Professional Documents
Culture Documents
Amikor a török csillaga lehanyatlott, a basák, a vezérek és a bégek mind egymást vádolták a sok
vereségért, s még jobban a magyar szövetségest: lám, az okoz minden bajt.
Ezért, amikor a váradi basa Thököly Imrét vendégségbe hívta, érezte a kuruc király, hogy közel a
veszedelem, de mit tehetett? Elment, tisztelgett a basánál, ahogy illett.
A basa pedig jóltartotta a vendéget, de amúgy török módra. Ahogy a török szokta, először hízelgett, de
aztán kimutatta a foga fehérét.
Amikor eleget ettek-ittak, Thököly Imre már éppen búcsúzkodott, de a váradi basa felemelte a hangját,
és fennszóval kiáltotta:
Amit levesnek mondott, az a feketekávé a mai nyelven, de a basa akkor mégis mást értett rajta. Mást
bizony, mert ez a mondat már nem Thökölynek szólt, hanem a janicsárok agájának, aki már lesben
állt. Az aga pedig tudta, mit jelent a basa jelmondata, s néhány janicsárral berohant a terembe,
Thökölyt erősen megkötözte és fogságba ejtette.
Thököly később kiszabadult, de az ő esete intő példa maradt a kortársak, meg az utókor számára. Mert
mindmáig a vendégjog megsértésére, a csalárdság kelepcéjére emlékeztet ez a mondás: „Hátravan még
a feketeleves!
****
b) Ki volt a vendéghívó?
kifejező példát?
Nehéz fába vágta a fejszéjét. Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát .
a) Előzmény:
b) Főesemény:
c) Következmény: