Menedzsment gyakorlat/1. handout 2021/22.

tavasz

Szerzők: Farkas T. – Kürtösi Zs.

Szervezetek céljai és főbb vállalatelméleti

megközelítések
Amikor a gazdaság szereplőit, a különféle gazdasági szervezeteket említi valaki, szinte kivétel
nélkül mindenki elsőként az üzleti vállalkozásokra gondol, pedig ez nem állja meg a helyét. A
társadalmi igényeket kielégítő szereplőket célszerű mindenekelőtt abból a szempontból
vizsgálni, hogy tevékenységüket milyen céllal végzik (a szolgáltatás célja), illetőleg, hogy e
tevékenységük eredményeként megjelenő javak milyen módon kerülnek felhasználásra
(fogyasztói igény jellege). Ennek megfelelően négyféle, egymástól elkülöníthető szektorba
sorolhatóak a szereplők.
1. ábra: Munkamegosztás a társadalmi igények kielégítésében

Forrás: Dinya et al. (2004): Nonbusiness marketing és menedzsment, 31. o

Alapvető fogalmak:
Szervezet: „olyan rendszer, amelynek működése emberi cselekvéseken keresztül valósul meg”
(Chikán 2017, 31.o.). A szervezetek összetett társadalmi képződmények, sok szempontból
vizsgálhatók. A modern társadalmak szervezetek társadalmai.
A szervezetekre jellemző, hogy:
- Funkcionálisan specializáltak, célorientáltak (valami konkrét célra jönnek létre),
- formális struktúrák (munkamegosztás, alá-fölérendeltségi viszonyok), gyakran jogilag
is elismertek (a jogszabályi környezet meghatározza, hogy milyen jogi formában
valósulhatnak meg),
- könnyű be- és kilépés (azaz könnyű a szervezethez csatlakozás vagy annak elhagyása,
de ez formalizált, kontrollált eljárás),
- a tagok összessége nem egyenlő a szervezet egészével (ha minden tag kicserélődik, attól
a szervezet még fennmarad, tovább él),
- nem követelmény, hogy a tagok azonosuljanak a szervezettel (bár a szervezetek
igyekeznek az elkötelezettséget megteremteni, erősíteni a tagok lojalitását).

1
Menedzsment gyakorlat/1. handout 2021/22. tavasz

Üzleti vállalkozás: „olyan emberi tevékenység, amelynek alapvető célja fogyasztói igények
kielégítése nyereség elérése mellett” (Chikán 2017, 25.o.)
A fogyasztói igények az emberi szükségleteken alapulnak (ld. a marketingből tanultakat:
szükséglet – igény – kereslet – termék, stb.). A nyereségszerzési kritérium pedig annyit jelent,
hogy a vállalat bevételeinek hosszú távon meg kell haladnia a ráfordításait.

Vállalat: „A jogi személyiséggel1 rendelkező üzleti vállalkozás szervezeti kerete”

A vállalkozási formák tulajdonlási szempontból:

Egyéni vállalkozás („Az egyéni vállalkozás egyetlen személy tulajdonában áll, aki egyedül
fekteti be a vállalkozás működtetéséhez szükséges tőkét és maga hozza meg a működésre
vonatkozó döntéseket. […] Jogi felfogásban az egyéni vállalkozás és maga a vállalkozó egy
és ugyanaz.”). Az egyéni vállalkozás üzleti vállalkozásnak minősül, ugyanakkor nem minősül
vállalatnak jogi személyiséggel.
 Gazdasági társaság („Üzleti tevékenység folytatására létrejött szervezet, jogi személy” 2)
o Személyegyesítő: Közkereseti társaság (Kkt.), Betéti társaság (Bt.)
o Vagyonegyesítő: Korlátolt felelősségű társaság (Kft.), Zártkörűen működő
részvénytársaság (Zrt.), Nyilvánosan működő részvénytársaság (Nyrt.)
Menedzsment: A menedzsment azon tevékenységek összessége (tervezés, szervezés, vezetés
ellenőrzés), amelyek biztosítják, hogy a kitűzött szervezeti célok elérése érdekében
rendelkezésre álló erőforrások eredményesen és hatékonyan hasznosulnak. (Griffin 1984)
A (gazdasági) hatékonyság a ráfordítások értékének és az elért eredmény értékének aránya két
lehetőség összehasonlítása során (Nábrádi – Pető 2004), míg eredményességnek nevezzük az
elért eredményeknek a kitűzött célokhoz való viszonyát (Kökényesi – Andriska 2002). Vagyis
egyszerűbben fogalmazva a hatékonyság alatt azt értjük, hogy mennyire csináltuk „jól” az adott
tevékenységet, míg az eredményesség alatt azt, hogy mennyiben sikerült elérnünk eredeti
céljainkat.

