VI.

Témakör: A nemzetgazdaság ágazati rendszere 2023

1. A nemzetgazdaság fogalma és ágazati rendszere
Nemzetgazdaságnak nevezzük egy ország földrajzi nemzeti határain belüli gazdasági
életének egészét, az országban zajló gazdasági események és intézmények összességét.

A gazdaságban a munkamegosztás eredményeként sokféle tevékenység folyik, amelyek

rendszerezésére szolgál az úgynevezett TEÁOR (Tevékenységek Egységes Ágazati
Osztályozási Rendszere [1998]).

Az ágazati Osztályozás rendszerbe sorolását hazánkban a KSH végzi (Központi Statisztikai

Hivatal).

Gazdasági tevékenységek lehetnek:

o főtevékenység: ez határozza meg az osztályba sorolást, a cég bevételének

legnagyobb része származik ebből.
o másodlagos tevékenység: a bevételek kisebb része származhat belőle.
o kisegítő tevékenység: ezek a tevékenységek a vállalkozás fő- vagy másodlagos
tevékenységének ellátásához járulnak hozzá.
TEÁOR szintjei:
o 1. szint: nemzetgazdasági ágak: az ABC nagybetűivel jelölik, pl.: P – oktatás.
o 2. szint: az ágazatok: kétszámjegyű kóddal jelölik, pl.: 85 – oktatás.
o 3. szint: az alágazatok: a harmadik számjeggyel jelölik, pl.85.3 középfokú oktatás.
o 4. szint: szakágazatok: negyedik számjeggyel jelölik, pl. 85.32 szakmai középfokú
oktatás.
A nemzetgazdaság jellegének megállapításához gyakran használják a földrajztudomány
csoportosítását.
 Elsődleges (primer) kitermelő szektor:azok a termelő tevékenységek tartoznak
ide, amelyek közvetlen kapcsolatban vannak a természettel, pl.: bányászat,
földművelés, állattenyésztés.
 Másodlagos (szekunder) feldolgozó szektor:ebbe tartozik minden olyan
tevékenység, amely a természetből származó alapanyagokat feldolgozza, és
fogyasztásra alkalmassá teszi, pl. textil ipar, gépgyártás.
 Harmadlagos (tercier) szektor: a szolgáltatásokat nyújtó tevékenységeket foglalja
magába pl. szállítás, raktározás, javítás, közlekedés, kereskedelem, egészségügy stb.
 Negyedleges (kvaterner) szektor: a kutatás+fejlesztés+innováció (K+F+I)
tevékenységet és az információval kapcsolatos szolgáltatásokat sorolják ide.

2. A makroökonómiai modell
Makroökonómia fogalma: Olyan tudomány, amely a gazdasági folyamatokat összgazdasági
szinten vizsgálja. Összevont gazdasági mutatók segítségével elemzi a gazdasági folyamatokat,
pl. GDP, inflációs ráta, munkanélküliségi ráta stb..
Módszerei:
 aggregálás (összevonás): a makroökonómia összevonja a gazdasági szereplőket
szektorokká (háztartás, vállalat, állam és külföld szektor). A javakat egyetlen
termékhalmazzá vonja össze, amit összkibocsátásnak nevezzük. Jele: Q.
1
  Modellezés: a makroökonómia 2,3 és 4 szektoros modellt alkalmaz, ezek a modellek a
gazdaságok jellemzőit elemzik.
Gazdasági szektor fogalma: Azoknak a gazdasági szereplőknek az összessége, amelyeknek
hasonlóak a céljaik, erőforrásaik, korlátozó tényezői és azonos gazdasági döntéseket hoznak.

Gazdasági szektorok fajtái

A, Háztartás szektor
Mindazon gazdasági szereplők összessége,akik a javak végső fogyasztói, céljuk a
szükségletek kielégítése, jövedelmük a termelési tényezőkből származik, pl. munkabér,
földjáradék, kamat, osztalék, profit. A fogyasztási javak piacán jelennek meg, mint vevők,
megtakarításaikat pedig a tőkepiacon kínálják fel.
B, Vállalat szektor
Mindazon gazdasági szereplők összessége,akik a javakat megtermelik. Céljuk a
profitmaximalizálása, a termeléshez felhasználják az erőforrásokat ( L,A, K, E, I). Bevételük
a javak eladásából származik.
A háztartás és a vállalat szektor együttvéve a magánszektor.

