Bruce Lipton:

A HIT BIOLÓGIÁJA
(The Biology of Belief, Bruce Lipton; https://www.youtube.com/watch?v=jjj0xVM4x1I)

Magyar fordítás és tömörítés:

Zsoldos Betty
Master Coach, NLP-Master,
író, fordító, tréner
bettyzsoldos@gmail.com

Hogyan aktiválja a molekula a gént?

„A tudás hatalom” - Minél tudatosabb vagy, annál inkább túlélsz és sikerre viszed.

„Az erőtlenség a tudás hiányának köszönhető.”

Ha igaz lenne, amit 50 éven keresztül gondoltunk, hogy a szüleinktől örökölt gének irányítják az életünket,
akkor pusztán áldozatok lennénk, és felmenthetnénk magunkat azzal, hogy úgysem tehetünk semmit,
hiszen minden eleve elrendelt. Ez azt is jelentené, hogy Te kevésbé számítasz, a gének nálad erősebbek.

A DNS képét mindenki ismeri, és általánosan elterjedt, hogy a személyes jellegzetességeidet ez határozza
meg: a hajad és szemed színét, a hízásra való hajlamodat, a szexuális orientációdat, az agressziódat, a
boldogságra való késztetéseidet, stb.

A gének a sejtben találhatóak egy struktúrában, amit sejtmagnak hívunk. A Nuclear Dynamics c.
legtekintélyesebb szaklap azt írja a Macromolecular Ballet c. cikkében, hogy a sejt parancsközpontja a
sejtmag (nucleus).1 50-75 billió sejt van a testünkben! Nincs olyan funkció a testben, amely ne lenne jelen
minden egyes sejtedben! Egy sejtnek saját légzőrendszere, emésztőrendszere, hormonrendszere,
idegrendszere, szaporodási rendszere, immunrendszere van; azaz egy sejt és maga az ember egymás
strukturális - funkcionális hasonmásai: bármi van az emberben, ugyanaz megvan a sejtben és fordítva! Ha
úgy vesszük, amit ez a tekintélyes lap írt, hogy a sejt parancsközpontja a sejtmag, akkor ezt értelmezhetjük
úgy, mint az emberi agyat, mely irányítja az emberi test szerveit, és arra a következtetésre juthatunk, hogy
a sejt „agya” a sejtmag.

Itt egy érdekes kérdés következik: Mi történik, ha eltávolítjuk az agyat bármilyen élő szervezetből? Meghal!
Ha azonban a sejtmagot (nucleust) eltávolítjuk a sejtből, akkor a sejt továbbra is él, és a viselkedése

1
Kiegészítés: Nem minden sejtben van gén/DNS!
változatban marad: ugyanúgy kommunikál más sejtekkel, táplálkozik, nő, felismeri a mérgeket és elhúzódik
tőlük, stb.! Ebből következik, hogy a sejtmag nem azonos azzal a kontrolláló-irányító szervvel, ami az agy
tevékenységével kapcsolatos! Vagyis: A gén nem irányítja a biológiát!

Annyira biztosnak gondoltuk, hogy a sejtmagban lévő gén ugyanolyan meghatározó fontosságú szerv, mint
az agy, hogy sok-sok éven keresztül meg sem kérdőjeleztük, tehát még csak tudományos igazolást sem
kerestünk rá!

Az emberi humán-genom kutatás kapcsán fény derült arra, hogy újraírhatjuk a biológia-könyveket: mert ha
a gén irányítja a biológiát, akkor 120.000 génre lenne szükségünk, hogy „emberek” legyünk. A genom-
kutatás során kiderült, hogy kevesebb, mint 35.000 génünk van! Hol van a maradék 90.000? A génjeink 2/3-
a hiányzik! A legújabb kutatásoknak köszönhetően az elmúlt 10 év során teljesen új felfedezések születtek!
Amiről most beszélek, ez majd csak a jövő biológia-könyveiben jelenik meg!

