A reziduális jóléti modellt, amely "azon az elfeltevésen alapszik, hogy az egyén szükségletei két

'természetes' (vagy társadalmilag adott) csatornán keresztül elégítdnek ki megfelelképpen: a piacon és a családban. Az állami jóléti intézmények csak ezek csdje esetén játszanak szerepet és
ekkor is csak átmenetileg".
- Az ipari teljesítmény modellt, amelyben "az állami jóléti intézmények jelents szerepet játszanak a
gazdaság kiegészítéseként. A szükségleteket az érdem, a munkateljesítmény és a hatékonyság
alapján kell kielégíteni".
- Az intézményes redisztributív modellt, amely "a szociálpolitikát a társadalom egyik f integráló Reziduális jóléti modell
intézményének tekinti, s a szükségletekre alapozott univerzális szolgáltatásokat nyújt a piacon kívül". Az állami segítségnyújtás a marginális
helyzetbe kerül
Szocpol fogalmak k támogatására szorítkozik

A besorolásánal fképpen a jóléti állam gyakorlati, illetve elvi alapja, valamint az, hogy milyen mértékben csökkenti a polgárok piáctól való
függését. Ez utóbbi mércét „dekommodifikációnak”
az állam részvétele
• Szociálpolitika fogalma
"Olyan társadalmi jelenség, mely
- egyrészt a szociális programok alkotására irányuló politikai tevékenységben,
- másrészt a létrehozott szociális programokban,
- harmadrészt az ezekkel kapcsolatos társadalmi viszonyokban nyilvánul meg.
[...] a szociálpolitikát annak tartalmi elemei különböztetik meg a másféle politikai
tevékenységtől, állami programoktól, illetve társadalmi viszonyrendszerektől."
• A politika fogalma
A politika érdekvezérelt akarati tevékenység és társadalmi viszony, aminek legfőbb
célha a társadalmi reprodukciót vezérlő hatalon megszervezése, illetve megtartása.
• A politikai döntés meghozatalának (politikacsinálás) szakaszai
1. Kezdeményezés (az ügy felmerülése)
2. Megformálás (a tulajdonképenni formális döntés)
3. Az alkalmazás (a döntés végrehajtása) és
4. Az értékelés (a folyamatnak az eredmények felőli áttekintése)

• Közpolitika: általánosan úgy tudjuk definiálni, mint az állam által végzett cselekvés
folyamata meghatározott probléma megoldására. A kormány irányítási funkciója az
általa bevethető (pl. jogi) eszközökön keresztül.
• Közpolitika funkciói
- külső biztonság szavatolása
- a belső rend biztosítása
- a gazdaság reprodukciós feltételeinek biztosítása
- szolgáltatások biztosítása (szoc. és társ. ellátások, oktatás, közlekedési és komm.
hálózatok, stb.)
• A közpolitikai beavatkozás 3 fő típusa
- szabályozó (regulatív) intézkedések, amelyek kijelölik a társ. tevékenységek külső
kereteit;
- elosztó (disztributív) döntések, amelyek erőforrásokat juttatnak bizonyos társadalmi
szereplőknek;
- újraelosztó (redisztributív) döntések, amelyek a szociálpolitika hatáskörébe
tartoznak, és az emberek és csoportok jólétét és anyagi biztonságát célozzák

1
• szociálpolitika 3 szintű modellje:
1. A társadalom minden polgárának alapszintű létbiztonságot garantál a mindenkori
minimumok szintjén. emberi méltósággal összhangban tud lenni

- Célja, hogy senki se kerülhessen bizonyos társadalmilag elfogadható szint alá, akár
egyéni, akár társadalmi okból
- Kifejezi, hogy a különféle kockázatok, hátrányok bekövetkeztének oka jelentős
részben nem önhiba, hanem a társadalom működésének következménye
2. A második elem a kötelező járulékfizetéshez kötött, a befizetés idejétől és
mértékétől függő relatív jövedelmi biztonságot szolgáló rész.
- Célja az, hogy az elért életszínvonal ne essen nagyot a munkából történő kiváláskor
(pl. munkanélküliség, betegség, gyermekszülés stb. esetén).
- Tekintettel arra, hogy ez az elem az egyéni felelősség elvén alapul, bizonyos
szempontból ide sorolhatóak a különféle társadalombiztosítási ellátások mellett a
személyijövedelemadó-rendszerben adott kedvezmények is.
3. A harmadik elem a különféle kockázatok bekövetkeztére önkéntes választás alapján
köthető magánbiztosítás saját felelsség

• 1993. évi III. törvény, a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról – A szociális

ellátás feltételeinek biztosítása
- az egyének önmagukért és családjukért, valamint a helyi közösségeknek a tagjaikért
viselt felelősségén túl
- az állam központi szerveinek és a helyi önkormányzatoknak a feladata.
- járási hivatal, valamint az önkormányzatok által nyújtható támogatások
keretszabályait tartalmazza
- a szociális biztonság megteremtése érdekében meghatározza az állam által biztosított
egyes szociális ellátások formáit, szervezetét, a szociális ellátásokra való jogosultság
feltételeit, valamint érvényesítésének garanciáit

• Jóléti pluralizmus – 90-es évek: a szociálpolitikában nem három, hanem négy szektor
aktív részvételét modellálták: a piaci, az állami, az informális (azaz háztartás) és a
nonprofit szektorét.
A nonprofit szektora jóléti pluralizmus jegyében beemelődött a három szektor közé, és
azokkal együtt a kollektív jólét fontos előfeltételének tekinthetők.

2
Az a felismerés, hogy a civil és nonprofit szervezetek az állami és piaci szektorok helyett vagy mellett, azokkal együttmködve, egyre
jelentsebb szerepet kaphatnak a különböz társadalmi csoportok érdekeinek képviseletében, a társadalmi szükségletek kielégítésében.

- Formális: piac, nonprofit szektor, állam

- Informális: háztartás, család
A szociálpolitika intézményrendszerei közötti munkamegosztás. Az állam, a piac, és a
voluntáris szektor mellett nagy szerepet játszanak a természetes segítők, a család, a
barátok és a lakóközösség (informális csoport) ezek együttműködése a jóléti
pluralizmus.

egy magasabb rendű szint, ne avatkozzon be egy alacsonyabb szinten is megoldható

problémába

• Jóléti pluralizmus rendszerében a finanszírózás és a szolgáltatások nyújtása

állami-állami: közellátás- teljes közfinanszírozás (pl. Állami kórház)
Állami-vegyes: közellátás, részben köz és részben magán finanszírozás (önk.
óvodában fizetett térítési díj)
Állami-magán: közellátás - teljesen magán finansz. (önköltséget kérő önkormányzati
szoc. otthon)
Magán-állami: magánellátás- teljes közfinansz. (pl. állami finanszírózású hajléktalan
menhely)
Magán-vegyes: magánellátás- részben köz, részben magán finansz. (állami
normatívával működő magániskola)
Magán-magán: magánellátás- teljesen magánfinansz. (magánklinika)

A liberális modell a piac és a magántulajdonon kiemelt szerepén alapul; az állam

általában pusztán a szegénység enyhítése céljából jár közben. Legfeljebb az
• A jóléti állam típusai alapvet szükségletek kielégítése érdekében nyújt támogatást.
- Liberális, konzervatív, szociáldemokrata (könyv)

• Állami újraelosztás: Az állam adók formájában a keletkező jövedelmekből elvon, és azt

újra elosztja a gazdaság és a társadalom szereplői között. Az újraelosztás meghatározott
szempontok, így pl. a közfeladatok finanszírozási igénye, szociális rászorultság szerint történik.
Az állami szerepvállalás fedezetét az állampolgárok által fizetett adók biztosítják. az
egyik ember által élvezett juttatásokat egy másik ember által fizetett adók fedezik.
az adók kikerülése adott feltételek mellett más emberek megemelkedett adóterheként
(tehát alacsonyabb nettó jövedelmeként) jelentkezik.
Posztszocialista országban élünk, ahol egy illegitim rezsim kettıs morált épített ki: a
szocializmusban sem a magántulajdon, sem a köz, vagy közösségi tulajdon tisztelete
nem volt különösebben jellemzı. Ez a virtus ma is él,

3
járulék, járadék, nyugdíjrendszer, elöreged társadalom <-- családtámogatás
 noha egy dolog megváltozott. Amíg a szocializmusban a szabályok alól való kibújás az
illegitim rezsimbıl való
kivonulás egy formája volt, ma a rezsim nem illegitim, pontosan azért és addig nem,
amíg mód van arra, hogy
korrupt vagy esetleg a közpénzekkel rosszul, nem hatékonyan, esetleg túl nagy
költségekkel bánó képviselıit elcsapjuk.
az objektív anyagi helyzet és a szubjektív megfosztottsági érzés nem feltétlenül jár
együtt. Az is megélhetési problémaként élheti meg valamilyen jószág hiányát, aki
egyébként mások szemszögébıl nem tőnik szükséget szenvedınek.
• Feltétel nélküli alapjövedelem: egy gazdaságpolitikai eszköz,
a társadalombiztosítás olyan javasolt rendszere,[1] melyben a politikai közösség összes
tagja (minden állampolgár) egyéni alapon és feltétel nélkül rendszeresen fizetett
jövedelemre jogosult. nem él senki a létminimum alatt
segélyezés megsznése --> nincs segélyezési küszöb, legális munka
vállalása, nincs csapdahelyzet
• Segélyezés:
- Intézményi struktúra: Jellemzően helyi szintű igazgatás az eljáró hatóság.
- generális segély: minimum jövedelem, egyösszegű, kombinált, nem központilag, hanem
tartományilag hat, Mo.-n nincs, szabadon, kötötten felhasználható
- kategoriális segély: állapot javítás a cél, prevenció, Mo.-n csak civil szervezetek által
van ilyen, vagy utalvány - rendelvény
- krízissegély: ilyen van Magyarországon természetbeni

Járulék fogalma

- A járulék az állam által adók módjára, céljelleggel beszedett pénzösszeg.

- Általában munkaviszonyból származó százalékos adókötelezettségről van szó,
amelyből az állam a különböző társadalombiztosítási alapok (főként a nyugdíj és az
egészségügy) finanszírozását biztosítja.

A munkavállalói járulékok levonása a legtöbb esetben a munkáltatótól történik, mert a

szervezetek az állam részéről könnyebben ellenőrizhetőek. Mivel százalékos fizetési
kötelezettség, az, hogy mennyi járulékot kell fizetni egy alkalmazott után, a bér mértékétől
függ.

Járulékok fajtái

- nyugdíjjárulék
4
 - egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járuklék (2020. július 1-től társadalombiztosítási
járulék)
- egészségügyi szolgáltatási járulék
- táppénz-hozzájárulás

Segélyezés típusai (Ferge): - Szabad felhasználású • Általános (társadalmi alapjövedelem) •

Kategoriális (pl. időskorúak járadéka) - Kötött felhasználású (pl. lakásfenntartási támogatás)

Segélyfajták:

- Jövedelem kiegészítő segélyek: feladata, hogy a családi jövedelem egy szintje

alattiakat támogassa (pl: foglalkoztatást helyettesítő támogatás, ápolási díj, időskorúak
járadéka) folyamatos életvitelt biztosító

Havi rendszerességgel folyósított, hosszabb időtartamú ellátások. Pénz formájában

nyújtott, szabad felhasználású támogatások.

