TÖRÖK JÓZSEF

SZERZETES-
ÉS LOVAGRENDEI<
MAGYARORSZÁGON

BUDAPEST, l 990
 Lektorálta:
SARBAK GÁBOR

A fényképeket
ifj. BAKÁCS TIBOR
KISZEL! FERENC
LANTOS MIKU)S
SZACSVAY IMRE
TÖRŐK ILONA
és a
KOSSL'TH NYOMDA
„Magyar Képek Tára"
bocsátotta rendelkezésünkre

© Dr. Török józ.sef, 1990

ISBN 9&3 243 7233

Felelős kiadó: Prof. Dr. Árky István

Felelős szerkeszt<í: Teravagimov Péter
Műszaki vezető: Orlai Márton
Műszaki szerkesztő: Vékony Árpád
Terjedelem: 10,25 (N5) ív+ 16 oldal színes melléklet
4517190 Franklin Nyomda, Budapest
Felelős vezető:
Mátyás Miklós igazgató
 TARTALOM

Előszó........... ........ .. ....... ........... ... ... . 7

-· -··„-·...;;..~-~,. . ...,,,_.,.......,_.,...,,._,.. ,. . . ;f ~·.' ••

1. fejezet - A szerzetesség töiténete az ezredfordulÓig . . . . . . . . . . 9

2. fejezet - Szent Benedek fiai és Szent István . . . . . . . . . . . . . . . . 2 7
3. fejezet - SZentTsl'van'-útódai és a szerzetesek . . . . . . . . . . . . . . . 4 7
.J. fejezel -- Szent Bernát fiai, a ciszterciek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 63
5. fejezet - Sz~;rt"AgÖstcm- kárion] áiriak kö~~tői . . . . . . . . . . . . . . . 7 7
6. fejezet - A pálos remeték rendje. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 83
7. fejezet - Szent Brúnó fiai, a_kartauziak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 93
8. fejezet - Testvérek a szegénységben: Domonkos és Ferenc . . . . . 105
ri. fejezet - Krisztus katonái: a lovagre~dek . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12 3
10. fejezet - Virágjukban megfagyott reformok . . . . . . . . . . . . . . . . 135
11. fejezet - Új idők új rendje: Jézus Társasága. . . . . . . . . . . . . . . . 143
12. fejezel - A hódoltság szerzetesei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 !2J
13. fejezet - Budavár viss~aj'pglalásától a s~erzetesr~ndek feloszlat~?áig 15.'i.
·· -~1 [Í'e]ezei ·.:_-Szerzecesre~dek a XlX. században' : .... .' ... ·~ ... ·: : . 69
15. fejezet - Trianontól I 950-ig. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 189
A kötetben található szerzetesrendek mutatója és hivatalos elnevezései 194
Irodalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 9 9

..

5
 ELŐSZÓ

Napjainkban egyre többen kérdezik meg ismét: kik a szerzetesek?

Miért vállalják a közösségi életformát; a betegápolást vagy tanítást, és
a számtalan más tevékenységet? Miért van több - sőt sokféle - szer-
zetesrend? Melyek a közös vonások és melyek révén különböznek
egymástól? Kik alapították a szerzetesrendeket, és azok mikor tele-
pedtek meg hazánkban? Hol és meddig működtek? Mivel járultak
hozzá az egyházi élet szolgálatán túl az ország, a nemzet életéhez?
Milyen művelődéstörténeti érdemeik vannak, milyen művészi emlékc-
kért lehet hálás nekik az utókor?
Az olvasó ezekre és számos hasonló kérdésre a szerzetesrendek
történetének megismerése során kaphat választ. Ez a rövid áttekintés
- amely főként a rendek sajátosságaira akar rávilágítani-, sem a tel-
jességre nem tarthat igényt, sem a szakemberek által vitatott kérdé-
sek végleges eldöntésére nem vállalkozhat. Csupán azt szeretné, hogy
a hazai földön megtelepedett szerzetes- és lovagrendek jellemző vo-
násai, azok nemzetközi és hazai történetének legfontosabb eseményei
könnyebben megismerhetővé váljanak.
Az ortodox egyházak hazai kolostorai sajátos vonatkozásaik miatt
számos más tényező fölelevenítését is szükségessé tennék, ami a j e-
len könyv témáját messze meghaladná, ezért bemutatásuktól itt és
most kénytelenek vagyunk eltekinteni.

7
 1. fejexet

A SZERZETESSÉG TÖRTÉNETE
AZ EZREDFORDULÓIG

Amikor a magyarok a kereszténységgel és ezen belül a szerzetes-

séggel találkoztak, akkor 'az már hosszú, majdnem évezredes múltra
tekintett vissz'l. Ezért a szerzetesség hazai történetének bemutatása
előtt szükséges áttekinteni a __kereszténység első évezredét, vagyis
megismerni a szerzetesség intézményének létrejöttét, nevezetesebb
személyiségeit,...... főbb irányzatait.-
_______ .. _.,
-··"-~.-~

AZ EVANGÉLIUMI ALAPOK

A~§_z~getcss.é.ghez sokban.„has.oIJló és vele párhuzamba állítható

<:k!{or:rn-2 már a kereszténység előtt (pl. a görögöknél a pitagoreusok)
és azon kívül (hi'naw:Ziüüs, buddhizmus, iszlám) is megtalálható.
Amint azonban a-keie-szténységéf hcrii"khcflcvezetni semmi más val-
lásból, úgy a keresztény szerzetesség is csak formai hasonlóságot mu-
tat a másutt megjelenő szerzetességgel. A zsidó nép története folya-
mán egyes próféták a sivatagi vándorlást annak megpróbáltatás~jelle­
ge és tisztító hatása miatt dicsérték. A szigorú Illés próféta az
önmegtagadó, aszkétikus életnek abba az irányába mutatott, amely
".,égül legtökéletesebben az_ esszénus mozgalomban valósult meg. Az
Ujszövetség küszöbén Keresztelő Szent János mint új Illés jelentke-
zett, prófétai szolgálata mellett életmódjával is:.böjt, egyszerű.ruházat,
_nőtlenség, önmegtagadás, vagyis aszkézis. Amint Keresztelő Szent Já-
nos előhírnöke volt Jézus Krisztusnak, úgy életvitele előre jelezte az
első keresztény aszkétákat, remetéket,
· A keresztény szerzetesség lényegét tekintve Jézus Krisztus tanítá-
sából fakad, amelynek gyakorlati részét parancsokra és tanácsokra le-
het osztani. A parancsok mindenki számára kötelezők, a tanácsok
csak ajánlottak: „akinek füle van a hallásra, hallja meg".
Már a legelső keresztény közösségekben voltak olyan tanítványok,
akik a szeretet főparancsát (Márk cvangéliwna 12, 30-31), vagyis az
Isten és a felebarát iránti szeretetet a lehető legteljesebben akarták
megélni és engedelmesen hallgattak Jézus szavaira: „Menj, add el
mindenedet, árát oszd szét a szegények között és kövess engem!" A
szegénység önkéntes vállalásához csatlakozott az alázatosság: „legye-
tek olyanok, mint a gyermekek"; és az önmegtagadás: „Aki követni
9
 akar engem, vegye föl keresztjét!" Imádság, böjt és munka töltötte be
életüket.
A Jeruzsálemben maradt keresztények közösségének a feje Jakab
apostol volt. Caesareai Euszcbiosz, az első keresztény történetíró a
hagyomány alapján ezt jegyezte föl róla: „Bort és részegítő italt nem
ivott, húst nem evett, borotva nem érintette fejét, nem kente testét
olajjal és nem fürdött. Egyedül neki engedték meg, hogy belépjen a
szentélybe, ugyanis nem gyapjúból, hanem lenvászonból készült ruhát
viselt. Egyedül ment be a templomba, és mindig térdre borulva és a
nép számára bocsánatért esedezve találták, ezért aztán olyan kemény
volt térdén a bőr, mint a tevéé, az örökös térdreborulásoktól, me-
lyekkel Istent imádta és bocsánatért esedezett.~ Ez a meglepő j cl-
lcmzés az apostolt már a keresztény aszkéták vonásaival is föl-
ruházta.
Mivel Szent. Pál szerint „nincs többé zsidó vagy pogány, szabad
vagy rabszolga, férfi vagy nő, hanem mind testvérek Krisztusban", a
nők sem maradtak le az evangéliumi tanácsok gyakorlásában: bete-
gek ápolása, szegények gondozása volt a feladatuk az ősegyházban.
A kereszténység terjedésével párhuzamosan az első aszkéták néhány
évtized, egy évszázad múlva mindenütt ott voltak a Római Birodalom
városaiban.

AZ EGYIPTOMI KEZDETEK
A tökéletességre törekvő. keresztények és az óK.et köfillvcvő,_job­
bára pogány, sőt gyakran keresztényellenes világ között sajátos fe-
. sz_i!l_t~ég_ volt. Ezért a II. századtól kezdve megindult. az a folyamat,
.amelyneksorán főként férfiak, <;_gycnként vagy kisebb csoportokban
elhagyták a várost, kivonultak a társadalomból, hogy a pusztaságban,
a magányban jobban meghallják Isten hívó szavát. 'Ez a mozgalom
Egyiptomban a.Jll. századtól kezdve egyre jelentősebb lett, és hama-
rosan Szíria keresztényei között is _követőkre talált. Majd átterjedt az
egész kereszténységre, amely a Római Birodalom határain belül szin-
te minden fontosabb városban jelen volt, így az ókori Pannónia vá-
rosaiban is.
A mai olvasó azt gondolhatná, hogy az első századok keresztényül-
dözésci idején könnyű lehetett elhagyni a társadalmat a biztonságot
jelentő magányért, sivatagért. Ez nem így volt, mert a sivatag a maga
veszélyeivel mindenki számára komoly próbatételt jelentett, és ez sok
. esetben egyenértékűnek számított a vért~I1Úsággal. A sivatagba ván-
dorlás az üldözések után sem szűnt meg. A nagy tömegek keresztény-
nyé válása minőségi csökkenést eredményezett mind a hit, mind a ke-
resztény életvitel területén. A nagyobb tökéletességre törekvők gyak-
ran emiatt hagyták cl a társadalmat és lettek remeték. Nevüket a
10
pusztáról, a sivatagról kapták. ~ monachus elnevezés az egyedüllétről
tanúskodik. Az an!l~_ha.részÍl'i$-'PCdig .a pusztába vonulást jclentj, az
anachuréták it pusztába vÓn1dók. Ezek az evangéliumi tanácsokat is
vállafó keresztények kivonultak a társadalomból, ugyanakkor a társa-
dalom utánuk ment.
Keresztelő Szent Jánossal kapcsolatban Jézus megkérdezte hallga-
tóitól: „Miért mentetek ki a pusztába? Hogy széltől lengetett nádat
r_
lássatok Az első remeték sem „széltől lengetett nád~ voltak, hanem
olyan keresztények, akik Krisztus követését tették életükben az első
helyre, a vértanúság lelkületével választották a keményen fegyelme-
zett, önsanyargató életet és így várakoztak Krisztus végső eljövetelé-
re. Ez a „kivonulás-kivándorlás~ az önmegtagadást követelő és ,nagy
veszélyeket rejtő"sivatagbaLsajátos módon, lelkileg utánozta az Oszö-
vetségi Szentírásban rög~ítctt nagy exódusokat - kivonulásukat. Áb-
raliái'h volt az első példa, majd a zsidó népet a pusztában vezető Mó-
zes és végül Illés, aki Hóreb hegyére ment föl, hogy az Urat meglássa.
Azok a remeték, akik köré tanítványok gyú1tek, kicsiny közösségük-
kel az első keresztények életét akarták megélni úgy, ahogy azt az
Apostolok Cselekedeteiből megismerték, annak a vagyonközösség-
nck a szellemében, amit hitben elődeik is megéltek.
A remeték atyja, vagyis ej~§:_kimagasló személyisége Remete Szent
Antal (t3 56.) volt; jóllehet Remete Szent Pál, akit élete végén fölkere-
sett, megelőzte őt a sivatagban. Remete Szent Antal közösségben fog-
ta össze a remetéket, ami a munka és esetenként a közös .imádság
megszervezését jelentette. Vele egyidőben Szent Pakhomiosz (t346)
Dél-Egyiptomban több közösséget alapított, és azok számára szabály-
zatot írt. A közös életet folytatók, a koinobiiák remeték voltak abban
az értelemben, hogy a világtól elvonulva éltek; a remeték pedig a
mester és tanítvány közötti kapcsolat ápolásával, amikor az idősebb
remete a fiatalabbat vezette, tanácsokkal látta el, a koinobita élethez
~_i:i_z.cledtck. '
( A hellénizmustól jobban átitatott tájakon az egyiptomi remeték szi-
gorú életmódja elfogadhatatlannak tűnt. A keresztény szerzetessé!(
alapelveit ezért c~zent Baszi!c:;ios;i: újra megfogalmazta. A kisázsiai
Kappadokia városában született 3j!~ körül, az akkor újonnan kiévült___'.
Konstantinápolyban és Athénben tanUit; majd ,hosszú utat tett meg
Egyiptomon, Palesztinán, Szírián, Mezopotámián keresztül, ahol a ke-
resztény aszkéták, remeték, szerzetesek életét tanulmányozta. 3 70-tú1
halála évéig, 3 7 9-ig Caesarea püspöke volt. A szerzetesi élettel Kap:
csolatban .két fontos írása maradt az utókorra. Az egyikben az asz- .
kétikus élet alapelveit isrrienette:, ~z a ~'!gyobq &é!bAfxzat; a másik,
a gyakorlati kérgé!)ekfe· adott 3 l .~ _(<;lele.t .li Kisebb Sza_bá~vzat. A szer-
zetesség összes elemé.megi:alálható bennük: a főZos !riiadság, ~.bű­
nök bevallása, a gyakori áldozás, a .Szentírás ,olvasása,. a fizikai m~r:-
11
 lm, a~ irgalm~ testi jócselekedetci, mint a yencl~gszer~te~, beteg<;k.
ápolása;- tan1tas. A közösség szabályozott, kiegyensúlyozott élete az
engeaeTmesség~alapjára helyeztetett.
Bibliai tájakon, Betlehemben volt szerzetes Johannes Cassianus
(365-435), majd az 'egyipfomi siVátagban élt egy ideig. lrine'ii-Xoris:
-tantinápolyba, aztán Rómába vitt az útja, végül Marseille mellett álla-
porloü Íneg és !tt szervezett két közösséget, az egyiket férfiak, a mási-
kat nők számára. Cassianus egyszerre tudta közvetíteni nyugat
számára az egyiptomi remeték-szerzetesek hiteles szellemiségét és azt
alkalmazni a dél-galliai környezetben. Erró1 a szerzetesi szellemró1, az
önzetlen szeretetről tanúskodik a következő „életkép": „Szent Makari-
osz apátnak egy testvér szőlőfürtöt hozott. Az apát elvitte egy másik
testvérnek, akiről úgy gondolta, hogy nagyobb szüksége van rá. A be-
teg testvér megköszönte és elfogadta a szó1őfi.irtöt, de ő is továbbad-
ta egy másik beteg testvérnek. Igy vándorolt a sivatagban a szőlőfürt
celláról cellára, amelyek pedig egymástól messze voltak. Senki sem
tudta, ki kapta először, s így visszakerült Makarioszhoz. Az apát
örült, hogy a testvérek ilyen aszkéták és ugyanakkor szcretőszívűek."
(Szunyogh: Az első szerzetesek, l 35.)

NYUGATI FOLYTATÁS: SZENT BENEDEK ÉS A REGULA

Amikor részben a népvándorlás hatására a Nyugatrómai Biroda-
lom tényleges hatalma az V. század folyamán megszűnt, é~ intézmé-
nyei ÖS1l~eomlot_tak, akkor tűnt föl nyugaton a ~~erzetess,ég, hogy rö-
vid időn belül jelentős befolyásra tegyen szert. Ez a befolyás éppen
azoké lett, akik hivatásuk folytán minden hatalomról lemondtak s en-
gedelmességi fogadalmukkal önként alávetették magukat az elöljáró
- az atya, az apát - hatalmának ..Szent Ágoston az V. század elején
Afrikában gyűjtötte maga köré a tökeletességre törekvőket, miután
előzőleg_ Itáliában már megismerkedett a szerzetességgel, és- oktatta,
vezette közösségfi. A pannóniai születésű Szent Márton Galliában, a
_Poitiers-hez közeli Ligugé-ben és Tours városával átellenben a Loire,
folyó túlsó partján telepített le két szerzetes-közösséget. Az akkori át-
lag-keresztények eleinte gyanakvással szemlélték a' társadalom pere-
mén, minél teljesebb visszávunuHságban élő és minél nagyobb tökéle-
tességre törekvő hitsorsosaikat. Nyi._1gaton a VI. század folyamán
k~letkeztek az első szabályzatok, s szilárd alapot adva segítették a
szerzetesség intézménnyé szerveződését. A szerzetesek ezentúl min-
denütt ott voltak, a városokhoz közel, vagy a vidéken; életükkel, mun-
kájukkal kivívták kortársaik megbecsülését. Pápáknak, püspököknek,
királyoknak ezentúl számolni kellett jelenlétükkel, tevékenységükkel;
szükség esetén segítségüket is kérték. A középkor folyamán a nyuga-
12
 ti civilizáció, kultúra ki- és átalakításához éppen ők, a világból „kivo-
nultak" jelentős mértékben hozzájárultak, és ez ai újkorban tovább
folytató~ott.
Sz!;nt Benedek életét Nagy Szent Gergely pápa (590-604} Párbe-
szédek e. kori).-V~ oriifé meg az utókornak. Benedek {Benedictus azaz
áldott) itáliai vidéki nemesi családból született 480 táján a nursiai
provinciában, a Rómához közeli hegyvidéken. (Ezért nevezik Nursiái
Szent Benedeknek, megkülönböztetésül a többi szent Benedektó1!) Az
elemi ismeretekre otthon oktatták, majd Rómába küldték tanulmá-
nyai folytatására. A nagyvárosban látott züllöttség miatt inkább az
Anio folyóhoz közel, egy barlang magányába vonult vissza, ahol egy
idős remete irányítása mellett indult cl a szemlélődés és bíínbánat
meredek, fölfelé vezető, nehéz útján. A vidék pásztorai lassan megis-
merték és egyre gyakrabban kérték, tanítsa őket. Bölcsességének híre
bejárta a környéket és a közeli szerzetesek hívták, legyen az apátjuk.
Meghívói azonban nemsokára fellázadtak a szigorú Benedek ellen,
mire ő visszatért kedves magányába, de már nem teljesen egyedül.
· Tanítványok köveqék, s mert.számuk egyre gyarapodott, megszerveit
te közösségi életüket a környéken, tizenkét kicsiny monostorban. 0
maga a tizenharmadikban élt, az újonnan jelentkezőket oktatta és a
közösségi életet irányította .. E:z Suhiaco,. ahol ma is jelen vannak az
ő szellemében élő „bencés"'szerzétcsek
A környékbeli egyháziak féltékenyen szemlélték Benedek tekinté-
lyének növekedését, ezért ő néhány társával délnek vette útját. Róma
és Nápoly között félúton, a Cassinum melletti !llaga§. _QOJ!l_h _i:_etején
pogány templom .emelkedett. Benedek és társai itt megállapodtak: A
templomot lebontották, köveiből monostort és Szent Márton tisztele-
tére kápolnát építettek. A szent itt, Montc:Cassinóban szervezte meg
véglegesen a közössc'gi életet, amely imádságból és munkából állt. In-
nen a jelszavuk is: Ora et laborfj, azaz „Imádkozzál és dolgozzál". Nő­
vére, Skolasztika irányítása mellett, az ő jóváhagyásával apácaközös-
st:g szerveződött a közelben, amelynek lelki vezetésével maga Bene-
dek törődött. Bölcsességének, életszentségének híre sokakat ide
vonzott tanácskérés végett, közöttük volt Totila, az utolsó előtti keleti
gót király (541--552). Az említett életrajz így beszéli el az eseményt:
„Totila maga is elment Isten emberéhez. Amikor messziró1 meglátta,
nem mert feléje közeledni, hanem a földre vetette magát. Isten embe-
re kétszer-háromszor s:z;ólította: »Kelj föl!« Ám ő nem mert előtte a
földről fölkelni. Ekkor Benedek, az Ur Jézus Krisztus szolgája, maga
lépett oda a földre borult királyhoz. Fölemelte a földről, megfeddte
cselekcrleteiért" {Párbeszédek, XV.).
Élete végén Rómában szervezett újabb sz~rzetesi közösséget. Már-
cius 21-én halt meg, valószínűleg 54 7-ben. Unnepét ma is ezen a na-
pon üli meg a nevét viselő szerzetesrend.
13
 Szent Benedek az általa s;i:ervezett közösségek számára írta híres
szabályzatát, a Regulá't, amelyre a szerzetességben elődeinek eszméi
hatottak: Szent Márton, Szent Ágost0n, Cassianus, és közvetve Reme-
te Szent Antal, Pakhomiosz valamint Baszileiosz mellett föként a hí-
res Regula Magistri ismeretlen szerzője. A' Regula monasteriorurn
(Monostorok szabályzata) 523-526 között, subiacói tartózkod~sa
alatt született. Mivel ez a nyugati szerzetesség legelterjedtebb és leg-
nagyobb hatasú szabályzata, érdemes röviden megismerni. Felépítése:
a monostori közösség szervezete (I-3. fejezet); a szerzetesi erények
(·1-7. fejezet); a zsolozsma-imádság_(8_::-:_20. fejezet); a bűnbánati fe-
gyelem (2 l--,3Q._fejezet); a monostor mindennapi élctc_@_l_-::::5 7. feje-
zet); az újoncok és a szerzdcsck (58-66. fejezet); kiegészítő rendel-
kezések (6 7- 7 3. fejezet). ·
Mi a Regula rendkívüli sikerének titka? Ha rövid feleletet kell ad-
ni, akkor a titok nyitja az, hogy csodálatos kiegyensúlyozottság járj a
át. A Regula Magistri párbeszédes formában szerkesztett hosszú és
aprólékos előírásait Benedek jelentősen leegyszerűsítette. Tudta, mi
az emberi teljesítőképesség határa. Elve: „a bátrak tegyenek még töb-
bet, a gyöngék pedig _ne bátortal~_n~djanak cl~. Gyakran hivatkozott
a szív tisztaságára, az alázatosságra .. Az istentiszteletet, ezen belül a
szerzetesi zsolozsmát pontosan szabályozta. A hatalmat, __ irányítást
gyakorlókkal (apát, perjel) szemben nagyobb követelményeket tá-
masztott, mint azokkal szemben, akik engedelmességgel tartoznak.
Az apát atyaként állt a közösség élén, dc még a legfiatalabb vélemé-
nyét is meg kellett hallgatnia. Benedek különös figyelmességet aján-
lott a gyengék (betegek, öregek), valamint_ az utazók és a szegények
iránt; ez utóbbiak soha nem hiányozhattak a monostorból. Ez az alap-
ja később a szerzetesek sokrétű szociális tevékenységének. Az utazó-
kat befogadták, a betegeket ápolták. éhínség idején a szegényeket
táplálták, a fiatalokat tanították.
A Rq;ula az étkezés, a fizikai munka kapcsán szintén kiegyensú-
lyozottságról tanúskodik. Az engedelmesség inkább a személyes ítélő­
képességen nyugodott, mintsem az egyéni akarat megtörésén. A ma-
gány és a közösségi élet, a magányos imádság és a közös zsolozsma,
az engedelmesség és a belső szabadság, a szigorúság és az egyéni ké-
pességekhez való alkalmazkodás között a Regula mindig meg tudta
őrizni az egyensúlyt, a harmóniát Az alázatosság gyakorlásában és
különösen a szerzetesi stabilitásban eredeti vonás tükröződik, mert ez
utóbbi a szerzetest arra kötelezte, hogy egész életét ugyanabban a
monostorban töltse. A Regula alapján álló monostorok egymástól füg-
getlenek voltak, mint egy-egy kis ,,köztársaság", melyet az apát atyai
tekintélye és mindenkire kiterjedő krisztusi szeretete irányított.
Az ókorban is napfényes dcrűjéről híres Itália szülötte, Szent Be-
nedek a kiegyensúlyozott, derűs lelkületet kérte számon szerzetesei-
14
lííl. A ködös, zordon éghajlatú ír sziget kelta eredetű első kereszté-
nyei a szerzetesi lelkület itáliai és galliai kiegyensúlyozottságával
szemben a hősies végletek hívei voltak.
1.

A ZÖLD. SZIGET SZERZETESEI

Az ókori Britanniában (a mai Anglia) az első keresztények a III.

század elején tűntek fi;iJ Az írek szigetét azonban a rómaiak nem ·hó-
dították meg, és ezért a kereszténység a zöld szigetre (ahogyan örök-
ké zöldellő legelői miatt nevezték) esak'később jutott el. Szent Palladi-
us___térítő püspök 431,ben érkezett az írek közé, ez törté~úk első,·
pontos évszámhóz ''Köthető eseménye. Rövid működés t!tán-Jllf2alt
és Szent Patrik folytatta a megkezdett evangelizáció(4 3 2-4 6 ·1 ö-
zött. -A_szerúte-si eszme a térítés első pillanatától kezdvdg-a:ir()it on-
ra talált a kelta származású írek között. Ennek oka az ő sajátos társa-
dalmi, politikai berendezkedésük. Ez a földművelő társadalom. nem
ismerte a várost, amely a Római Birodalomban a kereszténység kiin-
dulópontja volt. Az alapegység az íreknél a törzs (tuath), s ha annak
feje kereszténnyé lett, akkor őt az egész népesség követte. Mivel a
monostor élén álló apát által irányított szerzetesi közösség egyszer-
re volt gazdasági egység és igazi „nagy" család vagy törzs, a földmű­
ves íreknél a térítés kiindulópontja tehát a város helyett a mo~_~tQr
lett, és ez a szerzetesi eszme térhódítását v,onta maga után.'
Mint egykor Egyiptomban, az ír szigeten is gyorsan szerveződtek
egymás után a remeteségek, szerzetes-telepek, majd igazi monosto-
rok. A telepek néha több ezer férfi vagy női szerzetest fogtak egybe.
A monostor joghatósága, vagyis a vallási élet irányítása kiterjedt a
környező vidékre; az apát egyben püspök is volt, vagy ami gyakoribb,
az egyik szerzetest szentelték püspökké, dc a mindennapi életet az
apát irányította. A szerzetesi állapot megkívánta a latin nyelv ismere-
tét, legalább olyan fokban, hogy az evangéliumokat olvasni, a zsoltá-
rokat imádkpzni tudják. A latin nyelv a mediterrán népek helyzetével
gyökeres ellentétben itt teljesen idegen nyelvként jelent meg, és emi-
att új szerű módon tanították. Ez később egész Európára nézve fontos
tényezővé vált. Amikor a kontinensen a Nyugatrómai Birodalom bu-
kása (4 76), majd a népvándorlások meg-megújuló hullámai következ-
tében a klasszikus és keresztény kultúrát közvetítő központok csak
vegetáltak, addig az íreknél a VI.-VII. században a latin nyelvű kultú-
ra virágzott, és amikor elérkezett a kedvező pillanat, szellemi kincstá-
rukat bőkezűen megosztották a kontinens rászoruló egyházi embere-
ivel.

15
 Az ír szigetet a doktorok vagy még inkább a szentek szigetének
nevezték. A szerzetesi életet - nem tudni, milyen közvetítéssel -
egyiptomi példák ihlették. A remeték, szerzetesek sokáig nem rendel-
keztek írott szabályzattal, az alapító, a vezéregyéniség szóbeli tanítása
határozta meg az aszkétikus életet és épületes történetek buzdították
a tökéletességre törekvőket.
Az írek kemény, következetes természete a lclkiéletben is megnyil-
vánult: zord lakhely (barlangok), az evés-ivás-alvás minimálisra csök-
,kentése, az. éhségsztrájknak is beillő fogadalmi böjt az igazság győzel­
méért, a sorozatos ~lámerülés a jéghideg tengervízben az ír remeték
és szerzetesek számára_ a vértanúságot pótolta. A szerzetesi aszkézis
ébren tartotta az evangéliumi szellemet az egész társadalomban, és itt
_a világi hatalom nem tudott olyan mértékű befolyást gyakorolni a ke-
_reszténységre, s ezen belül a szerzetességre, mint a kontinensen, ami
ott a VU.-VIH. században a szerzetesi élet ideiglenes hanyatlását
okozta.
Az írek .. épületei, templomai le~myakrabban fából vagy vályogból
készültek. Nagy gonddal másolták és gazdagon díszítették kódexei-
ket, a monostor-templomok ezüst-ereklyetartókkal, szép veretű kely-
hekkel, drágaköves keresztekkel, bronzból öntött harangokkal büsz-
kélkedtek.
Szül_őföldjük szeretete az ír szerzeteseket sajátos lemondásra kész-
tette. Ugy vélték, az a legnagyobb önmegtagadás, ha az ószövetségi
Ábrahám példájára vándorok lesznek. Ugyanakkor merész hajósok
voltak, akik eljutottak Rómába, sőt a Szentföldre is. Ez „az Istenért
vállalt zarándoklás" ó'ket a kontinens északi részének első hithirdetői­
vé tette a következő sziizadok folyamán. A „skótok" neve eredetileg
az ír tengeri kalózokat jelezte, ettől kezdve azonban a szigetekről ér-
kező vándor .szerzete~~k neve lett, akik monostorokat alapítottak út-
juk mentén, egészen fazak-ltáliáig (Bobbio, 612), sőt még a náluk ki-
alakult, ún. inzuláris írástípust is magukkal hozták. Aszkétikus élet-
módjuk, szélsőségekre hajló szerzetesi-eszményük nem tudott ver-
senyre kelni Szent Benedek szellemiségével, kiegyensúlyozott Regulá-
jával; mégis, hosszú évszázadokon keresztül jelentős befolyást gyako-
roltak a hithirdetésre és a keresztény kultúrára.

A KÖZÉPKOR KÜSZÖBÉN
Amint sírfö!Jrata nevezi, Nagy Szent Gergely pápa valóban Isten
konzula volt. Obenne kivételes személyiség állt a római egyház élén
(590-604) az ókorból a középkorba való átmenet idején. Egyesíteni
tudta az antik Róma kultúráját a keresztény művelődés-eszménnyel,
s a birodalom-méretekben gondolkodó római polgár horizontját a
16
földkerekség végső határáig evangéliumot hirdető apostolokéval. Mi-
előtt pápává választották volna, néhány évet szerzetesi elvonultság-
ban töltött, és családi birtokán hat monostort alapított. Britannia ke-
reszténységének újjászervezése az ő személyes műve azáltal, hogy
szerzeteseket küldött oda. A rabszolgák megváltását tekintélyes ösz-
szcgckkel segítette, és ez az alapja a következő történetnek. „A római
rabszoigapiaeon szőke, magas termetű angolszász fiatalokat pillant
meg és kíséretétől kérdi: Kik ezek? A felelet: angli (angolok). Mire ő:
non sunt angli, scd angeli (nem angolok, hanem angyalok). "A hagyo-
mány ennek tulajdonítja, hogy Britanniába szerzetes-hittérítőket kül-
1:lfüt a római Ágoston apát vez~t~sével_ (akit nem szabad összetévesz-
teni az észak-afrikai Hippo Rcgia püspökével, Szent Ágostonnal, a
Vallomások és az ágostonos Regula szerzőjével).
A szerzetes-csapat 597 húsvétján érkezett Britanniába, a kenti ki-
rály udvarába. Ágoston és társai sikerrel térítettek, és ez az első igazi
példa arra, hogy a szerzetesek a királyi udvarban kezdik a térítés
munkáját, majd a királyi tekintély segítségével folytatják a hit és a
kultúra terjesztését, valamint a benedeki Regulát követő szerzetesi
életet. Canterbury lett az angolszász egyház központja és az itteni
apátsági iskola a latin, sőt egyik, görög származású, Rómából jött
apátja révén a görög nyelvű műveltség mess~e sugárzó központja,
A kelta, az. angolszász, a római és a görög kultúra szembesülése,
majd termékenyít<-í. egybeolvadása a VIII. század első felében létre-
hozta a „northumbriai reneszánszt", amelynek legkiválóbb képviselője
Beda Venerabilis (6 73- 7 35). Csönd; Imádság; szellemi múnka töltöt-
te be életét, melynek végén önmagáról így beszélt: „A monostor (Jar-
row) közelében születtem. Hétéves koromban hoztak szüleim ide, és
itt nevelkedtem. Egész életemet a Szentírás fölötti elmélkedésnek
szenteltem a szerzetesi fegyelem gondos megőrzése mellett. A zso-
lozsmát nap mint nap énekeltem a templomban és mindig örömmel
tanultam, tanítottam, írtam. Diakónussá 1 9 évesen, pappá 30 évesen
szenteltek." Élete alkonyán összeállította művei jegyzékét. Írásaiban
arra törekedett, hogy a keresztény gondolkodás által létrehozott szel-
lemi kincsek minél teljesebben váljanak az utókor közkincsévé, ezfrl
nem lehet írásain számonkérni az eredetiséget. Művei századokkal
később hazánkba is eljutottak. Halálát a szemtanú így örökítette meg.
„Azon a napon egyikünk így szólt hozzá: »Kedves mester, a könyvbó1
(ti. Szent János evangéliumának magyarázatából) mpelyct diktáltál, hi-
ányzik egy frjczet. Nehezedre esne folytatni?« Ő pedig: »Gyorsan
hozz tollat meg tintát, és írj!« Majd délután három óra tájt így szólt
hozzám: »A Iádikómban van minden kincsem. Néhánv szem bors,
egy kendő és tömjén. Hozd ide azonnal, és hívd monost~runk papjait,
hogy szétosszam közöttük ezeket az ajándékokat, amiket Isten nekem
adott.« Majd később a fiú így szólt: »Szeretett mester, még egy mon-
17
dat hiányzik!« Beda: »Írd gyorsan!« és lediktálta a hiányzó mondatot.
»Vége!« - sóhajtott a fiú. »Igazat mondtál, tényleg bevégeztetett. Tá-
massz föl kissé, hogy a szentély felé forduljak, amint imádkozni szok-
tam.« És énekelni kezdett: »Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a
Szentlélek Istennek« - s amikor ideért, utolsót sóhajtva meghalt".
Mindez 7 3 5. március 2 6-án történt.
Mialatt Beda a monostor csendjében tanult és tanított, a Wynfrid
nevet Bonifácra cserélő angolszász szerzetes a pápa jóváhagyásával
Germánia területén missziós püspökként térített a szigetekró1 jött
munkatársai segítségével, és szervt>zte a püspökségeket. Többek kö-
zött Passau, Regensburg, Salzburg, Freising, és a híres fuldai monos-
tor is_ az é! alapítása.

KAROLING-KORI MEGÜ]líl,ÁS: ANIANE-I SZENT BENEDEK

Beda Vener_a_!Jffüialakja nem pusztán a szerzctes!~!et békességét,

kultúráját hivatott felidézni. Kedves tanítványa, Egbert k~~őhh York
püspöke lett, és a yorki székesegyház iskolájában tanul~ Alkuin, 'akit
Nagy Károly 7 8 2-ben aacheni udvarába hívott, hogy birodafffia- egy-
ségét a kultúra tcrj esztésével is megerősítse. Alkuin 7 9 6 táján szere-
tett volna visszatérni szülőhazájába, de_ Nagy l(átoly marasztalta és
a hatalmas tours-i Szent Márton:apiüság__élére. ál_lí!9g_a_ap_át~_~nt. AJ-'
kuin először is megsz.~i:vezte. _a_könyvmás_oló__műhely (scriptorium)
rpunkáját és Yorkból hozatott_ kézii.:atokat másolásra. Alkuin legkivá-
lóbb tanítványa Tours-ban Hrabanus Maurus volt, aki az ott szerzett
műveltséget 804-ben tov_ább vitte Fuldiibá.Hrabanus Maurus t~nítvá­
nya pedig W alafrid Strabo a Bodeni=tó siígetén álló Reichenau apátja
lett, s egy látomásszerű műve miatt Dante előfutárának tekinthető.
Így öröklőclött a klasszikus és a keresztény kultúra mesterről tanít-
ványra, szerzetesről szerzetesre, monostorról monostorra, országról
országra, a brit szigetektől egészen a kontinens belsejéig.
Ám mindez csak egyik oldala a karoling dinasztia hatalomrajutásá-
nak és az ún. „karoling reneszánsznak". Az új dinasztia, hogy hatal-
mának híveket szerezzen, a püspökségek meg apátságok birtokait
osztogatta bőkezűen, ami a szerzetesi életet éppenséggel hátráltatta.
Aniane-i Szent Benedeknek a nyugati szerzetesség fejlődésében be-
töltött szerepe ezért bizonyult fontosnak. Igaz, hogy Germ-ániában és
a frízek földjén újabb monostorok létesültek mint hittéi:ítő_ központok,
de a karoling birodalom központi területein az államhatalom túlságo-
san ránehezedett az Egyházra és ezen belül a szerzetesi közösségek-
re. A király vagy császár egyházi ügyekben is törvénykezett, a világi
papok és szerzetesek pedig jefen voltak a kancel!áriában és az állam-
igazgatásban. A monostorok a szellemi kultúra mc:llett _az anyagi kul-
18
 11íra (mezőgazdaság, kézmff vl'ssé~) központjaivá váltak. Anyagilag
houájárultak a közterhek viseléséhez, a hadseregbe katonákat állítot-
1ak, természetesen nem a fzerzetesek, hanem a birtokaikon dolgozó
parasztok közül. A társadalom pedig létfontosságúnak tartotta .i mo-
nostori templomokban zajló istentiszteleteket.
Ez a keveredés az égi és földi tcrmészetíí ügyek között jogos visz-
szatt'tszést váltott ki a sivatagi atyák életét élni akaró. nagyobb tiíké-
letességrc törekvő szerzetesek körében. Közéjük tartozott Vitiza
(750- 821), aki huszonhat é\'esen lett szerzetes. majd a burgundiai
családi birtokán Anianc-ban akart egy szigorú fegyelmű, valóban sze-
gény szerzetesi kö:úissé!{et lé!.1ehmmi. Ennek sikertdensége után
megváltoztatta az elképzelését. Díszes monostort, szép_ templomot
építtetett, mellé komoly íróműhelyt, könyvtárat, és Szent Benedek Rt::
gulája alapján mcgszlTveztr íl mindig_ij_imepé'lyes istentiszteletet. U
maga perlig_ fölvettr a Benedek nevet. Aniane-i Szent Benedek Ján!:"
bor Lajos_ bizalmát élv<;ztc, - aki Nagy Károiyr követve a trónon
814-ben császár lett -, _és az ő segítst;_g_ével Aachenben_ két fontos zsi-
natot tartot~. A 8 1(l-ban egybcgylílt zsinílt a kanonokok (vagyis a ká-
noi10k szerint ClŐ-világi papok) tevékenységét szabályozta, ~ 81 7-cs
pedig a S7erzctesekét_. Mindkét közös<;{g köteles volt az i<;tentisztele-
tcket ünnepélyesen végezni, <le a további feladatok megoszlottak. A
kanonokok a lelkipásztorkodást véf,{czték, kórházakat, iskoláka~ ve-
zettek; a szerzetesek a monostoron bt'!ül ténykedtek.
A monostorok birtokáért folytatott viták a világiakkal, az állam éle-
tében történt és túlzott részvétel, a megs·1.erzett val{Y visszaszerzett
birtokok igazgatása veszélyt jdcntctt az igazi, hiteles szerzetesi hiva-
tás számára.
Aniant·-i Szent lknedek hursiai Sze1~t Benedek hagyo'.llányának
ti<;zta forrásából merítve egész sereg gyakorlati tanácsot adott a szer-
zele~i lclkiség-szdkmiség mC'gőrzésére. Turlta, ho;zy a kiizösségi élei
!dki és természetes oldalának egycns(Úyát, ennek megőrzését az apró
részletekig menc'"í, pontos szabályok igen hatékonyan szolgálják, ezért
Aachen mellett mon 1 Jstort lét-esített, hogy itt nevelje a Rq~ula részle-
teinek egységes megtartására a karoling hirndalorí1 egész terüktfről
ide hívott fiatal _szerzeteseket, ak;k majd tovább adják az itt tanulta-
kat. A monostorok cdűig1ratlan szokásait írásba foglalta és harcolt
a szerzetesek szabad apátvábsztási jogáért. A magányos élet veszé-
lyeinek elkerülése miatt pedig parancsba adta, hogy egy moncisior-
ban legalább hat szerzl'tesnt'k kell lenni, távoli birtoktestek fclüg:;-de-
tét ne vállalják, és a monostori iskolákban tanuló l,')'trmekek számát
csökkentsék. Ez utóbbi nem oktatásellencs lépés volt, hanem a szer-
zetesi élet nyugalmának jogos védelme. Legfőbb érder1e, hogy Szent
Benedek Regulájának befolyá'iát megerősítette, ez ktt „a ~ Regula, és
a tiibbi, eddig is csak helyi jclcntőségíí szabályzat rohamos ütemben
19
 eltűnt, kiveszett a használatból. Tudta, hogy a Regula betű szerinti
megtartása szinte lchcidTcri, ae a szokások_~!IT:"égcsítésével és a Re-
gula magyarázásával kora szerzetességét az eszmeriyicél felé közelí-
tette. _Ezzel a később Clu_11yf:>§l_l}fü1.duló reformmozgalom előfutára
_lett.. Anianc-j Szem_ Bé~edek a szerzetesi szokasok.mcllctt ~gybegyűj­
tötte a különbözéí s_zabályzatokat is. Huszonhét szabályzatból 2 1 ,férfi-
ak, 6 pedig nők számára készült. A férfiaknál ugyan kisebb számban,
dc nők is vállalkoztak a szerzetesi életre.

SANCTIMONIALES, AZAZ APÁCÁK

Az első századok folyamán azok a keresztény nők, akik a házas-

ságról előre lemondva-sziiir.ességet fogadtak és életüket az evangéliu-
mi tanácsok alapján rendezték, megmaradtak az otthoni, családi kör-
ben. A Szentírás könyveit olvasták és elmélkedtek, házi munkát
végeztek, és Szent Pál tanácsait megfogadva, egyszerűen öltözködtek.
Az istentiszteleteken kiemelt hely illette meg őket, az özvegyekkel
együtt. Fogadalmukat, legalábbis a IV. századtól kezdve, a püspök
előtt tették, és a fogadalom után ünnepélyes áldásban részesültek.
Gyakran találkoztak, sőt alkalmanként külön kis közösséget is alkot-
tak, hogy lelkileg és anyagilag támogassák egymást.
Bármilyen meglepő, a remeték példáját néha nők is követték. Az
egyedüllét azonban számukra több veszélyt rejtett, mint a férfiaknak,
ezért a közösségek megszervezése és a remetéskedés eltűnése náluk
gyorsabb folyamat volt; s később csak kivételképpen lehet rcmete-
nőkkel találkozni. Késői utódaik a bezártak (rec/usák), akikről még
majd szó esik.
Életükről kevés adat maradt fönn, Szent Jeromos leveleiből, Pakho-
miosz életrajzából ismerjük az első szerzetesnők neveit. Kiemelkedő
személyiség Lutctia (Párizs) városában Szent Genovéva (+500 körül),
és Monte Cassino mellett Szent Benedek nővére, Szent Skolasztika
e:· 54 7 körül). A hagyomány szerint Skolasztika először Subiaco mel-
lt:11 gyűjtött maga köré kisded közösséget, majd követte bátyját, és
Monte Cassino közelében éltek az első „apácák" az ő vezetése alatt.
Galliában a Meroving-ház tagja, Klotár király felesége, Szent Rade-
gonda U 58 7) Poiticrs mellett a Szent Kereszt tiszteletére emeltetett
monostort meg templomot és szervezett közösséget. Venantius Fortu-
natus költő az ő kérésére írta híres himnuszát a Szent Keresztről (Ve-
xil/a rcgis), amelyet Babits Mihály fordított magyarra.
A sanctímoníalcs (apácák) részére több püspök is készített szabály-
zatot: Ezeken a szabályzatokon Szent Jeromos meg Szent Ágoston
írásainak, valamint a keleti hagyományoknak és Szent Benedek Regu-
lájának hatása ismerhető föl. A IX. században a férfi-szerzetesekhez
20
 hasonlóan az apácáknál is Szent Benedek Regulája lett az egyeteme-
~t'n elfogadott és követett szabályzat.
A nők szerzetesi élete még változatosabb formában jelentkezett az
első évezredben, mint a férfiaké; és nehéz pontosan határt vonni a
szabályszerűen fogadalmat tett apácák és azok a jámbor asszonyok
kiizött, akik fogadalom nélkül szinte teljesen ugyanúgy éltek.
Az arisztokrácia hamar felismerte, miként lehet férjhez nem adott
lányai számára otthont, jövőt, társadalmi helyzetet biztosítani úgy,
hoizy az a családi vagyont ne terhelje túlságosan. A hivatás nélküli,
arisztokrata származású apácák nemegyszer botrányt is okoztak
(amint erre hazai példa is van), és a közösségek életét megnehezítet-
ték. Külön házra, konyhára tartottak igényt, a kor divatját követték
ruházatukban, családjukkal szoros kapcsolatban maradtak, szolgáló-
kat tartottak. Unokahúgaikat maguk mellett tartva, azoknak férjhez
menetelükig jó nevelést biztosítottak, vagy ha a házasság „kútba
esett", saját helyüket átörökítették nekik. Szent Bened~k Regulája
mindezt nehezen tette volna lehetővé, ezért ők a Szent Agoston-féle
szabályzatot követték, mint a kanonokok, és erró1 kanonisszáknak .
(kánonok, vagyis szabályok szerint élőknek) nevezték őket.
A kanonisszák éppen úgy, mint az apácák, engedelmességi és tisz-
tasági fogadalmat tettek, végezték a zsolozsmát és apátnő irányítása
alatt éltek. De az apácákkal ellentétben megőrizték vagyonukat, nem
éltek klauzurában - tehát a világtól szigorúan elkülönülve és nem böj-
töltek többet, mint amennyire egy átlag hívőt köteleztek az egyházi
előírások. Ezért világi ténykedésekben is részt vehettek.
Az ókeresztény korban a fogadalmas szüzek közül sokan részt vál-
laltak a diákónusnak megfelelő. diakonissza szolgálatból. Később ez
öröklődött a szigorúan szemlélődő életmódot folytató rendekben, pél-
dául a kartauzi apácáknál, akik a középkor folyamán püspöki misén
vállukon átlósan átvetett stólával az evangéliumot énekelhették, ami
ritka kiváltságnak számított.
A középkor folyamán a szerzetesnők, apácák monostorainak szá-
ma egytizede lehetett a férfi szerzetesek lakta monostorokénak. Az
apácák monostorai mindig szegényebbek voltak, kevesebb birtokban,
adományban részesültek. Abban a korban, amikor a nők szerepe a
szűk családi körre korlátozódott, az apácák, különösen az apátnők a
birtokok igazgatásában olyan hatalommal és tekintéllyel rendelkez-
tek, amit a férjes asszonyok bizony csak kivételes esetekben mond-
hattak magukénak. A férfi szerzetesek pedig sokszor éppenséggel
nem lelkesedtek, amikor apácaközösségek, ugyanolyan rendi szokáso-
kat követve tőlük lelkivezetést igényeltek. A pápák, püspökök viszont
támogatták ezeket a kéréseket és a szerzeteseknek végül el kellett
vállalni az apácazárdák lelki vezetését.

21
 A SZERZETESEK HÉTKÖZNAPJAI ÉS ÜNNEPEI
Már szó esett a Reguláról általánosságban, de annak a hétközna-
pokra is kö_zvetlen befolyása volt. A monostor Benedek felfogásában
„iskola az Ur szolgálatában".
A közösen végzett imádság, a zsolozsma mellett a fizikai munka
foglalta le a szerzeteseket kertben, szőlőben, szántóföldön, műhelyek­
ben. Az előírt Jectio divina, a Szentírás és magyarázatainak elmélkedő
olvasása, figyelmes tanulmányozása nagyszámú kódexet igényelt,
mert ezt minden olvasni tudó szerzetes egyénileg végezte. Követke-
zésképpen a fizikai munkát __a tehetségesebbeknél a könyvmásolás és
a szellemi munka váltotta fel. A fizikai munka becsületét, fontosságát
viszont idéíréíl idlíre hangsúlyozni kellett.
A Regula előírásai szabályozták a közösség és az egyének életét.
Az a férfi, aki szerzetes akart lenni, egy évi próbaidő után fogadalmat
tehetett, ha úgy érezte, h•)gy a választása helyes és őt a közösség is
clfol{adta.
A szerzetesi fogadalom egyrészt elkötelezte Isten szolgálatában
(szegénység, stabilitás - vagyis ugyanabban a közösségben marad ha-
láláig, tisztaság, engedelmesség) ugyanakkor szerződés volt közte és
az őt véglegesen befogadó közösség között a stabilitás révén.
A monostor srerzetesei egy nagy családot alkottak az apát (ahha
= atya) vezetése mellett, akit életre szólóan választottak a szerzetesek.
Az apátot munkájában tanácsadók segítették. A fontosabb dönté-
sek meghozatala előtt az apát köteles volt kikérni a tanácskozó testü-
letbe (káptalanba) összegyűlt szerzetesek véleményét. Sőt, ha voltak
a monostorban gyermeke~, azokat is, mert az ószövetségi Sámuel is
1wermekkorában volt az Ur akaratának tolmácsa.
Az apát nevezte ki a tisztségviselőket, és ez a berendezkedés egy-
szerre demokratikus és monarchikus elemeivel különösen a kora kq-
zépkor kiforratlan társadalmában az állandóság, szervezettség példája
volt.
Az időbeosztás az évszakokhoz alkalmazkodott. Húsvéttól október
1-jéig (tehát nagyjából tavasz és nyár) terjedt az első szakasz; a máso-
dik október l-jétől Nagyböjtig; ez az őszi és téli idő. A Nagyböjt ki-
emelkedett szigorú böjti és bűnbánati gyakorlatai révén. A felkelés-le-
fekvés a nap természetes mozgásához igazodott és ez fizikai kiegyen-
súlyozottságot teremtett. Rendkívül nehéz a napi időbeosztásukat
megragadni, mert az a helyi szokások szerint változott. Mégis, általá-
nosságban elmondható, hogy napkelte előtt végezték a virrasztásos
imaórát, ami a zsolozsmában a matutinumnakfelel meg. Volt, ahol er-
re éjfélkor került sor és utána visszafeküdtek a szerzetesek. Ahol
nem, ott úgy idffzítették, hogy a /audestutána közvetlenül, éppen nap-
keltekor imádkozhassák, ami kifej~-Z-etten hajnali imádság. Utána a
22
káptalani terembe vonultak a közösség ügyeinek megtárgyalására, a
napi munka elosztására. A primát reggel 6-kor végezték, ez volt a
mtinkakezdő imádság. Kilenc órakor rövid imádság, a tertia vezette
be a közösség miséjét, amin mindenki részt vett. Ezután folytatták a
munkát délig. Délben a sexta imádság végeztével volt az ebéd, majd
szieszta, munka. Délután 3 órakor a nona)mádság, szürkületkor vcs-
pera, ezt követte a vacsora. Majd közvetlen lefekvés előtt a comple-
torium.
Az étkezési szokásokról még ennél is általánosabb képet lehet
csak felrajzolni. Jellemző, hogy a szerzetesek húst soha vagy ritkán,
kivételképpen (pl. betegség esetén) fogyasztottak, Minden étkezés (na-
pi háromnál soha nem több, de nagyböjtben csak kettő!) két fogást
tartalmazott és gyümölcsöt, valamint kenyeret meg némi bort. Ez
utóbbi gyenge volt és a vizet pótolta, mint a kenyér mellett az ókor
legelfogadottabb tápláléka. Ruházatuk egyszerű, praktikus: bőrből ké-
szült lábbeli, harisnyaféle télre, két csuha-kámzsa és két tunikaszerű
alsóruha. Az egyik, melegebb, posztóból készült csuha télen, a másik,
a vékonyabb anyagú nyáron szolgált. Lehetne még hosszan sorolni a
mindennapok kisebb-nagyobb kötelességeit, szokásait, amelyek a
szerzetesek közösségi életformáját alakították, és megvalósították azt,
amiről a 13 3. zsoltár így szól: „Ecce quam bonum et quam iucundum,
habitare fratres in wium", vagyis: „Nézzétek, milyen kedves és jó, ha
egyetértésben élnek a testvérek!"