Ha a sejtnek ugyanolyan funkciói vannak, mint az emberi lénynek, akkor tudnunk kell, hogy hol van a sejt
agya, - mert mint kiderült, nem a sejtmagban! A sejt egy olyan gépezet, amelynek építőkockái
fehérjerészek!2 A kék szemedet, szőke hajadat, stb. ezeknek a fehérjéknek köszönheted! … Kb. 70-90.000
különböző fehérje rész van, melyekből felépül az emberi test. Mindegyik fehérje olyan, mint egy
gyöngyfüzér, melynek szemei lineáris sorrendben kapcsolódnak egymáshoz! A gyöngyök aminósavak.
Amikor a testépítéshez aminósavat veszel, az nem más, mint ez a füzér, ami felépíti a fehérjét. Két
szempont lényeges: 1. milyen hosszú a gyöngysor, azaz hány aminósav van felfűzve; 2. az elsőnél még
lényegesebb: a gyöngysor színeinek szekvenciája.

Most nézzük meg ezeket hajlított pvc csövekkel: néhány 45 fokban, más 30 vagy 90 fokban van meghajlítva,
így amikor összeteszem, ezt a formát kapom. De, ugye, beszéltünk a szekvencia fontosságáról, tehát ha
most ezt máshogy szerelem össze, akkor ugyanazon aminosavakkal más formát kapok. Tehát hogyan
kapunk 70-90.000 különböző fehérjét? Egy-egy másféle összeillesztés következtében!

Most vegyük például ezt a fehérje-alakzatot: organikus építőkockákból áll: de ez csak egy szobor,
semmilyen „élet” nem jelenik meg benne! Honnan jön az élet? – Ez a lényeges kérdés! Az élet mozgás,
animáció!

Ha figyeljük a fehérje-alakzatot, akkor látjuk, hogy az elemek elfordíthatóak a kapcsolódásoknál.

Ugyanakkor látjuk, hogy pl. itt két sárga végződés van, és mindegyik negatív pólusú, – és jól tudjuk, hogy a
hasonló töltések taszítják egymást. Ha stabil kapcsolatot akarunk, akkor az ellentétes töltéseket távol kell
tartanunk egymástól. És most hozzunk be egy környezeti jelet (szignált), ami pozitív töltésű – ami lehet
molekula, atom, vagy energia. Tételezzük fel, hogy a jelen esetben ez egy molekula: egy ösztrogén hormon.
Mivel ez pozitív töltésű, ezért a negatívhoz kapcsolódik, és a fehérjeláncolat másik negatív pólusát is
odahúzza, így gyűrűt képez vele.

Mi tehát az élet? Az élet a fehérjék mozgása! A fehérjék mozognak, más formát öltenek, kinyílnak és
összecsukódnak, hogy továbbíthassák a jelzéseket!

Összefoglalva: a fehérjék lineárisan összeálló aminosav-láncolatból állnak, melynek formái az aminosavak

szequenciájától és töltésétől függnek. Ha a töltések egyensúlyban vannak, nincs mozgás; akkor van mozgás,
ha a töltés megváltozik.3 Az élet-jelet, az aktivitást a szignál (a jelzés) biztosítja. A fehérje önmagában csak
egy struktúrát ad, de a szignál garantálja a viselkedést, ami a fehérje mozgásának, válaszadásának

2
kép: Proteins provide for organismal structure
3
kép: Proteins Change Shape: Movements generated by shape-change create biological „behatiour”
köszönhető. fakad. És itt a lényeg: A cselekvés a szignál kontrollálásából adódik! A sejt agya nem csinál
mást, mint megmondja, hogy a környezetből jövő szignál melyikére reagáljon a sejt.

A csavar: a sejt agya nem a sejtmag (nucleus), hanem a sejtmembrán (sejtfal), azaz a sejt „bőre”. Három
csíralemez van, ami a végső élő-organizmust alkotja: ektoderma, mezoderma, entoderma csíralemez,
melyekből a különböző szerveink felépülnek. Az ektoderma csak két dologért felelős: a bőrért és az
idegrendszerért! Mit csinál a bőr? Leveszi a külvilágból az ingereket, és aztán megmondja a sejteknek és a
fehérjéknek, hogy mit kell csinálni! Mint már mondtam, ha a sejtmagot eltávolítjuk, a viselkedés nem
változik! A sejtmagnak nincs intelligenciája, ez nem az agya, hanem az ivarmirigye a sejtnek, ami a minta
letéteményese (őrzőhelye)! A sejtmagra tehát csak a blueprint miatt van szükség, semmi másért!

