Számviteli Alapismeretek

Számviteli alapismeretek
I. ÁLTALÁNOS INFORMÁCIÓK
1.1.Tantárgyhoz kötődő adatok
Tantárgyfelelős adatai: Tantárgyazonosító adatok és

Név: BOGDÁN LAURA előadók:
Iroda: 133-as terem, Tantárgy neve – SZÁMVITELI
Sepsiszentgyörgy Stadion u. 14 ALAPISMERETEK
Telefon: 0267-352805 Tantárgy kódja – ELM0010
Fax: 0267-352805 Év, Félév – I év, II félév
E-mail: by_laura99@yahoo.com Tantárgy típusa - kötelező
Konzultációk: kedd 13,00-14,00 Előadó:
BOGDÁN LAURA
E-mail: by_laura99@yahoo.com
Konzultációk: kedd 13,00-14,00
1.2. Előtanulmányi feltételek:

A tutoriális tevékenységeken való részvételt, egyetlen előzőleg
felvett tantárgy vizsgaeredménye sem feltételezi, viszont az
előadásanyag könnyebb megértéséhez és elsajátításához
elengedhetetlenek az eddig szerzett gazdasági ismeretek.
1.3. A tantárgy leírása

A számvitel alapjai tantárgy lényege, hogy lehetővé tegye a hallgatók részére
a vállalkozások erőforrásainak, vagyonelemeinek jobb megismerését,
elősegítse az azokkal való gazdálkodást, térben és időben kövesse azok
változását. A számvitel tehát egy speciális keret és módszertan a
vagyonelemek megismerésére és azok változásának nyomon követésére.
0
A tárgy célja:
 megismertetni és megértetni a számvitel szerepét és jelentőségét a
gazdasági életben,
 bemutatni a hazai számvitel szabályozását,
 megismertetni a vagyonelemeket és azok változását,
 ismertetni a pénzügyi kimutatások szerkezetét,
 megérteni a könyvviteli számlák működését, azok használatát,
 és megtanít a gazdasági események könyvviteli felírására.
1.4. Az előadáskivonat tartalma

A segédanyag a tantárgy vizsgakövetelményeinek teljesítéséhez kíván segítséget
nyújtani. A témaköröket (melyeket összesen 6 modulra osztottunk) igyekeztünk
alaposan, mégis lehetőség szerint tömören kifejteni. A számvitel gyakorlati tárgy,
így kiemelt figyelmet kell fordítani a gyakorlati feladatok megoldására. Éppen
ezért minden fejezet végén olyan mintafeladatok találhatók, melyek megoldását is
bemutatjuk az elméleti tananyag szemléltetése és jobb megértése céljából; továbbá
gyakorló feladatokat is közlünk, melyek megoldására a turoriális
tevékensségeken, vagy a laborgyakorlatok alkalmával kerül sor.
A tárgy egymással szorosan összefüggő modulokból és fejezetekből tevődik

össze, melyeket az alábbiakban mutatok be:
I. Modul. Bevezetés a számvitelbe
II. Modul. A pénzügyi kimutatások
III. Modul. A vagyonértékelés
IV. Modul könyvviteli okmányok / bizonylatok
V. Modul. A könyvviteli számla
VI. Modul. A számlatükör
5
1.5. A tantárggyal kapcsolatos tevékenységek

Figyelembe véve a távoktatás sajátosságait, illetve a „Babeș-Bolyai”
Tudományegyetem Távoktatási Központ irányelveit, a következő
tevékenységeket határoztuk meg e tantárgy ismereteinek elsajátítására és
sikeres vizsgázás érdekében:
 a hallgatók megkapják az írott tananyagot, a tantárgy követelményeit
és az esetleges feladatokat, amelyet egyénileg is lehet tanulmányozni,
 a szemeszter folyamán 3 alkalommal tutoriális tevékenységeket
tartunk, amikor a hallgatók személyesen találkozhatnak az oktatóval,
e tevékenységeken a részvétel nem kötelező, két alkalommal
laborgyakorlatokat is folytatunk,
 amennyiben az írott tananyag és a programban szereplő konzultációk
nem elegendőek a felkészüléshez, többletkonzultációk is igényelhetők
 a konzultációs program és az elérhetőség a tantárgybemutató elején
megtalálható.
1.6. Kötelező szakirodalom

Az előadáskivonatban minden modul végén megtalálható a kötelező
szakirodalom. Ezek fontosak az ismeretek elmélyítése céljából, illetve ezek
kibővítésére is alkalmasak.
1.7. A kurzuson használt eszközök és anyagok

A következő eszközöket tartjuk fontosnak a hallgatók számára:
 Internet elérhetőséget biztosító számítógépek (adatbázisok
konzultálására, illetve interaktív kezelésére)
 Nyomtató (segédanyagok listázására, esettanulmányok, stb.)
 Szakirodalomhoz való hozzáférés (pl.: a „Babeș-Bolyai”
Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi Tagozatának Könyvtára)
6
1.8. Időrendi tevékenységek

A szemeszter folyamán, a távoktatásban résztvevő hallgatók számára 3
találkozást szervezünk. Ezeknek célja az esetleges vitás fogalmak tisztázása,
az egyéni munka kitűzése. Az első két találkozásra ajánljuk a modulok
áttanulmányozását, a harmadik alkalommal laborgyakorlatok és példák
segítségével elmélyítjük addig szerzett ismereteinket, majd készülünk a
végső vizsgára. Bármelyik találkozáson a hallgatók kérhetik a segítséget az
előzően bemutatott ismeretekre és gyakorlati alkalmazások megoldására.
A találkozásokkal kapcsolatos pontos idő, illetve hellyel kapcsolatos
információk megtalálhatóak a hirdetőn és a Kihelyezett tagozat weboldalán
(http://extensii.ubbcluj.ro/sfantugheorghe/studenti_id/studentiid_id.php).
1.9. Ismeretek értékelése

Az ismeretek végső értékelése a szemeszter végén történik a kovetkezo
keppen:
 Szemeszter kozben leadott/elkuldott dolgozatok/labortevékenység:
10%
 Laborvizsga 30%,
 Szemeszter vegen irásbeli vizsga 60%.
Az értékelés felülbírálható, a vizsgáztató tanárok, illetve a vezetőség által
kinevezett bizottság újraértékelése útján. Ezek egyéni kérések alapján
történhetnek.
Az eredményes vizsgára való felkészüléshez az alábbiakat ajánljuk:
1) Idejében kell kezdeni!
2) Időben kell befejezni!
3) Ehhez pedig be kell ütemezni a tanulást!
Az írásbeli vizsga sajátosságai:
- Előbb gondolkodni, azután írni!
- A kérdések legpontosabb megértésére és a legszükségesebb
válaszra kell törekedni.
7
- Időt kell hagyni a végső áttekintésre.

- Azokat a feladatokat is el kell kezdeni, amit nem tud teljesen
megoldani.
- Ügyelni kell arra, hogy a túl alapos, hosszú válaszok ne vegyék el az
időt a többi feladattól.
- Olvashatóan kell írni.
- Vigyázat, mások is hibázhatnak (nem biztos, hogy a szomszéd tudja
a helyes megoldást).
- Az elkészült válaszok ellenőrzése, javítása.
Néhány tanács a szóbeli vizsgához:
- Legyen a vizsgának beszélgetés jellege!
- Hangosan gondolkodni!
- Apróságok miatt nem szabad leállni.
- Az idegességet ne leplezzük, de ne is fitogtassuk!
- Nincs olyan kilátástalan helyzet, amelynek ne lenne valamilyen
megoldása.
1.10. Akadémiai szabályok
A következőket ajánljuk a kedves hallgatók figyelmébe:

 Bármilyen törvénytelenség esetén a hallgató a minimális jegyet fogja
kapni, illetve egyes helyzetekben, a kizárás is fenyegetheti.
 A vizsgaeredmények elérhetőek lesznek a hallgatók számára úgy a
hírdetőtáblán, mint elektronikus úton is.
 Esetleges felülvizsgálati kérést a kifüggesztéstől számított 24 órán
belül fogadunk el.
 A felülvizsgálati kérésekre maximum 48 órán belül válaszolunk, a
kérés iktatásától számítva.
8
1.11. Egyenlő esély a hallgatók számára
A tantárgyfelelős és az előadók, a lehetőségekhez mérten, vállalják, hogy a

közlendő információkat az esetleges fogyatékossággal rendelkező hallgatók
számára is elérhetővé teszik, illetve a vizsgáztatási módszereket is átalakítják
hallgatók számára (pl. szóbeli vizsga írásbeli helyett, online vizsga, stb.).
Szeretnénk egyenlő esélyt biztosítani minden hallgató számára, úgy az
ismeretek elsajátításában, mint a vizsgák során.
1.12. Tanulási stratégiák
A távtanulásban résztvevők többnyire nehezen tudják megfogalmazni, hogy

mit várnak a távoktatástól, mert nem ismerik a rendszer működésének
sajátos szabályait. Ezért fontos tudni, hogy kik és mit várnak el a távtanulótól,
ill. önmagának milyen célokat és követelményeket állít fel az, aki sikeresen
szeretne tevékenykedni a távoktatásban.
0.1. Sz. ábra. A távoktatás folyamatának ábrája
9
Figyelembe véve a távoktatás sajátosságait, fontosnak találjuk, hogy a kedves

hallgató, ütemezze be pontosan az egyéni tanulást, az online kapcsolatokat az
előadókkal. Fontos ezeknek a pontos betartása, hogy viszonylag könnyen
tudják elsajátítani az anyagot, illetve sikeresen tudjanak vizsgázni ebből a
tantárgyból.
A távtanulás az oktatócsomag tanulmányozásával kezdődik, amelynek során
a tanuló felmérheti a képzés célját és követelményeit, ill. összevetheti ezeket
a saját céljaival, elvárásaival.
Tájékozódhat az oktatócsomag feldolgozásának módjáról (milyen
sorrendben haladhat, mindent meg kell-e tanulnia stb.) és megtervezheti a
saját tanulási módszerét. A saját módszer kialakítását segíti, ha valaki
tisztában van személyiségtípusával és tanulási stílusával.
10
A segédanyagból való eredményes tanulás módszere:

- előzetes áttekintés (kulcsszavak keresése)
- figyelmes olvasás (lényeges pontok és mellék információk elkülönítése
céljából)
- jegyzetelés
- gondolkodás.
Az áttekinthetőség kedvéért néhány ikon alkalmazásával hívjuk fel a

figyelmét arra, ha Önnek is aktívan kell részt vennie a képzésben, illetve hogy
egy-egy rész milyen jellegű anyagot tartalmaz. Az ikonok jelentése a
következő:
Célkítűzések
Kulcsfogalmak, amelyek ismerete elengedhetetlen
Önellenőrző kérdések és feladatok. A feltett kérdésekre a

választ, illetve a feladatok megoldását vissza lehet
küldeni, ellenőrzésképpen a tutornak
A jegyzetben felhasznált irodalom, amelyből a vonatkozó

részeket hozzá kell olvasni/tanulni
11
TARTALOMJEGYZÉK
ÁLTALÁNOS INFORMÁCIÓK______________________________________________1
I MODUL. BEVEZETÉS A SZÁMVITELBE 14
A MODUL CÉLKITŰZÉSEI 14
I. EGYSÉG. A SZÁMVITEL FEJLŐDÉSÉNEK TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉSE 15
II. EGYSÉG. A SZÁMVITEL FOGALMA 18
III. EGYSÉG. A KÖNYVVITEL TÁRGYA, ELVEI ÉS MÓDSZEREI 32
3.1. NÉZETEK A KÖNYVVITEL TÁRGYÁRÓL 32
3.2. A SZÁMVITELI ALAPELVEK 35
3.3. A SZÁMVITEL MÓDSZEREI 40
FELHASZNÁLT IRODALOM 41
II. MODUL – A PÉNZÜGYI KIMUTATÁSOK 42

I. EGYSÉG. A MÉRLEG - A VAGYON KETTŐS ÁBRÁZOLÁSÁNAK ESZKÖZE 43
1.1. A FONTOSABB MÉRLEG-ESZKÖZÖK BEMUTATÁSA 45
1.1.1. BEFEKTETETT ESZKÖZÖK 47
1.1.2. FORGÓESZKÖZÖK 50
1.2. A FONTOSABB MÉRLEG FORRÁSOK BEMUTATÁSA 56
1.2.1. SAJÁT FORRÁSOK 56
1.2.2. IDEGEN FORRÁSOK 59
1.3. HELYESBÍTŐ AKTÍVÁK ÉS PASSZÍVÁK 62
1.4. IDŐBELI ELHATÁROLÁSOK 63
1.5. ESZKÖZ ÉS FORRÁS MOZGÁSOK HATÁSA A MÉRLEGRE 64
II. EGYSÉG. AZ EREDMÉNY-KIMUTATÁS 70
2.1. AZ EREDMÉNYKIMUTATÁS ELEMEINEK MEGHATÁROZÁSA ÉS JELLEMZÉSE
70
2.1.1. KÖLTSÉG, KIADÁS, RÁFORDÍTÁS 70
2.1.2. HOZAMOK 73
2.1.3. AZ EREDMÉNY 73
2.2. AZ EREDMÉNY SZERKEZETE 74
III.EGYSÉG. A CASH-FLOW KIMUTATÁS / PÉNZFORGALMI JELENTÉS 78
3.1. A CASH-FLOW FOGALMA 78
3.3. A CASH-FLOW KIMUTATÁS ÖSSZEÁLLÍTÁSA 80
III MODUL. A VAGYONÉRTÉKELÉS 85

I. EGYSÉG. A VAGYONÉRTÉKELÉS FOGALMA 86
II. EGYSÉG. A VAGYONÉRTÉKELÉS FORMÁI 88
12
IV. MODUL KÖNYVVITELI OKMÁNYOK / BIZONYLATOK 97

I. EGYSÉG. A BIZONYLATOK SZEREPE ÉS FONTOSSÁGA 98
II. EGYSÉG. A BIZONYLATOKKAL SZEMBEN TÁMASZTOTT KÖVETELMÉNYEK 100
III.EGYSÉG. A BIZONYLATOK OSZTÁLYOZÁSA 101
IV. EGYSÉG. A BIZONYLATOK KIÁLLÍTÁSA, ELLENŐRZÉSE ÉS MEGŐRZÉSE 103
V MODUL. A KÖNYVVITELI SZÁMLA 106

A MODUL CÉLKITŰZÉSEI: 106
I. EGYSÉG. A KÖNYVVITELI SZÁMLA SZEREPE ÉS FONTOSSÁGA 107
1.1. ESZKÖZ ÉS FORRÁS SZÁMLÁK 108
1.1.1. AZ ESZKÖZ ÉS FORRÁS SZÁMLÁK MŰKÖDÉSI ELVEI: 109
1.1.2. AZ ESZKÖZ ÉS FORRÁS SZÁMLÁK SZERKEZETE, MEGHATÁROZÓ ELEMEI 109
1.2. HOZAM-, RÁFORDÍTÁS- ÉS EREDMÉNY SZÁMLA 111
II. EGYSÉG. A KÖNYVELÉSI TÉTEL 114
2.1.1. AZ ALAPVETŐ GAZDASÁGI ESEMÉNYEK KÖNYVVITELI FELÍRÁSA 114
2.1.2. AZ KOMPLEX (GAZDASÁGI ESEMÉNYEK) KÖNYVELÉSI TÉTELEK FELÍRÁSA 117
2.1.3. ÖSSZETETT KÖNYVELÉSI TÉTELEK 119
2.2. HIBÁS KÖNYVELÉSI TÉTELEK JAVÍTÁSA 119
VI. MODUL. A SZÁMLATERV 123

IRODALOMJEGYZEK 128
13
I MODUL. BEVEZETÉS A SZÁMVITELBE
A MODUL TARTALMA:
A modul célkitűzései
Kulcsfogalmak
Az I. modul részletes bemutatása
I. Egység. A számvitel fejlődésének történeti áttekintése
II. Egység. A számvitel fogalma
III. Egység. A számvitel tárgya, elvei és módszerei
Ellenőrző kérdések
Felhasznált irodalom
A MODUL CÉLKITŰZÉSEI:
 megismertetni a számvitel fogalmát, annak kialakulását

és fejlődését,
 bemutatni a számviteli alapelveket,
 megértetni a számvitel és az általa nyújtott információk
fontosságát,
 megismertetni a gazdálkodó szervezetek rendszerét és a
számviteli rendszer szabályozását.
KULCSFOGALMAK:
Számvitel, vagyonkezelői módszer, számviteli

beszámolók, gazdasági résztvevők, gazdasági társaság-
formák, Közkereseti társaság, Betéti társaság,
Részvénytársaság, Korlátolt felelősségű társaság, Egyéni
vállalkozók, törzstőke, társasági részek, vagyon, kettős
könyvvitel, számviteli alapelvek.
14
I. Modul. RÉSZLETES BEMUTATÁS
I. Egység. A SZÁMVITEL FEJLŐDÉSÉNEK TÖRTÉNETI

ÁTTEKINTÉSE
ÓKOR ÉS KÖZÉPKOR
Fennmaradt forrásokból tudjuk, hogy a történelem legelső

korszakaiban élő népek is feljegyezték magán és állami ügyleteiket, a
termelési folyamat és az azt követő árucsere elszámolásánál. A számviteli
nyilvántartás alapvetően összefüggött a munkamegosztás és az árucsere
kialakulásával.
A rendszeres könyvvitel a „számlával” kezdődik.
A számlák használata Olasz o. ban már a XIII. sz. ban elterjedt volt,
elsősorban személyszámlákat használtak, de már terjedtek a tárgyi számlák
is.
A KETTŐS KÖNYVVITEL MEGJELENÉSE. AZ ELSŐ ÍRÁSOS

DOKUMENTUMOK
A középkorban az olasz városállamok közötti kereskedelem

fejlődésével együtt megjelent egy komplex nyilvántartási rendszer, amit
tévedés nélkül nevezhetünk kettős könyvviteli rendszernek.
Minden megtörtént esemény összegét két számlán könyvelték el
(kettős feljegyzés) úgy, hogy az egyiket megterhelték, a másikat elismerték
ugyanazzal az összeggel, vagyis egy időben két dolgot jegyeztek fel
ügyleteikről:
1- milyen javakkal rendelkeznek (vagyon)
2- honnan származnak ezek a javak (kiknek tartoznak a vagyonért).
A kettős könyvvitel a kettős feljegyzés mellett a kettős ábrázolásra is
alapozódik. Egyes szerzők ezt még kiegészítik az eredmény kettős
meghatározásával.
15
Míg a kettős feljegyzés a könyvviteli számla segítségével történik, a

kettős ábrázolás a mérlegben valósul meg.
A kettős ábrázolás tulajdonképpen a kettős feljegyzésre alapoz.
KETTŐS KÖNYVVITEL
KETTŐS FELEGYZÉS
Eszköz számlák Forrás Költség számlák Hozam számlák
számlák
T K T K T K T K
+ + + +
- - - -
E E F F
KETTŐS ÁBRÁZOLÁS ÉS EREDMÉNYKIMUTATÁS

Mérleg Eredmény kimutatás
Eszközök Források Ráfordítások Jövedelmek
A rövidítések jelentése: T – tartozik, K – követel, F – forgalom, E- egyenleg
Az első írásos dokumentum, ami bizonyítja a kettős számvitel

létezését a SCRITTURA DOPIA, Luca Paciolo 1494-ben, Velencében kiadott
„Summa de aritmetica, geometria, proportioni et proportionalita” matematikai
enciklopédia különálló fejezete. Persze Luca Paciolo a kettős könyvelési
rendszernek nem a felfedezője, de ő volt az, aki hirdette és ismertté tette.
A JELENKOR ÉS A SZÁMVITEL
Jelenleg újabb kihívás előtt áll a számvitel: a globalizáció, melynek

révén az országok gazdaságai egyre közelebb kerülnek egymáshoz, sőt,
gazdasági értelemben megszűnnek az országhatárok. Ezzel egyidőben a
különböző országok számviteli szabályai, amelyek az adott országon belül
16
felmerülő kérdéseket megoldották, már nem felelnek meg a határokon

átnyúló gazdasági társaságoknak a szabályok különbözősége miatt, ezért
szükség lett a számviteli szabályok összehangolására, egy univerzális
számviteli nyelvre.
Az összehangolás tehát két szinten valósul meg:
- Európai szinten érvényes direktívák, irányelvek, melyek alapja az
úgynevezett kontinentális (hagyományos) megközelítés a célok
elvi jellegű szabályozására összpontosít, és elsősorban
rendszerszemléletű. Ezek az Európai Bizottság IV, VII és VIII-as
direktívái.
- Nemzetközi szinten előtérbe kerül egy másik fajta szemlélet, amely
inkább problémamegoldó, technikai jellegű: egy kiemelt témára
összpontosító standardok és értelmezések sokasága képezi a
beszámoló készítés alapját. Ilyenek a nemzetközi beszámoló-
készítési standardok (régi rövidítés IAS/ új rövidítés IFRS).
A nemzetközi beszámoló-készítési standardok (IFRS) rendszerét egy szakmai
önszerveződés, a Nemzetközi Számviteli Standardbizottság (IASB) alkotta
meg. Jelenleg 41 IAS standard és 8 IFRS standard született, a ténylegesen
hatályban lévők száma azonban a visszavont, átszerkesztett standardok és
értelmezések miatt ennél kevesebb.
A számviteli rendszer szabályozása Romániában
A rendszer alapvető eleme a 82/1991 –es Számviteli törvény, mely
kerettörvény jellegű. Ez azt jelenti, hogy csupán a leglényegesebb és
legidőállóbb kérdések fogalmazódnak meg benne:
- meghatározza azokat a szervezeteket, amelyek kötelesek számvitelt
vezetni,
- rendelkezik arról, hogy ki a felelős a számvitel szervezéséért, a
leltárkészítési kötelezettségről, a pénzügyi kimutatások alapvető jellemzőiről
és elkészítésének kérdéseiről.
A második szinten a Pénzügyminisztériumi rendeletek értendők,
amelyek a konkrét könyvelési és beszámolási szabályokat tartalmazzák.
17
Az utolsó és egyben a szabályozás legmélyebb szintjén azokat a

jogszabályokat találjuk, amelyek egyes konkrét kérdésekre, sajátos esetekre
adnak választ. Ilyen például a leltárkészítés szabálya, az adóhivatalnak és
egyéb állami intézménynek továbbítandó különféle jelentések.
II. Egység. A SZÁMVITEL FOGALMA
Évszázadok folyamán a számviteli szakemberek megfogalmaztak,

elméleteket, módszereket, elveket, standardokat, melyek vonatkoztak mind a
számvitel tartalmára, mind céljára és feladatára is. Nehéz volt behatárolni
pontosan a számvitelt.
Volt, amikor művészetnek tartották, de utána már nevezték
eljárásnak, tudománynak, kommunikációs eszköznek, információs
rendszernek vagy társadalmi játéknak is.
A SZÁMVITEL, MINT MÓDSZERTAN
A számvitel egyrészt elméleti kérdésekkel foglalkozik, másrészt a

számvitel működtetése során alkalmazott módszerekkel.
Módszer alatt értjük egy tudomány, művészet, mesterség eljárásainak
összességét, amelyet az eredmény eléréséhez, megvalósításához használnak.
Eszerint, a számvitel, mint módszertan, magába foglalja a könyvvezetésben
alkalmazható módszerek leírását, az ebből következő elszámolási
szabályokat, a költség és önköltség-számítási eljárásokat, az értékelési elvek
és eljárások alkalmazását, a számviteli adatokra épülő információképzést
megalapozó elemzési (összehasonlítási) eljárásokat, valamint az
információkat tartalmazó kimutatások összeállításának és hasznosításának
szabályait1.
A számvitel egy „mennyiségi gyűjtő, feldolgozó és elemző módszere a
vállalatok gazdasági és jogi eseményeinek”. Azért nevezhető mennyiségi
1 Baricz Rezső, Róth József, Könyvviteltan, Aula kiadó, Budapest, 1997
18
gyűjtő módszernek, mert a jogi és gazdasági történések a könyvelés számára

