1

Felkészülést támogató kérdések gazdaságpolitika tárgyból 2021

Felkészüléshez ajánlott:

 Előadások anyaga, lásd a Coospace-n, PowerPoint fóliák 1-5.

 Könyv: Bod Péter Ákos: Bevezetés a gazdáságpolitikába. Akadémiai Kiadó, 2020.
https://mersz.hu/bevezetes-a-gazdasagpolitikaba-uj-kiadas
(A könyvből önálló feldolgozást igényel a 9-12. fejezet.)

Ellenőrző kérdések felkészüléshez:

1. Mi a gazdaság, melyek a gazdaság alapkérdései?

A gazdaság (vagy gazdasági rendszer) a szükségletek (hiányérzet, fizetőképes szükséglet = kereslet)

kielégítésére alkalmas javak (szükséglet kielégítésére alkalmas dolgok; Közvetlenül: fogyasztási
javak, Közvetve: más javak előállításához járul hozzá = termelőeszköz) és szolgáltatások
előállításának, szétosztásának és fogyasztásának mechanizmusát jelenti egy adott társadalomban.
Alapkérdései:
 Mit?
 Hogyan? - Termeljünk
 Kinek?

2. Melyek az erre (gazdaság alapkérdéseire) adott piaci és állami „válaszok”?

● Piaci válaszok
o Mit: Amire fizetőképes kereslet van és amit adott erőforrásokkal rentábilisan elő tudunk
állítani
o Hogyan: Amennyiben a piacon verseny érvényesül, a verseny hatékonyságra kényszerít
o Kinek: Aki meg tudja fizetni
o Piaci kudarcok: externáliák, közjavak, monopóliumok, egyenlőtlenségek
● Állami válaszok
o Mit: Az állam hozza meg a gazdasági döntéseket
o Hogyan: Az állam dönti el, hogy hogyan hozzák létre a javakat
o Kinek: Az állam dönti el, hogy ki kapja
o Állami kudarcok: az erőforrások nem hatékony felhasználása, pazarlás, egyes közszolgáltatások
alulfinanszírozása (más területek túlfinanszírozása), politikai érdekcsoportoknak kedvezés

Mi az állam szerepe?

Az állam szerepvállalása szerteágazó: tapasztaljuk, hogy törvényeket alkot és tartat be,

meghatározza és beszedi az adót, iskolákat, egészségügyi intézményeket, rendőrséget, katonaságot
tart fenn, autópályát, hidat épít, erőforrásokat fordít a környezet védelmére.

Az állam egyrészt mindkét piacon vevőként és eladóként is megjelenhet. Ugyanis vannak állami
tulajdonú termelővállalatok, valamint az állam által fenntartott intézmények (pl. televízió,
minisztériumok) amelyek a fogyasztási cikkek piacán vásárolnak (benzint, papírt, élelmiszert stb.).
Az állam másik fontos szerepe, hogy a képződött jövedelmeket újra elosztja. Az állam adókat és
járulékokat (pl. SZJA, ingatlanadó, ÁFA, TB járulék) von el a háztartásoktól és a vállalatoktól, és
juttatásokat (pl. nyugdíj, munkanélküli járulék, GYES, segélyek, stb.) nyújt a háztartásoknak, illetve
különféle támogatásokat egyes vállalkozásoknak (ártámogatás, stb.). Ezeket az állami juttatásokat
és támogatásokat összefoglalóan állami transzfereknek nevezzük.
 2

Az állam, mint szereplő nem csak a központi intézményeket (minisztériumok, NAV stb.) jelenti,
hanem a települések önkormányzatait is kifejezi.

Az állam gazdasági szerepe

A modern állam helye a gazdaságban: Az állam, kialakulásától fogva, nagy hatással van az uralma
alatt álló területek gazdaságára. A modern állam gazdasági tevékenysége magában foglalja összes
intézményének és regionális szervezetének (önkormányzati, regionális és szövetségi intézmények)
gazdasági jellegű ténykedését.

A közgazdaságtan a gazdaság fontos szereplőjének, a gazdaságpolitika hordozójának tartja az

államot, amelynek a gazdasági szabályozás, a strukturális gazdaságpolitika és a folyamatok
szabályozása révén biztosítania kell a gazdasági rendszer működését.

Az állam gazdaságpolitikájának megfelelően, kisebb vagy nagyobb mértékben, beavatkozik a

reálgazdasági folyamatokba:

- áruk és szolgáltatások előállításával, vásárlásával és értékesítésével

- adók, illetékek és vámok beszedésével
a szociális transzfer révén az arra rászorulók anyagi támogatásával.
Az állami és az üzleti szektor közötti határvonal gyakran nem világos. Az állam gazdasági
tevékenységének mélysége és kiterjedése nagyban függ a szuverén állam által választott gazdasági
rendszertől (az államszocializmustól a liberális gazdaságpolitikáig), valamint az aktuális
gazdaságpolitikától.

Mi a gazdaságpolitika?

 Az állam gazdasági beavatkozásának ideológiája és módszerei

 A gazdaságpolitika az állam nézetei, elhatározásai, rendszeres döntései, cselekedetei,
amelyeket az állam társadalmi-politikai céljainak megvalósítása érdekében a gazdaság
befolyásolására alkalmaz.
 Fogalma: Az állami beavatkozás ideológiája és módszerei: az állam nézeteit, elhatározásait,
rendszeres döntéseit, cselekedeteit foglalja magában, amelyeket az állam társadalmi-politikai
céljainak megvalósítása érdekében a gazdaság befolyásolására alkalmaz
 Célok:
• Teljes vagy azt megközelítő foglalkoztatottság
• Infláció szigorú keretek között tartása
• Gazdasági növekedés - életszínvonal és életminőség növelése
• Kiegyensúlyozott fizetési mérleg
 3

 Eszközök: A gazdaság szereplőinek (aktorok) magatartására és helyzetére két fő (fiskális - és

monetáris politika) makrogazdasági, illetve egyéb eszközökkel lehet hatni
• Fiskális politika: kormányzati kiadások és az adózás irányításával
• Monetáris politika: pénzkínálat és/vagy a kamatláb szabályozásán keresztül
• Jövedelem és szociálpolitika
• Kereskedelempolitika
• Versenypolitika
• Területi politika (regionális politika)
• Szerkezeti politikák
• Integrációs politikák
• Válságkezelés
• Stb. – további rész és szakpolitikák

3. Melyek a gazdaságpolitika funkciói? (Az állam gazdasági funkciói)

1. Jogi és társadalmi keretek biztosítása, és betartatása

2. A verseny fenntartása
3. Jövedelmek újraelosztása (redisztribúció)
4. Erőforrások átcsoportosítása (allokáció)
5. Stabilizáció

Funkciók:
● Jogi és társadalmi keretek biztosítása és betartása: Intézményi és jogi háttér nélkül a gazdaság és a
társadalom normális működése nem biztosítható. A szereplők ismerjék és betartsák azokat a szabályokat,
amelyek működésük kereteit jelentik.
● A verseny fenntartása: Gazdasági szereplők racionalitása és a közöttük feszülő érdekellentétek
kordában tartása. A versenytörvény szerepe:
o A tisztességtelen verseny tilalma
o A fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalma
o A gazdasági versenyt korlátozó megállapodás tilalma
o A gazdasági erőfölénnyel történő visszaélés tilalma
o Fúziókontroll
● Jövedelmek újraelosztása (redisztribúció): az állam az adózással elvont pénz felett rendelkezési
jogot szerez, és jövedelem újraelosztást végez (=jóléti intézkedés)
o Célja: Enyhíteni a piac által kialakított igazságtalan jövedelemkülönbségeket és Bevétel az állam
számára, hogy feladatait el tudja látni, közszolgáltatásokat tudjon biztosítani
o Kulcskérdések: hatékonyság, méltányosság
● Erőforrások átcsoportosítása (allokáció): Az egyes termelési erőforrások piaci mechanizmusok által
kialakított elosztásának korrekciójára irányuló tevékenység, ami az adózás és a költségvetési kiadások
szabályozásán keresztül valósul meg. Megvalósulási formái a közjavak és vegyes (meritokratikus) javak
nyújtása (szolgáltatása), gazdasági tevékenységek támogatása és a külső gazdasági hatások (externáliák)
kezelése
● Stabilizáció
o Rövid távon: a gazdaság túlzott kilengéseinek csillapítása (kereslet túlzott növekedése illetve
csökkenése) = konjunktúra-szabályozás. Fő eszközei a költségvetési és monetáris politika.
o Hosszú távon kiegyensúlyozott gazdasági növekedés, magas foglalkoztatottság és stabil árszínvonal
biztosítása.
 4

Melyek az állam tevékenységét gyengítő hibák? (government failures)

 Az állam azonban közel sem tökéletes

 Bonyolult és nehezen előrelátható állami akciók
 Korlátozott ellenőrzési lehetőségek
 Melyek a döntések konzekvenciái?
 Megfelelő kontroll hiánya az alkalmazást illetően
 „Speciális” érdekcsoportok képviselete
 Korrupció

Melyek a főbb gazdaságpolitikai iskolák?

Merkantilizmus: Egy ország annál gazdagabb, minél több aranya van, így cél, hogy a nemesfémet az
országba vonzzák, kiáramlását pedig megakadályozzák
● Ez úgy lehetséges, hogy az ország többet exportál, mint importál
● Nem értették, hogy kölcsönösen előnyös a kereskedelem (később David Ricardo
magyarázza a komparatív előnyöket)
● Exportorientált gazdaságpolitika, védővámok, iparfejlesztés (korai- és kései merkantilizmus)
● Jeles képviselői Jean-Baptiste Colbert (Franciaország), Thomas Munn (Anglia), Bethlen
Gábor, erdélyi fejedelem
● 18. században külkereskedelemmel foglalkozó vállalkozások megerősödése,
nemesfémkivitellel járt

Fiziokratizmus: az érték forrása a föld, illetve a mezőgazdaság, mert az képes megújulni, minden
más tevékenység csak átalakítja mindazt, ami a mezőgazdaságból származik.
● Colbert állami manufaktúrákat szervez – de ezek nem elég hatékonyak (verseny Angliával,
Németalfölddel)
● Franciaország elveszít két háborút és a kereskedelmi háborút Angliával szemben
● Állami szabályozástól mentes gazdaság, laissez-faire (nem beavatkozás), jogi keretek
biztosítása
● Tőkés nagybirtok ás a vállalkozók kezében lép ipari üzemek a gazdálkodás jövője
● Szabadkereskedelem

Klasszikus kapitalizmus, piacgazdaság: olyan gazdasági rendszer, amelyben a termelési tényezők

többségében magántulajdonban vannak, miket haszon elérésének céljából működtetnek, és ahol a
termelt javak és szolgáltatások elosztását túlnyomórészt a szabadpiac határozza meg.
● meghatározó eleme a tőke: növekedését a tőkefelhalmozódások és a bankok hitelei
biztosítják
● a gazdaság megtakarításainak összegyűjtésével fedezik az újabb és újabb befektetéseket
● feltételezi a piaci mechanizmus működését, ahol a magántulajdonban lévő termelési
tényezőket és a megtermelt javakat a kereslet és a kínálat alakulása szerint cserélik el

Melyek a gazdaságpolitikai célja, és eszközei?

A legfontosabbnak tartott makrogazdasági célok közé tartozik:

• Teljes vagy azt megközelítő foglalkoztatottság
• Infláció szigorú keretek között tartása
• Gazdasági növekedés - életszínvonal és életminőség növelése
• Kiegyensúlyozott fizetési mérleg
• Kiegyensúlyozott államháztartás
 5

A makrogazdasági politika legfontosabb eszközei:

A gazdaság szereplőinek (aktorok) magatartására és helyzetére két fő makrogazdasági eszközzel
lehet hatni:
• Fiskális politika: kormányzati kiadások és az adózás irányításával
• Monetáris politika: pénzkínálat és/vagy a kamatláb szabályozásán keresztül
További eszközök:
• Jövedelem és szociálpolitika
• Kereskedelempolitika
• Versenypolitika
• Területi politika (regionális politika)
• Szerkezeti politikák
• Integrációs politikák
• Válságkezelés

4. Hogyan fejlődött, mi a története a gazdaságpolitikáknak a II. világháborút megelőzően?

5. Hogyan fejlődött, mi a története a gazdaságpolitikáknak a II. világháborút követően?

6. Lehetséges-e tudományos logikájú állam?

Cél a közjó maximalizálása
A közjó megismerhetősége is korlátos
Emberek megfigyelése
Döntéshozataluk megfigyelése
Folyamatos megkérdezés (a jelenlegi politika is szinte kizárólag kutatásra épít)
Lehet tökéletes döntéseket hozni?
Nem valószínű
Még a demokrácia sem tökéletes

Arrow: Nem konstruálható olyan jóléti függvény, amely a társadalom minden egyes tagjának a
preferenciáit tükrözné és emellett konzisztens döntést eredményezne

Mi a szavazási paradoxon?
A közösség demokratikus döntéshozatal esetében sem képes egyetértésre jutni.
Ha egyszerre kellene szavazni mind a háromról, nem jutnak megállapodásra, mert mind hárman
mást részesítenek előnyben, és a preferenciasorrendjük is teljesen eltérő.
A többségi elv nem vezet a többség által támogatott jó megoldáshoz.

Milyen további problémák merülhetnek fel a döntéshozatal során?

• Szavazók nem elég tájékozottak
• Manipulálhatók
• Az intézkedések végeredménye nem is mindig számolható ki
• Sokszor teljesen más lesz a következmény, mint amire számítanak a döntéshozók
• Gyakran helyzet és körülményfüggő, hogy mi lesz az intézkedés hatása
• A szakértők (közgazdászok) sokszor nem is adnak világos útmutatást
• Ők sem biztosak az eredményben

Mi az állam dolga?
• Közjó és közérdek biztosítása
• Na de mi az?
• Nagyjából konszenzus van az alábbiakról Lásd az első előadásfóliát is ugyanerről!
• A gazdasági fejlődés fenntartása és a konjunktúraciklusok simítása
• A pénz értékállóságának megőrzése (inflációmentesség)
 6

• A társdalom rendelkezésére álló erőforrások minél jobb hasznosítása (főleg

foglalkoztatásban)  munkanélküliség csökkentése
• Méltányos jövedelemelosztás – a vagyoni és jövedelmi egyenlőtlenségek keretek
között tartása (szociálpolitika)
• Az egyes közgazdasági iskolák és irányzatok más és más válaszokat adnak

7. Mi a Say-dogma, mi következik ebből a gazdasági egyensúlyra és a gazdaságpolitikára nézve?

Say dogma: Mivel a javak előállítói azok eladása révén pénzt, jövedelmet szereznek, és ezt
más javak vásárlására fordítják, összgazdasági szinten az áruk (ide értve a termelési
tényezőket, köztük a munkaerőt is) kereslete és kínálata egyenlő kell hogy legyen.” Jean
Baptist Say (1803)
Say dogma röviden: Minden kínálat megteremti a maga keresletét. Nem létezhet a gazdaság
egészében (összgazdasági szinten) túlkínálat vagy túlkereslet.
• A Say-dogma akkor „működik” ha az egyes piacokon az árak, a bérek, és a kamat rugalmasan,
szabadon alakul, és így egyensúly alakul ki a kereslet és a kínálat között minden piacon
• Tőkepiacon: kamat mozgásával alakul ki a beruházások és megtakarítások egyensúlya (I=S)
• Munkaerőpiacon: teljes foglalkoztatottság lesz az egyensúlyi bér esetén…
…abban az értelemben, hogy a kialakult egyensúlyi bérszint mellett aki dolgozni akar, az dolgozni is fog,
mert éppen annyi munkát kínálnak, mint amennyit keresnek
• Bármely piacon: ha a forgalmazott termék ára szabadon alakul, akkor kialakul az az
egyensúlyi ár, amely mellett annyi terméket keresnek, mint amennyit el kívánnak adni
• Ha kialakul az egyensúly az összes piacon, akkor amit megtermelnek a gazdaságban, azt el is tudják
adni, azaz nincs túlkereslet vagy túlkínálat a gazdaság egészében
• A gazdaság önszabályozó – az állam beavatkozása nem szükséges
• Az állam feladata az, hogy biztosítsa a piacok szabad működését.

