Kaiser Tamás (szerk.) 2019.

A modern kormányzás koncepcionális és közpolitikai keretei

Budapest, Dialóg Kampus
A mű a KÖFOP-2.1.2-VEKOP-15-2016-00001. „A jó kormányzást megalapozó közszolgálat-

fejlesztés című projekt keretében jelent meg.

II. Az állami szerepvállalás területei és tendenciái: a társadalomközpontú és államközpontú

kormányzás
Kaiser Tamás-Horváth Anett
Recenzió

A mű a KÖFOP-2.1.2.-VEKOP-15-2016-00001. „A jó kormányzást megalapozó

közszolgálat-fejlesztés című projekt keretében jelent meg. ”A jó kormányzást megalapozó
közszolgálat-fejlesztés című projekt kiemelt célja az államtudományi képzések elindítása,
valamint az államtudományi kutatások (a védelem: rendvédelem, honvédelem,
katasztrófavédelem; a biztonság: nemzetbiztonság; a jog és a közigazgatás) terén hazai és
nemzetközi kutatóhálózatok kialakítása, működtetése és fenntartása.”1
Az állami szerepvállalás területei és tendenciái: a társadalomközpontú és államközpontú
kormányzás fejezet az államra, annak jelenségeire, szolgáltatásaira, funkcióira irányul, ezek
megértésére, gyakorlására készítik fel a hallgatókat.

Bevezetés

Századunkban lezajlott társadalmi, gazdasági és politikai folyamatoknak változásának

következtében az állami szerepvállalás is megváltozott. A társadalomi igények bővülése,
mind oktatás, mind az egészségügy, szociális ellátások és más közszolgáltatási ellátások iránt
jelentős kiadást ró az államra. Ezen igények, változások megteremtették az un. jóléti állam
gazdasági alapjait. Folyamatosan történnek az erőfeszítések a jóléti kiadások csökkentésére,
széles körben elfogadott az állami beavatkozás is. Ami indokolható egyrészt a társadalmi
igazságosság és méltányosság oldaláról, ugyanakkor a hatékonyság és a piaci kudarcok
ellensúlyozása is jelentős terhet ró az államra. A 70-es évek végén, Nagy-Britanniában és az
Egyesült Államokban jelentkező neoliberalizmus a jóléti állam kritikájaként jelent meg,
miszerint az állami beavatkozások mértékének csökkentése érdekében szorgalmazni kell a
gazdasági szabályozások csökkentését és a privatizációt.
Számos esetben felmerül a kérdés, hogy mire terjedjen ki az állami felelőssége, milyen
eszközöket alkalmazzon, hogyan értelmezhető a közjó fogalma a közszolgáltatások piacán,
hogyan biztosítható a közszolgáltatások minősége és a hozzáférés.
A 2008-as gazdasági és pénzügyi világválság és annak kezelésére irányuló tapasztalatok
fokozatosan háttérbe szorították a kis államok neoliberális nézeteit. Ebből adódóan
1
https://fejlesztesiprogramok.uni-nke.hu/document/fejlesztesiprogramok-uni-nke-hu/K%C3%96FOP_2.1.2-
VEKOP-15_webre_jo.pdf Letöltés:2019.11.03.
megjelenik az állam központú kormányzás, ahol elengedhetetlen az állami felelősség és
szerepvállalás a hagyományos és újonnan létre jövő ágazatokon és közpolitikákon belül.
A fejezetben az állami szerepvállalást annak területeinek, tartalmi elemeinek és változásainak
a jóléti állam egyes típusain keresztül mutatja be. A kormányzás társadalom és államközpontú
modelljének összehasonlításával.

Az állami és a kormányzati feladatok

Az állam: társadalom történetileg meghatározott hatalmi-politikai szervezete, amely
meghatározott terület és népesség felett legitim főhatalommal rendelkezik.

Az állam alapvető feladata a külső védelem biztosítása, belső rend megteremtése,

meghatározott társadalmi és gazdasági viszonyok fenntartása, társadalom szervezése,
vezetése, társadalmi és politikai feladat: demokrácia biztosítása.
Az állami feladatok közül kiemelkedő jelentőséggel bír az ország érdekeinek képviselete,
nemzetközi kapcsolatok. Az állami feladatok köre egyre bővül, több eleme nemzetközi
dimenzióban is értelmezhető.
Az állam feladatai a kormányzati funkciókkal együtt alkot egy egységet keretet.

A nemzetközi intézmények többsége a kormányzati funkciók mérésére a COFOG szabványt

alkalmazza, mely 4 kategóriaára épül:
- az állami működés funkciói
- jóléti funkciók
- gazdasági funkciók
- államadósság kezelése
Folyamatos vita tárgya az állami szerepvállalás, az állami beavatkozás és részvétel
mértékéről, a feladatmegosztás ellátásáról.
Az állami szerepvállalásnak 3 dimenziója érdemes megkülönböztetni:
- szerepvállalás az intézményi feladatellátásban
- finanszírozásban
- szolgáltatás körülményeiről való döntés
Az állami szerepvállalás terén jelentős különbségek találhatók, általános tendenciák mellett
számos eltérés figyelhető meg, ezért Európában több csoportra oszthatjuk a fejlett államokat:
- Kontinentális/biscmarcki típusú ország- pl.: Németország, Franciaország, Ausztria
- Univerzális/skandináv típusú ország-pl.: Svédország, Dánia, Hollandia
- Liberális/angolszász típusú országok-pl.:egyesült Királyság és Írország
Ezek az országok a történelmi-társadalmi fejlődésük során más és más úton fejlődtek ,
így az állami szerepvállalás is ezekben a közegben más és más módon valósul meg.

