Közgazdaságtan 2.

1.Makroökonómia alapfogalmai

- makroökonómia fogalma, kialakulása és történeti fejlődése (Keynes, Employment Act)

 A makroökonómia a gazdaság egészének működését tanulmányozza. Megvizsgálja a vállalatok, fogyasztók és
munkások összességét befolyásoló erőket, szemben a mikroökonómiával, amely az egyes termékek áraival,
mennyiségével és piacaival foglalkozik.
 Két fő kérdés áll a makroökonómia vizsgálatainak központjában:
1. Az üzleti ciklus, vagyis a kibocsátás, foglalkoztatás, a pénzügyi feltételek és az árak rövid távú ingadozása.
2. A gazdasági növekedés, tehát a kibocsátás és az életszínvonal hosszú távú trendje.
 A huszadik századi közgazdaságtan egyik legfontosabb áttörése a makroökonómia kidolgozása volt. Ennek segítségével,
sokkal jobban érthető, hogyan küzdhetők le a periodikus gazdasági válságok, és miként élénkíthető a hosszú távú
gazdasági növekedés. A nagy gazdasági világválság által indíttatva John Maynard Keynes kidolgozta forrradalmi
elméletét, amellyel hozzájárult a gazdasági ingadozásokat előidéző tényezők feltárásához, és megoldásokat javasolt a
kormányzatok számára a konjunktúraciklusok legrosszabb következményeinek elkerülésére.
 A makroökonómia tudományának első izgalmas időszaka a 30-as években volt, amikor megalapítója, Keynes
megpróbálta megérteni a nagy válságokat kirobbantó gazdasági mechanizmust. A második világháború után az amerikai
Kongresszus hivatalosan is kinyilvánította a szövetségi felelősséget a makrogazdasági teljesítményért, a keynesi nézeteke
erősödő befolyásának hatására és újabb depressziótól tartva. Elfogadták a mérföldkőnek számító foglalkoztatási törvényt
(Emlpoyment Act) 1946-ban. A Kongresszus első alkalommal rögzítette a kormányzat szerepét a kibocsátás
növelésének serkentésében, a foglalkoztatás előmozdításában, valamint az árstabilitás fenntartásában. A foglalkoztatási
törvény számunkra is használható módon közvonalazza a makroökonómia 3 központi kérdését:
1. Miért csökken olykor a kibocsátás és a foglalkoztatás, hogyan enyhíthető a munkanélküliség?
2. Melyek az árinfláció okai, és miként szorítható le kellőképp?
3. Hogyan gyorsíthatja fel az ország a gazdasági növekedését?

- a makrogazdasági politika célkitűzései (kibocsátás, foglalkoztatás, stabil árak)

 A legfontosabb makroökonómiai célok a kibocsátás magas szintje és gyors működése, az alacsony munkanélküliség és
a stabil árak.
 Kibocsátás: A gazdasági tevékenység végső célja, hogy az emberek által igényelt termékeket és szolgáltatásokat nyújtsa.
A gazdasági összkibocsátás legátfogóbb mércéje a bruttó hazai termék (GDP). A GDP valamennyi végső felhasználásra
szánt termék és szolgáltatás piaci értékének összege, amelyet egy országban egy év alatt előállítanak. A GDP mérésnek
kétféle módja van: A nominális GDP-t a tényleges piaci árakon mérik. A reál GDP kiszámításánál pedig állandó vagy
változatlan árakat használnak.
 A potenciális GDP azt a maximális fenntartható kibocsátást jelenti, amelyet a gazdaság előállíthat.
 Magas foglalkoztatás, alacsony munkanélküliség. A makroökonómiai mutatószámok közül a foglalkoztatás és a
munkanélküliség érzékelhető legközvetlenebbül az egyes emberek számára. Az emberek jól fizető állásokat szeretnének
találni. A munkanélküliségi ráta általában a konjunktúra ciklus szakaszait tükrözi. Amikor a kibocsátás visszaesik, akkor
csökken a munka iránti kereslet és nő a munkanélküliség aránya.
 Árstabilitás: A harmadik makrogazdasági célkitűzés az árstabilitás fenntartása. Ezt alacsony és stabil inflációs rátaként
definiáljuk. Az állami statisztikai hivatalok árindexeket számítanak az árak nyomon követéséhez, vagyis megalkotják az
általános árszínvonal mutatószámait. Az egyik fontos példa erre a fogyasztói árindex, amelyek a fogyasztók által vásárolt
termékek és szolgáltatások átlagárának alakulását méri. Ezt általában P-vel jelöljük. A közgazdászok az infláció vagy az
inflációs ráta mérőszámával vizsgálják az árstabilitás fokát. Az inflációs ráta az általános árszínvonal százalékos
változása egyik évről a másikra. Deflációról beszélünk az árak csökkenése esetén. A másik végletet a hiperinfláció
jelenti, ekkor az árak évi ezer vagy akár millió százalékkal is növekedhetnek.
 Összefoglalva:
A makrogazdasági politika célkitűzései a következők:
1. A nemzeti kibocsátás magas és növekvő szintje.
2. Magas foglalkoztatás alacsony munkanélküliséggel.
3. Stabil vagy enyhén emelkedő árszínvonal.
1
 Közgazdaságtan 2.

- a makrogazdasági politika eszközei (monetáris politika, költségvetési politika)

 A kormányzatok rendelkeznek bizonyos eszközökkel a makrogazdasági folyamatok befolyásolására. Gazdaságpolitikai
eszköz a kormányzat ellenőrzése alatt álló gazdasági változó, amely hatást gyakorolhat egy vagy több gazdaságpolitikai
célkitűzés eléréséhez.
 Az állami vezetés kétféle alapvető gazdaságpolitikai eszközcsoporttal valósíthatja meg a makrogazdaság célkitűzéseit: a
költségvetési (fiskális) politikával és a monetáris politikával:
1. A költségvetési politika a kormányzati kiadások és adóztatás kialakítását jelenti. A kormányzati kiadások
befolyásolják a közösségi és a magánfogyasztók arányát: Az adókkal elvonják a jövedelmek egy részét, ez
csökkenti a magánkiadásokat, és befolyásolja a magán megtakarításokat. Az adók hatnak továbbá a beruházási
tevékenységre és a potenciális kibocsátásra. A költségvetési politikát napjainkban elsődlegesen a hosszú távú
gazdasági növekedés élénkítésére használják, arra építvén, hogy ösztönözni lehet vele a nemzetgazdaság
megtakarítását és beruházását. A fiskális politika emellett még alkalmas a kiadások fellendítésére is mély vagy
hirtelen recesszió esetén.
2. A központi bank irányítása alatt álló monetáris politika meghatározza a rövid távú kamatlábakat. Ezúton
befolyásolja a hitelfelvételeket, hat az aktívaárakra, például a részvény- és kötvényárakra, valamint a
valutaárfolyamokra. A kamatlábak változásai, az egyéb pénzügyi feltételekkel együtt serkentik vagy
visszafogják a kiadásokat több területen, például az üzleti beruházásoknál, a lakásépítésben vagy a
külkereskedelemben. A monetáris politika számottevő hatást gyakorol a tényleges és a potenciális GDP
nagyságára is.

2
 Közgazdaságtan 2.

2. A gazdasági tevékenység mérése

- GDP fogalma, makrogazdasági körforgás

 A bruttó hazai termék (GDP) az országban előállított termékek és szolgáltatások összkibocsátásának a legátfogóbb
mércéje. A GDP az országban adott év alatt megtermelt fogyasztás (C), bruttó beruházás (I), a kormányzati termék- és
szolgáltatásvásárlás (G), valamint a nettó export (X) pénzértékének összege.
 Szimbólumokkal kifejezve: GDP= C+I+G+X
 A makrogazdaság körforgása: A vásárlók végső termékeket és szolgáltatásokat vesznek a felső íven. Kiadásaik teljes
évi pénzáramlása a bruttó hazai termék egyik mércéje. Az alsó ív a kibocsátás költségeinek éves áramlását méri e
jövedelmeket a vállalatok kifizetik bér, járadék, kamat, osztalék és a profit formájában.

3
 Közgazdaságtan 2.

- GDP összetevői (fogyasztás, bruttó beruházás, kormányzati vásárlások, nettó export)

 Fogyasztás: A GDP első fontos része a fogyasztás, hivatalos elnevezéssel: a „személyes fogyasztási kiadások”. A
fogyasztás messze a legnagyobb összetevője a GDP-nek, a teljes GDP mintegy 2/3-át tette ki az utóbbi években. A
fogyasztási kiadások három csoportra bonthatók, tartós javak, mint a gépkocsi; folyó fogyasztás, például az élelmiszerek;
szolgáltatások, köztük az egészségügyi ellátás. A szolgáltatások jelentik a leggyorsabban növekvő összetevőt.
 Beruházás és tőkefelhalmozás: A bruttó hazai termék valamennyi végső felhasználásra kerülő jószág összege. A
fogyasztási cikkek és szolgáltatások mellett tartalmaznia kell a bruttó beruházásokat is. „Bruttó beruházás” szerepel a
fogyasztás mellett. A bruttó beruházásból még nem vontuk le az értékcsökkenést, ami az év folyamán elhasznált
tőkemennyiséget jelenti. A nettó beruházás egyenlő a bruttó beruházás és az értékcsökkenés különbségével.
 Kormányzati vásárlások: Nemzeti kibocsátásunk bizonyos részét a szövetségi, tagállami és a helyi kormányzatok
vásárolják meg, s ezek a vásárlások egyértelműen részei a GDP-nknek. A kormányzati vásárlások némely része
fogyasztási jellegű, más része pedig beruházási jószág. A GDP-ből való kormányzati részesedés mérése során egyszerűen
hozzáadjuk az összes kormányzati vásárlást a magánfogyasztás, magánberuházás, és ahogy később látni fogjuk, a nettó
export áramlásához. Eszerint a kormányzati alkalmazottak összes bérkifizetése plusz a magángazdaságtól vásárolt javak
költsége a termékáramlás harmadik kategóriájába tartozik, az ún. „kormányzati fogyasztási kiadások és bruttó
beruházások” rovatba. Ez a rovat mutatja a szövetségi, állami és helyi kormányzatok GDP-ből való részesedését.
 A transzfer kifizetések kizárása: Nem minden kormányzati kiadás szerepel a GDP mutatóban pl. transzfer
kifizetés  munkanélküli segély, ezt kihagyjuk a GDP-ből.
 Adók: A GDP költségoldalról tehát tartalmazza a közvetett és közvetlen adókat egyaránt, mivel azok részei a
végső kibocsátás előállítási költségének.
 Nettó export: Az Egyesült Államok nyitott gazdaság, termékeket és szolgáltatásokat importál és exportál. A GDP utolsó
összetevője az utóbbi években egyre fontosabbá váló nettó export, a termékek és szolgáltatások exportjának és
importjának a különbsége.