CLUNY ÉS A SZERZETESI MEGÚJULÁS

Aniane-i Szent Benedek hirtelen halála 821-ben megakasztotta a
Jámbor Lajos által eltervezett, s. birodalmi szinten történő szerzetesi
központosítást. De az eszme, hogy a monostorok egy családba gyűjt­
ve közös vezetés alatt éljenek, fönnmaradt.
Cluny ,örökölte ezt az eszmét, és vitte át sikerrel. a gyakorlatba. Vil-
mos aquitániai hen:eg .909. szeptember 11-én adományt tett „Szent
Péter és Szent Pál apostoloknak", egy monostor alapítására Burgundi-
ában. Cluny külső befolyástól mentes jövőjének záloga az volt, hogy
a monostort kivették a szokásos püspöki felügyelet alól, Szent Péter
és Szent Pál apostolok tulajdonának nyilvánították, és közvetlenül a
Szentszéknek rendelték alá, a. pápa lett az új alapítás védelmezője. Az
apátot a szerzetesek maguk választották, ez biztosítékot jelentett arra
nézve, hogy a legkiválóbb szerzetes nyerje el az apáti szolgálatot és
méltóságot. Ez a függetlenség kiszakította a szerzetesi közösséget a
feudális struktúrák és érdekek szövevényéből, s megteremtette azt az
erkölcsi tekintélyt, amelyre a reformok bevezetése végett szükség
volt. Már Vilmos alapító-herceg kettős célt tűzött ki: az eredeti fegycl-
23
 met helyreállHa.ni, és az istentiszteleteket méltón, vagyis a legnagyobb
felkészültséggel, hozzáértéssel, ünnepélyességgel végezni. Róma ha-
marosan fölismerte _Glun_y n!O!JOStoráb'!!l a hathatós tá'maszt, és az
apátoknak megadta a felhatalmazást, hogy a reform bevezetését kérő
apátságokat újjászervezhetik fegyelmi és liturgikus téren, s ezek
Clunytől függenek a jövőben. A függetlenség és a pápai támogatás
mellett nagy apátok kimagasló egyéniségeinek sora biztosított előre
nem látott sikert. Két évszázad alatt, 909-től 1109-ig Cluny kor-
mányzása rendkívüli szilá!'dságnák örvendhetett, rriiii.d6sszc- hat ápát
_követte egymást. , __ - --·-·--· --- ·- -··-· - -·- - - · ··--- ·- ··
Az ötödik apát,.Qsliló_(994-1049} a reformált házak és Cluny kö-
zött· a kapcsolatot szorosabbra fogta, őt lehet a clunyi „ordo~ (rend)
megalapítójának tekinteni. Cluny és az általE reformált házak között
vertikális függéíség létezetL Ez utóbbiaknak kövétnlfilletlCluny szo-
kásait, cserében viszont az előbbi kiváltságaiból részesültek. Az admi-
nisztráció nagyon egyszerű volt, a házak élén álló perjelek Cluny
apátjának tettek engedelme_sségi fogadalmat, az apát jelölte ki a perje-
li tisztségre érdemeseket. Evenként csekély összeget fizettek Cluuy-
nek, Cluny viszont Rómának fizetett adót. A szabiílyzatot Cluny apát-
ja és szerzetesi közössége dolgozta ki. Az apát szinte állandóan úton
volt, hogy új házakat reformáljon vagy a már csatlakozottakat felül-
vizsgálja. A clunyi rendszer erőteljes feudális színezettel rendelkezett,
mintegy kora társadálma_m_eliett - attól függetlenül - párhuzamos
struktúrarendszert alkotva. Odiló apátsága alatt a szervezethez tarto-
zó házak száma 3 7-r{íl 6 5-re emelkedett.
_ Cluny ü_zene.te a~ .!~te1_lli~zLeiet v~gz~sénck . tö~~Ictességében csú-
csosodott ki. A monasztikus aszkézis legfőbo formája és a szerzc!~~
. legfontosabb ·ténykedése a liturgia lett, megelőzve a böjtöt, fizikai
munkát, vagy másfajta önmegtagadáf!t. A liturgia keretében minden
mffvészet megkapta a neki kijáró helyet, s a mffvészi tevékenység en-
nek kapcsán jelentősen fellendült. Cluny szerzeteseit ezért későb1J
sok bírálat érte, különösen Szent Bernát részéről.
A liturgikus kultusz támasztotta új igények jelentősen módosítot-
ták a szerzetesek életmódját. Cluny szokásgyffjteményc (Consuctudi-
nes) a benedeki Reguhít ügyesen alkalmazta az új igényekhez.
Jelentős változás a pap-szerzetesek sokasodása:. Míg az első szerze-
tesek keleten és nyugaton egyaránt, s a kora középkorban is túlnyo-
mó többségben laikusok voltak, mert egy-két pap elegendőnek bizo-
nyult a szentségek kiszolgáltatásához, addig a liturgia fontosságának
megnövekedése, rangsorban a szerzetesi tevékenységek között az el-
ső helyre kerülése szükségessé tetle, hogy a monostorokban nagyobb
számban legyenek papok és diakónusok. A konvenLmisén az egész
közösség részt vett, <le a szerzetespapok minden nap kora reggel ma-
gánmisét mondtak. Ezeket a miséket jótevőikért ajánlották fel, élőkért
24
és megholtakért egyaránt, és a társadalomban így ők alkották az
,,imádkozók" rendjét.
A benedeki Regula fél évezred alatt hatékonyan szolgálta a keresz-
ténység terjedését, megszilárdulását._ A magyarok megtérése, a ke-
reszténység hazai földön történt szilárd meggyökerezése jelentős rész-
ben nekik köszönhető.
 2. fejezet

SZENT BENEDEK FIAI ÉS SZENT ISTVÁN

A magyarok a kereszténységgel a bizánci egyház révén már a hon-

foglalás előtt kapcsolatba kerültek, és az új, végleges hazába érkezve
az itt élő néptöredékek között keresztény hitre térteket is raláltak. A
szerzetességf{cl azonban először a kalandozások során találkoztak. A
feudális anarchiát kihasználták és leggyakrabban az ellenségeskedő
felek valamelyikének szövetségeseként járták be Európa nyugati felét~

FURCSA TALÁLKOZÁS
A normannokhoz hasonlóan a magyarok is kíméletlenül pusztítot-
ták a monostorokat és a templomokat - tartja a közhit. -, s a keresz-
ténység esküdt ellenségeiként ismerte meg kalandozó eleinket a kor-
társ Európa. Ez az összegző megállapítás némileg módosításra szorul,
mert amint a történészek cgyrl' többet hangoztatják, hogy a kalando-
zásokra, az egyes országokon történt gyors átvonulásra, visszavonu-
lásra külső egyetértés, segítség révén nyílt lehetőség, úgy a nyugati
kereszténységgel történt első találkozásoknál sem mindig az öncélú
ellenségesség volt mérvadó.
A Sankt Gallen-i monostor elfoglalásának (926) szemtanúja így
kommentálta az eseményt: „Szent Gál kolostorában én sohasem lát-
tam még ilyen neveletlen embereket. Sem a templomban, sem a ko-
lostorban nem viselkedtek vadabbul, mintha kinn a mezőn lettek vol-
na. Mert mikor egyszer a kezemmel jelt adtam nekik, hogy az Istenre
gondolva legalább a templomban viselkedjenek csendesebben, hatal-
mas csapásokat mértek a nyakamba, de tüstént bort adtak, és így tet-
, ték jóvá azt, amit ellenem vétettek, amit közületek senki sem tett vol-
na meg velem."
Ekkor még nem lehetett tudni, hogy az augsburgi vereség előtti év-
ben, 954-ben a Namur melletti Gembloux monostorának ostromakor
néhány magyar harcos már más, új magatartást tanúsít. Wikbert, a
cönobium, vagyis a monostor alapítója és egyben apátja - Sigebertus
helyi forrásokra építő, egy évszázaddal ké.sőbb megírt Chronographi-
ája szerint - „sisak és pajzs nélkül, egyedül Isten igéjének kardjával
fe!Óvczve, s készen állva, hogy a szenvedés kelyhét kiigya és életét
testvérei lelkének megmentéséért feláldozza, közéjük sietett. Az Tgaz-
27
ság szerint ugyanis ennél nincs nagyobb szeretet. Krisztus katonája
az evangéliumi parancs alapján először a béke szavait hirdette, majd
veszett dühüket némileg lecsillapítva üdvösségükön kezdett munkál-
kodni ... Végül néhányukat a sátán uralmából kiragadott, a sátáni
katonáskodás babonaságát velük megtagadtatta és új néven őket a
keresztény katonáskodáshoz felírta", vagyis a megtért magyarokat
megkeresztelte.
A kalandozások sok-sok eseménye közül kiragadott két példa azt
mutatja, hogy a magyarok nem voltak olyan megátalkodott ellenségei
a kereszténységnek, amint azt a dúlásaikat, fosztogatásaikat elszenve-
dő kortársaik gondolták. Ezen túlmenően némi ismeretet szereztek a
szerzetesi közösségckró1 meg azok otthonairól, a monostorokról, ame-
lyekből a keresztény hit első hirdetői egy-két évtized múltán közé-
jük érkeztek.

VÁNDORLÁS ISTENÉRT PANNÓNIA TÁJAIN

Az első térítők, akik nyugatról és fc.illehctően már a 960-as évcktó1

kez;dve folyamatosan érkeztek hazánkba, elsősorban szerzetesek vol-
tak, dc a világi papok sem maradtak el mellettük, amint az ezredfor- -
dulót követő évtizedek tanúsítják. Azért helyesebb őket egyszerűen
csak szerzeteseknek nevezni, és nem bencéseknek, mert ekkortájt a
szerzetesek magától értetődően Szent Benedek Reguláját követték.
Az ordo monasticus (szerzetesi rend) pedig nem a monostorok és
szerzetesek adott együttesét jelentette a X.--Xl. század folyamán, ha-
nem azt az életmódot, amelynek lényegi meghatározója Szent Bene-
dek Regulájának követése. Szerzetesre alkalmazva a bencés elneve-
zés és a bencés rend - a többi szerzetesi csoporttól való megkülön-
böztetésre - csak a XIV. század óta létezik.
Árpád vezér unokája, Taksony (931?-972) fejedelemsége alatt
kezdéídött meg a magyarok térítése. Bizáncból térítőpüspök érkezett
az ország délkeleti vidékére (953), munkásságának eredménye, foly-
tatása máig vitatott. Egy évtizeddel később Taksony Rómából kért té-
rítőt, a pápa által útnak indított Zacheus püspök~·éíl Liutprand nem
említi, hogy eredetileg szerzetes volt-e vagy nem. Utközben Ottó csá-
szár elfogatta, ezért a vélemények megoszlanak, egyáltalán eljutott-e
hazánkba? A nehezen induló kezdet újabb évtized múltán sikeres
folytatásra talált, mert Géza fejedelem (9 7 2-99 7) követséget küldött
Quedlinburgba 1. Ottrí császárhoz 973-ban, és hittérítőket kért. Géza
folytatta apja kezdeményezését és erről a szándékról a császári ud-
varban feltehetően előre tudtak.
Már az előző évbrn 97'2-ben vagy talán 971-ben Einsiedeln mo-
nostorából indult útnak az első szerzetes-térítő, Wol(r{ang, a vándor-
28
 l:íst „Isten szerelméért" vállalva. Wolfgang tudomást szerezhetett a té-
rítendőkről akár a környékbeli monostorok „ismeretei" révén, akár a
császár és környezete 9 7 2-es Sankt Gallen-i tartózkodásakor kiszi-
v:írgott hírek útján. Életrajzírója, a regensburgi Othlo szerint „a neki
juttatott talentumot mások javára megduplázni akarván apátja enge-
délyével elhagyta a monostort, dc nem a monachusí, vagyis szerzetesi
állapotot, és számkivetett lett Noricumban". Szerény kísérettel érke-
zett Pannónia határába, ahol „a régi tévedések bozótainak kiirtásá-
ban, a durva szívek terméketlen talajának az evangéliwn kapájával
való föltörésébcn hasztalanul fáradozva" Passau püspöke, Piligrim hí-
vására, mondhatjuk nyugodtan: parancsára elhagyta a nyugati vége-
ket. \A/olfgang a császár hozzájárulásával, Piligrim javaslatára Rcgcns-
burg püspöke lett, s két évtizeddel később Szent István felesége,
Gizella kíséretében innen érkeztek papok meg szerzetesek hazánkba.
Erre azért érdemes figyelni, mert a szerzetesi hatás egyik irányvonala
ezen a nyomon pontosítható. Ennek megértéséhez vissza kell menni
Einsiedelnbe, amit egy Strasbourgból elszármazott kanonok, Eber-
hard alapított néhány tanítványával 945-94 7 felé, Meinard remete
kunyhója-kápolnája helyén. Mcinard eredetileg Reichenau szerzetese
volt. Nagy Ottó császár kiváltságokban részesítette ezt az alapítást és
biztosította számára a szabad apátválasztás jogát. Az angol eredetű
Gergely apát (960-996) a benedeki Regula mellé, annak támaszául
Einsiedelnhcn bevezette a Regularís Concordíát. Az angol szerzetes-
ség megújulásának záloga volt ez a 970-bcn, a Winchesteri zsinaton
elfogadott egységes szokásrend, teljes címén Regularís Concordia
Anglicae Nationis. A helyi szokásokat főként Aniane-i Szent Benedek
előírásaival hozták összhangba, és ez került egy-két éven belül Einsic-
dclnbe. Majd amikor Wolfgang Regensburg püspöke lett 973-ban,
ott is bevezette ezt az obszervanciát, és a Szent Emmerám-székescgy-
házat az addig hozzá tartozó monostortól leválasztotta. Ez utóbbi
gyorsan híressé vált mind az ott élő szerzetesek fegyelmezett életé-
ről, mind az ott folyó tanulmányok magas színvonaláról. A székesegy-
házat és monostort Nyugaton majdnem az ezredfordulóig egybekap-
csoló sajátos intézmény még további magyarázatot, vizsgálódást
érdemel, dc most az események menetét követve Piligrim szándékára
kell rák'érdezni, miért nem támogatta vVolfgang működését a magya-
.;ok között?
- 'Piligrim indítékainak megértéséhez becsvágyó személyiségén túl is-
merni kell az akkortájt kialakult politikai helyzetet. Kelet és Nyugat
971-972-bcn szövetségTc lépett, és Géza fejedelemnek döntenie kel-
lett, melyik nagyhatalom irányában tájékozódik. Bizánc terjeszkedő
politikájával szemben állt a Nyugattal 955 óta tartó fegyvernyu1~vás.
Ez indokolta elsősorban, hogy Géza á kereszténység latin formáját
vála~sza és a 9 7 3 Húsvétján Quedlinburgban tartózkodó császári ud-

29
varhoz követeket küldjön térítőket kérve. Ekkor lépett a színre Sankt
Gallen szerzetese. Brúnó (Prunward egyes források szerint) és bajor~
karantán papok kíséretében Passaun keresztül Géza fej edelcmhez
jött, hihetőleg Kalocsára. A bajor-karantán papokat Piligrim adta mel~
lé tolmács és segítség gyanánt, egyszerre teljesítve császári parancsot
és szeme előtt tartva saját érdekeit. Egyházjogilag a passaui püspök-
ség a salzburgi érsekség alá tartozott. A még alig egy éve passaui püs-
pök Piligrim ettől a fclsőbbségtó1 szabadulni szeretett volna és az
önállóság útjára akart lépni, korának megszokott módján és eszközé-
vel. Ha sikerül Pannónia térítését és az ott majdan szervezendő egy-
házmegyéket befolyása alá vonni, akkor joggal pályázhat ő is az érse-
ki címre, püspöksége pedig az érsekség rangjára; anm\1 is inkább,
mert területére esett az ősi egyházközpont, Lorch. Korának eszközé-
vel pedig úgy élt, hogy oklevelet hamisított, és a pápának úgy állította
be Brúnó tevékenységét, mint az ő személyes érdemét. Állításai kö-
zött figyelemre méltó az, hogy a magyarok egyházát úgy szervezte
meg, amint Beda Venerabilis Az angolok egyházám1k tiirténetében le-
írja az angolszász egyház megszervezésének módját. S mintha a ma-
gyarok tőle kfrtek volna hittérítőket, ezt írta a pápának: „Akkor pe-
dig hozzájuk küldtem elegendő számú, alkalmas férfiút szerzetesck-
b{)], kanonokokból, papokból és az egyházi rend küliinböző fokoza-
taiból klerikusokat. Megparancsoltam továbbá, hogy életüket, élet-
módjukat Úl.,'Y rendezzék, am.int az angolok egyházának történetében
leíratott." '
A bevezetésben már szó esett arról. hogy Nagy Szent Gergely pá-
pa szerzeteseket küldött az angolszászok térítésére 59 7-ben. A szer-
veződő egyházmegyék központjaiban a székesegyházak mellett a pap-
ság a szerzetesek soraiból került ki. Winfrid-Boniráe, Germánia
apostola hozta át a kontinensre ezt. az egyházszcrv.eződési formát, s
ez módosult azzal, h_9gy a világi papság a nagyobb mozgá::;i szabadsá-
got biztosító Szent Agoston-félc Rq~ula kánonjai alapján élő kanono-
ki testületként végezte a lelkipásztori munkát. A püspök mintegy
apátként állt a székesegyház klerikusi és szerzetesi közössége élén.
Ez a dómmonostor (a német történetírás szakkifejezésévcl Domklos-
ter) rendszer Regensburgban, amint föntebb már említettük, a Reg11/;i-
ris Concordia átvételekor bomlott fel, és Frigyes érsek ugyanezt ismé-
telte meg Salzburgban 98 7-ben, amikor a S;-:cnt Pétcr-dómmonostor
elfogadta Einsicdeln szokásait, vagyis az angol eredetű Regula-értel-
mezést. Piligrimnek a pápához intézett levele után majdnem hatvan
évvel megbízható li.irrás arról tudósít, hogy a dómmonostor hazánk-
ban még létezett. Itt és most a Regensburgba küldött Wolfgang kap-
csán csak az adott szokasrendre kell figyelni, valamint arra, hogy a
Piligrim által támogatott térítésben szerzetesek és világi papok együtt
dolgoztak. Piligrim püspöksége, Passau a salzburgi'érsck-;ég alá tarto-
30
mit, és minden bizonnyal az anyaegyház is küldött munkásokat az új
1nülctre, a missziós lelkesedés mellett azért, hogy Piligrim önös érde-
kcil ellensúlyozza. Salzburgban, mint említettük, a székesegyház vagy
dt1111 mellett jelen voltak mind a szerzetesek, akik a Regularis Concor-
.Jiút követték, mind a világi papok.
A Brúnó mellé adott bajor-karantán papok tolmácsolása-közvetíté-
:.t· révén befejeződött~ keresztény hit és az egyházi élet legszüksége-
"dib fogalmainak nyelvi síkon lÖrlént átvétele, aminek kiindulópont-
j;ít az itt lakó pannon-szláv lakosság által használt vallási kifejezések-
:.zavak alkották. Ez a nyelvi folyamat, melynek során az egyházi
:,z{Jkincs döntő többsége a karantán-szlovén nyelvbó1 került át a ma-
1:yar nyelvbe, az ezredfordulóig végbement. Szent Brúnó és társainak
11111Rkássága eredményes volt, mert becslések szerint a vezető réteg:
liül két-három év leforgása alatt ötezer embert keresztelt meg, nem
:;zámítva az idegenbó1 idehurcolt keresztény rabszolgák gyermekei-
nek sokaságát. Főként a fejedelmi szállásbirtokokon mffködött. Gézát
l·s fiát, Vajkot ő keresztelte meg István névre a passaui egyházmegye
védőszentje, az első vértanú, Szent István után. Szűkebb hazájára, mo-
11ostorára utalnak a Szentgál helynevek, ezen túlmenően a korai hazai
liturgián is kimutatható Sankt Gallen hatása. A térítés korában Brú-
11ti szerzetessége lényegét a skót-ír-angolszász szerzetesek mintájára
l·lte meg, nélkülözve a közösségi életet és közben alapot teremtve,
hogy az majd magyar földön is meggyökerezhessen.
Miért jelentős még, hogy ő, az első ismert és átgondolt, szervezett
térítés \•ezetője szerzetes volt? A térítés módszereinek átadását nem-
zedékről nemzedékre a szerzetesek organikus közössége jobban tud-
ta biztosítani, mint a közösségi szempontokra kevésbé figydő világi
papság. A keresztény hit lényegének átadására mai szóhasználattal él-
ve komoly programok léteztek, éspedig elsé.ísorban azokban a szerze-
tesi körökben, ahonnan Alkuin származott. Alkuin Szent Ágoston
hippói püspök egyik művére támaszkodva adott javaslatot a salzburgi
egyházfőnek az avarok térítésével kapcsolatban. S ez az alapvető hit-
tan-program tovább hagyományozódott Brúnóig, tovább másoltatott
addig a kódexnemzedékig, amelynek egyes példányai eljutottak ha-
zánkba. Igaz; hogy nálunk nem őrződött meg belőlük egyetlen pél-
dány sem, dc egykori létükre bizonyíték az újdonsült hívők gyarapo-
dú hirlsmerete, amiről Szent István király első törvénykönyve áttétele-
sen, Öe cáfolhatatlanul tanúskodik.
Az clséí nemzedékek által magyar földre hozott liturgikus kódexek,
vagyis a'(l istentiszteleti életet szolgáló könyvek sem maradtak fenn
1~apjainkig, viszont a továbbmásolt, és a XI. század végéről, a XII. szá-
zad elejéről származó kódexek tartalmi elemzése Salzhurg-Passau és
Rcgcnsburg mellett Mainz és Magdeburg vidékére utal. Ez utóbbi
sem tekin~hetf.í véletlennek. Prága második püspöke, a Géza fejede-
31
km udvarában átmenetileg többször megfordult Szent Adalbert és fi-
atalkori társa, Radla (szerzetesi nevén Sebestyén) a mainzi érsekség
alá tartozó Magdeburg székesegyházi iskolájában tanultak és annak
liturgikus szokásrendjét közvetítették.

ADALBERT ÉS TÁRSAI

A Sankt Gallcnből hazánkba jött Brúnó inkább tekinthető Géza

nagyfejedelem „udvari~ missziós püspökének, mintsem a benedeki
Regula előírásait teljes egészében megélő és azt közvetítő szerzetes-
nek. Ehhez maga az állandó szerzetesi közösség hiányzott, még akkor
is, ha feltételezzük, hogy tolmácsa és segítői között több szerzetes
volt. Ugyanakkor azt a tényt, hogy a Regula szellemében élt, semmi
ok nincs kétségbe vonni. Sankt Gallcn szellemiségét képviselte, és
alapot teremtett ahhoz, hogy a híres monostor később is hatással le-
gyen a magyar egyházra, legalábbis liturgikus téren, amint azt a kuta-
tások bizonyítják.
Szent Adalbert, Prága második püspöke - aki többször is megfor-
dult hazánkban -, rendkívüli személyiség. Az ő szerzetesvoltát és it-
teni térítéseit régebben túlontúl hangsúlyozták. A magyar egyházra és
a magyar szerzetességre .munkatársai nagyobb befolyást gyakoroltak,
mint ő maga. Ez nem érdemeit csökkenti, hanem azok sajátos voná-
sait emeli ki.
A cseh Szlavnik nemzetségből származó Vojtech, Magdeburg misz-
sziós érsekség székesegyházi iskolájában tanult és Adalbert magdc-
burgi érsek, amikor őt mcgbérmálta, saját nevét adta neki. Fiatalon,
982-ben lett Prága püspöke, a császári megerősítés 983-ban Veroná-
ban történt. Magdeburgból gazdag könyvtárral érkezett püspöki szék-
helyére. Magdeburg Mainz liturgikus szokásait követte, és Adalbert
püspöksége első szakaszában (982-98.9) ennek lehetett közvetítője
hazánkban.
A magyarokkal, mint szomszédaival ettől kezdve került kapcsolat-
ba, ugyanis a mai.,'}"ar területekkel határos morva részek az ő egyház-
fősége alá tartoztak. Szent Istvánt Brúnó keresztelte meg, ám Adal-
bert bérmálta és a tróniiriikiisnek „lelki gyámola~ (más szóval lelki ve-
zet6je) lett Szent István Nagy Legendájának szép kifejezése szerint.
(SRH. II. 380. Leg. ford. 25.)
A prágai püspöknek nem voltak olyan hatalmi ambíciói, mint a
passaui Piliwimnek. Géza ezt világosan láthatta, és Adalbert ezért le-
hetett komoly befolyással az ifjú Istvánra. Valamiképpen Úf,'}", amint
később Rómában, majd Mainzban (996) Ill. Ottóra, akivel hosszú be-
szélgetéseket folytatott arról, miként kell élnie a keresztény uralkodó-
nak.
32
 Adalbert egyházkormányzási nehézségei miatt 989-ben elhagyta
""(·khelyét, Prágát, és föltehetően hazánkon keresztül Rómába ment.
\1a;-{deburgban már megismerte a szerzetesi reformirányzatok egyi-
1.tt, amely Lotaringiából (Gorze és Trier) terjedt kelet felé; s Itáliá-
' l1;111 (ahová egyszerre űzte számtalan gondja és vonzotta egyéni hiva-
,1;1<;a) újabb irányzatokkal találkozott. Szent Nílus vagy görögösen
:'-.ldlosz vallalucai közösségébe ugyan nem lépett be, de megismerte
e'"; megszerette a!: itáliai göriig szerzetességet. Ez folytatódott Rómá-
l1an, ugyanis az Orök Városban élő görög szerzetesek gyakran meg-
li1rdultak az Avcntinuson lévő Szent Elek és Bonifác-monostorban,
;ihol ő 992-ig tartózkodott. Ez nem „kétrítusú apátság" volt, ahol „az
11tl lakó görög szerzetesek Szent Vazul aszketikus szabályait követ-
1l'·k, a latinok pedig Szent Benedek szabályai szerint éltek~. Ilyen „két-
1ítusú apátság" nem létezett, a nemzetközi kutatás ezt már évtizedek
c'1ta bebizonyította.
, Adalbert tanítványa és szerzetességben társa, Querfurti Brúnó
_ ('izerzetesi nevén Bonifác) azt jegyezte föl, hogy a Szent Elek és Boni-
l';íc-monostorban a város görög szerzetesei szívesen látott vendégek
voltak, oda csak eljártak, jámbor beszélgetésekre.
Az apátság szerzetesi közössége. ahol Adalbert római tartózkodá-
•;a alatt élt, a benedeki Regulát követte. Az a tény, hogy közclcbbré'.íl
megismerte a görög szerzetességet is, több szempontból jelentős.
;\ mainzi érsek sürgetésére és a pápa parancsára ugyanis kénytelen
vnlt visszatérni püspöki székébe, és így ismét a magyar fejedelmi ud-
var közelébe került. gkkor alapította meg a brevnovi apátságot, ahol
a később hazánkba jött munkatársai szerzeteskedtek. A Szent Bene-
clck-Bonifác-Elek hármas titulusú monostort 993. január 14-én szen-
ll'ltc föl, és a Rómából jött Anasztáziuszt tette meg apáttá. A magya-
1okkal újra fölvette a kapcsolatot, és az ifjú Istvánt római élményeivel
gazdagítQtta. Beszélt neki egyrészt a Rómában ekkortájt görög hatás-
ra ismét szárnyra kapó birodalomeszméró1, amelynek az ezredfordu-
lrm majd a mester és a tanítvány, II. Szilveszter pápa és Ili Ottó csá-
szár lesznek legjelesebb képviselői. Adalbert ezzel valóban nagy
távlatokra irányította István szellemét. Másrészt megosztotta vele a
görög szerzetességró1 nyert benyomásait, s ennek köszönhető a görög
monostorok sajátos, kedvező helyzete hazánkban Szent István uralko-
d;Jsa idején, sőt azon túl is, egészen a XIII. századig. A Regula alatti
„katonáskodását~ sem hallgatta cl, és biztosan beszélt arról a szellemi-
ségről, lelkiségről, amely az itáliai és főként a római szerzeteseket jel-
lemezte. Ezzel előkészítette a benedeki Regulát követő szerzetesek
hazai letelepítését, s a monostorok alapítását.
Adalbert.nem sok4ig maradt Prágában, mert a cseh II. Bolcszláv
herceg 995-bcn a libicei vérfürdő során a Szl~vnik-ház többi tagját,
a prág11i püspök négy fivérét legyilkoltatta. Püspöki székhelyéről ha-
33
zánkon át tért vissza Rómába (995), majd a fiatal császár kíséretében
Mainzba utazott (996). Mielőtt a poroszok közé ment volna tériteni,
francia földön nagy zarándokutat tett. Korábban is kísérhette, de
ezen az úton minden bizonnyal mellette volt Aserik.
Arlalbert a lengyeleknél Meseritzben alapított monostort és ennek
élére apátként Aserikot állította, ő maga meg tovább ment a poro-
szok közé, ahol 997. április 23-án elnyerte a vértanúság pálmáját.
Merész Boleszláv lengyel nagyfejedelem.a vértanú tetemét megváltot-
ta a pogány poroszoktól és Gnieznóban temettette el. Szent Adalbert
inkább volt nagy tekintélynek örvendő, s ezért komoly befolyással
rendelkező - ám nem túl gyakori - vendég a magyar fejedelmi udvar-
ban, mintsem szerzetes-püspök-hithirdető, aki hosszabb ideig tartóz-
kodva a magyarok között, az uralkodón és szűk környezetén túl is ha-
tást gyakorolhatott volna. Ez szerzetes-társaira, és elsősorban arra a
titokzatos személyre várt, akit a koronahozó Asztrikként, majd átme-
netileg esztergomi, s végül kalocsai érsekként ismerünk.

SZENT ISTVÁN ÉS A SZERZETESEK

Szent István 10 77 táján elkészült Nagy Legendája szerint a király
a téritéshez munkatársakat szerzendő, „követekkel, levelekkel min-
denfelé hírül adta kívánságát. Erre sok pap és egyházi személy, kil
a vígasztaló Szentlélek ösztökél, úgy határoz, hogy elhagyva székhe-
lyét, vándorútra kél; apátok és szerzetesek semmi tulajdont sem kí-
vánva csupán arra vágytak, hogy ilyen mélyen vallásos fejedelem ol-
talmában szabályaik szerint éljenek." (SRH 11. 382. Leg. ford. 26.)
Majd valamivel később: „Mindenfelé megvetik a szent egyházak alap-
jait, emelik a kanonokok klastromait, virágzásnak indulnak a szerze-
tesi regulában élő közösségek." (SRH. 11. 383. Leg. ford. 26-27.)
Mindkét összegző megállapítás hangsúlyozza, hogy a magyar nép-
nek keresztény hitre történt téritésében és az egyházszervezés mun-
kájában világi papok és szerzetesek együttesen vettek részt.
Szent István monostoralapításai mindegyikének megvan a maga
sajátossága, ~zért az időrendi sorrend és fontosság alapján egyenként
mutatjuk be az apátságokat; amennyiben lehetséges, az elbeszélő for-
rások és oklevelek közvetlen tanúsága alapján. A fönnmaradt adatok
azonban többféleképpen is értelmezhetők, s a történészek nemegy-
szer egymással ellentétes következtetésekre jutottak. Ezért itt a külön-
böző föltevések ismertetése helyett csak a legbiztosabb adatokat hív-
juk segítségül a múlt felidézésében.
A Szent Márton-monostor (népszerű, Kazinczy Ferenc alkotta, új-
kori nevén, s a továbbiakban itt is: Pannonhalma) alapítása már Géza
idejében, föltehetően 996-ban történt. Erre utal az 1001-ben vagy
34
1()0 2-ben keletkezett alapítólevél, aminek kiállítására a monostor
templomának fölszentelése alkalmából került sor.
Mivel az oklevél csak XII. századi átiratban maradt fönn, tartalmá-
nak néhány részleléről máig lezáratlan vita folyik a s;:akcmherek kö-
ziitt. Biztos tény a még Géza idejében történt alapításon túl hogy az
első pannonhalmi apát Anasztáz és a szerzetesek az Adalbert által
alapított brevnovi monostorból érkeztek. A már említett libicei vérfür-
dlí a püspököt arra kés;:tetlc, hogy ismét Rómába uta;:zon, szerzetese-
it pedig, hogy hazánkba jöjjenek. J<~z még megelőzte a Szent István
:tltal külhonba inté;:elt, föntebb idézett kérést. Az oklevél említi, hogy
Pannonhalma Monte Cassinó kiváltságaiban részesült, vagyis szerze-
tesei szabadon választhatták meg apátjukat. A;: apátság kfüvetlcnül
az ország első főpapja, az cs;:tergomi érsek alá tartozott, és megkapta
a lázadó, majd vereséget szenvedett Koppány vezér somogyi birtokai-
nak tizedét. A Monte Cassinó-i kiváltságokra történt hivatkozás nem
jelentette azt, hogy a Regula megélése során Pannonhalma szerzete-
sei mindenben a Szent Benedek alapította monostor Regula-értelme-
zéséhez tartották volna magukat; az apát személyén keresztül azon-
ban itáliai befolyás érvényesült.
Szent István már idézett Nagy Legendája az alapítást S;:ent Már-
ton születési helyéhez köti. „f~s mert Pannónia dicsőségfre ott szüle-
tett a boldog Márton főpap, s az ő érdemeinek oltalmában aratott
h'YŐzelmet ellenségein a Krisztushoz hű király - mint már mondottuk
-, azért a király tanácsot tartván Isten kedvdtjcivel, a Szent-hegynek
mondott helyen, a szent püspök telke mellett, az ő nevére monostort
épített, birtokkal, javadalmakkal és minden szükséges egyébbel gaz-
dagította, s a közbenjárásával kgyőzötteken tizedet véve a püspöksé-
gekhcz hasonlatossá tette." (SRH. II. 383-384. Leg. ford. 27.) Valójá-
ban már Géza idejében elkezdődött a monostor építése, a legenda a
Koppiny-féle lázadás után történt birtokadományozást kapcsolj a
egybe.
Figyelmet érdemel az a kifejezés, miszerint István a Szent Márton-
monostort „a püspökségekhez hasonlatossá tetten; mert egybecseng
az alapítólevélben található kiváltságokkal: az új apát ünnepélyes
megáldását vagy a papszentelés végzését bármely püspöktől kérhetik
a szentmártoni monostor szerzetesei. Az apát „élhet a hordozható ká-
yolna kiváltságával", vagy a kifejezést némileg másként értelmezve,
magával viheti a kelyhet, hogy útközben misézhessen. (De lehetséges
az is, hogy ereklyetartóról van szó, amit ünnepélyes alkalmakkor
egyedül őelőtte vihettek.) A misét pedig olyan szandálnak nevezett
lábbeliben végezheti, amilyent a püspök visel. Látszólag megmoso-
lyogni váló apró r~szlet, dc csak látszólag. A középkorban az egyházi
rendhez tartozók esetében a lábbelík különbözősége a szolgálatok kü-
liinhPzőségét jelentette. A püspök olyan szíjakkal fölszerelt lábbelit

35
viselt, amilyent az áldozópapi vagy szerpapi rendben lévő klerikus
nem hordhatott. Miért? A felelet a püspök feladatkörében rejlik: ál-
landóan az egyházmegyéjét kellett járnia, hogy hívei életét irányítsa.
A lábravaló túlságosan gyors tönkremenését voltak hivatva megaka-
dályozni a külön szíjak. Ezek, s maga a szandál - a karoling-kori ma-
gyarázó, a metzi Amalarius szerint (akinek művei a XI. század végén
Pannonhalmán megvoltak) - a hithirdetői kötelességekre figyelmez-
tettek. Így a pannonhalmi alapítólevélben az erre történő hivatkozás
különös hangsúlyt kap, s mintegy kiemeli a monostor apátjának (s ve-
le szerzeteseinek) missziós feladatát.
A trónörökös István feleségét a nyitrai várba vitte és Géza haláláig
itt laktak (995-997). Gizellát Rcgensburgból jövet népes kíséret kö-
vette, közöttük természetesen egyháziak. A regensburgi szerzetesek
számára épülhetett a nyitrai várral szemközti Zobor-hegyen a Szent
Ipoly-monostor, amelynek apátja Fülöp volt. A zoborhegyi monostor-
ra vonatkozó első ismeretek (leszámítva egy l l l l-ben vezetett bíró-
sági vizsgálatot, amely szerint Szent István az általa alapított zobori
Szent Ipoly-monostort birtokadománnyal látta el) szemtanú, Boldog
Mór révén maradtak az utókorra, aki l 0 36-tól Pécs püspöke volt.
Szent András és Benedek legendáját 1064 után ő vetette pergamen-
re ..,f:n, Mór, aki most Isten irgalmából püspök vagyok, akkor pedig
iskolásgyermek voltam, a jó férfit (ti. Andrást) láttam ugyan, de hogy
milyen volt szerzetesi élete, azt nem látás, hanem hallás útján ismer-
tem meg. Mert amikor a Szent Márton püspök tiszteletére szentelt
monostorunkba a már említett Benedek szerzetes gyakran eljött, en-
nek (ti. András) tiszteletre méltó életéről elmondta nekem az itt követ-
kező dolgokat.~ (SRH. II. 3 5 7-3 5 8. Leg. ford. 13.) S ezután követke-
zik előbb - az angol és német kutatások szerint nem a lengyel föld-
ről. hanem az isztriai Pólából hazánkba jött - Zocrárd története, aki
Fülöp apáttól a szerzetesi ruhát és az András nevet kapta, majd reme-
téskedésre szánta el magát. Különösen az ír szerzetesek kedvelt
erénygyakorlatában jeleskedett: az alvás idejét különféle eszközökkel
igyekezett visszafogni. Nem feltétlenül szükséges véletlennek tekinte-
ni, hogy az aszkétizmus szélsőséges, a brit szigetek irányába mutató
példája éppen a Regensburgból jött szerzetesek környezetében jelent-
kezett. Andrást Benedek követte a remeteségben, „aki maga is elhatá-
rozta az atya (ti. András) halála után, hogy ugyanezen a helyen lakik.
És amikor három éven át mestere példája szerint szigorú fegyelem-
ben élt, rablók jöttek, és abban a reményben, hogy sok pénz van ná-
la, a Vág folyó partjára vezetve megkötözték, elvágták a torkát és víz--
he dobták. Mivel pedig sokáig keresték a testét és nem találták egy
egész esztendőn át, feltűnt, hogy egy sas ült a Vág folyó partján, mint-
ha valamit őrizne. Ebből a holttest holléte felől bizonyossá válva, vala-
kit a vízbe küldtek, és így sértetlenül megtalálták, mintha csak a mi-
36
\
 11ap halt volna meg. Ugyanott temették el 13enedeket, Boldog Emme-
1:1111 vértanú bazilikájában, ahol a szent z.tya, Boldog András csontjai
pihentek."' (SRH. 11. 359--360. Leg. ford. l 4.)
Az idézett szakasz arról tanúskodik, hogy a szerzetesek köziisségi
dcte mellett jelen volt a remetéskedés, mintegy a szerzetesség maga-
:;abb foka. Ezért is temették el a legenda hőseit előkelő helyen, a „ba-
zilikában~.
Az ország szívében is nyílt lehetőség remetéskedésre, igaz, némileg
más körülmények között.
„Erről tesz tanúságot ... boldog Günther, aki evilági nemesből lett
szerzetes és remete, s akit a jótékony fejedelem bőkezűsége csaloga-
tott ide, s a csehek földjéről többször eljött meglátogatására ... Is-
lrn e szolgájának intésére alapítot.ta meg az istenfélő király a Bélnek
'nevezett monostort, s minden jóval gazdagította. Itt kezdte el elmélke-
cl{í életét élni a Velencéből jött Gellért szerzetes, akit felsőbb végzés-
liől főpappá választottak, s a szent király elhunyta után, a keresztény-
ség ellen támadt zavargásokban megköveztek: a lelki kegyelem által
méltó lett a vértanúk társaságára."' (SRH. 11. 388. Leg. ford. 30.)
A feltevések szerint Günther Gizella királyné udvarházában reme-
téskedett még 10 19 előtt. A hagyományos alapítási évszám, 1015 el-
fogadható azzal a feltétellel, hogy ez Günther remetéskcdését jelzi, s
nem egy igazi közösség megszervezését. Gellért l 020 táján érkezett
hazánkba, s néhány éves udvari tartózkodás után -- viszonylag késői
l-letrajza szerint - hét évig tartózkodott a Bakony rengetegében.
Szent István innen szólította a csanádi egyházmegye élére. Amennyi-
ben hitelt adunk a csanádi püspökség alapításáról ugyancsak itt ol-
vasható leírásnak, akkor 1030-ra már megszerveződött a szerzetesi
ki\zösség, amelynek alapja az udvarház-vadászház és két szentéletű
remete egymást követő ott-tai·tózkodása volt.
lrrdemes még fölidézni Gellért rcmctéskcdésének leírását: „Itt hét
úlló esztendeig böjtnek, imádságnak, virrasztásnak szentelte magát, ki
nl'm mozdult innen; egy kunyhót épített magának, ebben fogalmazta
műveit, amelyeket saját kezűleg le is írt. Egy napon azután, míg íroga-
tott, és a túlságos elmélkedéstől éppen szunyókálni kezdett, egy szar-
vastehén jött oda borjával, és mind a kettő melléje telepedett a föld-
, re. Egyszer csak a szarvasbika egy farkas eló1 menekülve nagy
robajjal rájuk rontott, mire a szarvastehén megfutamodva borját ott
hagyta a Kiválasztott mellett; ez cl akarván bújni, a tintát, mellyel írt,
a földre döntötte. A szarvasborjú azután követte őt hazatértébcn, s a
püspök kenyerén élve, többé nem is tágított mclló1c.
Egy- másik alkalommal pedig Szent Gellért, mikor batyuját vitte,
bejárata előtt egy ott heverő farkast talált. Mikor észrevette, hű!,')'
m1:;g van sebesítve, ajtót nyitott neki, és a farkas bement vele. Mikor
aztán batyuját letette, a farkas lctcrült elébe a földre s addig föl sem
37
 kelt, míp; meg nem gyógyult. Ettől fnl{Va a szarvasbm:jú is. a farkas
is ntt maradtak, és kijártak a kapun a legelőkre, és legelésztek, cs
nem bántották cgymást.~ (SRH. II. 488-489. Leg. ford. 80.)
Gellért n:mctéskedése a Bakonyban, összevetve Zoerárd-András
önkínzó magányával, idillinek tűnik. Valójában a magány kétféle meg-
közelítésének lehetünk tanúi, mert ez utóbbi, ha az Einsicdeln-Re-
gensburg kapcsolat fennáll, akkor a kelta-ír típusú aszkézis felé mu-
tat. Gellért viszont Itáliából jött és egy későbbi adat, bár némi
korrekcióval, de jobban megérteti ezt az idillinek tűnő, az őt körülve-
vő természettel harmonikus életet. Kézai Simon a XIII. század végén
azt írta, hogy Gellért Rosaciumban (Rosazzo), Aquileia környékén
volt szerzetes. Ez az apátság azonban Gellért halála után létesült. Ha
igaz viszont az a föltevés, miszerint Kézai forrásában Rossano állt, ak-
kor Gellért ott azzal a Szent Nílussal (Neilosz) került kapcsolatba, aki
.az itáliai görög remcteszerzetesség képviselője, s akit Szent Adalbert
is fiilkercsctt. Szent Nílus működésének első színhelye a kalábriai gö-
rög eeyház1 kultúra központja volt. Ggyancsak Kalábria adott otthont
CassiC1dorus ('i' 5 7 5) szerzetesi központjának, Vivariumnak, s az a fel-
döntött tintásedény meg az írás-elmélkedés közben elszundikáló Gel-
lért nem csak az idilli hangulatot hivatott megörökíteni, hanem a mu-
ta praedicatiót (a néma prédikáció_t), mert Cassiodorus szerint: „A
sátán annyi sebet kap, ahányat az Ur szavaiból az írnok leír.~ Gellért
az itáliai remetéskedés képviselője, s új színt jelentett a már eléggé
változatos magyarhoni szerzetességcn belül.
A pécsv{Jra<li monostor szintén királyi udvarházra szerveződött. A
már többször idézett Nagy Legenda a következőket rögzítette: „Miu-
tán Asrik apátot övéivel együtt tisztelettel befogadták, a Vas-hegy lá-
bánál egy Szent Benedek atyáról elnevezett cönobiumot ~pítctt, ahol
mindmáig virul a szerzetesi gyülekezet a Regula rendjében, s mivel
béívelkedik a fenntartásához kellc) mulandó javakban, nincs másra
szüksége, csak arra, hogy az övéi és mások lábát az evangélium sze-
rint mcgmosogassa.~· (SRH. II. 382-383. Leg. ford. 26.) Az 1015-ös,
hamis keltczésíí pécsváradi alapítólevél fölött majd egy évszázada vi-
tatkoznak a törtfoészek, hasonlóan a pannonhalmi alapít{\evéllel
kapcsolatos feltevés-rcngeteghez. A tények és az eddigi elméletek
gondos összevetése után azt lehet mondani, hogy Szent Istvánnak -u
9 9 ·1-:}en vagy 9 9 8-ban, a környező országokba szétküldött hívására
érkezett Asrik és kísérete hazánkba, s monostor-alapítás feladatával
kiiftijzött a pécsváradi királyi udvarházba. Ez az Asrik m:m azonos a
~zent A,falhertct kíséréí, majd a mcscritzi apátság élére állított Ase-
rikbl, mert róla 1001 után egy külföldi érsekség elnyerése kapcsán
tudósítanak a források.
Asrik a 1'-özösség letelepítése után rövid ideig az ország déli részü;-
in térített, és ekkor került helyébe apátként Querfurti Bonifác-Brúnó,
33
 .1ki l'zt a megkezdett térítést később, 1004 táján a „fekete magyarok"
'-• 11:iitt folytatta. Asrik ezt a rövid térítőutat bevégezve kapta Szent lst-
" .111tcíl az igazi, nagy küldetést: menjen Itáliába és a pápától kérjen
lclst'.·ajclvényeket a magyar király, palliumot a magyar egyházfő, az
c•,;.tcrgomi püspök számára. (A paJ/iwn - a nyakat körbefutó gyapjú-
·,1alag - az azt viselő főpapnak Szent Péterlíez és az ő mindenkori
1111'idához való szoros kötődését fejezi ki.) Asrik kevéssel 1 OOO kará-
' sonya előtt II. Szilveszter pápától koronát és zászlós lándzsát, vagyis
klségjclvényeket hozott Magyarországra. A koronázást az ismeretlen
nl'dctű Domonkos 1 0 0 0 karácsonyán vagy l 0 0 1. január 1-j én vé-
, /~l·zte. Azzal, hogy Szent István kérését a pápa teljesítette, az egész
kl'resztény Nyugat tudomására hozta: az új állam és uralkodója önál-
l1'1súgát mint Szent Péter apostol utóda és a lelki hatalom letéteménye-
~·l' elismeri, jóváhagyja.
A koronázást az egyházi szervezet kiépítése követte és a pécsvára-
di apát, Asrik ebben is jelentős szerepet kapott. A következé) év,
1001 húsvétján II. Szilveszter pápa és III. Ottó császár Ravennában
tartózkodott. Ide érkezett Asrik Szent István írásba foglalt kérésével.
A magyar egyháztartomány frlállítását a pápa jóváhagyta és a kérel-
llll'ZŐ Szent Istvánt „apostoli hatalomban" részesítette, Esztergomot
pedig a magyar egyház mater ct caputcjává, vagyis anyjává és fejévé
tl'tte.
A királyi udvar püspöke, Domonkos érsek lett, a székesegyház pat-
n'musát pedig a nemrég (997-ben) vértanúságot szenvedett Szent
Adalbert püspök, a király atyai jóbarátja és lelki gyámola személyé-
ben hagyta jóvá a pápa. Asrik, a nagy küldetés bevégzője a követke-
zíí évben megszervezett kalocsai püspökség élére került, már csak
azért is, mert előzőleg rövid ideig a déli területen térített.
Van olyan vélemény, amely szerint Asrik csak egyszer ment Itáliá-
ha,_de már a felállítandó kalocsai püspöki szék várományosaként. A
korona-kérés mellett a magyar egyháztartomány, a tíz püspökség ter-
vével indult útnak, s a fclségjclvényekkel meg a terv jóváhagyásával
10 0 1 február-március táján ért vissza. Ebben az esetben 100 l Hús-
vétján Ravennában a pápa és a császár mellett nem lehetett jelen, és
Anasztáziusz apát, aki aláírta a zsinati dokumentumot, ennek utána
0rkezctt hazánkba. A kalocsai püspökként működő Asrik a pécsvára-
di apát-utódját, Bonifác-Brúnót a fekete magyarok közé küldte téríte-
ni, s a Ravennából hazánkba érkezett Anasztáziusz lett a pécsváradi
monostor harmadik apátja.
Miként lett Asrik érsekké - egy ezt követő forrásban ( 101 2) ér-
sekként szerepel -, és Kalocsa érsekséggé? Domonkos, az első érsek
hamai·osan móghalt és őt Radla, Szent Adalbert egykori, magdeburgi
iskolatársa„szerzetesi nevén Sebestyén követte. Az egyik magyarázat
s;-..crint az Arpádok fontos székhelyén, Kalocsán kezdetben püspök-
39
ség létesült. Főpapja a koronahozó Asrik lett, aki Sebestyén, a máso-
dik esztergomi érsek átmeneti, három t:vig tartó vaksága alatt Eszter-
gomban volt és ellátta az érseki teendőket. Sebestyén felgyógyulása
után pedig az érseki címet megőrizve tért vissza a kalocsai székre, s
a személynek szóló ideiglenes hivatalt sikeresen átöi-ökítette a föpapi
székre. A másik feltevés szerint Szent István tudatosan alapított két
érsekséget, és Kalocsa a fekete magyarok térítését volt hivatva szol-
gálni „missziós~ központként.
A magyar egyházszervezés kezdeti, személyi kérrléseihcz még hoz-
zátartozik az, hogy Sebestyén 1006-1007 táján meghalt, és Pécsvá-
rad harmadik apátja, Anasztáziusz lett az esztergomi érsek, aki kleri-
kusai és monachusai, azaz világi papjai és szerzetesei élén 10 2 8
táján fogadta a Dunán ezernyi veszedelem közepette lehajózott Ar-
noldus regensburgi szerzetest. A dómmonostor intézményének hazai
továbbélését ez az eset vitathatatlanul tanúsítja.
A magyar egyházszervezés most áttekintett személyi kérdései nem
öncélú fejtegetések a szerzetesség hazai történetének felvázolása so-
rán. Ebből derül ki, hogy a szerzetesi lelkiséggel és műveltséggel ren-
delkező személyek milyen nagy befolyást gyakoroltak az egyház, az
állam, s végső soron az ország életére. Ugyanakkor a magyar egyház
kezdeteinél helytelen monachalis (szerzetesi) korszakról beszélni,
mintha először kiz*rólag csak szerzetesi befolyás érvényesült volna.
Szent István életrajzai több alkalommal, gondosan egymás mellett
említik a szerzetesek és a világi papok együttes működését, és ezt
nem lehet véletlennek tekinteni.
Visszatérve a pécsváradi monostor történetéhez, valószínűleg az
egymást eleinte gyorsan követő apátok miatt késett, illetve húzódott
el a királyi udvarháznak valódi monostorrá történő átalakítása. A ké-
sői átíratban fönnmaradt 1015-ös pécsváradi alapítólevél a monostor
fölszentelését hitelesen rögzíti, amin Asrik kalocsai érsek, az első
apát természetesen jelen volt.
A zalavári apátság szintén királyi udvarházból fejlődött ki, jólkhct
éppen itt, a IX. században Mosaburgnak nevezett Zalaváron jelel) vol-
tak a salzburgi egyházmegye papjai, és képviselték a frank birodalom
~gyházának kelet felé terjeszkedő politikáját. A monostor alapításáról
és meglétéről két oklevél tudósít. Bár mindkettő hamü;ítvány, hitelt
érdemléí adatokat is tartalmaznak. Az 101 9-es keltezésű arról szól,
hogy Szent István király a Zala szigetén Szent Adorján tiszteletére
monostort alapított, az 1 0 2 4-es pedig az apátsági birtokok szálnára
királyi oltalmat és további gyarapodást biztosít.
A salzburgi érsek Mosaburg mellett 850-ben Szent Adorján vérta-
nú sírja fölé templomot emeltetett, és a templomot később is említi
oklevél. Mindez arról tanúskodik, hogy a monostoralapításkor a szer-
zetesi közösség megkapta a korábban felépített Szent Adorján-temp-
40
 l11111ot és annak újbóli, rendszeres használatbavétele vagy kibővítése
1111 lokolta a tem_plomszentelést.
/\ Pozsonyi Evkönyvben az 1 0 1 9-es évszám mellett ott szerepel a
.. tlavári dedikáció, vagyis templomszentelés, és a csanádi püspökség
.1L1pításakor Szent István Zalavárról két szerzetest rendelt Gellértnek
"l'/(itőtársul. Mindez arról tanúskodik, hogy 1030 előtt s nem kizárt,
''"l(Y (a csak hamisít,Jtt példányban fennmaradt oklevelek ellenére)
1c'·11ylcg 1019-től létezett a zalavári apátság, ahol Szent Benedek Re-
1~11l;iját követték a szerzetesek.
Itáliából, pontosabban Velencéből jött Szent Gellért hazánkba
1020 táján, s róla már a bakonybéli remetéskedése kapcsán esett
·,zc'1. Egészen kivételes személyiség, tudása messze meghaladta kora
.illag műveltségét, s ez az oka, hogy Imre trónörökös „lelki gyámola"
Int, mikcnt apjáé volt Szent Adalbert három évtizeddel korábban.
/\ hazai kutatás még nem foglalkozott érdemben azzal a szellemi
l1;'1 t térrel, szerzetesi közösséggel, ahonnan Gellért jött, és iskolázottsá-
1~:111ak magyarázatát sem kereste. A csanádi püspökség megszervezé-
·ú 1030-ban bízta rá Szent István, s Gellért Nagy legendájában ezt
.1 kiivetkezőképpen olvassuk: „Történt pedig, hogy miután István ki-
1.íly látta: birodalma .a harcoktól megnyugodott, Istennek szolgáját,
l ;dlértct visszahívta a remeteségből. Mikor a király elé járult, és őt
.1 szokott módon üdvözölte, így szólt hoz..:á a király: »Háborgatlak té-
/~t·d, Isten embere, alkalmatlan időben. Most ugyanis az az akaratom,
lio1ff a tizenkét püspökséget, amelyek felállítását országomban elter-
\'('Ztcm, püspökökkel betöltsem. Ez mégis inkább mások szándékától
1iiggiitt, akiknek a sátán volt az uruk. Am most vedd a püspökséget,
111cly - ahogy ítélem - téged illet. Mivel azonban most nincsenek se-
1:ítsége<lrc papjaink, akikkel az egyházi elöljáró ékeskedni szokott,
1·zért más egyházaktól és monostoroktól hozunk papokat és szerzctc-
:.ckct, hogy az egyházi törv~nyek rendje szerint segítségetekre legye-
nek az isteni szolgálatban. En pedig meghagyom ispánjaimnak, hogy
a néptől a maga idejében megélhctésedre tizedet szedjenek gaboná-
l!1'1l. Azt akarom pedig, hogy senki se maradjon, aki ezt nem fizetné.
Ne szenvedjetek ugyanis földi szükségletekben semmi hiányt, csak
;~vakoroljátok hivatástokat Krisztus szolgálatában, az Ige hirdctésé-
IH"11, a keresztelésben és a hitetleneknek Krisztushoz térítésében.«
A király parancsára csakugyan gyülekeztek szerzetesek az ország
kíiliinböző monostoraiból; kettő Váradról: István és Anzelm, kettő
Zalából: Konrád és Albert, kettő Bélből: Krátó és Tászló, négy Pan-
111111halmáról: Füliip, Hcndk, Lénárd és Koncius. Ezek tízen papok
rnllak és tanult férfiak. Csanád ispán szekerére ültette, és a csanádi
'1~rházmegyébe vitte őket, először is Oroszlánosra, ahol Szent
l ;yiirgy vértanú tiszteletére monostort emelt. Miután ezt a helyet föl-
·,lrntcllék, a püspök és szerzetesei tiszteletére nagy lakomát rende-
41
zet.t, és sok ajándékkal is elhalmozta őket. Innen menve Marosvárra
értek, ahol a görög szerzetesek voltak, akik a maguk szertartása és
szokása szerint tartották az istentiszteleteket. A püspök pedig, miután
Csanád ispánnal megtanácskozta a dolgot, ezt a görög apátot szerze-
teseivel Oroszlánosra vitte át, az ő monostorukat pedig Csanád a püs-
pöknek és szerzeteseinek jelölte ki, és ott is laktak, míg Szent György
vértanú monostora cl nem készült." (SRH ll. 493. Leg. ford. 83.)
Bár Gellért mindkét legendája elég késői és egymástól való függő­
ségük a filológusok szenvedélyesen vitatott témája1 a leírás hitelesnek
tekinthető. Figyelmet érdemel az az egyházszervezésre jellemző, állan-
dóan visszatérő motívum, hogy a térítés és szervezés együttesen vilá-
gi papok és szerzetesek (clcrici ct monachi) munkája. Az egyházme-
gyék tervbe vett tizenkettes számát már joggal lehet vitatni, mert a
Szent István alapította tíz e1-,tyházmegye teljes egészében fedte az or-
szág területét. Világi papok is lehettek a szerzetesből lett püspök
munkatársai, mert Valter mester (magistcr) az ő képviselőjük.
„Egy napon aztán harminc újonnan megtért ember jött a püspök-
höz, és kérte, hogy vegye magához fiaikat, taníttassa őket tudomá-
nyokra, és szentelje papokká. Befogadta és Valter mester kezére bízta
őket, alkalmas házat adva nekik, hogy ott a nyelvtan és zene tudomá-
nyába bevezesse őket. Rövid idő alatt ezekben íl tudományokban
nem kis előmenetelt értek el. Ennek láttán a nemesek és országna-
gyok az említett Valterhez fldták q:iikat nevelésre, hogy a szabad tu-
dományok 1-,tyümölcscit leszedjék. ük lettek Szent György monostorá-
ban az első kanonokok; a püspök igen nagy gonddal ·nevelte őket,
minthogy nem voltak idegenek, hanem országbeliek, hogy ők Isten
egyházát velük még fönségesebben fölmagasztalják." (SRH II. 494.
Leg. ford. 84.)

NÉMI KITÉRÉS: SZENT GELLÉRT MLNELTSÉGE

A X. század második és a Xl. század első fek az egyetemes Egyház számá-
ra nehéz időszak, különösen azért, mert a pápaság ritka és szerencsés lvivétel-
től dtckintvc a német császárság hcfolyásút kényszerült elszenvedni. Ez a te-
ológia művelésére is rányomta a bélyegét, és a Cluny-közösségen kívül szinte
cgyedüfálló jelenség Gellért tcolcít{iai tárgyú munk:íssága. frásainak emlékét
a források megörökítették, dc azok egy kivétellel sajnos elvesztek. Ez az egy,
tekintélyes hosszúsúgú írá~mü hazai fontosságán túl egyetemes jelentőségű.
Címe: !Jcliberatio supra hymnwn trium pucrorum. Ebben Gellért, Csanád
püspiike a Dániel próféta könyvéhcn szercpltí három ifjú énekének néhúny
versét meglehetősen kötetlen módon magyarázza. Annak ellen~re, hogy ez az
írús nem rcnds?.crczí) teológiai traktátus, kiválóan tükrözi Gellért műveltségét
s mindazt, amit ő kortársainak, királyi pártfogójának, majd a trónörökösnek
s végül tanítványainak, munkatársainak továbbadott.
Gellértről is el lehet mondani, miként a karoling Jrnr íróiról: szorosan füg-
gött az cgyhúzatyúktól. Ismerte és idézte Ambrus, Agoston, Jeromos, Pszcu-

42
 do-Jeromos, Izidor, Beda Venerabilis, Johannes Scotus, Hrabanus Maurus
műveit. Pszeudo-Dionüsziosz és Hitvalló Maximosz idézése kapcsán fölmerül
az a kérdés, mennyire tudott görögül, eredetiben olvasta a két utóbbi szerzőt
és í) maga fordította az idézeteket, vagy máshonnan vette át? Marosvárhoz
közel, Oroszlánoson Gellért idejében jelen voltak a görög szerzetesek és raj-
tuk keresztül hozzájuthatott a görög egyházatyák műveinek eredeti szövegé-
hez.
Gellért inkább bibliai képeket használt a téma kifejtése során. Az üdvtör-
ténet isteni rendelését kutatva fedezte föl a teológiai igazságokat.
Túlzásnak tűnhet Gellért esetében fölfedezésről szólni, hiszen erősen füg-
giitt az előző korok teológiai irodalmától. Mégis, jogos ennek a kifejezésnek
a használata, mert Gellért nem egyszerű kompilátor volt, hanem igazi szerző,
aki mondandóját teljes egészében magáénak tudhatta.

