Anal12017 PDF

1.
fejezet
Lineáris algebra alapjai
1.1. Vektorok
1.1.1. Vektor fogalma, m¶veletek
1.1. Deníció. Az irányított szakaszokat vektor oknak nevezzük. Jele : v vagy kézírás-
ban : v.
1.2. Deníció. A vektor abszolút értéke az irányított szakasz hossza. Ennek jele : |v|.
1.1. ábra.
1.3. Deníció. Azt a vektort, melynek abszolútértéke nulla, nullvektor nak vagy zé-
rusvektornak nevezzük és 0-val jelöljük.
1.4. Deníció. Azt a vektort, melynek a hossza egységnyi, egységvektor nak nevezzük.
1.5. Deníció. Két vektor egyenl®, ha hosszuk, irányuk, irányításuk megegyezik.
1.1. Tétel. A vektorok egyenl®ségére a következ®k teljesülnek:

(1) a = a (reexív)
(2) ha a = b, akkor b = a (szimmetrikus)
2 1. LINEÁRIS ALGEBRA ALAPJAI
(3) ha a = b és b = c, akkor a = c (tranzitív)

Azt a relációt, melyre ez a három tulajdonság teljesül ekvivalencia-relációnak nevez-
zük. Az ekvivalencia-reláció az alaphalmazon (sík vagy tér vektorai) egy osztályozást
hoz létre. Egy osztályba azok az elemek tartoznak, melyeknek a hosszuk, irányuk és
irányításuk megegyezik. Valójában arról van szó, hogy a vektor nem egy elem, ha-
nem egy halmaz, egy osztály, melynek általában egy reprezentáns elemével végzünk
m¶veleteket.
1.2. ábra.
1.6. Deníció. Legyen adott két vektor a és b. Toljuk el a b vektort úgy, hogy a
b vektor kezd®pontja az a végpontjába kerüljön. Az a és b vektorok összeg én azt az
a+b-vel jelölt vektort értjük, mely az a vektor kezd®pontjából a b vektor végpontjába
mutat.
1.3. ábra.
1.2. Tétel. Legyenek a, b, c síkbeli vagy térbeli vektorok. Ezek összeadására az alábbi
tulajdonságok teljesülnek:
(1) a + b = b + a (kommutatív)
(2) (a + b) + c = a + (b + c) (asszociatív)
1.1. VEKTOROK 3
(3) a + 0 = a
(4) a + (−a) = 0.
1.7. Deníció. Az a, b vektorok különbségén azt az a − b-vel jelölt vektort értjük,

melyet a b vektorhoz hozzáadva az a vektort kapjuk.
1.4. ábra.
1.8. Deníció. Adott a vektor és λ valós szám szorzatán azt a vektort értjük,
(1) amelynek hossza |λ||a|
(2) iránya megegyezik a irányával
(3) irányítása azonos a irányításával, ha λ > 0; ellentétes a irányításával, ha λ < 0;

és 0, ha λ = 0.
1.3. Tétel. Legyenek a és b vektorok, λ és µ valós számok. Ekkor a következ® azonos-

ságok teljesülnek:
(1) λ(µa) = (λµ)a
(2) λ(a + b) = λa + λb
(3) (λ + µ)a = λa + µa
1.4. Tétel. Ha a vektor párhuzamos a v-vel, akkor mindig egyértelm¶en található olyan
α valós számok, melyre
v = αa.
1.5. Tétel. Ha a, b és v síkbeli vektorok és a nem párhuzamos b-vel, akkor mindig

egyértelm¶en találhatók olyan α és β valós számok, melyekre
v = αa + βb.
1.5. ábra.
1.9. Deníció. Két vektort egysíkú nak nevezünk, ha található olyan sík, mellyel mind-
két vektor párhuzamos.
1.6. Tétel. Ha a, b, c és v térbeli vektorok és a, b, c nem egysíkúak, akkor mindig

egyértelm¶en találhatók olyan α, β és γ valós számok, melyekre
v = αa + βb + γc.
−→ −→
1.1. Feladat. Adott az OABC négyzet. Legyen a = OA, c = OC . Írja fel az a és c
vektorok segítségével
−−→
a) az OB vektort,
−→
b) az AC vektort,
−−→
c) az OD vektort, ahol D a BC oldal felez®pontja,
−−→
d) az AD vektort, ahol D a BC oldal felez®pontja,
−→
e) az OF vektort, ahol F a BC oldal B -hez közelebbi harmadolópontja,
−→
f) az OS vektort, ahol S az ABC háromszög súlypontja,
Megoldás:
−−→
a) OB = a + c
−→
b) AC = c − a
−−→
c) OD = 21 a + c
−−→
d) AD = −a + c + 12 a = c − 21 a
−→
e) OF = 32 a + c
f) Mivel az ABC háromszög B csúcsához tartozó súlyvonal az OB egyenessel egybe-
−→ 1 −−→ 1 1 −−→ 2 −−→ 2
esik, ezért OS = OB + OB = 3 OB = 3 (a + c).
2 32

1.1. VEKTOROK 5
1.1.2. Vektor koordinátái

1.10. Deníció. Tekintsünk a síkban két egymásra mer®leges egységvektort. Jelölje
ezeket i és j1 . Az el®z® tétel alapján bármely v vektort felírhatunk
v = xi + yj
alakban. Ekkor az x, y valós számokat a vektor koordinátáinak nevezzük az i, j rend-
szerben. Jelölése :
x
y
1.6. ábra.
Tekintsünk egy olyan derékszög¶ koordinátarendszert melyben az egységvektorok

i és j. Azok közül a vektorok közül, melyeknek a koordinátája megegyezik egyet ki-
tüntetünk. Mégpedig azt, melynek kezd®pontja megegyezik a koordinátarendszer kez-
d®pontjával. Ezt a vektort helyvektornak nevezzük. A helyvektornak a koordinátái
megegyeznek a végpontjának a koordinátáival. Gyakran mondjuk azt is, hogy a koor-
−−→
dinátarendszerben a V pont helyvektora az origóból a V -be mutató OV vektor.
1.11. Deníció. Tekintsünk a térben három páronként egymásra mer®leges egység-

vektort. Jelölje ezeket i, j és k. Az el®z® tétel alapján bármely v vektort felírhatunk
v = xi + yj + zk
alakban. Ekkor az x, y , z valós számokat a vektor koordinátáinak nevezzük az i, j, k
rendszerben. Jelölése :  
x
 y 
z
A térben általában olyan derékszög¶ koordinátarendszert szoktunk használni, mely-
2
ben az i, j, k jobbrendszert alkot, ezért a fenti denícióban is az i, j, k-t úgy kell
1 Az
i-t a j-be 90◦ -os pozitív elforgatás viszi.
2 Az
i, j, k vektorok jobbrendszert alkotnak, ha a vektorokat közös kezd®pontba eltolva a k vég-
pontjából az i, j síkjára tekintve az i-t a j-be 90◦ -os pozitív elforgatás viszi.
megválasztani, hogy jobbrendszert alkossanak. Az i, j vektorokat a síkban, illetve az i,

j, k vektorokat a térben bázisvektoroknak nevezzük.
Legyen a = a1 i + a2 j b = b1 i + b2 j, ekkor
és

a1 b1 a1 + b 1
a+b = + =
a2 b2 a2 + b 2

b1a1 a1 − b 1
a−b = − =
b2a2 a2 − b 2

a1 λa1
λa = λ =
a2 λa2
Háromdimenziós vektorok esetén hasonlóan végezhet®k el a m¶veletek.
1.1.3. Vektorok skaláris szorzata

1.12. Deníció. Két tetsz®leges a és b vektor skaláris szorzatán az
ab = |a||b| cos ϕ
számot értjük, ahol ϕ az a és b vektorok hajlásszögét jelöli.
1.7. ábra.
1.7. Tétel. Tetsz®leges a, b és c vektorok esetén a skaláris szorzatra az alábbiak tel-

jesülnek:
(1) ab = ba
(2) a(b + c) = ab + ac
(3) λ(ab) = (λa)b = a(λb)
1.8. Tétel. Két vektor skaláris szorzata akkor és csak akkor nulla, ha a két vektor
mer®leges egymásra.
1.1. VEKTOROK 7
1.9. Tétel. Két síkbeli vektor a = a1 i+a2 j és b = b1 i+b2 j skaláris szorzatát koordináták
segítségével az alábbiak szerint számíthatjuk ki:
ab = a1 b1 + a2 b2
1.10. Tétel. Két térbeli vektor a = a1 i+a2 j+a3 k és b = b1 i+b2 j+b3 k skaláris szorzatát
koordináták segítségével az alábbiak szerint számíthatjuk ki:
ab = a1 b1 + a2 b2 + a3 b3
1.11. Tétel. Egy tetsz®leges a = a1 i + a2 j vektor hossza:

q
|a| = a21 + a22 .
1.12. Tétel. Egy tetsz®leges a = a1 i + a2 j + a3 k vektor hossza:

q
|a| = a21 + a22 + a23 .
1.2. Feladat. Legyenek adva az A(1,2,1), B(5, −1,3), C(−2, 2,5) háromszög csúcs-
pontjai. Számítsa ki a háromszög kerületét és a szögeit !
Megoldás: A kerületet az oldalak hosszának összegeként tudjuk kiszámítani. Így els®

lépésként felírjuk a háromszög oldalvektorait :
     
5 1 4
−→
AB = b − a =  −1  −  2  =  −3 
3 1 2
     
−2 5 −7
−−→
BC = c − b =  2  −  −1  =  3 
5 3 2
     
1 −2 3
−→
CA = a − c =  2  −  2  =  0 
1 5 −4
Majd kiszámoljuk ezeknek a hosszát :
−→ p √
AB = 42 + (−3)2 + 22 = 29

−−→ p √
BC = (−7)2 + 32 + 22 = 62

−→ p
CA = 32 + 02 + (−4)2 = 5

Így a kerület :
√ √
k= 29 + 62 + 5 ≈ 18,26.
Els®ként számítsuk ki a B csúcsnál lév® szöget. A skaláris szorzat deníciója alapján :
−→ −−→
BA BC
cos β = −→ −−→
BA BC
Fontos, hogy mindkét vektor kezd®pontja azonos legyen, így


−4
−→ −→
BA = −AB =  3  .
−2
Tehát a skaláris szorzat értéke :
−→ −−→
BA BC = (−4) · (−7) + 3 · 3 + (−2) · 2 = 33.
A fenti képletbe behelyettesítve :
−→ −−→
BA BC 33
cos β = −→ −−→ = √ √ ≈ 0,78
BA BC 29 62
β = 38,9◦ .
A többi szög is hasonlóan számolható.
1.1.4. Vektorok vektoriális szorzata

1.13. Deníció. Legyenek a és b térbeli vektorok. a×b-vel jelölt vektoriális szorzatnak
nevezzük azt a vektort, melynek
(1) hossza |a × b| = |a||b| sin ϕ

(2) iránya az a és b vektorok síkjára mer®leges és
(3) az a és b és a×b vektorok jobbrendszert alkotnak.
1.8. ábra.
1.1. VEKTOROK 9
1.13. Tétel. Tetsz®leges a, b és c vektorok esetén a vektoriális szorzatra az alábbiak

teljesülnek:
(1) a × b = −b × a
(2) a × (b + c) = a × b + a × c, (b + c) × a = b × a + c × a
(3) λ(a × b) = (λa) × b = a × (λb)
1.14. Tétel. Két vektor vektoriális szorzata akkor és csak akkor nulla, ha a két vektor
párhuzamos egymással.
1.15. Tétel. Két térbeli vektor a = a1 i + a2 j + a3 k és b = b1 i + b2 j + b3 k vektoriális
szorzatát koordináták segítségével az alábbiak szerint számíthatjuk ki:

i j k
a2 a3 a1 a3 a1 a2
a × b = a1 a2 a3 = i −j
b1 b3 + k b1 b2 =

b1 b2 b 3 b2 b3
= (a2 b3 − a3 b2 )i − (a1 b3 − a3 b1 )j + (a1 b2 − a2 b1 )k
1.3. Feladat. Legyenek adva az A(1,2,1), B(5, −1,3), C(−2, 2,5) háromszög csúcs-
pontjai. Számítsuk ki a A csúcsból kiinduló magasság hosszát.
Megoldás: A háromszög területét ki tudjuk számítani :
−−→ −→ −−→ −→
BC BA sin ϕ BC × BA

T= =
2 2
Másrészt −−→
BC m

T=
2
Így az x oldalhoz tartozó magasság kiszámítható :
−−→ −→
BC × BA

m= −−→
BC

Nézzük a számolást részletesen :


    
1 5 −4
−→
BA = a − b =  2  −  −1  =  3 
1 3 −2

    
−2 5 −7
−−→
BC = c − b =  2  −  −1  =  3 
5 3 2
A két vektor vektoriális szorzata :

i j k
−−→ −→ = i 3
2 − j −7
2 + k −7 3

BC × BA = −7 3 2 3 −2 −4 −2 −4 3
=

−4 3 −2
= (3 · (−2) − 3 · 2)i − ((−7) · (−2) − (−4) · 2)j + ((−7) · 3 − (−4) · 3)k = −12i − 22j − 9k
−−→ −→
A BC × BA vektor hossza :
−−→ −→ p √
BC × BA = (−12)2 + (−22)2 + (−9)2 = 709.

−−→
A BC vektor hossza :
−−→ p √
BC = (−7)2 + 32 + 22 = 62.

Tehát a feladat megoldása :

−−→ −→
√
BC × BA

709
m= −−→ = √ ≈ 3,38.
BC
62
1.1.5. Vektorok vegyesszorzata

1.14. Deníció. Az a, b, c 3-dimenziós vektorokból képezett
abc = (a × b)c
szorzatot az a, b, c vektorok vegyesszorzatának nevezzük.
Megjegyezzük, hogy az abc vegyesszorzat az a, b, c vektorok által kifeszített pa-

rallelepipedon el®jeles térfogatát adja.
1.9. ábra.
1.1. VEKTOROK 11
1.16. Tétel. Három térbeli vektor a = a1 i + a2 j + a3 k, b = b1 i + b2 j + b3 k és c = c1 i +

+ c2 j + c3 k vegyes szorzatát koordináták segítségével az alábbiak szerint számíthatjuk ki
(az utolsó sor szerinti kefejtéssel):

a1 a2 a3
a2 a3 a1 a3 a1 a2
abc = b1 b2 b3 = c1 − c 2 b1 b3 + c 3 b1 b2 =

c1 c2 c3 b 2 b 3
= (a2 b3 − a3 b2 )c1 − (a1 b3 − a3 b1 )c2 + (a1 b2 − a2 b1 )c3

1.4. Feladat. Számítsa ki az a(1,1,2), b(4, −2,1), c(−2, 1,4) vektorok vegyes szorzatát !
1.5. Feladat. Számítsa ki a a(1,3,2), b(2, −1,4), c(−2, 3,1) vektorok által kifeszített
parallelepipedon bc lapjához tartozó magasságát !
Megoldás: A paralelepipedon térfogatát ki tudjuk számítani egyrészt :
V = |abc|,
másrészt
V = Tbc · m.
Az alapterület pedig a vektoriális szorzat segítségével számolható :
Tbc = |b × c|.
Így ezek felhasználásával :
|abc| = |b × c| · m,
melyb®l a magasságot kifejezve :
|abc|
m= .
|b × c|
Felhívjuk a gyelmet, hogy a |abc| az abc abszolút értékét jelöli, míg |b × c| a b×c
vektor hosszát. El®ször kiszámítjuk a vegyesszorzatot :

1 3 2
= 1 −1 4 − 3 2 4 + 2 2 −1 =

abc = 2 −1 4

3 1 −2 1 −2
−2
3
3 1
= 1 · ((−1) · 1 − 3 · 4) − 3 · (2 · 1 − (−2) · 4) + 2 · (2 · 3 − (−2) · (−1)) = −35.
Majd a b×c vektort :

i j k
−1 4 2 4 2 −1
b × c = 2 −1 4
=
3 1
i−
−2 1 j + −2
k =
−2 3
3 1
= ((−1) · 1 − 3 · 4)i − (2 · 1 − (−2) · 4)j + (2 · 3 − (−2) · (−1))k = −13i − 10j + 4k.
A b×c vektor hossza :
p √
|b × c| = (−13)2 + (−10)2 + 42 = 285
Tehát behelyettesítve a fenti képletbe :
|abc| | − 35|
m= = √ ≈ 2,07.
|b × c| 285

1.2. Gauss-Jordan elimináció bevezetése

1.2.1. Vektor felbontása összetev®kre

5 1 2
1.6. Feladat. Bontsuk fel a b= 5
vektort az a1 =
3
és a2 =
1
vektorokkal
párhuzamos összetev®kre !
Megoldás: Feladatunk b-t felírni a1 , a2 segítségével :
xa1 + ya2 = b.
Behelyettesítés után :

1 2 5
x +y = .
3 1 5
Elvégezve a m¶veleteket :

x + 2y 5
=
3x + y 5
egy kétismeretlenes egyenletrendszert kapunk :

x + 2y = 5
3x + y = 5
Szokás az ismeretlenek együtthatóit táblázatos, mátrixos formában megadni, illetve az

egyenletrendszer kib®vített mátrixán dolgozni.

x + 2y = 5 1 2 5
−→
3x + y = 5 3 1 5
Vonjuk ki az els® egyenlet 3-szorosát a második egyenletb®l, ezzel elértük azt, hogy
a második egyenletben már csak egy ismeretlen van.

x + 2y = 5 1 2 5
−→
−5y = −10 0 −5 −10
Osszuk le a második egyenletet -5-tel :

x + 2y = 5 1 2 5
−→
y = 2 0 1 2
Vonjuk ki a második egyenlet 2-szeresét az els® egyenletb®l, ezzel elértük azt, hogy
már az els® egyenletben is csak egy ismeretlen van, vagyis megvan a megoldás.

x = 1 1 0 1
−→
y = 2 0 1 2

1.2. GAUSS-JORDAN ELIMINÁCIÓ BEVEZETÉSE 13
Gauss-Jordan elimináció lépései

(1) Választunk egy nem 0 elemet (célszer¶ 1-t választani).
(2) A kiválasztott elem sorát osztjuk a kiválasztott elemmel.
(3) Majd rendre a kiválasztott elem alatt és fölött lév® sorokból kivonjuk a kiválasz-
tott elem sorának megfelel® elemekkel vett szorzatát.
(4) Újabb nem 0 elemet választunk, mely nincs az el®bbi választott elem sorában és
oszlopában és újra végrehajtjuk a lépéseket.
1.7. Feladat. Bontsa fel a 

7
b= 9 
5
vektort az      
1 2 3
a1 =  2 , a2 =
  3 , a3 =
  2 .
1 2 1
vektorokkal párhuzamos összetev®kre !
Megoldás: Gauss-Jordan eliminációval oldjuk meg a feladatot, a számolás menete a

következ® :
       
1 2 3 7 1 2 3 7 1 0 −5 −3 1 0 0 2
 2 3 2 9 ∼ 0
  -1 −4 −5 ∼ 0 1
  4 5 ∼ 0 1 0 1 
1 2 1 5 0 0 −2 −2 0 0 -2 −2 0 0 1 1
Tehát b vektort az alábbiak szerint állíthatjuk el® : 2a1 + a2 + a3 = b.

A fenti eliminációból látható, hogy mindig azt a sort érdemes választani, ahol 1-es
van vagy ha ilyen nincs, akkor mellyel könnyebb számolni.
1.2.2. Lineáris egyenletrendszerek

1.8. Feladat. Oldja meg a következ® 3-ismeretlenes egyenletrendszert :
x+y +z = 6
2x + 3y + z = 10
x + 2y + 2z = 10.
Megoldás: Átírjuk egy kicsit az egyenletrendszert :
       
1 1 1 6
x  2  + y  3  + z  1  =  10 
1 2 2 10
Bevezetjük a következ® jelölést :

       
1 1 1 6
a1 =  2  , a2 =  3  , a3 =  1  , b =  10 
1 2 2 10
Így az egyenletrendszert az alábbi formában írhatjuk fel :
xa1 + ya2 + za3 = b

Tehát az a kérdés hogyan lehet a b vektort az a1 , a2 , a3 , vektorokkal párhuzamos
összetev®kre bontani. Így a feladatot az el®z®ek mintájára oldjuk meg :
       
1 1 1 6 1 1 1 6 1 0 2 8 1 0 0 2
 2 3 1 10 ∼ 0
  1 −1 −2 ∼ 0 1 −1
  −2 ∼ 0 1 0 1 
1 2 2 10 0 1 1 4 0 0 2 6 0 0 1 3
Tehát azt kaptuk, hogy x = 2 , y = 1, z = 3 .
1.9. Feladat. Oldjuk meg a következ® egyenletrendszert :
2x + y + 2z = 10
x + 3y + 3z = 17
x + 8y + 7z = 41.
Megoldás: Átírva a feladatot vektorokra, Gauss-Jordan eliminációval oldjuk meg :
       
2 1 2 10
x  1  + y  3  + z  3  =  17 
1 8 7 41
A számolás menete a következ® :
0 1 45 24
     
2 1 2 10 2 1 2 10 5
 1 3 3 17  ∼  -5 0 −3 −13  ∼  1 0 35 13
5

1 8 7 41 −15 0 −9 −39 0 0 0 0
Mi is lett itt a végeredmény ? Írjuk vissza az utolsó táblázatot vektorokra :
     4   24 
0 1 5 5
x  1  + y  0  + z  35  =  13
5

0 0 0 0
Majd írjuk fel az egyenletrendszert :
y + 45 z = 24
5
x + 35 z = 13
5
0 = 0.
Végül fejezzük ki x-et és y -t :
y = 24
5
− 45 z
x = 13
5
− 35 z.
Tehát azt kaptuk, hogy z tetsz®leges értéke esetén x és y a fentiek alapján megkapható.
Azaz az egyenletrendszert végtelen sok x, y , z elégíti ki.
1.2. GAUSS-JORDAN ELIMINÁCIÓ BEVEZETÉSE 15
1.10. Feladat. Oldjuk meg az el®z® feladathoz nagyon hasonló egyenletrendszert :
2x + y + 2z = 10
x + 3y + 3z = 17
x + 8y + 7z = 40.
Megoldás: Hasonlóan az el®z®ekhez átírva a feladatot vektorokra, elemi bázistransz-

formációval oldjuk meg :
       
2 1 2 10
x  1  + y  3  + z  3  =  17 
1 8 7 40
0 1 45 24
     
2 1 2 10 2 1 2 10 5
 1 3 3 17  ∼  -5 0 −3 −13  ∼  1 0 35 13
5

1 8 7 40 −15 0 −9 −40 0 0 0 −1
Látjuk, hogy a számolás menete is hasonló az el®z® feladathoz, csak most a b vektort
nem lehet el®állítani az a1 , a2 , a3 vektorok segítségével, így az eredeti egyenletrend-
szernek sincs megoldása.
Tehát öszefoglalva az egyenletrendszerek megoldása során a fenti három eset egyikét

kapjuk :
(1) A megoldás egyértelm¶ :

 
1 0 0 a
 0 1 0 b 
0 0 1 c
(2) Végtelen sok megoldása van a feladatnak :
 
1 0 a b
 0 1 c d 
0 0 0 0
(3) Nincs megoldása az egyenletrendszernek :
 
1 0 a b
 0 1 c d 
0 0 0 e
ahol e 6= 0.
1.2.3. Zárthelyi feladatok

   
3 1
1.11. Feladat. El®állíthatók-e a b1 = −2 , ill. a b2 = 1  vektorok az a1 =
  
      4 2
1 2 1
= 1 , a2 = −3 , a3 = −5  vektorokkal párhuzamos összetev®k összegeként ?
    
