1.

A közgazdaságtan fogalma, felosztása, jelentősége

A közgazdaságtan olyan társadalomtudomány, amely a gazdasági rendszerrel, vagyis a javak
megtermelésével, elosztásával, értékelésével és fogyasztásával foglalkozik.
A közgazdaságtan két legfontosabb ága a mikroökonómia és makroökonómia.
Mikroökonómia: feltárja, megmagyarázza a piac, a piaci szereplők jellemzőit, a piaci
folyamatokban megnyilvánuló törvényszerűségeket. Elkülönült piaci szereplők (fogyasztók,
háztartások, vállalatok) oldaláról ábrázolja a gazdaságot. A gazdaság alapegységeit elemzi, a
gazdasági szereplők alapvető típusait tanulmányozza.
Makroökonómia: a gazdaság egészét, annak törvényszerűségeit vizsgálja. A gazdasági
szereplőket ágazatokká, szektorokká foglalja össze; a termékeket termékcsoportokká,
termékhalmazzá összesíti.
A közgazdászok gyakran megkülönböztetik a pozitív közgazdaságtant, amely a gazdasági
jelenségek értékelés nélküli magyarázatával és leírásával foglalkozik, és a normatív
közgazdaságtant, amely értékítéletet alkot és a jövőre vonatkozó döntéseket alapozza meg.
Gazdaság: a társadalmi termelés és a csere egésze. A szolgáltatások kínálatával, a termékek
előállításával, szétosztásával, cseréjével, keresletével, fogyasztásával kapcsolatos tevékenységek;
illetve az ezekkel kapcsolatos szabályok és törvényszerűségek összessége.
Gazdálkodás: olyan tevékenységnek tekintjük mindazon tevékenységek összességét, amelyet az
adott szervezet céljai elérése, a szervezet fenntartása, finanszírozása, és amelyek a civil szervezet
vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetére kiható gazdasági eseményt eredményeznek. Nemcsak az
ellenértékes, hanem az ingyenes ügyletek is ide tartoznak, tehát kijelenthetjük, hogy minden civil
szervezet végez gazdálkodási tevékenységet.
A legjelentősebb közgazdaságtani irányzatok
o Klasszikus közgazdaságtan
o Neoklasszikus közgazdaságtan
o Osztrák közgazdaságtani iskola
o Keynesiánus közgazdaságtan
A közgazdaságtan részterületei
o Államháztartástan
o Matematikai közgazdaságtan
o Munkagazdaságtan
o Nemzetközi gazdaságtan: a nemzetközi pénzügyek, cserefolyamatok, tőkemozgások,
nemzetközi vállalatok közgazdasági sajátosságait elemzi.
o Pénzügytan
A közgazdaságtan alapkérdései
„Mit termeljenek?” a gazdaság szereplői milyen javakat és szolgáltatásokat, azok milyen
mennyiségét és minőségét állítsák elő.
„Hogyan termeljenek?” a termelési tényezőket sokféle arányban lehet kombinálni. A fejlett
országokban általában tőke-intenzív, a kevésbé fejlett gazdaságok munka-intenzív technológiákat
alkalmaznak.
„Kinek termeljenek?” a különféle javakat és szolgáltatásokat kik fogják elfogyasztani. Milyen elvek
alapján osztják el a megtermelt javakat és a keletkezett jövedelmeket.
2. A szükségletek és kielégítésük az erőforrások segítségével. A termelési
tényezők/erőforrások ismertetése. Az újratermelési folyamat.
A gazdaság két nagyon fontos szereplője a fogyasztó és a termelő:

1., Fogyasztó bárki lehet, aki szükségletei kielégíté-

sének céljából termékeket vásárol, vagy szolgál-
tatásokat vesz igénybe.
2., A termelő a szükségletek kielégítéséhez szüksé-
ges termékeket és szolgáltatásokat állítja elő,
illetve értékesíti.

● A szükségletek jelentős része gazdasági természetű,ezek egy részét az emberek saját maguk vagy
családjuk segítségével – különféle erőforrások felhasználásával – ki tudják elégíteni, másokat viszont
csak a gazdaság más szereplőinek közreműködésével. Napjainkban ezek többségét a piac közvetíti
termékek, szolgáltatások formájában, és pénzért lehet hozzájutni.
● Az emberek többségének nincs annyi ideje, pénze és egyéb (természeti, emberi és mesterségesen
előállított) erőforrása, mint amennyi a szükségleteinek kielégítéséhez elegendő lenne. Ez a
szűkösség nemcsak egyéni, hanem a gazdaságot,
Földünket általánosan jellemző probléma .Még a
vállalatok számára is korlátozottan állnak
rendelkezésre a nyersanyagok és energiahordozók,
a szakképzett munkaerő és a tőke. Minden
szereplőnek a hosszú távú létet, a
fenntarthatóságot tiszteletben tartva kell
gondolkodnia és döntést hoznia.

Mi mozgatja a gazdaság szereplőit? A gazdaság szereplőit

általában szükségleteik, igényeik vezérlik, illetve a vágyaik
megvalósításához szükséges fedezet előteremtése.
Miért kell állandóan gazdasági döntéseket hozni, azaz gazdálkodni? Általában kevesebb erőforrásunk és
kevesebb időnk van annál, minthogy minden igényünket és vágyunkat egyszerre kielégíthessük. Ez a
szűkösség nem csak az egyénekre, hanem a gazdaság, illetve Földünk egészére is jellemző. Életünk
folyamatos döntések sorozata, ami végső soron maga a gazdálkodás. Minél tudatosabban és a
fenntarhatóságot figyelembe véve gazdálkodunk, annál hosszabb távon és magasabb szinten tudjuk
kielégíteni saját igényeinket és vágyainkat.

Termelési tényezőknek nevezzük a termelés erőforrásait, vagyis azt a négy tényezőt,amelyek segítségével
termékeket állítunk elő, illetve szolgáltatásokat nyújtunk. Aszerint,hogy milyen funkcióval vesznek részt a
munkában ezek a tényezők, megkülönböztettünk természeti tényezőket, tőke javakat, emberi munkaerőt,
illetve a vállalkozást.
A természeti tényezők olyan termelésben használt anyagok, dolgok, amelyek természetes formájukban
járulnak hozzá a javak előállításához. Ődetartoznak például a föld-területek, erdők, vizek, ásványkincsek A
tőke javak termelései előállított gépek, be-rendezések, eszközök, járművek, épületek stb., amelyeket
munkavégzésre használunk,így újabb termékeket állítunk elő velük vagy szolgáltatásokat nyújtunk általuk.
Ebbe a csoportba tartozik az ezek feletti rendelkezést megtestesítő pénz, illetve értékpapíros. Munkán
olyan céltudatos emberi tevékenységet értünk, amellyel az ember a természet tárgyait saját szükségletei
szerint átalakítja. A munka tehát az ember szellemi, fizikai képességeinek összessége, amelyeket termelési
tevékenysége során felhasznál.
A munkafajták csoportjai:

● fizikai- termelő (például útépítés, aszfaltozás, asztalosmunka),

 ● szellemi- termelő (például jármű- vagy épülettervezés),

● fizikai - nem termelő (például járműjavítás, karbantartás),

● szellemi - nem termelő munka (például oktatás).

A vállalkozást többféleképpen definiálhatjuk Röviden a vállalkozó az a személy,aki az előző három termelési

tényezőt egy egységbe szervezi. Jogi-gazdasági értelemben a vállalkozó/vállalkozás az a természetes
személy, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, amely a saját nevében
és kockázatára, nyereség és vagyonszerzés céljából, termelő- vagy szolgáltatótevékenységet végez. A
természetes személyek a lakosságát jelentik, vagyis a magánszemélyeket. Például természetes személy az
egyéni vállalkozó. Jogi személyen a szigorú szabályok szerint működő gazdasági társaságokat értjük, például
a részvénytársaságot, korlátolt felelősségű társas ágat vagy az állami vállalatot. A jogi személyiséggel nem
rendelkező gazdasági társaságok általában kötetlenebb jogi szabályok szerint működő kisvállalkozások,
például betéti társaságok, közkereseti társaságok.

3. A piac alapfogalma és szereplői

A piac nem más, mint a kereslet és a kínálat találkozási helye, a tényleges és a potencionális eladók,
vevők és csere kapcsolataik szabályozásának rendszere: legfőbb tényezői a kereslet kínálat ár.

Vevők/kereslet: akik a piacon terméket vagy szolgáltatást képesek/hajlandóak vásárolni

- személy család gazdasági társaság

Eladó/kínálat: vállalkozás/vállalat/egyéni vállalkozó, akik a piacon termékeikkel vagy a

szolgáltatásokkal megjelennek: akik előállítanak valamit, lehetnek viszont eladók is

A keresleti görbe: A kereslet nagyságát befolyásolja: szükséglet ár jövedelem egyéb tényező

Kínálati görbe: Amit az eladók eladásra kínálnak, minél magasabb az ár annál nagyobb
mennyiséget akarnak eladni az eladók számára.

Marshall- kereszt: a keresleti és a kínálati görbe együttesen nézve, így megkapjuk az egyensúlyt.
A Gazdasági társaság üzleti vállalkozások alapvető szervezeti formájú, gazdasági társaság=társas
vállalkozás: üzletszerű tevékenység végzésére hozzák létre, vagyonát a tagok biztosítják
rendelkezésre, a cég nevében jogokat szerezhetnek, kötelezettségeket vállalhatnak, nyilatkozatokat
a jogosultak írhatják alá a cég nevében. A tagok megállapodnak: tevékenység, társasági formájában,
nyereség részesedésének nevében. Alapító okirat ( Rt- alapszabály; többi- társasági szerződés): név,
székhely, tagok neve/lakcíme, tevekénység, vagyonának mértéke, +minden egyéb ami kell. Jogi
személyiség szerint nem rendelkezik jogi személlyel.
A szegmentálás felosztást jelent, esetünkben a piacor valamilyen szempontok szerint
részpiacokra osztjuk fel.

4. A piaci működés
A keresletet befolyásoló tényezők:
-szükségletek (mit hajlandó megvásárolni a vevő)-ár
-jövedelmek nagysága-egyéb tényezők pl: más áruk elérhetősége, ára, reklámok, stb..
Keresleti görbe: Megmutatja, hogy egy adott termékről a keresett mennyiséget adott ár esetén. A keresleti
görbét kétdimenziós rendszerben értelmezzük, ahol látható az áru adott ára és az adott ár melletti vásárlási
szándék, mennyiségben kifejezve. Az ár és a vásárolt mennyiség közötti viszonyt keresleti görbének
nevezzük. A keresleti görbe negatív meredekségű. A két tényező között negatív korreláció van. Ha az ár
növekszik, a kereslet csökken, ezt nevezzük csökkenő kereslet függvényének.
Az a mennyiség, amelyet adott ár mellett hajlandók vásárolni egy időpontban.
Korreláció: Kapcsolat 2 változó között (ár, mennyiség)
Negatív korreláció: Az egyik változó értéke alacsony → a másik magas értékű

A kínálatot befolyásoló tényezők:

-a termelés költségei, technológia-erőforrások elérhetősége-ár
-a termelők száma-egyéb termékek ára, kínálata stb..
Kínálati görbe: Megmutatja, hogy az eladó (termelő) különböző árak mellett mekkora mennyiséget termel és
kínál eladásra.
-Cél: nyereség (profit) maximalizálása

Marshall-kereszt: Ha a kereslet kínálatnál akkor túlkeresletről (hiányról) beszélünk

Ha a kínálat keresletnél túlkínálatról (többletről) beszélünk
A két görbe (kereslet, kínálat) keresztezi egymást, a közös metszéspontjuk határozza meg azt a
mennyiséget, amely a piacon egyensúlyban értékesítésre kerül, valamint a hozzájuk tartozó egyensúlyi árat.
Piaci egyensúly (ár és mennyiség)ról beszélünk, ha egy piacon a kereslet és a kínálat egyenlő.
5. Piactípusok

● Monopólium:
-olyan eladót jelent egy piacon, amelynek nincs versenytársa.
-a természetes monopólium esetén az egyetlen eladóval nem éri meg felvenni a versenyt
(például: jobb technológiája van, alacsony költségszint)
-a mesterséges monopólium-ban az egyetlen eladót valamilyen jogi-intézményi védelem
óvja a versenytársaktól
-az állam monopóliuma olyan közszolgáltatásra terjed ki, amelyeket a társadalom nem
kíván piaci alapokra helyezni
-Kialakulásának okai:
ha 2 vállalat nem tud nyereségesen működni
ha a piacra való belépésnek erős korlátjai vannak
ha a monopolista hagyományosan uralja a piacot

● Oligopólium:
-olyan zárt piacok, ahol az eladók kis számban vannak jelen, és nagy piaci erővel
rendelkeznek
-természetes oligiopólium lehet a polgári repülés, ahol a rendkívül magas állandó költségek
miatt hosszú távon nem maradna sok versenyző nyereséges
-mesterséges oligopólium: lehet a tv piac, ahol a hatóság csak megszabott számú
szolgáltatókat engedélyez

● Duopólium:
-olyan piaci forma, ahol 2 jelentős, erős piaci versenyző van jelen a kínálati oldalon
-az oligopol piacok legegyszerűbb változata
-ilyen például a Samsung és az ŐPhone, amik erősen uralják az okos eszköz piacot

● Kereslet és Kínálat nagyságrendjét tekintve 2 piactípus létezik:

-Eladók piaca: kereslet>kínálat=áruhiány, ilyenkor több az igény, mint a kielégítésre
rendelkező javak
-Vevők piaca: kínálat>kereslet=harc a vevők pénzéért, ilyenkor előtérbe kerül az ár és
minőség
-ezen a piacon a vevő az úr, van választási lehetősége

● Döntéshozók szempontjából 4 piactípus van:

-Fogyasztó piac: végső felhasználói piac, szereplői: egyének, háztartások és családok
-Termelői piac: vállalkozások, gazdálkodó szervezetek alkotják
-nyersanyagokat, gépeket, félkész termékeket vesznek a szolgáltatások előállításához
-Közvetői piac: a termék előállítása és felhasználása térben és időben, ütemben eltér
egymástól
-a termelést és a felhasználást köti össze
-Állami piac: kormányzati piac, nagy megrendelőként van jelen, nagy tömegű
beruházásokat, bevásárlásokat indukálva
 6. Gazdasági rendszerek. Állami és magántulajdon

A piac a kereslet és a kínálat összessége, egymásra hatása és találkozási helye, módja.

A piac lehet egy valódi hely: ● iskolai büfé
● nagyáruház
● sarki bolt
● akár internet is (hiszen ma már számos dolgot adhatunk-vehetünk
az interneten keresztül)
A piaci kereslet tulajdonképpen nem más, mint egy adott termék összes egyéni kereslete.
A termékek és szolgáltatások árát a piaci kereslet és a kínálat határozza meg. A piaci ár az, amelyet
hajlandóak az emberek kifizetni az adott termékért.
Egyensúlyi (piactisztító) árról akkor beszélünk, amikor a szóban forgó termékből ezen ár mellett a
kínált és a keresett mennyiség megegyezik. Tehát ha több termék kerül a piacra, és nincs rá elég
vevő, akkor az ár jellemzően csökken.
Kereslet törvénye: A kereslet törvénye azt jelenti, hogy alacsonyabb árak esetén az emberek
többet vesznek egy adott áruból, míg magasabb árak mellett kevesebbet.
Kínálat jellemzői: A kínálatot elsősorban a termelés költségei határozzák meg, ettől függ, hogy a
termelők mennyit képesek és hajlandóak az adott termékből piacra vinni. Magasabb árak mellett a
termelők (kereskedők) többet hajlandók termelni (eladni) valamiből, mint alacsonyabb árak
mellett, így várhatóan nagyobb lesz a forgalmuk és a hasznuk.
Egyensúly kialakulása a piacon: A piac működését a kereslet és a kínálat befolyásolja. Az
úgynevezett egyensúlyi (piactisztító) ár akkor alakul ki, ha a szóban forgó termékből pontosan
ugyanannyi kerül piacra, mint amennyit megvesznek. Nincs túlkereslet, azaz hiány, és nincs
túlkínálat, azaz felesleg az áruból.
KGST 🡪 Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa
-Az együttműködés fontos eleme a munkamegosztás volt, ami azt jelentette, hogy a
tagországok szakosodtak valamilyen gazdasági területre.
GMK 🡪 Gazdasági Munkaközösség
-Kisüzemi termelés és a gazdálkodó szervezetek tevékenységét kiegészítő tevékenység
közös végzésére, továbbá az ilyen tevékenységek szervezésére, elősegítésére hozták létre.
VGMK 🡪 Vállalati Gazdasági Munkaközöség
-Sajátos változata volt a gazdasági munkaközösségnek a vállalati gazdasági
munkaközösség.

