Csisztu-Kaszala - Rivális Élsportolók Szemtől Szemben

Csisztu Zsuzsa
és
Kaszala Claudia
rivális
élsportolók
szemtõl szemben
Pallas
Gyöngyös, 2005
TARTALOM
Rivális Esszencia ...................................................................................... 3

Kásás Tamás – Kiss Gergõ .................................................................................. 7
Kammerer – Storcz – Vereczkei – Horváth ..................................................... 25
Atlétika: kalapács- és diszkoszvetés, s ami mögötte van ................................ 57
Magyarország – Brazília ................................................................................... 93
Vörös Zsuzsa – Balogh Gábor ......................................................................... 111
Kovács Kati – Janics Natasa – Angyal Zoltán ............................................... 129
Dr. Ábrahám Attila – Csipes Ferenc – Gyulai Zsolt ....................................... 145
Mincza Ildikó – Nagy Tímea – Tóth Hajnalka ................................................. 161
Speciális Olimpia ............................................................................................. 175
Rob Niedermayer – Jason Strudwick ............................................................. 189
Nyilasi Tibor – Törõcsik András ..................................................................... 203
Rekreáció ......................................................................................................... 221
Puskás Ferenc-válogatott – Real Madrid és Magyarország – Argentína ..... 235
Rivális zárszó ......................................................................................... 255
© Csisztu Zsuzsa – Kaszala Claudia

© Pallas Antikvárium Kft., 2005
Borító: Csisztu Zsuzsa fotó – Emmer László • Kaszala Claudia fotó – Both Gábor
Hátsó borító fotók: Arató András
Minden jogot fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános elõadás,
a rádió- és televízióadás, valamint a fordítás jogát, az egyes fejezeteket illetõen is.
Minden jog fenntartva.
Kiadó Pallas Antikvárium Kft., 3200 Gyöngyös, Kossuth L. út 42. (06-37/311-028)
Felelõs kiadó a Kft. vezetõje.
Borítóterv – tipográfia © Miroe Design, 2005 • Korrektor: Kiss Helga
Nyomtatta és kötötte: Kaposvári Nyomda Kft., Felelõs vezetõ: Pogány Zoltán, ügyvezetõ igazgató
Készült Schneidler betûvel, 17 ív terjedelemben.
ISBN 963 7524 08 8
Rivális Esszencia
Az ember. Mindig is ez érdekelt minket a statisztikák mögött.
Túllépve a közhelyszagú kijelentésen magam is elmondhatom, hogy az
elmúlt közel másfél évtizedben ezen a pályán mindig kizárólag ez
hozott lázba. Hogy megtudjam: két kiváló képességû, nagyjából egy-
formán tehetséges és szorgalmas, hasonlóan motivált sportoló közül
téthelyzetben melyik és milyen tulajdonságok alapján képes a másik fölé
kerekedni. Melyek azok a nüánszok és hol nyugszanak ezek egy ember-
ben, amelyek alkalmassá teszik arra, hogy adott pillanatban a legjobbnál
is jobbat hozzon ki magából. Na, ez volt az egyik közös pont, amelyben
Claudiával mindig is egyetértettünk. Éjszakába nyúlóan elemezgettünk
egy-egy sportolót vagy versenyhelyzetet már Naganóban, a ’98-as téli
olimpián is, ahol olykor jégszoborrá dermedve várta ki-ki a maga mû-,
vagy gyorskorcsolyás közvetítését két – japán módra végrehajtott – haj-
longás között.
Két évvel késõbb, Sydneyben a hajlongást cipekedésre cseréltük, s
ott folytattuk, ahol abbahagytuk. Azzal a különbséggel, hogy egy át-
igazolást követõen ezúttal nem csak egy-egy sportág, hanem a nyári
olimpia teljes magyar szereplõgárdájának bemutatása jutott nekünk
feladatul két operatõr kollégánkkal együtt a TV2-n. Tizedannyian
voltunk tehát, mint a legkisebb tévés csapat, tízszer annyi munkára,
százszor akkora lelkesedéssel. Tucatszámra gyûjtöttük be nap mint nap
a libabõrõs élményeket, hiszen minden jelentõs magyar sikernél ott
toporogtunk a helyszín kijáratánál. Láttunk anyaként kiteljesedõ vívónõt
olimpiát nyerni, hallottunk hajnalig tartó ünnepléstõl dülöngélõ tornászt
kurjongatni. Megismerhettünk egy, akkor még a saját ezüstjét kissé
fitymáló, alkalmi bohócnak is beillõ öttusázót, s láttuk milyen az, ha
négy nõ velõig hatoló csalódással veszi át az ezüstérmet a nõi kajak
négyes döntõje után, nem rejtve véka alá a felgyülemlett feszültség
miatti acsarkodást. A teljesség igéne nélkül persze, de láthattuk azt is,
hogy mit jelent, ha ugyanez az álom beteljesedik a férfi kajak négyes
esetében, de azt sem fogjuk soha elfelejteni, hogy milyen látványt
nyújtott 13, a könnyeivel küszködõ drabális férfiember, egy évtizedek
rivális élsportolók s z e m t õ l s z e m b e n
3
óta hõn áhított olimpiai bajnoki cím birtokában a férfi vízilabdadöntõ
végeztével.
Persze, hogy kiestünk néha a szerepünkbõl, s úgy ordítottunk a sajtó-
tribünrõl, mintha legalábbis családtagok lennénk, de az hajítsa ránk az
elsõ – azért lehetõleg diszkrét méretû követ, s az sem baj persze, ha van
azért néhány karát –, aki közel húsz-húsz év élsport után nem ugyanezt
tette volna. Claudia egykori válogatott gyorskorcsolyázóként és rövid-
pályásként egyébként is – két válogatott, jeges sportos tesó mellett –
idejekorán belekóstolt a diszkrét otthoni rivalizálásba, míg én végig edzõ-
táborozva a felnõtté válásomat raktároztam el zsigeri szinten a „született”
drukker mentalitást.
Több mint két évvel a Sydneyben történtek után fogyatkozott a
levegõ és a sportos mûsoridõ körülöttünk, éppen ezért egyre inkább
hiányát éreztük egy olyan fórumnak, ahol legjobbjaink kicsit bõvebben
mesélhetnek a hétköznapok gyötrelmeirõl és az ünnepelni valók gyors
elmúlásáról.
Ráadásul akkortájt mintha – egy asztrológus talán úgy mondaná –
rossz konstellációk uralták volna a hazai sportvilágot, hiszen folyama-
tosan érkeztek a döbbenetes hírek focimeccsek utáni brutális vereke-
désekrõl, rendzavarásokról, felszín alatt húzódó feszültségekrõl s úgy
általában sok fókáról és kevés pingvinrõl.
A 2002-2003-as hazai férfi vízilabda bajnokság döntõje azonban még
az igazán halvérûeknél is kicsapta a biztosítékot, hiszen magyar a
magyart, egészen pontosan a Vasas a Honvéd játékosait kezdte el
gyepálni a vízben, másodpercek múltán pedig már mindenki pofozott
mindenkit ott, ahol érte. Mintha egy piranjákkal teli medencébe dobtak
volna csalit, úgy forrt a víz a Kõér utcában, s nemcsak törött orrokban
vagy arccsontokban volt mérhetõ a károkozás, hanem súlyos fegyel-
mikben, eltiltásokban és egy külföldre is kiszivárgó, eszkalálódni látszó
egyre feszültebb helyzetben a hazai klubvízilabdázás háza táján. A
sydney-i siker már egyre kevésbé volt képes esernyõként megvédeni a
sportágat az esetleges negatív hatásoktól, s ahogy múltak a napok, úgy
volt érezhetõbb, hogy jó lenne egy olyan fórum, ahol nyugodtan,
kulturált, szinte moderált körülmények között kibeszélhetõk ezek a
problémák, a többi sportágban felbukkanó feszültségek mellett.
Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

Úgy éreztük, hogy a napi híradások szintjén egyik szereplõ sem tud
alaposan lekotorni a bajok gyökeréhez, ráadásul a megvágott riportok
sosem jelentenek akkora garanciát a tárgyilagosságra, mint az élõ mûsor.
Na, ezen a ponton találkoztak össze a gondolataink ismét Caludiával,
amikoris elhatároztuk, hogy mi létrehozzuk ezt a fórumot, s levédett
ötletünknek örömmel adott helyet a Klubrádió.
Egyébként nem csak a békéltetést tûztük ki célul. Legalább ennyire
szerettük volna, ha olyan felületet biztosíthatunk kiválóságainknak, ahol
végre tényleg mélyrehatóan beszélhetünk róluk, hétköznapjaikról,
örömeikrõl, nehézségeikrõl. Ahol megszólalhatnak azok a legjobbak, akik
hasonlóan jó képességû hazai versenytársak nélkül nem éreznék azt az
ösztönzést, hogy ott toporog a következõ a sarkukban, tehát hajtani
kell, mese nincs. Ahol kiderül, hogy a legnagyobb riválisok egymás
legnagyszerûbb támaszai, ha válogatott viadalokról van szó, s e nélkül
a rivalizálás nélkül, talán õk sem tartanának ott, ahova addig eljutottak.
Ahol vitázhatnak, vagy fejet hajthatnak egymás elõtt, ahol beszélhetnek
emlékekrõl és vágyakról, szorongásokról és érzésekrõl. Ahol emberiek és
esendõk is lehetnek anélkül, hogy ezt számon kérné rajtuk bárki. Ahol a
statisztika csak a bemutatásig érdekes, mert sokkal fontosabb az ember.
Úgy, ahogy mindig is akartuk.
Nos, ez ma a rivális. Száz adás után is. Ez pedig itt egy kis esszencia.
Jó szórakozást kívánunk hozzá:
5
6
Kásás Tamás – Kiss Gergõ
(A mûsor indíttatásához és céljához igazodva teljesen egyértelmû volt, hogy a
vízilabdával kezdünk, méghozzá a két nagy riválist, a Vasas és a Domino-
Honvéd játékosait eresztjük össze ezúttal magunkra vállalva a bírói szerepet.
Abból a Vasasból választottunk, amely az új idényre megerõsödött, hiszen
többek között a válogatott ásza, az olimpiai, világ- és Európa-bajnok Kásás
Tamás is hazatért. Így kétség sem férhetett ahhoz, hogy a hazai közönség régi-
új kedvencét hívjuk meg, aki azonnal ráállt a beszélgetésre. A Honvédból –
amely már évek óta nyeri a bajnokságot – ugyanakkor naná, hogy azt az
olimpiai, világ- és Európa-bajnok Kiss Gergõt invitáltuk, akit az elmúlt
szezonban a vízben a legnagyobb sérelem ért. Szóval csak reméltük, hogy
megússzuk szárazon.)
Csisztu: Holnap rajtol a vízilabda-bajnokság, ez az apropója, hogy itt

van Kásás Tamás és Kiss Gergely, és azt hiszem, az elsõ nagyon kézen-
fekvõ kérdés – mert hogy egy talán soha nem látott intenzitású szezon elé
nézünk –, hogy ki nyeri az idei vízilabda-bajnokságot?
Kaszala: Közben közvetítek: a fiúk mutogatnak, és már most jelzéseket
adnak egymásnak, hogy valóban mekkora riválisok lesznek ebben a
szezonban.
Kásás: Azt hiszem, borzasztóan nehéz bajnokság lesz, egyértelmûen a
Honvéd az esélyesebb, Gergõ szerencséd, hogy messzebb ülsz…
Csisztu: Ezt komolyan mondod Vasasosként?
Kásás: A Honvéd szerintem esélyesebb, talán csak azért, mert össze-
szokottabb az együttes, már három-négy éve játszanak együtt, óriási
sikerélményekben volt részük, úgyhogy összekovácsolódott a csapat.
Csisztu: Kovács István keze alatt pedig szó szerint…
Kaszala: Te is így látod ezt, Gergõ?
Kiss: Szerintem a Vasas nyeri a bajnokságot, mert nagyon nagy egyéni-
ségekbõl áll…
Csisztu: Álljon meg a menet! Azért jöttetek el, hogy egymást kasserol-
játok vagy mindenki a saját csapatát?
Kiss: Így jó, nem? Így leszünk riválisok igazán, hogyha nem magunkat,
hanem a másikat dicsérjük. Tulajdonképpen az egyik újságban Szécsi
7
Zoli, a BVSC válogatottja megmondta az igazságot: nagyon nagy
csoda ez a két csapat párharca, de a legnagyobb csoda az lesz, ha õk
nyerik a bajnokságot. Úgyhogy nem tudom, miért ülünk mi itt. Vele
kellett volna interjút készíteni…
Csisztu: Egyébként az tényleg megtörténhet szerintetek? Van fekete ló,
ami egyszer csak beugrik itt a képbe?
Kaszala: Ugye van BVSC, van Ferencváros, van Újpest.
Kiss: Nem hiszem, mert ahhoz sok meccset kell zsinórban megnyerni.
Egyszer-egyszer biztos, hogy meg tudják lepni ezek a csapatok a Vasast
vagy a Honvédot, de hosszútávon ki kell jönnie annak a különbségnek,
amely játékosállományban és rutinban fennáll a csapatok között.
Kaszala: Az elmúlt években is a Vasas volt a Honvéd legnagyobb ellenfele,
pedig nem volt ilyen erõs a piros-kékek összeállítása. Kása, szerinted mi
várható?
Kásás (neveteve): Hát megerõsödött, megerõsödött. A Kásás-família és
a Steinmetz-család végre most már teljes egészében együtt játszik, plusz
ugye a Varga-fivérek, úgyhogy azért igazoltunk ide tulajdonképpen,
mert imádjuk a nagy családokat. A viccet félre téve, a csapatszerkezet
eleve nagyon tetszett, tele van sok fiatal, tehetséges játékossal. Másrészt
szerettem volna kihasználni a lehetõséget, lelkes apukám ugyanis már
nagyon régóta szerette volna, hogy együtt dolgozzunk. Egyszer ezt
nekem is ki kell próbálnom, és hát bajnokesélyesek vagyunk ugyan-
így mi is. Ez is egy jó jel.
Kaszala: Gergõ, te hogy gondolod? Miért is igazolt Kása ide? Valóban
azért, mert hogy annyira jó a csapat szerkezete?
Kiss: Szegénykém, bárgyú álmokat dédelget azzal, hogy egyszer bajnoki
címet fog nyerni, ráadásul most már 27 éves. Nagyon remélem, hogy ez
majd csak 30 fölött fog sikerülni neki. Ha rajtunk múlik, akkor így lesz.
A viccet félretéve biztos, hogy nagyon jó a magyar vízilabdának, mi
több legalább ennyire – remélem, hogy mondhatom ezt – a magyar
sportnak, hogy a 13 világbajnokból 12 itthon játszik, és abból 11
ebben a két csapatban. De hát, ugye adott a megoszlás, ami persze
nem jelenti automatikusan, hogy az eredmény is a mi javunkra
billenne. Volt junior válogatottak, illetve Universiade-gyõztesek vannak
mind a két gárdában, tehát iszonyatosan jó a felhozatal, akár egyen-

8
ként is bármelyik játékos szinte a világ bármelyik együttesébe beleférne,
fõleg az a nyolc-tíz, akirõl az elõbb beszéltem. Szerintem még válogatott
szinten is komoly gondokat okoznánk így klubcsapatokként a többi
válogatottnak.
Csisztu: Kíváncsiak voltunk arra, hogy az edzõk hogyan látják mindezt,
elsõként az a Kovács István, aki már évek óta készíti fel sikerrel a
Honvédot.
Kovács (felvételrõl): Minden posztra van legalább két játékosunk, két
nagyon jó kapussal rendelkezünk, tehát azt gondolom, hogy mi
nagyon komoly játékerõt képviselünk.
Kaszala: Természetesen Kásás Zoltánt is megkérdeztük. Õ másra helyezte
a hangsúlyt, hiszen esetében ugye a személyes motiváció is ismert.
Kásás Zoltán (felvételrõl): Tamás valóban nem volt magyar bajnok, én
pedig nem nyertem magyar bajnokságot magyar csapattal, edzõként.
Tehát igazából, mind a kettõnknek hiányzik ez a gyûjteményébõl.
Azt hiszem, ez még inkább – mondhatjuk pikánsnak is – ad az ember-
ben egy ilyen kielégítetlenséget, hogy még ezt is meg kellene szerezni.
Csisztu: Ez tényleg pikáns, hiszen te azon kivételes személyek egyike
vagy, akinek minden létezõ címet sikerült összeszednie már nemzetközi
szinten, korosztályonként is, tehát a juniorok között is, a felnõttek között
is. Azért ez szinte már-már ciki, hogy magyar bajnok még nem voltál.
Hogy történhetett ez a malõr?
Kásás: Igen, ezt a cikit én is éreztem, ezért jöttem haza olimpia elõtt,
úgyhogy szeretném bepótolni. Ugye Gergõ is mondta, hogy így arccal a
30 felé most már egyre kevesebb lehetõségem lesz rá.
Kaszala: Szörnyû, igen…
Kásás: Úgyhogy itt a nagy esély. Majd meglátjuk. Ez tényleg nagyon
hiányzik. Mondjuk, Gergõnek szerencséje volt olyan szempontból,
hogy õ elõbb hazajött játszani Magyarországra, hiszen õ is kint volt
Olaszországban. Én hat éve nem játszottam itthon, tehát nem is
nagyon volt lehetõségem bajnokságot nyerni, úgyhogy hajrá.
Csisztu: Az is érdekes egyébként, hogy édesapád sem magyar csapatokkal
nyert bajnoki címet, hiszen ugye játszott, edzõsködött Európa több orszá-
gában is. Szerinted ez véletlen, hogy így alakult, vagy ennek tényleg most
jött el az ideje?
9
Kásás: Hát, talán most jött el az ideje. Sorsszerû is, hogy most ebben
az évben együtt kell dolgoznunk egy közös célért.
Kaszala: Gergõ, ugye ti a Possilipoban együtt is játszottatok, Kásával?
Téged mennyiben motivált az, mikor hazaszerzõdtél, hogy magyar bajnok
legyél?
Kiss: Iszonyatosan nagy motiváció volt, mert én itthon két csapatban
voltam, amelynek lett volna esélye bajnokságot nyerni, az Újpestben
és a Ferencvárosban, annak idején mind a kettõ nagyon jó gárda volt,
de elszúrtuk az elõdöntõt. Illetve az Újpesttel voltak azok az ominó-
zus anyagi problémák, hogy két hónap után gyakorlatilag a csõd
szélére került az együttes, és a négybe sem jutottunk be, ott a LEN-
kupát tudtuk csak megnyerni, idézõjelben a csakot persze. Egyébként
ez egy hatalmas ûr volt nekem is – ahogy Tamás is mondta –, ráadásul
nekem Tomi elszúrta az olasz döntõt is, hiszen ez a „bajnoki átok”
rajta volt akkor is, amikor kinn játszottunk a Possilipoban. Ott nem
nyertük meg sajnos a bajnokságot, viszont a BL-t igen, ami azóta is
egy nagyon szép közös emlék.
Kásás: Azt a Gergõnek köszönhetjük…
Kiss: A BL-t nekem, az olasz bajnoki második helyet meg Tamásnak…
Kásás: Köszi, édes vagy…(grimaszolva)
Kaszala: Össze-vissza agyabugyáltátok egymást, különféle bajnoksá-
gokban, de tulajdonképpen ez a fajta kiélezett csata itthon szinte az elsõ
olyan alkalom, mikor már ilyen nemzetközi eredményekkel a hátatok
mögött szálltok vízbe.
Kiss: Játszottunk azért mi már ifikorosztálytól kezdve, mikor Tamás
hazajött az apukájával Olaszországból, és Kása benn játszott itt, a
Tungsramban. Onnantól kezdve volt egy jó pár komolyabb meccsünk,
de fõleg az a LEN-kupa döntõ, amely két magyar csapat között
zajlott, és Tamásék nyertek az Újpesttel, én a Fradiban játszottam.
Na, az volt egy nagyon nagy meccs. Az volt tán a legnagyobb rivali-
zálásunk az elmúlt években.
(…)
Csisztu: Térjünk vissza a Kásás famíliához. Érdekes hírek láttak nap-
világot, hogy apa és fia vajon még miért nem szerepelt egy csapatban.
Még édesapádnak is van ezzel kapcsolatban egy teóriája.

10
Kásás Zoltán (felvételrõl): Már kis korában sem szerette, hogyha ott
álltam a parton, amikor játszott. Legalábbis így érzem, mert ugye ezt
nem kérdeztem meg tõle soha. Talán az, hogy más csapatokkal nyer-
tem, kicsit izgatta a fantáziáját: most akkor jó lenne kipróbálni a fatert
is. Nem tudom, szóval talán ilyen… Másik nagy vágyam, hogy egyszer
le tudjunk ülni egy hosszabb beszélgetésre. Nem olyan egyszerû.
Kaszala: Láttam az arcodon a kifejezést. Megtörtént-e már ez a hosszabb
beszélgetés, mert megmondom õszintén, ezt néhány napja rögzítettük, és
akkor azt mondta édesapád, hogy a bajnokság kezdetéig erre még sort fog
keríteni. Szóval csevegtetek?
Kásás (kedvetlenül): Borzasztóan hosszú nem volt, de azért beszélget-
tünk kettesben elég sokat, így most fõleg – hogy õ az edzõm – kény-
telenek vagyunk beszélgetni.
Csisztu: Ezt nagy undorral mondtad.
Kásás (tiltakozva): Nem, dehogyis. Egyáltalán nem. Csak ugye hallottam,
hogy apu mit nyilatkozott, hogy szeretne egy fél órát velem beszélgetni.
Ez a fél óra, ez még a jövõ zenéje. Tehát le fogunk ülni – megígérem
neki –, hogyha most meghallgat engem, akkor (nagy sóhaj), akkor le-
ülünk, és megbeszéljük a dolgokat.
Csisztu: Egy család vagytok, ráadásul számos világversenyre együtt utaz-
tok. Hogy lehet, hogy még nem került sor erre a mélyebb beszélgetésre,
mert úgy éreztük, neki ez hiányzik?
Kásás: Apu a válogatottnál is segédedzõsködik, de ilyenkor eléggé a
háttérbe szorul, tehát amikor Dénes kioszt rá valamilyen feladatot, vagy
megbeszélnek valamit, hogy mit tegyen – akkor õ ott van, akkor õ
nagyon lelkes, de úgy egyébként a háttérbe húzódik. Én a fiúkkal vagyok
mindig, õ pedig nem az az erõszakos típus. Nem jön oda minden öt
percben, hogy: „Tamás, most akkor már tényleg ne szórakozzál, és
üljünk le beszélgetni”, úgyhogy éppen ezért jó lenne most már tényleg
egyszer leülni. Szerintem biztos, hogy a Vasasról fogunk beszélni, arról,
hogyan kéne kezelni ezt az apa-fiú, játékos-edzõ kapcsolatot.
Kaszala: Ez okozhat egyébként konfliktust?
Kásás: Szerintem nem, viszont ha ezt tényleg megbeszéljük, és kellõ
intelligenciával kezeljük, akkor bizonyos félreértéseket el lehet kerülni
az edzéseken, mert azok elõfordulhatnak.
11
Kiss: Van egy tanácsom szegény Kásás Zolinak: húzzon cetlit, és álljon
be a sorba.
Csisztu: Miért? Többen várnak Kására, akik szeretnének vele beszél-
getni?
Kaszala: Neked is most sikerült, itt, elõször?
Kiss: Igen, már 200-szor hívtam Tamást a napokban, és soha nem értem
el, mindig valami fellépése volt.
Csisztu: Jaj, istenem!
Kiss: Á, csak hülyéskedünk. Különben ez a jellemzõ, hogy az ember
annyira hajtja az évet: ritkán jut idõ arra, hogy tényleg vízilabdán
kívüli dolgokról lehessen nyugodtan beszélni. Most – gondolom – ez
Tamáséknál különösen nehéz lesz, hiszen ugyanabban a csapatban
játszanak. Még az sincs, hogy más problémák kerüljenek elõ, hanem
ugyanaz a dolog, a csapaton belül a játékos-edzõ, a taktika, a hangulat,
stb… Biztos, hogy olyan szempontból fárasztó lesz nekik idegileg, hogy
mint szülõ és fia, mint edzõ és játékos is.
Kásás: Ebben bíztok Gergõ (csipkelõdve)?
Kiss: Ez az egyetlen, amiben bízni tudunk, mert ha a póló nem megy,
legalább… Nem, én azt mondom, hogyha jól fog nekik menni ez,
akkor amiatt fog jól menni, amirõl beszélt Tamás, hogy régóta várnak
erre a pillanatra. Ha valamiért nem menne jól, akkor azért, mert ez egy
dupla feladat.
Csisztu: Ha jól hallom, van egy telefonálónk a vonalban, mindjárt meg
is szólítjuk, és gondolom, az urak gyorsan fölveszik a fejhallgatót, mert
eddig csak egymást figyelték, de most nem árt hallani, hogy mirõl is
van szó. Tessék, parancsoljon?
Hallgató (telefon): Kezét csókolom, a Klub Rádió rendszeres hallgatója
vagyok, és örömmel veszem azt, hogy végre egy igazi sport-tárgyú
adás is bekerült a mûsorukba.
Kaszala: Ennek mi is nagyon örülünk.
Hallgató: És külön köszöntöm önöket. A TV2-ben ismertem meg önö-
ket, láttam az olimpiai közvetítésüket is Sydney-bõl, boldog vagyok,
hogy az önök hangja szól a rádióból. Kívánok sok sikert az elkövet-
kezendõ adásokhoz.
Csisztu: Köszönjük szépen.

12
Hallgató: Volna Kásás Tamáshoz egy kérdésem. Ha van egy sorsdöntõ
mérkõzés, és az utolsó másodpercben kapnak egy négyméterest, és
az eldöntené a mérkõzést, s ne adj’ isten – nem is gondolok ilyenre –,
de kihagyná, akkor édesapja hogy állna hozzá? Úgy értem, hogy
edzõi minõségben vagy apai minõségben. És ha apai minõségben,
akkor esetleg elnáspángolná, mint kiskorában, mikor valami rossz
csínyt követett elõ
Csisztu: Köszönjük szépen. Azt azért megnézném, mikor Kásás Tamást
a papa a térdére fekteti és elfenekeli.
Kaszala: Érdekes szitu lenne...
Kásás: Igen, érdekes szituáció lenne. Hát igen, négyméterest hagytam
már ki, nem is keveset, de arra még nem volt példa, hogy akkor
édesapám lett volna az edzõm. Meglátjuk. Mondjuk, most a Vasas-
ban elvileg Varga Tamás lesz a négyméteres-lövõ, de hogyha elõfor-
dulna egy ilyen helyzet, akkor én szerintem nagyon elfenekelne. Engem
el merne fenekelni, végül is a fia vagyok, más játékost viszont nem.
Csisztu (gúnyosan): Ezt azért lefotózzuk, ha bekövetkezik…
Kásás: Rendben, hagyjuk a tréfát. Azt hiszem, nem ordibálna velem
utána. Õ is volt játékos, megértené a helyzetet, utána nyugodtan
leülnénk, és megbeszélnénk, hogy miért is maradt ki.
Kaszala: Családról beszélgetünk, így ne hagyjuk itt szó nélkül azt sem,
hogy Gergõ felesége Valkai Anna, volt válogatott vízilabdázó. Mennyiben
téma nálatok otthon a vízilabda, vagy beszéltek-e egyáltalán taktikai
elemekrõl, illetve egyfajta elnáspángolás bekövetkezhet-e nálatok?
Kiss: Konkrétan heti fél órát beszélünk a vízilabdáról. Csak így általá-
nosságban szoktunk, de vannak olyan dolgok, amikor igenis lehet adni
a véleményére. Nem szokott beleszólni, nagyon szereti a játékot, ezért
is szeret meccsekre járni. Van, hogy nem is látja az én góljaimat, mert el
van foglalva a kislányunkkal, vagy épp beszélgetett valakivel, de magát
a meccset, a játékot szereti, és nemcsak azért jár ki, mert hozzám
tartozik, hanem azért is, mert érdekli a vízilabda. Volt olyan eset
konkrétan, hogy meccs után elmondott valamit két percben: ahogy õ
látta, ahogy szerinte lehetett volna másképp is csinálni. Erre azt
válaszoltam: van benne igazság, de hadd ne foglalkozzak most ezzel.
Erre mit ad isten, hétfõn az edzõm ugyanezzel fogadott.
13
Csisztu: Tehát akkor a külsõ szem, pláne ha hozzáértõ, valószínûleg
objektívan lát egy-egy ilyen helyzetet.
Kiss: Igen. Sokszor elõfordult, hogy a csapat jól játszott, engem pedig
leszidott. És nekem ez kifejezetten jól esett, mert tudtam, hogy
objektív a véleménye. Fontos, hogy ne csak mindig a dicséretet érezze
az ember, meg az elfogultságot, hanem egyfajta kritika is legyen, ami
építõ.
Kaszala: Beszéltünk arról, hogy a Vasas erõssége lehet, ugye, a családi
vonás, nem csak apa-fiú viszonyban, hanem itt, ugye, azért testvér-
párok is együtt játszanak. Kovács István arról beszélt, hogy ez mennyire
lehet tõke vagy akár visszatartó erõ.
Kovács (felvételrõl): Évek óta együtt vagyunk, ez talán mellettünk szól-
hat, függetlenül attól, hogy nálunk nincsenek családi vonatkozású
dolgok, de ez szerintem nem is fog belejátszani abba, hogy hogyan fog
szerepelni a Vasas, mert ennek nincs jelentõsége.
Csisztu: Úgy tûnik, hogy Honvéd oldalról nem erre a taktikára készülnek.
Nem csak az apa-fiú viszonyról, hanem természetesen ugye testvérpárok-
ról is beszéltünk, ráadásul szakmailag is. Kásás Tamás és Steinmetz
Barna szinte testvérpárt alkotnak, hiszen éveken keresztül együtt ját-
szottak külföldi csapatokban, egy szobában aludtak világversenyeken,
tehát egymás mániáit oda-vissza ismerik. Ez van olyan erõs egység
a csapatban, mint mondjuk a többi testvérkapcsolat vagy az apa-fiú
viszony?
Kásás: Feltétlenül lehet. Mondjuk a személyes tapasztalataimra tudok
támaszkodni, amikor apukám volt az edzõm, de csak egy rövid ideig,
három hétig átvette a csapatot. Ez még a Ferencvárosban történt
meg. Akkor az ember egy kicsit hajt a saját apukájáért is. Tudja,
hogyha kikapunk, akkor õt fogják szidni, õ lesz a felelõs. Tehát van
egy ilyen érzés az emberben, van a fiúban egy ilyen érzés, hogy
valamennyire az apjáért is megtesz mindent. Szerintem ez a testvé-
reknél is ugyanígy megvan.
Csisztu: Akkor ezek szerint Barnával is mondhatni, hogy szemvillanásból
fogjátok érteni majd, hogy ki mit szeretne vagy, hogy mi a feladat éppen.
Kásás: Hát Barnával már tényleg egymás böfögését…
Kiss: Inkább ne folytasd!

14
Kásás: Szóval Barna, az egy külön téma. Nem is tudom, hogy tudnánk
egymás nélkül létezni. Egyszer azért kipróbáljuk, kíváncsi vagyok rá. De
ezt az évet így olimpia elõtt, ezt még együtt gürcöljük végig.
Kaszala: Gergõ, a te életedben létezik ilyen játékos, aki nélkül nem tudnál
meglenni a vízben vagy akár máshol?
Kiss: Nekem is a Barna, úgyhogy rajta veszekszünk állandóan.
Kaszala: Komolyan?
Kiss: Mondjuk, azért sajnálom Barnát, mert rendszeresen a folyosó másik
oldaláról kell visszahoznia Tamást, amikor alvajáróként cikázik vagy
nem tudom, szóval ilyen kis problémák azért elõfordulnak.
Kásás: Na jól van, témánál vagyunk…
Kiss: Úgyhogy neki ilyen kis pásztorka szerepe van.
Csisztu: Tudtam, tudtam. Az alvajárásod ma már egy közismert történet,
de több hallgató is kíváncsi arra, hogyan lehet életben maradni a vízben,
amikor a nyakadat fogják és lenyomnak a víz alá?
Kaszala: Sõt, ha jól emlékszem, akkor azon a bizonyos LEN-kupa döntõn,
amelyrõl beszéltetek, a Fradi-Újpesten azért nyomkodtátok egymást rende-
sen a víz alá.
Kiss: Igen, leér a lábunk, úgyhogy úgy könnyû.
Csisztu: Na, ez most nagy szemtelenség volt, ne haragudj. Szóval, minden-
kinek minden illúziója szanaszét szállt, azt hitték, hogy ezt taposással
oldjátok meg.
Kiss: Igen, taposással oldjuk meg, az az igazság. Nagyon sokat kell edze-
nünk ahhoz, hogy ezt – a kérdésre válaszolva – véghez tudjuk vinni,
hiszen a vízilabda a legspeciálisabb sportág szerintem ebbõl a szem-
pontból. Itt nem lehet kihagyni hónapokat vagy hosszú heteket
anélkül, hogy ne esnénk borzasztóan vissza fizikálisan. A lábtempót
minden nap kell gyakorolni, sokszor súlyokkal.
Kásás: Több mint 20 éve ûzzük a sportágat, tehát valamennyire meg
is szoktuk, és fokozatosan kaptuk a terhelést, ütést, rúgást a víz alatt.
Úgyhogy mi itt már tulajdonképpen nem túlélésre megyünk, hanem
arra, hogy mi is lenyomjuk az ellenfelet. Tudjuk, hogy túl fogjuk élni,
bár nehezen, mivel ez tényleg nagyon kemény sport. De megszok-
tuk, ezért melózunk, és ha eleget melózunk, akkor megvan a kellõ
önbizalmunk ahhoz, hogy tudjuk: nincs más választás.
15
(Az olimpiai bajnokok a félidõben meggyõztek minket arról, hogy az a sok
ütés, rúgás, csípés, stb. nem is fáj olyan nagyon – hm, nyilván annak nem,
aki adja –, sõt, az évek alatt hozzá lehet szokni, maximum dugdosni kell a
sminkkészletet, hogy a legkülönfélébb helyeken megjelenõ színes foltokat
valamelyest elfedje az ember. Azt is megdumáltuk, hogy vannak pechesebbek,
például a hokisok, hiszen a kivert fogakat pótolni kicsit macerásabb és drágább
feladat lehet.)
Csisztu: Az olimpiai bajnoki címet követõen egyre nagyobb presztízse

lett a sportágnak, egyre több a támogató is. Most pedig eljutottunk
oda, hogy egyre több bajnok jön haza. Az anyagiak mennyiben játszottak
szerepet hazajöveteledben, vagy eddig sem ez volt az oka annak, hogy
nem itthon játszottál?
Kásás: Nem, én azt hiszem, hogy inkább arról tudnék beszélni, hogy
miért jöttem haza most. Nem elsõsorban az anyagiak miatt, ez világos.
Külföldön azért az ember persze még sokkal többet keres, csakhogy
tárgyilagosak legyünk.
Kaszala: Ez most azt jelenti, hogy te annak a töredékéért játszol itthon,
mint amit eddig külföldön kerestél?
Kásás: Azt most ne barchobázzuk ki, hogy mennyit…
Kaszala: Arányokat lehet mondani?
Kásás: Csak annyit mondhatok: meg vagyok elégedve a szerzõdé-
semmel. Beszéltem a Vasassal, mondtam egy összeget, és õk rábólin-
tottak.
Csisztu: És ezt már te úgy lõtted be, hogy tudtad: valószínûleg itt mások
a keretek, mint külföldön?
Kásás: Persze tisztában voltam vele, hogy mit lehet külföldön kérni, és
mit lehet itthon. Az embernek ilyenkor egy kicsit szemtelennek kell
lennie, mert hogyha nem jön be, akkor még mindig kimehet, vissza-
mehet külföldre. De igazából engem nem is a pénz hajtott, hanem
az, hogy hazajöjjek. És ha esetleg nehezen találkoztak volna össze az
elképzeléseink, mondjuk egy kicsit kevesebbért, azért, szerintem,
akkor is visszajöttem volna.
Kaszala: Gergõ, ugye a Honvéd mögött évek óta igen komoly tõke áll.
Amikor te, illetve többen olimpiai bajnokok a Honvédba igazoltatok,

16
akkor az a hír járta, hogy nagyon komoly szerepet játszott a pénz, és ti
nagyon komoly fizetést kaptok.
Kiss: Így van, komoly támogató áll mögöttünk. Én egy példával, a
sajátommal tudok erre reflektálni. Amikor kinn voltam Olasz-
országban, akkor hallottam még a konkrét megkeresések elõtt 2-3
hónappal pletyka szinten, hogy Kiss Gergõ otthon fog játszani
jövõre. És én nem kacagtam hangosan, mert hülyén néztem volna ki
egyedül a lakásban, de megmosolyogtam ezt az egészet, mert eszem
ágában sem volt hazajönni, többek között azért, mert kaotikusak
voltak a viszonyok. De ebbe a képbe nagyon komolyan belezavart és
pozitív értelemben, amit a Westel véghezvitt a Honvédnál. Õk annyira
határozottak voltak az elsõ tárgyaláson, amikor leültünk, addig úgy
voltam velük, hogy meghallgatom õket, hiszen magyar csapat, priori-
tást élveznek…
Csisztu: Ez elsõsorban érzelmi okokból van így?
Kiss: Igen. Kovács István és a Westel megkeresett, és úgy éreztem,
hogy a legkevesebb, amit megtehetek, hogy meghallgatom õket. Az
még nem ígéret, hogy beszélek velük. Õk határozottak, konkrétak,
magabiztosak voltak, és nekem imponált, hogy nem ígérgetésekrõl
volt szó, nem ilyen kis sikamlós, behaverkodós, hízelgõs dolgokról,
hanem igenis tulajdonképpen üzletemberként ültek le velem. De
mindezt annak a fényében, hogy szakmailag láttam: a csapat, a
szerkezet hogy állna fel. Amikor elkezdték sorolni a neveket, hogy
ugye a bajnok Honvédhoz igazolnák Molnár Tamást, Biros Pétert,
Kovács Zolit és engem, hát azt mondtam, hogy igen, ez az a LEN-
kupa gyõztes Újpest, megspékelve a bajnok Honvéddal… Nagyon
komoly tervnek tûnt, és õk úgy indultak neki, hogy ez csak a kezdet.
Tehát nem ez a vég, hogy mi hazajövünk, hanem ez csak a kezdet, és
ez be is igazolódott. Ugye újabb két sydney-i társam, Fodor Rajmund
és Vári Attila is idejöttek, és most még egy fiatalt is igazoltunk, Paján
Viktort, plusz még Gergely Istvánt, de nem sorolom. Hatalmas
dolgot vittek véghez…
Kaszala: Akkor ezek szerint tart a lendület, az igazolásokat tekintetve
is és az ígéretek valóra váltásában is?
Kiss: Igen, abszolút tudatosan építették fel ezt, immár négy vagy öt
17
éve, és azt a vonalat viszik végig, teljesen annak a fényében, hogy egy
magyar csapat mutassa meg a világnak, mit tud. Elsõ nekifutásra
soha senki nem jutott BL-döntõbe. Nekünk sikerült.
Kaszala: Kása említette, hogy nála a külföldi ajánlat jóval jobb volt,
mint a hazai. Ez a te esetedben?
Kiss: Hú, nekem speciális volt, mert a Honvéd elsõ tapogatózó hívása
idején megbombázott szinte az összes nagy csapat, Zágrábtól
Nápolyig, Barcelona, stb… Szóval elég komoly ajánlatokat kaptam,
és nekem komoly dilemma volt, hogy kevesebb pénz, de jó fizetés, és
itthon játszom, vagy nagyon jó pénz, de folytatjuk ezt a vándor
életet, vagy esetleg maradok ott, ahol voltam, Bolognában. Úgy tervez-
tem, maradunk, de nyilván a legkönnyebb hazajönni, mert az ellen
nem lehet mit tenni, ha az embert hazahúzza a szíve. Pont kapóra jött
egy ilyen fantasztikusan erõs csapat, egy ilyen jó lehetõség.
Csisztu: Hol tudnátok a legjobb fizetésért vízilabdázni? Mondjuk melyik
az az ország pillanatnyilag – ismerve ugye, hogy Magyarország nemzet-
közi szinten abszolút a topon van –, ahol mégis a legjobban megfizet-
nének?
Kásás: Nem tudok olyan hosszan válaszolni, mint a Gergõ, ugyanis
Olaszország. Jelenleg ott van talán a legtöbb pénz a vízilabdában.
Csisztu: A presztízse is egyébként ugyanilyen a vízilabdának, vagy ez
azért hangulatában, szurkolók tekintetében nem igaz?
Kásás: Nem igazán lehet összehasonlítani. Itthon sokkal népszerûbb
a vízilabda és a vízilabdások, tehát a játékosok. Kint a foci, ugye hát
az ott eléggé menõ, a legelsõ számú sport. A vízilabdáról általában –
még hogyha bajnoki döntõrõl van is szó – az újságban csak nagyon
kicsi cikk jelenik meg, tehát nem nagyon tartják számon. Ott viszont
van benne pénz. Ez mondjuk elég furcsa dolog. Fõleg most már északon
a legtöbb kis csapathoz – ahol nem volt eddig pénz – óriási tõke áram-
lott be, ki tudja honnan. Tény, Olaszországban lehet manapság a
legjobban keresni.
Kaszala: Kint eddig – ezek szerint – nyugodtan készülhettél, itthon
viszont szupersztárok vagytok. Újságcikkek, interjúk, privát szereplések,
autogramvadászok, meg egyebek. Szóval ez mennyire lehet zavaró, ezzel
mennyire tudsz majd együtt élni?

18
Kásás (vidáman): Ha egy szóval kellene válaszolnom, hogy ez jó-e
vagy rossz, akkor jó. Ez mégiscsak egy jó érzés. Jobb, hogyha az
emberre odafigyelnek, szeretik, tisztelik. Ennek persze van egy árny-
oldala is. Az, hogy amíg Nápolyban egy edzés után vagy egy meccs után
bementem nyugodtan az öltözõbe, lezuhanyoztam, dumáltunk a
srácokkal, kijöttem, beszéltem a barátaimmal, ezt itthon egy meccs
után elég nehéz megvalósítani, mert nagyon sok a szurkoló, nagyon
sok ember szereti a vízilabdát, szeret minket.
Csisztu: És ugye sok lány vár az öltözõ mellett…(csipkelõdve)
Kásás (mosolyogva): Bizony-bizony, sok lány vár az öltözõ mellett, igen.
Úgyhogy ilyen szempontból nehezebb, persze.
Kaszala: Azt látjuk, ha ott vagyunk az uszodában egy-egy mérkõzésen
vagy edzésen, hogy rengeteg a hölgy, idõsebbek is és fiatalabbak is,
akik fürtökben lógnak körülötted, míg a többiek mellett esetleg elsé-
tálnak. Gergõ, hogy viseled, hogy Kását körülrajongják a csajok, irigy-
kedsz vagy fellélegzel?
Kiss: Jól. Én azért örülök neki, hogy õt bombázzák, mert minket
legalább békén hagynak. Persze minket sem hagynak békén annyira,
jönnek a telefonok, levelek, sms-ek, gratulációk, stb… Nekem az a
legaranyosabb példa mindig, amikor egy anyuka odajön, hogy: „a
lányomnak szeretnék, aki nem mer idejönni”, és persze semmifajta
lányról nincsen szó. Inkább az anyuka szeretne…
(És jöttek a sztorik végeláthatatlanul, a legképtelenebb trükkökrõl. A

diszkrétebbek között húzódtak meg azok, amikor valamelyik elszánt amazon
követte õket, de elõfordult, hogy más újságírónak adta ki magát. Akadt
olyan is, aki defektet színlelt, sõt a durvábbak a kisbicskától sem riadtak
vissza, hogy kihasítsák autójuk kerekét, persze a sikeres segítségkérés remé-
nyében. Hölgyeim! Lányok, asszonyok! Ne hozzunk már szégyent magunkra
azzal, hogy csak eddig terjed a fantáziánk! Még van hova bõvülnie a reper-
toárnak!)
Csisztu: Biztosan nagyon sokakat foglalkoztat, hogy ki, hogyan, hol,

miképp készül fel lélekben egy-egy mérkõzésre, családi háttér és egyebek.
Ebben a tekintetben Kása nem tudom, hogy mennyire néz zaklatott
19
szezon elé, de hát azt tudjuk, hogy pillanatnyilag érzelmileg olyan
nagy elkötelezettség nincs.
Kásás: Már vártam ezt a kérdést… Megjelent az az újságcikk, ennél
többet nem is nagyon tudnék hozzátenni, tehát lelkileg rendben
vagyok, anyukám vár otthon. Ez is egy nagyon jó dolog, egyelõre
más nem. Mondjuk, a macskákon és kutyákon kívül.
Kaszala: Elég komoly állatkert…
Kásás: Ez egy állatkert, ez a legjobb szó rá. De majd eljön az én idõm is.
Csisztu: Azt gondolod, hogy akkor ezt nem kell sürgetni, ez meg fog
érkezni, ha jól értem.
Kásás: Mindenkinek egyszer eljön, elérkezik.
Kaszala: Gergõnél viszont eljött már ez az idõ, és nemcsak a feleség,
hanem a gyermek tekintetében is, egy 7 hónapos kisbaba vár téged otthon.
Kiss: Igen, Viktória csodálatos teremtés, nagyon jó baba. Nagyon mo-
solygós és imádnivaló. Még az jutott eszembe Tamáshoz, hogy eljön
majd az õ ideje, lehet, hogy éppen a Viki lesz majd a kiszemelt, 20 év
múlva. Mármint, hogy az a korosztály.
Csisztu: Gondolod?
Kiss: De a lányomat nem adom…(kacsintás) akármilyen embernek. Az
tény, hogy nekem ilyen szempontból változás történt az életemben,
bár eddig is nyugodt és magabiztos hátterem volt, de most a kislány ezt
még inkább teljessé tette. Hatalmas az öröm otthon, és mindennapos.
Csisztu: Ha érzelmekrõl, meg ilyen-olyan motivációkról beszélünk, akkor
természetesen nem szabad figyelmen kívül hagyni azokat az érzelmi
amplitúdókat, amelyek azért abszolút várhatóak ebben a szezonban,
amikor majd élesedik a bajnokság.
Kaszala: Sose gondoltuk volna, de mégis megtörtént, hogy olyan játékosok,
akik ismerték egymást, adott esetben olimpiai bajnokként játszhattak
egy csapatban, hát bizony egy kiélezett helyzetben véres verekedésbe
torkolló bunyótól sem riadtak vissza. Persze, hogy arra a bizonyos bajnoki
döntõre gondolunk. Senki nem szeretné természetesen, de vajon megtör-
ténhet-e, hiszen szerintem most még kiélezettebb a bajnokság?
Kiss: Én, mint az egyik résztvevõje és elszenvedõje ennek az egésznek,
azt tudom mondani, hogy valószínûleg Kásás Zoli személye lesz a
kizáró ok elsõsorban, hiszen a két szupercsapat kispadján két nagyon

20
nyugodt személyiség ül majd. Ez is nagyon jó a magyar vízilabdának.
Úgyhogy lejárt az ideje azoknak az embereknek, akik csinálják a
mûbalhét és a feszültséget. Legalábbis remélem, hogy Zoli bácsi és
Kokó is a teljesítmény és a sport irányába fogja ezt terelni, ha eddig
nem ott volt.
Csisztu: Nagy teher nyugszik majd valószínûleg Kásás Zoltán vállán,
hiszen azt többen mondták – nem tudom mi igaz ebbõl, de azért érezni
lehetett –, hogy Somossy József bizonyos tekintetben oka, legalábbis,
mondjuk úgy, kiindulópontja lehetett azoknak az érzelmi kicsapongások-
nak, amelyek akár ehhez a rosszemlékû döntõhöz is vezettek.
Kásás Zoltán (felvételrõl): Nem tudom elképzelni, és nem lesz ilyen,
ezt egészen biztosan mondhatom, ugyanis a felkészülésünknek az
egyik része a fegyelem gyakorlása is. Az edzéseken is maximális fegyel-
met követelek, és igyekszem a játékosokat olyan módon is befo-
lyásolni, hogy az ellenfélnek egy-egy durvább megnyilvánulására ne
úgy reagáljanak majd, hogy visszaütnek, visszarúgnak. Maradjunk a
régi magyar mondásnál: „Nem az az igazi magyar gyerek, aki adja,
hanem aki állja”, és ez nagyon-nagyon lényeges lesz. Nem lesz verekedés
a mi mérkõzéseinken.
Kaszala: Kása, meg fogod tudni állni, hogy ne üss vissza?
Kásás: Nagyon régóta kapom, tehát valamennyire hozzá is szoktam.
Általában nem puszilgatnak, nem simogatnak az ellenfeleim.
Kiss (hergelõdve): Már hiányozna is, nem?
Kásás: Igen, nagyon… Föl vagyok rá készülve, hogy nagyon kemény
lesz. Sokkal keményebb lesz ez a bajnokság, mint az olasz, mármint
olyan szempontból, hogy a víz alatt komolyabb dolgok is elõfordul-
hatnak majd. Víz fölött pedig reméljük, hogy nem. Azt hiszem,
abból az esetbõl nagyon sokan okultak, és hát apukám tényleg a
megfelelõ ember lehet, higgadt, nyugodt valaki, aki a fegyelmet azért
megköveteli. Nem lesz, szerintem sem lesz verekedés. A másik dolog,
hogy az tényleg egy furcsa érzés: együtt nyertünk nagyon sok címet
és utána pedig riválisként szállunk vízbe. Ez tényleg furcsa, tehát az
ember néha tényleg nem tudja, hogy most akkor jóban vagyunk vagy
nem vagyunk jóban? Befejezzük a bajnokságot, utána olyan jó barátok
leszünk hirtelen, ugye a válogatottban. De ez annyira ösztönösen
21
jön, hogy mindenki tudja, megint egy közös sikerért küzdünk együtt,
amikor a bajnokság van, akkor meg – nem mondom, hogy soha nem
hívjuk föl egymást – mindenki megmarad a saját csapatában.
Kaszala: Arra, hogy vajon jóban vagytok-e vagy sem, reméljük, hogy
rövidesen megkapjuk a választ, mert hogyha minden igaz, akkor Varga
Tamás van a vonalban. Az a világbajnok Varga Tamás, aki annak idején,
másfél évvel ezelõtt részt vett abban az ominózus verekedésben. Hogyha
jól tudjuk, akkor õ már rendezte ezeket a dolgokat Gergõvel, már többször
leültek és megbeszélték, de ha minden igaz, akkor hivatalos formában ez
majd most történik meg.
Csisztu: Mondjuk, ilyen szokatlan keretek között egy formális bocsánat-
kéréssel?
Varga Tamás (telefon): A formális bocsánatkérésrõl szó nincsen, mert
nem formálisan kérek most bocsánatot, és kértem már többször.
Nem ez az elsõ fórum, ahol én ezt mondom. Több újságban, cikkben,
rendezvényen kérdeztek errõl, mert az emberek erre kíváncsiak és
természetes, hogy érdekli õket: egy ilyen verekedés után hogy tud-
tunk újra együtt játszani, és hatalmas sikerekért harcolni együtt
Gergõvel. Hát tök egyszerû erre a válasz valójában – mint ahogy már
bevezettétek ezt –, az edzõ személye mindenféleképpen meghatározó
lesz ebben az évben a bajnokság nyugodtságát tekintve. Én egy olyan
játékos vagyok, aki kicsikét túlpörög a mérkõzéseken a sikerért, és ha
még a parton is van egy olyan edzõ, aki ezt nem lenyugtatja esetleg,
hanem szintén pörög, nos (kivárás) akkor az ember könnyen elveszít-
heti a fejét.
Csisztu: Gergõ, elégedett vagy most ezzel, ami itt elhangzott? Ez garancia
lehet számodra is?
Kiss: Úgy gondolom: Tamás annyira sokszor átgondolta már ezt az
egészet, hogy szerintem a legvéresebb rémálmaiban sem tér vissza ez
a valóság többet, és azért tudtuk ezt így kommunikálni, ilyen egy-
szerûen, mert én bízom abban, hogy a saját érdekében ez nem fordul
elõ többet. És nem csupán velem, mással sem. Itt az a lényeg, hogy
senki, senkivel ne tegyen ilyet a jövõben. Nemcsak konkrétan az
érintettekre gondolok, hanem úgy általánosságban, hogy soha ne
történjen meg ez még egyszer.

22
Kaszala: Így legyen. Egészen röviden, hol tart most ez az ügy?
Kiss: A hivatalos résszel semmi konkrétum még, a bíróság nem tûzött
ki tárgyalási idõpontot, a másik része pedig ott tart, hogy világbajno-
kok vagyunk, együtt. Ennyi.
(Nagy öröm volt számunkra, hogy a Rivális nyitóadásában ilyen mélysé-

gében vesézhettünk ki egy ilyen rosszemlékû pillanatot, s fõként, hogy ennyire
könnyedén jutottunk túl az ominózus eseten. Amennyire gördülékenyen
intéztük egyébként Kásáék ideérkezését, olyannyira nehézkes volt a világ-
sztárok távozása, és nemcsak a számos autogramvadász és fényképkészítõ
miatt. Kásás Tamás ugyanis egy új autóval érkezett – amit az adás elõtt egy
órával vett át –, de úgy tûnt, járgány és gazdája még nem nagyon melegedhetett
össze, mert semmilyen varázsigére sem akart elindulni a „jószág”. Így segítséget
kellett hívni, míg Kását mi, magunk segítettük ki, hogy ne késsen el lehetõleg
az elsõ edzések egyikérõl.
A szezonban egyébként nagyjából balhémentesen zajlott minden, már ami a
Honvédot és a Vasast illeti. 2004 februárjában ugyanis a Szolnok-BVSC
összecsapáson összeverekedett a Szolnok edzõje, Hasznos István és a játékos
Varga Zoltán. Talán véletlen, de azért említésre méltó, hogy éppen annak a
világbajnok Varga Tamásnak az unokatestvére, aki a korábbi botrányos ügy
vezéregyénisége volt. A Riválisban ezt is felgöngyölítettük, végül megszólalt
mind a két érintett, mint ahogy – éppen az Euroligában való összekerülés
kapcsán – újabb olimpiai bajnokok, Steinmetz Barnabás és Molnár Tamás
is ellátogatott hozzánk. Természetesen újabb sztárok társaságában szerettük
volna végigelemezni a bajnoki döntõt – a Domino-Honvéd a négy meccsig
tartó fináléban 3-1-re nyert, a második találkozót egyébként bírói mûhiba
miatt újra játszották –, de csak a honvédosok, az olimpiai bajnok Fodor
Rajmund és az ifjú titán, Paján Viktor érkezett meg. A Vasas vízilabdázói
az összetartás mellett döntöttek, senki nem nyilatkozott, jóllehet ezt nem
tiltották meg nekik. Az olimpiai és világbajnokokkal megerõsített Vasas
ismét lecsúszott a bajnoki aranyról, így továbbra is csak 2. hely jutott nekik
idehaza. Kásás Tamás trófeagyûjteményébõl tehát továbbra is hiányzik a
hûn áhított magyar bajnoki cím. Édesapjának ugyanakkor nem csak ezt
kellett megemésztenie, de azt a sajnálatos tényt is, hogy a Vasas nem jutott
be az Euroliga legjobb négy csapata közé sem, s éppen az a Honvéd ütötte el
23
a Final Fourtól, amely végül is megnyerte a nemzetközi kupát.
Talán ennek is volt köszönhetõ, hogy Kásás Tamás nem maradt tovább
Magyarországon, visszatért Itáliába, ahol a Savonánál folytatja pálya-
futását mind a mai napig, ráadásul a 2004/2005-ös idényben megnyerte a
gárdával a LEN-kupát.
Kiss Gergõ sikersorozata mit sem változott, hiszen az elmúlt szezonban is
bajnokságot nyert, az Euroligában pedig a második helyet szerezte meg
csapatával.
És hogy a válogatott mellett se menjünk el szótlanul – hiszen a szurkolók sem
voltak hallgatagok, amikor minden idõk egyik legizgalmasabb olimpiai
döntõjét üvöltötték végig 2004-ben –, az athéni fináléban 8-7-re vertük a
szerbeket, így Sydney után újabb olimpiai bajnoki címet szerzett mások
mellett Kásás Tamás és Kiss Gergõ is.
Jött aztán a 2005-ös montreáli világbajnokság, ahol enyhén „dézsávû”
érzésünk támadt, hiszen a fináléban ismét a szerbek ellen játszottunk, s
ezúttal is 8-7 lett a vége. De mekkora különbség, hogy ezúttal a szerbek
javára! Lehet persze elemezgetni, keresni az okokat de annyi tény, hogy az
olimpiához képest átalakított együttesünk talán kevésbé bírta szusszal.
Sokszor elemezgettünk a csapat kiválóságaival sok mindent, s azt hiszem,
az is igaz lehet, hogy többek között a Kemény Dénes szövetségi kapitány
által az elmúlt években dirigált, és az említtettek mellett olyan neveket – mint
Benedek Tibor, Molnár Tamás, Fodor Rajmund, Kósz Zoltán vagy Biros Péter –
felvonultató gárda igenis elkényeztetett minket, sportrajongókat. Ezért lehet
talán, hogy velük együtt már sokan nem úgy gondolnak egy vb-ezüstre, hogy
az egy megnyert érem volna. Sokkal inkább úgy, hogy az egy elvesztett
arany. Tudják mit? Nekem legyen mondva!

24
Kammerer – Storcz – Vereczkei – Horváth
(Soha nem fogjuk elfelejteni. Már mint azt, hogy Sydney-ben, az olimpián
együtt éltünk meg minden örömöt a kajaknégyes és kajakpáros tagjaival,
Kammerer Zoltánnal, Storcz Botonddal, Vereczkei Ákossal és Horváth
Gáborral. Jelen lehettünk a gyõzelmeknél, sõt korábban a „gyötrelmek és
kétségek” idején is, így testközelbõl érzékelhettük, amolyan alkalmi pszicho-
lógusként, hogy milyen nyomás nehezedik legkiválóbbjainkra életük legfon-
tosabb napja elõtt. Sõt, a modernkor kütyüinek segítségével, sms-váltások útján
próbáltunk lelket önteni beléjük, ha lejjebb voltak, mint a padlószint. Ez volt a
legkézenfekvõbb megoldás, elvégre a mi bázisunk Sydney-ben volt, nem Penrith-
ben, ahol a kajak-kenu versenyeket rendezték. Megtisztelõ volt ez a bizalom
részükrõl, hiszen így nem csupán mi igyekeztünk segíteni korábbi olimpiai
tapasztalatokkal, de részesei lehettünk kicsit annak a lelkiállapot-változásnak
is, amelyet egy élsportoló él át a döntõ elsõ pillanataitól a katarzis bekövet-
keztéig. Partra lépésükkor is ott toporogtunk a stégnél, jóllehet interjút ott, akkor
nem készíthettünk, csak a pályán kívül – mivel egy nem jogtulajdonosi jogokkal
bíró csatorna képviselõiként voltunk jelen –, de úgy érezzük, sokat elárul, hogy
mégis hozzánk léptek oda elõször. Vagyis, felejthetetlen közös élmények
sorakoznak bennünk a múltból elsõsorban a páros tagjait illetõen, amely
mára, azt hiszem, kijelenthetjük: igazi barátsággá érett.
Talán ezért is érintett minket még mélyebben, amikor hírül vettük, illetve
kiéreztük a privát beszélgetésekbõl két évvel a nagy gyõzelmek után, hogy
állandósult a viszály és a harag feloldhatatlan. Egy lehetõség marad: akár a
suliban a bajkeverõket, szétültetni õket, hogy tisztázhassák, ki hányadán áll a
másikkal. Tudtuk, éreztük mi persze, hogy két ilyen sikerorientált „macsónál”
biztosan az eredményesség körül nõ a bibi, hiszen a kajakkirályok a 2002-es
világbajnokságon párosban negyedikek lettek, négyesben pedig harmadikok.
Felbomlott az aranynégyes és az aranypáros is, mindenki járta a maga útját.
A 2002/2003-as szezonban olyannyira elmérgesedett a viszony, hogy Storcz
Botond már nem is edzett a Sári-különítménnyel, sõt a világbajnokságra sem
jutott ki. A legmeglepõbb – számunkra – Kammerer Zoltán és Storcz Botond
egymástól való eltávolodása volt, hiszen korábban nemcsak sportolóként,
hanem magánemberként is jó viszonyban voltak, családjaik összejártak, még
gyermekeik is szinte egy idõben születtek. 2002. október 1-jétõl állandósult a
25
mosolyszünet, s ebben a nem kis energiákat megmozgató feleségek sem tudtak
áttörést hozni, nyilván a személyes érintettség okán is. Hiába próbálták
összeterelni a kétszeres olimpiai bajnokokat, fáradozásaik kudarcot vallottak.
Ekkor kerültünk mi a képbe, pontosabban a Rivális. Kameráéktól nagyjából
tudtunk az évek óta tartó viszálykodásról – magánemberként, de úgy dön-
töttünk, most riporterként lépünk elõ, elvégre a Rivális a legjobb fórum ennek
átbeszélésére, tisztázására, hiszen korábban ez a szándék is vezérelt minket a
mûsor életre hívásában. Ráadásul azt is tudtuk, most vagy soha, hiszen
amennyiben nem kezdi el az egység 2003 októberében a felkészülést, aligha lesz
itt athéni aranyérem. Szóval elindult a titkos és taktikus háttérmunka, azzal a
végcéllal, hogy egy adásba tereljük az összes érintettet, hogy feltérképezzük,
miként fajultak idáig a dolgok. A kollektív szervezkedésnek persze a négyes
tagjain kívül Sári Nándor vezetõedzõ, Angyal Zoltán szövetségi kapitány, no
és a feleségek is „áldozatául” estek.
Aprólékos puhatolással igyekeztünk megtudni, hogy mikor és miért indult a
„haragszom rád”, s talán senkit nem ér most meglepetés, ha azt mondjuk: apró
félreértések sorozata vezetett idáig. Megosztottuk tervünket velük, jöjjenek
közösen a Riválisba – kezdje Kammerer Zoltán és Storcz Botond, s meglátjuk,
utána mi lesz. Hosszas gyõzködés után, állítólag kizárólag miattunk vállalták,
de nem sok jóval kecsegtettek: azt mondták, bármi lehet, még az is, hogy jól
összeszólalkoznak a stúdióban, és még jobban elmérgesedik a helyzet. Ilyen
elõjelekkel vágtunk neki a Rivális második adásának, és nekünk – bízva
„múltszázadi” sportolói emlékeinkben s jól megedzett empátiánkban – feltett
szándékunk volt, hogy kibékítjük õket. Akkor kezdett csupán inunkba szállni
a bátorság, amikor a mûsor elõtti várakozás során egyetlen szót sem szóltak
egymáshoz a büfében. És ekkor még elõttünk állt hatvan perc élõ…)
Csisztu: Ilyen közel – mondjuk ilyen beszélgetésen –, mikor ültetek egy-

máshoz utoljára?
Storcz: Már nagyon rég, de különben meg nem is tudom, mikor,
szerintem a válogatón beszélhettünk utoljára.
Kammerer: Igen, de ültünk egyébként egymás mellett nagyon sokat
a repülõtéren, legutóbb Duisburgból hazafelé, 3 óránk volt együtt –
jó régen volt már –, és akkor igen jót beszélgettünk, csak nem a
szakmáról, tehát végülis ültünk egymáshoz közel, csak nem így…

26
Kaszala: Szándékosan kerültétek a szakmát?
Kammerer: Nem tudom, én nem akartam szakmai dolgokba belemenni,
volt fontosabb: építkezés, meg gyereknevelés, meg ilyenek, úgyhogy
eltelt az idõ így is.
Csisztu: Az biztos, hogy sok minden történt veletek a sydney-i gyõzelem
óta magánélet tekintetében is, de azért vagyunk ma itt, mindenki azt
várja és azt mondja: eljött az ideje annak, hogy az olimpia felé haladva,
talán egy picit a szakmáról is kéne beszélgetni; nem?
Kammerer (határozottan): Beszéljünk.
Kaszala: Beszéljünk, és nem csak mi gondoljuk úgy, hogy itt az idõ, és
talán a huszonnegyedik órában vagyunk, hanem Botond felesége,
Mednyánszki Szilvia is, aki szintén a kajak szakma nagymestere, õ is
világbajnok. (meglepett arcok a stúdióban)
Mednyánszki (felvételrõl): Úgy vélem, hogy most már nincs idõ ezen
gondolkodni, hanem csinálni kell, mindegyiknek csinálni kell. Le kell
ülni egyszer megbeszélni, hogy mit akarnak, hogy akarják, és tenni,
haladni kell. Én ebben a párosban látom ismét a jövõt, most ezt
megpróbálom elfogultság nélkül mondani, nagyon nehéz, de én úgy
látom, hogy ebben a duóban van fantázia, ezt az olimpiát még meg
lehet csinálni úgy, ahogy szeretnénk. És ha tényleg mindenféle kétes
gondolat nélkül beülnek a hajóba, teszik a dolgukat, akkor képesek
lesznek rá, hogy jól menjenek.
Csisztu: Mi volt meg akkor, amikor ez a sydney-i gyõzelem összejött, és mi
múlt el azóta, hogy sem az eredmények, sem – ezek szerint – a társaság –
mondjuk úgy – szellemisége valahogy nincs a csúcson?
Storcz: Az tény és nyilvánvaló, hogy olimpiai bajnokokat egy csapatban
kezelni meglehetõsen nehéz, tehát erre még igazán nem volt példa
sportágunkon belül sem, hogy valaki ismételni tudott két egymást
követõ olimpián. Ráadásul, ha ugyanazok az emberek, akik nyertek egy
olimpián, a négy év alatt is folyamatosan össze vannak zárva, az
nyilvánvalóan feszültségeket rejt önmagában. Ahogy Sydney-t el-
hagytuk, ahogy túl voltunk rajta, ugye csak pozitív élményekkel, meg
eredményekkel, ahhoz képest azért nyilvánvalóan nehezebb a
motivációt megtalálni. Tehát bármennyire is azt mondjuk, hogy igen,
iszonyatosan motivál bennünket egy-egy világverseny, azért a tudat
27
alatt ott motoszkál, hogy mégsem olimpia. Most nem szerencsés ezt
kimondani, de valóban errõl van szó. Ennek ellenére én azt gondolom,
hogy végül is 2002-ben az Európa-bajnokságon ezüstérmesek voltunk
párosban, világbajnokságon harmadikok, de nem azért kajakozik egyi-
künk sem, hogy második meg harmadik legyen. Tehát azért ez bánt,
meg zavar minket.
Kaszala: Egy évvel ezelõtt szétmentetek. Próbáljunk meg tehát egy kicsit
a múltra visszatekinteni, és keressük meg ezt a feszültségforrást, hogy
honnan indulhatott ki ez az egész, mi történhetett azon a bizonyos egy
évvel ezelõtti október 1-jei napon.
Kammerer: Aznap kezdtünk el edzeni, tehát lejárni tréningre, és volt
egy közös csapatmegbeszélésünk délelõtt, de Botond már nem volt
ott. Nem gyanakodtam, mert tudtam, nem jön majd délelõttönként,
mert iskolába jár és vizsgázik. A végén az edzõnk azt mondta, men-
jünk el evezni, Botonddal majd délután fog beszélni. Ezt követõen
volt este a kétéves évfordulónk, és ott találkoztunk. Akkor már sej-
tettem, hogy valami van, s kicsit olyan ferde szemmel néztünk
egymásra, de ott tisztáztuk a helyszínen. Tehát a tél az nem úgy telt
el, hogy harag lett volna vagy akármi. Bíztunk abban, hogy attól még
lehet jól együtt menni egy hajóban, hogy külön-külön készülünk,
mert ugyanígy volt az olimpiai évben, hetente 3-4-szer voltunk csak
együtt, és így is kialakult a párosunk. De hozzátartozik az egészhez,
hogy ami kettõnk között történt, az egy elég kesze-kusza történet,
ahogy kialakult már az is. Tehát nem váratlan, hogy ez lett a vége
(elgondolkodva), sajnos mégiscsak komolyabban összezördültünk…
Csisztu: Botond, miért érezted azt, hogy neked menned kell: nem volt jó
a csapatszellem, vagy egyéb okok is voltak itt? Az is felmerült, hogy Sári
Nándor nem akar kivételezni, illetve a többieknek nem tudná megindo-
kolni, hogy te miért is nem jársz délelõttönként edzésre. Hogy adódtak
össze ezek, vagy tulajdonképpen mindegyik csak egy apró, pici részlet
volt?
Storcz (határozottan): Szerintem mindegyik csak egy apró, pici részlet
volt, és akkor így ez nagyjából kiadott egy egészet. Egy év távlatából
visszagondolva most azt mondom – és pont az én számból hangzik
egy kicsit furcsán –, hogy jó, hogy így alakult, mert ha marad minden

28
a régiben és megyünk Zolival párost, meg ugyanúgy négyest is, s
lettünk volna dobogósok – másodikok, harmadikok –, akkor nem
lennénk ott, mint mondjuk most. Nem lennénk ott, hogy úgy azért
mára többé-kevésbé megfogalmazódott mindenkiben – ennek így
vége, váltani kell, és akkor össze kell állni, fõleg lelkiekben.
Kaszala: Igen, furcsa, hogy azt mondod, ennek így kellett alakulnia, mert
te a vb-n sem voltál ott, tehát azért ez egy – hogy így is fogalmazzak – elég
távoli rekord egy olimpiai bajnoki címhez képest.
Storcz: Ezért mondom én is pontosan azt, hogy furcsa volt, tehát én
abszolút nem örülök neki, de ha a jövõ évi jó szereplésnek ez volt az
ára – amit most még nem lehet megmondani –, hogy a fejekben tényleg
letisztuljanak a dolgok, akkor ki merem jelenteni: belefért.
Kaszala: Volt benned egyfajta tüske ott, ezen az októberi napon?
Storcz: Biztos, hogy volt.
Csisztu: És úgy érzed szakmailag, hogy megérte? Tehát, jó volt az, hogy te
egy megváltozott környezetben, más edzõvel, más hangulatban készültél?
Storcz: Szerintem az igazán sosem rossz, ha az embert a környezete
vagy egyéb más külsõ tényezõk befolyásolni tudják, nyilván, hogyha
pozitív irányba történik mindez.
Kaszala: Botond, ugye azt mondtad, hogy sok pici, apró dologból tevõdött
össze ez az egész feszültség, Zoli viszont említett nekem egy szituációt:
amikor egyszer meglátott téged Kucserával, majd Bártfaival együtt a
Dunán, és az elég rossz érzéseket váltott ki belõle. Hogyan emlékszel erre
vissza?
Kammerer: Van egy szponzorunk, egy motorgyártó cég, amely végül
is tett egy felajánlást a férfi kajak négyes érdekében: a tavalyi negye-
dik helyet szerette volna egy kicsit feljebb tornázni, és volt egy közös
ünnepélyes aláírásunk. Ott voltunk Botonddal, meg hat versenyzõ
rajtunk kívül és Sári Nándor vezetõedzõ. Akkor Botonddal hármas-
ban tárgyaltunk – Nándi, Botond és én –, és megbeszéltük, hogy jövõ
héten kimegyünk Mecherenbe, Horváth Gáborral megyek párost, de
ha nyerünk vagy utolsók leszünk, szóval akármi is lesz, Szegeden
Botonddal ülök egy hajóban. Attól függetlenül, hogy Szegeden és
Mecherenben milyen eredmény születik – ha mind a kétszer nyerünk
vagy ha egyik elsõ, másik utolsó –, akkor sem dõlt még el, hogy a
29
válogatón milyen felállásban állunk rajthoz. Végül is Botondon akkor
azt láttam, hogy ez egy korrekt – nem mondom, hogy ajánlat, mert
ez nem egy ajánlat volt, hanem átbeszéltük közösen – eljárás volt
részünkrõl. Elfogadta, és végül is belement, de pár nap múlva Horváth
Gabi összetörte magát, és akkor volt három lehetõségem: vagy kivi-
szünk Mecherenbe egy harmadik személyt, vagy itthon maradok, a
tájékoztatón elindulok egyesben, vagy pedig a Botond kijön Meche-
renbe, és ott megyünk két párost. És Botond akkor azt mondta: nem
akar kijönni. Legalábbis is én így tudtam, mert nem mi beszéltük meg,
hanem üzengetés volt oda-vissza, szövetségi kapitányi, edzõi oldalról…
Csisztu: Az kínos, mikor bekapcsolódnak néhányan az üzengetésbe.
Kammerer: Igen, mindenki beszélt mindenkivel, csak mi egymással
nem. Máig nem értem, miért nem. Kimentünk Veréb Krisztiánnal,
végül is a harmadik verzió volt – kivittünk egy új versenyzõt, és két
ezüst jött össze. Következett a szegedi nemzetközi két hét múlva,
üzentünk is Botondnak, hogy menjünk 500 párost, és a szövetségi
kapitányon keresztül visszaüzent, hogy neki nem kell extra kedvez-
mény. Innentõl kezdve az volt a becenevem, hogy „Extra Zoli”. Tehát
gondolom, hogy igaz a történet, és nem tudom, miért is alakult ki.
(Botond a szünetben igencsak meglepõdött, mivel még soha nem hallott az

Extra Zoli kifejezésrõl, úgy látszik, olyan távol kerültek egymástól egy
„szakmán” belül, hogy a fülek és szájak közt nem a legrövidebb út volt az
egyenes. Kezdett egy kicsit komédia-ízûvé válni a dolog, mind jobban merül-
tünk el a részletekben…)
Storcz: Az idei évben távol voltam a vérkeringéstõl, tényleg most hallot-

tam elõször ezt a kifejezést.
Kammerer: Ez az „Extra Zoli” nálunk volt a csapaton belül, nem kifelé
meg az újságban, a fiúk csak cikizni akartak vele.
Kaszala: Világos. Botond, te miért utasítottad vissza ezt az extra kedvez-
ményt?
Storcz: Én nem utasítottam vissza ezt az extra kedvezményt.
Csisztu: Na, mik derülnek ki, nehogy itt…
Storcz: Szerintem az a baj ebben az egész történetben, hogy annyi

30
ilyen oda-vissza csatolt információ volt, és mindenhol ferdült egy
kicsit, hogy képtelenség így kiigazodni rajta. Persze vannak dolgok,
amit Zoli is félreértelmezett, ahogy pedig félreértelmezte, jogos a
sérelme, és volt olyan, ami hozzám jutott el ferdítve, ez alapján nyilván
nekem is jogos a sérelmem.
Csisztu: Akkor a Rivális kiváló terep lesz, hogy ezeket az üzengetéseket
végre rövidre zárjuk, és kiderüljön, hogy valóban kinek mi volt az eredeti
szándéka.
Storcz: Mondjuk, tényleg úgy indult az egész, hogy Zoli kipróbálta
Veréb Krisztiánnal. Ezek után nyilvánvaló, ha ezt teszi, akkor én sem
ülhetek a fenekem, és malmozhatok. Tehát ennyi, és ettõl kezdve
már göngyölõdött magától a hógolyó.
Kaszala: Már most megmozgattuk a kajaktársadalmat, a sportágat
kedvelõket, számos hallgató szeretne az ügyhöz hozzászólni.
Hallgató 1 (telefon): Van szerencsém ismerni mindkét embert, mond-
hatni baráti viszonyban vagyok velük. Az igaz, hogy tényleg a világ
legjobb kajakosaival van dolgunk, és pusztán egyetlen egy dolog tar-
totta õket távol, hogy hát ugye egy kicsit elszálltak talán a sydney-i
siker után, de… (erõteljes fejrázás a stúdióban). Az ember másképp éli
meg, mint külsõ szemlélõ, és szerintem az, hogy elbeszéltek egymás
mellett, jót tett ebben az évben, mert biztos vagyok benne, hogy
valóban most kiéhezettek arra azt athéni aranyra.
Csisztu: Kiböjtölték, ez vitán felüli.
Hallgató 1: Tényleg azt tudom kívánni, hogy felnõtt módon visel-
kedjenek, ne üzengessenek, hanem szemtõl szemben beszéljék meg,
és akkor az égvilágon nem lesz semmi probléma, onnantól kezdve
csak és kizárólag tõlük függ majd minden. Ez a véleményem, de õk
ezt pontosan tudják.
Csisztu: Nagyon egyszerûnek hangzik a recept. A két úr idõközben nagyon
komoly változáson ment át, hiszen, ugye, apukák lettek, mondhatni fele-
lõsségteljes, felnõtt férfiak, úgyhogy reméljük, ezt a fajta felnõtt jelzõt a
szó legnemesebb értelmében élik meg.
Kaszala: Újabb jelentkezõnk van, aki szeretne hozzászólni.
Hallgató 2 (telefon): Nem a szembeállítás oldaláról közelíteném meg
a dolgot, hanem elhangzott, hogy ugye nem volt olimpia, hiába
31
szerették volna azt hinni, hogy a motiváció az volt. Én szurkolói
részrõl közelítenék: tessék elhinni, hogy drukker esetében nincs meg
az a különbség, nincs meg az a rangsorolás, hogy olimpiáért, világ-
bajnokságért, Európa-bajnokságért szurkol-e az ember. A szurkolónak
ugyanúgy szorul el a szíve, amikor valaki fönn áll a dobogó tetején, és
játsszák a himnuszt. Érezniük kell – amikor egy általuk esetleg kevésbé
fontosnak vélt versenyre mennek is –, hogy nincs különbség. Nagyon jó
nézni bármelyiket…
Kaszala: Talán ezek a legfontosabb olyan mondatok, amelyek valóban
azt a fajta extra adalékot adhatják nektek, amely talán két olimpia
között hiányzik. Tényleg így van, hogy egy sportoló másképp közelíti
meg, vagy ha már a dobogón áll, akkor ott szinte mindegy, hogy milyen
világversenyen hallja a himnuszt?
Kammerer: Igazából a dobogón állni, mindig nagyon jó, fõleg a tetején,
meg nagyon jó hallgatni a himnuszt, sõt még a versenyek között sincs
különbség, tehát olimpiát ugyanolyan érzés nyerni, mint világbajnok-
ságot, meg Eb-t. Csak valahogy a média, meg az emberek sokkal többet
foglalkoznak egy olimpiai gyõzelemmel.
Csisztu: De ne mond nekem, hogy az olimpiai dobogón állni ugyanolyan…
Kammerer: Egész más, de talán pont azért, mert négyévente van. Fel van
fújva, ugye számos sportesemény van egyszerre, és mindenki arról ál-
modozik, hogy egyszer bajnok legyen, mert világbajnok nagyon sok van
kajak-kenuban is, de olimpiai sokkal kevesebb. Mondjuk a tizede vagy
nem is tudom hányada, ráadásul az odavezetõ út sokkal rögösebb és
nehezebb, ezért talán a megítélésben is más, és talán ezért furcsa ez az
egész, hogy nem tud már felizgatni néhány versenyzõt a világbajnokság.
Csisztu: Akkor kétszeres olimpiai bajnokként még mi a motiváció,
lehet-e az, hogy az elmúlt néhány év messze nem volt olyan eredményes,
mint ami a címek alapján számotokra méltó lett volna?
Storcz: Szerintem mindenféleképpen, mert ha ezt a három évet az
olimpia után zsinórban végignyertük volna, akkor a hozzáállásomon
biztos meglátszódna az a rossz magabiztosság, hogy mi verhetetlenek
vagyunk. Míg így küzdünk, hogy bizonyítsuk: nem véletlen lettünk
elsõk Sydney-ben.
Kaszala: Mindenki szerint fontos az, hogy leüljetek és megbeszéljétek a

32
köztetek levõ konfliktusokat vagy azokat a minimális feszültségkeltõ
okokat. Haladjunk ezen az úton tovább. Világbajnokság, az idei világ-
bajnokság… Botond, te itthon maradtál. Hogyan élted ezt meg?
Storcz: Másként. Baromi rossz volt itthon ülni, és nem kint lenni a
vb-n, viszont külsõ szemmel sokkal egyértelmûbben, tisztábban látni
az egész mezõnyt…
Csisztu: Láttál valami mást is, pontosan ebbõl a szemszögbõl?
Storcz: Belülrõl mindenki azt mondta, hogy felgyorsult a mezõny.
Amikor versenyeztem, én is ezt érzékeltem. Kívülrõl egész más lát-
szódott. Egyszerûen csak annyi a hiba, hogy nálunk nincs meg igazán
az az egység, amit látni egy-egy nemzetnél, mert nem hiszem el,
hogyha négyesben tudunk, vagy tudnak a fiúk másodikak lenni, akkor
a két egyessel, a két párossal nem lehet számolni. Szóval biztos vagyok
benne, hogy összhangbeli különbözet van.
Csisztu: Tulajdonképpen nem a technika, nem a felkészültség, és nem
felejtettetek el kajakozni sem, hanem egyszerûen arról van szó, hogy az
a fajta, egész válogatottra értendõ, csapategység tûnt el?
Storcz: Szerintem… (elgondolkodva) Igen, talán ez a legjobb kifejezés.
Van egy másik oldala is: a külföldiek, akik feljöttek, fiatalabbak. Ha
megnézzük az 500-as eredményt – két hetedik hely – egyesben és páros-
ban, az alapján senki sem gondolná, hogy a négyesnek másodiknak kell
lennie, hanem ötödik, hatodik hellyel számolna. Ennek ellenére mégis
ott van a négyes.
Kaszala: Zoli, belülrõl milyennek tûnt ez a világbajnokság, és egyál-
talán a vb alatt tartottad-e és hogyan a kapcsolatot Botonddal?
Kammerer: Nem tartottam, mert rosszul esett, hogy amikor utaztunk,
Horváth Gabinak küldött egy sms-t, hogy sok sikert, nekem viszont nem.
Csisztu: Hûha, na itt az a szög meg a zsák…
Kammerer (megbántódva): Ez nem esett túl jól…
Storcz (szabadkozva): Hát, már késõ este üzentem Horváth Gabinak…
Kaszala: És nem akartad zavarni…
Storcz: És már õ sem kapta meg, csak reggel.
Kammerer (még mindig megbántódva): De megkapta, csak reggel hatkor
a reptéren, de nem számit. Ezt elraktároztam magamban, ez így van, ez
megtörtént.
33
Kaszala: De legalább most kijött belõled, és Botond is hallhatta.
Storcz (bevállalósan): Iszonyú hülyén hangzik, de nyilván nem fogok
leülni a tv elé, és örömtáncot járni, hogyha õ sikeresebb lesz egy másik
emberrel, mint velem. Ezt én vállalom. Teljesen egyértelmû, hogy nem
fogok a konkrét riválisomnak drukkolni: de jó, látom most már, hogy
vele is olyan jót tudsz nyújtani, mint velem.
Kammerer (hitetlenkedve a magyarázaton): Persze, de ha Horváth meg
benne ül a négyesben, akkor valószínûleg neki se küld ilyen sms-t…
Csisztu: Világos…
Kammerer: Boti azt is utálta volna – Hori is megmondta –, ha mi
gyõzünk a négyesben, tehát legalább annyi ellenérzés volt ott is…
Storcz (belevágva): De ez természetes.
Kammerer: Persze, én sem örülnék, ha nem jutottam volna ki, és Bártfai
Krisztiánnal nyertél volna egy 500 párost, mert akkor valljuk be, nem
tudnék aludni.
Kaszala: Na jó, most már ennek is pontot tehetünk a végére, az összes
ezzel kapcsolatos sérelem már a múlté, ugye? Folytassuk a vb-vel.
Kammerer (helyeselve): Rendben. Kiutaztunk 10 nappal kezdés elõtt a
vb-re. Mondanom sem kell, hogy itthon nagyon jó formában voltam.
Nem mentegetõzöm, de életem egyik legjobb állapotában voltam.
Kaszala: Igen, ezt nyilatkoztad is…
Kammerer: Valóban. Vereczkei Ákost – Magyarország legjobb egyes
kajakosát – egyszer-egyszer meg is vertem az edzésen, pedig õ is
nagyon jó formában volt. Tehát jó idõket eveztem, és kinn, Atlan-
tában is kiváló volt minden, egészen a verseny kezdetéig, de valahogy
a döntõkre, az utolsó napra minden erõm elszállt. Pedig az elõfutam-
ban, középfutamban nagyon jó, elsõ, második idõket mentünk, nyer-
tünk minden futamot, csak a két finálét nem. Tehát ennyi volt belül-
rõl…
(Két kétszeres olimpiai bajnok ült velünk a stúdióban, de inkább úgy

festettek, mint két komoly ábrázatú óvodás, akik összekaptak játék közben.
Persze õk is hitetlenkedve vették tudomásul, hogy milyen apróságok kezdték
bebetonozni a köztük gyülemlõ feszültséget, s mindkettõ megelõlegezett 10-
20 kedveskedõ sms-t a másiknak. A félresikerült üzengetések egykoron bántó

34
tartalma is kezdett kiüresedni, ahogy egyre többet beszéltünk róla, s érezhetõ
volt, ahogy oldódott köztük a hangulat. …)
Csisztu: Volt akkor egy „gyök alatti” sms, ami ezek szerint sosem
érkezett meg. Ezen már túl vagyunk.
Kaszala: Van viszont egy rádióüzenet is a világbajnokság után. Hogy is volt?
Kammerer: Botond biztos nem hallotta, mert nem nagyon reagált rá.
Storcz: Nem, a Klubrádiót hallgatom, ezért nem hallhattam.
Kammerer (bólogatva): Ja, ezért…
Csisztu: Nagyon rendes vonás!
Kammerer: Egyébként szoktuk együtt is hallgatni, még korábban.
Mindegy… Szóval volt egy helyszíni ideiglenes stúdiónk, és volt egy
negyedórás beszélgetésem élõben, aminek végül is az volt a vége,
hogy hirtelen – nem volt rávezetés, semmi – én most üzenjek valamit
Storcz Botondnak. Hirtelen az jutott eszembe: Botond készülj fel, és
védjük meg az olimpiai bajnoki címünket jövõre, Athénban. S akkor
végül is úgy lett vége, hogy mondta ott a riporter: „Botond, ez felkérõ
egy keringõre.”
Csisztu: És hol a frakk, meg a habos ruha akkor…?
Storcz (védekezve): Nem jutott el hozzám, nem jutott el hozzám…
Kaszala: És sose jött rá válasz?
Kammerer: Nem, a mai napig nem.
Csisztu (határozottan): Akkor most itt a nagy alkalom...
Storcz (komolykodóan): Keringõzöl velem, Zoli?
Kammerer (örömteljesen): Jó, bármikor…
Csisztu (viccesen): Keringõt? Váltsatok mûfajt, fiúk! Még nem késõ…
De a viccet félre téve, jól hangzik, ez valóban egy olyan felhívás, amelyet
nagyon sokan óhajtanak már. Az imént hallott telefonokból, illetve az
idõközben érkezett üzenetekbõl is az derült ki, hogy a szurkolók nagyon
hiányolnak benneteket és az eredményeiteket is együtt.
Kaszala: Talán érdemes lenne azt is meghallgatnunk, hogy vajon mi
lehetett a titka ennek az athéni aranypárosnak, amely után most min-
denki ácsingózik.
Mednyánszki (felvételrõl): Az biztos, hogy két különbözõ karakterû
emberrõl van szó, de tulajdonképpen az volt rájuk a legjellemzõbb,
35
hogy kiegészítették egymást tökéletesen. Szerintem most már ez az
év is elment, és kiderült, õk egymás nélkül nem tudnak igazán nagy
eredményeket felmutatni. Sokkal jobbak voltak együtt, sokkal
jobban összeillettek, mint ahogy most próbálkoztak más párral, én
sajnáltam is, hogy megbontották ezt az egységet, mert ami egyszer
nagyon jól muzsikált, az szerintem mindig is jól fog tudni. Ezért is
gondolom, hogy felesleges volt szétszedni a duót.
Kaszala: Mednyánszki Szilvia nagyon komoly érveket vonultatott fel.
Botond, mi volt a titka ennek a tökéletes összepasszolásnak?
Storcz: Elõször a fizikális dolgoknál maradva: nagyon szerencsés, hogy
nekünk igazán nem kellett tanulnunk azt, hogy egyszerre evezzünk,
egyszerre mozogjunk a hajóval. Ez tényleg véletlen, de a technikánk
összepasszol.
Kaszala: Ez, mondjuk, azonos képesség, azonos tanult múlt, vagy egész
egyszerûen semmi más csak véletlen?
Storcz: Úgy gondolom, véletlen. Nem egy helyen voltunk gyerekek, nem
egy edzõnél nõttünk fel, úgyhogy ezt nem lehet igazán indokolni.
Nyilvánvalóan sokat is edzettünk, és össze is csiszolódott a technikánk.
Ami pedig a fejben lévõ versenyzést illeti, ott nagyon egységesek
vagyunk, tehát azt tudom mondani, hogy mind a ketten – szerintem
Zoli is – maximálisan nyerõ típusok vagyunk, és õt igazán nem lehet
kizökkenteni a versenyzés alatt.
Csisztu: Az mit jelent? Amikor elrajtoltok, tökéletesen ki tudjátok zárni
a külvilágot, és csak a feladatra koncentráltok?
Storcz: Zolit a külsõ körülmények nem befolyásolják. Erre nagyon jó
példa volt Sydney-ben az 500 páros. Nyertünk négyesben – nyilván
négy embernek köszönhetõen – teljesen normális körülmények között,
párosban viszont teljesen extrém körülmények voltak, szélvihar,
hullámok. Ez abszolút nem befolyásolta a lelkiállapotunkat, nem
kezdtünk el lelkizni, hogy „hú, most mit csináljunk, hogy csináluk,
melegítsünk, ne melegítsünk, lejjebb üljünk, feljebb üljünk” – tehát
nem is foglalkoztunk vele, lepergett rólunk. Ez a része tehát közös.
Kaszala: Zoli, miért voltatok ennyire egy hullámhosszon Botonddal, hiszen
ez a páros Sydney elõtt – ha jól tudom – szinte véletlenül állt össze.

36
Kammerer (meggyõzõdve): Igen, én is úgy érzem, mint Botond és Szilvi
együtt. Mondhatnám úgyis: egymásnak születtünk. Hülyén hangzik,
de tényleg igaz, talán mi voltunk az az egység, amelyik beült egybõl
a hajóba 2000-ben, a válogató elõtt egy héttel, és azonnal olyan jó
idõt mentünk, hogy azóta sem értünk el olyan jót senkivel. Ez
született tehetség, ezt nem tanultuk, nem gyakoroltuk, nem is lehet
elsajátítani. Beültünk, jó volt, elsõre passzoltunk, kicsit finomítot-
tunk, és megnyertük az olimpiát. Ez a rövid történet.
Csisztu (kérdõen): Ilyen egyszerû?
Kammerer (határozottan): Hát igen, nekünk ez így megy.
Kaszala: Nagyon könnyen…
Kammerer: Kicsit kesze-kusza volt, mert akkoriban már tavasszal
mehettünk volna egy szegedi Világ Kupán, de én a tájékoztatón beválo-
gattam magam Vereczkei Ákossal egy párosba, csakhogy Ákos egyest
ment, így ott maradtam pár nélkül. Szóltam Botondnak, menjünk
együtt, de mondta, hogy nem, mert õ is egyest szeretne. Így kerültem
Ádám Attilával egybe, aki akkor már utolsó éves felnõtt volt 32 évesen.
Nagyon nagy meglepetésre gyõztünk, és azokat az ausztrálokat vertük
meg, akiket az olimpián is. Majd jött az elsõ válogató – ott voltak
Botondék és mi is, de se õk, se mi nem nyertünk. Ezután volt egy
zûrös vasárnapom, megittam két-három pohár bort édesapámmal,
aki szólt: nem igaz, hogy nincs annyi eszetek, hogy összeüljetek
Storcz Botonddal. Erre úgy reagáltam, hogy én vazze, én Storcz
Botonddal? Hát van neki párja, vb ezüstérmes, meg ilyenek, de ez
mind a válogató után volt, a második verseny elõtt. Másnap reggel
jött az edzés, és van egy olyan nagyon rossz szokásunk, hogy a hangár
mögé mindig elmegyünk csapatosan könnyíteni magunkon. Akkor
hátranéztem, és Botond állt mögöttem, nem volt ott senki más – lehet,
hogy pont ennek köszönhetõ az egész –, és megkérdeztem: te nyersz
Horváthtal hétvégén? Azt válaszolta, hogy miért, te az Ádival? Már
ekkor látszott, hogy ugyanarra gondolunk, hát akkor beszéljünk róla.
Éppen nagy vihar volt, balos szembeszél, és mi jobb oldalt eveztünk
direkt, ahol nagyon nagy szél volt és csak ketten voltunk. Ott
megvitattuk, hogy valamit lépni kellene, majd délután jeleztük az
edzõnek, aki végül is bevállalta, hogy helyet ad a próbának. Másnap
37
összeültünk, mentünk egy csúcspályát, a válogatót megnyertük, és
innentõl kezdve ez volt. Tehát lehet, hogy nekünk jót tesz, ha ritkán
ülünk össze, de akkor nagyon… Egyszer már bejött.
Kaszala: Valószínûleg így van, de ti nemcsak szakmailag passzoltok össze,
hanem nagyon jó barátok is vagytok, voltatok, illetve reméljük, hogy most
újra azok lesztek, mert hogy Kammerer Zoltán felesége, Hajnalka, éppen
ezt hiányolja.
Hajnalka (felvétel): Igazából Szilvi az, aki jobban látja ezeket a szakmai
dolgokat, így nõi részrõl… Én nem igazán értek hozzá, de nekem
nagyon tetszettek õk így együtt. Szerintem – nem is tudom – olyan-
olyan, nem tudom, úgy testalkatra is az a kettes gyönyörû volt.
Csisztu (kicsit viccelõdve): Ez is egy fontos szempont… Jó, lehet, hogy ezt
nálatok nem pontozzák, mint néhány más sportágban. Van még egy
nagyon fontos üzenet ugyanakkor, ami viszont megint csak szakmai
oldalról erõsíti mindazt, amit annyira óhajtunk.
Mednyánszki (felvételrõl): Nagyon nehéz a lehetõ legmaximálisabb
lángon égni minden évben egy hajóban, és lehet, hogy egy kicsit
megfáradtak. Most úgy érzem, hiányzott belõlük, hogy újra pezsdül-
jenek, lángoljanak, csinálják és akarják ezt a párost, hogy továbbra is
menjen. Lehet, hogy a két olimpiai ciklus – hogy ez a négy év így telt
el – kellett ahhoz, hogy most újra összeüljenek, és újra próbálják azt
a tüzet csiholni, amely ugye 2000-ben ment, mûködött. A lényeg tehát,
hogy újból kell akarniuk ezt a párost.
(A fiúk rettentõen elcsodálkoztak, hogy miként tudtuk mi így becserkészni a

hölgyeket, míg õk ilyen titokban tartani mindezt, hiszen ezeket a megszóla-
lásokat tényleg itt hallották elõször. Nem mondták ki persze, de látszott
rajtuk, hogy roppant büszkék arra: ennyien képesek megmozdulni értük és
persze a békítés érdekében.)
Kaszala: Remélhetõleg haladunk a felé az irány felé, amelyet mindenki

szeretne és óhajtana. Érdekes ugyanakkor, hogy a páros sikere, egy része
lehet annak, amit talán a négyestõl is mindenki vár, hiszen Sydney óta se
a páros, se a négyes nem hozta az elvárt eredményeket. Szerintetek, ha ti
ketten eldöntitek, hogy mehet a menet, akkor ez a négyesre is hatni fog?

38
Kammerer: Mindenképpen, de azt hiszem, hogy ti sok mindent nem
tudtok még…
Csisztu: Na! Akkor hadd tudjuk meg!
Kammerer (büszkén): Történt egy olyan változás, hogy a világbajnok-
ságon Vereczkei Ákossal ketten össze voltunk zárva egy fél napot,
kielemeztünk mindent, és azt a következtetést vontuk le: legjobb
lenne, ha összeülne a sydney-i négyes újra. Azóta volt egy megbeszé-
lés, és úgy néz ki, a régi négyes összejön: az edzõ, a szövetségi kapitány
támogatja, és mind a négyen nagyon akarjuk, és csak ezt akarjuk. Most
a párosról beszélünk egyértelmûen, de a négyes már valamilyen szinten
megelõzte a párost. A négyes – bízunk benne – rövidesen összeül, a páros
meg a jövõ zenéje.
Csisztu: Volt ugye egy kulcsmomentum, egy kulcsfigura is ebben a törté-
netben. Itt bizonyos szempontból mi a ti konfliktusotokról beszélünk, de a
háttérben azért az volt érezhetõ, hogy Botond és Vereczkei Ákos közötti, a
már nem is annyira egészséges, rivalizálás is oka volt annak, hogy te
eljöttél a klubból, Sári Nándortól. Egyszerûen nem fért össze két dudás
egy csárdában. Jól látjuk?
Storcz (magabiztosan): Szerintem így van, de felül tudunk ezen emel-
kedni, és akkor a jövõben ez már nem lesz akadályként jelen.
Kaszala: A részedrõl ez rendben lenne, mert azért ebben Ákos is abszolút
komoly tényezõ?
Storcz (örömittasan): Leültünk Ákossal, megbeszéltük úgy két hete. Túl
vagyunk ezen, és az volt a jó, hogy abszolút semmilyen külsõ tényezõ
nem játszott szerepet, hogy valaki odajött hozzánk, fülön fogott
minket és leültetett, hanem mi együtt…
Kaszala: Önszántatokból tettétek ezt.
Storcz: Igen, igen.
Csisztu: Úgy tûnik, mindezt szentesíthetnénk is most egy történelmi elha-
tározással, méghozzá a mesteredzõ, Sári Nándor közremûködésével.
Kaszala: A fiúk történelmi bejelentéseket tettek, miszerint akarják a
párost, akarják a négyest. Te szakmailag hogyan vélekedsz errõl?
Sári (picit elbizonytalanodva): Az jó, meg nagyon szép, hogy akarják, ez
tényleg egy alapvetõ dolog, csak azért majd sokat kell tenni, ám. Beszél-
gettünk már többször egyénenként is a vb után, illetve Botonddal én
39
külön is leültem. Itt megtárgyaltuk, hogy végül is hajlandó vagyok,
illetve mindenki hajlandó az elmúlt vélt, valós vagy nem valós sérel-
meket, problémákat félretenni, és õ is azt mondta, hogy teljes arccal a
kajak felé akar fordulni. Na, most hogyha ez tényleg így lesz, és nem
csak itt a pihenõben beszélünk errõl.
Csisztu (hirtelen): Botond, így lesz? Mert ha már itt van, rögtön szegezzük
is neki a kérdést!
Storcz (egyértelmûen): Persze, én már túl vagyok a pihenõn. Azt hiszem,
én vagyok az egyetlen a négyesbõl, aki már most is edz.
Kaszala: Zoli? Így lesz?
Kammerer: Részemrõl maximálisan.
Kaszala: Tehát akkor a folytatás, Nándi?
Sári (megnyugodva): Így már egyszerûbb, mert hogyha ez így lesz, és
megcsináljuk azt, amit szeretnénk – Botonddal beszéltem, neki fel-
vázoltam október 13-tól egészen az olimpiáig tartó feladatokat –,
táborokat, összetartásokat, edzéseket, akkor nem lesz gond. Botond
maximálisan pozitív volt ebben a kérdésben. Itt egyetlen dolog van
még, amirõl beszélnünk kell: ha Ákos megérkezik az üdülésbõl, akkor
le kell ülnünk és tisztáznunk kell, hogy együtt a sikerért vagy együtt
a sikerért, de külön.
Csisztu: Akkor ez még egy gyakorlati kérdés, de te is úgy látod-e, hogy
tulajdonképpen a négyes összeülésében és sikerében Ákos egy kulcs-
figura lehet? Vagyis, ha a múlt konfliktusait mondjuk Botond és Ákos
közti rivalizálás okozta, akkor ez feloldható-e?
Sári: Igen, itt végül is kulcsfigura mindenki, mert egy nagyon jó
Kammerernek, egy szuper Horváth Gábornak és két extra klasszis
Storcznak és Vereczkeinek kell ülni a hajóban ahhoz, hogy ez a
négyes nyerni tudjon. Remélem, hogy mindenki engedni fog, és
enged is, és akkor Ákosnak is engednie kell, tudomásul kell vennie,
hogyha tényleg jó kvaretettet akarunk, akkor együtt kell dolgoznunk,
mert ha nem, akkor csak mondjuk ezt megint, és valószínûleg nem lesz
belõle semmi.
Csisztu: Kijelenthetjük-e azt sarkítva, hogy vagy ez a négyes nyer
olimpiát, vagy nincs olyan négyes, amely olimpiai gyõzelemre képes?
Sári (mélyen elgondolkodva): Hát, most vettem egy mély levegõt, de azt

40
hiszem – nem gondoltam végig teljes mértékben még eddig, de meg-
gyõzõdésem –, hogy igen.
Kaszala: Folytatván ezt a kérdést: a páros?
Sári: Az a helyzet, hogy ez egy érdekes dolog. Biztos, hogy a négyesbõl
kell kikerülnie a legjobb magyar párosnak és a legjobb magyar 500
egyesnek. Ez mindig így volt, korábban is. Nekem az a véleményem, ha
mi megnyerjük a négyest az olimpián, akkor bármi megtörténhet 500-
on ugyanúgy, mint Sydney-ben. Na, most sok variáció nincs, de azt is
tudomásul kell venni – és ez is egy nagyon érdekes dolog –, hogy az
igazi ellenfeleink, tehát a szlovákok, illetve a németek semmi mást nem
fognak menni – ugyanúgy, mint Sydneyben –, csak 1000 négyest.
Tehát, ha mi megyünk 500-at – van elõfutam, középfutam párosban,
egyesben is –, azt azért meg kell nézni, hogy ez mennyit vesz ki
belõlünk, mert Ausztráliában megoldottuk, de nem tudni most hogy
lesz, hiszen sokat fejlõdött azóta a mezõny.
Csisztu: Még egy fontos dolog van – már csak azért is, ha most ilyen
történelmi bejelentésekre került sor –, bejelenthetjük-e a mai nappal, hogy
a sydney-i olimpiai aranyérmet nyert négyes összeül. Ez biztos-e akkor?
Sári: Ez most biztos. Bizonyos, hogy összeül, ezzel indítunk maximá-
lisan, és erre készülünk. Most úgy indulunk neki október 13-án, hogy
van ez a négyes, és ehhez kell fölállítani majd a párost, meg az egyest.
Kaszala: Köszönjük szépen. Nagyon sok fontos információ hangzott el, most
már csak az erõket kell majd erre összpontosítani. Hogyan értékelitek mes-
teredzõtök szavait? Ugye õ is harcra kész, és nyitott mindenre.
Kammerer (meglepetten): Hû, tényleg brutális volt, nagyon ver a
szívem. Hallgattam a mondatait, Nándit ennyire elmélyülten, õszintén
beszélni az érzéseirõl soha nem is hallottam még. Nagyon jól esett,
hogy így gondolja õ is, ahogy mi, és ugyanaz a véleményem: szeretném,
hogyha nemcsak beszélnénk, hanem tennénk is érte, meg is való-
sítanánk.
Storcz: Osztom a véleményt, végül is az a jó, hogyha mind az öten így
gondoljuk. Tehát gyakorlatilag innentõl kezdve nekünk már más nem
marad hátra, mint hogy tényleg alávessük magunkat a munkának,
úgymond az összes lelki tényezõ biztosított.
Csisztu (megkönnyebbülten): Hát, ez fantasztikusan hangzik. Terveztük
41
egyébként, hogy Vereczkei Ákost is bekapcsoljuk a beszélgetésbe, de
éppen valahol Ázsia fölött repül. Azt gondoljuk, hogy ti magatok is
hihetetlen õszinteséggel tártátok fel a múltat, Nánditól is azt hall-
hattuk, hogy ezen az úton kell haladni.
Kaszala: Reméljük, hogy teljes nyugalommal és békében, feszültség-
mentesen készülhettek majd Athénra. Bízunk benne, hogy a négyes is,
tehát folytatjuk ezt a témát bizonyos szempontból majd Vereczkei
Ákossal. Köszönjük szépen az együttmûködést, és nagyon örülünk, hogy
sikerült egy – mondjuk úgy – üzengetések nyomán felbolydult hátteret egy
kicsit kisimítanunk. Sok sikert nektek!
Storcz, Kammerer: Köszönjük szépen, hogy segítségetekkel tisztáztunk
mindent, és végül is sikerült a békítés.
(A srácok – nem mellesleg az olimpiai bajnokok – is megkönnyebbülve

hagyták el a stúdiót, a mûsor estéjén pedig már valamennyi hazai média
hangoztatta: a kétszeres olimpiai bajnokok kibékültek, így újra egy párt
alkotnak a kajakban, s azt is hírül adták az újságok, televíziók, rádiók,
hogy mindez a Riválisban történt. Volt olyan lap, amelyben békítõ-show
címmel jelent meg írás a mûsorról. Ezzel „megpecsételõdött”sorsunk, s ez a
szerep olyannyira ránk ragadt, hogy ha a hazai sportvilágra is kiható
esemény történik nálunk, az szinte kivétel nélkül megjelenik valamelyik
lapban, vagy más elektronikus médiumban. A Rivális markáns jelenlétét mi
sem bizonyítja jobban, mint a már több mint 100 fölött járó cikkek száma, s
arra is büszkék lehettünk, úgy hisszük, hogy mind a liberálisnak, mind
pedig a konzervatívnak mondott orgánumok szakírói elsõ sorban pozitív
hangvételû elemzésekben emlékeztek meg rólunk. Ezúton köszönjük minden-
kinek, aki foglalkozott bármilyen fórumon is a mûsorral – s ígérjük a következõ
száz adásban is igyekszünk majd megszolgálni ezt az érdeklõdést.
No, de vissza a férfi kajakhoz. Próbálkozásunkat ezúttal is siker koronázta,
Vereczkei Ákos ugyanis a következõ héten megtisztelt minket Horváth Gáborral
egyetemben. Addigra már az olimpiai és világbajnokok is sokat diskuráltak
egymással, és egyre tisztábban látszott: az aranynégyes összeülésének sincs
semmi akadálya. Vereczkei megerõsítette, hogy képes együtt dolgozni a sikerért,
méghozzá közös edzésen, így elõzõleg a mesteredzõ, Sári Nándor által felvetett
kérdésre is megkaptuk a választ. Storcz telefonon, míg Vereczkei a helyszínen

42
ország-világ színe elõtt megfogadta, hogy összefognak az olimpiai arany
érdekében, nem egyénieskednek tovább, nincs hiszti sem, hanem csak és
kizárólag az athéni játékokat tartják szem elõtt. Mindez olyan jól sikerült,
hogy senki és semmi nem állíthatta meg a négyest, hogy újabb olimpiai aranyat
szerezzen Athénban, így Kammerer és Storcz háromszoros, míg Vereczkei és
Horváth kétszeres olimpiai bajnokként tért vissza a görög fõvárosból, azzal az
extrával megspékelve, hogy a négyes címvédés még soha senkinek nem sikerült
ezelõtt. A duó kevésbé volt sikeres, döntõbe jutottak ugyan, de „csak” a
pontszerzõ, ötödik helyet érték el, noha nem titkoltan érmet szerettek volna.
Az olimpiáról hazatért sportolók közül teljesen egyértelmû volt, hogy a kajak-
négyes tagjait látjuk vendégül elsõként, hiszen úgy éreztük, a „keretes
szerkezetbe” beleillik, hogy az újrakezdés és a közös ünneplés ugyanott kapjon
helyet. Így aztán Kammerer Zoltán és Horváth Gábor azonnal és nagy-nagy
örömmel mondott „igent” a meghívásra.)
Csisztu: Mindenkit az olimpia foglalkoztat manapság, de vajon így

érzitek-e ti is, mert egy picit úgy tûnik, hogy kisebb a felhajtás, mint
amilyen négy évvel ezelõtt volt.
Kammerer: Én is így élem meg. Maga a verseny, sõt az elõzmények is
másképp alakultak, persze az is lehet, hogy mi is rutinosabbak lettünk,
és azért látjuk így az egészet. Lehet, hogy minden olyan, mint amilyen
volt, csak éppen megszokottá vált.
Kaszala (közbevágva): Nem hiszem, mivel azt is említetted, hogy a nap-
táradban bõven akad üres hely.
Kammerer: Sydney után két héttel már egészen karácsonyig be voltam
táblázva. Volt közöttük iskola, óvoda, nyugdíjas otthon, élménybeszá-
molók. Most semmi ilyesmi, lehet, hogy az olimpiai sikereket egy kicsit
beárnyékolták a botrányok. Nem baj, biztos így kellett lennie.
Horváth: Szerintem is a doppingbotrány nyomta rá bélyegét az ünnep-
lésre, mivel a média még mindig inkább azzal van elfoglalva. Emiatt
egy kicsit háttérbe szorulnak a gyõzelmek, s több fény vetõdik a dopping-
ügyekre.
Csisztu: Az olimpiai arany mellett van azért egy másik apropó is, amiért
éppen ti vagytok napirenden. Amikor megnyertétek az olimpiai érmet, egy
picit a magunkénak is éreztük. (nagy nevetés)
43
Kammerer: Igen, az egyhatoda tulajdonképpen a tiétek, felajánljuk.
Amikor nem voltunk jóban Botival, itt ment végbe, nálatok a nagy
kibékülés, és a négyes is itt határozta el, hogy újra összeül. Akkor
lehet, hogy könnyelmûek voltunk, és megígértük itt, hogy címvédés
lesz – õszintén szólva nem emlékszem rá, de kinézem saját magunk-
ból. (cinkos mosoly)
Kaszala: Gábor, Kameráék után ti is itt jártatok Vereczkei Ákossal, és
ezek után a négyes is összeült.
Horváth: Így van, itt kapott ez az egész elõször teret, úgyhogy kö-
szönjük.
Kammerer: Még egyszer köszönjük szépen.
Csisztu: Mi köszönjük, hogy ennek részesei lehettünk, és egyáltalán
eszünkbe juthatott. Az élet mindenesetre igazolta, nem volt rossz döntés.
A felkészülés folyamán érezhetõ volt, hogy megújulva ültetek össze?
Horváth: Az elsõ tréningen talán még nem voltunk olyan jók (kacsintás),
de aztán edzésrõl edzésre egyre jobb lett, folyamatosan fejlõdtünk.
Lehetett érezni a hajóban, hogy újra benne van az egységben az arany-
érem.
Csisztu: Egy újabb rutinos olimpiai aranyérmes, Storcz Botond is velünk
van. Bánt-e, hogy kisebb a felhajtás körülöttetek, vagy elfogadjátok a
helyzetet?
Storcz (telefonon): Bántani nem bánt, csak tényként megállapítottuk
egymás között.
Kaszala: Talán érdemes felidézni azt a közel egy évvel ezelõtti békülést,
amikor kimondtátok a végsõ igent nálunk. Valahogy úgy volt, hogy
Kamera egy korábbi üzenetére – védjük meg olimpiai bajnoki címünket
– soha nem érkezett válasz, itt a Riválisban azonban Boti végre ki-
mondta az igent. Emlékszel?
Storcz (felháborodva): Lehet mindezt elfelejteni? Csak azt sajnálom,
hogy Zoli akkor csak egy címvédést említett, és ebben ti is ludasak
vagytok, hogy nem javítottátok ki.
Csisztu (szabadkozva): Bocsánat. Csak nem ez az oka annak, hogy nem
sikerült a duplázás?
Storcz: Háát…majd négy év múlva összejön, itt megígérem, hogy
akkor elégedett leszek, nem mintha most nem lennék az.

44
Kammerer: Én akkor a csúcson leszek, és kettõt fogok nyerni.
Kaszala: Négyes, páros?
Kammerer: A négyes biztos, a másikat még nem tudom.
Csisztu: Szép keretes pályafutás lenne: 2-1-2.
Kammerer: Dehogyis, még ott van 2012, akkor is szeretnék egyet.
(nevetés a stúdióban) Most itt kinevettek (kicsit sértõdötten), de majd
nagyokat néztek akkor, ha mindez valóra válik.
Csisztu: Szó sincs róla, eszünkbe se jut egy olimpiai bajnokot kinevetni.
(A szünetben Kamera elkezdte mesélni terveit, hogy õ bizony még nyolc évig
kitart a kajak mellett. Korát tekintve bõven belefér. Hori ezt már aligha
vállalja be, hiszen Pekingben is már 38 éves lenne, jóllehet õ is azt ecsetelte,
hogy semmi nem kizárt. Persze viccelõdve az is felmerült, hogy két olimpia
között hány békítõ-showt kell majd vajon tartanunk, hogy a gyõzelmek
összejöjjenek.
Annyira belejöttünk ebbe útközben, hogy kiírhatnánk a cégérre: „zûrös,
szövevényes, már-már kibogozhatatlan ügyek mediációját vállaljuk”. A követ-
kezõ részben kicsit úrrá lett rajtunk a nosztalgiázás. Miután a mesteredzõ, Sári
Nándor is bekapcsolódott az adásba, felidéztük az egy évvel ezelõtti mûsort –
ahol Sári kijelentette: vagy ez a négyes nyer olimpiát, vagy senki, mert nincs
olyan összetételû egység, amely erre képes lenne. Továbbá az a történelmi bejelen-
tés is elhangzott, hogy a négyes és a páros is összeáll.)
Sári (telefonon, meghatódva): Nagyon érdekes volt mindezt visszahallani.

Tényleg minden úgy volt, ahogy akkor mondtam, alárendeltünk min-
dent a négyesnek, arra készültünk. Minden más edzés – egyes, páros
– másodlagos volt, s gyakorlatilag ez be is jött.
Kaszala: És valóban sikerült minden konfliktust, minden feszültséget félre
tenni?
Sári: Azt hiszem, igen. Olyan igazán nagy probléma nem volt, az elején
voltak bizonytalanságok, figyelgették egymást a fiúk, hogy mindenki
megteszi-e azt, ami tõle elvárható. Elmondtam mindenkinek, nyu-
godjanak meg, én vagyok a biztosíték, ha látom, hogy valaki nem
dolgozik keményen, azonnal jelzek.
Csisztu: És mindenki keményen melózott?
45
Sári: Igen. Az elsõ nagy lépés a tavaszi héthetes edzõtábor volt, amikor
elmentünk Ausztráliába, az egy olyan komoly és jól sikerült idõszak
volt, amely talán egyedülálló. A hét hetet kiválóan tudtuk végig-
dolgozni, jó tartalommal, megfelelõ hozzáállással, ráadásul mindezt
összezárva. Kibírtuk, mert tudtuk, hogy erre szükségünk van, és már ez
is egy kicsit jelzésértékû volt, hogy mindannyian kõkeményen akarjuk
ezt az évet.
Kaszala: A ti oldalatokról hogy nézett ki ez az idõszak? Kegyetlen volt,
iszonyatos erõbedobással kellett edzeni?
Horváth: Az az igazság, hogy az edzésrészével nem volt gond, de itt
közel 30 éves felnõtt emberekrõl van szó, úgyhogy az a kemény, hogy
összezárva kell elviselni egymás rigolyáit, hülyeségeit, de szerencsére
tudtuk tolerálni egymást, ez pedig már abba az irányba mutatott,
hogy itt nem lesz gond a felkészüléssel.
Kaszala: Zoli, ha jól emlékszem, egyfajta számvetést is készítettél, hogy
mennyi idõt tudtál otthon tölteni. Viccesen azt mondtad, hogy már inkább
Boti vagy Hori a házastársad, hiszen vele osztod meg gondjaidat.
Kammerer (viccelõdve): Nagyon jó érzés látni minden reggel Botit mez-
telenül, de azért az ember ennél többre vágyik. (kacsintás)
Csisztu: Biztos lennének olyan nõi hallgatók, akik a mondat elsõ felével
egyetértenek, a másodikkal kevésbé.
Kammerer: Bizonyára számos hölgy cserélne velem. Én azért besokall-
tam kissé. November 20-án elmentünk edzõtáborba, karácsonyra
jöttem haza, és kiszámoltam, hogy januártól a válogatókig tulajdon-
képpen tizenvalahány napot töltöttem a saját ágyamban. Nem sok.
Nagyon sok volt a hétvégi edzés, verseny, rendezvény, úgyhogy az
olimpiáig nagyon keveset voltam otthon. Egy gondolat erejéig még
visszatérnék Nándi azon mondatához, hogy elég volt a konfliktu-
sokból. Volt egy speciális diétája a négyesnek, együtt reggeliztünk,
ebédeltünk, vacsoráztunk, és Nándi felfigyelt arra, hogy mindig egymás
tányérját kémleltük – ezt se ehetsz, azt se ehetsz, tehát szó szerint
betartattuk a másikkal az étrendjét.
Csisztu: Milyen diéta ez, gondolom nem fogyókúra?
Kammerer: Kaptunk egy komplett három hétre szóló étrendet, s azt
szerettük volna, hogy mindenki csinálja végig, próbálja ki, hogy van-e

46
értelme. Mindenkin volt azért 2-3 kg súlyfelesleg, ezt leginkább mi
tudjuk Botival, hiszen rajtunk mindig sok van. Végül is hatékony volt,
mûködött.
Horváth: Tulajdonképpen a zsírt és a cukrot elhagytuk az ételekbõl.
Kaszala (csodálkozva): Akkor mit ettetek?
Kammerer: Háát... Például sok halat. Még ezt az áldozatot is meg-
hoztam, pedig nem is szeretem a vízi állatokat. Képzelhetitek!
Csisztu: Jól értjük mi azt, hogy volt a négyesben egy olyasfajta erõ, kohézió
– és nemcsak fizikai, hanem lelki is –, amely ezt megelõzõen nem volt, még
Sydney elõtt sem?
Horváth: Ilyen kiforrottan, ennyire mindenre kiterjedõ figyelemmel
még nem készültünk soha, de ez igaz mindannyiunkra. Úgy éreztük,
hogy ezt a lehetõséget meg kell ragadnunk.
Csisztu: Elképzelhetõ, hogy ez az õrületes fölény mutatkozott meg a döntõ-
ben, ahogy agyonvertétek a világot, hiszen egy percig sem volt kérdéses az
arany, rajt-cél gyõzelmet arattatok?
Horváth: Erre talán még mi sem számítottunk, ott szembesültünk vele
a pályán. Ezt csak Ákos álmodta meg hetekkel elõtte, hogy egy hajóval
nyerünk, ráadásul lazán.
Kaszala: Érdekes. Majd kifaggatjuk errõl Ákost.
Horváth: Ez szó szerint így volt, Szegeden álmodta. Hozzáteszem,
hogy akkor ott mentünk egy nagyon jó idõt, és ez valamikor utána
történt. Elénk állt és azt mondta: ne izguljunk, nincs gond, lazán,
egy hajóval fogunk nyerni. Mi azt válaszoltuk, hogy megelégednénk
egy háromezredes célfotóval is. Én személy szerint úgy gondoltam,
hogy egy nagyon nagy meccsben fogunk nyerni.
Kammerer (fejet csóválva): Vagy alulmaradni.
Kaszala: Nem hiszem el. Ez megfordult a fejedben?
Kammerer: Az az igazság, hogy amikor júniusban mentük azt a jó idõt
Szegeden, akkor azt tippeltem – és errõl beszéltünk a többiekkel is –, ha
mindenki jól alszik, és megfelelõ lesz az elsõ húzás is, akkor tudunk
nyerni.
Kaszala: Azért emlékszem rá, hogy a finálé elõtt beszéltünk, és borzasztóan
magabiztos voltál. Azt állítottad, gyõzni fogtok, a páros tekintetében
viszont már bizonytalanság fogott el.
47
Kammerer: Azt mondtam, hogy jó esélyekkel indulunk, és ha minden
összejön, nyerhetünk… (elgondolkodva) Igen, mert kiegyensúlyozottak
voltunk, nem úgy volt, hogy egyszer jó idõt mentünk, egyszer meg
rosszat. Folyamatosan jól teljesítettünk, ami már elég lett volna, és volt
ebbõl néha egy-egy kiugró, extra, úgyhogy én erre alapoztam az önbi-
zalmamat.
Csisztu: Az elszántság fontos tényezõ volt…
Kammerer (Horira mutogatva): Fõleg, ha a csapatkapitány magabiztos.
Horváth: A szlovákokkal egy szállodában laktunk, és tényleg egymás
stíröltük az ötnapos verseny alatt. Valóban elég nagy pofával közle-
kedtünk a hotelben, csak a magabiztosság sugárzott belõlünk. Ez vala-
hogy spontán jött mind a négyünkbõl.
Kammerer (megfontoltan): Az is eszembe jutott: lehetséges, hogy nekünk
jól jött a doppingbotrány. Ha elkaptak volna öt szlovákot, biztos azt
gondoltuk volna, hogy hú ezek milyen jók. Így viszont nekik juthatott
az eszükbe, hogy most ezek a magyarok jól bekeményítettek, és milyen
remekül teljesítenek. Ez az egész botrány jó kis önbizalomnövelõ volt.
Kaszala: Így utólag, visszanézve… Kellett az elmúlt évek konfliktusa,
még jobban összekovácsolt benneteket?
Kammerer: Igen, az tulajdonképpen három évvel ezelõtt kezdõdött, és
nyúlt, mint a rétestészta. Utólag azt mondom: kellett. Nézzük meg a
lányokat, õk nem változtattak semmit, összeültek 2001-ben, állandó
magabiztos gyõzelmük volt, egy hajóhosszal 500 méteren, ami óriási.
Eb-n, vb-n, elõfutamban, középfutamban, fináléban mindig nyertek, és
pont az olimpiát nem tudták megcsípni. Nem tudom, elképzelhetõ,
hogy belefásultak. Nálunk viszont másképp volt, meg akartuk mutatni,
és tudtuk, hogy képesek vagyunk rá. Szinte mindent egy lapra tettünk
fel, nem volt vesztenivalónk. Mi kaptunk a sajtótól hideget-meleget az
elmúlt négy évben, szóval nagyon akartuk ezt a gyõzelmet.
Kaszala: Nándi, ez a konfliktus szerinted is egy húzótényezõ volt?
Sári: 2001-ben azt a javaslatot tettem a kapitánynak: most szedjük
szét ezt a négyest mindenképpen, a jövõ érdekében. Úgy gondolom,
ha akkor – kapitányi ráhatással, erõszakkal – összetartottuk volna
õket, soha többé nem ültek volna össze. Azt kértem, hagyjanak min-
denkit a maga útján, hadd nézzék meg, mire képesek egymás nélkül,

48
hogy tudnak boldogulni, és találjanak maguktól újra egymásra, mert
csak ez az egy módszer van.
Kaszala: Ennyire biztos voltál, hogy újra egymásra találnak?
Sári: Igen, reméltem, hogy így lesz. Az egész egy kapcsolathoz hason-
lítható: szünet kellett ahhoz, hogy újra fel tudjuk melegíteni.
Csisztu: Térjünk vissza konkrétan Athénhez… Szakmailag hogy láttad,
akkora erõtartalék van a gárdában, hogyha valami szörnyûség nem
történik, akkor biztos az arany?
Sári (magabiztosan): Végül is három momentum volt, ami nekem pozitív-
ként jött le. Az elsõ, amikor Zoli elkéredzkedett az egyik edzésrõl mond-
ván, 6 órára visszaér Szegedre. Nem szerettem volna a négyes tréningen
változtatni, erre a fiúk azt mondták, megvárják. Persze nem érkezett meg.
Kammerer (kajánul): Randevúm volt.
Sári: Szóval a fiúk türelmesen várták, 7 körül be is futott, és egy szenzá-
ciós négyes edzés következett, sötétedéskor. Fel is hívtam utána a
kapitányt: van egy négyesünk – mondtam –, mivel a toleranciaszint
már olyan magasan mûködik, hogy az egyórás késést is elviselik.
Kaszala: Mi volt a megszokott reakció korábban?
Sári: Öt perc, nem több. Ilyenkor mindig nekem szegezték a kérdést,
ki, miért nincs ott, és mit csinál. Most az öt perc belement egy órába.
Azt tudni kell, hogy az edzések során valaki mindig megfárad, pici
lazításra van szüksége, de ha ez a négyes összeül – függetlenül az
egyéni fáradtságtól –, valahogy mindig jól megy. Ez volt a második
fontos tényezõ. A legutolsó pedig a versenyen, közvetlenül a futam
elõtt következett be. Nagyon sok függ a stroke-on, Zolin, nem akarok
neki púderozni, de ez az igazság. Lényeges, hogy elkapja a rajtot,
odaálljon, ne kapkodja el, megtegye, amit megbeszéltünk. Végered-
ményben mindig vele beszéltem át mindent, hiszen õ viszi a hajót.
Ugye sima vízre és hullámosra is különbözõ kormányokra van
szükség, akkor sima víz volt, ezért kisebb kormány kellett. Ákos
jelezte is, cseréljük át, meg is tettük, ez viszont azzal jár, hogy maga
a kormányszerkezet átalakítódik, így a verseny elõtt fél órával ez egy
nagyon izgalmas dolog. Gondoltam, hogy Zoli nem nagyon fog ennek
örülni. Megérkezett a bemelegítésrõl, gyúrásról, és szóltam neki, hogy
váltottunk. Õ pedig, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne,
49
ment, beállította, nem is érdekelte semmi ezen kívül. Megnéztük, és
minden rendben volt. Komolyan mondom, ettõl kezdve nem voltam
ideges, olyan nyugodtan néztem végig a viadalt, mint még elõtte
soha, és úgy szurkoltam, mint egy átlag drukker.
Horváth (cikizõsen): Szóval, háttal ültél a tévének, ahogy szoktál.
(röhögés)
Sári: Na éppen, hogy nem. Halálos nyugalommal szurkoltam, és éreztem,
hogy itt baj nem lehet. Igen, így utólag ez az egész olyan érdekes. Ahogy
Hori említette, máskor valóban háttal ülök a tévének, most viszont
figyeltem.
Kaszala: Velünk van már Vereczkei Ákos is, aki végre saját szavaival
mesélheti el azt a bizonyos álmot a gyõzelemmel kapcsolatban.
Vereczkei: Tény, hogy öthéttel az olimpia elõtt azt álmodtam, hogy
lazán és fölényesen nyerünk, és valami õrületes eufórikus állapot
uralkodik el rajtunk. Aztán felébredtem, és elmondtam a srácoknak,
akik bolondnak tartottak, azt mondták, örülhetünk, ha egy három-
ezredes célfotóval leszünk elsõk. Én viszont továbbra is tartottam
magam ehhez, ráadásul az edzéseken nagyon jó idõket mentünk, így
egyre inkább úgy tûnt, reális az álom.
Csisztu: Mi volt ennek a négyesnek az extra erénye, hogy ilyen pazar
gyõzelem lett a vége?
Vereczkei: A négy évvel ezelõttihez képest mindannyiunkban volt
egy hihetetlen felhajtó erõ. Az elmúlt két-három év kudarcokkal telt
– már ha az ezüstöt is annak vesszük –, és ez óriási erõt adott. Mivel
mindannyian sikerorientált emberek vagyunk, ez döntõ volt. Sydney
elõtt ez, ugye, nem jelent meg ilyen formában, hiszen akkor elõtte
mindenki mindent megnyert. És most sokkal jobban is törekedtünk
arra, hogy összepasszoljunk.
Csisztu: Sokat beszélgettünk arról, hogy ki, mitõl fosztotta meg magát
a siker érdekében, de mi következik most. Láttuk, hogy Hori egy bukó-
sisakkal a kezében érkezett hozzánk. Ez azt jelenti, hogy véget ért a
motormentes idõszak?
Horváth: Egy éven keresztül betartottam a fogadalmamat, nem ültem
fel a motorra. Végre eljött az ideje, és még az idõjárás is engedi. Tulaj-
donképpen az óta rajta lakom.

50
Kaszala: Mi minden alól oldoztátok fel még magatokat? Korábban ugye
már hallhattuk, hogy egy idõszakban se cukor, se édesség…
Kammerer: Most már mind a kettõ van, sõt italozás is, ami elég
kalóriadús, viszont mellettünk szól, hogy ezt a négyes még együtt
kezdte el Athénban. Mentünk egy beach-partyra, és négyen megittunk
nyolc üveg vodkát (nagy nevetés) egy ismert energiaitallal keverve, úgy-
hogy reggel hétre sikerült elég illuminált állapotba kerülnünk. Aztán
beleléptem egy törött üvegpohárba, elvágtam a talpam, ezért haza
kellett mennem.
Vereczkei (közbevágva): De azt is meséld el, hogy én fertõtlenítettem le.
Kammerer (helyeselve): Igen, egy kilencedik üveg vodkával.
Vereczkei: Méghozzá szakszerûen.
Kammerer: Ákos addigra már olyan jól volt, hogy kézbõl itta a vodkát,
és ami maradt az üveg alján, ezt öntötte a lábamra. Nem sajnálta.
Vereczkei (hencegve): És tettem rá ragtapaszt is.
Horváth: Egyébként erre még soha nem volt példa, hogy a négyes
együtt maradt egy bizonyos verseny után, és együtt ünnepeltünk.
Kammerer: Sydney után éppen azon nevettünk, hogy soha nem volt
olyan kép, amelyen négyen lettünk volna. Mindig jelen voltunk
hárman, és szóltunk valakinek, hogy álljon háttal – mert õ lett az, aki
éppen hiányzott.
Vereczkei: Zoli, mesélj az év sajtószenzációjáról!
Kammerer (bizonytalankodva): Mire gondolsz?
Vereczkei: Tudod, a közös képre valakivel.
Kammerer (meglepetten): Hmm…
Vereczkei: Tudod, Boti meg én. (ujjongás a stúdióban)
Csisztu, Kaszala: Ah, ez igen. Ismét egy történelmi bejelentés lesz itt a
Riválisban.
Kammerer: Errõl inkább Ákos tudna beszélni, én csak fotóztam.
Kaszala (kérlelve): Na, Ákos…
Vereczkei: Nem volt még közös képem Botival. Horival és Zolival már
van. Úgy éreztem, elérkezett az idõ, hogy végre Botival is legyen.
Csisztu: Azt azért tegyük hozzá, hogy amikor tavaly a konfliktusokat
firtattuk, kiderült, hogy nem volt felhõtlen a viszonyotok Botonddal.
Vereczkei: Igen. Sõt még egy olyan történelmi dolog is történt – nem
51
tudom, hogy ezzel Boti önérzetébe gázolok-e –, hogy ott abban a fél
órában félre tudta tenni az egoját, és egy olyan szót mondott, amely
mindenkinek jól esett.
Kaszala (faggatózva): Éspedig. Milyen szót?
Vereczkei: Annyit, hogy köszönöm fiúk. (kuncogás a stúdióban)
Kammerer (vigyorogva): Botond szájából egy ilyen mindenképpen jól esik.
Vereczkei: Hú, ez hatalmas elismerés.
Kammerer (bólogatva): A legnagyobb erény, amely tõle kapható.
Csisztu: Jaj, ez aztán a brigád… Nos, ezek szerint nemcsak fantasztikus
gyõzelmet arattatok, hanem mindenkibõl ki-kibuggyant valami, amit
eddig jól eldugtatok lelketek legmélyére…
Horváth (komolyan): Szükség volt mindenre, hogy eljussunk ide. És
meg is tette mindenki a magáét, hogy egy igazi verhetetlen egység
alakuljon ebbõl a kis hajóból.
(A fiúk a kinti ünnepléssel kapcsolatban azért megosztottak velünk olyan

részleteket is, amelyek kérésükre nem publikusak. Jókat derültünk rajta...
Mint ahogy azon is: a korábbi versenyek után éppen ki és miért hiányzott a
négyes fotókról, ki merre kóborolhatott, amikor villantak a vakuk. Egy dolog
mindkettõnk számára világossá vált: ez most már egy igazi, jól összeková-
csolódott brigád, mentes minden áskálódástól, sértõdöttségtõl, kellõ huncut-
sággal a szürkébb hétköznapokra is.)
Csisztu: Ki, mit tapasztalt saját magán, ami miatt másképp kezelte ezt az
aranyat, mint négy éve?
Kammerer: Az az igazság, hogy ugyanaz az aranyérem, de nem tudtam
neki úgy örülni, mint négy évvel ezelõtt. 2000-ben repkedtem, szárnyal-
tam a négyes és a páros között. Most annyi volt, hogy megnyertük a
versenyt – persze nagyon örültem, meg buliztunk, meg eufória és
örömködés a dobogón, satöbbi. Aztán visszamentünk a szállodába,
lefürödtem, lementem a tengerpartra, és nemhogy boldog voltam,
hanem inkább rossz kedvem volt. Egyik kezemben volt a telefonom,
jöttek a gratuláló sms-ek, a másikban az aranyérmem, és én csak úgy
voltam, feküdtem, mint egy Eb vagy egy hazai válogató után, elké-
pesztõ fáradtságot érezve.

52
Csisztu: Nem az a tipikus eset volt, mint amikor egy nagy ünnepre készül
az ember, lezajlik, aztán ott marad az üresség?
Kammerer: Nem. Nekem az volt, hogy már jöttem volna haza. Október
20-án útra keltünk, és akkor a fejembe vettem, hogy ott lesz augusztus
27-e, az olimpia, meg kell nyerni, és akkor kész, vége az egésznek. Nagy
nyomás, hogy nem aludhatsz otthon, mindig máshol vagy, táskából
öltözködsz. Szóval nagyon meg lehet unni ezt az életet, és az volt
bennem, 27-én vége, jön egy kis szabadság. Ezt vártam.
Kaszala: Ákos, te tudtál örülni?
Vereczkei: Én nagyon, ez volt életem egyik legjobb gyõzelme, fõleg az
ismert elõjelekkel. És ez nem egy ilyen „vak tyúk is talál szemet”
diadal volt, hanem közös elhatározásból sikerült ezt az aranyat össze-
hoznunk. Megszerveztük és megcsináltuk.
Horváth: Mivel 33 éves vagyok, nem lehetett azt mondani, hogy sok
olimpia áll elõttem. Föltettem ezt az évet arra, hogy csak és kizárólag
kajak, és minden eddiginél sokkal, de sokkal jobban készültem.
Kammerer (gúnyolódva): Szép búcsú…
Csisztu, Kaszala (megfeddve): Na, de Kamera, ejnye!
Horváth: Azt mondtam magamnak, ha most nem sikerül, akkor
valószínûleg nem lesz rá többet esélyem, hogy megpróbáljam.
Kaszala: Ha már ez itt szóba került… Hogy tervezed a jövõt, mint az
egység – mondjuk úgy – legrutinosabbja?
Horváth: Egy aranyéremmel és egy fölényes gyõzelemmel jöttünk haza,
úgyhogy a lendület visz a 2006-os szegedi világbajnokságig. Ez egy
újabb motiváció, hármunknak hiányzik még a repertoárból, hazai
közönség elõtt ugyanis még nem nyertünk vb-t.
Csisztu: És a közeljövõ? Motorozás, alvás, evés…?
Horváth: Igen, szeretném a hobbimnak és a kikapcsolódásnak szentelni
az idõt, már amennyire lehet.
Kammerer: Nekem is vannak hobbijaim, csak azok a vízhez kapcso-
lódnak.
Csisztu: Ó, a stérber…
Kammerer: Nem, nem a kajak. A jet-ski és motorcsónakázás. Ez a
szezon ilyen szempontból már elment, így nekem is marad a moto-
rozás, meg autózás. Otthoncsinosítás, fûnyírás, felújítás, meg hasonlók.
53
No meg pihenés, és tervezgetem a jövõmet.
Kaszala: És merre tovább?
Kammerer: A sportpályafutásomra gondoltam. Idõközben rájöttem,
lehet, hogy azért volt rossz kedvem Athénban, hogy vége az évnek,
vége a sok munkának.
Csisztu: Imádod te ezt csinálni!
Kammerer: Néhány napja még az is eszembe jutott, hogy leugrok
Szegedre, és ott alszom néhány éjszakát, csak úgy megszokásból.
(kacagás) Persze, azért nem indultam el, hogy most nagyot pihenek
majd. Egy tervem viszont van, nem szeretnék úgy elhízni, mint négy
évvel ezelõtt, amikor egy tízest felkaptam két hónap alatt, most
odafigyelek, szeretném megúszni 3-4 kilóval, és utána felkészülök
Pekingre.
Kaszala: És egy mester hogy ünnepli meg, és hogy piheni ki ezt a gyõzelmet?
Sári: Hát, én csak szájtátva hallgatom a fiúkat, még számomra is akad-
nak új részletek. De a kérdésre válaszolva, valószínûleg úgy, mint õk,
csak egy kicsit visszafogottabban az ivászattal. A többi megegyezik,
néhány dolgot helyre kell tennem, rendszereznem.
Csisztu: Mikor foglalkozol újra az edzéstervvel?
Sári: Lehet, hogy csúnyán hangzik, de már tegnap is azon dolgoztam.
Azon gondolkodtam, mikor kellene elkezdeni. Ha minden igaz,
rövidesen találkozunk, és ezt személyesen átbeszéljük. Jó lenne, ha
októberben hosszabban is leülhetnénk, és kiderülne, milyen elkép-
zelések vannak. A vb-ig egy kétéves programunk lesz, Szeged lesz egy
újabb állomás, ahol ismét szeretnénk megmutatni, mit is tudunk
valójában.
Csisztu: Nagy menetelés volt és gyönyörû gyõzelem, nagyon köszönjük
mindannyiotoknak.
Kaszala: És ha még egyszer arra lenne szükség – de inkább ne történjen
meg –, hogy rendet kell raknunk a fejekben, mi állunk rendelkezésre.
Kammerer (mosolyogva): Köszönjük.
Horváth (valóban lelkesen): Hajrá, Rivális!
(Bevalljuk, jó volt rájuk nézni egy ilyen nagy, közös öröm után. Furcsa módon
azonban messze nem érkezett annyi felkérés feléjük, hogy másokkal is meg-

54
osszák ezt az örömöt, mint négy évvel korábban. Az ünneplés után, ahogy ez
már lenni szokott, ismét jöttek a dolgos, szürke hétköznapok. Angyal Zoltán
szövetségi kapitány késõbbi döntése szerint a négyes nem élvezett védettséget,
hiába nyert két aranyat is ötkarikás játékokon. Ezt többen is a szemére
vetették, hiszen így a sportolók szerint aligha lehet a támogatók részérõl biztos
anyagi hátteret élvezni, még a mesteredzõ, Sári Nándor is a versenyzõket
támogatta. Az elsõ válogatón végül is egyesben õk négyen szerepeltek a
legjobban, így Angyal annyit engedett: nincs szükség a következõ válogatóra,
ettõl kezdve védettséget élveznek a kontinensviadal és a vb tekintetében.
A felállás kicsit megváltozott, már ami a közös tréningeket illeti: éppen az a
Vereczkei Ákos hagyta el a Sári-különítményt, aki miatt többek között
(ugye, emlékeznek a 2003. októberi adásra, amelyben ez el is hangzott)
Sydney után szétment a négyes, s Sári akkoriban inkább az egyesben is
remekül helyt álló Vereczkei mellett tette le voksát. Most a kétszeres olimpiai
bajnok döntött a váltás mellett, szerinte ez kulturált módon történt, s mivel
vérfrissítésre volt szüksége, Sári helyett Sérát választotta, akinek fiatal
csapatával vette fel a ritmust. A négyes azonban együtt maradt – továbbra is
együtt tréningezett az egység. Az Európa-bajnokságon ez csak a hatodik
helyre volt elég, nem meglepetés talán, hogy ismét tapinthatóvá vált a
feszültség a mindig sikerre éhes négyes tagjai között. A kvartett végül nem
rázódott össze a zágrábi vb-n sem, olyannyira nem, hogy az elõfutamot nem
nyerték meg, így a középfutam következett. Itt pedig közös döntés alapján
kilencedikként értek célba: mondván, a fináléban úgysincs esélyük az
éremszerzésre, Vereczkei és Kammerer pedig inkább pihenjen és koncentrál-
jon az 500-as döntõre (Vereczkei egyesben ötödik, Kammerer Kucserával
végül negyedik lett). Ezt – mily meglepõ – ismét követte a sár(i)-dobálás.
Vereczkei szerint neki azért nem ment az egyes, mert a négyes túl sok energiát
vitt el, Sári Nándor mesteredzõ szerint viszont Vereczkei a négyes kudarc oka,
mert a Séra Miklóssal történõ felkészülése óta nehéz volt közös edzésidõket
találni. A Rivális ezen a ponton nem avatkozott be, a négyes tagjai ugyanis
maguktól leültek egy asztalhoz, ahol több dolgot is bejelentettek: elõször is a
világbajnokságon rossz közös döntést hoztak, ezért elnézést kértek. Vélemé-
nyük szerint ez volt az aranynégyes utolsó közös megmozdulása, jóllehet
minden egyes tag ezt kicsit másképp látta. Kammerer szerint nehéz kimondani,
de vége. Storcz szerint még nincs minden lezárva, de elképzelhetõ, hogy ez
55
volt a végjáték. Vereczkei most egy darabig az egyénire koncentrál, de nem
bánná, ha 2007-ben ismét összeülnének, bár lehet, hogy ez részérõl csak
vágy inkább, mint a realitás. Horváth nem tervez Pekingig, csak a 2006-os
szegedi világbajnokságig, ahogy ezt a mûsorban is megemlítette.
A mostani állás szerint tehát szétment a négyes, a kettes, de ugye mint
tudjuk Sydney és Athén között is volt már erre példa, s akkor – éppen idõben
– egyszer csak közbelépett a Rivális. Ki tudja, talán most is lesz egy megfelelõ
pillanat! Mi kivárjuk, és örömmel segítünk, ha tudunk…)

56
Atlétika: kalapács- és diszkoszvetés,
s ami mögötte van
(Az olimpia közeledtével egyre világosabbá vált, hogy kalapácsvetõinktõl
rendkívüli eredményeket várhatunk majd. Már a kiküldetésért is óriási harc
folyt, az Európa-bajnok, világbajnoki ezüstérmes Annus Adrián helye biztos-
nak tûnt, ám a fennmaradó két kvótára négy „éhes” jelentkezõ is akadt,
méghozzá az olimpiai bajnok Kiss Balázs, a világbajnoki ezüstérmes Németh
Zsolt, a junior világbajnok Pars Krisztián, továbbá a szintén kiváló ered-
ményekkel büszkélkedõ Botfa Péter. Kiss Balázsról tudható, hogy évek óta
amolyan magánzóként készült hol Amerikában, hol Veszprémben. Annus és
Botfa a Haladásban, míg Németh és Pars a Dobó SE-ben gyûrik magukat.
Ez persze nem volt mindig így, Szombathelyen ugyanis a sydney-i olimpiáig
mindössze egy iskola, a Németh Pál fémjelezte Dobó SE létezett. Az ötkari-
kás játékok sikertelensége miatt azonban Annusék váltottak. A diszkoszvetõ
Fazekas Róbert és a súlylökõ Kiss Szilárd is távozott, és úgy tûnt, jó döntést
hoztak, hiszen Vida József vezetésével évrõl-évre egyre több medáliát gyûjtöttek
be – a Grand Prix sikerek mellett Fazekas is vb-ezüsttel és kontinensbajnoki
címmel büszkélkedhetett. Amolyan – sajnálatosan jellemzõ – magyar szokás
szerint a „két dudás egy csárda”, jelen esetben a két klub egy város szindróma
Szombathelyet sem kerülte el, s tudtuk, hogy a fõszereplõk – terveink szerint –
a Riválist sem fogják.
Gyûltek-gyûltek az indulatok a felszín alatt, s csupán egy pici katalizálás
kellett, hogy választ kaphassunk, mikor kezdõdött ez a kibékíthetetlennek
tûnõ ellentét. Annus ráállt a dologra, méghozzá elég könnyedén, hiszen – mint
mondta – eltelt lassan négy év, itt az ideje, egy kis fátyollebbentésnek. A
Dobó SE vezetõjét, Németh Pált azonban nem tudtuk rábeszélni a riportra, más
edzõkhöz hasonlóan – ld. Fábiánné Rozsnyói Katalin – úgy vélte, neki csak a
pálya szélén a helye. Jött viszont csoportjából Pars Krisztián, fiát, Németh
Zsoltot pedig telefonon kapcsoltuk. Roppant tanulságos, de sajnos igen
tipikus problémákat felszínre hozó beszélgetés kerekedett belõle, s így utólag
úgy tûnik, elõrevetített egy s mást a késõbbi kudarcokból.)
Csisztu: Esetetekben ez a budapesti élõ mûsor nem olyan egyszerû, hiszen

Szombathelyrõl kellett felutaznotok…
57
Annus: Igen, de együtt jöttünk, így nem okozott különösebb gondot,
ráadásul jó viszonyban vagyunk.
Csisztu: Kérdés persze, hogy hazafelé, hogy mentek majd.
Annus: Hát, azt majd meglátjuk. Az én autómmal jöttünk, úgyhogy
én vagyok könnyebb helyzetben.
Pars: Õ a fõnök… ( kicsit fanyarul)
Kaszala: Nem volt gond, hogy fel kellett ma jönnötök, nem maradt ki így
edzés?
Annus: Egy pici kimaradt, de holnap ezt be lehet pótolni.
Pars: Nálam is, én is holnap hozom be.
Csisztu: Tulajdonképpen mennyire vág benneteket el a média körforgástól,
a mindennapi jelenléttõl a szombathelyi lét, az, hogy ott edzetek, vagy
talán pontosan ez a jó? El tudjátok magatokat szeparálni, és nyugodt
körülmények között lehet a munkára koncentrálni?
Annus: Az az igazság, hogy eléggé kettõs a helyzet, mert nyilván jó
lenne többet szerepelni a médiában, szponzor meg ilyen jellegû dolgok
miatt, ugyanakkor viszont tetszik a nyugalom. Úgyhogy ennek meg-
van az elõnye és a hátránya is.
Kaszala: Krisztián, te korodnál fogva nem vagy benne olyan régóta a
sportban, mint Adrián. A te esetedben ez hogy alakult?
Pars: Természetesen Szombathelyen is vannak meghívások, ott is van
rádió, tévé. Hála Isten, egy kicsit így nyugalmasabb, mint itt, ugye itt
több a rádió, a tv, sõt számos újság is van.
Csisztu: És itt zaklatják ugye ilyesmivel az embert, ha készülni akar.
Pars: Igen, kicsivel nyugodtabb odahaza, de azért ott is jelen van a média.
Kaszala: Hogy mûködik, ha Budapestre jöttök? Próbáljátok összesûríteni
a programot, a médiát, a támogatókat és mondjuk az orvosi vizsgálato-
kat egy füst alatt letudni?
Pars: Igen, ez pontosan így van.
Annus: Vannak olyan edzésnapok amikor, legalábbis nálunk – Krisztiá-
néknál nem tudom hogy van – a szerda meg a szombat, amikor csak
egy edzésünk van, általában ezeket a programokat úgy intézzük, hogy
vagy szerdára vagy szombatra essen.
Pars: Nálunk is hasonló.
Kaszala: Ti két rivális klubban edzetek, ugye? A Dobó SE-ben meg a

58
Haladásban, de majd errõl is szót ejtünk késõbb. (bólogatás)
Csisztu: Ebbõl is kitûnik, hogy itt két olyan profi sportolóról van szó,
akinek az életformája, mondhatni nyugodtan a mindennapi betevõje a
sport. De ha jól tudom, akkor ez nem volt azért mindig így… Bár az edzés-
munka akkor sem volt kevesebb, viszont volt olyan korszak az életedben
Adrián, amikor konkrétan betevõrõl nem igen lehetett beszélni, ebbõl
megélni bajosan tudtál volna…
Annus: Igen, csak 2-3 éve tudok ebbõl megélni, most múltam 30 éves,
úgyhogy 27 éves koromig csak tettem bele a pénzt. Gyakorlatilag az
ember azóta tud valamicskét kivenni belõle. Azért voltak bizony
érdekes szituációk anno.
Kaszala: Mint például? Azért ne menjünk el emellett!
Annus: Például a volt klubunkban, a Dobó SE-ben, ahol a Krisztiánnal
is együtt kezdtünk, csak én egy kicsit hamarabb: Az akkori edzõnk,
Németh Pál annyira nem szeretett fizetést adni, így amit az alapít-
ványtól – most már Wesselényi, akkor még Gerevich-alapítványnak
hívták – kaptunk havi rendszerességgel, az volt a fizetésünk, meg hát
a feleségeink vagy a párjaink illetve a szüleink tartottak el minket.
Kaszala: Igen, az ember azt tudja, amikor egy ilyen jellegû dolgot elkezd,
hogy invesztíció, invesztíció..., de azért ez általában úgy a 20-as évek
elejére – néha kicsit késõbb – szinte majdnem minden sportágban meg
szokott térülni. Itt ezek szerint errõl szó sem volt?
Annus: Nekem azért végre megtérült.
Csisztu: Igen. De mi volt addig? Klasszikus amatõr sport?
Annus: Addig nem kerestem pénzt. Én úgy gondolom, most már nyu-
godtan beszélhetek errõl, mert azért az eredményeimen az látszik, hogy
bejött ez a klub- és edzõváltás. Ha ez nem történik meg, akkor lehet,
hogy még mindig nem vagyok nyereséges.
Kaszala: Krisztián, te meg tudsz már élni ebbõl? Ha jól tudom, szüleid
elég komolyan támogattak téged, sõt támogatnak a mai napig.
Pars: Igen. Talán idén most már jobb lesz, de eddig nekem is a szülõkre
kellett támaszkodnom. Hála istennek, én nem szombathelyi vagyok,
hanem szentgotthárdi, és az ottani önkormányzat is tud egy kicsit
szponzorálni. Ez pedig sokat segít.
Csisztu: Ne menjünk el az elmúlt évek történései mellett, mert ugye azt
59
mondtad, ha nincs klubváltás, nincs edzõváltás, akkor lehet, hogy ez soha,
de soha nem térül meg, és csak a befektetett munkát tudod felmutatni.
Részben ez is volt az oka annak, hogy itt kenyértörésre került sor?
Annus: Kicsit nehéz nekem errõl beszélnem. Az volt a helyzet, hogy
2000-ben a kislányom 3 éves volt, tehát egy teljes családról kellett
gondoskodnom, pontosabban kellett volna, ha ment volna. Egy szülõ-
nek, pláne egy apának nem egyszerû az a helyzet, ha az óvodában
hónap elején meg kell mondania, hogy most nincs a gyerek menzá-
jára pénze. Nem tudtam kifizetni ezt, mint ahogy nem fizethettem
be a kislányomat, hogy úszni járhasson, mert arra sem tudtam pénzt
adni. Máig emlékszem egy nagyon szívszorító helyzetre: vittem a
kislányomat az oviba, azon a környéken, ahol Krisztián is lakik, van egy
pékség, és bementünk volna, mert a kislány éppen kakaós csigát akart
enni. Mondta, hogy vegyünk, de sajnos nem volt nálam pénz. És
nemcsak azért, mert éppen otthon hagytam, hanem mert tényleg
nem volt egy fityingem sem, szóval egyáltalán nem lett volna mibõl
kifizetni, így nem tudtam neki venni egy kakaós csigát sem. Tudjátok,
az ember majdnem elbõgte magát… (könnybe lábadt szemmel) Szóval
ilyenek voltak.
Kaszala: Most akkor álljunk meg egy percre. Azt mondtad, hogy az
edzõtök, Németh Pál nem nagyon akart fizetést adni. Ezek szerint ez
azt jelenti, hogy járt volna fizetés a klubtól, tehát volt egy olyan meg-
állapodás, hogy….
Annus: Nem, nem volt megállapodás, éppen ez volt a probléma, hogy
nem tudtunk semmilyen megállapodást kicsikarni a klubtól. Valami
olyasmi törvény vagy szabály volt, hogy amikor a Gerevich-alapít-
vány elindult, az akkori minimálbérnek a kétszeresét nem haladhatja
meg a sportoló fizetése a klubnál. Nálunk ez az egy forintot sem
haladta meg.
Csisztu: És – ha nem túl indiszkrét a téma – mennyi pénzbõl éltél vagy
éltetek akkortájt, hiszen akkor azt mondtad, hogy csak a Gerevich-
alapítvány által adott támogatással számolhattál.
Annus: Én azt hiszem, 20 vagy 30 ezer. Ez olyan ’98–’99 táján.
Csisztu: Tehát nem volt olyan rég …
Annus: Nem, 20 vagy 30 ezer Ft-ot kerestem, a feleségem dolgozott

60
egy cukrászdában, üzletvezetõ volt. Olyan 60-70 ezer volt a fizetése,
ebbõl kellett megélnünk.
Kaszala: De ez általánosan jellemzõ volt minden kalapácsvetõre vagy
csak a Dobó SE-re? Vagy csak rád?
Annus: Nem. Most itt az öregeket vegyük ki, mint Gécsek Tibi, mert
akkor már Európa-bajnok volt, ezért õ kedvezõbb körülmények között
élt. De a nagy többségre elmondható, hogy szülõi háttér nélkül bizony
a nagy többségnek civilben dolgoznia kellett volna. Nekem is volt egy
ilyen idõszakom – pedagógus végzettségem van, testnevelõ tanár vagyok
diplomám szerint –, amikor nekem is el kellett mennem tanítani.
Csisztu: És hát a nagyvilágban is nyilván számos olyan sportoló van,
aki egy más szakmában dolgozik, de ha jól gondolom, azért ilyen szinten
az ember nem tudja összeegyeztetni a hétköznapi munkát és az edzés-
munkát.
Annus: Nem tudom, sokszor olvasom a vívóknál is, meg nagyon sok
helyen, hogy az edzés mellett dolgoznak. Ezeket az embereket
csodálom. Ezt én nem tudnám csinálni, megmondom õszintén. Napi
6-7 óra kõkemény fizikai munkát szerintem munkahely mellett, már
csak idõben sem lehet megoldani.
Kaszala: Változott-e valami nálatok a klubban? Ha jól értjük, Adrián
azért váltott egyesületet és trénert, mert a körülmények nem igazán voltak
megfelelõek. Változott-e valami 2000 óta, Krisztián?
Pars: Igen változott. Van szerzõdés, amiben ezek a feltételek már szere-
pelnek.
Csisztu: Ezt annak nyomására sikerült kicsikarni, hogy Adriánék
távoztak?
Pars: Igen, végül is ennek köszönhetõ. Gondolom, azért alakultak át a
dolgok, hogy nem menjenek el még többen. 2000 végén ugyanis úgy
nézett ki, hogy szétesik mindaz, amit Pali bácsi évtizedeken át felépített.
Annus: Ma tehát a szerzõdésben nemcsak a magas szintû sportot kell
megkövetelni, hanem valamit adni is kell érte. Azért, hogy ne hagyják
ott a klubot a versenyzõk, valamivel marasztalni kell õket. Nos, onnan-
tól van fizetésük.
Kaszala: Benned fel sem merült az, hogy Adriánékkal tarts?
Pars: Nem, mert ha átmegy oda mindenki, akkor ott vagyunk sokan.
61
Csisztu: Akkor tulajdonképpen egészségesen szétosztottátok magatok a
két klub között. Intimitás azt megkérdeznünk – ha nem akarsz, akkor
nem válaszolsz –, hogy most mennyi a Dobó SE-ben egy magadfajta
junior világbajnok fizetése?
Pars (fejlehajtás, hosszú csend): Hát… minimálbér.
Kaszala: Ez sem jelenti kifejezetten azt, hogy ebbõl mondjuk túlzottan
fehérjedús és ugye az élsporthoz szükséges speciális ételeket és kiegészí-
tõket meg minden egyebet meg lehet venni…
Annus: Talán a lakbért. Mi is úgy kezdtünk, hogy önkormányzati
bérlakásban éltünk. Én tavaly tudtam venni egy házat, Krisztián
azonban még azóta is olyan lakásban él, tehát lakbért, rezsit, meg
minden egyebet fizet még pluszban. Az önkormányzat sajnos, nem
támogatott minket azzal, hogy mondjuk a lakbért magára vállalja.
Kaszala: És olyan például annak idején fel sem merült, hogy valami sport-
állásba kerüljetek? Vagy hogy valami plusz jövedelem jusson nektek?
Annus: Sportállásban voltunk, de valójában nem dolgoztunk, tehát
nem is kaptunk érte a klubtól semmit.
Kaszala: Sõt mi több! Azt hiszem azt se rejtsük véka alá – mert ezek a
részletek egészen megdöbbentõek voltak –, hogy az egy dolog, hogy nem
volt fizetés, nem volt pénz, de ha jól tudom, akkor egy idõben munka-
nélküli segélyért is sorba kellett állnod.
Annus: Igen, így volt. Elképzelhetõ, hogy nem túl szerencsés errõl beszél-
nem, de most már tök mindegy. A szombathelyi Munkaügyi Központ
támogatta valamilyen szinten a Dobó SE-t, és ezt úgy tudta megoldani,
hogy 5-6-an bejelentettek vagyis tényleg munkanélküliek voltunk a
gyakorlatban is, tehát semmi extra nem volt benne. Ugyanúgy kezeltek
minket, mint más állás keresõt, oda kellett mennünk, sorba kellett
állnunk minden hónapban – aki munkanélküli, tudja –, alá kellett íro-
gatni papírokat, meg ezt-azt. Volt munkanélküli könyvem, meg minden
egyéb. Utalták is a segélyt, de mivel a hivatalnak a klubbal volt szer-
zõdése, ezért nekünk ezt a pénzt le kellett adni az egyesületnek.
Csisztu: Tehát, ha jól értem, akkor sorbaálltál a többi munkanélkülivel
együtt, és lejelentkeztél, noha a segély nem a te zsebedbe vándorolt?
Annus: Így van.
Kaszala: Tehát tisztában voltál vele, hogy a munkanélküli segélybõl semmi

62
sem marad, vagyis tulajdonképpen neked – hogy is mondjam – csak a
megaláztatás része jutott, mint például sorbaállás, egyebek, ami nyilván
nem volt túl kellemes. Furcsán nézhettek rád…
Annus: Furcsán is néztek az emberek minket, hiszen már akkor jó
sportolók voltunk – ez olyan 5-6 évvel ezelõtt lehetett –, és ugye
ismertek innen-onnan. Bizony, ezt az egészet nem is nagyon tudták
mire vélni.
Csisztu: És persze nem magyarázhattad el mindenkinek, hogy mi a helyzet.
Annus: Nem, bizony.
Kaszala: Nem lehetett ez ellen tenni valamit, vagy nem akartatok? Vagy
egyszerûen ez volt az út, nem tudtatok mást?
Annus: Itt nem volt apelláta, be kellett állni a sorba, és csinálni kellett.
Kaszala: Mert, ha nem álltál be, akkor kiestél volna a körbõl, tehát a
dobókörön kívül kerültél volna?
Annus: Olyan konfliktushelyzetekbe kerültem volna, amit felesleges
lett volna akkor felvállalni.
Csisztu: Kivel?
Annus: Hát például az edzõmmel.
Csisztu: Aha. Tehát tulajdonképpen, ha jól értem, nyilván ez is lehetett
az egyik oka a távozásnak?
Annus: Akkor az volt Magyarországon a helyzet, hogy volt egy dobó-
iskola, „a” dobó iskola, amely istenigazából jól mûködött. Eredménye-
ket mutatott fel, és különben is, hova váltson az ember? ’99-ben,
amikor nem vittek ki a világbajnokságra, erõteljesen gondolkodtam
azon, hogy elhagyom az országot. Még ifi koromban hívtak Amerikába
egyetemre, így ’99-ben újra felvettem néhány intézménnyel a kapcso-
latot, ekkor került képbe a mostani edzõm, és inkább abba az irányba
váltottam, nem Amerika felé.
(Az amerikai egyetemi évekrõl eszünkbe jutott az olimpiai bajnok kalapács-

vetõ, Kiss Balázs, aki nem gondolkodott, hanem utazott. A beszélgetés nagy
részét azonban még mindig az a hihetetlen információ töltötte ki, hogy Annu-
séknak sorba kellett állniuk segélyért, hogy aztán leadhassák a klubnak.
Egyszerûen nem tudtunk napirendre térni efölött, s azt sem értettük, hogy vajon
mindez hogy maradhatott rejtve az elmúlt évek alatt…)
63
Kaszala: Krisztián, te, aki egy korosztállyal fiatalabb vagy, mit tudsz vagy
mit tudtál errõl az egész munkanélküli-segélyes ügyrõl, egyáltalán érzé-
kelted-e a feszültséget?
Pars: Az elején én is jártam a munkaügyi központba, ugyanúgy, mint
Adrián. Felvettek minket is munkanélkülinek, és én is csak azt tudom
mondani, mint Adrián, mert az az igazság, hogy hát (hosszú szünet)
végül is abból a pénzbõl nemigen láttunk akkor semmit.
Csisztu: Tulajdonképpen akkor az a fajta – mondjuk úgy – gördülékeny
felkészülés, ami fontos lenne, szóba sem jött. Nem tudtátok eltartani a
családot, szinte még magatokat sem fenntartani, így az ember örült, ha
valóban nem kopott fel az álla.
Pars: Igen, ez így van.
Kaszala: Nézzük a szakmai munkát, Adrián. Ha jól tudjuk, a konfliktus
másik fele ebbõl adódott.
Annus: Egyáltalán nem éreztem azt, hogy szakmailag tovább tudnék
lépni. Nagyon sok mindent köszönhetünk egyébként Pali bácsinak, és
köszönök is neki, de én úgy véltem, hogy ez egy – hogy is mondjam –
ilyen véges dolog volt. Úgy gondoltam: bizonyos határokat nem tudok
már nála átlépni, szigorúan a szakmát tekintve. Már korábban kapcso-
latba kerültem mostani edzõmmel, Vida Józseffel, együtt kezdtünk,
illetve akkor én még gyerek voltam, de közösen sportoltunk annak
idején, még a Haladásban. Szomszédom volt évekig, és ha problémám
volt a kalapácsvetés terén, általában hozzá mentem át. Olyankor
mindent átbeszéltünk, és mindig bejött, amit mondott. Ez volt a
legfontosabb. És amikor ugye a 2000-es olimpiára elõször nem jutottam
ki, majd Kis Balázs sérülése miatt mégis ki tudtam utazni, egybõl õt
kerestem meg, hogy segítsen. Nem edzettem egy hónapig, lent voltam
a béka feneke alatt minden szempontból, mindössze 2-3 hetem volt a
játékokig, erõsödni nem lehetett, gyorsulni nem lehetett. Mit lehetett
csinálni? Esetleg technikai téren javulni. Akkor megkerestem Józsit, aki
nagyon sokat segített, és nyilván ez egy korai lépcsõfoka volt a közös
munkának, pontosabban már akkor elhatároztam, hogy vele foly-
tatom.
Kaszala: Minderrõl szeretnénk megtudni a világbajnok ezüstérmes kala-
pácsvetõ, Német Zsolt véleményét is. Németh Pál fiáról van szó, aki

64
egyébként Adriánnak és Krisztiánnak is riválisa, hiszen most folynak a
harcok az olimpiai kijutásért. Zsolt azért nem tud itt lenni velünk a
stúdióban, mert sérült, a térdébõl nem régen operáltak ki egy cisztát.
Hogy vagy most egészségileg?
Németh (telefonon): Köszönöm szépen, úgy érzem, hogy napról napra
jobban. Bízom benne, hogy február vége felé már teljes értékû munkát
tudok ismét végezni.
Kaszala: Ti annak idején hogyan éltétek meg ezt a szakítást?
Németh (hosszú hallgatás): Hát, hogy is mondjam. Talán úgy, mint
amikor a testvérek válnak szét. Egyik elköltözik, a másik marad.
Csisztu: Ennyire jó volt a viszony?
Németh: Maga a viszony rossz nem lehetett, hiszen nagyon sokáig
együtt készültünk. Adriánnal több, mint 10 évig egy szobában laktam,
ha edzõtábor vagy verseny volt. Egy ilyen csapatban nem lehetett
feszült légkör, úgy nem lehetett volna készülni. 2000-ben már lehetett
érezni, hogy megromlott minden, szakítás is lett a vége.
Kaszala: Mi vezetett odáig? Adrián elmondta, hogy itt nagyon sok ok volt
– a klub lehetetlen helyzetétõl bizonyos szempontból a szakmai munkáig.
Te ezt a másik oldalról hogy láttad, ráadásul annak az edzõnek a fiaként,
aki az egész csapat trénere is volt?
Németh: Ha jobban megnézitek és visszatekintetek, ahol nagyon sok
dudás van egy csárdában, elõbb utóbb erre kerül sor. Ahhoz tudnám
hasonlítani, mint a Római Birodalom. Annak idején a városállamból
elindult, nõtt, nõtt, míg odáig hízott, hogy már nem lehetett egysze-
rûen igazgatni. Hát, ehhez tudnám inkább hasonlítani.
Csisztu: Az is érdekes lehet, hogy vajon a klub helyzetét és az ezzel
kapcsolatos fizetést vagy boldogulást az edzõ fiaként miként láttad?
Annus: Elõbb én válaszolnék. Nem kapott semmit, tehát dolgozott,
vagyis dolgozik most is a Vas Megyei Sportigazgatóságon. Úgyhogy
a klubtól õ sem kapott fizetést.
Csisztu: Akkor nem volt kivételezett helyzetben?
Annus: Nem, ebbõl a szempontból semmiféleképpen nem.
Kaszala: És valóban testvéri viszony volt köztetek?
Annus: Sokáig igen.
Csisztu: Zsolt, te hogy élted meg, hogy a klubtól semmiféle fizetést nem
65
kaptatok, ellenben a munkanélküli központban meg kellett jelennetek.
Neked is ugyanezek a nehézségek tornyosultak a fejed fölött?
Németh: A kalapácsvetés eleve egy speciális sportág, tehát 25 éves kor
elõtt nem is lehet olyan eredményt elérni, amivel pénzt lehet keresni.
A mi idõnkben pedig pláne nem lehetett, mert akkor még ilyen
központi állami támogatás nem nagyon volt. Illetve világversenyünk
sem volt, ahol el lehetett volna érni ezeket a kritériumokat, ami alapján
pénzt adtak volna. Úgyhogy ki kellett bekkelni ezt az idõszakot. Mi
úgy éltük túl, hogy elmentünk fõiskolára, egyetemre, ott volt ösztöndíj,
illetve még az, amit a család adott, utána pedig dolgozni kellett vagy a
munkaügyi központba járni, más megoldás nem nagyon volt.
Kaszala: Te tanítottál is, ugye?
Németh: Igen egy évet Váltón, egy Szombathely melletti kis faluban.
Csisztu: Az is érdekes lehet, hogy amikor a klub elhagyására került sor,
bizonyára sokan legyintettek – aztán persze Adrián megerõsít vagy sem –
kész, itt a pályafutásotok vége, aki elhagyja a Dobó iskolát, annak való-
színûleg nincs jövõje. Ti is így láttátok ezt Zsolt arról az oldalról?
Németh: Dehogyis. Profi versenyzõkrõl volt szó. Most nagy vonalak-
ban azt mondom, hogy Adrián, ha nincs edzõje, akkor is dob 80 métert
bármikor. Tehát neki szerintem inkább a közeg lehetett, ami segített
az elõrelépésben, és Józsi, aki nagyon jól ért a technikához is. Eszembe
se jutott, hogy neki ott vége. És aki ezt mondta vagy ilyet állított, az
nem ért hozzá.
Annus: Így van, gondolom, arra utaltok, amirõl beszéltünk még pár nap-
pal korábban. Nem a Dobó SE részérõl volt az, hanem inkább a sportot
körülvevõ emberek mondogatták, hogy végünk. Olyanok, akik ugyan
sportban dolgoznak, de nem a Dobó SE vagy a Haladás környékén.
Csisztu: Tehát ennyire akkor nem ismerhették ezeket a belsõ viszonyokat,
csak úgy általánosítottak, hogy aki onnan elkerül, annak vége.
Annus: Nyilván korábban az volt a jellemzõ, hogy aki eljött, abból
tényleg nem lett semmi.
Kaszala: Ez volt tehát a tapasztalat. Zsolt, nem okozott az konfliktus-
forrást, hogy te ugyanannak az edzõnek vagy a fia, aki konkurenseidet
is edzette? Nem fakadt abból feszültség, hogy az ember az edzõje
gyerekeként esetleg másfajta elbánásban részesült?