4
 Közgazdaságtan 2.

3. A fogyasztás és beruházás

- a fogyasztás fogalma és összetevői és arányai

 A fogyasztás a végtermékekre és szolgáltatásokra fordított háztartási kiadásokat jelenti. A megtakarítás pedig a
rendelkezésre álló személyes jövedelem el nem fogyasztott része.
 A fogyasztás legfontosabb alkotóelmei között találjuk a lakáshasználatot, az autózást, az élelmiszerek vásárlását és az
egészségügyi ellátást.
 A fogyasztás legfontosabb összetevői és arányai (2007)
 tartós javak- 11,2 %
 folyó fogyasztások- 29,2 %
 szolgáltatások- 59,7 %

- jövedelem és megtakarítás (személyes jövedelem, rendelkezésre álló személyes jövedelem, személyes

megtakarítás fogalma, jellemzői)
 A jövedelem, fogyasztás és megtakarítás szorosan összefügg egymással. pontosabban szólva, a személyes megtakarítás
a rendelkezésre álló jövedelem fogyasztásra el nem költött része; a megtakarítás egyenlő a jövedelem és a fogyasztás
különbségével.
 A személyes jövedelmek a személyi adók befizetése után rendelkezésre álló személyes jövedelem.
 Személyes megtakarítási ráta: Ez a személyes megtakarítás nagyságát fejezi ki a rendelkezésre álló jövedelem
százalékában.

- fogyasztási függvény (fogalma, ábrázolása, elemzése), fogyasztási határhajlandóság

 Az egész makroökonómia egyik legfontosabb összefüggése a fogyasztási függvény. A fogyasztási függvény a
fogyasztási kiadások és a rendelkezésre álló személyes jövedelem közötti összefüggést mutatja.
 A fogyasztási függvényt grafikonon lehet legszemléletesebben bemutatni. A rendelkezésre álló jövedelem a vízszintes
tengelyen szerepel, míg a fogyasztást a függőleges tengelyen ábrázoljuk. Egyetlen pont képviseli a jövedelem-fogyasztás
kombinációk mindegyikét; e pontokat azután folytonos vonallal kötöttük össze.
 Fedezeti pont: Az ábra megértéséhez segíti az a 45° -os egyenes, amelyet az origóból kiindulva északkeleti irányba
rajzoltunk be. A fogyasztási függvény és a 45°-os egyenes metszéspontja a fedezeti pont, ahol a rendelkezésre álló
jövedelem éppen fedezi a fogyasztási kiadásokat.
 A fogyasztási hajlandóság az az összeg, amelyet az emberek elfogyasztanak a rendelkezésre álló jövedelmük egy
pótlólagos egységéből. A fogyasztási hajlandóság rövidítve: MPC.
 A fogyasztási függvény meredeksége, ami a fogyasztás változása a rendelkezésre álló jövedelem egy pénzegységnyi
változására vetítve, megegyezik a fogyasztási határhajlandósággal.

- megtakarítási függvény (fogalma, ábrázolása, elemzése), megtakarítási határhajlandóság

 A megtakarítási függvény a megtakarítást rendeli a rendelkezésre álló jövedelemhez. Mivel a megtakarítás egyenlő
azzal, ami nem kerül elfogyasztásra, a megtakarítási és fogyasztási függvény egymás tükörképe.
 A megtakarítási határhajlandóság (MPS) az a pótlólagos megtakarítás, amelyet a rendelkezésre álló jövedelem egy
további pénzegysége eredményez. Grafikusan ez a megtakarítási függvény meredeksége.

5
 Közgazdaságtan 2.

- fogyasztást meghatározó tényezők (rendelkezésre álló jövedelem, permanens jövedelem, életciklus-

hipotézis, vagyonhatás)
 Rendelkezésre álló jövedelem: Ha a DI csökkent a recessziók során,a fogyasztás általában követte a visszaesést. A DI
növekedése, mondjuk adócsökkentésből eredően, ösztönözte a fogyasztás emelkedését.
 Permanens jövedelem és a fogyasztási életciklus modellje: A fogyasztás legegyszerűbb elmélete csak az adott év
jövedelmére alapozza a fogyasztási kiadásokat előrejelzését.
 A permanens jövedelem a jövedelem trend szerinti nagysága, vagyis a véletlenszerű nyereségek és veszteségek okozta
ideiglenes vagy átmeneti hatások kiszűrésével kapott jövedelem.
 Az életciklus-hipotézis feltételezése szerint az emberek azért takarítnak meg, hogy egyenletesebbé tegyék
fogyasztásukat életútjuk folyamán.
 Vagyonhatás: A fogyasztás mértékének további fontos meghatározó tényezője a vagyon. A nagyobb vagyon magasabb
fogyasztást tesz lehetővé, s ezt vagyonhatásnak nevezzük. A vagyon értéke rendszerint lassan változik évről évre.

- a beruházás szerepe, beruházást meghatározó tényezők (bevételek, költségek, várakozások)

 A magánkiadások második fő összetevője a fogyasztás után a beruházás. A beruházás kettős szerepet játszik: az
aggregált kereslet összetevőjeként befolyásolja a rövid távú kibocsátást, a tőkefelhalmozáson keresztül pedig hat a
potenciális kibocsátásra és az aggregált kínálatra, így hosszú távon is meghatározó tényező a kibocsátás növekedésének.
 A beruházás meghatározó tényezői: A következőkben a bruttó hazai magánberuházásra összpontosítjuk figyelmünket,
amely a GDP hazai beruházási összetevője. A bruttó hazai magánberuházás főbb összetevői a lakóingatlanok építése,
beruházások a vállalati állóeszközökbe, szoftverekbe és építményekbe, valamint a készletbővítés.
 Beruházások célja a profitgyarapítás.
 Bevétel: függ az új beruházás segítségével létrehozott kibocsátás szintjétől
 Költség: függ a kamatlábaktól és az adótól
 Várakozás: függ a gazdaság jövőbeni állapotára vonatkozó üzleti várakozások. Mérlegelés a biztos jelenlegi
költségeket a bizonytalan jövőbeli profitokkal szemben.

6
 Közgazdaságtan 2.

4. Konjunktúraciklusok

- konjunktúraciklus fogalma, fázisai, recessziók szokásos jellemzői

 A konjunktúraciklus a nemzeti össztermék, a jövedelme és foglalkoztatás egész gazdaságra kiterjedő ingadozása, amely
rendszerint kettőtől tíz évig tart; mialatt általános fellendülés vagy visszaesés tapasztalható a gazdaság legtöbb
szektorában.
 A konjunktúraciklusokat a közgazdászok rendszerint két fő fázisra tagolják: visszaesésre és fellendülésre. A ciklusok
fordulópontjai a mélypontok, illetve a csúcspontok. A ciklus hanyatló szakaszát visszaesésnek vagy recessziónak
nevezzük.
 A recesszió az összes kibocsátás, jövedelem és foglalkoztatás csökkenésének visszatérő periódusa, amely általában 6-tól
12 hónapig tart, és a gazdaság számos szektorának összehúzódása jellemzi. Az olyan recessziót nevezzük válságnak,
amelyben nagyméretű a visszaesés, és hosszú ideig elhúzódik a kilábalás.
 Néhány recessziós szokás jellemzői:
 A beruházások általában meredeken visszaesnek a recesszió idején
 A foglalkoztatást általában erőteljesen szűkítik a recesszió korai szakaszában.
 Ahogy csökken a kibocsátás, lelassul az infláció.
 Az üzleti profit meredeken zuhan recesszió idején.
 Az üzleti feltételek romlásával és a foglalkoztatás esésével párhuzamosan a Federal Reserve csökkenteni kezdi a
rövid távú kamatlábakat, hogy ösztönözze a beruházásokat, emellett más kamatlábak szintén lejjebb
ereszkednek.

- konjunktúraciklus-elméletek (külső magyarázatok, belső magyarázatok, pénzügyi válságok)

 Külső eredetű vagy öngerjesztő ciklusok. Érdemes két csoportra osztani a különféle elméleteket: a külső és belső
magyarázatok csoportjába.
 A külső (exogén) elméletek a gazdasági rendszeren kívüli tényezők ingadozásában keresik az üzleti ciklusok okait:
háborúk, forradalmak törnek ki, új kormány kerül a hatalomra, ingadoznak az olajárak…
 A belső (endogén) elméletek magán a gazdasági rendszeren belül keresik a ciklus mechanizmusait. E felfogás szerint
minden fellendülésben benne rejlik a visszaesés és hanyatlás, de a hanyatlásban is kivétel nélkül kicsíráznak a
megélénkülés és fellendülés magvai.
 Pénzügyi válságok és üzleti ciklusok: A kapitalizmusnak világszerte általános vonása a spekulatív buborékok felfúvódása
és kipukkadása. Ezek gyakran ismétlődtek a 19. században, egy ilyen robbantotta ki a nagy válság felfordulását, és
számos alkalommal újra megjelentek az Egyesült Államokban az utóbbi két évtizedben. Néhány fontos példa:
o Pánik a korai kapitalizmusban: 19. század csatorna- és vasútépítés, illetve földforgalom  túlépítés  csőd
o Hiperinfláció: hiperinflációról akkor beszélünk, ha az árak havonta 100 %-kal vagy még többel nőnek. 
Németország 1923
o Az új gazdaság buborékja: A spekulatív fellendülés klasszikus formája újra megjelent az 1990-es évek végén. Új
gazdasági szektor szoftveripar
o Az ingatlanbuborék: második pénzügyi válság-> értékpapírosítás. 2006-ban az ingatlanbuborék kipukkadt az árak
pedig úgy emelkedtek, ahogy 1995-ben nekilódultak.

