos lenni, csak jó nõvér, eset-
leg fõnõvér. De ez nagyon távoli és elérhetetlen. Most a legelsõ,
hogy az érettségim meglegyen, bár nem tudom, minek. Kezdem
a reményt elveszteni. Kapok 15-25 évet, majd kiszabadulok.
Leszek ötvenéves, kinek kell egy büntetett elõéletû, ráadásul
gyilkos nõ. Nõvér. Tudom, soha többé nem dolgozhatok az egész-
ségügyben. Pedig ez az életem. Nem tudom, mit tehetnék ez ügy-
ben, hogy ne egy gyilkost lássanak bennem az emberek.
Nem akarok magyarázkodni senkinek, még a szüleimnek se.
Magamban kellene rendezni a dolgokat elõször, aztán a külvi-
lág. Túl gyorsan pörögnek az események, gondolom, a példa-
nélküliség az oka, de szerintem nem vagyok egyedül nõvér, aki
ilyet tett. Most nem a szûk kollégáim közül gondolok valakire,
hanem az országban, a világban. Most a média által hangozta-
tott ellenõrzések az egészségügyben címszó alatt az én ügyem-
bõl kifolyólag próbálnak megoldást keresni, kutatni. Szerintem
ez nem új keletû dolog…
Huszonegy név van elõttem. De konkrétan csak tíz betegre
emlékszem igazán aktívan… Sajnos egy kõszívû nõ lettem. Nem
csak abból a szempontból, hogy tudomásul vettem, hogy meg-
halnak az emberek, de ezt másképp nem lehetne kibírni. Lehet,
ha annyira érzékeny lennék, már rég valamilyen elmeosztályon
feküdnék. A halál az életem része lett, valahol ezt meg lehet ér-
teni. Túl kell lépni rajta. Nehéz ezt egy laikusnak megmagyaráz-
ni. Ha ezeket a tetteket a szüleimen kellene tapasztalnom, lehet,
hogy én is úgy vélekednék, egy gyilkos nõvér megölte õket.
Nem tudom, lehet, nem is akarok ebbe belegondolni.
A haláleseteket nem tudom semmissé tenni. Bárcsak meg-
tehetném. De lehet, hogy nekik is így jobb… Szeretem az em-
bereket, az életet. Rengeteg ember vesz körül, mégis egyedül
érzem magam. Azt nyilatkozta az ügyvédem, feltûnést akarok
kelteni. De én nem hiszem. Hiszem, a legtöbb ember, aki ön-
gyilkos lesz, annak van igazán feltûnési viszketegsége, hiszen
24
nem azért teszi, hogy meghaljon, hanem hogy a középpontba

kerüljön, vele foglalkozzanak. Én jobban szeretem és tiszte-
lem az életet, mint hogy saját kezemmel végezzek magammal.
Ha Magyarországon lenne halálbüntetés, megérteném, hogy
erre ítélnek engem. Elfogadnám. Biztos harcolnék ellene, de
példát lehetne statuálni velem. Nem akarok meghalni…
De térjek vissza a jelenbe. B. néni. Õrá határozottan emlék-
szem. A 207/4-es ágyon feküdt, hatalmas fájdalom uralkodott
el rajta minden egyes mozdulatkor. Sajnos sokszor kellett tisz-
tába tenni. Igyekeztünk óvatosak lenni, de így is ordított a fáj-
dalomtól. Nagy dohányos volt. A családja mindennap bejött
meglátogatni. Egyszer mondta, bárcsak ne lenne akkora fáj-
dalma. A kezelõorvosa a kapszulás fájdalomcsillapítót fokoza-
tosan emelte, de mindhiába. A vége felé seduxenes infúziót
rendelt. Alig volt vénája. Már a lábába ültettünk branült.
Morfiumot is kezdtünk adni neki. Eleinte egy ampullát, majd
kettõt. Kétszerre elosztva. Éjszakás voltam. Nagyon sajnál-
tam, mert a mosdatást nem tudtuk megoldani egyszerûen for-
gatás nélkül, a hátát és a fenekét is meg kell mosni. Már fel-
fekvések is jelentkeztek nála. Ezek is fájdalmasak lehettek.
Arról nem beszélve, hogy a széklet is kicsípte a fenekét. Szin-
te az egész kórterem felébredt a mosdatásakor. Egyik este vé-
násan adtam be a morfiumot. Nagyon jól aludt tõle. Utána
való éjszaka ismét így tettem. Reggel megszorította a kezem.
Mintha meg akarta volna köszönni, hogy tudott aludni. Töb-
bet nem találkoztunk.
G. Attiláné. Õrá azért emlékszem, mert egy fiatal, legalább-
is az osztályon fekvõ betegekhez képest fiatal nõ volt. Egyidõs
az anyukámmal. Elõrehaladott daganatos beteg volt. Tele át-
téttel. Mozgásra képtelen, folyamatosan folyt neki az orvosa
által rendelt seduxenes infúzió. A hátán sebhelyekkel, amit
állítólag a sugárkezelés okozott. Morfiumot kezdtek adni ne-
ki. Nagyon sajnáltam ugyan, mégis vénásan adtam be neki.
Azt hiszem, aznap, mikor tizennyolc órát kellett dolgoznom,
mert a kolléganõm nem jött be…
25
A következõ eset december 25-én történt, a 207/6-os ágyon
egy idõs bácsi feküdt. A kolléganõmet az ügyeletes orvossal
való konzultálás után hazaengedtük. Ekkor Virággal dolgoz-
tam tovább, rengeteg teendõ volt. Alig bírtuk szusszal. Min-
denki rosszul volt. Egy ambuláns úr jött ritmuszavarral, hosz-
szas EKG-s injekciós terápia után saját felelõsségre hazament.
Mikor az ügyeletes elbocsátotta az ambulánst, álltunk még
a 6-os ágy felett, majd egy olyat láttam az orvos arcán, hogy
„bármikor meghalhat”, idézõjelben. Lehet, hogy mondta is.
Majd beadtam neki a káliumot. Nem tudom, miért. Összefüg-
géseket próbálok keresni a leírtakban, de nem tudom, talá-
lok-e, vagy valaki talál-e. Az biztos, hogy szenvedtek.
A T. nénire emlékszem tisztán. A 307/3-as ágyon feküdt,
a diagnózisára nem emlékszem, valószínûleg tumoros volt.
A lánya mindennap bent volt. Ellátta az anyukáját. Sokat ag-
gódott érte a fájdalmai miatt. Késõbb morfiumot kezdtünk
neki adni. Egy alkalommal vénásan adtam be neki. Ott ültem
az ágya mellett. A lánya akkor nem volt ott. Fogtam a kezét.
Egyre lassabban vette a levegõt, majd behunyta a szemét,
és örökre elaludt. A szemében egy könnycsepp jelent meg, és
mintha kisimult volna az arca…
A filmekbõl ismert hirtelen felindulásból, anyagi haszon-
szerzés céljából elkövetett emberölés szerintem nem illik rám,
hiszen nem volt ilyen. Nemcsak, hogy nem hiszem, hanem tu-
dom. Okokat próbálok ismét keresni, de mindhiába. A kon-
vencióm, hogy a szenvedésüket, a halálukat szerettem volna
megkönnyíteni. A legtöbb betegemnek a szemébe tudnék néz-
ni, de vannak olyanok, akikébe nem. De nem tudom, miért.
Sorozatosan a miértek halmozódnak fel bennem. Szeretném
mindenkivel tudatni, hogy tudomásul is vegyék, nem megöl-
tem õket, hanem segítettem a halálukban. Azon gondolkod-
tam, bárcsak újra végignézhetném külsõ szemmel valaki más
bõrében, hogy mit tettem. Lássam az arckifejezéseimet, a moz-
dulataimat. Esetleg lebeszélném magamat, hogy ilyen dolgokat
tegyek. Talán önmagam, akkori önmagam barátnõje lennék,
26
és megoszthatná velem a gondolatait, érzéseit, mert most hiá-

ba kutatok magamban, nem találom a helyénvaló választ…
Faludi Tímea (133/114)