- Kiadás kompenzáló segélyek:az alacsony jövedelmen belüli bizonyos kiadások magas

arányának kompenzálása (pl. lakásfenntartási támogatás, közgyógyellátás)
A jövedelemigazoláshoz kötött, jövedelemkiegészítő támogatások tartoznak ide. Ezen
segélyek valamilyen speciális helyzetre reagálnak. A szociális törvény a lakhatáshoz, az
egészséghez és az eltemettetéshez való jogot ismeri el, mint alapszükségletet. A három
alapszükséglethez köthető ellátás a lakásfenntartási támogatás, a közgyógyellátás és a
temetési segély, de ide tartozik a gyermekvédelmi törvényben szabályozott rendszeres
gyermekvédelmi támogatás is, mint a gyermekneveléshez való hozzájárulás.

- Átmeneti segélyek: rendkívüli élethelyzet

A jogszabály az időszakos létfenntartási gondokat, a létfenntartást veszélyeztető
élethelyzetet nevesíti a jogosultság feltételénél, meghatározásánál.
Az átmeneti segélyformák a következőképpen csoportosíthatóak:
- betegséggel összefüggő segélyek,
- lakással-lakhatással összefüggő segélyek,
- időskorúakkal kapcsolatos ellátások,
- gyermekekkel kapcsolatos ellátások

probléma, hogy ott van kevés pénz, ahol szükség lenne a támogatásra, alacsony lélekszám, peremterület,
forráshiány, gazdasági korlátok, kevés saját önkormányzati bevétel, újraelosztási probléma
5
a nyugdíj is, amely természete szerint reciprocitást kellene tartalmazzon, még mindig csak az
aktív életpálya végi (igaz, most már az utóbbi kilenc évben kapott) keresetek alapján
számítódik.

jogosultság: – Ki dönt a támogatás odaítéléséről (döntési jogkör kérdése)

 normatív ellátás, Jogilag szabályozott eljárás; támogatás feltételei és mértéke, a

juttatás jár (ha valaki megfelel a törvényben előírt feltételeknek, és akkor nem
jár). Nincs mérlegelési jog. A jogalkotó dönt.
ellátó: alacsonyabb adminisztrációs költség, de: nehezebben kalkulálható
• ellátott: kalkulálhatóbb, jogbiztonság (fellebbezés), de: a „küszöbök" problémája

Jogosultság normatív szabályozás esetén

Döntési jogkör szempontjából azt jelenti, hogy a támogatáshoz jutáskor, az eljárás
menete, a támogatás feltételei és mértéke jogilag szabályozott.
 keretjellegű diszkrecionalitás, - adminisztratív
▪ Az ilyen típusú hozzáférés esetében az állam szabályozási igénye
szétágazik központi és nem-központi szintekre.
 egyéni diszkrecionalitás
▪ A döntési jogkör tekintetében a megállapító hatóságnak,
szolgáltatásnak teljesköeű felhatalmazása van.
Diszkrecionális: Támogatás megítélése a közösség képviselőjének (pl. szociális
ügyintéző) kompetenciája. Mérlegelési jogkör van. A juttatás adható (mindenki kaphat
és mindenki
kizárható). A jogalkalmazó dönt.
ellátó: kalkulálhatóbb, de: munkaigényesebb
• ellátott: személyes autonómia csorbulása, személyi függés veszélye, „workfare" de:
méltányossági esetek
Különbség: jogbiztonság, kalkulálhatóság (kiszámíthatóság)
A keretjelleg (adminisztratív) diszkréciót enged
- finanszírozás: közadók szabályozás „a helyi sajátosságok figyelembe vételének
lehetvé tételével, illetve az adminisztráció gyors reagáló
- társadalmi funkció: szegénység elleni védelem képességének biztosításával úgy oldja a normatív
reguláció rugalmatlanságát, hogy eközben biztosítja a
kérelmek szervezeten belüli egységes szempontok
szerinti elbírálását”. Úgy véljük, hogy e szabályozási
módszer az, amely a legtöbb szolgáltatás esetében
➢ Mit jelent a diszkrecionális? alkalmazható.

- Saját belátás szerinti, szabadrendelkezésű

➢ centralizáció

6
 - központosítás, a koncetráló hatóság tevékenységét jelzi, vagyis a döntéshozatal egy
adott személyre vagy egyének csoportjára esik
➢ Decentralizáció
- A hatalom más hierarchiákra való átruházása, azaz a szervezet vagy a kormány más
szervezeti egységei döntéseket hozhatnak.
➢ Segélyezési küszöb
- azt jelenti, hogy milyen jövedelmi szint alatt segélyeznek.

• Alapvető szolgáltatások hozzáférhetőségének kritériumai:

1. Térbeli elérhetőség (megvan-e a szolgáltatás - bolt, posta, iskola, orvos stb.) a
településen; ha nem csökken a hozzájutás esélye (kell: fejlett közlekedés, jó
telekommunikáció, alacsony útiköltség stb.)
2. Időbeli elérhetőség (meghatározott időn belül elérhető legyen)
3. Szociális elérhetőség (pl. jövedelemhiány ne befolyásolja)

• Támogatás határozott vs. határozatlan ideig:

1. Határozott: Szociális ellátás általában határozott ideig, vagy valamilyen feltétel
bekövetkeztéig (pl. táppénz, mn. támogatás)
2. Határozatlan: Kiváltó feltétel feltehetően nem változik (pl. öregségi nyugdíj)
3. Kettő kombinálása: A kiváltó ok időszakonkénti felülvizsgálata (pl. rokkantsági
nyugdíj, segélyezés

• Univerzalitás – Mindenkinek, aki rendelkezik az adott szükséglettel

- pl. családi pótlék, öregségi alapnyugdíj, ingyenes eü. ellátás
- általában egyösszegű, ill. ugyanolyan színvonalon jár mindenkinek

Mellette: technikai egyszerűség, alacsony adminisztrációs költség, prevenció,

társadalmi integráció, hatásosság

Ellene: nagy költségigény, pazarló („az is kap, aki nem szorul rá"), jóléti függés és társ.-
i parazitizmus veszélye, munkaellenösztönző lehet, alacsony hatékonyság

Segélyezés típusok:

- Feltételes:

7
 - Feltétel nélküli:
- generális segély
- kategoriális segély: Azok a segélyek, amelyek valamely állapotra reagálnak. pl.:
egészségügyi, lakhatás, gyerek.
- krízissegély

• Szelekció – A szelekció célja a szűkös erőforrások koncentrálása azokhoz az

egyénekhez vagy családokhoz, akik a leginkább rászorultabbak. Jövedelem és
vagyonteszt után megállapított támogatásokat hívják segélynek.
- Valamilyen szelekciós szempont alapján csak a
népesség egy része (egyén felelős önmagáért)
- Demogrant: Olyan juttatás, melynek esetében a jogosultság alapja valamilyen
csoporthoz (pl. demográfiai, vagy fogyatékossággal élők, gyermekes családok stb.)
tartozás.
- A szelekció szempontjai: életkor, nem, családi állapot, eü. állapot, szociális
rászorultság, előzetes munkaviszony megléte, „érdemesség" stb.
-Szelekció fajtái:
• implicit (nem szándékolt, rejtett) szelekció (pl. információhiány, stigma, a kevésbé
tájékozottak nem is adják be az igényüket és kimaradnak.)
• explicit szelekció (jogalkotó világosan közli az elveket)

• Jogosultsági szelekció:
- Jövedelem teszt (be nem számított jövedelem)
- Vagyon teszt
- Munka teszt munkaóra
- Magatartás teszt (környezettanulmány -
érdemes szegény)
Amennyiben jövedelemvizsgálat, környezettanulmány (tesztek) igazolják a
rászorultságot az ellátásra, az érintettek jogosultságot szereznek. Ezt hívjuk
diszkrecionális jognak.

• Juttatási típusok:
1.) Univerzális és normatív: feltétel nélkül jár mindenkinek

8
 2.) Szelektív és normatív: jogszabályi feltételek megléte esetén jár az adott csoport
tagjainak demogrant
3.) Szelektív és diszkrecionális: méltánylást igénylő helyzetekben adható nyugdíjnál,

➢ Támogatás formái – pénzbeli vagy természetbeni ellátás, illetve szolgáltatás:

- a szükségletek kielégítése történhet közvetetten – pénzbeli ellátások útján (segélyek)
// univerzális, biztosítás jellegű, rászorultság alapú
vagy közvetlenül, amikor a támogatás a maga természetes formájában biztosítja a
szükséglet kielégítését – termék, illetve szolgáltatás útján – ezeket összefoglalóan
természetbeni juttatásoknak nevezzük.
- Továbbá: határozott vagy határozatlan időre adható támogatás
határozott idő: meghatározott idő elteltével a feltételek fennállását újra
megvizsgálják (pl.: RGYT vagy rokkantsági nyugdíj);
határozatlan idő: akkor állapítják meg, ha a feltétel valószínűleg nem fog változni
(pl. időskori nyugdíjnál)

- rendszeres vagy rendkívüli támogatás:

rendszeres támogatás – kiszámíthatóbb, biztonságosabb – pl. RGYT, ápolási díj,
nyugdíj;
rendkívüli támogatás – krízishelyzet áthidalására szolgál, a gyakorlatban esetleg
kiegészítheti a nem jó színvonalú rendszeres segítséget – pl. RGYT és RKGYT,
átmeneti segély és rendszeres szociális segély

• Mit mutat meg a Gini együttható?

A társadalmi egyenlőtlenségeket
• Milyen intézményei vannak a szociális biztonságnak?
Társadalombiztosítás, Nyugdíjbiztosítás, Egészségbiztosítás, Munkaügyi rendszer,
Segélyezés
• Indexálás: Kettős cél: a szociális ellátások vásárlóértékének megőrzése, vagy a relatív
értékek megőrzése például a bérekhez képest. Relatív érték megőrzése a bérekhez
viszonyítva.
A szociális támogatásokból élők esetében a juttatások szintje politikai döntésektől függ.
A veszteségek korrigálása történhet indexálással, ami rendszerességet,
kiszámíthatóságot eredményez, vagy egyszeri kompenzálással.

• Magyar segélyezési rendszer:

9
 • nincs általános, szabad felhasználású
segély, nem biztosított a törvények betartásának
kikényszeríthetősége
• a segélyezés szegénységet enyhítő
hatásában jelentős regionális és települési
szintű különbségek vannak
• pénzben vagy/és természetben
• feltételekhez kötött segélyezés családi pótlék

• Kevésbé választhatóság elve (less eligibility): A szociális ellátások összegét úgy kell
meghatározni hogy azok alacsonyabbak legyenek mint az országban elérhető
minimálbér. Vagyis a szociális támogatás (mennyisége, minősége) csak addig nőhet,
míg fennmarad a munkaösztönzés. a segélyezés lehet nagyobb mint a létminimum, de nem lehet
nagyobb a minimálbérnél

• Igénybevételi arány:
Az igénybe nem vétel a jogosultság alapján elvileg felkínált és a ténylegesen igénybe
vett közszolgáltatások közötti rést mutatja.
1.) teljes és állandó: ha egy személy egyáltalán nem folyamodik olyan ellátásért,
amely a helyzete alapján járna neki
2.) részleges: ha kérik az ellátást, de csak egy részét kapják meg
3.) ideiglenes vagy késleltetett: ha az igénylést valamikor a jogosultság létrejötte után
nyújtják be
4.) súrlódásos: arra az időveszteségre utal, amely az igazgatási eljárás során keletkezik
(az igénylő hibázik, az információk begyűjtése időveszteséget okoz, az adminisztráció
időigénye jelentős stb.)
5.) kumulatív: ha az egyén különféle ellátásokra jogosult, de egynél több juttatást nem
kap meg ezekből.
Igénybevételi ráta – Azt mutatja meg, hogy a jogosultakon belül mekkora a segélyt
felvevők aránya.

