31

I. fejezet: Hiány
A tapasztalatok teljes kifejezhetetlenségének
megállapítása

Hiány: a leleplezés

Először is hadd szóljak a hiányról!

A hiány a valóság lényegi üressége.
Az égszerű tiszta tudat végtelen terében
Bármi jelenjék is meg, nincs öntermészete.

Ahogy a tér méhében fogant világok és létformák,

A négy elemből összeálló, élő és élettelen jelenségek,
Mind az üresség formái, bárminek is látszódjanak,
Úgy a tiszta tudat tapasztalatai is öntermészet-nélküliek.

Ahogy egy káprázatszerű kép, bárminek is tűnjék,

Üresség-természetű, és tényleges valósága nincsen,
Úgy az összes jelenség is, megjelenésétől kezdve,
A tiszta tudatból ki nem mozdul, és nincs tényleges valósága.

Ahogy az álmokat csak alvás közben tapasztaljuk,

És már megjelenésüktől kezdve öntermészet-nélküliek,
A szamszára és nirvána világai és létformái szintúgy
Csak a tudatban léteznek, azaz nincs tényleges valóságuk.

Bár minden tapasztalat a tudatban jelenik meg,

Mégsem azonos vele, noha nem is különbözik,
Hanem a hiány üres, káprázatszerű tündöklése,
Mely lényegében elgondolhatatlan és kimondhatatlan.
Így mostantól, bármi is merüljön fel tudatodban,
Azon nyomban ismerd fel benne a hiányt!

Ahogy a tárgyi világ hiány-természetű,

Úgy a tapasztaló alany, a tiszta tudat is
Teljesen megfoghatatlan, mint a tér,
Kimondhatatlan és elgondolhatatlan.
32  végtelen tér
A valóság lényege, az önmagától felmerülő tudatosság
Okság nélküli, ezért áthidalja a létforgatag mélységeit,
Megítélhetetlen, ezért összeegyezteti a szamszárát a nirvánával,
És akadály nélküli, ezért tökéletesen átlátja a három világot.
Az égboltszerű tudat, a tudat tiszta természete,
Pártatlan és elfogulatlan, így mentes a kettősségektől:
A szemlélettől, a szemlélődéstől, a megtartandó fogadalmaktól,
A kényszeres munkálkodástól, az eltompult bölcsességtől,
A megtisztítandó tudatszintektől, a bejárandó ösvényektől,
A rejtett valóságtól, a kettősségtől és annak feloldásától.
Megbírálhatatlan, tehát nem helyes vagy helytelen,
Hanem az Aranyszigethez hasonló, színtiszta tér.
Maga az önmagától felmerülő tudat olyan, mint az ég,
Minden jellegzetességtől mentes, és teljesen kifejezhetetlen.
A dolgok velejének, azaz a tiszta értelemnek,
Nem használ az erény, mivel létrehozhatatlan,
Nem árthat a bűn sem, mivel megronthatatlan.
Mentes a tettektől és azok gyümölcsétől,
Az örömtől és a szenvedéstől, a jótól és a rossztól,
És így a szamszára és a nirvána megkülönböztetésétől is.
Elgondolhatatlan és kifejezhetetlen; még térnek sem nevezhető.
Nincs múltja és jövője, az életek sorozata így csak képzelődés.
Ki születhetne újra, és miféle szamszárában?
Vajon mi a tett, és mi a következménye?
Gondolkodj el azon, hogy olyan, mint a tér!
Ha értelmeddel a dolgok végső valóját kutatod,
Egy szemernyi tényleges létezőt sem találsz;
A kettősség nélküli észlelés osztatlan pillanatában,
A jelenben rejlik a dolgok természetes lényege.
Ami vizsgálódás közben nem létezik, az egyébiránt sincsen,
Ezért még csak névlegesen sem létezhet.
Ne feledd, hogy mindig minden hiány-természetű,
Káprázatszerű, vagyis tényleges valóság nélküli!
alapvető természetünk kincsesháza  33
Amíg tart az álom üres káprázata,
A tudatlan gyermeket megbéklyózza a ragaszkodás,
Ám aki ismeri a tudat természetét, azt nem béklyózza meg.
Amíg a hiány tapasztalatát nem ismerő élőlények
Önmagukhoz ragaszkodva keringnek a szamszárában,
Addig az a gyakorló, aki tudja ezt,
A jelenben győződik meg a hiányról,
És felszabadul az okság nélküli tapasztalás terében.
