Ha ilyen emelkedett állapotokban élsz, és már érzed, milyen lesz a jövő, mielőtt az

megtörténne,

Kevésbé fogsz rá ácsingózni, mert már tiéd az érzés, mintha megtörtént volna.

És amikor jó leszel benne, senki és semmi nem tudja ezt tőled elvenni.

Képes vagy rá.

Ha megérted a teremtés törvényeit, nem fogsz úgy versenyezni, és rohanni, hogy

megkapd, amit akarsz.

Tudni fogod, hogy az jön el hozzád.

Ez az új modellje a teremtésünknek.

volt profi sportoló

New York Times Best Seller szerző

Vállalkozó

A Nagyság Iskolája

Köszöntök mindenkit a Nagyság Iskolájának podcastján!

A legendás Dr. Joe Dispenza van itt.

Örülök, hogy látlak.

Először a "Mi a fenét tudunk..." filmben láttalak évekkel ezelőtt.

Igen, több mint 10 éve volt.

És az egy olyan dokumentumfilm volt, ahol a vízzel folytatott tudományos

kísérletről beszéltek.

Ez ugyanaz?
Igen ugyanaz a film.

Mi volt az a teória? Módszer?

A víz nagyon érdekesen reagál a gondolatokra.

A víz tulajdonságai nagyon szokatlanok voltak.

Kiderült, hogy amikor olyan gondolataid vannak, amik konstruktívak és koherensek,

akkor a víz szerkezete olyan lesz, mint például a hópihe.

És ezek a kristályok pont úgy néznek ki, mint ahogy a kémiai anyagok belépnek a
sejt receptorain.

Ha korlátozott érzelmeid vannak, mint a düh, frusztráció, türelmetlenség,

neheztelés,

a lenyomat elektromágnesesen, mert minden gondolatnak van egy rezgése, zavart lesz.

Ez gyengíti a molekuláris szerkezetet a vízben.

És láthatod ezeket a nem egészséges mintákat.

Tehát a testet is gyengítik.

A testünk 78 %-a víz. Szóval elkezdesz gondolkodni azon, hogy mire is gondolsz és
miként érzel.

A víz nagyon jól tárolja az információt.

Ennyi.

De persze sok minden más is volt a filmeben.

Én erre emlékszem leginkább.

Sokaknak is ez maradt meg.

Te azt tanítod az embereknek, hogyan gyógyíthatják meg magukat az elméjükkel.

Hogy juthatnak túl betegségen, krónikus betegségeken, fájdalmon az elme révén.

Én egy olyan vallásban nőttem fel, amit úgy hívnak "Keresztény Tudomány".

Nem használnak gyógyszert.

Nem kaptam oltásokat gyerekként.

Apám nem engedett volna kórházba. A gondolatot, az imát használta ő is.

Az elme, a hozzáállás túljuttat minden betegségen, fájdalmon.

Szóval én ezt a hozzáállást más módon tanultam gyerekkoromban.

Te mikor kezdtél erről a filozófiáról, elvről tanulni?

És mikor alkalmaztad azt az életeden?

1986-ban egy triatlon során elgázolt egy teherautó.

Elestem a biciklivel. Hat csigolyám eltört.

Azt mondták, hogy sose fogok újra járni.

A tipikus sebészi eljárás ebben az esetben, többszörös kompressziós törésnél, a

Harrington-rúd sebészeti beavatkozás.

Az én esetemben levágták volna a csigolyák hátulját és befúrták volna ezeket a

hosszú rozsdamentes acél rudakat.

Amikor befúrják ezeket a rudakat a csigolyába, azok fogják tartani a gerincet.

A prognózis így is az volt, hogy valószínűleg nem fogok többé járni, de

remélhetőleg a műtét valamelyest enyhíti a fájdalmat.

Ha ez egy másik beteggel történik, azt mondtam volna, menjen bele a műtétbe. De
most rólam volt szó.

És nem tudtam rávenni magamat.

Négy orvosi szakvéleményem volt.
Mindegyik azt mondta, hogy kell ez a műtét nekem.

A sebészem, aki az orvosigazgatója volt a kórháznak, ahol feküdtem, azt gondolta,

hogy fejsérülésem van.

Vagy hogy Poszt Traumás Stressztől szenvedek, és ezért nem követem az utasításait.

Végül nem vállaltam a műtétet. Csak feküdtem arccal előre, nem tudtam menni sehova.

Azt gondoltam, hogy ha létezik egy intelligencia, ami életet ad nekünk, ami miatt
magától ver a szívünk és működik az emésztésünk,

akkor az biztosan jobban tudja, hogyan kell meggyógyulni.

Ez a velünkszületett intelligencia ad nekünk életet.

Nos ha ez intelligencia, akkor tudatossága is.

Ha pedig tudatosság, akkor az figyel rám.

Ezzel az intelligenciával próbáltam kapcsolódni, és egy tervet, egy modellt, egy

mintát kialakítani.

Amikor befejeztem a tervet, átadtam azt a nagyobb elmének, hogy kivitelezze a

gyógyulást számomra.

A másik dolog, ami még ekkor volt, hogy megfogadtam, nem engedek be egy olyan
gondolatot se a fejembe, amit nem akarok megtapasztalni.

Ez könnyűnek hangzik, de amikor krízisben/traumában vagy, akkor inkább arra

fókuszálunk, amit nem szeretnénk, ha történne.

Így kezdtem ezt az utazást. A műtétet elutasítottam.

Ami akkor nagy forradalmi tett volt.

És következett 6 és fél hét pokol.

Elkezdtem újraépíteni gondolatban a csigolyámat, elképzeltem, hogy mi lesz a

végeredmény.

De aztán azon agyaltam, hogy örökre tolószékben maradok-e, adjam-e el a

praxisomat...

Tehát arra gondoltál, hogyan nézzen ki a tested, milyen érzés legyen.

Rekonstruáltam minden egyes csigolyámat.

Fejben.
Igen, fejben.

Meg akartam neki mutatni, hogy pontosan milyen 3-dimenzióban.

Fejben? Nem rajzoltad le?

Nem, csak fejben.

Vizualizáltad.

Vizualizáltam egyfolytában.
Ez az intelligencia mindig jelen van, tehát nekünk is jelen kell lennünk vele.

Újraépítettem a gerincemet gondolatban. De közben aggódtam a praxisom miatt,

eladjam-e... tolószékben maradok....

Mert te akkor már csontkovácsként dolgoztál.

Igen, Dél-Kaliforniában.

6 és fél hétig ment ez és akkor azt éreztem valami helyére került, összeállt a kép.

Onnantól kezdve, ami addig 2 és fél - 3 órámba telt, az már 45 perc alatt is
sikerült.

Új áramköröket hoztam létre és erősítettem meg az agyamban.

Gyakoroltam a figyelmet.

Ekkor kezdtem drámai változásokat tapasztalni az egészségemben.

Ezek a változások kívül kezdtek mutatkozni, amik eddig csak a fejemben voltak.

Így fellelkesültem és még nagyobb szenvedéllyel csináltam a dolgot.

10 és fél hét múlva már lábra álltam. 12. héten már edzettem és visszamentem a
klinikámra dolgozni.

Kötöttem magammal egy megállapodást, hogyha újra képes leszek járni, akkor egész
hátralévő életemben a test-elme kapcsolatát fogom kutatni.

Az elme anyagra gyakorolt hatását.

Ez vezetett oda, hogy abbahagytam az addigi életemet, mert már nem ugyanaz az ember
voltam.

Kaptam egy beavatást valamibe.

Eladtam a praxisomat, az otthonomat, és Északnyugatra költöztem.

Nagyobb kérdéseket kezdtem feltenni.

Ki vagyok? Miért vagyok itt? Mit csinálunk itt?

Mi történik, amikor meghalunk?

Hogy történt ez velem?

Mi volt ez az egész?
Ezért kezdtem el a tudományos oldalát tanulni.

De nem találtam sehol, egy hagyományos tankönyvben se, mert hát ez nem volt
hagyományos.

A csoda nem hagyományos.

Ezért tanultam kvantum-fizikát, idegtudományt, epigenetikát.

És akkor már kezdett értelmet nyerni a dolog, alakult egy megismerési modell.

És felmerült a kérdés, hogy más is csinált már ilyet?

Ezért 17 országban jártam, és több száz emberrel készítettem interjút, akiknek

súlyos betegsége volt és vagy hagyományos, vagy nem hagyományosan kezelték.

És vagy nem változott, vagy rosszabbodott, vagy hirtelen meggyógyult.

Mi okozta ezt a hatást (a gyógyulást)?

A történetekből azt tanultam, hogy az elme egy nagyon fontos faktor. Ezért is
mentem vissza idegtudományt tanulni.

Nem az étrend volt, nem más, hanem ez az egy volt közös.

4 közös eleme volt a gyógyulásoknak.

Írtam erről egy könyvet is.

És azt gondoltam, hogy ha ez tényleg működik, és a betegek meggyógyulnak, bárhonnan

is jöjjenek.

Mindenféle színű, vallású, nemű embernél...

Látni akartam, hogy tudom-e reprodukálni a dolgot.

Így hát elkezdtük tanítani. Lássuk, hogy megtudjuk-e ismételni a kimenetet.

Hisz erről szól a tudomány.

Mi volt a 4 közös dolog?

Az első azt volt, hogy mindenki elfogadta vagy hitt benne, hogy van egy
intelligencia bennük, ami életet adott nekik.

Ezeknek az embereknek is sérülése volt?

Nem, nekik rákjuk, MS-ük, Lupus-uk, Parkinson-kórjuk volt.

És jobban lettek.

Igen, "spontán" meggyógyultak.

Tehát hittek egy intelligencia létezésében.

Igen, egy láthatatlan életerőben, amihez kapcsolódtak.

Úgy érezték, hogy elvesztették ezt a kapcsolatot.

Amikor pedig megkapták a diagnózist, felébredtek, és azt mondták, "Újra kell

kapcsolódnom az esszenciámhoz!"

Kialakítottak egy kapcsolatot vele.

Csakúgy, ahogyan egy másik emberrel.

Időbe telik, jelenlétet igényel, kapcsolódnod kell, tapasztalatokat.

Ezek mind fontos tényezők.

Ez volt az első dolog. A második, hogy rájöttek arra, hogy rosszul kezelték az
érzéseiket, és a stresszhormonok hozták létre az állapotukat.
Stressz az, amikor az agy és a test nincs egyensúlyban.

Stressz az, amikor nincs homeosztázis. Ez egy velünk született mechanizmus, ami
mindig visszaállítja a szervezetet a rendbe.

Például valaki bevág eléd az autópályán, erre adsz egy érzelmi reakciót, de 15 perc
múlva elmúlik az egész, túl vagy rajta.

A természetben minden organizmus csak a rövid távú stresszt képes elviselni.

De amikor az egész nap, egész héten, vagy egész évben tart....

Ha egy ragadozó üldöz, el kell döntened, hogy csak 20 %-át használom az energiámnak
vagy a 100%-át.

Ha reagálsz a közlekedésre vagy a munkatársadra, aki melletted ül, bekapcsolod a

stresszválaszt.

De ami korábban kellet az alkalmazkodáshoz, most nagyon romboló hatású.

Mert bekapcsolod a stresszválaszt, de nem tudod kikapcsolni. És ez egyenes út a

betegséghez.

Senki se tud vészhelyzeti üzemmódban élni hosszú ideig.

Mi emberek a puszta gondolattal be tudjuk kapcsolni a stresszválaszt.

Gondolj a problémáidra és ugyanazokat a biológiai hatásokat éred el.

Azok a vegyületek adnak a testnek energialöketet.

És az emberek bizony függővé válnak. Ezért az életük problémáit és körülményeit

arra használják, hogy megerősítsék újra meg újra a függőségüket.

Szükségük van a rossz munkahelyre, a rossz párkapcsolatra, függőjévé váltak az

életüknek, amit nem is szeretnek.

Miért van szükségünk a rossz munkahelyre vagy párkapcsolatra, hogy megragadjunk

bennük?

Mert ez egy feltételes reflex.

Ha mérges leszel egy kollégádra, és a tested az agyad felfokozott állapotba kerül,

kapsz egy energialöketet. Amikor észreveszed, hogy az energia alábbhagy, a tested

kienged, akkor rögtön felidézed a kolléga képét,

hogy megadd a testednek az újabb energialöketet.

Az emberek tehát a saját gondolataik függőivé válnak.

Ezek a beteg rájöttek, hogy rosszul kezeltem a figyelmemet és az energiámat.

Túl kell jutnom a múltamon, ezeken az érzelmeken, nagy változásokat kell

eszközölnöm.

Fel kell hagynom azzal a szokásommal, hogy önmagam vagyok.

Nem lehetek tovább ez az ember, aki eddig voltam.

Ez elméletben nagyon jól hangzik, de változni nagyon kemény dolog.

Mert amikor visszatérsz az életedbe, és látod mondjuk azt a kollégát,

vagy az a helyet, vagy újraéled azt a tapasztalatot, sokan tudattalanul viselkednek

és reagálnak.

Tehát tulajdonképpen a környezet határozza meg, hogyan éreznek és gondolkodnak.

De leesik nekik a tantusz, hogy ahhoz hogy változzanak, nagyobbnak kell lenniük,
mint a környezet.

Nagyobbnak, mint a világban lévő körülmények.

Minden pillanatban tudatosan kell dönteném, hogy mire reagálok és hogyan.

Nem megyek vissza.

Mert abban a pillanatban, ahogy reagálsz érzelmileg, és mivel érzelem a múltból

jön, úgy gondolkodsz mint a múltban.

Ha pedig nem tudsz többre gondolni, mint ahogy érzel, és elhiszed, hogy a
gondolatoknak köze van a sorsodhoz,

akkor a múltadat teremted újra.

A gondolkodás és érzés kör ismételgetésébe beleragadnak az emberek és ez

kondicionálja a testüket is.

Így végül a tudatalattivá válik a test. A test ugyanazt a múltat éli a jelen minden
percében.

Miért fontos ez?

A legújabb gén kutatások kimutatták, hogy nem a gének hozzák létre a betegséget,
hanem a környezet aktiválja a géneket, ami aztán betegséghez vezet.

Az érzelmi vagy a fizikai környezet?

A környezet általában. Ha érzelmileg ugyanúgy reagálsz a környezetedre, mint

korábban, ugyanazokat a géneket aktiválod.

És így egyenesen haladsz a genetikus végzeted felé.

A stresszhormonok nyomják meg a géneken azokat a gombokat, ami betegséghez vezet.

Ha a gondolattal simán be tudod kapcsolni a stresszreakciót, akkor a gondolataid

beteggé tudnak tenni.

Ha a gondolataid meg tudnak betegíteni, akkor meg is tudnak gyógyítani.

A gondolkodás-érzés-gondolkodás kör ismétlése miatt állandóan bűntudatot érzek, de

már azt se tudom miért.

Olyan érzés, hogy ez én vagyok.

Hozzászoktam ehhez a kémiai folytonossághoz a testemben.

Amikor eldöntöd, hogy megváltoztatsz magadban valamit, akkor készülj fel rá, hogy
nem lesz kellemes.

El fogod hagyni az ismertet és belépsz az ismeretlenbe.

Az ismeretlen kellemetlen vagy fájdalmas, a fájdalom elhagyása is fájdalmas.

Igen, mert egyes emberek tök boldogok attól, hogy boldogtalanul élnek.

Ezért inkább ragaszkodnak a szenvedésükhöz, minthogy éljenek a lehetőséggel.

Viszont a meggyógyultak azt mondták, "Nincs mit vesztenem."

"Vállalom a kellemetlenséget, és az ismeretlent."

És mint kiderült, ez a tökéletes hely a teremtésre.

A test arra lett kondicionálva, hogy olyanná váljon mint az elme.

Ezt úgy lehet megváltoztatni, hogy nagyobbá kell válnod, mint a tested.

Hogyan lehetünk nagyobbak, mint a testünk?

Az egy teljesen más beszélgetés tárgya, de hadd fejezzem ezt be.

A harmadik dolog, ami közös volt a meggyógyultakban...

Most már tudom, hogy abban kell hagynom azt, aki eddig voltam,

hogy nem kezelhetem rosszul a gondolataimat és érzéseimet, változtatnom kell a

gondolkodásomon, beszédemen.

Tudatossá kell válnom az öntudatlanságomra.

Mert 35 éves korunkra a viselkedésünk 95%-a memorizált cselekvések sorozata.

Olyan ez mint egy számítógépes program. Érzelmi reakciók, öntudatlan viselkedési

minták.

Az első lépés a változáshoz, hogy tudatosítod, miként gondolkodsz,

hogyan viselkedsz, hogyan érzel.

A megfigyelés maga elkülönít a programtól.

Te leszel a tudatosság, ami figyeli a programot.

Minél inkább tudatossá válik benned, mennyire öntudatlan voltál eddig, - olyan ez
mintha meggyújtanál egy gyufaszálat a sötétben.

Ez az első lépés elég nagy káoszt okoz az agyban és a testben.

És ez persze eléggé zavaró. Szóval az emberek ezért gyakran visszaesnek a korábbi

függőségeikbe.

"Fúúú, most már jobb érzés..." Azért mert ez az ismerős érzés.

Azt mondják aztán, hogy változnom kell, újra ki kell találnom magamat.

Ez nagyon fontos. Leülnek és gondolkodnak. Kit is csodáltam leginkább életemben?

Mely nagyszerű embereket kövessek, milyen példaképeim legyenek?
Milyen tulajdonságaik voltak?

Hogyan fogok változni?

Ezek az ún. frontális lebeny kérdései, ami az egy kreatív központja.

Eközben az érzelmi központ lenyugszik.

Hogyan is kell élni ebben az új életben majd, ha meggyógyulok?

Mit kell magamon megváltoztatnom?

Van itt egy érdekes jelenség.

Ha becsukod a szemedet és gondolsz valamilyen cselekvésre...

Te sportoló vagy, szóval érted mi ez.

Ha focis háttérrel bírsz, akkor tudsz valamilyen játék-mintát, azt fejben is tudod
gyakorolni.

A mentális gyakorlás - amikor valóban jelen vagy a fejedben - az agyad nem tudja,
hogy a dolog kint zajlik vagy csak bent a fejedben.

Az agyad úgy fog kinézni, mintha már 5 napja ténylegesen futottál volna a pályán
pedig egy lépést se tettél.

Így az agyad már nem a múlt jegyzéke.

Mert tipikusan az, de most a jövő térképe. Most te kondicionálod előre az agyadat.

Voltak olyan kutatások, ahol az embereket különböző csoportokba osztották. Az

egyikbe kerültek, akik sose játszottak zongorán.

Megtanítottak nekik egy dallamsort és agyszkenert raktak rájuk.

5 napon át napi 2 órát gyakoroltak.

Az 5. nap végén, amikor újraszkennelték az agyat, új áramköröket láttak kifejlődve

az agy másik felén.

De nincs is ebben semmi mágikus dolog, mert ha új dolgot tanulsz, új kapcsolódások

jönnek létre az agyadban.

Megkapod az útmutatást, követed azt, a testeddel is, így lesz tapasztalásod, ami
bekapcsolja az agyat.

Figyelj arra, amit csinálsz és ismételd sokszor! Tüzelj és huzalozz! Így hozol
létre új agyi áramköröket.

Aztán vesszük a másik csoportot. Agyi szkennelés az 1. nap elején és az 5. végén.

Ők fejben, mentálisan játszották le a dallamsorokat.

Az 5 nap elteltével ugyanannyi új áramkört hoztak létre, mint azok, akik

ténylegesen gyakoroltak a zongorán.

Mit jelent ez?

Azt jelenti, hogy nemcsak hogy megváltoztatták azzal az agyukat, hogy másképp
gondolkodtak, de pont úgy néz ki az agyuk, mintha 5 napig zongoráztak volna.

Ültesd le őket a zongorához. El fogják tudni játszani a dallamot, mert ezt

gyakorolták fejben.

Azzal, hogy gyakorolják, kik lesznek, belekerülnek ebbe a kreatív állapotba, és

lefektetik azon új áramköröket, amik az új személyiséget jelentik.

Egy új személyiség új személyes valósághoz kapcsolódik.

A következő kérdés így az, hogy ez vajon megváltoztatja a testet.

Volt egy csoport férfi, akik bicepsz gyakorlatot csináltak fejben.

Beleélték magukat. Egyre erősebben, intenzívebben csinálták.