Hogyan működik a sejtmembrán? Minden környezeti tényezőt érzékel „odakint”: napsütést, meleget,
hangot, kémiai anyagokat, illatot, színeket, majd átalakítja ezeket úgy, hogy a fehérjék számára
felhasználhatóak legyenek. Ha levágjuk ezt az érzékelést, akkor a sejt nem reagál, nem aktív! A te életed
attól az, ahogyan te reagálsz a környezeti hatásokra: ahogyan te látod, te érzékeled a jelzéseket.

Ha megnézzük a sejtek felszínét, akkor láthatjuk, hogy az nem sima, hanem kis „antennák” állnak ki belőle,
mellyel a fehérjék leolvassák a körülöttük lévő környezetet és azt átfordítják egy viselkedésbe. A fehérjék
egyik csoportjának (a receptoroknak, mint pl. a szem, fül, orr, nyelv, bőr sejtjeinek) van antennája, melyek a
szignált leveszik és továbbítják az adott információt. Lehet, hogy hisztamin, vagy glükóz van odakint, ami
vészhelyzet-reakciót vált ki belőlem, vagy inzulin van, ami a metabolizmusomra hat. Mindenre más-más
antenna van, ami azt jelenti, hogy a sejtmembránt különböző antennák veszik körül. A fehérjék másik
csoportja feldolgozza az antennákból származó információt, és válaszreakciókat ad. Az antennák
ugyanazokat észlelik, mint a receptorok, akárcsak nekik is lehetne szemük, fülük, stb. Az antennán keresztül
jövő input kapcsolatba lép az effektorokkal, ami a fizikai outputot biztosítja. Az antennát úgy kell elképzelni,
mint ami a sejten vándorolva szkenneli a környezetet, és mihelyt észlel valamit, „leadja a drótot”; így a
sejtmembrán alatt a fehérjék kapcsolódása megváltozik.

Miután a sejt észleli a szignált, egy másodlagos szignált küld az effektor fehérjébe, hogy aktiválja annak
működését. Mi is történik? Az antenna-fehérje ott van a membránon, és amikor a szignálmolekulák
hatására az effektor-fehérje megnyílik, csak az hatol be ezen keresztül a sejtbe, ami beleillik, – ami nem, az
pedig kint marad! Tehát nyugalmi állapotban az effektor fehérje zárt, de amikor aktiválódik, akkor kinyílik,
és ezen keresztül a sejtbe jut az információ. A sejtnek a működését tehát a környezeti inputok aktiválják. Ha
levágnánk a receptor antennáját, semmiféle sejtreakció nem lenne! Ez ugyanaz, mint a stimulus (szignal) –
válasz (reflex). Az elsődleges szignál a receptoron keresztül, a másodlagos pedig az effektoron keresztül
aktiválódik. Egyidejűleg több ezer szignál jelez.

A receptor funkciója az, hogy a környezetet pásztázza, az effektoré pedig, hogy egy fizikai választ adjon.
Ebben a folyamatban percepció (észlelés) jön létre. A „percepció” jelentése (a Webster szótár szerint): „a
fizikai érzékelésen keresztüli környezeti tudatosság”. Itt sehol sincs sem gén, sem DNS, csak stimulus-válasz!
Ezek után egyértelmű, hogy az észlelés irányítja a viselkedést („Perception controls behaviour”)! A
viselkedés a fehérjék mozgását jelenti - ami kizárólag az észlelés által jöhet létre!