7. Az állam szerepe a piacgazdaságban

Leegyszerűsített modellünket ki kell egészíteni még két szereplővel: az állammal és a külfölddel.

Az állam szerepvállalása szerteágazó: tapasztaljuk, hogy törvényeket alkot és tartat be,
meghatározza és beszedi az adót, iskolákat, egészségügyi intézményeket, rendőrséget, katonaságot
tart fenn, autópályát, hidat épít, erőforrásokat fordít a környezet védelmére.

Az állam egyrészt mindkét piacon vevőként és eladóként is megjelenhet. Ugyanis vannak állami
tulajdonú termelővállalatok, valamint az állam által fenntartott intézmények (pl. televízió,
minisztériumok) amelyek a fogyasztási cikkek piacán vásárolnak (benzint, papírt, élelmiszert stb.).
Az állam másik fontos szerepe, hogy a képződött jövedelmeket újra elosztja. Az állam adókat és
járulékokat (pl. SZJA, ingatlanadó, ÁFA, TB járulék) von el a háztartásoktól és a vállalatoktól,
és juttatásokat (pl. nyugdíj, munkanélküli járulék, GYES, segélyek, stb.) nyújt a háztartásoknak,
illetve különféle támogatásokat egyes vállalkozásoknak (ártámogatás, stb.). Ezeket az állami
juttatásokat és támogatásokat összefoglalóan állami transzfereknek nevezzük.

Az állam, mint szereplő nem csak a központi intézményeket (minisztériumok, NAV stb.) jelenti,
hanem a települések önkormányzatait is kifejezi.

Újraelosztási funkció
A piacgazdaságban a jövedelmek elosztása az egyes egyéneknek a
termeléshez való hozzájárulásán alapul: a termelési tényezők
tulajdonosai annak fejében kapnak jövedelmet, hogy hozzájárulnak a
termék létrehozásához. A termelési tényezők tulajdonán és
hozzájárulásán alapuló, de a legkülönbözőbb versenykorlátozó
tényezők által keresztül-kasul eltorzított jövedelemelosztás olyan
mértékű egyenlőtlenségeket idéz elő, amelyek a társadalom jelentős
rétegeinek elszegényedését eredményezhetik. Mindez nemcsak az
emberek igazságérzetével ellentétes, hanem az általa okozott politikai
feszültségek és deviáns magatartásformák által a gazdasági
folyamatok zavartalanságát is veszélyeztetheti. Ezért az állam
feladatának tekintik a jövedelmek újraelosztását a társadalom
tagjai között.
A jövedelem-újraelosztás legfontosabb eszköze az adóztatás és a
transzferek nyújtása. A különféle adók és adójellegű állami
jövedelmek beszedése miatt az elkölthető jövedelem kisebb lesz, mint
a piacon realizált jövedelem. A szociális és jóléti transzferek pedig
növelik a családok rendelkezésére álló jövedelmet. Az adók és
juttatások rendszere lehetővé teszi, hogy jövedelmet kapjanak azok
is, akik túl öregek vagy túl fiatalok ahhoz, hogy piaci jövedelemre
tegyenek szert, betegek vagy más okból korlátozott a
munkavállalásuk.
Az állam szerepe a piacgazdaságban
A piacgazdaság olyan gazdasági rendszer, amelynek alapját a piac működése jelenti. Három alapvető eleme
a kereslet, a kínálat, és az árak. A kereslet és kínálat együttes hatása szabályozza az árutermelést és az
árakat. A piacgazdaság hajtóereje az egyéni nyereségre, profitra való törekvés, melynek alapfeltétele a
magántulajdon és annak biztonsága. Azonban jelenléte nem kizárólagos, mindig van valamennyi társadalmi
tulajdon is.
A kereslet-kínálat és az általuk megszabott árak következtében a gazdaság „magától működik”. Az államnak
kizárólagos feladata, hogy kijelölje azokat a gazdasági és társadalmi kereteket, melyek biztosítják a
piacgazdaság zavartalan működését. Biztosítania kell a tökéletes piaci verseny feltételeit. Ha ugyanis egy
cég monopolhelyzetbe kerül, akkor a cég termékének az árát már nem a kereslet-kínálat viszonya határozza
meg, hanem maga az előállító cég. Ezért az államnak feladata, hogy törvényekkel és rendeletekkel fellépjen
a monopolhatalom ellen.
Az államnak képviselnie kell az össztársadalmi érdekeket is. El kell látnia olyan közszolgálati feladatokat,
amelyeket a piac nem képe. Őlyen a honvédelem, a belső közrend fenntartása, a „nonprofit ágazatok”, az
egészségügy, az oktatás, a kultúra támogatása, fenntartása. Ezek kiadásait az állam az adókból fedezi.
Szintén az állam feladata a környezet védelme, amely nélkül elképzelhetetlen a jövőbeli fejlődés.
Azonban a piacgazdaságnak nincs megfelelő megoldása az általa teremtett társadalmi egyenlőtlenségek
feloldására, a munkanélküliség, a szegénység kezelésére. A szociális háló kiépítése és fenntartása szintén
állami feladat.

8. A háztartások kiadásai és bevételei. A családi munkamegosztás, a család

erőforrásai (képesség, idő, jövedelem, vagyon).

A háztartás közgazdasági értelemben többnyire a család gazdálkodásának színtere.

Háztartáson azoknak a személyeknek a csoportját értjük, akik jövedelemmel
rendelkeznek, és ezt a jövedelmet jellemzően közösen használják fel, vagyis közösen
hozzák meg fogyasztási döntéseiket. A háztartások tagjait többnyire rokoni szálak kötik
össze, egy-egy család általában egy-egy háztartást alkot, de ez nem szükségszerű. Több
család is alkothat egy háztartást például olyankor, amikor több generáció él együtt a
családban, tehát a nagyszülőkkel együtt élnek a szülők és a gyermekek is. Ha fiatal
felnőttként barátnőddel/ barátoddal összeköltözöl, akkor is háztartásról beszélhetünk,
hiszen a költségek közös vállalása, és a közös fogyasztásból származó előnyök
kihasználása közös gazdálkodásra sarkall titeket, tehát közös háztartásban éltek.

A szociológia által használt és a statisztikákban értelmezett háztartás fogalma nem mindig

esik egybe a közgazdasági háztartás fogalmával. Gazdasági értelemben a háztartás egy
gazdasági szereplőnek (egy egységnek) minősül a gazdasági körfolyamatban,
ahol eladóként jelenik meg az erőforrások (termelési tényezők, inputok), és vevőként a
javak (termékek és szolgáltatások, outputok) piacán.
A háztartások többnyire a piac közvetítésével jutnak jövedelemhez, és a piacon költik el a
megszerzett jövedelmüket, azaz jutnak hozzá a szükségleteiket kielégítő árukhoz,
szolgáltatásokhoz. Vizsgáljuk meg a háztartások bevételeit és kiadásait részletesebben is!

Milyen bevételei lehetnek egy háztartásnak?

Rögtön eszünkbe juthat, hogy szüleink fizetést hoznak haza, a gyerekek után családi pótlékhoz jut a
család. Esetleg kamatot, bérleti díjat is kaphatunk. A nagyszülők havonta várják a nyugdíjat, az
egyik szomszéd a polgármesteri hivataltól rendszeres segélyben részesül.

Egy adott időszak alatt a háztartások különféle formában és jogcímen juthatnak bevételhez. Ezeket
összességében jövedelemnek nevezzük.
Egy háztartás bevételeinek döntő része általában a munkából származó jövedelem. Ez azt jelenti,
hogy a lakosság jelentős része alkalmazottként, a munkapiacon munkavégző képességét
„értékesítve” keresi meg jövedelmének meghatározó részét. Általában vagy a ledolgozott idővel,
vagy a teljesítménnyel arányosan, illetve a kettő valamilyen kombinációja révén jutnak
munkabérhez.

A bér nagysága egyéb tényezőktől is függ. Őlyen lehet például a végzett munka bonyolultsága,
keresettsége, a szakképzettség, gyakorlottság, szerzett tapasztalat stb.

Háztartási bevételeink azonban származhatnak a vagyonunkból is, azaz abból, hogy javakat
(„eszközöket”) birtokolunk. Például, ha pénzzel, házzal, lakással, autóval, nyaralóval, banki
megtakarítással, kötvénnyel vagy részvénnyel rendelkezünk, akkor mindezek a jövedelmünk, és így
bevételünk forrásai is lehetnek: a pénz kölcsönadása kamatot hozhat, a ház, a lakás bérbeadása
bérleti díjat eredményezhet, a kötvény után szintén kamatjövedelem jár, a részvény osztalékot
és/vagy árfolyamnyereséget hozhat.

A vagyonból származó jövedelmünket részben a pénzügyi piac közvetítésével realizálhatjuk,

hiszen itt történik a tőketényezők el-, illetve bérbeadása.

A társadalmi juttatásokat a közgazdaságtan összefoglalóan transzfereknek nevezi, mert az állam

közvetlen ellenszolgáltatás nélkül juttatja ezeket bizonyos háztartásoknak előre meghatározott elvek
szerint. A háztartások tehát bevételhez juthatnak az állam „közreműködésével” is. A társadalmi
juttatások (transzferek) odaítélésének egyik fontos szempontja a méltányosság, ami azt jelenti,
hogy a kormányzat ezen kiadásait azok megsegítésére használja fel, akik bajba jutottak, vagy
hátrányos helyzetbe kerültek a társadalom többi tagjával szemben, pl. munkanélküliek.

Őtt kell megjegyeznünk, hogy a tőkének van egy sajátos „válfaja”, ez pedig az
úgynevezett humántőke. A humántőke alatt az emberek jövedelemtermelő képességét értjük, ami
sok mindentől függ, és rendkívül összetett adottságként értelmezhető. Biztos azonban, hogy egy
személy „gazdasági értékét” nagymértékben befolyásolja az oktatásban, képzésben eltöltött idő, az
ott szerzett képesség, ismeret és tudáshalmaz, illetve a későbbiekben, a munkában
szerzett tapasztalat is. A tanulással eltöltött idő - nem véletlenül - egyre inkább kitolódik, és a
munka melletti folyamatos tanulásnak, a továbbképzéseknek, illetve az önképzésnek is egyre
nagyobb a szerepe. A tanulásba fektetett idő és pénz ideális esetben idővel megtérül, sőt hasznot
hoz! Ennyiben tehát az önmagunk, vagy családtagjaink képzésére fordított összeg is egyfajta
befektetésnek minősíthető, melynek hozama későbbi magasabb fizetésünkben jelentkezhet.

A háztartások - a többi gazdasági szereplőhöz hasonlóan – nap, mint nap azzal az alapvető
gazdasági problémával találják szemben magukat, hogy bevételeik korlátozottak, ezért csak
korlátozott mennyiségű terméket, szolgáltatást tudnak megvásárolni. Ezért különösen nagy
jelentősége van a tudatos fogyasztói magatartásnak.
 Ha a bevételekből és kiadásokból el akarjuk készíteni a család költségvetését, akkor tudnunk kell
azt is, hogy a jövedelem egyes elemei különböző időpontokban és eltérő rendszerességgel
folyhatnak be a családi „kasszánkba”. Havonta érkezik például a munkabér, a nyugdíj, a családi
pótlék, ezzel szemben például jutalomhoz, örökséghez és más bevételi elemekhez esetlegesen,
rendszertelenül juthatunk csak. A havi adatok pontosak lehetnek, hiszen kevés váratlan, bizonytalan
esemény zavarhatja meg azokat, de ha hosszabb időszakra tervezünk, akkor nagyobb a
bizonytalanság. Ez egyszerre bővíti a lehetőségeinket, ugyanakkor kockázatot, bizonytalanságot is
hordoz, amit figyelembe kell vennünk kiadásaink tervezésekor.

Érdemes tehát jövedelmeinket éves szinten is összegezni, mert csak így lesz lehetőségünk arra,
hogy érdemben összehasonlíthassuk az egyes időszakokban szerzett bevételeinket. Ez pedig
segíthet a helyes kiadási döntések meghozatalában.

Mire költik a háztartások a jövedelmüket?

● A háztartások kiadásait alapvetően a szükségleteik befolyásolják, azokat a termékeket szeretnék

megvásárolni, azokat a szolgáltatásokat szeretnék igénybe venni, melyekre szükségük van. Természetesen
az, hogy egy adott háztartásnak, egyénnek mire van éppen „szüksége”, nagyon különböző lehet. Ráadásul
ezek az igények térben és időben eltérőek és állandóan változnak.

Emellett az egyes háztartások igényei - és ennek következtében a fogyasztási kiadásai - eltérhetnek

egymástól, például attól függően, hogy a család tagjai hol laknak, milyen korúak, milyen
iskolai végzettségűek, mivel foglalkoznak, milyen kulturális háttérrel rendelkeznek stb.

Azonban a személyes fogyasztási szokások, az egyéni ízlések eltérése ellenére a háztartások

fogyasztási döntései bizonyos törvényszerűségeket mutatnak, bizonyos javak fogyasztása minden
háztartás számára szükségszerű. A családok fogyasztásait rendszeresen vizsgálják az
úgynevezett háztartás-statisztikai felmérések során. Adatokat gyűjtenek a családi kiadásokról,
mégpedig úgy, hogy, felkérik a családok tagjait, jegyezzék fel részletesen háztartási kiadásaikat egy
adott hónapban, majd az év végén még részletes interjút is készítenek az adott család
fogyasztásáról, életmódjáról, jövedelmeinek alakulásáról.

Kiadásaink tervezésekor mindenekelőtt azokat kell számításba vennünk, amelyek a

létfenntartáshoz, a mindennapi életvitelhez kapcsolódnak. Ezeket nevezzük folyó fogyasztási
kiadásoknak.

Ezekre a kiadásokra jellemző, hogy minden háztartásban váltakozó rendszerességgel megjelennek,

„visszatérnek”. Nagyságuk egy konkrét család esetében viszonylag állandó (fix), így könnyen
tervezhetőek. Természetesen az egyes családok eltérő értékrendje, életmódja és lehetőségei
következtében valóságos összegük és egymáshoz viszonyított arányuk nagyon eltérő lehet.

Ám időről-időre olyan termékekhez is hozzá szeretnénk jutni, melyek nem egyszeri és nem
azonnali, hanem hosszabb távú fogyasztásra szolgálnak. Őlyenek lehetnek például az autó, a lakás,
vagy különböző nagy értékű berendezési tárgyak (bútor), használati eszközök (mosógép),
híradástechnikai, illetve számítástechnikai berendezések (televízió, házimozi rendszer, személyi
számítógép stb.). Ezeknek az eszközöknek a beszerzése egyszeri nagyobb összegű kiadásként
jelenik meg. Ne felejtsük el azonban, hogy ezen tartós fogyasztási cikkek használata újabb folyó
jellegű kiadásokat eredményez, hiszen például az autóba benzin kell, a mosógép, a számítógép
pedig elektromos áramot fogyaszt!

Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a kiadásaink egy részéről nem is mi döntünk
közvetlenül. Gondoljunk csak arra, hogy a megszerzett bevételeink egy részét az állam különböző
módon elvonja (adók, járulékok, illetékek). Ezek a „kiadások” minden háztartást érintenek, bár
nem azonos mértékben.