0 4 5
   
−2 −1
 3 
1.12. Feladat. El®állíthatók-e a b1 =  , ill. a b2 =  2  vektorok az a1 =
 
 3   2 
2 0
       
−1 −1 0 −2
 2   0   2   4 
= 1 , a2 =  3 , a3 =  −1 , a4 =  3  vektorokkal párhuzamos
      
3 2 −3 2
összetev®k összegeként ?
1.13. Feladat. Oldja meg a következ® egyenletrendszereket :
2x + 3y + z = 6
a) x + 2y + 2z = 10
−x − y + z = 4
x+y +z = 3
b) 2x + 3y + 4z = 2
x + 2y + 3z = −1
3x + 2y + 4z = 7
c) 2x + 3y + 2z = 8
−x + y − 2z = 2
x+z +u = 2
d) x + y + u = −3
y + z + u = −1
x+y +u+z = 2
2x + 3y + 2u + z = 0
e) −x + 2y − u + z = 1
3x − 2y + 3u − z = −1
x+y +u+z = 10
−x + y − u + z = 0
f) 2x + 2y − 2u = 0
x − y − 3u − z = −12
1.3. MÁTRIXOK, DETERMINÁNSOK 17
x + 2y + u − z = −1
2x + 3y − u + z = 2
g) x + 3y + 2u + 4z = −5
−x − 3u − 5z = −7
1.14. Feladat. Határozza meg a p paraméter értékét úgy, ha lehet, hogy a következ®
egyenletrendszereknek 1, ill. 0, ill. ∞ megoldása legyen !
x+y +z = 3
a) x + py + 3z = −1
2x + 3y + 4z = 2
2x + 3y + 5z = 0
b) 3x + 5y + 2z = 6
2x − py − 2z = −5p
x + 2y + u + 3z = 1
y + 2u + z = 3
c) 2x + pu = 2
x+y +u+z = 1
1.3. Mátrixok, determinánsok

1.3.1. Mátrixok
Az el®z® feladatok során láttuk, hogy gyakran szerepeltek bizonyos táblázatok, me-
lyekre matematikai fontosságuk miatt külön elnevezést használunk.
1.15. Deníció. Mátrix nak nevezünk egy táblázatot, melynek elemei valós számok
(mi csak valós elem¶ és csak téglalap alakú mátrixokat vizsgálunk). Azt a mátrixot,
melynek n sora és m oszlopa van n × m-es (olv. : en szer em-es) mátrixnak nevezzük.
Jelölése :  
a11 a12 · · · a1m
 a21 a22 · · · a2m 
A =  ..  = (aik )
 
. .
 . . .
. . 
an1 an2 · · · anm
Nézzünk néhány példát :
 
1 2 −5 3    
4 2 −3 3 2 1
 4 2 7 −2  


 2 −3 , 5 3 2 −2  ,  4 −1  .
5 2 
3 −4 3 −2 3 −2
2 −2 4 5
1.16. Deníció. Nullmátrix nak nevezzük azt a mátrixot, melynek minden eleme 0.
Például egy 2 × 3-as nullmátrix :

0 0 0
.
0 0 0
Leggyakrabban négyzet alakú mátrixokat vizsgálunk, ezeket n × n-es mátrixoknak

nevezzük.
1.17. Deníció. Egységmátrix nak nevezzük az olyan négyzetes mátrixot, melynek

f®átlójában minden elem 1, a többi elem pedig 0. Jelölése : E.
Például egy 2 × 2-es egységmátrix :

1 0
.
0 1
1.18. Deníció. Két mátrixot egyenl®nek nevezünk, ha azonos alakúak és a megfelel®

elemeik megegyeznek.
Értelmezhetjük két mátrix összegét és skalárszorosát is. Az összeadást csak azonos

alakú (sor és oszlopszámú) mátrixra deniáljuk konkrétan az n × m-es mátrixra.
1.19. Deníció. Két mátrix összege a megfelel® elemek összege, skalárszorosnál min-
den elemet szorzuk a megadott számmal, azaz
C = A + B = (aik ) + (bik ) = (aik + bik ) = (cik )
C = λA = λ(aik ) = (λaik ) = (cik )
1.15. Feladat. Számítsa ki az A

B mátrixok összegét, valamint
és a 3A mátrixot,
ahol    
4 2 −3 2 1 −3
A= 5 3 2 , B =  1 3 2 
3 −4 3 3 −2 2
Megoldás: Az A és B mátrixok összege :
     
4 2 −3 2 1 −3 6 3 −6
A+B =  5 3 2 + 1 3 2 = 6 6 4 
3 −4 3 3 −2 2 6 −6 5
A 3A mátrix :    
4 2 −3 12 6 −9
3A = 3  5 3 2  =  15 9 6 
3 −4 3 9 −12 9

Mátrix inverze, rangja

1.20. Deníció. Az n×m-es A = (aik ) és az m×p-s B = (bik ) mátrixok AB szorzat án
azt az n × p-s C = (cik ) mátrixot értjük, amelyre :
cik = ai1 b1k + ai2 b2k + · · · + aim bmk .
1.16. Feladat. Számítsuk ki az A

B mátrixok szorzatát, ahol
és
   
4 2 −3 1 2 −2
A= 1 3 2 , B =  2 1 0 .
3 −4 3 0 −1 3
Megoldás: A szorzat mátrix egy elemét, úgy kapjuk meg, hogy az els® mátrix sorá-
nak megfelel® elemeit szorozzuk a második mátrix oszlopának megfelel® elemeivel és a
kapott szorzatokat összeadjuk :
     
4 2 −3 1 2 −2 8 13 −17
A·B =  1 3 2 · 2 1 0 = 7 3 4 
3 −4 3 0 −1 3 −5 −1 3
Az els® sor részletezve :
4 · 1 + 2 · 2 + (−3) · 0 = 8, 4 · 2 + 2 · 1 + (−3) · (−1) = 13, 4 · (−2) + 2 · 0 + (−3) · 3 = −17.
A második sor részletezve :
1 · 1 + 3 · 2 + 2 · 0 = 7, 1 · 2 + 3 · 1 + 2 · (−1) = 3, 1 · (−2) + 3 · 0 + 2 · 3 = 4.
A harmadik sor részletezve :
3 · 1 + (−4) · 2 + 3 · 0 = −5, 3 · 2 + (−4) · 1 + 3 · (−1) = −1, 3 · (−2) + (−4) · 0 + 3 · 3 = 3.
1.17. Tétel. Legyenek A, B, C mátrixok, 0 nullmátrix, E egységmátrix és λ ∈ R. Az

alábbi azonosságok teljesülnek ezekre a mátrixokra, ha a kijelölt m¶veletek elvégezhet®k:
(1) AB 6= BA,
(2) (AB)C = A(BC),
(3) (A + B)C = AC + BC és A(B + C) = AB + AC,
(4) (λA)B = λ(AB),
(5) A0 = 0A = 0,
(6) AE = EA = A.
1.21. Deníció. Egy n×n-es (négyzetes) A mátrix invertálható, ha létezik egy olyan
n×n -es B mátrix, melyre igaz :
AB = BA = E
ahol E n × n-es egységmátrixot jelöli és a szorzás a szokásos mátrixszorzás. Eb-

az
ben az esetben a B-t egyértelm¶en meghatározza az A mátrix, és B-t az A mátrix
inverzének hívjuk és A−1 -gyel jelöljük.
1.17. Feladat. Határozza meg az A mátrix inverzét, ahol

1 3
A= .
2 1
Megoldás: Feladatunk egy olyan 2 × 2-es mátrix meghatározása, melyre az alábbi

egyenl®ség teljesül :

1 3 x11 x12 1 0
= .
2 1 x21 x22 0 1
Végezzük el a bal oldalon álló mátrixok szorzatát, így az egyenlet az alábbi alakot ölti :

1x11 + 3x21 1x12 + 3x22 1 0
= .
2x11 + 1x21 2x12 + 1x22 0 1
Az egyenl®séget 4 lineáris egyenlet formájában is felírhatjuk :
1x11 + 3x21 = 1
2x11 + 1x21 = 0
1x12 + 3x22 = 0
2x12 + 1x22 = 1.
Ez kett® 2 ismeretlenes lineáris egyenletrendszer, melyek mindegyikét Gauss-Jordan

eliminációval oldjuk meg :

1x11 + 3x21 = 1 1 3 1
−→ ,
2x11 + 1x21 = 0 2 1 0

1x12 + 3x22 = 0 1 3 0
−→ .
2x12 + 1x22 = 1 2 1 1
A két számolást röviden egy táblázat segítségével is meg tudjuk oldani :

1 3 1 0
2 1 0 1

1 3 1 0 1 3 1 0 1 0 −1/5 3/5
∼ ∼ .
2 1 0 1 0 −5 −2 1 0 1 2/5 −1/5
Így az A mátrix inverze :

−1 3

−1 5 5
A = 2 −1 .
5 5
Tehát összefoglalva egy A mátrix inverzét, úgy határozhatjuk meg, hogy melléírjuk az
E egységmátrixot. Majd a Gauss-Jordan elimináció során a generáló elemet mindig az
A mátrix helyén választjuk, míg az A mátrix helyén az egységmátrixot nem kapjuk.
Így az E helyén adódó mátrix lesz az A mátrix inverze. Ha nem a f®átlóban választot-
tuk a generáló elemeket, sorcserével akkor is elérhetjük, hogy egységmátrixot kapjunk.
Megjegyezzük még, hogyha nem tudunk minden sorban generáló elemet választani,
abban az esetben a mátrixnak nincs inverze.
1.18. Feladat. Határozza meg az A mátrix inverzét, ahol
 
1 3 2
A =  2 2 0 .
1 1 1
Megoldás: Gauss-Jordan eliminációval a számolás menete a következ® :
   
1 3 2 1 0 0 1 3 2 1 0 0
 2 2 0 0 1 0  ∼  0 −4 −4 −2 1 0  ∼
1 1 1 0 0 1 0 −2 -1 −1 0 1
0 − 12 1
   
1 −1 0 −1 0 2 1 0 4
1
1 1
 0 4 0 2 1 −4  ∼  0 1 0 2 4
−1 
1
0 2 1 1 0 −1 0 0 1 0 −2 1
Tehát azt kaptuk, hogy az A mátrix inverze :
− 21 1
 
4
1
A−1 =  1
2
1
4
−1  .
0 − 12 1

1.3.2. Determináns
Determinánsokkal már találkoztunk a vektoriális és a vegyesszorzat tárgyalása so-
rán. A determináns értéke egy szám volt, melyet gyakorlatilag egy 3 × 3-es mátrixhoz
rendeltünk és 3-dimenzióban egy térfogatot jelölt. Szemléletesen általánosságban is egy
térfogatot jelöl, mégpedig n darab n-dimenziós vektor által kifeszített paralellepipedon
térfogatát. Tehát az n × n-es mátrixhoz is tudunk rendelni egy értéket, a determináns
értékét. Valójában a vektor hosszának egy általánosításáról van szó olyan értelemben,
hogy a hossz egy 1-dimenziós mérték, míg a determináns értéke egy n-dimenziós mér-
ték (térfogat). Persze azért különbözik is t®le hiszen n dimenzióban csakn vektorhoz
tartozik ilyen szám, míg egy vektor hosszát minden dimenzióban lehet értelmezni. Ér-
demes belegondolni, mit jelent a síkban egy 2 × 2-es determináns értéke és mért nincs
ez a térben már egyáltalán értelmezve se.
1.22. Deníció. n-edrend¶ determinánsnak nevezzük az n2 számú elemb®l álló, n

sorba és n oszlopba rendezett négyzet alakú táblázatot :

a11 a12 · · · a1n

a21 a22 · · · a2n

.. .
.
.
.

. . .

an1 an2 · · · ann
A determináns értékét az alábbiak szerint határozzuk meg :

a11 a12 · · · a1n

a21 a22 · · · a2n
= a11 A11 + a12 A12 + · · · a1n A1n

.. .
.
.
.
. . .

an1 an2 · · · ann
ahol az A1k (n − 1)-ed rend¶ el®jeles aldeterminánst úgy kapjuk meg, hogy az els® sor
és a k -adik oszlop elhagyásával adódó (n−1)-ed rend¶ determinánst a sakktáblaszabály
szerint az a1k helyén álló el®jellel megszorozzuk. A sakktáblaszabály szerint az el®jelek :

+ − + − ···

− + − + ···

+ − + − ···

.. .. .. .. .
.
. . . . .
A fenti rekurzív deníció része az 1-rend¶ determináns értékének megadása, mely ma-
gával az elemmel egyezik meg.
Így a deníció alapján az 1-rend¶ determináns értéke :

a11 = a11
a 2-rend¶ determináns értéke :

a11 a12
= a11 A11 + a12 A12 = a11 a22 − a12 a21
a21 a22
a 3-rend¶ determináns értéke :

a11 a12 a13
=a11 A11 +a12 A12 +a13 A13 =a11 a22 a23 −a12 a21 a23 +a13 a21 a22

a21 a22 a23
a32 a33 a31 a33 a31 a32
a31 a32 a33
1.18. Tétel. A determináns tulajdonságai:

(1) A determináns értéke nem változik, ha sorait és oszlopait felcseréljük (a determi-
nánst a f®átlójára tükrözzük).
(2) Ha a determináns két sorát (oszlopát) felcseréljük, a determináns értéke (−1)-gyel
szorzódik.
(3) Ha a determináns két sora (oszlopa) megegyezik egymással, akkor a determináns

értéke 0.
(4) Ha a determináns valamely sorában (oszlopában) csupa 0 áll, akkor a determináns
értéke 0.
(5) Ha a determináns f®átlója alatt (felett) csupa 0 áll, a determináns értéke a f®át-
lóban álló elemek szorzata.
(6) Ha a determináns valamely sorának (oszlopának) minden elemét megszorozzuk egy
t ∈ R állandóval, akkor a determináns értéke az eredeti érték t-szeresére változik.
(7) A determináns értéke nem változik, ha valamely sorának (oszlopának) elemeihez

hozzáadjuk egy másik sor (oszlop) megfelel® elemeinek valahányszorosát.
Vizsgáljuk meg, hogy mi történik, ha egy determináns esetén alkalmazzuk a Gauss-
Jordan eliminációt :
a) Ha a t generáló elemmel osztjuk a sort a kapott determináns értéke a 6. tulajdonság

alapján t-ed része lesz az eredeti determináns étékének.
b) A második lépésben gykorlatilag az így kapott sornak a számszorosait vonjuk le a

többi sorból, így a 7. tulajdonság alapján a determináns értéke nem változik.
c) A Gauss-Jordan elimináció végrehajtása után ha minden sorban pontosan egy 1-

es van, akkor sorcserékkel, melyek során a determináns mindig (−1)-szeresére
Te-
változik elérhetjük, hogy az egység mátrixot kapjuk, melynek determináns 1.
hát az eredeti determináns értéke a generáló elemek szorzata szorozva
(−1)k , ahol k a sorcserék száma.
d) Ha van olyan sor melyben csupa 0 áll, akkor a determináns értéke nyilván 0.
1.19. Feladat. Határozzuk meg a következ® determináns értékét Gauss-Jordan elimi-

náció segítségével :
1 3 2

2 2 0 .

1 1 1
Megoldás: Gauss-Jordan eliminációval a számolás menete a következ® :
       
1 3 2 1 3 2 1 −1 0 1 0 0
 2 2 0  ∼  0 −4 −4  ∼  0 4 0  ∼  0 1 0 
1 1 1 0 −2 -1 0 2 1 0 0 1
Mivel pontosan az egységmátrixot kaptuk, a determináns értéke :
1 · (−1) · 4 = −4.

1.3.3. Zárthelyi feladatok

1.20. Feladat. Határozza meg az alábbi mátrixok inverzét, ha létezik !

1 3
a) 2 2

0 1
b) 2 2

0 5
c) 2 0
 
1 3 2
d)  2 2 0 
1 1 1
 
1 2 1
e)  2 1 1 
1 2 1
 
2 −1 1
f)  1 2 3 
3 2 4
 
1 0 0 0
 2 3 0 0 
g) 
 3 0 2 0 

4 5 1 5
 
1 3 4 1
 2 −1 1 3
h) 


 1 −2 1 3 
1 1 2 −2
 
0 1 2 3
 1 0 1 4 
i) 
 2 2 0 6 

1 1 2 0
1.21. Feladat. Határozza meg a p paraméter értékét úgy, hogy az alábbi mátrixoknak
legyen inverzük !

1 3
a) p 2

0 1
b) p 2

0 p
c) 2 0
 
1 1 1
d)  p 2 1 
p 0 3
 
1 0 1
e)  1 p −1 
3 1 p
1.22. Feladat. Oldja meg az alábbi mátrixegyenleteket :

2 1 0 5
a) X=
3 4 5 10

2 −2 −10 −2
b) 3 2
X=
0 1

3 2 −2 −3 −3 −2
c) −1 2
X
1 2
=
1 −2
1.23. Feladat. Határozzuk meg a következ® determinánsok értékét Gauss-Jordan eli-

mináció segítségével :

1 3
a)
2 2

−1 −2
b)
1 2

2 1 2
c)

3 2 1

1 5 3

1 2 1
d)

2
3 −1
1 −1 4

3 2 −1
e)

−2 −3 1

1 1 0

1 2 2 2

2 2 2 2
f) 2 2 2 2 .

2 2 2 4
1.4. Lineáris transzformációk

Geometriai, számítógépi grakai feladatok során gyakran van arra szükség, hogy
egy alakzatot egy új koordináta-rendszerben, vagy a jelenlegi koordináta rendszerben,
de elmozgatva, átalakítva adjuk meg.
1.4.1. Lineáris transzformáció és mátrixa

1.24. Feladat. Tükrözzük tengelyesen az A(6,1), B(3,6), C(1,1) csúcsokkal megadott
háromszöget az x-tengelyre !
Megoldás: Könnyen látható, hogy az x tengelyre való tükrözés esetén a csúcsok x

koordinátái nem változnak, míg az y koordináták értéke az eredeti érték (−1)-szerese
0 0 0
lesz : A (6, −1), B (3, −6), C (1, −1).
Mivel minden vektor egységvektorok lineáris kombinációjaként áll el®, vizsgáljuk
meg ezeknek a képeit :
ϕ(i) = 1i + 0j, ϕ(j) = 0i + (−1)j
Foglaljuk táblázatba az így kapott koordinátákat :
ϕ(i) ϕ(j)

i 1 0
j 0 −1
Így például az A(6,1) pont képe :

1 0 6 6
= .
0 −1 1 −1
Tehát a tengelyes tükrözéshez tartozik egy mátrix, melynek segítségével nagyon

egyszer¶en ki tudjuk számítani a képpontok koordinátáit. Ezt általánosítva adódik a
következ® deníció és tétel :
1.23. Deníció. Legyen az i egységvektor képe ϕ(i)=a1 i+a2 j, továbbá a j egységvektor

képe ϕ(j) = b1 i + b2 j, akkor a ϕ transzformáció mátrixának nevezzük a következ® A
mátrixot :
a1 b 1
A=
a2 b 2
1.19. Tétel. Ebben az esetben egy tetsz®leges x pont y képét az A mátrix segítségével
a következ®képpen kaphatjuk meg.
y = Ax
Könnyen látható, hogy 2 × 2-es mátrixok segítségével csak olyan síkbeli transzfor-
mációkat tudunk leírni, melyeknek az origó xpontjuk. Így a következ® feladatoknál is
csak ilyen transzformációk szerepelnek. (Például nem szerepel eltolás vagy eltolás és
tükrözés, stb.)
1.4. LINEÁRIS TRANSZFORMÁCIÓK 27

háromszöget az y -tengelyre és adjuk meg a tükrözés mátrixát !
Megoldás: A feladatot az el®z®höz hasonlóan megoldva az y -tengelyre való ϕ tengelyes

tükrözés mátrixa

−1 0
A= .
0 1

háromszöget az y=x egyenesre és adjuk meg a tükrözés mátrixát !
Megoldás: Az y=x egyenesre való ϕ tengelyes tükrözés mátrixa

0 1
A= .
1 0

1.27. Feladat. Tükrözzük középpontosan az origóra az A(6,1), B(3,6), C(1,1) csúcsok-
kal megadott háromszöget és adjuk meg a tükrözés mátrixát !
Megoldás: Az origóra való középpontos tükrözés mátrixa

−1 0
A= .
0 −1

1.28. Feladat. Forgassuk el az origó körül α szöggel az A(6,1), B(3,6), C(1,1) csúcsok-
kal megadott háromszöget !
Megoldás: Az origó körüli α szögü forgatás mátrixa

cos α − sin α
A= .
sin α cos α

1.29. Feladat. a(1,2), b(3,1) és a + b vektorokat forgassuk el origó körüli 90◦ -kal.
Az
Nézzük meg, hogy az a és b elforgatottjának az összege megyegyzik-e a+b elforgatott-
jával.
Megoldás: Az el®z® feladat alapján a 90◦ -os forgatás mátrixa :

0 −1
1 0
El®ször számítsuk ki az a és b elforgatottjának az összegét :

0 −1 1 0 −1 3
Aa + Ab = + =
1 0 2 1 0 1

−2 −1 −3
= + =
1 3 4
Majd az a+b elforgatottját :

0 −1 1 3
A(a + b) = + =
1 0 2 1

0 −1 4 −3
= =
1 0 3 4
A példából látszik, hogy Aa + Ab = A(a + b).
Hasonlóan könnyen látható, hogy az a vektor kétszeresének az elforgatottja meg-
egyezik az elforgatott kétszeresével. Azokat a transzformációkat, melyekre ez a két
tulajdonság teljesül lineáris transzformációknak nevezzük. Általánosan :
1.24. Deníció. A ϕ : Rn → Rn leképezést lineáris transzformációnak nevezzük, ha

bármely x, y ∈ Rn és bármely λ ∈ R esetén
ϕ(x + y) = ϕ(x) + ϕ(y) additív,
ϕ(λx) = λϕ(x) homogén.
Milyen további lineáris transzformációkat tudunk megadni a síkon ?
1.30. Feladat. Adja meg az origó középpontú kétszeres nyújtás mátrixát !
1.31. Feladat. Adja meg annak a lineáris transzformációnak a mátrixát, mely az x

tengelyt xen hagyja a többi pont esetén pedig az x tengelyt®l való távolságot felezi !
Megoldás: Mivel az x tengely x, így az i egységvektor képe önmaga. A j egységvektor

1
képe pedig j. Tehát a fenti lineáris transzformáció mátrixa :
2

1 0
0 21
Ezt a lineáris transzformációt mer®leges tengelyes anitásnak nevezzük. Nézzük ezt

a fogalmat részletesebben :
1.25. Deníció. Anitásnak (an transzformáció) nevezzük a sík önmagára való

leképezését, mely kölcsönösen egyértelm¶ (bijektív) és egyenestartó (egyenest egyenesbe
képez).
A hasonlósági transzformációk, azon belül az egybevágóságok az an transzformá-

ciók halmazának részhalmaza, mivel azok egyenestartó transzformációk.
1.26. Deníció. Egy transzformáció esetén tengelynek nevezzük egy olyan egyenest,
mely pontonként x (Minden pont képe önmaga).
1.27. Deníció. Egy an transzformációt tengelyes anitásnak nevezünk, ha van

tengelye.
1.28. Deníció. A tengelyes anitás esetén egy pontot a képével összeköt® egyenes
irányát az anitás irányának nevezzük.
Az anitás irányú egyenesekre teljesül, hogy a képük önmaguk lesz. Általánosan

az ilyen egyeneseket invariáns egyeneseknek nevezzük :
1.29. Deníció. Az olyan egyenest, melynek képe önmaga a lineáris transzformáció

invariáns egyenesének nevezzük.
1.32. Feladat. Adja meg annak az anitásnak a mátrixát, melynek tengelye az y=x
egyenes, az anitás iránya y tengely irányú és az y=x tengelyt®l való távolság ebben
az irányban minden pont esetén kétszeresére változik !
1.4.2. Lineáris transzformációk szorzása, inverze

1.33. Feladat. Két lineáris transzformációt végzünk egymás után el®ször egy vízszintes
xy síkban való 90◦ -os forgatást, majd ebben vízszintes xy síkban az x tengelyre való
tengelyes tükrözést. Adja meg az A(2,1) pont képét.
(1) Hogyan kaphatjuk meg a két transzformáció egymásutánját ? Le tudjuk-e írni ezt
egyetlen mátrix segítségével ?
(2) Ha megcseréljük a két transzformáció sorrendjét, ugyanazt az eredményt kapjuk-

e?
(3) Hogyan kaphatjuk vissza a képpontból az eredeti pontot. Adja meg azt a mátri-
xot, mely ezt a mozgást írja le !
Megoldás: (1) A 90◦ -os forgatás mátrixa :

0 −1
F=
1 0
Így a forgatás után a A(2,1) pont képe :

0 0 −1 2 −1
a = Fa = = .
1 0 1 2
Az x tengelyre való tengelyes tükrözés mátrixa :

1 0
T=
0 −1
Így az A0 (−1,2) pont képe :

00 0 1 0 −1 −1
a = Ta = = .
0 −1 2 −2
Tehát összeségében a két transzformáció egymásutánja :

00 0 1 0 0 −1 2 0 −1 2 −1
a = Ta = TFa = = =
0 −1 1 0 1 −1 0 1 −2
Tehát a két transzformáció egymásutánja egyetlen mátrix segítségével is leírható :

0 −1
−1 0
Megjegyezzük, hogy ez nem más, mint az y = −x egyenesre való tükrözés.
(2) Ha két transzformációt megcseréljük :

00 0 0 −1 1 0 2 0 1 2 1
a = Fa = FTa = = =
1 0 0 −1 1 1 0 1 2
Az így kapott transzformáció az y = x egyenesre való tükrözés. Tehát általában, ha két
transzformáció sorrendjét megcseréljük nem ugyanazt az eredményt kapjuk. Nyilván-
valóan ez összhangban áll azzal, hogy a mátrixok szorzása sem kommutatív.
(3) Például a második esetben, hogyan kaphatjuk meg a képpontból az eredeti
pontot ? Most nagyon könnyen, hiszen a transzformációnk egy tükrözés, tehát ha ezt a
tükrözést még egyszer végrehajtjuk visszakapjuk az eredeti pontot.
Általánosságban a fenti kérdés nem ilyen egyszer¶. Nézzük erre a következ® felada-
tot :
1.34. Feladat. Egy transzformációt az

3 1
A=
2 2
mátrix ír le. Hogyan kaphatom meg azt a transzformációt, mely képpontokhoz az ere-
deti pontokat rendeli ?
Megoldás: Egy olyan B mátrixot keresünk, melyre
Bx0 = BAx = x.
Azaz
BA = E.
Tehát valójában az A mátix inverzét keressük. Ezt egyszer¶en Gauss-Jordan eliminá-
cióval számoljuk :

3 1 1 0 3 1 1 0 3 1 1 0
∼ ∼
2 2 0 1 −4 0 −2 1 1 0 1/2 −1/4

0 1 −1/2 3/4 1 0 1/2 −1/4
∼ ∼ .
1 0 1/2 −1/4 0 1 −1/2 3/4
Tehát az inverz transzformáció mátrixa :

1/2 −1/4
B= .
−1/2 3/4

1.4.3. Lineáris transzformáció sajátértékei

Valójában már az el®z® feladatnál is felmerült, hogy valamely mátrixszal megadott
transzformáció, milyen geometriai tartalommal bír. Tehát vizsgáljuk azt a kérdést, hogy
ha megadok egy 2×2-es mátrixot, meg tudom-e mondani, hogy milyen transzformációt
ír le. Azt már fentebb láttuk, hogy a 2 × 2-es mátrixok segítségével csak olyan síkbeli
transzformációkat tudunk leírni, melyek az origót xen hagyják :

a11 a12 0 0
A0 = = =0
a21 a22 0 0
Hogyan tudjuk eldönteni, hogy a transzformációnak van-e tengelye ? Tengely esetén

minden pont képe önmaga, így
Ax = x
kell hogy teljesüljön. Általánosan egy invariáns egyenesre
A x = λx
teljesül.
1.30. Deníció. Azokat az x vektorokat, melyekre
Ax = λx,
teljesül, ahol λ valós szám, az A mátrix sajátvektorainak, a λ számokat a mátrix

sajátértékeinek nevezzük.
1.35. Feladat. Határozzuk meg milyen lineáris transzformációt ír le az alábbi mátrix,

léteznek-e invariáns egyenesei, tengelyei ?

