Elsőinterjú, kérdezési technikák

(Rövid változat)

Elsőinterjú:

Az interjú egy interakciós folyamat a segítséget kérő kliens és a szakember

között. Cél nem csak az információgyűjtés, hanem a megoldások megtalálására
alkalmas helyzet kialakítása.
Az elsőinterjú egy olyan beszélgetés, ami időintervallumban, tematikában eltér
a többitől.
- A kliensnek idő kell, hogy beszélni tudjon problémáiról, bízzon bennünk,
őszinte legyen.
- Időtartama kb. 1,5 óra.
- Tematikájában azért tér el, mert a munkahelyéről, jövedelmi viszonyáról,
családjáról, iskolai végzettségéről, élettörténetéről érdeklődünk.

Az interjú dinamikája:

1. Az interjú kezdete:
Ez az egymásra hangolódás kialakításáról szól. Itt megtörténik a kölcsönös
bemutatkozás.
- Itt meg kell említeni a kölcsönös magázódást, ami a tiszteletet növeli.
- Megfigyeljük a kliens magatartását, öltözetét, a testtartását, stb.

Törekszünk egy olyan szituációra, hogy kialakulhasson egy őszinte bizalmas

kommunikáció.
- Fontos, hogy a beszélgetésnek olyan helyszíne legyen, ahol meg tud nyílni a
kliens. Ne úgy nézzen ki, mint egy kórterem. Egy magasságban üljön a kliens
és a segítő. Ne legyen íróasztal közöttük.

2. Az interjú menete:
Hagyjuk, hogy a kliens elmondja történetét. Fontos, hogy megpróbáljunk egy
empatikus légkört fenntartani.
- Lényeges az is, hogy a kliens összefüggéseket keressen saját életéből,
környezetében kialakult aktuális állapotról, és ezeket felismerje, tudatosodjon
benne.
- A kliens mindig igazolást vár az általa elmondottakról.
- Autonómiájának megőrzése érdekében, fontos annak kihangsúlyozása, hogy
véleményét fenntarthatja.

Az, hogy a kliens mikor képes problémáit őszintén elmondani, az attól függ, hogy
mikor alakul ki az emocionális kapcsolat. A segítőnek nem csak a klienssel való
egyetértést és támogatást kell vállalnia, hanem adott esetben ennek ellenkezőjét is,
mert az is baj lehet, ha túl támogatott vagy túlvédett lesz.

1
3. Az interjú zárása:
Olyan érzelmi háttérnek kell lennie, hogy a kliens azt érezze, elfogadták,
megértették, mindent el tudott mondani, amit szeretett volna.

Az interjú zárásánál fontos:

- a tanulságok összefoglalása, a problémák rangsorolása.
- A célok és a további teendők tisztázása.
- Erőforrások feltérképezése – családon belüli, és a külső erőforrások is.
- Lényeges, hogy a kliens még kérdezhessen, ha valamiben bizonytalan.
- És tisztázni kell a segítő későbbi elérhetőségének módját is.

Az interjú tartalma:

A tartalmi kérdéseket az befolyásolja, hogy milyen célból készül az interjú.

Felvesszük az alap adatokat, elérhetőségeket.

Ami biztos fontos:

1. Jelen panaszok/problémák természete, kialakulásának körülményei.
- konkrétan mi a probléma
- annak tisztázása, hogy miért ott és akkor alakultak ki
- annak tisztázása, hogy a kliens hogyan fogja fel problémái természetét, és
önmaga milyen megoldási stratégiákkal próbálkozott már.
Nagyon fontos kérdés, hogy a kliens miért éppen most kereste fel a szakembert, és
mit vár el tőle.

2. Lényeges kérdés, hogy hogyan reagált környezete a problémákra. Esetleg kik

lennének azok, akik segíteni tudnak neki.

3. Élettörténeti adatok:
- Koragyermekkori események, betegségek, szeparáció.
- Kötődési minták.
- A személyiségfejlődés kritikus szakaszai, krízisei, és hogy ezekre milyen
megoldási stratégiái voltak.
- Kortárscsoportok, kortárs kapcsolatok.
- Iskolai előmenetel, pályaválasztás motivációs háttere.
- Jelenlegi családi helyzet, jelenlegi kapcsolatai, kötődései. (Itt már kiderülhetnek
a játszmák, szerepek a családban.)
- Munkával kapcsolatosan: érzései, élmények, elégedettség, konfliktusok.
Nagyon fontos, hogy feltárjuk a kliens önértékelését, azt, hogy mennyire képes az
önmagában fellépő érzések és élmények felismerésére és kezelésére.
Vagyis hogyan látja magát, milyen embernek tartja magát, hogyan látja élete
folyását, mik az elképzelései a jövőre nézve.

2
Az interjú utáni teendők:

- Az adatokat összefoglaljuk, globálisan értékeljük.

- Meghatározzuk, hogy mik azok az erők, amelyekre lehet támaszkodni a
segítségnyújtásban, és a kliens támaszkodhat a probléma megoldásában.

