Kisvállalkozások működése

A vállalkozások közös jellemzői

1.1. Az üzleti vállalkozás fogalma

A vállalkozás valami új és értékes dolog létrehozásának folyamata, amelyben a vállalkozó

biztosítja a szükséges időt és erőfeszítést, vállalja a felmerülő pénzügyi, pszichikai és szociális
kockázatot, és megkapja az ennek következtében létrejövő pénzbeli és személyes
megelégedettséget nyújtó jutalmakat.
Az üzleti vállalkozás ismérvei, hogy saját üzleti tevékenység révén kell biztosítania a
túlélés feltételét, vagyis hosszútávon nyereségesen kell működnie, valamint az üzleti
vállalkozás üzleti kockázatot vállal, ami abból fakad, hogy pénzének és
erőforrásainak befektetése megelőzi azok megtérülését (általában); a saját pénzét kockáztatja,
valamint a szervezet valóságos piacon működik.

A vállalkozások többféle szerepkört töltenek be az egyén és a társadalom életében:

 Fizetőképes kereslet kielégítése termelés vagy szolgáltatás révén,

 Munkaalkalom teremtése a vállalkozónak, családjának és a munkavállalóknak,
 Adófizetés, társadalmi és egyéni jövedelem létrehozása,
 Különböző szociális és kulturális hozzájárulások teljesítése.

A vállalkozások szükségessége három oldalról indokolható meg:

 Az egyén oldaláról lehetőséget teremt az egyéni és családi boldoguláshoz.

 A gazdaság oldaláról a vállalkozások kiemelt szerepet játszanak a gazdaság
élénkítésében, a hatékonyság javításában (jövedelem létrehozása, adófizetés,
folyamatos fejlődés).
 A társadalom az egyéni kezdeményezéseknek teret ad, és ez munkahelyeket teremt

1.2. A vállalkozó, a vállalat

A vállalkozó az a személy, aki megszervezi a gazdálkodás feltételeit és kockázatot vállalva

nyereség elérésére törekszik. A vállalkozó jellemzői az alábbiak:

 Erőforrás-egyesítés: a vállalkozó erőforrásrendszert hoz létre, és annak elemeit

folyamatosan működteti.
 Értéknövelés: az erőforrásokat úgy működteti, hogy azok felhasználása révén az
előállított dolog hasznossága feleljen meg a vevő igényeinek.
 Innováció: az előállított termékek/szolgáltatások hasznosságát a vevői igények
változásához igazítja a folyamatot újításon (innováción) keresztül.
 Kockázat: a vállalkozó befektetése általában megelőzi annak megtérülését. Erre a
vállalkozó felkészül, és igyekszik minimalizálni kockázatást.
  Tudás, források megszerzése és felhasználása: fejleszti képességeit,
vállalkozásához saját és idegen forrásokat is felhasznál.

A vállalkozó vállalkozása alapítása és folytatása során kockázatot vállal. Ez a kockázat abból

fakad, hogy befektetése mindig megelőzi a vállalkozás megtérülését. Kockázata számos
területre kiterjed, a legfontosabbak a

 Pénzügyi kockázat, vagyis befektetése megelőzi annak megtérülését;

 Karrier kockázat, vagyis valamilyen állást, biztos megélhetést kockáztat
vállalkozása folytatása végett;
 Családi és szociális kockázat, azaz a vállalkozó egyrészt sok időt fordít vállalkozása
működtetésére, ami családi életének rovására mehet, másrészt nem csak saját
egzisztenciális létét kockáztatja, hanem hozzátartozóiét is;
 Pszichikai kockázat, vagyis a vállalkozás működtetése állandó felkészültséget,
stresszt jelent, ami akár a vállalkozó egészségét is veszélyezteti.

A vállalkozó kockázataiból adódik, hogy nem mindenkiből válhat jó vállalkozó. A

vállalkozónak nagyon összetett képességekkel kell rendelkeznie ahhoz, hogy vállalkozását
sikeresen üzemeltethesse. A legfontosabb vállalkozói képességeket több csoportba osztva az
alábbi felsorolás tartalmazza.

Személyes képességek:

 Kalkulált kockázatviselés és kockázatmegosztás;

 kreativitás és innovációs képesség;
 önállóság;
 teljes elkötelezettség;
 önmegvalósítás és a növekedés vágya;
 kezdeményezőkészség és személyes felelősség;
 kitartó, folyamatos problémamegoldás;
 belső kontroll;
 bizonytalanság, és stressztűrő-képesség;
 önbizalom és munkabírás.

Menedzsment készségek

 marketing képességek;
 pénzügyi képességek;
 működtetési, technikai képességek;
 adminisztratív képességek;
 kapcsolattartási és team képességek;
 jogszabályi ismeretek.

A vállalat az üzleti vállalkozás szervezeti kerete. A modern társadalmakban jogilag

körülhatárolt olyan struktúra, amelyben az alapvető cél eléréséhez szükséges tevékenységek
végbe mennek.
 A vállalatokat számos ismérv szerint csoportosíthatjuk. A tevékenységi kör alapján
megkülönböztethetünk termelő, szolgáltató és kereskedelmi vállalkozásokat. A tulajdonosi
szerkezet alapján beszélhetünk köztulajdonban, belföldi magántulajdonban, külföldi
tulajdonban, vegyes tulajdonban és szövetkezeti tulajdonban működő vállalkozásokról.
A tulajdonosi viszonyok alapján egyéni vállalkozásokat, társaságokat és részvénytársaságokat
különböztetünk meg. A jogi forma alapján is csoportosíthatjuk a vállalkozásokat: egyéni
vállalkozás, jogi személyiség nélküli vállalkozás (közkereseti társaság, betéti társaság), jogi
személyiségű vállalkozás (korlátolt felelősségű társaság, zárt és nyílt körűen működő
részvénytársaság), egyesülés és szövetkezet különböztethető meg. A működési terület alapján
elkülöníthetők helyi jelentőségű, regionális, országos, nemzetközi és off-shore vállalkozások.
Végül üzleti jellemzőik alapján a vállalkozások mikro-, kis- és középvállalkozásokra, valamint
nagyvállalkozásokra bonthatók.

1.3. A vállalkozás céljai

A vállalati célstruktúra többdimenziós rendszert alkot. A célstruktúrák egy

része hierarchizált (alá-fölérendeltségben állnak egymással), másokban a célok egymás mellé
rendelve működnek. A vállalati célok jellemzésére elmondható, hogy:

 a valóságban megjelenő célok a különböző struktúrák valamilyen metszetében

értelmezhetők, a többdimenziós rendszer egy pontjaként;
 a konkrétan megfogalmazható céloknak a struktúrában elfoglalt helye változhat;
 a magasabb rendű cél elérésének feltétele az alacsonyabban levő cél elérése;
 a célok és eszközök között nincs éles határvonal – ami egy időpontban vagy
összefüggésben cél, az a másik időpontban vagy vonatkozásban eszköz.

A vállalkozás céljai hierarchikus rendszert képeznek. Legalapvetőbb az alapvető cél, erre épül
a vállalat küldetése, a hosszú távú (stratégiai) céljai, ezekre a közvetlen irányítás céljai és végül
a mindennapokat az operatív (működési) célok határozzák meg. A legfontosabb
célok tartalmának terjedelme, átfogó volta szerinti rendszerét az alábbi ábra mutatja:
 Az üzleti vállalkozás céljai

A vállalkozás alapvető célja a fogyasztói igények kielégítése, nyereség elérése mellett. Egy
szervezet akkor tekinthető üzleti vállalkozásnak, ha önálló alapvető céljának
meghatározásában. Az önállóság azt jelenti, hogy a vállalkozó képes mérlegelni és szabad
mérlegelnie, majd erre alapozva döntéseket hoznia.
A vállalatot minden más szervezettől megkülönbözteti a profitszerzés célja. A piaci
versenyben a fogyasztók igény-kielégítéséből előbb-utóbb kiiktatódnak azok, akik nem tudják
ezt nyereségesen végezni. A profitszerzés az üzleti vállalkozás fenntartásának specifikus
feltétele.
Azonban a vállalat nemcsak gazdasági egység, hanem társadalmi struktúra is. A
társadalmi környezet elvár bizonyos viselkedésmintákat, ezért a profitszerzés nem lehet
kizárólagos cél, hanem ezt kiegészítik más, erkölcsi alapon álló célok is. Ez a felfogás vezetett
az ún. felelős vállalat koncepcióhoz.
A vállalatnak társadalmi felelőssége is van, és ennek jegyében működése során mintegy
szűrőt alkalmazva racionálisan dönt a morálisan elfogadható alternatívák között. Azaz a céljai
meghatározásánál valamennyi érintett érdekeit figyelembe kell vennie. Döntései során nagyobb
súlyt kapnak a külső érintettek. az alapvető célt ki kell egészíteni azzal, hogy a nyereséges
fogyasztói igény-kielégítés közben a vállalatnak törekedjen arra, hogy tevékenységének
kiegyensúlyozott hatása legyen az érintettekre. Mindez azonban előnnyel is járhat, ugyanis a
fejlett társadalmi tudattal rendelkező közösségekben a morális célok követése pozitívan hathat
a nyereségességre is.
 Mint arról fentebb már szó esett, az üzleti vállalkozás alapvető célja a fogyasztói
igények kielégítése, nyereség elérése mellett. Elsődleges a kettőből az igények kielégítése, és a
nyereség elérése pedig másodlagos cél kell, hogy legyen. E cél eléréséhez saját, befektetendő
tőkére és fogyasztói igényre van szükség.
Fogyasztói igénynek azt az igényt nevezzük, amelyet a gazdaság szereplői nem saját
szervezetükön belüli munkával és nem közösségi intézmények útján kívánnak kielégíteni,
hanem fizetnek érte.
Az igény kielégítéséhez kapcsolódik a vállalat küldetése. A cél minden vállalkozásnál
ugyanaz, ami megkülönbözteti a vállalatokat egymástól, az a küldetésük. A küldetés az alapvető
cél konkrét értelmezése. Meghatározza a működési kört, valamint a belső működés és a külső
érintettekkel való kapcsolatok alapelveit. A küldetés kifejezi az üzleti tevékenység lényegét,
körülhatárolja a működési kört és megkülönbözteti a céget más vállalatoktól.
A küldetés két fontos tényezője a marketing és az innováció. A marketing a vállalat
fogyasztó-orientáltságát fejezi ki, tartalma a vállalat piaci kapcsolatait fejlesztő és megvalósító
funkciók betöltése. Az innováció pedig a fogyasztói igények új, magasabb minőségű
kielégítését jelenti. E kettő nélkül a vállalat nem maradhat meg a piacon, ezt fejezi ki a
marketing- és innovációs szemléletmód.
A vállalat céljait más dimenziók szerint is csoportosíthatjuk. Beszélhetünk funkcionális
célokról: pénzügyi, marketing, fejlesztési, beszerzési, stb. célok. A belső érintettek céljairól
és a külső érintettekhez kötődő célokról.
1.4. A társasági formák

Az egyes társasági formák lényegében a tulajdonosi viszonyok jogi keretét rögzítik. Ez alapján
a vállalkozásoknak három alaptípusa van: az egyéni vállalkozás, a társaságok és a
részvénytársaságok (csoportosításunk nem társasági jogi elhatárolást jelent!).

1.4.1. Egyéni vállalkozás

Az egyéni vállalkozás meghatározása: egyetlen személy tulajdonában lévő üzleti vállalkozás.

Ez azt jelenti, hogy
 a vállalkozó egyedül fekteti be a vállalkozáshoz szükséges tőkét,
 maga hozza meg a működésre vonatkozó döntéseket,
 a vállalkozás nettó értéke a saját tulajdona,
 ő felel a vállalkozással szemben támasztott követelésekért.
Jogi szempontból az egyéni vállalkozás és maga a vállalkozó egy és ugyanaz. Nem választódik
szét a vállalkozás bevétele és a vállalkozó személyes jövedelme; az egyéni vállalkozás jogi
szabályozása a vállalkozóra, mint természetes személyre vonatkozik. Bár nem kizárt, hogy az
egyéni vállalkozás bármilyen méretűre növekedjen, rendszerint mégis kisvállalkozásokról van
szó.
1.4.2. Társaságok

A társaságok meghatározása: két, vagy több tulajdonos által alapított személyi és/vagy
tőkeegyesülés jellegű üzleti vállalkozás, ahol a partnerek osztoznak az eredményen és a vezetés
felelősségén.
A társaság a tagok olyan üzleti jellegű kapcsolata, amely a társaságban résztvevők
sajátos érdekközösségét fejezi ki. A tulajdonos személyi vagyonától elkülönült önálló
szervezeti és ügyviteli mechanizmusokat hoz létre.
Lehetnek bármekkora méretűek (kétszemélyestől óriáscégig), és minden dimenzióban
eltérhetnek egymástól. Az egyes társaságok eltérhetnek egymástól
  a társulással járó feltételekben, következményekben;
 a társulási tevékenység jellegében;
 az alapítás körülményeiben;
 bejegyzési kötelezettségben;
 és a felelősségi viszonyokban.
1.4.3. Részvénytársaságok

A részvénytársaságok meghatározása: tisztán tőkeegyesülésből létrejövő társaság, ahol a

tulajdonosok a társaság működéséért a részvénytulajdonukon túl semmilyen felelősséggel nem
bírnak.
Ez a piacgazdaság leginkább összetett vállalat formája, ahol teljesen szétválnak a
tulajdonosi és menedzser funkciók,
 a társaság személytelen, a tulajdonosok kiléte jogilag közömbös;
 a tagok a működésért, a tartozásokért részvénytulajdonukon túl nem tartoznak
felelősséggel;
 a tulajdonosok bármikor felmondhatnak a menedzsmentnek;
 a tulajdonosok bármikor eladhatják a részüket, lemondhatnak tulajdonosi
funkciójukról;
 elvileg korlátlan tőkeegyesítésre ad lehetőséget – hatalmasra nőhetnek az
részvénytársaságok.
Az egyes társasági formák előnyeit és hátrányait összefoglalva az alábbi táblázat mutatja:

A vállalkozási formák előnyei és hátrányai

Az egyéni vállalkozás alapításának, működésének, megszüntetésének szabályai

A 2009. évi CXV. törvény az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló törvény
szerint egyéni vállalkozásnak nevezzük valamely természetes személy üzletszerű
gazdasági tevékenységét. Az üzletszerűség azt jelenti, hogy a vállalkozó a saját
nevében és kockázatára rendszeresen és haszonszerzés céljából folytatja
tevékenységét.
2.1. Egyéni vállalkozás létrehozása

Egyéni vállalkozást folytathat az a cselekvőképes személy, akinek Magyarországon állandó

lakóhelye van és nem áll cselekvőképességét korlátozó ellátás alatt. Nem lehet egyéni
vállalkozó:
 Akit gazdasági, vagy vagyon elleni bűncselekmény miatt
szabadságveszésre ítéltek.
  Aki más szándékos bűncselekmény miatt egy évet meghaladó
szabadságveszésre ítéltek.
 Akit adott tevékenység folyatásától eltiltottak,
 Valamilyen gazdasági társaság korlátlanul felelős tagja.

2010-től viszont már azok is létesíthetnek egyéni vállalkozást, akiknek lejárt adó- vagy
járuléktartozásuk van.
Egyéni vállalkozás 2010-ig csak vállalkozói igazolvány birtokában volt
gyakorolható. 2010-től már nem kötelező kiváltani az igazolványt, elég bejelentést
tenni, ami után az addig szokásos 10.000 forint díjat sem kell megfizetni. Az egyéni
vállalkozói tevékenység megkezdésének feltétele, hogy az erre irányuló szándékáról
a természetes személy a nyilvántartást vezető szervhez a törvény rendelkezéseinek
megfelelő bejelentést nyújtson be. A bejelentést
 személyesen a fővárosi és megyei kormányhivatal járási (fővárosi kerületi)
hivatala (a továbbiakban: Hatóság) útján vagy
 ügyfélkapun keresztül az erre a célra rendszeresített űrlapon (a
továbbiakban: elektronikus bejelentés) kell megtenni. Az e-ügyintézéssel
néhány perc alatt hozzájut a vállalkozó az adószámához és a statisztikai
számjeléhez.

A bejelentésnek tartalmaznia kell:

a) a bejelentő családi és utónevét, születési családi és utónevét, anyja családi
és utónevét, születési helyét és idejét, lakcímét, értesítési címét,
állampolgárságát,
b) nyilatkozatot arról, hogy nem állnak fenn az egyéni vállalkozás folytatását
kizáró okok,
c) a főtevékenységet, és a folytatni kívánt egyéb tevékenységet a TEÁOR-
számokból képzett szakmakód szerint megjelölve,
d) a székhely, valamint szükség szerint a telephely (telephelyek) és a fióktelep
(fióktelepek) címét,
e) az adózás rendjéről szóló törvényben (Art.) meghatározott további adatokat
és nyilatkozatokat, amelyek az állami adóhatósághoz való bejelentkezési
kötelezettség teljesítéséhez szükségesek.

Ha a bejelentő a bejelentési űrlapot nem megfelelően töltötte ki, erről a tényről

automatikus visszajelzést kap, amely tartalmazza a bejelentő által kitöltött bejelentési
űrlapot.
Ha a bejelentő a bejelentési űrlapot megfelelően töltötte ki, a Hatóság
haladéktalanul, automatikusan beszerzi az egyéni vállalkozó adószámát és az egyéni
vállalkozó statisztikai számjelét, és ezt követően az egyéni vállalkozó adatait
haladéktalanul, elektronikus úton továbbítja a nyilvántartást vezető szervhez.
Az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdésének bejelentése, a változás-
bejelentés, az egyéni vállalkozói tevékenység szünetelésének és megszűnésének
bejelentése díj- és illetékmentes. Az egyéni vállalkozásról szóló igazolás tartalmazza:
a) az eljáró hatóság megnevezését, az ügy számát, a bejelentés napját,
b) az egyéni vállalkozó természetes személyazonosító adatait,
c) az egyéni vállalkozó székhelyét, telephelyét (telephelyeit), fióktelepét
(fióktelepeit),
d) az egyéni vállalkozó főtevékenységének és egyéb tevékenységeinek a
felsorolását,
e) az egyéni vállalkozó adószámát, statisztikai számjelét és nyilvántartási
számát.

Az egyéni vállalkozó számára a törvény személyes közreműködést ír elő, ami a konkrét szakmai
munkától a vállalkozás szervezéséig, irányításáig terjed. Azaz az egyéni vállalkozó nem
feltétlenül kötelezett a vállalkozói igazolványban meghatározott tevékenység személyes
gyakorlására, azt végezheti más is, ha a tevékenység pl. végzettséghez kötött.
Felelőssége korlátlan, személyes vagyonára kiterjed, ezért nem lehet más vállalkozás
korlátlanul felelős tagja.
2.2. Az egyéni cég

Az egyéni vállalkozó, ha kívánja, egyéni céggé alakulhat. Az egyéni cég

kötelezettséget vállalhat, perelhető és maga is pert indíthat. Kiterjed rá a cégtörvény,
a csődtörvény és a számviteli törvény is. Ilyen céget alapító okirattal csak egyéni
vállalkozó létesíthet, viszont ebben az esetben a nyilvántartásból törölni kell az egyéni
vállalkozást. A jegyzett tőke 200.000 forint alatt csak pénzbeli hozzájárulás lehet, e
fölött nem pénzbeli (például apport) hozzájárulást is engedélyeznek, amit azonnal a
cég rendelkezésére kell bocsátani. Az alapító csak egy ilyen céget hozhat létre, abban
társa nem lehet (néhány kivétellel), de a cégügyek kezelésével ügyvezetőt bízhat meg.
Nem alapíthat egyéni céget a tevékenységét szüneteltető egyéni vállalkozó a
szünetelés időtartama alatt.
Az alapításkor, illetve a vállalkozás törlésekor fennálló tartozásokért az egyéni cég, és az
azt létrehozó természetes személy egyetemlegesen felelnek. Az egyéni cég gazdasági
társasággá alakulhat, viszont nem lehet „visszavedleni” egyéni vállalkozássá.
Az egyéni cég kötelezettségeiért elsősorban az egyéni cég felel vagyonával. Ha az
egyéni cég vagyona a követelést nem fedezi, a tag saját vagyonával korlátlanul felel. Az ilyen
cég, illetve annak tagja nem lehet korlátlanul felelős tag egy másik gazdasági társaságban.
2.2.1. Egyéni cég alapítása

Egyéni cég alapításához közjegyző által készített közokiratba vagy ügyvéd által
ellenjegyzett magánokiratba foglalt alapító okiratra van szükség, amelyet a tagnak
(alapítónak) alá kell írnia.
 Az alapító okirat az egyéni cég működésének és gazdálkodásának alapokmánya,
tartalmát a tag az egyéni vállalkozóról és egyéni cégről szóló törvény keretei között
szabadon állapíthatja meg, a törvény rendelkezéseitől azonban csak akkor térhet el,
ha ezt a törvény megengedi. Az alapító okiratban meg kell határozni:
a) az egyéni cég cégnevét és székhelyét,
b) az egyéni cég alapítóját családi és utóneve, anyja neve, lakóhelye és egyéni
vállalkozói nyilvántartási száma feltüntetésével,
c) az egyéni cég azon tevékenységeit, amelyeket a cégjegyzékben
szerepeltetni kíván. Minden olyan tevékenység megjelölhető, amit törvény
nem tilt, vagy nem korlátoz. Az egyéni cég – az alapító okiratban
meghatározott tevékenységen belül – bármely gazdasági tevékenységet
folytathat, amit az állami adóhatóságnak – főtevékenységként vagy más
tevékenységként – bejelent.
d) az egyéni cég jegyzett tőkéjét, a tag vagyoni betétjének összegét, valamint
a jegyzett tőke rendelkezésre bocsátásának módját és idejét,
e) az egyéni cég működésének időtartamát, ha azt határozott időre alapítják,
f) ha az egyéni cég könyvvizsgálót jelöl ki, a könyvvizsgáló nevét (cégnevét) és
lakóhelyét (székhelyét),
g) az osztalékelőleg fizetésének lehetőségét.

Ha az alapító okirat az egyéni cég időtartamáról nem rendelkezik, az egyéni cég

működése időtartamát határozatlan idejűnek kell tekinteni.
A jogerős cégbejegyzés után az alapító okirat semmisségét csak az alábbi
okokból lehet megállapítani:
a) az alapító okirat ügyvédi ellenjegyzésére vagy közjegyzői okiratba
foglalására nem került sor,
b) az alapító okirat nem tartalmazza az egyéni cég cégnevét, tevékenységét
(tevékenységeit), jegyzett tőkéjét, továbbá a tag vagyoni betétjének
mértékét és felelősségének megjelölését,
c) az egyéni cég tevékenységi köre jogszabályba ütközik,
d) az alapító nem volt egyéni vállalkozó,
e) az alapító cselekvőképtelen volt.

Az egyéni cég alapítását az alapító okirat aláírásától számított legfeljebb harminc

napon belül – bejegyzés és közzététel végett – be kell jelenteni a cégbíróságnak. Az
egyéni cég a cégnyilvántartásba való bejegyzésével, a bejegyzés napján jön létre.
Az egyéni cég alapításának, az alapító okirat módosításának, a cégjegyzékbe
bejegyzett jogoknak, tényeknek és adatoknak és ezek változásának, valamint
törvényben előírt más adatoknak a cégbírósági bejelentése a tag kötelezettsége,
melynek elektronikus úton köteles eleget tenni.
 A tag korlátlanul felel az egyéni céggel szemben azokért a károkért, amelyek a
bejelentett adat, jog vagy tény valótlanságából, illetve a bejelentés késedelméből
vagy elmulasztásából származnak.
Egyéni cég átalakulással, valamint nem üzletszerű gazdasági tevékenységre nem
hozható létre.
Az egyéni cég a cégnyilvántartásba való bejegyzés napját megelőzően nem
kezdheti meg működését.
2.3. Egyéni vállalkozás megszűnése

Az egyéni vállalkozói tevékenységre való jogosultság a törvény erejénél fogva

megszűnik
a) ha az egyéni vállalkozó az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetését –
az erre rendszeresített elektronikus űrlapon – a Hatóságnak bejelenti, a
bejelentés napján,
b) ha az egyéni vállalkozó egyéni céget alapított, a cégbejegyző határozat
jogerőre emelkedésének napját megelőző napon,
c) az egyéni vállalkozó halála napján,
d) az egyéni vállalkozó cselekvőképességének korlátozását vagy
cselekvőképtelenségét kimondó bírósági határozat jogerőre emelkedésének
a napján,
e) ha az adóhatóság törölte az egyéni vállalkozó adószámát, a törlést kimondó
határozat jogerőre emelkedésének napján.

A Hatóság az egyéni vállalkozói tevékenység folytatását megtiltja, ha

a) az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdését vagy folytatását kizáró ok áll
fenn,
b) ha a szünetelés kezdőnapját követően öt év eltelt, és az egyéni vállalkozó
nem intézkedett az egyéni vállalkozói tevékenység folytatása vagy
megszüntetése iránt,
c) ha az egyéni vállalkozó a folytatni kívánt tevékenységek egyikét sem
folytathatja jogszerűen.

A nyilvántartást vezető szerv azt az egyéni vállalkozót, amelynek az egyéni vállalkozói

tevékenységre való jogosultsága megszűnt, az illetékes hatóság értesítése alapján a
jogosultság megszűnésének napjával hivatalból törli a nyilvántartásból. A nyilvántartást
vezető szerv a nyilvántartásból való törlésről és annak időpontjáról haladéktalanul,
elektronikus úton tájékoztatja az adóhatóságot és a Központi Statisztikai Hivatalt.
2.4. Egyéni cég megszűnése

Az egyéni cég a gazdasági társaságokról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelő

alkalmazásával gazdasági társasággá alakulhat át. Az átalakulás során az egyéni cég
köteles a számvitelről szóló törvény átalakulásra vonatkozó előírásait megfelelően
alkalmazni. Az egyéni cég megszűnik, ha:
a) az alapító okiratban meghatározott időtartam eltelt vagy más megszűnési
feltétel megvalósult,
b) elhatározza jogutód nélküli megszűnését,
c) elhatározza jogutódlással történő megszűnését (átalakulását),
d) a cégbíróság megszűntnek nyilvánítja,
e) a cégbíróság hivatalból elrendeli törlését,
f) a bíróság felszámolási eljárás során megszünteti.

Az egyéni cégre a felszámolás, a végelszámolás és a csődeljárás szabályait alkalmazni

kell.

A közkereseti, a betéti és a korlátolt felelősségű társaság alapításának, működésének,

megszüntetésének szabályai

3.1. Gazdasági társaságok

A gazdasági társaság két vagy több tulajdonos által alapított üzleti vállalkozás, amelyben a
tulajdonosok megosztják egymás között a vállalkozás eredményét és a vezetés felelősségét. A társasági
jog kereteit a 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről adja meg. Gazdasági társaság csak a
törvényben szabályozott formában alapítható:

 közkereseti társaság (kkt.),

 betéti társaság (bt.),
 korlátolt felelősségű társaság (kft.),
 részvénytársaság (zrt. és nyrt.).

