Szamvitel Kidolgozott Tetelek MBA2014

2015-01-21 elődöktől átvéve ás átdolgozva by MB
MASTER OF BUSINESS ADMINISTRATION (MBA), MARKETING ÉS SZÁMVITEL

MESTERSZAK 2014 ÉVFOLYAM
Számvitel vizsga
1. Mi a számvitel feladata, és milyen eszközöket rendel ennek megoldásához?

2. Mutassa be a piaci szereplőket, a hatóságot és azok információ igényét!
3. Mutassa be a számvitel hierarchiáját! Jellemezze az egyes szinteket!
4. Milyen főbb könyvvezetési technikákat ismer? Hasonlítsa is össze ezeket!
5. Mutassa be a kettős könyvvitel rendszerét!
6. Mi a vállalkozások beszámolója (fajtái, mellékletei, szabályai)?
7. Mi a mérleg, mi a célja, milyen a formája, mik a jellemzői?
8. Jellemezze a … mérleg főcsoportot!
9. Mi az eredménykimutatás, mi a célja, milyen fajtái vannak, mik a jellemzői?
10. Jellemezze a … eredménykategóriát!
11. Mi a különbség az összköltség eljárású és a forgalmi-költség eljárású
eredménykimutatás között?
12. Mi a különbség a költség, a ráfordítás és a kiadás fogalmak között?
13. Mi a különbség az árbevétel, a bevétel és a pénzbevétel fogalmak között?
14. Ismertesse és jellemezze a költségnemeket!
15. Mi az értékelés számviteli feladata? Hogyan változott az értékelés szabályozása a ’90-es évek
óta, milyen anomáliákat tartalmaz ma is?
16. Mi a különbség a visszaírás és az értékhelyesbítés között?
17. Mi a kiegészítő melléklet szerepe, hol helyezkedik el a számviteli információs rendszer
egészében?
18. Mi a cash-flow kimutatás, mi a célja, milyen fajtái vannak, mik a jellemzői? Mutassa be a
számviteli cash-flowt, és cash-flow kategóriákat!
1. Mi a számvitel feladata, és milyen eszközöket rendel ennek megoldásához?
1.1 A számvitel feladata
a) A számvitel feladata az, hogy tájékoztatást, információt szolgáltasson
– a piac szereplőinek,
- a hatóságoknak (elsősorban az adóhatóságnak),
- a gazdálkodó szervezet vezetőinek, és
- a gazdálkodó alkalmazottainak.
Ezek a személyek a számviteli tájékoztatás címzettjei.
b) A számviteli tájékoztatás a gazdálkodó szervezet
- vagyoni,
- pénzügyi és
- jövedelmi helyzetére (jövedelemtermelő képességére)
vonatkozó adatok teszi megismerhetővé.
c) Az egységes számviteli szabályok azt a célt szolgálják, hogy a számviteli tájékoztatás címzettjei
(elsősorban a piaci szereplők) a cég vagyoni, pénzügyi és jövedelmi viszonyairól megbízható és valós
összképet szerezhessenek.
1.2 A számvitel feladatainak teljesítését biztosító eszközök:
Az objektív tájékoztatás és információ biztosításához a számviteli szabályok egységes módon adnak

kötelező előírásokat. Ezek tekinthetők azoknak az eszközöknek, amivel a számvitel a feladatát teljesíteni
tudja.
Ezek az eszközök:
- a könyvvezetés (a törvény előírja a könyvviteli nyilvántartások vezetésének a formáját és tartalmát)
- a beszámoló készítés (a törvény előírja, hogy a könyvvezetés adataiból milyen formában és tartalommal
kell évenként „beszámolót” készíteni,
- a leltár (a törvény előírja, hogy a beszámolót, az abban feltüntetett eszközök meglétét leltárral kell
alátámasztani),
- a könyvvizsgálat (a méretüket tekintve jelentősebb gazdálkodók kötelesek a beszámolójukat független
szakértőnek tekinthető könyvvizsgálóval ellenőriztetni és minősíttetni)
- a letétbehelyezés és közzététel (a törvény előírja, hogy a beszámolót mások számára cégbírósági letétbe
helyezéssel, illetve sajtó útján való közzététellel hozzáférhetővé kell tenni).
Mára a szabályok úgy változtak, hogy a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium céginformációs

szolgálata útján történő elektronikus közzététellel a letétbe helyezést is megvalósultnak kell tekinteni.
A céginformációs szolgálat a beszámolót továbbítja az adóhatóságnak.
2. Mutassa be a piaci szereplőket, a hatóságot és azok információ igényét!

1. Tulajdonosok:
Azok a természetes és jogi személyek akik (amelyek) vagyonukat vitték be a vállalkozásba. Ők a vállalkozás
legfontosabb szereplői, kulcsfigurái, hiszen egyrészt a vagyonukat kockáztatják, másrészt a vállalkozás
vezetőit kinevezik, visszahívják.
Információigényük általában a következőkre irányul:
- a jövedelmen milyen arányban osztoznak ők maguk, a munkavállalók, az állam, a hitelezők,
- a befektetésükre mekkora hozadék jut,
- a befektetésük értéke milyen irányban és milyen mértékben változott.
2. Hitelezők:
Azok a személyek és szervezetek (különösképpen pénzintézetek), akik pénzeszközöket kölcsönöznek a
vállalkozásnak. Ők a mellett, hogy kamatjövedelmet akarnak realizálni, figyelemmel kívánják kísérni a
kölcsönadott pénzük visszafizetésének az esélyeit.
Információigényük: a hitelezők olyan információkra kíváncsiak, amelyekből következtetni tudnak arra,
hogy az átengedett tőkéjüket és az azok után járó kamatot képes lesz-e megfizetni részükre a vállalkozás.
Vagyis, hogy milyen a vállalkozás:
- fizetőképessége
- jövedelemteremtő képessége
- a tulajdonosok által bevitt tőke növekedése, csökkenése
3. Jövőbeni potenciális befektetők:

Itt elsősorban is gondolhatunk a cég részvényeit esetleg megvásárolni szándékozókra.
Információigényük: a tulajdonosok és a hitelezők igényével azonos.
4. Üzleti partnerek:
Akikkel a vállalkozás napi üzleti kapcsolatban áll. Vevők, Szállítók.
Információigényük: milyen a vállalkozás pénzügyi helyzete és várható fejlődése.
5. Hatóságok:
Azok a szervezetek, amelyek adót, járulékot szednek a vállalkozástól.
- Az állami adóhatóság, a helyi önkormányzatok.
- Egyéb államigazgatási szervek (környezetvédelem, nyugdíjigazgatóság,stb.)
Információigényük: a gazdálkodó által elért jövedelem (a nyereség) összege és kimutatásának

szabályszerűsége, valamint egyéb adók megállapításhoz szükséges alapadatok, bevallások, elszámolások.
3. Mutassa be a számvitel hierarchiáját! Jellemezze az egyes szinteket!

A gazdálkodónak az üzleti tevékenysége során megvalósuló
minden gazdasági eseményről (gazdasági műveletről) bizonylatot Beszámoló
kell kiállítani, a bizonylatokat rendszerint az analitikus
nyilvántartásokban vesszük nyilvántartásba, az analitikus nyil-
vántartások összesített adatait a főkönyvi számlákon rögzítjük,
Főkönyv
(ezzel egyidejűleg a főkönyvi könyvelés időbeli sorrendjét
tanúsító naplót vezetünk).
Az úgynevezett főkönyvi kivonatok (a főkönyvi számlák egyenlegei)
alapján készítjük el a mérleget és az eredménykimutatást. Analitikus nyilvántartás
( pénztárkönyv, stb)
Alapbizonylatok
Részben szigorú
számadású
Alapbizonylatok: Egy-egy gazdasági eseményt valamilyen dokumentummal,

bizonylattal rögzítenünk kell. Például, ha a pénztárból pénzt adunk ki, ki kell
állítani egy pénztár kivételezési bizonylatot, a pénztáros készletének jogos
csökkenésének igazolására
Analitikus nyilvántartás: Azokról a gazdasági eseményekről vezetünk, amelyek
, ha aszámban
nagy pénztárból pénzt adunk
fordulnak elő, ki,
sokkibizonylat
kell állítani egy pénztár
születik kivételezési
és egyenkénti főkönyvi
bizonylatot, me ly dokumentumok igazolják a raktáros, a
könyvelésükre nincs szükség. (Anyagkivételezések, alkalmazottak bérszámfejtései,
pénztáros
stb.) készletének
Az ÁFA esetébenjogos csökkenését.
a tételes ellenőrizhetőség miatt kell számlánkénti tételes
analitika.
Főkönyv: Az analitikus nyilvántartások adatai alapján kerülhet sor a
gazdasági eseményeket időrendben rögzítő napló megfelelő sorainak
kitöltésére, az érintett főkönyvi számlák kijelölésére (kontírozásra), majd
a főkönyvünkben a tételek elkönyvelésére.
Beszámoló: a vállalkozás éves működéséről, vagyoni, pénzügyi helyzetéről

készített írásos jelentés. Alátámasztva a leltárral és a könyvvezetéssel.
adatainaadatait könyatok alapján rögzíti az
Részei: a mérleg, eredménykimutatás, kiegészítő melléklet.
anyag és pénzmozgásokat Tagolt, részletes, de nem terjed ki minden vagyon részre.

4. Milyen főbb könyvvezetési technikákat ismer? Hasonlítsa is össze ezeket!

A könyvvezetés az a tevékenység, amely során a vállalkozó a vagyoni, pénzügyi és a jövedelmi
helyzetét alakító gazdasági eseményekről folyamatos nyilvántartást vezet, és azt az üzleti év végén
lezárja.
Gazdasági események (más kifejezéssel: gazdasági műveletek): olyan beavatkozások, amelyek hatására
megváltozik a vállalkozó vagyoni és jövedelmi helyzete. (A számviteli törvény meghatározása szerint
minden történés gazdasági esemény, ami változást idéz elő a gazdálkodó eszközeinek vagy forrásainak
az állományában.)
A könyvvezetésnek/könyvvitelnek az alábbi technikái léteznek:
1) Egyszeres könyvvitel: Az egyszeres könyvvitel pénzforgalmi szemléletű könyvvezetési mód.
Ez lényegében azt jelenti, hogy a gazdasági eseményt csak akkor rögzítjük a könyvekben, amikor azok
pénzügyileg is realizálódik.
Egy kimenő számla szerinti bevételt akkor könyveljük, ha számla szerinti ellenérték befolyt. Egy bejövő
számlát akkor könyveljük, ha kifizettük.
Az egyszeres könyvvitel tehát vállalkozás pénzeszközeit alakító gazdasági műveletekről vezetett
nyilvántartás. Nem használ főkönyvi számlát.
2) Kettős könyvvitel: A vállalkozó vagyonáról, a vagyonának összetételét (állományát) alakító gazdasági

műve1etekről készített olyan nyilvántartás, amely a vagyonban (tőkében) beállt változásokat a főkönyvi
számlákon a valóságnak megfelelően, folyamatosan, áttekinthetően, felidézhetően, zárt rendszerben tükrözi.
A kettős könyvelés esetén valamennyi gazdasági esemény bekövetkezésekor ugyanazt a számot kétszer kell
leírnunk egy főkönyvi számla követel és egy másik számla tartozik oldalára.
Minden eszköznek és forrásnak külön nyilvántartása van (főkönyvi számla), és az őket érintő gazdasági
eseményeket ezeken a számlákon rögzítjük. Ha bármikor összeadjuk az összes tartozik és az összes követel
összeget a két számnak egyezni kell.
Alapvető eltérés a kettős és egyszeres könyvvitel között::
Terjedelmében: míg a kettős könyvvitel teljes körű, vagyis minden gazdasági műveletet regisztrál, addig az
egyszeres könyvvitel csak a pénzmozgásokat jegyzi fel.
Formájában: míg a kettős könyvvitelben a gazdasági eseményeket a főkönyvi számlákon rögzítjük, addig
az egyszeres könyvvitel nem használ főkönyvi számlát.
3) Bevételi nyilvántartás: Magánszemély vállalkozása (egyéni vállalkozó) esetén megengedett könyvvezetési
forma. Lényege, hogy a vállalkozó csak a bevételeiről vezet nyilvántartást.
A költségeit nem kell tételesen kimutatnia és könyvelnie, mert az adót nem a nyeresége, hanem a bevételei
alapján kell bevallani és megfizetni.
5. Mutassa be a kettős könyvvitel rendszerét!

A kettős könyvvitel a vállalkozó vagyonáról, vagyonának összetételét alakító gazdasági műveletekről
készített olyan nyilvántartás, amely a vagyonban beállt változásokat a főkönyvi számlákon a valóságnak
megfelelően, folyamatosan, áttekinthetően, felidézhetően, zárt rendszerben tükrözi.
A kettős könyvelést Luca Paccioli (olasz szerzetes) találta ki 1494-ben. Lényege, hogy vegyünk egy nagy
könyvet, amelyet nevezzünk Főkönyvnek. E főkönyv minden lapja egy-egy piaci szereplőre vonatkozó
információnkat tartalmazza. Ezt lapot hívjuk főkönyvi számlának. A lapot válasszuk szét egy függőleges
vonallal két részre, az egyik (bal) oldalára írjuk be minden olyan gazdasági esemény számszerű adatát,
amely keretében a szereplő kapott valamit, tehát Tartozik nekünk, a másik (jobb) oldalára az olyan
gazdasági események adatait, amikor a piaci szereplő adott valamit nekünk, tehát Követel tőlünk.
Minden főkönyvi számlának Tartozik és Követel oldala van. Ez az ún. „Első ökölszabály”:
„Második ökölszabály”: Bár csak egy gazdasági esemény történik, mégis ugyanazt a számot kétszer kell
leírnunk egy főkönyvi számla követel és egy másik számla tartozik oldalára. Ha bármikor összeadjuk az
összes tartozik, és az összes követel összeget a két számnak egyeznie kell. Ez adja a rendszer biztonságát.
A kettős könyvvitelben külön könyveljük az eszközök és a források változását, és külön könyveljük a

bevételeket és a költségeket (ráfordításokat).
A számviteli törvény meghatározza, hogy milyen típusú főkönyvi számlákat kell megnyitni és vezetni.
Ez az ún. egységes számlakeret.
4-féle főkönyvi számla van.
- eszközszámlák és
- forrásszámlák, valamint
- költség- (ráfordítás) számlák és

- bevételi számlák.
Az eszköz- és forrásszámlák adataiból állítható elő a mérleg.