2001. február 25.
***
– Tudjuk, Tímea az ügyvédjének nem szólt az önvallomásról. Ez azt

jelenti, hogy önnel bizalmasabb kapcsolata volt?
– Úgy tûnik, megindította a sok-sok találkozás és beszélgetés,
valamint az a tény, hogy önállóan, csendben kiírhatta magából
azokat a dolgokat, amelyeket fontosnak érzett. Leírta, ami jött
lélekbõl, szívbõl, fejbõl. Én többet egy ügyben nem tudok tenni,
hiszen a tollat a gyanúsított fogja meg, magát a vallomást õ írja
meg. Tímea megírta. Aztán az ügyvédje február végén úgy nyi-
latkozott, hogy vissza fogják vonni a vallomást. Minden újság, te-
levíziós csatorna hírt adott errõl.
Én csak annyit tudtam, hogy amikor március 6-án kihallgatom
a lányt, teljes részletességében bele kell mennem a vallomásba.
De hogyan? Egy egész éjszaka ezen gondolkodtam. Nem akar-
tam, hogy elvesszen az a sok-sok kemény munka, amit a kollé-
gáimmal belefektettünk az ügybe. Tímea hat vallomást tett addig.
Egyértelmûen gyengíthette volna a pozícióinkat, ha a visszavo-
nás mellett dönt. És akkor reggelre arra a döntésre jutottam,
hogy a kulcs az elsõ kihallgatás, amikor arról beszélt, hogy õ mi-
lyen jó nõvér, hogy mennyire szeretik a betegek. Ha most min-
dent visszavon, akkor ezt is visszavonja. A másik dolog, amit
rendszerint nem von vissza az ember, az az, amit önként írt le, te-
hát az önvallomás. Ebben a két dologban bíztam. Ha Tímea nem
von vissza mindent, csak bizonyos részeket, akkor már beleme-
rülhetünk a beismerõ vallomás részleteibe. Gondoltam, meg kell
próbálni.
Így kezdõdött a kihallgatás: „Kijelentem, hogy szeretném vissza-
vonni a vallomásomat, mind a hatot” – mondta Timi. Éreztem,
27
most nem kezdhetek el azon huzakodni, hogy milyen jó nõvérnek
hiszi magát, hanem ki kell játszanom a legnagyobb ütõkártyát.
Megkérdeztem: a február 25-én tett önvallomást is vissza akarja
vonni? Válasz: „csak az érzéseimet írtam le benne, ezt a vallomást
fenntartom”. Ebbõl rögtön kiderült, hogy nem lesz egyetemleges
visszavonás, hanem belemehetünk a vallomásba, magyarul, tu-
dunk beszélni. És ez a lényeg: tudunk beszélgetni, jegyzõkönyvileg.
Tímea azzal folytatta: „úgy érzem, nem írtam olyan dolgokat, amik
az üggyel konkrétan kapcsolatosak lennének”. De nagyon konkrét
dolgokat leírt, kifejezetten konkrétakat. Például ír egy nénirõl, az
állapotáról, családról, vagy egy másik betegrõl, akinek az ágyánál
nem volt csengõ. A szobatársak csöngettek, nem tudtak tõle alud-
ni, annyira hangosan nyöszörgött. Többször kapott nyugtatót, de
nem használt. „Azon az éjszakán, amikor az utolsó depridol injek-
ciót kapta vénásan, nagyon nagy fájdalma volt. Arra gondoltam,
a musculáris (izomba adott – a szerzõ) injekció nem hatásos. Talán
egy kicsit tud aludni, és a fájdalma is megszûnik, ha intravénásan
adom. Nem gondoltam, hogy meghal tõle. Mikor beadtam, elaludt
ugyan, de a halk nyöszörgését még sokáig hallottam. Mikor reggel
mentem mosdatni, akkor vettem észre, hogy meghalt.” Ezt doku-
mentáció nélkül, önállóan írta le.
– Tehát szó szerint bevallotta, hogy õ okozta a beteg halálát.
– Így van. Azt, hogy „gyilkos vagyok”, ne is várja senki, hogy ki-
mondja a gyanúsított. Ettõl függetlenül a bizonyíték ott állt feketén-
fehéren. Számtalan bizonyító erejû részletet tartalmaz az önvallo-
más. Bár ma már kívülrõl nem nagyon emlékszem rá, akkor, amikor
leültünk 2001. március 6-án egymással szemben, szóról szóra tud-
tam az összes vallomását. Pontosan azért, mert egy vizsgálónak kép-
ben kell lenni, hogy a megfelelõ részlet alapján léphessen tovább.
– Ugyanakkor a jelek szerint tisztában volt vele, hogy Faludi Tímea
szereti, ha fontosnak tartják a személyét. Amikor ön szóról szóra tud-
ta a vallomását, és állandóan visszautalt annak részleteire, nyilván
tovább erõsödött benne a korábbi kihallgatásokon kialakult bizalom.
– Tény, hogy mindig megpróbálta igazolni a saját fontosságát.
Például ahogy az aktákat és az orvosi dokumentációt tanulmá-
28
nyozta, azzal szintén azt akarta sugallni, hogy nagyon ért a szak-
májához. Én soha nem szeretem hangsúlyozni, hogy akkor most
jól kifaggatunk valakit. Inkább azt éreztetem a gyanúsítottakkal,
hogy nekünk együtt kell dolgoznunk. És Tímea a kihallgatásokat
tényleg munkaként fogta fel.
– Miért épp Fekete Angyalnak nevezték el?
– Nem õ nevezte magát Fekete Angyalnak, hanem a kolléga-
nõi hívták a Halál Angyalának, miután nagyon sok beteg meg-
halt az õ szolgálati ideje alatt. Errõl egyébként szó szerint így be-
szélt: „a kolléganõim úgy általában megjegyezték, hogy nálam
több haláleset van, mint náluk, és végül ez egy humorforrás volt.
A Halál Angyalának vagy Fekete Halálnak neveztek.” Ebbõl lett
hogy, hogy nem, a letartóztatásakor Fekete Angyal.
– És ez tetszett neki?
– Tetszett-e? Hát nem nagyon tiltakozott. Szerintem úgy vet-
te, mint egy becenevet. Még a börtönben is így hívhatták. Elhí-
resült, ismert ember lett. Egyébként odabent kiválóan tudott al-
kalmazkodni a börtönviszonyokhoz. Elfogadta, hogy van egy
rend, egyfajta idõbeosztás, és õ ott is a megfelelõ rabkategória
akart lenni. Tehát amikor kihallgatásra jött, nem egy búskomor
ember ült le. Ha megkérdeztem, hogy van, néha még egy picit el
is mosolyodott.
– Sírt is?
– Igen.
– Az önsajnálattól vagy mert szembesült azzal, mit tett?
– Igen, szembesült azzal, hogy az, ami történt, jóval több annál,
mint amit õ gondolt róla.
– Mint a gyerek, amikor rajtakapják?
– Talán ez a helyes megfogalmazás. Rádöbbent, hogy nem
pusztán egy apró csínytevésrõl, hanem valami nagyobb hordere-
jû dologról van szó, amelynek komoly következményei vannak –
akár 11 év fegyház. Visszatérve a beismerõ vallomáshoz: miután
Tímea felnõttszakápoló végzettségû volt, pontosan tudnia kel-
lett, hogy mi a beadott gyógyszerek hatásmechanizmusa, hogyan
rendelte az orvos és hogyan nem lehet beadni. Amikor õ azzal
29
érvelt, hogy „csak fájdalmat akartam csillapítani”, megkérdez-
tem: mit jelent ez konkrétan? Azt válaszolta: „úgy éreztem, hogy
egyes betegeknél, akiknek annyira leromlott az állapotuk és ke-
ringésük, hogy hiába adjuk izomba az injekciókat, nem biztos,
hogy úgy tudnak hatni, felszívódni. Úgy döntöttem, hogy
intravénásan adom a gyógyszert, mert nem biztos, hogy a hajszál-
erek el bírják szállítani a hatóanyagot. A vénába adott gyógyszer
ugyanis gyorsabban hat.”
– Ennyi kellett. Elismerte a tényt, hogy önhatalmúlag vénásan ad-
ta be azokat a gyógyszereket, amelyeket nem lett volna szabad ilyen
módon beadnia.
– Igen. Amikor megkérdeztem, miért vonja vissza a vallomáso-
kat, már érzõdött, hogy az ügyvéd beszélt vele. Azt mondta, nem
tudja biztosan, hogy a beadott szerektõl haltak-e meg vagy pedig
egyébként is meghaltak volna. Ekkor vissza kellett lépnünk
a kihallgatás menetében, és tételesen átnézni, hogy mely vallo-
másrészeket tartja fenn, melyiket vonja vissza vagy módosítja. Ez
egy távlat, ami hosszan, akár percrõl percre, óráról órára ad le-
hetõséget a további kihallgatásra. Tímea beleegyezett, hogy így
haladjunk. Ekkor tettem egy javaslatot: mivel az egyes esetek
taglalása áthajlik egyik vallomásból a másikba, a célszerûség azt
diktálja, hogy gyógyszerfajtánként tekintsük át a történteket.
Gondoltam, kezdjük a legenyhébb szerrel, a Seduxennel, és néz-
zük meg az ehhez kapcsolódó eseteket. Megkérdeztem, emlék-
szik-e rá, hogy kinek adott be Seduxent, mire õ elkezdte felsorol-
ni a kérdéses betegeket. Tehát újra az ügynél voltunk, és Tímea
maga akart beszélni a konkrétumokról.
– Mit szólt Szõgyényi József, amikor kiderült, hogy Tímea önvallo-
mást írt?
– Azonnal kért belõle. Na most ebben a szituációban, videós
kihallgatás közben kivitelezhetetlen rögtön másolatot adni vagy
készíteni. Természetesen mondtam neki, a kihallgatás befejezé-
sét követõen azonnal a rendelkezésére bocsátjuk a másolatát en-
nek a bizonyos önvallomásnak. Ez egy nagy döbbenetet és talán
némi törést is jelentett.
30
– Miért nem beszélt errõl az ügyvédjének Tímea?

