Geolitera MIKROSZKÓPPAL, FELTÁRÁSOKKAL,

HU ISSN 2060-7067
MINTAVÉTELEZÉSSEL, KUTATÁSOKKAL
Geoszférák időszaki kiadvány
AZ ARCHEOMETRIA, AGEOARCHEOLÓGIA
HU ISSN 2062-2465 ÉS ARÉGÉSZET SZOLGÁLATÁBAN

Kiadó

SZTE TTIK Földraj zi és Földtudományi Intézet Tanulmányok llon Gábor régész 60 éves születésnapi köszöntésére

Szerkesztette
Bartosiewicz László, T. Biró Kata lin, Sümegi Pál, Törőcsik Tünde
Sorozatsze rke sztő

Pál-Molnár Elemér

Asorozat szerkesztőbizottsága

Geiger J{mos
Hetényi Magdolna
Keveiné Bárány Ilona
Kovács Zoltán
M. Tóth Tivadar
Mező s i Gábor
Mészáros Rezső
Rakonczai János
Sümegi Pál
Unger János

A GeoLitera sorozat köteteinek grafikai terve Jacob Péter és Pál-Molnár Elemér munkája

Geolitera
Címlapfotó: A velemi aranykincs diadémja (Fotó: Tárczy Tamás) SZTETII KFöldrajzi és Földtudományi Intézet
Szeged, 201 9
 Akötetet sajtó alá rendezte TARTALOMJEGYZÉK
Törőcs ik Tünde
Pál-Molnár Elemér
Prológus 9

©SZTE TTIK Földrajzi és Földtudományi Intézet, 2019 llon Gábor 13

©SZTETTIK Földtani és Őslénytan i Tanszék, 2019
llon Gábor életműve közleményekben 17
Minden jog fenntartva
Tabula Gratulatoria 33
ISBN 978-963-306-637-9

Bartosiewicz László
Szerzők
Rainer Pál AGÍMSZARVAS CSONTVÁZ SÚ LYARÁNYAINAK MÉRÉSE ARÉGÉSZETBEN
Bartosiewicz Lá szló
Regenye Judit Measuring skeletal weight ratios of red deer in archaeology 35
T. Biró Kata lin
Fekete Mária Szathmári Ildikó
Fűköh Levente
Szilágyi Gábor T.Biró Katalin
Grynaeus András Sümegi Balázs Pál ADATOK AFELSŐCSATÁRI ZÖLDPALA RÉGÉSZETI ELTERJEDÉSÉHEZ
Gulyás András Sümegi Pál Data on the archaeologica l distribution of the Felsőcsatár greenschist 49
Gyulai Ferenc Szabó Géza
Horváth Tünde Tarbay JánosGábor
Fekete Mária
Kiss Viktória Torma Andrea
Tóth Gábor SISAKTÖREDÉKEK AREGÖLYI TUMULUSBÓL
Kulcsár Gabriella Helmfragmente aus dem Tumulus von Regöly. Fragments of helmets from tumulus at Regöly 61
Törőcsik Tünde
Maróti Boglárka
Marton Erzsébet Váczi Gábor
Vörös István Fűköh Levente
MelisEszter
Puszta Sándor
AKÖRNYEZETREKONSTRUKCIÓ ÉS BUKTATÓI AGÓR: KÁPOLNADOMB RÉGÉSZETI TELEPEN FELTÁRT MALAKOLÓGIAI ANYAG
SEGÍTSÉGÉVEL
The reconstruction ofthe environment and it'sdifficulties, using excavated malacological
material from Gór: Kápolnadomb archeological excavation 81

Grynaeus András
Nyelvi lektor
FAMARADVÁNYOK ATÖRÖK KORI EGERBŐL
Törőcsik Tünde
Features with Wooden Structures from the Ottoman-Period Town of Eger 89

Gyulai Ferenc
Nyomda SZOMBATHELY-PARKERDEI LAKÓPARK, BUCSU ÉS GENCSAPÁTI-SZIGET RÉGÉSZETI FELTÁRÁSOK ARCHAEOBOTANIKAI
lnnovariant Nyomdaipari Kft., Szeged LELETEI
Fele l ős vezető Drágán György Plant remains from Szombathely-Parkerdei lakópark, Bucsu and Gencsapáti-Sziget 97
6750 Algyő, Ipartelep 4.
Horváth Tünde
KELTA SZARVASÁLDOZATOK BALATONŐSZÖD-TEMETŐI-DŰLŐ (M7 /S-10 LELŐHELY)
La Tene Dtelepülésen/ Celtic deer sacrificies on the settlement of Balatonöszöd-Temetői-dűlő (Site M7 /S-10) 11 S

Geolitera
Marton Erzsébet
SZTE TTIK Földrajzi és Földtudományi Intézet
Fe l e l ős kiadó Pál-Molnár Elemér
TEXTILMARADVÁNYOK AZONOSÍTÁSA- IKERVÁRI BRONZKINCS
6722 Szeged, Egyetem u. 2. ldentification of textil e remai ns from the treasure of 1kervár 133
www.geolitera.hu
Melis Eszter
ADATOK ATÖBBES ÉS TÖBB FÁZISÚ CSONTVÁZASTEMETKEZÉSEKHEZ AKÖZÉPSŐ BRONZKORI NYUGAT-DUNÁNTÚLON
Some remarkson the multiple and consecutive burials ofthe Hungarian Middle Bronze Age
in Western Transdanubia 141

Rainer Pál
EGY SZ ŰZ MÁRIÁS ZARÁNDOKJELVÉNY AVESZPRÉMI LACZKÓ DEZSŐ MÚZEUMBAN
Apilgrim badge depicting Virgin Mary in the Laczkó Dezső Museum, Veszprém, Hungary 163

Regenye Judit
SPONDYLUSKAGYLÓ ÉKSZEREK AVESZPRÉMI LACZKÓ DEZSŐ MÚZEUM RÉGÉSZETI GYŰJTEMÉNYÉBEN
Spondylus shell ornaments in the archaeological collection of the Laczkó Dezső Museum, Veszprém, Hungary 171

Sümegi Pál, Gulyás András, Szilágyi Gábor, Sümegi Balázs Pál, Törőcs ik Tünde
LEGÚJABB GEOARCHEOLÓGIAI VIZSGÁLATOK MAGYARORSZÁGI RÉGÉSZETI LELŐHELYEKEN
The recent geoarchaeological investigations at Hungarian archaeological sites 185

Szabó Géza
AKÁRPÁT-MEDENCEI KORA BRONZKOR PERIODIZÁCIÓJÁNAK PROBLÉMÁI ARÉGI ÉS AZ ÚJABB AMS RADIOKARBON
ADA TOK TÜKRÉBEN
Problems with the periodization ofthe early Bronze Age in the Carpathian Basin in light
of the old and the recent AMS radiocarbon data 199

Törőcsik Tünde, Torma Andrea, Sümegi Pál

EMBER, KÖRNYEZET ÉS NÖVÉNYZET KAPCSOLATA AKÁRPÁT-MEDENCÉBEN AJÉGKOR VÉGÉTŐL NAPJAINKIG
The relationship between man, environment and vegetation in theCarpathian Basin from the end of ice age 217

Tóth Gábor
TÖRÖK AURÉL LEVELE 1911 OKTÓBERÉBŐL
Letter from Aurél Török, dated October 1911. 257

Váczi Gábor A kötet Ilon Gábor régész

ÉPÜLETHEZ KÖTHETŐ RITUÁLÉ NYOMA TISZABURA KÉSŐ BRONZKORl'TELEPÜLÉSÉRŐ L 60. születésnapjának
Evidence of a building-related ritual in a Late Bronze Age settlement in Tiszabura (Eastern Hungary) 263 tiszteletére készült

Vörös István
AGÓR-KÁPOLNADOMBON FELTÁRT VASKORI GÍMSZARVAS (CERVUS ELAPHUS L. 1758) CSONTVÁZ
lron Age Red Deer (CervuselaphusL. 1758) skeletonfound from the Gór-Kápolnadomb, Nw Hungary 275

Puszta Sándor
PALEO SZŐLÉSZET MÁGNESESEN
Ancient grapevine showed out by magnetic method 285

Szathmári Ildikó, Maróti Boglárka, Tarbay János Gábor, Kiss Viktória

AMAGYAR NEMZETI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYÉBŐL SZÁRMAZÓ BRONZKORI ARANY HAJKARIKA
LELETEK VIZSGÁLATA
Study of Bronze Age gold hair rings from the collection of the Hungarian National Museum 291
 AMAGYAR NEMZETI MÚZEUM
GYŰJTEMÉNYÉBŐL SZÁRMAZÓ BRONZKORI
ARANY HAJ KARIKA LELETEK VIZSGÁLATA
STUDYOF BRONZE AGE GOLD HAIR RINGS
FROM THE COLLECT/ON OF THE HUNGARIAN
NATIONAL MUSEUM

.
221 .01

,•'i• Szathmári lldikó 1, Maróti Boglárka 2, Tarbay János Gábor3, Kiss Viktória4
••
B1
1
Magyar Nemzeti Múzeum, Buda pest
2
+ + Magyar Tudomá nyos Akadém ia, Energ iatudományi Kutatóközpont, Nukleáris Analiti kai és Rad iográfiai
Laboratórium, Budapest
3
Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest
4
Magyar Tu domá nyos Akadémia, Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet, Budapest
e-mail: iszathma ri53@gmail.com

o•
m „„„„~10~ -m~~~ ~o•
m„„„„.30m 40 m so m
Bajánsenye "Örsé gi vasút" 1997-98.
2. lelöhely ABSTRACT
Fe lszlnraj z
Felmérő : Oerdák F.
Rajzoló: Derdák F. The Hungarian National Museum has been curating a great number of Bronze Age metal hoards since the second half
Kutató: llon G.
Oszl.vez. : Szosztarits 0. of the 19th century, including depots which comprise solely of gold objects. There are nearly 230 pieces of gold hair
rings (Lockenrings and Noppenrings) that belong to hoards consisting exclusively of gold haír rings or were found in
depots together with other type of artefacts. Today a great number of these pieces are stray finds, coming from already
unidentifiable circumstances. This paper presents the recent archaeological and archaeometallurgical study of 15 gold
hair rings form three Mi dd le Bronze Age (2000-1500 BC) hoard assemblages found in the Carpathian Basin, that were
formerly unpublished or mis-interpreted.
4. ábra - Katonai térkép, L-33-45-D-b-1M10:10000 térkép, Feltárási felszínrajz (Készítette: Derdák Ferenc), Középkori edénytöredé-
kek (Rajz: Mátyus Magdolna) Keywords: Carpathian Basin, BronzeAge, gold, hair-ring, production technology, macroscopicand microscopic analyses, pXRF

290 291
p a
- 1

KIVONAT régészeti és archeometallurgiai adatokat, el a múzeumnak őskori aranytárgyakat, az

AMagyar Nemzeti Múzeum őskori gyűjteményébe a 19. század második felétől kezdve több kiemelkedő jelentőségű va lam int a k utatás során felmerülő kérdé- alábbiakban ismertetendő ószőnyi szór-
bronzkori aranylelet, többek között számos arany hajkarika került be. Agyűjteményben található közel 230darab hajkarika seket (1. ábra). vány bronzkori arany hajkarikák mellett
egy része kizárólag hajkarikákból álló kincslelet része, illetve más bronzkori tárgyakkal együtt alkotnak kincsleleteket. például 1893-ban a hódmezővásárhelyi
Jelentős hányaduk ma már beazonosíthatatlan lelőhelyű szórvány. Atanulmányban közölt 15, máig többé-kevésbé késő bronzkori arany leleteket (Mozsolics,
bizonytalan lelőhelyű és összetéte lű arany hajkarika közlése kapcsán röviden összefoglaljuk a kora és középső bronzkor 1973) 1•
aranytárgyairól jelenleg rendelkezésre álló régészeti és archeometallurgiai adatokat, valamint a kutatásuk során
2. Az arany hajkarika leletek leírása Az eredeti leltárkönyvi bejegyzés szerint
felmerülő kérdéseket. az egyik ószőnyi hajkarika (1. sz.) két, 0,3
2.1. Szőny/Öszőny (Komárom-Esztergom megye)
mm széles, 0,1 mm vastag lapos huzalból
Kulcsszavak: Kárpát-medence, bronzkor, arany, hajkarika, készítéstechnika, makroszkópikus és mikroszkópikus vizsgálat, 1890-ben a Magyar Nemzeti Múzeum több hajlított, nyitott, kissé elkeskenyedő véglí, 2
pXRF római, középkori arany, ezüst ötvöstárgyat mm átmérőjű karikával (gyűrűvel?) együtt
vásárolt, köztük néhány őskori aranytár- egy láncot alkotott, a másik hajkarika (2. sz.)
gyat, hajkarikát is Ószőny lelőhely névvel. önállóan szerepel. A lapos huzalból hajlított
1. Bevezetés készítéstechnikai vizsgálatainak fontossá- Az eladó Wiesinger Mór ismert pesti régi- gyűrűk (Ltsz: 127.1890.2-3) atipikus formá-
gát, információs értékét, az ilyen irányú ségkereskedő volt, aki nemcsak gyűjtötte a juk miatt nem sorolhatók az őskori leletek
Természetes el őfordulása és könnyű meg- komplex kuta tások is intenzívebbé vá ltak régiségeket, de kiváló ötvösmüvész lévén közé, ezért csak az elemösszetételi adatu-
munkáll1atósága miatt az aranyat korán, (összefoglalóan lásd: Csedreki et al., 2011; maga is készített magas müvészi színvo- kat közöljük (lásd: 1. táblázat). A tárgyakat
nagyjából a rézzel egy idóben kezdték hasz- Czajlik, 2012; Kiss, 2012a). Legutóbb a kötet nalú ékszereket, egyéb ötvöstárgyakat ere- feltehetőleg csak utólag kapcsolták össze.
nosítani az őskori népek. Az aranytárgyak ünnepeltje, Ilon Gábor foglalkozott bronz- deti, elsősorban középkori példák alapján 1. Kétrészes, külső felületén domborított
készítési teclmikájána k és nyersanyagának kori aranytárgyakkal a késő bronzkori vele- (Kemenczei, 2014). Több alkal ommal adott kialakítású, belső old alán enyhén ho-
meghatározása a korabeli kézművesség, il- mi kincs újraelemzése kapcsán (llon, 2015).
letve az adott társadal om kapcsolatrendsze- A Magyar Nem ze ti Múzeum őskori
rének megismerése szempontjából kiemel- gyűjteményébe a 19. század második fe-
ked ő jelentőséggel bír. Emiatt az általában létől kezdve számos kiemelkedő j elentő­
presztízstárgyként értelmezett - kincslele- ségű bron zkori aranylelet, többek között
tekből, sírokból, ritkábban telepekről elő­ arany hajkarika került be. A gyűj temény ­
került - arany ékszerek a régészeti kutatás ben található közel 230 darab hajkarika
számára fontos forráscsoportot jelentenek egy része kizáró lag hajkarikákból álló
(Kovács, 1999a). kincslelet része (S zelevény, Tiszasüly,
A legkorábbi magyarországi, a réz korba Kengyel, Uzbmjád/Kölesd-Hangospuszta,
és a bronzkorba sorolható aranytárgyak Nagyberki-Berkipuszta, Gyulafehérvár/
tipológiai-kronológiai értékelése hamar Alba Julia, Tarpa), illetve más bronzkori
elkezdődött (Pulszky, 1883; Márton, 1909; tárgyakkal együtt alkotnak kincsleleteket
Tompa, 1928; Bóna, 1986; Kovács, 1999a). (Somogyom/$mig, Százhalombatta, Pécska/
A későbbiekben Mozsolics Amália első­ Pecica, Derecske). Jelentős hányaduk azon-
sorban a kelet-magyarországi és erdélyi ban ma már beazonosíthatatlan lelőhelyű
leleteket elemezte (Mozsolics, 1951, 1958, szórvány.
1968), míg Kovács Tibor a kelet-magyar- A 19. század végén került be a Magyar
országi középső bronzkori temetők tárgyait Nemzeti Múzeumba az a néhány bizonyta-
követően a közép-magyarországi és du- lan l előhelyű és összetételű arany hajkarika
nántúli aranyleleteket gyűj tötte össze több lelet, illetve hajkarikákból álló leletegyüttes,
tanulmányában (Kovács, 1976, 1979, 1991, melyek közlése kapcsán megpróbáljuk tisz-
1994, 1999b). Az utóbbi másfél évtizedben tázni származásuk körülményeit. Röviden
felismerve a Kárpát-medencei őskori arany- összefoglaljuk a kora és középső bronzkor 1. ábra - Avizsgá lt arany kincsleletek elterjedése: 1. Szőny/Ósző ny , 2. Pincehely- Görbő, 3. Biia/Magyarbénye
tárgyak metall ográfiai, kopásnyom, illetve aranytárgyairól jelenleg rendelkezésre áll ó Distribution of gold hoards: 1. Szőny/Ószőny, 2. Pincehely- Görbő, 3. Biia/Magyarbénye(RO)

