Pénzügypolitika:

Fiskális politika, monetáris politika

Bodó Johanna

GAZDASÁGPOLITIKA

A gazdaságpolitika nem más, mint makrogazdasági fogalom, mely felöleli az állam gazdasági
állásfoglalását, céljait, stratégiáját és értékrendjét. Az értékrend és politika kéz a kézben járnak:
meghatározója, hogy egy kormány mit gondol saját funkciójáról a gazdaságban (Csath, 2018:4).

Összességében elmondható, hogy gazdaságpolitikával kell megoldani mindazt, ami nem

lehetséges a piacgazdaság számára (egészségügy fejlesztése, oktatás korszerűsítése,
munkanélküliség csökkentése). Elsődleges szándék a jólét megalapozása és fenntartása.

A gazdaságpolitikán keresztül a kormányok meghatározzák egy adott időre célokat, elveket és

szervezési módszereket, amik szükségesek a kijelölt irány követéséhez. Résztvevői általában az
állami szervek, a jogokkal felruházott felügyelőszervek, az érdekképviseletek (pl.
szakszervezetek) illetve a nemzetközi intézmények.

Alapvetően két gazdaságpolitikai eszközt különböztetünk meg: fiskális- és monetáris politikát.

Ezeknek együttes célja, hogy megvalósítsák és fenntartsák a gazdasági stabilitást
(Lentner,2016:22).

FISKÁLIS POLITIKA

A fiskális politika azon része a gazdaságpolitikának, mely legfőbb funkciója az állam

jövedelmeinek centralizálása és újraelosztása. Hozzá kapcsolódik a költségvetés, mely
szabályozza, az adó mértékét, hogy mennyi bevételhez férnek hozzá a szociálisan kiszolgáltatott
helyzetben lévők, illetve, hogy milyen pénzügyi keret áll az állami intézmények rendelkezésére,
hogy azok elláthassák feladataikat (Lentner, 2016:151).
A közszükségletek fedezéséhez szükséges anyagi eszközök beszerzése, kezelése és felhasználása
különös állami tevékenységet kíván, amelyet állami pénzügyeknek, helyesebben
államháztartásnak nevezünk.

A fiskális politika a költségvetési bevételi (adók, járulékok, az állam vállalkozói tevékenységéből

származó jövedelmek stb.) és kiadási tételein, a költségvetési egyenlegen, valamint az
államadósság kezelésén keresztül befolyásolja a gazdasági folyamatokat (Novák, 2019).

Hogyan befolyásolja a gazdaságot?

A fiskális politikának több eszköze is van, melyekkel befolyásolni tudja a gazdaságot. Egyrészről
adókat vethet ki, melyet minden jövedelemmel rendelkező gazdasági szereplőnek fizetnie kell az
állam felé. Másfelől az ebből származó bevételből finanszírozza feladatait: közszolgáltatásokat lát
el, törleszti az államadósságot és transzfereket fizet (pl. egészség- és társadalombiztosítás). Végül
pedig szabályozással kezeli az externáliákat. A pozitív külső hatásokkal járó termékekből
jellemzően az optimálisnál kevesebb jön létre, így az állam igyekszik ösztönözni ezeket (oktatás),
míg a negatív externáliák esetében az állam arra törekszik, hogy visszaszorítsa azokat szabályozás
vagy adózás által ilyen például a dohányzás, környezetszennyezés (Mankiw, 2011:273).

MONETÁRIS POLITIKA

A monetáris politika, elsősorban a kamatlábak szabályozásán keresztül gyakorolja hatását a

gazdaságra. Így igyekszik befolyásolni az alanyok gazdasági megtakarítását, fogyasztását,
beruházási döntéseit, emellett célja az infláció alacsonyan tartása (Novák, 2019:4). A nemzeti
jegybankok feladata az árstabilitás megteremtés és fenntartása. A jegybank szabályozza a
forgalomba kerülő pénz mennyiségét jegybanki alapkamattal, nyílt piaci műveletekkel és kötelező
tartalékával.

A monetáris politika legfontosabb szereplője a nemzeti bank, aki a pénzkibocsájtás kizárólagos

jogával rendelkezik, felügyeli a bankok működését és csak a kereskedelmi bankokkal áll
kapcsolatban, természetes személyekkel nem. Fontos azt is kiemelni, hogy a nemzeti bankok a
kormánytól független intézmények, a döntéshozó testületének, az Igazgatótanácsnak a tagjait a
törvényhozó testület, vagyis Parlament nevesíti, 5 évre (Mankiw, 2011).
Hogyan befolyásolja a gazdaságot?