Napi 1 órát csinálták ezt 2 hétig.

A 2. hét végén 13.5%-kal növekedett az izom erejük, úgy hogy, egyszer sem emeltek
súlyt.

Tehát a test pusztán a gondolattól változik.

Ezek az emberek újraprogramozzák az agyukat és a testüket.

És hirtelenjében másként kezdenek viselkedni.

Miért?
Mert új áramköröket telepítettek az agyukba és másképpen gondolkoznak.

Másképp érzik magukat, nem érzik a korábbi fájdalmat, szeretik magukat.

Ők már a gyógyulás előtt érzik az emelkedett érzelmi állapotot.

Nem várnak a gyógyulásra, hogy majd csak azután érezzék az örömet és a hálát.

Ők már most érzik, a hálát és az örömet. És a test azt hiszi, hogy már
meggyógyultak, mert ilyen érzelmi állapotban vannak.

Merthogy a környezet jelez a géneknek. Most az érzelmek jelentik a környezetet.

A gének fehérjéket hoznak létre. A fehérjék felelősek a test szerkezeti és

funkcionális működéséért.

Szó szerint valaki mássá változol.

A betegséget okozó géneket "kikapcsolod", az egészséget okozókat "bekapcsolod".

Ezt a folyamatot csináltuk mindig is. De abbahagytuk az életünk egy pontján vagy
területén.

A 4., utolsó közös tényező a meggyógyultaknál az volt, hogy amikor gyakoroltak,

hosszú időszakokra elvesztették az idő és tér érzékelésüket.

Annyira a belső világukra figyeltek, hogy vizualizáljanak, hogy amikor

felkapcsolták a villanyt, azt hitték csak 20 perc telt el, de valójában 1 óra és 20
perc telt el.
Amikor ennyire fókuszálsz, ennyire a jelenben vagy, elhagyod ezt a 3-dimenziós
valóságot.

És amikor elhagytad ezt a 3-dimenziós valóságot, átlépsz a gondolat birodalmában.

Ezt hívják kvantum mezőnek.

Ebben a kvantum mezőben minden lehetséges valóság benne van.

Tehát ezek az emberek kapcsolódnak az információs mezőhöz.

Ez az első alapelvhez kapcsolódik, azaz, hogy van egy láthatatlan intelligencia,

ami bennünk van és körülöttünk.

Van egy egységes mező, amely minden anyagi dolgot irányít ebben a világban.

Ha valamit a fizikai síkon akarsz megváltoztatni, mögé kell lépned, a testeden túl.

Mert ahhoz, hogy a test meggyógyítsa a testet, ahhoz garantáltan idő kell.

Nagyon sok időbe telik. Mert a newtoni fizika elvei alapján játszol.

De ha a kvantumfizika szabályai alapján játszol, akkor ugye az energia határozza

meg az anyagot.

Ha tehát igazán a mezőben vagy, és ott hozol létre változást, akkor ami itt a
fizikai szinten (biológiai, hormonális, kémiai, genetikai) zajlik, a mellékhatása a
mezőben tett változtatásnak.

Felgyorsítja.

Pontosan. Felgyorsítja. Kevesebb idő alatt éred el.

Mert egy olyan mezőben játszol, ahol nincs idő.

Ez elképesztő, mert ebben a vallásban, amiben felnőttem, folyamatosan emlékeztettek

arra, hogy napi rendszerességgel adott módon gondolkodjak.

Hogy nem tudsz fizikálisan megsérülni. Hogy végtelen szeretet vagy. Végtelen fény,
lélek, szellem, élet, igazság.

Folyamatosan ezt tanították nekem.

Hogy sose tudnak fizikálisan bántani.

És ha igen, az azért van, mert nem olyanok voltak a gondolataid, tehát azokat kell
korrigálni, hogy meggyógyulj.

Ez egyeseknek extrém, mert nem gyakorlottak benne.

Ha nem tudod, hogyan irányítsd a gondolataidat, megsértheted magadat.

Igen, pontosan.

Nagyon meg tudsz sérülni fizikálisan. És ez megtörténik néha.

Én ezt a filozófiát, technikát, ötletet alkalmaztam a sport világában.

És folyamatosan edzettem mentálisan. Hogy milyen játékot akarok produkálni a

szezonban, milyen legyen a testem, az életem.

Úgy tűnt, hogy mindig az történik.

Edzettem magam újra és újra, folyamatosan.

Gondolatban a kvantum mezőben voltam, hogy a fizikai pályán legyek.

A kvantum mezőben játszottam, ugyanúgy ahogy a fizikai pályán is játszottam.

Emlékszem, hogy minden este nagy játékosok videóit néztem.

És fejben gyakoroltam az ő mozdulataikat, mielőtt este elaludtam volna.

Másnap pedig gyakoroltam. De fejben tulajdonképpen folyamatosan edzettem.

10 évvel ezelőtt azt gyakoroltam, hogy mit csinálok ebben az évben.

Te is minden nap gyakorolsz?

Hogy néz ki ez a fejben edzés?

Igen én is csinálom.

Két dolgot akarok mondani ezzel kapcsolatban.

Ez a módszer nem való mindenkinek.

Mert ez olyan, mint a terhesség. Vagy terhes vagy, vagy nem.

Nincs köztes állapot.

Kicsit terhes...

Akkor kinek való és kinek nem?

Azt találtam a spontán gyógyulások tanulmányozása közben, hogy

olyan embereknél következett be, akik elérték érzelmi hiteik végére.

Nem voltak többé válaszaik. Az orvosok feladták. Nem volt mit csinálni.

Megváltoztattak mindent magukkal kapcsolatban.

Voltak köztük orvosok.

Ha előre tekerjük az idő kerekét mára, akkor itt vagyunk az információ világában.

A tudatlanság ma már választás.

Annyi információd van, hogy nem is kell orvos, tanár, pap, hogy információt
szerezz.

Nem kell egy tekintélyhez fordulnod. A technika révén nagyon gyorsan információhoz
jutunk.

Az embereknek van információja.

20 évvel ezelőtt, ha az orvos azt mondta, ez meg ez a bajod, elfogadtad és aláírtad

a papírt, hogy beleegyezel a műtétbe.

Ma pedig az van, hogy azt mondod, "Álljunk csak meg egy pillanatra!"

Kérsz egy másik orvostól is véleményt.

Hazamész, és megnézed az interneten. Ezt akarom kipróbálni.

Az emberek visszavették a hatalmukat.

Ezért a gyógyszerek vagy a műtéti beavatkozás ma ár nem az elsődleges választása az

embereknek.

Mert vannak más módszerek.

És azzal dolgoznak az emberek, ami elérhető.

Tehát az információ révén az emberek másképp állnak szembe az egészségügyi

problémákkal.

Ha olyan egészségügyi bajuk van, amit önmaguk kijavíthatnak, megteszik.

Ha pedig tudják, hogy a szüleiknek milyen betegségeik voltak és hogy nem az

öröklött gének, hanem a viselkedésük és az érzéseik szabják meg a gének működését,

akkor meg fogják változtatni a genetikai jövőjüket.

Az emberek nagyon proaktívak ebben a folyamatban.

A másik dolog pedig az, hogy ha kezded felfogni azt, hogy ez lehetséges, és ezt
kétség nélkül állítom, hogy igaz...

A dolgok, amiknek szemtanúja voltam...

Az elején még csak annyi volt, hogy valaki jobban lett...

Ételallergiák szűntek meg...

De a legutóbbi szemináriumon már két IV. stádiumú rákos beteg teljesen meggyógyult.

Egy nő, akinek igen súlyos neurológiai rendellenessége volt, még csak meg se tudták
nevezni, úgy távozott, hogy elmúlt a tünete.

Hogyan csinálta ezt?

Hadd tegyek fel egy kérdést?

Ha nem úgy néz ki, mint egy filmsztár, és se nem fiatal, se nem vonzó, se nem
sikeres, csak egy átlagos ember,

és meghallgatod az ő történetét, és másik 1000 ember hallgatja ezt a történetet,

megvakarod a fejedet,

és azt mondod, "Ha ő meg tudta csinálni, akkor én is."

Ahogy a betegség fertőzéssel terjed egy közöségben, úgy tud az egészség és a jólét
is fertőzni.

Hogy kihasználom-e ezt?

Igen, de nem úgy, ahogy az emberek gondolják.

Nem érdekel a siker. Az már megvolt.

Tudom, hogy fontos dolog. De a siker igazából a mellékhatása annak, aki vagy.

Hogy engem mi hajt?

Az hajt, hogy jobbá tegyem a világot.

Azt szeretném, ha az emberek visszaszereznék a hatalmukat.

Az én gyakorlásom, az én meditációim arról szól, hogy hova tudjuk mindezt tovább

fejleszteni.

Másszóval, ha valaki meg tudja gyógyítani magát, és a másik ember is meg tudja
gyógyítani magát,

lehetséges, hogy az az ember meggyógyítson egy másikat?

Ha meg tud gyógyítani egy másik embert - és ez történik -, akkor képes-e a bolygó
másik felén is meggyógyítani valakit?

Fel kell építeni egy modellt és mögé kell tenni a tudományos hátteret.

Merthogy a tudomány az a nyelv, amely segít eloszlatni a mítoszokat ezen

jelenségekkel kapcsolatban.

Most már kétség nélkül tudom, hogy ha az embereknek tudományos információkat adsz,

és ezáltal valami újat tanulnak, új kapcsolódások jönnek létre az agyukban is.

Erről szól a tanulás.

Ha 1 óra hosszat rá tudnak koncentrálni valamire,

új kötéseket hoznak létre az agyukban, amik segítik a megértést.

Azt mondom neked, hogy fordulj oda a szomszédodhoz és magyarázd el neki a

tanultakat - ezt csináljuk a szemináriumokon-,

és te tényleg el tudod magyarázni a szomszédodnak, akkor megfelelően behuzalozódott

már az agyadban.

Miért fontos ez?

Mert telepítetted az a programot az agyadba, ami ahhoz kell, hogy megtapasztalhass

valamit.

Minél jobban érted, hogy mit csinálsz és miért,

a hogyan könnyebb lesz.

Ez már nem sejtés, babona, dogma, vagy spirituális New Age-es valami, hanem
tudományosan megalapozott módszer.

Több szándék-energia lesz a gyakorlásod mögött.

Több jelentéssel ruházod fel.