A költség- (ráfordítás) számla és a bevételi számla adataiból állítható elő az eredménykimutatás.
Az áttekinthetőség érdekében az eszközszámla 3 csoportra, úgynevezett számlaosztályra van bontva:

- befektetett eszközök (ingatlan, gépek, jogok stb.) 1. számlaosztály
- készletek (anyagok, árúk, stb.) 2. számlaosztály
- pénzeszközök, követelések 3. számlaosztály
Forrásszámlából egy számlaosztály van, ez a 4. számlaosztály
A költség és ráfordításszámlák 4 csoportra vannak osztva 5.,6.,7. és 8. számlasoztály

A bevételi számlák a 9. számlaosztály
6. Mi a vállalkozások beszámolója (fajtái, mellékletei, szabályai)?
A beszámoló egy adott időpontra nézve - az elkészítése szerinti a fordulónapjára vonatkozóan -

megmutatja a gazdálkodó vagyonát, annak összetételét, pénzügyi helyzetét és az elért eredményét. A
beszámoló a vállalkozók éves működéséről, vagyoni, pénzügyi helyzetéről készített írásos jelentés
(dokumentáció).
A beszámolót az üzleti évről kell készíteni. Az üzleti év időtartama rendszerint 12 hónap, amely
alapértelmezésben megegyezik a naptári év időtartamával, de a törvényben meghatározott esetekben el is
térhet attól. Az üzleti év időtartama 12 hónaptól esetenként eltérő lehet (pl.: az előtársasági időszak alatt,
ami az alapítási szerződéstől a cégbírósági bejegyzésig tart.)
Beszámoló készítés szabályai: Az éves beszámolót a számviteli törvényben meghatározott szerkezetben és

legalább az előírt tagolásban, bizonylatokkal alátámasztott, szabályszerűen vezetett kettős könyvvitel adatai
alapján, világos és áttekinthető formában, magyar nyelven kell elkészíteni. Az adatokat ezer forintban kell
megadni. Amennyiben a vállalkozó éves beszámolója mérlegének mérlegfőösszege meghaladja a
százmilliárd forintot, akkor az adatokat millió forintban kell megadni.
A beszámoló részei és mellékletei:

- Mérleg
- Eredménykimutatás
- Kiegészítő melléklet
Az „éves beszámolót” készítő „nagy” cégek ún. Üzleti jelentést is kötelesek készíteni.
A gyakorlatban a beszámoló mellékletének tekintik az éves záráshoz készített főkönyvi kivonatot.
Részei: - mérleg: az eszközöket és forrásokat adott időpontra vonatkozóan, megfelelően értékelve,

pénzértékben összesítve, előírt struktúrában tartalmazza.
- eredménykimutatás: egy adott időszakra vonatkozóan, előre meghatározott szerkezetben,

összevontan és pénzértékben tartalmazza a vállalkozás hozamait, ráfordításait, valamint a vállalkozónál
maradó adózott eredményt
- kiegészítő melléklet: számszerű adatok és szöveges magyarázatok, melyek a vállalkozó vagyoni,

pénzügyi helyzetének, működése eredményének megbízható és valós bemutatásához a tulajdonosok, a
befektetők, a hitelezők számára szükségesek
- üzleti jelentés: el kell készíteni (’ajánlott’), de nem kötelező része a beszámolónak. Tartalma: a
gazdálkodó pénzügyi teljesítményének és helyzetének főbb jellegzetességei, és bizonytalansági tényezők
amivel szembesül/het.
A Nemzetközi Számvitel Standard szerint a pénzügyi kimutatások részeként kell tekinteni:

- a mérleget
- az eredménykimutatást
- a saját tőke változásairól készített kimutatást
- a cash-flow kimutatást
- a számviteli politikát és a kiegészítő megjegyzéseket.
,A beszámoló formája
A vállalkozás nagysága (mérlegfőösszeg, foglalkoztatottak létszáma) és teljesítménye (éves nettó árbevétel)
határozza meg.
Lehet: - egyszerűsített éves beszámoló
- éves beszámoló kettős könyvvezetés
- konszolidált éves beszámoló
- egyszerűsített beszámoló egyszeres könyvvezetés
Egyszerűsített beszámolót csak azok a gazdálkodók készíthetnek, akiknél az egyszeres könyvvitel vezetését
megengedi vagy előírja a törvény.
Egyszerűsített éves beszámolót készíthet a vállalkozó, ha ezekből 2 a határérték alatt marad két egymást követő
üzleti évben:
- mérlegfőösszeg 500 millió Ft
- éves nettó árbevétel 1000 millió Ft
- foglalkoztatottak létszáma 50 fő
KIVÉVE
- részvénytársaság
- konszolidálásba bevont vállalkozás
- külföldi székhelyű vállalkozás mo.-i fióktelepe
- ha az üzleti év eltér a naptári évtől
Összevontabban tartalmazza az eszközöket-forrásokat, bevételeket-ráfordításokat, kevésbé részletes
(mérlegcsoportig tagol, míg az éves beszámoló mérlegtételig)
Konszolidált (összevont) éves beszámolót köteles készíteni az a vállalkozás, amely anyavállalatnak minősül egy vagy
több vállalkozáshoz fűződő viszonyában, azaz meghatározó befolyást képes gyakorolni közvetlenül, vagy
leányvállalatán keresztül
- a tulajdonosok szavazatának többségével tul. hányada alapján egyedül rendelkezik
- más tulajdonosokkal kötött megállapodás alapján a szav. többségét egyedül birtokolja
- tulajdonosként jogosult arra, hogy visszahívja a vezető tisztviselők és a felügyelő biz. tagjainak többségét
- a tulajdonosokkal történt szerződés alapján döntő irányítást, ellenőrzést gyakorol.
Köteles összevont üzleti jelentést, és éves beszámolót is készíteni.

Konszolidált beszámoló alatt értjük az IAS-eknek és IFRS-eknek megfelelően összeállított konszolidált
beszámolókat is.
A beszámoló formájának megváltoztatása

Kötelezően:
- magasabb formára azt az évet követő jan 1-el, amikor a méretre vonatkozó feltételeknek két
egymást követő évben már nem felelt meg
Saját elhatározás alapján:
- magasabb formára bármelyik év jan 1.-én
- alacsonyabb formára az azt az évet követő második év jan 1-én, amikor az
egysz. éves besz. készítésének feltételei fennállnak legalább 2 egymást követő évben
 visszalépni nem kötelező, de magasabbra váltani igen!
7. Mi a mérleg, mi a célja, milyen a formája, mik a jellemzői?

A számviteli mérleg olyan kimutatás, amely egy adott időpontra vonatkozóan bemutatja a vállalkozás
vagyonának összetételét (az eszközöket), valamint ezeknek a vagyonelemeknek a finanszírozási
forrását (a forrásokat).
I. A mérleg készítésének célja

A tulajdonosok, a befektetők, a hitelezők, illetve egyéb érdekeltek tájékoztatása a vállalkozó vagyoni és
pénzügyi helyzetéről, továbbá az üzleti év eredményéről.
II. A mérleg formája

A mérleg formája lépcsős és kétoldalas.
Lépcsős, a tagolás miatt. A tagolás elemei: Mérlegfőcsoport (nagybetűk) – Mérlegcsoport (Római
számok) – Mérlegtétel (Arab számok).
A mérleg egyik oldalán szerepelnek az eszközök, a másik oldalán a források.
A számviteli törvény a „A” és B” megjelöléssel kétféle mérlegformát szabályoz, amelyek közöl a
gazdálkodó választhat.
III. A mérleg főbb jellemzői:

1., A mérleg, a vagyont strukturált rendszerben, csoportokra bontva, állandó terminológiát alkalmazva
mutatja be.
A mérleg állományi szemléletet tükröz, vagyis a mérleg a vállalkozás vagyoni helyzetét egy adott
időpontban mutatja. Ez az időpont a fordulónap, a mérlegkészítés fordulónapja.
2., A mérlegnek két oldala van. Az Eszköz (aktívák) oldal mutatja be, a vállalkozás vagyonát, vagyonrészeit
(befektetett eszközök, forgóeszközök, passzív időbeli elhatárolások). A másik, a forrásoldal (passzívák),
hogy mindezt ki és milyen formában finanszírozza (saját tőke, céltartalékok, kötelezettségek, passzív időbeli
elhatárolások) Így a vagyont kettős vetületben látjuk, a vállalkozásban betöltött szerepe valamint a vagyon
eredete szerint. A két oldal összességében ugyanazt az értéket kell, hogy mutassa. Ezt az összeget nevezzük
mérlegfőösszegnek.
A mérlegnek ezen túlmenően a tárgyévet megelőző év adatait is tartalmaznia kell.
3., A mérleg hitelességéről egy független könnyvizsgálónak, valamint a vállalkozás vezetőjének

felelősségvállalás terhe mellett nyilatkozni kell, valamint el kell látniuk kézjegyükkel.
4., A mérleg fordulónapjától eltérő időpont a mérlegkészítés időpontja. A mérlegkészítés napját a

számviteli törvény nem írja elő, azt a vállalkozónak számviteli politikájában kell meghatároznia. Erre azért
van szükség, mert egy adott üzleti évre vonatkozóan a gazdasági események (általában decemberi)
bizonylatainak kiállítása az üzleti partnerek felé vagy azok részéről a következő év elején történnek meg. A
gazdálkodó azonban meghatároz egy olyan napot, amit követően rendelkezése alá kerülő bizonylatok nélkül
készíti el a szükséges értékeléseket, illetve a mérleget. (Ha később keletkezik előző évet érintő bizonylat,
akkor azt, önellenőrzéssel utólag, a mérleg elfogadása után számolja el a gazdálkodó.)
IV. Az egyes országok szabályozása és gyakorlata eltér a mérlegkészítést érintően, így a mérlegeknek eltérő jegyeik
lehetnek.
A szakirodalomban szokás a különböző mérleg-típusokat 3 csoportba sorolni.
1. Statikus mérleg: Középpontjában az áll, hogy adott pillanatban mennyiért tudnánk megszabadulni vállalkozásunk vagyonától.
2. 2.Dinamikus mérleg: Középpontjában az adott időszak során realizált eredmény, és a vállalkozás folytatásának elve áll. A
vagyontárgyakat múltbéli árakon mutatja be.
3. Organikus mérleg: a statikus és a dinamikus mérleg előnyeit próbálja szintetizálni. (A magyar szabályozás „összvér” jelleget
mutat.
A mérleg - számviteli okmány

- a vállalkozás vagyoni helyzetét egy adott időpontban (dec. 31.) mutatja meg (állományi szemléletű)
- a vagyont kettős vetületben szemléli (eszköz-forrás)
- teljeskörű, és összevontan, kötött sorrendben (meghatározott csoportokra bontva) mutatja be a
vagyont
- mérésmódja az érték, ezer forintra kerekítve
- hitelességét könyvvizsgáló igazolja
- két értékoszlopot tartalmaz (tárgyév és az azt megelőző év)
- eszközök = források = mérlegfőösszeg
o eszközök: mi mindenünk van; források: ezt ki és milyen formában finanszírozza
A mérleg fajtái:
- statikus mérleg
o (napi) valós piaci értéken értékel
o eredmény másodlagos
o szélsőséges esetek: felszámolás, átalakulás
- dinamikus mérleg
o múltbeli árakon értékel
o adott időszak során realizált eredmény a középpontban
- organikus mérleg
o az előző kettő előnyeit szintetizálja
o leginkább ezt támogatja a számviteli rsz.
- folyó mérleg
- eseti mérlegek, stb
A mérleg tehát vagyonkimutatás -> vagyon felosztása:
- Szerepe szerint
o a munka eszköze, tárgya (gépek, számítógép)
o a munka eredménye (kibocsátás)
- Formája szerint
o tárgyiasult
o nem tárgyiasult (pl. használati jog, követelés. - immateriális)
- Eredete szerint
o tulajdonostól
o mástól
- Rendelkezésre állás ideje szerint
o végleges
o előre meghatározott ideig (rövid / hosszútáv)
Mérleg tagolása – lépcsős és kétoldalas
- mérlegfőcsoportok
o mérlegcsoportok
 mérlegtételek
8. Jellemezze a következő mérlegfőcsoportot: ……………………..

