„A LEGGYORSABB FÁJDALOMCSILLAPÍTÓ" – ÍGY MŰKÖDIK AZ

ÍTÉLKEZÉS LÉLEKTANA
2016. DECEMBER 7. | WMN

Az a helyzet, hogy az ítélkezés az egyik legősibb emberi

viselkedésforma, amely hozzájárult fajunk fennmaradásához.
Vagyis – tetszik, nem tetszik – van, volt és lesz is. De attól, hogy
megkerülhetetlen, még jó, ha tisztában vagy azzal, hogy az
ítélkezés sokkal inkább arról szól, aki mondja, mint akiről
mondja. Nagyon egyszerűen fogalmazva: ő ettől jobbnak,
szebbnek, felsőbbrendűnek stb... érzi magát. És emiatt kevésbé
fáj neki, hogy olyan, amilyen. Orvos-Tóth Noémi klinikai
szakpszichológus elmagyarázza, hogyan is működik ez.
„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal fogtok megítéltetni; és
amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek majd.”
(Máté evangéliuma)
Ítélet-idő
Ha összeszámolod, mennyi időt töltesz azzal, ki mit csinált... és miért, megdöbbensz. Miközben
állítólag épp az időből van a legkevesebb mostanában. De akkor miért foglalkozol azzal, hogy ki
nem csinálta, ha meg csinálta, akkor miért úgy, és különben is: hogy néz ki, miért úgy
viselkedik, hogy lehet így élni egyáltalán? Mi más is lehetne a másik ember, aki másképp
gondolkodik, mint minimum egy „idióta", hiszen ahhoz, hogy az ítélkező különbnek érezhesse
magát, minősítenie kell a másikat.
Köszörüljük a nyelvüket másokon, pálcát törünk mindenki felett
Mára ott tartunk, hogy sem a tekintély, sem a szakmai teljesítmény, sem pedig a tiszteletre méltó
életút nem véd meg senkit a hangos ítélkezéssel szemben.
Az ítélkezés elégedettséggel tölti el azt, aki kimondja, miközben a saját magával
szemben érzett elégedetlensége ezalatt háttérbe szorul.
Ez nem más, mint kivetítés, azaz projektálás, ami egy elhárító mechanizmus. Ennek a tudattalan
lelki folyamatnak az a feladata, hogy fenntartsa a pszichés egyensúlyt, megvédje az ént az
elfogadhatatlan, kínos vagy nem realizálható késztetésektől.
Mindenkinek vannak olyan tulajdonságai, melyeket nem szeret, valamint elnyomott vágyai és
elfojtott reményei. Ezek igen nagy feszültségeket generálnak a lélek mélyén. És épp ezért a
legegyszerűbb rávetíteni valaki másra mindazt, amit önmagában nem tud elfogadni. Amíg
mások felett ítélkezik, addig eltűnik a kínzó bűntudat. Amíg máson köszörüli a nyelvét, addig
sem kell szembenéznie azzal, amit nehezen fogad el önmagában.
Mit érez az, aki épp ítélkezik?
1. Azt hiszi, láthatatlanná válik, hiszen amíg a másik „hülyesége" a téma, addig sem a saját
hiányosságaival foglalkozik. Amíg a másik elfogadhatatlansága fölött pufog, addig a sajátjával
nem kell foglalkoznia. Amíg a másik cikisége kerül a fókuszba, addig a saját elfogadhatatlan
tulajdonságait jótékony homály fedi.
2. Azt hiszi, bátor. „Na, ezt most jól megmondtam!” – gondolja az ítélkező, és közben
elismerően vállon veregeti magát, hogy ilyen bátran kiállt a véleménye mellett. Az ítélkezés
azonban NEM keverendő össze a véleménynyilvánítással. Míg az utóbbi a saját nézőpont
higgadt és egyáltalán nem személyeskedő közlése, addig az ítélkezés általában
részinformációkon nyugvó, és negatív indulatokkal erősen átitatott szubjektív nézőpont. Ennek
