ZEN GYAKORLÁS MENÜPONT

GYAKORLÁSI MÓDOK ÉS FORMÁK

Leborulás
A leborulás gyakorlása azt jelenti, hogy a tested és a tudatod egysége letisztul,
karmádat hátrahagyod, és eggyé válsz az univerzummal. Ezt így, egyszerre.
Továbbá nagyon jó módszer a téves nézetek, a vágy és a harag elengedésére
is. Bár fizikailag végzendő gyakorlatról van szó, és bizonyos küszöbérték alatt
nehezen vagy alig működik, nem egy bajnoki mennyiség elérését tűzzük ki
célként. Miért is? Mert ennek térdünk is, illetve combosodó buddhista gyakorló
’énségünk’ is kárát láthatja: a térd elkopik, az énség pedig teljesítményének
tudatában egyre nagyobbat ordít. Sokkal inkább a tudat tiszta, éntelen,
dualisztikus állapotoktól mentes minőségének megtapasztalása a cél-, mint
minden zen gyakorlat esetében.

Amikor alszunk, a test az ágyban fekszik, és a tudat elindul emlék- és

hormonvezérelt útjain. Talán éppen a Pilisbe tér, vagy Debrecenbe netán
Szabadkára, Szegedre vagy Kiskunhalasra, vagy elmegy kocsmázni, esetleg
egy újabb egyetemi kurzust vesz fel, megváltani készül a világot és a
melllékhatásként fellépő apokalipszis után újrateremti. Olyan is előfordulhat,
hogy valami nagyon szörnyű filmet gyárt le: üldöznek, megvernek, vagy
elviselhetetlen, csúnya módon meghalunk, vagy pedig a kínos, tehetetlen,
robotszerű életben maradás traumáját éljük át. Sokszor utazunk vágyaink
villamosán is, amely csönget egy picit, és letesz be nem vallott titkos
szenvedélyeink ajtaja előtt. Mindez az álom állapotában történhet csak, amikor
a test és tudat külön tud válni, és a karmád szabadon randalírozhat.

Amikor felébredsz, gyakran előfordul, hogy a tested és a tudatod nem tud

azonnal eggyé válni, a tér és idő érzete gyakran tájképet idéz csata után, vagy
a vágy tépett szirmai lebegnek a lelked taván, míg az aktuális depresszió a
mélybe nem húzza őket. Botladozol ide-oda, keresed a fürdőszobát, és a hideg
víz csobogása végül randevút ad a pillanattal. Lassan-lassan a tudatod és a
tested találkozik, és réveteg mosollyal üdvözlik egymást.

Ezért jó módszer, hogy reggel legelsőnek csináljunk legalább három leborulást.

Vannak, akik 108 leborulást végeznek, ezúton a test és a tudat hamarabb
eggyé válik, lehetővé téve a tiszta helyzetfelismerést, kapcsolatteremtést és
cselekvést.

A három leborulás a Buddhának, a Dharmának és Szanghának szól, ezzel

adsz tiszteletet a tanító-tanítás-tanítványok hármasságának, illetve veted le a
téves nézetek, telhetetlen vágy; gyűlölet és harag kötelékeit, melyekbe oly
élvezettel szoktunk kapaszkodni az élet és halál, ébrenlét és álom
bokszmeccseiben.

A 108-as szám a hindu és a buddhista hagyományban egyaránt előfordul, ez a

tudat 108 féle tisztátalanságát, szenvedéssel telt állapotát jelzi. Ha lélekből
csinálod, minden egyes leborulás eltüntet egy-egy ilyen tisztátalanságot,
kisöpri a tudat adott részét, és a kékszakállú herceg vára kevesebb lesz egy

1
szobával. A mahájána hagyomány szerint a 108 szenvedésteli állapot
feloldására 108 Buddhától és Bódhiszattvától kérhetünk segítséget.
Szimbolizmus ide vagy oda, a térbe való kivetítés, illetve párja, a tudatba
való visszaolvasztás (projekció és introjekció) tényleg működik, és igazi
önvalód orvosságával elkezdheted gyógyítani karmád betegségeit. Az elixír
mindig is megvolt, csak le kellett érte ásni orfeuszi mélységekbe. A leborulás
pont ezt teszi: Az éned elkopik, az önvalód felfénylik, és a nehezen vállalt
áldozathozatal szükséges tisztulássá egyszerűsödik.

Akár 3-szor, akár 108-szor (vagy még többször) boruljunk is le, ez ismétlődő
ceremónia, a tudatos éberség és tiszta lélek gyakorlata minden reggel.

A tudat nemcsak a testtel, hanem az érzékelési folyamattal sincs legtöbbször

egységben, mert szereti saját hajlamait követni, legyen akár éber, akár álom
állapotban. Cselekvés és beszélgetés közben egyaránt más ember vagy dolog
köt le minket,miközben a tudatunkkal egy csomó más műveletet végzünk. Ez a
multitasking önmagában vonzó lehet, de emlékezzünk az emberség három
legfontosabb alapvonására: jelenlét, jelenlét, jelenlét... Na, ez így nem megy.

A széttagoltság, karmánk entrópiájának parttalan megélése az éberség és

összeszedettség hiánya. Ez sok hiba forrása lehet. Mindegyiket kijavíthatjuk, de
egyiket sem tehetjük meg nem történtté. Ekkor jöhet 108 leborulás, akár több
sorozatban, amely a helytelen gondolatok, érzelmek, beszéd és cselekedetek
megbánásával egyúttal meg is tisztít ezektől a problémáktól - amíg egy laza
mozdulattal újra nem termeljük őket, mert olthatatlan hiányérzetünk van:
énség-elvonás. Furcsa érzés, mert nem lehet szavakba foglalni, csak azt érzed,
hogy valami hiányzik. Utána meg sok. Meg kusza. Aztán újra sivatag. Na, gyújts
egy füstölőt, és próbáld meg a pillanat éberségében tiszta energiává
visszaalakítani az egész karnevált.

Tehát leborulsz, nem egész testtel hason a placcon, hanem hajlított térddel a
felsőtest alatt, homlokod a talajon, mellkasod a combodon, feneked a bokán,
két felfelé fordított tenyered az ég felé. Magad fölé emelsz valamit, ami sokkal
nagyobb és fontosabb, mint kicsi éned, amely amíg születünk, addig
megszűnni teljesen nem tud, csak nagyon, nagyon kicsire eltörpülni. Ha ez
megvalósul (Hamvas Béla szavaival élve: az infinitezimális szubjektum), az már
nagyszerű eredmény.