66
Németh: Nézd, én sohasem voltam olyan kiváló versenyzõ, hogy ilyen
pozícióba kerülhettem volna, hogy külön elbánásban részesüljek.
Csisztu: Azért egy világbajnoki ezüstérem önmagáért beszél.
Németh: Addigra én már 20 évet sportoltam. Édesapám engem inkább
mindig szigorúbban fogott, hiszen ha az edzõ fiának ezt vagy azt
meg szabad tenni, akkor pedagógiailag nem követelhet mást a többi-
ektõl sem.
Kaszala: Ha jól tudom, volt egy verseny is, valamiféle válogató, ahová
édesapád pontosan ezért nem ment el?
Németh: Igen, Szerbiában, 1999-ben, egy héttel a világbajnokság elõtt
volt a végleges válogató, ahol Kiss Balázs, Adrián és én voltunk érde-
keltek, hiszen Tibi már csak póttagként szerepelt. Hármunk közül a
legjobb kettõ juthatott ki a világbajnokságra, és oda éppen azért nem
jött el, nehogy az legyen az egyik fõ probléma, hogy azt lehessen mon-
dani: engem jobban segített, mint az Adriánt.
Csisztu: És az sem fordult elõ soha, hogy neked – az edzõ fiaként – többet
kellett valamiért tenned, mint másnak?
Németh: Nem, hiszen ez egy egyéni sportág, mindenki annyit rak bele,
amennyit tud, tehát ha ott áll melletted folyamatosan az edzõ, akkor
sem tuti, hogy meglesz a sikered. Neked az edzéstervét kell tartalom-
mal megtöltened, és azon múlik minden, hogy ezt hogyan teszed.
Kaszala: Adrián, szerinted volt egyfajta kivételezés Zsolttal, tehát Németh
Pali bácsi kivételezett a saját fiával?
Annus: Nem, nem. Pali bácsi nem kivételezett Zsolttal. Ugyanakkor
viszont Pali bácsi egy óriási háttér volt Zsoltnak, ez tényleg vitat-
hatatlan. Maca, – bocsánat ez a beceneve, csak itt a hölgyektõl kértem
elnézést, hátha nem tudják –, szóval Maca gyakorlatilag ütközõpont
volt a csoport és Pali bácsi között. Ilyen szempontból tehát még
rosszabb helyzetben volt, mint bármelyikünk, mert mi a sérelme-
inket mindig Macának adtuk elõ, hogy adja tovább, vagy tegyen
valamit. Nyilván ezért többszörösen is rossz helyzetben volt.
Csisztu: És akkor ez a postás szerep mennyire volt neked megterhelõ,
kedves Maca, ha szabad ezt mondanom?
Németh: Persze, nyugodtan mondhatjátok. Két malom közt õrlõdni,
nem a legjobb dolog. Volt, amikor továbbítottam – ha úgy éreztem,
67
hogy az olyan probléma –, de elõfordult, hogy nem, mert úgy véltem,
hogy teljesen felesleges, úgysem fog bekövetkezni változás.
Csisztu: És édesapád nem üzent visszafelé is ugyanezen a fórumon?
Annus: Nem, édesapja belevágta a szemünkbe, tehát ebbõl soha nem
volt probléma, úgyhogy nem üzent sose.
Kaszala: Kaptatok hideget-meleget, volt fekete leves?
Annus: Hát volt, persze, de mindenhol így van.
Németh: Egy héten kétszer van eligazítás, ilyenkor mindig elõ lehet
hozni ezeket a problémákat, õ rendszerint elõ is hozza.
Csisztu: Tehát, ha jól értem, jó alaposan eligazított benneteket?
Németh: De, el ám!
Kaszala: Térjünk még vissza erre a váltásra. Nyilvánvalóan otthon azért
nálatok valamilyen szinten ez családi téma volt. Édesapádat hogy érin-
tette az, hogy Adriánék elmentek a klubból? Mennyire volt ez váratlan
számára, mennyire esett ez rosszul neki?
Németh: Hát, mint minden szülõnek, akinek a gyereke elköltözik
otthonról… Szerintem így érintette, hiszen többet töltött a Robival
is, Adriánnal is, mint úgymond a saját családjával, reggeltõl estig
minden nap, meg az edzõtáborok és a versenyek idején. Csak hát az
életnek ez a rendje, tudomásul kell venni, hogy van, aki nem úgy
képzeli el. Talán emiatt tette túl magát nehezen ezen az egészen.
Kaszala: Ugye Fazekas Róbertrõl van szó, mert csak a keresztnevére utal-
tál, õ diszkoszvetõ kiválóságunk. Édesapád – biztosan beszéltetek errõl –
szakmailag mit jósolt Adriánéknak, hogy vége a pályafutásuknak vagy
épp az ellenkezõjét?
Németh: Azt nem lehetett megmondani. Azt semmiképpen sem, hogy
vége, hiszen két kiforrott versenyzõrõl volt szó, akik tudják, mit is kell
csinálni ahhoz, hogy egy bizonyos eredményt elérjenek. Biztos, jót tett
nekik az új közeg.
Csisztu: De ezt õ vajon hogy érezte a személyes érintettségen túl? Tehát
szakmailag mit jósolt?
Németh: Szakmailag? Hát bármit. Adriánban és Robiban is benne
volt, hogy tovább lehessen lépni velük, hiszen mind a ketten még fia-
talok a dobáshoz. Benne volt, hogy fejlõdhessenek, méghozzá ekkorát,
mint amekkorát most fejlõdtek.

68
Kaszala: Mennyire volt konfliktusmentes ez a váltás a te szempontodból,
Adrián?
Annus: Az az igazság, hogy olyan túl nagy konfliktus nem volt, mert
az olimpiáról mikor hazajöttünk, az akkori elnökség leültetett minket,
felnõtt versenyzõket, és megkérdezték, hogy ki marad és ki megy. És
aki azt mondta, hogy marad, az maradt, aki azt mondta, hogy elmegy,
az elment.
Kaszala: Milyen a viszony most?
Annus (mintha nem értené a kérdést): Mármint kik között?
Kaszala: Hát kezdjük talán azzal, hogy milyen a viszony a két klub
között, van-e rivalizálás, van-e konfliktus, betesztek-e egymásnak?
Annus: A rivalizálás teljesen természetes, nyilván, hogy van.
Csisztu: Igen, csak mindig az a kérdés, hogy ez mennyire egészséges?
Annus: Az az igazság, hogy ezt én kettébontanám. A versenyzõk között
– én úgy gondolom –, pontosabban a mostani versenyzõ gárda között
olyan túl sok, nem egészséges rivalizálás nincs. Gondolom, Maca ebben
megerõsít. Vezetõi szinten nyilván már más a helyzet, az már politika,
tehát az már tõlünk gyakorlatilag távol áll.
Kaszala: Krisztián Te is ezt érzed?
Pars: Igen.
Csisztu: És akkor tulajdonképpen ez mennyire ronthat úgy általános-
ságban dobó atlétáink sikerein, mert azért sajnos, nekem az a tapasz-
talatom, ez egy speciális magyar szokás: ahol már kettõnél több tehetség
van, akkor ott elõbb-utóbb mindig elindul valami egészségtelen dolog,
ahelyett, hogy örülnének a lehetõségnek.
Annus: Végül is itt jön az, amit Maca az elõbb mondott, a Római
Birodalom-féle elméletére utalva. Tehát, amikor mi otthagytuk a Dobó
SE-t, és visszamentünk a Haladáshoz, három felnõtt versenyzõrõl
volt szó, illetve négyrõl, csak a negyedik maradt. Egy súlylökõ, egy
diszkoszvetõ és egy kalapácsvetõ. Tehát eleve nem lehetett rivali-
zálásról szó a Haladás VS-en belül, és ez iszonyú szerencsés helyzet.
Mi elmondtuk a Robival, Fazekas Robival több fórumon is: nem biztos,
hogy ilyen jó barátok lennénk, hogyha mind a ketten kalapácsvetõk
lennénk. Sõt biztos, hogy nem.
69
Kaszala: Az akkor automatikusan azt eredményezné, hogy egyik alátesz
a másiknak?
Annus: Nem biztos, hogy ezt eredményezi, csak hajlamos az ember
ilyenkor apróbb problémákból, bolhából is elefántot csinálni, lehet,
hogy ilyenkor rosszul gondoljuk, félregondoljuk, stb., és ezek felesleges
szituációk. Akkor jó, ha békesség van, mindenki teszi a maga dolgát, és
nem keresztezzük egymás útját. Ez a biztos.
Kaszala: Akkor ez most azt jelenti, hogy békesség van?
Annus: Versenyzõi szinten mindenféleképpen igen.
Kaszala: Zsolt, békesség van?
Németh: Soha nem is volt háború szerintem.
Csisztu: Krisztián, nem volt?
Pars: Nem.
Csisztu: Nem is adódhat ilyen helyzet, mert azt ne hagyjuk figyelmen
kívül, hogy tulajdonképpen az olimpiai évet írjuk? Adrián helye tûnik
a legbiztosabbnak, sõt mondhatni, ha sérülés nincs, akkor bombabiztos,
de hát azért itt van 4 tehetséges versenyzõ két helyre.
Pars: Így van.
Kaszala: Ez nem lesz egy egyszerû menet. Te hogy látod ezt?
Pars: Én még fiatal vagyok, ha kijutok, jó, ha nem, nem. Számomra az
a lényeg, hogy mindig is 80 méter felett dobjak. A többi meg július
17-én eldõl.
Csisztu: Adrián, te mondjuk viszonylag könnyebb helyzetbõl nézve, biztos
pozícióból, a négybõl melyik két versenyzõt látod legnagyobb eséllyel
melléd kerülni?
Annus: Csúnya kérdés. Nyílván részrehajló vagyok, ezért szeretném,
ha klubtársam, Botfa Péter lenne a második ember, és a harmadik
hely lenne szabad. Nyilván Maca és Krisztián nem így gondolja. Ez a
szép a sportban.
Németh: Én azt mondom, hogy az esélytelenek nyugalmával készülök.
Csisztu: Ez így egyszerûnek tûnik, de azért...
Németh: Nem, én tényleg a nulláról jöttem vissza, hiszen 2001-ben
volt egy nagyon komoly gerincmûtétem, és nekem már az is egy
óriási csoda, hogy egyáltalán harcba szállhatok azért, hogy kijuthas-
sak az olimpiára, és természetesen mindent meg fogok tenni érte.

70
De ha nem sikerül, legalább a lelkiismeretem nyugodt lesz, hogy
mindent megtettem.
Kaszala: Adrián, picit térjünk még itt vissza a csúfos anyagiakra. Már
csak azért is, mert ugye önmagában az megdöbbentõ, hogy válogatott és
profi sportolóként néhány éve a szó szoros értelmében napi gondjaid
voltak. Most kijelenthetõ-e, hogy a világ egyik legjobbjaként ma már
jól megélsz a sportból, és nem következhet el újra az az idõ, amikor azt
hallod, hogy egyél fõtt krumplit egész hónapban. Hogy is volt egyéb-
ként ez?
Annus: Volt ilyen annak idején.
Csisztu: Hogy volt ez?
Annus: Pali bá’-val állandóan veszekedtünk, hogy most van fizetés,
nincs fizetés. Nyilván Pali bá’ védte a saját érdekeit, mi meg pró-
báltuk a mienket ráerõltetni. Ekkor született az az elhíresült mondása,
hogy „egyetek krumplit, az olcsóbb”.
Csisztuu: De ez csak ilyen vicc szinten hangzott el, vagy azért egy kicsit
több volt ez annál?
Annus: Pali bá’ tudna erre inkább választ adni.
Kaszala: Zsolt, te tudsz errõl valamit, volt nálad is ez a fõtt krumpli sztori?
Németh: Nem nagyon. Az tény, hogy apunak van egy bizonyos stílusa,
amit ilyenkor felvesz, természetesen mond ilyen dolgokat, de utána
meg a versenyzõ érdekeit képviseli. Csak hát a nincsbõl nem lehetett
adni.
Kaszala: Krisztián, fõtt krumpli? Vagy más is volt?
Pars: Persze, az elején voltak ilyenek.
Kaszala: Tehát az elején veled is volt fõtt krumpli história...
Annus: Mindenkivel elõfordult, tehát ez nem speciálisan Annus Adrián
probléma. Máskor nem a fõtt krumpli, hanem az anyagiak. Bocs, Maca,
de elmondtam az elõbb, hogy te dolgoztál elég régóta, sõt ma is
dolgozol. Két megoldás volt, amit Maca is elmondott. Vagy dolgozol,
vagy…
Kaszala: Vagy fõtt krumplit eszel, s alapjáraton mész.
Annus: Vagy próbálod kibekkelni azt az idõszakot. Maca elment dol-
gozni, mi nem mentünk el dolgozni. Mindenkinek adva volt a lehe-
tõség.
71
Csisztu: Akkor térjünk vissza a mostani anyagiakhoz, amely nyilván-
valóan eredményfüggõ. Azért ezzel, ha nem is azt mondom, hogy hosszú
távon, meg tudsz bármit alapozni, de jelenleg elég ez egy tisztességes
életvitelhez?
Annus: Úgy gondolom, hogy igen.
Csisztu: Tehát akkor most ezzel elégedett vagy?
Annus: Nyilván az ember nem elégedett, mert akkor abba kellene hagy-
nia mindent, de az az igazság, hogy akkora nagy a kontraszt a múlt és
a jelen között, hogy nem lehetek elégedetlen.
Kaszala: Beszéljünk egy picit arról, mert sajnálatos – és erre megint
voltak utaló jelek, noha senki nem mondja ki –, hogy nemcsak a klubok
között, nemcsak a versenyzõk között van sokszor az egészségesnél inten-
zívebb rivalizálás, hanem bizonyos generációk között is, például a szövet-
ség funkcionáriusai, volt sportolók, sportolótársak között is. Ennek mi
lehet az oka?
Annus: Gondolom, Gécsek meg Fazekas és az én köztem lévõ konflik-
tusra gondolsz. Ez van, tehát ez vitathatatlan.
Csisztu: Ez mennyire köztudomású egyébként?
Annus: Elmondtam már több helyen is, úgyhogy én nem szégyellem,
pontosabban szégyellem valamilyen szinten, mert 50 százalékban én
is részese vagyok, de hát ez van.
Csisztu: Hogy fajulhatott ez idáig? Mert, ha jól tudom, akkor Gécsek
Tibivel is hosszú, hosszú éveken keresztül nagyon jó volt a viszonyotok.
Annus: Azt, hogy miért, talán tõle kellene megkérdezni. Úgy gondolom,
õ változott olyan mértékben, ahogy nem kellett volna.
Kaszala: Az aktív sport végeztével?
Annus: Nem, még sportoló korában. Még aktív volt, amikor – úgy
gondolom – komoly változáson ment át, amely az eredményein is meg-
mutatkozott, hiszen évrõl évre hanyatlott a teljesítménye. Sajnos a
Dobó SE-n belüli elmérgesedett viszonyoknak valamilyen szinten õ állt
a hátterében. Klikkesedés alakult ki, ami korábban nem volt jellemzõ.
Amikor Európa-bajnok volt ’98-ban, akkor együtt volt a csoport,
együtt mentünk vacsorázni, együtt mentünk mindenhova, tehát az
edzésmunkán kívül is rengeteg idõt töltöttünk együtt. Ez megvál-
tozott, klikkesedtek, klikkesedtünk, ami akkor úgy nézett ki, hogy

72
Gécsek külön ment, és a csoport maradt egyben, ebbõl alakult ki a
probléma.
Csisztu: Krisztián, te ezt mennyire érezted Tibi felelõsségének?
Annus: Gyerek volt még, nem tudhatja.
Kaszala: Zsolt, ezt a klikkesedést hogy élted meg?
Németh: Természetesen. Mindenhol, ahol három ember van, ott
biztos, hogy kialakul a klikk, hol ez a kettõ fog össze a másik ellen,
hol az a kettõ a másik ellen. Szóval, ezt nem lehet kivédeni. Más kérdés,
hogy hogyan tudják ezt az emberek kezelni. Hát mi nem tudtuk.
Éppen ezért lett klubváltás a vége.
Kaszala: És milyen ma a hangulat a Dobó SE-ben?
Németh: Mivel Tibi most már nem is edz 2 éve, nem okozhat gondot.
Az az igazság, hogy én konfliktuskerülõ vagyok alapvetõen, úgyhogy
próbáltam ebbõl is kimaradni. És ahogy Adrián is mondta, ebben
nem is voltam benne.
Kaszala: Adrián, mikor kezdted el ezt tapasztalni, és vajon mi lehetett
mindennek a hátterében? Mire vezetnéd ezt vissza most, hogy a Tibi
már nem aktív? Féltékenykedés esetleg…
Annus: Ezt én nem tudom, ezt tõle kéne megkérdezni.
Csisztu: Melyek voltak azok a jelek, amelyekbõl te egyértelmûen arra
következtettél, hogy a klubotok, illetve irányotokban mutatott menta-
litása, hogy is mondjam, nem túl egészséges.
Annus: Itt volt Szombathelyen a kalapács világdöntõ, Tibi volt a verseny-
igazgatója, és hát volt ennek egy sajtótájékoztatója, na oda két ember
nem kapott meghívott. Ki lehet találni, ki volt az a kettõ, és ki lehet
találni azt is, hogy ki volt felelõs a meghívók szétküldéséért. Szóval
ilyenek voltak, ezeket lehet a véletlenre fogni, de aki ismeri a közeget,
az nem tudja félremagyarázni.
Németh: Nem akarok az ügyvédje lenni, de szerintem úgy nem kéne
Tibirõl beszélni, hogy nincs itt a vonalban, vagy nincs ott a stúdióban.
Pláne errõl a konfliktusról.
Annus: De én ezt elmondtam neki is.
Németh: Én is utána kérdeztem nála, mást mondott.
Annus: Õ a Pesti Zsuzsára kente.
Németh: Azt mondta, nem õ volt a felelõs érte.
73
Csisztu: Természetesen tettünk arra kísérletet, hogy Tibivel felvegyük a
kapcsolatot, de az is igaz, hogy Adrián megmondta, nem szívesen nyilat-
kozna egy olyan mûsorban, ahol mind a ketten meg tudnak szólalni,
úgyhogy egy másik alkalmat kell erre biztosítanunk, és azt hiszem, ezt
meg is fogjuk tenni. Hallgattassék meg mindkét fél!
Kaszala: Hogy látod Adrián, jelenleg a te szakmai boldogulásodban lehet-
e bármilyen fajta gát az, hogy a szövetségben tevékenykedik Gécsek
Tibor, egy korábbi – azért valljuk meg – kiváló kalapácsvetõ?
Annus: Nem, mert akkor, gondolom, ennek már lehetne látni a jeleit.
Az az igazság, hogy ez a kérdés közöttünk már napi szinten nem
merül fel. Megmondom õszintén, nagyon nem érdekel, hogy most a
szövetségben mit csinál. Én teszem az én dolgomat, õ nyilván teszi
az övét ott. Nem nagyon ütközünk, nem nagyon találkozunk, ennek
nincsenek minden napos konzekvenciái.
Kaszala: Nincs benned szándék ennek a tisztázására?
Annus: Nincs.
Kaszala: Krisztián, mint külsõ szemlélõje, csendes megfigyelõje ennek az
egésznek, ugye Dobó SE, Haladás, Gécsek Tibi, Adrián. Ebbõl mit vettél
észre?
Pars: Nem, elõttem így nem voltak a dolgok világosak, eddig.
Annus: Bocs, Krisztián, hogy közbeszólok, de te gyerek voltál még,
amikor ezek a dolgok zajlottak. Mi egy öltözõben öltöztünk négyen
vagy öten Maca, négyen biztos. Tehát Maca, Gécsek Tibi, Fazekas
Robi meg én és Szilárd, Kiss Szilárd súlylökõ. Így öten. A fiatalok
teljesen külön voltak. Mi délelõtt is jártunk edzeni, õk még nem.
Szóval nyilván õk ebbõl még semmit nem láttak.
(Mi más is lehetett volna a stúdió témája, mint a Gécsek Tibivel való konflik-
tus. Néhány elgondolkodtató információ azért csak kibuggyant Adriánból,
de nyomatékosan megkért minket, hogy ezeket még véletlenül se hozzuk nyilvá-
nosságra. Az azonban nyilvánvalóvá vált, hogy Annus Adrián és Gécsek Tibor
nem a legjobb barátok, és akkor finom voltam… Mint ahogy a mûsorban is
jeleztük, ettõl a ponttól kezdve kötelezõnek éreztük, hogy a következõ adásban
mindenképpen megszólaltassuk az Európa-bajnokot.)

74
Csisztu: Kalapácsvetésrõl beszélgetünk, egy névrõl azonban nem nagyon
esett még szó, az olimpiai bajnok Kiss Balázsról, akit egyébként szintén
invitáltunk volna, de õ sem élt a lehetõséggel. Róla mit tudtok, szóba
jöhet-e a két hiányzó helyre, mint olimpiai résztvevõ?
Annus: Én úgy olvastam az újságban, hogy edz, de nekem túl sok
információm nincs a Balázsról.
Pars: Én semmit nem tudok róla.
Csisztu: Akkor ezek szerint õ sem igazi részese a hazai dobóéletnek
pillanatnyilag?
Annus: Annak idején két dobó iskola volt. Volt a Dobó SE, tehát Szom-
bathely és volt Veszprém. Köztük is ment a rivalizálás oda-vissza, és
Balázs ugye veszprémi, egyébként azóta is Veszprémben él, hogyha
Magyarországon van.
Kaszala: Ez a kapcsolat sem felhõtlen, vagy inkább csak mondjuk úgy,
hogy semleges vagy semmilyen?
Annus (mélyen elgondolkodva): Háááát, szerintem semleges.
Németh: Talán annyit, hogy Balázs mindig is híres volt arról, hogy
egyedül készült.
Annus: Õ olyan magányos alkat volt.
Németh: Annyit tudok róla, hogy az Egyesült Államokban van ebben
a pillanatban.
Annus: Én még ezt se tudtam.
Kaszala: Akkor azt hiszem, sorba vettünk mindenkit, aki számít. Ahogy már
említettük, ebbõl elsõsorban Adrián, te lehetsz viszonylag biztonságban.
Négyen versenyeznek majd a további két utazó helyért, ez nem lesz nyilván
kis konfliktusforrás. Krisztián, hogy dõl el, ki juthat ki az olimpiára?
Pars: Ez majd az országos bajnokságon Debrecenben, júliusban dõl el.
Csisztu: Szép nagyokat kell dobni, gondolom, hogy valami „meglepõt”
is mondjunk.
Pars: Meg kell dobni a szintet, és akinek ez megvan, és az ottani dobogós
helyen végez, az utazik.
Kaszala: Tehát magyarul, aki a második, harmadik? Vagy az elsõ, máso-
dik helyen végez?
Csisztu: Nyilván – gondolom – Adrián ebbõl a körbõl kikerül, tehát õ
már…
75
Annus: Nem, én is indulni fogok, de eredményem az olimpiai indulás
szempontjából nem számít bele.
Csisztu: Nos, elég sok érdekes információra derült fény, még hogy ha nem
is sikerült minden konfliktust felszínre hoznunk, de nem is az a cél, hogy
ezekben vájkáljunk, hanem, hogy lehetõség szerint ezeket elsimítsuk.
Valahol ez is lenne a Rivális célja. Azt kívánjuk, hogy minél több tehetség
és minél kevesebb konfliktus legyen a kiváló hazai dobóatléták között.
Kaszala: Természetesen a jövõ héten mi lehetõséget adunk Gécsek Tibor-
nak, hogy amirõl vele kapcsolatban szó esett, arra õ is reflektálhasson.
(Egy héttel késõbb az Európa-bajnok Gécsek Tibor még sem élt a lehetõséggel,
pontosabban azt kérte, mondjuk be mi, hogy nem kíván reagálni az elhang-
zottakra, mert egyszerûen nincs ügy, így õ ebben a kérdésben nem is lehet
érintett.)
Versengés ide, versengés oda, szint hiányában végül csak két versenyzõ,
a világranglista-vezetõ Annus, továbbá Pars jutott ki az olimpiára. Adrián
rendkívül jó elõjelekkel utazott Athénba, edzõje Vida József, és maga
Annus is a lehetõ legfényesebb érmet jelölte meg célul. Az olimpiai falu-
ban végig jókedvû és bizakodó volt, Zsuzsi még interjút készített vele,
amelybõl kiderült, hogy még el sem kezdõdött a viadal, máris dopping-
ellenõrzésnek vetették alá, de természetesen mindent rendben találtak.
Nos, haladjunk akkor kronológiai sorrendben. Annus Adrián vasárnap
(2005. augusztus 24.) 83.19 méterrel megnyerte a kalapácsvetést, az
utolsó sorozathoz már oda sem állt, hiszen legnagyobb riválisa, a japán
Morofusi 28 centivel kisebbet dobott nála. Ezzel megszületett a magyar
atlétika 10., illetve a magyar kalapácsvetés 5. olimpiai aranya. Annus
részt vett a doppingvizsgálaton, minden le is folyt rendben (ezúttal szó
szerint), a másnapi eredményhirdetésen tehát õt szólították ki gyõztesen,
Pars Krisztián pedig a pontszerzõ 6. helyen zárta a játékokat.
A díjkiosztó napján rendezték a diszkoszvetés döntõjét, amelyben
Annus legjobb barátja, bajtársa és csapattársa – a másik Vida-tanítvány –,
Fazekas Róbert szintén óriási eséllyel lépett a dobókörbe. Jött, látott és
a nagyokhoz illõen gyõzött, méghozzá 70.93 méterrel. A szomorú, csontig
lerágott és valahol mindmáig rendezetlen dopping herce-hurca ezután

76
kezdõdött, Fazekas ugyanis nem adott elegendõ mennyiségû vizeletet,
mindössze 25 millilitert – késõbb azt mondta, hogy a többek között
szabálytalanul jelen lévõ ellenõrök gestapós módszerei miatt pszichikai
sokkot kapott, ezért nem volt képes többre. Ezt azonban nem íratta
bele a jegyzõkönyvbe, és a doppinglaboratóriumot is elhagyta annak
tudatában, hogy megfoszthatják aranyától. Másnap aztán el is vették
tõle, a szabályok szerint ugyanis amennyiben nincs elegendõ mennyiségû
vizelet, akkor nem végzik el a tesztet, úgy tekintik, mintha semmit sem
adott volna. Egyébként Kamuti Jenõ, a NOB orvosi bizottságának tagja
azt állította, hogy megvizsgálták a mintát, s az negatív lett, míg a MOB-
elnök, Schmitt Pál szerint nem került sor elemzésre. Kedden tehát már
nem Fazekast szólították az eredményhirdetéshez, hanem a litván
Alenkát, Kõvágó Zoltán pedig a harmadikról így feljött a második helyre.
Amikor kiderült, hogy a NOB megfosztotta Fazekast az aranyéremtõl,
a két barát – miután hivatalosan elkéredzkedett a magyar csapatveze-
téstõl – bánatában kocsiba ült, és elindult hazafelé. Szerdán már az egész
világot az a hír járta be, hogy Fazekas doppingolt, tetejébe a NOB orvosi
bizottságának elnöke is a következõket nyilatkozta: „Bebizonyosodott,
hogy még mindig vannak olyan atléták, akik húsz éve betiltott szereket
használnak.”
Ezzel indult útjára az újabb „vadászat”, és már megjósolható volt,
hogy a hirtelen eltávozott Annus Adriánt is fel akarják keresni a WADA
(Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség) munkatársai. Csütörtök délig
kellett volna megadni tartózkodási helyét, a MOB végül csütörtök 17
órára tolta el az idõpontot. Annus viszont azt üzente, hogy 23 órától
várja jáki otthonában az ellenõröket. Ellentétes hírek láttak azzal kap-
csolatban napvilágot, hogy egyáltalán megjelentek-e valaha az ügynökség
tagjai. Annyi azonban bizonyos, hogy a szolidaritásáról amúgy sem
kifejezetten elhíresült hazai sport- és sajtókörökbõl a legkülönfélébb
pletykák láttak napvilágot, s a „hírre” éhes közeg percenként engedte
szélnek a legtutibb információkat, Annus doppingolási technikájától az
Interpol-os körözésig, válogatás nélkül. Így a nem is kissé sokkolt atléta
szóvivõjén, Pál Gáboron keresztül még csütörtökön tudatta – igaz,
hivatalosan akkor még nem jelentette be –, befejezi sportpályafutását.
Indokai között nem csupán az õt ért igazságtalan vádak és a megalázó
77
bánásmód szerepelt, de legalább ennyit nyomott a latba, hogy barátjától a
negatív minta ellenére vették el az aranyérmet. Pénteken egyébként a
bucsui határátkelõnél kellett volna Annusnak megjelennie, állítólag ott
várták az ellenõrök, de õ rossz egészségi állapota miatt nem ment el oda.
Erre a NOB vasárnapra Athénba rendelte egy maghallgatásra, hogy
eldöntse: a sportoló nem tudott vagy nem akart újabb mintát adni.
Annus idegösszeomlásra hivatkozva itthon maradt, mások mellett a
MOB elnöke képviselte õt a tárgyaláson. A tények állítólagos feltárása
után a háromtagú testület javaslatot tett a végrehajtó bizottságnak,
amely 16-0 arányban egyhangúlag döntött arról, hogy elveszik a magyar
sportoló aranyérmét. Ezzel a japán Morofusi lett az olimpiai bajnok,
Pars feljött az 5. helyre. A NOB a doppingvizsgálat megtagadására hivat-
kozva fosztotta meg a bajnokot az éremtõl, de a hivatalos közleményben
azt is jelezte: a magyar atléta által leadott két minta két különbözõ spor-
tolótól származik.
Annus azonnal cáfolta a vizeletek különbözõségére vonatkozó hírt, s
továbbra is csak a NOB és WADA rosszindulatára hivatkozott, hiszen
az olimpia elõtt és után is vettek tõle mintát, a B-próbával együtt
összesen legalább négyszer, és minden esetben negatív volt az ered-
mény. Már ekkor bejelentette, hogy megteszi a megfelelõ jogi lépéseket,
és feljelent mindenkit a Nemzetközi Sportdöntõbíróságnál. Közben
azért megjelent egy, a NOB által is elfogadott bécsi laboratóriumban –
éppen a viták elkerülése végett –, és ott adott mintát. Már ekkor szárnyra
kaptak bizonyos híresztelések egy feljelentésrõl, melyet egyesek szerint
egy magyar, mások szerint egy japán írt, magyarázatul szolgálva a
doppingügynökség versenyek elõtt, közben és után mutatott kitüntetõ
ügybuzgalmára.
Kezdetben Annus nem akarta visszaadni aranyérmét, ám végül 2004.
októberében úgy döntött, a magyar sport, a magyar sportolók érdekében
mégiscsak visszaszolgáltatja a tõle amúgy – érzése szerint – igazságtala-
nul elvett medáliát. Ahhoz viszont ragaszkodott, hogy annak a Schmitt
Pálnak adja a kezébe, aki idõközben elfordult tõle. A kalapácsvetõ az érem
mellett egy borítékot is átadott, amelyben az eddigi iratok, bizonyítékok
sorakoztak, hátha megváltozik a MOB-elnök véleménye.
Annus persze összefogott Fazekassal és – hosszas keresgélés után – egy

78
magyar származású, bécsi ügyvédnõvel, Eva Maria Barki-val együtt-
mûködésben benyújtották keresetüket a CAS-hoz, a Nemzetközi Sport-
döntõbírósághoz.
(A sport e mûsorunkban sajnos kissé háttérbe szorult, mint ahogy Adrián és

Robi életében is az olimpia óta eltelt idõszakban. A jogi útvesztõkbõl
igyekezvén meglelni a kiutat, arra voltunk kíváncsiak, hogy a Nemzetközi
Sportbíróság, a CAS miért döntött úgy, hogy Annus Adriánt és Fazekas
Róbertet végleg megfosztja az athéni aranytól. Iszonyatosan nehézkes volt a
mûsort megelõzõ szervezés, mert valaki éppen sosem ért rá, ha pedig az
idõpontok egyeztek, akkor a témával kapcsolatos „csömör” lett úrrá az
érintetteken. Ráadásul a jogtulajdonos televíziós csatorna engedélyét is be
kellett szereznünk. Már-már letettünk arról, hogy utánuk elsõként mi
számoljunk be a már megszokott terjedelemben errõl az esetrõl, leginkább
azért, mert az adás elõtti este Pál Gábor, a két versenyzõ szóvivõje telefonon
jelezte, meggondolták magukat. Ezúttal Annnussal és Fazekassal is „lógtunk”
néhány órát a telefonon, hogy beleláthassunk igazán abba a lelkiállapotba,
amelyben õk hónapok óta élnek. Végül aztán abban egyeztünk meg, hogy
Annus és Pál Gábor a stúdióban foglal helyet, míg Fazekas Róbert az egész
adás folyamán telefonon áll rendelkezésre. Szomorúan tapasztaltuk, hogy
Annus Adrián az utoljára, évekkel ezelõtt átélt „kakaós csigás” anyagi
helyzetben van, s hiába rendezõdtek a hétköznapi nehézségek az elmúlt évek
során, a mostani hercehurca – még a támogatók segítsége mellett is – szinte
valamennyi pénzét és vagyonát felemésztette. Így azért szõrmentén arra is
fény derült, hogy a „meggondoltuk magunkat” mögött – szégyen ide vagy oda
– a Szombathely-Budapest távolság útiköltsége lapult, melyet természetesen
magunkra vállaltunk.
Ismertük ezt az embert, aki Annus Adriánként jelentkezett be a Klubrádió
portáján, de finom vagyok, ha azt mondom, hogy nem ismertünk rá. Mintha
hirtelen színvakká váltunk volna, mert ugyan egy hús-vér férfi tornyosult
elõttünk, de nem láttunk rajta színeket, nem láttunk benne életet. Jól kiolvas-
hattuk viszont a szemébõl az elmúlt nyolc hónap összes gyötrelmét, minden
dühét és bánatát, a vérmes csatába indulástól a „háború” elvesztéséig. A
vállára feszülõ ing ugyan még emlékeztetett arra, hogy ezek az izmok nemrég
még másféle pallérozáshoz szoktak, de ma csak az látszott, hogy edzés híján,
79
csupán iratokkal teli táskákat cipelnek, s legfeljebb Adrián álmában rándul-
nak össze úgy, ahogy eddigi pályája során oly sok tízezerszer, ha gazdájuk a
dobókörbe lép. Most azonban a stúdióba lépett Annus, és egy hatalmas
sóhajjal lerogyott a mikrofon mögé. „Akkor kezdjük” – mondta megtörten,
majd elindult a szignál.)
Csisztu: Kezdjük a legfrissebbel, a Magyar Atlétikai Szövetség elnöksége

hatályon kívül helyezte a kettõtök ügyében még 2004. novemberében
meghozott döntését, mely akkor Annus Adriánt felmentette, Fazekas
Róbertet pedig egy évre tiltotta el. Történt mindez nyilvánvalóan a Nem-
zetközi Szövetség nyomására, a CAS döntése alapján.
Kaszala: Ez pedig azt jelenti, hogy eltiltásotok 2004. szeptember 7-i dá-
tummal kezdõdik, és két évig, azaz 2006. szeptember 6-ig tart. Gondolom,
ebben a témában már nincs új a nap alatt, nem ér benneteket meglepetés,
Adrián?
Annus: Persze. Igen, úgy van, ahogy mondtátok, az IAAF, a Nemzet-
közi Atlétikai Szövetség nyomására történt mindez, mert a testület
a CAS-nál beperelte a magyar szövetséget: állítsa vissza a kétéves bün-
tetést. Ez még a mi ítélethirdetésünk elõtt volt, úgyhogy ezek után
egyenes következmény volt a két-két éves eltiltás.
Kaszala: Hogy vagy?
Annus: Köszönöm, éldegélek. (nagy sóhaj)
Kaszala: Ez mit takar?
Annus (hosszú csend): Háát… Tudnék errõl beszélni, de azt kérem, hogy
ezt most inkább hagyjuk.
Csisztu: Rendben. Robi, téged hogy érintett ez a döntés?
Fazekas: Egyáltalán nem lepett meg, már az elején erre a két évre ké-
szültem, tudtam, hogy egy ilyen szabálysértés, ha negatívan állnak
hozzánk, akkor ennyi idõ.
Csisztu: Mi van akkor, ha a MASZ nem tesz eleget az IAAF-nek? Akkor
elindult volna a per a magyar szövetség ellen?
Annus: Valószínûleg per lett volna – bár nem tudok a vezetõk fejével
gondolkodni –, de nyilván a többi magyar atléta érdekeit is figye-
lembe kellett venni, az IAAF pedig úgysem hagyta volna, hogy a régi
döntések maradjanak.

80
Kaszala: Rövidesen kapcsoljuk a szövetség elnökét, így bizonyára választ
ad majd erre a kérdésre. Gábor, te nemcsak szóvivõje, hanem barátja is
vagy a két atlétának, hogy tudod egyáltalán ezek után bennük tartani a
lelket?
Pál: Nagyon nehéz. Örülnék, ha végre már nemcsak jogi dolgokról
lenne szó. Mostantól kezdve már minden csak jutalomjáték. Jó
lenne, ha arról beszélhetnénk, mikor térnek vissza és hol, s hogy
Pekingben remélhetõleg nyernek majd újabb aranyérmet. Úgy
gondolom, Peking felé kell néznünk, le kell zárni a múltat, annak
ellenére is, hogy még nem dõlt el, fellebbezünk-e a döntés ellen. Robi
nagyon elszánt, minden edzést úgy vesz majd, mintha az utolsó
lenne, s mindent megtesz azért, hogy a lehetõ legjobb eredményt érje
el. Adrián – ahogy halljátok és látjátok – visszafogottabb, elkesere-
dettebb, de bízom abban, hogy rövidesen hiányzik majd neki a dobás,
és visszatér oda, ahová való, a dobókörbe.
Csisztu: Természetesen beszélünk a jövõrõl is, a konkrét szakmai tervekrõl.
De ha már itt vagytok és vállaltátok ezt az interjút – engedjétek meg, hogy
kronológiailag egy kicsit felelevenítsük a dolgokat, melynek legfontosabb
állomása a lausanne-i meghallgatás volt. Fõként azért, mert tõletek szemé-
lyesen errõl eddig nagyon keveset hallhattunk. Maga a tárgyalás ott kint
biztató volt számotokra?
Annus (mélyen elgondolkodva): Megmondom õszintén, hogy igen, rá-
adásul a NOB ügyvédei – volt három vagy négy – nagyon felkészület-
lenek voltak, gyakorlatilag nem mondtak semmit.
Kaszala: Ez azt jelenti, hogy nem tudtak semmit a témáról?
Annus: Gyakorlatilag igen. Már a periratokból is látszott mindkettõnk
bûne: Robié az, hogy az én barátom, az enyém pedig, hogy Robi barátja
vagyok. Õ azért volt gyanús, mert én is az voltam, én pedig miatta
lettem az. Ennél több nem volt az iratokban, persze vádoltak minket
hazugsággal, meg azzal, hogy vicces a mi felfogásunk, meg ilyesmi. Õk
a szabályok értelmezésével sem voltak tisztában – ezt a bírók a
szemükre is vetették –, ezért is voltam bizakodó.
Kaszala: Hogy zajlott le konkrétan a meghallgatás, mennyien ültek mond-
juk veled szemben?
Annus: Nálunk ugye, ült a két ügyvédünk, én – illetve Robi esetében
81
Robi – és a tolmácshölgyek, akik fordítottak nekünk. Velünk szemben
a NOB négy ügyvédje, az asztal pedig U-alakú volt, így az alsó részénél
ült a három bíró.
Kaszala: Miért volt szükség svájci ügyvédre, akinek a tiszteletdíja – ha
jól tudjuk – hatalmas kiadást jelentett?
Pál: Ez tulajdonképpen egy formaság volt, mivel a svájci jog alapján
tartották a tárgyalást, mi biztosra akartunk menni, ezért volt rá
szükség. Nem szerettünk volna olyan banánhéjon, akár formai hibán
elcsúszni, amely a helyi jogi sajátosságok nem ismerésén múlik. Igaz,
hogy komoly költség volt – szerencsére a fiúknak azért volt támoga-
tója –, de utólag is azt mondjuk, szükség volt rá.
Csisztu: Lehet tudni, hogy mennyi az annyi, publikus?
Pál: Ha Adrián szeretné, mondja el.
Annus: Sok, nagyon sok. Több milliós a nagyságrend.
Kaszala: Tehát arra a két napra több milliós kiadást jelentett a svájci
ügyvéd.
Csisztu: És akkor ezt nektek kellett kifizetni?
Annus: Bizony, ezt nekünk kellett állnunk.
Csisztu: Az azonban köztudomású, hogy ügyvédetek, Eva Maria Barki
térítésmentesen vállalta ügyeteket. Visszatérve a meghallgatásra, nem
sokkal azután beszéltünk Molnár Zoltánnal, a MOB vezetõjével, aki
rendkívül rossz emlékekkel jött el Svájcból.
Pál: Molnár Zoltánról csak a maximális elismerés hangján szólhatunk,
úgy jött ki Lausanne-ba, hogy jegyzeteket készített, felelevenítette
maga elõtt kronológiailag a történéseket, hogy ne hibázzon, s tényleg
a tényeket mondja el. A tárgyaláson viszont nem engedték, hogy bele-
nézzen a papírjaiba, márpedig ez egy nagyon hosszú folyamat volt,
nem csoda, hogy nem tudta fejben tartani. Többször rá is szóltak, hogy
ne pillantson bele – ugyanakkor a bírák és az ügyvédek elõtt óriási
paksaméták sorakoztak, õk ebbõl tudtak kérdezni. Molnár úr több
száz oldalas jegyzettel érkezett, s bizony mindent megtett Adriánékért
a per megnyerése érdekében.
(Annus a szünetben megerõsítette, hogy a kinti történések alapján tényleg

bízott a gyõzelemben. Azt is sikerült belõle kiszednünk, pontosan mennyit is

82
kért a svájci ügyvéd, de megígértette velünk, hogy nem hozzuk nyilvánosságra,
mi pedig álljuk a szavunkat.)
Kaszala: Robi, te hogy élted meg ezt a tárgyalást kint?

Fazekas: Ilyen rossz élményeim nem voltak. Nagyon negatívan álltam
az egész ügyhöz, az egész tárgyaláshoz, én csak utána lettem optimista,
méghozzá az ott történtek tudatában. Voltak meghallgatások, tanúk,
minden emberi hangon folyt. Elhívták például azt a görög bírót, aki
engem kint egrecíroztatott, többször hazugságba is keveredett –
legalább ötször-hatszor –, ellentmondott saját magának. Többször is
megkérdezték tõle, hogy részt vett-e az athéni olimpiai szabályok létre-
hozatalában. Azt válaszolta, hogy igen, mivel a Görög Olimpiai Bizott-
ságnak is doppingfõnöke. Ebbõl adódott a kérdés, akkor miért mentek
be a vizsgálatra ketten, amikor ez szabályellenes. Erre nem adott választ,
mindig valamilyen másik ellenõrre hivatkozott. Ekkor kezdtem biza-
kodni, hogy van keresnivalónk, hiszen többször hazugságba keverték, s
nem volt egyértelmû az álláspontjuk sem.
Kaszala: Esetedben ezek szerint valóban emberi hangon folyt a tárgyalás,
de nem volt ez mindig így, Adriánéknál például Molnár Zoltán jelen-
létekor. Hogy is volt ez pontosan?
Annus: Az elsõ tanúm Schmitt Pál volt, akkor korrektül és emberien
viselkedett mindenki. Aztán Molnár Zolit már a bejövetelekor letá-
madták, pedig õ bizonyítékokkal, jegyzõkönyv-részletekkel készült,
hogy alátámassza mondandóját. Emelt hangon szóltak rá, hogy ne
nézze a papírjait. Ez pedig elég furcsa volt, hiszen csak a bizonyíté-
kokat akarta bemutatni, de nem hagyták, ebbõl így egy elég viharos
meghallgatás lett.
Kaszala: Ugye voltak olyan kérdések is, amelyekre egyértelmûen csak
papírokból, feljegyzésekbõl lehetett válaszolni?
Pál: Adrián ügye olyan összetett és bonyolult volt, hogy azt hiszem,
egyik magyar sportvezetõtõl sem lehet elvárni, hogy pontosan
megmondja fejbõl, Annus mikor kért engedélyt a falu elhagyására. A
papírokon persze ott állt minden, de nem lehetett használni, ennek
ellenére – szerencsére – Molnár jól emlékezett. Így elég rossz szájíze
lett az egésznek. Nem is a bíróknak, hanem a NOB ügyvédeinek volt
83
az a módszere, hogy ami számukra kellemetlen volt – legyen az jegyzõ-
könyv, videófelvétel, fotó vagy bármi –, annak bemutatását nem
akarták engedélyezni. Vittünk tanúkat, õket sem akarták meghallgatni.
Sokáig vádolták Annust azzal, hogy az Athénban leadott két vize-
letnél különbözõ a vizeletprofil, így mi vittünk egy független bírósági
felesketett orvosszakértõt, aki beszélt volna a vizeletekrõl, bizonyí-
tási eljárást folytatott volna le. õt a reptérrõl kellett visszafordítani,
mert azt mondták, ez nem témája a meghallgatásnak, úgy látszik,
csak a lejáratásban volt szerepe.
Csisztu: Ezek szerint ez a kérdés nem is volt napirenden?
Annus: Olyannyira nem, hogy a tárgyalás elején azzal kezdték az ügy-
védek, hogy ez a téma elõ sem kerülhet.
Csisztu: Ez pedig azért érdekes, mert leginkább ez járta be a hazai és a
nemzetközi sajtót, sõt a feljelentésnek is ez volt az elõszele, hogy itt
valami manipuláció történt. Erre ettõl kezdve senki nem volt kíváncsi?
Annus: Senki. Ügyvédnõnk ragaszkodott ahhoz, hogy hallgassák meg
ezt a tanút, de a vezetõ bíró azt mondta, jogában áll megválasztani,
hogy ki jelenjen meg elõttük, õk pedig ezt nem akarják.
Kaszala: Itt van velünk a vonalban Eva Maria Barki, a két sportoló
ügyvédje Bécsbõl. Valóban ki sem tértek erre a nagyon fontos részletre?
Barki (telefonon): Egyszerûen közölték, hogy ez nem lesz téma, nem
tárgyalnak róla, pedig átadtuk az osztrák szakértõ – a bécsi Egyetemi
Klinika laborvezetõjének – véleményét, aki leírta, hogy az athéni
jelentés helytelen, nem két különbözõ vizeletrõl van szó, s mindezt
tudományos tényekkel támasztotta alá. Mindezt látták, s azt mondták,
ezzel nem foglalkoznak.
Csisztu: Hát ez így elég felháborítónak hangzik. Ön mennyire volt a hely-
színen bizakodó? A sportolóktól hallhattuk, hogy optimisták voltak, de
mindezt jogászként ön hogy látta?
Barki: Úgy nézett ki, hogy pozitív lesz a döntés, hiszen minden mellet-
tünk volt, a jog is mellettünk állt, a meghallgatások is jól sikerültek.
Végül is meglepetés számomra ez a határozat. Ugye, egyre jobban
kitolták a döntés határidejét, bizonyára nehezen jutott a három bíró
közös nevezõre, ez azért már nem sok jót sejtetett.
Csisztu: Amikor a CAS határozata megszületett, gyenge lábakon álló érve-

84
lésnek nevezte, sõt összeférhetetlenséget is említett az athéni döntésben és a
bírósági döntésben résztvevõk körét illetõen. Kire, mire gondolt?
Barki: Nagyon sok hiba van mindkét ítéletben. Elõször is különbözõ
szabályok vannak érvényben egy verseny alatt és egy verseny után.
Az athéni fegyelmi bizottság csak az ottani szabályok alapján tárgyal-
hatott, s elítélték Annust, mivel azt állították, hogy háromszor elmu-
lasztotta a vizeletadást. Igen ám, de a bíróság – most helyesen – megálla-
pította, hogy az athéni szabályok szerint elsõként Annusnak kellett
volna írásbeli értesítést kapni a mintavételrõl, ez pedig nem történt
meg. Ez például egy óriási ellentmondás. Ugyanakkor a bíróság azt is
kijelentette, hogy Annusra nem az athéni szabályok érvényesek – mivel
versenyének már vége volt, jóllehet maga az olimpia még tartott –,
hanem a WADA-szabályzat és az IAAF-szabályzat a mérvadó, akkor
lehet értesítés nélkül érkezni, bármikor. Viszont ha így van, akkor se az
athéni bizottságnak, se a NOB-nak nem lett volna kompetenciája
egyáltalán eljárást kezdeményezni, hiszen a NOB csak az olimpia
alatti szabályzat alapján vehet figyelembe bármit is. Ez is nagy hiba.
Csisztu: Ezek szerint a NOB-nak nem lett volna joga az eredeti döntést
meghozni, amelyet önök megfellebbeztek?
Barki: Igen, így van. Ráadásul az akkori „visszautasítás, elmulasztás”
kategóriát nem is tudták fenntartani, hanem „elkerülés” miatt ítélték el
Annust. Az elkerülés pedig egy aktív cselekvést feltételez – mondjuk
menekülést, eltûnést vagy kórházba menetelt, mint a két görög atléta
esetében –, Annus pedig csak otthon ült, ez passzivitás. Ez egy újabb
ellentmondás.
Kaszala: Mi volt a bírók magyarázata, miért nem fogadták el az ügyvédnõ
érvelését, mert ahogy így elmondta nekünk, teljesen logikusnak és egyér-
telmûnek tûnik?
Barki: Igen, az ítélet önmagának ellentmond. Pál Gábort, mint tanút és
Annust is szavahihetetlennek állítja be, pedig éppen az ellenkezõje igaz.
Itt van a rosszullét kérdése. Annus kétszer is elmondta – és ez szerepel
az ítéletben –, hogy 27-én délben már rosszul lett, aznap kellett volna a
határhoz mennie, estére pedig még rosszabb állapotba került. Pál Gábor
dél körül beszélt vele telefonon, s Annus neki is szólt rossz állapotáról.
Ebbõl a három bíró arra a következtetésre jutott, hogy Pál azt mondta:
85
Annus délben lett rosszul, míg Annus az estét említette. Érthetetlen ez
az egész, hogy ha valami írásban is visszaolvasható, hogyan lehet más-
képp értelmezni. Maga az ítélet önmaga cáfolata.
(Annus a szünetben elmondta nekünk a maga álláspontját, méghozzá igen

szemléletes módon, ezt persze nem hallgathatjuk el senki elõl sem.)
Annus: Az olimpia ideje alatt, sõt már elõtte július 30-tól egészen
augusztus 29-ig a versenyzõkre kizárólag a NOB-szabályok érvényesek,
nem az IAAF és nem a WADA dekrétumai. Ez azt jelenti, ha dopping-
vizsgálatot akarnak – egyébként velem ez megtörtént a viadal elõtt és
után is –, akkor elõször a sportolót értesítik, másodszor pedig egy
tolmácsot vagy kísérõt. Ugye én hazajöttem, és a NOB azt mondta a
perben, hogy rám már nem az olimpiai szabályok érvényesek – elõször
ugyanis négy mintaadás megtagadásával vádoltak, azt viszont a NOB-
szabályzat szerint nem tudták rám húzni. Így azt találták ki, hogy
mivel itthon voltam, rám már a WADA elõírásai érvényesek, nem kell
az értesítés. Ezzel próbáltak érvelni, de ennek a dolognak egy a szép-
séghibája. Ha én a WADA szabályait szegtem volna meg – márpedig
nem szegtem meg –, akkor a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség
mindössze annyit tehetett volna, hogy a nemzetközi szövetségnél
följelent, és kéri az eltiltásomat, de az érmet nem vehette volna el, mert
az érmet csak az olimpiai szabályok megsértéséért vehették volna el, de
ahogy ez a tárgyaláson is kiderült, én ezt nem hágtam át.
Kaszala: Ti vittetek számos bizonyítékot, videófelvételt, és újságírók is
bizonyították, hogy Adrián mikor, hol volt, így szépen elejtették a meg-
kereséseket, hirtelen a négybõl egyre kevesebb megtagadás lett?
Pál: Igen. Itt van ez az ominózus, elhíresült jáki megkeresés, amit a
magyar sajtó egy része is úgy tálalt, hogy a jáki huligánok meg-
támadták a WADA ellenõreit. Mi egy televíziós szakember felvételeit
vittük el – az anyag le is ment az egyik kereskedelmi csatornán –,
megvolt, ahogy elmegy az autó, a környékükön sem volt senki, végig
vették a házat is, így látszik, hogy nem csöngetett be senki. Addig azt
állították, hogy csöngettek, de amikor megmutattuk a felvételt, már
nem tudtak ezzel mit kezdeni. Sõt, egy szállodai papírunk is van, hogy

86
22.40-kor jelentkeztek be egy szombathelyi szállodába, pedig Annus
23.00-tól várta õket otthon, majd reggel fölkeltek és hazamentek. Tehát
mindenki maga döntse el, hogy itt mennyire komoly bármi is, és egyál-
talán mire ment ki a játék, fõleg azok után, hogy a verseny másnapján
egy japán úriember jelentette fel Annust.
Kaszala: És ehhez mit szóltak a bírósági képviselõk, hiszen ez színtiszta
pártosság, mivel így japán kaphatta az aranyérmet?
Annus: Az egyik bíró meg is kérdezte a NOB ügyvédeit, hogy nem
furcsállják-e, hogy éppen egy japán jelentett fel minket – egyébként
nemcsak ellenem, hanem Robi ellen is õ tett feljelentést –, majd egy
japán kapta az én aranyamat. Azt mondták, ez egyáltalán nem külön-
leges, mivel nem japánként, hanem „független” szakértõként volt
jelen ez az úriember az olimpián, már amennyire úriembernek lehet
nevezni. Elég komolytalan érv, egy japán nyilván nem független a
honfitársával szemben.
Csisztu: Jó, hogy mindezt az érintettek szájából hallottuk, de ügyvédnõ,
beszéljünk egy kicsit a jövõrõl. Korábban említette: hosszas áttanulmá-
nyozás után eldönti, hogy esetleg egy svájci polgári vagy a strassbourgi
emberjogi bíróságon megtámadja-e az ítéletet. Hogy látja most mindezt,
különösen annak fényében, hogy Gyulai István, az IAAF fõtitkára – aki
sokáig biztatta is a fiúkat – hallván a végeredményt, már nem tartja
ésszerûnek a próbálkozást újabb helyeken, mert szerinte úgyis azt monda-
nák, hogy az ügyben nem illetékesek?
Barki: Az mindig rossz, ha egy nem jogász jogi dolgokról beszél. Nagyon
tisztelem Gyulai Istvánt, de ebben téved. Elméletileg van lehetõség
nemcsak svájci polgári, hanem a svájci szövetségi bírósághoz is for-
dulni. Persze korlátozottak a lehetõségek, mivel csak bizonyos okok
miatt lehet ezt a lépést megtenni, méghozzá alapvetõ jogi hibák miatt.
Szerintem elképzelhetõ, hogy ezt be tudjuk bizonyítani, de még nem
tudok véglegeset mondani.
Kaszala: Ez azt jelenti, hogy alapvetõ formai hibát kell találni ebben a
meghallgatási és tárgyalási sorozatban és az ítéletben?
Csisztu: Vagy anyagi jogi kérdés is?
Barki: Anyagi jogi és eljárás jogi is, mind a kettõ. Úgy gondolom, hogy
ezek az okok megvannak.
87
Kaszala: Ha ezeket az okokat megtalálja, és a svájci bíróság esetleg
elutasítja ezt a keresetet, akkor lehet-e még tovább próbálkozni, elmenni
Strassbourgba?
Barki: Igen. Ez a jogi menetrend, ha nem sikerül Svájcban, utána lehet
menni az emberjogi bírósághoz, de annak az a feltétele, hogy meg-
legyen a svájci menet.
Csisztu: Van még bennetek erõ, lelki erõ – és most ne az anyagi forrásokra
gondoljatok, bár bizonyára ez sem mellékes –, ha az ügyvédnõ úgy gon-
dolja, hogy továbbvihetõ az ügy?
Annus (gondolkodás nélkül): Természetesen igen.
Fazekas: Mindkettõnkben van motiváció, hiszen borzasztó nagy igaz-
ságtalanság történt, s szeretnénk, ha végre fény derülne a valóságra.
Kaszala: Ez felveti a következõ kérdést, volna-e rá keret?
Annus: Most nincs, de dolgozunk rajta, hogy elõteremtsük a pénzt.
Pál: Mindent megteszünk, hogy ez ne legyen akadály.
Kaszala: Ilyenkor támogatókat kell találni, hogy mindezt kifizessék?
Pál: Igen. Azt mindenképpen szeretném megemlíteni, hogy az egyik
kereskedelmi csatorna nagyon felkarolta az ügyet, és most nem lenne
mirõl beszélnünk, ha õk nem álltak volna mellettünk, mert nem
jutottunk volna ki Lausanne-ba. Most egy ehhez hasonló mecénást
keresünk, ennek már nincs akkora költsége, mint az elõzõ tárgyalás-
nak, hiszen az orvos-szakértõi papírok rendben vannak, de így is kell
legalább 1 millió forint. Csak a svájci ügyvédet kell megfizetni, hiszen
dr. Éva Maria Barki továbbra is ingyen áll rendelkezésünkre.
Kaszala: Ügyvédnõ, mennyi idõ van az iratok beadására?
Barki: Az eredeti ítéletek kézhezvételétõl számított 30 nap. A hivatalos
iratok még nem érkeztek meg, gondolom, jó egy hét, mire megjön.
Csisztu: Amikor a súlyemelõk ügye kapcsán korábban beszélgettünk Dr.
Beleznay Zsolttal a Riválisban, felmerült a Nemzetközi Sportdöntõ-
bíróság pártossága, hiszen maga a NOB hozta létre a CAS-t, sõt a
WADA-t is. Így szinte alig elképzelhetõ lenne egy olyan határozat, amely
tulajdonképpen ellentmondana a létrehozó érdekeinek és rombolná a
presztizsét. Ezt hogy látja?
Barki: Igen, a részlehajlást is felvetem, megkérdõjelezem a független-
séget. Ugyan ma már az anyagiak máshogyan érkeznek be a bírósághoz,

88
de mégis csak a NOB a kiinduló forrás, továbbá az athéni eljárásban elsõ
fokon a fegyelmi bizottság elnöke az a dr. Bach volt, aki a CAS-nál a
fellebbviteli bizottság elnöke, ráadásul õ nevezte ki a per vezetõ bíróját.
Amennyiben továbblépünk, akkor mindezt jelezzük majd.
Kaszala: Kíváncsiak voltunk Rábold Gusztávnak, a Magyar Atlétikai
Szövetség elnökének a véleményére is. A CAS határozata után lett volna-
e bármilyen más lehetõsége a MASZ-nak?
Rábold (telefonon): Igen, lett volna más választásunk, de nekünk figye-
lembe kell vennünk a Nemzetközi Sportdöntõbíróság határozatát,
továbbá az IAAF keresetét ellenünk. Ehhez még hozzájárul a nemzet-
közi szövetség április 5-i levele, amelyben kérnek minket, hogy az IAAF
doppingszabályzata alapján járjunk el, és két évre tiltsuk el az atlétákat.
Kaszala: Mi lett volna akkor, ha nem tiltják elõ Adrián az adás elején
erre nem tudott választ adni.
Rábold: Õszintén szólva én sem tudom, mert fel sem merült bennünk,
hogy más döntést hozzunk.
Csisztu: Ezek szerint nem vállaltak volna egy pereskedést a sportolók
érdekében az IAAF-fel a Nemzetközi Sportdöntõbíróságon?
Rábold: Nem arról van szó, hogy ezt nem mertük felvállalni, hanem
a CAS hozott egy jogerõs végzést, az IAAF-nek pedig van egy hozzá-
állása. A magyar szövetség tagja a nemzetközinek, alapszabályai és
szabályzata ránk is vonatkozik, így fel sem merült, hogy más legyen a
végeredmény.
Csisztu: Mi a személyes véleménye minderrõl?
Rábold: Nem szeretnék személyes véleményt mondani, csak a MASZ
elnökeként nyilvánulhatok meg, ezért csak azt tudom mondani,
hogy tiszteletben kell tartanunk a CAS végzését.
Kaszala: Ebben a témában már többször, többen említettek összeesküvés-
elméletet. Ön szerint mennyire lehet objektív egy olyan testület véleménye,
amelyet a NOB maga hozott létre, és amelynek ezúttal a Nemzetközi
Olimpiai Bizottság véleményével ellentétes állásfoglalást kellett volna
megfogalmaznia, ha figyelembe veszi a magyar jogi érvelést?
Rábold (hosszú csend): Azt hiszem, itt az a probléma, hogy aki ismeri
a NOB doppingchartáját, az tudja, hogy ez nem vesz figyelembe semmi-
lyen jogi kérdést, ez egy szabályzat, egy versenyszabály. Ott a probléma,
89
hogy összekeveredik egy peres bírósági eljárás és adott esetben egy
sport fegyelmi bíróság szerepe.
Csisztu: Ezt már hosszasan boncolgattuk. Inkább azt vessük fel, hogy
számos csúf eset borzolta a kedélyeket Athénban, Kentaris és Tanou esete
is hasonlatos volt, de érdekes, hogy õk azóta már jogszerûen visszakapták
a versenyengedélyüket. Õk mit csináltak jobban, vagy mi lehet a görög
sportdiplomácia azon ásza, amelyet õk ebben a partiban ki tudtak
játszani?
Rábold: A Görög Atlétikai Szövetség még el van maradva a magyartól,
mivel õk még ott tartank, mint mi 2004 novemberében, amikor Adriánt
felmentettük, Robit pedig egy évre eltiltottuk. Õk még csak itt járnak,
nem jutottak el Lausanne-ig. Egyébként az IAAF õket is beperelte a
Sportdöntõbíróságnál, ez a téma tehát náluk még nem futott le.
Kaszala: Amennyiben a sportolók folytatják a jogi utat a svájci bíróság-
nál és az emberjogi bíróságnál, akkor a MASZ melléjük áll?
Rábold: Csak azt mondhatom, hogy mi minden esetben a CAS
végzéséhez és az IAAF állásfoglalásához tartjuk magunkat.
Csisztu: Úgy érezzük, így volt helyes, hogy minden oldal véleményét meg-
hallgattuk, de most már a gyakorlati oldalát nézve, hogyan tovább? Robi
az elszántságodat ismerjük, de hogy valósul ez meg a mindennapokban?
Fazekas: Bízom abban, hogy 2006 szeptemberében már versenyez-
hetek, ez pedig azt jelenti, hogy 2005 õszén el kell kezdeni a komoly
edzéseket. Az atlétika szempontjából ez nem túl szerencsés, mert a
szezon is véget ér akkor, így már csak néhány versenyünk lenne.
Kaszala: Elkezdeni az edzéseket, de hol. Ha jól tudjuk, a Haladás nem
áll túl jól, már az áramot is kikapcsolták.
Fazekas: A „hol” számunkra is nagy kérdés. A Haladásban vezetõség-
váltás volt, bízunk abban, hogy jól mûködnek majd, mi csak külsõ
szemlélõk vagyunk. Igen, rövidesen döntenünk kell, hogy hol és hogyan
készülünk.
Csisztu: Adrián, benned van még bizonyítási vágy?
Annus: Természetesen lenne, de engem ez a japán dolog nagyon elbi-
zonytalanít, mert tudjuk, hogy ez az ügy japán kezdeményezésre
indult. A legnagyobb ellenfelem japán, ráadásul egyidõs velem. Ez a
legnagyobb dilemma, ráadásul 2007-ben éppen Oszakában van a világ-

90
bajnokság, s visszatérésem után itt lenne az elsõ világversenyem. Nem
vagyok túl optimista.
Kaszala: Anyagilag hogy tartjátok fenn magatokat? Mibõl élsz?
Annus: Abból a tartalékból, amit a sportpályafutásunk alatt megkeres-
tünk. Szerzõdésünk nincs két hónapja, így fizetést nem kapunk. Majd
megpróbálunk valamit kitalálni, valahogy fennmaradni. Ahogy Robi
is említette, õsszel el kell kezdeni az edzéseket, addig még van idõnk
valami munkát találni.
Csisztu: Csak kitartást kívánunk, és ne veszítsétek el a kedveteket, s
nagyon örülünk, hogy rendelkezésre álltatok, mert személyesen mindezt
tõletek hallani, az mindig a leghitelesebb forrás. A Riválisban mindig
nyitott ajtó vár benneteket.
Kaszala: Gábor, ugye te kitartasz mellettük?
Pál: Igen, mindenképpen. Azt azért még szeretném hozzátenni, hogy
csodálkozva hallgattam az általam mélyen tisztelt Rábold Gusztávot
– aki a végsõkig kitartott a fiúk mellett –, kívánom neki, hogy legyen
ereje elõzni azokat a magyar atlétikából, akik ehhez a feljelentõ
levélhez hozzájárultak. Tudja nagyon jól, hogy kikrõl van szó, közel
ülnek hozzá az elnökségi ülésen. Ismét szeretném hangsúlyozni,
hogy Rábold Gusztáv hiába kéri számon Annus Adriánon, hogy nem
tartotta be az olimpiai chartát, pontosan arról szól ez az ítélet –
javaslom, olvassa el –, hogy nem a charta miatt ítélték el Adriánt, ez
ellen nem vétett, mégsem olimpiai bajnok. Vonja le ebbõl mindenki
a megfelelõ következtést. Mindenképpen jobban esett volna, ha a
végén azt mondja, hogy kitart Annus és Fazekas mellett, mert így
igencsak át kell gondolni, hogy hol lesz az a visszatérés.
(Pál Gáborból megpróbáltuk kiszedni, kire is gondolt pontosan a magyar

szövetségbõl. Gábor ezt akkor nekünk elmondta, s mi ezt csak azért merjük
itt most leírni, mert 2005. augusztus 8-án egy napilapban és az interneten
is megjelent. Szóval az elsõ verzió az volt, hogy magyarok tették a feljelen-
tést, s már akkor Gécsek Tibor nevét suttogták a „jólértesültek”. Aztán arra
jutottak, hogy egy nemzetközi „együtmûködés” jött létre az ügyben, bár
bizonyíték nincs rá. Annyit azért elárultak két muffin között, hogy a japánok
arra hivatkoztak: egy magyar edzõtõl kapták az információt. Az pedig nem
91
újdonság, hogy Gécsek Tibor edzett japánokat… És akkor gondoljunk csak
vissza a 2004 februári adásra.
Annus – jóllehet 2004 szeptemberében hivatalosan is bejelentette vissza-
vonulását, majd Fazekas is követte ezzel – a mûsort követõen a büfében
ücsörögve is megerõsítette, hogy mégis folytatja pályafutását. Már azon is
gondolkodott, hogy elfogadja a külföldi ajánlatot, ám az arab világhoz, az
idegen kultúrához aligha tudna hozzászokni. Pál Gábor jelezte, Fazekas õszi
kijelentése nem volt átgondolt, ahogy a mûsorban állította, elszánt és folytatja.
Mint ahogy elszánt és folytatja Eva Maria Barki is, aki a periratok hosszas
tanulmányozása után 2005. május 2-án beadta az újabb keresetet, még-
hozzá a Svájci Legfelsõbb Bírósághoz, amely – láss csodát, sokak ugyanis
kételkedtek ebben – elfogadta a kérelmet. Ítélet – amely ebben a könyvben
már nem kaphat helyet, de a mûsorban biztosan foglalkozunk még vele –
valamikor 2005 végén várható. Ha a döntés negatív lesz, Annusék akkor
sem adják fel, jön Strassbourg. S hogy mit várnak az ítélettõl? Leginkább
igazságot, s persze erkölcsi elégtételt. A Magyar Atlétikai Szövetség ellen
nem pereskednek tovább, visszavonták benyújtott keresetüket.
És ami a legüdítõbb hír, 2005. augusztus 16-án bemutatóedzés keretében
bejelentették, hogy mindketten újra dobókörbe lépnek, s folytatják pálya-
futásukat. Dr. Vargyas Csaba, a Vas Megyei Atlétikai Szövetség elnöke,
valamint a még mindig nehézségekkel küzdõ klub, a Haladás VSE vezetõje,
Kovács Elõd is biztosította õket támogatásukról. Örömteli, hogy az egyesület
65 milliós tartozása az elmúlt idõszakban 40 millióra csökkent. Az pedig
még nagyszerûbb, hogy a kiváló versenyzõk újra sportolónak érzik magukat,
s egyetlen céljuk van: gyõzni Pekingben. Fazekas egyébként 2006. szeptember
7-én, míg Annus szeptember 30-án térhet vissza. S hogy mi lesz Annus elsõ
célja: természetesen visszahódítani a világbajnoki címet a japán Morofusitól,
méghozzá a 2007-es világbajnokságon, s hol máshol, mint Japánban.
Sok sikert és kitartást kívánunk hozzá!)

92
Magyarország – Brazília
(Barátságos labdarúgó-mérkõzés)
(Túlzás nélkül állíthatjuk, nemcsak az egész ország égett lázban ezen az

áprilisi napon, hanem a teljes futballvilág Magyarországra figyelt, hiszen a
világbajnok brazil válogatott játszott barátságos mérkõzést nálunk. /Amikor
egy ilyen eseményt a CNN sportösszefoglalójában lát viszont az ember,
akkor jókedvûen csettint, hogy na lám, ott is hallottak rólunk!/ Mi is nagy
elánnal készültünk a találkozóra, mivel feltett szándékunk volt, hogy meg-
szólaltatjuk a világsztárokat. Persze tudtuk, hogy mindez nem lesz könnyû
feladat, ezért, több napi hideg élelemmel, hálózsákkal készültünk, ha úgy
hozná a helyzet. Na jó, azért nem egészen így. De tény, ami tény, angol- és
némettudásunk mellett úgy éreztük, talán segítségünkre lehet egy spanyolul
beszélõ kolléga is, s így már hárman igyekeztünk résen lenni a sajtótájé-
koztatón is. S láss csodát, szándékaink szerint alakultak a dolgok… Carlos
Alberto Parreira, az isteni brazilok szövetségi kapitánya a sajtótájékoztató után
lelépett a dobogóról, mi pedig odaléptünk hozzá, s azonnal rendelkezésünkre
állt. Hosszú interjút adott, aláírt a Riválisnak, és még egy fotót is készí-
tettünk. Körülöttünk pedig csak néztek, mivel a továbbiakban senkivel sem
állt szóba Parreira, mondván: legyen elég az, amit hivatalosan bejelentett.
Aztán körülbelül harmincezer bámészkodótól övezve a világsztárok elfoglal-
ták a gyepet, és bizony mi is megtámadtuk õket. A kordonon keresztül odafér-
tünk Ronaldinhóhoz, vele is sikerült interjút készítenünk – ezt is egyedüliként
a jelen lévõ rádiók közül. A pályáról lefelé jövet még Mancinit is „behálóztuk”,
így egy nappal a meccs elõtt már egészen jól álltunk. A találkozót – óriási
szerencsénkre – a brazil kispad mögül nézhettük végig, s elmondhatjuk, hogy
példa nélküli élményben volt részünk, közelrõl látva ezt a nyüzsgõ „szambázó”,
lüktetõ gárdát. Abban is bíztunk, hogy a pályára ki- és bevonuló csapatból
talán Roberto Carlost is nyilatkozatra bírjuk, de ekkor még nem jártunk
sikerrel. A meccs végeztével azonban kettéváltunk, egyikünk „belopódzott” a
lépcsõfordulóba, míg másikunk felrohant a sajtótájékoztatóra – egymással tele-
fonon tartva a kapcsolatot. Ez a terv bevált, hiszen újabb nyilatkozatokkal
lettünk gazdagabbak – Roberto Carlos és Roque Junior is bekerült a reper-
toárba, és a mérkõzés hevétõl még kissé dühös magyar szövetségi kapitány is
exkluzive interjút adott. Természetesen a magyarokkal is beszélgettünk, majd
93
jött a munka java, az egész éjszakát és a következõ napot is felölelõ szer-
kesztés, fordítás és szinkronizálás, vagyis, hogy az eddig megszerzett
nyersanyagot egy, a hallgatóknak is élvezhetõ adássá gyúrjuk eggyé. A
stúdióba Lipcsei Pétert hívtuk meg, aki fáradtsága ellenére is örömmel vál-
lalta a feladatot.)
Csisztu: A rádiók közül csak és kizárólag a Klubrádiónak, ezen belül is

a Riválisnak sikerült olyan nagyságokat megszólaltatnia, mint Roberto
Carlos, Ronaldinho, Roque Junior vagy Mancini.
Kaszala: Carlos Alberto Parreira szövetségi kapitánnyal a mérkõzés elõtt
és után is tudtunk beszélni, kíváncsiak voltunk arra, hogy az õ szemszö-
gébõl ez a meccs mire elegendõ, fel tudja-e mérni, milyen állapotban van
csapata, hiszen nagyon ritkán találkoznak, csak néhanapján tudnak
együtt gyakorolni.
Parreira (felvételrõl): Mindig is hajlandó voltam a változtatásokra, ha
azok szükségesek voltak. A csapat fiatalítását egész edzõsködésem
alatt fontosnak tartottam. Az ilyen barátságos mérkõzések remek alkal-
mat nyújtanak arra, hogy megnézzem, egy-egy poszton mire képes egy
fiatal tehetség, legyen akár újonc is. Jelenleg is folynak otthon világ-
bajnoki selejtezõk, ezért is örülök, hogy most egy ilyen tét nélküli
meccsen mutathatják meg magukat ezek a srácok nekem és a közön-
ségnek is. Kevés idõ van tehát arra, hogy kiválasszam azokat, akikre
komolyan, hosszú távon számíthatok, pedig alapvetõen ez talán a
legfontosabb kérdés.
Csisztu: A brazil válogatottnak nagyon kevés ideje van együtt edzeni,
hiszen folyamatosan meccseket játszanak, ráadásul komoly tétmérkõ-
zésen. Ez az idõhiány a csapat játékában az eddigi idei találkozókon
is érezhetõ volt. Hogy lehet megoldani ezt a problémát?
Parreira: Nem, erre nincs igazi magoldás, de talán nem is akkora baj.
Pont az a lényeg, hogy ezek a játékosok folyamatosan a pályán vannak,
és én így legalább akkor tudom megfigyelni õket, amikor fociznak.
Persze sokkal könnyebb lenne, ha egy-egy fontosabb meccs elõtt nem
3-4 – mint például legutóbb –, hanem esetleg 15-20 napot is tudnánk
együtt készülni, de több idõnk csak a világbajnokság elõtt lesz, úgyhogy
ezen a téren nincs más esélyünk. Ráadásul nehezíti a dolgunkat, hogy

94
a csapat 90 százaléka nem otthon, Brazíliában játszik. Persze azt is
meg kellett szoknunk, hogy mindenki minket akar megverni, hiszen
ki ellen bizonyítson valaki, ha nem az ötszörös világbajnok ellen.
Kaszala: Ugye a sors furcsa fintora, hogy a brazil válogatottnak még nem
sikerült legyõznie a magyart. Jelent-e ez bármilyen plusz motivációt ezen
a mérkõzésen?
Parreira: Hát igen, ez egy eléggé furcsa statisztika, Brazília nincs az
ilyesmihez hozzászokva. Gondolom, nem meglepõ, de mi általában
nyerni szeretünk. Hogy jobban hajt-e minket? Persze, mikor kezde-
nénk szépíteni ezt a csúnya statisztikát, ha nem éppen most.
Csisztu: Éppen ezért jogos a kérdés, hogy mi a véleménye a magyar
válogatottról?
Parreira: Mindannyian csodáltuk a magyarok fociját, és bár ennek
már jó sok ideje, valóban szép emlékek jutnak eszembe a magya-
rokkal kapcsolatban. Lehetetlen elfelejteni az ötvenes évek Arany-
csapatát, hiszen önök voltak az elsõk, akik saját hazájukban múlták
felül az angolokat, ráadásul parádés mérkõzésen 6-3-ra. Persze ez már
a múlt, de azt gondolom, hogy Lothar Matthäus kinevezése ragyogó
lehetõséget teremtett arra, hogy a magyar futball újra felszállóágba
kerüljön, és akár a világbajnokságra is kijussanak. Egy brazil váloga-
tott sohasem játszik barátságos mérkõzést, õk mindig a világ legjobbjai.
Ezt a felelõsséget mindannyian átérzik, és ennek megfelelõen küzdenek.
Kaszala: Voltunk olyan szerencsés helyzetben, hogy még a mérkõzés elõtt
sikerült megkérdeznünk Lothar Matthäust arról, mit szól ahhoz, hogy
a brazil szövetségi kapitány ilyen nagyra értékeli tudását és lehetõsé-
geit, s úgy véli, hogy a magyar válogatott vele kijuthat a vb-re.
Matthäus (felvételrõl): Természetesen a magyar focit nem lehet össze-
hasonlítani a brazillal, ezért is örülök, hogy brazil kollégám úgy véli,
a magyar csapat ott lehet a vb-n. Én mindenestre mindent ennek
rendelek alá, és remélem, hogy a fiúk is ezért harcolnak majd. Persze
azt is tudom, hogy nem lesz könnyû, de megpróbáljuk az idõt addig
a lehetõ legjobban kihasználni. Én derûlátó vagyok, de egy kicsit
sajnálom, hogy az elmúlt idõben ez az optimizmusom nem mindig
ragadt rá a játékosokra.
Csisztu: Érdekes információkat hallhattunk, a magyar válogatott oszlopos
95
tagja, Lipcsei Péter is itt van velünk a stúdióban. Nem volt könnyû idõt
szakítanod, hiszen a válogatott mérkõzés után mindenki ment vissza a
klubjába vagy éppen repülõre ült. Mindenesetre úgy gondoljuk – fáradt-
ság ide, fáradtság oda –, hogy ez a mérkõzés mindenkinek az életében
egy komoly állomás volt. Így éreztétek ti is?
Lipcsei: Természetesen igen. Én különösen vártam ezt a pillanatot,
Matthäusnál ugyanis még nem voltam válogatott, most hívott be
elõször a keretbe, az pedig egy játékos életében óriási dolog, hogy a
brazilokkal futballozhat. Mindenki hatalmas izgalommal készült az
összecsapásra. Rutinosnak mondhatom magam – 32 éves vagyok –,
de mégis olyan drukk lett rajtam úrrá, mint életem elsõ mérkõzésén.
Kíváncsi voltam, milyen lehet a nagy sztárok ellen a pályán belül.
Kaszala: Lothar Matthäus azt mondta, megpróbálja az optimizmusát
átragasztani rátok. Mit gondolsz, végül sikerült megvalósítania?
Lipcsei: Igen, Lotharnak teljesen más mentalitása van. Szerintem nagyon
sokat kell még együtt dolgoznunk, hogy mindezt át tudjuk venni. Õ
nem ismer lehetetlent, mindegy ki az ellenfél, mindenképpen gyõzni
akar. Természetesen mi is, de azt tudtuk, hogy – a realitás talaján
maradva – a brazilok jobbak nálunk. Lothar egész héten keresztül azt
mondta – kivéve a japán meccs elõtti idõszakot, akkor ugyanis csak
a japánokra koncentráltunk –, hogy igenis mi felül tudjuk múlni a
brazilokat. Ezt a hozzáállást kellene átvennünk, és akkor hegyeket
tudnánk megmozgatni együtt.
Csisztu: Azt mondtad, hogy gyermeki izgalommal léptetek pályára.
Szerintem, ha valaki egy jó fél évvel ezelõtt megkérdezte volna: van-e
realitása annak, hogy a brazilok Magyarországon futballozzanak, min-
denki nemet mondott volna. Egy ember talán mégis volt, akinek ilyen
nagyszabású tervei voltak, õ pedig nem más, mint Bozóky Imre, a
Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke.
Bozóky (felvételrõl): Már december közepén tudtam, hogy Lothar Matt-
häus lesz a magyar válogatott szövetségi kapitánya. Az volt a gondola-
tom, hogy az az ember, aki 150-szer húzta magára a német válogatott
mezét, nyert világ- és Európa-bajnokságot, Aranylabdát, és sorolhat-
nám a trófeákat, azt csak egészen speciális mentalitással tudta elérni. És
ha ebbõl sikerül átadnia a játékosoknak, a magyar futball gazdagodik vele.