A lényeg: a sejtműködés nincs programozva, hanem folyamatosan azon múlik, hogy milyen jelek vannak a
környezetben! A kérdés: mi történik, ha a környezeti szignál megjelenik, de a szükséges fehérje nincsen a
sejtben? - Itt jön be a DNS! Mi a DNS szerepe? A dupla spirálja valójában fehérje blueprint, és ha
elválasztjuk a hélixet (kettészedem a dupla szálat), a köztük lévő létrafokok színszekvenciája valójában az
aminósavak kódjainak felelnek meg. Tehát az, hogy hogyan kell az aminósavakat összefűzni, a DNS-ben levő
kód adja meg!
Hogyan aktiváljuk a géneket? Hallottatok már a rákos génekről? Mit jelent ez: van gén, amitől rákos leszel?
Az egyértelmű tény, hogy a gén nem tudja önmagát aktiválni! Ez a biokémiai igazság! Egy gén nem tudja
magát sem ki-, sem bekapcsolni! Tehát a rákos gén – teljesen fals ötlet! Ha lenne ilyen, akkor születésed
pillanatában aktiválódna, és a gén azt mondaná: na, most már itt az ideje, hogy rákot csináljunk! Tehát az
nonszensz, hogy 40-50 évig ott bujkál a testedben, aztán egyszer csak azt mondja, hogy na, most gyerünk!

A „Roles of Genes in Development”4 cikk azt mondja, hogy 50 éven keresztül azt hittük, hogy a gének
uralnak minket, és ez a nézet már annyira elterjedt, hogy minden biológiakönyvnek ez a
megkérdőjelezhetetlen alaptétele, még ha tudományosan soha nem is igazolták ezt. Ez a tétel teljesen
hamis!

Mikor aktiválódik tehát a gén? Ha a sejtnek szüksége van a fehérjére a válaszreakcióhoz!

Az igazság: ha egy génre szükség van, akkor egy a környezetből érkező jel, - és nem magának a génnek egy
effajta tulajdonsága - fogja aktiválni azt! Röviden: a környezet szignálja aktiválja a gént. Gyakorlatilag: ha 40
évesen hirtelen rákos leszel, akkor az okot hol kell keresni? Nem a génben, hanem a környezeti szignálban;
vagyis: abban, hogy mi lett más, mi változott meg, amitől a gén aktiválódott?

23 kromoszóma-párunk van, 23 apánktól, 23 anyánktól, aztán ezek összetalálkoztak, még a színkóddal is el

lehet játszani. A sejtmag 50 %-a DNS, és 50%-a fehérje! És mi 50 éven keresztül annyira csak a génekre
koncentráltunk, hogy a fehérjéket leválasztottuk róluk, és rögtön ki is dobtuk. Most látjuk csak, hogy a
lényeg ment a kukába, az, ami kontrollálja a géneket, miközben DNS nem is létezik önmagában!

A DNS-t egy fehérje cső burkolja be. Képzeljük el, hogy ez a karom egy gén, aminek köszönhetem, hogy kék
a szemem. Feltűröm az ingujjamat, és látjátok, hogy itt a gén? (Igen) Jó, most ráhúzom az ingem ujját. Most
látjátok? (Nem.) Most ráhúzom a fehérjecsövekből álló burkot a karomra, és tudjuk, hogy ez akkor mozdul
el, ha a szignál életre kelti. Tessék: kinyílik a lakat, és láthatóvá válik a karom.

Ha a cél-protein nincs jelen a cytoplazmában, a szignál bemegy a sejtmagba, és aktiválja a gént. Nézzük csak
az elejétől: Az antenna észleli a környezeti szignált, a fehérjének leadja a jelzést, amitől annak alakja
megváltozik, kapcsolódik az effektorhoz, és ez fehérjét keres a válaszreakcióhoz. Ha nincs fehérje, akkor a
DNS-ből fogja elvenni. A DNS-t azonban fehérjetakaró fedi, (csakúgy, mint az előbb a karomat az ingujj),
melynek bizonyos pontjain un. szabályozó fehérje van. A környezeti szignál megkeresi, hogy melyik protein
formájához passzol, majd kinyitva a fehérjét, leveszi a fehérjetakarót a DNS-ről, és a DNS-ről egy másolatot
csinál, úgy, hogy az RNS molekula leveszi a blueprintet (RNA-messanger), hogy majd ebből a fehérjét létre
lehessen hozni. Ezek után a takaró újból befedi a gént. A génhez kizárólag addig lehet hozzáférni, amíg a
szignál jelen van!