Elengedni a kis énemet, meglátni igazi önvalómat, és megszabadítani minden

lényt a szenvedéstől: ez van tehát a gyakorlat étlapján mint a legfinomabb
eledel, mely után nem leszel éhes.

Sokféle módszer segíthet abban hogy a tested és a tudatod eggyé váljon, de ha

szándék és elhatározás nélkül gyakorolod, akkor az irányvétel gyakran nem
tiszta, és ez villámgyorsan robot-zenné fokozza le azt, amit csinálsz. Lélekből,
őszintén, tisztán indítsd, és így egyenes úton jutsz el más lelkekig, közvetlenül
tudattól tudatig...

2
  ÉNEKLÉS
A meditációs éneklés a nem-mozduló tudat megtartása, valamint az ének
hangzásának átélése. Az ének hangzásának felfogása igazi önvalód, illetve igaz
természeted tapasztalása. A hang és te már nem különböztök: eggyé válsz a
világmindenséggel. Ezért igaz természeted meglátása a világmindenség
lényegének meglátása. Rendszeres énekléssel nem-mozduló középpontod
egyre erősebb lesz. Erős középponttal uralhatod az érzéseidet, körülményeidet
és élethelyzetedet.

Templomainkban az emberek együtt élnek és gyakorolnak. Mindenki erős

véleményekkel, rokon- és ellenszenvekkel érkezik. Sokuknak a meditációs
éneklés egyáltalán nem könnyű: sok a zavarodott gondolat, vonzódás és
taszítás. De amikor helyesen gyakorlunk, meghalljuk saját énekhangunkat és a
körülöttünk lévőkét egyaránt; tudatunk letisztul. A tiszta tudatban nincs
vonzódás vagy taszítás: csak a hang. Tehát ha bárminemű ellenérzésem van a
saját hangommal kapcsolatban, akkor az csak annyit jelent, hogy nem tiszta a
tudatom, nem úgy hallom a hangom, ahogy az valójában szól, hanem
érzelmeimmel és gondolataimmal keverve.

Ekkor további gyakorlásra van szükség, további éneklésre, míg az egyén

hangja mindenség hangjává nem válik… Végül átlátjuk, hogy a meditációs
éneklés elsősorban nem saját örömünket szolgálja; nem pusztán azért van,
hogy kellemesen érezzük magunkat; inkább azért, hogy tisztán járhassunk az
Úton. Ez pedig megtisztulni és elérni a megvilágosodást, hogy megszabadítsuk
a kötöttségben élő lényeket a szenvedéstől.

Amikor énekelsz, halld meg a hangot: te és a világmindenség már egyek

vagytok, a szenvedés eltűnik, megjelenik az igazi boldogság. Ezt hívjuk
Nirvánának. Ha megmaradsz a Nirvánában, tudatod tiszta mint a tér. Tiszta
mint a tér, ez azt jelenti: tiszta mint a tükör. Sárga jelenik meg, sárgát mutat.
Fehér jelenik meg, fehéret mutat. A másik ember boldog: magam is boldog
vagyok. A másik ember szomorú: magam is szomorú vagyok. A másik ember
éhes: enni adok neki. Ezt hívjuk Nagy Szeretetnek, Nagy Együttérzésnek, Nagy
Bódhiszattva Útnak. Ez egyúttal a Nagy Bölcsességet is jelenti. Ilyen az éneklő
meditáció, az éneklő zen.

A hang felfogása azt jelenti, hogy minden a világmindenség hangja: madárdal,

mennydörgés, kutyaugatás – minden, ami hallható. Ha nincs én-tudatod,
mindent fel tudsz fogni éppen olyannak, amilyen az valójában. Ezért amikor
tiszta tudattal énekelsz, a hang a mindenség hangja. Ha ragaszkodsz az énhez,
akkor a hang az „én” hangja. De ha a tudatod tiszta mint a tér, akkor akár a
kutyaugatás vagy az autó dudálása is eredményezheti a megvilágosodást,
mivel abban a pillanatban a hang és te eggyé váltok. Amikor a hang és te
eggyé váltok, már nem hallod a hangot - te vagy a hang.

Egy híres zen mester csupán a kakas kukorékolását hallotta meg, és elérte a
megvilágosodást. Egy másik zen mester éppen az udvart söprögette, amikor
seprűje hangosan egy bambusznak koppantott egy kavicsot: ő is elérte a
megvilágosodást. A hang és ő maga eggyé vált. Úgyhogy a hang kérdése a
zenben nagyon egyszerű. Bármilyen hang megteszi. Csupán az a fontos, hogy
felfogjuk és eggyé váljunk vele megkülönböztetés nélkül, anélkül, hogy

3
létrehoznánk az „én”-t és a „hang”-ot. A teljes átélés pillanatában, nincs
gondolat, nincs megkülönböztetés, csak a hang felfogása. Ez a kritikus pont.
Ezért éneklés közben fogd fel a magad és a többiek énekét, vagy csupán halld
a harang vagy a moktak hangját, így vágd el a gondolkodást. Akkor a
bölcsesség-tudatod erősödni fog, eléred a megvilágosodást és megszabadítasz
minden kötöttségben élő lényt.

 MEDITÁCIÓS ÜLÉS
Tradicionálisan Kínában és Koreában csak a szerzetesek gyakorolták a zent.
Azonban ahogy nyugatra érkezett a tanítás, úgy szegődtek világi gyakorlók a
szerzetesek és szerzetesnők mellé gyakorolni. Ez a folyamat megváltoztatta a
zen karakterét. Most a zen tanítás a mindennapi életről szól, és a mindennapi
élet részét képezi a zen meditációs ülés, és a nem mozduló tudat gyakorlása is.
De hogyan tudjuk gyakorolni a nem mozduló tudatot?

Tedd félre pillanatról pillanatra a véleményed, haladd meg a tapasztalataid és

ne engedd, hogy a külső helyzet uralkodjon rajtad. Tartsd meg a tiszta tudatot
valamint irányvételt, és amikor teszel valamit, akkor csak tedd. Ez a
mindennapi zen.

A gyakorlóknak a Nagy Szeretet, Nagy Együttérzés, és a Nagy Bódhiszattva Út

tanítása nagyon fontos. Ezt úgy tudjuk megtartani, ha nem veszítjük el a
tükörszerű, tiszta tudatot. Így élhetünk helyes helyzetfelismeréssel,
kapcsolatteremtéssel és cselekedettel, mely segíti az eggyé válást a világgal.