7
 Közgazdaságtan 2.

- aggregált kereslet elmélete, a multiplikátor modell

 Az aggregált kereslet (AD) a kibocsátás teljes vagy aggregált mennyisége, amelyet meg akarnak vásárolni adott ár
szerint, egyéb tényezők változatlansága mellett. Az AD a szándékolt kiadások összege a végtermék valamennyi
felhasználási területén: a fogyasztásban, a belföldi magánberuházásokban, a termékek és szolgáltatások kormányzati
vásárlásában és a nettó exportban. Négy összetevője van:
1. Fogyasztás: A fogyasztást (C) elsősorban a rendelkezésre álló jövedelem határozza meg, amely a személyes
jövedelem és az adók különbsége. A fogyasztást befolyásoló további tényezők: a jövedelmek hosszú távú
alakulása, a háztartások vagyona és az aggregált árszínvonal. Az aggregált kereslet elemzése a reálfogyasztás
meghatározó tényezőire összpontosít.
2. Beruházás: A beruházás fő meghatározó tényezői a kibocsátás nagysága, a tőke költsége és a jövővel
kapcsolatos várakozások. A gazdaságpolitika elsősorban a monetáris politikán keresztül képes hatni a
beruházásokra.
3. Kormányzati vásárlások: A kormány termék- és szolgáltatásvásárlása (G).
4. Nettó export: A nettó export (X), egyenlő az export és az import értékének különbségével. A nettó export a
hazai és külföldi kibocsátástól, a relatív áraktól és a valutaárfolyamoktól függ.
 A multiplikátor-modell a kibocsátás rövid távú alakulását magyarázó makroökonómiai elmélet. A „multiplikátor”
(szorzó) elnevezés abból a felismerésből ered, hogy az exogén kiadások minden egységnyi változása több egységnyi
változást vált ki a GDP-ben. A multiplikátor-modell alapjául szolgáló kulcsfeltevés, hogy a bérek, illetve az árak
rögzítettek, továbbá vannak kihasználatlan erőforrások a gazdaságban. Ebben a bevezető fejezetben eltekintünk ezen túl a
monetáris politika szerepétől, és feltételezzük, hogy a pénzügyi piacok nem reagálnak a reálgazdasági változásokra. Sőt
még azt is feltesszük erre az alkalomra, hogy nincsen külkereskedelem és külföldi finanszírozás.

8
 Közgazdaságtan 2.

5. Pénz, pénzügyi rendszer

- pénzügyi rendszer fogalma, részei, pénzügyi közvetítők

 A gazdasági pénzügyi rendszere az a keringési rendszer, amely összefűzi egymással a termékeket, szolgáltatásokat és a
pénzforrásokat a hazai és nemzetközi piacokon. A különböző pénzügyi műveleteket a pénzügyi rendszerben hajtják végre.
Ez azokat a piacokat, vállalatokat és egyéb intézményeket fogja át, amelyek megvalósítják a háztartások, vállalatok és
kormányzatok pénzügyi döntéseit. A pénzügyi rendszer fontos részei:
1. a pénzpiac
2. a rögzített kamatozású eszközök, például a kötvények, vagy jelzáloghitelek piaca
3. a részvénypiac, ahol a vállalati tulajdonrészek cserélnek gazdát
4. a valutapiac, ahol különböző országok pénzeinek cseréje valósul meg
 A pénzügyi termékeket és szolgáltatásokat nyújtó intézményeket pénzügyi közvetítőknek nevezzük. A pénzügyi
közvetítők végzik el a lakossági és vállalati ügyfeleik pénzügyi műveleteinek nagy részét; e szereplők ritkán fordulnak
közvetlenül a pénzügyi piacokhoz. A legfontosabb pénzügyi közvetítők a kereskedelmi bankok, amelyek betéteket
fogadnak el a háztartásoktól és más csoportoktól, azután kikölcsönzik ezeket az alapokat vállalatoknak és másoknak,
akiknek épp szükségük van rájuk. E bankok megteremtik a pénzként ismert különleges jószágot. Fontos pénzügyi
közvetítők még a biztosítóintézetek és a nyugdíjalapok; ezek a specializált szolgáltatásokat, köztük biztosításokat nyújtanak
és befektetéseket az emberek nyugdíjas éveire. A közvetítők további csoportjai közös alapba vonják és felosztják az
értékpapírokat. Közéjük tartoznak a befektetési alapok, az állami finanszírozású jelzálogintézmények és a „derivatív” cégek.

- pénzügyi áramlás folyamata a gazdaságban, pénzügyi rendszer funkciói, főbb pénzügyi eszközök
 A tőkeáramlási kimutatás nyomon követi a gazdaság pénzügyi áramlásait: A megtakarítók és beruházók
pénzeszközöket csoportosítanak át időben, térben és szektorok között a pénzügyi piacok és közvetítők segítségével. Az
áramlások egyik ága közvetlenül a pénzügyi piacokon keresztül folyik, míg a másik igénybe veszi a pénzügyi közvetítőket.

9
 Közgazdaságtan 2.
 A pénzügyi rendszer funkciói: A pénzügyi rendszer kulcsfontosságú, kényes eleme a modern gazdaságnak, ezért érdemes
áttekinteni a főbb funkcióit:

1. A pénzügyi rendszer erőforrásokat csoportosít át időben, illetve szektorok és régiók között.

2. A pénzügyi rendszer kezeli a kockázatokat a gazdasági szereplők számára.
3. A pénzügyi rendszer összegyűjti és felosztja az alapokat az egyes megtakarítók és befektetők igényei szerint.
4. A pénzügyi rendszer klíringház funkciója is fontos, amely meggyorsítja a pénzátutalók (vevők) és elfogadók
(eladók) közti tranzakciókat.
 Főbb pénzügyi eszközök: A pénzügyi rendszerek (aktívák) egyes szereplők követelései másokkal szemben. Az Egyesült
Államok döntően dollárban denominált eszközök, illetve részvények alkotják a pénzügyi eszközök állományát. Íme, a főbb
pénzügyi instrumentumok vagy eszközök:
1. pénz
2. takarékbetét  bankoknál vagy hitelintézeteknél elhelyezett
3. hitelpiaci eszközök  elemei a jelzáloghitelek, vállalati kötvények és bóvlikötvények, már kisebb-nagyobb
kockázatot hordoznak
4. törzsrészvények  osztalékot hoznak
5. pénzpiaci és befektetési alapok
6. nyugdíjalapok társaságok vagy nyugdíjprogramok kezelik
7. pénzügyi derivatívák származékos eszközök

- pénz gazdaságtörténeti fejlődése (bartercsere, árupénz, modern pénz, pénzformák)

 Mi a pénz? Pénz bármi lehet, ami általánosan elfogadott csereeszközként szolgál.
 Cserekereskedelem: Stanley Jevons könyve érzékeltette a hatalmas előrelépést, amelyet a pénz bevezetése hoz magával a
társadalomban.
 Bartercsere: Ezek során javakat cserélnek el egymással. A közvetlen termékcsere eltér a pénz közvetítte cserétől, mert a
disznók, pulykák és citromok nem általánosan elfogadott pénzformák.
 Árupénz: A csereeszközként használt pénz először áruk formájában jelent az emberi történelemben. Különféle korokban
és helyeken sokféle cikk szolgált pénzként: cigaretta, bor, vas, sör,marha vagy épp olaj. A 18. századra az árupénz kizárólag
nemesfémekre korlátozódtak belső érték
 Modern pénz: Eljött a papírpénz ideje. Nem magára a pénzre van szükség, hanem a vele megvehető dolgokra. a pénzt
nem akarjuk közvetlenül elfogyasztani; azzal használjuk, ha megválunk tőle.
 Beszélhetünk papírpénzről, bankszámlapénzről. Jósolták az elektronikus pénz megjelenését is.

- pénz funkciói, pénztartás költsége, pénzkereslet forrása (tranzakciós, vagyontartási)

 A pénz funkciói:
1. csereszközként szolgálhat
2. elszámolási eszközként is használjuk  pénz egységeivel mérjük a dolgok értékét
3. olykor értékörző szerepet tölt be  pénztartás kockázatai igen csekélyek
 A pénztartás költsége: A pénztartás költsége az a feláldozott kamat, amelyet más eszköz tartásával nyerhetnénk. Ez a
költség általában nagyon közel áll a rövid lejáratú kamatlábhoz.
 A pénzkereslet két forrása:
1. Tranzakciós pénzkereslet: Pénzkészletre van szükség a megvett javak, szolgáltatások kifizetéséhez, valamint
más hasonló műveletekhez; ezt nevezik tranzakciós pénzkeresletnek
2. Vagyontartási pénzkereslet: Manapság ritkán fordul elő: Vannak ritka kivételek, mikor értékőrzőként
használják magát a pénzt

10
 Közgazdaságtan 2.

- bankrendszer felépítése, működése, pénzteremtés folyamata

 Miután felvázoltuk a pénzügyi rendszer alapszerkezetét, a kereskedelmi bankok és a pénzkínálat felé fordulunk. A
monetáris transzmissziós mechanizmus leírásánál láthatjuk, hogy a bankok teszik meg a kritikus 3. lépést. Bár a pénz
viszonylag kis hányadát teszi ki az összes pénzügyi eszköznek, a központi bank és a kereskedelmi bank kölcsönhatása
kulcsszerepet játszik a kamatlábak kialakításában, és végső fokon a makrogazdasági folyamatokat befolyásolják.
 A bankok alapvetően üzleti vállalkozások, tevékenységük célja a profitszerzés tulajdonosaik számára. A kereskedelmi
bankok többféle szolgáltatást nyújtanak ügyfeleiknek fizetség ellenében.
 A vagyonmérleg számviteli kimutatás egy vállalat pénzügyi helyzetéről adott időpontra vonatkozóan. Felsorolja az
eszközöket és a kötelezettségeket.
 Az eszközök és kötelezettségek teljes értéke közötti különbség a vállalat nettó vagyona.
 A banki mérlegek egyedülálló sajátossága viszont, hogy megtalálható bennük a tartalékoknak nevezett aktíva.
 Hogyan fejlődtek ki a a bankok az aranyműves műhelyekből? A kereskedelmi banki tevékenységet az aranyművesek
kezdték Angliában, akik elvállalták az emberek aranykészleteinek és egyéb értéktárgyainak biztonságos megőrzését. 
Biztonságos raktárok később papírpénzt bocsátanak ki az aranystandard rendszerben 100 %-os aranyfedezettel
részleges tartalékot biztosít a bank

- részvénypiac (hozamráta, kockázat, árfolyamindex), hatékony piacok elmélete, véletlen bolyongás

elmélete
 A részvénypiac az a hely, ahol adják és veszik a nyilvános társaságok részvényeit, azaz a vállalati tulajdonrészeket.
 A hozamráta egy értékpapíron nyert teljes pénzösszeg. takarékbetétek és rövid lejáratú kötvények esetében a hozamráta
egyszerűen kamatláb. A többi eszköz legtöbbjének a hozama valamilyen jövedelemből és a tőkenyereségből vagy –
veszteségből tevődik össze.
 A kockázat a befektetés hozamának változékonyságát jelenti. A kockázatot a közgazdászok rendszerint a hozamok
szórásával mérik; ez a szóródásnak olyan mértéke, amelybe az átlagtól való eltérések mintegy kétharmad része fér bele.
Az emberek általában kockázatkerülők.
 A részvénypiac tendenciáit az árfolyamindexek jelzik. Ezek egy részvénykosár árának változását követik nyomon; a
kosárban kiválasztott vállalatok részvényei szerepelnek meghatározott súlyokkal. Közismert index: Dow-Jones ipari
átlagindex.
 A részvények hosszú távon jó befektetéseknek bizonyultak. rövid távon viszont szélsőségesen kockázatosak.
 A hatékony piacok elmélete szerint a piaci árak már tükrözik az összes elérhető információt. Nem lehet nyereséget
elérni régi információk alapján, vagy a múltbéli ármozgásra támaszkodva. a részvények hozamát elsődlegesen a piac
egészéhez viszonyított kockázatuk határozza meg.
 A hatékony piacok elmélete magyarázatot ad arra, miért mutat oly szeszélyes képet a részvényárfolyamok mozgása. Az
árak a hírekre, a meglepetésekre reagálnak. A meglepetések azonban előrejelezhetetlen események, akár egyetlen
pénzfeldobás eredménye vagy a következő hónap felhőszakadása, ami így is, úgy is kijöhet. Mivel a
részvényárfolyamokat véletlenszerű események mozgatják, maguk is esetlegesen változnak, véletlen bolyongást
végeznek.