Amennyiben a nemzeti bank megemeli a tartalékrátát, csökkenti a pénzsokszorozó értékét, a

kereskedelmi bankok kevesebb pénzt termelhetnek és csökken a pénzmennyiség. Ha nemzeti bank
csökkenti a tartalékrátát ellentétes folyamat megy végbe. A nyílt piaci műveletek esetén, hogyha
a kereskedelmi bankok eladják értékpapírjaikat a nemzeti banknak, jegybankpénzt kapnak és újabb
hiteleket tudnak nyújtani a háztartásoknak, vállalatoknak. A forgalomban lévő pénz megnő. Ha
nemzeti bank értékpapírjait a kereskedelmi bankok vásárolják meg, akkor a pénzáramlás
megfordul, a hitelezés és a forgalomban lévő pénzmennyiség is csökken. A jegybanki alapkamat
a kereskedelmi bankok, a nemzeti banknál elhelyezett bizonyos meghatározott betétei után fizetett
kamat. Abban az esetben, ha ez magas a kereskedelmi bankok szívesen tartják ott a pénzüket és
drágábban hiteleznek. A magas kamat visszafogja a pénzkínálatot és a fizetőképes keresletet, ez
pedig megállíthatja az emelkedő árakat. Ha alacsony a jegybanki alapkamat, fordított folyamat
meg végbe, ami élénkíti a gazdaságot (Mankiw, 2011:510-518).

Amennyiben a jegybank a pénzmennyiség bővítésére irányuló műveleteket végez, azt expanzív

monetáris politikának nevezzük, míg a restriktív monetáris politika a pénzmennyiség csökkentését
feltételezi (Novák, 2019:5).

A monetáris politika kiemelt része továbbá a devizapolitika, amely az árfolyampolitikát, a

gazdaság devizatartalékainak kezelését és általában a devizaműveleteket szabályozza (Novák,
2019). A deviza jelentése nem más, mint külföldi számlapénz, ez lehet külföldi pénznemben
történő követelés, tartozás is. Megjelenési formája pedig lehet csekk, váltó, folyószámla-
követelés.

Hasonlóságok és különbségek

Mind a fiskális-, mind a monetáris politika célja az egészséges gazdaság megóvása. Noha
különböző eszközökkel dolgoznak végsősoron mindkettő feladata, hogy más- más eszközökkel
fenntartsa a biztonságos gazdaságot.

Különbség ott fedezhető fel, hogy míg a fiskális politikán keresztül a kormányzatok
gazdaságpolitikai döntéseire utalunk és elsősorban az állami költségvetéssel dolgozik
(meghatározza a közkiadásokat, felel az egészségügyért, oktatásért, stb). Addig a monetáris
politika célja, hogy stabilan tartsa a vásárolt áruk és szolgáltatások árát. Legfontosabb feladata,
hogy az infláció alacsony, stabil és kiszámítható maradjon.

Különbségnek tudható az is be, hogy míg a fiskális politikát a kormány határozza meg, addig a
monetáris politikával egy teljesen másik önálló szerv, a Nemzeti Bank foglalkozik.

ROMÁNIA ÉS MAGYARORSZÁG FISKÁLIS POLITIKÁJA

Az elmúlt időszak gyökeresen eltér az eddig megszokottól gazdaságpolitikai téren is. Mindkét
ország számára feladat volt a járvány negatív következményeit lecsökkenteni.

Matolcsy és Palotai 2002 és 2016 között három szakaszra osztja fel Magyarország
gazdaságpolitikai jellemzőit. Az első szakaszban (2002-2009). Ezt az időszakot a szerzők fiskális
dominanciával jellemzik: hiányzott a két gazdaságpolitikai összhang, a monetáris politika
tehetetlen volt, nem beszélhetünk felelősségteljes költségvetési politikáról. A munkajövedelemre
kiszabott magas adókulcs és a szabályozatlan szociális rendszer eredményeképpen
Magyarországon csökkent a foglalkoztatott lakosság. Ez és további tényezők (pl. devizahitelek)
végül költségvetési hiányhoz és – a nem megfelelő monetáris politika hiányában- magas
inflációhoz vezetett. A második részben fiskális politikai fordultról és a költségvetés
konszolidációjáról beszélünk (2010-2013). Az új kormány igyekezett fordítani az addigi
gazdaságpolitikán, megszűnt az addigi fiskális dominancia és egyre inkább megerősödött a
monetáris politika. Ez nem az egyik vagy másik felülkerekedését jelentette, hanem azt, hogy
megjelent az összhang a két gazdaságpolitikai ág között. Átalakították az adószerkezetet, mely a
jövedelem típusú adók felől elmozdult a forgalmi típusú adók irányába. A harmadik szakaszban
(2016-2020) megfelelő együttműködés lép fel a monetáris- és fiskális politika között (Matolcsy &
Palotai, 2016)

Ennek az időszaknak a járványhelyzet vetett véget, hiszen ez az új állapot sok változást megkívánt.
Magyarország a járvány és annak gazdasági hatásainak megfékezése érdekében két alapot (Járvány
Elleni Védekezési Alap, Gazdaságvédelmi Alap). Ezek finanszírozása elsősorban a
költségvetésből átcsoportosított erőforrásokból jöhetett létre, másfelől az újonnan kivetett
adókból.

