A teremtés művészete

Minden megadatik, csak akarni kell!

A kezekből áradó energiát ősidőktől használják arra, hogy az érzelmi erőtől fűtött gondolatformák az
akarat manifesztáló ereje által pozitív hatásokat idézzenek elő. Most a szellemi teremtés
művészetében két, igen fontos kéztartást ismerhetnek meg.
A fejet tisztán tartani; a lelket készenlétben, a szív mindig kéznél van. A szívvel érezz és szeress, a
fejjel akarj és láss! Minden tudás lényege ez. Minden megadatik, csak akarni kell!
Mindazt, ami spirituális fejlődésünkhöz nélkülözhetetlen önmagunkon belül találjuk. Az üdvözülés
nem kívülről jön, hanem belülről. A kéz a szívvel összekötve segít a felemelkedésben, a tudat
kiterjesztésében, és megmutatja:
a láthatatlan erők és intelligenciák létezését
az Isteni Energia mindenütt-jelenvalóságát, mindenhatóságát, mindentudását
más dimenziók és valóságok létezését
minden élet azonosságát
hibáink dualisztikus észlelését
a Szellem boldog természetét, az Isteni Öntudat világosságát
a lélek különféle hatalmait
az idő és a tér illúzióját
a lélek születési előjogait (egészség, nyugalom, jólét, öröm)
az Isteni Szeretet erőteljes természetét
a fizikai test tiszavirág életű természetét
a lélek valóságát
minden érzékelő élet szentségét
az erkölcs fejlődéshez nélkülözhetetlen szükségességét.
A manifesztáló mudrát – a két kéz ujjhegyeit összeértetik, miközben középen üreget képeznek –
hitbodedut meditációban végzik.
Ebben a kézpozícióban felhalmozódik a magnetikus erő, amellyel mágnesezni lehet egy gondolatot,
ötletet, érzést. Az így létrehozott gondolat – vagy érzetforma a kozmikus birodalmakban arra
törekedik, hogy testet öltve minél előbb megnyilvánuljon. A szellemi teremtés művészetében
legjelentősebb mudra, a manifesztáló mudra segít létrehozni a testet öltéshez szükséges erőt, amely a
programozásnak megfelelően megteremti a gondolatformában rejlő lehetőségek legrövidebb úton
történő megvalósulását.
A manifesztálás módszerének lépcsőfokai:
- a mudra felvétele közben lelkierők és magnetikus erők felhalmozása
- hangolás (angyalok neveinek mantrázása, vagy kántálása)
- angyali erőkhöz való könyörgés, az angyali energiák együttműködésre ösztönzése
- az angyal hatáskörével analóg gondolatforma megalkotása, képi megjelenítése – imagináció
- a bizonyossággal és hittel feltöltött gondolatforma magasabb világok felé kibocsátása.
Az ima kéztartása (a két kéz ujjhegyeinek összeillesztése, vagy az egymásba kapcsolódó ujjak) a
legismertebb egyházi jel.
Megnyugtat, segíti az elmélyülést, testi-lelki-szellemi harmonizáló, energetizáló.
A tisztelet jele harmonizálja az ember biomagnetikus mezőjét. A mellkas előtt egyesített kezek és
ujjak a vallásos gyakorlatokból ismert imatartás póza úgy konfigurálja az ember energiaszerkezetét,
hogy megkönnyítse az erők cseréjét a mikro- és makrokozmikus világok között. 5-10 percig tartva a
mudrát érezni, ahogy az energia növekedik a kezek területén, majd lassan terjed a karokig és a test
többi pontjáig. Ez a mudra egy automatikus választ indít el az idegrendszerből, ami a végtagok és a
test szokatlan mozgásaival végződik.
A kéztartás által felkelthető lelki és mentális tulajdonságok: semlegesség, alkotókészség, alkotó
képzelet, felébredt tudat-erő, Isteni Könyörület, átgondolt tudás, dolgok lényegéig hatolás, csodatétel,
sorsirány-változtatási képesség, magasztos szolgálat áldásimpulzusa, isteni őserő, testi gyógyulás
áldásimpulzusa, isteni jóindulat áldásimpulzusa.
Késmárki László: Gyógyító kéztartások Ankh Kiadó 2019.