Természetesen a saját családunk, háztartásunk kiadásainak összesítésekor, tervezésekor az említett

kategóriáktól eltérő csoportosítást is alkalmazhatunk, sőt sokszor szükséges is ez, hiszen az egyéni
helyzetek eltérhetnek a statisztikusok által használt „átlagtól”. Fontos azonban az, hogy mind a
bevételeinket, mind a kiadásainkat rendszeresen nyilvántartsuk!

Mitől függ a háztartás kiadásainak összetétele?

A háztartási kiadásaink tényleges szerkezetét, struktúráját sok tényező alakítja. Az egyik

legfontosabb tényező, mely befolyásolja a kiadásaink összetételét az, hogy mekkora bevételre
tettünk, illetve tehetünk szert, vagyis az, hogy mekkora jövedelem felett rendelkezhetünk.

Azokat a javakat, melyeknek fogyasztását jövedelmünk növekedése esetén

csökkentjük, létszükségleti cikkeknek nevezzük. Normál javak vagy közönséges áruk azok a
termékek és szolgáltatások, melyeknek fogyasztása együtt nő a jövedelmünk növekedésével, és
vannak olyan termékek, melyekből nagyobb arányban növeljük a fogyasztásunkat, mint ahogy a
jövedelmünk növekszik. Ezeket nevezzük luxus javaknak.

Mivel egy időszakban a családok jövedelemszintje nagy különbségeket mutat, így az is eltérő, hogy
mely termékek tartoznak egy konkrét háztartás „megítélése” szerint a létszükségleti, a normál, vagy
a luxus kategóriába. A rendelkezésre álló jövedelem változása esetén pedig egy-egy konkrét jószág
„megítélése” is változhat. Például, ha növekszik a jövedelmünk, akkor várhatóan csökkentjük a
szalonna-fogyasztásunkat és növeljük a minőségi hústermékek fogyasztását, hiszen már
„megtehetjük”, hogy a jobbat, az egészségesebbet választjuk.

Észre kell vennünk azonban azt, hogy az azonos nagyságú jövedelemmel rendelkező háztartások
kiadásai is eltérnek egymástól, hiszen a családok tagjainak társadalmi helyzete, értékrendje, vallása,
szokásai, iskolázottsági szintje, életkora, lakóhelye és még sok egyéb tényező is befolyásolja
kiadásaik szerkezetét.
9. A pénz szerepe, története

A pénz olyan eszköz, amely bármikor felhasználható a különböző fizetési

műveletekhez, bankügyletekhez. Pénzt használunk vásárláskor vagy az adósság
törlesztésekor. A pénz olyan csereeszköz, amelyet különböző termékekre vagy
szolgáltatásokra tudunk közvetlenül cserélni. A történelem során a pénz is nagyon
sokat fejlődött. Míg a korábban használt arany- vagy az ezüstpénzek önmagukban is
értékesek voltak, a manapság legelterjedtebb papírpénzeknek, érméknek fizikai
értéke nincs. Nagyon fontos ezért, hogy a gazdaság szereplői megbízhassanak a
pénz értékállóságában. 1.

Az egyes termékek árát pénzben fejezzük ki. Pénzben határozzuk meg, hogy
mennyi egy kiló alma, kenyér vagy egy gépkocsi ára. A pénz ilyenkor ármérce. Az ár
attól függ, hogy a termékért mennyi pénzt tudnak vagy hajlandók adni a vevők.
Az áru- és a pénzmozgás történhet egyszerre. Az eladó eladja az árut, a vevő pedig
átveszi azt, és fizet. Van, amikor az áru- és a pénzmozgás időben elválik egymástól. A
fizetés teljesítése megelőzi vagy követi az áru adásvételét,
például átutalás formájában.

A pénz értékmegőrző feladatokkal is rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy a felhalmozott

pénzt vagyonelemként későbbi vásárlás céljára tartogatják. Amennyiben magas az
infláció, vagyis a pénz vásárlóértékének csökkenése, a pénz ezt a szerepét nem
tudja betölteni.

A pénz feladatai a gazdaságban

Ármérce
A pénz az ár
megállapításár
a szolgál.
A pénz feladatai a gazdaságban

Forgalmi
eszköz
A pénz jelen
van a
csereügylet
alkalmával.

Fizetési
eszköz
Az áru- és a
pénzmozgás
időben elválik
egymástól.

Értékmegőrz
ő funkció
A felhamozott
pénz
vagyonelemké
nt működik.
A pénz feladatai a gazdaságban

Világpénz
A pénz az
országok
közötti
fizetések
lebonyolításár
a szolgál

Tartalékvalu
ta
A pénz
jegybanki
tartalékképzés
re szolgál.

A fizetőeszközök fejlődése

Önálló
értékkel
rendelkező
áru,
csereeszköz
A pénz feladatai a gazdaságban

Aranypénz,
ezüstpénz

Papírpénz
aranyfedezette
l
 A pénz feladatai a gazdaságban

Önálló
értékkel nem
rendelkező
papírpénz

Bankkártya,
hitelkártya

● Milyen előnyei vannak a bankkártya használatának?

A pénz rövid története

A pénz az, amiről mindenki azt gondolja, hogy tudja, mi az, azonban ha meg kellene határozni, mi
is a pénz pontosan, elég kevés embernek sikerül.
A bankjegy ugye pénz. Akkor egy 100 pengős is pénz? Az elektronikus jelek a bankok
számítógépében vajon pénz? Az egyunciás aranyérme pénz, vagy csak valami, ami pénzzé
tehető? A hamis százdolláros pénz, ha el tudom költeni?
Ugye, hogy nem is olyan könnyű a válasz?
A pénz kialakulása
A pénz már a legkorábbi civilizációkban jelen volt. Egyes elméletek szerint a
cserekereskedelmet könnyítette meg, ebben fejezték ki a termékek árait, amik így könnyen
összevethetőek voltak és a cserének sem kellett egyidejűnek lennie. Egy ruha nélküli
barompásztornak nem kellett egy jelenleg éhes ruhakészítőt találnia. Az állatát eladhatta
bárkinek és a ruhát is ráért megvenni később bármikor.
Egy másik elmélet szerint a civilizáció kezdetén egyáltalán nem volt jellemző a kereskedelem,
hiszen a családok önellátóak voltak. Azonban egyre inkább közösségekbe, államokba
szerveződtek és az állam (városállam) a kivetett adót követelte egy közös értékrendszerben,
ez segítette a közös értékmérő kialakulását.
Az árupénz
A pénz nagyon sokáig egy belső értékkel bíró csereeszköz volt, ami önmagában is értéket
képviselt. Ez lehetett búza, prém, jószág, só, kagyló, bármi, ami elfogadott volt a csoport tagjai
között. Mivel maga is értékkel bírt, ezért hívták árupénznek.
Mit várunk el egy pénzként funkcionáló csereeszköztől?
– Legyen alkalmas kis mennyiségek kifejezésére, hogy egy doboz gyufát is tudjunk venni.
– Legyen alkalmas nagy összegek kifejezésére, hogy egy ház vétele ne három kamionnyi
pénz cseréjével járjon.
– Legyen viszonylag könnyen szállítható, vagyis kisebb mennyiség is nagyobb értéket
képviseljen.
– Legyen nagyarányú az elfogadottsága, ha lehet, országhatárokon kívül is.
– Legyen homogén a minősége, hogy könnyen lehessen számolni vele.
– Ne csak fizetésre, de vagyonfelhalmozásra is legyen alkalmas, vagyis ne legyen romlandó
áru.
– Legyen tartós, vagyis ne viselje meg a forgalomból eredő kopás és szállítás.
A nemesfémek megjelenése
Az európai-közelkeleti kultúrában nagyon hamar a nemesfémek töltötték be a pénz szerepét.
Már a Bibliában is olvasunk ezüstpénzről, Ábrahám idejéből.
A nagy értékeket aranyban fejezték ki, a kisebbeket ezüstben, a kicsiket rézben, vagy
bronzban. Ezek egymáshoz viszonyított aránya nem volt állandó, hanem folyamatosan
változott, attól függően, melyik fémből mekkora volt a kínálat. Ez sok gondot is okozott az árak
elszámolásakor, ezért a 19. században sok országban áttértek a monometallizmusra, vagyis
csak az arany, vagy csak az ezüst használatára. Máshol mesterségesen rögzítették az
átváltási arányt, ami azzal járt, hogy az értékesebb fém eltűnt a forgalomból, mert az emberek
azt halmozták fel otthon és igyekeztek mindig a „rossz pénzzel” fizetni.
A nemesfém pénzként való felhasználása sok kultúrában nem volt meg. Például az inka és
maja népek nem is értették a spanyol hódítók arany és ezüst utáni sóvárgását, náluk egyszerű
vallási szerepet töltött be ez a két fém, a napot és a holdat jelképezték, fizetésre soha nem
használták.
Problémák a nemesfémekkel
A nemesfémekkel a legnagyobb problémát az okozta, hogy egy bányatermékről van szó, ami
nagyon korlátozottan állt csak rendelkezésre. A fémek kínálata nem tudta követni a gazdaság
növekedéséből származó keresletnövekedést, ezért gyakran hiány lépett fel a pénzből.
A feltörekvő török birodalom igényei is például teljesen kiszívta a nemesfémeket Európa
területéről, sokáig Európában kénytelenek voltak a pénzhiány miatt prémekkel és fűszerekkel
fizetni.
Amikor éppen nem volt hiánycikk, a nemesfém-alapú rendszerek kiszámítható árakat adtak,
komoly inflációt csak például az Újvilágból beáramló ezüst és arany okozott. Azonban az
infláció ennek ellenére nem volt ismeretlen, lévén az uralkodók gyakran éltek a pénzrontás
eszközével, amikor körbenyírták az érmék széleit, vagy bevonták a régi érméket és
alacsonyabb aranytartalmúakat bocsátottak ki helyettük. (Az inflációról itt írtam: Az inflációról.)
A hitelpénz megjelenése
A készpénzhiány áthidalására megjelentek a váltók (Mezopotámiában már több ezer éve). A
váltóban az adós kötelezettséget vállalt, hogy majd valamikor a jövőben meghatározott
dátumra kifizeti a tartozását a váltó birtokosának.
Ezeket a váltókat az elfogadóik nem tartották meg, hanem pénzként tovább adták, azaz
„forgatták”.
Így jelent meg a hitelpénz a rendszerben, ahol egy-egy tartozást képviselő papírdarabot
pénzként kezdtek használni a kereskedelemben.
A gond annyi volt, hogy a sokadik elfogadó már nem tudott semmit az adósságot garantáló
személyről, ezért nem biztos, hogy elfogadta az általa kibocsátott váltót.
Ekkor léptek színre a mindenki által ismert bankok, akik a saját nevükben bocsátottak ki ilyen
váltókat, amin vállalták, hogy a bemutatójának a rajta lévő összeget kifizetik aranyban.
Ez volt a bankjegy. Ezeket mát mindenki elfogadta, ha éppen nem voltak rossz hírek az adott
bankról.
Ebben az időben több tucat különféle bank bankjegyei forogtak a piacon különböző
címletekben.
Ezt szüntette meg az, hogy az államok egy idő után állami monopóliummá tették a
bankjegykibocsátást. Ezután már csak az állam által kibocsátott bankjegyekkel lehetett fizetni.
Ennek oka a piac szabályozása is volt, hogy biztosíthassák a bankjegyek mögötti
aranyfedezet meglétét.
Ezután megjelent a csekk és a számlapénz is. A 19. század végére a fémpénzek aránya a
század eleji 67%-ról 13%-ra zuhant, a forgalom többi részét már a pénzhelyettesítők tették ki.
Az aranystandard és annak bukása
A 19. század első felében több ország bevezette a bankjegyek aranyra váltásának
biztosítását. Ennek két formája volt: a currency iskola. ami szerint csak annyi papírpénzt
szabad kibocsátani, amennyi arany valóban rendelkezésre is áll, a banking iskola szerint lehet
többet is, addig, amíg van valódi árualap a pénzmennyiség mögött, amire el lehet költeni a
pénzt.
Az országok egészen az első világháborúig biztosították az aranyra válhatóságot, majd a hadi
költségek miatt kibocsátott plusz papírpénzek miatt ezt megtagadták.
Addig azonban a valuták mögött lévő aranyfedezet segítette a világgazdaságot, kiszámítható
árfolyamokat jelentett a valuták közvetlen aranyra válthatósága.
Ezután jött az aranyrúd-standard, a valutaövezetek rendszere, majd a második világháború
után az aranydeviza-rendszer, ahol már csak a dollár volt aranyra válható, a többi devizát
ehhez rögzítették. Ennek 1971-ben lett vége, azóta nincs valódi aranyfedezet a devizák
mögött.
Azóta a devizák mögött lévő árufedezet adja az értéküket, vagyis az, hogy van mire költeni
őket. Az arany már régóta csak dísznek volt a devizák mögött, hiszen a valódi mennyiség
töredékére volt csak meg a valódi aranyfedezet a jegybankoknál. (Amint arról már volt szó, az
arany bányászata már évszázadokkal ezelőtt sem tudott lépést tartani a gazdaság
növekedéséből származó növekvő igényekkel.)
Így már régóta a hit tartotta életben a devizákat, mindössze annyi történt, hogy az a kevés
aranyat is kivonták a dollár mögül (a többi deviza már rég nem volt aranyra váltható.)
Az elektronikus pénzforgalom megjelenése
Az informatika fejlődésével megjelent az elektronikus pénzforgalom, ahol a pénz legnagyobb
része már csak elektronikusan van nyilvántartva és a felhasználása is csak elektronikusan
történik, bankkártya, vagy bankközi utalások által.
Attól, hogy nem kézzel fogható fizetési ígérvényt (bankjegyet) használunk a fizetésre, ez még
ugyanolyan pénz, mint a készpénz. Egy fontos különbség, hogy a bankjegy esetében az állami
jegybank fizetési ígérvényét használjuk, míg egy bankkártyás vagy hitelkártyás vásárlásnál
egy kereskedelmi bank ígérete a fedezet.

10.A pénz funkciói, a pénz keletkezése.

Valuta: Széles értelemben egy ország törvényes fizetőeszköze, azaz hivatalos pénze. Szűkebb, a
mindennapokban használatos értelmében valamely ország törvényes fizetőeszköze egy másik
ország fizetési forgalmában, azaz a tényleges külföldi készpénz (érme vagy pénzjegy).

Deviza: Ődegen/külföldi számlapénz, ez lehet külföldi pénznemben történő követelés, tartozás is.
Megjelenési formája pedig lehet csekk, váltó, folyószámla-követelés stb.

Hitel: Olyan pénzügyi művelet, amelynek során a hitelező lemond az áru, szolgáltatás azonnali
kifizetéséről, vagy közvetlenül pénzt ad az adósnak, aki a hitelszerződésben foglalt határidőre
kifizeti a megállapodott összeget, azaz a tartozását. Hitelt leggyakrabban bankok nyújtanak.

Kamat: A kamat mindig egy pénzösszeg, amit a befektetésünk névértéke után fizet meg az, akinek
a tőkénket kölcsönadtuk. A névértékre vetített kamat összege %-os formában kifejezve a kamatláb.

Pénzmultiplikátor: Az a hányados, amely a kereskedelmi bankok pénzteremtő képességét írja le.

A pénzmultiplikáció alapvetően pénzsokszorozódást jelent.

Árfolyam: Az az átváltási arányt kifejező ár, amin az egyik fizetőeszközt egy másikra át lehet
váltani. Például 1 euró a 2022.03.21-én 373-375 Ft-ra cserélhető.

Konvertibilis fizetőeszköz: Átváltható pénz. A közbeszédben az ilyen pénzeket „kemény

valutának” is nevezik, ellentétben a „puha valutákkal”, amelyek nem, vagy csak illegálisan,
bizonytalan árfolyamokon átválthatók.