Az eszköz oldal mérlegfőcsoportjai: A forrásoldal mérlegfőcsoportjai:
befektetett eszközök, saját tőke
forgóeszközök, céltartalékok,
aktív időbeli elhatárolások kötelezettségek,
passzív időbeli elhatárolások
.
(Eddig leírható, bármi is a kérdezett főcsoport) – részletesebben:
Eszközök Mérleg, üzleti év fordulónapja Források
A. BEFEKTETETT ESZKÖZÖK D. SAJÁT TŐKE

I. Immateriális javak I. Jegyzett tőke
1. Alapítás-átszervezés aktivált értéke Ebből: visszavásárolt tulajdoni részesedés névértéken
2. Kísérleti fejlesztés aktivált értéke II. Jegyzett, de még be nem fizetett tőke (-)
3. Vagyoni értékű jogok III. Tőketartalék
4. Szellemi termékek IV. Eredménytartalék
5. Üzleti vagy cégérték V. Lekötött tartalék
6. Immateriális javakra adott előlegek VI. Értékelési tartalék
7. Immateriális javak értékhelyesbítése 1. Értékhelyesbítés értékelési tartaléka
II. Tárgyi eszközök 2. Valós értékelés értékelési tartaléka
1. Ingatlanok és kapcsol. vagyoni értékű jogok VII. Mérleg szerinti eredmény
2. Műszaki berendezések, gépek, járművek E. CÉLTARTALÉKOK
3. Egyéb berendezések, felszerelések, jár. 1. Céltartalék a várható kötelezettségekre
4. Tenyészállatok 2. Céltartalék a jövőbeni költségekre
5. Beruházások, felújítások 3. Egyéb céltartalék
6. Beruházásokra adott előlegek F. KÖTELEZETTSÉGEK
7. Tárgyi eszközök értékhelyesbítése I. Hátrasorolt kötelezettségek
III. Befektetett pénzügyi eszközök 1. Hátrasorolt köt. kapcsolt vállalkozással szemben
1. Tartós részesedés kapcsolt vállalkozásban 2. Hátrasorolt köt. egyéb rész. visz-ban lévő váll-al sz.
2. Tartósan adott kölcsön kapcsolt vállalkozásban 3. Hátrasorolt köt. egyéb gazdálkodóval szemben
3. Egyéb tartós részesedés II. Hosszú lejáratú kötelezettségek
4. Tartós adott kölcsön egyéb rész. visz-ban álló váll-ban 1. Hosszú lejáratra kapott kölcsönök
5. Egyéb tartósan adott kölcsönök 2. Átváltoztatható kötvények
6. Tartós hitelviszonyt megtestesítő értékpapír 3. Tartozások kötvénykibocsátásból
7. Befektetett pénzügyi eszközök értékhelyesbítése 4. Beruházási és fejlesztési hitelek
8. Befektetett pénzügyi eszközök értékelési különbözete 5. Egyéb hosszú lejáratú hitelek
B. FORGÓESZKÖZÖK 6. Tartós kötelezettségek kapcsolt vállalkozással szemben
I. Készletek 7. Tartós köt. egyéb rész visz. lévő váll-al szemben
1. Anyagok 8. Egyéb hosszú lejáratú kötelezettségek
2. Befejezetlen termelés és félkész termékek III. Rövid lejáratú kötelezettségek
3. Növendék-, hízó- és egyéb állatok 1. Rövid lejáratú kölcsönök
4. Késztermékek 2. Rövid lejáratú hitelek
5. Áruk 3. Vevőktől kapott előlegek
6. Készletekre adott előlegek 4. Kötelezettségek áruszállításból és szolgból (szállítók)
II. Követelések 5. Váltótartozások
1. Követelések áruszállításból és szolgáltatásból (vevők) 6. Rövid lej. kötelezettségek kapcs. váll-al szemben
2. Követelések kapcsolt vállalkozással szemben 7. Rövid lej. köt. egyéb rész. visz-ban lévő váll-al szemb.
3. Követelések egyéb rész. visz-ban lévő váll-al szemben 8. Egyéb rövid lejáratú kötelezettségek
4. Váltókövetelések 9. Kötelezettségek értékelési különbözete
5. Egyéb követelések 10. Származékos ügyletek negatív értékelési különbözete
6. Követelések értékelési különbözete G. PASSZÍV IDŐBELI ELHATÁROLÁSOK
7. Származékos ügyletek pozitív értékelési különbözete 1. Bevételek passzív időbeli elhatárolása
III. Értékpapírok 2. Költségek, ráfordítások passzív időbeli elhatárolása
1. Részesedés kapcsolt vállalkozásban 3. Halasztott bevételek
2. Egyéb részesedés
3. Saját részvények, saját üzletrészek
4. Forgatási célú hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok
5. Értékpapírok értékelési különbözete
IV. Pénzeszközök
1. Pénztár, csekkek
2. Bankbetét
C. AKTÍV IDŐBELI ELHATÁROLÁSOK
1. Bevételek aktív időbeli elhatárolása
2. Költségek, ráfordítások aktív időbeli elhatárolása
3. Halasztott ráfordítások
Eszközök összesen Források összesen
A számviteli mérleg
8.1 A/ Befektetett eszközök

Három összetevője van: Immateriális javak, tárgyi eszközök, befektetett pénzügyi eszközök.
Közös bennük, hogy tartósan szolgálják a vállalkozást.
Eltérnek abban, hogy az immat. javak és a tárgyi eszközök saját vállalkozásba történő befektetésnek minősülnek, a
befektetett püi eszközök viszont más vállalkozásba való befektetést jelentenek.
Motiváció más vállalkozásba való befektetéshez
- tartós jövedelem elérése (kamat, osztalék)
- befolyás, irányítási, ellenőrzési lehetőség megteremtése más vállalkozásban
- vagyon elértéktelenedésének kivédése
I. Immateriális javak
Fogalma: Azok a forgalomképes, nem anyagi jellegű eszközök, amelyek közvetlenül vagy közvetve és tartósan
szolgálják a vállalkozási tevékenységet.
Forgalomképes: az immat. javak átruházhatók (lehet adni-venni)
Nem anyagi jellegű: nem öltenek tárgyiasult formát
Közvetlenül szolgálják a váll. tev.: az üzletmenethez szorosan kapcsolódó vagyonelemek. A vállalkozás
teljesítménye az adott jószág használatával arányosan nő.
Összetevői:
- vagyoni értékű jogok
- üzleti vagy cégérték
- szellemi termékek
- kísérleti fejlesztés aktivált értéke
- alapítás-átszervezés aktivált értéke
- immat. javakra adott előleg
- immat. javak értékhelyesbítése
Immat. javak kerülhetnek a vállalkozó eszközei közé beszerzéssel, előállítással (kiv. üzleti érték és vagyoni ért. j.) és
apporttal.
Csökkenési jogcíme lehet: értékesítés, selejtezés, ÉCS leírás, apport.
II. Tárgyi eszközök

Fogalma: olyan anyagi formát öltő materiális vagyontárgyak (anyagi eszközök), amelyek közvetlenül vagy
közvetve tartósan szolgálják a vállalkozási tevékenységet, és ez idő alatt fokozatosan veszítik el értéküket.
Eredeti alakjukat huzamosabb ideig megtartják.
Értékük az általuk előállított termék/szolgáltatás értékébe megy át, ezt a folyamatot nevezzük értékcsökkenésnek
vagy amortizációnak.
Az ÉCS nem általános jelenség a tárgyi eszközöket tekintve, pl. kivétel a beruházás (és az erre adott előleg), felújítás,
illetve konkrét tárgyi eszközök pl a termőföld vagy képzőművészeti alkotások.
Csoportosíthatjuk őket elmozdíthatóságuk alapján:

Ingatlan: olyan vagyontárgyak, amelyek állaguk sérelme nélkül nem mozdíthatóak el, mivel a földdel tartós
kapcsolatban állnak.
Ingóságok: olyan vagyontárgyak, amelyek elmozdíthatóak állaguk károsodása nélkül. (Ezek lehetnek készletek
is, nem csak tárgyi eszközök.)
Vagy tulajdonjoguk alapján:
Saját tulajdonú TE-k: a vállalkozás által megvásárolt, a társaság tagjától apportként kapott, vagy saját előállítású
eszközök. Szabadon rendelkezik velük a vállalkozás, és köteles a mérlegben szerepeltetni őket.
Idegen tulajdonú TE-k: bérelt vagy bizományba kapott vagyontárgyak. Lehet lízing, vagyoni értékű jog (1 évnél
rövidebb futamidejű bérlés). Ezeket nem mutathatja ki a társaság a mérlegében.
Vagy az alapján, hogy mennyire szorosan kapcsolódnak a vállalkozó tevékenységéhez:
Közvetetten: oksági kapcsolat, autó használata taxisnál
Közvetlenül: nincs oksági kapcsolat
Tárgyi eszközök csoportosítása:

- ingatlanok és kapcsolódó vagyoni értékű jogok
- műszaki berendezések, gépek, járművek
- egyéb berendezések, felszerelések, járművek
- tenyészállatok
- beruházások, felújítások
- beruházásokra adott előlegek
- tárgyi eszközök értékhelyesbítése
Főbb mozgásjogcímei:
Növekedés: beszerzés, saját előállítás, apport, többlet, térítés nélküli átvétel, átsorolás
Csökkenés: eladás, selejtezés, apport, hiány, térítés nélküli átadás, átsorolás, ÉCS
III. Befektetett pénzügyi eszközök

Fogalma: más vállalkozásba történő tartós befektetés. A vállalat eszközeinek (pénzeszköz, apport) átengedését
jelenti valamilyen cél elérése érdekében, pl:
tartós jövedelem elérése más vállalkozásban (osztalék, kamat)
befolyásolási, irányítási szerepkör
dolgozói érdekeltség megteremtése (pl lakásépítési kölcsön)
Összetevői:
- részesedések
- adott kölcsönök
- tartós hitelviszonyt megtestesítő értékpapír
- befektetett pénzügyi eszközök értékhelyesbítése
8.2. B/ Forgóeszközök
Fogalma: azok az eszközök, amelyek rendeltetésszerű használat mellett a vállalkozói tevékenységet várhatóan
maximum egy évig, illetve ennél rövidebb ideig szolgálják.
Összetevői: készletek, követelések, értékpapírok, pénzeszközök.
Készletek
a forgóeszközök közül azok a vagyontárgyak, amelyek raktározhatóak, mennyiségi mérőszámmal mérhetőek.
Ide tartoznak:
- anyagok
- áruk vásárolt készlet
- készletekre adott előlegek
- befejezetlen termelés és félkész termékek
- késztermékek saját termelésű készlet
- Növendék-, hízó- és egyéb állatok
vásárolt készletek: beszerzés útján kerülnek a vállalkozásba (kiv. saját előáll. alkatrész, göngyöleg) nélkülözhetetlen
eszközei a vállalkozói tevékenység végzésének
saját term. készletek: a termelési folyamat termékei (kiv állatok), végső cél az értékesítésük.
Követelések
a követelések különféle szerződésekből vagy jogszabályi előírásokból eredő, a másik fél által elismert,
pénzformában fennálló fizetési igények.
Szerződések pl.: szállítási, szolgáltatási, kölcsönnyújtás.
Jogszabályi előírás: az állammal szembeni vállalkozói követelések.
Ide tartoznak:
- követelések áruszállításból és szolgáltatásból
- követelések kapcsolt vállalkozással szemben
- követelések egyéb részesedési viszonyban lévő vállalkozással szemben
- váltókövetelések
- egyéb követelések
Értékpapírok
általánosságban vagyonnal kapcsolatos jogokat megtestesítő, forgalomképes okirat. Azok tartoznak a
forgóeszközök közé, amelyeket a vállalkozás 1 évnél rövidebb ideig tart meg. Árfolyamnyereség miatt tartja
ezeket a vállalkozás.
Ide tartoznak:
- részesedés kapcsolt vállalkozásban
- egyéb részesedés
- saját részvények, saját üzletrészek
- forgatási célú hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok
Pénzeszközök
azok a vagyontárgyak, amelyek készpénzben, csekkben vagy bankbetétben állnak a vállalkozás rendelkezésére.
Ide tartoznak:
- pénztár / csekkek
- bankbetétek
8.3. C/ Aktív időbeli elhatárolások
Időbeli elhatárolás fogalma: korrekciós elszámolás, amit a beszámolási időszak valós eredményének megállapítása
érdekében kell elvégezni. Alkalmazásával érhető el az, hogy egy adott elszámolási időszakot megillető bevételekkel
ugyanazon időszakot terhelő ráfordítások álljanak szemben, függetlenül a felmerülésük évétől / időszakától. Az
összemérés elvének érvényesítését segíti elő.
Olyan bevételek és ráfordítások esetén alkalmazzuk az időbeli elhatárolást, amelyek több évet is érintenek. Azt kell
elérni, hogy a felmerülésükkel arányosan kerüljön megosztásra ezeknek az eredményre gyakorolt hatása.
Egy adott év bevételeihez rendeljük hozzá az érdekükben felmerült ráfordításokat, mivel a ráfordítások nem esnek
egybe a pénzkiadásokkal.
Az időbeli elhatárolásokat dokumentumokkal, számítási anyagokkal kell alátámasztani.
Aktív időbeli elhatárolás:

- a tárgyév eredményét növeljük az olyan bevételekkel, amelyek ténylegesen csak a következő
év(ek)ben jelentkeznek, de a tárgyévet illetik
- a tárgyév eredményét csökkentjük az olyan ráfordításokkal, amelyek a tárgyévben merültek fel, de a
következő évek hozamainak érdekében
- ezek hatására a tárgyévi eredmény a következő év terhére kibővül
Esetei:
- bevételek aktív időbeli elhat. (bevételnövelő forma – bérleti díjat a váll. utólag kér csak, de ekkor is ki
kell mutatnia évente a bevételt)
- költségek, ráfordítások aie. (költségcsökkentő forma – újság előfizetés, kártyás telefon)
- halasztott ráfordítások (pl. átvállalt tartozások?)
- Aktív időbeli elhatárolás azt jelenti, hogy

- = a (bizonylatok könyvelése alapján megállapítható!!) tárgyévi eredményt növeljük az olyan bevételekkel,
amelyek ténylegesen csak a következő évben vagy években lesznek esedékesek, de a tárgyévet illetik. (Egy
belső bizonylatnak minősülő feljegyzés alapján könyvelve, mert még nem számlázhatunk a későbbi esedékesség
miatt.)
- Pl. A július 1-től 1 évre ingatlant bérbeadó cég csak a lejáratkor, a következő év június 30-án számlázhat bérleti
díjat, de a félévre eső bérleti díjat az időbeli elhatárolással úgy kell elszámolni, mintha a félévet kiszámlázta
volna.
-
- = a tárgyév eredményét növeljük olyan ráfordítások csökkentésével, amelyek ugyan a tárgyévben merültek fel,
de a következő év hozamai érdekében, azzal kapcsolatban. (A bejövő számla alapján a költséget könyvelni kell
(esetleg ki is kell fizetni), de egy belső bizonylattal annak összegét, vagy időarányos részét „visszakönyveljük”,
hogy ne jelentkezzen költségként az ererdménykimutatásban.)
- Pl. A július 1-től 1 évre ingatlant bérlő a szerződés szerint előre köteles számla alapján kifizetni az éves bérleti
díjat. December 31-el a bérlő által készített eredménykimutatásban azonban költségként csak az éves bérleti
díjról szóló, lekönyvelt számla összegének a fele jelenhet meg, mert a következő félév, az a bérlő következő évi
bevételszerző tevékenységéhez kapcsolódik. A másik félévre eső bérleti díjat a bérlő aktív időbeli
elhatárolásként könyvelve átviszi a következő évére.
Főbb mozgásjogcímei:
Növekedés: képzés költségcsökkentés címén, bevételnövekedés címén, többletkötelezettség címén
Csökkenés: elhatárolás feloldása a tárgyévet követő év kezdetén
8.4. D/ Saját tőke