– Megkockáztatom, nem mert szólni róla. Az ügyvédet feb-
ruár 21-én bízták meg a képviselettel, az önvallomást pedig
ezután készítette Tímea. Még találkozhatott a védõvel 22-én, és
ezután jött a kétnapos hétvége. A lány eldöntötte, hogy írni
akar, és valószínûleg nem szerette volna, hogy errõl az ügyvéd
lebeszélje.
– Tímea orvosnak érezte magát a nõvérek között?
– Istennek. Élet és halál urának. Egy nõvérnek naponta kell
nagyon komoly dolgokban dönteni. De ha megfelelõ az értékíté-
lete, pontos szakmai ismeretekkel rendelkezik, jók a fékei, akkor
tudnia kell, hogy hol húzódnak a határai, mirõl dönthet, és hon-
nantól kell segítséget kérnie.
– Volt az áldozatok között olyan, aki nem haldoklott?
– Igen. Volt egy cukorbeteg asszony, akinek amputálni kellett
a lábát.
– Úgy döntött, hogy megbünteti?
– Nem derült ki a pontos motiváció. Egy biztos, ez az asszony
nagyon sokat szenvedett, jajgatott, és ezt Tímea igen rosszul vi-
selte.
– Tehát ha jól értem, Tímea a nagy visszavonás helyett inkább új-
ra megerõsítette korábbi vallomásait.
– Az a kihallgatás nagyon jó eredménnyel zárult a vádemelés
szempontjából, ugyanis a lány egy szakértõ és a meghatalmazott
védõ elõtt pontosan elismételt számos olyan esetet, amelyre
a korábbi vallomásokban utalt. Ekkor már orvos szakértõ is
faggatta arról, hogy mit látott, mit érzékelt, a légzés és az egyéb
paraméterek hogyan alakultak a gyógyszerek beadása után,
õ maga mit csinált. A szakember arra is rákérdezett, hogy ponto-
san milyen felirat volt olvasható az ampullán, vagy például hogy
a beadás és a halál között mennyi idõ telt el. Ezt persze korábban
is megkérdeztük, de most kifejezetten egy-egy beteg ellátásáról,
a gyógyszerbeadás konkrétumairól volt szó. Tehát ez egy rend-
kívül értékes kihallgatás, illetve vallomás volt, amit természete-
sen mindenki aláírt.
31
RÉSZLET AZ I NDEX . HU ÍRÁSÁBÓL :
Vallomás nélkül nincs bizonyíték

A Fekete Angyal védõügyvédje, dr. Szõgyényi József azt állítja,
hogy Faludi Tímea a rendõrségen tett vallomását módosítja,
de az is elképzelhetõ, hogy hamarosan visszavonja. Dr. Szõgyényi
József szerint a vallomáson kívül más bizonyíték nincs a rend-
õrség kezében az ápolónõ ellen.
Miután dr. Szõgyényi József, Faludi Tímea védõügyvédje több
mint másfél órát beszélt a lánnyal a rendõrség Gyorskocsi ut-
cai fogdájában, az RTL Klubnak adott nyilatkozatában azt ál-
lította, hogy Tímea akkor döbbent rá, pontosan mivel gyanú-
sítják, amikor az elmúlt napokban hazugságvizsgáló géppel is
vizsgálták.
Az ápolónõ most azt mondta ügyvédjének, hogy nem azért
adott be fájdalomcsillapítót a betegeknek, mert halálba akar-
ta õket segíteni, hanem csak a fájdalmukat akarta csillapíta-
ni. Dr. Szõgyényi József szerint Tímeát félreértették, és a lánynak
lelkiismeret-furdalása van.
Az ügyvéd véleménye az, hogy mindez fordulatot jelenthet
az ápolónõ ügyében. Dr. Szõgyényi szerint biztos, hogy Tímea
módosítja a rendõrségen tett vallomását, de az sem kizárt, hogy
hamarosan az egészet visszavonja. Mint mondta: a vallomáson
kívül más bizonyíték nincs a rendõrség kezében az ápolónõ el-
len. Az ügyvéd állítja: a rendõrség jól végezte a munkáját,
a gondok oka Tímea labilis elmeállapota lehet.
2001. február 27.
***
Jelen könyvet két évvel azután kezdtem írni, hogy meghalt

dr. Szõgyényi József, korunk egyik leghíresebb büntetõügyvédje.
2003-ban, amikor az Ördögök ügyvédei elsõ kötete készült, sike-
rült interjút készítenem a védõvel, aki ekkor köntörfalazás nél-
kül beszélt Faludi Tímeáról is.
32
– Ön köztudottan nagyon kevés gyilkossági ügyet visz, mégis vállal-

ta a Fekete Angyalnak hívott Faludi Tímea képviseletét.
– De az õ ügye nem gyilkossági ügy!
– Mivel vádolják Faludi Tímeát, pontosabban miért ítélték el elsõ
fokon?
– Mivel vádolják? Miért ítélték el? Mit bizonyítottak? Ez a lé-
nyeg. Számomra megdöbbentõ, ami ebben az ügyben folyik.
A Faludi Tímea elleni eljárásban a nõvér eredetileg 21 beteg
megölését vállalta magára, de az ügyészség csupán 8 esetet tett
vád tárgyává. Ebbõl a ténybõl a védelem arra a következtetésre
jutott, hogy a hiányzó 13 eset önmagában alátámasztja azt, hogy
Faludi Tímea vallomását az említett 13 alkalommal a vádhatóság
sem vette komolyan. Valószínûleg azért, mert látták, hogy azok
egy münchauseni képességekkel megáldott vagy megvert, kóros
agy szüleményei.
***
A Fekete Angyalt kilenc év fegyházbüntetésre ítélte a Fõváro-

si Bíróság, illetve élete végéig eltiltotta foglalkozásától az egy-
kori ápolónõt (késõbb a Legfelsõbb Bíróság 11 évre súlyosbítot-
ta az ítéletet – a szerzõ).
A bíróság a vád szerinti nyolc esetbeli emberölésbõl héttel
foglalkozott és többrendbeli emberölési kísérletet, valamint
négyrendbeli foglalkozás közbeni tudatos veszélyeztetést álla-
pított meg.
Mint elhangzott, ezekben az esetekben nem állapítható meg
ok-okozati összefüggés a gyógyszerek beadása és a halál között.
Faludi Tímea a bíróság szerint csupán egy esetben kívánta ha-
lálba segíteni betegét, és a szigorú tiltás ellenére bizonyíthatóan
emberölést követett el, amikor intravénásan káliumot adott be.
A többi esetben a fájdalom csökkentése volt a nõvér célja. A bí-
ró szerint az eutanázia szóba sem jöhet ebben az esetben, hiszen
egyetlen beteg sem kérte élete megrövidítését. Mint azt a bíró
megállapította, a Fekete Angyal sokszor az orvos vagy a beteg
33
helyébe képzelte magát és helyettük döntött. A túlzott empátia
és a krónikus hazudozásra való hajlam ellenére az ápolónõ tisz-
tában volt tettei következményével és a bíróság elõtt is logiku-
san, érthetõen tett vallomást. Csupán akkor zavarodott össze,
amikor védõje taktikai tanácsainak próbált megfelelni. A bíró-
ság kimondta: a beteg ember kiszolgáltatott és kénytelen bízni
ápolóiban, aki ezt a bizalmat megingatja, az egész társadalom
ellen követ el bûnt. Ennek ellenére több dolgot, például a beis-
merést is enyhítõ körülményként értékelte a bíróság. A Fekete
Angyal a tavaly február óta tartó elõzetes letartóztatást is figye-
lembe véve legkorábban hat év múlva szabadulhat.
Forrás: Origo, 2002. december 2.
***
– Ettõl függetlenül nem jogerõsen kilenc évre ítélték az ügyfelét.