Hajlamosak vagyunk a testet, a lélegzést és a tudatunkat külön figyelni, de

ezek a meditáció folyamán eggyé válnak. (ezt kiemeltem a következő
bekezdésből..)

TEST – LÉGZÉS – TUDAT

 TESTTARTÁS
Bár a meditáció során a tudat állapota a legfontosabb, most mégis a
testtartással kezdjük. A lótuszülés a legtökéletesebb pozíció, mely évszázadok
alatt finomodott ki. Ez az ülő Buddha tartása. Matracon vagy párnán üljünk a
stabilitás és egyenletes súlyeloszlás miatt. Tartsuk hátunkat egyenesen,
térdünk lehetőleg érjen a le a matracra. Amikor a fenekünk a párnán nyugszik
és a térdünk a földhöz ér, nagyon stabil testtartást vehetünk fel.

Elterjedtebb, egyaránt hatékony pozíció a fél-lótusz ülés, amikor az egyik

lábfejünk a másik combon pihen. Ez eleinte asszimetrikus érzés lehet, és
sokszor szükséges vagy lábat cserélni, vagy pedig felsőtestünkkel tartani az
egyensúlyt. Mégis megéri az erőfeszítést, mert a test teljesen önálló,
akaratlagos izomfeszítés nélküli állapotot érhet el.

Az összes pozíció közül azonban a legstabilabb és a legtöbb gyakorlást igényli a

teljes lótuszülés. Ekkor mindkét lábfej az ellentétes láb combján pihen, mely
egy nagyon szilárd tartást ad az ülésnek. Kevesen tudják igazán kényelmesen

4
fölvenni ezt a pozíciót, a test nehezen szokja meg, ha fiatalon nem gyakoroltuk.
A teljes lótusz elérését célzó törekvésünk közben kifejezett figyelmet kell
fordítanunk a térdízületek épségének megőrzésére (is).

Sok más testhelyzet közül választhatjuk ki a számunkra megfelelőt, ha a

fentiek közül egy sem menne. Az első és talán legegyszerűbb alternatíva a
törökülés, amikor a lábakat úgy keresztezzük, hogy az egyik felül a másik alul
helyezkedik el Ekkor viszont a hát és a derék hamarabb kifárad. Második
lehetőség a burmai ülés, amikor a lábak ugyancsak keresztben egymással
szinte párhuzamosan fekszenek, és térdünkkel pedig a földet érintjük. Itt a
derék tovább bírja, a hát viszont így is kevés támogatást kap.

Azonban azt ne felejtsük el, hogy az lábak helyzetének csak stabilitási és

fiziológiai funkciója van, ezen kívül semmi más ezoterikus, spirituális tartalmat
nem hordoz. Akinek fáj a lába, az egy széken ülve is meditálhat. A meditáció
közben nem a lábad helyzete fontos, hanem a tudatod tartása.

Az ülés során amennyire lehet, a térdünk legyen a földön. Ez kezdetben nem

lesz mindenki számára könnyű feladat, de a sok gyakorlás meghozza
gyümölcsét. Egy idő után az ízületeink és az izmaink annyira kilazulnak, hogy
erőfeszítés nélkül tudjuk majd felvenni a helyes pozíciót. Rendszeres, hosszan
tartó meditációs gyakorlat esetén fontos az ízületi szalagok és az azt körülvevő
izomzat jó erőben tartása, így a lazulásnak is meglesznek a természetes és
szükséges határai.

Érdemes az ülőpárna szélén vagy első egyharmadán ülni, hogy szinte csak
alátámassza a gerincoszlopot és az ülepet. Ezután a fejünk búbjával
törekedjünk az ég felé amennyire csak tudunk, ezáltal kiegyenesítve
gerincoszlopunkat, majd lazítsuk el izomzatunkat. A fejtető „emel” – mintha
egy felfüggesztő pont lenne, és ahogy „lógunk” lefele, a gerinc melletti izmok
ellazulnak… A csípőnket kicsit döntsük előre a párnán, a hasunkat lazítsuk el, a
tenyerek élét illesszük a hasfalhoz. A hátunk alsó régiója megmaradhat
természetes, enyhe görbületében. Az orrunk legyen nagyjából egyvonalban a
köldökünkkel, és a felsőtestünk ne dőljön sem előre, sem hátra.

Az állcsúcsot enyhén húzzuk be, de a fejet ne hajtsuk le. Így a tarkó görbülete
enyhébb lesz, és nem merevednek el oly hamar a nyakizmaink. Ebben a
pozícióban tudjuk a legkönnyebben megtartani az egyenes testtartást, egyben
az energia egyenletes áramlását a testben.

A kezünket a kozmikus mudra (mahamudra) tartásába helyezzük. Ez

leginkább egy védőkorláttal ellátott madárfészekhez hasonlít. Amelyik láb fölül
van a (fél)lótuszban, az a kéz legyen alul a mudrában. Felülről fektessük bele
másik kezünket úgy, hogy középső ujjaink középső ujjpercei találkozzanak
először, a többi ujj ezt követi.. Ezután hüvelykujjainkat vízszintesen, lágyan
érintsük össze. A mudrát tartsuk minden esetben a köldökcsakra (dantien,
tandzson, múladhára csakra) előtt lazán, mely körülbelül két ujjnyival a köldök
alatt található.

Miután elhelyezkedtünk, akad még pár dolog, amire érdemes figyelni. :

A szánkat tartsuk csukva, és ha egészségi állapotunk megengedi, mindig az
orrunkon keresztül lélegezzünk. A nyelvünket tapasszuk fel a szájpadlásunkra,

5
ezáltal ritkulni fog nyelési ingerünk. Nézzünk lefelé körülbelül 45 fokos szögben,
szemünket tartsuk résnyire nyitva, így minimalizálva a pislogás
szükségességét. Ne koncentráljunk egy pontra, különben kiég a szempillantás,
mint napsütötte óraüveg alatt a papír. Tartsuk a tekintetet magunk előtt, a
térben ellazítva. Ezáltal elkerüljük a felesleges szemmozgást, egyszersmind
valamint a külső, fix pontra irányított, kifejezetten nem javasolt koncentrációt.
mivel ez utóbbi A koncentráció illúziók hegyeit vetítheti az egyébként
eseménytelen padlóra.