C, Állam szektor
Az állam különböző szervezeteinek az összessége, pl.: kormányzati szervek,
önkormányzatok, közoktatási intézmények, kórházak, rendőrség. Az állam célja a társadalmi
jólét és biztonság, stabilitás biztosítása és a gazdasági élet kereteinek megteremtése. Az állam
szektor legfőbb jövedelme az adókból származik. Adó:Közvetlen ellenszolgáltatás nélküli
jövedelemátengedés, amelyet az állam kényszer útján hajt be. Ezekből finanszírozza a
közjavakat, illetve segélyeket, támogatásokat nyújthat a magánszektoroknak. Ezeket nevezzük
transzfereknek.
D, Külföld szektor
Az adott ország külgazdasági kapcsolatainak szereplőit jelenti, akik tartósan kapcsolatban
vannak a hazai gazdasággal. Külföld szektor egyrészt árukat vásárol a hazai gazdaságtól
(export), másrészt árukat ad el a hazai gazdaságnak (import), valamint tőkeáramlás is folyik
az egyes gazdaságok között (tőkekivitel, tőke behozatal).
Szektorok

Háztartás Vállalat Állam Külföld

Magánszektor
2 szektoros gazdasági modell: Háztartás+Vállalat

3 szektoros modell-> zárt gazdaság Háztartás + Vállalat + Állam

4 szektoros modell -> nyitott gazdaság (Háztartás + Vállalat + Állam + Külföld)

A kétszektoros gazdasági modellben azt feltételezzük, hogy csak két szereplő között
zajlanak a gazdasági folyamatok. A vállalat szektor megtermeli a javakat, a háztartás szektor
felhasználja a szükségletei kielégítésére, a jövedelméből fogyasztási cikkeket vásárol.
A háromszektoros modellt a zárt gazdaság modelljének is nevezik, mivel azt feltételezzük,
hogy a gazdaságnak nincsenek külföldi kapcsolatai. Ebben a modellben az állam is fontos
gazdasági szerepet játszik. A kormányzati vásárlásokkal javakat vásárol a vállalat
szektortól. Legfontosabb bevétele az adókból származik, és segélyeket támogatásokat nyújt a
2
magánszektornak, amelyeket transzfereknek nevezünk. Ezek az állam kiadásai, egyoldalú
jövedelemátengedés, amelyért cserébe nem kell szolgáltatást nyújtani, pl. családi pótlék.
A négyszektoros modell a nyitott gazdaság modellje, amelyben a külföld szektor is
hozzájárul a hazai gazdaság jövedelméhez az export és az import révén.

3. Gazdasági folyamatok a makroökonómia modellben

Gazdasági folyamat alatt az egy év alatt megtermelt javak termelésével és felhasználásával
illetve a jövedelmek keletkezésével és elosztásával kapcsolatos áru és pénzmozgásokat értjük.

 Reálfolyamat: a javakkal kapcsolatos folyamatok, pl.: termelés, elosztás, csere és

fogyasztás
 Jövedelmi folyamatok: a reálfolyamatok ellenértékeként áramló pénzmozgást értjük
alatta, jövedelmek keletkezését, elosztását és felhasználását.

4. Makrogazdaság jövedelme
Kibocsátás (termelés, output):A makrogazdaságban egy bizonyos időszak, általában 1 év
alatt létrehozott termékek és szolgáltatások összessége. ( jele: Q)
A megtermelt javak egy részét végső fogyasztásra termelik, más részét felhasználják további
termeléshez. Ezek az un. közbülső termékek vagy más néven termelő felhasználás (termelő
fogyasztás). Ha ezek értékét kivonjuk a kibocsátásból, akkor megkapjuk a hozzáadott értéket
(új érték).
Makrojövedelem alatt a realizált, vagyis értékesített kibocsátást értjük adott évben egy
adott gazdaságban. (A makroökonómiában általában a GDP-t értjük makrojövedelem alatt.)
A gazdaság makrojövedelme többféle módon kiszámítható.
 Összkibocsátás és a termelő fogyasztás különbsége.
 Az összes elsődleges jövedelem összege.
 A háztartások fogyasztási javakra, a vállalatok beruházási javakra, az állam
kormányzati vásárlásokra költött jövedelme, valamint a külföld hozzájárulása a
gazdasághoz, vagyis az export és import különbsége.

5. A makrogazdaság piacai
Árupiac: ezen a piacon történik a termékek és szolgáltatások cseréje. A makrogazdasági
modellben ezen a piacon a háztartások fogyasztási- a vállalatok beruházási javakat
vásárolnak, és az állam és a külföld szektor is megjelenik vevőként.
Pénzpiac: ez a piac a pénzkereslet és pénzkínálat találkozási helye. A pénzkereslet az a
pénzmennyiség, amelyet a gazdasági szereplők tartani kívánnak. A pénzkínálat a gazdaságba
kerülő pénz mennyisége.
Tőkepiac: a hosszú lejáratú pénzeszközök (tartós hitelek) adásvételének színtere. A vállalat
szektornak a beruházásokhoz tőkére van szüksége, a háztartások pedig a megtakarításaikat
fektetik be ezen a piacon.
Munkapiac: a munkakereslet és munkakínálat színtere. Munkaerő iránti kereslete a vállalat
szektornak van, mivel a termeléshez munkaerőre van szüksége. A kínálatot a háztartás szektor
biztosítja.