– Igen ám, csak azért valamit bizonyítani is kellett volna.
Mondjuk azt, hogy a gyógyszereket Tímea ténylegesen be is ad-
ta. Tessék szíves megnézni azokat a bírósági megállapításokat,
amikor kimondják, hogy kétségtelen tény, Faludi Tímea részletes
beismerõ vallomása nélkül ezt az ügyet nem lehetett volna elin-
dítani. Az is kétségtelen tény azonban, hogy ugyanezeket a beis-
merõ vallomásokat õ hol megerõsítette, hol visszavonta. Érdekes,
hogy a bíróság mindenütt, ahol kételyek merültek fel a vallomá-
sokkal kapcsolatban, ezeket a vádlott javára értékelte. Mindez
szerintem azt támasztja alá, hogy Tímeát fel kellett volna mente-
ni. Csak egy példát mondok: az egyik betegnél beismerte, hogy
a hajnali órákban intravénásan káliumot adott be, majd a bíró-
ság rávezette arra, hogy hajnalban nem adhatta be a szérumot,
mert a beteg 22 óra 30 perckor halt meg. Tímea eközben arra
emlékezett, hogy hajnalban adta be a káliumot. Még ötször visz-
szatértek erre, megkérdezték: „lehet, hogy mégis 22 óra elõtt ad-
ta be?”. Erre egyszer csak azt mondta, hogy igen, lehet. Ennek
aztán az lett a következménye, hogy a Fõvárosi Bíróság elmarasz-
talta Tímeát az emberölés bûntettében.
34
FOTÓ: GÁLOS VIKTÓRIA
„Fekete Angyal… Nem tudnék megfelelõbb kifejezést

sem keresni, sem adni magamnak”
35
– Önnek azt mondta, hogy nem követett el semmit?
– Engem, amiket õ mondott, tulajdonképpen abszolút nem ér-
dekel. Nekem is mesélt sok mindent. Nekem nem azt kell néz-
nem, hogy mit mond a védencem, hanem hogy mi bizonyítható.
Ha magára vállal egy csomó tettet, amit nem követett el, nekem
errõl kell meggyõznöm a bíróságot.
– Sosem érdekli, mit mond a bûncselekményrõl az ügyfél?
– Csak azt nézem, hogy mit bizonyít a vádhatóság.
– Ebben azonban benne van az a lehetõség is, hogy olyasvalakit
mentenek fel, aki elkövette az adott bûncselekményt.
– Nem az én dolgom, hogy az ügyfelem bûnösségét bizonyító
körülményeket feltárjam. Nekem arra kell ügyelnem, hogy a bí-
róság, a nyomozó hatóság, az ügyészség a törvények szellemében
bizonyítsa a védencem bûnösségét. Ha pedig nem tudja bizonyí-
tani, akkor mentse fel.
– Tehát nem csinál morális kérdést ebbõl?
– Nem, mert nem lehet valakit megvádolni egy bûncselek-
ménnyel anélkül, hogy ezt bizonyítanák. És a bizonyítás nem az én
dolgom.
– És ha újra elköveti ugyanazt a bûncselekményt?
– Tímea esetében ez kizárt. Szerencsére más hasonló ügyet nem
vállalok. Rendszerint az olyan eljárásokat szeretem, ahol kardélen
táncolnak a dolgok. Ezek az ügyek érdekesek számomra.
– Térjünk egy kicsit vissza a Faludi Tímea-ügyhöz. Ha jól tudom,
az ügy kapcsán fegyelmi vizsgálatot indítottak az ügyvéd úr ellen.
Gondolom, ez nehéz idõszak lehetett önnek.
– Nem, mert amikor az egész ügy elindult, és Tímeát sorozat-
gyilkosnak kiáltották ki, megbeszéltem a szülõkkel, hogy felol-
doznak az ügyvédi titoktartás alól, hogy korrekt módon nyilat-
kozhassak a sajtónak.
– Van valami, amit mai fejjel másképp csinálna ebben az ügyben?
– Nincs. Volt egy idõszak, amikor meg kellett fontolnom, hogy eset-
leg visszaadom-e a képviseletet. De tisztességtelennek tartottam vol-
na, ha azért adom vissza, mert Tímea nem mûködik együtt velem.
Az elsõ perctõl láttam, hogy amivel õt gyanúsítják, az messze nem igaz.
36
– Mi viseli meg legjobban? Az, hogy – ön szerint – nem megfelelõ

ítélet született?
– Igen.
– A Faludi Tímea-ügyet kudarcként élte meg?
– Igen. Kudarcként éltem meg, mert meg voltam gyõzõdve arról,
hogy fölmentik az ügyfelemet. Vagy a legrosszabb lehetõség az volt,
amit jogászként még el tudtam volna fogadni, hogy szándékos veszé-
lyeztetésben ítélik el. Mert nem lehetett vitatni, hogy gyógyszereket
adott be orvosi utasítás nélkül, esetleg szabálytalanul. Az azonban
egyértelmûen bizonyított volt – hiszen az orvos szakértõ is alátámasz-
totta –, hogy nem lehet megállapítani összefüggést a védencem eset-
leges tevékenysége és a sértettek halála között. Ha ez így van, akkor
a bíróság miért látta bizonyítottnak ennek az ellenkezõjét? Hiszen
a holttesteket nem boncolták fel, nem tudták kimutatni náluk
a gyógyszer-túladagolást! Visszatérve a fegyelmi ügyhöz: ha engem az
ügyfelem fölment a titoktartás alól, akkor miért ne mondhatnám el
a televízióban, amit az ügyrõl tudok? Természetesen az már az ügyvé-
di titok körébe esik, amirõl Tímeával beszéltünk az üggyel kapcsolat-
ban, így errõl hallgattam is. Ennek ellenére elmarasztalt a kamara.
– Nem kezdõdött új idõszámítás önnél ettõl a vizsgálattól?
– Miért kezdõdött volna? Nekem a dolgom az, hogy az ügyfe-
lemet megvédjem. És a védelemnek az is részét képezte, hogy be-
jelentsem a közvéleménynek: ez a kislány nem sorozatgyilkos,
sõt még csak nem is gyilkos. Ezt pedig csak a sajtón keresztül
tudtam megtenni.
***
Faludi Tímeát nyolc évvel és három hónappal a letartóztatása

után, 2009. május 21-én feltételesen szabadlábra helyezték. A lány
visszaköltözött szülei Budapest környéki házába. Sem ezelõtt, sem
ezek után nem nyilatkozott egyetlen újságírónak sem. A börtönévek
alatt bebizonyosodtak Herczegné szavai: Tímea kiválóan alkalmaz-
kodott a benti viszonyokhoz. Egyetlen alkalommal sem kapott fenyí-
tést, s nem kevesebb, mint tizenhat alkalommal érdemelt ki jutalmat.
37
02_Stiler_FINAL.qxd 2009. 10. 08. 20:26 Page 38
„Hol pumpával verték össze a börtönben,

hol csikket nyomtak el rajta. Elõfordult,
hogy két másik lány addig mosatta vele
a cuccait, amíg mindkét keze összes ujjáról
le nem jött a bõr. Az õrök próbálták
védeni Vikit, amennyire lehetett…”
dr. Stiller Magdolna ügyvéd
„Nem jó érzés kínozni, ezt utólag gondolom.