Rangsorolunk:
- Melyek azok a problémák, amelyeknek a megoldása a legsürgősebb, miket
lehet halasztani.
- Egy stratégiai terv felállítása, esetleg más segítség bevonása.

Újragondoljuk az interjút:
- Mennyire volt képes a kliens elmondani a történetét, és mennyire értettük meg
azt.
- Milyen érzelmeket keltettünk egymásban.

Kérdezési Technikák:

A segítőnek megfelelő kérdéseket kell feltennie, rá kell találnia a helyes kérdésre,

meg kell határoznia a kérdések sorrendjét, szerkezetét.
Nem szerencsés zavaros, összetett, egyszerre sok mindenről faggató kérdést
feltenni. És az sem jó, ha túl sok olyan kérdést teszünk fel, ami igennel és nemmel
megválaszolható.

Vannak az ún.:

Oksági kérdések:
Ennél a kérdezési technikánál láncra kell fűzni az elbeszélt eseményeket.
Ebben az esetben a szakember nem annyira kérdez, inkább az élet által feltett
kérdésekre figyel. És feladata az élet által feltett kérdések felhangosítása.
A kérdés tehát a válaszra épül, és elszakíthatatlan a választól.

Cirkuláris kérdések:
Ezek az úgynevezett körkörös oksági folyamatokkal számoló kérdések. A
cirkuláris kérdések felszabadító erejűek, mivel ebből a nézőpontból szemlélve az
emberi kapcsolatokban nincsenek a problémáért egyértelműen hibáztatható,
megjelölhető tényezők.
- Ezek a kérdések fenntartják a kíváncsiságot a kliensben, családban.
- A „HA” kezdetű, jövőre irányuló kérdések tartoznak ide.
Így átértékelhetik a múltat, és új alternatívákat találhatnak a megoldás érdekében.

Stratégiás Kérdések:
A stratégiás kérdések, kérdésekbe rejtett instrukciók. Ezt akkor használjuk, ha
határozott elképzelésünk van arról, hogy mi a probléma, mi a cél és mi a megoldás,
és ha ezt szeretnénk a kliens tudomására hozni.

3
- Meg kell tervezni, hogy milyen legyen a kérdések menete, ütemezzük a
folyamatokat, és megbecsüljük a következményeket, annak érdekében, hogy a
legnagyobb hatást érjük el.

Reflektív kérdések:
A reflektív kérdések visszajelző, gondolkodtató kérdések. A segítő ebben az
esetben serkentő pozíciót vesz fel.
Cél, hogy a klienst, és családot új viselkedési, gondolati minták kialakítására
bírjuk.
Ezek a kérdések jövőre irányuló kérdések, úgy hogy a jelenlegi problémákra, és a
múltbéli sérülésekre koncentrálnak.
Sokszor megfigyelhető, hogy a családok úgy élnek mintha nem is lenne jövőjük,
így fontos, hogy meghatározzák mi a közös céljuk, és azt hogyan érnék el.

Más megközelítésből a kérdések lehetnek az ún.:

1. Siker a múltban:
Ebben az esetben interjú során vissza lehet utalni kérdéseinkkel a múltbéli
sikerekre, amikor még a kliens jól boldogult önállóan is. Ez megerősítheti
önbizalmát, felfedezheti újra, hogy voltak idők, amikor jobb volt a
problémamegoldó készsége.

2. A „kivételt” kutató kérdések:

Ezek a kérdések azokra az időszakokra utalnak, amikor a probléma nem fordul elő.
A segítőnek és a kliensnek meg kell vizsgálnia, hogy ki, mit, hogyan, mikor és hol
tett másként, amikor a probléma nem fordult elő. Vagyis: ezekből arra is lehet
következtetni, hogy mik azok a helyzetek, amikor a problémák előfordulnak.

3. Csodakérdések:
Ennek lényege az, hogy a klienst rá kell venni arra, hogy képzelje el csoda történik
vele és ennek folyományaképpen problémája megoldódik. Ez meg fogja mozgatni
a beleélési képességét, elképzeli, hogy milyen lesz az élete, ha már a probléma
megoldódott. Emellett pedig némi reménye támadhat, hogy valóban lehet az
másképp, mint a mostani.
- A kérdésre adott válaszok hasznos útmutatók lehetnek. Megtudhatjuk belőlük,
hogy a kliens miben akarja megváltoztatni az életét.

4. Osztályozást tartalmazó kérdések:

Ezek a kérdések nagyfokú rugalmasságot kölcsönöznek az interjúnak, mivel még a
konkrétabban, pragmatikusabban gondolkodó kliensek is könnyebben
megválaszolják.
- A 10-est a legkívánatosabb állapotra használjuk, míg az 1-es az ellenkezőjét
jelenti.
- Az osztályozó kérdéseket fel lehet használni a kliens önértékelésének,
önbizalmának a felbecsülésére is.