3 1
2 2
Megoldás: Határozzuk meg a mátrix sajátértékeit és sajátvektorait : az
Ax = λx
egyenletet kell megoldani. Rendezzük 0-ra az egyenletet :
Ax − λx = 0
A következ® lépésben felhasználjuk, hogy Ex = x
Ax − λEx = 0
és ezután már ki tudjuk emelni a x vektort :
(A − λE) x = 0
Ha feltesszük, hogy x6= 0, akkor a fenti egyenletnek akkor és csak akkor van megoldása,
ha
|A − λE| = 0.
Behelyettesítve az A mátrixot és kiszámolva a determináns értékét :

3−λ 1
= (3 − λ)(2 − λ) − 2 = λ2 − 5λ + 4 = 0
2 2−λ
másodfokú egyenletet kapjuk. Ennek megoldásai λ1 =1 és λ2 =4 lesznek a transzformáció

sajátértékei. A tengely egyenletének felírásához a λ1 = 1 sajátértéket vissza írjuk az
eredeti Ax = λx egyenletbe :
Ax = x.
Ezt a fentiekhez hasonlóan átrendezve :
(A − E) x = 0
egyenlet megoldása a feladatunk.

3−1 1 x 0
=
2 2−1 y 0
A szorzás elvégzése után mindkét sor a :
2x + y = 0
egyenletet adja. Így ha y -t kifejezzük :
y = −2x
egyenes lesz a tengely egyenese. Hasonlóan kapható meg a λ2 = 4 sajátértékhez tartózó

egyenes is :

3−4 1 x 0
=
2 2−4 y 0
A szorzás elvégzése után
−x + y = 0
2x − 4y = 0
egyenletrendszer adódik. A két egyenlet megegyezik. Az y -t kifejezve az
y=x
egyenes lesz az anitásnak az iránya. Tehát a geometriai transzformáció egy tengelyes

anitás, melynek tengelye az y = −2x egyenes, az anitás iránya az y=x egyenes
és ebben az irányban az eredeti pontok tengelyt®l való távolsága négyszeres lesz a
képpontok esetén.
1.36. Feladat. Határozzuk meg milyen lineáris leképezést ír le az alábbi mátrix,

léteznek-e invariáns egyenesei, tengelyei ?

0 −1
1 0
1.37. Feladat. Határozzuk meg milyen lineáris leképezést ír le az alábbi mátrix,

léteznek-e invariáns egyenesei, tengelyei ? Esetleg el® tudjuk-e állítani két lineáris
transzformáció szorzataként ?
2 0
0 4
2. fejezet
Halmazelméleti és algebrai
alapismeretek
2.1. Halmazok
2.1.1. Alapfogalmak, m¶veletek
A halmaz és a halmaz eleme fogalmakat mi nem deniáljuk, alapfogalomnak tekint-
1
jük . Persze akkor honnan tudjuk, hogy mi a halmaz ? Valójában onnan, hogy láttunk
a halmazra példákat általános iskolában és középiskolában is. Ezekb®l kialakult egy
képünk arról, hogy mi is a halmaz. Röviden úgy írhatnánk körül, hogy a halmaz adott,
különböz® dolgok összessége. A halmazt alkotó dolgokat pedig a halmaz elemeinek hív-
juk. Egy adott dolog vagy benne van egy halmazban, vagy nincs, de a kett® egyidej¶leg
nem fordulhat el®. Egy halmazban minden dolog legfeljebb egy példányban van benne.
A halmazokat nagybet¶vel, elemeit kisbet¶vel jelöljük. a ∈ A jelöli, hogy a eleme az
A halmaznak. A halmazt elemeinek magadásával adjuk meg. Ennek módjai lehetnek :
(1) elemeit egyértelm¶en meghatározó utasítással
A = {12 pozitív osztói}
B = {x | x ∈ R, 1 ≤ x < 4}
(2) elemeinek felsorolásával (véges halmaz esetén)
A = {1,2,3,5,8}
B = {{1}, {1,4}}
(3) Egyéb módon.
Megadásnál a meghatározó utasítást, az elemeket kapcsos zárójelbe tesszük.
1Lehetne deniálni is ezeket az alapfogalmakat, a halmazelmélet axiomatikus felépítése esetén így

járunk el.
36 2. HALMAZELMÉLETI ÉS ALGEBRAI ALAPISMERETEK
2.1. Deníció. Azt a halmazt, melynek nincs egyetlen eleme sem, üres halmaznak
nevezzük. Jele : ∅ vagy {}.
2.2. Deníció. Két halmaz egyenl®, ha ugyanazok az elemei. Jele : =.

Legyenek az A és B halmazok :
A = {1,2,3,4,6,12}
B = {12 pozitív osztói}.
Ekkor a két halmaz egyenl®, hiszen elemei megegyeznek.
2.3. Deníció. Legyenek A és B halmazok. Ha az A halmaz minden eleme a B -nek

is eleme, akkor A részhalmaz a B -nek. Jele : A ⊆ B . Az A valódi része B -nek, ha A ⊆ B
és A 6= B . Jele : A ⊂ B .
2.1. Feladat. Legyen A = {1,2,4}. Adja meg A részhalmazait !
Megoldás: A részhalmazai : ∅, {1}, {2}, {4}, {1,2}, {1,4}, {2,4}, {1,2,4}.

A halmazok között értelmezhetünk különböz® m¶veleteket. Ezeket foglaljuk össze
röviden az alábbiakban :
2.4. Deníció. Legyenek A és B halmazok. Az A és B halmaz egyesítés e (uniója)

olyan halmaz, melynek eleme az A és B halmazok közül legalább az egyiknek eleme.
Jelölése : A ∪ B.
2.5. Deníció. Legyenek A és B halmazok. Az A és B halmaz metszet e olyan halmaz,

melynek elemei az A és B halmazok közül mindkett®nek elemei. Jelölése : A ∩ B.
2.6. Deníció. Legyenek A és B halmazok. Az A és B halmaz különbség e olyan

halmaz, melynek elemei elemei az A halmaznak, de nem elemei a B halmaznak. Jelölése :
A \ B.
2.7. Deníció. Legyenek A és B halmazok. Az A és B halmaz szimmetrikus különbség e

olyan halmaz, melynek elemei az A és B halmazok közül pontosan az egyikben vannak
benne. Jelölése : A4B .
A komplementer halmazt mindig egy el®re megadott, lehet®ség szerint minél b®vebb
2
halmazra, egy úgy nevezett alaphalmazra vonatkozólag értelmezzük. Az alaphalmazt
U -val jelöljük. A továbbiakban az alaphalmaz általában a valós számok, a valós függ-
vények halmaza lesz. Ezen tárgyalás esetén az A halmaz komplementere (valójában az
U -ra vonatkozó komplementere) az U \A különbséghalmaz.
2.8. Deníció. Legyen adott valamely U alaphalmaz és az A⊆U halmaz. Az U\

\A halmazt az A halmaz komplementer ének (komplementerhalmazának) nevezzük.
Jelölése : A.
2
Az alaphalmazt úgy választjuk, meg hogy a halmaz minden eleme az alaphalmaznak is eleme
legyen.
2.1. HALMAZOK 37
Egy halmazt a sík valamely tartományával, a halmaz elemeit a tartomány pontjaival

szemléltethetjük. Ezeket az ábrákat Venn-diagramoknak nevezzük.
2.2. Feladat. Rajzolja fel a fent deniált halmazokat Venn-diagram segítségével !
Megoldás: El®ször felrajzoljuk a halmazok unióját és metszetét :
A∪B A∩B
2.1. ábra.
A különbség és a szimmetrikus különbség Venn-diagramja :
A\B A4B
2.2. ábra.
A komplementer Venn-diagramja :
2.3. ábra. Az Ā halmaz.
Tehát megoldottuk a feladatot.
2.1.2. Számhalmazok
El®ször a valós számok kialakulását vizsgáljuk. Megnézzük, hogy az egyes szám-
köröket hogyan b®vítettük, ezek milyen tulajdonságokkal rendelkeznek. Majd ezeket
a tulajdonságokat mint axiómákat megfogalmazva megmondjuk, hogy mit nevezünk
valós számnak.
2.9. Deníció. A 0, 1,2, ...

számokat természetes számoknak nevezzük. Jelölése : N. A
+
pozitív egész számokat pedig N -szal jelöljük.
A természetes számok körében az összeadás és a szorzás mindig elvégezhet®. Mind-

két m¶veletre teljesül a kommutativitás és az asszociativitás, valamint létezik olyan
szám, melyet egy számhoz hozzáadva (megszorozva) önmagát kapjuk. Ezeket a számo-
kat egységelemnek nevezzük az adott m¶veletre nézve. Ezen kívül teljesül a szorzást és
az összeadást összekapcsoló disztributív tulajdonság :
(1) Bármely a, b természetes számra a+b = b+a (kommutativitás).
(2) Bármely a, b, c természetes számra (a + b) + c = a + (b + c) (asszociativitás).
(3) Létezik olyan 0-val jelölt elem, melyre a + 0 = a.

(4) Bármely a, b természetes számra a·b = b·a (kommutativitás).
(5) Bármely a, b, c természetes számra (a · b) · c = a · (b · c) (asszociativitás).
(6) Létezik olyan 1-gyel jelölt elem, melyre 1 · a = a.

(7) Bármely a, b, c természetes számra (a + b) · c = a · c + b · c (disztributivitás).
A természetes számok körében értelmezeht® a < reláció. Azt mondjuk, hogy a < b, ha
létezik olyan c 6= 0 természetes szám, hogy a + c = b. Ha a 6= b, akkor a < b vagy b < a.
Az a + c = b-t írhatjuk, úgy is, hogy c = b − a, azaz a c a b és az a különbsége. Ezt
a m¶veletet kivonásnak nevezzük. A kivonás már nem feltétlenül végezhet® el, hiszen
például 2 − 5 = −3 nem természetes szám. Ezért a természetes számokat kib®vítjük a
negatív számokkal.
2.1. HALMAZOK 39
2.10. Deníció. A ..., −3, −2, −1, 0,1,2, 3, ... számokat egész számoknak nevezzük.
Halmazuk jele : Z.
Ebben a számkörben az összeadás, a szorzás és a kivonás is mindig elvégezhet® és
a fenti tuljadonságokon kívül teljesül, hogy
(8) Bármely a-ra létezik olyan −a-val jelölt elem (ellentett), melyre a + (−a) = 0.
Viszont az osztás nem végezhet® el, így tovább b®vítjük a számkört :
2.11. Deníció. Racionális számoknak nevezzük a két egész szám hányadosaként fel-
írható számokat. Halmazuk jele : Q.
Ebben a számkörben a négy alapm¶velet mindegyike elvégezhet®. Az összeadást és
a kivonást a
a c ad ± bc
± = b, d 6= 0
b d bd
összefüggés alapján végezzük el. A szorzásra
a c ac
· = b, d 6= 0
b d bd
tejesül. Az osztást pedig a reciprokkal való szorzással számoljuk ki :
a c a d ad
: = · = b, c, d 6= 0,
b d b c bc
Tehát a racionális számok körében a fenti nyolc tulajdonságon kívül teljesül a következ®
is :
1
(1) Minden 0-tól különböz® a valós számhoz, létezik olyan a
-val jelölt elem (reciprok),
melyre a · a1 = 1.
2.3. Feladat. Írja fel két egész szám hányadosaként az alábbi számot :
2
− 45 32 21

3
3 + · !
7
· 14
9
9 20
A racionális számokat a deníció alapján is megadhatjuk, mint két egész szám

hányadosa, de felírhatjuk tizedestört alakban is. Erre vonatkozik a következ® tétel :
2.1. Tétel. Bármely racionális szám felírható véges tizedestört, vagy szakaszos végtelen
tizedestört alakban és bármely ilyen alakú tizedestört racionális szám.
2.4. Feladat. Írja fel tizedestört alakban a következ® racionális számokat :
121 2 12
, ,
20 3 21
,
32 21
, .
7 22
2.5. Feladat. Írja fel a következ® számokat két egész szám hányadosaként : 0, 6̇7̇ ;
0, 4̇386̇ ; 0,132̇329̇.
Már az ókorban felismerték, hogy az egység oldalú négyzet átlóját nem tudják két
egész szám hányadosaként felírni. Az ilyen számokat irracionális számoknak nevezzük.
2.12. Deníció. Irracionális számoknak nevezzük azokat a számokat, melyek nem

írhatók fel két egész szám hányadosaként.
Ha nem tudjuk ezeket a számokat két egész szám hányadosaként felírni, akkor ho-
gyan adhatjuk meg ®ket ? Az egyik lehet®ség, hogy ha valamilyen probléma során fel-
merül egy olyan szám, mely nem racionális, akkor erre bevezetünk egy új jelet. Például
√
az egység oldalú négyzet átlójának hosszára bevezettük a 2 jelet. Persze, ha az ilyen
alakú számokkal számolni is akaruk, jó lenne tudni, milyen szabályok alapján tehetjük
meg ezt. Ezt a problémát általánosítva bevezethetjük a négyzetgyök fogalmát :
2.13. Deníció. Valamely a nemnegatív szám négyzetgyöke olyan nemnegatív szám,

melynek négyzete a.
Röviden összefoglaljuk a legfontosabb m¶veleti tulajdonságokat :
√ √ √
(1) a · b = a · b, ahol a, b ≥ 0
√
a pa
(2) √ = , ahol a ≥ 0, b > 0
b b
√ √
(3) ( a)n = an , ahol a > 0 (Ha n ∈ N+ , akkor a lehet 0 is különben nem deniált a
0n . Lásd kés®bb a hatványozásnál.)
√
(4) a2 = |a| (Az |a| fogalmát lásd kés®bb.)
Sajnos a fenti tulajdonságok között nem találtunk olyat, melynek a segítségével

√ √
kiszámíthatnánk, hogy 2+ 3 mivel egyenl®. Persze erre a számra is bevezethetnék
√ √
egy jelet, de egyszer¶en azt mondjuk, hogy ez 2 + 3. Ha mégis kiváncsiak vagyunk
mondjuk arra, hogy ez kisebb-e 3-nál, akkor közelít®leg meghatározhatjuk a szám ti-
zedestört alakját a deníció alapján :
1,42 < 2 < 1,52

1,412 < 2 < 1,422
1,4142 < 2 < 1,4152
.
.
.
3
Leggyakrabban a közelít® tizedestört alakot a számológép segítségével számítjuk ki.
Persze a válaszunk is csak közelít®leg jó :
√ √
2 + 3 ≈ 1,42 + 1,73 = 3,15.
√ √
2.6. Feladat. Igazolja számológép használata nélkül, hogy 2+ 3 > 3!
√
Például a 2 tizedestört alakja, mivel nem racionális szám, csak nem szakaszos
√
végtelen tizedestört lehet. Tehát tizedestört alakban a 2 pontos értékét nem tudjuk
felírni, hiszen nincs a jegyeknek szabályszer¶ ismétl®dése, melyet leírhatnánk, viszont
elvileg tetsz®leges jegyét meg tudjuk adni a fenti két oldali közelítés segítségével.
3 Érdekes kérdés, hogyan számol közelít® értéket a számológép.

2.1. HALMAZOK 41
2.2. Tétel. A nem szakaszos végtelen tizedestörtek az irracionális számok.

2.14. Deníció. A racionális és az irracionális számok együtt alkotják a valós számo-
kat. Halmazuk jele : R.
Viszonylag könnyedén látható, hogy bármely két racionális szám között mindig van
racionális szám, hiszen a két szám számtani átlaga a két szám közé esik. Ez alapján az
is nyilvánvaló, hogy két racionális szám között végtelen sok racionális szám van. Talán
a számok tizedestört alakjából az is elhihet®, hogy két racionális szám között mindig
van irracionális szám. És pillanatnyilag elképzelhetetlennek t¶nik, hogy van más szám,
hiszen a számok tizedestört alakban felölelnek minden számot. Ezt nevezzük a valós
számok teljességi tulajdonságának. Kicsit pontosabban fogalmazva azt mondhatjuk,
hogy minden valós számnak megfeleltethetünk egy pontot a számegyenesen és minden
pontnak a számegyenesen megfelel egy valós szám. Megjegyezzük, hogy például az 1
és a 0,999999 . . . ugyanazt a számot jelöli. A következ®kben a valós számoknak ezt a
tulajdonságát (pontosan megfogalmazva) és a többit is mint axiómát tekintjük és azt
mondjuk, hogy amire ezek teljesülnek azt nevezzük valós számoknak.
A valós számok R-rel jelölt halmaza, egy olyan számhalmaz, melyre az alábbi axi-
ómák teljesülnek.
I. Az összeadás és a szorzás m¶veletére érvényes algebrai tulajdonságok :
(1) Bármely a, b valós számra a + b = b + a.

(2) Bármely a, b, c valós számra (a + b) + c = a + (b + c).
(3) Bármely a valós számra létezik olyan 0-val jelölt elem, melyre a + 0 = a.
(4) Bármely a valós számra létezik olyan −a-val jelölt elem (ellentett), melyre
a + (−a) = 0.
(5) Bármely a, b valós számra a · b = b · a.
(6) Bármely a, b, c valós számra (a · b) · c = a · (b · c).
(7) Bármely a valós számra létezik olyan 1-gyel jelölt elem, melyre 1 · a = a.
1
(8) Minden 0-tól különböz® a valós számhoz, létezik olyan
a
-val jelölt elem
(reciprok), melyre a · a1 = 1.
(9) Bármely a, b, c valós számra (a + b) · c = a · c + b · c.
II. A < relációra az alábbi rendezési tulajdonságok teljesülnek :
(1) Bármely a, b valós számra a < b , a = b, b < a közül pontosan egy teljesül.
(2) Bármely a, b, c valós számra ha a<b és b < c, akkor a < c.

(3) Bármely a, b, c valós számra ha a < b, akkor a + c < b + c.
(4) Bármely a, b, c valós számra ha a<b és 0 < c, akkor a · c < b · c.
III. Bármely A⊆R felülr®l korlátos nem üres részhalmaznak van legkisebb fels® kor-
látja.
Ez az axióma ekvivalens az Arkhimédeszi- és a Cantor-axióma együttesével. Nézzük

meg mit is jelent pontosan a legkisebb fels® korlát !
2.15. Deníció. Egy A számhalmaz felülr®l korlátos, ha létezik olyan K szám, hogy
minden a ∈ A-ra a ≤ K . Ekkor a K számot a számhalmaz fels® korlát jának nevezzük.
2.16. Deníció. Egy A számhalmaz legkisebb fels® korlát jának vagy szuprémum ának
nevezzük azt a H számot, amely fels® korlát és a legkisebb, azaz valamely H 0 < H -ra
H 0 már nem fels® korlát. Jelölése : sup A.
Nézzük meg, hogy teljesül-e ez a legkisebb fels® korlát tulajdonság a racionális
7

számokra ! Legyen az A = x | x < és x ∈ Q . Ebben az esetben a legkisebb fels®
11
7
korlát nyilvánvalóan a . Ezek után nem is olyan könny¶ olyan racionális számhalmazt
11 √
megadni, melyre nem teljesül ez a tulajdonság. A segítséget a 2 problémája nyújtja,
2
mégpedig, hogy az x =2 egyenletnek a racionális számok körében nincs megoldása. Így
2
a B = {x | x < 2 és x ∈ Q} halmaznak a racionális számok körében nincs szuprémuma.
A valós számok körében viszont van ez következik a III. axiómából. A
√ B halmaznak a
legkisebb fels® korlátja pontosan a 2, azaz
√
sup A = 2.
2.1.3. Intervallumok
2.17. Deníció. A valós számegyenes olyan legalább két elem¶ részhalmazát, mely
a halmaz bármely két eleme közötti összes valós számot tartalmazza intervallum nak
nevezzük.
A nyílt intervallum esetén a határok nem tartoznak az intervallumhoz, jelölése (−

−1,2) vagy ] − 1,2[. A zárt intervallum esetén a határok is hozzátartoznak az interval-
lumhoz, jelölése [−1,2].
2.2. Algebrai alapfogalmak

Azonosságnak nevezünk egy olyan egyenl®séget, melyben a változók, helyére az
alaphalmaz bármely elemét írva az egyenl®ség fennáll. Ilyen azonosság volt például az
összeadás kommutativitását, asszociativitását disztributivitását leíró :a+b = b+a, (a+
+ b) + c = a + (b + c), a(b + c) = ab + ac azonosságok. Persze ezeket azonosságokat mint
az összeadás tulajdonságait is emlegettük.
2.2.1. Neveztes azonosságok

Els®ként a középiskolában is gyakran alkalmazott fontosabb nevezetes azonosságo-
kat írjuk fel :
(1) (a + b)2 = a2 + 2ab + b2
(2) (a − b)2 = a2 − 2ab + b2

2.2. ALGEBRAI ALAPFOGALMAK 43
(3) (a + b)3 = a3 + 3a2 b + 3ab2 + b3
(4) (a − b)3 = a3 − 3a2 b + 3ab2 − b3
(5) (a + b)(a − b) = a2 − b2
(6) (a − b)(a2 + ab + b2 ) = a3 − b3
(7) (a + b)(a2 − ab + b2 ) = a3 + b3
2.2.2. Hatványozás, n-edik gyök

Kezdetben a hatványozást csak pozitív egész kitev®re értelmeztük az alábbiak sze-
rint :
an = |a · a ·{z
a · · · a}, n ∈ N+ , a ∈ R.
n
Továbbá deníció szerint azt mondjuk, hogy
a0 = 1 a ∈ R és a 6= 0.
Majd a számfogalom fejl®désével negatív kitev®re is kiterjesztettük a hatványozást :
1
a−n = n ∈ N+ , a ∈ R és a 6= 0.4
an
A racionális számokra való kiterjesztés el®tt bevezetjük az
√ n-edik gyök fogalmát. Már az
el®z®ekben is láttuk, hogy 2-nek neveztük azt a pozitív számot, melyet ha négyzetre
emelünk 2-t kapunk. Ezt a fogalmat általánosítjuk most.
2.18. Deníció. Legyen n∈N+ , n>1 páros szám. Valamely a nemnegatív szám n-edik
gyöke olyan nemnegatív szám, melynek n-edik hatványa a.
2.19. Deníció. Legyen n ∈ N+ , n > 1 páratlan szám. Valamely a valós szám n-edik
gyöke olyan szám, melynek n-edik hatványa a.
Röviden összefoglaljuk a legfontosabb azonosságokat. Megjegyezzük, hogy az azo-

nosságok mellé nem írtuk ki az alaphalmazt. Ez mindig a deníció szerinti legb®vebb
halmaz. Legtöbbször függ az n, k értékét®l.
√ √
n
√
n
(1)
n
a· b= a·b
√
na
n a
p
(2) √
n
b
= b
√ √
(3) ( k a)n = k an
pk n
√ p√ √
(4) a = n k a = n·k a
4 Tehát a nullának se a nulladik, se a negatív kitev®j¶ hatványait nem értelmeztük.
Ezek után értelmezhetjük a tört kitev®j¶ hatványokat :

p √
q
aq = ap , a∈R és a > 0,
5
ahol p ∈ Z, q, ∈ N+ és q > 1. Annak megvilágítására, hogy az alap nem lehet negatív
álljon itt a következ® példa :
p 6
8= (−2)6 = (−2) 2 = (−2)3 = −8
Végezetül valós kitev®re is kiterjeszthetjük a hatványozást :
ax = sup{ab | b ∈ Q és b < x},
ahol a∈R és a > 0. Tehát racionális kitev®j¶ hatványok szuprémumaként értelmezzük

az irracionális kitev®j¶ hatványokat. A hatványozás legfontosabb azonosságai a fenti
deníciók által megengedett legb®vebb alaphalmazon :
(1) am an = am+n
am
(2)
an
= am−n
(3) (ab)n = an bn
a n n
= abn