 LÉLEGZÉS
A legegyszerűbb meditációs gyakorlat az, amikor a légzésünkre figyelünk. Amíg
élünk, a légzésünk mindig velünk van, így mindig lehetőségünk van
összpontosítani rá. A lélegzés maga az életerő, mely a testünk központi
tevékenysége is egyben. A tudatunk és a lélegzetünk egyek; amikor a tudatunk
izgatott, a lélegzetünk is izgatott; amikor idegesek vagyunk, akkor a
lélegzetünk gyors és felületes; amikor tudatunk nyugodt, a lélegzetünk mély és
lassú.

 TUDAT

Nagyon fontos, hogy gyakorlás közben figyelmünket a tantienünkre,

haránkra, azaz az energia központunkra összpontosítsuk. Ez testünk szellemi
és fizikai központja, a köldökünk alatt körülbelül kétujjnyira található. Az
ülőmeditáció közben, ahogy egyre többször és többet tartjuk figyelmünket a
tantienen, úgy válunk napról napra egyre éberebbé és intuitívabbá. A zen
tanítása azt mondja, hogy „ez a nemtudó középpontja”, mivel a tudatod
valóban gondolkodás előttivé válik a tantien-fókusz gyakorlása által.

A tiszta tudat, tiszta pillanat gyakorlására több módszert is alkalmazhatunk:

1. ) A hangok felfogása
A meditáció ezen formájában, ülés közben csak a környezetünk
hangjait, zajait fogjuk fel. Hallod a madarak csivitelését; ahogy az autó
elgurul a ház előtt; ahogy a repülő elrepül a város felett, vagy ahogy a
gyerekek játszanak az utcán. Amikor mindezt halljuk, figyeljük meg
azt, ami felfogja a hangokat. Észre fogjuk venni, hogy a gondolkodás
megszakítja a figyelmet, és újra kell kezdenünk a hangok felfogását. A
jelen pillanatból elvisz gondolkodásunk a múltba vagy a jövőbe.
Amikor észrevesszük, hogy elkezdtünk gondolkozni, térjünk vissza
finoman a pillanatba, és türelmetlenség, illetve az eredményes és
eredménytelen megkülönböztetése nélkül folytassuk. Ha túl erős a
karmánk, és a fenti módszer nem elégséges ahhoz, hogy megtartsuk
jelenlétünket a pillanatban, akkor az alábbi két módszer közül
válasszunk.

2. ) Nagy kérdés
Azt a kérdést, mely megelőzi a gondolkodást és minden egyéb
kérdést, hvadunak hívjuk. Ez a gyökere minden, a tudatban megjelenő
gondolatnak és jelenségnek. A legelterjedtebb két ilyen kérdés a „Mi

6
 ez?”, illetve a „Mi vagyok?” Minden belégzésnél feltehetjük a kérdést,
és a megjelenő válaszoknak gondolatoknak ne tulajdonítsunk
lényeget. A gondolkodó, relatív válaszok megjelennek és eltűnnek,
visszaszármaznak oda, ahonnan jöttek, és ha nem birizgáljuk őket
kétségeinkkel, akaratosságunkkal, elégedetlenségünkkel, egyéb énes
szúró-vágó eszközökkel, akkor azok egyre kevésbé ugrálnak ki
természetes helyükről. Azután nem mozdulnak, és eltűnnek. Akármi is
történjék, tartsuk meg a kérdést, míg a tudatunk olyan tisztává nem
válik, mint a tükör, amely nem jelenik meg és nem tűnik el.

3. ) Mantra
Ha gondolkodásunk még mindig túl aktív, akkor mantrát is
recitálhatunk, melyet vagy tanítónk ajánl nekünk, vagy magunk
választjuk ki. Ezt a módszert is sokat kell gyakorolni, mert ha nem
vagyunk éberek, akkor a tudatunk egyik része mormolja a mantrát,
míg egyéb részei máshol sütnek, főznek és terítenek. Ha ez
megtörténik, akkor egyszerűen térjünk vissza a mantrához, a
gondolkodás és termékeinek elítélése nélkül. Bármiféle
továbbgondolást, egyéb kognitív erőfeszítést mellőzve folytassuk az
éber recitálást.

Ha a tudatunk pótcselekvésekbe merül, akkor, bármelyik számunkra

szimpatikus gyakorlattal visszahozhatjuk a gyönyörűséges, nem-cselekvő, éber
pillanatba. A választott meditációs módszer mellett tartsunk ki hosszabb ideig,
mielőtt másikra váltunk, hogy legyen időnk megtapasztalni azt. Ha megjelenik
valami a tudatunkban, ne küzdjünk ellene, és ne próbáljuk elnyomni.
Egyszerűen csak térjünk vissza a gyakorláshoz. (abban az esetben ha ezt a
részt már mindhárom módszerhez szántad, akkor én itt inkább a gyakorlás szót
használnám..)

Ha tartjuk a nem mozduló test - nem mozduló beszéd - nem mozduló tudat
hármas egységét, akkor a tudatunk inkarnációk óta zakatoló zaja egyre jobban
elcsendesedik. Maradványkarmánk egész iciri-picirire össze tud zsugorodni, egy
ideig fehér törpe lesz, majd a „nekem akkor is igazam van” tudat utolsó
szupernóva robbanása után nyomtalanul eltűnhet, hacsak nem nyúlunk utána
régmúlt identitásunk iránti nosztalgiával. Ha megtesszük, akkor egy
mikroszkopikus gondolatkvarkból is újra tudja termelni magát az egoitás
univerzuma. Tehát ne akarjunk semmilyen tapasztalatot elérni, csak használjuk
egyre tisztuló, üres tér/tiszta tükör módjára működő eredeti tudatunkat, ezáltal
növekvő, a kettősségeket meghaladó bölcsességünket és együttérzésünket
mások, magunk és a világ megsegítésére.

A fentiek természetesen a teljességre való törekvéssel, de nem a teljesség

igényével készültek. Ne hidd, hogy a most olvasottak értelmezése,
boncolgatása, ízlelgetése, kritikus hümmögése vagy bólogató mormolgatása
bármiféle jelentős eredménnyel járna. A gyakorláshoz szükség van szellemi
vezetőre, tanítóra, aki segít, ha letérünk a gyakorlásunk tiszta útjáról. Egy
tanító és egy közösség nagyban segítheti gyakorlásunk helyes irányát és
erőfeszítését, ezáltal megelőzve sok-sok Dharma-balestetet, mely a részben
vagy egészben megvilágosodott egoitás illúziójából származik.