11
 Közgazdaságtan 2.

6. Monetáris politika

- a központi bank sajátosságai (szervezeti felépítés USA, Magyarország, Központi bankok céljai,
feladatai, függetlenség)
 A központi bank állami intézmény, amely elsősorban az ország monetáris ügyeiért felelős. E pontban az Egyesült
Államok Szövetségi Bankrendszerére fókuszálunk, leírjuk történetét, célkiűzéseit és feladatait.
 A 19. században bankpánikok sújtották az Egyesült Államokat. Útjának indul a Fed.
 Szervezeti felépítés: Jelenlegi állapotában a Szövetségi Bankrendszer (Federal Reserve System) a regionális szövetségi
bankokból áll, irányító testülete pedig a Washington D. C. -ben működő Kormányzótanács (Board of Governors).A
kormányzótanács, az elnök által jelölt és a szenátus által megerősített hét tagból áll; hivatali idejük 14 év, de nem egy
időben jár le a mandátumuk. A tanács tagjai általában közgazdászok vagy bankárok, akik teljes munkaidőben látják el
feladatukat. A szervhez tartozik 12 regionális szövetségi bank.
 A Fed legfontosabb döntéshozó testülete a Szövetségi Nyíltpiaci Bizottság (Federal Open Market Committee, FOMC). A
Bizottságnak 12 szavazó tagja van, köztük hét kormányzó, valamint a regionális szövetségi bankok 5 elnöke, akik
rotációs alapon válnak szavazó taggá.
 Az egész rendszer csúcsán a Kormányzótanács elnöke áll, akik 4 éves időszakra választhatnak meg, és annak lejárta után
újra betölthető.
 A földrajzilag szétszórt szervezeti egységei ellenére a Fed hatalma valósában erősen koncentrált.
 A központi bankok céljai:
1. összetett célok  átfogó célok
2. inflációs célkövetés  pozitív tartományon belül kell tartani az inflációt
3. árfolyam-célkövetés monetáris politikát alá kell rendelni az árfolyamcél elérésének
 A Szövetségi Bankrendszer feladatai: 4 fő funkció:
1. A monetáris politika megvalósítása a rövid lejáratú kamatlábak szabályozásával.
2. A pénzügyi rendszer stabilitásának fenntartása és a rendszerkockázat mérséklése végső hitelezőként.
3. A banki intézmények felügyelete és vizsgálata.
4. Pénzügyi szolgáltatások nyújtása a bankoknak és a kormányzatnak.
 A központi bank függetlensége:
1. A Fed állami szerv, de rendíthetetlenül a közérdek szolgálatában áll.
2. A Fed egy független szerv. Habár egyeztet a kongresszussal és az elnökkel, a Fed végül is saját felfogást
alakítva a nemzetgazdasági érdekeiről, és ennek alapján határozza meg a monetáris politikát.

- monetáris politika eszközei (nyíltpiaci műveletek, jegybanki hitelezés, tartalékolási követelmények)

 A monetáris politika legfontosabb eleme, hogy a Fed szabályozza a banki tartalékokat a rendelkezésre álló eszközökkel.
 Nyíltpiaci műveletek: A központi bank elsősorban a nyíltpiaci műveletekkel valósítja meg a monetáris politikáját. e
tevékenység során Fed állampapírok nyíltpiaci adásvételével befolyásolja a banki tartalékokat.
 Jegybanki hitelezés a nyíltpiaci műveletek támasztéka. Egy olyan lehetőség, amelyet a bankok és legújabban az
elsődleges kereskedők is igénybe vehetnek, ha pótlólagos pénzügyi keretre van szükségük. Ma főként a pénzpiacok
zökkenőmentes működésének biztosítására használják a jegybanki hitelezést.
 A tartalékolási követelmények szerepe: A bankárok úgy maximalizálhatták profitjukat, hogy a kamatot hozó aktívákba
fektették a náluk lévő betétben elhelyezett pénz oroszlán részét, és csak részleges készpénztartalékot hagytak meg.
Jogilag rögzített tartalékolási követelmény van. Hányados tartalékot szabtak meg, ezt a hányadot kötelező tartalékrátának
nevezik.

12
 Közgazdaságtan 2.

- monetáris transzmissziós mechanizmus, likviditási csapda

 A monetáris transzmissziós mechanizmus közvetíti a monetáris politika hatását a kibocsátásra, a foglalkoztatásra, az
árakra és az inflációra. Működése:

1. A központi bank megemeli a megcélzott kamatlábat

2. A központi bank végrehajtja a nyíltpiaci műveleteket
3. Az aktívapiacok reagálnak a monetáris politika fordulatára
4. A beruházások és más kiadások reagálnak a kamatlábak változására
5. A monetáris politika végül befolyásolja a kibocsátást és az árinflációt
 A likviditási csapda kihívása: A központi bank akkor szemesül az egyik legnagyobb kihívással, amikor a normális
kamatláb a zérushoz közelít. Erre utal a likviditási csapda kifejezés.. Ahogy nullára esik a rövid lejáratú kockázatmentes
értékpapírok kamatlába, úgy elvesztik ezek az értékpapírok a pénzzel szembeni előnyüket.  Zérus alá még a központi
bank sem viheti le a rövid lejáratú kamatlábakat.

- monetáris gazdaságtan elméletei ( a pénz forgási sebessége, modern monetarizmus,)

 A monetarizmus és az alaptétele: a mennyiségi pénz- és árelmélet
 A forgási sebesség a pénz keringésének üteme a gazdaságba. A pénz jövedelmi forgási sebességét a nominális GDP-nek
a pénzmennyiséghez viszonyított arányával mérjük.
 Kulcsfontosságú előfeltevés,hogy a pénz forgási sebessége állandó és előrejelezhető. (árelméletnél)
 Modern monetarizmus: A modern monetáris közgazdaságtan Milton Friedman dolgozta ki a Chichagói Egyetemen a 2.
vh. után, számos kollégájával és követőjével együtt. A monetarizmus szorosan vett hívei azt állítja, „csak a pénz számít”
 tehát kizárólag a pénzkínálat határozza meg az árakat és a kibocsátást.

13
 Közgazdaságtan 2.

7. Gazdasági növekedés
- gazdasági növekedés fogalma jellemzői, a növekedés négy hajtóereje (emberi erőforrás, természeti
erőforrás, tőke, technológiai változás)
 A gazdasági növekedés az ország potenciális GDP-jének vagy nemzeti kibocsátásának bővülését jelenti. Másként
szólva, akkor meg végbe gazdasági növekedés, ha kitoldóik az ország termelési lehetőségeinek határa (THL).
 Az egy főre jutó kibocsátás növekedési ütemét azt határozza meg, milyen gyorsan javulhat a lakosság életszínvonala.
 A növekedés négy hajtóereje:
1. Emberi erőforrások  A munka, mint termelési tényező magába foglalja a dolgozók létszámát és
szakképzettségét is.. A munka minősége a gazdasági növekedés legfontosabb forrása.
2. Természeti erőforrások  Legfontosabb a művelhető földterület, az olaj- és földgázkészlet, az erdőterület, az
ivóvíz, valamint az ásványi kincsek.
3. Tőke A tőkéhez tartoznak az anyagi létesítmények, a gépek és berendezések, valamint az immateriális
tőkeelemek is. Gyakran a tőkefelhalmozás írta a gazdaságtörténet legdrámaibb fejezeteit.
4. Technológiai fejlődés és innováció  technológiai robbanás. A technológiai változás a termelési folyamatban
végrehajtott változásokat, illetve új termékek vagy szolgáltatások bevezetését jelenti. A termelékenységet
nagymértékben növelték az olyan technológiai innovációk, mint a gőzgép, az áramfejlesztés, az antibiotikumok,
a belső égésű motor, a széles sugárhajtású repülőgép, a mikroprocesszor és a telefaxkészülék.
 A közgazdászok gyakran az aggregált termelési függvény (ATF) formájában adják meg a növekedési tényezők
összefüggését.

- gazdasági növekedés elméletei (Smith és Malthus klasszikus elmélete, neoklasszikus növekedési