292 293
 1. táblázat- atanulmányban vizsgált arany hajkarikák nyersanyagának XRF elemzési eredményei morú, szívalakú hajkarika . Külső ré- melyet a II. világháború után hoztak létre
szén több recens beütésnyom figyelhe- az eredeti leltárkönyvi adatok alapján, és
tő meg. I-I.: 2,4 cm, Sz.: 2,4 cm. Tömege: amely a múzeum által vásárolt őskori ara-
Lelőhely Ltsz. Au (tömeg%) Ag (tömeg%) Sn (tömeg%) Cu (tömeg%) Ni (tömeg%) Pb (tömeg%)
7.93 g. Magyar Nemzeti Múzeum Ltsz. ny leletek teljes listáját tartalmazza,5 Görbő
ószőny (szívalakú hajkarika) 127.1890.1 75,5±0,5 23,8±0,3 <0,1 0,54±0,02 <0,06 0,09±0,02 127.1890.1 (2. ábra 1) (A tanulmányunk- lelőhellyel 10 aranytárgy szerepel, ebből
ban szerep lő tárgyak mind a Magyar három kérdőjellel. Az eredeti, 1890-ben írt
ósző ny (visszahajtott végű 127.1890.4 82,6±0,5 16,1±0,4 <0,1 0,9±0,1 <0,06 0,16±0,02
hajkarika) Nemze ti Mú zeum őskori gyűjtemé­ leltárkönyvi bejegyzés szerint ugyanakkor
nyében találhatók, az ettől való eltérést abban az évben csak 8 db őskori arany ék-
Pincehely-Görbő 123.1890.1 73,6±0,4 26,1±0,4 <0,1 0,14±0,05 <0,06 <0,09
(Noppenring) jelezzük.) szert vásárolt a múzeum, melyet állítólag a
2. Tömör, egyik végén visszahajtott véglí, görbői szőlőhegyen egy bögrében találtak.
Pi ncehe ly-Gö rbő 123.1890.2 73,6±0,2 26,1 ±0,1 <0,1 <0,1 <0,06 <0,09
(Noppenring töred.) fél-ovál átmetszetű ún . háromrészes Wosinsky Mór is 8 hajkarikáról számol be
arany hajkarika. H.: 1,1
P i ncehely-Görbő 123.1890.3 71,0±0,3 28,4±0,3 <0,1 <0,1 0,10±0,01 <0,09
(Noppenring töred.) cm, Sz.: 1,3 cm, Tömege:
6,73 g. Ltsz. 127.1890.4. (2.
P in ce he ly-Görbő (mindkét 123.1890.5 80,8±0,2 19,0±0,1 <0,1 <0,1 <0,06 <0,09
oldalán visszahajtott végű ábra 2)
Noppenring) Szőny lelőhelynév­
P i n ce h ely- Görbő 123.1890.6 80,6±0,2 18,5±0,1 <0,1 0,61±0,04 <0,06 <0,09 vel került a British
(visszahajtott végű Múzeumba 2 1876-ban
Noppenrinq töred.) (Leopold Stuck révén)
P in cehely- Gör bő 123.1890.7 72,6±0,6 27,3±0,5 <0,1 <0,1 <0,06 <0,09 egy további arany
(visszahajtott végű hajkarika) hajkarika és egy arany •
1

Pincehely-G örbő 123.1890.8 74,8±0,8 25,2±0,6 <0,1 <0,1 <0,06 <0,09 gyöngyökből álló nyak-
(visszahajtott végű hajkarika) lánc (Kiss, 2012)3.
Magyarbénye (Biia, RO) 117.1880 92,9±0,4 5,9±0,1 <0,1 0,69±0,03 <0,06 <0,09 3. Kétrészes, végeinél eny-
(szíva/okú díszített hojkarika) hén domborított l<ial-
(A)
akítású, belül üreges,
Magyarbénye (Biia, RO) 117.1880 89,3±0,3 9,60±0,08 <0,1 0,68±0,05 <0,06 <0,09 csónak alakú lemez
(szíva/okú díszített hajkorika)
(B) hajkarika. H.: 4,6 cm, Sz.:
3,4 cm. Tömege: 15,2 g.
Magyarbénye (Biia, RO) 117.1880 88,6±0,4 11,1 ±0,1 <0,1 <0,1 <0,06 <0,09
(szíva/okú díszített hajkarika) British Museum Lts z.
(C) 1876.1104.1. (2. ábra 3)
Magyarbénye (Biia, RO) 117.1880 75,4±0,6 24,1±0,5 <0,1 <0,1 <0,06 <0,09 4. 44 db kettőskónikus,
(visszahajtott végű díszített valamint 6 db drótból
hajkarika) (DJ tekercselt, henger alakú
Magyarbénye (Biia, RO) 117.1880 75,9±0,3 23,6±0,3 <0,1 <0,1 <0,06 <0,09 arany gyöngyből ki-
(visszahajtott végű díszített alakított nyaklánc. H.:
hajkarika) (E)
17 cm, Tömege: 80,7 g.
Magyarbénye(Biia, RO) 117.1880 74,9±1,1 24,4±0,8 <0,1 0,40±0,02 0,12±0,02 <0,09 British Museurn Ltsz.
(visszahajtott végű díszített
hajkarika) (F)
1876.1104.2. (2. ábra 4)
5cm
ószőny, díszítetlen (nem 127.1890.2. 76,9±0,06 22,8±0,08 <0,1 <0,1 0,06±0,02 <0,09
őskor i) 2.2. Pincehely-Görbő (Tolna 2. ábra - 1-2. AMagyar Nemzeti Múzeum gyűj teményében található hajkari-
megye)4 kák (Lockenring) Ószőnyből, 3-4. ABritish Múzeum gyűjteményben található
ósző ny, díszítetlen (nem 127.1890.3. 77,1±0,2 22,7±0,1 <0,1 <0,1 <0,06 <0,09 lemezhajkarika és nyakláncSzönyböl
ősko ri)
A Magyar Nemzeti Múzeum Hair rings fromÓszőny, collection of theHungarian Nationa l Museum, 3-4. hair ring
Régészeti Értéknaplójában, and necklace frorn Szőny, collection ofthe British Múzeum

294
295
 néhány évvel későbbi leírásában (Wosinsky,
1896)6 . Az ékszerleleteke t tartalmazó bögre
a leltárkönyv szerint már nem került be a
múzeumba, de mára elveszett az egyik, dup-
lán hajlított huzalból készített Noppenring
is. A többi 7 db gö rb ői arany ékszer, öt
Noppenring és két hajkarika beazono-
sítható a Wosinsky által leírt méret és súly
adatok alapján. Az Értéknaplóba11 szereplő
plusz három, gyöngyfüzér mintával ellátott
arany h ajkarika bizonyosan nem a lelete-
gyüttes része volt.
1. Noppenring, kör átmetszetű, duplán hajlí-
tott drótból, az egyik (dupla) vége hegyes,
a másik az ívben hajlított rész. A drót fel-
színe facettált, a hajlítolt rész keskeny és
széles oldala mentén kalapálás következ-
tében négy zetes alakú. A Noppenring
menetei szorosan illeszkednek egymásra.
H.: 1,6 cm, Sz.: 2,2 cm, Tömege: 22,08 g.
Ltsz. 123.1890.1 (3. ábra 1)
2. Noppenring, u gyanolyan, mint az előző,
'• '
1 -
5 cm
3. ábra -A p incehel y-görbői Noppenringek (1 - 5) és hajkarikák (6-7)
Noppenrings and 6-7. hair rings from Pincehely- Görbő
296
egy ik vége letört, ki.hajlított. Hajlított
része ka lapá lt. A tárgy menetei pon-
tatlanul illeszkednek egymásra. H.:
2,3 on, Sz.: 2,3 cm, Tömege: 21,77 g. Ltsz.
123.1890.2 (3. ábra 2)
3. Noppenring töredéke. Az előzőkhöz ha-
sonló, duplán hajlított drótból. Tört részén
eszköz beütésnyomok figyelhetők meg.
Hajlított részei nem illeszkednek pontosan
egymásra. H.: 1,1011, Sz.: 2,1 cm, Tömege:
9,04 g. Ltsz. 123.1890.3 (3. ábra 3)
4. Noppen ring, duplán h ajlított drótból.
Mindkét oldalán duplán visszah ajtott.
Hajlott részei négyzetesre kalapá ltak. H.:
1,3 cm, Sz.: 1,7 cm, Tömege: 3,42 g. Ltsz.
123.1890.5 (3. ábra 4)
5. Az el őzőhöz hasonló Noppenring töre-
déke. Az egyik duplán h ajlított fele
törött. Hajlított részei négyzetesre kala-
páltak. Külső felszínén csiszolásnyomok
láthatók. H.: 0,9 cm, Sz.: 1,2 cm, Tömege:
2,48 g. Ltsz. 123.1890.6 (3. ábra 5)
6. Tömör, egyik végén
visszaha jtott végű, ún.
háromrészes arany hajkari-
ka, végei kissé (lapítottan)
kiszélesednek. H.: 1 cm, Sz.:
1,4 cm, Tömege: 3,32 g. Ltsz.
123.1890.7 (3. ábra 6)
1
• 7. Az előzőhöz h asonló,
tömör, egy ik végén vissza-
hajtott végű, ún . h árom-
részes arany hajkarika .
Végei kissé (lapítottan)
kiszélesednek. H.: 1,1 cm,
Sz.: 1 cm, Tömege: 3,03 g.
Ltsz. 123.1890.8 (3. ábra 7)
6
'•
-
' 7 '•
2.3. Magyarbénye/Biia (Romá-
nia, Alba megye)
1880-ban Magyarbénye
lelőhellyel a Magyar
Nem ze ti Múzeum egy
7 tagú, egymásba fűzö tt
h ajkarikákbó l áll ó aranyláncot vásárolt leltárkönyvben a Mozsolics Amália által
egy za latnai aranykereskedőtől. Az ere- korábban publikált három magyarbényei
deti leltárkönyvi bejegy zés ben a „ lánc- hajkarika mellett. Nem zárható ki tehát,
szemeket" felfűzött állapotukban csak hogy ez a három, korábban tévesen gör-
röviden írták le és csak a lánc összsúlyát bői l e lőhe l yúként meghatározott díszített
és összefüzött állapotának körül - hajkarika is a magyarbényei „aranylánc"
belüli hoss zá t ad ták meg. A leírásból része volt; ennek megfelel ően a hét tárgy-
egyért e lmű en kiderül, hogy a bron zkori ból hatot nagy valószínúséggel sikerült
arany hajkarikák mindegyike díszített, a azonosítanunk.
legtöbb darabon az általában ritkán al- l. Vastag, tömör, ovális átmetszetű haj-
kalmaz ott gyöngyfüzér minta található. karika, egymásra hajló, bekunkorodó,
A leltárkönyvben a lánc négy tagját rajz- tompa végekkel. Külső felületén három
za l is illusztrálták. A mú zeum régészeti sorban gyöngyfüzér díszítés fut. A dí-
tárgyainak 1958. évi nagy revíziójáná l szítés felszíne csiszolt. A karika belső
a magyarbényei h ajkarikákat már nem részén öntési felület figyelhető meg. H.:
leh etett beazonosítani . 1,8 cm, Sz.: 1,3 cm, Tömege: 21,51 g. Ltsz.
Valószínúleg az eredeti leltárkönyvben 117.1880 (A) 10 (4. ábra 1)
szerep l ő rajzok is segítettek Mozsolics 2. Az előzővel teljesen megegyező forrna,
Amáliának abban, hogy a magyarbé- díszítés és rnikroszkópikus jegyek. I-L
nyei arany hajkarika leletegyüttesből 1,9 cm, Sz.: 1,6 cm, Tömege: 19,49 g. Ltsz.
3 tömör, díszített hajkarikát az 1960-as 117.1880 (B) (4. ábra 2)
években azonosítani tudott. Az 1968-ban 3. Vastag, tömör hajkarika, egymásra
megjelent, a bron zkori aranyleletekkel hajló, erősen bekunkorodó végekkel.
foglalkozó kötetében ezeket fotókon is Háromszög átmetszetű, mely a külső
közölte (Mozsolics, 1968)7. A magyar- felületen végig futó éles középbordából
bényei leletek azonosítását nehezítette, adódik. A borda mindkét oldalán gaz-
hogy a Régészeti Ér tékllaplóban, majd az dagon díszíte tt szabálytalan kör-félkör
Ér téknapló ada tai alapján később készült, alakú minta fut, amit a két szélén pont-
fényképekke l illus ztrált tárgyleíró kar- . dísz keretez. Bel ső részén kevésbé el-
tonokon a Mozsolics Amália által közölt dolgozott öntési fel szín figyelhető meg .
hajkarikák lelőhelyeként egészen mos- Külső részein valószínlíleg eldolgozott
tanáig Késmárk neve szerepelt tévesen öntési varratok nyomai látható. A dí-
(így publikálta őket Novotny-Novotná, szítés az egymásra hajló belső részeken
1991). 8 Az erede ti leltárkönyvi adatok sze- erősen megkopott. H.: 2,2 cm, Sz.: 1,8 on,
rint Késmárkról csupán 4 db Noppenring Tömege : 15,36 g. Ltsz. 117.1880 (C) (4.
töredéket vásárolt a Nemzeti Múzeum ábra 3)
1874-ben (!tsz. 8.1874), melyek ma is meg- 4. Egyik végén duplán visszahajtott hajkari-
találhatók a gyűjteményben. Ez utóbbiak-
ról Hamp el József is tudósí tott (Hampel,
1892) 9 • A fentebb ismertetett, valamikor a
ka, ell<eskenyedő végekkel. Belső oldalán
enyhén homorú, külső .felületén három
sorban gyöngyfüzér díszítés fut. A díszí-
pinceh ely-görbői leletekhez „keveredett", tések felszíne csiszolt, a díszített bordák
biztosan nem a lelethez tartozó három, közötti részen öntési felület figyelhető
szintén gyöngyfüzér mintával ellátott meg. Hajlított részein a minta torzult.
hajkarika közül n agy va lószínűséggel az H.: 1,7 cm, Sz.: 1,9 cm, Tömege: 10,41 g.
egyik rajza ott szerepel az 1880-as eredeti Ltsz. 117.1880 (D) (4. ábra 4)
297