(4)
b
(5) (an )k = ank

2.20. Deníció. Algebrai kifejezésnek nevezzük azokat, amelyekben változóknak (és
számoknak) csak összege(különbsége), szorzata(egész kitev®j¶ hatványa), hányadosa,
gyöke szerepel véges sokszor. Az egyéb kifejezéseket nem algebrai kifejezésnek nevezzük.
Ezek lehetnek például abszolút értékes, exponenciális, logaritmikus, trigonometrikus,
stb.
2.2.3. Logaritmus
Az el®z®ekben láttuk a hatványozás és az n-edik gyök kapcsolatát. Most is hasonló
dologról lesz szó csak most a kitev®t nem is merjük. Ha azt kérdezzük, hogy a 2-t ha-
nyadik hatványra kell emelni, hogy 8-at kapjunk mindenki egyszer¶en tud válaszolni,
3
hogy harmadik hatványra, hiszen 2 =8. Ha azt kérdezzük, hogy a kett®t hanyadik hat-
ványra kell emelni, hogy hármat kapjunk, nem tudunk könnyen válaszolni, hiszen nem
ismerünk olyan egész, s®t még racionális számot sem, mely megfelel® lenne. Igazolha-
tó, hogy a kitev® egy irracionális szám lesz, melyre bevezetünk egy új jelet. log2 3-mal
jelöljük azt a számot, melyre a kett®t emelve hármat kapunk. Tehát
2log2 3 = 3.
Így a
2x = 3
5 Az a = 0-ra a pozitív racionális kitev®t lehetne értelmezni, de mi nem tesszük.
2.3. FELADATOK 45
egyenlet megoldása :
x = log2 3.
Ezt általánosítja a következ® deníció :
2.21. Deníció. A b pozitív számnak az 1-t®l különböz® pozitív a alapú logaritmusá-

nak nevezzük azt a hatványkitev®t, melyre a-t emelve b-t kapjuk. Jelölése : loga b.
A deníciót a fentieknek megfelel®en az alábbi alakban is felírhatjuk :
aloga b = b, a > 0, a 6= 1, b > 0.
A logaritmusra az alábbi f®bb azonosságok teljesülnek :
(1) loga (xy) = loga x + loga y

(2) loga xy = loga x − loga y
(3) loga xk = k loga x,

ahol a > 0, a 6= 1, x, y > 0, k ∈ R.
2.2.4. Abszolútérték
2.22. Deníció. Az a szám abszolútértéke a következ® :

a, ha a≥0
|a| =
−a, ha a<0
2.3. Feladatok
2.7. Feladat. A = {2,4,6,8} és B = {3,6, 9}. Adja meg elemeinek felsorolásával
Legyen
az A ∩ B , A4B , (A4B) \ (A \ B) halmazokat !
2.8. Feladat. Legyen A = [2,5[ és B =]3,7[. Adja meg az A∩B , A4B , (A4B)\(A\B)
halmazokat !
2.9. Feladat. Legyen A = {x | 2x+3 < 0, x ∈ R}, B = {x | 3x−5 > 0, x ∈ R}. Adja meg
az A ∩ B , A ∩ B , (A ∩ B) ∪ (A ∩ B), A ∪ B halmazokat !
2.10. Feladat. Oldja meg a
2x+3
3x−5
<0 egyenl®tlenséget !
2.11. Feladat. Adja meg intervallumok segítségével a következ® egyenl®tlenségek meg-

oldáshalmazát :
a) 2x+5
3
− x−3
4
<3
b) x+2
3x−4
≥2
c) |x − 2| > 3x + 4.
2.12. Feladat. Melyik szám a nagyobb

3
28 56
8
vagy 7 7 ?
2 5
√ √
2.13. Feladat. Írja fel egyetlen gyökjel segítségével a 12 + 27 számot !
2.14. Feladat. Gyöktelenítse a következ® törtet

2√
2+ 2
!
2.15. Feladat. Számítsa ki, hogy mely racionális számmal egyezik meg a következ®
szám :
√ √
q q
7 + 2 6 − 7 − 2 6.
2.16. Feladat. Oldja meg a következ® egyenleteket :
a) x2 − 7 = 0
b) x2 + 7 = 0
c) x5 − 15 = 0
d) x5 + 15 = 0
√
e) x−3 = 2
√
f) x − 3 = −2
2.17. Feladat. Számítsa ki, hogy mely egész számmal egyezik meg a következ® szám :
√
104+lg 25 .
2.18. Feladat. Számítsa ki, hogy mely egész számmal egyezik meg a következ® szám :
lg2 2 + lg2 5 + (lg 4)(lg 5).
2.19. Feladat. Számítsa ki a következ® kifejezés értékét :
lg 4 + lg sin 30◦ + lg tg 30◦ + lg sin 60◦ .
2.20. Feladat. Oldja meg a következ® egyenleteket :
a) 2x − 8 = 0
b) 2x + 8 = 0
c) 2x − 15 = 0
d) 2x + 15 = 0
e) log3 (x − 3) = 2
f) log3 (x − 3) = −2
2.4. POLINOMOK, EGYENLETEK 47
2.21. Feladat. Végezze el a következ® m¶veleteket :
2a2 + a a + 1 a2 + 5a

a+1
3
− 2 1+ − 2 ,
a −1 a +a+1 a a +a
ahol a 6= 0, |a| 6= 1.
2.22. Feladat. Végezze el a következ® m¶veleteket :
√
x+3 2
2+ √ ,
x − 16 x+3
ahol x ≥ 0, x 6= 16.
2.4. Polinomok, egyenletek

2.23. Deníció. Ha a0 , a1 , ..., an ∈ R, ahol n∈N és x egy szimbólum, akkor a
g = an xn + an−1 xn−1 + · · · + a1 x + a0
alakú kifejezést R feletti polinomnak vagy valós együtthatós polinomnak nevezzük,

ahol an 6= 0 esetén n a polinom foka.
√
Például a 2x3 + 5x2 − (log2 5)x + π egy valós együtthatós harmadfokú polinom.
Példa polinomok összeadására, szorzására :
x2 + 3x + 2 + x2 + 5 = 2x2 + 3x + 7
(x2 + 3x + 2) · (x2 + 5) = x4 + 3x3 + 2x2 + 5x2 + 15x + 10 = x4 + 3x3 + 7x2 + 15x + 10.
2.24. Deníció. Ha a
g = an xn + an−1 xn−1 + · · · + a1 x + a0
egyR feletti polinom és x helyére c∈R számot helyettesítünk, akkor szintén egy számot
kapunk, melyet a polinom c helyen vett helyettesítési értékének nevezzük és g(c)-vel
jelölünk.
Például az x2 +6x+5 polinom x=3 helyen vett helyettesítési értéke : 32 +6·3+5=32.
2.25. Deníció. Ha a g polinom c∈R helyen vett helyettesítési értéke 0 akkor azt
mondjuk, hogy c a g polinom gyöke.
Az egyenlet olyan egyenl®ség, melyet az ismeretlenek bizonyos értékei kielégíthet-

nek. Egyenletek megoldása azt jelenti, hogy meghatározzuk az alaphalmaznak azokat
az értékeit, melyekre az egyenl®ség fennáll. Ezeket az értékeket nevezzük az egyenlet
gyökeinek.
2.26. Deníció. Legyen g = an xn + an−1 xn−1 + · · · + a1 x + a0 egy n-edfokú polinom,

ahol n≥1 egész, akkor a
g(x) = 0
egyenletet egyismeretlenes n-edfokú egyenletnek, más néven algebrai egyenletnek ne-
vezzük.
Az algebrai egyenletek alaphalmaza R. A g=0 egyenletnek azok az értékei, melyekre

az egyenl®ség teljesül, azaz az egyenlet gyökei megegyeznek a g polinom gyökeivel.
A számfogalmat vizsgálhattuk volna, mint algebrai egyenletek megoldhatóságát. A
természetes számok halmazán az
x+a = 0
lineáris egyenlet nem mindig oldható meg, ezért bevezetjük az egész számokat. Az egész
számok halmazán pedig a
ax + b = 0
lineáris egyenlet sem oldható meg mindig, ehhez szükségünk van a racionális számok
fogalmára. Ebben a számkörben viszont már minden lineáris egyenlet megoldható. Ha
vizsgáljuk az
x2 = 2
egyenletet, akkor ehhez a valós számok fogalmát kell bevezetnünk, hogy az egyenletnek
legyen megoldása. Tekintsük át a másodfokú egyenletr®l tanult legfontosabb dolgokat.
A másodfokú egyenlet általános alakja :
ax2 + bx + c = 0 (a 6= 0)
A másodfokú egyenlet gyökeit az együtthatók segítségével az

√
−b ± b2 − 4ac
x1,2 =
2a
alakban írhatjuk fel. Az egyenlet két gyökét x1 -gyel és x2 -vel jelölve az egyenlet felírható
a(x − x1 )(x − x2 ) = 0
alakban. Ezt a másodfokú egyenlet gyöktényez®s alakjának nevezzük. A másodfokú

egyenletnek nem mindig lesz valós gyöke, hiszen ha a
D = b2 − 4ac
diszkrimináns negatív, akkor ennek a gyöke nem értelmezhet®. Nézzük most az
x2 + 1 = 0
egyenletet. Nyilván ennek a valós számok körében nincs megoldása, hiszen egy négy-
zetszám mindig nem negatív és ha ehhez 1-et adunk 0-nál nagyobb számot kapunk.
Viszont próbáljuk formálisan megoldani a feladatot :
x2 = −1
2.5. KOMPLEX SZÁMOK 49
√
x1,2 = ± −1
√
A −1 jelöli azt a számot, melyet, ha négyzetre emelünk −1-et kapunk. Természete-
6
sen ilyen valós szám nincs, de formálisan visszahelyettesítve az egyenletbe kielégíti azt.
√
Tehát mégis valamiféle számnak érdemes tekinteni. A −1-re vezessünk be i jelölést.
További példaként oldjuk meg az
x2 − 2x + 5 = 0
egyenletet. A megoldó képletbe behelyettesítve :

p √
2± (−2)2 − 4 · 1 · 5 2 ± −16
x1,2 = =
2 2
√
A gyökvonás azonosságait és a −1 = i-t felhasználva :
√ √
2 ± 16 −1 2 ± 4i
x1,2 = = = 1 ± 2i.
2 2
Ellen®rizzük le, hogy például az 1 + 2i gyöke az egyenletnek. Természetesen feltételez-
zük, hogy a m¶veletekre a megszokott azonosságok teljesülnek :
(1 + 2i)2 − 2(1 + 2i) + 5 = 1 + 4i + 4i2 − 2 − 4i + 5 = 4 + 4i2 = 4 + 4(−1) = 0.
Tehát ez az új szám kielégíti az egyenletet. A számolás közben felhasználtuk, hogy i2 =

= −1. Az ilyen számokat komplex számoknak nevezzzük. Ezekkel és tulajdonságaikkal
foglalkozunk a következ®kben.
2.23. Feladat. Hol a hiba a következ® egyenl®ségben :

√ p √ √
1= 1= (−1)(−1) = −1 −1 = ii = −1?
2.5. Komplex számok

2.27. Deníció. A z = a+bi alakú számokat komplex számoknak nevezzük, ahol a, b ∈
2
∈ R és i = −1. Az a a komplex szám valós része, b a képzetes része. Jele : <(z) = a,
=(z) = b,
Két komplex szám megegyezik, ha valós részeik és képzetes részeik is megegyeznek.
2.28. Deníció. A z = a + bi komplex számok konjugáltja z̄ = a − bi.

A z = 4 + 5i komplex szám konjugáltja z̄ = 4 − 5i
A komplex számok összeadására, kivonására és szorzására a fentebb már láttunk
példát. Teljesen természetesen adódnak ezek a m¶veletek : Az összeadás és kivonás
esetén a valós és a képzetes részeket külön-külön összeadjuk, illetve kivonjuk :
2 + 3i + 4 − 5i = 6 − 2i
6Amatematika történetében a harmadfokú egyenlet megoldása során fordultak el® el®ször ezek a
különös alakú számok, majd kés®bb Gauss adta meg ezek pontos értelmezését.
(2 + 3i) − (4 − 5i) = 2 + 3i − 4 + 5i = −2 + 8i.

A szorzásnál minden tagot szorzunk minden taggal, majd felhasználjuk, hogy i2 = −1 :
(2 + 3i)(4 − i) = 8 − 2i + 12i − 3i2 = 8 + 10i − 3(−1) = 11 + 10i
Az osztás elvégzése a középiskolában tanult nevez® gyöktelenítéséhez hasonlóan végez-

het® el, a nevez® konjugáltjával szorozzuk a számlálót és a nevez®t is :
2 + 3i 2 + 3i 4 − i (2 + 3i)(4 − i) 11 + 10i 11 + 10i 11 10

= = = = = + i
4+i 4+i 4−i (4 + i)(4 − i) 16 − i2 17 17 17
Az összeadásra és a szorzásra érvényben maradnak a valós számok megfelel® algebrai
tulajdonságai. Viszont a komplex számokon a rendezés a fenti tuladonságokkal nem
értelmezhet®.
2.5.1. A szögfüggvények fogalma, azonosságai

2.29. Deníció. Tekintsük a síkbeli derékszög¶ koordinátarendszerben az (i, j) bá-
zisban az e = e1 i + e2 j egységvektort, mely az i bázisvektorból pozitív α szöggel való
elforgatással áll el®. Az α szög szinuszának nevezzzük az α irányszög¶ e vektor második
koordinátáját :
sin α = e2
Az α szög koszinuszának nevezzzük az α irányszög¶ e vektor els® koordinátáját :
cos α = e1 .
Az α szög tangense az α szög szinuszának és koszinuszának hányadosával egyenl®, ha

ez a hányados létezik :
sin α
tg α= cos α 6= 0.
cos α
Az α szög kotangense az α szög koszinuszának és szinuszának hányadosával egyenl®,
ha ez a hányados létezik :
cos α
ctg α= sin α 6= 0.
sin α
A denícióból következik, hogy a hegyesszögek szögfüggvényeit felírhatjuk a derékszög¶
háromszögek két oldalának arányaként :
az α szöggel szemközti befogó

sin α =
átfogó
az α szög melletti befogó

cos α =
átfogó

tg α=
α szög melletti befogó
az
az α szög melletti befogó

ctg α =
2.4. ábra.
A denícióból következik, hogy
1
tg α= , tg α 6= 0, ctg α 6= 0
ctg α
A Pitagorasz-tétel alapján pedig teljesül a
sin2 α + cos2 α = 1
összefüggés. A szabályos háromszög és az egyenl®szárú derékszög¶ háromszög oldalai-
◦ ◦ ◦
nak segítségével kiszámíthatjuk a 30 , a 60 és a 45 szögfüggvényeinek pontos értékét :
√
sin 30◦ = cos 60◦ = 12 tg 30◦ = ctg 60◦ = 33
√ √
cos 30◦ = sin 60◦ = 23 ctg 30◦ = tg 60◦ = 3
√
sin 45◦ = cos 45◦ = 22 tg 45◦ = ctg 45◦ = 1
Megjegyezzük, hogy a szögeket nem csak fokban hanem radiánban is mérhetjük :
2.30. Deníció. 1 radián nagyságú az r sugarú kör azon középponti szöge, melyhez
tartozó ív hossza r.
Így
1(rad) ≈ 57,3◦ .
2π = 360◦
Az átváltás ívmértékr®l fokra és fordítva a következ®k szerint történik :
◦ 180◦
α = α
π
π
α= α◦
180◦
2.5.2. A komplex számok trigonometrikus alakja

A valós számok és a számegyenes pontjai megfeleltethet®k voltak egymásnak. Ha-
sonló kölcsönösen egyértelm¶ megfeleltetés létesíthet® a komplex számok és a sík pont-
jai között. A z = a + bi komplex számnak feleltessük meg egy derékszög¶ koordináta
−→
rendszerben az (a, b) koordinátájú P pontot, vagy az OP helyvektort.
2.31.
√ Deníció. Az a + bi alakú komplex szám abszolút értékének nevezzük a r =
= 2 2
a + b valós számot, az x-tengely pozitív irányával bezárt szögét a komplex szám
argumentumának nevezzük és ϕ-vel jelöljük.
2.5. ábra.
A fenti derékszög¶ háromszögb®l könnyen leolvasható az a, b , r és α közötti alábbi

összefüggés is :
a = r cos ϕ
b = r sin ϕ.
Ezeket az algebrai alakba helyettesítve kapjuk a komplex szám trigonometrikus alakját :
2.32. Deníció. A z = a + bi komplex szám
z = r(cos ϕ + i sin ϕ)
alakját a komplex szám trigonometrikus alakjának nevezzük.
2.24. Feladat. Határozza meg a 2 − 2i komplex szám trigonometrikus alakját !
Trigonometrikus alakban a szorzás és az osztás az alábbiak szerint végezhet® el.

2.3. Tétel. Legyen z1 = r1 (cos ϕ1 +i sin ϕ1 ) és z2 = r2 (cos ϕ2 +i sin ϕ2 ) és z2 6= 0, ekkor

z1 z2 = r1 r2 (cos(ϕ1 + ϕ2 ) + i sin(ϕ1 + ϕ2 )),
z1 r1
= (cos(ϕ1 − ϕ2 ) + i sin(ϕ1 − ϕ2 )).
z2 r2
√
2.25. Feladat. Írja fel a trigonometrikus alak segítségével a 2 + 2i és a −1 + 3i
szorzatát és hányadosát !
2.4. Tétel. Tetsz®leges 0-tól különböz® z = r(cos ϕ+i sin ϕ) komplex számra és bármely
n egészre
z n = rn (cos nϕ + i sin nϕ).
2.26. Feladat. Számítsa ki a 2 − 2i negyedik hatványát !
2.33. Deníció. Legyen n pozitív egész szám. A z 6= 0 komplex szám komplex n-edik
gyök ének nevezzük a w komplex számot, ha wn = z .
Megjegyezzük, hogy középiskolában a valós számok esetén egy valós számnak csak
legfeljebb egyetlen egy
√ n-edik gyöke volt és az a valós szám n-edik gyökét ha létezett
n
a-val jelöltük. Komplex számok esetén viszont ugyan ennek a valós számnak deníció
7
szerint n darab komplex n-edik gyöke van. Tehát megkülönböztetjük a valós és a
komplex n-edik gyök fogalmát. A komplex n-edik gyökökre nem vezetünk be és nem
8
is használunk külön jelölést egyszer¶en w0 , w1 , w2 , . . . wn−1 -nel jelöljük a z komplex
szám komplex n-edik gyökeit az alábbi tételben megadottaknak megfelel®en :
2.5. Tétel. Minden 0-tól különböz® z = r(cos ϕ+i sin ϕ) komplex számnak pontosan n
különböz® komplex n-edik gyöke van és ezek
√ ϕ 360◦ ϕ 360◦

wk = n
r cos + · k + i sin + ·k
n n n n
alakba írhatók, ahol k felveszi a 0,1,2, . . . , n − 1 egész értékeket.

2.27. Feladat. Határozza meg a 1+i komplex szám komplex ötödik gyökeit !
2.34. Deníció. Az 1 komplex szám komplex n-edik gyökeit komplex n-edik egység-
gyökök nek nevezzük. Jelölése : ε0 , ε1 , . . . εn−1 .
2.28. Feladat. Határozza meg a komplex hatodik egységgyököket !
7 Tehát a komplex számok körében a komplex n-edik gyökvonás egy n érték¶ m¶veletnek tekinthet®.
8 Jelölhetnénk √
n
z -vel a z komplex szám komplex n-edik gyökeinek halmazát, de mivel ez eltér
a√középiskolában szokásos egyértelm¶ jelölést®l, nem használjuk a jegyzetben. Másrészt jelölhetnénk
n
z -vel a w0 f®értéket, azaz melynek legkisebb az argumentuma, de mivel ez páratlan n és negatív
valós z esetén nem egyezik meg a valós n-edik gyök fogalmával, így inkább ezt sem használjuk.
2.6. Az algebra alaptétele

2.35. Deníció. Ha a0 , a1 , ..., an ∈ C, ahol n∈N és x egy szimbólum, akkor a
g = an xn + an−1 xn−1 + · · · + a1 x + a0
alakú kifejezést C feletti polinomnak vagy komplex együtthatós polinomnak nevezzük,

ahol n a polinom foka, ha an 6= 0.
Például a (2+3i)x2 +3x+5 egy komplex együtthatós másodfokú polinom. A komplex

együtthatós polinom helyettesítési értékét és gyökét a valós együtthatós polinomhoz
hasonlóan deniáljuk.
2.6. Tétel (Az algebra alaptétele). Minden legalább els®fokú komplex együtthatós po-
linomnak van legalább egy komplex gyöke.
2.7. Tétel. Ha c1 gyöke a g polinomnak, akkor
g = (x − c1 ) · g1 ,
ahol g1 egy 1-gyel alacsonyabb fokú polinom, mint g.

A fenti két tétel következményeként adódik :
2.8. Következmény. Legyen g=an xn +an−1 xn−1 +· · ·+a1 x+a0 egy komplex együtthatós
n-edfokú polinom. Ekkor a g polinomnak és a g = 0 egyenletnek is pontosan n komplex
gyöke van.
Természetesen a többszörös gyököket multiplicitással számoltuk az el®z® tételben
és így jön ki a pontosan n gyök, különben csak legfeljebb n-et mondhatnánk, de az nem
hangzik olyan szépen. Ezt az eredményt fogalmazza meg a következ® tétel gyöktényez®s
alakban és ez már teljesen pontos.
2.9. Következmény. Minden legalább els®fokú g komplex együtthatós polinom felbont-

ható n darab els®fokú komplex együtthatós polinomok szorzatára:
g = a · (x − c1 ) · (x − c2 ) . . . (x − cn ),
ahol a, ci ∈ C és 0 6= a ∈ C az g polinom f®együtthatója, ci ∈ C pedig a polinom gyökei,

n a polinom foka.
2.10. Következmény. Minden legalább els®fokú valós együtthatós polinom felbontható

els®fokú és másodfokú valós együtthatós polinomok szorzatára és ez a felbontás a tagok
sorrendjét®l eltekintve egyértelm¶.
2.29. Feladat. Adja meg az x6 − 1 polinom felbontását R, C felett.
2.6. AZ ALGEBRA ALAPTÉTELE 55
1. megoldás: A középiskolában tanult nevezetes azonosságokat felhasználva az alábbi

alakra tudjuk alakítani a kifejezést. Az els® lépésben az a2 − b2 = (a − b)(a + b) azo-
3 2
nosságot, a másodikban az x − 1 = (x − 1) · (x + x + 1), x3 + 1 = (x + 1) · (x2 − x + 1)
összefüggéseket használjuk :
x6 − 1 = (x3 − 1) · (x3 + 1) = (x − 1) · (x + 1) · (x2 + x + 1) · (x2 − x + 1) =

√ ! √ ! √ ! √ !
1 3 1 3 1 3 1 3
= (x − 1) · (x + 1) · x + − i · x+ + i · x− − i · x− + i
2 2 2 2 2 2 2 2
A kapott két másodfokú kifejezésnek a megoldóképlettel megkeressük a gyökeit, melyek
komplex számok, így a gyöktényez®s alak segítségével kapjuk a komplex számok feletti
felbontást. Ebb®l adódik, hogy a R feletti felbontás :
(x − 1) · (x + 1) · (x2 + x + 1) · (x2 − x + 1).
2. megoldás: Az x6 − 1 gyökei a komplex számtest felett az 1-nek a 6. egységgyökei,

melyeket úgy kapunk meg, hogy az 1-et átírjuk trigonometrikus alakba :
1 = cos 0◦ + i sin 0◦
és felhasználjuk, hogy az r(cos α + i sin α) komplex szám n-edik gyökei :

√ ϕ 360◦ ϕ 360◦

n
xk = r cos + · k + i sin + ·k
n n n n
alakúak ahol k∈Z és 0 ≤ k < n. Ez alapján a 6. egységgyökök :
x0 = cos 0◦ + i sin 0◦ = 1
√
x1 = cos 60◦ + i sin 60◦ = 1
2
+ 2
3
i
√
x2 = cos 120◦ + i sin 120◦ = − 12 + 2
3
i
x3 = cos 180◦ + i sin 180◦ = −1
√
x4 = cos 240◦ + i sin 240◦ = − 12 − 2
3
i
√
x5 = cos 300◦ + i sin 300◦ = 1
2
− 2
3
i
Tehát a x6 − 1 polinom komplex számok feletti felbontása :
√ ! √ ! √ ! √ !
1 3 1 3 1 3 1 3
(x − 1) · (x + 1) · x + − i · x+ + i · x− − i · x− + i
2 2 2 2 2 2 2 2
A komplex konjugált gyöktényez®k, azaz a 3., 4. és az 5., 6. tényez®k összeszorzásával

kapjuk a a R feletti felbontást :
(x − 1) · (x + 1) · (x2 + x + 1) · (x2 − x + 1).