Következtetés: Az érzékelés „irányítja” a géneket!

A gének nem tudják magukat szabályozni, csak az észlelés/érzékelés az, ami elindítja a folyamatot, és ez
választja ki, hogy melyik gént fogja aktiválni! A lényeg most jön: Mi történik, ha stresszes környezetbe
kerülök, és nincs meg a megfelelő génem, hogy a stresszre válaszoljak? – Változtasd meg a génjeidet!

A hagyományos biológiában úgy tartják, hogy a genetikai változás egyetlen mechanizmusa a véletlen
mutáció. Ez azt jelenti, hogy kémiai úton mutációkat tudunk létrehozni, de az eredményt nem tudjuk
megszabni: vagyis az eredmény mindig véletlenszerű. A konvencionális biológiánk alapja a darwini-
gondolatmenet, vagyis az, hogy az evolúció a gének véletlenszerűségének eredménye. 1988-ban azonban
John Cairns (,Julie Overbaugh és Stephan Miller) „The origin of mutants” cikkében teljesen más nézőpontot
4
Problems and Paradigms: Metaphores and the Role of Genes in Development
hoz fel, és ezekkel indokolja: „Az adaptív mutáció lényege az, hogy a gének nem véletlenszerűen működnek,
hanem a környezeti ’utasítás’ hatására; vagyis a gének állandóan igazodnak, miközben a környezeti
hatásokra válaszolnak.” Ezeket „környezeti utasításra adott mutációk”-nak hívjuk. A „Test Tube Evolutions
Catches Time in a Bottle” cikk beszámol arról, hogy egy baktérium populációt öt kémcsőbe osztották, majd
mindegyikhez nagyon stresszes környezetet adva azt figyelték, hogyan változtatja a baktérium a gént a
túlélés érdekében. Az eredmény - mind az öt kémcsőben ugyanaz volt! De hát hol is van akkor a természet
random megnyilvánulása? Sehol! Az evolúciós változások mindig a környezethez való igazodást jelentették!
„Ezek a miniatűr adaptív megnyilvánulások minden egyes alkalommal ugyanolyan módon tárulnak fel, hogy
kielégítsék a környezeti igényeket.” Itt a lényeg: Mi pontosan úgy működünk, mint a gének: beilleszkedünk
abba a környezetbe, amiről azt gondoljuk, hogy körülvesz minket.

Azt a szót használom, hogy”gondoljuk”, mivel érzékelésünk talán jó, talán rossz – ugyanis az érzékelés nem
más, mint hit! Mit jelent ez? Az, hogy a hit az, ami megváltoztatja a gént! Az érzékelés az, ami
megváltoztatja a gént! Ez egyáltalán nem a véletlen műve! Az Environmental „Shapes” Genetic Code-ban új
név lett a ’DNS anyagcsere génjei’ („Genes of DNA metabolism”) helyett: ’Genetikai építő kód’ („Genetic
Engineering Code”), ami azt jelenti: Minden egyes sejtjben vannak gének, amelyek szerepe az, hogy
felülírják a meglevőket, ha a körülmények úgy kívánják! Minden egyes sejtben lévő génnek megvannak a
lehetőségei, hogy alkalmazkodjon, illeszkedjen az új környezethez.

Nézzük meg a táblázatot: A környezeti szignál aktiválja a genetikai építő gént (genetic engineering gene),
ami képes megváltoztatni a saját génjét. A környezet, és annak érzékelése, két különböző dolog! Talán azt
gondolom, hogy toxikus, ellenséges környezetben élek, és talán éppen az ellenkezője igaz! Ha követjük a
nyilat, láthatjuk, hogy az érzékelés ugyanúgy a genetikai építő gént aktiválja. A te saját hited választja ki a
gént, és ha nincsen meg a megfelelő géned, akkor felülírhatod a már létezőt!