Vállalatelméletek
A vállalat vizsgálható számos tudományterület: a jog, a szervezetelmélet, a szociológia, a
politikatudomány, vagy akár a műszaki tudományok oldaláról is. Mi azonban csak a
közgazdaságtan alapján álló elméleteket tárgyaljuk.
Amióta csak létezik termelés, a gazdaság szereplői rendszeresen kapcsolatba kerülnek
egymással abból a célból, hogy különböző javakat cseréljenek. Ahhoz, hogy a hatékonyság
céljából specializálódott szereplők között ezek a tranzakciók (cserék) zökkenőmentesen
folyhassanak, szükség van olyan eszközökre és intézményekre, amelyek segítségével a cserék
koordinálása megvalósítható (ld. 2. ábra).

1
A jogi személy saját névvel, székhellyel, tagjaitól, illetve alapítójától elkülönített vagyonnal, valamint az
ügyvezetését és képviseletét ellátó szervezettel rendelkezik (ez különbözteti meg a természetes személytől).
2
„A gazdasági társaságok üzletszerű közös gazdasági tevékenység folytatására, a tagok vagyoni hozzájárulásával
létrehozott, jogi személyiséggel rendelkező vállalkozások, amelyekben a tagok a nyereségből közösen
részesednek, és a veszteséget közösen viselik” (2013. évi V. tv. (Ptk))

2
Menedzsment gyakorlat/1. handout 2021/22. tavasz

Két ilyen alapvető koordinációs intézmény létezik3: a piac és a szervezet (pl. a vállalat). A
piac az árat, a szervezet a hatalmat használja fel a koordináció megvalósítására. Ez a két
intézmény együtt végzi minden gazdaságban a tranzakciók koordinálását, és hogy
mikor/melyik/hogyan, az döntően az adott helyzetben szükséges és elérhető információtól függ.
Piaci koordináció: a szereplők egyenrangúak, önként lépnek egymással kapcsolatba, kölcsönös
előnyszerzés céljából, a kapcsolatok monetizáltak (azaz pénz van jelen).

Szervezeti (bürokratikus) koordináció: a tranzakció szereplői alá-fölérendeltségi viszonyban állnak

egymással, a cselekvésre a jogilag szabályozott hatalmi viszonyok késztetik a hierarchiában alul állókat.

2. ábra: A vállalatelméletek fogalmi háttere

Forrás: Chikán 2014, 914.o.

A vállalatelméletek fő kérdései:
- miért vannak egyáltalán vállalatok? (miért nem elég csak a piaci koordináció?)
- hol húzódnak a vállalat határai? (mi határozza meg a vállalat méretét?)
(mi az a tranzakció, ami piaci koordinációban és mi az a tranzakció, ami vállalati (szervezeti)
koordinációban valósul meg; „make or buy” döntések – megcsináljuk magunk a szervezetben vagy
beszerezzük a piacról? Tehát mi az, amit integráljunk a szervezetbe és mi az, amit kívülről vásároljunk?)
- mi határozza meg a vállalat belső szervezetét? (milyen a belső működés)
- miért olyan sokfélék a vállalatok?