természetes etalonban, valamint pénzügyi etalonban jutnak kifejezésre.
A számvitel azért is nevezhető vagyonkezelői módszernek, mert
követi a vagyon áramlását egy gazdálkodó esetében.
A SZÁMVITEL, MINT MŰVÉSZET
Esztétikai értelmezésben nem mondhatjuk a számvitelről, hogy

művészet, viszont abban az értelemben, hogy a számvitel egy olyan emberi
aktivitás, ahol szükség van bizonyos „tehetségre” és tudásra, elfogadhatjuk,
hogy egyfajta „művészet”. A művészet jellegét a megjelenés történelmi
környezetében kell értelmezni.
Maga Luca Paciolo egy 1514-ben kiadott művében a kettős számvitel
művészetét mutatja be (dell’arte della scrittura venezziana).
A XIX. században a francia Francesco Marchi a számvitelt a „könyvek
tartása tudományának és művészetének” nevezte.
A SZÁMVITEL, MINT TÁRSADALOMTUDOMÁNY
A XX. század felé haladva egyre jobban körvonalazódott a számvitel,

mint tudomány, annak ellenére, hogy a számvitel egy konkrét gazdasági
valóság absztrakt ábrázolása.
Ha a természettudományok szemszögéből határozzuk meg a számvitel
tudományosságát, akkor azt mondhatjuk, hogy nem tudomány, mivel
nincsenek egyetemlegesen érvényes törvényei, és nem objektív törvényekre
alapoz, tehát a számvitel nem egy egzakt tudomány. Ha a társadalom-
tudományok felől közeledünk a számvitel felé, akkor ugyanúgy, mint a
földrajzot vagy a szociológiát, tudománynak minősíthetjük.
Általánosan akkor nevezhetünk egy tudásbázist tudománynak, ha
vannak jól meghatározott módszerei és eljárásai, ami a számvitelről
nyugodtan elmondható.
19
A SZÁMVITEL, mint vagyonkezelői módszer
A SZÁMVITEL, mint művészet
A kettős könyvvitel megjelenése
S
Termelő gazdasági egységek
Pénzügyi könyvvitel
Vezetői könyvvitel
Z
Mikro Bankok és pénzügyi intézmények
Banki könyvvitel
Közintézmények
Á
Költségvetési könyvvitel
Nonprofit egységek
A könyvvitele
M könyvvitel,
mint
tudomány - Speciális ügyletek/műveletek
V Mezo/ könyvvitele (vállalatok
közép bekebelezése, különválása,
felszámolása)
I - Konszernek könyvvitele
T Makro Nemzetgazdasági könyvvitel
E
A könyvvitel normalizálása, szabványosítása
A számvitel,
L mint
társadalmi Egy vállalati funkció – funkcionális osztály
tevékenység
(játék) Szabadfoglalkozás -könyvviteli szolgáltatások nyújtása
A számvitel történelme
A számvitel,
mint kultúra
és filozófia A számvitel földrajza –Összehasonlító számvitel
Kreatív számvitel
1.1. sz. ábra. A számvitel fejlődése és szerepe a gazdasági életben
20
A SZÁMVITEL, MINT INFORMÁCIÓS RENDSZER
A korunkat jellemző modern gazdaságban a termelés, az elosztás, a

csere és a fogyasztás mozzanatait is magába foglaló újratermelési folyamat
egymástól jogilag és gazdaságilag is elkülönült szervezetek (gazdasági
rendszerek) útján valósul meg. Ahhoz, hogy ezek a szervezetek céljaikat
elérhessék és ezen keresztül az egyéni, csoport és társadalmi érdekek
megvalósulhassanak, a szervezetet anyagi javakkal kell ellátni. A kitűzött
célok az anyagi javak mozgatásán keresztül valósulnak meg, amit iránytani
kell. Az irányításhoz információkat kell szerezni az irányított rendszer
állapotáról, hogy így képes legyen a kitűzött célok elérésére.
Ugyancsak információra van szüksége a gazdasági rendszert
létrehozó, engedélyező, annak működtetésében résztvevő, vagy azzal
kapcsolatba kerülő természetes vagy jogi személyeknek, hogy a szervezettel
kapcsolatos érdeküknek megfelelő, időszakonként jelentkező döntéseiket
meghozzák.
Ahhoz, hogy ezek az információk időben és megbízható módon az
érdekeltek rendelkezésére álljanak, a rendszer működését meg kell figyelni, a
rendszer elemeinek, folyamatainak változását kifejező állapot-koordinátákat
folyamatosan kell rögzíteni. Az így nyert adatokat fel kell dolgozni, majd az
információképzés érdekében időbeli és térbeli összehasonlításokat kell
végezni és végezetül a képzett információkat olyan érthető, és világos
kimutatásokba kell foglalni, amelyek alapján az érdekeltek (információ-
felhasználók) az érdekeiknek megfelelő döntéseiket meghozhatják.
A számvitel ennek az információigény kielégítésnek az egyik eszköze.
A SZÁMVITEL, MINT TÁRSADALMI JÁTÉK

A „társadalmi játék” szereplői:
- a szabályalkotók,
- a felülvizsgálók,
- a gazdasági egységek, mint az információk szolgáltatói és
- a gazdasági egységek által nyújtott információk felhasználói.
21
A gazdasági egységek, mint az információk szolgáltatói
A gazdaságban a javak termelése, körforgása, eladása, fogyasztása,

vagy a szolgáltatások nyújtása egymástól jogilag és gazdaságilag is elkülönült
gazdasági résztvevők által valósul meg.
Minden gazdasági résztvevő, aki vagyonnal rendelkezik, vagy vagyont
kezel, a 82/1991-es számviteli törvény alapján köteles megszerveznie a
számvitelét és beszámolási kötelezettséggel rendelkezik.
A gazdasági résztvevők lehetnek: egyedáruságok, kereskedelmi
társaságok, szövetkezeti egységek, költségvetési intézmények,
közintézmények, egyéni vállalkozók.
Az egyedáruságok – önállóan gazdálkodó állami vállalatok- a
nemzetgazdaság stratégiai ágazataiban működnek (hadipar, bányaipar).
Szövetkezetek, magánszemélyek társulásával jön létre, ugyancsak a
közös haszon reményében, ahol a vagyonkezelés, a munka és az eredmények
élvezete közösen történik.
Az egyéni vállalkozók kereskedelmi ügyletek lebonyolítására
engedélyezett és nyilvántartásba vett természetes személyek.
A költségvetési intézmények célja nem a nyereségszerzés, hanem a
társadalmi funkciók ellátása. Ide tartoznak az Oktatási Minisztériumnak az
Egészségügyi Minisztériumnak, a Kultúrminisztériumnak, a
Pénzügyminisztériumnak, a Belügyminisztériumnak alárendelt egységek,
állami, megyei és helyi önkormányzatok intézményei.
A közintézmények szerepe is a társadalmi funkciók ellátása, de
gazdasági tevékenységet is folytathatnak.
A kereskedelmi (gazdasági) társaságok természetes és/vagy jogi
személyek társulásával jönnek létre, kereskedelmi tranzakciók lebonyolítása
céljából.
A 31/1990-es kereskedelmi társaságokról szóló törvény (és
módos1tásai) alapján a kereskedelmi társaság- formák léteznek:
22
Gazdasági társaság- formák és jellemzőik

1.1.sz. táblázat.
Társasági Betéti társaság Korlátolt
Közkereseti Részvény
forma felelősségű
Betéti Egyszerű Részvény társaság
társaság
társaság Bt BRt Rt
Jellemzők Kft
A törzstőke Törvény által Törvény által
25.000 Euro
minimális nem nem 25.000 Euro 200 lej
90.000 lej
összege szabályozott szabályozott
A törzstőke Társasági Társasági Társasági
Részvények Részvények
eloszlása részek részek részek
Egy
Törvény által Törvény által
részvény/rész
nem nem 0,1 lej 0,1 lej 10 lej
minimális
szabályozott szabályozott
névértéke
A Törvény által Törvény által
tulajdonosok nem nem Min. 2 Min. 2 Max. 50
száma szabályozott szabályozott
Beltagok: Beltagok:
korlátlan és korlátlan és
egyetemleges egyetemleges
Korlátlan és Korlátolt a Korlátolt a
A akár saját akár saját
egyetemleges befektetett befektetett
tulajdonosok vagyonukkal is vagyonukkal is
akár saját tőke tőke
felelőssége felelnek felelnek
vagyonnal is összegéig összegéig
Kültagok: a Kültagok: a
bevitt vagyon bevitt vagyon
értékéig értékéig
Részvényes
Részesek Részesek Részvényesek Részesek
Vezető szerv ek
Közgyűlése Közgyűlése Közgyűlése Közgyűlése
Közgyűlése
23
A gazdasági egységek által készített beszámolók típusai
Az éves beszámoló az összes gazdasági résztvevő számára hozzáfértető,

felhasználható, a vállalat gazdálkodását bemutató, feldolgozott információkat
tartalmazó jelentés.
Az éves beszámolónak a vállalkozó vagyoni, pénzügyi és jövedelmi
helyzetéről és azok változásáról megbízható és valós képet kell mutatnia.
a.) Az összeállítás pillanata szerint a beszámolók lehetnek rendes
(ordináris vagy rendszeres) beszámolók vagy különleges beszámolók.
a.1.) Rendes beszámolók
Minden vállalat az üzleti év végen beszámol, egy, az időszak
eseményeit, tranzakcióit feldolgozó és eredményeit tartalmazó információs
csomaggal.
Ennek az információs csomagnak a tartalma függ a cég nagyságától és
nemzetgazdasági fontosságától. Nálunk az üzleti év fogalma jelenleg
egybeesik a naptári év fogalmával, tehát ezek a rendes beszámolók is
kötődnek ehhez az időponthoz.
a.2.) Különleges beszámolók
Egy cég életében vannak fontosabb pillanatok, amelyről tájékoztatni
kell a piacot. Úgy, ahogy az ember életében fontos pillanat a születés,
házasság (elválás) és elmúlás, úgy a cég életében is léteznek ezek a pillanatok
csak alapításnak, összeolvadásnak (feldarabolódásnak) és megszűnésnek
nevezzük.
Tehát függetlenül a rendszeresen elkészített beszámolóktól ezekben a
pillanatokban is tájékoztatni kell a gazdasági résztvevőket a történtekről és
ezek hatásáról a cég vagyonra.
b.) A kritériumrendszer feltételeinek teljesítésének

függvényében a gazdasági egységek:
1. Éves beszámolót vagy
2. Egyszerűsített éves beszámolót készíthetnek.
24
A feltételek a következők:2
- a vagyon nagysága: 3.650.000 euró fölött,
- árbevétel: 7.300.000 euró fölött,
- az alkalmazottak átlagszáma: 50 személy.
b.1.) Azok a gazdasági egységek, amelyek a törvény által megszabott
kritériumrendszer mindhárom feltételét teljesítik, nagy és nagyon nagy
vállalkozásoknak minősülnek és éves beszámolót kötelesek készíteni.
Az éves beszámoló tartalma:
Mérleg: a legfontosabb pénzügyi kimutatás, amely megmutatja
vagyonunk nagyságát, összetételét, eredetét, valamint növekedését vagy
csökkenését egy korábbi időponthoz képest.
Eredménykimutatás: megmutatja a működésünk
eredményességére ható tranzakciók (hozamok és ráfordítások) jellegét és
nagyságrendjét egy adott időszakban.
Pénzforgalmi jelentés (Cash-flow kimutatás): megmutatja a
pénzkészletünkre ható pénzügyi tranzakciók (pénzbevételek és
pénzkiadások) jellegét és nagyságrendjét egy adott időszakban.
Kimutatás a saját tőke módosulásáról: a saját tőkében egy
időszak során végbemenő változásokról és azok eredetéről számol be
részletesen.
Számviteli politikák és magyarázatok az éves beszámolókhoz: a
megbízható és valós összkép bemutatásának nélkülözhetetlen eszköze, amely
számító adatokat és szöveges magyarázatokat tartalmaz.
Ezenkívül -az éves beszámoló mellett- összevont (konszolidált) éves

beszámolási kötelezettsége van minden gazdálkodónak, ha anyavállalatnak
minősül egy vagy több vállalkozáshoz fűződő viszonyában.
2 OMFP nr. 3055 din 2009 pentru aprobarea reglementărilor contabile conforme cu
directivele europene (2009. évi 3.055 sz. Pénzügyminiszteri Rendelet előírásai szerint,
mely ez tartalmazza az Európai Direktívák szerinti számviteli rendszer romániai
alkalmazásának rendszerét).
25
b.2.) Az egyszerűsített éves beszámoló készítésének lehetőségével

akkor élhet a vállalkozás, ha a határértékekből két egymást követő évben
kettő nem haladja meg az előírt mértéket, így kis és közepes vállalkozások
csoportjába tartozik.
Tartalma a következő:
Egyszerűsített mérleg,
Eredménykimutatás,
Számviteli politikák és magyarázatok az éves beszámolókhoz,
Az üzleti jelentés és a saját tőkéről való kimutatás kitöltése nem
kötelező.
c.) Az egyszerűsített számviteli rendszer Romániában
A kis gazdasági egységek jogos panasza volt eddig, hogy ügyvitelük

nyilvántartása (másképp könyvelése vagy számvitele) ugyanolyan kötelező, a
pénzügyi hatóságok által előírt rendszer alapján kellett, hogy történjen mint a
nagyobb vállalkozásoké. Ezen a kétségkívül visszás helyzeten kíván segíteni a
Hivatalos Közlöny július 25-i, 522. számában megjelent 2.239/2011 sz.
pénzügyminiszteri rendelet, mely engedélyezi, a szabályozásban előírt
feltélek betartásával, az egyszerűsített számvitel alkalmazását (sistem
simplificat de contabilitate). (Czédy Z, 2011)
Az egyszerűsített számviteli rendszer bevezetéséről szóló szabályozás
tartalmazza a rendszerre vonatkozó számviteli (könyvelési) alapelveket, az
évi pénzügyi kimutatások egyszerűsített formáját és ezek elkészítésének
módját, az egyszerűsített számlarendet (planul de conturi), a könyvelési
számlák tartalmát és szerepét (conţinutul şi funcţiunea conturilor contabile).
2011 december 31-én azok a gazdasági egységek nyújthatják be évi
gazdasági-pénzügyi tevékenységükről szóló jelentésüket az egyszerűsített
számnviteli rendszer alapján, melyeknek 2010-ben :
-a nettó forgalma (cifra de afaceri) és
- az aktíváinak összértéke külön-külön nem haladta meg a 35.000 eurót. 3
3 Ordinul nr. 2239 din 30/06/2011 pt. aplicarea ”Sistemului simplificat de contabilitate”
26
Ezeknek a feltételeknek a betartását a 2010 december 31-én érvényes

hivatalos lej/euró árfolyam alapján kell megállapítani.
A 2011-ben létrehozott vállalkozások esetében, saját hatáskörükbe
tartozik, hogy eldöntsék egyszerűsített számvitel alapján készítik el
gazdasági-pénzügyi jelentésüket, vagy a 2009. évi 3.055 sz.
pénzügyminiszteri rendelet előírásai szerint (ez tartalmazza az európai
direktívák szerinti számviteli rendszer romániai alkalmazásának rendszerét).
Nem alkalmazhatják az egyszerűsített számviteli- rendszert:
a) azok a jogi személyek akiknek értékpapírjai (valori mobiliare)
forgalmazhatók a szervezett értékpapír-piacon;
b) olyan gazdasági csoporthoz tartozó jogi személyek melyeknek,
anyavállalata romániai székhelyű és kötelezettsége van a törvény előírása
szerint, konszolidált évi jelentést tenni (miniszteri rendelet szabályozza,
melyek azok a jogi személyek, akikre kötelező a konszolidált évi jelentés
elkészítése);
c) többségi állami tulajdonban levő kereskedelmi társaságok, közhasznú
társaságok (regii autonome), országos kutató és fejlesztő intézetek,
szövetkezeti társaságok;
d) az Országos Értékpapírt kezelő Bizottság, az Országos Biztosításfelügyelő
Bizottság, a Magánnyugdíj Pénztárakat Felügyelő Bizottság és a Nemzeti
Bank által felügyelt intézmények;
e) jogi személyiséggel nem rendelkező romániai székhelyű alvállalatok,
melyek külfoldi jogi személyhez tartoznak, illetve romániai jogi
személyiséggel rendelkező vállalkozások külföldi alegységei, melyek a d)
bekezdésben felsorolt intézmények felügyelete alá tartoznak.
Azok a gazdasági egységek melyek az egyszerűsített számviteli
rendszer alkalmazását határozták el, szükség esetén, ha a pénzügyi-gazdasági
információ tárolás ezt megkívánja, használhatnak az általános számviteli
rendszerben levő könyvelési számlákat is.
2011. évi 2.239 sz. Pénzügyminiszteri Rendelet, „Az egyszerűsített számviteli rendszer”
bevezetéséről szóló szabályozás
27
Az egyszerűsített számviteli rendszert azok a jogi személyek

alkalmazhatják melyek a bejegyzésük szerint:
– kereskedelmi társaságok. Ezel lehetnek közkereseti társaságok (societate în
nume colectiv), betéti társaság (comandită simplă), részvénytársaságok (pe
acţiuni), betéti részvénytársaságok (comandită pe acţiuni), korlátolt
felelőségű társaságok (răspundere limitată);
– azok a jogi személyiséggel nem rendelkező romániai székhelyű alvállalatok
melyeknek központi vállalata ugyancsak romániai székhelyű és ugyancsak
egyszerűsített számviteli rendszert alkalmaznak;
– külföldi székhellyel rendelkező, jogi személyiség nélküli alvállalatok melyek
romániai székhelyű központi vállalathoz tartoznak mely egyszerűsített
számviteli rendszert alkalmaz;
- romániai alvállalatok melyek külföldi jogi személyiségű és székhelyű
vállalathoz tartoznak.
A rendszert alkalmazók év végén:
- egyszerűsített mérleget (bilanţ simplificat cod 10) és
- egyszerűsített nyereség- és veszteségszámlát (cont de profit
şi pierdere simplificat cod 20) kell letegyenek a pénzügyi
hatóságokhoz.
Az egyszerűsített számviteli rendszer szerint az aktívák összértéke az
állóeszközök (active imobilizate), a forgóeszközök (active circulante)
értékéből és az előlegben kiadott költségekből (cheltuieli în avans) áll. A
nettó forgalom értékét az elkészített és leszállított áruk, az elvégzett
szolgáltatások és más a termelésből származó jövedelmek összértéke adja
meg, melyből le kell vonni az ügyfeleknek esetlegesen adott kedvezményeket,
az áfát és más a vállalati tevékenységhez közvetlenül kötödő adók és illetékek
összgét.
Az egyszerűsített évi pénzügyi elszámolás híven kell tükröznie a
vállalati aktívák, a kötelezettségek (adósságok) értékét, a vállalat pénzügyi
helyzetét, a nyereség vagy a veszteség összegét. Az egyszerűsített mérlegben
szereplő valamennyi adat mellett fel kell tüntetni az előző pénzügyi év
megfelelő adatait is.
28
A számviteli információk felhasználói
Külső és belső érdekcsoportok:

vezetők,
dolgozók,
tulajdonosok,
pénzügyi és kereskedelmi hitelezők,
költségvetés és a hatóságok,
stb.
A vezetők/menedzserek
A vállalkozás irányítására a vezetőknek információkra van szükségük.
Ezeket a vállalaton belüli információkat nagy részben egy jól megépített és
működtetett informatikai rendszer biztosíthatja, melynek része a számviteli
rendszer is.
A vezetők arra törekednek, hogy minden információhoz csak ők
juthassanak hozzá, ezáltal erősítve a vezetői pozíciójukat a vállalat keretén
belül, és hogy ők legyenek az egyedüli összekötő kapocs a tulajdonosok és
alkalmazottak között, csak általuk legyen működtethető a vállalat.
Az alkalmazottak
A másik belső érdekcsoportja a gazdálkodó szervezetnek az
alkalmazottak. Persze, az ők céljaik nem a profit maximalizálására
irányulnak. Ők a munkahelyek stabilitásának biztosítására és egyre
magasabb bérezésre törekednek.
Az év végi eredmény növekedése nem érdekli őket, csak a hosszú távú
foglalkoztatás és a bérek maximalizálása.
Saját munkakörükkel kapcsolatos információkhoz könnyen
hozzájutnak. De a vállalat egészére kiterjedő, összevont, megfelelően
feldolgozott adatokat már nem kapják meg olyan könnyen, mint a vezetők.
Ehhez már külső segítségre van szükségük.
29
A tulajdonosok
A tulajdonosok beskatulyázása egyik vagy a másik csoportba eléggé
nehéz, mert ők tartozhatnak hol az egyik, hol a másik csoportba (Lehet
tulajdonos a vezető, az alkalmazott, stb.).
Mi a tulajdonosok érdeke?
Ez is eltérő lehet. Lehet egy rövid távú jövedelem kiegészítés, amikor
arra törekedik, hogy minél nagyobb osztalékban részesüljön a tulajdon
hányadának arányában. Ez akkor történik, amikor a tulajdonos már a jövőben
nem látja lehetségesnek ugyanolyan mértékű nyereség realizálását, és
részesedésének eladására készül. Ez általában a kisebbségi részvényesekre
jellemző.
A tulajdonosnak lehet egy hosszú távú befektetési politikája. Ebben az
esetben a tulajdonos kisebb mértékű osztalékkal is beéri, ha látja, hogy a
gazdálkodó (saját) vagyona nő. Ez általában a „többségi” részvényesekre
jellemző.
A tulajdonosok kíváncsiak a múltra és a jövőre. Érdekli őket a
vállalkozás halmozott vagyona és annak várható alakulása. Ehhez az
adatokhoz a cég vezetőin keresztül jutnak hozzá, de mivel ők döntenek a
vezetők sorsáról, azért itt nincs akadály az információáramlásban.
Pénzügyi hitelezők
Egy vállalkozásnak élete különböző szakaszaiban szüksége lehet
hitelre. Ahhoz hogy egy bank hitelt folyósítson egy gazdálkodónak, meg kell
legyen győződve arról, hogy a gazdálkodó képes kitermelni azt a
pénzösszeget, amely a hitel és kamat törlesztésére szükséges. Az ehhez
szükséges információkat megkapni a hitel folyósításának időpontjában nem
is jelent gondot a banknak, mert akkor rendelkezik azzal a ráhatással, hogy
minden kérdésére választ kapjon, de később a hitel folyósítása után, a
gazdálkodót „rá kell venni” a valós információszolgáltatásra.
Itt is elkel egy kis „külső segítség”. Tehát az előző gazdasági
résztvevőkkel ellentétben, őket nem érdekli a többletjövedelem és az ebből
származó többletrészesedés, ők ehhez nem férnek hozzá. Ez a külső segítség
30
a hatóságoktól jön, akik kötelezik a gazdálkodót egy időszakonkénti

információs csomag elkészítésére (beszámolóra).
Szállítók, más kereskedelmi hitelezők és kliensek
Röviden azt is mondhatjuk, hogy üzleti partnerek.
Őket sem a többletjövedelem érdekli. Ők is a vállalat jelen és
jövőképét szeretnék leképezni.
A szállítók azért, hogy a gazdasági résztvevő képes lesz-e időben
kifizetni a tartozásait feléjük, a vásárlók, pedig azért, hogy a vállalat képes
lesz-e hosszú távon a szerződött szolgáltatásokat, termékeket minél
olcsóbban biztosítani.
Költségvetés és a hatóságok
Ahhoz, hogy az állam eleget tudjon tenni kötelezettségeinek, bevételi
forrásokra van szüksége. A mindenkori költségvetésnek az egyik fontos
bevételi forrása az adók.
Ezért a költségvetésnek szüksége van a számvitelből származó
információkra, az állam fiskális funkciójának a megvalósítására.
Az adóhatóságok ezen információk alapján állapítják meg az adókat,
mint pl.: nyereségadó, az áruforgalmi adó, osztalékadó, stb.
A vállalatok által biztosított adatok alapján az állam megállapítja a
fiskális politikáját, kiszámítja a nemzeti jövedelmet, előállítja a
makroökonómiai előrejelzéseket, stb.
Ugyanakkor a hatóságoknak van még egy lényeges feladatuk: a
törvénykezés, a szabályozás.
31
III. Egység. A KÖNYVVITEL TÁRGYA, ELVEI ÉS MÓDSZEREI
A könyvvitel tárgya az értékek mozgásának követése. A könyvvitel

eljárásokat biztosít a VAGYON létezésének, állapotának, mozgásának és
átalakulásának nyilvántartására, elemzésére, számítására, ellenőrzésére.
3.1. NÉZETEK A KÖNYVVITEL TÁRGYÁRÓL
A számvitel tárgyára vonatkozóan több elmélet (nézet) is létezik. A

három legfontosabb a következő:
- jogi nézet,
- gazdasági nézet,
- pénzügyi nézet.
Minden nézet ugyanazt a vállalakozási vagyont csoportosítja, csak más
szempont szerint.
1. A jogi nézet szerint a könyvvitel tárgya a vállalat VAGYONA.