Sokkal hihetőbb.

Nem csak vak hit.

Aztán pedig, ha megfelelő felételeket biztosítunk és iránymutatást adunk az

embereknek,

és az emberek viselkedése passzol a szándékaikhoz,

és a tetteik egyenlőek a gondolataikkal, akkor az elme és a test olyan új

együttműködése jön létre,

amit korábban még nem tapasztaltak.

Ez pedig új áramköröket hoz létre az agyukban.

Az új tapasztalás végterméke új érzés: erő, hatalom, siker, értékesség.

Megtanítják a testüknek kémiai szinten azt, amit már az elméjük megértett.

A tudás az elmének való, a tapasztalás a testnek.

Megtestesítik ezt az információt.

És ha egyszer meg tudja csinálni, akkor meg tudja még egyszer.

Ha pedig ismételjük a tapasztalást, mint egy sportolónál, akkor automatikussá

válik.

Azzá válsz. Nem kell többé rágondolnod.

Vegyünk egy embert, akit gyermekként bántalmaztak.

Volt egy genetikai rendellenességgel bíró alkoholista szülő.

Gyenge csontokat manifesztáltak, mert ilyen érzelmekben éltek.

A tudomány azt mondja, hogy genetikai öröklődés esetén nem tudnak rajtad segíteni.

Hogyan magyarázod akkor, hogy 1 év után, mindennapi gyakorlással, a nőnek nem

törtek el többé a csontjai.

Kiszállt a tolókocsiból.

Hogyan magyarázod ezt?

Csak úgy, hogy ő szó szerint valaki más lett.

Ő másvalaki lett, és a betegség a régi személy(iség)ben volt.

De ő már nem az az ember többé biológiai szinten se.

Ez lehetséges.

Kutattam a misztikus világot. Voltak katartikus pillanataim, amik után már nem
voltam többé az, aki korábban voltam.

Mert ha egyszer iszol abból a kútból, hirtelen megváltozik, ahogy a világot

szemléled, érzékeled.

Mert az új áramköreid révén olyan dolgokat is észreveszel, amik eddig is ott

voltak, csak te nem voltál képes felfogni őket.

Miért?

Mert a belső megélések is tapasztalatok. És a tapasztalatok gazdagítják az agyat.

Nem úgy látjuk a dolgokat, ahogyan vannak, hanem ahogy mi vagyunk.

Tehát ha megváltoztatod az agyi áramköreidet, többet fogsz felfogni a valóságból.

Csak a valóság 1%-át fogjuk fel.

Hogyan kezdünk teljesen belevonódni?

Számomra a lineáris dolgok nem számítanak.

Nekem az esszencia a fontos. Hogy jobbá tegyem a világot.

Hogyan segíthetem a változást, a gyógyulást, hogy az embereknek jobb legyen az

életük?

Nem a hősködésről, meg az adrenalinról szól - az a régi út.

Ez már a kapcsolódásról szól, és nem arról, hogy törtetek egy cél felé.

Egy olyan mezőt teremteni, amiben minden áramlik a szinkronicitások révén.

Lehetőségek jönnek hozzád a belső munkád eredményeként.

Kevésbé fogsz rohanni az életedben és sokkal tudatosabb leszel az energiádra.

Senki sem változik addig, amíg az energiája meg nem változik.

Ha megváltozik az energiád, megváltozik az életed. De nem egy egyszeri meditálástól

fog az energiád megváltozni.

Nagyobbnak kell lenned, mint a környezeted. És fent kell tudnod tartanod ezt az
állapotot.

Erősebbnek kell lenned a szokásaidnál és a rögzült érzelmi mintáidnál, hogy fent

tudd tartani hosszabb ideig.

Hogyan tudjuk megváltoztatni az energiánkat és hogyan tudjuk ezt hosszabb távon is

fenntartani?

Mennyi időbe telik, amíg valóban kezdjük látni a változást?

Van, hogy azonnal.

Kutatásaink szerint... Az elmúlt 6 évben csinálunk kutatásokat.

Mert a workshopokon hihetetlen változásokat láttunk.

Emberek állnak fel a tolószékből. Őrült dolgok.

Mint egy vallás?

Igen úgy néz ki, de remélem nem az.

Tudományon alapul.

Az embereknek hinniük kell - ha van mögötte tudomány, ha nincs.

A fejükben lévő hit.

Ki kell lépniük az ismeretlenbe. Ki kell lépniük a testükből.

Hogy meggyógyítsák magukat.

És ez van, hogy azonnal bekövetkezik.

Sokkal ez megtörtént.

Sokan pedig azt kérdezik, ez hogy lehetséges?

Tudósokkal dolgoztam együtt.

8500 agyi felvételt készítettünk. Meg tudom mondani, hogy egy ember mikor kész a
változásra.

Meg tudom mondani, hogy miért nem változnak egyesek, és hogy mi kell a változáshoz.

Mi kell a változáshoz?

A legtöbb ember a testére figyel vagy a környezetre.

Az emberek, a dolgok. Az agy folyamatosan pásztázza a környezetet, hogy mi ismert

és mi nem.

Biztonságos vagy nem.

Mindig ezt csináljuk.

A kutatásaink azt mutatták ki, hogy amikor a figyelmedet elviszed a testedről és

valakiből senki leszel,

amikor a figyelmedet elviszed az emberekről, és arról akinek gondolod magadat,

- oly sokan az egész életüket azzal töltik, hogy egy identitást felépítsenek -

amikor a figyelmedet elviszed a mobilodról, a számítógépről, autódról, és a

valamiből semmi lesz,

amikor a figyelmedet elviszed onnan ahol ülsz vagy ahova menned kellene, és a
valahol sehollá változik,

amikor a figyelmedet elviszed a lineáris időről, múltról és jövőről, és megérkezel

a jelen pillanatba,

és a valamikorból semmikor lesz,

akkor a tudatosság marad.

Ettől a pillanattól már nem a régi szabályok szerint játszol.

Pont a múlt héten mutattam ezt a kutatóknak, és el voltak tőle ájulva.

Mondtam nekik, na látjátok, most annak az embernek egy katartikus átalakuló

pillanat fog következni.

Honnan tudom? - kérdezték.

Eleget láttam.
És abban a pillanatban az egész agy felfénylett.

Az az ember átkapcsolta magát és már nem lesz ugyanaz az ember, mint korábban.
Transzcendens élményben volt része.

Most már előre tudjuk ezt jelezni és meg tudunk rá tanítani.

Ahogy a portban is csináltad.

Van egy formula, amihez hozzáadsz vagy elveszel.

Ha többé nem azonosulsz az identitásoddal, a környezeteddel és az idővel, akkor

tiszta tudatosság vagy.

A tudat vagy, ami nincs helyhez és időhöz kötve.

Túl tudsz lépni rajta.

Nem az agy változtatja meg az agyat. Az hosszú idő.

Az is hosszú idő, ha a személyiség változtatja meg a személyiséget.

Az egó az egót.

Az egyik program a másik programot. Az örökké tart.

Sok időbe telik míg az anyag megváltoztatja az anyagot.

De amikor egy ilyen pillanat bekövetkezik már nem e szabályok szerint játszol.

A tudat az anyag felett van.

A tudat változtatja meg az agyi áramköröket.

Nem az agy hozza létre a tudatosságot. A tudat hajtja benne végre a változást.

Az agy meg tud változni.

Nem az elme változtatja meg az agyat. Az elme az agy működése. A tudat változtatja
meg az agyat.

Amikor az emberek elengedik a felsoroltakat és túllépnek magukon, a legjobb énjük

jön elő.

Hogy jut el valaki eddig a pontig?

Megtanítjuk nekik ezt a módszert, hogy beléphessenek a jelenbe.

Amikor összekapcsolódnak.

Azon a helyen minden, amiről azt hitték, hogy akarják, már nem is akarják, mert úgy
érzik, hogy már az övék.

Képzeld el, hogyan változik meg az életed, ha egy ilyen állapotból szemléled.

Kevésbé fogsz ítélkezni, nem leszel annyira frusztrált.

Türelmetlen.

Mi is a formula: kell egy letisztult szándék, ami a koherens agy állapota.

Amikor stresszelsz, valami rosszul megy, és félsz, vagy nem tudod megjósolni a
kimenetét,

vagy kezded azt hinni, hogy rosszabb lesz, vagy nem tudod majd irányítani,

bekapcsolod az "Üss vagy fuss" idegi választ.

Ilyenkor az történik, hogy össze-vissza kapkodod a figyelmedet egyik emberről a

másik problémára.

Mert az agy próbálja megjósolni a következő pillanatot.

Minden embernek, dolognak, helynek van egy neurológiai hálózata az agyadban.

És ha ezekre figyelsz, olyan az agyad, mintha villám vihar lenne benne. Nem
koherens.

Ha az agyad inkoherens, te is inkoherens vagy.

Ha pedig stresszben vagy, nem fogsz teremteni vagy megnyitni a szívedet.

Nem fogsz tanulni, bízni.

Ehelyett elfutsz, vagy küzdsz, vagy elbújsz.

Az emberek életük 70 %-ában ilyen stresszes állapotban vannak.

Amikor stressz van, amikor egy puma van a sarkon, nem ülsz le meditálni.

Túlélő üzemmódban senki nem hisz a lehetőségekben.

Ha stressz van, beszűkül a fókuszod a célra, a tárgyra, a dologra.

Az emberek a külvilágra fókuszálnak.

A stressz hormonok hatására a tested megelevenedik, a figyelmed a testeden.

És persze ha stresszben vagy, próbálod megjósolni a jövőt a múlt alapján.

A 3 dimenziós valóság szolgája vagy.

Hogy szerzed meg, amit akarsz?

Erősebben kell próbálnod, keményebben kell dolgoznod, küzdened kell. Az anyag

akarja az anyagot megváltoztatni.

Kimerítő. Az emberek kiégnek.

Ha egy szűk fókuszról kinyitod a fókuszodat, elkezdesz érzékelni és éber lenni.

A fókusz kinyitása révén abbahagyod a gondolkodást.

Ha abbahagyod a gondolkodást, nem aktiválódnak a régi áramkörök, és lelassulnak az

agyhullámaid.

Ha lassulnak az agyhullámaid lelassulnak, kapcsolódsz a vegetatív idegrendszerhez,

ami életet ad.