96
Kaszala: Milyen csodadolgokat várhatunk még meccslekötés tekintetében?
Bozóky: Mi eddig is törekedtünk arra, hogy jó csapatokat hozzunk
ide, hiszen tanulni csak jobb csapattól lehet, erre nekünk nagy szüksé-
günk van. Folyamatban vannak tárgyalások, elképzelhetõ, hogy rövid
idõn, 1-2 éven belül Olaszországot, Franciaországot és Argentínát is
köszönthetjük itt, Budapesten. Úgy vélem, ebben leginkább az a fontos,
ha ezek a csapatok eljönnek, akkor hasonlóan szép estéje lesz a futball-
nak, és tudunk tõlük tanulni is.
Kaszala: Péter, ti mikor értesültetek arról, hogy a brazil válogatott itt lesz
Magyarországon, és te mondjuk Ronaldinho ellen focizhatsz? Hogyan
készültél erre?
Lipcsei: A walesi mérkõzés után dõlt el véglegesen, hogy jönnek a
brazilok. Akkor nem voltam a keretben, még szórakoztunk is Gera
Zolival az öltözõben, hogy Gerzson, remélem, szerzel majd jegyeket
a brazil meccsre. Aztán hála Istennek, úgy jött össze, hogy bekerültem
a válogatottba, s örömmel vettem, hogy ilyen nagy sztárok látogatnak
hazánkba.
Csisztu: Mikor találkoztál elõször a brazilokkal? Csak ott a meccsen,
vagy esetleg elõtte kialakult már bármiféle személyes kontaktus?
Lipcsei: Nem, velük csak a meccs elõtt találkoztam személyesen, de
nekem volt szerencsém kint játszani Portugáliában, a Portóban, s
rengeteg brazil játékossal találkoztam. Bár nem voltak válogatottak,
talán egyedül Alosio, aki most a Porto másodedzõje, vele voltam nagyon
jó viszonyban. A brazilok egy nagyon szimpatikus nép, mind a pályán,
mind a pályán kívül is. Ráadásul elegánsak, jó felnézni rájuk.
Csisztu: És rendkívül szórakoztató focit is játszanak, köszönhetõen a
nagy sztároknak, mint Ronaldinho, akinek a véleményére mi is kíván-
csiak voltunk, mit is vár a magyarországi ittléttõl.
Ronaldinho (felvételrõl): Nyerni jöttünk ide. Szeretnénk látványosan
és eredményesen játszani, hogy örömet szerezzünk a brazil foci hívei-
nek. Minden adott ahhoz, hogy egy közönségszórakoztató meccset
játsszunk a magyarokkal, és nagyon boldog lennék, ha a végén egy
gyõztes brazil válogatott tagja lennék. De egyébként is ezzel a csapat-
tal tényleg öröm játszani, akárhol, akármelyik gárda ellen lépünk
pályára.
97
Kaszala: A látványosságot említetted az elõbb… Neked a Barcelonában
nagyon jól megy, a csapatod szárnyal, de idõrõl-idõre mégis felmerül a
kérdés, hogy a brazil nemzeti együttessel miért nem fut ennyire a
szekér? Gondolok például a legutóbbi mérkõzésekre….
Ronaldinho: Igen, Brazíliában mindenki azt várja tõlünk, amit a
klubunkban hétrõl-hétre lát, de szerintem ez ennél bonyolultabb,
hiszen az is elõfordulhat, hogy a saját egyesületében valaki más posz-
ton van, mint itt. Ennek ellenére a válogatott játékával sem volt baj,
a helyzeteink mindig megvoltak, csak a kihasználásukkal volt némi
gond. Most mindannyian jó formában vagyunk, és meggyõzõdésem,
hogy ettõl a csapattól a közönség joggal várhatja el a nagyon szép
focit, ezek a fiúk méltók a brazil nemzeti együtteshez.
Csisztu: Mit gondolsz, sikerül-e végre a magyarok elleni nyeretlenségi
sorozatot megtörni?
Ronaldinho: Ahogy már mondtam, mi mindig nyerni szeretnénk. Bár
tiszteljük ellenfeleinket is, a magyar válogatottat sem szabad alábe-
csülnünk, számunkra csakis a gyõzelem lehet elfogadható eredmény.
(A szünetben pedig esélylatolgatásra került sor, vajon melyik együttes lesz a

magyar csapat következõ ellenfele. Mi inkább az európai csapatokra
gondoltunk, bár Lipcsei Péter komoly tétet tett fel arra, hogy egy éven belül
az argentin válogatott is hazánkba jön. Nos, Péter, ezúton üzenjük meg-
nyerted a fogadást, jóllehet az egy év kitolódott, de az argentinok mégiscsak
eljöttek, mint tudjuk 2005. augusztusában. Tiéd az üveg pezsgõ!)
Csisztu: Ahogy már beszéltünk róla, a brazilok gyönyörû, szórakoztató,

élvezetes játéka mindenkit lázba hoz. Péter, ti mit vesztek észre ebbõl a
pályán? Látjátok ti is a jó megoldásokat, és csettintetek egyet az ujja-
tokkal, hogy na, igen, vagy az ember azért küzd, hogy hasonlóakat produ-
káljon?
Lipcsei: Megmondom õszintén, a meccs hevében az ember nem gondol
ezekre, de egy találkozó után én soha nem tudok aludni, így most sem,
s ilyenkor végigpörgetem magamban a szituációkat. Káprázatos dolgo-
kat csináltak, és ezt csak ilyenkor fogom fel, milyen öröm is volt ezt
nézni belülrõl. Sajnos, mi nagyon messze vagyunk ettõl. Ezt az egy-két

98
érintõs játékot örömmel ûzték, nevetgéltek közben, a meccsen is,
lehetett látni rajtuk, hogy élvezik a futballt. És amit elõbb Ronaldinho
mondott, hogy tisztelik az ellenfelet, ez is érezhetõ volt. Persze nekünk
is tisztelnünk kellett az ötszörös világbajnokot. És õk mindig is nyerni
szeretnének, nem adhatják egy rossz játékhoz a nevüket, jóllehet
hallottunk mi is a meccs elõtt olyan hangokat, hogy már le van beszélve
egy döntetlen vagy valami jobb eredmény a magyarok számára. Ilyen
az õ értékrendjükben nincs, egy cél van, gyõzni.
Kaszala: A jókedvet említetted… Nekünk volt szerencsénk ott állni a
második félidõ alatt a brazil kispad mögött, s láttuk, hogy Roberto Carlos
milyen vidáman, jókedvvel dirigálta a kispadról a többieket, szinte bohóc-
kodott, de ugyanakkor spannolta is a cserére várókat, a melegítõket. A
jókedvhez tartozik az is, hogy a brazil szövetségi kapitány nekünk azt
mondta, az õ együttese olyan, mit egy brazil zenekar.
Parreira (felvételrõl): A brazil válogatottat leginkább talán egy zenekar-
hoz, mondjuk egy szambaegyütteshez lehetne hasonlítani. Rendkívül
fontos, hogy a szólóhangszereseket egy megbízható ritmusszekció vegye
körül, csupa-csupa kiváló dobossal.
Csisztu: Ahogy halljuk, van itt egy komoly alapadottság, olyan országból
érkeztek, olyan világban nõttek fel, ahol a grundfoci komoly szerepet
játszik, sok fiatalnak ez az egyetlen kiugrási lehetõség. Péter, szerinted
melyek lehetnek azok a tulajdonságok, amelyekben a magyar válogatott
fejlõdni tud – hangsúlyozom, nem fejlõdni kell, hanem tud – Lothar Matt-
häusszal, és ez egy lépést jelenthet a vb-re való kijutásban?
Lipcsei: Elsõsorban az, amit Lothar is említett, hinni kell magunkban,
hiszen azzal hegyeket lehet megmozgatni. De visszatérve arra, amit
a brazil kapitány mondott, tényleg úgy fociztak, mintha szambát
táncoltak volna. Nekem volt szerencsém kint a Portónál látni, hogy
a brazilok mindig olyan örömmel játszottak. És ha ki is kaptunk,
akkor is hazafelé a buszon vagy a repülõn mindig volt valamelyi-
küknél csörgõdob, leültek hárman-négyen, elõvették és énekeltek,
táncoltak – pedig vereséget szenvedtünk. Nálunk, Magyarországon
mi van? Ha kikapunk, mindenki fejét lehajtva vonul le a pályáról,
senki nem szól senkihez. Õk pedig nevettek és vigyorogtak a repülõ-
téren is.
99
Csisztu: Ez olyannyira így van, hogy amikor néhány hónappal ezelõtt
elõször találkoztunk Lothar Matthäusszal, megdöbbenéssel mesélte, hogy
a játékosok lehajtott fejjel, már-már görnyedt háttal mentek oda bemutat-
kozni. Tehát nem erõtõl duzzadó, önbizalommal átfûtött csapattagokkal
találkozott, hanem olyan fiatalemberekkel, akik szinte féltek. Ezen hol
lehet változtatni? Te, aki légiós voltál, tudsz ebben segíteni?
Lipcsei: Mindenképpen, mert amit három év alatt kint tanultam, az
kifejezetten pozitív. A déli nép szeretete, az ország, az emberek
maguk is imádták a futballt, ha kikaptunk, még akkor is megvere-
gették a vállunkat a bevásárlóközpontokban. Annyira szerették és
szeretik a focit mind a mai napig és a labdarúgókat is, hogy szerintem
ott egy játékos isten volt. Mindenki felnézett rájuk, a gyerekek pedig
éjjel-nappal futballoztak. Amikor a Portóval kint voltunk Brazíliában,
Rióban, öröm volt nézni, ahogy a srácok a homokban még hajnal 4-kor
is rúgták a bõrt. Gyakorlatilag nem tudtunk aludni emiatt, s a
szálloda ablakából figyeltük, hogyan zsonglõrködnek a labdával.
Kaszala: Mi hiányzik nekünk vagy mi hiányzik belõlünk magyarokból?
Lipcsei: Nagyon-nagyon sok minden.
Kaszala: De konkrétan a focit nézve… Neked például személy szerint
miben kellene változnod?
Lipcsei: Én már kifelé megyek a fociból, mert ha számolgatok, bizony
én 35 éves koromig tervezem a labdarúgást, tehát még 3 évig szeret-
ném sikeresen folytatni. De leginkább az, amirõl az elõbb beszél-
tünk… Az alapoknál kezdõdik minden, mi már a játékos-kijáróban
elveszítjük a mérkõzést, õk pedig önbizalomtól duzzadva jönnek ki.
Volt abban is részem, amikor a Hollandia-Magyarország meccsen
kikaptunk 7-1-re, õk már a kezdet-kezdetén is nevetgéltek, nyomták
a zrikákat egymásra, viccelõdtek, mi pedig falfehéren, remegõ lábakkal
jöttünk, pedig még semmi sem történt. Lehetett is látni, hogy elveszít-
jük a meccset, s ez is a mentalitástól függ.
Kaszala: De ti örömmel léptek a pályára? Megvan még az öröm vagy
inkább a félelem van jelen?
Lipcsei (megfontoltan): Persze, én most is úgy mentem ki a brazilok ellen,
hogy gyõzni szeretnék. De valahogy ahogy kilépek, kisebbségi érzésem
lesz, hiszen tudom, mekkora sztárok õk. Egy embernek pedig reálisan

100
nézve el kell tudni dönteni, hol áll õ, és hol a másik. Ez volt a brazilok
ellen is, tudtuk, hogy õk milyen nagyságok, s azért mi sokkal kiseb-
bek vagyunk.
Csisztu: Roberto Carlost is volt alkalmunk megszólaltatni, aki nemcsak
a pályán, hanem a kispadnál is – ahogy már szó esett róla – igazi vezér-
egyéniségként fogta össze a csapatot. Hogy látod, mi a fontosabb, hogy
közel azonosan jó képességû játékosok alkossák a válogatottat, vagy
szükséges egy olyan önbizalommal rendelkezõ húzóember, akinek az
eltökéltsége átragadhat a kishitûekre?
Lipcsei: Mindenféleképpen kellenek a rutinos játékosok. Nálunk azt
mondják, hogy 30 fölött már öreg a labdarúgó. Pedig most itt volt rá
a példa, hogy Cafu 35-36 éves, és úgy ment a pályán, hogy meg sem
lehetett állítani. Úgy vélem, ha valaki megteszi, amit kell, nem számít
a kor. Megint visszakanyarodnék a mentalitásra és Portóra, a 36 éves
Pintau délelõtt rendesen edzett, délután pedig kijött önszorgalomból a
futószalagra és futott. Szerintem egy magyar játékos ennyi idõsen nem
fogja megcsinálni, hogy délelõtt tréningezik, délután pedig 30-40
percet fut.
Kaszala: A kishitûségrõl beszéltél… Szerintem semmi okotok erre, amikor
ugyanis sikerült elkapnunk Robert Carlost az egyik lépcsõfordulóban,
kifejezetten magasztalt titeket és a magyar futballt.
Roberto Carlos (felvételrõl): Kellemesen csalódtam a magyar válogatott-
ban, hiszen sokat javultak az utóbbi idõben, és õszintén remélem, lesz
ez még jobb is. Úgy látom, Lothar Matthäus a legjobb választás volt,
vele szinte garantált a fejlõdés. Szerintem a magyarok igenis kijuthat-
nak a világbajnokságra, de ennek érdekében nyugodtan és fõleg türelme-
sen kell dolgozniuk. Magyarország? Szép ország, komolyan mondom,
ha lehetõségem lesz rá, nyaralni biztosan visszajövök.
Csisztu: Egy nagy sztár ilyen megnyilvánulása csak udvariassági kör,
vagy lehet némi igazságtartalma a szavainak?
Lipcsei: Megmondom õszintén, meglepõdtem a nyilatkozatán. Nagyon
jól esett, személy szerint nekem. Ugye, Lothar is azt mondta, nem Észt-
országgal vagy Moldáviával szeretne meccset játszani, hanem ilyen nagy
csapatokkal, és inkább nem számít az eredmény – megyünk Kínába,
aztán Németországba, leginkább azért, hogy tanuljunk. Erõsödnünk
101
kell, hiányzik a nemzetközi rutin, hiszen ezek a fiúk rengetegszer lépnek
pályára – szerda, szombat, vasárnap –, és olyan tapasztalatokkal rendel-
keznek, amely a mi gárdánkban még nincs meg.
Csisztu: Azt látjuk tehát, hogy lelki adottságokban van mit pótolni. De
mi a helyzet a fizikális dolgokkal, a rutin mellett még mindig komoly
hátrány – az elmúlt években nagyon sokat cikkeztek róla –, hogy nem
bírják a játékosok, fõleg az utolsó 10 percet, s ott történnek a nagyobb
bakik. Nekem azonban most úgy tûnt, hogy erõnlétben nincs olyan
nagy ûr. Jól láttam én ezt, vagy csak látni szerettem volna?
Lipcsei: Szerintem jól láttad. Természetesen elfáradtunk, de úgy vélem,
mindenki bírta, amennyi idõt szánt neki a kapitány. Már a klubedzõink
is elmondták nekünk, hogy elõfordul: többet futunk, mint az ellenfél
játékosai. Mi állandóan úton vagyunk, õk pedig ésszel futják, tudják,
hogy mikor van szükség arra a 10-20 méterre, utána pedig kocognak
és sétálnak. Mi pedig állandóan nyomozzuk a labdát… Õk már meg
tudják különböztetni, hogy mikor, mit kell csinálni, és sajnos, ezt
nagyon jól csinálják.
Kaszala: A brazil válogatott szövetségi kapitánya éppen ezzel kapcso-
latban jegyzett meg nekünk valamit…
Parreira (felvételrõl): A brazil válogatott szövetségi kapitányaként abból
a szempontból könnyû a dolgom, hogy nagyon sok jó játékosból tudok
válogatni. Örömteli, hogy mindenki, minden körülmények között
képes hozni legalább a 60 százalékot, de az olyan kivételesen technikás
játékosok, mint például Kaká vagy Ronaldinho, gyakran a teljes me-
zõny fölé emelkednek. Õk olyan alapképességekkel rendelkeznek, ami-
lyennel a világon csak nagyon kevesen. Ami Luis Fabianót illeti, az õ
példája is tökéletesen mutatja, hogy ha valaki mondjuk sérülés miatt
kiesik, legyen az akár Ronaldo, a helyére beugró szinte ugyanazon a
szinten képes õt helyettesíteni.
(A második félóra elõtt Lipcsei Péter õszinte elismerését fejezte ki a beszerzett

nyilatkozatok miatt, s elmondta, milyen érdekes is volt hallani a szövetségi
kapitányt vagy éppen Ronaldinhót és Roberto Carlost. No, és persze még
tovább taglaltuk az önbizalom-kishitûség kérdést is, de aztán újra a mikro-
fonok mögött folytattuk...)

102
Kaszala: Ahhoz, hogy a brazil válogatott 60 százalékát tudjátok hozni,
mennyit kellene teljesítenetek a pályán?
Lipcsei: 200-300 százalékot. Belülrõl érezni õket óriási dolog volt, de
láttuk, hogy bánnak a labdával. Ráadásul rettenetesen gyorsak, úgy
vettem észre, 3-4 gondolattal elõrébb voltak, mint mi. Volt egy akció
– én középen álltam, középsõ védõként, Lothar kérte, hogy jobbra és
balra is segítsek be, mindig duplázzuk meg, ha valakit kicseleznek, én
legalább ott legyek –, felpasszolták Ronaldinhónak a labdát, õ pedig
visszapasszolta, s periférikus látásból már láttam, hogy két oldalt jön
Cafú és Roberto Carlos is, én pedig nem tudtam eldönteni, hogy
jobbra vagy balra forduljak, mert mindkettõ robogott, mint a gyors-
vonat. Ebben még sokat kell fejlõdni.
Kaszala: Ez azt jelenti, ha ti 60 százalékot teljesítetek a pályán, az kevés?
Lipcsei: Igen, mindenképpen. Ráadásul egy 60 százalékot hozó brazil
válogatott ellen nekünk legalább 200 százalékot kellene hoznunk.
Csisztu: Kíváncsiak voltunk más magyar játékos véleményére is, természe-
tesen a szépítõ gól szerzõjét, Thorgelle Sándort is megkérdeztük.
Thorgelle (felvételrõl): Bíztam abban, hogy pályára fogok lépni, s min-
den egyes percet próbáltam százszázalékosan kihasználni. Nagyon
örülök, hogy sikerült gólt lõnöm.
Csisztu: Lelkileg ezek szerint rendezted már azokat a dolgokat, amelyek
az elmúlt hetekben elég nagy felfordulást okoztak.
Thorgelle: Egyáltalán nem foglalkozom vele, tulajdonképpen csak a
sajtó fújta fel a dolgot, nekik is kell valami. Ilyen jellegû összetûzések
rendszeresen történnek a pályán, most ez fel lett kapva, én nem vagyok
hajlandó ezzel foglakozni.
Kaszala: Az eredmény tekintetében mit gondolsz, ez a valóság?
Thorgelle: Nagyon buta egyéni hibákból kaptuk a gólokat, úgyhogy
bõven kell még fejlõdnünk, hogy ott legyünk az élvonalban.
Csisztu: Fontos, hogy egy csapaton belül ne legyen feszültség. Péter,
megoldódott már ez a helyzet?
Lipcsei: Igen, rendezõdött a dolgunk. Szerdán még bajnoki meccs volt,
csütörtökön, amikor megérkeztünk a szállodába, Róth Anti utánpótlás-
edzõ volt az, aki leült velünk úgymond hatszemközt beszélni –
köszönjük neki ezúton is. Meghallgattuk és õ is minket, tulajdon-
103
képpen mind a kettõnknek részben igazat adott. Másodszor Lothar jött
oda hozzánk, azt mondta, mindent félre kell tennünk, hiszen most már
egy hajóban evezünk, a meccsekre kell készülnünk.
Kaszala: Ez azt jelenti, hogy kezet fogtatok és félre tettek mindent?
Lipcsei: Igen, megtörtént a kézfogás, fotót is készítettek róla, s attól
kezdve egy hajóban eveztünk, és rendbe jött közöttünk minden, elfe-
lejtettük azt, hogy a bajnokin egymásnak mentünk.
Csisztu: Beszéltünk Szabics Imrével is, akitõl külföldi szereplése miatt
az ember rutint és több önbizalmat vár, errõl korábban ugye már több
szót ejtettünk.
Szabics (csalódottan, felvételrõl): Úgy gondolom, hogy ilyen meccsen az
ember csak nyerhet, szerintem jó teljesítményt sikerült nyújtanunk.
Nyilvánvalóan jobb csapat a brazil, de talán az a legfontosabb, hogy
örömet szereztünk a kilátogató nézõknek.
Csisztu: Volt már ilyen élményed, hogy a Népstadionban ennyi szurkoló
szorított a magyar csapatért?
Szabics: Talán az olaszok és a portugálok ellen látogatott ki utoljára ennyi
ember a stadionba, akkoriban én még nézõként voltam jelen, úgyhogy
idehaza most játszottam elõször ekkora közönség elõtt. Nagyon jó volt,
de örülnék, ha a nézõk a további meccseinkre is kijönnének.
Kaszala: Az elsõ 30 percben szinte egyenrangú ellenfelek voltatok, aztán
fordult a kocka. Mi az, amibõl nálunk hiány van, õk pedig nagyon fel
vannak abból szerelkezve – erõnlét, technika vagy valami más? Hogy
láttad ezt te játékosként belülrõl?
Szabics: Nem akarok okoskodni, de elég megnézni, hogy melyik játékos,
melyik bajnokságban, melyik csapatban játszik, és azt hiszem, ezzel
elmondtam mindent. Sokkal elõrébb járnak, mint mi, mégis minden
tiszteletet megadtak nekünk, nem játszottak nagyképûen. Természe-
tesen mi is tiszteltük õket, õk pedig nem kezeltek le.
Csisztu: Ez a végeredmény jelenleg a realitás?
Szabics: Ha berúgtuk volna a helyzeteinket, akkor lehetett volna szo-
rosabb is az eredmény. De ha azt nézzük, hogy õk a világbajnokok,
és hogy hány hely is van közöttünk a világranglistán, akkor ez a
realitás.
Csisztu: Normális ez az elkeseredett hangulat, vagy egy ilyen kaliberû

104
mérkõzés erõt adhat a jövõre nézve? Azt hiszem Péter, ezt neked volt
alkalmad Szabics Imrével átbeszélned…
Lipcsei: Igen, ez Iminek külön kérése volt, de mi egyébként is jóban
vagyunk, már ma is kétszer beszéltünk telefonon. Volt benne csaló-
dottság, hiszen én is úgy éreztem, hogy egy idegenlégiós, Stutt-
gartban játszó labdarúgónak kezdõként kellene pályára lépnie. Ez az
én szerény véleményem. Imi ezt egy kicsit rosszul emésztette meg,
ezt elemezgettük hosszasan egész este. Fiatal srác, úgyhogy a lelkével
is kellett törõdni egy kicsit, de remélhetõleg minél hamarabb túlteszi
magát ezen, és a bajnokikra koncentrál majd.
Kaszala: Ez azt jelenti, hogy te voltál a lelki támasz az este, éjszaka
folyamán?
Lipcsei: Megmondom õszintén, mi hárman nagyon jó barátságban
vagyunk, Lisztes Krisztián, Szabics Imre, meg én. Most Krisztiánon
van a legnagyobb teher, mivel mûtötték, õt még jobban kellett vigasz-
talni. Megpróbálom mindkettõjüket támogatni, hiszen nagyon közel
állnak a szívemhez.
Csisztu: Kirajzolódni látszik Lothar Matthäus csapata, több fiatal is
helyet kapott a gárdában, Szabics Imre talán ezért volt így elkeseredve.
Mi megkérdeztük a szövetségi kapitányt, mennyire volt elégedett csapa-
tával.
Matthäus (felvételrõl): Egyáltalán nem látom tragikusnak a helyzetet,
hiszen a világ legjobb csapata ellen játszottunk, de remélem, néhány
játékos végre megérti, hogy nemcsak a száját kell jártatnia, hanem a
pályán is teljesítenie kell. A jövõben erre helyezzük a fõ hangsúlyt, de
talán érthetõ, hogy néhányan ma idegesebbek voltak a kelleténél.
Azt gondoltam, a brazilok ennél védekezõbb focit játszanak majd, de
õk jól lerohantak minket. Még ocsúdni sem volt idõnk, olyan volt,
mintha egy másik dimenzióban játszottak volna. Bizonyos szempont-
ból már szerettem volna túl lenni ezen az estén, mert már jó régóta
nem aludtam, a következõ napokat pihenéssel töltöm. A világ nem dûlt
össze, végül is a világ legjobb csapatától, a braziloktól kaptunk ki,
tapasztalatokkal pedig gazdagodtunk, ezek a jövõben segítenek majd.
Kaszala: Biztos ráfér Matthäusra is a pihenés, hiszen nagy a sajtó
érdeklõdése, nagy a nyomás rajta, olyan elvárásoknak kell megfelelnie,
105
amely a legerõsebb pszichéjû embernek is nehéz lenne. Mi a vélemé-
nyed, milyen csapatot tervez építeni a kapitány, mert az látszik, hogy
egy nagyon átalakulóban lévõ gárda ez…
Lipcsei: Lothar próbálgatja a játékosokat, legalább 30-35-en megfordul-
tunk a hat mérkõzés alatt a csapatban. Keresgeti a legalkalmasabbakat,
és én úgy gondolom, hogy jól húzott bele. Itt van például Huszti Szabi
vagy Juhász Roland, egyszeres, kétszeres válogatottak voltak, nem
okoztak csalódást. S még lesz meccs, ahol keresheti a játékosokat, és
remélem az elsõ, horvátok elleni találkozóra meg is találja. Kívánom
neki, hogy legyen sanszunk kijutni a vb-re.
Kaszala: Ha már Husztit említetted… nem furcsa, hogy a Ferencváros
nem tartott rá igényt, a válogatottban pedig ott van?
Lipcsei: Igen, de ezt sem az én feladatom lenne megítélni. Nagyon
sajnáltuk, amikor Szabika elment, mert rettenetesen tehetséges. A
Fradiban úgy döntöttek, hogy kölcsönadták a Sopronnak, de úgy
tudom, hogy nyáron automatikusan visszajön.
Kaszala: Nagyon sokat beszéltünk a kishitûségrõl és az önbizalom-
hiányról… Az elõbb említetted, hogy örültél Roberto Carlos nyilatkoza-
tának. Most hallgassuk meg, mit mondott Roque Junior, és akkor talán
még boldogabb leszel.
Roque Junior (felvételrõl): Jó kis meccs volt! Örülök annak, hogy nekünk
kifejezetten jól ment a játék, és bár a magyarok sem voltak rosszak,
biztos gyõzelmet arattunk. Maga a meccs tökéletesen szolgálta a
felkészülésünket a világbajnoki selejtezõkre. Sajnos, sokat még nem
láttam az országból, a keddi edzés után már nem volt lehetõségünk
kimozdulni, de szerintem ezt ma este biztosan pótoljuk, és elnézünk
néhány helyre. Ha pedig jól sikerül az este, még az sincs kizárva, hogy
egyszer visszajövök, mondjuk egy kellemes nyaralásra. Bár ezt azért
még nem ígérem meg, remélem, nem haragudtok meg érte…(nevetve)
(Azt sajnos nem sikerült kiderítenünk, hol múlatták az idõt a brazilok, de

az adásban ígéretet tettünk arra és ezúton is vállaljuk, ha Roque Junior
visszatér Magyarországra, szaván fogjuk, s megtudjuk tõle, hogyan és kivel
töltötte ezt az utolsó estét.)

106
Csisztu: Kíváncsi lennék arra, hogy sikerült-e valakit megközelítened a
brazil válogatottból, vagy ezeket a véleményeket itt nálunk hallottad
elõször?
Lipcsei: Tõletek hallottam ezt elõször, mert senkivel sem sikerült köz-
vetlen kontaktust kialakítanom. Itt, most értesültem mindenrõl, és
kifejezetten jól esett.
Csisztu: Jellemzõ, hogy egy-egy ilyen válogatott program során nem nagyon
vegyültök, vagy ez inkább ellenfél függvénye?
Lipcsei: Imi együtt játszik a Stuttgartban Bordaunnal, és a meccs elõtt
elkezdett vele beszélgetni. Lotharnak azonban az volt a kérése, hogy
fejezzük be a magándiskurzusokat, és próbáljunk inkább a meccsre
koncentrálni. Ez volt talán az egyetlen személyes kontaktus, utána
már nem is kereste senki a kapcsolatokat.
Kaszala: A mezcsere simán ment?
Lipcsei (fejet rázva): Nem, nem. A játékosok azt mondták, hogy szeret-
nének cserélni. Imi csapattársával, Bordeaunnal el tudta cserélni, meg
még talán ketten a pályán. Azt mondták, hogy az öltözõben majd
megejtik. Szertárosunk összeszedett vagy 12 mezt, bevitte hozzájuk,
õk pedig visszaküldtek talán 2 kapusmezt és egy válogatott felsõt.
Nem volt nagy üzlet…
Kaszala: Ha mezt nem is sikerült begyûjtenetek, de dicsérõ szavakat
igen. Roberto Carlos és Roque Junior magasztalása után hallgasd meg
Mancinit, mert õ is elégedett volt veletek.
Mancini (felvételrõl): Nagyon jól ment a játék. Egyáltalán nem volt
könnyû dolgunk a magyarokkal, de végül is azt hiszem, megérdemelten
nyertünk. Az, hogy már az elsõ félidõben három gólt szereztünk, döntõ
volt, mivel a másodikban az eredmény miatt már nem igazán kellett
aggódnunk. A végeredményt is reálisnak tartom, hiszen a miénk most
is borzasztóan erõs válogatott, és egy ötszörös világbajnoknak igenis
illik gyõznie. Tetszik az országuk, jól érzem itt magam.
Kaszala: Reméljük, hogy mindez nemcsak udvariassági kör volt, s komo-
lyan gondolták a világsztárok, amit mondtak, viszik jó hírünket az
egész világon, ami azt is eredményezheti, hogy újabb futballnemzeteket
lásson vendégül hazánk.
107
Csisztu: Az eredmény ismeretében érdemes a kapitányok véleményét is
meghallgatni. Matthäusét ismerjük már, de mi megkérdeztük Parreirát is.
Parreira (felvételrõl): Ez a gyõzelem, ez a mérkõzés, azt gondolom,
remekül mutatta be, milyen az igazi brazil foci. Gyorsan, techni-
kásan játszottunk, és nem hagytunk sok teret az ellenfélnek. Örülök,
hogy játékosaim felszabadultan focizhattak, így a közönség is lát-
hatott néhány egész könnyed, trükkös megoldást. Sok helyzetünk
volt, amelyekbõl négyet kihasználtunk, úgyhogy az eredménnyel is
teljesen elégedett vagyok, nem beszélve arról, hogy megtört az átok,
a magyarok ellen is nyerni tudtunk. A meccs elõtt azt kértem a
csapatomtól, hogy várja meg türelmesen, amíg megtalálja a rést a
magyar védelmen, és próbáljunk gyorsan visszazárni, hogy a kontra-
támadásokkal se gyûljön meg a bajunk. Szóval egy igazán szervezett,
sokmozgásos futballt szerettem volna látni, és úgy gondolom, a
játékosok maximálisan betartották az utasításaimat. Mivel a második
félidõben már folyamatosan cseréltem, szakmailag, az alaptaktikát
illetõen az elsõ játékrész sokkal jobban tetszett, az ekkor mutatott
teljesítmény döntötte el a meccset. Alapvetõen tehát egy motivált,
összeszedett brazil válogatottat láthattunk, és kifejezetten örülök,
hogy látványos, szép játékkal sikerült nyernünk.
Csisztu: Péter, ez a meccs pozitívan vonul be a hangulat, a nézõk és az ellen-
fél miatt a te pályafutásodba, vagy egy vesztes meccs nem lehet pozitív?
Lipcsei: Az egyik szemem sír, a másik nevet, mert nagyon nagy dolog
volt játszani ellenük, de az ember azt nem tudja megemészteni, hogy
kikapott. Rágódik rajta, mit rontott el, és próbálja a hibákat kijavítani,
hogy legközelebb ne forduljon elõ. Ez a nap mindenképpen egy óriási
ünnep volt hazánk számára, a közönség jól szórakozott, fantasztikus
sztárokat láthatott, és olyan megmozdulásokat, melyek ritkák a
magyar pályákon.
Kaszala: Ez lesz a pályafutásod csúcsa, tehát non plus ultra-ként vonul
be a te karriered történetébe?
Lipcsei: Igen, 55. válogatottságom volt, és éppen a brazilok ellen, azt
hiszem, soha nem fogom elfelejteni.
Kaszala: Hogyan tovább?
Lipcsei: Nekem még van 8 forduló a bajnokságból és a kupadöntõ.

108
Szeretnénk megnyerni a bajnokságot, és úgy játszani, hogy a szövet-
ségi kapitány számítson ránk.
Csisztu: Ha egy hosszabb távot nézünk – azt mondtad, 2-3 évig még foly-
tatod –, mi lehet egy realitásalapú vágy a világbajnokságot illetõen?
Kaszala: Annál is inkább, mert a brazil szövetségi kapitány és több sztár
is azt jelezte, Lothar Matthäusszal kijuthat a válogatott a vb-re.
Lipcsei: Ezeken a mérkõzéseken tudunk tanulni, ki kell elemezni a hibá-
kat, gondolom, ezt majd meg is tesszük, és ha tudunk változtatni, oda-
figyelni az edzõtáborokban, akkor lehet sanszunk, Lothar is azt mondta:
a csoportban nem mi vagyunk az esélyesek, és talán ez lehet a leg-
nagyobb sanszunk.
109
110
Vörös Zsuzsa – Balogh Gábor
(Vörös Zsuzsa athéni olimpiai aranya után azonnal ígéretet tett arra, hogy a
Rivális vendége lesz. A bajnoknõt nem volt egyszerû utolérnünk, évek óta ismert
telefonszáma ugyanis az adás hetében nem válaszolt. Három napunkba telt,
mire kinyomoztuk az új számot, és meggyõztük Zsuzsát – akinek addigra már
elege volt mindenbõl és mindenkibõl, s csak egy kis nyugalomra vágyott –, hogy
jöjjön el a mûsorba, méghozzá azzal a Balogh Gáborral, aki sydney-i ezüstje
után mindössze 11. lett Athénban, pedig tõle is mindenki aranyat remélt.
Balogh érkezésében sem lehettünk biztosak, hiszen a világbajnok már többször
bizonyította, notórius késõ, ráadásul lelkileg is nagyon maga alatt volt,
fontolgatva, hogy végleg abbahagyja az öttusát. Gyanúnk beigazolódott,
jelenlegi legjobb férfiöttusázónk késett, ráadásul világvége ábrázattal lépett a
stúdióba, miközben már javában zajlott az adás. Ilyen még nem fordult elõ a
mûsor egyéves történetében, mint ahogy az sem, hogy egyik meghívott vendé-
günk telefonjával a fülén sétáljon be a mûsorba, a mondat elsõ felét még oda,
míg a másodikat már a stúdiómikrofonba rebegve. Gábor megérkeztéig azonban
akadt éppen elég kérdezni valónk az olimpiai-, világ- és Európa-bajnok
öttusázónõtõl Vörös Zsuzsától, aki örömmel mesélt nekünk.)
Csisztu: Túl sok volt körülötted az olimpia óta zajló nyüzsgés, zûrzavar.
Azt tapasztaltuk a jelekbõl, mint ha azt mondtad volna, hogy elég,
most egy kicsit elvonulnék, hogy minél kevesebben érjenek el.
Vörös: Igen, mindez így együtt igaz. Nagyon sok volt már, és ez így
bõven elég is volt. Végre, el tudtunk menni a párommal és a kis kutyá-
immal Ausztriába pihenni, ki is volt kapcsolva a telefonom. Azóta úgy
próbálom megszûrni a híreket, a megkereséseket, hogy lecseréltem a
telefonszámomat és az az óta is titkos.
Kaszala: Igen, ez egy praktikus ok. Mi kisebb pánikban is voltunk, hogy
egyáltalán hogyan szervezzük meg ezt a beszélgetést. Egy szó, mint
száz te magadban már az ünneplésen, a pihenésen és a feltöltõdésen is
túl vagy, s tulajdonképpen már egy új, minden címet begyûjtött Vörös
Zsuzsa ül itt velünk, aki már elõre nézne, vagy azért még jó elrévedezni
a múltban?
Vörös: Mindenképpen jó elrévedezni, az ember azért szereti, ha
111
megünneplik, és a jóra vissza tud emlékezni, s ebben az évben, sõt az
elmúlt két évben nagyon-nagyon sok jó dolog történt velem. Kopp-
kopp-kopp
Csisztu: Ez volt a kopogás hangja, ugyanis egy szép nagy faasztalunk
van itt bent a stúdióban…
Vörös: Igen, le kellett kopognom. El tudnék még ünnepelgetni, igazából
nem is ünnepeltünk még.
Csisztu: Miért nem?
Vörös: Mert úgy elment az idõ. Nagyon sok helyen voltam. Annyi
minden történt velem, annyi helyre hívtak. A közeli ismerõsökkel, a
jó barátokkal a családdal még nem is tudtunk ünnepelni, úgyhogy
ezúton üzenem mindenkinek, – rokonoknak, barátoknak –, hogy
még nem maradtak le semmirõl.
Kaszala: Viszont, ha jól tudjuk, volt egy nagy ünneplés Svájcban, ahol
a színészi Oscar-díjnak megfelelõ kitüntetést vehetted át, ez volt az a
bizonyos Sportsstar-díj.
Vörös: Igen. Nem tudom, hogy végül is a színészi díj milyen súlyos,
de azt tudom, hogy ez a szobrocska nagyon nehéz volt. Cipeltem
haza, majd leszakadt a kezem, de azt mondtam, ah, ezt kibírom. A
NOB és az Eurosport felkérésére a Nemzetközi Sportági Szakszövet-
ségek jelölték ki azt a legjobb európai férfi és nõi sportolót, aki a sport-
ágában az olimpián és az idei évben a legjobb teljesítményt nyújtotta.
Kaszala: Számítottál erre?
Vörös: Én nem is tudtam, hogy létezik ilyen, úgyhogy egyáltalán nem
számítottam rá. Ehhez egyébként egy nagyon kedves kis történet
kapcsolódik. Már köztudott, hogy vannak kutyáink. Az egyik kiskutyá-
mért, egy birdet collért Franciaországba kellett mennem szeptember
elején. Lausanne mellett mentünk el, kb. hajnali 3 lehetett, sötét volt,
semmit nem láttunk, nagy tó és kész, ennyi. Már nagyon nyûgösek
voltunk, közel 20 órája vezettünk. Na jó, talán annyi ideje még nem, de
egy ültõ helyünkben levezettük Lyont oda-vissza, így nagyon fáradtak
voltunk. No, és én akkor megfogadtam, ide Svájcba többet nem jövök.
Lausanne, ezt felejtsék el – ez az a hely, ahova soha nem térek vissza,
elfelejtem örökre! És láss csodát! Eltelt egy hét, és jött a meghívó, hogy
Lausanne és Svájc és repülõ… Aztán persze gyorsan visszaszívtam az

112
egészet, hiszen napfényben is láttam a várost, nagyon-nagyon szép
volt. Szeretnék még visszamenni, de csak repülõvel.
Kaszala: Hogyan képzeljük el ezt a díjátadó gálát, ez egy igazi sport-
show volt?
Vörös: A Nemzetközi Olimpiai Múzeumban rendezték, elõtte volt
egy kis állófogadás, egy külön terembe szólították be a versenyzõket
sportáganként, elõször volt egy kis összefoglaló a sportágról, utána a
két versenyzõrõl egy kis film – ezt az Eurosporton is lehetett látni –,
aztán bejelentették a neveket, kiszólítottak minket. Utána a nemzet-
közi sportági megbízott – a mi esetünkben a Nemzetközi Öttusa
Szövetség elnöke – beszélt az öttusáról, és méltatott minket, ezek
után volt a díjátadás.
Csisztu: Zsuzsi, azért fantasztikus így végiggondolni a dolgot, hogy nem-
csak azok a célok, amelyeket terveztél, nemcsak egy négy évvel ezelõtti
nagy csalódást okozó esemény után építetted magad olyannyira újra,
hogy most már mindent begyûjtöttél, hanem a klasszikus címeken kívül
már újabb díjakat is kaptál, szereztél. Hol bizsereg ilyenkor az emberben
legjobban belül, hogy te jó ég, amikor elkezdtem öttusázni, ezt ki gondolta
volna?
Vörös: Amikor elkezdtem, még az olimpián sem volt a nõi öttusa,
úgyhogy azt gondolom, nyugodt szívvel mondhatom, hogy ez egy
szép eredmény. A legjobb és a legszörnyûbb érzés egyben ez volt –
ugye megvolt az olimpia, megvolt az eredményhirdetés, és örültem,
persze örültem, de ezt ott akkor annyira nem lehetett felfogni. Ugye
még soha nem voltam olimpiai bajnok, így nem is tudtam, milyen
ezt felfogni, vagy egyáltalán hogy nem lehet ezt felfogni. Voltam már
több iskolában élménybeszámolón, és általában le szokták vetíteni
ezeket az összefoglalókat. Én persze ezt mindig végignéztem, és
akkor – amikor láttam magam számonként versenyezni és láttam
magam a dobogón, az volt a bizsergetõ érzés igazából. És az volt az,
amikor azt mondtam – Jézusom, én most ezt megnyertem.
Csisztu (neveteve): Hogy ez tényleg velem történt… Amikor kívülrõl
nézted magad, akkor realizálódott benned, hogy mi történt?
Vörös: Igen, csak akkor, mivel annyira gyors volt az a nap. Három
órával rövidebb idõ alatt ment le a verseny, mint ahogy egyébként.
113
Késõbb kezdtünk és a szokásos idõben fejeztük be, de mindez a
pihenõbõl vette el az idõt és a melegítéstõl. Úszás elõtt 10 percet
készülhettem, míg a vívás elõtti melegítésre az öltözéssel együtt negyed-
órám volt. Ilyen nagyon-nagyon szoros volt a menetrend, így fel sem
tudtuk fogni, mi történik. Azt mondtuk magunkban, na jó, akkor
most úszunk egyet hopp, akkor most vívjunk vagy lovagoljuk – és ez
így volt valamennyi tusánál.
Csisztu: Jó volt ez így, hogy nem volt idõd meditálni, vagy te már kimedi-
táltad magad elõtte…
Kaszala: És egyáltalán Sydney-ben mennyivel volt lassabb a menetrend?
Vörös: Sokkal-sokkal lassabb volt. A lövészet ott 8-kor kezdõdött, itt
pedig 10-kor. És a vívás alatt is elõfordult, hogy hajtottak minket –
gyerünk, gyerünk mert már a másik páston kellene vívnunk, én meg
erre azt mondtam, hogy – elnézést, de még itt sem fejeztük be, két
páston nem tudok lenni egyszerre. Nem fogok szétszakadni, bárki,
bármit mond, én bizony itt befejezem. Úgyhogy borzasztó nagy
hajtás volt, és nemcsak az olimpiai aranyért.
(Idõközben befutott Balogh Gábor is, aki állítása szerint az egész városon
keresztül száguldott, hogy legalább a második negyedre ideérjen, ez persze
nem esett nehezére, mivel hatodik tusának leginkább a ralit választaná.
Balogh – ha lehet –, még soványabb, még nyúzottabb volt, mint eddig valaha,
még csak halványan sem emlékeztetett arra a mindig bohém, minden csíny-
ben osztozó, kicsit „kótyagos” ifjúra, aki a szemünk elõtt cseperedett érett
bajnokká oly sok világversenyen. Eljött, mert megbeszéltük, de látszott rajta,
hogy most legszívesebben mindent elfelejtene, ami öttel kezdõdik és tusával
folytatódik. Mi azért megvicceltük, pontosabban megbüntettük – késése
miatt ugyanis kispadra került, méghozzá egy támla nélküli szék jutott az
olimpiai ezüstérmesnek, hadd balanszírozzon azon, akár egy ló hátán.)
Kaszala: Gábornak nyilvánvalóan a sydney-i olimpia áll közelebb a

szívéhez. Jól gonduljuk mi ezt?
Balogh: Erre most válaszolnom kell?
Csisztu: Hát…csak most már a mikrofonba, kérlek.
Balogh: Mind a kettõ közel áll a hozzám, nagyon is, csakhogy az egyik

114
pozitívan, a másik pedig negatívan. Úgy gondolom, az életben minden-
kinek kijár a negatívból és a pozitívból is, hát most nekem mindkettõ-
bõl jutott.
Csisztu: Bizony, bizony, az egy sima, egy fordított jellemzi a te esetedet
is, de azt mindenképpen örömmel konstatáljuk, hogy most egy kicsit
nyugodtabbnak tûnsz. Közvetlenül az athéni játékok után úgy látszott,
rettenetesen magad alatt vagy… Mi történt?
Balogh: Ilyen téren egyáltalán nem változott a helyzet, a látszat néha
csal. Jó is az! Hála az égnek, elég messze kerültem az öttusától, idõ-
ben és fizikálisan is, nem is tudom, hogy egyáltalán folytassam-e
tovább. Most jól vagyok, intézem az ügyes-bajos dolgaimat, és pihenek.
Ez is egy jó dolog.
Kaszala: Ez azt jelenti, hogy egyáltalán nem is edzel így november
tájékán?
Balogh: Különbözõ kiegészítõ sportágakat ûzök, pontosabban hobby-
sportokat, amelyek teljesen elütnek az öttusától, de nagyon élvezem.
Kaszala: Például?
Balogh: Csak az egyiket szeretném megnevezni, az pedig az asztali-
tenisz. A másikról inkább nem beszélnék. (cinkos tekintettel)
Csisztu: Te jó ég, azt csak este 11 után lehet ûzni?
Balogh (felháborodva): Nem, dehogyis, szó sincs róla. Ez egy kemény
sportág, de errõl többet nem akarok mondani.
Kaszala: Akkor szerintem az izmaidat fejleszted valamilyen extra
módon…
Balogh: Nem egészen, de valami olyasmi.
Csisztu: Na jó, hagyjuk. Jól gondoljuk mi azt, hogy tulajdonképpen
végigfuttattál magadban egyfajta lelki tabula rasát, és valamennyire
túltetted magad Athénon?
Balogh: Valószínûleg soha nem fogom túltenni magam ezen, mert
nagyon sokat vártam ettõl az olimpiától. Óriási csalódás volt… Ezen
soha nem fogok túllépni, mindig eszembe jut majd. Egyszerûen
levontam belõle a konzekvenciát, de õszintén szólva mind a mai napig
nem tudom, hogy igazából mi volt a baj, és valószínûleg soha nem is
fogom megtudni. Méghozzá azért nem, mert én mindent megtettem.
Sajnos, nem tudom azt mondani: Gabi, ezt nem tetted meg, vagy azt
115
nem csináltad meg, mert tényleg mindent megpróbáltam, maradék-
talanul teljesítettem. Éppen ezért borzasztó rossz érzés, mert ha lenne
valami ilyen, akkor legalább kijelenthetném: na, basszus – már bocsá-
nat –, itt ezt elrontottam, ezen kellett volna változtatni, de nem
tudok ilyet említeni. Egy dolog persze azért van: sokkal lazábban kell
ezt venni, tehát nem ilyen vérre menõen, hogy ezen múlik az élet, ettõl
függ minden. Én tényleg mindent föltettem erre, erre az egy lapra, és
valószínûleg ezt nem kellett volna.
Kaszala: Zsuzsa, te talán tudnál Gábornak segíteni, hiszen megjártad
a poklot és a mennyet is. Neked mennyi idõ alatt sikerült túltenned
magad Sydney-n? Annál is inkább, mert amikor a vérre menõségrõl
volt szó, igencsak bólogattál…
Vörös: Jó két évembe telt, és igazából egy szakdolgozat volt, ami
segített. Azt nem mondom Gábor, hogy készíts te is egy diploma-
munkát, és írd ki magadból az egészet, de azzal nem értek egyet,
hogy ezen nem fogod túltenni magad. Igenis keresni kell az utat,
fontos, hogy túl legyél rajta. Én is ugyanígy éreztem négy évvel
ezelõtt, és azt hittem, hogy ez örökre megmarad. Nekem is eszembe
jut nagyon sokszor, de most már közel sem így fogom fel, ahogy
Gabi, és tudom is, hogy miért nem szabad így felfogni. Éppen azért,
amit az elõbb mondott: hogy túlságosan erre tett fel mindent, most
vagy soha alapon sikerülnie kell az olimpiai aranynak, mert ha nem,
akkor… Nem, ezt elkönyveltem magamban, akármi is lesz, ezt így
nem szabad felfogni.
Csisztu: Ez a recept, biztosan beválik az élsportolóknál, mert legutóbb
Nagy Tímeával is beszéltünk, aki úgy utazott ki még Atlantába, hogy
mindenképpen nyerni akar, õ volt az esélyes, majd semmi sem sikerült.
És amikor egy teljesen más mentalitással érkezett Sydney-be, akkor
pedig aranyat szerzett.
Kaszala: Áruld el, honnan lehet azt tudni – annál az embernél, aki arra
tette fel az életét, hogy olimpiai bajnok legyen – hol is van az a pont,
amikor azt érzi az élsportoló, hogy lazulhat, sõt lazulnia is kell, mert
ha nem teszi, a görcsösség inkább káros lesz?
Vörös: Az a baj, hogy ezt nem lehet megmondani. Nem tudom én sem.
Csak azt tudom, hogy nagyon-nagyon sokat változtam, sok mindent

116
másképp csinálok és csináltam az elmúlt idõben, de azt nem tudom
pontosan, hogy mit. Erre nincs bevett szabály, sajnos, nem úgy van:
hogy ha ezt teszem, akkor jobb lesz, ha meg azt, akkor rosszabb.
Biztos, hogy az a négy évvel ezelõtti kudarc segített, és ez kellett
ahhoz, hogy teljesen máshogy fogjam fel a dolgokat. Merem állítani,
ahhoz, hogy valaki nagy sportoló legyen – és önmagában is azt
mondja, hogy ha nem is a csúcson vagyok, de igenis jó sportoló
vagyok –, meg kell tapasztalnia, le kell mennie a mélyre, mert csak
innen vezet az út felfelé. Ha négy évvel ezelõtt hasonlóan szerepelek,
mint Gabi, vagyis ezüstöt nyertem volna Sydney-ben, nem azt
mondom, hogy akkor már nem lennék öttusázó, de nem tudnám
értékelni azt, ha most is jól szerepelnék, mert az a fiatalos lendület,
az a fiatalos hév vitt.
Csisztu: Gábor, benned is ez látszott ott Sydney-ben – Claudiával volt
szerencsénk ezt ott személyesen is megtapasztalni –, azt nem mondanám,
hogy egy bohókás, de egy mindenképpen nagyon lendületes fiatalember
érkezett Ausztráliába, persze kiváló eredményekkel a háta mögött, aki
nem csinált igazából nagy ügyet abból, hogy ez egy olimpia – legalábbis
így tûnt. Ha nem is kiráztad a kisujjadból azt az ezüstöt, de viszonylag
könnyen, noha csalódottnak látszottál egy rövid idõre. Milyen voltál
akkor a mostani önmagadhoz képest?
Balogh: Igen, ezt már többször hangoztattam én is, és ez olyan furcsa,
hogy tõletek is – akik láttatok akkor kint – ez jön vissza. Tényleg, ott
még egy fiatalosabb lendülettel álltam rajthoz, de nem sansz nélkül,
hiszen már akkor is esélyesnek éreztem magam. Talán inkább ez a
nemtörõdömség: nem volt bennem, hogy nekem ezt mindenáron
meg kell csinálnom, mert tudtam, még sok év van hátra, amely sok
szép eredményt hozhat számomra, ezért nem is foglalkoztam vele.
De visszatérve arra, amit Zsuzsa mondott, nem párbajozni akarok
vele, de hogy egy kicsit érezze, nekem azért más a helyzetem.
Sydney-ben ezüstérmes lettem, és õ is nagyon jól tudja, hogy egy
verõhibát ejtettem ott a lovaspályán, és ez lehetett volna fordítva is,
sikerülhetett is volna. Tudom, hogy nincs „volna”, meg „ha” a sportban,
de ez a két olimpia így együttesen, ez a valahol sikertelen ezüstérem,
és ez a mostani totál kudarcos 8. hely így együtt nagyon fájó. Eleve
117
én a 2. helyet is egy kudarcnak éltem meg, és azt sem nagyon tudtam
elfeledtetni magammal.
Kaszala: De miért? Nem az volt a baj, hogy azt akkor alulértékelted?
Nyilván a mostani eredmény ismeretében ez felülértékelõdik…
Balogh: Nem, Zsuzsa jól ismer engem, és tudja, hogy én mindig is
ilyen maximalista voltam. Ha megkérdeztek egy versenyen 185 körös
lövészet után, hogyan is értékelem, akkor rákezdtem: nem örülök
neki, mert… Mindig fel is rótták nekem, hogy miért nem vagyok
elégedett, hát én, sajnos, ilyen maximalista vagyok. Nem tehetek
róla, de szerintem ez jó a sportban. Azért rossz ez a két olimpia
dolog, mert nem tudom, hogy lesz-e még egyszer ilyen lehetõségem,
nem biztos, hogy érzem magamban azt a lelkierõt, hogy még
Pekingre oda tudok állni. Ezért is volt nagyon nehéz szembesülni
ezzel az egésszel, hogy itt most 8. lettem.
Kaszala: Azt mondtad, nem biztos, hogy lesz lelkierõd Pekingig… Azon
egyáltalán már gondolkodtál, hogy mikor állsz edzésbe?
Balogh (nagy csend után): Hát, ha edzésbe állok egyáltalán…
Kaszala: Elképzelhetõ, hogy nem is?
Balogh: Most már annyira nem vagyok borúlátó, mint közvetlenül az
olimpia után, akkor megmondom õszintén, be is akartam azonnal
fejezni. Jó, hogy itt most errõl beszélgettünk, elképzelhetõ, hogy
adok magamnak még egy esélyt, egy világbajnokságot, de nem
biztos, hogy még egy olimpiáig folytatom. Nem is érdekel, hogy
magamnak még egy olimpián bizonyítsak.
Csisztu: Lehet, hogy ez kell majd hozzá…
Balogh: Nem szeretnék saját magamnak még egy ilyen fájdalmat
okozni, mert elég lelkis típus vagyok, és nem bírnám elviselni. De
minél többet beszélünk róla, annál inkább úgy érzem, hogy egy vb-n
még odacsapok.
Kaszala: Zsuzsa, említetted, hogy mindezt egy szakdolgozatban írtad ki
magadból, ezt hogy lehetett megoldani?
Vörös: A lovaglásról írtam. Jó négy évvel ezelõtt nemcsak a lovagláson
múlt, a két technikai szám, a lövészet és a vívás sem volt kiemelkedõ,
de a lovaglás vitte el. Ha úgy megyek végig az ugráskombináción is,
mint ahogy az elõtte lévõ 10 akadályon sikerült, akkor kirobbant-

118
hatatlan 3. helyem lett volna. Igaz, elõttem sem tudtam volna senkit
befogni, de engem sem, mivel mögöttem is messze lettek volna. E
helyett lett egy kirobbanthatatlan 15. helyem. Én akkor is azt mond-
tam, és most is azt mondom: az a ló kiváló képességû volt, csakhogy a
versenybírók hibáztak, nem engedték, hogy a négylábú a férfi verseny
után megoldja a kombinációt, így benne maradt a rossz érzés, a rossz
élmény, ezt pedig nem tudtuk megoldani.
Csisztu: Viszont kiírtad magadból…
Balogh: Akkor ezt megoldottad jól!
Vörös: Igen, megoldottam, de addig én errõl nem is voltam hajlandó
beszélni. Teljesen elzártam mindent.
Csisztu: Gábor, úgy vélem, hogy melyik módszert választod, vagy válasz-
tasz-e egyáltalán, az a jövõ zenéje. A repertoár mindenesetre elég bõséges.
Balogh: Igen, ez így van.
(Zsuzsa a szünetben megsúgta, míg Gábor kiszaladt a stúdióból: a világ-

bajnok fájlalta, hogy egyik edzõje végül nem ment ki vele Athénba.)
Kaszala: Mi a konkrét elképzelésed, Gábor? Alkalmazod-e valamelyik

receptet, esetleg igénybe veszel-e külsõ segítséget?
Csisztu: És egyáltalán az olimpián szenvedtél-e valamiben hiányt, vagy
kizárólag magadat okolod?
Balogh (hosszú néma csend): Ha lenne is ilyen dolog, akkor sem monda-
nám, nem vagyok egy ilyen alkat, aki ezt így a nyilvánosság elõtt
felhozná, maximum változtatnék rajta. És igen, lesz is olyan dolog,
amelyen változtatni fogok.
Kaszala: De ha ezt elmondod, akkor kiderül…
Balogh: Errõl nem szeretnék beszélni. Az az igazság, nem volt hátrál-
tató tényezõ, nem volt olyan dolog, amelyre azt mondhatnám, hogy
e miatt lettem rosszabb. Minden rendelkezésünkre állt, mindent
megkaptunk szövetségi és klubszinten is nagyjából. Nyolc hónapig
speciálisan étkeztem, olyan dolgokat próbáltam meg, amely tényleg
eredetien jó. Kiváló állapotban voltam, és semmi olyan nem történt,
amely az én jó eredményemet ne segítette volna elõ. Egyszerûen én
voltam az, aki hibázott.
119
Csisztu: Különösen érdekes lehet, hogy mikor indulhatott el benned egy
pszichés, visszafelé forduló folyamat, hiszen az olimpia elõtt többen is
megjegyezték: nyilatkozataidban védekezõen szóltál, mintha elõre mentet-
ted volna magad….
Balogh: Igen, ezt sajnos csak a játékok után vettem észre. Kár, hogy
nem az olimpia elõtt figyeltem fel rá, mert már hetekkel elõtte nem
volt rendben nálam valami. Tulajdonképpen egy pszichésen kiégett
állapotba kerültem, ha nem is hónapokkal, de legalább 5-6 héttel
Athén elõtt, egyszerûen csak azt tudom mondani, olyan volt, mintha
pszichésen teljesen lemerültem volna. Ez persze akkor nem tûnt fel.
Pedig nagyon jól sikerültek az évközi versenyek, három viadalt nyertem
meg idén, erre már nagyon régen volt példa, az elmúlt idõszakban
nem volt rám jellemzõ, hogy csak úgy a dobogó tetején álljak.
Tényleg nagyon jól ment, világranglistát vezettem sokáig, szuper
volt minden. Aztán most így visszanézve azt látom, hogy nem sokkal
az olimpia elõtt jött egy olyan idõszak, amikor teljesen elfáradtam. És
ha akkor egy kicsit okosabb vagyok… De az a baj, hogy igazából mind
a mai napig nem tudom, mit kellett volna tennem. Ha észnél lettem
volna, vagy egy olyan ember áll mellettem, aki tudja, mi a teendõ,
esetleg egy hét kihagyás… vagy bármin lehetett volna változtatni.
Sajnos, nem voltam elég jó ahhoz, hogy ezt észrevegyem, és egyáltalán
kitaláljam, hogy mit tegyek.
Kaszala: Hogyan látja mindezt a telefonon bejelentkezõ Péchi Gábor, a
szövetség technikai igazgatója? Mit gondolsz, mi Zsuzsa athéni sike-
rének oka, és mi okozta Gabi kudarcát?
Péchi (telefonon): Itt két nagyon jól felkészült versenyzõrõl van szó, s
mivel év közben nagyon jó eredményeket értek el, mindketten abszolút
esélyesként utaztak ki. Ha valami nem sikerül, akkor – mint ahogy
most Gábor – elkezdi magát az ember boncolgatni, mardosni, vajon
miért nem. Ilyenkor mindenféle okokat keresünk, hogy ezért meg
azért... Ha pedig valami sikerül, akkor persze minden gyönyörûen néz
ki. Zsuzsa ugyanolyan teherrel, ha nem nagyobbal érkezett ki Athénba,
és ha egyszer Zsuzsát és felkészítõ edzõjét, Kulcsár Antalt meghallgatjuk
– mert én meghallgattam –, hogy mi is zajlott le bennük és közöttük a
verseny reggelén, akkor bizony senki sem gondolta volna, hogy ez a nap

120
ilyen fényesre sikeredik majd. Aztán elkapott Zsuzsa egy olyan tempót,
amely csoda, ma is könnyekre fakad az ember, ha visszagondol, mert
ilyen szép versenyzést bizony ritkán látni. Gabinál pont fordítva volt,
jött egy gyenge lövészet, és ezen nem tudta túltenni magát, pedig ezzel
a teljesítménnyel – összehasonlítva a többiekével – ott, akkor még oda
lehetett volna érni. Bármilyen fájó is ezt mondani, mert emberek
esetében ugye nem szabad statisztikáról beszélni, de ha több esélyes
versenyzõ van, akkor abból legalább egy bejön. Most is ez volt: de
bárcsak az lett volna, hogy mindketten bejönnek. Legalább úgy, hogy
az egyik nyer, a másik pedig legalább dobogóra állhatott volna, de
Gabinak ugyanilyen esélye van, és a jövõben is ugyanilyen esélye lesz,
mert nagyon tehetséges versenyzõ, ritkán látni ilyet, hogy valaki mind
az öt versenyszámban ennyire kiugró. Most nem úgy kapta el a fonalat,
de ezzel nem kell törõdni, jól ki kell aludni, és felkészülni a következõ
idõszakra.
Balogh: (nagy sóhajtás)
Kaszala: Hallod, Gábor?
Balogh: Hmm, azóta is alszom.
Péchi: Nem baj, jól teszed, nem is kell mást csinálnod.
Kaszala: Zsuzsa, mi zajlott ott benned az olimpia reggelén, mert hogy
igen furcsa képet vágtál, amikor Péchi Gábor az elõbb ezt említette?
Vörös (nagyot sóhajtva, mintha egy kõ esne le szívérõl, hogy végre kimond-
hatja): Hát sok minden, csak éppen jó nem… Be volt állítva az óra,
hogy mikor kelek, körülbelül 20 perccel elõtte felébredtem, és pánik-
hangulat kezdett úrrá lenni rajtam: Úristen, akkor ma fogok verse-
nyezni, és ma indulok az olimpián, jesszusom, mi lesz velem…. El
tudjátok képzelni. Elkezdtem beütni a telefonszámot és hazaszóltam.
Bíztam abban, hogy a võlegényem itthon majd valami jót mond, de
sajnos, semmi bíztató nem hangzott el tõle. (A võlegény egyébként a
háttérben bent ült a stúdióban, de nem tudtuk rábírni arra, hogy meg-
szólaljon, ám a pillantások most sokat elárultak). Én ugyanis azt vártam,
hogy megvigasztaljon: jól van, semmi baj, ne aggódj… Ehelyett azt
mondta: most mit izgulsz, ezért dolgoztál négy évig, most ne
pánikoljál itt nekem, menjél oda és versenyezzél. (nevetés) Erre én
haptákba vágtam magam.
121
Csisztu: Úgy látszik, erre volt szükséged.
Vörös: Majdnem. Szóval haptákba vágtam magam. De miután letettem
a telefont, rájöttem, hogy még mennyi idõm van, és újra elhatalma-
sodott rajtam ez a pánikhangulat. Teljes mértékben pedig az ebédlõben
jött ki, úgyhogy amikor nekiálltunk reggelizni, akkor Kulcsár Antal és
Korponai István is csak úgy ijedten bámultak rám, hogy úristen,
milyen arcot is vágok, hogy nézek ki. Mivel nem voltam túl fényes
állapotban, Tóni megpróbálta szóba hozni, én pedig abban a pilla-
natban elkezdtem sírni.
Csisztu, Kaszala: Te, jó ég!
Vörös: Így nemhogy enni nem tudtam, de beszélni sem. Aztán vala-
mennyire megnyugodtam, amennyire lehetett.
Kaszala: Akkor szerinted mi a magyarázat arra, hogy ennek ellenére minden-
ki mérget vett a te aranyadra – aki kívülrõl figyelte a felkészülésedet, téged?
Vörös: Talán abban bíztak, hogy az utóbbi másfél, két évben jó széria
van mögöttem, és ebbõl majd sokat fel tudok használni. Viszonylag
elég nagy önbizalommal álltam neki ennek az olimpiának, ami akkor
valahogy ezen a reggelen teljesen elszállt. Az talán sokat számított,
hogy már túl voltam egy olimpián, megtapasztaltam a negatívumokat,
arra már fel voltam készülve. Tudtam, rosszabb nem következhet, csak
jobb, és bíztam benne, hogy így lesz. Ezért megpróbáltam mindent, és
valami csoda folytán sikerült is.
Kaszala: Gábor, te is hasonló hangulatban vágtál neki ennek a napnak,
vagy rajtad ez inkább a lövészet után uralkodott el?
Balogh: Nem egészen, de nem akarom annyira a negatív oldalát erõsíteni
ennek a beszélgetésnek. Nagyon sokat készültem mentális tréningekkel
a vívásra, lövészetre, és ez csak fokozódott a verseny elõtti napokban.
Fölkeltem reggel, és olyan volt, mintha ott se lettem volna, kívülrõl
néztem önmagamat. És ezáltal rettenetesen rossz volt, olyan kiszol-
gáltatott érzés. Biztos, Zsuzsi is érezte már ezt valamikor. (Vörös hevesen
bólogat) Elmondhatatlanul szörnyû volt, mintha kívülrõl néztem volna
önmagam a verseny alatt, mintha bele sem tudtam volna szólni.
Vörös: Jól tudom, mirõl beszélsz, én éppen Sydney-ben voltam így.
Balogh: Egyszerûen nem tudtam beleavatkozni a saját versenyzésembe.
Bízom benne, hogy lesz ez még másképpen is.

122
(A szünetben mindenki taglalja saját élményeit a „kívülrõl figyelem magam”
tekintetében.)
Kaszala: Azt mondtad, lesz ez még másképp is. Ez azt jelenti, hogy itt
az adás végére eljutottál oda, hogy mégsem hagyod abba, folytatod?
Balogh: Igen. Kifejezetten jó volt ezekrõl a dolgokról beszélgetni, és rájöt-
tem, én így egyáltalán nem szeretném abbahagyni, biztos, hogy folyta-
tom. Remélem, Zsuzsinak és nekem is lesz még okom örülni az elkövet-
kezendõkben, rám nagyon rám fér, de szerintem Zsuzsi is boldog lenne.
Csisztu: Biztos vagyok benne, hogy nem fog tiltakozni, ha még néhány
érmet begyûjt... Te, Zsuzsa, akkor most hol tartasz, mi következik most?
Nem mintha sürgetnénk az aktív mozgást, csak érdeklõdünk…
Vörös: Az aktivitásról csak annyit, hogy szép lassan elkezdtem…
Kaszala: Azt csiripelik a verebek, hogy a hét elején már fociztál…
Vörös: Igen. Hosszabban is játszottam volna, ha az egyik kedves
fiúedzõ nem lépett volna oda egy kicsit erõteljesebben, így dobtam
egy hátast, úgyhogy Kulcsár Antal azonnal lefújta ezt az egészet.
Balogh: Szuper nõi sportágat választottál edzésnek…
Csisztu: Szóval, a focin túl mikor lesz valami egyéb is?
Vörös: Most már elkezdtünk mozogni, de nagyon-nagyon óvatosan.
Azért volt is bennem némi hiányérzet, de a mozgásigényem mind-
össze annyi volt, hogy lementem az uszodába az újságos nénihez
(harsány kacaj). Néhány futólépést már a kutyusokkal is tettem. De
félre a tréfával, szép lassan elkezdtem edzeni, és már rettenetes izom-
lázam van, mindenem fáj, se állni, se ülni nem tudok. Most kifejezetten
rosszul érzem magam.
Csisztu: Nos, örülünk, hogy Balogh Gábor már jobb hangulatban van,
sõt itt a végére azt is eldöntötte, hogy meg nem áll valamilyen újabb cím
begyûjtéséig.
Balogh: Ha már Zsuzsa itt a kutyákat terelgeti, akkor én beterelgetem
magam az edzõterembe.
Csisztu: Nagyon helyes.
Kaszala: És ahogy Péchi Gábor is említette, egy ilyen igazán tehetséges
versenyzõnek megvan minden esélye arra, hogy akár egy négyéves ciklust
is végigcsináljon.
123
(Balogh Gábor olyannyira beterelte magát az edzõterembe, és nekilátott a
felkészülésnek, hogy 2005. márciusában már részt vett a mexikói Világ
Kupán, és ha már ott volt, egyszerûen és – végre – lazán megnyerte, mi pedig
természetesen azonnal meghívtuk a Riválisba, méghozzá a világbajnok
Kállai Ákossal együtt, aki az olimpia után szintén a sportág abbahagyását
fontolgatta, de végül õ is a folytatás mellett döntött. A mûsor persze nem is
kezdõdhetett mással, minthogy bejátszottuk Balogh Gábornak, milyen állapot-
ban is volt novemberben. Már csak azért is megtehettük ezt, mert – láss
csodát – az olimpiai ezüstérmes ezúttal nem késett el. Jutalmul támlás széket
kapott. Már ekkor gyanítottuk, hogy egy új bõrbe bújt Balogh Gabi ül
velünk szemben nyúzottan és fáradtan ugyan, de még véletlenül sem lógó
orral.)
Kaszala: A legutóbbi adásunk elején még úgy tûnt, hogy be akarod fejezni
az öttusát, de azért a mûsor végére együttes erõvel meggyõztünk arról, hogy
folytasd…
Balogh: Hadd kezdjem azzal, hogy az ábrázatom most nem a lelki
állapotomat tükrözi, hanem, hogy Mexikó miatt a hétórás átállás
egyelõre nem ment zökkenõmentesen. De visszatérve arra, amit emlí-
tettél, tulajdonképpen azt is mondhatom, hogy ti beszéltetek rá egy
VK-gyõzelemre. Köszönöm!
Csisztu: Szívesen vállon veregetjük magunkat.
Kaszala: Örömmel halljuk.
Balogh: Néhány hónapos pauza után rá kellett jönnöm arra, hogy ezt
nekem nem szabad abbahagynom. (szünet, nagy lélegzetvétel) Valószí-
nûleg életem végéig magamat hibáztattam volna, ha egy ilyen buta
döntést hozok. Most egyelõre ez az egy év lebeg a szemem elõtt,
rettenetesen boldog vagyok, s tényleg madarat lehetne velem fogatni
ez után a Világ Kupa-diadal után.
Csisztu: Ákos, te is újra edzésbe álltál, igaz, nem Mexikóban, de már
kipróbáltad magad. Mondhatjuk azt, hogy van mit felejtened Athén
után, vagy inkább, hogy van mibõl újraépítkezni?
Kállai: Görögország után nekem is volt egy válságos idõszakom, külö-
nösen a lovaglás miatt. Ennek ellenére úgy érzem, nem szerepeltem
rosszul az olimpián, különösen magamhoz képest.

124
Kaszala: Akkor elégedett vagy a 18. hellyel?
Kállai: Nem a 18. hellyel, hanem a lovagláson kívüli négy számmal.
Volt mit felejtenem nekem is, de már én is túl vagyok rajta, és idén
januárban elkezdtem a felkészülést. Nem voltam még olyan álla-
potban, hogy Mexikóba kimehessek, ezért kértem is a szövetségi
kapitányt, hogy csak áprilisban indítsuk a versenyzést.
Csisztu: Ilyen hosszú szünet után, gondolom, a testnek és a léleknek is
nehéz újra kezdeni?
Kállai: Nagyon-nagyon nehéz újra felépítened magad, hiszen minden
romokban hever. Amúgy is egy nagyon nehéz idõszakon mentem
keresztül…
Kaszala: Az amúgy is okát lehet tudni?
Kállai (hosszú csend): Magánéleti problémáim voltak, ezt egyrészt
magamban kellett rendeznem, másrészt a sporttal kellett összhangba
hoznom. Úgy érzem, hogy most ez sikerült. Elkezdtem építkezni,
egészen az alapoknál vagyok, de áprilisig még van idõm, a vb-ig és az
Eb-ig pedig még rengeteg.
Csisztu: Gábor, a te estedben ez a folyamat, amely egy VK-aranyat hozott,
mikor csapott át a mélypontból a mondjuk úgy eredményesebbnek tûnõ
edzésmunkába és végül is egy ilyen gyõzelembe?
Balogh: Ez nálam általában úgy mûködött, hogy ha jól fel tudtam
készülni egy versenyre, akkor elöl végeztem. Jó, ez most extrán jól
sikerült, de elájulni nem kell ettõl az eredménytõl, mert én így is
érzek magamban 100 pontot, amelyet a vívásnál elhullajtottam, és
egyébként is nagyon szeretnék ebben a számban újra a régi lenni,
hiszen kedvelem a pástot, tehát annyira nem vagyok ezzel elégedett.
Csisztu: Ez az önmarcangolás mindig is jellemzõ volt rád, de talán
szükséged van rá a további fejlõdéshez…
Balogh: Igen, ez így van. Persze nem biztos, hogy ez így jó, de ezen én
nem akarok változtatni, és nem is tudok, teljesen felesleges próbál-
kozás volna. Ahogy eltelt egy-két hónap, és végül is biztossá vált és
eldöntöttem, hogy végigcsinálom ezt az esztendõt, akkor már nem
aggódtam, mert tudtam, hogy bizonyos szintet hozok majd. Ami
változás lehet és talán szembetûnõ, hogy a hétköznapokban tényleg
sokkal jobban érzem magam, közösségben, vagyis csoportban készülök.
125
Nem egyénileg, hanem fiatalokkal együtt futok, úszok, és a vívást is
az öttusakerettel együtt végzem. Összességében sokkal jobban vagyok,
mivel a hétköznapokban nincs rajtam az a teher: folyamatosan azon
gondolkodom, hogy is lehetnék jobb az öttusában. Tavaly folyama-
tosan ez járt a fejemben és teljesen kikészített, most az edzõimre
hagyom: foglalkozzanak õk ezzel, én csak a versenyzéssel törõdöm.
Kaszala: Mikor jött el az a pont, hogy azt mondtad: mégiscsak folytatod,
méghozzá az elõbb említett módon, volt-e valamiféle fordulópont?
Balogh: Fordulópont nem volt, mindenképpen jót tett, hogy itt
nálatok beszélgettünk. Nálam ilyen nincs, én ezt nem fogom tudni
kitörölni, Sydney-t sem tudtam elfelejteni, azt hogy ezüstérmes
lettem, és ahogy ezüstérmes lettem. Ott igazából a lovaglás volt az,
ahol a legtöbbet vesztettem, most Athénban pedig éppen a lovag-
lással, vert helyzetbõl értem el a nem olyan szégyenteljes 8. helyet.
Ezt soha nem fogom benyelni magamnak… Egyszerûen eldöntöttem,
hogy végigviszek egy jó évet, és ennyi elég volt, hogy újra tudjam
kezdeni.
Kaszala: Hogyan változott a szemléleted, ezek szerint már nem minden
percedet az öttusa köti le, hagyod az edzõket is, hogy törjék a fejüket?
Balogh: Igen, ez az egyik dolog. Nekem is voltak magánéleti problé-
máim, de erre nem szeretnék kitérni. Közben ezek is megoldódtak, és
azt kell mondjam, 70 százalékban inkább ez az, amely feldob. A lelki
tényezõ nagyon fontos, szerintem 70-80 százalékban ez játszik szerepet,
az alapadottságok Ákosban és bennem is megvannak, hiszen én kettõ,
õ pedig egy olimpián részt tudott venni, ezek nem vesznek el. Ákos
is – amennyire megismertem – egy lelkis ember, én pedig abszolút az
vagyok, nekünk – és szerintem a legtöbb egyéni sportágat ûzõnek is –
kell egy lelki társ vagy inkább egy nyugodt háttér. Ákosnak a közel-
múltban, nekem pedig az olimpia elõtti idõszakban hiányzott mindez.
(A fiúkból még a következõ szünetekben sem sikerült túl sok mindent

kihúznunk – már ami a magánéletet illeti. Annyi mindenesetre kiderült,
Kállai Ákos elvált a szintén világbajnok öttusázó Simóka Beától, akivel
közös gyermekük is van. Az ügyet nem verték nagydobra, s különösen nem is
szerették volna reklámozni, ezért nem óhajtott részletesebben beszélni róla.

126
Balogh Gábornak az olimpia után egy szakítással sikerült magánéleti vál-
ságából kikeverednie, s ez is újra az öttusa irányába vitte.
Az év további része felemásra sikeredett, legalábbis a kontinensviadal és a
világbajnokság tekintetében. Balogh Gábor még szerzett egy VK-ezüstöt,
majd az Eb-n is pontszerzõ volt 6. helyével, ráadásul az aranyérmes csapat
és váltó meghatározó tagja. Közben viszont számos egészségügyi problémával
kellett szembenéznie: a megnyert mexikói Világkupa után légúti betegség
kínozta, majd jöttek az Achilles-problémák, az utolsó szakaszban pedig a
vírusfertõzés. Mindez kihatott a világbajnoki szereplésre: egyéniben a 9. lett,
míg váltóban csak a hatodik helyen végeztek. Tetézte a bajt, hogy Balogh
hiába jutott be a VK döntõbe, nem tudott kiutazni Svédországba. Hogy
miért is? Az elmúlt esztendõkben a szövetség finanszírozta ezt versenyt, ám
az idén az állami támogatásuk egyharmadát az egyesületek között kellett
szétosztani, ezért született az a határozat, hogy a VK-finálét finanszírozza a
klub. Rátonyi Gábor, a BHSE öttusa szakosztályának igazgatója a vb-n
való szerepléstõl tette függõvé a részvételt, s mivel ez nem volt sikeres, az
egyesület nem fizette ki a közel 100.000 forintos repülõjegyet. A vb-n
egyéniben 22., a váltóban viszont elsõ helyet szerzõ Kállai Ákos csak azért
indulhatott, mert Pálvölgyi Miklós szövetségi kapitány kölcsönadta neki
azokat a repülési bónuszpontokat, mellyel ingyen válthatott jegyet. Baloghnak
nem volt ilyen lehetõsége, így olimpiai ezüstérmes öttusázónk itthon maradt.
Molnár Imre, a BHSE ügyvezetõje egyébként azt állította: csak a sajtóból
értesült a felemás helyzetrõl, s ha elõbb tudott volna róla, megoldotta volna
a világ- és Európa-bajnok utazását, de mint tudjuk, a sportban nincs
volna… Most már csak egy kérdés maradt nyitva, folytatja-e ezek után az
a Balogh Gábor, aki már Athén után fel akarta adni?
Rövidesen ez is kiderül…
Ami viszont idén kiderült, hogy Vörös Zsuzsa az olimpia utáni esztendõben is
rendkívüli jó formában volt, ez pedig közel sem jellemzõ az olimpiai bajnokokra,
általában ilyenkor mindenki leereszt, de nem Zsuzsa! Két ezüstéremmel tért
haza a vb-rõl, egyéniben és csapatban is második lett. A Riválisban elárulta,
ezek az ezüstök is kitüntetett helyre kerültek, hiszen maga a sokszoros bajnok
sem gondolta volna, hogy ilyen kiválóan szerepel. Különösen szép eredmény ez
a kontinensviadal egyéni 7. és a csapat 6. helyezése után. És ezzel még nem ért
véget Vörös idei rendkívüli palettája, rajt-cél gyõzelmet aratva megnyerte
127
ugyanis a VK-finálét. Ez pedig azt jelenti, hogy teljes a repertoár: nincs már
olyan világverseny, amelyen ne diadalmaskodott volna Vörös Zsuzsa. Micsoda
szerencse, hogy Sydney után sikerült kiírnia magából „bánatát”...)

