Kutatóink felfedeztek egy új pszichológiai rendellenességet:

Maladaptive Daydreaming
Egy új pszichológiai rendellenességet azonosítottak a közelmúltban
közzétett tanulmányok sorában - Maladaptive Maydreaming (MD). A Haifai
Egyetem, Izraelben, a New York-i Fordham Egyetem és a svájci Lausanne-i
Egyetem kutatói azt találták, hogy a betegséggel küzdő emberek ébrenléti
idejük átlagosan 60% -át egy képzeletbeli világban töltik, amit maguk
hoztak létre, tudván, hogy ez egy fantáziavilág, és anélkül, hogy
elveszítené a kapcsolatot a valós világgal. „Az álmodozás általában olyan
kis fantáziaként kezdődik, amiben jól érzi magát az ember, de idővel a
folyamat addiktívvá válik addig, amíg el nem veszi az életüket. Ebben a
szakaszban a rendellenességet a szégyenérzés és a teljesítés hiányának
érzése kíséri, de mivel eddig a betegség ismeretlen volt, amikor a kezelésre
kerülnének, a terapeuta általában figyelmen kívül hagyja az erre utaló
panaszaikat” magyarázza professzor Eli Somer, a Haifa-i egyetem kutatója,
aki egyébként elsőként azonosította a problémát.
Az elkalandozó gondolatok, fantáziák és az álmodozás minden
ember belső világának része, és gyakran ábrázolt jelenség a népszerű
kultúrában - például az irodalomban és a filmekben. Mindamellett a
tudomány eddig nem nevesítette ennek az egyébként normális mentális
aktivitásnak a patológiai aspektusait. Számos vezető pszichológia és a
pszichiátria folyóiratban a közelmúltban megjelent új tanulmányok egy
olyan pszichológiai rendellenességre világítanak, amely eddig nem volt
ismert. A történet 2002-ben kezdődött, amikor Somer professzor olyan
felnőtteket kezelt, akiket szexuálisan bántalmaztak gyermekként. Somer
hat túlélőt azonosított, akik rendszeresen menekültek el a képzelet
világába, ahol kompenzálásként olyan történeteket fantáziálták,
amelyekben a saját életükből hiányzó tulajdonságokat és élményeket
kreáltak maguknak. Somer professzor a „maladaptive daydreaming” (MD)
jelenségnek nevezte el, de abban az időben nem folytatta a jelenség
további vizsgálatát.
Ezt a cikket 2011-ben Jayne Bigelsen és Cynthia Schupak tanulmánya
követte: 90 embert vizsgáltak, akik túlzott álmodozásról
panaszkodtak. Tanulmányuk kimutatta, hogy az MD-t számos olyan személy
körében terjedt el, akiknek nem volt kedvezőtlen gyermekkoruk.
E két tanulmány nyomán Somernél és Bigelsennél a világ minden tájáról
jelentkeztek személyek, akik arról számoltak be, hogy pontosan ugyanattól
a jelenségtől szenvednek, tőlük kérve tanácsot és segítséget.
Daniela Jopppal, a svájci Lausanne-i Egyetem professzorával és Liora
Somer-rel, aki a szexuális bántalmazás áldozatait kezelő Haifai B'nai Zion
Orvostudományi Központjában dolgozik, két további kvalitatív tanulmányt
folytatott, és több tucat emberrel készített interjút, akik azt állították,
hogy ettől a jelenségtől szenvednek. Ezekben a vizsgálatokban visszatérő
motívumokat fedeztek fel. Például, bár a rosszindulatú álmodozás először
pozitív élményként szolgált mint élvezet és a relaxálás eszköze, de gyorsan
addiktív szokássá fejlődött, amely átvette az életük felett az irányítást és
csökkentette működésüket. „A maladaptív álmodozás természetesen
megköveteli a másoktól való elkülönülést, és szinte mindig ismétlődő
testmozgásokkal jár, mint például lépdelés vagy hintázás.
Somerhez és Jopphoz nemrég csatlakozott Jayne Bigelsen és