7
Vannak akik csak jobban szeretnék magukat érezni a gyakorlás következtében,
netán megnyugodni, hovatovább boldognak lenni. Ezek a célok sem jók, sem
rosszak, de önmagukban ritkán érhetők el és nehezen tarthatók meg. Mindig
észben kell tartanunk, hogy gyakorlásunk eredeti irányvétele a mindent
meghaladó, jelenségektől mentes, tiszta tér/tiszta tükör tudat gyakorlása.
Furcsamód, ezen erőfeszítés mellékterméke lehet a sok-sok hőn áhított
életminőség (pl. öröm, szeretet, elfogadás, egyszerűség, belátás és
alkalmazkodás), de a jelek szerint ez csak akkor következik be, ha nem akarjuk
közvetlenül elérni ezeket, hanem egyszerűen hagyjuk, hogy sokszor
sikertelennek látszó transzcendens erőfeszítéseink közepette megtörténjenek.

 KÓAN INTERJÚK
Az egyik legjellegzetesebb zen gyakorlat a kóan interjú. Ezek olyan kérdések,
melyeket gondolkodással nem lehet megválaszolni, és ezáltal a gondolkodó
tudat megtapasztalja (és optimális esetben el is engedi) önnön rejtett
tendenciáit, szokásait, azonosulásait.

A kóanok segíthetnek visszatalálni a helyes gyakorlásunkhoz, ezért többen a

problémáikat szeretnék megoldani ezen gyakorlat segítségével. Bajaink nagyon
sokfélék lehetnek, vágyaink még inkább - vigyáznunk kell, hogy még a
legintuitívabb, legszebb, sok izzadtságba kerülő kóan választ se címkézzük fel
a „Tudom, tudom, de milyen jól tudom…” téveszméjével, mert problémánk egy
szempillantás alatt újratermeli önmagát.

Minden megválaszolt kóan után következik egy újabb, egész addig, amíg nem
találunk olyat, amit épp nem tudunk megoldani. A megoldatlan kóannal való
szembesülés által visszatérünk a nem-tudó, nem-gondolkodó tudathoz.

Sok ember csak csendben és nyugodtan szeretne meditálni, de ez a szándék

önmagában nem segít a mindennapi életben. A kóan kérdései, a válaszért tett
erőfeszítés során felmerülő problémák és reakciók láttatják meg azokat a
helyzeteket, melyekkel a Dharma-termen kívül találkozhatunk minden nap.

A kóan interjúk három fő célja a következő:

1. ) Segít visszatalálni a helyes útra, mely tiszta, egységes és osztatlan
tudatunk közvetlen tapasztalata. Ezáltal tarthatnak egy irányba
gondolataink, érzelmeink, beszédünk és cselekedeteink.
2. ) Segít a különböző élethelyzetek során a megfelelő helyzetfelismerésben,
kapcsolatteremtésben, cselekvésben;
3. ) Segít meghaladni karmánk összes, ragaszkodásból és azonosulásból
fakadó akadályait.

Ahogy egyre több kóant fejtünk meg, úgy látjuk egyre tisztábban helyzetünket
és találjuk meg a korrekt működésünket és megfelelő válaszunkat az adott
pillanatban.
A kóanoknak több fajtája van. Az egyik, amellyel a tanító a meditációnkat és a
nem-gondolkodó, nem-mozduló tudatunkat ellenőrzi. Ezt úgy kell elképzelni,
mint egy verbális mérkőzést. A tanító támad, te visszatámadsz, a tanító megint
támad, és te megint visszaválaszolsz. Ezzel azt láthatjuk meg, meddig tudjuk
tartani a tükörszerű, tiszta nem gondolkodó tudatot. A kóanok másik fajtája

8
bölcsességünk, együttérzésünk és cselekvésünk tisztaságát biztosítják. Más
kóanok pedig a megértésünket, helyzetünk felfogását segítik elő.

Nagyon fontos a kóan gyakorlása közben, hogy az egységben legyen a

mindennapi életünkkel. Ez a három fő kóan-gyakorlat segít megtartani a
gyakorlás helyes irányvételét, segít megtartani a nemtudó tudatot, segít
megtalálni a korrekt működésünket, és végül segít meghaladni gondolkodásunk
akadályait.

Egy gyakran használt, örök darab:

Egyszer egy szerzetes odafordult Dzsódzsú zen mesterhez:

– Kérlek, taníts!
– Reggeliztél? – kérdezte vissza Dzsódzsú.
– Igen! – felelte a szerzetes.
– Akkor mosd el az evőcsészédet! – mondta Dzsódzsú
A szerzetes ezt hallva rögtön elérte a megvilágosodást.

1. Mit ért el a szerzetes?

2. Ha te lettél volna a szerzetes, mit mondtál volna ezután Dzsódzsúnak?

 DHARMA-BESZÉDEK
A Dharma-beszédek olyan nyilvános tanítások, melyet egy zen mester, tanító
vagy szerzetes tart. Ez lehet egy kolostorban, meditációs központban,
börtönben vagy akár kórházban is.

A tanító dolga, hogy megteremtse az ideális kapcsolatot a hallgatóság és

önmaga közt annak érdekében, hogy a tanítás eljusson az emberekhez, és
megérintse a lelküket. A tanító bevezetőként elmond egy zen történetet vagy
egyéb tanítást, de mindezeknél sokkal többet ér, amikor a hallgatóság soraiból
kérdések érkeznek, és azt megválszolva segít a tanító a jelenlévőkön. A
bekészített történeteknél és előre megfontolt gondolatoknál sokkal fontosabb a
spontán kérdés és válasz, mellyel a tanító valóban arra válaszol, ami a
közönséget illeti. Ez sokkal tovább megmarad az emlékezetben, személyessé
és használhatóvá teszi a tanítást nemcsak a kérdező, hanem minden hallgató
számára.

A Dharma-beszédek igazi értéke a hallgatóság és a tanító között kialakuló

spontán, de szoros kapcsolatban rejlik, amikor a feladott kérdésekre a tanító
tükör-tiszta tudattal válaszol, és gyakorlatban mutatja be az intuíció és a helyes
működés gyakorlatát.