3
 6. A nemzetgazdaság teljesítménykategóriái
A makrogazdasági folyamatok elemzéséhez nélkülözhetetlen a jövedelmek meghatározása és
összesítése. Magyarországon a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) végzi.
A jövedelmek rendszerezésére több módszer alakult ki:
o MPS (Material Product System)
 Anyagi Javak Rendszere
 1930-as évek: Szovjetunió, szocialista országok
o SNA (System of National Accounts)
 Nemzeti számlarendszer
 Az ENSZ Nemzeti számlarendszere
 1953-ban hozták létre, a rendszerváltás után a volt szocialista országok is
átvették.
o ESA (European System of Accounts)
 Európai számlarendszer
 1995-ben hozták létre – (EU)
 ez a rendszer harmonizál az SNA-val, de tovább tagolja a mutatóit
6. Az SNA rendszere
Az SNA mutatók azt fejezik ki:
 mennyi elsődleges jövedelmet termelnek egy adott országban (hazai mutatók),
 mennyi elsődleges jövedelmet termel egy nemzet (nemzeti mutatók),
 mennyi egy nemzet rendelkezésére álló jövedelme.
SNA kiinduló pontja a Gross Output = Bruttó kibocsátás GO
Egy adott év alatt létrehozott termékek és szolgáltatások összessége piaci árakon összegezve.
Termelő felhasználás (termelő fogyasztás) CF
A bruttó kibocsátás jövedelemhalmozódást tartalmaz, ezért ki kell vonni belőle a termelő
felhasználás értékét (CF): azoknak a termékeknek és szolgáltatásoknak az értékét, amelyeket a
termeléshez felhasználnak, vagyis közbülső termékek. Így kapjuk meg az új értéket vagy más
néven a hozzáadott értéket, amelyet a GDP, nettó értéken az NDP fejez ki.
a) GDP ( Gross Domestic Product) = Bruttó hazai temék
Egy adott gazdaságban (egy ország területén) 1 év alatt előállított és végső felhasználásra
kerülő termékek és szolgáltatások összessége illetve az ebből származó összes bruttó
jövedelem.
Kiszámítása: GDP= GO-CF
GDP három megközelítése :
a) A termelési oldalról az adott időszakban adott gazdaságban megtermelt és végső
felhasználásra kerülő termékek és szolgáltatások összessége, vagyis a hozzáadott értékek
összege. A bruttó kibocsátás és a termelő fogyasztás különbsége GDP= GO-CF.
b) Kiadási oldalról (felhasználás szempontjából nézve) a fogyasztási és beruházási kereslet,
a kormányzati vásárlások és a nettó export összege.
c) Jövedelemoldalról a gazdaságban keletkezett különböző tényezőjövedelmek (elsődleges
jövedelmek) és az amortizáció összessége (munkabér, járadékok, bérleti díjak, kamat,
osztalék, profit).

4
 b) NDP ( Net Domestic Product) = Nettó hazai termék
Egy adott gazdaságban 1 év alatt előállított és végső felhasználásra szolgáló termékek és
szolgáltatások összessége az amortizáció nélkül illetve az ezekből származó nettó
elsődlegesjövedelmek összessége.
Kiszámítása: NDP= GDP- amortizáció
Amortizáció: CA
A makroökonómia aggregálva, összevonva kezeli az úgynevezett amortizációs alapot, ami a
nagy értékű tőke javak (gépek, berendezések stb.) elhasználódásának egy évre jutó része
nemzetgazdasági szinten.

c) GNI ( Gross National Income) = Bruttó nemzeti jövedelem

Azt mutatja meg, hogy az adott gazdaság belföldi szereplői, vagyis állampolgárai az adott
évben mennyi bruttójövedelemhez jutottak az elsődleges jövedelemelosztás során.

Kiszámítása:
GNI=GDP+hazai gazdasági szereplők külföldi elsődleges jövedelme–külföldiek hazai
elsődleges jövedelme

d) NNI ( Net National Income) = Nettó nemzeti jövedelem

Azt mutatja meg, hogy az adott gazdaság állampolgárai az adott évben összesen mennyi nettó
jövedelemhez jutottak az elsődleges jövedelemelosztás után.
Kiszámítása: NNI = GNI – amortizáció
e) GNDI ( Gross National DisposableIncome) = Rendelkezésre álló bruttó nemzeti
jövedelem
Azt fejezi ki, hogy egy ország állampolgárai által adott évben mekkora a felhasználható bruttó
jövedelem összege.
Kiszámítása: GNDI = GNI + beáramló TR – kimenő TR
Transzfer (TR): olyan egyoldalú jövedelemátengedést értünk alatta, amelyet a hazai
gazdaság külföldről kap, vagy külföldre utal, pl. külföldről kapott segélyek.

f) NNDI ( Net National DisposableIncome) = Rendelkezésre álló nettó nemzeti

jövedelem
Az ország állampolgárai által az adott évben felhasználható nettó jövedelem összege.
Kiszámítása: NNDI = GNDI – amortizáció