A helyettesítési ráta értelmezése

A helyettesítési ráta az egyik jószág azon mennyisége, amelyet a fogyasztó hajlandó feláldozni
a másik jószág tetszőleges kis egységgel történő pótlólagos növelése céljából.

magas helyettesítési ráta - inkább nem dolgozik, mert hasonló a jöv a segélybl, mint a munkából
a közömbösségi görbe két pontjának egymáshoz viszonyított helyzetét ez az arány határozza meg, e mellett a fogyasztó hajlandó
elcserélni az egyik jószágot a másikra 10
 • Milyen pénzbeli ellátások vannak a szociálpolitika támogatás keretében?
1. Csoportosan célzott ellátások
2. Demogrant (Olyan juttatás, melynek esetében a jogosultság alapja valamilyen
csoporthoz (pl. demográfiai, vagy fogyatékossággal élők, gyermekes családok stb.)
tartozás.)
3. Szelektív ellátás
4. Biztosítás-jellegű
5. Rászorultság alapú

• Milyen szolgáltatás formák vannak a szociálpolitika támogatások keretében?

1. Otthonközeli ellátások
2. Szolgáltatás segítségnyújtással
3. Alapszolgáltatások
4. Szakellátások

• Intézmény: Egy átfogó céllal létesített szervezet, amely a gazdasági, kulturális, egyházi,
szociális, oktatási élet, egészségügy vagy az államigazgatás területén működik.
Intézményesülés: azt a folyamatot értjük, amely bizonyos magatartásokat,
viselkedéseket, működéseket rendszeressé, mindennapossá, kiszámíthatóvá, általánossá
tesz.

• Hatékonyság: költség/haszon, illetve ráfordítás/eredmény viszonya milyen; alacsony a

hatékonyság, tehát másodfajú a hiba, ha a célzás rossz, tehát a szociális rendszer pazarló
és azok is kapnak ellátást, akik nem rászorultak. – univerzalitás és szelektivitás
kompenzál. Vizsgálható mikor-makro szinten.

• Hatásosság: A támogatásra jogosultak vagy a rászorulók közül mekkora kört ért el az

ellátás, mennyien jutottak hozzá az ellátásokhoz, mekkora az igénybevételi arány;
elsőfajú hiba megjelenése: téves elvétések, tehát nem minden rászoruló kap ellátást – a
szociális háló lukas; általában az univerzális megoldások vannak előnyben itt, mert
minden adott szükséglettel rendelkezőt elérnek elszivárgás, szegregátum, szubjektivitás

helyi önkormányzatok nem tudják mibl finanszírozni

11

Bokros-csomag, célzottság szelektív szociálpolitikai eszközökkel, költségvetés egyensúlyának helyreállása, családi

támogatások
• Hatásosság és hatékonyság:
Hatásosság: ha beavatkozik akkor lesz hatásos az eredmény (gyógyszer, szociális
támogatás akkor hatékony, ha segíti az emberek túlélését és önállóvá válnak)
- jogosultak mekkora hányadát éri el az ellátás
(take-up rate, igénybevételi arány)
- okok: pl. téves nyilvántartás, információhiány, stigma

Hatékonyság: az egységnyi forrástól a legnagyobb eredményt tudja elérni, tehát ez azt

jelenti, hogy kicsi ráfordítással nagy haszonra, nagy eredményre számít.
- befektetett források megtérülése (költség/haszon, ráfordítás/eredmény)
- pénzben mérhető költségek és hasznok (veszteségek) figyelembe vétele

• Szegénység: abszolút/relatív
- Az abszolút szegénység egészséges emberi létezéshez minimálisan szükséges javak
megléte szerint meghatározott szegénységi szint. Az tekinthető abszolút szegénynek,
aki nem tudja biztosítani a megfelelő napi tápanyagbevitelt biztosító élelmiszert,
egészséges ivóvizet, évszaknak megfelelő ruházatot, alapvető lakáskörülményeket, azaz
élete is veszélyben forog.
- A Relatív szegénység egy adott társadalom általános életszínvonalához képest
meghatározott szegénység. Ebben az esetben nem az alapvető életfeltételek biztosítása
okoz problémát, (mint az abszolút szegénység esetében) hanem az adott társadalom
átlagos szintjéhez képest megjelenő elmaradottság. Pl.: modern társadalmakban a
mobiltelefon birtoklásának hiánya. ht megléte
ht

➢ Abszolút és relatív biztonság elve:

- abszolút biztonság – olyan fogyasztási szint biztosítása, amely a társadalom
valamennyi tagja számára garantált, tehát mindenki biztos lehet benne, hogy van
olyan életszínvonal, amely alá nem kerülhet; nem feltétlenül korlátozódik a
jövedelmi színvonalra, hanem elvileg kiterjedhet arra, hogy a társadalmi polgáriság
más dimenzióiban (lakás, kultúra, munka, eü-i ellátás) is garantáljon minimumokat.
- relatív biztonság – azt az igényt fejezi ki, hogy valamely társadalmi kockázat
bekövetkeztekor (pl.: munkaképesség elvesztése, gyermekszületés, válás, stb.) az
egyén vagy család életszínvonala ne süllyedjen hirtelen, túlságosan nagyot, ne
kelljen az addig elért szintet hirtelen feladni

12
 - Abszolút (minimális) biztonság: a társadalom minden tagja számára garantált
fogyasztási szint
Nem csak jövedelem (lehet még: lakás, munka, kultúra, eü., érdekérvényesítés stb.)
Társadalmi válasz: szociális segélyezés

- Relatív biztonság: szociális szükséghelyzetben (pl. szociális kockázat

bekövetkeztekor) az egyén/család korábbi életszínvonalának teljes vagy részleges
biztosítása. Társadalmi válasz: társadalombiztosítás (kényszertakarékosság)
Abszolút biztonság garantálása társadalmi felelősség, relatív biztonság jórészt
egyéni felelősség.

• Prevenció és korrekció –
- Prevenció: Megelőzés, probléma okainak megszüntetése. Humánusabb, hosszabb
távon gazdaságosabb (pl. korrigálhatatlan folyamatok megelőzése, pl. tartós
munkanélküliség)
- Korrekció: Kezelés, utólagos korrekció/kompenzálás, bizonyos kockázatok
bekövetkezte elkerülhetetlen (pl. öregség)
- Szociálpolitika: korrektív, társadalompolitika: preventív.

• Integráció – Beilleszkedést, beillesztést jelent. A kényszerintegráció hatására

felerősödhet az ellentét, mert megnő a surlódási felület, pl.: a cigánytelepek
felszámolásakor.

• TB: társadalombiztosítás olyan társadalmi konstrukció, amely nemcsak kockázatokkal,

hanem egyéb társadalmi, demográfiai és piaci bizonytalanságokkal szemben is képes
védelmet nyújtani.
Elméleti szempontból tulajdonképpen az történik, hogy az alacsony kockázatúak
egyrészt fizették az aktuárius biztosítási díjat, plusz egy kötelező adót, a magas
kockázatúak pedig, miközben befizették az aktuárius biztosítási díjat, hozzájutottak egy
transzferhez. Olyan egyirányú jövedelemáramlás, amelyet az állami szektor a gazdaság többi
szerepljének ad. Ellenszolgáltatás nélküli jövedelmet jelent.
Az államháztartás egyik alrendszere, amely különböző szervezeti megoldásokban az
egészségügyi szolgáltatások, a munkanélküli ellátás és az öregségi nyugellátás
finanszírozását látja el. A társadalom tagjainak közös kockázatvállalásán alapuló
rendszer. idsek ellátása, az általunk befizetett járulékokból

13
Kényszerszolidaritás
Parsons így ír errl: egy közösség szolidaritása lényegében azt fejezi ki, hogy mennyiben (és
milyen módon) várható az, hogy a közösség érdeke érvényesül az egyén érdekével szemben,
akkor is, ha e kett szembe kerül egymással.
létminimum meghatározása: nem csökkenthet le annyira, hogy a kapott összeg
egyfell még mindig összhangban legyen az állampolgári méltósággal élhet élethez
szükséges forrásokkal, reális és irányadó mérce legyen.

Mik a társadalombiztosítás jellemzői?

Kényszerszolidaritás, kockázat egyesítés, biztosítási elv
Aki zsebbıl kap fizetést, a munkaszerzıdés és a társadalombiztosítási lefedettség hiánya miatt
válik védtelenné.
a magas bérterhek egy önma gát erısítı spirálba kényszerítik a gazdaság szereplıit: a cégek
igyekeznek megtalálni azokat a különbözı trük kös megoldásokat, amelyekkel elkerülhetik
például a magas tb-járulékot, ezzel csökkentve a társadalombiztosítás bevételeit, emelve a
szürke és fekete foglalkoztatást, újabb járulékemelést indukálva, és így tovább.
• társadalom biztosítás és önkormányzati támogatások különböző formái:
- táppénz
- rokkantnyugdíj A struktúra a közpénzügyi rendszer elemeinek kapcsolódásai
összességét, folyamatainak edényrendszerét, a kapcsolódások
- fogyatékossági támogatás módját, mechanizmusait jelenti. A közpénzügyi struktúrák
rendkívül változatos módon jelennek meg. A „kemény” (hard)
- közlekedési támogatás struktúrák fogalma az összekapcsolódások fizikailag érzékelhet
megjelenési formait, a lágy (soft) szerkezeti elemek fogalma a
különböz intézményesült szabályok összességét és a láthatatlan „
- parkolási lehetőség hálózatokat” jelenti.
A kemény struktúra az elemek (pénz, instrumentumok,
- lakás-átalakítási támogatás információk) fizikai áramlását biztosítja. A különböz épületek,
berendezések, távközlési- és hardver-rendszerek
- házi szociális gondozás összekapcsolódásai, a különböz fizikai védelmi rendszerek
tartoznak ide.
- szociális étkeztetés A „virtuális” struktúrához tartozik a jogi szabályozás, a szokások,
konvenciók, önként vállalt normák és viselkedési szabályok,
- védett foglalkoztatás amelyek a rendszer mködési módjait határozzák meg.” (Vigvári
András)
A gyermekvállalás tehát egyben egyfajta, az idıs kori biztonság elérését szolgáló iztosítékot
is jelenthetett. Ezt a kapcsolatot részben a termékenységi és halandósági minták egváltozása,
részben pedig a társadalombiztosítási és nyugdíjrendszerek elterjedése áttételessé tette. A szülık
idıskori biztonsága bonyolult, a társadalom egészének szintjén érvényesülı összefüggéseken
vált függıvé
a családok által vállalt gyermekek számától. Ennélfogva a társadalombiztosítási rendszerek
kialakulása és a gyermekvállalási hajlandóság visszaesése egymást erısítı negatív spirált hozott
létre: az áttételes kapcsolat gyengítette a gyermekek vállalásával kapcsolatos közvetlen
motivációt, ami az állami újraelosztásnak jobban kiszolgáltatottá tette az idıs generációkat,
ami a társadalombiztosítás iránti nagyobb kereslethez vezetett, és így tovább.
• Reziduális
Hátramaradt, maradék, visszamaradó VALORIZÁCIÓ fnév -t, (-k), -ja (közgazdaságtan,
pénzügy) A pénznem megváltozása v. a pénz értékének
csökkenése által okozott veszteségeknek kiegyenlítésére
• Dekommodifikáció alkalmazott hivatalos pénzügyi intézkedés: vmely dolog v.
szolgáltatás pénzben kifejezett értékének a pénzromlás v.
A polgárok piactól való függésének mértéke.