Fogalom: A saját tőke olyan tőkerész, amelyet a tulajdonos bocsájt a vállalkozás rendelkezésére, illetve amelyet a
tulajdonos az adózott eredményből hagy a vállalkozásban. A saját tőke véglegesen áll a vállalkozás rendelkezésére,
és szabadon, korlátozás nélkül felhasználható. A saját tőke a vállalkozás eszközeinek saját forrását testesíti meg.
A vállalkozás STjének nagysága fontos információkat hordoz önmagában is pl. az üzleti partnerek számára.
Összetevői (arra utalnak, milyen céllal és milyen módon adták):
- jegyzett tőke (+)
- jegyzett, de még be nem fizetett tőke (+)
- tőketartalék (+, ritkán -)
- eredménytartalék (+ / - )
- lekötött tartalék (+)
- értékelési tartalék (+)
- mérleg szerinti eredmény (+ / - )
A ST a tulajdonosok számára beleszólási jogot biztosít a vállalkozás irányításába. Nyereséges gazdálkodás esetén
osztalékot is, azonban veszteséges esetén a vállalkozás elveszítheti a STjét.
Negatív ST: pótbefizetés vagy felszámolás, mivel felélték a tőkét.
I. Jegyzett tőke
a saját tőkének (társ. szerz., alapszabály) a cégbíróságon bejegyzett része. Ezt az alapító okiratban rögzített
összeggel egyezően kell bejegyeztetni. Összege az alapítók szándékai szerint változhat.
A jegyzett tőke egy és oszthatatlan.
Rt.: részvénytőke / Kft.: tőrzstőke / állami váll.: alapítói vagyon
szövetkezet: szövetkezeti vagyon/üzletrész
Részvénytőke bővülhet: alapításkor részvényjegyzéssel, működés közben alaptőke felemeléssel

Törzstőke bővülhet: új törzsbetét befizetésével, apport átadásával, stb.
csökkenhet: üzletrész bevonásával (kivált tag), törzstőke leszállítás veszteség rendezése miatt
II. Jegyzett, de még be nem fizetett tőke

az induló vagyon részleges rendelkezésére bocsátásából eredő, a tulajdonosokkal szemben fennálló követelések.
Van lehetőség arra, hogy az alapítók a cégbejegyzést követő egy éven belül bocsássák csak rendelkezésre az
általuk jegyzett tőke egy részét.
Keletkezik: jegyzéssel
Megszűnik: JT rendelkezésére bocsátásával
III. Tőketartalék
a saját tőkének az a része, amelyet a tulajdonos úgy bocsát tartósan a vállalkozás rendelkezésére, hogy azt a
cégbíróságon nem jegyezteti be vagy amelyet a vállalkozás külső forrásból véglegesen kapott.
Összetevői: ázsió / vagyonjegyek értéke / részjegyek értéke
- más vállalkozótól, állami költségvetésből ilyen címen véglegesen átvett összegek.
Ezek növekedésének jogcímei is, csökkenhet bejegyzéssel a cégbíróságon (jegyzett tőke!), vagy átadhatják
más vállalkozásnak. Speciális jogcím a vagyonértékelésből származó különbözet elszámolása.
IV. Eredménytartalék
a STnek az az eleme, amelyben a gazdálkodás eredménye, mint a saját tőke változása testesül meg. A nyereség
ST-hez való hozzájárulásként jelenik meg, a veszteség pedig csökkenti azt.
Növekedhet: pozitív MSZE átvezetéséből, JT leszállításbólm más váll.-tól ilyen címen kapott összeggel
Csökkenhet: negatív MSZE átvezetése, előző évek áthozott vesztesége, ami nincs leírva, másnak történő
átengedés, JT felemelés, osztalék fizetés kiegészítése
Ha negatív, tartósan veszteséges gazdálkodásra utalhat!
V. Lekötött tartalék
olyan tőke, melyet a gazdálkodó saját elhatározásból szabadon nem használhat fel, csak a törvényben nevesített
esetekben.
Azokat az összegeket tartalmazza, amelyek osztalékfizetési korlátként jelentkeznek. Ilyen pl.:
visszavásárolt saját részvények névértéke, alapítás-átszervezés aktivált értékének le nem írt része, kutatás-fejlesztés
aktivált értékének még le nem írt része, fizetendő pótbefizetések összege.
Vagy a tőketartalék, vagy az eredménytartalék terhére képezhető.
VI. Értékelési tartalék

ha a vállalkozás él a lehetőségével, akkor itt szerepeltetik a vagyonértékű jogok, szellemi termékek, ingatlanok,
műsz. berendezések, egyéb berendezések, részesedések, devizában adott kölcsönök, hosszú lejáratú devizás
bankbetétek piaci és könyv szerinti értékének (pozitív) különbözetét.
Tehát egyezik az értékhelyesbítések összegével!
VII. Mérleg szerinti eredmény

az osztalékra igénybe vett eredménytartalékkal növelt, a jóváhagyott osztalékkal csökkentett adózott eredmény.
A tárgyévi gazdálkodás saját tőkéhez való hozzájárulását mutatja (pozitív-negatív-összeg).
Átvezetését a tárgyévet követő évben kell elvégezni.
- nyereség: eredménytartalékba kerül, ha nincs elhatárolt veszteség
- veszteség: előző évek áthozott veszteségére kerül ha a társasági adótörvény lehetővé teszi.
Megjelenik a mérlegben és az eredménykimutatásban is!
A mérleg szerinti eredmény kialakulásának sémája:
+ Adózás előtti eredmény (bevétel - ráfordítások különbsége)

- Társasági adó (az adóalap bizonyos %-a)
= Adózott eredmény
+ osztalékra igénybe vett eredmény tartalék

- jóváhagyott osztalék
= Mérleg szerinti eredmény

8/5 E. Céltartalék:
A céltartalék képzése a hitelezők érdekeit védi. Azt a célt szolgálja, hogy a tulajdonosok ne tudjanak akkora
osztalékot kivenni, ami miatt egy várható kötelezettséget a gazdálkodó majd nem tudja kifizetni. A
céltartalék-képzés ezt úgy éri el, hogy az eredmény szempontjából valós ráfordításként kezeljük a
könyvekben azt is, ami még csak potenciálisan terheli a társaságot. Ezzel kisebb lesz az adózás előtti
eredmény, tehát kisebb lesz az adózott eredmény (az osztalékalap) is.
Ha végül mégsem kerül sor a kiadásra, akkor meg kell szüntetni a céltartalékot, az összegét „bevételként”
kell elszámolni.
A céltartalék az adózás előtti eredmény terhére képzett olyan forrás, amely átmenetet képez a saját tőke és a
kötelezettségek között.
Képzése azért fontos, mert a számviteli törvény értelmében a vállalkozás nem mutathat ki olyan eredményt (bev.,
árbev.) amelynek realizálása bizonytalan (óvatosság elve).
A céltartalék mérlegcsoportjai:
- Céltartalék a várható kötelezettségekre

pl. jogszabályban meghatározott garanciális (jótállási) kötelezettségek, függő kötelezettségek (mint
pl. kezesség vállalás) stb.
- Céltartalék jövőbeni költségekre
Képzése nem kötelező, csak lehetőség. Ilyenek lehetnek pl. az átszervezéssel kapcsolatos várható
költségek, amelyekre előre készül a vállalkozás. Pl. a jövő évi tervezett elbocsátás miatt
végkielégítések összege.
- Egyéb céltartalékok
A céltartalékok jellemzői:
- az óvatosság elve jut kifejezésre a képzésében, az óvatos üzletember szemlélete jut kifejezésre
o nem számolhatunk olyan bevételekkel, költségekkel, amelyek pénzügyi realizálása
bizonytalan
o garanciális javítások költségére muszáj képezni!
- a CT olyan forrás, amelyet a társaság vagyonát tekintve elkülönít, és azt csak céljelleggel használhatja
fel
- a CT összegszerűségét, fizetési határidejét tekintve bizonytalan, ezért nem a ST vagy a
kötelezettségek része
- a CT képzése lehet kötelezően előírt (kamatozó értékpapírok vételárában elismert kamat), vagy képezheti
mérlegelés tárgyát is.
Főbb mozgásjogcímei
Növekedés: képzés az egyéb ráfordítások terhére
Csökkenés: feloldás az egyéb bevételek javára
8/6 F/ Kötelezettségek:
Fogalma: a kötelezettségek különféle szerződésekből eredő, pénzformában teljesítendő, elismert tartozások.

Más kifejezéssel idegen forrásnak/tőkének is szokás nevezni. Legfőbb sajátosságuk, hogy a vállalkozásnak csak
ideiglenesen állnak a rendelkezésére, jelentős részüket vissza kell adni kamatokkal együtt annak, akinek a vállalkozás
tartozik.
A kötelezettségek vállalkozás összes vagyonán belüli részaránya az eladósodás mértékét fejezi ki.
Lejáratuk alapján lehetnek hosszú vagy rövid futamidejűek, és ide soroljuk a hátrasorolt kötelezettségeket is.
I. Hátrasorolt kötelezettségek
1. Hátrasorolt kötelezettségek kapcsolt vállalkozással szemben
2. Hátrasorolt kötelezettségek egyéb részesedési viszonyban lévő vállalkozással szemben
3. Hátrasorolt kötelezettségek egyéb gazdálkodóval szemben
II. Hosszú lejáratú kötelezettségek
1. Hosszú lejáratra kapott kölcsönök
2. Átváltoztatható kötvények
3. Tartozások kötvénykibocsátásból
4. Beruházási és fejlesztési hitelek
5. Egyéb hosszú lejáratú hitelek
6. Tartós kötelezettségek kapcsolt vállalkozással szemben
7. Tartós kötelezettségek egyéb részesedési viszonyban lévő vállalkozással szemben
8. Egyéb hosszú lejáratú kötelezettségek
III. Rövid lejáratú kötelezettségek
1. Rövid lejáratú kölcsönök
- ebből: az átváltoztatható kötvények
2. Rövid lejáratú hitelek
3. Vevőktől kapott előlegek
4. Kötelezettségek áruszállításból és szolgáltatásból (szállítók)
5. Váltótartozások
6. Rövid lejáratú kötelezettségek kapcsolt vállalkozással szemben
7. Rövid lejáratú kötelezettségek egyéb részesedési viszonyban lévő vállalkozással szemben
8. Egyéb rövid lejáratú kötelezettségek
9. Kötelezettségek értékelési különbözete
10. Származékos ügyletek negatív értékelési különbözete
A kötelezettségek mérlegcsoportjai:
- Hátrasorolt kötelezettségek: A kölcsönt nyújtó a szerződésben nyilatkozott arról, hogy a kölcsön összege
bevonható a vállalkozás egyéb tartozásainak rendezésébe, valamint a kölcsönt nyújtó vállalja, hogy felszámolás
vagy csőd esetén legutoljára kerüljön sor az ő követelésének a kielégítésére - a szenioritási sorrendben csak a
tulajdonosokat előzi meg.
Minimum 5 éves futamidőre kell, hogy adják!
- Hosszú lejáratú kötelezettségek: Azok a tartozások, amelyeknek futamideje egy évnél hosszabb. A
fordulónapot követő egy éven belül esedékes törlesztéseket át kell sorolni a rövid lejáratú kötelezettségek
közé.
- Rövid lejáratú kötelezettségek: Azok a tartozások, amelyeknek futamideje egy évnél rövidebb.
+ ide tartozik a hosszú lejáratú hitelek éven belüli törlesztőrészlete is (pl. vevőktől kapott előlegek,
váltótartozások, az év végén kiegyenlítetlen szállítói számlák értéke)
8/7 G/ Passzív időbeli elhatárolások: (aktív időbeli elhatárolás - ellentétpára)
Időbeli elhatárolás fogalma: korrekciós elszámolás, amit a beszámolási időszak valós eredményének megállapítása
érdekében kell elvégezni. Alkalmazásával érhető el az, hogy egy adott elszámolási időszakot megillető bevételekkel
ugyanazon időszakot terhelő ráfordítások álljanak szemben, függetlenül a felmerülésük évétől / időszakától. Az
összemérés elvének érvényesítését segíti elő.
Olyan bevételek és ráfordítások esetén alkalmazzuk az időbeli elhatárolást, amelyek több évet is érintenek. Azt kell
elérni, hogy a felmerülésükkel arányosan kerüljön megosztásra ezeknek az eredményre gyakorolt hatása.
Egy adott év bevételeihez rendeljük hozzá az érdekükben felmerült ráfordításokat, mivel a ráfordítások nem esnek
egybe a pénzkiadásokkal.
Az időbeli elhatárolásokat dokumentumokkal, számítási anyagokkal kell alátámasztani.
Passzív időbeli elhatárolás:

- a tárgyévi eredmény a következő évek javára beszűkül
- költség növekedést vagy bevétel csökkenést számolunk el
- pl kártérítési igény, késedelmi kamat, bírósági költség, ami a lezárt évhez kapcsolódik és azóta
tudomásunkra jutott
- prémium, jutalék, járulékaik amik a lezárt évhez kapcsolódnak és a mérlegkészítésig kifizették
Bevételek elhatárolása pl. bérleti díj ami a lezárt év utolsó negyedére és a következő év első negyedére terjed ki, és
a kezdetén számlázzák.
Ráfordítás elhatárolása pl bérleti díj fizetése hasonló időszak végén.
Ide tartozik
- bevételek PIE
- költségek, ráf. PIE
- halasztott bevételek
Növekedés: képzés költségnövekedés címén, bevételcsökkentés címén