128
Kovács Kati – Janics Natasa – Angyal Zoltán
(Az olimpia elõtti idõszakban mindent bevetettünk, hogy a világ- és Európa-
bajnok hölgyeket behívjuk egy órás beszélgetésre a stúdióba, de sajnos, nem
álltak kötélnek. A nõi kajak háza táján uralkodó fojtott indulatokról pedig már
egy jó ideje hallani lehetett, majd egyszer csak robbant a bomba, átrendezõdött
az olimpiai indulók névsora, s a feszültség még tovább nõtt. Mindenki biztosra
vette, hogy az évek óta verhetetlen és minden címet bekebelezõ Kovács Kati
Athénban egyesben, míg az egész világot szintén évek óta meghódító Bóta-
Szabó, tízszeres, illetve tizenkétszeres világbajnok kettõs párosban indul majd.
Már az elsõ válogató érdekes fordulatokat hozott: Kovácsot legyõzte Janics, míg
a nyerõ duót a Paksi-Benedek kettõs elõzte meg. Így a második olimpiai
válogatóra némileg átalakultak az egységek (hiszen, ha tegyük fel Janics
ismét gyõz, hazánk jelenlegi legnagyobb kajakosa, Kovács Kati mindössze
négyesben állhat rajthoz az ötkarikás játékokon), létrejött tehát a Kovács-
Janics egység, amely nemcsak Bótáékat, hanem Benedekéket is legyõzte.
Egyesben viszont ismét Janics nyert, aki ezzel biztos olimpiai résztvevõnek
számított. A kettesbõl tehát teljesen kiesett az egész világon végig söprõ Bóta-
Szabó duó, a szétlövésen pedig az ifjú titánok, Benedekék is elvéreztek. Az
újonnan alakult egység fölényesen diadalmaskodott, ez pedig azt jelentette,
hogy Kovács Kati egyes helyett párosban ül hajóba Athénban. Az ügy pikan-
tériája, hogy éppen azzal a Janics Natásával, aki megfosztotta az egyéni
indulás lehetõségétõl. Feltéve persze, ha az újdonsült csillag vállalja – és ezt a
szövetség is jóváhagyja –, hogy egymás után két számban álljon rajthoz. Janics
számára ez nem volt kérdés, míg az elnökség is egyértelmûen e verzió mellett
tette le a voksát.
Összességében pedig mindez azt jelentette, hogy Bóta és Szabó, Viskivel és
Kováccsal egy hajóban a négyessel vigasztalódhat. Az eredményeket ki ne
ismerné: Janics gyõzött, a Kovács-Janics duó is nyert, míg a világverõ magyar
négyest a németek fosztották meg a diadaltól. Ellentétekrõl, érdekellentétekrõl,
rivalizálásról és feszültségrõl, távozásról és maradásról ellentétes hírek láttak
napvilágot, így elõször az olimpiai ezüstérmes Bóta Kinga és Szabó Szilvi volt
vendégünk, Viski Erzsébetet pedig telefonon kapcsoltuk. Bótáék kitálaltak az
olimpia elõtti idõszakról, s azt is megerõsítették, hogy mind a hárman távoznak
a Rozsnyói csapatból. Már akkor elhatároztuk, hogy ez a téma nem
129
hiányozhat a Riválisból, vagyis utána járunk annak, hogy a panaszok
ismeretében mit is tervez a jövõben Kovács Kati. Ekkorra ugyanis az újságok
naponta álltak elõ tuti tippekkel, felvetve a lehetõségét, hogy a bajnoknõ
Fábiánné Rozsnyói Katalinnál marad, vagy távozik Bótáékkal. Kati
ugyanakkor mélyen hallgatott, sokáig rágódott, s szinte kiéheztette a közvé-
leményt a végsõ döntés elõtt. Mi is úgy érzetük, hogy megérett a sztori arra,
hogy Kovács Katiékkal mindezt most már a Riválisban, élõben, vágatlanul
boncoljuk tovább. Az elhatározásunk elsõre azonban kevésnek bizonyult, a
munka nehezebbik fele, az utánajárás és a gyõzködés még hátra volt. A
kétszeres olimpiai bajnok Janics Natasát összes érvünk csatasorba állítása
ellenére sem sikerült rávennünk arra, hogy Kovács Katival együtt jöjjön be a
stúdióba, ezért õt élõben telefonon kapcsoltuk az adás során. Eljött viszont
Kati mellé Angyal Zoltán szövetségi kapitány, ami jó elõjelnek bizonyult, s
így bizakodhattunk: ha már egy kajakos ügyet megoldottunk (ld. férfi kettes
és négyes), talán itt is sikerül valami végérvényes döntésre sarkallni az
érintetteket.
Az elõzmények másfelõl mégsem voltak túl kecsegtetõek… Fábiánné Rozsnyói
Katalint hiába kérleltük, nyilatkozzon a mûsorban a két olimpiai bajnokkal
kapcsolatban, erre nem volt hajlandó. Igaz, a több órás adáson kívüli beszél-
getés keretében kifejtette elveit, kinek, mi, miért sikerült vagy miért nem, no és
persze reagált a Bótáék által felhozott dolgokra (vádakra?) is – miszerint
Kati néni nem emberként és nem felnõttként bánt velük –, ezt azonban
kérésére nem hozhatjuk nyilvánosságra. A rá jellemzõ kategorikussággal
közölte: az õ helye a part mentén és a konditeremben van, ezen pedig sem most,
sem a jövõben nem szeretne változtatni, így sem személyesen, sem pedig
telefonon nem kíván részt venni a mûsorban. De egyet megígért: hallgatni,
azt biztos, hogy fogja…
Úgyhogy a híres edzõi szigorból kivételesen, most nekünk is kijutott. Milyen
lehet akkor nála egy olimpiai felkészülés?
Szóval, drága Kati néni, lendüljünk tehát bele!)
Csisztu: Kati, az utolsó pillanatban érkeztél, már kezdtünk egy picit

aggódni, jóllehet jelezted, hogy a Sportkórházból jössz.
Kaszala: Meg is futtattunk egy picit (a büfétõl a stúdióig), elnézést érte.
Mi a baj?

130
Kovács: Pár napja elkezdett fájni a derekam, azt hittem, hogy ez a
szokásos derékfájás, ami nálam egy rendszeresen jelentkezõ dolog.
Délben azonban azzal kellett szembesülnöm, hogy ez egyáltalán
nem biztos, hogy az. Úgy tûnik, vesekövem vagy vesehomokom van.
Csisztu: Ez bizony szörnyen hangzik… Már látok is néhány redõt a
szövetségi kapitány arcán…
Angyal: Természetesen nagyon sajnálom. Tegnap beszélgettünk
Katival egy ebéd mellett a folytatást illetõen, már akkor panasz-
kodott a derekára. Abban bíztunk, hogy megfázott, mert az bizony
sokkal egyszerûbb lenne, de szomorúan hallom, hogy mi a helyzet. A
felkészülés ugye lassan elindul, a jól megérdemelt pihenõnek vége.
Nem túl szerencsés, hogy azzal kell kezdeni: ki kell vizsgálni, meg
kell gyógyítani Katit, de reméljük, hogy túl nagy gondot mindez nem
okoz.
Kaszala: Kati, mindez azt jelenti, hogy a pihenés tényleg pihenéssel telt,
és ez valami újkeletû probléma, vagy bajlódtál valami mással is itt a
nagy „feltöltõdés” alatt?
Kovács: Hááát… Bevallom õszintén nagyon rohangálós volt az a
másfél hónap, amely itt az olimpia után következett, de úgy érzem,
sikerült valamelyest feltöltõdnöm. Bízom benne, hogy ez hamarosan
elmúlik, nem szoktam sokáig betegeskedni. A párom mondta is,
hogy akkor alkoholmentes sörrel kezdjük az éjszakát, mire én
próbáltam meggyõzni, hogy az alkohol bizony kell a sörhöz. (nagy
nevetés) Szóval, remélem, hogy hamarosan a végére járunk ennek is.
Kaszala: Ennek a pihenésnek, ünneplésnek része volt egy ping-pong gála
is, ahol ütõt ragadtál és asztalhoz álltál. Hogy is jött ez?
Kovács: Igen. Évek óta nem ping-pongoztam már, de valahogy az
elmúlt másfél hónapban többször is sor került arra, hogy asztali-
teniszben mértem össze tudásomat egy-egy sporttársammal. A hét-
végén éppen Natasával vívtunk egy párbajt, s büszkén jelentem be,
hogy én nyertem.
Csisztu: Nocsak… Mi volt még az ünneplés része?
Kovács: Jártunk Portugáliában, a portugál hajóépítõnk néhány napra
meghívott minket, hogy egyáltalán tudjuk és lássuk, hogyan is készül-
nek hajóink. Számos versenyzõ volt ott, olyanok, akik az általa
131
készített kajakban világbajnokságon vagy olimpián rendkívül jól
szerepeltek. Nagyon nagy buliban volt részünk, a négy nap tényleg
arról szólt, hogy leste minden kívánságunkat. Aztán voltam egy
vitorlásversenyen az Adrián, a Mister-kupán, ahová már évek óta
járok, s itt a tengeren mindig nagyon jól érzem magam.
Kaszala: Ha minden igaz, Janics Natasa is itt van velünk a vonalban…
Natasa elõször is gratulálunk!
Janics (telefonon): Köszönöm, sziasztok, szia Kati! (Hiába mutogattuk
kézzel-lábbal Katinak és a szövetségi kapitánynak, hogy vegye fel a fül-
hallgatót, különben Natasából nem hall egy szót sem, nem vették az
adást. Így adásban kértük meg õket, hogy tegyék fejükre a fülhallgatót.)
Csisztu: Immáron három olimpiai arany a stúdióban. Kapitány úr,
miként kezelte a helyzetet – bár nem célunk a múltról beszélni, de vala-
mennyire mégiscsak kell. Emlékszem, egy vele töltött televíziós felvétel
során Kati annyira szomorú volt a stúdióban, mint elõtte még soha.
Szinte a sírás folytogata. Önre hárult tehát a feladat, hogy ezt a faj-
súlyos problémát megoldja, és a gordiuszi csomót kicsomózza, hogy ki
indul egyesben, lesz-e ebbõl a kettesbõl az a kettes, stb. Az élet igazolta,
hogy ez egy jó döntés volt, ugye?
Angyal (hosszas csend, enyhe kacaj): Nagyon örülök, hogy az élet ezt
igazolta, és annak is, hogy Natasa kettõ, Kati pedig egy olimpiai baj-
nokságot tudott nyerni. Nagyon-nagyon nehéz esztendõ volt (mély
sóhaj), tele feszültségekkel, tele vitákkal, az utolsó pillanatban sem
volt biztos az, hogy ez a páros indulhat az olimpián, mert óriási erõk
feszültek neki ennek a kettesnek. Végül is úgy gondolom, hogy az
elnökségben a józan ész döntött, támogatta az elképzelésemet, a
lányok pedig fantasztikusan mentek, és bizonyították, hogy ez az
elgondolás nem volt rossz.
Kaszala: Ilyenkor hogy megy végbe a döntési mechanizmus? Van egy
kezdeményezés, amit Ön szakmai alapon az elnökség elé tár az elmúlt
idõszak eredményei, válogatói alapján, no és hogy a józan ész is ezt
diktálja, hogy ennek a két versenyzõnek egy hajóban kell ülnie?
Angyal: Általában még az idényt megelõzõ esztendõ novemberében el
kell készíteni a felkészülési tervet, ahol kicsikarják belõlem az edzõk,
hogy konkrét válogatási elveket írjak le. Ezzel még nincs is semmi

132
baj, de elõ szokott fordulni, hogy a szigorúan leírt, kõbe vésett elvek
nem mindig azt szolgálják, ami a legpraktikusabb és a legjobb. Én
annak vagyok a híve, hogy ilyenkor igenis fel kell rúgni a válogatási
elveket, de teljesen megértem, hogyha ez valakinek nem tetszik azon
az alapon, hogy ha ez le van fektetve, akkor inkább tartsuk be... Ilyen
volt az idei szituáció is, mert egy olyan páros alakult véletlenül – az
év elején ugyanis senki sem gondolt erre, mert teljesen más kettõsrõl
volt szó –, és olyat rakott le az asztalra, teljesített a válogatóversenyek
és a szétlövés során, amely azt indokolta, hogy ennek a párosnak kell
az ötkarikás játékokon részt vennie.
Kaszala: Natasa, felmerült-e benned az év elején az, hogy egyesben te
leszel ott az olimpián?
Janics: Õszintén szólva nagyon bíztam benne. Ráéreztem még tavasszal
erre a – nem is tudom, hogy mondjam –, szóval erre a sajátos tech-
nikára, amelyet már évek óta mondtak nekem, hogyan is kellene
mennem. Mondta apukám, aztán Sidó József, majd Kati néni. Ez egy
nagyon nehéz technika – szinte lehetetlen elmagyarázni –, és ha valaki
megszokott már valamit, arról egyáltalán nem könnyû váltani, korri-
gálni. Szerencsére nekem ez idén nagyon-nagyon bejött, és rettenetesen
boldog vagyok, hogy ezt végre sikerült megvalósítanom. Igazából nem
is tudom, hogy mennyire érdemeltem meg ezt az egészet, de úgy
gondolom, hogy mivel én nagyon imádom és szeretem az olimpiát,
ezért pont idén jött elõ ez a jó formám.
Csisztu: Nézzük a kérdés úgymond reciprokát. Kati, gondoltad volna-e,
hogy nem te indulsz egyesben az olimpián?
Kovács: Bevallom, én az a versenyzõtípus vagyok, aki soha nem érezte
magát biztonságban. Én ugyanúgy megcsináltam mindent az edzésen,
ugyanúgy félretettem mindent, hogy nehogy valami közbejöhessen.
Számítottam az egyesre…Természetesen nagyon kis százalékot adtam
magamban arra, hogy tõlem elvehetik ezt a számot, tisztában voltam
vele, hogy ez megtörténhet.
Kaszala: Az edzésen nem tûnt fel, hogy Natasa közel hasonló eredmé-
nyeket ér el, mint te?
Kovács: Az az igazság, tudtam, hogy Natasa tavasszal jól ment, villant-
gatott is egyszer-kétszer, de õ már az elmúlt évben is jól ment március
133
környékén, egy-egy résztávon. Persze feltûnt, hogy most is milyen
remek, de mivel ez már egy ideje így volt tavaszonként, nem is foglal-
koztam vele, meg tulajdonképpen nem is akartam ezt taglalni, csak és
kizárólag magamra koncentráltam.
Csisztu: Mikor jött el az a pont, amikor felvillant benned, hogy bizony,
abból a néhány százalékból száz lesz, és nem te leszel az egyes induló?
Kovács: Hogy száz lesz, az konkrétan a második válogató után. Amikor
az elsõ megmérettetésen kikaptam Natasától, nem voltam csúcsfor-
mában, de maximálisan bíztam magamban, hogy oda tudok kerülni, és
enyém lesz a szám, de sajnos másodszorra egy centivel kaptam ki.
Csisztu: Ha már a mûsor címét nézzük, akkor a legdrasztikusabb rivali-
zálás ebben az esztendõben leginkább ezen két versenyzõ között jelent
meg Magyarországon, és talán hosszú évek óta elõször. Jól gondoljuk mi
ezt?
Angyal: Jól. Õszintén megmondom, se én, se Kati, se aki a kajak-kenu
berkekben járatos, nem gondolt arra, hogy Kovács Katit az elmúlt évek
eredményei alapján idehaza bárki is megszoríthatja, de a sportnak talán
ez a szépsége, hogy mindig vannak olyan versenyzõk, akik a legjobbat
is nagyobb erõbedobásra késztetik. Ez így történt ebben az eszten-
dõben, Natasa az elõzõ évekhez képest borzasztó sokat fejlõdött.
Elõször azt hittük, hogy csak megszorongatja Katit az elsõ válogatón,
de a másodikon már kiderült, hogy ez véresen komoly. Ugye, ez lett az
eredménye, amely az egyik részrõl egy rettenetesen nagy öröm, a másik
oldalról pedig bánat és szomorúság. Úgy vélem, ez is hozzátartozik a
sporthoz. S azt is szeretném hozzáfõzni – és ha Kati nem ülne itt, akkor
is elmondanám –, ahogy õ ezt viselte, ahogy élt ezzel a dologgal, ahogy
feldolgozta – és ez igazán nehéz volt, látszott is rajta a felkészülés
során –, az igazi emberi és sportemberi tartást mutat. Nagyon-nagyon
örülök, hogy végül neki is sikerült ez az arany, mert úgy érzem, ez a
lelkének valamelyest jót tesz és gyógyítja.
Kovács: Köszönöm.
Kaszala: Natasa, benned mikor merült fel elõször, hogy te indulhatsz
egyesben?
Janics: Nem ezzel foglalkoztam az edzéseken, csak arra törekedtem,
hogy mindig a maximumot hozzam ki magamból, persze nem mindig

134
sikerült. Leginkább arra figyeltem, hogy megtartsam azt, ahogyan az
edzésen mentem, hiszen láttam, most lehetõség nyílt számomra a
továbblépésre. Tulajdonképpen akkor vált világossá, amikor már biztos
volt az indulásom, akkor is kellett persze néhány nap, hogy felfogjam.
Én nem arra törekedtem, hogy Kovács Katit megverjem, hanem arra,
hogy csúcsformába kerüljek. Az volt a célom, hogy ott legyek az
olimpián, tudtam: nagyon kemény ellenfeleim vannak, hiszen a
magyar lányok mindig is a legjobbak voltak. Az elsõ válogató gyõzelme
után nehéz idõszak következett, még keményebb edzésekkel. A
tréningen kicsit külön voltunk, Kati és én külön készültünk, persze
néha együtt is edzettünk. Aztán a második válogató elõtt elkezdtük a
párost, ezt élveztem nagyon. Valahogy bíztam abban, hogy minden
rendben lesz, figyeltem az egészségemre, mert hülyeségekkel képes
vagyok tönkretenni magam. Igazából csak akkor jöttem rá, milyen
nagy dolog is ez, amikor ott voltam az olimpiai dobogó legfelsõ fokán.
Kaszala: Miért döntöttél annak idején úgy, hogy a magyar állampolgár-
ságot választod? Gyakorlatilag sokkal egyszerûbb dolgod lett volna
jugoszláv színekben kijutni az olimpiára, mivel nem kellett volna hozzá
megküzdened a világ élmezõnyével, a magyar lányokkal…
Janics: Sokan nem értik ezt. Akkoriban nehéz helyzetben voltam, de
úgy érzem, jól választottam. Jugoszláviában talán nem tudtam volna
így feljönni, nem lett volna út a fejlõdéshez. Elég jól ment ott is, de
csak 4. lettem az olimpián Sydney-ben. Jugoszláviában ezt nem
lehetett volna tovább fokozni, mindenkinek rossz sorsa van kint,
becsülöm azokat, akik még mindig ott küzdenek. Én máshogyan
döntöttem, s azt gondolom, jól tettem. Egyébként rendkívüli edzõm
és csapatom volt, nagyon kedveltem õket, de mivel kiskorom óta
szerettem Magyarországot is, inkább ezt a hazát választottam. Nem
kerültem messze a családomtól sem, kéthetente haza tudtam járni.
Csisztu: Kati, neked melyik volt a nehezebb rész: a két válogató közötti
idõszak, amikor felmerült, hogy elveszítheted a sanszot, hogy egyéniben
indulj, vagy amikor már kiderült, hogy egyes nincs, de ez a páros rajthoz
állhat, és talán verhetetlen.
Kovács (óriási sóhajjal): Mind a kettõ nagyon nehéz volt. A két válogató
között maximálisan bíztam magamban, aktuálisan azt is mondhatjuk
135
– a remény halt meg utoljára… A válogató után borzalmas volt azzal
szembesülni, hogy bizony elúszott ez a dolog... (lassan, sóhajtozva,
nyögdécselve, mintha most is átélné az a lelki fájdalmat)
Csisztu: Mikor érezted magadban elõször az erõt, hogy ebbõl az õrületes
csalódásból képes legyél felállni és erõre kapni, hiszen volt további cél:
a kettes és a négyes?
Kovács: Nagyon nem volt idõm gondolkodni, mert a válogató után
egy hetünk volt a szétlövésig a Paksi-Benedek duóval, így nagyon sok
idõm nem volt letargiában maradni. Nem is gondolkodhattam azon,
hogy mi, miért is van. Amikor lezajlott a szétlövés, volt néhány
napom, amikor nem mentem vissza az edzõtáborba. Egy idõ után azt
gondoltam magamban, jó, akkor most itt vége, azzal úgysem leszek
elõrébb, ha itt most sajnálkozom. Úgy vélem, sikerült kibeszélnem
magamból a dolgokat, ezt a sok fájdalmat, párom és családom abszolút
mellettem álltak. Mindenki próbált lelket önteni belém, erõt adni, egy
idõ után már kicsit terhes is volt, így inkább azt mondtam: rendben van
minden, megy minden tovább a régi kerékvágásban. Az a három nap
talán elegendõ volt az elhatározáshoz: itt a vége, és azzal nem érek
semmit, ha sajnáltatom magam.
Kaszala: A négyes további tagjaitól tudjuk, hogy egyáltalán nem volt
feszültségmentes az olimpia elõtti idõszak, tehát nemcsak magadnak,
a saját problémáddal kellett megküzdened, hanem elég nagy harc is
volt a csapaton belül. A lányok meg is keresték a szövetségi kapitányt
– ezt egy héttel korábban itt a Riválisban a nyilvánosság elõtt is
elmondták –, mert felmerült bennük, hogy az olimpia elõtt elhagyják
edzõjüket, Fábiánné Rozsnyói Katalint. Hogy lehetett ezt az állapotot
megoldani, feloldani kapitány úr?
Angyal: Nehezen. Nemcsak azért, mert a lányok megkerestek, hanem
azért is, mert ez az egész dolog végigsöpört a teljes válogatotton,
mindhárom szakágon. Rengeteg beszélgetés árán sikerült mindezt
megoldanom, elõttem ugyanis egy cél lebegett, nagyon fontos, hogy
mindenki a mellett az edzõ mellett maradjon, akivel elkezdte a
felkészülést, és azzal is fejezze be. Az én megítélésem szerint, két
hónappal az olimpia elõtt nagyon-nagy hiba lett volna edzõt váltani,
bármi is áll az egész mögött. Nagyon örülök, hogy végül a hölgyeket

136
is sikerült meggyõznöm: tartsanak ki az olimpiáig, és utána majd
eldöntik, hogyan tovább. Meggyõzõdésem, hogy ezek az eredmények
végül is annak is köszönhetõek, hogy mindenki maradt a saját tréne-
rénél.
Csisztu: És tûrt, mert hogy mindenki tele volt feszültséggel…
Angyal: Nagyon jó szó ez a tûrt, mert én számos edzésen részt vettem,
fõleg a lányok felkészülésének utolsó szakaszában. És bizony lát-
szódott, hogy ez nem úgy mûködik, ahogy mûködnie kellene, nagyon
nagy feszültség volt az edzõ és a versenyzõk között. Azt nem mon-
danám, hogy a lányok között is ilyen õrületes feszültség volt, de egy
biztos: nem volt jó hangulat. Örülök, hogy túl vagyunk ezen az
olimpián, és fõleg örülök, hogy ilyen eredményekkel. Aztán, hogy a
jövõ mit hoz, majd meglátjuk.
Csisztu: Majd erre is kitérünk, hiszen tudjuk, hogy a négyes három tagja
máshol folytatja. De nem elképesztõ, hogy az ön tevékenysége az elmúlt
idõszakban száz százalékig pszichológia volt, csak konfliktust old meg?
Angyal: Az az igazság, hogy nagyon sok a konfliktus, mert az egyéni, az
egyesületi és szponzori érdekek teljesen felborítják a dolgok rendes
menetét, és bizony nagyon sok idõm telik azzal, hogy ezt valahogy
megpróbáljam helyre rakni. Hol sikerül, hol nem. Az elmúlt évekre
visszatekintve úgy gondolom, túlnyomórészt sikerrel jártam, az eredmé-
nyek legalábbis ezt mutatják. Azt azonban mindenképpen szeretném
hozzátenni – és ezt megint nem azért mondom, mert Kati itt ül –, a
legkevesebb problémám mindig a versenyzõkkel van. Õk tudják a
dolgukat, hajtanak, dolgoznak, versenyeznek, szenvednek, megcsinál-
nak mindent azért, hogy eredményesek legyenek. Nekünk pedig az a
dolgunk, hogy a feltételeket biztosítsuk, hogy mindezt el tudják érni.
(Katit elkezdtük arról faggatni, tudja-e már, hol folytatja pályafutását.

Teljes mértékben nem nyilatkozott meg, de bíztunk abban, hogy a mûsor
végéig csak bejelenti elképzelését, annak ellenére, hogy az adás elején arra
kért minket, amennyiben lehetséges, kerüljük a témát. Mi jeleztük, hogy ez
lehetetlen. Mivel mi nemhogy fél szavakból, hanem egy szemvillanásból is
megértjük egymást, így a témát taglalva a szünetben egymásra néztünk, s
már tudtuk, Kati elõbb-utóbb rászánja magát a bejelentésre.)
137
Kaszala: Mennyire volt egyszerû vagy nehéz Janics Natasával beülni
egy hajóba? Azzal a Janics Natasával, aki téged éppen az egyestõl
való indulástól fosztott meg…
Kovács: Nem volt nehéz. Ezen általában mindenki elcsodálkozik, de
egyáltalán nem volt nehéz. Abszolút azt éreztem, hogy be kell ül-
nünk egy kajakba, akár így, akár úgy alakul a válogató. Miután egy
hajóban eveztünk, nem volt kérdés, hogy mi a cél, miért hajtunk
együtt. Egyáltalán nem volt közöttünk a vízen semmiféle feszültség,
sõt, kifejezetten próbáltuk segíteni egymást annak érdekében, hogy a
lehetõ leggyorsabban menjünk.
Csisztu: Ez egyszerûen a profizmus, hogy az ember lazán félreteszi az
érzelmeket… Ha már itt tartunk, melyik szereplésedtõl reméltél inkább
aranyat, a kettestõl vagy a négyestõl?
Kovács: Mind a kettõben bíztam. Huuuu (nagy sóhajtás). Ez egy
nagyon nehéz kérdés. Párosban az edzéseken akkor is jó idõket tud-
tunk menni, amikor érzésre nem haladtunk jól. Négyesben, sajnos,
többször elõfordult, hogy érzésre sem voltunk jók, és idõben is gyen-
gébbet produkáltunk.
Kaszala: Kapitány úr, a hangulat hozzájárulhatott ahhoz, hogy a négyes
csak ezüstérmet nyert?
Angyal (hosszú csend): Ahogy így visszagondolok, feltétlenül. Fõleg a
csapathajóknál az az igazi, ha szívük is, lelkük is egy húron pendül,
és az edzõvel is olyan a viszonyuk, hogy abban nincs hiba, feszültség.
Ez pedig most nem így volt. Azt azért mindenképpen szeretném
elmondani, hogy ez a négyes jó volt, eredményeik alapján nyerhettek
volna. Igen, voltak hullámvölgyek, amirõl Kati is beszélt, de az
idõeredmények alapján gyõzhettek volna. Bevallom õszintén, abban
látom az okát ennek a veszteségnek – és lehet, hogy egyedül maradok
ezzel a véleményemmel –, amikor az elõfutamban a németektõl
kikaptak. Akkor észrevettem, hogy átfutott a fejükön az, ami korábban
soha: hoppá, mi verhetõek vagyunk, s attól kezdve éreztem, ez nem
lesz egy egyszerû történet. Nem a felkészülésben látom a hibát, hanem
abban az elõfutamban, ahol meccselni kellett, presztízskérdés volt,
hogy ki jut elsõként tovább. Ha itt gyõztek volna, elhitték volna
magukról, hogy a döntõben is képesek a diadalra.

138
Csisztu: Így éreztétek belülrõl is?
Kovács: Átfutott az agyunkon, hogy kikaphatunk, de én egyáltalán
nem úgy álltam hozzá. Persze benne volt a pakliban… Az elõfuta-
mok után egy vagy két nappal mentünk egy pályát, pontosan azért,
hogy érezzük, képesek vagyunk rá, meg tudjuk csinálni, mert az
elõfutamos pálya borzasztó volt. Kicseréltük a kormányt, szerettünk
volna javítani a hullámos vízen. Mivel a kormányzással voltam
elfoglalva, nem nagyon törtem azon a fejem, hogy elbukhatunk,
talán ha két százalékban bennem volt, sokat mondok. Az elõfu-
tamban ugye nem tudtuk kihozni magunkból a maxot, ez pedig a
németeknek adhatott annyi pluszt, hogy kikapjunk azzal a nem is
tudom, talán 10 centivel. Igen, elképzelhetõ, hogy mindennek ez volt
az oka.
Csisztu: Soha nem fogom elfelejteni, amikor befutottatok, három nagyon
síró hölgy volt és te voltál egyedül, aki tartottad magad. Azért, mert
tudtad, hogy van még egy esély, vagy pedig a te megedzett lelkedhez ez
már hozzátartozott?
Kovács: Igen, a megedzett lelkem. Talán. (mély sóhaj) Tudtam, hogy
mennyi meló van benne, mennyi meló ebben a négyesben. Rossz volt
azzal szembesülni, hogy nekik már nincs esélyük, nekem pedig még
van egy. E miatt is szerettem volna minél elõbb elmenni, mert olyan
kellemetlen volt, ahogyan a többiek ott sírtak.
Kaszala: Amikor Natasa áthaladt a célon, és megnyerte az egyest,
akkor te ezt belülrõl hogy élted meg? Múlt héten, amikor a lányok itt
voltak, azt mondták, hogy kettesetek gyõzelmekor egyrészt örültek, más-
részt viszont elszorult a szívük, s bizony szomorúak lettek.
Kovács: Amikor Natasa ment, én már a párosra készültem, méghozzá
egy olyan szobában, amely tele volt monitorral. Azt nem láttam,
amikor áthaladt a célvonalon, mert amikor már biztos voltam benne,
hogy õ nyer, inkább kijöttem a helyiségbõl. Tényleg rossz volt, csak
azt tudnám mondani, amit a többiek. Nem az volt rossz, hogy õ
nyert, hanem tudtam, hogy én mennyivel kaptam ki tõle, hogy közel
azonos szinten vagyunk. (könnybe lábadt szemmel)
Csisztu: Ez azt is jelenthette volna, hogy...
Kovács: Igen. A sok éves munka, az elmúlt idõszak alatt eljutottam
139
oda, hogy ez a gyõzelem nekem is reális lett volna. Ez volt az, ami
olyan rosszul érintett.
Csisztu: Natasa, azt tudtuk, hogy meg kell osztanod erõdet, az egyesre
és a párosra is koncentrálnod kell. Éreztél még magadban erõt a gyõzelem
után a párosra?
Janics: Elõször még a négyessel kapcsolatban szeretnék valamit
mondani. 1999 óta a lányokkal készültem, én nagyon megszerettem
õket. Öcsi bácsival és Kati nénivel együtt néztem a versenyt a tévé-
szobában, én akkor is elsírtam magam, mint most. (hangos sírás,
zokogva)… Nekem errõl nagyon nehéz beszélni. Úgy gondolom, nagyon
szép eredmény, hogy másodikok lettek. Tudom, mi mindent tettek meg
érte, úgyhogy megérdemeltek volna egy aranyat, ahogy Kati is
nyilatkozta. A párosról annyit, hogy tudtam, minden rendben lesz,
mert Kati is nyugodt típusú versenyzõ, mint én. Nagyon bíztam benne,
õ még ráadásul friss volt, én pedig nem hajtottam ki magam annyira,
jól tudtam a hullámokkal menni, eltaláltam a saját mozgásomat. Az
egyes elõtt is izgultam, amikor feleveztem, de ugyanígy voltam az ered-
ményhirdetésnél, sürgettem õket, hogy gyorsabban, gyorsabban, mert
jön a páros. Aztán ahogy beültem Kati mögé, megnyugodtam, s remél-
tem a többiek nem jobbak, mint mi. Elõször versenyeztem Birgit Fischer
ellen, és nagyon boldog vagyok, hogy felül tudtuk múlni. Meglepett,
hogy a nyolcszoros olimpiai bajnok, hogyan tudott örülni az ezüstnek.
Sõt, Antonio Rosi szintén ezüstöt szerzett háromszoros olimpiai bajnok
létére, mégis boldog volt. De Gyurta Daniról is tudnék mesélni…
Kaszala: Mi zajlott le benned, amikor átjutottatok a célvonalon? Egy
nagyon boldog Janics Natasát és egy nagyon fáradt Kovács Katit
lehetett látni…
Kovács: Rengeteg feszültség volt bennem, ami felhalmozódott az elmúlt
évadban. Iszonyatosan boldog voltam, nem tudnám szavakban
kifejezni, de egyszerûen nem voltam képes arra, hogy kimutassam. Ez
valami olyan, mint amikor az ember kap egy ajándékot, de nem tudja
kimutatni, hogy mennyire örül. Kicsit így éreztem magam, egyszerûen
nem tudtam kifejezni, milyen boldog vagyok.
Csisztu: Sok minden történt az olimpia óta, volt idõd megemészteni ezt
a gyõzelmet, és döntést is kellett hoznod. Elhangzott a múlt héten, hogy

140
a négyes három tagja nem Rozsnyói Katalinnál folytatja pályafutását.
Úgy tudjuk, te is határoztál, mire jutottál?
Kovács: Igen. Sok dolgot kellett magamban mérlegelnem: kajakozni
szeretnék-e vagy nem, hol szeretnék sportolni és milyen körülmények
között. Tény, felmerült bennem, hogy külön utakon Natasával, ez
pedig azt jelenti, hogy Kati nénitõl is külön. Már a felkészülési idõ-
szakban is külön készültünk, elég nagy feszültség volt közöttünk, ezért
úgy gondoltam, az lesz a járható – ha feszültségmentesen és nyugod-
tan szeretnék felkészülni –, hogy egy másik vonalon indulok el.
Végül azonban úgy döntöttem, hogy az eddigi 9 éve megkezdett utat
folytatom.
Kaszala: Ez azt jelenti, hogy itt a Riválisban bejelenthetjük, hogy Kovács
Katalin továbbra is Fábiánné Rozsnyói Katalinnal készül?
Kovács: Igen, bejelenthetjük, csak még hozzátehetjük, hogy Fábián
Lászlóval, a férjével.
Csisztu: Szerepet játszott-e a döntésedben, hogy Kati néni azt nyilat-
kozta, amennyiben elmész tõle, Natasát ellened készíti fel, hiszen úgy
ismer téged, mint a tenyerét?
Kovács: Ez természetes volt számomra, hogy így fogja edzeni, ismervén
az én gyenge pontomat, ha van ilyen. (nevetve) Persze, tudtam, hogy a
gyengéimre építkezne, ez nem volt újdonság. Ez nem befolyásolt.
Kaszala: Natasa, te sejtetted, hogy Kati marad, mert az egyik újságban
azt nyilatkoztad, biztosan távozik a csoportból, mert ha valaki ilyen
sokat vacillál, az csak a távozást jelentheti?
Janics: Nem azt mondtam, hogy biztos, csak úgy éreztem. (hosszú
csend) De tényleg nagyon örülök, hogy marad, mert ugye alapvetõen
mostanság csak ketten voltunk Szandrával. Hihetetlen, most meg-
tudtam Kati döntését. (lelkendezve)
Csisztu: És ezek szerint örülsz, hogy a két igazi rivális egymáshoz közel
készül?
Janics: Persze, hogy örülök. (felháborodva) Miért ne örülnék, hiszen
így tudjuk egymást még jobban felhozni a csúcsra. Még magasabbra,
mert szerintem van még bennünk.
Kaszala: Ez azt jelenti, hogy nincs feszültség köztetek?
Janics: Nem érzem úgy, hogy lenne.
141
Csisztu: Kati, ezek szerint a kettes az garantált, de egyesben ugyanúgy
rivalizálni fogtok, gyõzzön a jobbik?
Kovács: Úgy vélem, egyesben mindenképpen meglesz közöttünk az
az iszonyú nagy harc, amely az elmúlt évben kialakult, és megvolt,
párosban pedig együtt kajakozunk majd.
Kaszala: Kapitányként örül Kati döntésének, ezt látta-e a legjobb meg-
oldásnak?
Angyal (mélyen elgondolkodva): Ez egy nagyon átgondolt, hideg fejjel,
a cél érdekében meghozott döntés. Bízom abban, hogy Kati azt a célt,
amelyet remél ettõl, el fogja érni. Nagyon-nagyon sok erõt kívánok
ehhez az elhatározáshoz, mert nagyon-nagy szüksége lesz rá. Bírja ki
azt a kiképzést, amely rá fog várni, és remélem, hogy eredményes lesz.
Kovács: Köszönöm.
Csisztu: Ez úgy hangzott, mintha egy nagy harcba indulnál. Persze mi
is lehetne más… Kicsit úgy tûnt, mintha az egyéni olimpiai arany is a
terveid között szerepelne?
Kovács: Most nem gondolkodom ennyire elõre, egyelõre a 2006-os
szegedi világbajnokság lebeg a szemem elõtt. Aztán meglátjuk, hogy
mi lesz.
Kaszala: A négyes további tagjai várták döntésedet. Azt mondták, attól
is teszik függõvé, hova is mennek, hogy te mit lépsz. Velük beszéltél-e
már errõl?
Kovács: Nagyon sokat beszélgettünk a jövõrõl. Jól tudták, hogy ez is
benne van a pakliban. Konkrétan még csak Kangával, Bóta Kingával
beszéltem errõl, úgyhogy igazából nem jeleztem még nekik.
Csisztu: Akkor nem tudod, hogyan véleményezik ezt?
Kovács: Bízom benne, hogy tudják a döntéseim okát. A cél érdekében
mindenkinek a saját érdekeit kell nézni, nem a másikét, és bízom
benne, hogy õk is jó irányba teszik le voksukat.
Kaszala: Kapitány úr, ezek szerint a négyes nem is marad meg abban a
formában, ahogy ezüstöt nyert?
Angyal: Semmi sem indokolja, hogy megmaradjon. Már csak azért
sem, mert egy új olimpiai ciklusnak kezdünk neki. Nagy a valószí-
nûsége, és remélem, nem sértem meg a lányokat ezzel, hogy nem õk
fogják alkotni a pekingi csapat gerincét. Persze bízom abban, hogy

142
találkozunk még velük ebben a csapatban. Tiszta lappal indul mindenki,
az egyes, páros eredmények alapján, az edzõk közremûködésével meg-
próbáljuk létrehozni azokat az egységeket, amelyek eredményesek
lesznek.
Csisztu: Leesett egy kõ a szívedrõl, és várod már a kiképzést?
Kovács: Nem így fogalmaznék, hogy leesett egy kõ a szívemrõl.
Csisztu: A vacillálás miatt gondoltam.
Kovács: Nem is annyira a vacillálás viselt meg, hanem az, hogy mindig,
mindenki ezt kérdezte tõlem. Nem engedtek a saját kis burkomban
gondolkodni, rágódni ezen. Nem is gondolkodni, inkább csak egysze-
rûen létezni ezzel a problémával. De most végre pontot tettem a végére
és igen, már várom a felkészülés elejét.
(Kati határozottabban jobb színben, megkönnyebbülten ment el a rádióból,

mintha tényleg leesett volna egy kõ a szívérõl. A négyes további tagjai, Bóta
Kinga, Szabó Szilvia és Viski Erzsébet hallgatták az adást, így a Riválisból
értesültek a döntésrõl. Sokáig õk sem vártak, a mûsort követõ hét elején
bejelentették, Simon Miklósnál folytatják pályafutásukat. És a jövõ? Úgy
véljük mindenkit igazolt. Leginkább persze Kovács Katit, no és Janics Natasát.
A sikeres Európa-bajnokság után – Katiék párosban mindent megnyertek,
amit lehetett, a 200-t, 500-at és az 1000 métert is – ismét beszélgettünk velük.
Szárnyaltak a boldogságtól, jól lehet Janicsnak némi hasfájása volt, de
gyógyszert nem akart bevenni. Késõbb az is kiderült, lehet, csak azért fájt a
gyomra, mert a pihenõnapon lement edzeni, s az egyik junior versenyzõ
leelõzte.
De visszatérve hõs párosunkra, a feszültségnek nyoma sem maradt – legalábbis
ami a duót illeti, így éreztük nyár közepén –, hiszen az új szabály szerint nem
is tudna egyikõjük sem egyszerre párost és egyest menni. Az összetartás és a
közös munka fergeteges sikereket termett – elég, ha csak annyit mondunk, 500
méteren már régen a célban voltak, amikor a hangosbemondó még az ezüst-
csatát közvetítette. Egyre többen akarják a világ minden pontján tudni a titkot.
Nos, erre mindketten ugyanúgy válaszoltak – jó a kapcsolat Kati nénivel és
egymással is. Ha bármiben nem értenek egyet, azonnal megbeszélik, még az
edzés után, így senkiben még egy pillanatig sem marad tüske. Egyszóval, nagy
az összhang… de vajon örökre?
143
Az összhang a világbajnokságon is teljes volt – ismét tripláztak –, ráadásul
Kovács Kati 15. világbajnoki aranyát gyûjtötte be, s ezzel minden idõk legjobb
magyar nõi kajakosa lett. Elmondta, ezt az aranyat is ugyanolyan libabõrösen
vette át, mint az elsõt, ugyanazzal az eufóriával. Láthattuk, amikor ismét
vendégünk volt, hogy ugyanolyan meghatottan beszélt errõl a címrõl is, mint
mondjuk az olimpiai gyõzelemrõl. A miértre a legtermészetesebben válaszolt:
bármikor képes odatenni magát a cél érdekében, mert imádja, amit csinál.
Jóllehet Katiból az is kibukott a szeptemberi Rivális-ban, hogy néha már
nagyon nehezen viseli a rivalizálást. Edzésrõl edzésre nagy harc folyik köztük
(ahogy ezt még a szövetségi kapitány 2004 októberében elõre jelezte), amikor
egyesben készülnek Natasával, s ez a kõkemény csata bizony megdolgozza az
embert. Ez az egyik oldalról nagyon jó, hiszen ezzel húzzák még magasabbra
saját maguk és a másik eredményeit, ami látszólag legyõzhetetlenné teszi
egységüket. A másik oldalról viszont borzasztóan nehéz „háború” ez, mivel
egyetlen pillanatra sem lehet kihagyni, kikapcsolni, leereszteni átmenetileg.
Kati elárulta, hogy most már egy kicsit kiengedne, erre jó talán a novemberig
tartó edzésmentes pihenõ. Azt is megtudtuk, hogy mindketten szívesen próbál-
koznának az egyessel is, amennyiben Angyal Zoltán szövetségi kapitány szíve
megenyhül – így fogalmazott legalábbis a mûsorban a csodakajakos. A kapi-
tány sem volt rest, s azonnal reagált, megígérve, hogy a páros mellett elgondol-
kodik az egyesen is. Mi, a magunk részérõl csupán egyet tehettünk az ország
jelenlegi két legnagyobb riválisa érdekében: az adást archiváltuk, így szaván
lehet fogni a mestert.)

144
Dr. Ábrahám Attila – Csipes Ferenc
– Gyulai Zsolt
(Szeptember utolsó napján nem kis meglepetést szerzett a váratlan bejelentés,
hogy a magyar miniszterelnök dr. Ábrahám Attilát nevezte ki sportért felelõs
címzetes államtitkárnak. Azt a jogász végzettségû Ábrahámot, aki a 1988-ban
a kajaknégyes tagjaként olimpiai aranyérmet szerzett. Az egész sportvilág
fellélegzett, elvégre mindenki örömmel vette tudomásul, hogy hosszú idõ óta
elõször került olyan ember ebbe a pozícióba, aki maga is élsportoló volt. Nem
lehetett ugyanakkor maradéktalan az örömünk, hiszen történt éppen elég
változás a kinevezés mellett: vagyis a magyar sport ügye már nem minisz-
tériumi, hanem Nemzeti Sporthivatali hatáskörbe került. Mint egykori
élsportolók arra az elhatározásra jutottunk: a lehetõ leggyorsabban kifag-
gatjuk az egykori olimpiai bajnokot terveirõl, akivel Zsuzsi nemcsak együtt
szerepelt Szöulban, de mindketten együtt is televízióztunk, hiszen dr. Ábrahám
riporterként és mûsorvezetõként is feltûnt egy idõben.
Felkérésünkre azonnal igent mondott, így a szereplõk körét kicsit kibõvítve, az
egykori olimpiai bajnok társakat is bevontuk a beszélgetésbe. Csipes Ferencet –
aki maradt a kajaknál, a Dominó-Honvéd szakosztály-igazgatójaként – és
Gyulai Zsoltot – aki szintén sport közelben maradt, de inkább a sportvezetést,
a sportdiplomáciát választotta. Gyuzsó 2004. februárjában már volt a Rivális
vendége, méghozzá néhány nappal azután, hogy lemondott az Újpest FC Kft.
ügyvezetõ igazgatói posztjáról. A kétszeres olimpiai bajnok Szigetvári Viktor-
ral, a GYISM akkori szóvivõjével beszélgetett, és igen parázs vita alakult ki
az egyesületekkel, a sportingatlanokkal és a sporttámogatások rendszerével
kapcsolatban. Gondoltuk, ezeket a témákat az újdonsült állam-titkárnak is
felvetjük, s csak kiderül, hogy még mindig egy hajóban eveznek-e.)
Csisztu: Elõször is gratulálunk. Az elsõ és legfontosabb talán az lenne,

hogy 2004. szeptember 30. reggel hét óra öt perc óta mi változott az
életedben, mennyit aludtál?
Ábrahám: Gyakorlatilag minden megváltozott. Kevesebbet alszom, és
nyugtalanabbul is. Már többször elmondtam, hogy reggel hét óra öt
perckor csöngött a telefonom, és beleszólt egy hang: jó reggelt kívánok,
Gyurcsány Ferenc vagyok. Ismeretlen szám volt – nem volt a telefonom-
145
ban benne a neve –, néztem is, hogy ki hív ilyen korán reggel. Azonnal
válaszoltam tisztességbõl, hogy jó reggelt Miniszterelnök úr, gratulálok.
Azt mondta, köszöni, és tegezõdhetünk-e? Így indult el ez a nap.
Csisztu: Ez elég meglepetésszerû lehetett, és úgy egyébként nem ejtetted
el a telefont?
Ábrahám (nevetve):: Áh, nem, nem ejtettem el, azért az ilyen váratlan
helyzetekben is edzett vagyok. Szerintem a sport eléggé felkészített
arra, hogy megõrizzem a lélekjelenlétemet, és ez éppen egy ilyen
szituáció volt. Tehát nem ejtettem el, és nem azt mondom, hogy ez
így volt rendjén, de így alakult.
Kaszala: Feri, ti tudtatok valamit arról, hogy egykori olimpiai bajnok
társatok sportért felelõs államtitkár lesz?
Csipes (megfontoltan):: Én már hallottam hetekkel elõtte, hogy felmerült
a neve, csak õ nem tudott róla állítólag. Két nappal a kinevezése elõtt
hívtam is, vagyis õ keresett engem, hogy valamelyik este egy ultipartira
vagy beszélgetésre jöjjünk össze, és akkor mondtam is: gratulálok,
hallom felmerült a neved a sportminiszteri posztra. Õ meg azt vála-
szolta: áh, nem, õ nem, tud semmirõl, csak egyszer beadott egy
pályázatot valamilyen osztályvezetõi állásra, és váltig azt állította
nekem, hogy õ nem tud semmit, holott én határozottan hallottam,
hogy számolnak vele.
Kaszala: Amikor olimpia bajnok négyesetekbõl Gyulai Zsolttal beszél-
gettünk, és kérdeztük tõle: vajon tudott-e arról, hogy Attilának ilyen
szerepet szánnak, akkor azt mondta: kifejezetten orrol rád, mert sokat
beszéltetek, ez mégsem került szóba. Hogy is volt ez, Gyuzsó?
Gyulai (telefonon): Nem, engem abszolút meglepetésként ért, de hát
elképzelhetõ, hogy Attila sem tudott róla. Megmondom õszintén,
jeleztem is a többieknek, hogy évekig a hátam mögött kavart a négyes-
ben, úgyhogy most már lehet, hogy mindig így lesz.
Ábrahám: Én is hallom, vigyázz!
Gyulai (csipkelõdve): Azért mondtam.
Csisztu: Természetesen kíváncsiak vagyunk minden részletre, a terveidre,
de elõbb kezdjük egy kis történelmi visszatekintéssel. Nyilván sokaknak
feltûnt, hogy a csapat negyedik tagja a kajak négyesbõl nincs velünk.
Mit tudtok Hódosi Sándorról?

146
Csipes: Én annyit, hogy Zsolt beszélt vele utoljára 96-ban még Atlanta
elõtt, igaz, Zsolt?
Gyulai: Igen. Azóta változott a helyzet, azt hiszem öt vagy hat napja
sikerült újra kapcsolatba kerülnöm vele.
Kaszala: És mit tudsz?
Gyulai: Nincs Magyarországon, külföldön él, nagyon jól van, kint
dolgozik. Teljesen véletlen volt ez a telefon is, annak köszönhetõ,
hogy korábban találkoztam egy olyan emberrel, aki tudta, hol van,
megadta a számomat neki, és Sanyi épp most hívott fel, nagyon
örültem. Sokat nem tudtunk beszélni, így pontosan nem tudom mi
az oka, hogy nem keresett minket eddig. Reméljük, remélem, újra föl
tudjuk venni vele a kapcsolatot.
Kaszala: Mikor volt utoljára a négyes együtt?
Ábrahám: 1995-ben még találkoztunk Sanyival, akkor volt utoljára,
hogy mind a négyen együtt voltunk. 96-ban aztán valahova külföldre
távozott – talán volt benne valami sértõdés, még évekrõl korábbról,
nem feltétlenül irányunkba –, de aztán azóta nem futottunk össze.
Csisztu: És így hárman, esetleg valami sportesemény kapcsán?
Csipes: Nem sportesemény kapcsán, hanem – és ezen sokan csodál-
koznak, a jelenlegi négyesbõl még a háromszoros olimpiai bajnok, Storz
Botond is sokszor mondta, hogy irigyel – mert összejárunk ultizni.
Ábrahám: Utoljára a Csipesnél voltunk. Nem?
Csipes: Igen, nálam. Gyakran szeretnénk ultizni, de sajnos, egy évben
csak háromszor, négyszer sikerül. Talán a jövõben föl tudjuk pörgetni.
Kaszala: Attila, neked volt valami rövid sztorid az ultival kapcsolatban...
Ábrahám: Persze, talán nem értik félre…Egy éve próbálom mondani
ennek a két lustának – amióta utoljára Csipesnél ultiztunk –, hogy
üljünk már össze kártyázni. Megértem, hogy õk nem akarják, mert
elnyerem a pénzüket (nagy nevetés). Aztán nem sikerült az elmúlt fél
évben, háromnegyed évben összehozni ilyen partit, most meg azt
füllentettem – remélem te is hallod, Gyulai –, hogy azóta naponta
háromszor hívtok, mikor ultizunk már.
Gyulai (félig dühösen, félig viccelõdve): Mondtam, hogy ez lesz… Én
megmondtam, hogy Ábrahámot föl nem hívom ezek után, mert az
fogja füllenteni, hogy… Egyébként meg Csipes a baromi elfoglalt ember.
147
Ábrahám: Ez igaz, õ hárított.
Csisztu: De õ az igazán aktív, ugye edzõsködik, biztosan sok dolga van
a tanítványaival, így van Feri?
Csipes: Sok dolgom is van, meg egy héten három napot én vagyok a
gyerekekkel, és azt az estét nem szívesen áldozom ultira. Úgy a
fennmaradó egy hétbõl négy napot meg már elég nehéz összeegyez-
tetni a fiúkkal, de azért ha nagyon akarnánk, akkor sikerülne.
Kaszala: Attila, te mikor ültél utoljára kajakban?
Ábrahám: Augusztusban, ebben az évben nagyon sokat kajakoztam.
Sõt, hosszú évek óta elõször idén már március 15-e körül vízre
szálltam, ami azért meglepõ, mert a kajakosok is – akik ugye nem
járnak melegvízi edzõtáborba – olyan március eleje körül kezdik a
vízi munkát, de most márciusban – ha visszaemlékeztek – már nagyon
meleg, jó idõ volt. És akkor lecsábultam a telepre, ha már ott voltam,
gondoltam, evezek is egyet.
Kaszala: S kinek vagy minek volt ez köszönhetõ, tán csak nem gyerme-
kednek?
Ábrahám: Nem, nem. Nem is akarom, nem is célom, hogy a kajak-
telepre vigyem, azt hiszem, neki nehéz lenne ott boldogulni.
Csisztu (kétkedve): Ühüm… pedig szerintem, volna kinek a nyomdokaiba
lépni.
Ábrahám: Ez lenne a baj. Könnyen kezdene, aztán meg óhatatlanul
összehasonlítanák állandóan az apjával, és azokat az elvárásokat
fogalmaznák meg feléje is, hogyha az apja olimpiát nyert, akkor
biztos a gyerek is. És ami az elején kezdeti elõny lehet, az a végén
visszaüthet, és félek, hogy agyonnyomná a teher. De hát errõl Franci
és Gyuzsó többet tud mesélni, mert a lányaik ugye egymás ellen
viaskodnak a vízen vadul.
Csipes: Igen. Nem is értem Attilát ebbõl a szempontból. Én abszolút
nem látom a lányomon, hogy neki teher lenne, milyen eredményeket
is értem el annak idején. Sõt, inkább pozitív a lányoknak. Gyuzsó,
szerinted?
Gyulai: Kezdetben azt gondoltam, hogy nem teher, de azért néha egy-
egy elejtett mondatból érzem rajta, hogy magával szemben is komoly
elvárásai vannak. Azt is észrevettem: néhányan a lányomon köszörülik

148
a nyelvüket, illetve néha-néha keresztbe tesznek neki. Ha már az
apjának nem tudtak, akkor a neki próbálnak ártani. Ez nagyon
rosszul esik, jobban bánt, mint ha engem támadnának. Feri ebbõl a
szempontból könnyebb helyzetben van, mert benne van a sportágban,
aktív részese, és nagyon jól pátyolgatja, jó irányba terelgeti Tamarát.
Tehát ilyen szempontból kicsit irigylem, hiszen én nem tudok mindig
ott lenni és megvédeni õt. Az is igaz, hogy meg kell erõsödnie, mivel
akkor válhat belõle igazán jó versenyzõ, ha a saját lábára áll.
Ábrahám: Ami nem öl meg, az megedz, nem?
(És a szünetben folytatjuk az elmélkedést errõl a sajnálatosan tipikus

magyar jelenségrõl. Arról, hogy szinte sosem lehet maradéktalan az öröm
valamilyen siker kapcsán, mert mintha az érintettek többnyire arányt
tévesztenének az egészséges rivalizálás és a nem kifejezetten építõ jellegû
betartás között. Pedig a sportági felelõsök hálásak lehetnének, hogy olyan
családi sportdinasztiák utódaival foglalkozhatnak, ahol már nem szükséges
kiselõadást tartani a szülõi áldozatvállalás jelentõségérõl, a siker és a bukás
közti rögös út elviselhetetlenségérõl, illetve a hosszú, szürke hétköznapok
monotóniájáról, hiszen a szülök, maguk is részesei voltak egykor mindennek.
Abban is egyetértettünk, hogy ugyan most a kajakról beszéltünk, de való-
jában bármelyik sportágról diskurálhattunk volna idehaza, s Gyuzsó és Feri
arra is tett némi halvány utalást, mely szerint itt a nagy lehetõség Attila
elõtt, hogy erejéhez mérten változtasson egy kicsit mindezen.)
Kaszala: Attila, mennyire kísérted figyelemmel Athént, és egyáltalán te

mennyire bíztál a fiúk gyõzelmében? Itt az alkalom, hogy értékelje az
egyik négyes a másikat!
Ábrahám: Érdekes módon a fiúk gyõzelmét biztosra vettem már az
olimpia elõtt is. Volt szerencsém közvetíteni Vitray Tamás mellett
szakkommentátorként az Európa-bajnokságot, és már ott olyat produ-
káltak, hogy tudtam: ha ezt hozzák az olimpián is, akkor le tudják
gyõzni a szlovákokat. A kontinensviadalon nem voltak ott a szlovákok,
de láttam a négyesünkön, hogy nagyon együtt vannak, rengeteget
robotolnak.
Csisztu: Ez azért érdekes, mert ahogy így kérdezõsködtünk az olimpia
149
elõtt, akkor többen fogadtak volna a nõkre, mint a férfiakra, mármint
ha az elmúlt négy év eredményei alapján…
Ábrahám: Igen, az elmúlt négy évben (mélyen elgondolkodva), sok
minden történt. Az Eb-n egyébként pont az látszott, hogy a fiúk
robognak, a lányok viszont egy ukrán négyestõl kaptak ki. Végül is
úgy voltam vele, hogy bármelyik négyes nyerhet, de akár rosszul is
elsülhet.
Csipes: Különösen drukkoltam a fiúknak, mert két versenyzõ Honvédos,
és így Horváth és Vereckei az irányításom alatt versenyzik.
Kaszala: Ühüm. Sydney után azonban komoly feszültség volt a kajak
négyes tagjai között, ez akár rosszat is jelenthetett volna. Volt ilyen
köztetek is annak idején?
Ábrahám: Nem, nem volt. A mi viszonyunk valahogy még egysze-
rûbb volt akkor, sallangoktól mentes, – azt hiszem – talán az élet-
ritmus is más volt. Nálunk is elhangzottak indulatos kifejezések,
esetleg kis lökdösõdés a vízen, egy kis torzsalkodás, ez azonban
belefért. De úgy, mint náluk a sajtón keresztül üzengetni, az sosem
volt jellemzõ. Mindegyikükkel külön-külön is jóban vagyok, hívtam
is õket, hogy meg vagytok ti õrülve, mi értelme az egésznek. Ez
belügy, nem tartozik senkire, nem szabad kiteregetni a szennyest, ha
valami bajod van, akkor rendezd el a másikkal, esetleg egy-két füles
is elcsattan, akkor majd nem nézünk oda, de így ez az egész furcsa
volt nekem nagyon.
Csisztu: Sajnos, ezen már a jelenkori média is sokat ronthatott. Habár,
mi büszkék vagyunk arra, hogy a nagy békülés konkrétan ebben a
stúdióban zajlott le. Mennyire érezted a saját versenyzõiden, hogy a
békülés után készen álltak mindenre?
Csipes: Egész télen szkeptikus voltam, mert amikor mesterségesen így
kimondják õsszel, hogy na jó, akkor most így készülünk, az olyan
furcsa. Nekem az is benne volt a pakliban, hogy az utolsó pillanatban
mégsem ebben a sereposztásban fognak menni, mert esetleg a négyes-
bõl valaki tavasszal nem produkál olyan egyéni teljesítményt, vagy
valaki a mezõnybõl olyan jó egyes eredményt mutat, hogy esetleg
cserélnek. Szerencsére mind a négy fiú nagyon jól edzett, együtt
tréningeztek, és látták a siker lehetõségét.

150
Gyulai: Természetesen figyelemmel kísértem én is mindent, hiszen a
válogató versenyeken is ott voltam, illetve sokat beszélgettem a
srácokkal is. Én is azt gondoltam, hogy egy nagyobb feladatra, az
olimpiára félre kell tenni az esetleges nézeteltéréseket, és ez egy
badarság, hogy ilyen egyéni dolgok dominálhatnak a négyes céljainak
elérésében. Szerintem mindenképpen esélyesek voltak együtt – ahogy
ezt már Gida is mondta –, ez az Eb-n is látszott. Majdnem biztosra
vettem gyõzelmüket szemben a lányokkal, akikkel sok probléma volt
az utóbbi idõszakban, gondolok itt Kovács Kati és Janics Natasa
rivalizálására, és a négyes sem ment olyan jól a kontinensviadalon. A
játékok elõtt a férfi kvartettet sokkal biztosabbra vettem.
Csisztu: Azt hiszem, most már kellõképpen bemelegedtünk. A múlt és a
jelen után jöjjön a jövõ, nyilvánvalóan Ábrahám Attila feladatai, tervei
állnak az érdeklõdés középpontjában. Mindenesetre az is érdekes, hogy
az egykori négyes tagjai közül Csipes Ferenc edzõsködik, Gyulai Zsolt
pedig az UTE futballcsapatának elnökeként aktívan is kipróbálta a
sportvezetõi munkakört.
Kaszala: Szóval, Attila, mi a terv? Sokan azt gondolják, hogy a sport-
minisztérium hivatallá történt átalakítása miatt az élsportra fordított
figyelem is csökkeni fog… Hogy látod most a lehetõségeket, hogy még
tulajdonképpen nincs a kezedben a kormányrúd?
Ábrahám: Úgy gondolom: soha nem az irányította a sportra a
figyelmet, hogy minisztériumi vagy hivatali keretek között zajlott-e
a munka, hanem az eredmények, ezen belül is a versenysport. Meg-
ítélésem szerint a sport helyzete ennyire erõs sosem volt, mint a
mostani konstellációban. Borzasztóan nagy megtiszteltetés számomra,
hogy a struktúrát, a szervezeti felépítést ugyan érik kritikák, de én még
nem kaptam személy szerint olyan rosszindulatú igaz vagy igaznak
vélt támadást, ami engem elkeserített volna. Ez azt jelzi számomra,
a sportvilág is tudja: közülük való vagyok, oda tartozom. Amikor
számba vettem a területeket, a sportszakmai oldalt, akkor odáig
jutottam, hogy talán kellõ rálátással rendelkezem. Ugye az élsportból
jöttem, az olimpiai bajnoki címem, az öt világbajnoki címem azt
hiszem, hogy autentikussá vagy nem is tudom, hogy mondjam, hite-
lessé tesz. Mielõtt jogász lettem, testnevelõ tanári diplomát szereztem
151
Szegeden, tehát benne vagyok a diáksport-testnevelés témáiban is. Az
utóbbi nyolc évben pedig a szabadidõsportban is tevékenykedtem, leg-
inkább az oktatásban. Összességében úgy gondolom, hogy a sportnak
ezt a klasszikusan három fõ területét értem, vagy legalábbis az ott ható
sportszakmai mechanizmusokat átlátom.
Kaszala: Mennyire készültél tudatosan erre a feladatra? Feri a beszél-
getésünk elején azt mondta, hogy úgy tudta: valami osztályvezetõi posztra
adtad be a pályázatodat, ez igaz?
Ábrahám: Ez igaz, de ez korábban történt. Tavaly decemberben fõosz-
tályvezetõi pályázatot nyújtottam be, amit akkor a GyISM írt ki, de
nem én nyertem el, hanem valaki más. Nem vagyok annyira tudatos
csóka, hogy mondjuk amikor lementem a vízi telepre, már akkor
tudtam volna: olimpiai bajnok szeretnék lenni. Egy csomó élmény-
beszámolón voltam, ahol hallottam ezeket a standard dumákat, hogy
azt a mindenit, micsoda klassz gyerek ez.
Csisztu: De annyi biztos, hogy eltökélt…
Ábrahám: Igen. Ugyanígy van ez a minisztériumi dolog is. Amikor a
jogi egyetemre jelentkeztem, felsõfokú nyelvvizsgát szereztem, és
lediplomáztam, egyáltalán nem tudtam, milyen pozíciót szeretnék.
Ezt hozta most az élet lehetõségként, és én mindig arra törekedtem,
hogy azokban a helyzetekben, amelyekbe belekerültem az életem
folyamán a lehetõ legjobban érezzem magam, és ha tudok hatni a
folyamatokra, ha képességem, tehetségem van hozzá, akkor ezekkel
éljek.
Kaszala: Gyuzsó, te gondoltad volna azt februárban – amikor Szigetvári
Viktorral, a GyISM akkori szóvivõjével ültél itt velünk –, hogy majd ilyen
szerepkörben találkozol Ábrahám Attilával?
Gyulai: Amikor azt a vitát lefolytattuk, csak abban reménykedtem,
hogy egy hozzáértõbb ember kerül oda, és végre el lehet vitatkozni,
illetve beszélgetni a sport igazi problémáiról.
Csisztu: És ebbéli reményed akkor ezek szerint…
Gyulai: Beteljesült. Azt hiszem, amit várhatok, illetve várunk nagyon
gyakorló sportvezetõkként az az, hogy végre valaki tudjon dönteni,
hozzon határozatokat, mert azt komolyan mondom, hogy egy éve
próbálunk bizonyos ügyeket elintézni, kimondatni a jelenlegi

152
vezetéssel, de azóta áll minden. Jönnek-mennek az új sportminiszterek,
beletanulnak, nem tanulnak bele, egy biztos, nem határoznak. Ma
Magyarországon nem lehet sportügyekben döntést kicsikarni, illetve
komoly véleményeket hallani, hogy mit is terveznek fent. Amikor
elõször meghallottam a hírt, tényleg nagyon megörültem, mert azt
hiszem – Gidával ellentétben –, hogy õ tudatosan készült erre a pályára.
Szerintem nagyon jó sportvezetõ lesz, bele kell jönnie, de már régebben
is foglalkozott ezzel, képezte magát folyamatosan, mióta abbahagytuk
a versenyzést, tehát véleményem szerint jó helyre került. Remélem,
hamar belerázódik a dolgokba, és komoly döntéseket hoz, ami elõre
fogja vinni a sport ügyét ma idehaza.
Csisztu: Szakmai hozzáértéséhez nyilvánvalóan nem férhet kétség. Inkább
azt próbáljuk megvilágítani, hogy kisebb vagy nagyobb jelentõsége lesz az
élsport szempontjából, hogy nem egy konkrét minisztérium, hanem egy
államtitkárság irányítja majd?
Kaszala: Annál is inkább, mert több szakszövetség vezetõje azt mondta,
hogy ez ronthat a sport presztízsén, jóllehet az emeli, hogy egy olimpiai
bajnok lett a vezetõ.
Gyulai: Természetesen a sport presztízsének ez veszteség, hiszen amíg
külön minisztérium volt, az ember azt gondolta: sokkal jobban lehet
foglalkozni a sporttal, illetve önálló minisztériumként azért nagyobb
ráhatása van a sport ügyének a költségvetési döntésekre, de biztos Gida
ezt cáfolni fogja. Jobb lenne, ha a sporttal különálló minisztérium,
illetve miniszter foglalkozna. Most azonban ez a döntés, ezt el kell
fogadni, a lehetõ legjobban kell kihasználni a helyzetet.
Ábrahám: Nem cáfolom, csak egy picit más szemszögbõl nézem.
Amikor ez a minisztérium miniszterrel az élén kormányüléseken
résztvevõ taggal rendelkezett, akkor ez sokkal inkább egy politikai
mezõbe belejátszó döntési mechanizmust eredményezett. Most egy
lépéssel hátrébb kerülve a politikától talán a sportszakmai döntések
jobban elõtérbe kerülhetnek. Ami pedig a politikai erõvonalakat illeti –
és ezért mondtam, hogy a sport sohasem volt ilyen jó helyzetben –, aki
figyelte Gyurcsány miniszterelnök úr nyilatkozatait, az észrevehette,
hogy õ igazi patrióta, és a patriotizmusát igen jól meg tudta jeleníteni
a sport területén is. Azon kívül elindult egy nemzeti sportstratégiai
153
elõkészítés még az õ miniszteri munkássága alatt, ez most gyakor-
latilag munkaanyag szintjén van készen, hamarosan a nemzeti sport-
tanács elé kerül, illetve társadalmi vitára bocsátják. A miniszterelnök úr
elég sok helyen, nagy nyilvánosság elõtt kommunikálta, hogy a sport
egyik legjelentõsebb lobbistája a kormányban õ maga.
Kaszala: Feri, gyakorló edzõként a saját bõrödön mennyire érzed, hogy az
élsport helyzete jobbá vagy rosszabbá vált?
Csipes: Annál nagyobb káoszt nem tapasztaltam, mint amikor sport-
minisztérium volt. A Gallov-féle OTSH-ban nagyon nagyszerû norma-
tív támogatás volt, abban a pillanatban tudtam – ahogy beértek a
versenyzõim olimpián, világbajnokságon a célba –, hogy jövõre mire
számíthatok. Most még februárban sem tudjuk, hogy lesz-e állami
támogatás, mennyi és mi alapján? Gyakorlatilag sötét homályban
tapogatóznak az egyesületek, szakosztályok, szövetségek. Olyan rém-
hírek terjengnek, hogy semmi jóra ne számítson a sport, a Gerevich-, a
Wesselényi-alapítvány pénzét megfelezik, tehát csupa-csupa rossz
hír kering. Bízom Attilában, hogy legalább valami kiszámítható, nor-
matív mûködési rendszert ki tud dolgozni, hogy tisztán lássunk,
tudjunk elõre tervezni.
Kaszala: Mikor fogunk elõre látni, tervezni tudni?
Ábrahám: Azért nekem egy picivel több információm van a dologról
– amelynek egy része nyilván nem publikus –, de egy dolgot látni
kell: a pénzügyminiszter úr beterjesztette a költségvetést, benne a
tervezett sporthivatali költségvetéssel. Nekem erre még semmilyen
ráhatásom nem volt, tehát gyakorlatilag a munkám eredménye leg-
elõször 2006-ban érezteti a hatását, hogy úgy mondjam, én hozott
anyaggal dolgozom. A sport szereplõinek a véleménye az, amit mondtál
– én is látom a nehézségeket –, de az félrevezetõ, ha csak az egyesü-
leti támogatásból indulunk ki. Összességében nem lehet azt mondani,
hogy a sportot nem támogatja az állam, a kormány, a minisztérium
vagy a hivatal. Az viszont kétségtelen tény és igaz, hogy a finanszí-
rozás jelentõs mértékben eltolódott az intézmények fenntartása felé.
Ugye korábban – még a politikai rendszerváltás elõtt – a nagy állami
vállatoknak kötelessége volt Gyõrben, pl. a Rábának, hogy a Rába
ETO-t életben tartsa, így átcsoportosította pénzeszközeit. Az az egye-

154
sületi struktúra, amely a rendszerváltás elõtt volt, mai áron számolva
egy kb. 100 milliárdos költségvetést igényelne. Ezzel szemben a sport
olyan 14-15 milliárd forintból gazdálkodik évente. De ez nem azt
jelenti, hogy csak azt fordítja az állam a sportra – ugye az elõbb
említettem –, amit egyesületi támogatás formájában a klubok meg-
kapnak. Az államnak több milliárdba és lényegesen nagyobb összegbe
kerül, hogy az intézményeket fönntartsa.
Csisztu: Ez világos, csak egy ilyen éremesõs olimpia után azt gondolná az
ember, hogy ezen a területen minden rendben lesz, mert most van mire
hivatkozni. Ha most nem lesz bõ a pénztárca a következõ évre, akkor
mikor? Ehhez képest ugye minden elõrejelzés az ellenkezõjét igazolja.
Ábrahám: Akkor folytatom a sort. Az állami elosztásban, a központi
költségvetésben – és ugye itt még nem beszélünk az önkormányzatok
büdzséjérõl –, megjelenik a létesítmény-fenntartás, az utánpótlás-
programok és sportágfejlesztési programok. Az tény, hogy nominálisan
esetleg kevesebb jut effektív az egyesületnek, de az állam egy csomó
szerepet átvesz tõle: a létesítményüzemeltetést-, mûködést-, fenntar-
tást, illetve az utánpótlásprogramok finanszírozását is. A labdarúgás-
ban is pl. elindult – errõl Zsolt talán még nálam is lényegesen többet tud
– a Bozsik-program, annak több mint 4 milliárd forint volt a forrás
oldala. Ez is a sport támogatása, tehát azt mondani, hogy kevés jut a
sportra: ez így sommás és nem igaz.
Csisztu: Zsolt, te így látod? Emlékszem: azon a bizonyos beszélgetésen,
amikor éppen az szerepelt napirenden, hogy a sportnak, az utánpótlás-
sportnak ugyanúgy kell-e mûködnie mint bármilyen vállalkozásnak,
akkor te komolyan vitatkoztál, mondván, vannak olyan dolgok, amelyre
egyszerûen az államnak költeni kell.
Kaszala: Igen, akkor a konkrét mondat, amelyen felhúztad magad úgy
hangzott: „a sport olyan, mint egy cipõgyár”.
Gyulai: Igen. Attól lettem rosszul, attól a mondattól… Azóta sem
tértem magamhoz, de én azt gondolom: mielõtt elmerülnénk a
számokban – említettük a Bozsik-programot, sajnos, ugye az ma már
nem nagyon létezik –, nem állhatom meg, hogy ne reagáljak Gidának
azon megjegyzésére, hogy Gyurcsány Ferenc a legerõsebb lobbistája jelen
pillanatban a kormányon belül a sportnak. Azért azt megemlíteném,
155
hogy egy évig õ volt a sportminiszter, és most ugye Csipes Ferinek a
mondatára utalnék: a legnagyobb káosz akkoriban volt a sportminisz-
tériumban, illetve nem történt semmi. De mielõtt itt belemennénk a
számháborúba… Szerintem az a lényeg, amit Gida is mondott, hogy az
õ munkája ugye 2006-ban fog látszani. Azt észre kell venni, hogy 1990
óta a magyar sportban csak számháború van, különbözõ pártkatonák
irányították a sportot, és jelen pillanatban nem történt meg az a
rendszerváltás, illetve nem történt meg az az átalakítás, ami szükséges
lett volna. Az elért olimpiai sikereket különbözõ fanatikus mûhelyeknek
köszönhetjük, egy-két ember irányításával, minimális pénzbõl. És azt
kell mondjam, hogy a sport tömegbázisából rettentõen sokat veszített.
Mindannyian tudjuk: annak idején 8-9 elõfutam volt, ma egy versenyre
két elõfutamot is úgy kell összetrombitálni. Úgyhogy véleményem
szerint ez hiányzik a mai magyar sportból: a hosszú távú stratégia, a
kiszámíthatóság, a politikamentesség, hogy egyszer végre találjuk meg
azt a konszenzust jobboldali, baloldali kormány ellenére, hogy a sport-
ban egy hosszú távú rendszert építsünk ki és valósítsunk meg. Ezt nem
látom jelen pillanatban. Abban is biztos vagyok, hogy ha a kormány-
ülésen valaki a sportot miniszterként és nem államtitkárként képviseli,
akkor sokkal hatékonyabban tud tenni érte. Nem Gidát akarom ezzel
bántani, mert tudom, hogy kész helyzetbe került. Ettõl függetlenül azt
gondolom, hogy a sportot presztízsveszteség érte.
Ábrahám: Mindenképpen egyetértünk abban, jó lenne, ha a sport poli-
tikasemleges maradhatna, tehát független a jobboldali vagy baloldali
kormányzástól. Ez az ügy fontos, mi – akik innen belülrõl jövünk –
tudjuk csak igazán, hogy mennyire, és ezért dolgozunk. A nemzeti
sportstratégia most egy szélesebb körû társadalmi vita elõtt áll, ebbõl
senki sincs kizárva, akár az ellenzék is hozzáteheti a maga javaslatát,
ezt én komoly feladatnak gondolom. Sõt, talán az egyik legnagyobb
feladatomnak, ha nem a legnagyobbnak tekintem, hogy ez a stratégiát
konszenzussal fogadják el, úgy ismerje meg a közvélemény: ezzel
egyetértettek politikai dimenzióban és függetlenül a pártállástól.
Kaszala: Lesz-e ahhoz erõd – ha mondjuk jön egy választás vagy kormány-
váltás, és a pénzeket, gondolatokat más irányba kell csoportosítani –,
hogy egy ilyen hosszú távú program zökkenõmentesen futhasson tovább?

156
Ábrahám: Nem biztos, hogy csak az én erõmtõl függ, hiszen ha a
választásoknál új csapatok jönnek, akkor a teljes garnitúra cseréjével
kezdik általában.
Csisztu: De lehetne, mondjuk szemléletben annyit csavarni ez idõ alatt,
hogy egy megkezdett stratégia ne essen áldozatául a politikai változá-
soknak…
Ábrahám: Ezért lenne jó, ha ez a stratégia konszenzussal kerülne
elfogadásra, mert az emberek változnak, és ebben – azt vallom – nem
a személy a fontos. Nekem ugyanolyan fontos lenne a sport ügye, ha
ne adj isten valamikor hat év múlva bármikor politikai váltás történik,
és mondjuk Gyulai Zsolt lenne a sporthivatal vezetõje vagy a sport-
miniszter.
Gyulai: Köszi!
Csisztu: Optimista vagy…
Ábrahám: Szóval, nekem ugyanolyan jó lenne, ha e mellett a stratégia
mellett haladna a dolog. Nagyon fontos a politikai dimenzió ebben.
A politikában nem számítok erõs gyereknek, nem vagyok ez a kijárós
típus, nem is vagyok politikailag elkötelezett, soha nem deklaráltam
magam egyik oldal mellett sem.
Csisztu: Na, de nyilvánvalóan tudod, hogy ha az ember egy bizonyos
kormányban bizonyos pozíciót foglal el, akkor…
Ábrahám: Persze, ezzel nincsen semmi baj. A fontos az, hogy a stratégia
mi lesz, hogy ez egy deklaratív dolog vagy pedig politikai szándék is
társul hozzá. A stratégia szintjén olyan megfogalmazásokkal találkozik
az ember, hogy remélem, ezzel nem nagyon lehet vitatkozni, illetve ha
az módosul, akkor egy olyan stratégia lesz, amelynek a célkitûzései
vitathatatlanok, politikafüggetlenek lesznek. Ehhez pedig politikai
szándék is kell, nemcsak egy deklaratív aktus.
Kaszala: Nézzük a konkrétumokat, mihez kezdhetsz, van-e már aláírási
jogod?
Ábrahám: Most az a feladatom, hogy hozzam létre a hivatalt, ennek
közjogi aspektusai vannak. Ha szigorúan közjogilag nézzük, akkor én
még nem is vagyok kinevezve, gyakorlatilag most magánemberként
dolgozom a hivatal létrejöttén, de a kinevezésem – amennyire én
tudom – jövõ hét elején történik meg, a köztársasági elnök úr elfoglalt-
157
ságától is függ, hiszen a felkérést õ adja át a Sándor-palotában. Most
minden energiámat erre fordítom, hiszen ugye a volt GYISM-bõl kiválik
a kábítószerügyi, a koordináció, a gyermek-ifjúsági ügyek, fogyatékos
ügyek, és átkerül majd a létrejövõ új minisztériumba, Göncz Kinga
miniszter asszony irányítása alá, de ennek személyi konzekvenciái is
vannak. Többen mennek el, zajlik az osztozkodás.
Kaszala: Mikor leszel döntéshozó helyzetben, mert ugye Gyulai Zsolt is azt
mondta, hogy abban bízik, végre határozatokat tudsz majd meghozni.
Ábrahám: Közjogilag akkor, amikor az a jogszabály hatályba lép,
amelyik felsorolja az új minisztériumokat és a nemzeti sporthivatalt,
meghatározza a feladat hatáskörét, benne az elnökkel, és ettõl kezdve
aláírhatok. Az más kérdés, hogy miután fölállt ez a hivatal, nekem azért
a folyóügyeket folyamatosan át kell vennem, meg kell ismernem,
nyilván vaktában nem tudok aláírni semmit.
Csisztu: Milyen terveid vannak, hogy az olimpiai bajnokokat nevelõ
mûhelyek, vezetõk, edzõk elõtérbe kerüljenek, és esetleg elfogyjanak azok,
akik mondjuk úgy, a vízfejhez tartoznak vagy tartoztak?
Ábrahám: Akár minisztérium, akár hivatal, azért azt látni kell, hogy
az egyesületek ugye társadalmi szervezetek, önálló közgyûléssel,
szavazási joggal. Se egy miniszternek, se egy miniszterelnöknek, se
egy hivatalvezetõnek nincs ráhatása arra, hogy egy egyesületet ki
irányít, és hogy becsülik meg az ott dolgozó szakembereket, illetve
versenyzõket. Tehát ez nem egy felülrõl jövõ folyamat, hiszen…
Csisztu: Ez világos, csak ugye itt konkrétumokról beszélünk. Mikor lesz az,
– amire Feri is utalt itt az imént –, hogy kiszámítható lesz újra azoknak a
munkája, akiknek az eredményébõl végül is az apparátus többi tagja él?
Csipes: Vagy egész egyszerûen azt mondja a sporthivatal, hogy egyesü-
letek, szakosztályok, kivonul az állam, és akkor tessék magántulajdon
alapú klubokat csinálni. És egy darabig sportoljanak a gazdagok, akik
megtehetik és meg tudják venni a több százezer forintos hajót. Tehát
ez is egy jó…
Kaszala: Csak éppen…
Csipes: Ez is jobb, mint a semmi, amikor nem mondják ki, hogy igazság
szerint már nem nagyon van rátok szükség, de nem is támogatnak
igazán.