Az öröklét és megszűnés nélküli tiszta tudatban
Rejlik a kettős észleléstől mentes bölcsesség,
Az okság nélküli, mezítelen értelemben pedig
Az erény és bűn nélküli, egyedüli fénycsepp.
A határtalan és középpont nélküli, áttetsző értelemben,
Szamantabhadra, a tapasztalástest tudatossága rejlik,
Önnön értelmünkben, a hiány-lényegű tiszta tudatban,
Tárgynélküli, szennyezetlen, buddha-tudatosság ragyog.
A káprázat-jóga gyakorlatában az üres jelenségek
Az értelem szabad játszadozásaként merülnek fel.
Ha megjelenésükkor meggyőződsz hiányukról,
És egyáltalán nem teszel köztük különbséget,
Akkor mindig nyitott, könnyed és elengedett leszel.
A hiánytól megtévesztett gyermek olyan, mint a szarvas,
Amely vízre szomjazván délibáb után lohol.
Közönséges, félrevezető szavak igazságában hisz,
Különféle tantételekkel béklyózza meg magát,
És képtelen letérni az elme nyolcrétű tévútjáról,
Hogy felfedezze a valóság igazi lényegét.
Az Atijóga tanítás-feletti tartománya,
A tökéletes hiány, mely olyan, mint az ég,
A jelenben, a tapasztalástest természetes állapotában,
Az őseredeti tér mozdulatlan közegében,
A megnyugvás tiszta örömében található.
34  végtelen tér
Ha nem érted meg a tanítás rejtett mondandóját,
Hiába is törekszel, nem érheted el a megszabadulást.
Tán nem tudod, hogy mulandó minden, ami feltételes?
Görcsös testi, beszédbeli és tudati erőfeszítéssel
Hogyan is érhetnéd el a romolhatatlan lényeget?
Ha alapvető természeted felismerésére vágysz,
Ami a lehető legmagasabb rendű cél,
Akkor hagyd a gyermeteg játékhoz hasonló gyakorlatokat,
Melyekkel csak kimeríted és megbéklyózod magad,
Inkább engedd el magad a hiány formálatlan terében,
A természetes tapasztalás, a Teljes Tökéletesség állapotában,
Melyet szándékosan nem lehet megvalósítani!
Figyeld a dolgok mesterkéletlen, teljes azonosságát,
És hagyj fel a kényszeredett erőfeszítéssel!
A külsőt és a belsőt kettősség nélkül észlelő értelem
Tér és idő nélküli, így túl van a keletkezésen és az elmúláson.
Tiszta, mint az ég, ezért nem lehet megközelíteni.
Félrevezető minden fogalom, amit alkothatsz róla,
Ezért hagyd el a tannal való azonosulás tévútjait,
És inkább fogadd el a mindent felölelő ürességet,
Szamantabhadra osztatlan tudatosságának terét,
És maradj a változhatatlan tapasztalás természetes állapotában!
A nézetek tojáshéjából így egy csapásra kitörsz,
És a sehol sem lévő, őseredeti tágasságban,
Minden a hiány tapasztalataként lepleződik le.
Hiány: a feltartóztatás
Miután hiányként lepleződött le minden,
Az értelmet elengedve, szemlélődés nélkül,
A megkülönböztetés nélküli állapotban tartóztasd fel,
Hogy hatalmas terében megvalósuljon a tudat egyensúlya!
A megnyugvás tiszta örömének elpusztíthatatlan közegében,
Szemlélődés nélkül, önkéntelenül valósul meg az összpontosítás,
Mely egyfolytában hömpölyög, mint egy hatalmas folyó,
És mesterkéletlen kiegyensúlyozottságban belülről ragyog.
alapvető természetünk kincsesháza  35
A maga valójában nyugvó, térszerű tapasztalás,
Megváltozhatatlan, ezért nincs benne ingadozás,
Elérhetetlen és elveszíthetetlen, határtalan közeg,
Amit teljesen lehetetlen szavakba önteni.
Akiben a bölcsesség felszínre tör, s értelme magától felébred,
Aki sokat tanult, mégsem szőrszálhasogató,
Aki a kimondhatatlant és az elképzelhetetlent gyakorolja,
Az meggyőződik arról, ami megnevezhetetlen,
És mivel semmit sem talál, amin szemlélődhetne,
Sem a tompasággal, sem az izgatottsággal nem kell hadakoznia.