pedig egyáltalán semmi köze sincs a bátorsághoz.
3. Azt hiszi, felsőbbrendű. Aki a másikat leértékeli, az egy „huszárvágással” fölé is kerekedik.
Ez az instant öröm igen vonzó, hiszen semmiféle erőfeszítésbe nem kerül. Néhány becsmérlő,
lekicsinylő megjegyzés, és máris úgy érezheti, javult a saját pozíciója.
4. Azt hiszi, tökéletes. Aki rendszeresen mások tökéletlenségén lovagol, nagy valószínűséggel
képtelen elfogadni a saját tökéletlenségeit. Saját hibáit, köztük az indulatait sem képes kezelni.
Ezeket a feldolgozatlan negatív érzéseket kivetíti a környezetében élőkre. Máris mennyivel
könnyebb a léleknek. A rossz kívülre került, így már fel lehet venni ellene a harcot.
5. Azt hiszi, tévedhetetlen. Aki ítélkezik legtöbbször kinyilatkoztat, márpedig a
kinyilatkozások természetüknél fogva megkérdőjelezhetetlen igazságok. Az ítélkezők általában
abban az illúzióban ringatják magukat, hogy képesek átlátni a helyzetek komplexitását, és
eszükbe sem jut, hogy mindannyian a saját kis szubjektív szemüvegünkön át szemléljük a
világot, így egyetlen ember sem lehet az abszolút igazság tudója.
Az ítélkezés az egyik leggyorsabban ható fájdalomcsillapító.
Ítélkezés=evolúció?
Az ítélkezés fontos közösségi szerepet is betölt. Ha az evolúció felől nézzük, talán érthető, miért
járult hozzá fajunk fennmaradásához. Az emberi faj számára a csoportban élés volt a túlélés
egyetlen záloga. A törzs tagjai, hogy képesek legyenek összehangolni a tevékenységüket, illetve
összetartsák a közösséget, szabályokat hoztak létre. A közösségi szabályok áthágása büntetést
vont maga után. Az ősidőkben nem lehetett önállóskodni, mert az a csoport egészét sodorhatta
veszélybe. A csoporttagok árgus szemmel figyelték, nehogy valaki renitenskedni merjen, mert
azzal mindenki rosszul járt. Aki vétett a szabályok ellen, az olyan büntetést kapott, hogy a
jövőben eszébe se jusson eltérni az előírásoktól.
A mai ember helyzete gyökeresen eltér ettől. Az egyén már sokkal függetlenebbül is jól
elboldogul, ám hiába változtak a körülmények, az evolúció során kialakult mechanizmusok
mégis tovább élnek bennünk.
Azt se felejtsük el, hogy míg őseinknek csupán egyetlen csoport előírásainak kellett
megfelelniük, ma végtelenül sok közösséghez tartozunk, melyek mindegyike igyekszik bent
tartani tagjait a sorban. Ami régen hasznos volt, mára sok konfliktus forrásává vált, és gyakran
akadályozza egymás elfogadását.
Oké, de mit csináljak, ha én magam válok egy bántó ítélkezés áldozatává? – teszed fel
jogosan a kérdést
Azt tanácsolom, ebben az esetben azonnal tudatosítsd magadban, hogy az ítélkezés NEM rólad
szól. Az ítélkezés az ítéletalkotó világról alkotott reprezentációját fejezi ki. Ha téged rossznak
lát, az NEM a te rosszaságod miatt van, hanem azért, mert számára így néz ki a világ. Most
őszintén, ki van rosszabb helyzetben?! Te, akire ráfröcsögtek ugyan valami bántót, de idővel
majd elfelejted, és éled a klassz kis életedet... vagy a fröcsögő, akinek holnapután is ez lesz a
valóság?
Orvos-Tóth Noémi
klinikai szakpszichológus