Csökkenés: feloldás következő évben
9. Mi az eredménykimutatás, mi a célja, milyen fajtái vannak, mik a jellemzői?
Míg a mérleg a vagyoni helyzetre koncentrál, a beszámolónak a vállalkozás jövedelemtermelő képességéről is képet
kell adnia.  az eredménykimutatás megbízható és valós képet ad erről.
Az eredménykimutatás célja:
Az eredménykimutatás arra szolgál, hogy az érdekeltek (elsősorban a tulajdonosok, továbbá a befektetők,
hitelezők):
- fel tudják mérni a vállalkozás teljesítményét, annak jövedelmezőségét egy adott időszakban
- és ebből következtetéseket vonjanak le a jövőbeli várható teljesítményre, jövedelmezőségre
- megbecsüljék a jövőbeni kockázatokat.
- osztalékfizetésről dönthessenek
Az eredménykimutatás mibenléte:
Az eredménykimutatás bemutatja egy adott időszak (jellemzően üzleti év) bevételeit és ráfordításait,
továbbá ezek különbözeteként a vállalkozás nyereségét, vagy veszteségét.
Más megközelítésben az eredménykimutatás nem egyéb, mint a mérleg szerinti eredmény megállapítását,
levezetését tartalmazó számviteli okmány. A belső tartalma azt is megmutatja, hogy milyen bevételek és
milyen ráfordítások hatottak közre az eredmény alakulásában.
Az eredménykimutatás végén az az összeg áll elő, amelyet a tulajdonosok saját döntésük alapján a
vállalkozás adott évi teljesítményéből a cég növekedése érdekében visszaforgatnak, pontosabban a cég
rendelkezése alatt hagynak.
Ezt megelőző adata ugyanakkor azt mutatja, hogy gazdálkodó tulajdonosai a befektetésük után mekkora
hozamot (osztalékot) realizáltak.
Az adózott eredmény teljes egészében a tulajdonost illeti, kifizethetik neki osztalékban, vagy visszaforgathatja a
vállalkozásba.
A beszámoló összeállításakor először készítjük el az eredménykimutatást. Ennek alapján állapítjuk meg a

kiosztani tervezett osztalékot, amivel eldöntjük azt is, hogy mennyi lesz az adózott eredményből a
mérlegszerinti eredmény.
A mérleg szerinti eredmény december 31-én a mérleg forrásoldalán szerepel. (A jóváhagyott osztalék is a
mérleg forrásoldalán szerepel, mint a tulajdonosok felé fennálló „kötelezettség”, ami csak a kifizetés
időpontjában szűnik meg.)
Az eredmény levezetésének általános sémája:
Üzemi (üzleti) tevékenység bevételei

- Üzemi (üzleti) tevékenység ráfordításai
Üzemi (üzleti) tevékenység eredménye
Pénzügyi műveletek bevételei
- Pénzügyi műveletek ráfordításai
Pénzügyi műveletek eredménye
Szokásos vállalkozási eredmény
Rendkívüli bevételek
- Rendkívüli ráfordítások
Rendkívüli eredmény
Adózás előtti eredmény
- Adó fizetési kötelezettség (társasági adó)
Adózott eredmény
- Osztalék
Mérleg szerinti eredmény
Az eredménykimutatás fajtái:
Az eredmény kimutatást a vállalkozó két módon készítheti el. Ezek a levezetések csak az üzemi (üzleti)
tevékenység meghatározásának metodikájában térnek el. (A számviteli törvény szerint a két módszert két-
két változatban is elkészítheti a gazdálkodó.)
A vállalkozás kiszámíthatja az üzemi (üzleti) tevékenység eredményét
összköltség eljárással, és
forgalmi költség eljárással.
A két eljárás legfőbb jellemzői:
Az összköltségen alapuló eljárás alkalmazásakor a gazdálkodó az év közben felmerült összes költségéből indul ki.
Ebben az esetben a gazdálkodó - év közben - minden felmerült költségét együtt mutatja ki, függetlenül attól, hogy a
költségek az értékesítésre is került termékekhez vagy máshoz, adott esetben az év végéig el nem adott kész és
befejezetlen termeléséhez, ezen belül esetleg tárgyi eszközök előállításához merült fel. Az el nem adott, tehát
készletnek minősülő termékek előző évi mérleghez képest jelentkező növekedése és az előállított tárgyi eszközök
költsége azonban nem lehet része a tárgyévi adózás előtti eredménynek (mert nem a számlázott bevételekhez
kapcsolódnak).
Éppen ezért az eredménykimutatás elkészítése során ez utóbbiakra felmerült költséget nem lehet figyelembe venni a
bevételekkel szemben.
Ezek összegét át kell vezetni az „aktívák”, az eszközök közé. Ez az átvezetés a saját előállítású eszközök aktivált
értéke (SEEAÉ) címén – az érintett költségek ellentételezéseként – bevételként történő elszámolást jelent.
A forgalmi költségen alapuló eljárás során nem az év során felmerült költségből indul ki a gazdálkodó, hanem
kiszámítja, kimutatja a kiszámlázott (a „forgalmazott”) termékeihez kacsolódó költségeket, és ezt állítja szembe a
bevételekkel. Minden más költség nem képez ráfordítást a bevételekkel szemben, tehát eleve „aktíva”-ként kerül a
méregbe.
10. Jellemezze az eredménykategóriák közül a …………………….
Az eredménykategóriák az alábbiak:
A. Üzemi (üzleti) tevékenység eredménye

B. Pénzügyi műveletek eredménye
C. Szokásos vállalkozási eredmény
D. Rendkívüli eredmény
E. Adózás előtti eredmény
F. Adózott eredmény
G. Mérleg szerinti eredmény
Az eredménykategóriák a számviteli törvénynek az eredmény levezetésére vonatkozó szabályaiból,

illetve az eredménylevezetés általános sémájából adódnak:
10/1. A. Üzemi tevékenység eredménye
Az üzemi tevékenység eredménye = az üzemi tevékenység bevételei mínusz az üzemi tevékenység

ráfordításaival.
Az üzemi tevékenység bevételei:

Az üzemi tevékenység bevétele a gazdálkodó alaptevékenységéből és rendszeresen végzett egyéb
tevékenységéből származó, vagy azzal összefüggő bevételeket foglalja magában.
Negatív oldalról meghatározva: Az üzemei tevékenység bevétele minden olyan bevétel, ami nem minősül
pénzügyi bevételnek vagy rendkívüli bevételnek.
Az üzleti tevékenység bevételei jellemzően elsődlegesen árbevételek

I. Árbevétel (az értékesítés nettó árbevétele) a gazdálkodónak az a bevétele, ami az év során végzett és
kiszámlázott termékértékesítéséből és szolgáltatásnyújtásából származik (ÁFA nélküli összegben).
Árbevételt csak akkor számolhat el a vállalkozó, ha pénzben kifizették már a tételt vagy elfogadták a teljesítést. ->
alapbizonylata a kimenő számla
Megkülönböztetünk export és belföldi árbevételt.
II. Aktivált saját teljesítmények értéke = STK ÁV + SEE AÉ. Csak összköltség eljárásnál alkalmazandó.
III. Egyéb bevételeknek nevezzük a nem árbevételnek minősülő bevételeket (kötbér, kártérítés, bánatpénz,
stb.), ha azok nem minősülnek a pénzügyi műveletek bevételének vagy rendkívüli bevételeknek, a tárgyi
eszköz eladásakor érvényesített ellenértéket.
olyan bevételek, amelyek az üzletmenetből következnek, de a számviteli törvény szabályozása értelmében nem részei
az árbevételnek.
Ilyen pl: immateriális javak, TE-k értékesítésének ÁFA nélküli ellenértéke; káreseményekkel kapcs. kapott bevétel;
kapott bírság, késedelmi kamat, kötbér, kártérítés; devizában lévő követelések, kötelezettségek árfolyamnyeresége;
korábban behajthatatlannak minősített követelés befolyt összege; CT feloldása; ÉV és TFÉCS visszaírása; negatív
üzleti érték felszabadítása.
Az üzemi tevékenység ráfordításai:
Az üzemi tevékenység ráfordításai a gazdálkodó alaptevékenységével és rendszeresen végzett egyéb

tevékenységével összefüggő ráfordításokat foglalja magában.
Negatív oldalról meghatározva: Az üzemei tevékenység ráfordítása minden olyan ráfordítás, ami nem
minősül pénzügyi ráfordításnak vagy rendkívüli ráfordításnak.
A ráfordításoknak két nagy csoportját különböztetjük meg:

- Anyagjellegű ráfordítások
- Személyi jellegű ráfordítások
- ÉCS
- Egyéb ráfordítások
IV. Anyagjellegű ráfordítások :

anyagköltség: a készleten volt anyag felhasználása termék-előállításhoz, szolgáltatás nyújtásához de ide
tartozik az anyaghiány értéke, az anyagok elszámolt értékvesztése, a villamos energia, stb.
ellenértéke is.
igénybevett szolgáltatások értéke: szállítási és rakodási költségek, csomagolási költségek, idegenek által
végzett javítás, fenntartási költsége, stb., de itt számoljuk el a nem anyagjellegű szolgáltatások értékét is,
ilyenek: bérleti díjak, hirdetési díjak, jogi személyek részére fizetett szakértői, pályázati díjak, ,
perköltségek, stb.
egyéb szolgáltatások értéke: bankköltségek, hatósági díjak, biztosítási díjak, illetékek.
eladott áruk beszerzési értékére (ELÁBÉ): változatlan állapotban továbbértékesítendő termékek (az árúk)
beszerzési értéke.
eladott (közvetített) szolgáltatásokért értéke: Igénybe vett, de változatlan állapotban továbbértékesített
szolgáltatás beszerzési értéke.
V. Személyi jellegű ráfordítások

bérköltség: Munkaszerződés alapján előírt járandóság
személyi jellegű egyéb kifizetések: a munkaviszonyhoz kapcsolódó egyéb kifizetesek (újítási díjak, szerzői
díjak, jubileumi jutalom, tiszteletdíjak, költségtérítések.
bérjárulékok: a személyi jellegű ráfordítások a foglalkoztatottak száma fizetett díjazások utáni adójellegű
befizetése (nem a levont, hanem eleve a munkáltatót terhelő járulékok): szociális hozzájárulási adó (a
korábbi társadalombiztosítási járulékok összevont új neve), egézségügyi hozzájárulás.
VI. Értékcsökkenési leírás (amortizációs költség):
Az immateriális javak és a tárgyi eszközök után elszámolt „értékcsökkenés” összege. Ezen kategóriában
csak a tervszerinti értékcsökkenesi leírás található meg. Az értékcsökkenési leírást akkor is el kell számolni
költségként, ha gazdálkodó veszteséges.
VII. Egyéb ráfordítások: A bevételekkel szemben elszámolandó, tehát eredményt csökkentő olyan
összegek, amelyeket a számviteli törvény nem sorol be a „költségek” közé. Fizetet kártérítés, kamat, bírság,
az eredményt terhelő adók (iparűzési adó, építményadó), az elszámolt céltartalék összege.
A tárgyi eszköz eladásakor az abból származó számlázott bevételt nem árbevételként, hanem egyéb
bevételként számoljuk el, ezért az eladott eszköz nyilvántartás szerinti értéke sem ELÁBÉ vagy
anyagköltség, hanem egyéb ráfordítás.
10/2 B. Pénzügyi műveletek eredménye
Egyértelművé teszi a pénzügyi tranzakciók eredményre gyakorolt hatását. A pénzügyi műveletek bevételeinek és
ráfordításainak különbsége.
VIII. Pénzügyi műveletek bevételei:

- kapott osztalék és részesedés
- részesedések értékesítésének árfolyamnyeresége
- bef. püi. eszközök kamatai, árfolyamnyeresége
- egyéb kapott kamatok és kamatjellegű bevételek
- pénzügyi műveletek egyéb bevételei
IX. Pénzügyi műveletek ráfordításai:
- bef. püi. eszközök árfolyamvesztesége
- fizetett kamatok és kamatjellegű ráfordítások
- részesedések, értékpapírok, bankbetétek értékvesztése
- pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai
C. Szokásos vállalkozói eredmény = A+B
10/3. D. Rendkívüli eredmény
A rendkívüli eredmény a rendkívüli bevételek és a rendkívüli ráfordítások különbözete.
A rendkívüli bevételek és a rendkívüli ráfordítások függetlenek a vállalkozási tevékenységtől, a vállalkozó

rendes üzletmenetén kívül esnek, a szokásos vállalkozási tevékenységgel nem állnak közvetlen
kapcsolatban, ezeket a számviteli törvény tételesen felsorolja és bemutatja.
(Jellemző: térítés nélkül átvett/átadott eszközök értéke.)
X. Rendkívüli bevételek között kell elszámolni

- a visszafizetési kötelezettség nélkül mástól kapott, pénzügyileg is rendezett támogatás, véglegesen átvett
pénzeszközök összegét;
- a térítés nélkül átvett eszközök, továbbá az ajándékként kapott eszközök piaci értékét;
- az elengedett kötelezettség összegét;
XI. Rendkívüli ráfordítások között kell kimutatni:

- a tulajdonosnál (a tagnál) az alapításkor, a jegyzett tőke emelésekor a gazdasági társaságba bevitt
vagyontárgyak nyilvántartás szerinti értékét;
- a térítés nélkül átadott eszközök nyilvántartás szerinti értékét,
- a visszafizetési kötelezettség nélkül véglegesen átadott pénzeszközök összegét;
10/4. E. Adózás előtti eredmény = C + D

A szokásos vállalkozási eredmény és a rendkívüli eredmény összevonásából származó összeg. Valójában az
adott évben elért összes bevétel és felmerült ráfordítás különbsége.
+ eredmény: nyereség – eredmény: veszteség.
Ez az alapja a gazdálkodó által nyereségadónak, amit társasági adónak neveznek. (Az adó megállapítása
során több tucat módosító tényezőt (ún. adóalapkorrekciós téttelt) is figyelembe kell venni.)
A negatív előjelű adózás előtti eredmény esetén társasági adófizetési kötelezettség nincs. (Kivéve, ha a
korrekciós tényezők az adó alapját pozitívvá változtatják)
A negatív előjelű társasági adóalap („elhatárolt veszteség”) egy későbbi nyereséges évben csökkenti a
későbbi év után fizetendő adót (2012-től legfeljebb a pozitív adóalap fele összege erejéig).
10/5. F. Adózott eredmény = E – XII.