Akkor nem biztos, hogy ezt gondoltam.”
M. Viktória,
Kocsis Franciska gyilkosa
„Lehet, hogy volt bennem ilyen kíváncsiság,

mindenkiben van egy ilyen kíváncsiság,
hogy milyen valakit megölni.”
D. Máté,
M. Viktória osztálytársa
FRANCISKA CSAK JÁTSZANI AKART
Minden idõk egyik legkegyetlenebb gyerekgyilkosságának

lett az áldozata a 11 éves Kocsis Franciska. A kislányt 2000.
május 4-én ölték meg, de a rendõrség két hétig kereste, mi-
elõtt agyonkínzott holttestére ráakadtak a XVIII. kerületi
erdõben. Franciska a magatartási zavarokkal küzdõ gyere-
kekkel foglalkozó Nyitott Világ iskolába járt, a kérdéses na-
pon két diáktársával, a 14 éves M. Viktóriával és a 13 éves
D. Mátéval látták együtt. A két gyerek azt állította, hogy
kirándulni akartak, de Franciska útközben meggondolta
magát, és inkább hazaindult. Történetük mindaddig hihe-
tõnek tûnt, amíg egy kutyáját sétáltató fiú meg nem találta
az erdõben a kislány holttestét. Franciska karja be volt
gipszelve, rajta öles betûkkel ez állt: GAME OVER, azaz
a játéknak vége. A gyilkosság helyszíne feltûnõen közel volt
D. Mátéék házához.
Tûz és víz. A két kislány, Franciska és Viki semmiben nem ha-

sonlított egymásra. M. Viktória zárkózott volt, nehezen terem-
tett kapcsolatokat. Másfél éves korától többször elszakították
az édesanyjától, amikor asztmás rohamai miatt kórházba került.
Levegõ után kapkodva, infúzióra kötve napokat töltött idegen
emberek között. Kardos Ilona pszichiáter erre vezeti vissza, hogy
a lány központi idegrendszere sérült, és hiába volt problémamen-
41
03_Karika_Klara_FINAL.qxd 2009. 10. 08. 20:26 Page 52
„Akkor fogtam, lerántottam róla a pap-

lant, ráültem a mellkasára, a két kezét
leszorítottam a lábammal. Megfogtam
a haját, és azt mondtam neki: most
meghalsz azért, mert megerõszakoltál.
Õ meg valami olyat mondott, hogy „jaj,
ne, ne bántsál, hercegnõm! Nem akar-
tam…” És én már bele is szúrtam a nya-
kán az artériába. Annyira ki voltam idegi-
leg, hogy automatikusan szúrtam, szúrtam,
szúrtam. Több mint hússzor.”
Karika Klára,
aki megölte, majd
feldarabolta S. Pált
KLÁRA LEFEJEZTE A MÉRNÖKÖT
Irtózatos bûz áradt a lakásból. A rendõrök feltörték a bejárati aj-

tót. Pillanatokkal ezután látták meg a fürdõkádban oszladozó,
megcsonkított tetemet. Hiányzott a férfi feje, egyik alkarja és
a nemi szerve. A gyilkos a hasat is felmetszette, a beleket egy
szatyorba tette, és a többi levágott testrésszel együtt a lichthofba
dobta. Még aznap elfogták a 29 éves, valószínûtlenül sovány
Karika Klárát. Beismerte, õ ölte meg és darabolta fel a mérnököt,
akivel hónapokkal korábban egy borozóban ismerkedett meg.
A gyilkosságot 1999. május 13-án fedezték fel. Az 57 éves

S. Pált ekkor már öt hete hiába kereste az édesapja minden ál-
dott nap Népszínház utcai lakásán.
– Pali fiunkkal, habár más helyen laktunk, szoros kapcsolatot tar-
tottunk. Hetente legalább egyszer meglátogatott bennünket –
mondta el vallomásában az apa. – Utoljára húsvét elõtt láttam.
Paliék hárman voltak testvérek. A fiam gépészmérnökként diplo-
mázott, majd egy Fõ utcában lévõ cégnél dolgozott. Németül és oro-
szul perfekt beszélt. Járt külföldön, sok országban, a munkája miatt.
Azután kezdett italozni, ami miatt az állását is elvesztette.
– Volt a fiának homoszexuális kapcsolata? – kérdezte az ügy vizs-
gálója.
– Pali nem volt homoszexuális, olyan nõcsábász volt, hogy bor-
zasztó! – mondta felindultan az apa.
55
04_Magyar_FINAL.qxd 2009. 10. 08. 20:25 Page 68
„Ennek a gyereknek egy vezeklés az élete,

amióta megtörtént a tragédia. Rendkívüli
lelki teher a számára, hogy õ vette el
a saját édesapja életét.”
dr. Magyar György

MÉGISCSAK MEGÖLTEM AZ APUKÁMAT
Már csak három nap volt karácsonyig. A fogdaõrnõ pórázon

vezette a megbilincselt Edinát. Nem szólt a 18 éves lányhoz.
Tudta, hogy apagyilkosság miatt kell a Gyorskocsi utcai fogda
zárkájához kísérnie. Õ már meghozta a saját ítéletét. Minden
lépésnél hatalmasat rántott a síró lányon: gyere már! – mond-
ta egyre ingerültebben. Meg sem fordult a fejében, hogy né-
hány órával késõbb újra meg kell tennie ugyanezt az utat,
mert az emberöléssel gyanúsított Böszörményi Edinát egy
nappal a gyilkosság után szabadlábra helyezik.
– Önmagáért beszél, hogy egy teljes napot sem volt Edina õri-
zetben. Ilyen súlyos bûncselekmény esetén nagyon ritkán dönte-
nek így a rendõrök – magyarázza Magyar György, a lány ügyvéd-
je, amikor a könyv kapcsán elõször beszélünk telefonon. Közben
eszembe jutnak a gyilkosság után született újságcikkek: annak
idején igencsak meglepett, hogy az újságírók kivétel nélkül kife-
jezték, együttéreznek Edinával.
***
Létezhet-e, hogy egy leánygyermek ne találjon más kiutat a csa-

ládi pokolból, mint tulajdon édesapja meggyilkolását? Simek
Kitty esete óta tudjuk, hogy igen. A fiatal lány két évvel ezelõtt
71
05_Parti_FINAL.qxd 2009. 10. 08. 20:25 Page 90
„Az a szó, hogy gyilkosság, sokféle

motivációt, indítékot, sorsot takar.
Sokszor a korábbi áldozatok – családon
belüli erõszakra gondolok – egy szerencsét-
len nézeteltérést követõen válnak egy ügy
gyanúsítottjaivá… Nemcsak azt kell
a bíráknak szemlélniük, hogy emberölés
történt, hanem az oda vezetõ utat is.
Nem véletlenül van a büntetõtörvény-
könyvben az enyhítõ szakasz, amely
alapján két évre is büntethették
volna Mónikát.”
dr. Parti Ágnes ügyvéd,

a brutális apját halálra szurkáló
Kalmár Mónika védõje
NINCS KEGYELEM
Miért születik két merõben ellentétes ítélet két megszólalásig

azonosnak tûnõ ügyben? Mi az oka annak, hogy az egyik lányt
felfüggesztett börtönre ítélik, a másikat hat év letöltendõre?
Min múlik, hogy Simek Kitty, aki alvó nevelõapját lövi fejbe,
kegyelmet kap, míg Kalmár Mónikának, aki egy vita során az
apját szúrja le, börtönbe kell vonulnia? A köztársasági elnök
ugyanaz, a gyilkosságok elõzményei kísértetiesen hasonlíta-
nak, a döntéshozók mégis rendíthetetlenek.
Kalmár Mónikát elõször az egyik hírmûsorban láttam nyilat-

kozni. Ekkor már a büntetését töltötte, és arról beszélt, hogy két
és fél éves kisfia haldoklik. Hiába érveltek orvosok, hogy a gye-
rek gyógyulásához elengedhetetlenül szükséges az anyai támoga-
tás, Mónikát mégsem engedték ki a kisfiúhoz. Csak mielõtt
Marcika meghalt, akkor búcsúzhatott el tõle...
A riport ugyan megrendítõ volt, de nekem mégis hiányzott va-
lami. Semmi sem derült ki a gyilkosságról, hogy miért kellett egy-
általán börtönbe vonulnia ennek a fiatal nõnek. Legközelebb
dr. Parti Ágnestõl, Mónika ügyvédjétõl hallottam az ügyrõl.
– A gyilkosság 2002. november 2-án történt – kezd az elõzmé-

nyek részletezésébe az ügyvédnõ. Az egykor bíróként ismert
védõ több nõi gyilkos képviseletét is ellátta, de most mégis külö-
93
06_Taxi_FINAL.qxd 2009. 10. 08. 20:25 Page 102
„Odamentem mögéjük jobb kezemben

a palackkal, amit a nyakánál fogva tartot-
tam. Bal kezemmel simogatni kezdtem
Szúnyog hátát, és közben Diát figyeltem.
Õ azt tátogta nekem, hogy „még ne, még
ne”, majd egy idõ után azt, hogy „most
lehet”. Erre én fentrõl lefelé egy kicsit
megütöttem a férfi tarkóját. Ezt fel sem
vette. Egy-két másodperc múlva újra
megütöttem. Ettõl kicsit beájult,
megrogyott, de nem esett a földre.
Egyik kezével a tarkójához kapott,
félretántorodott, miközben elengedte
Diát. Rám nézett és megkérdezte:
»mit csináltok, mit akartok tõlem?«”
B. Andrea,
az egyik taxisgyilkos lány
A 14 éves B. Diana csalta csapdába a taxist