modell)
 Szinte mindenki kivétel nélkül előnyösnek tartja a gazdasági növekedést. Határozottan különböznek a nézetek ugyanakkor
abban, hogyan lehet a legjobban elérni e célkitűzést. Egyes közgazdászok és politikusok szerint a tőkeberuházások
növelésére van szükség. Mások a kutatási és fejlesztési tevékenység élénkítésére helyezik a hangsúlyt.
 Smith és Malthus klasszikus dinamikája: A korai közgazdászok a föld meghatározó szerepét hangsúlyozták a gazdasági
növekedésben. Adam Smith a gazdasági fejlődés kézikönyvét is megalkotta A nemzetek gazdasága című művével (1776).
Egy feltételezett idillikus korszakkal kezdte, „ a dolgoknak azzal az eredeti állapotával, amely megelőzte a földterületek
kisajátítását és a tőkeállomány felhalmozását”. Ezekben az időkben a föld mindenki számára hozzáférhető volt, s a
tőkefelhalmozás még nem számított sokat. Az aranykorban a földterület korlátlanul rendelkezésre állt, az emberek
egyszerűen csak elfoglalták a szabad területeket a népesség növekedésével. Mivel nincs tőke, a nemzeti kibocsátás éppen
megduplázódik a népesség megkétszereződésével. Hogyan alakul a reálbér? A teljes nemzeti jövedelem munkabérré válik,
mivel nincs levonás földjáradékra és tőkekamatra. A kibocsátás a népességnövekedéssel arányosan bővül, egy munkásra jutó
reálbér tehát időben állandó. Azonban az aranykor sem tarthatott örökké… A gyarapodó népesség elfoglalta az összes
földterületet, így már nem lehetséges a munka és a kibocsátás kiegyensúlyozott növekedése, s több munkaerő kezd el
zsúfolódni a már megművelt területekre. A járadékok emelkednek, s ezzel adagolják a szűkös erőforrássá vált földterületet a
különféle hasznosítási célok között. A munka/ föld arány emelkedésével csökken a munka határterméke, ami a reálbérek
visszaesésére vezet.
 De meddig folyhat a dolgok rosszabbodása? A borúlátó Malthus tiszteletes annak az idején úgy vélte a népesség nyomása a
gazdaságot addig a pontig hatja, ahol a dolgozók a minimális létfenntartás szintjére jutnak. Malthus úgy vélte, hogy a
népességszám bővül, amíg a bérek meghaladják a létfenntartás szintjét; a létminimum alatti bérek pedig nagymértékű
halandósághoz és a lélekszám csökkenéséhez vezetnek. A népesség stabil egyensúlya csak a létminimumoknak megfelelő
bérek mellett alakulhat ki. Meglátása szerint a dolgozó osztályok durva, igénytelen és rövid életre vannak kárhoztatva.
 Gazdasági növekedés tőkefelhalmozással: A neoklasszikus növekedési modell: Malthus alaposan melléfogott
előrejelzésével, mert nem ismerte fel, hogy a technológiai újítás és a tőkeberuházás legyőzheti a csökkenő hozadék
törvényét. A föld nem vált a termelést behatároló tényezővé. Az első ipari forradalommal elterjedt a gőzenergiával hajtott
gépek, amelyek megsokszorozták a termelést.--> gyárak jöttek létre  rengeteg munkalehetőség. A második ipari
forradalom telefon, gépkocsi. A tőkefelhalmozás és az új technológiák váltak a gazdasági fejlődés meghatározó
tényezőivé. Újabb forradalom számítástechnika, szoftverek és a mesterséges intelligencia további térhódítása. Ha meg
akarjuk érteni, milyen módon hat a tőkefelhalmozás és a technológiai változás a gazdaságra, a gazdasági növekedés
neoklasszikus modelljéhez kell fordulnunk.

14
 Közgazdaságtan 2.
Robert Solow, a MIT professzora dolgozta ki ezt a modellt, akit épen ezért és a gazdasági növekedés elméletéhez való
további hozzájárulásáért tüntettek ki közgazdászi Nobel-díjjal 1987-ben.
Alapvető feltevés: A neoklasszikus növekedési modellben a gazdaság egyetlen homogén terméket állít elő, két inputtal,
tőkével és munkával. A malthusi elemzéssel szemben a munkamennyiség növekedését állandónak tekintjük. Feltesszük
továbbá, hogy kompetitív feltételek uralkodnak, és mindenkor megvalósul a teljes foglalkoztatás, így tehát a potenciális
kibocsátás növekedését elemezhetjük modellel.

- tőkeintenzitás növekedése, technológia változás hatása, a technológia haladás jellemzői

 A tőkeintenzitás növekedéséről beszélünk, ha a tőkeállomány gyorsabban nő, mint a munkáslétszám. A tőkeintenzitás
növekedése változatlan technológia mellett emeli az egy munkásra jutó kibocsátást, am unka határtermékét és a
reálbéreket; csökkenti viszont a tőke hozadékát és ennek következtében a hozamrátáját is.
 Az egy munkásra jutó kibocsátás és a reálbér előbb-utóbb stabilizálódik technológiai változás hiányában. Ez az
egyensúlyi helyzet kétségkívül jóval kedvezőbb, mint a létminimumok szintjére lesüllyedő bérek malthusi jóslata. A
neoklasszikus növekedési modell hosszú távú egyensúlya azonban világossá teszi, hogy az életszínvonal növekedése
végül is megáll, ha a gazdasági növekedés csak tőkefelhalmozással, a meglévő termelési módszereket alkalmazó gyárak
szaporításával megy végbe.
 A technológia fejlődése növeli az adott ráfordítással elérthető kibocsátást, ezért döntő tényező a nemzetek
gyarapodásának. Az új növekedéselmélet a technikai haladást előidéző folyamatok feltárására törekszik. Ez az irányzat
hangsúlyozza, hogy a technológiai változás a gazdaság kibocsátása, amely súlyos piaci kudarcokkal küszködik, hiszen a
technológia költségesen előállítható, viszont olcsón lemásolható közjószág. A kormányzatok mind határozottabban
erősítik az új technológiák kifejlesztőinek szellemi tulajdonjogait.
 A technológiai haladás forrásaira összpontosítanak újabban a gazdasági növekedés kutatói. Ezt a kutatási irányzatot
olykor új növekedéselméletnek vagy az „endogén technológiai változás elméletének” is nevezik. Megpróbálja feltárni
azokat a folyamatokat, amelyekben a technológiai fejlődés különböző útjaira terelik a gazdaságot a magánszektorok piaci
erői, a gazdaságpolitikai döntések és az eltérő intézményrendszerek. Fontos tudatosítani, hogy a technológiai haladás
valójában a gazdasági rendszer kibocsátása.
A technológiai ismeretek másik nem szokványos vonása, hogy egyszerre nagyon sokan használhatják őket, anélkül, hogy
ezzel csökkenne a mennyiségük.
A piaci kudarcok az alapkutatások esetében lehetnek, a legnagyobbak  itt fontos szerepet kell játszania az állami
segítségnek. A kormányok mind több figyelmet szentelnek a szellemi tulajdonjogoknak.

- neomalthusianizmus, gazdasági növekedés a fejlődő országokban, gazdasági fejlődési elméletek

(elmaradottsági hipotézis, iparosítás, állam szerepe, nyitott gazdaság)
 A növekedés határai és a neomalthusianizmus: Neomalthusiánus próféciák is felütik újra és újra, mivel a növekedés
ellenfelei és a környezetvédők közül sokan azt hangoztatják, hogy természeti erőforrásaink végessége és a környezeti
korlátok behatárolják a gazdasági növekedést. A neomalthusiánusok előrejelzései még sötétebbek voltak, mint magának
Malthusnak a jóslatai:
 Egyre fenyegetőbb veszélynek tűnt a fejlődő országok népességének gyors szaporodása
 A globális felmelegedés előlépett napjaink fő problémái közé, mert a fosszilis fűtőanyagok elégetése felmelegíti
a légkört.
 Csökken az erdőállomány
 A mezőgazdaságot talajerózió fenyegeti
 Az óceánok elsavasodnak
A növekedés pesszimistái az állítják, hogy a környezetünk véges terhelhetősége korlátozza majd a növekedést.
Van azonban kulcsfontosságú különbség is a két érvelés között: A korábbi elemzés a piacra vitt tényezőkre, illetve
javakra vonatkozott, a földre, az élelmiszerre és az olajra. Sok mai aggodalom viszont az externáliákkal és
közjavakkal kapcsolatos.
 A fejlődő országok legfontosabb megkülönböztető vonása az alacsony egy főre eső jövedelmük. = rossz egészségi
állapot, piaci és kormányzati intézmények gyengék, alacsony átlagéletkor, alultápláltság, írni-olvasni nem tudás aránya
nagy.

15
 Közgazdaságtan 2.
 A fejlődő országok között nagy eltérések figyelhetők meg:
 legszegényebb országok: Kongó, Etiópia, Libéria
 gyorsan gyarapodó ország: Szlovénia, Szingapúr, Dél-Korea
 Az elmaradottsági hipotézis: A fejlődő országok napjainkban is meríthetnek a fejlettebb országok tőkéjéből,
szaktudásából és technológiájából. Alexander Gerschenkron hipotézise szerint a viszonylagos elmaradottság segítheti a
fejlődést.
 Iparosítás: A városi környezetben élők csaknem kétszeresét keresik s vidéki lakossághoz képest. Az is tény, hogy a
jómódú nemzetek az iparban és a szolgáltatásokban folytatják a gazdasági tevékenységük zömét. Számos ország úgy
gondolja, hogy az iparosítás a jólét oka, nem pedig következménye.
 Állami kontra piac: Sok fejlődő ország kultúrája nem kedvez a piacok működésének
 Növekedés és nyitottság: Ha szilárdan elkötelezett a nyitottság iránt a kereskedelemmel és a külföldi beruházásokkal
kapcsolatban, ezzel elősegítheti, hogy az ország gyorsan átvegye a világviszonylatban legjobb megoldásokat a különböző
szektorokban.

- fejlődési modellek (ázsiai modell, szocializmus, Marx elmélete, tervutasításos modell)

 Ázsiai modellek:
 Ázsia Tigrisei: sikeres fejlődési stratégiák, gyors gazdasági növekedés Dél-Koreában, Szingapúrban és Tajvanon 
elképesztő ütemben fejlődött.
 Egy világbanki tanulmányozás elemezte a különböző régiók gazdaságpolitikáit, hogy mutatnak- e általánosítható
szabályszerűségeket. A legfontosabbak: Beruházási ráták, makrogazdasági alapok és külső orientáció
 Kína felemelkedése: A fejlődés egyik legnagyobb meglepetése szovjet típusú tervgazdálkodási rendszer 1949 után,
majd centralizáció hatotta át 1966-1969 között. Mau CeTung halála után rájöttek, hogy gazdasági reformra van szükség a
kommunista párt túléléséhez. Drámai intézkedés „speciális gazdasági övezeteket” jelöltek ki a gazdasági fejlődés
felgyorsításához. A kínai gazdaság fejlődését világszerte élénk érdeklődéssel kisérik.
 Szocializmus: A legtöbb szocialista politikában megfigyelhető néhány közös mozzanat: A termelőeszközök állami
tulajdona, tervezés, jövedelem-újraelosztás, békés és demokratikus evolúció.  kimentek a divatból
 Bukott modell a tervutasításos gazdaságírányítás  Szovjetunió A politkiai döntéshozók határozták meg a kibocsátás
összetevőinek fő arányait a szovjet tipusú utasításos gazdaságban
 Marx azt állította, hogy a termékek értékét a beléjük fektetett munka határozza meg: a közvetlen munkaráfordítás és a
tőkeberendezésekben testet öltő munka közvetett felhasználása együttesen.