•
1
•
1
1 ~
S cm
4. ábra - 1-6. ABiia-i/magyarbényei hajkarikák
1-6. Hair rings from Biia/Magyarbénye (RO)
5. Az előzővel megegyező forrna, de a haj-
karika külső felületén csak két sorban, a
két szélén található gyöngyfüzér díszítés.
A díszítések között profilált középbor-
da fut végig. Hajlított részein a minta
torzult. H.: 1,8 cm, Sz.: 1,7 cm, Tömege:
8,45 g. Ltsz. 117.1880 (E) (4. ábra 5)
6. Az 4. sz. hajkarikával teljesen megegye-
ző formájú és díszű. A díszítések fel-
színe csiszolt, a díszített bordák közötti
részen öntési felület látható. Hajlított
részein a minta torzult. H.: 1,9 cm, Sz.:
1,6 cm, Tömege: 10,32 g. Ltsz. 117.1880
(F) (4. ábra 6)
298
3. Ahajkarikák tipo-
kronológiai értékelése
A hajkarikák és Noppen-
ringek nemcsak a Közép-
Dunavidéken, de Európa
tágabb területein is a bronz-
kori viselet széles körben el-
terjedt tartozékai voltak. A
Kr. e. 3. évezredtől kezdve a
Kr. e. 1. évezredig az elekt-
ronból, ezüstből, aranyból,
bronzból készült hajkarikák
többféle típusa volt haszná-
latban. A Kárpát-medencei
bronzkori hajkarikák for-
mai-időbeli alakulásával, a
különböző típusok aranyból
és bronzból készült válto-
zataival Kovács Tibor fog-
lalkozott több munkájában
(Kovács, 1991, 1994, 1999b).
Legutóbb, az 1997-ben egy
magángyűjtőtől a berli-
ni Museum für Vor- und
Frühgeschichtebe került,
136 db arany hajkarik át
tartalmazó Pécs környéki
kincslelet publikálásakor
Bernli.ard Hansel és Petra
Weihennann gyűjtötték
össze a Kárpát-medencei és erdélyi lelete-
ket, kiegészítve a hajkarikák használataval
és készítési technikájával kapcsolatban fel-
merülő kérdésekkel (Hansel, Weihermann,
2000; Weiherrnann, 2001).
A fentebb ismertetett, a bizon ytalan lelő­
körü lmények miatt szórványnak tekinthető
arany hajkarika leletek több típust képvi-
selnek. A pincehely-görbői leletegyüttesben
is előforduló, drótból hajlított Noppenringek
már a kora bronzkor közepé től megjelen-
nek (Ruckdeschel, 1978) 11 . Eleinte az egy-
szerübb, vékony drótból tekercselt típusai,
így arany változatai ismertek a korai Maros/
Pitvaros csoport emlékanyagából (Bóna, Mind az ószőnyi lelőhelyű leletek között
1965; P. Fischl, Kulcsár, 2011) 12, bronzból a (2. ábra 2), mind a pincehely-görbői lelet-
korai Vatya időszakból (Mozsolics, 1942)13 együttesben (3. ábra 6-7) előfordulnak nop-
valamint aranyból és bronzból a kisapos- penszerííen visszahajtott, háromrészes tömör
tagi és az Aunjetitz-kultúra leletanyagából hajkarikák. fümek az ovál-kerek bronzból
(Moucha, 1997; Melis, 2013)14 . A görbői le- és aranyból is készített hajkarika típusnak
letben található duplán hajlított, kissé vas- a viselete a Kárpát-medencében a korai
tagabb arany drótból készült, többszörösen bronzkor második felében kezdődött, virág-
tekercselt Noppemingek (3. ábra 1-3) csak a zása a bronzkor középső szakaszának első
középső bronzkor második felében jele1mek felére tehető. Használatuk a középső bronz-
meg. Megtalálhatók a koszideri korszakra kor későbbi időszakában sem szűnik meg
jól keltezhető kölesd-hangospusztai és Pécs teljesen, amint ezt a füzesabonyi kultúra jól
környéki kincsleletekben (Tompa, 1928; keltezhető fii zesabony-kettőshalmi temető­
Kovács, 1999b; Hansel, Weihermann, 2000; jének sírjaiból előkerült bron z hajkarikák
Kiss, 2012b) 15, vékonyabb huzalú bronz és is bizonyítják (Szathmári, 1997) 21 . A most
arany példányai előkerültek a halomsíros bemutatott arany hajkarikák legjobb, szin-
kultúra tiszafüredi temetőjének sírjaiból is tén arany analógiái megtalálhatók mind a
(Kovács, 1975) 16. A késő bronzkor elejétől dunántúli késő kisapostagi-korai mészbe-
elterjedt és gyakorivá váló Noppenringek tétes anyagban (Balatonakali, Badacsony),
eltérnek a korábbial<tól nagyobb méreliik- mind Kelet-Magyarországon a hatvani
ben, sokszoros tekercselésükben és gyako- kultúra emlékanyagában (Rétközberencs,
ri tordírozott díszítésükben (Szathmári, Zarán k, Szécsény-Benczurfal va-Dolyán,
1982) 17 •
Mezőberény, Szelevény) (Kovács, 1994;
A pincehely-görbői leletben előfordul Honti, Kiss, 1999-2000; Kiss, 2012b) 22 .
egy mindkét oldalán duplán visszahajtott Bron zból készült változatai a fentebb em-
Noppenring (hajkarika) és e típusnak egy tö- lítetteken kívül számos más lelőhelyről
redéke (3. ábra 4-5). Ez a változat nem gya- is ismertek: a dunaújvárosi temető késő
kori a Kárpát-medencén belül, a Dtmától nagyrévi és korai vatyai sírjaiból (Vicze,
keletre pedig alig fordul elő . Hasonló dara- 2011) 23, Jutáról a 2. és 7. sírokból (Honti,
bokkal a csehországi aunjetitzi leletanyag- Kiss, 1998) 24, megtalálhatók a bonyhádi
ban találkozunk (Moucha, 1997)18 de az temető első 3 fázisában a temető legidő­
oroszvári temető egyik sírjában is előfordul sebb csontvázas sírjaiban (a 200., és 243.
(Bóna, 1975)19. Nem zárható ki, hogy e típus sír, utóbbi sír AMS Cl4 dáh1ma: 1953-1894
korábbi változatai voltak az idősebb dunán- (68.2%), valamint a 2-3. fázisra tehető sírok-
túli mészbetétes kerámia kultúrája sírjµiból ban is (Szabó, 2012; Kiss et al., 2015,; Hajdu
előkerült, csak az egyik végükön visszahaj- et al., in print)2s.
tott, egyszeres csavarodású Noppenringek, A bemutatott leletek között az egyik ó-
melyek talán átmenetet képviseltek a haj- szőnyi arany hajkarika (2. ábra 1) külső
karikák felé (Kiss, 2012b) 20 . A kelet-magyar- felületén domborított kialakítással, belső
országi területekről a pincehely-görbőihez oldalán enyhén homorú vájattal a tömör,
hasonló, mindkét oldalán többszörös csa- szívalakú hajkarikák típusába tartozik. A
varású egyetlen szórvány arany példányt többnyire egymásra hajló végű, ovális-fél-
Tószegrő l ismerjük, Márton Lajos 1908-as ovális, gyakrabban háromszög átmetszetű
tell ásatásából (Magyar Nemzeti Múzeum szívalal<ú hajkarikák a Kárpát-medencében
Őskori Gyűjtemény !tsz: 121.1908). általánosan elterjedt és tömegesen hasz-
299
 nált ékszerek voltak a középső bronzkor
első felétől kezdve egészen a koszideri id ő­
szak elejéig . Bronzból készült példányai
elsősorb an a füzesabonyi kultúra temet-
kezéseiből ism ertek (Hernádkak: Sch all<,
1992; Megyaszó: Bóna, 1975; Tiszafüred-
Majoroshalom: Kovács, 1982; Füzesabony-
Ke ttő sha lom: Szathmári, 1997) 26 , de rit-
kábban előfordulnak kincsegyüttesekben
is (Szelevény: Kovács, 1994) 27 . Aran yból
készült vá ltozatai legnagyobb szá mb an a
Tisza-vidéki kincsleletekben ford ulnak elő
(Tiszaug, Jászdózsa, Tiszafüred, Szerencs:
Csán yi, Stanczik, Tárnoki, 2000)28 . Az ó-
szőnyi tömör szívalakú hajkarika b első
oldalán h omorú. A kutatás az így kiala-
kított változa tot fiatalabbnak tartja a belső
részükön sima példányoknál, és h asznála-
tukat a koszideri id őszakig állapítj a meg.
Ezt támasztja alá a szerencsi aranylelet is,
melyben il yen típusú hajkarikák társaságá-
ban egy üreges öntéssel készült fejű tű tö-
redéke került elő. Mivel a belül üreges fejű
tűk gyártása a középső bronzkor végén, a
koszideri időszakban vált általánossá, ez
nagyjából meghatározza a be lső oldalu-
kon homorúan kialakított tömör szívalakú
hajkarikák készítési idejét (Kovács, 1979)29 .
Szőny a lelőhelye a British Múzeum gyüj-
teményébe bekerült arany hajkarikának,
mely két részből áll, végeinél enyhén dom-
borított kialakítású, belül üreges és lemez-
ből kalapálták (2. ábra 3). A lemezből kalapált
kétrészes (szíva lakú) és a háromrészes hajkarika
a középső bronzkor végi koszideri időszak
jellegzetes ékszertípusa. Az erre az időszak­
ra keltezhető leletegyüttesekben, sírokban
szinte kizárólag ezek a hajkarika változatok
fordulnak elő (Harc, Kaposvár, Uzdborjád/
Kölesd-Hangospuszta, Nagyberki-Kisberl<i,
Kengyel; Tompa, 1928; Mozsolics, 1958;
Kovács, 1976; Schumacher-Matth aus, 1985;
Kovács, 1994; 1999b,; Hansel, Weihermann,
2000; Kiss, 2012). 30 A koszideri periódusra
való keltezéshez a kengyeli edény, valamint
300
a Remete-Felsőbarlang és a Százhalombatta
II. kincs szolgál jó támpontokkal (Mozsolics,
1988; Kovács, 1999b )31 .
A British Múzeum gyűj teményéből meg-
ismert másik szőnyi l előhelyű ékszer egy
kettőskónikus, valamint drótból tekercselt
spirál arany gyöngyökből kialakított nyaklánc.
Bár a gyöngyszemekből álló ékszer nem túl
gyakori a középső bronzkori leletanyagban,
de néhány kiemelkedően gazdag temetke-
zésben, illetve kincsleletben előfordul. A
füzesabonyi kultúra tiszafüred-majoros-
halmi temetőjébő l a B 90. sírban szívalakú
hajkarikák mellől az ószőnyihez hasonló
spirálgyöngyök és néhány szintén kettős­
kónikus alakú gyöngy került elő (Kovács,
1999b)32 . A somogyomi/$mig arany kincsből
149 db, az ószőnyitől eltérő formájú, la-
pítottan gömbölyú arany gyöngyöt isme-
rünk (Kovács, 1999)33 . A koszideri korszak
j e llemző emlékei a hangospusztai kincs
rövid hengeres aranygyöngyei, me lyek jó
analógiái a zsadány-orosi-puszta i és a kö-
tegyáni kincsekben fordulnak elő (Kovács,
1968; 1999b)34 •
A magyarbényei (Biia) lelőhellyel bemu-
tatott 6 db díszített haj karika (eredetileg 7
hajkarika tagból álló lánc) összetartozása
az eredeti 1880-as napló-bejegyzések és a
rajzok, valamint Mozsolics Amália kuta-
tásai alapján erősen va ló színű síthető. A
tárgyalt arany hajkarikák a középső bronz-
korban általánosan elterjedt, a fentebb már
ismertetett két hajkarika típusba tartoznak:
3 darab az egymásra hajló végű, tömör,
ovális, szívalakú h ajkarikák csoportjába
(4. ábra 1-3), az utólag beazonosított másik
három példány -melyeket eddig tévesen a