3
Valójában többfajta koordinációs mechanizmus is megkülönböztethető: a piaci és szervezeti (bürokratikus)
koordináció mellett az etikai (egyenrangú felek, önkéntesen, de nem nyereség elérésére lépnek kapcsolatba és nem
monetizált a kapcsolat pl. baráti szívességek), és az agresszív (alá-fölérendeltség, a kényszerítés önkényes,
jogilag/erkölcsileg nem elismert, a tranzakciók nem szükségképpen monetizáltak, ld. maffia) (ld. Kornai 1983).

3
Menedzsment gyakorlat/1. handout 2021/22. tavasz

3. ábra: Piaci és szervezeti koordináció: ugyanazon tevékenységek alternatív

megoldása

(Az egyének szervezetekbe csoportosulnak, szervezeten belül a hatalom koordinál, azokon kívül a piac
az ármechanizmussal. A második ábrán a B vállalat kiterjeszti a határait, integrálja D tevékenységét: a
piaci koordinációt átveszi a szervezeti.)

Forrás: Chikán 1998, 83.o.

Standard mikroökonómia vállalatfelfogása (neoklasszikus vállalatfelfogás):

A standard neoklasszikus elmélet szerint nincs szükség szervezeti koordinációra (s így
vállalatokra), mert a piac tökéletesen el tudja látni ezeket a feladatokat. Az elmélet egyetlen
intézmény, a piac körül forog. Ez az elmélet nem definiálja a vállalat fogalmát, nem ad
magyarázatot a vállalat létére, nem szervezetként képzeli el, hanem egy aktorként a piacon:
annyit mond róla, hogy egy tudatos, racionálisan döntő, profitmaximalizáló, ismert és adott
technológiával rendelkező, jól definiált piaci kényszerek között működő szereplő (gyakorlatilag
egyéni vállalkozóként képzeli el a vállalatot). Ez az elmélet tehát nem foglalkozik a vállalat
belső folyamataival (a vállalat egy fekete doboz), a döntési folyamatokkal, irányítási
problémákkal, szervezeti felépítéssel, stb. (Kapás 2000).

4
Menedzsment gyakorlat/1. handout 2021/22. tavasz

Tehát a vállalat csak úgy, egyszerűen van, mint egy minden lehetőségre jó előre leprogramozott,
változni és változtatni képtelen robot:
1. racionálisan dönt, ehhez
2. az összes szükséges információ költségmenetesen rendelkezésére áll,
3. profitmaximalizáló (csak ez az egy döntési elv jellemzi)
4. statikus környezetben tevékenykedik és
5. technológiájával teljesen leírható, ezért
6. vezetői képességeket nem igényel, s ilyen feltételek mellett nyilván
7. egyensúlyban van, vagy annak elérésére törekszik.

A neoklasszikus elmélet az 1940-es évek elejére dominánssá vált és sokáig egyeduralkodó volt
a vállalatokról szóló gondolkodásban, a mikroökonómia tankönyvekben ma is ezzel
találkozunk. A neoklasszikus elmélet alapfeltevéseit oldva jöttek létre az újabb
vállalatelméletek. (Kapás 2000)

4. ábra: A vállalatgazdaságban felhasznált vállalatelméletek származtatása a

mikroökonómiából

Forrás: Chikán 2014, 915. o.

Tranzakciós költségelmélet: A valóságos termelési folyamatok során, a specializáció

körülményei között szükséges csereaktusok (tranzakciók) valójában költségesek. Ezeket a ‒
tranzakciók bármely időszakában felmerülő ‒ költségeket4 nevezzük tranzakciós költségeknek.