o A klasszikus elmélet szerint a kereslet mindig egyenlő kínálattal

o A kereslet a jövedelemtől függ a jövedelem nagysága pedig megegyezik a termelés
értékével (Y = megtermelt termékek összértéke, azaz a GDP)
o Y=C (termelés = fogyasztás), ha nincsenek megtakarítások (S) a gazdaságban
o Ha van megtakarítás, akkor Y=C+S, illetve Y=C+I, ebből I=S (beruházások /I/ =
megtakarítások /S/) szükséges a gazdaság egyensúlyához
o A kamatláb mozgása létrehozza az beruházások (I) és megtakarítások (S) egyensúlyát, így
⮚ A Say-dogma igaz: ha rugalmasak az árak, a bérek, és a kamatláb
⮚ Teljes a foglalkoztatottság: abban az értelemben, hogy aki dolgozni akar adott bérszint
mellett, az dolgozni is fog, mert a bér rugalmas és lefelé vagy felfelé mozgása megtisztítja a
munkapiacot
● Nincs egyensúlytalanság, amit megtermelnek, el is tudják adni, a gazdaság önszabályozó –
az állam „nem szükséges”

8. Mi a keynes-i gondolatok lényege a gazdasági egyensúly kapcsán? (Mutassa be a keynes-i kereszttel

is!)
● A háztartások a jövedelmük (Y: megegyezik a termelés szintjével) egy részét elfogyasztják
(C) egy részét megtakarítják (S: a beruházásoknak (I) kellene felszívniuk, máskülönben
eladhatatlan termékek maradnak az árupiacon (Y=C+I)), a megtakarítás a jövedelem nagyságától
függ (Y=C+S).
● Gazdasági egyensúly: I=S
● A megtakarítás (S) nem a kamattól függ (!), hanem csak attól, hogy a háztarások mennyit
akarnak megtakarítani a jövedelmükből, ugyanakkor a beruházásokat (I) a kamatok és a
profitkilátások mozgatják
 7

o A kamatok a pénzpiacon alakulnak ki (pénzkínálat és likviditási preferencia alapján)

o A megtakarítási és a beruházási szándékok („összegüket tekintve”) nem biztos, hogy
egyensúlyban vannak, azaz ex-ante (azaz előzetesen) S=I nem biztos, hogy teljesül
o A klasszikus elképzeléssel ellentétben a beruházások (I) és a megtakarítások(S) nem egy
közös változó révén (kamatláb mozgása) egyenlítődnek ki
● Emiatt: nem lesz bármely jövedelemszint (termelési szint) mellett egyensúly a
makrogazdaságban
o Egyetlen jövedelemszint mellett van egyensúly a gazdaságban – ám nem biztos, hogy ez a
jövedelemszint (termelési szint) teljes foglalkoztatottságot biztosít!
● Példa: Fogyasztás: C=100+0,8Y
o Y: (ex-ante, szándékolt) jövedelmi szint, amely egyben az (ex-ante) termelési szint
o 0,8 a fogyasztási határhajlandóság = 1 egység jövedelem mekkora fogyasztásváltozást
indukál 🡪 jelen esetben 0,8-at, azaz minden egységnyi jövedelemből 0,2 egység kerül
megtakarításra
o Beruházás: legyen külső adottság, pl. I=50 (a kamatláb és a beruházók várakozásai
határozzák meg a beruházást)

kereslet
kínálat

9. Mi a keynes-i keresletteremtő gazdaságpolitika lényege?

● A gazdaság nem hagyható magára, mert akár tartósan a
potenciális kibocsátás alatt fog termelni és a munkanélküliség keresle
fennmarad t
● Mivel a GDP nagyságát keresleti tényezők (fogyasztási kínálat
határhajlandóság, kamatláb, várakozás) határozzák meg így
keresletet kell teremteni, mert a gazdaság nem teremti meg
automatikusan
● Állami beavatkozás szükséges
● kapacitáskihasználtsággal küzdő gazdaságban növeljük
meg a keresletet (az állam révén), így nőni fog a kibocsátás és
csökkenni a munkanélküliség (expanzív fiskális és monetáris
politika)
o Ugyanez a hatás, ha a kamatokat csökkentjük és ennek hatására a nőni fognak a
beruházások
 8

10. Melyek a keynes-i gazdaságpolitika problémái és kritikái? (Koncentráljon finanszírozás és a

kiáramlások problémájára!)
Problémák
● Miből finanszírozza a pótlólagos keresletet az állam?
● Adóemelés segítségével?
o Azonban az adó negatívan hat a keresletre és multiplikatív módon csökkenti a GDP-t is
o a keynesiánusok szerint az adó és a kiadási multiplikátor különbözik (az adó multiplikátora
valamivel kisebb), így adókkal finanszírozott állami kiadásokkal pozitív hatás érhető el, bár
lényegesen kisebb, mit deficitfinanszírozás esetén (deficit = hitelből, adósság generálva teremtünk
keresletet)
● Ún. „kiáramlások” is jelentkeznek: az állam által a gazdaságba pumpált pótlólagos kereslet
egy részét a gazdaság szereplői megtakarítják (S), vagy importált termékekre költik (nyitott
gazdaságban) (IM)
o Emiatt nem biztos, hogy nő a GDP, főleg egy kis, nyitott gazdaságú országban
● A keynes-i modell nem veszi figyelembe a kínálat oldalt
o Végtelen rugalmasnak tekinti kínálatot (pedig nem az), mivel kapacitáshiányt feltételez a
gazdaságban: A növekvő kereslettel nem jönnek létre azonnal új kapacitások, így az árak kezdenek
nőni, nem a termelés 🡪 a keynes-i gazdaságpolitika inflációt okoz

11. Mi a keynes-i gazdaságpolitikai neoklasszikus kritikájának lényege? Mit mutat meg a Philips-görbe
rövid és hosszú távon!
● Amennyiben megemeljük a keresletet, és nincs elegendő szabad kapacitás (pl.
munkanélküli) a gazdaságban, akkor nem (csak) a termelés (Y, GDP) nő meg, hanem a termékek árai
is -> csökken a munkavállalók reálbére
● előbb-utóbb azonban bérkövetelések jelennek meg a magasabb árak kompenzálásra: a
növekvő reálbérek csökkentik a munkaerő iránti keresletet és a foglalkoztatottság lassan visszakerül
a kiinduló helyzetébe, miközben infláció jött létre
● A keresletteremtés tehát hosszabb (vagy akár már rövidebb) távon értelmetlen, csak
inflációt generál
Philips-görbe
 9

12. Miért probléma az infláció? Mit értünk pozitív kibocsátási (GDP) résen?
Nemcsak recesszió lehet (Keynes), azaz negatív kibocsátási rés
Ha a gazdaság a potenciális kibocsátás fölött termel (a kapacitások kihasználtak), akkor a
kibocsátási rés pozitív
infláció jelentkezik
Az infláció (= árak emelkedése) is káros
Vagyon és jövedelem átrendeződést okoz a gazdaságban
Mi a teendő?
Elértékteleníti a megtakarításokat
Súlyos esetben az árak orientáló szerepe is elveszik
Restriktív fiskális és monetáris politikát célszerű folytatni ilyen időszakban
Állami kiadások csökkentése (de legalábbis nem növelése)
Kamatok emelése, és ezen keresztül a beruházási kereslet csökkentése

13. Mi a kínálatoldali gazdaságpolitika, mi a célja, és milyen lehetőségei vannak?

14. Mit értünk kibocsátáson? Mi a folyó termelő felhasználás? Mi a GDP? Mit mutat a GDP?
Kibocsátás 
a. Az adott gazdasági egység által más, a termelő és szolgáltató gazdasági egységen kívüli
egységek számára előállított, valamint a saját végső fogyasztásra kerülő termékek és
szolgáltatások összessége
Folyó termelő felhasználás 
b. Más termelőegységtől vásárolt termékek és szolgáltatások értéke, amelyeket új termékek
és szolgáltatások előállításához használnak fel.
i. Az állóeszközök értékcsökkenése nem része a folyó termelő felhasználásnak.
c. A folyó termelőfelhasználás értékelése piaci beszerzési áron történik.
 10

• Bruttó hazai termék (GDP)

• A kibocsátás és a folyó termelő felhasználás különbsége
• Termelési oldalról számítva egyenlő az ágazatok vagy szektorok által előállított, alapáron
értékelt bruttó hozzáadott értékek és az ágazatokra vagy szektorokra fel nem osztható
termékadók és támogatások egyenlegének összegéve
• Bruttó hazai termék =
• + kibocsátás (alapáron)
• – folyó termelő felhasználás (piaci beszerzési áron)
• Termelési oldalról a bruttó hazai termék =
• + az alapáron számított bruttó hozzáadott értékek összege
• + termékadók
• – terméktámogatások
MIT MUTAT?
• Gazdasági teljesítményt
• Folyó áron, változatlan áron, valamint folyó áron, de vásárlóerő paritáson (PPP) lehet számolni
• PPP – figyelembe veszi az árszínvonal különbségeit, ezzel korrigálja a GDP értéket
• Ezek alapján Magyarország Európa középmezőnyében helyezkedik el
• Az EU-n belül az utolsó harmadban (négy ország van mögöttünk)
• Nem kizárólagos mutató, nem is mutat meg mindent
• Jól jelzi az országok életszínvonalai közötti különbséget
• Kísérletek más mutatókra, pl. HDI (Human Development Index), amelyek mást is figyelembe
vesznek

15. Hogyan értelemezhető a GDP termelési oldalról (mik a gazdasági szektorok, mi a TEÁOR)? Mi a GDP
felhasználás oldalról?

Termelési oldalról a bruttó hazai termék =

+ az alapáron számított bruttó hozzáadott értékek összege
+ termékadók
– terméktámogatások
Szektorális besorolások
• A gazdasági egységeket termelő tevékenységük alapján ágazatokba sorolja
• Mezőgazdaság
• Bányászat
• Halászat
• Stb.
• A besorolást a TEÁOR rögzíti, amely nemzetközi standardokra épül
• Az SNA (ESA) jövedelmi folyamatokat mér
• Termelés oldalról (TEÁOR)
ÉS
• Felhasználás oldalról egyaránt méri a teljesítményt
• Piaci árat alkalmaz ahol lehet (termelő tevékenység)
• Bekerülési költségeket használ, ahol nem lehet piaci áron mérni a teljesítményt
• Eredményszemléletű a mérés
• Független attól, hogy egy tranzakció pénzügyileg is realizált-e
• Pl. nem számít az értékesítés ellenértéke befolyt-e már a vállalathoz

GDP termelési oldalról (TEÁOR besorolás szerinti szektorok szerint, 2020, folyó áron)
 11

A GDP a felhasználás oldláról

• GDP felhasználás (kereslet) oldalról számítva:
• + háztartások végső fogyasztási kiadásai (C)
• + államháztartás végső fogyasztási kiadásai (G)
• + nonprofit intézmények végső fogyasztási kiadásai (C)
• + bruttó állóeszköz-felhalmozás (I)
• + készletváltozás (I)
• + export (EX)
• – import (IM)
• Ez nem más, mint az Y=C+I+G+EX-IM azonosság

16. Mi a nominális GDP és mi a reál GDP? Hogyan függ össze a GDP az életszínvonallal?

17. Mit értünk a konjunktúraciklus során recessziós résen és az inflációs résen? Milyen fiskális politikát
célszerű alkalmazni recessziós rés és inflációs rés esetén?

Ha a gazdaságban a GDP rés negatív (recessziós rés), akkor expanzív fiskális politikát érdemes folytatni,
a kereslet növelésére
 12

Állami vásárlások (G) és transzferek (TR) növelése (kiadás oldal)

Esetleg adók csökkentése (bevétel oldal)
Ha a gazdaság túlfűtött, a potenciális kibocsátás felett termel, pozitív a GDP rés (inflációs rés), akkor
restriktív fiskális politikát érdemes folytatni, a kereslet csökkentésére
Állami vásárlások (G) és transzferek (TR) csökkentése (kiadás oldal)
Adók növelése (bevétel oldal)

18. Mi az államháztartás? Melyek a fiskális politika céljai és funkciói?

Államháztartás: Az állam egy adott évre vonatkozó bevételi és kiadási terve

● Két fő alrendszere van: Központi költségvetés és Önkormányzatok
● 2011 előtt a TB/NEAK (egészség-és nyugdíjbiztosítás) alapok önállóan szerepeltek – ezt
beolvasztották a központi költségvetésbe
● Bevételek (adók és járulékok) és kiadások (jóléti transzferek) alkotják
● Jövedelem centralizáció és mértéke (a versenyképesség szempontjából kérdés)

Mérete: Sokat mond az adott ország társadalmi gazdasági viszonyairól. A terjedelmét méri:
● Jövedelem centralizáció: állam által beszedett adók és járulékok GDP-hez viszonyított
aránya (T/Y)
● Jövedelem újraelosztás (redisztribúció): az államháztartás kiadási oldalának mérete a GDP
méretével összehasonlítva (G+TR)/Y (Ha az állam kiadásai meghaladják a bevételeket a
redisztribúciós arány meghaladja jövedelem centralizáció arányát)

A fiskális politika célja és funkciói:

● Allokációs politika: közjavak és közszolgáltatások nyújtása az állampolgároknak (Oktatás,
EÜ)
● Redisztribúció: jövedelemelosztás módosítása (Nyugdíjak, Családtámogatások)
● Stabilizáció: konjunktúra szabályozás, anticiklikus (válságellenes) politika (Automatikus
stabilizátorok pl.: Progresszív adók (fellendülés esetén mérséklik a kereslet „túlfutását”) és Segélyek
(válságok esetén keresletet biztosítanak))
● Gazdaságfejlesztés: Vitatott, minden országban más mértékű. Közvetlen (infrastruktúra
fejlesztés, K+F, közvetlen beruházási támogatások, hadiipar, stb.) vagy Közvetett (adópolitika,
értékcsökkenési leírási szabályok)

19. Mit értünk diszkrecionális beavatkozásokon és automatikus stabilizátorokon? Hogyan hatnak az

automatikus stabilizátorok hatása a gazdasági ciklus különböző szakaszaiban?
- Az automatikus stabilizátorok, amelyek a konjunktúraciklus adott pontján „maguktól” lépnek
működésbe, pl.:
o Progresszív adózás
o Munkanélküli segély
 Pótlólagos vásárlóerőt
biztosít recesszióban
 Konjunktúra esetén s
csökken a kifizetett
összeg).
- A diszkrecionális eszközök eseti
beavatkozásokat jelentenek, pl.:
o Közmunka és állami
foglalkoztatási programok
o Infrastrukturális beruházások
o Eseti kifizetések
(adóvisszatérítés…)
 13

o Adókulcsok változtatása

20. Milyen mutatókkal lehet meghatározni az államháztartás méretét? Hogyan alakult a fejlett
országokban az államháztartás mérete az elmúlt 100 évben (nem számszerűen, csak a tendenciák
tekintetében)?
Az államháztartás mérete:
- Sokat elárul az adott ország társadalmi gazdasági viszonyairól
- Az államháztartás terjedelmét mérhető
o Jövedelem centralizáció: állam által beszedett adók (T) és járulékok (bevételek) GDP-
hez viszonyított arányával (T/Y)
o Jövedelem újraelosztás (redisztribúció): az államháztartás kiadási oldalának nagysága a
GDP méretéhez viszonyítva (G+TR)/Y

21. Melyek az államháztartás bevételei, hogy alakult az elmúlt években az adópolitika?

● Gazdálkodó szervezetek befizetései (TB, munkaadói járulék, Társasági és osztalékadó (TAO),
Helyi iparűzési adó (IPA), EVA (KIVA, KATA), Különadók, Egyéb befizetések)
● Fogyasztáshoz kapcsolódó adók (ÁFA, Fogyasztási és jövedéki adó, Regisztrációs és helyi
gépjárműadó, egyéb adók: játékadó, környezetvédelmi termékdíj, stb.)
● Lakossági befizetések (SZJA, Munkavállalói szociális hozzájárulási adó, egyéb: kommunális
adó, illetékek)
● Egyéb adók és járulékok (telekadó, IFA, adásvételi illeték)
● Egyéb költségvetési bevételek (Piaci kibocsátás, vagyonnal kapcsolatos bevételek, egyéb
folyó és tőkebevételek)

Adópolitika alakulása:
● Alapelv: a jövedelmi típusú adó felől a fogyasztási adók felé mozdult az adóztatás
● Jövedelmi típusú adók esetében egykulcsos adó: SZJA: 16%, TA: 16% (2016: már csak 9%)
o „Középosztály erősítése”, SZJA adójóváírás eltörlése
o „Adózzon mindenki”
o „Aki jobb teljesítményt nyújt, azt ne büntessük”
o A többletjövedelmet a középosztály elkölti 🡪 Gazdasági növekedés lesz (ez volt a várakozás,
részben teljesült)
● A 2011-es adócsökkentés a bevételek 250 milliárd forintos kiesését okozta (Már év közepén
kiderült, hogy nem jön létre a gazdasági növekedés – a deficit viszont óriásira nőtt)
● 2011-2014: a válságot követő években
 14

o MANYUP rendszer felszámolása (2011: 3000 milliárd forintos MANYUP vagyon államosítása)
o ÁFA kulcs megemelése 25% 🡪 27%
o Ágazati különadók – különösen a külföldi tulajdonú szolgáltató társaságokat terheli
(pénzintézetek, tranzakciós adó, távközlési szolgáltatási adó, energiaellátók különadója,
kereskedelmi láncok különadója)
o A költségvetés lyukait később elbukott különadókkal is megpróbálta befoltozni az állam (pl.
internetadó)
o az adó jellemzően végső soron a fogyasztót terheli
● 2016-2018-as költségvetés
o A bevételek jobban alakultak mint az előző évek: Gazdasági növekedés
o „Fehéredési hatás” – ÁFA bevetélek növelés (Pénztárgépek, EKÁER bevezetése)
o EU támogatások lehívása: Adóbevételi vonzata is van (ÁFA)
o Külföldön dolgozók hazautalása (kb. 900 mrd Ft)
o Egyedi esetek: 2016 végén a General Electric (GE) adóoptimalizálási céllal 512 milliárd Ft-ot
fizetett be a költségvetésbe (!): Egyszeri bevétel, amit a Kormány decemberben az utolsó fillérig
elköltött

22. Melyek, és hogyan alakulnak az államháztartás kiadásai a COFOG rendszerében? Melyek azok a
területek, ahol Magyarország többet vagy kevesebbet költ GDP arányosan, mint az EU átlag?