IDŐSZAKOS FORMÁK

 INTENZÍV ZEN GYAKORLATOK

A mindennapi gyakorlatok mellett számos egyéb lehetőség is kínálkozik, hogy
kicsit elhagyjuk megszokásainkat, kényelmi zónánkat, munkánkat, családunkat,
barátainkat, mindennapi szituációinkat, és egyszerűen leüljünk igazán közelről
megvizsgálni életünket. Különösen akkor fontos ez, ha nagy döntés előtt állunk,

9
vagy régóta foglalkoztat egy kérdés, amelyen nem tudunk túllendülni. Az
elvonulások lehetőséget adnak arra, hogy tiszta, a szokásainktól és mindennapi
gondolatainktól mentes tudattal erősítsük meg bölcsességünket és intuitív
döntéshozó képességünket. Ha ezen az úton találjuk meg kérdéseinkre a
választ, akkor tartós megoldásokat dolgozhatunk ki, időtálló kapcsolataink
szövődhetnek, és menedéket találunk az Útban, mely életen és halálon
túlmutat.

 JONG MENG DZSONG DZSIN

A „Jong Meng Dzsong Dzsin” koreai kifejezés ennyit jelent: „Ugrásra készen
ülni”. A hagyományban régóta használják ezt a kifejezést az intenzív zen
meditációs gyakorlatra. Ezek az elvonulások egy napostól a több hetesig is
tarthatnak. Az ezidő alatt tartott intenzív gyakorlás közben a tanítók napi
rendszerességgel tartanak kóan interjúkat. Ezeken az elvonulásokon
megtapasztaljuk a végtelenül tiszta bölcsességet és egyszerűséget, mellyel a
magunk és mások segítségére lehetünk.

 KJOL CSE
A Kjol Cse egy 90 napos intenzív elvonulás melyen a minimális részvételi idő
egy hét, a maximális 90 nap. A menetrend minden nap ugyanaz, kivéve az
intenzív héten, amikor további gyakorlatokkal egészítik ki a napi meditációkat.
Az elvonulás ideje alatt a résztvevők nem hagyják el a templomot, nem
érintkeznek a külvilággal, csendben vannak és tudatuk gyors és mély
letisztulását élik meg. Heti kétszer van kóan interjú, egyszer konzultációs
interjú, és további egy alkalommal Dharma-beszéd.
Az Eredeti Fény Templomban minden évben megtartjuk a háromhónapos téli
Kjol Csét. Koreában ez kiegészül egy háromhónapos nyári elvonulással is.
Templomunkban ezt is tervezzük, azonban jelenleg a nyári munkák ezt nem
teszik teljes időben lehetővé.

 EGYEDÜL VÉGZETT GYAKORLAT

Míg a szokványos elvonulásokat a Szangha együtt hajtja végre, emellett
lehetőség kínálkozik egyéni elvonulás végrehajtására is. Pár napostól egészen a
100 napos elvonulásig választhat a gyakorló, természetesen tanítójával történő
élénk konzultáció közepette. A napirend szorosan egymást követő leborulásból,
éneklésből és ülő meditációs gyakorlatokból áll. Aki magányos gyakorlatba
kezd, annak vagy a közeli templomban élő Szangha segít étellel, vagy ellátja
magát az elvonulás ideje alatt. Azonban az elvonulás eme formája csak akkor
ajánlott, amikor a gyakorló már teljesített pár rövidebb-hosszabb csoportos
elvonulást, és tanítója felkészültnek látja a gyakorlatra. Ezzel sok
kellemetlenséget el lehet kerülni. Nem a tapasztalatból vesz el, csak kezünkbe
adja azt a bizonyos partvis- és felmosónyelet, mellyel könnyebben fel lehet
takarítani összetört illúzióink vérző cserepeit...

 FORMÁLIS ÉTKEZÉS
A formális, négytálas étkezés a kínai hagyományból ered. Buddha idejében
csak egy tálat használt a szerzetes, a négy tál kínai eredetű, mely a már
kialakult kolostori élet korszakából való. Szertartásos, nagy figyelmet
igénylő gyakorlati forma,melyet az intenzív elvonulások alkalmával
használunk.

10
Mindenki együtt és teljes csendben étkezik a Dharma-teremben. A formális
étkezés pontjait követve, a tudatunk étkezés közben is teljesen összpontosított
és tiszta marad. Evés közbeni tudatosságra, mértékletességre és teljes
odafigyelésre tanít. A formális étkezés a gyakorlatunk segítését, és nem
vágyaink kielégítését szolgálja.

A készlet négy tálból, egy kanálból és evőpálcikákból áll. Először előkészítjük az

eszközöket az étkezéshez, majd szedünk egymásnak, illetve magunknak.
Étkezés végeztével teával és tiszta vízzel kimossuk és kiöblítjük a tálainkat,
majd újra összerakjuk a készletet.

Az eddigi visszajelzések alapján elmondható, hogy a formális étkezés gyakran

hevesebb reakciókat vált ki, mint bármely más gyakorlati forma, beleértve a
kóan-interjút is. Komoly akadályt és töréspontot jelenthet, ha valaki nem
hajlandó étkezési szokásait átalakítani: túl lassan vagy gyorsan eszik, túl
keveset vagy sokat szed, túl hangosan vagy szétszórtan kezeli a készletet, és
így tovább. ‘Egyél velem, és megmondom, ki vagy’ – ez egy olyan igazság,
melyet ösztönéletünk nem tud megmásítani, tudatos énünk pedig nem tud
felülírni. Marad a szokásaink meglátása és fokozatos megváltoztatása – mint
annyi más esetben.

 ADOMÁNYOK FELAJÁNLÁSA
Az adományok, főleg az étel felajánlása, az ételünk megosztását jelképezi az
éhező és érző lényekkel. Arra tanít minket, hogy alázatosan és hálával adjunk
és kapjunk bármiféle adományt. A koreai templomokban naponta egyszer, a
kínai hagyományban napi kétszer, míg a japán zenben az étkezések előtti Szív
Szútra recitálással tartják ezt a szertartást. A felajánlás egészen a szertartás
végéig az oltáron marad, majd annak végeztével a konyhában visszakerül az
ételbe, melyet az ebédnél szolgálnak fel. Ideális körülmények között a
ceremónián mindenki részt vesz, aki az étkezésen is jelen van. Ez alól csak
betegség, vagy a templom érdekében végzett, halaszthatatlan munka jelent
kivételt.

Templomunkban minden nap 11:00-kor, délebéd előtt kezdődik a szertartás, és

mintegy 50 percig tart.

