5.

Jellemezze a gazdasági, szociális és kulturális alapjogokat és ismertesse az alapvető

kötelességeket az Alaptörvény alapján!

A.) SZOCIÁLIS JOGOK

 Gazdasági-szociális és kulturális jogok: (összefoglalóan „szociális jogok”) második generációs

jogok,
• Arról, hogy szükséges-e alkotmányos szinten szabályozni a szociális jogokat, két eltérő
megközelítés ismert:
o Az egyik szerint nem kell a szociális jogokat alkotmányos szinten szabályozni, de ha
mégis, azok nem teremthetnek alanyi jogosultságot.
o A másik szerint a polgári és politikai jogok és a szociális jogok feltételezik egymást,
érvényesíthetőségük szélesebb tere pedig nem pusztán a társadalom mint morális
közösség tagjainak egymásért viselt felelősségét erősíti, hanem a kedvező pozícióban
lévők biztonságát is.
• A gazdasági, szociális és kulturális jogok érvényesülése alapvetően az állam gazdasági
teljesítőképességétől függhet.
• A szociális jogok sajátossága továbbá, hogy többségüknek fogalmilag nincs az államtól csak
tartózkodást követelő (negatív) oldala. Az államnak létre kell hoznia azt az
intézményrendszert, amely a szociális jogok érvényesülését biztosítja, és az
intézményrendszer igénybevételével kapcsolatos jogosultságokat törvényi szinten kell
meghatározni.
• A szociális jogok között az alkotmányos védelem mértéke szerint az alábbi három csoportot
különböztethetjük meg:
o vannak köztük alapjogok (valamely klasszikus szabadságjogból fakadnak),
o másrészt alapjognak nem minősülő alkotmányos jogok (az alkotmányból közvetlen
alanyi jogosultság nem fakad, más jogszabály közbejötte nélkül nem lehet
érvényesíteni),
o harmadrészt államcélok (ezekből sem alaptörvényi szinten, sem pedig törvényhozási
szintjen nem következnek alanyi jogosultságok).

• Gazdasági élettel összefüggő jogok

o munkához való jog
o kényszer- és rabszolgamunka tilalma
o munka mennyiségének és minőségének megfelelő díjazás
o emberi munkafeltételekhez való jog
o pihenéshez való jog
o szakszervezeti szervezkedés szabadsága
o kollektív alku joga
o sztrájkjog.
• Szociális ellátással összefüggő jogok (a tulajdonképpeni szociális jogok)
o Szociális biztonsághoz való jog
o Társadalombiztosításhoz való jog
o Egészségügyi ellátás egy bizonyos szintjének garantálása
o Hajlékhoz vagy lakáshoz való jog
o Gyermekek, anyák és a család védelmére vonatkozó alkotmányi rendelkezések
o Időskorúakról való gondoskodás
 • Kulturális jogok:
o tanuláshoz, tanításhoz való jog,
o tudományos és művészeti élet szabadsága,
o művelődéshez való jog.

Az egyes jogok:

• Az Alaptörvény XII. cikk (1) bekezdése a munkához való jogot, a foglalkozás szabad
megválasztásához és a vállalkozáshoz való jogot együtt szabályozza.
o Az Alaptörvény a munkának, a munkavégzésnek sajátos értéktartalmat ad, a – fizikai
és szellemi – munkavégzés, a vállalkozás lehetősége kiemelt jelentőséggel bír.
o Az Alkotmánybíróság stabil gyakorlata szerint „ez az alaptörvénybeli szabály sem
alapvető jogot biztosít, hanem elsősorban államcélról, közösségi értékről, illetve
nemzetgazdasági szervező elvről rendelkezik.
• A pihenéshez, a szabadidőhöz és a rendszeres fizetett szabadsághoz való jog
o alapjognak nem minősülő alkotmányos jog,
o amelyek érvényesülése érdekében törvényben kell szabályozni a napi munkaidőt, a
heti pihenőidőt, a túlmunkát és a fizetett szabadságot.
• A szakszervezeti szervezkedés szabadságát
o az egyesülési jog által védett körben tekinthetjük alapjognak.
• A sztrájkjog
o a munkaharc végső eszközeként elsősorban a munkavállalók részére jelent
biztosítékot,
o alapjogi jellege (vagyis hogy alapjog vagy az alaptörvényi rendelkezésből közvetlen
alanyi jog nem fakad) nem egyértelmű.
• Az egészséghez való jogról az Alaptörvény XX. cikke rendelkezik:
o kimondja, hogy mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez,
o és ennek érvényesülését Magyarország
 genetikailag módosított élőlényektől mentes mezőgazdasággal,
 az egészséges élelmiszerekhez és az ivóvízhez való hozzáférés biztosításával,
 a munkavédelem és az egészségügyi ellátás megszervezésével,
 a sportolás és a rendszeres testedzés támogatásával,
 valamint a környezet védelmének biztosításával segíti elő.
o Az egészséghez való jog alaptörvényi szabályából közvetlen alanyi jogi jogosultság
nem vezethető le.
• A szociális biztonságot az Alaptörvény államcélként tételezi, amikor rögzíti:
o Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot
nyújtson.
o A megélhetési minimumhoz való jog, illetve az életfeltételek biztosítása az élethez
való jogból és az emberi méltóságból fakad.
o Az Alaptörvény XIX. cikke szerint az egyén anyaság, betegség, rokkantság,
fogyatékosság, özvegység, árvaság és önhibáján kívül bekövetkezett
munkanélküliség esetén „törvényben meghatározott támogatásra” jogosult.
• Az Alaptörvény államcélként határozza meg (és ezzel bővíti az államcélok körét) az
emberhez méltó lakhatás és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítását, valamint
a hajlék nélkül élők számára a szállás biztosításának kötelezettségét.
• Az Alaptörvény XI. cikke szerint minden magyar állampolgárnak joga van a művelődéshez.
o Magyarország ezt a jogot a közművelődés kiterjesztésével és általánossá tételével,
o az ingyenes és kötelező alapfokú,
o az ingyenes és mindenki számára hozzáférhető középfokú,
o valamint a képességei alapján mindenki számára hozzáférhető felsőfokú oktatással,
o továbbá az oktatásban részesülők törvényben meghatározottak szerinti anyagi
támogatásával biztosítja.
o Törvény a felsőfokú oktatásban való részesülés anyagi támogatását meghatározott
időtartamú foglalkoztatásban való részvételhez, illetve vállalkozási tevékenység
gyakorlásához kötheti.

B.) ALAPVETŐ KÖTELEZETTSÉGEK

a. Jogszabályok megtartásának kötelezettsége
 Az R) cikk (2) bekezdése szerint az Alaptörvény és a jogszabályok mindenkire
kötelezőek.
 Az Alkotmány 77. § (2) bekezdése hasonló szabályt tartalmazott, amelynek
azonban érdemi alkotmánybírósági gyakorlata sem alakult ki.
 Az, hogy e rendelkezés mindenki kötelességeként írja elő az Alaptörvény és a
jogszabályok megtartását, az alkotmányozó szándéka szerint azt is kifejezésre
juttatja, hogy nincs kivételezett személy, társadalmi csoport vagy állami szerv,
amely valamiféle erkölcsi vagy politikai okra hivatkozva felülemelkedhetne a
jogszabályokon.
 A jogszabályok megtartásának kötelezettsége e kifejezett rendelkezés
hiányában a B) cikkben deklarált jogállamiság elvéből is levezethető lenne.
b. Közteherviselés
 A közteher fogalma nincs az Alaptörvényben meghatározva: de kétségtelenül
ide tartoznak az állami pénzügyekről szóló törvény szerinti mindazon,
o az állam javára előírható „közbefizetések”,
o amelyek az állam gazdasági tevékenységének,
o intézményi működtetésének fedezetét szolgálják,
o vagyis az állam bevételi forrását jelentik.1
 A közteherviselési kötelezettségre vonatkozó alkotmányos szabályok:
o társadalmi igazságosság elve: általános jelleggel, valamennyi személyre és
szervezetre kiterjedően állapítja meg a közteherviselési kötelezettséget,
amelynek célja, hogy a zavartalan társadalmi működéshez, a közösség
által ellátandó feladatokhoz szükséges anyagi fedezetet biztosítsa.
o E kötelezettség a teherbíró képességen alapul, azaz mindenki olyan
részben köteles részt vállalni a közös szükségletek fedezéséből,
amennyire ezt körülményei lehetővé teszik.
o a teherbíró képesség általános elvének részletezése: (természetes
személyeknél) a közteherviselés körében az arányosság mellett is
hangsúlyozottan tekintetbe kell venni a gyermekvállalással együtt járó
terheket, és a konkrét kötelezettséget ennek megfelelően kell
megállapítani.
 Az adóztatás korlátai:
 o A törvényhozó alkotmányos mozgástere az adó mértékében sem
korlátlan. Alaptörvény-ellenessé abban az esetben válhat az adó
mértéke,
 ha azt diszkriminatív módon állapítják meg
 vagy pedig olyan nagyságot ér el, hogy a nyilvánvalóan eltúlzott
mérték már minőségi kategóriává; aránytalanná és
indokolatlanná válik.
o Így alaptörvény-ellenessé válik az adó, ha az elkobzó jellegű: vagyis ha
egy norma adó címén olyan elvonást alkalmaz, amely az adóalany
lehetetlenülését eredményezi, az már nem adó.
o A jövedelmi és vagyoni típusú adók esetében – figyelemmel a konkrét
szabályozás összes sajátosságára – a XXX. cikkben foglalt alkotmányi
korlát valamennyi fogalmi elemének egyidejűleg fenn kell állnia ahhoz,
hogy a vizsgált szabályozás megfeleljen az említett alkotmányos
mércének.
 Teherbíró képességének, illetve a gazdaságban való részvételének
megfelelően mindenki hozzájárul a közös szükségletek
fedezéséhez.
 (2) A közös szükségletek fedezéséhez való hozzájárulás mértékét a
gyermeket nevelők esetében a gyermeknevelés kiadásainak
figyelembevételével kell megállapítani.

