Kusnyír Krisztina SZAKDOLGOZAT

KUSNYIR KRISZTINA
AZ INDIE STÍLUS ELEMZÉSE EGY DEBRECENI

FOGYASZTÓI CSOPORT VIZSGÁLATÁN
KERESZTÜL
Szakdolgozat
Szociológia BA szak
Nappali tagozat
Témavezető: Sipos Flórián
Debreceni Egyetem
Szociológia és Szociálpolitika Tanszék
2017
NYILATKOZAT
Alulírott ............................................................................................................................,
a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karának hallgatója ezennel büntetőjogi
felelősségem tudatában nyilatkozom és aláírásommal igazolom, hogy
.........................................................................................................................................
.........................................................................................................................................
című diplomamunkám saját, önálló munkám; az abban hivatkozott nyomtatott és
elektronikus szakirodalom felhasználása a szerzői jogok nemzetközi szabályainak
megfelelően készült.
Tudomásul veszem, hogy diplomamunka esetén plágiumnak számít:
 szó szerinti idézet közlése idézőjel és hivatkozás megjelölése nélkül; 

 tartalmi idézet hivatkozás megjelölése nélkül; 
 más szerző publikált gondolatainak saját gondolatként való feltüntetése. 
Alulírott kijelentem, hogy a plágium fogalmát megismertem. Tudomásul veszem, hogy

plágium esetén diplomamunkám visszautasításra kerül. 
Továbbá felelősségem tudatában nyilatkozom arról, és aláírásommal igazolom, hogy a

Debreceni Egyetem Elektronikus archívumába (DEA) a
http://dea.lib.unideb.hu/dea/handle/2437/85081 címre feltöltött diplomamunkám
mindenben megegyezik a benyújtott papíralapú és/vagy CD formátumú dolgozattal. 
Debrecen, ................év ........................ hó ............ nap
....................................
aláírás
Az indie stílus elemzése egy debreceni fogyasztói csoport vizsgálatán
keresztül
írta
Kusnyír Krisztina
Kijelentem, hogy a szakdolgozat megfelel a Debreceni Egyetem Szociológia és

Szociálpolitika Tanszéke által támasztott tartalmi és formai követelményeknek
____________________________________________
Államvizsga-bizottság elnöke
____________________________________________
Témavezető
____________________________________________
Bíráló
Debrecen
2017
TARTALOMJEGYZÉK
Tartalomjegyzék ............................................................................................................ i
Ábrák jegyzéke ............................................................................................................ ii
Bevezetés ...................................................................................................................... 1
Első Fejezet: Szakirodalmi áttekintés............................................................................. 3
1.1 A szubkultúra fogalmi keretei .............................................................................. 3
1.2 A hipszter fogalom történeti háttere ..................................................................... 7
1.3 A divat és az öltözködés .................................................................................... 11
1.4 A használtcikk fogyasztás .................................................................................. 17
1.5 A média szerepe ................................................................................................ 20
Második fejezet: Konceptualizálás............................................................................... 23
Harmadik fejezet: A célcsoport jellemzői és a választott Mintavételi eljárás ................ 25
Negyedik fejezet: Hipotézis ......................................................................................... 28
Ötödik fejezet: Az interjúk eredményei ....................................................................... 29
Hatodik fejezet: A kapott eredmények és a hiptézisek összevetése ............................... 41
Összefoglalás .............................................................................................................. 44
Felhasznált irodalom ................................................................................................... 47
1. Függelék: Félig strukturált interjú vázlata .................................................................. I
2. Függelék: Készített interjú legépelt változata .......................................................... IV
i
ÁBRÁK JEGYZÉKE
1. ábra: Chanel: Ready-to-Wear Spring (2017) ............................................................... 12

2. ábra: Zara: tavaszi kollekció dzseki (2017) ................................................................. 12
3. ábra: Loncsák-Zámbó: Vásárláskor mit tart leginkább szemelőtt, mit tart a
legfontosabbnak? (Loncsák Noémi – Zámbó Gabriella 2016) .......................................... 17
4. ábra: Indieland üzletbelső ........................................................................................... 22
5. ábra: Az Indieland kapcsolati hálózata ........................................................................ 23
6. ábra: Kasabian feliratú póló az Indieland kínálatából (Indieland 2016) ....................... 29
7. ábra: Indieland logóval ellátott vászontáska (Indieland 2016) ..................................... 31
8. ábra: Indieland Ajándékutalvány (Indieland 2016) ..................................................... 32
9. ábra: Kedvcsináló kép az Indieland kínálatából .......................................................... 34
ii
BEVEZETÉS
„A divat elfogadható mértékű deviancia.” (Harmann 1985)
„Egy fogyasztói-jóléti társadalomban az önmegvalósítás kapcsolatban áll

a materialista és hedonista értékekkel is.” (Matiscsák 2001: 601)
Az öltözködés, a divat egy olyan, a mindennapokban tetten érhető jelenség, ami hatással
van, nem csak az egyénre, hanem ezáltal egy nagyobb egészre, a társadalomra is. A
ruhák, amiket viselünk, mutathatják a társadalomban elfoglalt helyünket, céljainkat,
identitásunkat, világnézetünket. A szubkultúrákba való beilleszkedés egyik
legszembetűnőbb eleme pedig szintén ehhez köthető. Az azonos külső kialakítása erősíti
a csoportszellemet, elhatárol másoktól, biztonságot nyújt. Napjaink gyors
trendváltozásai és stíluskeveredései, s nem utolsó sorban a médiumok az elhatárolódást
azonban gátolják, mivel azok egyfajta újragondolást generálnak a (poszt)-szubkultúrák
életében, a csoportok hitelességét megkérdőjelezve (David Muggleton 1997; Paul
Hodkinson 2002; Kacsuk Zoltán 2005).
Ellenben nem csak az öltözködés határozhat meg egy (poszt)-szubkulturális
csoportosulást. Fontos összetevője még a zene és az, általában aköré szerveződő
érdeklődési kör, mint összekötő kapocs. Tehát, kérdés, hogy mennyire tölt be fontos
szerepet a ruházkodás mind az egyén, mind a csoport életében? Valóban fontos része a
kinézet egy adott (poszt)-szubkultúra létrejöttének, vagy más okok is tetten érhetők
ebben (például zene)?
A dolgozat alapját a debreceni Indieland nevű, használt-ruha bolt tevékenysége,
célcsoportját pedig vásárlói és szervezői köre adja, melyek vizsgálata az „indie” stíluson
keresztül történik. Így felmerül a kérdés, hogy a kezdeményezés neve, illetve a
kínálatban megjelenő ruhák és kiegészítők jellege vajon önmagukban jelzik számunkra
a csoportként tekintett vásárlókör identitását? Továbbá, az említett jellemzők alapján
mennyiben tekinthető az Indieland kezdeményezés (poszt)-szubkultúrának – ha
egyáltalán akként tekinthetünk rá? Vagy csupán hasonló öltözködési stílusú emberek
szabadidejének közös eltöltéséről lenne szó?
A téma áttekintéséhez elengedhetetlen tisztázni az indie és hipszter stílus
kettősségét is, amely Kelet-Európában jellemző. Ez többek között a materialista és
posztmaterialista értékrend között ingázó értékrendszert jelenti, amely történeti okok
miatt alakult így. Amíg Nyugat-Európában a második világháborút követő időszak teret
1
engedett az individuum megerősödésének, addig a kelet-európai régióban a szocialista
államberendezkedés volt jellemző. Ennek mintegy hagyatéka a materializmus és az
ahhoz társuló értékorientáció (Inglehart 1972).
Ezek alapján a dolgozat két fő kérdéskörre keres válaszokat. Előszöris, az
Indieland, mint használtruha-bolt és közösségi tér, milyen szerepet tölt be az odajárók
életében? Mennyire köthető ez világnézethez, értékrendhez, érdeklődési körhöz? Ezek
alapján, miféle csoportosulásként lehet azonosítani? Másodsorban a materializmus -
posztmaterializmus által előidézett értékrend, vásárlási szokásokban (tudatos vásárlás)
való megnyilvánulását hivatott feltárni a kutatás. Azaz, mennyire azonosul a magyar
indie-, és hipszterkultúra az amerikai és nyugat-európai gyökereivel? Ha valóban eltér,
akkor miben teszi azt? A következőkben ezen kérdések részletes vizsgálatára kerül sor.
2
ELSŐ FEJEZET:
SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS
1.1 A szubkultúra fogalmi keretei

Történetileg a szubkultúra kutatásoknak nagy hagyománya van. Ezeknek három fő
hullámát különböztethetjük meg. Az első a klasszikus megközelítés, vagy chicagói
iskola, ami az 1950-es évek amerikai, fiatalkori bűnözés és deviancia témájában végzett
vizsgálatokat foglalta magába. A második az Angliában kialakult, ún. új hullám, vagy
birminghami iskola (Centre for Contemporary Cultural Studies). Ez az 1970-es éveket
ölelte fel időben, kutatás szempontjából pedig a látványos, stílusorientált ifjúsági
kultúrákat érintette. A harmadik a posztmodern hullám, amely egyedi vizsgálatokat
jelentett a fiatalok, az öltözködés, a stílus, a zenei ízlés és a fogyasztás témakörében
(Kacsuk Zoltán 2005).
Fogalmilag; „A szubkultúra a társadalom többségének kultúrájától eltérő kultúra.”
(Andorka Rudolf 2006: 567). Tehát olyan csoportosulás, ami valamilyen közös
tulajdonság mentén szerveződik. Ez lehet etnikai, életkor (ifjúsági szubkultúra), nem
(női), politikai hovatartozás szerinti vagy az adott deviancia (kábítószer-fogyasztás)
alapján létrejövő csoport. Az öltözködés, és a zene az ifjúsági szubkultúrák
„sajátossága”. Ilyen volt például az 1970-es években megjelenő punk szubkultúra, vagy
a skinheadek/bőrfejűek csoportja. Adott volt egy, ebben a két esetben, politikai
identitás, ami a fő szervező erőt jelentette. Ehhez társult a jellegzetes, sokszor szokatlan
megjelenés (például hajviselet, ruházat), és nem utolsó sorban a zene, amely szintén
összekötő kapocsként szolgált.
Ezek szerint az Indielandet, amely jellegzetesen indie stílusú ruhákat,
kiegészítőket árul, és a boltban ilyen zenéket játszik, szubkultúrának lehetne tekinteni?
Nem feltétlenül.
A klasszikus értelemben vett szubkultúrák további jellemzője a sajátos
szerveződési mód. Ezt három fő szakaszra bonthatjuk le (Rácz József 1989). Az első
szakasz a „szociális vákuum és fojtogató kontroll”, amelyek együtt jelennek meg az
egyén életében. A kontroll az intézményes szférát jelenti, amely a teljes kontrolláltság
érzését adja (pl. iskola, rendőrség, politikai rendszer, stb.). Ez ellen a túlzott szabályozás
ellen történik a lázadás, a szabadságba menekülés. A szociális vákuum pedig az
3
intézményi/ intézményközi életterek üressége. Azaz üresség érzése, amiből cél a
kiszakadás. Természetesen itt még nem hat a szubkultúra, amely felé elkezd
orientálódni az adott illető, csak „önszocializációt” végez. A második a „kirekesztődés
és kivonulás” szakasza, azaz a bekerülés előtti állapot, ami a kortársak közüli
kirekesztődést, és az intézményes rendszerből való kivonulást jelenti. Ebben a
szakaszban a kirekesztettek kisebb csoportot létrehozva csatlakoznak a nagyobb
szubkultúrához. A harmadik pedig az „individualizáció és valahova tartozás” szakasza.
Ezt tekintik a normatív serdülőkori konfliktus szakaszának is. Itt a két ellentétes vágy
feloldására kerül sor a szubkultúrába tagozódás által. Továbbá ekkor jelenik meg a
csoporthoz tartozás élménye, és az individualizáció is. A harmadik szakaszban fontos
helyet foglal el tehát a divat, mint a konformitást, másságot, valahová tartozást,
individualizációt élősegítő közeg. Ehhez viszonyítva, felmerül a kérdés; az Indieland
megfelel-e ezeknek a szakaszoknak teljes mértékben? Történik itt egyáltalán valami felé
tagozódás vagy pusztán a ruhavásárláson van a hangsúly?
A mai (poszt)-szubkulturális csoportok megértéséhez szükséges látni azt, hogy
ezek más irányt követve léteznek. David Muggleton (1997) Inside Subculture: The
Postmodern Meaning of Style című írásában pont a szubkultúrában résztvevők
hitelesség-értelmezését, kötődését és annak hogyanjait kutatja. Fő hipotézise az volt,
hogy a poszt-modern szubkultúrákban a tagok nem azonosítják magukat kollektív
kategóriákkal, s az ebből adódó keveredés miatt nem lehet a csoportok határait
fenntartani. Ebből következve a csoportszembenállások eltűnnek és mintegy pozitív
viszony alakul ki a divattal, médiával és stílussal kapcsolatban. Tehát nem egy norma
vagy a politikai hovatartozás és világnézet a fő mozgató. Logikus hipotézisei
Muggleton-nak azonban csak részben igazolódtak. Valóban, már nem jellemző a teljes
azonosulás a szubkultúrával, hanem egy „hibrid-kulturális önmeghatározás”, változás és
átjárhatóság jelenik meg. Továbbá a stílus az egyéniséget tükrözi, viszont ennek
ellenére jellemző a gyors stílusváltás és ezzel párhuzamosan a divat követése. Ami a
változást illeti, a hitelesség „termelődése” és az újabb szubkultúrákhoz való azonosulás
jelenik meg, nem utolsó sorban pedig a politikától való teljes elfordulás. Tehát a
(poszt)-szubkultúrákban erős individualizmus lelhető fel, ami önkifejezési eszközként
szolgál, de nem egyenlő a csoportképződéssel és az ehhez tartozó elkülönüléssel.
A másik fontos tényezője a mai értelemben vett szubkultúra fogalom
értelmezésének Paul Hodkinson 2002-ben írt, Goth: Identity, Style and Subculture, című
tanulmányában keresendő. A szubkultúrát definiálta újra, egy erős lábakon álló
4
csoportot, a gothot alapul véve. Hodkinson szerint a részletes elemzésnek új elméleti
keretet kellett adni, amelyen belül négy fő pontot különített el. Ezek: 1. Következetes
jellegzetességek, tehát, az ízlések és attitűdök térben és időben viszonylagos
konzisztenciát mutató készlete. 2. Identitás, azaz azonosságtudat az adott szubkultúra
felé. 3. Elkötelezettség, vagyis a csoporttagok szabadidejüket és társas kapcsolataikat az
adott szubkultúra köré szervezzék. 4. Autonómia, tehát a tömegmédiától való
elhatárolódás, függetlenség, viszont ezzel párhuzamosan csatornák, amik lehetővé
teszik a szubkultúra fennmaradását.
Egy csoport fennmaradásához számos tényező szükséges az említett autonómián
túl. Ha a szubkulturális csoportosulások szerkezetét és dinamikáját vizsgáljuk,
megérthetjük a félig a többségi társadalomhoz, félig a szubkultúrához tartozó,
úgynevezett „billegők” jelentőségét. Az 1980-as években „virágzó” csövesek csoportja
jó példa ennek bemutatására. A csövesek kb. 100 fősek voltak, könnyű volt az
átjárhatóságuk, nem volt egyértelműen leosztott szerepkörük, ebből adódóan pedig nem
voltak igazi csoportnormáik. Ennek ellenére itt is meg lehetett figyelni a centrum
(Erősebb elkötelezettség; nem dolgoztak.) és a periféria körét. A perifériába tartoztak a
már említett „billegő” fiatalok, akik a többségi/konvencionális társadalom
szemszögéből szubkultúra tagok voltak, viszont a csövesek felől nézve a konvencionális
társadalom részét képezték (Iskolába jártak.). S pontosan emiatt a kettős helyzet miatt
közvetítő funkciót töltöttek be. Azaz összekötötték a szubkultúrát a többségi
társadalommal, és ezzel együtt el is szigetelték azt (Kacsuk Zoltán 2005).
Fox, J. K. (1987), aki az amerikai punkokat vizsgálta, úgy találta, hogy, bár a
központi személyek alakítják ki az ellenkulturális ideológiát, mégis a billegők által
ismeri meg a konvencionális társadalom ezeket.
De hogyan kapcsolódik mindez az indie stílushoz? Egyáltalán mit jelent az
elnevezés? A fogalom az angol „independent”, azaz független szóból származik.
Jelentése is közel ezzel azonos. Az indie olyan rockzenét jelentett eredetileg, amit
független lemezkiadók forgalmaztak. Az 1980-as években Angliában kezdett el
kialakulni, és az alternatív rock, mint zenei stílus az, amelynek alműfajaként fogható
fel. Az indie rock stílusnak számos alműfaja létezik, pl. noise rock, shoegazing, post
rock, indie folk, indie pop, stb. Magyarországon ez a zenei stílus a ’90-es évek közepén
jelent meg. Viszont itt nem „tisztán” indie stílusként, hanem az alternatív rock
keverékeként. A Heaven Street Seven nevű zenekar volt az, ami segített ennek
terjedésében, de mind a mai napig elmondható, hogy nem terjedt el annyira itthon, mint
5
Nagy-Britanniában vagy az USA-ban. Ennek ellenére az indie megmozgatja a fiatalabb
korosztályt, az úgynevezett indie bulik által. A 2000-es években kezdődött a Loaded
indie party nevű társaság szervezésében, ma pedig a Kunk, a Trash City Club, és a
Tesco Disco elnevezésű összejövetelekkel lehet találkozni. Napjaink ilyen zenét játszó
zenekarai közé tartozik pl. The Moog, Esti Kornél, Fran Palermo, Harcsa Veronika,
Blahalouisiana, ByeAlex, Ivan & The Parazol. (Máth Dávid 2013; Énekes András Előd
2016).
6
1.2 A hipszter fogalom történeti háttere
A mai Magyarországon kezd erősen terjedni az indie, mint zenei stílus. Kérdés, hogy
van-e ehhez tartozó életérzés, világszemlélet? Ha van, akkor pedig milyen, és mihez
köthető? Az egész jelenség megértéséhez szükséges a hipszter jelenség tisztázása, mivel
ez a stílus az indieből fejlődött ki, s ennek eszmeisége – legalábbis a nyugat-európai
mintából kiindulva – meghatározó az indiekultúrában is. A szó jelentése: „Különcködő,
egyedi stílusú, bohém, de a divattal lépést tartó fiatal. Az angol ’hipster’ szó magyarított
változata.” (Idegen szavak szótára é.n.)
Történetileg a flâneur-figura húzódik meg e fogalom mögött, amit a 19. századi,
francia szimbolista költészetben említettek először. A flâneur a modern nagyváros
térváltozása és a tömeg fogalma mentén alakult ki. A „flâneur” francia szó jelentése
kószáló, léhűtő, lézengő. (Hermann Veronika 2012; Thor é.n.)
Joanne Entwistle, divatszociológus a divattal köti össze a jelenséget. Az európai
nagyvárosokban egy réteg a divatot használta fel a tömegből való kitűnésre. S ez nem
más, mint a flâneur, akire jellemző a mesterkéltség és romantikus stílus (Entwistle
2000; Finkelstein 2007). Miért alakult ez így? A nagyváros természetes velejárója az
„elidegenedés”, amely a városi ember identitásának válságát és a városi tereket fogja
össze, mintegy rendszert képezve. Ebben a rendszerben pedig „(…) az elidegenedett
ember tekintete, amelynek tárgya a város. A csatangoló (flâneur) pillantása ez, akinek
életformája a későbbi nagyvárosi étet még engesztelő csillogással vonja be.” (Hermann
Veronika idézi Benjamin 1969: 87)
Tehát a kószáló egyén egyfajta útkereső, aki mind fizikailag, mind szellemileg
„szabadon” fogyaszt, s így a polgárság és a nagyváros határán teremti meg identitását.
Ebből az identitásból eredeztethető a hipszter-kultúra, amely Amerikában és Nyugat-
Európában hódított teret elsőként, a flâneur-t követve. Történetileg az első és második
világháborút követő évek, és a nagy gazdasági világválság tették lehetővé megjelenését.
Az 1930-40-es évek Amerikájában tűnt fel, amikor az addigi társadalmi rend
megbomlott, az identitáskultúrák ezzel mobilizálódtak, a fogyasztás pedig felgyorsult.
Ezek a korai hipszterek fiatal, fehér középosztálybeliek voltak, akik a fekete-kultúra
zene és szleng stílusát vették át, mintegy lázadásképpen az aktuális, erőteljesen férfias,
fehér normák ellen. Norman Mailer (1957) The White Negro című írásában ezt a
lázadást a határon való egyensúlyozással magyarázza. Azaz a feketék stílusának átvétele
7
egy szimbólum, amely szerint a feketék a rabszolgaság és egy névleges demokrácia
peremén foglaltak helyet, s ami szerint a kószálók szintén ilyen peremhelyzetűek.
Az 1950-es években a hipszter-kultúra vizuális jegyeivel és világnézetével még
inkább elkezdett kitűnni, a beatköltők megmozdulásainak köszönhetően. A
beatirodalomban, amely egy irodalmi és művészeti irányzat volt az 1940-50-es években,
a független hipszter-kultúrát átalakító szerzők és „hősök” jelentek meg. Ez jelentette az
ellenálló kultúrát/ellenkultúrát (counter culture) a ’60-as években. Hozzájuk köthetőek
a polgárjogi mozgalmak, továbbá innen jön az „aktív állampolgárság” fogalma. Az
aktív állampolgárság a tudatos (kultúra) fogyasztást, és a kiterjesztett, élethosszig tartó
tanulást foglalja magában, nem utolsó sorban a szabadidő eltöltés új formáját, amelynek
lényeges pontja a periférián lévők jogaiért való kiállás mind fizikai, mind szellemi
értelemben. Ezzel párhuzamosan a fogyasztói kultúra ma jellemző formája is létrejött. E
szerint is átalakult az utazáshoz, szabadidő-eltöltéshez való viszonyulás, a tanulás pedig
szélesebb rétegek számára lett elérhető (Hermann Veronika 2012).
Azonban a hipszterek értékrendje és a tömegkultúra „normái” ezáltal
konfliktusba kerültek egymással. „» Az egyéniség kultusza nehezebben megvalósítható,
amikor mindenki valamiféle tömeg tagjaként jelenik meg. «” (Hermann Veronika 2012: 8)
Azaz, kellett valami, ami mégis kiemeli a hipsztereket a tömegkultúrából. Ez az aktív
állampolgársághoz köthető tevékenységeket (pl. önkéntes és egyenjogúsítási
mozgalmak, biciklizés, környezettudatos gondolkodás, tudatos vásárlás, posztgraduális
képzés, több diploma) foglalja magában.
Ezek után a fő kérdés a területi elhelyezkedésre irányul. A hipszter-kultúra
Amerikában és Nyugat-Európában hódított teret elsőként, viszont Kelet-Európában múlt
nélkül jelent meg. A volt szocialista országokban az újrahasznosítást nem a „divat”
hozta magával, hanem a nélkülözés és rászorultság követelte meg. Ebből következően
pedig ezeken a területeken még mindig alakulóban van a hipszter, mint fogyasztói
kultúra (Hermann Veronika 2012).
A témakör megértéséhez érdemes az értékváltozásokat és a materializmus –
posztmaterializmus fogalmait megvizsgálni. Matiscsák Attila (2001) az
Értékorientációk és értékváltozások a német fiataloknál című tanulmányában foglalja
ezeket össze. Fő feltételezése, hogy a 20. század végére az emberek elkezdték
levetkőzni az addigi, ipari társadalom által diktált szociális formákat, aminek
következménye vagy az elmagányosodás, vagy az individuum kiteljesedése. Tehát a
8
hagyományos értékek felbomlottak a jelölt korszakban, ami a fiatalság ifjúsági
életszakaszának kitolódásával járt.
Inglehart, R. (1971) járta körül ezt a témát elsőként. Szerinte az 1970-es években
elkezdődött „az értékek csendes forradalma”, miszerint Nyugat-Európában a materiális
javak vesztettek értékükből, a posztmateriális értékek pedig előtérbe kerültek. A
materiális értékrend alkotóelemei a következők: biztonság megteremtése, gazdasági
érvényesülés. Ezzel ellentétben a posztmaterializmus lényege az önmegvalósítás, s a
politikai érték- és cselekvésminták felvállalása, ami a második világháború után nyert
értelmet a gazdasági fellendüléssel. A változást egyrészt a szükséglet-elmélethez köti,
aminek lényege, hogy - a Maslow-féle szükséglethierarchiát alapul véve 1 – a
szükségleteknek ki kell elégülnie ahhoz, hogy az ember azzá váljon, akivé az
adottságainál fogva tudna. Tehát a posztmateriális értékek akkor tudnak a felszínre
törni, ha az anyagi vágyak már teljesültek. Az értékek változását Inglehart (1971)
másodsorban a szocializációs hipotézissel magyarázza. E szerint; „A növekedés fázisában
a gazdasági körülmények a mérvadók a stabilabb szükséglet- és értékorientációk kialakításához.
Az értékorientáció változása összefüggésben van a társadalmi szerepekkel, a viselkedésminták
változásaival.” (Matiscsák Attila 2001: 600).
Ezekkel a feltevésekkel szemben a következőt fogalmazta meg Helmut Klages,
Willi Herbert és Gisela Maag; az értékek változása egy úgynevezett „zéró összegű
játszma”, mivel, ha a posztmateriális értékek előtérbe kerülnek, akkor párhuzamosan a
materiális javak fontossága is csökken. Ezek alapján a leglényegesebb befolyásoló
jelenség a modernizáció folyamata szerintük. A kritikában továbbgondolták az
értékváltozások folyamatát is. Nem kizárólagos módon a kötelesség és elfogadás
rendszerére épül az önkifejezés, hanem, mintegy „érték-koegzisztencia” jön létre,
amelyben a tradicionális értékek tisztelete mellett az individuális értékek is teret
hódítanak (Matiscsák Attila 2001).
Maag (1991) ezeket az elméleteket helyezte gyakorlati síkra. Felmérése két fő
kérdésre keresett választ; milyen szerepe volt az individuális mintáknak a fiatalok és
fiatal felnőttek életében? Különbözött-e a nyugat- és keletnémet értékrend? A
kutatásban az adatközlőknek egy listáról kellett értékelniük egy 18 elemből álló
1
Abraham Maslow az identitást fiziológiai és pszichológiai kielégítéséhez köti. Ezek a következők:
éhség, szomjúság, oltalom, biztonság, szeretet, elismerés, tudás, megértés (Matiscsák Attila 2001).
9
fogalom-csoportot, egy 10 pontos skálán. 2 Az eredmények a következők lettek: a német
fiatalok körében a hagyományos élettervezés nem olyan lényeges, míg az individuális/
alternatív életformák igen (például önkifejezés, egyéni útkeresés). Ennek hátterében a
közösségi érdekérvényesítés csökkenése állt. A második vizsgálati kérdésből az
következett, hogy a keletnémet fiataloknál az értékszintézis jellemzőbb, mint a
nyugatnémeteknél. Továbbá, a kérdezettek látszólag ellentétes értékeket jelöltek meg,
vagyis az önkibontakoztatás és a konvencionalizmus összefonódtak. Ez arra mutatott rá,
hogy „egy fogyasztói-jóléti társadalomban az önmegvalósítás kapcsolatban áll a materialista
és hedonista értékekkel is.” (Matiscsák 2001: 601). Azaz a fogyasztói társadalomban az
egyéniség kibontakoztatása a biztonságkeresést és a boldogság kutatását is jelenti, ami a
dolgozat egyik feltevéséhez köthető. Azaz Kelet-Európában, s így Magyarországon is a
materialista értékrend jellemzőbb, amihez, ezen kutatás alapján a hedonizmus is
kapcsolódik. A hedonizmus értelmezési körébe pedig beletartozik egyfajta egoista/
utilitarista individualizmus. Továbbgondolva ezt, a német fiatalok némely preferenciája
azt feltételezi, hogy az önkifejezés inkább a magas iskolai végzettségű/ magas
képzésben lévő, családalapítás előtti személyeknél elterjedt. Ezzel szemben a
tradicionális értékrendet az alacsonyabb végzettségűek képviselik. A keletnémet
fiataloknál a szabályozott és megrövidült ifjúsági korszak, míg a nyugatiaknál az
individualizmusnak alárendelt útkeresés jellemző (Matiscsák Attila 2001).
2
„A 18 elemű értéklistát 7 értékcsoportra osztották a teoretikus előfeltevések alapján. A hét értékcsoport
a következő volt: 1. önmegvalósítás 2. kritikai hajlam 3. kötelesség/ elfogadás 4. teljesítmény 5.
materializmus 6. hedonizmus 7. proszocialitás/ felelősségtudat. Az önmegvalósítás és a kritikai hajlam
egymással egy részkategóriát alkot, csakúgy, mint a kötelesség/ elfogadás, a teljesítmény és a
materializmus. Az utolsó két kategória, a hedonizmus és a proszocialitás/ felelősségtudat, szintén külön-
külön részegységként definiálódik. Az így négy értékcsoportból álló struktúra négy faktort jelöl. Az
önkifejezés, a konvencializmus, a hedonizmus, és a proszocialitás faktorát.” (Matiscsák Attila 2001: 600)
10
1.3 A divat és az öltözködés
Egy csoport identitásának kialakításában, és összetartásának erősítésében fontos tényező
a ruházkodás. Akár a klasszikus értelemben vett szubkultúrákat (punk, hippi), akár a
napjainkban domináló csoportosulásokat (hip-hop) vizsgáljuk, ki lehet jelenteni, hogy a
valamilyen módon egységes ruházkodás jellemzi őket. Ezt a hasonló ruházatot
nevezzük kváziuniformisnak, ami azért szükséges, mert megkülönböztet a többségi
társadalomtól, láthatóvá, különlegessé tesz. (Fejős Zoltán, Frazon Zsófia Szerk. 2007)
Harmann (1985) megállapítása így helytálló lehet: „A divat elfogadható mértékű
deviancia.” Azaz a divat tekinthető lázadásnak, valamitől való elfordulásnak, és
megállapítható az is, hogy a divat segít megtalálni az egyén identitását. Viszont ami a
különbséget jelenti a régi és az új szubkultúrák között, az az, hogy a mostaniak gyorsan
változnak, keverednek egymással, altípusokra oszlanak. Ezzel együttesen pedig
megjelennek a tömegfogyasztás piacán is. Hogy mit takar ez? Először is az adott
szubkultúrát divattá formálja, mainstreammé emeli. Ez pedig a tárgyakban is feltűnik,
jelentéspárok formájában. Például a sportcipőt az Adidas és Nike márkákkal, a
bakancsot a Martens-el kapcsoljuk össze. Ebből adódóan van szüksége folyamatos
változásra és megújulásra a mostani csoportosulásoknak. Tehát, ha valami divattá válik,
azt vagy el kell vetni és újat keresni helyette, vagy más, extrém módon használni. A
változást a viselkedési minták bővülése, az üzletek, és a médiumok együttesen segítik
elő (Fejős Zoltán, Frazon Zsófia Szerk. 2007).
Másik fontos tényezője a divatnak a tudatos- és nem tudatos vásárlás
koncepciója. A divatot legáltalánosabban az aktuális ruházati darabokra értjük,
amelyeket a divatházak alakítanak legfelső szinten (Fejős Zoltán, Frazon Zsófia Szerk.
2007). Pl. A Chanel divatház 2017-es, Ready to Wear kollekciója miatt a tweed anyag
használata elterjedt. Azaz, a fast-fashion márkák (pl. Zara, Mango, H&M) az aktuálisan
bemutatott (őszi-téli, tavaszi-nyári/ready to wear – haute-couture) kollekciókból merítve
alkotnak egy, a társadalom szélesebb közönsége számára megfizethetőbb alternatívát.
11
1. ábra Chanel: Ready-to-Wear Spring (2017)
2. ábra Zara: tavaszi kollekció dzseki (2017)
Tágabban véve a divat azonban túlmutat a ruházkodáson. Ilyen értelemben a