Az adózás előtti eredményből a fizetendő társasági adót levonva kapjuk meg az adózott eredményt.
XII. Adófizetési kötelezettség
Az adózott eredmény a tárgyévben képződött azon összeg, ami alapesetben a tulajdonosoknak osztalékként
kifizethető. (tárgyévből származó osztalékalap)
Ha gazdálkodónak van az adott évet megelőzően keletkezett, de osztalékként ki nem fizetett nyeresége,
abból ki lehet egészíteni az osztalékalapot. Így akár nulla tárgyévi adózott eredmény esetén is sor kerülhet
osztalékfizetésre.
A kiegészítés az ún. eredménytartalékból történhet. (+)
Eredménytartalékként nevezzük és tartjuk nyilván (a tárgyévet követő január 1-től) a ki nem fizetendő
(benn hagyott) osztalék esetén keletkező mérlegszerinti eredmény összegét.
10/6. G. Mérleg szerinti eredmény

A tárgyévi adózott eredményből az az összeg, amit nem kerül kiosztásra osztalékként.
MSZE = F (+ eredménytartalék igénybevétele) – Jóváhagyott osztalék, részesedés
(Az osztalékra igénybe vett, és az eredmény tartalékkal növelt, a kifizetett (jóváhagyott) osztalékkal
csökkentett adózott eredmény. )
11. Mi a különbség az összköltség eljárású és a forgalmi-költség eljárású eredménykimutatás között?

Az eredménykimutatás fajtái: (a 9. tétel végéről)
Az eredmény kimutatást a vállalkozó két módon készítheti el. A vállalkozás kiszámíthatja az üzemi
(üzleti) tevékenység eredményét
összköltség eljárással, és
forgalmi költség eljárással.
A két eljárás közötti különbség az üzemi tevékenység eredménye számításának módjában van. Mindkét eljárással
ugyanazt az értéket kapjuk üzemi eredményként. A vállalkozó szabadon dönthet, hogy melyiket szeretné alkalmazni.
Döntése kialakításakor azt kell szem előtt tartania, hogy a vállalkozás eredményének alakulása mennyiben függ a
forgalom alakulásától, és a forgalom és teljesítmény kapcsolatától.
A két eljárás legfőbb jellemzői:

Az összköltségen alapuló eljárás alkalmazásakor a gazdálkodó az év közben felmerült összes költségéből indul ki.
Ebben az esetben a gazdálkodó - év közben - minden felmerült költségét együtt mutatja ki, függetlenül attól, hogy a
költségek az értékesítésre is került termékekhez vagy máshoz, adott esetben az év végéig el ne adott kész és
befejezetlen termeléséhez, ezen belül esetleg tárgyi eszközök előállításához merült fel.
Az előállított tárgyi eszközök költsége nem lehet része a tárgyévi adózás előtti eredménynek (mert nem az
értékesítéshez, nem a számlázott bevételekhez kapcsolódnak). Az eredménykimutatás csak akkor mutatja a tárgyév
valós eredményét, ha tárgyévi költségekből előállított, de el nem adott termékek értékét, valamint a korábbi évek
költségeivel előállított termékek értékét (aminek a tárgyévben csak bevétele keletkezett) is figyelembe vesszük.
Éppen ezért az eredménykimutatás elkészítése során az ezekhez felmerült költségeket nem lehet figyelembe venni,
ezeket „aktiválni” kell.
Aktivált saját teljesítmények értéke két összetevőből áll elő.

- saját előállítású tárgyi eszközök értéke (az arra fordított költség), valamint
- sajáttermelésű készletek (termékek) év eleji nyitó- és év végi záróállományának a különbsége.
(Ez mínusz előjelű lesz, ha a vállalkozás több saját termelésű készletet ad el, mint amennyit a tárgyévben
termelt. Vagyis ha az előző évben, években termelt készleteket értékesíti. Ebben az esetben az árbevétel
egy része nem a tárgyévi tevékenységből származik, hanem az előző év vagy évek tevékenységéből.)
Ezek összegét át kell vezetni az „aktívák”, az eszközök közé. Ez az átvezetés a saját előállítású eszközök aktivált
értéke (SEEAÉ) címén – az érintett költségek ellentételezéseként – bevételként történő elszámolást jelent.
Összköltség eljárás: (üzleti tevékenység eredménye bruttó szemléletben)

- a beszámolási időszakban felmerült költségnemekre helyezi a hangsúlyt(anyag, személyi,
értékcsökkenés)
- nem biztosítja a termékenkénti, szolgáltatásonkénti fedezeti költségszámítás feltételeit (nincs
meghatározva a közvetett és közvetlen költség)
- a tárgyévi teljesítményt (nem pedig a kibocsátást) adja hozam oldalról
- nem feltétlenül szükséges a költséghelyi, költségviselői költségfigyelés
- bruttó szemléletű(mert tartalmazza az aktivált saját teljesítményeket)
- az időszakot terhelő összes költséget állítja szembe az összes teljesítménnyel, hozammal
- Inkább termelő cégeknek ajánlott
A forgalmi költségen alapuló eljárás során nem az év során felmerült költségből indul ki a gazdálkodó, hanem
kiszámítja, kimutatja a kiszámlázott (a „forgalmazott”) termékeihez kacsolódó költségeket, és ezt állítja szembe a
bevételekkel. Minden más költség nem képez ráfordítást a bevételekkel szemben, tehát eleve „aktíva”-ként kerül a
méregbe.
Forgalmi költség eljárás: (üzleti tevékenység eredménye nettó szemléletben)

- az értékesítéshez kapcsolódó költségek megfigyelésén van a hangsúly
- megteremti a fedezeti költségszámítás feltételeit
- hozam oldalról éves kibocsátást mutat
- feltételezi a költséghelyi, költségviselői költségfigyelést
- nettó szemléletű(mert NEM tartalmazza az aktivált saját teljesítményeket)
- Inkább kereskedelmi cégeknek ajánlott
Az üzemi (üzleti) tevékenység meghatározása:

Összköltséges eljárással Forgalmi költséges eljárással
+Értékesítés nettó árbevétele +Értékesítés nettó árbevétele
+Egyéb bevételek +Egyéb bevételek
+,- Aktivált saját teljesítmények értéke
=Üzleti tevékenység hozamai =Üzleti tevékenység hozamai
-Éves összes felmerült költség (költségnemek -Értékesítés összes költsége (közvetlen, közvetett)
szerint: anyag, személyi, értékcsökkenés)
-Egyéb ráfordítások -Egyéb ráfordítások
=Üzleti tevékenység ráfordításai Üzleti tevékenység ráfordításai
=Üzemi(üzleti) tevékenység eredménye =Üzemi(üzleti) tevékenység eredménye
Összköltség eljárás: Inkább termelő cégeknek ajánlott
Forgalmi költség eljárás: Inkább kereskedelmi cégeknek ajánlott
12. Mi a különbség a költség, a ráfordítás és a kiadás fogalmak között?
A számviteli törvény szabályaiból eredően különböztetjük meg a három fogalmat.

Számviteli értelemben a költség a legszűkebb, a kiadás a legtágabb fogalom.
Költség: az üzletmenetben egy év alatt felmerült, a társaság fő tevékenységéhez kapcsolódó erőforrás-

elhasználás pénzben kifejezett értéke (bekerülési értéke).
Ráfordítás: az adott időszakban kibocsátott, értékesített javak bekerülési értéke.

A ráfordítás a vállalkozás működésének egészét szolgálja, annak érdekében merül fel,
a költséget viszont a üzemi – üzleti (termelés, szolgált., keresk.) folyamatok érdekében használják fel.
A költség előbb vagy utóbb ráfordítás lesz, pontosan akkor, amikor a terméket/szolgáltatást eladják (ekkor
szembekerül az árbevétellel).
A számviteli törvény fogalmazásában a tárgyévi eredmény kiszámításához a bevételekkel szemben a
felmerült ráfordításokat kell elszámolni.
Kiadás: A kiadás a pénztárban vagy a bankszámlán lévő pénz csökkenését jelenti. A kiadások egy
része nem jelenti költség felmerülését (pl. hitel visszafizetése), más esetekben nem költségnek, hanem
ráfordításnak minősülnek (pl. végleges, vissza nem fizetendő pénzeszköz átadás más gazdálkodónak=
rendkívüli ráfordítás)
A ráfordítások közül a törvény „költségnek” nevezi azokat, amelyek elsősorban a termeléshez kapcsolódnak
(anyagköltség, bérköltség, ELÁBÉ, écs.-i leírás)
Egyéb ráfordításoknak nevezi a törvény a költségek közé nem sorolt olyan összegeket (kártérítést, kötbért,
adókat, stb), amelyek ugyancsak csökkentik az adózás előtti eredményt.
Ilyen értelemben a ráfordítás a tágabb fogalom, mert magában foglakja a költségek mellett az egyéb
ráfordításokat is.
A fogalmak egymásoz való viszonya:
Költség és az árbevétel viszonya:

- A költség az árbevétel ellenpárja.
- Az árbevétel az ok (a cél), a költség az okozat.
- Árbevétel költség felmerülésével jár, a költség rendszerint az árbevétellel térül meg.
Költség és a ráfordítás viszonya:

- A ráfordítás a tágabb fogalom.
- A költségek ráfordítássá transzformálódnak át, és a tárgyidőszaki eredményt fogják terhelni.
- Fordítva ez nem igaz, mivel nem minden ráfordítás minősül költségnek.
Költség és a kiadás viszonya:

- Minden költség előbb vagy utóbb kiadás lesz, de nem minden kiadás lesz költség!
- A kiadás megelőzheti a költség felmerülését, a költségkénti minősülést:
Pl.: a kifizetett anyag készletre kerül, és abból költség akkor lesz, ha felhasználásra kerül
- A kiadás követheti a költség felmerülését, a költségkénti minősülést:
Pl.: A még ki nem fizetett anyag felhasználása is költség felmerülését jelenti.
- A kiadás a megvalósulása pillanatában eleve képezhet költséget.
Pl.: Az igénybevett és teljesítéskor kifizetett szolgáltatás díja a kifizetéstől költség. (Vagy pl. a
100.000 Ft alatti tárgyi eszköz teljes vételára azonnal elszámolásra kerülhet écs.-i leírásként)
Kiadás és a ráfordítás viszonya: (ugyanaz, mint a kiadás költség viszonya):

Minden ráfordítás előbb vagy utóbb kiadás lesz, de nem minden kiadás lesz ráfordítás!
13. Mi a különbség az árbevétel, a bevétel és a pénzbevétel fogalmak között?
Az árbevétel:
Az üzleti évben értékesített (vásárolt vagy saját termelésű) készletek, valamint idegen félnek teljesített
szolgáltatások (árkiegészítéssel és felárral növelt, engedményekkel csökkentett) kiszámlázott, az üzleti
partner által elismert értéke (ÁFA nincs benne).
A számvitelben „nettó árbevétel”-ről beszélünk, és ez az ÁFA nélküli számlázott ellenértéket jelenti.
Az árbevétel a vevőnek történt teljesítés alapján kibocsátott, a vevő által elfogadott számla alapján számolható el.
ÁFA köteles értékesítés esetén a számlának tartalmazni kell az ÁFA összegét is, de az ÁFA nem képez árbevételt.
A költség „ellenpárja”, a költség az árbevétel eléréséért hozott áldozat, eszközfelhasználás. Része a bevételnek.
Bevétel.
a realizáláshoz (értékesítés) kapcsolódó fogalomként kezeljük a számvitelben. Gyűjtőfogalom,
ide tartoznak az üzleti évhez tartozó eredménynövelő tételek, pl. püi.- egyéb- vagy rendk. bevételek.
Az értékesítés bevétele megnevezés pontosabb.
A bevételnek, mint az értékesítés bevételének részét képezik az árbevételt jelentő összegek mellett + az ún.
egyéb bevételek is.
A bevétel lehet pénzügyileg realizált (befolyt), vagy nem realizált. A bevétel ebben az értelemben nem
feltétlenül „pénzbevétel”.
A pénzbevétel a pénztárban vagy a bankban lévő pénzeszköz állományának a bővülését jelenti.

A pénzbevétel tágabb fogalom, mint az értékesítés bevétele, mivel az minden pénztári, banki
pénznövekedést magába foglal. Így többek között azt is, ha a vállalkozás a bankszámlájára hitelt vesz fel,
vagy ha a dolgozója a korábban felvett előleget visszafizeti.
A bevétel nem egyenlő a pénzbevétellel. Előfordul, hogy időben egybeesnek, de gyakoribb az, hogy időben
elkülönülnek egymástól. A bevétel idővel pénzbevétellé ’válik’, ha kifizeti a számláit a vevő.
14. Ismertesse és jellemezze a költségnemeket!

A költségnem fogalma:
A költségnemek a beszámolási időszakban felhasznált élő- és holtmunka értékét - tehát az összes költséget -
a költségek jellemzői alapján kialakított csoportokra (költségnemekre) bontva tartalmazzák.
A költségnemek külön-külön és csoportosítva jelennek meg a könyvvitelben.