Eurozóna: Az eurózóna vagy euróövezet azon országok együttese az Európai Unión belül, ahol az
euró a hivatalos pénznem.
11. Az Őnfláció:
keresleti és kínálati infláció, hiperinfláció, defláció, reálbér

Őnfláció:
Az infláció a közgazdaságtanban az árszínvonal tartós emelkedését, és a pénz vásárlóerejének
romlását jelenti. (Nőnek az árak 🡪 kevesebbet ér a pénzünk)

Fő okozói:

Költségek által generált infláció: Drágul az alapanyag, ezért drágulnak az abból készülő
termékek is.

Keresleti nyomás által generált infláció: többen akarnak vásárolni a termékekből és van is
arra pénzük, mint amennyi termék rendelkezésre áll. A fizetőképes kereslet volumene
megnő tehát a kínálatéhoz képest.

Hogyan védekezzünk az infláció ellen?:

Befektetésekkel

Pénz váltással ( HUF 🡪 Euro)

Állampapír vásárlással

Hatósági beavatkozással

Árstoppal (pl: benzin)

Keresleti és Kínálati infláció:

Kiváltó okok szerint ezt a két alaptípusát különböztetjük meg az inflációnak.
Keresleti infláció Kínálati infláció
A kereslet jobbannő, mint a kínálat. A termelők nem fokozzák a termelést.
A gazdasági szereplők áremelkedéstől A termelési költségek növekedése miatt a
tartanak, ezért előre hozzák vásárlásaikat. kereslethez képest csökken a kínálat.

Hiperinfláció:
Hiperinflációról akkor beszélünk, ha az infláció szélsőségesen nagy. Általában havi 50%-nál
magasabb árszínvonal emelkedést nevezzük így. Végkifejletként a pénz elértéktelenedik.

Defláció:
Deflációról akkor beszélünk, ha egy bizonyos időtávon az árszínvonal csökken. A pénz értéke
(vásárlóereje) növekedésnek indul.

Reálbér:
A termékek, szolgáltatások azon mennyisége amely a munkabérből megvásárolható 🡪Vásárlóerő

12. Családi költségvetés

Fogyasztási cikkek: a háztartások által keresett termékek és szolgáltatások összessége.

Cash flow: pénzáramlás, ami nem más, mint különböző időpontban esedékes, összetartozó pénzforrások
képződésének és felhasználásának folyamata egy meghatározott időszak alatt. Családi költségvetés: olyan
pénzügyi terv, amely egy háztartás adott időszak alatt keletkező bevételeit és kiadásait összegzi.
Költségvetés: egy kétoldalú kimutatás, amely adott terület egyensúlyi helyzetét vizsgálja. Egy olyan
pénzügyi terv, amely a bevételeket és a feladatok ellátására fordítható kiadásokat összegzi. Pénzügyi terv:
megmutatja a család vagy a vállalkozás pénzügyi helyzetét, és elemzésként előrejelzésként szolgál arra
nézve, hogy mennyi bevételre van ahhoz szükség, hogy a kiadásokat fedezni lehessen, illetve a pénzügyileg
stabil működés biztosítható legyen.

- A háztartások kiadásait főként a szükségleteik befolyásolják.

- Tartós fogyasztási cikkek: mosógép, autó, nyaraló, ingatlan

- Az állam általi elvonásokat adóknak nevezzük.

- Az egyes háztartások igényei eltérhetnek egymástól

pl: Hol laknak? Milyen korúak? Milyen iskolai végzettségűek? Mivel foglalkoznak? Milyen kulturális háttérrel
rendelkeznek?

KSH: Központi Statisztikai Hivatal, egy szakmailag önálló, de a kormány felügyelete alá tartozó országos
szervezet, melynek legfőbb feladatköre az egyes gazdasági és társadalmi adatok gyűjtése, feldolgozása és
közzététele. Példák a KSH-kategóriákra: - Élelmiszer és alkoholmentes italok: tej, kenyér, iskolai
ebédbefizetés.

- Lakásfenntartás és háztartási energia: villany, gáz, lakásbiztosítás

- Közlekedés: buszbérlet, vonatjegy, tankolás - Hírközlés: tv, telefon, internet

- Kultúra, szórakozás: mozi, szépirodalom, koncert - Egyéb: cigaretta, biztosítások, ruházati cikkek, alkohol
stb.

13. Pénzkezelés
Készpénz:
● Alatt azokat a papírpénzeket (bank jegyeket) és pénzérméket értjük, amelyek kézzel foghatók és
azonnal használhatók.
● A készpénz használata drága az államnak és a társadalomnak is.

● Ahhoz, hogy ne lehessen pénzt hamisítani, különleges papírra kell nyomni.

● Ráadásul rengeteget kell gyártani belőle, hogy mindenki tudjon vele fizetni.
Ma már szinte minden háztartásnak van olyan bankszámlája:
o Amely megkönnyíti a pénzügyek kezelését.
o Ez úgy működik, mint egy pénztárca, viszont a pénzmozgás csak a számok szintjén történik meg,
éppen ezért hívják a rajta lévő összeget számlapénznek.
o A családok ezen keresztül fogadják a munkabéreket, fizethetik közüzemi számláikat (például a víz-,
gáz-, csatorna-, villany- számlák), és a számlához bankkártyát is használ hatnak.
o A számlához kapcsolódóan kezelhetik meg takarításaikat, vagy vehetnek fel hitelt.
o A bankszámlán lévő pénzt a háztartások elektronikus banki szolgáltatásokon, például
internetbankon, mobilbankon keresztül is felhasználhatják.
o A bankkártya a bankok által kibocsátott kész pénz-helyettesítő fizetési eszköz, amely lehetővé teszi,
hogy bizonyos dolgokért ne készpénzzel kelljen fizetni, segítségével pénzt lehet felvenni a
bankjegykiadó automatából, vagy tájékozódni lehet a bankszámla egyenlegéről.
o Fontos tudni, hogy a kártya a kibocsátó bank tulajdona, amelyet visszaélés esetén joga van
visszavonni, illetve a használatát letiltani.

Az ATM-eknél:
▪ ma már nemcsak pénzt lehet felvenni a bankkártyáról, hanem a mobiltelefon egyenlege is
feltölthető, egyes esetekben „sárga csekk" is befizethető ilyen módon.
▪ Ha egy üzlet kirakatában, ajtaján vagy pénztáránál megtalálható a kártyán feltüntetett
kártyatársaság védjegye, akkor lehet fizetni vele.
▪ Ugyanez igaz a bankjegykiadó automatákra is.

A kártyás fizetéshez szükség van egy úgynevezett POS-terminálra:

❖ a kereskedő ennek a berendezés a segítségével bonyolítja le a tranzakciót.

❖ A hétköznapi nyelvhasználatban gyakran nem tesznek különbséget a betéti és hitelkártyák között,

leggyakrabban a bankkártya kifejezést használják.
❖ Két külön szó jelzi a két kártyatípust: ’’debit card" - azaz betéti kártya-, illetve "credit card" - azaz
hitelkártya.
❖ Nem mindegy, hogy betéti vagy hitelkártyát használ valaki vásárláskor, készpénzfelvételkor.

❖ A két kártyatípus közül általában a hitelkártya drágább, de okos használatával csökkenthetők a

költségek.
❖ Bankszámlánk segítségével sokféle fizetési megbízást lehet fogadni és küldeni.

❖ A legelterjedtebb fizetési módok az (eseti vagy rendszeres) átutalás, a bankkártyával történő

fizetés, valamint a beszedési megbízás (inkasszó).

14. Megtakarítási formák. Lekötött betétek, értékpapírok. Biztosítások.

Hozam: egy befektetésből származó nyereség, melyet a befektetett összeg %-ában határoznak meg, és
amely a befektetés megtérülését mutatja meg.

EBKM: (Egységesített Betéti Kamatláb) egy mérőszám, mely éves szinten %-ban határozza meg az egyes
pénzügyi termékek (pl.: betétek) tényleges hozamát.

Futamidő: időtartam, mely hitel esetén a hitel folyósítása és lejárata között eltelt időszakot jelenti, míg
befektetések esetén, például kötvényvásárláskor a kötvény kibocsátása és visszafizetése közötti időszakról
van szó.
Értékpapír: valamilyen vagyoni jogot megtestesítő okirat. Például: tulajdonjog(részvény),
hitelviszony(kötvény)

Államkötvény: az állam által kibocsátott, egy évnél hosszabb lejáratú, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír.

Az államadósság finanszírozásának egyik eszköze.

Kötvény: névre szóló, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír. A kötvény kibocsátója, azaz az adós vállalja,
hogy a kötvényen feltüntetett pénzösszeget, illetve annak kamatát az előre meghatározott módon és
időben megfizeti a kötvény tulajdonosának, azaz a hitelezőnek.

Kincstárjegy: az állam által kibocsátott rövid távú, 1 éven belül lejáró értékpapír korábbi neve. 2017-től
állampapír a neve.

Részvény: tagsági jogokat megtestesítő, forgalomképes értékpapír. A vállalkozás alaptőkéjének

meghatározott hányadát testesíti meg. A részvényes a vállalkozás tulajdonosa részvénye névértékének
erejéig, ezért jogosult a vállalkozás nyereségének arányos részére, az osztalékra.

Közgyűlés: a részvénytársaság legfőbb szerve

Névérték: az értékpapírokon feltüntetett összeg, amely részvény esetén a jegyzett tőkéből való részesedést
mutatja meg, kötvény esetén pedig a hitel, illetve a tartozás mértékét határozza meg.

Bróker: tőzsdei alkusz (tőzsdeügynök), aki megbízói számára tőzsdei vagy azon kívüli üzletet köthet.

Tőzsde: helyettesíthető tömegáruk koncentrált piaca, ahol a kereskedelem szervezett keretek között,
meghatározott rend szerint történik.

Befektetési alap: a befektetők pénzének összegyűjtésére és a gazdaságba történő beforgatására

szakosodott pénzügyi vállalkozások, amelyek azok számára jöttek létre, akik nem rendelkeznek megfelelő
szakértelemmel és/vagy elegendő idővel ahhoz, hogy befektetési döntéseiket önállóan hozzák meg.

BÉT: (Budapesti Értéktőzsde) a Magyarországon működő értéktőzsde neve. BUX: a BÉT hivatalos indexe,
meghatározott részvény (döntően vezető részvények) együttes árfolyammozgását mutatja.

Árfolyamkockázat: a deviza (forintban kifejezett) árfolyamának változásában rejlő kockázat.

Biztosítás: az előre nem látható, véletlenszerűen bekövetkező vagy majd valamikor biztosan bekövetkező,
anyagi következményekkel is járó eseményre való felkészülést szolgálja.

Életbiztosítás: a biztosítások egyik nagy csoportja, mely az életünkben bekövetkező eseményekre,

elsősorban halálra vagy a szerződésben meghatározott más eseményre (például egy adott életkor elérése,
szülés, nyugdíjazás) vonatkozik.

Nem életbiztosítás: lakásbiztosítás, vagyonbiztosítás, felelősségbiztosítás, gépjárműbiztosítás,

utasbiztosítás)

Biztosítási szerződés: a biztosító arra kötelezi magát, hogy meghatározott, esetlegesen megtörténő
jövőbeni esemény-a biztosítási esemény-bekövetkeztétől bizonyos összeget fizet.

Biztosító: biztosítási tevékenység folytatására jogosult szervezet. Adórendszer: azoknak az adóknak

(adónemeknek), adójellegű jövedelem-elvonásoknak és beszedési módjának az összesége, amelyeket egy
adott államban együtt, egyszerre alkalmaznak.

Árfolyam: valamely valuta egy egységének egy másik ország pénznemében kifejezett ára.

15. A hitelek fajtái, jellemzői. Hitelfelvétel, hitel költsége, visszafizetése.

 Napjainkban igen gyakori, hogy a megtakarítás nem megelőzi, hanem követi a vásárlást.
Őlyenkor várható jövőbeni jövedelmünk terhére, hitelre vesszük meg a terméket, s utólag
törlesztjük a részleteket. A hitelt ebben az esetben gyakorlatilag negatív
megtakarításként értelmezhetjük. Ez jellemző például azokra a családokra, melyek még
nem rendelkeznek saját lakással, mivel még nem tudták addigi jövedelmükből
megteremteni saját egzisztenciájukat.

A hitel, tehát pénzkölcsön, melynek során az adós a hitelszerződésben foglalt feltételek

mellett rendszeresen fizeti a megállapított törlesztőrészlet összegét. Fontos kérdés, hogy
mekkora ez az összeg, módosulhat-e (devizahitelek esetén árfolyamváltozás miatt), és
mekkora a hitelezés díja, a kamat. Ha hitelt veszünk fel, akkor nem csak a kamat az
egyetlen szempont, amit mérlegelnünk kell, hanem számtalan egyéb tényezőt is
figyelembe kell vennünk hasonló módon, mint amikor a megtakarítási döntéseinket
meghozzuk. Bár nem tudunk mindent előre kiszámítani, és a jövőnket sem láthatjuk
pontosan, mégis törekednünk kell arra, hogy eladósodásunk elviselhető ideig és mértékig
álljon csak fenn. Különösen óvatosan kell kezelnünk azokat a hitelfelvételeinket, amelyek
hosszú évtizedekre meghatározzák a szűkebb és - pl. a kezesség révén - gyakran a
tágabb családunk életkörülményeit is. Különösen körültekintőnek kell, ha nem a
jövedelmünkkel azonos pénznemben veszünk fel hitelt.

Milyen szempontokat vegyünk figyelembe a hitelfelvételekor?

A hitelnek ára van, tehát nagyon fontos, hogy minden költséget figyelembe vegyünk,
amikor döntést hozunk arról, hogy felvesszük-e a hitelt, illetve melyik bank ajánlatát
fogadjuk el.

A hitelfelvétel lehetséges költségei:

● kamat,
● kezelési költség,
● hitelbírálat díja,
● az értékbecslés díja és
● lakásépítéseknél a helyszíni szemlék díja,
● folyósítási jutalék,
● késedelmi kamat,
● a hitel futamideje meghosszabbításának költsége,
● az egyéb olyan fizetési kötelezettség, amely a szerződésben vállalt kötelezettség nem
teljesítéséből származik,
● a biztosítási és garanciadíjak, valamint

● az átutalási díjak,
● az árfolyamváltozás többletköltsége
● konverziós költségek (devizahitelek esetén)

● előtörlesztési díj (annak is fontos utánanézni, hogy egyáltalán jogosultak vagyunk-e a

megállapodásban rögzítetteknél gyorsabban is törleszteni – előtörleszteni - tartozásunkat)
A fentiekben felsorolt tételek figyelembevételével, összegzésével képet kaphatunk a
hitelfelvétel várható költségeiről, amit persze még össze kell vetnünk saját
lehetőségeinkkel. Mindezek függvényében kell feltennünk magunknak a kérdést, hogy
ilyen feltételek mellett vállaljuk-e a hitelfelvételt, képesek leszünk-e a futamidő alatt,
hónapokig, esetleg hosszú évekig fizetni a törlesztőrészleteket. Ennek mértékét a fenti
költség- és díjtételek mellett befolyásolhatja továbbá a futamidő alatt - változó kamatozású
konstrukciók esetében - a kamat mértékét érintő mozgások hatása, valamint a nem forint
alapú hitelek esetében további fontos kockázati tényező az adott deviza
árfolyamváltozása. Ennek mértéke előre nehezen jelezhető, ugyanakkor nagyon súlyos
többletteher jelenthet a hitelt felvevő számára. (A hitelfelvételhez kapcsolódó
számításokkal az V./23. leckében foglakozunk részletesebben.)

Döntéseink megkönnyítése érdekében a bankok minden, három hónapnál hosszabb

futamidejű hitelkonstrukcióra kötelesek egy úgynevezett teljes hiteldíj mutatót (THM)
számolni, ami százalékos formában, egy évre vetítve fejezi ki összes költségünket (azaz a
kamat mellett a járulékos költségeket is). Nagyon fontos azonban megvizsgálni, hogy a
konkrét hitel esetében pontosan milyen költségeket vesz figyelembe a THM, mert az
elnevezésben szereplő törekvés ellenére sem biztos, hogy a bennünket terhelő minden
költség szerepel a számított mutatóban.