16
 Közgazdaságtan 2.

8. Nemzetközi pénzügyi rendszer, valutaárfolyamok

- nemzetközi fizetési mérleg és részei (folyó fizetési mérleg, kereskedelmi deficit és

többlet, pénzügyi mérleg, gazdag kölcsönkérők paradoxona)
 A nemzetközi gazdaságtanban az országos nemzetközi fizetési mérlege a legfontosabb kimutatás. E mérleg felöleli a
külfölddel kapcsolatos összes gazdasági műveletet. Két fő része a folyó fizetési mérleg és a pénzügyi mérleg.
 A folyó fizetési mérleg a termékek és szolgáltatások ki- és beáramlását foglalja magában a transzferekkel együtt.
 A pénzügyi mérleg pedig a pénzügyi eszközök és kötelezettségek megvásárlását és eladását összesíti.
 A múltban sok szerző a kereskedelmi mérlegre összpontosította figyelmét, amely az áruimportot és –exportot
tartalmazza.
 A kereskedelmi deficit valójában azt tükrözi, hogy a hazai beruházások meghaladják a hazai megtakarításokat. Gyakran
keletkezik külkereskedelmi deficitje egy országnak az alacsony hazai megtakarítási ráta miatt. Külkereskedelmi hiány
azért is kialakulhat, mert az ország kecsegtető hazai beruházási lehetőségekkel rendelkezik. A kereskedelmi többlet
ellentétes esete akkor fordulhat elő, ha egy ország nem képes a nagy belföldi megtakarításait produktív módon
felhasználni a szűkös hazai beruházási lehetőségek miatt.
 Gazdag kölcsönkérők paradoxona: A 19. század folyamán az Egyesült Államok többet importáltak az exportjánál. 
tőkefelhalmozás
- valutapiac, valutaárfolyam (árfolyam meghatározásának ábrázolása, kínálat, kereslet hatása,
egyensúlyi árfolyam, leértékelődés, felértékelődés)
 A külkereskedelemben különböző országok valutáit használják. A valutaárfolyam az egyik valuta ára egy másik
valutában kifejezve. A valutaárfolyam a valutapiacon alakul ki, ezen a piacon folyik a különféle pénznemek adásvétele.
 A valutaárfolyam az egyik valuta ára egy másik valutában kifejezve. Az árfolyamot (e) úgy határozzuk meg, mint a
hazai valuta egységéért megvásárolható idegen valuta mennyiségét.
 Az ár az egyensúlyi árfolyamon állapodik meg. A valuta kínálatának és keresletének egyensúlya határozza meg a
külföldi valuta árfolyamát. A valutapiac 110 yen/dollár piaci árfolyamnál, vagyis E pontban kerül egyensúlyba; az
árfolyam innen már nem emelkedik vagy süllyed tovább.
 Amikor esik az ország pénznemének értéke egy másik ország valutájához viszonyítva, azt mondjuk, hogy a hazai
pénznem leértékelődik, a külföldi valuta pedig felértékelődik. Ha az ország hivatalos valutaárfolyamát csökkentik, ezt
úgy fejezzük ki, hogy leértékelik a valutát. A hivatalos valutaárfolyam emelését pedig felértékelésnek nevezzük.

- nemzetközi pénzügyi rendszer fogalma, jelentősége

 Mi a nemzetközi pénzügyi rendszer? E kifejezés azokra az intézményekre utal, amelyek keretében végrehajtják a
nemzetközi tranzakciókkal kapcsolatos fizetési műveleteket. A nemzetközi pénzügyi rendszerben kiemelkedően fontos a
valutaárfolyamok meghatározásának mechanizmusa, s annak módja, ahogy kormányzatok befolyásolhatják az
árfolyamok alakulását.

17
 Közgazdaságtan 2.

-árfolyamrendszerek (rögzített árfolyam, Hume féle alkalmazkodási mechanizmus, rugalmas

árfolyamok, irányított árfolyamok, valutapiaci intervenció)
 Rögzített árfolyamok: a klasszikus aranystandard: Az egyik véglet a rögzített árfolyamrendszer, ebben a kormányzat
határozza meg a pontos átváltási arányt, amelyen a dollárt pezóra, yenre vagy más valutára váltják. Történelmileg a
legfontosabb rögzített árfolyamrendszer az aranystandrad volt, amelyet 1717 és 1933 között működtettek kisebb
megszakításokkal.
 Hume nagylépéses aranyáramlási mechanizmusának eredményeképpen növekszik az aranyat veszítő ország folyó fizetési
mérlegelésének egyenlege, az aranyat megszerző országé pedig csökken. Végül is helyreáll a nemzetközi kereskedelem és
fizetések egyensúlya a nemzeti árszínvonalak új aránya mellett, amely már nettó aranyáramlás nélkül egyenlíti ki a
kereskedelmet és a nemzetközi hitelezést. Ez az egyensúly stabil, nem szükséges hozzá vámok vagy más kormányzati
intézkedések.
 Néhány nagyobb országon belül irányított, ám rugalmas árfolyamok vannak pl . Kanada. E rendszerben a kormányzat adja-
veszi saját valuátját, hogy csökkentse a napi árfolyam-ingadozás mértékét. Időnként egyirányú, tartósabb beavatkozásra is sort
keríthet, hogy ezzel egy megfelelőbbnek vélt szint felé terelje az árfolyamot.
 A nemzetközi pénzügyi rendszerben a nagyobb országok ma többnyire rugalmas árfolyamot tartanak fenn = gyakran hívják
ezt lebegő árfolyamnak. Ebben a rendszerben az árfolyamok a piaci kínálat és kereslet alakulását követik.
 A valuta intervenció azt jelenti, hogy a központi bank a külföldi valuták adásvételével befolyásolja az árfolyamokat

- nemzetközi pénzügyi intézmények, Bretton Woods-i rendszer

 A Nemzetközi Valutaalap: A Bretton Woods-i rendszer szerves részeként hozták létre a Nemzetközi Valutalapot, amely még
ma is igazgatja a nemzetközi pénzügyi rendszert, és a központi bankok központi bankjaként működik. A tagországok saját
valutájukkal hitelt nyújtanak az IMF számára; az IMF azután továbbhitelezi ezeket az alapokat, hogy megsegítse a fizetési
mérleg nehézségekkel küzdő országokat. Az IMF fő funkciója, hogy átmeneti hiteleket nyújtson a fizetési mérleg
problémákkal vagy spekulatív pénzügyi támadásokkal szembenéző országoknak.
 A Világbank: A második világháború után létrehozott másik nemzetközi pénzügyi intézmény a Vilgábank. A Nak tőkéjét a
gazdag országok jegyezték, gazdasági súlyuk arányában. A Bank hosszú lejáratú, alacsony kamatozású hiteleket nyújt az
országoknak olyan beruházási programokhoz, amelyek gazdaságilag megalapozottak ugyan, de nem jutnak magánforrásokhoz.
E hosszú lejáratú hitelek felhasználásával áruk és szolgáltatások áramlanak a fejlett országokból a fejlődő országokba.
 A Bretton Woods-i rendszer: A 2. vh. után a kormányzatok elhatározták, hogy egy rugalmasabb rendszerrel váltja fel az
aranystandardot. Létrehozzák a Bretton Woods-i rendszert, amelynek keretében rögzítették a valutaárfolyamokat. A rendszer
újítása volt, hogy az árfolyamok rögzítették ugyan, de azok kiigazíthatóak voltak. Ha egy valuta megfelelő vagy
„fundamentális” értéke túl messze került a hivatalos árfolyamtól, akkor a paritást ki lehetett igazítani.

18
 Közgazdaságtan 2.

9. Munkapiac, munkanélküliség

- munkakereslet és meghatározó tényezői

 Határtermelékenységbeli különbségek: Az általános bérszínvonal vizsgálatát a munkakeresletre ható tényezők
áttekintésével kezdjük. Egy termelési tényező kereslete a saját határtermelékenységét tükrözi. A munkaráfordítás
mennyisége és a kibocsátás nagysága összefüggésben áll egymással, a technológia adott szintje és a többi input rögzített
felhasználása mellett.
 A munkakereslet azt határozza meg, hogyan alakul a munka határtermelékenysége a nemzeti kibocsátás előállítása során.

- munkakínálat és meghatározó tényezői (munkaidő: helyettesítés és jövedelmi hatás, gazdasági

aktivitás, bevándorlás)
 A munkakínálat a népesség által felkínált munkaórák száma, ennyit dolgozna pénzkereső tevékenység keretei között. A
munkakínálat három kulcsfontosságú összetevője az egy munkásra jutó munkaidő, az aktivitási ráta és a bevándorlás.
 Egyes munkavállalók rugalmas munkaidőben dolgoznak ugyan, a legtöbb amerikai azonban 35-40 órát dolgozik egy héten,
s nemigen van lehetősége munkaidejének csökkentésére vagy növelésére.
 Tegyük fel, hogy a bérek emelkednek.
 Képzelje magát egy dolgozó helyébe, akinek épp magasabb órabért adnak, s szabadon megválaszthatja a ledolgozott óráit.
Két erő húzza ilyenkor ellenkező irányba. Egyik oldal fellép ilyenkor a helyettesítési hatás. A fogyasztók jellemző
magatartása, mely szerint fogyasztanak a relatíve olcsóbbá váló jószágból, és kevesebbet fogyasztanak a relatíve
megdráguló cikkből. Az árváltozás helyettesítési hatásából ered a kereseti görbe negatív meredeksége.
 A helyettesítési hatással ellentétben azonban a jövedelmi hatás. A magasabb bére ugyanis megnöveli a jövedelmét. A
nagyobb jövedelméből több terméket és szolgáltatást vásárolna, ráadásul több szabadidőt szeretne.
 Gazdasági aktivitás: Az elmúlt évtizedekben a nők igen nagy számban áramlottak be a munkapiacra. A nők aktivitási
rátája 34 %-ról 60%-ra emelkedett 1950-től napjainkig.
 Bevándorlás: A bevándorlásnak mindig is nagy szerepe volt a munkakínálat alakulásában az Egyesült Államokban. A
legális bevándorlást komplikált kvótarendszer szabályozza; előnyben részesíti a szakképzett munkavállalókat és
családjukat, valamint amerikai állampolgárok és letelepedettek közeli hozzátartozóit.