● COFOG = Classification of Functions of Government – Ez a nemzetközi felosztás

● 01 Általános közszolgáltatások: törvényhozó és végrehajtó szervek, alapkutatás
o 01.1 Törvényhozó és végrehajtó szervek (…)
o 01.7 Adósságkezelés (államadóság kamatai)
● 02 Védelem: Katonai, polgári, külföldi katonai segély
● 03 Közrend és közbiztonság: rendőrség, tűzoltóság, bíróság, BV
● 04 Gazdasági szerepvállalás: árkiegészítések (szállítás, busz, vasút, BKV)
● 05 Környezetvédelem: hulladék- és szennyvízkezelés
● 06 Lakás és kommunális szolgáltatások: lakásépítés, vízellátás, közvilágítás
● 07 Egészségügy: gyógyszerkassza, járóbeteg és fekvőbeteg ellátás
● 08 Szabadidő, kultúra, hitélet: színházak, egyházak
● 09 Oktatás: alap, közép, felsőfokú
o 09.1 Óvodák és általános iskolák
o 09.2 Középiskolák (…)
o 09.4 Felsőoktatás (…)
● 10 Szociális védelem: keresőképtelenségi ellátások, nyugdíjak, özvegyi ellátás,
munkanélküli ellátás, lakhatás, szociális védelem
 15

01 Általános közszolgál-
tatások; 8.0
10 Szociális védelem; 14.0
02 Védelem; 1.0
03 Közrend és közbiztonság;
2.4

04 Gazdasági szerepvállalás;
09 Oktatás; 5.1 7.1
05 Környezetvédelem; 0.4

08 Szabadidő, kultúra, hitélet; 3.5 06 Lakás és kommunális

07 Egészségügy; 4.8 szolgáltatások; 0.8

23. Milyen egyenlegei lehetnek az államháztartásnak?

Egyenleg
● Kiegyensúlyozott a költségvetés: bevétel = kiadás
● Szufficites a költségvetés: bevétel > kiadás
● Deficites a költségvetés: kiadás > bevétel 🡪 jellemző Mo-ra
● Teljes egyenleg: összes folyó és tőketételt tartalmazza
● Elsődleges egyenleg: kamatfizetések és törlesztések nélkül számított egyenleg
● GFS egyenleg (IMF): pénzforgalmi szemléletű (cash flow elv), amikor kifizetésre kerül akkor
könyvelik a pénzmozgást
● ESA egyenleg (EU): eredmény szemléletű, arra az időszakra könyvelik a pénzmozgást,
amelyiket érinti (EU transzferek pl.)
 16

● Strukturális egyenleg: azt mutatja meg, hogy mekkora az a hiány, ami nem a gazdasági
cikluson belüli mozgásnak tudható be (azaz, ha a gazdasági visszaesést levonjuk, mennyi lenne a
hiány)

24. Melyek a költségvetés egyenlegével kapcsolatos szabályok? Mi a kezelhető hiány nagysága, és

melyek a deficit következményei?
Szabályok
● Ezek az ún. Maastrichti kritériumok (1992)
● Az EU őrködik a betartásukon: Nem akarnak még egy olyan szituációt, mint a 2009-10-es
szuverén adósságválság (Görögország, Spanyolország, Olaszország), amely akár az eurózóna
felbomlásával járhat 🡪 beláthatatlan következmények
● Államháztartás hiánya nem lehet magasabb, mint a GDP 3%-a (eredményszemléletben)
● Államháztartás adóssága nem lehet magasabb, mint a GDP 60%-a (Ha mégis magasabb, ne
nőjön, illetve kezdjen el csökkenni)

Kezelhető hiány: az a deficit, amely nem növeli az GDP arányosan államadósságot

● Az EMU szabályok szerint ez 3% (hüvelykujj-szabály)
● Kiszámolható, hogy a gazdasági növekedés adott szintje mellett mely hiányérték nem növeli az
államadósságot GDP arányosan – nem biztos, hogy 3%
● Stagnálás vagy visszaesés esetén az államadósság akkor is nő, ha a hiány nem (D/Y 🡪 Y csökken
D nem változik, akkor D/Y nőni fog)
● A 3%-os hiány is növelhet az államadóságot (!)

Deficit következményei
● A deficitet finanszírozni kell
● „Pénzfinanszírozás”: a jegybank finanszírozza az államadósságot 🡪 gazdasági teljesítménnyel
nem fedezett pénzkibocsátás 🡪 infláció 🡪 EU tiltja (pl. 1945-ös hiperinfláció tapasztalatai Mo-n)
● Hitelfelvétel: a többi gazdasági szereplő finanszírozza a hiányt
● Belföldi kötvénykibocsátással
o Egy éven belüli: diszkont kincstárjegy (3-6-9-12 hónapos)
o Egy éven túli: államkötvény (3-5-10 éves)
o Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) aukciókat hirdet
● Külföldi hitel felvételével: devizakötvény kibocsátása (Jellemzően: US$, EUR, JPY kötvények
kibocsátása)
● A deficit államadósságot hoz létre: Tartós, vagy nagymértékű deficit növeli az államadósságot

25. Hogyan finanszírozható a deficit?

• „Pénzfinanszírozás”: gazdasági teljesítménnyel nem fedezett pénzkibocsátás

• Az adósság monetizálása
• A jegybankot arra kényszerítik hogy növelje a pénzmennyiséget a gazdaságban
• Eredmény: hiperinfláció
• A jegybank közvetlen államháztartási finanszírozást EU (is) tiltja, de a jegybanktörvény is tiltja
Lásd az 1945-ös hiperinfláció tapasztalatait Mo-n
• Hitelfelvétellel: a többi gazdasági szereplő finanszírozza a hiányt
• Egyik formája: belföldi kötvénykibocsátás
• Egy éven belüli: diszkont kincstárjegy (3 és 12 hónapos)
• Egy éven túli: államkötvény (3-5-7-15-10 éves futamidő)
• Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) rendszeres aukciókat hirdet
• Magyar Állampapír - Kezdőlap (allampapir.hu)
• A külföldiek is megvehetik
 17

• Másik formája: Külföldi hitel felvételével, azaz devizakötvény kibocsátással (Jellemzően: US$, EUR,
JPY kötvények kibocsátása)
• Eldőlt: gigantikus adósságot vett ma fel a magyar állam - Portfolio.hu

26. Hogyan történik a kötvénykibocsátással történő finanszírozás hazai pénznemben és devizában?

Utóbbinak milyen kockázatai vannak?

27. Melyek az államháztartási deficit káros hatásai? Mit tudunk az államadósságról, káros-e az
államadósság?

Államadósság
● Definíció: Azok a köztartozások, amelyekkel más gazdasági szereplőknek az állam tartozik
 18

● Az államadóság szintje kulcskérdés

o A GDP százalékában kerül meghatározásra
o Adósságspirál (GR)
o Ha túl magas, megrendül az állam fizetőképessége (Államcsőd: a bankrendszer és a
tőkepiac összeomlása, súlyos reálgazdasági következmények (EU 2011-, GR, I, ESP))
● Kezelhetőnek tartott államadóssági szint: 60%
o EU elvárás: euró bevezetésének maastrichti kritériumai
o Alkotmányos adósságszabály (Magyarország, 2011)

Káros (?): Tartósan eladósítja az államot: A következő generációkat terheli meg

● Egyesesek szerint (pl. Stiglitz): ha a deficit fejlesztési kiadások miatt alakul ki (nem folyó
kiadások miatt), a deficit és a felépülő államadósság nem káros
● Mások szerint (pl. Rogoff-Reinhart): 90% államadósság/GDP mutató felett drasztikusan
lecsökkennek az adott ország növekedési esélyei csakis a költségvetési egyensúlyt javító
intézkedések alapozhatják meg a tartós növekedést (Később kiderült, hogy Rogoff és
Reinhart hibásan számolt (önkényes adatcsoportosítás, Excel-tábla hiba))

28. Mikor kevésbé káros a deficit?

Egyesesek szerint (pl. Stiglitz): ha a deficit fejlesztési kiadások miatt alakul ki (nem folyó
kiadások miatt), a deficit és a felépülő államadósság nem káros

29. Hogyan küzdhető le a deficit és az államadósság?

Leküzdése
● Az államadósság (BD) és a deficit (D) két úton csökkenthető
o Gazdasági növekedés: D/Y illetve BD/Y arányok csökkennek (Lásd Magyarország 1995-ös
90% feletti BD, 2000: 58% BD)
o Költségvetési megszorítások: Kiadáscsökkentés és/vagy adóemelés
● Az EU szuverén adósságválsága során német recept: megszorítások (4 év és 30 ország
vizsgálata alapján: 1% megszorítás 1,3%-al vetette vissza a GDP növekedést (IMF számítás))
● Következtetés: Növekedés nélkül nem küzdhető le az adósságcsapda
● Azonban: Ha nem szorítanak meg, nem finanszírozható az államadósság  feloldhatatlan
dilemma?

30. Melyek a magyar államháztartás strukturális problémái?

Strukturális problémák
● Az eltartottak száma igen magas: romló aktív – inaktív arány (Az SZJA-t fizetők száma
mindössze 3,5 millió fő)
● Elöregedő társadalom – fenntarthatatlan nyugdíjrendszer
o 3 millió nyugdíjas, számuk gyorsan nő
o Felosztó-kirovó nyugdíjrendszer fenntarthatatlan: a jövőbeni várható nyugdíjösszeg az aktív
jövedelem 50-60%-a, vagy kevesebb
o Tőkefedezeti rendszer: államadósságot generált, ezért megszüntették (MANYUP) – ez viszont
implicit államadósságot generált
● Nagyon magas a munkaerőpiacról kiszorult, egy-másfél évtizede inaktívak száma
(Rendszerváltást követő válság: eltűnt egymillió munkahely)
● Ha nincs gazdasági növekedés, nem nőnek az adóbevételek; A jóléti-szociális kiadások ellenben
nőnek
● Ebben az esetben folyamatos adóemelésekre és megszorításokra kényszerül a kormányzat az
egyensúly érdekében
 19

o Mo. 2011-13: különadók, amelyek megfojtották a bankokat, az energiaszolgáltatókat és más

külföldi cégeket (Nem fektetnek be -> Gazdasági növekedés lassul)
o Egyes területekre nem jutott pénz (Infrastruktúra, ill. bármilyen fejlesztés (kivéve: sport);
Oktatás, azon belül a felsőoktatás; EÜ; Védelmi kiadások; nem jóléti jellegű kiadások:
Újraválasztás, „választók megvásárlása” a jóléti transzferek emelésével (nyugdíjak))

31. Mi a monetáris politika alapja? Mi a pénz? Hogyan épül fel a pénzügyi intézményrendszer?

Monetáris politika alapja

● Lényege a pénzmennyiség szabályozása a gazdaságban. Ezen keresztül hatást
gyakorol a hitelezési kondíciókra, a kamatlábra, a beruházásokra, az árszínvonalra, és az inflációra,
devizaárfolyamokra; az összkereslet szintjére. Alapja a pénz.
● Pénz: általános egyenértékes és csereszköz (Hosszú fejlődéstörténet)
● Árupénz -> Aranypénz -> Pénzhelyettesítők -> Aranystandard –> Papírpénz ->
Modern hitelpénz
● A pénz fejlődése elválaszthatatlan a bankrendszer fejlődésétől
● A modern pénz hitelezéssel kerül forgalomba
● A modern pénzrendszer a bizalomra épül

Pénzügyi intézményrendszer
● Kétszintű bankrendszer
● Központi (jegy-) bank: Pénzemisszió; „Bankok bankja”; Pénzügyi rendszer stabilitása;
Árstabilitás
● Kereskedelmi bankok: Aktív (hitelezés) és passzív (betétgyűjtés) bankműveletek
● Ezen felül a pénzügyi intézményrendszer része:
o Nem monetáris pénzintézetek (Pl. takarékszövetkezetek)
o Pénzügyi közvetítőrendszer egyéb képviselői (Befektetési alapok, Biztosítók)

32. Melyek a monetáris aggregátumok (pénztömeg-kategóriák) a gazdaságban? Mi a monetáris politika

feladata?
Monetáris aggregátumok
● M0: Monetáris bázis: jegybanki számlapénz és készpénz
● M1: tranzakciós pénz: M0 + kereskedelmi banki számlapénzek is
● M2: tágan értelmezett pénz: M1+ lekötött betétek
● M3: M2 + bankrendszer által kibocsátott értékpapírok
● M4: M3 + bankrendszeren kívüli értékpapírok (pl. államkötvények)

Monetáris politika feladata

● Európai felfogás szerint: Árstabilitás – lásd pl. a magyar jegybanktörvényt!
o Független jegybank (Cél az árstabilitás és a horgonyzott inflációs
várakozások)
o Pénzügyi stabilitás
o Az infláció megfékezéséhez független jegybankra van szükség. Ha
nem független, akkor a kormányzati konjunktúra-élénkítés kiszolgálójává válik, így
inflációt generál
● Angolszász felfogás szerint: Árstabilitás és Teljes foglalkoztatás 🡪 konjunktúra
elősegítése

33. Mi az infláció? Mi a defláció és az árstabilitás?

 20

● Infláció: az árak tartós növekedése

● Defláció: az árak tartós csökkenése
● Árstabilitás: 0-3% infláció esetén elfogadjuk
● Az infláció költségei
o Az árak koordinációs szerepe nagymértékben csökken – az erőforrás-allokációt
torzítja
o Nem kiszámítható és stabil üzleti környezet
o „Inflációs adó”: magasabb árak miatt kevesebb terméket tudnak vásárolni, de a
költségvetés bevételei nőnek (ÁFA befizetés több)
o Vagyon és jövedelemátrendeződés indul be

34. Melyek az inflációs alapmutatók?

● Fogyasztói árindex (CPI): lakosság által megvásárolt áruk, igénybe vett szolgáltatások,
árának átlagos változását egy meghatározott időintervallumon belüli
● Maginfláció (core inflation) CPI megtisztítva a gyorsan változó külső gazdasági hatásoktól
(gyorsan változó árú termékek elhagyása, pl. üzemanyagok, az energia és a gyógyszerek)
● Indirekt adók hatásától szűrt maginfláció: a maginflációból kiindulva az áfa, a jövedéki adók
és egyéb indirekt adók változásának becsült hatásától megtisztított maginfláció (pl. áfa és egyéb
adóemelések hatásának szűrése)
● Ritkán változó árú termékek inflációja: A számításánál a fogyasztói kosár csoportjai közül
csak azok szerepelnek, amelyeknek ritkán változik az ára (olyan termékcsoport, amelyek 15
százalékának változik az ára havonta)
● Keresletérzékeny termékek inflációja: Az adószűrt maginflációból a feldolgozott élelmiszer-
árak alakulását is kiszűri. Az iparcikkek, a piaci szolgáltatások és az alkohol- és dohánytermékek
inflációját mutatja

35. Milyen fajtái és következményei vannak az inflációnak?

● Kúszó infláció – esetenként „árstabilitást” jelent, ha nagyon alacsony
o Az áremelkedés előre jól kiszámítható
o Nem gátolja a tisztánlátást, kiegyensúlyozott
o Nem okoz vagyon és jövedelem átrendeződést
o Nincsenek jelentős társadalmi költségei
o Tartósan fennmaradhat
● Mérsékelt infláció: 15-35% körüli
● Vágtató infláció: két-három számjegyű
o Nem kiszámítható
o Nem kiegyensúlyozott
o Vagyon és jövedelem átrendeződést okoz
o Társadalmi költségei jelentősek lehetnek
● Hiperinfláció
o „Halálos” fordulat
o Pénz elveszíti funkcióit
o Súlyos gazdasági visszaesések kísérőjelensége

36. Melyek a nem kívánt következményei a deflációnak?

- Ha az árak csökkennek
o Érdemes később vásárolni, meg kell várni amíg az árak csökkennek
o Hitelre vásárolt áruk értéke a hitelidőszak végére csökken  nem érdemes hitelt
felvenni egy drágább termékre
o A csökkenő árak mellett a vállatoknak csökkenteniük kell a költségeiket így például a
béreket
 21

- Következmény: csökken a kereslet  csökken a gazdasági teljesítmény  Recesszió veszélye

o Lásd: 30-as évek válsága
- Deflációk közelmúltban: Japán 2008-as pénzügyi válság után, Magyarország 2014-15 (enyhe
defláció)

37. Mire hat a monetáris politika? Melyek a fontosabb monetáris politikai keretrendszerek? Hogyan
alakult a magyar monetáris politikai rezsim? Hogyan függ össze a monetáris politikai és a gazdasági
növekedés?