Szent István törődött az általa alapított monostorokkal, azokat idő­

ről időre fölkereste. A Nagy legenda erről általánosságban szól: „Ma-
ga a király a nemrég alápított püspökségeket az apátságokkal egye-
temben majorságokkal, udvarházakkal, szolgákkal és javadalmakkal
királyilag felruházta, keresztekkel, edényekkel és az istentisztelethez
járó más eszközökkel - aszerint, hogy mire volt külön-külön szüksé-
gük - kielégítően fölszerelte. A szerzetesek életét és közösségét hol
mások útján, hol személyesen fürkészve gondosan megvizsgálta, a
lankadókat kárhoztatta, az ébcreket szeretetébe fogadta, s a kanono-
kok szolgálatát Krisztus és az egyház bizonysága alapján a püspökök
gondjára bízta; az apostol szerint mindenkinek mindene lett, hogy
mindenkit megnyerjen.~ (SRH. II. 385. Leg. ford. 27-28.) Ebbó1 az
idézetből az is kitűnik, a szerző jól ismert tényt rögzít: a világi papok
és szerzetesek együttes jelenlétét, működését a magyar egyház kezde-
teinél. -
Szt nt Imre herceg legendája életszerű és részletes leírását adja
egyik látogatásuknak, amelyet a Sze.nt Márton tiszteletére emelt mo-
nostorban, azaz a mai Pannonhalmán tettek. „Egyszer, amikor Szent
István király fiával együtt imádkozni jött Szent Márton egyházába,
amelyet Pannónia Szent Hegyén alapított és a szerzetesek kiváló kö-
zösségével ékesített, a király, ismerve gyermeke jeles érdemeit, azt a
' tiszteletet adta fiának, amely őt illette. Amikor ugyanis az említett
testvérek körmenetet tartva kivonultak a király köszöntésére, tiszte-
letbéíl fiát küldte cléírc a köszöntésre. A gyermek Imre pedig eltelve
Szentlélekkel, ahogy az isteni kegyelem kinyilatkoztatása mindegyi-
kük érdemeit megismertette vele, kinek-kinek egyenlőtlenül osztotta
a csókokat. Az egyiknek ugyanis egyet, a másiknak hármat, egy har-
madiknak pedig ötöt, végül egynek hét csókot adott egymás után. Ezt
- bár a 'többiek is észrevették - Szent István király szótlanul megcso-
dálta, a mise végén azonban bizalmas beszélgetésben gondosan meg-
tudakolta tőle, miért osztotta egyenlőtlenül a csókokat. Szent Imre ak-
kor mindegyikük érdemeit felsorolta atyja előtt, tuuniillik, hogy ki-ki
43
 mennyi idő óta tartott ki a megtartóztatás erényében. Azt mondta,
hogy ő ezen megfontolás alapján adott egyeseknek több, másoknak
kc:vesebb csókot, és állította, hogy akit hétszeres csókkal halmozott
cf,, az szűzi életel élL" ...„Szent István néhány nappal azután, hogy
a Szent-hegyről eltávozott, csupán két kísérőt véve maga mellé, oda
visszatért, s a testvérek virrasztását és imádságait titokban kikémlel-
te. Miután az éjszakai zsolozsmát befejezték, a többiek nyugovóra tér-
tek, s csak azok maradtak a templomban, akiket Szent Imre elhalmo-
zott csókjaival. Ezek szétoszlottak a templom rejtettebb szögleteibe,
Isten színe előtt a zsoltárokkal virrasztottak. A szent király aztán oda-
ment külön-külön mindegyikhez, felfedte előttük arcát, és az áldás
szavaival üdvözölte őket. A királyi felséget mindegyikük a csend meg-
törésével köszöntötte. Végül a király egy Mór nevű testvérhez ment,
akit Szent Imre hétszeres csókkal tüntetett ki, dc sem szelíd üdvözlés-
sel, sem a királyi fenyegetés szavaival nem tudott beló1e választ kicsi-
karni. Reggel aztán, amikor a testvérek összegyűltek, a király maga
is jelen volt, és hogy Mór testvér lelkét az alázatosság erényében ki-
próbálja, a nyilvános bűnvallomáskor igen sok olyan dolgot vetett a
szemére, mely a szerzetesi élettel ellenkezik. Vádaskodása ellen Mór
egyáltalán nem védekezett, hanem alázatosan megálfl, s reménykedve
menekült Istenhez, aki az emberi lelket vizsgálja. Ekkor aztán megis-
merte Szent István, hogy fiának szavai megfontoltak voltak." (SRH. II.
452-453. Leg. ford. 63-64.)
A lélekbclátás szent tudományán túl a szerzetesi élet mindennapja-
inak is tanúi lehettünk.
Szent Ilrrván monostoralapWisainak sürát a mai Toma patak mel-
lett, a Somló hegy alatt létesített apácamonostor zárja. Késői, dc hite-
les tanúság szerint egy sánta „atyjafia~, Skolasztika volt az első apát-
nője a Szent Lampert-monostornak. Bár oklevél csak 1212-ből
maradt fömr, a helyi hagyomány, vagyis a szentistváni alapítás biztos-
ra vchetéí.
A veszprémv6igyi görög apácamonostor görög nyelvű alapítóicvelt;
vagy adománylevele osztozik a pannonhalmi, pécsváradi alapítóleve-
lek sorsában. Tudniillik későbbi (XIII. századi) átiratban maradt csak
tCnn és a történészek vitáinak tárgya. Az eredeti oklevél kibocsátása
100 7 és 101 5 között történt, mert a monostoralapítás· eélj át mq{ha-
tározó mondatból kitűnik, hogy Szent Istvánnak több gyermeke még
életben volt: „a magam lelki üdvösségéért, nőmmel és gyermekeim-
mel egyetemben". A monostNalapítás mögött valószínűleg a trónörö-
kösnek feleségül szánt bi;~ánci hercegn{í személye rejlik, akit a király-
né vá1·ához (Veszprém) közel. a hazájából kíséret gyanánt ide jött és·
Szent Baszilciosz Regulája szerint élő apácák neveltek. Ennek sorsára
még a késéíbbiekben vissza fogunk térni.

44
 A teljesség kedvéért érdemes még megemlíteni a lotaringiai vcrdu-
ni apátság kiemelkedő személyiségét, Richard de Saint Vanne-t, aki
négyszer haladt át Magyarországon. A.-iikor a Szentföldre tartott
(1026-1027), valamennyi időt tölthetett a királyi udvarban, mert
szemtanú szerint Szent István gazdagon megajándékozta. S nehéz el-
képzelni, hogy az ún. második lotaringiai szerzetesi reform fő szószó-
lója, aki egyúttal kiváló szervező volt, a dómmonostorban együtt látva
szerzeteseket és papokat, ne szólt volna a lotaringiai szerzetesi re-
formról. Egyébként a velencei származású Gellért ismerte Richárdot,
mert elküldte neki a De divino patrimonio (Az isteni örökségről) cí-
mű, sajnos azóta elveszett művét.
A magyar egyház kezdeti történetének kutatásai során volt olyan
nézet, am·i szerint a hazai szerzetességre a burgundiai Cluny monos-
torból kiinduló reformmozgalom közvetlenül hatott volna. A kutatás
azóta ezt a föltevést alaptalannak találta, annak ellenére, hogy Szent
István és Cluny apátja, Odilo levelet váltottak, és az utóbbi válasza
fönnmaradt:
„Az Isten békességes szolgájának, István uramnak, ki legalázato-
sabb a királyok 'között, Odilo kívánja, hogy eljusson a mennyek kirá-
lyához és országába.
Hogy lelketekben mily nagy érzelmek áradoznak isteni vallásunk
tisztessége iránt, csaknem az egész világ hangos szóval hirdeti immár.
Különösen pedig azok, kik az Ur sírhelyétó1 visszatérvén igen bősége­
sen tanúságot tettek crró1. Dc még mi magunk is bőségesen tapasztal-
tuk ezt, midőn méltóknak találtattunk arra, hogy követeiteket fogad-
juk. kik királyi adományaitokat és ajándékaitokat bőséggel hozták
elénk. Ennek _okáért és a Ti olyannyira ismeretes ájtatosságtokért a.
mindenható Umak dicséretet és köszönetet mondunk. Szüntelen és
szakadatlan kéréssel imádjuk Öt és kéijük Tőle, hogy élteteket hívei-
nek oltalmára hosszú időn át kiterjessze és így a mennyei hazában
is engedje, hogy uralkodjatok. A mi irányunkban és a mieink kedvé-
ért tanúsított cselekedeteiteket előző levelünkben már eléggé és bősé­
gese_n megköszöntük M. testvérünk által, és azt a ti udvari írástudói-
.t\oknak elküldve, amint látjuk, kitűnöségtekct már bizonyossá tettük.
A szentek testeiből azonban, melyekből kívánjátok, hogy valamit
Nektek küldjünk, bizonyossággal tudja meg Felségtck magassága,'
hogy mindazok közül, kik az élők sorában vannak, senki kívánságá-
nak készségesebben nem engednénk, mint a Tieteknek, ha azt a mi
alázatosságunk lehetőségeiből és képességeiből bármi módon tcljcsít-
hctnők. ..."(Levelek, 85-86.). Cluny az akkori kereszténység lelki
központja, az egyházi belső megújulás kezdeményezője kora vala-
mennyi keresztény uralkodójával kapcsolatban állt, ez a levelezés ar-
ra bizonyosság, hogy István Magyarországot Európa részének tudta
l-s Európa is hasonlóan gondolkozott. Ugyanerről tanúskodik az is,
45
hogy Szent István élete végén Monte Cassinóból kért szerzeteseket.
Miért onnan? Talán mert szerette volna személyesen is hallani, a leg-
illetékesebbektől, milyenek azok a Monte Cassinó-i kiváltságok, ame-
lyeket ő a Szent Márton-monostor templomának fölszentelésekor a
szerzetesi közössé~ek adományozott. A várt szerzetesek késtek,
Szent István pedig 1038-ban meghalt.
Ha Szent István és a szerzetesség kapcsolatát összegezni akarjuk,
akkor a követkqőket kell megállapítanunk: Szent István a térítés,
egyházszervezés munkájában igénybe vette a szerzetesek segítségét,
számított közreműködésükre. A sajátos dómmonostor-intézményben,
az egyházmegyeközpontokban a püspök irányítása alatt élő szerzete-
sek ősi. ritka életmódot vihettek tovább, amely a következő évtizedek
során eltűnt. A monostoralapítások a maguk sajátos módján támogat-
ták az egyházmegyék megszilárdulását. A téiítők nem egy nemzetből
jöttek, hanem bátran lehet állítani, hogy az egész nyugati egyház ösz-
szcfogott a magyarok megtérítése ügyében, és ennek mcgfelcléfrn a
benedeki Regula alapján élő, dc azt különböző módon értelmező szer-
zetesi irányzatok közvetlen vagy közvetett bizonyítékok tanúsága sze-
rint jelen voltak és hatottak. A források hiányos volta mellett ezért
nehéz kielégítő és főként részletes képet fölrajzolni a kezdetek hazai
szerzetességéről. Az egymástól független apátságok sokféle eredetű,
dc magyar rendtagokkal folyamatosan gazdagodó szerzetesi közössé-
gei egyrészt ő.rizték maguk.saját, otthonról hozott szokásait, másrészt
a magyar egyház építésén fáradozva kapcsolatba kerültek egymással
(lásd a csanádi egyházmegye alapítását).
Szent István utódai folytatták a ~rngy előd munkáját, legalábbis
egy-egy monostor alapításával.
 3. fejezet

SZENT IS1VÁN UTÓDAI

ÉS A SZERZETESEK

Szent István életének utolsó éveiben tudta, hogy nagy alkotására

(államalapítás és egyházszervezés) viharos jövő vár. A szerzetesség
nehezebb helyzetét az utána következő évtizedekben a monostorala-
pítások kisebb száma híve~ tükrözi.

KÖZVETLEN UTÓDOK

Aba Sámuel (1041-1044) a sári (abasári) monostort Heves vár-

megyébe11 l 042-ben alapította, s akkor még nem sejthette, hogy ha-
marosan ez lesz temetkezési helye. Az ugyancsak hevesi Debrő (Fel-
debrő) monostora is valószíi:űleg neki tulajdonítható.1. András király-
nak (1045-1060) a Szent Anyos tiszteletére emelt tihanyi nionostort
köszönheti az utókor. Annak híres alapítólevele, amely egyben legko-
rábbi, eredetiben fennmaradt hazai oklevelünk, magyar nyelven ösz-
szefüggő szövegrészletet is tartalmaz. Meg kell említeni, hogy a leg-
újabb kutatás ennek az oklevélnek az eredetiségét is kétségbe von-
ja, azonban addig, ameddig az érvek és ellenérvek nem mérettetnek
meg kellő gondossággal, ezt hitelesnek kell tekinteni.
l. András nevéhez füződik a visegrádi Szent András-monostor ala-
pítása, amelynek görög rítusú szerzetesei valószínúleg felesége, a kije-
vi származású Anasztázia miatt: kerültek ide. A monostorban Szent
Baszileiosz Reguláját követték.
1. András a testvérével folytatott háborúban ( l 0 60) súlyosan meg-
sebesült és fogságba esett. A zirci udvarházban halt meg. Tetemét in-
nen vitték Tihanyba, hogy az általa alapított monostorban találjon
vég~ő nyughelyre. ·Utóda testvére lett, 1. Béla, aki rövid uralkodása
,alatt ( l 060-106 3) alapította a szekszárdi monostort, ahol eltemették.
1. Géza király (1074-1.077) a Garam-folyó partján, Bars várme-
gyében alapított Szent Benedek tiszteletére monostort ( l 0 7 5), amely
azonban az előzőel_\:kel ellentétben neki nem lett temetkezési helye.
Géza és fivére, László nevéhez valamint az 107 4-es mogyoródi ütkö-
zethez fűződik a Szent György-monostor alapítása, amiről a XIV. szá-
zadi Képes Krónika tudósít, bár tévesen Szent Márton tiszteletére
szenteknek mondj a.
\

47
 A királyok mellett hamarosan mások is föltűntek monostor-alapító-
ként. Szent István korában Csanád vezér Oroszlánoson emeltetett
monostort a marosvári görög szerzeteseknek, hogy oda költöztesse
őket és Gellért meg társai a csanádi püspökség központjának szánt
épületeket, a görög szerzetesek eddigi otthonát birtokba vehessék.
Régebben föltétekzték, hogy Aba Sámuel még királysága előtt, tehát
főúrként alapította volna a sári monostor,t.. Az ún. nemzetségi monos-
.torok sorában az első a zselic-szentjakabi, amelynek alapítását, igaz.
későbbi átiratban, de pontosan ismerni lehet. Ottó somogyi ispán a
Kapos folyó mellett frkv{í, romos templomépületet megszerezte és 1.
Déla király engedélyével Szent Jakab tiszteletére monostort alapított.
Az építkezés gyorsan haladt, mert .1066-ban megtörténhetett a tcmp-
1<.imszcntelés, és ezen az eseményen Salamon király ( 1 0 6 3-1 0 7 4) j e-
lcn volt. Az ilyesfajta nemzetségi monostorok sorban követték egy-
mást. Egyszerre szolgáltak a nemzetség temetkezííhelyéül, a környék
számára mintegy megjelenítették a család hatalmát és biztosították az
egybetartozás szellemét. Ezt az dőző történész-nemzedékek által kia-
lakított felfogást újabban néhány ponton megkérdőjelezik, dc a végle-
ges állásfo1~lalás a nemzetségi monostorok ügyében még várat magá-
ra. A Zala megyei Csatár ( 1137), a Moson megyej Lébény ( l l 59 ?)
és a Vas megyei Ják ( l 2 3 2), hogy csak a legismertebbeket említsük,
a nem királyi alapítású monostorok közé tartoznak. Azonban a XI.
század második lcgkicmelked6bb királya, László a szerzetesek p5rto-
lása, monostorok alapítása terén is méltó párja Szent Istvánnak.

A HAZA ATLÉTÁJA: SZENT LÁSZLÓ KIRÁLY

Igaz, hogy a himnuszt, amely atlctba patn'ae-nak nevezi Szent Lász-
Jót, nem szerzetes, hanem világi pap írta, aki föltchetéíen a váradi szé-
kesegyház klcrikusai közé tartozott; de a szerzetesek is joggal ma-
gasztalhatták emlékét. Szent· Lászlót az egyháztörténetírás a magyar
egyház második mcgszervcz{íjeként tartja számon, éspedig méltán.
Megszervezte a zágrábi püspökséget ( l 0 9 l ?), a bihari püspökség
székhelyét Váradra tette át és ott fölépíttette a székesegyházat, maj-
dani nyugvóhelyét. Négy monostort alapított (mind a négy rendkívül
jelentős) és a 8Zentmártoni apátság birtokait parancsára oklevélbe
foglalták. F.z utóbbinak köszönhetjük az első monostori-könyvtárjegy-
zéket. A Nyitra megyei Kolos alapítása ( l 0 7 7) a Felvidéken erőMtet­
tc az egyházi életet, Báta monostora ( l 0 9 3) pedig Tolnában. Ez utób-
bi helyen később a középkor folyamán olyannyira kedvelt „szentvér"
ereklyét ífriztck. s emiatt fontos zarándokhelynek számított. Azonban
ennél is fontosabb, sőt nemzeti jelentőségű szenthely, nemzeti szen-
tély lett a váradi egyházmegye legnevezetesebb apátsága, a Szűz Má-
48
 ria tiszteletére szentelt szentjobbi apátság, amely a XV. század elejéig
a magyarság egyik lei;fontosabb ereklyéjét őrizte. Ezért a Szent Ist-
ván és Szent Imre tetemét őrző székesfehérvári Nagyboldogasszony-
liazilika, valamint a Szent László sírjával, ereklyéivel dicsekedő vára-
di székesegyh:'iz mellett az ország harmadik szentélyének számított.
Tiirténetét elsősorban Szent István Hartvik-féle legendájából ismer-
jük.
. A gazdag bihari családból származó Me'rkur - a legenda kedves,
angyalos csodájával ellentétben - Szent István tetemének jobbját a
tróm·iszályoktól zavaros időkben, az 1060-as években vihette Szé-
kesfehérvárról a Berettyó folyó teraszának peremén álló, minden bi-
zonnyal fából épített kicsiny, családi monostorba. Két évtized múltán,
1083-ban a fehérvári szentté avatáskor senki sem emlékezett arra,
-1101 kellene keresni a Szent Jobbot, ami Szent István földi maradvá-
nyainak a bazilika kövezete alatti, első sírjából a várakozás ellenére
sem .került elő. A kiivetkezéí évben ( 1084) Szent László király ország-
járása során fölkereste a Berettyó-parti monostort, és Merkur, talán
mert jobban félt a földi, mint az égi büntetéstől, az említett legendá-
ban rögzített „angyalos csoda" történetével magyarázt,a, miként került
hozzá az ereklye. Szent László később megbízta Almos herceget,
hogy a fából összerótt monostor helyébe kőegyházat emeljen. A kö-
zépkor folyamán a benedeki Regula szerint élő szerzetesek itt őrizték,
és az ország minden tájáról érkezett zarándokok itt tisztelték a Szent
.Jobbot. A kézf'ejhez (amely jelenleg a budap.pti Szent István baziliká-
ban van) az apátság középkori peesétképe ülapján eredetileg karrész
is tartozhatott. Peres ügyekben a Szent Jobbra esküt tettek, és az
apátság a késéíbbiekben közjegyzői feladatokát ellátó jogi intézmény-
ként, vagyis hitckshclyként működött.
Errlélvbcn Szent Benedek fiainak csak két monostoruk létesült, s
mindkett6, ha távolabbról is, de kötődik Szent László személyéhez. A
hagyomány szcdnt a meszesi apátságot II. Béla király atyja, Álmos
herceg alapította még Szent László életében, va1,ry 1096-1106 kö-
1 r,Í>tt. Amennyiben ez a hagyomány a valóságot adta tovább az utókor-
nak, úgy ahhoz sem férhet kétség, hogy itt is Szent Benedek Regulá-
ját követték~jóllehet a források rendi hovatartozásáról nem szólnak.
A szentjobbi apátsághoz hasonlóan ez is hitcleshelyként működött, a
1atárj árás pusztítását. túlélte, utolsó okleveles említése 128 1-ből való.
A meszesi apátságnál lényegesen fontosabb a kolozsmonostori
apátság, amelyet e1,ry 1363-ban kt:lt, de hamisított oklevél 1. Béla
( l 061-1063) alapításának tart. Mivel a királyi alapítású monostorok
~zinte kivétel nélkül a XJ. században keletkeztek, igen nagy a valószí-
nűsége annak, hogy Kolozsmonostort tényleg a XI. században, sőt 1.
Béla idejében alapították. Egy 1341-es oklevél Szent László király
alapításának tünteti föl, talán azért, mert ő tovább gazdagította birtok-
49
 adományokkal. A korai alapításra utal az is, hogy az erdélyi püspök,
az illetékes főpásztor nem avatkozhatott a közösség életébe, például
apátválasztáskor. A Xlll. század folyamán Erdély püspökei állandóan
hadakoztak az apátság kiváltságai ellen, sőt a harcias Vilmos püspök
1222-ben fegyverrel támadt a monos~.orra, igazi feudális főúr módjá-
ra, apostolutódi méltóságához meglehet<Ssen méltatlan módon. Az ok-
levelek ekkor semmisültek meg, s maga a pápa, III. Honorius
(l 2 l 6- l 2 2 7) lépett közbe és biztosította a szerzetesek számára az
erdélyi püspökkel és káptalanjával szemben az ősi kiváltságaikat. A
tatá1járás során ez a monostor is elpusztult, számos társával együtt.
A templomot 1263-ban újjáépítették, ám a tatárok 1285-ben ismét
földúlták. Jogi ténykedése, hiteleshelyi müködése ezután kezdődött és
a kolozsmonostori apátság virágzása a XV. század közepéig tartott.
A somogyvári Szent Egyed-monostor alapítása azért emelkedik ki
, a királyi alapítások sorából is, mert a szerzetesek Franciaországból,
Provence híres Saint Gilles-apátságából érkeztek. Saint Gilles féltéke-
nyen őrködött függetlcnségén, mégis clfogad_!.a a Cluny híres apátja,
Hugucs ( l 0 4 9- l l 0 9) által javasolt reformokat.
S?.ent László király l 09 l nyarán Oderisius monte-cassinói apát-
hoz levelet intézett, amelyben a következőket írta: „Tudd meg, hogy
én Szent Egyed apátjának Magyarország földjén sok javadalmat ad-
tam, ez lq,ryen előtted példaképe eljövendő javadalmaknak, ha egy-
szer engem követeid által megkcresnél. . . . Azt azonban állhatatosan
kívánom, hogy küldj a mi tiazánkba valamit Szent Benedek ereklyéi
közül, nem mintha megérdemelném, de meg fogom hálálni." (Levelek,
. 93-94). A levél idézett sorai a somogyvári apátság alapítására vonat-
koznak. A király ugyanis a somogyi földvárat és megfelelő birtokot
ajánlott föl a provence-i Saint Gilles-monostornak. Maga az apát, Odi-
lo jött cl az alapításra. Teuzó pápai legátus is jelen volt, mert a Saint
Gillcs-i apátságot szoros szálak fűzték Szent Péter székéhez; követke-
zésképpen a somogyvári apátság Szent Péter, Szent Pál és Szent
Egyed tulajdona lett. A középkor általánós fölfogása szerint egy mo-
nostor, templom igazi tulajdonosának nem a közösség számított, ha-
nem maga a szent, a patrónus. A Szent Péternek fölajánlott apátságo-
kat, így elsősorban Clunyt. szoros szálak fűzték Szent Pét_er minden-
kori utódához, a római pápához. Az apostolfejedelmek, Péter és Pál
patrónussága, védnöksége, valamint a pápai legátus jelenléte arról ta-
núskodnak, hogy Somogyvár az alapítástól kezdve nem csupán az
alapító Saint Gilles-apátságon keresztül, hanem közvetlenül is johhan
kötődött Rómához. Az alapításkor kibocsátott oklevél nem maradt
fönn, de Szent László határozott egyházpolitikája kiművelte azt a kel-
lő egyensúlyt, ami az apátság királyi alapításának tényét és a külföldi
kapcsolatokat egyaránt tartalmazta. Ez az egyházpolitika virágzó jö-
vőt biztosított az új, faként francia származású szerzetesekből álló kö-

50
ziisségnek, a közösség pedig hosszú időn keresztül hatékonyan scgí-
1l'llca francia-magyar kapcsolatokat.
A föntebb idézett levél a montc-cassinói ap.ítsággal n:szbrn diplo-
máciai okok miatt igyekezett kiépíteni jó kapcsolatot, ám a király
•;zándékaiba beleférhetett egy esetleges monte-cassinói alc.ipítás. Külö-
niisen, ha tudott arról, hogy Szent btván is szeretett volna szerzetese-
ket hívni a S;-;ent Benedek tekintélye miatt kiváltságos apátságból.

SZENT BENEDEK FIAINAK TOVÁBBI SORSA

A XII. századra már csak egy királyi alapítás jutott. A hagyomány
11. Bélát ( 11 31-1141) tartja a Duna melletti földvári monostor alapí-
Ji'ijának, jóllehet fennállása hitelt érdemlően csak 11 99-től bizonyít-
ható. A nemzetségek, vagyis a tekintélyes családok vették át ,1 mo-
11C1Storalapítás szokását az uralkodótól, amint erre már a XI. század-
ban is volt példa. Több tucat monostor s;-;ervc;-;ődi.itt, egykori létükró1
azonban csak egy-két oklevél tudósít, s legnagyobb részük a tatáijá-
rús során ( 1241-1242) elpusztult. A benedeki Regulát kóvetö" szer-
zetesek monostorainak számát - amelyek közül jó páran inkább csak
riividebb, mint hosszabb ideig álltak fönn - régebben százas nagyság-
rrndre becsülték, majd nagy_iából 80 monostor egykori létét fogadták
cl. A kutatás jelenlegi állása szerint okleveles és egyéb források alap-
ján összesen 66 monostor léte igazolható biztosan. Voltak olyanok,
amelyek élén - a források szerint - apát állt, de nem tudni, hogy azo-
kat mely szerzetesi család népesítette be, számuk 29. S végül negy-
\'cn oly;m monostor neve ismeretes, amelynél sem apátról, sem kö-
liisségriil, sem rendi hovatartozásról nem esik szó az oklevelekben.
Ez utóbbiak esetében nem kdl feltétlenül iga:.:i monostorra gondolni,
mert a középkori latin nyelv hazai gyakorlata lehetővé tette, hogy a
ki"íbö"I épült, tornyos templomok, amilyenek a monostorok templomai
voltak, szintén monasterium néven szerepeljenek. Magát a Szent
l ,ászló által építtetett váradi székesegyházat is 111011asterium11ak neve-
~ik a korabeli források.

SZERZETESI ÉLET, SZERZETESI KULTÜRA

A szertetesi élet küh:ő kerete a monostor. Az alapítók és a szer:.:c-
lesck által választott helye iit csoportba sorolható. Számos esetben az
íísi mondás első fele: Bcncdictus amat montes - B1;ncdek a hegyeket
~.zercti - volt irányadó az építendő monostor helyének megválasztása-
kor. HegJTe, magaslatra települt Szent Márton-monostora (Pannonhal-
111a), Zobor, Tihany, Pécsvárad, Somogyvar stb. H:a a világ zajától d-

51
vonulni vágyó, remeteségre hajlamos egyéniségek szerveztek közössé-
get, akkor az erdők vadon rengetegében kerestek maguknak helyet,
esetleg már meglévő udvarházat. vadászházat: Bakonybél, Almád,
Jús<l, Stola. Volt olyan eset is, amikor régi romok. újjúépítésre váró
templomok irányították figyelmüket az alapítás színhelyére. Ilyen Za-
lavár, Zselicszentjakab. Gyakran folyóparton telepedtek meg, amint
ezt példázza Csanád, Bulcs, Kolozsmonostor, Koppány, Földvár, Ma-
dm:sa, Boldva, Itebő. Ritkább esetben hévízi források közelében talál-
tak maguknak helyet: Tapolca, Kács, Garamszentbenedek. Természe-
tesen - amint Garamszcntbenedek is mutatja -, néha több kedvező
szempont együttesen indokolta a választást.
A monostorok létének anyagi alapja a földbirtok volt, és ezen a té-
ren igen nagy különbségek léteztek a kirúlyi alapítású apiitságok javá-
ra a szerény és néha szegény nemzetségi monostorokkal szemben. A
nagy, kiemelkedő jelentőségű apátságok mellé a királyok szolgálóné-
peket is telepítettek.
A szerzetesek száma egy-egy közösségen belül hazánkban lényege-
sen kisebb volt, mint Nyugat-Európában. Nálunk nem lehet, találkozni
több száz, vagy akár csak 80-100 fős közösségekkel. Az Arpád-kori,
Pannonhalma nem túl tágas monostori épülete 1233-ban 38 fogadal-
mas szerzetesnek adott otthont a novíciusokon kívül. Zalavár, Pécsvá-
rad építkezései sem utalnak ennél nagyobb létszámú közösségre. In-
kább húsz-harminc főre kell becsülni a királyi apátságok szerzetesi
közösségeinek létszámát. A kisebb alapításokba pedig csak néhány
szerzetes jutott. Anianc-i Szent Benedek rendelkezése - miszerint
legalább hat szerzetesnek kell lennie e1,ry közösségben ·- mérvadó le-
hetett a nemzetiségi monostorok megszervezésekor, ez a létszám>-
azonban cléíbb-utcíbb három-né!{y féírc csökkent.
Ezek a kisebb alaphások vetik föl a pe1jelség kérdését. Nyugaton
az apátságokhoz természetszerűen és nagy számban tartoztak perjel-
ségek, amelyek a perjel vezetése alatt egy-két szerzetesnek adtak ott~
hont és cls{ídlcges céljuk a távolabbi birtokrészek felügyelete volt. A
gazdasági tevékenységet egybekötötték a remetéskedésscl. meg azzal,
hogy a szerzetesek: idtíi:{)l id6re itt pihenték ki a közösségi élet fára-
dalmait. Pe1jclségek h~zánkban is léteztek, bár közelről sem olyan
nagy számban, mint nyugato~ Elnevezésük a forrásokban igen válto-
zatos: kápolna, cclh1, obcdicntia, s ez némi bizonytalanságot kelt az
e1,ryes esetek megítélésében. Pannonhalmához l 093-ban hat kápolna
tartozott, 1102-ben pedig nyolc egyház-ccclcsia. Nem lehet pontosan
tu<lni, melyik mellett lakott eiw-két szerzetes, <le közülük bizonyár;a
több tekinthető perjclségnek. A Szent Márton-monostor kapcsán
1233-ban két oklevél is hivatkozott perjelekre, s az egyik, Kána nevű
somogyi perjel az ottani birtokokat irányította. A kutatás által elem-
zeü több példa alapján a perjelség hazai intézményéről azt lehet mon-
52
 dani, hogy elsősorban mezőgazdasági feladatokat látott cl; emellett
szolgálta az alapító-adományozó világiak jámborságát, valamint a kö-
zösségből magányba vágyó szerzetesek remetéskedését. Megjelené-
sük viszonylag késői, s egészen a XVI. századig léteztek, jóllehet nyu-
gaton a perjclségek ekkorra már eltűntek.
A perjelségekben tartózkodó egy-két szerzetes a közösség hiányá-
ban nem végezte a zsolozsmát a maga teljességében. A kápolna,
templom melletti épület kialakítása messze elmaradt a monostorétól,
így hianyzott a megszokott külső keret, s leginkább a központi, négy-
szögletű udvar, négy szélén az oszlopos folyosóval, a kerengővel (du-
11strwn). A monostorban a közösség lakta termek, vagyis az ebédlő
(refectori1JII1), a háló (dormitorium), a káptalani terem (capicu/11m) a
\'isszavonultságot, zártságot jelképező kerengő köré rendeződtek,
-amely rendszerint a templom déli oldalához csatlakozott.
„A kőből épült templom mindig kcletelt. A szentélyt hajnalban nap-
fény. árasztotta el: a világosság győzelme a sötétség fölött szimbólikus
tartalmú. Az istentisztelet, vagyis a zsolozsma és a mise alatt a szer-
zetesek a szentély előtti, kórusnak nevezett részen tartózkodtak, kivé-
ve a szentélyben lévő papot és a neki segédkezőket.
Az istentiszteleti életre vonatkozóan a fo1Tások nem állnak olyan
bőségesen a kutatás rendelkezésére, amint azt gondolni lehetne. Az
clséí fönnmaradt, hazai monostorban 10 8 3-10 91 között készült litur-
gikus kódex sacrnmcntarium, vagyis a miséző pap imádságait tartal-
mazza. A zágrábi püspökség alapításakor ( 1091 ?) került az új székes-
egyház tulajdonába. Valamelyik hazai, az antioehiai szűz-vértanú
Szent Margitot védnökének valló, s benedeki Regulát követő monos-
tor számára íródott, az ajándékozta a zágrábi püspökségnek. A ma-
1,ryar szentek (István, Imre, Gellért) miséinek könyörgéseit is tartal-
mazza, igaz, -még a függelékben. A szerzetesek liturgiájáról csak
néhány, a közösség szándékára végzett mise szövegével tanúskodik.
t\. monostorok oklevelei töhh alkalommal szólnak liturgikus kódexek-
rql, ám a könyvek puszta megnevezése kevés a szerzetesek liturgikus
szokásrendjének, a monasztikus úzusnak a megismeréséhez. A tiha-
nyi apátság alapítólcvelén (1055) a közel egykorú- hátirat az egyházi
fiilszerelések között öt szerkönyvet említ. A XI. század végi szentmár-
loni oklevél nyolcvan könyvről beszél, aminek a fele liturgikus kódex.
Közülük különösen figyelemre méltó két szekvencia-gyűjtemény és
:\malarius karoling-kori teológus liturgia-magyarázata. A szekvenciák
az üdvtörténeti események dogmatikus tanítását kifcjtí5 liturgikus köl-
lemények, és a misében az evangéliumot megelőző alleluja-ének foly-
tatásaként hangzottak föl. Délnémet területről, pontosabban Sankt-
C~allenből kerültek hazánkba: a középkor folyamán ez a Sankt-Gal-
lenrc jellemző szekvencia-csoport képezte az itthon összeállított,
kibővített gyűjtemények alapját. Metzi Amalarius (+850) neve alatt

53
minden hizonnyal leghíresebb műve, az istentiszteletet magyarázó Li-
ber offlcialis rejtőzik, amit 823-ban adott közre a papság liturgikus
ismereteinek gyarapítása végett, és ez a középkor folyamán a nyugati
egyházban mindeni.itt tekintélynek számított. Amalarius előbb Trier,
majd Lyon érseke volt, s természetesen a székesegyházak világi pap-
sága által végzett istentiszteleti szokásrend, az ún. katedrális-úzus ké-
pezte allegorikus magyarázatainak alapját. Ezért figyelemre méltó és
egyben meglepő e mlí jelenléte a szentmártoni monostorban, ahol az
istentiszteletet a monasztikus úzus szabályai szerint végezték.
A monasztikus úzuson a divinum offlciwn, vagyis a zsolozsma, a
közösségi imádság azon változatát kell érteni, amely a benedeki Re-
gulát ki.ivette. Szent Benedek ugyanis a zsoltárok egymást követő so-
rozatait pontosan előírta. Egy hét alatt az egész Zsoltáros könyvet,
minrl a 150 zsoltárt végigimádkozták. Ám bizonyos fejlődés, változás
az élet velejárója volt ezen a területen is. A misét illetően a szerzete-
sek és a viLígi papok szoká'irendje között nem volt a zsolozsmához
hasonlii, lényegi különbség, legföljebb egyes szertartások (pl. körme-
netek) végzése, íllctvc a szövegek kiválasztása (pl. szentek esetében)
teremtett alkalmat az eltérésre.
Az ezrecHi1rdulóra már jelentős mértékben cl6rchaladt a litur1.,riku~
könyvek diffcrenciálódfü;,1, ami a szertartások bonyolulttá válásával,
a feladatok q„'}'re nagyobb hierarchiát átfogó megoszlásával szüksé-
gessé vált, és ezt tükrözik a monostori könyvtárjegyzékck, nevezete-
sen azok, amelyek a pécsváradi alapítólevélben, illetve a már említett,
Szent László királytól származó pannonhalmi összeírásban találhatók.
Az első századok hazai szerzetességének különfél_e Íízusai bizonyá-
ra érdekes ismeretekkel szolgálnának, hiszen a benedeki Regula által
előírt rend, a cursus monasticus az ezredfordulóm már többféle alkat~
maz<i<>ban volt ismeretes. A zsolozsmánál haszn;'ilt könyvcikhiíl azon-
ban egy sem őrződött meg, a fönnmaradt könyvcímek pedig elégtele-
nek a zsolozsmázás mikéntjének megállapítására. A később keletke-
zett, kis nemzetségi monostorok és perjclségek litur1.,riájáról pedig
még ennél ii.; kevesebbet tudunk.
A Pray-kódexet, amely a Halotti beszédet megőrizte az utókornak,
1192- l l 9 5 között másolta egy észak-magyarországi monostor szer-
zetese. Tartalmi clemzfse azonban inkább mutat a székesegyházak-
ban világi papok által végzett istentisztelet irányába, mintsem a mo-
nostorok templomainak szerzetesi liturgiája felé.
Orvostörténeti érdekességet tanalmaz a Pray-kódex naptára. Az
egyes hónapok mellett a lapszélen egészségügyi tanácsok találhatók,
amelyekben valószínűleg Ileda Venerabilis közvetítésével az antik or-
vostudomány élt tovább. A tanácsok az étrenden túl az érvágásra ter-
jedtek ki, hogy mikor \'Olt ajánlatos és mikor volt tilos a középkor
eme népszerű gyó1-,ryászati eszközével élni.
54
 Ugyancsak ez a kódex őrizte meg a magyar történelem fontos for-
rását, a Pozsonyi Krónikát
Szent Gellért műveltségéről, irodalmi-teológiai munkásságáról már
esett szó. A filozófiáról és általánosságban a világi tudományokról
Gellért némileg sarkítottan gondolkodott: „Azok, akik Krisztus tanít-
ványai, nem érzik szükségét idegen tanításnak" .... Elismerle ugyan,
hogy minden bölcsesség, még az emberi bölcsesség is Istentől szár-
mazik, így nem magát a tudást támadta, hanem a tudás okozta felfu-
valkodottságtól féltette szerzeteseit és tanítványait. Különösen a filo-
zófia teológiai téren történt alkalmazását tartotta veszélyesnek: „A
legnagyobb ostobaság a szolgákkal vitakozni Arról, Akit az angyalok
színe előtt kell dicsérni." Gellért nem állt egyedül ezzel a véleményé-
vel. Kortársa, a regensburgi Szent Emmeram-monostor szerzetese, Ot-
loh (1010-1070) a hitért megvívott küzdelmei után azt írta, hogy
- egyedüli mestere Krisztus, a filozófusok neki semmit nem tudnak
jl1ondani. „Azokat mondom bölcseknek, akik a Szentírást ismerik, és
nem azokat, akik a dialektikában jártasak" - írta önéletrajzi jellegű
írásában (Liber de tentationibus suis et scriptis). A hazai szerzetesség
műveltségét, a művelődéstörténetben játszott szerepét ebből a szem-
pontból kell megvizsgálni. , ,
„Valóban, az isteni tekintélyű 0- és Ujszövetségnek melyik lapja
vagy melyik mondása nem a legbiztosabb irányítója az emberi élet-
nek?" (Regula, LXXIll.) Miután Szent Benedek szerzeteseinek előírta
a Szentírás olvasását, a Regula utolsó fejezetében az iqézett felkiáltás-
sal még egyszer szerzetesei figyelmébe ajánlotta az ,,lrások tanulmá-
nyozását''.
Az 1093 tájáról fönnmaradt és már említett pannonhalmi össze-
írásban 80 könyv szerepel, ebből liturgikus rendeltetésű 43, s ezek
között a legfontosabb a Bibliotheca névvel jelölt teljes Szentírás. A
pécsváradi alapítólevél felsorolásában (jóllehet késői, de valószínú1cg
nem a könyvleltárt hamisították bele utólag) 35 könyvet említenek,
és a két kötetes Bibliotheca áll az első helyen. Ezen kívül négy zsoltá-
rnskönyv volt Pécsváradorí, Pannonhalmán pedig Psalterium Gaffica-
mun (amin nem francia nyelvű zsoltároskönyvet kell érteni, hanem a
gallikán liturgia emlékét), valamint héber és görög nyelvű zsoltáros-
könyv. Ebből a viszonylag kevés szentírási könyvből még nem szük-
ségszerű azok csekély szerepére következtetni, mert a zsolozsma ol-
vasmányait részben, a mise olvasmányait pedig teljes egészében a
Szentírásból vették. Ezek elhangzottak az ist.entiszteletck során, és el-
mélkedési anyagul szolgáltak az egyéni jámborság számára. A közép-
korban az olvasás egyúttal az olvasott szöveg kiejtését jelentette, leg-
alábbis halkan. Következésképpen a mondatokat, amelyeket a szem
látott, a fül egyúttal hallott. A vizuális memóriát az auditiv memória
segítette. Az olvasás (lectio) és az elmélkedés (meditatio) egymástól
55
elválaszthatatlanok voltak. A nagyböjt idejére pedig a Regula kifeje-
zetten előírta a szent olvasmányokat, és elsősorban a Szentírás jött
számításba.
A szerzetesek a zsoltárokat kívülről tudták, s a Bibliát sem szűntek
meg újra és újra elolvasni, átelmélkedni; ezért fejezték ki saját gondo-
lataikat oly könnyedén a Szentírás szavaival, amire a magyar szentek
legendái példával szolgálhatnak.
Nagy Szent Gergely munkái és a Regula mellett a Szent Márton-
monostorban megvolt Sulpieius Severus (-:-420?) életrajza Szent Már-
tonról, valamint Sevillai Izidor (·:·636) Etymologiarum librijc, amit a
középkori műveltség lexikonának lehet tekinteni. A VII. századi szer-
ző az antik egyházi és világi műveltséget ebben mentette át a közép-
kor számára. Amalarius liturgia-magyarázatáról már föntebb szó
esett. A liturgikus és a teológiai-patrisztikus irodalom mellett a köny-
vek harmadik csoportja az oktatást szolgálta. A két Donatus-féle latin
nyelvtan szerényebb igényű, mint Priscianus grammatikája, amelyet
Fulbert chartres-i püspök l 020 és l 022 között Bonipert pécsi püs-
pök kifejezett kérésére hazánkba küldött.
A szerzetesi könyvkultúra kiváltságos emléke a régebben ún. csatá-
rinak vagy Gudkeled-félének momlou, ma admontinak nevezett Bib-
lia. A két kötetnyi, óriás fólió nagyságú (560 x 410 mm), pergamen-
re másolt, összesen 4.96 fólió terjedelmű, latin nyelvű Szentír~
különös értékét, művészettörténeti fontosságát gazdag díszítése, l 0
egész oldalas képe, számos kisebb festménye, iniciáléja jelenti. A ha-
talmas kódex Salzburgban készült a XII. század második negyedében
és az l l 3 8 táján alapított csatári monostorban volt egy évszázadon
át, a könyvbe bejegyzett adatok kétségbevonhatatlan hitelessége alap-
ján.
A Szent Márton-monostor könyvtára korának színvonalán állt és
szerzetesei ekkor még valószínűl~g nem túl népes számához viszo-
nyítva elegendőnek mutatkozott. Erdekes lenne ismerni Szent Gellért
könyveinek jegyzékét, és azt, hogy az általa fölhasznált szerzőket
csak idézet-gyűjteményekből ismerte, vagy legtöbbet eredetiben ol-
vasta?
A hazai szerzetesi kultúrára váratlan fénysugár vetődik a XII. szá-
zad első felében, pontosabban 1 l 3 4-113 8 között Cerbanus szcTZe-
tes jóvoltából, aki Pásztón Hitvalló Maximosz ("i-602) egyik művét gö-
rögből lefordította és elküldte a szentmártoni monostorba Dávid
apátnak. Cerbanus másik fordítása, Damaszkuszi Szent János ("i·7 54)
„Az igaz hitró1" e. művének egy görögből latinra átültetett részlete
nemzetközi szinten ismertté vált, mert Petrus Lombardus, a XII. szá-
zad kiemelkedő párizsi teológusa híres Szentenciás-könyvében az ő
fordítása alapján idézte Damaszkuszi Szent Jánost. Ez az adalék se-
gít megsejteni valamit abból a keresztény kultúrából, amely Európa
56
-- .
 q„ryetemes kincse volt, s aminek hazánk a szerzetesség befogadása ré-
vén részese lett, s amit - a gyér számú források tükrében halványan
ugyan, dc mégis - visszasugárzott. A magyar s;,,cntck legendáinak
credetkérdése messzire vezetne. Biztos tény, hogy a legelsőt a szent-
mártoni szerzetesből lett püspök, Mór írta 10 6 4 után, Pécsett. Szerze-
t csi iskolázottsága, amint a legendából kitűnik, írói talentummal ötvö-
ziídött. A szerzetesi szerzö" Gellért legendái esetében is biztosnak
vehető, a többinél azonban vitatott.
A pergamenre írt oklevelek, kódexek első nagyméretű pusztulása
a tatárjárás során következett be. Majd föként a kódexeket a terrné-
szetes elhasználódás mellett a feudális anarchia időnkénti pusztításai
tizedelték, és ezt a folyamatot az 1526-ban bekövetkezett mohácsi
katasztrófa tetézte. A pusztításból szinte csodával határos módon
megmrneke<lell kódexek pedig vagy a hitújítás középkorgyűlölctének
estek áldozatul, vagy a XVl.-XVII. századi könyvkötők gyakorlati
megt'ontolásainak. Ugyanis borítóul szívesen használták a pergament.
Ennél maradandóbb e~lékci a szerzetesi kultúrának a kőből épült
monostorok, templomok. Ambár ez a maradandóság is viszonylagos-
nak tűnik, ha a XI. századi szekszárdi apátságból vagy ar. ugyancsak
Xl. századi visegrádi monostorból fennmaradt vállkő faragott indáit
személjük. Pannonhalmára, Jákra, Lébényre gondolva mégis gazdag-
nak érezhetjük magunkat.
Pannonhalmán az első templom - melynek fölszentelésére állíttat-
ta ki Szent Jt;tván a h'fres alapítólevelet - nem maradt fenn, bár a ke-
resztfolyosón található homokkőfal talán ebből maradt meg. A máso-
dik templomot Dávid apát idejében építették, és 1 13 7-bcn szentelték
fii), de később súlyosnn károsodott. Ar. újjáépítés ennek nlapjain tör-
tént (bár lehetséges, hogy a jelenleg folyó kutatás eddigi ismeretein-
ket részben módosítja), és Oros apátsága alatt, 1224-ben történt ün-
nepélyes fölszentelése. Ez a jelenlegi templom.
Az első monostorok templomai kör.ül csak a tihanyi és a pécsvára-
di kétszintes templom alsó része maradt fönn napjainkig. A feldebrői
altemplom középkori építészetünk egyik Icgnai,ryobb rejtélye, mert ör-
mény és grúz példákra lehet visszavezetni.
A román kori építészeti emlékeknél bővebben maradtak fenn a gó-
tikus építészet alkotásai. Ilyen például a garamszentbenedeki apátsá-
gi templom, amely a XIV.-XV. század fordulóján épült.
Az anyagi és szellemi kultúra munkásai egyben a lélek kultúráját
is szolgálták. Ez az a terület, ahol a munka a legnehezebb, s a külső
változás a legészrevétlenebb. A legendák megörökítettek néhány
szentéletű szerzetest Szent Benedek fiai közül, de a középkor sok
l'Zer névtelen, szegénységben, engedelmességben és tisztaságban élé)
szerzetesének emléke nem őrződött meg. Néhány vezető egyéniséget
a fonások szűkszavúsága ellenére is ismerünk. A legkiemelkedőbb a
57
tatarJarast megelőzően Oros apát, aki korábban tihanyi apát volt,
majd a szentmártoni monostor élére került, és az apátságot hosszú
évtizedeken át, 12 0 7-től 124 3-ig erős kézzel kormányozta. Anyagi,
szellemi, lelki területeken egyforma határozottsággal, magabiztosság-
gal mozgott. Hatszor kereste föl a pápai udvart. A középkor legjelen-
tősebb zsinatán, a IV. lateráni zsinaton (amely az egyetemes zsinatok
sorában a XII.) 121 5-ben ott volt Rómában, és a zsinati határozato-
kat magával hozta Magyarországra. A monte-cassinói apátságot két-
szer kereste föl, és a szentmártoni szerzetesek nevében imaszövetsé-
get kötött az ottaniakkal. Királyát, II. Andrást 121 7-bcn keresztes
vitézként a Szentföldre is követte. A mai templomot, amit 12 2 4-ben
szenteltek föl, ő építtette újjá. Pereskedésben sem maradt el, világo-
san újrafogalmazta a monostor jobbágyainak jogait és kötelességeit.
A monostor hivatalos okiratait pedig egy könyvbe, az ún. Liber Ru-
berbe iratta össze. Amikor 1 2 4 1--1 2 4 2 kemény telén a befagyott
Duna jegén a tatárok átjutottak a Dunántúlra, gyors lovaikon hamar
a szentmártoni monostor falai alá értek. Az apátság védelmét igazi
hadvezérként ő maga szervezte és vezette. A tatárok támadása ered-
ménytelen maradt, Szent Márton Oros apátot és szerzeteseit segítve
hathatósan őrködött Pannónia szent hegye fölött.
A benedeki Regulát követő szerzetesek monostoraiban azonb~
nem mindenütt akadtak ilyen vezéregyéniségek. A királyi alapítású
monostorok az esztergomi érsek joghatósága alá tartoztak, a többiek
fölött a mc,izyéspüspök gyakorolt fdügycletet. A monostorok egymás-
tól való függetlensége szintén hozzájárult ahhoz, hogy a szabadság-
gal éljenek vagy visszaéljenek. A csanádi egyházmegyében a „fekete
szerzetesek" (monachi nigri), vagyis a benedeki Regulát követők apát-
sága volt az itcbői monostor. II. András szentföldi hadjárata előtt
pénzverrléket állíttatott és az e1.,tyházi edényeket elkoboztatva azokból
silányabb min6ségű pénzt veretett. Talán ez adta az ötletet Itebő szer-
zeteseinek, talán az egyházi edényeket akarták átmenteni, a források
ezt nem jegyezték fel. De az engedély nélküli pénzverés terén olyan
sikereket könyvelhettek el, hogy Desidei-ius csanádi püspök erőteljes
fellépésre kényszerült. A szerzetesek három kivételével megszöktek,
és a monostori pénzverde beszüntette működését. A püspök a történ-
teket jelentette III. Honorius pápának ( 12 16-122 7) valamint a ki-
rálynak. A_monostort lefoglalta a csanádi püspökség számára és vilá-
gi_ papokból álló társaskáptalant szervezett a szerzetesi közösség
helyébe. Az ügy hullámai Rómáig értek, és Ill. Honorius az intézke-
dést az általa elrendelt hivatalos kivizsgálás után jóváhagyta, mert
- amint írta - a monostor „rablóbarlangból az imádság otthonává és
Isten házává lett". Természetesen ennek az egy esetnek az alapján
nem lehet üres feltételezésekbe bocsátkozni a szerzetesi élet hanyatlá-
sát illetően; mégis, ez a kirívó eset figyelmeztetett a hagy?mányoS-
58
 szerzetesi élet megújításának szükségességére. S mnt ez elmaradt, a
tatárjárás okozta pusztítás után több tucat kisebb közösség képtelen
volt a romokból újjáépíteni templomát, monostorát és újrakezdeni a
Regula szerinti életet.
A „fekete szerzetesektt-et ruhájuk színe alapján nevezték így. Ha-
zánkban is, mint mindenütt másutt, a benedeki Regulát követők fc:ke-
te ruhát hordtak bőrövvel. Ruházatuk, étkezésük az általános szoká-
sokat követte . .Figyelmet érdemel, hogy igen gyakran rendelkeztek
halászóhcly tennészetben fizetett jövedelmével, amire főként nagy-
böjtben és a pénteki hústilalom miatt volt szükségük.
, A szerzetesi élet egyszerűséget követelt a ruházatban, böjtöt az ét-
kezésben, és gyakori hallgatást. !).. szei:it c~end, ,a silt:!11tiu111 megtartá-
sát segítette az a jelbeszéd, amit a szerzetesek alakítottak ki és hasz-
náltak, Icggyaknibbi:lii Tiemplomban, a do1mitoriumban, a refectori-
umban, és a konyhában. Ezeken a helyeken a summum si/cntiumot
(legrl'agyobb csendet) kellett megőrizni, a silenlium lanlum (majdnem
csend) azt jelentette, hogy halkan, csöndesen lehetett beszélni. Cluny
másfélszáznál is több jelet alkalmawtt, de a Cluny szokásrendjét nem
követőknél is használatos volt több tucat, a legszükségesebbekre vo-
natkozó jel. A kenyeret a hüvelyk- és mutatóujjakkal leírt kör jelen-
tette, mert a korabeli megokolás szerint a kenyérnek kereknek kell
lenni. Ha tejet kért a szerzetes, kisujját az ajkai közé tette, hogy a
csecsszopó gy€rmekct utánozza. A könyvet a kinyújtott kéz lapozó
mozdulata jelentette.
A szerzetesség külön világ volt, amely nem külső formáival, hanem
belső tartalmával a férfiak mellett a nőket is vonzotta az önként vál-
„ lait, lemondásokkal teli életre.