Minden gazdasági társaság jogi személyiséggel rendelkezik. A jogi személyiséggel

rendelkező társaságnak elkülönült vagyona és szervezete van, mindig cselekvőképes.
A korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság egy fővel is alapítható.
Gazdasági társaság nem jövedelemszerzésre irányuló közös gazdasági
tevékenység folytatására is alapítható (nonprofit gazdasági társaság). Nonprofit
gazdasági társaság bármely társasági formában alapítható és működtethető. A
gazdasági társaság nonprofit jellegét a gazdasági társaság cégnevében a társasági
forma megjelölésénél fel kell tüntetni.
A jogi személy (a gazdasági társaság) a kötelezettségeiért a saját vagyonával felel. A gazdasági
társaság tagjainak felelőssége korlátozott vagy korlátlan lehet. Korlátozott felelősség esetén a tag a
létesítő okiratban vállalt vagyoni hozzájárulása (törzsbetét, részvény, mellékszolgáltatás) teljesítésére
köteles, ezen felül a társaság tartozásaiért magánvagyonával nem felel. Korlátozott a felelőssége a
betéti társaság kültagjának, a korlátolt felelősségű társaság tagjának, a részvénytársaság tagjának
(részvényesnek). Az egyébként korlátolt felelősségű alapítók és tagok is korlátlanul felelnek azonban a
tartozásokért, ha a korlátolt felelősségükkel visszaéltek.
 Természetes személy egyidejűleg csak egy gazdasági társaságban lehet korlátlanul felelős,
kiskorú pedig egyáltalán nem lehet korlátlanul felelős tag. Közkereseti és betéti társaság nem lehet
másik gazdasági társaság korlátlanul felelős tagja. Egyszemélyes gazdasági társaság – ha törvény ettől
eltérően nem rendelkezik – nem lehet gazdasági társaság egyedüli tagja, illetve részvényese.

Korlátlan felelősség esetén a tag a társaság hitelezőivel szemben – a társaság vagyona által
nem fedezett tartozásokért – korlátlanul, általában a többi taggal egyetemlegesen a saját vagyonával
felel (kivétel közös vállalat tagjainak kezesi felelőssége). A tagok korlátlan felelőssége azonban csak
mögöttes felelősség, kizárólag akkor és annyiban érvényesíthető, amikor és amennyiben a társasági
vagyon nem fedezi a hitelezői követeléseket.

Korlátlan a felelőssége a közkereseti társaság tagjainak (egyetemleges), a betéti társaság

beltagjának (többi beltaggal egyetemleges), betéti társaság kültagjának, ha a neve a társaság
cégnevében szerepel, egyszemélyes kft. tagjának, abban az esetben, ha a társaság létesítő okiratában,
illetve annak módosításában korlátlan és teljes felelősséget vállal.

3.1.1. Közkereseti társaság

A közkereseti társaság olyan vállalkozási forma, ahol a tagok közös gazdasági tevékenység folytatására
vállalnak kötelezettséget, korlátlan és egyetemleges felelősségük mellett.

Az egyetemlegesség azt jelenti, hogy más tagok helyett is felel a tag, tehát a hitelező bármely
tagtól kérheti követelése kiegyenlítését.

Tagjai jogi és természetes személyek egyaránt lehetnek.

A közkereseti társaság tagja a többi tag hozzájárulása nélkül nem lehet tagja a társaság
tevékenységéhez hasonló tevékenységet folytató más gazdasági társaságnak.

Létesítő okirata a társasági szerződés, ebben meghatározandó:

 A társaság neve, székhelye, telephelye, a tagok neve, címe, a társaság tevékenységi köre,
a társasági vagyon mértéke, az egyes tagok vagyoni hozzájárulásának mértéke.

 Vagyoni hozzájárulás formája lehet készpénz, vagy apport, azaz tárgy, ingóság, vagy
ingatlan és azt is bele kell venni hány százalékban járul hozzá.

 A rendelkezésre bocsátás módja, ideje.

Minden tag köteles valamilyen vagyoni hozzájárulásra, de ennek mértéke nincs meghatározva. (lehet
szellemi tőke is)

A nyereségből való részesedés és a veszteség viselése ennek arányában történik. A tagok

jövedelmet szerezhetnek a Kkt. tevékenységében való személyes közreműködéssel is.(fizetést lehet
kapni)

A társaság lényeges kérdéseiben a tagok közösen döntenek: átalakulás, nagyobb értékű

szerződések, bármelyik tag képviselheti a társaságot.

3.1.2. Betéti társaság

 A betéti társaság olyan gazdasági társaság, melynek tagjai közös gazdasági tevékenység
folytatására vállalnak kötelezettséget társasági szerződéssel. Sajátossága: vannak beltagjai
(minimum egy) a beltagok felelőssége korlátlan és a többi beltaggal egyetemleges. Vannak
kültagjai: az ő felelősségük vagyoni betétjük erejéig korlátozott.

Tagjai szintén lehetnek természetes és jogi személyek. Alapítására és működtetésére

ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a közkereseti társaságra. Két különbség: ügyintézésre és
képviseletre csak a beltagok jogosultak, illetve a szokásos üzleti tevékenységekbe nem tartozó
ügyekben a beltagok és a kültagok együttesen döntenek (például át akarják alakítani a tevékenységi
kört).

Megszűnése a gazdasági társaságok általános szabályai szerint történik. Ha az összes beltag

kiválik, akkor megszűnik a bt, illetve ha az összes kültag kiválik, átalakul betéti társaságból közkereseti
társasággá.

3.1.3. Korlátolt felelősségű társaság

A korlátolt felelősségű társaság olyan gazdasági társaság, amely előre meghatározott törzsbetétekből
álló törzstőkével alakul. A törzsbetét az a vagyonrész, amellyel az egyes tagok hozzájárulnak a társaság
induló vagyonához. Minden tagnak egy törzsbetéte lehet. A tagok törzsbetétei különböző mértékűek
lehetnek; az egyes törzsbetétek mértéke nem lehet kevesebb százezer forintnál.

A törzstőke a törzsbetétek összege, azaz a társaság induló vagyona. (nem azonos a társaság
vagyonával). A törzstőke minimális mértékét mindig jogszabály határozza meg. Ez jelenleg 3.000.000
forint. A törzstőke állhat készpénzből és apportból.

Ha a társasági szerződés úgy rendelkezik, hogy a nyilvántartásba vételi kérelem benyújtásáig

valamelyik tag a pénzbetétének felénél kisebb összeget köteles befizetni, vagy a társasági szerződés a
nyilvántartásba vételi kérelem benyújtásáig be nem fizetett pénzbeli vagyoni hozzájárulás
szolgáltatására a társaság nyilvántartásba vételétől számított egy évnél hosszabb határidőt állapít meg,
a társaság mindaddig nem fizethet osztalékot a tagoknak, amíg a ki nem fizetett és a tagok
törzsbetétére az osztalékfizetés szabályai szerint elszámolt nyereség a tagok által teljesített pénzbeli
vagyoni hozzájárulással együtt el nem éri a törzstőke mértékét.

Az apportra (nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás) szigorúbb szabályok vonatkoznak – teljes

egészében a társaság rendelkezésére kell bocsátani, ha értéke eléri a törzstőke felét.

A társaság vagyonából az egyes tagokat megillető hányadot nevezzük üzletrésznek.

A kft. tagjai lehetnek természetes és jogi személyek, a felelősségük korlátozott a törzsbetét

erejéig. Alapításkor azonban nem lehet a tagokat nyilvános felhívás útján gyűjteni. A társas kft. létesítő
okiratát társasági szerződésnek nevezzük. A következőket tartalmazza:

 Cég neve, székhelye, tevékenységi köre;

 Tagok neve;

 Törzstőke nagyságát, összegét;

 A szavazati jog kérdését.

A vállalkozás működése során a tagok csak a társaság adózott eredményének felosztásra kerülő
részéből részesednek, a törzsbetéteknek megfelelően. Nem kötelező felosztani a nyereséget, ezt
nevezzük felhalmozott vagyonnak. Megszűnéskor a felhalmozott vagyon is felosztásra kerül a
törzsbetéteknek megfelelően.

A törzsbetétet a társaság tagjai nem követelhetik vissza, viszont eladhatják az üzletrészüket.

Ilyenkor a társaság tagjainak elővételi joguk van.

A kft. szervezete két fontos egységre tagolódik:

 A taggyűlés a kft. legfőbb döntéshozó szerve, évente legalább egyszer össze kell hívni.
Dönt a nyereség felhasználásáról, esetleges pótbefizetések elrendeléséről, nagyobb értékű
szerződésekről, az ügyvezetők személyéről, díjazásukról, a társasági szerződés
módosításáról, illetve a társaság megszűnéséről, átalakulásáról.

A taggyűlés a döntéseket szavazattöbbséggel hozza. A törzsbetétek arányában van

felosztva a szavazati jog, minden 10.000 forintnyi törzsbetét egy szavazatot jelent. A
határozatokat a határozatok könyvében kell vezetni

 Az ügyvezetők a társaság ügyeinek folyamatos intézését végzik. Ők képviselik a kft-t. Egy

vagy több ügyvezető is lehet – a társasági szerződés határozza meg – és lehet külsős
személy is.

A kft. megszűnésének határozatához szintén szavazattöbbség szükséges, a fennmaradó vagyont a

törzsbetétek arányában kell felosztani a tagok között, illetve ha a tagok száma egyre csökken, átalakul
egyszemélyes kft-vé.

3.1.4. Egyszemélyes társaság (kft.)

Az egyszemélyes kft. olyan társasági forma, ahol az alapító egymaga vállalkozhat, de a vállalkozásért
csak a befektetett vagyon erejéig tartozik felelősséggel. Ezt is alapíthatja természetes személy, vagy
gazdálkodó szervezet. Egyszemélyes társaság jön létre akkor is, ha egy többszemélyes társaság
valamennyi üzletrészét ugyanaz a tag szerzi meg. A társaság egyszemélyessé válásától kezdődően az
egyszemélyes társaságra vonatkozó szabályok szerint működik, de társasági szerződés helyett akkor
kell alapító okiratot készíteni, ha az egyszemélyessé válástól számított egy éven belül nem jelent be
újabb tagot.

Az egyszemélyes társaság alapítása és működtetése során apróbb eltérések vannak a társas

kft. működéséhez képest:

 Mivel egyszemélyes, a létesítő okmányt alapító okiratnak és nem társasági

szerződésnek nevezzük. Nagyjából ugyanazt tartalmazza, mint a társasági
szerződés.
 A bejegyzése szigorúbb annyival, hogy ha egy személy alapít korlátolt felelősségű
társaságot, az alapító köteles a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulást a nyilvántartásba
vételi kérelem benyújtásáig teljes egészében a társaság rendelkezésére bocsátani.
 Ha az egyszemélyes társaság az üzletrész felosztása vagy a törzstőke felemelése
folytán új tagokkal egészül ki és így többszemélyes társasággá válik, a tagok
kötelesek az alapító okiratot társasági szerződésre módosítani.
3.2. A vállalkozási folyamat

Egy vállalkozás létrehozását számos előkészítő tevékenység előzi meg. Mint minden vállalkozásnál, az
indítás első és egyik legfontosabb lépése az ötlet megszületése: például milyen típusú üzletet kellene
nyitni, hol, stb. Persze az ötlet önmagában kevés, de kiinduló alapnak jó lehet. Következő lépés a
stratégia kialakítása: A piaci, szervezeti, pénzügyi működés koncepcióját a stratégiában kell lefektetni.

Időnként már a cég nevének kitalálása is problémát jelenthet. A cégforma mellett fontos
döntés a cégnév meghatározása, mivel erről a névről fognak minket az üzleti partnerek megismerni. A
cégnévnek a választott cégforma megnevezését, valamint legalább a vezérszót kell tartalmaznia. A cég
nevének olyan mértékben kell különböznie a korábban nyilvántartásba vett más elnevezéstől, hogy
azzal ne legyen összetéveszthető. Ha több cég nyilvántartásba vételét kérik azonos vagy
összetéveszthető név alatt, a név viselésének joga azt illeti meg, aki kérelmét elsőként nyújtotta be.

A cégnév áll vezérszóból, és a cég tevékenységére utalásból (például: Kereskedelmi és

Szolgáltató, vagy Tanácsadó, vagy Építő). A vezérszó lehet bármely magyar vagy külföldi szó,
mozaikszó, de lehet több rövid szó is.

3.2.5. Az üzleti terv

A vállalkozásunkkal kapcsolatos elképzeléseket, adatokat az üzleti tervben foglaljuk össze. Ennek

elkészítése a vállalkozás érdeke, de – például hitelfelvétel esetén – a bank kötelezővé teheti
elkészítését. Az üzleti terv összefoglalja a vállalkozás üzleti lehetőségeit, leírja a potenciális piacot és
jellemzi a vállalat piaci helyzetét. Meghatározza, hogy a vállalkozás milyen termékkel, illetve
szolgáltatásokkal célozza meg az általa kiválasztott célpiaci szegmenseket.

Az üzleti terv készítése a tervezési folyamat keretében végezhető el. Az üzleti

tervezés jellemzői, hogy
 célszerű lépések sorozatából álló folyamat;
 döntések összefüggő rendszere;
 a jelenben zajlik, de a jövőre vonatkozik;
 bizonytalansággal és kockázattal jár;
 ismétlődik.

Az új vállalkozást tervező személynek határozott elképzeléssel kell rendelkeznie az

üzleti stratégiáról, a haszonról, pénzügyekről, a telepítési helyről, a piacról és a
fogyasztókról, a hirdetésről és reklámról, a költségekről, a vállalkozás jogi formájáról,
stb. Az üzleti terv segítséget nyújt, hogy mindezeket kellő körültekintéssel végezze el
a vállalkozó, tehát vállalkozási kockázatát ezáltal is csökkentse.
Az üzleti terv a vállalati kockázat kezelésének egyik eszköze. Az üzleti terv a
vállalkozás saját és/vagy más hasonló vállalkozás közelmúltbeli és jelenlegi
működésének tényadatai alapján, valamint az ismert és várható gazdasági folyamatok
ismeretében a jövőbeni működésének előrejelzése, becslése. Az üzleti terv a vállalkozás
jövőjére vonatkozó döntések sorozatának az eredménye. Általában írásos
dokumentum, amely számszerű és szöveges formában tartalmazza a szándékokat,
célokat és az azok megvalósítását elősegítő akciókat (tevékenységeket, erőforrásokat,
valószínűsített következményeket).
A vállalkozás életében az üzleti terv készítése egy lehetséges tervezési módszer,
amely keretet ad a vállalkozás megfelelő, rövid és hosszabb távú stratégiájának
kialakításához.
Az üzleti terv célja szerint készülhet saját célra, például egy-egy ötlet
megvalósíthatóságának vizsgálatára, az üzlet folyamatossága érdekében, vagy
válsághelyzet megoldására. Készülhet azonban külső partnerek számára is, például
tulajdonostársak vagy lehetséges tulajdonostársak (befektetők) meggyőzésére;
hitelezők meggyőzésére, ha külső pénzforráshoz kívánunk jutni; vagy a partnerek
tájékoztatására.
Üzleti tervet nemcsak a cég alapítása előtt lehet készíteni, hanem az operatív
működés során is, valamint banki hitelkérelem esetén.
Az üzleti tervnek tartalmaznia kell a vállalkozás jellemzését, a termékek, szolgáltatások
körülhatárolását, az ezek előállításához szükséges termelési folyamat jellemzését
(gépek, berendezések, alapanyagok), egy kereskedelmi (marketing) terv elkészítését,
valamint egy kockázatbecslést és a pénzügyi terv elkészítését.

Az üzleti terv általános felépítése (sablon)

1. A vállalkozás alapadatai

  a vállalkozás neve, címe, adatai (adószám, KSH-szám);

  székhely, telephely; alapítási év;
  tulajdonosi viszony (társasági forma); a tulajdonosok neve, címe;
  számlavezető bank és számlaszám; a vállalkozás egyéb jellemző adatai;
a vállalkozás működési köre;
  esetleg a finanszírozási igény jelzése, az adatok bizalmas kezelésre
vonatkozó információk.

2. Összefoglalás

A teljes üzleti terv összefoglalása a gyors megismerés, áttekintés céljából

(maximum 2–3 oldal).

3. Helyzetfelmérés

A folytatni kívánt tevékenység (termék, szolgáltatás) helyzetének megítélése,

jelene, jövője. Ezen belül:
  cég-, piac, és termékismertetés;
  a tevékenység, főbb alapelvei, versenyhelyzet, piacok áttekintése, és
távlati célok;
   ágazati elemzés: trendek és kilátások;
  versenytársak elemzése;
  piaci lehetőségek, korlátok;
  ágazati előrejelzések.

4. A vállalkozás leírása

  termékek bemutatása;
  a nyújtott és igénybe vett szolgáltatások;
  a vállalat, vállalkozás méretei;
  munkaszervezés, személyzeti és adminisztrációs kérdések;
  a vezetők, alkalmazottak szakmai háttere, alapítók üzleti háttere;
  termékfejlesztés, üzleti elképzelések;
  a cég működési körülményei.

5. Termelési terv

  a termelési technológia;
  a telephely;
  a gépek és berendezések;
  a szállítók listája;
  esetleges alvállalkozók.


 Termékfejlesztési terv (lehetséges rész arról, hogy mi a célunk)
 o folyamatban lévő elképzelések;
 o kapacitásnövelés;
 o szükséges beruházások;
 o a terv realitásának kritikája;
 o kockázati tényezők.

6. Marketing terv

  értékesítéséhez szükséges anyagok, információk, termékforgalmazás

előrejelzés;
  értékesítési csatornák;
  árkalkuláció; az ár és a piac kapcsolata;
  reklám, eladás-ösztönzés (reklám, propaganda).

7. Pénzügyi (gazdasági) terv

   a cég pénzügyi helyzetének, adottságainak meghatározása;
  induló vállalkozásnál: a tulajdonosok befektetése és készpénze;
 o mindez az induláshoz szükséges összeg hány %-át fedezi;
 o ha egyéb külső forrás kell, honnan tervezik előteremteni (hitelek,
források, stb.).

Az üzleti terv pénzügyi fejezete arról ad képet, hogy mekkora forgalma (árbevétele)
kell, hogy legyen a cégnek ahhoz, hogy legalább a költségeit fedezni tudja. Ehhez
válaszolni kell az alábbi kérdésekre:
  milyen mértékben nyereséges vagy veszteséges a cég;
  mikor, miből és mennyi pénz áramlik be a vállalathoz;
  hová áramlanak (hol kerülnek felhasználásra) ezek a pénzösszegek;
  mennyi szabadon elkölthető pénz áll rendelkezésre;
  milyen a cég vagyoni, ill. pénzügyi helyzete.


A pénzügyi terv részei:

a.) A jövedelemterv
 A jövedelemterv tartalmazza az értékesítés nettó árbevételét és az egyéb
bevételeket, a különféle költség-ráfordításokat, a pénzügyi műveletek
bevételeit és kiadásait, az üzleti tevékenység és pénzügyi műveletek
eredményeit, stb. A tervév értékesítési árbevételére, forgalmára ad
előrejelzést, azaz összességében a vállalati nyereség (vagy veszteség)
kimutatására szolgál.
b.) Fedezetszámítás, illetve a fedezeti pont elemzése
 Megmutatja az értékesítésnek mekkora volumene mellett a cég se nem
nyereséges, se nem veszteséges (azaz épp fedezi az összes – állandó és
változó – költségeit), valamint azt, hogy milyen árbevétel és
kapacitáskihasználás felett várható a cégnél nyereség.
c.) Mérleg
 A cég vagyoni és pénzügyi, likviditási helyzetéről tájékoztat egy adott
időpontra nézve.
d.) Pénzforgalmi terv
 A pénzforgalmi terv csakis a tényleges pénzmozgással járó kiadásokat és
bevételeket tartalmazza. Az üzleti tevékenység dinamikáját jelzi, a különféle
bevételek és kiadások tükrében.

8. Szervezeti terv

  tulajdonforma;
  társak vagy részvényesek;
  vezetők hatásköre;
  a vezetők szakmai háttere, rövid szakmai életrajza;
  a munka és a felelősség megosztása;
  szervezeti és működési szabályzat.


9. Kockázatelemzés (Bizonyos típusú üzleti terveknél)

  a környezeti és vállalati belső elemzés (SWOT (GYELV) - analízis);

  új technológia kockázata: felkészülés a váratlan eseményekre.


10. Függelék, mellékletek

  alapító okirat, cégbírósági végzés, illetve egyéni vállalkozói

igazolvány/igazolás;
  igazolás a kamarai tagságról;
  igazolás, hogy nincs köztartozás (NAV);
  vállalkozási vagyonkimutatás, vagy működési engedély;
  utolsó teljes gazdasági év mérlege (új vállalkozás esetén nyitómérleg);
  a fejlesztési hitel fedezetéül felajánlott biztosítékok (ha hitelért készült az
üzleti terv);
  létesítmény esetén engedélyezési dokumentumok (hatósági engedély);
  árajánlatok;
  szállítói árajánlatok;
  előszerződések, bérleti és egyéb szerződések;
  levelezés (megállapodások, szándéknyilatkozatok);
  piackutatási adatok.

3.2.6. Gazdasági társaságok létrehozása

A gazdasági társaság (ahogy fentebb szó volt róla) csak az erről szóló törvényben meghatározott
formában alapítható. A gazdasági társasági formák a következők:

  közkereseti társaság,
  betéti társaság,
  korlátolt felelősségű társaság,
  részvénytársaság.
Gazdasági társaság alapítói, tagjai külföldi és belföldi természetes és jogi személyek, jogi személyiség
nélküli gazdasági társaságok lehetnek. A gazdasági társaság alapításához – a korlátolt felelősségű
társaság és a részvénytársaság kivételével – legalább két tag szükséges. Bonyolítási szempontból a
következő szakaszokat különböztetjük meg:

1. Társasági szerződés megkötése

2. Előtársasági működés I. szakasz
a) Letéti szerződés megkötése
b) A működés formai feltételeinek megteremtése
3. Bejelentkezés a cégbírósághoz
4. Előtársasági működés II. szakasz
a) Bankszámlaszerződés megkötése
b) Kiegészítő adatok megadása az NAV és a TB részére
c) Bejelentkezés az önkormányzati adóhatósághoz
d) Részvétel a cégbejegyzési eljárásban
5. Cégbejegyzés (vagy a bejegyzési kérelem elutasítása)
6. Kamarai bejelentkezés
7. Működés a választott gazdasági forma szerint
8. Változások, módosítások

1. Társasági szerződés megkötése

A gazdasági társaság alapítása társasági szerződés megkötésével, egyszemélyes gazdasági társaságnál

pedig alapító okirat elfogadásával történik.

A társasági szerződést és az alapító okiratot valamennyi tagnak (alapítónak) alá kell írnia. A
létesítő okiratot – társasági szerződést, alapító okiratot – közjegyző által készített közokiratba vagy
ügyvéd, jogtanácsos által ellenjegyzett okiratba kell foglalni. A tag helyett a társasági szerződést
(alapító okiratot) közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt meghatalmazással
rendelkező képviselője is aláírhatja.

2. Előtársasági működés I. szakasz

A gazdasági társaság a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) ellenjegyzésének, illetve

közokiratba foglalásának napjától előtársaságként működhet. Az előtársaság nem folytathat
üzletszerű gazdasági tevékenységet. Ebben a szakaszban történik mega cégbejegyzési kérelem
előkészítése.

A társaság alapítói az alapításhoz szükséges alapítói vagyon pénzbeli részének kezelése céljából
valamely általuk szabadon választott banknál letéti számlát nyitnak. A társaság alapítói erre a letéti
számlára befizetik a társaság alapításához vállalt készpénz-hozzájárulásukat. A bank hitelintézeti
igazolást állít ki annak tanúsítására, hogy az alapítói vagyon biztosítására mekkora összeget fizettek be.
A letétet a bank őrzi, annak felszabadítására csak a cégbejegyzési kérelem benyújtásának igazolása
estén van lehetőség.
 A vállalkozás létrehozásához szükségessé válhat telepengedély megszerzése, ezenkívül be kell
szerezni a szükséges ügyviteli nyomtatványokat, bizonylatokat, meg kell rendelni a bélyegzőket, és –
ha az alapító nem rendelkezik még vele – ügyfélkapu regisztrációt kell készíteni.

3. Bejelentkezés a cégbírósághoz

A gazdasági társaság alapítását a létesítő okirat megkötésétől, elfogadásától számított legfeljebb

harminc napon belül – bejegyzés és közzététel végett – be kell jelenteni a cég székhelye szerinti megyei
(fővárosi) cégbíróságnak. Ha a gazdasági társaság létrejöttéhez alapítási engedély szükséges, a
cégbírósági bejelentést az engedély kézhezvételétől számított harminc napon belül kell teljesíteni. A
társaság a cégjegyzékbe való bejegyzéssel, a bejegyzés napjával jön létre.

A cég bejegyzésére irányuló kérelmet külön jogszabályban meghatározott

elektronikus kérelem formájában (elektronikus nyomtatványon) kell előterjeszteni. A
bejegyzési kérelemhez a mellékleteket egy példányban kell benyújtani. A bejegyzési
kérelmet és az ahhoz csatolt elektronikus úton létrejött vagy jogi képviselő által
elektronikus okirattá alakított mellékleteket minősített elektronikus aláírással és
időbélyegzővel kell ellátni. A kérelemben kétféle irat szerepelhet:

1. Eredetileg papír alapú okiratok szkennelt formában, minősített

elektronikus aláírással és időbélyegzővel ellátva. Ebben az esetben a
papír alapú cégiratok elektronikus okirati formába való átalakítása szükséges.
A jogi képviselő feladata a bejegyzési kérelem mellékletét képező, nem általa
készített okiratok (például tulajdoni lap, hatósági engedély) elektronikus
okirati formába történő átalakítása.
2. Eredetileg elektronikus formában létrehozott okiratok, ha azokat az
okirat aláírói minősített elektronikus aláírással és időbélyegzővel látták
el.

A cégbejegyzési kérelem beérkezésekor a cég az azonosítására, illetve valamennyi más cégtől való
megkülönböztetésére alkalmas cégjegyzékszámot kap, amelyet ettől kezdődően fel kell tüntetnie az
iratain. A cégbíróság ezzel egyidejűleg a bejegyzést kérő helyett az érintett szervezetektől –
számítógépes rendszer útján – beszerzi, és a cégnyilvántartásban rögzíti a cég adószámát,
társadalombiztosítási folyószámlaszámát, valamint statisztikai számjelét és erről a kérelmezőnek
tanúsítványt állít ki.