Monetáris politika
● A monetáris politika alapvetően a pénzkínálatot, illetve a pénzmennyiséget szabályozza
● Ezen keresztül közvetlenül képes befolyásolni
o A kamatlábakat (legfontosabb hitelezési kondíció) – ezen keresztül a
konjunktúrát és az inflációt
o Devizaárfolyamokat 🡪 ezen keresztül a fizetési mérleget és az inflációt

Keretrendszerek
● Mindegyik a pénzmennyisségre hat, csak más-más változók rögzítésével
o Inflációs célkövetés (napjainkban szinte mindenütt ezt alkalmazzák)
o Pénzmennyiségi célok követése (70-80-as évek)
● Nem, vagy nem csak csak a pénzmennyiségre koncentráló rezsimek:
o Árfolyamrögzítés (csúszó leértékelés MNB 1995-2001)
o Valutatanács (napjainkban egyes balti államokban, Bulgária)
o Aranystandard (1930-as évekig)

Magyar monetáris politikai rezsim

● 1995-ig: Árfolyamrögzítés
● 1995-2001: Csúszó leértékelés (árfolyamrögzítés egy változata)
● (2001-) és 2008-2012: tisztán inflációs célkövetés
● 2013 -: az inflációs célkövetés a konjunkturális célokkal keveredik (Jbtv.:„ … rendelkezésre
álló eszközök segítéségével támogatja a kormány gazdaságpolitikáját” előtérbe kerül)
o Ellentmondásban áll az inflációs célkövetéssel?
o A jegybank nem független a kormánytól (?)

Monetáris politika és gazdasági növekedés

● A mainstream („uralkodó”) felfogás szerint a monetáris politika csak rövid távon tud hatni a
reálváltozókra: Lásd a makroszabályozás alapjait – Philips-görbe (monetaristák, racionális várakozások
elmélete, kínálatoldali közgazdaságtan)
● A potenciális hosszú távú növekedést a kínálatoldali tényezők, azaz a technológia és az
erőforrás-kínálat (munkaerő, tőke) határozzák meg
● A monetáris politika a növekedésösztönzés során „eszközár-buborékokat” fújhat illetve
nagymértékű eladósodottságot generálhat
o A buborék kipukkadása válságot okoz
o Lásd a 2008-as hitelválságot, aminek az egyik oka a túl hosszú ideig túl laza
monetáris kondíciók voltak (alacsony kamatok, szinte korlátlan és olcsó hitelkínálat a 2000-es
években)

38. Melyek a monetáris politikai alapvető eszközei? Mutassa be a transzmissziós csatornák működését
(példán)!
Alapvető eszközök
● Az eszközök a pénzkínálatra gyakorolnak hatást
 22

● Hagyományos, indirekt eszközök:

o Kamatpolitika (jegybanki alapkamat szabályozása)
o Refinanszírozási politika
o Nyíltpiaci műveletek
o „Erkölcsi ráhatás”
● Hagyományos direkt (közvetlen beavatkozással járó) eszközök:
o Kötelező tartalékráta-politika
o Hitelezési plafon előírása
o Hitelkontingentálás
o Irányított hitelek

Transzmissziós csatorna
● A legfontosabb a jegybanki alapkamat szerepe (- legalábbis 2013 előtt, részben jelenleg is)
● A jegybanki alapkamat változtatása az ún. „transzmissziós csatornákon” fejti ki hatását
o A további indirekt eszközök is elsődlegesen a transzmissziós csatornákra hatnak
● A jegybanki alapkamattal végső soron az aggregát keresletet szabályozza a jegybank a
gazdaságban, és azon keresztül az árszínvonalat

● Kamatcsatorna, hitelcsatorna: ha alapkamat 🡻 piaci kamatok 🡻 hitelezés 🡹 aggregált kereslet

🡹 kibocsátás 🡹 infláció 🡹
● Eszközár-csatorna: ha alapkamat 🡻 kéthetes jegybanki betétek és államkötvényeke
kamata 🡻, érdemes átcsoportosítani más befektetésekbe, így termelő befektetések 🡹 aggregált kereslet 🡹
kibocsátás 🡹 infláció 🡹
● Árfolyamcsatorna: ha alapkamat 🡻 kéthetes jegybanki betétek és államkötvényeke
kamata 🡻,külföldiek eladják államkötvényeiket így euró árfolyama 🡹 export termékek ára forintban mérve 🡹
importált termékek ára 🡹 infláció 🡹
o Pl. egy forintgyengülés az árfolyamcsatorna működését jelzi

39. Melyek a Magyar Nemzeti Bank monetáris politikai eszközei?

MNB eszközei
● Kéthetes MNB kötvény: az erre fizetett hozam a jegybanki alapkamat
o Bankok korlátozás nélkül vásárolhatják (vagy eladhatják), amennyiben
felesleges likviditástól kívánnak megszabadulni (vagy jutni)
 23

o Jelenleg ez az irányadó eszköz

o Az MNB korlátozza jelenleg (minél kevesebb szabad likviditást kíván
befogadni a kereskedelmi bankoktól)
● Overnight kamatfolyosó
o Az overnight (egynapos) ügyletek kamatát szabályozza
o Ez a pénzpiac legrövidebb futamidejű ügylete
o Az overnight kamat az a kamat, amennyiért a kereskedelmi bankok
egymásnak hiteleznek egy napra – de az MNB is hitelez
o Magyarországon kevéssé mérvadó, de eltérítheti a hosszabb piaci
hozamokat
⮚ Emiatt az MNB is beavatkozik kamatfolyosóval, amely az irányadó kamat
körül szimmetrikusan van megállapítva
⮚ Folyosó teteje: amennyiért a jegybank overnight hitelt ad (=alapkamat +
1%)
⮚ Folyosó alja: amennyiért a jegybank betétet fogad be egy napra
(=alapkamat - 1%)
● Rugalmas tartalékkötelezettség : 2-5% közötti tartalékolást választhat a kereskedelmi bank
a nála elhelyezett betétek fedezetére
● Tender, gyorstender – likviditáshiány esetén
● Árfolyam-befolyásolási eszközök: Devizapiaci intervenció és Verbális intervenció
● Deviza swap (FX swap) ügyletek
o Olyan devizavásárlás (-eladás), amellyel egyidőben egy ellentétes irányú
határidős ügyletet is megkötnek
o Azaz pl. megveszik és ezzel együtt a jövőbeli időpontban eladják a devizát
o Hasonlít a kockázati ügyletekhez, de itt egy kereskedelmi bank és jegybank
között történik az ügylet
o A két ügyletben az árfolyam különbözhet

Könyvből feldolgozandó témák ellenőrző kérdései:

1. Mit értünk szociális partnerségen? Mi a szerepe a szakszervezeteknek?

Az európai fejlődés a szociális partnerséggel sikeres, noha nem tökéletes gazdasági intézményt
teremtett. Az állam (tagállam) kormánya a választásokon kapott, korlátos időre szóló politikai
felhatalmazása alapján sok mindenről dönthet a jogi, erkölcsi, politikai keretek között, de nem kell
mindenről egyedül döntenie, sőt nem is szabad.
A polgári fejlődés hosszú és konfliktusos folyamatában létrejöttek a:
- munkavállalói érdekképviseletek,
- autonóm szakmai testületek,
- az oktató- és kutatóközösség autonómiái,
- a helyi és rétegidentitás szerveződései,
- egyéb önszabályozó szervezetek és intézmények.
Ezek megszerveződési logikája más, mint a pártokra épülő politikai struktúráé, és más, mint az
üzleti kapcsolatok logikája. E fontos és legitim szerveződések részesei a modern, pluralista állam
működésének és részt kérnek és kapnak a gazdaságpolitikai folyamatban valamilyen módon és
formában. Hiba lenne azonban a hagyományos partnerekre szűkíteni a társadalmi párbeszéd
szereplőit, a szociális partnerség potenciális résztvevőit.
Szakszervezet:
- A nyugat-európai gyakorlatban nem is egyedül az országos szintű szakszervezetek
(vagy szakszervezeti szövetségek), hanem gyakran az ágazati és helyi szintű
kollektív szerződések és azok jogi-intézményi keretei nyújtanak védelmet a
munkavállalóknak. Sok esetben a munkaadóknak is észszerűbb ágazati vagy éppen
 24

helyi szinten megállapodniuk a munkavégzés, a bérezés ügyeiről, a konfliktusok

feloldásának fórumairól.
- Azokban az országokban, ahol egyetlen vagy kevés számú erős szakszervezet,
másfelől centralizált munkaadói szövetség az állam partnere, eleve könnyebben
kialakulhat szociális párbeszéd a bérekről, az inflációról, a jövedelempolitikáról. Ami
viszont a munkavállalói érdekképviseleteket illeti, az ágazati és országos
szakszervezetek társadalmi jelentősége mostanra lecsökkent.
- A modern gazdaságokban csökken az állami tulajdonú vállalatok jelentősége,
márpedig a közszektor általában nagy méretű vállalatainál rendszerint igen erősek
voltak a szakszervezetek. Eközben megnőtt egyrészt a külföldi tőketulajdonnak,
másrészt a kis és közepes magáncégeknek a súlya: ezekben a munkavállalók sokkal
kisebb arányban lépnek be szakszervezetekbe. Ám amikor a szakszervezeti
szövetség demonstrációt hirdet, a taglétszámát sokszorosan meghaladó számú
tüntetőt tud mozgósítani.

2. Hogyan csoportosíthatók az emberek munkaerőpiaci aktivitás szerint?

Az emberek munkaerőpiaci aktivitás szerinti csoportosítása

az egyén tudna még munkát vállalni nem tud (több) munkát vállalni

dolgozik, részfoglalkoztatott foglalkoztatott

van állása alulfoglalkoztatott önfoglalkoztató

nem dolgozik, munkanélküli inaktív

nincs állásban
Az inaktivitás nem azt jelenti, hogy az illető semmi hasznosat nem tesz, hiszen lehet tanuló vagy
háztartásbeli, nagyon is elfoglalt személyként: a kategorizálás a társadalmilag szervezett
munkaerőpiac szempontjait tükrözi.
A gazdaságpolitikai vitákban a legtöbbet használt kategóriák egyike a jobb oldali oszlopban felül
található: foglalkoztatottak és önfoglalkoztatók, akik az érvényes társadalmi normák és szabályok
szerint állásban vannak.
Átellenben találhatók azok, akik képesek lennének azonnal vagy rövid időn belül munkába állni, ha
nyílna alkalom, ám most nincsenek állásban: ők a munkanélküliek. Sokan összetévesztik ezt a
fogalmat az inaktivitással, holott az utóbbiak csak áttételesen jönnek számításba a munkaerőpiaci
viszonyok alakításában: aki egészségügyi okok miatt nem tud dolgozni, vagy már nyugállományba
vonult, aki megtakarításaiból él, aki gyermekeket nevel vagy idős rokonait gondozza otthon, netán
börtönben ül; mind eltérő eset, de egyik sem regisztrált munkanélküli, és így nem is aktív a
munkaerőpiacon.
Részfoglalkoztatott, alulfoglalkoztatott : Amikről kevesebb szó esik, és mérni is nehezebb, holott a
harmadik világban nagyon gyakori, az a bal felső cellában található kategória. Az illetőnek van
valami munkája, de az nem tölti ki az idejét: idénymunkás a mezőgazdaságban, turizmusban, vagy
képességét nem igénylő pénzkeresetből tengődik. A haknigazdaság (gig economy) is idesorolható:
ez a fogalom újonnan került forgalomba, holott a magyar gyakorlatban régóta ismert pénzszerzési,
jövedelemkiegészítési mód az alkalmi munkák elvégzése, fő munkahely mellett vagy akár ahelyett
(taxizás az Uber keretében, lakáskiadás az Airbnb platformon keresztül, Deliveroo hálózatban
futárszolgálat).

3. Mi a létminimum, társadalmi minimum? Mi a szegénységi csapda?

 25

Létminimum, társadalmi minimum:

- Hosszú időszak alatti mérésekkel olyan létminimum-jövedelmet határoztak meg, amely –
észszerű háztartási gazdálkodás mellett – szerényen fedezi a táplálkozás, a ruházkodás, a
lakásfenntartás költségeit.
- A fejlett világ gyakorlatához hasonlóan nálunk is fokozatosan kettévált a fogyasztói árindex
megállapítása és a szociálpolitikai tartalmú küszöbértékek mérése.
- Az egyszerű fizikai létfenntartáson túl a társadalmi lét költségei is bekerültek a számításba: a
szükséges minimum fogalmába beleértik az adott társadalom gazdasági fejlettségéhez,
politikai berendezkedéséhez illeszkedő szükségleteket is: pl. a színházlátogatást vagy az
üdülést. Így fordulhat elő, hogy a létminimumként meghatározott szint alatt adott
időpontban a társadalom meglehetősen nagy része található: a KSH számításai szerinti
létminimumküszöb alatt a 10 milliós magyar népességnek csaknem harmada a 2010-es évek
elején. Ezért a fogalomhasználat félrevezető, hiszen a létminimumszint alatti jövedelem nem
azt jelenti, hogy az idetartozók az életben maradáshoz szükséges jövedelmet sem érik el. A
többség „csak” a társadalmilag elfogadható életmódhoz szükséges mértéktől marad el.
- A számított minimumérték életkortól, családi viszonyoktól és foglalkozási helyzettől függ.
Más a minimálisan szükséges jövedelem egy nyugdíjasnál, mint egy munkavállaló esetében;
más „fogyasztási egységet” képvisel az első gyermek, mint a háztartásban élő második,
harmadik gyermek.
Szegénységi csapda: Az állami gondoskodás kiterjesztése létrehozhatja az ún. szegénységi csapdát,
vagyis azt az állapotot, amelyben a támogatás elfogadásával a személy rövid távon jobb anyagi
helyzetbe kerül, mint ha munkát vállalna; ám ezzel gyengül a késztetése arra, hogy visszatérjen a
munkaerőpiacra. Ha pedig már kialakult a támogatástól való függés, akkor az érintett egyén aligha
lesz képes visszanyerni munkavállalási képességét.
Az abszolút szegénységi szint kijelölésével elkerülhető a tényleges szegénység és a
jövedelemszóródás tényéből adódó relatív hátrasorolódás összekeveredése. Azt azonban nehéz
megállapítani, hogy milyen jövedelmi mérce alapján nyilvánítható valaki valóban szegénynek.

4. Melyek a modern állam „jóléti ügyei” (politikája?)? Milyen viták vannak az állam szociális
tevékenysége (szegénység mérséklése) kapcsán?
Melyek tehát az állam jóléti feladatai, és hogyan határozhatók meg az esélyjavító jóléti politika
teendői? Láttuk már a kormányzati feladatok szokásos nemzetközi osztályozása szerinti jóléti
funkciókat: oktatás; egészségügy; társadalombiztosítási, szociális és jóléti szolgáltatások;
lakásügyek, települési és kommunális szolgáltatások; szabadidős, kulturális és vallási tevékenységek
és szolgáltatások; valamint a némileg eltérő jellegű környezetvédelem.