Összefüggések az SNA mutatók között

Bruttó kibocsátás (GO)
– Termelő felhasználás (CF)
GDP (hozzáadott érték) NDP= GDP - CA
+ belföldiek külföldi elsődleges jövedelme Elsődleges jövedelemáramlás egyenlege
– külföldiek belföldi elsődleges jövedelme
GNI NNI = GNI -CA
+ bejövő TR Transzferáramlás egyenlege
– kimenő TR
GNDI NNDI= GNDI -CA

5
 Bruttó Nettó
mutatók mutatók

Hazai mutatók
Elsődleges jövedelmek GDP NDP
GNI NNI Nemzeti mutatók
Rendelkezésre álló GNDI NNDI
jövedelmek

A nemzetgazdasági teljesítménykategóriák nominál- és reálértéke

Az SNA alkalmaz nominális- és reálmutatókat is a gazdaság folyamatainak bemutatására
 nominál(is) mutatók (folyóáras mutatók): az adott év árain összesítik ugyanannak
az évnek a termelési mennyiségeit.
Képlete: ∑ P0 x Q0
 reálmutatók (változatlan áras mutatók): az adott év termelési mennyiségeit egy
korábbi év (bázis év) árain összegzik, ami lehet az előző év, de lehet korábbi is.
Képlete: ∑ P0 x Q1
Az SNA mutatók változását az úgynevezett indexek fejezik ki:

(árindex vagy GDP deflátor)

Árszínvonal: a különböző termékek és szolgáltatások árainak mennyiségekkel súlyozott

számtani átlaga.
Az árszínvonal változását fejezi ki egyik időszakról a másikra az árindex. (Ha a GDP-t
megtestesítő termékhalmaz árváltozását vesszük figyelembe, akkor ennek az árindexnek a
neve: GDP deflátor.)

6
7. Az infláció
Infláció fogalma: Az infláció az árszínvonal tartós, folyamatos, általános emelkedése,
amely egyben a pénz elértéktelenedését jelenti. Az infláció folyamat, fontos, hogy az
árszínvonal emelkedése tartós és általános legyen.
Az infláció befolyásolja a reálkamatláb alakulását, amelyet a következő képlet fejez ki:
Reálkamatláb = ((1+nominális kamatláb) / (1+inflációs ráta))-1
A köznapi életben a reálkamatláb jó közelítéssel becsülhető az alábbi módon is, de a pontos
átszámításhoz a fenti képletet kell használni:
Becsült reálkamatláb = Nominális kamatláb – inflációs ráta

Deflációnak az árszínvonal állandósult csökkenését nevezzük. Dezinfláció az infláció

növekedésének csökkenését jelenti.

Az infláció mértékét az árszínvonal változásának mértékével határozhatjuk meg. Az

árszínvonal meghatározásához a GDP deflátort (árindex) használjuk, ami a nominális és a
reálkibocsátás hányadosa.

Ezt fejezi ki az inflációs ráta: (P1-P0) /P0

Árszínvonal alatt a figyelembevett áruk súlyozott átlagárát értjük. Az árszínvonal

változását egyik időszakról a másikra egy viszonyszám fejezi ki, az áridex. Árindexeket
azonban különböző aggregátumok alapján is lehet számolni pl. fogyasztási javak, GDP-t
megtestesítő áruhalmaz, beruházási javak. Gyakran a fogyasztói árindexet (CPI Consumer
Price Index) használják az infláció alakulásának bemutatására, bár ez nem fedi teljesen az
inflációs ráta fogalmát.
Rejtett infláció: a volt szocialista országokban tapasztalt jelenség volt, amit az áruhiány
(hiánygazdaság) okozott. Bizonyos árukhoz csak a „fekete piacon” keresztül lehetett
hozzájutni, magasabb árért

Infláció fajtái / az árszínvonal változásásának mértéke alapján /

Kúszó / lassú / infláció
Az árszínvonal évente csak néhány százalékkal nő / ált. 10 % - nál kisebb, 1 számjegyű /.
Nincsenek hirtelen árszínvonal – változások, az áremelkedés mértéke stabil, kiszámíthatók a
gazdasági folyamatok. Kézben tartott inflációnak is nevezik. Nincs káros hatása a gazdaságra,
alig érzékelhető, mert a bérek követik. A gazdaság együtt él vele.
Vágtató infláció
Az árszínvonal növekedése évente 2 számjegyű. A drágulás folyamata felgyorsul. Az árak
hirtelen nőhetnek a gazdaságban, ezért kiszámíthatatlanná teszi a folyamatokat. A pénz
gyorsütemű elértéktelenedése miatt a gazdaság szereplői inkább tartós befektetésekben
tartják pénzüket: ingatlanokat, aranyat vásárolnak. Általában gazdasági visszaesést okoz.
Ha a gazdaságnak vannak még kihasználatlan kapacitásai, akkor még ilyen infláció mellett is
fejlődhet, mert megnő a kereslet a tartós fogyasztási cikkek, beruházási eszközök iránt és
mivel bővül a termelés, nő a jövedelem.
Hiperinfláció
Az inflációs ráta mértéke sok számjegyű. Az árszínvonal emelkedése felgyorsul, változását
már hetekben, esetleg napokban, órákban mérik. Lehetetlenné válik a gazdasági tisztánlátás.
7
Az ilyen mértékű infláció teljesen kiszámíthatatlan és kiegyensúlyozatlan az árszínvonal
emelkedése szempontjából. A hiperinfláció általában súlyos gazdasági válság, vagy teljes
gazdasági összeomlás jele. A pénz értéktelenné válása miatt közvetlen árucserék és ált.
külföldi valuták veszik át a szerepét. Ilyenkor pénz – és gazdasági reformra van már
szükség a helyzet kezeléséhez. Magyarországon hiperinfláció alakult ki mindkét világháború
után. (Inflációs világcsúcs 1945augusztus és 1946 július között 19800%-os volt az inflációs
ráta.)
Mindezekből kitűnik, hogy a kúszó infláció általában nem káros a gazdaságra, a vágtató
infláció már zavarja a működését, és oka lehet a gazdaság súlyos visszaesésének, a
hiperinfláció viszont a gazdaság teljes összeomlásának egyik jele.