Az adókulcs a fizetend adónemekhez rendelt százalékos érték, amely meghatározza, hogy a jövedelemtípusnak (az
adózás alapjának) mekkora részét köteles az adó alanya befizetni az állam részére. 14
az adóalap egy bizonyos százalékának megadása
A munkáltatót terhel adók közül a szociális hozzájárulási adó (SZOCHO) az adó alapjának 13 százaléka. A
munkavállalót pedig a 15 százalékos személyi jövedelem adó (SZJA) terheli.
 Annak függvényében, hogy az adóalap növekedésével párhuzamosan hogyan változik az értéke, lehet lineáris, progresszív vagy
degresszív. Amennyiben lineáris, a jövedelem nagyságától függetlenül azonos százalékú adót kell fizetni. Progresszív adókulcsok
esetében a jövedelem növekedésével növekszik a fizetend adó hányada. A degresszív adó ennek ellentéte, magasabb jövedelembl egyre
kisebb hányadot kell befizetni.

• GDP: többnyire egy ország – adott idő alatti gazdasági termelésének a mérőszáma. Méri
a nemzeti jövedelmet és teljesítményt.

• Disregard: Be nem számított jövedelem: jövedelem teszt – 1 főre jutó jövedelem. Pl.
család 4 fő, keresik az x-et és annak az átlagát nézik. Probléma lehet: vannak olyan
fogyasztási javak, amelyek meglétekor nem egy az egyben megy rá a háztartásban
élőkre. pl.: lakhatás, élelmiszer.
A munka- és egyéb nem szociális jövedelmek, tehát a kamatokból, osztalékokból,
pénzpiaci tevékenységből származó bevétel egy része, bizonyos jövedelemhatárig, nem
számolódik be. Ez a disregard intézménye.
A marginális adókulcs a többletjövedelem után fizetett járulékos adó .

adózó jövedelmének• EMAK: Effektív marginális adókulcs - A marginális adókulcs minden további
vagy más adóalapjának
legmagasabb sávjában bevételként megkeresett dollár után fizetett többletadó összege. Az átlagos adókulcs a
alkalmazott adókulcs
teljes befizetett adó osztva a teljes bevétellel.
A marginális adókulcs az a többletadó, amelyet a pótlólagos jövedelem egy pénzegysége után fizetünk. A „marginális” (határ) jelzvel már
korábban is találkoztunk, ez mindig a „pótlólagos” egységekre vonatkozik.

• CCT//projekt – ez is egy FKT: (Conditional cash transfer) Feltételes készpénzátutalási

a marginális programok, célja a szegénység csökkentése azáltal, hogy a jóléti programokat a
adókulcs és a
segély közelíti kedvezményezettek intézkedéseitől teszik függővé. A kormány csak olyan
a szélsségeket
személyeknek utalja át a pénzt, akik megfelelnek bizonyos feltételeknek. Ezek a
feltételek lehetnek pl. gyermekek iskoláztatásával kapcsolatos és egészségügyi
ellátáshoz kapcsolatos dolgok.
Továbbá ez a program célja még a hátrányos helyzetű csoportok társadalmi
beilleszkedésének elősegítése. társadalmi integráció

Mexikó és Brazília - vannak segélyezési és szegénységi zónák, projektszintű, helyi

szintre fókuszáltak, zárt kassza, külső forrás, mi az ami probléma, mi az, amit
finanszírozni tudnak, hosszútávú magatartásváltozás volt a cél, nem generális és nem
szabadon választható, állapotjavítás, kategoriális segély
POZITÍVUM: a gyermekhez tartozó jövedelmet pótolták ki
nem a gyermekszám növelése volt a cél
NEGATÍVUM: szankciórendszer volt
ha minél többen részt vesznek, annál nagyobb lehetőség van a viselkedésváltozásra
NEGATÍV KÖVETKEZMÉNYE: ahol iskolába mentek a kiskorúak, ott a középiskolás
korú gyermeket tartották otthon, hogy többletjövedelem legyen, mert dolgoztak
sok helyen nem maradt meg a viselkedésváltozás
A marginális adókulcs az adózó utolsó dollárjövedelmére kivetett adó mértéke. Az effektív adókulcs az összes adóköteles jövedelme után
fizetett adó tényleges százaléka
magas jövedelem, magas adó, ellenösztönz hatás
15
magas marginális adókulcsok egyrészt mérsékelni tudják az egyenltlenséget a társadalomban, másrészt viszont a többletteljesítményt
visszafogják. Pontosabban: ha bizonyos jövedelemsávban emeljük a marginális adókulcsot, akkor az itt adózók számára ez ellenösztönzt
jelent, ám a magasabb jövedelemtartományokban emiatt emelked átlagos adókulcs elsegíti a különbségek csökkenését.
munkaösztönzés - alacsony marginális adókulcs
A marginális adókulcsnak azért van kiemelt jelentsége, mert a mindennapok gazdasági döntéseinél gyakran fontosabb szerepet tölt be, mint
az átlagos adóterhelés, hiszen a változások, új lépések hatásai számítanak. Így például egy pótlólagos jövedelemszerzés, vagy egy
munkáltatói béremelési döntés esetén a felmerül adóköltségre a marginális adókulcs világít rá. Vagyis ha valakinek évközben azt mondja a
fnöke, hogy 10 ezer forinttal emeli a bruttó fizetését, akkor a marginális adókulcsnak megfel

nem feltételnül folytatódtak a program után, nem mindig a helyi feltételekhez

kapcsolódott

• FKT programok – feltételhez kötött transzferek: Hosszú távú küzdelem a szegénység

ellen a megfelelő táplálékhoz, oktatáshoz eü. ellátáshoz való hozzáférés elősegítésével.
Csak ott működik sikeresen, ahol képesek összhangot teremteni a rövidtávú segélyezés
és az emberi tőkébe történő hosszú távú beruházás között, ahol biztosított a megfelelő
színvonalon működő, alapvető eü és oktatási intézményekhez való hozzáférés.
Jogosultak kiválasztása: 1. földrajzi alapú kiválasztás 2. csoportos 3. vagyoni és
jövedelem teszt 3. szegénységi kockázat szerinti célzás.
Típusai:
- Feltételhez kapcsolt segélyek: pozitív ösztönzőként: próbálják elérni a gyakoribb
iskolába járást, a továbbtanulást és a kevesebb hiányzást. A támogatás lényege ebben
az esetben a kívánatos viselkedés jutalmazása. gyermekmunka kevesebb legyen
- Segélyekhez kapcsolt feltételekkel: negatív ösztönzőként: használó programok
sorolhatók, amelyekhez iskoláztatási feltételeket kapcsolnak.
Működtethetőség feltételei:
- kiépült infrastruktúra
- kiépült adminisztrációs rendszer
- CCT kizárólag a keresleti oldalt támogatja
- Elegendő számú résztvevő
- Ne legyenek helyettesítő termékek

• Szubszidiaritás: a kifejezést magyarra a kisegítés elveként szokás fordítani – azt jelenti,

hogy amely feladatot egy személy vagy közösség konkrét érintettség okán helyi szinten
meg tud oldani, arról nem szabad magasabb szinten (esetleg az érintettek kihagyásával)
dönteni.
• Szubszidiaritás – Probléma kezelése a keletkezéséhez legközelebb. Az egyén ellátása a
család felelősége, ha ez lehetetlenné válik, akkor lét be a környező segítő körök a
családtól való távolság sorrendjében. A külső segítség csak akkor lép be, ha az illető
személy vagy család mindent megtett saját helyzete javítása érdekében
• Vagyon teszt: ingatlan jármű… Adóhatóságot használnak, mint eszköz.

16
• Szegénység def.: 50% feletti élelmiszer fogyasztás/költés az már szegénységnek
minősül. – gugli: „jövedelmének felénél kevesebből élők alapján a magyar emberek
csak 14 százaléka minősül szegénynek.” – több féle megfogalmazás

• Ekvivalens jövedelem: Az ekvivalens jövedelem az egy főre jutó jövedelemhez

hasonló, de annál pontosabban fejezi ki egy család vagy háztartás jövedelmi helyzetét.

- módszertana: A pontosítás lényege, hogy a családtagokat nem egyenlő súllyal veszi

figyelembe: a családfő súlya 1, míg a többi felnőtt és a gyerek súlya ennél kisebb. A
súlyok meghatározására többféle módszert használnak. Az OECD1-skála (Oxford
scale) szerint az első felnőtt(családfő) 1, a további felnőttek 0,7 egységet, s a
gyermekek 0,5 ekvivalenciaértéket képviselnek
- Az egy főre jutó jövedelemhez hasonló, de annál pontosabban fejezi ki egy család
vagy háztartás jövedelmi helyzetét. A pontosítás lényege, hogy a családtagokat nem
egyenlő súllyal veszi figyelembe, a családfő 1-et, míg a többi felnőtt és a gyerekek
ennél kevesebbet érnek a számításban.

• Segélyezési csapda, csapdahelyzetek: A segély mennyire tud hatékonyan működni. Ha

nem tud = csapda, vagy a bér nem megfelelő szintű, mert az elvonások miatt csökken.
Munkavállalás = kockázat.
Olyan hátrányos helyzet, ami a munkavállalást jelentősen megnehezíti, mivel olyan
helyzet jön létre, ahol a fogyatékos ember kiesik a szükséges támogatásokból ha munkát
vállal, holott külön-külön egyik sem tudja biztosítani az emberhez méltó életviteli
lehetőséget.
A szegénységi csapda kialakulásának oka: ha az alacsony munkabér emberek
• szegénységi csapda a munkabér növelésére törekszenek, akkor nem csupán több adót és magasabb összeg
társadalombiztosítási járulékot fizetnek, hanem elveszthetik
• munkanélküliségi csapda 13
a szegénység jogán járó juttatásaikat (pl. lakásfenntartási támogatás), és így
tényleges jövedelmük akár alacsonyabb is lehet.

• Minimum/minimál jövedelem: egyösszegű (ennél anyasági jövedelmet olvastam – 4

alkalmas terhesgondozás részvétele után), kombinált
- A minimáljövedelem olyan készpénzfizetés, amely segítséget nyújt azoknak a
háztartásoknak, amelyeknek erre szükségük van ahhoz, hogy a számláikat kifizessék
és méltó életet éljenek.

• Mik az egészségbiztosítás társadalmi funkciói?

17
 - Abszolút biztonság
- Relatív biztonság
- Humánerőforrás beruházása
• Milyen jogosultság lehetséges az egészségbiztosításra?
állampolgári jogon, biztosítási elv, szolgáltatás vásárlás
• Milyen jogosultság lehetséges a munkaügyi rendszerben?
Biztosítási elv, keretjellegű diszkrecionalitás, egyéni diszkrecionalitás
- Mik a munkaügyi rendszer társadalmi funkciói?
megszokott életszínvonal, szegénység védelem humánerőforrás beruházás
- Mik a munkaügyi rendszer kihívásai?
demográfiai változások, munkaerőpiac szegmentálódása, robtizáció, szegénységi
kockázat növekedése, individualizált életkeretek terjedése
• Uniós polgár mindenki, aki valamely tagállam állampolgára. Az állampolgárságot az
adott állam nemzeti törvényei határozzák meg. Az uniós polgárság kiegészíti, de nem
helyettesíti a nemzeti állampolgárságot.