Jonathan Lehrfeld, a New York-i Fordham Egyetem kutatói, akik hasonló
eredményeket osztottak meg. Együttesen két, a közelmúltban
a Consciousness and Cognition folyóiratban közzétett kvantitatív
tanulmányt publikáltak. Az egyik tanulmány a maladaptív álmodozást mérő
teszt (MDS) kidolgozásáról és validálásáról számolt be, 447 főből álló nagy
minta alapján. Kimutatták, hogy az MDS jól megkülönbözteti a normális és
maladaptív álmodozást, és jól szolgálja az első diagnosztikai és kutatási
eszközt az újonnan felfedezett rendellenesség számára. A második
tanulmányban a világ 45 országából 340 13–78 éves résztvevőt
vizsgáltak. Az adatok azt mutatták, hogy a betegség által érintett
személyek ébrenléti idejük körülbelül 60% -át álmodozásban töltik, és több
mint a fele azt mondta, hogy a rendellenesség megzavarja az alvásukat, és
hogy az első dolog, amiről tudomást szereznek, amikor reggel felébrednek,
a sürgős késztetésük az álmodozásra. A válaszadók gazdag fantáziavilágról
számoltak be, melyeknek összetett története van. Hajlamosabbak fiktív
mesékről és a karakterekről ábrándozni, szemben a kontroll csoporttal, akik
a realitásból kiindulva több pénzről vagy vonzóbb partnerről álmodoznak.
„Az egyik nő 35 karakterről számolt be az ő elképzelt
cselekményében. Elmondta, hogy ezek a karakterek gyerekkora óta vele
vannak, és nem emlékszik olyan pillanatra, amikor az elméje mentes lett
volna tőlük, és csak saját magával élt volna.
Egy másik nő elmondta, hogy 30 éve folytatódik a fejében a sorozat,
amelyet 10 éves korában kezdett, és ami folyamatosan változik és fejlődik
az évek során, mint egy teleregény. elmondta, hogy egész napok voltak,
mikor ezzel telt az ideje, és szinte küzdött az alvás ellen, hogy folytathassa
a történetet - mondta Bigelsen, aki hozzátette: „szinte mindegyik alany
szeretet / gyűlölet kapcsolatról számolt be a fantáziavilágával, és 97% -uk
számolt be a szorongás különböző szintjéről.”
Az ezzel a rendellenességgel küzdő emberek rendkívüli képességgel
rendelkeztek ahhoz, hogy teljesen elmerüljenek az álmodozásban, olyan
mértékben, hogy képesek nevetni vagy sírni. Ez a képesség, ami azt adja,
hogy képesek teljes mértékben jelen lenni egy önálló képzeletbeli
cselekményben, annyira vonzó számukra, hogy megnehezíti, hogy el
tudjanak szakadni tőle, és mentális függőséget teremt ”- mondta Jopp
professzor. Somer professzor arra a következtetésre jutott, hogy „amikor
az emberek ébrenléti idejük körülbelül 60% -át töltik álmodozásal, nem
csoda, hogy frusztráltnak érzik magukat, hogy nem tudják elérni a céljaikat
az életben. Kutatásunk következő lépésében a betegek hatékony
kezelésére kell összpontosítanunk.”

 Somer, E., Lehrfeld J., Jopp, DS, és Bigelsen, J. (2016). A

Maladaptive Daydreaming Scale (MDS) fejlesztése és
validálása. Tudatosság és kogníció, 39, 77-91.
 Bigelsen, J., Lehrfeld, JM, Jopp, DS & Somer, E. (2016). Maladaptív
álmodozás: bizonyítékok egy kevéssé kutatott mentális
betegségre. Tudatosság és Kogníció, 42, 254-266.
 Somer, E. Somer, L. & Jopp, SD (2016). Gyermekkori előzmények és
tényezők fenntartása a maladaptív álmodozásban. Journal of
Nervous és Mental Disease. doi: 10,1097 / NMD.0000000000000507
 Somer, E. Somer, L. & Jopp, SD (2016). Párhuzamos élet: A
maladaptív álmodozás élettapasztalatának fenomenológiai
vizsgálata. Journal of Trauma és a disszociációs doi: 10.1080 /
15299732.2016.1160463