És ha te kiszállsz a képből, akkor a vegetatív idegrendszer elkezd rendet tenni.

Mert az a feladata, hogy rendet tegyen és egyensúlyba hozzon.

A tested megteszi ezt.

Nem tudod úgy megváltoztatni az agyhullámaidat, ha pörög az agyad.

Analizálod az életedet és zavaró érzelmekkel vagy elfoglalva.

Elég agyi felvételt láttam, hogy biztosan mondhassam, ha így pörgeted az agyadat,
csak rosszabb lesz.

Valójában a múltban gondolkodsz.

Tehát megtanítjuk az embereknek, hogyan tudják kinyitni a fókuszukat,

megváltoztatni az agyhullámaikat és hogyan tudnak kapcsolódni a mezőhöz.

Az agy különböző területei szinkronban kezdenek el dolgozni.

Az elülső rész kommunikál a hátsóval, a bal a jobbal.

Az illető kezd önmaga lenni.

A két agyfélteke felvillan.

Az az ember igazán teljesnek fogja érezni magát.

Szerelembe esnek az élettel, mert a dualitás egysége a teljesség.

Koherens agy.

Amikor bosszús vagy, ítélkező, türelmetlen, a szívritmusod kibillen.

Miért?
Mert egyszerre lépsz a gázra és a fékre.

A tested túlélő üzemmódban működik. Olyan mintha mögötted lenne egy T.rex, de te
nem futsz.

Ott ülsz az asztal mögött és közben a tested szétfeszül.

Jön a szívritmus zavar.

Ha ez történik, akkor a test minden élet erejét felhasználja.

Minden energiát felhasznál a túlélésre, és nem lép túl saját magán.

A körülötted lévő láthatatlan mezőből veszed az életenergiát és kémiai anyagokká

alakítod.
Ezzel a meződet zsugorítod.

A stressz miatt materialisták leszünk.

Amikor stresszben vagyunk, az érzékszerveinkkel fogadjuk be a világot, így inkább

érezzük magunkat anyagnak, mint energiának.

Jobban elkülönülünk a lehetőségektől.

Megtanítunk valakit arra, hogyan tudja a szívét szabályozni.

Vagy 6000 szív felvételt készítettünk.

Miért?
Ha meg tudom tanítani neked, hogyan kerülj a szív ilyen állapotába,

hogyan aktiváld ezt a központot,

és hogyan szabályozd ezt az emelkedett érzelmi állapotot,

a szív elkezd koherens jelet kibocsátani.

A szív elkezd úgy ütni, mint egy dob, olyan mintha bele dobnál egy kavicsot a
vízbe, és az mérhető mágneses mezőt hoz létre.

Akár 3 méter széleset.

Így inkább vagy energia, mint anyag.

Inkább hullám, mint részecske.

Az így létrehozott mező mérhető.

Energia. Az energia pedig rezgés.

És minden rezgés információt hordoz.

A gyógyulás gondolatait hordozza.

Miért?

Mert összhangban van az energiával.

A bűntudat érzése nem hordozza a gyógyulás információját.

Az más rezgés.

Tehát emelkedett érzelmi állapotba kerül az ember és azon a frekvencián új energiát

sugároz.

A gondolatok az agy nyelve.

Az érzések a test nyelve.

A gondolataid és az érzéseid határozzák meg a lényedet.

Ha gyakorolsz, begyakorlod ezt az állapotot, és így már ismerős lesz.

A meditáció szó jelentése az, hogy "ismerőssé válni".

Ha gyakorolsz, egyre többet kerülsz ilyen emelkedett érzelmi állapotba.

A szíved koherens lesz és ez mérhető is.

És akkor azt mondom neked, hogy "Lewis, elkaptad a fonalat, csináld még 30 percig".

Aztán 60 percig.

És csak gyakorolsz tovább. Meg teremted a koherenciát.

Egy idő után tudni fogod, hogy abban az állapotban vagy e vagy sem.

Aztán már csak azt mondod, hogy "Adjatok egy percet.", és bele tudod vinni magadat
ebbe az állapotba.

Hogyan juthatunk be a szívünkbe?

Gyakoroljuk a formulát.

Irányítod a figyelmedet, felhozol egy emelkedett érzelmet és aztán ezt fenntartod.

Gyakorlod és gyakorlod.

Aztán egyre hosszabb időszakokra tudsz ilyen állapotban maradni.

Miért fontos ez?

Megmértük a neurotranszmittereket, és arra jutottunk,

hogy amikor valaki aktiválja a szívét, akkor oxitocin termelődik.

Az oxitocin pedig a szeretet hormon.

A Nitro oxitocin beindítja a Nitrogén-oxidot.

Az pedig bekapcsol egy másik anyagot, ami az ellazulásért felel.

Ennek az anyagnak a hatására a véredények a szívben kitágulnak.

Szó szerint energiával telítődik meg a szív.

Szó szerint érzed, hogy tele lesz a szíved.

Amikor ez az érzés kerít hatalmába, nem akarod elcserélni ezt az érzést semmivel.

Azt mondod, hogy miért ítélkeznék e fölött az ember fölött, hogy ha ezzel
elveszítem ezt az érzést.

Így önmagadat szabályozod.

Ezen a héten voltam a kutató laborban.

Ha a szív aktiválódik, akkor az felerősíti az energiát az agyban is.

Tehát ha megnyitod a szívedet és az jeleket kezd sugározni az agynak, el fogod

nyomni a túlélő központokat.

A kutatások azt mutatják, hogy visszaállsz az alap állapotba, a normál értékekre.

Ha szorongsz, de tudod hogyan kell szabályozni önmagadat, vissza tudod állítani

magadat az alap értékekre.

Például 15 évvel ezelőtt volt egy trauma: mondjuk megöltek valakit vagy hasonló.
A szív képes visszaállítani alapállapotba az amigdalát.

Képes vagy szabályozni az érzéseidet és többé már nem lesz aggodalom benned.

Több ezer agyi felvétel bizonyítja, hogy a szorongás és a depresszió elmúlik, mert
visszaállnak alapállapotba az emberek.

Nem kell tovább gyógyszert szedni.

Már tudják, hogyan képesek szabályozni magukat.

Miből ered a szorongás?

A szorongás az, amikor túlélő üzemmódban vagy.

A túlélő gének aktiválódnak és a kvantum mező végtelen lehetőségei közül te mindig

a legrosszabb eshetőséget választod.

Miért?

Mert túlélő üzemmódban a legrosszabbra készülsz fel, hisz így sokkal nagyobb
esélyed van a túlélésre, hogy ha annál kevésbé rossz dolog történik.

Az emberek elképzelik a lehető legrosszabbat és érzelmileg már be is azonosulnak a

történésekkel még mielőtt azok valóban megtörténnének.

A gondolat és az érzés révén elkezded kondicionálni magadat.

Tehát a félelemre kondicionálódik a testedet.

Ha ezt elégszer csinálod, a test az elmévé válik, azaz tudattalan programmá.

Ha bekapcsol egy pánikroham, akkor azt nem tudod tudatosan leállítani, mert már
bele van programozva a tudattalanodba és a testedbe.

Aztán elkezd aggódni a következő pánikroham miatt.

aztán tovább a következő pánikroham miatt...

Öngerjesztő negatív spirálba kerülsz.

A mi munkánk során az történik, hogy az emberek önmagukat szabályozzák és

emelkedett állapotokat hoznak létre.

Vannak szív monitoraink.

Egy órán keresztül fent tudják tartani a meditáció révén a szív koherenciáját.

Aztán a nap végén még mindig viselik a szív monitort - este 8:00 van - már nem is
meditálnak, és egy teljes órán keresztül fenntartják a szív koherenciát.

Kérdezzük a nőtől, hogy mi történik most?

Azt mondja, "Nem tudom. Épp készülődtem lefeküdni és egyszer csak hirtelen a szívem
tele lett.

Olyan intenzív volt, hogy le kellett feküdnöm és át kellett magamat adni a szeretet
érzésének."

A félelem helyett a szeretetnek adta át magát.

Volt egy spontán szeretet rohama egy spontán pánikroham helyett.

Én ezt úgy hívom, hogy ez a természetes létállapotunk.

Ha ilyen emelkedett érzelmi állapotokban vagy,

és már azelőtt érzed az érzést, hogy az megtörténjen a jövőben,

kevésbé fogod várni hogy bekövetkezzen, hisz már úgy érzed mintha megtörtént volna.

Kevésbé akarod majd kontrollálni a dolgokat.

Tudod, hogy ha megszűnik az érzés, akkor lekapcsolódtál.

És tudod, hogyan kerülj vissza.

Amikor már nagyon jó vagy ebben, akkor senki és semmi, semmilyen más tapasztalás
nem veheti el tőled.

Hatalmad van.

És ha megérted, hogy a teremtés törvényei hogyan működnek, kevésbé leszel versengő

vagy kevésbé sietteted a céljaidat.

Tudni fogod, hogy úgyis eljönnek azok hozzád.

Ez a teremtésnek az új modellje.

Tudjuk, hogy a megfelelő időben érkezik el hozzánk.

De mi van akkor, ha mi még gyorsabban akarjuk?

Akkor megcsinálod megint.

De, hogy ha siettetni akarod a dolgot, akkor megint visszamész a régi énedbe.

Az új énedet sose csinálná ezt.

Az új éned folyamatosan ebben az emelkedett állapotban lenne.

Hogy jelenik meg a vágyad?

Oly módon, ahogy nem is számítasz rá.

Mert ami megjósolható, az az ismert.

De ez az ismeretlenből jön, amire nem is számítasz.

Megrengeti a világodat.

Kétséged sem lesz, hogy amit belül csinálsz, az a külvilágra is hatással lesz.

Ha a belső munka és a külső hatás együtt mozog, akkor elkezdesz odafigyelni, hogy
mit is csináltál belül és ismételni kezded.

És az micsoda energia, amikor örülsz annak, amikor megtörténik, amire dolgoztál!!!

Azt az energiát arra fogod használ, hogy újra teremts.

Az emberek azt mondják nekem, hogy "Én valaki/valami miatt vagyok ilyen
állapotban..."
Én meg erre azt mondom nekik: Ezzel azt mondod nekem, hogy az az ember vagy
körülmény határozza meg a gondolataidat és érzéseidet.

Tehát a környezeted áldozata vagy.