„materiális kultúra változóinak felemelkedését és lesüllyedését”(Hermann Veronika 2012:2)
jelenti. Ebbe bele tartozik a ruházkodáson kívül például az élelmiszer-, bútor-,
elektronikai cikk-fogyasztás. Tehát, a divatelméletet nézve, a fogalom nem pusztán a
materiális kultúrát jelöli, hanem egy tágabb, s ebből adódóan mélyebben gyökerező
részt is magába foglal. Azaz ide sorolható a politikai, gazdasági, szociológiai vetülete is.
Georg Simmel A divat című (1904) írásában, amely a divatelmélet és a modern
mikroszociológia fontos részét képezi, a leszivárgás-elméletet (trickle-down theory)
bontja ki. E szerint az alsóbb osztályok mindig a felsőbb osztályok szokásait próbálják
átvenni, olcsóbb, tömeges módon. Ha pedig egy szokás divattá válik, akkor elveszti
különleges mivoltát, ami miatt a felső osztályok újakat alakítanak ki.
Olyan módon kapcsolódik a szubkultúra és hipszter jelenségekhez az elmélet,
hogy Simmel szerint az ember mindig tartozni szeretne valahová, ám ezzel egy időben
ki is akar tűnni, ezzel individualitását megtartva. A nagyvárosi elmagányosodás
folyamatában pedig az én erősítése, és megtartása a divaton keresztül tudott
megvalósulni. Tehát nem meglepő Vivienne Westwood (Divattervező, akinek neve az
12
1970-es évek punk mozgalmához köthető.) megjegyzése, miszerint „a nagyvárosi túlélés
záloga az extrém szubjektivizmus”(Hermann Veronika 2012: 3 idézi Vivienne Westwood).
Simmel (1973) elmélete arra a kettősségre is rámutat, amely akár a hipszterek,
akár más, magukat (poszt)-szubkultúraként azonosító csoportosulásokra jellemző. E
szerint: „A divat az a rendszer, amely alól senki nem vonhatja ki magát, hiszen ha a rendszeren
kívül akar maradni, pusztán ahhoz a csoporthoz fog tartozni, aki a rendszeren kívül akar
maradni.” (Simmel 1973: 457-503). Tehát a valahová tartozás, a lázadás, az
„önmegvalósítás”, az individuum előtérbe helyezése nem tekinthető teljes kiválásnak,
hiszen ezek által inkább csak egy másik csoportba jut el az egyén.
Sarah Thornton (1995) Club Cultures című írásában a magas vagy elitkultúra és
a szubkultúrák közötti párhuzamot fejti ki. Szerinte mindkettő elitista, mivel saját
értékét az exkluzivitásából nyeri, továbbá mindegyik hozzáférhetetlen a kívülállók
számára az ízlésvilágukat tekintve, s nem utolsó sorban saját magát az ízléshierarchia
csúcsának tartja. Másik fontos jellemzője ezeknek a kultúráknak a tömegkultúrától és a
popularizálódástól való félelem. Eszerint a magas kultúrát a tömegkultúrába való
leszivárgás, a szubkultúrák különlegességét pedig a populáris kultúrában való
felkapottság fenyegeti. A másik oldalon viszont fel kell fedezni azt, hogy a populáris
kultúra csakugyan az ízléshierarchiák megalkotásában vesz részt.
Pierre Bourdieu (2009) tőkeelméletét alapul véve, a szubkulturális tőke a lazább
kötődési formája a (magas) kulturális tőke szempontjából jelentős osztályhelyzetnek.
Így a szubkultúrában résztvevők autonóm ízléssel rendelkező egyének heterogén
csoportjaként identifikálják magukat, a kevésbé egyedi, homogén és feminin fősodorral
szemben. A fősodor ebben az értelemben tehát olyan, különböző csoportok halmaza,
amit nem lehet homogénnek tekinteni vagy negatív megítéléssel kezelni (Sarah
Thornton 1995).
A hipszter stílusnál a leszivárgás elmélet a következő képpen valósult meg. Bár
a mai hipsztereket a 1990-es évek indie mozgalmához lehet kötni, ahol a mainstream
kultúrát elutasítják mind vizuális, mind fogyasztási megjelenésükben. Ennek ellenére a
hipszterség az elmúlt években annyira elterjedt, hogy a fősodorba került, s mintegy
„divat” formálódott belőle. Tehát az elhatárolódó csoporthoz tartozásuk felhígult, és a
tömegkultúrába visszavezetővé, mainstreamé vált, akár akaratul ellenére is (Hermann
Veronika 2012).
Így felmerül a kérdés, hogy a hipszter-kultúra létezik-e még? Ha igen, akkor
pedig mi lesz ennek a csoportosulásnak a sorsa? Rob Horning (2009.04.13.) The Death
13
of the hipster című publikációjában erre a kérdésre próbált magyarázatot adni. Horning
az N+1 által szervezett, What Was the Hipster? elnevezésű vitafórumra látogatott el,
ahol ennek a kultúrának a jövőjét feszegették. A felvetések és az azokra adott reakciók
azonban egy szinte „semleges” álláspontot képviseltek. Volt, aki a hipszterek
csoportjára próbált rámutatni (Mark Grief szerint az 1999-es, kamionos sapkát hordó és
redneck zenét hallgató hipszter a valódi.), volt, aki esetleges behatárolással közeledett a
téma felé; a hipszterek „állandó kulturális közvetítők a hipermedializált
kapitalizmusban, akik a kívülálló csoportok által létrehozott társadalmi hatalom
alternatív forrását mutatják.” (Horning 2009: 2). Továbbmenve, a csoportot, mint
manipuláló réteget jelenítették meg, akik megakadályozzák a divat, a fogyasztás
mellőzését, s akik kijátsszák az aktuális politikai hatalmat, saját érdekeik érvényesítése
céljából. Emiatt a szerep miatt viszont a hatalomnak is szüksége van rájuk. Jace Clayton
azt állította előadásában, hogy az interneten keresztül sikerült a globális hipszterséget
kialakítani, amely azért lényeges, mert így olyan országokban is ismerté vált, ahol
azelőtt nem is hallottak róla az információhiány miatt. Ezek után a hipsztert mindenki a
„nem én” kategóriába sorolta, teherként értelmezte, és az egyéni identitás elfojtójaként
azonosította, ami új trendek felé terel és az egyediségtől távol tart. Horning szerint a
probléma az lehet, hogy a társadalom behódol a hipsztereknek, s valóban egyre és egyre
többet fogyaszt, amit nem saját hibájaként könyvel el. A másik fő probléma pedig a
konferencián jelenlévők érdektelensége volt. Úgy tűnt, mintha a mostani út teljesen
megfelelne a hallgatóságnak, azonban ez nem a hipszterkultúra fennmaradását, hanem
átalakulását jelentené; az elitizmus felé haladást. (Rob Horning 2009)
Mint az Horning írásából is kitűnik, a hipszter jelenséghez kapcsolódik a divat
is, mint fogyasztás eleme. A divat nem tisztán önmagában létezik a kultúra elemeként,
hanem ennél mélyebb mozgatói vannak. A divat szociológiai vizsgálatához
elengedhetetlen a gazdaság, az üzleti érdek megemlítése. Ennek fő oka a tömeg
igényeinek kielégítése és ezzel együtt a haszonszerzés. Azt azonban fontos leszögezni,
hogy ez nem a közgazdaságtanilag meghatározott emberkép viselkedési módjára utal
(„homo oeconomicus”, aki csak a saját hasznát keresi.), hanem a „homo sociologicus”,
szociológia emberképét jelöli, amely mint közösségi lény alkalmazkodik társadalmi
környezetéhez (Andorka Rudolf 2006).
Tehát a divatra nem mint, önmagában létező fogalomra célszerű tekinteni,
hanem, mint gazdasági tényezőre érdemes. Ennek oka, hogy a meglévő ruhák cserélése
szorosan kötődik azok elértéktelenedéséhez, erkölcsi és identitásbeli síkon. Éppen ezért
14
a divatkövetés nem pusztán vásárlói magatartás, hanem egyfajta önkoncepció is, mivel
az egyénnek vágya az elhatárolódás másoktól, az egyediség elérésre, s a
személyiségének kifejezése, aminek céljából vásárol. Másfelől viszont a társadalmi
környezetbe való belehelyezkedést, az egyén valahová tartozni akarását is jelenti az ön-
koncepció. Tehát ezen fogalom egy többdimenziós rendszert alkot, amelynek két fő
eleme az önbecsülés és az ön-imázs. Az első azt az értéket jelöli, amilyennek az egyén
tekinti magát, míg az utóbbi azokat az észleléseket foglalja magában, ahogyan őt a
társadalom többi tagja látja. Pontosan ebből adódik az, hogy az ember hajlamos
szembetűnő, jól elkülöníthető termékeket vásárolni, „figyelemfelkeltés” céljából. Azaz
pozitív attitűddel fordul a divat felé, s akár le is képzi azt saját külsejében, azért, hogy
hasonlítson rá. Ezek alapján a divat nem pusztán önmagában létező gazdasági tényező,
hanem a társadalmi környezettel egyértelmű kapcsolatban álló jelenség. Tehát a
termékek, amiket megvásárolunk szimbolikus tartalommal feltöltöttek, aminek
segítségével, információkkal szolgálunk a társadalom felé. (Kovács 2009)
Az ön-koncepció fogalomtárához szorosan kötődik a referenciacsoport kifejezési
köre. Ez olyan csoport, aminek az egyén még nem tagja, viszont szeretne az lenni, s
ezért, átveszi azokat a viselkedésmintákat, amiket az adott csoport művel. Ez a folyamat
a vásárlási magatartásban érhető tetten leginkább. Ezt négy csoportra bonthatjuk le; 1.
látható mindennapi termékek, amelyekből mindenkinek van, tehát a márka lehet
megkülönböztető tényező, 2. rejtett mindennapi, ahol a termékre és márkaválasztásra
gyenge az adott csoport hatása, 3. látható luxus, ami lényegében a termékeket és márkát
vegyített luxustermékeket fedi le, végül pedig 4. rejtett luxus, ahol a fő értéket a
birtoklásnak tulajdonítják és nem a márkának. (Törőcsik 2007)
Ezek alapján az ön-koncepcióban lényeges a divatkövetés, mégpedig azért, mert
a magunknak való megfelelés teljes kielégítéséhez szükséges az ön-imázsnak és az
önbecsülésnek az egyensúlya. Viszont fontos szerepe van az egyént befolyásoló
társadalmi és interperszonális hatásoknak is. Bár a látható fogyasztás divatossá teszi,
ami egy adott csoport részévé emeli az adott személyt, ugyanakkor el is tudja határolni
másoktól. Tehát az immateriális jegyek (Az egyén társadalmi státuszt szerezhet a
divatkövetés által.) figyelembe vétele is megjelenik a szimbolikus jegyeken kívül.
(Kovács 2009; Törőcsik 2007)
A státuszhoz szorosan kapcsolódik Matiscsák Attila (2001) tanulmánya a német
fiatalok értékorientációiról, amiben egy kérdőíves kutatás eredményeit (Maag 1991)
foglalja össze. Jelen témához az iskolai végzettséggel egybekötött értékválasztás társul.
15
A kérdezetteknél az önkifejezés értéke a magasan képzettek és képzésben részt vevők
körében volt jellemzőbb, míg a tradicionális értékek inkább az alacsonyabb formális
képzéssel rendelkezők körében voltak elterjedtek. Még árnyaltabb képet kapunk, ha
megnézzük a másodelemzés (Loncsák Noémi – Zámbó Gabriella 2016) adatait. A
tipikus vásárlók közép- vagy felsőfokú iskolai képzésben vesznek/ vettek részt.
A magyarországi helyzet további feltárásához szükséges Kovács Kármen (2004)
kutatása, amelyben állandó lakhellyel rendelkező 19-25 éves fiatalokat vizsgált, a
divattal összefüggő tényezők és azok egymással való kvantitatív kapcsolatainak
feltárására vállalkozva, a reklámokat és a társadalmi hatások befolyását alapul véve. A
vizsgálat eredményei a következők voltak: a külső tulajdonságokat a legfontosabbként
azonosították. Ezt követe a szimbolikus-, végül az újdonságtartalom.
Elengedhetetlennek tartották, hogy az egyéniségüket tükrözze az adott ruhadarab, ezzel
párhuzamosan pedig a másokhoz és reklámokhoz való alkalmazkodást leszavazták. Az
életkor előrehaladtával erősödött az egyéni preferencia előtérbe helyezése más
véleményekkel szemben. A cikkek „innovátorai” számára azonban fontos, hogy
másokhoz hasonló termékeket vegyenek. Ez ellentétben áll a feltételezéssel, miszerint
az adott divathoz csatlakozók kitűnni akarnak a tömegből. A kutatás konklúziója így
tehát az volt, hogy a termék-szimbolizmus egyénre ható funkciói erőteljesebben
érvényesülnek, mint a társadalmi környezet felé hatók.
16
1.4 A használtcikk fogyasztás
A használtcikk fogyasztás témaköre szorosan összefonódik az újrahasznosítással
(recycling), és az etikus vagy morális vásárlással. Ez jelenti „a fogyasztó tudatos
szándékát, hogy fogyasztói döntéseit erkölcsi meggyőződésének és értékeinek megfelelően hozza
meg.” (Berta Péter Szerk. 2012: 221) Ilyen például a fair trade-mozgalom, amely a
harmadik világbeli termelők és kiskereskedők kizsákmányolása ellen küzd. A „zöld
márkák” (green brands) keresése is ide sorolható, és a különböző újra felhasználási
technikák szintén ehhez köthetőek (Berta Péter Szerk. 2012).
Azonban a recycling nem mindig belső késztetésre valósul meg. Sok esetben
„kényszerhelyettesítésről, komfortkeresésről” lehet beszélni, mint külső kényszerítő
erőről. Ilyen „az árutermelést és –ellátást megnehezítő háborús konfliktusok” köre, tehát
az áru- és pénzhiány. Pontosabban a kényszer újrahasznosítás (pl. hajléktalanok, akik
hulladékdarabokból készítenek „házat”), a komfortkeresés, szórakozás, és szabadidős
tevékenységek iránti vágy (pl. 1960-as években görgős csapágyból készült
görkorcsolya, 1970-es években mosógép motorjából fűnyíró), és az „esztétikai
élménykeresés” (pl. a szocializmusban a ruhák átalakítása). A következő „a háborús
helyzetektől függetlenül kialakuló, tartós vagy átmeneti gazdasági válságok” csoportja.
Azaz a kényszer spórolás, kiadások csökkentése (pl. öblítő szeres dobozokból készített
öntözőkannák). Végül, „az árucikkek mozgását és kínálatát korlátozó, a gazdaság
központi irányítására törekvő politikai rendszerek uralma”. Például a szocializmus.
Ebben az esetben az újrahasznosítás, mint identitásgyakorlat jelenik meg, s az árucikkek
és a készpénz bősége jellemző.
„Az újrahasznosítás vagy az újrahasznosított termékek fogyasztása itt