TAXISGYILKOS LÁNYOK
Bizonyára van arra magyarázat, hogy egy 29 éves férfi miért ta-
lálkozik rendszeresen egy 14 éves lánnyal. A taxisként dolgozó
Gáspár János közel egy hónapja ismerte a már éppen nem gye-
rekkorú B. Dianát. A kamaszlány érezte, hogy felkeltette a so-
fõr érdeklõdését. Csak a taxiközponton keresztül kellett üzennie
és a Szúnyog becenevû férfi már indult is a megadott helyre.
Ugyanígy történt 1997. november 21-én is, Gáspár János életé-
nek utolsó napján, amikor Diana – hosszas tervezés után – ba-
rátnõjével, a szintén 14 éves B. Andreával úgy döntött, hogy vé-
gez a taxissal, bármi áron megszerzi a kocsiját.
– Szúnyog feltûnõen vézna, törékeny férfi volt – emlékszik

dr. Petõfi Attila, a Nemzeti Nyomozó Iroda vezetõje, aki egykor
a BRFK vizsgálati fõosztályának osztályvezetõjeként ismerkedett
meg a gyilkosság körülményeivel. – A taxis a kollégái szerint ki-
fejezetten hajtós ember volt, pörgött a címek között. Volt egy
törzshelye, a Tulipán presszó, mindig oda tért be kávézni. Úgy
tûnt, gond nélkül él együtt a barátnõjével. Bennem úgy maradt
meg az egész ügy, hogy a két lány számára az alapmotiváció a ta-
xis autójának megszerzése volt. Egyébként a kegyetlen bûncse-
lekmény elõtt néhány hónappal már volt egy rendõrségi ügyük:
Andrea édesanyjának a munkahelyérõl elloptak egy pénzkazet-
tát, benne 262 ezer forinttal. A gyilkosság ötlete egyértelmûen
105
07_Kuncze_FINAL.qxd 2009. 10. 08. 20:25 Page 118
„Valóban kísértetiesen hasonló a Via Mala

címû regénynek és ennek az ügynek
a hangulata. Ugyanezt mondta nekem
egy bíró is, aki ismeri az iratokat.”
dr. Dezsõ Antal

ügyvéd
„Nem a változástól féltem!

Nem. Ott voltak a nagylányaim,
mellettem álltak, elköltöztek
volna velem. De nekem õ kellett.
Én õt nem tudtam elengedni,
otthagyni. Õt..!
Á. Józsefné,
Kuncze egykori
kertészének felesége
MIÉRT ÖLTÉK MEG KUNCZE KERTÉSZÉT?
Á. József fékezett Lada Samarájával. Kiszállt a kocsiból, de

a motort nem állította le. Lehajolt, hogy félretegye az úton
heverõ faágat, s közben hangosan káromkodott. Ekkor kapta
az elsõ lövést a jobb karjába. Azonnal segítségért kiáltott.
A közeli vízmûtelepen – ahol nem olyan régen maga is dolgo-
zott – megismerték a hangját, de azt hitték, mint mindig,
most is csak viccelni akar. Eközben újabb lövést adott le az
egyik tettes. Ez már mellkason találta Á. Józsefet, aki tehetet-
lenül rogyott a földre. A gyilkosok csak erre vártak, egyikük
beugrott az autóba és elhajtott, a másik kettõ pedig lehúzta
az útról a tehetetlen testet, és egy elõre megásott, nyolcvan
centi mély gödörbe dobta. Á. József kínlódva hörgött, gyilko-
sa pedig ráemelte fegyverét és közvetlen közelrõl fejbe lõtte.
Az 1997. augusztus 20-i gyilkosságot követõ ötödik napon ér-

tesültem arról, hogy megölték Á. Józsefet. Az informátor külö-
nös hangsúllyal beszélt arról, hogy a rendõrség kiemelten foglal-
kozik az üggyel, mert a férfi alkalmanként kertészként dolgozott
az akkori belügyminiszternél, Kuncze Gábornál. Ilyen körülmé-
nyek között azt vártam volna, hogy a város lakói megoldatlan
rejtélyként kezelik a gyilkosságot, ennek ellenére nem találtam
olyan embert, akinek ne lett volna valamilyen elképzelése arról,
miért ölték meg a férfit.
121
„Ha jogászként nem ismertem volna
az ügy részleteit, a környéken élõkhöz
hasonlóan én is azt hittem volna, hogy
egy problémamentes, nyugodt család él
abban a takaros szilasligeti házban.”
dr. Varga Gábor,

S. Katalin ügyvédje
„Ahogy kinyitottam a bejárati ajtót,

megtaláltam Feri holttestét, neki volt dõlve
kissé az ajtónak. Bár számítottam rá,
hogy mi vár otthon, azért engem is
megrázott a dolog...”
P. Ferencné S. Katalin,
aki megbízást adott férje
meggyilkolására
BÉRGYILKOSOK VÉGEZTEK A JOGÁSSZAL
„Örökösödési ügyben jöttünk…” Ezzel az ürüggyel csönge-

tett be két férfi a Pest megyei Szilasligeten az 50 éves ügy-
véd, P. Ferenc házába. Az egyébként bizalmatlan házigazda
egyetlen pillanatra sem vonta kétségbe, hogy potenciális
ügyfelek érkeztek hozzá. Beengedte a két idegent, fél órával
késõbb pedig már halott volt. A gyilkosságot másnap a 32
éves feleség fedezte fel, akit sokkos állapotban szállítottak el
a helyszínrõl. Egy hétnek kellett eltelnie ahhoz, hogy kide-
rüljön, a nõ rosszullétét nem az emberölés ténye, hanem
a brutálisan megkínzott, ollóval fejbe szúrt halott látványa
okozta.
Tizenkét éve ismerte meg P. Ferenc a nála jóval alacsonyabb

iskolázottságú, nevelõszülõknél nevelkedett S. Katalint. A lány
édesanyja évekkel ezelõtt halálra szurkálta élettársát, ezért
hosszú éveket töltött a tököli börtönben. Katalin eleinte boldog
volt, hogy talált egy embert, aki vele akarja leélni az életét.
Az évek során két kisfiút szült a nála 18 évvel idõsebb férfinak.
Két évvel a gyilkosság elõtt még szívesen egyezett bele, hogy hi-
vatalosan is összeköti az életét P. Ferenccel. Pedig állítása szerint
sokat szenvedett a férje szexuális aberrációi miatt.
„A mindennapjaink abból álltak, hogy elmentem dolgozni,
majd otthon vacsorát csináltam, a gyerekeket lefektettem. Ez-
143
09_Petofi_FINAL.qxd 2009. 10. 08. 20:24 Page 158
„Hatalmas krokodilkönnyeket erõltetve

a szemük sarkába sírnak a rendõrségen
vagy a bíráik elõtt az emberölésre való
felbujtással gyanúsított nõk. Nagyon
nehéz azonban elhinni, hogy õszinte
a megbánás, amikor sokszor hetekig,
hónapokig készülnek a volt szerettük
brutális megölésére.”
dr. Petõfi Attila,

a Nemzeti Nyomozó Iroda vezetõje
»Vologya mondta, hogy meg kell kérdez-

nem apámtól, hol van a pénz. Odadobott
egy törülközõfélét, hogy azon keresztül
beszéljek, hogy apám ne ismerje fel
a hangomat. De õ ennek ellenére megis-
merte a hangomat, és könyörögni kezdett,
hogy „Trudika, oldozd el a kezemet”.«
K. Gertrúd,
aki részt vett édesapja
meggyilkolásában
MEGÖLETTE APJÁT
AZ ORVOSTANHALLGATÓ LÁNY
Egy fiatal nõ, aki maga csalta férjét egy elhagyatott helyre,
hogy társai baseballütõvel és késekkel kegyetlenül végezzenek
vele, egy asszony, aki bérgyilkosokat fogadott válófélben levõ
férje brutális megölésére, egy orvostanhallgató lány, aki elõbb
megverette az apját, két héttel késõbb pedig halálra kínoztat-
ta – a sor sajnos a végtelenségig folytatható, mivel folyamato-
san növekszik azoknak a nõknek a száma, akik bérgyilkosok-
kal öletik meg egykori szerettüket, rokonukat.
Petõfi Attila, a Nemzeti Nyomozó Iiroda vezetõje csaknem