4. Előtársasági működés II. szakasz

Az előtársaság a bejegyzési kérelem benyújtását követően alapvetően a létrehozni kívánt gazdasági

társaság szabályai szerint működik. Ebben a szakaszban a társaság még nem hozhat stratégiai
döntéseket: átalakulás, megszűnés, tagok kizárása, stb.
 A vállalkozások 2003 óta kötelesek tevékenységükkel kapcsolatos pénzforgalmuk
lebonyolítására pénzforgalmi bankszámlát nyitni. Az első pénzforgalmi bankszámla nyitásának ideje az
adószám közlését követő 15-ik nap.

A pénzforgalmi bankszámla az a belföldi bankszámla, amelyet a számlatulajdonos a vállalkozási

tevékenységével kapcsolatos pénzforgalmának lebonyolítása céljából nyit. Bankszámlát nyitni
bankszámla szerződés aláírásával lehet az erre megbízott pénzintézetnél. A bankszámla szerződés
megkötésekor – eredeti példányban vagy hiteles másolatban – be kell mutatni az alapító okiratot
(társasági szerződést), 30 napnál nem régebbi cégkivonatot, aláírási címpéldányt. A számlatulajdonos
képviseletére jogosult személy az ún. aláírás bejelentő kartonon köteles bejelenteni a bankszámla
felett rendelkezésre jogosultak nevét és aláírási mintáját (esetleg bélyegző lenyomatát). A bank a
számla feletti rendelkezést csak az arra jogosultaktól fogadja el.

A szerződés aláírásával a pénzintézet kötelezettséget vállal, hogy a számlatulajdonos számláján

rendelkezésre álló pénzeszközeit kezeli és nyilvántartja, a megbízásokat teljesíti, és a
számlatulajdonost a pénzforgalomról és az egyenlegről értesíti. A számlatulajdonos kötelezi magát,
hogy pénzforgalmát a jogszabályoknak megfelelően bonyolítja le, rendelkezéseiért felelősséget vállal
és a számlavezetéssel kapcsolatos szolgáltatásokért felszámított díjat megfizeti.

A társaság üzletszerű gazdasági tevékenységének megkezdéséhez az NAV részére be kell

jelenteni a tevékenység megkezdésének időpontját és egyéb, az illetékes hivatal által kért adatokat. Az
adatok bejelentését elektronikusan, vagy az illetékes hivatalokban, ún. adatmódosító lap kitöltésével
kell megtenni.

Ugyancsak az NAV-hoz kell bejelentkezni a helyi iparűzési adó kötelezettség miatt, és

nyilatkozni szükséges az adott naptári évre várható nettó árbevételről.

A benyújtott cégbejegyzési kérelem elbírálásához a cégbíróság kiegészítéseket, pótlásokat

kérhet, amelyek teljesítése feltétele a cégbírósági bejegyzésnek.

5. Cégbejegyzés (vagy a bejegyzési kérelem elutasítása)

A cégbíróság a cégbejegyzési kérelmet legkésőbb három munkanapon belül formai

szempontból megvizsgálja. Amennyiben a cégbejegyzési kérelemhez nem nyújtották
be a nyomtatványt, vagy valamely olyan kötelezően csatolandó mellékletet, amelynek
elmulasztása elutasítással jár, a cégbíróság legkésőbb a kérelem beérkezését követő 3.
munkanapon a kérelmet elutasítja. Ebben az esetben a kérelmező az elutasító végzés
közlését követő nyolc napon belül ismételten kérheti a cég bejegyzését, melynek során
a korábban benyújtott okiratokat ismételten felhasználhatja.
A cégbíróság a kérelem beérkezésétől számított legkésőbb nyolc munkanapon
belül megvizsgálja, hogy azok az adatok, amelyeknek bejegyzését az adott cégformára
vonatkozóan a törvény előírja, illetve a létesítő okirat, valamint a kötelezően, illetve
szükség szerint csatolandó egyéb okiratok a jogszabályok rendelkezéseinek
megfelelnek-e. Amennyiben a cégbíróság megállapítja, hogy a szükséges iratokat nem
csatolták, illetve a kérelem, valamint a mellékletek nem felelnek meg a jogszabályban
előírtaknak elutasítás terhe mellett hiánypótlásra felhívó végzést ad ki.
 A cégbíróság köteles legkésőbb a cég bejegyzésére irányuló kérelem
érkezésétől számított tizenöt munkanapon belül dönteni a bejegyzésről vagy a kérelem
elutasításáról.
Ha valamely cégadat nyilvántartásba vétele hivatalbóli bejegyzéssel történik és
a bejegyzésre hibás adatok alapján került sor, vagy a bejegyzés egyéb okból hibás, a
cég, valamint az ügyész kérheti a hibás bejegyzés kijavítását. A cégbíróság a kérelemről
nyolc napon belül nemperes eljárásban határoz; az eljárás során csak okirati
bizonyításnak van helye.

6. Kamarai bejelentkezés

Az újonnan alakuló egyéni és társas vállalkozások a bejegyzésüket követő 5 napon

belül kötelesek a székhely szerinti területi kereskedelmi és iparkamaránál a
nyilvántartásba vételüket kezdeményezni és a kamarai hozzájárulás összegét
megfizetni.

7. Működés a választott gazdasági forma szerint

A cégbejegyzéssel az előtársasági jelleg automatikusan megszűnik, és a társaság most már, mint

végleges társaság folytatja tevékenységét. Az előtársasági időszakban szerzett jogok és kötelezettségek
mindenféle külön jóváhagyás nélkül, automatikusan szállnak át a bejegyzett társaságra.

8. Változások, módosítások

A cég működése során a társasági szerződés változtatására, módosítására is sor kerülhet. Valamely, a
bejegyzett cégadatban bekövetkezett változás bejegyzése iránti kérelmet a változástól számított 30
napon belül kell előterjeszteni a cégbíróságnak (a törvény ettől eltérő határidőt is megállapíthat). A
kérelemhez mellékelni kell a létesítő okirat változásokkal egységes szerkezetbe foglalt szövegét is.

A változások, módosítások NAV-ot érintő adatait (például tevékenységi kör megváltoztatása) a

változás megtörténtét követő 15 napon belül kell bejelenteni.

3.2.7. A telephely kiválasztásának szempontjai, a működéshez szükséges engedélyek

megszerzése

A vállalkozás alapításakor meg kell határozni, a vállalkozás székhelyét, telephelyét (telephelyeit),

fióktelephelyét, tehát azt, hogy hol kívánja tevékenységét folytatni.

A székhely a vállalkozás adminisztratív központja, de nem kötelező, hogy a vállalkozás itt

folytassa ténylegesen a tevékenységét. Az üzleti tevékenység folytatásának helye telephely, a
székhellyel azonos közigazgatási területen fekszik a fióktelephely pedig a székhelytől eltérő
közigazgatási területen fekszik.

A telephely kiválasztásakor számos szempontot kell figyelembe venni:

 közlekedési megfontolások,
  munkaerő közelsége,

 piac közelsége,

 költségmegfontolások,

 helyi jogi,

 adminisztratív, adófizetési kötelezettségek eltérése,

 alapvető infrastruktúrával való ellátottság,

 későbbi terjeszkedés lehetősége, stb.

A telephelyek, üzletek nyitásához és működtetéséhez a jogszabály vagy helyi előírás

különböző engedélyek beszerzését teheti köztelezővé.

Telepengedély

Telepengedélyre van szükség mindazon ipari, szolgáltató- és raktározási tevékenység

estén az önkormányzat jegyzőjétől, amely tűz-robbanásveszélyes, jelentős zajhatással
jár, egészségártalommal, környezetszennyezéssel járhat. Minden telephelynél az
eljárást külön kell lefolytatni, mivel célja annak megítélése, hogy az adott tevékenység
gyakorlásához szükséges feltételek adottak-e.
Be kell szerezni a tűzvédelmi szakhatóság engedélyét, ha az üzletben „A” és „B”
tűzveszélyességi osztályba tartozó árut értékesítenek vagy az üzletben járműkereskedelmi
tevékenység folyik, üzemanyagot vagy tüzelőanyagot értékesítenek, valamint meghatározott
alapterület felett, illetve vendéglátóhely vagy kereskedelmi szálláshely működtetése esetén.

Az ÁNTSZ (ÁNTSZ Országos Tisztifőorvosi Hivatal) engedélyére van szükség, ha az üzletben

vegyi árut, gyógynövényt, élelmiszert értékesítenek, illetve vendéglátó-ipari tevékenység esetén,
valamint kereskedelmi szálláshely működtetésekor.

Egyéb hatóságok engedélyére is szükség lehet az egység jellegétől függően, például

környezetvédelmi, építésügyi és rendőrhatósági valamint egyéb hatóság, ha annak hozzájárulását
jogszabály írja elő.

A működési engedély

A vállalkozó az üzletét csak működési engedély birtokában nyithatja meg. Üzletnek minősül a
kiskereskedelmi és vendéglátó ipari üzlet mellett az utazási iroda, az utazási ügynökség, az
idegenforgalmi szolgáltató iroda, a kereskedelmi szálláshely, a nagykereskedelmi raktár, valamint a
lakossági fogyasztási cikk javító-karbantartó tevékenységet végző műhely is.

Nem kell működési engedély az üzlettel nem rendelkező kereskedőnek, nevének

és székhelyének feltüntetésével, illetve a szükséges egyéb engedély és hozzájárulás
beszerzése mellett (pl. vásárokon történő árusításhoz, stb.).
 A működési engedélyt az üzlet telephelye szerinti illetékes település (község, város, megyei
jogú város, fővárosi kerület) polgármesteri hivatalának jegyzője adja ki. Ha a kereskedő több üzletet
nyit, a működési engedélyt minden egyes üzletre külön-külön meg kell kérnie. Ha az egyéni vállalkozó
újabb üzletet vagy üzleteket nyit, újabb vállalkozói igazolványra nincs szüksége, mert minden
vállalkozónak csak egy vállalkozói igazolványa lehet. Ebben azonban az újabb üzleteket is mint
telephelyeket vagy fióktelephelyeket fel kell tüntetni. A működési engedély tartalmazza:

 a kereskedő nevét, székhelyét (ez nem feltétlenül azonos az üzlet címével, sőt jellemzően
eltér attól),

 a kereskedő statisztikai számjelét,

 az üzlet címét,

 az üzlet elnevezését,

 az üzlet jelzőszámát, TEÁOR számát,

 az üzletkört (az üzletben forgalmazandó árukat és az ott folytatandó tevékenységek

együttesét).

A kereskedőnek a kérelemhez csatolnia kell:

 a kereskedelmi tevékenység végzésére jogosító okiratot (pl. 3 hónapnál nem régebbi
cégkivonat, vagy vállalkozói igazolvány);

 az üzlethelyiség használatára való jogosultságot igazoló dokumentumot (tulajdoni lap,

bérleti szerződés, stb.);

 a hatósági engedélyeket, ha a tevékenység gyakorlásához más hatósági engedély is

szükséges;

A jegyző a fenti okiratok, hatósági, szakhatósági hozzájárulások, engedélyek megléte

esetén köteles a működési engedélyt kiadni. A működési engedélyben a jegyző
megtilthatja a szakhatóságok által nem engedélyezett egyes termékek értékesítését,
illetve tevékenységek folytatását.
A működési engedély adataiban bekövetkezett változást az engedély
birtokosának haladéktalanul be kell jelentenie a jegyzőnek, aki lefolytatja az
adatváltoztatáshoz szükséges eljárást.
A működési engedély jogosultja az engedélyt köteles az üzletben tartani, és azt
az ellenőrzés során bemutatni. A megrongálódott, megsemmisült, elveszett működési
engedélyről kiállított – az eredetivel pontosan egyező és egyenlő értékű – másodlatot
szintén a jegyzőnél kell kérelmezni.

A jegyző a működési engedélyt visszavonja, ha

  a kereskedő a hatóság által feltárt hiányosságokat az arra megadott
határidőn belül, de legkésőbb 90 napig nem szünteti meg, vagy
 a működési engedély kiadásának feltételei már nem állnak fenn,
 az üzletben engedély nélkül pénznyerő automatát működtetnek,
 a kereskedő a játékautomata-bejelentési kötelezettségének nem tesz
eleget, továbbá
 az üzlet működésével összefüggő zajhatások miatt a lakosság nyugalmának
sérelme – hatósági intézkedés ellenére – továbbra is fenn áll.

3.2.8. A telephely külső és belső arculata kialakításának szempontjai

A vállalkozási tevékenység során számos szabálynak kell megfelelni. Ezek egy része
jogszabályi előíráson alapul (pl. nyitva tartásra, cégfeliratra, területfoglalásra vonatkozó
szabályok), más részük betartása ugyan nem (mindig) kötelező, de a kereskedőnek
érdeke, hogy azokat betartsa, ha piacon meg szeretne maradni. Ilyenek például a
telephelyi környezetre és a kirakatra vonatkozó – részben írott, részben íratlan –
szabályok.

A nyitva tartásra vonatkozó szabályok

A nyitva tartási időt a vásárlási szokások, alkalmazottak, lakókörnyezet, önkormányzati

rendeletek figyelembe vételével a kereskedő állapítja meg a működési engedély
kérelmekor. A nyitva tartási időről a vásárlókat jól látható feliratokon tájékoztatni kell.

Változtatási igényt a jegyzőnek kell bejelenteni 5 munkanappal megelőzőleg, s

csak a jóváhagyást követően szabad az új nyitva tartás szerint üzemeltetni a
vállalkozást. A vásárlókat szintén tájékoztatni kell a megváltozott nyitva tartási időről.

Önkormányzat rendeletben szabályozhatja az éjszakai nyitvatartási rendet (22–

06), akár az önkormányzat teljes területén korlátozhatja, vagy a lakókörnyezet
bejelentése alapján egyes üzletekben az éjszakai nyitva tartást megszüntetheti.

A telephelyi környezet gondozása

Az telephely külső képe, környezete meghatározó eleme a települések arculatának. Egy ország, város,
község fejlettségét mi sem jelzi jobban, mint a benne található épületek külső képe. Nagyon fontos,
hogy a telephely, üzlet illeszkedjen környezetébe, külseje is tiszta, takaros legyen. Üzletileg is kifizetődő
a gondozott külső, hiszen a vevők szívesebben mennek be egy szép üzletbe, ezáltal a forgalom is
növekedhet.
 Manapság a vállalkozók egyre inkább odafigyelnek arra, hogy üzletük kívülről
csinos, rendezett legyen. Szerencsés, ha belesimul a környezetbe, nem kirívó,
ízléstelen, de mégis első pillantásra látható, hogy ez egy üzlet és nem lakóépület vagy
irodaház. Erre szolgál a homlokzaton lévő felirat, cégtábla vagy cégér. A kirakat is ezt
a szerepet tölti be. A telephelyi környezet olyan összetevőkből áll, mint az üzlet külső-
belső képe, az akadálymentesítés (mozgáskorlátozott, babakocsi), az alkalmazott
színvilág, berendezés, esetleg az áruk elrendezése, alkalmazottak külső megjelenése,
segítőkész, udvarias magatartása, stb.

A cégfelirat elhelyezése, tartalma, jelentősége

A cégfelirat elhelyezésére gyakran vonatkoznak helyi önkormányzati előírások, ezekről nem árt
tájékozódni, mielőtt új feliratot helyeznénk ki, például nem vonatkozik-e változtatási tilalom az
épületek külső képére, városképi előírás, stb.

A kilencvenes években gombamód elszaporodtak az idegen nyelvű feliratok üzleteinken, ezért

előírás, hogy az üzlet elnevezését magyar nyelven is fel kell tüntetni legalább akkora és olyan típusú
betűvel, mint az idegen nyelvűt. Ennek betartását hatáskörében a működési engedélyt kiadó jegyző
ellenőrzi. Szabálytalanság esetén eljárhat a bolt üzemeltetőjével szemben.

Érdemes olyan betűtípust, színt választani (az esetleges építészeti előírások betartásával), hogy
legyen messziről is jól látható, könnyen olvasható. Éjszakára érdemes kivilágítani – ez egyben
reklámként is szolgál.

A területfoglalással és a reklámeszközök kihelyezésével kapcsolatos szabályok

Gyakran előfordul, hogy üzletpolitikai céljaink teljesítéséhez arra van szükség, hogy a közterületek (út,
park, árkád, stb.) felé terjeszkedjünk. A terjeszkedésnek számos oka lehet, például reklámokat
szeretnénk kihelyezni, árusító pavilont akarunk felállítani vagy teraszt. Az is közterület használatnak
minősül, ha védőtetőt vagy előtetőt szeretnénk építeni. A közterület használatához azonban a
tulajdonos hozzájárulása szükséges. Területfoglalási engedélyt kell kérni az illetékes önkormányzattól,
ha közterületen:

 hirdető berendezést, reklámhordozót,

 közterületre kinyúló védőtetőt, előtetőt, ernyőt, hirdetőt helyez el a

tulajdonos,

 reklámok közterületi vetítése esetén,

 alkalmi-, mozgóárus,

 kiállítás, vásár, piac,

  előkert, előterasz nyitásakor (vendéglátóhely).

Közterület használati hozzájárulást az illetékes önkormányzatnál kell kérelmezni,

feltüntetve a kérelemben a kérelmező adatait, a használat célját és időtartamát, a
közterület pontos helyét és nagyságát és a folytatni kívánt tevékenységhez kapcsolódó
engedélyeket. A közterület használati hozzájárulást csak meghatározott időtartamra
adják ki. Az önkormányzat közterület-használati díjat róhat ki a tulajdonosra a
hozzájárulás időtartamára.

Az engedély eredeti példányát az üzletben kell tartani, hogy az esetenkénti

ellenőrzésnél bizonyítható legyen a területfoglalás jogszerűsége.

A kirakat szerepe és szabályai

A bolt külső képének egyik legfontosabb eleme a kirakat. Egy ízlésesen berendezett kirakat
egyértelműen növeli az egység forgalmát és környezetének díszére is válik. A kirakatban – amennyiben
árubemutató kirakatot alkalmazunk – is be kell tartani az árfeltüntetés szabályait. Fontos, hogy a
kirakat naprakész legyen, nincs vevőriasztóbb egy elhasználódott, piszkos, megfakult kirakatnál. Ha
forrásaink lehetővé teszik, ajánlott szakképzett kirakatrendezőt alkalmazni. A kirakatok fontos részét
alkotják a városképnek is.

Kétfajta kirakatot különböztetünk meg, nyitott és zárt kirakatot. A nyitott, vagy betekintő
kirakatba nem tesznek árut, inkább a szabad belátást biztosítják a járókelőknek (pl. bútorboltok, vagy
szupermarketek). Itt a benn látható sok szép áru az, ami becsalogatja a vevőt az üzletbe. Ha mégis
tesznek ki árut, azt alacsonyan helyezik el, hogy ne zavarja a belátást. Gyakori, hogy csak plakátokat
tesznek ki, az akciós termékek reklámozására. A zárt rendszerű kirakatnak hátfala van, nem látható a
bolt belseje, csak a kirakatban elhelyezett áruk. Itt sok mindenre kell figyelni:

 Csak olyan árut tegyünk a kirakatba, amiből az üzletben sok van, hogy ne kelljen a kitett
árut bevenni.

 Csak olyan árut tegyünk ki, ami nem romlandó.

 Ügyeljünk a színek harmóniájára.

 Stabil állványokat, rögzítéseket alkalmazzunk, az áru le ne dőljön.

 Ne legyen a kirakat nagyon zsúfolt, mindenből nem kell kitenni egy-egy darabot.

 Inkább arra törekedjünk, hogy konkrét célnak feleljen meg, pl. nyári, őszi, tavaszi,
karácsonyi, húsvéti, Valentin-napi stb.

 A dekoráció alkalomhoz illő legyen, de ne vigyük túlzásba, ne vonja el a figyelmet az áruról.

 Legyen a termékeken árcédula.

 Cseréljük a kirakott árukat, ne várjuk meg, míg kifakul, megromlik.

  A kirakott árukról készítsünk leltárt, hogy tudjuk, mi van kitéve.

 Éjszakára legyen a kirakat kivilágítva és lehetőleg riasztóval ellátva.

3.2.9. Vállalkozások megszüntetése, megszűnése

A vállalkozások megszűnése a gazdaság alkalmazkodási folyamatának szerves része. Rendszerint a

sikertelenség jele, melynek oka legfőképp a piacvesztés azaz a fogyasztói igény megszűnése (lásd
alapvető cél!). Ez a folyamat azonban nem hirtelen következik be, fel lehet készülni és átalakulással,
profilváltással, stb. el lehet kerülni. A sikertelenség másik fő oka lehet a hibás vezetés, a vezetők nem
rendelkeznek megfelelő vagy megfelelően feldolgozott információval a vállalat helyzetéről.

Gazdasági társaságok megszűnése

A gazdasági társaság a cégjegyzékből való törléssel szűnik meg. Jogutód nélkül

szűnik meg a gazdasági társaság, ha
a) a társasági szerződésben meghatározott időtartam eltelt, vagy más
megszűnési feltétel megvalósult;
b) a társaság legfőbb szerve elhatározza a társaság jogutód nélküli
megszűnését;
c) a társaság tagjainak száma egyre csökken – kivéve kft. – és hat hónapon
belül nem jelentenek be új tagot a cégbíróságnál;
d) a cégbíróság a Cégtörvényben meghatározott okok miatt megszünteti;
e) jogszabály így rendelkezik.
Jogutóddal szűnik meg a társaság társasági formaváltás, átalakulás, egyesülés és
szétválás esetén. Egyesülés történhet összeolvadással vagy beolvadással, a szétválás
történhet különválással vagy kiválással.

Végelszámolás

A végelszámolás egy fizetőképes gazdasági társaság jogutód nélküli megszűnését célozza a hitelezők
kielégítésével. Ha a cég a tagok akaratából, jogutód nélkül szűnik meg, végelszámolási eljárásnak van
helye. A végelszámolási eljárás lefolytatására a cégvezetés, vagy a cégbíróság törvényességi eljárásban
hozott határozata alapján van lehetőség.

Végelszámolási eljárás akkor indítható meg, illetve folytatható le, amennyiben a cég
fizetésképtelensége nem került megállapításra, büntetőintézkedést nem foganatosítottak a cég ellen
a megindult büntetőeljárás befejezéséig.

A végelszámolási eljárás megindításáról a cég legfőbb szerve dönt határozatában, melyben

megállapítja az eljárás kezdetét, megválasztja a végelszámolót, valamint rendelkezik a társaságban
résztvevő egyéb jogalanyok sorsáról. A végelszámolási eljárás kezdetén a végelszámoló veszi át a
cégvezető helyét. A cég korábbi tisztviselője kötelességekkel rendelkezik a végelszámolási eljárás
kezdete után, ilyenek különösen: beszámoló készítési kötelezettség, végelszámolót tájékoztatja a még
aktuális folyamatokról a cég életében, iratokról iratjegyzéket készít, és azokat a végelszámolónak
átadja, a végelszámolási eljárás megindításáról tájékoztatja az érintett feleket.

A végelszámolási eljárás megindítását változásbejegyzési kérelemben kell bejelenteni. Ennek

tartalmaznia kell a végelszámolás megindítását elrendelő határozat keltét, a végelszámolás kezdő
időpontját, a végelszámoló nevét (cégét) és lakóhelyét (székhelyét), ha a végelszámoló nem
természetes személy, akkor a cégjegyzékszámát és a megbízásából eljáró természetes személy nevét
és lakóhelyét is, a korábbi vezető tisztségviselő(k) jogviszonyának megszűnését.

A cégvezetés bárkit megválaszthat végelszámolónak, aki megfelel a pozíciónak, és elfogadja a

tisztséget.(akár jogi személyt is.) A végelszámoló választásakor annak díjazását is meg kell határozni.

A cégbíróság a végelszámolási eljárás megindítását a Cégközlönyben közzéteszi.

A végelszámolási eljárást három éven belül be kell fejezni, ha ez nem történik meg, a cég
kényszer-végelszámolására kerül sor. A végelszámoló köteles évente beszámolót készíteni
működéséről az illetékeseknek.

A végelszámolási eljárás befejezésekor el kell készíteni és az ellenőrzésre jogosult szerv, illetve

a könyvelő jelentésével együtt a legfőbb szerv elé kell terjeszteni az adóbevallásokat, az utolsó üzleti
évben készített számviteli beszámolót, a vagyonfelosztási javaslatot, a zárójelentést valamint a cégben
vagyoni részesedéssel rendelkező jogalanyok sorsára vonatkozó javaslatot.

A legfőbb szerv az iratok alapján határozatot hoz a vagyonfelosztásról, amelyben dönthet a

jogok engedményezéséről és a kötelezettségek átruházásáról, illetve a cég tartozásának más által
történő átvállalásáról is. A határozatban rendezhetnek egyéb költségeket is így pl. a végelszámoló díját.

A végelszámoló köteles gondoskodni a cég iratanyagának elhelyezéséről. Ennek költségeit is

rendezni kell, és fel kell tüntetni a vagyonfelosztási javaslatban.

Ez után a legfőbb szerv dönt a vagyon kiadásának időpontjáról. A vagyont nem lehet kiadni a
cégbíróság törlő végzése előtt. A végelszámoló által benyújtandó, kérelem, illetve a közzétételi
költségtérítést nem kell megfizetni, a kérelemhez a törvényben meghatározott iratokat csatolni kell. A
végelszámolást addig nem lehet befejezni, míg van olyan követelés, amelyről nem rendelkeztek.

Nem lehet befejezni a végelszámolási eljárást, ha a céggel szemben hatósági vagy bírósági
eljárás van folyamatban. A végelszámolási eljárás befejezésére csak akkor kerülhet sor, ha az adott
eljárás megszűnt, vagy a cég a fél személyében bekövetkező változás miatt az eljárásnak többé nem
alanya.

A cég törlésére irányuló kérelem cégbírósághoz történő benyújtásáig a legfőbb szerv

elhatározhatja a végelszámolás megszüntetését és a cég működésének továbbfolytatását. Ebben az
esetben a végelszámoló megbízásának visszavonásáról, a végelszámoló díjának megállapításáról és
kifizetéséről, és az új vezető tisztségviselő megválasztásáról is dönteni kell.

Felszámolás

A felszámolási eljárás olyan eljárás, amelynek során a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszűnése
kapcsán a hitelezői igényeket törvényben meghatározottak szerint elégíti ki. Az adós
fizetésképtelensége esetén felszámolási eljárást kezdeményezhet
  maga az adós,

 a hitelező,

 a végelszámoló, illetve

 a cégbíróság.

A bíróság megvizsgálja az adós fizetésképtelenségét. Ennek keretében az adós kérelmére a tartozás

kiegyenlítésére legfeljebb 30 napos határidőt engedélyezhet. A fizetésképtelenség megállapítására
akkor kerülhet sor, ha az adós

 a nem vitatott vagy elismert tartozását az esedékességet követő 60 napon belül nem
egyenlítette ki, vagy

 a vele szemben lefolytatott (végrehajtható határozaton alapuló) végrehajtás

eredménytelen volt, vagy

 a fizetési kötelezettségét a csődeljárásban kötött egyezség ellenére nem teljesítette.