elsősorban a jómód, a gazdasági tőke reprezentálása, valamint a csoporttagság
(stílusközösség, használtcikkekre specializálódott fogyasztói szubkultúra, stb.)
létrehozására és megjelenítésére szolgál. Kiváló példa erre a vásárlók azon
csoportja, akik elsősorban azért keresik a használtcikkekből (például
kerékpárgumiból) készült, nemegyszer kifejezetten drága táskákat és öveket, hogy a
fogyasztás e módja révén is kifejezzék elkötelezettségüket a környezettudatos
gondolkodás és a » zöld fogyasztói mozgalmak « iránt.” (Berta Péter Szerk.
2012: 226 idézi Majláth 2005, 2009)
S hogyan kapcsolódik ez a vizsgált stílushoz? A bolt maga is törekszik

vásárlóinak a környezettudatos fogyasztás felé terelésére. A szervezők először azt
kérték a vevőktől, hogy vigyenek magukkal valamilyen táskát/ szatyrot, hogy abba
tegyék bele a vásárolt ruhákat. Később pedig vászontáskát kezdtek el árulni, csakugyan
17
annak a célnak elérése érdekében, hogy ne termelődjön szemét a műanyag zacskók által.
Kérdéses viszont, hogy ezen kívül mennyire ügyelnek a tudatos és környezetkímélő
megoldások használatára? Mennyire tudatos cselekvés ez? Hosszantartó stratégia ez
vagy pusztán a „divathoz” köthető, gyorsan elfelejtődő kezdeményezés?
Másodsorban a csoporttagság, stílusközösség az, ami miatt az említett
felsorolásba beillenek az Indieland vásárlói. A kutatáshoz másodelemzésként (desk
research) felhasználtam egy 2016-ban készített kvantitatív elemzést az Indielandről
(Loncsák Noémi - Zámbó Gabriella 2016). A kérdőíves felmérés a csoport demográfiai
adataira és vásárlási szokásaikra fókuszál, amelynek elemnagysága 110 fő (Ebből 87
kitöltő nő, 23 férfi.). A lekérdezést az interneten keresztül valósították meg, a bolt
Facebook közösségi oldaláról mintát gyűjtve. A kérdőíves kutatás felmérte a showroom
„tipikus vásárlóit”, amelynek eredményei alátámasztják az állítást, miszerint a már
említett stílus iránti érdeklődés a fő mozgató. Tehát a következők állapíthatók meg:
Leggyakrabban a 18 és 25 év közötti, érettségivel rendelkező lányok járnak ide. Ennek
oka az árak kedvező mivolta (64,5%). Azaz a darabáras ruhák (600-1000-1500-2500
Ft/db) ára, amely az egyediségért (40,9%) stílusért (57,3%) és jó minőségért (42,7%)
cserébe rendkívül kedvezőnek bizonyul. Ráadásul a bolt látogatásával új kapcsolatokra
is szert tehetnek, jól érezhetik magukat szabadidejükben. A lekérdezés eredménye
szerint a válaszadók 80%-a 0-10.000 Ft-ot költ havonta ruházkodásra. Ez alátámasztja
azt, hogy az Indielandbe járóknak nem a pénzhiány/ szűkösség a fő indoka a használt
ruhák vételére (Loncsák Noémi - Zámbó Gabriella 2016).
3. ábra: Loncsák-Zámbó: Vásárláskor mit tart leginkább szem előtt, mit tart a legfontosabbnak? (Loncsák Noémi –
Zámbó Gabriella 2016)3
3
Az oszlopdiagram az Indieland vásárlóinak vásárlási szokásainál legfontosabb jellemzőit (divat, trend;
márka; ár; minőség; termék egyedisége; stílus) mutatja egy 0-70-ig terjedő skálán (%-ban). (Loncsák
Noémi-Zámbó Gabriella 2016)
18
Ahhoz hogy megértsük a célcsoportot működtető mechanizmusokat,
elengedhetetlen a fiatalok fogyasztásbeli szerepét tisztázni. A fiatalok vásárlási
szokásaira jellemző a nyitottság, az originális, újdonság és élmény keresése, a
mainstream termékek elutasítása és a megfelelő ár szem előtt tartása. További lényeges
pont a fiatalokkal kapcsolatban a családban betöltött befolyásoló szerepük. A vásárlást
figyelembe véve három szintjét különíthetjük el a ráhatásnak; 1. egyetértés, jóváhagyás,
2. preferencia-változtatás, 3. vásárlási szokásváltozás. A szintek a fiatalok egyre
növekvő befolyását jelentik, ami az egyetértéstől a teljes szokásváltásig terjed (Törőcsik
2006).
19
1.5 A média szerepe
A tömegkommunikáció a szubkultúrák megítélésében kezdettől fogva meghatározó
tényező volt, mivel a média, teremtő erőként funkcionált esetükben. Tehát a
tömegkommunikáció/ média fogalma:
„Olyan kommunikációs folyamatokat takar, amelyben az adó egyszerre

több vevő, sőt, a vevők tömegei felé közvetít üzenetet. Tömegeknek szóló közlést, a
tömegek tájékoztatását, befolyásolását, a több milliós közvélemény alakítását és a
nagy tömegekkel megteremtett kapcsolatot értjük e kifejezés alatt.”
(Mentorháló é.n.)
Stanley Cohen (1972) szerint a tömegkommunikáció a szubkultúra egyik

alkotója, mivel a médiában közvetített információk erkölcsi felháborodással jártak.
Ennek hátterében a különböző társadalmi érdekcsoportok hatalmának fenntartása állt,
amelyet az ifjúsági szubkultúrák felhasználásával próbáltak meg elérni. Példaként
szolgál a modok és a rockerek összecsapása. A médiában való szereplés által váltak
elkülöníthető, felismerhető csoporttá, s ezáltal jöttek létre, mint tényleges szubkultúra.
Sarah Thornton (1995) három szintjét különböztette meg a médiának, a
szubkultúrákat tekintve. Az első a tömegmédiumokat lefedő makro-média. A második a
niche-média. Ide sorolhatók a zenei szaklapok, a divattal foglalkozó lapok, honlapok,
amelyek összességében egy adott trend nyomon követését teszik lehetővé. A harmadik
pedig a mikro-média, amelyhez sorolhatóak például szórólapok, levelezőlisták. Ez a
média segíti a szubkultúra belső kommunikációját. Számára azért volt lényeges ezek
meghatározása, mert elméletében a médiumoknak nagy szerepe van. A populáris média
ugyanis erős befolyásoló erőt képez az adott csoportról kialakított véleményt illetően.
A média témakörének kikerülhetetlen ága az underground és mainstream
fogalomköre. Az underground mindig a kevésbé populáris, csak bizonyos rétegek által
ismert és szeretett stílusokat jelenti, ami ebből adódóan egyedibb és kísérletezőbb
megoldásokra hajlik. Ezzel szemben a mainstream mindig „divatos”, populáris. Tehát a
közkedvelt irányzatok tartoznak ide, s emiatt ezek könnyebben érhetőek. A kettő közötti
különbség a közönség elkülönítő magatartásából fakad. Egy underground
stílus/előadó/stb. mindig belekerülhet a mainstreambe, a népszerűségének
köszönhetően. Viszont az underground közönsége mindig az underground szinten
marad. (Rácz József 1998)
20
Tehát a mainstream a fogyasztói társadalom és a szórakoztatóipari termékek
összességét jelenti. Amihez pedig szorosan kapcsolódik a fősodorbeli közönség. Ők a
tipikus fogyasztók, akik a divat sodrát követik akár a zenében, akár az öltözködésben. A
mainstream előadók pedig az ő fogyasztási igényeiket elégítik ki, ezzel mintegy a
közízléssel szembeni „megalkuvásra” vállalkozva (Rácz József 1998).
Az underground a fogyasztói társadalmon kívül marad, ahol a legfőbb cél az
egyéniség megélése és az önkifejezés. Az alternatívák kínálása a fősodorral szemben
(Például különleges zenei hangzás, helyszín, alternatív normák.) azt jelenti, hogy nem a
pénz és a haszonszerzés az elsődleges mozgató, hanem a lelkesedés és elhivatottság.
Érdekesség, hogy ezek az alternatív hagyományok a tág értelemben vett „értelmiségi”
közönséget ragadják meg, amely fontos kapcsolódási pont az Indieland fogyasztói körét
tekintve (Rácz József 1998).
A következő kapcsolódási pont a szimbolikus tartalommal való feltöltés. A
Herbert J. Gans (2003) alkotta „mass culture” és „taste culture” kifejezésekre lehet
visszavezetni. Ha a társadalmat vizsgáljuk, megállapítható, hogy jellemző rájuk a
különböző érdekcsoportok harca, amely a hatalomért folyik. Ez a harc pedig nem
pusztán a politika és gazdaság színtere, hanem a kultúráé is. A leglényegesebb, kultúrát
érintő küzdelem a magas kultúra és a tömegkultúra képviselői között feszül. Ennek
alapja, hogy a magas kultúra képviselői szerint a tömegkultúra „ártalmas”, viszont a
tömegkultúra elutasítja a magas kultúrát. Részletesebben a tömegkultúra-kritika a
munkán kívüli életet jelenti, és azt, hogy a társadalmat végső soron milyen kultúra
képviseli. (Gans 2003)
Az angol „mass culture” szó a német Masse, azaz tömeg, és Kultur, tehát
kultúra szavakból tevődik össze. A tömeg ebben az értelemben a tanulatlan és nem
arisztokrata származású réteget jelenti, a kultúra pedig a magas kultúrát, amelybe
beletartozik a művészet összes ága, továbbá a gondolkodási és érzelmi stílus. Ezek
szerint a tömegkultúra a kulturálatlan tömeg által használt szimbolikus termékek
összessége. Viszont, Gans a tömeg kifejezés miatt, ami egy tagolatlan csoportot
feltételez, a népszerű kultúrát vezette be. A népszerű kultúrában ugyanazok a tényezők
vannak, mint a magas kultúrában - tehát a művészeti ágazatok, a gondolkodási s érzelmi
stílus - viszont más szinten. (Gans 2003)
Az ízléskultúra pedig az értékekből, az azokat kifejező kulturális formákból
(zene, irodalom, képzőművészet), azok adathordozóiból (könyv, festmény film, lemez),
és az esztétikai értékeket és funkciókat megjelenítő közönséges fogyasztási javakból
21
(lakberendezés, autó, ruházat) tevődik össze. Azonban különbséget kell tenni az
ízléskultúrák alkotói és használói között. Az ízlésközönség/ ízléskultúra közönség a
hasonló értékeket és ízlés-kulturális tartalmat választókat jelöli. Az ízléskultúrába
tartoznak továbbá a kulturális tartalmak hordozói. Ilyen például a tömegmédia. Azt
azonban fontos leszögezni, hogy Gans nem ír arról, hogy az emberek esztétikai értéke
és a média kinálata között összefüggés lenne. (Gans 2003)
22
MÁSODIK FEJEZET:
KONCEPTUALIZÁLÁS
A konceptualizálás során a témával kapcsolatban felmerülő legfontosabb fogalmakat

definiálom az értelmezési keretek tisztázása céljából egyrészt szakirodalmi
meghatározás, másrészt saját felfogásom felhasználásával.
Poszt-szubkultúra: „A szubkultúra a társadalom többségének kultúrájától eltérő
kultúra.” (Andorka Rudolf 2006: 567). Jelen dolgozat szubkultúra fogalmát ebből
kiindulva vizsgálom, a (poszt)-szubkultúrákra jellemző tulajdonságokkal ötvözve. Ezek
alapján a poszt-szubkultúra csoportosulás, amely valamilyen fő mozgató erő hatására
szerveződik egybe. Ilyen lehet például a közös stílus, hasonló fogyasztói magatartás,
azonos világnézet. További jellemzője ennek a meghatározásnak a könnyebb
elhagyhatóság, az erős stílusbeli váltás, amelyek a gyors fogyasztói társadalom hatására
alakultak így (Kacsuk Zoltán 2005). Ezekhez társítva Paul Hodkinson (2002) négyes
felosztását, a mai szubkulturális csoportosulások jellemzőiről, értelmezem a poszt-
szubkultúra kifejezést.
Indie: Az angol „independent” (független) szóból származik. Elsődleges
jelentése a zenével áll kapcsolatban. Olyan, a rock zenéhez köthető stílusokat jelentett,
amiket független lemezkiadók adtak ki, Angliában, az 1980-as években.
Magyarországon kevésbé hódított teret, a kétezres években kezdet el ismerté válni
(Máth Dávid 2013; Énekes András Előd 2016).
Hipszter: „Különcködő, egyedi stílusú, bohém, de a divattal lépést tartó fiatal.
Az angol ’hipster’ szó magyarított változata.” (Idegen szavak szótára é.n.) Ebből
kiindulva, és megvizsgálva a hipszterkultúra jelenlegi helyzetét, a fősodorba tartozik,
viszont kicsi eltéréseket mutat más mainstream stílussal szemben. Jellemző rá a
tudatosság, társadalmi, politikai és gazdasági értelemben. A magyarországi, mélyebb
gyökerekkel nem rendelkező hipszterség kibontására és vizsgálatára kerül sor a
dolgozatban (Hermann Veronika 2012).
Az indie és a hipszter egyazon kategóriában vannak jelen a dolgozat
értelmezésében; mivel az indie stílushoz szorosan kötődik a hipszterség.
Divat: „A divat elfogadható mértékű deviancia.” (Harmann 1985) Tehát a divat
a fősodor számára megalkotott jelenség, amelynek felhasználása változatos. Van, aki
követi, van, aki ezzel tűntet, vagy az egyediséget fedezi fel benne. A kutatás
23
szempontjából fontos csomópont, mivel a vizsgálati csoport helyszíne, az Indieland is
ruhaboltként funkcionál elsődlegesen. A divatra tekinthetünk az öltözködés egyik
módjaként, amely a fogyasztói társadalomban kommunikációs szereppel bír (Aranyosi
Zsuzsanna 2015).
Materialista értékrend: A materializmust két tényező alkotja. Az egyik
biztonság megteremtése, vagy az arra való vágy, a másik pedig az előzővel összefüggő,
gazdasági érvényesülés (Inglehart 1971).
Posztmaterialista értékrend: A materializmus ellentéte. Az önmegvalósítást, a
politikai érték- és cselekvésminták felvállalását jelenti. A második világháború után
terjedt el a gazdasági fellendüléssel, mintegy kifejlődve a materialista értékrendszerből
(Inglehart 1971).
A dolgozat tehát a felsorolt hat (poszt-szubkultúra, indie, hipszter, divat,
materialista értékrend, posztmaterialista értékrend) fogalom körüljárását foglalja
magában.
24
HARMADIK FEJEZET:
A CÉLCSOPORT JELLEMZŐI ÉS A VÁLASZTOTT
MINTAVÉTELI ELJÁRÁS
Dolgozatom vizsgálati csoportja az Indieland nevű használtruha bolt vásárlói- és

szervezői köréből áll. Az Indieland 2015-ben jött létre, Magyarországon, a Hajdú-Bihar
megyei Debrecenben. A kezdeményezés legfőbb mozgatója, hogy egyedi, egy konkrét
stíluscsoportot célzó ruhákat árusítson. A boltnak 3 helyszíne volt eddig, mind a három
Debrecenben található. Ezek: Piac utcai lakás (ahol lakásvásárt tartottak), Hal Közben
lévő, üzletként is kivehető lakás, és végül szintén egy, a Piac utcán található galériás
helyiség. A nyitva tartásról a bolt Facebook közösségi oldalán létrehozott eseményekből
lehetett tájékozódni. Ez heti két napot jelentett, kezdetben szerdán és pénteken, később
pedig szerdán és szombaton.
4. ábra Indieland üzletbelső
Mintaválasztásom oka, hogy a showroom nem pusztán ruhaboltként funkcionál,