158
Ábrahám: Én azért ettõl a helyzettõl messze érzem a mai magyar való-
ságot, itt nem arról van szó, hogy persze gyerekek csináljátok, ha van
pénzetek. Bár megjegyzem, ez külföldi országokban tapasztalható volt.
A rendszerváltás elõtt Magyarországon politikai célkitûzés megmutatni
a hanyatló nyugatnak, hogy itt milyen erõs a sportélet. És azokban az
idõkben a nyugati államokban nem volt állami forrás a pénzre, az
sportolt, aki éppen megszállott volt vagy maga finanszírozta. Most –
amikor ez a jóléti demokrácia elõre tört, és fontos lett az olimpia, hogy
mutassa magát az ország, mert politikai válságok keletkeztek abból,
hogy gyengén szerepelnek a csapatok – kezdtek el pénzeket tolni a sport
finanszírozásába. Magyarországon más irányú ez a folyamat, én azt
hiszem, hogy attól tényleg távol vagyunk még, hogy azt kelljen
mondani bárkinek is: ha van pénzed, akkor sportolj. Inkább pontosan
arról szól az elosztási rendszer reformja, hogy például a szabadidõsport
területén, ha nem is direkt állami beavatkozással, de különbözõ
kedvezmény-rendszerekkel elérni, hogy többek számára váljanak
elérhetõvé a sportolási lehetõségek, a sportlétesítmények, tehát hogy
többen mozogjanak, és több idõt fordíthassanak arra, hogy mozogjanak.
Kaszala: Ez már egy nemzeti érdek is, mert értelemszerûen az egész
ország egészségesebbé válhat.
Ábrahám: Ennek közgazdasági racionalitása van. Egyszer hallottam
Berkes fõorvost – a Sportkórház, az Országos Sportegészségügyi Intézet
az igazgató fõorvosát –, azt mondta: nincsen adata, csak becsült, hogy
éves szinten a magyar orvos társadalom olyan 50 és 100 milliárd forint
között fordít arra, hogy az aktív életmód hiányából fakadó betegsé-
geket gyógyítsa.
Kaszala: Mennyivel egyszerûbb lenne ezeket csak megelõzni. Attila, ezek
szerint a sport nem olyan, mint egy cipõgyár, és nem lesz olyan?
Ábrahám: Biztos, hogy nem. Nem is lehet ezzel mérni.
Csisztu: Bízunk abban, hogy ezzel csak megkezdtünk egy hosszú beszélge-
téssorozatot.
Kaszala: Reméljük, hogy rövidesen majd újra további kérdésekre is tudsz
válaszolni, mikor már valóban a kezedben lesz a kormányrúd.
Ábrahám: Gyuzsó, Feri, szeretném, hogyha továbbra is mögöttem
lennétek. Köszönöm szépen.
159
(Gyuzsó és Feri természetesen továbbra is a címzetes államtitkár mellett
állnak, aki idõközben belemélyült a munkába. Persze nem egyszerû a helyzet,
a kevésbõl ugyanis nem könnyû adni, s bizony egyelõre nem túl bõkezû a
kormány. A Nemzeti Sportstratégia persze formálódik, és dr. Ábrahám
Attilának már a folyóügyekre is van rálátása, noha csak õ tudhatja igazán
mekkora küzdelmet jelenthet ezek ügyvitele a mindennapokban. Idõközben
Gyulai Zsolt újabb sportvezetõi funkciót kapott, 2005. szeptember 1-jétõl az
MTK kajak-kenu szakosztályának szakmai igazgatója lett. Így átélheti
Csipes Feri napi nehézségeit, persze az is igaz, hogy a korábban hiányolt
személyes kontaktus is erõsebb lett, akár saját családját illetõen.
Azt is kinyomoztuk, hogy azóta állítólag az ultipartira is sor került, de hogy
ott mirõl folyt a disputa, vitatkoztak-e a jelenlévõk saját érdekeik szerint, s
hogy egyezõ véleménnyel, vagy csupán üres zsebbel távoztak-e utána, az
maradjon Ábrahámék titka. S az is, hogy ki nevetett a végén...)

160
Mincza Ildikó – Nagy Tímea – Tóth Hajnalka
(Az athéni olimpia elõtt sikerült becsábítani a stúdióba a párbajtõrvívó
hölgyeket – Mincza Ildikót, Hormay Adriennt és Tóth Hajnalkát –, az olimpiai
bajnok Nagy Tímea viszont nem állt kötélnek. Persze megpróbáltuk kideríteni
ennek okát, s az egyik beszélgetés alkalmával végül is kibukott belõle – számára
kabala, hogy ne nyilatkozzon senkinek az olimpia elõtt. Kezdetben sokáig
titkolózott két ok miatt – egyrészt nem szeretett volna megbántani minket,
másrészt úgy vélte, el sem hinnénk, hogy kétgyermekes anyukaként ilyen
babonái lehetnek. Mivel mindketten válogatott sportolók voltunk, természetesen
egyáltalán nem csodálkoztunk Nagy hozzáállásán, elfogadtuk, s mindössze
annyit kértünk, hogy álljon rendelkezésre az olimpia után, bármi is lesz a
végeredmény. Ma már tudjuk, Nagy Tímea második olimpiai aranyát is
megnyerte – könnyedén a francia Flessel ellen, a csapatnak azonban ismét nem
sikerült, olyannyira nem, hogy mindössze 5. helyezést ért el. Leginkább Mincza
Ildikó volt csalódott, akinek elõzetes tervei szerint ez volt az utolsó olimpiája, s
számos világ- és Európa-bajnoki érme mellé végre egy olimpiait is szeretett volna
begyûjteni, Athénban végül is aztán egy 4. és egy 5. helyezést sikerült. Mi pedig
azt szerettük volna kibogozni, miért is nem sikerült ismét, hiszen Athénba a fél
világot körbeverve érkezett a csapat. Esetleg ismét túl nagy volt a hölgyek között
a feszültség, az egyéni rivalizálás? Az olimpia elõtti adásban ugyanis Mincza
Ildikóval és Hormay Adriennel átbeszéltük, mi is hibádzott Sydney-ben, ahol a
4. helyen zártak. Mint kiderült nem volt egységes a csapat, többek között
problémát jelentett, hogy Mincza egyéni trénere irányította az együttest is,
amelybõl ilyen egyéniségek között könnyen alakult ki konfliktus. Azonban úgy
tûnt, mindez a múlté. Az elmúlt négy évben harmonikusan, egységesen készült a
gárda. Szabó Bence jó kapitánynak bizonyult. De akkor mi hiányzott???)
Csisztu: Az athéni események után néhány héttel adta magát a kérdés az

itt ülõ olimpikonokhoz, hogy mennyire fáradtak, kiheverték-e az athéni
eseményeket, sikerült-e feldolgozni akár az örömöt, akár a bánatot, most
azonban már jócskán a szürke hétköznapok zajlanak így három hónappal
az ötkarikás játékok után. Van még valami athéni emlék, vagy elveszik
már a homályban?
Mincza: Már nem tölti ki mindennapjaimat az olimpia, visszazökken-
161
tem a hétköznapokba, ami azt jelenti, hogy ügyvédjelöltként dol-
gozom, de vívni még nem kezdtem el újra, ez egyelõre nem is nagyon
hiányzik. (nevetés)
Kaszala: Ezek szerint fogsz? Ez már egy jó hír…
Mincza: Igen, folytatom, de azt még nem tudom pontosan, mennyi
ideig. Azt viszont biztosan tudom, hogy így egyik napról a másikra
nem vagyok képes abbahagyni. Ez egyébként annak is a függvénye,
hogy mikor jön össze egy kisbaba, ugyanis nagyon szeretnék gyermeket.
Kaszala: Hajni, amikor meghívtunk az adásba, azt mondtad, hogy éppen
edzésre igyekszel. Ez azt jelenti, hogy te már pástra léptél?
Tóth: Nem, nem… (nagy nevetés)
Csisztu: Akkor mi volt?
Tóth: Nekem Ildihez hasonlóan még egyáltalán nem hiányzik a vívás,
de úgy tudom a csapatból a többiek is így gondolják. Fizikális edzéseket
végzek, de ez is inkább csak egy kényszerpálya, mivel nagyon elenged-
tem magam az ötkarikás játékok után, úgyhogy a feljött kilókat igyek-
szem ledolgozni.
Csisztu: Az mit jelent, hogy elengedted magad? Esetleg szigorú diétán
vagy a versenyszezonban?
Tóth: Nagyon kell figyelnem a súlyomra, és ha erre nem érzek késztetést,
mert éppen nincs verseny, hajlamos vagyok arra, hogy kieresszek,
bizony szeretek enni. Ráadásul most még a sportot is eléggé elhanya-
goltam, ami egyébként egyáltalán nem jellemzõ rám, de úgy látszik
annyira kimerített ez a verseny, hogy egyáltalán nem hiányzott semmi.
Kaszala: Kondi, futás, aerobik vagy mi szerepel a fizikai felkészülésben?
Tóth: Kondi és futás, ezeket próbálgatom…
Mincza (piszkálódva): És az aerobikot miért nem próbálgatod, kedves
csapattársam?
Tóth: Hááát… Azt még hanyagolom, sok lenne.
Csisztu: Látom lányok, a hangulat megvan. Szóval nem hiányzik a vívás,
de ha a fizikai és pszichikai együtthatókat nézzük, mondjuk egy tízes
skálán, mennyire meríti le az ember magát egy olimpiával?
Tóth: Pszichésen szerintem teljesen kimerült a csapat, a nullán állunk.
Fizikailag változó, de azt a legkönnyebb visszahozni.
Kaszala: Ildi, te mennyire merültél ki?

162
Mincza: Én fizikailag – talán nagyképûen hangzik, de nem az – egyál-
talán nem fáradtam el, pszichikailag annál inkább. Szerintem még a
nullát sem érem el, õszintén bevallom, átmentem mínuszba.
Csisztu: És ebbõl mennyit szedtél már vissza?
Mincza: Szerintem ezt a legnehezebb kipihenni. Azon veszem észre
magam, hogy napközben is, ok nélkül ideges vagyok és feszült, s tudom,
hogy mindez azért van, mert teljesen lemerültek az akkumulátorok a
szervezetben. Ehhez nagyon-nagyon sok idõ kell, mire visszajön.
Kaszala: Mivel lehet ezt egyáltalán visszahozni?
Mincza: Nem tudom igazán, mert amikor például elmegyünk nyaralni,
és végig pihenek, hiába érzem jól magam, nem tudok igazából
kikapcsolni, nem tudom elengedni magam. Semmi gondom nincs, és
minden ok nélkül rám jön ez a feszültség, szerintem azért, mert még
mindig tart ez a ciklus. Nem is igazán az olimpia, hanem az egész
felkészülés. Kijutni az ötkarikás játékokra, elõtte az edzõtábor, s ott
végigcsinálni az egészet.
Kaszala: Éppen ezt szerettem volna megtudni, hogy ennek a pszichés
fáradtságnak csak a négyéves olimpiai ciklus az oka, vagy az is hozzá-
járul ehhez a pszichés kimerültséghez, hogy az a hûn áhított érem, amirõl
áprilisban itt a stúdióban is beszélgettünk, végül nem jött össze?
Mincza: Biztos vagyok benne. Én csak a saját esetemrõl tudok beszélni,
már majd meghaltam egy éremért, hogy úgy mondjam, és valahol talán
egy kis rész meg is halt bennem. Nem vagyok nagyon elkeseredve,
nem érzem úgy, hogy ez óriási tragédia lenne az életemben, csak
nagyon nehezen tudom túltenni magam rajta. Itt van ez a negyedik
hely és az ötödik a csapatban, pontszerzõ helyek, de ez így nekem
nagyon nehéz, hogy négy olimpián voltam, és végül is nem sikerült
érmet szereznem, holott többször esélyes voltam rá.
Csisztu: Ráadásul ez világversenyeken, sõt világbajnokságokon sokszor
sikerült…
Mincza: Remélem, hogy az idõ ezt is megoldja majd…
Kaszala: Hajnalka, neked mit jelent ez az ötödik hely?
Tóth: Én is többet vártam, sõt többre vágytam. Nagyon sokáig tartott
mire feldolgoztam.
Kaszala: Múlt idõben beszélsz, ez azt jelenti, hogy már sikerült?
163
Tóth: Inkább azt mondanám, hogy új célokat állítottam magam elé, és
most erre próbálok koncentrálni. Mindenképpen folytatom Pekingig, de
addig lesz három világbajnokság is, úgyhogy én már ezekre figyelek.
Kaszala: Ildi, Peking nem merült fel? (nagy nevetés)
Csisztu: Kinéztél a stúdióból, mintha nem is hozzád beszélnénk…
Mincza: Az még nagyon messze van. Nem szeretnék ilyen hosszú idõre
tervezni, mert négy év az nagyon hosszú idõ, fõleg 26 év aktív sportolás
után. Nem szeretnék semmit megfogadni elõre, hogy ott leszek, vagy
nem leszek, szerintem majd az élet hozza, hogyan is alakul.
(A szünetben kiderült, hogy Mincza Ildi döntésének hátterében nemcsak a

hosszú aktív múlt áll, hanem az is, hogy kisbabát szeretne. Jóllehet megálla-
pítottuk, a kétszeres olimpiai bajnok Nagy Tímea is olimpiák között szült, sõt
– mint ahogy korábban ezt elárulta – tudatosan tervezte az olimpiák közé a
gyermekeket, mert így még volt lehetõsége visszatérni, s nem mellékesen két
olimpiai aranyat bezsebelni. Végül is nyolcszemközt is arra jutottunk, hogy
Pekinggel kapcsolatban még bármi megtörténhet, de a legfontosabb a kisbaba.)
Csisztu: Ez a csapat, akitõl már Sydney-ben és most Athénban is érmet

vártak, sõt nyugodtan kijelenthetjük, hogy aranyérmet, végül nem került
fel a dobogóra. Vajon ennek mi lehet az oka? (Mincza rázza a fejét, és Tóth
Hajnalkára mutogat)
Kaszala: Nos, Hajni?
Tóth (nagy sóhaj): Háát… ennek nagyon sok oka lehet. Sydney-ben,
úgy gondolom, hogy a csapat sem alkotott olyan egységet, mint
amilyent kellett volna. Én bátran ki merem jelenteni, hogy ugyan a
felkészülés során voltak kisebb súrlódások, de ez a csapat úgy utazott
ki az olimpiára, hogy egy egységes, jó gárda volt, tehát úgy gondolom,
hogy ez rajtunk most ilyen szinten nem múlott.
Csisztu: Ez az egység megmaradt a játékok végéig is?
Tóth (hosszú síri csend): Én ebbe inkább nem mennék bele, mert mint
tartalék, nem aludtam a faluban, így mi négyen csak a versenyeken
találkoztunk, de azt láttam, hogy vidáman, jó hangulatban jöttek a
lányok, és én is csatlakoztam hozzájuk. Csak azt mondhatom, hogy
ezzel nem volt probléma.

164
Kaszala: Így volt ez valóban, Ildi? Emlékszem, amikor az olimpia elõtt
beszélgettünk, nagy örömmel újságoltátok, hogy végre most egységes a
csapat, nem úgy, mint Sydney elõtt.
Mincza: Igen, semmi olyan ok vagy probléma nem volt, amely igazából
közénk állhatott volna, mindenki próbálta rendezni a saját dolgait,
félretenni minden egyénieskedését, és csak a gárdáért megtenni min-
dent. Úgy érzem, sikerült, nem volt vele gond. Talán a csapatmér-
kõzés után ez egy kicsit félresiklott, de ez annak is köszönhetõ, hogy
nem volt egy kidolgozott tervünk arra, hogy mi van, ha valakinek nem
megy a vívás, és annyira nem megy, hogy le kellene cserélni. Azt
mindenképpen el kell mondanom, hogy csak levívott meccs után lehet
cserélni, és a következõ fordulóra be kell jelenteni ezt a változást. Egy
megkezdett mérkõzés közben csak sérülés miatt lehet váltani. Ezt
nagyon sok együttes kihasználta, olyan látszatsérülést szenvedett az a
sportoló, akinek nem ment a vívás, hogy behozták a tartalékot. Nekünk
erre nem volt kidolgozott tervünk, hogy profin, a helyszínen végre-
hajtsuk. Nem számítottunk arra, hogy ez rögtön az elején elõfordulhat,
éppen Kanada ellen, mert szerintem arra még álmában sem gondolt
senki, hogy a juharlevelesektõl vereséget szenvedhetünk. Persze mindig
úgy kell odaállni, hogy bármi lehet. Ráadásul ez egy olimpia, és a
kanadaiak nagyon tudatosan és okosan készültek ellenünk, velünk
edzõtáboroztak két hétig januárban, úgyhogy nyitott könyvet jelen-
tettünk számukra. Ez az egyik. A másik pedig, hogy van egy nagyon jó
vezetõedzõjük, aki Flesselnek is nevelõedzõje volt – õ nagyon jó meg-
figyelõ, minden egyes apró részletet rögzített, és a kevésbé jó képességû
kanadai csapatot is úgy felkészítette, hogy jobbak lettek nálunk.
Látszott a lányokon, hogy nagyon bíztak a vezetõjükben, míg nálunk
máshogy volt. Nem tudom, milyen egy olimpiai arany után pástra
állni, hiszen még nem voltam olimpiai bajnok, bizonyára nem könnyû
dolog, de valahogy én úgy vártam… No, hogy is mondjam, többet
vártam Tititõl. Lehet, hogy rosszat mondok.
Kaszala: Akkor éppen itt az ideje, hogy megszólítsuk az immáron kétszeres
olimpiai bajnok Nagy Tímeát, aki itt van velünk a vonalban. Elõször
is gratulálunk! Milyen egy olimpiai arannyal pástra lépni a csapatban,
tette fel az elõbb Ildi a kérdést?
165
Nagy (telefonon, hosszú hallgatás után): Hm… Nem szeretnék az olimpiai
aranyérmem mögé bújni a csapat miatt, teljesen mindegy, hogy
arannyal vagy a nélkül léptem ott pástra, egy biztos, az én vívásom
elfogadhatatlan volt. Nyugodtan az egész csapat olimpia szereplését
magamra vállalom, mert mínusz 4-gyel – és teljesen mindegy, hogy
valaki olimpiai bajnok vagy nem – egy magyar válogatott nem vívhat
az ötkarikás játékokon.
Csisztu: És ennek mi lehetett az oka, hiszen valószínûleg nem felejtettél
el vívni egyik napról a másikra?
Nagy: Borzasztóan izgultam, nagyon akartam ezt a gyõzelmet. Végül
is az edzõtáborban, sõt egész évben a csapatra koncentráltam. Már a
pástra lépés elõtt sokkal idegesebb voltam, mint szoktam, illetve,
mint az egyéni elõtt. Valószínûleg ennek tudható be, hogy azokat az
akciókat, amelyeket elképzeltem – amikor végre volt valami gondola-
tom –, képtelen voltam kivitelezni.
Kaszala: Esetleg az esélyesség terhe jobban nyomhatott? Emlékszem rá, hogy
amikor az olimpia elõtt ketten beszélgettünk, azt mondtad, csak a csapatra
készülsz, az egyénivel nem is foglalkozol, mert magadat nem tartod esé-
lyesnek, annál inkább a csapatot, amely jóval jobb, mint elõtte bármikor?
Nagy (elgondolkodva): Nem hiszem, hogy az esélyesség, mert ez nekem
már a harmadik olimpiám volt, s mindegyiken volt sanszunk. Atlan-
tában voltunk például a legesélyesebbek, de Világ Kupákon és világbaj-
nokságokon is, akkor ez miért nem nyomasztja az embert. Nem
akarom erre fogni, én inkább a görcsös akaratra fognám, ha indokot
kellene keresni.
Csisztu: Ildi, ez akkor neked, mint csapattársnak elfogadható?
Mincza: Igen, én nem is azt mondtam. Mindenki tudja, hogy van
olyan idõszak, amikor nem megy, bármikor lehet hullámvölgy, aki
vívott már csapatban, tudja jól, hogy ebbõl ráadásul nehéz kikeve-
redni, hiszen három asszót vívunk. Nekem inkább azzal volt a gondom,
amit az elõbb elkezdtem: ez pedig a csere lehetõsége. Titit éreztem
annyira profinak, hogy ha tudja magáról, hogy ennyire nem megy
neki, akkor be kellett volna vállalnia: jöjjön be Hajni. Nekünk nehéz
szólni egy kétszeres olimpiai bajnoknak, mint csapattárs én nem
mondhatom, hogy Titi gyere le, áh, eszembe sem jutna. Azt viszont

166
tudom magamról, érzem, ha nem megy, ha nem tudok tust adni.
Most utólag persze okosak vagyunk, de lehet, hogy ki kellett volna
használnunk ezt a lehetõséget. Elképzelhetõ, hogy akkor sem jutunk
éremhez, mégis van egy esély, amit ki tudunk használni.
Kaszala: Beszéltetek errõl már az olimpia óta egymás között?
Mincza: Igazából nem is volt alkalmunk arra, hogy találkozzunk, min-
denki ment a maga útján.
Kaszala: Tehát akkor mindez itt elõször a Riválisban esik meg….
Mincza: Igen, ez az elsõ alkalom.
Csisztu: Hajni, te hogy érezted akkor ezt a fajta tehetetlenséget, hogy egy
másik fajta taktikával esetleg segíthettél volna, de így végül is nem?
Tóth: Igen, talán ezért volt nekem is nehéz feldolgozni. Úgy jöttem
haza, hogy ez a csapat nem tett meg mindent annak érdekében, hogy
jobban szerepeljünk, hiszen én nem kerültem be ekkor. Igen, amit Ildi
is fejtegetett az elején, erre jobban fel kellett volna készülnünk. Fel
kellett volna készülnünk arra, hogy ha valakinek ennyire rosszul megy,
mondjuk, hogy kapjon a lábához…
Csisztu: Ezek szerint nem is volt alternatíva, hogy mi lenne, ha…
Inkább már az éremért folyó csatára koncentráltatok?
Tóth: Felmerült, ha valakinek rosszul megy, akkor majd úgy csinál,
hogy… Ezt azonban soha nem próbáltuk el, praktikusan. Hogy is fájjon
a lába, hogy essen el. Szomorú, hogy errõl kell beszélnünk.
Mincza: Ebben nagy mesterek az olaszok és a franciák, nagy színészek.
Minden apró momentumot ki tudnak találni. Sajnos – bár lehet, hogy
ez nem is baj –, de a magyar versenyzõkre egyáltalán nem jellemzõ,
hogy ezt a fajta színészkedést a páston használják.
Kaszala: Titi, kinek a hatásköre az, hogy egy kétszeres olimpiai bajnokot
lecserélnek, vagy esetleg sérülést produkál? Kapitányi döntés, vagy neked
kell bejelentened, megvitatni a többiekkel, vagy esetleg ez egy olyan presz-
tízsveszteség a csapatnak, hogy jobb, ha be sem következik? És ott az
adott szituációban egyáltalán felmerült-e benned?
Nagy: Engem nem érdekel, ha presztízsveszteség, mert a csapat ugye
ezzel nem veszít a presztízsébõl, mert inkább legyen egy olimpiai
bajnok nélkül érmes, mint egy olimpiai bajnokkal ötödik. Nekem
Szabó Bence jelezte az utolsó asszóm elõtt, ha annyira nem megy a
167
vívás, akkor sérüljek meg. Úgy is mentem fel a pástra, ha ez így lesz,
akkor valamiféle spárgát bemutatok, de mivel az utolsó asszóban az
utolsó percig 2-0-ra vezettem, és utána lett az állás az, ami – akkor
úgy éreztem, hogy visszajött a vívás a kezembe, kivívtam már magam-
ból a rosszat. 2-0-nál természetes, hogy nem fordult meg a fejemben a
sérülés, de az utolsó percben két nagyon buta tust kaptam, így lett 2-2.
Igazából amiatt nincs lelkiismeret-furdalásom, hogy nem sérültem le,
mert ebben a helyzetben úgy gondolom, hogy jól döntöttem akkor.
Most így utólag persze azt gondolom, hogy le kellett volna jönnöm,
de akkor 2-0-nál nem érzékeltem, hogy ebbõl csak egy döntetlen lesz.
(S elkezdõdött a stúdióvita, mit is kellett volna tennie Titinek. Mikor és hogyan

kellett volna lesérülnie, ha igen, egyáltalán. Felvetõdött, hogy a kapitánynak is
korábban kellett volna-e szólnia, s hogy Titinek meben mikor kellett volna felis-
mernie, hogy valamim nincs rendben...)
Kaszala: Nem lehetett volna elõbb felkészülni erre, stratégiákat kidolgozni,

hiszen volt számos világverseny, Európa-bajnokság, világbajnokság, Világ
Kupák vagy ennyire biztosak voltatok abban, hogy Kanada a negyed-
döntõben simán verhetõ?
Mincza: Bármennyire is jobbak vagyunk papíron, az emberben mindig
benne van tudat alatt, hogy bármi lehet, hiába is vagyunk abban
biztosak, hogy mi nyerünk. Itt hajszálakon múlik minden, igaz, hogy
technikailag jobbak voltunk, de szerintem mindenkiben benne volt,
hogy nem szabad Kanadát lebecsülni, pláne egy olimpián. Hiába
voltunk Eb-n, vb-n, vk-on, egy olimpián mindig másképp vív min-
denki. Az biztos, hogy nem úgy álltunk oda: na, ez zsebben van. Az
elmondható azonban, hogy nem dolgoztunk ki stratégiát, de nem
hiszem, hogy ez is a versenyzõ dolga. Úgy vélem, hogy erre a veze-
tõknek, a körülöttünk lévõknek kellett volna jobban odafigyelniük.
Az egy dolog, hogy azt mondják, sérüljünk le, de azt hihetõen végre
is kell hajtani. Talán errõl többet kellett volna beszélnünk elõtte.
Csisztu: Elegendõ volt-e a stratégiai repertoár, mert Ildi szavaiból úgy
veszem ki, hogy nem. Meglepett benneteket, hogy Kanada ennyire le-
rohant?

168
Tóth: Abból a szempontból speciális volt ez a verseny, hogy más világ-
versenyeken be lehet cserélni a tartalékot, aki nem is tartalék, hanem
normális csapattag. Igen, erre jobban fel kellett volna készülni, tulajdon-
képpen ezzel mi egyáltalán nem is foglalkoztunk.
Csisztu: Volt a tudás meg a rutin, de egyéb az arzenálból nem volt…
Tóth: Igen, mi is ebben bíztunk, de ez nem volt elegendõ. Igenis gyako-
rolnunk kellett volna, hogyan nyúljunk a lábunkhoz, hogyan essünk
össze.
Kaszala: Titi, te hogy láttad mindezt, s egyáltalán hogyan értékeled az
edzõi oldalt?
Nagy: Igazat adok a lányoknak, valóban nem voltunk arra felkészülve,
hogyan kellett volna eljátszani egy sérülést, de azt is hozzá szeretném
tenni, hogy amíg a kanadaiak egy hétig Tatán edzõtáboroztak, és ott
vívtunk csapatversenyt, addig – és ezzel elképzelhetõ, hogy megsértem
a magyar edzõket –, a mieink nem voltak velünk, míg a juharlevele-
seknél bõszen jegyzetelt a tréner. Ez persze egy olyan dolog, amely így
utólag (óriási sóhaj), hát hogy is mondjam…, az embernek rosszul esik.
Szóval az edzõknek ott kellett volna ülniük, persze igaz, hogy közben a
férfi párbajtõrrel is kellett foglalkozniuk, és egyéb dolguk is volt, de ez
akkor is egy furi dolog volt számomra.
Csisztu: Olyannyira érdekes ez, hogy korábban Ildi is említette, hogy
az edzõi oldalról nem tartotta elegendõnek a támogatást. Egy picit
avassatok be minket abba, hogy egyáltalán hogyan tartjátok egy csapat-
verseny során egymással a kontaktust, edzõ-versenyzõ hogyan kom-
munikál, s mondjuk a páston, esetleg éppen vert helyzetben lévõ versenyzõ,
mit tesz, mit tehet odafenn?
Mincza: Úgy érzem, aki a páston van, az csak magára számíthat.
Külsõ segítséget csak egymástól kaphatunk, bekiabálással. Amikor a
bíró „álljt” mond, akkor van egy pillanat arra, hogy odaszóljon az
ember – menjél, hagyjad vagy nyomjad, szóval csak ilyen egyszerû
dolgokat. A pást mellett egyébként van egy elkerített rész, ahol az
éppen nem vívó sportolók ülnek, illetve a szövetségi kapitány és a
vezetõedzõ. Az orvos bent ült? Már nem is emlékszem.
Tóth: Nem, nem lehetett ott.
Mincza: Igen, csak ketten voltak ott, Szabó Bence és Nedeczky György.
169
Kaszala: Ez azt jelenti, hogy az edzõkkel csak akkor tudtok beszélni,
amikor éppen cseréltek?
Tóth: Inkább kiabálni szoktak, mert ezt egészen addig lehet, amíg le
nem állítja a bíró, de ezt az olimpia kivételével nem nagyon veszik
komolyan.
Csisztu: Akkor volt ilyen vagy inkább csönd volt?
Mincza (nagy hallgatás): Én inkább a csöndre emlékszem.
Kaszala: Titi, te hogyan idézed fel mindezt?
Nagy: Nekem saját edzõm, Kulcsár Gyõzõ próbált tanácsot adni,
amikor mínusz 3-mal lejöttem az elsõ asszóm után. Mondta, hogy
legyek kevésbé görcsös, és vívjak nyugodtabban. Ezt persze edzõi
utasításra aligha lehet megoldani, vagy sikerül pszichésen vagy nem.
Kértem Hajnit, hogy kiabálja nekem azt, hogy mozogjak, mert
éreztem, hogy nagyon leragadtam a földhöz. Meg is tette szegény, de
képtelen voltam végrehajtani.
Tóth: Igen, így volt, de visszatérve, valóban többet vártunk a szakve-
zetéstõl.
Kaszala: Mindez hogy volt az egyéni verseny során, jobban tudták oldani
a feszültséget, a görcsöt? Többet segítettek?
Nagy: Ott valahogy nem volt ez a görcsösség. Ezt annyira nehéz
megfogalmazni és megérteni egy nem vívó embernek. Amikor a
hangyák jó irányba mentek, és ott maradtak egy helyen, amikor az
ember nem akar nagyon, nem görcsös, csak arra az egy feladatra
figyel, hogy azt az egy tust vagy azt a 15-öt beadja. Olyan, mint
amikor az ember nagyon szerelmes, majd nagyon csalódott, vagyis
én ezalatt a két napos vívás alatt a fönn és lenn érzést teljesen átéltem,
megjártam a mennyet és a poklot.
Csisztu: Ugye ti a nagy csöndet említettétek, de hogyan képzeljük el a
másik oldalt?
Mincza: A kanadaiakról már szóltunk, ott a francia edzõ összefogja a
csapatot, minden egyes lépésüket figyeli, és megmondja, mit tegyenek,
mit ne tegyenek. Az olaszoknál például folyamatosan ugrálnak körü-
löttük, jönnek-mennek, de az amerikaikat is pozitív példaként tudom
említeni, akik számomra meglepõ módon nagyon sikeresen szerepeltek
ezen az olimpián – ugye nem egy nagy vívónemzet. Láttam a karded-

170
zõt, egyszerûen fantasztikus volt, a föld fölött ugrált 50 centivel. Üvöl-
tött, kiabált, gyakorlatilag együtt vívott a versenyzõvel a pást mellet.
Csisztu: Ez annyira átjön egy versenyzõnek, hogy extra löketet ad?
Mincza: Lehet, hogy én különc vagyok ebbõl a szempontból, de én ezt
irigylem. Úgy gondolom, hogy ez a versenyzõnek önbizalmat ad. Ha
látványosan is mellette vannak, az nagyon sokat jelent, õt magát fel-
emeli, az ellenfelet pedig kicsit lenyomja.
Kaszala: Ildi különc ebbõl a szempontból, vagy Timi ez a te számodra is
fontos?
Nagy: Számomra kevésbé van jelentõsége, hogy ugrálnak-e körülöttem.
Nekem az hiányzik, hogy az egésznek nem volt egy taktikai felépítése.
Emlékszem rá, hogy Havannában, amikor már mindegy volt, hogy
nyerünk vagy nem, én mondtam a lányoknak, hogy gyakorolni fogok,
méghozzá a flasht. Õk persze jelezték, hogy nyugodtan. Nekem ez
hiányzik, hogy bizonyos versenyszituációkban feladatot kapjak, bizo-
nyos dolgokat kipróbáljak, gyakoroljak. Valahogy fontos, hogy mindent
egy papíron összegezzek, mit csináltunk elõtte, hogy állítottuk össze a
csapatot. Mindenesetre én nem szeretném erre fogni, nekem nem ezért
nem ment a vívás, ez csak az én saját balhém, ha mondhatom így.
Kaszala: Hajni tartalékként ott ültél a lányokkal… Te mit láttál onnan,
mennyire lett volna szükség az elõbb említett dolgokra, segítségre, tak-
tikára?
Tóth: Igen, a csapat mellett ültem, az láttam, amit a többiek, meg a
szurkolók és az edzõk is. Ezen mindenképpen változtatni kellene,
felrázni a lányokat, vagy sérülés esetén bedobni engem. Az az igazság,
hogy amikor az ellenfél elkezdett vezetni, én úgy gondoltam, hogy
becserélnek, hiszen támadó típus vagyok. Látványosan elkezdtem
ugrálni, melegíteni, hogy a szövetségi kapitány is lássa, és ne gon-
dolja azt, hogy engem ez váratlanul érne.
Csisztu: Észrevetted, hogy ezt õ észrevette? Mintegy jelként értékelte
esetleg, hogy cselekedni kellene?
Tóth: Biztos, hogy látta, mert mellette ugráltam, de nem került szóba,
hogy valamilyen szerepet kapjak.
Kaszala: Ildi, mennyire voltál biztos magadban, hiszen – ha jól emlékszem – a
közepén egyenlítettél, a végén pedig úgy álltál föl, hogy kettõ volt a hátrány?
171
Mincza: Igen, volt ilyen, de olyan is, hogy kettõt hozzátettem, és
négy lett a hátrány. De bíztam magamban, abban, hogy meg tudom
fordítani. Pedig reggel nagyon ideges voltam, Hajni tudja, meg sem
bírtam szólalni. Ez azért zavart, mert vívtam már eleget, vagyok elég
rutinos, de úgy éreztem, ennek a csapatnak ez az utolsó nagy esélye
arra, hogy valamit elérjen. Tartottam Kanadától is, nem akartam a
lányoknak mondani, se mutatni, de hát ezt nem nagyon lehet palás-
tolni. Borzasztó ideges voltam, de ahogy felléptem, megnyugodtam,
jól is ment a vívás, ezért a végsõkig bíztam abban, hogy meg tudom
fordítani.
Csisztu: Fájdalmas dolog itt az olimpia után beszélni minderrõl, jobb lett
volna egy vb vagy egy VK után, de mégis milyen tanulságot lehet ebbõl
levonni a jövõre nézve, hogyan lehet ebbõl építkezni?
Tóth: Elmondtam a véleményemet a szövetségi kapitánynak, bár nem
közelítettek az álláspontok, mégis megnyugodtam attól, hogy ki-
mondtam. A jövõben az egyénire koncentrálok, leginkább azért is,
mert nem tudom, hogy ki fogja folytatni a többiek közül. Én vagyok
a legfiatalabb, én biztos, hogy négy évig még nem hagyom abba.
Szerintem az utánunk jövõ generáció kicsit gyengécske, én tehát az
egyéni szereplésre fektetem a hangsúlyt.
Nagy: Hadd térjek még vissza egy másodpercre Hajnihoz. Szerintem a
szövetségi kapitány észrevette a látványos ugrálást, hiszen Bence szólt
nekem, hogy cserélhetek. Ezt semmiképpen nem szeretném Bence
nyakába varrni. Ami a jövõt illeti, most mindenképpen szeretnénk egy
harmadik csemetét a férjemmel. Nem kizárt, hogy nekivágok Peking-
nek, sõt egyre inkább bennem van, hogy megpróbálom, ebben pedig
komoly szerepet játszik, hogy ez a csapat úgy sikerült, ahogy sikerült,
az én szám íze is keserû, függetlenül attól, hogy egyéniben gyõztem. Ez
az arany egyáltalán nem olyan fényes, mint amilyennek lennie kellene,
mert a másik három lánynak mellettem nem sikerült az érem.
Mincza: Azt, hogy a tanulságokat hogy sikerül levonni, nem tudom,
mert én Sydney után is azt hittem, hogy sikerült, de most sem jött
össze a csapatnak. Nem tudom, ezek szerint még keresni kell az
okokat, mert itt négy technikailag jól képzett vívóról van szó,
egyszer csak ki kell találnunk, miért nem megy nekünk.

172
Kaszala: Közületek nem lehetne egy vezéregyéniség?
Mincza: Nem tudom, hogy az a jó, ha demokrácia van, vagy ha király-
ság. Azt mondják, a demokrácia azért jó, mert még nem találtak ki
jobbat. Igazából nem vagyok elég okos, hogy rájöjjek, hol a hiba.
Csisztu: Zárszóként annyit, azt azért ne feledjük el, hogy ennek a csapat-
nak, ha az elmúlt három olimpián nem is sikerült, de rendkívül jó
teljesítményt nyújtó gárda, világbajnoki, Európa-bajnoki címekkel és
Világ Kupa-gyõzelmekkel.
Kaszala: Nem is kívánhatunk mást, mint hogy tartsatok ki Pekingig.
(A lányoknak jót tett, hogy kibeszélték magukat az adásban, már utána a

büfében felszabadultabbak voltak, meg is jegyezték: eddig együtt még nem
beszélték így át az olimpián történteket, annak pedig kifejezetten örültünk,
hogy Nagy Tímea – aki korábban pályafutása befejezését tervezte – itt a
mûsorban jutott el oda, és jelentette be újabb olimpiai részvételi szándékát,
méghozzá a csapat miatt. A szövetségi kapitányt külföldi tartózkodása miatt
nem értük utol, hiszen a kör így lett volna teljes. Késõbb viszont kaptunk a
lányoktól egy telefont, hogy az eseménytõl távolodván újra leültek, és
átbeszéltek mindent. Az elmúlt esztendõ persze óriási fordulatokat hozott – a
Rivális hármasából csak Tóth Hajnalka maradt páston, aki ráadásul
megmentette a magyar vívósport becsületét, hiszen a zalaegerszegi Európa-
bajnokságon egyéniben ezüstérmet szerzett, mint ahogy az olimpiai 2. kardozó
Nemcsik Zsolt is a dobogó második fokára állhatott.
Mincza Ildikó a jogi pálya mellett nem távolodott el a vívástól. Az a furcsa
szereposztás jutott neki, hogy kis híján Szabó Bence szövetségi kapitány
felettesévé vált, hiszen elnökségi tag lett a vívószövetségben. Élete másik
legnagyobb terve is úton van, anyai örömök elé néz, ezért egyelõre felfüggesztette
az aktív vívást. A nyári zalaegerszegi EB után be is kapcsoltuk mûsorunkba,
de tõle nem tudtunk olyan hosszú távú ígéretet kicsikarni, mint a kétszeres
olimpiai bajnok Nagy Tímeától. A kontinensviadal utáni adásból egyébként
az is kiderült, hogy a rossz nyelvek ellenére egységes a magyar vívótársa-
dalom. Akadtak ugyanis hangok, melyek szerint nem drukkolnak egymásnak
a versenyzõk, s bizony arra is fény derült, hogy néhány vívónk Eb-szerepléstõl
való eltiltása is „megérdemelt” volt, mert megszegtek bizonyos – az edzõtábo-
rokra és egyéb más versenyekre vonatkozó – szabályokat. Az átalakult
173
vívószövetség célja, hogy biztos anyagi és erkölcsi bázist adjon tehetséges
versenyzõinknek.
További örömteli hír, hogy Nagy Tímea harmadik gyermekének is életet
adott. S ha hihetünk a jól bevált szisztémának, akkor ez esetben egy sima,
egy fordított – vagyis egy gyermek, egy olimpiai arany. Reméljük, ez a minta
Pekingben is folytatódik. Már csak annál inkább, mert Titi õsszel edzésbe
állt.)

174
Speciális Olimpia
(A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 1988. február 15-én ismerte el a speciális
olimpiai mozgalmat – mint a világ egyetlen sportszervezetét –, amely nevében
viselheti az olimpia kifejezést. Jelenleg több mint 1 millió fogyatékossággal élõ
sportoló versenyez 26 téli és nyári olimpiai sportágban.
Idehaza talán 2003-ban kapták fel elõször legtöbben a fejüket, amikor a nyári
dublini speciális játékok elõtt Magyarországot is érintve jutott el az olimpiai
láng Írországba. Rengetegen futottak vele a fõvárosban, hatalmas örömünnep
volt mindenhol, mi pedig folyamatosan jelen voltunk, forgattunk, dolgoztunk a
helyszíneken. Majd érkeztek a jobbnál-jobb hírek, miszerint a magyarok sorra
nyerik az érmeket, tucatszámra szállítják az aranyakat. A személyes
tapasztalás óta még inkább figyelemmel kísérjük a mozgalmat, a versenyzõket,
tartjuk a kapcsolatot a vezetõséggel, így teljesen természetes volt, hogy vendégül
látjuk a magyar különítményt – Lengyel Lajos, MSOSZ-elnököt, Malek
Erzsébet, mûkorcsolya-szakágvezetõt és Lakatos Alexandra, 14 éves olimpiai
bajnokot –, amikor hírül vettük, hogy a 2005-ös február-márciusi naganói téli
olimpián 11 arany, 11 ezüst és 8 bronzérmet gyûjtöttek be. És még mondják,
hogy mi nem vagyunk téli sport nemzet.)
Lengyel: Ez volt a legfényesebb szereplés a téli speciális olimpiák törté-

netében, hiszen négy évvel ezelõtt Alaszkában kevesebb érmet nyer-
tünk. Arra azonban még szeretném felhívni a figyelmet, hogy a sok érem
mellett öt negyedik, öt ötödik és egy hatodik helyezést is elértünk.
Csisztu: Tehát pontszerzés is volt bõven.
Lengyel: Volt, bár a speciális olimpián belül nem mérik az országok
közötti rangsort, ennek megvan a maga mottója is, hiszen nem szeret-
nénk különbséget tenni a nemzetek között.
Kaszala: Itt ül velünk egy olimpiai bajnok is, Lakatos Alexandra. Ha jól
tudjuk, akkor te 1 arany, 1 ezüst és egy bronzérmet nyertél gyorskorcso-
lyában. Milyen távokon?
Lakatos (megilletõdve): 200 m-en nyertem az aranyat, 500-on az ezüstöt
és 300-on a bronzot.
Csisztu: Mikor kezdtél el a gyorskorcsolyázással foglalkozni?
Lakatos: 2-3 éve körülbelül. Imádok korcsolyázni, mindig is az volt a
175
vágyam, hogy a gyorskorcsolyát ûzhessem, nem is reméltem, hogy
ilyen gyorsan kijutok az olimpiára.
Kaszala: Erzsébet, egy pici segítséget kérnénk, hiszen jó lenne számba
venni az olimpiai sportágakat. Hogy néz ki maga a rövidpályás gyors-
korcsolya itt a speciális téli olimpián?
Malek: Tulajdonképpen ugyanúgy, mint a rendes short track. A pálya
ugyanakkora, tehát egy 111 méteres körrõl van szó, és azt korcso-
lyázzák körbe a versenyzõk a különbözõ métereknek megfelelõen.
Persze nálunk más távok vannak: 111, 222, 333, 500 és 1000 méteren
versenyzünk.
Kaszala: És a feljutásos rendszer is ugyanaz, van negyeddöntõ, elõdöntõ,
középdöntõ?
Malek: Nem, nálunk teljesen más a lebonyolítási rendszer, itt divízio-
nálás van. Ez azt jelenti, hogy egy elõfelmérés után megpróbálják a
közel azonos képességû versenyzõket egy döntõbe tenni.
Lengyel: Az értelmi fogyatékosság mellett ugyanis egyéb problémák is
lehetnek. Például volt olyan versenyzõ, akit vezettek, mert még vak
is volt, de neki is sikerült megtennie az 500 méteres távot.
Csisztu: Fantasztikus. Ez tényleg nagyszerû.
Kaszala: Gyorskorcsolyáról beszélünk. Milyen felszerelés szükségeltetik
itt, hasonlóan sisak, futóruha, térdvédõ, short track kori?
Malek: Igen, és itt szeretnék is köszönetet mondani a válogatottnak,
a short track válogatottnak, mert õk segítettek ennek beszerzésében,
a speciális bukósisakot meg a vágásbiztos nyakvédõt Hollandiából
hozták nekünk, a ruhát tulajdonképpen méretre csináltattuk, mint a
nagyok. A korcsolyában volt különbség, mindössze két versenyzõnk
indult short track koriban, hosszúban, a többiek hokikoriban.
Csisztu: Szandra, te?
Lakatos: Én hokikorival mentem. Short trackkel aligha tudnék korizni,
mert nemcsak hosszú a pengéje, hanem oldalra is ki van téve, tehát
nem középen van a penge. Nagyon nehéz vele menni, speciális tech-
nikát igényel, de remélem, egyszer majd megtanulom.
Kaszala: Ezt tanúsíthatom, hiszen 15 évig ûztem ezt a sportágat. Lépjünk
tovább, mûkorcsolya, ez az öt speciális olimpiai sportágból a második.

176
Malek: Ugyanígy divízionálunk, tehát képességek alapján felmérik a
versenyzõket. A többi dologban megegyezik a mûkorcsolyával.
Csisztu: És melyek a követelmények, ha a divíziók kialakultak?
Malek: Több csoport van, mindenütt más az elvárás, minden szinten
más gyakorlatot, figurát kell bemutatni, például halacskázni kell
vagy megállási formákat elõadni. Meg van szabva, hogy amiben a mi
lányaink indultak, a 2-es kategóriában, ott például a kadetugráson
kívül más ugrás nem megengedett. Tehát az már egy felsõbb szintet
jelent.
Csisztu: És akkor ezt úgy kell elképzelni – nyilván a kategórián belül
vannak kritériumok –, hogy például egy rendes, klasszikus mûkorcsolya
versenyprogramot is futnak?
Malek: Hogyne. A kötelezõ gyakorlatokat megcsinálják, utána kialakul
egy rangsor, és következik a szabadprogram, a kûr, természetesen
zenére. A legalsó szinten, ott 60 másodperc a zene ideje. Két kislányunké
például másfél perc lehetett. A kötelezõk nem voltak egyszerûek: elõre,
hátra haladás, „T-stoppal” megállás, nyolcas alakban koszorúzás az
óramutató járásával megegyezõ-ellentétes irányban, ez kétszer egymást
követõen. Magában a kûrben van 10 elem, amelybõl választani lehet, és
azt is megszabták, hogy 2-es szinten nem lehet mondjuk „axel”-t vagy
bármilyen bonyolultabb ugrást betenni.
Kaszala: A mi lányunk mivel nyerte az aranyérmet?
Malek: A kadettel.
Lengyel: Ez két tünemény kislány volt, ráadásul a mezõny legfiatalabb
tagjai voltak a maguk 11 évével… És csodálatos kûrruhában voltak,
úgyhogy elkápráztatták a nézõközönséget.
Malek: Igen, Pavuk Viki anyukája varrta, nagyon köszönjük neki.
Kaszala: Haladjunk tovább akkor a sportágakban, a padlóhoki a követ-
kezõ. Azt hiszem, ez egy újdonság.
Lengyel: Itt Magyarországon újdonság, de a speciális olimpián már
régóta van, mi már harmadszorra próbáljuk ki, hiszen a harmadik
olimpián veszünk részt, elõször Torontóban, utána Alaszkában és most
pedig Naganóban. Torontóban, az elsõn olimpiai bajnok lett a csapat,
Alaszkában a negyedik, és hála istennek most nagyon-nagy küzdelem
után a Cseh Köztársaság válogatottját aranygóllal verték meg a fiúk.
177
(A szünetben Alexa sokat mesélt japán élményeirõl, s látszólag tényleg
elkápráztatta az, amit ott tapasztalt. Az adáson kívül sokkal bátrabb volt
ez a kedves, fiatal hölgy, akirõl mi magunk is úgy gondoltuk volna: idõvel
nyugodtan rajthoz állhatna a valódi téli olimpián is.)
Csisztu: Gratulálunk a gyõzelemhez. Egy kicsit avassatok be a sportág

rejtelmeibe!
Lengyel: Hasonló a jégkoronghoz, csak teremben és padlón játsszák,
gyakorlatilag egy filckorong a labda, ami középen lyukas, és ezt egy
seprûnyélszerû ütõvel próbálják terelgetni. Ugyanúgy van kapus. És
sorok is, mint a hokiban. Gyakorlatilag 3x9 percig tart egy mérkõzés.
Kaszala: Tehát akkor 3 harmad van itt is..
Lengyel: Így van. Minden harmad után van 2 perc szünet, utána lehet
folytatni a mérkõzést. Nagyon-nagy erõbedobást igényel a fiúktól,
hiszen a pálya 44 méter hosszú, 24 méter széles, és másodpercenként
változik a helyzet. Test-test elleni küzdelem van. Úgy látom, hogy a
speciális olimpián belül – ha veszem a téli és a nyári sportágakat is –
ez az egyik legizgalmasabb és legérdekesebb. Ezt talán még merném
ajánlani a televízióknak is, hiszen egy látványos sportágról van szó.
Kaszala: Hányan vannak egyszerre a pályán?
Lengyel: Egy kapus, két hátvéd és öt csatár. Elõször itt is felmérõ
mérkõzések vannak, ez alapján egy elõcsoportba sorolják õket –
Naganóban négy csapat volt egy divízióban –, és azok gyõztesei
kerültek a divíziós döntõbe, ahol Brazília, Mexikó és a Cseh Köztár-
saság volt az ellenfél. A csehekkel egyébként már korábban is össze-
találkoztunk. Az utolsó meccs volt a legnehezebb, hiszen az utolsó
percig 2-2 volt, nagyon-nagyon kemény küzdelem… A harmadik
hosszabbításban sikerült a gyõztes gólt beütnünk.
Csisztu: Ugye itt a mûkorcsolya, a gyorskorcsolya, sõt most már a padló-
hoki kapcsán is beszéltünk különbözõ csoportokról, divíziókról. Mi alapján
alakul ez ki? Férfi, nõi és kor szerinti megoszlás is van?
Lengyel: Igen, a speciális olimpiát 8 éves kortól engedélyezik ûzni, és
innen felfelé ez kortalan, tehát a divíziókat késõbb kor, nem és képes-
ségek szerint osztják be. Alapkritérium, hogy a versenyek elõtt egy
elõselejtezõt vívnak a sportolók, illetve a beadott idõeredmények

178
alapján számítógép osztja be õket a divíziós döntõbe. Ami még
nagyon lényeges, hogy egy divízióban 3-nál kevesebb versenyzõ nem
lehet, de 8-nál több sem, és divízión belül hirdetik ki a gyõzteseket.
Ezeket természetesen úgy kell érteni, hogy minden divíziónál nagyon-
nagy különbségek vannak a képességek között.
Csisztu: Ahogyan azt a korábbiakban említetted, az alapkritérium a
szellemi fogyatékosság, de azért vannak további kategóriák is.
Lengyel: Igen, az értelmi fogyatékosság mellett van a gyengénlátás, a
hallás- illetve a mozgássérültség. Ezek szintén külön kategóriákat
képezhetnek a versenyen belül. Több ilyen szám volt most kint is,
többek között az eddig elhangzott gyorskorcsolyában. Ahogy emlí-
tettem, volt több értelmi fogyatékos és vak gyerek, akit az edzõ
kísérhetett egy vezetõkötéllel, de ugyanígy a mûkorcsolyában, illetve
a síben is voltak olyan versenyzõk, akik mozgássérültek voltak, még
a sítalpat is speciálisan képezték ki számukra, hogy végig tudjanak
menni a pályán. Az alpesi sí a negyedik sportág: van mûlesiklás, lesiklás
és óriás mûlesiklás.
Kaszala: Ebben is volt magyar versenyzõ?
Lengyel: Igen, négyen. Két fiú, két lány, és itt is fényes sikereket értünk
el, hiszen az egyik leány, Tóth Szilvia 2 aranyérmet nyert, az egyik fiú
2 ezüstérmet, a másik lány 1 arany, 1 bronzot és a negyedik fiúnk,
pedig 3 ötödik helyezést szerzett.
Kaszala: Van még egy sportág: a hófutás. Igazi újdonság…
Lengyel: Elõször Alaszkában, a téli olimpián láttuk, akkor ismerked-
tünk meg vele. Maga az eszköz, amit a lábra kell csatolni, nagyon
régi, vadászatnál használták, hiszen az alaszkai nagy hósíkságon,
jégmezõkön ezzel tudtak közlekedni. Ezt hozta be a speciális olimpia
sportágként. A gyengébb képességûeknek 25, 50 méteren, középsú-
lyosoknak 100, 200, míg a felsõ kategóriában egészen 1600, 5000
méterig mennek a versenyszámok. A hófutást négy éve honosítottuk
meg Magyarországon, és négy versenyzõnk állt rajthoz Naganóban.
Csisztu: Méghozzá szakadó hóban…
Lengyel: Igen. Festõi környezetben rendezték meg a versenyt, de végig
szakadt a hó. Óriási esélyessel indult 200 méteren Börsvölgyi Alexandra,
mindenki bízott a gyõzelmében. A viszontagságos idõ miatt nem haladt
179
a tõle megszokott iramban, már azt hittük, a dobogóra sem állhat fel,
aztán a cél elõtt 10 méterrel már harmadik helyen futott, és küzdésbõl
jelesre vizsgázva végül elsõként szakította át a célszalagot.
Csisztu: Ezeket a sikereket hallva, érdemes lenne picit talán távolabbról is
megközelíteni ezt a témát, mármint hogy speciális olimpia és egyáltalán
speciális olimpiai mozgalom. Milyen a társadalmi megítélése ezen fiata-
loknak, az általuk elért eredményeknek?
Lengyel: Igen, a társadalmi megítélés… Magyarország és a külföldi
országok között õrült nagy különbség van még mindig. Naganóban,
hogy egy pár nevet említsek, Bill Clinton, Vanessa Williams, a japán
császári ház trónörököse, a hercegnõ, az ötszörös olimpiai bajnok
román tornász, Comaneci, õk mind-mind ott voltak. Valamennyien a
speciális olimpiai mozgalom vezetõ személyiségei, de ugyanúgy a moz-
galmat támogatja Schwarzeneggertõl kezdve, a U2-n keresztül nagyon
sok énekes és politikus is. Magyarországon a társadalom megítélése – a
speciális mozgalomnak, de mondhatnám talán, az értelmi fogyatékos-
ságnak is – fejlõdõben van. Ezt nem tagadhatjuk, hiszen egyre nyitot-
tabbak az emberek ennek a társadalmi rétegnek a befogadására. Mi, a
speciális olimpia vezetõi, tagjai azért is küzdünk, küszködünk, hogy ezt
a különbséget eltüntessük… (nagy sóhaj) Mi azt mondjuk, hogy ugyan-
olyan emberek õk is, mint a többiek. Azzal a kis fogyatékossággal,
amivel léteznek. Úgy tudják megismerni õket az emberek, ha eljönnének
Magyarországon is egy versenyre, megnéznék mire képesek. Erre példa-
ként lehet felhozni, akár a naganói téli olimpiát vagy az elõzõeket, hogy
például most is több mint 200 ezer nézõ vett részt …
Kaszala: Hihetetlen szám.
Lengyel: Ez itt Magyarországon igen, mert itthon a versenyzõkön kívül
szinte nincs közönség. Nagyon remélem, hogy a ti segítségetekkel,
tehát a média segítségével, elõbb-utóbb a speciális olimpia mozgalom
is a neki megfelelõ szintre jut.
Kaszala: Erzsébet, hogyan képzeljük magát, a téli olimpiát, ha jól tudjuk,
a 98-as ötkarikás játékok helyszínei adtak otthont a viadaloknak. Az volt
a mottó, hogy: „Ünnepeljünk együtt!”.
Malek: Igen, igen, ugyanúgy, mint az igazi olimpiákon volt megnyitó
és záróünnepség. Aztán a fáklyás futás, tehát az olimpiai láng meg-

180
érkezett Naganóba, ugyanúgy fellobbant, és nem hiányzott a zászló-
felvonás sem. Elõtte mi itt Magyarországon esküt tettünk, Mádl
Ferenc úrnál. Bizony, ugyanazok a külsõségek megvannak, mint a rendes
olimpián.
Lakatos: Én is csodálatos emlékekkel jöttem haza, nagyon szép volt a
megnyitó, a záró is. Amikor hozták az olimpiai lángot is, nem hittük
el, hogy egyszerûen ott vagyunk. Éppen nyári táborban voltam, amikor
megtudtam, hogy utazok a téli olimpiára, s bizony azt hittem: az
igazgató csak viccel. Utána meg mentek így a hónapok, jártunk edzé-
sekre. Lassan kezdtem elhinni, hogy mindez igaz.
Csisztu: Mennyire fárasztóak ezek az edzések?
Lakatos: Nekem azok voltak, mert korán keltünk nagyon. Reggel 6-tól
volt pályánk, már hajnalban jégen voltunk. Nagyon fárasztó volt, de
megérte. Most is hajnalban vannak a tréningek, de a tanulásra is
odafigyelek. A Gát utcába járok, a Ferencvárosi Komplex Óvoda és
Általános Iskolába.
Kaszala: Lajos, valóban minden úgy játszódott le, mint 98-ban a téli
olimpia idején? A közönség is olyan volt, hullámzott például a „white
ring”?
Lengyel: Így igaz, a nagy olimpia valamennyi verseny-helyszínén
rendezték a viadalokat, profi versenybírókkal, közönséggel, telt ház
elõtt zajlottak a programok, és ahogy említettem, a szabályok is az
élsport szabályaihoz hasonlóak, csak a speciális sportolók miatt vannak
kritériumok, amelyek meghatározzák, hogy bizonyos számokban,
bizonyos távokon nem rendezhetik meg a versenyeket.
Kaszala: Volt egyfajta „vendéglátó-város” program?
Lengyel: Igen, ez a speciális olimpia sajátossága. Minden olimpia elõtt
4-5 nappal, egy várost kijelölnek egy adott országnak. A mi városunk
itt Japánban Chikuma volt, ahol nagyon-nagy szeretettel fogadták a
csapatot a város és a megye vezetõi. Öt napon keresztül edzésekkel és
egyéb japán tradicionális népi játékokkal, zenék megismerésével telt el
az idõ. Én úgy gondolom, hogy versenyzõk sokasága szerzett barátokat,
hiszen az egész napot velük töltöttük és megismertük az életüket.
Kaszala: Komoly rivalizálás folyik ezeken a speciális téli olimpiai játé-
kokon?
181
Lengyel: Én úgy gondolom, hogy ugyanaz az iram és ugyanaz a küzdeni
tudás, akarat, sõt talán még nagyobb, mint egy hagyományos ver-
senyen, hiszen itt ugyanúgy meg akarják mutatni a versenyzõk
egymásnak, hogy ki a jobb és célok vannak, célokat tûznek ki maguk
elé. Gyakorlatilag a mottónk is ezt takarja: „Engedd, hogy gyõzzek, de
ha nem gyõzhetek, engedd, hogy bátran küzdjek!”.
Csisztu: Ez tényleg nagyon szép. Lehetett-e azt érezni a közönség össze-
tételén, hogy azért elsõsorban abból a körbõl tevõdik össze, akiknek vala-
milyen személyes kötõdésük lehet mindehhez?
Lengyel: Hála istennek teljesen vegyes volt, hiszen itt Naganóban, a
téli olimpián rengeteg iskola volt kinn, és szurkolt bizonyos orszá-
goknak. Az iskolák mellett családtagok, szülõk, hozzátartozók,
érdeklõdõk jöttek ki a mérkõzésekre, hiszen óriási hírverése volt az
eseménynek. Feldíszítették a várost lobogókkal, a helyi televízió illetve
az országos televízió folyamatosan közvetítette az eseményeket, és
rengeteg újságcikk jelent meg a speciális olimpiáról. Összességében azt
tudom elmondani, hogy Japánban ez társadalmi szempontból is egy
elfogadott verseny volt, és nagyon-nagyon népszerû.
Csisztu: Itt van velünk a vonalban egy szintén többszörös olimpiai bajnok,
világ- és Európa-bajnok hölgy, Pásztori Dóra, legeredményesebb para-
limpiai sportolónk, aki jelenleg éppen Ausztriában fejleszti németnyelv-
tudását. Rövidesen tisztázzuk, mi a valódi különbség a paralimpia és a
speciális olimpia között, elõbb azonban azt áruld el, hogy ti paralim-
pikonok figyelitek-e a speciális olimpián résztvevõ sporttársaitokat?
Pásztori: Elõször is szeretném megragadni az alkalmat, és gratulálni a
speciális olimpiai csapatnak. Igyekeztem többé-kevésbé innen Bécsbõl
is figyelemmel kísérni, de azért nem egyszerû, mert a paralimpiával
kapcsolatban – én azt gondolom – már beszélhetünk elég komoly
elõrelépésrõl és médiafigyelemrõl, de a speciális olimpia esetében ez
még várat magára. Ami a különbség a speciális olimpia és a paralimpia
között, az az, hogy a paralimpián jelenleg csak mozgás- és látássérült
sportolók vesznek részt, a speciális olimpián pedig értelmi fogyaté-
kosok. Pár éve még Sydneyben, az enyhe értelmi fogyatékos spor-
tolók is részt vehettek a paralimpiai játékokon, de egy sajnálatos
csalás, illetve egy negatív eset miatt õket kizárták, és azt hiszem,

182
hogy most itt függenek a két szervezet között, egyikhez sem tartoz-
nak igazán.
Csisztu: Lajos ezt talán jobban tudja.
Lengyel: Én csak hallottam az esetrõl, hiszen ahogy elhangzott, a
speciális olimpia az teljesen független az olimpiától, a paralimpiától.
Úgy tudom, hogy jelen pillanatban a két nemzetközi szervezet, a
paralimpia és az IPC vitatkozik, pontosabban megvitatja, hogy milyen
kritériumok mellett indulhatnának újra a versenyzõk a paralimpián. Mi
szurkolunk nekik, hiszen õk az értelmi fogyatékos sportolók krémjét
képezik, tehát az élsporthoz nagyon közel esõ részt, és nem mindegy,
hogy tudnak-e versenyen indulni vagy sem.
Pásztori: Igen, és nekem van egy olyan érzésem – de nyilvánvalóan
ezt az ott bent ülõk megcáfolják vagy alátámasztják –, hogy például a
paralimpiai mozgalom teljesen az élsport irányába tendál.
Malek: Igen.
Pásztori: Itt elsõsorban ez lesz a cél, hogy minél közelebb kerüljenek az
élsporthoz, és csak másodsorban az, hogy ezek az emberek sérültek.
Tehát nálunk nem igazán emberi oldalról közelítik meg ezt a kérdést. Ez
elég csúnyán hangzik, de…
Kaszala: Hanem inkább a fizikai teljesítmény felõl?
Pásztori: Igen, így van. A speciális olimpián az jelenti az eredményt,
hogy ezek az emberek mennyit fejlõdtek, a mozgásuk hogyan válto-
zott, nálunk viszont igenis kemény csaták folynak a másodpercekért.
Csisztu: Úgy tûnik, a paralimpia társadalmi megítélése ebbõl a szem-
pontból egy picit jobb, és te magad Dóri – nemcsak az eredményeiddel,
hanem a szerepvállalásoddal is – nagyon sokat teszel ezért. Szerinted
mi kell ahhoz, hogy a speciális olimpiai mozgalom megítélése is jobb
legyen?
Pásztori: Egyszerûen szépen, lassan be kell a köztudatba ezt is építeni.
Ha az ember azt hallja, hogy fogyatékos, akkor elsõsorban a mozgás-
sérültek jutnak az eszébe, illetve a látássérültek. Az értelmi fogyaté-
kosok nem is annyira, pedig õk is ez a kategória. Ott egy kicsit nehe-
zebb a helyzet, mert nem könnyû egy értelmi fogyatékos sportolót
kirakni a reflektorfénybe, pedig erre is szükség van a média miatt. Én
nagyon optimista vagyok, mert azt veszem észre, hogy az emberek
183
egyre jobban megnyílnak, tehát lépésrõl lépésre ezt is be lehet vezetni,
de semmiképpen nem egyik napról a másikra. Már az is egy óriási
dolog, hogy ma itt errõl beszélünk, és engem felhívtatok Bécsben. Ez
egy nagyon fontos lépés, és az ilyen apró dolgoknak kell örülni, ezt
kell értékelni.
Kaszala: Dóri, tudjuk, hogy most a németre koncentrálsz, de mi a helyzet
a sporttal, hogy állsz felkészülés-ügyileg?
Pásztori: Ez az év a döntés éve, a hogyan továbbé. Itt Bécsben szeren-
csére találtam egy egyesületet, rendszeres lehetõséget kaptam az
úszásra, és most figyelem saját magam, hogyan reagálok rá, mind
fizikailag, mind pszichikailag, hogy mennyire élvezem, mennyire
vagyok motivált. Igazából idén nagyobb verseny sincs elõttem, ami
esetleg felgyorsítaná a folyamatot. Egyelõre csak úszok, figyelek és
mérlegelek.
Csisztu: No, és a kommunikációval is foglalkozol… Elképzelhetõ, hogy
a jövõben neked köszönhetõen bekerül a médiába egy olyan ember, aki
az elõbb említett figyelem felkeltésében tevékenykedhet?
Pásztori: Igen, ez a nem titkolt szándékom, hogy egy láncszemet képez-
zek a média és a parasport, a hátrányos helyzetûek között, mert olyan
világban élünk, amit teljes egészében a média mozgat, irányít, és a köz-
véleményt ez határozza meg.
Kaszala: És sajnos nem mindig jó irányba mozdul a média figyelme.
Pásztori: Így van, és én azt szeretném majd elérni, és azért szeretnék
harcolni, hogy ez ügyben mindenféleképpen jó irányba mozduljon.
Lengyel: Reméljük, hogy nem csak a kommunikációt, hanem a sportot
is folytatod. Nagyon sok sikert kívánunk.
Csisztu: Búcsúzóul üzensz-e még valamit egy szintén olimpiai bajnok
hölgynek, Alexandrának?
Pásztori: Nagyon, nagyon, nagyon büszke vagyok rá és remélem, hogy
lesz még benne kitartás és energia, hogy ezeket a teljesítményeket felül-
múlja és megismételje. Bízom benne, hogy egyszer személyesen is
meg tudjuk osztani egymással az élményt: melyikünk hogy élte meg
ezt az érzést.
Lakatos: Köszönöm szépen.

184
(Malek Erzsébet a szünetben elmesélte, hogy a korcsolya-oktatás kezdetben
terapikus jelleggel indult, vak gyermekeket is oktattak, például úgy, hogy egy
csörgõ hullahopp-karika segítette mozgásukat, tájékoztatott az irányról. Aztán
ebbõl a tulajdonképpeni kezelési rendszerbõl nõtte ki magát maga a sport, a
verseny.)
Kaszala: Érdemes egy kicsit nagyobb léptékben is áttekinteni a speciális

olimpiai mozgalmat. Ki áll tulajdonképpen a hátterében, és honnan,
hogyan indult el ez a vonal?
Lengyel: 1967, Egyesült Államok, Chicago, Kennedy család. Jelenleg is
Eunice Kennedy – J.F. testvére – a mozgalom örökös, tiszteletbeli elnöke,
a fia pedig az ügyvivõ. Rajtuk kívül híres amerikai színészek, politikusok,
gazdasági vezetõk támogatják a mozgalmat, többet között Schwarze-
negger is, aki a mozgalom mellett kiáll, és sok világversenyen megjelenik,
személyével vonzza a többi világhírességet is. Napjainkban több mint
160 ország tartozik a Speciális Olimpia Szövetséghez.
Csisztu: A sport a fogyatékosok számára terapikus jellegû is. Testnevelõ
tanárként hogy érzed, mennyire szemmel látható a változás, a javulás?
Malek: Abszolút szemmel látható. Az épeknél és a fogyatékos gyere-
keknél is nagyon fontos, hogy a testnevelés az öröm forrása legyen.
Tanítottam egész kicsi, ovis gyerekektõl kezdve speciális szakisko-
lásokat, akik huszonéves lányok voltak, és ugye az a dilemma állt elõ
testnevelésórán, hogy mit is oktassak. A hagyományos tananyag
nem nagyon érdekelte õket, ezért kezdtem el gondolkodni, hogy mi
lenne az, amit tényleg szívesen csinálnának. Ekkor jött az aerobik a
lányoknak, a gyerekeknek, a kisebbeknek pedig a görkorcsolya. Az
iskola környékén, lakótelepen, szóval ahol járda van, gyakorolni
tudjuk. Tulajdonképpen a görkorcsolya a korcsolyának egy kiegészítõ
sportága, így amikor jó idõ van, görkorizunk, a téli idõszakban pedig
jégkorcsolyázunk. Ezt a mozgásformát nagyon megszerették, szinte
már nem is szeretnének mást csinálni, csak minden órán görkorizni.
Kaszala: Lajos, te mint a hazai mozgalom egyik alapítója, atyja, jelen-
legi irányítója, hogy látod? Mennyire volt egyszerû az elmúlt évek
folyamán elõrelépni, hiszen – hogyha jók az információink – egyre több
embert tudtok ebbe belevonni, és egyre több hazai verseny is van.
185
Lengyel: Igen, a magyar mozgalom 1989-ben indult, Diósjenõn, 2-3
sportággal. Ma összesen 17 sportágban versenyzünk. Úgy gondolom,
ahogy fejlõdik a társadalom tûrõképessége a sérüléssel küszködõ
fiatalokkal, idõsebbekkel szemben, úgy fejlõdik a sportunk is. Évente-
kétévente szoktunk egy-egy új sportágat bevezetni, ez lassan elérkezik
a végéhez, hiszen a speciális olimpián belül 26 sportág van rendsze-
resítve. Mi egyelõre azokat ûzzük, amelyeket könnyen, könnyebben
lehet megvalósítani Magyarországon, a szövetségnek ugyanis nem
egyszerû, mivel a versenyeztetés, a felkészülés, az edzéslehetõség nagyon
behatárolt. Sajnos, egy középsúlyos értelmi fogyatékos embert nem
fogadnak nagyon szívesen az uszodában. Ezekkel még mindig meg kell
küzdenünk, le kell rombolnunk az ilyen falakat is…
Csisztu: Van elegendõ nevelõi, edzõi bázis, akik tudnának foglalkozni
az ilyen emberekkel?
Lengyel: Igen, ez is probléma, hiszen döntõen az intézetekben – rehabili-
tációs és foglalkoztató intézetben, szociális otthonokban – van
nagyobb lehetõség a sportra, hiszen aki családi háttérrel rendelkezik, azt
valahova be kellene vinni. Jelenleg különféle sportegyesületekkel
kötünk együttmûködési szerzõdést, oda visszük be a fiataljainkat,
hogy ott végezhessenek értékes edzésmunkát. Vannak erre már példák,
többek között az MTK-val is volt már a jégszakosztálynál ilyen együtt-
mûködési lehetõség, illetve vidéken már egy jó pár sportegyesülettel,
sõt arra is van példa, hogy a klubon belül megalakult a speciális olimpiai
szövetség egy szakosztálya.
Csisztu: Lehet-e azt tudni, hogy létszámát tekintve hány sportoló vagy
hány ember érintett manapság?
Lengyel: Két kategóriára bontanám. Az egyik az, aki rendszeresen részt
vesz a versenyeken, ez éves szinten kb. olyan 3500-4000 fõ, a többiek a
felkészülésben vagy szabadidõsport-jelleggel dolgoznak, ez egy olyan
20-25 ezer fõ, de ennél sokkal több embert lehetne bevonni. Mindez
pusztán anyagi kérdés.
Csisztu: Mi van akkor, ha esetleg valaki most értesül arról, hogy gyerme-
kének akár a terapikus fejlõdésre, akár a közösségbe való bekerülésére is
van lehetõsége. Hol tud jelentkezni?
Lengyel: Mi nagyon-nagy örömmel vesszük, ha ezt bárki megteszi.

186
Budapesti központi címünket tudjuk megadni: 1146 Budapest,
Dózsa György út 1-3. Ha ide írnak, akkor mi meg tudjuk mondani,
hogy az adott kerületben vagy vidéken hol vannak a speciális olim-
piának egyesületei és milyen jellegûek, ott kit kell esetleg keresni.
Kaszala: Milyen sûrûséggel tudtok versenyeket rendezni?
Lengyel: Hááát, (nagy sóhajtás) ez megint anyagi kérdés. Ebben az
évben, illetve most már az elmúlt 3-4 évben, éves szinten olyan 65-
70 versenyt rendeztünk, ami még mindig nem elég. De volt itt egy
óriási ugrás, hiszen 3-4 évvel ezelõtt mindössze 20-25 verseny szerve-
zésére futotta erõnkbõl. Reméljük, rövidesen még több lehetõség
lesz, hiszen munka akad bõven, elég ha annyit mondok, Erzsébetnek
összesen 200 tanítványa van.
Csisztu: Azt hiszem, köszönetet kell mondanunk, hogy a megérkezést
követõen valóban azonnal reagáltatok, és itt voltatok velünk.
Kaszala: Bízunk benne, hogy egy kicsit sikerült tennünk azért, hogy a
speciális olimpián résztvevõ sportolóink, és egyáltalán ennek a körnek a
társadalmi elfogadottsága valamelyest egy jobb irányba indulhasson el.
(Már a mûsor után számos telefon érkezett, és azóta is folyamatos az

érdeklõdés, hogy a témához kapcsolódó ilyen-olyan problémákkal hova fordul-
hatnak az érintettek. A hazai versenyek közben folyamatosan zajlanak, a
fáradhatatlan Lengyel Lajos egy-egy hétvégén körbeutazza az egész országot,
hogy jelen legyen – lehetõség szerint – valamennyi viadalon. A naganói hõsök
pedig már a következõ olimpiára készülnek, méghozzá 2009-re, Szarajevóba.
Sok sikert, sok örömöt és egy teljesebb jövõt kívánunk nekik!)
187
188
Rob Niedermayer – Jason Strudwick
(Amikor az álom valósággá vált – vagyis az észak-amerikai profi jégkorong-
bajnokság 2004/2005-ös sztrájkja miatt NHL-sztárok érkeztek a Ferencváros
csapatába –, azonnal eldöntöttük, hogy rendhagyó adást készítünk. Olyannyira
rendhagyót, hogy nem vesszük fel elõre – mint ahogy külföldiek esetében szoktuk,
hanem egy életünk egy halálunk –, bevállaljuk élõben, méghozzá szinkrontol-
mács segítségével.
Így magunk között elárulhatom, hogy különösen Claudiának volt szíve csücske
a jégkorong – naná, hiszen öccse, János korábban a Dunaferr, ma már az FTC
válogatott hokisa –, aki az elmúlt 20 évben valamennyi hazai meccset
végignézte, sõt végigelemezte, és röhögésekbe fulladó csevegéseink során azt
is elmesélte nekem, hogy egy évig levezetésképp õ maga is ûzte a mûfajt.
Arra is emlékeztem közös naganói emlékeink kapcsán, hogy amíg én a
mûkorcsolya kissé hisztis királynõit kergettem a jégcsarnokban két közve-
títés között, addig õ hatalmas elánnal hajtotta fel az NHL szupersztárjait.
Így szerzett is magának néhány hosszú távú irigyet azzal, hogy sikerült
mikrofonvégre kapnia Wayne Gretzkyt, Dominik Hasaeket és Jaromir Jagrt,
a naganói téli olimpián. Nem is lehetett kérdéses, hogy megint be kell dobnia
magát az újabb NHL-esek megszólaltatásáért. Hosszabb, élõ interjúra idehaza
elsõként a Riválisban került tehát sor, ahova Rob Niedermayer, a Mighty
Ducks of Anaheim és Jason Strudwick, a New York Rangers játékosa a sok-
szoros válogatott és magyar bajnok, Kassai György társaságában látogatott
el. A kanadai világbajnokokat egyébként az FTC szakosztályvezetõje hozta
Magyarországra.
Persze itt sem ment minden zökkenõmentesen, néhány napos telefonos
„üldözés” után jutottunk el az illetékesekhez, akik hosszas gondolkodás után
vállalták az interjút. Majd a rádió engedélye kellett a speciális – szinkron-
tolmácsos – mûsorhoz, no és persze a fordítót is nekünk kellett felhajtanunk.
Éppen arra az adásra jelentkezett be az egyik népszerû havilap is, amely
fotókat készített, illetve ezzel egyidejûleg megragadva a stafétát, velünk
készített interjút a mûsor után. Mi persze nem bántuk túlzottan, hogy éppen
egy ilyen történelmi adásnak lehetnek szem- és fültanúi. Na, de sosem
készült volna el Murphy törvénykönyve, ha ilyen pillanatokban minden simán
megy. A mûsor elõtt három órával – csakúgy rutinszerûen – telefonáltunk, hogy
189
minden rendben van-e. Ekkor kiderült, a sztárok fáradtak, elegük van a
nagy felhajtásból, ráadásul – mint ahogy tisztában voltunk vele – a 2004-es
világbajnok szemét ellõtték az elsõ edzésen, ami komoly fájdalmakat okozott
neki, így inkább haza akartak menni, beiktatva némi pihenést az esti tréning
elõtt.
Hirtelen összedûlni látszott mindaz, amiért ennyit fáradoztunk – pd.
történelmi adás, NHL-nagyágyúk, szinkrontolmács, újság stb. Az ennél is
nagyobb gubanc pedig csupán abban állt, hogy néhány órával az élõ elõtt
még nem volt vendége az egyórás mûsornak. A „Te atyaúristen” itt már
kevésnek bizonyult… Turbóra kapcsoltunk, fülünkre olvasztottuk telefon-
jainkat, s az sem titok, hogy bevetettük a jól mûködõ sportolói kapcsolat-
rendszert, élén ezúttal a jégkorongos családi kötelékekkel. Utólag persze
kiderült, hogy ezúttal sem a világsztárokkal volt a probléma, hanem a
kísérõk és a vezetõk látták úgy: tanácsosabb hazamenni. Mintha néhány
száz kiló gördült volna le rólunk, amikor végre beléptek az ajtón.
A folytatásban pedig pontosan az a tétel igazolódott be, amelyet Jon Bon
Jovitól, Cindy Crawfordon át Yannick Noah-nál vagy éppen Carl Lewis-nál
tapasztaltam: a sztár maga több mint normális, emberi sõt olykor civil,
csupán a külföldi menedzsment és a titkárság képtelen megszabadulni az
allûröktõl és saját fontosságuk életben tartásától. Rob és Jason is megerõ-
sítette ezt az empirikus tapasztalást, szerényen csak egy-egy ásványvizet
ittak – s akkor sem nõtt meg az arc, amikor sorban érkeztek az alkalmi
autogramkérõk. Kedvesen, kisfiúsan ücsörögtek a büfében a rajtig, s kiegye-
nesedve sem fejelték le a plafont, szóval az óriási sztárok, minden szempontból
emberinek tûntek. Az egyórás beszélgetés is éppen ennyire indult könnyedén, s
a folytatás is hasonlóan jó hangulatban telt. Elõször angolul szólítottuk meg
õket – a szinkrontolmács jelenléte ellenére is –, csak azért, hogy kicsit otthono-
sabban érezzék magukat egy magyar stúdióban.)
Csisztu: Hogy vagytok, egyáltalán hogy érzitek magatokat Magyar-

országon?
Strudwick: Nagyon örülünk annak, hogy ismét itt vagyunk hazá-
tokban, korábban egy felkészülési torna alkalmával már jártunk itt.
Feltûnõen kedves és vidám mindenki velünk, már elég jól megismer-
tük a várost, fõleg a belvárost, így nagyon jól érezzük magunkat.