húsz éven át dolgozott gyilkossági ügyekre szakosodott vizsgáló-
ként és rendõri vezetõként. Az említett ügyek fõszereplõit jól is-
meri, vallomásukat kollégáival együtt betéve tudja. A jó gyilkos-
sági nyomozó ugyanis úgy szoríthatja sarokba a gyanúsítottat, ha
a saját szavait fordítja ellene.
Talán hihetetlen, de azoknak a gyilkosságoknak, ahol elsõ lá-
tásra egyértelmû, ki az elkövetõ, a statisztikák szerint több mint
ötödét nõk hajtják végre. Ezek a lányok, asszonyok akár éveken
keresztül naponta különbözõ testi vagy lelki megaláztatásokon
mennek keresztül, majd egy váratlan konfliktus miatt hirtelen
felindulásból nyúlnak ehhez a drasztikus megoldáshoz.
Manapság azonban a rendõrök akkor sem hökkennek meg, ha
egy asszonyról kiderül, bérgyilkosokat fogadott meggyûlölt párja,
161
10_Barandy_FINAL.qxd 2009. 10. 08. 20:24 Page 168
„Vannak ügyek, ahol maga a védõ is

védekezésre kényszerül. Ez az eset
nyilvánvalóan ilyen, hiszen tény, hogy
egy másfél éves kisgyerek rettenetes
körülmények között halt meg…”
dr. Bárándy Péter

OTTHON FAGYOTT HALÁLRA ROBIKA
Huszonnégy órája nem evett, és napok óta tisztába sem volt

téve az a másfél éves kisfiú, K. Róbert, akinek megfagyott
holttestét 1985. január 9-én reggel szülei találták meg a la-
kásukban. K. János és felesége, S. Viktória csak tizenkét
órával késõbb kért segítséget. Addig a teljesen fagyott gye-
rek a rekamién, a fal felé fordulva feküdt, még a szájában lé-
võ nyálbuborék is jéggé fagyott. Mellette, a kiságyban négy
évvel idõsebb testvére, Jánoska – egy kinõtt, levágott lábfe-
jû rugdalózóban és egy fél pulóverben, melynek a háta szét-
rohadt –, kiéhezve, szomjasan, vizeletben és székletben fek-
ve vacogott. Az õ életét a gyors orvosi segítség még meg tud-
ta menteni.
Rengeteg ügyvéddel készítettem már interjút. Megoszlanak

a vélemények arról, hogy milyen feltételek alapján lehet elvál-
lalni egy gyilkos képviseletét. Abban viszont minden védõ
egyetért, hogy nincs annál nagyobb megpróbáltatás, mint ami-
kor az ügyfél gyermeket ölt, és az eljárás során meg kell nézni
az aprócska holttestrõl készült fényképeket. Dr. Bárándy Péter,
aki K. Robika ügyében az anyát, S. Viktóriát képviselte, ugyan-
így érez. Igaz, sok védõvel szemben õ azt állítja, az ügyvéd nem
válogathat az ügyfelei között.
171
11_Binder_FINAL.qxd 2009. 10. 08. 20:24 Page 180
„Kért, hogy vigyem fel a ház legfelsõ

emeletére és dobjam le, mivel már nem
akar tovább élni. Ezt egyébként már
régebben is kérte, sõt azt is mondta, hogy
belenyúl a konnektorba, mivel nem akar
már tovább szenvedni. Ahogy kért, és
láttam a szenvedését, mivel éjszaka is kint
volt a vécén és véres volt a széklete, habos
a vizelete, mondta azt is, hogy gyorsan
szeretne meghalni. Hozzátette, látott
olyat, hogy valakinek a vízbe ejtették
a hajszárítót, és úgy halt meg. Valami
filmen. Ekkor elhatároztam, hogy segítek
rajta. Nem hagyom tovább szenvedni…”
B. Györgyi,
aki halálos beteg
kislányát ölte meg
AKI SZERETETBÕL ÖLT
„Bírói pályafutásom alatt nagyon sok emberölést tárgyal-

tam. Volt olyan vádlott, aki bosszúból, haragból ölt, volt, aki
féltékenységbõl, volt olyan, ahol kocsmai vita fordult át em-
berölésbe, a pénz jutott nagyon jelentõs szerephez. Tehát
mindig valami emberileg negatív érzés volt, ami az elkövetõt
motiválta. Olyan emberölés azonban, ahol egy vádlott szere-
tetbõl ölt volna, sem ezelõtt az ügy elõtt, sem pedig ezt kö-
vetõen nem fordult elõ.” Egyetemisták elõtt nyilatkozott így
nemrég a Fõvárosi Bíróság egyik legszigorúbbnak tartott
büntetõbírója. Az ügy, amelyrõl beszélt, több mint másfél
évtizede történt, de nincs jogász az országban, aki ne emlé-
kezne rá.
B. Györgyi 1993. szeptember 30-án a fürdõkádjukban vízbe

fojtotta 11 éves, halálos beteg kislányát, Andreát. Percekkel ké-
sõbb felöltöztette a halott gyermeket: pizsamát adott rá és egy
kendõvel felkötötte az állát. Fél órát töltött mellette. A másik
szobában felnõtt fia várta, akinek bevallotta: halálba segítette
Andikát. Majd elindult, hogy jelentkezzen a XIX. Kerületi Rend-
õrkapitányságon.
183
12_Retteghy_FINAL.qxd 2009. 10. 08. 20:24 Page 202
„Többgyermekes apa vagyok, és rendkívüli

módon kötõdöm a gyerekekhez. Még egy
balesetben vagy természetes okból meghalt
újszülött látványa is megrázó. Az pedig
különösen felkavaró, ha az embernek
azzal kell szembesülnie, hogy valaki
akarta a gyermek halálát.”
dr. Retteghy István

ügyvéd
GYILKOSSÁG UTÁN BÜNTETLENÜL
Az ismert gyõri vállalkozót, Gurdon Pétert 1999 januárjában

szitává lõtték. A felesége váltig tagadta, hogy bérgyilkost foga-
dott volna a férje megölésére, mégis bûnösnek találták. Mivel
árulta el magát az asszony? És vajon mi játszódhatott le abban
az édesanyában, akinek a saját kutyája tépte szét ikercsecse-
mõit? Miként alakult a sorsa az évek során? Hogyan fordulha-
tott elõ, hogy egy nõt két és fél évre ítéltek gyereke megölé-
séért, mégsem kellett börtönbe vonulnia? Nos, dr. Retteghy
István védencével éppen ez történt.
– Kezdõ ügyvéd koromban Soroksáron kezdtem dolgozni, elég

sok ügyfelem volt. A BRFK életvédelmi alosztálya nyomozott
egy ügyben, amelynek gyanúsítottja mellé is engem rendeltek ki
– idézi fel elsõ ügyét Retteghy István, melyben egy emberöléssel
gyanúsított nõ képviseletét látta el. – A Hazai Fésûsfonóban dol-
gozó egyik lányt, N. Erzsébetet jutalomüdülésre vitték a balaton-
kenesei Honvéd Üdülõbe. Késõbb kiderült, hogy a lány ott, az
üdülõ egyik vécéjében egészséges gyermeket hozott a világra,
akit aztán – a gyanúsítás szerint – a Balatonba dobott. A csecse-
mõ holtteste sosem került elõ.
– Akkor mire alapozták a gyanút?
– A lány, aki ekkor még csak húszéves volt, a méhlepényt is meg-
szülte, utána az újszülöttet valamibe becsavarta, elvitte a Balaton-
205
13_Simek_FINAL.qxd 2009. 10. 08. 20:23 Page 218
„Az anya – és nyilván nem akarom

bántani, de az eljárás alatt így ismertük
meg – nem oroszlánként küzdött, hanem
bizony a tizennégy éves gyerekét pajzsként
maga elé tolta. Azt mondta, hogy kérem
szépen, sajnos Kitty lõtt.”
dr. Kiss Attila,