- bérkülönbségek (eltérő munkafeltételek, munka minősége, kivételes személyek, szegmentált piacok)

 A bérek óriási eltérést mutatnak a gyakorlatban. Az átlagbér éppoly nehéz megragadni, mint az átlagembert.
 Mi a magyarázata az ilyen bérkülönbségeknek? Nézzük először a tökéletesen versengő munkapiacokat, ahol nagyszámú
munkás és munkaadó tevékenykedik, s közülük senki sem képes érzékelhetően befolyásolni a bérszínvonalat.
 Egyetlen munkaadó sem fizetne többet azonos munkáért, azonos felkészültségű személynek. Ez azt jelenti, hogy rá kell
mutatnunk a munkakörök eltérése, az emberek sokféleségére vagy a munkapiacokon tapasztalható tökéletlen versenyre
az ágazatok, illetve munkavállalók közötti tartós bérkülönbségek magyarázatában.
 A kompenzációs bérkülönbségek arra szolgálnak, hogy ellensúlyozzák a különböző munkakörök vonzerejében
meglévő relatív különbségeket, amelyek nem a javadalmazással kapcsolatosak.
 Munka minősége: a szemetesek jóval kevesebbet keresnek, mint egy ügyvéd, az ügyvéd munka presztízse jóval
magasabb, ráadásul sokkal kellemesebb munkafeltételek között végezhető  valamint több tudást is igényel
 Kivételes személyek: A hírnév csillagos égig emeli a szerencse fiainak jövedelmét. Ezek a különleges tehetséges
emberek olyan sajátos képességekkel rendelkeznek, amelyeket magasra értékelnek napjaink gazdaságában. pl.
közgazdász
 Szegmentált piacok: A munkapiacok nem versengő csoportokra szegmentálódnak. A munka valójában nem egységes
termelési tényező, hanem számos különféle, bár egymással rokon termelési tényező együttese.

19
 Közgazdaságtan 2.

- szakszervezetek gazdasági szerepe és hatása (bérek és munkanélküliség)

 A szakszervezeteknek kétségkívül van piaci befolyása, esetenként még monopolizálni is képesek a munkapiaci kínálat
egy részét.
 A szakszervezetben folytatott alkuban kötik meg a kollektív szerződéseket, amelyek rendelkeznek arról, ki tölthet be
különböző munkaköröket, mennyi legyen a dolgozók fizetése, és milyenek legyenek a foglalkoztatási szabályok.
 A kollektív tárgyalások keretei között határozzák meg a szakszervezeti tagok béreit és kiegészítő juttatásait. Ez a
munkaadók és munkavállalók képviselői közötti alkufolyamat, azzal a céllal, hogy megállapodjanak a foglalkoztatás
kölcsönösen elfogadható feltételeiben. (gazdasági csomag, foglalkoztatási szabályok)
 Amikor a befolyásos szakszervezetek mesterségesen feltornásszák a reálbéreket, akkor munkapiaci túlkínálat alakul ki, s
ezt klasszikus munkanélküliségnek nevezik.

- diszkrimináció fogalma és tipikus formái (kizárás, diszkriminációs hajlam, statisztikai

diszkrimináció)
 A faji, etnikai és nemi diszkrimináció végigkísérte az emberi társadalmak története.
 Ha gazdasági különbségek e szempontból érdektelen személyes jellemzőkből fakadnak, mint például nemi hovatartozás,
szexuális érdeklődés vagy a vallás, akkor ezt diszkriminációnak nevezzük. A diszkrimináció két tipikus formában
nyilvánulhat meg:
 másként kezelik az embereket személyes jellemzőik alapján
 olyan eljárásokat alkalmaznak, melyek „hátrányosak” bizonyos csoportra
 Kizárás: A diszkrimináció legsúlyosabb formája, ha kizárnak bizonyos csoportokat egyes foglalkozási ágakból vagy
lakóhelyekről. pl.feketék
 Diszkriminációs hajlam: A kizárásra alapozott hajlam még mindig nyitva hagyja a kérdést, miért nem kerüli meg a
törvényeket vagy szakít a szokásokkal néhány profitmaximalizáló vállalat, hogy alámenhessen a konkurensei árainak.-->
Becker szerint azért mert „diszkriminációs hajlamot” mutatnak a vállalatok vagy a vevőik. pl. nem alkalmaznak
négereket
 A statisztikai diszkrimináció csoportjuk sztereotip tulajdonságait húzza rá az egyénekre, de emellett még az
érdekeltségüket is csökkenti, hogy beruházzanak iskolázottságuk és képzettségük emelésébe, s ezáltal tovább erősítheti
az eredeti sztereotípiát.

- aggregált kínálati görbe rövid távon és hosszú távon, meghatározó tényezői

 Az aggregált kínálati görbe másként viselkedik különböző időtávokon.
 Rövid távon a vállalatok a termelés és az árak emelésével reagálnak a magasabb keresletre a rugalmatlan
költségtényezők miatt.
 Hosszú távon, amikor a költségek teljes mértékben kiigazodnak, a kereslet növekedésére már csak a magasabb árak
formájában érkezik válasz.
 Míg a rövid távú AS görbe pozitív meredekségű, addig a hosszú távú AS görbe függőleges, mert elegendő idő áll
rendelkezésre, hogy minden költség és ár teljes mértékben alkalmazkodjon.

- munkanélküliség mérése (munkaerő állomány, munkanélküliségi ráta)

 A felmérések mindig négy csoportra osztja a tizenhat éves és az annál idősebb népességet:
1. foglalkoztatottak  munkahelyük van, de pillanatnyilag nem dolgoznak
2. munkanélküliek nem rendelkeznek munkával
3. munkaerő-állományon kívüliek  háztartásban tevékenykedők, nyugdíjasok, munkaképtelenek, munkakerülők
4. munkaerő-állománya: Ide (a gazdaságilag aktívak) számítanak mindazok, akik foglalkoztatottak vagy
munkanélküliek.
 A munkahellyel rendelkezők a foglalkoztatottak; a munkanélküliek azok az állástalanok, akik munkát keresnek; a többi
állástalan pedig, aki nem keres munkát, munkaerő-állományon kívülinek számít. A munkanélküliségi ráta a
munkanélküliek száma osztva a teljes munkaerő-állománnyal.

20
 Közgazdaságtan 2.

- munkanélküliség hatásai (gazdasági hatások, társadalmi hatások, Okun törvénye)

 Gazdasági hatások: Ha a munkanélküliségi ráta emelkedik, akkor a gazdaság igazából elherdálja azokat a termékeket és
szolgáltatásokat, amelyeket a munkanélküliek megtudtak volna teremetni.
 A magas munkanélküliségből származó gazdasági veszteségek a modern gazdaságok legnagyobb veszteségei közé
tartoznak.
 Társadalmi hatások: A munkanélküliség emberi és lelki terhet jelentenek.
 Okun törvénye szerint a munkanélküliségi ráta körülbelül 1 százalékponttal növekszik, ha a GDP 2 százalékkal
visszaesik a potenciális GDP-hez képest. Okun törvénye megragadja az árupiac lés munkaiac alapvető kapcsolatát. Leírja
a reál GDP rövid távú mozgása és a munkanélküliség változása közti összefüggést.

- munkanélküliség közgazdasági magyarázata (egyensúlyi munkanélküliség és típusai, nem egyensúlyi

munkanélküliség és típusai)
 A közgazdászok megkülönböztetik az egyensúlyi és a nem egyensúlyi munkanélküliséget.
 Egyensúlyi munkanélküliség esetén az emberek önként válnak munkanélkülivé, például állásváltoztatás közben, vagy
mert átlépnek az inaktívak táborából a munkaerő-állományba, illetve onnan vissza. Ezt súrlódásos vagy frikciós
munkanélküliségnek nevezzük.
 Nem egyensúlyi munkanélküliség akkor lép fel, ha nem működik megfelelően a munkapiac vagy a gazdaság egésze, s
ezért a képzett munkások egy része nem tud elhelyezkedni, bár szeretne a fennálló bérek mellett. A nem egyensúlyi
munkanélküliség két típusa a strukturális és konjunkturális munkanélküliség. Strukturális okokból válnak
munkanélkülivé azok a dolgozók, akik hanyatló régióban vagy ágazatokban tevékenykednek,amelyek tartós munkapiaci
egyensúlytalanság vagy a magas reálbérek miatt jutnak ebbe az állapotba. A konjunkturális munkanélküliséget viszont a
tömeges elbocsátások okozzák, amikor a gazdaság egésze visszaeséstől szenved.

- munkapiaci kérdések (kik, mennyi ideig, hogyan válnak munkanélkülivé)

 A munkanélküliségi statisztikák alapos tanulmányozásával felfigyelhetünk néhány szabályszerűségre:
1. A recessziók a munkavállalók minden csoportját sújtják, a képzetlenektől kezdve a legmagasabb képzettségű és
iskolázottságú dolgozókig.
2. Az amerikai munkanélküliek nagy hányada rövid ideig van állás nélkül. A munkanélküliség átlagod időtartama
azonban erőteljesen megnyúlik a mély és tartós recessziók idején.
3. A munkanélküliség számottevő hányada a munkaerő egyszerű mozgásának tudható be a vizsgált évek
többségében. Másként szólva súrlódásos okokra vezethető vissza, ahogy az emberek például az első
munkahelyüket keresik, vagy rövidebb-hosszabb távollét után visszatérnek a munkaerő-állományba. Csak a
recessziók idején kerülnek többségbe az elbocsátottak a munkanélkülieken belül.
4. Az európai és amerikai munkanélküliségi rátát közti különbség az európai munkapiacok merevségéből és a
monetáris szabályozás eltérő hatékonyságából ered.

21
 Közgazdaságtan 2.

10. Infláció
- infláció (fogalma, történeti kialakulása)
 Inflációról beszélünk az általános árszínvonal emelkedése esetén. Napjainkban árindexek segítségével mérjük az
inflációt; az árindex több ezer termék árának súlyozott átlaga.
 A fogyasztói árindex (CPI) a fogyasztási cikkek és a szolgáltatások piaci kosarának árát mutatja ugyanannak a
jószágkosárnak egy kiválasztott bázisévben mért árához képest. A GDP-deflátor a GDP összes különböző
komponensének árváltozását mutatja. Az inflációs ráta az árszínvonal százalékos változása.
 Az infláció legalább olyan idős, mint a piacgazdaság

- infláció fajtái (kúszó, vágtató, hiper, várt, nem várt)

 Az infláció három fajtája: Van enyhe és súlyosabb
 Kúszó infláció: Ha az ára lassan és előre látható módon emelkednek, akkor beszélünk kúszó inflációról. Ezt egy
számjegyű éves infláció rátaként is meghatározhatjuk.
 Vágtató infláció: Az évente két vagy három számjegyű -20,100,200 százalékos- inflációt vágtató inflációnak vagy
„nagyobb magas inflációnak” nevezzük. A vágtató infláció viszonylag gyakori jelenség, főként gyenge kormányzatú,
háború vagy forradalom sújtotta országokban. pl. Chile
 Hiperinfláció: A gazdaságok szemmel láthatóan túlélik a vágtató inflációt, a harmadik és legszörnyűbb betegség, a
hiperinfláció azonban torkon ragadja őket. Semmi jóra sincs kilátás a gazdaságnak, ha az árak évente több millió vagy
billió százalékkal növekednek.
 Várt és nem várt infláció: Az infláció elemzésében fontos megkülönböztetni, hogy előre látják-e vagy sem a gazdasági
szereplők az árak emelkedését.