De ha elkezded megváltoztatni a gondolataidat és érzéseidet, és azok elkezdenek

eredményeket mutatni a környezetedben,

megváltoztatod azt a hitedet (tudatos vagy tudatalatti), hogy az életed áldozat

vagy.

És így inkább lehetsz az életed teremtője.

De ha te vagy az életed teremtője, már nincs kit hibáztatni.

Már nem mondhatod, hogy miatta vagyok ilyen.

Nagyobbnak kell lenned, mint a környezeted.

Ki volt olyan, akinek hasonló kihívásokkal kellett szembenéznie? Kit

tanulmányozhatok? Mit csinált ő?

Beépítem azt is a gyakorlásomba.

Ugyanúgy, ahogy te csináltad a sportban.

Mikor tapasztaltad a legnagyobb szeretetet?

Jó kérdés.

A kvantum mező az egység - egyre nagyobb és nagyobb léptékben.

Ha stresszben vagyunk, az elkülönülést tapasztaljuk.

Az érzékeink elhitetik velünk, hogy te ott vagy én meg itt.

Minden és mindenki elkülönült tőlünk.

Ez a 3 dimenziós valóság.

De ha elkezded megnyitni a szív központot, és senkivé, semmivé válsz, nincs tér, se

idő...

ebben a pillanatban válik eggyé a tudatosságod a mezővel.

Ilyenkor vagy teljesen jelen.

Ha meg tudom győzni az embereket, hogy csak azért,mert nem látnak valamit, az nem
jelenti, hogy nem létezik,

és oda tudnak figyelni, hogy kapcsolódjanak ehhez a mezőhöz,

és legyenek jelen vele, legyenek rá tudatosabbak,

minden alkalommal, amikor kapcsolódnak a láthatatlan mezőhöz,

új áramkörök jönnek létre az agyukban, mely révén még inkább fel tudják azt fogni.

Figyelnek a mezőre. Egyre közelebb és közelebb kerülnek.

Kisebb az elkülönülés élmény, nagyobb az egység élmény.

Mindenféle fizikai, kémiai, energetikai dolog történik ilyenkor.

Számomra ez a mező az intelligens szeretet.

Nagyobb szintű rend és egység.

Amikor elkapod, akkor ez a legfelvilanyozóbb érzés, amit valaha éreztél.

A legismerősebb ismeretlen érzés.

Megesküszöl abban a pillanatban, hogy ősi vagy.

Abban a pillanatban kapcsolódsz.

Ez nem olyan szeretet, amit a kiskutyád iránt érzel.

Minden egyes sejtedben érzed.

Mint egy rezgést, koherenciát, amikor a tested elektromossá válik.

És csak úgy tudod ezt leírni, hogy szeretet.

Egyszer megkóstolod...

Én mindig azt mondom, az első alkalom óta, hogy amikor visszatérek az 5

érzékszervemhez,

Mindig ugyan azt mondom, hogy "Joe Dispenza, ezt az egészet rosszul hitted, mert az
élet nem úgy van, ahogy eddig gondoltad."

Olyan, mintha egy borítást vennének el a szemed elől, feloldódna egy programozás.

Amikor ilyen pillanatokat élek át, azt szoktam mondani, hogy ennél több szeretet
nem létezhet.

Addig amíg meg nem tapasztalom a következő ilyen állapotot.

Mennyi van még ott?

Ettől nagyon alázatossá válik az ember.

Mikor volt ilyen legutóbb?

Körülbelül öt nappal ezelőtt.

Egy nagyon mély misztikus tapasztalatom volt.

Milyen sűrűn történik ez meg veled?

Nem tudom. Én ezeknek a pillanatoknak élek.

Minden hónapban vagy hetente?

Én csak csinálom a meditációkat, és megtörténik.

Amikor jó helyen vagyok, nem kell reptérre mennem, nem kell email-ekre válaszolnom,
kicsit nyugi van,

át tudom igazán adni magamat a pillanatnak.

Nem tudom, hogy írjam le.

Egy geometriai mintát látok. Olyasmi, mint egy mandala.

Nem tudom mi volt az.

Áthaladt az egész testemen.

Együtt dolgozott a fizikai testemmel és amikor átadtam magam neki, az egy hatalmas
áldás volt.

Hihetetlen. Hihetetlen áldás.

Nem tudom, hogy lehetne másképp leírni.

Amikor ilyen tapasztalásom van, olyan mintha a szívem felfénylene.

Tehát egyúttal egy fizikai tapasztalás is. Amikor ilyen tapasztalatom van, minden
egyes alkalommal vibráló élettel teli a szívem.

És ez az érzésem, ami ilyenkor a hatalmába kerít, még utána napokig kitart.

Az emberek csak azt kérdezik, hogy mi van veled.

Folyamatosan fülig ér a szám és örülök.

Örülök, hogy élek.

Mi mértünk már genetikai változásokat, hormonális változásokat, neurotranszmitter

változásokat.

Az immunrendszer válasza megváltozik azzal, hogy a félelmet lecseréljük a hála

érzésére.

Tehát az emberek irányítani tudják a génjeiket, hogy csökkentsék a rákot, a

tumorokat.

Megmértük, hogy képesek bekapcsolni a géneket, hogy új neuronokat, új őssejteket

növesszenek.

Ezt mind láttuk már a diákjainknál.

Az elmúlt hat évben végzett vizsgálatok alapján, nem mondhatod nekem azt, hogy túl
öreg vagy ehhez a munkához.

80 fölötti emberek csodás dolgokat vittek véghez a tanfolyamokon.

Azt se mondhatod, hogy túl beteg vagy ahhoz, hogy ezt a munkát csináld.

Mert láttam végstádiumú betegeket, akik meggyógyultak.

Nem mondhatod, hogy túl zaklatott volt a múltad, mert találkoztam olyan emberekkel,
akiknek igen kemény sorsuk volt, és most szabadok.

Nem mondhatod azt se, hogy sosem meditáltál korábban.

Pont azoknak az embereknek szokott a legmélyebb misztikus tapasztalata lenni, aki
korábban még nem meditáltak.

Nem mondhatod, hogy túlsúlyos vagy, hogy túl sovány vagy…

Nem mondhatsz semmilyen kifogást, mert minden bőrszínű, minden fajú emberrel
találkoztam már, és mind meg tudta csinálni.

Ez a legjobb az egészben.

Egy ilyen tanfolyamon összegyűlnek az emberek, és egyik tudatállapotból átmennek a

másikba.

Van egy pillanat, amit szinte már percre pontosan meg tudok jósolni - általában a
második vagy harmadik napon következik be -, amikor az emberek elkapják a fonalat
és összekapcsolódnak.

Volt például egy hölgy, aki születésétől fogva vak volt, csak 5%-ot látott.

De a tanfolyam végére már teljesen látott.

Hogyan magyarázod ezt?

Az utolsó két tanfolyamon három olyan ember is volt, akik süketek voltak és
visszajött a hallásuk.

Vannak súlyosan sérült, gerinc sérült emberek, Parkinson kórosak, és egy hét alatt
meggyógyulnak.

Ez felébreszt arra, hogy mi lehetséges.

Volt egy nő, akinek a pajzsmirigyében volt daganat és a tanfolyam végére eltűnt.

Ilyenkor megvakarod a fejedet és levonod a tanulságot, hogy a valóság nem olyan,

mint amilyennek korábban gondoltad.

Alázatossá válsz.

Rájössz, hogy nem tudsz semmit, de hajlandó vagy tanulni, kísérletezni.

Annyira leszünk ebben eredményesek, amennyire ki tudjuk vitelezni. Egyre jobb

leszel gyakorlással.
Ez az egész a kitartásról szól.

Én vagyok az első, aki azt mondja, hogy menjél el vérvizsgálatra, képalkotó

eljárásokra, hogy tudd, ez nem csak az elmédben létezik, hanem ott van az agyadban.

Így aztán ott van a bizonyíték, hogy alátámassza.

Az ajánlások is így bizonyítva vannak.

Így az emberek ráébrednek arra, hogy mi lehetséges.

Ezek olyanok, mint a rekordok. Ha egyszer megdöntik az egyiket, akkor azt megint
valaki túl akarja szárnyalni.

Ezt látom az embereken is. Benne vannak teljesen. Nem csak 50%-ig, hanem bele adják
magukat teljesen.
De ez nem csak a gyógyítás területére korlátozódik.

Lehet új munkahelyet, párkapcsolatot, lehetőségeket teremt.

Bármit, amit szeretnének.

Az emberek mindenféle indokkal jönnek el a tanfolyamra.

Engem ez nem is nagyon érdekel.

Amikor elkezdik csinálni ezt a munkát, akkor igazából csak adni akarnak.

Mert amikor ennyire nagyszerűen érzed magadat a bőrödben, már nem is akarsz semmit.

Az első dolog, amit tenni akarsz, hogy adj.

Látjuk az agyi felvételeken, hogy koherencia alakul ki, a 2 agyfélteke harmóniába

kerül. A szív eközben hatalmasakat dobban.

Egyre nagyobb a rend, egyre több energiát nyom az agyba.

Aki ilyen állapotba van, csak azt látod, hogy ül ott és az öröm könnyei folynak le
az arcán.

Annyira teljesnek érzi magát, hogy nem akar semmit.

Hogyan is akarnál bármit, ha teljes vagy?

Már azt érzed, hogy mindened megvan.

Ebben a pillanatban történik a varázslat.

Ő már nem a hiány, elkülönültség, dualitás állapotából teremt.

Úgy éli meg, hogy már megtörtént.

Ez egy nagyon erős jel a mezőben. Olyan, mintha egy hatalmas követ dobnál a vízbe,
ami nagy hullámokat vet.

Elkezdődnek manifesztálódni a dolgok. Szinkornicitás...

Visszatérve az eredeti kérdésre...

Ha gyakorolsz, a módosult állapotot már egész nap fent tudod tartani.

Csak gyakorolni kell.

Majd látod, hogy mennyi mókás dolog kezd el történni.

Nem úgy mész neki, hogy "Ó, a francba, ma meg kell teremtenem az életemet!"

Pont ellenkezőleg. Fel vagy villanyozva. Nem akarod, hogy a varázslat véget érjen.

Tehát azért folytatom a gyakorlást, mert szeretem az őrült, varázslatos, csodás

dolgokat, amik történnek velem.

Ezekre sose gondoltam, hogy megtörténnek velem.

