Elfog a rettegés. Minden kis zajra felébredek, Mert azt hiszem megjöttél.
Te nem érzed, Nem érzed azt a kínt, Amikor éjjel itt maradsz, A magányról álmodik a remény.
Ahogy megjöttél, rögtön ősz lett,
Majd hirtelen tél, Más lett a föld és más a világ, Havat hord a szél.
Azok a boldog, szép napok, ég veled!
Te nem tudod, milyen jó nélküled. Azok a boldog, szép napok, ég veled! Te nem tudod, milyen jó nélküled. Ma már csak emlék, Mikor még nem voltál. Az volt az igazi nyár Az idő oly' gyorsan száll
A legszebb pillanat, amikor búcsúzunk
És a vonatra felszállsz Könnyes szemmel arra gondolok, Hogy nehogy lemaradjál!
Azok a boldog szép napok, ég veled!
Te nem tudod, milyen jó nélküled. Jönnek a boldog, szép napok, ég veled! Te nem tudod, milyen jó nélküled.