Az érzékelés „irányítja” a viselkedést,

Az érzékelés „irányítja” a géneket,
Az érzékelés „felülírja” a géneket.

Vigyáznunk kell azonban azzal, hogy mit írunk felül, mivel a génjeink 95 %-a nagyon hasznos és tudja,
hogyan kell túlélni és jól élni. Szinte mindig rosszul tesszük, ha felülírjuk a génjeinket, mert éppen azokat
cseréljük ki, amik egyébként is jól működnek. A rákos megbetegedések 95 %-ában egyáltalán nincs
öröklődési hajlam; a rák 95 %-ában azért van, mert az érzékelés felülírja a jó géneket és selejteset (rákosat)
csinál belőlük!

Ha te az öröklődés áldozata lennél, ez azt jelentené, hogy a génjeid alakították így. A kérdés az: hogyan
látok, hogyan érzékelek dolgokat, mikben hiszek. Az emberi lényben az észlelést, érzékelést a hit irányítja.
Az idegrendszer érzékeli a környezet, és lefordítja a maga nyelvére – ami már nem lesz ugyanaz, mint a
valóságos külvilág, - majd ezt az információt továbbítja a sejtnek. Ha egy izomsorvadásos betegből kiveszek
izomsejteket, és jó környezetbe teszem, az izomsejt elkezd egészségesen élni és fejlődni; pedig amikor a
másik testben volt, akkor hibásan működött. Miért? Mert valahol a környezet és a sejt közötti úton az
érzékelésnél valami megakadt. A hitünk alakítja a biológiánkat.

A gének a túlélés érdekében két dolgot csinálnak: 1. növekednek (és reprodukálódnak) 2. védekeznek.
Tehát, ha besétálsz egy környezetbe, akkor vagy növekedési, vagy védekezési programot futtatsz. Honnan
tudom? Beletettem egy sejtet a kémcsőbe, és az egyikbe tápanyagot tettem, a másikba pedig mérget. Egy
idő múlva azt láttam, hogy a sejt mozdul a szignál hatására, és ha az pozitív, akkor affelé megy, ha
veszélyes, akkor pedig elhúzódik tőle. Ez minden esetben így történik, és nincs olyan, hogy egyszerre felé is
mozdul, meg el is távolodik! Miért fontos ez? Mert ha a sejt a védekezést választja, akkor nem növekedik,
és minél inkább azt gondoljuk, hogy szükségünk van védelemre, annál inkább megállítjuk a növekedést!

A sejt a táplálék felé mozdul a növekedés érdekében, és a sejt eltávolodik a negatív szignáltól, mert
védelmet keres - de egyidejűleg nem lehet mindkét irányú mozgás. (Vannak szignálok, amelyek a sejtre
nézve semlegesek, de ez most nem szempont.) A testünkben 50-75 billió sejt van, ami mind megmozdul a
szignáltól függően. A legfontosabb szignál az emberi lény számára a Szeretet! – Ez túlszárnyalja még a
táplálékot is. A gyerek, akit szeretnek, nőni fog! Akit pedig nem szeretnek, megáll a növekedésben!
Árvaházak, gyermekotthonok kitűnő példát szolgáltatnak erre: 30 %-ban, vagy még több arányban
visszamaradottak ezek a gyerekek. Gondoljuk csak az autista gyerekekre: az ő kommunikációjukban ott van
egy fal, és védekezésként nem válaszolnak a külvilágnak, és lassan elsorvadnak, meghalnak. Ha félünk,
lekapcsoljuk a növekedési mechanizmust.

Nézzük ezt a „hipotalamusz – hipofízis – mellékvese tengely”-t! Az agyban a hipotalamusz veszi a szignált,
és eldönti, hogy pozitív vagy negatív. Ha negatív, akkor stresszriadót fúj, és az agyalapi mirigyet (hipofízist)
aktiválja. A hipofízist másképpen „mester-mirigynek” is szokták nevezni, mert ez határozza meg a test
alakját is. A két forma: növekedés vagy védelem. Negatív szignál esetén a stressz aktiválja a hipofízist, hogy
az „harcolj-vagy-menekülj” üzemmódba kerüljön.