A háztartások a termékek és szolgáltatások végső fogyasztói, ezért hitelfelvételük egyik

legfontosabb mozgatórugója a fogyasztás. Ennél fogva a lakossági hitelek között
kiemelkedő szerepe van a fogyasztási hiteleknek.

A fogyasztási hitelek a mindennapi élet szokásos használati tárgyainak megvásárlásához,

a szolgáltatások igénybevételéhez vagy szabad felhasználásra folyósított kölcsönök.

Manapság a pénzintézetek már sokféle, eltérő feltételek mellett igényelhető hitelt kínálnak
a háztartások részére. Ezért mindenképpen azt javasoljuk, hogy különös körültekintéssel
járjunk el, ha úgy döntünk, hogy hitelt veszünk fel!

16. Állami költségvetés: az állami kiadásai és bevételei. Az adók csoportosítási

módjai.
 Az állam pénztárcáját az állami költségvetés testesíti meg, amely az állam várható bevételeinek és
kiadásainak tervszerű és számszerű szembeállítása általában egy évre vonatkozóan.
Legegyszerűbben a következő módon szemléltethetjük:

Az állam bevételei Az állam kiadásai

kormányzati vásárlások

adók és adó jellegű elvonások

transzferek

Az állam bevételei

● Ha az országgyűlés által elfogadott költségvetés fontosabb bevételeit vesszük sorra, akkor a főbb
bevételi tételek a következők:
● gazdálkodó szervezetek befizetései (nyereségadó, vám és importbefizetések, állami vagyon utáni
részesedés, játékadó, különleges helyzetek miatti befizetések stb.);
● fogyasztáshoz kapcsolódó befizetések (általános forgalmi adó, fogyasztási adó, jövedéki adó);

● lakossági befizetések (személyi jövedelemadó, egyéb adó és illetékbefizetések);

● központi költségvetési szervek befizetései (pl.: rendezvényszervezés, -biztosítás bevételei);
● önkormányzatok költségvetési szerveinek befizetései;
● nemzetközi pénzügyi kapcsolatokból származó befizetések;

● pénzintézetek befizetései.
● rendkívüli adók (váratlan okból felmerülő pénzhiány, kiadási többlet fedezésére, pl.: természeti
katasztrófa, gazdaság-pénzügyi válság, súlyos eladósodottság).

Az állam kiadásai

Ha az országgyűlés által elfogadott központi költségvetés fontosabb kiadásait vesszük sorra, akkor a
főbb kiadási tételek:
● gazdálkodó szervezetek támogatása (termelési árkiegészítés, ágazatok támogatása stb.);

● fogyasztói árkiegészítés (például a gázárak támogatása);

● felhalmozási (beruházási) kiadások (útépítés, hídépítés, kórházfelújítás stb.);
● hozzájárulás a társadalombiztosításhoz (pl. nyugdíjak, egészségügyi kiadások, gyógyszertámogatás
stb.);
● szociális ellátás, támogatás, segélyek;

● központi költségvetési szervek támogatása (minisztériumok, iskolák, kórházak működtetése,

közszolgálati tv csatorna stb.);
● önkormányzatok támogatása (szegény térségek önkormányzatainak támogatása);

● elkülönített állami pénzalapok támogatása;

● nemzetközi pénzügyi kapcsolatokból adódó kötelezettségek;
● adósságszolgálat, kamattérítés (korábbi hitelek részletei, lakásépítés támogatása stb.);
● tartalék;
● egyéb kiadások.

Az adók fogalma és fajtái

Az állami bevételeket biztosító adó közvetlen ellenszolgáltatás nélküli jövedelemátengedés,

amelyet az állam kényszer útján hajt be.

Az adók csoportosítása:

Az adók a költségvetés bevételeit biztosítják, forrásul szolgálnak a kiadások finanszírozására. Ha a

kormány gazdaságpolitikai céljai megvalósítása érdekében új feladatot tervez megvalósítani
(például ha a munkanélküliséget szeretné csökkenteni új munkahelyek teremtésével, és ennek
érdekében az infrastruktúrát fejleszti), akkor ezt a többi kiadási tétel változatlanul hagyása mellett
csak új forrás biztosításával, azaz új adó bevezetésével, vagy a korábbi adók megemelésével tudja
megtenni.

Amikor ezt megteszi, tisztában kell legyen azzal, hogy az egyes szereplőkre és a makrogazdaság
egészére milyen hatást gyakorol.

Az adóztatás bevezetése vagy az adóterhek emelése a gazdasági szereplők, például családunk

jövedelmét csökkenti. Ennek hatása összetett:

● Egyrészt csökkenti a megtakarításokat és ezáltal a nemzetgazdaság összes keresletét (ha csökken a

családunk jövedelme, fogyasztásunk fenntartása mellett kevesebbet takarítunk meg).

● Másrészt csökkenti a háztartások fogyasztási keresletét, szabadon elkölthető jövedelmünket és

ezáltal szintén az összkeresletet (lehet, hogy jövedelemcsökkenésünk miatt lemondunk bizonyos
cikkek vásárlásáról).

● Harmadrészt a csökkenő jövedelem bérharcokra készteti a munkavállalókat, akár szüleinket is. A

béremelkedés a vállalati költségnövekedését vonja maga után, ami esetleg elbocsátásokkal jár. Ezen
keresztül a foglalkoztatás csökken, a munkanélküliség nő. A vállalatok csökkenő termelése
kevesebb árut eredményez a gazdaságban.
 A foglalkoztatás csökkenése, a munkanélküliség növekedése a háztartások jövedelemcsökkenésén
keresztül további keresletcsökkenést hoz a gazdaságban. A vállalati szférát az adóemelés a
költségnövekedésen keresztül érinti. Ez áremelkedést, vagy kevesebb termelést, azaz kínálat
csökkenést von maga után. A különböző hatások erősségétől, gyorsaságától függ, hogy az árakra
milyen hatást gyakorol az adóváltozás. Hozzájárulhat az infláció növekedéséhez is.

Összességében megállapíthatjuk, hogy az adóterhek emelkedése mind a kereslet csökkenését, mind

pedig a kínálat visszafogását eredményezi, tehát gazdasági visszaesést, ún. dekonjunkturális
folyamatokat indít el a makrogazdaságban.

Mi van, ha nincs egyensúly?

A költségvetés éves bevételei és kiadásai ritkán egyeznek meg pontosan. Elvileg előfordul, hogy a
bevételek meghaladják a kiadásokat, de sokkal gyakrabban fordul elő, hogy a kiadások múlják felül
az állami pénztárca bevételeit. A bevételi többletet szufficitnek, a kiadási
többletet deficitnek nevezzük.

Ahogy a háztartásoknál, úgy az államnál is meg kell oldani a hiány problémáját. Ez lehet rövid
távú probléma, de tartósan is előállhat a túlköltekezés esete. A hiány fedezetére fel lehet venni hitelt
a bankoktól. Érdemes tudni, hogy 1997-óta a Magyar Nemzeti Bank nem nyújthat hitelt az
államnak és nem vehet magyar állampapírt sem. Ez erősíti a bank függetlenségét és az árstabilitást
(lásd a bankrendszer feladata).

Az államháztartás hiányának modern kezelési módja, hogy a gazdaság valamennyi szereplőjét

mozgósítva kötvényeket (állampapírokat) bocsát ki az állam és ezek megvásárlására ösztönzi a
lakosságot, vállalatokat, sőt külföldi szereplőket is. A külföldi befektetők csak magas kamat mellett,
vagy nem is vásárolnak a nagy mértékben eladósodott államoktól. Az magyar állam adósságaival
kapcsolatos teendőket az Államadósság Kezelő Központ Zrt. látja el.

Az állam által kibocsátott papírok két fő csoportját a lejárati, azaz visszafizetési idő szerint
különböztetjük meg:

● az egyéves, vagy annál rövidebb futamidejű állampapírok a kincstárjegyek,

● az egy évnél hosszabb lejáratú állampapírok az államkötvények.

Az állam is eladósodhat?
Őgen, ha nem csak egy-egy évben, hanem tartósan deficites. Az állam tartós eladósodása -
akárcsak a családokban -, sok problémát vet fel.

Az évek óta tartó folyamatot nehéz megtörni. Könnyű kimondani, hogy a kiadásokat csökkenteni
kell, vagy a bevételeket növelni kell. Ha megszoktuk, hogy bizonyos szolgáltatásokat,
intézményeket az állam a közös adókból finanszíroz, akkor nem szeretnénk ezen változtatni. Ha
szigorú, racionális gazdálkodást vár el az állam, akkor bizony sor kerülhet iskolabezárásra,
összevonásra, vasúti jegytámogatás csökkentésére. Azon nyomban tiltakozunk, és szeretnénk, ha
máshol spórolnának. Az újabb ötlet újabb ellenálláshoz vezet.

Ha a bevételek növelésével szeretne az állam pótlólagos forráshoz jutni, az adózók ellenállására

számíthat. Ekkor szoktak többen „eltűnni” a legális gazdaságból és „láthatatlanná válni” az
adóbefizetés szempontjából. De akkor a látható adózók terhei nőnek. Ez pedig sem nem igazságos,
sem nem ésszerű.

Az állami eladósodása egy bizonyos szint fölött már veszélyezteti az ország gazdasági stabilitását, a
növekedés lehetőségét, ami számos országban aktuális problémát jelent, Ennek nemzetközi
összefüggései is fontosak, hiszen például az Európai Unió tagjaként Magyarország is tapasztalja,
hogy egy nagyobb térség gazdasági stabilitását, valamint az euró árfolyamát hogyan befolyásolja a
tagállamok pénzügyi helyzete.

Az adó fogalma, csoportosítása és az adózással kapcsolatos alapfogalmak

ismertetése
Az adó az állam által egyoldalúan megállapított, kényszer útján behajtható, közvetlen
ellenszolgáltatás nélküli állami bevétel.

Jellemzői

● kivetésére csak az állam által felhatalmazott szerv jogosult

● csak jogszabály írhatja elő
● az állam kényszer útján behajthatja
● közvetlen ellenszolgáltatás nélkül kell befizetni
● az adó csak pénzben teljesíthető

Csoportosítása
1. Adóalanyok szerint

● természetes személyek (SZJA)

● jogi személyek (TAO)

2. Adó tárgya szerint

● jövedelem típusú (SZJA)

● vagyoni típusú (gépjárműadó)

3. Adó teher viselője szerint

● közvetlen (az adó teherviselője és az adófieztő személy ugyanaz - SZJA)

● közvetett (az adó teherviselője és az adófizető személy nem ugyanaz - ÁFA)
4. Adóztatásra jogosultság szerint

● központi
● helyi
● vegyes

5. Behajtás módja szerint

● önadózás
● adólevonás
● adókivetés
● adóbehajtás

Adókedvezmény: az adóalanynak nyújtott preferencia.

Adómentesség: az adófizetési kötelezettség alóli kivétel jogszabály alapján.
Adóhatóság: az adóztatást képviselő szervezet.Az adóhatóság az adót, a költségvetési
támogatást megállapítja, nyilvántartja, az adót beszedi, végrehajtja, a költségvetési
támogatást kiutalja.
Adójogi jogviszony: az állam vagy az államot képviselő szervezet és az adófizetésre
kötelezett között létrejött jogi kapcsolat.
Adóbevallás: az a kimutatás, amelyből megállapítható az adóalany adófizetési
kötelezettsége.
Adókötelezettség: a törvény által előírt bejelentési, bevallási, nyilatkozattételi, adó
megállapítási, adóelőleg fizetési, adófizetési, bizonylat kiállítási, adatszolgáltatási,
nyilvántartási, bizonylat megőrzési, adó levonási és adó beszedési kötelezettség.

17. Vállalkozások típusai

Jelenleg Magyarországon az alábbi profitorientált vállalkozási formákat
működtethetik magánszemélyek:

● egyéni vállalkozás
● egyéni cég
● közkereseti társaság
● betéti társaság
● korlátolt felelősségű társaság
● részvénytársaság.
Gazdasági társaságok alapítása

A gazdasági társaság alapítása társasági szerződéssel történik. A társasági szerződés kötelező

alaki és tartalmi szabályait a Ptk. határozza meg.

A társasági szerződés jellemzői

A Ptk. szerint a szerződés legalább két fél kölcsönösen egybehangzó akaratnyilatkozata, amely
valamely joghatás kiváltására irányul. A társasági szerződés a polgári jogi szerződés fogalmára
épít, a különbség a két szerződés között a joghatás kiváltásában keresendő. A gazdasági
társaságok oldaláról megközelítve a joghatás alapvetően egy új, az alapítóktól, mint szerződő
felektől elkülönült jogalany létrehozása. Azokat a szerződéseket tehát, amelyek joghatásukban
gazdasági társaság létrehozására irányulnak, társasági szerződésnek nevezzük.

A társasági szerződés egy sajátos sui generis megállapodás: egyrészt organizációs, jogalanyt
keletkeztető, másrészt kooperációs, azaz gazdasági együttműködést is magában foglaló
kontraktus.

A társasági szerződés (létesítő okirat), egyben gyűjtőfogalom is: a közkereseti társaság, a betéti
társaság, a korlátolt felelősségű társaság esetében társasági szerződésnek hívjuk. Törvényi
korlátok között lehetőség van arra is, hogy egy személy alapítson gazdasági társaságot. Az ilyen
társaságok nem szerződéssel jönnek létre, hanem az egyetlen alapítói akarat elhatározását
deklaráló alapító okirattal. Ugyanakkor a részvénytársaságnál a szerződéses forma nem
alkalmazható. Ennek oka abban keresendő, hogy a részvénytársaság, különösen a nyilvánosan
működő részvénytársaság, viszonylag nagy számú tagsággal működik, így az egységes
akaratnyilatkozatot nehéz, vagy szinte lehetetlen megteremteni. A részvénytársaság léteső
okiratát alapszabálynak nevezzük.

A társasági szerződés alakszerűségi követelményei

A társasági szerződés alakisághoz kötött, azt írásba kell foglalni és minden tagnak alá kell írni.
Meghatalmazásnak, helyettesítésnek helye van, ugyanis a tag helyett annak képviselője is
 eljárhat, és a társasági szerződést a tag nevében és képviseletében aláírhatja. Követelmény
azonban, hogy meghatalmazást közokiratba, vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell
foglalni.

A létesítő okirat esetében a jogalkotó nem elégszik meg az egyszerű írásba foglalással: a
szerződést közjegyző által készített közokiratba, vagy ügyvéd, illetve jogtanácsos által
ellenjegyzett magánokiratba kell foglalni. A jogászi közreműködés a társaság alapításakor (a
létesítő okirat módosításakor) elengedhetetlen: a társasági jogi jogviszony összetett, a
mindennapi ügyletektől eltérő, ahol a tagok egyéni érdekeit összhangba kell hozni, alá kell
rendelni a gazdasági társaság primátusának.

A társasági szerződés tartalmi követelményei

A gazdasági társaság alapítóinak a létesítő okiratban legalább az alábbiakat kell megjelölniük:

1. a gazdasági társaság létesítésére irányuló kifejezett akaratot,

2. a gazdasági társaság nevét,
3. a gazdasági társaság székhelyét, amennyiben a székhely nem azonos a társaság központi
ügyintézésének a helyével, akkor a központi ügyintézés helyét,
4. a gazdasági társaság tevékenységét,
5. természetes személy tag nevét, lakcímét, jogi személy tag cégnevét, székhelyét,
6. a tagok által szolgáltatott vagyoni hozzájárulás módját, értékét és idejét,
7. a gazdasági társaság első vezető tisztségviselőjét,
8. mindazt, amit az egyes társasági formánál a törvény kötelező jelleggel előír.