hanem közösségi térként is. Tehát egyfajta ismerkedési, szórakozási, szabadidő-eltöltési
helyként is szolgál. E tulajdonság pedig párhuzamba állítható a klasszikus szubkultúrák
csoportosulásaival, ahol a közös érdeklődési kör, közös világszemlélet, azonos
öltözködés az erős fenntarthatóságot biztosítja (Kacsuk Zoltán 2005).
A kutatáshoz másodelemzésként (desk research) felhasználtam egy 2016-ban
készített kvantitatív elemzést az Indielandről (Loncsák Noémi, Zámbó Gabriella 2016).
25
A kérdőíves felmérés a csoport demográfiai adataira és vásárlási szokásaikra fókuszál,
amelynek elemnagysága 110 fő (Ebből 87 kitöltő nő, 23 férfi.). A lekérdezést az
interneten keresztül valósították meg, a bolt Facebook közösségi oldaláról mintát
gyűjtve.
Kvalitatív vizsgálati módszer segítségével tárom fel a hipotéziseimhez
kapcsolódó kérdésekre a válaszokat. Félig strukturált interjúkat készítek, hiszen ez által
lehetőségem nyílik mélyebben megérteni az ott vásárlók és eladók motivációit, céljait.
Az interjúalanyokat hólabda módszer segítségével kerestem fel, a Facebook online
közösségi oldalon, ami által sikerült a kezdeményezéshez közel álló embereket és azok
összeköttetését az Indielandel feltérképezni, s ezzel egy kapcsolati hálózatot kialakítani
a kulcsszemélyekről.
5. ábra: Az Indieland kapcsolati hálózata(2017,- 4
A kapcsolati hálózatban a közvetlen szervezők és néhány vásárló anonimizált

neve található. A szervezői kör kialakulásának oka, hogy a toborzás során feltett
4
A kutatáshoz használt hólabda interjúalany-gyűjtési módszerével feltérképezett adatközlők köre. A
nevek anonimizáltak. Azok, akikkel interjúk készültek, az Interjúalany kifejezést és az ahhoz mellékelt
sorszámot és nemet kapták (például Interjúalany 1F). A többiek pedig az Ajánlott interjúalany
elnevezéssel, az ahhoz tartozó sorszámmal és nemmel vannak feltűntetve a hálózatban (például Ajánlott
Interjúalany 2F).
26
kérdésre (Ön szerint kikkel lehetne még interjú készíteni?) adott válaszokban őket
találták a legmegfelelőbb alanyoknak. Az ábrában jelzett nyilak az információ átadás
útját, azaz a hólabda módszer szerinti alanygyűjtést jelölik. A kapcsolatok oda-vissza
irányt mutatnak, mivel az alanyok mind ismerik egymást. A hálóból jól kirajzolódik,
hogy Interjúalany 3F a központi személy, aki egyébként a bolt fő vezetője. Az általa
ajánlott személyek feltehetően a legközvetlenebb segítők, akik a showroom centrumát
alkotják elkötelezettségük és határozott stílusuk, érdeklődési körük alapján. Érdekes
megvizsgálni az ábra további részeit, amelyek csakugyan a közös ismerősi körre
utalnak. Interjúalany 2N ugyanazokat a személyeket ajánlja, akiket Interjúalany 3F.
További érdekesség, hogy Interjúalany 1F, szintén szervező már nem csak „a körből”
választott, hanem, mintegy kitekintve, egy vásárlói státuszban lévő személyt is beemelt,
Interjúalany 1N-t. Tehát a periférián elhelyezkedő, billegő tagok is megjelennek, akik
által az Indieland vásárlói köre bővülni tud. A hálózatból csakugyan kitűnik a
körkörösen, bentről kifelé növekvő létszám. Tehát a centrum legkisebb köre jelenti az
Indieland létrehozóit és vezetőit (kb. 5-6 személy). Őket követik a még szintén
centrumba tartozó, de már nem annyira közvetlen segítők, végül a periférián
elhelyezkedők gyűrűje formálódik meg. (Rácz József 1998)
Tehát a kapcsolati háló által sikerült feltérképezni az Indieland fő mozgató
személyeit, a centrumban és a periférián elhelyezkedő egyéneket, amihez csatolva a
kérdőíves kutatás eredményeit az Indieland tipikus vásárlóiról, egy meglehetősen
szerteágazó és eléggé átjárható, laza szövedék jelenik meg.
27
NEGYEDIK FEJEZET:
HIPOTÉZIS
A szubkultúra témakörének részletes kibontása és a kérdőíves kutatás elemzése után a

kutatás hipotézisei a következők:
Klasszikus értelemben vett szubkultúrák ma már nem jellemzőek. A felgyorsult,
fogyasztás orientált társadalomban nem működőképes egy szubkultúra, amely nem újít,
és nem alkalmazkodik a külső világhoz. Ebből adódóan a mai poszt-szubkulturális
csoportosulások nem tiszta, egy dimenziós jellemzőkkel bírnak, hanem szerteágazó,
bonyolult, sok esetben pusztán szabadidő-eltöltési alternatívaként jelennek meg (David
Muggleton 1997).
A gyors-fogyasztás pedig mind a kulturális- (pl. zene), mind a divat-fogyasztást
újraértelmezte. A fast-fashion nem teszi lehetővé az állandó stílus kialakítását hosszú
távon. Viszont az indie, amely szoros összefüggésben áll a hipszter stílussal, vágyik
egyfajta „egyediségre”. A sajátos zenei stílus, az ehhez társuló öltözködés a ’70-es, ’80-
as évekbeli szubkultúrákhoz teszi hasonlatossá a csoportosulást. Továbbmenve a
hipszter-kultúra, amely az indiekultúrával majdnem teljes mértékig azonos, a tudatos
vásárlást és aktív állampolgárságot képviseli napjainkban. Ezek erős csoportképző
szempontoknak tekinthetőek, tehát erősítik a szubkulturális mivoltot (Énekes András
Előd 2016; Máth Dávid 2013; Hermann Veronika 2012).
Ahhoz viszont, hogy a magyarországi indie csoportosulást megismerjük, fontos
látni a történelmi különbségeket, Nyugat-Európához viszonyítva. A volt szocialista
országok fogyasztási szokásai merőben eltérőek Európa nyugati országaiétól, s pont
ebből adódóan az amerikai és nyugat-európai hipszter-, és indiekultúra más
tulajdonságokhoz köthető. Ez a posztmaterialista értékrendet jelenti Nyugaton, míg
Kelet-Európában, s így Magyarországon is, a materializmus jellemzőbb (Inglehart
1972).
Fő hipotézisem tehát az, hogy a mai szubkultúrákra hasonlító csoportosulások
nem a tényleges lázadás, társadalom bizonyos részétől való elfordulást (Például politikai
hovatartozás.), valami ellen tűntetést jelentik, hanem a kikapcsolódás egy, kiterjesztett
formáját. Ennek a kikapcsolódásnak Magyarországon a materilaista értékrend ad alapot
a vásárlási szokásokat tekintve, ezzel mintegy ellentmondásba ütközve a hipszter-és
indiekultúra jellemzőivel, amely a posztmaterializmussal köthető össze.
28
ÖTÖDIK FEJEZET:
AZ INTERJÚK EREDMÉNYEI
Félig-strukturált interjút 5 személlyel készítettem, 2 lánnyal és 3 fiúval. Az adatközlők

mindegyike járt/ jár a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karára, továbbá korban
is közel állnak egymáshoz (24-27éves korúak). A következőkben témák szerint
foglalom össze a szerzett információkat, a fent összefoglalt táblázatban használt
elnevezések felhasználásával.
1. táblázat Az interjúalanyok demográfiai jellemzői5
Interjúalany Interjúalany Interjúalany Interjúalany Interjúalany

1N 1F 2F 2N 3F
Kor 25éves 27éves 24éves 25éves 25éves
Nem nő férfi férfi nő férfi
Legmagasabb DE-BTK DE-BTK ELTE DE-BTK DE-BTK
iskolai Néprajz Történelem Esztétika Filozófia Filmelmélet
végzettség/ Phd BA MA MA és
jelenlegi filmtörténet
tanulmányi MA
státusz
Az Indieland nevű használtruha-boltot mindannyian ismerik, hárman közvetlen

szervezői annak, tehát annak megalapításánál is jelen voltak, ketten pedig
becsatlakoztak. Interjúalany 1N (25éves, nő, adatközlő) a Facebook közösségi oldalon,
egy ismerőse meghívása által szerzett tudomást róla, Interjúalany 1F (27éves, férfi,
adatközlő) pedig Interjúalany 3F-el (25éves, férfi, adatközlő) való baráti kapcsolatán
keresztül látogatott el oda. A showroom létrehozása úgy vetődött fel, hogy Interjúalany
3F édesanyjával és édesapjával gyakran járt ruhát válogatni a szülei, szintén
használtruhákat árusító üzletébe. Az ott, általa, és akkori párja által kiválogatott ruhákat
5
A kutatás során megkérdezett 5db interjúalany néhány, a dolgozat témája szempontjából lényeges
demográfiai jellemzője (kor, nem, legmagasabb iskolai végzettség/ jelenlegi tanulmányi státusz) látható.
Az adatközlők neve anonimizált, ezért az elemzés során az Interjúalany kifejezést, az ahhoz rendelt
sorszámmal és a nem kezdőbetűjével tűntetem fel (pl. Interjúalany 1N).
29
ebben a turkálóban nem tudták eladni, leginkább azok sajátos stílusa miatt. Így jött az
ötlet egy olyan tér létrehozására, ahol ezeket árulhatják. Ehhez pedig társult a
szervezők, Interjúalany 3F, és Interjúalany 2N (25éves, nő, adatközlő) elképzelése is.
„Arról beszélgettünk Interjúalany 3F-el, hogy tök jó lenne, hogyha ez nem csak egy turkáló,
hanem lényegében kicsit több is lenne annál, hanem, tehát, hogy, így olyan életstílust vagy
ilyesmit közvetít.” (25éves, Interjúalany 2N, 03:04-17) Azaz egy olyan tér létrehozása lett
a cél, amely nem csak, mint egyszerű turkáló, hanem mint közösségi platform is szolgál.
A bolt elnevezése, bár mostanára tisztán a zenével azonosított, kezdetben nem
ezzel a céllal teremtődött meg, és nem tudatosan jött létre.
„Az Indieland név miatt nagyon sokan az indie zenével kötik össze, ami
részben igaz is, de itt számomra azonkívül, hogy szerintem ez egy tök jól hangzó
név, mármint ez tök véletlenségből lett kitalálva, mikor kérdezték, hogy… tehát
mikor legelőször meséltem erről, hogy fogok nyitni egy boltot és Indieland lesz a
neve. És így lett kitalálva tulajdonképp. És akkor rájöttem, hogy ez egy tök jó név,
és hogy maradjon. De, hogy benne van maga az indieben az independent, tehát a
mai kortól való függetlenség.” (25éves, Interjúalany 3F, 06:46-07:24)
Az előző spontán létrehozáshoz kapcsolódtak a helyszínek is. A legelső helyszín

Interjúalany 2F (24éves, férfi, adatközlő) P. utcai lakásán valósult meg, Debrecenben,
2015-ben. „Amíg nem volt külön üzlethelység, amit bérelt Interjúalany 3F, addig az első négy
alkalom, az az én lakásomban volt megtartva.” (24éves, Interjúalany 2F, 01:28-36). Ezt
követte a Halközben kibérelt lakás, amely üzlethelyiségként is kiadható volt. Itt kétszer
volt egy héten nyitva az Indieland, viszont az ott lakókat zavarta a nagy átjárás, és
emiatt költöztek át a harmadik helyre. A harmadik helyen csakugyan megmaradt a heti
kétszeri nyitva tartás 2016 végéig, viszont itt a tágasabb tér már több szabadságot adott.
A két, (leggyakrabban) vásárlói státuszban lévő interjúalany a Halközben lévő
helyen volt először, majd pedig a harmadik helyre is gyakran járt.
Mind a három helyszínre jellemző volt a minimalista, „trash” berendezés. Ez
leginkább a tőkehiányból adódott, továbbá abból az elképzelésből, hogy valami
barátságosat és hívogatót teremtsenek.
„Ebből kifolyólag, azt mondtam, hogy jó, akkor inkább álljunk bele abba,
hogy legyen trash, meg legyen minimális. És ettől lett valamilyen kis bája az
egésznek. Nem ilyen vintage, hogy veszünk egy régi asztalt, azt lefestjük, utána
ledörzsöljük róla a festéket…” (25éves, Interjúalany 3F, 17:04-22)
„Hát, nagyon családias volt, ami félig-meddig abból is adódott, hogy még
kiforratlan volt egy pár dolog, és akkor tényleg olyan volt, mintha az ember
átmenne egy haverjához, és átnézné az ő cuccait, hogy kell-e belőle neki valami.”
(24éves, Interjúalany 2F, 03:00-16)
30
„Hát nem tudom, Interjúalany 3F már a második helyen is mindig kínált
minket keksszel, matricákkal…” (25 éves, Interjúalany 1N, 03:08).
S valóban, mindegyik interjúvolt alátámasztotta ezt. A legelső lakásvásár

helyszínét a bútorok arrébbrakásával, oda vitt állványok, és függönnyel lekerített öltöző
kialakításának segítségével hozták létre. Zene szólt, leginkább a szervezők ízlésének
megfelelő. „A legelső időkben azt hiszem úgy ment, hogy az én telefonomon, amik voltak
zenék, azok mentek csak.” (24éves, Interjúalany 2F, 04:00-08) A második hely már több
teret engedett a berendezés változatosságára és újabb díszítő elemek felhasználására. Ide
az említett állványokat, Interjúalany 3F bútorait vitték be, továbbá volt a lakásnak saját
konyhabútora, kávéfőzője és külön öltözőhelyisége, mosdója. Viszont, ettől függetlenül
is elég kicsi helyről volt szó (kb. 4x5 méter). A fő szobában a ruhák körben voltak a
szobainasokon. Megjelentek továbbá képek a falon, amelyeken különböző zenekarok,
filmek szerepeltek (Például Middlemist Red, Wes Anderson). Egy idő után fotókat,
festményeket is kiállítottak, kevésbé ismert, feltörekvő alkotóktól. Interjúalany 1N és
Interjúalany 1F szerint ezek nem voltak jó helyen, hiszen a ruhák felett voltak, tehát a
figyelem nem azokra irányult. A harmadik helyszín egy kétszintes, galériás boltot
jelentett, ahová belépve, körben szintén ruhákat talált az odalátogató, szemben a
pénztárat, fent ugyancsak ruhákat, egy öltözőt, és egy leülős, beszélgetős sarkot, ahol
enni, dohányozni is lehetett. „Míg Interjúalany 1N, a barátnőm, válogatta a ruhát, addig le
tudtam ülni. Sok helyen hiányolom.” (27éves, Interjúalany 1F, 05:16), „A legutóbbi? Az
olyan volt, mint egy kis kávézó.” (27éves, Interjúalany 1F, 02:42) Ez az addigiakhoz
képest sokkal világosabb, nyugodtabb, átgondoltabb volt, a városban való
elhelyezkedését is illetően. Hiszen villamossal könnyedén elérhető volt. A zenék
válogatása azonban itt is az említett maradt. Azaz, a fő szervezőknek tetsző lejátszási
listákat játszottak, az erre a célra vásárolt zenegéppel. „Zene igazából az, amit mi
hallgattunk. Tehát, nem gondoltuk mi nagyon túl. Olyan zenét akartunk berakni, amit mi
szeretünk.” (25éves, Interjúalany 2N, 07:48-58)
S mi volt a helyzet a termékekkel? Kezdetben férfi és női ruhákat, sálakat,
nyakláncokat, cipőket árultak, majd bővíteni kezdték a kínálatot. Egy debreceni
antikváriumból hoztak könyveket (a harmadik helyszínen valósult ez meg),
magnókazettákat is árultak. Ezek stílusa pedig lényegében a bolt és az eladók
szellemiségét tükrözte, mivel a ruhákat aszerint válogatták, hogy ők mit hordanának.
„Nagyon-nagyon leegyszerűsítve, volt egy alapszabály, hogy 80%-ban csak olyan ruhák
lehetnek, vagy válogathatunk össze, amik nekünk tetszenek, vagy mi is hordanánk.” (25éves,
31
Interjúalany 3F, 21:29-46) Ez az indie, grunge, undergorund, „csinos vagyok, de szét
vagyok esve” (25éves, Interjúalany 1N) stílust jelentette, ami színes, különleges,
meghökkentő, trash, mintás, fényes ruhákat és kiegészítőket foglalt magába. Ezek ára
pedig általában nem volt túl magas. Tehát voltak 600, 1000, 1500, 2000, 2500, és 3000
Ft-ba kerülő holmik. Ezek megállapítása mindig a ruha állapotától és annak
különlegességétől függött. Például egy Kasabian-os bandás pólóért 2000Ft-ot kértek,
hiszen annak „eszmeisége” növelte az értékét.
6. ábra Kasabian feliratú póló az Indieland kínálatából (Indieland 2016)
Amit viszont fontosnak tartott minden interjúalany kiemelni, azaz, hogy, bár
voltak fixen feltűntetett árak, a valóságban mégsem annyit fizettek érte, baráti alapon.
Természetesen ennek két oldala volt. Egyrészt, 5-6 ruhadarab megvásárlásánál jól jövő
kedvezményt jelentett, másrészt, a bolt fenntartása szempontjából negatívum volt.
„Igazából azért nem akartam ott túl sokat vásárolni, mert tudtam, hogy Interjúalany 3F
általában nem fogadna el tőlem pénzt, és így nem akartam rajta élősködni.” (24éves,
Interjúalany 2F, 09:05-15) De mindenképpen fontos érzékeltetnem azt, hogy ez a
szituáció a szoros baráti kötelékeken és kölcsönös segítségnyújtáson alapulva,
egyértelmű és érthető velejárója volt a bolt életének. Interjúalany 1F a következőt
mesélte, Interjúalany 3F önzetlenségét és segítőkészségét kiemelve;
„Én egyszer említettem neki, egy szerdai napon, hogy nézzen nekem táskát.
Láttam nem nagyon vannak táskák, de hogyha megnézné, mert tudom, hogy ahova
járnak felvenni az árut, ott biztos, hogy van. És akkor mondta, hogy jó, megnézi, és
akkor másnap, csütörtökön csörgött, hogy pénteken menjek be feltétlenül, mert
talált nekem egy táskát. És akkor mondtam neki, hogy hát az jó, de én nem
gondoltam, hogy ilyen hamar meglesz, úgyhogy nem állok úgy. De jó-jó, majd
32
megbeszéljük. Bementem, és akkor ajándékba ideadta.” (27éves, Interjúalany 1F,
13:02-27)
Az egyéb termékeket illetően (könyvek, kazetták, CD-k, stb.) is hasonlóan

alakultak mind az árak, mind az eladási metódusok, mind a stílusok. „Az az ember, aki
könyvet akar venni, az vegyen ruhát is, és aki ruhát akar venni, az esetleg találjon magának
könyvet is.” (24éves, Interjúalany 2F, 05:16-05:24) A könyvek tudományos (jellemzően
humán tudományi), művészeti témájúak voltak elsődlegesen, de voltak klasszikus
szépirodalmi írások is, továbbá egyéb, az „átlag bölcsész kánonnak”(24éves, Interjúalany
2F) megfelelőek (Például Zabhegyező, Állatfarm.). Szintén erre a „témára” építve
művészek névjegykártyáit, debreceni zenészek hanganyagait terjesztették itt, mintegy
„felvevőpontot” képezve. Interjúalany 3F így fogalmazott; „Debreceni zenészeknek és
zenekaroknak ajánlottam fel azt a lehetőséget, hogy ha hoznak be mondjuk kiírt, vagy eredeti
CD-ket vagy hangzóanyagot, akkor én a Facebook oldalon bepromózom, hogy innen
elvihetőek.” (25éves, Interjúalany 3F, 20:31-42) Persze, felmerülhet a kérdés, mennyire
volt ez jó átvevőhely? Hiszen, mint azt az interjúalanyok említették, nem elsődlegesen
egy új képsorozat megtekintése céljából mentek az Indielandbe, és nem feltétlenül
vásárolni akartak, pusztán a barátaikkal időt tölteni. Interjúalany 1F, a Nyolcadikosok
nevű punk zenekar tagja viszont a következőt mondta ezzel kapcsolatban; „Egyébként, a
Nyolcadikosok lemez, hogyha fizikai formában megjelent volna, akkor biztos az lett volna az
átvevőpont. Tehát ennyire, a zenétől kezdve a fotókon át…” (27éves, Interjúalany 1F,
01:03:16-24) Azaz valóban, fontos szerepet játszott az említett kultúraágazatok
terjesztésében az Indieland. A kínálatba beletartozott még az sajátmárkás vászontáska,
továbbá folyamatban volt Indielandes logóval ellátott (használt) pólók árusítása, tehát az
Indieland márkaként való terjesztése.
Természetesen az Indielandnek volt felvevőpiaca is. A legelső időben a
szervezők (Interjúalany 3F, Interjúalany 2N, Interjúalany 2F) saját ismerőseiket hívták
meg a Facebook közösségi oldalon létrehozott eseményre. Ez a folyamat pedig tovább
gyűrűzött, aminek kihasználása, és más internetes közösségi oldalakon való terjesztése
széles közönséget hozott létre.
„Például már a social mediából megvolt a Facebook, meg úgy éreztem,

hogy egy elég erős szavazóbázist összerántottam, s mondtam, hogy az Instagramra
akarnám, tehát, hogy az Insta lenne a következő szegmens, amit be akarnék
támadni, akkor vele találtuk ki a kampányt, hogy hogyan lehetne ezt megcsinálni.”
(25éves, Interjúalany 3F, 11:08-30)
33
7. ábra Indieland logóval ellátott vászontáska (Indieland 2016)
A közösségi médiához kapcsolódva, fontos toborzási pont volt az is, hogy