2.30. Feladat. Adja meg az x6 − 2x3 + 2 polinom gyökeit és felbontását R, C felett.
Megoldás: A feladatot az y=x3 helyettesítéssel másodfokú polinomra vezetjük vissza,

majd az alábbi másodfokú egyenletet megoldjuk :
y 2 − 2y + 2 = 0.
A megoldóképlet alapján :
√
2 ± 4 − 4 · 2 2 ± 2i
y1,2 = = = 1 ± i.
2 2
Az y = x3 egyeneltbe az y helyére visszaírva a kapott értékeket két harmadfokú egyen-
letet kapunk. Az els® :
x3 = 1 + i
Az 1 + i-t trigonometrikus alakba átírjuk :
√
x3 = 2(cos 45◦ + i sin 45◦ ).
A komplex harmadik gyökök :
√
x0 = 6
2(cos 15◦ + i sin 15◦ )
√
x1 = 6
2(cos 135◦ + i sin 135◦ )
√
x2 = 6
2(cos 255◦ + i sin 255◦ )
A második egyenelet :
x3 = 1 − i
Az 1 − i-t trigonometrikus alakba átírjuk :
√
x3 = 2(cos 315◦ + i sin 315◦ ).
A komplex harmadik gyökök :
√
x3 = 6
2(cos 105◦ + i sin 105◦ )
√
x4 = 6
2(cos 225◦ + i sin 225◦ )
√
x5 = 6
2(cos 345◦ + i sin 345◦ )
2.7. Feladatok
2.31. Feladat. Legyen z = 1 + 2i, w = 5 − 3i. Írja fel algebrai alakban a következ®
komplex számokat : z + w, zw, wz , z + z , zz , z 2 .
2.7. FELADATOK 57
2.32. Feladat. Oldja meg az alábbi trigonometrikus egyenleteket :

√
a) sin x = 2
3
b) sin x = −0,3
c) cos x = 12
d) cos x = −0,6
e) tg x=2
f) tg x = −1.
2.33. Feladat. Határozza meg a 3+i komplex szám negyedik hatványát és komplex
harmadik egységgyökeit !
2.34. Feladat. Igazolja a komplex számok trigonometrikus alakjának segítségével,

hogy :
cos(α ± β) = cos α cos β ∓ sin α sin β
sin(α ± β) = sin α cos β ± cos α sin β.
2.35. Feladat. Oldja meg a komplex számok halmazán a következ® egyenleteket :
a) x2 + 25 = 0, x3 + 27 = 0, x4 + 16 = 0, x5 + 32 = 0, x6 + 1 = 0
√ √
b) x2 = 1 + 2i, x√3 = 2(cos 135◦ + i sin 135◦ ), x3 = i, x4 = 3(cos 120◦ + i sin 120◦ ),
(1 − i)x3 = 128(cos 225◦ + i sin 225◦ )
c) x2 − 6x + 13 = 0, x2 + 4x + 8 = 0, 4x2 + 3x + 1 = 0, x3 − 4x2 + 5x = 0,
d) ix2 + (2 + 3i)x + 8 + 3i = 0, (1 + i)x2 − (2 + i)x + 2i = 0, x2 + (i − 2)x + 6 − 6i = 0,
x2 − (2 + i)x + 7i − 1 = 0
e) x4 +3x2 −4 = 0, x4 +4x2 +12 = 0, x4 −2x2 +2 = 0, x5 −2x3 −15x = 0, x6 +7x3 −8 = 0,

x6 + 2x2 + 4 = 0, x7 − 64x = 0,
f) x3 + x2 + x + 1 = 0, x4 + x3 + 2x2 + x + 1 = 0, x4 + x3 + x2 + x + 1 = 0 *.
3. fejezet
Egyváltozós valós függvények
3.1. Számsorozatok
3.1.1. Számsorozat fogalma, megadása
3.1. Deníció. Sorozatnak nevezzük az olyan függvényeket, amelyek minden pozitív
egész számhoz egy-egy valós számot rendelnek hozzá.
Az n ∈ N+ -hez hozzárendelt elemet an -nel a sorozatot {an }-nel jelöljük. Tehát a

sorozat elemei :
a1 , a2 , . . . , an , . . .
Ennek megfelel®en a sorozat egy speciális függvény, melynek értelmezési tartománya a
pozitív egész számok halmaza. Lássunk most néhány példát sorozatok megadására :
(1) A sorozatot megadhatjuk képlettel
1
an =
n
Ekkor a sorozat elemei :
1 1
a1 = 1, a2 = , a3 = , . . .
2 3
(2) A sorozatot megadhatjuk utasítással is. Legyen an a π szám n-edik tizedesjegye !
Ekkor az {an } sorozat elemei :
a1 = 1, a2 = 4, a3 = 1, . . .
(3) A sorozatot megadhatjuk rekurzióval is. Ekkor úgy járunk el, hogy megadjuk
a sorozat els® elemét, majd leírunk egy olyan eljárást, amelynek segítségével a
sorozat bármely eleme megadható az ®t megel®z® elem (vagy elemek) segítségével.
Ilyen megadásnak az egyik legegyszer¶bb esete a számtani sorozat. Legyen tehát
a sorozat els® tagja a, majd a sorozat bármely további tagja az ®t megel®z®b®l
egy d szám hozzáadásával álljon el® :
a1 = a, an = an−1 + d.
60 3. EGYVÁLTOZÓS VALÓS FÜGGVÉNYEK
3.1. Feladat. Adjuk meg az els® öt tagját és ábrázoljuk az alábbi képlettel megadott
sorozatokat. Milyen tulajdonságokkal rendelkeznek ezek a sorozatok ?

1 1 1
an = , bn = (−1)n , cn = (−1)n + 1 , dn = n2 .
n n n
1
an = n
bn = (−1)n n1
3.1. ábra.
1

cn = (−1)n n
+1 dn = n2
3.2. ábra.
3.1.2. Monoton sorozatok

3.2. Deníció. Az {an } sorozatot monoton növekv®nek nevezzük, ha
an+1 ≥ an
monoton csökken®nek nevezzük, ha
an+1 ≤ an
3.1. SZÁMSOROZATOK 61
monoton szigorúan növekv®nek nevezzük, ha
an+1 > an
monoton szigorúan csökken®nek nevezzük, ha
an+1 < an
teljesül minden n-re.
Ha egy sorozat általános tagja képlettel adott, a sorozat monotonitásáról legtöbb-

ször nem tudunk képet alkotni pusztán annak általános tagja alapján. Van, amikor a
monotonitás vizsgálatában az sem segít, ha felsoroljuk a sorozat els® néhány tagját és
az azok közötti relációkat vizsgáljuk. El®fordulhat ugyanis, hogy egy sorozat tagjai egy
darabig növekednek, majd egy bizonyos indext®l kezdve csökkennek. A sorozat mono-
tonitásnak vizsgálatára két módszert is mutatunk : az els®ben az (an+1 −an ) különbség
an+1
el®jelét, a második módszer esetén az hányados értékét vizsgáljuk.
an
3.2. Feladat. Igazolja, hogy az an = n1 sorozat szigorúan monoton csökken® !

Megoldás: Az els® esetben vizsgáljuk a (an+1 − an ) különbség el®jelét :
1 1
an+1 − an = −
n+1 n
A közös nevez®re hozás után
1 1 n − (n + 1) −1
− = =
n+1 n (n + 1)n (n + 1)n
Mivel az n>0 ezért az (n + 1)n > 0 is teljesül. Ez alapján a
−1
an+1 − an = < 0.
(n + 1)n
Melyb®l következik, hogy
an+1 < an .
Tehát szigorúan monoton csökken® a vizsgált sorozat.
an+1
A második megoldás során vizsgáljuk a hányados értékét. Ez pozitív tagú
an
sorozatok esetén általában egyszer¶bb :
1
an+1 n+1 1 n n
= 1 = =
an n
n+1 1 n+1
Mivel an > 0 minden n-re
an+1 n
= < 1,
an n+1
így
an+1 < an .
1
Tehát szigorúan monoton csökken® az an = n
sorozat.
3.3. Feladat. Vizsgálja meg az an = 5n+1
2n+3
sorozat monotonitását !
3.4. Feladat. Vizsgálja meg az an = 6n−4

8−3n
sorozat monotonitását !
3.1.3. Korlátos sorozatok

3.3. Deníció. Az {an } sorozat felülr®l korlátos, ha létezik olyan K szám, hogy a
sorozat minden egyes elemére an ≤ K . Alulról korlátos a sorozat, ha létezik olyan k
szám, hogy k ≤ an minden n-re. A sorozat korlátos, ha alulról és felülr®l is korlátos.
3.1. Tétel. Egy sorozat akkor és csak akkor korlátos, ha van olyan L szám, hogy |an |≤
≤ L minden n-re.
Másképpen fogalmazva ez a tétel azt mondja ki, hogy korlátos sorozat esetén van
olyan L szám, melyre a sorozat elemei mindig a [−L, L] intervallumba esnek.
3.5. Feladat. Igazolja, hogy az an = 1

n
sorozat korlátos !
Megoldás: A sorozat alulról korlátos, hiszen n>0 miatt minden tagja pozitív. Más-
részt viszont az el®z®ekben igazoltuk, hogy a sorozat szigorúan monoton csökken®,
tehát az els® tagja egy fels® korlátnak alkalmas :
1
an = < a1 = 1,
n
minden n-re. Tehát a sorozat alulról és felülr®l is korlátos, így korlátos.
3.6. Feladat. Igazolja, hogy az an = n 2 sorozat nem korlátos !
Megoldás: n2 > 0 teljesül, minden n > 0-ra. Felülr®l

Alulról korlátos a sorozat, hiszen
viszont nem korlátos a sorozat, mert bármely K számot is választunk, van a sorozatnak
2
√
olyan tagja, mely K -nál nagyobb, ugyanis n > K , ha n > K.
3.7. Feladat. Igazolja, hogy a
3n
an =
4n + 5
sorozat korlátos !
Megoldás: A sorozat alulról korlátos, hiszen minden tagja pozitív. A egy fels® korlátot
a sorozat tagjainak fels® becslésével állapítunk meg :
3n 3n 4n
an = < < =1
4n + 5 4n 4n
Az els® lépésben ha a tört nevez®jét csökkentem, akkor a tört értéke növekszik. A

n n
második lépésben a tört számlálóját növeltem, mégpedig 3 < 4 egyenl®tlenség fel-
használásával. Tehát a sorozat felülr®l is korlátos, így korlátos.
3.3. ábra.
3.1.4. Konvergens sorozatok

1
Vizsgáljuk az an =
n
sorozatot. Az el®z®ekben láttuk, hogy a sorozat szigorúan
monoton csökken® és korlátos is. Ha a sorozat tagjait meggyeljük, láthatjuk, hogy a
sorozat tagjainak nullától való távolsága n növekedésével együtt egyre csökken. Ebben
az esetben azt mondjuk, hogy a sorozat tart a 0-hoz vagy a határértéke 0. Általános
esetben ha az {an } sorozat elemei egyre közelebb kerülnek egy a számhoz, azt úgy is
fogalmazhatjuk, hogy
|an − a|
egyre kisebb lesz. Valójában ezt az egyre kisebbet nehéz matematikai eszközökkel pon-
tosan megfogalmazni. Fogalmazzuk meg, hogy milyen feltétel esetén lesz az |an − a|
egyre kisebb ! Nyilván abban az esetben ha az n egyre nagyobb. Tehát ha |an −a| egyre
kisebb és választunk egy nagyon kicsi, de pozitív ε számot, akkor elég nagy n-ekre
|an − a| < ε
teljesülni fog. Az elég nagy n-et pontosabban úgy fogalmazhatjuk, hogy létezik olyan
N, hogy ha n > N, akkor az |an − a| < ε. Tehát a határérték denícióját az alábbiak
szerint adhatjuk meg :
3.4. Deníció. Az a számot az {an } sorozat határértékének nevezzük, ha bármely

ε>0 számhoz található olyan N szám, hogy ha n > N, akkor
|an − a| < ε.
Az olyan sorozatokat, melyeknek van határértéke, konvergens sorozatoknak nevezzük.
Jelölése :
lim an = a
n→∞
3.4. ábra.
A fenti denícióban lév® N szám nincs egyértelm¶en meghatározva. Ha egy N meg-

felel® választás, akkor a nála nagyobb bármely szám is megfelel®. Ha azt a pozitív
egész számot (indexet) keressük, melyre még nem teljesül, hogy |an − a| < ε, de a nála
nagyobb index¶ tagokra már igen, akkor ezt a számot a sorozat küszöbszám ának vagy
küszöbindex ének nevezzük. 1
3.8. Feladat. Igazolja a fenti deníció alapján, hogy az an = 1

n
sorozat konvergens !
3.9. Feladat. Sejtse meg az an =

n+2
2n
sorozat határértékét, majd igazolja, hogy helyes
1
a sejtés ! Adja meg az ε = -hoz tartozó küszöbszámot !
100
3.10. Feladat. Sejtse meg az an = 2n+3

5n+1
sorozat határértékét, majd igazolja, hogy helyes
1
a sejtés ! Adja meg az ε= 100
-hoz tartozó küszöbszámot !
Ha az an = n 2 sorozatot vizsgáljuk, észrevehetjük, hogy akárhogyan adunk meg egy

K számot, valamelyik tagtól kezdve a sorozat minden tagja nagyobb, mint K . Az ilyen
tulajdonságú sorozatokról azt mondjuk, hogy ∞-hez tartanak.
3.5. Deníció. Az{an } sorozatról azt mondjuk, hogy a ∞-hez tart, ha bármely K
számhoz van olyan N szám, hogy ha n > N , akkor an > K . Jelölése :
lim an = ∞
n→∞
Mivel a ∞ nem egy szám, ezért ezt a sorozatot nem nevezzük konvergensnek. Össze-
foglaló néven a nem konvergens sorozatokat, idegen szóval divergens a sorozatnak mond-
juk. Hasonlóan deniálhatjuk a −∞-hez tartó sorozatot is. Ezt is divergens sorozatnak
1 Megjegyezzük,
hogy az irodalomban mind a sorozat határértékének, mind a küszöbszámnak vál-
tozatos értelmezései találhatók. A N -r®l nem tettük fel, hogy csak pozitív egész szám lehet, hiszen
csak az a lényeg, hogy van ilyen N szám. Ez akár a feladatoknál, akár a bizonyításoknál el®nyös
lehet. Ha viszont azt keressük, hogy pontosan mely tagtól esnek a sorozat elemei a határérték egy
adott környezetébe, akkor ez egy egyértelm¶ szám megadását indokolja, melyet mi küszöbszámnak
neveztünk.
nevezzük. A divergens sorozatok egy másik fontos osztályát alkotják azok a sorozatok,
melyek nem egy számhoz tartanak. Tekintsük erre a követekez® feladatot :
3.11. Feladat. 1

Igazolja, hogy a an = (−1)n n
+1 sorozat divergens.
3.1.5. Konvergens sorozat tulajdonságai

3.2. Tétel. Konvergens sorozatnak csak egy határértéke van.
3.3. Tétel. Minden konvergens sorozat korlátos.
3.12. Feladat. Igazolja, hogy az an = n 2 − n sorozat divergens !
3.4. Tétel. Minden monoton és korlátos sorozat konvergens.

3.13. Feladat. Igazolja, hogy an = n
2n
sorozat konvergens !
3.5. Tétel (Bolzano-Weierstrass). Korlátos sorozatból kiválasztahtó legalább egy kon-

vergens részsorozat.
3.14. Feladat. 1

Adja meg az an = (−1)n n
+1 sorozat legalább egy konvergens rész-
sorozatát !
3.6. Tétel (Rend®r elv). Ha an ≤ bn ≤ cn teljesül és az {an } és {cn } sorozat határértéke

a, azaz
lim an = lim cn = a
n→∞ n→∞
akkor a {bn } sorozat

lim bn = a
n→∞
3.1.6. M¶veletek konvergens sorozatokkal

3.6. Deníció. Legyenek {an } és {bn } sorozatok c egy valós szám. Ekkor az {an }
sorozat c szerese :
{c · an }.
Az {an } és {bn } sorozatok összegét, különbségét, szorzatát, hányadosát rendre az aláb-
biak szerint deniáljuk :

an
{an + bn }, {an − bn }, {an · bn }, ,
bn
ahol az utóbbi esetben bn 6= 0.
A konvergens sorozatok határértékére és ∞-hez tartó sorozatokra vonatkozó m¶ve-

leteket az alábbi táblázatban foglaljuk össze :
lim an = a, lim bn = b lim an = ∞, lim bn = ∞

n→∞ n→∞ n→∞ n→∞
lim c · an c·a ±∞ (c el®jelét®l függ)

n→∞
lim an + bn a+b ∞
n→∞
lim an − bn a−b N ( ∞ − ∞ típus)

n→∞
lim an · bn a·b ∞
n→∞
a
b
, ha b 6= 0
an ∞
lim divergens, ha a 6= 0, b = 0 N (
∞
típus)
n→∞ bn
0
N ( típus),
0
ha a = 0, b = 0
Az alábbi táblázatban azt foglaltuk össze, ha az egyik sorozat konvergens, a másik

pedig tart ∞-hez.
lim an = ∞, lim bn = b lim an = a, lim bn = ∞

n→∞ n→∞ n→∞ n→∞
lim c · an ±∞ (c el®jelét®l függ) c·a

n→∞
lim an + bn ∞ ∞
n→∞
lim an − bn ∞ −∞
n→∞
±∞ (b el®jelét®l függ), ha b 6= 0 ±∞ (a el®jelét®l függ), ha a 6= 0

lim an · bn
n→∞
N ( ∞ · 0 típus), ha b=0 N ( ∞ · 0 típus), ha a=0
an ±∞ (b el®jelét®l függ), ha b 6= 0
lim 0
n→∞ bn
divergens, ha b=0
Hasonló táblázatot készíthetnénk, ha a ∞ helyett −∞-hez tart a sorozat.
3.1.7. Nevezetes sorozatok határértéke, típusfeladatok

3.7. Tétel. Az an = n1 sorozat határértéke: 0.
3.15. Feladat. Határozza meg az an = 2n3 +4n2 +3
n3 +5
sorozat határértékét !
√
3.16. Feladat. Határozza meg az an = n2 + n − n sorozat határértékét !
3.8. Tétel. A an = qn sorozatra az alábbi teljesül:
ha |q| < 1

 0
ha q = 1

1

lim q n =
n→∞  ∞ ha q > 1
divergens ha q ≤ −1


3.17. Feladat. Határozza meg az an = 3n +7n

2n ·3n +22n
Igazolható, hogy a következ® sorozat konvergens.
3.7. Deníció. Jelöljük az alábbi sorozat határértékét e-vel.

n
1
lim 1+ = e.
n→∞ n
3.5. ábra.
3.9. Tétel. Legyen a tetsz®leges valós szám, ekkor

a n
lim 1+ = ea .
n→∞ n
3.18. Feladat. 3n−2 2n+3

Határozza meg az an = 3n+5
Az alábbiakban megemlítjük néhány nevezetes sorozat határértékét, melyeket fel-

adatok során is jól alkalmazhatunk.
√ √
3.10. Tétel. Az an = n a, ha a > 0 és az an = n n sorozatok határértéke 1, azaz
√
n
lim a = 1,
n→∞
√
n
lim n = 1.
n→∞
Az alábbi tétel a hatvány az exponenciális és a faktoriális kifejezés közötti össze-

függést mutatja :
3.11. Tétel. Legyen |a| > 1 valós szám, k egy rögzített valós szám, akkor
nk
lim = 0,
n→∞ an
an
lim = 0.
n→∞ n!
3.2. Függvények
3.2.1. A függvény fogalma
3.8. Deníció. Legyen A és B nem üres halmaz. Függvénynek nevezzük azt a hozzá-
rendelést, mely az A halmaz minden eleméhez hozzárendeli a B halmaz egy elemét. A
függvények jelölése :f , g , . . .
3.6. ábra.
Az A halmazt a függvény értelmezési tartományának, B -t pedig a függvény kép-

halmazának nevezzük. A függvény értékkészletét a B halmaz azon elemei alkotják,
melyeket az A halmaz elemeihez rendelünk. Az f függvény esetén az x ∈ A-hoz ren-
delt elemet f (x)-szel, a függvény értelmezési tartományát Df -fel is, értékkészletét Rf
jelöljük. Így
Df = A
Rf = {f (x)|x ∈ A} ⊆ B
Tehát egy f függvényt az A értelmezési tarományával, B képhalmazával és egy hozzá-
rendelési utasítással vagy képlettel adunk meg. Például :
f : R → R, f (x) = x2
Nagyon gyakran, ha a félreértést®l nem kell tartani, beszélünk f (x) = x2 függvényr®l.
Ebben az esetben az értelmezési tartomány mindig a valós számok halmazának legb®-
vebb olyan részhalmaza, melyen az adott kifejezés értelmezve van. A képhalmaz pedig
a valós számok halmaza.
3.2. FÜGGVÉNYEK 69
3.9. Deníció. Két függvény egyenl®, ha értelmezési tartományuk és képhalmazuk

megegyezik, és az értelmezési tartomány ugyanazon eleméhez a képhalmaz ugyanazon
elemét rendelik.
3.19. Feladat. Döntse el, hogy az alábbi függvények közül melyek azonosak :
f: R→R f (x) = x2 − 1
g: g(x) = x2 − 1
h: R→R h(x) = (x − 1)(x + 1)
+
k: R →R k(x) = x2 − 1
l: R → [−1, ∞] f (x) = (x − 1)(x + 1)
3.2.2. A függvény grakonja

A következ®kben olyan függvényeket vizsgálunk, mikor az értelmezési tartomány és
a képhalmaz is számhalmaz, mégpedig a valós számoknak egy részhalmaza. Ebben az
esetben a függvényt szemléltetni is tudjuk.
3.10. Deníció. Legyen adva az f: A→B A, B ⊆ R. A Descartes-féle

függvény, ahol
derékszög¶ koordinátarendszer által meghatározott síkban az (x, f (x)) pontok halma-
zát, ahol x ∈ A, az f függvény grakonjának vagy képének nevezzük. Az f függvény
grakonjának egyenlete y = f (x).
Azokat a függvényeket, amelyek hozzárendelési szabálya f (x) = mx + b, ahol m és

b egy-egy állandó, lineáris függvénynek nevezzük.
f (x) = 2x + 3
3.7. ábra.
Azokat a függvényeket, amelyek hozzárendelési szabálya f (x) = xa , ahol a állandó,

hatványfüggvénynek nevezzük.
f (x) = x2 f (x) = x3
3.8. ábra.
1 1
f (x) = x 2 f (x) = x 3
3.9. ábra.
f (x) = x−1
3.10. ábra.
Azokat a függvényeket, amelyek hozzárendelési szabálya p(x) = an xn +an−1 xn−1 +· · ·+

+ a1 x + a0 , ahol a0 , a1 , ..., an ∈ R, ahol n∈N állandók, polinomfüggvénynek nevezzük.
f (x) = x4 − 4x2
3.11. ábra.
Azokat a függyvényeket, amelyek hozzárendelési szabálya f (x) = p(x)/q(x), ahol p és

q egy-egy polinomfüggvény, racionális függvénynek nevezzük.
x+1
f (x) = x−1
3.12. ábra.
Trigonometrikus függvények
f (x) = sin x f (x) = cos x
3.13. ábra.
f (x) = tg x f (x) = ctg x
3.14. ábra.
Azokat a függvényeket, amelyek hozzárendelési szabálya f (x) = ax , ahol a>0 és a 6= 1

állandó, exponenciális függvénynek nevezzük.
1 x

f (x) = 2x és f (x) = 2
3.15. ábra.
Azokat a függvényeket, amelyek hozzárendelési szabálya f (x) = loga x, ahol a>0 és

a 6= 1 állandó, logaritmusfüggvénynek nevezzük.
f (x) = log2 x és f (x) = log 1 x

2
3.16. ábra.
3.20. Feladat. Adja meg az f : [−5,5] → R, f (x) = x2 −4x függvény értelmezési tarto-
mányát, értékkészletét, grakonját !
3.17. ábra.
3.2.3. Intervallumonként adott függvény

Gyakran el®fordul, hogy különböz® intervallumokon más-más képlettel adjuk meg
az f függvény hozzárendelési utasítását. Ebben az estben intervallumonként adottt
függvényr®l beszélünk.
3.21. Feladat. Ábrázoljuk az alábbi intervallumonként adott függvényt :

 sin
√ x, ha −6 < x < 0
f : [−6,8] → R, f (x) = x, ha 0≤x<4 .
 x2
8
, ha 4≤x<8
Megoldás: A feladat megoldását az alábbi grakon mutatja :

3.18. ábra.