Az infláció okai:
Infláció akkor alakul ki, amikor a makrokereslet nagyobb, mint a makrokínálat, túlkereslet
alakul ki összgazdasági szinten, aminek hatására az árak emelkednek.
Annak, hogy a makrokereslet meghaladja a makrokínálatot két oka lehet:

1. a kereslet nő a kínálathoz képest  keresleti infláció

2. a kínálat csökken a kereslethez képest  költséginfláció (kínálati infláció)
A keresleti infláció és kiváltó okai.
Keresleti infláció azért alakul ki, mert a makrokereslet elemei változatlan kínálat mellett
nőnek.
Ennek okai lehetnek:

a) A fogyasztás növekedése.
b) A beruházás növekedése (profitvárakozások javulnak).
c) A pénzmennyiség növekedése a gazdaságban (a kamatláb csökkenése) - ezt nevezzük
pénzinflációnak.
d) egyéb okok, pl. az adók csökkenése, támogatások és kormányzati vásárlások növekedése,
az export növekedése és az import csökkenése.
A kínálati infláció.
Kínálati-, vagy költséginflációról akkor beszélünk, ha a kínálat változatlan kereslet mellett
csökken. Ilyenkor a vállalati szféra költségei megnövekednek, ezért csökkenti a termelést,
vagyis csökken a makrokínálat.

A költség növekedésének okai:

a) Munkabérek emelkedése  bérinfláció

Ár-bér spirálnak nevezzük a pénzbér és az árszínvonal emelkedésének egymást erősítő
folyamatát.
b) Importált tőkejavak árának emelkedése
c) Egyéb okok pl.: a vállalatokat érintő adók növekedése.

Az inflációt a várakozások is nagy mértékben befolyásolják.

 A szakszervezetek magasabb béreket követelnek, mint amit az árszínvonal indokolttá tesz,

az ár-bér spirál felgyorsul.
8
 A fogyasztók esetleg újabb árszínvonal - emelkedésektől tartanak ezért nő a jövedelemtől
független fogyasztás.

Az infláció hatása a gazdaságra.