Kitty édesanyjának
ügyvédje
„Amikor a kezemben volt a pisztoly és

a fejéhez raktam, ott álltam egy kis ideig.
Vártam egy-két percet, csak azután
húztam meg a ravaszt. Nem tudom
megmondani, miért… Fel se fogtam,
ami történt, csak két órával késõbb
döbbentem rá… Úristen, mondtam
anyunak. Nem ébred fel órák múlva!
Akkor tudatosult bennem, hogy mi történt,
mit tettem. Nem volt kellemes érzés.”
Simek Kitty
MÉGIS KI LÕTTE LE
SIMEK KITTY NEVELÕAPJÁT?
A 14 éves Simek Kitty 2002. augusztus 31-én hajnalban elõ-

vette nevelõapja csõre töltött pisztolyát, és az alvó férfi fejéhez
emelte a fegyvert. Nem lõtt azonnal. Egy, talán két percet is
várt, s csak aztán húzta meg a ravaszt. S. Vilmos azonnal meg-
halt, de a gyilkosságra csak napokkal késõbb derült fény. Leg-
alábbis ez olvasható ki abból a jogerõs ítéletbõl, amely kizáró-
lag Simek Kitty és – az idõközben súlyos betegségben meghalt
– édesanya vallomásán alapul. Simek Gizella ügyvédje, Kiss
Attila sem vitatja, hogy nem volt objektív bizonyíték Kitty el-
len a hatóság kezében. Ha a lány nem tesz beismerõ vallomást,
és ha nem tart ki az elmondottak mellett az eljárás alatt, nehéz
helyzetbe került volna a rendõrség. A vallomása nélkül ugyan-
is szinte lehetetlen lett volna bizonyítani, ki ölte meg a férfit.
Megütköztem, amikor napokkal a gyilkosság után minden na-

pilapból Simek Kitty nézett vissza rám. Amikor bekapcsoltam
a tévét, azt láttam, hogy a Nap-keltében hosszasan beszél a ne-
velõapja megölésérõl – édesanyja jelenlétében. Nem értettem
az asszonyt, miért nem védi tõlünk, újságíróktól az alig 14 éves
lányát. Kittyt pedig sajnáltam, mert láthatóan élvezte, hogy
akárhogy is, de a középpontba került.
Késõbb három riportot is készítettem Kittyvel és az édesanyjá-
val. Korábbi ellenérzéseimet legyõzte az újságírói kíváncsiság.
221
14_Tiszazug_FINAL.qxd 2009. 10. 08. 20:23 Page 234
„Kivételesen tudtak ezek az asszonyok

titkot tartani. Számomra egyébként ez
az ügy is azt bizonyítja, hogy nem elég
egy perbeszédben a korabeli jogszabályt
alkalmazni, hanem meg kell teremteni
a korabeli hangulatot, a miliõt is.”
dr. Bárándy György
„Itt a házban vallatták az asszonyokat.

Nem akartak beszélni. Egyszer csak
az egyik csendõr elbújt a szekrény mögött,
kihallgatta, miket mondanak egymásra.
Õk meg ráolvasták egymás fejére, hogy ki
kit ölt meg. Amikor a csendõr elõjött, már
nem tagadhatták le, hogy mit beszéltek.”
Gunya Józsefné
Balogh Mária,
a tiszazugi perek utolsó,
88 éves szemtanúja
TISZAZUGI ARZÉNES ASSZONYOK
Kardosné ott állt a bitófa alatt. Percekkel korábban, reggel hét-

kor vezették be a sápadt, gõgös tartású asszonyt a szolnoki tör-
vényszék udvarára. A kötél árnyékában jajveszékelni kezdett:
„uraim, legalább addig kegyelmezzenek, amíg beszélek a lá-
nyommal!”. Senki sem reagált a szavaira. Kovács Géza tör-
vényszéki bíró még egyszer felolvasta a halálos ítéletet, majd
az ügyész felszólította az állami hóhért: teljesítse kötelességét.
A hóhérsegéd leemelte Kardosné fejérõl a kendõt, a hurkot
a nyakára illesztette, majd a nõt a zsámolyra állította. Kardos-
né ekkor már sorsába belenyugodva mosolygott. Még annyit
mondott: „nagyon kérem, takarják le az arcomat…” Néhány
pillanattal késõbb a hóhér közölte, hogy az ítéletet végrehaj-
totta. Két orvos lépett a kötélen függõ asszonyhoz, hogy meg-
hallgassa a szívverését. Nyolc perc telt el, mire bejelenthet-
ték: a halál beállt.
– Gyilkos nõk, ha errõl szól a következõ könyve, feltétlenül ír-

nia kell a tiszazugi arzénes asszonyokról! – a beszélgetésünkkor
90. születésnapját ünneplõ Bárándy György mondta ezt, amikor
az Ördögök ügyvédei 3 témájáról meséltem neki. Lehet, nem vet
jó fényt rám, a bûnügyekkel foglalkozó újságíróra, de egészen ad-
dig nem hallottam az utóbbi száz év kétségkívül legkomolyabb
gyilkosságsorozatáról. Szerencsére Bárándy György szívesen meg-
237

P. Gál Judit Ördögök Ügyvédei. Gyilkos Nõk

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

P. Gál Judit Ördögök Ügyvédei. Gyilkos Nõk

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

00_Eloszo_FINAL.qxd 2009. 10. 08.

Ajánlom e könyvet Mátrai Tibor emlékének

Szöveg copyright © P. Gál Judit

Fotó copyright © Teknõs Gábor

Borítófotó: Teknõs Gábor és Hapák József

Minden jog fenntartva.

Kiadja a BABUSZ Bt.

A könyv megrendelhetõ a +36 70/776-4918

Felelõs kiadó a bt. ügyvezetõje

Nyomta a Kinizsi Nyomda Kft., Debrecen

Fekete Angyal: akár az Isten 10

Franciska csak játszani akart 38

Klára lefejezte a mérnököt 52

Mégiscsak megöltem az apukámat 68

Taxisgyilkos lányok 102

Miért ölték meg Kuncze kertészét? 118

Bérgyilkosok végeztek a jogásszal 140

Megölette apját az orvostanhallgató lány 158

Otthon fagyott halálra Robika 168

Aki szeretetbõl ölt 180

Gyilkosság után büntetlenül 202

Mégis ki lõtte le Simek Kitty nevelõapját? 218

Tiszazugi arzénes asszonyok 234

Jó érzéssel tölt el, hogy immár a harmadik része jelenik meg

mekben létezik. Igen, meghurcolhatnak valakit gyilkosság vádjá-

És most itt az Ördögök ügyvédei harmadik kötete. Változat-

A nõi védencek, fõleg, akiket a legsúlyosabb bûncselek-

Nem kis kíváncsisággal olvastam az Ördögök ügyvédei 3,

mákban gondolkodik. Biztos vagyok benne, hogy aki elolvassa

dr. Bánáti János ügyvéd,

„Engem, amiket õ mondott, tulajdonképpen

dr. Szõgyényi József

„Igazából megkönnyebbültem. Gondolom,

Faludi Tímea, a Fekete Angyal

„Én csak annyit tudtam, hogy amikor március

Herczegné Balogh Katalin,

FEKETE ANGYAL: AKÁR AZ ISTEN

Faludi Tímea, a Fekete Angyal néven elhíresült nõvér legkeve-

Tizenöt éve ismertem meg Herczegné Balogh Katalint, a BRFK

– Emlékszik az elsõ találkozására Faludi Tímeával? – kérdezem

FEKETE ANGYAL : AKÁR AZ I STEN

FOTÓ: GÁLOS VIKTÓRIA

Tímea 21 beteg megölését vállalta magára, végül 8 gyilkosságért ítélték el

Tegnapi napon megjelentem (az ügyben eljáró rendõr – a szer-

– Az elsõ találkozásnál mindig kiderül, hogy a gyanúsított ho-

FEKETE ANGYAL : AKÁR AZ I STEN

seltetem sem pozitív, sem negatív érzelmekkel a másik féllel

FEKETE ANGYAL : AKÁR AZ I STEN

a szakmát, mert vakbélmûtétje volt, és egy agresszív nõvér látta

FEKETE ANGYAL : AKÁR AZ I STEN

nek szerepelnie kell az írásmûben, hogy tudomásul veszi: nem

RÉSZLETEK FALUDI TÍMEA ÖNVALLOMÁSÁBÓL

Tudomásul veszem, hogy nem vagyok köteles vallomást tenni, de

FEKETE ANGYAL : AKÁR AZ I STEN

radhatnak. Majd mikor elindultak hazafelé, beszóltak a nõvér-

FEKETE ANGYAL : AKÁR AZ I STEN

nem azért teszi, hogy meghaljon, hanem hogy a középpontba

FEKETE ANGYAL : AKÁR AZ I STEN

és megoszthatná velem a gondolatait, érzéseit, mert most hiá-

Faludi Tímea (133/114)

– Tudjuk, Tímea az ügyvédjének nem szólt az önvallomásról. Ez azt

FEKETE ANGYAL : AKÁR AZ I STEN

FEKETE ANGYAL : AKÁR AZ I STEN