A vagyon azon gazdasági javak összessége, amelyek egy természetes
vagy jogi személy tulajdonát képezi, nem feledkezve meg azonban azokról a
jogokról és kötelezettségekről, amelyek ebből fakadnak.
GAZDASÁGI JAVAK = JOGOK + KÖTELEZETTSÉGEK
JOGOK ÉS
GAZDASÁGI KÖTELEZETTSÉ
JAVAK VAGYON GEK
- tulajdonosokkal
- másokkal
szemben
GAZDASÁG
I JAVAK
- anyagi
3.1. ábra. A számvitel tárgya a jogi elmélet szerint
- immater
iális
- pénzügy
i
32
2. Gazdasági nézet szerint a könyvvitel tárgya a TŐKE
A könyvvitel eljárásokat biztosít a TŐKE létezésének, állapotának,

mozgásának és átalakulásának nyilvántartására, elemzésére, számítására,
ellenőrzésére.
FELHASZNÁLÁS EREDET
SZERINT TŐKE SZERINT
- állótőke - sajáttőke
- forgótőke - idegen
tőke
3.2. ábra. A számvitel tárgya a jogi elmélet szerint
ÁLLÓTŐKE + FORGÓTŐKE = SAJÁT TŐKE + IDEGENTŐKE
Az állótőke vagy befektetett eszközök olyan vagyontárgyak, melyek

hosszabb időn át részt vesznek a termelési folyamatban, több termelési ciklus
alatt kopnak el és térülnek meg.
A forgótőke vagy forgóeszközök olyan gazdasági javak, melyek egy
termelési ciklus alatt felhasználódnak, átalakulnak.
A sajáttőke vagy saját forrás az a vagyonérték, amelyet nem terhel
visszafizetési kötelezettség. Ez két irányból származhat: kívülről és belülről.
Kívülről származhat az alapítók hozzájárulásából, valamint másoktól kapott
vissza nem fordítandó támogatásból, belülről pedig az eredményből.
Az idegentőke vagy idegen forrás, olyan vagyonérték, amelyet
visszafordítási kötelezettség terhel. Ide tartoznak hosszú és rövid távú
33
kötelezettségek a szállítók, a hitelezők, az alkalmazottak, az államháztartás

felé.
A mindennapos számviteli tevékenységben az állótőke szó helyett
befektetett eszközök, a forgótőke szó helyett, pedig a forgó eszközök
kifejezést használjuk, mert zavarhoz vezethet, ha úgy az eszközökre, mint a
forrásokra használjuk a tőke szót.
3. Pénzügyi nézet szerint a könyvvitel tárgya a vállalkozás

ERŐFORRÁSAI
Tehát a számvitel az a tudomány mely eljárásokat biztosít az
erőforrások létezésének, állapotának, mozgásának és átalakulásának
nyilvántartására, elemzésére, számítására és ellenőrzésére.
Az erőforrásokat felhasználási módjuk és eredetük szerint
csoportosítja.
FELHASZNÁLÁ- ERŐ- EREDET SZERINT

SI MÓD FORRÁSOK - saját forrás
- hosszú távú - idegen
- időszakos forrás
3.3. ábra. A számvitel tárgya a pénzügyi elmélet szerint
HOSSZÚ TÁVÚ + IDŐSZAKOS + ÁLLANDÓ + IDŐSZAKOS

ELHASZNÁLÁSOK ELHASZNÁLÁSOK ERŐFORRÁSOK ERŐFORRÁSOK
Hosszú távú elhasználások a befektetett eszközök.

Az időszakos elhasználások a forgóeszközök.
Az állandó erőforrások a saját források.
Az időszakos erőforrások az idegen források.
34
Ez az elmélet arra próbál választ adni, hogy a vállalat aktíváinak

felépítése révén képes-e eleget tenni kötelezettségeinek, amikor azok
esedékesek lesznek.
Hogy választ lehessen adni erre a kérdésre, a pénzügyi elmélet szerint
az aktívákat likviditási sorrendbe és a passzívákat fizetéskötelezettségi
(exigibilitási) sorrendbe kell bemutatni.
A likviditás arra vonatkozik, hogy mennyi időre van szükség, ahhoz
hogy az eszközt átalakítsuk pénzé. Az exigibilitás azt mutatja, hogy mennyi
idő múlva lesz esedékes egy kötelezettség (tartozás).
A három elmélet alapján, kialakul egy teljes kép a számvitel tárgyára

vonatkozóan, a felsorolt egyenlőségek alapján felírhatjuk a következő
összegző egyenlőséget:
ESZKÖZÖK = FORRÁSOK
3.2. A SZÁMVITELI ALAPELVEK
A számviteli fogalmak sokasága szükségessé tette ezek összefoglalását

egy összefüggő, elméleti rendszerbe, amelyek biztosítják az eljárások,
terminológia és számviteli gyakorlat harmonizációját. Ebből a
rendszerezésből, elméleti alátámasztásból erednek az, elvek, normák és
számviteli szabályozások.
A számviteli elveket részben törvény, részben a nemzetközileg
elfogadott általános számviteli keret, valamint a „józanész” szabályozza. Az
alapelvektől csak a törvényben meghatározott módon lehet eltérni.
A leglényegesebb elvek csoportosítva a következők:
a. Tartalmi elvek:
1. A teljesség elve.
Ahhoz, hogy megbízható legyen, a pénzügyi kimutatásban foglalt
információnak teljesnek kell lennie, a lényegesség és költség határain belül. A
35
kihagyás az információt hamissá vagy félrevezetővé, ezáltal pedig

megbízhatatlanná és hiányossá teheti.
2. Az óvatosság elve
Bármely vagyonelemnek az értékét az óvatosság elve alapján kell
meghatározni.
Rendkívüli módon, a következő részletekre kell figyelni:
a) Nem lehet eredményt kimutatni akkor, ha az árbevétel, a bevétel
pénzügyi realizálása bizonytalan.
b) A tárgyévi eredmény meghatározása során az értékvesztés
elszámolásával, a céltartalék képzésével vehető figyelembe az előrelátható
kockázat és feltételezhető veszteség akkor is, ha az a mérleg fordulónapja és
a mérlegkészítés időpontja között vált ismertté.
c) Az értékcsökkenéseket és az értékvesztéseket el kell számolni,
függetlenül attól, hogy a tárgyév eredménye nyereség vagy veszteség.
3. Valódiság elve
A könyvvitelben rögzített és a beszámolóban szereplő tételeknek a
valóságban is megtalálhatóknak, bizonyíthatóknak, kívülállók által is
megállapíthatónak kell lenniük. Értékelésüknek meg kell felelniük a
számviteli törvényben előírt értékelési elveknek és az azokhoz kapcsolódó
értékelési eljárásoknak.
A beszámolóban foglalt tételeknek a főkönyvi könyvelés adataival
egyező leltárral való alátámasztása az egyik biztos támpontja annak, hogy a
mérlegben kimutatott eszközök és források a valóságban is megvannak. Az
eszközök és források mérlegben kimutatott értéke reális voltának igazolása
voltaképpen a számviteli törvényben előírt értékelési elvek és eljárások
alkalmazásának igazolását jelenti.
Tehát, hogy megbízható legyen, az információnak valósághűen kell
bemutatnia az ügyleteket és az eredményeket.
36
4. Az összemérés elve – pénzügyi realizáció elve

Az összemérés elve azt jelenti a kettős könyvvitelt vezető
vállalkozásnál, hogy az adott időszak eredményének meghatározásakor a
tevékenységek adott időszaki teljesítéseinek elismert bevételeit és a
bevételekkel szembeállítható költségeit kell számításba venni, függetlenül a
pénzbevételek befolyásától, illetve a pénzkifizetés időpontjától. Az árbevételt
akkor kell elszámolni, amikor az áruértékesítés, a szolgáltatás teljesítése
szerződés szerint megtörtént. Az árbevétellel szembe kell állítani azokat a
költségeket, amelyek a termék értékesítése, a szolgáltatás teljesítése
érdekében felmerültek. Ebből az elvből következik az is, hogy a bevételek és a
költségek ahhoz az időszakhoz kapcsolódjanak, amikor azok gazdaságilag
keletkeztek, felmerültek.
A pénzügyi realizáció elve azt jelenti az egyszeres könyvvitelt vezető
vállalkozásnál, hogy az árbevételt és a költségeket – az értékcsökkenési leírás
kivételével – a pénz tényleges beérkezése és kifizetése időszakában kell
elszámolni.
b. Formai elvek
5. A világosság elve
A könyvvezetést és a beszámolót áttekinthető, érthető, a számviteli
törvénynek megfelelően rendezett formában kell elkészíteni. Az
áttekinthetőség egyrészt azt jelenti, hogy a vállalkozás beszámolóját
megalapozó könyvelést (a szintetika, analitika, a kettő közötti kapcsolat
rendje, a számviteli bizonylatok feldolgozása) oly módon alakították ki, hogy
abban egy számviteli szakember nehézségek nélkül eligazodik, másrészt,
hogy az éves beszámoló sem túl összevont, sem túl részletezett, tehát egy
külső személy számára is nehézség nélkül áttekinthető, értelmezhető, azaz
megállapítható belőle a vállalkozás vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzete.
Az érthetőség azt jelenti, hogy egy számvitelhez értő szakember a
beszámolóban foglaltakat ellenőrizni tudja, továbbá azt, hogy a könyvvitelben
rögzített és a beszámolóban kimutatott adatok nem félrevezetőek.
37
6. A következetesség elve
A beszámoló tartalma és formája, valamint az azt alátámasztó
könyvvezetés tekintetében az állandóságot (ugyanazon eljárások
alkalmazása értékelés, könyvvezetés és a vagyon valamint az eredmény
bemutatásakor) és az összehasonlíthatóságot biztosítani kell. A
következetesség elvének alkalmazása adja meg az alapot a folytonosság
elvének érvényesítéséhez.
7. A folytonosság elve/ A mérleg érintetlensége
A folytonosság elve – szorosan kapcsolódva a következetesség elvéhez
– egyrészt azt jelenti, hogy a naptári év nyitómérlegében szereplő adatoknak
meg kell egyezniük az előző év zárómérlegének megfelelő adataival, másrészt
azt, hogy az egymást követő évben az eszközök-források értékelése, az
eredmény számbavétele általában nem változik. Ha az előző évi értékelési,
számbavételi elveket a számviteli törvényben szabályozott módon a
vállalkozó megváltoztatja, akkor a változást előidéző tényezőket, azok
számszerűsített hatásait a később tárgyalandó kiegészítő mellékletben külön
meg kell adni.
c. Kiegészítő elvek
8. A vállalkozás folytatásának elve
A beszámoló elkészítésekor és a könyvvezetés során abból kell
kiindulni, hogy a gazdálkodó a belátható jövőben is fenn tudja tartani
működését, folytatni tudja tevékenységét, nem várható a működés
beszüntetése vagy bármilyen okból történő jelentős csökkenése. Hogyha az
ügyvezetők tudomására jutnak olyan bizonytalansági tényezők, amelyek a
működés beszüntetéséhez vagy bármilyen okból történő jelentős
csökkenéséhez vezethetnek, ezeket be kell mutatni az éves beszámolóhoz
tartozó magyarázatokban. Hogyha az éves beszámolót nem ennek az elvnek a
hatálya alatt készítik el, akkor ezt is jelezni kell, és be kell mutatni az okokat
is, amelyek a működés beszűntetéséhez vagy bármilyen okból történő
jelentős csökkenéséhez vezettek.
38
9. Az időbeli elhatárolás elve azt mondja, hogy minden költséget,

ráfordítást és hozamot (bevételt), arra az időszakra kell elszámolni, ahová
tartozik függetlenül a pénzkiadás vagy pénzbevétel pillanatától. Az olyan
gazdasági események kihatásait, amelyek két vagy több évet is érintenek, az
adott időszak bevételei és ráfordítás között olyan arányban kell elszámolni,
ahogyan az az alapul szolgáló időszak és az elszámolási időszak között
megoszlik.
10. Az eszközök és források egyedi értékelésének elve szerint a
mérlegérték helyes megállapításának érdekében az eszközöket és a
kötelezettségeket a könyvvezetés és a beszámoló elkészítése során egyedileg
kell rögzíteni és értékelni.
11. A bruttó elszámolás elve alapján a bevételek (hozamok) és a
ráfordítások, illetve a követelések és a kötelezettségek egymással szemben
nem számolhatók el.
12. A tartalom elsődlegessége a formával szemben
A beszámolóban és az azt alátámasztó könyvvezetés során a gazdasági
eseményeket a tényleges gazdasági tartalmuknak megfelelően, a számviteli
törvény vonatkozó előírásaihoz igazodóan kell bemutatni illetve annak
megfelelően kell elszámolni.
13. A lényegesség elve
Lényegesnek minősül a beszámoló szempontjából minden olyan
információ, amelynek elhagyása vagy téves bemutatása – az észszerűség
határain belül – befolyásolja a beszámoló adatait felhasználók döntéseit.
A lényegesség függ a tétel vagy a tévedés nagyságától, ahogyan azt az
elhagyás vagy a téves bemutatás körülményei között megítélik.
14. Relevancia
Ahhoz, hogy hasznos legyen, az információnak relevánsnak kell lennie
a felhasználók döntéshozatali szükségletei szempontjából. Az információ
releváns, ha befolyásolni tudja a felhasználók döntéseit, azáltal, hogy segíti
őket a múltbeli, jelenlegi vagy jövőbeli események értékelésében.
39
15. Az érthetőség
A pénzügyi kimutatásokban megadott információk lényeges
tulajdonsága az, hogy a felhasználók számára azonnal megérthetőek. Erre a
célra úgy tekint, hogy a felhasználók az üzletről, a gazdasági tevékenységről
és a számvitelről elvárható tudással bírnak és készek tanulmányozni az
információt.
Mindazonáltal az összetett kérdésekre vonatkozó információk
relevanciájuk miatt nem hagyhatók ki csupán azon az alapon, hogy egyes
felhasználók számára túl nehéz lesz a megértése.
16. A költség – haszon összevetésének elve
A beszámolóban nyilvánosságra hozott információk hasznosíthatósága
(hasznossága) álljon arányban az információk előállításának költségeivel.
3.3. A SZÁMVITEL MÓDSZEREI
A könyvvezetésben alkalmazható módszerek:

megfigyelés, mérés, feljegyzés
elszámolási szabályok,
költség és önköltség számítási eljárások,
értékelési elvek és eljárások,
számviteli adatokra épülő információképzés,
információkat tartalmazó kimutatások összeállítása
A könyvvezetés speciális eszközei:
Mérleg - a vagyon kettős ábrázolásának módszere
Eredménykimutatás - egy adott időszakra vonatkozóan
meghatározott szerkezetben, összevontan és pénzértékben
tartalmazza a vállalkozás hozamait és ráfordításait, valamint az
ezek különbségeként képződő eredményt.
A könyvviteli számla (kontó) - a gazdasági események könyvviteli
szabályok szerint történő rögzítésének eszköze.
40
ELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK:
1. Mi a számvitel? Meghatározási módok.

2. Kik a számviteli információk készítői?
3. Milyen kereskedelmi társaságformákat ismersz?
4. Melyek a gazdasági egységek által készített beszámolók?
5. Kik a számviteli információk felhasználói?
6. Soroljátok fel és magyarázzátok a számviteli alapelveket!
7. A számvitel tárgyára vonatkozóan több elmélet (nézet) is létezik.
Melyek azok?
FELHASZNÁLT IRODALOM:
1. Dr. Baricz Rezső, Dr. Róth József- Könyvviteltan, bevezetés a könyvviteli

ismeretekbe, Aula kiadó, Budapest, 2002
2. Pete István, Fekete Szilveszter, Cardoș Ildikó Réka - Számviteli
alapismeretek, Ed. Casa Cărții de știință, Kolozsvár, 2010
3. Pete István - Számviteli alapismeretek, Ed. Imprimeriei de vest,
Oradea, 2007
4. Atanasiu Pop- Bazele teoretice şi metodologice ale contabilităţii în
partidă dublă, Presa Universitară Clujeană, Cluj-Napoca, 2002
5. Legea privind societăţile comerciale nr. 31/1990 (A kereskedelmi
társaságokról szóló törvény)
6. Legea contabilităţii nr. 82/1991 (A számviteli törvény)
7. OMFP nr. 3055 din 2009 pentru aprobarea Reglementărilor contabile
conforme cu Directivele Europene
8. OMFP nr. 2239 din 30/06/2011 pt. aplicarea ”Sistemului simplificat de
contabilitate”
41
II. MODUL – A PÉNZÜGYI KIMUTATÁSOK
A MODUL TARTALMA:
Kulcsfogalmak
A II. modul részletes bemutatása
I. Egység. A mérleg, a vagyon kettős ábrázolásának eszköze
1.1. A fontosabb mérleg eszközök bemutatása
1.2. A fontosabb mérleg források bemutatása
1.3. Helyesbítő aktívák és passzívák
1.4. Időbeli elhatárolások
1.5. Eszköz és forrás mozgások hatása a mérlegre
II. Egység. Az eredmény-kimutatás
2.1. Az eredmény-kimutatás elemeinek meghatározása és
jellemzése
2.2. Az eredmény-kimutatás szerkezete
III. Egység. A cash-flow kimutatás / pénzforgalmi jelentés
3.1. A Cash-flow fogalma
3.2. A Cash-flow részterületei
3.3. A Cash-flow kimutatás összeállítása
Kérdések és gyakorló feladatok
 megismertetni a pénzügyi kimutatások összetevőit és a
köztük lévő kapcsolatot,
 értelmezni a pénzügyi kimutatások elemeit,
 megérteni a kimutatások által szolgáltatott
információkat.
KULCSFOGALMAK:
Pénzügyi kimutatások: Mérleg, Eredménykimutatás, Cash-
flow kimutatás, Eszközök/Aktívák, Források/Passzívák,
Befektetett eszközök, Forgó eszközök, Saját tőke,
Céltartalékok, Kötelezettségek, Egyenleg, Költség, Kiadás,
Ráfordítás, Vállalatok üzemi-, pénzügyi- és rendkívüli
tevékenysége, Bruttó és nettó eredmény.
42
I. Egység. A MÉRLEG - A VAGYON KETTŐS ÁBRÁZOLÁSÁNAK ESZKÖZE
A vállalat működése során a rendelkezésre álló vagyont folyamatosan

mozgatja, változtatja, ezért lényeges, hogy vagyonának alakulásáról hű képet
kapjon.
A vállalati vagyon alakulását két szempont szerint is célszerű
ismertetni:
- egyrészt aszerint, hogy az anyagi javak az újratermelési folyamat
mely szakaszában tartózkodnak és ott milyen szerepet töltenek be,
- másrészt, hogy honnan eredtek az egyes vagyonrészek, származásuk
szerint.
Az első esetben nem mindegy, hogy az újratermelési folyamat egyes
szakaszaiban csak a szükséges mennyiség és érték van lekötve, vagy sem.
Ettől függően ugyanis változik a vagyonelemek forgási sebessége és ezáltal a
vállalat által elérhető eredmény.
A második esetben pedig, nem mindegy, hogy a vagyonelemek saját
vagy idegen eredetűek-e. Amíg ugyanis a saját vagyontárgyak tehermentesek,
addig az idegen vagyonelemek tartós használata után kamatot kell fizetni,
ami csökkenti a vállalat eredményét.
A könyvvitel ezt a problémát úgy oldja meg, hogy a vállalati
vagyonrészekről kettős nyilvántartást vezet.
Mivel az újratermelési körfolyamat egy pillanatában a vagyont e két
ismérv szerint vizsgáljuk (forma és eredet), az E = F egyenlőségből
következik, hogy az eszközök és a források kétoldalas szembeállítása egyező
végösszegeket, egyensúlyban lévő oldalakat, vagyis mérleget eredményez.
A mérleg elnevezés az egyensúlyban lévő kétserpenyős mérleg az

olasz (bilancio), a francia (bilancia) és a német (Bilanz) nevekből származik.
A mérleg olyan meghatározott formájú számviteli okmány, amely

táblázatszerűen mutatja be egy vállalatnak, egy adott időpontra
vonatkoztatva, pénzértékben kifejezve a vagyonát.
43
Az újratermelési folyamatban betöltött szerepük szerint megfigyelt és

csoportosított javakat aktíváknak/eszközöknek –eredeti latin értelemben
cselekvő vagyonnak- nevezzük és a mérleg bal oldalán mutatjuk ki.
Az eredet (forrás, finanszírozók) szerint megfigyelt és csoportosított
javakat ezzel szemben passzíváknak/forrásoknak –eredeti latin értelemben
szenvedő vagyonnak- nevezzük és a mérleg jobb oldalán mutatjuk ki.
A mérleg az aktívákat/eszközöket a likviditás fordított sorrendjében,
az eszközök eredetét igazoló vagyonelemeket, a passzívákat/forrásokat a
visszafizetési kötelezettség fordított sorrendjében tartja nyilván.
A mérleg (egyszerűsített) szerkezete:
MÉRLEG
ESZKÖZÖK FORRÁSOK
A. BEFEKTETETT ESZKÖZÖK A. SAJÁT TŐKE
I. Immateriális javak I. Törzstőke
II. Tárgyi eszközök II. Tőketartalékok
III. Befektetett pénzügyi eszközök III. Mérleg szerinti eredmény
(Eredménykimutatás)
B. FORGÓ ESZKÖZÖK B. CÉLTARTALÉKOK
I. Készletek C. KÖTELEZETTSÉGEK
II. Követelések D. PASSZÍV IDŐBENI
III. Rövid távú pénzügyi befektetések ELHATÁROLÁSOK
IV. Pénzeszközök
(Cash-flow kimutatás)
C. AKTÍV IDŐBENI ELHATÁROLÁSOK
A vállalkozás működésének megkezdésekor készített mérleget

nyitómérlegnek nevezzük. Minden vállalkozás évenként kétszer – június 30-
án féléves és december 31-én éves – zárómérleget köteles készíteni. A
zárómérleg egyúttal a vállalakozás, következő évi nyitómérlege is.
44
1.1. A FONTOSABB MÉRLEG-ESZKÖZÖK BEMUTATÁSA
Ha a vállalati vagyont a megtérülésük szerint különböztetjük meg,

akkor az anyagi javakat eszközöknek nevezzük.
Az eszközöket, éppen az újratermelési folyamatban betöltött szerepük
szempontjából a könyvvitelben két nagy csoportra bontjuk:
- befektetett eszközök és
- forgóeszközök.
A. A befektetett eszközöknek nevezzük azokat az eszközöket,

amelyek tartósan szolgálják a vállalkozás tevékenységeit, működését. Tehát a
befektetett eszközök olyan gazdasági javak, amelyek nem használódnak el
vagy nem alakulnak át az első használatnál, részt vesznek több termelési
ciklusban és a megtérülési idejük (amortizáció), több mint egy év.
B. Forgóeszközöknek nevezzük azokat az eszközöket, amelyek rövid

ideig szolgálják a vállalkozás tevékenységét. Ellentétben a befektetett
eszközökkel, az első használatnál, átalakulnak, elhasználódnak. Egy termelési
ciklus folyamán megváltozik a megjelenési formájuk.
45
Bevezetés a számviteli ismeretekbe
ESZKÖZÖK
FORGÓESZKÖZÖK BEFEKTETETT ESZKÖZÖK
Készletek Követelések Pénzeszközök Értékpapírok
Immateriális Tárgyi Befektetett