3.22. Feladat. Adja meg az f : R → R, f (x) = |x| függvény grakonját és felírását
intervallumonként adott függvényként !
3.23. Feladat. Adja meg az f : R → R, f (x) = sgn (x) függvény grakonját és felírását
intervallumonként adott függvényként !
3.2.4. M¶veletek függvényekkel

3.11. Deníció. Legyen adott az f : A → B és a g : C → D függvény. Ha A ∩ C 6= ∅,
akkor az alábbiak szerint értelmezzük az f + g , f − g , f · g , fg függvényeket :
f + g : A ∩ C → B ∪ D, (f + g)(x) = f (x) + g(x)
f − g : A ∩ C → B ∪ D, (f − g)(x) = f (x) − g(x)

f g : A ∩ C → B ∪ D, (f + g)(x) = f (x)g(x)
f f f (x)
: (A ∩ C) \ E → B ∪ D, (x) = ,
g g g(x)
ahol E = {x | g(x) = 0}.
√
3.24. Feladat. Legyen f : [0, ∞[→ R, f (x) = x és g : ]−∞,1] → R, g(x) = log2 (1−x).
Adja meg az f + g , f − g , f · g és az fg függvényeket !
3.12. Deníció. Legyen adott az f: C →D és a g: A → B függvény. Ha Rg ∩ Df 6=
2
= ∅, akkor az alábbiak szerint értelmezzük az f ◦g függvényt : értelmezési tartománya
2 Megjegyezzük, hogy az irodalomban több helyen az összetett függvényt csak akkor értelmezik, ha
Rg ⊆ Df . Ezen értelmezés alapján az összett függvény nagyon sok esetben nem lenne képezhet®, mikor
azt mégis használjuk. Lásd a következ® feladatoknál.
legyen g értelmezési tartományának azon része, mely elemeknek a képe f értelmezési

tartományának eleme. Képhalmaza legyen f képhalmaza. Egy tetsz®leges x elemhez
pedig rendelje az f függvénynek a g(x) helyen felvett értékét, azaz :
f ◦ g : Df ◦g → D, (f ◦ g)(x) = f (g(x)),
ahol
Df ◦g = {x | g(x) ∈ Rg ∩ Df } .
3.19. ábra.
3.25. Feladat. Legyen f : R → R, f (x) = x2 és g : R → R, g(x) = sin x. Adja meg az

f ◦g és a g ◦f összetett függvényeket !
g ◦f f ◦g
3.20. ábra.
3.26. Feladat. Legyen f : R → R, f (x) = sin x és

1
g : R → R, g(x) = 1+x 2. Adja meg az
√
3.27. Feladat. Legyen f : R → R, f (x) = sin x és g : R+ → R, g(x) = x. Adja meg az
3.13. Deníció. Legyen az f: A→B függvény kölcsönösen egyértelm¶. Így minden

y∈B -hez egyetlen egy x∈A tartozik, melyre y=f (x). Az f : A→B függvény inverzének
nevezzük azt a g : B → A függvényt, mely az y ∈ B -hez azt az x ∈ A-t rendeli, melyre
y = f (x). Így az f : A → B függvényre és a g : B → A inverzfüggvényre teljesül, hogy
g(f (x)) = x. Jelölése : f −1 .
3.21. ábra.
3.28. Feladat. Adja meg az f : R → R+ , f (x) = 3x függvény inverzét és ábrázolja a

függvényt és az inverzét !
Megoldás: Az f függvény inverze : f −1 : R+ → R, f −1 (x) = log3 x. A függvények

grakonjait az alábbi ábra mutatja :
3.22. ábra.
Mint a fenti ábráról is látható a függvény képe és az inverzének a képe az y=x

egyenesre tengelyesen szimmetrikusak.
3.29. Feladat. Adja meg az f : R → R, f (x) = x2 függvény inverzét !
Megoldás: Az f
függvény nem kölcsönösen egyértelm¶, tehát nincs inverze. Ha az
+ + 2
f függvény helyett a g : R → R , g(x) = x függvényt vizsgáljuk, akkor ennek már
lesz inverze. A g függvényt

√ az f megszorításának nevezzük. A g inverz függvénye :
g −1 : R+ → R+ , −1
g (x) = x.
3.23. ábra.
3.30. Feladat. Adja meg az f : R\{1} → R, f (x) = 3x+2

x−1
függvénynek, vagy ha annak
nincs egy megszorításának az inverzét !
3.2.5. Függvények tulajdonságai

3.14. Deníció. Az f függvény zérushely ének nevezzük értelmezési tartományának
azon x0 pontját, melyre f (x0 ) = 0.
3.15. Deníció. Az f függvényt felülr®l korlátosnak nevezzük, ha van olyan K szám,

hogy minden x ∈ Df -re f (x) ≤ K . Alulról korlátosnak mondjuk, ha van olyan k szám,
hogy minden x∈Df -re k≤f (x). Az f függvény korlátos, ha alulról és felülr®l is korlátos.
3.16. Deníció. Az f függvény az értelmezési tartományának egy intervallumában

3
szigorúan monoton növ® (csökken®), ha az intervallum bármely x1 < x2 értékeinél a
megfelel® függvényértékekre fennáll
f (x1 ) < f (x2 ) (f (x1 ) > f (x2 )).
3.17. Deníció. Az f függvénynek abszolút minimuma (maximuma) van az értelme-

zési tartományának x0 értékénél, ha minden x ∈ Df pontra
f (x) ≥ f (x0 ) (f (x) ≤ f (x0 ))
Az f függvénynek lokális minimuma (maximuma) van az értelmezési tartományának

x0 értékénél, ha létezik x0 -nak olyan környezete, hogy az ebbe es® x ∈ Df pontokra
f (x) ≥ f (x0 ) (f (x) ≤ f (x0 ))

3 Megjegyezzük,
hogy az irodalomban a függvények monotonitására több fogalom is el®fordul (nem
csökken®, növekv®, szigorúan növekv®), de mi csak a fent deniált fogalmat használjuk a továbbiakban.
3.18. Deníció. Az f függvény az értelmezési tartományának egy intervallumában

konvex (konkáv), ha az intervallum bármely x1 < x 2 értékeinél fennáll, hogy a függvény
grakonja az (x1 , f (x1 )) és az (x2 , f (x2 )) pontokat összeköt® szakasz alatt (felett) halad.
3.19. Deníció. Az f függvénynek inexiós pontja van az értelmezési tartományá-
nak egy x0 helyén, ha létezik az értelmezési tartománynak olyan (a, b) (a < x0 < b)
intervalluma, hogy f az (a, x0 ]-ban konvex (konkáv), az [x0 , b)-ben konkáv (konvex).
3.20. Deníció. Az f függvényt páros nak nevezzük, ha az értelmezési tartomány

bármely x eleme esetén −x is eleme az értelmezési tartománynak és bármely x-re igaz,
hogy f (−x) = f (x).
Megjegyzés : Páros függvény grakonja tengelyesen szimmetrikus az y tengelyre.
3.21. Deníció. Az f függvényt páratlan nak nevezzük, ha az értelmezési tartomány

bármely x eleme esetén −x is eleme az értelmezési tartománynak és bármely x-re igaz,
hogy f (−x) = −f (x).
Megjegyzés : Páratlan függvény grakonja középpontosan szimmetrikus az origóra.
3.22. Deníció. Az f függvényt periodikus nak nevezzük, ha létezik olyan p > 0 valós
szám amelyre teljesül hogy, ha x eleme az értelmezési tartománynak, akkor x + p is
eleme az értelmezési tartománynak, és fennáll, hogy f (x+p) = f (x). Ha létezik az ilyen
tulajdonságú p számok között legkisebb, akkor ezt a függvény periódus ának nevezzük.4
3.31. Feladat. Ábrázolja az összes ismert alapfüggvényt és inverzét egy-egy közös ko-
ordinátarendszerben ! Döntse el, hogy a fenti tulajdonságok közül melyikkel rendelkezik
a függvény !
3.2.6. Függvények ábrázolása függvény-transzformáció segítsé-

gével
Ha az x változót vagy az f (x) függvényértékeket valamilyen szabály szerint meg-
változtatjuk, akkor az f függvény y = f (x) grakonja is megváltozik. Néhány spe-
ciális szabályt foglaltunk össze az alábbi táblázatban. Ezeket nevezzük függvény-
transzformációnak.
A függvényérték transzformációja A függvény grakonjának változása
−f (x) A függvény képe az x tengelyre tükröz®dik.
f (x) + b A függvény képe az y tengellyel párhuzamo-

san eltolódik b-vel.
B · f (x), B > 0 A függvény képe az y tengellyel párhuzamo-

san B -szeresére nyúlik.
4 Megjegyezzük, hogy több könyv bármely p értéket periódusnak nevez, melyre teljesül, hogy f (x+
+ p) = f (x). Mi ezt nem tesszük.
A változó transzformációja A függvény grakonjának változása
f (−x) A függvény képe az y tengelyre tükröz®dik.
f (x − a) A függvény képe az x tengellyel párhuzamo-

san eltolódik a-val.
x

f A
, A>0 A függvény képe az x tengellyel párhuzamo-
san A-szorosára nyúlik.
3.24. ábra.
3.25. ábra.
3.26. ábra.
Tehát általánosan az f függvény transzformáltját a

x−a
B ·f +b
A
alakban írhatjuk fel. A fenti transzformációkat lineáris transzformációknak nevezzük.
3.32. Feladat. Ábrázolja közös koordinátarendszerben az alábbi függvényeket és

transzformáltjait :
a) f (x) = |x|, g(x) = |x − 5|, h(x) = |x − 5| + 2,
b) f (x) = x3 , g(x) = 2x3 , h(x) = 2x3 + 5,
c) f (x) = sin x, g(x) = sin x + π2 , h(x) = 3 + sin x + π2

d) f (x) = 2 cos x, g(x) = cos(2x), h(x) = cos(2x + π)
3.33. Feladat. Ábrázolja az alábbi függvényeket függvénytranszformáció segítségével :
a) f (x) = 2x2 − 4x + 6
√
b) f (x) = 2x − 4 + 5
c) f (x) = 1−x
1+x
d) f (x) = 2arctg (x − 5)
3.3. FÜGGVÉNY HATÁRÉRTÉKE, FOLYTONOSSÁG 81
3.3. Függvény határértéke, folytonosság

Ebben a részben azzal foglalkozunk, hogy hogyan dönthetjük el egy függvényr®l,
hogy folytonos vagy nem folytonos, mit jelent a folytonosság. Középiskolában a foly-
tonosságot a függvény grakonja alapján szemléletesen úgy fogalmaztuk meg, hogy a
ceruzánk felemelése nélkül le tudjuk rajzolni a görbét, akkor folytonos, ha nem, akkor
nem folytonos.
Mivel egy függvény megadásához hozzátartozik értelmezési tartományának meg-
adása, így ha a függvény folytonosságáról beszélünk az alatt mindig azt értjük, hogy
az értelmezési tartomány minden pontjában folytonos. Nyilvánvalóan, ha egy függvény
nincs értelmezve egy adott pontban, akkor a szemlélet alapján ott nincs a függvénynek
képe, tehát ott meg kell szakítani a görbe rajzát, azt modjuk, hogy a függvénynek
szakadása van az adott pontban, de ett®l az értelmezési tartomány minden pontjában
még lehet folytonos. Tekintsük a következ® függvényt :
x2 − 4
f : R \ {2} → R, f (x) = .
x−2
Ez a függvény nincs értelmezve az x = 2 pontban, tehát azt mondjuk, hogy ebben
a pontban szakadása van a függvénynek. A többi pontban folytonos-e ez a függvény,
vagy általában ahol értelmezve van a függvény ott biztosan folytonos-e ? Sajnos nem !
Módosítsuk a fenti függvényt, úgy hogy x = 2-ben is értelmezve legyen :
x2 −4
, ha x 6= 2
f : R → R, f (x) = x−2
0, ha x=2
3.27. ábra.
A kérdés eldöntéséhez nem kerülhetjük el a folytonosság fogalmának pontos megfogal-

mazását. Ha a függvény folytonos az x=2 pontban, akkor ha az x=2-höz közeli értéket
választok, akkor a függvényértéknek 0-hoz kell közel lenni. A sorozatok határértékének
1
el®z®ekben tárgyalt fogalmát felhasználva, választjuk például az xn = 2 + sorozatot,
n
mely 2-höz tart és megnézzük, hogy a függvényértékek f (xn ) sorozata tart-e 0-hoz.
Mivel
2
x2n − 4 2 + n1 − 4 4 + n4 + n12 − 4 4 1 n 1
f (xn ) = = 1 = 1 = + 2 · = 4+
xn − 2 2+ n −2 n
n n 1 n
Így a függvényértékek sorozata 4-hez és nem nullához tart. Tehát azt mondjuk, hogy
ez a függvény nem folytonos az x = 2 pontban, hiába van ott értelmezve. Tehát a
folytonosság szoros kapcsolatban van a függvény adott pontbeli határértékével, melyet
a fenti példa alapján az alábbiak szerint deniálunk :
3.3.1. Függvény határértéke véges pontban

3.23. Deníció. Tegyük fel, hogy az f függvény értelmezve van valamely az x0 -t tarta-
lamzó nyílt intervallum minden pontjában (kivéve esetleg az x0 pontot). Azt mondjuk,
hogy az f (x) határértéke az x0 pontban az a szám, szimbolikusan
lim f (x) = a
x→x0
ha bármely xn sorozatra, ahol a sorozat minden tagja a függvény értelmezési tartomá-

nyának eleme teljesül :
lim (xn ) = x0 ⇒ lim f (xn ) = a.

n→∞ n→∞
Megjegyezzük, hogy a deníció alapján látható, hogy a függvény határértéke és a

m¶veletek között hasonló összefüggés teljesül, mint a sorozatok esetében. (Lásd a ...
táblázatot.)
3.24. Deníció. Azt mondjuk, hogy az f függvény folytonos az f értelmezési tarto-

mányának valamely x0 pontjában, ha létezik az f függvény határértéke x0 -ban és az
megegyezik a helyettesítési értékkel, azaz
lim f (x) = f (x0 ).

x→x0
3.34. Feladat. Mely pontban folytonos és melyben nem az f : R\{2} → R, f (x) = xx−2
−4 2
függvény ?
Megoldás: A fentiek alapján mivel a függvény az x = 2 pontban nincs értelmezve, így

ezt a pontot kivéve a többi pontban kell vizsgálni a függvényt. Egy tetsz®leges x0 6= 2
x2 −4
pontban az f (x) = függvény határértékét kell kiszámítani :
x−2
x2 − 4 (x − 2)(x + 2)
lim = lim = lim x + 2 = x0 + 2
x→x0 x−2 x→x0 x−2 x→x0
Másrészt a helyettesítési érték :
x20 − 4 (x0 − 2)(x0 + 2)

f (x0 ) = = = x0 + 2.
x0 − 2 x0 − 2
x2 −4
Tehát a függvény folytonos. A megoldás alapján, ha x 6= 2, akkor
x−2
= x + 2, így a
függvény grakonja egy egyenes, melynek az x0 = 2 pontjában szakadása van.
3.28. ábra.

Általában a feldatok esetén nem a deníció alapján döntjük el a folytonosságot,
hanem felhasználjuk, hogy a folytonos függvények összege, különbsége, szorzata és há-
nyadosa (a nevez® zérushelyét kivéve) is folytonos :
3.12. Tétel. Ha az f és g folytonos az x0 pontban, akkor f + g, f − g, f g is folytonos

és ha g(x0 ) 6= 0, akkor fg is folytonos az x0 pontban.
3.35. Feladat. Folytonos-e az alábbi függvény az x0 = 2 pontban ?
x2 −4

, ha x 6= 2
f : R → R, f (x) = x−2
4, ha x=2
Megoldás: Tehát a deníció alapján ki kell számítani a függvény határértékét, és a
helyettesítési értékét is a 2 pontban :
x2 − 4 (x − 2)(x + 2)
lim = lim = lim x + 2 = 2 + 2 = 4.
x→2 x − 2 x→2 x−2 x→2
A fenti ábráról is leolvasható, hogy ha az x értékek tartanak a 2-höz, az f (x) függ-

vényértékek tartanak 4-hez. Másrészt a helyettesítési érték f (2) = 4. Tehát a függvény
folytonos az x0 = 2 pontban.
Megjegyezzük, hogy az el®z® két feladatból látható, hogy az f : R\{2} → R, f (x) =
x2 −4
= x−2 függvény x0 = 2 pontban lév® szakadása megszüntethet®, ha ebben a pontban
a függvény értékét 4-re választjuk.
3.36. Feladat. Döntse el, hogy az f (x) = 1

|x|
függvény folytonos-e ?
Megoldás: Mivel az 1 és az |x| függvény is folytonos minden pontban, így a hányado-

suk is. Természetesen a nevez® nem lehet 0, így ez a pont nem tartozik az értelmezési
tartományhoz. Ebben a pontban szakadása van a függvénynek. Ha azt vizsgáljuk, hogy
megszüntethet®-e a szakadása ebben a pontban, akkor a határértékét kell kiszámolni :
1
lim = ∞,
x→0 |x|
így a függvény szakadása nem szüntethet® meg és a függvény grakonján szemléletesen

látszik, hogy függ®leges asszimptotája van :
3.29. ábra.

Tehát azt kaptuk, hogy a függvény határértéke 0-ban +∞. Ennek pontos deníciója
az alábbi :
3.25. Deníció. Tegyük fel, hogy az f (x) függvény értelmezve van valamely az x0 -
t tartalamzó nyílt intervallum minden pontjában (kivéve esetleg az x0 pontot). Azt
mondjuk, hogy az f (x) határértéke az x0 pontban ∞, szimbolikusan
lim f (x) = ∞
x→x0

lim (xn ) = x0 ⇒ lim f (xn ) = ∞.

n→∞ n→∞
3.37. Feladat. Folytonos -e az f (x) = 1

x
függvény ?
Megoldás: Az el®z® feladathoz hasonlóan minden pontban folytonos a függvény. Ha a

0-ban vizsgáljuk a függvény határértékét láthatjuk, hogy ez nem létezik. Így a szakadás
ebben a pontban nem szüntethet® meg.
3.30. ábra.
Hiszen ha megnézzük a függvény képét, akkor látható, hogy ha x>0 értékeken át

közelítek 0-hoz, akkor a f (x) függvényértékék ∞-hez, ha x < 0 érékeken át közelítek
0-hoz, akkor a f (x) függvényértékék −∞-hez tartanak. Az el®bbi esetben azt mondjuk,
hogy a függvény jobboldali határértéke ∞, az utóbbi esetben, hogy baloldali határérték
−∞.
Természetesen a jobb-, illetve baloldali határéték is lehet véges szám, ezt összefog-
lalva az alábbi módon deniálhatjuk :
3.26. Deníció. Tegyük fel, hogy az f (x) függvény értelmezve van valamely az x0 -
t tartalamzó nyílt intervallum minden pontjában (kivéve esetleg az x0 pontot). Azt
mondjuk, hogy az f (x) függvény jobboldali (baloldali) határértéke az x0 pontban az
A, szimbolikusan

lim f (x) = A lim f (x) = A
x→x0 + x→x0 −

nyának eleme és minden elem nagyobb (kisebb) x0 -nál teljesül a következ® :
lim (xn ) = x0 ⇒ lim f (xn ) = A,

n→∞ n→∞
ahol A lehet szám vagy ±∞.
Tehát a folytonosság fogalmát általánosítva bevezethetjük a jobboldali és a baloldali

folytonosságot egy adott pontban :
3.27. Deníció. Azt mondjuk, hogy az f függvény jobbról (balról) folytonos az f

értelmezési tartományának valamely x0 pontjában, ha létezik az f függvény jobboldali
(baloldali) határértéke x0 -ban és az megegyezik a helyettesítési értékkel, azaz

lim f (x) = f (x0 ) lim f (x) = f (x0 ) .
x→x0 + x→x0 −
Tekintsük erre a következó példát :
3.38. Feladat. Határozza meg az f (x) = x

|x|
függvény jobb és baloldali határértékét a
0 pontban !
Megoldás: A függvény 0 pontban vett jobboldali határértéke esetén csak az x>0

értékre vizsgáljuk a függvényt. Ekkor |x| = x, tehát
x x
lim = lim = lim 1 = 1.
x→0+ |x| x→0+ x x→0+
Másrészt a baloldali határérték esetén az x<0 értékekre vizsgáljuk a függvényt és így

|x| = −x, tehát
x x
lim = lim = lim −1 = −1.
x→0− |x| x→0− −x x→0−
3.31. ábra.
x
Összességében az f (x) = |x|
függvény jobboldali határértéke 0-ban 1, a baloldali ha-
tárértéke −1. Így a függvény nem tehet® folytonossá az adott pontban, viszont azt el
tudjuk érni, hogy például jobbról folytonos legyen :
x
|x|
, ha x 6= 0
f : R → R, f (x) =
1, ha x=0

3.28. Deníció. Az f függvényt folytonosnak nevezzük egy intervallumon, ha az in-

tervallum minden pontjában folytonos. Zárt intervallum esetén megköveteljük még,
hogy a baloldali végpontban jobbról, a jobboldali végpontban balról folytonos legyen
a függvény.
Tehát összefoglalva egy függvény folytonosságát mindig az értelmezési tar-

tomány pontjaiban vizsgáljuk
(1) vagy a deníció alapján, azaz a határérték megyegyezik-e a helyettesítési értékkel,
(2) vagy a folytonos függvényekre vonatkozó m¶veletek alapján.
Szakadási pontja van egy függvénynek, ha

(1) nincs értelmezve az adott pontban a függvény, de a pont környezetében már igen
(2) értelmezve van a függvény az adott pontban, és az adott pontbeli határérték

létezik, de nem egyezik meg a helyettesítési értékkel,
(3) értelmezve van a függvény az adott pontban, de az adott pontbeli határérték nem
létezik.
Megszüntethet® egy függvény adott pontbeli szakadása, ha

(1) az adott pontbeli véges határérték létezik
(2) és ebben a pontban a függvényértéket a határértéknek választjuk.
A kés®bbiek során jól alkalmazható az alábbi két tétel :
3.13. Tétel. Korlátos zárt [a, b] intervallumon folytonos függvény korlátos, felveszi a
széls®értékeit, felvesz minden f (a) és f (b) közti értéket.
3.14. Tétel.
sin x
lim = 1.
x→0 x
3.3.2. Függvény határértéke végtelenben

A függvény tulajdonságainak vizsgálatánál segítségünkre lesz a függvény határér-
tékének meghatározása ∞-ben, illetve −∞-ben. Ennek meghatározása a sorozatoknál
megismert módszerekkel történik. A fentieknek megfelel®en összefoglalva deniáljuk a
függvény határértékét végtelenben :
3.29. Deníció. Tegyük fel, hogy az f (x) függvény értelmezve van minden x>K∈
∈ R-ra. Azt mondjuk, hogy az f (x) függvény határértéke ∞-ben A, szimbolikusan
lim f (x) = A
x→+∞

lim (xn ) = ∞ ⇒ lim f (xn ) = A,

n→∞ n→∞
ahol A lehet szám vagy ±∞.
A −∞-ben vett határérték analóg a fentiekkel.
3.39. Feladat. Számítsuk ki az f (x) = 1

x
függvény határértékét ∞-ben, illetve −∞-
ben :
Az alábbiakban a pontsorozat kirajzolásával szemléltettük a határétéket ∞-ben :
3.32. ábra.
3.3.3. Feladatok
3.40. Feladat. Számítsa ki az alábbi függvények (jobb-, illetve baloldali) határérté-
keit a szakadási pontokban és ±∞-ben. Továbbá adja meg, hogy megszüntethet®-e a
szakadása a függvénynek ! Ha tudja vázolja a függvény grakonját !
a) f (x) = xx−1
2
−1 x+6 x −2x−3 2
, f (x) = 2 , f (x) = 2 ,
x +4x−12 x −4x+3
b) f (x) = x−2
6 4x +2x+5 2 2x +5 1 2
, f (x) = , f (x) = , f (x) = 2
2x2 +3 5x+4 x −4
c) f (x) = xx+2
4
−16 x −3 2
, f (x) = 4 ,
x −2x2 −3
√ √ √ √
d) f (x) = x−2
x−4
, f (x) = 1+x2 −1
x
, f (x) = x+13−2 x+1
2
x −9
, f (x) = √ x−3
x+1−2
√
e) f (x) = sinx x , f (x) = sin x1 , f (x) = x sin x1 , f (x) = x2 sin x1 , f (x) = x sin x1
f) f (x) = 1−cos x sin x+2 sin x 2
, f (x) = ,
x2 x cos x
g) f (x) = | xxsin x x −1 2
2 +1 | f (x) = |x|−1
√ √ √
h) f (x) =
4 5
x2 x6 +2− 2x7 −1
x
, f (x) = √
2 x3 +3x
,
√ √
i) f (x) = x − x + 1,
j) f (x) = 3x+1 2x−15

3x+7
k) f (x) = x 1−x , f (x) = 3 x−1

1 x
3.4. DIFFERENCIÁLSZÁMÍTÁS 89
3.4. Dierenciálszámítás
3.4.1. Deníció, érint® egyenlete
3.41. Feladat. Rajzoljuk meg az f (x) = x2 függvény x0 = 1 , x1 = 3 abszcisszájú pont-
jaihoz tartozó szel®k egyenletét.
Megoldás: Tudjuk, hogy az m meredekség¶ (x0 , y0 ) ponton áthaladó egyenes egyen-

lete :
y = m · (x − x0 ) + y0
Az egyenes meredekségét a következ®képpen kaphatjuk :
f (x1 ) − f (x0 )
m=
x1 − x0
Tehát az f (x) függvény x0 , x1 abszcisszájú pontokon átmen® egyenes egyenlete :
f (x1 ) − f (x0 )
y= · (x − x0 ) + f (x0 )
x1 − x0
Behelyettesítve
9−1
y= · (x − 1) + 1
3−1
y = 4x − 3
3.33. ábra.
3.42. Feladat. Adjuk meg az f (x)=x2 függvény x0 =1 pontjában az érint® egyenletét,

majd rajzoljuk meg a függvényt és az érint®jét az adott pontban.
Megoldás: Az érint® egyenletének megadásához, az érint® meredekségére van szük-

ségünk. Ha az el®z® feladatban szerepl® x1 pontot közelítjük az x0 -hoz, akkor az x0
abszcisszájú ponton átmen® szel®k is közelednek az érint®höz. Tehát mondhatjuk azt,
hogy a szel®kb®l alkotott egyenes sorozat határértékeként megkapjuk az érint® egyene-
sét. Ennek meredeksége, nyilvánvalóan a szel®k meredekségének határértéke. A szel®k
meredeksége :
f (x) − f (x0 )
msz = .
x − x0
Ennek határértéke
f (x) − f (x0 )
me = lim .
x→x0 x − x0
az érint® meredeksége. Behelyettesítés után
f (x) − f (x0 ) x2 − 1 (x − 1)(x + 1)

me = lim = lim = lim = lim (x + 1) = 2.
x→x0 x − x0 x→1 x−1 x→1 x−1 x→1
Így az érint® meredeksége 2. Ezt a számot nevezzük az f (x) = x2 függvény 1 pontban

vett deriváltjának. Melyb®l az érint® egyenlete :
y = 2(x − 1) + 1
y = 2x − 1
3.34. ábra.

A fenti f (x) = x2 függvény esetén bármely x0 pontban kiszámíthatjuk a az érint®

meredekségét :
f (x) − f (x0 ) x2 − x20 (x − x0 )(x + x0 )

me = lim = lim = lim = lim (x + x0 ) = 2x0 .
x→x0 x − x0 x→x0 x − x0 x→x0 x − x0 x→x0
Tehát azt kaptuk, hogy bármely x0 pontban az f (x) = x2 függvény érint®jének a me-
redeksége 2x0 .
Azt a függvényt mely az x0 -hoz 2x0 -t rendel az f (x) = x2 függvény
0
deriváltjának nevezzük és f (x) = 2x-szel jelöljük. Nezzük ezeket a fogalmakat általá-
nosan :
3.30. Deníció. Az f függvény x0 pontban vett deriváltjának nevezzük a
f (x) − f (x0 )
lim
x→x0 x − x0
határértéket, ha létezik. Jelölése : f 0 (x0 ).