AZ ELSÜ MAGYAR APÁCÁK

Szent István alapítá~i között már szó esett a somlóvásárhelyi
Szerit Lampcrt monostorr91, ahol egészen l 5 l 1-ig éltek a Szent Be-
nedek Reguláját eleinte buzgón, ám a XVI. század elejére már igen-
csak lanyha lelkesedéssel követő apácák.
Az első, név szerint ismert apáca ai l 083-as, székesfehérvári
szentté avatás alkalmából hallatott magáról.
Szent István Hartvik püspök által írt legendája ezt a következőkép­
pen örökítette meg: „A szent király testét három napig teljes erőbó1
próbálták fölemelni, semmi módon sem lehetett helyéről kimozdítani.
Ebben az időben ugyanis az elkövetett vétségek miatt a mondott
! .ászló király és unokatestvére, Salamon között súlyos viszálykodás
tCimadt, melynek folytán Salamont fogságba ejtve börtönben tartották.
Mikor hát a test felemelésével hiába próbálkoztak, egy Karitas nevű,
59
a bakonysomlyói Szent Üdvözítő egyház mellé zárt apáca, ki az akko-
ri közvélemény szerint igen híres életű volt, égi kinyilatkozlalásban
részesiüvén értesítetle a királyt, hogy hiába igyekeznek, a szent király
toldi maradványait nem vihetik át, míg Salamont a börtön rabságából
ki nem eresztik, s szabadsággal meg nem ajándékozzák. Elővezették
hát őt a börtönből, és megismételték a háromnapos böjtöt. Mikor har-
madnapon a szent maradványok átviteléhez kezdtek, oly könnyedén
emelték fel a koporsóra nehezedő hatalmas követ, mintha súlya se
lett volna." (SRH. II. 434-435, Leg. ford. 50.)
Némi gondot okoz az a tény, hogy a későbbiekben ( 1268, 127 5,
1279) a Bökény nemzet családi monostorának prépostját (praeposi-
tus} említik a dokumentumok, s ekkor a monostort már biztosan férfi-
szerzetesek lakták. Mivel Karitas (G'aritas = szeretet) mint a templom
mellé zárt (inclusa) apáca szerepel, két feltételezés jogos. Vagy való-
ban apácaközösség volt a monostor első lakója, és akkor az inc/11s:1
szó a külvilágtól való elzártságra utal. Vagy pedig kezdettől fogva fér-
fiak szerzeteskedtek a Székesfehérvárhoz közel eső Bilkénysomlyón,
és ebben az esetben a frmploriúnal egy ablak által összefüggő kicsiny
cellában bezárva, befalazva, mint (gyakoribb nevén) n:clusa, illetve
(ritkább nevén) inclusil élt a szentéletű, s bizonyára nagyhírű „ttpáca",
állandó imádságban, böjtben, amelyet az önként vállalt „rabság"-to-
vább nchezítclt.
A harmadik, az esztergomi monostor szerzetesnő-lakóihoz nem für-
het semmi kétség, mivel az első forrás l l 3 6-ban már i1bbatia monia-
Jlum-riak (ápácák apátsága) említi. Az apácák 1288-ban még jelen
vollak, s a kcvésszámú forrás szerint igen szegények lehellek. Még
egy negyedik neve maradt fönn: Tárnok, ahol valószínűleg a benede-
ki Regulát követő szerzetesnők éltek. Birtokviszály miatt l 2 7 I-ben a
környékbeli nemesek fegyveresen törtek a védtelen apácákra és szé-
gyenletes módon bántalmazták őket.
Összesen három vagy négy apácamonostor emléke őrződött meg,
ahol az apácák Szent Skolasztika példáját követve éltek.

GÜRÖG MONOSTOROK HAZÁNKBAN

t
~JA ye.s_zpré1µvölgyi_ apácamonostorról és yis~gr~di ap~tságr§l,
Szent lstván illetve l. András alapításáról, valamint~ms.zlár1gs_r(il
már szóltunk. Az újabb ásatások a1Tól vallanak, hogy a nevezetes ti-
hanyi remetebarlangokban is görög szerzetesek élhettek.
.'::.,!A mai_Pu!!_~s.2.!Ekkö_ze_l_é_~~ll a Duna szigetén állt Szent Pantalc:."'
on-monostori 1238-ban, majd 1277-ben említik.az oklevelek. Egy
1329-es birtokper révén ismeretes, hogy abban hajdan görög1rpácák
(moniales Greca/es) laktak.

60
 13iztos adatok maradtak fönq_ ~7'~.Y._~~7~errtdemeteri görög monos-
torról, és nem véletlen, hogy Mánucr biZánci császárt 1 16 4-ben a
Szerémség területén a görög rítusú keresztények ünnepélyesen fogad-
ták. Ez állt fönn legtovább, mert VI. Kelemen pápának (1342-1352)
a nyitrai püspökhöz 1 344-ben írt levele alapján ismeretes, hogy a
monostor az utolsó görög apát halála óta, vagyis kb. tíz éve üresen
állt.
Az Öt görög monostor közül kettőt apácák, hármat pedig férfiszer-
zci~eseK TalZtak; és a közossegek Szent RasziTeiosz szabályzatát kővet­
ték. Lehetseges, hogy ezeken kívül még állt néhány bizánci rítusú mo-
nostor hazánkban. A görög szerzetesek életére a keleti és nyugati
egyház között l 054-ben beállt szakadás nem vetett árnyékot. Ez an-
nak is tulajdonítható, hogy Szent István és utódai jóindulattal viseltet-
fek _irányJdkban.
Erdekes terv merült föl l~.<2__1:,ben _III. I1!5_sp_ápg részéről. Szerinte
a hazai görög monostoruk hanyath1sát megakadályozandó, azokat egy
püspökségbe kellene összefogni. j\ terv azonban nem valósult.J11~·
III. Honorius pápa 12 21-ben kelt,_ az esztergomi érsekhez és a pilisi
ciszterci apáthoz írt leveléből tudjuk, hogy II. András ( 120 5-12 3 5)
Visegrádon a görögök helyébe latin szerzeteseket a~rt tclepíten_i, és
ehhez a pápa bizonyos föltételek nidlett hozzájárult.
VI. Kelemen pápa már említett levele szerint a szávaszt:ntde_111cte-
ri monostor lakói annak alapításától kezdve, görögők, szlávok és ma-·
gyarok-voTták. A görög rítusú magyar szerzetesek jelenléte nyilvánva-
lóan hozzájárult ahhoz, hogy ez a monostor maradt fönn legtovább.
A többiek fénykQrn. a Xl-XII. századra esik, es a XIlI:században ele-
nyésztek vagy más szerzetesek kerültek a görögök helyébe: - -
Kekfrn, s ehhez hasonlóan a hazai görög monostorokban is Szent '
ilaszileiosz Szabályzata irányította a szerzetesek életét, úgy, amint
nyugaton Szent Benedeké. Az értelmezés mindkét esetben változha-
tott az időtől és a helytől függően; vagy éppenséggel minden addigi
magyarázatul félretéve egy szerzetesi közösség a Szabályzatot a maga
iísi egyszerűségében próbálta meg követni. Vajon az effajta radikális
visszafordulás sikerrel járhatott? Igen, ha azt olyan teremtő szabad-
sággal gondolták végig és valósították meg, mint a ciszterciek a XI.
század végén és a XII. század elején.
 4. fejezet

SZENT BERNÁT FIAI, A CISZTERCIEK

Az uralkociók, arisztokraták bőséges birtokadományai egyszerre je-

lentettek biztonságot és veszélyt Szent Benedek fiainak. Biztonságot,
m~rt fclépíthették monostoraikat, templomaikat, és a közösség alap-
vető igényei (élelem, ruházat) mellett a liturgikus edényekre, művészi
ötvösmunkákra, ereklyetartókra, s a könyvmásoláshoz szükséges, ám
oly drága pergamenre is futotta a jövedelmekből. Veszélyt, mert a
fölaművclést, a fizikai munkát egyre inkább a família mom1sticára, a
szolganépekből,, bérlőkből álló környezetre, „családra" hagyták. A
szerzetesi élet a feudalizmus harcai idején biztonságot jelentett, és a
missziós tevékenységgel járó veszélyek elmúltával a hivatások, ha
számban nem is, de lelkesedésben némileg megfogyatkoztak. Ezt a je-
lenséget nem kell rögtön hanyatlásként értelmezni, helyesebb egyfaj-
ta konszolidációt látni ebben, olyasfajta egyensúlykcrcsést, ami a
szerzetesi életben a középúttól a középszerű felé is vezethet.
C!uny káprázatos felemelkedése a X. század elején kezdődött,
amint erről már szó esett. A XI.-XII. században a pápaság mellett,
sőt, azt az időről időre a pápákra nehezedő császári befolyás miatt
túlhaladva, a Cluny-féle irányzat a nyugati kereszténység legfonto-
sabb tény~ője lett; előbb a yII._Gergely pápáró~ (1073-1085) gre-
„ goriánus refcm~o_lc~!!k neyezett b~l~éf egyházi megújulás eszmei cfő=­
késZítőjekent, majd mint a megvalósult reföriiiok szigorú őre. A
8zerzetesség ősi formájának, a remeteségnek az emléke ugyanakkor
tovább élt, s időről időre kora társadalmát is jelentősen befolyásoló
mozgalomként jelentkezett.

CÍTEAlJX KELETKEZÉSE

A XI. század folyamán dőször Itáliában, majd Franciaországban a

reI?:~t~--életfelújítása _több, jelent.ős alapítás létrejöttéhez vezetett.
Mindegyik mögött indítékként ott volt egy személy vagy egy marok-
nyi csoport vágya a magányos élet iránt. Legalábbis az alapító (aki
rendszerint ném tudta, hogy később alapítóként fogják számon tarta-
ni) és első tanítványai ezért telepedlek meg kietlen helyeken. Európá-
ban ekkortájt az igazi magány megélésére a hatalmas kiterjedésű er-
dőségekben nyílt lehetőség. Ezek közé az alapítások közé tartozott a

63
közép-franciaországi Mo":_~1cj.S, amely -· látni fogjuk - paradox mó-
<lon vált a ciszterci rend kiindul<íponlj(tvá. A rend (ordo) kifejczést
Clw1yhez hasonlóan a ciszterciek esetében már joggal lehet. alkalmaz-
ni, ámbár még mindkettő az ordo monasticus (szerzetesi rend) tágas
kt:rctén belül van. A ciszterci rend gyors elterjedése, monostorainak,
templomainak száma és művészi kivitele, a hivatások béíségc, a ki-
emclkedéí személyiségek tekintélye, lcgféíként Szent Rernáté
( l 090- l l 53), valamint intézményeinek eredetisége kiváltságos he-
lyet biztosít számára a szerzetesség történelmében a Xll. század folya-
mán. A ciszterci rendet azonban hiba lenne csupán Clunyvcl szembe-
állítva ví-Z8gáfoi, mert éppen ez a sarkított vizsgálat. fosztja meg a (ru-
hájuk szerint) „fehér" szerzeteseket ercdetiségüktől, s torzítja el a
„fekete" szerz~.ki:_(íL<.\lkot,olt képet.
A.z alapí~ól fö~c:nt R1íhert i lO 2 8 táján született. A benedeki Regu-
lát követő szerzetesek életútját járta, vcíft apát, majrl pe1jcl, s végül
egy remetecsoport hívta, hogy legyen vezetőjük. Velük al;ipította
107 5-ben Molcsl}'l_~ _;ipátságát, ~mi túl sikeres l~tt, mert húsz év alatt
40 kisebb köz(Ssscg, 1)crjclség csatlakozott az apátsághoz. Ezért Ró-
bert -a lyoni éi:sek engedélyével új alapítást szervczctt. a burgundiai
Dijontól rlélre, attól nem túl messze. A Választott fiely neve Citeaux,
lat_inul Ostercium, Szent Róbert itt telépedett meg 2 1 társával Az uj
aT.tpításhoz szükségcsTcrlíTCllicZ·a kor·szokásának mq~fdclőrn ado-
mányozás útján jutottak hozzá, s az erről szóló oklevél szerint - az
általánosan elterjedt nézettel ellentétben - a hely nem volt teljesen
kihalt. A közeli környék magányát nekik kellett megteremteni, vagyis
a túl kíizcl élő parasztokat földjeik eladására, deserélésérc beszél-
ték rá. Molesme szerzetesei már egy év múlva visszakövetelték ma-
guknak Róbertet, aki valójában csak Citeaux születésénél volt
jelen.
Tanítványa, Alberik vette át a vezetést, majd l 108-ban bekövetke-
zett halála után az angol származású Harding Szent Istvánt ~lasztot­
ták meg apátnak. Az új alapítás eleinte nem bővelkedett a hivatások-
ban, ám a fiatal nemes, Bernát és harminc rokona-társa-barátja
egyszerre, l l l 2-ben történt belépése alapvetően megváltoztatta a
helyzetet. Ezt kilvcttc az alapítások sorozata, és saját intézményeik
í1~ásos alapjának, a Charta caritatisnak (a szeretet okmánya) a slülc-
reK. _

A MINDENNAPOK lrj SZELLEME

C1tcaux, az „Új _MonostOF" szellemét a !'>zigorúság jellemezte. Mind-
.<l?:,,lff<?H.i'?lt, ;:imit .Szent Ren~d~k Regulája kifejezetten nem 'engcde-
lyez~t_t. Természetesen, ezt a megállapítást nem szabad abszolút ér-
telemben venni, mert a két lcgclsö' alapítás (La Ferté l l l 3 és
64
Pontigny 1114} után a __kj!~ 1115-ös, Clairvaux és Morimond az UJ
szerzetesi szellem két változatát képviselte, eléggé egységesen ahhoz,
hogy egybetartozásuk felől ne lehessen vitatkozni, és eléggé különbö-
ző cn ahhoz, hogy őket egymástól cl lehessen különíteni. Clairvaux, a
Szent Bernát vezette alapítás a szigorúbb, Morimond pedig az eny-
hébb irányzatot képviselte; s e kettő párhuzamos, folyamatos megléte
biztosította az~ az egészséges feszültséget, ami megakadályozta, hogy
a Szeretet Chartája holt betűhalmazzá váljék.
Róbert és társai, amikor Molesme-ből távoztak, a benedeki Regula
betű szerinti megélését tűzték célul maguk elé. Annak időközben szü-
letett értelmezéseit, magyarázatait félretéve, az eredeti értelmét ők
maguk akarták fölfedezni az elődök (pl. Aniane-i Szent Benedek) se-
gítsége nélkül. Lehetőleg lakott helytől távol telepedtek le, mert „Ber-
nardus amat valles" - Bernát a völgyeket szereti. A .böjtöket szigorú-
an megtartották,_ ~uházatuk festetlen, durva gyapjúszövetből készült,
ami nem fehér, hanem inkább szürke volt. Ez utóbbi, vagyis az öltö-
zék éles ellentétben állt Cluny és általában a benedeki Regulát köve-
tő szerzetesek feketére festett, és viszonylag finomabb, tehát drágább
ITT'apjúszövetből készült ruhájával. Ez utóbbiakat ruhájuk színe alap-
ján nevezték „fekete szerzeteseknek" (mom1chi nigri), a ciszterciek pe-
dig a „fehér_ (vagy inkább szürke, monachi grisci) szerzetesek". Ruhá-
zatuk nemcsak olcsóbb, tehát a szegénység eszményéhez közelebb
álló, hanem egyszerűbb is volt a kor szerzeteseinek átlagviseletéhez
viszonyítva. Szent Benedek a Regula egyik (LV.) fcjczetl-bcn ezt írja:
„Ruhákat a testvérek lakóhelyüknek és az éghajlatnak megfelelően
kapjanak, mivel hideg vidéken többre van szükségük, melegen pedig
kevesebbre. Ennek megítélése tehát az apátra tartozik. Mégis azt hisz-
szük, hogy mérsékelt éghajlatú helyeken minden egyes szerzetes szá-
mára elég egy kukulla és egy twlika, - mégpedig télen egy vastagabb,
gyapjú kukulla, nyáron pedig egy könnyű, viseltes -, továbbá a mun-
ka miatt a skapuláré; lábbelinek pedig cipő és szandál". Valamivel ké-
séíbb: „Elégséges, ha a szerzeteseknek két lunikájuk és két kukullájuk
van, az éjszakák és a mosás miatt". Róbert és követői ezt vették ala-
pul. A tunika a római alsóruha, vászonból készült, hosszú, aránylag
bő, kényelmes ing. A kukulla a bő felsőruha, a skapuláré pedig a kö-
ll-nyszerű, elöl-hátul lelógó ruhadarab, amit munka közben viseltek. A
riszterciek ez utóbbinál megőrizték a fekete színt, nyilván praktikus
okból. A skapuláré miatt kétszínű ruházatuk élcelődésre is okot adott
a csak feketében járóknak, mert kentauroknak nevezték a cisztercie-
ket és szemükre vetették, hot,ry az öröm színél, a fehéret viselik, j ólle-
het a bűnbánat színe a fekete. Ez a ruházat később némileg módosult,
és a „megtért testvérek" (com'ersi) öltözete ettől különbözött.
A ciszterc;iek a kor szerzetesi szokása ,szerint hajkoronát viseltek,
vagyis a hajal koszorú alakban meghagyták, a többit évente hét alka-
65
lommal, a nagy__Qnnepe~ előtL(_Karácsony, Ötvened-vasárnap, Húsvét,
Pünkösd, Mária-Magdolna, Kisasszony és Mindenszentek napja) olló-
val lenyírták és_ egymást 111__e.g_borotválták. A későbbiekben az Oltári-
szentség iránti tiszteletből ennéi tÖbbsZör, majd kéthetente történt a
borotválkozás.
Szent Benedek közös hálóteremről (donnitoriwn) rendelkezett a
Regulában (XXII.), s „ágyneműnek legyen elég egy gyékény, egy
könnyebb és egy melegebb takaró és egy fejvánkos" (LV.). A hálóte-
remben mindig lámpa égett. A hosszú teremben a két sor ágy között
folyosó volt, a terem közepe táján az apát ágya állt. Fűtés nem volt
a dormitoriumban, természetesnek tartották, hogy a nappali ruhában
aludjanak.
Az étkezésben js visszatértek a benedeki egyszerűségre. Az ebéd-
lőben (rcfrctoriurn) csend uralkodott, étkezés alatt felolvasás volt,
nem egyszer azt az olvasmányt folytatták, amit a zsolozsma virrasztá-
sos hórájában elkezdtek. f:letük egyszerű, naponta két tál főtt étel, dc
a._hús és a zsír használata tilos volt, kivételt csak a betegek képeztek,
akik napjában egyszer ehettek húst. Az élelmezésben a hüvelyesek
fontos szerepet töltöttek _be, kenyeret gyakran árpából vagy kölcsbí-íl
sütöttek. Tejtermékek, gyümölcsök és bor egészítették ki az egyszerű
étrendet.
A szerzetesi élet. min,de.n mozz~natát sza!:>ályozták. Ezernyi apró
szokás volt érvényben, és ezek az állandó közösségi életet nemcsak
elviselhetővé, hanem széppé, kívánatossá tették a középkori emberek
szemében. A kétkezi munka (labor manuum) újra felértékelődött,
anélkül, hogy a szellemi munkát és a lelkiélctet hátrányosan befolyá-
solta volna.
A szegénység, az egyszerűség a templomaikra, sőt az istentisztele-
teik stílusára is rányomta a maga bélyegét, s ebben komoly szerepe
volt Szent Bernátnak. A hétköznapoknak, ünnepeknek, az.egész újfaj-
ta szerzetesi életnek az alapját a Charta Caritatis ( 111 9), Harding
Szent István nagy alkotása vetette meg.

A .SZERETET CHARTÁJA
A ciszterciek alapokmánya valójában sajátos helyzetüknek és veze-
t~jük zse?ialitásá~ak köszönhet{). ~ny a_!'°ii_ga_ ab~zolutista szerv~z~-
__tevcl, ami a X. szazadban Iegmodemeob tarsadalm1 modellnek szamt-
io feudálisJáncolatot mintázta, a ciszterci szellem számára elfogadha-
tathfrí volt. Mivel Szent Benedek nem egy rend, hanem saját monosto-
ra-számára Wta a Regulát, abban a monostorok egymás közötti
kapésólatáról nem esett szó. Az előző fejezetben említésre került,
hogy a Cluny-félc vagy más reformirányzathoz nem tartozó monosto-
66
 rok egymástól függetlenül, mint egy-egy kis városállam léteztek. Az
„Üj Monostor~ alapítói olyan közösségeket akartak, amelyekben a
zsolozsma a maga ecyszerűségében ám teljességében végezhető, ami
a kicsiny perfelségck e~etébcn lehetetlen volt.
Citeaux alapítói gondosan ügyeltek arra, h<>gy a szer.~ctesi köziis-
ség együtt maradjon, mert az istentisztelet méltó módon történő vég·
zésére, valamint a fegyelem biztosítására ez a legbiztosabb mód. Ami-
kor viszont Bernát és társai érkeztével, valamint az új hivatások
szaporodásával eljött a;t, új alapítások ideje, Harding Szent lstván fia-
talokra bízta az új közösségek vezetését. Szent Bernát Clairvaux élére
2 5 évesen került, mint apát. A kapcsolatot velük továbbra is fönn kel-
-lett tartani. Valójában maga az élet hozta létre azt a &zervt·zetet, amit
a Szeretet cha1i:_áj_ágan rögzítettek. Ebő lépésként a már említett négy
új alapítás apátjai tagjai maradtak a eueaux-i káptalannak, vagyis a
szerzetesi közösséget egybefogó jogi jellcg-ű intézménynek és évente
egyszer kötelesek voltak megjelenni Citcauxban a káptalani gyűlésen.
hogy mulasztásaikat bevallják és a szerzetesi élet egységét biztosító
intézkedéseket tudomásul vegyék. Az összes többi apátság közvetle-
nül vagy közvetve ebből az öt apátságból tdt.pült, melyek fejei „atya-
apátok" lettek, s az ezekbé:íl települt közösségek „11ókapátságok~ (Bé-
kefi Remig szóhasználat.n szerint). Az alapítások 1 1 1 8-tól ke;1,dve
igencsak megszaporodtak. Olyanokból is apátok lettek, akik soha
nem voltak szerzetesek C1teauxban, és emiatt vált szükségessé a „ge-
nerális káptalan" megszen'Czése, valamint az új szervezet írásba fog-
lalása, amit II. Callixtus pápa ( 1 l l 9-1 1 24) hagyott jóvá. Minden mo-
nostor a benedeki Regula szerint teljes önállósággal rendelkezett, az
apátot a szerzetesek szabadon választották, aki szerzetesei fölött tel-
jes apáti hatalommal bírt; ugyanakkor az atyaapát, vagyi'> az alapító
monostor apátja évenkénti látogatása a helyi apát fölött gyakorolt el-
lenőrzést. Minden apát évente köteles volt megjelenni a Citeaux-ban
tartott generális káptalanon. Erről csak betegség miatt lehetett távol
ma_i:adni. A túl na.gy távolságra fekvő inonústorok apátj!).i, bár nem
minden évben, dc rendszeresen részt vettek a generális kiiptalanon,
amely a rend legfelső törvényhozó és ítélkc;1,ő testületének számított.
Az elha~ár-0zá'iokat leherőJcg·egyöntctűcn kellett meghozni. Ennek hi-
ányában Citcaux apátja és a legbölcsebb atvák ítéletére hagyatkoztak.
A szerzetesi élet egységének biztosítására Citeaux szokásait írásba
foglalva rendszerezni kellett, így született az istentiszteleti rendet rög-
zítő Ecclesiastica oflicia, valamint az ecyéb szabályokat tartalmazó
lnstituta capituli gt'neralis és a megtért testvérekre, a convcrsusokra
vonatkozó Usus conversorwn. Az önállóságot, egységet és rendet, szi-
lárd köteléket biztosító generális káptalan mellett a conversusok, a
megtért testvérek intézménye a legeredetibb, ugyanakkor legfélreis-
mertebb alkotásuk. Azok a kutatók, akik a XI. század második fdétéíl
67
 kibontakozó remete-, majd szerzetesi mozgalmat a mezőgazdasági ter-
melés növekedését követő népszaporulattöbbletbó1 kiindulva próbál-
ták megérteni, a megtért testvérekben (com'crsi) elsősorban és főként
az olcsó munkaerőt látták, s „másodrendű", „másodkörü"(!), „szolga-
frátcreknek" tartották őket. Ennek következtében a történetírók tol-
lán „szerzetesi vazallussáefélc" lett a cisztercieknél és a később bemu-
tatásra kerülő kartauziaknál szervcző<lött, elsősorban a szerzetesség
alapeszményére támaszkodó „convcrsus" intézményből. S ettől már
csak egy lépés volt valamiféle középkori, szerzetesi „kapitalizmus"
emlegetése. Az újabb, és a szerzetesi élet belső indítékait is figyelem-
be vevő kutatás a „megtért testvérek" intézményét árnyaltabban látja.
Különben is, a hagyományos elképzelés önmagában ellentmondásos.
A társadalom Xl. század végi, XII. század eleji expanziója miért vonta
volna maga után, !?.~~gy oly_s~k~n (dc nem több százan, sőt ezernél
is többen e1,ry-e1,ry ciszterci monostorban - mint túlzással állítják!) vál-
lalták_ ezt. a szolgai állapotot? És miért akartak volna szabadulni a fizi-
·kai ·munkától éppen wzok, akik a Regulát betű szerint akarták meg-
élni?
A kér<lésrc a választ a korabeli ciszterci forrás (Kis Exódus, 15 f.)
adja meg, amely 115 l-ben íródott. „Krisztus új katonái, szegények a
szegény Krisztusért, megvetvén evilág gazdagságait, kérdezni kezd-
ték, miként tudnának segítségre találni, valamint hot,tyan tudnának
befogadni a Regula szdlemében szegényeket és gazdagokat egyaránt,
mintha Krisztust fogadnák. Elhatározták, hogy a megtért szakállas vi-
lágiakat befogadják, és mindenben osztoznak velük, kivéve a tanultsá-
got igénylő szerzetességet.. I?én,iiunkásokat is.. alkahpazta~, mert nél-
külük nem tudták volna_éjjd-nappal megtartani a Regulát".
Az első ciszterci szerzetesek a zsolozsmát a maga teljességében
akarták végezni._Az..-újoncok között voltak tanultak. klerikusok, akik
kell{) fc!k_észültséggcl rendelkeztek a _latin nyelvű kórusimádsághoz;
és vo.ltak világiak i~, nagyobb részt írástudatlanok. Ez utóbbiak szin-
tén. igazi. sz~rzctesi életre vágytak. Harding Szent István számukra
gondolta ki a „szcrzeic·sség~ nclküli szerzetesi életet. A zsolqzsma vég-
zésétől mentesültek, helyette a megfelel{) időpontokbai{ közösen
imádkoztak, leggyakrabban a Miatyánkot. A szerzetesi jog sze1-int vi-
lágiaknak számítottak, ezért a káptalan döntéseibe nem .szólhattak
bele.
A monostortól messzebb eséí rüldekcn iránvítoLLák a munkát a
grangiának (maJői') nevezett házakból, és csak s~ombaton tértek visz-
sza a monostorba. Ez nem a fizikai munka alábecsülése volt, hanem
ellenkezőleg, a convcl-susiintézmény a világi életből megtért, dc tanu-
latl<!_n,_gwk.D.tn· nemesi _származású férfiak számára biztl)SÍtott szerze-
tesi életformát. Mindig voltak olyanok, akik a tevékenyscget előny­
ben részesítették a hosszú és éppoly fáradságos zsolozsmázásnál. Sőt
68
 voltak olyan megtért testvérek is, akik inkább eltitkolták iskolázottsá-
,gukat, csakhogy ebben az életformában szcrzeteskedhesscnek. A me-
zőgazdasági és iparos munkák mellett például a templom, a kerengő,
a káptalanterem alapos tisztogatása nagypénteken az ő feladatuk volt,
és ez utóbbi számukra Húsvét örömének elővételezését jelentette. A
középkorban a templom tisztántartása örömteli munkának, nem pe-
dig valami lenézett tevékenységnek számított. Lehetne még sorolni a
példákat, amelyek azt bizonyítják, hogy a középkor embere némileg
másként szemlélte a szerzetességet, különösen ha ő maga is szerzetes
volt, akár monachus, akár conversus minőségben.
A ciszterci szerzetesekkel kapcsolatban még több, a közvélemény-
ben meggyökerezett tévedést kellene eloszlatni. Például azt, hogy
szándékosan választottak egészségtelen, mocsaras helyet a monosto-
- rok számára. Művészet-ellenességüket is túlzottan hangsúlyozták, csu-
pán azért, mert nem osztották a Cluny által képviselt felfogást.
Egyszcrüs.égr1:_,_szegénységre tiirc;kedtek mindrnben, még az isten-
tisztelet területén is. A zsolozsma-imádsághoz időközben hozzácsatolt
ún. kis-zsolozsmák elhagyása vagy a gregorián ének egyszerűsítése
azonban éppen úgy nem jelentett zsolozsma-ellenességet, mint a kó-
dexek díszítésének egyszeríísítése sem könyvellenességből fakadt.
Az egyszerűség tükröződött az építészetükben, a templomaikban
is, mert a hangsúlyt Szent Bernát nem a látásra, hanem a hallásra he-
lyezte: „Látni vágysz? Előbb hallj! A hallás már egy fokozat a látás
felé. Az engedelmes hallás útján jutsz cl a látás dicsőségére." Az
énekről pedig így vélekedett: „Azt szeretném, ha a dallam mindenek-
előtt komoly lenne. Kerülje cl mind a lágyságot, mind az érdességet,
legyen a fülnek kellemes, hogy megérintse a szívet, eloszlassa a szo-
morúságot, megbékítse a haragot."
A.monostori nyugalom megóvása végett n_em foglalkoztak fiatalok
ta~~sá~:<í\iiiIGsak fclnőttszámha menők jele~tkezcsét fogiiatáK el, amT
a hivatások komolysága felől kezeskedett. A „fekete szerzetesektől"
eltérően, e szigorú felfogásuk ellenére is bővelkedtek jelentkezó'k-
bcn.
A ciszterci lelkiségben új vonásnak számított a fokozott Mária-t~sz­
telct, -ami' á ·vallási életben Jézus Krisztus emberi természetének na-
gyobb hangsúlyozásával függött össze. Az 1134-es káptalan arról
döntött, hogy minden templomuk Krisztus anyja, Szűz Mária tisztele-
tére legyen szentelve.
Különlegességük, hogy az egész középkor folyamán nem voltak
hajlandók a liturgikus.színek használatára. _Sikerük pontosan ennek
az egyszerűségre törekvésnek valamint az új intézményeknek tulajéfo-
nítható. Ez utóbbiak össze tudták hangolni a nélkülözhetetlen köz-
pontosítást és a monostorok függetlenségét. A rendkívüli siker a szá-
mokban is tükröződött, mert a Szeretet chartája évében ( 111 9) 19,
69
_f::lard1_ng Szent_Ig_v;j~ halálakor ( 11 'H) 34, Szent Bernát halálakor
( l l 53) pedig :-:14 3, a XII. század végén 5 2 5 l-s a XIII. század végén
fi94 apáis:íguk volt. Ha a „megtért testvérek"-t·t nem valamiféle osz-
tálykülönbséget bclcmagyarázó megközelítésben vesszük szemügyre,
hanem az általuk kamatoztatott gyakorlatiasabb talentumok felől, ak-
kor nem látunk lcalát.ót abban, hogy ők külön ebédlővel, hálóval ren-
delkeztek, külön folyosón közlekedtek. Ez utóbbi a monostor szívé-
nek, a c/austrumnak a nyugalmát volt hivatott biztosítani, és a
közösségi élet ésszerű szervezése hozta magával; nem pedig a mon:i-
chus l-iZerzctcsck fölénve. Csak ezeknek a félreértéseknek a tisztázása
után lehet megérteni, ~liért tudtak Szent Bernát fiai nálunk is gyöke-
ret verni.

A CISZTERCIEK HAZÁNKBAN

Szent Bernát még tevékenysége teljében volt, amikor az l l 36-ban

Morimoml által telepített ausztriai Heiliegcnkrcuz elküldte hazánkba
a ciszterciek clséí csapatát, akikJJ. \~~W {1141-1 162) hívására a Tol-
na ml:gyCi Szék (m-a Bátaszék) város közelében, Cikádoron telepedtek
n~cg, (l 142). II. Géza, majd utóda, Jll. István ( i'lo2=1T7Z) és a trón-
'J{üvctclok z.1kla1mt ideje nem kedvezett az újabb ah1pítások11ak. III.
lkla ( 1 172-· l 1!Hi) megszilárdító hatalma és stabilizaciéis pniitikája
viszont ót monostor létrejöttét eredmcnyezte. Ezek sorrendben a kö-
vctkezők:J:~g,\'~'i. /~irc, Szentgotthárd, Pilii?. Pásztó.
Egrest a Maro;-Gal partji'ín:C8anádtói k~!Ctr~ l i 79-bcn III. Béla
király alapított.1 é~; Pontigny néprsítettc be szerzetesekkel. A birtoka-
domannyal kcllö'cn ellátott monostor életképe!>ségét mi sem bizonyít-
ja jobban, rnit11 a:t, hogy l 20 2-bcn már maga is atyaapátsággá vált
Kl'n: alapít,:s;ival. Ez az alapítás jelcnt;)sen emelte tekimél)(ét, mert a
)d!I. „zfizad cl~íí évtizedeiben a Szentszék több, fontos ügy l:lintézését
bízta az egresi .1pátra. II. András király temetkezési helyéül választot-
ta az egresi ap.itság templomát. Előbb, l 2 3 3-ban második feleségét,
Jolánt.ic tcmctti·k ide, majd két év múlva, 1235-bcn ÍÍL magát is. A ta-
tá1j;ír;ískor a környt-k lakossága az en)dítménynek i~; beillő monostor-
ba nH.nl'kült, ám a tatárok azt szabályszerűen megostromolták. A túl-
erővel. az ostromgépekkd szemben a szerzetesek és a környék lako-
sai ml'g"1dták magukat, és a tatárok irgalmatlanul kardélre hánytak
ma'dnem ir;indcnkit, utána kirab:ilt.ík és fcl'.ffújtották a monos~ort.
amit néhány év elteltével ( 1217-ben) sikerült életre kelteni. Késfíbb
a kunok ustromától szenvedett ( 12 80 vagy 12 8 2) -- valószínűleg
a:tfrt, mert IV. László (1272--12'.)0) a királ}i koronát és egyéb, a;;
uralkodói hatalmat reprezentáló tárgyakat ide szállíttatta, horzy azok
biztonságban legyenek -·, dc a monostor az ismételt megerősítések
mi:ltt ekkor már ellen tudott állni a támadóknak. Hitcleshdy műkö-
70
 rlött benne, és fontos kultúrtörténeti emlék maradt fönn Egressel kap-
csölailiáff az alapító Pontigny egyík kódexében. A XII. századi bejegy-
1zés arról tanúskodik, hogy az atyaapátság számos könyvet kölcsön-
zött Egresnek másolás végett A kölcsönzött könyvek között volt
Nagy Szent Gergely két műve, Naziánzoszi Szent Gergely írásaiból la-
tfnni fordítva egy gyűjtemény, Szent Ágoston két munkája és két be-
széde egy kötetben. Mellettük új szerzőnek szamított Anselmus luccai
püspök (i· 1 086), aki a Miatyánkról írt elmélkedést, és Chartres-i
S:r.ent Ivo püspök (·:-J 1 16) a szentségekről és a szentmiséről készült
beszédei valószínűleg az alapításkor kerültek Egresrc. A XIV. század-
ban lassú hanyatlás kezdődött -- amint látni fogjuk, a többi ciszterci
apátsághoz hasonlóan - Egresen is.
Ill. Béla következő alapítása l 18 2-ben a bakonyi rengeteg kellős
_ közepén Zirc volt. Ezt Clairvaux (Clara Vallis) telepítette, s ezért ne-
vezték Nova Claravallisnak. Valószínűleg ennek az eseménynek volt
egyenes következmfoyc, hogy 1183-ban népes küldöttség érkezett
Ill. Béla udvarába: a citeaux-i apát és pe1jel meg két rendtag, vala-
mint a párizsi monostoruk apátja. A látogatás eredményét oklevél
örökítette meg, a király így nyilatkozott: „... szeretett atyánk, a
citeaux-i apát kérésére minden, országomban felépült vagy építendő
ciszterci rendi monostor számára saját jóakaratom folytán intézked-
tem, hogy egész földemen azt a szabadságot élvezzék, amelynek tud-
valevó1eg Franciaországban birtokában vannak ...~ (III. Béla emléke-
zete, 97.).
Az első, név szerint ismert zirci apát Johannes Lemovicensis
(1208-1218), aki itt tartózkodása után visszatért szülőhazájába és
komoly teológiai, irodalmi munkásságot végzett. Zirc alapítása: Pozse-
ga vármegyében Go tó ( 123 2). Clairvaux közvetlen alapítása volt Zirc-
hez hasonlóan a zágrábi részen .T-aplica-( 1 208), amely elég életerős­
nek bizonyult ahhoz, hogy a benedeki Regulát követő, majd rövid
ideig kartauziak által birtokolt Ercsi monostorába szerzeteseket küld-
jön (1253).
1 1 84-ben két alapítás gyarapította :1 ciszterci köziisségeket ha-
zánkban. Az első Pilis, amelyet Acey telepített. Acey valójában Clair-
vaux unokájának számított Cherlieu-n keresztül. A maga során Pilis.
"1~rmp mo!).r.istorna\- lett atyaapáts;íg_a_: ~!.ó ( 11 9 1), .Bélháron1K:út
(vagyis Bélapátfalv:a, 123 2; amelynek temploma ma is épen áll), és
A.b~h.\!.m .('folna megyében, 1270). A pilisi apátság a királyi temetke-
zőhclyeink sorába tartozik, mert II. András első feleségét, a meggyil-
kolt Mcrániai Gertrúdot itt temették cl 1213-ban. Nyolc évvel ké-
sőbb a kor egyik legnagyobb építésze. a picardiai Villard de Honne-
court hazánkban tartózkodott és minden bizonnyal az ő műve volt a ')
királyné nyugvóhelye fölé emelt gótikus síremlék. A francia gótika az ,_·
ő személyén keresztül közvetlen befolyást gyakorolt hazánkra, dc

71
 nem ez lehetett az első francia hatás, mert az egész hazai ciszterci épí-
tészet francia irányítás alatt állt. Gertrúd királyné meggyilkolásával
kapcsolatos Pé~ervárad, ~lapítása: a gyilkos Petúr bán birtokai képez-
ték az 123 3-bailKeZcfeményezett és 1 2 3 4-ben történt alapításhoz a
nélkülözhetetlen birtokadományt.
A második az 1184-es esztendőben Szentgotthárd. Troisfontaines
- amely Clairvaux alapítása - Szentgotthárd megszervezésén ügykö-
dött. Szentgotthárd erejéből egy alapításra futotta: Pornó (az akkor
győri, ma szombathelyi egyházmegyében, 1234). Troisfontaines má-
sik hazai alapítása délen Pétervárad (1234), amiről fentebb már emlí-
tés esett.
Pásztó is szóba került a pannonhalmi Dávid apát és Cerbanus
pásztói szerzetes révén. Pásztót 1 l 91-től bizonyíthatóan a ciszterciek
lakták; az a föltételezés, miszerint itt előzó1eg bizánci rítusú, görög
szerzetesi közösség lett volna, nehezen igazolható. Cé(banus valószí-
nűleg a benedeki Regula kötelékében élt a XII. század első évtizedei-
ben Pásztón.
Az osztrák Hciliegenkreuz alapítása volt (az első Cikádor mellett)
Borsmonostor, Kőszegtől öt kilométerre északkeletre (Il 94).
Egres alapítása Kerc ( 120 2) azért érdemel külön említést, mert eb-
ben az- esetben hazai földön vált bizonyossá, hogy a fehér szerzetesek
a lcgwrdabb határvidéken. is szívesen telepedtek le. Az Olt folyó
partján a kerci apátság és templom romjai még ma is állnak. Zsig-
mond király 1418-as oklevele királyi temetkezőhelyként említi, ám
ez tévedés, az egresi atyaapátsággal téveszthették össze. H~eleshely­
ként működött, és pápai megbízás alapján Erdély egyházi életében
többször is fontos szerepet játszott.
Egres másik alapítása Keresztúr volt ( 1214), amelyet a jelenlegi
rcndtörténetírás Vértesszentkcl'csz1ben vél fölismerni. Morimondhoz
kapcsolódott egyszeri áttétellel (\Vachm:k) Szepes ( l 2 2 3) és kéts~e­
res közvetítéssel (\Veiler Bettnach és Viktring) Zágráb, ami előbb per-
jclség, majd apátság ( 12 5617 4).
A felsorolt apátságok mellett voltak olyan, már előzőleg meglévő
monostorok, amelyeket a cisztercieknek klilönböző okok miatt át
akartak adni, dc a tervek több ~setben nem valósultak meg.

MAGYAR CISZTERCI APÁCÁK

Ezzel ellentétben több apácamonostor került a ciszterci rend irá-
nyítása alá, közülük elsőnek a Mária-Magdolna Lisztcletére emelt po-
~zso_QY.i, 1235-ben. Lakói eredetileg Szent Benedek Reguláját a hagyo-
·Í:naifyos értelmezés szerint követték, majd 1297-ben a ferences rend
női ága, a klarissza rend vette át a monostort a ciszterci apácáktól.

72
 A szerzetesnők a ciszterci rend kezdeteitől fogva jelen voltak, mert
MQlesme-i Szent Róbert az újtípusú szerzetességre jelentkező nőket
convcrsac (megtért nővérek) gyanánt befogadta, és utóda őket Jully-
ban letelepítette. ~ fiatal Bernát harminc társa közül többen nős em-
berek voltak, s ezek fcleségci-Szcnt"Ilernát nővérének vezetésévd
csatlakoztak az els6 női ~9zösséghez. Ebből fejlődött ki a .ciszterci
rend nolág~. amelynek végleges, jogi szintű intézményesülése a XIII.
században történt. Nemigen mondhatni, hogy a ciszterci szerzetesek
kitörő örömmel fogadták a hozzájuk csatlakozni akaró apácákat. A
generális káptalan ellenállása miatt számos, ciszterci szokásokat köve-
tő női közösség nem nyert fölvételt a rendbe. A hozzá tartozó női mo-
nostorokban a rend nem tudta megakadályozni a leánynevelés!, ami
a női hivatások utánpótlását nagyban elősegítette.
- A pozsonyi példa, vagyis a ciszterci szokások bevezetése jótéko-
nyan hathatott a híres veszprémvölgyi görög apácamonostor eseté-
ben. A tatárjárás eléítt IV. Béla király ( 123 5-127 0) a rendi káptalan-
tól kérte a nagy múltú közösség felvételét a ciszterci rendbe. A
káptalan ezt 1246-ban tette meg. Nem tudni, meddig voltak itt görög
apácák, de az biztos, hogy itt sem volt „kétrítusú", görög-latin közös-
ség, amint az Aventinuson sem, Rómában. Nem lehetetlen, hol{y a gö-
rög apácák kihalta után egy darabig, a benedeki Regulát követő szer-
zetesnők éltek a veszprémvölgyi monostorban, és az átmenet viszony-
lag simán történt. A monostoron 1256-ban, 1317-ben elvégezték a
szükséges javításokat, majd azt 1367 -13 7 3 között újjáépítették és
1387-ben kibővítették. Ez utóbbiról a kőművesmesterrcl kötött sze1·-
ződés fennmaradt és részletesen tudósít az épületről: „... Az épület
alsó fele két részre osztassék, a déli rész betegszobának építendő,
míg a kolostorral érintkező másik helyiség ebédlő legyen. Ebben a
részben az apácák óhaja szerint kőből vagy cserépből készült kemen-
cét kell állítani. Ezeknek az alsó helyiségeknek magassága hat és fél
öl legyen, míg az épület felső része, amely hálóterem lesz és minden
egyes apáca részére elkülönítve építendő, a régi kolostorral ef.,iybeépí-
tett káptalani vagy körmeneti teremmel legyen egymagasságú .. ."
(Gutheil: Veszprém, 162.). A ciszterci apácák itt egészen 1543-ig je-
len voltak, amikor Körmendre menekültek a törökök elől.
Korai alapítású a Kéírös megyei lvanks. A ciszterci apácák
1246-tól 1499-ig lakták az itteni mono'Scüi·t~-A brassói apácák Szent
Katalin védnökségét élvező monostorának első említése elég késői,
1388-ból való. A közeli kerci apátság szerzetesei gondoskodtak az
apácák lclkivczctéséró1 egészen a hitújításig ( 1541 ). Ez a közösség
eli.ízőleg más rendhez tartozhatott, mert templomuk megőrizte az ere-
deti védnököt, Szent Katalint.
A ciszterci apácák a benedeki Regulát hagyományos értelmezés
szerint követő apácákhoz hasonlóan viszonylag kevesen voltak ha-
73
 zánkban, ha a testvér-férfirend tekintélyes jelenlétéhez viszonyítjuk a
számukat.
ft.. ciszterc! s_~erzete_s~~~azai_i::!t~I.i_edé§Ét áttekintve ki kell ein_elni, _
hogy néhány kiv~tel~éSI (Bélháromkút, Abrahám, Pornó) eltekintve _n10-
nostoraik kjrályi_ alapításúak. Rendszerint királyi e_rdőbirtokokon._(fJI.:
Zirc; ·Pfüs) __y~agyuaz...Qi:l?~ág si.füein (Szentgotthárd, Borsmonostor, Sze-
pes, Kerc) telepíte1:_!ék le a „fehér" szerzeteseket, amennyiben nem
más ~özüss~gi6i vcti:ék ·lft a mgno_~~~t (mint például Ercsi,~P:i"siró).
Mivel Citeaiix apátjá, -Péter l 18 3-han sikeresen rendezte a rend ha-
zai helyzetét és kiváltságait, az nyugodtan, békésen '(ejlődött. A fran-
cia monostorokkal biztosították a kapcsolatot az atyaapátok rendsze-
res látugatá&ai, illetve a generális káptalanon időró1 időre történt ma-
gyar részvétel. Magyarország a ciszterci renden keresztül eggyel több
szállal kötődött Európához. Osszesen tizennyolc ciszterci lll.Q!l_Qgor lé-
tezett férfi szerzetesek és_.!1égy apácák számára. Az alapítások időben
nem húzódnak szét, mert az első 1142-ben tiirtént (Cikádor), míg az
utolsó 12 7 4-ben (Zágníb). Az első alapítás az Európa messzebb cső
országaival cgyidőbcn ment végbe, mert Írországban és Karintiában
114 2-ben telepedtek le az első ciszterciek, Lengyelországban
1143-ban, Dániában 1144-ben, és Norvégiában 1146-ban. A legna-
gyobb királyi jótevő III. Béla volt, s ebben francia feleségei (Antiochi-
ai Anna és Vll. Lajos lánya, Margit) is szerepet játszhattak. Fiai, Im-
re (1196-1204) és 11. András ·(1205-1235) majd unokája, IV. Béla
(1235-1270) szintén a ciszterciek pártfogóinak mutatkoztak. Í
A szellemi kapcsolat mellett azonban az anyagi téren megvalósqlt
kapcsolat sem elhanyagolható. Az építészet révén erről már szó esett.
A „megtért testvérek" elsősorban ennél egyszerűbb, ám még fonto-
sabb területen működtek: a röldeken és a műhelyekben.
A XIII. században egy, Clairvaux apátságával kapcsolatos leírás a
ciszterci gazdálkodás ésszcrűségéröl, találékonyságáról tanúskodik.
„Ahol a gyümölcsös végződik, ott kezdődik a kert. Kicsiny patakok
négyszögletű területekre darabolják a földet, é5 a víz kettős célt s~ol_­
gál: táplálja a halakat és öntözi a zöldségféléket. A folyó egyik ága
áthalad az apátság műhelyein, hogy megtegye a maga szolgálatát. En-
nek csatornáját nem a természet ásta, hanem a szerzetesek szorgal-
ma .... Amikor a folyó megárad, a túl sok vizet egy fal kényszeríti
vissza. . .. Mennyi ló kínlódna, mennyi emberkéz fáradozna azon,
amit a folyó oly könnyedén megtesz!" A malom meghajtásán túl
számtalan módon fölhasználták a vízi erö"CS-ez így lehetett hazánk-
ban is, az Olt vagy a Maros pá.rtjáll. Az. apátságok major-hálózata
(.ifrangia-rendszer), a háromnyomásos művelés terjesztése, az állatte-
nyésztés színvonalának emelése, a tem1é-riiek tá.rolásának szakszerű­
sége a jól megépített csűrökben, mind a hazai mezögazdaságtörténct
egy-egy fejezete lehEl!l.e. Nem vcletlrn, hogy a kalocsai érsek
 l 3·14-ben a péterváradi apátság esűrét szerette volna megkapni, nem
gazdasági célokra, hanem saját magának és kanonokjainak.
A siker lelki, szellemi és gazdasági téren egyaránt jelentős volt.
Azonban a szemlélődés és a tevékenység, a szegénység és a gazdag-
ság között lehetetlen hosszú időn keresztül egyensúlyozni. Ez mutatta
meg a késóobiekben negatív hatását. Amint gazdagodtak a monosto-
r0k, úgy növekedett frigyeik száma. Az -első cis:i:terci szerzeteseket a
közösségben mcgélt magány vonzotta az erdőségekbe, határvidékek-
re, folyópartokra, vagy · · ha másként nem ment -·, a maguk teremtet-
te pusztaságba. Ugyanekkor, s tőlük helyileg sem távol, a tevékeny-
séggel teli közösségi élet éppen olyan vonzónak mutatkozott; s közös
vonás, hogy ez utóbbi felé tájékozódók is, egy Regulát akartak újra
értelmezni, újra !Jlegélni. Csak nekik könnyebb dolguk volt, mert ez
a Regula, Szent Agostoné rövidebb, s alig néhány oldalnyi terjedelme
következtében olyan általános, olyan tág, hogy abba a legkülönfélébb
elképzelések is belefértek.
 5. fejezet

SZENT ÁGOSTON KÁNONJAINAK KÖVETŐI

Az észak-afrikai Hippo Regia püspöke, Szent Ágoston saját példá-

jával mutatta meg, miként lehet apostoli eletet élni. Papjaival együtt
lakott. együtt étkezett, azonosak voltak ruházatukban és megvalósítot-
ták az evangéliumi szellemű vagyonközösséget. Az Ágostontól ö.rö:
költ hagyományt képviselték a gall-római családokból származó püs-
pökök a VI. századi Galliában, akik saját otthonukban maguk
nevelték, oktatták a papságra hivatást érző fiatalembereket. Ezt újítot-
ta föl Metz város püspöke, Chrodegang ( 1· 766), amikor papjai életét
szabályo:z_t:.l, és 34 fejezctbó1 ·irnó törv"énykönyvet szerkesztett szá-
rmi1fra; amely a Regula Canonicorum címet viselte. A világi paps.ág
közösségi élete a. szerz~.tesekéhez hasonlított, ugyanakkor lelkipászto-
ri tevékenységet végeztek a püspoki' v~rosban. ··
Szent Ágoston Regulája~ amely a legújabb' kutatások szerint tény-
leg az egyházatya alkotása, a kö~t és a, k_ö~ö_s_ _imádságot, a
zsolozsmát helyezte a központba. Az egyéni szegénység és a nőtlen­
s~/{ínell~tt a vezetőnek (neve a későbbiekben leggy~krabban prépost,
ritkábban dékán vagy apát) teljes engedelmességgel tartoztak a kö-
zösség tazjai. A kemény aszkézis mégsem célozta a környezettől tör-.
ténő elszakadást, mert a Szent Ágoston Regulája szerint élő közössé-
gek igyekeztek figyelembe venni a hívők lelki szükségleteit, sőt
kifejezetten lelkipásztorkodást folytattak. A kánonok szerinti vagyis
kanonoki' élet kifejezetten aktív, tevékeny életformát jelentett és az
ezredforduló utáni remetemozgalmakkal, valamint a hagyományos
szerzetesség egyes, megújulást kereső csoportjaival szemben új irányt
vett. Az új közösségek a plébániai lelkipásztorkodásba szívesen be-
kapcsolódtak a püspöki városok mellett az új településeken is, vala-
mint ott voltak a régi plébániák újjászervezésekor. Fontos feladatuk-
nak tartották az igehirdetést, ám a mindennapok adta munkákból is
kivették a részüket a „megtért világiak" segítségével, akik a magister
laboiis (szó szerint: munknmestcr) irányításával az épületek karban-
tartásán, az élethez szükséges anyagi javak előteremtésén fáradoztak.
Szent Ágoston Reguláit egyes közösségek olyan sikeresen élték
meg és alkalmazták a gyakorlatban, hogy egyTc többen utánozták
őket. Ez lehetett lelki természetű kapcsolat~agy intézményes jcllegff,
amikor a közösségek kungrt'gációba szerveztídtek. Dél-Fram:iaország
legtekintélyesebb kanonoki intézménye, az avignoni Szent Rufusz
kongregáció 1 039-től szerveződött, és hamarosan 1100 közösséget
számlált. A párizsi, 111 0-ben alapított Szent Viktor-apátság a teoló-
giai tanulmányok magas színvonaláról és súgorú szabályzatáról lett
híres, nem hiába a Notre-Dame székesegyházi iskolájának tanára,
Guillaumc dc Champcaux alapította. Más kongregációk is kdetkez-
tek (pl. Marbach), de az összes közül legjelentősebb az a közösség
lett, ami a ciszterciekhez hasonlóan joggal kiérdemelte a rend nevet.

SZENT NORBERT, A VÁNDORPRÉDi'.fUTOR

Az l 080-ban született arisztokrata származású Norbert ('1- 1 134),
a xanteni gróf fia volt. Apai részről IV. Henrik <.:~;;á~::-;-nyai részr(íl
a lotaringiai uralkodóház rokonának mondhatta magát. Rövid, szok-
ványos világi papi pályafut<\sának <.:súcsaként szülővárosában magas
egyházi tisztségbe került, a székesegyházi káptalan tagja lett, annak
ellenére, hogy az egyházi rend ala<.:sonyabb fokozatát vette csak !'cl.
Származásának köszönhette, hogy IV. Henrik udvarában sokat forgo-
lódott, és inkább vonzotta a világi élet, mint az ev.mgéliumi eszmé-
nyek. Amikor l l l 5-ben rádöbbent hivatására, komoly előkészület
után pappá szenteltette magát. Eddigi élete és megtérése sajátos ket-
tősségben ötvöződött a lelkében. Egysze1Tc vonzódott a tevékeny
és a szemll-lődő élet felé, ami kortársai szemében nehezen fért
össze.
Előbb a szegénység megélésére szerette volna rábírni a xanteni
káptalan kanonokjait, egykori társait, ám törekvése sikertelen maradt.
Családi örökségét pénzzé tette, a szegények között szétosztotta, és
fölkereste II. Gclasius pápát ( 1 1 18-1 11 9) a dél-franciaországi Saint
Gilles-monostorban. A pápához meglepő kéréssel fordult: „Paran-
csold meg, mi legyek: kanonok, szerzetes, remete, vagy otthontalan
vándor, én pedig engedelmeskedem.~
A meglepő ajánlat és az ilyen formában jelentkező útkeresés a pá-
pát arra kér,,ztctte, hogy engedélyezze számára a prédikálást, bánnt'r-
rc jár. Ez akkortájt nagy dolognak számított, mert az Egyház az ige-
hirdetés jogát és kötelességét a püspöknek tartotta fönn, valamint
azoknak a papoknak, akiket a püspök ezzel megbíz. A vándorélet
iránti lelkesedést hamarosan fölváltotta a lehiggadás, és Norbert egy-

78
re jobban vonzódott a szemlélődés felé. Ezért fogadta el a közép-fran-
ciaországi Laon város püspökének, Bertalannak a javaslatát és a lao-
ni egyházmegyében letelepedett.
A helyet álmában látta meg, innen kapta nevét Prémontr:é (Pratum
monstratum = megmutatott rét), ami a Laon és ih:l~s közötti erdő­
ség egyik völgykatlanban elterülő tisztása volt. Ekkortájt érkezett oda
Lotaringiából és csatlakozott hozzá hét fiatalember. A fiatalok vonzot-
ták az újabb hivatásokat, bár a cél ekkor még nem olyan világos Pré-
moniré lakói számára, mint a kevéssel ezelőtt szerveződött Citeaux
szerzetesei elótt.
Új, szerzetesi intézmény született, amely S()~!><lc11_hasgnlított a bene-
deki Regulát követő hagyományos, vagy az új, reform jellegÜ ~iszterci
irányzath()z_._ Az általuk választott vezető irányításával a fehér ruhát vi-
selő szerzetesek és a megtért világiak közösséget alkottak, amelyben
a munkamegosztás a kezdetektől jelen volt. A közelben pedig nők kis
csoportja telepedett meg, hogy kövesse Prémontré első lakóinak pél-
dáját.
A közösség minden reggel összegyűlt szentmisére, zsolozsmára,
majd mindenki saját munkája után látott. A képzettek, tanultak kéz-
iratok másolásával foglalkoztak, a többiek földműveléssel. A szerze-
tesnők a fonás-szövés munkájában jeleskedtek. A napközben a mo-
nostorban ta1tózkodó szerzetesek folytatták a zsolozsmát és egy má-
sodik, ünnepélyes misén is részt vettek,.a földeken dolgozók csak az
esti imádságba kapcsolódtak be.
Ezek alapján szokványos szerzetesi életre gondolhatnánk. Mégsem
így volt! Sajátossag~k a-bbari mutatkozott meg, hogy a prédikálás,t a
szerzetesek Szent Norbert példájára tovább folytatták, és ezért az ala-
pí!ó nem a benedeki Regulát választotta, hanem a tág~bb kereteket
jelentő, tehát a prédikálásra lehetőséget biztosító ágostonos szabály-
zatot, amit kiegészített a szigorúbb, belső szabályzattal, főként ciszter:
ci szokások hatására.
Szent Norbert követői így lettek szabályozott (reguláris) kanono-
kok, akik szerzetesi <J,szkézisben éltek a szegénységet és a kézimun-
kát illetőcn;'ugyarrnkkor, mint kanonokok, b!:'.kapcsolódtak a helyi
egyház életébe az igehirdetéssel és valamivel később a plébániai !dki_-,,.,
pásztorkodással. Ez utóbbi kevésbé előre megfontolt döntésből, mint
inkább a külső körülmények alakulásából fakadt. II. Honorius pápa
(1124-1130) 1126-ban jóváhagyta az új szerzetesi közösséget,
amely ekkor már kilenc helyen volt jelen. Norbert még ez évben Mag-
deburg érseke lett, s ez a hivatal missziós feladatokat rótt rá. Tanít-

79
 \
ványaira támaszkodva szervezte meg a még pogány vagy félig po-
gány lakosság keresztényi hitre vezetését, nevelését; ez a rend gyors
terjedését eredményezte nem csupán francia és német területen, ha-
nem Itáliában, Portugáliában, Angliában és hazánkban is.
Az új rend népszerűsége abban rejlett, hogy a szerzetesi életet a
lelkipásztorkodással össze tudta egyeztetni. Némi módosulás végbe-
ment ugyan az első évtizedek alatt a fehér kámzsát viselő „kanono-
kok" munkásságában és közössségi életében, az alapító személyiségé-
ben rejlő kettős irányultságon és ennek intézmé.Wes megjelenülésén
azonban ez nem változtatott.
A vándorprédikálást lassan fölváltotta a plébániai lelkipásztorko-
dás, a szokásaikat követő szerzetesnők közösségeitó1 egyre jobban el-
távolodtak, majd a ciszterci rend ekkorra már jól bevált intézményeit
vették át: az évi generális káptalani gyűlést, minden közösség maga
választotta meg a prépostot, az alapító közösség prépostja évente
meglátogatta a kirajzott közösséget. Mindezt a Szentszék támogatása
erő sítette.
A szegénység, apostoli tevékenység eszméjét követő új rend a cisz-
tercickhez hasonlóan még az alapító életében utat talált hazánk felé,
sőt Szent Norbert ( ·:· I 1 34) fiai tizenkét évvel meg is előzték Szent
Bemát (-1- 1 15 3) fiait.