Vásárolt Saját termelésű
eszközök eszközök pénzügyi
készletek készletek
eszközök
Állammal szembeni
Magánszemélyekkel
Más vállalatokkal
Alapítás aktivált Tartós
költsége részesedés
Számlapénz
Félkésztermékek
Kutatás fejlesztés ek,

szembeni
Készpénz
Késztermékek
Befejezetlen termelés
aktivált költsége Beruházás
szembeni
Tárgyi eszközök
Vagyonértékű i portfolió
Anyagok
jogok aktivitása
Területek
Üzleti érték vagy Hosszú
Áruk
cégérték lejáratú
Más immateriális követelése
beruházások k
Immateriális
beruházásra
adott előlegek és
folyamatban levő
2 .1. ábra. A mérleg eszközök csoportosítása immateriális
beruházások
46
1.1.1. Befektetett eszközök
A befektetett eszközök körébe tartoznak:

az immateriális beruházások;
az anyagi beruházások;
a pénzügyi beruházások,
1. Az immateriális beruházások (javak, eszközök), olyan nem anyagi

jellegű vagyonelemeket foglalnak magukba, melyek tartósan szolgálják a
vállalkozás tevékenységét.
Az IAS 38 szerint „az immateriális javak, azonosítható, nem monetáris,
anyagi összetevő nélküli elemek, amelyeket termelési, kereskedelmi vagy
vagyonkezelői céllal használunk”.
Immateriális beruházások lehetnek:
az alapítás aktivált költsége;
a kutatás és fejlesztés aktivált költsége;
vagyon értékű jogok és szellemi termékek;
az üzleti vagy cégérték (good-will);
más immateriális beruházások;
immateriális beruházásra adott előlegek és folyamatban
levő immateriális beruházások
Az alapítás aktivált költsége
Olyan költségeket foglal magába melyek a vállalkozás indításával
(bejegyzési költségek, bírói illeték, kereskedelmi kamara, előzetes
piackutatás a cég indítására), bővítésével (új részvények kiadásának költsége,
tőkenövelés utáni költségek) valamint átszervezésével merülnek fel.
A maximális amortizálási idő 5 év.
A kutatás és fejlesztés aktivált költsége
Olyan költségeket foglal magába melyek kísérleti fejlesztéshez
kapcsolódnak (új technológiák kidolgozása, új termékek vagy új termelési
kapacitások megvalósítása). Maximum 5 év alatt amortizálódik.
47
Vagyon értékű jogok és szellemi termékek

A vagyon értékű jogok körébe tartoznak a koncessziós jogok, bérleti
jogok, márkanevek stb.
A szellemi termékek csoportjába tartoznak a találmányok, védjegyek,
szellemi alkotások, iparjogvédelemben részesülő szabadalom és ipari minta és
más szellemi értékek.
Üzleti vagy cégérték (good-will)
Az aktivált többletértéket jelentik: a vevői kör, a cég térbeli elhelyezése,
a piaci szegmens, a hírnév, stb.
A cégérték csak abban az esetben könyvelhető, ha apportálva vagy
vásárolva van más anyagi beruházásokkal (vagy egy másik céggel) együtt. A
vállalat működése közben kitermelt cégérték nem könyvelődik. Az
amortizációs idő maximálisan 20 év.
Más immateriális beruházások
Ebbe a csoportba tartozik a szerzői jogvédelemben részesülő szoftver.
Ez lehet apportálva, vásárolva vagy a gazdálkodó által megtermelve
(nem eladási céllal, hanem belső használatra). Egy előrelátható felhasználási
idő alatt amortizálódik, ami nem haladhat meg 5 évet.
Immateriális beruházásra adott előlegek és folyamatban levő
immateriális beruházások
A folyamatban levő beruházások fogalomkörébe olyan immateriális
beruházások tartoznak, amelyeknek a beszerzése, előállítása, felújítása már
megkezdődött, de a mérlegforduló napig nem fejeződött be, tehát az előbb
említett immateriális eszközcsoportokba nem sorolhatók be.
2. Anyagi beruházások
Az IAS 16 alapján a területek és a tárgyi eszközök olyan anyagi
beruházások, amelyek tartósan hozzájárulnak a vállalkozás működéséhez.
Az anyagi beruházások körébe tartoznak:
- a területeket és
- a tárgyi eszközöket.
48
Területek alatt értjük a földterületeket (termőföld, telek, stb.)

valamint az olyan anyagi jellegű beruházásokat, amelyek a terület értékét
növelik (utak, bekötés az energia rendszerbe, kerítések, stb.). A területek nem
amortizálódnak, de az értékbehelyezési műveletek igen.
Tárgyi eszközöknek nevezzük azokat a tartósan használt tárgyakat
vagy tárgy komplexusokat, amely egyidejűleg teljesítik az alábbi két feltételt:
bejöveteli értékük nagyobb, mint a törvény által meghatározott
összeg (jelenleg 2500 lej);
az vérható hasznos élettartamuk nagyobb, mint egy év.
A tárgyi eszközök körén belül megkülönböztetünk:
- ingatlanokat (épületek és építmények);
- műszaki gépeket, berendezéseket, felszereléseket;
- ellenőrző berendezéseket;
- járműveket;
- állatok és ültetvényeket;
- bútorzat, irodai felszerelések (számítógépek, nyomtatok,
fénymásolok, stb.), nagy értékű munkavédelmi felszereléseket.
Anyagi beruházásokra adott előlegek és folyamatban levő
materiális beruházások
A folyamatban levő beruházások fogalomkörébe olyan anyagi
beruházások tartoznak, amelyeknek a beszerzése, előállítása, felújítása már
megkezdődött, de a mérlegforduló napig nem fejeződött be, tehát a fent
említett tárgyi eszközcsoportokba nem sorolhatók be.
3. Pénzügyi beruházások körébe tartoznak azokat az idegen körbe

(gazdasági társaságokba, bakokba) kihelyezett eszközöket soroljuk, amelyek
tartósan kerültek kihelyezésre azzal a céllal, hogy ebből a vállalkozásnak
anyagi vagy nem anyagi előnye származzon.
Ilyen eszközök lehetnek:
tartós részesedések,
beruházási portfolió aktivitása
hosszú lejáratú követelések
49
Tartós részesedések közé soroljuk azokat a részvényeket és más

társasági jogokat, megtestesítő értékpapírokat, amelyek által a befektetőnek
vagyoni és egyéb jogai vannak a kibocsátó cégnél.
Akkor beszélünk részesedésről, amikor a cégnek az osztalék által
biztosított tartós jövedelmen kívül, a kibocsátó vállaltra irányítási,
befolyásolási valamint ellenőrzési joga van, képviselettel rendelkezik a vállalat
vezetésében, valamint kereskedelmi és más előjogai vannak.
A beruházási portfolió aktivitása
Itt is részvényekről és más társasági jogokat megtestesítő
értékpapírokról van szó, de itt az elvárt osztalékon kívül, a befektető nem
rendelkezik ellenőrzési, irányítási vagy befolyásolási lehetőséggel.
Hosszú lejáratú követelések
Részesedéshez kötődő követelések. Ha egy vállalat hosszú lejáratú
kölcsönt ad egy cégnek, amelyben tartós részesedése van akkor,
részesedéshez kötődő követelésről beszélünk.
Hosszú lejáratra adott kölcsönök. Tartós követelés. Ide sorolhatók a
saját alkalmazottainak adott hosszú lejáratú hitelek (lakásépítés – ha törvény
megengedi). A hitelek folyósítása szerződés alapján történik és ezért a cég
kamatot kap.
Más hosszú távú követelésekhez sorolhatók be a: garanciák és
óvadékok, amellyel a gazdálkodó felelősséget vállal, partnerekkel szemben
egy szolgáltatás elvégzésére, egy kötelezettség kielégítésére.
1.1.2. Forgóeszközök
Olyan anyagi javak tartoznak ebbe a főcsoportba, amelyek általában

egy termelési ciklus keretén belül elhasználódnak, átalakulnak, átadva
értéküket az újonnan létrehozott terméknek vagy szolgáltatásnak (a
likviditásuk mindenképp kisebb, mint egy év).
A forgóeszközök körébe tartoznak:
készletek,
követelések,
50
értékpapírok,
pénzeszközök.
1. A készletek csoportja tovább tagolható:
alapanyagok,
fogyóanyagok,
leltári tárgyak,
ideiglenes építmények,
folyamatban levő termelés,
félkész-termékek,
késztermékek,
állatok és szárnyasok,
áruk,
göngyölegek
Alapanyagnak/nyersanyag nevezzük azokat az anyagi javakat,
amelyek a késztermék lényeges részét alkotják és a késztermékben eredeti vagy
átalakult formában megtalálhatók.
A fogyóanyagok részt vesznek a termelési folyamatban anélkül, hogy
megtalálhatók lennének a késztermékben vagy mennyiségük és értékük
elhanyagolható a késztermék értékéhez viszonyítva. A fontosabb
fogyóanyagok a következők: segédanyagok, üzem és fűtőanyagok,
cserealkatrészek, stb.
Segédanyagok, direkt módon a technológia folyamat részesei,
megtalálhatóak a késztermékben, de értékük elhanyagolható (pl. a gomb és a
cérna a készruhagyártásban).
Üzem és fűtőanyagokhoz tartoznak a benzin, motorina, az olajak,
koksz, stb.
A cserealkatrészek a gépek, berendezések elromlott alkatrészeinek
kicserélésére szolgálnak.
Leltári tárgyak olyan vagyonelemek, amelyek értéke kisebb, mint amit
a törvény meghatározott a tárgyi eszközöknek, de felhasználási idejük
nagyobb, mint egy év, vagy az értékük nagyobb, mint a törvény által előírt, de a
felhasználási idő kisebb, mint egy év.
51
A leltári tárgyak több termelési ciklusban vesznek részt, fokozatosan

kopnak el, de ennek ellenére készletként tartjuk nyilván őket.
Ide tartoznak: munkavédelmi ruhák és felszerelések, munkaruhák,
matricák, modellek, ellenőrző és merőműszerek, apró bútor, stb.
Ideiglenes építmények olyan építmények, amelyeket aktivitás
specifikusan az építőiparban és a fakitermelésben használnak: barakkok a
munkások elszállásolására, munkaállványok, stb.
A folyamatban levő termelés/befejezetlen termelés a vállalat
termelőegységeiben megtalálható megmunkálás alatt lévő eszközök, olyan
anyagi javak, amelyek átalakulásba vannak a nyersanyag és félkésztermék
valamint a félkésztermék és a késztermék között.
Értékük fokozatosan nő, ahogy hozzáadódik az elhasznált alapanyag,
segédanyag valamint a munkavállaló bére.
Félkésztermékek azok az eszközök, amelyek már átmentek a
technológiai folyamat egy részén, ebben az állapotban készletezhetőek,
eladhatóak vagy tovább feldolgozhatóak.
Késztermékek azok a vagyonelemek, amelyek a vállalatnál valamennyi
megmunkálási folyamaton átmentek, megfelelnek a rájuk vonatkozó
szabványoknak, minőségi követelményeknek és készleteződnek.
Áruknak nevezzük azokat az anyagi javakat, amelyeket a vállalat
változatlan állapotban való továbbadás (kereskedelmi forgalomba hozás)
céljából szerzett be. A vásárlás pillanatában már létezik a viszonteladási
szándék.
Állatok és szárnyasok. Ide tartoznak a hízó és vágóállatok, amelyek a
termelési folyamat során növekednek és levágódnak.
A göngyölegek olyan vagyonelemek, amelyek más anyagi javak
tárolására és védelmére szolgálnak szállítás és tárolás közben.
2. Követelések alatt olyan fizetési igényeket értelmezünk, amelyek

természetes vagy jogi személyekkel kapcsolatban, vagy egyéb ügyletekből
eredően olyan módon keletkeznek, hogy a vállalkozás a szerződésbe foglalt
52
kötelezettségét már teljesítette, a másik fél azonban tartozását még nem

egyenlítette ki.
A forgóeszközökhöz csak az egy évnél rövidebb lejáratú követelések
tartoznak.
Követelései a vállalatnak keletkezhetnek:
az állammal, az államot lépviselő hivatalokkal és intézményekkel
más vállalatokkal és
természetes személyekkel szemben.
Ilyenek:
szállítóknak adott előleg;
vevők;
váltókövetelések;
követelések a részesekkel szemben;
egyéb követelések.
A szállítóknak adott előlegek szerződés alapján adódnak és

maximálisan 30% lehet a szerződés értékéből. Nagyobb szerződések
esetében ezzel „támogatja” a vállalat a szállítót.
Követelések a vevőkkel szemben
Nagyon sok esetben, a szállítás pillanatában, nem történik meg a
számla kiegyenlítése, és ilyenkor megszületik a követelés a vevővel szemben.
Váltókövetelések
A vállalat a szállítás pillanatában nagyobb biztonsággal akar
rendelkezni, hogy a pénzét megkapja. A vevő aláír egy váltót, amelyben
írásbeli ígéretet tesz, hogy egy bizonyos összeget, egy bizonyos dátumig kifizet
a váltó birtokosának vagy az általa megjelölt személynek.
A váltó kiemelt jogi háttérrel rendelkező fizetési igény.
A részesekkel szembeni követelések a vállalat alapításakor valamint
törzstőke növelésekor születnek meg. Abban a pillanatban szűnnek meg,
amikor a részesek befizetik a tőkejegyzésekor beígért apportot.
53
Egyéb követelések
Ide tartoznak mind azok a fizetési igények, követelések, amelyek az
előző csoportokba nem fértek bele, mint például:
bérelőleg;
követelések a központi és önkormányzati költségvetéssel
szemben;
követelések speciális költségvetéssel szemben
(társadalombiztosítás, nyugdíjbiztosítás, egyészség biztosítás, stb.)
magán személyekkel szembeni követelések;
3. Értékpapírok
Az értékpapír olyan hitelviszonyt vagy tagsági jogokat megtestesítő
forgalomképes okirat, amelyben a kibocsátó arra kötelezi magát, hogy az
értékpapíron feltűntetett összeget és/vagy annak meghatározott módon
számított hozamát az értékpapír birtokosának az értékpapíron megjelölt
időben és módon kifizeti.
A társasági jogokat megtestesítő papírokra csak akkor mondjuk, hogy
forgóeszközök, ha a viszonteladási szándékkal vettük, vagy legalábbis
rövidtávon akarjuk magunknál tartani (kevesebb, mint egy év).
Az értékpapírok csoportja:
visszavásárolt saját részvények, üzletrészek;
eladásra vásárolt részvények;
visszavásárolt kötvények;
eladásra vásárolt kötvények;
egyéb értékpapírok.
Visszavásárolt saját részvények, üzletrészek

Előfordulhat az, ha a cég tőzsdén értékelve van, hogy a részvények
értéke esni kezd, és a vezető tudja, hogy ez az értékvesztést nem egy reális
gazdasági vagy szociál-politikai esemény a hatása, hanem egy „hamis”
54
információ okozta, akkor felvásárolja a tőzsdéről a saját részvényeit az

értékesés megállítására.
Visszavásárolhatja akkor is, ha a részvényesek számát akarják
csökkenteni vagy, ha a munkavállalókat (alkalmazottakat) részvényhez akarja
juttatni kedvezményes áron.
Az eladásra vásárolt részvények esetében a vásárlás célja
„spekulatív”, vagyis rövidtávon a részvények árfolyamának a változásaiból
próbál a vállalat hasznot realizálni.
Visszavásárolt kötvények
A cég, ha a finanszírozási szükségleteinek a kielégítésére kötvényeket
adott ki, akkor eljön az a pillanat is, amikor vissza kell adni a hitelt, vagyis
vissza kell vásárolni a kötvényeket. A kötvényeket a visszavásárlás után
megsemmisítjük.
Eladásra vásárolt kötvények
Ha a vállalat rövid távú befektetéseket akar eszközölni, akkor
felvásárolja más vállalat kötvényeit és ebből kamatot realizál.
4. Pénzeszközök
Pénzeszközök fogalmán a könyvvitelben azoknak a fizetési
eszközöknek az összességét értjük, amelyek segítségével a vállalat az
eszközök cseréjét oldja meg. Megjelenési formájuk szerint
megkülönböztetünk:
készpénzt;
bankszámlapénz;
más kincstári értékek;
kincstári előleg.
A készpénz, bankjegyekben vagy érmékben, a vállalat pénztarában
levő, kézzel fogható, törvényes fizetőeszköz. Ez a készpénz lehet lejben vagy
valutában.
A számlapénz a bankokkal szemben fennálló követeléseket foglalja
magába, amely felett a vállalat rendelkezik és a vállalat megbízásai alapján a
bank fizetéseket eszközöl. Ezek is lehetnek lejben és valutában.
55
1.2. A FONTOSABB MÉRLEG FORRÁSOK BEMUTATÁSA
Ha a vállalat vagyonát, az anyagi javakat származásuk szerint

különböztetjük meg, akkor azokat forrásoknak nevezzük.
A vállalat forrásai származhatnak egyrészt az alapító szervtől,
másrészt a működése során a vele kapcsolatba kerülő gazdálkodó szervektől
vagy intézményektől és végezetül a tevékenysége alapján elért és realizált
eredményből. Ebből következően a vállalat forrásait két csoportra
bonthatjuk: a saját és idegen források csoportjára.
A saját források, olyan vagyonértékek tartoznak, amelyeket nem
terhel visszafizetési kötelezettség.
Az idegen források olyan passzívák, amelyeket visszafizetési
kötelezettség terhel.
1.2.1. Saját források
A saját források közé soroljuk:

jegyzett tőke;
tőkeázsió;
újraértékelésből származó tartalék;
tartalékok;
előző évek eredménye;
mérleg szerinti eredmény;
beruházásokhoz kapott támogatás (szubvenció).
A jegyzett tőke az alapító tagok apportjának összessége.

Két formáját tárgyaljuk, ez lehet: jegyzett és be nem fizetett tőke és
jegyzett és befizetett tőke. A jegyzett és be nem fizetett tőke, a gazdálkodó
alapító okiratának aláírásakor születik meg, amikor még az apportként
beígért eszközöket az alapítok nem tették a cég rendelkezésére.
A tőkeázsió az új részek valamint részvények kiadásakor jeleneik meg.
Célja a régi részvényesek védelme tőkenöveléskor az értékveszítés ellen.
A tőkeázsió lehet:
56
részvény kiadási ázsió, a részvények esetében a kiadási érték ( az

eladási érték) és a névleges érték közötti különbség. A részek, esetében a
részek matematikai értéke és a névleges érték közötti különbség.
a fúziós ázsió jelenti a különbség a bekebelezett cég által behozott
gazdasági javak és a jegyzett tőke növekedése között
az apportálási ázsió, az apportként behozott gazdasági javak értéke és
a jegyzett tőke növekedése közötti különbség.
Újraértékelésből származó tartalékok
Az infláció hatására a befektetett eszközök könyvszerinti értéke, nem
tükrözi ezen eszközök jelenértékét. A könyvvitel, egyik alapvető célja, hogy a
vállalat vagyonáról egy minél valóság hűbb képet mutasson be. Ez szükségesé
teszi az eszközökhöz egy új érték hozzárendelését, ezt a műveletet
újraértékelésnek nevezzük. Az újraértékelés nyomán az eszközözök értéke
nő. Az újraértékelésből származó tartalék, az ellenértéke, az újraértékelési
műveletekből származó eszköznövekedésnek.
Tartalékok
A tartalékokat az eredményből (bruttó vagy nettó profitból), de
rendhagyó módon az ázsió valamint az újraértékelési tartalék
beolvasztásából hozzuk létre:
- a törvényes tartalék létrehozását a törvény írja elő, ezzel biztosítva a
cégek önfinanszírozását. Országunkban ennek a tartaléknak a létrehozásáról
31/1990 „Társasági” törvény rendelkezik és értéke az éves bruttó profit 5%,
mindaddig, míg el nem éri a jegyzett tőke 20%-át.
- a statutáris tartalék létrehozásáról a cég alapító okiratában
rendelkeznek a tulajdonosok és a nettó profitból hozzuk létre.
- tartalék saját részvényekre. A törvény értelmében egy cég, saját
részvényei visszavásárlásánál köteles az eredményből egy ugyanakkora
tartalékot lekötni, mint a visszavásárolt részvények értéke. Tartalék, amit a
részvények eladásakor szabadít fel. A visszavásárolt saját részvények nem
tehetnek ki többet, mint a jegyzett tőke 10%-a. A nettó profitból hozzuk létre.
- más tartalékok. A közgyűlés határozata alapján hozzuk létre a nettó
profitból.
57
Jegyzett tőke
Tőkeázsió
Tartalékok
Előző időszakok eredménye

SAJÁT FORRÁSOK
Mérleg szerinti eredmény
Beruházásokhoz kapott
1.2. ábra. A mérleg-források csoportosítása

támogatás szubvenció
58
FORRÁSOK
Beruházási és fejlesztési hitelek

k
Tartozások kötvénykibocsátásból
Hosszú
lejáratú
szubvenció
kötelezettsége
Eegyéb hosszú lejáratú

kötelezettségek
Sszállítok
Vvevőktől kapott előleg
Vváltótartozások
IDEGEN FORRÁSOK (TARTOZÁSOK)
Rrövid lejáratú hitelek