Aki az érzékelés szabadságát, azaz a hiányt gyakorolja,
Az egyfolytában a tapasztalástestben tartózkodik,
A képzelgést eloszlató, egységes tapasztalás terében,
Ahol a jelenségek felbukkanásának és felszabadulásának pillanata
Egy időtlen, örömteli térben fonódik egybe.
„Miközben felmerül, minden a természetes állapotban marad.
Miközben létezik, minden a természetes állapotban marad.
Miközben felszabadul, minden a természetes állapotban marad.”
A tapasztalás terében merül fel minden, és ott is szabadul fel
önmagától,
Sohasem mozdul ki belőle, hiszen csak a tapasztalástest játéka,
Az értelem időtlen megmutatkozása, az üresség formája;
Sem nem jó, sem nem rossz, hanem maga a valóság lényege.
Az összes felmerülő emléket és gondolatot,
Valamint az öt mérget, az értelem teremtőerőit,
Ismerd fel abban a pillanatban, ahogy felmerülnek!
Teremtőerejük így kiteljesül, és tovatűnnek nyomtalanul.
Így a tárgy és tudat között, a teljes elengedettségben,
Az önmagától felmerülő bölcsesség nyomtalan madár-röptében,
Valamint az egységes tapasztalás-közeg hullámzó tengerének
Szerfelett titkos élményében tartóztatod fel a tapasztalatokat.
S ha ezt az egyet tudod, máris elérted a megszabadulást.
36  végtelen tér
Amikor önnön értelmedben, a tudatosság végtelen terében,
Minden egyformán, megítélés nélkül merül fel, áll fenn,
és szabadul fel,
És nincs másképp felmerülő, máshol lévő, fel nem szabadított
tapasztalat,
Akkor tartóztattad fel őket a tiszta tudat tágas és időtlen terében.
A teremtetlen, önkéntelen értelemben felébredő,
Akaratlan, önmagában nyugvó, tágas tudatosságot,
Az erkölcs és okság feletti, tiszta tudat valóságát,
A változatlan tapasztalás terében kell fenntartani.
Hiány: a megbéklyózás
A hiány-természetű, égboltszerű tudatosság
Kivétel nélkül az összes jelenséget megbéklyózza.
Ahogy a világokat és a létformákat a tér,
Úgy a tapasztalatokat az üresség béklyózza meg.
A szamszára csak egy szó, hiábavaló az oksági törekvés,
Az erény nem használ, a bűn nem árt, hiszen minden üres,
A megszabadulás is csak egy kifejezés, a nirvánát nem lehet elérni,
A tíz jellegzetesség megvalósítására pedig nem kell törekedni.
Hiába ismételgeted fárasztó gyakorlataidat,
Az eredmény összedől, mint a gyermek homokvára.
Ezért inkább a hiány láncával béklyózd meg
Az eredmény elérésére irányuló erőfeszítéseid!
Az Atijóga gyakorlója azonnal lássa be,
Hogy az okság gyermekes, ideiglenes tanítása
A szerényebb adottságúak előkészítő ösvénye!
Önnön tudatosságának tanítás-feletti valóságát
A tennivalótól mentes tér láncával béklyózza meg!
A cselekvés megtévesztő – lásd a szamszára tévképzeteit!
A törekvés önámítás – gondolj a szenvedés körforgására!
Az erkölcs gyakorlásával nem lehet véget vetni a szenvedésnek.
A tettek a szamszárában feljebb vagy lejjebb vezethetnek,
alapvető természetünk kincsesháza  37
De a létesülés tengeréből nem hozhatnak megszabadulást.
Aki az erény és a bűn láncolatát megszakítja,
Az mindig a tapasztalás terében találja magát.
A nagy titok felől végleg megbizonyosodik,
S az erőfeszítésről lemondva, ősi otthonába tér,
Elfoglalva az időtlen tapasztalástest királyi várát.
Tehát, aki felmerülésük pillanatától kezdve,
A jelenségekre ráerőltetett megnevezéseket,
Megítéléseket, megkülönböztetéseket és oksági törekvéseket,
Olyan üresnek tudja, mint a tennivalótól mentes teret,
Az a hiány láncával béklyózza meg a tapasztalatokat.
Hiány: a FELOLDÁS
A hiányban feloldva, a valóság lényege a következő:
A szamszára és nirvána összes jelensége és tapasztalata,
Öntermészet hiányában meghaladja a létezés szélsőségét,
Szabad megnyilvánulásként pedig a nemlétezés szélsőségét.
Lét és nemlét hiányában túl van az „is-is” szélsőségén,
E kettősség hiányában pedig a „sem-sem” szélsőségén is.