A bíróság végzéssel rendeli el a felszámolást, ha az adós fizetésképtelenségét állapítja meg. (A

felszámolást elrendeléséről az eljárás lefolytatására irányuló kérelem beérkezését követő 60 napon
belül kell dönteni.)

A bíróság a felszámolást elrendelő végzésben kijelöli a felszámolót is. A felszámolás kezdő

időpontja az elrendelésről szóló végzés jogerőre emelkedésének napja, a hitelezői igények bejelentése
tekintetében azonban a felszámolást elrendelő végzés közzétételének napja minősül kezdő
időpontnak. A felszámolás elrendeléséről a bíróság értesíti:

 azt a cégbíróságot, ahol az adóst a cégjegyzékbe bejegyezték,

 az illetékes adó- és vámhatóságot, illetékhivatalt,

 a területileg illetékes állami munkaerőpiaci szervet,

 az illetékes környezetvédelmi és a munkavédelmi felügyelőséget,

 a bíróság Gazdasági Hivatalát,

 az adós székhelye szerint illetékes levéltárat,

 az adós bankszámláit vezető valamennyi pénzintézetet,

 a területileg illetékes földhivatalt.

A felszámoló kötelezettsége, hogy felmérje az adós vagyoni helyzetét és a vele szemben támasztott
követeléseket, ennek körében egyebek mellett:

 Nyitó felszámolási mérleget készít, megtervezi a felszámolás végrehajtásához szükséges

költségeket és ütemtervet készít.
  A bejelentett hitelezői igényeket nyilvántartásba veszi. A vitatott igényeket a felszámolást
elrendelő bíróságnak megküldi.

 Az adós követeléseit esedékességkor behajtja, igényeit érvényesíti, és vagyonát értékesíti.

 Köteles gondoskodni az adós vagyonának megóvásáról, megőrzéséről.

 A felszámolás kezdő időpontjától - a jogszabályok, a kollektív szerződés és a belső

szabályzatok és a munkaszerződések keretei között - a felszámoló gyakorolja a munkáltatói
jogokat, és teljesíti a kötelezettségeket.

 A felszámolás kezdetétől évente a közbenső mérleg elkészítése kötelező.

 A felszámoló az adós vagyontárgyait nyilvánosan értékesíti a forgalomban elérhető

legmagasabb áron pályázat vagy árverés keretében.

A felszámoló a felszámolás befejezésekor zárómérleget, a bevételek és költségek

alakulásáról kimutatást, záró adóbevallást, zárójelentést és vagyonfelosztási javaslatot
készít, és mindezeket megküldi a bíróságnak és az adóhatóságnak, valamint intézkedik
a gazdálkodó szervezet iratanyagának az elhelyezéséről.

A bíróság a felszámolási zárómérleg és a vagyonfelosztási javaslat alapján végzéssel határoz:

 a költségek viseléséről,

 a felszámoló díjazásáról,

 a hitelezők követelésének kielégítéséről,

 a bankszámlák megszüntetéséről,

 a felszámolónak a szükséges intézkedések megtételére kötelezéséről,

 a felszámolás befejezéséről,

 az adós megszüntetéséről.

Az adós felszámolása esetén a hitelezők követeléseinek teljesítése után fennmaradó vagyonnak a

zárómérlegben szereplő jegyzett tőke vagyonjeggyel arányos részét a vagyonjegyek tulajdonosai
között kell felosztani. Az eljárás befejezésekor a céget a cégjegyzékből törlik.

Csődeljárás

A csődeljárás a likviditási problémával küzdő cégek jogi eszköze arra, hogy fizetési haladékot kapjanak
a hitelezőiktől abból a célból, hogy hitelezőikkel megegyezzenek, a kidolgozott, hitelezők által
jóváhagyott reorganizációs terv alapján az adós cég tovább végezhesse tevékenységét és képes legyen
hitelezőinek követeléseit kielégíteni.
 A csődeljárás során a jogszabályok nagymértékben védik a hitelezők érdekeit, így a moratórium
alatt is van lehetőség vagyonfelügyelő kinevezésére, aki a hitelezők érdekében ellenőrzi az adós
gazdálkodását, illetve lényeges jogosítványokkal rendelkezik annak érdekében, hogy a hitelezők
érdekeit sértő intézkedések ne történhessenek a fizetési moratórium ideje alatt.

Amennyiben az adós és a hitelezők között a csődeljárás fizetési haladékának időtartama ideje

alatt egyezség jön létre, úgy a cég folytatja tevékenységét, amelyből kielégíti hitelezőinek követeléseit.
Amennyiben egyezség nem jön létre, úgy végrehajtási, felszámolási eljárásra kerül sor.

A cég vezetője a bírósághoz csődeljárás lefolytatása iránti kérelmet nyújthat be.

A csődeljárás iránti kérelem benyújtásához a legfőbb szerv hozzájárulása szükséges:
kkt-nál és bt-nél a tagság, kft-nél a taggyűlés. A csőeljárás iránti kérelem benyújtásáról
a munkavállalókat, a meghatározott szakszervezeteket, az üzemi tanácsot tájékoztatni
kell.
A csődeljárás kezdő időpontja az a nap, amelyen az adós kérelme a bírósághoz
érkezett.
A csődeljárás célja a csődeljárás alatt álló szervezettel szemben fennálló
követelések megfizetésére fizetési haladékban történő adós és hitelezők közötti
megegyezés létrehozása, illetve a csődlejárás erre biztosít lehetőséget.
Az adós a fizetési haladék igénybevételéhez szükséges hitelezői egyetértés
megszerzése érdekében tárgyalást tart. A tárgyaláson az adós kéri a hitelezők
egyetértését a fizetési haladékhoz. A kért fizetési haladék legalább 60, legfeljebb 120
napra szólhat.
Az adós a tárgyalás eredményét a csődeljárás során megtartott tárgyalást az azt
követő három napon belül köteles a bíróságnak bejelenteni. A hitelezői egyetértést
bizonyító okiratokat a bejelentéshez mellékelni kell. A bíróság a bejelentést követően
dönt a csődeljárás megszüntetéséről vagy a fizetési haladékot tartalmazó végzés
meghozataláról.
Amennyiben a hitelezőkkel folytatott tárgyalás sikeres, úgy a bíróság a
csődeljárás szabályainak megfelelően végzést hoz a fizetési haladékról. A fizetési
haladékot tartalmazó, közzétételre kerülő végzés tartalmazza a csődeljárás kezdő
időpontját; a bíróság által kirendelt vagyonfelügyelő nevét és székhelyét; azt, hogy a
végzés közzétételétől mely napig illeti meg az adóst fizetési haladék (moratórium) a
vele szemben a fizetési haladék kezdő időpontját megelőzően, illetve azt követően
esedékessé váló pénzkövetelések vonatkozásában.
Az adós és a meghatározott arányt képviselő hitelezők kérelmére a bíróság a
fizetési haladék időtartamát legfeljebb 60 nappal meghosszabbítja. A kérelmet a
fizetési haladék lejárta előtt kell a bírósághoz benyújtani. A fizetési haladék
meghosszabbításáról rendelkező végzés ellen fellebbezésnek nincs helye. A fizetési
haladék meghosszabbításáról szóló végzést a Cégközlönyben haladéktalanul közzé kell
tenni.
A bíróság a csődeljárás során a fizetési haladékról szóló végzésben a
felszámolók névjegyzékéből vagyonfelügyelőt rendel ki. Az összeférhetetlenségre és a
kijelölés visszautasítására a felszámolóra vonatkozó szabályokat kell megfelelően
alkalmazni.
 A csődeljárás alatt lévő cégek vezetői a hatáskörüket csak a vagyonfelügyelő
részére biztosított jogok megsértése nélkül gyakorolhatják. A vagyonfelügyelő, a
hitelezői érdekek védelmének szem előtt tartásával, figyelemmel kíséri az adós
gazdasági tevékenységét a csődeljárás alatt. Ennek keretében a vagyonfelügyelő
áttekinti a csődeljárás alatt lévő cég vagyoni helyzetét, ennek során betekinthet az adós
könyveibe, pénztárát, értékpapír- és áruállományát, szerződéseit, bankszámláit
megvizsgálhatja, a gazdálkodó szervezet vezetőitől felvilágosítást kérhet, és erről a
hitelezőket tájékoztatja; jóváhagyja az adósnak a csődeljárás kezdő időpontját
követően keletkező vagyoni jellegű kötelezettségvállalásait, ha azok a fizetési
haladékkal egyetértő hitelezők által meghatározott összeget meghaladják.
A csődeljárás alatt lévő cég vagyonfelügyelője felhívja az adóst követeléseinek
érvényesítésére, és ellenőrzi annak végrehajtását; keresettel megtámadhatja az
adósnak a csődeljárás kezdő napját megelőző egy éven belül és az eljárás kezdetét
követően megkötött szerződését vagy jognyilatkozatát, ha annak tárgya feltűnően
nagy értékkülönbséggel megkötött visszterhes jogügylet.
A csődeljárás alatt lévő cégek vagyonfelügyelője csak olyan kifizetéseket
hagyhat jóvá, amelyek az adós célszerű működéséhez szükségesek. A vagyonfelügyelő
működése során az adott helyzetben általában elvárható gondossággal köteles eljárni.
A kötelezettségeinek megszegésével okozott kárért a polgári jogi felelősség általános
szabályai szerint felel.
Az adós köteles a fizetőképesség helyreállítását vagy megőrzését célzó
programot és egyezségi javaslatot készíteni. A fizetési haladék tartama alatt az adósnak
egyezségi tárgyalást kell tartania, amelyre az egyezségi javaslat és a fizetőképesség
helyreállítását célzó program kézbesítésével az ismert hitelezőit és a vagyonfelügyelőt
meghívja. A meghívót és mellékleteit legalább 15 nappal a tárgyalást megelőzően kell
a meghívottakhoz eljuttatni. A csődeljárás alatt lévő cégek vagyonfelügyelője részt vesz
a fizetőképesség helyreállítását, illetve megőrzését célzó program és egyezségi javaslat
megtárgyalásán. A vagyonfelügyelő jóváhagyja a csődeljárásban kötött egyezséget
Az adós az egyezség létrehozása érdekében az érdekképviseleti szervek
közreműködését kérheti. Az adós az egyezségi tárgyalás megkezdésének helyét és
időpontját két országos napilapban is köteles közzétenni. Ha a tárgyalás nem vezet
eredményre, a fizetési haladék tartama alatt több tárgyalás is tartható.
Az egyezségi tárgyaláson a hitelezők személyesen vagy képviselőjük útján
vehetnek részt. Egyezség akkor köthető, ha ahhoz a követelésekből meghatározott
arányban részesedő hitelezők hozzájárulnak. Az egyezség keretében az adós tartozásait
hitelezői vagy harmadik személyek átvállalhatják, az adós vagyonában tulajdont
szerezhetnek, illetve kötelezettségeiért kezességet vállalhatnak.
Az egyezséget írásba kell foglalni. A megállapodásnak tartalmaznia kell
különösen a hitelezők által elfogadott programot, a végrehajtás és ellenőrzés módját;
a teljesítési határidők esetleges módosítását, a hitelezők követeléseinek elengedését
vagy átvállalását, illetve mindazt, amit az adós és a hitelezők az adós
fizetőképességének helyreállítása vagy megőrzése érdekében szükségesnek tartanak.
Az egyezséget a felek, törvényes képviselőik vagy meghatalmazottaik aláírják, és azt a
vagyonfelügyelő jóváhagyja.
Ha a felek között az egyezség nem jött létre, illetve azt nem hagyták jóvá, vagy
nem felel meg a törvényben foglaltaknak, a bíróság az eljárást megszünteti. Ebben az
esetben az adós ellen felfüggesztett felszámolási eljárás folytatását rendeli el. Ha az
egyezség megfelel a törvényben foglaltaknak, a bíróság végzéssel a csődeljárást
befejezetté nyilvánítja.

Átalakulás

Az átalakulás nem más, mint a gazdasági társaságok jogutódlással történő megszűnése, amellyel egy
időben egy cégforma- vagy cégszám-változással új társaság jön létre.

Az átalakulással létrejövő gazdasági társaság az átalakult gazdasági társaság általános

jogutódja. A jogutód gazdasági társaságot illetik meg a jogelőd gazdasági társaság jogai, és terhelik a
jogelőd gazdasági társaság kötelezettségei.

A gazdasági társaság más gazdasági társasággá való átalakulása során a gazdasági társaság
alapítására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Az átalakulás során olyan társasági formát kell
választani, amely esetében a törvény a jegyzett tőke legkisebb összegét nem határozza meg, vagy az
olyan mértékű, amelynek a gazdasági társaság az átalakulással eleget tud tenni.

A gazdasági társaság az átalakulásról hozott döntését követő 8 napon belül köteles az

átalakulás elhatározásáról a Cégközlönynél közlemény közzétételét kezdeményezni, amit két egymást
követő lapszámban kell közzétenni.

Az átalakulás az átalakuló gazdasági társasággal szemben fennálló követeléseket nem teszi

lejárttá.

Az átalakulással létrejövő gazdasági társaság az átalakult gazdasági társaság jogutódja, a

legtöbb esetben általános jogutódja. A jogutód gazdasági társaságot illetik meg a jogelőd gazdasági
társaság jogai, valamint terhelik a jogelőd gazdasági társaság kötelezettségei, ideértve a
munkavállalókkal kötött kollektív szerződésben foglalt kötelezettségeket is.

Közkereseti társaság betéti társasággá vagy betéti társaság közkereseti társasággá a társasági
szerződésének a módosításával alakulhat át. Az ilyen társasági formaváltozásokra az átalakulásra
vonatkozó szabályokat nem kell alkalmazni.

Ha közkereseti társaság betéti társasággá való átalakulása során az addig korlátlanul felelős tag
felelőssége korlátozottá válik, az ilyen tag e változás bekövetkeztétől számított ötéves jogvesztő
határidőn belül még korlátlanul felel a társaság harmadik személlyel szemben fennálló olyan
tartozásáért, amely e változás előtt keletkezett.

Egyesülés

Az egyesülés történhet beolvadással vagy összeolvadással.

 A beolvadás során egy vagy akár több társaság beolvad egy másik társaságba.
A beolvadással a beolvadó társaság jogilag megszűnik, míg az átvevő társaság
társasági formája változatlan marad. Az átvevő társaság a beolvadó társaság(ok)
jogutódja lesz. A beolvadó vagyona átszáll a jogutód befogadó gazdasági társaságra.
Az egyesülés másik esete az összeolvadás. Az összeolvadó társaságok
valamennyien megszűnnek, de a megszűnéssel egyidejűleg egy új jogutód gazdasági
társaság jön létre. A megszűnő jogelőd társaságok vagyona pedig átszáll az
összeolvadással létrejött jogutód társaságra.
Az összeolvadás bejegyzése iránti kérelmet a jogutód cég székhelye szerint
illetékes cégbíróságon kell előterjeszteni a jogutód cég létesítő okiratának aláírásától,
illetve elfogadásától számított 60 napon belül. Egyidejűleg kérni kell a jogelőd cégek
törlését is. A kérelemben fel kell tüntetni valamennyi összeolvadó cég székhelyét és
cégjegyzékszámát.
A beolvadás bejegyzése iránti kérelmet az átvevő cég székhelye szerinti
cégbíróságon kell előterjeszteni, az átvevő cég létesítő okirata módosításának
aláírásától, illetve elfogadásától, ennek hiányában az egyesülési szerződés
jóváhagyásától (aláírásától) számított 60 napon belül. Egyidejűleg kérni kell a jogelőd
beolvadó cég(ek) törlését is. A kérelemben fel kell tüntetni valamennyi beolvadó cég
székhelyét és cégjegyzékszámát.

Szétválás

A gazdasági társaság legfőbb szerve elhatározhatja a gazdasági társaság szétválását több gazdasági
társaságra. A szétválás különválással vagy kiválással történhet. A szétválásra az átalakulásra irányadó
szabályokat kell alkalmazni. Egyszemélyes gazdasági társaság is szétválhat két vagy több gazdasági
társaságra. Ilyenkor szétválási szerződés helyett szétválási okiratot kell készíteni.

Különválás esetében a különváló gazdasági társaság megszűnik, és vagyona az átalakulással

létrejövő gazdasági társaságokra, mint jogutódokra száll át.

Kiválás esetében az a gazdasági társaság, amelyből a kiválás történik, a társasági szerződése

módosítását követően változatlan társasági formában működik tovább, a kivált tagok (részvényesek)
részvételével és a társasági vagyon egy részének felhasználásával pedig új gazdasági társaság vagy
társaságok jönnek létre. Kiválásra sor kerülhet úgy is, hogy a társaságtól megváló tag a társasági vagyon
egy részével más, már működő társasághoz mint átvevő társasághoz csatlakoznak. A szétválási
szerződés megkötésében ilyenkor az átvevő társaság is részt vesz. Az eljárásban a beolvadás szabályai
is megfelelően alkalmazandóak.

A gazdasági társaság szétválásánál nincs akadálya annak, hogy a jogelőd társaság tagja akár
valamennyi jogutódban tagként vegyen részt.

A szétváló gazdasági társaság jogutódai a szétváló társaságnak a szétválás előtt keletkezett

kötelezettségeiért a szétválási szerződés rendelkezése szerint felelnek. A szétváló társaság
vagyonmegosztás előtt szerzett jogainak érvényesítésére a szétválás után az a jogutód jogosult,
amelyhez az adott jogot a szétválási szerződés telepítette.
 Ha a kötelezettségről a szétválási szerződésben nem rendelkeztek, vagy az csak a
megállapodást követően válik ismertté, a jogutód gazdasági társaságok (ideértve a szétválás után
megmaradó társaságot is) felelőssége egyetemleges.

A szétválási szerződésben nevesített követelést elsősorban azzal a jogutóddal szemben kell

érvényesíteni, amelyhez az adott kötelezettséget a szétválási szerződés a vagyonmegosztás folytán
telepítette. Ha e kötelezettségét a jogutód nem teljesíti, valamennyi jogutód felelőssége
egyetemleges. A jogutódok egymás közötti viszonyában az elszámolás alapja a szétválási szerződésben
írt vagyonmegosztási rendelkezés, ilyen rendelkezés hiányában pedig a vagyonmegosztás aránya.

A szétválási szerződést a szétváló társaság tagjai, valamint a jogutódok tagjai (leendő tagjai)
kötik meg egymással, és írják alá. A jogutód társasági szerződésének aláírására csak azok a tagok
jogosultak, akik az adott jogutód tagjaivá válnak majd. A szétválási szerződés, illetve a jogutódok
társasági szerződésének aláírásától számított 8 napon belül köteles a szétváló társaság erről a
Cégközlönyben közlemény közzétételét kezdeményezni, amelyet két egymást követő lapszámban kell
közzétenni.

A jogutód gazdasági társaság cégbejegyzésével egyidejűleg – kiválás esetében a jogelőd

gazdasági társaság kivételével – a jogelőd gazdasági társaságot törölni kell a cégnyilvántartásból.

A vállalkozás erőforrásai

A vállalkozások tevékenységük megvalósításához erőforrásokat igényelnek. Ezek az

erőforrások más-más alakban jelennek meg. A termeléshez munkásokra van szükség (emberi
erőforrás), feldolgozandó anyagra, megmunkáló gépekre (anyagi eszközök), valamint
természeti erőforrásokra és információra.
A vállalkozás erőforrásait két fő csoportba osztjuk fizikai megjelenésük szerint.
Megkülönböztetünk tárgyiasult és dologi formát nem öltő erőforrásokat.
A tárgyiasult erőforrások / anyagi javak szerepe sajátos abban a tekintetben,
hogy a tőke munkaeszközökben vagy a munkatárgyakban került-e lekötésre.
 Ha a tőke munkaeszközben (gépekben, berendezésekben) jelenik meg, értékük
fokozatosan épül bele az általuk készített termékekbe. A befektetett
eszközök tartósan, de legalább egy évet meghaladó időtartamban vesznek részt
a vállalkozás tevékenységében (ingatlanok, gépek, berendezések, járművek,
stb.).
 Ha a tőke munkatárgyakban (anyagokban) jelenik meg, a munkafolyamat során
teljes értéküket átadják a belőlük készített termékeknek. A forgóeszköz minden
olyan eszköz, amely a vállalkozás céljait egy évnél rövidebb ideig
szolgálja (anyagok, áruk, késztermékek, rövidlejáratú értékpapírok, elszámolási
betétszámlán, kamatozó betétszámlán, vagy a házipénztárban levő szabad
pénzeszközök, stb.).

A dologi formát nem öltő erőforrások közé tartozik az emberi erőforrás (munkavállalók)
és az információ (döntést segíti, bizonytalanságot megszünteti).
Minden erőforrásra jellemző, hogy
  korlátozottan áll rendelkezésre,
 felhasználás során elhasználódik, átalakul,
 állandóan újra kell termelni,
 előállítása, felhasználása ráfordításokat igényel.

Az erőforrások nagy része szűkösen áll rendelkezésre, ezért, hogy az egyik erőforrást
igénybe vehesse a vállalat, egy másik erőforrásról le kell. Ezért gazdálkodnia szükséges
az erőforrásokkal: terveznie, mérnie és ellenőriznie kell azok felhasználását.
A vállalkozás gazdálkodásának célja, hogy szükségletek kielégítésére alkalmas
termékeket állítson elő, szolgáltatásokat nyújtson eredmény realizálása mellett. A
gazdálkodás kiterjed a javak, erőforrások meghatározott műszaki összetételű
 beszerzésére: javak, erőforrások biztosítása
 kezelésére: működtetés, alkalmazás, felhasználás
 óvására: állag-, értékmegőrzés, vagyonvédelem, karbantartás
 átalakítására: kisebb fejlesztés
 kiegészítésére: új képességekkel történő felruházás
 leépítésére: kivonás a gazdálkodási körből

A gazdálkodás két fő mércéje a jövedelmezőség és a hatékonyság.

A jövedelmezőség pénzben kifejezhető, a bevételek a ráfordítások megtérülésén felül
nyereséget is biztosítsanak a vállalkozásnak. A hatékonyság a gazdálkodási
tevékenység minőségi jellemzője, a ráfordítások és az elért eredmény aránya.
4.1. A vállalkozás tőkéje

A tőke olyan felhalmozott értéket, pénzt, vagyont, erőforrást jelent, amely tulajdonosa számára
rendszerint újabb munkaráfordítás nélkül is rendszeres jövedelmet biztosít. Három fő formája
van:
 termelőtőke (a termelésben lekötött, termelési célokra használt tőke)
o a vállalkozás vagyoni hozzájárulása apportban is megjelenhet: ingatlan,
berendezés, gépjármű, eszközök, gépek, berendezések átadása a
vállalkozás részére,
o a vállalkozás rendelkezésére álló alapanyagok is a termelőtőke részét
képezik;
 árutőke (az értékesítésre váró, árukban megtestesülő tőke)
o mindazok a félkész termékek, késztermékek, amelyek értékesítésre várnak;
 pénztőke (a korábbi tőkejövedelmekből származó tőke).

4.2. A vállalkozás eszközei

A vállalkozásnak tevékenysége ellátásához eszközökre van szüksége. A tartósságuk

alapján befektetett eszközökre és forgóeszközökre osztjuk az eszközöket.
4.2.1. Befektetett eszközök

A befektetett eszközök tartósan, de legalább egy évet meghaladó időtartamban

vesznek részt a vállalkozás tevékenységében. A forgóeszközök olyan eszközök,
amelyek a vállalkozás céljai nem tartósan és folyamatosan, hanem egy évnél rövidebb
ideig szolgálják.
A befektetett eszközök csoportjába tartoznak az immateriális javak, a tárgyi
eszközök és a befektetett pénzügyi eszközök.
A befektetést motiválhatja tartós jövedelem realizálása, vagyonérték megőrzése,
és befolyásolási, irányítási, ellenőrzési lehetőség feltételeinek megteremtése más
vállalkozásban.
A befektetett eszközök több termelési periódusban vesznek részt, értéküket
elhasználódásuknak megfelelően, fokozatosan adják át az előállított terméknek, így az
amortizáción keresztül több periódus alatt térülnek meg. Az értékcsökkenési leírás a
vállalkozást tartósan szolgáló eszközök elhasználódásának pénzben kifejezett értékének a
költségként való elszámolását jelenti. A tartós eszközök értéke nem térül meg azonnal az
árbevételben, ezért a bekerülési értéküket azokra az évekre kell felosztani, amelyekben a
vállalkozás előreláthatóan használni fogja azokat.
Az immateriális javak forgalomképes, nem anyagi jellegű eszközök, amelyek
közvetlenül és tartósan részt vesznek a vállalkozás jövedelemtermelésében.
Idetartoznak a vagyoni értékű jogok, az üzleti érték, a szellemi termékek, az
értékhelyesbítés (a piaci érték és a könyv szerinti érték különbözete), stb.
A tárgyi eszközök olyan erőforrások, amelyek több oldalról és tartósan hatnak a
gazdálkodásra, műszaki színvonaluk pedig döntően befolyásolja a munkaerő
termelékenységét. Behatárolják a vállalkozások tevékenységi körét, a gyártható
termékek körét, továbbá azok minőségét. Idetartoznak az ingatlanok, a műszaki
berendezések, gépek, felszerelések, járművek, tenyészállatok, beruházások, felújítások,
beruházásokra adott előlegek és a tárgyi eszközök értékhelyesbítése.
A tárgyi eszközök hosszú távon meghatározzák a vállalkozás
teljesítőképességét, kapacitását. Ezért a tárgyi eszközökkel gazdálkodni kell. Ennek
célja, hogy a vállalkozás stratégiai feladataihoz megfelelő mennyiségű és minőségű
működőképes tárgyi eszközt gazdaságosan biztosítson. A gazdálkodás feladatai a
beruházás, felújítás, eszközfenntartás, amortizáció elszámolás, kapacitások tervezése és
kihasználása, a tárgyi eszközök értékelése és leépítése.
A befektetett pénzügyi eszközök azok az egy évnél hosszabb távú befektetések,
amelyeket a vállalkozás folyamatos és tartós jövedelemszerzés céljából tesz. A
befektetések lehetnek:
 tartós részesedés kapcsolt vállalkozásban,
 tartós kölcsön kapcsolt vállalkozásban,
 egyéb tartós részesedés,
 egyéb tartós kölcsön,
 tartós hitelviszonyt megtestesítő értékpapír.