Rövid lejáratú
kötelezettsége
Rövid lejáratú kölcsönök és

egyéb rövid lejáratú
kötelezettségek.
A mérleg szerinti eredmény a vállalat önfinanszírozását biztosító

elem. Az eredmény a vállalat tárgyévi gazdálkodásából származik.
A mérleg szerinti eredmény egyenlő az összjövedelem és az összköltség
különbségével, lehet pozitív (profit) vagy lehet negatív (veszteség).
Ha az eredmény veszteség, akkor a forrásnak negatív értéke lesz, mert
tulajdonképpen az éves gazdálkodás nem forrást, hanem forrás elhasználást
eredményezett.
Az előző időszakok eredménye el nem használt eredmény vagy le
nem födött veszteség.
A mérleg szerinti eredmény mindig a tárgy év eredményét kell
tartalmazza, ha a közgyűlés nem döntött a profit felosztásáról vagy a
veszteség lefödéséről, akkor év végén a mérleg szerinti eredmény áttevődik
erre a forráselemre.
Szubvención beruházásokhoz kapott visszafizetési kötelezettséggel
nem terhelt támogatásokat értünk.
Ezek a támogatások jöhetnek: az állami költségvetésből, megyei
költségvetésből, helyi költségvetésből, más jogi és természetes személyektől.
Ide tartoznak a beruházott eszközök formájában kapott adományok,
valamint a leltárkor megállapított befektetett eszköz többlet is.
A kockázati céltartalék kockázatra és költségekre létrehozott
tartalékok. A céltartalékok egy átmeneti pozíciót képeznek a saját tőke és a
kötelezettségek között. A költségek terhére létrehozott forráselem, eszközök
lehetséges értékveszítésére, veszteségére, valamint olyan lehetséges, de még
meg nem valósult költségekre, amelyek a vállalatot érinthetik.
A céltartalékok létrehozásának szükségét az óvatosság elve hozza.
1.2.2. Idegen források
Az idegen forrásokat más néven tartozásoknak is nevezzük. A

tartozásokat, attól függően, hogy milyen határidőn belül kell visszafizetni, két
nagy csoportra osztjuk:
59
hosszú lejáratú kötelezettségek, amelyek lejárata általában 1 évnél

hosszabb,
rövid lejáratú kötelezettségek, amelyeket általában 1 éven belül
kell visszafizetni.
Hosszú lejáratú kötelezettségek

beruházási és fejlesztési hitelek;
tartozások kötvénykibocsátásból;
egyéb hosszú lejáratú kötelezettségek.
A beruházási és fejlesztési hitelek olyan tartós kötelezettségek,

amelyeket a vállalat kívülről von be új beruházások, fejlesztések
megvalósításához.
Hitelről beszélünk, ha a forrásokat a bankoktól, pénzintézetektől
kapjuk és kölcsönről, ha a forrás más jogi vagy természetes személyektől
származik.
Tartozások kötvénykibocsátásból
A tartozások kötvénykibocsátások alatt olyan kölcsönöket értünk,
amelyért cserébe értékpapírokat (a piacon szabadon adható-vehető)
bocsátottunk ki, s azokat mindenkori tulajdonosa számára fizetjük vissza.
Egyéb hosszú lejáratú kötelezettségek
Ide tartoznak mindazok az egy éven túl esedékes tartozások, amelyek
nem sorolhatók a fenti csoportokba.
2. Rövid lejáratú kötelezettségek:

szállítok;
vevőktől kapott előleg;
váltótartozások;
rövid lejáratú hitelek;
rövid lejáratú kölcsönök és egyéb rövid lejáratú
kötelezettségek.
60
Szállítók
A vállalatnak olyan módon keletkezett kötelezettsége, hogy
tevékenysége ellátása céljából más vállalatoktól eszközöket szerez be és azok
ellenértékét azonnal nem fizeti ki (utólagos kifizetés van). Ilyen
tranzakciókból származó tartozást nevezzük szállítóknak. A kereskedelmi
„hitel” kifejezés is használatos.
Vevőtől kapott előleg esetén a vállalatunk kap előleget.
Váltótartozások- Az eszközöknél tárgyalt váltókövetelések
ellentétjeként fogható fel. Most mi állítunk ki váltót, vagyis ígérjük meg, hogy
lejártakor kifizetjük a váltót.
Rövid lejáratú hitelek
Banktól és pénzintézetektől kapott rövid (egy évnél kisebb) lejáratú
hitelek. Termelési hiteleknek is nevezzük.
Rövid lejáratú kölcsönök és egyéb rövid lejáratú kötelezettségek
közé tartoznak az előbbi csoportokba be nem sorolt tartozások, vagyis:
bér (ki nem adott fizetés/munkabértartozás);
kötelezettségek az állami költségvetés és más költségvetések felé
(személyi jövedelemadó, profit adó, „ÁFA”, TB és stb.);
kötelezettségek a részesekkel/részvényesekkel szemben;
más hitelezők.
61
1.3. HELYESBÍTŐ AKTÍVÁK ÉS PASSZÍVÁK
A létező aktívák és passzívák értékének a helyesbítésére szolgálnak,

ide tartoznak az amortizáció (értékcsökkenési leírás) és a céltartalékok.
Az amortizáció
A befektetett eszközök, olyan gazdasági javak, amelyek nem
használódnak el vagy nem alakulnak át az első használatnál, részt vesznek
több termelési ciklusban és a megtérülési idejük több mint egy év. Ezért nem
lenne ésszerű, hogy vásárlásuk vagy megtermelésükből adódó kiadás csak a
tárgyév költségeit érintse, ezért felosztjuk arra az időszakra, amelyen át
jövedelmet vagy gazdasági előnyt termelnek, ezt nevezzük amortizációnak.
Amortizációról csak azoknál a beruházásoknál beszélhetünk, ahol
megjelenik a szellemi vagy fizikai kopás fogalma.
Az amortizáció lényegét meghatározhatjuk ugyan úgy, mint a
könyvvitel tárgyát, több nézőpontból is és persze mindenik igaz lesz:
A jogi nézőpont szerint az amortizáció a beruházások
értékcsökkenését fejezi ki értékben, gazdasági nézőpont szerint az
amortizáció a beruházások elhasználását hivatott kifejezni az felosztva az
előrelátható felhasználási időre, a pénzügyi nézőpont szerint az alapok
pótlására hivatott, hogy majd tudjunk új beruházásokat vásárolni, létrehozni.
Tehát az amortizációnak háromszoros szerepe van.
Könyvviteli szempontból az amortizáció az aktívákhoz tartozik
éspedig értékhelyesbítő aktíva, javítja az beruházások értéket, csökkentve a
könyvszerinti értéket.
Beruházás Nettó Értéke = Könyvszerinti érték - Amortizáció - Céltartalék
A céltartalék
A céltartalékok egy átmeneti pozíciót képeznek a saját tőke és a
kötelezettségek között. A költségek terhére létrehozott forráselemek,
eszközök lehetséges értékveszítésére, veszteségére, valamint olyan
lehetséges, de még meg nem valósult költségekre, amelyek a vállalatot
érinthetik. A céltartalékok létrehozásának szükségét az óvatosság elve
62
(később tárgyaljuk) hozza. A 37 IAS úgy határozza meg a céltartalékokat,

mint bizonytalan tartozások az értéküket és a fizetési kötelezettség
időpontját tekintve. Egy céltartalékot a következő esetekben hozunk létre: a
vállalat lehetséges tartozását előzetes események generálták; nagy a
valószínűsége, hogy pénzkiáramlás lesz, valamint a tartozást fel lehet
becsülni elégé hihetően.
Ellentétbe az amortizációval a céltartalék egy visszafordítható
értékcsökkenés esetén jelenik meg. A szerepe kétszeres, éspedig:
Gazdaságilag – az időbeli elhatárolás elvének betartása, a költségek és
a jövedelmek arra az időszakra terhelődnek ahová tartoznak.
Pénzügyileg – a saját tőke értékének a megtartását biztosítja, valamint
megakadályozza fiktív osztalékok kiosztását pillanatnyi pénzügyi nyomások
hatására.
1.4. IDŐBELI ELHATÁROLÁSOK
Némely esetben a könyvviteli elvek alkalmazása folytán a

jövedelmeket és költségeket nem olvasztjuk be az eredménybe, hanem
átmenetileg egy külön aktív vagy passzív mérlegelemként nyilvántartjuk és
majd a következő évek eredményét befolyásoljuk.
Aktív időbeli elhatárolások
Aktív időbeli elhatárolásokhoz tartoznak:
Költségek aktív időbeli elhatárolása,
Halasztott ráfordítások – beruházási devizahitelek nem
realizált árfolyamveszteségének aktív időbeli elhatárolása
Tisztázás alatt levő műveletekből származó költségek
Passzív időbeli elhatárolások
Jövedelmek passzív időbeli elhatárolása,
Halasztott ráfordítások – beruházási devizahitelek nem
realizált árfolyamveszteségének aktív időbeli elhatárolása
Tisztázás alatt levő műveletekből származó költségek
63
1.5. ESZKÖZ ÉS FORRÁS MOZGÁSOK HATÁSA A MÉRLEGRE
Az eszközök (aktívák) és források (passzívák) állománya az anyagi

mozgások következtében az újratermelési folyamat során folytonosan
változik. A folyamat menetét számszerűen csak akkor tudjuk kimutatni, ha az
újratermelési/gazdálkodási folyamatot alkotó elemeire, ú.n. gazdasági
műveletekre bontjuk.
A gazdasági műveletek (gazdasági események) az eszközök és források
változásának, lényegében véve az újratermelési folyamatnak egyes
mozzanatai.
A gazdasági műveleteknek négy alapvető típusát különböztetjük meg,
abból a szempontból, hogy milyen hatást gyakorolnak a könyvviteli mérlegre:
Az első típusba soroljuk azokat a gazdasági műveleteket, amelyek
kizárólag az eszközök összetételében okoznak változást, azaz azonos
összeggel növelik az egyik eszközfajta értékét egy másik eszközfajta
értékének csökkentése mellett.
A mérleg alapvető összefüggését figyelembe véve A = P vagy E = F, és
a változás (a gazdasági művelet) értékét x – szel jelölve, ennek a típusnak a
hatását a következők szerint rögzíthetjük:
A + x – x = P vagy E + x – x = F
A második típusba soroljuk azokat a gazdasági műveleteket, amelyek

kizárólag a források összetételében okoznak változást, azaz azonos összeggel
növelik az egyik forrásfajta értékét egy másik forrásfajta értékének
csökkentése mellett:
A = P + x – x vagy E = F + x – x
A harmadik típusba soroljuk azokat a gazdasági műveleteket,
amelyek egyidejűleg és azonos összeggel növelik mind az eszközök, mind a
források értékét:
A + x = P + x vagy E + x = F + x
64
A negyedik típusba soroljuk azokat a gazdasági műveleteket, amelyek

egyidejűleg és azonos összeggel csökkentik mind az eszközök, mind a
források értékét:
A – x = P – x vagy E – x = F –x
A változásokat a következő példákkal szemléltetjük:

Tételezzük fel, hogy valamely vállalat könyvviteli mérlege a
tárgyidőszak kezdetén a következő képet mutatja:
AKTÍVÁK Nyitó mérleg PASZÍVÁK
2014 január 1.
Megnevezése Értéke Megnevezése Értéke (lejben)
(lejben)
Ingatlanok 5000 Jegyzett tőke 5700

Anyagok 1200 Tőketartalék 300
Vevők 1190 Bankhitel 600
Pénztár 10 Szállítók 900
Bankszámla 100
Eszközök összesen 7500 Források összesen 7500
1. Az első gazdasági művelet a következő:

Az elszámolási bankszámlánkat vezető bankunk értesít, hogy az egyik
vevőnk átutalt a bankszámlánkra 590 lejt.
Ennek a gazdasági műveletnek a következtében (első típusba
sorolható gazdasági művelet) mérlegünkben: egyrészt megnő az elszámolási
bankszámlánk értéke (eszköznövekedés), másrészt csökken a vevőkkel
szembeni követelésünk (eszköz csökkenés), ugyanakkor nincs változás a
mérleg forrás oldalán és a mérleg főösszegei is változatlanok maradtak.
A+x–x=P
7500 + 590 – 590 = 7500
Tehát az első gazdasági művelet utáni mérlegképünk a következő lesz:
65
AKTÍVÁK Mérleg az első gazdasági művelet után PASZÍVÁK

Megnevezése Értéke Megnevezése Értéke
(lejben) (lejben)

Vevők (1190-590) 600 Bankhitel 600
Bankszámla (100+590) 690
2. A második gazdasági művelet a következő:

A szállítókkal szemben fennálló kötelezettségünket/tartozásunkat
bankhitelből kiegyenlítjük.
Ennek a gazdasági műveletnek a hatása (második típus) a mérlegre:
egyrészt megnő a bankkal szembeni hiteltartozásunk, mivel újabb hitelt
vettünk igénybe (forrás- növekedés), másrészt csökken a szállítókkal
szembeni tartozásunk, miután azt kiegyenlítettük (forrás csökkenés),
ugyanakkor nincs változás a mérleg eszköz oldalán és a mérleg főösszegei
változatlanok maradnak. A=P+x–x
7500 = 7500 + 900 – 900
AKTÍVÁK Mérleg a második gazdasági művelet után PASZÍVÁK

(lejben) (lejben)

Vevők 600 Bankhitel (600+900) 1500
Pénztár 10 Szállítók (900-900) -
Bankszámla 690
66
3. A harmadik gazdasági művelet:

Az egyik szállító vállalattól anyagot vásárolunk 500 lej értékben.
A gazdasági művelet hatására a mérlegben:
- egyrészt megnövekszik az anyagkészletünk értéke
(eszköznövekedés),
- másrészt megnövekszik a szállítókkal szemben fennálló tartozásunk
(forrásnövekedés),
- ugyanakkor változnak a mérleg főösszegei is, mivelhogy olyan
elemek kerültek a vállalat működési körébe, melyek értéke az eszköz oldalt
és a forrás oldalt egyaránt növeli.
A+ x = P + x
7500 + 500 = 7500 + 500
AKTÍVÁK Mérleg a harmadik gazdasági művelet után PASZÍVÁK

(lejben) (lejben)

(1200+500)
Pénztár 10 Szállítók (0+500) 500
Bankszámla 690
4. Negyedik gazdasági művelet:

Elszámolási bankszámlánkat vezető bankunknak megbízást adunk,
hogy a bankszámlánkról egyenlítse ki a szállítókkal szemben fennálló
tartozásunkat. Ennek a gazdasági műveletnek a hatására (negyedik típus)
mérlegünkben: egyrészt csökken a szállítókkal szemben fennálló
kötelezettségünk (forrás csökkenés), másrészt csökken az elszámolási
bankszámlánk értéke (eszköz csökkenés), ugyanakkor változnak a mérleg
67
főösszegei is, tekintettel arra, hogy a korábban bekerült idegen eredetű

eszközöket (anyagokat) saját eszközeink kibocsátásával felszámoltuk,
eszközeink értéke csökkent és a kötelezettség megszűnése következtében az
idegen források összege is csökkent.
A – x = P –x
8000 – 500 = 8000 – 500
AKTÍVÁK Mérleg a negyedik gazdasági művelet után PASZÍVÁK

(lejben) (lejben)

Pénztár 10 Szállítók (500-500) -
Bankszámla (690-500) 190
A példák alapján megismertük a mérlegváltozások négy alapvető

típusát. Az alapvető gazdasági műveleteknél minden esetben egy-egy eszköz,
vagy egy-egy forrás egyidejűleg azonos összeggel változott:
68
A négy alapvető mérlegváltozás hatása a mérlegre

AKTÍVÁK PASZÍVÁK
Nyitó érték 7500 Nyitó érték 7500
Az első gazdasági művelet +590 - -

hatása -590
- - A 2. gazdasági művelet +900
hatása -900
A 3. gazdasági művelet hatása +500 A 3. gazdasági művelet +500
hatása
A 4. gazdasági művelet hatása 500 A 4. gazdasági művelet -500
hatása
Záró érték 7500 Záró érték 7500
Azonban vannak olyan gazdasági műveletek is, melyekben egyszerre

több alapvető gazdasági művelet kapcsolódik össze. Ezeket összetett
gazdasági műveleteknek nevezzük. Az összetett gazdasági műveletek
azonban megbonthatók és visszavezethetők a négy alapvető gazdasági
művelet valamelyikére.
69
II. Egység. AZ EREDMÉNY-KIMUTATÁS
Az éves beszámoló szerves része az eredmény-kimutatás (Cont de

profit sau pierdere).
A mérleg, a vállalat vagyonát mutatja be úgy, hogy meg tudjuk ítélni a
vállalat pénzügyi helyzetét (eleget tud-e tenni a kötelezettségeinek). A mérleg
a vagyont csak egy időpontra vonatkoztatva mutatja be, tehát ez „édeskevés”
egy átfogó értékeléshez. A cégben lezajló tranzakciók hatását is szemléltetni
kell - annak ellenére, hogy ezeknek a gazdasági eseményeknek hatásuk van a
vagyonra – erre a szemléltetésre az eredmény-kimutatást használjuk.
Az eredmény-kimutatás lehetővé teszi a vállalat teljesítményének a
bemutatását, elemzését.
2.1. AZ EREDMÉNY-KIMUTATÁS ELEMEINEK MEGHATÁROZÁSA ÉS

JELLEMZÉSE
Az eredmény-kimutatás olyan könyvviteli okmány, amely adott

időszakra vonatkozóan, előre meghatározott szerkezetben, összevontan és
pénzértékben tartalmazza a vállalat hozamait és ráfordításait, valamint az
ezek különbségeként képződő eredményt.
2.1.1. Költség, kiadás, ráfordítás
A könyvvitelben ezek a fogalmak egymáshoz kapcsolódnak, de minden

esetben más és más tartalommal rendelkeznek.
A gazdálkodó szervezetek tevékenysége (ipari, mezőgazdasági,
kereskedelmi, stb.) különféle felhasználásokkal jár. Ezek élő munka
(munkaerő) és holt munka (munkatárgy, munkaeszköz) felhasználások
lehetnek.
70
Költség és kiadás
A tevékenység érdekében felmerült élő- és holtmunka felhasználás
pénzben kifejezett értékét költségnek nevezzük.
A kiadás üzemgazdasági és pénzügyi fogalom.
- üzemgazdasági értelemben a kiadás naturális mozgást jelent (pl.
raktárból való anyagkiadás)
- pénzügyi fogalomként értelmezve, tényleges pénzmozgást
(pénzkiadást) jelent.
A pénzkiadás is a tevékenység érdekében merül fel, ugyanúgy, mint a
költség, ez a következő képpen történhet:
időben megelőzi a költség felmerülését és elszámolását, pl. az
anyagvásárlás készpénzért, kiadás, de költség csak akkor lesz, ha
az anyagot később felhasználjuk,
időben követi a költség felmerülését és elszámolását, pl. a
munkabért előbb elszámoljuk költségként és csak később fizetjük
ki,
időben egybeesik a költség felmerüléssel és elszámolással, pl. kis
értékű anyagok vásárlása készpénzért és azok azonnali
felhasználása.
Költség és ráfordítás
A ráfordítás a kibocsátott anyagi javak bekerülési értékét jelenti.
A ráfordítás tehát az értékesítéshez, az eredmény realizálásához, míg a
költség a tevékenység elvégzéséhez kapcsolódó fogalom
A költségek, a tevékenység érdekében felmerült nyereség csökkenést
jelentik, amik az aktívák csökkenésének vagy a kötelezettségek növekedésének
hatására jelennek meg.
A költségek megvalósításának pillanatai:
1. kötelezettségvállalás – abban a pillanatban, amikor vásárolunk
vagy szerződést kötünk, megszületik a fizetési kötelezettség;
2. elhasználás – abban a pillanatban jelenik meg, amikor
felhasználjuk az erőforrásokat a termelésben vagy eladjuk a javakat;
71
3. kiadás (kifizetés) – a pénz átutalásának pillanata, vagy ezzel

ekvivalens művelet lebonyolítása;
4. beolvasztás – ez egy kimondottan könyvviteli művelet, a költség
számlák zárása.
A sorrend a gazdasági eseményektől függően változhat.
Példa 1. N-dik év december 20-án vásárolunk kereskedelmi hitelbe

alapanyagot egy szállítótól, amelyet egy nap múlva el is használunk a
termelésben. N+1-dik év január 5-én kifizetjük a szállítót.
Nézzük a sorrendet:
1. Kötelezettség vállalás: N-dik év december 20-án vásárolunk
kereskedelmi hitelbe alapanyagot egy szállítótól;
2. Elhasználás: a vásárolt alapanyagot egy nap múlva elhasználjuk a
termelésben;
3. Beolvasztás: az év végén a költséget beolvasztjuk az eredménybe;
4. kiadás: N+1-dik év január 5-én kifizetjük a szállítót.
Példa 2. N-dik év december 20-án vásárolunk kereskedelmi hitelbe

alapanyagot egy szállítótól, amelyet december 25-én fizetünk ki. N+1-dik év
január 10-én használjuk fel az alapanyagot.
A sorrend:
1. Kötelezettség vállalás: N-dik év december 20-án kereskedelmi
hitelbe alapanyagot vásárolunk egy szállítótól;
2. Kiadás: a szállítót december 25-én fizetjük ki;
3. Elhasználás: N+1-dik év január 10-én elhasználjuk az alapanyagot;
4. Beolvasztás: N+1 év január hónap végén a költségeket beolvasztjuk
az eredménybe.
72
2.1.2. Hozamok
A hozam egy időszak tevékenységének (termékek és szolgáltatások) a

piacon realizált ellenértéke.
A hozamok, a tevékenység érdekében felmerült nyereségnövekedést
jelentik, amik az aktívák növekedésének vagy a kötelezettségek csökkenésének
hatására jelennek meg.
A jövedelem megvalósításának pillanatai:
1. megállapítása, készletezése – a szolgáltatások elvégzése, a
termékek leadása a raktárba;
2. számlázás – a tulajdonjog átadása az eladótól a vevőhöz és a
követelés megszületése a vevővel szemben;
3. bevétel (befizetés) – a pénz bevételezésének pillanata, vagy ezzel
ekvivalens művelet lebonyolítása, ekkor alakul a termelés pénzzé;
4. beolvasztás – ez egy kimondottan könyvviteli művelet, a
jövedelem számlák zárása.
A jövedelmek esetében sem kötött a sorrend, de persze a beolvasztás
soha nem fogja megkerülni a megállapítást vagy a számlázást.
2.1.3. Az eredmény
Az eredmény egy adott időszak hozamainak és ráfordításainak a

különbsége.
A hozam egy időszak tevékenységének a piacon realizált ellenértéke,
a ráfordítás a hozam elérése érdekében befektetett anyagi javak bekerülési
értéke.
Az eredmény lehet pozitív – nyereség, ha a hozamok nagyobbak,
mint a ráfordítások és negatív – veszteség, ha a ráfordítások meghaladják a
hozamokat, bevételeket.
E(+) = H > R E(-) = H<R
73
2.2. AZ EREDMÉNY SZERKEZETE
Az egyik lehetőség a költségek és jövedelmek természetük,

tevékenységi fajtájuk szerinti osztályozása.
A másik osztályozási szempont az eredmény elérésének időszaka.
Az eredmény-kimutatásban is a bemutatásuk így történik.
Az eredmény-kimutatás egyszerűsített formája

2.1. táblázat
Megnevezés Előző Tárgyidőszak

időszak
1. Üzemi (üzleti) tevékenység hozamai
2. Üzemi (üzleti) tevékenység ráfordításai
3. Üzemi (üzleti) tevékenység eredménye (3=1-2)
4. Pénzügyi műveletek hozamai
5. Pénzügyi műveletek ráfordításai
6. Pénzügyi műveletek eredménye (6=4-5)
7. Szokásos vállalkozási eredmény (7=3+6)
8. Rendhagyó (rendkívüli) hozamai
9. Rendhagyó (rendkívüli) ráfordításai
10. Rendhagyó eredmény (10=8-9)
11. Adózás előtti eredmény (11=7+10)
Üzemi (üzleti) tevékenységnek nevezzük azokat a műveleteket,

amelyeknek valós, ismétlődő jellegük van és kötődnek a gazdálkodó vállalat
alap vagy másodlagos tevékenységéhez.
Üzemi tevékenység bevételei/hozamai:
- értékesítés nettó árbevétele: értékesített félkész- vagy késztermék,
göngyölegek, áruk, szolgáltatások, munkálatok;
- saját előállítású készletek állományváltozása: a legyártott, de még nem
értékesített készletek értékét jelenti;
- saját előállítású befektetett eszközök állományváltozása;
74
- egyéb üzemi/üzleti bevételek, amelyek a vállalat működésével

kapcsolatosak, de a fenti csoportokba nem sorolhatók be.
Üzemi tevékenység ráfordításai:
- anyagjellegű ráfordítások: elhasznált alapanyagok, fogyóanyagok,
leltári tárgyak összegben leírt költségei, valamint az egyes igénybe
vett szolgáltatások ellenértéke, víz, energia, üzemanyag-költségek;
- személyi jellegű ráfordítások: a személyzet bére, valamint a bér után
fizetett járulékok;
- értékhelyesbítés:
- terv szerinti értékcsökkenés, vagyis amortizáció,
- terven felüli értékvesztések.
- Egyéb üzemi ráfordítások: az összes eddig fel nem sorolt üzemi
ráfordítást tartalmazza:
 gépek karbantartási költségei, bérleti díjak, biztosítások,
szállítás, reklám, kiutazás, napidíjak, banki
szolgáltatások, telefon és internet-szolgáltatások
költségei,
 helyi és központi adók, illetékek ráfordításai: autók
regisztrációs adója, ingatlanadók, stb.,
 fizetett kártérítések, adott adományok,
 céltartalékok képzése és feloldása.
Üzemi tevékenység eredménye vagy üzleti eredmény: a vállalkozás
jövedelemtermelési képességéről ad felvilágosítást, arról, hogy milyen
mértékben képes folyamatos működése során a felhasznált erőforrásokat
újakkal pótolni.
A pénzügyi tevékenység szorosan kapcsolódik a pénzügyi

műveletekhez, Ezek a műveletek is lehetnek ismétlődő jellegűek.
Pénzügyi bevételek:
 bevételek tartós részesedésekből: kapott osztalékok;
 bevételek egyéb befektetett pénzügyi eszközökből és tartós
követelések után kapott kamatok;
75
 bevételek a működéshez kötődő pénzeszközökből: pl. banki

folyószámlára hónap végén felszámolt kamatérték;
 egyéb pénzügyi bevételek, amelyek általában kevésbé
jelentősek: rövidtávú pénzügyi befektetésekből,
továbbforgatott pénzügyi befektetésekből, kedvező árfolyam-
különbözetekből és egyéb kereskedelmi kedvezményekből.
Pénzügyi ráfordítások:
 befektetett pénzügyi eszközök és rövidtávú pénzügyi
befektetések értékhelyesbítése, ami a pénzügyi eszközök könyv
szerinti értéke és piaci értéke között jelentős eltérés van;
 fizetendő kamatok ráfordításai: bankoknak fizetett kamat,
váltó kamatok;
 egyéb pénzügyi ráfordítások:
o veszteségek részesedésekkel társuló követelésekből,
o továbbforgatott pénzügyi jellegű befektetések
ráfordításai,
o kedvezőtlen árfolyam- különbözetek,
o adott kereskedelmi kedvezmények.
Pénzügyi eredmény: a pénzügyi tevékenység eredményességét
mutatja. Általában kisebb szerepet játszik a vállalatok szokásos
eredményének meghatározásában.
A rendkívüli tevékenységhez olyan műveletek tartoznak, amelyek

csak ritkán, alkalomszerűen, nem ismétlődő jelleggel fordulnak elő, vagy
mértékük a szokásos mértéket meghaladja.
Rendkívüli bevételek: olyan kormánytól vagy egyéb intézménytől
kapott összegeket jelentenek, amelyeket természeti katasztrófák, társadalmi
konfliktusok által okozott károk ellensúlyozására, a tönkretett eszközök
kicserélésére, üzlethelyiségek feljavítására kap a vállalkozás.
Rendkívüli ráfordítás: az előbb felsorolt rendkívüli események során
felmerülő károk értéke.
76
Rendkívüli eredmény: a rendkívüli bevételek és ráfordítások

különbségeként képződött jövedelemtöbbletet vagy deficitet mutatja.
A tárgy évi eredmény számítás képlete:

E = Eüzl. ± Epénz. ± Erend.
E = (Hüzl.- Rüzl.) ± (H pénz.- R pénz.) ± (H rend.- R rend.)
A tárgyévi eredményt bruttó és nettó formájában, azaz adózás előtt és

után számoljuk. A tárgyévi nettó eredmény képezi az összefüggést a vállalati
vagyonmérleggel.
77
III. Egység. A CASH-FLOW KIMUTATÁS / PÉNZFORGALMI JELENTÉS
3.1. A CASH-FLOW FOGALMA
A cash-flow nem más, mint a vállalkozás egy meghatározott időn belül

realizált pénzbevételeinek és pénzkiadásainak a különbsége.
Olyan pénzbevételeket előidéző hozamok és pénzkiadást jelentő
ráfordítások különbsége, amely alkalmas a vállalkozás készpénz és készpénz
egyenértékes kitermelő képességének becslésére, ütemezésére és biztos
voltának bemutatására.
Feltárásra kerülnek benne a finanszírozás erőforrásai és az
erőforrások felhasználása.
A kimutatást vezető cég számára információt ad a rendelkezésre álló

pénz:
- mennyiségéről,
- forrásairól (honnan, kitől),
- felhasználásairól (mire költötték).
A CF kimutatás fontos összefüggése:
Nyitó pénzkészlet +/- Pénzáramok egyenlege = Záró pénzkészlet
A Cash- Flow sajátosságai

- az éves beszámoló kötelező eleme,
- nem önálló rész a beszámolóban, a kiegészítő mellékletek
része,
- az egyszerűsített éves beszámolót készítő vállalkozásoknak
csak lehetőség a CF elkészítése, de nem kötelező,
- meghatározott szerkezetben kerül összeállításra.
78
3.2. A CASH-FLOW KIMUTATÁS RÉSZTERÜLETEI
A CF kimutatás
részterületei
Operatív v. működési Befektetési Finanszírozási

CF CF CF
Működési Cash Flow alatt a vállalkozás alaptevékenységének (fő

tevékenysége, amire alapították, amiért létrehozták) végzése során kitermelt
és felhasznált pénzeszközök különbségét értjük. Itt kerül kitermelésre az a
pénz, amelyre a vállalkozás leginkább számíthat a folyamatos működése
során, ez az a pénz, amit felélhet, felemészthet az újratermelési folyamat
beszerzési szakaszában, és ebből tudja finanszírozni a saját beruházásait,
ebből tud megvalósítani pénzügyi befektetéseket.
A befektetési tevékenység elkülönítése azért fontos a kimutatásban, mert

általában normál vállalkozás esetében praktikusan negatív előjelű, mivel a
befektetések megtérülése jellemzően a működésben következik be. A pozitív
előjel figyelmeztetés a cég felélésére, hiszen nincs pótlás és bővítés. A
befektetés Cash Flow-ja alatt a befektetett eszközök megszerzésére fordított
pénzek, és a befektetett eszközök eladásából befolyó pénzek különbségét
értjük.
A finanszírozás Cash flow-ja szolgál a „tisztán” pénzműveletek

bemutatására. Ide tartoznak a tőke ki- és bevonások (tőkeemelés és tőke
leszállítás), a felvett hitelek és kölcsönök, valamint ezek visszafizetésének
pénzáramlásai, a kötvénykibocsátások, és a végleges pénzeszköz átadások és
átvételek pénzmozgásai.
79
3.3. A CASH-FLOW KIMUTATÁS ÖSSZEÁLLÍTÁSA
Az összeállítás során követendő eljárások a direkt (közvetlen) és

indirekt (közvetett) módszerek alkalmazására építenek.
A direkt módszer elméleti adatbázisa az Eredménykimutatás lenne,
de az ott lévő adatok alapján nem állítható össze pontos Cash Flow kimutatás,
tekintettel arra, hogy nem mutatják jól, vagy egyáltalán nem mutatják az
eredménykimutatás tételei a tényleges pénzmozgásokat.
A direkt módszerrel történő összeállítás során az alábbi elvet kell
követni egy szabályozatlan környezetben:
Pénzügyi kihatással bíró bevételek

- Pénzügyi kihatással járó kiadások
= Cash Flow
Az indirekt, vagy közvetett módszer a Mérleg adataira épít, azt

használja fel. A naturál és pénzfolyamatok szétválása szükségszerűen vezet el
a közvetett módszer alkalmazásához. A levezetés során felhasznált kiinduló
feltétel az, hogy a realizált eredmény pénzben rendelkezésre is áll.
Eredmény
+ Pénzkiadással nem járó ráfordítások
- Pénzbevételt nem eredményező
bevételek
= Cash Flow
A Cash- Flow kimutatás egy időszak vagyoni helyzetét bemutató

mérleget és eredménykimutatását egészíti ki ugyanazon időszak mozgásait
tükröző pénzforgalmi szemlélettel, fontos információkra közölve a vállalat
pénztermelő tevékenységéről.
80
KÉRDÉSEK ÉS GYAKORLÓ FELADATOK (II MODUL)
1. Mi a különbség a befektetett eszközök és forgóeszközök között?

2. Mi jellemzi az immateriális beruházásokat?
3. Melyek az értékhelyesbítő aktívák és passzívák?
4. Melyek az alapvető mérlegmozgások?
5. Miket sorolhatunk egy vállalat saját forrásai közé?
6. Osztályozzátok a hozamokat és ráfordítások tevékenységi fajtájuk
szerint.
7. Milyen összefüggés van a mérleg és az eredménykimutatás között?
8. Milyen összefüggés van a mérleg és a cash-flow kimutatás között?
9. Egy vállalat számlaegyenlegei a következők:
Egyenleg
Számla
(lejben)
Vevők 80
Állóeszközök 4.000
Jegyzett tőke 5.000
Hitelek 130
Előző időszakok eredménye x
Anyagok 500
Szállítók 210
Késztermékek 700
Áruk 50
Munkavállalókkal szembeni 10
kötelezettség
Költségvetési befizetési kötelezettség 7
Banki folyószámla 250
Pénztár 1
81
Gazdasági műveletek:
1. Vevőinktől befolyt fennálló követelésünkből 600 lej. A bank
értesítése a pénzügyi teljesítésről megérkezett.
2. Anyagot vásárolunk a szállítótól 200 lejért. Az anyag és a szállító
számlája megérkezett vállalatunkhoz.
3. 150 lej hiteltartozást törlesztettünk a banki folyószámlánkról.
4. Banki folyószámlánkról felvesszük és pénztárba letesszük a
munkavállalóinkkal szembeni bértartozásunk összegét.
5. A pénztárból kifizetjük a munkavállalóink bérjárandóságát.
6. Megérkezett a bank értesítése a költségvetéssel szembeni
kötelezettségünk teljesítéséről.
7. Megérkezett a bankértesítés a 2 gazdasági műveletben raktárra
vett anyagszámla kifizetéséről.
8. A korábban beszerzett árukból 50 lej értékűt a most felfedezett
műszaki hiba miatt visszaküldünk a szállítónak.
Feladat:
a.) Állítsuk össze a vállalat nyitómérlegét.
b.) Töltsük ki a munkatáblát.
A gazdasági művelet hatása
S. sz. Gazdasági művelet Eszközre Forrásra
+ - + -
1.
2.
3.
4.
5.
6.
7.
8.
82
Vagyon növekedése és
csökkenése összesen
Vagyonváltozás (+/-)
Változás utáni vállalati vagyon
c.) A kitöltött táblázat alapján válaszoljunk az alábbi kérdésre: melyik

gazdasági műveletek hatottak a vállalati vagyon: (a sorszámok szerint)
Nagyságára: …………………………………………..
Az eszközök összetételére: ……………………………
A források összetételére: ………………………………
d.) Töltsük ki vállalat zárómérlegét.
10. Adottak a következő vagyonelemek: legális tartalék 250, jegyzett tőke

4500, előző év áthozott eredménye -3500, céltartalékok 2000, tartozások
750, újraértékelésből származó tartalék 1200 lej. Mekkora a vállalat saját
vagyona?
11. Egy vállalat kiemelt számláinak egyenlege 2008 december 1-jén:

Anyagok 40000 lej
Bankszámla 80000 lej
Gazdasági műveletek:
1. A hónap folyamán az X termék termeléséhez felhasznált anyagok
értéke 30000 lej.
2. Az x termék előállítása érdekében felmerült bérköltség 25000 lej és
TB járuléka 10000 lej.
3. A tárgyhónapban felmerülő vállalatirányítási költségek:
Anyagfelhasználás 5000 lej
Munkabér 10000 lej
Bérek járuléka 4000 lej
Szállítói számla 1000 lej
Összesen 20000 lej
83
4. Az X késztermék termelése befejeződött, megtörténik a raktárra

vétel.
5. A késztermék 40%-át 40000 lejért értékesítjük a vevőknek.
6. A vállalatirányítás költségeit átvezetjük az eredmény terhére.
Feladat:
a. határozzuk meg a december havi eredményt,
b. adjunk magyarázatot annak okára, hogy az eredmény …………. Lej.
FELHASZNÁLT IRODALOM:

Oradea, 2007
2. Veit József- A számviteli adatokra épülő cash-flow kimutatások
összeállításának elméleti és gyakorlati problémái, Veszprémi
egyetem, 2005
3. PAPP LÁSZLÓ- Könyvviteltan, Janusz Pannonius
Tudományegyetem, Pécs, 1993
4. Dr. Baricz Rezső, Dr. Róth József- Könyvviteltan, bevezetés a
könyvviteli ismeretekbe, Aula kiadó, Budapest
5. Dr. Róth József- Könyvviteltan, feladatgyűjtemény, Aula kiadó,
Budapest
84
III MODUL. A VAGYONÉRTÉKELÉS
A MODUL TARTALMA:
Kulcsfogalmak
A III. modul részletes bemutatása
I. Egység. A vagyonértékelés fogalma
II. Egység. A vagyonértékelés formái és módszerei
 megismertetni az értékelés fogalmát, elveit,

 bemutatni az eszközök és források értékeinek a
megállapítását,
 elsajátítani a készletértékelési módszereket.
KULCSFOGALMAK:
Értékelés, bekerülési érték, Beszerzési vagy vételár,

nyilvántartási érték, Piaci érték, apport-érték, előállítási ár,
leltári érték, könyvszerinti érték, nettó könyvszerinti érték,
eladási vagy fogyasztói ár, FIFO, LIFO, ESÁ módszer.
85
I. Egység. A VAGYONÉRTÉKELÉS FOGALMA
A termelés, árucsere és fogyasztás a piacgazdaságban folytonos

körként határozható meg. Ennek a körnek folytonossága manapság a pénz
segítségével valósulhat meg. Ezen mechanizmus megértése alapvető, az egész
gazdasági rendszer megértéséhez.
A piacgazdaság feltételezi a pénz általános használatát, amely
valamilyen formában minden gazdasági tevékenység velejárója, és a
piacgazdaságot döntő módon befolyásolja. A pénz, megjelenése óta számos
változáson ment át. Kialakulásának kiindulópontja a csere volt. Kezdetben
közvetítő nélkül, termékcsere formájában ment végbe, amikor egy terméket
egy másik termékre cseréltek át. Kezdetben a pénz szerepét az állatok, a
fémdarabok, az állati bőrök töltötték be. Idővel a pénz szerepét, belső
tulajdonságaira való tekintettel a nemesfémek (arany, ezüst) vették át. A XVII.
Századig főképp arany és ezüstérmék voltak forgalomba. A XVII. Századtól a
fémpénz mellett a bankok által kibocsátott bankjegyek (papírpénz) is
forgalomba kerültek.
Jelenleg a pénz általános fogalma bankjegyre, fémpénzre és más erre a
célra szolgáló eszközre utal, melyet országonként eltérő alakkal és
elnevezéssel látnak el, és amit a gazdasági ügyletek résztvevői, mint ilyent
fogadnak el.
A piacgazdaságban a pénz, funkciói révén, rendkívüli szerepet játszik.
Pénzben mérik a gazdasági tevékenységet, a jelenlegi és a jövőbeli költségeket
és eredményeket. Az országok pénznemei az általános értékmérő szerepét
játsszák. Segítségével mérik és hasonlítják össze a mennyiségileg és
minőségileg azonos vagy különböző javakat, szolgáltatásokat és
tevékenységeket. A pénzben való mérés eredménye az ár. A gazdasági
szereplők egy adott pénzösszegben ítélik meg a javak, a szolgáltatások és
tevékenységek mennyiségét és minőségét. A pénz egyben forgalmi eszköz is,
a gazdaság két fő művelete, az eladás és a vétel is a pénz közvetítésével
történik.
86
Az értékelés, mint a számviteli módszer egyik eljárás módja, éppen

ebből a szükségletből jelent meg, hogy összességében kimutathassa a vagyon
összes összetevőjét és egy adott gazdasági egységen belül végbemenő
gazdasági folyamatokat, pénzérték segítségével. A számvitelben az értékelés
segítségével lehetségessé válik az eszközök, tőke és tartozások nagyságának –
vagyis mennyiségi és minőségi - mérése.
A piacgazdaság kiépülése, a tőkepiac, a tőzsde működése igen széles
körben teszi szükségessé a vállalkozások vagyonának különböző szempontok
szerinti felmérését, értékesítését és tanúsítását. A jogszabályi előírások
mellett a társaság tulajdonosainak vételi szándékkal rendelkező
befektetőknek, hitelezőknek mind egyaránt fűződhet érdeke a vállalkozás
vagyonértékének meghatározásához.
A vagyonértékelés, mint a számviteli módszer egyik eljárásmódja,
mennyiség- és minőségmérést jelent. A mennyiségmérés a gazdasági
egységen belül és, tulajdonában lévő tárgyi eszközök, követelések
pénzértékben történő mérését jelenti. Továbbá a vagyonértékelés útján a
költségek és jövedelmek nagyságát is mérik pénzértékegységben.
A pénzbeli vagyonértékelés segítségével, a számvitelnek módjában áll
szintetikus (összefoglaló) formában általánosítani és kimutatni a vagyon
elemeit és azokat a gazdasági-pénzügyi műveleteket, amelyek a vagyon
elemeit képezik.
Annak érdekében, hogy reális képet kapjunk egy bizonyos gazdasági
egység vagyonáról, pénzügyi helyzetéről és az elért eredményekről
figyelembe kell vennünk a következő fontosabb értékelési elveket:
Az értékelés tárgyának kötelező elhatárolása (egyedi értékelés elve):
ennek az elvnek értelmében meg kell határozni, hogy melyik vagyoni részt
értékeljük, mert egyféle képpen tevődik fel az állóeszközök értékelésének
problémája ahol ugyanis ezek értékét egyénileg kell meghatározni, minden
eszközt külön-külön, és másként történik az értékelés a készletek esetében
ahol ezek értékelése összegezve történik. Ebből következik ezen
vagyonrészek csoportosításának szükségszerűsége.
87
A múltbeli (származási) érték elve: ennek értelmében a vagyon elemei

a bejöveteli értéken maradnak a számvitelben, egészen a kimenetel
pillanatáig, amíg a vállalat vagyonát képezik. Ezért még könyvszerinti
értéknek is nevezzük. Ez az érték csak újraértékelési eljárás következtében
változhat.
A bruttó elszámolás elve szerint az eszközöket és forrásokat a
számvitelben külön-külön kell értékelni és bejegyezni, nem lévén
engedélyezett a mérleg aktív és passzív tételeinek kiegyenlítése, mint
ahogyan a jövedelem és költség tételei sem. Tehát a hozamok és a
ráfordítások, illetve a követelések és a kötelezettségek egymással szemben
nem számolhatók el.
Az értékelési módszerek állandóságának elve, amely szerint az
értékelési szabályok és módszerek, a számviteli bejegyzések, a vagyon és
eredmény elemek kimutatásának folytonosságához vezetnek. Ezen elv
szerint, lehetővé válik a számviteli információk időbeli összehasonlítása
Elővigyázatosság/óvatosság elve – amelynek értelmében nem
engedélyezett az aktívák és jövedelmek felülértékelése és a passzívák és
költségek alulértékelése, ha tekintettel vagyunk a bekövetkezhető
értéktelenedésre.
II. Egység. A VAGYONÉRTÉKELÉS FORMÁI
A 82/1991-es könyvelési törvény értelmében a vagyon elemeinek

értékelése a következő helyzetekben szükséges:
beszerzéskor
a leltár alkalmával
a számviteli gyakorlat befejeztekor, mérlegkészítéskor
értékesítéskor vagy felhasználáskor.
88
1. Beszerzéskor – bekerülési érték

Bekerülési érték az az érték, amelyen az eszközöket és forrásokat a
könyvviteli nyilvántartásokba vesszük a vállalat tulajdonába való
bekerülésükkor.
A bekerülési érték lehet:
Apport bekerülési érték = hasznossági érték, abban az esetben, ha a
javak a tőkéhez való hozzájárulásként kerülnek a vagyonba,
Piaci érték akkor, amikor ajándékba kapott vagy a leltár alkalmával
többletként fellelt vagyonelemekről van szó. A piaci értéket a piacon található
hasonló áruk függvényében határozzák meg.
A térítésmentesen átvett eszközök esetében az átadónál kimutatott
nyilvántartási érték a bekerülési érték. Ha a piaci érték kisebb, mint ez, akkor
a piaci értéken kerül be a nyilvántartásokba.
Beszerzési vagy vételár, a megvásárolt (számlázott) elemek esetében,
ami magába foglalja:
• a kialkudott vásárlási árat - ami szállító által kiállított számlán
található;
+ a vásárló által viselt szállítási és beszerzési költségek;
+ le nem irható adók és illetékek (biztosítási illetékek, vám illetékek, le
nem irható HÉA, stb.);
+ üzembe helyezési költségek (tárgyi eszközök esetében);
- alkalmazott kereskedelmi csökkentések (árengedmények).
Előállítási ár, a vállalat által megtermelt javak esetében.
A gazdasági javak előállítási költségének részét képezik a nyersanyag-
beszerzési költségek és a közvetlen önköltségek: amelyek az eszköz
előállítása, üzembe helyezése, bővítése, rendeltetésének megváltoztatása,
átalakítása, eredeti állagának helyreállítása, rakodása, szállítása során
közvetlenül felmerültek.
Mint egy általános szabály a gazdasági egység igazgatási költségei, az
eladással kapcsolatos költségek nem számolódnak bele az előállítási
költségbe. Viszont magába foglalhatja a banki hitelek kamatját, ha a termelés
hosszú ciklusú gyártási folyamatot igényel.
89
Az anyagok, termékek és árukat és más javak, amelyek a készletet

képezik úgynevezett standard költségen is bejegyezhetők és értékelhetők,
amelyet előre meghatározott árnak is neveznek. Viszont ezeket az előre
meghatározott árakat évente legalább egyszer aktualizálni kell az árak és más
tényezők függvényében.
Az áruk és csomagolóanyagok bejegyzési ára lehet az eladási ár is.
2.) A leltározás alkalmával történő értékelés a gazdasági javak

jelenlegi értékén vagy haszon- értékén történik. Ez az érték a leltári érték
amit, a piacon található hasonló áruk ára alapján határoznak meg, figyelembe
véve, és módosítva ezt az árat az értékelendő vagyonelem jelenlegi
állapotával. A követelések és tartozások haszon értékét a lehetséges bevételi
vagy kifizetési érték függvényében határozzák meg.
3.) A számviteli gyakorlat befejeztekor – mérleg-összeállításkori

érték
A mérleg összeállításakor a bekerülési értéket korrigáljuk az
értékváltozásokkal.
A vagyonelemeket a mérlegben a bejöveteli (könyvszerinti) értékükön
szerepeltetik, amelyet összehasonlítnak a leltározás eredményeivel, tehát
értékhelyesbítés történik. Ebből az összehasonlításból kifolyólag két helyzet
lehetséges:
Növelt bekerülési érték: a leltári érték nagyobb, mint a bekerülési
érték, következik, hogy a vagyonelem egy plusz értéket kapott
tehát értéke növekedett.
Csökkentett bekerülési érték: a leltári érték kisebb, mint a könyv
szerinti érték, tehát a vagyonelem értéktelenedést szenvedett
Ezért: Az eszközök értéknövekedését vagy értékcsökkenését a
könyvelésbe nem jegyzik be, ezek az elemek a könyvszerinti értékükön
maradnak a nyilvántartásokban. Ha visszatéríthetetlen értéktelenedést
szenvedtek ezen elemek, akkor ezt a különbséget az amortizáció részére írják
90
a könyvvitelben, ha visszatéríthető értéktelenedés történik, akkor

céltartalékot hoznak létre.
A forrás elemek csakúgy, mint az eszközök a könyveszerinti értéken
maradnak a nyilvántartásokba, ha értéktelenedés történik velük, nem jegyzik
be a könyvelésbe, viszont ha értéknövekedést észlelünk, a különbséget
céltartalék formájában könyveljük.
4.) Értékesítéskor vagy felhasználáskor – eladási vagy fogyasztói

ár
A javakat a tényleges beszerzési áron értékelik és írják ki a
számvitelből. A legismertebb értékelési módszerek a tényleges beszerzési
áron történő értékelés esetén:
Az egységnyi súlyozott átlagár módszere (ESÁ)
FIFO módszer
LIFO módszer
A következő feladat megoldásával próbáljuk magyarázni a három
értékelési módszer lényegét.
N év, február hónap végén 200 kg „X” alapanyag van készleten 10 lej /
kg -os egységáron. Március hónap folyamán a következő mozgások történtek:
3.1. táblázat
Idő Magyarázat Q P
(mennyiség (ár)
)
03 .03 Beszerzés 250 11
05. 03 Beszerzés 220 10
10. 03 Felhasználás 400
15. 03 Beszerzés 200 12
91
1.) Az egységnyi súlyozott átlagár módszere (ESÁ)
Ez a módszer a gazdasági egységbe bejövő áruk középár kiszámolását

feltételezi.
Az átlagráfordítás kiszámítható minden beszerzés után újra és újra
vagy bizonyos időszakonként (pl. havonta egyszer a hónap végén).
A következő képletet fontos megjegyeznünk:
(QKk  P )   Qb  P
ESÁ 
QKk   Qb
Ahol,
QKk – a kezdő készletek mennyisége
Qb – a bejött készletek mennyisége
P – készletek ára
1.a.) Egységnyi súlyozott átlagár havi szinten
(QKk  P )   Qb  P 200  10  250  11  220  10  200  12 9350

ESÁmárcius     10,75 lej
QKk   Qb 200  250  220  200 870
A kimenetelek értéke: 650 kg 10,75 lej / kg  6987,5 lej
A készlet értéke: 9350  6987,5  2364,5 lej
1.b.) Egységnyi súlyozott átlagár minden bejövetel után
(QKk  P )   Qb  P 200  10  250  11  220  10 6950

ESÁ10.03     10,37 lej
QKk   Qb 200  250  220 670
92
2.) FIFO módszer (first in – first out): az első bejött-az első kiment
módszere tartalmában azt jelenti, hogy a felhasználás, illetve az értékesítés
esetén mindig a legrégebben meglévő (legkorábban bekerült) készlet értékét
kell kivezetni.
3.2. táblázat
3.) LIFO módszer (last in –first out): az utolsó bejött-az első kiment
módszere azt feltételezi, hogy először az utolsóként beszerzett állományokat
használják fel vagy értékesítik.
93
3.3. táblázat
Összehasonlítás és következtetés:
Értékelési A kimenetelek Készletek Észrevételek

módszer értéke értéke
ESÁ 6987,5 lej 2364 A kimenetelek és a készletek

középértéke
FIFO 6750 lej 2600 A kimenetelek legkisebb és a

készletek legnagyobb értéke
LIFO 7130 lej 2220 A kimenetelek legnagyobb és a

készletek legkisebb értéke
94
Más, Romániában nem használt értékelési módszerek:

a hiperinflációs gazdaságokban alkalmazott HIFO (highest in-first
out) - legdrágábban bejött első kiment,
LOFO (lowest in-firs out) - legolcsóbban bejött első kiment
NIFO (next in-first out) - következő bejött első kiment.
KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK
1. Mi az értékelés és miért van szükség rá?