Interjúalany 3F minden a boltba ellátogató személyt bejelölt ismerősnek a Facebook-on,
továbbá meghívta őket a showroom közösségi oldalára, és meghívókat küldött minden
egyes alkalomról. Interjúalany 1N és Interjúalany 1F elmondása szerint akciók is voltak,
ami azt jelentette, hogy, ismerősök meghívása esetén kisorsoltak egy győztest, aki 1
általa választott ruhát ajándékba kapott. Az eseménymeghívásokat összekötötte a
készlet bemutatásával is. Ez azt jelentette, hogy „kedvcsináló” fotókat töltött fel az
aktuális áruról, aminek megszerzése így izgalmasabb lett, hiszen ezeket a ruhákat és
kiegészítőket nem lehetett előre lefoglalni. Sokan emiatt konkrét céllal mentek
vásárolni. A social médián túl hirdetés feladásával és az utolsó időben a Debreceni
Egyetem Erasmus Student Network nevű szervezettel is felvette a kapcsolatot, ami a
külföldi hallhatók eléréséhez nyújtott nagyobb teret.
8. ábra Indieland Ajándékutalvány (Indieland 2016)
34
Ezek alapján a következő módon alakult a célcsoport megoszlása; A P. utcai
lakásvásárban és a Hal Közben található boltban, kezdetben kb. 70% egyetemista volt
(18-25év közöttiek). Később ez változott, és a gimnáziumba járók aránya is erősödött
(16-21év közöttiek). Az utolsó időben a külföldiek kb. a 20%-át tették ki a vásárlói
közönségnek. Viszont pontosan nem lehetett meghatározni ezt, mivel mindig változott a
felvevőpiac, és a korosztály (Interjúalany 1F és Interjúalany 1N szerint 16-30éves,
értelmiségiek – vagy afelé orientálódó személyek – tették ki a vásárlóközönség 90%-át.)
Interjúalany 3F a következő módon foglalta ezt össze; „De, mindig volt rotáció. Mármint
úgy értve, hogy mindig jöttek új emberek, de kialakult egy, hát tudom így nevezni, egy fix
vásárlóközösség.” (25éves, Interjúalany 3F, 13:44-14:00) Tehát mindig volt 20-30
ember, aki elment az összes eseményre, mintegy magját képezve a vásárlóknak. Ezen
túl, a nyitvatartási idő is befolyásolta az oda ellátogatók körét. Általában szerdánként
többen voltak az új vásárlók, pénteken/szombaton pedig a baráti társaság gyűlt össze.
Az, hogy a showroom napközben és két napon át (szerda és péntek/szombat) üzemelt,
hátrányt is jelentett. Sokan ebben az időintervallumban iskolában voltak, dolgoztak,
hétvégén pedig hazautaztak vagy más felé indultak szabadidejük eltöltésére.
S hogy alakulhatott ki ezek ellenére ilyen erős kötelék? A áruk bemutatásánál
leírt stílus-jellemzők részben vagy teljesen megegyeztek az adatközlők ízlésével.
Interjúalany 3F, s Interjúalany 2N teljes mértékben saját stílusuknak megfelelő (indie,
vintage, hipszter, trash, grunge, underground) ruhákat és kiegészítőket válogattak a bolt
kínálatába. Ez előre vetíti a feltevést, miszerint az Indieland lényegében egy baráti kör
szervezettebb összekovácsolódása volt. Interjúalany 2F szintén az indie stílusba sorolta
be mostani külsejét, amely az Indieland kínálatával megegyezik. Intejúalany 1N
ruházkodását „eklektikusnak”, félig nőiesnek, félig férfiasnak tartja, amelyet grunge
elemekkel vegyít. Interjúalany 1F a punk stílust érzi közel magához, viszont nem a
klasszikust, hanem az ő szavaival élve „csirkefogó” punkot.
A „Mihez köthető jelenlegi stílusa?” kérdésre is hasonló válaszokat kaptam.
Van, akinek az öltözködés pusztán a funkcióra korlátozódik (Interjúalany 1F,
Interjúalany 2F), van, aki ezt mintegy „önmaga tükreként” használja fel, vagy egy
bizonyos szituációhoz alkalmazkodik. „Reggel, mikor felöltözöm, akkor így megvan az,
hogy ma ki szeretnék lenni, vagy ma minek kell lennem.” (25éves, Interjúalany 1N, 38:17-
20) Interjúalany 2N mostani, trashez közel álló öltözködését a következővel
magyarázza; „Igazából szerint ez azért alakult ki nálam, mert most elkezdtem egy hivatalban
dolgozni, ahol minden nap elegánsan kell megjelennem.” (25éves, Interjúalany 2N, 16:54-
35
17:00) Érdekes jelenség, hogy a kinézetével „lázad” a szabályozott, hivatali megjelenés
ellen (Azt fontos leszögezni, hogy munkába elegánsan jár, szabadidejében pedig az
említett kinézetet alkotja meg és nem polgárpukkasztó magatartást tanúsít
munkahelyén.), amely Harmann (1985) divattal kapcsolatos kijelentését fedi le. Tehát
valamiféle „deviáns” viselkedést, lázadást vélhetünk felfedezni a túlszabályozott
hivatali lét ellenpólusaként.
Az előzővel szorosan összefonódik az a megállapítás, hogy egyik válaszadónak
sem voltak kirívó stíluskorszakai. Interjúalany 2F említette, hogy fiatalabb korában a
hip-hop szerint öltözködött, a többiek viszont nem tudtak kiemeli egy hasonlót sem.
Pusztán a ruhák színe, anyaga, mintázata és az aktuális divat formálta ízlésüket.
Hasonlóan alakultak a vásárlási szokásaik is. Van, aki pusztán a szükségesség
miatt vesz ruhákat (Interjúalany 1F, Interjúalany 2F), van, aki kifejezetten szeret
vásárolni (Interjúalany 1N, Interjúalany 2N), s olyan is van, hogy valaki összeköti
ruhavásárlását a munkájával (Interjúalany 3F). Ezektől eltekintve viszont mindannyian
hasonló üzleteket jelöltek meg. Ha csak úgy vásárolni szeretnének, konkrét cél nélkül,
akkor turkálóba járnak (Háda, Indieland, stb.). Ha valamire szükségük van akkor
viszont a fast-fashion márkákat részesítik előnyben. Ezek közül a H&M, F&F, Bersha,
Pull&Bear, Deichmann, CCC voltak a leggyakoribbak, mivel az ottani árak viszonylag
reálisak. Ritkábban járnak a Zara, Mango, Promod, Humanic üzletekbe, az előző okból
kifolyólag (drágább termékek).
A ruhavásárlásnál leginkább az ár és a minőség kettőse meghatározó, és
másodlagos vagy egyáltalán nem fontos a márka a többségnek. Viszont Interjúalany 3F
és Interjúalany 1N kiemelték, hogy számukra, ha nem is elsődleges, de mindenképpen
döntő tényező a márka. Ezeket leginkább a magyarországi turkálókban megtalálható, de
fast-fashion üzletként itthon nem létező márkákra értették (Topshop, Topman,
Atmosphere, New Look, Riverisland). „Igazság szerint volt olyan, hogy egy egyszerű,
egyszerűbb… na, hogy mondjam. Egy szimpla, egyszerűbb fekete férfiing volt, de amint
megláttam a címkéjében, hogy Topman, akarva-akaratlanul elhoztam, merthogy márkafüggővé
váltam.” (25éves, Interjúalany 3F, 29:43-57) Az említett tulajdonságokon kívül a ruhák
fajtája is meghatározó. Cipőt, alsóneműt nem szívesen vásárolnak használtan, csak
kivételes esetekben (jó állapot, egyedi darab). Más termékeknél pedig a méret is
fontossá válik. Interjúalany 1N elmondása szerint a turkálókban könnyebb felsőket,
blúzokat, ruhákat találni, viszont szoknyák és nadrágok esetén körülményes és esetleges
egy jó darab találása.
36
Ez a magatartás az aktuális divathoz való viszonyukat is meghatározza. Van, aki
a jól bevált, kor-, és divatfüggetlen darabokat kedveli, ezért nem érdeki annyira a divat.
A másik oldalon pedig ott vannak azok, akik követik az aktuális divattrendeket
(divatbemutató, kollekciók, fast-fashion), és akár be is építik azokat öltözetükbe vagy az
érdeklődésükből adódóan, vagy azért, hogy profitálni tudjanak belőle.
„Ami egyébként végül is az Inidelandnek egy fontos szempontja, hogy

nagyon hasonló vagy… tehát hogy vagy ugyanolyan, vagy ahhoz nagyon hasonló
vagy egyes daraboknál még jobb olyan készletet tud megvenni nálunk töredék áron
a vásárlóközönség, mintha mondjuk, bemegy a Fórumba és elmegy a Bershkába,
ott 6 vagy 8ezer, vagy 12ezer forintért. Nálunk 1000 vagy maximum 2000 forintért
tudna megvenni.” (25éves, férfi, 27:57-28:29)
9. ábra Kedvcsináló kép az Indieland kínálatából
Viszont, mindannyian kiemelték, hogy nem a divatot követik, hanem saját stílusukhoz
igazítják a trendeket. Bármely más terméket tekintve, legyen szó élelmiszerről,
elektronikai cikkekről, könyvekről, a vélemények viszonylag eltérőek. Élelmiszernél a
legtöbbeknek számít a minőség és ehhez köthetően, a márka, esetleg a származási hely.
Elektronikai cikkeknél egyértelműen a minőség a meghatározó, akár interneten, akár
boltban vásárolnak. Viszont az öt megkérdezettből mindössze ketten szoktak online
vásárolni, rendszeresen. A többiek ellenérve az internetről való rendeléssel kapcsolatban
a bizalmatlanság és az, hogy nem eléggé „kézzel fogható”, s emiatt nem lehet tudni a
minőséget. Könyveket tekintve, az antikvár darabok népszerűek körükben, továbbá a
Libri, Alexandra, Líra könyvesboltokat, is említették. Ezek megoszlása hasonló a
ruhákéhoz. Érdekességeket inkább az antikváriumokban, míg tudatos könyvvásárlás
vagy akciók esetén az említett könyvesboltokban néznek körül. Interjúalany 1N és
Interjúalany 1F régiségvásárokba is gyakran jár.
37
Bár a termékek nagy részét „tudatosan” választják ki és veszik meg, a „tudatos
vásárlás” - tehát az, hogy egy termék környezetkímélő módon és anyagokból készült,
bio, hazai vagy helyi gazdaságot támogat, esetleg állatokon sem tesztelt, s a fair trade
mozgalom elveinek is megfelel – nem jellemző rájuk, nem emiatt vesznek/ nem vesznek
meg valamilyen terméket. Tehát a társadalmi felelősség-, és politikai szerepvállalás nem
szerepel a szempontok között semmilyen árucikknél.
A kérdezettek szabadidős-tevékenységei elég változatosak, ám ettől eltekintve, a
művészeti ágazatok, amelyek érdeklik őket, egy azonos körbe tartoznak. Interjúalany
1N antik fotókat gyűjt, szeret olvasni, ezzel összefüggésben könyveket is gyűjt, érdekli
a fotózás, a divat. Azaz a film, a képzőművészet érdekli leginkább. Interjúalany 1F
gitározik, zenekarban játszik. Ezen kívül az olvasás, testmozgás, videojátékok, írás és
filmvágás azok, amelyekkel foglalkozik. Így tehát a zene, és a film a leglényegesebb
pontok az esetében. Interjúalany 2F szintén olvas, kritikákat, verseket ír. Érdekli az
irodalom, a film és a színház. Interjúalany 2N szeret varrni, filmet nézni, gitározni,
továbbá rendszeresen végez testmozgást. A zene, a film és a divat az, amelyek
foglalkoztatják. Interjúalany 3F csakugyan olvasni, filmet nézni szokott, továbbá ő is
foglalkozik filmkritika írással. Így művészeti ágazatok közül a film és az irodalom
emelhető ki őt tekintve. Tehát a film és zene azok, amelyek mindegyiküket érdeki, s ez
szolgálhat összekötő kapocsként.
Hogy mit takar a zenei ízlésük pontosabban? Bár van, aki mindent meghallgat,
ami még nem a mainstream kategóriába tartozik, s van, akik konkrét stílusra építi fel
zenehallgatását (pl. jazz és annak válfajai), elmondható, hogy mind az öt adatközlő
hallgat indie, és annak tág körébe tartozó zenét. Tehát indie rockot, alternatív rockot,
pszichedelikus vagy elektronikus zenét, stb. Interjúalany 3F a következő módon
határozza meg ezt: „Lehet ezt mondani, mert egyébként meg, ez nem ilyen, nem tudom,
zenenácizmus, lehet ezt mondani, hogy a fiatal értelmiségieknek a zenei ízlését képviselem.”
(25éves, Interjúalany 3F, 08:53-09:06) Értelmezésemben a „fiatal értelmiségieknek a
zenei ízlése” kifejezés az indie stílushoz köthető stílusokat fedi le. Tehát azokat,
amelyek nem fősodorbeliek, hanem underground szinten ismertek.
Ezzel szoros összefüggésben állnak az Indieland által szervezett összejövetelek.
A debreceni Nagyerdei Víztoronyba, nem meghatározott időközönként zenekarokat
hívtak meg fellépni, ami után „indie bulit” rendeztek. Minden eseménynek „Indieland
party” volt a neve, és leginkább Debrecen közeli együttesek léptek fel. Ide mindössze
egy Interjúalany nem járt, abból az okból kifolyólag, hogy a rendezvénysorozat
38
elkezdése előtt Budapestre költözött, s így nem volt alkalma rá. A többiek viszont
leginkább a barátaik miatt és velük együtt látogatták ezeket az összejöveteleket. A
közönség az Indielandbe vásárolni járókból tevődött össze, amely a szervezők fő
céljának megvalósulása volt.„Úgy jött maga ez az ötlet, ezeknek az Indie buliknak az ötlete,
hogy tényleg így azt szerettük volna Interjúalany 3F-el, hogyha nem csak egy bolt lenne ez,
hanem egyfajta közösség, meg egyfajta életérzés.” (25éves, Interjúalany 2N, 27:07-24)
Tehát sikerült nemcsak egy erős vásárlói közösséget létrehozni, hanem őket
összehozni egy szorosabb, szerepektől mentesebb (eladó-vevő) formában.
A kérdés ezek után az volt, hogy ki a fő közönsége az Indielandnek.
„Legegyszerűbben úgy tudnám megfogalmazni, négyszemközt ezt még régen úgy beszéltük
Interjúalany 2N-el, hogy olyan embereknek nyitunk boltot, akikkel szívesen barátkoznánk.”
(25éves, Interjúalany 3F, 14:50-59) – mondta Interjúalany 3F. S valóban, az
elmondások alapján, a vásárlóközösségnek nevezett kör nem pusztán a pénzbeli
haszonszerzésért volt fontos, hanem egy olyan közeg kialakításáért is, akikkel az
odamenő szívesen tölti szabadidejét. Ez viszont behatárolt volt a stílus és az ismeretség
által.
„A bolt maga úgy lett létrehozva, hogy kiszelektálja azokat az embereket,

akik mondjuk, stílusban nem oda illenek. Benéznek, mert hallanak róla, és látjuk mi
is, hogy értetlenkednek, és mi sem feltétlenül értjük, hogy azok az adott emberek
miért vannak ott. De, hogy… viszont akik meg beletartoznak ebbe a közegbe, ők
viszont nagyarányban visszatérő vásárlók.” (25éves, Interjúalany 3F, 15:03-30)
„Hmm. Nem tudom. Akik ugyanazokat a dolgokat szeretik és hallgatják,

mint mi.” (25éves, Interjúalany 2N, 31:29-40)
Természetesen az előbbiből következett az is, hogy a szervezők teljesen, a másik három

kérdezett pedig részben azonosulni tudott az Indieland által képviselt értékekkel. Azaz,
hasonló érdeklődési körükből, stílusukból, baráti társaságukból adódóan bevonódtak
egy szervezett rendszerbe, az Indielandbe, amely mondhatni a mindennapjaik részévé
vált.
„Nekem az elmúlt 2-3 évben így kvázi egy rendszeres program, az, hogy
összeszervezni a barátokat, hogy egy időben menjünk el oda…” (25éves,
Interjúalany 1N, 01:11:12-18)
„Nekem Interjúalany 3F az, aki inkább így. Tehát, elment, nincs itt a
közelben, hogy fussunk össze, beszéljünk pár szót, akár róla, akár rólam, hogy
vagy… ezért. Ezért hiányzik.”(27éves, Interjúalany 1F, 01:12:20-31)
39
S ezeket összegezve ki minek tekintette az Indielandet? Abban mindannyian
egyetértettek, hogy ez több volt egy átlagos használtruha-boltnál. Több volt egy olyan
helynél, ahová berohantak körülnézni, majd kis idő múlva átmentek egy másik üzletbe.
Az Indieland lényegében a szabadidejük szerves részévé vált, mint közösségi platform.
A magját ennek pedig a szervezők erős kapcsolati hálója adta, amely elérte a közeli
barátokat, a távoli ismerőket, összegyűjtve, és kiszelektálva őket a zene, a sajátos stílus
és „életérzés” mentén. „Valamiért akarva-akaratlanul a zenével össze lett kötve ez az egész.”
(2xéves, Interjúalany 3F, 26:58-27:04) Az „independent”, mint a showroom
függetlensége megvalósult tehát, bár jelentése átalakult, s a zene mentén kezdett el
szerveződni. Azonban ez nyitotta meg a csoport számára az elmélyülést, a valahová
tartozás érzését. A válaszadók ebben a kérdésben a poszt-szubkultúrák jellemzőit
kezdték el feltárni, akár fogalmakhoz kötve. Volt, aki „kvázi szubkultúrának”, „laza
közösségnek” nevezte, volt, aki ízlésközösségként értelmezte; „Pont az által, hogy be van
vonva az öltözködés, a zene, az olvasás, az irodalom, meg a kultúra nagyon sok szinten… Ezért
igen. Tehát, nagyjából ezek azok a közös nevezők, amik egy ízlésközösséget egybe tartanak.”
(24éves, Interjúalany 2F, 23:32-54) Volt olyan, aki valóban szubkultúraként tekintette
rá, s volt, akinek lényegében az életét jelentette.
„Szubkultúrának lehet-e? Igen. De elmúlt. Ez az első generáció volt az,

amiről most beszélünk. Tehát, hogyha ez folytatódik… tehát, nem ez fog
folytatódni, hanem egy tök új Indieland lesz. Ez egy korszak volt.” (27éves, férfi,
01:14:57-01:15:20)
„Az Indieland az a szimbóluma volt saját magamnak, illetve a lelki