4
(pl: Keresési költség: a tranzakciós partner megkeresésének költsége. Információs költség: az interakciók során
fellépő információhiány megszüntetéséből származó költség. Döntési költség: az eltérő célokkal rendelkező
érdekeltek miatt felmerült költségek (pl. időbeni elhúzódás). Alkudozási költség: tárgyalások költsége (pl. ügyvédi
munkadíj). Kontroll költsége: a tranzakció eredményének felügyelete (megfelelő minőségben szállít-e a partner).
Kezelési költség: a tranzakció megszervezésének költsége. Alkalmazkodás költsége: a megváltozó feltételekhez

5
Menedzsment gyakorlat/1. handout 2021/22. tavasz

A piac működése tehát nem ingyenes (pl. meg kell találnunk a piacon a szerződő partnert, ami
költséges lehet, ha megkötöttük a szerződést, azt be kell tartatni, ellenőrizni kell, ennek szintén
vannak költségei, stb.).
E logika szerint célszerű bizonyos csereaktusokat nem a piacon, hanem a szervezeti
koordinációval megvalósítani, azaz a tevékenységet integrálni a szervezetbe, belsővé tenni
(magunk állítjuk elő, nem a piacról vesszük, csökkentve ezzel pl. a tranzakciók
bizonytalanságát, amik drágíthatják a tranzakciókat – azt, hogy a beszállítók nem a megfelelő
időben, minőségben, mennyiségben szállítanak). (Ez tehát az első vállalatelméleti kérdésre ad
választ: miért vannak egyáltalán vállalatok).
Tegyük fel, hogy vállalkozóként tevékenykedünk, húsfeldolgozással foglalkozunk. Le akarunk bonyolítani
egy tranzakciót: felvásárolni a disznókat a termelőktől. Ehhez meg kell találnunk a szerződő partnert, meg
kell állapodnunk az árban és egyéb feltételekben (mennyi disznót, mikorra, milyen minőségben szállítson).
Minden tranzakciónak van valamennyi bizonytalansága (mi van akkor, ha késik a szállítással, vagy
kevesebbet szállít le). Ha előre látjuk ezeket a problémákat, erre ki tudunk térni a szerződésben. Vannak
ugyanakkor előre nem látható események is, így nem is fedjük le szerződéssel (hiányos szerződést kötök).
Ekkor persze még megvalósulhat az üzlet, ha a partnerek kölcsönösen bíznak egymásban, de az elmélet az
önérdekkövetést és a tisztességtelen viselkedést feltételezi a vállalkozókról. Még így is van lehetőség a
piacon megvalósítani a tranzakciót, hiszen ha azt látom, hogy a partner be akar csapni, akkor kihátrálok a
szerződésből és keresek egy másik szerződő partnert, másik beszállítót. Ha sokan vannak, a beszállító
váltást alacsony költséggel megtehetem. Ha viszont a tranzakció erősen speciális (nagy a
tőkespecifikussága), pl. egy ritka mangalica fajtára kötöttem szerződést, amit kevesen tenyésztenek, akkor
ez korlátozza a döntésemet, lehetőségeimet. Ilyenkor merül fel, hogy inkább saját magamnak kéne a
tenyésztést megoldanom a saját vállalkozásomban (hiszen itt a saját beosztottaim az én utasításaimnak
megfelelően végzik a tenyésztést), nem pedig megvenni azt a piacról.

A fenti példa a Coase-féle elmélet továbbfejlesztett változatára épül, amit Williamson (1981) dolgozott ki.
Szerinte a vállalkozó korlátozottan racionális (nem tud mindig racionálisan dönteni, bár törekszik a
racionalitásra, de információfeldolgozó képessége véges, emellett önérdekkövető, alapvetően saját hasznát
nézi és tisztességtelen), a tranzakciók pedig különböznek gyakoriságukban, bizonytalanságukban és
tőkespecifikusságukban. E három jellemzőjük befolyásolja azt, hogy piaci vagy szervezeti koordinációban
valósul-e meg a tranzakció.