2. Melyek az értékelés alapelvei?
3. Mikor értékelünk?
4. Melyek a készletek kivezetése során használt módszerek?
5. Egy vállalkozás „Z” alapanyag készletéről a következő
információkat ismerjük:
Nyitókészlet 15 kg (14 lej/kg)
Beszerzés 35 kg (15 lej/kg)
Felhasználás 38 kg
Határozzátok meg a zárókészlet nagyságát és értékét a FIFO, LIFO és
ESÁ készletértékelési eljárásokkal.
6. Egy gazdasági egység beruházást végez. A tárgyi eszköz

beszerzésére vonatkozó információk a következők:
- a gép számla szerinti értéke: 20.000 lej
- szállítási díj ÁFA nélkül: 500 lej
- üzembe helyezésig beszerzett tartozékok értéke: 200 lej
ÁFA-val,
- üzembe helyezés díja ÁFA nélkül: 400 lej
- üzembe helyezés után beszerzett tartalék alkatrészek: 40
lej.
Határozzátok meg a gép bekerülési értékét.
95
FELHASZNÁLT IRODALOM

Budapest
96
IV. MODUL KÖNYVVITELI OKMÁNYOK / BIZONYLATOK
A MODUL TARTALMA:
Kulcsfogalmak
A IV. modul részletes bemutatása
I. Egység. A bizonylatok szerepe és fontossága
II. Egység. A bizonylatokkal szemben támasztott követelmények
III. Egység. A bizonylatok osztályozása
IV. Egység. A bizonylatok kiállítása, ellenőrzése és megőrzése
 megértetni és megismertetni a hallgatókkal a

bizonylatok fontosságát, tartalmát és szerepét,
 megismertetni a bizonylatok kitöltésére, tipizálására,
ellenőrzésére és megőrzésére vonatkozó fogalmakat.
KULCSFOGALMAK:
Számviteli bizonylat, átvételi jegyzőkönyv (proces verbal de
receptie), leltározási jegyzék / jegyzőkönyv (lista de
inventariere), állóeszköz lap (fisa mijlocului fix),
működésből kivonó jegyzőkönyv, számlalap (fisa de cont),
megrendelőlap, szerződés, számla, szállítási rendelkezés
(dispozitie de livrare), anyag-bevételezési jegy, mérleg,
mellékletek, számlák, számlalap, fizetési meghagyás (ordin
de plata), küldöttségi meghagyás.
97
I. Egység. A BIZONYLATOK SZEREPE ÉS FONTOSSÁGA
„A szó elszáll az írás megmarad” mindenki számára közismert ez a

szólás, amely alátámasztja és bebizonyítja a bizonylatok fontosságát minden
gazdasági területen és, amely természetesen a számvitelben is elsődleges
kritérium. Ez alakította ki a bürokráciát a gazdasági egységeknél, és bár tény,
hogy sokak által fölöslegesnek tartott a rengeteg típusú okirat, viszont
ugyanabban az időben létfontosságú is, mivel a mai rohanó és bizonytalan
világban ez az egyetlen biztos dolog, amivel igazolhatják tetteiket a gazdasági
egységek, és nem csak ezek…
A könyvviteli adatfeldolgozás – és adatszolgáltatás – minőségét
alapvetően befolyásolja a gazdasági események megfigyelésének és
bizonylatokon való rögzítésének rendje. Ezen a területen elkövetett hibák,
hiányosságok meghamisítják, torzítják a könyvviteli adatok tartalmát. Ezért –
vonatkozó előírások – különös súlyt helyeznek a bizonylatolással kapcsolatos
szabályozásra: a bizonylati rendet a számvitel egyik területeként jelölik meg.
A 82-es könyvelési törvény értelmében, minden gazdasági műveletről,
eseményről, mely az eszközök, illetve az eszközök forrásainak állományát
vagy összetételét megváltoztatja, bizonylatot kell kiállítani. Ezek a
nyilvántartási bizonylatok olyan iratok, amelyben feljegyzik, bizonyos
szabályok szerint a gazdasági és pénzügyi ügyleteket és ily módon igazolják,
tanúsítják e műveleteket.
Számviteli bizonylat minden olyan külső és belső okmány –
függetlenül annak nyomdai vagy egyéb előadási módjától-, amelyet a
gazdasági esemény, számviteli nyilvántartás céljára készítettek. Ezen kívül
számviteli bizonylat minden olyan okmány, feljegyzés, kimutatás – vagy
bármely technikai úton készített adathordozó –, amelyet a számviteli
nyilvántartásokban való rögzítés, vagy az azokban szereplő adatok
ellenőrzésének, állományuk megállapításának céljára állítottak ki és, amely a
gazdasági műveletek megtörténtét, hatásuk értékét, a mennyiségi és
98
minőségi adatokat, hitelt érdemlően igazolja. A számviteli nyilvántartásokba

csak szabályszerűen kiállított bizonylat alapján szabad adatokat bejegyezni.
A bizonylatokat a számviteli nyilvántartás céljára kell készíteni,
függetlenül attól, hogy azt intézményen belül készítették, vagy intézményen
kívüli szervezettől származik. A számviteli bizonylat az az eszköz, amely
hitelt érdemlően képes alátámasztani a mérlegben kimutatott vagyon
nagyságát és összetételét. A külső szakember (könyvvizsgáló) a számviteli
bizonylatok alapján ellenőrzi a mérleg valódiságát és a bizonylatok adatai
alapján nyilatkozhat felelősségteljesen a mérlegben közölt adatok helyessége
tekintetében.
A számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek,
megbízhatónak és helytállónak kell lenniük. A számviteli bizonylatot a
gazdasági intézkedés, illetve esemény végrehajtásának időpontjában kell
kiállítani.
Bizonylati elv az a szabály, amely szerint:
Minden olyan gazdasági műveletről, amely a vállalat eszközeinek,
illetve az eszközök forrásainak állományát (vagy összetételét)
megváltoztatja, bizonylatot kell készíteni,
Könyvelni csak bizonylat alapján lehet,
A számviteli nyilvántartásokba csak szabályszerűen kiállított
bizonylatok alapján szabad adatokat bejegyezni.
Szabályszerű az a bizonylat:
Amely a gazdasági eseményre vonatkozó rögzítendő adatokat a
valóságnak megfelelően, hiánytalanul tartalmazza,
Amely megfelel az alaki előírásoknak,
Amelyet – hiba esetén – előírás szerint javítottak
99
II. Egység. A BIZONYLATOKKAL SZEMBEN TÁMASZTOTT

KÖVETELMÉNYEK
A bizonylatokat időt állóan kell kitölteni, hogy azok a megőrzési

határidőig olvashatóak legyenek.
Általános alaki (formai) és tartalmi követelmények:
A könyvviteli elszámolást közvetlenül alátámasztó bizonylat általános
alaki és tartalmi kellékei a következők:
a.) Formai követelmények:
A bizonylat megnevezése sorszáma vagy más azonosítója,
A bizonylatot kiállító gazdálkodó,
A bizonylat kiállításának időpontja (kelte), illetve kivételesen – a
gazdasági művelet jellegétől, időbeni hatályától függően – annak
az időszaknak a megjelölése, amelyre a bizonylat adatai
vonatkoznak,
A bizonylatot kiállító egység megnevezése,
A bizonylat kiállítójának aláírása,
Az utalványozó, a rendelkezés végrehajtását igazoló, vagy
szervezettől függően ellenőrző személy aláírása,
A készletmozgások bizonylatain és a pénzkezelési bizonylatokon
az átvevő, az ellennyugtákon a befizető aláírása.
b) Tartalmi követelmények:
A gazdasági művelet rövid leírása, megfogalmazása beleértve a
gazdasági művelet okozta változások mennyiségi, minőségi, és – a
gazdasági művelet jellegétől, a könyvviteli elszámolás rendjétől
függő – értékbeli feltűntetését is,
A könyvelés módjára, az érintett könyvviteli számlákra történő
hivatkozás.
A bizonylatok, nyomtatványok formájában jelennek meg. A

nyomtatványok fajtái: szabványosított nyomtatványok (típusnyomtatványok)
100
és saját tervezésűek, valamint szigorú számadású sorszámmal ellátottak vagy

egyedileg sorszámozottak.
A szabványosított nyomtatványok olyan információforrások,
amelyekben a tartalom, forma és alak előre meghatározottak.
A saját tervezésű nyomtatványok, olyan nyomtatványok, amelyekben
a tartalom, forma és alak nem előre meghatározott. Ezen nyomtatványok
formája, alakja és tartalma az adott gazdasági egységtől függő.
III. Egység. A BIZONYLATOK OSZTÁLYOZÁSA
A bizonylatok több szempont szerint osztályozhatók.
1. A gazdasági események (ügyletek) természete szerint

a.) a befektetett eszközökre vonatkozó bizonylatok
- átvételi jegyzőkönyv (proces verbal de receptie)
- leltározási jegyzék / jegyzőkönyv (lista de inventariere)
- állóeszköz lap (fisa mijlocului fix)
- működésből kivonó jegyzőkönyv
- számlalap (fisa de cont).
b.) Bizonylatok, amelyek a készletek és a folyamatban levő termelésre
vonatkoznak
- megrendelőlap
- szerződés
- számla
- szállítási rendelkezés (dispozitie de livrare)
- anyagbevételezési jegy.
c.) Bevételekkel és kiadásokkal kapcsolatos bizonylatok

- mérleg, mellékletek, számlák
- számlalap
- nyersmérleg
101
- fizetési meghagyás (ordin de plata)

- küldöttségi meghagyás.
2. Betöltött szerep szerint a bizonylatok lehetnek:
Rendelkezési bizonylatok – amelyek a végrehajtási parancsot és a
gazdasági ügyletek végrehajtásához szükséges útbaigazítást tartalmazzák,
viszont nem igazolják ezek végrehajtását is,
Igazoló okiratok, bizonylatok – amely egy bizonyos gazdasági művelet
végrehajtási adatait tartalmazzák és a számviteli bejegyzések alapjául
szolgálnak,
Vegyes okiratok – amelyek egyesítik az igazoló bizonylatot a
rendelkezési bizonylattal,
Számviteli bizonylatok – amelyek a számviteli, könyvelési osztályon
töltenek ki a könyvviteli műveletek bejegyzése érdekében.
3. Körforgásuk szerint a következő típusú bizonylatokat
különböztethetjük meg:
Belső bizonylatoknak nevezzük azokat a bizonylatokat, amelyeket egy
adott gazdasági egységen belül töltenek ki,
Külső bizonylatok – amelyek alátámasztják a gazdasági egység
kapcsolatát más jogi vagy fizikai személyekkel.
4. Tartalmuk szerint a bizonylatok lehetnek:
Elsődleges bizonylatok azok a bizonylatok, amelyek a gazdasági
esemény megtörténtéről először kerülnek kiállításra,
Összesítő bizonylatok azok a bizonylatok, amelyek több bizonylat
adatainak meghatározott szempont szerinti csoportosítását és ellenőrzését
tartalmazza.
102
IV. Egység. A BIZONYLATOK KIÁLLÍTÁSA, ELLENŐRZÉSE ÉS

MEGŐRZÉSE
A könyvelés a gazdasági események –meghatározott szabályok

szerinti- rögzítése. Ez a rögzítés a bizonylatok kiállításával kezdődik, majd
folytatódik a bizonylatok feldolgozásával, a különböző nyilvántartások
vezetésével és befejeződik valamely összesítő-ellenőrző kimutatás
készítésével.
Könyvelés Összesítő-
Gazdasági Bizonylat (bizonylatfeldolgozás ellenőrző
esemény kitöltés és nyilvántartás kimutatás
4.1. ábra. A gazdasági esemény, bizonylat és a könyvvitel összefüggése

Forrás: Baricz-Róth, 2002
Kitöltés után a bizonylatokat feldolgozzuk.

A bizonylat-feldolgozás folyamata:
1. Bizonylatok rendezése különböző kritériumok szerint.
2. Ellenőrzés – amely lehet:
Formai ellenőrzés – amely során az ellenőrzik, hogy a nyomtatványt a
célnak megfelelően használtuk-e és betartódtak-e a kitöltési szabályok,
Tartalmi ellenőrzés – amely során ellenőrzik, a gazdasági ügyletek
valóságosságát, szükségességét és törvényességét.
Számtani ellenőrzés – amely során ellenőrzik a bizonylatra beírt
számadatokat és az elvégzett számtani műveleteket.
A bizonylatok ellenőrzése más személyek által történik, mint akik
kiállították
3. A bizonylat bejegyzése a könyvvitelbe – amikor végrehajtódik a
gazdasági művelet számviteli feljegyzése, a feljegyzés történhet bizonylatok
103
vagy összesítő dokumentumok alapján például: eladási napló, vásárlási napló,

pénztárnapló, stb.
4. A könyvvitelbe való bejegyzés után a bizonylatokat osztályozzuk
és irattárazzuk
5. A könyvviteli elszámolást közvetlenül és közvetetten alátámasztó
számviteli bizonylatot (ideértve a főkönyvi számlákat, az analitikus, illetve
részletező nyilvántartásokat is), legalább 8 évig kell olvasható formában, a
könyvelési feljegyzések hivatkozása alapján visszakereshető módon
megőrizni.
Legalább tíz évig meg kell őrizni:
- Az éves beszámolót, mérleget, valamint az azt alátámasztó
főkönyvi kivonatot,
- A leltárt és értékelést,
- A napló főkönyvet,
- A pénztárkönyvet,
- Az ezeket alátámasztó leltárt és az analitikus nyilvántartást
olvasható formában.
A megőrzési kötelezettség a szigorú számadású bizonylatok rontott
példányára is vonatkozik.
A bizonylatok elektronikus formában is megőrizhetőek, ha az
alkalmazott módszer biztosítja az eredeti bizonylat összes adatának
késedelem nélküli előállítását, folyamatos leolvashatóságát, illetve kizárja az
utólagos módosítás lehetőségét.
104

Budapest
1. Mit nevezünk bizonylatnak?

2. Miért szükségesek?
3. Melyek a bizonylatokkal szemben támasztott tartalmi és formai
követelmények?
4. Hogyan zajlik a bizonylat-feldolgozás folyamata?
105
V MODUL. A KÖNYVVITELI SZÁMLA
A MODUL TARTALMA:
Kulcsfogalmak
Az V. modul részletes bemutatása
I. Egység. A könyvviteli számla szerepe és fontossága
1.1. Az eszköz és forrás számlák
1.2. Bevétel és hozam számlák
II. Egység. A könyvelési tétel
2.1. A könyvelési tételek típusai
2.2. Hibás könyvelési tételek javítása
Ellenőrző kérdések és feladatok
 a könyvviteli számla bemutatása és a különféle
számlatípusok könyveléstehnikai működése,
 a gazdasági események elszámolása a könyvviteli számlák
segítségével.
KULCSFOGALMAK:
Könyvviteli számla, szintetikus- és analitikus számlák, a
számlák tartozik (debit) és követel (credit) oldala,
számlanövekedések, számlacsökkenések, eszköz és forrás
számlák, eredményszámlák: ráfordítás- és hozamszámlák,
helyesbítő számlák, technikai számlák, nyitó egyenleg (sold
initial), időszaki forgalom (rulaj)¸ végösszeg (total sume),
záró egyenleg (sold final), könyvelési tételek, stornó
könyvelési tételek.
106
I. Egység. A KÖNYVVITELI SZÁMLA SZEREPE ÉS FONTOSSÁGA
A mérleg egy statikus eszköze a számvitelnek, amely egy adott

pillanatban mutatja be a cég vagyonát és nem alkalmas a tranzakciók
dinamikájának a követésére, ábrázolására. Ezért szükségünk van egy
számviteli eljárásra e dinamikák követésére. E könyvviteli eljárás neve a
számla.
A könyvviteli számla a gazdasági események könyvviteli szabályok
szerint történő rögzítésének az eszköze. Néha még találkozunk a kontó
elnevezéssel is.
A könyvviteli számla legalapvetőbb fajtája a szintetikus számla. A
szintetikus számla a gazdasági események értékbeli rögzítésének eszköze.
A gazdasági esemény mindig valamilyen változást jelent a
vállalat vagyonában, a változás lehet növekedés és csökkenés. Az már
technikai kérdés, hogy a növekedéseket és csökkenéseket a számlán hogyan
helyezzük el.
Az évszázadok során kialakult gyakorlat szerint a növekedéseket és a
csökkenéseket nem egymás alatt, hanem egymással szemben célszerű
elhelyezni.
Így alakult ki a szintetikus számlának az alábbi formátuma (grafikus
formája):
TARTOZIK oldal Könyvviteli számla KÖVETEL oldal
A könyvviteli számla tehát egy kétoldalas nyilvántartás, amelynek

egyik oldalán a növekedéseket, a másik oldalán a csökkenéseket számoljuk el.
A számla oldalainak elnevezése ma már tartalmilag nem értelmezhető. A
tartozik oldal csupán azt jelenti, hogy bal oldal, a követel oldal pedig azt, hogy
jobb oldal.
107
Arra a kérdésre, hogy a számla melyik oldalán tüntessük fel a

növekedéseket és melyik oldalán a csökkenéseket, általánosságban (minden
számlára érvényesen) nem lehet válaszolni. Azt, hogy a növekedést, illetve a
csökkenést a számla tartozik, vagy követel oldalán könyveljük el, mindig az
adott számla tartalma dönti el.
A számlák típusai:
- eszköz és forrás számlák,
- eredményszámlák: ráfordítás- és hozamszámlák,
- helyesbítő számlák,
- technikai számlák.
1.1. ESZKÖZ ÉS FORRÁS SZÁMLÁK
Tekintettel arra, hogy a gazdasági események eszköz, illetve

forrásváltozásokat jelentenek, a számlákon pedig éppen ezeket a változásokat
kívánjuk folyamatosan nyilvántartani, szükségszerűen adódik a számlák
alapvető két nagy csoportja:
- eszköz számlák,
- forrás számlák.
Ez a csoportosítás a könyvviteli számláknak az első, legalapvetőbb és
legfontosabb csoportosítása, amely a mérleg tartalmából egyenesen
következik.
Grafikusan ábrázolva:
Eszközök MÉRLEG Források
T Eszköz számlák K T Forrás számlák K
T K T K
108
1.1.1. Az eszköz és forrás számlák működési elvei:
Az eszköz és forrás számlákon a növekedéseket és

csökkenéseket az alábbiak szerint könyveljük:
ESZKÖZ számlán
- a növekedést a TARTOZIK oldalon
- a csökkenést a KÖVETEL oldalon
FORRÁS számlán
- a növekedést a KÖVETEL oldalon
- a csökkenést a TARTOZIK oldalon
1.1.2. Az eszköz és forrás számlák szerkezete, meghatározó elemei
Minden számlának, a számlatükörnek megfelelően van egy

megnevezése és számlajele (száma).
1. A könyvelési számla kitöltésének első lépése a számlanyitás, a
számlán mindig fel kell vezetni a kezdő értéket. Egy adott időszak (hónap,
negyedév, év) kezdő értékét nyitó egyenlegnek (NYE) nevezzük.
A nyitó egyenleg értelemszerűen növekedést jelent, így az eszköz
számlán a tartozik oldalra, a forrás számlán a követel oldalra könyvelendő.
2. Tartozik összeg: a számla tartozik oldalára könyvelt érték.
3. Követel összeg: a számla követel oldalára könyvelt érték.
4. Időszaki forgalom (IF): a számla egyik oldalára könyvelt értékek
összege. Itt beszélhetünk:
- tartozik időszaki forgalomról (TIF): a tartozik oldalra könyvelt értékek
összege,
- követel időszaki forgalomról (KIF): a követel oldalra könyvelt értékek
összege.
5. A számla végösszegei (Vö): az időszaki forgalmat és a nyitó
egyenleget is magába foglaló összeg
109
- tartozik végösszeg (TVö): a tartozik időszaki forgalom és a tartozik nyitó

egyenleg összege,
- követel végösszeg (KVö): követel időszaki forgalom és a követel nyitó
egyenleg összege.
6. Záró egyenleg (ZE) (szoldó): a számla időszak (hó, negyedév, év)
végi egyenlege, a tartozik, és a követel forgalom, vagy a követel, és a tartozik
forgalom különbsége.
- az eszköz számláknak általában tartozik egyenlege van, vagyis TZE =TVö–
KVö
- a forrás számláknak általában követel egyenlege van, tehát KZE = KVö – TVö
- nulla szoldó, amikor a tartozik forgalom megegyezik a követel forgalommal,
tehát TVö = KVö
A nyitó egyenleg egy-egy időszak kezdetéhez, a záró egyenleg, pedig

az időszak végéhez kapcsolódó fogalom. Az időszak egymásutániságából
következik, hogy az egyik időszak záró egyenlege a következő időszak nyitó
egyenlege lesz.
Az eszköz és forrás számlák általános tartalma, szerkezete

grafikusan:
T ESZKÖZ számlák K T FORRÁS számlák K

NyE NyE
Növekedés + Csökkenés - Csökkenés - Növekedés +
ITF=∑ IKF=∑ ITF=∑ csökkenés IKF=∑
növekedés csökkenés növekedés
TVö = ITF + NyE KVö = IKF TVö = ITF KVö= IKF + NyE
TZE= TVö - KVö KZE= KVö - TVö
110
Példa az eszköz és forrás számlák kitöltésére:
T Pénztár számla (Eszköz) K

NyE: 10.000
Növekedés 4.000 Csökkenés 2.000
3.000 1.000
ITF: 7.000 IKF: 3.000
TVö: 17.000 KVö: 3.000
TZE 14.000
T Szállító számla (Forrás) K

NyE:
2.000
Növekedés 13.00 Csökkenés 13.000
0
500 1.000
ITF: 13.50 IKF: 14.000
0
TVö: 13.50 KVö: 16.000
0
KZE 2.500
1.2. HOZAM-, RÁFORDÍTÁS- ÉS EREDMÉNY SZÁMLA
A hozam és a ráfordítás számlák az eredményszámítás

szükségességéből születtek meg. A hozamok és a ráfordítások a természetük
szerint vannak csoportosítva.
A hozam számlák a forrás számláknak megfelelően működnek, a
növekedéseket a követel oldalra könyveljük. Hozam csökkenésről nem igazán
beszélhetünk (persze könyvelési hibák esetében, lehetséges olyan könyvelési
111
stornó tételt felállítani, ahol a hozam számla a tartozik oldalra kerül, ezt majd
részletezzük a könyvelési hibák javításánál), inkább a hozam számlák zárása
következtében felmerülő összegeket könyveljük a számla a tartozik oldalára.
A ráfordítás számlák az eszköz számláknak megfelelő elvek szerint
működnek, a növekedéseket a tartozik oldalra, valamint a számlák zárását a
követel oldalra könyveljük.
A hozam és a ráfordítások számláknak nem lehet nyitó és záró
egyenlegük:
T RÁFORDÍTÁS számlák K T HOZAM számlák K