Létezés és nemlétezés hiányában, a dolgok valódi lényegét
Lehetetlen megnevezni: elgondolhatatlan és kifejezhetetlen.
A gyermekek, akik nem látják az eredendő tisztaságot,
A jó és rossz megkülönböztetése nélküli valóságot,
A saját nézetükhöz való kötődéssel béklyózzák meg maguk.
Mennyit gyötrődnek megrögzött képzeteik miatt!
Mennyit tévelyegnek téves azonosulásaik miatt!
Hogy kimerülnek az egyoldalú pártoskodásban!
S örökös körforgásuk mennyire szánni való!
Az önmagától felmerülő értelmet, a végső valóság Napját,
Az erény fehér, és a bűn fekete felhői is elhomályosítják.
A különbségtételhez való ragaszkodás villámlása csapkod,
Zuhog az élvezet, a fájdalom, és a tévképzetek zivatara,
És a szamszára magvai a hat létforma termésévé érlelődnek.
Szegény szenvedő lények – érezz együtt velük!
38  végtelen tér
A végső valóság alapvető bizonyosságával kapcsolatban,
Ahogy az aranylánc és a kenderkötél is egyformán béklyóz,
Úgy a helyes és a helytelen tett is a tudat béklyója lehet.
Ahogy a fehér és a fekete felhők is elhomályosítják a Napot,
Úgy az erény és a bűn is elhomályosíthatja az értelmet.
Ennél fogva, a gyakorló, aki felismerte ezt az igazságot,
Feltétlenül haladja meg az erkölcsi okságot!
Ha az önmagától felmerülő bölcsesség felkél,
Elűzi az okság éjjelének sötétjét,
És ha az erény és a bűn felhői is szétoszlanak,
A tapasztalás egén felkel a végső valóság, a Nap.
Ez a valóság végérvényes feloldása,
Amely a tíz jellegzetesség hiányán alapszik,
És ez felülmúlja az összes oksági irányzatot.
Önnön tiszta, fogalommentes értelmed,
A szemlélt tárgy nélküli, láthatatlan elmélyülésben,
Az összes tapasztalatot feloldja és felemészti;
Minden felemésztődik benne, majd maga is felemésztődik.
Oldódj fel a felemésztődés és fel nem emésztődés hiányában,
És lásd be, hogy minden megnevezhetetlen és kifejezhetetlen!
E támpont nélküli, mindenfelé kiterjedő végtelenség
Felemészt mindent, és meghaladja összes elképzelésed.
Ez az Atijóga múltbeli, jelenlegi és jövőbeli gyakorlóinak
Egységes tudatosság-közege, a megszakítatlan tapasztalás.
Ez a tudás-őrző buddhák közös cselekvési tartománya.
E változatlan és feloszthatatlan, feltétel nélküli térben,
Az önmagától felmerülő, törekvésen túli bölcsesség terében,
A csupán névleges tapasztalatok elgondolhatatlan terében,
A tevékenység nélküli Szamantabhadra állapotában,
Bármi is mutatkozzék, az mind Szamantabhadra közege,
És e tökéletes közeg üres képmásai nem szépek vagy csúfak.
Ha a nem létezőt létezőnek tekinted, azt káprázatnak nevezik,
Ám e kifejezés dacára nincs sem káprázat, sem nem-káprázat.
A tapasztalatok a teljes névtelenségben oldódnak fel,
Ami alapvető természetük, a Teljes Tökéletesség állapota.
alapvető természetünk kincsesháza  39
Belátva, hogy a szamszára és a nirvána tapasztalataira
Nem jellemző a káprázat és a nem-káprázat kettőssége,
Ne törekedj a nirvána elérésére és a szamszára elhagyására!
Keletkezésük és nem-keletkezésük hiányáról meggyőződve,
Haladd meg a születés és megszűnés, a lét és a nemlét fogalmait!
Tisztaságuk és a tisztátlanságuk hiányáról meggyőződve,
Hagyj fel a jó és a rossz megkülönböztetésével,
És oldj fel minden tapasztalatot Szamantabhadra terében!
2. Fejezet: Nyitottság
A tapasztalatok teljességgel korlátlan
nyitottságának megállapítása
Nyitottság: a leleplezés
Ha a hiány természetes állapotát felismerted,
Következőképpen győződj meg a nyitottságról!
Az összes irányzat csúcsa, az Atijóga átadása,
Határtalan és középpont nélküli, mint az ég.
Ez a hatalmas Szamantabhadra tágas buddha-tudata,
Amely közvetlen és tökéletesen kiegyensúlyozott.