Menetrend
- Ezer Szem és Kéz Szútra koreaiul
- Súrangama Mantra szanszkritul
- Menedékvétel koreaiul
- Tiszteletadás és további mantrák koreaiul
- Sákjamuni Buddha éneklés koreaiul
- Adományok felajánlása magyarul
- Szív Szútra koreaiul

A felajánlás szövege:
Felajánljuk, amit kaptunk
A tíz világtáj összes Buddhájának,
Minden bölcsnek és szentnek

11
 És a hat világtáj összes lényének.
Részesedjék belőle mindegyik szüksége szerint
És legyen az adományozó része
Határtalan, tökéletes erény.

MANTRÁK
A mantra egy hang, szó vagy mondat, melynek szakrális tartalma van, és
ismétlése segít a tudatnak letisztulni. A mantrákkal való meditálás nagyon
egyszerű. Eredményeként nyugodtabbak és letisztultabbak leszünk, valamint
megerősödik tudatunk nem-mozduló középpontja. A mantra recitálása segít
egy pontra koncentrálni és elmélyülni. A mantrák közötti alapvető különbség a
hosszúságukban, az irányultságukban és szóbeli jelentésükben rejlik. Általában
minél intenzívebb a gondolkodás, annál rövidebb mantrát érdemes használni.

A módszer nagyon egyszerű: a mantra recitálása közben a dualisztikus

gondolatok lassan lemorzsolódnak, a mantra tartalma és ereje lemegy a
tudattalanba, és ott szorgalmasan süt, főz, takarít. Eleinte azt vehetjük észre,
hogy tudatunk egyik fele a mantrát recitálja, míg másik része serényen
gondolkodik. Rendszeres gyakorlás útján ez a gyakorlat is erősödik. Ha azt
vesszük észre, hogy recitálás közben csaponganak gondolataink, akkor finoman
térjünk vissza a mantránkhoz anélkül, hogy ítélkeznénk gondolataink felett. A
mantra recitálást borulás, ülés, séta és számos egyéb tevékenység közben is
végezhetjük, valamint gyakorlatunkat erősíthetjük és tovább mélyíthetjük, ha
malát (olvasófüzért) használunk a mantrázás közben.

Az általunk recitált mantrát magunk is kiválaszthatjuk, vagy tanítónktól is

kaphatjuk. Ha mi választjuk ki, akkor az a választás kristálytiszta irányvétellel
történjen, és hagyatkozzunk intuitív megérzésünkre. Ha mégsem vagyunk
biztosak a mantrában, akkor érdemes próbálkozni több fajtával, mégpedig úgy,
hogy kb. havonta cseréljük a mantrát és figyeljük meg a tudatunkra és
testünkre gyakorolt hatását, majd válasszuk ki a legmegfelelőbbet. A
tapasztalat azt mutatja, hogy végül mindegy, melyik mantrát választjuk, csak
tartsunk ki mellette, és használjuk tiszta szívvel, a karmánk így magától
eltűnik, és minden lény segítségére lehetünk.

Amikor már megvan az állandóan használt mantra, akkor a többiből

alkalomszerűen, a szükséges jelentésnek és funkciónak függvényében
gyakorolhatunk rövidebb-hosszabb ideig. Emellett óva intenénk bárkit attól,
hogy sok mantrát keverjen be egyszerre a tudatába, főleg úgy, hogy csak a
kíváncsiság vagy a mantra-étvágy vezérli. A mentális gyomorrontást nehéz,
orvosolni, de lehet – csak sokkal több hit és kitartás kell hozzá.

Az alábbiakban bemutatunk pár hasznos, gyakran használt mantrát:

- Gáté gáté párágáté, párászámgáté Bódhi szváhá

Menj, menj, juss át a túlsó partra, válj Buddhává!

- Dzsidzsang Bószál
A fogadalmak őrzőjének mantrája: Fogadom, hogy megtartom választott
utamat, legyek akár testben, akár azon kívül, élet vagy halál, születés
vagy távozás állapotában. Megszabadulok kötöttségeimtől és

12
 megszabadítok minden kötöttségben élőt, legyenek a hat világ
bármelyikében is.

- Kvanszeum Bószál
A nagy szeretet és nagy együttérzés mantrája, mely alapvető,
létfontosságú kapcsolatot nyit lélektől lélekig, jelenségtől lényegig,
egyéntől az univerzum teljességéig.

- Namora Dana Dara Jaja Namak Arya Barogidzse Szebaraja

Szabaha
Menedékvétel a Három Legértékesebb-ben, így eggyé válva a nemes
Avalókitésvara Bódhiszattva (Kvanszeum Bószál) tudatával

- Namu Amita Bul

A végtelen tér és végtelen idő, a felmérhetetlen, tiszta tudat mantrája. A
Tiszta Föld megszemélyesítője, egyben őrzője Amitábha Buddha, eredeti,
nem-születő tudatunk magva.

- Namu szamanda mot danam om doro doro dzsimi szábáhá

Mantra, mely megnyugtatja az tíz irány összes lényét.

- Namu Szakkámoni Bul

Sákjamuni Buddha mantrája, eredeti tudatának és fényének körünkbe
hívása, a vele való eggyéválás, útjának tisztelete és követése.

- OM
Az univerzális teremtő mantra.

- Om áránám árádá
Nyitó mantra, minden akadály elhárítására és az élet kapuin való
áthaladásra.

- Om ari dara szábáhá

A fenséges, eredeti tudat mantrája.

- Om bara tobija hum

A füstölő felajánlás, a dualisztikus tudat ellobbanásának mantrája.

- Om csirim
Az önvédelem mantrája.

- Om gara dzsija szabaha

A poklot megtörő mantra.

- Om máni padme hum

A hatszótagú mantra, mely megjeleníti Kvan Szeum Boszál misztikus,
eredeti tudatát.

- Om nám
A formavilág megtisztításának mantrája.

- Om szábá bábá szudá szálbá dármá szábá bábá szudohám

13
 A gondolatok, beszéd és cselekedetek megtisztításának mantrája.

- Om szálbá moccsá modzsi szádájá szábáhá

A megbánás mantrája.

- Sinmjo csánggu de dáráni námorá dáná dárá jájá...

Nagy Együttérzés Mantra, Kvanszeum Bószál eredeti tudatának
kiáradása, mely az univerzum legutolsó szegletéig elhatol.

- Szuri szuri máhászuri szuszuri szábáhá.