A PREMONTREIEK HAZÁNKBAN

Az ősi hagyományt a legújabb kutatás igazolta, mert a fehér kano-

nokok II. István ( 1116-1 1 31) hívására Prémontré-ből érkeztek ha-
zánkba. Várad városától északra, a Kőrös jobb partján emelkedő
dombtetőn Szent István első vértanú tiszteletére emeltek monostort,
melynek alapfalai napjainkig fennmaradtak. Magát az alapítót, II. Ist-
vánt itt, a vára<:fh~oki (Promontorium) prépostságban temették cl,
rendi rullálíaii~ A szerzetesi ruha felöltése közvetlenül a halál előtt és
az abban való eltemetkezés azt jelentette, hogy az „új rendtag" a szer-
zetesrend lelki javaiból részesült, annak „családtagja" lett.
A hazai premontrei házak többségének Váradhegyfok volt az anya-
monostora, vagyis az újabb alapításokat, amelyek sűrűn követték egy-
mást, innen szervezték. A későbbiekben Rómával és a franciaországi
központtal, Prémontrévcl innen biztosították a kapcsolatot. A pre-
montrei monostorok száma körül sokáig bizonytalanság uralkodott,
régente 65-nck becsülték, majd 45-ről beszéltek. A források megbíz-

80
 ható tanúsága alapján a ciszterci monostorok duplájára tehető a szá-
muk, ebben a néhány, részben későbbi alapítású apáca monostor is
bennfoglaltatik. A rendtörténetírás 39 monostorról tud. Mi ennek a
bizonytalanságnak az oka? Legtöbbjüket a tatárjárás előtt alapították,
s az ország 1241-1242-es pusztulása során okleveleik megsemmi-
sültek, adataikat a rend központi katalógusai őrizték csak meg, s ezek
ellenőrzé.se, pontosítása sokszor nehéz feladat.
A premontrei monostorok a benedeki R~gulát ~§vető szerzetesek
által'kevésbé megszállt területeken települtek, így az ország északke-.
Jeti és északi rés~tn (Váradhegyfok, Almás, Ábrány, Nyérpályi,
Adony, Lelesz, Jfüg§, TúfcfCJ, nÍaJd~_J:)una-Tisza közének ~szaki terü-·
letén és Buda környékén (pl. Jánoshida 1 Ócs~, Csut, Margitsziget _:
akkor még Nyulak szigete.-. Hatvan, G~~-&~-Boz~k) és- a ciszterciek,_
bencések mellett Dunántúlon is (pl. Zsámbék;1\1a}k, Mórichida, Csor-
. na, Rátót, rürje, ~ajk, K~posfŐ): A'z alapítás~. es"a iati~lírás utáni új-
raala.pítás-sorozat kb. 130 év leforgása alatt történt, mert a sorban
legutolsó Csut is már fennállt 1264-ben.
A éisitérdcknél nagyobb elterjedtségükbcn szerepet játszhatott,
hogy beérték_kisebb földterülettel, hiszen az általuk végzett lelkipász-
torkodás szintén- jÜve<lelemforrást jelentett. fü::cn kívül a rend sza-
bályzata az alapítóknak némileg nagyobb beleszólást engedett a mo-
nostorok életébe, s kétségkívül ez is hozzájárulhatott népsze1·űségük­
höz. Monostoraik, vagy amint nevezték, prépostságaik közül legfeJ-
j ebb tíz volt királyi alapítású (Váradhcgyfők, jiszó, Lelesz, Zsámbék,
Csut, Ipolyság, Bozók, Túroc, Szent Mihály a Nyulak szigetén;
Hatvan és Öcsa bizonytalan); a többit a birtokos arisztokrácia alapí-
totta.
A rend később visszafogadta '!.szerzetesnői közösségeket, s így ha-
zánkban is _létezett néhány, például Brassóban, Nagyszebenben és
Szegeden. Szent Norbert fial" ·a francia szcllemüséget képviselték ha~
zánkban, s monostoraik hiteleshelyként is szolgáltak. A zsámbéki ro-
mok, ~;·Ócsai, vagy a türjei középkori templomok máig tanúskodnak
egykori jelenlétükről, munkásságukról.
A premontrei kanonokok hazánkba érkezte a katedrálisokban vég-
zett zsolozsma újabb változatával gazdagította a hazai istentiszteleti
életet. LegfÓ'bb jellegzetességük az volt, hogy az éjszakai officiumban
a zsoltárok, az antifónák és az olvasmányok száma az éjszaka hosszú-
sága szerint változott. Később, a rend liturgiájának egységesülése en-
nek eltűntét hozta magával. A hazai, XV. századból fennmaradt zso-
lozsmás kódexcik szép tanúságát adják magyar öntudatuknak, a

81
magyar szenteket buzgón ünnepelték. Ez a tény már átvezet az egyet-
len, biztosan premontrei eredetű nyelvemlék~z, a Lányi kódexhez,
amely az istentisztelet végzésének módját rögzítette magyarul a „fő­
kötős atyafiak", a premontrei apácák számára 1519-ben.
A premontreiek egyszerre keresték a szemlélődést és a tevékeny-
séget, s ez utóbbit főként lelkipásztori területen. Az egyetlen magyar
alapítású rend, Remete Szent Pál szerzetesei megelégedtek a szemlé-
lődéssel, remetéskcdésscl, fizikai munkával,· a lclkip~i;ztorkodásba
csak a késő középkorban kapcsolódtak be a· 'töb,bi szerzetesrend
mellé. ·
 6. fejezet

A PALOS REMETÉK RENDJE

'„A kq,ryes II. András király uralkodása alatt, aki Ill. Béla fia és
Szent Erzsébet apja volt, a Krisztusban atyánk és urunk, .13_t[~'!:~Pé­
,c..:~~-J~Üsp_iik, aki a remeteéletet különös buzgalommal szerette. szemé~
lyes tclügyelete mellett a patacsi birtokán levő l}egy tetején Szent .la-
kab apostol tisztclctfrc lü1lostört "építtetett, mivelhogy elnéz[) cngedd-
rriévcl már úgyis sok remde gyűlt ott össze~ - olvassuk Gyöngyö~i
Gergely krónikájában (34.), ami kevéssel a mohácsi vész utánTi·ódutt
és az egyeUen-n1agyár alapítású középkori szerzetestend, a pálos< k
történetével ismerteti meg az olvasót.
A rendi krónikás azonban nem a patacsi remetékkel kezdi a törté-
netet, hanem szól a hazai előzményekről is, megemlékezik az q,ryház-
szervczé'l, a kereszténnyé válás korának clsö" magányos vezeklőiről,
akik {ísi hagyományokat folytattak.

A KÖZÉPKORI REMETEMOZGALOM

A X-XI. században szerte Európában a benedeki Regnlát követő

szerzetesség belsőleg, tehát lelkileg, és szervezetileg egyaránt meg-
újult, legékesebb példa erre a már említett Cluny-féle irányzat. Ezzel
párhuzamosan, s főként a Xl. sz;ázad második felét/íl a keresztény re-
meteség intézménye egyre népszenibbé vált, mind többen a társada-
lom megszokott keretein kívül, elhagyatott helyeken szegődtek l5ten
nyomdokába. Szent Brúnó és társai, az cls6 kartauziak a legismerteb-
bek, ám a1: l 080-as években ők csak egy a tucatnyi hasonló közös-
ség és irányzat kiiziil. Francia földön a XI. és a XIT. században lega-
lább száz remetcközösség született, s a magány keresése valóságos
népmozgalommá vált. Ha nem is ilyen mértékben, de Európa más vi-
dékdn a remeteség ehhez hasonló módon virágzásnak indult, s ezért
jog~al merülhet föl a kérdés, mi ennek az általános jelenségnek az
oka?
A szerzetességen belül ugyanis ekkor nem található hanyatlás, eJ.
lcnkezőlcg: Cluny kiteljesedése cr-.úcsára érkezett, az általa kezdemé-
nyezett, majd részh~n ugyancsak általa irányított gregoriánus reform-
irányzat, amely Vll. Gergely páparól ( l 07 3- l 085) kapta a nevét,
szerte az egész nyugati e!,ryházban meghozta gyümölcsét.
83
 A remctemozgalom, akár egyéni, akár közösségi vállalkozásból jött
létre, nem a kortárs szerzetesi élet bírálataként- keletkezett, hanem a
szerzetesi -c;,~;né~y továhbLelmt1yít~~éből, lényegének mélyebb föltá-
rásabót ~~ ígazíremetehivatás nem a már meglevő életformákat alá-
becsülő ítéletből, hanein Isten még elszántabb, radikálisabb keresésé-
_bó1, követéséből született. A remeték a bibliai pusztaság hívását
hallották ineg, ahová Jahve kihívta a választott, zsidó népet, valamint
kiváltságos vezetőii, a prófétákat _(például Illés), ahol megtanította
őket, hogyan kell üt keresni, az 0 nyomdokain járni. A remet~.let
fő motívuma: vacare fJcQ, vagyis üressé váln.i Isten száinára, hogy az
embert teljesen Isten tölts~ oe. ltazankban is ez az eszme ihdftotfa
a remetéket a mind teljesebb magány keresésére.

AZ ELSŐ HAZAI REMETÉK

_Qri:in_gy_Q_~gggy a patacsi remeték elődeit említve a folyamatos-

ságot akarta megteremteni, ami minden történetíró természetes törek-
vése. Ismerte a hazai legendairodalmat, s Mór pécsi püspök írását is,
amely a Vág partján remetéskedő András és Benedek emlékét tartot-
ta fönn. Vác remete a híres Turóczi-krónika lapjain élt.
Szent Gellértről, a későbbi csanádi püspökről életírója följegyezte,
hogy egy ideig szintén rem~téskedett. Gellért példája világot vet arra
is, hogy ezt az életformát gyakran csak egy meghatározott időre vá-
lasztották, az már más kérdés, hogy a külső körülmények, vagy az
egyén akarata szabott határt, végpontot. Igaz, hogy ezek a remeték
mind a XI. században éltek Güntherrel, Gizella királyné rokonával
együtt, ám joggal föl lehet tételezni, hogy a rcmetéskedés folyamato-
san fennmaradt a XII. században is, majd végül beletorkollott a pata-
csi s kissé később a pilisi remeték által elindított mozgalomba, amely-
ből a pálos rend született.

BERTALAN ÉS A PATACSI REMETÉK

A pécsi püspök, Bertalan az i:gyház_megyéjc területén élő remeté-

ket összegyűjtötte és ·a száiriukra-adott útmutatást írásbef foglalta,
.amit szintén Gyöngyösi Gergely krónikája őrzött meg. Bár egyes tör-
ténészek ennek az írásnak a hitelességét megkérdőjeleiik, úgy véljük,
teljes egészében elfogadható, hogy a remeték letelepítését írás rögzí-
tette, és ennek tartalma hűségesen megőrződött annak ellenére, hogy
a továbbiakban némi stilizálást végezhettek a rendi hagyományok őr­
zői. Az 1225-ös keltezést viselő ír;ís meglehetősen általános jellegű
intelmet tartalmaz. A remeték buzgón imádkozzanak, és böjtöljenek,

84
ebben lehet lényegét összefoglalni. Egy, minden bizonnyal hiteles és
jellemző kitételt érdemes idézni belőle: „A templomokat áhítattal és
gyakran látogassák". Ez azt jelentette, hogy a patacsi hegyen Jpült
Szent Jakab monostor_ remetéi vasárnaponként .és az egyéb ünnepna-
pokon menjenek le a közeli falu, Patacs templomába, s ott vegyenek
részt a miséO; Ebből a:i előírásból világos, hogy a remeték között az
első években nem tartózkodott fölszentelt pap, aki miséz~etett volna.
A kérdéses monostor egyforma távolságra volt Patacs és Urüg falvak-
tól, és a források hol az egyik, hol a másik néven emlegetik. Az emlí-
tett íráson kívül még két oklevél (1234 és 1250) bizonyítja az első
remeteközösség korai meglétét. Ez a közösség egymagában még nem
rendelkezett olyan személyi adottságokkal, amelyek a későbbiekben
szükségesnek mutatkoztak, az igazi „karizmatikus~ egyéniség nem in-
nen kezdte meg a magyar remeték egybefogását.

ÖZSÉB ÉS A PILISI SZENT KERESZT-MONOSTOR

Az esztergomi születésű Özsélire hár_ult az a föladat, hogy clvégez-
_ze azt a munJcár,·a-rninn-:-üto1formajd reridalapításként tart számon.
Egyedül Gyöngyösi Gergely írásából ismerjük életét, s a mai olvasó
számára ez bizony igencsak szűkölködik egyéni vonásokban. A meg-
szokott fordulatok mögött mégis élő, eleven alak, határozott személyi-
ség rejtőzik, aki joggal megérdemli az utókor figyelmét.
Mint esztergomi kanonokot „a magános barlangokban szétszórtan
lakó és emiatt remetéknek nevezett testvérek gyakran látogatták
meg, hogy a vcsszőbó1 font kosaraikat kenyérre cseréljék cl. (Ozséb
pedig) annyira megkedvelte társaságukat, hogy gyakran fölkereste
őket, ott, ahol Isten szolgái, miként a méhek, versengve ~ínálták neki
a vigasztalás édes és bőséges mézét." (Gyöngyösi, 37 .) Ozséi?__,és né-
hány barátja_ a remeték_ példáján fölbuzdulva döntöttek a· magányos·
élet mellett, de tervük kivitelezését késleltette a tatárjárás. Ennek cl-
vonulta és az újjáépítés első munkái után,} 246 táján vonultak el a
Pilis vadonába. A leírásból kitűnik, hogy Ozséb volt a legkitartóbb,
pedig kanonokként ezzel a lépésével ő hozta a legnagyobb áldozatot.
Rövid időn belül két ifjú csatlakozott hozzá, előbb Benedek, majd Ist-
ván, akik utódai lettek a remeték élén. AJ~füsbeo,. a mai Kesztölc falu
közelében, a „hármas barlang" mellet(::emeltek monostort ~s templo-
mot a Szent Kereszt tiszteletére l 2 5 0 táj árr. ·
A _remetésked~s itt is. ugyanúgy folyt, mint Patacson. Kétkezi mun-,
kájukhór·szerényen éltek, egyszerűen öltözködtek. Ruhájuk eleinte
szürke, majd fehér volt. Igénytelenül ~tkez~ek. Ez utóbbit illusztrálja
az ifjú remetéhez intézett kérdésre („Mit ettél tegnap és tegnapelőtt?")
adott feleletet, s ennek indoklása: „Borsót és zöldséget, azután zöldsé-
85
 get borsóval.r Mert „az egészség megőrzésére semmi sem hat annyira,
mint a változatlan étrend.~ (Gyöngyösi, 42.)
f\ pili~i remeték ~ patacsiakkal ellentétben nem jártak máshová
terr!Q~1mba, mert Özséb sz.e;:~flyCj)~n. volt fölsz_entelt papjuK:,-s a ki-
csiny monostor mellett templomocska is emelkedett. Ei is befolyásol-
hatta a környékbeli remetéket, hogy egyre nagyobb számban ideköl-
tözzenek. Az egykori esztergomi kanonoknak az istentiszteleti élet
mellett gondja volt a mindennapok életére is, méghozzá alkalmas ke-
retek biztosításával.

SZILÁRD KERETEK KERESÉSE „

!\ püspökök nemegyszer gyanakodva nézték az egyházmegyéjük
területén élő remetéket, s a középkori források néha „hamis" l'cme-
tékrill is tudósítanak. A fCS:papok, felelős vezetők ezért igyekeztek
6ket letelepíteni, s fölöttük felügyeletet gyakorolni. .A remeték e zzd
··df61tétnén fpa1:korltak függetlenségüket megőrizni, \·agy cílyán mqr,ol-
. <lást találni, ami a r.~spök esetleges túlhpásaival szemben számukra
védelmet jelentett. Qzséb a köré ~pontán mó~on. szerveződött. közös-
ség számára igp:kczett olyan jogi keretei" tálalni,. ami biztosította élet-
. vitelüket s rendezte kapcsolatukat a területileg illetékes cgyhá7.i ve-
zetővel.
Nem valószínű, hogy benne megfogalmazódott volna egy olyasféle
rrndalapítói öntudat, ami az újkor rendalapítóit jellemzi. A középkor-
ban - így a xm. században - a rendalapítóknak általában fogalmuk
sem volt arról, hogy ők szervező munkájukkal rendet alapítanak, s
köúi•;ségük későbbi nemzedékei bennük alapítót látnak. Szent Brúnó,
aki kgalá~~ annyi tapasztalattal rendelkezett az egyházi élet tl'rülc-
té'n, mint ( hséb, hiszen rcimsi kanonok volt eredetileg, nem rendet
alapított, hanem a Grenoble városához közel eső zord magasvölgy-
bcn közösséget hozott létre.
Az ordu (rend) módfelett gazdag fogalom, s az ezredforduló táján
a társadalmi tagozódást jelezte, a három orda közül az egyik a szerze-
ttsek ordoja, s a klerikusokat, világiakat megelőzve ez lesz az első or-
do az általánosan elfogadott sorrendben. Ekkor és még vagy két év-
századon keresztül a rend - orda -- hallatán nem egy adott szerzetesi
családra gondoltak a kortársak.
Utólag ennek ismeretében is joggal tarthatjuk Özsébet rendalapító-
nak annak ellenére, hogy ő ezt nem gondolta magáról, hanem úgy
vélte, hogy a remete-közösség, majd közösségek modus vívendijének
megteremtője csupán. Az orda szerzetesrendi jelentése ekkortájt tisz-
tázódott a nyugati egyházban, részben az 1_2 lJj-ben tartott IY. laterá-
ni, XII. egyt:temes zsinat hatásá.ra. A zsinat Űgyanis a szerzetesi moz~.
86
 galom szétapróz_ód~~~t igyekezett korlátozni,...czért ~jJl1ondta, hogy az
újonnan szerveződő ~özösségeknek val~mely már meglév,ő közösség-
hez kell csatlakozni, é_s vágy Szent Benedek, vagy. Szent Agoston Re-
_guláj át_köv~tni. Az 1256-os esztergomi zsinaton Ozséb a remeték ve-
zetője, priorként volt jelen, a patacsi remeték ekkorra már csatlakoz-
hattak a pilisi társaikhoz, elfogadva a karizmatikus szervező irányítá-
sát.

PÁPAI DÖNTÉS, PÜSPÖKI PARANCS

Amint az egyetemes zsinatnak hatása volt a nyugati szerzetesség

életére, úgy adhatott indítást a helyi zsinat a remeték további szerve-
ződésére. Ennek eredménye Pál veszprémi püspök 1263-ból szárma-
zó levele. A remeték, nyilvánvalóan Ozséb társai nevében, IV. Orbán
pápától ( 1 26 l-l 264) „személyesen !<;érték: ~egyeskedjék megenged-
ni, hogy a rcmeteéletből a Szent Ágoston s·zabályai szerinti életre tér-
hessenek át~ (Gyöngyösi, 43.). Vajon máris, iTyen hamar fel akarták
adni a remeteséget!' A pápához fordulás és a kérés ilyetén megfogal-
mazása mögött az áll, hogy IV. Sándqr ( 12 54-126 l) elrendelte a kü-
lönböző, kisebb remeteközösségck, rendek összevonását egyetlen
rendbe, és számukra az ágostonos Regula követését írta elő. Mivel ez
a.Reguia, amint már szó esett róla,· igen rövid és mt·glehetőscn áltahi-
·n.os tanácsai vannak a keresztény tökéletesség gyakorlását illetően, al-
k~lmasna~ tÍÍJ)t__ ~rra_, hogy egyrészt némi egységet adjon a sokszfriu
rcrrú!tcmozgalomnak, másfelől az azon_os célt különféleképpen megva-
lósító csoportok is magukénak tu9hatták.
Özsébnek erről tudomása lehetett, s kérésével elébe akart menni
cgi eset.\égcs beolvasztási kísérletnek. Gyongyö·si Gergely értesülése
sze-rint Ozséb maga járt Itáliában, a pápai udvarban, sőt „azt mond-
ják, Aquinói Szent Tamás is segítségére volt~ (Gyöngyösi, 45.). Lehet-
séges, hogy a személyes kapcsolatfelvételt csak egy a pápai kúriába
eljuttat.ott levél jelentette. A pápa erre válaszolva a területileg illeté-
kes püspökre bízta a kérés engedélyezését vagy elutasítását a kellő
tájékozódás után.
Özséb kérésének lehetett egy egészen közvetlen indítéka is. Az
ágostonos remetéket a források először 1262-bcn említik, éspedig
Esztergomban; ők képviselték a pápai szándék, a remeték egyesülésé-
re, egységesülésére vonatkozó elképzelés megvalósítását, és nem le-
hetetlen, hogy a pilisi remeték csatlakozása érdekében az esztergomi
érseknél is tettek lépéseket, amelyek Özséb és társai terveivel nem
egyeztek.
. Pál veszprémi püspök nem találta elégségesnek az anyagi alapokat,
ami szükséges lett volna a regula-szerinti élet biztosításához, ezért a
kérést elutasította és csak látszatengedményt tett: „A zsolozsmában
87
azt a rendet tartsák, melyet a székesegyházakban a Szent Ágoson
szabályai szerint élő kanonokok őrizm:k". A rcmetecsoportok megma-
radtak a helyileg illetékes megyéspüspök irányítása alatt: „Meghatáro-
zott időre választott tartományfönöküket be kell mutatniok a megyés-
püspöknek megerősítésre. A megyéspüspök szent zsinatára évenként
két-két testvért kell küldeniük minden monostorból, hogy átvegyék a
szent zsinat ürlvös intelmeit és határozatait és azokat kötelesek meg-
tartani." Az oklevélben ezt követi a legfontosabb rész, a veszprémi
egyházmegye területén lévő remeteségek felsorolása: .l11issziget Szent
Ilona (Szent Kereszt), Kőkút Szent Mária-Magdolna, B<!~ony Szent Ja-
kab, ldegsyt Szent Erzsébet, Badacsony Szent Imre, Orményes mel-
lett Elekszigete Szent Mária-Magdolna és Szakácsi Szent Domonkos
pátrónussága alatt. A püspök egyúttal parancsba adta: „Lakóhelyeik
számát nem növelhetik!" A böjt kérdése az egység érdekében igen
alaposan került kifejtésre, s ennek megismerésével a remeték életvite-
lét is megismerheti az utókor. „Böjtöljenek Mindenszentek ünnepétől
Karácsonyig, naponta egyszer egyenek tejeset, kivéve a gyöngélkedő­
ket és betegeket, akik a házfőnöktó1, ha szükséges, húsevésre enge-
délyt kaphatnak. Karácsonytól kezdve hetvenerlnapig egyenek húst,
hetenként háromszor. Hetvenedvasámaptól húshagyó keddig ismét
naponta egyszer egyenek tejeset. Húsvéttól pedig Mindenszentek
napjáig hetente háromszor egyenek húst." Ez a mérsékelt, szabályo-
zott és túlzásba nem vitt böjtölés világot vet a formálódó rend ki-
egyensúlyozott életvitelére.

A RENDDf: FORMÁLÓDÁS
Az első évtizedekben szentkereszti remetéknek nevezték a páloso-
kat, és még 1308~ban-is ez volt a nevük. Ha területi elhelyezkedés
alapján tekintjük át a remetctclepeket, kezdeti monostorokat, akkor
a Pilis és a Balaton felvidéke az első egység a veszprémi püspökség
területén, Baranyában Patacs-, valamint három későbbi monostor a
másik kedvelt vidék a péeSÍ-püspök fennhatósága alatt, s végül a
Zempléni hegyvidék a harmadik az egri egyházmegyében. A későbbi­
ek során újabb megtelepedések ezt ugyan módosították, de a közép-
kor végéig mebrmarad az a szokás, hogy hegyvidékeken szervezték
meg monostoraikat, az Alföldön egyetlen pálos közösség sem létezett.
A rcmetemozgalom életerősnek bizonyult: a veszprémi püspök ti-
blma ellenér,e,továJ;>IJterjedt s ez tette szükségessé, hogy 1294-ben
Lodomér esztergomi érsek, majd 1297-ben András egri püspök ren-
delkezést adott ki az cgyházmebryéjc területén élő remetcközösségck
számára. Ezek a rendelkezések a Bertalan és Pál által adott irányel-
vekhez képest újdonságot nem tartalmaznak.
88
 Üzséb, a remeték egybegyűjtője 1270-ben halt meg. Őt a magyar
remeték közösségének élén két tanítványa követte, Benedek majd Ist-
ván. Utánuk 1300-ban Lőrinc szentkereszti perjel következett. Az ő
nevéhez fűződik Buda mellett a mai Hárshegy déli oldalában a Szent
Lőrin~ró1 elnevezett (Burlaszentlőrinc) monostor felépítése, ami elké-
szülte után a lassan renddé formálódó közösség, majd külhoni megte-
lepedésük után a nmd nemzetközi központja lett és maradt is a török
időkig.
Gentilis bíboro!l, pápai legátus 1 3 0 8 kora telén érkezett Budára,
s a szentkereszti remeték főnöke _napokon belül a pápai követ elé ter-
jesztette kérésüket, hogy Szent .A.g9ston. ~z.;aQályzatát követhessék, s
ugyanakkor függetlenek maradja_nak. 'Gcntilis a kérésüknek engedett,./
·s kesőbb XXIt. János pápa 1'329-ben ezt megerősítette, s engedélyez-
te számukra a generális-választás jogát.

SZENT ÁGOSTON REGULÁJA ALATT

A pápa részfrőJ .ez a má~ meglévő helyzet szentesítése volt, mert

l 3'27-bi:n ,;Magyarország területén ~zent Pál. testvéreinek körülbelül
harminc házuk van. Némelyikben húsz testvér, másokban tizenöt, is-
mét másokban tizenkét testvér él közösségben, és a megélhetésükhöz
szükséges anyagi javaik is megvannak. . . . A hegyeknek és erdők
nek magányában, a fönt mondott helyeken kívül Magyarország határ-
menti területein szétszórva több remetehely, kunyhó és kápolna van,
de ezeket megszámlálni bajos volna. Ezekben egyedül vagy csak ke-
vesen élnek." (Gyöngyösi, 70.)
A szentkereszti vagy keresztúri remeték ezután már égi patrónus
után nézhettek; valójában rendi identitásuk fejeződött ki a választás-
ban, hogy Tébai Remete Szent. Pált, az első remetét k;ezdté.k_ tisztelni,
s rengjijket róla Q.'<,Vei'jték el. Mí indok.olta ezt a választást? A reqie-
. te-sze_ntek köziíT neki volt a lcgnagy9bb tekintélye, és a középkor fo-
lyamán~lctrajza áz egyik _legi;ilv.asottabb legérída ·volt. A IV. század
végén Szent Jeromos írta meg az első remete :_ az üldözések miatt
a Ill. század közepén a tébai sivatagba vonuló ifjú -, Pál történetét,
aki élete hátralévő részét magányban töltötte. Pált élete végén fölke-
reste egy másik remete, Szent Antal. Pál nem örvendett a látogató-
f!ak, dc égi jel gyanánt holló érkezett, csőrében egész kenyérrel. ,,Az
Ur mindkettőnknek küldött ebédet - mondta Pál. - Hatvan esztende-
je minden nap fél kenyeret kaptam, de a te jöveteledre Krisztus meg-
duplázta katonái élelmét." Antal újabb látogatásakor Pált már holtan
találta. Két oroszlán érkezett, „egyenesen a szent testéhez futottak, ott
megálltak, farkukat csóválták, hízelkedve lábaihoz feküdtek, és ször-
nyű ordítással bőgtek és mindenképpen gyászolták. Aztán a közelben

89
 a földet kezdték kaparni mancsukkal, a homokot kiszórtálj:, s egy em-
ber számára elegendő helyet ástak ki." Antal az oroszlánok által ké-
szített sírba temette Remete Szent Pált. A középkori remetéket meg-
ragadta ez a rendkívül színes legenda, s az erdők, hegyek lakói
magukra ismertek a magányt állhatatosan őrző, s közben az állatok-
kal barátkozó remetében. Ezért szívesen ábrázolták a pálmaháncs ru-
hát viselő patrónust, valamint a pálmafán ülő hollót csőrében egész
kenyérrel, és az oroszlánokat; szívesen viselték nevét. '
A liturgikus tiszteletből sem maradt ki a patrónus szent, és Remete
Szent Pál valamint Szent Ágoston offíciumait külön könyvben másol-
va monostorról monostorra küldték, hogy az ünnepeken az illető
szentek saját zsolozsmája csendüljön föl a remete-szerzetesek ajkán.
A XIV. század derekától ez a kollektív emlékezés erősítette identitás-
tudatukat.
Hazai földön kívül először Szlavóniába!l telepedtek meg a X.IIl-
XTV. század fordulója táján, Kőrös megyében volt több házuk; majd
Isztria és a tengerparti Horvátország következett. Német földön
1342-től voltak jelen, Lengyeforiizágban pedig ]asna Góra (Czesto-
chowa) magyar pálosok, méghozzá márianosztrai szerzetesek alapítá-
sa (1382-1384). Sorban követték egymást az újabb alapítások az
idézett országokban, és a XV. szá~a.dbl!n a pálos rend igazi nemzetkö-
zi kiterjedésű és jelentőségí( szerzet volt. Ez Indokolta, hogy
1464-ben a portugál remeték is csatlakoztak a magyar pálosokhoz és
több mint egy évszázadon keresztül őrizték ezt a kapcsolatot.

AZ ÉGI VÉDNÖK EREKLYÉI

A rend életében kien1eJkedő esen:i.ény vplt az ~gi patrónus ereklyéi-

nek megszerzése, rriert ez tette lehetővé ~(?,zponti .~úcsújáróhclyük ki-
. alakítását. Nagy Lajos király, a pálos.ok pártfogója, az 1381-ben Ve-
lencével kötött torinói béke· egyik feltételeként szabta f11eg Remete
Szen_t Pál mumifikálódott holttestének kiadását, amelyet a IV. keresz-
tes hadjárat (1202-1204) óta Velencében őriztek. Alsáni Bálint pé-
csi püspök és más neves személyek 1381 októberében kísérték Ve-
lencéből Budára a szent „hadizsákmányt", ahol a királyi vár kápolná-
jában lett kitéve ünnepélyes, nyilvános tiszteletre. Innen november
14-én magatól a királytól vezetett ünnepi körmenef kísérte az erek-
lyét végső helyére, a szentlőrinci monostor}.>a, ahol hamarosan külön
kápolnát építettek a szent maradványait magában foglaló díszes már-
ványkoporsó részére. Ezzel a középkorvég egyik legnépszerűbb hazai
búcsújáróhelye teremtődött meg.
Az ereklye átviÍelénck, ( transl:~tiójának) tÖrlénetét korabeli leírás
örökítette meg, s egy évszázaddal később a szent sírjánál történt cso-
90
dákat a pálosok szorgalmasan följegyezték, majd ez a XVI. század
elején Hadnagy Bálint pálos szerzetes jóvoltából nyomtatásban is
megjelent. Ebból ismert, hogy az ország minden részéből gyakran za-
rándokoltak Szent Pál sírjához, és számtalan gyó!O'Ulál>l tulajdonítot-
tak közbenjárásának.

A DERÉKBA TÖRT PÁLMA

A pálos rend szellemi élete nem maradt meg valamiféle kezdetle-

ges szinten, bár vannak olyan történelmi összefoglalások, amelyek ezt
igyekeztek sugallni. 1400 körül 4 2 bázt1k_volt,-- 1 526-bau -pedig_ 63.
A száznál több ház csupán legenda, megalapozatlan és téves állítás.
A komoly szellemi életet viszont sok-sok kétségbevonhatatlan adat
bizonyltja'. A. tehetségesebb rendtagok _a XV. sz.;!zad, elejétől kezdve,
dc nem kizárt, hogy 11iár hamarabb is, külföldi egyetemeken végezték
tanulmányaikat. Remete Szent Pál átvitelének leírása, amely minden
bizonnyal pálos szerző műve, latinságát, megformáltságát tekintve ki-
váló irodalmi alkotás. A rend történetének eseményeit tudatosan
igyt"keztck mcgéfrizni és l'gybegyűjteni, Gyöngyösi Gergely többször
idézett krónikája komoly előzményekre megy vissza. Lehet ugyan vi-
tatni, hogy a dt'Yotio mcdema (új _áhitat). lelkiségi irányzata valóban
oly nagymértékben befolyásolta volna a pálosok szellemi és lelki éle-
tét, mint ahogy egyesek állítják; vagy azt, hogy Báthori László magyar
nyelvre fordítója, vagy csak magyar nyelven magyarázója a Szentírás-
nak; de vitathatatlan liturgikus életük, lelkiségük magas színvonala
annak elknére, hogy a középkor végéig megőrizték eredeti elvonult-
ságukat, egyszerűségüket, s az egyszerű szerzetesek éppen olyan
mcgbecsiilésnek Öivendtek a renden bcliil, mint a Párizst járt tudós
tagok, például Mihály testvér. Szombathelyi Tamás beszédei mellett
Csanádi Albert latin nyelvű költeményei, humanista irodalmunk ki-
emelkedő alkotásai maradtak fenn, mintegy bizonyítva, hogy az egyet-
len magyar alapítású rend szellemiekben sem maradt le a többi szer-
zetesrend között. Sőt fegyelem terén mindvégig megőrizték azt a
szintet, amit tőlük az evangéliumi tanácsok megtartása kövt:telt.
Budaszentlőrinc, mert a rend központi székhelye volt, építészeti
szempontból kiemelkedett a többi rendház köziil. Sajátos, pálos építé-
szeti jegyek a pálos épülctegyüttcscken nehezen mutathatók ki. Alta-
lánosságban elmondható, hogy például a ciszterci~knél lényegesen
egyszerűbben. építkeztek•. Templomaik egyhajós clrendczésű~_k, to-
rony nélküliek, a kerengő leggyakrabban északról csatlak:ozríii 'a
templomhoz.·
A mohácsi csatát köyető rpvid, de annál súlyosabb török pusztítás
egy virágzó, hanyatlás jelcitó1 mentes rend sírját kezdte mcg\l~!Ii, A
rendi krónika ezt így örökítette meg: „Ebben -a veszedelemben 'rcn-
91
dünk sok kolostora pusztult el. Magyarországon a rcmcterend köz-
pontját, a-fi:gfübo-niönösfort, a .~.zent Lőrinc tisztelct~re épült, gyö-
nyörű fekvésű Buda melletti házat és az egész ország gyönyörködtető
vigaszát teljesen kifosztották. A templomban a ragyogó festmények,
a csodálatos kórus, a köfi:séges mestermunkák, a kiváló orgona és
minden más a nagy tűzben elégett, és így a szentély mennyezete is
beomlott. Az oltárokat lerombolták, a képeket csúfosan összcszabdal-
ták, a sírokat fölforgatták, Szent Pál márványkoporsójának finoman
faragott fedőlapját durván lelökték és három darabra törték. A mo-
nostor dicső szobáit, minden műhelyét fölgyújtották,. . . a könyvtár-
ban ezer fmint értékű könyv égett el." (Gyöngyösi, 259-260.)
A krónika az anyagiakban okozott pusztítást sorolja, de mögötte
ott van a lényeg, a remeté!lkedő szerzetesi élet pusztulása, amely osz-
t~zott az ország és. nemzet tragikus sorsában.
 7. fejezet

SZENT BRúNó FIAI, A KARTAUZIAK

A. magyar refl1~!_ék, a pálosok mellett hazánkban maradt még hely

a J~~gs~íg_orúbl:Hef!.C!! a kari:auziak számára is. Amint már szó esett ró-
la, a XI. század első, de főként a második felében a remetéskedés esz-
ménye megújult erővel hódított a keresztény nyugaton, s ekkor több
jelentős alapítás született.
Mindegyik alapítás mögött mint indíték ott volt egy személy vagy
maroknyi csoport vágya a magányos élet iránt, legalábbis az alapító
és első tanítványai ezért telepedtek meg kietlen helyeken; s hol lelhet-
tek volna másutt magányra a fuga mw1dí (a világtól való menekülés)
lelkes hívei, mint a hatalmas erdőségekben? Ám az említett alapítá-
sok mindegyike, kivéve a kamalduliakat, ( l 0 l 0), a közösségi élet irá-
nyában fej({)dött tovább, mert a társadalom széles rétegeinek lelki igé-
nyeit tettekre váltók köré egyre többen gyűltek, s miattuk hamarosan
cl kellett fogadni a szerzetesi Regulák közül a több mint egy évez-
reden keresztül legnépszerűbbet, a benedeki Regulát, igaz, sajátos
szokásokkal kiegészítve.
A kamalduliak. mellett volt még egy közösség, amely meg tudta
őrizni a:-ínaga!iyös élet eszméjén. túl annak gyakorlását, s ez a kartau-
ziak rendje. Am erre ők is' csak úgy voltak ~épesek, hogy a közös
élet biz<)nyos clcmefnek átvétclévd enyhítették a remetéskedés szigo-
rát. ' ' ·

SZENT BRÚNÖ ÉS TÁRSAI

A kartauziak alapításának rövid történetét Szent Hugó, a dél-fran-
ciaországi Grenoblc püspökének életrajzában olvashatjuk: „Hugó há-
rom éve tért vissza a szerzetesi életből, hogy ismét ellássa püspöki
feladatait. Ekkor érkezett hozzá Brúnó magiszter, aki nevezetes volt
mind jámborságáról, mind műveltségéről, a lelki nemesség, a komoly-
ság és tökéletesség ideális képe. Vele voltak: Landuin magiszter, aki
utána Chartreuse perjele lett, a két István (ők az avignoni Szent Ru-
fusz kanonokjai voltak ennek előtte, de a magányos életre vágyakoz-
va apátjuk engedelmével Brúnóhoz csatlakoztak), Hugó, akit káplán-
nak neveztek, mert ő volt az egyetlen közülük, aki a papi feladatokat
ellátta, végül két laikus, Andreas és Guerinus, akiket mi conversu-
93
 soknak nevezünk. Remetéskedés számára_ alkalrn.11:> helyet k..:rcstek,
dc eddig nl'm találtak ilyenre. Ettó1 a reményt61 indíttatva érkeztek
meg, a pü<>pök életszentségének édes illata vonzotta őket ide. Hugó
örömmel és tisztrlettcl fogadta a testvéreket, elbeszélgetett velük, tel-
jesítette kívánságukat. Tanáq;ára, segítségével és társaságában Chart-
rcusc pusztaságáb,a mentek, és itt épílkezé~bc kcz.dtek. Kevéssel
eléíbb Hugó ugyanis álmában azt látta, hogy I~len ezen a magányos
helyen hajlékot emeltetett sajat dicsőségére; egyszersmind hét csilla-
got is látott, amelyek neki az utat mutatták. Márpedig az érkezettek
heten voltak. Ezért karolta föl oly szívesen tervüket, s haláláig segítet-
te Chartreusc lakóit tanácsaival és jótéteményeiver.
Az életrajz szerzője Chartreusc ötödik priorja, Guigó így írta le a
rend alapításának, vagy inkább a kisded közösség megtelepedésének
történetét 1 1 3 4- 1 1 3 5 táján, amikor ll. lnce pápa kérésére Grcnoblc
illusztris püspökének életét írásban rögzítette. Mindez 1084 nyarán
történt.
A másik hiteles forrás, szintén Guigó műve, Brúnó magiszter élet-
rajzának sziívcgt· még rnm'.l is rövidebb. „A német Brúnó magiszter
Köln városából származott, előkelő szülőktől. Miután a világi és a
szent tudományokban komoly jártasságra tett szett, Rcims egyházá-
nak -- melyet a gall egyházak között egy st·m előz meg - kanonokja
é8 iskolamcsterl' lett. Brúnó a világot elhagyva megalapította Chart-
reuse remete8él-{ét, és azt ·hat évig kormányozta. II. Orbán piipa
(1088--1099), kint:k egykoron tanára wilt, a római kúriába hivatta,
hogy az egyházi ügyek vitelében táma<>za is tanácsosa legyen. Brúnó
azonban nem tudta elviselni a kúria életének stílusát, sem mozgalmas-
ságát, valamint égett az elveszített magányosi:.ág meg nyugalom iránti
vágytól, s elhagyta a kúriát. Regg10 érsckségéről lemondván, ahová
pedig a pápa parancs,íra választatott meg, visszavonult Kalábriáha, a
Dclla 'forrc nevű rc:ml'teségbe. Számos világító! és egybázitól körülvé-
ve hátralévő idejében végre megvalósíthatta szándékát, vagyis a ma-
gányos életet. Itt halt meg. és temettetett el nagyjából tíz évvel a
Chartreuse-ből történt távozása után.~
A két elbeszélés hitelét alátámasztja az az oklevél, melyet Szent
Hugó a grenoblc-1 egyházmezyei zsinaton 1086-ban tett közzé, s en-
nek szövege jelentősen segít az események értelmezésében. Az indí-
ték a transzcendens célok szolgálatába állított magány keresése, ezért
mentek a Jura hegység Grenoble-től nem messze fekvő, kb. ezer mé-
ter magasságban lévő, zord, nedves é~hajlatú völgyébe. Dc valóban
olyan elhagyatott lett volna ez a hely, mint ahogy a két elbeszélés
alapján gondolnánk? A földművelés ekkortájt történt fellendülése
nem érintette volna ezt a magasan fekvíí s nehczl'bbcn művelhető
részt? Ha az 1086-us oklc.velet clolvas<,uk, meglepetve vesszük ész-
re, hogy nem scnkifoldjéről. gazdátlan területről van S7<Í az adomá-
94
nyozásban, hanem Casa Dei-monostor apátja és néhány környékbeli
birtokos erősítette meg a nemrég (1084-ben) Brúnó és társai számára
tett adományozást. A szóbanforgó földterületnek tehát előzó1eg már
voltak gazdái, már előzőleg is művelés, illetve mezőgazdasági haszná-
lat alatt állt, és Chartreuse nem elhagyatott, magányos völgy volt.
A magányosság iránti vágy egyik vetülete, hogy az eremu~t (a
pusztaságot) először külsőleg kellett megteremteniük, mert a közös-
ség csak így biztosíthatta a világtól való tényleges elszakadást. A ma-
gány másik szempontját veti föl Brúnó életének az a paradox monda-
ta, mely szerint számos laikustól és klerikustól körülvéve végre
megvalósíthatta a magányos életet. A mag~nyt Jlleg .kelleJt sz~rvezni
a világ.felé, de ezen túl a közö~ségen belül is, az ~gyének között, ám
olya11' _f2l<ban, QQgy a_~_emberile.g ·ehriselhető legyen. A magánynak ez
a J{é.tfélc, kétarcú megszervezése az eredetisége a Brúnó magiszter ál-
tal létrehívott közösségnek. A másik tényező, amire érdemes odafi-
gyelni, a laikus9~jc;:lcnléte, akiket -conversusoknak neveztek.
Brúnó es' társai l 084-ben néhány kunyhót építettek egy oratorium
(kápolna) köré, ez adta meg a későbbiekben is a kartauziak épüktren-
dezésének eszmei alapját. A zord éghajlatú „pusztaságban", ahol a
szemlélődés, a kéziratok másolása és tanulmányozása, a liturgia vég-
zése, valamint a kétkezi munka töltötte ki idejüket, meglehetősen ke-
mény életük volt az első szerzeteseknek. Mi sem jobb példa erre, _,
mint az l 092-es esemény: lavina söpörte cl az 1153 méter magas-
ságban lévő domus superiort (a felső házat), s kénytelenek voltak kis-
sé lejjebb húzódni, hogy 97 5 méter magasságban építsék föl új há-
zukat azon a helyen, ahol a Grande Chartreuse jelenleg is áll. Ami-
kor Brúnó a pápa hívására Itáliába ment, a közösség válságos helyzet-
be került. Egyesek követték Brúnót, a többiek pedig szétszóródtak.
Hogy a remeték szétoszlása nem lehetett teljesen önkéntes, arra több
oklevélből lehet kövt>tkeztetni, mert maga a pápa kérte Siginust, Casa
Dci apátját, Lyon érsekét és Grenoble püspökét, hogy Chartreuse
völgyét adják vissza a remete-közösségnek. Ez meg is történt, s a
toszkán eredetű Landuin vezetésével, akit Brúnó utódául választottak,
hamarosan visszatértek. Landuin 1099-ben fölkereste az alapítót Dcl-
la Torre magányában, s Brúnó ekkor írt és Chartreuse-be küldött le-
vele az első kiindulópontja a kartauzi szokásoknak, illetve azok rög-
zítésének. A szokásokat (consuctudines) az ötödik perjel, Guigó
foglalta írásba l l 2 1-1 12 7 között. Ekkor már hét helyen volt kartau-
zi közösség, dc kifejezetten jogi kapcsolat még nem fűzte össze őket.
A hetedik perjel, Szent Anthelmus idején szerveződött meg ciszterci
példára a generális káptalan intézménye, ekkor vette föl Chartrcuse
perjele a generális dmet, s ezek által a házak egymáshoz való viszo-
nya is rendeződött. Az első generális káptalant l 142-ben tartották,
ez a Guigó féle Consuctudinest jóváhagyta, megerősítette. A _k~sőb-
95
 biekben azonban a fölmc1ülő igényeket szabályozandó, újabb s~o­
kás-!,<yűjtcményck születtek: _az Antiqu:i st:ituta 1259-ben, a Nova
statuta l 368-han, majd végül a Tcrtia compilatio 1509-hcn. Itt kell
megjegyezni, hogy a kartauzi életvitelben bevezetett módosítások
nem nevezhetők rcfonn-jcllegűnck, s ennyiben igaza van a közismert
mondásnak: Cartusia numquam reformanda, quia numquam dcForma-
ta, vagyis a kartauzi rendet soha nem kellett reformálni, mert az soha
nem deformálódott. Viszont helytelen lenne ezt a mondást a kezdeti
állapotok megkövesedett tovább-létezésének felfogni, mert ezen a
renden belül is voll fejlődés, dc a szigorú élelvitelnek köszönhetően
ez lényegesen szervesebben ment végbe, mint más rendeknél, ahol
időről időre tényleges reformokat kellett végrehajtani.
A kartatµ.i kö~össég (mert kezdetben rendről még nem lehet be-
szélni) mind több-helyen vert gyökeret, a XII. században 38, a XIII.
században 34 új ház szerveződött. A XIV. század a rend elterjedésé-
nek tetőpontja 107 új alapítással, e:lcln<.özé" tartozott a négy magyar
kartauzi monostor is. A következő két évszázad, ami az alapításo!<
számát illeli, hanyallás voll az előzlíkhöz képest, a XV. században 45,
a XVI. században pedig már csak 1 3 új helyen tudtak gyökeret verni.
A házak itt is tartományban csoportosultak. Ugyanakkor a XV. szá-
zadban a kartauziak megjelentek a városokban, egyre több egyetemet
végzett lépell be hozzájuk, s lelkiségüket a Némctalföldró1 induló dc-
votio modema (új áhítat) irányzata befolyásolta.
A „fekete szerzetesek", vagyis a benedeki Regulát követők birtokai
az előre nem látható adományok során minden előzetes terv nélkül
jöuek )élre, míg velük ellentétben a „fehér szerzetesek" (kartauziak és
ciszterciek) spirituális megfontolásból, tudatosan akarták biztosítani a
világtól való teljes elszakadást, az elszigeteltséget, valamint az egyéni
szegénységen túl a közösségben megélt szegénységet is. Brúnó gon-
dolata volt, ho!,<y a „pusztaság" (crcmus) intézményét létrehozza, és
annak határait (tcrmini) gondosan körülírja. Sokszor fönnáll a kísér-
tés, hogy a középkori monostorokat, azok birtokviszonyait, mezőgaz­
dasági termelési rendszerüket, s ezáltal koruk társadalmára gyakorolt
hatásukat sematikusan, néha idilli vonásokkal is fölruházva képzeljük
cl. Ha a fo1Tásokat alaposan szemügyre vesszük, akkor a különböző
rendeknek megfelelően igen jelentős eltérések fedezhetők fel.
A kartauziak birtokait leíró formulák - a bencés Regulát követő
szerzetesek vagy a ciszterciek birtokaira vonatkozó oklevelekkel
szemben - más elvet követtek, mert sajátos helyzetet kodifikáltak. A
.kartauzi település számára az ideális elhelyezés olyan völgy volt, ame-
lyet csak egy felől lehetett megközelíteni, s ha ezt az utat is könnyen
cl lehetett zárni, akkor a kartauziak teljes biztonságban érezhették
· _magukat. Az első, 1 0 8 6-ban írt oklevél már tartalmazta a terminit, va-
gyis a határokat minden irányban meglepő pontossággal írta le. A tcr-
96
 mini 1133-tól kezdve a pápai kancellária által a kartauziak részére
kiállított oklevelek fontos része lett. Ezek a bullák biztosították szá-
mukra a tcrminin belüli teljes békét, ugyanakkor megtiltották a hatá-
raikon túli birtokszerzést, bizonyos enyhítésekkel. A pápai kancellária
ebben az esetben nem volt újító, hanem a Brúnó és társai által elkép-
zelt, s az utódok által kidolgozott gyakorlatot fogadta cl és erősítette
meg.
Mindennek megvalósítása azonban nem ment egykönnyen. Egy da-
tálatlan, valószínűleg l l 00 táján írt oklevélben Szent Hugó megtiltja,
hogy Chartreuse völgyén nők vagy fegyveres férfiak haladjanak ke-
resztül, tilalmazza ezen túl az itt történő vadászást, halászást, legelte-
tést stb. Mindez érthetetlen, amennyiben a völgy teljes területe a re-
mete-közösség birtoka lett volna, ugyanis a völgynek csak egy bejára-
ta volt. Ezért logikus annak föltételezése, hogy a határok rögzítése
nem a szerzetesek által ténylegesen birtokolt, hanem az általuk a
„pusztaság" megvalósításához szükségesnek vélt terület körülírása
alapján történt. Természetesen a legmagasabb hatóságoknak kellett
beavatkozniuk, hogy az eredeti tulajdonosok, illetve használók ebbe
belenyugodjanak. A környékbeli parasztok, földművelők, állattartók,
bérlők, tulajdonosok a kartauzi „pusztaság" szentségének hírére sem
hátráltak meg egykönnyen. Viszont a határokhoz való következetes
ragaszkodásuknak köszönhető, hogy oly sok és különböző helyen
egységes típusú birtokrendszert sikerült létrehozniuk.
A .2.határok" intézménye ketté?'s)Fányb'!!l_.~ott, Egyrészt. lehetővé
tette a közösség életterének megteremtését mind anyagi szükséglete-
ik, mind sajátos, lelki igényeik figyelembe vételével; ugyanakkor a
.szeg~pység biztosításá;val ó~a őket ~ttól, hogy túl sok földterűlei. bir-
tokába juss;Ínak; és Így annak kényszerítő hatásárá az eredett életfor- ·
mán is kénytelenek legyenek változtatni. A XIII. századtól kezdve a
határokat azonban egyre nehezebben tudták tartani, és az 1368-as
Nova statuta ismét kénytelen volt részletesen tágyalni a kérdést.
Ezen túl újabb előírással biztosította a magányt, mert a határaikon be-
lül nem mindenütt sikerült a teljes területet megszerezni. Ezért a No-
va statuta egy kisebb területet körülvevő határok kijelölését rendelte
cl a terminin belül, amely a szerzetesek spatiumához(sétájához) szük-
séges területet volt hivatva körülírni. Tehát a több mint két évszáza-
dos fejl§dés eredményeként kettős határral rendelkeztek a kartauzi
házak. Osszegezve az előbbieket, a magányt tudatos birtokpolitikával
valósították meg, egyfajta kisajátítási tervet hajtva végre, melynek az
eredeti birtokesok felsőbb támogatás híján nehezen állhattak ellen. A
kartauzi szerzetesek szilárd kitartása egy-két nemzedéken belül leg-
több helyen meghozta a maga gyümölcsét. A velük szemben álló föld-
művesek érzelmeit, gondolatait nem ismerhetjük, legföljebb egy-egy
birtokpcrbó1 lehet erre következtetni. Viszont tévedés volna ennek
97
 alapján azt gondolni, hogy az egyszerű nép nem kedvelte, ne szerette
volna őket, mert a conversus-intézmény mást bizonyít.
A közösség magányának biztosításán túl a szcmély!Jek \l közössé-
gen belüli magányát is biztosítani kellett. Ez vólt .a nehezebb föladat,
és a közösség minden ügj'ára nézve ennek kivitelezése lehetetlennek
bizonyult. Ezért a _remeték csoportja mindig_ két részre oszlott, a „meg-
. tért testvérek~ (conversi, laic1) a völgy bejáratához közelebbi részen
telcpecttt:k meg, míg a monaclms.qk ~t~él1 két-három ezer méte;r távol-
ságban éltek.. Guigó a doinus inferiort~alsó_ház)...és a domus superi-
ort (~J.§...ő ház) magától értetődő, hagyományos intézményként tárgyal-
ta. Igazi magánynak a felső házban lakó ~zerzetesek örvendhettek. A
felső háznak "a templom mellett legfontosabb része a claustrum, a ke-
rengő volt, melyre a cellák nyíltak. Ez utóbbiak legtöbbször kétszintes
kicsiny házak, a földszinten a műhely és fáskamra, az emeleten a
konyha és a lakószoba, ahol a szerzetes imádkozott, könyvet másolt,
élt. Minden házhoz külön kert tartozott, és fedett sétálóhcly. Ez a faj-
ta telepítés, a magány ilyen magas szinten történő biztosítása lehetet-
len lett volna az elegendő térséggel rendelkező és pontos határokkal
körülírt, összefüggő birtoktestből álló pusztaság biztosítása nélkül.
Ezért érthető és jogosnak mondható a szerzetesek előrelátó, célratörő
és kitartó birtokpolitikája.
Szent Brúnónak, illetve közvetlen utódainak ez az alkotása, a ma-
gány ilyetén biztosítása teljesen eredeti. Ha összevetjük a Szent Ro-
muáld által alapított kamalduliak berendezkedésével, akkor azonnal
szembetűnik a kartauzi eredetiség. Hasonló az, hogy a közös és a re-
meteélet egyazon közösségen belül létezett, de Romuáldnál a völgy-
-ben volt a közös ház, a remeték pedig a hegyoldalban laktak. Jelentős
különbség volt a kamalduliak és kartauzíak között még, hogy míg az
előbbieknél a völgyben lévő házban a közös életet csak előkészület­
nek, átmeneti állapotnak fogták föl, s a cél a remeteség, addig ez
utóbbiaknál az alsó ház lakóinak, a megtért testvéreknek az állapota
éppoly szilárd és nem átmeneti volt, mint a felső ház monachusainak
helyzete.
_A kartauzi(lk kö11yvinás~ló t~_"."é~~r:iys_ég~e vonatkozóan pontos
utasítás található Guigó Consuetudincsében: „A könyveket, mint lel-
künk állandó láplálékát gondosan őrizzük, s mivel szájunkkal nem
hirdethetjük Isten igéit, hát kezünkkel tegyük azt." (XXVlll, 3.). A mu-
ta praedicatio (a néma prédikáció} egyik fajtája ez, amely a szerzetes-
ség ősi feladata, Cassiodorus (+5 7 5) óta. A kartauziaknál a könyvmá-
solás a liturgia végzése és a szemlélődés mellett a legfontosabb helyet
foglalta cl a monac/111s tevékenységében. Ezzel ellentétben más közös-
ségeknél, rendeknél csak az arra legalkalmasabbakat bízták meg a
scriptor (a másoló) teendőivel.