Ferge Zsuzsa:
ÉS MI LESZ, HA NEM LESZ? Az állam és a civilizációs folyamat
• Nyugat-Európában az állam, ezen belül a jóléti rendszerek nagy szerepet játszottak a
(modern) civilizációs folyamat felerősödésében, az egész társadalomra való kiterjedésében.
• Ez a folyamat Közép-Kelet-Európában is zajlott, ha sok tekintetben más módon és
ütemben is.
• A hatás kiszélesedése az utolsó évtizedekben a korábbinál markánsabb, bár a nyugat-
európainál sokkal problematikusabb volt.
• Az állam mai visszavonulása − Keleten és Nyugaton egyaránt − jelentősnek tűnik, kivált
azokon a területeken, amelyeknek jelentős a potenciális civilizációs hatása. Ha ez igaz, félő,
hogy bekövetkezik egy (valószínűleg súlyos következményekkel járó) decivilizációs folyamat.
• A civilizáció tagadásának egyik fontos elméleti alapja a mindig létező, ma különös
erővel feléledő szociáldarwinizmus. Az emberiség hajtóereje ma is az, ami mindig is az élet
hajtóereje volt − a túlélés mindent legyűrő vágya, s az a vágy, hogy az élettel összefüggő anyagi
kielégülések maximumát élvezzük
• Manapság szinte lehetetlen függetlenedni a globalizációs folyamat fényeitől és
következményeitől

18
A 20. századi modern „jóléti állam” háttere
• Nagyjából elfogadott nézet, hogy az állam szerepe Európában az utolsó három-négy
évszázadban a kapitalizmus térhódításával együtt növekedett
• Az első szakasz a szociálpolitika „előtörténete”, az a néhány ezer év, amikor nem lépett
közbe az intézményesült állam (vagy politika).
• A második szakasz az utóbbi 300- 400 év, amikor a modern állam ez ügyben elkezdett
aktivizálódni. A szokásos szociálpolitikai induló dátum 1601, amikor a legkorábban
kapitalizálódó országban, Angliában törvénybe iktatták Erzsébet 43. törvényét a szegények
megsegítéséről, az első elhíresült szegénytörvényt.
• Az utolsó, összesen alig 400 évnyi szakaszon belül további három alkorszak
elkülönítése.
• Az első 250 év még a szegénypolitika korszaka, amikor az állam tevékenysége főleg a
szegények kordában tartására irányult, amikor még főként fegyelmezett és büntetett.
• A múlt század utolsó harmadától kezdett az állam tevékenysége a munkásságra
kiterjedni (a gyári törvényektől a társadalombiztosításig), s a második világháború után, az
utolsó 50 évben vált mindenkinek szóló közpolitikává, azaz voltaképpen politikává. Így lett az
állam a közjólét fő letéteményesévé.
• A három korszak elkülönítése arra épül, hogy az állam növekedése jelentős
funkcióváltozásokkal, illetve funkciógyarapodásokkal ment végbe.

A társadalom sűrűsödése
• Durkheim: az utolsó két-három évszázad a társadalom „sűrűsödésének” időszaka
• Összefüggnek a kapitalista típusú gazdasági növekedéssel, a legváltozatosabb oda-
vissza-csatolási folyamatok révén. Több lett a többlettermék; (emiatt is) rohamosan nőni
kezdett a népesség, amely növekedéshez aztán hozzájárult az életkor hosszabbodása, a
halálozási arányok javulása -amit megint a technikai fejlődés, a higiéniai viszonyok javulása,
az élelmiszerek kereskedelme és ezzel jobb elérhetősége tettek lehetővé; a technikai fejlődéssel
exponenciálisan szaporodtak a specializációval kapcsolatos szervezeti-intézményi
önállósodások, amelyek a piaci kapcsolatok általánosodása révén is a szerződéses kapcsolatok
sűrű hálóját hozták létre; sűrűsödtek a kommunikációs csatornák − utak, közlekedés, média −
a mai napig, amikor a földi és légi utak lassan betöltik a teret, az elektronikus információtömeg,
benne a ,,repülő pénzpiac”

19
• A piaci automatizmusok, mint össztársadalmi „rendfenntartók” e célra már csak azért is
elégtelenek, mert maguk is a „probléma” részei. A történet központi szereplője ebből a nézetből
aligha lehet más, mint a „hatalom”
• A középkorban az együttélés szabályozására elég volt előbb a háztartásfő vagy a
földesúr hatalma a hozzá tartozó „alattvalók” felett, illetve kialakultak a lokalitás (falu, város
vagy egyházközség) hatalmi testületei. Ahogyan szélesedtek az egymásrautaltság körei és
sűrűsödtek a köztük lévő kapcsolatok, úgy csúsztak egyre följebb a szabályozó „hatalmi
központok
• Az együttéléshez minimálisan szükséges törvényhozás dolgában az egyház és a
fejedelem közti nyílt küzdelem valahol az invesztitúraharc idején érkezett fordulóponthoz
• A nyomorral és szenvedéssel kapcsolatos zavarok felelőse vita nélkül az egyház maradt
még további jó 300-500 évig. Az egyház monopolisztikus és nem támadott szerepe a lelkek
feletti uralomban, a szimbolikus erőszak gyakorlásában ennél is tovább tartott, jóval túlnyúlt a
modern állam kialakulásán. A „legitim” erőszak alkalmazási joga külső és belső konfliktusok
esetén, s ezzel az adószedés monopolisztikus joga is állandó harc tétje volt az arisztokrácia, az
állam, alkalmasint a városok és csökkenő mértékben az egyház között
• A pénzhasználatba való bekapcsolódáshoz, az egyre bővülő bürokrácia
követelményeinek való megfeleléshez, bizonyos gyári utasítások követéséhez az írástudás
általánosodása mind fontosabbá vált
• A 19. század végére Európa-szerte általánossá vált az ingyenes és többékevésbé egység
eselemi oktatás − jelentős részben közpénzekből
• Az utak építése vagy rendben tartása a középkorban a város vagy földesúr dolga volt,
de ki-ki saját magának dolgozott. A közlekedés-kereskedelem sűrűsödésével azonban a
szükséglet kiáltóvá vált. Más szereplő hiányában az útépítés− és karbantartás ismét az államra
hárult, amúgy szinte megoldhatatlan terhet róva rá.
• A gyáripar terjedése, a munkáslét tömegessé válása és mellesleg a társadalom fokozódó
piacosítása, monetarizálása újabb kihívások sorát jelentette. A gyári törvények még csak a
társadalmi folytonosságot akarták megvédeni.
• Lassan azonban szélesedett a gyári törvények tárgyköre, s a múlt század utolsó
harmadától fokozatosan terjedni kezdett az új kockázatokat államilag kezelő rendszer, a
társadalombiztosítás.

20
• Átfogó hatalmi központtá vagy központi hatalommá a 18., és még inkább a 19. század
folyamán a lassan kialakuló nemzetállam vált, megszerezvén a kollektívára rákényszeríthető
jogalkotás és a jogalkalmazáshoz szükséges legitim erőszak legális és legitim monopóliumát.
• Minden állami monopólium időről időre megkérdőjeleződik, ma − egyrészt a
„posztmodern” civil társadalom, másrészt a globalizációval kiemelkedő új nemzetközi
oligarchia hatására − erőteljesebben, mint valaha. Másfelől a globalizációs folyamat azt is
jelenti, hogy „a hatalmi központok egyre följebb csúsznak, például a törzstől az államig. Ez a
folyamat most globalizálódik.
• A nemzetállami keretek között működő erőtérnek, amelyben a sokfunkciójú állam, a
piac és a civil társadalom valamilyen egyensúlyban tartották egymást, a globális szinten nincs
hatékony megfelelője. A „nemzetközi állam”, az ENSZ létezik, de hiányoznak azok az elemei,
amelyek a nemzetállam „hatalmát” alátámasztották − például az erőszak-monopólium vagy az
adószedés képessége
• Van néhány nemzetközi civil mozgalom is, de nincsenek sem valóságos
tárgyalópartnereik, sem olyan eszközeik, például demonstrációk vagy sztrájkok lehetősége,
amelyek szokásosan a nemzeti civil mozgalmak erejét biztosítják.

Hierarchiák sokasodása − elitek és kiszorulók

• A szűkebb és tágabb társadalmakon belül a viszonyok differenciálódtak. Ε
differenciálódás leírható a funkcionalista harmónia nyelvén, mint a specializálódó
tevékenységek funkcionális elkülönülése és összekapcsolódása, a társadalmi munkamegosztás
bonyolódásával kialakuló durkheimi „organikus szolidaritás” világa.
• Az egymástól elváló erőtereken, „mezőkön” belül a finomabb megkülönböztetések
újabb és újabb hierarchiákat alakítanak ki, minden mezőben létrehozva a dominálok és a
domináltak, s egyben a belül lévők és a kívül rekedők közötti viszonyokat.
• A harcok tétje az egyes mezőkre jellemző tőke, a véges források kisajátítása, vagy a nem
is véges források − szimbólumok, információk, legitimnek elismert megkülönböztetések −
monopolizása, másoknak e forrásokból vagy disztinkciókból való kizárása, illetve a domináló
vagy elitpozíciók megszerzése.
• A mindenkori nyertesek lesznek az úgynevezett elitek egy-egy mezőben. Ők azonban
egymással is állandó harcban állnak, a dominancia változó viszonyait hozva létre a mezők és
azok elitjei között. Például a politikai hatalmi és a gazdasági elit közti viszonyok mindig
forgandóak voltak.

21
• Az állam főhatalmi jellege (szupremáciája) az utolsó évtizedekben kezdett olyan
erősnek és tartósnak látszani még a nem totális rendszerekben is, hogy Bourdieu külön ezt
magyarázandó kategóriaként vezeti be a „specifikusan állami tőke” fogalmát, amely a
különböző tőketípusok egyidejű koncentrálásából és összhatásából kibontakozó, különleges
(állami) hatalmat biztosító „meta-tőke.
• Legújabban viszont a gazdasági elit olyan szupremáciája látszik kialakulni, amely a
nemzetállami politikai eliteket is uralni képes. A többi mező elitje, például a kulturális, ezen
belül az irodalmi vagy művészi elit az előző kettőhöz képest bizonyos mértékig mindig
alárendelt helyzetű volt − ha épp nem kooptálták. Ez az alárendeltség a globalizálással
valószínűleg nő.
• A társadalmi dinamikát ebben a közelítésben egyrészt a mezőkön belüli, másrészt a
mezők közötti hierarchizálásra, illetve a másik fölötti uralom megszerzésére irányuló
törekvések táplálják.
• A mezőkön belüli harc mellett a forrásokért való küzdelem az egész társadalom szintjén
a megélhetésért való küzdelmet jelenti − esélyes csoportokkal és olyan tömegekkel, amelyek
nagyon kevés vagy semmilyen eszközzel, tőkével nem rendelkeznek ahhoz, hogy (bármelyik
mezőben) a siker reményével induljanak. A tét számukra az, hogy a lent maradás a gazdasági,
politikai, kulturális kisemmizés (vagy megfosztás) milyen szintjét-mértékétformáját fogja
jelenteni.
• Az európai premodernitásban és modernitásban azonban más volt a helyzet. A
sorselfogadást erénynek, a hierarchiákat természetesnek tartó keresztény ortodoxia hatása
meggyengült. A társadalmi sűrűsödés és a helyváltoztatás lehetősége miatt a kisemmizettek egy
része szem elé került, sőt, a nagyobb városokban közeli szomszéddá vált. Már a láthatóvá
válásuk is zavarhatta a felvilágosodással érzékenyebbé váló lelkeket. Nagyobb baj volt
azonban, hogy veszélyessé váltak.