Valójában persze a szervezeten belüli tranzakcióknak is vannak költségei (pl. a munkavállalók

kontrollálásának a költsége, az ösztönzésük költsége, stb.). Hogy a piaci vagy a szervezeti
koordinációt érdemes-e választani (azaz meddig terjedjen a vállalat határa): attól függ, melyik
koordinációs mechanizmus költségei alacsonyabbak. Ebben a gondolatmenetben a vállalat,
mint szervezet addig terjed, ameddig a szervezeten belüli megállapodások költsége kisebb a
piaci megállapodás költségénél. (Ez tehát a válasza a tranzakciós költségek elméletének a
második vállalatelméleti kérdésre: mi határozza meg a vállalat méretét.) (Coase 1937,
Williamson 1981, Kapás 2000)
Megbízó-ügynök elmélet: A megbízó-ügynök probléma vizsgálata abból a felismerésből
indult ki, hogy a modern vállalatok többségénél a vállalat tulajdonosa és menedzsmentje
gyakran szétválik (a neoklasszikus elméletnél ez még nem vált szét).
A vállalatot érintő döntéseket a menedzsment hozza, míg a profit a tulajdonosoké lesz (hacsak
a menedzsment meg nem akadályozza). A két szereplő (megbízó, azaz a tulajdonos vs. ügynök,
azaz a menedzser) között érdekütközés áll fenn: mást akar a tulajdonos (nyereséges működést,

való adaptáció költsége. A hatékonyság csökkentés költsége: az opportunista magatartás miatt felmerült költségek.
Végrehajtási költség: a lejárt határidejű teljesítések és fizetések költsége.).

6
Menedzsment gyakorlat/1. handout 2021/22. tavasz

hiszen ezért fektette tőkéjét a vállalatba, a nyereségből pedig megélhetést) és mást a menedzser
(a nyereségesség mellett azt is, hogy hosszú távon működőképes legyen a cég, növekedjen,
ehhez a nyereséget gyakran vissza kell forgatni, továbbá jó munkafeltételeket, presztízst, stb.).
Ennek az érdekütközésnek az alapja az információs aszimmetria azaz, hogy a menedzserek
általában összehasonlíthatatlanul többet tudnak a vállalatról és annak működéséről, mint a
tulajdonosok. Azonban léteznek olyan mechanizmusok, amelyek segítségével a tulajdonosok
korlátozzák a menedzserek önérdek-érvényesítési törekvéseit (ld. információs rendszereket
működtetnek, pl. számviteli információs rendszer), s ezáltal közelebb hozzák egymáshoz a két
fél érdekeit.
Gondoljuk a régi szervezetekre: kezdetben a vállalat tulajdonosa és vezetője (menedzsere) egy és ugyanaz
a személy volt. A szervezeti méretek növekedésével újabb és újabb emberek bevonására volt szükség, akik
segítettek az irányításban/ellenőrzésben, de ezeket sokszor a család (vagy ahhoz kötődő kör) biztosította, a
felsővezetői kör egyben tulajdonos is volt. Ha a tulajdonos, aki tehát aktívan közreműködött a szervezetben,
meghalt, a céget nem biztos, hogy tovább tudták vinni, ha nem volt erre a családban (tulajdonosi körben)
alkalmas személy, aki átvette az irányítást.

A tulajdonostól elkülönülő menedzseri réteg kialakulását a méretnövekedésből adódó nagyobb vezetői

létszámszükséglet és a megváltozott finanszírozási formák (pl. részvénytársaság) is indokolták. A
menedzseri réteg kialakulása, differenciálódása (majd később professzionalizálódása – azaz ez egy
szakmává vált, létrejöttek az üzleti iskolák, ahol a menedzsereket képezték) segítette a szervezetek túlélését:
a menedzserek csereszabatosak voltak, ha az egyik távozott, hasonló tudással lehetett találni és megbízni
egy másikat.