pincehely-görbői leletekh ez soroltak-, az
egyik oldalukon visszahajtott három.~ész~s
hajkarikák csoportjába (4. ábra 4-6). üt haJ-
karika díszítése szinte teljesen megegyezik,
több sorban e lhelyezkedő, kör alal<ú ún.
gyön gyfüzér mintából áll (4. ábra 1-2, 4-6),'
A háromszög átmetszetű tömör szívalaku
hajkarika mintázata eltér az e l őzőek től, fe-
lületén egyenetlen, finoman poncolt kör- és
félkör alakú minták futnak, melyeket két-
oldalt pontsorok követnek. (4. ábra 3).
A magyarbényei hajkarikák korának meg-
határozásával Mozsolics Am ália m ár év-
tizedekkel korábban foglalkozott, először
a bellyei (Bilje) arany karpánt és körének
részletes vizsgálata, később a hajdúsámsoni
lelethorizont aranytárgyainak ismertetése
kapcsán. Már ezekben a tanulmányokban
felvetette, hogy a szin tén Magyarbényéről
ugyanabban az évben a Magyar Nemzeti
Múzeum által vásárolt 31.86 gr. töm.egű
félholdas végződésű díszített arany kar-
perec és a magyarbényei hajkarikákból álló
lán c összetartozó lelet lehetett. Ráadásul
mindegyik lele t -három hónap eltéréssel-
zalatnai közvetítéssel került a múzeumba.
Mozsolics Amáli a akkor még csak három
hajkarikát tudott beazonosítani. A magyar-
bényei leletek korát a félholdas végződésű
karperecen és a három tömör szíva lakú
hajkarikán található minták alapján (be-
ütögetett körrninta, a karperec dudoros
díszítése) a hajdúsámsoni típusú bronz-
, illetve a cófalvi (Tufa lau) típusú arany
kincslelet horizonthoz sorolta (Mozsolics,
1951) 35 . A jelenlegi kutatás a magyarbé-.
nyei leletek korának meghatározásánál nem
zárja ki, hogy az ilyen típusú karperecek és
hajkarikák a középső bronzkor legvégéig
használatban lehettek, azaz a hajdúsámso-
ni lelethorizontnál kissé fiatalabb korúak
(Kovács, 1991)36 . , nem zárhatjuk ki a recens eredetüket sem.
A bemutatott leletegyüttesek esetében az
összefűzött hajkarikák, és a görb ői darabok
edényben való elrejtése egyaránt a kincs-
leletként való deponálást támasztják alá,
bár az ószőnyi lelet esetében felmerülhet,
hogy a nem egykorúnak tartható tárgyakat
a műkincskereskedő rnzte össze. Almak el-
lenére, hogy a tárgyak egy része a középső
bronzkor első felében is használatban volt,
kincsleletként való elrejtésük a többi arany-
kincshez h asonlóan a középső bronzkor
végére, a koszideri korszakra tehető.
4. Makroszkópikus és mikroszkópikus
megfigyelések
A három különböző lelőhelyről származó,
összesen tizenöt arany ékszer készítéstech-
nikai és használati nyomainak elemzését
n agyfelbontás{1 fényképfelvételek és dnt
DigiMicro Mobile típusú kamera-mikrosz-
kóp (10x-500x nagyítás) segítségével végez-
tük el. A vizsgá latok kapcsán forráskritikai
szempontból fontos figyelembe vennünk a
tárgyak bizonytalan eredetét. Sem előkerü­
lési körülményük, sem pedig megtalálási
állapotuk nem ismert, egy részük pedig
aranymíívestől került a Magyar Nemzeti
Múzeum gyűj teményébe a 19. század fo-
lyamán. A fentiek alapján nem zárható ki,
hogy felszínűkön akár a megtalálás vagy a
magángyűjteménybe kerülés során keletke-
zett recen s sérü léseket vagy rongálásokat
láthatjuk. Ebből a szempontból az ósző­
nyi J. hajkarika és a görbői 3. Noppenring
emelhe tő ki. Előbbi külső oldalán durvább
becsapódás-nyomokat láthatunk (2. ábra 1),
míg utóbbi hiányzó részét nemcsak egysze-
rüen letörték, hanem több beütés segítsé-
gével választották le (3 . ábra 3, 5. ábra 1). A
fenti rongálástípusok a bron zkori tárgyak
esetén nem ritkák, ugyanakkor a doku-
mentálatlan előkerülési kontextus miatt
A finomabb felszíni nyomok keletkezése
sem minden esetben egyértelmű, ilyen az 5.
görbői Noppenring töredék külső felületén
látható csiszolásnyom (3„ ábra 5, 5. ábra 3).
4.1. Készítéstechnikai megfigyelések
A vizsgált kincsleletekben található éksze-
rek készítéstechnikai szempontból három
eltérő, de technikai fogásaikban részben
301
 létrejövő repedések (Armbruster, 2000) 40 jó A második csoportba mindössze a mak-
példáját láthatjuk a 4. Noppenring hajlott roszkópikus- és mikroszkópikus nyomai
részén (3. ábra 2, 5. ábra 2). Enyhén négy- alapján technológiailag nehezen karakte-
zetes testátmetszet képében több esetben rizálható ékszer, az 1. ószőnyi hajkarika
is megfigyelhető volt a kalapálásos alald- soro lható. A kérdéses tárgy íves átmetsze
tás nyoma a tárgyakon. Bármelyik típust alapján vélhetőleg kalapálás segítségével
is vizsgáljuk az 1-5. sz. Noppenringek (3. nyerhette el végső formáját. Viszont felszúli
ábra J-5) közül, készítésük első lépése a nyomai alapján már nem dönthető el, hogy
két végén elk eskenyedőre kalapált hosszú alapa nyagát egy kisebb öntvény vagy egy
dróttal indulhatott, rnelyet közepén kéz- drót szolgáltathatta, melyet később kalapál-
zel félbehajthattak. A drótot a félbehajtott tak a kívánt formára. A 3.) csoportba sorol-
végnél kétoldalról kalapálással lapíthatták ható öntött hajkarikák (2 ábra 2, 3. ábra 6-7,
úgy össze, hogy pontosan illeszkedjenek 4. ábra 1-6) olyan komplex tárgyak körébe
egymásra (5. ábra 4), utóbbi nyoma jól ki- tartoznak, melyek részletes készítéstechni-
vehe tő az 1-2, 4-5. sz. darabokon (3. ábra kai elemzését experimentáció nélkül, mind-
1-2, 4-5). Kézi hajlítás nyoma megítélésü.nl< össze a makroszkópikus és mikroszkópik us
4 szerint egyedül a 3. sz. Noppenring esetén módszer eredményeire hagyatkozva nem
feltételezhető, ugyanis hajlított végei nem lehet egészében rekonstruáhli. Lehetséges
simulnak egymásba és kalapálás nyomok készítéstechnikájukat korábban az öntéstől
sem figyelhetők meg rajtuk (3. ábra 3, 5. a megmunkálásig P. Weihermann vizsgálta
ábra 5). Készítéstechnikai szempontból ezt a pécsi depó és a Magyar Nemzeti Múzewn
követően a kü lönb öző Noppering típusok gyüjteményében található további arany
szétválnak. A legegyszerübb variációt a 1. ékszerek mikroszkópikus felszíni nyo-
és 2. számú gyürüszerü Noppenringek kép- mai alapján (Hansel, Weihermann, 2000;
viseli<. Ezek a darabok szabályos átmérőjül< Weihermann, 2001) 41• Megítélése szerint az
5. ábra - Makroszkópikus megfigyelések a pince h ely-görbői Noppenringeken: 1. Pengés eszköztől szá rmazó beütésnyomok (3. sz.), alapján valószínűleg úgy készülhettek, hogy általa tanulmányozott típusok nagy részét
2. Hajlítás során keletkezett repedés (4. sz.), 3. Négyzetesre kalapált hajl ított rész és recens csiszolásnyomok (5. sz.), 4. Négyzetesre a meghajlított vég kialakítása után a fébehaj- a következő tedmológiai és régészeti érvek
kalapált hajlított vég (1. sz.), 5. Kalapálatlan va lósz ínűl eg kézzel hajtott vég (3. sz.), 6. Facettált drótfelszín (1. sz.) tott drótot egy rúdon kézzel körbetekerték. alapján viaszveszejtéses öntéssel készíthet-
Macroscopic observations on the Noppenrings from Pin ce h ely - Görbő: 1. Marks of a tool with blade (no. 3), 2. Cracking evolving from A tekerés módja szerint a két tárgy esetén ték: 1.) öntővarratok hiánya a tárgyak fel-
bending (No. 4), 3. Bent part beaten rectangular, with traces of modern polishing (No. 5), 4. Bent end, beaten rectangular (No. 1), 5. karakteres eltérést láthatunk, míg az 1. sz. · színén, 2.) átmetszet, 3.) külső agyagborítás
End part without beating, probably shaped by hand (No. 3), 6. Surface of a faceted wire (No. 1) példány menetei rendkívül szabályosan mikroszkópikus lenyomatai a viaszmodel-
illeszkednek egymásra (3. ábra 1, 5. ábra len, 4.) méretbeli standardizáció hiánya, 5.)
átfedő csoporh·a különithetők el: 1.) drót- kívánt méretre és hosszúságra (Oddy, 1977; 6), a 2. sz. darab szabálytalan formát mutat öntőformák hiánya a régészeti anyagban
ékszerek, 2.) kalapált hajkarika, és 3.) Armbruster, 2000; Eőry, 2009) 38 . Habár a (3. ábra 2). Utóbbi akkor jöhet létre, ha a (Hansel, Weihermann, 2000; Weihermann,
öntött tárgyak. Az 1.) csoportba sorolha- 1-3. sz. görbői Noppenringek szabályosabb, rúdon való tekerés köz ben a drótmenete- 2001; Goldmann, 1981; Armbruster, 2000;
tók a görbői lelet Noppenringjei (4. ábra kerek átm etszetet mutah1ak, valószínúleg ket nem szorítják szorosan egymás' mellé. Rama, Berthelot, 2003) 42 . A fenti technoló-
1-5). Hasonló arany ékszerek alapanya- szintén a fenti módszerrel készülhettek, Több lépésben készülhetett a 2., 4-5. sz. gia nyomai B. R. Armbruster és M. Nordez
gát szolgáló drót több e ltérő technikával hiszen olda lukon hiányoznak a dróthú- Noppenring (3. ábra 2, 4-5). Sza bálytalan, megfigyelései alapján a v iaszmodellek
is elkészíthető (Oddy, 1977; Foltz, J979; zás során létrejövő ferde spirálban vagy négyzetesebb formát mutató gyún'.ís tag- hibái, kisebb sérülései és .a készítő kézle-
Fischer, 1995; Armbruster, 2000) 37• A görbői egyenesen futó mikroszkópikus baráz- 11 jaik alapján valószínü, hogy nem rúdon nyornatai alapján is elkülöníthetők (Guérin
Noppenri.ngek enyhén négyzetes, facettált dák" (Oddy, ]977; Fischer, 1995; La Niece, hanem kézzel lehettek karikába hajtva. Két et al., 2015) 43 . A rnagyarbényei hajkarikák
felszíne véleményünk szerint ezek közül Cartwright, 2009) 39 . A Noppenringek má- visszahajtott végüket négyzetes átmetszete vizsgálata során szintén megfigyelhetők az
az egyik legalapvetőbb drótkészítési tech- sodik megmunkálási fázisában a tárgyakat és egymásba simulása (5. ábra 3) alapján öntéssel összefüggésbe hozl1ató nyomok,
nil<ára utalhat, mely során egy rúdalakú kézi hajlítással és további kalapálással for- valószínúleg hasonlóan mm1l<álhatták meg, ezek jórészt kevésbé eldolgozott durvább"
11