18. A gazdasági társaságok megszűnése

A gazdasági társaság meszűnhet:
- átalakulással, szétválással, egyesüléssel,

- végelszámolással

- felszámolással

A társaságok átalakulását, szétválását, egyesülését a tagok tulajdonosi tesülete határozza el,

olyanképpen, hogy más vállalkozási formában folyatassa a tevékenységét, mint ahogy azt elkeztde.

Az átalakulást indokolhatja:
- a társaság tevékenységének bővülése, szűkülése

- a felelőség korlátozása (kft-vé alakul)

- a nagyobb tőke bevonásának szükségessége (kft-vé vagy részvénytársasággá alakul)

Az új társaság lesz a megszünt társaság jogutódja. Folyatatja tevékenységét, behajtja követeléseit, rendezi
tartozásait. Akkor is megszűnik a vállalkozás, ha más társasággal egyesül, illetve azokba beleolvad vagy
egységei önálló gazdasági szervezetté válik.
 A végelszámolás során a tagok saját elhatározásából következően a vállalkozás jogutód nélkül
megszünhet. A megszűnésről a tulajdonosi tesületnek határozatban kell rendelkeznie, és erről a
cégbíroságot értesíteni kell, valamint e tényt a közlönyben közzé tenni. Értesitenie kell a cég dolgozóit, az
adóhatóságot, a társadalombiztosítót, valamint a cég bankszámláit vezető pénzintézeteket.

Felszámolás akkor áll elő, ha a vállalkozás tartósan fizetésképtelen és fizetőképességének helyreállítása

nem lehetséges. A felszámolás kezdheti maga vállakozás, illetve a hitelezői. A felszámolásra irányuló
kérelmet a bírosághoz kell benyújtani, és az rendeli el a felszámolás kezdetének nyilvános megjelentését. A
bíroság értesíti a cégbíroságot, az adóhivatalt, a társadalombiztosítót, majd kijelöli a felszámolóbiztost. A
vállalkozás tartozásait a törvényben meghatározott sorrendben kell kiegyenlíteni. Hasonló módon a
végelszámoláshoz, a felszámolás befejezésekor a társaság jogutód nélkül szűnik meg, és törlik a
cégjegyzékből.

Csődeljárás abban az esetben következik be, ha a társaság fizetésképtelen helyzetbe kerül. A csődeljárás
során az adós társaság és hitelezői megállapodást köthetnek. Megállapodhatnak a követelések esetleges
elengedésében, átvállalásában, a társaság tevékenységének újraszervezésében. Sikeres megegyezés esetén
a bíroság a csődeljárást befejezetté nyilvánítja, ellenkező esetben megindítja a cég felszámolását.

19. A vállalkozások mikro és makrokörnyezete.

A vállalkozások környezete
Magában foglalja mindazokat a külső tényezőket, amelyek befolyásolják és
meghatározzák piaci jelenlétének hatékonyságát.

A vállalkozások mikrokörnyezete
A vállalkozások közvetlen környezete, amely direkt módon befolyásolja a vállalkozás
képességét a piac kiszolgálására.

Elemei:

1. szállítók

● a vállalatot és versenytársait a működéshez szükséges anyagokkal és szolgáltatásokkal

látják el

2. piaci közvetítők

● a vállalkozást termékei eladásában, terítésében, a fogyasztókhoz való eljuttatásban

segítik
● formái:

● kereskedelmi közvetítők: segítenek a vállalkozásnak a fogyasztók megtalálásában

( ügynöki hálózat, viszonteladók )
● szállítmányozók: az árut eredeti helyükről a célállomásra juttatják

● pénzügyi szolgáltatók: a vállalkozókat pénzügyileg segítik ( bankok )

3. vevők

● a terméket fogyasztási céllal vásárolják

● formái:

● fogyasztópiacok: egyének és háztartások, akik személyes szükségletükre vásárolnak

● ipari piacok: szervezetek, akik új termékek előállítása céljából vásárolnak

● viszonteladók piaca: a vásárolt termékeket bizonyos haszonnal adják tovább

● nemzetközi piacok: külföldi vásárlók

4. versenytársak

● a piacon azonos vagy hasonló tevékenységet folytató vállalkozások

● formái:

● hasonló terméket, hasonló áron, ugyanazoknak a vásárlóknak értékesít

● hasonló terméket gyárt

● ugyanazt a terméket vagy szolgáltatást nyújtó vállalkozás

● minden vállalkozás, amely ugyanannak a fogyasztónak a pénzéért versenyez

5. közvélemény

● a vállalkozásnak el kell fogadtatni magát a szélesebb nyilvánossággal, amely

befolyásolja az üzletmenetét
● formái:

● általános közvélemény

● helyi közvélemény

● belső közvélemény ( tulajdonosok, vezetők, dolgozók )

 A vállalkozások makrokörnyezete

● az a szélesebb társadalmi környezet, amely közvetlenül befolyásolja a vállalkozások

tevékenységét
● elemei:

● tudományos-technikai környezet: technológiai fejlődés, innováció, technológiai fejlődés

befolyásolja a vállalkozások működését
● demográfiai környezet: a népesség száma, összetétele, a családok nagysága hatással
van a vállalkozások piaci helyzetére
● gazdasági környezet: a lakosság reáljövedelme, megtakarítások, hitelek

● természeti környezet: rendelkezésre álló nyersanyagok mennyisége, nyersanyag árak,

környezetszennyezés
● politikai és jogi környezet: jogi előírások, törvények

20. Vállalati bevételek és kiadások. Ődőtávok a termelésben.

Vállalati bevételek és kiadások:
A költségvetés bevételeinek főtípusai:
a.) Adók és adójellegűbevételek: adó, tb járulék, vámok, állami monopólium.
b.) Nem adójellegűbevételek: illetékek, díjak, bírságok.
c.) Az állami vagyonhoz kapcsolódó bevételek
d.) Adományok, juttatások természetes és jogi személyektől, az államháztartás más
szintjétől, külföldtől.

Fix költség: Állandó vagy fix költség nek (jele: FC) nevezzük azon költségek
összességét, amelyek függetlenek a kibocsátás mennyiségétől. Vagyis olyan költségek,
amelyeket a tevékenységtől függetlenül mindenképpen ki kell fizetnie a gazdálkodó
egységnek. Őlyen költségek lehetnek például az épületek bérleti díjai, vagy a bérek rövid
távon.
Változó költség: Változó költségnek (variable cost) hívja a mikroökonómiai
termeléselmélet és a vállalatgazdaságtan egy vállalat azon költségeit, amelyek függnek a
kibocsátástól. A változó költségek és a kibocsátástól független állandó (fix) költségek
összege adja a vállalat összköltségét. A változó költségek jele lehet VC, Cv, vagy Kv.

Számviteli költség: A folyó költségek azok a kiadások, amelyek a társaság szokásos

tevékenysége szempontjából elengedhetetlennek számítanak, és ezért nem feleslegesek.
Megkülönböztethetjük az állami szektor folyó költségeit és a családi egységek folyó
költségeit.

Gazdasági költség: A gazdasági költség a megvalósult termelés költségeit foglalja

magában, ezzel szemben az alternatív költség egy másik, meg nem valósult
tevékenységnek a költségét tartalmazza. Ennek értelmében a vállalat más beruházásokról
mond le a választott termelés/beruházás megvalósítása érdekében.

Gazdasági profit, Számviteli profit: A profit vagy nyereség valamely gazdasági

tevékenység során felmerült, számszerűen kifejezett bevételek és költségek különbsége.
Különbséget tehetünk normál (vagy számviteli) és gazdasági profit között. A gazdasági
profit meghatározásakor a ráfordítások közé a végzett tevékenység alternatív költségét
(opportunity cost) is beleszámítjuk.

Alternatív költség: Az alternatív költséget más néven opportunity costnak, vagy

lehetőségköltségnek is lehet nevezni. Egy tevékenység választásának alternatív költsége
nem más, mint egy másik lehetőség feláldozott alternatív haszna, jövedelme.
Számításakor mindig a lehető legjobb kieső alternatívát kell figyelembe venni.

Amortizáció: Értékcsökkenés (amortizáció) a befektetett javak (immateriális és tárgyi

eszközök) elhasználódásának, műszaki – gazdasági avulásának pénzben kifejezett
értéke. Nem csupán az eszközök avulását, kopását fejezi ki, hanem a befektetett tőke
visszanyerésének módja is.

Piaci időtáv: A vállalatok különböző időtávokhoz kapcsolódnak gazdálkodás i döntéseik

során. A gazdasági időtávok a döntések feltételeit, lehetőségeit fejezik ki. Piaci időtáv
(nagyon rövid táv) az az időszak, amelyen belül a vállalat csak eladási, vagy vételi
döntésekkel képes reagálni a külső eseményekre

Rövid időtáv: Pénzügyi megközelítésben rövid időtáv alatt az egy évnél rövidebb időtávot
értjük.

Hosszú időtáv: A hosszú időtáv miatt. A 1,5%-os plusz alapkezelési díj például a teljes
bennlévő tőkére vonatkozik, míg a +20% adókedvezmény csak az adott évi befizetésekre.
Az 1,5% tehát évről évre többszörösére növekszik, míg az adókedvezmény mindig a teljes
befizetésünk 20%-a marad.

22. A vállalkozások beszerzési és termelési folyamata.

Az erőforrások átalakítása termékekké és szolgáltatásokká a reálszférában valósul meg. Az
erőforrás inputokból eladható outputok keletkeznek. Az erőforrások hatékony felhasználásának
kényszere a reálszféra megismerésére ösztönöz. A vállalkozások reálszféráját a következő
összetevők alkotják:
-a beszerzés,
-a termelés,
-a készletezés,
-a minőségellenőrzés,
-az értékesítés.
Beszerzés:
A beszerzés a termelési és szolgáltatási tevékenységhez szükséges anyagi erőforrások
megszerzését jelenti, az ehhez kapcsolódó összes tevékenységet magába foglalja.A cégek
üzletmenetében a beszerzés kulcsfontosságú területté válik. A beszerzési módok sokrétűsége miatt
más-más feladat hárul a beszerzőre, illetve cégére.
egyedi, termelésorientált, szerződésorientált, raktárra termelő beszerzések. Just-in-time:
Esetenkénti egyedi beszerzés főleg a beruházási javakra jellemző, de a fogyasztásicikk-
kereskedelem egyedi vevőmegrendelései is ide sorolhatók. A magas raktározási költségek és az
anyagokban, félkész termékekben lekötött tőke vezetett a termelésorientált beszerzés
kialakulásához és elterjedéséhez. E beszerzési forma lényege, hogy az alapanyagok, segédanyagok,
félkész termékek abban a pillanatban érkeznek a termeléshez, amikor azokra szükség van. Ez a
módszer, amely , just-in-time" néven vonult be a szakirodalomba és a gyakorlatba, feleslegessé
teszi az üzemen belüli raktározást, viszont kiváló együttműködési készséget igényel a szállítótól és
a felhasználótól
Készletezés:
A készletezési költségeknek három jelentős csoportját különböztetik meg:
- a készlettartási,
- a készlet-utánpótlási, és
- a hiányköltségek csoportját.
A fenti költségcsoportok önmagukban is több költségelemből tevődnek össze. A készlettartási
költség a raktárépületek vagy raktárhelyiségek fenntartási és üzemeltetési költségéből áll. A
készlet-utánpótlási költségek a szállítási, a szállítás során adódó rongáló-dásokból, a beszerzés
adminisztrációs költségeiből, valamint minőségellenőrzési költségekből tevődnek össze.
Nyilvánvaló, hogy a készlettartási és a készlet-utánpótlási költségek nagysága, mozgása
ellentétesen alakul. Minél nagyobb készletet tárolnak, annál magasabb a készlettartási költség,
viszont a készlet-utánpótlási költség alacsony. Ugyanakkor az alacsony készletek kisebb
készlettartási költséggel társulnak, viszont gyakrabban történik beszerzés, így a készlet-utánpótlási
költség növekszik. Minden esetben a tevékenység jellemzői, folyamatosságának biztosítása és a
készletezési költség minimalizálása dönti el a készletszintet és a beszerzés gyakoriságát. A
hiányköltségek alkotják a harmadik költségcsoportot. Ezt a költségfajtát egyetlen számviteli
rendszer sem tartja nyilván, mégis befolyásolja a készletezési döntéseket. Hiányköltség akkor
merül fel, ha a vevők vagy megrendelők igényeit készlethiány miatt nem tudják kielégíteni, így a
kereslet a cég szempontjából elveszett, ennek haszna is elveszett.

23. A vállalkozások üzleti tervének jelentősége, fontosabb fejezetei

A vállalkozás bemutatása és jellemzése:

● A vállalkozás neve

● Elérhetőségek

● Fontosabb gazdálkodási adatok

● Vezető tisztességviselők

Értékteremtési folyamat bemutatása:

● A termék vagy a szolgáltatás leírása

● Működési terv

● Értékesítési terv

Piaci információk:

● Helyzetelemzés

● Piackutatás

● Konkurencia elemzés

Marketingterv
 ● Célcsoportok

● Üzenetek

● Csatornák

Pénzügyi terv

● Bevételek és kiadások

● Finanszírozási terv

● Cash flow terv

A vállalkozásoknak tevékenységük megkezdése elött érdemes üzleti tervet készíteniük.

Az üzleti terv olyan, meghatározott időtávra szóló dokumentum, amely a vállalkozás jövőbeni működésére
vonatkozó elképzeléseket tartalmazza szöveges és számszerűsített formában.
Az üzleti terv:

● legyen teljes körű

● mutasson reális képet

● szakszerű szóhasználat

● szakszerűségre törekszik

● megalapozott (követelményeket erősítsük meg adatokkal)

Mi lehet az üzleti terv Kinek szól az üzleti terv? Melyek a hangsúlyos

készítésének célja? részek?

−
Vállalkozás alapítása, Tulajdonosok, vezetés és
pénzügyi terv
tevékenységi köreinek, üzlettársak
módosítása − működési terv

− megvalósítási tanulmány

− marketing terv

−
Tevékenységi kör bővítése Lehetséges új üzlettársak,
vezetői összefoglaló
tőkebefektetők
− pénzügyi terv

− marketing terv

− kockázatelemzés

−
Külső finanszírozási forrás Hitelezők, pénzintézetek,
a vállalkozás általános
elérése szponzorok, támogatók
bemutatása
− működési terv

− marketing terv

− vezetőség és szervezeti
felépítés
 − pénzügyi terv

− kockázatelemzés

− mellékletek

A SWOT-elemzés fogalma
A SWOT elemzéssel feltérképezhetjük egy piac, iparág, üzlet, termék, szolgáltatás stb. piaci
életképességét, illetve megismerhetjük, hogy mely feladatok a legfontosabbak stratégiai szempontból.
Leggyakrabban az üzleti terv részét képezi: bankok, vagy befektetők számára készül, hogy látható
legyen az üzleti tervben, melyek a megtérülés esélyei, arányai.