A szervezeti méretek növekedését (kisméretű vállalkozások mellett megjelentek a nagyméretű vállalatok)

több tényező kényszerítette ki/segítette. Ilyen volt pl. a kereslet növekedése, amit szintén több tényező
befolyásolt, így pl. a fogyasztói kultúra kialakulása vagy a szállítás fejlődése (vasútépítések,
folyószabályozás, jó minőségű úthálózat kialakítása), aminek révén nagy tömegű áru szállítására volt
lehetőség és a távolabbi piacok könnyebb elérése is megoldható volt. Ezek mellett a hosszú távú, lassan
megtérülő beruházások igénye (pl. vasútépítések) is hatott a vállalati méretre: ezeket a kisebb méretű családi
cégek nem tudták finanszírozni, szükség volt tőkebevonásra, megváltoztak a finanszírozási formák (ld.
részvénytársasági forma megjelenése), ezzel viszont megnő a tulajdonosok száma, akik nem
szükségképpen értenek az irányításhoz és sokszor sokan is vannak ahhoz, hogy a mindennapi működésbe
bevonhatók legyenek (pl. kisrészvényesek).

A tulajdonosi és menedzseri réteg tehát az idők folyamán elkülönült: a menedzserek biztosítják a

mindennapi működést, a tulajdonosok a tőkét. (Chandler 1986)

Ez persze nem jelenti azt, hogy ma ne lennének családi cégek, ahol a tulajdonos is részt vesz a vállalat
irányításában, ahogy az is előfordul, hogy az alkalmazott menedzserek jövedelmük egy részét a vállalat
eredményességétől függő értékű saját részvényekben kapják.

Érintett-elmélet: A vállalatok társadalmi szerepére vonatkozólag sajátos, más elméleteknél

tágabb felfogásból indul ki. A hagyományos vállalatfelfogások szerint a vállalat működésének
a tulajdonos érdekeit kell szolgálnia. Az érintett-elmélet ezzel szemben arra épül, hogy a
vállalat a társadalom számos csoportjával kerül kapcsolatba tevékenysége során, amelyek
befolyással vannak a működésére, illetve akiknek az érdekeit figyelembe kell venni a vállalati
döntések során.
Ilyen érintettek pl. a munkavállalók (belső érintettek), a tulajdonosok, a kormányzat, a
hitelezők, a beszállítók, a fogyasztók, a szűkebb vagy bővebb társadalom, ahol a szervezet
működik (pl. a város, ahol a székhelye van), stb.. (Érintettek – stakeholders – mindazok az

7
Menedzsment gyakorlat/1. handout 2021/22. tavasz

egyének vagy csoportok, akik befolyásolják vagy befolyásolhatják a szervezeti célok