aranyöntecset kalapálnak kis ötvösü ll őn a málhatták meg. A hajlítások következtében mint a tárgy félbehajtott középtagját. öntési felszíneken jelentkeznek az ékszerek

302
303
 belső részein (Biia/Magyarbénye 1-3. sz) tárgyaknál, a kérdés egyértelmű eldönté- ható finom kör- és pont dís zítések esetén, hajkarika erősen lekerekedő szélei (2. ábra
(Hansel, Weihermrum, 2001 )44 ( 4. ábra 1-3, sére a jövőben több eltérő öntéstechnikával a másodlagos felszíni megmunkálás- és 2, 3. ábra 7) szintén használati kopás hatá-
6. ábra 1-2). Szintén az öntéshez köthető je- elvégzett experimentációs sorozat adhat kopásnyomok miatt már nem különíthető sára jöttek létre.
lenségeket láthatunk a 4. és 6. sz. hajkarikák csak választ. el egyértelmúen, hogy mintáikat még a
bordái között (4. ábra 4, 6, 6. ábra 3), továb- A magyarbényei/Biia-i hajkarikák díszí- viaszmodellre vitték fel vagy az öntvény
bá a 7. sz. görbői hajkarika külső felületén tései esetén a 4-6. sz. példányokon látható felületére poncolták. A díszítésre akár az
öntést megelőzően, akár utána került sor 5. Nyersanyagelemzés
és kengyelén (3. ábra 7). Nem zárható ki plasztikus bordákat még a viaszmodel-
a lehetősége annak, hogy ezek az öntési len alakíthatták ki (4. ábra 4-6, 6. ábra 3). a hajkarikák karikába hajtása már min-
jelenségek nem minden esetben viaszve- Ugyanakkor a depó ékszerein (1-6. sz) lát- denképpen a díszített tárgyakon mehetett Az európai őskori aranytárgyak nyers-
szejtéses öntés hatására jö- végbe. Ezt legjobban a magyarbényei 3. 4. anyag-elemzése a 1960-as években in-
hettek létre. Ahogy arra P. és 6. sz. hajkarikák kengyelén figyelhetjük dult meg. A stuttgarti vizsgálat-sorozat
Weihermann is rámutatott, meg (4. ábra 3-4, 6), melyeken a minták részeként a nyolcvanas évekig több mint
az öntést követően a tár- a tárgy csavarása következtében torzul- 5000 aranytárgy elemzését végezték el,
gyak felszínét rendkívül tak (6. ábra 7). A hajlítások alapján, ahogy az eredményeket Axel Hartmann közöl-
intenzív megmunkálási fá- arra P. Weihermann is rámutatott, a haj- te (Hartmann, 1970, 1978, 1982). E spekt-
zisoknak vetették alá, mely karikák vélhetőleg nyitott (Biia 1-3. sz) rometriai vizsgálatok viszonylag kevés
során a nyersöntvények fel- (Weihermann, 2001) 47 vagy akár kiegye- Kárpát-medencei tárgy, mindössze néhány
színét csiszolták és políroz- nesített (pl.: Biia 4-6. sz) állapotban kerü 1- bronzkori arany hajkarika, melldísz korong,
ták (Hansel, Weihermann, hettek megöntésre. Nem zárható ki, hogy arany csésze, illetve karperec főelem-ösz­
beöntőtölcsérük a tárgyak hegyénél volt szetételének meghatározására terjedtek
2000; Weihermann, 2001) 45 .
Csiszolásnyomot láthatunk elhelyezve, erre utalhat a 2. sz. magyarbé- ki (Hartmann, 1968, 1970, 1982). Néhány
nyei lelet tompa vége (4. ábra 2, 6. ábra 8). későbbi elemzés további kora és középső
a magyarbényei 1. sz. haj-
karika külső oldalán (4. ábra Ugyanakkor a gyűrődésnyom az ékszer bronzkori aranyékszerek összetételét vi zs-
gálta különböző (XRF és elektronsugaras
~
1, 6. ábra 4), illetve a 4. és hegyén, akár annak szándékos eltompítását
is mutathatja. mikroanalízis: SEM-EMA) módszerek-
6. hajkarika külső díszített
bordáin (4. ábra 4, 6, 6. ábra -- ,._...,
kel (Ruttkay, 1989; Hansel, Weihermarn1,
2000; P. Fischl, Kulcsár, 2011; Endrődi, 2012;
3) . Ezen alakítási fázisok, J..i~„„ - „
lmm 4.2. Használati nyomok
illetve a viselet okozta ké- Nagy, 2013) 48 .
sőbbi kopásnyomok telje-
Aranytárgyakon megfigyelhető egyértel- A tanulmányunkban közölt, a MNM
műen használati kopásként interpretálha- · Őskori Gyűjteményében található 15 ős­
sen eltüntethetik a homok-
ba öntés (Goldmann, 1981; tó nyomokat (Wunderlich, 2014a, Abb. 7, kori és két, feltételezésünk szerint későbbi
Rama, Berthelot, 2003) 46 9-11) egyedül a magyarbényei 3. hajkari- keltezésű tárgy nyersanyának elsődleges
vagy akár a kétrészes for- kán láthatunk (4. ábra 3). Ezek intenzíven jellemzéséhez Peltier hlitéssel és szilícium
mák okozta öntési varra- kopott felületek képében jelentkeznek, a drift detektorral (SDD) felszerelt Olympus
tokat a tárgyak osztósíkja 6. ábra - Makroszkópikusmegfigyelések magyarbényei hajkarikákon: 1- 2. Öntési kunkorodó végtő l egészen az áthajlított Innov-X Delta Premium kézi XRF 49 készü-
mentén. Ebből a szempont- nyomok hajkarikák belső részén (2-3. sz), 3. Csiszolt felületű díszített bordák és öntési kengyelig, az ékszer külső oldalai;nak gyú- lékkel végeztünk röntgenfluoreszcencia
ból kiemelhető a 3. hajkari- nyomok a bordák között (4. sz.), 4. Csiszolásnyom a díszített felü leten (1. sz.), 5. rúhöz közeli részén. A kopás eredménye- analízist. A mérések eredményeit az 1.
Lehetséges öntési varratok (3. sz.), 6. Kopásnyomok ahajkarika kunkorodó végén (3. ként a pontsor több esetben is szinte teljesen táblázat foglalja össze. Az XRF módszer
ka, melynek külső hegyes sz.), 7. Hajlítássorán torzult minta (5. sz.), 8. Hajkarika tompított vége gyűrődésnyom­ eltűnik, a körökből felépülő minták pedig teljességgel roncsolásmentes, mellyel a
bordája mentén egyes része- mal (eldolgozott öntőcsaphely?) (2. sz)
ken eldolgozott varratra em- csak részlegesen figyelhetők meg rajta (6. vizsgált tárgyak felszíni és felszínközeli
Macroscopic observations on the hair rings from Biia/Magyarbénye (RO): 1- 2. ábra 6). Használatra utalhat még a karika elemi összetételéről kaphahmk információt
lékeztető nyomot látha tunk Traces of cast in th einner side of hair rings(No. 2-3), 3. Ornamented ribswith
(4. ábra 3, 6. ábra 5). Habár keskeny középső tagján látható vájatosabb (Osán et al., 2006). Méréseinkhez a készülék
polished surface and tra ces of cast between the ribs (No. 4), 4. Tracesof polishing on
valószínűbb, hogy a viasz- ornamented surface (No. 1), 5. Possible casting joints (No. 3), 6. Traces of abrasion at felület is, habár utóbbi a tárgy karikába Alloy Plus Precious Metals üzemmódját
veszejtéses öntés alkalma- the end of the bendt ended hair ring (No. 3), 7. Ornament deformed by bending (No. hajtásának eredménye is lehet. Nem zár- használtuk (csőfeszültség 40 kV, csőáram
zása a gyakoribb ezeknél a 5), 8. End of a hair ring with traces of fault (finished casting sprue?) (No. 2) ható ki, hogy a 2. ószőnyi és a 7. görbői 100 f1A), mely alkalmas a vizsgált minták