Nagy Márton a miniszterelnök gazdaságpolitikai főtanácsadója szerint a járványhelyzet miatt

Magyarországon jelenleg a fiskális politika dominál a monetáris fellett: a költségvetés aktív és
ösztönző, de addig a monetáris politika passzív, igyekszik alacsony kamatokkal segíteni a fiskális
politikát. Szerinte nem elég szigorú a monetáris politika, aminek hosszú távon stagfláció lehet a
veszélye (hosszú ideig tartó infláció).

A jelenlegi román fiskális politikája követi az Európai Unió tagállamainak mintáját, mind a
közvetett adók, mind a társadalombiztosítási hozzájárulások esetében. Ugyanakkor a közvetlen
adókból származó jövedelem aránya elmarad az Unióban jegyzett minimumtól. Figyelembe véve
a jövedelem és nyereség viszonylag alacsony egységes adókulcsát is, Románia adóparadicsomként
jelenik meg a többi tagállamhoz képest (Mitrică, 2006).

Găvaz Adelina Georgina szerint a románi fiskális politika 5 elven alapul. Az első ilyen az adóügyi
intézkedések semlegességere vonatkozik, valamit arra, hogy egyenlő feltételek teremtődjenek a
befektetők számára. A második ilyen az adózás biztonsága, mely nem mást jelent, mint olyan
egyértelmű jogi normák kidolgozását, amik nem vezetnek önkényes értelmezésekhez. A harmadik
elv, az adózási méltányosságra vonatkozik: annak biztosítása, hogy az egyes adózók adóterheit a
járulékalapon állapítsák meg, azaz jövedelmének vagy vagyonának nagysága szerint. A negyedik
alapelv szerint a hatékony adózás hasonló szintű költségvetési bevételt biztosít egy pénzügyi évtől
kezdve az adók, illetékek és járulékok hatékonyságának megőrzésével a gazdasági ciklus fázisai,
mind a gazdasági fejlődés, mind a válság időszakaiban. Az ötödik, az adózás kiszámíthatóságát
foglalja magába, kifejezi az adók és hozzájárulások stabilitását. Ez nem mást jelent, mint hogy,
legalább egy évig nem emelhetnek vagy vezethetnek be új adót, illetéket és kötelező járulékot
(Găvaz, 2016).
Bálint Csaba szakértő szerint a támogató román fiskális politikának köszönhetően a gazdaság 2017
környékén elérte a csúcsát. Ekkor számos adókedvezmény, gyors béremelkedés volt jellemző,
azonban ma már nincs keret ekkora lazításokat meghozni az elért 3%-os hiányküszöb miatt.

Az Európai Unióhoz való csatlakozás óta, valóban példátlan gazdasági fejlődést mutat. Noha a
2008-as gazdasági világválság nyomott hagyott (munkahelyek megszűnése, fizetések csökkenése,
export csökkenése, stb). Ezt Románia a fiskális politikáján keresztül igyekezett mérsékelni, célja
a költségvetési egyensúly helyreállítása. Persze amennyiben rossz fiskális politikai eszközöket
használunk, ronthatjuk az ország gazdaságát. Maria Daniela- Silvestru és Elena Aldea szerint a
gazdasági fellendűlés idején Románia nem megfelelő intézkedéseket hozott, az állami kasszába
befolyó pénzt nem alkalmasan használta fel (az adócsökkentés, tisztségviselők fizetésemelése,
segélyek emelése stb) (Silvestru-Aldea, 2014).

BIBLIÓGRÁFIA:

Csath, Magdolna: Gazdaságpolitika, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, 2018

Eugen Mitrică - Politica fiscală a României în perspectiva aderării la U.E., Economie teoretică şi
aplicată, Nr. 3 (498), Ed. Economică, pp. 111 -114, 2006

Găvaz, Adelina: Politica fiscală a României, Academia de Studii Economice, Facultatii de

Finante, Asigurari, Banci si Burse de Valori, 2016

Lentner, Csaba: Közpénzügyi menedzsment, Dialóg Campus, 2017

Magyarország Kormánya: Magyarország konvergencia programja 2020-2024, 2020

Mankiw, Gregory: A közgazdaságtan alapjai, Osiris Kiadó, 2011

Matolcsy György & Palotai Dániel: A fiskális és a monetáris politika kölcsönhatása

Magyarországon az elmúlt másfél évtizedben, Hitelintézeti Szemle, 15. évf. 2. szám, 2016

Novák, Zsuzsanna: Monetáris politika, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem

Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar, 2019

Silvestru, Maria- Daniela & Aldea, Elena: ,,Politică fiscală și creșterea economică în România”,
2014, Ecostudent, Nr. 4/ 2014, pp. 40- 45