állapotomnak.” (24éves, férfi, 18:05-09)
40
HATODIK FEJEZET:
A KAPOTT EREDMÉNYEK ÉS A HIPTÉZISEK
ÖSSZEVETÉSE
A kutatás fő felvetése az volt, hogy az Indieland elnevezésű showroom nem tekinthető
klasszikus értelemben vett szubkultúrának, pusztán annak hiányos változata lehet. A
mostani (poszt)-szubkultúrák gyorsan változnak, és nem valami ellen vagy valamiért
jönnek létre. Pusztán a szórakozás és szabadidő-eltöltés valamilyen formája miatt
születnek meg. Ezen állítás részben beigazolódott, hiszen, még Interjúalany 1F is, aki
szerint szubkultúrának tekinthető az Indieland, azt állította, hogy a kezdeményezés
alapját a stílus, a zene, és az ismeretségek határozták meg. A többiek az ízlésközösség
kifejezést találták helytállónak. Azaz az indie stílus, az ehhez szorosan köthető zene, a
közös érdeklődési kör (legáltalánosabban humán tudományi), és a kapcsolati rendszer
alakították ki az Indielandet, s szilárdították meg, mint csoportot.
Tehát a stílus erős közösségformáló erővel bírt az Indieland életében, a divat felgyorsult
változása ellenére. Sokan azért látogatták a helyet, mert különleges, egyedi és az indie
körébe tartozó ruhákat és kiegészítőket találtak ott. Azonban a hipotézis ezen része csak
részben igazolódott, hiszen sokan azért választották a showroomból való ruházkodást,
mert a fast-fashion üzletekben árultakhoz hasonló ruhadarabokat nagyon olcsón tudtak
innen beszerezni. Sőt, Interjúalany 3F, mint eladó, szintén különös figyelmet fordított az
aktuális divat felhasználására az árukészletben.
A dolgozat következő feltevése a tudatos fogyasztáshoz és társadalmi
felelősségvállaláshoz kapcsolódott. A hipszter kultúra az indie stílusra vezethető vissza.
Nyugat-Európában és az USA-ban gyökerezik, s ma már nem a különcség jellemzi,
hanem a fogyasztói társadalom alá rendeltség, olyan értelemben, hogy a mainstream
stílus egyik fajtájává vált. További jellemzője a hipszterségnek ehhez köthető. Bár a
fősodorba sorolható, mégis a tudatos fogyasztás jellemzi, talán a „különc” stílus
felelevenítése képpen. Ez a környezetre nem káros módon-és anyagokból előállított,
hosszú ideig megőrizhető, esetleg állatokon sem tesztelt termékek vásárlását, és a
harmadik világbeli termelők és kiskereskedők kizsákmányolása elleni küzdelem mellett
való fellépést jelenti. Továbbá, a tudatos vásárláshoz szorosan kötődik a társadalmi
felelősségvállalás, amely a valamilyen okból rossz helyzetben lévők segítését jelenti
(civil szervezet, segélyszervezet, támogatás, stb.). A hipotézis ezzel kapcsolatban tehát
41
az volt, hogy bár létezik a hipszterkultúra Magyarországon, a sajátos gazdasági helyzet
nem generálja ugyanazokat a jellemzőket, mint a nyugati országokban élőknél. A
megkérdezettek, bár a hipszterséget az indievel kapcsolják össze, mégsem tartják
magukat a fent említett értelemben tudatos fogyasztónak. Helyette, a céltudatos
vásárlást emelték ki, vagyis azt, hogy felesleges dolgokat nem vesznek, céllal járnak
boltokba, próbálják kerülni az impulzív vásárlási döntéseket.
Tehát a két fő hipotézis részben igazolódott. Ma már valóban nincsenek a klasszikus
értelemben vett, politikai módon lázadó szubkultúrák. Helyettük poszt-szubkultúrák
jelentek meg, melyek nem feltételeznek deviáns viselkedést a társadalmi
szerepvállalással összekötve, legfeljebb a ruházkodásban tűntetnek valami ellen.
Ezenkívül, a nyugati hipszterséggel összekötött viselkedési minták sem helytállóak a
magyarországi hipszterkultúrára nézve. A fogyasztásban elsődleges az ár, a minőség, a
megbízhatóság, esetleg a márka, azonban tudatos fogyasztásról nem beszélhetünk az
megkérdezettek esetében. Ami azonban nem tisztázott, az az, hogy, ha nem szubkultúra
az Indieland, akkor milyen csoportosulásnak tekinthető? A válaszadók közül volt, aki
egyértelműen ízléskultúrának nevezte, volt, aki kvázi szubkultúrának, laza
csoportosulásnak tartotta, s volt, aki felruházta a szubkultúra fogalommal az
Indielandet. Így, ugyanazt a problémát lehet felfedezni, mint a poszt-szubkultúra
kutatók elemzéseiben. Az elnevezés nem helytálló, ám helyette csak viszonyítási
alapokat, körülírásokat lehet találni.
Paul Hodkinson (2002) elméleti kereteibe való illesztése az Indielandnek is működik,
ezek a következők: 1. a következetes jellegzetességek, ami jelen esetben az indie stílus
köré fonódó zenei, öltözködésbeli, és érdeklődésbeli (film, könyv, képzőművészet, stb.)
részét jelenti. 2. identiás, amely az Indielandbe járók azonosságtudatára utal. 3.
elkötelezettség, tehát a közös szabadidő-eltöltés és társas kapcsolatok összessége,
amelyet a bolt megerősített (Baráti kör által létrehozott bolt, találkozás a nyitvatartási
időben és a koncerteken). 4. autonómia, a boltnak a saját oldalát, fizikai helyét (Piac
utca, Hal Köz), rendezvényeit (Indieland party) foglalja magába. Mégis a felsoroltak
fenntartásokkal kezelendők. Mégpedig azért, mert a showroom önmagát hozta létre.
Vagyis, megjelent az Indieland nevű használtruha-bolt, amely szervezett keretként
szolgált az odalátogatók számára az említett közösség kialakítására, ami több volt, mint
egyszerű vásárlói kör. Ez a szervezők baráti társaságát jelentette első renden. Tehát az
állapítható meg, hogy a bolt elindítói kreáltak maguknak egy állandósított, baráti
összejövetelekre alkalmas helyet, amit kiterjesztettek ismerőseikre.
42
Természetesen az alacsony elemszám miatt (5db adatközlő) a kapott eredmények nem
általánosíthatók. Viszont ettől függetlenül egy olyan kép kezdett el kirajzolódni a
szerzett információkból, amelyek nagyobb vizsgálati csoport esetén kellően releváns
adatokkal szolgálhatnának, a hipotézisben felállítottakra vonatkoztatva.
43
ÖSSZEFOGLALÁS
Az öltözködés mindig jelen volt az emberi társadalmak életében. A megalkotott

külső jelölte a társadalmi státuszt, rangot. A különböző anyagok, formák és minták
eltérő használata tehát nem új keletű, azonban a 20. században megjelenő szubkultúrák
ezt erőteljesen kihasználva alakítottak ki egyedi és jellegzetes kinézetet maguknak. Ez a
többségi társadalomtól való elhatárolódást, lázadást erősítette, amely - bár a zene
mentén szerveződött – valamilyen politikai elkötelezettséggel / el nem kötelezettséggel
járt együtt. A poszt-szubkultúrák ezt a lényeges jellemzőt hagyták el, s váltak így olyan
csoportosulásokká, amikben a szórakozás, a kikapcsolódás, a hobbi, és az extrém
öltözködés és a zene fontossága maradt meg. Ezáltal az öltözködés és a divattal való
kooperálás már nem egy súlyos társadalmi probléma megoldására irányul, hanem
mintegy a poszt-szubkultúra „önmagáért lázadását” jelenti.
„A divat elfogadható mértékű deviancia.” (Harmann 1985) Azaz, egy-egy
megbotránkoztató, kirívó, esetleg elrettentő öltözék nem állítható automatikusan
párhuzamba politikai ideológiákkal. Többek között azért sem, mert napjaink poszt-
szubkulturális csoportosulásai nem különíthetők el egymástól élesen, egyrészt a divat-és
fogyasztás gyors változása, másrészt ezeknek a csoportoknak a könnyű átjárhatósága
miatt (David Muggleton 1997). „» Az egyéniség kultusza nehezebben megvalósítható, amikor
mindenki valamiféle tömeg tagjaként jelenik meg. «” (Hermann Veronika 2012:8). „» A divat
az a rendszer, amely alól senki nem vonhatja ki magát, hiszen ha a rendszeren kívül akar
maradni, pusztán ahhoz a csoporthoz fog tartozni, aki a rendszeren kívül akar maradni.«”
(Simmel 1973: 457-503). Ilyen például az indie stílus, amely az indie rockra felfűzve
jött létre, és a hipszter stílus, amely, amennyiben még lehet beszélni hipszter kultúráról,
az indie stílushoz köthető, Magyarországon. Itthon ugyanis a nyugat-európai és
amerikai fejlődési úttól eltérően vagy megkésve jelent meg a két említett (poszt)-
szubkultúra. (Máth Dávid 2013; Énekes András Előd 2016; Hermann Veronika 2012)
Ennek oka a történelemben keresendő. A kelet-európai országokban a szocializmus
uralma volt jellemző, aminek hatása még ma is fellelhető, leginkább a fogyasztásban és
az értékváltozásban. A materialista gondolkodásmód, mely szerint a biztonság és a
gazdasági érvényesülés fontos, jellemző a keleti-európai országokban, míg Nyugat-
Európában a posztmaterializmus (önmegvalósítás, politikai érték- és cselekvésminták
felvállalása) váltotta fel azt, a második világháborút követően (Inglehart 1972). „Egy
44
fogyasztói-jóléti társadalomban az önmegvalósítás kapcsolatban áll a materialista és hedonista
értékekkel is.” (Matiscsák 2001: 601).
Ezek alapján a kutatás gerince két fő részre bomlott. Az első a poszt-
szubkultúrákhoz köthető. Eszerint a mai Magyarországon sem lehet klasszikus
értelemben vett szubkultúrákról beszélni már. Ennek oka az adott csoportba való
könnyű be-és kilépés, a gyorsfogyasztás, és a társadalmi/ politikai szerepvállalás
elhagyása. A másik feltevés a földrajzi – történeti okokhoz köthető; itthon az indie és
hipszter stílus (amik egybefonódnak) nem egyenlő sem a tudatos fogyasztással, sem a
megfontolt, nem ártól függő vásárlással, hanem épp az ellenkezője jelenik meg.
A másodelemzés és a mélyinterjús kutatás majdnem teljesen alátámasztották a
hipotéziseket. Valóban, a vizsgálati csoport, amelyet az Indieland fogott össze, a (már a
bolt létrejötte előtt kialakult) baráti társaság, stílus, zene, és közös szabadidő-eltöltés
miatt kovácsolódott össze. Azonban arra a kérdésre, hogy mikként fogható fel ez a
csoportosulás, nem kaptam kielégítő választ, egyrészt a kis elemszám, másrészt, a
poszt-szubkultúra kutatások problémája miatt. Volt, aki szerint szubkultúra, volt, aki
szerint kvázi szubkultúra, s volt, aki ízlésközösségként definiálta az Indielandet.
További problémát okozott az is, hogy a meglévő fogalmi keretekbe nehezen lehetett
beilleszteni a csoportot, mivel az lényegében önmagát generálta az által, hogy
létrehoztak egy boltot, hasonló érdeklődési körű és stílusú embereknek, akik többsége,
nem elhanyagolható módón, már a showroom születése előtt baráti viszonyban volt.
Tehát olybá tűnik, mintha egy „direkt módon megalkotott” poszt-szubkultúra jött volna
létre. A másik feltevés szintén igazolódott. A kérdezettek mindegyikének elsődleges
befolyásoló szempont vásárlás során az ár. Ezt követi a minőség és a márka kettőse,
ezzel egyenrangú pedig még a stílus és a funkció. A másodelemzés eredményeit
figyelembe véve, s ezáltal egy általánosítható fejleményt alkotva az látszik, hogy
Magyarországon a gyorsfogyasztás nem úgy valósult meg, mint Nyugat-Európa
országaiban, ami a posztmaterialista értékrend hiányával vagy esetleges torzulásával
magyarázható.
Összességében tehát a vizsgálat eredményes volt, hiszen egy, még mindig nem
tisztázott kérdés megválaszolásához kerültünk közelebb az Indieland nevű használtruha-
bolt vizsgálatán keresztül. Szintén tisztázatlan, hogy milyen formában, mikor és kikkel
fog folytatódni a showroom története. „Szubkultúrának lehet-e? Igen. De elmúlt. Ez az
első generáció volt az, amiről most beszélünk. Tehát, hogyha ez folytatódik… tehát, nem
45
ez fog folytatódni, hanem egy tök új Indieland lesz. Ez egy korszak volt.” (27éves, férfi,
01:14:57-01:15:20)
46
FELHASZNÁLT IRODALOM
Andorka Rudolf (2006): Bevezetés a szociológiába. Budapest, Osiris Kiadó
Aranyosi Zsuzsanna (2015): A divat-öltözék kommunikációs szerepe a 21. században

„átlényegülés”. Budapest, Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Doktori Iskola
Becker, Howard S. (1963; 1973): Outsiders: Studies in the Sociology of Deviance. New
York, The Free Press
Benjamin, Walter (1969): Kommentár és prófécia. Budapest, Gondolat
Bennett, Andy (2000): Popular Music and Youth Culture: Music, Identity and Place.
London, Macmillan
Berta Péter Szerk. (2012): Használtcikk-kultúrák. Ideológiák, gyakorlatok és értelmezői

közösségek, Budapest, MTA BTK Néprajztudományi Intézet
Berta Péter Szerk.: Használtcikk-kultúrák, Ideológiák, gyakorlatok és értelmezői

közösségek. Budapest, MTA BTK Néprajztudományi Intézet
Bourdieu, Pierre (2009): A gyakorlati észjárás. Budapest, Napvilág Kiadó Kft.
Chanel (2017): Ready-to-Wear Spring. In: Business of fashion.

https://www.businessoffashion.com/fashionweek/2017ss/chanel/collection/look/
18 (Utolsó letöltés: 2017.03.08.)
Cohen, Stanley (1972): Folk Devils and Moral Panics: The Creation of the Mods and
Rockers. Oxford, Martin Robertson
Deregi Krisztina (2011): „A fogyasztás templomai”. A Debreceni Egyetem bölcsész és

közgazdász hallgatóinak fogyasztási és plázalátogatási szokásai. Debrecen, DE-
BTK Szociológia és Szociálpolitika Tanszék, Kézirat
Énekes András Előd (2016.02.25.): Indie és hipszterek. In: Kulter

http://kulter.hu/2016/02/indie-es-hipszterek/ (Utolsó letöltés: 2016.10.15.)
Entwistle, Joanne (2000): The Fashioned Body. Fashion, Dress and Modern Social
Theory. Cambridge, Polity
Fejős Zoltán, Frazon Zsófia Szerk. (2007): Kortárs ruha-tér-kép. Budapest, Néprazi
Múzeum
Finkelstein, Joanne (1999): Chic – A Look That’s Hard to See. Fashion Theory: The
Journal of Dress. Body & Culture 3 (3): 363–385.
Fox, K. J. (1987): Real Punks and Pretenders: The Social Organization of a

Counterculture. Journal of Contemporary Ethnography
Gans, Herbert J. (2003): Népszerű kultúra és magaskultúra = A kultúra szociológiája.

In: Wessely AnnaSzerk, Budapest, Osiris Kiadó
47
Harmann (1985): Routledge Handbook of Deviant Behavior. Clifton D. Bryant
Hebdige, Dick (1988): Subculture: The Meaning of Style. London-New York,

Routledge
Hermann Veronika (2012): Hipszterek és kószálók. A közösségi identitás

elbeszélhetősége a fogyasztás és az ellenkultúra fogalmai mentén. Symposion-
Híd Vizuális Kultúra
Hodkinson, Paul (2002): Goth: Identity Style and Subculture. Oxford, Berg Publishing
Horning, Rob (2009): The death of hipster, In: Popmatters,

http://www.popmatters.com/post/the-death-of-the-hipster-panel/ (Utolsó letöltés:
2016.11.05.)
http://idegen-szavak-szotara.hu/hipszter-jelent%C3%A9se (Utolsó letöltés: 2017.01.20.)
http://thor.hu/?franciama_mn_fl%E2neur_szotar (Utolsó letöltés 2016.december.15.)
Indieland (2016). In: Facebook közösségi oldal

https://www.facebook.com/indieland/photos/a.1640902689568777.1073741867.
1446598915665823/1640902862902093/?type=3&theater (Utolsó letöltés:
2017.03.28.)

2017.03.28.)

2017.03.28.)

2017.03.28.)

2017.03.28.)
Inglehart, R. (1971): The Silent Revolution in Europe: Intergenerational Change in

Post-Industrial Societies. American Political Science Review 65:4
Jakab Albert Zsolt, Keszeg Vilmos Szerk. (2007): Csoportok és kultúrák. Tanulmányok
szubkultúrákról. Kolozsvár, Kriza János Néprajzi Társaság
Kacsuk Zoltán (2005): Szubkultúrák, poszt-szubkultúrák és neo-törzsek. A (látványos)

ifjúsági (szub)kultúrák brit kutatásának legújabb hulláma. Replika
48
Kovách Imre (2009): Modern társadalomelméletek. Előadás, Órai jegyzet, első félév
Kovács Kármen (2009): A divattermékek fogyasztása és a divatterjedés racionális és

emocionális mozgatói. h.n, Akadémia Kiadó
Loncsák Noémi, Zámbó Gabriella (2016): Lakás turkáló – A debreceni Indieland

showroom ötlete, vásárlói körének vizsgálata, Debrecen, DE-BTK Szociológia
Tanszék, Kézirat
Mailer, Norman (1957): The White Negro: Superficial Reflections on the Hipster, San
Francisco, City Light Books
Máth Dávid (2013.04.25.): Amit az indie zenéről tudni érdemes. In: Men.
http://www.men.hu/amit-az-indie-zenerol-tudni-erdemes/ (Utolsó letöltés:
2016.10.15.)
Matiscsák Attila (2001): Értékorientációk és értékváltozások a német fiataloknál. In:

Szemle, Educatio 2001/3, 599-606
Mentorháló é.n.: Médiaelmélet. In: Jgypk

http://www.jgypk.hu/mentorhalo/tananyag/MediaelmeletV2/i13_mdia.html
(Utolsó letöltés 2017.02.01.)
Muggleton, David (2000) Inside Subculture: The Postmodern Meaning of Style.

Oxford-New York, Berg Publishing
Rácz József (1989): Ifjúsági szubkultúrák és fiatalkori „devianciák”. Budapest, Magyar

Pszichiátria Társaság
Rácz József (1998): A ’80-as évek ifjúsági szubkultúrái Magyarországon. In: Uő:
Ifjúsági (szub)kultúrák, intézmények, devianciák: Válogatott tanulmányok.
Budapest, Scientia Humana
Simmel, Georg (1973): A divat. Ford. Berényi Gábor. In: Válogatott társadalomelméleti
tanulmányok. Somlai Péter (szerk.). Budapest, Gondolat
Törőcsik Mária (2006): Fogyasztói magatartás - trendek. Budapest, Akadémiai Kiadó
Törőcsik Mária (2007): Vásárlói magatartás. Budapest, Akadémiai Kiadó
Vadon Éva (2013): Bram Stoker Drakulája egy középiskolai irodalomórán. Miskolc,
Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar Tanárképző Intézet
Zara tavaszi kollekció (2017): Dzseki. In: Zara.

https://static.zara.net/photos///2017/V/0/1/p/2426/660/400/3/w/400/2426660400
_2_1_1.jpg?ts=1488560068446 (Utolsó letöltés: 2017.03.08.)
Zsolt Péter (2007): Divatszociológia. Budapest, Pro Die Kiadó
49
1. FÜGGELÉK:
FÉLIG STRUKTURÁLT INTERJÚ VÁZLATA
FŐ DIMENZIÓK:
 Általános dolgok a boltról
 Stílus
 Közösségi lét
 Vásárlási szokások
 Hobbi, szabadidő
KÉRDÉSEK:
(Általános dolgok a boltról)
1. Meséljen az Indielandel való kapcsolatáról!
2. Mit tud az Indieland nevű használtruha boltról általánosságban?
3. Honnan szerzett tudomást az Indieland nevű használtruha kereskedésről?
4. Vásárló/ eladó/ egyéb státuszban van kapcsolatban a bolttal?
5. Milyen gyakran jár az Indielandbe?
(Közösségi lét)
6. Ismer másokat, akik szintén az Indielandbe járnak?
7. Ha igen, milyen kapcsolatban van velük?
8. Együtt szoktak oda járni?
(Általános dolgok a boltról)

9. Milyen a bolt hangulata?
Szól-e zene?
Ha igen, akkor milyen stílusú?
Milyen a berendezés?
10. Milyen termékeket (egyéb is) árulnak a boltban?
11. Mennyibe kerülnek a forgalmazott ruhák?
(Vásárlási szokások)
12. Milyen termékeket vásárol Ön a boltból?
13. Milyen más helyeken vesz még hasonló termékeket?
könyv, ruha, kiegészítő
I
14. Hol szokott (még) ruhát vásárolni?
15. Melyek azok a boltok/ márkák, amelyeket előnyben részesít vásárlás esetén?
16. Miért?
17. Mi befolyásolja egy ruha vétele során?
Ruha stílusa, ára, stb.
18. Mennyire követi az aktuális divatot?
19. Szerinte mi az a „tudatos vásárlás”?