304 305
 alkotói tömegszázalékos összetételének
m egbatározására. A méréseinkhez 3 mm
foltátmérőjű röntgennyalábot ha sználtunk
(7 mm 2 analizá lt terület). Ezzel a mód-
szerrel természetes arany-ötvözetek ese-
tén a minta felszínének felső 10-20 pm-es
mélységéből (Troalen et al., 2014) nyer-
hetünk összetétel adatot, elsődlegesen a
fő alkotókról, az arany, az ezüst és a réz
tömegszázalékos arányáról. Az általunk
vizsgált tárgyak fényes aranysárga szí-
nűek voltak. Az XRF méréseket a tárgyak
díszítetlen, sima felületein végeztük. Az
aranytárgyakon környezeti hatások miatt
bekövetkező felületi színváltozás ismert
jelenség (Bastidas et al., 2008, Wunderlich,
2014b; Ilon, 2015), ugyanakkor különböző
kutatásokban igazolták, hogy ezt az ún.
felületi homályosodást egy nagyon vékony
ezüst-szulfid réteg okozza, amely nem be-
folyásolja az XRF-fel mért elemi összetételt
(Troalen et al, 2014, Tissot et al., 2015). Így
az XRF eredményeket nemcsak a felszín
anyagára, hanem a tárgy tömbi összetéte-
lére is vonatkoztathatjuk Ennek köszön-
hetően az eredmények jól használhatók
am1ak a kérdésnek a megválaszolására,
hogy a leletegyüttese.ken belül a tárgyak
azonos nyersanyagból kés zültek-e, illetve
a hasonló korú és formájú, különböző lelő­
helyű hajkarikák között megfigyelhetünk-e
csoportokat nyersanyaguk alapján.
Az eredmények szerint a vizsgált tárgyak
5,9-28,4% közötti ezüsttartalmú aranyból
készültek. Legkisebb, 5,9-11,1 % közötti
ezüsttarta lom három magyarbényei haj.ka-
rikában figyelhető meg, emeUett Pincehely-
Görbő lelőhelyről két, Ószőny lelőhelyről
további egy haj.karikában állapítható meg
20% alatti ezüsttartalom, a többinél 20%
fölötti az ezüst tömegszázalékos aránya:
Pincehely 25-28%, Magyarbénye 23-24°/.,,
Ószőny 23%, és ehhez közel álló, 22,7-
22,8% közötti a két, formai jegyei alapján
nem ős.korinak tartható karika ezüsttartal-
306
ma. Eszerint mindegyik leletegyüttesben
előfordulnak eltérő nyersa nyagcsoportba
sorolható tárgyak.
Mindhárom lelőhelyen találunk olyan
haj.karikákat, amelyekben 0,5-0,9% közöt-
ti réztartalom is megállapítható. Egyéb
nyersanyagok (ón, nikkel, ólom) a kézi XRF
készülékkel csak 0,06-0,1 tömegszázalék
feletti mennyiségben mutatbatók ki (lásd 1.
táblázat). A kézi XRF készülék kimutatási
határa óma 0,1 tömegszázalék, ólomra 0,09
tömegszáza lék, nikkelre 0,06 tömegszáza-
lék. Ónt egyetlen hajkarika esetén sem tud-
tunk azonosítani. Ólomtartalmat az Ószőny
lelőhelyről származó szív alakú hajkari-
kánál és a visszahajtott végű hajkarikánál
tudtunk meghatározni, előbbi a kimutatási
határ közelében találl1ató mennyiségben
tartalmazott ólmot (0,09 tömeg%), az utóbbi
ennek nagyjából kétszeresét (0,16 tömeg).
(l. táblá zat)
A. Hartmann több nyersanyagcsoportot
különített el a tárgyak Au, Ag, Cu és Sn
tartalm a alapján. Alapvető megfigyelése,
hogy az egyik csoportban nem mutatható ki
ón, s ennek eredete elsőd l eges forrásokhoz,
vagyis felszínen gyűjtött vagy bányászott
termésaranyhoz köthető (ún. Berggold). Az
ónt nem tartalma zó nyersanyagot további
csoportokba sorolta: ezek közül Közép-
Európában a 10% alatti ezüsttartalmú B,
illetve a 20%-os ezüsttartalmú A3 cso-
port tárgyai figyelhetők meg. Utóbbit az
Erdélyi-érchegység vagy „arany négyszög"
aranyforrásaiból származtatta (Hartmann,
1968, 1970, 1978). Egyes aranytárgyakban
ezzel szemben 0,20%-nyi ón és 2% réz is
előfordul, ami azzal magyarázható, hogy
a másodlagos forrásbó l, vagyis a folyók
által szállított hordalékból mosott aranyban
olyan szennyezőanyagok is megjelennek,
amelyek a termésaranyban nem találhatók
meg. A 2% - egyes feldolgozások szerint
4% - fölötti réztartalmat már tudatos öt-
vözéssel hozza összefüggésbe a kutatás,
aminek a célja az volt, hogy az aranyat kis-
mértékben a hasonló színű, de könnyebben
hozzáférhető rézzel helyettesítsék (Pernicka
et al., 2008).
Hartmann az óntartalmú, vagyis a fo-
lyóból mosott arany használatát a közép-
európai kora bronzkor időszakától tudta
kimutatni. A 2-4%-nál nagyobb, ötvözéssel
magyará zható réztartalom az eddigi adatok
szerint a késő bronzkortól fordul elő az
európai aranytárgyak között (Pemicka et al.
2008). Újabb adatok alapján azonban már
a várnai temető időszakában is bizonyított
a fövenyarany használata, és a rézzel való
(olykor 30%-ot is e l érő) ötvözés (Leusch et
al., 2014, 2015).
Uzsoki András az aranymosás bizo-
nyítékait gyűjtötte össze a mai Nyugat-
Magyarországon, ahol római kori források
és újkori adatok is rendelkezésre állnak az
aranyászok tev ékenységéről. A Dw1ából
mosott fövenyarany nagy finomságú,
aranytartalma 95%-os, a Drávából mo-
sott 92,5%-os (Uzsoki, 1959)50 . A zsennyei,
kismértékben rezet is tartalmazó darabok
esetében Nagy Marcella a közeli folyókból
mosott nyersanyagra következtet, hivatkoz-
va Uzsoki A. adataira és J. Bátora megálla-
pítására is, aki a nyugat-szlovákiai JelSovce
lelőhelyen feltárt temető arany hajkarikái és
a közelben fekvő Z laté Moravce, Zlatníky
na Ostrove települések helynevei kapcsán
a lelőhely közelében a bronzkorban is felté-
telezte az aranymosást (Nagy, 2013; Bátora,
Pernicka, 2000) 51.
Amennyiben az ismert összetételű arany-
tárgyak alapján próbálnánk meghatározni
a nyersanyagbeszerzés irányát-tendenci-
áit, a teljesség igénye nélkül áttekintve
az eddig vizsgált kora és középső bronz-
kori aranytárgyakat, az alábbi kép raj-
zolódik ki (2 . táblázat). A kora bronzkori
harang alakú edények népe Dunakeszin
és Szige tszen tmiklós-Ü d ülősoron fel tárt
sírjaiban kevéssel 20% alatti ezüsttartal-
mat mértek (19,4, ill. 14,84%).(P. Fischl,
Kulcsár, 2011; Endrődi, 2012) 52 A Maros-
kultúra korai időszaka temetkezéseiből
(Kiskundorozsma, Ódéba/Beba Veche,
Szőreg) előkerült hajkarikák többnyire
20% fölötti ezüsttartalmú nyersanyagból
készültek (P. Fischl, Kulcsár, 2011)53. A Ny-
Dunántúlon eddig vizsgált arany ékszerek
közül a kisapostagi kultúra Ménfőcsanakon
előkeri.i lt Noppenringjei, valamint a gátai
kultúra hainburgi és zsennyei temetke-
zése iből származó hajkarikák elemösz-
szetétel adatai állnak rendelkezésre. A
ménfőcsanaki Noppemingek ezüsttartalma
20,45%, illetve 18,73%; a zsennyeiek 20%
körüli ezüsttartalmú példányok (Melis,
2013; Nagy, 2013). A hainburgiak nagyon
vegyes képet mutatnak: az egyik sír két
hajkarikájánál 11-12%, két másik sír arany-
lemezből készült ruhadíszei esetében 24-
26%-os ezüsttartalom volt kimutatható; egy
további drótkarika az 52%-os ezüsttartalom
a lapján arany és ezüst nagyjából azonos
arányú keveréke (elektron), a másik pedig
inkább ezüshwk bizonyult, mivel 87%-ban
tartalmazott ezüstöt, mindössze J 2% arany
mellett (Ruttkay, 1989). A. Hartmann vizs-
gálatai nyomán néhány további aranytárgy
elemzési adata is ismert: ezek közül a Vinca
lelőhelyü 13 tömör haj.karika 25-27%-os
ezüsttartalommal jellemezhető, 0,16-0,70%-
os réz- és 0,004 és 0,055%-os óntartalom
mellett. A Pécsről Berlinbe került arany-
kincs tárgyaiban 88% arany mellett 11,4%
ezüstöt és 0,6% rezet mutattak ki (Hansel,
Weihennaim, 2000) 54 • További adalék, hogy
Kovács T. feUúvta a figyelmet a Hartmann
által vizsgált bellyei (Bilje) és pipei (Pipea)
karperecek esetében az ezüst, réz és ón ösz-
szetevők arányánal< szinte azonos értékeire,
amiből kiindulva azonos műhely.körre kö-
vetkeztetett, amely a 20% fölötti ezüsttarta-
lom alapján erdélyi aranyból dolgozhatott
(Hartmann, 1968; Kovács, 1991; 1999) 55 . A
velemi késő bronzkori arany gömbszeletek
307
 2. táblázat- Kárpát-medencei bronzkori ara nytárgyak nyersanyag-elemzési eredményei rületén végeztek nyersanyagvizsgá lato- vaskortól bizonyítható a rendelkezésre álló
kat, melyek kapcsán világossá vált, hogy kevés radiokarbon dátum és ólomizotóp
pusztán az ezüst-, réz- és óntartalom elem- elemzés miatt, így a térség kutatói továbbra
Le l őh e ly Tárgytípus. Au (tömeg%) Ag (tömeg%) Sn (tömeg%) Cu (tömeg%) Irodalom
zése nem elegendő a pontos proveniencia- is számos nyitott kérdéssel szembesülnek
Bilje karpánt 69,71 2 30 0,018 0,27 Hartmann1968 azonosításhoz, hiszen magas ezüsttartalmú (Ioane, Badelean, 2010; Baron et al., 2011;
D unakeszi-Szék es- dűl ő
lemezkorong 79,3 19,4 1,3 Kulcsár 2011
arany Csehország és Bulgária terliletéről is Ciugudean, 2012). A várnai temető legmo-
391 sír ismert (Czajlik, 2012; Leusch et al., 2015) 57 • dernebb elemzési eredményei felvetik, hogy
Hainburg Lockenring 89 11 Ruttkay 1989 A nyersanyagforrás közelebbi meghatáro- már a rézkorban is számolni lehet az arany-
Hainburg Lockenring 88 12 Ruttkay 1989 zásához Makkay J. a tell íir, román kutatók tárgyak nyersanyagának szándékos ötvö-
Hainburg ruhadísz 76 24 Ruttkay 1989 pedig a platina csoport elemei (pl. platina, zésével, eszerint a nyersanyag eredetének
ozmium, iridium) vizsgálatánal< szükséges- meghatározásában az izotópgeokémiai vizs-
Hainburg ruhadísz 74 26 Ru ttkay 1989
ségét vetették fel (Makkay, 1995; Bugoi et gálatok adhah1ak megbízható választ. A ta-
Kiskundo-rozsma,
Noppenring 78,6 23,3 P. Fischl &Kulcsár 2011 al., 2008; Constantinescu et aJ., 2008). A ké- nulmányunkban bemutatott hajkarikák - és
56. sír
sőbbiekben elvégzett ólomizotóp elemzések további, bronzkori aranytárgyak - esetében
Óbéba/BebaVecheAsír Noppenring 75, 82 24,1 8 PFischl & Kulcsá r 2011
a nebrai korong Napot formázó aranybera- is pixe és más komplex elemzések segíthetik
Óbéba/Beba VecheAsír Lockenring 85,81 14,19 PFischl &Kulcsár 2011 kását angliai, Cornwall térségéből szárma- a nyersanyag eredetével kapcsolatban felve-
Óbéba/BebaVecheAsír lemezkorong 77,43 21, 67 1,25 PFischl & Kulcsár 2011 zó aranyforrásokhoz kötik, a bronzkorong tődött kérdések megválaszolását. (2. táblázat)
ónösszetevőjének - geokémiai vizsgálatok
Óbéba/Beba VecheBsír lemezkorong 79, 61 20,39 P.Fischl &Kulcsár 2011
által meghatározott- eredetével összhang-
Pécs Lockenring 77,05 22.95 Hansel &Weihermann 2000 ban (Ehser, Borg, Pernicka, 2011).
A hazai kutatásban a nyersanyag 6. Következtetések
Pipea karperec 69,701 30 0,009 0,29 Hartma nn 1968
eredetmeghatározásána k pontosítására irá-
fejdísz
Szigetszent-miklós-
behajlított szélű 83,25 14,84 0,48 E nd rődi 2012
nyuló kutatások között példaértékű a rézkori A tanulmányunkban kö zölt 15 bronz-
Üdülősor, 863. sír hencidai kincs vizsgálata, melynek során a
l emezekből kori arany hajkarika e lőzetes nyers-
Szőreg_Szív u. 40. sír Lockenring 77,05 22,95 PFischl &Kulcsár 2011 PIXE mérések célja az antimon-targetes ED- anyag-vizsgálati adatai nem alkalmasak
XRF berendezés á Ital nem érzékelt, illetve a a nyersanyaforrás azonosítására, de a z
gömbszelet
Velem
alakúruhadísz
80 17 llon 2015 fő összetevőként szereplő arany spektruma elemzés során megállapíthattuk, hogy az
által esetlegesen elfedett elemek felderíté- egy-egy kincslelethez tartozó aranytár-
Vinca Lockenring 74,828 25 0,012 0,16 Hartmann 1968
se volt. Az egyes mintákban kimutatott, gyak nem egységesek nyersanyagukat
Vin ca Lockenring 72,895 26 0,055 1,05 Hartmann 1968
89-93% arany- és 5,2-8,5%-os ezüsttarta- tekintve. Így vélhetően nem egyszerre
Zsennye 15. sír lom mellett a rendkívül kis koncentrációban készült, hanem hosszabb időn át össze-
Noppenring 75, 82 21,7 0,88 Nagy2013
(Noppenring)
kimutatott jellegzetes nyomelemek (Te, Ir, gyűjtött tárgyak kerültek a Magyarbénye,
Zsennye15. sír Hg) alapján a tárgyak forrását Dani János, Pincehely, és Sz őny, illetve Ószőny lelő­
Noppenring 75,82 18,2 0,67 Nagy 2013
(Noppenring
Csedreki László és munkatársaik Hartmann helyen előkerült leletegyüttesekbe. A kin-
B típusú termésaranyához kötik, cáfolva a csekben megtalálható, drótból kialakított
és a diadém összetételében 79-82% arany (A3 csoport), amit az erdélyi nyersanyag- Verespatak környékéről (Hartmann A3 tárgyak viszonylag könnyen elkészíthetők,
mellett 15-18% ezüstöt és 2-3% rezet mér- forrásokból származtattak. Új impulzust csoport) való származást (Csedreki et al., az öntött hajkarikák azonban már nagyobb
tek (Jlon, 2015)56. adott az európai aranytárgyak nyersanya- 2011, Csedreki, Dani 2011). Verespatak tér- technikai tudást igényeltek, elkészítésük
A tanulmányw1kban elemzett, ónt nem gának kutatása során a nebrai korong arany ségéből származó aranyérc mintál<, valamint során valószínűleg viaszveszejtétes mód-
tartalmazó hajkarikák esetében termés- díszeinek vizsgálata. A 20% fölötti ezüst- dáciai arany pénzek és ékszerek komplex szert alkalma ztak. Öntés után az egysze-
arany lehetett a nyersanyag, melyet az tartalom alapján az első tanulmányok a módszerekkel végzett elemzései nyomán rű nyersöntvények felszínét csiszolták és
ezüsttartalomtól függően az A3 vagy a közép-németországi lelet esetében is az néhány esetben sikerrel lehetett meghatá- polírozták. A használati kopásnyornok
B típusba sorolt a kutatás. A fent említett arany erdélyi eredét vetették fel (Pemicka, rozni elsődleges és másodlagos aranyércek megfigyelése révén néhány esetben meg-
bronzkori tárgyal< hasonló összetételűek, 2004). Az Ernst Pernicka vezetésével in- használatát (Constantinescu et al., 2012). A állapítható, hogy a hajkarikákat viselték
legjellemzőbb a 20% fölötti ezüsttartalom dult kutatások során Európa számos te- bányák használatának ideje egyelőre csak a deponálásuk előtt.