Az infláció hatása attól függ, hogy mennyire kiszámítható a mértéke és mennyire
kiegyensúlyozott, vagy kiegyensúlyozatlan. .A legsúlyosabb problémát a kiegyensúlyozatlan
és kiszámíthatatlan infláció okozza, mert ilyenkor a várt és a tényleges inflációs ütem eltér
egymástól. Hatása:
1) Jövedelem és vagyonátcsoportosítás megy végbe a gazdaságban.
 Ha a tényleges infláció nagyobb a vártnál, akkor azok járnak jól, akik hiteleket vettek fel,
ill. tartozásaik vannak, ill. akik vagyonukat nem pénzbe, hanem reálvagyontárgyakba
fektették pl. ékszerek, ingatlanok, ill. a rugalmas jövedelműek.
 Veszítenek az infláció hatására a hitelezők, ill. azok, akik pénzben tartották vagyonukat és
a munkavállalók, mert a reálbérek csökkennek, ill. a fix jövedelemből élők.
2) Hatékonyságvesztést okoz a gazdaságban.
Megnövekednek az infláció következtében a piaci költségek, mivel gyakrabban kell a
termékeket átárazni, új árlistákat, katalógusokat készíteni stb. Bizonytalanságot okoz a
gazdasági döntésekben, ennek következtében
 a nagyobb kockázat miatt csökken a termelés, gazdasági visszaesést okoz,
 az inflációs bizonytalanság zavarja az árak információtartalmát, a pénz nem tudja
betölteni a funkcióit,
 kiszámíthatatlanná teszi a pénzpiaci kamatok alakulását, ezért visszaesik a hitelpiac.
 Az inflációt szokták a szegények adójának is nevezni, mivel a szegényebbek jellemzően
nem rendelkeznek számottevő megtakarítással, így az árak hirtelen emelkedése
közvetlenül csökkenti a fogyasztásukat. Megtakarításaikat is jellemzően olyan formában
9
 tartják (pénzben, vagy fix kamatozású betétekben, esetleg értékpapírokban), ami a
megugró infláció hatására jelentősen veszít az értékéből, szemben a tehetősebbekkel, akik
a megtakarításaik egy részét általában részvényben, ingatlanban, esetleg műtárgyban
tartják.
Antiinflációs politika: célja az árszínvonal növekedésének megakadályozása, ill.
csökkentése.
Az inflációt úgy tudja az állam megfékezni, ha olyan eszközöket alkalmaz, amelyek ellentétes
irányba terelik a gazdaságot, mint az inflációt kiváltó okok.
Ha az inflációt a kereslet növekedése okozta, akkor a keresletet kell csökkenteni
költségvetési, vagy monetáris (pénzügyi eszközökkel).
- költségvetési eszközökkel: pl. az árak befagyasztásával lehetne fékezni az inflációs
folyamatokat, de ha az árszínvonal nem változik, viszont a nominálbérek nőnek, akkor a
reálbár is nő, ami a foglalkoztatottság csökkenéséhez vezet, ezáltal a kibocsátás
csökkenéséhez, vagyis gazdasági visszaeséshez. Ugyancsak költségvetési eszköz a
nominálbérek növekedésének fékezése, vagy a bérek befagyasztása pl. a közalkalmazotti
szférában, ami a fizetőképes kereslet csökkenését eredményezheti a fogyasztási javak
iránt, ezáltal csökken a makrokereslet. A kormányzati vásárlások, TR-ek csökkentése
ugyanilyen hatású.
- A restriktív monetáris politika a forgalomban levő pénz mennyiségének
csökkentésén keresztül csökkenti az összkeresletet, ezáltal ha az infláció főként keresleti
jellegű, akkor képes az árupiaci túlkeresletet csökkenteni, így az árszínvonal is csökken. A
gazdaságba kerülő pénz mennyiségét a kötelező tartalékráta emelésével, a refinanszírozási
kamatláb emelésével és értékpapírok eladásával tudja a központi bank csökkenteni. Ha az
inflációt más okozza, például a vállatok költségeinek emelkedése, akkor a monetáris
politika ezen nem tud javítani.
Rövidtávon a kereslet visszafogása az infláció csökkentésének lehetséges eszköze, de
megvannak a veszélyei, mert hosszú távon, ha csökken a termékek iránti kereslet, akkor
csökken a termelés, a kínálat is, vagyis a kibocsátás, ez pedig gazdasági visszaeséshez, a
munkanélküliség növekedéséhez vezet.

A kínálati inflációt a költségek csökkentésével lehet mérsékelni. A nominálbérek

csökkentése lehet ilyen eszköz, ami ellen viszont a szakszervezetek tiltakoznak.

A kormánynak szerepe van az inflációs várakozások letörésében is, pl. a jegybanki alapkamat,
az energiahordozók árának tervezett alakulása stb. befolyásolják a gazdasági szereplők
várakozásait.

Magyarországon a jegybank határozza meg az inflációnak azt a mértéket, amelynek elérését

reálisnak és kívánatosnak ítélik. Ez az ún. inflációs cél, melynek kijelölésére egyrészt azért
van szükség, hogy a középtávú inflációs várakozásokat egy konkrét mértékhez rögzítsék,
másrészt pedig tudatosítsák a gazdaság szereplőiben, hogy a jegybank részéről komoly
elköteleződés van ennek elérésére. Az inflációs cél előre kerül meghatározásra, jelenlegi
érvényes mértéke 3%.

10
Így alakult az infláció Magyarországon 1992 óta- HR Portál (hrportal.hu)

11
 8. A munkanélküliség
A Munkapiac állapotai
1. Munkapiaci egyensúly:
Munka kereslete megegyezik a munka kínálatával. Vagyis éppen annyi munkavállaló akar
munkát vállalni a kialakult reálbér mellett, mint amennyit a vállalati szektor alkalmazni akar.
A munkapiaci egyensúly esetén kialakuló reálbért nevezzük egyensúlyi reálbérnek.
2. Munkapiaci túlkínálat vagy munkanélküliség:
Ebben az esetben a reálbér magasabb az egyensúlyinál. Ezért a munka kínálata nagyobb a
munka keresleténél.
3. Munkapiaci túlkereslet vagy túlfoglalkoztatottság, munkaerőhiány:
Akkor alakul ki a munkapiacon, ha a reálbér alacsonyabb az egyensúlyinál. Ebben az esetben
a munkakereslet nagyobb, mint a munka kínálata.