20. Mit gondol a „tudatos vásárlásról”?
21. Egyéb termékeket tekintve, mennyire megfontolt vásárló?
pl. élelmiszer, elektronikai cikkek, stb.
22. Mi befolyásolja e cikkek vétele során?
pl. politikai nézet, ár, márka, származás, stb.
(Stílus)
23. Milyen stílusú ruhákat árusítanak az Indielandben?
24. Milyen stílusba sorolná be magát?
25. Meséljen a korábbi stílusairól!
Milyen gyakran vált stílust?
Hogyan alakult ki a mostani stílusa?
26. Mesélje el, mit jelent Önnek ez a stílus (amibe besorolja magát)!
Ruházat, zene, viselkedés, baráti társaság, világnézet (környezettudatosság,
politikai aktivitás/ attól elfordulás, szociális területen való tevékenykedés…) stb.
27. Követ más stílust is?
28. Ön szerint mennyire keverhető ez más stílussal?
(Hobbi, szabadidő)
29. Milyen tevékenységeket űz szabadidejében? / Mik a hobbijai?
30. Abban az esetben, ha a hobbija „csoportos”, kikkel űzi azokat az
elfoglaltságokat?
31. Milyen művészeti ágazatok érdeklik Önt?
32. Milyen stílusú zenét hallgat?
33. Milyen rendezvényekre jár szabadidejében?
34. Szokott járni az Indieland által szervezett rendezvényekre (Indie bulik)?
35. Ha igen, akkor kikkel megy oda?
II
36. Mit gondol a boltban kiállított képekről?
(Közösségi lét)
37. Mit gondol, milyen közönséget céloz meg a bolt a kínálatával?
38. Ön mennyire tud azonosulni az Indieland által közvetített értékekkel, stílussal?
39. Milyen szerepet tölt be az életében az Indieland?
40. Minek tekinti az Indielandet?
III
2. FÜGGELÉK:
KÉSZÍTETT INTERJÚ LEGÉPELT VÁLTOZATA
2017.03.15.
K: kérdező
A: alany
K: Bemutatkoznál pár szóban? Mit tanulsz, és hasonlók.
A: Jó. Hát Interjúalany 2N vagyok és hát most a Debreceni Egyetemen tanulok még
mesterszakon, mert még nem végeztem. De fent Pesten egyébként dolgozom. Egy
hivatalban dolgozom, igazából ilyen titkárnőként, hogy ilyen adminisztrációs feladatot
látok el. De mellette még van az egyetem, úgyhogy.
K: És egyébként te mit tanulsz az egyetemen?
A: Filozófia szakon vagyok mesterszakon most. Ja, csak még nem végeztem.
K: Az Indielandel való kapcsolatodról beszélsz? Hogy ismerkedtél meg ezzel az

egésszel, hogy jött ez, hasonlók…
A: Fú, hát nem is tudom, hogy hogy jött. Hát igazából talán az egész ott kezdődött,
hogy engem nagyon érdekelt a divat és én divat-és stílustervezést tanultam. Igen, igen.
És valahogy mindig is szerettem a ruhákat meg ilyesmi, úgyhogy ez így volt. És hát
utána megismerkedtem végül is Interjúalany 3F-el. Mi jártunk, meg ilyesmi. És akkor
az ő szülei elkezdtek egy ilyen, hát Településen csinálni egy turkálót igazából. És akkor
mindig segítettünk nekik, mert így igazából jártunk ruhát válogatni, meg ilyesmi. És
akkor találtunk olyan ruhákat, amik nyilván az ő boltjukból nem ment volna el, mert ott
más az ízlés meg ilyesmi, de, mi meg úgy sajnáltuk volna otthagyni, mert… Mert tök jó
cuccok voltak, meg ilyesmi. És akkor Interjúalany 3F így rákapott arra, hogy hát így
csak megvette, félrerakosgatta meg minden. És utána végül is jött az ötlet, hogy akkor
ezeket a ruhákat miért ne árusítsuk ki mi is, ami összegyűltek, meg ilyenek. És akkor
így felhozódott, hogy, beszélgettünk arról, hogy, hogyha már vannak ilyen
lakáséttermek, akkor miért nincsenek lakásvásárok, ahol lényegében a saját ruháidat ki
tudod tenni. Nem is tudom már melyikünk ötlete volt. És akkor rákerestünk a neten,
IV
hogy van-e ilyen. Igazából kiderült, hogy voltak ehhez hasonló lakásvásárok, például
van egy csaj itt Budapesten a Lovebug azt hiszem ő is hasonló dolgot csinál. És akkor
igazából kerestünk egy helyszínt. Volt egy kedves ismerősünk, Interjúalany 2F, őt nem
tudom, hogy ismered-e… és akkor ő felajánlotta, hogy persze. Tehát, akkor ezeket a
ruhákat, amiket mi így összegyűjtögettünk igazából csak úgy, magunknak, de nem
tudtuk tárolni meg ilyesmi, akkor árusítsuk ki. És akkor csináltunk neki eseményt. Mert
mi igazából arról beszélgettünk Interjúalany 3F-el, hogy tök jó lenne, hogyha ez nem
csak egy turkáló lenne, hanem lényegében kicsit több is lenne annál. Hanem, tehát,
hogy így, valami életstílust vagy ilyesmit közvetít. És utána így nézegettünk, hogy jó,
akkor legyen ennek valami normális kerete, még ha egyszeri alkalom is. Hogy akkor
legyen logó, meg ilyenek, és akkor megcsináltuk az eseményt, és tök sokan jöttek. Így,
meglepően sokan. És akkor csináltunk második lakásvásárt, és utána harmadikat. És
akkor igazából úgy voltunk vele, hogy akkor kezdjük el csinálni. És igazából fogalmunk
sem volt róla, hogy hogy kell csinálni. Tehát nem tudjuk, hogy hogyan indítottuk el, de
Interjúalany 3F-nek a bátyja segítet, hogy milyen papírokat kell beszerezni. És akkor
béreltünk egy helyet, ahol, hát, berendeztük azokkal a cuccokkal, amik igazából voltak
nekünk, de nem volt rendes berendezésünk meg semmi ilyesmi. És, hát, így igazából
ennyi. Akkor elindult, és elkezdtük csinálni. Utána meg felköltöztem Pestre, januárban,
úgyhogy onnantól kezdve már én nem csináltam. Meg akkor voltam, amikor még
átköltözött a hely. Így, az indulásnál végül is, hogy maga az ötlet, hogy így… amit
összegyűjtöttünk akkor azt így nem is tudom, valami kis otthonos, családias
környezetbe akkor így árusítsuk ki.
K: És egyébként még az első, nem tudom, tehát a lakásvásár után, nem tudom, te melyik
helyre gondolsz. Most az Interjúalany 2F félére vagy arra, ami már utána volt?
A: Hát, ő, igazából lakásvásár talán az Interjúalany 2F féle volt, mert igazából az nem
működött hivatalos szinten, még számlát sem adtunk meg ilyesmi, szóval… elvileg van
valamilyen szabály, ennek is utánakérdeztünk. Hogy a saját cuccaidat, azt nem tudom
hány százezer forintig kiárusíthatod. Csak egy idő után meg már az lett, úgyhogy akkor
már így muszáj volt normális keretek között, meg akkor nyilván az Interjúalany 2F
lakását nem jelenthetjük be, mint helyszínt vagy… tehát, a boltnak a helyét. Szóval
akkor már így muszáj volt végül is. De akkor is, annak a lakásnak ott megvolt a kis
V
otthonos, családias légköre, és igazából azért is választottuk, mert több boltot
megnéztünk, merthogy hasonlított Interjúalany 2F lakására. Nem tudom ott voltál-e?
K: Nem, ott még nem, csak utána a Halközben. És, leírnád, hogy nagyjából hogy nézett
ki ez? Hangulata milyen volt, milyen zene szólt, meg hasonlók. Vagy a ruhák hogy
voltak kipakolva.
A: Aha, hát, Interjúalany 2F-nél? Ott gondolod?
K: Ott is, és az utána lévő helyeken is. Vagyis, ahol voltál, nyilván.
A: Hát, Interjúalany 2F-nél igazából azt csináltuk, hogy kellett ugye sztenderd meg
ilyesmi, és akkor Interjúalany 3F apukáját megkértük, hogy akkor csináljon nekünk
ilyen állványokat, mert tényleg semmink nem volt. Tehát, meg így igazából kitaláltuk és
ezt kb. úgy kell elképzelni, hogy kitaláltuk kedden és a hétvégén megcsináltuk. Szóval,
időnk sem volt nagyon túlgondolni a dolgokat. És, amink volt azt használtuk fel.
Úgyhogy Interjúalany 3F apukája gyorsan csinált két állványt, meg még talán
Interjúalany 3F-nak volt plusz egy, és kipakoltuk az összes ágyat, meg ami ott
felesleges volt Interjúalany 2F-nél a szobából, és függönnyel elkerítettünk egy részt,
ahol úgy lehetett öltözni. Szóval, kicsit szedett-vetett volt, de talán pont ettől volt jó. És
amikor meg elköltöztünk a Halközbe, akkor lényegében Interjúalany 3F bútoraival volt
berendezve a szoba, meg plusz a két állvány, amit Interjúalany 3F apukája csinált
nekünk. Ott igazából semmi bútor nem volt, csak a konyhabútor, ami fix volt, szóval.
Ami ott volt az Interjúalany 3F-nek a szobájából került oda (nevet). És akkor volt ott
egy asztal, az is mind-mind Interjúalany 3F-nek a cucca volt. Meg hát kérdezted a zenét.
A zene igazából az, amit mi hallgattunk. Tehát, hogy nem gondoltuk mi nagyon túl.
Olyan zenét akartunk berakni, amit mi szeretünk (nevet), vagy ami mi vagyunk.
Igazából azt hallgattuk. Akkor, hát, még raktunk ki pár, hogy hangulatosabbnak,
tényleg, egy idő után törekedtünk arra, hogy tényleg legyen családias légkör ott. És
akkor raktunk ki képeket, és akkor olyan képeket nyomtattunk, ami zenekarokat
ábrázolt vagy éppen, amit mi szerettünk. Szóval, igazából mind-mind igazából mi
voltunk. Amit mi szerettünk, akkor azokat… Igazából tényleg nem volt ez így
túlgondolva, hogy akkor most, hogy kellene kinéznie.
K: És konkrétan a ruhákon kívül vásároltatok még mást is? Kiegészítőt vagy teljesen
más dolgot?
VI
A: Ő, igen. Hát, cipőt, de mondjuk igazából az annyira nem volt sok, de azt is árultunk.
Akkor, néha volt nyaklánc, meg sálak, táskák. Szóval így ezek. De igazából főként a
ruhákban is felsők. Tehát nadrágok azok sem voltak úgy például.
K: És, leírnád, hogy nagyjából stílusra milyenek voltak ezek a ruhák? Akár fiú, akár
lány ruhák.
A: Hát…
K: Vagy te milyenbe sorolnád be őket?
A: Aha, Hát, igazából ez is, ez is olyan ruhák voltak, amiket mi hordtunk volna tök
szívesen. Tehát, hogy az alapján választottuk ki, amikor mentünk például ruhát is
válogatni, úgy gyűjtöttük a ruhákat, hogy nem bálákat vettünk, mert igazából az nagyon
vegyes. És azt így nem. Volt arról is szó, hogy majd veszünk bálát, meg ilyesmi, de ott
annyira nem lehetett kiszámítani a minőséget, meg, hogy meg fog-e felelni az
ízlésünknek, hogy utána azt hagytuk is igazból. Úgy gyűjtöttük a ruhákat, hogy
mentünk és akkor egyenként válogattuk. Szóval, volt hogy, akár több napon keresztül is
mentünk, és akkor több helyre is akár, hogy összegyűjtsük. És stílusban pedig, hát nem
tudom. Ez az indie, grunge, ilyen underground stílusú ruhák. Zenekaros pólók, akkor…
Igazából nagyon fontos volt, hogy mintás legyen, vagy valami ilyen nagyon őrült
cuccok. Tehát, hogy volt, amikor kifejezetten trash ruhákat is vittünk. Azok is nagyon
tetszettek. Meg, úgyhogy tényleg, így amit mi, amit, olyan dolgokat választottunk
berendezésben meg ruhában is, amik mondjuk, így mi szívesen hordanánk. Tehát talán
tényleg ez. Éppen azért szerettük csinálni, mert 100%-ig az volt, ami én vagyok, meg az
Interjúalany 3F-ről is szerintem ugyanazt el tudom mondani, hogy ő is egy az egyben ez
a világ. És hogy így semmi plusz dolog nem volt benne, tehát, így ennyi. (nevet) Nem
tudom, hogy ez így mennyire érthető, mert kicsit meg vagyok illetődve, hogy most
ilyenekről beszélgetünk, nem tudom, mennyire beszélek össze-vissza (nevet)…
K: (nevet) Nem, jó lesz… És a ruhák egyébként milyen árban voltak, vagy mi alapján
döntöttétek e, hogy, most, nem tudom, mennyiért adjátok? Vagy ez hogy működött?
A: Aha. Hát, igazából nagyon fontos volt nálunk, hogy ne szálljunk el az árakban.
Tehát, talán ezért is voltak a végére már ilyen anyagi problémák, gondok ezzel
kapcsolatban, mert hát hogy így nem. Jó, már nem voltam benne a végén, de rosszul
VII
voltak így megállapítva az árak. De nagyon fontos volt nekünk, hogy, most nyilván egy
használt ruháért 3000 forintnál többet ne kérjünk már el, mert használt ruha, szóval.
Meg, meg tényleg ez így fontos volt, hogy… Tehát volt 1000 forintért, emlékszem, mert
címkéket is csináltunk. És volt 600 forintos címke, volt 1000 forintos, 1500, 2000, 2500
és 3000. Úgyhogy így az volt a felső határ. Szóval, ja, kb. ilyen árban mozogtak.
Kiegészítők ilyen 600 körül, sálak ilyesmik. Meg attól függött igazából az ár, hogy
milyen, mennyire van jó állapotban az adott ruha, vagy mennyire különleges. Mert
tényleg volt rengetegszer, hogy ugyanazokba a darabokba így, vagy darabokra így
rátaláltunk egyébként. Tehát érdekes volt, hogy máshonnan hoztunk, és akkor, jé, ilyet
már hoztunk egyszer. És akkor tökre ugyanaz volt, csak maximum más méret, szóval.
Meg az is számított, hogy mennyire különleges, hogy most egy ilyen Kasabian-os póló
például az már így alap, hogy úristen, hát akkor ez 2000 vagy ilyesmi. Tehát az ilyen
dolgok is számítottak. Hogyha meg valami annyira nem, ami csak egy sima mintás
póló, akkor. ha szerintünk már nem volt annyira menő, de felvennénk, akkor az olcsóbb.
Szóval kb. ezek a dolgok határozták meg, ilyen hasra ütésszerűen (nevet).
K: És egyébként, hogyha így a stílusról beszéltél, hogy milyen a saját stílusodat meg az
Interjúalany 3F stílusát így összepakoltátok, akkor a te stílusok akkor az úgy milyen?
Vagy te hova sorolnád be magad?
A: Hát, nekem ez egy nagyon nehéz kérdés igazából. Ő, nem tudom, Nagyon szeretek
mostanában, akkor nem, de most az utóbbi időben nagyon szeretem a trash ruhákat.
Tehát így, kifejezetten így aszerint öltözködök, hogy így, minél gusztustalanabbul
nézzek ki (nevet). Igen, szóval most ez megy nálam. Akkor, kicsit inkább, tényleg ez az
indie, vintage stílus volt nálam meghatározó. Tehát, mondjuk ezek a, mit tudom én,
fehér póló, meg kötött kardigán, akkor ilyesmi. Akkor az ilyen nagy platformos cipő,
akkor például így ez. Kicsit a ’90-es évek, ja talán. Akkor így ez ment.
K: És előtte egyébként voltak ilyen nagy, nem tudom, ilyen stíluskorszakaid, hogy így
próbálkoztál…
A: Ja, hát igazából annyira nem. Talán ami ilyen legmeghatározóbb az, hogy sose
voltam ez a nagyon-nagyon lányos. Sosem öltöztem, tehát, nekem nincsenek is
szoknyáim vagy ruháim, tehát az így nem. Meg az ilyen nagyon kivágott felsők. Szóval
így igazából, amiben jól érzem magam, meg ami kényelmes. Én olyan cuccokat hordok.
VIII
És, hát nem tudom, Igazából ez mindig annyira spontán jön, hogy most így mit veszek
fel, és akkor így nem is tudom belőni, hogy stílusban most ez így mi lenne. Így-így nem
tudom. Azért is nehezen válaszolok most erre a kérdésre, mert igazából nem tudom,
hogy milyen stílusban öltözködök. Úgyhogy ezért…
K: És akkor tényleg van, ami meghatározó abban, hogy te mit veszel fel éppen?
A: Ja, hogy mi határozza meg, hogy mit veszek fel? Hát, nem tudom. Ő, hát egyrészt
biztos meghatározza, hogy adott időszakban milyen hangulatom van. Például télen
nagyon sok fekete ruhát hordok, na meg alapjáraton nagyon sok fekete ruhát hordok,
télen kifejezetten. Nyáron meg elkezdek színesebb ruhákat is hordani, de gondolom ez
azért elég sok embernél így van. Ő, mondtam ugye neked, hogy mostanában tényleg
elkezdtem kifejezetten így a trash cuccokat hordani, amik így ilyen, mint tudom én,
melegítőnadrág, és akkor azt felveszem egy inggel, meg sima ilyen papuccsal. Tehát így
trasbe tényleg. És igazából szerintem ez azért alakult ki nálam, mert, hogy amúgy én
most elkezdtem egy hivatalban dolgozni, ahol tényleg mindennap elegánsan kell
megjelenni.
K: Ühüm, és akkor ez ilyen ellentét.
A: Hát igen-igen. Szerintem ezzel próbálom ellensúlyozni, mert különben azóta

figyeltem meg magamnál ezt a, hogy azóta van, hogy tényleg mindennap bemegyek
zakóban meg ingben, meg szép cipőben, meg mit tudom én. És akkor hétvégén meg
muszáj, mert nem akarok annyira jól kinézni, de viszont pocsékul sem. Szóval így
próbálom a kettőt ötvözni, hogy na… tehát így ez van, nem tudom.
K: És egyébként ruhákat te honnan szoktál vásárolni?
A: Hmm, hát, nagyon szeretem a H&M-et, az úgy árban is tökre jó, meg úgy nagyjából
az aktuális trendeket is követi. Akkor például a Zarában szoktam, ha netán úgy van
kedvem, akkor még a Mangoba is bemegyek, csak ugye az már kicsit húzósabb
kategória. Akkor turkálóba is szoktam járni, nyilván. Akkor, hát, így eléggé vegyes,
hogy hova járok, meg, hát van amikor így esetleg régebbi cuccaimat átalakítom, ha úgy
van, mert varrni is szeretek, meg tudok is. Csak nem mindig alakul úgy, hogy tudok
varrni. Akkor, hát, így-így ja, eléggé. Meg XY szokott, mert ő imád vásárolni. Mikor
nagyon gyakran lecseréli a ruháit. És van, hogy egy egész szezonnyira való ruhát így
IX
odaad, és csinálj vele, amit akarsz, és akkor így meg minden. És akkor a többit meg
esetleg elajándékozom vagy eladom, vagy ilyesmi. Szóval, innen-onnan. vannak
K: Ühüm. És egyébként, pont ezekhez kapcsolódóan, te milyen gyakran szoktál

vásárolni, és mondjuk egy hónapra lebontva, kb. mennyit szoktál ruhákra költeni?
A: Hmm, hát ez jó kérdés. Változó (nevet) egyébként. Hát, sokat szoktam vásárolni
szerintem. Szerintem egy olyan… nem tudom, nincs egy ilyen standard szerintem, hogy
most ennyiért vásárolok egy hónapban ruhát. De hogyha így le kéne bontani, akkor
szerintem ilyen 5-10 ezret egy havi szinten vásárolok. Talán ez, ez ilyen reálisnak tűnik.
K: És egyébként említetted, hogy valamelyik boltba azért jársz, mert ott nagyjából úgy a
divatot követik, hogy neked ez fontos, hogy így pont az aktuális divatnak megfelelő
legyen a ruhád is? Hát igazából attól függ, hogy az aktuális trend tetszik-e nekem.
Akkor fontos. De például most az a hetvenes évek divatja nekem nagyon adja. Tehát
trapéz nadrág, meg az ilyen elvetemült pólók, nyitott vállas felsők. Meg most amúgy is
nagyon meg ez a vonal. Meg a ’80-as évek. Szóval, hogy ez nekem nagyon adja, és
most így például ez fontos. Mert nekem ez most nagyon tetszik. De volt olyan, amik,
hát, annyira nem jöttek be például. Nem tudom, amikor volt az a, kicsit az a, nem is
tudom… Olyan tavaly előtt tudod, amikor bejöttek ezek a nagy kalapok, meg az ilyen
magasa csizmák , meg ilyesmi. Az még talán most is tart, de például az annyira nem
tetszett, az úgy nem állt hozzám közel. De most tényleg ez a ’70-es, ’80-as évek,
tényleg ez, hogy az elegánst keverjük a sportossal, ez nekem így nagyon adja. De
például az egyik legjobb barátnőm meg így rendesen rosszul van attól, hogy azt látja,
hogy ilyen, tényleg mackónadrágot simán felvesznek zakóval. (nevet) Ennél
gusztustalanabb trend nem volt most, de szerintem ez nagyon király, nekem nagyon
tetszik. Meg azok a nagyon csúnya felsők, magas nyakú felső, garbó, meg mindenféle
ilyesmi. Á, nekem ez nagyon adja, úgyhogy. Például ezért is örülök, hogy a H&M ebből
a szempontból követi a divatot is időnként. Tehát egy olyan hely, ahol ezek a cuccok
megvannak.
K: Említetted, hogy szeretsz varrni, hogy, milyen más hobbijaid vannak még?
A: Hát, nem is tudom. Hát, ez a varrás. (nevet) Ha hobbinak lehet nevezni, akkor járok
gerinctornára, de az inkább nem hobbi, hanem sport. Akkor, ahogy időm adja, így
szeretek gitározgatni, de így abszolút amatőr szinten. Szóval ez így semmi komoly
X
dolog. Rocksmithezek például. Az is, nem tudom, az olyan, mint a Guitarhero, csak
rendes gitárral. Akkor, hát, így, ilyesmiket csinálok, ami úgy nagyon extrém dolog.
K: És ezeket szoktad egyébként másokhoz kötni? Tehát, bármelyik hobbidat, most te

azért csinálod, hogy másokkal is találkozz?
A: Ja, hogy olyan hobbim van-e, hogy másokkal együtt? Hú, hát olyan nincsen, amit
így. Ha másokkal akarok találkozni, akkor az igazából, hogy így elmegyek hétvégén
velük bulizni. Szóval úgy olyan hobbim nincs, amit kifejezetten azért csinálok, hogy
másokkal.
K: És, hogyha választani kéne, akkor milyen művészeti ágazatok azok, amik nagyon
érdekelnek? Vagy mi felé orientálódsz?
A: Hát nem tudom. Hát, nagyon szeretem a zenét például, de nem tudom, hogy
mennyire ilyesmi irányba gondolkodsz. De hát igen. Zene, divat, filmek, tehát így
igazából ez a vonal, ami érdekel.
K: A zenében te milyen stílust hallgatsz, vagy azt mi alapján válogatod magadnak?
A: Hú, hát ez nyilván… mit, az indierock zenét, azt nagyon szeretem, akkor szeretem a
pszichedelikus zenét például. Arra most nagyon rákattantam. Akkor az ilyen
elektronikusabb, noiserock, a rockokat is szeretem. Üm, ilyesmik.
K: És a hobbijaidhoz kapcsolódva szoktál valamilyen rendezvényre is járni, ezekkel