308 309

Köszönetnyilvánítás
A British Múzeum gyújteményébe került
szőnyi le lőhelyíi tárgyakra Ben Roberts
hívta fel a figyelmünket, segítségét ezúton
is köszönjük.
Irodalomjegyzék
Armbrutster, A. R. (2000) : Goldschmiedekunst und
8ronzetechnik. Studien zum Meta llhandwerk
der Atlantischen 8ronzezeit auf der lberischen
Halbinsel. Montagnac 2000.
Armbrutster, A. R. (2003): Var- und frühgeschichtl icher
Guss von Gold und Bronze. Ferrum: Nachrichten aus
der Eisenbibliothek, Stuftung der Georg Fischer
AG, 75, 24- 35.
Baron, S. Tarna~, C.G., Cauuet, B., Munoz, M. (2011 ):
Lead isotope analyses of gold-si lver ores from Ro~ i a
Montana (Roman ia): a first step of a meta l prov-
enance study of Roman mi ning activity in Alburnus
Maior (Roman Dacia). Journal of Archaeological
Science, 38, 1090- 1100.
Bátora, J., Pernicka, E. (2000): Chemische
Zusammensetzung der Kupferartefakte aus dem früh-
bronzezeitlichen Graberfeld von Jelsovce. ln: Bátora,
J. (Hrsg.): Das Graberfeld von Je l5ovce/Slowakei.
Ein Beitrag zur Frühbronzezeit im nordwestli chen
Karpatenbecken II. Prőhistorische Archőo logie in
Südosteuropa, 16, Kiel 2000, 579- 592.
Bóna, \. (1965): The Peoples of Southern Origin of the
Early Bronze Age in Hungary, \. The Pitvaros Group;
II. The Somogyvár Group. Alba Regia, 4-5, 17-63.
Bóna, \. (1975): Die mittlere 8ronzezeit Ungarns und
ihre südöstlichen 8eziehungen. Archaeo logica
Hungarica, 49, Budapest 1975.
Bóna, \. (1986): Javarézkori Aranyl e letekrő l - Über
Go ldfunde aus der Hochkupferzeit. A Veszprém
Megyei Múzeumok Közleményei, 18, 21-81.
Bugoi, R., Cojocaru, V., Constantinescu, B., Call igaro,
310
T., Pichon , L., Röhrs, S„ Salomon, J. (2008):
Compositional studies on Transylvanian gold nug-
gets: Advantages and limitations of PIXE-PIGE ana ly-
sis. Nuclear lnstruments and Methods in Physics
Research 8, 266, 2316-2319.
Ciugudean, H. 1. (2012): Ancient go ld m ining in
Transylvania: the Rosia Montana-Bucium area.
"Architecture. Restoration. Archaeology" - ARA
Reports, Bucharest 2012, 219-232.
Constantinescu, B., Bugoi, R., Cojocaru, V., Radtke, M.,
Calligaro, T., Salomon, J., Pichon, L., Röhrs, S., Ceccato,
D., Oberlander-Tarnoveanu, E. (2008): Micro-SR-XRF and
micro-PIXE studies for archaeological gold identification
- The case of Carpathian (Transylvan ian) gold and of
Dacian bracelets. Nuclear lnstruments and Methods
in Physics Research 8, 266, 2325-2328.
Constantinescu, 8., Cristea-Stan, D„ Vasi lescu, A., Simon,
R., Ceccato, D. (2012): Archaeometa ll urg ica l charac-
terization of ancient gold artifacts from Romanian
museums using XRF, Micro-PIXE and Micro-SR-XRF
methods. Proceedings of the Romanian Academy,
Series A, 13, 19-26.
z.
(zaj li k, (2012): A Kárpát-medence fémnyersanyag-
forgalma a későbronzkorban és a vaskorban.
Budapest 2012.
Csány i, M., Stanczik, 1., Tárnoki, J. (2000): Der
bronzezeitliche Schatzfund von Jászdóz sa-
Kápo lnahalom. Acta Archaeologica Academiae
Scientiarum Hungaricae, 51, 147- 167.
Csedreki, L., Dani, J. (2011 ): A hencidai rézkori aranykinc-
sen végzett pixe vizsgálatok tanu lságai - Experiences
of the pixe ana lyses performed on the copper age
gold treasure of Hencida. Archaeometriai Műhely,
8, 285-192.
Csedreki, L., Dani, J., Kis-Varga, M., Daróczi, L., Sándorné
Kovács J. (2011 ): A hencida i aranykincs interd iszci-
pliná lis vizsgá latai (új szempontok, új eredmények).
A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve, 2010, 35- 52.
Ehser, A., Borg, G., Pernicka, E. (2011 ): Provenance of
the gold of the Early Bronze Age Nebra Sky Disk,
central Germany: geochemica l characterization of
natura l gold from Cornwall. European Journal of
Mineralogy, 23, 895- 910.
Endrődi, A. (201 2) : Early Bronze Age headdress. Markers
of the soc ial status in the Bell Beaker-Csepel Group
- Kora bronzkori fejdísz. A Harangedény-Csepel-
csoporton belüli társadalm i státuszt kifejező jelen-
ségek. Archaeologiai Értesítő, 137, 7-26.
Eőry B. (2009): Késő bronzkori fibula rekonstrukciój a
- Rekonstruktion einer spatbronzezeitlichen Fibel
(Posamenteriefibel). ősrégészeti Levelek/Prehistoric
Newsletter, 11, 135-138.
Fischer, C. (1995): Klein, aber fe in - Beobachtungen zu
Goldverbindungs- und Drachtherstellungsverfahren
an einem spatbronzezeitlichen Fund aus Neftenbach
(ZH) ln: Schmid-Sikimié, 8., Della Casa, Ph. (Hrsg.):
Trans Europam. 8eitrőge zur 8ronze- und Eisenzeit
zwischen Atlantik und Altai. Festschrift für
Margarita Primas. Bonn, 7-14.
P. Fisch! K., Kulcsár G. (2011): Tiszán innen, Dunán
túl. A kora bronzkor kérdése i a kiskundorozsmai
temető kapcsán. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve
- Studia Archaeologica, 12, 59-90.
Foltz, E. (1979): Ein ige Beobachtungen zu Antiken Gold-
und Si lberschmiedetechniken. Archőologisches
Korrespondenzblatt, 9, 213- 222.
Goldmann, K. (1981): Guss in verlorener Sandform -
Das Hauptverfahren alteuropa ischer Bronzegiesser?
Archőologisches Korrespondenzblatt, 11, (1981 )
109-116.
Guérin, S., Armbruster, B., Blanchet, J.-C., Boutoil le,
L., Buchez, N., Du Gard in, C., Girard, V., Gratuze, B.,
Hulin, G., Mélin, M., Nordez, M., Saedlou, N., Thiesson,
J., Véber, C., Zech-Matterne, V. (2015): Ribécourt-
Dreslincourt, Oise (Picardie) « Les Arcs ».Rapport
defoui/Je/NRAP2015, 1- 151 .
Hajdu, T., György-Toronyi, A., Pap,\., Rosendahl, W.,
Sza bó, G. (in print): The chronology and meaning
ofthe Transdan ubian encrusted pottery decoration.
Prőhistorische Zeitschrift, 91, 353-368.
Hampel, J. (1892): A bronzkor emlékei Magyarhonban.
II. Budapest, 1892.
Hartmann, A. (1968): Über die Spektra lanalytische
Untersuchung einiger Bronzezeitlicher Goldfunde
aus dem Donauraum . 8ericht der Römisch -
Germanischen Kommission, 46-47, 63-73.
Hartmann, A. (1970): Prőhistorische Goldfunde aus
Europa. Spektralanalytische Untersuchungen und
deren Auswertung. Studien zu den Anfangen der
Meta ll urg ie 3. Berlin 1970.
Hartmann, A. (1978): lrish and british gold types and
their West European counterparts. ln: Ryan, M. (Ed.):
The origins of metallurgy in Atlantic Europe. Dublin
1978, 215-228.
Hartmann, A. (1982): Prőhistorische Goldfunde aus
Europa II. Studien zu den Anfőngen der Metal/urgie
5. Berl in 1982.
Hansel, B., Wei hermann, P. (2000): Ein neu erworbener
Goldhort aus Karpatenbecken im Berliner Museum
für Vor- und Frühgeschichte. Acta Praehistorica et
Archaeologica, 32, 7- 29.
Honti, Sz., Kiss, V. (1998): A mészbetétes kerámia kultúrá-
ja korai idős zakának leletei Somogy megyében
- Finds of the Early phase of the Transdanubian
lncrusted Pottery culture in Somogy. Somogyi
Múzeumok Közleményei, 13, 41 - 67.
Honti, Sz., Kiss, V. (1999- 2000) : Neuere Angaben zur
Bewertung der Hortfund e vom Typ Tolnanémedi.
Acta Archaeologica Academiae Scientiarum
Hungaricae, 51, 71 - 96.
llon, G. (2015): The Golden Treasure from Szent Vidin
Velem. The Costume of a High-Ranking Lady of
the Late 8ronze Age in the Light of New Studies.
Archaeolingua Series Minor, 36, Budapest 2015.
loane, D., Bade lean, H. (201 O): Ancient Gold Mining
in Rosia Montana (Apuseni Mts, Romania. ln :
Evelpidou, N., De Figueiredo, T., Mauro, F., Tecim,
V., Vassilopoulos, V. (Eds.): Natural Heritage from
East to West. Case stud ies from 6 EU countrie s.
London 2010, 95- 99.
Kemenczei A. (2014): A pesti rég iségkereskedések kapc-
solatai a Nemzeti Múzeummal a dualizmus korában
- Beziehungen der Antiquitatenbehandlungen
in Pest (haute Budapest) zum Ungarischen
Nationalmuseum in der Zeit des Dualismus. Folia
Historica, 29 59- 73.
Kiss, V. (2012a): Arany, réz és bronztárgyak kutatása a
középső bronzkorig. Az archeometallurgia aktuál is
kérdései - The study of gold, copper and bronze
artefacts until the middle bronze age. Current
questions of archaeometa llurgy. Archaeometriai
Műhely, 9 61-74.
Kiss, V. (2012b): Middle 8ronze Age Encrusted Pottery
in Western Hungary. Varia Archaeolog ica Hungarica,
27, Budapest 2012.
311
 Kiss, V., Fábián, Sz., Hajdú, T., Köhler, K., Ku lcsár, G.,
Major, 1., Sza bó, G. (2015): Co nt ribut ion s t o the
Relatíve and Abso lute Chronology of th e Early and
Midd le Bronze Ag e in Western Hu nga ry based on
Radiocarbon Dating of Human Bo nes. ln: Németh,
R. E., Rezi, B. (Eds.) : Bronze Age Chrono logy in the
Carpathian Basin. Proceedings ofthe lnternational
Col/oquium from Tórgu Mure~ 2- 4 October 2014 .
Targu Mu re~ 2015, 23-36.
Kovács T. (1968): A kötegyán i ékszerl elet - The j ewel
find from Kötegyán. Archaeologiai Értesítő, 95,
206- 210.
Kovács, T. (1975): Tumulus culture cemeteries of
Tiszafüred. Régészeti Füzetek, 11/ 17, Budapest 1975.
Kovács, T. (1976): Spatbronzezeitliche Goldfunde aus
der Theissgegend. Folia Archaeologica, 27, 55-69.
Kovács, T. (1979) : Középső bronzkori ara nyleletek
Északkelet-Magyarország ról - Mittelbronzezeitliche
Goldfu nde aus Nordost-Ungarn. Folia Archeologica,
30, 55-77.
Kovács, T. (1982): Einige neue Angaben zur Ausbildung
und inneren Gliederung der Füzesabony-Kultu r. ln:
Hansel, B. (Hrsg.): Südosteuropa zwischen 7600 und
7OOO v. Chr. Berlin 1982, 287-304.
Kovács, T. (199 1): Das Goldarmband von Dunavecse.
Folia Archaeologica, 42, 7- 25.
Kovács, T. (1994): Go ldene un d bronzene
Lockenringfunde aus Szelevé ny. ln: Lő rin czy G.
(szerk.): A kőkortól a középkorig. Tanulmányok
Trogmayer Ottó 60. születésnapjára. Szeged 1994,
181-1 89.
Kovács, T. (1999a): Vorwort. ln : Kovács, T., Raczky,
P. (Hrsg.): Pröh istorisch e Goldschötze aus dem
Ungarischen Nationalmu se um. A uste llun g
im : Museum Für Var-und Frü hg eschichte
Archöologisches Museum Frankfurt am Main 16.
10. 7999. - 9. 1. 2000. Budapest, 9- 14.
Kovács, T. (1999b): Bronzezeitliche
Sch muckgegensta nde, Waffen und Go ldschatze.
ln: Kovács, T.. Raczky, P. (Hrsg.) : Pröhistorische
Go/dschötze aus dem Ungarischen
Nationalmuseum. Austellung im : Museum Für
Vor-und Frühgeschichte Archöologisches Museum
Frankfurt am Main 16. 10. 1999. - 9. 7. 2000.
Buda pest, 37-62.
312
La Niece, S., Cartwright, C. (2009): Bronze Lock-rings with
Cores ofWax. ln: Metals and Societies. Studi es in hon-
our of Barbara S. Ottaway. Universitötsforschungen
zur pröhistorischen Archöologie, 169, 307-3 12.
Leusch, V., Pernicka, E., Armbruster, B. (2014): Chalcolith ic
gold from Varna - Provenance, circulation, process-
ing, and function. ln: Meller, H., Risch, R., Pernicka, E.
(Hrsg.): Metal/e der Macht - Frühes Gold und Si/ber
6. Mitteldeutscher Archöologentag vom 17. bis 19.
Oktober 20 73 in Hal/e (Saa le) - Metals of power -
Early gold and si/ver. 6th Archaeo/ogical Conference
of Central Germany October 77 - 79, 20 73 in
Hal/e (Saa le). Tag ungen des Landesmuseums für
Vorgeschichte Halle 11 . Hall e (Saa le) 2014, 165-182.
Leusch, V., Armbruster, B., Pern icka, E., Slavcev, V.
(20 15): On the lnven tion of Gold Meta llu rgy: Th e
Gold Objects from the Varna 1 Cemetery (Bulgaria) -
Technolog ical Consequence and lnventive Creativity.
Cam bridge Archaeological Journal, 25 353-376.
Makkay, J. (1995): The rise and fa li of gold metallurgy in the
Copper Age of the Carpathi an Basin: the background
of the change. ln: Mortea ni, G. Northover J. P. (Eds.):
Prehistoric gold in Europe. Mines, metallurgy and
manufacture. Dordrecht-Boston-London, 1995,65-76.
Márton, L. (1909): Az ottlakai ős k or i aranykics -
Der vorgeschichtli che Goldschatz von Ottlaka .
Archaeologia Értesítő, 29,405-414.
Mel is, E. (2013): Adalékok a kora bronzkori viselethez egy
Ménfőcsanak - Szé l es-fö l deken feltárt hamvasztásos
sír alapján. Magyar Régészet 2013 ősz. http://www.
magyarregeszet.hu/wp-content/uploads/2013/10/
Melis_ 130.pdf
Mozso lics, A. (1942): A kisapostagi korabron z-
kori urnatemető - Der frühbronzeze itlich e
Urn enfriedhof von Kisapostag. Archaeologica
Hungarica, 26, Budapest 1942.
Mozso lics, A. (1951): La bracelet d'or de Bellye .