realizálódását.) (Freeman 1984)
Az érintettet érdekei, céljai eltérhetnek (pl. tulajdonosok – nyereség; munkavállalók –
méltányos bérezés, megfelelő munkafeltételek; állam, önkormányzat – adó, helyi adók;
fogyasztók – minőségi termék), a vállalat pedig mindezen érdekek összeegyeztetésének a
színtere, eszköze.
Magatartási elmélet: A vállalat magatartási elmélete szerint az emberek annak érdekében
csatlakoznak a vállalathoz, hogy szükségleteiket magasabb szinten elégítsék ki, mintha nem
csatlakoztak volna. Közösen hatékonyabban tudnak működni, mint egyedül. A szervezethez
való csatlakozáskor tudják, hogy szükséglet kielégítésük csak bizonyos határok között
valósulhat meg, s így céljuk az, hogy bizonyos szint feletti mértékben sikerüljön szükségleteiket
kielégíteni. A magatartási elmélet szerint a vállalatnak, mint egésznek nincs célja, csak a benne
résztvevőknek. A vállalati célok bonyolult csoportfolyamatokon keresztül alakulnak ki.
Az elmélet szerint továbbá az emberek nem racionálisan, csupán korlátozott racionálisan
döntenek, mivel a vállalati döntéshozatal során előálló alternatívák túl bonyolultak, hogy
egyszerre átláthatók és kezelhetők legyenek. A korlátozott racionalitás „a döntéshozónak az a
tulajdonsága, hogy habár szándéka szerint racionális, információ-feldogozó kapacitásának
behatároltsága miatt ezt csak korlátozottan tudja érvényesíteni” (Chikán 2017, 71.o.).
A magatartási elmélet szerint tehát a vállalat valójában az érintettek koalíciója, nem egy célt
követ, hanem számtalan célja lehet egyidejűleg, a döntéshozók nem racionálisak, pusztán
korlátozottan racionálisak, a vállalat nem az optimális megoldást keresni, hanem egy kielégítő
megoldást.
Erőforrás alapú elmélet: Az erőforrás alapú elmélet kiindulópontja, hogy a vállalatok nem
tudnak minden tevékenységet egyformán jól csinálni, erőforrásaik és képességeik heterogének,
valamint az egyes erőforrások hatékonysága is eltérő. A vállalatok egymástól eltérő képességei
és az erőforrásokhoz való eltérő hozzáférés határozza meg a versenyelőnyt. Az a vállalat kerül
előnyösebb helyzetbe, amelyik rendelkezik olyan erőforrásokkal, amelyek nem másolhatók,
vagy amelyeknek felhasználási módja nem másolható. A versenyelőny addig tart, amíg
valamelyik konkurens vállalat nem lesz képes ezt az erőforrást, és/vagy felhasználási módját
beépíteni a működésébe.
A vállalkozás erőforrásainak egy része a tárgyiasult vagy anyagi erőforrások köre. Ide soroljuk
a pénzügyi, a fizikai és a technológiai erőforrásokat, illetve az emberi erőforrásokat ( utóbbi
például a munkaerő létszáma, összetétele, képzettsége stb.). Ezek mellett léteznek a
vállalkozásnál olyan absztrakt vagy nem anyagi erőforrások is, amelyek megismerése,
számbavétele és értékelése nehezebb. Az elemzés során mégsem feledkezhetünk meg ezekről
a nem tárgyiasult erőforrásokról sem, hiszen ezek azok, amelyek leginkább megfelelnek az ún.
VRIO-elemzés kritériumrendszerének (Barney 1991).

8
Menedzsment gyakorlat/1. handout 2021/22. tavasz

A VRIO-elemzés logikája szerint az az erőforrás és képesség lehet a fenntartható versenyelőny

forrása, amely
 értékes (Valueable),
 ritka (Rare),
 nehezen másolható, illetve a helyettesítése költséges (Inimitable/imperfectly imitable),
továbbá
 a vállalkozás képes a benne rejlő lehetőséget kiaknázni, tehát erős a szervezeti
beágyazottsága (Organization).

Evolúciós elmélet: A neoklasszikus elmélet felfogásával ellentétben a vállalatot egy

dinamikusan változó, egyensúlytalan környezetben helyezi el, és olyan szervezetnek tekinti,
amely kompetenciákkal rendelkezik. A vállalatok azért olyan sokfélék (4. vállalatelméleti
kérdés), mert másféle kompetenciákkal, képességekkel rendelkeznek (ld. erőforráslapú
vállalatelmélet).
Az elmélet a gazdasági evolúciót párhuzamba állítja a biológiai evolúcióval. Pl. utóbbi esetén a szelekciós
mechanizmus a természetes szelekció: amely fajok nem képesek alkalmazkodni a megváltozott környezeti
feltételekhez, azok kipusztulnak. A vállalatok világában a piaci verseny szelektál: amelyik vállalat nem
képes fejlődni, tanulni, jobban kiszolgálni a fogyasztói igényeket, elbukik, csődbe megy. Persze a párhuzam
nem tökéletes, mert míg a természetes szelekciós mechanizmusokat nem képesek a fajok befolyásolni,
addig a vállalatok igyekeznek befolyásolni a környezetüket: pl. lobbi tevékenységet folytatnak, hogy
számukra kedvező jogszabályok szülessenek, marketingtevékenységet folytatnak, hogy a fogyasztói
igényeket befolyásolják, stb. Egy másik párhuzam az új variációk keletkezése: a biológiai evolúcióban ez
a mutációval valósul meg, a vállalatoknál az innovációval. Míg előbbi esetben ez a véletlen műve, utóbbi
esetben egy tudatos folyamat: a vállalatok sokat költenek kutatás-fejlesztésre (K+F tevékenység), hogy új
termékeket, eljárásokat fejlesszenek ki.