Az emberek először egy ok miatt jönnek.
Pénzt akarnak, vagy egészséget.

De ez nem a pénzről szól, se az egészségről, se az új kapcsolatodról, se a

misztikus élményekről.

Hanem arról, hogy kivé válsz a folyamat során.

Mert ha túl tudsz lépni ezeken a korlátaidon, azt az élményt senki se tudja elvenni
tőled.

Megválaszoltad magadnak azokat a kérdéseket, hogy ki vagyok én, miért vagyok itt?

Igen, azt gondolom.

De mindig változtatom a válaszamat.

Mert például az átadásról alkotott fogalmam most teljesen más mint 6 hónappal
ezelőtt volt.

Mi a definíciód most?

Az átadás az, hogy egyre inkább el engeded a dolgokat és bízol.

Amikor a munkatársaim már ki vannak borulva valami miatt, én csak hátradőlök és

elengedem. Nem fogom kontrollálni.

Igen, mert amikor stresszben vagy, és aggodalmaskodsz, csak abból teremtesz többet.

Igen, csak rosszabbá teszed a dolgot.

Csak elengedtem. Úgy ahogy van, az egészet.

Le kell tenned azt, amit egész életedben használtál, hogy megkapd, amit akarsz.

Hogy valami nagyobb születhessen.

És ezt nem egy lélegzettel fogod megtenni.

Nem egy ugrással, hanem gyakorlással.

Elengedni és bízni.

Ha túlzottan átadod magadat, akkor lusta és levert leszel.

Ha túl nagy a szándék, akkor erőlködés lesz belőle.

Borotvaélen táncolsz a megengedés és a törekvés között.

Cselekedned kell, de közben hagynod is kell.

Nem akarsz az útjába állni.

Próba cseresznye. De egyszer csak rájössz.

Mi tartasz jelenleg a missziódnak?

Most az egy hetes tanfolyamok jelentik számomra a szenvedélyt.

Mennyit csinálsz egy évben?

Kb. 10-et tartunk egy évben. Havonta egyet.

Általában 1000 ember vesz részt egy ilyenen.

Most egy egészen új szinten működünk.

2 nagyon menő dolgot csinálunk.

Az egyik a Kihívás nevű gyakorlat.

Azt már tudjuk, hogy a diákjaink nagyon szépen tudják az agy és szív közötti
koherenciát létrehozni.

Meg tudják ezt csinálni 1000 ember társaságában, csukott szemmel és lágy zenével a
háttérben.

De tegyük őket olyan helyzetbe, amikor normál esetben félnének.

Rakjuk ki őket a való világba.

És olyan helyzetbe, ahol kényelmetlenül érzik magukat.

Teszteljük a kitartásukat.

Megnézzük, hogy így milyen a szív-agy koherencia.

Ez a te életed ebben a pillanatban. Most meg kell tudnod csinálni.

Nem mondhatod, hogy nem tudod, hogy túl nehéz, hogy majd holnap, hogy nem akarod.

Erőlködés nélkül, legyél tudatos, legyél jelen.

Teremtsd meg a szív-agy koherenciát, és cselekedj abból az állapotból.

Lüktess át az ellenálláson. Teremtsd meg a koherenciát.

A HeartMath Intézetben voltam, akikkel együtt dolgozunk.

És ott mondta ezt nekem valaki, hogy "Lüktess át az ellenálláson."

Ez annak a képessége, hogy megtalálod a belső ritmusodat, miközben odakint káosz

van körülötted.

Miért fontos ez?

Az az ember, aki a Kihívás gyakorlatot csinálja, végigmegy egy óriási

akadálypályán, és úgy hiszi, hogy sérült a gerincvelője,

Multiple Sclerosisos, vagy Parkinsonja van, és nem próbált semmit korábban,

felvisszük őket oda, az emberek szurkolnak nekik, a koherencia állapotában vannak,

és végigmennek a pályán.

Túljutnak rajta.
Úgy mennek vissza ezek után az életükbe, hogy tudják, bármilyen kihívást leküzdenek
a életükben.
Újrakalibráljuk a mércét.

Az emberek átlépik a normál teljesítményük határát.

Felszabadul az energia.

Ez egy hozzáférhető energia. Csak rendszerezni kell.

Ha elkezdik rendezni az energiát, akkor történik a varázslat.

A másik dolog, amin még dolgozunk, a távgyógyítás.

Ezt a Ketrec gyakorlatnak hívjuk.

Valaki, akinek betegsége van, lefekszik a földre.

8 ember köré áll. Megtanítjuk nekik az energetikai koherenciát.

Elmagyarázzuk nekik a mögötte lévő tudományt: ez nem anyag, hanem egy energiamező.

Ez a mező teremti az anyagot.

Változtasd meg a mezőt és megváltozik az anyag.

Magyarázd el nekik tudományosan, hogy megértésék, mi történik.

Mindenféle betegséget elmulasztottak már 10 perc alatt.

Hogyan magyarázod ezt?

Hogyan magyarázod, amikor ott fekszik valaki, akihez hozzá se érnek, és a teste
akaratlanul mozog?

Az energia mozgatja.

Hihetetlen.

Ezt akarom továbbfejleszteni.

Miért?

Annyira jó akarok ebben lenni, hogy 50%-a azoknak, akik lefekszik oda, gyógyuljon
meg.

Amikor ilyen 1 hetes tanfolyamot tartunk, bemegyünk majd a városi gyermek kórházba,
és megkérjük őket,

hogy küldjék le hozzánk a rákos gyerekeket. És ezzel emberek jövőjét fogjuk

megváltoztatni.

Arról beszélünk, hogy nyissuk meg a szívünket.

Megnyitod a szívedet és lehetőséged van adni...

Ezek az emberek egész héten dolgoznak a tanfolyamon.

Amikor itt az ideje a gyógyításnak, nem mondják azt, hogy "jaj most fáj a hátam",
"Meddig fog ez tartani?"

Ezt a hozzáállást hátrahagyták az első napon.

Pénteken és szombaton már mások, hisz egész héten keresztül a mezőhöz kapcsolódtak.

Nem a bal agy-féltekéjükkel gondolkoznak. Nem is a testükkel.

Tudják, hogyan legyenek nagyobbak a környezetüknél.

Amikor eljön a végrehajtás ideje... Erre gyúrtak egész héten. Gyakoroltak.

Egy csoportban együtt csinálják. Mérhető a szoba energiaváltozása.

És az energia mindig megnövekszik.

Ez elérhető energia. Hogy gyógyítsunk.

Szeretnék igazán jó lenni, következetes, kiszámítható lenni ebben.

És ez nem rólam szól.

Nagy változásokat hozunk.

Hihetetlen változásokat emberek egészségi állapotában.

De mielőtt kilépnék a világ elé ezzel, és azt mondom, menjünk a gyerekkórházba,

és beszéljünk az ottani onkológussal, hogy nem fogunk hozzáérni a gyerekekhez,

csak le kell feküdniük egy fél órára, és készen vagyunk.

Elég jó akarok ebben lenni, hogy amikor élesben csináljuk, akkor legyen eredménye.

ÉS akkor szemrehányás nélkül csinálhatjuk. Nem mondják majd azt, hogy egy rakás
spiritiszta felsült ezzel.

Mert ott lesz a tudományos bizonyíték.

Több ezer eset.

Most már rengeteg sikerünk van.

De nem tudom még a statisztikát. Azt most fogjuk megcsinálni. És követjük a

változásokat.

És akkor majd azt tudom mondani, hogy pl. a legutóbbi alkalommal 30%-kal csökkent a
tumor.

Nem csak azt, hogy egy kicsit kisebb lett.

Valaki a térd problémájával befekszik a ketrecbe, és jobban fog hallani.

A térdére koncentrált és elfelejtette, hogy hallás problémája is van.

Megmarta 3 éves korában egy mérges kígyó, és azóta van hallás problámája.

A gyakorlat után azt mondta, hogy egész életében nem érzett akkora szeretetet, mint
a ketrecben.

Az emberek általában ezt mondják.

A nő, aki visszanyerte a látását, nem arról beszélt, hogy újra lát,
hanem arról, hogy megint gyereknek érezte magát, újnak, kisbabának érezte magát,
újszülöttnek, tisztának.

Igen, látom már az arcokat, látom, hogy a színpadon az nem két testőr, hanem két
óriási virágcsokor.

De az első dolog az volt, hogyan érzi magát.

"Csak zokogtam. Sose éreztem ekkora szeretetet az életemben."

Nem akartam érezni, egyszerűen csak megtörtént, és amikor felkeltem, azt vettem
észre, hogy a fülesem nélkül is hallom, amit Joe mond.

A térdem is kicsit jobb lett, de a hallásom az sokkal jobb.

Tehát sose tudhatod.

Mindenkinek akkor be kellene menni a ketrecben.

Szeretnék egy kihívást intézni az embereknek, akik most hallgatnak minket.

Legyen az, hogy a következő 7 napban, megcsinálják azt az 1-3 dolgot, amit te most
mondasz nekik.

Hogyan gondolkozhatnak másképp, mit kerüljenek el, amikor jön egy gondolat vagy
amikor reagálunk valamire...

Ha ezt csináljuk 7 napig, akkor már látjuk, érezzük a változásokat, hogy

egészségesebbnek, élettel telinek, szeretetteljesebbnek érezzük magunkat.

Mik lehetnek ezek a változtatások?

Az emberek azt csinálják, hogy reggel, amikor felkelnek, az első dolguk az, hogy az
életük problémáira gondolnak.

Ezek a problémák emlékek a múltból.

Ha tehát a problémáikra gondolnak, akkor a múltban vannak.

Ezekhez a problémákhoz pedig egy-egy érzés is kapcsolódik, ezért boldogtalannak

vagy értéktelennek kezdik érezni magukat.

És az, ahogyan gondolkodsz és az, ahogyan érzed magad határozza meg a

létállapotodat.

Tehát a legtöbb ember a múltbeli állapotában van, amikor reggel felébred.

De ha mindig a már ismert múltban élsz, akkor megjósolható a jövőd is.

Megnézik reggel a mobiljukat, a Facebookot, a twittert, a híreket, elmennek a

mosdóba, isznak egy kávét, lezuhanyoznak, felöltöznek, megnézik az emailjeiket,
bemennek a munkahelyre.