4.2.2. Forgóeszközök
Forgóeszköz minden olyan eszköz, ami a vállalkozás céljait nem folyamatosan, hanem
egy évnél rövidebb ideig szolgálja. A forgóeszközök csoportjait képezik a készletek, a
követelések, az értékpapírok és a pénzeszközök.
A készletek olyan eszközök, amelyek a termelési folyamatban vesznek részt és a
tevékenység során eredeti alakjukat elveszítik. Származhatnak vásárlásból vagy saját
termelésből. A készletek közé soroljuk az anyagokat, félkész termékeket,
késztermékeket, árukat és a készletre adott előlegeket.
A készletekkel kapcsolatos gazdálkodás területei az anyaggazdálkodás és a
készletgazdálkodás. Az anyaggazdálkodás a vállalkozás folyamatos termeléséhez
szükséges javakat, termékeket biztosítja. A készletgazdálkodásnak pedig az a célja,
hogy a termelési-forgalmi folyamatok zavartalanságát biztosítsa.
A követelések szerződésből vagy jogszabályi előírásokból keletkező fizetési
igények, melyeket a vállalkozás szállítással vagy szolgáltatással teljesített, és a vevő
elismert, tehát a leszállított és még ki nem fizetett áruk ellenértékét jelentik.
A rövid lejáratú értékpapírok az egy évnél nem hosszabb lejáratú értékpapírok,
melyeknél elsősorban árfolyamnyereség elérése a cél.
A pénzeszközök azok a vagyontárgyak, amelyek készpénzben, elektronikus
pénzben, csekken vagy bankbetétben állnak a vállalkozás rendelkezésére. Ezek
lehetnek elszámolási betétszámlák, kamatozó betétszámlák, házipénztár készpénz
állománya és készpénzkímélő fizetési eszközök (csekk, hitellevél, stb.).
4.3. A belső és külső források biztosításának lehetőségei – finanszírozás

A saját forrás a vállalkozás tőkéjének az a része, amelyet visszafizetési kötelezettség

nem terhel. Származhat külső és belső forrásból: alaptőkéből, állami támogatásból,
növelhető új részvények kibocsátásával, más vállalkozással való egyesüléssel, esetleg
felvásárlással.
Minél nagyobb a vállalkozás saját tőkéjének részaránya, annál nagyobb
pénzügyi önállósága. A hitelezők számára is a saját tőke jelenti a biztonságot, kevésbé
kockázatos a hitelnyújtás. Elsődleges saját forrás a korábbi évek eredménytartalékát is
magában foglalja.
Az idegen forrás, melyet visszafizetési kötelezettség terhel. Származhat más
vállalkozástól, pénzintézettől, államtól, magánszemélyektől. Rendszerint kamat is
terheli, így a vállalkozásnak többletköltséget és kockázatot is jelent, ugyanakkor
lehetővé teszi a piaci részesedés megtartását, bővítését, a gyors piaci alkalmazkodást.
4.3.3. A finanszírozás lehetőségei, a likviditás fenntartásának módjai

A finanszírozás kifejezés általános értelmezésben pénzellátást jelent. Konkrétabban valamely

gazdasági művelet, tevékenység, funkció, kiadás pénzügyi fedezetéről való gondoskodást, ill.
a pénzügyi fedezet rendelkezésre bocsátását jelenti.
A finanszírozás a tőke megszerzése, függetlenül attól, hogy a tőkét milyen célra és
milyen formában szerezzük meg. A vállalkozás alapításához és a már működő vállalkozás
életképességének fenntartásához szükséges beruházások végrehajtásához a tőke megszerzését
finanszírozásként, a finanszírozáshoz kapcsolódó elvek összességét és az azokon alapuló
elhatározásokat finanszírozási politikaként értelmezzük.
 A tőke megszerzése szempontjából megkülönböztetünk olyan forrásokat, amelyeket a
vállalkozás maga hoz létre (belső finanszírozás) és olyan forrásokat, amelyeket a tőkepiac
produkál (külső finanszírozás).
4.3.4. A belső finanszírozás esetei

1. A leírásból történő finanszírozás az árbevételben visszatérülő, költségként elszámolt

értékcsökkenésből történő finanszírozást jelenti.
A visszatérülő tőke nagyságát meghatározza:
 a tárgyi eszközök értéke és annak változása,
 a tárgyi eszközök használati ideje,
 a választott leírási módszer, vagyis a befektetett tőke törlesztésének módszere.
Az amortizáció költség, tehát csökkenti az adózás előtti eredményt, de tényleges kiadást
nem jelent a cég számára. Így válhat az értékcsökkenési leírás egy következő beruházás
forrásává.
2. Nyereség-visszatartás
A cég önfinanszírozási lehetősége függ
 a cég mindenkori nyereségétől,
 az adóztatás módjától (adómérték, adókedvezmények),
 a cég osztalékpolitikájától.
Az eredmény számítási módját a számviteli törvény szabályozza, függ a könyvvezetés
módjától. A mérleg szerinti eredmény az, ami újra befektethető. A tulajdonosoknak
tehát le kell mondaniuk az osztalék egy részéről, hogy a beruházásokat finanszírozni
lehessen.
3. Vagyonátrendezés
A vagyon átrendezése akkor szolgálhat finanszírozási forrásul, ha az üzemvitelhez
szükséges vagyont csökkentik és ezáltal lekötött tőkét szabadítanak fel, vagy az
üzemvitelhez nem szükséges vagyonrészeket értékesítik.
A belső finanszírozás előnyei:
 az amortizáció korlátlanul felhasználható beruházásra,
 a visszaforgatott nyereséget külső tényezők nem befolyásolják,
 a tőkepiactól függetlenítheti magát a vállalat.

4.3.5. A külső finanszírozás esetei

1. Idegen finanszírozás (idegen tőke megszerzése)

2. Részesedés finanszírozás (saját tőke megszerzése)

A tőkeátadó célja lehet a jövedelemből való részesedés, illetve személyes közreműködés

biztosítása saját maga számára. A részesedéssel történő finanszírozás esetén nő a cég
alaptőkéje, javul a hitelképessége.
Idegen tőkével való finanszírozás esetén a tőkét átadó igényt tart
meghatározott mértékű kamatra és megköveteli a kölcsönzött tőke előre
meghatározott időben történő visszafizetését. Adósának fizetőképessége érdekli,
jövedelmezősége kevésbé. Ezzel szemben részesedési viszony esetében a tőkét átadó
azért vesz részt a finanszírozásban, mert számol azzal, hogy a vállalkozás nyereséges
lesz, és a nyereségből részesedni fog. Őt elsősorban a vállalkozás jövedelmezősége
motiválja.

Finanszírozási elvek

1. Rentabilitás: ezen elsősorban azt kell érteni, hogy mekkora a rendelkezésre álló
vagy pótlólagosan megszerezhető tőke költsége és ez hogyan hat a saját tőke
hozamára. Minél alacsonyabb a pótlólagos tőke költsége, annál előnyösebb a
finanszírozás.
2. Biztonság: a beruházás gazdaságilag hasznos üzemideje és a kölcsöntőke
visszafizetési ideje, továbbá az össztőke jövedelmezősége és az idegen tőkével
kapcsolatos adósság-szolgálati kötelezettség között az összhang biztosított legyen.
3. Rugalmasság: a tőkeszükséglet meghatározását rugalmasan kell kezelni, a
konjunkturális és szezonális ingadozásokra tekintettel, így elkerülhetők a
szükségtelen kamatköltségek.
4. Normativitás: a tőkenyújtó a vállalkozó hitelképességének megítélésénél a tőke
szerkezetét meghatározó normákból és szabályokból indul ki, melyeket a
mérlegtételek segítségével határoznak meg. Ezeknek a normáknak meg kell felelni.
5. Likviditás: a beruházás hozama biztosítsa a pótlólagos tőkeszükséglet költségét.

A kisvállalkozások által igénybevett hitelek fajtái, a hitelezés menete

A külső finanszírozás egyik legfontosabb forrását a hitelek jelentik. Egy vállalkozás többféle
hitelt vehet fel tevékenységének finanszírozására. A vállalati hitel fajtái:

 Beruházási hitel
Ingatlan, gép- vagy termelőeszköz beruházás esetén vehető igénybe, ahol a
hitelösszeg az egyedi beruházási igényekhez igazodik.
A beruházási hitel/projekthitel egy adott beruházást hitelez meg, ahol
a biztosíték maga a projekt. Kiemelt fontosságú tehát a pénzügyi kockázatok
alapos vizsgálata. A projekt sikerében döntő a szükséges tanácsadók, piaci
szereplők kiválasztása és tevékenységük koordinálása.
Igényelhető lakóingatlanok finanszírozásra, de energiaipari,
infrastrukturális, távközlési és ipari termelő beruházások finanszírozására is.
Főbb jellemzői:
o Több év alatt megtérülő kapacitásbővítő, fejlesztő beruházások
megvalósítása.
o Kapcsolódó fejlesztések finanszírozása
o Tartós forgóeszköz növekedés finanszírozása.
 A vállalkozásnak csupán a saját erő mértékéig kell rendelkeznie saját forrással
egy fejlesztés megvalósításához.
A beruházási hitel biztosítéka maga a megvalósuló beruházás, és akár
készlet, vevőkövetelés, gép vagy ingatlan is lehet a vállalkozás igényeitől és
lehetőségeitől függően.
 Folyószámlahitel
Rövidtávú likviditási nehézségek kezelésére szolgál, melynek során a bank
megállapodik ügyfelével, hogy az ügyfél elszámolási számlájáról túlfizetést
teljesíthet.
 Forgóeszköz hitel
Célja: a változó forgóeszközigény kielégítéséhez biztosít finanszírozást. Mivel
a pénzintézet az egész vállalati tevékenységet finanszírozza, elengedhetetlen
a vállalat pénzügyi helyzetének alapos felmérése.
 Faktorálás
A faktorálás során a faktorcég véglegesen megvásárolja ügyfele éven belül
lejáró követeléseit és elvégzi a beszedéssel kapcsolatos feladatokat.
 Lízing
Az ingatlan vagy géplízing egy olyan hosszú távú bérleti szerződés, ahol
lejáratkor a bérlőnek opciója (elővételi joga) van a lízingtárgy megvételére,
valamilyen előre meghatározott összegért. A javítási és korszerűsítési
költségeket érdemes a szerződésben kikötni.

A hitelképesség megállapítása

Ha a vállalkozás hitelhez szeretne jutni, először fel kell mérni, hogy a cég várhatóan
hitelképes-e.
A bank csak abban az esetben ad hitelt, ha a vállalkozás ellenőrzése után –
ésszerű kockázatot feltételezve – meggyőződik arról, hogy a hitelt várhatóan vissza
tudja az fizetni. Ebben az esetben tekintik a vállalkozást hitelképesnek. A hitelképesség
eldöntéséhez vizsgálják annak tevékenységi körét, az addigi működés során mutatott gazdasági
eredményeket és vállalkozás jövőbeni várható kilátásait. A hitelképesség eldöntése során
megvizsgálják
 A vállalkozás fő tevékenységét;
 A vállalkozás vagyonát (ingatlan, jármű, stb.);
 A vállalkozás árbevételét (főként a bankszámlára érkező);
 A vállalkozás eddigi lezárt éveinek mérlegét, eredménykimutatását;
 A vállalkozás főkönyvi kivonatait;
 Van-e a vállalkozásnak meglévő hitele;
 Van-e a vállalkozásnak bármilyen lejárt tartozása (hitel, adótartozás, partnerek
felé);
 Volt, vagy van-e a vállalkozás bármelyik tulajdonosának akár magánemberként,
akár más vállalkozásán keresztül bármilyen lejárt tartozása, folyt, vagy folyik-e
ellene végrehajtás;
  Volt, vagy van-e a cég ellen végrehajtás, felszámolás;
 A felvenni kívánt hitelt mire kívánja fordítani a vállalkozás.

Hitelbírálat során a bank által kért formában rendszerezett

adatok (hitelkérelem) elemzésével eldöntik, hogy a vállalkozás a kért hitelt megkapja-e. A
hitelbírálat során három fő elemet vizsgálnak:
1. A vállalkozás által benyújtott üzleti tervet,
2. A vállalkozás gazdasági-pénzügyi mutatóit, az általa felajánlott fedezet(ek)et,
3. A vállalkozás tulajdonosának, vagy tulajdonosainak és vezetőinek személyét,
szakmai életútját.

Azt, hogy a kapott kölcsönt mire fordítják, és abból hogyan, és miért várható a hitel
megtérülése, az üzleti terv mutatja meg.
A vállalkozás pénzügyi mutatóinak vizsgálatával a bank azt kívánja
megállapítani, hogy a vállalkozás jövedelemforrásai biztosítják-e a hitel
visszafizetésének lehetőségét. Egy vállalkozás fizetőképességének vizsgálatakor látni kell,
hogy a cégnek mennyi, és honnan származó bevétele van, mennyi, és milyen jellegű kiadásai
vannak. Lényeges, hogy tartoznak-e a vállalkozásnak, és a vállalkozás tartozik-e másnak. Azt
a kimutatást, amiből mindez kiolvasható, főkönyvi kivonatnak hívjuk. A főkönyvi kivonat az
egyik legfontosabb olyan kimutatás, melynek (és a hozzá kapcsolódó adatok) helyes
értelmezésével következtetni lehet a cég pénzügyi helyzetére és fizetési moráljára.
A bevételeknél fontos, hogy ezek kitől, milyen cégektől származnak, és az, hogy
bevételek mekkora része érkezik vállalkozás bankszámlájára. A kiadások mértéke azért
lényeges, a kiadások a hitel törlesztése miatt emelkedni fognak. Itt az a legfontosabb, hogy
vállalkozás a törlesztés miatt megemelkedő kiadásokat is ki tudja majd termelni.
A főkönyvi kivonatnak van még két meghatározó része: a követelések és a
kötelezettségek. A követelés azt jelenti, hogy egy elvégzett munka után kiállították a számlát,
de azt még nem fizették ki. A kötelezettség azt jelenti, hogy valakitől halasztott fizetéssel
vásároltak valamit, vagy vettek igénybe szolgáltatást, de a számlát még nem fizette ki a cég. A
követelések, és a kötelezettségek akkor jelenthetnek problémát, ha túl sok közöttük a lejárt.
Mind a túl sok lejárt követelés, mind a túl sok lejárt kötelezettség hitelbírálat során negatívan
befolyásolja vállalkozásunk megítélését.
A vállalkozás bankszámla kivonatából megállapítható, hogy a cég mindig időben
eleget tett-e aktuális fizetési kötelezettségeinek, azaz nem volt a bankszámlán sorbanállás.
Ha volt, a hitelbírálat során az is negatívumnak számít. Ha egy vállalkozás nem tud időben
fizetni, az általában két dolgot jelenthet: vagy egész egyszerűen a cégnek nincs elég pénze, vagy
nem követik megfelelően nyomon a bevételek és a kiadások várható összegét és időpontját,
nem fordítanak kellő figyelmet a cég likviditására. Mindkét dolog miatt problémás lehet a
jövőben a felvett hitel törlesztése.
Hitelbírálat során miért fontos szempont lehet, hogy kik a vevők, mert tőlük
származik vállalkozás bevétele. Nem mindegy azonban, hogy bevételek hogyan oszlanak
meg. Általában a vállalkozásoknál a bevételek nagy része néhány nagyobb vevőtől származik.
Ha ezek közül valamelyik tönkremegy, vagy csak egyszerűen megszűnik vásárló lenni, az
árbevétel máris annyira lecsökkenhet, hogy nem biztos, hogy képes lesz a cég a felvett hitelt
törleszteni. A megadott vevőlista alapján a bank meg tudja nézni partnereink cégkivonatát,
mérlegét, eredménykimutatását. Így tud meggyőződni arról, hogy ők is stabil, jól működő
cégek, ezért velük fennálló üzleti kapcsolat jó eséllyel hosszú időn keresztül meg fog maradni.
Ha a vállalkozás vezetői, illetve az általuk megbízott, vagy megbízni kívánt személyek
rendelkeznek a szükséges szakmai előélettel, tudással, sokkal nagyobb az esély arra, hogy a
vállalkozás sikeres lesz, és vissza fogja tudni fizetni a felvett hitelt, mintha ezek nélkül
vágnának bele a megvalósításba.
Ezért a hitelkérelemhez csatolt üzleti tervben ismertetni kell a vállalkozás kulcsembereinek
végzettségeit, szakmai tapasztalatait, szakmai életútjukat, a hitelbírálat során ez is sokat
nyomhat a latban.

A hitelezés menete

A vállalkozásunk részére történő hitelfelvétel esetén először meg kell határozni a

hitelcélt, és fel kell mérni, mekkora összegű törlesztést tud a cég biztonságosan
vállalni.

Ezt követően tájékozódni kell a különböző hitelajánlatokról. Ezt kétféle módon

történhet: vagy közvetlenül bankoktól kérnek ajánlatokat, vagy olyan,
vállalkozásfinanszírozásban jártas hiteltanácsadótól, akinél több bank ajánlatai is elérhetőek.
Ezután a fenti dokumentumok alapján előminősítést kell készíttetni a vállalkozásról.
Ehhez javasolt a vállalkozás könyvelőjét, vagy pénzügyeivel foglalkozó vezetőjét is bevonni a
bank ügyintézőjével folytatott tárgyalásokba, hogy a felmerülő pénzügyi jellegű kérdéseket
könnyebben meg lehessen válaszolni. Ezután következhet a hitelkérelem összeállítása. Ehhez
szükség van üzleti tervre, illetve a különböző bank által kért igazolásokra, immár hivatalos
formában, azaz hiteles cégkivonatra, aláírási címpéldányra, nullás adóigazolásokra (ez azt
jelenti, hogy nincsen lejárt adótartozás), a fedezetként felajánlott ingatlan tulajdoni lapjára, stb.
Beadott hitelkérelem elbírálása után következik a hitelfelvétel egyik
legfontosabb lépése, a hitelszerződés megkötése. Ez közjegyzői okiratba foglalva
történik. A hitelszerződés aláírását követően kerül sor a hitel folyósítására.

4.4. Emberi erőforrás gazdálkodás

A vállalkozások dologi formát nem öltő erőforrásai közül az egyik legfontosabb az emberi
erőforrás. Az emberi erőforrások szerepe, hogy a szervezeti hierarchia valamelyik szintjén
döntéseket hoznak, és cselekvéseket hajtanak végre. Megkülönbözteti minden más erőforrástól,
hogy az emberek önálló, szabad akarattal rendelkeznek, ezért cselekvéseiket és
teljesítményüket szabályozni képesek. Az emberi erőforrás speciális tulajdonságai, hogy
 az alkalmazás során nem fogy el, azaz hosszú távon fennmarad, sőt, megfelelő
fejlesztéssel, képzéssel teljesítőképessége növelhető.
 nem tulajdona a vállalatnak, azaz nem része sem a tőkének, sem a vagyonnak, de
teljesítőképessége a vállalat értékét növeli.
 döntéseket hoz, ezekkel befolyásolja a szervezet teljesítményét.
 munkavégző képessége nem raktározható, az a kapacitás, amit adott időpontban
nem használunk fel, elvész.
 innovatív, azaz képes megújulni, változtatni a rendszert, amiben kifejti
tevékenységét.
A munkavállalók a vállalkozási működés belső érintettjei. Cselekvéseik és a hatásukra
végbemenő fizikai folyamatokban konkretizálódik a vállalkozás működése. A munkavállaló
rendszerint önállóan, saját akaratából csatlakozik a vállalkozáshoz, és tevékenységéért
ellentételezést, fizetséget vár el. A munkavállalók piacán is érvényesülnek a piaci jellegű
összefüggések (erre visszatérünk a béralkuról szóló alfejezetben).
A vállalkozással munkavégzési megállapodást kötött természetes személy, a
munkavállaló, teljesítményével hozzájárul a vállalkozás céljainak eléréséhez, de egyúttal
költséget is jelent a vállalkozás számára, amelynek csökkentése a vállalkozás gazdálkodásának
feladata. Az emberi erőforrás a vállalkozás legbonyolultabb és legfontosabb eleme a fenti
kettősség miatt.
4.4.6. A humánerőforrás-gazdálkodás szerepe, feladatai

Mint minden más erőforrással, az emberi erőforrással is gazdálkodni kell. A vállalkozásnak,

mint munkaadónak és a munkavállalónak ellentétesek az érdekei, ugyanakkor egymás céljainak
elősegítése nélkül egyik sem tudja elérni a sajátját. A vállalkozásnak szüksége van a
munkaerőre, a munkavállalónak pedig a vállalkozás által nyújtott ellenszolgáltatásra.
Az embert az értékteremtési folyamatban nem holt tőkének, hanem társadalmi lénynek
kell tekinteni, biztosítani kell számára a döntési szabadságot, az önmegvalósítás lehetőségét,
stb., hogy ezáltal maximális teljesítményt tudjon nyújtani.
A munkáltató és a munkavállaló találkozási helye a munkaerőpiac. A munkáltató
meghatározott munka elvégzésére alkalmas munkaerőt keres, a munkavállaló pedig
szaktudását, munkaképességét kínálja fel eladásra. A munkaerőpiacon nagy jelentősége van a
versenyképességnek. A munkaerő akkor versenyképes, ha megfelelő szaktudással (fizikai,
szellemi adottságokkal és megfelelő képzettséggel), valamint szakmai gyakorlattal rendelkezik.
A vállalkozás akkor versenyképes, ha meg tudja fizetni dolgozóit és a megfelelő munkaerőt
magához tudja csábítani. A munkaerőpiac nem homogén, azaz sem a munkáltatók, sem a
munkavállalók oldalán nem mindenki versenyez mindenkivel.
Előzőekből láthatjuk, hogy ahhoz, hogy a vállalat gazdaságosan tudjon működni,
hatékonyan dolgozó munkavállalókra van szüksége. Az emberierőforrás-gazdálkodás olyan
feladatok és tevékenységek együttese, amelyekkel biztosítható a munkavállalók hatékonysága
a szervezet céljainak megvalósulása érdekében.
Megvalósulása során el kell érni, hogy az emberek felkészültsége olyan legyen, amire a
vállalkozásnak rövid és hosszú távon szüksége van, biztosítani kell, hogy a meglévő és a
szervezet számára szükséges felkészültséget, készségeket az emberek ki akarják adni
magukból, és meg kell teremteni a lehetőségét, hogy az emberek kifejthessék aktivitásukat.
Ezeknek a feladatoknak az eszközei a beruházás az emberi tőkébe, az ösztönzés (belső PR) és
a humanizáció.
Az emberierőforrás-gazdálkodás végrehajtását külső és belső tényezők egyaránt
befolyásolják. Külső tényezők például a gazdasági folyamatok, a munkaerő-piaci helyzet, a
jogrend és szabályozás, a munkavállalói szervezetek (szakszervezetek) és földrajzi
elhelyezkedés (Budapest – vidék, város – falu, stb.). A belső befolyásoló tényezők a vállalkozás
tevékenységének jellege, a vállalati kultúra, a szervezet belső szabályai, az alkalmazottak
kapcsolatai, stb.
Az emberierőforrás-gazdálkodás a vállalkozás számára szükséges tudással,
ismeretekkel, készségekkel és motivációval rendelkező emberek felkutatására, megszerzésére,
képzésére, ösztönzésére és megtartására, illetve a feleslegessé vált emberek hatékony
átirányítására és leépítésére irányuló tevékenységek összessége. Feladata az egyéni
munkavállalói célok és a vállalkozási célok közötti összhang megteremtése. Az
emberierőforrás-gazdálkodás megszervezésének fő szempontjai:
 munkatermelékenység emelése,
 fajlagos munkaráfordítás csökkentése,
 munkakörülmények javítása,
 munkavállalók képzettségi színvonalának emelése,
 munkavállalók alkotókészségének kibontakoztatása és fejlesztése.

Az emberierőforrás-gazdálkodás részeként meg kell határozni a munkaerő-szükségletet és

munkaköröket, ki kell választani a megfelelő munkatársakat, motiválni az alkalmazottakat,
értékelni teljesítményüket, kezelni a felmerülő konfliktusokat és leépíteni, áthelyezni a
felesleges munkaerőt.
4.4.7. A szükséges létszám és munkakörök megállapításának szempontjai

A munkaerő-szükséglet meghatározásához először is meg kell határozni azokat a

munkaköröket, amelyek elősegítik a vállalkozás céljainak megvalósítását. A munkaköröknél
meg kell határozni, hogy milyen munkahelyen, mikor, mit, miért, és hogyan kell végrehajtani.
Ezek alapján el lehet dönteni, hogy a munkakör betöltéséhez a munkavállalónak milyen fizikai,
szellemi, és egyéb követelményeknek kell megfelelnie.
Ezután a munkaköröket be kell illeszteni szervezeti struktúrába, és meg lehet határozni,
azt a mennyiségi és minőségi munkaerő-szükségletet, amely a vállalkozásnál az elvégzendő
feladatok ellátásához munkakörönként szükséges.
Ennél figyelembe kell venni a különböző szabályozásokat, például a munkaidő maximális
mértékére vonatkozó törvényi előírásokat.
4.4.8. A munkatársak kiválasztásának folyamata, a béralku lefolytatása

Miután meghatároztuk az egyes munkakörök munkaerő-szükségletét, és azokat a

kompetenciákat és készségeket, szaktudást, amellyel a leendő munkavállalóknak rendelkezniük
kell, ki kell választani a lehető legmegfelelőbb munkaerőt az adott területre.

A munkatársak kiválasztásának folyamata

Kiválasztáson azokat az eljárásokat értjük, amelyeknek célja a munkára jelentkezők közül

kiválasztani és munkába állítani azokat a személyeket, akik az adott feladatra legjobban
megfelelnek.
A kiválasztás fő szempontjai a pályaalkalmasság, a beválás és a munkakör betöltésére
való alkalmasság. A pályaalkalmasság az egyén és a pálya potenciális megfelelését jelenti, a
beválás az egyén és a pálya valóságos megfelelése, amelyben az egész személyiség
alkalmazkodó teljesítménye nyilvánul meg. A munkakör betöltésére való alkalmasság pedig az
egyéni tulajdonságok és a munkakör megkövetelte kritériumok potenciális megfelelése.
Beszélhetünk jogi, egészségügyi és pszichológiai alkalmasságról.
Az emberek különböznek, ezért a különböző foglalkozásokhoz és munkakörökhöz
szükséges képességek, készségek, attitűdök, érdeklődési körök és típusok, személyiség- és
karakterjellemzők eltérőek. Mivel az emberi pszichikus működések – többnyire – mérhetők,
általában előre lehet jelezni a munkavégzés közbeni viselkedések valószínűségét.
Az adott munkakörnek a sikeres ellátásához bizonyos kritériumok rendelhetők, melyek
mentén az egyes jelentkezőkről eldönthető, hogy alkalmasak-e arra, vagy sem. Természetesen
 az egyes munkakörök nagymértékben különbözhetnek egymástól a hozzájuk rendelt
kritériumok számában, de általában azt látjuk, hogy minél komplexebb feladatok ellátásáról
van szó a jelöltnek annál több, különböző kritériumnak kell megfelelnie.
Másrészt, nemcsak a munkakör profilját lehet megrajzolni, hanem az egyes emberek
adottságai, tulajdonságai is feltérképezhetők, és ezek alapján pedig a nekik leginkább megfelelő
munkakört is meg lehet találni.
A kiválasztás fogalma tehát nem egy egyoldalú folyamatot takar, mely bizonyos
embereket jónak, alkalmasnak vél, másokat meg alkalmatlannak, hanem az egyes emberekhez
is igyekszik megtalálni a hozzájuk illeszkedő, képességeiknek, adottságaiknak, tudásuknak, stb.
megfelelő munkát. A kiválasztás csak akkor lesz igazából sikeres, ha mindkét oldal elégedett
és sikeres: a munkakör is megkapja azt, akire a hatékony ellátásához szüksége van, és a személy
is megtalálja azt a feladatot, amiben a legjobb teljesítményt tudja felmutatni.