A megnyilvánuló világ és a megnyilvánulatlan tiszta tudat
A megformálatlan egyszerűségéből egyaránt kimozdíthatatlan,
Vagyis elképzelhetetlen, határok és középpont nélküli,
Teljesen közvetlen természetű nyitottságból áll.
A tárgynak tűnő jelenségek, megjelenésük pillanatától,
A szilárd alkotóelemek hiányában, teljesen nyitottak,
Értelmünk, a tudat pedig, a múlt és jövő hiányában,
Ugyancsak végtelenül nyitott, mint az ég.
A tiszta tudat, melynek múltja már véget ért,
Jövője meg nem született, s a jelenben sem található,
Eredet és tényleges lét nélküli, megnevezhetetlen,
Átfogó nyitottság, akárcsak az ég végtelen boltozata.
40  végtelen tér
A valóság lényegében, mely térben és időben is behatárolhatatlan,
Nincs szemlélet, sem felhatalmazás, sem mandala, sem mantrázás,
Sem tudatszintek, sem fogadalmak, sem bejárandó ösvények,
Hanem csak kezdet nélküli, hatalmas és végtelen nyitottság,
A tapasztalásban, a tiszta tudatban való beteljesedés.
Minden megmutatkozó jelenség, mindenkor,
A kezdettelenség természetével átitatva,
Szabadon és önkéntelenül nyilvánul meg,
Érintetlenül a lét vagy a nemlét elképzelésétől,
A teljesen tökéletes tapasztalás nyitottságában.
Az értelem végső valósága, a tiszta tudat-lényegiség,
Térben elhelyezhetetlen, időbeliségtől független,
Ékesszólással és észérvekkel is alátámaszthatatlan,
Megnevezhetetlen, öröklét és megszűnés nélküli,
Sem nem gyarapítható, sem nem csökkenthető,
Sem el nem múló, sem meg nem érkező,
Szélsőségektől érintetlen, egyöntetű végtelenség,
Teljesen behatárolhatatlan, közvetlen nyitottság.
E tudatosságban nincs sem remény, sem félelem,
Mert minden, mi felmerül, korlátlanul nyitott.
E magától kélő, időtlen, tiszta egyszerűségben,
A megragadás csapdájába sohasem eshetsz bele.
Ha mindent visszavezetsz a nyitottság terébe,
Meghaladod a tagadás és az állítás korlátait,
S ahogy a térbeli világok és létformák is kiüresednek,
Gondolataid és érzelmeid is eredeti közegükbe enyésznek.
Ha üres gondolataid nem hagynak hátra nyomot
A korlát nélküli értelem végtelenül nyitott terében,
Akkor feloldottad a félelem és reménykedés feszültségét,
Elengedted a kettős érzékelés támpontjait,
S kiürítetted a szamszára városát, e káprázatvilágot.
Tehát, aki kívül, a tárgyi világ jelenségeiben,
És belül, a tudatában felmerülő, játékos erőkben is,
Felismeri a teljes ürességet, azaz a nyitottságot,
Az nyitottságként leplezi le a tapasztalatokat.
alapvető természetünk kincsesháza  41
Nyitottság: a feltartóztatás
Önnön értelmed üresen fénylő, nyitott tudatosságában
A következőképp tartóztathatod fel a tapasztalt dolgokat:
E gondolkodással meg nem béklyózott, érzékelt tárgyak feletti,
Szilárd támpont nélküli, kötetlen éberség,
E rezzenetlen, emlékezést felemésztő tudatosság,
Amely szemlélődéstől függetlenül is végtelenül nyitott,
Nem más, mint Szamantabhadra tudatosságának hatalmas tere.
Az üresen ragyogó értelem hatalmas, végtelen terében
Egyfolytában különféle minőségek jelennek meg;
Csupasz érzékelések, a tudatos tapasztalás világossága,
Kötetlen észlelés, és csupa örömteli gondolat.
Az oldott érzékelés, a bölcsesség önmagától felmerülő terében,
Nem külső, de nem is belső, hanem áttetsző fény tündököl,
Mely a természetes elnyugvásban önkéntelenül ragyog fel.
Gondtalan elmével, mint akinek nincs semmi tennivalója,
Sem túlságosan feszesen, sem pedig túl lazán,
Tested és tudatod engedd szabadjára!
Értelmed, mely tiszta égboltként a végtelenbe nyílik,
Elvárás nélkül pihentesd a tapasztalás közegében!