Ugyanazt csinálják mindig, mint egy programot.

Az emberek elvesztették a szabad akaratukat és a program nyert.

Kezdd a napodat egy egyszerű kérdéssel.

Hogyan tudnék ma a legnagyszerűbb verzióm lenni?

Kérdezd ezt meg magadtól.

A tested majd lehet, hogy azt mondja, hogy „jaj még kell nekem egy kávé, fáradt
vagyok…”

Na és akkor azt mondod, hogy „Nem, nem, nem testem, nem te vagy az elme. Én vagyok.

Szépen megetetlek téged, megkapod a kávédat, mindent, ami kell, de most én döntök.

És te engedelmeskedsz nekem.”

Így most már nem a test az elme, hanem te vagy.

Amikor reggel felkelsz, tudatos leszel, jelenben leszel, és minden egyes

alkalommal, amikor így teszel, győztél.

Megváltoztatod valamely aspektusodat.

Kérdezd meg magadtól.

Én mindig ezt csinálom.

Írjál le 4 gondolatot, amire majd egész nap tudatos leszel.

Észre fogod venni, hogy eddig mennyire tudattalan voltál ezekre a gondolatokra.

Írd le, hogyan beszélsz, mit mondasz. 4 dolgot, amit ezzel kapcsolatban meg akarsz
változtatni.

Aztán írd le, hogy miket teszel, és írd le, hogy mit akarsz megváltoztatni.

Azt, hogy panaszkodsz, hibáztatsz, kifogásokat keresel, sajnálod magadat.

Ez az áldozat tudatosság.

Milyen érzelmek alapján éled az életedet?

Lehet, hogy már annyira hozzászoktál mondjuk a bűntudathoz, hogy már észre sem
veszed, hogy bűntudatban élsz.

Engeded, hogy az energiád lesüllyedjen?

Válj tudatossá ezekre a tudatállapotaidra, és vizsgáld őket felül.

Mondd, hogy ezek az én régi énemhez tartoztak.

És aztán mondd, hogy milyen új gondolatokat akarsz beégetni az agyadba.

És aztán kezd el gyakorolni. Kezd el érezni, milyen viselkedést akarsz ma.

Milyen döntéseket akarok hozni.

Ezt minden nap tedd meg.

Gyakorold.

Gyakorold az egész folyamatot.

Mert így telepíted a neurológiai hardware-t az agyadba.

És ha folyamatosan gyakorolsz a hardware software-ré válik.

Azaz úgy fogsz gondolkodni és viselkedni.

Itt jön a neheze: meg tudod a testednek tanítani érzelmileg, hogy milyen lesz a
jövőd, még mielőtt manifesztálódna?

Ne kelj fel addig, amíg nem érzed úgy magadat.

Gyakorold ezt pár napig. Nézd meg, hogy ebben az állapotban tudsz-e maradni.

És figyeld meg, hogyan nyílnak ki az ajtók előtted.

Szinkornicitás.

2.lépés: a nap végén szánj időt arra, hogy mielőtt lefekszel, köszönetet mondasz az
életedért.

Érezd a hálát.

Tanítsd meg a testednek, hogy milyen érzés.

A hála érzelmi lenyomata olyan, mintha kapnál valamit.

Ha adok neked valamit, az érték.

Megköszönnéd, mert érzed ezt.

Amikor kapsz, akkor köszönetet mondasz érte.

A hála a befogadás végső állapota.

Az emberek csak azokat a gondolatokat hiszik el, amelyek megegyeznek az érzelmi

állapotukkal.

Ha a hála állapotában vagy, akkor minden gondolat áthatja a testedet.

Ha azt ismételgeted, hogy egészséges vagyok, vagy gazdag vagyok, de a tested

negatív programja azt mondja, hogy nem is,

akkor a gondlatok csak az agyadig jutottak, de a testedbe nem.

Előbb emelkedett érzelmi állapotba kell kerülnöd. Ilyenkor 1200 kémiai folyamat
indul be a testedben.

A hála érzés hatására elindul a helyreállítás, gyógyulás a testedben.

Erre is csináltunk kutatást, hogy bebizonyítsuk.

10 perc.
Csak érezd teljes szíveddel.

Ennyi az egész.

3. dolog: nagyon fontos! Amikor időd engedi, ülj le és csukd be a szemedet.

Nyisd ki a tudatosságodat.

Érzékeld a teret, ami körbevesz.

Figyelj rá, légy rá tudatosabb.

Ez a fajta kinyílás csökkenti a stressz hormonokat, és több koherens agyi hullámot

generál.

Én most is ezt csinálom. Csak gyakorolni kell.

Csak gyakorolni kell.

Minél többet csinálod, annál jobb leszel benne.

Ki volt a legnagyobb tanítód?

Az élet. Hiszem, hogy az életünk a beavatásunk.

Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy az életemet az elmém tükröződéseként lássam.

Szerintem az élet a legnagyobb tanítónk.

Amit teremtesz, az a tükröződése annak, ahogy gondolkodsz?

Igen.

Ha beteg vagyok fizikálisan, azt valahol én teremtettem.

Nem hiszem, hogy a "kórokozók" okozzák a betegséget.

Abban hiszek, hogy én teszem magamat beteggé.

Nem élnek odakint baktériumok, amikre az én nevem van felírva.

Opportunista baktériumoknak hívják őket, mert arra várnak, hogy az immunrendszered

beengedje őket.

Azt kell megkérdezni magamtól minden nap, hogy melyik ponton hittem el, hogy nem én
teremtem az életemet.

Számomra az élet a beavatás. Nem kell ősi bölcseleti iskolákba járni a Himaláján.

Az életünk a beavatásunk. És ha szembenézünk a kihívásokkal az elme magasabb

szintjéről,

átjutsz ezeken a beavatásokon. Ennek pedig az a mellékhatása, hogy bölcs leszel.

Ezt visszük magunkkal.

Hogyan érhetünk el téged online?

Hol vannak a tanfolyamok?

A weboldalam: drjoedispenza.com

Rengeteg anyag van fent.

Van egy online progresszív workshop.

Mert ezeket már nem tanítom, csak az 1 heteseket csinálom.

Tehát akik az 1 hetesre eljönnek, azok már megcsinálták ezt az otthon végezhető
online tanfolyamot, amiben megértik az alapokat.

Ez 23 órás. Annyi idő alatt csinálod meg, amennyi idő alatt akarod.

Aztán jön egy másik tanfolyam, és a 3.szint az 1 hetes velem.

Elképesztő.

Mikor lesz a legközelebbi tanfolyam?

A következő 1 hetes Torontoban lesz.

Aztán Ausztráliában, Angliában, és Mexikóban.

Meg van néhány egyéb előadás is.

Bámulatos.

Néhány utolsó kérdés. Úgy hívom, "A 3 igazság".

Ezt mindenkitől megkérdezem a végén.

Ha elképzeled, hogy ez életed utolsó napja - ami még nagyon sokára lesz -

és elértél mindent, amit csak szerettél volna.

Mindent megteremtettél. Könyvek, tanfolyamok....

Meggyógyítottad a világot.

De mindent magaddal kell vinned: a kutatásaidat, könyveidet,...

Nem elérhető tovább az utókornak.

De kapsz egy papírt, amire leírhatsz 3 dolgot, ami szerinted igaz, amiket
megtanultál az életedben és hátrahagynál.

Csak ezt a 3 tanulságot hagyhatod hátra.

Az első, hogy az isteni ott van minden emberben.

ÉS minden nap erőfeszítést kell tennünk, hogy ehhez kapcsolódjunk.

Ha így teszünk, olyan válaszokat kapunk, amikre sose számítottunk.

Tudom, hogy ez igaz.

Senki se olyan különleges, hogy ki legyen zárva ebből a jelenségből.

A második, hogy mi teremtjük az életünket.

Nem az életünk áldozatai vagyunk.

Szánj időt arra, hogy befektetsz magadba, hogy befektetsz a jövődbe.

Amikor befektetsz és hiszel magadban, hiszel a lehetőségekben.

Szerintem mindenki titkon hisz magában.

Értsd meg, hogy készülőben lévő mestermű vagyunk.

Találj időt arra, hogy megbocsáss magadnak, másoknak, és kezd új lappal másnap.

Mert ez egy áldás.

A harmadik pedig, hogy nem az az életcélunk, hogy kedveltek, sikeresek, szépek,

intelligensek legyünk.

Életünk célja, hogy eltávolítsuk ezeket a blokkokat, fátylakat, korlátokat, amik

közénk és az isteni intelligencia közé állnak.

Amikor ezt tesszük, az teszi a dolgát rajtunk keresztül.

Sokkal szeretőbbek leszünk, mert ez egy szerető intelligencia.

Sokkal adakozóbbak, tudatosabbak, elszántabbak leszünk.

Az isteni intelligencia természete válik a mi természetünkké, az elméje a mi

elménkké.

És ezután már nem kell próbálkoznunk, hogy szeressenek, hogy fontosak legyünk, hogy
észrevegyenek.

Ok nélkül leszünk boldogok.

Úgy hiszem, ez az ember természetes létállapota.

És hiszem, hogy ez velünk született tudásunk egy szinten.

Nagyszerű igazságok. Köszönöm!

Mielőtt felteszem az utolsó kérdésemet, hadd fejezzem ki neked az elismerésemet.

Hogy folyamatosan feszegeted a lehetséges határait, hogy folyamatosan tanulsz,

növekedsz, kutatsz,

hogy továbbra is segíts az embereken, hogy túljussanak a fájdalmon, stresszen,

betegségen,

bármin, ami visszatart bennünket. És igazán értékelem a munkát, amit csinálsz, mert
rengeteg embert ébreszt fel.

Ráébrednek arra, hogy amit korábban lehetségesnek gondoltak, az valójában annál

sokkal több.

Szóval elismerésem mindezért.

Köszönöm!

Örülnék, ha a jövőben még jönnél hozzánk a műsorba.

Szerintem a mai adástól eldobják az emberek az agyukat.

Engem nagyon inspirált az egész beszélgetés.

Az utolsó kérdésem tehát, hogy mi a nagyság definíciója számodra?

Számomra az, ha nagyobb vagy, mint a környezeted.

Ha nagyobb vagy, mint a tested, vagy mint az idő.

Ha ez megvan, akkor nagy(szerű) leszel.

Ennyi.

Köszönöm!
Szívesen!