A belső kiválasztás

A kiválasztási folyamatra legtöbbször úgy gondolunk, mint aminek során egy (vagy több) új –
kívülről jövő – munkatársat keresünk, majd pedig ennek eredményeképp az adott szervezetet
bővítjük. Azonban nem mindig ez a helyzet, ugyanis a kiválasztás a szervezeten belüli, már
meglévő munkatársakat is célba vehet.
Ennek számos előnye van: egyrészt könnyen megtalálható, ha az új munkakör
betöltésére gyorsan van szükség, akkor nem biztos, hogy egy külső kiválasztási procedúra végig
vitelére elegendő az idő. Másrészt egy ilyen munkatárs már a „megtalálása” pillanatában
rendelkezik bizonyos fontos sajátságokkal: többé-kevésbé ismeri az adott szervezetet, annak
kultúráját, és valószínűleg elkötelezett tagja is annak, hiszen jelenleg éppen ebben dolgozik.
Vagyis egy olyan munkakör esetén, melyben a cég iránti lojalitás és cégismeret fontos
kritérium, ott szívesen részesítik előnyben a kipróbáltan megbízható, bevált kollegákat.
Ráadásul a már bevált munkaerőt könnyebben is lehet integrálni, beilleszteni a kiválasztást
követően a leendő munkakörébe, környezetébe, hiszen a már ismert szervezeten belül történik
mindez, így ez is gyorsítani tudja a kiválasztás sikeres befejezését.
A belső kiválasztásnak többféle altípusát lehet elkülöníteni aszerint, hogy milyen
keretek között zajlik annak megvalósítása. Így a belső kiválasztás útja lehet például a
szervezeten belüli belső pályáztatás révén éppúgy, mint belső áthelyezéssel (ez utóbbi
jellemzően inkább a közigazgatási szférában szokásos eljárás), vagy pedig előléptetéssel.
A belső kiválasztás hátránya viszont, hogy az adott gazdálkodó szervezet, illetve annak
egyes részei a folyamatos belső építkezés hatására belterjessé válhatnak. Az is könnyen
előfordulhat, hogy a toborzásnak ez a fajtája a munkaerő alulértékelésével, illetve éppen
ellenkezőleg, a túlértékelésével járhat.

A külső kiválasztás
A kívülről történő bevonás minősül igazán kiválasztásnak, mivel ebben az esetben egy
ismeretlen dolgozóval kell az üres vagy megüresedett állást betölteni. A munkaerőpiac
munkaszervezeten kívül eső szegmensének bevonásának számos módozata alakult ki, ezek
azonban – néhány kivételtől eltekintve – általában igen költséges, drága eljárások. A kiválasztás
leggyakoribb technikáit az alábbiakban ismertetjük:
 Saját munkavállalók, ismerősök ajánlása
 A dolgozó kiválasztásának egyik legkézenfekvőbb módja, hogy a saját munkavállalóinkat,
illetve valamennyi közeli és távoli ismerősünket megkérdezzünk, tud-e az általunk felkínált
állásra megfelelő jelöltet ajánlani. A költségtakarékosság mellett ennek a megoldásnak
kétségtelenül az a legnagyobb előnye, hogy olyan alkalmazott kerül a céghez, akiért az őt
ajánló személy úgymond garanciát vállal. Ennek ellenére sokan úgy vélik, hosszabb távon
célravezetőbb teljesen „független” pályázókat bevonni az adott munkaszervezetbe.

 Spontán jelentkezők

 A munkaerőigényt ki lehet elégíteni a spontán jelentkezők köréből is. A magasabb

munkanélküliséggel sújtott területeken és nagyobb, főleg termelőtevékenységet folytató
vállalatok esetén gyakran előfordul, hogy felveszik a hirdetés és toborzás nélkül önként
jelentkező, munkát kereső embereket. A magasabb beosztású, speciális és többirányú
képzettséget igénylő munkakörök betöltésére a spontán jelentkezőknek azonban alig-alig van
esélyük.

 Álláshirdetés

 A hirdetés a leggyakrabban alkalmazott kiválasztási technika, mivel nagyon széles réteget

céloz meg. A hirdetés elhelyezhető például a gyár vagy üzem főbejáratánál, az oktatási
intézmények hirdetőtábláin, megjelentethető a nyomtatott sajtóban, a helyi és országos
televízió csatornákon, rádiókban, illetve internetes álláshirdető helyeken.

 Állásbörzék, rendezvények, nyílt napok

 A különböző oktatási intézményekben (főleg egyetemeken) gyakran tartanak állásbörzéket,

illetve úgynevezett nyílt napokat, amelyeken lehetőség nyílik a munkáltatók és a potenciális
munkavállalók közötti kapcsolatfelvételre. Ez a kiválasztási technika bizonyos tekintetben
szűk körben alkalmazható, hiszen a betöltetlen állások nagy részénél nem fiatal, pályakezdő,
hanem néhány éves szakmai gyakorlattal rendelkező munkaerőre van szükség. Ráadásul a
tapasztalat azt mutatja, hogy az állásbörzéken megjelenő diákok, hallgatók döntő többsége
csak tájékozódik a jövőbeni lehetőségekről, nincs határozott elképzelése a munkavállalást
illetően.

 Állásközvetítők

 Az állásközvetítő cégek bevonása a toborzási folyamatba azzal az előnnyel jár, hogy egy
viszonylag nagy adatbázisból könnyen lehet válogatni, gyorsan megtalálható a foglalkoztató
számára megfelelő jelölt. Tekintettel azonban arra, hogy a közvetítő cégek általában
munkanélküliek munkához juttatásával foglalkoznak, nem túl nagy a velük szemben táplált
bizalom, illetve az általuk kiközvetített munkavállalók sok esetben csak igen rövid ideig
maradnak az őket foglalkoztató cégnél.

 Munkaügyi központok állásközvetítése

 A munkaügyi központok (kirendeltségek) egyik alapvető feladata, hogy a regisztrált

munkanélkülieket álláshoz juttassák. A munkaügyi központ a munkanélküliként nyilvántartott
és a közvetítést kérő, álláskereső személyekkel, valamint az álláskínálókkal együttműködve
 folytatja a munkaközvetítői tevékenységét. A munkaközvetítés egyéni vagy csoportos
közvetítés lehet.

 Magán-munkaközvetítés

 Magán-munkaközvetítésnek minősül a munkaügyi központ munkaközvetítői tevékenységén

kívül végzett olyan tevékenység, amely arra irányul, hogy elősegítse a munkát keresők és a
munkát kínálók találkozását foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítése céljából, ideértve
a magyar állampolgárok külföldre és külföldi állampolgárok Magyarországra való
közvetítését is. A magán-munkaközvetítői tevékenység tárgya lehet valamennyi
foglalkoztatásra irányuló jogviszony, amelyben a szolgáltatás tárgya természetes személy által
ellenérték (díjazás) fejében végzett munka (például közalkalmazotti, köztisztviselői,

 Személyzeti tanácsadók, fejvadászok

 Bár a személyzeti tanácsadó, illetve a fejvadászcégek is gyakorlatilag állásközvetítőknek

minősülnek, célszerű őket az előzőekben említett magán-munkaközvetítőktől elkülönítetten
kezelni. A magas szintű, professzionális tevékenységet folytató személyzeti tanácsadók
igénybevétele azért tekinthető kedvező lehetőségnek, mert gondosan és tudatosan
összeválogatott adatbázissal dolgoznak, képesek a lehető legspeciálisabb munkaerőigény
kielégítésére is, azzal azonban előre számolni kell, hogy a szolgáltatásaikért igen borsos árat
számítanak fel.

 A személyzeti tanácsadás általában speciális képzettséggel, idegennyelv-tudással, szakmai,

üzleti és menedzseri tapasztalatokkal rendelkező közép- és felsővezetők közvetítésével, direkt
kiválasztásával foglalkoznak. A munkaerő-toborzás során nemcsak a közvetítés, hanem a
kiválasztás folyamatában is részt vesznek. A megbízóiktól a különféle kiválasztási módszerek
lebonyolítását (önéletrajzok kiértékelése, interjúk, tesztek lefolytatása) is átvállalják.

A kiválasztás módszerei, eszközei

A kiválasztásnak számos módszere terjedt el napjainkra, ezek közül csak a legfontosabbakat

említjük.

 Pályázatok, jelentkezési lapok

Gyakori és általánosan elfogadott módszer, hogy az üres vagy megüresedett állásra

pályázatok kiírásával hívják fel az érdeklődők figyelmét. Egyre szélesebb körben terjed
az úgynevezett jelentkezési lapok használata is, amely az álláskereső személyi adatain
túl az egyes speciális, munkavégzéshez szükséges tulajdonságaira, szakmai
érdeklődésére, készségeire is rákérdez. A jelentkezési lapok gyakorlatilag a cég által
rendszeresített formanyomtatványok, amelyeket általában kézírással kell kitölteni.
o Önéletrajz
Az önéletrajz a pályázati dokumentáció legfontosabb eleme. Az önéletrajzot
eltérő kiírás hiányában géppel írottan kell elkészíteni. Amennyiben a
foglalkoztató kézzel írott önéletrajzra tart igényt, ezt a pályázati felhívásában
külön rögzítenie kell. Az önéletrajzoknak két fő típusa különböztethető meg: a
 hagyományos és az amerikai típusú önéletrajz. Hagyományosnak tekinthető az
összefüggő fogalmazással elkészített önéletrajz, amely a pályázó főbb személyes
adatait, esetleg a szülők adatait is tartalmazza. Az egymástól elkülönülő
történések, életszakaszok külön bekezdésekben szerepelnek.
Az amerikai típusú önéletrajz nem tartalmaz összefüggő mondatokat, az
adatokat felsorolásszerűen, az újabbtól a régebbi felé haladva tartalmazza, és
nincs benne utalás a pályázó személyes adataira.
A nyelvtudás fontossága miatt, illetve a multinacionális cégeknél
gyakran előfordul, hogy az önéletrajzot idegen nyelven is, vagy csak idegen
nyelven kérik. Ennek a körülménynek a pályázati felhívásból ki kell derülnie.
Gyakran használatos megoldás, hogy már az álláshirdetést is idegen nyelven
teszik közzé, ebből egyértelmű, hogy a jelentkezést is idegen nyelven várják.
Manapság nagyon elterjedt az Europass önéletrajz használata. Ez
egységes szerkezetbe foglalja az Európai Unió polgárainak életrajzát, így
megkönnyíti a pályázást bármelyik munkahelyre az Unión belül.
o Kísérőlevél, referenciák
Az önéletrajz mellé rövid kísérőlevelet is kell mellékelni. A kísérőlevél csatolása
nem udvariassági gesztus. A pályázónak az eddigi pályafutása összefoglalásával
és a jövőbeni elképzelései felvázolásával ebben kell felkeltenie a munkaadó
érdeklődését a foglalkoztatásával kapcsolatban. Azt a célt szolgálja, hogy
figyelmesen olvassuk el az illető önéletrajzát. Vezetői munkakörök esetében a
kísérőlevél szinte elengedhetetlen.
Vezető beosztású munkavállalók kiválasztásakor célszerű szakmai
referenciát kérni. A referencia írásban vagy szóban (telefonon) kérhető.

 Interjúk

A szakmai interjú a kiválasztási folyamat legfontosabb része mindkét fél számára. Az

interjú lefolytatásának nincsenek állandó szabályai, alapvető fontosságú azonban, hogy
az interjút vezető személy előre felkészüljön a benyújtott pályázati anyagokból,
tesztekből, ismerje a munkaköri leírást, illetve a munkaadói igényeket. A jelölttel való
személyes találkozás lehet azonban strukturált, tervezett formájú interjú is, ahol előre
rögzítik a pályázónak szóló kérdéseket. Ez lehetővé teszi, hogy az egyébként amúgy
szubjektív beszélgetés valamelyest objektív, összehasonlítható eredményeket hozzon.

Az interjú során a kérdéseknek többek között az alábbi témaköröket kell felölelnie:

o a jelentkező önjellemzése,
o motivációja,
o munkabírása,
o céljai, ambíciói,
o konfliktuskezelési, problémamegoldó képességei,
o kapcsolatépítés, csapatmunka lehetősége,
o döntési, vezetői képességek,
o vezetővel szembeni viszony,
o felelősségtudat.
 Az egyéni interjú akkor kínálkozik igazán előnyös megoldásnak, ha nem vezetői, illetve
kulcsfontosságú munkakör betöltéséről van szó. Egyéb esetekben célszerű, ha az
állásinterjút a foglalkoztató oldaláról több szakember bevonásával, csoportosan
folytatják le.
A nagyobb vállalatoknál, speciális képességeket igénylő munkakörök, illetve
több jelentkező esetén az interjút több fordulóban bonyolítják le. A második, harmadik
interjúra természetesen csak az előző rostán átjutott jelölteken hívják meg.

 Tesztek

Az utóbbi időkben egyre jobban elterjedő tesztek lehetővé teszik a pályázók

személyiségének, képességeinek, teljesítményének pontos és megbízható előrejelzését.
A teszt azonban önmagában nem helyettesítheti, illetve pótolhatja a jelölttel folytatott
személyes beszélgetést. A tesztek hátránya, hogy akár úgynevezett tesztközpontokból
szerezzük be azokat, akár saját tesztcsomagot készítünk, mindkettő igen költséges
eljárásnak tekinthető. A tesztek eredményét kizárólag szakemberek (főként
pszichológusok) hivatottak értékelni, különösen, ha személyiségtesztekről van szó.
Éppen ezért a tesztelés módszerét általában a személyzeti tanácsadó, illetve
fejvadászcégek alkalmazzák előszeretettel, hiszen ők rendelkeznek a kidolgozásához és
értékeléséhez szükséges speciális személyi és tárgyi feltételekkel.
A teszteknek több típusát különböztethetjük meg. Az általános alkalmassági
tesztek a jelentkező képességeit, a speciális alkalmassági tesztek pedig a rátermettséget
mérik. Az intelligenciateszt a mentális képességek vizsgálatát célozza. Az úgynevezett
on the job teszt konkrétan az adott munkakörrel kapcsolatos alkalmasságot méri.
Vezetők esetében alkalmazzák a vezetői tesztkosár elnevezésű tesztet. Ez egy olyan,
vezetőknek készülő írásos anyag, amelyből megállapítható, hogy az állásra jelentkező
mennyire képes fontossági sorrend felállítására, gyors döntések meghozatalára. A
személyiségtesztek a személyiség összetevőinek, a személyiségjegyeknek a vizsgálatára
alkalmasak.

Döntés

A kiválasztási folyamat a döntés meghozatalával zárul le. Ehhez azonban szükség van
valamennyi összegyűjtött információ pontos és szakszerű elemzésére. Az elemzést
általában a személyzeti tanácsadó cégek munkatársai, illetve a humánerőforrás-
menedzserek végzik. A kiválasztás során vizsgálni kell a jelölt alkalmasságát az adott
munkakör ellátására, a munkaszervezetbe illeszkedésre, illetve a vállalat
értékrendjének, kultúrájának elfogadására.
A döntés meghozatalát követően annak eredményét valamennyi jelölttel közölni
kell. Különös figyelmet kell fordítani a rostán kiesett pályázók udvarias elutasítására
mind a kiválasztási folyamat során, mind a döntés meghozatalát követően. A beérkező
pályázati dokumentáció vizsgálatát követően általában csak a jelöltek egy részét hívják
meg az állásinterjúra. Többfordulós interjúsorozat esetén minden egyes interjú után
szűkül a jelöltek csoportja.
A meg nem felelt, ki nem választott jelöltek udvarias elutasításának a cég
megítélése, hírneve szempontjából döntő jelentősége van. Elképzelhető ugyanis, hogy
az érintett személy később éppen a konkurens vállalatnál helyezkedik el, vagy egy
újabb álláshely betöltésére cégünknél is sikeresen pályázhatna. Az elutasítás során rá
kell mutatni a pályázó pozitív tulajdonságaira, ezáltal is mérsékelve a személyes
kudarcélményt.

A béralku

A munkavállalónak munkaviszonya alapján a munkáltatótól munkabér jár; az ettől

eltérő megállapodás érvénytelen. A munkavállalót – eltérő megállapodás hiányában –
a munkaszerződésben megállapított személyi alapbérnek megfelelő munkabér illeti
meg. Személyi alapbérként, illetve teljesítménybérként – a meghatározott feltételeknek
megfelelően – legalább a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) jár; ettől
érvényesen eltérni nem lehet. A kötelező minimálbér összege jelenleg 101.500,-Ft. A
legalább középfokú iskolai végzettséget, illetve középfokú szakképzettséget igénylő
munkakörben foglalkoztatott munkavállaló garantált bérminimuma a teljes munkaidő
teljesítése esetén 2014. január 1-jétől havibér alkalmazása esetén 118 000 forint.
A munkabért – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – a magyar törvényes
pénznemben kell megállapítani és kifizetni. Azt utalvány vagy más formában fizetni
tilos. E rendelkezés nem zárja ki, hogy a munkáltató kollektív szerződés rendelkezése
vagy a munkavállaló megbízása alapján a munkabért vagy annak meghatározott részét
a munkavállaló bankszámlájára átutalja. A munkabér vagy meghatározott részének
bankszámlára történő utalása a munkavállaló részére költségtöbbletet nem okozhat.
Munkaviszonyra vonatkozó szabály természetbeni munkabért állapíthat meg
olyan árucikkben vagy szolgáltatásban, amely a munkavállaló és családtagjai
szükségleteinek kielégítéséhez járul hozzá. A természetbeni munkabér a pénzben
meghatározott munkabér húsz százalékát nem haladhatja meg. Nem adható
természetbeni munkabérként szeszes ital vagy más, az egészségre káros élvezeti cikk.
A munkavállaló részére járó munkabért, ha munkaviszonyra vonatkozó szabály,
vagy a felek megállapodása eltérően nem rendelkezik, havonta utólag egy ízben kell
elszámolni és kifizetni. Ha a munkaviszony egy hónapnál rövidebb ideig tart, a
munkabért a munkaviszony végén kell elszámolni és kifizetni. Ez természetesen nem
zárja ki, hogy a munkáltató és a munkavállaló ennél (a munkavállaló számára)
kedvezőbb ütemezésben egyezzen meg, tehát akár heti bér is lehetséges.
A munkabért – ha munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek
megállapodása eltérően nem rendelkezik – a tárgyhónapot követő hónap 10. napjáig
kell kifizetni. Ha a bérfizetési nap pihenőnapra vagy munkaszüneti napra esik, a
munkabért legkésőbb a megelőző munkanapon kell kifizetni.
A munkabért a munkavállaló munkahelyén, illetve a munkáltató telephelyén kell
kifizetni. Italboltban vagy más szórakozóhelyen munkabér csak az ott dolgozóknak
fizethető ki; ettől érvényesen eltérni nem lehet. A munkabért a munkavállalónak kell
kifizetni, kivéve ha erre mást felhatalmaz, illetőleg bírósági vagy más hatósági határozat
ebben korlátozza.
A munkavállaló részére munkabéréről részletes írásbeli elszámolást kell adni. Az
elszámolásnak olyannak kell lennie, hogy a munkavállaló a kiszámítás helyességét,
valamint a munkabérből való levonások jogcímét és összegét ellenőrizni tudja; ettől
érvényesen eltérni nem lehet. Az írásbeli elszámolásnak tartalmaznia kell a rendkívüli
munkavégzés, az ügyelet és a készenlét jogcímén kifizetett díjazást is.
A munkabérből való levonásnak csak jogszabály, végrehajtható határozat vagy
a munkavállaló hozzájárulása alapján van helye; ettől érvényesen eltérni nem lehet.
A munkabér nagysága több tényező függvényeként alakul ki. A munkapiac ugyanis
ugyanolyan piac, mint bármely más terméké, tehát az árakat – esetünkben a munkabért – a
kereslet-kínálat határozza meg. Ebből következően, mint minden piacon, a munkavállalók és a
munkáltatók között is alku zajlik, ezt nevezzük béralkunak. A felvételi interjúk záró
szakaszában – kölcsönös megfelelés estén – kerül sor a béralkura. A megszerezhető jövedelem
nagysága, összetétele változó régiónként, a munkáltató jellege szerint (költségvetési szféra,
nonprofit szektor, versenyszféra). Hogy a munkavállaló milyen bért tud elérni, abban szerepet
játszik szakképesítése, szakmai tapasztalata, munkaköre és a munkaerő piaci helyzet.
Befolyásolják azonban a megszerezhető bér nagyságát törvényi előírások is, pl. a személyi
alapbérnek a mindenkori minimálbért el kell érnie. A béralku az alapbéren kívül egyebekre is
kiterjedhet: prémiumok, bérfejlesztés, béren kívüli juttatások (pl. cafetéria).
Teljesítménybérezésnél a munkabér nagysága közvetlenül a teljesítménytől függ. A
teljesítménykövetelményt és a teljesítménybér tényezőket a munkáltató állapítja meg. Ezeket
az alkalmazásuk előtt írásban az érintett munkavállaló tudomására kell hozni. A teljesítmény
követelményt úgy kell megállapítani, hogy ennek százszázalékos teljesítése és a munkaidő
ledolgozása esetén a munkavállaló részére járó munkabér elérje legalább a kötelező legkisebb
munkabér összegét. A munkavállaló személyi alapbérét akkor is meg kell határozni a
munkaszerződésben, ha teljesítménybérben foglalkoztatják. Ennek oka az, hogy a kollektív
szerződésben szabályozni lehet az ún. béren felüli juttatásokat, amelyek mértékét általában a
személyi alapbér százalékában állapítják meg.
A munkabérhez kapcsolódhat még bérpótlék, amely részben jogszabályi kötelezettség,
részben a béralku eredményeként jár. Bérpótlékot az átlagostól eltérő munkakörülmények
esetén fizetnek, (éjszakai pótlék, pihenőnapon végzett munkáért járó pótlék, ügyeleti pótlék,
műszakpótlék, stb.). Alapja a dolgozó személyi alapbére.
Kiegészítheti a munkabért prémium és jutalom is. A prémium nagyságát általában előre
meghatározzák és egy szintén előre meghatározott célfeladat elvégzése esetén jár. A jutalom a
kiemelkedő munkavégzésért adható.
A béren kívüli juttatások egy része törvényi kötelezettségből adódik, másik része pedig
a munkáltató döntésén alapszik. Kötelező juttatás pl. a munkába járáshoz szükséges helyközi
bérlet vagy menetjegy árának térítése, munka- és védőruházat, ahol azt jogszabály írja elő,
illetve a hivatalos kiküldetés út- és szállásköltsége, valamint a napidíj.
A cafetéria egy olyan pénzkeretet jelent, amelyből a munkavállaló egyénileg választhat
béren felüli juttatásokat. Azonban a juttatások után bizonyos összeghatár felett személyi
jövedelemadót kell fizetni, ennek mértékét a mindenkori hatályos előírások tartalmazzák. Az
adómentes keret egyszerre jelent határt a juttatások egészére vonatkozóan, és az egyes
juttatásokra külön-külön is meghatároz a jogszabály egyedi értékhatárt. Munkavállalónak,
munkáltatónak egyaránt előnyös, mert személyre szabott, értékálló juttatás, jelentős része adó
és járulékmentes, béremelés mellett előnyös a dolgozók számára, növelheti a dolgozók
elégedettségét, javítja a cég versenyképességét, és a HR költségek jól tervezhetővé válnak.
Hátránya a jelentős adminisztráció, valamint, hogy a mindenkori kormányzat gyorsan
változtatja feltételeit.
Az adható juttatások lehetnek pénzbeliek és természetbenik is. Pénzbeli juttatás lehet,
pl. tanulmányi ösztöndíj, munkabér előleg, munkába járás költségtérítése, munkáltatói
lakáskölcsön, stb. Természetbeni juttatás lehet étkezési utalvány, ruhapénz, üdülési csekk,
szolgálati autó, telefon, ajándék utalvány, Internet utalvány, stb.
A pénzbeli juttatások közé tartozik a fizetési előleg. A fizetési előleg nem
kötelező, csak adható, annak szabályozása a kollektív szerződésben történik.
Munkabérelőleget adómentesen csak legfeljebb fél évre lehet adni, és összege nem
haladhatja meg a minimálbér ötszörösét. A ténylegesen kiadott fizetési előleg
nagysága és feltételei vállalkozásonként eltérhetnek, mivel – mint említettük – azokat
a kollektív szerződésben határozzák meg. Általában igaz, hogy fizetési előleget csak
főállású alkalmazott kaphat és maximum a nettó bérének száz százalékáig terjedő
összegben. A visszafizetés történhet részletekben vagy egy összegben, méghozzá úgy,
hogy az előleg arányos részét (a megállapodásnak megfelelően) a foglalkoztató levonja
a munkavállaló illetményéből.

A vállalkozások környezete

Bár a vállalkozások eredményes működése alapvetően a vállalkozásban tevékenykedő tagok

munkájától, erőfeszítéseitől függ, nem lehet eltekinteni azoktól a feltételektől, adottságoktól
sem, amelyek között a vállalkozás működik. Ezek az adottságok és feltételek komoly mértékben
befolyásolják a vállalkozás teljesítményét. A vállalat vezetésének az a feladata, hogy
megismerje ezeket a befolyásoló tényezőket, adottságokat és választ adjon stratégiai
célkitűzésein keresztül ezekre a kihívásokra.

A szervezetet befolyásoló tényezőket két csoportra oszthatjuk, a szervezet környezetére

és a belső adottságokra. A belső adottságokról az előző fejezetekben már részletesen
beszéltünk, ezért ebben a fejezetben a környezetre helyezzük a hangsúlyt.

A környezet azoknak a mindig jelen levő piaci és nem piaci erőknek, hatásoknak és
tényezőknek az összessége, amelyek befolyása alatt a vállalkozás a tevékenységét végzi. Egy
vállalkozás környezete számos tényezőből áll. Vannak olyanok, amelyek közvetlen (direkt)
hatással bírnak a vállalat működésére (például állami beruházások, költségvetési juttatások,
befektetők, vállalkozások alapítására megszüntetésére vonatkozó előírások, stb.); más tényezők
közvetetten (indirekt módon) fejtik ki hatásukat (például gazdasági szabályozók, piaci verseny,
a pénzügyi szabályozás, környezetvédelmi előírások, stb.).

A vállalkozás környezetét két élesen különböző területre szokás felosztani: makro- és

mikrokörnyezetre. Ezek jellege és hatása a vállalkozás tevékenységére gyökeresen különbözik.
Külön szokták választani a vállalkozás nemzetközi környezetét, ennek hatása kiemelten azoknál
a vállalkozásoknál jelentős, amelyek nemzetközi kapcsolatokkal rendelkeznek.