5. Melyek nagy jóléti rendszerek? Melyek a jóléti állam dilemmái?

A nagy jóléti rendszerek fogalma az:
- oktatási,
- egészségügyi,
- a nyugdíj- és családtámogatási rendszert,
- valamint a munkanélküli-ellátást és a
- szegények segélyezését foglalja magában.
A gazdaságpolitikai viták leginkább az oktatási, az egészségügyi és a nyugdíjrendszer körül zajlanak.
Az oktatási rendszerrel kapcsolatos viták kevésbé élesek.
Dilemmák:
- A felsőfokú oktatás ügye vitathatóbb, hiszen a tanuláshoz kapcsolódik pozitív külső
hatás, a nagyobb képzettség versenyképességi tényező a nemzetek közötti piaci
vetélkedésben
- a munkanélküli-segély vagy a családtámogatás ügyét
- a közfinanszírozású nyugdíj- és egészségügyi rendszernek,
 26

- gyakran felvetik, hogy nem az államnak vagy a társadalombiztosításnak kellene

gondoskodnia a polgárok nyugdíjáról és egészségügyi ellátásáról, hanem a
magánszektornak,

6. Mit értünk a felosztó-kirovó, illetve tőkefedezeti nyugdíjrendszeren? Melyek az egyes formákkal

kapcsolatos fő kérdések, dilemmák? Milyen a magyar nyugdíjrendszer, mi történt 1997-ban és
2011-ben?
A munkavállalókat járulékfizetésre kötelezték; ők cserébe a járulékfizetésért – ha azt megfelelően
hosszú szolgálati időn keresztül teljesítették, és elérték a nyugdíjkorhatárt – nyugdíjat kaptak,
amelyet az állam a halálukig folyósított. Az államháztartásba kerül a befizetett járulék, és azt az
aktuális nyugdíjak kifizetésére használják fel; ez az ún. felosztó-kirovó (más néven: folyó
finanszírozású) rendszer. A befizetett járulék nem halmozódik fel tőkeként, nem testesül meg
pénzügyi és nem pénzügyi eszközökben.
Ezzel szemben a tőkefedezeti nyugdíjrendszerekben éppen ez történik: a befizetésekből tőke
halmozódik fel a jövendő nyugdíj fedezeteként. A nyugdíjak megállapításakor pedig kizárólag két
tényezőre vannak tekintettel: a nyugdíjba menetel időpontjában felhalmozott tőke nagyságára és a
nyugdíjasként várható további élettartamra.

A társadalombiztosítási elven nyugvó nyugdíjrendszerek bírálói éppen arra mutatnak rá, hogy a
járulékok nem halmozódnak fel tőkeként, nem válnak megtakarításokká, a gazdasági növekedés
alapfeltételét képező beruházások forrásaivá. Ezeket a hátrányokat küszöbölné ki a felosztó-kirovó
nyugdíjrendszerek tőkefedezeti rendszerré való alakítása, vagy – ami Európa több országában
megvalósult – a többpilléres rendszer.
- Az első pillérben az egyén szintjén meg lehet próbálkozni a járulékfizetés és
a kapott nyugdíj közötti kapcsolat erősítésével,
- 1990-es évek során Kelet-Közép-Európában elindított reformokkal életre
hívott, ún. második pillért alkotó, tőkefedezeti elven
működő magánnyugdíjpénztáraknak a harmadik pillérben magánbiztosítási
elven működhetnek üzleti vállalkozások, amelyek kiegészítő egészségügyi és
nyugdíj-takarékossági szolgáltatást nyújtanak az önkéntes megtakarítást
vállaló ügyfeleknek.

Magyar:
Hazánkban az ipari munkásság számára 1928-ban hoztak létre átfogó nyugdíjrendszert, de ezek
vagyona a világháborúban megsemmisült. A rendszerváltozás menetében fontos lépés volt az 1991-
ben elfogadott országgyűlési határozat, amely kimondta, hogy önálló biztosítási ágakat kell
létrehozni. Finanszírozásukat döntően járulékból kell megoldani, de az állami költségvetés is részt
vállal e feladat ellátásában.
Mivel a rendszerváltoztató kormány politikája a túlzott méretű kormányzat mérséklésére irányult,
önkormányzattá alakította a két nagy rendszert (a nyugdíjat és az egészségügyet), és bízott rájuk
vagyonkezelési feladatokat is. Az önkormányzatok működését és gazdálkodását sok kritika érte.
Elvileg is vitatható volt, hogy vagyont kezeljenek, az pedig az államháztartás egyensúlyát érintette,
hogy a társadalombiztosítási alapok hiánya esetén a kormányzatnak kell fizetnie, a beleszólás és az
ellenőrzés kellő esélye nélkül. Ezért 1998-ban az önkormányzati rendszert megszüntették, az
alapok visszakerültek a költségvetési gazdálkodás rendjébe. Az egymást követő jogi változások
hatására a társadalombiztosítási befizetések és az adók közötti elvi különbség idővel eltűnt: a
társadalombiztosítási rendszert megillető járulékokat adószerűen szedik be, és már a járulék szó is
eltűnt e közteher nevéből.
A nyugdíjrendszer „második lábát” a kötelező magánnyugdíjpénztárak alkották, amelyeket a
Világbank ajánlását követő kormányzati intézkedések nyomán hoztak létre 1998-ban.
 27

2010-ben a kormány olyan törvényjavaslatokat fogadtatott el a törvényhozással, amelyek nyomán

az érintettek nagy többsége visszatért az állami rendszerbe, az állam pedig az addigi pénztári
megtakarításokat az állami költségvetésbe bevonta, vagyis de facto államosította. Amint a táblázat
adatai mutatják, ezzel a magyar rendszer a lényegét tekintve ismét egypilléres lett.

7. Mi a kereskedelempolitika, milyen irányzatai vannak?

Fogalom: a termékek és a szolgáltatások piaci cseréjének rendjét, szabályait, állami befolyásoló
eszközeit fogja át (korábban megkülönböztettek bel – és külkereskedelmi politikát, de ma már nem
különül el ilyen élesen, a vevők nagy részének közömbös, hogy az áru bel – vagy külföldről
származik.
- Megkülönböztethetünk nemzetközi versenynek kitett („kereskedelemképes”) és külföldi
piacoktól függő („nem kereskedelemképes”) javakat és szektorokat
o a keresleti és kínálati viszonyokra, ezáltal a piaci árakra hatással van más országok piacának
állapota; de a kereskedelemképes cikkek piaca máshogy működik, mint a teljesen belföldi
o a külkereskedelmi forgalomba (is) kerülő cikkekre jobban hatnak a nemzetközi
megállapodások, konvenciók – azok belföldi árainak is igazodni kell a globális trendekhez
o pl. a budapesti albérletek ára nem függ a párizsi albérletektől: lehet tartósan nagy
különbség
o DE! bármilyen elektronikai cikk árának már igazodni kell, hiszen könnyen beszerezhető
máshonnan, hatnak egymás piacára, így nem lehetnek tartósan nagy eltérések: azonos valutára
számolva az adott termék árai a világban mindenhol közel egyenlőek (a minimális különbségek
általában adókból, szállítási költségekből adódhatnak)
Ma ritkán válik el egymástól a belső piac és a külvilág: a vevők egy részének közömbös, hogy az áru
hazai vagy külföldi forrásból származik-e, és inputjainak mekkora hányada hazai, és mekkora
külföldi.
Közgazdasági elméletben létezik egy másféle osztályozás az üzleti logika alapján: a nemzetközi
versenynek kitett („külkereskedelem-képes”) és a külföldi piacoktól nem függő („nem
külkereskedelem-képes”) javak és szektorok ügye.

8. Melyek a külkeresekedelem nemzetközi szabály- és intézményrendszerei (GATT, WTO, OECD)?

A második világháborút követően éppen a két világháború közötti évtizedek kártékony
protekcionista gyakorlatából tanulva hoztak létre államközi megállapodásokat és nemzetközi
szervezeteket. A kereskedelem terén a GATT (General Agreement on Tariffs and Trade – Általános
Vámtarifa- és Kereskedelmi Egyezmény), a pénzügyek és az árfolyamok ügyében pedig a
Nemzetközi Valutaalap nyújtott keretet nemzetközi szabályrendszer kifejlesztésével. Ezek a
szervezetek határozottan felléptek a versengő leértékelések és a piaczavaró kereskedelempolitikai
intézkedések gyakorlata ellen, és egy ideig sikeresen terelgették a kereskedelmi és pénzügyi
folyamatokat. Amikor az 1990-es években a hidegháború végleg lezárult, átalakították a nemzetközi
kereskedelmi szabályrendet: a GATT helyébe 1995-ben a Világkereskedelmi Szervezet (World Trade
Organization, WTO) lépett, amely nemcsak szabályokat dolgoz ki és tartat be, de országok közötti
kereskedelmi vita esetén döntési fórumként is működik. A nemzetközi kereskedelmi
megállapodások nem vonják el az államok jogát, hogy indokolt esetben védekezzenek a hirtelen
piaci zavarokból fakadó megrázkódtatásokkal szemben, de a kormányoknak fel kell adniuk a
másokkal szembeni jogtalan előnyszerzést célzó praktikákat.

OECD

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (Organisation for Economic Co-operation and

Development, OECD) nemzetközi gazdasági szervezet, székhelye Párizs. Célja, hogy segítse a
tagállamok kormányait a gazdasági és szociális politika formálásában és értékelésében. Még 1948-
ban jött létre a jogelőd szervezete, a Marshall-terv végrehajtására Európai Gazdasági
Együttműködési Szervezet (OEEC) névvel, az akkori donor és a megtámogatott európai országok
 28

részvételével, hogy újraindítsák a második világháborúban lerombolt európai gazdaságokat. A

nyugat-európai nagy fellendülés nyomán az 1950-es évek végére a szervezet beteljesítette
rendeltetését, majd átalakult a gazdaságpolitikai konzultáció fórumává, és fokozatosan globális lett;
1961-től működik mai nevén. Korábban a „gazdag országok szervezete” jellegét öltötte, idővel
viszont közepesen fejlett, iparosodott piacgazdaságokat is felvett. A volt tervgazdaságok közül 1995
és 2000 között tagok lettek a visegrádi négyek, Szlovénia, a balti országok, többen várományosai a
tagságnak. Oroszországgal is folyt felvételi eljárás, de a Krím félsziget 2014-es elcsatolása után a
folyamat megállt. Korábbi korszakában a szervezeten belül fontos biztonságpolitikai munkacsoport
működött CoCom néven (Coordinating Committee for Multilateral Export Controls), amely
meghatározta azon technológiák és termékek listáját, amelyekre embargó (kiviteli tilalom)
vonatkozott a szocialista országokat (Szovjetunió, Kína, a Varsói Szerződés tagjai) illetően. Ez a
csoport megszűnt 1994-ben.
A szervezet rendszeresen értékeli a tagországok gazdaságpolitikáját, ajánlásokat tesz közzé. Fontos
szabályozás-előkészítő munka folyik a pénzmosás megakadályozására, a technológiatranszfer
szabályozására, a közvetlen külföldi beruházások előmozdítására. Erőteljesen (de nem elég
sikeresen) fellép az adóparadicsomok fenntartása ellen. 2020-ban 37 tagja volt. Talán az Olvasó a
gyakorlatban is találkozott már az OECD-vel. Ha részt vett valamelyik PISA-felmérésben, akkor
biztosan, mert az is ennek a szervezetnek a programja.

9. A külkereskedelem liberalizálása és a protekcionista kereskedelempolitika: megoldások, érvek-

ellenérvek, hatások, a védendő ágazatok.
Szigorítani, a tapasztalatok szerint, könnyebb; a liberalizálás nehezebben megy. Pedig a vámok
csökkentésének előnyeit gazdaságelméleti alapon nem nehéz kimutatni, a kormányok mégis gyakran csak
külső nyomásra, a nemzetközi konvenciókhoz való csatlakozás következményeként alkalmazzák. A
kereskedelem útjába emelt fölösleges akadályok lebontásával hosszú távon komoly hatékonyságjavulás
valószínűsíthető; politikai szempontból azonban bonyolultabb az ügy, mint gazdaságelméleti alapon.
Elsőként a veszteségek jutnak felszínre: a piaci versenytől addig elzárt termelők sokaságáról derülhet ki a
versenyképtelenség, ami vállalati csődökkel, munkahelyek elvesztésével járhat együtt. A
hatékonyságnövekedés csak később jelentkezik, miközben a kormánynak véges időre szól a mandátuma.
Ezért külső kényszer nélkül a kereskedelempolitikai liberalizáció elég vontatottan halad.
Erőteljes részérdekek is eltéríthetik a gazdaságpolitikát. A behozataltól megóvott iparágak védett
helyzetükből járadékszerű jövedelmet húznak, hiszen az állami támogatás az egyébként elérhetőt
meghaladó profithoz juttatja őket. Liberalizálás esetén ettől a járadéktól elesnének – érthető tehát, hogy a
védelem fenntartásáért küzdenek. A piacvédelem költségeit a társadalom többi része viseli, ám az egyes
fogyasztóra vagy adófizetőre jutó költség nem túl nagy (és az illető nem is tud arról, hogy ő állja a számlát
a magasabb adó vagy a lehetségesnél drágább árakon keresztül). Az érintett vállalatok tulajdonosai
viszont nagyon is jól meg tudják szervezni érdekeik képviseletét, akár
hivatalos lobbiszervezet működtetésével, számukra kedvező újságcikkek elhelyezésével, akár
döntéshozók korrumpálásával.
A kormányok gyakran hosszú átmeneti időt adnak az érintetteknek (és maguknak) a liberalizáló
nemzetközi szerződések életbe léptetésére.
Jóllehet a protekcionista szándékú importhelyettesítő és/vagy exportösztönző kereskedelempolitikai
gyakorlat folytatását megnehezítik a nemzetközi szerződések és szervezetek, a piaczavaró gyakorlat így is
eléggé elterjedt.
- további gyakori intervenciós terület a mezőgazdaság,
- szabályozzák a hadiipari cikkek, stratégiai jelentőségű nyersanyagok kereskedelmét.

10. A modern versenypolitika kifejlődése: az amerikai trösztellenes politika, tőkekoncentrációk

korlátozása, versenypolitika nemzeti és az EU integráció szintjén. A fogyasztóvédelem okai, és
területei, az információs technológiai fejlődéssel létrejött új monopóliumok által okozott
problémák.
 29

Versenypolitika intézményei és eszközei

● Gazdasági Versenyhivatal (GVH)
o 1990-ben jött létre
o kormánytól független állami szerv, határozatait bíróságnál lehet megtámadni
o az EU szabályaihoz igyekszik igazodni
o kitér a fogyasztóvédelemre is: a versenytörvényen túl foglalkozik a fogyasztók
megtévesztésének tilalmával például
● versenyt korlátozó megállapodások: tilosak és semmisek, kivéve, ha csekély jelentőségűek,
vagy ha egymástól függő társaságokon belül jönnek létre
● gazdasági erőfölény: nem tilos élni vele, de visszaélni igen -> Római Szerződésből vezetik le
a tiltásokat
o az EU hajlandó tudomásul venni olyan megállapodásokat, ahol az előnyük
felülmúlják a verseny korlátozásával okozott károkat
o ilyen lehet a természeti katasztrófák helyrehozatalát célzó állami támogatás,
„szociális jellegű” támogatások, HA! a termék eredetére vonatkozó diszkrimináció nélkül
nyújtja az állam (pl. nem adhat olyan utalványt az árvízkárosultaknak, amit csak hazai
termékekre lehet beváltani)
● fúziókontroll: előzetes engedélyeztetési rendszeren alapul
o meghatározott küszöbszámot meghaladó vállalatok összeolvadásához,
felvásárlásához versenyhivatali engedélyre van szükség
o nemzetközi piacion ez több ország hatósági engedélyéhez kötött
● versenyt korlátozó állami döntés: akkor jó, ha a kedvezmények felülmúlják a korlátozásból
származó hátrányokat
● állami támogatás: fontos, hogy ne vezessen előnyös piaci helyzettel való visszaéléshez, vagy
túlzott vállalati koncentrációhoz
o regionális támogatások: gazdaságilag elmaradott területek problémáinak kezelésére
o horizontális támogatások: valamely ágazatban fellépő nehézségek, hátrányok
kompenzálására (pl. kutatás-fejlesztés
o ágazati támogatás: szerkezeti problémákkal küszködő iparágakra vonatkoznak (pl.
gépjármű-, acélipar)

11. A versenypolitika legfontosabb elvei, az EU versenyszabályozásának elvei, és eszközei.

A versenypolitika erőteljes gazdaságpolitikai eszköz, hiszen a piaci verseny szabadságának
érdekében az államoknak sokféle beavatkozási eszköz áll rendelkezésükre. A nagyvállalatok,
tőkeerős szereplők erőfölénye önmagában nem ok az állami beavatkozásra, de az erőfölénnyel való
visszaélés és természetesen a piaci verseny eltorzítása, a versenytársak tisztességtelen eszközökkel
való kiszorítása, a vevők félrevezetése mind szankcionálandó tevékenység. Ezen a téren is egyre
erősebb a nemzetközi együttműködés, főként azért, mert maguk a gazdasági szereplők gyakran
lépik át a nemzeti határokat.