Az üresen fénylő tapasztalás felismerésének terében
A korlátok alól felszabadult értelem a végtelenbe nyílik,
S a gondolkodástól megbéklyózatlanul, túl minden elképzelésen,
Minden egyetlen vibráló tudatosság-térben fonódik össze.
A forrás tiszta öröme és saját elméd boldogsága elvegyül
A külső és a belső azonosságának tiszta tudatában;
Ez alapvető természeted mindent felemésztő megtapasztalása.
Az érzékelt tárgy észrevételével egyidejűleg,
Önnön nyitott tudatod örömteli érzékelését,
A gondolkodással meg nem béklyózott ragyogásban,
Közvetlen nyitottságában kell feltartóztatnod.
42  végtelen tér
Nyitottság: a megbéklyózás
A kettős megragadás homályától megtisztult térben
A gondolkodás kényszerétől megszabadult értelmet
A tündöklő nyitottság lánca béklyózza meg,
A kötetlen és közvetlen tapasztalás vadzsra-tánca,
A tapasztalás-közeg azonosságának bölcsessége,
Mely Szamantabhadra időtlen tudatosságának bélyegét viseli.
Ahogy az álomképeket az alvás béklyózza meg,
Hogy valótlan, üres megmutatkozások legyenek,
Úgy béklyózza meg az összes jelenséget a tiszta tudat,
Hogy a tudat terében feltűnve ne legyen valóságuk.
Ahogy a külső térben megjelenő világok és létformák
A határtalan és középpont nélküli, közvetlen nyitottságra,
Úgy az értelem terében felmerülő, érzékelhető jelenségek,
Kívül-belül nyitott, üres megmutatkozásra vannak kötelezve.
A tiszta tudat egyetemes lánca béklyózza meg valamennyit,
Amely mindent kettősség nélküli, időtlen nyitottságra kötelez.
Az összes tapasztalatot megbéklyózó tiszta tudatot pedig
A behatárolhatatlan, végtelen nyitottság béklyózza meg,
Mely a világokat és létformákat megbéklyózó, külső térhez
hasonlóan,
Határtalan és középpont nélküli, elgondolhatatlan és
kifejezhetetlen.
A határtalan, teljesen kiegyensúlyozott értelemben
Szabadon merülnek fel a szamszára és a nirvána jelenségei,
Ám már felmerülésekor minden jelenséget és tapasztalatot
Megbéklyóz a megnevezhetetlen tapasztalás nyitottsága.
A tiszta tudat megingathatatlan pecsétjét
A hatalmas Szamantabhadra helyezte el az idők kezdetén,
A Lények Védelmezője, a Mester tudatossága béklyózza meg,
És maga az időtlen felébredés törhetetlen pecsétje töri fel.
Az éles elméjű, kiváló adottságú tanítványok kivételével,
Nem sokan juthatnak hozzá e végső, titkos tanításhoz.
alapvető természetünk kincsesháza  43
A változhatatlan, törhetetlen vadzsra-csúcs béklyója,
Önnön értelmünk, a tiszta fényű tudatosság hatalmas tere,
Mindnyájunkban megvan, felismerni mégis igen nehéz,
De a Dicső Védelmező, a Tan Urának jóvoltából megpillantható,
S a mindent megbéklyózó, közvetlen nyitottságnak hívják.
Nyitottság: a feloldás
A nyitottságban való feloldódás lényegi jelentése a következő:
A külső jelenségek nem-született ürességből állnak,
Nem léteznek sehol, sohasem léteztek, és nem is fognak soha.
A belső tapasztalatok felmerülésük pillanatában felszabadulnak,
És nyomtalanul tovaszállnak, mint a madár az égen.
Mint a tudat és tárgyai, az önmagától felmerülő értelem szintén
Puszta elnevezés, mely kifejezhetetlen, megfogalmazhatatlan.
Az éghez hasonlóan nincs teremtője, csak ürességből áll.
Szándékos cselekvés nélküli, jó és rossz tetteken túli,
Így mentes az oksági folyamatoktól és a tíz jellegzetességtől.
E végtelen, átfogó nyitottság, e megnevezhetetlen tér,
Nem valós vagy valótlan, hanem eleve teljesen üres,
Elgondolhatatlan és kifejezhetetlen természete pedig
A gondolatmentes Teljes Tökéletességben való feloldódás.
3. Fejezet: Önkéntelenség
A tapasztalatok teljesen önkéntelen
megvalósulásának megállapítása
Önkéntelenség: a leleplezés
Most pedig a teljes önkéntelenségről!