5.1. A vállalkozás makrokörnyezete

A vállalkozás működésére meghatározó hatással vannak a külső tényezők, például függőség

az adott országtól, technológiától, szociális-kulturális viszonyoktól, politikai rendszertől,
amelyben a vállalkozás él és működik.
 Ezeknek a tényezőknek közös jellemzőjük, hogy hatásukat nem közvetlenül, hanem
másodlagos módon, áttételesen fejtik ki. A másodlagos környezeti tényezők a politikai-jogi
környezet, a gazdasági környezet, a társadalmi környezet, a tudományos technikai környezet,
a piaci környezet, az ökológiai környezet és az oktatási környezet.

A politikai környezetet jellemzi az államforma, a társadalmi rendszer, a jogrendszer, az

ország intézményrendszere, ezek stabilitása és az ezekben rejlő kockázatok.

A gazdasági környezet magába foglalja a gazdaságirányítási rendszert, az ország

pénzügyi és gazdasági helyzetét, az alkalmazott adózási és vámszabályokat, a munkavállalási
feltételeket és szabályokat, a vállalkozásalapítás feltételeit, a pályázati és közbeszerzési
rendszereket, a befektetési- és hitellehetőségeket, stb.

A társadalmi környezet az ember, mint egyén, mint közösségi lény vágyait,

értékrendszerét, illetve az államban való együttélését jelenti. Elemei az infrastruktúra, az
egészségügyi ellátás, a foglalkoztatási és szociális helyzet, a közrend, a környezetvédelem,
valamint az emberi és politikai jogok.

A tudományos technikai környezetet a technikai haladás mindenkori szintjével és

mértékével lehet leírni, és hogy ezek hogyan hatnak a vállalat működésére és eredménytermelő
képességére. Részei az országban elérhető technológiai színvonal, infrastruktúra, szerviz
lehetőségek, és az új lehetőségek befogadására vonatkozó lehetőségek és szokások.

A piaci környezet azt határozza meg, hogy a vállalat mennyire könnyen tud bekerülni a
piacra, ott mennyire eredményesen tud tevékenykedni, és mekkora a verseny. Meghatározzák
a piaci környezetet a keresleti-kínálati viszonyok, a szabad verseny lehetősége, a versenytársak
száma (monopol piac, oligopol piac vagy tökéletes verseny), az állami gazdaságirányítási
eszközök milyensége.

Az ökológiai környezet nemcsak lehetőségeket teremt a vállalat számára, hanem

korlátozza is annak működését. Elemei a környezetvédelem, a nyersanyagforrások
igénybevétele, a környezetbarát alapanyagok, termékek, stb.

Az oktatási környezet elemei a képzett szakemberek, a piaci igényeknek megfelelő

munkaerő (számítógépes ismeretek, nyelvismeret, korszerű technológia ismerete, stb.). Ebben
kiemelkedő szerepe van az állam oktatáspolitikájának, oktatási rendszerének.

A vállalkozás külső környezetének megismerését elvégezhetjük a STEEPLE elemzés

segítségével, amely logikus sorrendben veszi végig az imént tárgyalt környezeti tényezőket:

Social – társadalmi, szociális,

Technical – tudományos-technikai,

Economical – gazdasági,
 Environmental – ökológiai,

Political – politikai,

Legal – jogi,

Educational – oktatási, képzési környezet.

5.1.1. A piackutatás

A vállalkozás külső környezetének egyik legfontosabb része a piac, hiszen ezen tevékenykedik
a cég, ez határozza meg lehetőségeit és korlátait is. Ezért nagyon fontos, hogy egyrészt minél
jobban megismerje a piacot a vállalkozás, másrészt megpróbálja befolyásolni azt. Előzőt
szolgálja a piackutatás, másodikat a marketing.

A piackutatás a piac szervezett és módszeres vizsgálata, amellyel a piacról, a

szereplőiről, a jelenségeiről tudunk információt gyűjteni. A piackutatás a vállalati marketing
eredményes felhasználásához szükséges információk, felkutatása, rendszerezése, szelektálása,
értékelése. A piackutatás legfontosabb területei:

Termék, vállalat ismeretsége,

Használat gyakoriságának és mennyiségének érése,
Mennyiségi és minőségi igények felmérése,
Vásárlási és használati szokások,
Piaci részesedés vizsgálata, piaci trendelemzés,
Termékpozicionálás, termékfogadtatás elemzése,
Árakkal kapcsolatos vélemény, elvárás,
Értékesítési csatornák elemzése,
Reklámismeretség, reklámhatás-elemzés.

Piackutatás folyamata

Először meg kell határozni a kutatás tárgyát, majd pontosítani, aprólékosan kibontani. Ez után
kutatási tervet kell készíteni, majd elemezni azt, hogy valóban a szükséges információkhoz
jutunk-e annak segítségével. Az adatok megszerzése, összegyűjtése csak ezt követheti. Végül
az összegyűjtött adatok alapján történik a megállapítások tétele, javaslatok, prognózis
készítése.

Az információ forrásai

Az információ a vállalat által összegyűjtött és feldolgozott adat és ismeret. Az információknak

két fajtája van:
 szekunder információ: más célból már összegyűjtött, elérhető
adatok összessége.
Primer információ: elsődleges, „első kézből”, konkrét céllal
összegyűjtött adatok.

Miután tételes meghatározásra került, hogy a piackutató vizsgálathoz milyen információkra van
szükség, meg kell határozni, hogy milyen forrásból lehet megszerezni a szükséges adatokat.
Elsősorban a már rendelkezésre álló adatokat felkutatása, illetve begyűjtésére kerül sor. Ezek a
szekunder információk. Szekunder információk: más célból már összegyűjtött, eltérő adatok
összessége.

Előnye:

Idő-, energia-, és pénztakarékos

Segítséget nyújthat az adatgyűjtés megszervezéséhez

Hátránya:

Az adatok összegyűjtése más kutatási célt szolgált, nem ültethető

át teljesen
Az adatok lehet, hogy már nem időszerűek, aktuálisak
Nem a célcsoportba tartozó egyénektől gyűjtötték
Lehet, hogy nem pontosak, esetleg más metodikával, más
mértékegységben készültek
Különböző céllal gyűjtött adatok összehasonlítása nehézségekbe
ütközhet.

A primer kutatás elsődleges, eredeti terepen zajló adatfelvételt jelent. Primer információk: új,
még nem ismert és nem publikált eredeti, elsődleges adatok megszerzése. Az eredeti
adatfelvételt megkérdezéssel, megfigyeléssel vagy kísérlet segítségével történik. Módszerei:

a.) Megfigyelés: az emberek viselkedésének előre eltervezett módon történő

nyomon követése és rögzítése.
Tárgya lehet:

ember: vásárló, eladó, partner, stb.

valamely gazdasági jelenség: árak alakulása, konkurencia
tevékenysége, PR tevékenység eredményessége, stb.
A megfigyelésnek két fajtája van:

résztvevő megfigyelés: a kérdező a megfigyelt személlyel együtt

végigjárja a vásárlási útvonalat, figyelemmel kíséri a vásárlási folyamatot.
 Nem résztvevő megfigyelés: kívülállóként kísérjük nyomon a
vásárlási folyamatot, észrevétlenül.

b.) Kísérlet: a kísérlet során a célcsoportba tartozó fogyasztókat befolyásolják,

és a változásokat rögzítik.
A kísérlet során általában valamilyen tesztet végeznek el. Ezek közül a leggyakoribbak:

termékteszt: egy adott csoport tagjait megkérik, hogy egy adott

termék tulajdonságairól, használhatóságáról alkossanak véleményt. Arra
kérik őket, hogy a bemutatott termékeket osztályozzák vagy rangsorolják
valamilyen szempont szerint. Ez történhet egy kutatási helyszínen, vagy
otthon is. Leggyakoribb formája az ún. vakteszt, melynek lényege, hogy a
márkanév ismerete nélkül kell a fogyasztónak minősíteni a terméket. Ezáltal
kiszűrhető a márkanév torzító hatása.
Csomagolásteszt: ennek során azt vizsgálják, hogy a csomagolás
tudatos megváltoztatása hogyan befolyásolta a forgalom növekedését,
vagyis az új csomagolás jelentősen vonzóbbá tette-e a terméket a
fogyasztók körében, és a vásárolt mennyiség, és ezáltal a forgalom
növekedését eredményezte-e.
Árrugalmassági teszt: fontos szerepe van a termékek és
szolgáltatások eladási árának meghatározásában.
Márkaismertség: ezáltal lemérhető a vásárló márkahűsége. A logó
illetve a márkanév alapján történő felismerés a fogyasztó feladata.

c.) Megkérdezés: a kutatás alanyainak szóban, telefonon vagy írásban történő

kikérdezése.
A megkérdezéses vizsgálatoknak számos fajtája van. Legalapvetőbbek a
következők:

Az alapján hogy milyen adatokat kérdezünk meg:

o mennyiségi kutatás, mely az információkat számszerűen írja le.

Például: az adott márka hány %-ban ismert?
o minőségi kutatás: mely az információkat szavakkal írja körbe. Például:
fogyasztót mi motiválja?
Az alapján, hogy milyen gyakran kérdezünk:

o egyszeri megkérdezés,
o folyamatos megkérdezés (panel megkérdezés).
Hány témáról kérdezünk:

o egy témáról,
 o omnibusz megkérdezés: több vállalat különböző témakörében folyik
egyidejűleg a megkérdezés.
Kivitelezés módja szerint:

o szóbeli,
o írásbeli megkérdezés.

5.1.2. A kisvállalkozások által alkalmazott jellemző marketingeszközök

A piacot nemcsak megismerni kell, hanem lehetőségeink szerint befolyásolni annak

működését, hogy – hosszú távon – biztosíthassuk vállalkozásunk nyereségességét. Ennek
eszköze a marketing.

„A marketing olyan társadalmi és vezetési eljárás, amelynek segítségével egyének és

csoportok termékeket és értékeket alkotnak és cserélnek ki egymás közt, miközben
szükségleteiket és igényeiket kielégítik.” (Philip Kotler)

A marketing több szinten valósul meg. Legszűkebb értelemben a marketing vállalati

tevékenység, amely a vevők / felhasználók igényeinek kielégítése érdekében elemzi a piacot,
meghatározza az eladni kívánt termékeket és szolgáltatásokat, megismerteti azokat a
fogyasztókkal, kialakítja az árakat, megszervezi az értékesítést és befolyásolja a vásárlókat. Ez
az értelmezés a vállalaton belüli részfunkciókra helyezi a hangsúlyt.

Tágabb értelemben a marketing a vállalat egészére kiterjedő – a vevőkkel való

azonosulást hangsúlyozó – filozófia, szemléletmód, amelynek megvalósítása a vállalati felső
vezetés feladata, oly módon, hogy a vállalati résztevékenységek integrációjában a
marketingszempontok domináljanak. Ez az értelmezés túllép a vállalat funkcionális szervezeti
gondolkodásmódján, hogy minden funkciónak egy jól körülhatárolható szervezeti egység felel
meg. Minden vállalati részlegnek úgy kell megszerveznie tevékenységét, hogy az alapvető piaci
célokat helyezze előtérbe.

Kiterjesztett értelemben a marketing minden értékkel rendelkező jószág (termék,

szolgáltatás, eszme, ötlet, érzés, stb.) cseréje. Az üzleti vállalati szférán túl kiterjed az olyan nem
nyereségorientált területekre is, mint pl. oktatás, kultúra, vallás, stb.

A marketingmix

A marketing eszközeit sokféleképpen csoportosíthatjuk. Szinte korlátlan azon lehetőségek

száma, ahogy a fogyasztókra hatást gyakorolhatunk.
 A marketingmix a vállalati marketingeszközök különböző piaci helyzetekben
alkalmazott kombinációja. A legismertebb csoportosítása ezen eszközöknek McCarthy nevéhez
fűződik:

Product (termékpolitika)
Price (árpolitika)
Place-distribution (értékesítési politika)
Promotion (promóció, reklám)

Product (termékpolitika) részei:

Terméktervezés, fejlesztés;
Termékpozicionálás, termékek bevezetése és kivonása;
Formatervezés és csomagolás;
Termékkutatás.

Price (árpolitika) részei:

költségvizsgálatok;
Fogyasztói árelfogadás;
Árpolitika és ármeghatározás;
Költségtérítések, hitelek, engedmények;
Árérzékenység-vizsgálat.

Place-distributon (értékesítési politika) részei:

Értékesítési út tervezése,
Logisztika és fizikai elosztás,
Kereskedelmi formák: nagykereskedelem és kiskereskedelem,
A kereskedelmi partnerek kiválasztása és értékelése.

Promotion (promóció, reklám) részei:

Kommunikációs elvek és következményeik,

Reklám, PR, eladásösztönzés,
A reklámpiac intézményi háttere (ügynökségek, reklámhordozók)
Reklámhatás és elemzése.
Az eszközök közötti koordináció célja az optimális marketingműködés elérése. A
termékpolitika, mint marketingeszköz meghatározó szerepű a marketingmixen belül, mert a
marketingmix tervezésénél a termék a kiindulópont.

A marketingmix belső arányainak pontos tervezése attól függ, felismeri-e az adott

vállalat a piaci igényeket, és mennyiben képes azoknak megfelelni.

A marketingmix tervezése során számos korlátozó tényezővel találkozhatunk:

Gyakran nincs olyan hirdetési eszköz, amivel a megcélzott vevőkör

elérhető.
Nehéz lehet a megfelelő értékesítési csatornába bejutni.
Az elérhető, megfizethető árak a többi marketingeszköz
átgondolására ösztönözhetnek.

Éppen ezért, a kisvállalkozások marketingmixe általában hiányos. Az ár (price) például nagyon

gyakran csak adottság egy kisvállalkozás számára, azt befolyásolni nem tudja. Hasonlóképpen,
egy kis cégnek nincs pénze agresszív promóciós politika (például országos reklám) folytatására,
stb.

A vásárlók befolyásolásának eszközei

A vevőket a vásárlási döntés folyamatának minden szakaszában befolyásolhatjuk. A szükséglet

feléleszthető külső inger által, ez lehet hirdetés, termékminta, vagy árengedmény. De hasonló
módszerekkel befolyásolhatjuk a vevőt az információgyűjtés, az alternatívák értékelése, a
vásárlási döntés valamint a vásárlás utáni magatartás kialakítása során.

A vásárlók befolyásolásának számos eszköze van. Ezeket az eszközöket a marketingmix

egyik eleme, a promóció foglalja magába. A promóció elemei közé tartozik a reklám (hirdetés),
a személyes eladás, a PR és az eladásösztönzés (vásárlásösztönzés).

A reklám egyirányú, személytelen vállalati üzenet, amelyet a megrendelő a

tömegkommunikációs eszközökön keresztül juttat el a fogyasztóhoz. A leggyakoribb
reklámhordozók az elektronikus média (tv, rádió, internet), a sajtó, plakátok, szórólapok,
katalógusok. Attól függően, hogy a termék életciklusának mely szakaszában reklámozunk,
megkülönböztetünk bevezető és fenntartó reklámot. A bevezető reklám célja, a
figyelemfelkeltés, az áru pozícionálása, az áruval szembeni ellenállás legyőzése. A fenntartó
reklám szerepe pedig a fogyasztók megtartása, a termék szerepének hangsúlyozása. A
reklámok építhetnek érzelmekre, értelemre, társadalmi szokásokra egyaránt.
 A személyes eladás az eladó aktív közreműködésével kialakuló üzletkötést jelenti. Ide
tartoznak az értékesítési ügynökök csakúgy, mint az eladó személyzet. Előnye ennek a
formának, hogy kisebb hirdetési költséggel jár, viszont magasabb munkabér költséget okozhat.

A PR (imázs) nem közvetlenül eladási célokat szolgáló tevékenység. Bele tartoznak a

vállalat arculatjegyei, tehát a vállalati magatartás, kommunikáció és a vizuális elemek egyaránt.
A vállalati magatartás előírásai tartalmazzák a vállalatnak a munkatársaival, az üzleti
partnerekkel és a közvéleménnyel kapcsolatos szabályait, valamint az egyes dolgozókra
vonatkozó viselkedési szabályokat. A vállalati kommunikáció során meghatározzák annak
stílusát és az ahhoz kapcsolódó elemeket (például köszönés, hangvétel, szlogen, stb.). A vizuális
elemek kifejezik a vállalat arculatát, egyediségét. Az arculati elemek közé tartozik a logó, a
színvilág, a betűtípus, a nyomtatványok formája, a levelek formátuma, az irodák, épületek külső
és belső képe, a formaruházat és a járművek egyaránt.

A vásárlásösztönzés olyan marketingkommunikációs eszközök összessége, melyek

célja, az azonnali eladásnövelés azáltal, hogy időlegesen kiegészítő előnyt biztosítanak a
fogyasztónak, illetve a viszonteladóknak. Vannak olyan eszközök, amelyek rövidtávon fejtik ki
hatásukat, és vannak, melyek hosszútávon. Földrajzi kiterjedésüket tekintve beszélhetünk
országos, regionális, limitált, helyi és zártkörű promóciókról. A promóciók jellemzője az, hogy
a vállalat valamilyen átlagostól eltérő ajánlatot ad, másrészt ez az ajánlat időben behatárolt.
Ezért elsősorban az eladások rövidtávon fejtik ki hatásukat. A promóciók lehetnek árjellegűek
(nyílt árengedmény, csereakciók, részletfizetés, áruhitel, visszatérítés), kiegészítő előnyt
biztosító akciók (ajándékcsomagolás, termékminta, ingyenes áruminta), valamint nyerésre
alapozott promóciók (nyereményjátékok, törzsvásárlói rendszerek). Külön kategóriát
képviselnek a kiegészítő szolgáltatások, mint a házhozszállítás, üzembe helyezés, ingyenes
buszjárat, stb.

5.2. A vállalat belső környezete – a vállalat érintettjei

A vállalkozások közvetlen környezetét azok a tényezők alkotják, amelyek közvetlen hatást

gyakorolnak a szervezet működésére, teljesítményére. Ezeknek a tényezőknek egy része a
vállalkozás versenykörnyezetét is jelenti (fogyasztók, versenytársak, szállítók, stb.). Idetartoznak
ezen kívül a tulajdonosok, a vezetők, és az alkalmazottak is.

Minden szervezetnek vannak érintettjei (stakeholders), azaz olyan csoportok és

egyének, akik érintettek a szervezet küldetésének teljesítésében. Az érintett (stakeholder)
olyan csoport vagy egyén, aki befolyásolhatja a szervezet célmegvalósítását vagy érintve
van abban. Ha az üzleti szervezetek sikeresek akarnak lenni a jelenlegi és a jövőbeni
környezetben, akkor a menedzsereknek figyelembe kell venniük az érintettek létét.

A vállalat érintettjeit két nagy csoportra szokás elkülöníteni, a belső és külső

érintettekre. A belső érintettek a tulajdonosok, a menedzserek és az alkalmazottak
(munkavállalók). A külső érintettek lehetnek a fogyasztók, a szállítók, a versenytársak, az állam
intézményei, a helyi közösségek, a természeti környezet, stb. A belső érintettek eltérő
érdekekkel rendelkeznek a vállalkozásban. A tulajdonosok a befektetett tőkéjük növelésében
érdekeltek, a menedzserek a szervezet folyamatos fenntartásában, stabil működésében, míg az
alkalmazottak érdeke személyes jövedelmük maximalizálásában jelölhető meg.

A külső érintettek közül a fogyasztók, szállítók és a versenytársak a piacot jelentik, és a

fogyasztók igényeinek kielégítését. Az állam intézményeinek szerepe történelmileg és
földrajzilag nagyon eltérő lehet, attól függően, hogy mennyire avatkozik bele a piaci
viszonyokba. Egyre nagyobb szerepet kapnak a vállalat működésében a helyi közösségek és a
környezet iránti elkötelezettség, így született meg napjainkra a felelős vállalat koncepció.

A stratégiai menedzsment (vagyis a szervezeti átfogó célkitűzések) szempontjából

egy széles értelmezésre van szükségünk: egyetlen csoportot sem hagyhatunk ki a
stakeholderek közül, ha az megakadályozhatja a szervezet célmegvalósítását, azokat is bele kell
vennünk, akik adott időpontban nem gyakorolnak jelentős hatást a vállalatra (Zengő, Bős –
Nagymaros).

Az érintettekkel való foglalkozás gyakorlati jelentősége, hogy az „érintett” fogalomnak

konkrét cselekvést kell eredményeznie a csoportok és egyének vonatkozásában. Tehát a
stakeholder-menedzsment kifejezés arra utal, hogy a szervezetnek tudatosan, akció-
orientáltan irányítani az egyes stakeholder csoportokkal való kapcsolatát.

Legalább három szint van, amelyeken értelmeznünk kell a szervezet érintettjeivel való
ténykedéseit:

meg kell értenünk, hogy kik a szervezet érintettjei, és azok milyen

érintettséggel rendelkeznek.

meg kell értenünk, hogy a szervezet milyen folyamatok által irányítja –

közvetlenül vagy közvetve – kapcsolatait az érintettekkel, és, hogy ezek a
folyamatok megfelelnek-e a szervezet valódi stakeholder-erőterének.

meg kell értenünk a szervezet és az érintettek közötti tranzakciókat, és

meg kell állapítani, hogy ezek megfelelnek-e az előző két szintnek.

Egy szervezet stakeholder-menedzsment kapacitása a fönti három szint együttkezelésének

képességét jelenti.

5.3. Nemzetközi környezet

A nemzetközi környezet összetevői kevésbé befolyásolhatóak a vállalkozások által, mint a

belföldi hatások, befolyásuk direktebb, a tevékenységet meghatározó erejük és hatásuk még
fokozottabban érvényesül, így ezekhez feltétetlen és teljes körű alkalmazkodásra van szükség.
 Az eltérő törvényekhez, rendeletekhez, szabályozásokhoz, költségszerkezethez,
kultúrákhoz, pénznemekhez kell alkalmazkodniuk a nemzetközi piacra lépőknek.

Napjaink nemzetközi viszonyait két fő hatás, a globalizálódás és a regionalizmus

határozza meg. A globalizáció a világpiac egységesülését, a nemzeti piacok helyett egyetlen,
az egész világot átfogó piac kialakulását jelenti, amely folyamat leírható a multinacionális és
transznacionális vállalatok jelenlétével, a pénz és tőkemozgások határtalanná válásával, a
technikai fejlődés felgyorsulásával és az információ soha nem látott szerepével. A regionalizáció
egy ezzel ellentétes folyamat, mely során több országra kiterjedő regionális integrációk
születnek, mint az Európai Unió, NAFTA, stb. A világgazdaságot jelenleg hárompólusúnak
tartják: az USA, az EU és Japán szerepe kiemelkedő.

A vállalkozást terhelő adók

Fontos kérdés a kisvállalkozások számára, hogy milyen adózási módot válasszanak. A

kisvállalkozó, döntése alapján négyféle adózási mód közül választhat 2014-ben,
ezenkívül kérdés lehet, hogy áfa körbe tartozzon, vagy alanyi mentességet kérjen az
alól. Hogy ezeket a kérdéseket eldönthessük, először ismerkedjünk meg az adózás
alapfogalmaival, majd az egyes – kisvállalkozásokat érintő – adónemekkel.
6.1. Az adózás alapfogalmai

Az adó kötelező jellegű, vissza nem térülő, visszafizetés nélküli, általános, pénzbeli
szolgáltatás, amelyet az állam, vagy más közhatalmi szervezet olyan jogszabályok
alapján hajt be, amelyek meghatározzák e kötelezettségek nagyságát, feltételeit,
fizetési esedékességeit. A definíció elemei az alábbiak:
KÖTELEZŐ: kényszerítő jellegű, annak megfizetését az állam
adminisztratív végrehajtás útján is kikényszerítheti;
VISSZA NEM TÉRÜLŐ: nem kell visszafizetni (vissza nem térítendő
forrás);
VISSZAFIZETÉS NÉLKÜLI: az adófizetők cserébe közvetlenül
semmiféle egyenértékű szolgáltatást nem kapnak;
ÁLTALÁNOS: nem egyes személyekre tipikus helyzetükkel
összefüggésben vetik ki, hanem természetes és jogi személyekre, akiknél
fennállnak a jogszabályban meghatározott feltételek;
AZ ADÓ PÉNZ JELLEGE: az adókat csak pénzbeli formában lehet
teljesíteni (kivételes esetben természetben is be lehet hajtani);
BEHAJTÁSÁRA AZ ÁLLAM JOGOSULT: az állam jogkörét
átruházhatja (behajtás jogszabályok – törvények – alapján).

