Hermeneutikai szöveg- és stílusértelmezés

Fabinyi Tibor: A hermeneutika mestersége és művészete c. tanulmánya alapján

I. 1. Mi a hermeneutika?
régen: értelmezéssel, később az értelmezés elveivel, filozófiájával foglalkozó
tudomány
ágai: bibliai (egzegézis = magyarázat)
jogi (törvények)
filológiai (irodalmi szövegek)
ma: tkp. ua., + a megértés tudománya
2. Mi az, amit meg szeretnénk érteni?
a szövegeket, nem csak a nyelvieket
„szöveg az egész világ”: tettek, események (történelem)
a lélek (pszichoanalízis)
a lét maga (filozófia)
3. A hermeneutika szó eredete
Hermész: az isteni üzenet, a hír hozója, a szó kimondója

II. A hermeneutika története

nagyon régi „tudomány”, bár tartalma változott – a szó csak 17. századi
Történetileg (a kereszténység előtti, az őskeresztény korban, a középkorban, a
reformáció korában stb.) is különféle ágai vannak:
a) A bibliai hermeneutika
a Biblia és egyéb egyházi szövegek magyarázata – a legrégebbi
hermeneutika: az értelmezést irányító szabályok, módszerek, elméletek
egzegézis: a tényleges értelmezés
elsősorban Németországban
eleinte, ill. a középkorban: az erkölcsi jelentés keresése
ma: a rejtett jelentés keresése
b) A hermeneutika mint filológiai módszer
A felvilágosodás korában racionálisabb lett a bibliai hermeneutika → a
filológia módszerévé is kezdett válni
hermeneutika (vallási) + klasszika filológia (világi) →
értelmezés → általános hermeneutika
c) A hermeneutika mint a nyelvi megértés tudománya és a szellemtudományok
módszertani alapja
 a nyelv mint a szövegelemzés központi eszköze, eleme
a nyelv mint kollektív produktum és eszköz
Schleiermacher – a 19. sz. eleje
 a szellemtudományok (az ember szellemi tevékenységével
foglalkoznak)
alaptudománya a hermeneutika
Milyen ez a megértés?
Történeti (↔ a természettudományoké mennyiségi)
Középpontban az értelmezés, mégpedig a szöveg mint történeti
produktum értelmezése.
d) A hermeneutika mint a létezés filozófiai kérdéseinek magyarázata
Heidegger: Lét és idő 1927
megértés ~ értelmezés: az emberi lét alapvető formái
így a hermeneutika kapcsolatba kerül az ontológiával, a
lételmélettel
Gadamer: Igazság és módszer 1960
filozófiai hermeneutika
Hegel és Heidegger hatása
Témája: a szövegeken át közvetített hagyomány és a
történelmen keresztül formálódó és működő tudat kölcsönhatása
Gadamer a nyelvről („nyelvészeti korszak”):
„A megérthető lét maga a nyelv.”
Tehát: a hermeneutika a léttel való találkozás a nyelven
keresztül.
e) A hermeneutika mint az értelmezés rendszere (ill. törekvés a rendszer
megtalálására)
P. Ricoeur: Az értelmezésről 1965
 közösségi szövegek: mítoszok, irodalmi művek
az álom is szöveg, amennyiben elmondjuk:
pszichoanalízis
 szimbólumok (tkp. metaforák)
(szavak, szókapcsolatok)
↓ ↓
egyjelentésűek többjelentésűek
jelentésük jól sokfajta jelentés
meghatározható felszíni + mélyebb
jelentés
↓
(többek között) a hermeneutika
segítségével tárható föl

Részlegesen elveti a racionalista szemléletet, amely szerint a

gondolkodás=kétely. (Marx, Nietsche, Freud)
f) Új hermeneutika (mai hermeneutika)
a kétely racionalizmusa + az emlékező értelmezés „hite” együtt
nem csak kételkedik + nem csak elvont
 elfogadja a mítoszok és a szimbólumok jelentőségét
 gyújtópontjában a nyelv áll, ill. a szimbólumok és
metaforák mögötti valóság
III. A hermeneutikai (mű)értelmezés
megmutatja a különbséget az egyéb (mű)értelmezésekkel szemben

 Elsősorban a lét kérdéseivel kapcsolatos művek értelmezhetők

hermeneutikailag – ezek ui. bekapcsolódnak a hagyomány áramkörébe.
A hagyományt nem birtokolnunk kell (mint a 19. századi historista-
pozitivista szellemiség hirdette), hanem bele kell illeszkednünk: under-stand
(Hirsch) → nem egyszerűen módszer, hanem érintettség, bennelét.

 Nem a tartalom, a mondanivaló, a koncepció lepárlása a cél, hanem

 A szöveg nyelvi szintjének alapos olvasása, elsődleges értelmezése
(„close reading”, „explication du text”, „egzegézis”, „szoros
olvasás”)
 A nyelvi szint kibontása: képek: metaforák, szimbólumok lehetséges
jelentése(i)
 A releváns egységeknek egy szövegen túli kontextusba, a „hagyomány
szövegébe” helyezése és ezen belüli értelmezése
Ezt a hagyományszöveget verbális és vizuális dokumentumok
képezik, amelyek az emberiség létkérdéseit tárgyalják, sőt
megválaszolják: szakrális szövegek
eredetmitológiák
bölcselet
művészet
ikonográfia
 A szemantikai egységek visszahelyezése a szövegbe a hagyomány
kontextusával, a szemantikai elemzés eredményével feltöltötten
 (A szövegegész stílusának: a jelentés és a megvalósulás módja
összefüggésének jellemzése)
 Segít meglátni a mélyebb jelentést, a valóságra vonatkozó „titkot”.
Az értelmező már nem értelmez, hanem a mű értelmezi őt,
hiszen az értelmező érintetté válik:
„Az értelmező tehát saját fogalmi közegén, saját
»formanyelvén« szólaltatja meg, azaz végső soron »újrateremti«
a művet, kicsit hasonlóan ahhoz, ahogy egy előadóművész életre
kelt egy partitúrát. A hermeneutikai műértelmezés ezért »kreatív
értelmezés«. Egyszerre tudomány és művészet.” (Fabinyi, i.m.)

Megjegyzés: az elemzés menete mindenfajta szövegre érvényes, de az itt jelzett

részelemzések inkább a művészi szövegnél alkalmazhatók. A nem művészi szövegek
esetében is a „rejtett” értelmet keressük, de nem annyira képeken, metaforákon
szimbólumokon keresztül (hiszen az általában nemigen van bennük, ha mégis,
természetesen elemzendők!), hanem bizonyos szócsoportoknak (igék: passzív–aktív,
főnevek: elvont–konkrét, megengedést, határozottságot, agresszivitást stb. jelentő szavak
stb.), a szöveg jelentésmezőinek elemzésével.

Budapest, 2011. november 25.

Eőry Vilma