Jelentése
A SWOT egy angol mozaikszó, 4 szó kezdőbetűiből áll össze:

● Strengths - erősségek

● Weaknesses - gyengeségek

● Opportunities - lehetőségek

● Threats - veszélyek

24. A vállalkozás piaci kapcsolatrendszere

Vevők/fogyasztók: A vevõk a bevétel forrásai, míg a fogyasztók a kereslet forrásai. A fogyasztókkal
kapcsolatosan gyûjtött adatok két kategóriába sorolhatók: fogyasztói piac, és fogyasztói viselkedés. Pl.: a
szülő (vevő) aki játékot vesz a gyerekének (fogyasztó).
Piacra vonatkozó adatok:
- A népességre és annak trendjére
- A földrajzi elhelyezkedés
- Azokra a demográfiai vonatkozásokra pl.: családi állapot, jövedelem, életkor, stb., melyek a fogyasztók
(célpiac)
körét jellemzik.
A viselkedésre vonatkozó adatok:
- Fogyasztók szükségleteit,
- Hűségességét,
- A termékről/szolgáltatásról való értesülésének módját,
- Termékre/szolgáltatásra való igényük gyakoriságát befolyásolják.
A vásárlói viselkedés a végfelhasználó (fogyasztó) igényeinek kivetülése, és olyan adatok tartoznak hozzá,
melyek az árra, kényelmes elérhetőségre, minőségre, érték és szolgáltatásbéli elvárásokra vonatkoznak. Az
adatok gyűjtése másodlagos információ-forrásokon keresztül is történhet, közzétett jelentésekből, vagy
elsődleges forrásokból, fogyasztóktól és vevőktől. Beszállítók: Mint minden vállalat, a beszállítók is a
haszonért dolgoznak. Egy beindított vállalat egy másik, beszállító vállalat termékeinek/szolgáltatásainak
potenciális keresletét jelentheti. Ebben a viszonylatban a vállalat a vevő, és biztos információkra van
szüksége:
Pl: - Különböző beszállítók árairól (költségek),
- A beszállító megbízhatóságáról
- Kedvezményekről
- Hol van a beszállító telephelye
- A beszállító elérhetőségé és a kommunikációs hatékonysága
- A beszállító reakció ideje számlázási és megrendelési problémák esetén.
Munkaerő: A vállalatoknak fel kell mérnie a megfelelő képzettségű munkaerő költségét és kínálatát. Ez az
elemzés a szükséges pozíciók és alkalmazotti képességek számbavételével kezdődik. A munkaerő
rendelkezésre, adatokra van szükség:
- Mennyi képzett munkavállaló közül választhatunk, és õk hol találhatók?
- Mibe fognak kerülni?
- Fontos az is, hogy mi fogja őket a cégünkhöz vonzani?
A vállalkozónak külső információkra van szüksége, hogy megismerje a rendelkezésre álló kínálatot.
Pl.: - munkanélküliségi rátájának kiderítésével,
- Álláshirdetéseinek böngészésével
- Oktatási programokról,
- Végzős diákokról és eredményeikről stb.
A fizetésekkel kapcsolatos adatokra is feltétlenül szükség van.
Pl.: - publikus információk révén (újságok, kormány beszámolók),
- vagy aktuális alkalmazottakon keresztül lehet szert tenni.
Ezek akár kútfőből is összegyűjthetök:
- rugalmas időbeosztás,
- Öltözködési előírások,
- Kedvezmények és juttatások stb.
Pénzügyi szolgáltatók: A tőke költségét és kínálatát a pénzügyi intézetek befolyásolják. Mielőtt egy pénzügyi
intézetet felkeresne, hogy segítségét kérje, a vállalkozónak adatokat kell gyűjtenie a tőke költségével
(kamatok), a törlesztési feltételekkel (időtartam, előtörlesztési díjak), a hitel megítélésének
feltételeivel/kritériumaival stb. kapcsolatban. Tanácsos több pénzügyi intézetet is felkeresni, személyesen
tárgyalni a hitel ügyintézőkkel. További információk gyűjthetök, ha más vállalkozókat kérdezünk, hogy
melyik bank ügyfelei, és elégedettek-e az õ szolgáltatásaikkal és kapcsolattarás minőségével. Versenytársak:
A versenytársak azonosítása azzal kezdődik, hogy meghatározzuk vállalkozásunk célpiacát. A célpiaci azt a
földrajzi környéket jelenti, ahonnan a vállalkozás ügyfeleket kíván szerezni. Hogy a vállalkozó megtudja, hol
mennyi konkurense van, fel kell mérnie a versenytársak számát és elhelyezkedését. A versenytársak
elemzésének következő lépése az egyes vetélytársak profiljának kidolgozása. E profil összetevői a működés
módja, a vevők megítélése és a termékek/szolgáltatások jellemzője. Ezeket az információkat megfigyeléssel,
a konkurensek vevőinek megkérdezésével, vagy az által gyűjthetjük be.
25. A marketing-mix, és a termékpolitika
26. Az árpolitika
Ár: Egy termék vagy szolgáltatás tulajdonjogának vagy használati jogának megszerzéséért kért
pénzmennyiség.

A referenciaár: A projekt egyes kiadási tételeihez kapcsolódó elszámolható kiadás legmagasabb összege.

Rezervációs ár: A rezervációs ár egy jószág azon ára, amely mellett a fogyasztó számára a jószág
megvásárlása közömbös a nem megvásárlásával.
Magyarázat: Egy fogyasztó még éppen hajlandó egy jószágért (vagy annak egy adott mennyiségéért)
megfizetni – vagyis a rezervációs árnál kevesebbért megveszi, többért pedig nem veszi meg az adott
jószágot.

Költségelvű árképzés: Költségalapú árképzésnél a termelési költségek jelentik az árképzés bázisát, s a

termékegységre jutó költségre különféle módon kalkulálható a haszon.

• Haszonkulcsos (vagy költség-plusz) típusú árképzésnél a termék előállítási költségeihez hozzáadnak

egy szokásos kulcs szerinti hasznot. A kulcs nagyobb a szezonális cikkeknél, és a nagy értékű
termékeknél, alacsonyabb a haszonkulcs a gyorsan mozgó termékeknél.

• Tervezett hozamon alapuló árképzésnél az ár az egy termékre jutó önköltség és a befektetésre

kalkulált egységnyi haszon összege. Ezzel figyelembe vesszük a piaci kereslet hullámzó tendenciáját,
mert az árat nem a jelenlegi kibocsátásra, hanem az átlagos kibocsátásra vonatkoztatva számítják ki.

Kereslethez igazodó árképzés: A vállalat a kereslet alakulásától teszi függővé az ár kialakítását.

Ha a kereslet magas, a vállalat magasabb árat alkalmazhat, ha a kereslet csökken, az árakat is csökkenteni
kell.
Előnye, hogy a termék keresletének növekedése esetén a vállalat többletbevételre tehet szert.

Versenytárshoz igazodó árképzés: A vállalat az árak kialakításakor a versenytársak árait veszi alapul.

Akkor jellemző, ha:

● a vállalat új termékkel jelenik meg a piacon

● oligopol versenyhelyzetekben
● gyenge a vállalat piaci pozíciója
● a vállalat ár-érzékeny terméket forgalmaz.

A vállalat ilyenkor a piacra lépés előtt felméri, hogy a kokurensei milyen minőségi színvonalú termékkel és
milyen áron vannak a piacon. Ehhez képest helyezi el termékét és szab a versenytárakénál magasabb,
alacsonyabb, vagy közelítő árat.

Árdifferenciálás: Az árdifferenciálás az az árpolitikai döntés, melynek során a vállalkozás ugyanarra a

termékre - annak kisebb változtatásai vagy eltérő értékesítési feltételei következtében - különböző árakat
állapít meg.

27. Értékesítési útvonalak

Értékesítési út: azt a csatornát értjük, amelyet az adott termék megtesz a termelőtől
a végső fogyasztóig.
Ebben az értékesítési csatornában többek között gazdát cserél az áru, annak
tulajdonjoga, ellenértéke, vagyis a pénz.
Egy ország nemzetgazdasága jellemezhető: készletek és anyagi áramlások rendszere.
A termék áramlása, disztribúciója látható az ábrán:
1 - A termelő közvetlenül a termelőnek szállít. Ez a direkt vagy közvetlen értékesítési út.
Jellemzően termelési eszközökről van szó, például gépekről, alapanya-
gokról, alkatrészekről.
2 - A nagykereskedő egy másik nagykereskedőnek szállít. Ez a forma sok változatosságot rejt
magában, itt jelennek meg az exportőrök és az importőrök is.
3 - A nagykereskedő közvetlenül a termelőnek szállít, amelyre szintén nagy számban van példa az
életben.
4 - A nagykereskedelem végső fogyasztónak értékesít. Ebben az esetben a kiskereskedelem és
annak árfelhajtó hatása nem érvényesül.
5 - A termelő a nagykereskedelmet kihagyva rögtön a kiskereskedelemnek szállít,
mely esetben- az előzővel ellentétben - a nagykereskedelem árrését "úsztatjuk meg". Jellemző
áruféleségei például a gyorsan romló élelmiszerek.
6 - Napjainkban az sem ritka, hogy a termelő magára vállalja a végső fogyasztóknak történő
értékesítést is. Erre példa a mintaboltok üzemeltetése.

A disztribúció feladatait három fő csoportba lehet sorolni:

● logisztikai funkciók,

● tranzakciós (üzletkötéssel kapcsolatos) funkciók,

● értékesítést elősegítő funkciók.

A logisztikai funkciókat marketingszempontból közelítjük meg. A logisztika célja,
hogy a piaci, termelési igényekhez igazodva a 6M elvet alkalmazzuk:
● Megfelelő árut.

● Megfelelő időpontban,

● Megfelelő mennyiségben,

● Megfelelő minőségben,

● Megfelelő helyre,

● Megfelelő költséggel eljuttassa.

A logisztika feladatai a következők:
● termékek összeszerelése, termelési, gyártási logisztika;

● csomagolástervezés, design, áruvédelem;

● raktározás, tárolás és a hozzá kapcsolódó anyagmozgatás;

● készletezés, készletgazdálkodás;

● választék kialakítás;

● szállítás, helyváltoztatás megvalósítása.

28. Kommunikációs politika:

A vállalati kommunikációban a legnagyobb költség a reklám, de a hatása is a

legerősebb. Ezért fontos egy jó reklámtervezés. A reklámtervezés a
helyzetelemzés és a marketingstratégia kidolgozása folytat.
Reklámcélok: Ezek eltérők, helyzetfüggők. Lehet eladás ösztönzés, termék
ismertetés, vagy mag barnd presztízsének növelése termék nélkül. A
reklámcélok egy területe a Hirdetés célok: - Oktatás, és informálás itt a
termék/szolgáltatás elérhetőségét, funkcióit mutatja be - Márka imázsépítés itt
nem a termék tulajdonságai, sokkal inkább a márka, annak tradíciói értékei stb
vannak előtérbe helyezve - Attitűd befolyásolás itt előítéletek, reformálása, a
megszokott dogmák megtörés a cél Ezen cél meghatározása után a cél a
költségvetés tervezés. Reklámszöveg tervezés: Reklámszöveg tervezés a teljes
reklám szövegét és kreatív (pl: képei elemeinek terveit is tartalmazza). Ennek
megvalósítása maga a reklám.
Médiatervezés Ez találja ki hogy milyen médiumot használjunk a terjesztéshez
(pl: Tv, rádió, közterületi hirdetés, esemény szponzoráció, internet)
29. Jogi alapok. A jog hatálya, jogforrások, jogágak

A jogforrás hatályossága A jogforrás hatályossága azt jelenti, hogy az adott jogforrás alkalmazható,
végrehajtható, illetőleg alkalmazandó, végrehajtandó. A hatályosságnak – alkalmazhatóságnak,
végrehajthatóságnak – van azonban területi, személyi és időbeli kiterjedtsége, ami az alkalmazhatóság egy-
egy szeletét jelzi, s amelyet területi, személyi és időbeli hatálynak neveznek.

a) A jogforrás területi hatálya arra ad választ, hogy mely területen kell, illetve lehet alkalmazni az adott
jogforrást. A központi (országos hatáskörő) állami szervek által alkotott jogforrások területi hatálya
általában az ország egész területére, a helyi jogalkotó szerveké (önkormányzatok) viszont csak saját
illetékességi területükre terjed ki.

b) A személyi hatály azt jelenti, hogy mely személyi körre, kikre vonatkozóan kell, illetve lehet alkalmazni az
adott jogforrást. Nem a jogforrások konkrét címzettjeinek körét szabja meg, hanem azt, hogy ki lehet
egyáltalán címzett. A jogforrások területi és személyi hatálya szorosan összetartozik. A területi hatály
alapján a jogforrás hatálya az adott területen tartózkodó magánszemélyekre és jogi személyekre terjed ki,
ennyiben megegyezik a személyi hatállyal. A személyi hatály alapján azonban a jogforrások hatályosak a
külföldön tartózkodó magyar állampolgárokra is, ez tehát ennyiben független a területi elvtől. Ha a
jogszabály hatálya ettől az általános elvtől el akar térni, akkor kifejezetten rendelkeznie kell a területi és
személyi hatályról.

c) A jogforrás időbeli hatálya azt az időpontot jelöli, amelytől a jogforrást alkalmazni kell, illetve lehet. Ezért
a jogforrásban meg kell határozni a hatálybalépésének napját. A jogszabály egyes rendelkezéseinek
hatálybalépésére különböző időpontokat is meg lehet állapítani, de a jogszabályt és végrehajtása
érdekében kiadott másik jogszabályt egy időben kell hatályba léptetni. A jogszabály hatálybalépésének
időpontját úgy kell meghatározni, hogy kellő idő maradjon a jogszabály alkalmazására való felkészülésre. Az
időbeli hatály tehát feltételezi a jogforrás hatályba léptetését, azaz annak az időpontnak a meghatározását,
amelytől az időbeli hatály számítódik. Ez lehet a jogforrás kihirdetésének napja (ex nunc), ami a jogforrás
alkalmazhatóságát a kihirdetéstől teszi lehetővé. A visszaható hatály (ex tunc) szerint a kihirdetéshez képest
korábbi időpont megjelölésétől számítva hatályos a jogforrás. Ezzel kapcsolatban azonban két korlátozást
mindenképpen indokolt tenni: jogforrás a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget,
és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé. A jövőbeli hatály (pro futuro) azt jelenti, hogy a
jogforrás a kihirdetéshez képest későbbi időpont megjelölésétől számítva hatályos. Erre általában azért
kerül sor, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre a jogszabály alkalmazására való felkészülésre. A jogforrás
a hatályát csak akkor veszti el, ha más jogforrás érvényes módon hatályon kívül helyezi, vagy ha a
jogforrásban meghatározott határidő lejárt, illetve ha a jogforrás megsemmisítésére jogosult szerv a
jogszabályt megsemmisíti vagy semmisségét megállapítja.

Jogszabály felépítése:
TÉNYÁLLÁS (HIPOTÉZIS) - azokat a körülményeket írja le, amelyeknek bekövetkezése esetére a jogszabály
meghatározott magatartást parancsol.

RENDELKEZÉS (DISZPOZÍCIÓ) - a jogszabály azon része, amely meghatározza a követendő magatartást a

tényállás bekövetkezése esetére.

JOGKÖVETKEZMÉNY - mely joghatás vagy szankció lehet, attól függően, hogy a rendelkezést betartották-e vagy
sem.

30. A tulajdonjog
 A tulajdonjog a tulajdonra vonatkozó jogszabályok összességét, jogosultságokat
foglalja magába.

A tulajdonjog -alanya: lehet az ember, jogi személy, állam

-tárgya: “a dolog” (minden birtokba vehető tárgyiasított forma)

A tulajdonjog elemei:
Birtoklás és birtokvédelem joga: A tulajdonos a dolgot hatalmában tarthatja, a birtok a
dolog feletti hatalmat jelenti. Ha a birtokost jogalap nélkül megfosztják birtokától, a
birtoklásban zaklatják, megilleti őt a birtokvédelem.

Használat és hasznok szedésének joga: A használat joga alapján a tulaj a dolgot

szükségleteinek kielégítésére fordíthatja, szedhet hasznot belőle, termelhet rajta.

Hasznosítás joga: A tulajdonos maga dönt a hasznosítás módjáról.

Rendelkezési jog: Az alábbiakat foglalja magában:

-a dolog birtok átengedése
-a dolog tulajdonjogának átruházása (eladás)
-a használati jogának átengedése
-a hasznok szedése jogának átengedése
-a dolog biztosítékul adása, megterhelése
-tulajdonjoggal való felhagyás (ingatlannál nem lehet)

A tulajdonos kötelezettségei:
-terhek viselése (közterhek)
-kárveszély viselése, a dologban keletkezett kár megtérítésére senki sem kötelezhető
-szükséghelyzetben okozott kár viselése: ha olyan kárt okoznak mások, amit a tulajdonos
elűrni köteles
-közérdekű korlátozás tűrése esetén a tulajt a korlátozás mértékének megfelelő
kártalanítás illeti meg.
A használati jog: a tulajdonjog bizonyos mértékű korlátozását jelenti, amely során a
jogosult mindenki előtt használhatja a dolgot.
Ezek lehetnek:
-Személyes szolgalmak, legismertebb formája a haszonélvezet. A haszonélvező jogosult
más tulajdonát birtokában tartani, használni, hasznot szedni. A haszonélvezeti jog
legfeljebb a jogosult élete végéig állhat fenn.
-A telki szolgalom lehetőséget ad mások ingatlanának meghatározott célra és
terjedelemben való használatára.