Munkanélküliség típusai.
A munkanélküliség mást jelent az állam szempontjából, mást szakszervezeti és mást
közgazdasági szempontból. Az állam azokat tekinti munkanélkülinek, akik regisztráltatják
magát a munkaügyi központokban, vagyis segélyért folyamodnak. Ezeket nevezzük
regisztrált munkanélkülieknek. A szakszervezetek azokat is munkanélkülinek tekintik, akik
rövidített munkaidőben, korlátozottan foglalkoztatnak, mivel ez nem teremt létbiztonságot.

Közgazdasági szempontból a munkanélküliség a munkapiacnak olyan állapota, amikor

nagyobb a munkaerő kínálata, mint a kereslete, vagyis túlkínálat van munkaerőböl. Az
okokat 2 csoportba oszthatjuk:

1) Ha a munkanélküliségnek gazdasági oka van, vagyis a munka kereslete az oka, mert a

vállalati szféra (munkaadók) nem foglalkoztat annyi munkaerőt, ahányan munkát
vállalnának, akkor kényszerű munkanélküliségről beszélünk.
Ennek több oka lehet. Ezek alapján a kényszerű munkanélküliség típusai:

a.) Konjunktúrális munkanélküliségről beszélünk, amikor gazdasági visszaesés okoz

csökkenő munkakeresletet. Ezekben az esetekben az elégtelen árupiaci kereslet
okozza a munkanélküliséget. Ha nem lehet eladni a termékeket az árupiacon, akkor
csökken a megtermelt jövedelem a gazdaságban, ezért csökkenti a vállalati szféra a
kibocsátást, csökken a foglalkoztatottak száma, nő a munkanélküliség.
b.) Technológiai munkanélküliség: alatt a technikai haladás hatására kialakult
állástalanságot értjük. Ez rövidtávon emelkedik, mert a technikai fejlődés miatt
csökken az igény a betanított és segédmunkásokra. Hosszabb távon csökkenhet a
munkanélküliség, mert közben megnő az igény az új technikát alkalmazni tudó
szakemberekre. De hosszú távon a fejlett technika összességében kevesebb
munkaerőt igényel.
c.) Strukturális munkanélküliségről beszélünk, amikor a munkakereslet és
munkakínálat szerkezetében eltér egymástól. Pl.: szakképzettség, földrajzi hely vagy
nemek szerint. Ilyenkor egyes területeken munkaerőhiány, más területeken
munkanélküliség keletkezik. Ilyen munkanélküliség mindig létezik a gazdaságban,
mert a munkaerőigény folyamatosan változik és a munkakínálat késve tud csak
igazodni hozzá. Magyarországon tipikus példa a rendszerváltás után.
12
d.) Egyéb okok: szezonális munkanélküliség, szakszervezetek bérharca miatt kialakuló
munkanélküliség stb..
2) Ha a munkanélküliséget a munka kínálata okozza, vagyis a munkavállaló döntése alapján
alakul ki, akkor önkéntes munkanélküliségről beszélünk.
Ilyenkor adott reálbér mellett az aktív lakosság egy része minden kényszerű ok nélkül nem
hajlandó munkát vállalni. Önkéntes munkanélküliség leggyakoribb okai:
- Munkaerő mobilitása. Pl.: a munkavállaló éppen 2 munkahely közötti időszakban van.
Esetleg lakóhely változtatás miatt nem dolgozik.
- Munkahelyi súrlódások ellentétek miatt.
Az ilyen okokra visszavezethető munkanélküliséget súrlódásos vagy frikciós
munkanélküliségnek nevezzük.

A lakosság csoportosítása munkapiaci szempontból:

I. Munkaképes korúak

1. Aktív népesség: a lakosságnak azt a részét értjük alatta, amely, mint munkavállaló a
munkapiacon megjelenik. Ők alkotják adott időszak potenciális munkaerő állományát, a
maximális munkakínálatot.

a.) foglalkoztatottak: az aktív népességnek az a része, amelynek van munkahelye, vagyis.

munkát keres és talál is.

b.) munkanélküliek: aktív népességnek az a része, amelynek valamilyen oknál fogva nincs
munkahelye. Ha ennek gazdasági oka van, vagyis nem tudnak elhelyezkedni, akkor
kényszerű munkanélkülieknek nevezzük őket. Ha viszont nem gazdasági okok miatt nem
dolgoznak, akkor önkéntes munkanélküliek.

2. Inaktív népesség: alatt azokat értjük, akik valamilyen ok miatt nem dolgoznak Pl.:
eltartottak, nem munkajövedelemből élők, munkavégzésben korlátozottak.

II. Nem munkaképes korú lakosság: gyerekek, idősek

13
Munkanélküliség mérése
Munkanélküliség mérésére különböző rátákat szoktak alkalmazni:

Munkanélküliségi ráta: Azt mutatja meg, hogy az aktív népesség hányad része (hány
százaléka) munkanélküli. ( Magyarországon 2013-ban 11.8%, 508.7 ezer fő)

Munkanélküliségi ráta = (munkanélküliek / Aktív népesség) x 100

Aktivitási ráta:

Azt mutatja meg, hogy a munkaképes korú népesség hány százaléka aktív.