Mantra, mely megtisztítja a beszéd által teremtett összes rossz karmát.

SZERTARTÁSOK
Az Eredeti Fény Templom számos ceremónia és családi ünnepség helyszínéül
szolgál.

 CSALÁDI SZERTARTÁSOK
- házasságkötő szertartás és ünnepség
- halotti és megemlékező szertartások
– 100 napos gyermekáldó ceremónia

 SZANGHA SZERTARTÁSOK
- Buddha születésnapi szertartás (április 8. körül)
- Buddha megvilágosodásának napja (december 8. körül)
- Fogaladomtételi szertartások

Ezek a szertartások mindenki számára elérhetőek. Igény esetén adjuk le

jelentkezésünket az eredetifeny@gmail.com címen, és egyeztessünk a
részletekről. A ceremóniáknak megvan a z alapformájuk, azonban végleges
változat személyes/családi igényekhez igazítható.

Mindenkit sok szeretettel várunk ezeken az eseményeken, melyekről bővebb

információt az Események menüpontban olvashattok. A szertartásoknak fix
részvételi díja nincs, azonban mindennemű adományt köszönettel fogad a
templom, melyet spirituális tevékenységének tovább folytatására fordít.

MEDITÁCIÓS SEGÉDESZKÖZÖK

 MALA
A malák olyan hosszabb vagy rövidebb füzérek, melyekkel a mantrák nem
gondolkodó számolását segítjük. Leborulás közben is használhatjuk, hogy ne
kelljen fejben megjegyezni, hol tartunk. Használata egyszerű. Kezünkbe fogjuk
a malát, és minden borulásnál, vagy mantra recitálás után finoman
továbbgördítünk ujjaink között egy golyócskát.

 MOKTAK
A moktak egy kemény fából készült, üreges ütő hangszer, melyet éneklés
közben használnak a templomokban a ritmus tartására. Alakja egy haléra

14
emlékeztet, melynek az egyik fele maga a hangot generáló rész, míg másik fele
egy körkörös nyél, amivel a hangszert tartjuk.

Két fajtája van, egy nagyobb és egy kisebb. A nagyobbat Kínában és Japánban
használják ceremoniális jelleggel és egy párnán pihen. Amit az Eredeti Fény
Templomban is használunk, az a koreai hagyományban elterjedt kisebb, kézben
tartható moktak, mely a szertartások és éneklő gyakorlatok közben nagyon
praktikus.

 HARANG
A hagyományos koreai harang a klasszikus kínai forma alapján készült. A bronz
kupola fém vagy fa keretre akasztva függ. Általában fa ütővel szólaltatják meg,
melynek egyik oldalát befedik szövettel, parafával vagy gumikoronggal, hogy
lágyabb hangot is meg lehessen szólaltatni. Amikor a haranggal harmonikus
hangközben éneklünk, akkor az eggyéválás egyedi, csodálatos élményét
élhetjük át.

 ÜLŐPÁRNÁK ÉS MATRACOK
Újrahasznosított habszivacsból készült szőnyegeket használunk matracnak,
valamint pamuthuzatba bújtatott hajdinapelyvával töltött ülőpárnákat. A
töltelék fajtájától és mennyiségétől függően lehet puhább vagy keményebb az
ülőpárnánk. A puhább ülőpárna könnyebben kezelhető, és állítható a
kényelmes ülés érdekében. A leborulásra használt matrac lehetőleg
keményebb kötésű habszivacsból készüljön, hogy kiállja a borulás, és a napi
használat okozta igénybevételt.

 ZEN BOT
A zen bot, vagy köznyelvben elterjedt ébresztő bot, egy körülbelül 120 cm
hosszú, kardra hasonlító nyeles faléc, mellyel főleg az elvonulások alatt a
gyakorlatvezető sétál körbe időszakosan, és kérésre ad 2x2 frissítő ütést a hát-
vagy a csuklyásizomra.

 CSUKPI
A csukpi egy félbevágott fa vagy bambusz csattintó, mellyel az ülőmeditáció
elejét és végét jelezzük. Ezen felül az elvonulások formális étkezéseinek
szakaszait is ezzel jelzik.

 OLTÁR
Háttérkép: az oltárok festett hátterének témáit általában Buddha és a
Bódhiszattvák adják. Történelmi témákat és a buddhizmus lényeges alapköveit
ábrázolják. Nem puszta díszítésként, hanem kapuként érdemes elgondolni,
mely a Buddhák és Bódhiszattvák birodalmát nyitja egybe az emberek
világával.

Felső szint: az oltár alapvetően háromemeletes, a legfelső szinten a Buddha

vagy Bódhiszatva szobor található. Hagyománytól és korszaktól függően lehet
más és más anyagból: bronz, kő, fa, mostanában üvegszálas műanyag. Amikor
egy új szobor kerül az oltárra, mindig tartunk egy Buddha szemnyitó
szertartást, mellyel ‘bekapcsoljuk’ a szobrot a spirituális energia mezejébe,
ezáltal lesz több, mint puszta tárgy, és kezd el közvetíteni valamit, amely segít
a résztvevőknek a felébredés elérésében.

15
Középső szint: a víz, az élelem és a virágok helye. Az oltár ezen szintjén három
tál helyezkedik el. Egy a víznek, egy a rizsnek és egy harmadik a tartós
élelmiszernek, például lencse vagy bab. Ezen felül az ételfelajánlás során
mindig csak olyan ételt ajánlunk fel, amelyet az aktuális étkezés folyamán
fogyasztunk.

Alsó szint: gyertyák, füstölők, moktak és a csukpi szintje. A legalsó emeleten

tartunk gyakorlatilag minden olyan eszközt, mely a napi gyakorlatok részét
képezi. Alkalmi (nem mindennapi) felajánlásokat is ide helyezünk el. A
felajánlott gyümölcsöket kis tálkákban szokták elhelyezni az oltár bal oldalán,
míg az materiális adományokat az oltár jobb oldalára teszik.

Végül, de korántsem utolsósorban: A legnagyobb segédeszköz tudatunk

megtisztításához mi magunk vagyunk, összes karmánkkal és belátásunkkal,
születésünkkel és halálunkkal, szenvedésünkkel és boldogságunkkal, öröklétre
szomjazó mulandóságunkkal, szabadságra törekvő függőségeinkkel,
tökéletességet akaró tökéletlenségeinkkel...

Akár velünk akár másokkal: Jó utat mindenkinek!

16