A veszélyes és veszélyeztető szegények

• A nyomorultak veszélyessé váltak. A nincstelen csavargó vagy éhen hal, vagy rabol, s
ha teheti, inkább nem hal éhen. Ha a nincstelenek még bandába is szerveződnek, akkor a lassan
halmozódó, de a magán-erőszakszervezeteivel már nem védett gazdagságot, a bővülő
kereskedelmi kapcsolatokat fenyegetik.
• A nyomorenyhítés letéteményese − közpénzekből fedezett segélyekkel − a helyi, s még
inkább a központi állam lett.

22
• A városi tömegnyomor veszélyeket hordozott, veszélyeztető volt. A járványok
(elsősorban a kolera) továbbterjedtek a szegénynegyed határain.
• Csatornázni kellett, vízvezeték kellett, közegészségügyi szolgálat is kellett − és megint
nem volt más lehetséges megbízott, mint az adószedésre képes állam. Ugyanezen okokból
javítottak némiképp a nyomor centrumát jelentő lakáshelyzeten is, hiszen a nyomorúsággal járó
promiszkuitás sértette a változóban lévő civilizációs normákat.
• Az állam tevékenysége az előbbiek miatt − legalábbis a közegészség ügyében − akkor
lehetett hatékony, ha mindenkit átfogott, ha kollektív volt.
• A tradicionális veszélyes és veszélyeztető szegényekhez képest új, és nyomorforrást
jelentett a bérmunkásság kialakulása, illetve terjedése. A bérmunkáslét egy sor új egzisztenciális
bizonytalansággal, kockázattal járt együtt. Az új technikával sűrűsödő és súlyosbodó balesetek
a család egészére végzetesek lehettek, de a betegség, a kiszámíthatatlan munkanélküliség is
tragikus következményekkel járhatott. A munkából kiöregedés az idős kort fenyegetővé tette.
• A munkásszegénység veszélyeztető jellegét azonban a korábbiakhoz képest a munkások
szerveződései felerősítették. A legtöbb európai országban válasszá vált a társadalombiztosítás
a balesettől a nyugdíjig, majd később − az első világháború vagy a nagy válság hatására –
munkanélküliellátásig.
• Az állami beavatkozás nyugtató-fegyelmező funkciójáról cinikus egyértelműséggel
árulkodik Bismarck társadalmi olajcseppje. A modern állam legváltozatosabb „szociális
funkciókat” − a segélyezést, a munkakörülmények szabályozását, az egészségügyet, a
lakásügyet, az oktatást, a társadalombiztosítást − voltaképpen kényszerből vállalta fel,
többnyire az erősebb csoportok veszélyérzetből fakadó nyomására. Az új funkciók fedezetéhez
még adóval is hajlandók voltak hozzájárulni − bár a források zömét járulékok, közvetett és
közvetlen adók formájában valószínűleg mindenkor a nagyobb tömeget jelentő „megsegítendő”
érintettek fizették. Mindemellett az államnak egyre jobban elismert elemi érdeke volt saját
fontosságának, saját hatalmának növelése.
• Az állam korai és lassan szélesedő szociális funkcióinak természete miatt az így
létrejövő intézmények elég „szegényes” színvonalúak lehettek.
• A színvonal romlásajavulása és az intézmény használóinak társadalmi összetétele között
visszacsatolásos dinamikus kölcsönhatás van.
• A háború hatására kikovácsolódott szolidaritások, az ezekre épülő, integráltság felé vivő
hajlandóság létrehozták a 20. századi Európa sajátosságaként azt a jóléti államot amelyben már

23
nem volt fehér holló a szép és jó óvoda vagy közkórház, sem pedig a tisztes nyugdíj, sőt még −
ha csak néhány országban is − az elfogadható szintű segély sem.
• A szociális szférában is létrejönnek, kisebb nagyobb fokozatossággal és időeltolódással,
a mindenkit átfogó, azaz kollektív, kötelező, nemzeti intézmények. Ezek a piaci logikát némileg
korlátozzák vagy korrigálják, az egyén kötelező felelősségvállalását e területeken kiegészítik,
jelentős piaci kudarcok esetén pedig nagyrészt vagy egészen kiváltják a kollektíven,
szolidarisztikusan szervezett felelősségvállalással.
• Maradt persze szegénység, de a mértéke is, a foka is a korábbinál
összehasonlíthatatlanul kevésbé volt veszélyes, veszélyeztető és szenvedést okozó.
Valamennyire sikerült csökkenteni a fizikai és társadalmi életesélyek egyenlőtlenségeit, sikerült
kezelhetővé tenni az emberi életet fenyegető, mérhetetlenül sok szorongást okozó
bizonytalanságokat, egyes kiszámítható és súlyos kockázatokat.

Mi történt eközben az emberekkel Nyugaton? Civilizációs hatások

• Egymással kölcsönhatásban változtak emberek, viszonyok, struktúrák és intézmények.

Ezekről a változásokról is szól a civilizációs folyamat.
• Elias: létezik egy, az egész Nyugatra érvényes és jellemző, a kora középkortól induló
civilizációs trend, amelynek során megváltoztak a szokások, a társas együttlét „udvariasként”,
civilizáltként elfogadott normái, a magatartások, az erkölcsök, az érzékenységek. A változások
felülről, azaz az udvartól „csurogtak le”, hogy később mindenkit elérjenek, az egész társadalom
önmagáról alkotott képének részévé váljanak − mindenekelőtt más, kevésbé vagy másként
(rosszabbul) civilizált társadalmakkal szemben.
• Elias a leggyakrabban az önkontrollt, bizonyos összefüggésekben az önmegtartóztatást,
a másikra és a tabukra való nagyobb figyelmet, a nagyobb rendezettség iránti igényt, a
körültekintőbb, előrelátóbb magatartást emeli ki, illetve azt, hogy a hirtelen késztetéseket
(impulzusokat) egy belsővé váló hosszabb távú előrelátás követelményeinek vetik alá. Az
érzelmi háztartás változása, az agresszivitás módosulása. A változás egy másik szála az
individuum erősödése, ezzel a privát szféra és az ehhez tartozó intézmények átalakulása.
• Swaan új jelenségként jellemzi a társadalmi távolságok csökkenését nemek, generációk,
feljebb− és alattvalók, főnökök és beosztottak között, valamint a látványos magamutogatással
szembeni ellenszenvet. Valójában a másikkal (cseléddel, családtaggal, gyerekkel) szembeni
erőszak, illetve a másik (fogyatékkal élő, más színű, csúnya) lenézése, diszkriminálása egyre
kevésbé elfogadott cselekedetek, amelyeket nagyon erős társadalmi kényszerek vesznek körül.

24
Korábban tilos és titkolt beállítottságok (például a homoszexualitás) elfogadottá, de sok módon
szabályozottá válnak.
• Bourdieu habitusfogalma az új civilizációs jelenségeket a társadalmilag differenciált
„teljes” környezetben helyezi el. A habitus, mint a gyakorlat logikája, vagy gyakorlati érzék
akkor tud „helyesen”, az adott kor adott lehetőségeinek megfelelően működni, akkor fog
társadalmilag elfogadható gyakorlatokat generálni, ha az egyén rendelkezik a helyzet megjelelő
érzékeléséhez szükséges minimális (gazdasági, kulturális) tőkével.
• A történelmi változásokhoz való adaptálódás az előbbi feltételek figyelembevétele
esetén valóban nem értelmezhető automatizmusként. Kivált gyors változások és csekély vagy
nem jó tőkék esetén szakadék keletkezhet az éppen adott mező követelményei és az oda kerülők
habitusai között.

Az állam szerepe a civilizációs folyamatban

• Egy sor civilizációs vonás, habitus, az állam beavatkozása nélkül, a körülmények

hatására, egyházi nyomásra stb. kezd kialakulni. Ahhoz azonban, hogy általános,
össztársadalmi civilizációs hatás jöjjön létre, kötelező és kollektív állami intézményekre van
szükség.
• Elias: az állami erőszakmonopólium tette lehetővé a mindennapi élet pacifikálását −
mert nem kellett állandóan készenlétben lenni, támadástól tartani vagy arra felkészülni. Ezzel
felszabadultak energiák és szelídültek erkölcsök, és így alakulhatott ki a „piac felé orientált
élet” is. Az állami jogi infrastruktúrával működő piac ugyanis a korábbinál civilizáltabb is,
civilizálóbb is lehet − és megfordítva.
• Swaan: A kötelező és kollektív intézmények is „változtatták azokat a módokat, ahogyan
az emberek érzelmeiket és másokhoz való viszonyukat kezelik. Az oktatás, az egészségügy, a
jövedelemfenntartó programok kollektivizálása) jobban hatott a munkásokra, parasztokra és
szegényekre, mint a társadalom fentebbi rétegeire.
• A társadalombiztosítás az egyik olyan eszköz, amely (még ha kötelező is) segít erősíteni
a „racionális előrelátás társadalmilag kialakított képességét”, azt, hogy számoljak mai
cselekedeteim holnapi hatásával. Ez nem csak a nyugdíjas időszakra való felkészülést jelenti.
Ennél általánosabb kérdés a rövidebb és hosszabb jövő előre elgondolása, leghosszabb egyéni
perspektívában a gyermekek (utódok) jövőjének tervezése. A társadalmi biztonság további,
pszichológiailag talán legfontosabb hatása a szorongások csökkentése.
• Végbement (egyelőre csak a Nyugatról szólva) egy olyan civilizációs folyamat, amely
felületesen vagy mélyebben megváltoztatott viszonyokat, beállítódásokat, társadalmi
25
reflexeket. Évszázasok során kialakultak azok a kötelező és kollektív intézmények, amelyek
közös civilizációs hálóba fogták be a társadalmat. Lehetővé tették a kommunikációt a
legkülönbözőbb területeken: az érdekegyeztetésben, a szerződéses formákban, a politikában. A
modern társadalomban az egész társadalmat átfogó intézmények a (nemzet)állam nélkül nem
jöttek volna létre.
• A kollektív intézmények gyengülése és színvonalromlása csökkenti a polgárok e
rendszerekben való részvételét és elveszi a kedvüket attól is, hogy ilyen célokra adót fizessenek,
azaz gyengül a központi monopólium ama képessége, hogy tekintélyét érvényesítse.

Mi történt a II. világháború előtt?

Mikortól kezdve és mennyire hatottak a nyugati minták „fent”?

• A jelek szerint a kereszténység fel(át)vételétől, Szent Istvántól, azaz Európa
kettéválásától kezdve.
• A társadalmi alapviszonyokban azonban óriási törést hozott a második jobbágyság,
amely ebből a szempontból „a feudális viszony szerződéses jellegének”, „az alárendeltségen
belül is megőrzött emberi méltóság motívumának” végleges elutasítását jelentette.
• Magyarország 1802: Jogilag és tényszerűen egyaránt a társadalmi terhek egészét azok
viselik, akik nem részei a társadalomnak. Az első reformkortól kezdődően az arisztokrácia, a
középnemesség egy része, majd a nagypolgárság és az értelmiség nagyjából ismét szinkronba
kerülhettek nyugati megfelelőikkel. Ezek a csoportok „európaiak” voltak a szó kulturális és
civilizációs értelmében.
Mi és hogyan csordogált lefelé a civilizációs folyamatból a II. világháború előtt?
• A Nyugat és a Kelet közötti középkortól induló elkülönülés a 19-20. században is:
kevesebb csurgott le, és kevésbé mélyre.
• Az intégratív-kollektív intézmények elkezdtek kialakulni, ám az iskolarendszer lassan
bővült és nagyon differenciált volt; a társadalombiztosítás a II. világháború előtti utolsó évben
is csak a társadalom alig negyedét fogta át; a szociálpolitika jelentős részben elmaradott,
szegényes, kirekesztő és megosztó szegénypolitikát jelentett.