12. Az állami támogatások típusai és megítélése az EU-ban, az egyedi felmentés vagy a

csoportmentesség lehetősége. Horizontális és szektorális támogatások az EU-ban.

13. A tőkemozgások szabályozása a 19. század második felében, valamint az elmúlt 100 évben. A
liberalizálás területei (folyó fizetési mérleg tételek, tőkemérleg tételek). A nem liberalizált sajátos
termelési tényezők.
Tőkemozgások szabályozása
● folyó fizetésimérleg-tételekhez kapcsolódó pénzmozgásokhoz kapcsolódó szabályokat
liberlizálták először
● a tőkemérleghez (pénzügyi mérleghez) kapcsolódókhoz több időre volt szükség, hiszen a
megtakarított tőkékre vonatkozó szabályok hirtelen lazítása előre nehezen látható folyamatokat indíthat el
 30

o ide tartozik pl. a termőföld, vagy a lakásvagyon: társadalmi töltetet is hordoznak

o termőföld: nem újratermelhető tőkeelem, amely a tájnak a természeti
környezetnek is része, a mezőgazdasági birtokszerkezet pedig hatással van a vidéki lakosság
életviszonyaira -> állami szabályok vonatkoznak az adásvételére, öröklésére
o
o A tőkeáramlás állami szabályozása hosszú múltra tekint vissza. Kevés olyan ország van, ahol ne
vonatkozna valamilyen előírás a tőke mozgására. A folyó fizetési mérleghez sorolt tételeknél
gyakoribb a liberalizálás, amelyet a nemzetközi pénzügyi szervezetek is sürgetnek. A közvetlen
külföldi befektetőkhöz fűződő viszonyt gazdaságpolitikai és társadalompolitikai megfontolások
alakítják: szólnak érvek a védekező-tompító állami fellépés mellett, de a működő tőke gyors
beáramlásának is komoly előnyei vannak.

14. A külföldi tőkebefektetések megítélése, előnyei és hátrányai. A működőtőke bevonás

ösztönzésének eszközei és ezek lehetséges problémái.
Azt már láttuk, hogy a kormányok gyakran folyamodnak olyan eljárásokhoz, amelyek a hazai
termelők külső vagy belső pozíciójának javítására irányulnak. Ezek megítélése mindig vitatott,
hiszen az üzleti életben a rugalmassággal, hatékonysággal, technológiai kiválósággal kell(ene)
boldogulni, noha az is jól indokolható, ha a tőkemozgások állami regulálása a gyors szerkezeti
váltással, azonnali külső nyitással járó káros társadalmi és szociális hatások tompítását célozza.
A gazdaságpolitikai gyakorlatban azonban sokszor a külföldi tőke bevonására irányul az intézkedés.
Ezen a téren az 1970-es évektől fokozatos felfogásbeli változás ment végbe a piacgazdaságokban. A
kormányok még fejlett európai országokban is gyakorta korlátokat kívántak emelni, alapvetően
piacvédelmi indokok alapján, a tőkeerős külföldi (főként amerikai) cégek nemzetközi terjeszkedése
elé. Idővel bebizonyosodott, hogy a tőkeáramlás és főként a közvetlen külföldi befektetés (angol
elnevezésének kezdőbetűi alapján: FDI – Foreign Direct Investment) a befogadó ország számára
komoly előnyökkel is járhat. A betelepülő vállalat egyrészt tőkét hoz, hozzájárulva az ország
tőkeellátottságához, másrészt a behozott technológia és vezetési kultúra javíthatja a befogadó
ország nemzetközi versenyképességét, harmadrészt pedig a tőkeexportőr vállalat biztosítja a
megtermelt áruk világpiaci elhelyezését.
Különösen ott érvényesülnek ezek az előnyök, ahol a külföldi tulajdonú és irányítású vállalkozás a
befogadó országban előrenyúló és hátranyúló kapcsolódásokat hoz létre: ha például egy betelepülő
iparvállalat megrendeléseket ad a helyi kutató-fejlesztő közösségnek, vagy a feldolgozási láncolaton
visszanyúlva fejlesztést indukál az alapanyaggyártásban. Ilyen kapcsolódó hatások viszont nem
alakulnak ki, ha a bejövő tőke szigetként működik a gazdaságban. Iparági szinten még káros is lehet
a külföldi cég hazai piacra történő belépése, amennyiben meglévő vállalatokat tesz tönkre,
megszerezve azok hazai piacát. Ilyenkor ugyanis az államra hárul a versenyben alulmaradó hazai
vállalatok alkalmazottainak munkanélküli-segélyezése, a külföldinél keletkező nyereség hazautalása
(repatriálása) esetén pedig romlik a fizetési mérleg.
A nyugat-európai fejlődésben megfigyelhető előnyök és hátrányok mérlegelése alapján leginkább
az szűrhető le, hogy a piacvédelemnél jobban szolgálja az ország fejlődését, többségi érdekeit a
tőkebevonás serkentése. Bizonyára vannak példák arra, hogy egy expanzív nagyvállalat felvásárolja
a helyi kisebb versenytársait (noha a felvásárlás eleve azt jelenti, hogy a hazai fél készpénzzé tette
cégét, és újabb vállalkozást indíthat egy ígéretesebb ágazatban), de komoly világcégek esetében
ritka, hogy reputációs kockázatot vállaljanak kétes üzleti fogás alkalmazásával. Gyakoribb az, hogy
üzleti megfontolások alapján (ezekbe a helyi nyersanyagok, munkaerőforrások, piacokhoz való
fizikai közelség, továbbá – valóban – az állami kedvezmények és ösztönzők mind beletartoznak)
miatt lépnek be más országok piacaira. Itt most kevésbé az új piacra való belépést latolgató
multinacionális cég szempontjai foglalkoztatnak minket, nézzük inkább a kormányzati
gazdaságpolitika motívumait.
A fejlett és a fejlődő világban egyaránt számos példát találunk a működőtőke-bevonás állami
ösztönzésére. Ennek szokásos eszközei: adózási kedvezmények, a letelepülés költségeihez való
állami hozzájárulás, kedvezményes telephely biztosítása. A kedvezmények fejében a kormány elvár
 31

bizonyos gazdaságpolitikai jellegű előnyöket a külföldi beruházástól: a beruházás összege legyen

kellően nagy; a beruházás teljesen vagy nagyrészt új berendezésekben öltsön testet; az
adókedvezmény időtartama alatt a vállalat növelje a foglalkoztatottak létszámát, vegyen igénybe
hazai beszállítókat.
A tőkebevonás állami ösztönzése komoly kereskedelempolitikai problémákat vethet fel. Az egyik
nemzetközi jellegű: az országok között egyenlőtlen, nem tisztességes verseny alakulhat ki a tőkéért.
Ezért a nemzetközi megállapodások és szerződések keretein belül immár azt is szabályozni
igyekeznek, hogy mekkora legyen a maximuma a betelepülni szándékozó külföldi vállalkozást célzó
állami szubvenciónak. Nyilván elkerülendő az, hogy aránytalan állami támogatással torzítsák el a
tőkék szabad áramlását. Különösen kényes az ügy, ha azonos gazdasági közösséghez tartozó
országok kormányai vetélkednének titkos alkukban az egyébként dúsgazdag bankok, autógyárak,
biztosítók beinvitálásáért; ezért van az, hogy az OECD keretein belül, de különösen az Európai
Unióban a közvetlen tőkebevonás állami kedvezményeire közös irányelvek vonatkoznak.
A problémák másik része belgazdasági jellegű. A külföldi vállalkozások ösztönzése sértheti a hazai
gazdasági szereplők érdekeit. Az a kedvezmény, amely az országot vonzóvá teszi a több lehetséges
befogadó gazdaság között választani képes külföldi konszernek számára, túlzott előnyt is biztosíthat
a támogatottaknak a gazdasági élet helyi szereplőivel szemben. A multinacionális vállalatok
megjelenése ezért gyakran ellenérzéseket vált ki: a pozícióromlást elszenvedő cégek az államhoz
fordulhatnak kompenzációért.

15. Melyek voltak a Térségi felzárkóztatási kísérletek eszközei, formái és megoldásai Európában a 70-es
éveket megelőzően?

16. Hogyan alakultak át a térségi politikák a 70-es éveket követően? Hogyan változott meg a tér-
természet-termelés viszonya a nagyipari korszakot követően?
A piacgazdaságok gyors szerkezeti átalakulása az 1970-es évektől a térségi politika terén is új
szakaszt nyitott. A nagyipar korábbi húzóereje csökkent, az új technológiák és iparágak
megjelenésével megváltoztak a termelés területi elhelyezkedésének hatékonysági feltételei. Ez a
fordulat az addigi ipartelepítési, regionális tervezési gyakorlatot értelmetlenné tette; az állami
újraelosztás fenntartása csak a szubvencióra szoruló válságágazatok érdekeit szolgálta volna.
A tőkemozgás korlátjainak gyors lebontását kihasználva a tőkeerős vállalatok megkezdték a piacok
világméretű integrálását. Ekkora méretű gazdasági szereplőkre egy nagyvárosnak vagy akár egy
államnak is igen nehéz ráhatnia; a nagy cégek alkupozíciója igen erős. Megjelent ugyanakkor a
gazdasági életben egy másik tendencia is: a decentralizált, kisebb szervezetek hatékonyságának
növekedése. A legfejlettebb országokban a közepes méretű vállalkozások reneszánszukat élik. A
futószalagos technológiára épülő („fordista”) nagyüzem mellett vagy helyett a kis- és közepes
méretű cégek sokasága is beépült a fejlett termékek értékláncába. Ez a két folyamat nagy hatást
gyakorolt a területi politika fejlődésére. A centralizált regionális politika, a felülről lefelé irányuló
döntési rendszer, az állami ipartelepítés helyett új területfejlesztési stratégiák körvonalazódtak az
1980-as évek után, az új információs technikák elterjedésével a gazdasági tevékenység térbeli
elhelyezkedése, valamint az ezzel kapcsolatos állami politika jellege megváltozott Nyugat-
Európában.

17. Mi a NUTS rendszer? Hogyan épül fel, melyek az egyes területi szintek? Melyik az EU regionális
politikájának négy alapelve?
Az államok eltérő belső felépítése és közigazgatási rendszere miatt viszont a regionális
egyenlőtlenségeknek már a mérése is nehézkes volt. Emiatt alkotta meg az Európai Unió statisztikai
szolgálata 1988-ban egységes módszertani alapon a területi egységek ún. NUTS-rendszerét
(Nomenclature of Units of Territorial Statistics – területi statisztikai egységek nómenklatúrája). E
rendszer alapelveinek átvételével jelentősen megváltozott a területi rend a tagjelölt országokban,
így hazánkban is. A ma is hatályos uniós rend a területi egységek egymásra épülő, ötfokozatú
struktúrájában három regionális (NUTS-1, 2, 3) és két helyi (NUTS-4, 5) szintet különböztet meg. Az
 32

1. szint lehet az ország vagy azon belüli nagyrégió: így a nagy területű és föderális szerkezetű
Németországban a tartományok (Land) alkotják a NUTS-1-es egységeket, míg hazánk – Dániához,
Írországhoz, Luxemburghoz hasonlóan – egyetlen NUTS-1 szintű egységet képez.

18. Hogyan alakult az elmúlt időszakban a természeti környezet és gazdaságpolitika viszonya?

Mind súlyosabb teendői adódnak az államnak a természeti környezet, a bioszféra állapota miatt;
ezeknek a vonatkozásoknak itt is helyük lehet, mert szorosan kötődnek a társadalmi lét és az anyagi
termelési, fogyasztási folyamatok térbeliségéhez. Az ipari forradalom kifejlődése utáni évtizedek
hamar megmutatták, hogy a haladás, amely a bányanyitásban, acélművekben, nagyüzemi
mezőgazdaságban, vasútépítésben, gátak és vízerőművek felépítésében öltött testet,
mellékhatásként szmogot, savas esőket, erdővidékek eltűnését, városi járványok időnkénti kitörését
okozta. Hamarosan szegénytörvényeket kellett hoznia az államnak a szociális válság kezelésére, és
közegészségügyi rendeleteket a levegő romlása, a víz elszennyeződése miatt. Mégis hosszú időbe
telt, míg először a fejlett világban, majd később a peremvidéken is megjelent a kormányzati
programokban, majd önálló minisztérium formájában a kormányszerkezeten belül a természeti
környezet mint gazdaság- és társadalompolitikai ügy.

A természeti környezetre irányuló állami politika új komponense a kormányzati munkának, és

gyakran kerül érdekütközésekbe adott országon belül is. Hatékonysága nagyban múlik a
társadalmon belüli támogatottságán, valamint a nemzetközi megállapodások érvényesülésén. Sok
más szakpolitikai területhez képest hosszúnak számító időhorizontja hátrányára lehet a
kormányzati erőforrásokért és figyelemért folyó küzdelmekben.

19. Melyek a környezeti politikák? Mi a probléma környezeti politikákkal (pl. ki viselje a költségeket,
nemzetközi együttműködés igénye)? Mi a körkörös gazdaság?

A körkörös (cirkuláris) gazdaság koncepciója azt a folyamatot írja le, amelynek keretében a

gazdasági és társadalmi élethez igénybe vett nyersanyagokat begyűjtik, újrahasznosítják, nem pedig
hulladékként (jó esetben) lerakókban tárolják. A térségünkben van némi haladás; a magyar helyzet
a 2010-es időszakban sajnos nem látszik javulni, a lengyelnél jobb, a szlovák és cseh indikátortól
elmarad.

20. Milyen irányzatok jelentek a struktúrapolitikában (iparpolitikában) a 70-es éveket megelőzően?

(Nemzetgazdasági tervezés és központi tervezés, és a szocialista iparosítási programok, szektorális
tervezés a piacgazdaságokban, a fejlesztő állam modellje, valamint a liberális (szabadpiaci) modell.
A nemzetgazdasági vagy ágazati tervezés ugyanakkor már jórészt megszűnt. A feldolgozóipar és
más, hasonló ágazatok terén a versenytörvények és a nemzetközi konvenciók miatt szűk körre
korlátozódnak a struktúrapolitika lehetőségei: leginkább a kis- és közepes vállalkozások
támogatásában, a nagyobb hozzáadott értéket elősegítő szellemi infrastruktúra kiépítésében
(például ipari parkok, innovációs központok létesítésének támogatásában) öltenek testet.
Kivételnek számít a mezőgazdaság: az agrárügyekben az élelmiszerek és mezőgazdasági termékek
nemzetközi piacának sajátosságai, valamint a termőföldhöz, a vidéki lakosság életkörülményeihez
és a vidékfejlesztéshez fűződő különleges társadalmi érdekek szolgálnak alapul az ágazati politika
érvényre juttatásához. A volt tervgazdaságokban a földtulajdon jogi viszonyainak rendezéséhez
szükséges átmeneti időszak következtében az állami birtokpolitika aktívabb, mint a megállapodott
országokban

21. Melyek az iparpolitika (struktúrapolitika) hagyományos és újabb eszközei?

Az állami eszköztárából – a 2008-as pénzügyi válságig – fokozatosan eltűntek a megelőző korok
legerőteljesebb megoldásai: az állami ipartelepítés, a vállalatok szubvencionálása, gyengélkedő
iparágaknál a köztulajdonba vétel.
 33