Acta Archaeologica Academiae Scientiarum
Hungaricae, 1, 81- 86.
Mozso li cs, A. (1958): Der Go ldfund von Kengye l.
Acta Archaeolog ica Academ ia e Scientiarum
Hungaricae, 9, 253-263.
Mozso lics, A. (1968): Go ldfunde des Depotfund -
horizontes von Hajdúsámso n. Bericht der Römisch-
Germanischen Kommission, 46-47, 2-73.
Mozso lics, A. (1973): Bronze- und Go /d funde des
Karpatenbeckens. Depotfundhorizonte von Forró
und Ópályi. Budapest 1973.
Mozso lics, A. (1988): Der Bronzefu nd aus der oberen
Remete- Höhle. Acta Archaeologica Academ iae
Scientiarum Hungaricae, 40, 27-64.
Maucha, V. (1997): Kla ssifikat ion und Verbreitung
der Objektgruppen. 6.4.1. Gold und Kupfe rzeit.
ln : Lehrberger, G., Fridrich, J., Gebhard, R., Hrala,
J. (Hr sg .): Das prah istor ische Gold in Bayern,
Böhmen und Mahren: Herkunft - Technologie
- Funde 1: Textband. Památky archeologické -
Supplementum 7, Prague 1997, 141- 482.
Nagy, M. (20 13): Der süd li chste Fund ort der Gáta-
Wieselburg-Ku lt ur in Zse nnye-Kav icsbá nya/
5cho ttergrube, Komitat Vas, Westungarn . Savaria,
36, 75-173 .
Novotny, B.-Novotná, M. (1991 ): Zwei unnbekante
Goldfunde aus der Slowake i. Starinar, XL-XLI
(1989-1990) 131 - 134.
Oddy, A. (1977): Th e production of gold wire in antiq-
uity. Hand-making methods before the introduction
of the draw-plate. Gold Bulletin, 10, 79- 87.
Osán, J., Kuru nczi, S., Török, Sz ., És Varga 1. (2006):
Röntgenfluoreszcens spektrometria ln : Záray,
Gy. (szerk.): Elemanalitika korszerű módszerei.
Akadémiai Kiadó, 2006, 353- 416
Pern icka, E. (2004): Di e naturw issenschaft li chen
Untersuchungen der Himm elssche ib e. ln :
Me ll er, H. (Hrsg.): Der geschm iedete Himmel:
d ie weite We l t im Herzen Europas var 3600
Jahren; Beg l eitband z ur Sonderausstellung,
Landesmuseum für Vorgesch i chte, Hal/e
(Saa le) vom 15. Oktober 2004 bis 24. April 2005.
Stutt gart 2004, 34-37.
Pernicka, E., Büh ler, B., Lesch, V., Mehofer, M. (2008) :
Chem ische und technolog ische Untersuchungen
an den Goldobjekten vom Arikogel und aus dem
Koppe nta l. ln : Schötze. Gröber. Opferplötze.
Traunkirchen. 08 - Archöologie im Salzkammergut.
Katalog zur Ausstellung im Kloster Traunkirchen .
FÖMAT, Sonderheft 6. Wien 2008, 76- 79.
Pu lszky, F. (1883): A rézkor Magyarországon. Budapest.
Rama, J. P., Berthelot, J. (2003): Le bronze d'Art et ses
techniques. Dourdan.
Ruckdeschel, W. (1978): Die frühbronzezeitlich en
Gröber Südbayerns. Ein Beitrag zur Kenntnis der
Straubinger Kultur. Bonn.
Ruttkay, E. (1989): Zwei verzierte Goldp lattchen aus
dem frü hbronzezeitlichen Graberfeld von Ha inburg-
Teichtal. Mitteilung en der Anthropologischen
Gesellschaft (Wien) 11 8- 119, 135- 145.
Schalk, E. (1992): Das Gröberfeld von Hernádkak.
Studien zum Beg inn der Frühbron zezeit im
nordöstlichen Karpatenbecken . Universitat -
sforsch ungen zur prahistorischen Archaologie, 9,
Bonn 1992.
Schumacher-Matthaus, G. (1985): Studien zu
bron zeze i tlichen Schmucktrachten im
Karpatenbecken . Ein Beitrag zur Deutung der
Hortfunde im Karpatenbecken. Marburger Studien
zur Vor-und Frühgeschichte, 6, Mainz am Rhein
1985.
Szabó, G. (20 12): Előmunkálatok Bonyhád, Pannonia
Zrt. biogáz-üzem megelőző régészeti feltárás
anyaga feldo lgozásához 1.: sírmellékletek,
embertan. DVD, Szekszárd.
Szathmári 1. (1982): Újabb ara nyleletek a Magyar
Nemzeti Múzeum őskori gyűjteményében - Neuere
Go ldfunde in der pra hi sto risch en Sam mlung
des Ungarischen Nationalmu seums. Folia
Archaeologica, 33, 97- 115.
Szathmári,/. (1997): Das Graberfeld der bronzezeitlichen
Füzesabony-Ku ltur in F ü zesabo n y-Kettőshalom.
Communicationes Archaeologicae Hungariae, 51 - 74.
Tissot, 1., Troa len, L. G., Manso, M., Ponting, M., Radtke,
M., Reinholz, U., Barreiros, M. A., Shaw, /., Carvalho, M.
L., Guerra, M. F. (2015): A multi-ana lytica l approach
to gold in Ancient Egypt: Studies on provenance and
corrosion. Spectrochimica Acta Part 8, 108, 75-82.
Tompa, F. (1928): A Kölesd-hangospusztai aranylelet.
Archaeologiai Értesítő, 42, 202- 204.
Troa len, L. G., Tate, J., Guerra, M. F. (2014): Goldwork in
Ancient Egypt: workshop practices at Qurneh in the
2nd lntermediate Period. Journal of Archaeological
Science, 50, 219-226
Uzso ki, A. (1959): Adatok a dunántúli aranymosás
történetéhez. Arrabona, 1, 74- 78.
Vicze, M. (2011 ): Bronze Age Cemetery at Dunaújváros-
Duna dűlő. Dissertationes Pannonicae ex lnstituto
313
 Archaeo log ico Un ivers itatis de Rolando Eötvös
nom inatae, IV/1, Budapest.
Wei hermann, P. (2001): Die goldenen Lockenringe der
Bronzezeit. Einblicke in dasfrüheGoldschmiedehandwerk
im Karpatenbecken. Mitteilungen der Berliner
Gesellschaft für Anthropologie, Ethnologie und
Urgeschichte, 22, 167-181.
Wos insky M. (1896): Tolnavármegye az őskortól a
honfoglalásig. Budapest.
Wunder li ch, Ch.-H . (2014a): Geme insamke iten
und Untersc hi ede der goldenen Eidringe von
Schneid li ngen, Könnern, Hund isburg und Kle in
Oschersleben hinsichtlich ihrer Herstellungs- und
Abnutzungsspuren - Similarities and differences
of the »Eidringe« from Schneid ingen, Könnern,
Hu nsd isburg, and Klein Oschersleben regard ing
their prod uction processes and traces of use. ln: H.
Meller, H., Risch, R., Pernicka, E. (Hrsg.) : Metalle der
Macht - Frühes Go/dund Silber 6. Mitte/deutscher
Archöologentag vom 77. bis 79. Oktober 20 73 in
Hal/e (Saale) - Metals of power - Early gold and
silver. 6th Archaeological Conference of Central
Germany October 77 - 79, 20 73 in Hal/e (Saale).
Tagungen des Landesmuseums für Vorgeschichte
Hal le 11 . Ha l le (Saale), 873-881.
Wunderl ich, Ch .-H. (2014b): Wie go lden war die
Himme l scheibe von Nebra? Gedanken zur
ursprünglichen Fa rbe der Goldaufl agen - How golden
was the Nebra Sky Disc? Thoughts on the origi nal
colour of its gold plating. ln: H. Meller, H., Risch, R.,
Pernicka, E. (Hrsg.): Metal/e der Macht - Frühes Gold
und Silber 6. Mitteldeutscher Archöologentag vom
77. bis 79. Oktober 20 73 in Hal/e (Saale) - Metals of
power - Early gold and silver. 6th Archaeological
Conference of Central Germany October 77 - 19,
2013 in Hal/e (Saale). Tagungen des Landesmuseums
für Vorgeschichte Halle 11. Ha l le (Saa le), 349-351 .
Jegyzetek/Endnotes
1 (Mozsoli cs, 1973, 195-196)
2 A tárgyak adata it Id. az on li ne kata lógusban:
http://www.british museu m.org/resea rch/ col lection_
on line/collection_object_deta il s.aspx?objectld= 13
314
93372&partld= 1&people=26365&peoA=26365-3-
17&page= 1 (Utolsó elérés ideje: 2016.07.13, 10:30).
http://www. british museu m.org/resea rch/ col Iecti on_
on line/col lection_object_deta ils.aspx?objectld= 13
9337 1&partid=1&people=26365&peoA=26365-3-
17&page=1 (Utolsó elérés ideje: 20 16.07.13, 10:35).
3 (Kiss, 20 12, Fig. 27)
4 Kovács T. 1991-es tanu lmányába n tévesen
Nagygörbőhöz (Za la m.) sorolta a pincehe l y-görbői
(Tolna m.) l e l őhe l yet (Kovács, 1991, 23.j., Abb. 6).
5 Mive l az 1927-ig írott eredeti leltárkönyvek nehezen
olvashatók, ezért sok az elírás, pontatlanság az
1945 után létrehozott Régészeti Értéknap lóban,
kü lönösen a 19. század i őskor i arany leleteknél,
valam int a még később létrehozott, álta lában
fényképpel ellátott aranytárgyak leírókartonj ainá l.
Mozsol ics Amá lia, Kemencze i Tibor és Kovács Tibor
sok tévedést észlelt és javított. Valószínű l eg egy
il yen alka lommal tűnt fe l Mozso li cs Amá li ának,
hogy a görbői aranyleletek között bizonyosan oda
nem tartozó, díszített hajkarikák is szerepelnek. Így
kerü lt fe l a görbői leletek három leírókartonjára
l e l őhelyként ké rdője ll e l „Bénye/Magyarbénye".
6 (Wosinsky, 1896, 434).
7 (Mozsolics, 1968, 48, Taf. 19, 4-6)
8 4. Bohuslav Novotny és Maria Novotná 1991-ben
két szlovákiai aranyleletet közölt, köztük egy arany
kincs leletet Kezmarok (Késmark) l e l őhe ll yel. A
kincs leletben a Magyar Nemzeti Múzeumban ma
is meg l évő 4 db késmárki Noppenring me llett - a
kincslelet részeként- publiká lták az említett három
díszített tömör arany hajkarikát is. Fe l tehetően a
szerzők kutatásaikat nem az eredeti leltárkönyvi
adatok, hanem a Régészeti Értéknapló, illetve
a tárgyleíró kartonok alapján végezték, ennek
megfele l ően a hajkarikákat a késmá rki kincslelet
részeként határozták meg (Novotny- Novotná, 1991,
131 - 132,Abb.1).
9 (Hampel, 1892, 63).
1O A betűje l eket kizárólag az archaeometriai vizsgálatok
eredménye i nek megkü lönböztetése miatt
haszná ljuk.
11 (Ruckdeschel, 1978, 143)
12 (Bóna, 1965, PI VI. 3; P. Fischl, Kulcsár, 2011, 77, 1.
táb lázat)
13 (Mozsolics, 1942, Pl. 3. 23)
14 (Maucha, 1997, 155- 158, Taf. 19; Mel is, 2013, 6.
kép)
15 (Tompa, 1928, Fig. 94. 25; Kovács, 1999b, Abb. 15,
Kat. 18.4, gyűrűként leírva; Hansel, Weihermann,
2000, Abb. 8.7; Kiss, 20 12b, 116-117)
16 (Kovács, 1975, Pl. 21. 217. sír, Pl. 8. 82. sír)
17 (Szathmári, 1982, 106-108)
18 (Maucha, 1997, Abb. 6.11. 4, Taf. 19. (J40)
19 (Bóna, 1975, Taf. 280, 14-15)
20 (Kiss, 2012b, 116-117)
21 bizonyítják (Szathmári, 1997, 69, Abb. 10. 4-5)
22 (összefog lalóan lásd: Kovács, 1994; Honti, Kiss,
1999-2000, 92-93; Kiss, 2012b, 116- 119)
23 (Vicze, 20 11, Pl. 3. 8, Pl. 46. S)
24 (Honti, Kiss, 1998, II. t. 1)
25 (a 84. helyben égetett temetkezésben, és a 103.,
141., 231., számú szórthamvasztásos sírokban;
Szabó, 2012; Kiss et al., 2015, Fig. 11; Hajdu et al.,
in print)
26 (Hernádkak: Scha lk, 1992, Taf. 25, 1-4, Taf. 32, 2-5;
Megyaszó: Bóna, 197 5, Taf. 183. 9- 10, 14-16, Taf.
189. 16-17; Tiszafüred-Majoroshalom: Kovács, 1982,
Abb. 4. 1- 2, 6, Abb. 5. 4; Füzesabony-Kettőshalom:
Szathmári, 1997, Abb. 9. 4-5, Abb. 11. 7-8)
27 (Szelevény: Kovács, 1994, 1. kép 6-12)
28 (Tiszaug, Jászdózsa, Tiszafüred, Szerencs:
összefog lalóan lásd: Csányi, Stanczik, Tárnoki, 2000,
161-162)
29 (Kovács, 1979, 70- 71, 9. ábra 1- 4)
30 (Harc, Kaposvár, Uzdborjád/Kölesd-Hangospuszta,
Nagyberk i-Kisberk i, Kengye l; Tompa, 1928;
Mozsolics, 1958, 260, Taf. 11.1-9; Kovács, 1976,
60-64; Schumacher-Matthaus, 1985, 96; Kovács,
1994, 182-185; 1999b, Abb. 15, Kat. 18; Hansel,
Weihermann, 2000; Kiss, 2012, 118, Pl. 67. 7- 8)
31 (Mozso lics, 1988, Abb. 5. 1-4; Kovács, 1999b, Abb.
28, Kat. 35)
32 (Kovács, 1999b, 40, Abb. 13. 2)
33 (Kovács, 1999, Abb. 23)
34 (Kovács, 1968, 3. kép; 1999b, 44- 45, Abb. 15)
35 (Mozsolics, 1951, 84, Fig. 2; Taf. 19, 4- 6, Taf. 20.21;
1968, 48- 49, Taf. 19. 4- 6, Taf. 20-2 1)
36 (Kovács, 1991, 12-14)
37 (lásd: Oddy, 1977, 83- 86, Fig. 5- 6; Foltz, 1979, 216-
218; Fischer, 1995; Armbruster, 2000, 102- 105, Abb.
54-55)
38 (Oddy, 1977, 83, Fig. Se; Armbruster, 2000, 102, 104, 1
Abb. 54; Eőry, 2009, 135-136)
39 (lásd: Oddy, 1977, 84-85, Fig. 6c; Fischer, 1995, Abb.
4.a, c-e; La Niece, Cartwright, 2009, Fig. 8)
1
40 (Armbruster, 2000, Abb. 56)
41 (Hansel, Weihermann, 2000, 17- 19; Weihermann, 1
2001, 168-172)
42 anyagban (Hansel, Weihermann, 2000, 17-18,
Abb. 11; We ihermann, 2001, 168- 169, Abb. 3; a 1
viaszveszejtéses technikát lásd: Goldmann, 1981,
11 1, Abb. 2; Armbruster, 2000, 75-85, Abb. 36; 2003,
31 - 32; Rama, Berthelot, 2003, 202- 277)
43 (lásd: Guérin etal„ 2015, 61-98, Ill. 109)
44 (Hansel, Weihermann, 2001, 18)
45 (Hansel, Weihermann, 2000, 18, Abb . 12;
Weihermann, 2001, 172)
46 (lásd: Goldmann, 1981, 115, Abb. 5; Rama, Berthelot,
2003, 63- 76)
47 (Weihermann, 2001, 169)
48 (Ruttkay, 1989; Hansel, Weihermann, 2000; P. Fischl,
Kulcsár, 2011, 64, 1. táblázat; Endrődi, 2012; Nagy,
2013, 104-105, Taf. 29.1 - 2)
49 (bcminingproperties.com, www.olympus-ims.
com, innovx.ca)
50 (Uzsoki, 1959, 75)
51 (Nagy, 2013, 104- 105; Bátora, Pernicka, 2000,
579-593)
52 (P. Fischl, Kulcsár, 2011, 1. táblázat; Endrődi, 2012;
16)
53 (P. Fisch l, Kulcsár, 2011, 64, 1. táblázat)
54 (Hansel, Weihermann, 2000, 19)
55 (Hartmann, 1968, 64; Kovács, 1991, 15; 1999,47)
56 (llon, 2015, 39)
57 ((zaj lik, 2012, 38; Leusch e't al., 2015)
315