A tiszta tudatot senki sem teremtette, eleve létezik.
Olyan, mint a minden kívánságot teljesítő drágakő:
Az egész szamszára és nirvána belőle származik.
44  végtelen tér
Ahogy a külső térben különböző világok és létformák jelennek meg,
Úgy a tiszta tudatban a szamszára és a nirvána is szabadon felmerülhet,
És ahogy az álmok is mind alvás közben keletkeznek,
Úgy a hat létforma és a három létbirodalom is a tudatban
merül fel.
Felbukkanásától kezdve minden tapasztalat maga az értelem,
Nem más, mint a forrás önkéntelen, üres megmutatkozása.
A forrás és annak minden megmutatkozása,
Az egység és a különbözőség természetétől is mentesen,
Teljesen önkéntelenül merül fel az értelemben,
Hol a szamszára, hol a nirvána játékos teremtőerőiként,
S bár az egyik látszólag tiszta, a másik pedig tisztátalan,
Az egységes közeg, melyben megjelennek, megítélhetetlen.
Ha egy kristály ötszínű fényt áraszt magából,
Az egyes színeket meg lehet különböztetni,
Ám egyik sem szebb vagy csúfabb a többinél,
Hiszen mind ugyanabból a kristálygömbből való.
Önnön értelmünk, a forrás, e kristályhoz hasonló:
Üresség-lényege a tapasztalás teste,
Tündöklő világossága a gyönyörűség teste,
Kiáradásának akadálytalan lehetősége pedig a megjelenés teste.
A forrás közegében a három buddhatest így valósul meg
önkéntelenül.
Az értelem, azaz a forrás megmutatkozásakor pedig,
Mind a buddhák tiszta világait alkotó három buddhatestnek,
Mind pedig a tisztátlan világok és létformák megnyilvánulásainak,
Üres mibenléte a tapasztalástest, világossága a gyönyörűségtest,
Sokfélesége pedig a megjelenéstest játéka.
A játék és a teremtőerő forrásának önkéntelen megmutatkozását,
A három buddhatestet sehol másutt nem lehet megtalálni.
Miután ezek megkülönböztetését jól tudtodra adtam,
A szamszára és a nirvána jelenségeit úgy ismerd fel,
Mint a három buddhatest földjét a tiszta tudatban!
alapvető természetünk kincsesháza  45
A három idő buddháinak teste és bölcsessége,
A három létbirodalom élőlényeinek teste, beszéde és tudata,
A tettek és a gyötrelmek minden egyes megnyilvánulása;
Mindez nem más, mint tiszta tudat.
Az önkéntelenség terében, amely a mindenség forrása,
Minden külső és belső, élő és élettelen, érzékelhető forma
A határtalan buddhatest folyamatos ékítményeként jelenik meg.
Minden hangos, közepes erősségű, vagy alig hallható hang
A határtalan buddha-beszéd folyamatos ékítményeként jelenik meg,
Minden felismert vagy fel nem ismert tudat és bölcsesség
A határtalan buddha-tudat folyamatos ékítményként jelenik meg.
És mivel a buddhák kiválósága és munkálkodása is határtalan,
Az értékes kívánságteljesítő drágakő tapasztalás-közegében,
Minden önmagától, mindenfajta szándék nélkül merül fel,
Ezért hívják önkéntelen, önmagától felmerülő bölcsességnek.
A sokféleség önkéntelen megnyilvánulásának forrása
A tiszta tudat, mely mindig önkéntelenül adott,
Így a három buddhatest, szándékodtól függetlenül,
Már időtlen időktől fogva benned lakozik,
Ezért nem kell fokozatos fejlődésre törekedned,
Inkább gyakorold a természetes nyugalom tétlenségét!
A szándékos megkülönböztetés nélküli önkéntelenségre,
A térre, mely eleve sajátod, most már ne törekedj!
A három idő összes buddhájának megvilágosodása is
Önkéntelenül valósul meg a megnyugvás tiszta örömében,
Ezért ne hallgass a fokozatos haladást hirdetőkre,
Csak a tennivalótól mentes térszerűséget figyeld!
Alapvető természeted nem most kell megvalósítanod.
Ezért az eleve mesterkéletlen, teljes önkéntelenségben,
Engedd el ingatag elméd reményeit és félelmeit,
És ismerkedj a keresetlen önkéntelenség közegével!
Minden felmerülő élmény, jelenség és tapasztalat,
Üres lényeg, világos természet és hamisítatlan együttérzés;
A tapasztalástest, a gyönyörűségtest és a megjelenéstest játéka.