- infláció gazdasági hatásai (újraelosztás, torzító hatásai, optimális inflációs ráta)

 A központi bankok egyöntetűen eltökéltek az infláció visszaszorítására. Emberek szemében az infláció elsőszámú
közellenség. Eltérő ütemben növekednek a különféle árak és bérek infláció idején; vagyis megváltoznak a relatív árak.
Az infláció hatásai közül kettőt kifejezetten az árarányok eltolódásaira lehet visszavezetni: a jövedelmek és a vagyon
folyamatos újraelosztása a különböző csoportok között; Torzulások lépnek fel a különféle termékek relatív áraiban és
kibocsátásában, sőt olykor a gazdaság egészének kibocsátásban és foglalkoztatásában is.
 Optimális inflációs ráta: Az egyik iskola elmélete azt állítja, hogy a gazdaságpolitikának az abszolút stabil árakat,
vagyis a zérus inflációt kellene megcéloznia. Sok makrogazdász elismeri ugyan, hogy a zérus infláció értelmes
célkitűzése lehet egy ideális gazdaságban, de hozzáteszi, hogy a valóságban nem súrlódásmentes rendszerben élünk.
Valamint még komolyabb ellenvetés a zérus inflációval szemben, hogy a gazdaságok könnyebben beleeshetnének a
likviditási csapdába.

- modern inflációs elméletek (keresleti infláció, kínálati infláció, stagfláció, Phillips-görbe, NAIRU)
 Az inflációnak nagy tehetetlenségi ereje van a modern gazdaságban. Az emberek kialakítják az inflációs várakozásaikat,
a várt inflációs ráta pedig beépül a munkaszerződésekbe és a többi megállapodásba. A várt inflációs ráta rendszerint
fennmarad, amíg el nem téríti egy sokk felfelé vagy lefelé.
 Keresleti infláció lép fel, ha az aggregált kereslet gyorsabban nő a gazdasági termelőképességnél, z ezzel felfelé húzza
az árakat, hogy kiegyenlíthessék az aggregált kínálatot és keresletet.
 Kínálati inflációnak nevezzük az emelkedő költségekből fakadó inflációt magas munkanélküliség és az alacsony
kapacitáskihasználás időszakában. Ez a stagfláció gazdaságpolitikai dilemmájához vezethet, amikor a kibocsátás
csökken az infláció gyorsulásával egy időben.
 Állandósult (stacionárius) inflációról beszélünk, ha az AS és AD görbék folyamatosan, azonos ütemben mozognak
felfelé.
 Az infláció megértését segítő legfontosabb makroökonómiai eszköz a Phillips-görbe. Ez a görbe a munkanélküliségi ráta
és az inflációs ráta közötti összefüggést ragadja meg. Alapgondolata szerint a magas kibocsátás és alacsony
munkanélküliség idején rendszerint gyorsabban emelkednek a bérek és az árak.
 A nem gyorsuló infláció melletti munkanélküliségi ráta (NAIRU) az a munkanélküliségi arány, amelyik mellett
konstans maradhat az inflációs ráta. A NAIRU elérésével éppen egyensúlyba kerülnek a bér-, illetve árinflációt gyorsító
és fékező erők, így nem lép fel tendencia az infláció megváltozására. A NAIRU a munkanélküliségnek az a
legalacsonyabb aránya, amely fenntartható inflációs nyomás erősödése nélkül.

22
 Közgazdaságtan 2.

- antiinflációs politikák (áldozati ráta, hitelesség, munkanélküliséget csökkentő politikák)

 A dezinflációs politikához kapcsolódó veszteséget áldozati rátának nevezzük. Pontosabban fogalmazva az áldozati ráta
az infláció egy százalékpontos tartós csökkenéséhez szükséges kumulált kibocsátási veszteség, egy év GDP-jének
százalékában kifejezve.
 Az antiinflációs politika egyik legfontosabb kérdése, hogy hiteles-e a gazdaságpolitika. Sok közgazdász szerint túl
pesszimisták a Phillips-görbére alapozott számítások. A kétkedők szerint a hiteles és nyilvánosan meghirdetett
gazdaságpolitika lehetővé tenné az antiinflációs politika számára, hogy kisebb munkanélküliséggel és kibocsátási
veszteséggel mérsékelje az inflációt. De sok közgazdász kételkedik abban,. hogy a hitelesség jelentősen csökkenthetné a
dezinfláció kibocsátásban mért költségeit.
 A munkanélküliséget csökkentő politikák:
A piaci szolgáltatások javítása.
A továbbképzési programok fejlesztése
A munkavállalás ellenösztönzőinek kiiktatása

23
 Közgazdaságtan 2.

11.Államadósság
- államadósság fogalma (költségvetési többlet, hiány, egyensúly, nettó és bruttó adósság)
 Az államadósság az állam által korábban felvett és még nem törlesztett hitelek kumulált összege; a forgalomban lévő
államkötvények teljes pénzértéke.
 A költségvetés a kormányzat tervezett kiadásait, valamint az adókból várhatóan befolyó bevételeit összesíti adott évre.
 A költségvetési többlet (szufficit) esetén az összes adós és egyéb bevétel meghaladja a kormányzati kiadásokat adott
évre.
 Költségvetési hiány (deficit) pedig akkor alakul ki, ha a kiadások felülmúlják a bevételeket.
 Ha a bevételek és kiadások megegyeznek, akkor létrejön a költségvetési egyensúly.
 Fontos megkülönböztetni az összes adósságok a nettó adósságtól. A nettó adósság, másképpen fogalmazva
magánszektorok felé fennálló adósság, nem tartalmazza az állami intézmények és alapok egymással szembeni tartozásait.
Nettó adósság esetén nem állami szervezetek a hitelezők. A bruttó adósság egyenlő a nettó adósság és a kormányzati
szervek, elsősorban társadalombiztosítási vagyonkezelő alap tulajdonában lévő kötvényállomány összegével.

- költségvetési politika (fogalma, költségvetési deficit típusai)

 Költségvetési politikán (fiskális politikán) az adók és közkiadások meghatározását értjük, amellyel tompítható a
konjunktúraciklusok kilengései, elő lehet mozdítani a növekedést és a magas szintű foglalkoztatottságot, meg lehet
szabadítani a gazdaságot a gyors és ingadozó inflációtól.
 Az államadósság és a deficit gazdaságtana: Egyesek szerint a nagy deficitek súlyos terheket raknak a jövő nemzedékek
számára, mások szerint viszont kevés a bizonyíték arra, hogy a hiány komolyabban befolyásolná a kamatlábakat vagy a
beruházásokat. Egy harmadik csoport pedig azt emeli ki, hogy a deficit kedvező hatással van a gazdaságra recessziós
időszakban. Hogyan teremthetünk rendet az ellentétes nézőpontok között? Egyrészt kerülnünk kell a szokásos
feltételezést, hogy a költségvetési hiány azért rossz, mert hátrányosabb helyzetbe hozza a magánadósokat. Másrészt
viszont reális képet kell alkotunk a nagy költségvetési hiánnyal járó tényleges problémákról és az alacsonyabb
államadósság előnyeiről.

- költségvetési hiány rövid távú és hosszú távú hatásai, államadósság hatása (hatékonysági veszteség,
tőke kiszorító hatás, növekedés
 A rövid táv olyan helyzetre utal a makroökonómiában, amikor nem jön létre feltétlenül a teljes foglalkoztatás, vagyis a
tényleges kibocsátás eltérhet a potenciális kibocsátástól. Ez a keynesi multipikátor-modell világa.
 A hosszú táv teljes foglalkoztatás megvalósulását feltételezi, amikor a tényleges kibocsátás megegyezik a potenciális
kibocsátással. Ez a gazdasági növekedés elemzésének világa.
 Az adók okozta hatékony veszteségek: Belső adósság esetén kamatot kell fizetni a kötvénytulajdonosoknak, ezért
adókat vetnek ki. De még ha minden adózó teljes egészében visszakapná is az általa befizetett adót kamat formájában,
akkor sem lehetne elkerülni az ösztönzők torzulását, amely minden adó kiküszöbölhetetlen velejárója.
 A tőke kiszorítása: A tetemes államadósság talán legsúlyosabb következménye, hogy háttérbe szorítja a tőkét az ország
magánvagyonának állományában. Ez lassítja a gazdasági növekedést, és így elmarad a lehetőségektől az életszínvonal
jövőbeli emelkedése.
 A következő megállapítást tehetjük tehát a nagymértékű államadósság gazdasági növekedésre gyakorolt hosszú távú
hatásáról. Ez az adósság tendenciájában csökkenti a potenciális kibocsátás növekedés ütemét, mivel magántőkét szorít ki,
fokozza az adók által okozott hatékonyságvesztést, ráadásul a fogyasztást még az is csökkenti, hogy meg kell fizetni a
külföldi hitelek kamatait.

24
 Közgazdaságtan 2.

- új elméleti irányzatok a makroökonómiában

 A klasszikus közgazdaságtan a Say-törvényre épül, amely szerint „a kínálat megteremti a maga keresletét”. A klasszikus
irányzat modern szóhasználattal élve abból indul ki, hogy a rugalmas bérek és árak gyorsan megszüntetnek mindenfajta
túlkínálatot vagy túlkeresletet, és így helyreállítják a teljes foglalkoztatást. A klasszikus rendszerben a makrogazdasági
politikának nem lehet szerepe a reálgazdaság stabilitásában, az árszínvonal mozgását viszont befolyásolhatja.
 Az újklasszikus makroökonómia úgy véli, hogy a várakozások racionálisak; az árak és bérek rugalmasak, s a
munkanélküliség nagyrészt önkéntes jellegű. A gazdaságpolitika hatástalanságának tétele szerint az előre jelezhető
kormányzati beavatkozásokkal nem lehet befolyásolni a reálkibocsátást és munkanélküliséget. Az üzleti ciklus
reálelmélete a kínálat oldali technológia sokkokban és munkakínálat változásaiban véli felfedezni a konjunkturális
ingadozások mozgatóit.
 Hogyan értékeljük az újklasszikus irányzat hozzájárulását a rövid távú makrogazdasági folyamatok magyarázatához? Az
újklasszikus megközelítés helyesen feltételezi, hogy a gazdaságot jövőbe tekintő fogyasztók és befektetők népesítik be. E
gazdasági szereplők reagálnak a gazdaságpolitikai lépésekre, gyakran előre számolnak velük, és így megváltoztatják a
gazdaság működését. Ez a tanulság különösen fontos a pénzügyi piacokon, ahol a reakciók és a várakozások gyakran
váltanak ki drámai hatásokat.

25