A FELELŐSSÉG

Bodó Johanna

Nem véletlen, hogy az órán is beszélt felelősség kérdését számtalan film feldolgozza, hiszen ez a
téma amellett, hogy érdekes, már-már kényes is, érdekeket és értékeket állít szembe. Minél több
felelőssége van valakinek, általában annál jelentősebb helyzetekben kell döntenie. De melyik a
helyes döntés? Egyszerre bármelyik és egyik sem, ez nézőponttól függ (mik az érdekeim?).

A közigazgatás és felelősség szoros kapcsolatban áll egymással, hiszen egy (ideális) demokratikus
rendszerben az állampolgárok megbíznak az általuk választott vezetőkben, képviselőkben, akik
pedig felelősségteljes döntéseket hoznak, figyelnek az általuk képviselt csoport érdekeire. Ilyenkor
nehéz szituációkba kerülhetnek a megválasztott képviselők, hiszen nagyon vékony lesz a határ
magánszemély és a betöltött funkció között: lehet, hogy tisztviselőként olyan döntést kell
meghoznia valakinek, amely a magánéletben hátrányosan érinti őt vagy nem egyezik értékeivel.
Éppen emiatt nem elég, ha egy vezetői pozícióban képzett legyen valaki, értékei is számítanak,
hiszen ezek a biztosítékok arra, hogy a megfelelő érdekek szerint hoz döntéseket (akár a saját,
személyes érdekeit mellőzve).

Különösen azok a döntéseket nehéz meghozni, melyek rövid távon veszteséggel járnak és a hosszú
távú pozitív hozadékuk pedig bizonytalan. Ez magyarázza azt is, hogy számos területen miért
késnek a reformok: amennyiben az újítások nem érik el a várt eredményeket senki sem akarja
vállalni a felelősséget. Romániában a gyakori kormányváltások azt eredményezik, hogy a
hatalmon lévőkön nincs nyomás, így a hangsúlyos átalakítások késnek vagy teljesen elmaradnak,
nincs érdembeli felelősségtudatuk a magas pozíciót betöltőknek.

Az állam számtalan meghatározó területért kezeskedik (pl. oktatás, egészségügy, védelem,

gazdaság, szociális teendők, stb.) és gyakran érezzük, úgy, hogy nem teljesít megfelelően. Ilyenkor
jelenik meg a közösségi felelősségvállalás (adománygyűjtési akciók, kalákák, stb.), mely
biztonságérzetet nyújt az egyén számára és megosztja azt a felelősséget, amelyet az egyén egyedül
nem tudna vállalni (pl. ha valakinek leég a háza az ő dolga lenne, hogy újraépítse, de lehet, hogy
erre az anyagi források hiányában nem képes). Tehát a közösségi felelősségvállalással lefedhetőek
azok a területek, amelyekkel az állami- vagy a magán szervezetek csak részlegesen vagy egyáltalán
nem tudnak foglalkozni.
Összességében elmondhatjuk, hogy minél fentebb lép valaki egy ranglétrán, valószínűleg annál
több felelőssége is lesz. Bizonyos eszközökkel (pl. pénz) megpróbálhatjuk ösztönözni arra, hogy
olyan döntéseket hozzon, amelyeket kívánatosak, amennyiben az egyén értékei nem felelnek meg
az elvártnak, akkor a közérdek háttérbe szorul.