összefüggően?
A: Hát, annyira nem.
K: Mármint, akár egy koncert, kiállítás…
A: Ja, hát koncertekre persze, szoktam járni. Voltam már kollekció divatbemutatón, a
Naushkának a kollekciójának a megnyitóján, amikor az őszi kollekcióját bemutatta.
Akkor, hát, nem is tudom, ilyesmik.
K: Amikor még itthon voltál Debrecenben, tudod voltak azok az Indiebulik. Te oda
mindig mentél, vagy az hogy volt?
XI
A: Az Indiebulik? Na, hát például én egyen sem voltam (nevet). Vicces volt, tehát,
igazából ez így úgy jött, maga ez az ötlet, az Indiebulik ötlete, hogy tényleg így azt
szerettük volna, Interjúalany 3F-el, hogyha nem csak bolt lenne ez, hanem egyfajta
közösség, meg egyfajta életérzés. Egy ilyen közös pontok. Tehát, hogy mondjam.
Ugyanazokat a zenéket hallgatjuk, ugyanazokat a filmeket nézzük, ugyanazokat a
könyveket olvassuk. Tehát, hogy, és, hogy jöjjenek el az emberek és érezzék magukat
jól ott. Például azért is raktunk be oda egy kanapét, meg raktunk oda könyvet, meg
ilyesmi, mert, nem elsősorban az volt a cél, hogy most vásároljanak. Persze, annak is
örültünk, nyilván. Csak tényleg úgy, hogy, jöjjön be az ember és érezze jól magát.
Valahogy így ez lett volna a cél. És, mondtam is például Interjúalany 3F-nek, hogy
valami olyasmit kéne csinálni, hogy, mint amikor az ilyen, tudod, amikor elmennek az
ilyen nagyon gazdag emberek vásárolni, és akkor így pezsgővel kínálják meg minden.
És akkor ő ott ül, és hozzák neki oda a ruhákat. És jó lenne, ha lenne egy olyan hely,
ahol tényleg ugyanez megvalósulna, hogy igen, eljön, és akkor eltölt egy kis időt, és
most nem azért, hogy vásároljon, hanem, hogy ott legyen, élmény, meg izé. És akkor
hogy legyen ott. Tehát, hogy most nem feltétlenül azért kell… és ezért is jött ez be,
hogy kávé, meg hogy mi nem pezsgőt adunk, meg hogy kávézzanak az emberek és
üljenek le beszélgetni. Tehát valami ilyesmit gondoltunk, hogy így összehozzuk az
embereket. És hogy most ezt a fajta életérzést így, nem tudom, próbáltuk meg
közvetíteni. És akkor, ha eljöttek, akkor esetleg ilyen afterbuli, mert ugye akkor arról
meg nem lehetett szó, hogy akkor ott az adott helyszínen, ahol ruhák vannak. Mert
egyrészt össze kell pakolni, másrészt kicsi a hely. Úgyhogy maga, hogy valami olyan
helyet kibérelni, meg akkor azt fenntartani. És akkor így jött végül is az Indiebulik,
hogy azt is ehhez kapcsolódóan, hogy lehetne tartani egyet. És nem is tudom, hogy
decemberben volt talán az első ilyen Indieparti. Na, és akkor, én akkor jöttem el. De
nem is tudom, hogy hányadik Indieland partinál tart most Interjúalany 3F, úgyhogy így,
nem tudom.
K: És egyébként mondtad, hogy voltak könyvek is amiket válogattatok, hogy lehessen

olvasni. Azt mi alapján válogattátok ki?
A: Hát azt is, amiket mi gondoltunk. Emlékszem Interjúalany 3F bevitte a Wes

Anderson egyik könyvét. De nem is tudom, már milyen könyveket vitt be. Most így
gondolkozom. Az ő könyvei voltak azok, úgyhogy. Meg volt rengeteg, vagy nem
XII
rengeteg, de talán Recorder magazin is volt. Nem tudom mik voltak még. Nem
emlékszem. Meg egy idő után, tehát, az új helyen ott már, megbeszélte az egyik
ismerősével, akinek antikváriuma van, hogy akkor legyek ott könyvek is. És akkor
azokat meg is lehetett venni. Mert sokan kérdezték, hogy eladóak-e azok a könyvek,
amik ott vannak.
K: És arról tudsz valamit, hogy az eladó könyveket mi alapján válogatta Interjúalany

3F?
A: Hú, hát azt nem tudom. Szerintem azt is az alapján, hogy ő mit olvasna.
K: És így az egészet szemlélve, szerinted akkor a célközönség ki lenne, akár a

mostaniban akár abban, amiben még voltál?
A: Hmm, nem tudom. Akik ugyanazokat a dolgokat szeretik és hallgatják, amit mi.
K: És egyébként az elérésük könnyű volt? Mármint, oké, hogy lett egy Facebook
csoport meg események, de, hogy az mi alapján…
A: Hát ez igazából úgy indult az egész, hogy az ismerőseinket megkértük, hogy

hívjanak meg ismerősöket, és akkor első körben így. Utána pedig, hát, utána meg
nyilván egyre több ember, ahogy meghívta az ő ismerőseiket, úgy. Interjúalany 3F azt
csinálta, hogyha valaki eljött, akkor őt bejelölte, akkor, adott fel hirdetést, és a
hirdetésen keresztül érte el így az embereket.
K: És amikor még itthon voltál, és még jobban benne voltál ebben az Indielandezésben,
akkor te ezt mennyire érezted a magadénak? Mit jelentett az életedben?
A: Hát, ja. Hát nem tudom, mi Interjúalany 3F-el azt mondtuk, hogy az Indieland a mi
gyerekünk (nevet). Úgyhogy, mikor eljöttem, akkor mondtam is neki, hogy de ne nyírd
ki a gyerekünket. Tehát igazából tényleg az, ami kicsit ő volt, kicsit én, és akkor így. De
nehéz ezt megfogalmazni. Mármint tök nehéz nekem, hogy te most itt kérdezed, hogy
hogy, meg miért volt ez. És igazából ezekre csak azt tudom válaszolni, hogy azért volt,
mert igazából így ezt szerettük, vagy ez tetszett nekünk. Szóval így, nem, nem nagyon
tudom megmagyarázni és ezért így, mondom is, én nem tudom, hogy mennyire
válaszolok jól a kérdésedre, merthogy nem tudom ezeket igazából úgy megindokolni,
hogy miért pont azokat a filmeket, meg miért pont azok a könyvek voltak. Nem, nem
XIII
tudom, nem tudom. Mert ezeket szerettük, meg úgy gondoltuk, hogy ez tetszene az
embereknek, tehát kb. így ezt tudom talán így elmondani összességében.
K: Szerinted, akik így oda összegyűltek, ahogy mondtad ismerősi kör volt elsődlegesen,
őket valamiféle csoportnak lehetett tekinteni, hogy az „Indielandesek” vagy valami?
A: Hát, én szeretném hinni, hogy igen. Tehát kb. ez lett volna a lényeg igazából.
Hogyha ha ez így kialakul, mert tényleg megismerni sok mindenkit… aztán Interjúalany
3F mondta is, hogy elég sok mindenkit megismert így. Tehát, hogy így fölismerték
Debrecenben, meg tudták, hogy kicsoda, meg mondta, hogy gyakran volt, hogy
odamentek hozzá és így hirtelen azt sem tudta, hogy ki ő, és akkor utána, hogy ja, én ezt
onnan ismerem. Szóval hogy így maradandóbb volt az Interjúalany 3F személye, mintha
mondjuk, bemész egy sima boltba és akkor úgy azt sem tudod, hogy ki az eladó. És
szeretném hinni, hogy ja, kialakult egy ilyen csoport. Meg hát nem tudom. Én azt
hallom, hogy az ilyen Indielandes buliknak nagy sikere van. Hogyha ez tényleg így van,
és tényleg azért mennek, merthogy az Indieland hirdette… ezt nem tudom mennyire,
tehát, hogy az adott zenekarok a húzónév vagy az, hogy ki van írva, hogy Indieland,
akkor az már egy garantált valami, nem tudom. Nem tudom, ezt így azoktól kéne
megkérdezni, akik jártak ezekre a bulikra, hogy most adott esetben mennyire szeretik a
Hello Hurricane-t vagy a Middlemist Red-et vagy Fran Palermot vagy nem tudom kik
voltak még. Szóval nem tudom, hogy ez, mennyire… akik járnak, a buliba azoktól
kellene megkérdezned, meg hogy miért vannak ők ott. Azért mert a zenekar, vagy azért,
mert az Indieland? Én ezt így nem tudom megmondani… de szeretném hinni, hogy ez
igaz. Meg, hogyha úgy van hirdetve, hogy Indielandes buli, akkor így valaki arra kapja
fel a fejét és akkor úgy, hogy, nem hallottam még erről a zenekarról, de ha azt mondja
az Indieland, hogy jó, akkor én elhiszem. És akkor az lenne, amit mondasz, hogy
kialakult egyfajta csoport, az Indielandesek, meg, hogy akkor van valami, ami köré
szerveződnek, és akkor ez így garantál egyfajta közös pontot. Szóval ezt így nem tudom
megmondani, visszatérve a kérdésedre, sajnos. De szeretném hinni, hogy igen.
K: Ühüm. És egyébként a jövőben tervezed, hogy majd valamikor újra becsatlakozol,

mert ugye most pont nincs Indieland minden héten. De, hogyha lenne, akkor te újra
becsatlakoznál valamilyen módon? Akár eladóként, akár csak úgy, hogy néha eljárni…
XIV
A: Hát én amúgy tökre szívesen csinálnám. Meg nekem amúgy nagy álmom volt, mikor
fiatalabb voltam, hogy majd legyen egy boltom meg ilyesmi, mert tényleg tökre
szeretem a ruhákat, a divatot. És én szerettem volna egy ilyen boltot. Pesten volt
rengeteg ilyen típusú bolt. Nem kifejezetten Indieland, de hogy például volt az Alteregó,
a Ciánkálival indult talán. Van, vagy volt az Iguana, akkor, mik vannak még. A Retrock
meg a Látomás. De ezek már annyira elmentek, például a Retrock nekem már annyira
elment más felé. Meg ugyanezt a Látomásnál is látom. Talán ami megmaradt olyan
igazi, autentikus vásárlóhelynek, az az Iguana, ami volt, és az még a mai napig
szerintem ugyanaz, mint volt. Hát, akkor az az Alterego is igazából elment ilyen
deszkásabb irányba, tehát, már az sem igazán az, ami régen volt. Meg most talán ez a
Konfekció. Arról nem tudom, hogy hallottál-e már. Hogy, most talán az van, ami
olyasmi, mint az Indieland, vagy igazából nem tudom. Mert bevallom neked őszintén,
én még nem voltam a Konfekcióba, és nem tudom, hogy milyen a Konfekció. Csak
hallottam róla, meg látom Facebookon, hogy milyen dolgaik vannak.
K: De ők ugye Pesten?
A: Aha igen. A Nyolcadik kerületben van egy boltjuk, és össze-vissza szedik össze, ott,
tehát így eléggé, tényleg ők ezt a nagyon turkálós, régi ruhák vonalát képviselik. És jó,
jó cuccaik vannak, amiket én így látok. Meg ügyes, egy lány csinálja. És elég bolondok,
amiket így látok így a Facebook posztok alapján. Szóval, ők elég menők meg elég
aranyosak. Különben nem is merem őket, meg mondom, nem voltam még, csak például
ez, ami olyan különlegesebb volt. És nem, nem hasonlítanám az Indielandhez, mert,
nem lenne egyik oldalról sem fer szerintem. De nyilván nem ismerem annyira a
Konfekciósokat, de talán az ami, ilyen kis színfolt típusú a ruhaüzletekben. És nem
tudom, hogy válaszoltam-e a kérdésedre, hogy, mit kérdeztél, elfelejtettem… (nevet)
K: (nevet) Igaz, válaszoltál. Még annyi, hogy szerinted, hogyha majd újra elindul az
Indieland, akkor annak hol lenne jobb? Mondjuk Budapesten valahol, vagy
Debrecenben valahol?
A: Hát, most így tök őszintén, szerintem Debrecenben nyilván könnyebb lenne
megcsinálni, mert, egyrészt, mert már volt ott, meg ott különleges lenne. Pesten már az
ilyen nem hiszem, hogy túl… mert, nyilván kicsit más lenne, egy kicsit ilyen, egy kicsit
olyan. De, hogy annyira nem biztos, hogy kitűnne, mint mondjuk Debrecenben a többi
XV
helyhez képest. Úgyhogy én nem tudom. Debrecen kisebb város, könnyebb elérni az
embereket. Meg tényleg, abból a szempontból könnyű lenne, hogy ott már csináltuk.
Szóval ott lenne jobb, de Interjúalany 3F is itt lakik most már, én is itt lakom, és ha így
gondolkodunk, akkor mindenképpen itt kellene. De biztos nehezebb lenne. De most
nem tudom, most már arról van szó, hogy valamiről gondolkodunk, és akkor, na, én ezt
csinálnám, tök jó lenne, meg ilyesmi. Csak eléggé nehéznek tűnik most egyáltalán újra
elindítani, különböző anyagi meg nincs ismerős, meg itt nem tudjuk még ezt. Tehát,
elég sok minden van. De lehet, hogy igazából csak azon múlik, hogy el kéne határozni,
hogy nem érdekel, csináljuk. Tehát, mint amikor elkezdtük az Indielandet, akkor sem
gondolkodtunk egy pillanatig sem, csak úgy spontán jött. És igazából tényleg nem is
tudtam, hogy indult, csak így egyszerűen azon kaptam magam, hogy vettem az
illetékbélyeget, mentünk az okmányirodába, kikérjük az engedélyeket. Szóval ne, nem
volt az túlagyalva, s talán ettől volt jó. és most meg itt ülünk, és aha, ezt kéne csinálni,
jó-jó, majd-majd, két sör mellett megbeszéljük. Jó-jó, és akkor így összeülünk, és akkor,
na, mi legyen az Indielandel? Nem tudom. Jó, akkor igyunk még egy sört. Tehát, hogy
igazából mi nagyon túlgondoljuk ezeket a dolgokat, és lehet, hogy ez a baj. Á, nem
tudom, nem tudom, hogy mi a jövő zenéje.
K: Jól van, szerintem mindenre válaszoltál…
A: Igen? Akkor jó.
K: És köszönöm szépen a segítséged!
A: Nagyon szívesen.
XVI

Kusnyír Krisztina SZAKDOLGOZAT

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Kusnyír Krisztina SZAKDOLGOZAT

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

KUSNYIR KRISZTINA

AZ INDIE STÍLUS ELEMZÉSE EGY DEBRECENI

Témavezető: Sipos Flórián

Tudomásul veszem, hogy diplomamunka esetén plágiumnak számít:

 szó szerinti idézet közlése idézőjel és hivatkozás megjelölése nélkül; 

Alulírott kijelentem, hogy a plágium fogalmát megismertem. Tudomásul veszem, hogy

Továbbá felelősségem tudatában nyilatkozom arról, és aláírásommal igazolom, hogy a

Debrecen, ................év ........................ hó ............ nap

Kijelentem, hogy a szakdolgozat megfelel a Debreceni Egyetem Szociológia és

1. ábra: Chanel: Ready-to-Wear Spring (2017) ............................................................... 12

„A divat elfogadható mértékű deviancia.” (Harmann 1985)

„Egy fogyasztói-jóléti társadalomban az önmegvalósítás kapcsolatban áll

1.1 A szubkultúra fogalmi keretei

2. ábra Zara: tavaszi kollekció dzseki (2017)

Tágabban véve a divat azonban túlmutat a ruházkodáson. Ilyen értelemben a

„Az újrahasznosítás vagy az újrahasznosított termékek fogyasztása itt

S hogyan kapcsolódik ez a vizsgált stílushoz? A bolt maga is törekszik

„Olyan kommunikációs folyamatokat takar, amelyben az adó egyszerre

Stanley Cohen (1972) szerint a tömegkommunikáció a szubkultúra egyik

A konceptualizálás során a témával kapcsolatban felmerülő legfontosabb fogalmakat

Dolgozatom vizsgálati csoportja az Indieland nevű használtruha bolt vásárlói- és

4. ábra Indieland üzletbelső

Mintaválasztásom oka, hogy a showroom nem pusztán ruhaboltként funkcionál,

5. ábra: Az Indieland kapcsolati hálózata(2017,- 4

A kapcsolati hálózatban a közvetlen szervezők és néhány vásárló anonimizált

A szubkultúra témakörének részletes kibontása és a kérdőíves kutatás elemzése után a

Félig-strukturált interjút 5 személlyel készítettem, 2 lánnyal és 3 fiúval. Az adatközlők

1. táblázat Az interjúalanyok demográfiai jellemzői5

Interjúalany Interjúalany Interjúalany Interjúalany Interjúalany

Az Indieland nevű használtruha-boltot mindannyian ismerik, hárman közvetlen

Az előző spontán létrehozáshoz kapcsolódtak a helyszínek is. A legelső helyszín

S valóban, mindegyik interjúvolt alátámasztotta ezt. A legelső lakásvásár

6. ábra Kasabian feliratú póló az Indieland kínálatából (Indieland 2016)

Az egyéb termékeket illetően (könyvek, kazetták, CD-k, stb.) is hasonlóan

„Például már a social mediából megvolt a Facebook, meg úgy éreztem,

A közösségi médiához kapcsolódva, fontos toborzási pont volt az is, hogy

8. ábra Indieland Ajándékutalvány (Indieland 2016)

„Ami egyébként végül is az Inidelandnek egy fontos szempontja, hogy

9. ábra Kedvcsináló kép az Indieland kínálatából

„A bolt maga úgy lett létrehozva, hogy kiszelektálja azokat az embereket,

„Hmm. Nem tudom. Akik ugyanazokat a dolgokat szeretik és hallgatják,

Természetesen az előbbiből következett az is, hogy a szervezők teljesen, a másik három

„Szubkultúrának lehet-e? Igen. De elmúlt. Ez az első generáció volt az,

„Az Indieland az a szimbóluma volt saját magamnak, illetve a lelki

Az öltözködés mindig jelen volt az emberi társadalmak életében. A megalkotott

Andorka Rudolf (2006): Bevezetés a szociológiába. Budapest, Osiris Kiadó

Aranyosi Zsuzsanna (2015): A divat-öltözék kommunikációs szerepe a 21. században

Benjamin, Walter (1969): Kommentár és prófécia. Budapest, Gondolat

Berta Péter Szerk. (2012): Használtcikk-kultúrák. Ideológiák, gyakorlatok és értelmezői

Berta Péter Szerk.: Használtcikk-kultúrák, Ideológiák, gyakorlatok és értelmezői

Bourdieu, Pierre (2009): A gyakorlati észjárás. Budapest, Napvilág Kiadó Kft.

Chanel (2017): Ready-to-Wear Spring. In: Business of fashion.

Deregi Krisztina (2011): „A fogyasztás templomai”. A Debreceni Egyetem bölcsész és

Énekes András Előd (2016.02.25.): Indie és hipszterek. In: Kulter

Fox, K. J. (1987): Real Punks and Pretenders: The Social Organization of a

Gans, Herbert J. (2003): Népszerű kultúra és magaskultúra = A kultúra szociológiája.

Hebdige, Dick (1988): Subculture: The Meaning of Style. London-New York,

Hermann Veronika (2012): Hipszterek és kószálók. A közösségi identitás

Horning, Rob (2009): The death of hipster, In: Popmatters,

http://idegen-szavak-szotara.hu/hipszter-jelent%C3%A9se (Utolsó letöltés: 2017.01.20.)

http://thor.hu/?franciama_mn_fl%E2neur_szotar (Utolsó letöltés 2016.december.15.)

Indieland (2016). In: Facebook közösségi oldal

Indieland (2016). In: Facebook közösségi oldal