190
Kaszala: Rob, tudsz esetleg már valamit magyarul?
Niedermayer (magyarul mondja): Koszi. (hahotázás)
Kaszala: Jason, és te?
Strudwick: Gulas.
Csisztu: Gondolom, ezek miatt a szavak miatt nem kellett Magyar-
országra jönnötök.
Niedermayer: Dehogynem, különben soha nem tanultam volna meg,
hogy koszi. Persze a gulyást kint is ismertük – a szót és az ételt is –,
de itt kóstoltuk meg igazán. Ráadásul nagyon ízlik a magyar konyha,
esténként rendszeresen fogyasztunk valami finomságot, nemegyszer
gulyást. Igaz, nagyon oda kell figyelnünk, mert az ételek általában
fûszeresek, zsírosak, s mi ehhez nem vagyunk hozzászokva. Kint
általában speciális étrendet tartunk, de itt nem lehet szó nélkül
elmenni a finomságok mellett. Úgyhogy eszünk, de csak módjával,
mert a súlyunkra is oda kell figyelni.
Kaszala: Egy kicsit komolyabbra fordítva a szót… Kassai György, a sok-
szoros válogatott és magyar bajnok jégkorongozónak köszönhetõen érkezett
a két világsztár Magyarországra. A régi ismeretségre való tekintettel
maradnánk a tegezõdésnél, ha megengeded. Honnan jött az ötlet, s hogy
sikerült mindezt tetõ alá hoznod?
Kassai: A tegezõdés természetes. Nagyon jó barátaim élnek Kanadában,
Torontóban, december végén felhívtam õket, mert akkor már egyér-
telmû volt, hogy ez nem egy idõszakos sztrájk, biztossá vált, a szezon-
ban nem lesz bajnokság. Annyit mondtam, küldjenek ide két nagyon jó
jégkorongozót.
Csisztu (hitetlenkedve): Ez ennyire egyszerû volt?
Kassai: Mondhatnám, hogy ennyi volt, de emellett komoly háttér-
munkára volt szükség. A barátaim végül is két hét múlva elküldték
ezt a két nevet, hogy megfelel-e nekünk. Még jó, hogy megfelelt. Már
korábban – amikor még én is külföldön játszottam –, vetõdött fel
bennem ez a gondolat. Akkoriban ugyanis mindig két kanadai játékos
követte egy kis Citroennel a csapatot, egy hátvéd és egy csatár, s
bizony a legtöbb gyõzelmet nekik köszönhettük. Úgy véltem, ez a
kombináció most itt is megfelel, a hátvéd már pályán volt, a csatárra
még szemsérülése miatt várunk.
191
Kaszala: Ezek szerint két hét leforgása alatt történt mindez. Jason, ti
hogy értesültetek minderrõl, és egyáltalán mennyire volt ez jó hír annak
fényében, hogy tudtátok, nem lesz idén NHL?
Strudwick: Van egy közös barátunk Torontóban, akivel már a múlt
nyáron is beszélgettünk Magyarországról, persze nem játék szem-
pontjából. Karácsony környékén felhívott minket, és jelezte, hogy van
ez a lehetõség, mi pedig éltünk vele.
Csisztu: Ez ennyire magától értetõdõ volt?
Strudwick: Tulajdonképpen, igen. Úgy gondoltam, itt van ez az ország,
nézzük meg milyen, mit tudnak az itteniek, jó kis buli lesz. Persze
nemcsak buli, hanem végre sport is, és meccseket is játszhatunk.
Kaszala: Rob, te mit szóltál, amikor felvetõdött a magyar jégkorong?
Világbajnok vagy, a Mighty Ducksszal játszottál Stanley-kupa döntõt
is, egyáltalán tudtál valamit a magyar hokiról?
Niedermayer: Már játszottam a válogatott ellen egy felkészülési tornát,
meglepetést is okoztak, mert azt hittem ennél rosszabbak. Úgyhogy
amikor jött a meghívás, azt gondoltam – miért ne jönnék, annyira
nem rosszak, legalább megismerek egy másik országot, és az sem
utolsó szempont, hogy éppen unokatestvéremmel, Jasonnel töltjük el
majd együtt az idõt.
Csisztu: Ha nem együtt jöttetek volna, akkor ez külön-külön messze
nem lenne ilyen izgalmas?
Niedermayer: Eddig még soha nem voltunk egy csapatban, mindig
csak egymás ellen, így ez már eleve egy jó dolog volt. Az pedig külön
élmény, hogy van itt még valaki Kanadából, nem mellesleg éppen az
unokatestvéred. Szóval így együtt teljesen tuti az egész.
Kaszala: Meddig szól a szerzõdésük?
Kassai: A bajnokság végéig. Ha nagy szerencsénk van, döntõbe kerülünk
a Székesfehérvár ellen, ha nem, akkor a bronzéremért küzdünk az
Újpesttel. Még egy jó hónapot maradnak, körülbelül március közepéig.
Kaszala: Azt tudják, hogy rajtuk múlik minden, a döntõbe jutás?
Kassai: Tudják, de igazából nem ez volt a cél. Nem az a lényeg, hogy
döntõbe kerüljünk, nem is a Ferencváros áll ennek az egésznek a
középpontjában. A fontos az, hogy a hokit népszerûsítsék Magyar-
országon, hiszen két ilyen világsztár mindenkit érdekel, elvégre a

192
legerõsebb bajnokságban játszanak. Tegnap felvették a korit, bemen-
tek a kis gyerekek közé a pályára, Rob úgy játszott velük, hogy az
hihetetlen. Aztán a kis pingvinek bementek hozzájuk az öltözõbe
autogramért, s mindez teljesen természetes volt számukra.
Csisztu: Egy hónap alatt nem lehet csodát tenni, nem lehet megvál-
toztatni a magyar hokit, fõleg egy olyan országban, amely a téli sport-
ágak tekintetében kevésbé eredményes. Tisztában vagytok-e azzal, hogy
ez egyfajta küldetés, inkább a jégkorong népszerûsítését szolgálja, mintsem
az aktív játékotokat?
Strudwick: Igen, tudjuk, hogy ez az elsõdleges szempont. Általunk talán
többen megismerik az országban a sportágat, többen kijönnek a mecs-
csekre, és tudunk az edzõknek, játékosoknak, szakvezetõknek is segí-
teni. Mindezt átbeszéltük Kassai úrral, úgyhogy tisztában vagyunk vele.
Kaszala: Rob, nem volt túl szerencsés az elsõ jégre lépésed Magyarorszá-
gon, mert egy kisebb szemsérülést szereztél. Ha jól hallottam, akkor te
mindenképpen játszani szerettél volna az elsõ meccsen, de az orvosok
nem engedték. Végül is nem álltál be a csapatba.
Niedermayer: Peches történet volt, de hát a hokiba beleférnek az ilyen
jellegû balesetek. Érzem, hogy napról-napra jobb, alig várom, hogy
minél elõbb visszatérjek a jégre.
Kaszala: Jason, te hogy élted meg az elsõ meccset. El kell mondjam, hogy
éppen öcsém csapata, a DAC-Invitel ellen léptél jégre. János az elsõ sor
balszélsõje volt, s azt mondta, nagyon meglepõdött, sokkal nagyképõbb
játékra számított, számítottak, ehhez képest te borzasztó szerényen és
rendkívül jól játszottál.
Strudwick: Úgy gondolom, mindketten szerények vagyunk az élet-
ben és a pályán is, de nagyon örülök, hogy magyar jégkorongozók is
így vélekednek rólunk, bóknak tekintem. Nagyon élveztem a játékot,
hihetetlenül sok szurkoló volt, azt gondoltam, Magyarországon keve-
sebben lesznek. Tudtam, hogy jó csapat a dunaújvárosi, azt pedig
remélem, hogy az öcséd nem kapott tõlem túl nagyot, s nem volt pályán
akkor, amikor éppen gólt lõttünk. (nevetés)
(Ahogy egyre jobban oldódott a hangulat, mi azt tekinthettük bóknak, hogy

elmondták: nem ilyen típusú beszélgetésre számítottak, mert a magyar újságírók
193
eddig leginkább a szakmáról kérdezték õket, és hogy a magyar szavak és az
ételek is szóba jöttek…, nagy örömükre szolgált.)
Kaszala: Talán most egy kis kulisszatitokra is fény derül… Igaz-e az a

hír, hogy eltetted azt a korongot, amelyet odapasszoltál a szerdai Duna-
újváros elleni találkozón Dobos Tamásnak, s ebbõl született a gól?
Strudwick: Igen, eltettem. De ez a folyamat úgy játszódott le, hogy
a bíró odavitte az edzõnknek, aki pedig továbbadta nekem. Még jó,
hogy eltettem!
Csisztu: Van-e esetleg más korong is a tarsolyban?
Strudwick: Igazából az a szokás, hogy ha az ember az elsõ pontot
megszerzi, akkor teszi el a korongot. Én hátvédként kevésbé vagyok
gólerõs, Robnak például sokkal több pakkja van otthon, mint nekem.
Kaszala: Rob, megvan az a korong, amellyel 2004-ben a világbajnokság
döntõjében játszottatok? Svédország ellen gólt is lõttél, sõt gólpasszt is
adtál… Szóval megõrizted a pakkot?
Niedermayer (fejcsóválva): Nem, azt nem én tettem el, hanem valaki
más. Nekem bõven elég volt az ünnepség, korongom persze nekem is
van otthon, nem is kevés.
Csisztu: Most már bizonyos, hogy az idei szezonban az NHL-bõl senki
sem visz haza korongot, a bérvita miatt ugyanis nem indult el a baj-
nokság. Mennyire érintett ez az egész huzavona titeket, egyáltalán a
profi sportolókat?
Niedermayer: Nagyon-nagyon csalódottak vagyunk, mert sokszor,
sokat beszéltünk egymás között, és senkinek sem jutott még álmában
sem eszébe, hogy ez lesz a vége. Elképzelhetõ, hogy ez egy tudatosan
irányított folyamat volt, de errõl nem szeretnék többet beszélni.
Mindenkinek nagyon hiányoztak a meccsek, hiszen a hokinak az a
sava-borsa, hiába mész fel edzeni, s játszotok egymás ellen, az nem
ugyanaz, mint élesben, versenyhelyzetben. Ezért is jó: többünknek
adódott lehetõsége arra, hogy külföldi bajnokságban kipróbálja magát.
Kaszala: A késõbbiekben beszélgetünk még az NHL-ban dúló vitákról,
de most sikerült elérnünk Dobos Tamást, aki azt a bizonyos elsõ gólt
lõtte. Hogy érintett téged az NHL-sztárok érkezése, annál is inkább,
mert hogy te is játszottál évekig Kanadában, az AHL alatti ligában?

194
Dobos (telefonon): Elõször az újságban olvastam róla, és bevallom õszin-
tén egy percig sem hittem benne. (gúnyos kacaj) Olyan mulatságosnak
tûnt, hogy két NHL-játékos éppen hozzánk jön, oda, ahol még nyitott
pályán játszanak. Hála istennek, hogy itt vannak, nagyon örülök neki,
az egész csapatra kellemes benyomást tettek, nagyon jó hatással
vannak mindenkire. Kedvesek, szerények, komolyan veszik a munkát,
és remélem, ezt a fiatalok is észreveszik majd, hogy még ilyen nagy
sztárok is beállnak a sorba, és elvégzik azt a munkát, amit kell.
Kaszala: Ezek szerint máshogy állnak a munkához?
Dobos: Igen, õk készek arra, hogy játszanak. Tudjuk, hogy fejben dõl
el minden, fontos a koncentrálás a meccsen. Minden egyes pillanatot
komolyan vesznek, jó útmutató ez a cserepadon ülõ junioroknak,
hogy õk bizony nem nézik le a munkát – pedig mekkora világsztárok –,
„gyúródnak” rendesen, és mindent megtesznek a gyõzelemért, csak
ez van a fejükben.
Csisztu: És ti milyen fogadtatásra számítottatok?
Strudwick: A repülõn idefelé sokat beszélgettünk arról, hogy vajon
mit szól a csapat az érkezésünkhöz. Nem tudtuk, hogy mennyire
örülnek majd, hiszen átrendezõdnek a sorok, stb. Mindenki szere-
tettel vett körbe, azonnal megkaptuk a mezünket, Tamás, mint csapat-
kapitány pedig egy kézben jól összefogja az együttest. Jópofa srácok,
már az edzésen kívül is voltunk velük itt-ott.
Kaszala: Voltak kellemes percek a pályán kívül?
Dobos: Igen, de elõször hadd mondjam el, mennyire boldog vagyok,
hogy õk is így élik meg a mindennapokat velünk. A meccs után beül-
tünk egy sörre, nagyon sokat beszélgettünk, viccelõdtünk, nevettünk.
A fõ téma természetesen a hoki volt, méghozzá a stílusok elemzése, a
különbségek kitárgyalása az amerikai és az európai stílus között. Ez
mindig egy érdekes terület. Két ilyen tapasztalt játékos pedig nagyon
sokban tud segíteni, min és hogyan kellene változtatni.
Kaszala: Jason, mit emelnél ki, miben volt ez az elsõ DAC elleni mérkõzés
teljesen más, mint amihez te hozzászoktál?
Strudwick: Leginkább a pálya. Ugye nálunk sokkal kisebb a felület,
így például nem kell annyit korcsolyázni sem. Európai pályán csak
néhányszor játszottam, hozzá kellett szoknom. Nálunk a méretbõl
195
adódóan is sokkal gyorsabb és agresszívebb a játék, ez itt máshogy
van. A második harmadra már egész jól belejöttem, hiszen átláttam
milyen más jellegû technikát igényel tõlem mindez. Persze más a
test-test elleni harc is, vagy az emberelõny-emberhátrány kihaszná-
lása is, hogy csak néhány példát említsek.
Csisztu: Rob, a palánk mellõl hogy láttad?
Niedermayer: Nem gondoltam, hogy ilyen izgalmas lesz, kívülrõl jó
tempójú összecsapásnak tûnt. Mindkét oldalon voltak helyzetek,
szóval tetszett a meccs, csak azt sajnálom, hogy mindezt én nem a
pályán élhettem meg.
Kaszala: Tavaly már játszottál a magyar válogatott ellen, megtapasztaltad
a magyar virtust. Ilyen tempóra számítottál, vagy azért lassabb iramra
gondoltál?
Niedermayer: Valami ilyesmire, hiszen már tavaly láttam, hogy a váloga-
tott bírja az iramot, annyira azért nem lassúak, s gondoltam, hogy
ehhez egy megfelelõ tempójú bajnokság kell. Szóval nem csalódtam,
valami ilyet vártam.
Csisztu: Mennyire lesz lehetõségetek a csapattal együtt kikapcsolódni,
és Tamás egyáltalán hogy látod, mennyiben befolyásolja a csapat szem-
léletét ez az NHL-jelenlét?
Dobos: Mi nagyon szívesen megyünk velük, csak nem tudom, hogy a
protokolláris és a médiaprogramok közé mennyire fér be egy-egy
közös kiruccanás. Azért remélem, a meccsek után néha egy kicsit
elmegyünk közösen az éjszakába picit szórakozni, kikapcsolódni.
Erre a nagy sztároknak is szüksége van. A másik pedig: az biztos,
hogy rövid idõn belül nem érjük utol az NHL-t, de fontos a két kiváló
személyiség jelenléte, és nemcsak a korábban említett szemléleti,
mentalitási okokból. Ha a következõ, Újpest elleni találkozóra kijönne
mondjuk az a 6-8000 ember, aki korábban a meccsekre járt, a régi Fradi-
közönség, akkor biztos csodát látna. És nem beszélve arról az élmény-
rõl, ugyanis én vagyok az utolsó hírmondó, aki még 8000 ember elõtt
hokizott a Budapest Sportcsarnokban, és a fiatal srácok mindig csillogó
szemmel hallgatják a történeteimet. Kívánom nekik, hogy éljék át
végre õk is ezt, mert ennek a rabjává lehet válni, s Robék ebben is nagyon
sokat segíthetnek.

196
(A félidõben a világsztárok megerõsítették, hogy szívesen mennek kikap-
csolódni a csapattal, ebben pedig segítségükre van sofõrjük is – az autót
ugyanis vezetõvel együtt kapták, s az sem utolsó szempont, hogy a Várban,
a Hotel Hiltonban laknak. Az is kiderült, az NHL-ben a kikapcsolódás
feltételeit komolyabban veszik, vagyis csak bizonyos engedélyezett idõszakok-
ban lehet kiruccanni, ha pedig valakit dohányzáson vagy alkohol fogyasztásán
érnek, bizony súlyos pénzbírságot fizet, s ha folytatja, bizony elkezdheti
növeszteni a szárnyait, mert elõbb-utóbb repülni fog.)
Csisztu: A friss élmények után menjünk egy kicsit vissza az idõben. Nagyon
sokat elárul valakirõl az, hogy miért lesz egy sportág szerelmese. Rob, miért
éppen a jégkorongot választottad, hogy kezdõdött?
Niedermayer: Kanadában elsõ számú sportág a hoki, mindenki ismeri,
mindenki õzi. Nincs olyan gyerek, aki ne tanulna meg korcsolyázni, ne
venne ütõt a kezébe. Ez egy nemzeti sportág. Kisgyerekként mi is nagyon
sokat játszottunk a kis befagyott tavakon, már akkor beleszerettünk,
pedig még nem is ismertük a csínját-bínját. Aztán jöttek a szülõk, és el-
vittek minket a hokiiskolába, ahol mesterien, lépésrõl-lépésre mindent
megtanítottak. Nélkülük, bizonyára nem tartanék itt. A korcsolyázást
négyévesen kezdtem, hatévesen pedig már ütõt is fogtam a kezembe, s
természetesen Wayne Gretzky volt a példaképem, ki is lehetett volna más.
Kaszala: Jason, neked mintha családi indíttatás alapján jött volna a
jégkorong…
Strudwick: Igen, volt közünk a jéghez, édesanyám ugyanis mûkor-
csolyázó volt. Azt szerette volna, hogy én is az legyek, de nem tudta
kivenni a botot a kezembõl. El sem tudom képzelni, hogy korcsolyáz-
tam volna ilyen testalkattal. Kicsit fiatalabban kezdtem, mint Rob, és
Gretzky mellett nekem Mark Messier személye is indíttatást adott.
Kaszala (cukkolódva): Meg sem fordult a fejedben a mûkorcsolya?
Strudwick: Õszintén szólva nem, bár az osztályból nagyon sok lány
járt mûkorozni. Akkoriban még nem láttam át ennek a jelentõségét,
hogy mennyi csajjal lehetne ott találkozni… De a viccet félretéve, ott
nem éreztem a versenyszellemet, nem volt test-test elleni játék,
hiányzott az ütközés, így édesanyámat is gyorsan meggyõztem arról,
hogy felejtse el ezt a sportágat.
197
Kaszala: Tudsz esetleg valamilyen ugrást, édesanyád megtanított valami
figurára?
Strudwick (nagy nevetés, majd néma csend): …
Niedermayerr: Na, valld már be, hogy tudod a Rittbergert!
Strudwick: Nem. Kérdezzétek inkább Robot, õ micsoda lépéssoroza-
tokat tud. Én igazából csak egyenesen korizok, le-föl, oda-vissza, a
kanyarban Rob koszorúját – ha lassan halad – bizony bármelyik
mûkoris megirigyelheti, olyan szépen teszi a lábát. Na jó, fejezzük be
a cikizést!
Csisztu: Kár, mert néhány ugrásotokat szívesen leközvetíteném. De ha
muszáj, akkor lépjünk tovább az idõben. Tapasztalatból tudom, hogy a
nagy amerikai sportágaknál, mint az NBA vagy az NFL, fontos szerepet
játszik az egyetemi sport. Ez hogy volt a ti életetekben?
Niedermayer: A mi esetünkben egy kicsit máshogy mûködött. Az
amerikai focinál és a kosárlabdánál valóban az egyetemi sport a ligák
elõszobája. Nálunk 16 és 20 év között létezik egy junior liga, és innen
viszik el a draftolásra a tehetséges játékosokat. Persze léteznek egyetemi
csapatok is, de mi nem onnan kerültünk az NHL-be.
Kaszala: Ha már a draftolásnál tartunk, te hogy jutottál a Florida
Panthershez, hiszen 1993-ban itt kezdted pályafutásodat?
Niedermayer: Egy kisvárosi csapatban játszottam, Alberta tartomány-
ban. Innen draftolt a Florida, valóban 12 évvel ezelõtt, méghozzá az
ötödik helyen keltem el, erre nagyon büszke vagyok. 8 évet húztam le
itt, majd egy évet játszottam a Calgary Flamesnél, 2002-ben pedig
már jöttek a Kacsák.
Strudwick: Én a New York Islandersnél kezdtem, méghozzá 1995-
ben. Engem nem vittek el olyan gyorsan, mint unokatestvéremet, a
63. helyen draftoltak. Aztán szép kis körutazást tettem, szerepeltem
a Vancouvernél, majd a Chicago Blackhawks következett, végül újra
New Yorkban kötöttem ki, csakhogy most a Rangersnél.
Kaszala: Hogy emlékeztek vissza az elsõ NHL-es mérkõzésre. Rob, a
jégen töltöttél több idõt, vagy – meg sem merem kérdezni – a padon?
Niedermayer: Szerencsére a jégen voltam többet, mind a mai napig él
az emlékezetemben az a meccs. A Chicago ellen léptem elõször pályára,
méghozzá az otthonukban. Tartottam is attól a találkozótól, mert ott

198
mindig borzasztóan hangosak a szurkolók, de szerencsére nem történt
semmi extra, csak az, hogy én is szerephez jutottam.
Csisztu: Jason?
Strudwick: Én is pontosan tudok mindent. Leginkább azt, hogy
kétszer verekedtem életem elsõ NHL-es összecsapásán. Hogy miért
isõ (nagy nevetés) Az ok egyszerû. Ha lesznek gyerekeim, és megkér-
deznek majd az elsõ meccsemrõl, akkor legalább azzal tudjak nekik
dicsekedni, hogy két embert jól eltángáltam. Azt hiszem, ezzel elég
emlékezetessé tettem magam számára is elsõ fellépésemet.
Kaszala: Egymás ellen is játszottatok, verekedtetek már egymással?
Niedermayer (fejcsóválva, ujjával fenyegetõzve): Hú, hú… Jason egy na-
gyon ravasz, alattomos játékos, de még nem nagyon akadtam vele össze.
Strudwick (nevetve): Persze, hogy nem, mert te olyan ügyes vagy, hogy
mindig kicselezel, így maximum az ütõt vághatnám utánad. De ami
késik, nem múlik…
Csisztu: Ezeket az apró szurkákat hallva is egyértelmû, hogy óriási csaló-
dás lehetett számotokra is – nemcsak a közönségnek –, hogy nem indult
el a hokiszezon. Egyáltalán ti most mibõl éltek, ha nem túl intim a kérdés?
Strudwick (kicsit meglepetten): Szerencsés a helyzetem, mert én spórolós
típus vagyok, így volt tartalékpénzem. Nagyon sajnálom a kinti közön-
séget, mert megfosztották õket egy szórakozási lehetõségtõl, egy él-
ménytõl. Ugyanakkor az európai nézõknek viszont malacuk van,
olyan NHL-sztárokat láthatnak saját hazájuk bajnokságaiban, akik
egyébként soha nem jöttek volna el a Tengerentúlról.
(A szünetben sem sikerült konkrét összegeket kicsikarni belõlük, kiderült,

hogy ez náluk egy igen diszkréten kezelt téma, ezért is volt kissé meglepett
Jason. Mi azért persze nem adtuk fel….)
Kaszala: Kaptunk egy olyan hírt, mely szerint a szakszervezet fizet a

játékosoknak a szünet alatt is…
Niedermayer: Jaj, még mindig ez a pénzkérdés. Na jó, legyen elég
annyi, hogy mi minden évben fizetésünk egy bizonyos százalékát
leadjuk a szakszervezetnek, éppen az ilyen alkalmak miatt. Ebbõl az
összegbõl fizetnek most minket, s úgy vélem, ez teljesen természetes.
199
Kaszala: Jól tudjuk mi azt, hogy összességében 42 millió dollárt fizetne
a liga, míg a játékosok 49 milliót szeretnének, ebbõl keletkezett a bérvita?
Strudwick: Valóban ezekrõl az összegekrõl van szó, de én személy
szerint bízom abban, hogy elõbb-utóbb születik valamilyen kompro-
misszum. Már csak azért is, mert ahogy egyre jobban húzódik az idõ,
az emberek egyre jobban kezdik elfelejteni a jégkorongot, más sport-
ágak felé fordulnak. Minél tovább tart a huzavona, annál több szurko-
lót veszítünk el, s úgy gondolom, õsszel még egyes csapatok meg is
szûnnek majd, mert nem lesz tartható ez az állapot.
Csisztu: Nem nyúzunk tovább titeket a pénzzel. Azt azonban elárul-
hatjátok, hogy képzeljük el egy igazi NHL-sztár életét a szezonban?
Niedermayer: Reggel 9-kor kezdünk az arénában, elõször kondizunk az
erõnléti edzõvel, majd jön a jégedzés. Egy körül érünk haza, pici pihenõ,
rákészülés a délutáni tréningre. Ha folyamatos meccseink vannak,
akkor csak délelõtt van edzés, még jó is, mert örülünk, ha egyáltalán
hazavonszoljuk magunkat. Egy klassz ebéd, nagy ritkán egy jó mozi, de
különben csak a tréningggel, a meccsel és a pihenéssel telik az idõnk.
Strudwick: Bárki, bármit mond, a pihenés egy fontos tényezõ. Az
ember egyik helyrõl utazik a másikra, a legtöbbször hétfõn, szerdán és
pénteken vannak az összecsapások, egyszóval nemcsak a találkozókon
fáradunk el, hanem az a sok-sok jövés-menés is betesz. Fizikailag és
pszichikailag is lemerülünk, állandó a masszázs, az egyéb lazító dolgok
és a mentális tréning is. A feltöltõdés nagyon fontos és alapvetõ része
az edzésterveknek. Egy szezon végére általában teljesen kipukkadunk.
Kaszala: Mennyire kell bujkálnotok a rajongók elöl, mennyire élitek kint a
sztárok életét?
Strudwick: Amerikában kevésbé ismerik a játékosokat – én ugye ott
lépek pályára –, Kanadában viszont rajonganak értük. Ott arcról fel-
ismerik a legtöbb hokist, úton-útfélen leszólítják, autogramot kérnek
még egy vásárlás vagy egy ebéd közben is. Ha kell, fotózkodunk is, ez
hozzá tartozik egy profi sportoló mindennapjaihoz. Bujkálni nem
szoktunk, miért is tennénk.
Kassai: Rengeteg ilyen élményük volt már itt is, de mindent nagyon
türelmesen tûrnek, meg is lepõdtem. Éppen ide jövet a sarkon is meg-
állították õket.

200
Csisztu: Nézzünk egy kicsit elõre. Felmerült az is, hogy jövõre se indul
el az NHL. Elképzelhetõ az, hogy ismét Magyarországon játszanátok,
Jason pedig, ha jól tudom, távolabbi álmokat is dédelget, edzõi babérokra
tör?
Strudwick: Még nem tudjuk, mi lesz a következõ szezonban. Egy
biztos, a nyarat otthon töltjük, addigra körvonalazódnia kell a jövõnek.
Én ettõl a sportágtól nagyon, de nagyon sokat kaptam, rengetegen
segítettek nekem, ezért mindenképpen szeretném visszaadni. Így jött
az edzõsködés, nem kizárt, hogy egyszer Magyarországon is tanítok
majd. A célom, hogy olyan játékosokat neveljek, mint Rob (éles pillan-
tás Robra), csak éppen sokkal jobb személyiséggel. (viharos nevetés)
Niedermayer: Köszi. Nem tudom, miért utálsz ennyire, hiszen még a
rokonod is vagyok. De visszatérve, én még nem gondolkodtam a
jövõn, bízom abban, hogy Kanadában lesz hol játszanom. Amennyiben
nem, még nem tudom, hogy lesz a folytatás.
Kaszala: Említettétek, hogy sûrû a program. Innen most hová?
Niedermayer: Természetesen edzésre, hiszen le kell dolgozni az ebédet,
azt a finom kis gulyást. És még mennyit fogunk megenni az itt-tartóz-
kodásunk alatt.
(Ezek után meg sem mertük kérdezni, hogy betuszkolnának-e egy szelet
tortát a Pazar házibüfében. Néhány fotó és aláírás kiosztása után aztán
elviharzottak az edzésre. Arra sajnos csak tippjeink lehetnek, hogy hány
tányér gulyást is ettek magyarországi ittlétük során, azt viszont tutira
tudjuk, hogy mindketten 3-3 gólt szereztek a zöld-fehéreknél. A csapatot
kezdetben annyira feldobta szereplésük, hogy leginkább a két sztár
góljainak és gólpasszainak köszönhetõen egymás után kétszer is legyõzték a
késõbbi bajnok Alba Volánt. Utána azonban három vereség következett, így
maradt a kisdöntõ, vagyis a bronzmeccs az Újpest ellen. A kiegyenlített
küzdelemben hol a zöldek, hol pedig a lilák nyertek, csak az ötödik találkozó
döntött, ahol a Ferencvárosé lett a 4. hely.
Niedermayerék alaposan kihasználták az európai kirándulás minden
elõnyét, s persze azt, hogy nem kellett beszámolniuk minden kiruccanásról.
Végigjárták a csapatagokkal a budapesti éjszakát is, de nyilván azt napot
is megcsillagoznák az edzésnaplóban – ha volna nekik olyan –, amikor a
201
szakadó hó miatt elmaradt a mérkõzés a nyitott Kisstadionban. Talán 4
évesen játszottak utoljára szabad ég alatt, amikor a befagyott tavakon a
pakkot tologatták. Ugyanebbe a naplóba szerintem egy szõrös bunkó karco-
lódna ahhoz a naphoz, amikor közelebbi ismeretségbe kerültek a „világhírû”
magyar rendõrökkel. Félreértés történt ugyanis a jégcsarnokban, így a Fradi
mellett még egy másik (amatõr) csapat is ugyanabban az idõben érkezett
edzeni. Szóváltás alakult ki, s az amatõrök nem ragozták túl a dolgot, hanem
kihívták a rendõröket. A Niedermayer által csak feketeruhásokként emle-
getett emberek hosszú idõre bezárták(!) a Fradi hokisait az öltözõbe, miközben
a jegyzõkönyveket rajzolták. Mint utóbb kiderült, az ügy hátterében a
jégcsarnokban lévõ tulajdonosváltás állt, ennek itták meg a levét a kanadai
világsztárok is. A fekete pont ellenére is persze csodálatosan érezték magukat
ebben a néhány hétben, s ígéretet tettek arra, viszik jó hírünket – kivéve az
egyenruhásokét – szerte a világban. 2005 március végén véget ért a jeges álom,
hiszen hazautaztak.
Mi pedig egész nyáron reménykedtünk, hátha…, de a bérviták végül is
megoldódtak, az NHL újraindult, idén tehát elmarad a gulasparty. Nieder-
mayer maradt a Mighty Ducks of Anaheimnél, és sorra lövi a gólokat, míg
Strudwick sorra állítja meg a támadókat a New York Rangers színeiben.
Ha Robot esetleg nem érné be, a botját azért utána hajítja.)

202
Nyilasi Tibor – Törõcsik András
(Az egész rádió olyan volt, mint egy felbolydult méhkas. A szokásosnál is
többen érdeklõdtek, hogy mikor érkeznek vendégeink, ezúttal a két nagy
legenda. Volt, aki egy utcasaroknyit sétált, hogy irányba terelhesse õket, ha
esetleg nem találnák meg a rádió bejáratát. A nyüzsgõ elõkészületekhez
képest aztán váratlanul ért mindannyiunkat, hogy a lehetõ legtermészete-
sebben besétáltak, a legkisebb jelét sem adva egy olyasfajta felsõbbrendûségnek,
amelyet szenzációs teljesítményük miatt akár ki is mutathattak volna. Egy-
szóval lazán beültek a számunkra elõkészített terembe – melyet jó elõre
lehûtöttünk, megpakoltunk szendvicsekkel, frissítõkkel és kávéval –, és elkezd-
tünk beszélgetni. Közben sorra jöttek az autogramkérõk, s számos olyan
kolléga, aki normál menetrend szerint egyébként nem tartózkodik péntek
délután a rádióban. Tulajdonosunk fotózott, a ház tulajdonosa pedig kivéte-
lesen egy szót sem szólt, amikor Törõ kis híján keretestül kibontotta az
egyébként kinyithatatlan ablakot, kiült a párkányra, s elkezdett cigizni. Még
azok a hölgyek is felbukkantak, akikrõl tudtuk, hogy egyáltalán nem érdekli
õket a sport, pláne nem a foci. De hát Nyíl és Törõ maga a sport, maga a
futball. Ez vitathatatlan.)
Kaszala: Ma két igaz futball-legenda ül itt a stúdióban, két zseni, két

példakép, a két õsi rivális klub, a Ferencváros és az Újpest kiválóságai
– Nyilasi Tibor és Törõcsik András. A teljesség igénye nélkül néhány
statisztikai adat itt a kezdet kezdetén. Ki ne tudná, Nyilasi Tibor 70-
szeres válogatott, 1981-ben gólkirály, európai ezüstcipõs, 1975-ben KEK
döntõs, az FTC, majd az Austria Wien játékosa, 243 mérkõzésen 132
gólt szerzett, 70 válogatott meccsen pedig 32 gól a mérlege. Kétszeres
magyar, háromszoros osztrák bajnok, edzõként is magyar bajnok,
háromszoros Magyar Kupa-gyõztes. Törõcsik András pedig 45-szörös
válogatott, 12 gólt szerzett nemzeti színû mezben, az Újpesttel három-
szoros magyar bajnok és háromszoros kupagyõztes, 236 mérkõzésen
összesen 69 gólt lõtt. Nagyon nagy örömünkre szolgál, hogy itt vagytok
velünk.
Csisztu: Régi nagy vágyunk teljesült azzal, hogy egy, pontosabban két
mikrofon mögött tudhatunk benneteket. Nem volt egyszerû, hogy ezt
203
összeszervezzük. Annyit talán elárulhatunk, hogy Tibi te gyõzted meg
Andrást, hogy eljöjjön, mert, mint említetted, sokat találkoztok.
Nyilasi: Üdvözlök mindenkit. Már most elõre megköszönöm a meg-
hívást, mert ennyi szépet és jót az elmúlt 15 évben nem mondtak az
emberrõl, úgy hogy holnap is ráérünk….
Kaszala – Csisztu (nevetve): Jó, rendben.
Nyilasi: Kicsit kiigazítanám az elhangzottakat. Andrást annyira nem
kellett invitálni, õ ugyanis nem tudta, hogy van ez a meghívás, mert
azok az emberkék, akik ezzel a feladattal meg voltak bízva, nem
érték el õt. Én elértem, majdhogynem napi kapcsolatban vagyunk, és
bizony szívesen eljöttünk egy ilyen remek mûsorba, két ilyen csinos
riporterhölgyhöz.
Kaszala: Köszönjük. Napi kapcsolatban vagytok, ez mit jelent pontosan
András, mikor találkoztatok utoljára?
Törõcsik: Tegnap. Van egy úgynevezett érzelmi kombinát, ahol rend-
szeresen találkozunk. Ide nap mint nap betérünk, szinte a hét minden
napján ott vagyunk.
Csisztu: Mióta létezik ez a szinte szimbiózis-szerû dolog? Ez csak a
nagyvilág elöl maradt rejtve?
Nyilasi: Az az igazság, hogy sokkal régebbre mennék vissza az idõben.
Sokkal mélyebb a mi kapcsolatunk, hiszen elárulhatom, hogy 1973 óta
éljük az életünket párhuzamosan. Függetlenül attól, hogy rivális klubok-
ban futballoztunk, nagyon sokat voltunk akkoriban is együtt. Ugye,
András említette ezt az érzelmi kombinátot, én Kelenföldön laktam, ott
nõttem fel, és ott volt az egykori Gamma pálya, amely mindig a régi
idõk hangulatát idézte. Van ott egy kis sportvendéglõ, András odajár
kártyázni, én ott találkozgatok a haverokkal, jövünk-megyünk, és ott
rendszeresen összejövünk. Ez nekünk egy oázis, nem kell senkivel
foglakoznunk, azt csinálunk, amit akarunk. Ott tudják, hogy kik
vagyunk, úgy fogadnak el minket, amilyenek vagyunk. Én személy
szerint kirekesztettem azt a világot, amit most nagyon nem szeretek.
Régen is volt egy ilyen találkozási hely, a Lízinger sörözõ (tudom, hogy
nem a reklám helye, de ma már más a neve). Akkoriban is ott jött össze
a játékosok nagy része egy-egy mérkõzés után, és jókat zrikálódtunk.
Más világ volt, és talán ezt sírjuk vissza ezeken a mostani találkozókon.

204
Kaszala: András, milyen a mostani összejövetelek hangulata? Van-e ma
is zrikálódás, vagy egyszerûen csak kártyáztok, beszélgettek?
Törõcsik: Nem, a zrika mindig benne van. (nevetés) Tibi nem nagyon
kártyázik, de a többiekkel sokat játszunk, így igazából minden a lap-
járás függvénye.
Csisztu: Értem, a hangulat…
Kaszala: Legutóbb nyertél?
Törõcsik: Tegnap igen, de csak aprópénzben játszottunk.
Csisztu: Tibi azt mondta az imént, hogy vannak olyan kis szigetszerû
helyek, hogy nem kell bemutatkozni, tudják, hogy kik vagytok. Szerintem
kizárt, hogy más helyen ez ne így lenne. Csak egy élõ példa, itt a mûsor
elõtt néhány kollégánkkal találkoztatok, s azonnal mindenki nosztalgikus
húrokat pengetett. Bizony körberajongtak titeket, hiszen mindenkinek
számos élménye van veletek kapcsolatban. Akkor miért fontos, hogy ilyen
zárt sziget legyen a ti világotok?
Törõcsik: Kerüljük a feszültséget, mert hát vannak olyan emberek
is… Bár mostanság már nem nagyon, inkább visszasírnak minket.
Nem kötözködnek már. Mindig is mondtuk korábban, ha abbahagy-
juk, mi leszünk a legjobbak, s így is lett. De visszatérve, nem kellenek a
problémák. Játékos korunkban is azért volt ilyen helyünk – bár
minket nem kellett félteni, Ebedli Zoli barátommal bizonyos
mennyiség után (kuncogva) már nem érdekelt minket merre mentünk,
jól éreztük magunkat mindenhol. Azt viszont tudtam, hogy törzshely
kell.
Csisztu: Mondhatni, hogy rehabilitálódott mindaz, amit ti tudtatok,
mert régebben – ha jól érzem ki a szavaidból – sok volt a bántás?
Törõcsik: Nem csak errõl szólt mindez, de velejárója volt. Sõt, már
meg is lepõdtünk volna, ha a szurkolótáborok nem kórusban szidnak
minket – az Újpestiek Nyílt, a Fradisták meg engem, mert ez egy
elismerés volt akkor.
Kaszala: Tibi, mintha valamit szerettél volna megjegyezni…
Nyilasi: Sok mindent mondanék, de ez már nem játékos koromban
történt, hanem edzõi pályafutásom alatt, amikor Újpesten játszottunk.
Én arra nagyon büszke vagyok, hogy meghullámoztattam a Megyeri
úti közönséget, de nem azért mert nagyon szerettek, hanem, azért mert
205
akkoriban még a pálya végén lehetett lemenni az öltözõkbe, s ahogy
elhaladtam egyre-másra ugráltak föl, s nem dicsõítettek, mint Andrást.
De nem az a poén benne, hanem ahogy néztem föl, s próbáltam
magam türtõztetni, láttam, hogy a sógorom is ott áll, s szapul engem.
Erre elkezdtem neki integetni, hogy várj csak, majd otthon talál-
kozunk, ezt pedig a közönség félreértette, még bõszebb lett, mert azt
hitték, hogy fenyegetem õket. Na, akkor azt mondtam, soha többet.
De ezek olyan sztorik, amelyek benne vannak egy játékos életében.
Nagyon sok szép dolgot megéltünk együtt, ilyenkor mondjuk azt,
hogy szelektív lett a memóriánk, mert már csak a szépre emlékezünk.
Tényleg megöregedtünk, nosztalgiázunk, az emberek körülvesznek, a
szeretetüket érezzük, és ez a mai világban nem rossz dolog.
Csisztu: Igen, szeretetbõl mindenképpen kevesebb jut manapság. Minden-
nek lehet az az oka, hogy jelenleg nincs jobb, ami felülírja a ti tudáso-
tokat?
Nyilasi: Mindezt mi magunk is megéltük, a saját bõrünkön tapasz-
taltuk a ’70-es évek közepén, mert amikor mi játszottunk, akkor is az
elõttünk lévõket dicsérték, Albertéket. De azt hiszem, hogy most van
egy nagy ûr, és nem elsõsorban azért, mert a mostani futballistákra
azt mondják, hogy nem játszanak olyan jól, vagy nem érnek el olyan
eredményeket, mint mi, hanem inkább azért – ahogy már mondtam
is –, mert a hangulat más. Ez a feszültség és ez az indulat, amely
most van, a futballpályákon kicsapódik, így egy labdarúgónak ma
hatványozottabban rosszabb játszani, sõt a lehetõ legnehezebb. Szerin-
tem, ezért van az – de András is elmondja majd –, hogy reflexszerûen
miért ragaszkodunk ahhoz, hogy a külvilágtól elvonuljunk, s a magunk
történéseit éljük. Valahogy úgy menekülünk oda, egy bizonyos helyen
jól akarjuk érezni magunkat. Én személy szerint nem akarok
konfrontálódni, bár jobban vállalom a nyilvánosságot, mert András
számomra érthetetlen módon, visszahúzódott, de nem szeretném
helyette elmondani, hogy miért. Mindezt rettenetesen sajnálom. Még
egyszer mondom, nagyon jó elmenni valahova, ahol nem foglalkoznak
velünk, vágyunk rá, vágyunk a nyugalomra.
Kaszala: Éppen ez lett volna a következõ kérdés, András veled kapcso-
latban. Nyilasi Tibor az utánpótlás válogatott szakmai vezetõje, a

206
Sport1 szakkommentátora, öregfiútornákon játszik fiatalként (harsány
vigyor Nyilasi arcán). Nálad mintha úgy látnánk – ahogy Tibi is
említette –, visszavonultál volna a labdarúgástól, talán csak fiad miatt
lehet rólad hallani. Mi ennek az oka?
Törõcsik (kivételesen komor arccal): Hát, nem vagyok egy ilyen vezetõ
típus. Az edzõsködést kipróbáltam, egy évig voltam a BVSC-nél, ahol
én is nevelkedtem, de mindez nem az én világom. Amit nem szeret
az ember, azt nem lehet csinálni. Még Mezei Gyuri rakott oda, hátha
megszeretem, de nem így lett. A gyerekeket nagyon szeretem, jóban
voltunk, de fegyelmet nem tudtam tartani. Fõleg, ha arra gondoltam,
hogy engem annak idején ezért leküldtek a pályáról, én ezt most nem
tudtam megtenni, inkább együtt röhögtem a srácokkal. Meg a
kötöttség. Az az igazság, hogy nem vagyok olyan ember, aki nap
mint nap idõre megjelenjen. A kissrácokat meg tudom tanítani rúgni,
ilyesmi… De az, hogy napi kapcsolatban legyek, az nekem sok…
(És akkor a szünetben elkezdõdött a valóban komoly beszélgetés arról, hogy

Törõ mennyire nem bírja a rendszert és a kötöttségeket. Mindig is különc
volt, soha nem lehetett megregulázni. Most is felmerült benne, hogy a stúdióban
is rágyújt egy cigarettára… Alig tudtuk meggyõzni, hogy nem lehet. Mint
ahogy a szünetben arról is gyõzködtük, Nyíllal az élen, hogy a labda-
rúgásban a helye. Ez alatt pedig folyamatosan villogott a vaku, hiszen Arató
András számos képet készített már az elsõ negyed óra alatt is, amely egy
késõbbi kiállítása témája lett.)
Kaszala: Próbáljunk meg egy kicsit mélyebbre lenyúlni. Miért távolodtál el

ennyire a labdarúgástól, hiszen nemcsak az edzõsködés létezik, lenne,
lehetne több terület, ahol dolgozhatnál a szakmában?
Törõcsik: Nem tudom, talán azt a posztot még nem találták ki nekem.
Csisztu: Kegyetlenül õszinte vagy magadhoz!!!
Törõcsik: Visszatérve… Amihez kedvem lenne, meg amihez szemem
is van, tehetségeket felkutatni. Bár azt hiszem, ez már be van vezetve
mindenhol, de nem biztos, hogy mindig a jó szemûek végzik el.
Kaszala: Azzal a szemmel csak egy olyan ember képes meglátni a
tehetségeket, aki maga is ûzte, csinálta. Nem?
207
Törõcsik: Igen, én is úgy gondolom. De úgy néz ki, hogy erre vannak
alkalmasabbak is.
Csisztu: Nem kerestek meg, nem volt erre igény… MLSZ-vezetõk vagy
éppen szakvezetõk?
Törõcsik: Nem. Végül is ez egy betöltött poszt, amióta létezik a Bozsik-
program, azóta tulajdonképpen az egész országban kiterjedt hálózata van.
Kaszala: Tibi, te milyen posztot javasolnál Andrásnak, hiszen õ azt
mondta, hogy még nem találták ki számára azt?
Nyilasi: Andrással az a baj, hogy túl szerény és túl visszafogott. Amit õ
említett, az létezik. A Dr. Mezei György által vezetett Bozsik-program-
ban tényleg nagyon nagy szükség lenne ilyen emberekre – és ezt nem
udvariasságból mondom, mert nem kell, hogy udvariaskodjunk. Csak
Andráson múlik, hogy bekapcsolódik-e. De ismerjük egymást annyira,
hogy õt kézen kell fogni, mint most, és oda kell vinni. Biztos ugyanúgy
van ezzel, mint én. Én sem szeretek idegen helyre bemenni, itt a stú-
dióban sem tudunk másfél óránál többet eltölteni. Öntörvényû emberek
vagyunk a magunk módján, nehéz megszoknunk az újat. Nem helyette
beszélek, ugyanez vonatkozik rám is. Kínlódtam, amikor a szövetségnél
kezdtem, amikor arra gondoltam, hogy fel kell kelni, be kell menni, 8
órát eltölteni, stb., hiszen mi a szabadabb környezethez voltunk szokva.
De visszatérve Andráshoz, mindez csak rajta múlik. Egyébként is nagy
igény van, többször is elhangzott már az edzõi értekezleteken, hogy a
volt válogatott futballistákat csábítsák vissza, legalább az utánpótlás-
hoz. Nagyon, de nagyon vágynak a gyerekek is erre. S nem igaz, hogy
Andrást nem ismerik. Ha megjelenne a pályán, és azt mondaná a gyere-
keknek, hogy így kell táncolni, mert annak idején én így táncoltam,
akkor mindenki szívesen venné.
Kaszala: Igen, a klasszikus táncolj, Törõ!
Csisztu: Véleményetek szerint mennyiben volt része annak a kultusznak –
melyet ti és klubjaitok megteremtettek –, hogy két ilyen játékost – amikor
még nem volt divat a becézés – Nyílként és Törõként emlegettek, s ez mind
a mai napig így van?
Nyilasi: Nem is tudom, hogy jött. Minden becenév a névhez kötõdik.
Tulajdonképpen éltük az életünket, s egyszer csak így neveztek minket,
így is maradt, de nagyon jólesett.

208
Törõcsik: Másoknak is volt akkoriban beceneve, de talán a miénk volt
a legjellemzõbb.
Nyilasi: Igen, mert két olyan klubban futballoztunk, amelyek leginkább
rivalizáltak egymással, s onnan választottak példaképeket.
Kaszala: Ha már a rivalizálásnál tartunk… Engem rendkívül érdekelne,
hogy volt-e köztetek valaha igazi konfliktus, hiszen említettétek, hogy
meccsek után összejártatok?
Nyilasi (picit zavartan): Ilyen igazi ellenfelet és barátot ritkán talál az
ember. Bár ez a barát szó csalóka lehet, mert azt jelzi, mintha reggeltõl
estig együtt lennénk, pedig csak egymás mellett éljük az életünket.
Andrást egyébként csapattársamhoz, Ebedli Zolihoz fûzte igazi, mély
barátság. Egyébként bevallom õszintén, én letörtem volna a lábam,
ha bármilyen húzós meccsen az Újpest ellen nekem Andrásba bele
kellett volna rúgnom. Nem, ez utólag elárulom, nem fért bele. Volt
az Újpestben a Tóth Józsi, aki az ötösön úgy hátba rúgott, mint a
vaddisznó, azt sem tudtam, hol vagyok, de fél órával a meccs után
már közöttünk sem volt konfliktus. Volt több ilyen játékos, pl. Nagy
Anti a Kispestben, aki nagyon sokat rugdosott engem, ennek ellenére
én mégis nagyon szeretem.
Csisztu: Igazi érzékkel nyúltál a témához, mert itt van velünk a vonal-
ban Nagy Antal, a válogatott és a Kispest egykori kiválósága. Nagyon
köszönjük, hogy bekapcsolódsz az adásba, annál is inkább, mert akko-
riban a Honvéd volt az a klub, amely beleszólhatott az Újpest és a Ferenc-
város rivalizálásába. Hogy is volt az a rugdosódás?
Nagy Antal: Ezt a Nyíltól nehezen fogadom el. Ebben a körben ugyanis
volt egy olyan, válogatottban is érdekelt játékoskeret, akinél ugyanaz a
hozzáállás érvényesült: bármilyen éles meccs volt, senki sem ragadtatta
el magát annyira, hogy agyonrúgja a másikat. Úgyhogy én ezt az egészet
mindjárt vissza is utasítom, és szemrehányást is teszek, hiszen mint
szomszédom sem említette soha, hogy ilyen jellegû tüske lenne benne.
Kaszala: Azt hiszem, ez a fajta zrika az, amelyrõl már korábban beszéltünk.
Csisztu: Láttam is Nyilasi Tibi szemében azt a huncutságot, amikor
mindezt mondta, hiszen tudta, hogy vonalban vagy. Valóban ez a fajta
zrikálás volt jellemzõ erre a korszakra?
Nagy Antal (nevetve): Folyamatosan. Akartam is mondani – csak akkor
209
még nem szólalhattam meg –, könnyû így, hogy az elsõ tüskét úgy
ereszti el, hogy tudja, a másik hallja, ám nem szólalhat meg. A lényeg
az, hogy nekem annyival kellemetlenebb volt a helyzetem, hogy míg
Törõ táncolt, Nyíl táncolt és gólokat lõttek, addig nekem ezt meg
kellett akadályoznom, s bizony be-be kellett csúsznom, és mezt kellett
húznom, de szó sem volt arról, hogy agyon rúgjuk egymást. Arról ne
is beszéljünk, hogy milyen kínos lett volna a meccs után megma-
gyarázni, hogy miért is akartam 10 perccel azelõtt agyontaposni. Ez
a fajta hozzáállás általános érvényû volt. Hivatalosan ezt hívták sport-
barátságnak.
Kaszala: András, létezik-e olyan Újpest-Ferencváros vagy olyan Újpest-
Kispest találkozó, amelyre szívesen emlékszel vissza, nosztalgiáznál
ezzel kapcsolatban? Nekem csak annyi jut eszembe, hogy „nekem nyolc”.
Törõcsik (kedélyesen): Jól tudod, ez egy örök zrika, egy alap. Ráadásul én
akkor kerültem be állandó csapattagként az Újpestbe olyan nagyszerû
társakkal mint Fazekas, Zámbó Sanyi, nem is tudom sorolni. Az elsõ
meccsem volt a Fradi ellen az elsõ osztályban, fantasztikus volt. Annak
ellenére vertük meg õket 8-3-ra, hogy az elsõ félidõben felváltva estek a
gólok, a második játékrészre viszont megrogytak a zöldek. Sõt, az Üllõi
úton volt még egy meccs – akkor játszottam ott elõször –, akkor is
sikerült 3-0-ra nyernünk. Ezek mind-mind nagyon kellemes emlékek.
Csisztu: Volt egy számszerûleg komoly visszavágó, amikor a Fradi nyert
7-1-re, akkor Törõ joggal nyilatkozhatta, hogy ott sem volt…
Törõcsik: Igen, a Dózsa-tarcsi játszott.
Nyilasi (belevágva): Visszatérve Andráshoz, ha hazamész, nézd majd
meg a könyveket, hogy léteznek-e ezek az eredmények. Egy biztos, a
7-1 valós volt. Annyira egyértelmû volt, nem is nagyon mosolygott
rám utána a sörözõben. S ha már Anti itt van, elnézést, hogy az
elõbb megcsipkedtem, de ez kellett. Való igaz, hogy az írott és íratlan
szabályokat betartottuk. Antiék ellen is voltak jó meccseink a Fradi-
pályán. Olyan élményeim voltak ezeken a kettõs rangadókon a Nép-
stadionban, aztán késõbb már a hazai pályákon vagy például Kispesten
25 ezer nézõ elõtt – a Megyeri úton valahogy én is kevesebbet játszot-
tam, mint ahogy András ritkán lépett pályára az Üllõi úton –, hogy
az elmondhatatlan. A kettõs rangadó mindenért kárpótolt. Fantasz-

210
tikus hangulat volt, soha nem fogom elfelejteni. Minthogy azt a
bizonyos 8-3-t sem, sajnos azt kell mondjam, Andrásnak ez az egyetlen
adu a kezében annak ellenére, hogy számszerûleg mi többször vertük
meg õket.
Csisztu: Visszatérve a zrikához és a csipkelõdéshez, ezt nem lehetett
véresen komolyan venni… Azért bizonyára az sem volt mindegy, hogy
ezeknek az embereknek a válogatottban egymásért kellett játszaniuk.
Nyilasi: Már megint én erõsködõm itt, de arra vagyok büszke, hogy
voltam olyan válogatottban csapatkapitány, amelyben 9 Honvéd-játé-
kos volt és az Andrásék. Mégis Nagy Antiék engem akartak. Lehet, hogy
csak a korom miatt.
Nagy Antal: Ugyan már, az a három év nem számít.
Nyilasi: Andrással egyidõsek vagyunk, de õ kijelentette, hogy nem akar
vezetõ lenni. És végül így alakult. Ez pedig óriási dolog volt, hiszen mint
ahogy említettétek, hiába volt állandó a rivalizálás, meg a szurkolók
is mondták a magukét, de a válogatottban olyan felhõtlen volt a viszony,
amit nagyon, de nagyon visszasírok.
(És megindult a visszaemlékezés… Tudod, amikor ott játszottunk… Emlék-

szel, amikor ott gólt lõttél… Ki felejthetné el azt a mérkõzést… S mi csak tátott
szájjal hallgattuk a három sztár visszaemlékezéseit, akik egymás szavába
vágva idézték fel a válogatottban eltöltött pillanatokat.)
Csisztu: Anti, hogyan jutottatok arra a döntésre, hogy Nyilasi Tibort

választottátok meg csapatkapitánynak, annak ellenére, hogy a Honvéd-
játékosok voltak többségben?
Nagy Antal: Azt hiszem, erre nagyon egyszerû válaszolni. Tibi egyéni-
sége, játéktudása és az a tény, hogy már két világbajnokságon járt,
mind-mind mellette szólt, hiába is voltunk mi a pályán jobban össze-
szokva. Nagyságát, tudását, tapasztalatát, egyéniségét úgy ismertük
el, hogy számunkra egyértelmû volt, õ a kapitány. Még egy dolgot el
kell mondanom, megvolt közöttünk az a baráti, sporttársi kapcsolat,
amely alapján felállt egy értékrend, ezen értékrend alapján pedig Nyíl
az élen volt. Ezért is döntött így a csapat, és Mezei Gyuri is úgy látta,
hogy Nyilasi Tibinek kell vezetnie ezt az együttest.
211
Kaszala: Emlékszel még elsõ válogatottbeli gólodra, Tibi?
Nyilasi: Igen, pontosan emlékszem. Az osztrákok ellen játszottuk, és
az a Kocsis Lajos varázsolta a fejemre a labdát, aki a Honvédban játszott.
Nyertünk 2-0-ra vagy 2-1-re, már nem is tudom pontosan, de az
biztos, hogy a másik gólt Pusztai Laci szerezte. Történt mindez 1975-
76 környékén.
Kaszala: András, a te elsõ gólod? Vagy kérdezhetném azt is, a te elsõ
pályára lépésed a válogatottban, hiszen kapcsolódik az osztrákokhoz
és Nyilasi Tibihez is?
Törõcsik: Tibi elõbb volt válogatott, én 1976 októberében húztam
magamra elõször a címeres mezt. A Práterben volt ez a mérkõzés,
elõtte Athénban játszottunk vb-selejtezõt, én a kispadon ültem
akkor. A vezetés ott gyõzelmet várt tõlünk, ám a végén kiderült,
hogy az az 1-1 jó eredmény volt, mert a szovjetek kikaptak 1-0-ra, így
mi végül azzal az 1 ponttal jutottunk be a döntõbe. Az elsõ gólom
1977-ben volt, egy dél-amerikai túrán Mexikó ellen találtam kapuba.
Kaszala: Azért ne szerénykedj azzal az elsõ mérkõzéssel, mert hogy akkor
te táncoltad végig a labdával az egész pályát, és adtad be Tibinek…
Nyilasi: Az biztos, hogy 4-2-re nyertünk, és az is biztos, hogy Andristól
akkor is és késõbb nagyon sok szép passzt kaptam. Az a meccs
egyébként is emlékezetes volt, mivel a vezetõség és a közönség is
mérges volt ránk, hogy miért is nem tudtunk Görögországban nyerni.
Ha a két futballnemzetet összehasonlítjuk, akkor ma ez egy nagy-
szerû eredmény lenne, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy akkor
ismert meg minket – Andrást, engem és Kereki Zolit is, aki 2 gólt
szerzett – igazán Bécs, és az athéni döntetlen után ez siker volt, s
némi elégtétel is számunkra.
Csisztu: Visszatérve az elvárásokra. Manapság, ha a válogatott szóba
kerül, mindig azt halljuk, hogy milyen nagy teher van a játékosokon.
Ez a ti idõtökben nem volt napirenden… Az önbizalom volt több, a tudás,
vagy egyáltalán fel sem merült, hogy meg kell felelni mondjuk a közön-
ség elvárásainak?
Törõcsik: Engem a tét vagy egy bemutatkozás, mindig nagyon doppin-
golt és tuningolt. Kifejezetten szerettem, ha nagy volt a tét, és oda-
figyeltek az emberek. Hogy a maiak ezt miért nem tudják elviselni?

212
Szerényebbek a képességek, a mi futballunk állva maradt, a világ
elment mellette. Én nem tudok az õ fejükkel gondolkodni, de reálisan
nézve az erõviszonyok alapján a mostani vb-selejtezõ csoportban is
csak a 3., 4. helyért küzdhetünk. Az igazság az, hogy a bolgárok, a
svédek és a horvátok is elõttünk járnak, csoda lett volna az, ha
bekerülünk.
Csisztu: Noha azt mondják, hogy a matematikai esély még megvan. (A
riport készítésekor még megvolt. – a szerk.) De most nem is ez a lényeg.
Anti, ha még itt vagy velünk… Ti egymás ellen játszottatok a bajnok-
ságban, jól ismertétek egymás trükkjeit, de mindez segítségetekre volt-e a
válogatottban, hogy egy tökéletes egységet alkossatok és kiszolgáljátok
egymást?
Nagy Antal: Enélkül nem lehet jó csapatot építeni, hogy a játékosok ne
ismerjék egymást. A rangadókon mindig naprakészek voltunk a másik-
ból, ebbõl következett, hogy ezt a válogatottban is fel tudtuk használni.
Még hadd térjek vissza az elõzõ kérdésre egy kicsit. Én 1978 után, ’79-
ben lettem válogatott, egy NDK elleni meccsen kerültem be elõször a
nemzeti tizenegybe, amikor Nyíl és Törõ már stabil játékosok voltak,
tehát olyan válogatottba sikerült bejutnom, amely már hozta az ered-
ményt, idehaza 3-0-ra nyertünk a németek ellen. Nekem õk már akkor
sokat segítettek. Az akkori hangulatról pedig annyit, hogy vélemé-
nyem szerint bárhogyan is cserélõdtek a személyek a csapatban, a
minimális eredményt mindig is hozni kellett, vagyis azt, hogy harcban
legyen a nemzeti tizenegy a világversenyekre való kijutásért. Mivel
ilyen játékosállománnyal bírtunk, ’78-ban, négy évvel késõbb is és az
utána következõ években is teljesítette mindezt a csapat. Természetes
volt a játékosoknak, hogy ez volt a vezetés elvárása, ez nem okozott
semmilyen terhet. Úgy készült fel a társaság, úgy koncentrált a
meccsekre, hogy ezt gond nélkül sikerült is teljesíteni.
Kaszala: Ha már itt ’78-at említetted, akkor beszéljünk egy olyan dologról,
amely 1978-ban mindkettõtöket, Nyilasi Tibort és Töröcsik Andrást is
kifejezetten rosszul érintette, ez a bizonyos Argentína elleni világbajnoki
mérkõzés, 2-1. (Nyilasi fejcsóválva, nevetve) Folytatod, Tibi?
Nyilasi: Mikor megkaptam ezt a meghívást, azon gondolkodtam,
hogy mennyi pénzt tegyek fel arra, hogy ez a két csinos hölgy nem
213
fogja ezt a kérdést elfelejteni, nem fogja kikerülni vagy nem feltenni,
mert biztos voltam benne, hogy a szurkolókban csak ez maradt meg
elsõsorban…
Kaszala (hevesen közbevágva): Nemcsak ez, és nem elsõsorban…
Nyilasi: De vannak ilyen visszatérõ „sztenderdek” az ember életében,
és ezt mindig megkérdezik, s én bíztam abban, hogy talán most nem.
Végül is egyáltalán nem baj, mert már olyan régen történt, hogy
immunis vagyok rá, és szóról-szóra el tudom mondani a meséket.
Egy fantasztikus nyitómérkõzésen az argentin játékos Passarella, s
nemcsak õ, hanem a többiek is végig ütötték-vágták Andrást. Ha baráti
társaságban vagyok, bizony még csúnyább jelzõket használnék. Nem
bírta tovább, kiállították, s hát rossz kollegialitásból nekem is elszállt az
agyam, na mondom, akkor én ezt bosszúból megtorlom. Egy durva
szabálytalanság után lezavartak a pályáról, és az én történetem igazá-
ból itt kezdõdött, amikor bandukoltam le, és 80 ezer ember szidott,
fütyült, s nem tudom, miket mondtak, de el tudom képzelni, repültek
felém a kólás dobozok. Erre még jobban elveszítettem a fejem, és
elkezdtem mutogatni. A legnagyobb pechemre másnap az újságok errõl
írtak, egyik pillanatról a másikra híressé váltam Dél-Amerikában, ahol
hatalmas méretû újságok vannak, én voltam a címlapon, a szöveg
pedig: „Nyilasi üdvözli Vidala tábornokot”. Ismeretes, hogy akkor
egy katonai hunta vezette az országot, nagyon feszült volt a politikai
helyzet, én magam errõl viszont nem tudtam, mint ahogy magamról
sem tudtam, amikor lezavartak a pályáról. Szóval errõl órákat lehetne
beszélgetni, de én mondjuk meghívnálak benneteket a kis törzshe-
lyünkre, mert ott színesebben el fogom tudni mesélni, s az nem biztos,
hogy a hallgatókat érdekli. Szóval megtörtént ez a szörnyûség, utána
borzalmas tortúrán mentünk keresztül, de valóban kevés rá a mûsor-
idõ, hogy mindezt a mi szemszögünkbõl elmeséljük. Elvesztettem a
fejem, és nagyon sajnáltam Andrást, ezt viccen kívül mondom, mert
amit õ kapott, azt ember nagyon nehezen bírja ki. És nagyon sajnál-
tam a csapatot, hogy egy olyan meccset veszítettünk el, amelyet
bizonyos okok miatt soha nem tudtunk volna megnyerni. Aztán
az, hogy mindkettõnket kiállítottak, befolyásolta a további szerep-
lésünket.

214
Csisztu: Akkor ez az életutatoknak, pályátoknak olyan közös pontja,
amely egyfajta véd- és dacszövetség vagy inkább felejtendõ momentum
András?
Törõcsik: Nem, ezt soha nem lehet elfelejteni. Ma már máshogy látjuk.
Késõbb viccesen azt mondtam, legalább megismert a világ minket.
Kaszala: De mennyi idõbe telt mondjuk túllépni az egészen?
Törõcsik: Én általában hamar túllépek mindenen, mert nem azt
nézem, hogy mit mondanak, hanem azt, hogy ki mondja. Itthon a
fogadtatás enyhén szólva nem volt valami szívélyes, még ma is
megborzongok. Közrejátszott az is, hogy túlzott elvárás lett beharan-
gozva a vezetõk részérõl, a szurkolók ki voltak éhezve a sikerre, mivel
az elõzõ nagyságok a ’70-es és a ’74-es vb-re nem jutottak ki, csúcsra
volt járatva a nép, és várta nagyon a sikert és az eredményt. Elõtte bent
voltunk a rádióban riporton, és harmadik helyrõl, sõt világbajnokságról
beszélt az akkori MLSZ-elnök, amit egyes emberek el is hittek, ezért
is volt nagyon nagy a csalódás, amelyet még tetézett ez a két kiállítás.
Én fölhívtam édesanyámat Rómából, ott szálltunk át, s azt mondta:
jaj, fiam ne gyere haza, mert én nem merek kimenni az utcára.
Csisztu: Szörnyû lehetett…
Törõcsik: Aztán csak hazajöttünk, kimentünk az utcára, sõt lemen-
tünk Balatonra. Elmentünk egy szórakozóhelyre, ismerõs volt a
pincér, de még õ is inkább eldugott minket egy sarokba, hogy meg ne
lássanak az emberek.
Kaszala: Igaz az, hogy még egy baráti társaság is visszamondta a közös
nyaralást, mert úgy „megharagudott” rád?
Törõcsik (sejtelmes vigyorral): Hááát…Akkor ezek nem voltak
barátok, ha emiatt másképp gondolkodtak utána rólam…
Kaszala: Nagy Antalnak nagyon köszönjük, hogy rendelkezésünkre állt.
Csisztu: Talán egyszerûbb volt így a telekszomszéddal, Nyilasi Tibivel
összejönni, mint odahaza.
Nyilasi: Igen, mindketten jövünk-megyünk, de ha más nem, az össze-
nézések azért nem maradhatnak el.
Nagy Antal: Köszönöm, hogy részt vehettem a mûsorban, kifejezetten
jó volt veletek így beszélgetni.
215
(Nyíl és Törõ a közlekedési hírek alatt persze az argentin eseményeket és az
utána való történéseket mesélték, fõleg Törõ lendült bele, néhol már-már
nyomdafestéket sem tûrõ módon, de hát a maga szempontjából így utólag
úgy tûnik, igaza volt.)
Kaszala: Tibi azért azt is elmesélte a szünetben, hogy idehaza nem egészen
akart titeket mindenki annyira agyonverni…
Nyilasi: Nem akarom ezt tovább ragozni. Természetesen voltak olya-
nok, akik nagyon mérgesek voltak ránk, de akadtak olyanok is, akik
szeretettel fogadtak minket, hiszen látták, hogy milyen körülmények
között kaptunk ki. Ez megvolt, elfelejteni nem lehet, mindenki más-
képp véleményezi, tulajdonképpen ennyi.
Kaszala: Itt van velünk a vonalban a nagy edzõlegenda, az akkori szövet-
ségi kapitány, Baróti Lajos. Hogy látja, az a bizonyos Argentína elleni
mérkõzés mennyire volt meghatározó Nyilasi Tibor és Törõcsik András
pályafutásában, életében és az egész magyar futball életében?
Baróti Lajos (telefonon): Ez az a két kiváló játékosom, akire épült tulaj-
donképpen a csapatom az argentin világbajnokságon. El kell mondjam,
az egész pályafutásom alatt végigszaladt rajtam bizonyos kor és
annak a folytatása, Puskásékra, Albertékra, Benéékre és utána Nyilasi-
ékra, erre a fiatal gárdára gondolva nagyon szép emlékek jutnak
eszembe. Ez a mérkõzés azonban számomra is egy rettenetesen fájdal-
mas emlék marad, egy nagyszerûen játszó magyar gárda szerencsétlen
körülmények miatt kikapott, ráadásul két játékosunkat kiállították, s
ezzel vége is volt a mi szereplésünknek, egyúttal befejezõdött az én
szövetségi kapitányi tisztségem is. Ez a két játékos tulajdonképpen
nálam mutatkozott be a labdarúgás élvonalában, mindkettõ európai
szintû, kitûnõ labdarúgó volt, bárcsak megközelítenék a jelenlegiek
az õ tudásukat. Méltóak voltak Puskásékhoz, Albertékhez, Benéékhez,
nagy szeretettel gondolok rájuk. És talán elnézést kell kérjek, mert
azon a mérkõzésen a történtek hatására én sem tudtam úgy viselkedni
fájdalmamban, ahogy kellett volna – ezt bevallom õszintén. Szere-
tettel gondolok rájuk mind a mai napig, pedig már a 90 éven is túl
vagyok. Utódaimnak is csak azt tudom kívánni, hogy ilyen kiváló
labdarúgók legyenek a kezük alatt, mint Tibor és András.

216
Csisztu (néma csendet megtörve): Szeretnétek reagálni valamit a mester
szavaira?
Nyilasi: Én csak annyit, hogy Lajos bácsival már nagyon sokat beszél-
tünk errõl a világbajnoki szereplésrõl. Igazából nekünk van szégyen-
kezni valónk, mivel nekünk kellett volna nagyobb tartással
rendelkezzünk. Ami fájdalmas, hogy Lajos bácsi miattunk, ponto-
sabban a kiesés miatt hagyta abba a munkát. Már többször kifejeztem
hálámat, de szeretném most is megragadni a lehetõséget, hogy a
nyilvánosság elõtt megköszönjem, hogy labdarúgó lehettem, hogy
válogatott lehettem, és ott lehettem 1975-tõl a legjobbak között, amit
neki és klubedzõmnek, Dalnoki Jenõnek is köszönhetek. Bárcsak most
ott tartanánk, mert bennem van minden mozzanat a válogatottal
kapcsolatban. Ahogy az elsõ meccs elõtt, az elutazás elõtt a Spartacus
pályán Cooper-tesztet futottunk, Lajos bácsi figyelt, nézte, hogyan
illeszkedünk bele ebbe a nagy családba. Sokszor persze nem tudtunk
megfelelni, de ha az ember elõre tudná, hogy elesik, akkor inkább leülne.
Törõcsik: Én is hasonlókat tudok mondani. Ezúttal is nagyon köszö-
nöm Lajos bácsinak, hogy figyelt rám és istápolt. Egyúttal meg is
ragadom a lehetõséget, hogy jelezzem, május 1-jén, 50. születésnapom
alkalmából lesz egy gálamérkõzés, és nagyon szeretném, ha ott lenne
Lajos bácsi a többi edzõmmel együtt.
Csisztu: Nagyon köszönjük, és jó egészséget kívánunk!
Kaszala: Közös pontokat kerestünk a beszélgetés alatt, haladjunk tovább
ezen az úton. Van egy másik pont is, már ha a sérüléseket, karambolokat
nézzük. Ez a következõ világbajnokság közelében veled történt éppen
András. Mennyiben határozta ez meg a további pályafutásodat?
Törõcsik: 1979-ben történt. Ráadásul rá egy hétre mentem volna a
világválogatottba játszani, ami azt hiszem nagyon nagy dolog minden
sportoló életében, és nemzetközi színtéren is nagyon nagy elismerést
jelent, amely a késõbbiekben is nagyon óriási hatással lett volna a
pályafutásomra. A lábam tönkrement, eléggé beszûkült a mozgásha-
tára, de szerencsére ez a bal, a támaszkodó lábam volt, így nem nagyon
zavart a labdarúgásban, a játékban.
Kaszala: Ha jól tudjuk, akkor te egy zalaegerszegi mérkõzés után jöttél fel
kocsival. Többször felvetõdött már a kérdés, miért nem a csapattal jöttél?
217
Törõcsik: Az utolsó mérkõzés volt, megnyertük a bajnokságot. Már
korábban is volt rá példa, hogy egy-egy meccs után elengedtek minket
civil személyekkel, azt csak késõbb vezették be, hogy nem lehetett
egyedül elmenni. Hogy miért nem a busszal jöttem? Erre csak azt
tudom mondani, amit Tibi, ha valaki tudja elõre, hogy elesik, az leül.
Én sem azért ültem be a kocsiba, hogy karambolozzak, súlyos baleset
érjen. Persze nagyobb esély van arra egy ilyen kis 500-as Fiatban,
hogy ha baleset történik, sérülés érjen, mint mondjuk a buszban.
Egyébként nagyon ritka felnõtt korban az ilyen jellegû sérülés, tulaj-
donképpen csípõficamom volt, a lábam kiugrott a helyérõl.
Nyilasi: András akármit is mond, sajnos, fáj neki mind a mai napig,
azért is nem tud például az öregfiúk meccseken játszani.
Kaszala: Tibi, a te esetedben egy másik világbajnoksághoz vagyunk köze-
lebb, konkrétan 1986-ra gondolunk, s elõtte, amikor az Austria Wienben
játszottál, egy súlyos gerincsérülésed volt.
Nyilasi (picit elkeseredve): Igen, ez is egy legendás történet, ami a
nevemhez kötõdik, mert én még egy ilyen sérülésbõl sem tudok jól
kijönni. Valóban gerincsérvem volt, azt hiszem, nem kell elmagya-
rázni, hogy ez milyen súlyos és fájdalmas dolog. Aztán ebbõl alakult
ki a kavalkád, egy évvel az elsõ mûtét után újra megoperáltak, az elsõ
beavatkozás ugyanis nem sikerült, mert két csavart tettek a hátamba,
és az egyik elmozdult, az ideget megszúrta, térdtõl lefelé pedig a bal
lábam lebénult. Úgyhogy én is átmentem sok mindenen, de szerencsére
Bécsben megcsinálták a második mûtétet, és azóta jobb vagyok, mint
születésem pillanatában (neveteve). Ennyit a múltról.
Csisztu (viccesen): Szeretnétek és meg is tudtok csillogtatni valamit még
a pályán, hátha Lothar Matthäus felfedezi még a tehetségeket…
Nyilasi: Igen, ezt a poént mindig elsütjük. Úgymond kigördülünk a
pályára, és amikor a nézõk elkezdenek ezerrel kacagni, akkor inkább
elfutunk. Persze ez ilyen gálákra vonatkozik. És ha már a gáláról esett
szó, András hozzám öregedett, és nagyon örülök, hogy lesz neki egy
ilyen ünnepsége.
Csisztu: Ott leszel?
Nyilasi (bólogatva): Meghívott, meghívott. Különben nem mentem
volna el, de aminek nagyon örülök, hogy a volt klubja méltóképpen fogja

218
ezt megünnepelni. S kívánom, hogy a többi játékostársunkról se feled-
kezzenek meg, mert amikor az ember már kikerült a reflektorfény-
bõl, jólesik egy pici hátba veregetés és egy kis fény ott egy pár percre.
Hát tudomásul kell venni, az idõ elment.
(Nyilasi Tibor 50. születésnapját egyáltalán nem ünnepelte meg klubja, a
Ferencváros gálamérkõzéssel – a szerk.)
Kaszala: Az 50. születésnap után Tibi, illetve az 50. születésnap elõtt
András, mi az a három dolog, amelyet kívánnátok, kívántatok maga-
toknak?
Nyilasi: Nekem egyszerûen nincs három kívánságom, csak egy van:
minél tovább egészséges maradjak, és éljem az életemet.
Törõcsik: Azt hiszem, egy régi magyar mondás jut eszembe: bort,
búzát, békességet. (óriási nevetés, taps a stúdióban)
Nyilasi (gunyorosan): Na, de már ne is haragudjatok, nem tûnt fel
nektek, mikor is van Andrásnak a születésnapja, a munka ünnepén.
Csisztu – Kaszala (belevágva): Dehogyisnem…
Nyilasi: A legszorgalmasabb futballisták egyike. Éppen õ. Hát ne hülyés-
kedjetek már…
Csisztu: Lehet, hogy miatta ünnepelték a munka ünnepét?
Nyilasi: Ebben biztos vagyok!
Törõcsik: A fõmérkõzés este 6 órakor lesz, de elõtte zenészek-színészek
játszanak egymással. Nagy hepaj lesz, Gangsta Zolee és a Cartell ját-
szik, õ egyébként is jó barátom.
Csisztu: Mi nem kívánhatunk mást, mint hogy az egész gála méltóra
sikeredjen, és egy kicsit megcsillanjon mindaz, amely a ti pályafutáso-
tokat jellemezte. És nagyon bízunk benne, hogy mivel még bõven volna
mirõl beszélni, ez ugyan az elsõ, de nem az utolsó alkalom volt, hogy
velünk együtt nosztalgiáztatok itt a Riválisban.
Nyilasi - Törõcsik: Szívesen jövünk bármikor ilyen rendkívül jó hangu-
latú és végre a megszokottaktól kicsit eltérõ beszélgetésre, csak szóljatok!
219
220
Rekreáció
(A Rivális mûsorpalettájában az elmúlt két év során mindig is törekedtünk
arra, hogy a szorosan vett élsport kiválóságai mellett teret szenteljünk a
fogyatékkal élõk sportjának csakúgy, mint a sportot és az életveszélyt a meg-
szállottságig kergetõk táborának. Ez a kör bõvült persze azok táborával is,
akik a sportot hobby szinten, nagy társaságban kedvelik csak igazán.
Tudjuk azonban, hogy a testedzés ezen formája még mindig kevesekhez ér el,
ezért úgy döntöttünk, idõszerû lenne egy teljes adást szentelni a rekreáció
témakörének.
Tudtuk, hogy elõkerülnek majd a szokásos slágertémák, például a mozgás-
szervi betegségek, az elhízás, az egészségtelen életmód vagy a rendszertelen
táplálkozás. Olyan vendéget szerettünk volna hívni, akirõl tudtuk, hogy
mélységében ásta bele magát a témakörbe, és ismeri a problémával kapcsolatos
nemzeti koncepciót. Így kézenfekvõnek tûnt, hogy dr. Ábrahám Attilával, a
sportért felelõs címzetes államtitkárral rágjuk át a témát, aki egyébként egy
korábbi Riválisban említést tett arról, hogy egy becslés szerint a mozgás-
hiányból fakadó betegségek kezelésére évente 50-100 milliárd forintot költünk
idehaza. Mindezek megelõzésében, nemkülönben az összeg csökkentésében
óriási szerepet játszik a sportrekreáció, amely témánk fõ csapásvonalát adta
ezúttal.)
Ábrahám: Sporthivatali elnökként nem mondhatom, hogy ez foglal-

koztat leginkább, mivel a sport egésze fontos számomra. Ez annak
egy része, de azt hiszem, hogy méltatlanul háttérbe szorult területe.
A „hurrá optimizmusra” van okunk, hiszen olimpiákon, világbajnok-
ságokon rendre kitûnõen szerepelnek hagyományos, tradicionális
magyar sportágaink versenyzõi. Ennek nagyon örülök, és én is liba-
bõrös vagyok mind a mai napig, ha a himnuszt hallom, és látom a
sportolókat a dobogón.
Csisztu: A kajakosok azért jobban megdobogtatják a szíved?
Ábrahám: Ennyi részrehajlás azért bevallható…
Kaszala: Jó, ezt elnézzük.
Ábrahám: Igen, idén a zágrábi vb-n is kint voltam, és ugyanúgy izgul-
tam, mint amikor a saját futamomra készültem, sõt jobban, mert itt
221
ugye tétlenül áll az ember a parton, ott meg valami módja azért van,
hogy befolyással legyen az eseményekre. Az élsport mellett a sport
számomra a másik kettõ területet is jelenti, nevezetesen az egyetemi-
diáksportot, illetve a szabadidõsportot, lakossági sportot, rekreációt –
kinek, melyik fogalom az, amely igazából ismerõsnek tûnik. Nagyon
tapintatosan fogalmaztatok azzal, hogy picit, mintha túlsúlyosabbak
lennénk. A statisztikák azt mutatják, hogy egyre inkább felzárkózunk
a plusz kilókkal, majdnem azt mondtam, hogy büszkélkedhetünk,
de a negatív értelemben büszkélkedõ országok sorában. Amerikától
Nyugat-Európáig jellemzõ – még a precíz németekre is –, hogy élet-
módjuk változott: táplálkozásuk a mozgásszegény életmód hatására
jelentõs túlsúlyt eredményez, és az a megrázó – anélkül, hogy adatok-
kal akarnék traktálni bárkit is –, hogy nincs is igazi kimutatás. Mindig
elmondom – Berkes doktor, a Sportkórház fõigazgatója említette egy
elõadásában –, hogy becsült adat alapján, éves szinten 50-100 milliárd
Ft-ba kerül a költségvetésnek a mozgáshiányos életmódból fakadó
betegségek gyógyítása. 50-100 milliárd, amikor az éves…
Csisztu: Iszonyatos összeg.
Ábrahám: A sportköltségvetés 24 milliárd Ft. És itt nem arról van szó,
hogy rák meg dohányzás, hanem a mozgás hiánya, a túlsúly, a magas
vérnyomás és a cukorbetegség egyik alapvetõ okozója. Az összegben
még nem szerepel a TB-kiadás, és így a munkából való kiesés. Gyakor-
latilag pedig csak arra lenne szükség, hogy valami megmozgassa az
embereket, hiszen a mozgás öröm, a mozgás élmény. Tudom, hogy
túlhajszoltak, túlzsúfoltak, pénzzel sem mindig állnak úgy, de meg-
gyõzõdésem, hogy meg lehet találni azokat a mozgásformákat, amelyek
nem pénzfüggõk, és tényleg élményt okoznak. Azt hiszem, hogy a
mozgáskultúra, így nagybetûvel Magyarországon annyira visszaha-
nyatlott – kivéve szerencsére az élsport részét –, hogy újra meg kell
tanítani az embereket erre.
Kaszala: És ehhez van egy nagy segítségetek, méghozzá ez a bizonyos,
„Mozdulj, Magyarország!” program, amelyben számos sportágból, tömeg-
sportból: futás, gyaloglás és egyéb lehetõségek tekintetében választhat a
résztvevõ.
Ábrahám: Igen, a magunk eszközével próbálom ezt a területet is elõtérbe