Ha bármely x0 ∈ (a, b) esetén létezik az f
függvény deriváltja az x0 pontban, akkor azt a hozzárendelést, mely az x0 ∈(a, b) minden
0
egyes pontjához hozzárendeli az f (x0 ) értéket az f függvény derivált függvényének
0
nevezzük és f -vel jelöljük.
3.4.2. Elemi függvények deriváltjai

Az alábbi elemi függvények deriváltjait meghatározhatjuk a a deníció alapján a
fentiekhez hasonlóan. Némely esetben a deníció használatával a bizonyítás nagyon kö-
rülményes, egyszer¶bben jutunk célhoz, ha az alábbi deriválási szabályokat használjuk.
A deníció alapján példaként f (x) = sin x deriváltjának kiszámítását mutatjuk meg.
f f0 f f0
f (x) = c f 0 (x) = 0 f (x) = cos x f 0 (x) = − sin x
f (x) = xn f 0 (x) = nxn−1 f (x) = tg x f 0 (x) = 1

cos2 x
f (x) = ax f 0 (x) = ax ln a f (x) = ctg x f 0 (x) = − sin12 x
f (x) = ex f 0 (x) = ex f (x) = arcsin x f 0 (x) = √ 1

1−x2
, ahol |x| < 1
f (x) = loga x f 0 (x) = 1

x ln a
f (x) = arccos x f 0 (x) = − √1−x
1
2, ahol |x| < 1
f (x) = ln x f 0 (x) = 1
x
f (x) = arctg x f 0 (x) = 1
1+x2
f (x) = sin x f 0 (x) = cos x f (x) = arcctg x f 0 (x) = − 1+x

1
2
Tehát igazoljuk, hogy az f (x)=sin x függvény deriváltja f 0 (x)=cos x. Els® lépésben

alkalmazzuk a deníciót :
sin x − sin x0
(sin x)0 = lim =
x→x0 x − x0
Majd felhasználjuk a szögfügvények különbségére vonatkozó összefüggést
2 cos x+x
2
0
sin x−x
2
0
cos x+x
2
0
sin x−x
2
0
= lim = lim x−x0 =

x→x0 x − x0 x→x0
2
x−x0 sin x sin x−x0

Ha x tart x0 -hoz, akkor 2
tart 0-hoz, így a lim = 1 alapján a lim x−x02 = 1.
x→0 x x→x0
2
Tehát
x + x0 sin x−x
2
0
x0 + x0
= lim cos x−x0 = cos = cos x0 .
x→x0 2 2
2
3.4.3. Dierenciálási szabályok

Ha az f és g függvény dierenciálható az x0 pontban és c ∈ R, akkor az alábbi
függvényeknek is létezik az adott pontban a deriváltjuk :
(cf )0 (x0 ) = cf 0 (x0 )
(f ± g)0 (x0 ) = f 0 (x0 ) ± g 0 (x0 )
(f · g)0 (x0 ) = f 0 (x0 )g(x0 ) + f (x0 )g 0 (x0 )

0
f f 0 (x0 )g(x0 ) − f (x0 )g 0 (x0 )
(x0 ) = g(x0 ) 6= 0
g g 2 (x0 )
Ha a g függvény dierenciálható az x0 pontban és az f függvény dierenciálható a
g(x0 ) pontban akkor azf ◦g függvény is dierenciálható az x0 pontban :
(f (g(x0 )))0 = f 0 (g(x0 ))g 0 (x0 )
3.4.4. A dierenciálhatóság és a folytonosság kapcsolata

3.43. Feladat. Számítsuk ki az f (x) = |x| függvény deriváltját.
3.31. Deníció. Az f függvény x0 pontban vett jobb oldali deriváltjának nevezzük a
f (x) − f (x0 )
lim
x→x0 + x − x0
határértéket, ha létezik. Jelölése : f+0 (x0 ).
Hasonlóan a baloldali határérték segítségével deniáljuk a baloldali deriváltat :

3.32. Deníció. Az f függvény x0 pontban vett bal oldali deriváltjának nevezzük a
f (x) − f (x0 )
lim
x→x0 − x − x0
határértéket, ha létezik. Jelölése : f−0 (x0 ).
3.44. Feladat. Határozzuk meg az f (x)=|x2 −1| függvény jobb- és baloldali deriváltjait
az x0 = 1 pontban !
3.15. Tétel. Az f 0 (x0 ) akkor és csak akkor létezik, ha f+0 (x0 ) és f−0 (x0 ) léteznek és
egyenl®k.
Az el®z® példák mutatják, hogy egy folytonos függvény nem feltételenül dierenci-
álható minden pontban. Viszont a tétel megfordítása teljesül :
3.16. Tétel. Ha az f függvény dierenciálható az x0 helyen, akkor ott folytonos is.
3.4.5. Logaritmikus deriválás

3.45. Feladat. Határozzuk meg az f (x) = xx függvény deriváltját !
Megoldás: Els® lépésben a logaritmus és az exponenciális függvények segítségével,

x
illetve a logaritmusra vonatkozó azonosság felhasználásával átalakítjuk az f (x) = x
függvényt :
x 0 0
(xx )0 = eln x = ex ln x =
Majd az összetett és a szorzat függvény deriválási szabályát használjuk :

x ln x 0 x ln x 1
=e (x ln x) = e ln x + x = xx (ln x + 1)
x
3.4.6. Magasabb rend¶ deriváltak

3.33. Deníció. Ha az f és f0 függvények deriválhatók az x0 pontban, akkor az f0
függvény x0
helyen vett deriváltját az f függvény x0 helyen vett második deriváltjának
00
nevezzük és f (x0 )-lal jelöljük. Ha bármely x0 ∈ (a, b) esetén létezik az f függvény
x0 pontban, akkor azt a hozzárendelést, mely az x0 ∈(a, b) minden
második deriváltja az
00
egyes pontjához hozzárendeli az f (x0 ) értéket az f függvény másodrend¶ derivált
00
függvényének nevezzük és f -vel jelöljük.
Hasonlóan deniáljuk az f függvény n-ed rend¶ deriváltjait is.

3.5. A dierenciálszámítás alkalmazásai

3.5.1. Határértékszámítás, L'Hospital-szabály
3.17. Tétel. Legyenek az f és g függvények az x0 hely valamely környezetében die-
renciálhatók és x0 -ban folytonosak, amelyekre
f (x0 ) = g(x0 ) = 0
Továbbá tegyük fel, hogy
f 0 (x)
lim = A,
x→x0 g 0 (x)
ahol A lehet egy szám vagy ±∞. Ekkor a
f (x)
lim = A.
x→x0 g(x)
3.46. Feladat. Határozza meg az alábbi határértéket :
x − sin x
lim
x→0 x3
3.18. Tétel. Legyenek az f és g függvények az x0 hely valamely környezetében die-
renciálhatók, amelyekre
lim f (x) = lim g(x) = ∞ (vagy − ∞)
x→x0 x→x0

f 0 (x)
lim = A,
x→x0 g 0 (x)
f (x)
lim = A.
x→x0 g(x)
lim (x ln x)
x→0
3.19. Tétel. Legyenek az f és g függvények az (x0 , ∞) intervallumon dierenciálhatók,

amelyekre
lim f (x) = lim g(x) = 0 (vagy ± ∞)
x→∞ x→∞
f 0 (x)
lim = A,
x→∞ g 0 (x)

f (x)
lim = A.
x→∞ g(x)
3.5. A DIFFERENCIÁLSZÁMÍTÁS ALKALMAZÁSAI 95
ln x
lim
x→∞ x
ln x
lim
x→0 x
3.5.2. Monoton függvények, széls®érték

A dierenciálhányados geometriai jelentéséb®l láttuk, hogy az az adott pontbeli
érint® meredeksége. Ha pozitív a meredekség, akkor az érint® az x tengely pozitív
felével pozitív szöget zár be. Ekkor a függvény növeked® kell legyen. Ha negatív a
meredekség, akkor a fent említett szög negatív és a függvény grakonja csökken®. A
minimumhelyen a függvény deriváltja 0. Nézzük ezeket egy kicsit pontosabban :
3.20. Tétel. Ha az f függvény az (a, b) intervallumon dierenciálható és minden x ∈

∈(a, b)-re f 0 (x)>0 (f 0 (x)<0), akkor az f függvény (a, b)-n szigorúan monoton növeked®
(csökken®).
Els® pillantásra meglep®nek t¶nik, hogy a tétel megfordítása nem igaz. Tekintsük
3 0 2
az f (x) = x függvényt. Ez a függvény szigorúan monoton n® és mégis f (x) = 3x
0
függvény a 0 helyen f (0) = 0. Tehát a fenti tétel megfordítása egy kis módosítással
teljesül.
3.21. Tétel. Ha az f függvény az (a, b) intervallumon dierenciálható és szigorúan

monoton növeked® (csökken®), akkor minden x ∈ (a, b)-re f 0 (x) ≥ 0 (f 0 (x) ≤ 0).
3.22. Tétel. Ha az f függvény az (a, b) intervallumon dierenciálható és lokális szél-
s®értéke van az x0 ∈ (a, b) pontban, akkor f 0 (x0 ) = 0.
Ha az f függvény deriváltja valamely pontban 0, akkor ebb®l nem következik, hogy
a függvénynek lokális széls®értéke van az adott pontban. Lásd a fenti példa esetén.
derivált 0, van széls®érték derivált 0, nincs széls®érték

3.35. ábra.
3.23. Tétel. Ha az f függvény dierenciálható az x0 pont egy környezetében és f 0 (x0 )=

= 0 és az f 0 függvény el®jelet vált az x0 pontban, akkor az f függvénynek lokális széls®-
értéke van az x0 pontban.
Másrészt nemcsak azokban a pontokban lehet a függvénynek széls®értéke, ahol

2
0
f (c) = 0, hanem olyan pontokban is, ahol f 0 nem létezik : vizsgáljuk az f (x) = x 3
függvényt.
Természetesen itt sem következik, hogy a függvénynek széls®értéke van, ahol f 0 nem
1
létezik : vizsgáljuk az f (x) = x 3 függvényt.
derivált nem létezik, van széls®érték derivált nem létezik, nincs széls®érték
3.36. ábra.
3.5.3. Konvex és konkáv függvények, inexiós pont

3.24. Tétel. Ha az f függvény az (a, b) intervallumon kétszer dierenciálható és min-
den x ∈ (a, b)-re f 00 (x) > 0 (f 00 (x) < 0), akkor az f függvény (a, b)-n szigorúan konvex
(konkáv).
3.25. Tétel. Ha az f függvény az (a, b) intervallumon kétszer dierenciálható és szi-

gorúan konvex (konkáv), akkor minden x ∈ (a, b)-re f 00 (x) ≥ 0 (f 00 (x) ≤ 0).
3.26. Tétel. Ha az f függvény az (a, b) intervallumon kétszer dierenciálható és inf-

lexiós pontja van az x0 ∈ (a, b) pontban, akkor f 00 (x0 ) = 0.
Ha az f függvény második deriváltja valamely pontban 0, akkor ebb®l nem követ-

4
kezik, hogy a függvénynek inexiós pontja van az adott pontban. Lásd az f (x) = x
1
00
függvény esetén. S®t inexiós pont ott is lehet, ahol f nem értelmezett : f (x) = x 3 .
második derivált 0, nincs inexiós második derivált nem létezik, van

pont inexiós pont
3.37. ábra.
3.27. Tétel. Ha az f függvény kétszer dierenciálható az x0 pont egy környezetében

és f 00 (x0 ) = 0 és az f 00 függvény el®jelet vált az x0 pontban, akkor az f függvénynek
inexiós pontja van az x0 pontban.
Az y = f (x) függvény felrajzolásának stratégiája
(1) Határozzuk meg f értelmezési tartományát. Ha az értelmezési tartomány több
részintervallumból áll határozzuk meg ezek végpontjait(határpontjait) is.
(2) Keressük meg f0 -t.
(3) Keressük meg a függvény kritikus pontjait. A kritikus pontok és a határpontok

segítségével osszuk fel a számegyenest tartományokra.
(4) Állapítsuk meg, mely tartományokban növekv®, illetve csökken® a függvény és ez

alapján a kritikus pontokban adjuk meg a széls®érték típusát.
(5) Számítsuk ki f 00 -t, majd keressük meg azokat a pontokat, ahol f 00 = 0 vagy f 00
nem létezik. Ezek lehetnek az inexiós pontok.
(6) Ezen pontok és az értelmezési tartomány határpontjainak segítségével osszuk fel

a számegyenest tartományokra.
(7) Állapítsuk meg, mely tartományokban konvex, illetve konkáv a függvény és a

fenti pontok közül melyekben van inexiós pont.
(8) Határozzuk meg a függvény határértékét az értelmezési tartomány határpontjai-

ban.
(9) Vegyük fel a görbe fontos pontjait, azaz a tengelyekkel való metszéspontjait, a
széls®érték-, inexióspontokat, azután pedig rajzoljuk meg a görbét.
3.50. Feladat. Adott az f (x) = x3 + 3x2 − 9x függvény.

a) Határozza meg f értelmezési tartományát. (1 pont)
b) Állapítsa meg, mely tartományokban növekv®, illetve csökken® a függvény és ez

alapján adja meg a széls®érték helyét, értékét, típusát. (8 pont)
c) Állapítsa meg, mely tartományokban konvex, illetve konkáv a függvény és mely

pontokban van inexiós pont. (4 pont)
d) Határozza meg a függvény határértékét az értelmezési tartomány határpontjaiban.

(4 pont)
e) Vegye fel a görbe fontos pontjait, azaz a tengelyekkel való metszéspontjait, a

széls®érték-, inexióspontokat, azután pedig rajzolja meg a görbét. (5 pont)
Megoldás:
a) Df = R, azaz az értelmezési tartomány a valós számok halmaza.
b) A függvény deriváltja f 0 (x) = 3x2 + 6x − 9. Ha a deriváltat egyenl®vé tesszük 0-val
egy másodfokú egyenletet kapunk, melynek megoldásai : x1 = −3, x2 = 1. Ezek
a lehetséges széls®értékhelyek, melyek segítségével a valós számok halmazát 3
intervalumra osztjuk, így megkapjuk a táblázatunk legfels® sorát.
x < −3 x = −3 −3 < x < 1 x=1 1<x

f0 + 0 − 0 +
f % lokális maximum & lokális minimum %
A második sor elemeit, úgy kapjuk, hogy a megfelel® intervallumon választunk

egy tetsz®leges számot és a derivált el®jelét kiszámítjuk ezen a helyen. Például
az x < −3 intervallumon válasszuk a −4-et.
f 0 (−4) = 3 · (−4)2 + 6 · (−4) − 9 = 15
A helyettesítési érték 15, tehát pozitív, így ezen az intervallumon növekv® a függ-
vény, ezt jelzi az alsó sorban a kis nyíl. A másik két intervallumon is hasonlóan
kiszámítjuk a helyettesítési értékeket és megkapjuk, hol n®, hol csökken a függ-
vény. Ezután beírjuk a táblázatba, hogy a lehetséges széls®érték helyek közül az
x1 =−3 helyen maximuma van a függvénynek, az x2 =1 helyen minimuma. Ezeken
a helyeken a függvényértékek :
f (−3) = (−3)3 + 3 · (−3)2 − 9 · (−3) = 27,
f (1) = (1)3 + 3 · (1)2 − 9 · (1) = −5.
c) A függvény második deriváltja f 00 (x) = 6x + 6. Ennek zérushelye : x = −1. Ezzel a

ponttal felostjuk a számegyenest két részre, eredményeinket szintén egy táblázat-
ba foglaljuk :
x < −1 x = −1 −1 < x
00
f − 0 +
f konkáv inexiós pont konvex
A második sor elemeit a második deriváltba helyettesítve kapjuk. Pl
f 00 (−2) = 6 · (−2)0 + 6 = −6
Tehát negatív a második derivált a −2 helyen, így az x<−1 intervallumon konkáv
a függvény. Ezen a helyen a függvényérték :
f (−1) = (−1)3 + 3 · (−1)2 − 9 · (−1) = 11.
d) A határértékeket csak ±∞-ben kell kiszámolni
lim x3 + 3x2 − 9x = ∞
x→∞
lim x3 + 3x2 − 9x = −∞
x→−∞
e) Az x-tengellyel való mestszéspontok :
x3 + 3x2 − 9x = 0
(x2 + 3x − 9)x = 0
Egy szorzat akkor nulla, ha valamelyik tényez®je nulla, így x=0 vagy x2 + 3x −
− 9 = 0, melynek megoldásai :
√
−3 ± 3 5
x1,2 =
2
x1 ≈ −4,85
x2 ≈ 1,85
3.38. ábra.

3.51. Feladat. Végezzük el a teljes függvényvizsgálatot és rajzoljuk fel az alábbi függ-

vények grakonját :
(1) f (x) = x3 − 12x − 5

1
(2) f (x) = x2 −4
2
(3) f (x) = e−x
Tartalomjegyzék
1. Lineáris algebra alapjai 1

1.1. Vektorok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1
1.1.1. Vektor fogalma, m¶veletek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1
1.1.2. Vektor koordinátái . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5
1.1.3. Vektorok skaláris szorzata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6
1.1.4. Vektorok vektoriális szorzata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8
1.1.5. Vektorok vegyesszorzata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10
1.2. Gauss-Jordan elimináció bevezetése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12
1.2.1. Vektor felbontása összetev®kre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12
1.2.2. Lineáris egyenletrendszerek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13
1.2.3. Zárthelyi feladatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16
1.3. Mátrixok, determinánsok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17
1.3.1. Mátrixok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17
1.3.2. Determináns . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21
1.3.3. Zárthelyi feladatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24
1.4. Lineáris transzformációk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26
1.4.1. Lineáris transzformáció és mátrixa . . . . . . . . . . . . . . . . 26
1.4.2. Lineáris transzformációk szorzása, inverze . . . . . . . . . . . . 29
1.4.3. Lineáris transzformáció sajátértékei . . . . . . . . . . . . . . . . 31
2. Halmazelméleti és algebrai alapismeretek 35

2.1. Halmazok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35
2.1.1. Alapfogalmak, m¶veletek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35
2.1.2. Számhalmazok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38
2.1.3. Intervallumok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 42
2.2. Algebrai alapfogalmak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 42
2.2.1. Neveztes azonosságok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 42
2.2.2. Hatványozás, n-edik gyök . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 43
2.2.3. Logaritmus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44
2.2.4. Abszolútérték . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 45
2.3. Feladatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 45
2.4. Polinomok, egyenletek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 47
2.5. Komplex számok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 49
2.5.1. A szögfüggvények fogalma, azonosságai . . . . . . . . . . . . . . 50
2.5.2. A komplex számok trigonometrikus alakja . . . . . . . . . . . . 52
102 TARTALOMJEGYZÉK
2.6. Az algebra alaptétele . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54

2.7. Feladatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 56
3. Egyváltozós valós függvények 59

3.1. Számsorozatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 59
3.1.1. Számsorozat fogalma, megadása . . . . . . . . . . . . . . . . . . 59
3.1.2. Monoton sorozatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 60
3.1.3. Korlátos sorozatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 62
3.1.4. Konvergens sorozatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 63
3.1.5. Konvergens sorozat tulajdonságai . . . . . . . . . . . . . . . . . 65
3.1.6. M¶veletek konvergens sorozatokkal . . . . . . . . . . . . . . . . 65
3.1.7. Nevezetes sorozatok határértéke, típusfeladatok . . . . . . . . . 66
3.2. Függvények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 68
3.2.1. A függvény fogalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 68
3.2.2. A függvény grakonja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 69
3.2.3. Intervallumonként adott függvény . . . . . . . . . . . . . . . . . 73
3.2.4. M¶veletek függvényekkel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 74
3.2.5. Függvények tulajdonságai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 77
3.2.6. Függvények ábrázolása függvény-transzformáció segítségével . . 78
3.3. Függvény határértéke, folytonosság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 81
3.3.1. Függvény határértéke véges pontban . . . . . . . . . . . . . . . 82
3.3.2. Függvény határértéke végtelenben . . . . . . . . . . . . . . . . . 87
3.3.3. Feladatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 88
3.4. Dierenciálszámítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 89
3.4.1. Deníció, érint® egyenlete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 89
3.4.2. Elemi függvények deriváltjai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 91
3.4.3. Dierenciálási szabályok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 92
3.4.4. A dierenciálhatóság és a folytonosság kapcsolata . . . . . . . . 92
3.4.5. Logaritmikus deriválás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 93
3.4.6. Magasabb rend¶ deriváltak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 93
3.5. A dierenciálszámítás alkalmazásai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 94
3.5.1. Határértékszámítás, L'Hospital-szabály . . . . . . . . . . . . . . 94
3.5.2. Monoton függvények, széls®érték . . . . . . . . . . . . . . . . . 95
3.5.3. Konvex és konkáv függvények, inexiós pont . . . . . . . . . . . 96
A Elemi bázistranszformáció klasszikus bevezetése 103

A.1. Vektortér, elemi bázistranszformáció . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 103
A.1.1. Bevezet® feladatok, fogalmak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 103
A.1.2. Feladatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 110
A függelék
Elemi bázistranszformáció klasszikus
bevezetése
A.1. Vektortér, elemi bázistranszformáció

A.1.1. Bevezet® feladatok, fogalmak
Az el®z®ekben a sík és a tér vektorait vizsgáltuk. Megállapítottuk, hogy az össze-
adásra és egy tetsz®leges valós számmal való szorzásra nézve az alábbi tulajdonságokkal
rendelkeznek :
A.1. Deníció. Legyenek a, b és c tetsz®leges vektorok, valamint α és β valós számok,

ekkor
(1) a+b is vektor
(2) az összeadás kommutatív, azaz a+b = b+a
(3) az összeadás asszociatív, azaz a + (b + c) = (a + b) + c
(4) létezik nullvektor, azaz olyan elem, melyre teljesül, hogy a+0 = 0+a = a
(5) létezik ellentett (−a), azaz melyre teljesül, hogy (−a) + a = a + (−a) = 0
(6) αa is vektor
(7) 1a = a
(8) α(βa) = (αβ)a
(9) (α + β)a = αa + βa
(10) α(a + b) = αa + αb.
A fenti tulajdonságokkal rendelkez® halmazt vektortérnek nevezzük.

104 A. ELEMI BÁZISTRANSZFORMÁCIÓ KLASSZIKUS BEVEZETÉSE
A következ®kben a matematikai fogalomalkotás egy klasszikus módszerét ismerhet-

jük meg. Vannak bizonyos ismert fogalmaink, struktúráink (most a sík, tér vektorai).
Megvizsgáljuk, hogy milyen tulajdonságokkal rendelkeznek ezek, majd deniálunk bi-
zonyos fogalmakat, melyeket ezekb®l a tulajdonságokból sz¶rtünk le és végül leellen-
®rizzük, hogy az újonnan alkotott fogalmak ténylegesen kielégítik a régi struktúrákat.
Ha azonban itt megállnánk semmi értelme nem volna az egésznek. Az újonnan alkotott
fogalmakat megpróbáljuk a matematika más területeire is kiterjeszteni és ott kama-
toztatni. A következ®kben ezt tesszük. Azonban az egyes megalkotott fogalmak esetén
mindig célszer¶ az ismert struktúrában (sík ,tér) gondolkodni. A 2 koordinátáról 3,
majd n koordinátára térünk át (szám n-esek) és így a sík vektorainak egy nagyfokú
általánosítását hajtjuk végre. De vizsgálunk majd más struktúrákat pl. komplex szá-
mokat, legfeljebb n-ed fokú polinomok halmazát, mátrixokat is. Látni fogjuk, hogy ezek
is mind vektorteret alkotnak.
Beszéltünk a vektorok koordinátáiról. A sík vektorainak 2, a tér vektorainak 3
koordinátáját használtuk. Ezeket a továbbiakban mindig oszloposan fogjuk felírni, pl.
 