98
 A k~rJ:~tu;i re.rn;l má_§,ik s.aj_át.!,Jssága a „ha,tárok".rncllctt a. „megtér!.
testvérek" (coln-c:rsi,l\,ri:tézqÍénye annak ellenére, hor-.ry ez más rendek-
nél is· ·megtalálható, ·n1crt jelentős sajátságokat mutat._E~ban
a megtért? A XL és XIL század folyamán jelentek II'eg. deetsőscrrban
i1e-1n -á-·regi, gazdag szerzetesi közösségeknél, hanem az ÚJ alapít'.i~ok­
nál, mint a kamalduliak, kartauziak, ciszterciek. A___ka, tau;:i'lkn.:i ,.
.,conve~sus~-állapot nem átm.~p,.ct v9JJ:. a nagy,()~.b t?.k?)f_t<;l?s,éz;;$L~<;,n-..
Jt'lkczfí remctc~élet felé, haqcm végleges. Mar a Guif;ii-félt' C(•nsuétu-
dines bőségesen leírta fcladatkörcikct, ténykedésüket. A szerzetesek-
kel ellentétben az alsó házat lakták a monaclws-procurator irányítása
alatt. Jóllehet a felső ház számukra más volt, mint pl.: egy ciszterci
megtért testvér számára az apátság. mégis megőrizték a'l ősi smkást,
hogy az ünnepeket (szomhat estétől vasárnap estéig) c•tt töltsék. A
kartauzi testvérek a birtok iránvításában közvetlen módon részt vet-
tek, és nem voltak szüksé,~szcriÍcn írástudatlanok. A com·crsus - mo-
nuclws közötti határt nem az írás-olvasás ismerete húzta meg. Nem
ettó1 függött hogy a jelentkező monachus vagy co11vcrsus lett. Jóllehet
Guigó jelezte, hogy szeretné, ha mindenki tudna írni-olvasni, de nem
a műveltséget tartotta legfontosabbnak, és az írástud'ltlanságot elnéz-
te. Bizonyos tilalmak arra utalnak, hogy a megtért tcstv~,rek k,iizött
több írni-olvasni tudó volt. A tilalmakat helytelch·· iígy értelmezni,
hogy a szerzetesek a· testvlreket alacsonyabb szellemi nívón akarták
tartani, hanem ez uJóbbi;.ik feladatköre más munkák elvé~.z~sére irá-
nyult. Nem a, siolgák hefycttesítését. voltak hivatva 'mcgold~mi, mert
·Guig6 bérmunkiisokról is szól. A Statuta antiqua pedig számos he-
lyen előírta a testvérek mellett foglalkoztatott bénnunkások szüksé-
gesszámát. A testvérek t:1rtották rendben a templomot, amiben sem-
mi megalázó nem volt, mert az Isten háza körüli ténykedés kitüntet.és
számba ment, amint erről már a cisztercieknél is szó esett. Az úion-
cok_ról szólva Guigó azt tanácsolta, hogy szelíden bánjanak velük, és
megengedte, hogy a szakáccsal, aki pedig az alsó házban minden
esetben testvér volt, beszélgessenek Ezzel a szakács-testvér mintegy
újoncmesteri tisztséggel lett felruházva, s így a közössé~~ jövője rész-
ben rajta is múlt. Ha pedig a felső ház szakácsa is testvér volt, ami
igen valószínű, akkor komoly munkakört láttak el a megtért testvé-
rek, akik a §Perzctesek lelki irányítására is alkalmasak voltak, és
egyáltalán nem olyan ügyefogyott alakok, akiknek pl.: a múlt század-
beli történetírás leírta őket.
A testvérek eredetileg maguk gondoskodtak az utánpótlásról. illet-
ve beleszólhattak abba, ki legyen comrcrsus és ki nem. A középkor
végére azonhan ezen a téren visszaesés mutatkozott, ami a conversu<;
hivatások megcsappanását vonta maga után. A kartauziak e csoportja
nem pusztán ingyen munkaerőt jelentett a kolostornak, a pe1jelnek
ugyanis kötelessége volt, hogy minden öt hétbéíl egyet velük töltsön,
99
a procuratorpedig állandóan tanította őket. Ez az intézmény a knrtau-
ziaknál sajátos vonásai mellett bizonyos mértékben öntudatos méltó-
ságot mutat, ami a bárminemű, de szakértelemmel végzett munka
megbecsülését is tükrt>zte.

A „NÉMA BARÁTOK" ITTHON

Hazánkban még a tatárjárást megelőzően történt az első kísé_rlet a

k!}~tauziak· letcl,epítésére .Ercsi szigetén, ahol a benedeki Regulát kö-
vető szerzetesek monostorát 1238-ban átvették. Ha ez sikerült volna,
akkor a későbbi, I.3,5 5-ben megszervezett felső-,német tartomány har-
madik legrégibb kartauzi házát mondhatnánk magunkénak Seitz
(1160) és Geirach (1169) után. Természetesen a kartauziak 1238-as
bevezetése nem jelentette egy tényleges közösség letelepedését, ha-
nem inkább az épületek és földek birtokbavételét annak reményében,
hogy a monostort majd sikerül idővel átalakítani a rend sajátos köve-
telményeinek, s ekkor megkezdődhet az igazi kartauzi élet itt is. A ta-
tárjár~s a~onl;i<1n ezt a kezdeményezést elsöpö,rte.
A Szepesség volt az országnak. az a része, ahol a kartauzja~ clő­
szÖ!"_mi"gt~kP-@Jl.ettek. A királyi varosok krónikái, oklevelek és-a me-.:
nedékszirti „Kartauzi Névtelen" Histoda fundationis Lapidis Refugii
(Mcnedékszirt alapításának története) e. írása tudósítanak erről az
eseményről.
Lőcsétől nem messze található egy fennsík, neve: Látókő, amely a
tatárjárás alkalmával a környékbeli lakosságnak menedékül szolgált.
Hálából itt kápolnát építettek a veszély múltával, s amikor a 24 kirá-
lyi város konfratemitásában Márton, zsákóci plébános 1299-ben a
kartauzi szerzetesek behívását és letelepítését javasolta, társai magá-
tól értetődőnek találták, hogy az időközben Menedékszirtnck neve-
zett fennsík adjon nékik otthont, „Isten dicséretére és a tatárok feletti
győzelem emlékére". A Seitzből érkezett szerzetesek alkalmasnak ta-
lálták a területet, és az adományozás még ez évben megtörtént. Az
építkezés öt év múlva ( 130 5) indult meg, amikorra a szükséges pénzt
a kezdeményező Mártonnak sikerült összegyűjteni. A Keresztelő
Szent János tiszteletére emelt kápolna és a remeteházak 130 7-ben
készültek el. Így megkezdődhetett a szabályos szerzetesi élet.
A közösség első magyar tagja a följegyzések szerint egy Dénes ne-
vű nemes volt, feltehetően Liptóról. Vele kapcsolatban olvassúk. az
egyetlen csodát, amely, bár a monasztikus folklór jellegzetes példája,
mégis a Historía fundationis Lapidis Refugiilegeredctibb részének tű­
nik annál is inkább, mert míg a névtelen író másutt oklevelekre tá-
maszkodott, itt a monostor saját írott vagy szájhagyományát dolgozta
föl mesteri módon.
100
 „A perjel - mint névtelenünk beszéli - hogy próbára tegye Dénes
engedelmességét s hogy alkalmat nyújtson neki az alázatosság eré-
nyének gyakorlására,_ a juhnyáj pásztorává tevé őt. A konventnek
még ekkor nem vall majorsága, s a nyájal a közeli hegységben legel-
teték. Krisztus athlctája kész örömest engedelmeskedett a perjel pa-
rancsának. A szegény barátoknak alig volt még pásztoruk, ki a nyájat
annyi gonddal és oly buzgón legeltette volna, mint azt Dénes, a főúri
család sarja tcvé. Egy ily legeltetés alkalmával, a krónikás szavai sze-
rint, csodás dolog történt vele. Hosszú botjára támaszkodva éppen az
újonnan beemlézett zsoltárokat mondogatá magában. Szeme az előtte
nyugodtan Jegelő nyájon függött. De íme a nyáj hirtelen neszelni kez-
dett, nyugtalan lett s a tapasztalatlan pásztor nagy bámulatára csak-
hamar futásnak eredt. Meglepett Dénesünk még alig eszmélt, midőn
újabb rémület érte. A közel cserjésből vén bozontos medve tört elő
s üldözőbe vette a menekülő nyájat. A szegény pásztornak nagy idő­
be, sok fáradságába került, míg a megdézsmált juhokat ismét összele-
relhette. Az nap lehangoltan, szomorúan ment haza. A perjel észrcve-
vé e változást s kikérdezte Dénest, ki leverten panaszol•a el nagy
baját. Márton ekkor, mint a krónika mondja a Szentlélek sugallatából
íly tanácsot adott neki: »ha az a medve újra visszatér, parancsold
meg neki a szent engedelmesség erényének erejével, hogy a nyájat
békében hagyja.« És íme az engedelmesség erényének bámulandó
nagy ereje! A medve csakugyan visszatért és megtámadta a nyájat.
Ekkor Dénes testvér, megemlékezvén a perjel lanácsáról, bátran elő­
lép és a medvének a szPnt engedelmesség erényének erejével ll1egpa~
rancsolja, hogy nyáját békén hagyja. Minek mondjunk többet? A
medve e szóra megretten s mozdulatlanul állva maradt: a mit lálván
Dénes lcstvfa, legyőzi természetes félelmét s közelebb lépve a medvé-
hez övéhez kötözi azt s a közeli monostorhoz vezeti és a szelídítetlen
vadállat szelíd báránnyá lesz: a testvéreket előszólítják; csodálkoznak
és dicsérik az Urat az ő szentjeiben. A mely csodát Dénes testvér a
perjel szentségének tudott be érdemül. Végre a medvét szabadon bo-
csá~ják s meghagyják neki, hogy a testvérek birtokának terülelére
többé ne merészeljen jönní." (Dedek Creseens 91-92).
A következő kartauzi ház ettől nem messze a Dunzj ec folyó me_l-
lett, a Szent Antal-völgyben talált otthonra l 319-ben, bár a környék
egyik családja már 1308 óta szorgalmazta ezt az alapítást. A Szent
Antal-völgyben fekvő, má~kén.tJ~_c.hnitzi_monostor forgalmas országút
mellett feküdl, s a külvilágtol nem volt kcllőéh elhatárolva. Ezért a
magányt itt nehezebben őrizhették meg, de a szegénységet is, mert
az adományok bőven áradtak. Menedékszirt az alapításban játszott
szerepe miatt befolyását fenn akarta tartani, s a két ház között súrló-
dás támadt. A rend vizitátorai 1342-ben, majd 1351-ben igyekeztek
elsimítani a vitás kérdéseket. Végül Menedékszirt elismerte Lechnitz
101
 :"üg-gc:Jcn..,é,1{ér, Lcchnitz pedig a határok szorosabbra vonásával bizto-
;,ította a fegyelmet. A fennmaradt oklevelek birtokok adás-vételéről,
cscréjéré\"I, pl'.rekről tudósílanak. Ez csak a fcl5zín, me1t a cél a puszta-
ság mei,,rtcrcmtése, a magányhoz szükséges élettér biztosítása. A XV.
század huszita rajtaütései nem kímélték ezeket a házakat sem. A mc-
nedékszirtiek majd két évtizeden keresztül Lőcsén éltek, a veszélyek
elmúl•.ával azonban visszatelepedtek a fennsíkra. Minden viszontag-
ság ellenére a lechnitzi könyvtár XV. századi állományának jelentős
része knnmaradt, jelenleg a budapesti Egye·emi Könyvtárban találha-
tó. A könyvtár rekonstruálása megtörtént, ennek alapján tudjuk, hogy
kódt:Xeik ecy részét ők maguk másolták, más részüket ajándékba
kapták. A művek világosan mutatják, hogy a devotio modema a ma-
gyar-lengyel határvidékre is megtaláita az utat. A XVI. század további
mcgpróbáltatá">okat hozott a két felvidéki kolostornak. A királyi váro-
sok 1 54~_„ban a me1wdékszirti monostort védelmi-biztonsági okokból
lerollibolták. A szerzetesek Leehnit:-:en húzódtak Jl1eg 151'3-ig, ami-
kor Fe1~ainánd királv e:~t a monostort is feloszlatta, és az utolsó ma-
gyar néITla barátok külföldi monostorokb·a-merilck.
Az ország szívében a Felvidékhez hasonlóan ugyancsak a XIV. szá-
zadban, két hdyen sikerült otthonra lelniük. Eger városához közel a
tárkányi völgyhen Miklós egri püspök 1330-1332 között alapította
a segcdclemv,ölg};1.monoi;torL Erre nézve uz adatok igen gyérek, ha-
zai oklevél 14 2 4-ben ·említi először, viszont a rend krlmikái kétséget
kizáróan bizonyítják az előbb említett dátum<,t. Ez a ház, mely sze-
génységéről 1:01t nevezetes. E~er 1552-es ostromakor pusztult el. A
músik kart<.uzi alapítás a Dunúntúlon Nagy Lajos királr nevéhez fű­
ződik. A Jöviilrli 1non9st'2:t l 3tiQ-,- l 3fi!) között sze1vezték meg. Ala-
pításának mot1vuma méi; nem tisltá:wtt teljesen, kérdéses ugyanis,
Nagy Lajos valót.;m azért telepítette-e le a kartauziakat, hn~y bennük
a púlosoknak vetélytársat támasszon, s Í!,'Y kö;1,vetctt módon erősítse
meg a pálosok fegyelmét? GyönKYi:i'li Gergely ,:gy utalása erre enged
kiivctkeztetni, mert a Vitae fratrnmb.1n ezt olvashatjuk: „Az Cr 13 7 2.
évében Trisztán szentlászlói és András nosztrai pcrjekk János eszter-
gomi prépost előtt pörösköd1ek a kartauziak löviildi perjclével. Olyan
határozatot hoztak, hogy fogadalmas testvéreinket nem fogadhatják
be, és nem tarthatják vissza a kartauziak, amint ezt a SzentlöriPccn
őrzött levél canúsítja." (Gyöngyösi 86.)
Az iwrlalomtürténészek hagyományos föltevése szerint Lövöldön
.iJJ-~' K.irtauzi Névtelen, aki az Ér.dy.,:.kiidc;.&. néven ismert 67 5 -töJÍÓ'
terjedelmű monumentális alkotást íf!a ( 1 5 2 6 ). A hatalmas prédikáció-
gyűjtemény tartalma sókkal több kérdést vet föl, mint amennyire pil-
lanatnyilag válas~olni lehet. A Névtelen kora mlívcltségének Iegma-
gnsahb szintjén állt, s tudatos írói egyéniség, akit Egyháza és hazája
sorsa egyaránt foglalkoztatott. A Remete Szent Pál ünnepére írt be-
102
széd forrásainak elemzése alapján biztos tény az, hogy a Kartauzi
Névtelen műve alkotásakor nem csupán pálos szóbeli hagyományok~
ra támaszkodott, hanem előzetesen gondos anyaggyűjtést végzett és
számos írott művet használt föl a beszédekhez. A lövöldi, híresen gaz-
dag, kettős monostor valószínűleg 1551-ben vált elhagyatottá a török
támadások következtében.
Szent Brúnó fiainak utolsó, hazai.alan.í.t~! kísérlete Nag;yvárad mel-
lett 1494-1498 közott ·a v~!~dhe_fil:'_fok!_prem_ontrei prépostság átvé-
tele volt, ám ez az új püspök, Kálmáncsehi Domonkos más-irányú ter-
vei miatt sikertclcnséggd fejt;ződött be.
A kartallZi ·rend a XVII. úázad ·első fcléhen megkezdte a házak
visszaszerzésére irányuló igényeinek hangoztatását, ám hiába, a „né-
ma barátok~ nem tudtak visszatclepedni Magyarországra. A lechnitzi
monostort a XVIII. század első éveiben a szintén remetejellegű kamal-
duli rend kapta meg, s jelenlétével még l 7 8 2-ig emlékeztetett az egy-
kori lakókra, azokra az elszánt szerzetesekre, akik Istent a legtelje-
sebb magányban keresték és találták meg.
A kartauziakat akik a világtól elvonultan éltek, néma barátoknak
nevezték örökös hallgatásukról. Domonkos és Ferenc, meg követőik
ezzel ellentétben a városokban telepedtek meg, és a beszéd, a szent-
beszéd volt életelemük.
 8. fejezet

TESTVÉREK A SZEGÉNYSÉGBEN:
DOMONKOS ÉS FERENC

A XI.-XII. század társadalma a ciszterci és a premontrei rend fejlő­

désének, elterjedésének kedvezett leginkább. A kedvező körülmé-
nyen elsősorban nem gazdasági tényezők befolyását kell érteni, ha-
nem azt, hogy egyrészt a benedeki Regula eredeti-új értelmezése a
szerzetesi eszmény vonzását ismét fölizzította, főként Szent Bernát
működése, példája és tanítása által; másrészt azok számára is lehető­
vé vált a szerzetesi élet, akik nem akartak teljesen elszakadni környe-
zetüktó1, s mégis közösségbe vágyódtak. Szent Norbert ugyanis az
ágostonos Regula tág keretein belül lehetővé tette a szerzetesek sz~­
mára a lelkipásztorkodást, amire eddig, ilyen formában és mértékben
nem volt példa.
_A W. század második felének Európáját a gazdasági élet, a pénz-
forgalom ríovekedésc és a városiasodás föllendülése jellemezte. Ez
magával hozta a ga?dagság-szegénység ki~ltó ellentétét, különösen a
gyorsan növekvő városokban. • · - · ··
A szegénység eszménye kezdetektó1 fogva ott élt a keresztény kö-
zösségekben, kiváltképp a szerzeteseknél, ám a XII.-XIII. századfor-
duló kihívására az egyháziak nem tudtak elég gyors és hatékony fele-
letet adni. A különböző szekták népszerűségüket arra alapozták, hogy
meghirdették a teljes szegénys~gct, elsősorban a gazdagok és közöt-
tük az egyháziak részére. Rácidásul az ekkortájt beköszöntött városia-
sodás megmutatta a plébániahálózat elmaradottságát, ami csak az elő­
ző századok igényeinek tudott megfelelni. A városok vezetői gyarapo-
dó vagyonuk birtokában és befolyásuk tudatában időnként a püspök-
kel is szembeszálltak, miközben fiaikban fölébredt az intellektuális
érdeklődés a teológia irant. A.s~kesegyházi-iskolá_k_.pedig egyre töbl_>
tanulót vonzottak. A tévtanítások lehetősége megszaporodott, a nem
tűi népes városi papság legtöbbször képtelen volt a világiak által jóhi-
szeműen föltett kérdésekre válaszolni; a -teológiában jártas szerzete-
sek pedig mindettől messze, a monostorokban visszavonultan éltek,
tanításuk nem tudott utat találni a városlakók felé. Bár jelentkezett a·
kísértés, hogy a tévtanítást erőszakkal irtsák ki; mégis a meggyőzés
módszere került előtérbe. A Xl. század végén kezdődött mozgalom,
a Keletre irányuló keresztes hadjáratok sorozata - amelynek bonyo-
lult összetevőit (a legkegyetlenebb hódításoktól a legőszintébb jám-
borságig) oly nehéz feltárni és megérteni, hogy a történelemtudomány
105
 máig adós a teljes értékű magyarázattal - ekkorra erejét vesztette a
fölsejlő, végső kudarc valamint a szégyenletesen, Bizánc elfoglalásá-
val végződött IV. keresztes hadjárat miatt, és átadta helyét a missziós
lelkületnek. A pápaság III. lnce (1198-1216) idejében egybe foáta
fogni a nyugati kereszténység egészét, s közben rászorult két férfi
segítségére, akik bár nem voltak vérszerinti testvérek - sőt szemé-
lyiségük több eltérést, mint egyezést mutat -, mégis testvéreknek
tekinthet6'k az evangéliumi eszmék s ezek közül féíként a sze-
génység radikális megélésében.

AZ ALAPÍTÓK

A kolduló rendek két. legnagyobbika számtalan ponton kötődik

egymáshoz, elsősorban a. szegénység eszményének életformává vált'á-
sában. Mégis, mindke~t1) sajátos karakterrel rendelkezik, s ez a két
alapító személyiségében, valamint a köréfÜk ·csoportosult első közös-
ségek különbségében gyökerezik.
Guzmán Domon~os Kasztíliában, a Burgostól délre eső Calaruega
nevű városkában született 1 l 70-ben, nemesi családból. Palencia szé-
kesegyházi iskolájában tanulva komoly teológiai műveltségre tett
szert. Pappá szentelték, Osma város székesegyházában kanonoki
tisztséget töltött be.1 Az osmai káptalan állal 1150 táján clfogadoÜ
ágostonos Regula szellemében élt és dolgozott a lelkipásztorkodás-
ban, főként az igehirdetés területén.'. PüsE_ökév~l együ~t a pogány ku-
nok közé szeretett volna menni, hogy-oket térítse, dc .Ql ln~e p~pa
Dél-Franciaországba küldte mindkettőjüket. Feladatul az Albi városá-
~ól albigenseknek is nevezett katar eretnekek közötti térítést kapták.
lgy pápai parancsra kerültek 1206-ban Montpellier városába. Do'-
monkos nem tekintélyi alapon, hanem a szó és a példa meggyőző ere-
jével akarta az cltévc<ltckct visszavezetni az Egyházba. A példa a sze-
génység önkéntes vállalása, ami a térítés hatékony eszközének
bizonyult. Először női közösséget szervezett Prouille-ban (1206),
hogy a megtértek a közös életbó1 merítsenek erőt a tévtanítások kí-
sértése ellen. Püspöke kénytelen volt visszatérni egyházmegyéjébe,
ahol egy éven belül meghalt. Domonkos az időközben hozzá csatla-
kozott néhány pap kíséretében járta a városokat és prédikált fáradha-
tatlanul, majd ~i_(~_:!_ár~"<!_ya~gyQ.tt 1 V.5.~ben piegtelepe<lett Tou]ouse-
~:mn1 az egyik templom mellett, és ez a kicsiny közösség lett a
prédikátor~_!:ei:i_ctifu~.k magja. Szent Ágoston _Reguláját követve a
·-premontrei rend szokásaiból jó néhányat átvettek, (beleértve a fehér
ruhát, amelyen a spanyol kanonokok fekete köpenyét viselték) és ka-
nonoki közösséget alkottak. Domonkos ekkor már nagy távlatokban
gondolkodott;. a_~ i::retnckck térítésén túl a keresztény hit elmélyítésé- _
106
 re törekedett, ami viszont a hitigazságok mélyebb ismeretén alapult.
Valójah~n 1'2 I fi-ös római útja után tudatosult benne, hogy vállalko-
zásának a toulouse-i e!{Yházmegye kerete szűk, az egyetemes E!{Yház
kell, hogy munkalerepe lc!{Yen.
A művelt teológus-pappal, Guzmán Domonkossal szemben „Fran-
ccsc9" Bemardorte _világi em_bc;!!._~Jt. AI>.~isi városá~aq szuTetel:t
., 1·1 s i-ben, apja gazdag kereskedő. Mozgalmas ifjúság Ütán 1 2 0 S-ben
halloua meg az evangéliumi hívást: „ha t(;kélctes akarsz lenni, menj,
add el mindenet, árát oszd szét a szegények között és kövess engem~
(vö. Máté evangéliuma, 20, 21 ). Először a magányt fedezte föl, s vele
az imádságot, az elmélkedést; majd a társadalomból betegség-ük miatt
kitaszított leprásokat ápolta, és a közeli, romos San Damianu-kápol-
n át igyekezett újjáépíteni.
A koldusok ruhájában, koldusként Rómába zarándokolt s nála,
Domonkossal ellentétben nem eszköz. hanem cél volt a szegénység
megélése .. Visszatérte után lassan fölfedezte;· hu!{Y nem d~g a világtól
menekülni, a szegénység me!lctt:1:t, aláza!~)ssághóJ .:kcll erény_t ková-
csolni. Eíinek jelzésére 1209:1Jen durva, barna szövt:tb'ől készített
·csuhát öltött, s derekán az övet egy darab kötél helyettesítette. Szer-
zetesdnt:k azóla is ilyen a ruházata.
A „povcrellu" (szegényke) igyekezett igazáról meggyőzni a környe-
zetét, aminek eredményeként először hárman csatlakoztak hozzá. Ve-
lük bejárta a környéket. A barátok e!{Yszerű beszédeikben megindí-
tó szavakkal tan.HskudtaK a szegény Kdszlus mellett, akit ők, a
szegények, szegényen követték. Francesco-Ferenc előtt föl sem me-
rült a renda1apítás gondolata. A tucatnyi főt számláló közösség tagjai
test.·érként dtek Assisi városához közel az Angyalok Boldogasszo-
nyáról nevezett templom melletti kunyhókban. Ez Porciunkula néven
a re; ml közpuntj a lett.
Elctstílusukat a testvériség, a bűnbánat, a szegénység, és az _l!l_~zat
jellemezte.A „kise6otéstvérek" [ffjü:res ní~nores',-ahögy nevezték ma-
gukat) világi körlársaik sicincoen kissé „anarchikus" módon, ám von-
zó virlámsággal követték az evangéliumi tanácsokat. Ferenc erkölcsi
tekintélyén túl az e!{Yetlen és igazi összetartó erő a Krisztus-követés
közös akarata volt.
Nem tettek fogadalmat, nem követték e1,wik Regulát sem; elegen-
dőnek tartották az evangéliumi tanácsokat, azok részletes magyarázá-
sa, alkalmazása nélkül.
A szeg~pység_~9-rzést; végett egyik napról a másikra éltek, mun-
kát vállalva. Ha pedig. nem volt sz;ükS'ég dolgos kezük segít;;égérc, ak-
lfor koldúltak, hogy az alázatoss~got...gyakorolják. Mindez sokhan ha-
sonlított az eretnek szekták életvitelére, <le az első pillanattól kezdve
az a lényegi különbség, hogy Szent Ferenc az Egyházhoz ragaszko-
dott, papjait tisztelte, szentségeit szükségesnek tartotta és az Apostoli
107
 Széknek, a Péter-utód pápának magát és övéit alárendelte. Ebben az
utóbbiban osztozott Szent Domonkossal, és néhány év különbséggel
mindketten a Szentszék jóváhagyását kérték közösségük számára.

REND-TEREMTÉS A KÖZÖSSÉGBŐL
llI. lnce pápa l 209.:~en Ferenc kérését meghallgatva elfogadta az
első, igencsak rövid szabá.lyzatot. Némi fenntartással ugyan, de meg:-
.· engedte a teológiailag képzetlen világinak az igehirdetést, valamint
azoknak is, akiket Ferenc ezzel megbízott. A kikötés az volt, hogy a
„kisebb testvérek" csak erkölcsi tárgyú, a bűnbánatra, megtérésre fel-
szólító beszédeket mondhattak, hittani kérdések taglalásába nem bö:
csátkozhattak. A pápa a félreértések elkerülése végett ~ tonzúra felvé-
telére is kötelezte a „kisebb testvéreket~, akik a hagyományos
- szerzetesi közösségektől eltérő módon, de így mégis szerzel:essé vál-
tak.
A IV. lateráni zsinat évében, l 215-ben Szent Domonkos, a képzett
teológus paptársai nevében fordult a pápához jóváhagyásért. Mivel a·,
zsinat megtiltotta az új rendek alapítá"sát;'III."Ince az egyik Regula kö-
vetését _ajánlotta, és a volt osmai kanonok hivatalosan is kijelentette
Szent Agoston Regulájához va)ó ragaszkodását. ill. Honorius pápa
( l 2 l 6- l 2 2 7) pedig l 2 l 7-beil védelmébe vette az új közösséget, és
ezt írásba is adta.
Ferenc élt az igehirdetés lehetőségével, és egyre több követője
akadt. A Szentföldre, majd Marokkóba szeretett volna menni misszió-
ba, dé a körülmények visszavitték Assisibe. A Szentszék, látva a kö-
zösség dinamizmusát és a csatlakozók nagy számát, igyekezett szá-
mukra szilárd keretet teremteni, noha a karizmatikus alapító elégnek
tartott néhány lelki tanácsot. Ugolino Conti bíboros az egyetemes
Egyház szempontjait sikeresen érvényesítette és a IV. lateráni zsinat
Ferenc és társai esetéhen kivételt tett, mert közösségüket ünnepélye-
sen megerősítette. Domonkoshoz hasonlóan Ferencnek is akadtak kö-
vetői a nők között. Domonkos első közösségében nem volt olyan ka-
rizmatikus e1:,ryéniség, mint valaha Szent Skolasztika, vagy e1:,ry évszá-
zaddal előbb Szent Bernát nővére. Ferenc szegénység-eszméjét hamar
magáévá t.~tte a szintén Assisiben született Klára, aki barátnői között
lelkes követőkre talált. A teljes szegénységet derűs lélekkel megélő,
tisztaságot és engedelmességet fogadó kicsiny közösség 1206-tól
m_egvetette a klarissza rend alapját.
- 121 7-ben tobb mint 5000 „kisebb testvér" jött össze Porciunkulá-
ba és ez az év volt a kirajzás ~ve mindkét rend számára, jóllehet in-
tézményeik ekkor még nem szilárdultak meg. Szent Ferenc szíve sze-
rint misszióba küldte volna Lest.véreit, akik ehelyett az ekkor formáló-
108
dó legnagyobb intellektuális műhelyek városaiban, Párizsban és
Bolognában találtak legszívesebb fogadtatásra s legtöbb kövctéíre.
A tudás fellegváraiba, az egyetemmé szerveződő felsőoktatási in-
tézményekbe került „kisebb testvérek" óhai:atfanul is Ferenc clképze-.
léseivel ellentétes irányba vezették a rend fejlődését. Az alapító ettől
kezdve egyre jobban visszavonult a rend irányításától. Igaz, hogy az
1 2 2 1-ben készült és l 2 2 3-ban megerősített szabályzat létrejöttében
szerepet vállalt, ám éppen visszakozó magatartásával nem tudta meg-
akadályozni, hogy 1226-ban bekövetkezett halála után egyesek a sze- .
génység ferences eszménye nevében a megosztottság magvait hintsék
cl a közösségben. Velük ellentétben, a másik rendalapító halála ·
( 1 2 2 1) után a prédikátorok rendjének szerves, kiegyensúlyozott fejlő­
dése tovább folytatódott.

SZEGÉNYSÉG, TÉGED IS SZABÁLYOZNAK?

A dominikánusok, vagyis a prédikáló testvérek ~zabályzatát elő­
ször 1228-ban fogalmazták meg a rend gyors terjedesének sürgetése
miatt. Az ágostonos Regula alapján állva, a premontreiek mintájára a· ·
„szabályozott p'.Wi" (kanonoki) életet monasztikus szokásokkal egészí-
tették ki oly módon, hogy egész életüket az igehirdetés, prédikálás
szolgálatába állították. A benepeki szellemben megfogalmazott stabili- __ ,
tással elle"ntétben a rend tagjai fogadalmukban arra kötelezték cl ma-
gukat,"-hogy bárhová elmennek, ~hol jelenlétük szükséges. Ezért-elein-
te még templomokat sem akartak elfogadni, nehogy az ott felmerülő,
állandó lelkipásztori kötelességek akadályozzák őket ebben a stabili-
tással szöges ellentétben álló mobilitásban. Az időigényes zsolozsmát
a ciszterciek példájára s azokon is túltéve megrövidítették, ám az egy-
séges rendi liturgia megszervezése több évtizedig váratott magára, és
erről csak az 1254-es budai generális káptalanon hoztak döntést. A
szerzetesség történetében Szent Domonkos fiainak a szabályzata az
első, amely a fizikai munkáról nem rendelkezct_t, viszont ezzel ellen-
tétben annál inkább a szellemi mw1káról. A tanulmányok végzésére
vonatkozóan részletes szabályokat hoztak, sőt az r2·2o~oan, tehfit
még az alapító életében a teljes szegénység megőrzését célzó, az egyé-
ni vagy közösségi tulajdont tiltó rendelkezés alól is kivétell tettek: a
szigorú törvény a tudomány eszközeire, a könyvekre nem vonatko-
zott. A szellemi munka volt a legfontosabb tevékenységük, mert ez
alapozta meg, hogy a prédikálás, a hittitkok magyarázása, a_ hit őrzé,_~e
legyen a legelső feladatuk. lnnel! származott a szójáték··a dominiká-
nus névvel: Domini rnnes = az JJr kutyái.
A rend szervezete még a kirajzás kezdetén, a látványos és gyors
terjedés előtt, 1220-1221 táján fogalmazódott meg. Bár szabályzatu-
109
kon érezhető a ciszterci hatás, mégis eredeti alkotásnak számít, mert
a kor világosan mt:efogalmazott igényeire adott válaszát az egység jel·
kmezte. A szabályzatnak sikerült megtalálnia a központosítás és az
elöljárók tekintélyének szükséges összhangját, egyszerre tudta a mo-
narchikus és a demokratikus elemeket hatékony szervezetté ötvözni
a vezetők részéről történt ellenőrzés és a tagok által megejtett válasz-
tás segítségével. A központi vezetés és az egyes házak között a tarto-
mány intézménye egyszerre biztosította az összeköttetést és a haté-
kony ellenőrzést. Az eJ~ye~ kolostorok szerzetcs~i maguk választották
a perjelt,_ a tartományi káptalan ezt megerősítette és -a maga során
megválasztotta a tartományi perjelt, akinek legfőbb feladata a kolos-
torok látogatása, felügyelete volt. Ezek a tisztségek meghatározott ide-
ig tartottak. A rendfőnököt (magister ordinis) velük ellentétben élet-
hosszig választotta a generális káptalan, amely a rend ügyeinek
meir.·itatása végett évenként összeült. A dominikánus rend hatásos
mííködése jórészt ennek a világos, átgondolt, kiegyensúlyozott rendi
szervezetnek tulajdonítható.
, Szent Ferenctől és rendje szabályzatától mindezt nem lehet szá-
mon kérni A „kisebb testvérek".:számára a prédikálás melletLmás
foglalatosságok .is féteztek: betegápolás, kéJ\iczi munka, szükség ese-
tén !Q.ldu(~s házról házra. Az alapító a szellemi munkát mindehhez
nem tartotta elengedhetetlennek, sőt abban veszélyt gyanított, ami ki-
kezdheti az alázatosságot és a szegénységet. Azonban néhány éven
belül megindult a vita: a közösség továbbra is egyik napról a másikra
éljen könyöradományokhól, vagy a közösségnek lehet szerény vagyo-
na?
Mégis, amikor tanult, iskolázott emberek jelentkeztek, Ferenc nem
utasította cl őket, siít megengedte számukra a szellemi tevékenység
folytatását. Ezzel megindult az elkerülhetetlen fejlődés náluk is a ko-
molyabb tanulmányok irányába. Az 1221-es és 1223-as szabályzat
már több olyan elemet tartalmazott, ami a kezdeti szigort enyhítette
és a „kisebb testvérek" életvitelét a „prédikátor()k_cfu9_~" közdítette. A
kétkezi munka némileg háttérbe szorult, viszont a testvérek köteh:ssé-
gei az engedelmesség terén egyre pontosabban fogalmazódtak meg.
Szent Ferenc haláláig U 1226) tiltakozott az ellen, hogy elöljárói
tisztet csak fölszentelt papok viseljenek, ezr.cl vélte óvni rendje „lai-
kus" jellegét. Legfőbb célját a következőképpen fogalmazta meg: „Az
embereket inkább a példával, mint a prédikációval szeretném megté-
résre bírni." Végrendeletében hűséges volt eredeti eszményeihez, s
csalódottságának is hangot adott az általa inkább elszenvedett, mint
szándékolt; de már életében bekövetkezett belső fejlődés miatt. A
„poverello" ezzel akaratlanul tápot adott a rendjén belül később ki-
alakult megosztottsághoz.

110
 A ferences rend szervezete a testvérrendhez hasonlóan, de lassab-
ban és kevésbé világos célkitűzés mellett épült K:i, ami az alapító sze-
mélyiségének volt következménye. LéIJ~t;:.ges Jcülönbség a két szerve-
zet között, hogy Ferenc követőinél egy fak~zattal több volt a rend
szervezeti fölépítésében_'. Ez a fokozat az<;(!rséit'{i::ustodía), vagyis a tar_-
tományok kisebb egységekre os~tá:>_a. A nagyvonalúbb, vagy bátran
mondhatni, pontatlanabb szervezés következtében a „kisebb testvé-
rek" generális káptalana által életre szólóan választott rendfőnök szin-
te teljhatalommal rendelkezett, mert minden fokozaton ő nevezte ki
az elöljárókat. A három é\;enként egybegyűlő generális káptalan túl
népes volt a hatékony munkához és a három éves időközben túl sok
elintézni való ügy halmozódott föl. (A dominikánusok generális kápta-
lana évente ülésezett.) Mindez magában rejtette a később bekövetke-
ző súlyos válságokat, ám csöppet sem gátolta meg a rend rohamos
terjedését, mert a „kisebb testvérek" egyszerre jeleskedtek a bűnbá­
nat hirdetésében és a lelkipásztorkodásban, s a dominikánusokkal ve-
tekedtek a teológia tudományának művelése terén Párizsban, Oxford-
ban, Bolognában.

A DOMONKOSOK HETEDIK TARTOMÁNYA

Szent Domonkos vezette a prédikáló testvérek rendjének második
generális káptalanjá~ l 22 l-ben, Bolognában, ahol a már meglévő ko- _
)ostorokat hat tartományba szervezték. Maga a rendalapító határQzta
el, hogy ha~;.lnkban hozzák. létre.a hetedik provinciát, mert fiatalkori
tervét személyesen szerette volna megvalósítani, vagy legalább irányí-
tani, s ez a kunok megtéiitése volt. A bolognai egyetem tanárai közül
többen csatlakoztak a rendhez, közöttük_ l;]:_y_lu,so[lungarus (Magyaror-
szági Pál). Szent Domonkos őt jelölte ki a kisded misszionárius csa-
pat vezetésére. Működésük első színhelye .Qy_Qr_ volt, de g_ak..átm~11c~
tilsg. ~z__é_l<_cgfehérvárqtt alapíthatták még ez évben, vagyis l 2 21-hcn
az .első h_azai dominikánus kolostort, amelyről okleveles adat öt év-
vel későbbről (1226) maradt fönn. A tatárjárásig a rendházaik, vagy
ahogy a benne élő közösség (conventu~ alapján nevezték, konventje-
ik száma tízre szaporodott, feltehetően a trónörökös, majd király IV.
Béla és Róbert esztergomi érsek támogatásának köszönhetően.
A ratárjárás előtti munkájuk két szempontból egészen sajátos. Ma-
gyarországi Pál és néhány társa a rendalapító akarata szerint a Ha-
vasalföldre ment, hogy a pogány kunokat térítse. Rövid munkássá-
gukra vértanúságuk tett pontot, mert a pogány kunok megölték őket.
Am a kereszténységben a vértanúk vére mindig magvetésnek számí-
tott, és a kunok térítése hamarosan folytatódott. IX. Gergely pápa
( l 2 2 7 - l 2 4 l) Róbert esztergomi érseket a havasalföldi Kunország
111
 pápai legátusává nevezte ki, s a királyi udvar is támogatta az újabb
domonkos szerzetesek munkáját. Maga Róbert érsek keresztelte meg_
a kunok egyik fejedelmét, Boriesot, és a katonai vezetők meg a köz-.
nép jelentős része követte a fejedelem példáját. Kereszténnyé válá-
suknak politikai vonzata is volt, mert elismerték- a magyar király fenn-
hatóságát. Ezzel lehetővé vált az új püspökség megszerv.cz.ése, mely-
nek a dél-moldvai Milkó város lett a központja, és a magyar
tartományfőnök, Teodorik az első püspöke. ~un<)rs_~i.g_ga magyar,
székely és szász telepesek költöztek, ami a t~rít_ések eredményét to~
vább szilárdította. A szép reményekre jogosító püspökséget azonban
a tatárjárás előszele hamarosan, 1238-ban elsodorta.
Ennél is nagyobb vállalkozás volt a Ma.{inaHungária,_az_§shaza fel-
. derítés~, amire ugyancsak ők vállalkoztak a trónörökös Béla támoga-
.tásával. Nem hiába Magyarországí"Páf,a tudós egyetemi tanár vezette
az első prédikátor-rendieket hazánkba, a hazai krónika-irodalomból
jól ismerték az ország s a magyar nép múltját. Ez indított négy szerze-
test, hogy kalandos úton, kereskedőnek öltözve elinduljanak az ősha-
·-ia felé, az ottani magyaroK megtérítésének vágyával ( l 2 2 9- l 2 3 4 ). A
három évig tartó úton hárman meghaltak, az egyetlen, életben maradt
Ottó sem jutott cl a kitűzött célig. Ám a Donyec és a Dnyeper folyók
közötti területen rábukkant olyan emberekre, akikkel szót tudott érte-
ni magyar nyelven, s amikor visszatért, hírül hozhatta: Magna Hunga-
ria nem az ősmúlt homályos ·emléke, hanem létező valóság. A trón-
örökös, Béla személyesen és anyagilag támogatta az újabb missziót.
Julianus, valamint három társa 1235. szeptember 2 l. előtt, nem
tudni pontosan, mikor, Székesfehérvárról Konstantinápolyon és a Fe-
kete-tengeren keresztül indult útnak a keleten maradt magyarokhoz.
Számtalan szenvedés közepette jutottak el a Kaukázus vidékére. In-
nen ketten, a végkimerültség határán visszafordultak. Julianus és Ber-
nardus tovább mentek, ám ez utóbbi a Volga táján meghalt és a ma-
gára maradt Julianus végül egy mohamedán paphoz enatlakozva jutott
cl az őshazába. Az itt élő magyarokkal szót értett, három hétig közöt-
tük tartózkodott, majd hazaindult a legrövidebb úton, hogy mielőbb
visszatérhessen egy komolyan szervezett, nagyobb létszámú küldött-
séggel. 1236 karácsonya után, aprószentek ünnepén (dec. 27.) kelt át
a vereekei hágón, és szükségesnek tartotta, hogy a király mellett ma-
gának a pápának, IX. Gergelynek (1227-1241) is beszámoljon ta-
pasztalatairól. Ennek köszönheti az utókor, hogy mindenről pontos tu-
dósítás maradt fenn, mert Riceardus domonkos szerzetes az l 2 3 7-cs
év elején a kalandos útról írásbeli jelentést készített a pápa számára.
Kevés pihenő után, l 2 3 7 nyarán Julianus három társával visszain-
dult az őshazába, dc ekkor már nem jutottak messze. Szuzdalban ér-.
tesültck a tatár előrcnyomulá~_!:ól, ami a kis népek, a volgai bolgárok
és a keleti magyarok megsemmisítésével járt.
112
Pécsvárad: volt bencés templom és monostor

Pécs: ferences templom

 A zsámbék'1 templom romjai

~.

~
......
'
„\

.·'·'.
•.... ··.!.i
'
.........

.,,.
' ·'·

a• ~
.....,,.„ ' . „.
-·.
....... .
 Kerc: a templom és a rendház romjai

Székelyudvarhely: volt ferences templom és kolostor

 Esztclnck új ferences temploma

Csíksomlyó: a ferences templom szentélye

Majk, a templomtorony, a kút dísze és a kamalduliak házsora
Zirc: a ciszterci apátság egy folyosója
(
Vác:
a „Fehérek
temploma"

Périföld.i
Szentkereszt:
a szaléziak
temploma
 ~
r--
1'-..;.,. <·.._A
K."-;·': -,

~~
.~,~'
,,.,,. ...I l

A váci pia1ista templom tornyai

Nagyvázsony: a pálos monostor romjai

Siklós: ferences templom és rendház

.„.

Veszprém: a domonkos-rendi apácakolostor romjai

A vcszprémvölgyi jezsuita templom

A pannonhalmi bencés apátság kerengője
A pannonhalmi könyvtár
 I
"

~.
I
/~'.· \

'\lf\ ·~
_,.,,·.:"'"''~·~

\ll '" :;··

" :;

A lébényi templom és oldalbejárata

Bélapátfalva ciszterci temploma

 A bátor domonkos a szuzdali fejedelem kezéből átvette Batu kán-
nak a magyarok királyához intézett, vészjósló tartalmú levelé~. amivel
késlekedés nélkül hazaindult. Erről a második útról nem közvetítő se-
gítségével, hanem saját maga számoll be a pápai lcgátushoz intézett
levelében (Epistola de vita Tartarorum), s egyúttal Nyugat tudomásá.-
ra hozta a keletről fenyegető veszélyt. Julianus emlékét ma szobor őr­
zi a budai domonkos templom szentélyének romjai között, a barát szi-
kár keze az őshaza felé mutat.
A milkói kun püspökség, mint említettük, rövid életű volt. Teodo-
rik, a nyáj nélkül maradt pásztor újabb megbízást kapott. A kelet fe-
lől beszivárgó eretnek tanításoktól veszélyeztetett boszniai területen
kellett püspökséget szerveznie, ami a kalocsai érsekség alá tartozott.
A domonkos rend hazai működésének első szakas;-.ában főként a
missziós munka területén tevékenykedett.
Szent Domonkos - amint már szóba került - először női közössé-
get szervezett_! 206-ban. Ha a domonkosok a ciszterciekhez hasonló-
an nem is lelkesedtek a szabályzatukat, szokásaikat követő női közös-
ségekért, mégis elfogadták azok irányítását. Bertalan veszprémi püs-
pök (1226-1244) közvetlenül a tatárjárás előtt, 1240-ben alapított
Veszprémben Szent Katalin tiszteletére kolostort, amelyet kezdetben
inkább jámboi- női (hegina) közösség lakhatott, mintsem szabályszerű
dominikánus irányítású apácasereg. Itt élt az első magyar stigmatizált,
vagyis Krisztus sebeit testén viselő szent, Boldog Ilona, s amikor in-
nen 12 5 7-ben IV. Béla leánya, Margit a Nyulak szigeti kolostorba ke-
rült, világi pap látta el az apácák lelki gondozását. Később azonban
dominikánus befolyás érvényesült, és ha megszakításokkal is, de
12 7 5-töl kimutatható a domonkos irányítás.
A rend a tatárjárás után hamar talpra állt, mert l 2 7 7-ben már har-
minc férfi kol6störuk és két női kolostoruk volt. A fejlődés ekkor
azonban megtorpant, mert 1303-ban 35 kolostorban, 1356-ban 38
kolostorban és száz évvel később, csak eggyel több, azaz 3 9 kolostor-
ban laktak domonkos rendiek. Feltehetően ezért, mert a Nyulak-szi-
geti kolostorban, amelynek lelki vezetését pápai engedéllyel domon-
kos szerzetesek látták el, IV. Béla király leánya, Margit a consccratio
virginumban (a szüzek mcgáldásában) rész"esülvc a. szerzetesi életet
nem volt hajlandó elhagyp.i az apja által számára tervezett dinasztikus
házasság kedvéért: Igen valószín_µ az a feltételezés, hogy a domonkos
rend emiatt lett kegyveszfcrt:·es. további hazai terjedésüknek részben
ez vetett gátat. ·
A domonkos rendi királyleány-apáca, Margit szentté avatása már
halála után egy évvel megindult. A tanúkihallgatások első,
12 71-12 7 3 között készült jegyzőkönyvének tartalmát, amelynek
adatai a későbbi Margit-legendákban maradtak fenn, Róma nem ta-
lálta elégségesnek a szentté avatáshoz. Ezért újabb tanúkihallgatások
113
történtek l 2 7 6. július 23. és október 20. között, s a jegyzőkönyvből
két példány készült, száztíz személy, köztük harmincnyolc apáca val-
lomását rögzítve. A Rómába küldött példány elveszett, de az itthon
maradt a pozsonyi klarisszáknál 16 41-ben előkerült Szent Margit ko-
porsójából. Erről hiteles másolat készült, s így felbecsülhetetlen érté-
kű emlékanyag őrződött meg a királyleány-apáca és társai életéről.
Az apácák műveltségét több történész-nemzedék fölöttébb elfogultan
ítélte meg, jóllehet éppen óK. járultak hozzá jelentős mértékben „iro-
dalmi anyanyelvűségünk" kialakulásához.
A domonkos szerzetesek pedig a hazai urbanizációs folyamat fi-
gyelői, kísérői, elősegítői voltak, amint azt a városokban történt meg-
telcpedésciknek gondos elemzése kimutatta.
A magyar tartomány a XIII. században kolostorai számát tekintve
arányosan illeszkedett az európai összképbe, mert 127 7-ben együtte-
sen 394, a XIV. század elején pedig 526 kolostoruk volt a domini-
kánusoknak.