46  végtelen tér
Ezért a szamszára és a nirvána a három buddhatest, azaz a tiszta
tudat tere,
Mely a mesterkéletlen, teljes kiegyensúlyozottságban önkéntelenül
valósul meg.
Így sem a szamszárát elhagynod, sem a nirvánát elérned nem kell,
A megkülönböztetés érvényét veszti, és azonosulsz a valóság lényegével.
Ezzel a szamszára és a nirvána tapasztalatai a tiszta tudatban
Eleve fennálló önkéntelenségként lelepleződtek.
Önkéntelenség: a feltartóztatás
A tapasztalatok feltartóztatása az önkéntelenségben:
Az öt főelem, valamint az egész külső és belső világ,
Teljesen fogalommentes, önkéntelen tanítóként jelenik meg,
Mint tiszta világosság, amely mentes az én és a más gondolatától,
Feltartóztatva saját, erőfeszítéstől mentes tudatodban.
Engedd szabadon megnyilvánulni a hatféle érzékelés tárgyát!
A mindenség forrását, az önkéntelenül ragyogó értelmet,
A gondolkodás nélküli észlelés öt természetes kapujában,
Az üres értelem, a tapasztalástest önkéntelen tudatosságának
Határozott felismerésével, megformálatlanul kell feltartóztatni.
Önnön értelmünk tiszta, felszabadult, végtelen terében,
Az érzékelt világ és a tudat azonosságának élményét
Önkéntelen, természetes összpontosításban kell feltartóztatni.
Minden időben, mint egy hatalmas folyam áramlása,
A nem-gyakorolt, önkéntelen bölcsesség árja megszakítatlan,
És minden tapasztalat az önmagától felmerülő, eredeti térbe,
Magába Szamantabhadra tudatosságába torkollik.
A jelenségek forrása a tiszta tudat,
Ami olyan, mint az egyetemes tér.
Ahogy a külső térben is elfér minden,
És természete akaratunktól függetlenül üres,
Ugyanúgy fér el minden külső és belső jelenség,
A tennivaló nélküli és minden elképzelésen túli,
Teljesen önkéntelen elengedettség terében.
alapvető természetünk kincsesháza  47
A buddha születés és elmúlás nélküli tudatossága,
Mely sehonnan nem érkezik, és sehová nem távozik el,
Az összes külső és belső jelenséget magában foglalja,
Ezért az önkéntelen, mozdulatlan, tiszta elmélyülés
Tennivaló nélküli tere tartalmaz minden tapasztalatot.
Önkéntelenség: a megbéklyózás
Az önkéntelenség lánca béklyóz meg minden tapasztalatot:
Minden jelenség és tapasztalat önkéntelen megmutatkozás,
Az egész szamszára és nirvána önkéntelen játszadozás,
A tiszta tudat pedig eleve önkéntelenül adott,
Tehát kivétel nélkül önkéntelen minden tapasztalat.
Mivel a tudat természete önkéntelenül valósul meg,
A forrás, az eredet és a lényeg is a tiszta tudatban van.
A tízféle jellegzetesség révén nem lehet megvalósítani,
Ezért nem kell a szemlélődésre és az elmélyülésre törekedni.
Ok-okozati úton, fokozatos fejlődéssel lehetetlen elérni,
Így felesleges táplálni a remények és aggodalmak kételyeit,
Mivel az önkéntelen jelenlét az őseredeti tapasztalástest.
A tudat természetének végtelen, sohasem változó terében,
A három buddhatestben, a szamszára és a nirvána is magától fakad,
Ám egyik sem hagyja el soha a három buddhatest terét.
E kétértelmű játék az együttérző varázslatok kincsesháza,
Amely az önkéntelen, Teljes Tökéletességben nyilvánul meg.
Sem a szamszára, sem a nirvána nem hagyja el a hatalom közegét,
Így minden tökéletes, még az is, ami nem az.
Tehát minden önkéntelen, és ez az elpusztíthatatlan közeg
Az önkéntelenség láncával béklyóz meg minden tapasztalatot.
Önkéntelenség: a feloldás
A feloldódás önkéntelenül valósul meg.
A külsőtől és belsőtől mentes, határtalan önkéntelenségben,
Minden tapasztalat kezdet és vég nélküli megmutatkozás,
Fent, lent, és irányok nélküli, mindent-átható tér,
Mely teljesen korlátlan és meghatározhatatlan,
Megnevezhetetlen, elképzelhetetlen és kimondhatatlan.