Társadalomközpontú kormányzás

A gazdasági liberalizáció maga után vonta a szervezett érdekcsoportok, területi és

helyi szereplők felértékelődését, ami az állam „hagyományos” funkcióinak
szétforgácsolódásához vezetett.
 A probléma abban áll, hogy míg az államnak egyre több és komplexebb problémát
kell megoldania az egyre csökkenő mértékben rendelkezésére álló társadalmi,
technológiai, gazdasági erőforrásaiból. Ez szükségessé tette kormányzati munka
hatékonyságának növelését. Ami egy új paradigma létrejöttét az ún. governance
(kormányzás) kialakulását eredményezte, ami a hagyományos kormányzati struktúrák
megújítását jelentette.
Államközpontú kormányzás
A 2008-as gazdasági válság következménye az állam erősebb szerepvállalását
jelentette,mi számos kritikai kérdéseket vetett fel. A kritikai felhangok Max Weber
által lefektetett alapelveken nyugvó közigazgatás mellett érveletk. Ami az erős,
jogszerűen és demokratikusan működő a közjót szolgáló kormányra van szükség. Egy
újfajta irányzat szerint (neoweberizmus) a megváltozott körülmények miatt nem
lehetséges a weberiánus államhoz, közigazgatáshoz visszatérni. Azaz a tradicionális
weberianius elemekkel kell megerősíteni az államot, amelynek útján újra lehetne
gondolni az állami szerepet.

Összegezve, a kormányok elsődleges felelősséggel tartoznak a társadalomirányítás és

koordináció terén.

X. A bizonyítékokra alapuló közpolitika-alkotás szerepe a döntéstámogatásban

Gellén Márton
Recenzió

Bevezetés

A bizonyítékokra alapuló közpolitikai alkotás módszerét szeretné a szerző a tankönyv X.

fejezetében bemutatni. Ezt a módszert a közpolitikai gyakorlat fejlesztett ki abból a célból,
hogy a döntéseit tapasztalatokkal megalapozott ismeretek birtokában hoztza meg.
A bizonyíték alapú közpolitika a közpolitikai ciklus egészét átfogja, de döntően nagyobb
hangsúllyal a döntés-előkészítés és a közpolitikai értékelésen belül jelentkezik, azok
megfigyelésével, értékelésével, hogy mennyire eredményesek vagy mennyire nem voltak
eredményesek az intzékedések. Az utóbbi estében a közpolitika alkotói az intézkedéseket
folyamat közben javíthatják, korrigálhatják vagy el is hagyhatják.
A közpolitikákat saját és mások tapasztalataira építve, valamint a tudományos elemzésekre
támaszkodva kell kialakítani.
Jogos az elvárás a közpolitikai-alkotással szemben, hogy a legracionálisabb döntéseket
hozzák a döntéshozók, ebben nyújt segítséget a bizonyíték alapú megközelítés, felhasználva
az elérhető legtöbb információt.
Mit tekint bizonyítéknak a gyakorlati közpolitika? Erre több válasz is lehetséges az egyik az,
hogy minden információt bizonyítéknak kell tekinteni, függetlenül annak forrásától. A másik
megközelítés, hogy vajon csak a tudományosan alátámasztott információk tekinthetők
bizonyítéknak vagy azzal kell beérni ami épp elérhető. Vagy épp a kettő között elhelyezkedő
út a járható? A bizonyítékok hierarchiába való besorolása attól függően, hogy az egyes
bizonyítékok erősebbek a másiknál?
A gyakorlati közpolitikára jellemző, hogy a bizonyítékok hozzájárulnak a megalapozáshoz, de
nem határozzák meg a közpolitikai döntéseket.
A közpolitika magába foglalja a 3 hatalmi ág (törvényhozó, végrehajtó és bírói) keretei között
kialakított stratégiákat, amelyek arra irányulnak, hogy megoldjanak, javítsanak vagy
megváltoztassák a közpolitikai cselekvés irányát.
Head szerint 3 bizonyíték különösen fontos:
- tudományos tudás körébe tartozó bizonyíték
- közpolitikai menedzsmenttudás
- politikai tudás

A bizonyíték alapú megközelítés módszerei

Az információk sokaságai közül a bizonyíték alapú módszernek szintézis útján ki kell
nyerni a gyakorlati politika számára lehető leghasznosabb tudást. Ezek közül a
módszerek közül kettőt emel ki a szerző: - Systematic Review (RS), Metaanalízis

Systematic Review (SR) lépéssei:

- a vizsgálandó probléma azonosítása
- a kutatási menetrend kialakítása, fellelhető szakirodalom begyűjtése
- a szakértői panel alkalmazása, információ rendezése
- a talált anyagok ellentmondásinak, következetlenségeinek és hiányosságainak
feloldása
- a vizsgálat eredményének és módszerének összefoglalása, következtetések levonása
A kormányzati szereplők csak kormányzati anyagokból, a tudományos közeg pedig
tudományos szakirodalomból dolgozik, míg az SR a kettőt igyekszik ötvözni
Metaanalízis
Az adott közpolitikai beavatkozás hatásainak felmérését a metaanalízis egy vagy több
statisztikai felmérés összekapcsolása alapján végzi. A gyakorlatban nehézséget okoz az,
hogy minden statisztikai vizsgálatnak megvan a sajátos kontextusa, ami téves
következtetésekhez vezet. Az egyik legfontosabb módszertani kritika a metaanalízissel
szemben az, hogy nem ad választ az egyes adatbázisok sajátos kontextualitásával
kapcsolatos kérdésekre.
A bizonyítékokra alapuló közpolitika célja, hogy a közpolitikai szereplők az adott
lehetőségek között lehetőleg strukturált formában igyekezzenek feldolgozni a
rendelkezésre álló információkat és azokat építsék be a döntéseikbe.