Az evolúciós (kompetencia alapú) vállalatelmélet az innovációt, a tanulást és a tartós

versenyelőny problémáját állítja a középpontba. Az elmélet szerint a vállalatok azért léteznek
(1. vállalatelméleti kérdés), mert hatékonyabban képesek koordinálni a tudást, mint a piac
(képesek a tudást összegyűjteni, átörökíteni, képesek tanulni). A vállalat határai a kompetenciái
határainál húzódnak majd (2. vállalatelméleti kérdés): a vállalatok azon tevékenységeket végzik
maguk, amihez igazán értenek (kulcskompetenciák), ezekre koncentrálnak, míg amikhez
kevésbé értenek, azokat a piacról vásárolják meg (ld. egy informatikai cég nem feltétlenül
integrál a szervezetébe étkeztetési tevékenységet, a dolgozói ellátásához szükséges büfé vagy
üzemi konyha üzemeltetését megveszi a piacról, ezzel tehát egy másik vállalkozást bíz meg).
A vállalatok azért olyan sokfélék (4. vállalatelméleti kérdés), mert más kompetenciakészlettel
rendelkeznek.

9
Menedzsment gyakorlat/1. handout 2021/22. tavasz

Felhasznált irodalom:
Barney, Jay (1991): Firm Resources and Sustained Competitive Advantage. Journal of
Management, Vol. 17., No.1., 99-120.o.
Chandler, Alfred (1986): From the Visible Hand. Kroszner, R. S. – Putterman, L. –(szerk.): The
Economic Nature of the Firm. Cambridge University Press
Chikán Attila (1998): Vállalatgazdaságtan. Budapest: Aula
Chikán Attila (2014): Hidak a közgazdaságtan és a gazdálkodástan között. Magyar Tudomány,
175. évf. 8. szám,
http://epa.oszk.hu/00600/00691/00131/pdf/EPA00691_mtud_2014_08_0914-0917.pdf
Chikán Attila (2017): Vállalatgazdaságtan. (5. átdolgozott kiadás) Budapest:
Vállalatgazdaságtani Tudományos és Oktatási Alapítvány
Coase, Ronald H. (2004): A vállalat természete. In R. H. Coase: A vállalat, a piac és a jog.
Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó (eredeti forrás: Coase (1937): The Nature of the Firm.
Economica, 4. évf. November, 386-405)
Freeman, R. E. (1984): Strategic Management: A Stakeholder approach. Pitman
Griffin, R. W. (1984): Management. Mifflin XXVII, Boston.
Kapás Judit (2000): A tranzakciós költségek tana a vállalatelméletben. Vezetéstudomány, 31.
évf. 7-8 szám, 10-24.o.
Kapás Judit (2000): A vállalatelméletek általánosítása: többdimenziós vállalatelmélet. Doktori
disszertáció, Miskolc: Miskolci Egyetem,
Kornai János (1983): Bürokratikus és piaci koordináció. Közgazdasági Szemle, XXX. évf.
Szeptember, 1025-1038.o.
Kökényesi József – Andriska Szilvia (2002): Közigazgatás-szervezési és vezetési ismeretek.
Magyar Közigazgatási Intézet, Budapest.
Nábrádi András – Pető Károly (2004): A különböző szintű hatékonysági mutatók. Debreceni
Egyetem Agrárgazdasági és Vidékfejlesztési Kar, Debrecen.
Williamson, Oliver E. (1981): The Economics of Organization: The Transaction Cost
Approach. The American Journal of Sociology, Vol. 87., No.3., 548-577.o.

10