TF= ∑ KF= ∑ csökkenés TF = ∑ KF= ∑
növekedés csökkenés növekedés
Az eredmény a hozamok és ráfordítások összevont egyenlege. A

hozam és ráfordítás számlák az eredmény számlával szemben záródnak le.
A ráfordítások a tartozik, a hozamok a követel oldalra kerülnek, a fent
említett működési elvekből eredően. Tehát a költségnövekedések eredmény
csökkenéshez, valamint a hozam növekedések az eredmény növekedéséhez
vezetnek.
T EREDMÉNY számla K
RÁFORDÍTÁSOK HOZAMOK
TF = ∑ ráfordítások KF = ∑ hozamok
TZE = veszteség, ha TF > KF

KZE = nyereség, ha KF > TF
112
Év végén az eredmény számlát lezárjuk, így az eredmény számlának

nem lehet év eleji nyitó egyenlege.
Könyveléstechnikai számlák
A könyvelés technikai megoldások kivitelezését szolgáljak.
Létezhetnek könyveléstechnikai számlák melyek az eszközökhöz-
forrásokhoz, valamint a ráfordításokhoz-hozamokhoz kapcsolódnak. Ilyen
számla például az eredmény számla zárását szolgáló számla.
Helyesbítő számlák
A helyesbítő számlák lehetnek eszköz-, vagy forrás- helyesbítő
számlák, amint azt már bemutattuk a vagyonelemek (E és F) részletes
ismertetésénél.
Egy ilyen helyesbítő számla a tárgyi eszközök értékcsökkenése. A
tárgyi eszközök tartós használat folyamán elkopnak, csökken a bruttó az
értékük. Ezt az értékvesztést az amortizáció (értékcsökkenés) mutatja. A
könyvvitelben külön számlákon követjük a bruttó, valamint az amortizáció
értékét. A két számla különbségeként megkapjuk az eszközök nettó értékét.
T Tárgyi eszközök K T Tárgyi eszközök amortizációja

K

10.000 2.000
A tárgyi eszköz nettó könyvelési értéke = 10.000 – 2.000 = 8.000
113
II. Egység. A KÖNYVELÉSI TÉTEL
A könyvelési tétel vagy számlaösszefüggés annak meghatározása,

hogy a gazdasági eseményt, beleértve a könyvelendő értéket is melyik számla
tartozik, és melyik számla követel oldalára kell könyvelni. A gyakorlati
életben ezt kontírozásnak is nevezzük.
A könyvelési tétel felírásához szükséges elemek meghatározása:
- ellenszámlák: a könyvelési tételben egymással szemben álló
számlák egyike,
- megterhelés: a számla TARTOZIK oldalán történő könyvelés,
- jóváírás: a számla KÖVETEL oldalán történő könyvelés,
- az egymással szemben álló számlák közötti egyenlőség (=) jel,
- %-jel az egyenlőség tartozik vagy követel felén egyidőben két
vagy több számla használata esetén.
2.1. A KÖNYVELÉSI TÉTELEK TÍPUSAI
A könyvelési tételt alkotó ellenszámlák számától függően léteznek:

egyszerű vagy alapvető,
komplex,
összetett könyvelési tételek.
2.1.1. Az alapvető gazdasági események könyvviteli felírása
Az egyszerű könyvelési tételek esetében egyetlen számla tartozik

oldalára és ugyanakkor egy másik számla követel oldalára ugyanazt az
összeget számoljuk el.
Tartozik számla = Követel számla Összeg
114
A mérlegváltozásokkal kapcsolatban négy alapvető gazdasági

eseményt különböztettünk meg:
eszköz nő és eszköz csökken – eszközök változása

forrás nő és forrás csökken – források változása
eszköz nő és forrás nő - Vagyon nagyságának változása
eszköz csökken és forrás csökken - Vagyon nagyságának
változása
Nézzük meg e négy alapvető gazdasági esemény könyvelését.
1. Eszköz nő és eszköz csökken

Gazdasági esemény: 10.000 lej értékű nyersanyagot vásárolunk
A gazdasági esemény könyvviteli magyarázata és elszámolása:
- a nyersanyagkészlet nő, az „Nyersanyag” számla eszköz számla,
tehát a növekedés a számla Tartozik oldalán könyvelendő,
- ugyanakkor a készpénz csökken, a „Pénztár” számla eszköz számla,
tehát a csökkenés a számla Követel oldalán könyvelendő.
Kontírozás:
T - Nyersanyag = K - Pénztár 10.000
A könyvviteli számlák kitöltése:

T Pénztár (E) K T Nyersanyag (E) K
Növekedés + Csökkenés - Növekedés + Csökkenés -
10.000 10.000
2. Forrás nő és forrás csökken

Gazdasági esemény: Szállítókkal szembeni tartozásunkból 7.000 lejt
rövid lejáratú hitel igénybevételével kiegyenlítünk.
Magyarázat és elszámolás:
115
- a szállítókkal szembeni tartozás csökken, a „Szállítók” számla forrás

számla, a csökkenés a számla Tartozik oldalán könyvelendő,
- rövid lejáratú hiteltartozásunk nő, a „Rövid lejáratú hitel” számla
forrás számla, a növekedés a Követel oldalon könyvelendő.
Kontírozás:
T - Szállítók = K – Rövid lejáratú hitel 7.000

T Rövid lejáratú hitel (F) K T Szállítók (F) K
Csökkenés - Növekedés + Csökkenés - Növekedés +
7.000 7.000
3. Eszköz nő és forrás nő
Gazdasági esemény: 5.000 lej érékű árut vásárolunk a szállítóktól.
- az árukészletünk nő, az „Áru” számla eszköz számla, a növekedést a
számla tartozik oldalán könyveljük,
- a szállítókkal szembeni tartozásunk nő (az árukészlet értékével), a
„Szállítók” számla forrás számla, a növekedést a számla követel
oldalán könyveljük.
Kontírozás:
T - Áruk = K – Szállítók 5.000

T (F) Szállítók K T (E) Áruk K
Csökkenés - Növekedés + Növekedés + Csökkenés -
5.000 5.000
116
4. Eszköz csökken és forrás csökken

Gazdasági esemény: A szállítókkal szembeni 5.000 lej tartozásunk egy
részét, 3.000 lejt a banki folyószámlánkról kiegyenlítjük.
- a szállítókkal szembeni tartozás 3.000 lejjel csökken, a „Szállítók”
számla, forrás számla, a csökkenés a számla tartozik oldalán
könyvelendő,
- a bankban levő pénzünk csökken, a „Banki folyószámla” eszköz
számla, a csökkenést a számla követel oldalán könyveljük.
Kontírozás:
K – Szállítók = T – Banki folyószámla 3.000

T (E) Banki folyószámla K T (F) Szállítók K
Növekedés Csökkenés - Csökkenés - Növekedés +
+
3.000 3.000
2.1.2. Az komplex (gazdasági események) könyvelési tételek felírása
Sokszor adódnak olyan gazdasági események, amelyek:

a.) egyik eszköz változásával egyidejűleg több más eszközben vagy
forrásban okoznak változást
b.) az egyik forrás változásával egyidejűleg több más forrásban vagy
eszközben okoznak változást
Formái:
Tartozik számla = % X+y+…
Követel számla x
Követel számla y
117
……… …
% = Követel számla X+y+…
Tartozik számla X
Tartozik számla y
…. …
Ezeket a gazdasági eseményeket komplex gazdasági eseményeknek, a
könyvelésüket pedig komplex könyvelési tételnek nevezzük.
Gazdasági esemény: Ugyanattól a szállítótól egyidejűleg 3.000 lej

értékű árut és 2.000 lej értékű nyersanyagot vásárolunk.
A gazdasági esemény könyvviteli magyarázata:
- egyidejűleg két készletszámla nő az „Áruk” és a „Nyersanyag” számlák
eszköz számlák, így a növekedést a tartozik oldalon könyveljük,
-a szállítókkal szembeni tartozásunk nő (az áru- és a
nyersanyagkészlet értékével), a „Szállítók” számla forrás számla, a
növekedést a számla követel oldalán könyveljük.
Kontírozás:
= K – Szállítók 5.000
T – Áruk 3.000
T - Nyersanyag 2.000

T (F) Szállítók K T (E) Áruk K
Csökkenés - Növekedés + Növekedés + Csökkenés -
5.000 3.000
T (E) Nyersanyag K
Növekedés + Csökkenés -
2.000
118
A kettős könyvvitel lényegéből következően az összetett gazdasági

események könyvelésére is igaz az az alapszabály, hogy a tartozik és követel
összegként végülis ugyanazon értéket kell könyvelni (5.000 = 3.000 + 2.000).
2.1.3. Összetett könyvelési tételek
A gazdasági események több eszköz és/vagy forrás változásával

egyidejűleg több más eszközben és/vagy forrásban okoznak változást.
X1+y1+… % = % X2+y2+…
X1 Tartozik számla Követel számla X2
Y1 Tartozik számla Követel számla Y2
… … ……… …
2.2. HIBÁS KÖNYVELÉSI TÉTELEK JAVÍTÁSA
A könyvelési tételeket javítását nem áthúzással, fölé és melléírással,

hanem ú.n. stornó könyvelési tételek felírásával valósítjuk meg.
A javítási tételek lehetnek:
1. Fekete stornó tételek (ellentétes);
2. Piros stornó tételek (azonos).
1. A fekete stornó tétel.
A hibás könyvelési tételt úgy javítjuk ki, hogy először felírunk egy
könyvelési tételt a hibás könyvelési fordítottjaként, utána pedig felírjuk a
helyes könyvelési tételt. Ez a javítási azonban torzítja a számlák forgalmát.
2. A piros (negatív) stornó tétel.
A hibás könyvelési tételt úgy javítjuk ki, hogy a hibás könyvelési tételt
mégegyszer felírjuk változatlanul és az összeget pirossal írjuk, vagy fekete
keretbe tesszük, ami a mínusz jelnek felel meg. Utána pedig felírjuk a helyes
könyvelési tételt. Ez a módszer nem halmozza feleslegesen a számlák
forgalmát tényleges gazdasági esemény nélkül.
119
Példa: 3.000 lej tartozásunkat a szállító felé banki folyószámláról

kiegyenlítjük, de figyelmetlenség miatt a következő könyvelési tételt írjuk fel:
5121 Banki folyószámla = 401 Szállítók 3.000
A hónap végén rájövünk a hibára és ezt javítani akarjuk. Nézzük, hogy

történik a javítás, először a fekete-, majd a piros stornó tétellel.
- javítás fekete stornóval:
- a fordított könyvelési tétel felírása:
401 Szállítók = 5121 Banki 3.000
folyószámla
- a helyes könyvelési tétel felírása:
401 Szállítók = 5121 Banki 3.000
folyószámla

Hibás t. 3.000 Hibás t. 3.000
Stornó t. Stornó t. 3.000
3.000
Helyes t. Helyes t. 3.000
3.000
TF 3.000 KF 6.000 TF 6.000 KF 3.000
KZE 3 .000 TZE 3.000
- javítás piros stornóval:

- stornó tétel felírása:
5121 Banki = 401 Szállítók 3.000
folyószámla
- a helyes könyvelési tétel felírása:
401 Szállítók = 5121 Banki folyószámla 3.000
120

Hibás t. 3.000 Hibás t. 3.000
Stornó t. Stornó t.
3.000 3.000
Helyes t. Helyes t. 3.000
3.000
TF 0 KF 3.000 TF 3.000 KF 0
KZE 3.000 TZE 3 .000

Budapest
KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK:
1. Melyek az eszköz és forrás számlák működési szabályai?

2. Hogyan működnek a hozam és ráfordítás számlák?
3. Mi a nyitó és a záró egyenleg?
4. Mire vonatkozik a számlák forgalma?
5. Milyen elemek szükségesek egy könyvelési tétel felírásához?
6. Milyen könyvelési tétel típusokat ismerünk?
7. Hogyan javítunk ki hibás tételeket?
121
8. Egy vállalat könyvviteli mérlege a tárgy időszak kezdetén a következő

képet mutatja:
Nyitómérleg 2009.jan.01.
AKTÍVÁK PASSZÍVÁK
Anyagok 1200 Egyéb tartalék 300
Vevők 600 Hosszú lejáratú bankhitel 600
Bankszámla 690
Összesen 7500 Összesen 7500
A hónap folyamán a következő gazdasági események történtek:

 100 lej értékű árut vásárolunk
 Szállítókkal szembeni tartozásokból 500 lejt a bankszámláról
törlesztünk,
 A 300 lej értékű tartalékokat felhasználják a jegyzett tőke növelésére.
a. Kontírozzuk a gazdasági eseményeket
b. Töltsük ki a mérleget a tárgyi időszak végén
122
VI. MODUL. A SZÁMLATERV
A MODUL TARTALMA:
Kulcsfogalmak
A VI. modul részletes bemutatása
I. Egység. A számlaterv felépítése
Ellenőrző kérdések és feladatok
 a számlterv(Plan de cunturi) bemutatása,
 a szálmák besorolása a számlarendbe,
 a jelentősebb számlaosztályok, számlacsoportok
megismerése.
KULCSFOGALMAK:
Számlaosztály, számlacsoport, első és másodfokú

szintetikus számla, analitikus számla, Mérlegszámlák:
beruházás számlák, készlet számlák, tőke számlák,
követelés- és kötelezettség számlák, kincstári számlák,
eredményszámlák: hozam és ráfordítás számlák, Mérlegen
kívüli, speciális számlák, Vezetői könyvviteli számlák.
123
I. Egység. A SZÁMLAKERET FELÉPÍTÉSE
A számlakeret (számlatükör), a könyvviteli elszámolások során

alkalmazandó számlák, egységes és következetes felépítési rendje.
A gazdasági események elkönyveléséhez használt eszköz, forrás,
hozam és ráfordítás számlákhoz a könnyebb használat érdekében, egy számla
számot rendelünk hozzá. A számlák számozásához a decimális számozási
rendszert használjuk.
A számlákat a számlarend szerint számlaosztályokba soroljuk, majd a
számlaosztályokat számlacsoportokra bontjuk, utána, pedig első és másodfokú
szintetikus számlákra. Ha ez nem elegendő, akkor ezeket analitikus/részletező
számlákra bonthatjuk.
A számlák besorolása a számlacsoportokba
6.1. táblázat
I fokú
Számla- szin-
Számla- II. fokú szin- Részletező/analitikus
osztály tetikus
csoport tetikus számla számla
1 számla
2 számjegy 4 számjegy min. 5 számjegy
számjegy 3
számjegy
20
Immateriális
eszközök 2111.01 „A” terület
2111 Területek 2111.02 „B” terület
2 211 2111.03 „C” terület
Befektetett Területek 2112 Területek
eszközök értékbehelyezési
21 Tárgyi műveletei
eszközök 212.01 „A” csarnok
212 212.02 Műhely

Épületek
124
A jelenlegi, a gazdasági társaságok számára összeállított, romániai

számlarend a pénzügyi jelentések (mérleg, eredmény-kimutatás és stb.)
készítésének szemszögéből van megfogalmazva.
A romániai számlarend tartalmaz számlákat külön a pénzügyi, és
külön a vezetői számvitel számára, ezek egymástól függetlenül működnek két
különböző rendszerben. Az első 8 osztály a pénzügyi-, a 9-es osztály pedig a
vezetői számvitelre vonatkozik.
Összegezve a számlaosztályok szintjén a számlakeret a következő

képet mutatja:
9.2. táblázat
A számlaosztályok
A számlák jellege Használata
száma megnevezése
1 Tőke számlák
2 Beruházás Mérlegszámlák:
számlák - Eszköz
- Forrás
3 Készlet és
termelés számlák
4 Másokkal
Pénzügyi
szembeni
könyvvitelben
elszámolások
5 Kincstári számlák
6 Ráfordítás számlák Eredményszámlák
7 Hozam, bevétel
számlák
8 Mérlegen kívüli számlák
9 Vezetői könyvviteli számlák Vezetői

könyvvitelben
125
Amint látjuk, a Mérleghez közvetlenül csak az első 5 számlaosztály

számlái kapcsolódnak, a 6-os és a 7-es számlaosztály számlái alapján pedig,
az Eredménykimutatás állítható össze.
A számla-osztályok és a Mérleg kapcsolatát a következő vázlat
szemlélteti:
MÉRLEG
ESZKÖZÖK FORRÁSOK
2 osztály: Beruházás számlák
3 osztály: Készlet és termelés 1 osztály: Tőke számlák

számlák
4 osztály: Másokkal szembeni 4 osztály: Másokkal szembeni

elszámolások- Követelések elszámolások- Kötelezettségek
5 osztály: Kincstári számlák – Aktív 5 osztály: Kincstári számlák – Passzív

kincstári számlák kincstári számlák
Az eredményre vonatkozó számlák csoportosítása:
EREDMÉNY-KIMUTATÁS
Ráfordítás számlák Hozam számlák
A számlarend felépítésével kapcsolatos szabályok:

- a 3-dik helyen található 9-es számjegy jelzi, hogy a számla, ellentétes
működésű a csoporthoz viszonyítva;
- a 2-dik helyen található 9-es számjegy, céltartalék számlát jelez,
vagyis passzív működésű számla;
- a 28-as csoport, amortizáció számlákat tartalmaz, amelyek passzív
működésűek;
- a 3X8-as számlák, értékkülönbözeti számlák. Mivel ezek az eltérések
pozitívak vagy negatívak is lehetnek, ezért ezek a számlák dupla
működésű számlák.
126
Megjegyzések a ráfordítás ás jövedelem számlákra vonatkozóan:

- a 60-65 ráfordítás és 70-75 jövedelem számlacsoportok a szervezet
alaptevékenységével kapcsolatos ráfordításokat és jövedelmeket
tartalmazzák;
- a 66, valamint a 76 csoportok, a pénzügyi ráfordítás és jövedelem
számlákat tartalmazzák;
- a 67, 77 csoport számlái, rendhagyó ráfordítások és jövedelmek;
- a 68, 78 csoport számlái olyan ráfordításokat és jövedelmeket
tartalmaznak (amortizáció, céltartalék), amelyek nem generálnak
pénzmozgást, nincsenek kihatással a kincstárra.

Budapest
1. Mi a számlakeret és miért van szükség rá?

2. Milyen számlákat tartalmaz az 1-5- ös számlaosztály?
3. Soroljátok be az 5131-es számlát a számlakeretbe.
127
IRODALOMJEGYZEK
1. PAPP LÁSZLÓ- Könyvviteltan, Janusz Pannonius

Tudományegyetem, Pécs, 1993
2. Dr. Baricz Rezső, Dr. Róth József- Könyvviteltan, bevezetés a
könyvviteli ismeretekbe, Aula kiadó, Budapest
Budapest
4. Pete István, Fekete Szilveszter, Cardoș Ildikó Réka - Számviteli
alapismeretek, Ed. Casa Cărții de știință, Kolozsvár, 2010
Oradea, 2007
7. Niculae Feleagă- Tratat de contabilitate financiară, Vol. I, Ed.
Economică, Bucureşti
8. Veit József- A számviteli adatokra épülő cash-flow kimutatások
összeállításának elméleti és gyakorlati problémái, Veszprémi
egyetem, 2005
9. Legea privind societăţile comerciale nr. 31/1990 (A kereskedelmi
társaságokról szóló törvény)
10. Legea contabilităţii nr. 82/1991 (A számviteli törvény)
11. OMFP nr. 3055 din 2009 pentru aprobarea Reglementărilor
contabile conforme cu Directivele Europene (2009. évi 3.055 sz.
Pénzügyminiszteri Rendelet az Európai Direktívák szerinti
számviteli rendszer romániai alkalmazásának rendszerét)
12. OMFP nr. 2239 din 30/06/2011 pt. aplicarea ”Sistemului simplificat
de contabilitate” (2.239/2011 sz. Pénzügyminiszteri Rendelet
rendelet, az egyszerűsített számvitel alkalmazásáról)
128

Számviteli Alapismeretek

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Számviteli Alapismeretek

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Számviteli alapismeretek

1.1.Tantárgyhoz kötődő adatok

Tantárgyfelelős adatai: Tantárgyazonosító adatok és

1.2. Előtanulmányi feltételek:

1.3. A tantárgy leírása

1.4. Az előadáskivonat tartalma

A tárgy egymással szorosan összefüggő modulokból és fejezetekből tevődik

1.5. A tantárggyal kapcsolatos tevékenységek

1.6. Kötelező szakirodalom

1.7. A kurzuson használt eszközök és anyagok

1.8. Időrendi tevékenységek

1.9. Ismeretek értékelése

- Időt kell hagyni a végső áttekintésre.

1.10. Akadémiai szabályok

A következőket ajánljuk a kedves hallgatók figyelmébe:

1.11. Egyenlő esély a hallgatók számára

A tantárgyfelelős és az előadók, a lehetőségekhez mérten, vállalják, hogy a

1.12. Tanulási stratégiák

A távtanulásban résztvevők többnyire nehezen tudják megfogalmazni, hogy

0.1. Sz. ábra. A távoktatás folyamatának ábrája

Figyelembe véve a távoktatás sajátosságait, fontosnak találjuk, hogy a kedves

A segédanyagból való eredményes tanulás módszere:

Az áttekinthetőség kedvéért néhány ikon alkalmazásával hívjuk fel a

Kulcsfogalmak, amelyek ismerete elengedhetetlen

Önellenőrző kérdések és feladatok. A feltett kérdésekre a

A jegyzetben felhasznált irodalom, amelyből a vonatkozó

II. MODUL – A PÉNZÜGYI KIMUTATÁSOK 42

III MODUL. A VAGYONÉRTÉKELÉS 85

IV. MODUL KÖNYVVITELI OKMÁNYOK / BIZONYLATOK 97

V MODUL. A KÖNYVVITELI SZÁMLA 106

VI. MODUL. A SZÁMLATERV 123

I MODUL. BEVEZETÉS A SZÁMVITELBE

 megismertetni a számvitel fogalmát, annak kialakulását

Számvitel, vagyonkezelői módszer, számviteli

I. Modul. RÉSZLETES BEMUTATÁS

I. Egység. A SZÁMVITEL FEJLŐDÉSÉNEK TÖRTÉNETI

Fennmaradt forrásokból tudjuk, hogy a történelem legelső

A KETTŐS KÖNYVVITEL MEGJELENÉSE. AZ ELSŐ ÍRÁSOS

A középkorban az olasz városállamok közötti kereskedelem

Míg a kettős feljegyzés a könyvviteli számla segítségével történik, a

KETTŐS ÁBRÁZOLÁS ÉS EREDMÉNYKIMUTATÁS

A rövidítések jelentése: T – tartozik, K – követel, F – forgalom, E- egyenleg

Az első írásos dokumentum, ami bizonyítja a kettős számvitel

Jelenleg újabb kihívás előtt áll a számvitel: a globalizáció, melynek

felmerülő kérdéseket megoldották, már nem felelnek meg a határokon

Az utolsó és egyben a szabályozás legmélyebb szintjén azokat a

II. Egység. A SZÁMVITEL FOGALMA

Évszázadok folyamán a számviteli szakemberek megfogalmaztak,

A SZÁMVITEL, MINT MÓDSZERTAN

A számvitel egyrészt elméleti kérdésekkel foglalkozik, másrészt a

1 Baricz Rezső, Róth József, Könyvviteltan, Aula kiadó, Budapest, 1997

gyűjtő módszernek, mert a jogi és gazdasági történések a könyvelés számára

A SZÁMVITEL, MINT MŰVÉSZET

Esztétikai értelmezésben nem mondhatjuk a számvitelről, hogy

A SZÁMVITEL, MINT TÁRSADALOMTUDOMÁNY

A XX. század felé haladva egyre jobban körvonalazódott a számvitel,

A SZÁMVITEL, mint vagyonkezelői módszer

A SZÁMVITEL, mint művészet

A kettős könyvvitel megjelenése

T Makro Nemzetgazdasági könyvvitel

1.1. sz. ábra. A számvitel fejlődése és szerepe a gazdasági életben

A SZÁMVITEL, MINT INFORMÁCIÓS RENDSZER

A korunkat jellemző modern gazdaságban a termelés, az elosztás, a