Volt-e államszocialista civilizációs folyamat?

Mi csorgott fentről le az utolsó évtizedekben?

• Végbement − a diktatúra legproletárabb korszakában − egy tudatos decivilizáló
folyamat, egészen a zsebkendő és a kés-villa elfelejtetéséig. A viselkedési mintákban az csurgott
fentről, amiről úgy vélték, hogy a lentre jellemző. a „múltat végképp eltörlik”, és egyben,

26
legalábbis szavakban, a népet akarják úrrá tenni. A „civilizált” érintkezési formák a burzsoáziát
jelképezték, tehát pusztulásra, illetve kiirtásra ítéltettek. A népet ugyanakkor „fent” nem
ismerték eléggé, tehát a lényeges népi értékek sosem kerültek be a felülről induló üzenetekbe.
Mi meddig csurgott?
• A totalitárius társadalom természetének megfelelően kényszerekben, sokkokban, a
„felettes ént” kényszerűen erősítő korlátozásokban, tiltásokban jelnt meg.
• Az egyik metszet az emberi érintkezési viszonyok vertikálisból horizontálisabbá válása
nemek, társadalmi csoportok, felnőttek és gyerekek között.
• A másik metszet a fokozatosan mindenkit átfogó, kötelező, nagy állami rendszerek, a
mindenkire kiterjedő egységes óvoda és általános iskola, a növekvő befogadóképességű közép−
és felsőfok, az egységes egészségügy és társadalombiztosítás, a munkaviszonyok jelentős
átalakulása. Ezekhez járult a lakáshelyzet, az utak stb. érdemi javulása; a monetarizálódás
terjedése.

Hathatott-e, amit a társadalomra rákényszerítettek?

• A kérdés az, hogy lehetett-e az eddigieknek olyan integráló és civilizáló hatása, mint a
Nyugaton. A hatás gyengébb kellett, hogy legyen, legalább három okból.
• Először, mert az antidemokratikus politika miatt sokkal kevesebb volt az oda-vissza
csatolás az intézményt létrehozó állam és a használók között.
• Másodszor, túl rövid ideig tartott az az időszak, amikor a nyugdíj vagy az egészségügy
ténylegesen a közé lett (nagyjából 1975 után jutott el a legtöbb rendszer a közel-
univerzalitásig).
• Harmadszor pedig, épp a II. világháború előtti helyzet miatt, a leginkább lent lévők és a
sugallt-elvárt civilizációs normák között túl nagy volt a távolság.
• Ennek ellenére mégis lehetett civilizációs hatás: Egy sor intézménynek volt valóságos
előzménye is, politikai követelésekben megjelenő előképe is. Az iskolát, kórházat,
egészségügyi ellátást, nyugdíjat, fizetett szabadságot, tisztes családi pótlékot nem idegenkedve
és ellenségesen fogadták (mint az egypártrendszert vagy a beszolgáltatást), hanem régi vágyak
megvalósulásaként. Bizonyosra vehető, hogy a saját fogyasztásra termelés, illetve a közvetlen
munka− és termékcsere szélesebb körű maradt, mint a Nyugaton − nemcsak a
mezőgazdaságban, hanem például a lakásépítésben is. A rendszeres pénzbeni fizetések és
pénzbeni társadalmi ellátások teljesen megváltoztatták a pénzhez és a pénzbeni
cserekereskedelemhez való viszonyt.

27
• Az „államszocializmus” legegyértelműbb pozitív hozadéka a Nyugat-Kelet közötti
civilizációs szakadék csökkentése, a „lent” valamelyes felzárkóztatása a „fenthez”. Ebben óriási
szerepe volt az állami rendszereknek, intézményeknek, a foglalkoztatáspolitikától az óvodán
keresztül a nyugdíjig.

És mi fog történni, ha az állam visszavonul − Keleten és Nyugaton egyaránt?

• Α forradalmak, társadalmi zűrzavarok, háborúk, járványok, válságok, a fasizmus, illetve

a bolsevizmus mindig a legkülönbözőbb decivilizáló hatásokkal jártak.
• Egy újabb decivilizációs folyamat bekövetkezése − akár egyes nemzetállamok szintjén,
akár globális szinten − nem kizárt.
• Magyarország is követi a sokak által javallt receptet a hazai és nemzetközi piac
korlátainak lebontásáról, s egyben az állam civilizáló funkcióktól való visszavonulásáról. Ez
nem jelenti az állam eltűnését, esetleg még gyöngülését sem. Inkább alapvető funkcióváltás
megy végbe, egy történelmi folyamat megfordításával.
• A szegények, sőt nyomorultak száma nő, de valóban kevésbé veszélyesek, mint elődeik,
mert nem szerveződnek, s olyan atomizáltak, hogy nem is szervezhetők. A szegények a
korábbinál jobban elszigetelhetők társadalmilag is, területileg is. A modern közlekedés mellett
a gazdagok negyedei már akármilyen messze lehetnek a nyomornegyedektől; a kollektív
intézmények − iskola, kórház − szegregálódnak; a preventív orvoslás is fejlődik. Így a
szegények valamivel kevésbé veszélyeztetők, legalábbis higiéniailag. Lassan kialakulnak a
gazdagok gettói, amelyeket körülvehetnek elektronikusan védett falakkal vagy/és külön
megfizetett őrző-védő szolgálatokkal, s ezzel valamelyest csökken a szegényekkel szembeni
veszélyérzet.
• Mindemellett még a korábbi politikák gazdasági motivációja is gyengül. A társadalmi
folyamatok egyre többeket szorítanak ki a piacról munkavállalóként is, vásárlóként is.
Munkavállalóként nem kellenek senkinek. Szaporodik azok száma, akikre „nincs szüksége e
világnak”. És úgy tűnik, hogy fogyasztóként sem fontosak. Az új piacnak a hazai szegényekre
egyszerűen nincs szüksége, van helyettük más kereslet a jobb módú emberek vagy gazdagabb
országok piacain.
• A decivilizációs folyamat kezdetben a leszakadásra ítélt 30-50 százalékát fogja érinteni,
őket viszont mélyen és sok oldalról. A mások szenvedése iránti önfelmentő érzéketlenség lesz
a civilizált lét feltétele.

28
A CIVILIZÁCIÓS FOLYAMAT FENYEGETETTSÉGE
Mi értendő civilizáción?
„Klasszikus” közelítések

• Braudel: főként a materiális kultúrával s az ehhez kapcsolódó szokásokkal foglalkozik,

amelyek a spiritualitás és az értelem körébe tartoznak, egészen a mindennapi élet tárgyaiig és
eszközeiig.
• Elias munkássága átfogja a materiális kultúra és szokások, a társas és társadalmi
viszonyok és kommunikáció, a mentális funkciók, az érzelmi háztartás s a személyiségvonások
átalakulásának számos vonulatát.
• A vizsgált korszak második felétől erősödik fel az individualizálódás gyakorta elemzett
folyamata. Ezt kísérte a privát szféra és az ehhez tartozó intézmények átalakulása, a nukleáris
család mind szorosabb és érzelmibb közösséggé válása, az „otthon”, és általában a privát tér
fontosságának növekedése. Elias szerint egy sor generációkon át tanult magatartás vagy
beállítódás beépül a személyiségbe ( „szociogenetikus” és „pszicho-genetikus” folyamatokról
van szó). Kialakul „egy komplexebb és a korábbinál biztonságosabban működő »felettes én«
háztartás”.
• Α civilizáltnak tekintett személyiségvonásokból Elias leggyakrabban az önkontrollt,
bizonyos összefüggésekben az önmegtartóztatást, a kifinomultabb modort, a másikra és a
tabukra való nagyobb figyelmet, a nagyobb rendezettség iránti igényt, a körültekintőbb,
előrelátóbb magatartást emeli ki, illetve azt, hogy a hirtelen késztetéseket (impulzusokat) egy
belsővé váló hosszabb távú előrelátás követelményeinek vetik alá. Α folyamat gyakorta említett
magva, talán legfontosabb következménye a mindennapi élet pacifikálása. Ennek személyi
feltétele nyilvánvalóan az önkontroll, külső eszköze pedig az, hogy az erőszak eszközeit az
állam jórészt monopolizálja. Ez a fejlemény megszabadította az embert attól a szorongástól,
hogy bármely sarkon személyes fizikai támadás érheti, s attól a kényszertől, hogy állandóan
ellentámadásra készen álljon.
• Swaan a civilizációs mozzanatok között tartja számon azt, ahogyan a változó feltételek
következményeként csökkennek a nemek, a generációk, a feljebb− és alattvalók, a főnökök és
beosztottak, a kormányok és alattvalóik közötti társadalmi távolságok, a megszólítások és
érintkezési formák módosulását hozva magukkal. Az egyenlőbb individuumok közötti
viszonyok okként és okozatként azzal járnak, hogy az érzelmi háztartás menedzselésében,
illetve az egymás közötti viszonyokban a parancsot a tárgyalásos megegyezés váltja fel.

29
• Mindezt természetesen aládúcolják a polgári társadalom új intézményei és ezek értékei-
normái, a szabadpiaci szerződéstől a modern politikai demokrácia mintáiig, az egyéni jogok
bővüléséig és erősödéséig, a mindenki egyenlő emberi méltóságának elismeréséig.

További meggondolások a civilizációs folyamat társadalmi feltételeiről és tartalmáról

• Elias (de Swaan és talán legegyértelműbben Braudel) egész gondolatrendszere a

civilizáció a társadalmi együttélésről szól, arról, hogy hogyan tudhatunk egymással és egymás
mellett élni egy adott társadalomban. Ebből a nézetből minden társadalom kidolgozott egy
civilizációt3− magatartási, érintkezési és erkölcsi szabályokkal, s ezek kikényszerítését segítő
eszközökkel. Ezek mind részévé válnak a társadalom önmagáról alkotott képének. Az adott
társadalmon belül identitást formálnak és összeköthetnek, egyben pedig a „másként
civilizáltakkal”, a „barbárokkal” szembe is fordítanak.
• Ha a csúcstól távol lévők nincsenek anyagilag és szellemileg felkészülve az új habitusok
befogadására, ez a transzfereket lehetetlenné teszi. Ha a körülmények nem eléggé hasonlóak
fent és lent ahhoz, hogy hasonló követelményeket támasszanak és hasonló habitusokat tegyenek
racionálissá, akkor vagy egyáltalán nem működnek a transzferek, vagy csak torzult átvétel
lehetséges.
• A civilizációs folyamat iránya első pillantásra egyértelműnek tűnik: a civilizációs
elemek „fent” alakulnak ki, és onnan szivárognak vagy préselődnek lefelé. Valójában azonban
gyakori az interaktív civilizációs munka, sőt lehetnek lent felmerülő igények vagy
„kultúrjavak”, amelyek felfelé terjednek, vagy amelyeket felfelé irányuló nyomással kell
kikényszeríteni.
• A felülről indulás tűnik dominánsnak. Szélesebb körű interakcióra is lehet példát találni,
amikor a társadalom alsóbb rétegei is bevonódnak a folyamatba. Valószínűsíthető például, hogy
egyes folyamatokat felülről (akár hatalmi erőszakkal) indítanak el, majd azok spontánul
terjednek tovább, sőt, végül „alulról” követelik ki fenntartását és kiterjesztését. Példa lehet erre
a pénzhasználat, amely a modern piaci társadalom alapja.
• Ismertebb és egyértelműbb példa a társadalombiztosítás története. A kiszámítható jövő,
az ezt építő biztonságok a modern európai civilizáció tartozékai. Mégis, az ezt az igényt
kiszélesíteni és lefelé terjeszteni óhajtó szándékok (mondjuk, Bismarck Németországában)
fentről indultak el, s a munkások gyakran tiltakoztak az új intézmény ellen, amely jövőbeni
biztonságuk ígéretével amúgy is alacsony bérüket az adott pillanatban kurtította.