31. Kötelmi jog

A kötelmi jog nem csupán a szerződések jogára vonatkozó rendelkezéseket foglalja magában, hiszen a kötelmi
jog a változás, vagyonmozgás, javak forgalmának a joga. Előállhat vagyonmozgás úgy is, hogy az egyik fél azt
nem kívánja, pl. károkozás esetén.

A kötelem két vagy több személy közötti mellérendelt jogviszony, amelynél fogva kikényszeríthető kötelezettség
keletkezik valamely szolgáltatás teljesítésére, ugyanakkor jogosultság a szolgáltatás követelésére.

Kötelmet az alábbi tényállások hozhatnak létre:

a) szerződés

b) jogellenes károkozás (jogviszonyt keletkeztet a károkozó és a károsult között)

c) jogalap nélküli gazdagodás (indokolatlan vagyoni értékmozgások, pl. téves banki átutalás)

A szerződés két vagy több személy jogi hatást kiváltó, kölcsönös és egybehangzó akaratnyilatkozata.

Azt, aki a szerződés folytán valamely szolgáltatással tartozik, kötelezettnek, aki a szolgáltatást
követelheti, jogosultnak nevezzük. Az egyes szerződéstípusoknál - tekintettel arra, hogy a jogosult és a kötelezett
pozíciója egymásba fonódik - a felek az illető szerződésfajtára jellemző külön elnevezést kaptak (például a
vállalkozásnál: megrendelő és vállalkozó, letétnél letevő és letéteményes).

A magyar polgári jogot általában szerződéskötés szabadságának alapelve jellemzi. A szerződési szabadság
elsősorban a szerződés megkötésére vonatkozik, azt jelenti, hogy a szerződésre lépő alanyok akarata jogi
értelemben - főszabályként - nincs megkötve.

Az akaratszabadság négy irányban jelentkezhet.

1. szerződéskötési szabadság: az adott fél szabadon dönti el, hogy akar-e egyáltalán szerződést kötni
2. partnerválasztás szabadsága: kivel lép kölcsönös kötelmet jelentő jogviszonyba
3. szerződési típusszabadság: milyen szerződést kíván kötni
4. diszpozitivitás elve (tartalom szabadsága): milyen tartalommal kívánják a felek a kötelmet
egybecsengő akaratlagos magatartásukkal létrehozni

A szerződés létszakaszai:

● a szerződéskötés szakasza

● a szerződés megkötésétől a teljesítésig terjedő szakasz

● a teljesítés szakasza

● a helytállás szakasza
32. Szerződések, alaki és tartalmi sajátosságai. A szerződés létrejötte,
érvényessége, teljesítése, módosítása, megszűnése, megszegése.
(semmisség, megtámadhatóság, megszüntetés, felbontás, felmondás, elállás, ellehetetlenülés, késedelem, hibás
teljesítés, jótállás, kötbér, foglaló, kezesség, zálog, óvadék)

Szerződés: Két vagy több személy egybehangzó, joghatás kiváltására irányuló akaratkijelentés.

Szerződéskötés történhet: - írásban - szóban - ráutaló magatartással

A szerződés alanyai • Jogosult: aki a szerződésben foglalt szolgáltatást követelheti • Kötelezett: aki a
szolgáltatás nyújtására köteles (és ennek fejében általában ellenszolgáltatásra tart igényt).

A szerződési szabadság • Nem kötelező (de nagyon is elterjedt) • Ha szerződést akarunk kötni általában
szabadon megválaszthatjuk, hogy – Kivel kössük (pl. melyik szerelőhöz vigyem..) – Mi legyen a tartalma (pl.
mennyiért és mikorra) – Milyen legyen a formája (leírjuk, vagy megelégszünk a szóbeli egyezséggel)

Szerződések fajtái:
1. Adásvételi szerződés
2. Megbízási szerződés
3. Lízingszerződés
4. Hitelszerződés
5. Bérleti szerződés
6. Vállalkozói szerződés
7. Munkaszerződés

A szerződés a felek kölcsönös és egybehangzó jognyilatkozata, amelyből kötelezettség keletkezik a

szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás követelésére. A szerződések alapvető feltételei
a fejlett gazdasági életnek. A szerződés megállapodás, a vagyoni kapcsolatok tipikus formája,
meghatározott dolog vagy tevékenység szolgáltatására irányuló viszony.
A szerződés tartalmát a felek szabadon állapítják meg. Magyarországon nincs ún. szerződéses
típuskényszer, ezért gyakoriak az ún. vegyes szerződések vagy az atipikus szerződések, amelyek
egyetlen szerződéstípusba sem sorolhatóak. Vegyes szerződésről akkor beszélhetünk, ha valamely
szerződés, egyszerre több, a Ptk. megtalálható, nevesített szerződéstípus jellemzőivel
rendelkezik. Atipikus szerződésről beszélünk akkor is, amikor a szerződés sem egy, sem több
szerződéstípus jegyeit sem hordozza.[1]

Semmisség: Az érvénytelenség egyik formája. Olyan szerződés, ami jogszabályba-vagy erkölcsi normákba
ütközik vagy amit jogszabály nélkül kötöttek, kivéve ha a jogszabály más jogkövetkezményt mutat.
Akkor is előfordul, ha egy személy korlátozottan vagy teljesen
cselekvőképtelen vagy ha a szerződésben alaki hiba van.

Megtámadhatóság: Az érvénytelenség egyik formája, ami feltételesen érvénytelen.

Feltétele: a megtámadásra jogosult fél meg is támadja, de a feleken múlik, hogy megtámadják vagy nem.

Megszüntetés: A jövőt illetően szűnik meg. A megszűnésig a szolgáltatásokat teljesíteni kell.

Felbontás: Visszamenőleges hatállyal szűnik meg, a már teljesített szolgáltatásokat vissza kell adni.

Felmondás: A jövőt illetően szűnik meg. A teljesített szolgáltatásért díjazás jár (amennyit dolgozott, annak
megfelelően).

Elállás: Olyan egyoldalú nyilatkozat, ami a szerződést felbontja. Azaz az eredeti állapot áll vissza.

Ellehetetlenülés:

Késedelem: 2 fajtája van: 1.) kötelezett késedelme: Meghatározott időre a kötelezett a szolgáltatást nem
teljesíti. 2.) a jogosult késedelme: ha a jogosult a szerződésben felajánlott teljesítést nem fogadja el, vagy
akadályozza a kötelezett szerződésszerű teljesítését.

Hibás teljesítés: A szolgáltatás nem szerződésszerű vagy a teljesítés során a jogosultnak valamilyen kárt
okoznak.

Jótállás: Az eladó fokozott felelősségvállalás a hibás teljesítésért. Kedvez a vevőnek, abban az esetben, ha
igazolni tudja, hogy a termék hibás. Az eladó feladata, hogy bizonyítsa, hogy a termék jó állapotban volt az
eladás előtt, ha ez nem történik, akkor az eladónak kell a terméket megjavítani vagy kicseréltetni.

Kötbér: Előre meghatározott pénzösszeg, amit a vétkes szerződésszegő fizet, függetlenül hogy okozott-e
kárt a szerződésszegéssel.

Foglaló: Szerződéskötéskor lehet adni. Így az ügyfél azt bizonyítja, hogy tudja vállalni kötelezettségét. Pénz
vagy más értéktárgy adható, amit szerződésbe kell foglalni.

Ha a szerződés befuccsol: 1.) vevő hibájából: a foglaló elveszik

2.) eladó hibájából: foglaló 2x-esét köteles visszaadni,

3.) egyik fél sem vagy mindkettő hibás: a foglalót kell visszaadni.
Kezesség: Mindig írásba kell foglalni. A kezes (aki átvállalja) arra vállal kötelezettséget, hogy amennyiben a
kötelezett (adós) nem teljesít, maga fog helyette a jogosultnak (illetékes/szakértő) teljesíteni.

2 típusa van: 1.) egyszerű/sortartásos kezesség: a kezes megtagadhatja a jogosultnak (illetékes/szakértő) a

teljesítését, amíg a követelés behajtható a kötelezettől (adós), vagy olyan kezestől aki függetlenül tőle,
tekintet nélkül vállalt érte kezességet.

2.) készfizető kezesség: A kezes nem követelheti, hogy a jogosult először a kötelezettől kísérelje meg a
követelés behajtását.

Zálog: Egy értéktárgy, amelyet a tulajdonos kicsit kevesebb pénzért, mint a tárgy eredeti ára cserébe
zálogházba ad megőrzésre, azt a pénzt tudja hasznosítani, majd ha a tárgyát vissza akarja szerezni
visszavásárolhatja.

2 típusa van: 1.) kézi zálog: ami a jogosult birtokába kerül,

2.) ami nem kerül a jogosult birtokába, felbecslik az értéket a tartozás erejéig.

Óvadék: Valamilyen pénzeszközben mérhető biztosíték, amelyet hibás teljesítés vagy nem teljesítés esetén
fizet a kötelezett (adós) a jogosultnak (illetékes/szakértő).
33. Nevesített szerződések:
Adásvétel: Olyan kettős jogi feladat, amelyben az eladó kötelezettsége, hogy egy bizonyos dolog feletti
tulajdonjogát a vevőre átruházza, átadja illetve a vevő kötelezettsége, hogy a dolgot átvegye és az
ellenértéket (térítést) kiegyenlítse.

Szállítás: Adásvételi szerződésből alakult ki. A szállító kötelezettsége: bizonyos dolgot a megrendelőnek
átadjon. Megrendelő kötelezettsége: a dolgot átvegye és kifizesse. Akkor is
szállítás, ha a szállító csak a terméket beszerzi, nem szükséges neki előállítania. A szerződés megkötése és
teljesítése között idő telik el, mert lehet, hogy egy bizonyos termék nem áll rendelkezésre.

Fuvarozás: A szerződésben 2 személy helyett 3 van: fuvarozó, feladó, címzett.

A fuvarozó köteles: A küldeményeket a rendeltetési helyükre továbbítani és a címzettnek azokat

kiszolgáltatni, a küldemény teljes vagy részleges elvesztéséért, megsérüléséért, megsemmisüléséért
(kárért), ami a küldemény átvételétől az átadási ideig tartott. Kivéve, ha: a
termék belső tulajdonságaiból keletkezett, a csomagolás külsőleg észrevehetetlen hiányossága okozta, kívül
álló elháríthatatlan okból történt, ami nem a fuvarozó miatt történt, feladó berakodása vagy címzett
rakodása közben történt.

A feladó köteles: megfizetni a fuvardíjat. A címzett köteles: átvenni a küldeményt,

Szállítmányozás: Olyan szerződés, ami közvetítő tevékenységű. Szállítmányozó kötelessége: fuvarozási és

egyéb szerződéseket saját nevében a megbízója számlájára megkötni a küldemény továbbítása érdekében,
a küldemény továbbításával kapcsolatos egyéb teendőket elvégezni. A szállítmányozó általában nem maga
fuvaroz, de a jogszabály nem zárja ki.

A szállítmányozó és a megbízó áll szerződéses viszonyban. Ha az áruban kár keletkezik: a megbízó

kártérítést követelhet a szállítmányozóval szemben.

A megbízó köteles: megfizetnie a díjat.

Bizomány: A bizományos (megbízott) kötelezettséget vállal arra, hogy saját nevében megbízója javának
eleget tegyen. Ezért díjat kap.

A megbízott köteles a megbízó utasításait betartani és érdekeit képviselni. Meg kell állapodni a szerződés
tárgyában és szélsőértékben (minkét fél számára megfelelő legalacsonyabb ár).

Megbízási szerződés: A megbízott kötelezettséget vállal arra, hogy a rábízott ügyet a megbízó javára és
érdekei szerint lássa el díjért cserébe. Az eredménytelenség
kockázata a megbízót terheli. A megbízottnak akkor is jár díjazás, ha az eljárás eredménytelen volt, mert
arra nem vállalt kötelezettséget, de csak akkor ha a kötelezettségét végrehajtotta.

Vállalkozási szerződés: A vállalkozási tevékenység egyik legjelentősebb szerződés típusa.

A vállalkozó köteles: bizonyos dolog tervezésére, feldolgozására, átalakítására, üzembe helyezésére,

megjavítására, vagy munkával elérhető más dolgok létrehozására.

A megrendelő köteles: szolgáltatás átvételére és annak kifizetésére.

A tárgya: nem kizárólag dolog szolgáltatása, hanem valamilyen munkával elérhető eredmény, amelyet a
vállalkozó saját költségén végez és gyors, gazdaságos teljesítést ér el. Joga van alvállalkozót alkalmazni.
Feltétele, hogy a felek megállapodjanak: a szolgáltatás tárgyában, a
teljesítési határidőben és a vállalkozás díj összegében.

Bérlet: Több változata van és ezek csak a tárgyukban térnek el. A bérbeadó köteles: kockázatot vállalnia és
mindennel számolnia (a bérbeadót felelősség terheli), egy bizonyos dolgot időlegesen a bérlő használatába
adni.
Bérlő kötelessége: bérfizetés, rendeltetésnek és szerződésbe foglaltak szerint használni azt a bizonyos
dolgot,felelős minden kárért ami a szerződéssel ellentétes.

A bérlet lehet: dolgok, lakás vagy haszonbérlet.

Lízing: Valamilyen (termelő) eszköz hosszú távú bérbevétele. A szerződés lejárta után véglegesen a lízingelő
(bérlő) tulajdonába kerülhet.

34. A fogyasztóvédelem
A piacnak két főszereplője van: a termelő és a fogyasztó. Általában az erőviszonyok a
fogyasztó javára billennek, ezért működik a fogyasztóvédelem.
Fogyasztóvédelem célja: az egyensúly helyreállítása, a fogyasztó jogainak, érdekeinek
képviselete, érvényre juttatása.

Ezek 5 alapelvre épülnek:

1: A fogyasztók egészségének és biztonságának védelme

2: A fogyasztók gazdasági érdekeinek védelme

3: A fogyasztók tájékoztatása és oktatása

4: a fogyasztói igények érvényesítése
5: a fogyasztók képviselete.

● A fogyasztók egészségét és biztonságát a termékek szolgálják, ezért a gyártó

köteles azt biztonságosan legyártani. Ezért fontosak az ezek ellenőrző intézmények.
● A fogyasztók gazdasági érdekvédelmét több jogszabály is segíti. Üzleten kívül
kötött szerződés esetén a fogyasztó 8 napon belül elállhat a szerződéstől.
Telefonon/interneten történő üzletelésnél tilos a megvezetés és az agresszió. Előírja még a
reklámozás alapszabályait is.
● A fogyasztók tájékoztatása és oktatása az állam által folyik iskolai oktatás
keretében.
● A fogyasztók igényeinek érvényesítése. A termelő köteles meghallgatni
problémáinkat, ezért a legtöbb helyen ügyfélszolgálat, míg máshol panaszkönyv áll
rendelkezésünkre.
● A fogyasztói érdekeink képviseletét közvetlenül is elláthatjuk, de jogi képviselő,
vagy maga a fogyasztóvédelmi hatóság, fogyasztóvédelemmel foglalkozó egyesület, civil
szervezet is képviselhet minket problémás fogyasztói ügyeinkben.

De egy gördülékeny üzlet megkötéséhez nekünk is be kell tartani pár dolgot. Nem szabad
visszaélni jogainkkal, lenézni üzletpartnerünket, és végig tisztelettudóan viselkedni.