c. Honvédelmi kötelezettség
 A XXXI. cikk az alapvető kötelességek között rögzíti a haza védelmének
kötelezettségét, és meghatározza a honvédelmi kötelezettség teljesítésének a
formáit. Ennek megfelelően
o kiemelve azt, hogy a honvédelmi kötelezettségekkel kapcsolatos
részletes szabályok megállapítását sarkalatos törvényre bízza
o meghatározza a személyes honvédelmi kötelezettség típusait
(hadkötelezettség, honvédelmi munkakötelezettség, polgári védelmi
kötelezettség),
o továbbá megteremti annak az alaptörvényi alapjait, hogy az
embereket és a törvény alapján létrehozott jogalanyokat gazdasági
és anyagi szolgáltatásra kötelezhessék.
 A XXXI. cikk a békeidőszaki felkészülés alapjainak megteremtésével
alaptörvényi szinten rendezi az önkéntes tartalékos rendszerben való
szerepvállalás lehetőségét.
 Az Alaptörvény XXXI. cikke általános honvédelmi kötelezettséget állapít meg,
melynek a hadkötelezettség csak az egyik összetevője.
o A kötelező (sor- vagy tartalékos) katonai szolgálat a XXXI. cikk alapján
a honvédelmi törvényben meghatározottak szerint rendelhető el; az
érintett személynek ezzel kapcsolatban szabad választási lehetősége
nincs.
o Az állampolgárt terhelő honvédelmi kötelezettség tehát az állam
számára jogot biztosít arra, hogy e kötelezettség teljesítését
igényelje és kikényszerítse. Az államnak ez a jogosítványa
meghatározott célra rendelt.
d. Tankötelezettség
 Az Alaptörvény a XI. cikkben kimondja, hogy minden magyar állampolgárnak
joga van a művelődéshez, amit a magyar állam
o a közművelődés kiterjesztésével és általánossá tételével,
o az ingyenes és kötelező alapfokú,
o az ingyenes és mindenki számára hozzáférhető középfokú,
o valamint a képességei alapján mindenki számára hozzáférhető
felsőfokú oktatással,
o továbbá az oktatásban részesülők törvényben meghatározottak
szerinti anyagi támogatásával” biztosít.
 Az Alaptörvény – szemben az Alkotmány „képességei alapján mindenki
számára hozzáférhető középfokú oktatás” helyett – az ingyenes és mindenki
számára hozzáférhető középfokú oktatás elvét rögzíti.
 Ez annyiban mindenképp előrelépés, hogy a képességeire tekintet nélkül
mindenki számára biztosítja a középfokú oktatás lehetőségét. Az Alaptörvény
szerint a további ismeretbővítést, valamely foglalkozás elsajátításához vagy a
magasabb szintű szakmai vagy tudományos oktatásban való részvételhez
szükséges tanulás lehetőségét a középfokú oktatás korlátozásmentes és
ingyenes elérhetőségével ösztönzi.
 Míg az Alkotmány állampolgári kötelességként írta elő, hogy „a Magyar
Köztársaságban a szülők, gondviselők kötelesek kiskorú gyermekük
taníttatásáról gondoskodni”, addig az Alaptörvény XVI. cikk (3) bekezdése
kimondja: „A szülők kötelesek kiskorú gyermekükről gondoskodni. E
kötelezettség magában foglalja gyermekük taníttatását.” Eltérő szabályozási
megoldással tehát, de az Alaptörvényben is megjelenik a tankötelezettség mint
a szülőt terhelő kötelezettség. a gyakorlatban a tankötelezettség címzettje a
gyermek, aki iskolába jár és részt vesz a tanórákon, valamint egyéb
foglalkozásokon. A tankötelezettség teljesítését azonban az alkotmányos
rendelkezések a szülőt terhelő kötelezettségeként rögzítik.