SZENT FERENC TESTVÉREI HAZÁNKBAN

Ha arra gondolunk, hogy Szent Bernát, Szent Norbert és Szent Do-
monkos testvérei már akkor hazánkba érkeztek, amikor ők, az alapí-
tók még életben voltak, úgy. tűnhet: a „kisebb testvérek" késve érkez-
tek. Három évvel alapítójuk halála és egy évvel annak szentté avatása
után jöttek az első fer~ncesek német földről hazánkba, és a hagyomá-
nyos nézet szenn:r:.Eger~n telepedtek meg: 'A hag)'ományos nézet
mellett szükséges megemlíteni azt is, 11ögy_ ~jaJ:iJ:> fel te.vés szeri.~1t _r~em
Egerben, hane_m ,Esztergomb'!n.t_alál~~k. clősz.Qr-otthönra a fratrcs mi~
nores, azaz a ferencesék; 'és ezért viselte az első őrség Esztergom ne-
vét. Á néhány éves késést hamarosan behozták, sőt a későbbiekben
a többieket messze túlszárnyalták. A hagyományos szerzetesrendek
letelepítéséhez komoly földadomány volt szükséges, különösen a cisz-
terciek és a kartauziak mutatkoztak „területigényesnek" a tclepülések-
tó1 való elszigetelődésük miatt; de még az igénytelenebb premontrei-
ek esetében is szükség volt szilárd vagyoni alapra. A kolduló rendek,
főként pedig a kisebb testvérek esetében kiindulásnak elég volt eJ{Y
szerény ház, ahol'"meghúzhatták magukat,. hiszen a „Szegénység Ur-
nőt" szolgálták, 'Assisi Szent Ferenc kedves kifejezésével. Az első do-
monkosok Itáliából érkeztek, az első ferencesek viszont német földről
jöttek s gyors terjedésüknek köszönhetően 1233-ban a német tarto-
mányon belül már külön magyar őrséget alkottak az esztergomi őr
(guardian) vezetése alatt. Először azokban a városokban találtak ott-
honra, ahol „latin", vagyis vallon telepesek éltek, akiknek nyelvét a
nyugati német-francia határterületekről jöttek beszélték. Az egyik el-
114
 ső, ismert provinciális francia földről származott el hazánkba. Eger
melleLL Po:t:sony, Gy§r, fü~~i;rgg!Jl, Szék~.§f~M.i:Y-<lr, Ól?l;lda lehettek az
első, ó'két befogadó városok. A:t: 1230-as évek második felében az or-
szág déli rés:t:ein (Péc~, Szerémst,g), valamint az északnyugati területe-
ken is otthonra talaltak, s ennek logikus következménye volt az, hogy
1238-ban felállították a magyar tartományt, ami a ferences rendben
egy évvel később bekövetkezett szervezeti válságot-földrengést is túl-
élte. Ez a:t:L jelentette, hogy a magyar provincia életképes volt, elegen-
dő számú közösséggel rendelkezett az öriállóság megőrzéséhez. A ta-
tárjárásig létesült kolostoraik számát nem lehet pontosan tudni, emi-
att a domonkosok terjedésének ismert üteméhez viszonyítva a feren-
ceseké kissé lassúbbnak tűnhet. Az érkezésük után öt éven bdül
megszervezett önálló őrség, és a tíz éven belül létrehozott magyar tar-
tomány azonban megengedi annak feltételezését, hogy Szent Ferenc
fiai nem maradtak le a testvérrend dominikánusok mögött. Ez annál
is inkább így lehetett, mert a hazai ferenceseket elkerülte a szegény-
ségről folytatott és a rendet megosztó vita. Már Szent Ferenc életé-
ben elkezdődött a szegénység értelmezése körüli hadakozás, vagyis a
konventnek - ( convcntuS] - közösségnek lehet-e némi vagyona, vagy
nem? QC<'.;-ergely pápa (1127-1241) döntést hozott 1230-ban és
megengedte, hogy a konvent rendelkezhet a legszükségesebb anyagi
alapokkaL A pápai döntést elfogadók alkották a későbbiekben a kon-
"verítuális irányzatot, és a kezdeti hazai ferencesség nyilván német be-
folyásra ezt követte. Az eredeti, teljes szegénységhez ragaszkodók, a
spirituálisok helyezkedtek el a másik szárnyon, s gyakori vitáik révén
a nézetkülönbségekkel járó egészséges feszültségen túl nem kevés
kárt is okoztak a rendi életnek. Egyes csoportok pedig az Egyháztól
leszakadva eretnek mozgalmak kiindulópontjai lettek.
A nagy fellendülés azonban hazai földön számukra a tatárjárást
követőenl.._különösen pedig a domonkosok kegyvesztettsége után kö-
vetkezett be, a ferences kolostorok számának gyarapodásával. Ez·
utóbbi megállapítást azonban némi óvatossággal szabad csak hangoz-
tatni, mert IV. Béla király (1235-1270) kezdettől fogva éppen úgy
pártfogolta a ferenceseket, mint a dominikánusokat. Ennek jele volt,
hogy a tatárjárás során elpusztult esztergomi házukat újjáépíttette, és
1246 őszén Jakab magyar tartományfőnököt küldte az akkor Lyon-
ban tartózkodó IV. lnce pápához (1243-1254) követként. A tatárjá-
rás után kiépült Buda déli részén, tehát az akkortájt emelt királyi vár-
hoz közel, a mai Várszínház helyén a ferencesek - nyilvánvalóan
királyi támogatással, amire a hely kiválasztásából is következtetni le-
het - Szent János evangélista tiszteletére templomot., s mellé maguk-
nak lakhelyet építettek. Ennek a pártfogásnak tudható be, hogy az
egyházi intézményekben nem szűkölködő, ám védettsége miatt ép-
penséggel kívánatos Nyulak szigetén a premontreiek (1245-ben ott
115
voltak) és a dominikánus apácák ( 1252), valamint a johannita lova-
gok (az 12 59-es adat vitatható, az 12 7 8-as azonban hiteles) mellett
1266-1270 között a ferencesek Szent Klára tiszteletére templomot
és kolostort emeltek. A harmadik rend megjelenése a szigeten nem
ment torzsalkodás nélkül, s ha a korabeli hívek joggal botránkoztak
is a szerzetesek viselkedésén, a történészeknek ez némi örömére szol-
gál, mert a források rögzítették a nézeteltéréseket, vitákat, s az utókor
ezáltal többet tudhat róluk. A testvéri egyetértésről, együttműködés­
ről ugyanis, ami pedig gyakoribb volt közöttük, a források nem, vagy
csak a legritkább esetben emlékeznek meg.
IV. Béla a „kisebb testvérek" iránti szeretetének azzal adta legfon-
tosabb jelét, hogy az 1269 nyarán elhunyt kisebbik fia, Béla szlavón
herceg, majd saját maga és felesége számára az esztergomi ferences
templomot választotta temetkezési helyül. A magyar királyok temet-
kezési bazilikája Székesfehérvárott volt. Fülöp esztergomi érsek nem
nyugodott bele, liogy a Nyulak szigetén elhunyt királyt végakaratá-
nak megfelelően a szerzetesek az általa választott templomban temet-
ték el.
Az esztergomi érseJI:, a magyar egyház feje a királyi udvar első
papjának számított, s vélt jogához olyan mértékben ragaszkodott,
hogy a magyar királyok temetkezését illetően egyedi esetet teremtett.
A király tetemét erőszak alka.lmazásától sem vi§iszariadva kiásatta és
az esztergomi széke.segyházbah ünnepélyesen újra eltemette. IV. Bélát
felesége, Mária anyakirályné három hónap elteltével követte a sírba,
s őt is a ferencesekhez temették. A források arról hallgatnak, hogy
a királyné teteme osztozott-e királyi párja maradványainak sorsában.
A ferencesek .~ómához fellebbeztek, s mert a király végső akaratát
bizonyítani' tudták, a· pápa X. Gergely ( l 2 7 1- l 2 7 6) nekik adott iga-
zat l 2 7 2-ben. Ez év végén Fülöp érsek meghalt, és a pápai ítéletet
nagyobb botrány nélkül végre lehetett hajtani, IV. Béla visszatérhetett
az általa választott nyugvóhelyre. A ferencesek kevéssel ezután latin
nyelvű verset vésettek az uralkodói síremlékre, amelynek fordítása a
következő: „Nézd e kedves tényállást: Hárman övezik a Szűz oltárát:
a király, a királyné és a herceg. Nyerjenek tökéletes örömet. Béla ki-
rály! Míg élned szabad volt, míg hatalmad erős volt, bujdosott a csel-
szövés, erős volt a béke, uralkodott a tisztesség." (Karácsonyi, 1. 162.).
Az eredeti latin felirat első sora: „Aspice rcm charam ~ és a res -
tényállás szó megválasztása némi utalást tartalmaz a múlt bonyodal-
maira, mert pert, pereskedést is jelenthet.
A ferencesek elég hamar bekapcsolódtak a testvérrend példája
nyomán a kunok térítésének munkájába, erró1 Guillaume de Rub-
rouck, az egyik legnevezetesebb francia utazó, ferences szerzetes már
1254-ben hírt adott. A kunok térítése elakadt, mert IV. Béla és fia,
István a közöttük kitört viszálykodás során a harcias kunokat katonai
116
 erőként s nem a pogányságból kivezetendő népként vették számítás-
ba. Az idó'közbcn Erdélyben négy helyen megtelepedett ferencesek a
kunok mellett a tatárokat is szerették volna megtériteni. f\.1ivel több
rabkiváltó utat szerveztek, eljutottak egészen a Szeret folyó partjáig,
és ott átmeneti sikereket értek el. Ez élesztette föl a tatárjárás előtt
megsemmisült milkoi püspökség helyreállításának gondolatát. Ador-
ján magyar ferences tartományfőnök 12 7 8-ban a pápától kérte a püs-
pökség helyreállítását. A pápa erre hajlandónak ·mutatkozott és Fülöp
fermói püspököt legátusként hazánkba küldte további tájékozódás vé-
gett. IV. László uralkodásának (1272-1290) zűrzavarai azonban a
terv kivitelezését megakadályozták. Az első hét ·évtize·d-során magyar
földön a tatárjárás pusztításai ellenére a ferencesek 41 kolostort tud-
hattak magukénak, az 1316-os kimutatás szerint 43 helyen voltak je-
len és a tartomány nyolc őrségre oszlott. Az újkor küszöbén,
1500-ban 115 városban vagy faluban volt kolostoruk. A rendben a
XIV. század végén ismét fellángolt szegénység-vita s az ennek során
kialakult szigorúbb irányzat, az· obszervánsok dinamizmusa hozott
olyan mérvű megújulást és fellendülést, ami a ferences közösségek
számát hazánkban is jelentősen növelte. A középkorvég és az újkor
kezdete azonban számos más szerzetesrendben is reformkorszaknak
bizonyult, amint erró1 majd szó esik.
A két legfontosabb kolduló rend, a ferencesek (fratrcs minores) és
a domcm_kosQJL (fratres praedicatoi"eSj a:z· építészet terén, különösen
eleinte, lényegesen igénytelenebbek volta~. a monasztikus rendeknél,
már csak a nagyobb szabású építkezésekhez s~ükséges anyagi fede-·
zet hiánya miatt is. Az Assisiben épült kétszintes, mellékhajók nélkü-
li, egyszerű alaprajzú templomot sokfelé utánozták, ugyanekkor, sajá-
tos templomstílusuk nem lévén, rugalmasan alkalmazkodtak a helyi
körülményekhez. Hazai földön épített templomaik a gótikus építészet
kiemelkedő emlékei, elég a szécsényi vagy szegedi fel'eI1~ és )CQ~ a
lozsvári, előbb dóminikánus niaJd ferences templom-kolostor együt-
tesre utalni.
E két renddel kapcsolatban gyakran felhozzák.inkyjzítq_ri_J:~_y_é_kc;11y­
ségü~~t, s mú'ködésüket haladás-ellenességgel vádolják. A felvilágoso-
dás óta kedvenc antiklerikális téma újkori genezisének bemutatása és
valós történelmi alapjainak feltárása szétfeszítené e mű kereteit. A
pártatlan rendtörténetírás - remélhetőleg - majd részletesen kifejti,
hogy hazai elterjedtségük, népszerűségük elsősorban nem a királyok,
főurak támogatásának. köszönhető, hanem annak, hogyha némi hul-
lámzással is, dc ~egélték az alapítók szándéka szerinti, igazi, ev'!_t].g_~
liumi szegénységet, s ezáltal a hívek tömegeivel és a nemzet sorsával
maradéktalanul azonosultak, még az idegenbó1 jöttek is, mint példá-
ul Kapisztránói Szent János.

117
 SZENT KLÁRA KÖVETŐI
~ ferences rend 9ői ága, a klarisszák a dominikánus apácákhoz ha-
s9gLó,an csak néhány közö.sseget tudtak szervezni. IX. Gergely pápa
r
. . ri 2 2 7-1241 védelmébe vette a nagyszombati jámbor nők azon kis
csoportját 1239-ben, amely az A-rpadházi Szent Erzsébet (t 1231,
szentté avatták: 1235) tiszteletére előző évben épült kápolna mellett
a külvilágtól elzárva, imádságnak és önmegtagadásnak élt. Néhány év
múlva IV. lnce pápa (1243-1254) pártfogását kérték, aki erró1
l 2 51-ben biztosította őket, sőt annak a kérésüknek is eleget tett,
hogy hidegebb időben állatprémből készült ruhákat viselhesscnek. A
második klarissza kolostor Pozsonyban létesült 12 9 7-ben, melyet a
ciszterci apácáktól vettek· áf:-EZtKovette Várad. városának Velence
nevű részében az először beginák, jámbor'ásszónyok, majd 1342-től
klarissza apácáktól lakott kolostor a Szent Anna-templom mellett.
Nagy Lajos király anyja, Erzsébet királyné tizenkét esztendőn kc~esz­
tül munkálkodott azon, hogy a klarisszákat az ország szívében,Dbu-
dán_lctelepítse. 1346-ban készült el a kolostor, templomát egy évvel
később szentelték fel, é§ az anyakirályné szívesen tartózkodott ked-
ves apácái körében Obudán. A ~r()§E_ata~i klarissza kolostor
1396-ban létesült, ezt KolozsvárofrK:övetté„egy-Kisebb méretű a XV.
században. - --------·

ILLÉS PRÓFÉTA ÉS SZENT ÁGOSTON KÖVETŐI

A két nagy kolduló rend mellen, mintegy azok ámyékában_kelet-
kezett a__ Szentföldön ~~t;fifarend, amely alapítójának hosszú ide-
ig az ószövetségi Tllés prófétát tartotta.- A Kármel-hcgyen minden bi-
zonnyal folyai:naiosan ·eltek remeték, de ezeket csak a kereszteshad-
járatok következtében arra vetődött lovagok fedezték föl. Az első kö-
z~sség._megszeryc:zése a kalábriai S?:ármazású B_mi;M _keresztes vitéz-
nek köszönhető, aki néhány társával 1 156-bafiCSatlakozott a kárrnel-
hegyi remetékhez. Utóda, Brokard ( 119 5-12 3 1) igyekezetének kö-
szönhetően született rríeg igeri szigorú szabályzatuk, amelyet Albert
- jeruzsálemi pátriárka 1208-ban hagyott jóvá. Kolostoraikat magá-
nyos, kietlen helyen építették, a szerzetesek kétkezi munkát végeztek,
a böjtöt, a hallgatást igen szigorúan vették. Szabályzatukat 111 Honori-
us pápa 1226-ban megerősítette, s három évvel később rendjüket IX.
Gergely a kolduló rendek közé sorolta. A Szentföld elvesztése miatt
a közösségek 1230-1240 között Ei.trópába kényszerültek, és
1245-ben, az angliai Aylesfordban megtartották első egyetemes káp-
talanjukat, ahol rendfőnökül az angol Simont választották meg. Az ő
kérésére IV. Inee pápa 124 7-ben megengedte, hogy a városokban is

118
 letelepedjenek. Lelkipásztori munkájuk ettől kezdve sokban hasonlí-
tott a dominikánusokéra, annál is inkább, mert 12 50-bcn az ő konsti-
tuciójuk mintájára történt a kármelita rendi élet újraszabályozása. Ha:-~
zánk_b510_ a ~Qzépkor .folyamán csa~_két helyen Judtak mc.gtclcpcdnf
~Qerjesen 1288 clőtt,_Bg_QJ1_g__pedig 1382-ben. A XV. században egy
volt bencés monostort népesítettek be Privigyc mellett a Csehország-
ból elmenekült kármeliták, de igazi jelentőségre nem tudtak szert
tenni.
Velük összevetve az ágostonos remeték lényegesen több helyen ta-
láltak otthonra (rendházaik száina-T4s-4-ben 23), de jelenlétük a fe--
réncesekhez ·es a domonkosokhoz viszonyítva sokkal szerényebb.
Ennek magyarázata részben a rend keletkezésének körülményei-
ben rejlik, mert ez a többi szerzetesrenddel ellentétben nem egy ka-
rizmatikus rendalapító, vagy újjászervező kezdeményezésére, hanem
egyházi felsőbbség rendelkezésére jött létre.
A IV. lateráni zsinat ( l 2 l 5) ugyan megtillotta az új szerzetesren-
dek alapítását, miközben a pápa máris kivételt tett Szent Ferenc kö-
zösségével, dc ez az egyetemes Egyház szempontjából - a szerzetesi
élet összefüggését tekintve - még nem hozott jelentős javulást. A tiltó
törvényt az váltotta ki, hogy a XII. század folyamán gombamód szapo-
rodtak a kis remeteközösségek, mindegyik igyekezett kivonni magát
a püspöki fennhatóság alól, s az egymás közötti versengés a remetés-
kedésben, a szerzetességben rejlő erők szétforgácsolódásának veszé-
lyét rejtette magában. Ez a Xlll. század elején tovább folytatódott, és
a zsinat tilalma egyrészt a már meglévő rendeket - melyek közül leg-
jelentősebb a víZhf{m.if.i!f!... (alapítójuk Aquitániai Szent Vilmos,
( t 1 l l 6) - nem ei:iritette, másrészt az új ab bak keletkezését alig-alig
gátolta. Ezért először IV. lnce pápa (1243-12 54) a toszkánai remeté-
ket próbálta egybefogni, majd IV. Sándor pápa (1254-1261) határo-
zottabb lépésre szánta el magát. A Licet ecclesiae kezdetű, 12 56-ban
kelt bullájával valamennyi ,kisebb remeteközösséget, rendet egyetlen
renddé kovácsolta,_ Szent Agoston Regulájának követését rendelte el
szám~ra és a „Szent Ágoston remetéinek rendje" nevet adta nekik.
A pápai parancsot kevés kivétellel az érintettek mind tudomásul vet-
ték, sőt fölhagytak remete-életmódjukkal is, hogy a ferencesek· és do-
minikánusok mintájára főként a városok népének lelki gondozásában
vegyenek részt. Az első pálosok, Özséb és társai szemtanúi lehettek
a remeteélet fölhagyásának, és ezért is tettek meg mindent, hogy a
kényszerű csatlakozást elkerüljék. A keretet képező Regula meglehe-
tősen változatos értelmezésre nyújtott lehetőséget, a sok kis csoport
heterogén együttest képezett. Azt a személyt, aki az irányt meghatá-
rozta és a csoportokat igazi közösséggé egybekovácsolta volna, a pá-
pai rendelkezés nem pótolhatta. Erre több évtizedig, pontosabban két
generális káptalani gyú1ésig várni kellett. A firenzei ( l 2 8 7), majd a
119
regensburgi (1 290) káptalani gyűlés konstitúciói adták meg azt a bel-
ső szilárdságot, ami nélkülözhetetlen volt a további fennmaradáshoz.
Az erősen központosított szervezet élén hat évre választott generális
állt, akit szűk körű, ötfős tanács támogatott_ a kormányzás munkájá-
ban. A tartományfőnÖkök vagy provinciálisok a defmitorok segítségé-
vel iráóyították az egyes tartományokat, a kolostorok élén pedig per~ _
jelek álltak. A kolduló rendek csoportjába tartoztak, de akár a két
testvérrenddcl, akár a karmelitákkal hasonlítjuk össze szellemiségü-
ket, lelkiségüket, életvitelüket, azokhoz mérten náluk kevesebb erede-
ti vonást lehet fölfedezni. Az erősen központosított szervezet gyors
terjedést biztosított számukra, de a túl tágan értelmezhető Regula, va-
lamint a karizmatikus alapító hiánya a XV. században már számtalan
belső problémát hozott elő, mert reform szükségességekor nem volt
kinek a szellemét fölidézni, nem volt kihez visszafordulni. Szent Ágos-
ton alakja a gyakorlati kérdések megoldása kapcsán nem jöhetett szá-
mításba, hatalmas szelleme az elméleti problémákban nyújtott csak
biztos eligazítást.
Hazánkban munkásságuk - mint már említettük - főként a városi
lclkpásztorkodás~-~,n J?.Yilvái:i_ul!_!ne~; Jelenlétük emellétf'azert iSfon-
tos, mert-'k.oristitúcióikbán domonkos befolyás érvényesült a rendta-
gok számára előírt tanulmányokat illetően, és ha az ágostonos reme-
téknek a XV. század végén _meglévő harminchárom kolostorát a
dominikánus rendházak mellé vesszük, akkor a több mint hetven ko-
lostor, amely ha nem is azonos, de hasonló művelődési eszményt kö-
vetett; igen jelentős tényezőnek számít a városiasodás folyamatában
játszott szerepen túl a hazai művelődéstörténetben. Európa összes
egyetemi városában jelen voltak az ágostonos remeték, a maguk ta-
nulmányi házával, a két nagy .kolduló rendhez hasonlóan.
Az ágostonos remeték rendjének megszervezésében valószínűleg
részt vett Vanesa István bíboros, esztergomi érsek ( 1 2 4 2-1253 ), er-
re utalhat az, hogy a kezdetben csupán négy nagy tartományra osz-
tott rend harmadik provinciája a Hungaria nevet viselte.
Hazai kezdetük, mint másutt is, főként vilhelmita közösségek átala-
kítására, egybefogására megy vissza. Biztosan ez az eset, vagyis vilhel-
mita eredet áll fenn két Sáros-megyei kolostor (Sáros és Harapkó),
Komár (Zala megye), Körmend és az esztergomi Szent Anna-kolostor
esetében. Ez utóbbit, mert 1262-ben említik először a források, jog-
gal lehet az ágostonos remeték első hazai kolostorának tekinteni, jól-
lehét egyes források előző gazdáik alapján mé{a XIII. század vége
felé is vilhelmitának nevezik. Nehezen tekinthető véletlennek, hogy
az első hazai teológiai magiszterek az ágostonos-remeték soraiból kc-
r]Jltek k~ a XIV. század folyamán, ez volt legjelentősebb hozzájárulá-
suk a hazai egyháztörténelemhez és művelődéstörténethez.

120
 A ferencesekhez hasonlóan, idővel náluk is két irányzat jött létre;
a szigorúbbak a sarutlan ágostonos remeték, akik háncsból fonott láb-
oelit viseltek; és az enyhébbék, a sarusok. Ez utóbbiak saruja bőrből
készült, és széles ujjú, csuklyával ellátott fekete vagy szürke köntöst
viseltek, amit derékban bőröv fogott át. Három ujjnyi széles hajkoro-
nájuk az átlagos szerzetesi-klerikusi szokást követte.
A hazai ágostonos remeték között kiemelkedő személyiség volt az
a Vid, aki IV. László seregeit 12 7 8-ban elkísérte az Ottokár cseh ki-
rály ellen indított hadjáratban, és a katonákba beszédeivel lelket ön-
tött. Az-.esz_tergomi ág..ostonos kolostor egykori szerzetese, talán maga
a perjel, Miklos az irodalmi alkotás terén nagy jártasságról tett tanú-
bizonyságot, amikor föltehetően Lodomér esztergomi érsek kérésére
az 1 280-as években elkészítette Szent István király verses zsolozsmá-
ját, a középkori latin nyelvű hazai irodalom egyik legbecsesebb alko-
tását. A XIV. században igazi karriert futott be Stephanus ab Insula,
vagyis Szigeti István, aki ágostonos remetéből nyitrai püspök, majd
kalocsai és bácsi érsek, tehát az ország második legrangosabb egy-
házi méltósága lett.
Hazai ágostonos volt az a költő is, akinek nevét nem, csak egy al-
kotását őrizte meg a történelem1 s ez az alkotás remekbe szabott him-
nusz égi patrónusukról, Szent Agostonról:

„Fias c/cri, nonna praesulum,

canonicorum speculum"

vagyis: „Papság virága, elöljárók példája, kanonokok tükörképe" -

kezdődik a bibliai képektől veretes himnusz, és azonnal elárulja, hogy
szerzője nem az ágostonos remeték, hanem az ágostonos kanonokok
közé tartozott.
A premontrei rend ismertetése után kellett volna bemutatni a „sza-
bályozott papok" e csoportját, az ágostonos kanonokrendet, amely
szintén jelen volt hazánkban a középkor folyamán, azonban történe-
tükről vajmi kevés biztos emlék maradt fönn. Nagyjából húsz kolosto-
ruk lehetett, de közülük jó néhány helye máig sincs teljesen megnyug-
tatóan azonosítva, ezért hazai történetüknek még csak fölvázolása
sem lehetséges az alapkutatások hiányában.
 9. fejezet

KRISZTUS KATONÁI: A LOVAGRENDEK

A már eddig ismertetett szerzetesrendek is éppen elég, a külső

szemlélő számára megválaszolhatatlannak tűnő kérdést vetettek föl. A
sok, önkéntes lemondás, áldozatvállalás csak akkor válik érthetővé,
ha a szerzetesség eszményeit, a keresztény élet alapigazságait folya-
matosan, a rendek születésével, kibontakozásával párhuzamosan be-
vonjuk a vizsgálódás körébe. A középkor legsajátosabb intézményei,
a lovagrendek azonban még nagyobb próba elé állítják a szerzetesség
múltját hitelesen megismerni szándékozó olvasót.
Az evangéliumi tanítás egyértelműen elítéli az erőszakot; s a lovag-
rendek esetében úgy tűnik, mintha az Egyház az erőszakot szentesí-
tené.
A lovagrendek születésének, virágzásának s hanyatlásának ismer-
tetése előtt azt kell tisztán és világosan látni, hogy a lovagrendek tag-
jai nem szerze~esek, akiknek engedélyük volt a hadakozásra és a vér-
Ontásra, hanem olyan világi. lovagok, akik sajátos állapotuknak
tudatában voltak, és ennek ellenére a hadakozáson kívüli .élctvitelü-
·kei szerzetesi szabáiyzatok alapján igyekeztek rendezni. .

KRISZTUS LOVAGJAI: A TEMPLOMOSOK

A.__ keresztes hadjáratoknál, különösen az első esetében
(1096-1099) ótdobog az a misztikus láng, amely minden, tagadha-
tatlan gazdasági, társadalmi tényező mellett íJzi; hajtja, vonzza a kö-
zépkor emberét Kelet felé, s elsősorban az Ur életének színhelyére,
a Szentföldre. Szent István kiI:;ily - ha hinni lehet a némileg későbbi
fon-ásoknak, és miért ne fünnénk? - zarándokházat szervezett Kons-
tantinápolyban, valamint Jeruzsálemben: hogy az -odalátogató magya,-
roRnak legyen hol megszállni. Azzal á~tettével, hogy 10 l 8 táján ha-
zánk_atmegnyitotta a Szentföldre_ vagy onnan visszafelé tartó zarán-
'Cfoi-:-ok e.lő.tt, kiérdemelte-Európa megbecsülését.
Amikor pedig a XI. század végén ( 109 9) Jeruzsálemet a keresz-
tény hadak elfoglalták és a zarándoklatok ismét elindulhattak, a min-
dennapok szüksége hívta létre azokat az intézményeket, amelyek egy-
szerre védelmezték a Szentföldet, a zarándokokat, s ha kellett,
ápolták a betegeket. Az új körülmények azonban olyan új intézmé-
123
 nyeket igényeltek, amelyek megteremtéséhez nem volt elegendő cgy-
cgy karizmatikus alapító személye, hanem a külső körülmények néha
emberfölötticn nehéz kényszerítő ereje is közrejátszott létrejöttükben,
megszervező désükben.
A keresztes lovag2k az elfoglalt Jeruzsálemben latin királyságot
szerveztek és ezzel párhuzamosan latin pátriarkátust, ami egyúttal a
nyugati egyházi intézmények megtelepítését jelentette. A Szent Sír-
tcmplom papsága Arnu1f pátriárka parancsára l 11 4-ben kanonoki
testületbe szerveződött, és itt a Szent Sír szabályozott kanonokjai
rendjének árnyékában, ehhez kapcsolódva, mintegy jámbor világiak
testületeként jött létre az a nyolc francia lovagból álló közösség,
amely egy évtizeden keresztül nem látta még világosan, merre is fejlő­
dik.
A Szentföld visszafoglalása után a lovagok túlnyomó többsége
visszatért Európába, végleg csak keve·seri :m.araatak ott. A maroknyi
jámbor lovag közül h_ár:o1Il_ sz~mélyiség maga!ilott ki. A burgundiai
származású Hugues dc Payens, Clairvaux-i Szent Bernát rokona, a fla-
mand Geoffroi dc Saint-Omer, valamint André de Montbard, Szent
Bernát nagybátY,ia. Az első évtizedró1 csak egyetlen, viszonylag késői,
1 1 7 9 és 118 4 között keletkezett forrás számol be, melynek szerzője,
Guillaumc dc Tyr meglehetősen ellenséges a lovagokkal szemben.
1128-ban készült szabályzatuk pedig általános hangvételben arról
szól, miként kellene élniök, és nem arról, hogy a lovagi közösség tag-
jai miként is éltek valójában. A harmadik, rájuk vonatkozó és állandó-
an idézett forrás Szent Bernát írása: Dc laude novae militiae (Az új
lovagság dicséretéről) tudósít ugyan a jeruzsálemi lovagok életéről, de
nem szemtanúként, hanem a távolból. Hugues de Payens 1 12 7-ben
öt társával visszatért Európába, pontosabban szülőhazájába, Francia-
országba és részt vett a Troyes-ben 1128 január havában tartott zsi-
naton. Szabályzatuk csak ezután fogalmazódott meg. Szent Bernát
1136 előtt keletkezett művét pedig az új r:end mellett szóló propagan-·
da-írásnak tartják, jóllehet annak más volt a rendeltetése: magukhoz
a lovagokhoz szólt, hogy segítsen nekik leküzdeni azt a belső krízist,
amit egyrészt a szerzetesi élet általuk megélt formája révén mások-
ban keltett megütközés váltott ki, s ami másrészt kifejezésre jutott ab-
ban, hogy egyesek közülük másfél évtized tapasztalatai után döntően
megkérdőjelezték választásuk hclycssségét.
Mindezt azért szükséges ismerni, mert ez a tények mögött rejlő, va-
lós emberi vívódásokba enged betekinteni; másrészt pedig a johanni-
tákat a templomos lovagok az új életstílusban megelőzték, tehát ők
járták végig először az új utat, a johanniták az ő példájuk nyomán vál-
tak lovagrenddé.
A lovagok első csoportja eleinte csak a zarándokok - szükség ese-
tén fegyveres - védelmére kötelezte. el magát, a tengerpart és Jeruzsá-
124
 lem közötti úton. Erre a szegénység, tisztaság, engedelmesség őrzése
mellett a jeruzsálemi latin pátriárka előtt tettek foga,dalmat. II. Bau-
doin jeruzsáJem.i.J.ir~ly. a Salamon-féle templom helyén telepítt:tte ·lt; ·
őket, s nevük: templomosok _(fratres militiae Templi) innen származik.
Eleinte „szegény lovagoknak" (pauperes commilitiones Christi} is ne-
vezték őket, ez a név azonban hamarosan eltűnt, részben a számukra
tett adományok, részben a kiváltságok biztosította anyagi alapok
gyors növekedése miatt.
Az első évtizedben a Szent Sír szabályozott kanonokjainak hatásá-
ra a S-zenn\gosföii=lele Regulát követték, de az új szabályzat létrejöt-
te után" azt elhazyt~.k. anrnll ís"iólcibb, mert az uj jeruzsálemi pátriár:
ka, Édenne de Chartres (1128-1130) további, gyakorlati jellegű
módosításokat eszközölt a szabályzatukon. A rendtagok eszerint hác,_,
rom csoportba oszlottak. A harcosok csoportját,_<! rend magját a ne-
mesi származású lovagok alkották, akik ciszterci mintára fehér k:§-_
penyt és rajta vörös keresztet viseltek ill. Jenő pápa ( l 14 5- 1 1 5 3)
e·rigedélye afapján. A papok vagy káplánok biztosították az istentiszte-
letet, 6k soha ncm-tllircofüatta~;. A fegyverhordozók (armigeri) és-~·
kézműv~~~lcjfamu/i) a lovagok segítői voltak. Ez utóbbiak ruházatát
feke'titli:öpeny fedte, vörös kereszttel.
A templomos lovagok kettős ideált követtek: egyszerre élték meg
a katonai fegyelmet (disciplina militaris)és a szerzetesi fegyelmet (dis-
ciplina regularis). Szent Bernát föntebb említett írása segített eloszlat-
ni jogos kételyeiket; s ettől kezdve rendkívül gyorsan terjedtek, fő­
ként Franciaországban, dc Angliában, Spanyolországban és szerte,
Európa számos országában, így hazánkban is.
Az alapító Hugues dt; Payens halála (1136) után következett a
szervező, igaiircnafőnök, Roberf'de Craon. Ő kapta a rend számára
II. lnce pápától ( 1130-1143) az Omnc datwn optimwn kezdetű bul-
lában (1139) azokat a kiváltságokat, amelyek a rend európai terjedé-
séhez nagymértékben hozzájárultak ..A püspöki joghatóságnak nem
voltak alávetve, a ciszterciekhez hasonlóan mentesültek a tiú~dfizetés­
.tó1 és jogot kaptak templomok építésére valamint az oda történő te-
metkezesre. A rend külső szervezete az egyetemes káptalan intézmé-
nyének átvételével ciszterci befolyásról árulkodik. A rendet a nagy-
mester (summus magister) irányította, a tartományok élén a nagy-pre-
ccptorok, a rendházak élén a preceptorok álltak.
A templomosok rendkívüli sikerét éppen az biztosította, ami az el-
ső évtizedben olyan nagy gondot okozott: a soraikba állt nemes lova-
gok kiváló katonákként küzdhettek a csatatéren, ami bőven akadt, ha
a Szentföld ingatag hadihclyzctét figyelembe v_esszük; s szerzetesként
fegyelmezett életükkel katonáskodhattak az Ur szolgálatában, az ál-
landó tökéletesedés iskolájában.

125
 Eleinte a szentföldi utánpótlást biztosítandó, fogadtak el birtokokat
_és alapítottak rendházakat szerte Európában. A templomos rend ha-
talma csúcspontjához a Xlll. század közepén érkezett el,~~<lid a
~zentföld eleste után (1291, Akkon),gyors, a francia király, IV. Fiilöp'
( (2135::...1314) által mesteri módon kitervelt vég várt rájuk. A történc~­
Icm első, igazi· „koncepciós perenck~ áldozatai lettek, és Jacques dc
Mollay, az utolsó nagymester l 3 1 4-es máglyahalálával történetük be-
.fej c~ő_döu.... A franciaországi Vicnnc városában tartott XV. egyetemes
zsinat ( 13 1 1- 13 l 2) politikai kényszer hatása alatt kimondta ugyan
a rend föloszlatását, de a rendet a hamis vádakban nem találta bű­
nösnek és nem ítélte cl. Szép Fülöp legfőbb indítéka pedig az volt,
hogy t.ctcn1cs vagyonukra tátchessc a kezét.
- -Magyarországon korán megjelentek a templomos lovagok, először
minden bizonnyal ) .f4 7-ben, amikor a II. keresztes hadjáratba vo11_11l-
va III. Konrád nemet király nagy létszámú hadserege után néhány
héttel, július-augusztus folyamán VII. Lajos francia király átvonult az
országon, s kíséretében ott voltak a francia földről származó templo-
mos lovagok is. II. Géza király és VII. Lajos között olyan kapcsolat
alakult ki, amely lehetővé tette a lovagrend hazai megtelepedését. A
csurgói, 1163-as jelenlétükhöz ugyan joggal férhet kétség, de már
1169-ben a legfontosabb rendházuk, a Zárától délkeletre fekvő dal-
máciai Vrána ténylegesen birtokukba került Borics boszniai bán és
ill. István magyar király ( 1161-1 l 7 2) valamint Ill. Sándor pápa
( l 159-1181) tevékeny közreműködése révén. A nyolc-tíz rendházat
számlál? rnagya~ rendtartomány központi háza míiidvégig Vrána V(),lt;
és· falai között nemegyszer uralkodók is megszálltak. Igy IV. Béla
1245-ben a Húsvétot Vránán, a templomosok körében töltötte. A
templomos lovagok főként Horvátországban találtak otthonra; de Ill.
Béla, Imre, IT. András, IV. Béla, V. István és IV. László jóvoltából az
ország más területein is bírtak adományokkal. A templomos lova-
gok II. Andrást elkísérték az ötödik keresztes hadjáratra
l 2 l 7 - l 2 18-ban. S a tatárjárás során a muhi-pusztai csatában szinte
kivétel nélkül mind ott vesztek, csupán néhányan kísérték a dalmát
tengerpartra menekülő IV. Bélát. Az országújjá építése során rendhá-
zaikat ők is megerősítették, újjáépítették. Fontosságukat mi sem mu-
- tatja jobban, mint az, hogy Esztergomban is állt rendházuk.
A rend eltörlésével ( 13 I 1-131 2) birtokaik a johannita testvér-1<)"
vagrend tulajdonába mentek át. A magyar templomos lovagokat a
_Zágráh_ llle_lletti Szent János-rendházba gyűjtötték össze, amint erről
korabeli forrás-tudósít, de feltehetően az c~ztergomi ~s a_vránai rend-
ház továbbra is otthont nyújtott a hivatalosan megszűntnek nyilvání-
tott és kihalásra ítélt lovagrendnek.

126
 AZ ISPOTÁLYOS JOHANNITÁK

A testvér-l()Y.l!ITT~nd, a johannit~k r~gebbi múltra tekinthetnek

vissza, megis; a lovagrenddé válásban a templomosok példáját követ-
ték.·
„. - Amint a templomos lovagrend eredeti magja a Szent Sír Szabályo-

zott kanonokok rendje melletti testvérületként keletkezett, úgy a jo-

hannita rend is Jeruzsálemben egy már meglévő egyházi intézmé_ny
mellett létrejött kis csoportoórbontakozott-ki. A Szent Benedek Regu-
láját követő Sancta Maria Latina nevű monost()r fennhatósá.ga alatt
állt az az ispotály és a hozzá kapcsolódó, Alamizsnás Szent Jánosról ·.
eJnevezett kápolna, amdyet még l 0 7 0 táján dél-itáliai kereskedők
alapítottak a beteg zarándokok befogadására. A szervezőkészséggel
megáldott szerzetes, a provence-i származású Gérarrl elég gyorsan a
függetlenedés útjára irányította a bet~gápol~ J<:i:izö_s~éget, az első, s_i~e:.
res keresztes .hadjárat pedig tovább növelte a betegápo)ó köi;össég
fontosságát. b Gérard-szerkesztette szabályzatot Szent Agoston Re-
gulája ihlette és a csak betegápolásra vállalkozókra 11. Paszkál pápa
(1099-1118) adta atyai jóváhagyását, s biztosított számukra kivált-
ságot a tizedfizetéssel, valamint a vezetőjük választásával kapcsolat-
ban.
Gérard egyszerű, fekete köpeny viselését írta elő a rendtagoknak,
amit a bal vállon fehéi>kereszt·díszített. A pápai tamogatás kÖvetkez-
-rében az Alamizsnás Szent Jánosról m;:i.gát.johannitának nevező kö-
zösség gyürsmf"tefjedca· Szemfördon éppen úgy, mint Európa nagy
kikötővárosaiban (Pisa, Bari, Otranto; Tarento), ahol a keresztes vité-
'ze.k rendszerint be hajóztak. -
A Szentföld visszafoglalása az egész keresztény Európa közös vál-
lalkozása volt a terjeszkedő iszlám hatalommal szemben, s nagyobb
távlatból szemlélve Európa és Ázsia több évezredes küzdelmének egy
szakasza. Ám hiba lenne elfeledkezni az lbér-félsziget visszahódításá-
ért folytatott harcról, ami szintén keresztes hadjárat jelleggel bírt, és
a szentföldi hadjáratokat időben megelőzve példát adott a keresztény
népek összefogására, az iszlám visszaszorításának lehetőségére, vala-
mint párhuzamosan végig kísérte a „nagy" keresztes hadjáratot. Itt, az
!bér-félszigeten álltak csatasorba először az addig csak betegápolás-
sal foglalkozó johanniták, akik a templomosok példájára hamarosan
lovagrenddé szerveződtek. Katonai tevékenységük a Szentföldön
113 7-től bizonyítható. A nagy változás Gérard utóda, Raymond du
Puy idejében ment végbe, aki 112 O-tól 1160-ig állt a közösség élén.
ll. lnce (1130-1143), II. Lucius (1144-1145) és Ill. Jenő
(1145-1153), a három egymást követő pápa mindenben igyekezett
a johanniták lovagrcndrlé válását támogatni. Szent Bernát tekintélye,
kiállása a templomos lovagok újszerű életformája mellett, majd a II.
127
 keresztes hadjárat meghirdetésében vállalt szerepe mind hozzájárult
ehhez a folyamathoz, de része lehetett ebben a ll. keresztes hadjárat
sikertelenségének is.
Az uralkodóknak, egyházi vezetőknek rá kellett ébredni arra, hogy
a Szentföld keresztény kézen maradását nem lehet spontán, egyszeri
hadjárattal biztosítani; komolyan képzett, állandóan ott, a helyszínen
állomásozó és önfeláldozó haderő szüksége!l_, ami folyamatos és ön-
kéntes utánpótlással rendelkezik. A johanniták a rendi szervezet vég-
leges kialakulásával párhuzamosan szinte minden európai országban
birtokokhoz jutottak, rendházakat szerveztek.
A templomosokhoz hasonlóan a rendtagok három csoportba soro-
lódtak /\_lovagok az igazi harcosok; a papok itt sem foghattak fegy-
vert, de a kórházakban is lelkipásztorkodtak; a harmadik réteg a
fegyvei.'liordozók, mesteremberek mellett a bet~gápolókból állt, akik "'
a kórházakban -végezték áldozatos és komoly szakértelmet igénylő
munkájukat. A rend minden átalakulás ellenére is hűségesen kitartott
eredeti hivatása mellett.
Ruházatukban időközben némi változás következett be. Hadviselés
során IV: -Sándoi:-.pápa··(T2 50- r2 6T) · engedélye ~Tap] án valameny-
nyi lovag a páncélzat fölött f!h~I" kereszttel ellátott vör<?s köpenyt vi-
selt.A jellegzetes, ún. „máltai 'kereszt" használata csak egy évszázad-
- daTkésőbb, a XIV. szazad derekán 'kezdődött.
A_1.:~nd élén az egész éktre szólóan megválasztott nagf!fl~S!_e!'...áUt,
aki az ÖtevcnK"éritegy6egyuló'geöeráTlskápta1an''segítségével irányí-
totta a rendet. A. rendnek volt női ága is, az apácák az ispotályokban
a női betegek ápoliísavarTogfiilK.Ozli1JC . . -·
··A· templomos lovagok nemzetközi elterjedtségük ellenére főként
franciákból verbuválódtak. Velük szemben a johanniták igazán nem-
zetköziek voltak, s ez magával hozta az esetleges nemzeti villongások
eleve lehetetlenné tételét, ami gyorsan széthúzáshoz, sőt széteséshez
vezethetett volna. Ezért a nagymester mellett állandóan jelenlévő ren-
di tanács (consilium ordinarium) nyolc tagja egyrészt képviselte a ren-
di ügyek nyolc ágát (kórházügy, hadviselés, hajózás, várépítés stb.},
másrészt a nyolc legfontosabb nemzetet. Kiemelkedő fontosságú kér-
désekben a teljes tanács (consilium completum) döntött, amelyben
még két-két tapasztalt ember képviselte a nyolc nemzetet. A magyar
házak eleinte a német tartománynak képezték részét, később ma-·
'gyar-szlavón rend tartományként önálló -egységet alkottak.
A johannitáknak hamarosan meg kellett mutálni bátorságukat, és
sem 1187-ben, sem 1244-ben, a szentföldi nagy vereségek idején
nem futamodtak meg. A nagymester és a lovagok a csatában mind
odavesztek. Akkon, az utolsó keresztény szentföldi erőd 129 l-es
eleste után kiszorultak a Szcntföldi:ől, de nem a Földközi-tengerről.
Ciprus szigetére menekülve teremtették meg flottájuk alapját, majd
128
 1306-ban h.atalmukba kerítették az addig bizánci fennhatóságú, !!.?-_.
_dosz sziget~.!.. és ezzel létrehozták a további fennmaradáshoz szüksl-
ges-'életteret, valamint gátoltá.k az iszlám tengeri terjeszkedését. Itt
l 5 2 2-ig maradhattak és a - sziget neve után ródoszi lovagokként is
emlegették őket. ~~.há_ny_ év_es hányattatás után 1.530-ban Málta szí.-_.
getére kcrült!:k„.í!hol ~apóleon érkeztéig (1 798) maradhattak. Harci
·jelentőségük mellett a betegápolás adta igazi fontosságukat és ezért
is lehettek lényegesen hosszabb életűek a templomosok testvérrend-
j énél, s jelképes, dc szuverén területtel ma is tovább működnek.
Ami az építészetet illeti mind a templomosoknak, mind a johanni-
táknak hatalmas várak köszönhetők, főként a Szentföldön. Rendháza-
ik templomainak mintája a jeruisálemi Szent Sír templom volt és
ezért nemegyszer a kör alaprajzot követték. Ebben egyébként a
Szent Sír szabályozott kanonokjainak rendje is megegyezett velük; de
hiba lenne minden kör alakú templom mögött a három szentföldi szü-
letésű rend valamelyikét sejteni.
A johanniták hazai története két vonalon fut, rendi tevékenységük-
nek megfelelően; betegápolás mellett fontos katonai és időnként poli-
tikai erőt jelentettek.
Az clséS johannita rendluíz a hagyomány alapján Esztergomban lé-_,
tesÜli ( 1 I4 7). Az újahbkütat~sok szerint Székesfehérvárott: szervezff-
dött ineg, s)üindulópontja az az egyház volt, amelyet Martirius eszter-
goil)i érsek l 15 8 előtt alapított.
üjabb kutatások alapján azt lehet mondani, hogy az Esztergom-
szcntkirályi ispotályos konvent önálló intézmény lehetett. II. Géza és
főemberei Szent István király nyomdokain járva Jeruzsálemben egy
zarándokházat szereztek és a zarándokház-rendház gondozását né-
hány, a „kánonok" szerint élő papra bízták. Ez a jeruzsálemi közösség
kapta tulajdonul az Esztergom melletti Szentkirályfalvát, hogy felépít-
se a Szent István királyról stefanitának nevezett ispotályos rend hazai
központját. A háromhajós templom és a hozzá tartozó ispotály hama-
rosan elkészült.
A régebbi történetírás ezt tartotta az első magyar johannita vagy
keresztes konventnek, azonban Ill. Sándor pápa ( 1159-118 l) jóvá-
hagyásából, amely Manfréd bíboros, pápai legátus ténykedésének
volt következménye, világosan kitűnik, hogy _önálló, magyar ispotá-
lyos rend alapításáról van szó; jóllehet a ,,rend" elnevezés helyett ta-
lán jobban illene a szerényebb tartalmú ,,közösség" elnevezés haszná-
lata.
A kutatás cgyelfüe adós még a válasszal, hot,ry meddig állt fenn ez
az önálló közösség, és mettől fogva. milyen körülmények között lett
a johannitáké, akik ezen kívül ~szterg<:c>!!lbar; a későbbiek során még
két másik rendházzal, illetve íspotállyal l~irendelkeztek. A székesfe-
hérvári központhoz tartozó monostort Eufrozina királyné, II. Géza öz-
129
 vegye építtette föl és látta el gazdagon földbirtokokkal ( 1 193 ). Jelen-
tős volt a Somogy megyei C:§..urgón _ álló rendházuk, amdyet
1 2 l 7 - 1 2 2 6 között alapítottak, dé ennél lényegesen fontosabb ~.ug_a­
felhévíz, ami a mai Császárfürdő helyén állt. Egy oklevél 1187-ben
döszor a szentkirályi ház tartozékaként említi, dc a tatárjárás után,
1245-bcn már önállóan a Szentháromságról nevezett budafelhévizi
konventként szerepel s a hévíz kórházi hasznosítása a középkorban
oly gyakori, népbetegségnek számító ízületi bántalmak gyógyítását
szolgálta. A XIV. századtól még egy másik házuk és ispotályuk is _volt
a johannita lovagoknak, a Szentlélek tiszteletére szentelve a mai Obu-
dától északra, szintén a hévíz hasznosítására. A. Nyula~ szi~~k
déli részén épített v~ukról már szó esett. Hosszan lehetne sorolni
rendházaikat, amelyek mellett ispotályok, gyógyszertárak szolgálták
az akkori közegészségügyet, s nem is eredménytelenül. A XIII. század
végére harminc helyen állt rendházuk, birtokaik szinte az egész orszá-
got behálózták. Hiteleshelyi működésük az országban uralkodó törvé-
nyességet hatékonyan szolgálta. Az..Arap_ygulla_h~! példányának egyi-
ke ;i~ __() őrzésük~~J.ctt bízva, ami a magyar közéletben betöltött,
· kiemelkedő szerepükré "iitarRakellett, karddal is küzdöttek az orszá-
gért, mert a muhi-pusztai csatában hősiesen harcoltak és az életben
maradottak védték, kísérték a menekülő IV. Béla királyt, majd részt
vettek az ország újjáépítésében.
A történetírás egy esetet.ismer, amikor nem váltották be a hozzá-
juk fűzött reményt. A tatárjárás után IV. Béla király a szomorú tapasz-
talatokon okulva a keleti határok megerősítésére törekedett, hiszen a
tatárok ismét visszatérhettek. A johannita lovagok 124 7-bcn hűbérbe
kapták az Erdéllyel határos szörényi bánságot, valamint az Oltig terje-
dő területeket és a szomszédos Kunország egy részét huszonöt esz-
tendőre. A király azt várta volna tó1ük, hogy a várépítésben szerzett
jártasságukat komoly védelmi rendszer kiépítésével kamatoztassák,
ők azonban számos kiváltság ellenében sem teljesítették vállalt köte-
lezettségeiket. Ezért IV. Béla uralkodásának utolsó éveiben a király és
a lovagok közötti kapcsolat feszültté vált, és a johannitáknak e terüle-
tekró1 le kellett mondaniuk. Az ok, hogy miért nem teljesítették köte-
lességüket, nem áll világosan az utókor előtt.
A templomos és a Dráván túl lakó johannita lovagok kezdettől fog-
va az Anjou-ház trónigényét támogatták, a Dráván inneni lovagok Ill.
András királyt tartották törvényes uruknak; majd 130 l-ben bekövet-
kezett halála után ők is az Anjou-párt oldalára álltak.
Részben ennek tudható be, hogy a templomos rend feloszlatásakor
a johanniták annak számottevő \>irtoKait -valóban megkapták, amint
már szó esett róla. Ugyanakkor ők sem maradtak cl hála dolgában,
mert például az 1 3 I 2-es rozgonyi csatában, amely a király és a köz-
ponti hatalmat szétzilálni akaró főurak küzdelmének fordulópontját
130
jelentette, a johannita lovagok közbelépése hozta meg Kúroly Róbert
számára a győzelmet.
A templomosok birtokaival jelentős mértékben gyarapodott .rend
központja 134 7-ben Vránába tevődött át, amikor Cornuto Péter vrá-
nai perjel lett a tartomány vezetője. Ennek következtében a ródoszi
központtal a magyar johanniták kapcsolata szorosabbra fűződött, s a
belpolitikai élettó1 némileg távolabb kerültek. Talán ennek tudható
be, hogy Zsigmond trónigényét nem támogatták, s a későbbiek során
Zsigmonrl király sem mutatkozott a rend lelkes hívének.
Részletes történetük túlnőné e rövid áttekintés kereteit. A XV. szá-
zadi hanyatlás után a rend hazai működésének a török pusztítás ve-
tett véget.

KISEBB RENDEK A GYÜGYÍTÁS SZOLGÁLATÁBAN

A johanniták rendjének oldalhajtása volt a leprások ápolásával
fgglalkozó jeruzsálemi Szent Lázár rend. Egyetlen hazai kórházuk
1181-ben.Esztergornban.már fennállt, ám a tatárjárás után a rend ki-
halt vagy eltűnt, mert a fehér köpenyen zöld keresztet viselő lovagok
birtokait 1256-ban IV. Béla király eladományozta. Életerős közösség
esetében ezt nyilvánvalóan nem tette volna meg. A XIII. század végén
a Szent Lázár rend lovagrenddé vált és minden betegápoló tevékeny-
séggel fölhagyott.
A Szent Sír szabályozott kanonokjainak rendjét már említettük a
templomos lovagok kapcsán. Jeruzsálem elestével ( 118 7) megkezdő­
dött az ott született közösség kiszorulása a Szentföldről, és íizy a XIII.
század elején hazánkban is megtelepedtek a Szent Sír kanonokjai (pl.:
Glogovnica - Kőrös megye, és Landek - Szepesség), valószínűleg a
templomos lovagok segítségével. A keresztes hadjáratok eszméjének
ébrentartása volt legfőbb tevékenységük, népies igehirdetésük ihlető­
je. A magyar házak hamarabb elenyésztek, mind maga a rencj, amely
a XV. század végén pápai parancsra beolvadt a johanniták közé.
Kanonokrendnek tekinthető a Montpellier-ben, 1160 táján alapí-
tott Szentlélek ispotályosrend, amely az orvosi egyeteméró1 híres vá-
rosból kiindulva· Európa számtalan városában kórházat szervezett. Ill.
lnce pápa ( l l 9 8-1 216) volt nagy támogatójuk. Hazánkban egyedül
Nagyszeben adott nekik otthont a középkor folyamán. Az antoniták
rendjének első közössége a XI. században keletkezett a francia Vien-
ne egyházmegyében, a szerzetesek a betegápolás sajátos területén
működtek. Főként az anyarozs nevű gabonaüszög által terjesztett
Szent Antal tüzét, vagyis az orbáncos megbetegedést gyógyították.
Hazánkban két kórházuk volt, Pozsonyban és Szepesdaró<.:on.

131
 A BARCASÁG LOVAGJAI: A NÉMET LOVAGREND
A III. keresztes hadjárat (1189-1192) alatt a sebesült német lova-
gok ápolására kicsiny közösség szerveződött, amelyet III. Kelemen pá-
pa ( 118 7-1191) sietett megerősíteni 1191-ben. Az erősen német,
nemzeti jellegű közösség zászlajára tűzte a betegápolás mellé a hit~!­
lenek megtéritését,is, és az 1198-ban átvett a templomos-szabályzat
alapján lovagrenddé alakult. A német uralkodók, főként pedig két
császár, VI. Henrik (1191-1197) és II. Frigyes (1220-1250) jelentő­
sen támogatták őket, mert nemzeti érdekek képviselőit látták bennük,
eleinte a Szentföldön; majd Európában, amikor a Szentföld megtartá-
sának reménye elveszett. A német vagy teuton lovagok ezért új hazát
kerestek, és- Salza Hermann nagymester (1210-1239) vezetésével
hazánkba érkeztek. II. András király 1 21 l-ben Erdély déli határvidé-
kén, a Barcaságban h:kpítettc le a j-övcvényeket. A király céfü1 az
volt, hogy a lovagok ezt a gyéren lakott tcrületetvédclrnczzék a ku-
nok szűnni nem akai:ó támadásaival szemben; scit:""a''lfaréias lovagüK
'térítsék.meg_az~an_csak ·harcias kün néPit: A rend-számtalan KI--
váltságban részesült és a' gazdag királyi adományok lehetővé tették,
hogy egy évtized alatt öt várat építsen. ~lovagrend ~--h~~árőrzés mel-
lett virágzó gazdasági tevékenységet folytaiöft; s ezért német földről
telepesesoportokat hívott a Barcaságba. A lovagrend pap-tagjai a ren-
di kereten belül müködt~k. A király irántuk tanúsítotl bizalmát mutat-
ja az is, hogy 1222-beti az Al-Dunáig tc1jcdő havmmlföldi területeket
is nekik adta, az ország még átfogóbb terv szerint megszervezendő
védelme érdekében.
A német lovagok azonban nem elégedtek meg a kapott önállóság-
gal, saját államot a!cartajl:, iúnely a Fekete-tengerig terjed; első lépés-
ként saját pénzt ver~~tt:_k. A királ}[. ezt már nem nézhette tétlenül, a
pénzverés101 -cltfüotta ~'_ket. A Barcaság telepeseinek papjai szintén
föl bátorodtak: - egynazi igazgatási egységet, cspercsséget szerveztek, .
a)l1elynek jogi elismerését Rómától kérték, nem pedig a területileg il- ·
letekes füpaptól. A Szentszék diplomáciaja annyira részrehajló vólt,
hogy ezt meg is adta nekik, hangsúlyozva: sem az erdélyi püspöknek,
sem az esztergomi érseknek nincs fölöttük joghatósága. A német lo-
vagrend a Barcaságban a helyzetet egy évtized alatt alaposan megvál-
toztatta. A következő évben Ill. Honorius pápa ( 1216-12 2 7) elfogad-
ta a német lovagrend hűbéraj ánlatát és a rendet az Apostoli Szék
„tulajdonába" vette. A rend azonban magyar területen tartózkodott,
az egész hűbéri-viszony Róma irányában egyfajta szakításpróbát je-
lentett a magyar királlyal szemben, a teljes függetlenség felé vezető
úton. A német lovagrendet hazánkba behívó ll. András király ezért
1225-bcn hadba vonult ellenük, és a lovagokat kiűzte az országból,

132
akik észak felé vonultak, hogy a poroszok térítése címén megvessék
lábukat és megszervezzék önálló államukat.
A német lovagok által behívott szász telepesek azonban a Barca-
ságban maradtak, ahol a királyi felügyelet a továbbiakban fokozato-
san érvényesült.
A szerzetesrendek egyszerre voltak részesei az egyetemes Egyház
történetének és a nemzeti történelemnek. A templomos lovagrend
megszüntetése, feloszlatása egyedi eset volt a középkorban. A világi
hatalom másként is megtalálta a maga módját, mik_ént szerezze meg'·
magának a szerzetesrendek vagyonát és ez a kommendátor-rendszer. ·
kialakításával, majd gyakorlatával történt. A szérzetesi kőzösségek
anyagi alapjáiktól megfosztva csak a legritkább esetben tudtak hűsé­
gesek maradni eredeti hivatásukhoz. A XIV. század második felétől
kezdve a szerzetesi élet benedeki formája válságba került hazánkban
is, és elindult - igaz lassan, de belülről - az a megújulás, ami kivezet-
hette volna a gondokkal küzdő rendeket a válságból. Ám ne vágjunk
az események elé, hanem kövessük a szerzetesrendek sorsát a letele-
pedésük által kialakított sorrendben, ahogyan eddig tettük.
 10. fejezet

VIRÁGJUKBAN MEGFAGY OTT REFORMOK

A XIV. század folyamán maga az Egyház súlyosan kiszolgáltatott

helyzetbe került az „avignoni fogság" során, _vagyis amikor a pápa és
környezete, tehát az Egyház központi irányító hivatalainak összessége
Rómát elhagyni és az akkor pápai tulajdonban lévő, dél-franciaorszá-
gi Avignon városában letelepedni kényszerült. Alig ért véget az „avig-
nonifüg~_g'.'., a nyugati egyházszakad_ás beálltával 1.3.7~1] közőtt
a törvényesen megválasztott pápától először egy, majd két ellenpápa
vitatta el a hatalmat és os_ztoua meg ezzel a ke~eszté~ys_~et. A külön-
böző országok uralkodói saját politikai érdekeik alapján álltak a pá-
pa vagy az ellenpápa támogatói közé, s ez a megosztottság az Egyhá-
zon belül a szerzetesség életében súlyosan éreztette hatását. Igaz,
hogy Zsigmond király a konstanzi zsinaton ( 1414-1418) felszámol-
ta a megosztottságot, és a nyugati kereszténység ismét egységesnek
mondhatta magát, dc a közel négy évtized szomorú hatását az uralko-
dók nem akarták, és nem is tudták az egyházi életben fölszámolni,
annál inkább, mert ők maguk lettek ennek haszonélvezői.