30
• Némi hasonlóságot mutatnak ezzel a polgárjogi mozgalmak. A sokáig jogfosztottak
számára csöppet sem magától értődő, hogy nekik is lehetnek jogaik. Ám ha mégis eléri őket ez
az igény, roppant fontossá, s további jogok követelésének eszközévé válhat.
• Ha a civilizáció lényege az, hogy közös normákkal, kommunikációval stb. lehessen egy
társadalomban együtt élni, akkor a folyamatnak a társadalom mind szélesebb rétegeit el kell
érnie.
• A civilizációs ágensek működése végtelen változatosságú. Sokféle erőszak van: a
törvényes és nem törvényes fizikai kényszer, a gazdasági kényszer, a szimbolikus
(pszichológiailag ható) erőszak stb.
• A fizikai és a másfajta, elsősorban a szimbolikus erőszak szerepe a civilizációs elemek
többséggel való elfogadtatásában vagy rájuk kényszerítésében. A kétféle erőszak többnyire
egyidejűleg érvényesül, egymástól nem elválaszthatók.
• Számos civilizációs folyamatot a kíméletlen kényszer indított el − elég arra utalni,
hogyan fogadtatta el Szent István a keresztény vallást a pogány magyarokkal. A szimbolikus
tartalmak segítségével a fizikai kényszer lassan átadta a helyét a szimbolikus erőszaknak,
amelynek erőszakjellege úgy halványult, ahogyan a normák belsővé váltak. A normalizálódás
és pacifikálódás folyamata azonban több generációt igényelt, és sosem volt visszafordíthatatlan.
• Az egész civilizációs folyamatnak mindezek után alapkérdése, hogy hogyan jönnek létre
a civilizációhoz való adaptációt lehetővé tévő feltételek azoknál, akiknél nem adottak a
gazdasági és kulturális tőke szükséges minimumai. A feltételek egy része kialakulhat a
társadalmi változások automatikus melléktermékeként. Benda példáját folytatva, a
kereskedelem és az ipar terjedésével az írástudás mind többek számára vált racionális
gyakorlattá. A szegényebb rétegek helyzetének javulásával (már a 19-20. században) széles
körhöz eljutottak a felsőbb rétegekre jellemző fogyasztási szokások − például a fehér kenyér,
amely sokáig elérhetetlen privilégium volt.
• Könnyebb élni és „túlélni” egy adott társadalomban, ha az egyén vagy a csoport jobban
„civilizált”, ha a társadalom jobban integrált. Ha a civilizációs folyamat sokakat nem, vagy csak
részlegesen ér el, akkor a kimaradók óhatatlanul „lent” maradnak, vagy lecsúsznak. Ahhoz,
hogy a fizikai és társadalmi életesélyek közötti távolságok vagy szakadékok ne nőjenek tovább,
vagy épp csökkenjenek, már azon források elosztását is befolyásolni kellene, amelyek a
feltételeket alakítják.
• Elias: a civiliációs folyamat nem egyirányú − a civilizációs páncél összeroppanhat. A
társadalmak egészét vagy egyes csoportjait érintő pusztító eseményekben − háborúban,

31
földrengésnél − a civilizáció egyes normái mindenkiről lepattanhatnak, mert a túléléshez
betarthatatlanok.

Az állam szerepe a civilizációs folyamatokban

• Swaan: hogyan alakította az állam az oktatást, az egészségügyet, a jóléti ellátásokat.
Elméleti keretének egyik fő pillére az, hogy kollektív kihívásokra a közösségek és intézményeik
szociogenézisével alakultak ki válaszok, amelyek végül az egyéneket is, közösségeiket is
alakították.
• A civilizáció elősorolt ismérvei és feltételei kényszerítenek arra, hogy fel− és elismerjük
az állam szerepének szükséges voltát.
• „Mindenkihez” a modern világban csak az állam juthat el. Nála összpontosulnak az
ágenseket működtető források is, a kényszerítő eszközök többsége is, legyen szó fizikai, jogi,
avagy szimbolikus erőszakról. A bérmunkások státusát és méltóságát, végső soron egyenlő
polgárrá válását például a szabad munkavállalás (azaz a piac) mellett a munkajogok és szociális
jogok biztosították, amelyek megszerzését az ugyancsak jogszerűvé vált szabad szervezkedés
segítette. Mindeme jogokat az államnak kellett garantálnia.
• Hogyan közelíthetők a civilizációs folyamatot hatékonyabban segítő feltételek? Állam.
Ez már nemcsak a szabályozó vagy rendfenntartó állam, hanem az újraelosztást társadalmi
méretekben szervező intézmény.
• Az egyetlen, jogokat biztosító és forrásokat össztársadalmi szinten átcsoportosító
intézmény a társadalom által erre felhatalmazott állam.
• Ahhoz, hogy az állam a társadalom egészét szolgáló civilizációs ágensként működjön,
valószínűleg egy, az államot magát, illetve a politikai osztályt „civilizáló” történelem kell,
amely kikezdhetetlenné teszi az erős jogállamiságot, a működő demokráciát, a hatékony civil
kontrollokat.
• A nemzetállam funkcióinak és monopóliumainak alakulása az utóbbi 200-300 évben
valamilyen haranggörbén ábrázolható. Legkorábban a területszerző és területvédő katonai
funkciók alakultak ki, s hamarosan követte ezeket a belső biztonságot védő törvényhozói-jogi
funkció, amely egyre inkább igyekezett az erőszak eszközeit monopolizálni.

32
• Az új kockázatok és új biztonságigények nyomán létrejöttek a társadalombiztosítási
rendszerek. Végül pedig kialakult egy olyan szemlélet és szükséglet, ami a mindennapi élet
biztonsága mellett a feltételek „emberhez méltó” színvonalát is követelménnyé formálta (A II.
világháború után, még inkább a hatvanas évek után következett be.) Ezzel a korábban olykor
csak a szegények számára kialakított és szegényes intézmények köre szélesedett, és a
színvonaluk is javult.
• A civilizáló funkciókból így nőttek ki a mindenkit átfogó, kollektív, kötelező és nemzeti
intézmények, amelyek jóléti funkciója, integratív szerepe jelentőssé vált. Az állami növekedési
görbe felszálló ága nagyjából az 1980-as években tetőzött.
• A jelek szerint a mai társadalmak igyekeznek a korábbi állami funkciókat kiváltani
piaccal, önkéntes „nonprofit” szerveződésekkel, egyéni jótékonysággal vagy egyes
funkcióknak a családra való visszahárításával. Csakhogy ezek ma éppúgy nem tudnak
mindenkit átfogni, s éppúgy nem tudnak forrásokat hatékonyan átcsoportosítani, mint akkor,
amikor az állam e funkciókba belépett.

33
• A jóléti kiadásoknak az a radikális és katasztrofális csökkenése, ami Magyarországon
1989 óta bekövetkezett, s ami jóval nagyobb volt, mint a GDP csökkenése, a Nyugaton nem
követett politikai recept következménye. Hatásai − nálunk inkább, mint Nyugaton -már ma is
érezhetők, egy decivilizációs folyamat bekövetkeztét vetítik előre.
Összefoglalás és következtetés
• A 15-17. századtól kezdve (a kezdet országonként változó) az átalakuló gazdasággal,
technikával, az urbanizálódással, az átalakuló környezettel és létfeltételekkel felületi és
mélyebb változások sora indult el.
• Elias értelmezése szerint a többnyire a felső rétegekből induló impulzusok nyomán új
szokások és érintkezési formák terjedtek. Átalakultak a kisebb és nagyobb közösségekhez, azaz
a másikhoz és másokhoz, valamint a térhez, az időhöz, a természethez és a természetfelettihez
való viszonyaink. A jövő például nemcsak isten titokzatos rendelésétől függ, hanem egyre
inkább az emberi tervektől. Az állami erőszakmonopólium a mindennapi életet (legalábbis az
úgynevezett békeidőkben) pacifikálta. Ε változások lassan beszívódtak a személyiség mélyebb
rétegeibe, a külső kényszereket belsővé alakítva.
• Mindezt elfogadva mégis szembesülünk egy paradoxonnal. A civilizáció a társadalmi
együttélést teszi lehetővé, azaz a társadalom egészévé.
• Elvben mindenkié, ám „magától” nem jut el mindenkihez. Terjedéséhez olyan feltételek
kellenek, amelyek eléggé hasonlóak a társadalom egyes rétegeinél ahhoz, hogy követhetővé és
racionálissá tegyék a többnyire fentről kiinduló gyakorlatokat.
• Többnyire szükség van ügynevezett civilizációs ágensekre, amelyek a fizikai és
szimbolikus erőszak valamilyen elegyével rákényszerítik a többségre azt, amit a hatalom az
általa óhajtott együttéléshez elengedhetetlennek tart. A fizikai erőszak kevés a mély változások

34
eléréséhez. A gazdasági erőszak kétélű. A leghatékonyabb a kifinomult és rafinált szimbolikus
erőszak lehet.
• A nagy nehézség az, hogy végül is honnan teremthetők források ahhoz, hogy azok a
bizonyos, az adaptálást lehetővé és értelmessé tévő feltételek kialakuljanak, megvalósuljanak.
Ebben vált alapvetővé az állam és az állami újraelosztás, illetve az integratív jellegű közös
intézmények szerepe.
• Ha ezek nincsenek, vagy ha egy bizonyos szint elérése után az erőfeszítések
meggyengülnek és a források beszűkülnek, akkor a folyamat elakad, s előbb-utóbb a visszájára
fordul. Ez a ma még beláthatatlan decivilizációs veszély, a társadalom szétesése bennmaradókra
és kirekesztettekre.
• A decivilizáció első áldozatai a munka nélkül maradók, a hajléktalanná válók, a
civilizálatlanok, s mindazok, akik alacsony jövedelmük miatt nem juthatnak hozzá azokhoz a
legelemibb alapszükségletekhez − gyógyszer és orvosi ellátás, hajlék és annak fenntartása,
legalább egy piacképes szakma elsajátítása -, amelyekért korábban részben vagy egészben a
köz felelősséget vállalt.

· Esping-Andersen, Gösta: Ismét a Jó Társadalom felé? Esély 2006/6. pp. 3-27.

Parijs, Philippe Van: Alapjövedelem: Egy egyszerű és erőteljes gondolat a 21. század számára Esély 2010/5, pp.
9-41.
· Piketty, Thomas: A tőke a 21. században Kossuth Kiadó, Bp., 2015 pp. 493-515.

35