1
1
, 3 .
2
2
Mit jelentenek ezek a koordináták ? Voltak a síkban és a térben is egymásra me-

r®leges bázisvektoraink, pl. síkban i, j vagy e1 , e2 , térben i, j, k vagy e1 , e2 , e3 és
egy derékszög¶ koordinátarendszer. A fenti els® vektor azt a vektort jelölte, amit úgy
kaptunk, hogy az e1 -hez hozzáadtuk az e2 2-szeresét. Az eddigi használatban e1 , e2 -nek
kitüntetett szerepe volt, azaz mindig ebben a bázisban írtuk fel egy vektor koordinátá-
it. Lehetett volna más bázisban is felírni ? Van másik bázis a síkon, a térben ? Mit takar
a bázis szó ? Mik a legfontosabb tulajdonságai ? Hány vektorból áll a bázis ? A síkban 2
bázis vektor van, a térben 3. A bázis vektorok valós számmal vett szorzatainak össze-
geként pl. a = e1 + 2e2 (kés®bb ezt lineáris kombinációnak nevezzük) fel tudtuk írni a
sík (tér) tetsz®leges vektorát (ezt kés®bb generátorrendszernek nevezzük). Valamelyik
bázis vektort elhagyva ez már nem tehet® meg. Egyik bázis vektor a többi segítségével
nem írható fel (nem függnek össze). (A bázisvektorok egység hosszúak és mer®legesek
egymásra, ezt majd a kés®bbiekben vizsgáljuk.) Megadunk a síkon két vektort, vagy a
térben hármat rendelkeznek-e ezekkel a tulajdonságokkal ? Például tekintsük a

1 3
,
2 2
vektorpárt. A paralelogramma szabály alapján könnyen látható, hogy tetsz®leges vek-

tort fel tudunk bontani az adott két vektorral párhuzamos összetev®kre, így tetsz®leges
vektor felírható ezen két vektor segítségével. Látható, hogy ezek szintén bázisát al-
kotják a síknak. Kett®nél több vektor a síkban nem alkothat bázist, hiszen az egyik
mindig kifejezhet® a többi segítségével, egy vektor segítségével pedig nem lehet a sík
összes vektorát felírni. De két vektor mindig bázist alkot ? Nem. Ha két vagy több
vektor egymás szám szorosa, azaz párhuzamosak, akkor az ezekkel nem párhuzamos
vektorokat nem tudjuk felírni az egymással párhuzamos vektorok segítségével. Így azt
A.1. VEKTORTÉR, ELEMI BÁZISTRANSZFORMÁCIÓ 105
kaptuk, hogy két síkbeli vektor pontosan akkor alkot bázist, ha nem párhuzamosak. Ha
koordinátákkal írjuk fel, akkor alkotnak bázist, ha nem egymás szám szorosai. Három
térbeli vektor akkor alkot bázist, ha nem párhuzamosak és nem is egysíkúak, hiszen
ezen esetben a három vektor segítségével nem állítható el® a tér összes vektora csak az
adott vektorokkal párhuzamos vagy egysíkú vektorok. Például a
     
1 2 3
 3 , 4 , 7 
2 3 5
vektorok habár látszólag különböz®k és nem is egymás szám szorosai, mégsem alkot-
nak bázist, mert egysíkúak. Honnan látszik ez ? Ha az els® két vektort összeadjuk a
harmadikat kapjuk. Tehát a három vektor, mint helyvektor a derékszög¶ koordináta
rendszerünkben egy ferde síkban található, mely átmegy az origón (ezt altérnek nevez-
zük). Tehát ez a három helyvektor csak egy síkot generál, így ezek segítségével nem
állítható el® a tér összes vektora. Gyakran használjuk, hogy a sík 2 dimenziós, a tér 3.
A dimenzió a bázis elemek számát jelenti vagy intuitíven a szabad elmozdulási irányo-
kat. Nézzük ezeket a fogalmakat általánosan ! Valójában az alábbi deníciók kicsit feje
tetejére állítják az eddigi felépítést.
A.2. Deníció. Az n-számú valós számból álló szám n-est n-dimenziós vektornak
nevezzük és oszlopba írjuk.
Az n-dimenziós vektorok összegét és skalárszorosát az alábbiak szerint számíthatjuk

ki :          
a1 b1 a1 + b 1 a1 αa1
 a2   b 2   a2 + b 2   a2   αa2 
 ..  +  ..  =  , α  ..  =  ..  .
         
.
.

 .   .   .   .   . 
an bn an + b n an αan
A.3. Deníció. Az a1 , a2 , . . . , ak vektorok lineáris kombinációja a
k
X
αi ai
i=1
kifejezés, ahol αi tetsz®leges valós szám.
Pl. síkban az a = e1 +2e2 az e1 , e2 vektorok egy lineáris kombinációja, ahol α1 = 1 ,

α2 = 2 .
A.4. Deníció. Az a1 , a2 , . . . , ak vektorok lineárisan függetlenek, ha lineáris kombi-
nációjuk csak α1 = α2 = · · · = αk = 0 esetén egyenl® nullvektorral, ellenkez® esetben
összefügg®k.
Ha a1 , a2 , . . . , ak vektorok lineárisan összefügg®k, akkor a vektorok közül bármelyik

     
1 2 3
felírható a többi lineáris kombinációjaként. Pl. a  3 ,  4 ,  7  vektorok
2 3 5
lineárisan összefügg®k, hiszen

     
1 2 3
 3  +  4  −  7  = 0,
2 3 5
azaz a lineáris kombináció α1 =1, α2 =1, α3 =−1 esetén is 0 lesz. Az is könnyen látható,
hogy az egyik vektor felírható a többi lineáris kombinációjaként :
     
3 1 2
 7  =  3 + 4  .
5 2 3
A.5. Deníció. Az a1 , a2 , . . . , ak vektorok generátorrendszert alkotnak, ha a vektortér
valamennyi vektora felírható lineáris kombinációjukként.
A.6. Deníció. Az a1 , a2 , . . . , ak vektorokat bázisnak nevezzük, ha lineárisan függet-

lenek és generátorrendszert alkotnak. A bázis elemszámát nevezzük a vektortér dimen-
ziójának.
A.7. Deníció. A V vektortér V0 alterének nevezzük a V elemeinek olyan részhalma-

zát, amely a V -ben értelmezett összeadásra és számmal való szorzásra maga is vektor-
teret alkot.
A fenti 3 vektor a szokásos 3-dimenziós térnek nem alkotja generátorrendszerét,

hiszen az egyik vektort el® lehet állítani a másik kett® lineáris kombinációjaként, így
könnyen látható, hogy csak egy 2-dimenziós altertet generál a 3 vektor. Ennek az
altérnek a 3 közül bármely kett® bázisát alkotja, ezért lesz az altér dimenziója 2.

1 0
A.1. Feladat. Bizonyítsuk be a deníció alapján, hogy az e1 =
0
, e2 =
1
a
sík bázisvektorai.
Megoldás: Lineáris függetlenséghez igazolni kell, hogy α1 e1 +α2 e2 = 0-ból α1 = α2 = 0

következik. Behelyettesítve

1 0 0
α1 + α2 =
0 1 0
miatt az els® koordinátára α1 ·1+α2 ·0 = 0 és a másodikra α1 ·0+α2 ·1 = 0 teljesül,
azaz

α
α1 = α2 = 0 . A generátorrendszer igazolásához be kell látni, hogy tetsz®leges a =
β
vektor el®áll e1 és e2 vektorok lineáris kombinációjaként. Könnyen látható, hogy

α 1 0
a= =α +β .
β 0 1

Láttuk, hogy a síknak más bázisai is vannak, de ez valamilyen szempontból kitün-
tetett szerepet játszik (eddig is ezt a bázisát használtuk a síknak). A következ® jelölést
használjuk az a1 , a2 vektor felírására, ha hangsúlyozni akarjuk, hogy a felírás az e1 , e2
bázisban történik : a1 = 3e1 + e2 és a2 = e1 + 2e2 vagy röviden
a1 a2
e1 3 1 .
e2 1 2
Nyilvánvalóan
e1 e2
e1 1 0 ,
e2 0 1
hiszen e1 = 1 · e1 + 0 · e2 , e2 = 0 · e1 + 1 · e2 .
A.2. Feladat. Bizonyítsuk be, hogy ha e1 , e2 bázis, akkor a1 = 3e1 + e2 , e2 is bázis.
Megoldás: Lineáris függetlenséghez igazolni kell, hogy α1 a1 +α2 e2 = 0-ból α1 = α2 = 0

következik. Az α1 a1 + α2 e2 = 0-ba a1 = 3e1 + e2 -t beírva
α1 (3e1 + e2 ) + α2 e2 = 0,
azaz átrendezés után

3α1 e1 + (α1 + α2 )e2 = 0
adódik. Mivel e1 , e2 bázis, így lineárisan függetlenek, tehát α1 +α2 = 0 , így 3α1 = 0 és
α1 = α2 = 0 is következik. A generátorrendszer hasonlóan látható be (HF).
Igaz-e, hogy tetsz®leges a1 vektor is bázist alkot e2 -vel ? Nem. Ha 3α1 = 0-ban a
3-as helyett 0 van, akkor α1 -nek nem kell nullának lenni, azaz ha a1 els® koordinátája
0, akkor nem alkot bázist a1 , e2 -vel, szemléletesen ez azt jelenti, hogy a két vektor
párhuzamos.
A fenti jelöléssel az a1 , e2 vektort az e1 , e2 bázisban a következ®képpen tudjuk
röviden felírni :
a1 e2
e1 3 0 .
e2 1 1
Ha e1 helyére a1 -t cserélünk a két vektor metszetében álló bekeretezett elemet generáló

elemnek nevezzük és nyilvánvalóan a csere után a táblázat az alábbi formát ölti :
a1 e2
a1 1 0 ,
e2 0 1
hiszen a1 pontosan a1 = 1·a1 +0·e2 . A fenti bizonyításból látható, hogy ez a csere akkor
végezhet® el, ha e1 sorának és a1 oszlopának metszetében nem 0 elem áll, azaz ha a1 és
e1 nem egymás számszorosa. Ezt a cserét nevezzük elemi bázistranszformációnak.

1 3
A.3. Feladat. Bázist alkotnak-e az a1 =
2
, a2 =
1
vektorok ?
Megoldás: Bevezetve a fenti jelölést :

a1 a2
e1 1 3 .
e2 2 1
Ha e1 helyére a1 -t cserélünk akkor a fentiek alapján az els® oszlop nyilvánvalóan adódik,

a második azonban nem :
a1 a2
a1 1 ? .
e2 0 ?
Az a2 -t kellene felírni az a1 , e2 bázisban. Az a1 =e1 +2e2 -b®l e1 -t kifejezzük : e1 =a1 −2e2

és behelyettesítjük a2 = 3e1 + e2 -be, így
a2 = 3(a1 − 2e2 ) + e2 = 3a1 − 5e2 ,
melyet a következ®képpen írhatunk fel :
a1 a2
a1 1 3 .
e2 0 -5
Mivel az e2 sornak és a2 oszlopának metszetében nem 0 elem áll, így ha e2 helyére a2 -t

cserélünk be akkor a következ® adódik :
a1 a2
a1 1 0 .
a2 0 1

Nézzük meg általánosan, hogy lehet megkapni az els® csere során a második oszlo-
pot. Adott a1 = α1 e1 + α2 e2 , a2 = x1 e1 + x2 e2 . Az els® egyenl®ségb®l kifejezzük e1 -t :
a1 − α2 e2
e1 =
α1
és behelyettesítjük a2 = x1 e1 + x2 e2 -be, így

a1 − α2 e2 x1 x1
a2 = x1 + x2 e2 = a1 + x2 − α2 e2 .
α1 α1 α1
A fenti jelölést alkalmazva :
a1 a2 a1 a2
x1
e1 α1 x1 −→ a1 1
α1
e2 α2 x2 e2 0 x2 − αx11 α2
Tehát látható, hogy az elemi bázistranszformáció során az új táblázatot úgy kapjuk
meg, hogy a generáló elem helyére 1-et írunk, oszlopában a többi elem 0 lesz. Sorát
pedig osztjuk a generáló elemmel. A többi elemet rendre úgy számítjuk ki, hogy a régi
táblazat eleméb®l (x2 ) kivonjuk a sorának és a generáló elem oszlopának metszetében
álló régi elemnek (α2 ) és oszlopának és a generáló elem sorának metszetében álló új
x
elemnek ( 1 ) a szorzatát.
α1
Megjegyezzük, hogy a fentieket fogalmazhatjuk a következ®képpen is : A generáló
elem sorát osztjuk a generáló elemmel, majd az így kapott sor α2 szeresét (általá-
ban αi szeresét) kivonjuk az α2 (általában αi ) sorából. Ezt az eljárást Gauss-Jordan
eliminációnak is nevezzük.
     
1 4 5
A.4. Feladat. Döntsük el, hogy a  3 ,
  2 ,
  5  három térbeli vektor bázist
2 5 7
alkot-e, lineárisan független-e ?
Megoldás: Írjuk fel a táblázatot és elemi bázistranszformáció segítségével oldjuk meg

a feladatot :
a1 a2 a3 a1 a2 a3 a1 a2 a3
e1 1 4 5 a1 1 4 5 a1 1 0 1
e2 3 2 5 e2 0 -10 -10 a2 0 1 1
e3 2 5 7 e3 0 -3 -3 e3 0 0 0
4
El®ször az e1 helyére a1 -t cserélünk, a második oszlopban
1
= 4, 2 − 41 · 3 = −10, 5 −
− 14 ·2 = −3, a harmadik oszlopban 51 = 5, 5− 15 ·3 = −10, 7− 15 ·2 = −3 adódik. Majd e2
−10
helyére a2 -t cserélünk, így a harmadik oszlop 5−
−10
·4 = 1, −10
−10
= 1, −3− −10−10
·(−3) = 0.
A harmadik bázis vektort viszont nem tudjuk kicserélni, mert sorának és oszlopának
metszetében 0 áll. Tehát azt kaptuk, hogy a 3 vektor nem lineárisan független, így nem
is alkot bázist. Az utolsó oszlopból az is kiderül, hogy a3 pontosan az a1 és a2 összege.
Szemléletesen ez a három vektor egy síkban van, amit a 3-dimenziós tér egy altérének
nevezünk. Ennek az altérnek a dimenziója 2 hiszen két független vektor a1 és a2 már
generálja, azaz az altér(sík) tetsz®leges elemét el®állítja.
Elemi bázistranszformáció összefoglalása:

(1) Annak eldöntésére használjuk, hogy vektorok lineárisan függetlenek-e, bázist
alkotnak-e, valamely elemet el® lehet-e adott elemek lineáris kombinációjaként
állítani, a következ® fejezetben egyenletrendszer megoldására, mátrix inverzének
meghatározására és determináns kiszámítására is alkalmazni fogjuk.
(2) Lépései :
a) Egy nem 0 elem (generáló elem) kiválasztása (célszer¶ 1-t választani), a ge-
neráló elem helyére 1 kerül oszlopában a többi helyre 0.
b) A kiválasztott elem sorát osztjuk a generáló elemmel.

c) A többi elemet rendre úgy számítjuk ki, hogy a régi táblazat eleméb®l kivon-
juk a sorának és a generáló elem oszlopának metszetében álló régi elemnek
és oszlopának és a generáló elem sorának metszetében álló új elemnek a
szorzatát.
d) Újabb nem 0 elemet választunk, mely nincs az el®bbi generáló elem sorában
és oszlopában és újra végrehajtjuk a lépéseket.
(3) Az eredmény kiértékelése :
a) Lineárisan független a vektorrendszer, ha minden vektort be tudok vinni a

bázisba :
a1 a2 a3
a1 1 0 0
a2 0 1 0
a3 0 0 1
e4 0 0 0
b) Generátorrendszert alkot, ha minden bázis elem helyére be tudok vinni egy

vektort :
a1 a2 a3 a4
a1 1 0 0 a
a2 0 1 0 b
a3 0 0 1 c
c) Bázist alkot, ha mindkét el®z® állítás teljesül :
a1 a2 a3
a1 1 0 0
a2 0 1 0
a3 0 0 1
d) Egyik állítás sem teljesül :
a1 a2 a3
a1 1 0 a
a2 0 1 b
e3 0 0 0
A.1.2. Feladatok
A.5. Feladat. Bizonyítsuk be, hogy a 2×2-es (n×m-es) mátrixok vektorteret alkotnak
és ebben a vektortérben

1 0 0 1 0 0 0 0
, , ,
0 0 0 0 1 0 0 1
mátrixok bázist alkotnak (HF).
A.1. Tétel. Az n × m-es mátrixok vektorteret alkotnak az összeadásra és a skalárral

való szorzára, azaz az ott felsorolt tulajdonságok érvényesek ezekre a m¶veletekre.
A.6. Feladat. Döntsük el, hogy bázist alkotnak-e a következ® mátrixok

1 0 2 1 1 2 3 1
, , , ?
2 1 0 1 2 1 0 1
Hány dimenziós ez a vektortér ?
Megoldás: Feleltessük meg a 2×2-es mátrixoknak a szám négyeseket. Ez a megfelel-

tetés m¶velettartó és bijektív :
  
1 2
1 0  0  2 1  1 
↔ a1 =   ,
  ↔ a2 =  
2 1 2 0 1  0 
1 1
   
1 3
1 2  2  3 1  1 
↔ a3 =   ,
  ↔ a4 =  
2 1 2 0 1  0 
1 1
Ezután a feladatot elemi bázistranszformációval oldjuk meg. A számolás menete a
következ® :
a1 a2 a3 a4 a1 a2 a3 a4 a1 a2 a3 a4
e1 1 2 1 3 a1 1 2 1 3 a1 1 0 -3 1
e2 0 1 2 1 e2 0 1 2 1 a2 0 1 2 1
e3 2 0 2 0 e3 0 -4 0 -6 e3 0 0 8 -2
e4 1 1 1 1 e4 0 -1 0 -2 e4 0 0 2 -1
a1 a2 a3 a4 a1 a2 a3 a4
a1 1 0 1 0 a1 1 0 0 0
a2 0 1 4 0 a2 0 1 0 0
e3 0 0 4 0 a3 0 0 1 0
a4 0 0 -2 1 a4 0 0 0 1

A.7. Feladat. Bázist alkotnak-e, lineárisan függetlenek-e, hány dimenziós teret gene-
rálnak az alábbi vektorok :

    
1 4 −2
a) a1 =  2 , a2 =  2 , a3 =  2 ,
3 2 4
     
1 2 1
b) a1 =  1 , a2 =  −3 , a3 =  −5 ,
0 4 5
     
1 3 5
c) a1 =  2 , a2 =  2 , a3 =  6 ,
3 4 10
       
2 1 4 3
 1   3   2  4 
d)

a1 = 
 3 , a2 =  2 , a3 =  1 , a4 = 
       ,
2 
4 4 3 1
       
−1 −1 0 −2
 2   0   2
e) , a4 =  4 
  
a1 = 
 1 , a2 =  3 , a3 =  −1
   
  3  .
3 2 −3 2
A.8. Feladat. Határozza meg a p paraméter értékét úgy, hogy az alábbi vektorok
bázist alkossanak Rn vektortérben :
     
1 2 1
a) a1 =  2 , a2 =
  1 , a3 =
  1 ,
1 1 p
       
1 1 0 −1
 0   1   p
b) , a4 =  1 
  
a1 = 
 1 , a2 =  −1 , a3 =  1
   
  1  .
−1 0 −1 −p
A.9. Feladat. Igazolja, hogy a legfeljebb harmadfokú polinomok vektorteret alkotnak
a valós számok felett ! Adja meg a vektortér egy bázisát !
A.10. Feladat. Döntse el, hogy a pontosan harmadfokú polinomok vektorteret

alkotnak-e valós számok felett !
A.11. Feladat. Írjuk fel az 5+6i komplex számot az 1−2i és a 3+2i komplex számok
lineáris kombinációjaként.
A.12. Feladat. 3 2
Bázist alkotnak-e a 3x +x +2x+1, az x3 +5x2 +4x+2, az x3 +4x2 +
3 2
+x+3 és a 4x + 2x + x + 2 polinomok ?
A.13. Feladat. Igazolja, hogy a 2×3 mátrixok vektorteret alkotnak a valós számok
felett ! Adja meg a vektortér egy bázisát !
A.14. Feladat. Hány dimenziós vektorteret alkotnak a valós számok felett a 3 × 4-es
mátrixok ?

1 2 3 1 4 3 5 1 1 2
A.15. Feladat. Az 1 2 , 2 1 , 4 4 , 7 2 , 3 0 mátrixok li-
neárisan függetlenek-e
? Hány
dimenziós vektorteret generálnak ? El®áll-e a ezek lineáris
4 5
kombinációjaként mátrix ?
2 7

Anal12017 PDF

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Anal12017 PDF

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

1.

Lineáris algebra alapjai

1.1. Tétel. A vektorok egyenl®ségére a következ®k teljesülnek:

(3) ha a = b és b = c, akkor a = c (tranzitív)

1.7. Deníció. Az a, b vektorok különbségén azt az a − b-vel jelölt vektort értjük,

(1) amelynek hossza |λ||a|

(2) iránya megegyezik a irányával

(3) irányítása azonos a irányításával, ha λ > 0; ellentétes a irányításával, ha λ < 0;

1.3. Tétel. Legyenek a és b vektorok, λ és µ valós számok. Ekkor a következ® azonos-

(1) λ(µa) = (λµ)a

1.5. Tétel. Ha a, b és v síkbeli vektorok és a nem párhuzamos b-vel, akkor mindig

1.6. Tétel. Ha a, b, c és v térbeli vektorok és a, b, c nem egysíkúak, akkor mindig

1.1.2. Vektor koordinátái

Tekintsünk egy olyan derékszög¶ koordinátarendszert melyben az egységvektorok

1.11. Deníció. Tekintsünk a térben három páronként egymásra mer®leges egység-

megválasztani, hogy jobbrendszert alkossanak. Az i, j vektorokat a síkban, illetve az i,

1.1.3. Vektorok skaláris szorzata

számot értjük, ahol ϕ az a és b vektorok hajlásszögét jelöli.

1.7. Tétel. Tetsz®leges a, b és c vektorok esetén a skaláris szorzatra az alábbiak tel-

1.11. Tétel. Egy tetsz®leges a = a1 i + a2 j vektor hossza:

1.12. Tétel. Egy tetsz®leges a = a1 i + a2 j + a3 k vektor hossza:

Megoldás: A kerületet az oldalak hosszának összegeként tudjuk kiszámítani. Így els®

Els®ként számítsuk ki a B csúcsnál lév® szöget. A skaláris szorzat deníciója alapján :

Fontos, hogy mindkét vektor kezd®pontja azonos legyen, így

1.1.4. Vektorok vektoriális szorzata

(1) hossza |a × b| = |a||b| sin ϕ

(3) az a és b és a×b vektorok jobbrendszert alkotnak.

1.13. Tétel. Tetsz®leges a, b és c vektorok esetén a vektoriális szorzatra az alábbiak

= (a2 b3 − a3 b2 )i − (a1 b3 − a3 b1 )j + (a1 b2 − a2 b1 )k

Megoldás: A háromszög területét ki tudjuk számítani :

Nézzük a számolást részletesen :

A két vektor vektoriális szorzata :

Tehát a feladat megoldása :

1.1.5. Vektorok vegyesszorzata

szorzatot az a, b, c vektorok vegyesszorzatának nevezzük.

Megjegyezzük, hogy az abc vegyesszorzat az a, b, c vektorok által kifeszített pa-

1.16. Tétel. Három térbeli vektor a = a1 i + a2 j + a3 k, b = b1 i + b2 j + b3 k és c = c1 i +

= (a2 b3 − a3 b2 )c1 − (a1 b3 − a3 b1 )c2 + (a1 b2 − a2 b1 )c3

Megoldás: A paralelepipedon térfogatát ki tudjuk számítani egyrészt :

1.2. Gauss-Jordan elimináció bevezetése

Megoldás: Feladatunk b-t felírni a1 , a2 segítségével :

Szokás az ismeretlenek együtthatóit táblázatos, mátrixos formában megadni, illetve az

Osszuk le a második egyenletet -5-tel :

Gauss-Jordan elimináció lépései

(2) A kiválasztott elem sorát osztjuk a kiválasztott elemmel.

1.7. Feladat. Bontsa fel a 

Megoldás: Gauss-Jordan eliminációval oldjuk meg a feladatot, a számolás menete a

Tehát b vektort az alábbiak szerint állíthatjuk el® : 2a1 + a2 + a3 = b. 

1.2.2. Lineáris egyenletrendszerek

Megoldás: Átírjuk egy kicsit az egyenletrendszert :

Bevezetjük a következ® jelölést :

xa1 + ya2 + za3 = b

1.10. Feladat. Oldjuk meg az el®z® feladathoz nagyon hasonló egyenletrendszert :

Megoldás: Hasonlóan az el®z®ekhez átírva a feladatot vektorokra, elemi bázistransz-

A számolás menete a következ® :

Tehát öszefoglalva az egyenletrendszerek megoldása során a fenti három eset egyikét

(1) A megoldás egyértelm¶ :

(2) Végtelen sok megoldása van a feladatnak :

(3) Nincs megoldása az egyenletrendszernek :

1.2.3. Zárthelyi feladatok

1.13. Feladat. Oldja meg a következ® egyenletrendszereket :

1.3. Mátrixok, determinánsok

Nézzünk néhány példát :

1.7. Deníció. Az a, b vektorok különbségén azt az a − b-vel jelölt vektort értjük,

1.11. Deníció. Tekintsünk a térben három páronként egymásra mer®leges egység-

Els®ként számítsuk ki a B csúcsnál lév® szöget. A skaláris szorzat deníciója alapján :

Tehát b vektort az alábbiak szerint állíthatjuk el® : 2a1 + a2 + a3 = b.

1.17. Deníció. Egységmátrix nak nevezzük az olyan négyzetes mátrixot, melynek

1.18. Deníció. Két mátrixot egyenl®nek nevezünk, ha azonos alakúak és a megfelel®

1.22. Deníció. n-edrend¶ determinánsnak nevezzük az n2 számú elemb®l álló, n

Így a deníció alapján az 1-rend¶ determináns értéke :

1.23. Deníció. Legyen az i egységvektor képe ϕ(i)=a1 i+a2 j, továbbá a j egységvektor

1.24. Deníció. A ϕ : Rn → Rn leképezést lineáris transzformációnak nevezzük, ha

Megoldás: Mivel az x tengely x, így az i egységvektor képe önmaga. A j egységvektor

Ezt a lineáris transzformációt mer®leges tengelyes anitásnak nevezzük. Nézzük ezt

1.25. Deníció. Anitásnak (an transzformáció) nevezzük a sík önmagára való

A hasonlósági transzformációk, azon belül az egybevágóságok az an transzformá-

1.27. Deníció. Egy an transzformációt tengelyes anitásnak nevezünk, ha van

Az anitás irányú egyenesekre teljesül, hogy a képük önmaguk lesz. Általánosan

1.29. Deníció. Az olyan egyenest, melynek képe önmaga a lineáris transzformáció