22. Mi az innováció? Milyen formái vannak az innovációnak?

Joseph Schumpeter előbb optimistán, majd a nagy világgazdasági válság tapasztalatainak birtokában elég
pesszimistán abban látta a piacgazdaság lényegét, hogy az új dolgok kiszorítják a régit, a teremtés
mozzanata együtt jár a rombolással. Az új, az innováció megnyilvánul új termékben vagy régi termék újszerű
előállításában, új szállítási módban, új piacokban, új termelési anyagok, új értékesítési módszerek
alkalmazásában. Az nem csupán technológiai ügy, mert az új mód, módszer jelenthet új szervezetet,
gondolatot. De vajon kik és hogyan innoválnak, és lehet-e az államnak, a gazdaságpolitika művelőinek
ráhatásuk arra, hogy az új mielőbb megszülessen – mégpedig itt, nem pedig másnál, mert az utóbbi esetben
a rombolásból több jut nekünk, mint a teremtésből? A gazdaságelmélet nem ad egyértelmű eligazítást: a
neoklasszikus felfogásban az innováció exogén jellegű: valahogy megszületik, talán egy vállalkozó révén, és
a többieket majd a piaci verseny rászorítja a követésre. Az innovátor átmeneti monopolpozícióra tesz szert,
és így rendkívüli nyereséghez (járadékhoz) jut, de ez mindenki mást arra sarkall, hogy lemásolja, utolérje,
leelőzze: monopolhelyzetét nem az államtól kapta, és így a verseny miatt éppen a nagy nyereségesség miatt
nem pihenhet.
Van azonban ebben a leírásban életidegen vonás is, noha valóban léteznek hangos, lendületes vállalkozók.
De az új termékek, anyagok és eljárások zöme nagy szervezetekből származik: egyetemekről, iparági
kutatóktól, tőkeerős nagyvállalatok professzionális laboratóriumaiból, kormányzati kutatási projektekből,
katonai laborokból. A tudás tömege a tanulási folyamattól növekszik, és költséges szellemi építkezés kell
hozzá, sok résztvevő közreműködésével. Útvonalfüggő: ahol évtizedek óta gyűlik a tudás, a vadonatúj
eredmény is nagyobb eséllyel születik meg, mint „zöldmezős” beruházásokban, noha arra is akad példa. Az
állam által rendelkezésre bocsátott kutatási, fejlesztési és innovációs (K+F+I) ráfordítások és az innovációs
eredmények között nincs szoros függvénykapcsolat, de mégis minden ajánlás szerint fontos ilyen célokra
sokat fordítani a költségvetésből.
Ez azonban a leggazdagabb és eleve nagy országokra érvényes gazdaságpolitikai ajánlás. A kisebb és
gazdaságilag kevésbé fejlett országok, térségek (mint Kelet-Közép-Európa térsége) vajon nem tud-e
másolni, átvenni és azáltal lépést tartani, hogy benne van már egy termelési láncban, amely nemcsak
értéklánc, hanem egyben technológiai hálózat is?
Ezek a kérdések visszautalnak a gazdasági szerkezet kapcsán érintett ügyekre. A gazdag és fejlett
centrumországokhoz közel, azokkal igen szorosan együttműködve sok helyi, iparági és egyben nagytérségi
klaszterben lehetőség adódhat tudásátadásra, technológiai transzferre. Ha ez így van, akkor a
hálózatosodás révén viszonylag jól lépést lehet tartani a technológiai fejlődéssel, az élen haladóra váró nagy
ráfordítások nélkül is.
A hálózatokban, termelési láncolatokban való részvétel azonban nem garantálja, hogy az innováció
létrejöttét segítő körülmények kialakulnak ott, ahol a láncolat egyszerűbb, kisebb hozzáadott értékű
feladatait látják el. Egy fontos iparágra konkretizálva ezen elvi kérdések úgy vetődnek fel, hogy a közepesen
fejlett, nyitott kis méretű kelet-közép-európai gazdaságok képessé válnak-e az innovációra az ágazatukban,
nevezetesen a járműiparban, vagy továbbra is követő gazdaságfejlődési pályát fognak bejárni.
Ehhez a kérdéskörhöz tekintsünk rá az iparág térképére. A német és a tágan vett kelet-közép-európai térség
adatai az ágazatban foglalkoztatottak megoszlását mutatják a kutatási-fejlesztési alkalmazotti hányad
szerint.
Az adatok elég világosan megmutatják, hogy a német autóipari értékláncba erőteljesen beékelt országok
vállalatai döntően a termelési (részegységgyártás, összeszerelés) és logisztikai fázisokban vannak jelen, és
az öt nagy gyártó partner (Csehország, Lengyelország, Szlovákia, Magyarország, Románia) a K+F-intenzitást
tekintve a közepes, illetve az alacsony (Szlovákia, Románia) kategóriába esik. Ez az adatsor egybevág napi
megfigyeléseinkkel, és nem okozhat meglepetést. Mégis felvetődik az a kérdés, hogy ebből a félperifériás
helyzetből vezet-e út a fejlettebb országok közé, vagy pedig – ahogy a szakirodalomban megfogalmazták – a
közepes fejlettség csapdájáról van-e szó.
 34

Gazdaságpolitika dolgozat lehetséges szerkezete, mintakérdései

(Nem az összes kérdés, csak minták!)

1. Feleletválasztás

1. Melyik nem makrogazdasági cél?

a) Teljes vagy azt megközelítő foglalkoztatottság
b) Infláció szigorú keretek között tartása
c) Gazdasági növekedés
d) Kiegyensúlyozott fizetési mérleg
e) Kiegyensúlyozott tőkemérleg biztosítása

2. A két világháború közötti időszak gazdaságpolitikai szempontból

a) a fellendülés időszaka
b) a kormányok feladják az áru- és a tőke szabad áramlásának elveit
c) árfolyamleértékelési hullámok jellemzők
d) a világgazdaság töretlenül fejlődésének időszaka

3. A tervgazdaságra jellemző, hogy

a) a szabadon hagyja működni a piacot
b) az állam vagy a kormány irányítja a gazdaságot
c) a piac működteti az gazdaság legtöbb szektorát
d) az állam tervekkel dönt a gazdasági alapkérdésekről

4. A klasszikus elmélet szerint a gazdaságra

a) Folyamatosan egyensúlytalanság jellemző
b) Nem jellemző az egyensúlytalanság (minden kínálat megteremti a maga keresletét)
c) Jellemző lehet egyensúlytalanság, de akár egyensúly is
d) Sem egyensúlytalanság, sem egyensúly nem jellemző

5. Melyik nem államháztartási kiadás a COFOG rendszerében?

a) Általános közszolgáltatások
b) Védelem
c) Személyi jövedelemadó
d) Környezetvédelem

6. A kúszó infláció jellemzője lehet

a) Az áremelkedés előre nem jól kiszámítható
b) Gátolja a tisztánlátást
c) Nem kiegyensúlyozott
d) Tartósan fennmaradhat

7. Melyik nem kereskedelempolitikai irányzat?

a) Exportösztönzés
b) Importhelyettesítés
c) Kiegyensúlyozott fizetési mérleg
d) Egy ár elve

8. Melyik nem tartozik a regionális politika alapelvei közé

a) Szubszidiaritás
b) Dereguláció
 35

c) Partnerség
d) Addicionálás

9. Melyik nem az iparpolitika eszköze?

a) Adókedvezmények
b) Adott térségre vonatkozó minimálbér tarifák
c) A kivitel tiltása
d) Az alapkamat megváltoztatása

10. Melyik nem nagy jóléti rendszer?

a) Oktatás-egészségügy
b) Nyugdíj és családtámogatási rendszer
c) Munkanélküli ellátás és segélyezés
d) Honvédelem és biztonság

11. A többpilléres nyugdíjrendszer pillérei

a) az állam által garantált nyugdíj (amely jellemzően az aktívak által fizetett járulékokból fedezik)
b) a tőkefedezeti elven kapott nyugdíj, amelyet a biztosított saját megtakarításai fedeznek
c) a magánbiztosítások, kiegészítő jelleggel
d) a jegybank mandátuma az árstabilitás elérésére

12. Az importhelyettestő kereskedelempolitika eszközei

a) vámok kivetése
b) kedvezményes kamatozású hitelek nyújtása
c) szabványok és egyéb hatósági eszközök alkalmazása
d) behozatali kvóták meghatározása

13. A regionális támogatásokat alapvetően a(z) ….. kezelésére folyósítják

a) a versenyképtelen vállalatok életben tartására
b) elmaradott területek problémáinak kezelésére
c) exportszubvenció helyett
d) a tőke értékcsökkenésének

14. Az állam aktív területi (regionális) politikáját indokolhatják a

a) piaci kudarcok egyes területeken
b) negatív externáliák
c) vállalati fúziók kontrollálásának igénye
d) felosztó-kirovó nyugdíjrendszer feszültségei

15. A NUTS rendszer

a) a regionális támogatások rendszere
b) az EU többszintű területi nómenklatúrája
c) a jövedelempolitikai támogatások rendszerét jelenti
d) a protekcionista kereskedelempolitika eszközeinek rövidítése

2. Igaz-hamis kérdések

1. A piaci koordináció társadalmi szempontból igazságos, de nem hatékony. (H)

2. Ha a keynes-i logika alapján megemeljük az állam kiadásokat, akkor a kiadásnövekedés önmaga
többszörösével növeli a GDP-t. Ez a keynes-i multiplikátor. (I)
3. A Say dogma szerint a gazdaság soha nincs egyensúlyban. (H)
 36

4. A 70-es éveket követő időszak a keynesi gazdaságpolitika virágkora. (H)

5. A defláció az árszínvonal tartós és folyamatos növekedése. (H)
6. A monetáris politika transzmissziós mechanizmusának egyik csatornája az árfolyamcsatorna. (I)
7. Az MNB sem közvetlenül, sem közvetetten nem tudja befolyásolni a kereskedelmi bankok hitelezési
tevékenységét és az általuk alkalmazott kamatlábakat a hitelek és a betétek esetén. (H)
8. A tartós államháztartási deficit csökkenti az államadósságot. (H)
9. Az importhelyettesítő gazdaságpolitika a „gyermek” iparágak támogatását jelenti (H)
10. A protekcionista kereskedelempolitika a tarifális és nem tarifális korlátozások leépítését jelenti. (H)
11. A versenypolitika alapelvelei szerint versenykorlátozó megállapodásokra bizonyos esetekben
lehetőség van. (H)
12. A tőkebevonás ösztönzésére egyenlőtlen verseny alakulhat ki az államok között, ám ez nem okoz
problémát, győzzön a jobb. (Relációs kérdés, amelynek az első fele I, másik fele H, nincs értelme,
ebben az esetben nincs közöttük kapcsolat)
13. Regionális támogatásokat a gazdaságilag elmaradt területeknek folyósítanak. (I)
14. Az állami ipartelepítés a hagyományos szerkezetpolitika egyik eszköze, amelynek napjainkban
erősödik a szerepe. (Relációs kérdés, amelynek az első fele I, másik fele H, ebben az esetben nincs
közöttük kapcsolat)
15. Az innováció megnyilvánulhat új termékben vagy régi termék újszerű előállításában, új szállítási
módban, új piacokban, új termelési anyagok, új értékesítési módszerek alkalmazásában, az
innováció ennek megfelelően kizárólag technológiai ügy. (Relációs kérdés, amelynek az első fele I,
másik fele H, ebben az esetben nincs közöttük kapcsolat)

3. Egyéb feladatok

1. Egy kétszektoros, neoklasszikus gazdaságban a megtakarítások (S) és beruházások (I) a kamatlábtól

függenek (S nő, ha kamat nő, illetve I csökken, ha a kamat nő), és a kamatláb mozgása biztosítja az S=I
egyensúlyt. A háztartási szektor a megszerzett jövedelmét (Y) fogyasztásra és megtakarításra költi el
(Y=C+S), a gazdaságban a megtermelt áruk és szolgáltatások iránti kereslet két komponense a fogyasztás
és a beruházás (Y=C+I). E feltételek mellett az alábbi állítások közül melyik igaz, és melyik hamis?
 Ebben az esetben a gazdaság bármely jövedelmi szint mellett egyensúlyban van. (I)
 Ebben az esetben a gazdaság nincs egyensúlyban bármely jövedelmi szintnél, csak egy kitűntetett
jövedelmi szint mellett lehet egyensúly. (H)
 Nem alakulhat ki túlkereslet vagy túlkínálat, mivel mindig igaz, hogy Y=C+I, illetve Y=C+S, és az I=S
feltétel fennállása miatt a kereslet mindig akkor mint a megtermelt jövedelem (terméktömeg). (I)
 Kialakulhat a gazdaságban túlkereslet, vagy túlkínálat, azaz akár olyan helyzet is, hogy a megtermelt
termékek nem adhatók el. (H)
 A kamatláb nem hat a fogyasztás (C) szintjére. (H)
 A kamatláb hat a fogyasztás szintjére, hiszen a megtakarítások nagysága a kamatlábtól függ, és ha a
kamat nő, akkor a megtakarítások is nőnek, és így a fogyasztás csökken, hiszen Y=C+I (I).

2. Egy kétszektoros, keynesiánus gazdaságban a megtakarítások (S) a háztartások által megszerzett Y

nagyságától függenek, illetve attól, hogy hogyan alakul a háztartások fogyasztási hajlandósága a
jövedelem függvényében (ha Y nő, akkor C és S is nő), míg és beruházások (I) a kamatlábtól függenek (I
csökken, ha a kamat nő). A háztartási szektor a megszerzett jövedelmét (Y) fogyasztásra és
megtakarításra költi el (Y=C+S), a gazdaságban a megtermelt áruk és szolgáltatások iránti kereslet két
komponense a fogyasztás és a beruházás (Y=C+I). E feltételek mellett az alábbi állítások közül melyik igaz,
és melyik hamis?
 Ebben az esetben a gazdaság bármely jövedelmi szint mellett egyensúlyban van. (H)
 Ebben az esetben a gazdaság nincs egyensúlyban bármely jövedelmi szintnél, csak egy kitűntetett
jövedelmi szint mellett lehet egyensúly. (I)
 37

 Nem alakulhat ki túlkereslet vagy túlkínálat, mivel mindig, minden jövedelemszintnél igaz, hogy
Y=C+I, illetve Y=C+S, és az I=S feltétel folyamatos fennállása miatt a kereslet mindig akkora mint a
megtermelt jövedelem (terméktömeg). (H)
 Kialakulhat a gazdaságban túlkereslet, vagy túlkínálat, azaz akár olyan helyzet is, hogy a megtermelt
termékek nem adhatók el. (I)
 A kamatláb nem hat a fogyasztás (C) szintjére. (I)
 A kamatláb hat a fogyasztás szintjére, hiszen a megtakarítások nagysága a kamatlábtól függ, és ha a
kamat nő, akkor a megtakarítások is nőnek, és így a fogyasztás csökken, hiszen Y=C+I (H).

3. Az alábbi kérdések a transzmisszós csatornára vonatkoznak.

a) Rendezze sorba a transzmisszós csatorna alábbi elemeit!