Az adózás alapfogalmai:
Adóalany
Az a jogi személy, egyéb szervezet vagy magánszemély, aki/amely a fizetési
kötelezettség alapjául szolgáló tényállást megvalósítja, és akit/amelyet az
 anyagi jogi norma a fizetési kötelezettség, mint főkötelezettség
címzettjeként megjelöl.
Adóalap
Az a dolog, amely értékben vagy mennyiségben jelenti az adókötelezettség
alapját; amely után adókulcs vagy adótétel alkalmazásával kiszámítható az
adó összege.
Adófizető
Az a természetes, vagy jogi személy, egyéb szervezet, aki az adót ténylegesen
megfizeti.
Adóhatóság
Az adóztatót képviselő szervezet, amely a beszedett adót az adóztató
közhatalom (állam, önkormányzat) érdekében őrzi és átutalja. AZ
adóhatóság feladata az adózók adóztatása, azaz az adók megállapítása,
beszedése, ellenőrzése, kezelése és az ezekkel kapcsolatos nyilvántartások
vezetése. Szervezetei:
o Nemzeti Adó- és Vámhivatal (állami adóhatóság),
o helyi hatóságok, az önkormányzat jegyzője (önkormányzati
adóhatóság),
Adójog
Az adóztatással összefüggő anyagi és eljárási szabályokat, és az ezek alapján
keletkező jogviszonyokat foglalja rendszerbe. Az eljárási jogszabályok az
adóigazgatási eljárásra vonatkozó előírásokat ölelik fel. Az anyagi
jogszabályok az egyes adónemekre vonatkozó jogviszonyokat tartalmazzák.
Adókedvezmény
Az adóztató által az adóalanynak az adóból nyújtott preferencia (előny).
Lehet adóalapot vagy adót csökkentő; személyi vagy tárgyi; feltételes vagy
feltétlen; állandó vagy ideiglenes; százalékos vagy mérsékeltebb összegű. Az
előnyben részesítést több tényező indokolhatja:
o társadalompolitikai megfontolások,
o termeléspolitikai megfontolások,
o bizonyos tevékenységek objektív sajátosságai, stb.
Adókötelezettség
Az adókötelezettség nem csak az adó megfizetését jelenti, hanem az
adózáshoz kapcsolódó bejelentési, nyilvántartási, adó-megállapítási,
adólevonási, adóelőleg-befizetési, adóbevallási, bizonylat-megőrzési,
adatszolgáltatási és nyilatkozat tételi kötelezettséget is.
Adólevonás
Olyan adó-megállapítási mód, amikor a munkáltató vagy a kifizető adót von
le, és közvetlenül utalja az adóhatóságnak.
Adó-megállapítás
Az adót az adózó önadózással, a kifizető és a munkáltató adólevonással, az
adóbeszedésre kötelezett adóbeszedéssel, az adóhatóság kivetéssel,
 kiszabással, utólagos adó-megállapítással, illetve azonnali ellenőrzéssel
állapítja meg.
Az adó megfizetése
Az adót esedékességkor az köteles megfizetni, akit arra a jogszabály kötelez.
Adómentesség
Az általános kötelezettség alól jogszabályilag megengedett kivétel. Lényege,
hogy az adózásból részlegesen vagy egészében kikapcsolnak megfelelő
tárgyat vagy alanyt. Lehet ideiglenes vagy végleges; alanyi vagy tárgyi;
feltételes vagy feltétel nélküli.
Adómérték
Az a mennyiségi egység, amely az adó összegének az adó alapjára való
vetítéséből keletkezik. Lehet adókulcsok (az adó összegének viszonya az
adóalaphoz) vagy adótételek (az adóalap mennyiségi egységére
megállapított fix összeg) rendszere. Leggyakoribb a százalékos adókulcsok
használata.
o Az adó mértéke lehet proporcionális (arányos, lineáris), ekkor az
adóalappal egyenes arányban nő az adó mértéke (pl. Áfa).
o Az adó mértéke lehet progresszív is, ekkor az adóalapnál jobban nő.
Adónem
Az egyes adóféleségek (adófajták) megjelölése (pl. társasági adó,
osztalékadó, SZJA, Áfa, stb.).
Adórendszer
Egy adott időszakban és országban működtetett adók összessége; sokféle
adónem szervesen összefüggő, szisztematikus formája.
Adótárgy
Az a fizikai objektum (bevétel megszerzése, jövedelem realizálása, gépkocsi,
építmény tulajdona, stb.), dolog, jogosultság, amely után adót kell fizetni. Az
adók nagy része nem közvetlenül az adózók személyéhez fűződik, hanem
valamely tárgynak a létéhez, forgalomba hozatalához, állapotához vagy
cselekményéhez. Adótárgy lehet
o termékek és szolgáltatások eladásából származó bruttó bevétel
(forgalom);
o nettó bevétel, nyereség;
o termelési eszköznek az értéke és a munkaerőnek a bérköltsége;
o vagyon, vagyoni növekmény;
o meghatározott célú kiadás, stb.
Az adó viselője
Az a személy vagy szervezet, aki/amely az adó terhét viseli.
Adózó
Az a személy, akinek adókötelezettségét, adófizetési kötelezettségét, adót,
költségvetési támogatást megállapító törvény vagy az adózás rendjéről szóló
törvény (Art.) írja elő. Több, mint az adóalany (pl. a kifizető nem alany, de
adókötelezettségei vannak).
6.1.1. Az adók csoportosítása

Az adókat többféle szempont szerint lehet csoportosítani:

Adóztatási jog szerint megkülönböztetünk központi és helyi
adókat.
Az adóbevételek felhasználása szerint egybeeshet az előbbivel, de
nem feltétlenül.
Teherviselés szerint az adók lehetnek
o Közvetlen (direkt, egyenes adók) jövedelemhez, vagyonhoz kötődő
adók, ahol a jogalkotó szándéka szerint az adóalany és az adóterhet
viselő egybeesik
o Közvetett adók (indirekt) forgalomhoz, fogyasztáshoz kötött adók,
ahol az adóalany és az adóterhet viselő főszabály szerint elválik
egymástól
Az adóalany körülményei szerint vannak személyi és tárgyi adók.
Az adóalap szerint: alap- és pótadó
Az adó mértéke szerint beszélhetünk kulcsos és tételes, lineáris és
progresszív adókról. A kulcsos adóknál az adó mértékét %-osan állapítják
meg. A tételes adóknál az adóalap természetes mértékegységére határozzák
meg a fix tételeket.
Adófizetés módja szerint: pénzben, stb.
Adófizetés időtartama szerint: rendes és rendkívüli adók.
Tárgyi kritériumaik alapján: konkrét tárgyakhoz kötődő adók,
fogyasztási jellegű adók, vagyoni adók, jövedelemadók.
Rendeltetésük alapján: általános (szja) és céladók
(környezetvédelmi termékdíj), stb.

6.2. A kisvállalkozásokat érintő adónemek

6.2.2. Társasági adó (TAO)

A társasági adó olyan jövedelemadó, amelyet a tevékenységből származó jövedelem

alapján az a belföldi és külföldi illetőségű személy fizet, aki jövedelem és
vagyonszerzésre irányuló, vagy ezt eredményező gazdasági tevékenységet folytat.
Célja az állami költségvetés bevételeinek biztosítása, a gazdasági társaságok
adóztatása, az EU-s szempontok érvényesítése.

Alanyai:
a belföldi illetőségű adózó (teljes körű adókötelezettség);
 a külföldi illetőségű adózó (korlátozott adókötelezettség): külföldi
szervezetek és olyan vállalkozások, amelyek magyarországi telephellyel
rendelkeznek.

Nem adóalanyai:
a vállalkozás, amelyik az EVA-t, KATA-t, KIVA-t választotta;
a felszámolási eljárás alatt álló vállalkozások a felszámolás kezdő
napjától, stb.

Alapjának megállapítása: az adózás előtti eredmény +/- korrekciós tételek. Az alap

módosításának célja
megakadályozza a jövedelem adózatlanul történő kivonását a
vállalkozásból (+/- tételek);
nem fogadja el az olyan elszámolt ráfordításokat, amelyek gondos
gazdálkodás mellett elkerülhetőek lettek volna (növelő tétel);
szankcionálja (bünteti) a vállalkozást (növelő tétel);
a vállalkozási feltételek javítása (csökkentő tétel);
ösztönzi a vállalkozást a tevékenységben megjelenő, és a törvényben
meghatározott közérdekű feladatok vállalására (csökkentő tétel);
kizárja a kettős adóztatást.

Adó megállapítása:
A pozitív adóalap 19%-a. 500 m Ft adóalapig 10%, feltéve ha:
nem érvényesít adókedvezményt;
legalább 1 főt foglalkoztat;
legalább a minimálbér másfélszeresének és a foglalkoztatottak számának
szorzata után társadalombiztosítási járulékot fizetett;
az alsó sávban keletkező adómegtakarítást a gazdálkodó köteles lekötött
tartalékként kimutatni és négy éven belül beruházásra fordítani, ellenkező
esetben késedelmi kamattal növelten kell visszafizetnie ezt az összeget.

6.2.3. Egyszerűsített vállalkozói adó (EVA)

Az egyszerűsített vállalkozói adó (EVA) körébe az az egyéni vállalkozó, társas

vállalkozás vagy egyéni cég tartozhat, amely az előző év december 20-áig
bejelentkezett az adóhatóságnál és éves bruttó (áfával növelt) bevétele nem haladja
meg a 30 millió forintot, valamint
nincs köztartozása,
 nem esett át sem átalakuláson, sem tulajdonosváltozáson a megelőz két
évben,
belföldi pénzforgalmi bankszámlával rendelkezik,
az Áfa-törvény szerint nem volt kötelezett a különbözet szerinti adózásra
vagy az idegenforgalmi tevékenységre vonatkozó különös adózási szabályok
alkalmazására, valamint nem választotta a mezőgazdasági tevékenységet
folytató adóalanyra vonatkozó különleges rendelkezéseket,
folyamatosan és ténylegesen működött (bevételt realizált),
nem végez a jövedéki törvény hatálya alá tartozó tevékenységet,
nem működik közvetett vámképviselőként,
a társas vállalkozás nem rendelkezik részesedéssel más (akár hazai, akár
külföldi) jogi személyben vagy jogi személyiség nélküli gazdasági
társaságban.
Megszűnik az eva-alanyiság, ha a fenti esetek valamelyike adóévben
bekövetkezik, továbbá akkor is, ha az adózó elmulasztja számlaadási vagy
nyugtaadási kötelezettségét és emiatt az adóhatóság bírságot szab ki. Ez
azzal is jár, hogy az adózó négy évig nem kerülhet vissza az eva-körbe. Nem
kell a bejelentkezését annak megújítani, aki az előző évben is az eva hatálya
alá tartozott és a tárgyévre ezt az adózási módot kívánja fenntartani.

Év közben nem lehet se beszállni, se kiszállni az eva-körből. A kilépési szándékot

december 1-je és 20-a között lehet megtenni. Ugyanakkor az adózó – a jelzett
időkereten belül –bármikor módosíthatja ezt a nyilatkozatát, vagyis meggondolhatja
magát (az adóhatóság a legutolsó, határidőben benyújtott nyilatkozatot veszi
figyelembe).
2014-ben az eva szerint adózóknak az éves bevétel 37%-át kell befizetniük. 50%
evát kell fizetni, ha az adózó túllépi a 30 milliós bevételi határt. A magasabb kulccsal
nem az egész bevétel, hanem annak csak a 30 millió forint feletti része adózik.
Az adózó az eva befizetéssel kiváltja a társasági adót, az szja-t, az áfát és a
különadót. Ezzel egyidejűleg az evát választó egyéni vállalkozók automatikusan kiesnek
a Tao-tv., a számviteli törvény és az Áfa-törvény hatálya alól. Ez utóbbi azt jelenti, hogy
az evát választók visszamenőleg sem igényelhetik vissza a tárgyi eszközeik után az áfát,
miközben a számláikat továbbra is áfával terhelve kell kiállítaniuk. Lényeges szabály az
is, hogy az evás nem választhat alanyi áfa-mentességet sem.
Az evás adóév megegyezik a naptári évvel. Az evás adózó negyedéves bevalló,
vagyis az adóév első három negyedévére adóelőleget kell fizetni, a határidő: a
negyedévet követő hónap 12-e. Az adóelőleg alapja a negyedévben megszerzett (a
számviteli törvény hatálya alá tartozóknál a kapott, illetve az elszámolt vagy
visszafizetett előleggel módosított) bevétel. Az adóelőleg mértéke is 37%. Az eva
alanyának az adóelőleget a december 20. napjáig az adóévi várható fizetendő adó
összegére ki kell egészítenie (feltöltési kötelezettség). Az evát banki átutalással kell
befizetni a vállalkozás saját bankszámlájáról (lakossági folyószámláról nem lehet
fizetni).

6.2.4. Kisadózó vállalkozások tételes adója (KATA)

Egyszerűen adminisztrálható adónemről van szó, amely különösen az

egyszemélyes vállalkozások számára lehet előnyös. Az adó alanya lehetnek az egyéni
vállalkozó, egyéni cég, kkt., bt – utóbbi kettőnél csak akkor, ha a tagok
magánszemélyek. A kisadózó maga az érintett magánszemély lesz, akire tekintettel a
vállalkozás a kisadózói státuszt választhatja.
A kisadózó vállalkozás a főállású kisadózóként bejelentett magánszemélyek
után fejenként havi 50 ezer forint tételes adót fizet. Főállásúnak nem minősülő
bejelentett kisadózó után (akinek heti 36 órás munkaviszonya van) az adó havi 25 ezer
forint. Amennyiben a kisadózó vállalkozás több kisadózó személyt jelent be, a tételes
adót minden személy után külön-külön kell megfizetnie a hónapot követő 12-ig. A
vállalkozások a főállásúnak minősülő kisadózók után 75 ezer forintos tételes adót is
fizethetnek, így a kisadózók magasabb nyugdíjra és táppénzellátásra szerezhetnek
jogosultságot. A társadalombiztosítási és munkanélküli ellátások alapja ebben az
esetben 136 250 forint lehet. A kata megfizetése mentesíti a vállalkozót az alábbiak
alól:
mind az egyéni vállalkozók (vállalkozói személyi jövedelemadó), mind a
társas vállalkozók (társasági adó) esetében 500 millió forint adóalap alatt
10%, a fölött 19% SZJA.
társasági adó megállapítása, bevallása és megfizetése (bt-k, kkt-k)
a személyi jövedelemadó, járulékok és az egészségügyi hozzájárulás
27% szociális hozzájárulási adó és egészségügyi hozzájárulás, plusz a
szakképzési hozzájárulás

A számlázás során a kisadózónak az áfatörvény szabályai szerit kiállított számláján

kötelezően fel kell tüntetnie a „kisadózó” szöveget, ellenkező esetben a NAV által
mulasztási bírsággal sújtható.
A törvény ki akarja zárni, hogy az adót munkaviszony leplezésére próbálják
felhasználni. Ezt a törvényi vélelmet akkor kell megdőltnek tekinteni, ha az alábbi
körülmények közül egynél több megvalósul:
a kisadózó a tevékenységet nem kizárólag személyesen végezte vagy
végezhette;
a kisadózó a naptári évi bevételének legalább 50 százalékát nem az
adatszolgáltatásra köteles személytől (megbízójától) szerezte;
az adatszolgáltatásra köteles személy nem adhatott utasítást a
tevékenység végzésének módjára vonatkozóan;
a tevékenység végzésének helye a kisadózó birtokában áll;
 a tevékenység végzéséhez szükséges eszközöket és anyagokat nem az
adatszolgáltatásra köteles személy (megbízójától) bocsátotta a kisadózó
rendelkezésére;
a tevékenység végzésének rendjét a kisadózó határozza meg.

A törvényi vélelemmel szembeni bizonyítási kötelezettség az adózót terheli.

6.2.5. A kisvállalati adó (KIVA)

KIVA-alany lehet az egyéni cég, közkereseti társaság, betéti társaság, korlátolt

felelősségű társaság és zártkörűen működő részvénytársaság, a külföldi vállalkozó a
belföldi telephelye után, illetve a belföldi üzletvezetési hellyel rendelkező külföldi
személy is, ha
kapcsolt vállalkozásaival együtt számítva az átlagos állományi
létszám a bejelentkezés adóévében maximum 25 fő (ezt követően 50 fő),
a kapcsolt vállalkozásaival együtt az elszámolandó összes bevétel
az 500 millió forintot nem haladja meg,
a bejelentkezést megelőző adóév beszámolójában a
mérlegfőösszeg nem haladja meg az 500 millió forintot,
az üzleti év mérlegforduló napja december 31.,
az adószámát nem törölték vagy függesztették fel.

Az adó alapja az adózó pénzforgalmi szemléletű eredményének (azaz a pénzeszközök

változásának) a Tbj. szerinti járulékalapot képező személyi jellegű kifizetésekkel növelt
összege, de legalább ez utóbbi összeg.
A pénzforgalmi szemléletű eredmény összegét csökkentik a vállalkozásba a
tárgyév során kívülről bevont pénzeszközök (például hitelfelvétel, jegyzett tőkeemelés
tőkebevonással, kapott osztalék).
A pénzforgalmi szemléletű eredmény összegét növelik a vállalkozáson kívülre
helyezett pénzeszközök (például kölcsön törlesztése, előlegfizetés), valamint a nem a
vállalkozás érdekében felmerülő, törvényben nevesített pénzeszköz-kifizetések és
elszámolt ráfordítások, mint például a végleges pénzeszközátadás, a követelés
elengedése, térítés nélkül nyújtott szolgáltatás, ellenőrzött külföldi társasággal
szemben teljesített kifizetés.
A KIVA alanya a 16 százalékos adó megfizetésével mentesül a társasági adó, a
szociális hozzájárulási adó, a szakképzési hozzájárulás bevallása és megfizetése alól.
A kisvállalati adót választóknak lehetőségük van a veszteségelhatárolásra, azaz
a realizált negatív eredményre tekintettel a későbbi adóévekben – tíz év alatt, egyenlő
részletekben – csökkenthetik az adóalapjukat. Az új beruházások ösztönzése
érdekében az elhatárolt veszteség akár azonnal is felhasználható. A helyi iparűzési adót
teljesíthetik tételes adóalap meghatározásával is, amelynek maximális éves összege
telephelyenként két és fél millió forint. Amennyiben a kisadózó ezt a módszert választja,
megszűnik az iparűzési adó-bevallási, adóelőleg-bevallási, adóelőleg-fizetési, sőt az
iparűzési adóalap-megosztási kötelezettsége is. Ebben az esetben az adó összege a
rögzített adóalap és a települési adómérték szorzata, amit két részletben kell
megfizetni.
A kisvállalati adó szerinti adózás esetén az adóalanyiságnak két alapvető
feltétele van: a kisvállalati adózás választásának adóhatóság felé történő bejelentése,
amelyet elektronikus úton kell megtenni az adóévet megelőző év december 1-jétől 20-
ig, valamint a törvényben meghatározott egyéb feltételek teljesülése.
A kisvállalati adót az adóévet követő május 31-ig kell bevallani. A kisvállalati adó
esetében – az általános forgalmi adó rendszeréhez hasonlóan – a fizetendő adó
összege határozza meg, hogy egy vállalkozó negyedévente, vagy havonta teljesít majd
bevallást, illetve fizeti meg az adóelőleget. A kisvállalati adót választóknak év végén
nincs adófeltöltési kötelezettségük.
6.2.6. Az adónemek közötti választás szempontjai

Hogy a fentiek közül melyiket válassza a kisvállalkozás, számos tényezőtől függ. A

kalkuláció során segítségünkre lehetnek az Interneten nagy számban fellelhető
adókalkulátorok is. Általánosságban az alábbi kérdésekre kell választ adnunk, hogy
kiválaszthassuk a legmegfelelőbb adófajtát:
A társaság éves bevételei;
A társaság éves költségei;
Általános forgalmi adó tekintetében alanyi adómentességet választott?
Rendelkezik más társaságnál minimum heti 36 órát elérő
munkaviszonnyal?
A végzett főtevékenysége legalább középfokú iskolai végzettséget vagy
középfokú szakképzettséget igényel?
Tulajdonosként, tagként a személyes közreműködésére tekintettel
juttatott éves bruttó jövedelme;
Személyi jellegű kifizetések tárgyévi összege a tag személyes
közreműködésére tekintettel juttatott pénzeszköz kivételével;
Foglalkoztat kisadózónak nem minősülő személyt?
A társaság tárgyévi beruházás értéke, stb.

6.2.7. Egyéb adók – az iparűzési adó (HIPA)

A helyi iparűzési adó (HIPA) azokat a vállalkozói tevékenységet folytató

egyéni vállalkozókat,
társas vállalkozásokat,
terheli, akik az önkormányzat területén székhellyel, vagy telephellyel rendelkeznek.

Az adó alapja a vállalkozás által elért áfa nélküli, nettó árbevétel csökkentve az
eladott áruk beszerzési értékével,
közvetített szolgáltatások értékével,
 anyagköltség értékével.

Az önkormányzatok saját hatáskörben határozhatják meg, hogy milyen mértékben

szabják ki az adót, de legfeljebb – az előbbi pont alapján kiszámolt – adóalap 2%-a
lehet. A legtöbb önkormányzatnál a legmagasabb mértéket határozzák meg. Érdemes
utánajárni és meggondolni, hogy melyik településre jegyeztessük be cégünk
székhelyét, telephelyét.
Az iparűzési adót a társasági adóval egy időben, a tárgyévet követő május 31-
ihatáridővel kell bevallani. Ha kezdő vállalkozásról van szó, először ekkor kell csak adót
fizetni. A már működő vállalkozások a bevallott végleges adó és a befizetett előlegek,
valamint a feltöltés különbözetét fizetik be, vagy igényelhetik vissza. Adóelőleget kell
fizetni március 15., illetve szeptember 15-éig. A már legalább egy éve működő
vállalkozások év közben tehát kétszer fizetnek adóelőleget. Ezt – a kettős könyvvitelt
vezető vállalkozásoknak – december 20-ig ki kell egészíteniük a várható éves adó
összeg 90 %-ra. Ha ezt nem teszik meg, pénzbüntetéssel sújtják őket.
6.3. Fogyasztást terhelő adók

Magyarországon az adók egy jelentős csoportját jelentik a fogyasztást terhelő

adók. Ebbe a körbe tartozik az általános forgalmi adó (Áfa), a jövedéki adó, a
játékadó, az energiaadó és a regisztrációs adó. Mi részletesen csak a legismertebb
áfával és a jövedéki adóval fogunk foglalkozni.

6.3.8. Általános forgalmi adó

Az Általános forgalmi adó (Áfa) olyan többfázisú, nettó típusú adó, melyet a termelés
és a forgalmazás minden szakaszában a hozzáadott érték után meg kell fizetni, de az
adóterhet a termék vagy szolgáltatás végső felhasználója viseli.

Áfa jellemzői: általános, forgalmi, többfázisú, nettó típusú, közvetett, hozzáadott

értékadó, fogyasztói adó, versenysemleges, eredmény semleges, szervezet semleges,
valamint számlaadási kötelezettségre épül.

Az áfa általános jellege azt jelenti, hogy minden termelésre, eladásra, exportra,
importra kiterjed. Az áfa forgalmi adó, tehát az értékesítésnél kell az adót fizetni. Az
áfa többfázisú, a termelés és a forgalmazás minden szakaszában kell fizetni, az egyes
befizetők befizetéseiket áthárítják a fogyasztói árban a végső felhasználóra. Nettó
típusú adó, tehát nem tartalmaz halmozódást. Az áfa közvetett volta azt jelenti, hogy az
adófizetésre kötelezett és az adóterhet viselő személy nem ugyanaz (az adóterhet az
utolsó vevő viseli, de nem ő fizeti be az adóhatóságnak). Hozzáadott értékadó, azaz az
eladási és beszerzési ár különbsége után kell megfizetni. Fogyasztói adó, vagyis a végső
felhasználót terheli.
 Az áfa versenysemleges, tehát független a piaci viszonyoktól, azokat nem
befolyásolja. Nem függ a vállalkozási formától és vállalkozás eredményességétől sem,
azaz szervezet és eredmény semleges. Az áfa fizetési kötelezettség a számlaadási
kötelezettségre épül, a számla (nyugta) igazolja az áfa köteles teljesítést.

Az áfának területi, személyi és tárgyi hatálya van. Területi hatálya Magyarország

területére terjed ki. Személyi hatálya az adó alanya, aki lehet a termékértékesítést,
szolgáltatásnyújtást nyújtó vállalkozás, intézmény, alapítvány, vagy más szervezet,
termékimportnál pedig az importőr. Tárgyi hatálya az adóalany által belföldön
teljesített termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás, termékimport.

Az áfa tárgya az adóalany által belföldön végzett termékértékesítés,

szolgáltatásnyújtás, termékimport.

 A termékértékesítés: a birtokba vehető dolgoknak ellenérték fejében történő

átadása.
 A szolgáltatásnyújtás minden olyan ellenérték fejében végzett tevékenység, ami
nem minősül termékértékesítésnek.
 A termékimport a termék külföldről belföldre történő behozatala vagy más
módon történő bejuttatása.

Áfa teljesítés helye termékértékesítésnél az a hely, ahol a termék az adófizetési

kötelezettség keletkezésekor található. Szolgáltatásnyújtásnál szolgáltató székhelye,
telephelye, lakhelye, tartózkodási helye; az ingatlan fekvési helye; a ténylegesen
megtett útvonal közlekedésnél; a szolgáltatást megrendelő székhelye, telephelye,
lakhelye; a szolgáltatásnyújtás helye.

Az áfa alapja termékértékesítésnél, szolgáltatásnyújtásnál az ellenérték, a

forgalmi érték (ha az ellenérték irreálisan alacsony, vagy magas), illetve az előállítási
költség.

Az áfa mértéke mindenkori jogszabályban van meghatározva (2014-ben

általában 27%, az alapvető élelmiszerek esetében 18%, a kedvezményes áfa kulcs
pedig 5% (gyógyszerek, tankönyvek, napilapok, bizonyos újságok). Bizonyos
szolgáltatások adómentesek (levonási jog nélkül), míg az export szintén adómentes,
de levonási joggal.

Az áfa bevallása és pénzügyi rendezése

Az adózónak a nettó áfát kell befizetnie, azaz a fizetendő áfából levonhatja a

beszerzéskor részére felszámított áfát. Amennyiben a beszerzés áfája magasabb, mint
 az értékesítésé, illetve termékexport esetén a különbözetet az adóhatóság az adózó
kérésére kiutalja. Nem igényelhet vissza áfát a tárgyi adómentes tevékenységet folytató
vállalkozó.

Az áfa bevallásának gyakoriságát a tárgyévet megelőző második évben

elszámolandó adó éves szintre átszámított összege határozza meg. Egymillió forintot
meghaladó befizetendő adó esetén havi, 250 ezer forint felett előjeltől függetlenül
negyedévente (negyedévet követő 20-án, elektronikusan), az alatt, ha nincs közösségi
adószáma vállalkozásnak évente (február 15-ig elektronikusan vagy gépi
adathordozón) kell a bevallásokat megtenni. Az adóbevallást ezer forintban, ezer
forintra kerekítve kell elkészíteni. Az áfa pénzügyi rendezését a bevallással egyidejűleg
kell teljesíteni.

6.3.9. Jövedéki adó

A jövedéki adó úgynevezett egyfázisú, közvetett adó, amelyet a termelési-forgalmazási

fázis egy pontján kell megfizetni. Végső soron a fogyasztót terheli, mert az adó alanya
az adót az árban továbbhárítja, így az adózáskor lényegében az árban beszedett adót
fizeti be a költségvetésbe.

A jövedéki adó sajátossága, hogy a terméket már az előállítása vagy a belföldre

való behozatala, importálása pillanatától terheli.

Az adó alanya: Az adó alanya a jövedéki terméket előállító személy, illetve
az importáló.

Az adó tárgya: Jövedékiadó-köteles a jövedéki termék belföldi előállítása és

importálása.

Jövedéki termék: Jövedéki termék a hatályos szabályozás alapján az

ásványolaj, az alkoholtermék, a sör, a pezsgő, a köztes alkoholtermék, a
dohánygyártmány.

Adókötelezettség: Adókötelezettség akkor keletkezik, ha a jövedéki

terméket belföldön előállítják; a jövedéki terméket importálják. A jövedéki termék
szabad forgalomba bocsátásával, annak napján beáll az adómegállapítási és adófizetési
kötelezettség. Az adót a fizetés esedékessé válásakor az adóalany fizeti.

Mentességek: Adómentes a vámtörvény szerint vámmentesen vámkezelt

üzemanyag és áruminta, továbbá a vámmentesen vámkezelt jövedéki termék.
Adómentes – a jogszabályban meghatározott mértékig – a nem kereskedelmi
forgalomban vámkedvezményben részesülő termékimport.
A zárjegy: A zárjegy tanúsítja, hogy a termék után a jövedéki adót
megfizették, a termék a jogszabályoknak megfelelően, legálisan került forgalomba, és
egyúttal minőségi garanciát is jelent, kizárja a hamisítást.

Az adójegy: Az adójegy a dohánytermékeken van, és a termék kiskereskedelmi

eladási árát is tartalmazza.