222
helyezni, de sajnos, a belsõ arányok érzõdnek. A fenntartható eredmé-
nyesség biztosításához nagyon jelentõs anyagi források fordítódnak
a versenysportra, az élsportra.
Csisztu: Azért ezzel az élsportban tevékenykedõk biztosan vitatkozná-
nak…
Ábrahám: Lehet, de úgy gondolom, hogy új források bevonásával is
bõvíteni kell a pénzügyi támogatás lehetõségét. Ebben az évben is 88
millió Ft-ot költünk a „Mozdulj, Magyarország!” programsorozatra,
ezen belül, ugye, van a tízezer lépés programunk, aztán a megyei
önkormányzatokat, megyei jogú városok önkormányzatait 170 millió-
val támogatjuk, a fogyatékosok szabadidõsportját megyénként 2-2
millióval segítjük, a Wesselényi-közalapítvány – ami a szabadidõ-
sport területére jött létre – 240 millió Ft értékben írt ki pályázatot.
Persze figyelünk a halmozottan hátrányos helyzetûekre, a cigány
labdarúgó-válogatott mûködését is támogatjuk. A hazai éjféli sport-
bajnokság egyesületét sem hagyjuk ki, ez a pingpong dokiból elindult
éjszakai dolog, de mára kinõtte magát, nem egyszerû éjszakai asztali-
teniszrõl van szó, hanem bizony más sporteseményekrõl, amelyek
elvonják a fiatalokat. Alternatívát adnak, tehát elvonják a fiatalokat
a drogok világától, tehát egy csomó-csomó járulékos társadalmi haszna
van. Nyilván ezeket próbáljuk beosztani legjobb tudásunk szerint, de
hát még mindig kellene, kellene, kellene…, és ha azt vesszük, hogy
50-100 milliárddal csökkenhetne az egészségügyi kiadás, ha többen
mozognának, akkor úgy érzem, ez egy jó befektetés lenne.
Csisztu: Érezhetõ-e már esetleg, hogy ez a lassú, de remélhetõleg ered-
ményes folyamat a fejekben valamelyest változni látszik?
Ábrahám: Nem tudom, mennyire túlzó az optimizmusom, de ezeket
a jeleket látni vélem. Fõleg, ha azt nézem, hogy egy-egy ilyen hétvégi
szabadidõs rendezvényen milyen tömegek jelennek meg, dinami-
kusan növekszik a létszám évrõl-évre. Nekem örök példaértékû dolog
a Margitsziget esete, megcsinálták a futópályát gumiborítással, és
ugye megduplázódott, megtriplázódott a futók száma. Tehát hiszek
abban, hogy helyzetet kell teremteni, lehetõséget biztosítani, infor-
mációt juttatni, és akkor ezek a folyamatok beindulnak, s szépen,
lassan egyre többen élvezzük a mozgás örömét.
223
Kaszala: Érdekes ezekben a folyamatokban, hogy vannak olyan ese-
mények, olyan idõszakok, amelyek kifejezetten csak egy-egy társadalmi
rétegnek, szólnak, például nõknek vagy nyugdíjasoknak. Ilyen volt a
közelmúltban az országos nõi fesztivál, amin te is részt vettél.
Ábrahám (nevetve): Nem nõként! Ott még nem tartok. Viccet félretéve,
tiszteletbeli nõként meglátogattam a hölgyek fesztiválját, ahol nem
egyedül voltam férfi, hanem több társam is megjelent, akár a Pécsi
Sasokat is kiemelhetném, akik szakmailag is összefogták a rendez-
vényt, és az aerobicprogramot is vezényelték. És egyáltalán nem
meglepõdve tapasztaltam, hogy a férfi mozgásinstruktorok mennyire
népszerûek is a hölgyek körében. Végül is teljesen mindegy, milyen
csoport, milyen szegmens, hogyan szervezi meg önmagát. Ha nõk
sportja, akkor nõk sportja, ha idõseké, akkor idõseké…
Kaszala: Sokan voltak egyébként ezen a fesztiválon?
Ábrahám: Nagyon sokan. A Magyar Szabadidõsport Szövetség szer-
vezte az egészet a Népligetben, hihetetlen volt az a lelkesedés, ahogy a
szervezõk belevetették magukat a munkába. Nagy választékkal kínál-
ták meg a kilátogató hölgyeket: nagyon sok mozgásformából, sport-
ágból lehetett választani, és ezzel éltek is a jelenlévõk. Ilyen és ehhez
hasonló rendezvények kellenek ahhoz, hogy ez bejáratódjék.
(…)
Kaszala: Árulj el nekünk valamit a tízezer lépés programról is, mert én

csak annyit tudok, hogy egyszer a hivatalban kaptam tõletek egy remek
lépésszámlálót.
Csisztu (viccelõdve): Azt nem kérdezzük meg, mennyit léptél vele Clau,
maradjon titok.
Ábrahám: Már második éve fut ez a programunk, nagyon sikeresnek
számít. Gyakorlatilag ez megint arról szól, hogy az embereket pl.
ilyen kis kütyükkel is ki lehet billenteni a megszokott hétköznapi
ritmusból…
Kaszala: Ki bizony!
Ábrahám: És fölkelteni a kíváncsiságot vagy az érdeklõdést. Ez tényleg
csak pár forintos dolog, 400-500 Ft egy ilyen lépésszámláló. Ha az

224
ember fölteszi az övére, azonnal csalogatja arra, hogy márpedig sétál-
jon. Ez pedig egy olyan okos masina, hogy leszámolja a lépéseket. Arra
kell törekedni, hogy a tízezer lépést teljesítsük. Nagyon jól bevált, mint
közösség teremtõ. Az elõbb említettétek ugye az idõsebb embereket is,
akik közösségbe, csoportokba szervezõdve elkezdtek így járni, és
nézték, hogy kinek, mennyi lépése van. Hívta egyik a másikat, hogy
tegnap nem voltál, most gyere: tehát kifejezetten azt a hangulatot
teremtette meg ez a pár száz forint értékû mûszer, hogy igenis
mozogtak, igenis összejártak, közösségbe kerültek. Megjelent egy
téma, s nem arról beszéltek, hogy ki milyen gyógyszert szed, hanem
arról, hogy holnap is gyere, meg tegnap miért nem voltál. Ehhez a
más típusú élethez tehát sokkal közelebb álló, vidámabb témák
jöttek elõ. Nagyon sok együttmûködõ partnerünk van, 60 klub jelent-
kezett be erre a programra. Az elsõ évben teljesen ingyenesen kapták
a készülékeket, az idén féláron, 200-250 forintért. Ez éves szinten
havi 20 forint, ennyit – azt hiszem – mindenki könnyedén megenged-
het magának. Persze nem igazán az eszköz a lényeg, hanem az
eszközben rejlõ motiváló hatás, és az, hogy ez által kontrolálhatóvá
válik, visszajelzést ad: mennyit is teljesített az illetõ valójában.
Kaszala: És mi van akkor, ha valaki teljesítette ezt a tízezer lépést?
Ábrahám: Hát, akkor gratulálunk neki! Az elsõ év végén egyébként
jutalompólókat is adtunk ajándékba, hogy legyen egy kitûzött cél.
Persze a résztevõk is érezték: igazából senki sem a pólóért gyalogolt,
hanem végre rávette magát, jól érezte magát, és szerintem egészsé-
gesebbé vált.
Csisztu: Az alapvetõ cél ugye az, hogy a szemlélet mozduljon elõször, és
azzal együtt nyilvánvalóan a test is. Mondható-e az, hogy ahogyan egy
családban a nõ mindig egy összetartó, mozgató szerepet tölt be…
Ábrahám (közbevágva): Tehát fõnök! Mondjuk ki!
Csisztu: Fõnök, igen. Szóval nagyobb-e a nõkben az összetartási igény, ez
a fajta kohéziót teremtõ erõ, tehát lehet-e rájuk jobban számítani, ha õk
elkezdik, akkor elõbb utóbb a papák is, a gyerekek is bekapcsolódnak?
Ábrahám: Érdekes, de itt egy pici ellentmondás van, mert szerintem a
férfiakban is nagy a közösségi vágy. Emlékezzünk a haveri körökre,
akik elmennek focizni, de valahogy a nõk mégis nyitottabbak vagy
225
fogékonyabbak, még akkor is, ha az életmódjukban eddig nem is
szerepelt. Könnyebben nyitnak afelé, hogy beemeljék, és biztos vagyok
benne, hogyha beemelik, akkor az elõbb-utóbb a családra is kihat.
Akkor már a férfi is elkezd vakaródzni, hogy húha, ne csak az asszony
járjon el. Esetleg felelevenednek régi baráti kapcsolatok, újra focik
alakulnak ki. Ha a szülõk sportosak, akkor kimutatható az össze-
függés, hogy a gyerekek is nyitottabbak, jobban megtalálják az utat
a sporthoz, tehát ez egy csomó járulékos elõnyt hoz magával.
Kaszala: Ez ügyben is beszélgetünk Monspart Saroltával, az elõbb említett
60 klub egyik irányítójával, aki az Országos Egészségfejlesztési Intézet
osztályvezetõje is.
Csisztu: Már csak azért is hoztuk ezt az iménti témát szóba, mert téged
mindenki ezzel a fajta teremtõ erõvel kapcsol össze. Te az a típusú hölgy
vagy, aki mindig mozdul, és vele együtt a környezete is.
Monspart (telefonon): Igen, és pont ez az állandó témánk, amit itt az
elõbb feszegetettek, hogy a nõ otthon az egészséges életmód karmes-
tere. Eljárnak a hapsik focizni meg sörmeccsekre, de hogy a gyerek mit
lát, az az édesanyán múlik fõként. És ha az anya eljár mozogni, akkor…
(nagy sóhaj) Mint ahogy dohányos szülõnek valószínûleg dohányos lesz
a gyereke, így ha példát lát a mozgásban, hogy a mama megy, akkor
a gyerek is megpróbálkozik vele.
Kaszala: Mi a tapasztalatod, a Margitszigeten elindítottátok ezt a gyalogló
klubot, férfiak vagy nõk járnak inkább?
Monspart: Sokkal több a hölgy, de mivel ez nyugdíjasoknak szól –
minden második kedden van reggel 9 órakor, aki dolgozik, nem tudna
jönni –, és ebben a korosztályban sajnos, ismerve a statisztikát, amely
a férfiak szempontjából nagyon rossz, lényegesen több a nagymama,
sõt, nálunk szupernagyik vannak. Ahogy olvashatjuk a KSH felméré-
seiben, a magyar férfinép 35 és 55 év között hullik nagyon, ezért
nekünk, nõknek kell vigyáznunk a hapsiainkra – azért vettük el férjül,
azért szeretjük õket –, tehát például nem etetem a kedvenc ételével…
Csisztu: Csak ritkán!
Monspart: Nagyon sokszor mi vagyunk a hibásak, hogy a kedvére
fõzünk. Nem visszük el mozogni, nem figyelünk rá, és tényleg 35-45
éves korára mindenféle rizikófaktorokkal túlsúlyos, kicsit alkoholista,

226
kicsit tunya… És ha én nem szeretem, akkor meg lehet etetni állan-
dóan, és meg fog halni idõben vagy idõ elõtt, s nincs az a bíróság, aki
rám bizonyítsa, hogy én etettem a halálba.
Csisztu: Jaj, Saci, ne folytasd, kérlek…
Kaszala: Térjünk vissza a lépésekhez… Mennyire élvezik a szupernagyik?
Monspart: Rettentõen. Elõfordul, hogy hozzák az unokákat, mert õk
is ráérnek délelõtt. A lépésszámláló jó volt az elején kis mézes madzag-
nak, de most már nem is arról beszélnek, hogy ki, hány lépést tett
meg tegnap-tegnapelõtt vagy a hétvégén, hanem valóban egy társa-
dalmi klub lett. És mindegy, hogy az ember 20, 40 vagy 78 éves: szük-
sége van egy társaságra, ahol meghallgatják, ahol õ is tanácsokat
adhat, ahol elbeszélgetnek vele, és az nagyon nagy mázli, hogy a
Margitsziget a világ egyik legcsodálatosabb sportstadionja.
Kaszala: Hogy néz ki konkrétan egy óra, csak gyalogoltok?
Monspart: Nem. 9-kor találkozunk elvileg, gyakorlatilag 8,30-kor ott van
50-60 ember. Kicsit beszélgetünk velük mi, az Országos Egészségfej-
lesztési Intézet munkatársai, a kollégáimmal dolgozunk, van diatetikus
is velünk. Legutóbb egy allergológust vittünk el, tõle lehetett kérdezni.
Utána van egy közös, 10-15 perces bemelegítés, nagyon egyszerû,
nagyon könnyû, figyelembe véve, hogy utcai gyalogló ruhában vannak,
egy kicsit humoros. Nagyon szeretik, nem lehet elhagyni. Majd általá-
ban két csoportban megyünk gyalogolni, egy rövidebb félsziget kör és
egy nagy egészsziget kör, ami 5 km. A legtöbbjük a tízezer lépés trikóban
van – amit kaptak jutalmul –, ez egy rang, megmutatják, hogy õk már
lelépték, erre büszkék, és igenis mindenki lássa, hogy õk mit is csinálnak.
Kaszala: Ezek szerint óriási keletje volt ennek a gyalogló programnak…
Attila, hogyan alakulnak ki ezek a programok, mennyiben játszik szerepet
ebben egy szabadidõsport konferencia, amelyen legutóbb márciusban
jártál?
Ábrahám: Biztos, hogy a jó ötletek megszületéséhez valakinek le kell
ülnie, jön egy sugallata, s azt megosztja másokkal, így tovább fino-
modik a gondolat, ezt hívják ötletelésnek. A magyar sport nemcsak a
versenysport, hanem a rekreáció területén is rendelkezik olyan szürke-
állománnyal, hogy hihetetlen kreatív dolgokat találjon ki. Hivatali
elnökként szeretnék a legtöbb „Mozdulj, Magyarország” programon
227
részt venni, és ezzel is statuálni, hogy az állami sportvezetés számára
nemcsak az olimpiai aranyérem a fontos, hanem akár egy ilyen
szabadidõs konferencia, akár a Challenge-Day, akár a szépkorúak
sportfesztiválja, ott is jártam Fonyód-ligeten. Elképesztõ volt látni,
hogy bizony az idõs korosztály is megengedheti magának: ne csak
orvosban, orvosságban mérje az élet minõségét, hanem a közösségben,
a mozgásban, az örömben. Ezek mind olyan megerõsítések, vissza-
jelzések, amikor azt érzem, jó úton jár az állami sportvezetés, amikor
erre a területre is próbál hatványozottabban figyelni.
Csisztu: A közkedvelt lépésprogram mellett létezik számos futófesztivál is.
Ábrahám: Igen, szerencsére számos futóprogram van. A futáshoz
sajátos a viszonyom. Az olimpiai bajnoki cím mögött például nagyon
sok futóedzésünk is lapul, de más dolog, amikor már nem lát az ember
a fáradtságtól és nyomja, mintha az élete múlna rajta, és le se reagálja a
külvilágot. És megint más, amikor kocogva fut, vagy erõsebb tempót
diktál magának, de úgy, hogy közben megéli: ez most mennyire jó.
Közhelyesek, de igazak: csiripelnek a madarak a fákon, vagy a Margit-
szigeten, amikor futottam, az mindig pezsdítõleg hatott rám, ahogy
átnéztem a rakpartra, és ott ugye a túlzsúfoltságban álltak az autók, s
azt gondoltam magamban, jaj, de jó, hogy itt kocoghatok, jól érzem
magam, míg a túloldalon pöfögnek meg átkozódnak a dugóban. A
Nemzeti Sporthivatalnak koncepciózus törekvése támogatni olyan
eseményeket, amelyek nagy tömegeket mozgatnak meg, és amelyek
rendszeres felkészülést igényelnek. Ezeknek a feltételeknek a nagy utcai
futóversenyek mind-mind megfelelnek, hiszen egyrészt parádés élmény
a máskor gyalogos számára megközelíthetetlen utakon kocogni, futni,
és bizony, ez tényleg rendszeres tréninget igényel.
Csisztu: Te magad mikor futottál utoljára?
Ábrahám: A térdemmel most problémám van. A legutóbb a városvédõ
futáson álltam rajthoz, de utána úgy bedagadt a térdem, hogy egybõl
orvoshoz mentem és ott diagnosztizálták: porc miatt mûteni kell, de
egyelõre nem fûlik hozzá a fogam.
Kaszala: Ezt megértjük! A futás rejtelmeibe most Kocsis Árpád, a Buda-
pest Sportiroda ügyvezetõ igazgatója avat be minket, annak az irodának
a vezetõje, amely 2005-öt a futás évének nevezte el.

228
Kocsis (telefonon): Így igaz. Idén három óriási versenyünk is 20. jubileu-
mát ünnepli. Már egy ember életében is egy nagy idõszak 20 év, nem-
hogy egy futóverseny esetében. Azt gondoltuk, legyen ez a futás éve.
Ezt a szlogent kitaláltuk, bevezettük, sok-sok mindent tettünk azért,
hogy az emberek elhiggyék. Az eredmény azt mutatja – legalábbis
eddig –, hogy beléjük rögzült, és tényleg elfogadták: futni kell.
Csisztu: A futás nyilván azért mozgatja meg a legnagyobb tömegeket,
mert mégis csak a legegyszerûbb mozgásfajta?
Kocsis: Az egész világon a legnépszerûbb a futás, de nem hiszem, hogy
a legegyszerûbb, inkább a legdemokratikusabb abból a szempontból,
hogy ehhez nem kell igazi képesség. Ha elmegyek focizni, kicikiznek, ha
lepattan a lábamról a labda, kosárlabdához magasnak kell lenni meg
szintén ügyesnek, teniszben át kell valahogy verni a labdát a háló
fölött. Itt igazából nem kell tudni semmit, és ha befektetek bizonyos
mennyiségû munkát, hetente kimegyek kétszer-háromszor, futok 5-10-
20 km-t, akkor a befektetett munkától függõen önmagamhoz képest
remek eredményt tudok elérni. És mindegy, hogy valaki 12 vagy 72
évesen kezdi el, lényegtelen, hogy karcsú vagy éppen van rajta 30
kiló súlyfölösleg – önmagához képest nagyon jót produkál, és örömet
fog szerezni saját magának. Tehát szerintem ez az a sport, ahol leg-
könnyebb önmagaddal elégedettnek lenni.
Csisztu: És így sikeressé válni egy picit.
Kaszala: Volt szerencsém néhány ilyen tömeges futóversenyen részt venni.
Jól látom, hogy évrõl-évre egyre többen vannak még a maraton tekinte-
tében is, és egyre nagyobb kihívásnak tekintik ezt fõleg a férfiak?
Kocsis: Abszolút mértékben, bár most Magyarországon a félmaraton a
legnagyobb kihívás. Itt van nagyon nagy növekedés, és ami még
érdekesebb: a hölgyek körében, és ott is a 40 fölötti nõknél. Háromszor-
négyszer gyorsabban nõ a részarányuk félmaratonon, mondjuk 1996-
ban 11 % volt, idén pedig már ez majdnem 30 %. Ebben az évben a 4500
magyar indulóból 1400 életében elõször futott le ilyen hosszú távot a
Nike-félmaratonon. Tavasszal szórólapokat osztogattunk: ha futsz,
és ezt a programot végigcsinálod a következõ 11 néhány hét alatt,
akkor sikeres leszel. Az emberek elhitték, végigcsinálták, és célba
értek. És aki ott volt, láthatta azt az irdatlan tömeget, hiszen 6000
229
ember az egy irdatlan tömeg egy célvonalon másfél óra alatt. Szóval
leírhatatlan sportélmény volt.
Kaszala: Említetted, hogy jubileumhoz közeledtek, több futófesztiválból is
a huszadikat rendezitek… Hogyan tudtatok egyáltalán eddig eljutni,
hiszen manapság ugye az élsportban, a szabadidõsportban mindenki
pénzhiányra panaszkodik. Ezek szerint ez rátok nem jellemzõ?
Kocsis: Nekem most, mint minden magyarnak, ugye balsorsként kéne
mondani: de bezzeg, de bezzeg, de bezzeg. Természetesen pénzbõl
sosem elég sehol, de azt gondolom, aki panaszkodik, rossz úton halad.
Bejártuk a nagyvilágot, megnéztük, hogy szerveznek versenyeket. Azt
láttuk, hogy nagyon-nagyon sok cég van, aki szeret kapcsolódni a
sikerhez. Sok-sok sportos vállalat logikusan, hiszen a futók nagy
mennyiségben veszik meg a termékeiket, és sok bankos, telefonos cég
is, olyanok, akiknek semmi köze nincs tulajdonképpen a sporthoz.
Ezek pedig az óriási tömeghez, az elõbb említett boldogsághoz, a
soha vereséggel nem végzõdõ futóversenyhez kapcsolják saját image-
üket. Vagyis ez az egész világon viszonylag jól szponzorált szektor, de
szerintem az egész világon nagyon sok, itthon síró sportág jól támo-
gatott szektor. Mi ezt nagyon régóta csináljuk, 1988-ban kötöttem az
elsõ megállapodásomat egy futóversenyre, azóta óriási tapasztalat és
hatalmas kapcsolatrendszer, kapcsolati tõke halmozódott föl, s azok a
nyugati cégek, akik az osztrák határ másik oldalától kifelé szponzorálják
a futást, azok itt vannak.
Ábrahám (picit dühösen): Hát, Árpi… mintha kihagytál volna valamit. A
Nemzeti Sporthivatal támogatását jövõ évben – úgy érzem – csökken-
teni kell!
Kocsis: Aki ilyen magabiztos, és nem sír: jaj, istenem, mi lesz a hétvégén,
nem tudok frissítõt adni a célban, az már-már gyanús. Az állam, a
sporthivatal és említhetem a fõvárost is, most már hosszú-hosszú évek
óta kiemelten kezelik ezt az ügyet, hiszen itt nem egy napról van szó,
az a 4-5000 ember példát mutat az év legalább 6-9 hónapjában, amikor
jó idõ van, és rendszeresen készülnek. Nagyon fontos a média, 15 évvel
ezelõtt kinevettek, hogy így meg úgy az egészséges életmód, ma pedig
már bárhol, bármelyik mûsor – legyen az rádió, televízió, napi-, heti-,
havilap – rendszeresen foglalkozik az egészséges életmóddal. Így az

230
emberek már elhiszik, hogy egészségesnek kell lenni. Mindenkit zavar
a túlsúly, a különbözõ problémák, és szeretne valamit tenni ez ellen, és
ebben a futás egy nagyon-nagyon kézzelfogható dolog, és könnyû meg-
tenni. Nehéz bemenni egy konditerembe vagy fitness-centrumba: ott
viselkedned kell, ki tudja, hogy néznek rád. Itt nem kell semmi, csak föl
kell venni a cipõt, és el kell viselni…
Csisztu: És futni kell, mint a nyúl.
(Egykori élsportolókként a futásról kevésbé kedves élményeink vannak, ezt

próbáltuk megosztani egymással, de önöket most megkíméljük az elmélkedé-
sünktõl, hiszen konklúzióként mi is csak arra jutottunk, hogyha valami hajnali
hatkor kötelezõ, és még elõttünk áll aznap hét-nyolc óra edzés, akkor azt csak
megszállottként lehet szeretni…)
Kaszala: A futás, a gyaloglás, a streetball, a görkorcsolya és az ismertebb

mûfajok mellett vannak más érdekességek is. Méghozzá felfedeztük a
„Magyarország legerõsebb faluja” versenysorozatot.
Ábrahám: Ez egy tényleg újszerû, nagyon jópofa sorozat. Abból a
felismerésbõl fakad, hogy eddig talán téves úton jártunk, amikor a
szabadidõsportban megpróbáltuk bevezetni a versenysportban létezõ
kategóriákat. Hogyha futott, akkor fusson versenyt meghatározott
pályára, ha úszott, akkor ússzon meghatározott hosszokat… Gyakor-
latilag az egészséges életmód nem feltétlenül sportági mozgásforma.
Csisztu: Csak megszoktuk, hogy jellemzõen abban fejezõdhet ki.
Ábrahám: A népi hagyományokon is alapulhat, ki is emelnék egy
versenyszámot: ez a petrencés rúd tartása a Toldiból ismerten. Hát igen,
a magyar néphagyomány is olyan számtalan nehéz mozgásformát
tartalmaz – akár a mezõgazdasági munkából fakadóan –, amelybõl az
élelmes szervezõk jó szemmel meglátták, kitûnõ versenyszámokat
lehet összeállítani. Meghirdették ezt a sorozatot, ízelítõül: rönkhajítás,
sodrófahajítás nõk részére, gumikülsõ-dobálás, nagy traktorkülsõkkel,
aminek hihetetlen nehéz súlya van. Az elõbb említett petrencés rúd-
tartás, ugye Buda felé az utat kell mutatni, de van bikaszarv-tekerés,
zsákcipelés, ruháskosár-cipelés is. A résztvevõk kifejezetten nagy él-
vezettel vetették bele magukat ezekbe a programokba.
231
Csisztu: A szám, hogy 107 falu nevezett, úgy tûnik, igazolja, hogy magu-
kénak érzik vidéken az emberek ezt a lehetõséget.
Ábrahám: Hogyne, feltétlenül. A fõvárostól távolabb, kisebb telepü-
léseken nem hiszem, hogy annyira divatos lenne egy fitness klub
vagy egy aerobic terem. Bár azt is hozzá kell tenni, hogy elõnyösebb
helyzetben vannak abból a szempontból, hogy ez a városi létforma
hátrányos hatása – nevezetesen a túl sok mozgásnélküliség, a túl sok
ülõmunka – nem jellemzõ a vidéki emberre. A fizikai munka ellenére
szívesen elmennek a játékos versengésre, és itt megint csak a közös-
ség szerepét tudnám hangsúlyozni: jó összegyûlni, jó összemérni az
erõt. Nyilván ott a helyi büszkeségérzetet is növeli, hogy na, a mi
falunk megmutatta.
Csisztu: És melyik mutatta meg egyébként leginkább?
Ábrahám: Ó, hát több kategóriában rendeztek versenyeket. Az eddig
lezajlott döntõn Csomád falu volt a gyõztes a kartali fináléban.
Kaszala: Nemcsak nappali, hanem éjszakai programok is léteznek, még-
hozzá konkrétan az éjszakai pingpongra gondolok, és a halmozottan
hátrányos helyzetûek sportjára. Ugye ennek keretében folyik a hold-
sugár program?
Ábrahám: Így van. Amennyire erõnkbõl futja, a halmozottan hátrányos
helyzetûek csoportjának is próbálunk segíteni. Ilyen ez a holdsugár
program, ami az eredeti induláshoz képest – már hála isten azt
mondom – kibõvült. Nemcsak pingpongról van szó, hanem bármilyen
mozgásformáról, amit ingyenesen végezhetnek ezek a fiatalok. Nyilván
a legnépszerûbb még mindig a pingpong, de a legváltozatosabb éjszakai
sporttevékenységek is – ide értve a futást – támogatást nyernek ebbõl a
programból. Ez az egyesület, a Magyarországi Éjféli Sport-bajnokság
Egyesület, amely a programokat szervezi, 2005-ben 12 milliót kapott.
Csisztu: És ha jól tudom, akkor célzottan mindig szombaton este vannak
ezek az események, hátha csökkenthetõ a disco-balesetek száma.
Ábrahám: Ez is benne van vastagon. Azt hiszem, hogy nemcsak az
alkohol káros hatása, hanem akár a disco-balesetek közé sorolhatók a
különbözõ kábítószerek és kábító hatású anyagok általi befolyásolt-
ságban bekövetkezett szerencsétlenségek. A sport ezerarcúsága tényleg
abban rejlik, hogy ebben a küzdelemben – akár az alkohol, akár a

232
különbözõ drogok ellen eredményesen használható – elvonja a figyel-
met, és bizony rájöhet az ember arra, hogy nem külsõ függõséget kell
teremteni, hanem belülrõl ki kell alakítani az örömképességet vagy
az öröm lehetõségét, hiszen ez amúgy is adott mindenkiben. És ha
egyszer megtapasztalja ezt a fennkölt állapotot, ami fakadhat abból,
hogy túlszárnyalja önmagát a fizikai teljesítõ képesség tekintetében,
akkor minden megjavul. Ez a boldogság megnyilvánulhat úgy is, hogy
újra közösségbe kerül. Ez az egész mindenféleképpen olyan hozadék,
amely azt jelenti, hogy a sportot nem szabad leírni.
Kaszala: És hogy érezhetjük magunkat a jövõben újra közösségben?
Mennyi jött be végül is az 1 % adó felajánlásból?
Ábrahám: Ez számomra egy nagyon kellemes meglepetés volt, ugye az
idei évben választhatták az adózók elõször, hogy törvényben meghatá-
rozott célok között szerepelt az egészségjavító sporttevékenység. Aki az
adóbevallása kitöltésénél a 1304-es kódszámot beírta erre a külön kis
papírra, az úgy rendelkezett, hogy ez az 1 % – mert kétszer 1 %-ról van
szó ugye, hiszen létezik egy, a civilszervezetek számára felajánlható – a
sportra fordítódjon. Nem hivatalosak még az adatok, de olyan jelzést
kaptunk, hogy már összesítésre került, és 225 millió Ft-ot tett ki.
Anélkül, hogy különösebben reklámja lett volna, persze a Nemzeti
Sporthivatal a 1304-es kódszám körül azért megpróbált egy kis fel-
hajtást csapni. Minden elképzelésemet felülmúlta, hogy rögtön az
elsõ évben ilyen nagyarányú felajánlás érkezett, és nagyon remélem,
hogy ez dinamikusan bõvülni fog.
233
234
Puskás Ferenc-válogatott – Real Madrid
és Magyarország – Argentína
(Részlet a www.csisztu.hu weboldalra készült blogból.)
Hetek óta mindenki errõl beszélt, hogy jön a Real és aztán, hûha. Nem
is gondoltuk volna még a nagy bejelentéskor, hogy idõközben a Debrecen
is lázba hoz minket, elõbb egy 8-0-ás Hajduk kifektetéssel, majd egy
roppant kemény Old Trafford-i vizittel, szóval kiderült, hogy mire ide-
értek a galaktikusok, az enyhe augusztusi telünk ellenére is hozzászoktunk
a tartós hõemelkedéshez.
Claudiával, illetve szûk négyes fogatunkkal már a gála hivatalos edzés-
napján ért minket néhány meglepetés: elsõként az, hogy a tavalyi több,
mint húszezres nézõközönséget számláló Brazília elleni hivatalos edzés-
naphoz képest szinte kongott a gála névadójáról, az isteni zsonglõrrõl,
Puskás Ferencrõl elnevezett stadion. Hogy aztán az érdeklõdés hiányában
vagy a szervezõk „túlbuzgóságában” kell-e keresni az okokat, tán sose
tudjuk meg, de ami a közönség soraiból számszerûleg hiányzott, az – úgy
tûnt – fürtökben zsúfolódott be a sajtótájékoztatóra fenntartott Iharos
terembe. Bent aztán egy kisebb tájfunszerû szélvihar is kevésnek bizo-
nyult volna, hogy kapjunk levegõt, úgyhogy gyerekkori emlékeim
„dezsavû”-jébe botlottam, amint a fekete hetes busz semmihez sem
hasonlítható, emberi párolgástól nedves, villanyfûrésszel hasítható szagú
közege köszöntött ajtón belül. Menetrendszerûen jött aztán a világ-
versenyekrõl, olimpiákról jól ismert dúródás, vagyis küzdés a helyekért,
hogy a négyzetméterenként körülbelül nyolc és fél váll vagy másik
lehetõség gyanánt hat és egynegyed lábikra között találunk-e egy centis
rést, hogy ellássunk a középpontban elhelyezett asztalig. A jól ismert –
egyébként szinte csak magyar közegben jellemzõ – „menj má’ arrébb
vazze, nem látod, hogy dolgozom”-ok sem maradtak el mellettünk, tehát
ezek felhangzása után már megkönnyebbülten sóhajthattunk fel: minden
kellék együtt van az induláshoz!
Néhány szokásos udvariaskodó kérdés-felelet, Roberto Carlosék enyhén
picit unott arca és egy markáns „Miért, a támadó focin kívül milyet ismer
még?”– hangzatú Luxemburgo viszontkérdés után, a világsztárok úgy
illantak ki a terembõl, mintha sosem lettek volna ott. Mi azért biztos,
235
ami tutkó alapon, begyûjtöttünk még távozóban egy ex-extraklasszissal,
a jelenlegi általános sportigazgatóval, Butraguenóval készült interjút,
legyen mibõl szemezgetni késõbb. Mire újból szabadlevegõvel tölthettük
meg a tüdõnket, Beckhamék már gyúrták a gyepet, kis átmozgatás, nagy
sprintek, diszkrét trükkök, és kissé rezervált szórakoztatás jellemezte a
csapatedzést. A viszonylag kis létszámú, de fanatikus nézõközönség
persze minden megmozdulást hálásan díjazott, s az igazán mázlistáknak
még a belógató hadmûvelet is sikerült, vagyis artistákat meghazudtoló
nyújtózkodással fityegtetni alá autogramfüzeteiket a játékos kijáró
feletti szintrõl, pontosan néhány csillag orra elé.
Mi úgy láttuk jónak – tekintettel arra, hogy a tavalyi brazil edzésen
tapasztaltakkal ellentétben egyáltalán nem lehetett a pálya közelébe
kerülni –, ha idejekorán áttesszük a székhelyünket az úgynevezett
„mixed” zónába. Ez a zóna minden jelentõs világversenyen valójában az
egyetlen hely, ahol a sajtó és a neves sportolók találkozhatnak, vagyis az
a gyûjtõpont, ahol a játékosok vagy versenyzõk többnyire elhagyják a
játékteret, hogy egy kordonnal elzárt folyosón keresztül eljussanak az
öltözõbe, illetve ebben az esetben, az öltözõkbõl a csapatbuszig. Ezen a
folyosón voltak tehát hivatottak a játékosok is elhagyni a Torony-
épületet, de bevallom a végtelenséggel egyenlõ hosszúnak tûnt, mire az
elsõk lassacskán megindultak kifelé. A kordon két oldalán felsorakozó
tévés és rádiós kollégák továbbá autogramvadászok már mind elját-
szották, hogy milyen poénnal szólítanák meg kedvenceiket, de a létezõ
összes viccükbõl kifogytak, mire Gutiék felbukkantak a folyosó végén.
Csupán a környéken sündörgõ biztonságiak arca vált egyre komorabbá,
mintha legalábbis a vállukon kellett volna kimenekíteni az épületbõl
a csapattagokat. Csak alig egy-két perc kellett hozzá, hogy nekünk is
görcsbe ránduljon a szemöldökünk, hiszen néhány autogramon kívül,
elõbb a távozó Raúl, majd késõbb Zidane is megerõsítette, hogy megtil-
tották nekik a nyilatkozatot. Nem igazán akartunk hinni a fülünknek,
pláne nem azért, hiszen ez egy a nagy elõd, Puskás Ferenc tiszteletére
rendezett jótékonysági és baráti gála, ami mintegy akkora téttel bírt,
amekkorát egy ausztriai félpályás edzõmeccs jelenthetett számukra, vajon
kinek csípte a csõrét? Egyöntetûen megfogalmazódott többünkben a
kérdés: „Zizou bá’, tessék mondani, mikor tetszik beszélni, ha nem most?”

236
Úgy tûnt tehát, hogy Claudiával együtt hiába álltunk néhány nyelven
élesre töltve, a némaságra kárhoztatott galaktikusok sorfala mellett. S
ugyan néhány dedikáció közepette megcsapoltuk azért Gutit egy
rövidebb nyilatkozatra, de összességében kezdtük elhinni, hogy ma itt
senkinek sem terem babér. Már csak a zsibbadás tartott ott minket még
egy darabig, hogy személyesen lássuk a bizonyosságot: a Real sztárjai
magasról tesznek a hazai média érdeklõdésére. Többen – velem az élen –
nagyobb összegekben fogadtunk, hogy az isteni Davidet minimum két
kísérõ támasztja majd jobbról-balról, hogy távozásakor még csak meg-
szólítani se merjük. És akkor egyszer csak megjelent a fodrászok álma, a
világ egyik leghíresebb szõke feje a lépcsõsor alján.
Amikor kilépett végre a folyosóra, azonnal a másik oldalon álló kordon
mellett rostokoló kollégák felé fordult. Tehát „puff neki” – gondoltam
elõször. Másodszor azonban – mellesleg elvesztvén a fogadást – fel kellett
ismernem, hogy csodával határos módon nem volt mellette kísérõ.
Olyan minden mindegy alapon azért eleresztettem egy „Excuse me,
David, just one question, please?”-t (Elnézést, „Dávid” /jaj, de gáz ez
így/, csak egyetlen kérdést, kérlek) – amolyan leheletszerûen, mintegy
magamnak, csakhogy legalább a lelkiismeretemmel elszámolhassak, ha
elhagyjuk a bázist. De abban a pillanatban le is eresztettem a mikro-
font, mondván, minek ez a feszülés. Ekkor azonban egy nem túl hangos,
de határozott „Yes, sure” (Igen, persze) ütötte meg a fülem, s egy felénk
forduló szõke fej zavarta meg a tudatom átmenetileg.
Odalépett tehát hozzánk, és akár egy jól programozott robot, már
nyúlt is az elsõ tollért és papírért, hogy elhelyezze rajta a milliók által hõn
áhított szignót, miközben várta a beígért egyetlen kérdést.
Mikor túlestünk a válaszon is, még mindig akadt dolga a keze alá tolt
újabb papírokkal, úgyhogy korábbi meggondolatlan ígéretemet felül-
bírálva, megpróbálkoztam egy újabb kérdõ mondattal, hátha nem
veszi zokon, mint amolyan nagyon távoli, kedves rokon. Sõt! Többen
a mellettem állók közül megerõsítették utólag, hogy tényleg moso-
lyogva válaszolgatott, miközben Claudia még a füle mögül is elõvará-
zsolt néhány újabb fecnit, abban a reményben, hogy amíg aláírnivaló
van, addig talán válasz is lesz.
Azt hiszem, határozottan belemerülhettünk, hiszen nemcsak az edzés
237
hatásairól, hanem a csapat állapotáról is csevegtünk szûk két héttel az
otthoni rajt elõtt, na meg persze Luxemburgo edzõi munkája és a
brazil futballról alkotott véleménye is napirendre került. Miközben
egyre szaporodtak az idegen mikrofonok a szánk elõtt, már azt is volt
idõm megfigyelni, hogy vagy a szokatlanul rendezetten oldalt fésült
szõke frizura, vagy csak a szokásos fotók és a valóság közti szaka-
déknyi különbség tette, de a tõlünk fél méterre álló, százmilliók által
bálványozott, két lábon járó marketing csoda, a hol boldog családapai,
hol gaz csábítói minõségében többszázezer bulvárfirkásznak kenyeret
adó David Beckham valójában egy szelídábrázatú, kölyökképû srác.
Az, aki örömmel beszélt a csapattagságról, hogy mit jelent családjának
a madridi életforma, és, hogy miként képzeli a még igen távoli klubpá-
lyafutása végét. Persze, hogy az volt a dolgok rendje, hogy úgy bõ három
perc múltán õ is tovább álljon, de a körülmények ismeretében nem
bántuk nagyon, hogy leparkolt egy cseppet a kordon ezen pontján.
Sajnos ezen a ponton nekem is tovább kell lépnem, nem kis önmeg-
tartóztatást erõltetve magamra a riport további részleteit illetõen, de
annyit bizton ígérhetek, hogy a David Beckhammel, továbbá a többi
realossal készült anyagot teljes terjedelmében a Klubrádióban, pénte-
ken 15.00-órától hallható Riválisban mindenki megismerheti.
Addig is, Hajrá Magyarok, mindjárt itt vannak Maradona örökösei is!
Hátha náluk is oldható lesz a szájzár…
És megoldottuk ezt is. Jöjjön tehát a lényeg.
(A rend kedvéért következzen a meccs címszavakban: a Real Madrid 3-1-re

gyõzte le a Puskás Ferenc-válogatottat. A magyar együttes az 1-1-es elsõ félidõ
után a második játékrészben megnehezítette a királyi gárda dolgát, újabb gólt
azonban csak Ronaldónak és Owennek sikerült szereznie. A magyar váloga-
tottból többekkel is egyeztettünk, olyan játékost vártunk, aki nemcsak a Real,
hanem a két nappal késõbb rendezett argentinok elleni barátságos összecsapá-
son is pályára lépett.
Végül az újpesti kapitány, Tóth Norbert érkezett hozzánk. Az a Tóth Norbert,
aki egyébként általában kerüli a szereplést, többnyire lemondja a felkéréseket,
így külön öröm volt számunkra, amikor motorjával beszáguldott a rádióig.)

238
Tóth: Köszönöm szépen a meghívást, valóban lemondom általában az
ilyen felkéréseket, de most nagyon szívesen jöttem.
Csisztu: A lemondás a személyedbõl, karakteredbõl adódik, hogy nem
szereted a szereplést, vagy úgy gondolod, beszéljen helyetted a focid.
Tóth: Mindkettõ. Azt gondolom, beszéljen inkább a foci, de az is hozzá-
tartozik az igazsághoz, hogy nem igazán szeretek szerepelni.
Csisztu: Most azért mégsem egy hazai bajnoki mérkõzés kapcsán beszél-
getünk, gondolom, a te pályafutásodnak is két igen nagyon kiemelkedõ
pontja lehetett a Real Madrid és az argentin válogatott elleni találkozó.
Tóth: Nagyon vártam már, az utóbbi hetek tényleg arról szóltak, hogy
bíztam a behívóban. Illetve ha már meghívnak, akkor szerettem volna
pályára is lépni. Ha választanom kellett volna a mérkõzések elõtt, akkor
inkább az argentinok ellen játszottam volna, de az élet úgy hozta, hogy
a Real Madrid ellen futballoztam többet, utólag egyébként nem bánom.
Kaszala: Miért éppen az argentinok ellen szerettél volna többet játszani?
Tóth: A Real elleni találkozó egy gálameccs volt, csúnya szóval azt kell
mondani, bulimeccs. Persze mi komolyan vettük, de az kijelenthetõ,
hogy a spanyolok nem igazán.
Kaszala: Most már elmondhatjuk, hogy ez csak egy pillanatra itt megálló
és csak úgy megmérkõzõ Rel Madrid volt, vagy azért nekik ez a Real
színeiben mindig tét?
Tóth: Szerintem ez valóban egy olyan meccs volt, amelyet ha nem is
a hátuk közepére kívántak, de valóban csak egy felkészülési mérkõzés
volt a sokból, hiszen az elmúlt hetekben beutazták a fél világot, és
bemutatókon vettek részt. Ennek ellenére biztos vagyok abban, hogy
vannak annyira profik, ha másért nem, legalább Öcsi bácsi miatt
azért komolyan vették, illetve megtisztelõ volt nekik is ez az egész.
A pályán viszont abszolút érezni lehetett – ha nem is mindenkin –,
hogy félvállról veszik.
Csisztu: Ha már ezt említetted, a Real sztárjai közül Gutit arról faggat-
tuk, hogy mi is volt az elsõ gondolata, amikor megtudta: a Real Puskás
Ferenc tiszteletére játszik Budapesten?
Guti (felvételrõl): Nagyon meghatott minket, mikor ezt megtudtuk.
Puskás kivételes egyénisége volt a klubnak, egy egész korszakot hatá-
rozott meg a Reálban. Óriási játékos volt, és mi mindannyian határ-
239
talanul tiszteljük õt. Büszkék vagyunk, hogy most itt játszhatunk,
ráadásul a róla elnevezett stadionban.
Kaszala: Ti, játékosok egymás között beszéltek a Real szimbolikus egyéni-
ségeirõl, például Puskásról, vagy csak valahol tudat alatt húzódik meg,
hogy milyen elõdeitek voltak?
Guti: Beszélünk-beszélünk róluk. Közülünk mindenki tisztában van
azzal, hogy kik tették a klubot naggyá. Nélkülük talán ma nem is
tartanánk itt, hiszen az általuk elért eredmények igen csak tiszteletet
parancsolóak az egész világon. Sokszor kerülnek szóba – mostanában
a Real saját televíziós csatornája miatt mondhatom, hogy a korábbinál
is gyakrabban –, így mi is közelebb kerülünk hozzájuk.
Csisztu: Mentálisan egységesnek mondható ez a mai Real.
Guti: Igen, mindenkinek ugyanaz a célja: címeket nyerni. Bár az utóbbi
két év valóban nem úgy alakult, ahogy szerettük volna…
Kaszala: Bezzeg a Barcelonának!
Guti: Na, igen, a legnagyobb rivális mindig is a Barca, de az idén jól
elverjük õket.
Csisztu: Oda-vissza?
Guti: Persze.
Kaszala: Guti azt mondta, hogy ez egy egységes csapat. Akkor a mostani
meccsen nem volt ennyire egységes?
Tóth: Nehéz erre a kérdésre válaszolni, hiszen óriási sztárokból áll ez
az alakulat. Viszont azt gondolom, hogy az argentinok például pont
ezért jobbak, mert õk igazán egy nagy csapat. Szóval itt abszolút
nagy egyéniségek vannak, és az edzõnek valóban nagyon nehéz dolga
van, hogy egy komoly csapatot állítson össze, de tény, a gárda zöme
ennek ellenére itt félvállról vette a meccset.
Kaszala: Volt benned valamilyen külön drukk, hogy most a Real ellen és
ezek ellen a nagy sztárok ellen léptél pályára, vagy ugyanolyan volt,
mint bármilyen más mérkõzés?
Tóth: Hát, ha 20 évesen jött volna ez a meccs, akkor valószínû, hogy
sokkal jobban izgultam volna. Most azt kell mondanom, vártam a
megmérettetést, de igazából nem volt bennem különösebb drukk.
Nyilván máshogy készültem fejben egy picit, mint egy hazai bajnokira,
hiszen rengeteg nézõ volt, óriási felhajtás. Ez akarva-akaratlanul mást

240
hoz ki az emberbõl, de azt gondolom, hogy mi se lihegtük túl ezt a
találkozót.
Csisztu: Mit gondolsz, ahol ennyire komoly egyéniségek vannak, ott nehe-
zebb alárendelõdni egy csapategységnek? Tapasztalható a pályán is,
hogy egy picit egoistább természetû a focista, és saját gyönyörûségére
is szeretne gólt szerezni?
Tóth: Maximum csak találgatni tudok, ekkora csapatban azért nem ját-
szottam, de valószínû, hogy így van. A Realban szinte az összes játékos
képes eldönteni a mérkõzést, illetve 15 világsztárjuk van, szerintem
rivalizálás is van köztük, és mindenki nyilván szeretné magát elõre tolni.
Kaszala: Még a meccs elõtt sikerült mikrofonvégre kapnunk az egykori
kiváló sztárt, Butraguenot, aki ma a Real Madrid alelnöke, sport-
igazgatója. Gyanítottuk, illetve hát tudtuk, hogy neki vannak emlékei
Magyarországról, méghozzá nem is rosszak.
Butragueno (felvételrõl): 1985-ben az UEFA-kupa döntõjét játszottuk
a Videotonnal. Az elsõ meccset, amely itt Magyarországon volt, 3-0-ra
megnyertük, ráadásul az egyik gólt én szereztem.
Csisztu: Azért megemlíthetjük a madridi visszavágót is, ott ugye mi
gyõztünk.
Butragueno: Na, igen, az kétségtelenül rosszabb meccs volt a szá-
munkra, ám az UEFA-kupa megszerzése egy pillanatig sem forgott
veszélyben, hiszen a magyarok csak a találkozó végén lõtték a har-
madik gólt. Szóval, bár otthon kikaptunk, összességében nagyszerû
emlékeim vannak a párharcról.
Kaszala: Ma a Real alelnöke, ezen a poszton érzi jobban magát, vagy a
pályán volt igazán otthon?
Butragueno: Mindig is focizni szerettem a legjobban, az életem a játék,
úgyhogy erre könnyû válaszolnom: az én otthonom a futballpálya.
Csisztu: Igen, ezzel több labdarúgó is így van. Lehetett-e érezni a csapaton,
hogy tulajdonképpen fizikailag nagyon kimerültek, és még nem alakultak
ki azok az összjátékok, amelyekbõl szép akciókat dolgozhatnának ki?
Tóth: Erre megint csak nehéz válaszolnom, de biztos, hogy egy hosszú
felkészülés végén vannak, a sajtóból tudjuk, illetve elmondták nekünk,
hogy rengeteget utaztak, ugye Ausztriában is edzõtáboroztak. És azt a
saját bõrünkön is tapasztaljuk, hogy azért az alapozás végén sokkal
241
nehezebbek a lábak. Biztos vagyok benne, hogy õk is keményen
dolgoztak, ezért is voltak esetleg egy picit tompábbak, hiszen azért
hallottuk a visszajelzést: kívülrõl nem volt annyira meggyõzõ a játékuk,
ennek ellenére, ugye, sajnos nyertek, bár azt gondolom: a mérkõzésen
nem volt közöttünk ekkora különbség.
(Más egy világsztár és más egy magyar sztár – állapítottuk meg nagy bölcsen
a szünetben. Azt elemezgettük, mennyire nem lehet könnyû helyzetben Luxem-
burgo mester, akinek ennyi nagy egyéniséget kell összetartania. Norbi szerint ez
még néha egy-egy magyar együttesben is feladat.)
Kaszala: A Real Madrid – ahogy azt már taglaltuk – hosszú túra után
érkezett Budapestre. Nos, mi azt próbáltuk megtudni Raultól, hogy érezte
magát.
Raul (felvételrõl): Jól éreztem magam az egész túrán, és örülök, hogy
Európában évrõl évre nõ a Real szurkolótábora. Még amerikai tartóz-
kodásunk alatt is érezhetõ volt, hogy többen fordultak a futball felé.
Edzõnk brazil mentalitását megpróbálja átültetni a csapatra. Remélem,
ez sikert hoz a gárdának, és végre megint bajnokságot nyerünk. Most
már tényleg itt az ideje, hogy a világ legjobb csapata legyünk. Az
életemben természetesen a futballé a fõszerep.
Csisztu: Nektek jelentett-e valami különlegességet, hogy ez végül is nem
a magyar válogatott volt, hanem a Puskás Ferenc-válogatott, tehát a
mérkõzés a nagy elõd tiszteletére zajlott?
Tóth: Nyilván, mert mi személyesen is ismerjük Öcsi bácsit, még
ifista korunkban sokszor volt csapatvezetõ, és pont ezért szomorú,
hogy az õ gálameccsére éppen õ nem tudott eljönni. Szerintem ezért
egy kicsit felemásra sikeredett, de tény, ez egy történelmi összecsapás
volt, és ezen szóhoz jutni kezdõként a Real ellen, azt gondolom,
tényleg megismételhetetlen. Ezt meg kell becsülni, a helyén kell kezelni,
és büszke is lehetek rá.
Kaszala: Sikerült-e személyes kapcsolatot kialakítanod valakivel? Azt
tudjuk, hogy Salgadóval igen, mert hogy ugye lerántott, de egyébként
valóban sikerült-e valakivel beszélned, mezt cserélned vagy bármi
ilyesmi?

242
Tóth: Nem, ez leszûkül arra, hogy játszunk egymással. Persze a meccs
közben elhangzik pár mondat, de ez inkább tényleg a játékra vonat-
kozik, hiszen azért ez nem egy sörmeccs volt. Személyesen nem is
találkozunk, illetve hát ezek óriási sztárok, szóval nem is állnak velünk
szóba.
Kaszala: Akkor ezek a nyilatkozatok most meglepnek, vagy ilyesmit
vártál?
Tóth: Nem, abszolút nem leptek meg, profi futballisták profi inter-
júkkal. Ti viszont nagyon ügyesek voltatok, hogy ennyi sztárral készí-
tettetek interjút.
Csisztu: Köszönjük. Ha már a sörmeccset említetted… Barátságos talál-
kozó lévén elég sok kritika érte a játékvezetõi munkát, kezdve azzal a
bizonyos két tizenegyessel, Zidane az elsõt nem is tudta értékesíteni.
Ilyenkor a bíró igyekszik ide-oda osztani, vagy pedig a szó szoros értel-
mében neked kellett kiharcolnod?
Tóth: A játékvezetõ nyilván nem hibával akarta levezetni ezt a mérkõ-
zést. Valószínûleg hibázott az én tizenegyesem elõtt is, mivel úgy
éreztem, kívül indult a szabálytalanság. Talán azért is adta meg, mivel
kettõt már rúgatott a Reallal, és azért mégiscsak gálameccsrõl volt
szó. Elképzelhetõ, hogy tétmeccsen ezt nem így fújta volna be.
Csisztu: Létezik valóban az a fogalom, hogy az ember kiharcolja a tizen-
egyest, vagy megtörténik a szabálytalanság, és a bíró vagy megadja vagy
nem. Hogy értékeled a sajátodat?
Tóth: Az enyém megtörtént, szóval nem kimondottan erre mentem
rá, hazudnék, ha ezt mondanám. Abszolút a labdáért küzdöttem,
nem bírtam tovább menni, hiszen felrúgtak. Persze vannak játékosok,
akik szeretnek kiharcolni büntetõket, többek között Dombi Tibi a
Debrecenbõl, de nekem nincsenek ilyen adottságaim.
Kaszala: Kíváncsiak voltunk Kenesei Krisztián véleményére, aki a büntetõt
értékesítette. Egyértelmû volt, hogy te rúgod?
Kenesei (telefonon): Õszintén szólva azt hittem, hogy szabadrúgás lesz,
azért szaladtam oda, hogy azt végezzem el. Egy kicsit meglepett, hogy
tizenegyest adott a bíró, persze amit Norbi elmondott, az igaz, egyér-
telmû szabálytalanság volt, én is azt láttam.
Kaszala: Felmerült benned akkor, hogy a másik oldalon Zidane az elsõt
243
kihagyta? Tehát ilyenkor benned van ez, vagy nem gondoltál rá, hanem
saját magadra koncentráltál?
Kenesei: Igazából nem foglalkoztam azzal, hogy kihagyta. Úgy voltam
vele: odaállok és megpróbálom értékesíteni, ami hál’ istennek sikerült
is, úgyhogy most már büszkén mondhatom: egybõl egyet, míg Zidane
csak kettõbõl egyet.
Csisztu: Ez egy nagyszerû arány, gratulálunk. Zidane mellett más rutinos
tagjai is vannak a csapatnak, Roberto Carlos még egy kissé fáradt Real
gárdában is vezéregyéniségnek tûnik, és persze a tavalyi brazil váloga-
tottal történõ vizit után ismerõsként lépett a Puskás stadion gyepére.
Roberto Carlos (felvételrõl): Ismét kellemesen csalódtam a magyar
válogatottban, számunkra fárasztó volt ez a hosszú túra, de jól össze-
kovácsolta a csapatot. Nem voltak viták, valaki mindig megnevetette a
gárdát. Sokszor úgy beszélnek rólunk, mint idõs játékosokról – én is
32 éves vagyok –, de ha fittek és elég motiváltak vagyunk, nem számít
a kor. A bajnokságra csúcsformában leszek, az egyik legjobb felkészülé-
sen vagyok túl.
Kaszala: Krisztián, nem mint idõs játékostól kérdezem, de számít a kor?
Kenesei: Ahogy nézem a nemzetközi futballt, annyira nem számít.
Angliában játszanak 38 évesen is a Premier Ligában… Ha tényleg jól
fel vannak készülve a játékosok – akkor én úgy gondolom –, nyugodt
szívvel léphetnek pályára. Még ki lehet tolni, 38 éves korig legalább.
Csisztu: Tehát fizikummal még lehet bírni?
Kenesei: Úgy gondolom, lehet. Mondom, egy jó felkészüléssel, vita-
minokkal, kiegészítõkkel – én játszottam külföldön, igaz nem Euró-
pában, de láttam ilyet. Ráadásul az orvosok is igen felkészültek.
Persze adottság függõ, de szinte bármeddig lehet bírni a focit, ha
valaki fejben készen áll.
Kaszala: Egyébként jól érezted magad a Real ellen a pályán?
Kenesei: Nagyon élveztem a játékot. Nem kezdtem a Real ellen, megbe-
széltük, hogy Illés Béla helyett jövök majd be 20-25 perc múlva. Már az
is óriási megtiszteltetés volt, hogy Bélával tudtam cserélni, és végül is
én vezethettem a gárdát a második félidõben, sõt az elsõ közepétõl. Ez
egy óriási dolog volt, és talán ennek is köszönhetõ, hogy tényleg nagyon
élveztem, megpróbáltam kihasználni minden egyes momentumot.

244
Nagy, világsztár csapat ellen játszottunk, de azt azért reméltem, hogy
jobb eredményt érünk el.
Kaszala: Mindannyian tudjuk, ahogy Krisztián is említette: a Madrid tele
van világsztárokkal, de kétségtelen, hogy David Beckham az egyik leg-
nagyobb csillag ebben a csapatban. Minden újságíró, minden televízió és
rádió rá fente a fogát, így természetesen mi is. Szomorúak voltunk, mert
ahogy sorra jöttek ki a játékosok az úgynevezett mixed zónában, akkor
Zidane azt mondta nekünk, hogy nem nyilatkozhatnak. Ehhez képest
óriási meglepetés volt számunkra, hogy a megközelíthetetlennek tûnõ
Beckham mégis nyilatkozott, méghozzá ahogy utólag kiderült: itt Magyar-
országon csak és kizárólag a Rivális stábjának.
Csisztu (felvételrõl): David, elsõként az érdekelne, hogy egy ilyen, az
USA-tól a Távol-Keletig tartó hosszú túra és az ausztriai edzõtábor után
hogy érzi magát a csapat?
Beckham: Köszönjük, jól vagyunk, végül is jól esett a mozgás.
Csisztu: Két hét múlva startol a spanyol bajnokság, sikerre éhesek vagytok-
e két gyengébb szezon után?
Beckham: Nagyon lelkesek és motiváltak vagyunk mindannyian, még
vannak bõven feladataink, hogy fizikailag a legjobb formában legyünk,
de a lelkesedéssel nem lesz gond.
Csisztu: Milyen hatással van a csapat játékára Luxemburgo mester edzõi
stílusa, taktikai építkezése, hiszen most kezditek vele az elsõ teljes szezont?
Beckham: Hiszem, hogy nagyszerû hatással van ránk az a pozitív
motiváló szemlélet, amit képvisel. Õ egy nagyszerû kapitány, akinek
megvan az a képessége, hogy fanatizálja a játékosait, és elérje, hogy
mindannyian érte játsszunk, az õ kedvéért akarjunk nyerni a találko-
zókon. Legfontosabb azonban, hogy nem csak fantasztikus kapitány, de
igazán taktikus edzõ és kivételes ember, akire felnézhetünk mind-
annyian.
Csisztu: Passzol-e hozzád és a csapathoz az a vegytiszta brazil stílus,
amit segítõivel együtt képvisel?
Beckham: Nos, a brazil foci a világ legjobb focija, s talán sokakat meglep,
hogy angol létemre egy spanyol csapat tagjaként ezt gondolom, de a
legjobb labdarúgók mégiscsak Brazíliából jönnek Európába, s örülök,
hogy brazil edzõm lehet, mert a személyes fejlõdésemet is ez szolgálja.
245
Csisztu: Egy korábbi nyilatkozatodra utalva váltsunk témát, akkor azt
mondtad, hogy madridi maradásodban nagyban közrejátszik, hogy
miként érzi magát Viktória és a családod. Egy ilyen népszerû famíliá-
nak sehol sem lehet egyszerû, szóval mi a legfõbb különbség a madridi
és a manchesteri életforma között?
Beckham: Nos, az idõjárás feltétlenül nagy különbséget jelent, más
szinten már nincs nagy eltérés, hiszen futballszeretõ, nagyszerû
emberekkel mindenhol találkoztam, és ugye hosszasan éltem
Manchesterben is, és nagyon szerettem azt a közeget még akkor is,
ha mindenhol érhetik az embert atrocitások. Aztán változtak az
idõk, és Madridba költöztünk, egy teljesen más hangulatú országba,
ahol hozzá kellett szoknunk egy délibb életformához. Mára azonban
a családom nagyon megszerette Madridot, a gyerekeim is beillesz-
kedtek, és mivel nekem õk a legfontosabbak, mindaddig, míg ezt a
harmóniát tapasztalom, szerintem Madridban maradunk.
Csisztu: Igaz-e – noha még korai errõl beszélni –, megtörténhet-e, hogy
az angol kapitány a Real Madrid játékosaként vonul egykor vissza?
Beckham: Igen, megtörténhet, persze ugye most 30 éves vagyok.
Jelenleg két év van vissza a mostani szerzõdésembõl, és hallok minden-
féle találgatásokat, de jelenleg úgy tûnik, rövidesen leülünk majd a klub
tulajdonosaival és vezetõivel, hogy a szerzõdéshosszabbításomról
beszéljünk. Ez természetesen azt is jelentheti, hogyha minden feltétel
együtt áll, akkor talán a Real játékosaként fejezem be a pályafutásomat,
de a futball játék és egy játékban bármi megtörténhet…
(A félidõ persze mi másról, mint a Beckham-interjúról szólt, örömmel gyûjtöttük

be a gratulációt. A rend kedvéért: a második rész az argentinoké, így tehát
következzen a meccs címszavakban: Magyarország-Argentína 1-2. Két
fejesgóllal gyõzte le az argentin együttes a magyart, a mieink egyenrangú
partnernek bizonyultak, Torghelle gólja és Gera kapufája mellett veszélyes
helyzeteket is kiharcolt válogatottunk.)
Kaszala: Mielõtt rátérnénk az argentin találkozóra, áruld el nekünk,
milyen volt Beckham a pályán?
Tóth (nevetve): Hát, szõke ugyanúgy, mint a fotókon.
Csisztu: Semmi extra?

246
Tóth: A lányoknak biztos nagyon komoly extrát jelentett.
Csisztu: De most komolyan, mint focista!
Tóth: Mint focista, éppen párban voltam vele. Egyébként rengeteget
találkoztunk a 45 perc folyamán, azt gondolom, õ volt az egyik, aki
a legkomolyabban vette a meccset. Játékosként annyira ott van,
annyira profi, hogy az ilyen barátságos mérkõzésbõl is óriási presztízst
csinál. Éreztem rajta, amikor ütköztünk, amikor nála volt a labda,
hogy száz százalékig komolyan veszi. Szóval õ nem úgy volt, mint a
Ronaldóék nagy flegmán: ha elment az a labda, akkor elment. Tényleg
látszott rajta, tétként éli meg.
Csisztu: Lehetséges, hogy azért is alakult ki a Beckham-kultusz, mert
tényleg egy született profiról van szó, aki minden helyzetben felméri,
hogy mit várnak el tõle?
Tóth: Abszolút, hiszen fel van építve mind a pályán, mind a pályán kívül.
Ha megfigyeltük, õ volt az, aki leginkább kitapsolt a közönségnek,
amikor bemondták a nevét. Figyel a körítésre, nyilván évek óta ezt
csinálja, de tény hogy a pályán is, a mérkõzésen is a legprofibb volt.
Kaszala: Lépjünk tovább az idõben, jött az argentin mérkõzés. Jó volt ez
vagy rossz, hogy ennyire gyorsan követte az egyik találkozó a másikat?
Tóth: Nem is tudom igazán. Az a baj, hogy mind a két mérkõzést
elveszítettük, talán, ha több idõ lett volna, sikeresebb lett volna a
második. De a viccet félretéve, a lényeg, hogy az egész országot meg-
mozgatta ez a két meccs, és valóban olyan élményt adott az embe-
reknek, amely eddig nem nagyon szerepelt a repertoárban, kivéve talán
a tavalyi brazilok elleni összecsapást. Ha az eredmény miatt nem is –
sajnos –, de legalább a közönség miatt érdemes volt elhozni õket.
Kaszala: Áruld el nekünk, mivel telt a ti idõtök a Real-meccs után, illetve
az argentin meccs elõtt, egy picit a szakmai oldalról megvilágítva?
Tóth: A Real-meccs ugye vasárnap este volt, másnap átmozgató edzés
következett, aki nem játszott annyit, annak több mozgás volt, a
többieknek pedig kevesebb. A keddi nap már két tréninggel telt,
addigra csatlakoztak azok a játékosok, külföldi légiósok is, akik az
elsõ meccsen nem léptek pályára. Többnyire taktikai gyakorlás folyt,
kétszer másfél órát edzettünk, és ez már az argentin mérkõzés
jegyében telt.
247
Csisztu: Az argentin csapatban is fantasztikus sztárok vannak, közéjük
tartozik Hernan Crespo. Nos, az argentin együttes talán legismertebb
csatárát – még a mérkõzés elõtt – nemcsak hazája válogatottjáról kérdez-
tük, hanem arról is, hogy miként készültek a magyarok ellen.
Crespo (felvételrõl): Ez a magyar csapat egy rendkívül jó együttes, most
sem lazíthatunk, ennek megfelelõ intenzitással játszunk majd. Fontos-
nak tartom, hogy kialakulóban van az együttesünk, a Konföderációs
Kupa óta sokat fejlõdtünk.
Kaszala: Hogy alakul a csapat Batistuta visszavonulása óta?
Crespo: Nagyon-nagyon jól. Egy ilyen ember kiválásával nehéz feladat
hárul a válogatottra, de sok tehetség van, mindig érkeznek új, közel
azonosan jó képességû labdarúgók. Ez végül is egy csapatjáték, minden-
kinek hoznia kell magát.
Csisztu: Mire lehet képes egy átalakított szerkezetû argentin válogatott
jövõre a vb-n?
Crespo: Bármire. Már régóta bennünk van a gyõzelem, és nagyon-
nagyon szeretnénk világbajnoki címet nyerni. Persze ehhez még dolgoz-
nunk kell. Komoly feladat hárul rám, hiszen tõlem általában gólt
várnak, és én mindent meg is teszek, hogy kiszolgáljam ezt az igényt.
Kaszala: Velünk hallgatta Crespo nyilatkozatát Halmosi Péter is, aki
mindkét mérkõzésen pályára lépett, és a közelmúltban klubcsapatával
is világsztárok ellen játszott, a Manchester ellen. Szóval mennyire
fented a fogad az argentinokra?
Halmosi (telefonon): Megmondom õszintén, fentem a fogam erre az
egészre. Az járt fejemben, hogy jó lenne kezdeni velük, és fõként, ha
helyem lenne a válogatottban.
Csisztu: Úgy tûnik, hogy ez tökéletesen sikerült. Számotokra, a Debrecen
számára most nyilvánvalóan nagyon nagy jelentõsséggel bír a BL-selejtezõ.
Mennyire vonja el ez a válogatott munka – ezek a presztízs szempontjából
fontos meccsek – a figyelmet mondjuk a Manchester elleni visszavágóról?
Halmosi: Azt nem mondanám, hogy elvonja, mert egy profi labda-
rúgónak mindig a következõ mérkõzésre kell koncentrálni. Most ez
mindegy, hogy edzõmérkõzés, tétmérkõzés, úgyhogy ilyen szempont-
ból az egyik nem befolyásolja a másikat. Mindig a következõ mérkõ-
zésre készülök, és most is így voltam ezzel.

248
Kaszala: Norbi, korábban említetted, hogy különösebben nagy dolgot nem
jelentett a Real ellen pályára lépni. Hogy volt ez az argentinokkal?
Tóth: Az argentinok ellen annyiból volt más a helyzet, hogy az egy
hivatalos, barátságos mérkõzés volt, ráadásul azt gondolom: a világ
legjobb válogatottja ellen játszottunk.
Csisztu (közbevágva): Álljunk meg egy pillanatra, a világ legjobb váloga-
tottja, szerinted nem a brazil?
Tóth: A FIFA-ranglistán ugyan a brazilok vannak az elsõ helyen, de
másfél hónapja ez az argentin csapat 3:1 re megverte õket, szerintem
tehát õk a legjobbak! Lothar Mattha:us szövetségi kapitány is az
argentinokat tartja a világ elsõ számú együttesének, jóllehet talán a
brazil válogatottat több jó játékos alkotja, viszont az argentin gárda
kiváló egység. Szóval 90 percen keresztül nagyon küzdenek, agresszí-
vek, rettentõ pontosak, illetve eredményesek is. És tény, hogy nem volt
itt néhány sztárjátékosuk, de szerintem egy argentin együttes szinte
három közel azonos erõsségû csapatot is ki tudna állítani. Akármennyire
is hiányoztak a legjobbak, Crespóval kiegészülve nagyon erõsek voltak.
Kaszala: Korábban már megállapítottuk, hogy a Realból nem minden
játékos vette komolyan a mérkõzést, többek között Ronaldo sem. Mit
gondolsz Péter, hogy volt ez az argentinokkal, õk teljes mértékben komo-
lyan vették és végig hajtották ezt a találkozót?
Halmosi: Az argentinokkal teljesen más mérkõzés volt, mint a Real
Madrid ellen. A spanyolokon érezni lehetett, hogy majdnem szükségbõl
játszottak, de az argentinokon egyáltalán nem. Õk tényleg minden pár-
harchoz elmentek, ütköztek, kemények voltak, úgyhogy szerintem ez
egy remek meccs volt. Elég jó iram is volt, és tényleg a végére egy jó kis
mérkõzés alakult ki, egyetlen szépséghibája, hogy nem tudtunk nyerni.
Csisztu: Olyannyira kemény volt, hogy sokan azt is mondták: barátságos
mérkõzésekre nem is igazán jellemzõ ez. Annál inkább viszont a BL-selej-
tezõkre – amelyben Péter is benne van –, s többen az argentinok közül,
hiszen sokan európai csapatoknál játszanak. Így Heinze, az egyik gólszer-
zõ, aki a Manchesternek is oszlopos tagja. Arról kérdeztük, hogy egy ilyen
barátságos meccs mekkora jelentõsséggel bír az argentin válogatott életében.
Heinze (felvételrõl): A válogatottban szerepelni mindig megtiszteltetés.
Szuper a csapatunk, bár a tétmeccseken nagyobb feladat vár ránk, mint
249
egy barátságos találkozón, de nem becsüljük le az ellenfelet. Tudjuk,
hogy a magyarok nem tartoznak a világ élvonalába, de a múltat és a
szövetségi kapitányukat figyelembe véve bármi megtörténhet.
Kaszala: Mi a klubcsapatodat, a Manchestert is figyelemmel kísérjük a
magyar érdekeltség miatt. Sokan úgy gondolják Angliában, hogy nagyon-
nagyon sokat nyert veled a gárda.
Heinze: Örülök, hogy végül a Manchesternél kötöttem ki, megnyugtató
egy ilyen nívós csapatban játszani, de a sok dicséret mellett sem szabad
elfelejteni: a Manchester attól ilyen nagy, hogy egy igazi csapat, egy
ember ugyanis kevés lenne a sikerekhez.
Kaszala: A 2-1 tulajdonképpen jó eredménynek számít?
Tóth: Nem. Abszolút nem. Egy vereségre soha nem lehet azt mondani,
hogy jó eredmény.
Kaszala: Na, de mégiscsak az argentinok ellen játszottatok, nagy sztárok
ellen…
Csisztu: És komolyan vették a meccset, nem úgy, mint a Real.
Tóth: Igen, kicsit faramuci a helyzet. Valóban a világ legjobbja ellen
játszottunk, de az ember gyõzni akar, és ha a világ legjobbjától kapsz
ki, akkor se vagy boldog tõle. Szóval az tény, hogy szerencsére partiban
voltunk velük, illetve megvoltak a lehetõségeink a gólszerzésre, de
éppen ezért bosszantó, hogy ahogy a Real Madrid ellen, úgy ezen a
meccsen is elpuskáztuk ezeket.
Kaszala: Péter, volt-e esetleg olyan fordulópont – gondolok itt akár a
kiállításra is –, amikor úgy véltétek: akár egyenlíteni lehet?
Halmosi: A második félidõ elején nagyon jól kezdtünk, akkor 1-1 volt
az állás, akadt egy-két helyzetünk, nagy nyomás alatt tartottuk az
argentinokat. Akkor kellett volna gólt szereznünk, és elképzelhetõ,
hogy másképp alakult volna, de így a mérkõzés után már könnyû
errõl beszélni.
Kaszala: Vajon jogos volt ez a kiállítás?
Tóth: Elég messze voltam az esettõl, ezért kénytelen vagyok arra hagyat-
kozni, amit a többiek mondtak, hogy jogos volt. Ennek ellenére azt
mondom: egy ilyen meccsen a bírónak mérlegelnie kellett volna.
Csisztu: Igen, egy barátságos meccsen nem nagyon szoktak kiállítani
senkit, vagy csak nagyon ritkán.

250
Tóth: A kiállítás ténye azért elõfordul, de az, hogy kb. két perc után
egy 18 éves ifjú titánt – aki az új Maradona állítólag – egybõl kiszór-
janak, az nem jellemzõ. Valószínû, hogy a fiúban óriási bizonyítási vágy
lehetett, hiszen nemcsak itt, hanem a saját hazájában is arról cikkeztek,
hogy na, most itt van a nagy alkalom és mutasd meg. Nyilván ebbe tört
bele a bicskája, legközelebb jobban átgondolja, hogy mi lesz a teendõje.
Kaszala: Úgy tûnt kívülrõl, hogy nagyon kemények voltak az argentinok.
Így volt ez belülrõl is?
Tóth: Mivel csak 7 percet kaptam, én nagyon nem ütköztem, de kívülrõl
valóban nagyon kemény volt, és szerintem éppen ettõl fejlõdhetünk.
Szóval a világ egyik legkeményebb, legagresszívabb csapata ellen játszot-
tunk, úgyhogy ezen edzõdünk a legjobban.
Kaszala: Korábban említetted, hogy az argentinok jelenleg a világ legjobb
csapata. Egyre többen kíváncsiak arra, hogy vajon ez a csapat mire is
lehet képes a vb-n. Mi ezzel kapcsolatban Ayalát faggattuk.
Ayala (felvételrõl): Ez a kérdés okozzon igazából fejfájást Peckermann
szövetségi kapitánynak. A lényeg, hogy részt vehetünk a vb-n, hiszen
kiharcoltuk ezt a jogot. Biztos vagyok benne, hogy a kapitány a legjobb
gárdát viszi ki, senkinek sincs bérelt helye.
Csisztu: Akkor most közelítsünk a játékosok oldaláról. Argentínától
minden szurkoló vb-aranyat vár, de legutóbb a fanatikusoknak csalat-
kozniuk kellett.
Ayala: Igen, sokat tanultunk az elmúlt idõszakból, most itt a lehetõség,
hogy részesei lehessünk a hõn áhított dicsõségnek. Mindenképpen jó
jel, hogy egyre jobban ismerjük saját fizikai határainkat, és gyûlnek a
tapasztalatok is, hiszen a Copa Amerika és a Konföderációs Kupa óta is
fejlõdött a gárda.
Kaszala: Zavar-e, hogy eddig nem értetek el olyan kimagasló sikereket,
mint elõdeitek?
Ayala: Magas a mérce. Tudjuk, hogy küzdenünk kell minden egyes
gyõzelemért, hogy egyre jobbak legyünk. Egyelõre azonban még az is
feladat számunkra, hogy ki kerül a kezdõcsapatba, ki fér be a kezdõ
tizenegybe.
251
(Szerettük volna megszólaltatni Lothar Matthäus szövetségi kapitányt is,
de nem jött létre a telefonkapcsolat, így természetesen más szakmai vezetõ
véleményére is kíváncsiak voltunk.)
Csisztu: Hutka Jánost, a magyar labdarúgó-válogatott menedzserét,

korábbi válogatottat arról faggatjuk, hogy a nemzeti tizenegy szakmai
vezetése hogyan értékelte ezt a két fontos találkozót, és mit jelent ez a
továbblépését illetõen.
Hrutka (telefonon): Ez egy fantasztikus ünnep volt minden futball-
szeretõ ember életében. Szakmai szempontból sem csalódhattak a
nézõk, hiszen két nagyon jó mérkõzést láthattak. Míg a Real Madrid
ellen sokkal inkább a gálabeállítódás volt jellemzõ, addig az argentin
meccsen egy nagyon élvezhetõ találkozónak lehettek szemtanúi. A
fiúk mindent megtettek azért, hogy maximálisan kiszolgálják a közön-
ség igényeit.
Kaszala: Ugye, Matthäusszal hosszasan beszélgettetek: hogyan szerepelt
a magyar együttes, a játékosok. Kérlek, tolmácsold nekünk a szövetségi
kapitány véleményét, meglátását.
Hrutka: Õ is maximálisan elégedett volt mindenki hozzáállásával, telje-
sítményével. Nyilván azért nem lehet ennyire általánosítani. Volt, aki a
saját formájához képest jobban, akadt, aki azon a szinten teljesített, de
mindenki beállt a sorba, és ugyanúgy, mint az edzéseken, a meccseken
is remek teljesítményt nyújtott. Ha megnézzük az ellenfél játékosait
vagy az argentin játékosokat, milyen bajnokságban edzõdnek hétrõl
hétre, akkor ugye azt meg kell állapítanunk, hogy a magyar játékosok
nincsenek ilyen terhelésnek kitéve. Gera Zolit persze nem kell mindig
külön kiemelni, hiszen õ vezéregyénisége a magyar válogatottnak. Nem
véletlenül játszik már Angliában, de ez a példa is mutatja, hogy játéko-
sainknak minél elõbb külföldre kell kerülni, hogy õk is állandóan ilyen
megmérettetésnek legyenek kitéve. Mellette, ugye volt még pár kiváló
teljesítmény, elég ha csak Juhász Rolandot említem, aki miatt 4-5
menedzser is a lelátón ült.
Kaszala: Norbi, ki ellen lépsz legközelebb pályára?
Tóth: A REAC ellen.
Csisztu: Ezt most egy kicsit nehéz lehet feldolgozni. ( csipkelõdve)

252
Tóth: Hát, igen, valóban más lesz a nívó. Egyébként én az itthoni
bajnokságban edzõdöm hétrõl hétre. Ritkán lépek ki a nemzetközi
porondra, szóval abszolút nem. Az tény, hogy kicsit furcsa – ha így
belegondolok –, hogy vasárnap a Real Madrid, illetve szerdán az
argentinok ellen játszottunk, utána meg megyek Palotára, de én itthon
focizom, úgyhogy nekünk ott kell gyõznünk.
(Válogatottunk nyári presztízsmeccsei után természetesen mindenki óriási

érdeklõdéssel várta az õszi sorsdöntõ világbajnoki selejtezõ-mérkõzéseket.
Ma már tudjuk, hogy a magyar válogatott hosszú évek várakozása után,
sajnos, ezúttal sem tudta kiharcolni a világbajnoki szereplést, sõt könyvünk
elkészültekor még az is kérdéses, hogy Lothar Matthäus maradhat-e a kapi-
tányi kispadon. Továbbra is forr a levegõ a hazai futballirányítás háza táján,
számos erõvonal feszül egymásnak, s jelenleg ismét az a sarkalatos kérdés
foglalkoztatja a – hazánkban nem csekély létszámú – fociértõk táborát, hogy
külföldi vagy hazai szakember vezényelje-e a nemzeti tizenegyet.
Lehet persze elméleti vitákat folytatni, lehet érvelni bármelyik tábor véleménye
mellett, a baj azonban talán az, hogy mindig minden disputa kiinduló- és
végpontja, hogy „mennyi van a zsebben”…)
253
254
Rivális zárszó
Nézõpont kérdése, hogy okot ad-e az ünneplésre manapság, ha egy
kereskedelmi médiumban futó heti magazin megéri századik adását.
Ahogy olvashatták, mi úgy éreztük, van mit és fõleg van kiket
ünnepelnünk. Nem-nem, nem szeretnénk most kaján vigyorral kísért
szarkasztikus megjegyzéseket hallani lelki füleinkkel arról, hogy manap-
ság mindenki a saját maga dicsõítését fejlesztette mesteri szintre, hiszen
mi ebben az ünnepben maximum mintegy a közvetítõ szerepünket
hangsúlyozhatnánk. Azt, hogy immár két éve részesei, s így hall-
gatóinkon, olvasóinkon keresztül tolmácsolói lehetünk azon sport-
kiválóságok mindennapjainak, akik örömmel és õszintén osztják meg
velünk pályájuk legemlékezetesebb pillanatait.
Manapság, amikor oly sokat halljuk a kifejezést, hogy „értékválság”,
amikor pályájukon nagyot alkotó személyiségek arra panaszkodnak,
hogy kiszorulnak saját közönségük elõl, mert helyettük a mester-
ségesen „megalkotott marketing sztárok” töltik be az újságok címlapjait
vagy a tévéképernyõt, akkor igenis nagy öröm számunkra, hogy helyet és
idõt tudunk szentelni a valós idoloknak. Legbüszkébbek talán azonban
mégis arra vagyunk, hogy ezen személyiségek, hazai sportéletünk egykori
és jelenlegi valós csillagai hétrõl-hétre megtisztelnek minket bizalmuk-
kal, s ha kell, áldásukat adják a feszültségektõl terhes viták tisztázására.
Engedik, hogy mindennapjaik részesei lehessünk, együtt ünnepelhessünk
velük, vagy közösen keressük az okokat az esetleges kudarcok után. Egy
teljesen szubjektív válogatást olvashattak tehát az elmúlt két év riport-
jaiból. Reméljük azonban, hogy minden egyes történet kellõ tanulsággal
szolgált, s egyetérthetünk abban, hogy szereplõink egytõl-egyig megér-
demlik a figyelmet.
Nem is kívánhatnánk mást a végére, mint számukra hasonlóan
eseménydús éveket, s nekünk újabb száz emlékezetes adást, hogy legyen
mibõl válogatni a folytatáshoz…
Tisztelettel: Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia
255

Csisztu-Kaszala - Rivális Élsportolók Szemtől Szemben

Uploaded by

Document Information

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Csisztu-Kaszala - Rivális Élsportolók Szemtől Szemben

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Csisztu Zsuzsa

Rivális Esszencia ...................................................................................... 3

© Csisztu Zsuzsa – Kaszala Claudia

Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

Jó szórakozást kívánunk hozzá:

Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

Csisztu: Holnap rajtol a vízilabda-bajnokság, ez az apropója, hogy itt

Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

Csisztu: Az olimpiai bajnoki címet követõen egyre nagyobb presztízse

Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

(És jöttek a sztorik végeláthatatlanul, a legképtelenebb trükkökrõl. A

Csisztu: Biztosan nagyon sokakat foglalkoztat, hogy ki, hogyan, hol,

Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

(Nagy öröm volt számunkra, hogy a Rivális nyitóadásában ilyen mélysé-

Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

Csisztu: Ilyen közel – mondjuk ilyen beszélgetésen –, mikor ültetek egy-

Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

(Botond a szünetben igencsak meglepõdött, mivel még soha nem hallott az

Storcz: Az idei évben távol voltam a vérkeringéstõl, tényleg most hallot-

Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

(Két kétszeres olimpiai bajnok ült velünk a stúdióban, de inkább úgy

Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

(A fiúk rettentõen elcsodálkoztak, hogy miként tudtuk mi így becserkészni a

Kaszala: Remélhetõleg haladunk a felé az irány felé, amelyet mindenki

Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

(A srácok – nem mellesleg az olimpiai bajnokok – is megkönnyebbülve

Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

Csisztu: Mindenkit az olimpia foglalkoztat manapság, de vajon így

Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

Sári (telefonon, meghatódva): Nagyon érdekes volt mindezt visszahallani.

Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

(A fiúk a kinti ünnepléssel kapcsolatban azért megosztottak velünk olyan

Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

Csisztu: Esetetekben ez a budapesti élõ mûsor nem olyan egyszerû, hiszen

Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

(Az amerikai egyetemi évekrõl eszünkbe jutott az olimpiai bajnok kalapács-

Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

(A sport e mûsorunkban sajnos kissé háttérbe szorult, mint ahogy Adrián és

Csisztu: Kezdjük a legfrissebbel, a Magyar Atlétikai Szövetség elnöksége

Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia

(Annus a szünetben megerõsítette, hogy a kinti történések alapján tényleg

Csisztu Zsuzsa és Kaszala Claudia