Jegybank, Aggregált kibocsátás és árak, Pénzügyi piacok, Ágazati árak, Árupiac

b) Hogyan működik az eszközár-csatorna, ha a jegybanki alapkamat nő? Ismertesse a változások

sorrendjében!
ha alapkamat nő  kéthetes jegybanki betétek és államkötvényeke kamata nő , érdemes
átcsoportosítani ezekbe a befektetésekbe szabad pénzeszközöket  így termelő befektetések csökkennek
 aggregált kereslet csökken  kibocsátás csökken  infláció csökken (6 pont)

4. Sorolja be a szerkezeti politika alábbi eszközeit, aszerint hogy közvetlen vagy közvetett eszközről van-e
szó!
 állami ipartelepítési programok (közvetlen)
 magántulajdonú nagyvállalatok közvetlen állami támogatása (közvetlen)
 újonnan született iparágak támogatása (közvetlen)
 export szelektív vagy általános támogatása (közvetlen)
 az oktatás és a kutatás szelektív vagy általános szubvencionálása (közvetlen)

 környezetvédelmi, egészségügyi, munkavédelmi és egyéb állami előírások, szabályok (közvetett)

 országos szintű megállapodások kezdeményezése (közvetett)
 morális ráhatás (közvetett)
 közvélemény-befolyásoló kampányok (közvetett)
 infrastrukturális feltételek javítása (közvetett) (5 pont)

TAVALYI KIDOLGOZÁS

Gazdaságpolitika dolgozat (lehetséges) szerkezete

1. Igaz-hamis kérdések (1-1 pont)

1. Az újkeynesiánusok szerint a gazdaságpolitika ugyan hatástalan hosszabb távon, de rövid
távon hatásos, és ezt egyebek mellett a „menüköltség” elmélettel magyarázták. (H)
2. A piaci koordináció társadalmi szempontból igazságos, de nem hatékony. (H)
3. Ha a keynes-i logika alapján megemeljük az állam kiadásokat, akkor a kiadásnövekedés
önmaga többszörösével növeli a GDP-t. Ez a keynes-i multiplikátor. (I)
4. A racionális várakozások iskolája szerint a kereslet növelésér épülő gazdaságpolitika rövid
és hosszú távon is hatástalan, mert a gazdasági szereplők azonnal, már a bejelentéssel
egyidőben alkalmazkodnak, így csak az árak (és a nominálbérek) nőnek, a kibocsátás (a
GDP) nem. (I)
 38

5. A Say dogma szerint a gazdaság soha nincs egyensúlyban. (H)

6. A 70-es éveket követő időszak a keynesi gazdaságpolitika virágkora. (H)
7. A monetáris politika transzmissziós mechanizmusának egyik csatornája az
árfolyamcsatorna. (I)
8. A defláció az árszínvonal tartós és folyamatos növekedése. (H)
9. A tartós államháztartási deficit csökkenti az államadósságot. (H)
10. Egy gazdaságban egyszerre nem lehet rögzített árfolyama, nyitott tőkepiaca, önálló
kamatpolitikája. (I)

1. Ismertesse a jövedelempolitika, szociális gondoskodás és jóléti politika gazdaságpolitikai

vonatkozásait! (Könyv)
Jövedelempolitika
● közvetlenül a jövedelmekre irányul, a jelentősége időben változó
o ha pl. a béremelkedések miatt az árak is túlzottan megemelkednek (de a kereslet nem
nő, hiszen a bérek reálértéke nem nő), fontossá válik a bérnövekedés ütemének
visszafogása
o ezzel ki lehet kerülni egyéb stabilizációs módszerek alkalmazását, mint pl. a kamatok
emelése (monetáris szigorítás), ami azzal együtt, hogy az inflációt gyengíti,
mellékhatásként visszaveti a gazdasági ciklust, komoly társadalmi költségekkel jár
o a költségvetési szigorításban elmaradnak a fejlesztések, építkezések, megszűnnek
munkahelyek -> ennél jobb, ha mindenki bérét tervszerűen szabályozzák
● bér: költség (a vállaltoknak, intézményeknek) és bevétel (jövedelemforrás a többség
számára) -> ez nehézség a döntések meghozatalakor
● a kormányszervek csak az állami tisztviselők béreit állapíthatják meg közvetlenül, a
piacgazdaság szereplőire nem kényszeríthőek hatósági bértarifák (bár kormányzati bérek
emelésének üteme, mértéke visszahat az üzleti szektorra is) -> a megoldás egy jövedelmi
megállapodás, ami kiterjed a gazdaság főbb szereplőire is

Szociális gondoskodás
● a munkaadó, a munkavállaló és az állam „hármasa” a minimális bér, a munkaidő hossza
mellett a jövedelmek növekedési üteméről is meg tud állapodni – bár ilyen megállapodások
általában válságkezelési helyzetben születtek eddig
● az állam szociális partnerei pl. a kamarák, szakszervezetek, akik a munkavállalók érdekeit is
szem előtt tartva konszenzusos megállapodásokat tudnak kötni a kormánnyal és pl. a bérek
emeléséért „cserébe” ígértek betartását koordinálják -> a szocializmus óta egyre
gyengébbek ez a képviseletek, az állami vállalatok jelentősége folyamatosan csökken, nő a
külföldi tőketulajdon, valamint a kisebb cégek súlya, amelyeknek tulajdonosai nem, vagy
csak nagyon lazán kötődnek kamarákhoz, képviseletekhez
o az államnak nincs megfelelő szociális partnere, aki megbízható és betartja az ígéreteit
o a munkavállalókat nem támogatja egy anyagi erővel és jogi súllyal rendelkező
intézmény
● mind a jövedelempolitika, mind a szociális partnerség, gondoskodás nagyban függ a
történelmi hagyományoktól, a társadalmi és helyi intézményi viszonyoktól -> a nemzetközi
egyezmények csak a formákra, eljárási szabályokra terjednek ki, keretet adnak, de maguk a
megállapodások tartalmilag nem igazán befolyásolhatók

Jóléti politikák
 39

● a társadalmi béke megőrzésére, a gazdasági szereplők együttműködésének ápolására, a

gazdasági hatalommal való visszaélés megelőzésére, a szegénység mérséklésére,
következményeinek enyhítésére (jóléti ügyek) alakítására irányulnak
● konzervatív értékrendet vallók: az önálló kezdeményezés, a munkavállalásra késztetés
jobb, mint a segélyezés; a családoktól, egyházaktól, helyi közösségektől várják a segítséget
a hátrányos helyzetűek segítésében, nem az államtól
● szocialista, szociáldemokrata felfogás: bizonyos jövedelemszint állampolgári jognak
tekinthető, így azt az államnak biztosítania kell, ezzel is elősegítve, hogy az egyén ne
másoktól függjön
● szabadelvűség hívei: elvetik az állami újraelosztást, a jólét általános szintjének növekedését
a piactól, piaci mechanizmusoktól várják, az elkerülhetetlen szegénységre pedig célzott
segélyezési eljárásokat javasolnak
● a nagyarányú jóléti kiadások komoly adóterhekkel járnak, ezzel visszafogják a gazdasági
aktivitást
● bármilyen típusú jóléti politikának része a munkanélküliség ellátása, segélyezési rendszer
kialakítása, az egyének munkaerőpiacra való visszajuttatása, képzése, elhelyezkedésének
támogatása (aktív munkaerő-piaci eszközök)
● a demográfiai gondok enyhítésére kidolgozott családpolitika, a születések számának
befolyásolását célzó állami erőfeszítések is ide sorolhatók

2. Mi a kereskedelempolitika, milyen irányzatai vannak? (Könyv)

● Fogalom: a termékek és a szolgáltatások piaci cseréjének rendjét, szabályait, állami
befolyásoló eszközeit fogja át
o korábban megkülönböztettek bel – és külkereskedelmi politikát, de ma már nem
különül el ilyen élesen, a vevők nagy részének közömbös, hogy az áru bel – vagy
külföldről származik
● megkülönböztethetünk nemzetközi versenynek kitett („kereskedelemképes”) és külföldi
piacoktól függő („nem kereskedelemképes”) javakat és szektorokat
o a keresleti és kínálati viszonyokra, ezáltal a piaci árakra hatással van más országok
piacának állapota; de a kereskedelemképes cikkek piaca máshogy működik, mint a
teljesen belföldi
o a külkereskedelmi forgalomba (is) kerülő cikkekre jobban hatnak a nemzetközi
megállapodások, konvenciók – azok belföldi árainak is igazodni kell a globális
trendekhez
o pl. a budapesti albérletek ára nem függ a párizsi albérletektől: lehet tartósan nagy
különbség
o DE! bármilyen elektronikai cikk árának már igazodni kell, hiszen könnyen
beszerezhető máshonnan, hatnak egymás piacára, így nem lehetnek tartósan nagy
eltérések: azonos valutára számolva az adott termék árai a világban mindenhol közel
egyenlőek (a minimális különbségek általában adókból, szállítási költségekből
adódhatnak)

Irányzatok
● merkantilizmus: a hazai termelők védelmében korlátozza a külföldi áruk bejutását
o az első szervezett állami gazdaságpolitikának tekinthető, amely szufficites mérlegre
törekszik
 40

● importhelyettesítés: vámok kivetésével, behozatali kvóták meghatározásával, minőségi

korlátozásokkal, az importálást megnehezítő szabványokkal, hatósági eszközök révén éri el
céljait
o a fogyasztói szempontok háttérbe szorulnak: a kevésbé versenyképes hazai gyártók
életben tartása a cél (protekcionizmus)
o hátrányok: a nemzetközi versenytől mentesülő termelők elkényelmesedhetnek; a
fogyasztót megfosztják a szabad választástól; lelassulhat a műszaki fejlődés; a vevő
kénytelen beérni az esetlegesen gyengébb minőségű hazai termékkel
● exportösztönzés: a haza termelőktől származó termékek kiviteli jövedelmezőségének
javítása, exportétékesítés támogatása
o behozatali vámok visszatérítése, kedvezményes kamatozású hitelek folyósítása,
exportgarancia nyújtása (az áru külföldi értékesítésével járó kockázatok átvállalása)
o az érintett ágazatokban nő a foglalkoztatottság, a kivitel, a vállalkozások profitja
o DE! nemzetgazdasági költségekkel jár, potenciális veszteségek forrása
o a kedvezményekhez a gazdaság többi szektorára többlet terheket kell kiróni
o fejlődésre képtelen tevékenységek válhatnak mesterséges úton nyereségessé, de ha
valamilyen okból kifolyólag megszűnik a támogatás (pl. a kereskedelmi partnerek
ellenlépései miatt), válságba kerülhet
● mindkét irányzat sérti más országok érdekeit: aki később lép, az ellensúlyozni próbálja
majd a másik állam által tett intézkedéseket -> rosszabb esetben vámháborúkba
bonyolódnak
● versengő leértékelések gyakorlata: az árfolyam kiigazítása (leértékelése) a piacvédelem
céljából -> átmenetileg nehezíti a külföldi áruk beáramlását, de a piacot vesztő fél is
reagálni fog: a leértékelések kioltják egymást, visszaáll a kezdeti ár-versenyképességi
helyzet (indokolatlan valuta értékvesztések után)

3. Melyek a versenypolitika intézményei és eszközei? Értékelje a tőkemozgások szabályozását!

(Könyv)

Versenypolitika intézményei és eszközei

● Gazdasági Versenyhivatal (GVH)
o 1990-ben jött létre
o kormánytól független állami szerv, határozatait bíróságnál lehet megtámadni
o az EU szabályaihoz igyekszik igazodni
o kitér a fogyasztóvédelemre is: a versenytörvényen túl foglalkozik a fogyasztók
megtévesztésének tilalmával például
● versenyt korlátozó megállapodások: tilosak és semmisek, kivéve, ha csekély jelentőségűek,
vagy ha egymástól függő társaságokon belül jönnek létre
● gazdasági erőfölény: nem tilos élni vele, de visszaélni igen -> Római Szerződésből vezetik le
a tiltásokat
o az EU hajlandó tudomásul venni olyan megállapodásokat, ahol az előnyük felülmúlják a
verseny korlátozásával okozott károkat
o ilyen lehet a természeti katasztrófák helyrehozatalát célzó állami támogatás, „szociális
jellegű” támogatások, HA! a termék eredetére vonatkozó diszkrimináció nélkül nyújtja
az állam (pl. nem adhat olyan utalványt az árvízkárosultaknak, amit csak hazai
termékekre lehet beváltani)
● fúziókontroll: előzetes engedélyeztetési rendszeren alapul
 41

o meghatározott küszöbszámot meghaladó vállalatok összeolvadásához, felvásárlásához

versenyhivatali engedélyre van szükség
o nemzetközi piacion ez több ország hatósági engedélyéhez kötött
● versenyt korlátozó állami döntés: akkor jó, ha a kedvezmények felülmúlják a korlátozásból
származó hátrányokat
● állami támogatás: fontos, hogy ne vezessen előnyös piaci helyzettel való visszaéléshez,
vagy túlzott vállalati koncentrációhoz
o regionális támogatások: gazdaságilag elmaradott területek problémáinak kezelésére
o horizontális támogatások: valamely ágazatban fellépő nehézségek, hátrányok
kompenzálására (pl. kutatás-fejlesztés
o ágazati támogatás: szerkezeti problémákkal küszködő iparágakra vonatkoznak (pl.
gépjármű-, acélipar)

Tőkemozgások szabályozása
● folyó fizetésimérleg-tételekhez kapcsolódó pénzmozgásokhoz kapcsolódó szabályokat
liberlizálták először
● a tőkemérleghez (pénzügyi mérleghez) kapcsolódókhoz több időre volt szükség, hiszen a
megtakarított tőkékre vonatkozó szabályok hirtelen lazítása előre nehezen látható
folyamatokat indíthat el
o ide tartozik pl. a termőföld, vagy a lakásvagyon: társadalmi töltetet is hordoznak
o termőföld: nem újratermelhető tőkeelem, amely a tájnak a természeti környezetnek is
része, a mezőgazdasági birtokszerkezet pedig hatással van a vidéki lakosság
életviszonyaira -> állami szabályok vonatkoznak az adásvételére, öröklésére

4. Mi a területi és környezeti politika lényege, és melyek a területi problémák? (Könyv)

● jelentős területi eltérések mutatkozhatnak a gazdasági aktivitás a jövedelmek vagy a
megtakarítások, az anyagi életszínvonal, a társadalmi közjavakhoz való hozzáférés terén; a
természeti környezetet is eltérő hatások (szennyezések) érik, így szükséges a koordináció
● üzleti tranzakciók eredményeként fellépő egyenlőtlenségek rendezése időigényes, és nem
magától értetődő folyamat
● a munkaerő területi mobilitásának gyengesége: nem költöznek a munka miatt, így 100 km-
re egymástól lehet munkaerőhiány és közben a másik helyen munkanélküliség
● piaci kudarcok: egy elmaradott térségben jó hatást gyakorolna egy új ipari telephely, de
mivel az első odatelepülőnek bizonyos többletköltségeket kell viselnie, ezáltal egy ideig
veszteséggel kell számolnia, ami miatt nem szívesen mennek ilyen területre a beruházók ->
itt nyílhatnak tere állami rásegítésnek
● ugyanakkor egy túlfejlesztett ipari központban az új vállalkozók számára is kedvező a
megtelepedés, holott zsúfoltság van, és a környezetre gyakorolt hatás sem jó (a társadalmi
költségek nőnek)

5. Melyek a szerkezeti politikák és a válságkezelés főbb kérdései? (Könyv)

● piaci erők feltétlen hívei: a gazdasági szereplők minden kihívásra megadják a maguk
válaszát, így az infrastrukturális vagy oktatási ügyekben nincs szükség másra, mint a
gazdasági érdekek szabad érvényesülésére
● állami fejlesztéspolitika támogatói: a közjót szolgáló kormányzat nagy horderejű
kérdéseken nem vonhatja ki magát a döntési felelősség alól; fajsúlyos szereplőként
kötelessége, hogy átgondoltan részt vegyen a szerkezeti arányok alakításában
 42

● felmerülő kérdés: az állami beavatkozások, hatósági megkülönböztetés intézkedései

végsősoron költségvetési vagy monetáris politikai formában jelennek meg – kell-e külön
struktúrapolitikával foglalkozni?
o sok esetben tényleg helyettesíthető volna „tisztán költségvetési” beavatkozással, csak
sokkal drágábban
o pl.: egy elmaradott térségben lehet segíteni nagyarányú jövedelemtranszferrel (fiskális
politika), de ugyanezen cél elérhető lehet azzal is, ha a régió infrastruktúráját
fejlesztjük (amennyiben ez a hátrányos helyzet fő oka)

6. Hogyan hat az EU a tagállamok gazdaságpolitikájára? (Könyv)

● Római Szerződés: a két fő eszköz az európai országok közötti szorosabb egységre a közös
piac kiépítése és a gazdaságpolitikák összehangolása -> az EU elődjében (Európai
Gazdasági Közösség) is voltak már példák ilyen területekre: vámunió,
kereskedelempolitika, közlekedéspolitika stb.
● később nem közös, hanem közösségi politikák jöttek létre: közös felelősséget fogalmaztak
meg a feladatok megoldása kapcsán, de ezek a közösségi intézkedések a tagállami
intézkedéseken felül jöttek, nem léptek a helyükbe, csak kiegészítették őket
● a tagállamoknak minden évben ki kell dolgozni egy nemzeti reformprogramot (milyen
mértékben, milyen eszközökkel tudják teljesíteni a lisszaboni stratégia/EU2020
célkitűzéseit), az eurót használó országoknak egy stabilitási programot (milyen
makrogazdasági intézkedéseket tesznek a stabilitás megőrzéséért), az euróövezeten kívüli
államoknak pedig egy konvergenciaprogramot (mi jellemzi majd a következő 3 év
makrogazdasági fejleményeit, mit tesznek a Maastrichti kritériumok eléréséért)
● túlzotthiány-eljárás: akkor lép életbe, ha valamelyik tagállam túllépi a Maastrichti
Szerződésben az államháztartási hiány maximumaként meghatározott 3%-os értéket (a
GDP-hez viszonyítva)
o az Európai Bizottság figyelemmel kíséri a közpénzügyek alakulását, ellenőrzik, hogy a
tagállam betartotta-e az EU szervezeteinek ajánlásait -> súlyos mulasztás esetén
letétfizetési kötelezettséget ró ki
● 2011. óta az EU túlzott államadósság miatt is szabhat ki büntetést (60%+ a GDP-hez
képest)
● gazdasági kormányzás: rendszeresen megvizsgálja, milyen túlzott egyensúlytalanságok
okozhatnak gondot az adott tagállamnál
o folyó fizetési mérleg egyenlege az utóbbi 3 év átlagában
o hogyan változott az ország exportpiaci részesedése az elmúlt 5 évben
o nominális munkaegységköltség 3 évi alakulása
o a valuta reál-effektív árfolyamának 3 éves alakulása
o magánszektor adóssága a GDP-hez képest
o lakóingatlanok drágulása
o munkanélküliség 3 éves átlaga