A költségnemek 3 csoportja:
- anyagjellegű ráfordítások
- személyi jellegű ráfordítások
- értékcsökkenési leírás
A költségnemek a következők:
(Az eredménykimutatás sémájában az értékesítésre elszámolandó ráfordítások a költségnemek szerinti

csoportosításban szerepelnek, tehát itt ugyanazt kell ismertetni, mint, ami ott szerepel.
Azt kell látni, hogy az eredménykimutatásban a költségek költségnemi bontása mellett ott szerepelnek az ún. egyéb
ráfordítások is, amelyeket a számvitel nem tekint költségnek, tehát az oda tartozó összegeknek (fizetet kártérítés,
kamat, bírság, elszámolt céltartalék összege, stb.) nincs költségnemi besorolása.)
Anyagjellegű ráfordítások :
anyagköltség: a készleten volt anyag felhasználása termék-előállításhoz, szolgáltatás nyújtásához de ide
tartozik az anyaghiány értéke, az anyagok elszámolt értékvesztése, a villamos energia, stb.
ellenértéke is.
igénybevett szolgáltatások értéke: szállítási és rakodási költségek, csomagolási költségek, idegenek által
végzett javítás, fenntartási költsége, stb., de itt számoljuk el a nem anyagjellegű szolgáltatások
értékét is, ilyenek: bérleti díjak, hirdetési díjak, jogi személyek részére fizetett szakértői, pályázati
díjak, , perköltségek, stb.
egyéb szolgáltatások értéke: bankköltségek, hatósági díjak, biztosítási díjak, illetékek.
eladott áruk beszerzési értékére (ELÁBÉ): változatlan állapotban továbbértékesítendő termékek (az
árúk) beszerzési értéke.
eladott (közvetített) szolgáltatásokért értéke: Igénybe vett, de változatlan állapotban továbbértékesített
szolgáltatás beszerzési értéke.
Személyi jellegű ráfordítások
bérköltség: Munkaszerződés alapján előírt járandóság

személyi jellegű egyéb kifizetések: a munkaviszonyhoz kapcsolódó egyéb kifizetesek (újítási díjak,
szerzői díjak, jubileumi jutalom, tiszteletdíjak, költségtérítések.
bérjárulékok: a személyi jellegű ráfordítások a foglalkoztatottak száma fizetett díjazások utáni
adójellegű befizetése (nem a levont, hanem eleve a munkáltatót terhelő járulékok): szociális
hozzájárulási adó (a korábbi társadalombiztosítási járulékok összevont új neve), egézségügyi
hozzájárulás.
Értékcsökkenési leírás (amortizációs költség):

Az immateriális javak és a tárgyi eszközök után elszámolt „értékcsökkenés” össege. Ezen
kategóriában csak a tervszerinti értékcsökkenesi leírás található meg. Az értékcsökkenési leírást
akkor is el kell számolni költségként, ha gazdálkodó veszteséges.
15. Mi az értékelés számviteli feladata? Hogyan változott az értékelés szabályozása a ’90-es évek óta,
milyen anomáliákat tartalmaz ma is?
Az értékelés feladata az, hogy ennek során a gazdálkodó meghatározza a vagyontárgyainak a mérleg
fordulónapjára érvényes értékét, azaz a mérlegértékét. Azt az értéket, amelyeken azok a mérlegben
szerepelhetnek ahhoz, hogy a mérleg valós képet nyújtson a gazdálkodó vagyonáról.
A vagyonelemek nem mennyiségben, hanem értékben szerepelnek a mérlegben. Az érték meghatározásához
a vagyonelemek mennyiségének az ismerete mellett megfelelő egységárat is meg kell határozni.
Egységárként lehet elvben figyelembe venni a bekerülési árat (beszerzéskori árat, ill. előállítási költségét),
nyilvántartási értéket, a korábbi eladások eladási árait, vagy a mérlegfordulóra kalkulált piaci (potenciális
eladási) árat.
A számviteli szabályzások többféle elvet követnek az irányadó ár meghatározása során.
A magyar szabályozás maga is jelentős változásokat mutat az elmúlt 20 év alatt.
Az értékelésre vonatkozó főszabály jellemzője és változásai:
92. – 95. Az óvatosság időszaka

A vagyontárgyakat a beszámolóban az értékvesztéssel csökkentett bekerülési (beszerzési, előállítási) értéken
kellett szerepeltetni a mérlegben.
Ha megállapítható volt, hogy a vagyontárgy kevesebbet ér a mérlegforduló napján, mint nyilvántartási érték,
akkor „leértékelni kötelező” volt. Fordított esetben a „felértékelés tilos” volt, hiába lett volna igazolható a
vagyontárgy értékének a növekedése.
96. – 2000. A nyitás időszaka

A módosult szabályozásban változatlan, hogy a leértékelés kötelező, de a befektetett eszközök egy részére
(pl.tárgyi eszközökre) választható elszámolási módként lehetőséget ad az eszközök felértékelésére, amit
„értékhelyesbítésnek”-nek neveznek. Az értékhelyesbítés összegével egyezően a mérleg forrásoldalán külön
soron ún. „értékelési tartalékot kell könyvelni”. A leértékelés összegét egyéb ráfordításként, a felértékelést
egyéb bevételként is el kellett számolni. A le és felértékelések váltakozásával jelentősen lehetett
befolyásolni a mindenkori eredményt. E szabályokkal viszont nem voltak szinkronban az adószabályok,
ezért befolyásolni lehetet a fizetendő adó összegét is.
2001. – 2003. Eszmélés időszaka

A korábbi szabályozás hibáit igyekszenek kiküszöbölni.
A felértékelés lehetőség vagy kötelezettség is lehet. Sőt ez a kötelezettség kiterjed a készletekre is, nem csak
a befektetett eszközökre.
Bevezetésre kerül a „visszaírás” fogalma is. Ezt akkor kell elszámolni, ha korábban értékvesztést kellett
elszámolni, de az adott év végén megállapítható, hogy a csökkentett értéknél az érvényes piaci érték
magasabb.
2004.től Felismerés időszaka

Újabb módosítások léptek életbe. harmonizálva az EK-val, valódiság elvének további térnyerése
Lehetőség lett arra, hogy a pénzügyi eszközök (pénzügyi instrumentumok) egy részénél az ún. „valós
értéken” történjen az év végi értékelés. A valós érték a piacon ténylegesen érvényesülő, elérhető eladási ár.
Ilyen árat valójában csak a közforgalomban lévő eszközöknél (tőzsdei részvények, kötvények) lehet
megállapítani. Ezzel függ össze, hogy külön kell kimutatni az ilyen jellegű, kereskedési (forgatási) célú
pénzügyi eszközöket, ezekre lehet alkalmazni a valós értéken történő értékelést.
Összességében azért még ma is állíthatjuk, hogy a számviteli értékelés hatására, a vállalkozás finanszírozási helyzete,
ha mégoly csekély inflációról is beszélhetünk manapság, azért folyamatosan romlik. A számvitel tehát továbbra sem
a vállalkozások gazdálkodási kérdéseit boncolgatja, csak rögzíti a megtörtént gazdasági eseményeket egy
meglehetősen speciális eszközrendszer segítségével, mégis érdemes feltenni a kérdést, hogy ezen eszközrendszer
alkalmazásának hatására vajon a gazdálkodás, hogyan, milyen irányban változik meg.
Elengedhetetlen foglalkoznunk olyan kérdésekkel, mint az infláció és az elszámolási gyakorlat szintetizált hatása,
ugyanis pl. hiperinflációs helyzetben negatívan torzíthat a jelenlegi értékelési rendszer (cipős példa).
Ugyanígy az infláció miatt előfordulhat, hogy ÉCS leírással nem fedezhetjük az egész, éveken keresztül elszámolt
értékét egy TE-nek, mivel az infláció miatt gyakorlatilag többet kellett fizetnünk az eszközért, mint amit az ÉCS-ben
leírtunk a meghatározott kulccsal. Így hivatalosan (a beszámoló szerint) nagyobb eredménye lesz a cégnek, mint
valójában, viszont a magasabb összeg után adózunk!
16. Mi a különbség a visszaírás és az értékhelyesbítés között?
Értékhelyesbítés
Az értékhelyesbítés a piaci értéket meghaladó könyv szerinti érték esetén számolható el.
Ennek összege: az eszköz piaci értéke és könyv szerinti értéke közötti különbözet.
(A könyvszerinti érték = a bekerülési értéknek a terv szerinti értékcsökkenés elszámolt összegével
csökkentett értéke).
Nem minden eszköz esetében számolható el, hanem csak az alábbiak esetében:
A befektetett eszközök közül:
- Az immateriális eszközökből a vagyoni értékű jogok és a szellemi termékek.
- A tárgyi eszközök közül
= az ingatlanok
= ingatlanokhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogok (földhasználat, a haszonélvezet és használat, a bérleti
jog, a szolgalmi jog)
= műszaki berendezések, gépek, járművek,
= egyéb berendezések, felszerelések,
= tenyészállatok
Külön van szabályozva a befektetett pénzügyi eszközök értékhelyesbítése:

A „befektetett pénzügyi eszközök értékhelyesbítése”-ként a részesedések (részvények értékpapírok) -
bekerülési értéket meghaladó - piaci értéke és bekerülési értéke közötti különbözet mutatható ki.
Az értékhelyesbítés összegében annak elszámolásakor „értékhelyesbítés értékelési tartaléka” néven a
forrásokat is megnöveljük.
A valós értékelés alá tartozó pénzügyi eszközök értékelési különbözetére is külön tartalékot kell képezni a
források között. Ez a „valós értékelés értékelési tartaléka”.
Az értékhelyesbítés és az értékhelyesbítés tartaléka csak egyszerre és azonos összegben változhat.
A visszaírás
A visszaírás lényege, hogy amennyiben a vállalkozás befektetett eszközeire terven felüli értékcsökkenési
leírást, értékvesztést (vagy készleteire értékvesztést) számolt el, de időközben a piaci érték úgy változott,
hogy az eszköz piaci értéke meghaladja annak könyvszerinti értékét, akkor a különbözetet az egyéb
bevételek javára a befektetett eszközök (vagy a készletek) között visszaírásként jóvá kell írni (vissza-
felkértékelést kell csinálni). Ha a különbözetre a terven felüli értékcsökkenési leírás vagy értékvesztés nem
nyújt fedezetet, akkor az e fölötti részt a vállalkozás a megfelelő mérlegcsoportoknál, mint értékhelyesbítést
számolhatja el.
A visszaírás az is, ha korábban terven felüli értékcsökkenési leírást számolt el gazdálkodó, a piaci érték
változása miatt ezt egészében vagy részben megszüntetni indokolt.
Ha a vállalkozás befektetett eszközeire terven felüli értékcsökkenési leírást (vagy készleteire értékvesztést) számolt el, de
időközben az eszköz piaci értéke meghaladta annak könyvszerinti értékét akkor a különbözetet az egyéb bevételek javára a
befektetett eszközök között visszaírásként jóvá kell írni.
Ha a különbözetre a terven felüli értékcsökkenési leírás vagy értékvesztés nem nyújt fedezetet, akkor az e fölötti részt a
vállalkozás a megfelelő mérlegtételeknél, mint értékhelyesbítést számolhatja el.
17. Mi a kiegészítő melléklet szerepe, hol helyezkedik el a számviteli információs rendszer egészében?
A kiegészítő melléklet szerepe: A beszámoló 3 részének, így a kiegészítő mellékletnek is ugyanaz a feladata, szerepe,
vagyis a gazdaság szereplőinek tájékoztatása azért, hogy valós képet tudjon adni a vállalkozás vagyoni, pénzügyi
és jövedelmi helyzetéről.
Ellentétben a mérleggel és az eredménykimutatással a kiegészítő melléklet formája nem kötött és a kiegészítő
melléklet a számszerű adatokon kívül szöveges magyarázatokat is tartalmaz.
A kiegészítő melléklet lényege úgy fogalmazható meg, hogy tartalmazza azokat a számszerű adatokat és szöveges
magyarázatokat, amelyek a vállalkozó vagyoni, pénzügyi helyzetének, működése eredményének megbízható és
valós bemutatásához a tulajdonosok, a befektetők, a hitelezők számára - a mérlegben, az
eredménykimutatásban szereplőkön túlmenően - szükségesek.
A megbízható és valós kép kialakítását elősegítő kiegészítő melléklet jellemzői:

- tartalmazza a mérleg és eredménykimutatás adatait,
- bemutatja a kiegészítő mellékletből megismerhető további tények és adatok éves beszámolóra gyakorolt hatását,
- az éves beszámolóban közölt eszköz- és forrásadatok részletezi;
- mérlegelemző mutatókat számít és közöl,
- összehasonlításokat közöl az előző évekkel.
A kiegészítő mellékletet éppen úgy, mint a mérleget és az eredménykimutatást közzé kell tenni.
A kiegészítő melléklet tartalma:
A számviteli törvény a kiegészítő melléklet tartalmát- néhány kivételtől eltekintve - általánosan fogalmazza
meg, s inkább a követelményeket rögzíti.
A kiegészítő melléklet tartalmát - figyelemmel a törvényelőírásaira - három csoportba sorolhatjuk. Ezek a
következők:
l. Általános rész tartalmazza:

- tulajdonosi összetételt és változásait (annak ellenére az általános részben szokták megadni, hogy
ezek az adatok csak tájékoztató jellegűek),
- a vagyoni, pénzügyi jövedelmi helyzet általános értékelését
- a számviteli politika lényeges elemeit,
- az előző évek elszámolásaiban esetleg elkövetett jelentősebb hibákat, önellenőrzéseket
2. Specifikus rész tartalmazza:

- a mérleghez kapcsolódó részletes adatokat és magyarázatokat
- az eredménykimutatáshoz kapcsolódó részletes adatokat és magyarázatokat
pl. ÉCS megváltozása, mérleg alatti tételek, kötelezettségek részletezése, ct képzés…
pl. anyagjellegű kts bontása, kutatás-kísérleti fejlesztés kts
3. Tájékoztató rész tartalmazza:

- a konszolidációval kapcsolatos adatokat,
- ismerteti az egyéb kapcsolt vállalkozásokat,
- a létszám-adatokat,
- a piaci pozíciót bemutató adatokat,
- az igazgatóság, illetve az ügyvezetés személyi összetételét és változát,
- az igazgatóság, illetve az ügyvezetés része adott juttatásokat és előgeket.
18. Mi a cash-flow kimutatás, mi a célja, milyen fajtái vannak, mik a jellemzői? Mutassa be a
számviteli cash-flowt, és cash-flow kategóriákat!
1. Mi a Cash-flow kimutatás? A cash-flow kimutatás nem önálló beszámoló rész, hanem a kiegészítő melléklet
részeként kell elkészíteni. Ebben a kimutatásban a vállalkozás éves pénzeszközállományának változását és
annak körülményeit kell bemutatni. Ebből következik, hogy ez az egyetlen beszámoló melléklet, amelyik
pénzforgalmi szemléletmódot tükröz.
A vállalkozásnak nem elég nyereségesnek lenni, a működéshez szükséges a folyamatos fizetőképesség is.
Arra a kérdésre, hogy vajon a vállalkozás egésze milyen körülmények között tudott fizetési kötelezettségeinek
eleget tenni, hogy az ehhez szükséges pénzeszköz állomány honnan állt rendelkezésre a cash-flow kimutatás tud
választ adni.
2. A Cash-flow kimutatás fajtái:
A Cash-flow kimutatás két különböző eljárással állítható össze: direkt és indirekt módszerrel.
A magyar számviteli rendszer egy sajátos indirekt levezetést követ.
Direkt cash-flow esetén az alapbizonylatokból, analitikából, szintetikából meg kell keresnünk azokat a gazdasági
eseményeket, amelyek pénzmozgással járnak, majd ezeket összesítve megkapjuk az éves pénzeszköz-állomány
változást.
Az indirekt módszer esetén az adózás előtti eredményt használjuk kiinduló adatként. Ebből levonjuk azokat a
bevételeket, illetve hozzáadjuk az olyan ráfordításokat, amelyeket az adózás előtti eredményben elszámoltunk,
de nem jártak pénzmozgással.
Második lépésben hozzáadjuk azokat a bevételeket, amelyek befolytak és levonjuk azokat a kiadásokat,
amelyeket kifizettünk, de az adózás előtti eredményt nem érintették.
A magyar számviteli törvény a kiegészítő mellékletben szereplő cash-flownál egy furcsa összetett szerkezetet mutat
be. Itt három cash-flow kategóriával találkozhatunk, melyek elnevezései magukért beszélnek:
I. Szokásos vállalkozási tevékenységből származó pénzeszközváltozás (Működési Cash-flow)
II. Befektetési tevékenységből származó pénzeszközváltozás (Befektetési Cash-flow)
III. Pénzügyi tevékenységből származó pénzeszközváltozás (Finanszírozási Cash-flow)
Előnye ennek a felépítésnek, hogy az eredménykimutatás és a mérleg adataiból elkészíthető (bár hozzá kell tenni,
hogy a megelőző év adataira is szükség van). Természetesen ez a kimutatás is két érték oszlopot tartalmaz, az egyik a
tárgyévről, míg a másik a megelőző év adatairól tájékoztat.
Nézzük meg most a cash-flow felépítését (az utolsó oszlopban található + és - jelek azt mutatják, hogy az egyes
sorokat milyen előjellel kell figyelembe venni).
A cash-flow kimutatás egyes kategóriái, illetve sorai:
I. Szokásos tevékenységből származó pénzeszköz változás (Működési cash flow, 1-13 sorok) ±
l. Adózás előtti eredmény +

2. Elszámolt amortizáció ±
3. Elszámolt értékvesztét és visszaírás ±
4. Céltartalék képzés és felhasználás különbözete ±
5. Befektetett eszközök érétkesítésének eredménye ±
6. Szállítói kötelezettség változása (tp ±
7. Egyéb rövid lejáratú kötelezettség változása (t· +. Ib ±
8. Passzív időbeli elhatárolás ok változása ±

9. Vevőkövetelés változása ±
10. Forgóeszközök (vevőkövetelés és pénzeszköz nélkül) változása ±
ll. Aktív időbeli elhatárolások változása ±
12. Fizetett, fizetendő adó (nyereség után) -

13. Fizetett, fizetendő osztalék, részesedés -
II. Befektetési tevékenységből származó pénzeszköz változás (Befektetési cash flow, 14-16 sorok)
14. Befektetett eszközök beszerzése -
15. Befektetett eszközök eladása +
16. Kapott osztalék, részesedés +
III. Pénzügyi műveletekből származó pénzeszköz változás (Finanszírozási cash flow, 17-27 sorok)
17. Részvénykibocsátás, tőkebevonás bevétele +
18. Kötvény, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír kibocsátásának bevétele +
19. Hitel és kölcsön felvétel +
20. Hosszú lejáratra nyújtott kölcsönök és elhelyezett bankbetétek törlesztése, megszüntetése, beváltása +
21. V églegesen kapott pénzeszközök +
22. Részvénybevonás, tőkekivonás (tőkeleszállítás) -
23. Kötvény, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír visszafizetése --
24. Hitel és kölcsön törlesztése -
25. Hosszú lejáratra nyújtott kölcsönök és elhelyezett bankbetétek --
26. Véglegesen átadott pénzeszközök -

27. Alapítókkal szembeni, illetve egyéb hosszú lejáratú kötelezettségek változása ±
IV. Pénzeszközök változása (:+- 1.+ JL+ III. sorok)
Vegyük észre, hogy az állományi (mérlegből származó) adatokból felépülő sorok egy része előjel helyesen, egy része
viszont éppen fordítva kerül bevezetésre a kimutatásba. Ennek magyarázata egyszerű, hiszen a forrás oldalon található
állományi adatok növekedése pénzt hoz, míg az eszköz oldal növekedése pénzt visz el a vállalkozástól, ennek
értelmében a forrás oldalról származó állományváltozások előjel helyesen épülnek be a kimutatásba, míg az eszköz
állományváltozások fordított előjellel kerülnek elszámolásra a cash-flowban.
Szokásos vállalkozási tevékenységből származó pénzeszközváltozás (Működési cash-flow)
Ahogy az elnevezése is mutatja, ez a kategória a vállalkozás szokásos tevékenységéhez, normális üzletmenetéhez,

gazdálkodásához tartozó pénzeszközállomány változását mutatja be.
A bemutatás indirekt módszerrel történik, így a kategória első sora az adózás előtti eredmény. Ennek előjele akkor
pozitív, ha a vállalkozás nyereséges, ha veszteséggel zárt, akkor ennek értéke negatív.
Az elszámolt amortizáció (terv szerinti értékcsökkenési leírás) csak pozitív lehet, hiszen az eredményt csökkentette
(költségként számoltuk el a költségnemek közt), és pénzmozgással nem járt (tehát a kasszában az a pénz bent van).
Az elszámolt értékvesztés és visszaírás negatív és pozitívelőjelet is felvehet előjele pozitív, fordított esetben negatív.
Hasonlóan az előző sorhoz a céltartalék képzés és felhasználás különbözete + vagy - előjelet vehet fel.
A befektetett eszközök értékesítésének eredménye sor befektetési cash-flowban szerplő adat miatt korrekcióként
szerepel
A szállítói kötelezettség változása pozitív vagy negatív előjelű lehet. A szállítói kötelezettségek csökkenése negatív
előjelű változást jelent a cash-flowban is (előjel helyes bejegyzés).
Az egyéb rövidlejáratú kötelezettségek változása hasonlóan az előző sorhoz, pozitív, ha növekszik, negatív ha
csökken.
A passzív- és aktív időbeli elhatárolások változása A passzív időbeli elhatárolások változását előjelhelyesen
értelmezve építem be a cash-flow kimutatásba, míg az aktív időbeli elhatárolás változását fordítva.
A vevőkövetelések változása sor magyarázata hasonló a szállítókhoz.

Még két sora maradt a működési cash-flownak ezek a fizetett, fizetendő adó (nyereség után) valamint a
A fizetett, fizetendő osztalék, részesedés. Ezek értelemszerűen a pénzeszközállományt csökkentik, előjelük csak
negatív lehet.
Befektetési tevékenységből származó pénzeszközváltozás (Befektetési cash-flow)

Ahogy az elnevezése is mutatja ez a kategória a vállalkozás befektetési tevékenységéhez tartozó pénzeszközállomány
változását mutatja be. A kimutatás ezen része már a direkt módszert követi, hiszen itt már csak állományi adatok
változásával találkozunk.
A befektetett eszközök beszerzése sor csak negatív lehet kimutatásban, befektetett eszközök értékesítése csak pozitív
lehet.
A kapott osztalék, részesedés pénzeszköz állomány növekedéssel jár tehát előjele csak pozitív lehet.
Pénzügyi tevékenységből származó pénzeszközváltozás (Finanszírozási cash-flow)

Ahogy az elnevezése is mutatja ez a kategória a vállalkozás pénzügyi tevékenységéhez tartozó pénzeszközállomány
változását mutatja be. A kimutatás ezen része is a direkt módszert követi, hiszen itt is csak állományi adatok
változásával találkozunk.
Amennyiben a vállalkozás forrás állománya növekszik az pozitív előjelű pénzeszköz állomány változással jár, tehát a
kimutatásban pozitív előjellel szerepeltetjük. Amennyiben pedig csökken, akkor a vállalkozás pénzeszköz állománya
is csökken, tehát negatívelőjelet vesz fel.
Egy egyszerű példán keresztül ez könnyen megérthető: Vállalkozásunk 100 ezer forint kölcsönhöz jut. Ebben az
esetben kötelezettség állományunk növekedett, vele párhuzamosan a pénzhez ténylegesen is hozzájutottunk, tehát
pénzeszközállományunk is nőtt. Amikor a kölcsönt visszafizetjük pénzeszközállományunk csökken, tehát negatív
előjellel szerepel. Vegyük észre, hogy a kölcsön terheivel (pl. kamat) itt nem foglalkoztunk, hiszen az már a működési
cash-flow legelső sorában az adózás előtti eredményben elszámolásra került (a pénzügyi műveletek ráfordításai közt).
Pénzeszközök változása
A kimutatás utolsó sora megelőző három kategória összegét mutatja, tehát a vállalkozás éves működése során
keletkező pénzeszköz állomány változását mutatja be.

Szamvitel Kidolgozott Tetelek MBA2014

Uploaded by

Document Information

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Szamvitel Kidolgozott Tetelek MBA2014

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

2015-01-21 elődöktől átvéve ás átdolgozva by MB

MASTER OF BUSINESS ADMINISTRATION (MBA), MARKETING ÉS SZÁMVITEL

1. Mi a számvitel feladata, és milyen eszközöket rendel ennek megoldásához?

1. Mi a számvitel feladata, és milyen eszközöket rendel ennek megoldásához?

1.1 A számvitel feladata

a) A számvitel feladata az, hogy tájékoztatást, információt szolgáltasson

Ezek a személyek a számviteli tájékoztatás címzettjei.

b) A számviteli tájékoztatás a gazdálkodó szervezet

vonatkozó adatok teszi megismerhetővé.

1.2 A számvitel feladatainak teljesítését biztosító eszközök:

Az objektív tájékoztatás és információ biztosításához a számviteli szabályok egységes módon adnak

Mára a szabályok úgy változtak, hogy a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium céginformációs

2. Mutassa be a piaci szereplőket, a hatóságot és azok információ igényét!

3. Jövőbeni potenciális befektetők:

Információigényük: a gazdálkodó által elért jövedelem (a nyereség) összege és kimutatásának

3. Mutassa be a számvitel hierarchiáját! Jellemezze az egyes szinteket!

Alapbizonylatok: Egy-egy gazdasági eseményt valamilyen dokumentummal,

Beszámoló: a vállalkozás éves működéséről, vagyoni, pénzügyi helyzetéről

anyag és pénzmozgásokat Tagolt, részletes, de nem terjed ki minden vagyon részre.

4. Milyen főbb könyvvezetési technikákat ismer? Hasonlítsa is össze ezeket!

2) Kettős könyvvitel: A vállalkozó vagyonáról, a vagyonának összetételét (állományát) alakító gazdasági

Alapvető eltérés a kettős és egyszeres könyvvitel között::

5. Mutassa be a kettős könyvvitel rendszerét!

A kettős könyvvitelben külön könyveljük az eszközök és a források változását, és külön könyveljük a

- költség- (ráfordítás) számlák és

Az eszköz- és forrásszámlák adataiból állítható elő a mérleg.

Az áttekinthetőség érdekében az eszközszámla 3 csoportra, úgynevezett számlaosztályra van bontva:

Forrásszámlából egy számlaosztály van, ez a 4. számlaosztály

A költség és ráfordításszámlák 4 csoportra vannak osztva 5.,6.,7. és 8. számlasoztály

6. Mi a vállalkozások beszámolója (fajtái, mellékletei, szabályai)?

A beszámoló egy adott időpontra nézve - az elkészítése szerinti a fordulónapjára vonatkozóan -

Beszámoló készítés szabályai: Az éves beszámolót a számviteli törvényben meghatározott szerkezetben és

A beszámoló részei és mellékletei:

Részei: - mérleg: az eszközöket és forrásokat adott időpontra vonatkozóan, megfelelően értékelve,

- eredménykimutatás: egy adott időszakra vonatkozóan, előre meghatározott szerkezetben,

- kiegészítő melléklet: számszerű adatok és szöveges magyarázatok, melyek a vállalkozó vagyoni,

A Nemzetközi Számvitel Standard szerint a pénzügyi kimutatások részeként kell tekinteni:

Köteles összevont üzleti jelentést, és éves beszámolót is készíteni.

A beszámoló formájának megváltoztatása

7. Mi a mérleg, mi a célja, milyen a formája, mik a jellemzői?

I. A mérleg készítésének célja

II. A mérleg formája

III. A mérleg főbb jellemzői:

3., A mérleg hitelességéről egy független könnyvizsgálónak, valamint a vállalkozás vezetőjének

4., A mérleg fordulónapjától eltérő időpont a mérlegkészítés időpontja. A mérlegkészítés napját a

A mérleg - számviteli okmány

8. Jellemezze a következő mérlegfőcsoportot: ……………………..

A. BEFEKTETETT ESZKÖZÖK D. SAJÁT TŐKE

Eszközök összesen Források összesen

8.1 A/ Befektetett eszközök

II. Tárgyi eszközök

Csoportosíthatjuk őket elmozdíthatóságuk alapján:

Tárgyi eszközök csoportosítása:

III. Befektetett pénzügyi eszközök

8.3. C/ Aktív időbeli elhatárolások

Az időbeli elhatárolásokat dokumentumokkal, számítási anyagokkal kell alátámasztani.

Aktív időbeli elhatárolás:

- Aktív időbeli elhatárolás azt jelenti, hogy

8.4. D/ Saját tőke

Részvénytőke bővülhet: alapításkor részvényjegyzéssel, működés közben alaptőke felemeléssel

II. Jegyzett, de még be nem fizetett tőke

VI. Értékelési tartalék

VII. Mérleg szerinti eredmény

+ Adózás előtti eredmény (bevétel - ráfordítások különbsége)