A testünk két részből áll: magában a testben vannak a belső szerveink, növekedésre berendezkedve, míg a
végtagokban az izmok mozgásai a védelmet teszik lehetővé. A „harcolj – vagy – menekülj” üzemmód a
végtagok izmait aktiválja. A mellékvesék által kiválasztott hormonok összeszorítják a vérereket a testben,
hogy a vér az izmokba tolulva elősegítse a hatékony védelmet. Amíg azonban az védekezik egy stresszes
állapotban, nem tud fejlődni – Ezért van az, hogy orvosok a túlzott növekedés megállítására bevetik a
stresszhormont. Az immunrendszer szintén védelemre van berendezkedve, de nem az oroszlánok ellen,
hanem baktériumok és vírusok ellen, amelyek a bőrünk alá hatoltak. De miközben az oroszlánok elől
menekülünk, nincs szükségünk az immunrendszerre. És mivel az immunrendszer a test energiájának nagyon
sok részét lefoglalja, stressz esetén a mellékvese hormonjának aktiválódásakor, az immunrendszer
lekapcsolódik és hamarabb megbetegszünk.

A harmadik fontos dolog ezzel kapcsolatban, hogy amikor „harcolj – vagy – menekülj” üzemmódban vagy,
reflex-szerűen cselekszel. Vagyis a hormon nemcsak a testből szorítja ki a vért és pumpálja a végtagokba,
hanem a gondolkodó agyból (neocortex, forebrain) is, és hátraszorítja a hüllőagyba. Mit jelent ez? Stressz
esetén kevésbé vagy intelligens! A vizsgán ugye, volt már ilyen érzésünk, hogy sokkot kaptunk egy
kérdéstől, miközben a karjaink, lábaink elkezdtek remegni, arra késztetve minket, hogy mentsük az irhánkat
és kiszaladjunk a teremből? Ma, amikor bármilyen médiacsatornából egyfolytában az árad, hogy „félj, félj”,
az emberiség adrenalinszintje elképesztő magas, és egyre kevésbé készek gondolkodni.

A test tehát olyan, mint egy fényképezőgép: bármilyen is a környezet, a lencse befogja, és áttranszformálja,
hogy a film számára hasznosítható legyen. A filmen egy másodpéldány jelenik meg, annak megfelelően,
amit a lencse közvetít a környezetről. A biológiában ugyanez van: a sejt olyan, mint a fényképezőgép, a
sejtmembrán pedig olyan, mint a lencse. A sejtmembrán érzékeli a jelet, és beküldi az adatbázist tartalmazó
sejtmagba, és a sejt a saját értelmezésének megfelelően egy fizikai struktúrát hoz belül létre. Ha azt
érzékeled, hogy stresszes a környezet, akkor lekapcsolod a növekedést, védekezésre rendezkedsz be, és
vállalod, hogy kevésbé intelligens módon cselekszel.

Az érzékelés mindig a külvilág és a biológiánk közti szűrő. Ez a szűrő maga a saját hitrendszerünk. Ha a hited
nem téged támogat, olyan géneket fog aktiválni, amelyek nem szolgálnak téged.
Az Élet teljes, mindent magában foglaló. Csak azt fogod észlelni, amit a szűrőd lehetővé tesz. Lehet, hogy a
szüleid, a tanáraid megtanították neked, hogyan kell látni, de a jó hír az, hogy kicserélheted a lencsét.
Mindannyian értékesek vagytok. Az elején azt mondtam, hogy a tudás hatalom, - ezzel a tudással
kibontakoztathatod az életedet, eldöntheted, hogy melyik gént aktiválod, milyen viselkedést választasz, és
megvizsgálhatod, hogy a lencséd mögötti hitrendszer mit támogat. Ha nem téged, akkor
megváltoztathatod!

A munkát a legjobb tudásom szerint végeztem; és a legjobb szándékkal, ellenszolgáltatás nélkül bocsátom közre az emberiség
fejlődésére. Az esetleges hibákért felelősséget nem vállalok, de a visszajelzésekből tanulok, és ezeket köszönettel fogadom!