Aktivitási ráta = (Aktív népesség/ munkaképes korú népesség ) x 100

Foglalkoztatási ráta:

Azt mutatja meg, hogy az aktív lakosság hány százaléka foglalkoztatott.

Foglalkoztatási ráta = (foglalkoztatottak/aktívak) x100

Munkanélküliség és jövedelem
A munkanélküliség kezelésének egyik legfontosabb módszere a jövedelem növelése, aminek
alapja a munkanélküliség és jövedelem közötti kapcsolat.

Adott tőkeállomány mellett, ha nő a gazdaságban a megtermelt jövedelem, akkor csökken a

munkanélküliség.
14
Ezzel kapcsolatos Okun törvénye, amely szerint, ha a jövedelem 2,2%-kal nő, akkor a
munkanélküliség 1%-kal csökken.

A foglalkoztatáspolitika a kormányok gazdaságpolitikai programjainak egyike. Ezek a

gazdaságpolitikai programok lehetnek:
 eseti beavatkozások (diszkrecionális gazdaságpolitika) egy konkrét gazdasági
szituációval kapcsolatosak, pl. a kormány megemeli a nyugdíjkorhatárt, egyszeri
intézkedésként elengedi a vállalatok TB tartozásait, stb.
 szisztematikus gazdaságpolitika: hosszabb távra alakítja ki a döntéseit pl.: adók,
transzferek, állami vásárlások révén anticiklikus hatást igyekszik kifejteni.
Konjunktúra idején  fékezik a növekedést, dekonjunktúra idején  csökkentik a
termelés visszaesésének mértékét: pl. csökkentik az adókat, növelik a támogatásokat
(expanzív fiskális gazdaságpolitikát folytatnak)
Attól függően, hogy az aggregált tényezők melyikére hatnak lehetnek:
a) keresletorientáltak a makrokeresletet meghatározó tényezőket szabályozza pl.:
kormányzati vásárlások, adók transzferek
b) kínálatorientáltak: a makrokínálatot meghatározó tényezőket szabályozza: pl. adók

Foglalkoztatáspolitika: célja a minél nagyobb foglalkoztatottság elérése, a

munkanélküliség csökkentése, ezért fokozni kell a munkaerő keresletét.
Eszközei:
- reálbérek csökkentése: a nominálbérek csökkentésével  szakszervezetek nem engedik
 nem járható út
- munkahelyteremtő programok: állami megrendelések a vállalatoktól hatására nő az
összkereslet, nő a termelés, ehhez több munkaerőre van szükség, ezért nő a
foglalkoztatottság, csökken a munkanélküliség.
- A termelés fejlesztésének ösztönzése pl. beruházási adókedvezménnyel, fejlesztések
állami támogatásával, kedvezményes hitelekkel, külföldi beruházások ösztönzésével.
- differenciált támogatások kifizetése: pl. több gyereket egyedül nevelő anyáknak, szociális
gondozást vállalóknak, stb. Ezekkel az intézkedésekkel a munkakínálat csökken, ezért
csökken a munkanélküliség.
- Közhasznú és részmunkaidős foglalkoztatás ösztönzése, ezek az intézkedések is növelik a
foglalkoztatottak számát.
- Korengedményes nyugdíjazás: az állam átvállalva ennek a költségeit csökkenti a
munkaerő kínálatát.
- Munkanélküliek átképzésének támogatása. Ezáltal is nő a foglalkoztatottak száma.
A foglalkoztatáspolitika hatása
A foglalkoztatottság növelésére létrejött kormányzati beruházások csökkentik a
munkanélküliek számát, munkájuk révén nő a kibocsátás és a jövedelem. A
foglalkoztatáspolitika másik kedvező hatása tehát, hogy elősegíti a makrojövedelem
növelését, vagyis a gazdaság fejlődését. Egyúttal azonban keresleti inflációt okozhat, hiszen
a megnövekedett kereslet, változatlan kínálat esetén túlkeresletet okoz az árupiacon, ez pedig
az árszínvonal emelkedéséhez vezet.

15
Ezt az összefüggést nevezik a közgazdaságtan bűvös háromszögének, miszerint a jövedelem
növelése, a munkanélküliség felszámolása és az árszínvonal stabilizálása egyszerre nem
biztosítható.
Gazdasági növekedés biztosítása

Árszínvonal stabilitásának biztosítása Munkanélküliség csökkentése

( Infláció csökkentése ) foglalkoztatottság növelése

A foglalkoztatáspolitika másik korlátja, hogy stabil költségvetést igényel. Ha ugyanis a

kínálat ösztönzésével a költségvetési deficit is emelkedik, akkor az állam hiteleket kénytelen
felvenni. Az eladósodás miatt csökkentenie kell a kiadásait pl. transzferek, növelni az adókat,
ezek viszont visszafogják a keresletet. Így a megnövekedett kínálatot nem lehet értékesíteni.
Ez a kibocsátás csökkenéséhez, ezáltal a foglalkoztatottság csökkenéséhez is vezet.

16