A BENCÉS REND REFORMJA: TOLNAI MÁTf:

A szerzetesi élet tönkretételéhez nagyban hozzájárult a szabad
apátválasztás megakadályozása. Ezzel az eszközzel egyaránt éltelé-
egyházfők és uralkodók, mert az átmenetinek mondott időszakra ők
nevezhettek ki az apát helyére commendatort, megbízottat, aki a mo-
nostor jövedelmeivel rendelkezett. A pápák, uralkodók így jutalmaz-
ták a szerzetesek eltartását szolgáló vagyonból saját híveiket. Eleinte
megkövetelték, hogy a kijelölt személy legalább színleg vegye föl a
rend ruháját, lépjen be a rendbe, ám később annyival is megeléged-
tek, hogy tartson néhány szerzetest, akik az istentisztelet folyamatos-
ságát, a hiteleshelyi tevékenységet biztosítják.
Pannonhalmán először Nagy Lajos király gyakorolta a kommcn-
da-rcndszert, amikor 13 76-ban egy rokonát, Piaszt Ulászló herceget
tette meg apátnak, akinek csak az apátság jövedelmére volt szüksé.~c,
dc nem a pannonhalmi szerzetesi életre. Ctána a szerzetesek még
egyszer szabadon választhattak maguknak apátot, de Zsigmond ki-
rály ( 138 7-143 7) a szentmártoni monostort rendszerint valamelyik

135
 rokonának juttatta. Egyházi személy sem volt jobb gazda, ha éppen
ű következett soron, mert Vitéz János esztergomi érsek, humanista fő­
pap a kommendába megszerzett apátságai közül kettőt (Zobor és
Szentjobb) teljesen fölszámolt, így azok vagyonához egy csapásra hoz-
zájutott. Mátyás király magának tartotta frnn Pannonhalma jövedel-
mét. Egyik adminisztrátora, Kálmáncsehi Domonkos székesfehérvári
prépost átépíttette a kerengőt késő gót stílusban, e1Te utal a most is
látható 1486-os évszám.
A XV. században a nyugati bencés monostorokból számos, jelen-
tős reformmozgalom indult cl, ezeket követte a Panrnmh.:tl.JP.ftnJ~.q­
det_t_~1, és érdekessége, hogy éppen olyan szen1ély kezdeményez-
te:'" aki az apátságot maga is kommendába kapta II. Ulászló királytól,
l 500:b_a11. Iolnai Mát~J az ekkortájt negyven éves, királyi jegyzőből
lett apát hivatalát komolyan vette, belépett a rendbe, és már a követ-
kező évben, az l 50 l-ben egybehívott káptalanon elkezdte a benede-
ki élet megújítását. A hiteles megújulás jele a szerzetesi hivatások szá-
mának tekintélyes gyarapodása volt, s az elnéptelenedett monosto-
rokba innen Pannonhalmáról tudtak szerzeteseket küldeni. Mivel a
bencés rendnek ekkor sem volt egységes, átfogó szervezete, mint pél-
dául a cisztercieknek, ezért Tolnai Máté először a szentmártoni mo-
nost01Tal kapcsolatban lévő apátságokat, perjelségeket fogta egybe,
majd a ){i_n\lyi apátságok közül néhányat sikerült ynióba tÖ1I1Öríteni:
Pécsvárad, Szekszárd, Báta, Zalavár;·-GarafüSZeníllencdel< szerzetesei
évenként káptalani összejövetelt tartottak Pannonhalmán. Ezt követte
íL.!!l!!lD.'.<!!.JS()_!l_Kre_g_<icj.9 fci<!!)ltása, amelynek minden magyar bencés
monostor tagja lett, és három évenként gyú1tek káptalanba. Az ily
módon megújult benedeki életnek ellenségei lettek mindazok, akik
eddig a szerzetesi vagyont élvezték, és érthető módon mindent meg-
tettek, hogy a pápai jóváhagyást megakadályozzák. X. Leó pápa en-
nek ellenére 1514-ben jóváhagyta a bencés szerzetesek magyar
kongregációját, Tolnai Máténak megadta a főapáti címet, s ezzel szi-
lárd jogi keretet biztosított az első hazai szerzetesek reform-mozgal-
mának.
Tolnai Máté nem veszett oda a mohácsi csatában. Az idős apát
nem tudott már lóra ülni, ezért a nemzetsorsot eldöntő csatában nem
irányíthatta személyesen a bandériumot. A Mohácsot követő évtized
zürzavarában a reform sajnos elakadt, a törökdúlta vidékek szerzete-
sei biztonságosabb helyekre menekültek, s Tolnai Máté művének em-
lékét csak az általa kinyomtatott zsolozsmáskönyv, a pannonb::ilmi
breviárium őrzi. Nem kizárólag a szerzetesség erőtlensége, hanem in-
kább az ország romlása okozta a bencés élet XVI. századi megszűné­
sét.

136
 NÉMET SEGÍTSÉG A CISZTERCIEKNEK

A ciszterci rend XIV. századi hanyatlásának okait nehéz lenne pon-

tosan meghatározni, a tény a forrásokból azonban világosan előtűnik.
A rend virágkora hazánkban 1180-1280 közé tehető, dc utána még
majdnem egy évszázadnak kellett eltelnie, hogy a helyzet aggodalom-
ra adjon okot. Nagy Lajos király a rendi nagykáptalantól kért és ka-
pott vizitátort Siegfried von Waldstein reini apát személyében. A lá-
togatás 13 56-ban és 13 5 7-ben történt, ekkor 17 monostor volt a
ciszterciek kezén. Volt teljesen elnéptelenedett monostor (Pilis} és_il
l!;:~lÜhh_i11~;.ítságot csak néhány fős közösség _lakta. -Csup~Q. !!~rom
apátság rendelkezett a megkívánt létszámmal: Pétervárad, Kerc -cs
Szepes. Intézkedései hatékonyak lehettek, s a gyérülő francia kapcso-
latokat osztrák, német összeköttetések pótolták. Ennek tulajdonítha-
tó, hogy amikor a XV. század második felében a hazai ciszterci apát-
ságok ismét reformra szorultak, a német apátságok vállalták magukra
a nagy feladatot 1480-ban, a würzburgi káptalanon. A különböző
apátságok emberei, több mint százan Regensburgban gyülekeztek s
innen 1480 nyarán a Dunán eveztek le hazánkba, hogy részben va1...'Y
teljesen újra benépesítsék a ciszterci monostorokat. A pilisi apát
olyan vezetőszercphez jutott ennek során, hogy 1486-bari a hazai·
apátságok látogatásának feladata őreá hárult:_A pilisi monostort Vi-
szont az osztrák heilicgcnkrcuzi apát látogatta, ellenőrizte. A rend né-
met segítséggel, de maga kezdte el a szükséges reformokat. Nem raj-
ta múlott, hogy nem tudta befejezni, hanem helyette osztozott az
ország sorsában.

A PREMONTREIEK REFORM-EMBERE:
FEGYVERNEKY FERENC

A kommcndátori rendszer a premontrei rend prépostságait sem kí-

mélte, s ennek köszönhetően a magyarországi premontrei szerzetesek
fokozottan kezdtek figyelni a rend külhoni házaiban végbemenő vál-
tozásokra. Erre késztette őket olyan jelentős prépostságok elvesztése,
mint Csút, Garáb, a Nyulak szigeti prépostság, Váradhegyfok, Zsám-
bék. S amikor 1 506-ban Fegyvemeky Ferencet sági préposttá válasz-
tották, benne a szerzetesek olyan személyre találtak, aki energikusan
nekilátott a reá váró feladatnak. Tehette ezt annál inkább, mert várat-
lan segítségre akadt Majthényi Uricl személyében, aki kancelláriai
jegyzéíként II. Ulászló király kegyéből ICtt _ugyan kommendátorként
Turóc prépostja, mégis a reform mellé állt. Ok ketten a rendi káptala-
non (Saint Quentin) 1510-ben részt vettek, s feladatul a szabad pré-
postválasztási jog visszaszerzését kapták. Fqzyvemcky Ferenc lett a

137
 magyar prépostságok vizitátora, tanácsosai pedig a már említett Maj-
thényi Uriel és Dévai András bozóki préposl. Bakócz Tamás eszter-
• gomi érsek, a történelem egyetlen magyar főpapja, aki 1513-ban esé-
lyes volt a pápai trónra, a. premontreiek reformját támogatta. Az
egykori harminc prépostságbóT ugyan csak négy: Lelesz, Turóc, Já-
szó, Ság adott otthont a megújulás szellemének, mégis kiindulása le-
hetett volna a premontrei élet újabb kibontakozásának. Bakócz Ta-
más utóda, Szatmári György (l 522-1524) már nem állt támogató-
lag Fegyverneky Ferenc mögött, aki ennek ellenére, és a mohácsi"
csata után is folytatta munkáját. Az ipolysági plébániatemplomban lé-
vő vörös márványból készült sírköve így őrzi ma is emlékét: „Fegy-
verneken születtem, Ságon ért utol a halál. Sokak élén állottam, de
nem tudom, milyen leszek. Most azok taposnak rajtam, akiknek veze-
tője voltam. És méltán, mert magam hitványabb voltam. Sok testvért
gyűjtöttem össze, sok falat emeltem. Te, aki utódom vagy, őrizd meg,
kérlek, mindezeket.~ - Az utód mindezeket nem tudta megőrizni, a
sok összegyűjtött testvér szétszóródott. Szent Norbert magyar fiai
sem kerülhették cl sorsukat.

REMETÉK AZ ÚJKOR KÜSZÖBÉN

A XV-XVI. század fordulóján a pálos rend dinamikusabb volt,
mint valaha, erről tanúskodik például az, hogy a zsámbéki prépostsá-
got Mátyás király jóvoltából a premontrcicktó1 14 7 7-ben átvették és
benépesítették.
Hadnagy Bálint könyve Remete Szent Pálról, amely 1507-ben lá-
tott napvilágot Krakkóban, vagy Gyöngyösi Gergely rendtörténetírói
munkássága éppenséggel nem hanyatlásról, vagy a fegyelem lanyhu-
lásáról tanúskodik.
Ha szükség is volt némi szigorra időnként, a pálos rend töretlenül
őrizte azt a remete-lelkiséget, ami népszerűvé tudta tenni hazánkban,
s a kor művcl{)dési eszményéhez legkiválóbb rendtagjain keresztül
képes volt felzárkózni. Kinizsi Pál te.mesi ispán 1483 után a pálosok
részére Nagyvázsonyban kolostort építtetett gótikus stílusban, s a hí-
res hadvezér igencsak megfontolta, hogy a sok pénzt fölemésztő vál-
lalkozásba belefogjon-e vagy se; s ha igen, azt melyik rend vegye bir-
tokába.
Ugyanez elmondható a kartauzi rendről is, azzal a kiegészítéssel,
hogy a XV. század huszita zsoldoskatonáinak pusztításai a két felvi-
déki monostor életét igencsak megnehezítették. A lövöldi kettős-mo­
nostorban nem tizenkét, hanem huszonnégy szerzetes élt a megtért
testvérek mellett, s közöttük kell keresni a már említett Érdy-kódex
szerzőjét. Ha a magyar kartauzi szerzetesekről semmi más nem tudó-

138
sítana, csak ez az egyetlen forrás, akkor is világosan állna az utókor
előtt: a monumentális nyelvemlék fegyelmezett, komoly életvitelű, a
szerzetesi eszményt hűségesen őrző közösségben keletkezett.

KARMELITÁK ÉS DOMONKOSOK
A kolduló rendek közül a legkevésbé fontos, a kármelita rend
eperjesi kolostorában 1437-ben a vizitáció során kiderült, hogy a fe-
gyelem többé nem az eredeti. A szerzetesek még a kolostor könyveit
is elzálogosították. A rendfőnök a városi tanácsot kérte fel, hogy a
szerzetesek adás-vétel ügyeit rendezze, és ha szükséges, a rendfőnök­
nek panaszt tegyen. Ez többször is megtörtént, de nem tudni ponto-
san, mi lehetett a Csehországból idemenekült kármeliták és a városi
tanács közötti ellentét igazi oka. Még ha minden fegyelmi vétség igaz
lenne, amit ellenük felhoztak, abból sem lehetne a kolduló rendek ál-
talános hanyatlására következtetni, mert elegend6 a dominikánusok
studiwn generaléjára (rendi főisk()l<t} gondolni, ami a budai kolosto-
rukban működött. A élüminilci:fills studlwn gencralc Mátyás király és
szellemi téren igencsak igényes környezete, tanácsadói számára alkal-
masnak mutatkozott arra, hogy egyetlen kiindulópontul szolgáljon. A
Mohács előtti évtizedekben a tanulók magister-fokozatot szerezhettek
a budai studium gcncrálén, amely neves tanárokat mondhatott magá-
énak. Nicolaus de Mirabilibus magyar származású volt, Petrus Nigri
és Jacobus von Lilienstein német. A domonkosok tanulmányainál
hosszan lehetne időzni, még a tragikus év, 1526 táján is volt energi-
ájuk Nagyszebenben studium generalc szervezésére, s ez megint nem
a hanyatló, igazi hivatásokban szűkölködő szerzetesi élet jele.

VIRÁGZÖ FERENCES ÉLET

A hazai ferencesek a XV. és a XVI. században számtalan jelét ad-

ják élcterejüknck. Erról a források olyan nagy számban tudósítanak,
hogy ezt a teljesség igényével számbavenni lehetetlen. Csak néhány
kiragadott példa érzékeltetheti, milyen pezsgő, szcntferenci szellemű
élet volt még akkor is, amikor a nehézségek sem hiányoztak.
· A magyar ferences tartomány 131 6-ban 43 rendházzal bírt, és ez
nyolc éírségbe volt osztva. 1379-ben két újabb őrség felállítása vált
szükségessé. Az első időkben a magyar ferencesek az enyhébb,_ún.,
konventuális irányzatot követték, dc idővel a szigorúbb, obszcn'áns
ág is otthonra talált nálunk. A ferencesek Boszniában a középkor
egyik legalattomosabb tévtanításával, a bugumil eretnekséggel vették
fel a küzdelmet. Munkájuk átterjedt a bolgárok lakta területekre is,

139
 és innen az Al-Duna mentén tértek vissza. A Krassó- és Temes-me-
gyébe idólcözben betelepült görög rítust követő románok a vándorló
kedvű bosnyák barátokat szívesen befogadták. Nagy Lajos király,
hogy a ferenccs<:k téritőmunkáját segítse, a Temes-közben négy ko-
lostort építtetett számukra, s ezek közül a mai Rékas melletti Cseri
városkában álló rendházuk a történetírásban sajátos nevezetességre
tett szert, igaz, tévedésből. Ezek a rendházak a bosnyák tartományt
képező hét őrség egyikéhez tartoztak.
A XV. század folyamán az obszerváns ág terjedése nagyobb lendü-
letet mutatott, mint a konventuális ágé. A magyarok a~ obszervánso-
kat cseri b_arátoknak nevezték; sokáig tartotta magát az a nézet, hogy
CsfrCváros lett volna a névadójuk, azonban a cseri barátok nevüket
a szürke ruhájuk után kapták. Az ország keleti felében gyorsan sza-
porodtak rendházaik, különösen azért, mert a folyamatosan betelepü-
lő, görög rítust követők között igen eredményesen munkálkodtak, át-
vezetvén őket a latin rítusú nyugati Egyházba. Az országnagyok
ennek politikai jelentőségét felismerték a XV. század folyamán, és
ezért támogatták a cseri barátok munkáját.
Az obszerváns ferencesek közül két nemzetközi jelentőségű szemé-
lyiségnek rendkívüli, nagy feladat jutott osztályrészül. Márkiai Szent
Jakab még 1433 előtt érkezett hazánkba, híres népszón'ok volt. ltáliá-
-ból német, majd lengyel földre ment és úgy jött Magyarországra, mint
az obszerváns irányzat neves szószólója. Amikor az ugyancsak ob-
szcrváns ferences Curzolai János V_árad püspöke lett, rendtársát a vá-
radi egyházmegyébe hívta. A huszita tanok terjedése miatt IV. Jenő
pápa ( 14 31-144 7) inkvizítori tisztséggel bízta meg, s ilyen minőség­
ben került az erdélyi egyházmegyébe, majd vissza a váradiba. Onnan
Csanádra ment és 1437 telén már a Szerémséget járta. Egyes törté-
nészek inkvizítori tevékenységét szívesen kárhoztatják, és a husziták-
ban a társadalmi haladás úttörőit ünneplik, csakhogy ez a maga korá-
ban némileg másként festett. Az egyre fenyegetőbb török veszedelem-
mel szemben a huszita nézetek a társadalom természetes kohézióját
is gyöngítették, nem csupán a hagyományos vallásosságot. Emellett
tudni kell, hogy Márkiai Szent Jakab igazi,_ XV. századi népszónok
volt, abból a fajtából, amelyik a középkor végén órák hosszat képes
volt lenyűgözni hallgatóit, és inkvizítori ténykedését elsősorban nem
a hatalom, hanem a szó erejével végezte. Természetesen szavának
súlyt és hivatalos jelleget adott a világi hatalom erőinek felvillantása,
de a döntő tényező szavainak m.c_ggyőző ereje volt. A szeged-alsóvá-
rosi ferences kolosrefr n1áig megőrizte Márkiai Szent Jakab székét, s
ez iparművészeti érdekesség, a magyar bútorművesség ritka darabja.
Az inkvizítor-szent 1439 nyaráig működött hazánkban. Hírek révén
értesült ;mól, hogy a törökök 1438-ban betörtek Erdélybe, és többek
között a konventuális ferencesek szászvárosi és nagyszebeni kolosto-
140
 rát is fölgyújtották. Márkiai Szent Jakab hazánkból távozva bőséges
tapasztalat birtokában lett idegen földön a törökpusztítástól fenyege-
tett Magyarország szószólója.
A ferencesek &azai obázerváns ágának története a továbbiakban
szorosan kapcsolódott Hunyadi János személyéhez. Hunyadi János.
1439-től a szörényi bánság élén állt, majd egyre fontosabb tisztsége-
ket töltött be, és gyakran kérte a ferencesek segítségé!.. A törökök fe-
lett a marosszcntimrci csata során ( 14.42. március 18-22) aratott
győzelmének emlékére emeltette a ferencesek tövisi kolostorát, de
már az ezt megelőző évben segítette őket a csíksomlyói letelepedés-
ben. A hagyomány a csíksomlyói Salvator-kápolna alapítását is Hu-
nyadi János nevéhez füzi az 144 2-es marosszentimrci gyíSzelemmel
kapcsolatban. A pápai legátus, Cesarini Julián részt vett Hunyadi Já-
nos 1443-as hadjáratán és ennek során közvetlenül megismerhette a
hazai obszerváns ferencesek rendházait, a szerzetesek életvitelét, fog-
lalatosságát. Ezért néhány konventuális házat át akart nekik adni,
·' úgy, amint öt évvel később Hunyadi János is ugyanezt akarta tenni
hét házzal. A konventuális irányzatnak azonban sikerült megakadá-
lyozni mindkét tervet, egy kivétellel.
Az 1448-as esztendő. jelentős volt az obszervánsok életében, mert
kivívták, hogy a Száván innen működő házak új tartományt szervez.-.
hettek, a Száva folyótól a Kárpátokig kelet felé egészen a Fekete-ten-
gerig. Ez egyben a bosnyák fereneesektó1 való elválást is jelentette.
A pontos beosztás ugyan nem maradt fönn, de tény, hogy az új tarto-
mány első őrsége a karánsebesi volt, s külön őrséget kapott az er-
délyi rész: Marosvásárhely, Felfalu, Csíksomlyó, Fehéregyháza,
Tövis.
Az obszerváns ferencesek tehát megújult keretben működtek, ami-
kor Kapisztrán Szent János 1455 májusában hazánkba érkezett Hu-
nyadival akart találkozni, ezért 1455 szeptemberében Szegedre uta-
zott, de Hunyadinak Erdélybe kellett mennie, így követte őt Erdélybe
és prédikált mindenütt, al)ol megfordult; leggyakrabban a keresztény-
séget és a magyarságot fenyegető veszedelmekről. További, Nándor-
fehérvárnál játszott, történelmi méretű tevékenysége éppen olyan jól
ismert, mint az 1456. október 23-án az újlaki obszerváns kolostor-
ban bekövetkezett halála. Először a kolostor kertjében, majd az itteni
Szent Katalin kápolnában temették el. Kapisztrán Szent János már
életében szentség hírében állt és sírjánál hamar kialakult a spontán
népi kultusz, sírja zarándokhellyé vált. Az itt történt csodákról jegy-
zőkönyvet készítettek, éppen úgy, amint Budaszentlőrincen a pálosok
a Remete Szent Pál sírja kfaül történt csodákat jegyezték föl. A jegy-
zőkönyvnek később megnőtt a jelentősége, amikor Kapisztrán Szent
Jánost l 724-ben szentté avatták.

141
 Mátyás király apja példáját követte a ferencesek támogatásában,
erről tanúskodik a koloz~vári kolostor és templom, (Farkas utcában),
amelynek építését 1486-ban kezdeményezte.
Mátyás király uralkodása alatt (1458-1490) kezdte meg irodalmi
munkásságát Temesvári Pelbárt ( 143 5-1504) ferences szerzetes, aki
a rend obszerváns irányzatú budai kolostorában teológiát tanított. La-·
tin nyelvű beszédeinek gyűjteményes kiadásai szerte Európában
rendkívül kedvező fogadtatásra találtak és számos kiadásban forog-
tak közkézen. Tanítványa, Laskai Osvát (1450-1511), műveivel ha
nem is érte utol mestere sikerét, szintén Európa-szerte olvasott szerző
volt. Műveik kritikai kiadása, érdemi elemzése máig várat magára,
magyarul csak szemelvények jelentek meg a két ferences szerzőtől.
A ferencesek hazai történetében fontos eseménynek bizonyult a
spanyol földön 1523-ban tartott burgosi generális káptalani gyú1és.
Ezen született meg a két irányzat szigorú szétválasztása s_zervezeti
úton, s ezt kifejezte az új elnevezés is. A régibb tartományt, a konven-
tuális irányzatét a Boldogságos Szűz Máriáról nevezték el és ettől
kezdve !!1ariánus provinciaként emlegették. Az obszervánsok tartomá-
nya az Udvözítőről kapta a nevét és ez lett a szalvatoriánus provincia.
Az országban több helyen, ugyanazon városban mindkét irányzatnak
volt háza, ami inkább nemes versengésről, mintsem hanyatlásról ta-
núskodik.
A két ferences tartomány még világosabb elhatárolódása tovább
emelte a rendi tevékenység eredményességét, jóllehet maguk az eny-
hébb irányzatot követő konventuális ferencesek is belső reformokat
végrehajtva jutottak cl a XVI. század küszöbére. Először Igali Fábián
tartományfőnök szorgalmazta a belső megújulást 1454-től két évtize-
den át; majd Segösdi Lukács (1490-1497 és 1507-1508) állt kellő
szigorral a tartomány élén. Minek lehet tulajdonítani, hogy mind a pa-
rasztlázadások élén, főként 1514-ben; mind pedig a reformáció hir-
detői között ott voltak a szerzetesi állapotukat megtagadó ference-
sek? A kérdést vissza lehet fordítani, illetve másként is föl lehet
tenni: hogyan lehet az, hogy a ferences szerzetesek jelentős létszámá-
hoz viszonyítva csak néhány tucat szerzetes akadt, aki a rendnek, az
Egyháznak hátat fordított? A társadalmi-gazdasági okok keresése
mellett az egyéni embersorsok alakulását is figyelembe kellene venni
a tragikusan sorsfordító, embert próbáló, rendi reformokat elpusztító
idó'k vizsgálatakor.
 l J. fejexet

lJJ IDÖK ÚJ RENDJE: JÉZUS TÁRSASÁGA

A magyar történelemírás talán örökre adós marad a minden szem-

pontot egybefogó válasszal, miként válhatott a XVI. század olyan
mértékben az elesettség századává, hogy végbe mehessen az ország
három részre szakadása, hogy a nemzet vezető erői engedjenek a
pártharcok kísértésének, s hogy a hívek egész tömegei szakadjanak
el a „régi" Egyháztól. A középkorvég török fenyegetéstől terhes idő­
szakában az emberek rosszra vártak s még rosszabb következett be,
legalábbis hazánkban. A török eló1 a királyi részekbe menekülő szer-
zetesi közösségek természetes életterüktől megfosztva sorra kihalás-
ra ítéltettek, legtöbbjük képtelen volt a megváltozott időkhöz alkal-
mazkodva őrizni szerzetesrendje életének lényegi elemeit. A szerzete-
si birtokok pedig akkor is csábították a világi hatalmasságokat az
elidegenítésre, amikor azt semmi nem indokolta.

Íl] RENDALAPÍTÓ: SZENT IGNÁC

Az egyetemes Egyház a hitújítás folytán éppen olyan új körülmé-

nyek között találta magát szerte Európában, mint a magyar Egyház
az ország három részre szakadása után. Még nem lehetett tudni, hogy
a belső megújulás folyamata honnan veszi majd munkásait. Loyolai
Szent Ignác volt az, aki éveken keresztül kereste saját helyét, s köz-
ben olyan szerzetes rendet formált ki, amely már teljes egészében az
új idők igényeinek felelt meg..
A nemesi szánnazású baszk katonatiszt harminc évesen ( 15 2 l)
„tért" meg egy súlyos sebesülés következtében. Jeruzsálembe zarán-
dokolt, hogy a „hitetlenek" között térítsen, szcrem:sére egy józan fe-
rences szerzetes hazaparancsolta. Felnőttként pótolta be a tanulásban
fiatal kora mulasztásait, először elemi szinten, majd az alcalai egyete-
men. Itt fejezte be a „lelkigyakorlatokról" szóló írását (1526); ám az
inkvizíció szerint „túl buzgó" volt társai térítésében és ezért Salaman-
ca, majd Párizs (1528) következett. Itt, Párizsban, Montmartre egyik
kis templomában Ignác és hat társa 1534. augusztus 15-én szegény-
ségi és tisztasági fogadalmat tettek, s elhatározták: egy éven belül a
Szentföldre mennek hittérítőnek. Ha ez utóbbi nem sikerül, akkor a
pápának ajánlják föl szolgálataikat. Velencében akartak hajóra száll-
143
 ni, ami nem sikerült. 1 5 3 7-ben pappá szenteltették magukat, ugyanis
Ignác és társai teológiai tanulmányaik ellenére eddig világiak voltak.
Közösségük ekkor fölvette a Jézus Társasága nevet és Rómába men-
tek, hogy a tanítás vagy a prédikálás területén kezdjék meg működé­
süket. HL Pál pápa (1534--1549) a Rcgimini militantis Ecc/esiae kez-
detű bullával 1540-ben jóváhagyta a jezsuiták első szabályzatát.
Az új rend jellemző vonásait röviden a következőkben lehet össze-
foglalni: a felvételüket kérő jelentkezőket rendkívül szigorú vizsgálat-
nak vetették alá és az összességében egy évtizednél is hosszabb ideig
tartó tanulm:ínyi idő, az Ös5zcs pozitív képesség kibontakoztatását
clősq~ítette. Szent Ignác fclniítt. fejjel kezdett tanulni, s talán ezért is
szabott elegendő időt tanuln~ányok végzéséhez, ezért is becsülte any-
nyira a tudást Az újonc, a ncvicius két éves próbaidő után lett sko-
lasztiku%á, aki már qzyszcrű fogadalmat tehetett. A humán, filozófiai,
teológiai tanulmányok és közben néhány év tanítás után az egyszerű
fogadalma'>t pappá szentelték, majd egy újabb év „noviciátusi" vissza-
vonultság következett, aminek a végén koadjutorrá vált. A koadjuto-
rok tchetté-k le bizonyos föltételek melktt az ünnepélyes fogadalmat,
amelybe!) az engedelmesség, s7egénység, tisztaság mellé negyediknek
atra tettek esküt, hogy bárhová elmennek, ahová a pápa küldi őket.
A profcsszusok voltak csak a rend teljes értékű tagjai. A rendet telj-
hatalommal a gcncr{ilis vezette (s vezeti ma is). de a generális kápta-
lan intézménye valamint egy. _özűkkörű testület (öt asszisztens és egy
admonitor) sq:.,títette munkájában. Mindehhez persze idő kellett, h9gy
körvonalazódj(JTI, ám :::.z alapelveket maga Szent Ignác ffktette le. Ugy
gondolnfö1k, hogy a hu~szú kiképzés, szigorúság, az újfajta szerzetesi
élet (mert a je1:stliták már a szabályozott papok (clcrici regulares)
rendjének csoportjába t<!rtc.;:nak, amely a monasztikus és a kolduló
rendek, valamint a lovagl'C·ndek után a negyedik nagy csoport} nem
tette éíket vonzóvá. Ellcnkezőieg, a leghatékonyabb lelkipásztori mun-
kára gondosan kiképzett jezsuiták soraiba özönlöttek az új hivatások,
és 1556-ban az alapító halálakor már ezer tagja volt a Jézus Társa-
ságnak, tizenkét tartományban, száz házban. Aquaviva generálissága
alatt ( 1581-1615) a fejlődés tovább gyorsult, 1616-ban már tizenhá-
romezer jezsuita szerzetes ténykedett harminchét tartományban. Az
1595-ben kiadott Ratio educationis az egységes oktatás alapjait fek-
tette le. A rend a katolikus megújulás szolgálatában a leghatéko-
nyabb erőt jelentette. A hclyhczkötöttség (stabifitas foci) teljes hiánya
rendkívül nagy rugalmassiígot tett lehetővé, a rendtagok átcsoportosí-
tása az Egyház érdekei szerint igazi katonás gyorsasággal, pontosság-
gal történt.
Hazánkban korán megjelentek, először Oláh Miklós prímás, a
Nagyszombat városába menekült esztergomi érsek hívására. A jezsui-
ták nagyszombati kollégiuma 1561-től 156 7-ig állt fenn: s mert a
144
belső bajokat 1567-ben a várost sújtó tűzvész tetézte, a jezsuiták
távoztak a később „Kis Rómának" (parva Roma) nevezett város-
ból.

ERDf~L YI Vf~GEKEN

A jezsuitákra nagyobb szükség volt Erdélyben a XVI. század máso-

dik felében, mert ott a katolikus Egyházat a végső megsemmisülés fe-
nyegette. Némi fellélegzést csak az Erdélyben eio•edül katolikusnak
maradt somlyói Báthory család hatalomra jutása és három évtizedes
uralma hozott. Báthory István rögtön az erdélyi fejedelemség elfogla-
lása ( l 5 7 1) után be .akarta telepíteni a jezsuitákat, dc tervét csak len-
gyel királyként (1575-1586) tudta megvalósítani. 1575-ben Len-
gyelországból Erdélybe tizenkét jezsuita érkezett, akik Báthorytól az
eio·kor bencés kolozsmonostori apátságot kapták meg. Hamarosan
magyar rendtagok is érkeztek külföldről, köztük Szántó István, aki
előzőleg Rómában szorgoskodott a Collcgiwn Hungaricum felállítá-
sán. Szántó István egész Erdélyt bejárta, működé5ének fő színhelye
az ekkor még magyar kézen lévő Várad volt. A váradi s;:;ülctésű, ere-
detileg protestáns Pázmány Péter (15 70-1637), a késéíbbi nagytekin-
télyű egyházfő sokat köszönhetett Szántó István lelkes példájának,
aki mindig kész volt kiállni a katolikus hit védelmében. A székely
származású Ladó Bálint faluról falura járta be Erdélyt és a vándor-
miss7.iók tartásával joggal kiérdemelte magúnak a ,,s.,,ékelyek aposto-
la" megtisztelő elnevezést.
A jezsuiták 1 58 l-ben Kolozsvárott telepedtek meg, ettől kezdve
erdélyi mííködésük központja ez a város lett, ide álmodták meg azt
az egyetemet, amelynek alapítását XlII. Gergely pápa ( I 5 7 2-1!i85)
a következfí évben ( 158 2) jóvá is hagyta. Ekkor úgy látszott, hogy a
jezsuiták sikeres működése következtében a katolikus Egyház helyze-
te Erdélyben valóban megszilárdul. A jövő azonban mást tartogatott.
A.,, 1586-ban dühöngíí pesti'ijiirványnak a harminckét kolozsvári je-
zsuitából húsz áldozatul esett. Cgyanczcn évben halt meg Báthory fat-
ván és két év múltán a protestáns többségű erdélyi országgyűlés
Medgyesen kimondta a jezsuiták száműzését Erdélyorsz~_g_IJól. Igaz,
hoio· Báthrny Zsigmond hívására két év múlva már visszatérhettek,
dc a gyulafehérvári országgyűlés c~ak 1595-ben vonta vissza a szám-
űzési rendeletet és engedte meg bizonyos helyeken a letelepedésüket.
A jezsuiták a hitújítás folyamatát, épprn úgy, mint másutt, Erdélyben .
sem fordíthatták vissza. MííköClésük révén azonban az erdélyi katoli-
kusság annyira megerősödött, hogy elégséges ellenálló képességgel
rendelkezett a következő évszázad folyamán. Erdély nagy fejedelme,
a protestáns Bethlen Gábor idiínként jóindulattal viseltetett a jezsui-
ták iránt. Megengedte, hoio· Karánsebesen két jezsuita letelepedjen,
145
Fogarason pedig magánháznál szintén működhetett egy jezsuita. Az
erdélyi püspökség központjában, Gyulafehérvárott, valamint a birto-
kukat képező Kolozsmonostoron iskolát nyithattak. Káldi György
Szentírás-fordítása, az első teljes, katolikus Bibliafordítás részben
Gyulafehérvárh~z fűződik, mert 1605. december 10-én fogott a for-
dításhoz és az Oszövetséggel 59 nap alatt végzett. Ez a hihetetlenül
gyors teljesítmény annak tulajdonítható, hogy Káldi György felhasz-
nálta Szántó István rendtársának kéziratos fordítását. Székelyudvar-
helyen 16 2 5-bcn telepedtek meg. A lassan kibontakozó életet az
1653-as gyulafehérvári országgyűlés a jezsuiták száműzetésének ki-
mondásával ismét tönkre tette.

A KIRÁLYI MAGYARORSZÁG JEZSUITÁI

Oláh Miklós nyomdokain járva Draskovich György bíboros, kalo-

csai érsek buzgólkodott azon, hogy a jezsuiták az első, sikertelen
nagyszombati kísérlet után visszajöjjenek a Felvidékre. Ezért l_,_586
nyarán megkapták a turóci premontrei prépostság javait, és megszer-
vezhették Znióváralján az ifjúság oktatására a kollégiwnot, Vágsellye
pedig rczidenciául szolgált. Ez a szerény kezdet is hozzájárult ahhoz,
hogy Pázmány Péter 1600-1602 között Forgách Ferenc esztergomi
érsek mellé szegődjön missziós munkára, majd amikor 1608-ban
visszatért Grázból és az 1608-as országgyűlésen részt vett, a túróci
prépostság képviselőjeként képviselte rendje és Egyháza érdekeit.
Ezen az országgyűlésen, mint örök témát, a protestáns rendek ismét
fölvetették a jezsuiták kiutasítását, ami ellen Pázmány Péter a jezsui-
ták legtöbbjének nemesi származására hivatkozva tiltakozott.
Már idéztünk Benedek és Bernát kapcsán egy mondást, amelynek
bővített változata magyarul a következőképpen hangzik: „Bernát a
völgyeket, Benedek a hegyeket szerette, Ferenc a városkákat, Ignác
a nagyvárosokat.n
Ez igaznak bizonyult a királyi Magyarország esetében is, amikor a
rend központja Forgách Ferenc prímás ténykedése folytán Nagy-
szombat városa lett. Az itteni jezsuita missziós állomás 1615-ben
nyílt meg, két héttel Forgách Ferenc halála előtt A sors gesztusa volt
az érsek felé, hogy még megérhette műve kezdetét, mert az 1608-as
országgyűlés megtiltotta a jezsuitáknak, hogy birtokaik legyenek ha-
zánkban. Emiatt Forgách érsek a turóci prépostságot magának szerez-
te meg, jövedelmét pedig a jezsuitáknak juttatta. Magával a pápával,
V. Pállal ( 1605-16 21) tárgyalt aj ezsuiták helyzetének megszilárdítá-
sáról, legkedvesebb munkatársa, a jezsuita Pázmány Péter közvetíté-
sével. S ezúttal életművére is föltette a koronát, mert sikerült elintéz-
nie, hogy Pázmány Péter, az „Isteni igazságra vezérlő kalauzn ( 1 6 1 3)
146
neves szerzője, aki híres művét ma!;)•arokért, magyarnl írta, utóda lett
az érseki székben.
, A hazai protestánsokat a Kalauz másfél ezer oklala váratlanul érte.
Erdcmbeni válasz rá hazai földön nem is született. Kevesen tudják,
hogy a Kalauzt a protestáns Thurzó György feleségének anyagi tá-
mogatásával latinra fordították, kiküldték Wittcnbergbe, a protestáns
Rómába, és ott Balduinus, a kor legnevesebb protestáns teológusa tíz
évig dolgozott a Kalauzra adandó feleleten, ami alaposan megkésve
érkezett Magyarországra. Ez a csekély adalék szintén a jezsuiták ha-
zai történetéhez tartozik. Pázmány Péter hathatós támogatásával a
nagyszombati jezsuita állomás 1622-ben kollégiummá fejlődött, majd
ugyancsak a jezsuiták segítségével vetette meg Pázmány Péter
1 635-ben a nagyszombati egyetem alapjait. Alapítólevelében prófétai
tekintettel clö"re látta: ha szükségessé válik, az egyetem költözzön az
ország majdani központjába. A jezsuiták Kassán is létesítettek egyete-
met Kisdy Benedek q~ri püspök támogatásával 1657-ben, amely két
fakultással studium gencralcként működött. A nagyszombati jezsuita
nyomda az egyházi kultúra mellett a magyar nyelv és ezen kcn:sztül
a magyar kultúra fejlesztését vallási színezettel éppen olyan mérték-
ben szolgálta, mint a protestánsok hasonló vállalkozásai.
Pázmánynak Pozsonyban. Szepesbcn és Szatmáron sikerült jezsui-
ta kollégiumot szervezni, s ezzel a jezsuita rend térhódítását biztos
alapokra helyezte. A XVII. század végéig a királyi Magyarorszá~on
kcktre l.Jngvárig és délre Zágrábig negyedszáz rendházuk s;:ervcző­
dött, nem is beszdve a kevésbé jelentős, átmeneti, néhány évig fönn-
álló missziós állomásaikról. A jezsuita rend utánpótlásában tudatosan
törekedett, hogy minél több magyar fiatal Tépjen be s öltse magára
iiz igénytelen fekete talárt. A nemesi családok ifjaiból került ki a hiva-
tások túlnyomó tiibbsége, ·s ennek következtében a jezsuita rend min-
den ncm;:etközi vonatkozása ellenére teljesen magyarnak mondhatta
magát hazánkban. Az idegenből jött rendtagok is igyekeztek megta-
nulni a magyar nyelvet. A tanítás, lclkipásztorkod:ís mellett törőd,ek
a hódoltsági területek misszionálásával, és a katonaság lelki gondozá-
sával. A magyar rendházak az osztrák tartomány részét képezték, s
amikor onnan Dél-Amerikába, Indiába misszionáriusokat küldtek, ak-
kor a magyar jezsuiták kii;:ül is többen útra kdtek a tengeren túlra.
 12. fejezet

A HÓDOLTSÁG SZERZETESEI

·A léthizonytalanság, sőt életveszélyes helyzetek vállalása végett

nem kellett a jezsuitáknak tengeren túlra menni, elegendő volt a hó-
doltsági részek katolikus lelkipásztorok nélkül maradt híveit fölke-
resni.

JEZSUITÁK A HÖDOLTSÁGBAN
Hivatalosan a győri rendház rektora irányította a török missziót,
vagyis a hódoltsági területeken működő jezsuitákat; a vállalkozó ked-
vűek azonban nem várták meg a hivatalos keretek kiépülését. A
XVII. század első évtizedében már néhányan felfedező utakra indul-
nak a török uralta, magyar lakta vidékekre; s ennek eredményeként
néhány év múlva két jelentős helyen is megkezdték működésüket.
Nándorfehérvárott 1612-től 1632-ig voltak jelen, s ugyanezen évben
Pécsetl is működni kezdtek. Igaz, a török nem engedte, hogy a város-
ban megtelepedjenek, majd elűzte őket, de a jezsuiták a veszélyekkel
mit sem törődve 161 7-ben visszatértek, sőt iskolát nyitottak. A Du-
nántúl déli részeit innen kiindulva járták be, s ha fogság meg ismételt
kiűzetés tette még változatosabbá életüket, ó'k akkor sem fáradtak be-
le a lelkipásztori munkába. 1620 és 1680 között százhetven jezsuita
működött adatszerűen bizonyíthatóan a hódoltsági területeken, egye-
dül az 1650-es évben huszonöten járták a török járom alatt szenvedő
falvakat, mezővárosokat. Andocson is jezsuita páter élt ekkortájt. Má-
sik tájegység, a csanádi vidék központjában, Temesvárott 16 2 5-től
1650-ig működtek, de Kalocsát, Kecskemétet sem kerülték el. Gyön-
gyösön 1633-ban jelentek meg, és a kuruc-labanc harcok fellobbaná-
sáig maradtak itt, a ferencesek szomszédságában, akik még a jczsuitá-
kon is túltettek a hódoltsági részek misszionálásában.

MIKÉNT LETTEK A FERENCESEK BARÁTOK?

A török hódítás folytán az ország jelentős részében az egyházi hie-

rarchia felbomlott, a világi papság utánpótlásáról senki sem gondos-
kodott, s a katolikus papság eltűnésével egyenes arányban terjedt a.
hitújítás. A ferenceseket a török megszállók éppen úgy ellenségnek

149
 tekintették, mint a többi szerzetest, vagy világi papot. Ök azonban
igénytelenségük révén a legnehezebb körülményekhez is alkalmaz-
kodtak, ha kellett, álruhában, inkognitóban bujdostak, s ugyanakkor
a legkitartóbbnak bizonyultak. Szeged 1543-as elfoglalásakor az ott-
maradt három ferences szcrzétcs áldozatul esett a törökök dühének,
dc ezt a délvidék szempontjából stratégiailag jelentős kolostort még-
sem hagyták sorsára, sőt ha kellett, a protestánsokkal is hajlandók
voltak osztozni jogos tulajdonukon, csakhogy maradhassanak. Így
több mint másfél évtizeden át az alsóvárosi templom szentélye a fe-
renceseké, a hajója pedig a protestánsoké volt, mígnem az 1562-cs
híres eset utan a török hatóság az egész templomot Szent Ferenc fur-
fangos fiainak ítélte oda. A népi emlékezet többféle változatban őrizte
meg az esetet, Ordinansz Konstantin a következőképpen jegyezte föl:
„... Midőn a szóbeli versengés legnagyobb tűzzel mind a két rész kö-
zött folytatódnék, előáll a konyhai szolgálatból egynémely írástudat-
lan együgyű szerzetes fráter, és a prédikátor úrnak szeme közé tekint-
vén, a vetekedést félbe szakasztja, mondván: Nem így uram! Hanem
felelj meg nékem ezen kérdésre: Hányan vannak az evangélisták? A
prédikátor, ki magát a leefontosahb kérdéseknek megfejtésére alkal-
masnak és elég tudósnak ítélte, nem kevés nehezteléssel vette a fel-
t<.:tt kérdést, és bizonyos büszkeséggel és megvetéssel szóba sem
akart a szegény tudatlan fráterrel állani. Azonban sürgetik őt a bírák,
hogy felelne. Ha nem tudtad - úgymond a prédikátor - négyen van-
nak az evangélisták, úgymint Máté, Márk, Lukács, János. Így szól az
együgyü fráter: Hát hol van az ötödik evangélista? Erre a prédikátor
kereken tagadja, hogy ötödik evangélista is lett volna. De a tudatlan
fráter semmit sem tágítván: Ha oly tudós és bölcs ember vagy - úgy-
mond -, hol van az ötödik, Recsep nevű evangélista? A kérdésre a
prédikátor egyedül hangos nevetéssel és hahotával felelni elégnek
tartotta. Azonban a török bíráknak felettébb megtetszett az együgyü
fráternek unszolása; ugyanazért Ibrahim basának felkelése után a hí-
rák is felkelvén ülésekből, a templomnak igaz és örök birtokát törvé-
nyes végzéssel a mi részünkre végképpen megítélték, mondván: Ne
félj, pap gazda! Tiéd a templom." (Bálint S.: Szeged-Alsóváros, Bp.
1983, 24.)
Meg is érdemelték a barátok a templomot, mert a följegyzések sze-
rint 1563-ban, 1572-ben hat szerzetes lakta a kolostort, öt pap és
egy scgítőtestvér. Innen járták a Dél-Alföldet s tartották az emberek-
ben a hitet és a nemzeti tudatot. A törökök eleinte csak megtűrték,
később már menlcvelekkel segítették, oltalmazták a ferences szerzete-
seket, akik ekkor és itt, a hódoltsági területen érdemelték ki a „barát"
, elnevezést a hívektó1. A szeged-alsóvárosi kolostor törökkori levéltá-
rát 1950-ig étintetlenül őrizték a szerzetesek a tudós feldolgozás re-
ményében, s amit a századok pusztításától megmentettek, azt nem si-
150
került az 1950-es felszámoláskor: a pótolhatatlan értékíí levéltár az
ÁVH által fémjelzett „kultúrpolitika" következtében véglegesen meg-
semmisült.
A szegedi ferencesek egyháza a XVII. század közepétó1 híres bú-
csújáró-hellyé vált. A helyi hagyomány szerint 1640-ben egy török vi-
téz lova a Csöpörke-tó vizében belebotlott az 155 2-es, újabb pusztí-
táskor eltűnt Mária-képbe, ami a vízben épen megőrződött. Ettől
kezdve „Segítő Boldogasszony" néven tisztelték a képet, és az ősi Ha-
vi Boldogasszony-ünnep (augusztus 5.) a Dél-Alföld legnevezetesebb
búcsúja lett, ahová az innen elszármazott falvak népei évről évre visz-
szatértek. Szeged 1686. október 23-án szabadult föl a hódoltsági ál-
lapotból, s hogy a lakatlanná vált környéken a következő évtizedek-
ben innen katolikus és magyar lakosság rajzott szét, vitathatatlanul a
mindvégig kitartó alsóvárosi barátok érdeme.
A szegedi guardian hosszú évtizedekig volt a csanádi püspök hely-
nöke éppen úgy, mint az erdélyi püspöké a csíksomlyói guardian.
A gyöngyösi kolostorban a szeged-alsóvárosihoz hasonlóan mind-
végig folyamatos volt a ferences élet. Szulejmán császár nekik
1541-ben oltalomlevelet állított ki, s később a budai basák sem ta-
gadták meg tőlük az írásos védelmet, amely ha nem is volt mindig
hatékony, mégis biztonságérzetet kölcsönzött a vidéket fáradhatatla-
nul járó barátoknak. Az 1600-as évek elején a hitújítók szerették vol-
na megkapni templomukat, kolostorukat; s a szerzetesek egyaránt
fordultak védelemért Hasszán pasához ( 1616 ), Bethlen Gáborhoz
( l 6 2 l) és II. Ferdinánd királyhoz ( l 6 2 8 ). Bár ekkortájt nem sok foga-
natja volt az írott szónak, mégis átvészelték a nehéz évtizedeket, nem
a hatalmasságok oltalma, hanem inkább a környező nép szeretete, tá-
mogatása révén. Egy-egy ünnepre többezcr hívő jött el, s ilyenkor
nem a templomban, hanem a kolostorudvarban prédikáltak a bará-
tok. Szabadnak l 6 8 7 -tői kezdve mondhatták magukat;. és a nép mel-
letti kitartásuk jelképes jutalmának tekinthető, hogy 1703-ban kolos-
torukban fogadhatták II. Rákóczi Ferencet.
A szegedi és a gyöngyösi ferencesekhez hasonlóan az erdélyiek is
méltán kiérdemelték a barát elnevezést. A hitújítás szele nyomán Er- ·
dclyben a domonkosok és ferencesek rendházainak egész sora meg-
szűnt, egy azonban folyamatosan fennmaradt:. Csíksomlyó. Igaz, ga~~­
rázda hadi népség kétszer is feldúlta (1600 és 1601), de a katolikus
főurak és a protestáns Bethlen Gábor fejedelem anyagi támogatása
a csíki székelyek lelkipásztorait átsegítette a legnehezebb éveken,
csak éppen a hivatások lettek mind gyérebbek. Ezért maga Pázmány
Péter lépett közbe, amikor tudomására jutott, hogy az osztrák kapuci-
nusok szívesen küldenének szerzeteseket Erdélybe. Pázmány, a ma-
gyarság jogos érdekeit védelmezendő, magához kérette Váradi Já-
nost, a szalvatoriánus tartomány főnökét, és azt kérte, küldjön
151
szerzeteseket Erdélybe. A tartományfőnök, aki Gyöngyösről irányítot-
ta a rábízottakat, azt hozta fel mentségül, hogy nincs embere. „Akkor
menj magad!" - hangzott Pázmány válasza. Mivel Váradinak ez év-
ben letelt a tisztsége, többedmagával Csíksomlyóra ment, ahol lassan
újra megeredtek a barát-hivatások. Ebben nyilvánvalóan szerepet ját-
szott az is, hogy a ferencesek törődtek a környékbeli fiatalok tanításá-
val, és 166 7-től szabályos elemi iskola működött a kolostor mellett,
amit hamarosan ( 1 7 1 1) gimnáziwnmá fejlesztettek.
A bosnyák ferencesek a hódoltsági területeken egészen Budáig ju-
tottak, keleti irányban haladva pedig Erdélyben kcreHek maguknak
újabb működési terepet. A vállalkozó szellemű szerzeteseket a függet-
lenedés vágya is hajtotta, s Rómától kértek engedélyt az erdélyi őrség
felállítására .. VIII. Orbán pápa ( 1623-1644) ehhez beleegyezését ad-
ta, és Csíksomlyó központtal így született meg a Szent István magyar
királyról elnevezett Htefanita őrség 1640-ben. Szalinai István bosnyák
ferences ügyes szervező lévén, mindent megtett, hogy Róma, ponto-
sabban a Hitterjesztési Kongregáció figyelmét Erdélyre terelje. Ennek
a buzgólku<lásnak az lett az ereuménye, hogy a stcfanita őrség feje
egyúttal az erdélyi püspök helynöke lett, mert a királyi Magyarorszá-
gon élő, kinevezett erdélyi püspök többszöri, sikertelen kísérlet után
sem tartózkodhatott egyházmegyéje területén a protestáns rendek el-
lenkezése miatt. A bosnyák ferencesek az enyhébb irányzatot, a ma-
gyarok a szigorúbbat követték, s ebből származott ugyan némi tor-
zsalkodás, de a közös ínség, a közös munka összebékítette őket.
Különösen pedig Csíksomlyó újjáépítése. Ugyanis 1661-ben török
csapatok törtek Csíkországra, s a falvak mellett felégették a széke-
lyek szentélyét is. A munka 1665-ben fejeződött be, és ekkor került
a főoltárra az l 5 l 0 táján készült Mária-szobor. Eddig is búcsújáró-
hclynek számított Csíksomlyó, ettől kezdve méginkább az volt.
A XVII. századi erdélyi ferences szerzetesek közül messze kima-
gaslik Kájoni János (1629-1687). A szárhegyi kolostorban írta éne-
keskönyvét, a Cantionale Catholicumot, és Csíksomlyón, a maga ala-
pította nyomdában nyomtatta ki l 6 7 6-ban, mondván: „Édes hazám-
nak akartam szolgálni!" Jártas volt az orgonaépítésben, a székely
rovásírás abc-je szintén neki köszönheti, hogy nyomtatott formában
megjelent (1673). Kájoni János 1675-től 1678-ig állt a stefanita őr­
ség élén s közben a püspöki helynök tisztét is betöltötte.

152
A LADISLAITA TARTOMÁNY ÉS A BOSNYÁK FERENCESEK
A ferencesek történetében külön fejezet a ladislaita-tartomány
megszerveződése. A mariánus tartomány igen sok horvát származású
taggal rendelke;;ett; s az ugyancsak horvát Taurity Pál egymás után
háromszor volt tartományfőnök. Rendkívüli tekintélyét arra használta
föl, hogy a Körös-, Varasd- és Zágráb-megyék területén álló, valamint
néhány közeli kolostorból külön őrséget vagy tartományt szervezzen.
Róma előtt 1654-bcn okként azt hozta föl, hogy ezek a kolostorok
túl messze vannak Magyarorsz:ígtól, s fennállásukat a török portyázá-
sok is fenyegetik. Az újabb őrség nagyobb összetartást, védelmet biz-
tosítana. Róma az érvet elfogadta és 1655-ben engedélyezte, majd
VII. Sándor pápa ( l 6 5 5-16 6 7) egy évre rá bullában hagyta jóvá az
új őrség felállítását. Az ekkor készíttetett pecsétek kiizepén !?zent
László alakja látható, az őrség így jutott a ladislaita-névhez. Ot t'.v
múlva ( 16 61) az új őrség tartománnyá lépett elő; Taurity Pál befolyá-
sa, tekintélye bőségesen gyümölcsözötl.
A bányavidéki bosnyák rendtartomány története a kiizépkorvégrc
megy vissza, amikor 1H8-ban V. Miklós pápa (1447-1455) elvá-
lasztotta a magyar obszervánsokat a bosnyák fercnccscktiil és a két
provincia közé határul a Száva folyót n:ndclte. A török uralom alá ke-
rült bosnyák ferencesek sokat szenvedtek, ám Buda 1541-es elesté-
vel, mint Szulejmán szultán alattvalóinak némileg szab'!dabb utuk
nyílt a hódoltság állapotába került magyar területek fclt. !gy jutottak
el Budára, Temesvárra, sőt Erdélybe. A XVII. század végén az ors.d1g
északnyugati részén a mariánus provincia, az északkeleti felében a
szalvatoriánus_fartomány, Erdélyben a stefanita .őrség, az ország szí-
vében dél felől Budáig a ~án_yavi_déki b_9~nyák tartomány, Horvátor-
szágban a ladislaita tartomány működött. Budavár visszavívása a ko-
rabeli Európa diadalát jelentette az iszlám fölött, és a szerzetesrendek
aktivitása a jeles esemény után tovább fokozódott.
 18. fejezet

BUDAVÁR VISSZAFOGLALÁSÁTÓL
A SZERZETESRENDEK FELOSZLATÁSÁIG
(1686-1786)

A korszakok, főként pedig az egyes fejezetek behatárolása mindig

mesterkélt, s a lÖrténelmi valóság nehezen szorítható maradék nélkül
a két önmagát kínáló évszám közé. A fejezetcímet azzal a megszorí-
tással kell érteni, hogy a lezárás, mert állami erőszak hatására történt,
pontos. A kezdet viszont a három részre szakadt ország korába megy
vissza.

BENCÉSEK, CISZTERCIEK

A monasztikus rendek közül az első, a bencés rend néhány monos-

torának csillaga Mohács előtt feljövőben volt. Tolnai Máté sikeres re-
formja miatt 1514-ben X. Leó pápától (1513-1521) főapáti címet
kapott, s ezzel a magyar bencés monostorok együttese maga mögött
tudhatta a legfőbb támogat.ást. Mégis, a történelem másként ala-
kult.
Mohács után Ferdinánd király megszüntette a pannonhalmiak sza-
bad apátválasztási jogát és ő állított apálot a monostor élére, miköz-
ben a birtokok jövedelmének többségét magának tartotta fönn. Ami-
kor Székesfehérvárt a törökök elfoglalták, a bencések a szentmártoni
monostorból 1543-ban kénytelenek voltak elmenekülni. Igaz, még
egy időre 1547-ben visszatérhettek, ám a szerzetesi élet ettől kezdve
csak halódott. Két tűzvész ( 15 7 5, 1585), a főapátság 1 594-es török
kézre kerülte a bencés életforma sorsát jelzi hódoltságban, Felvidé-
ken egyaránt. Pannonhalma mindennek ellenére hamarosan szeren-
csésnek mondhatta magát. Egy jámbor kommendátor, Himmelreich
György 16 0 7-től kezdve szerette volna visszaállítani a bencés életet.
Ez a törekvés Pázmány Péter esztergomi érsek elképzeléseivel nem
találkozott, mert ő a győri jezsuitáknak akarta juttatni a monostor
még meglévő birtokait. A kivitelezés Pálffy Mátyásra várt. A heilie-
genkreuzi ciszterci perjel előbb átlépett a bencés rendbe, majd
1639-ben királyi kegyből főapát lett az ősi apátságban, és tíz rend-
taggal megkezdte a szerzetesi életet. A bakonybéli és a dömölki ben-
cés apátságokat sikerült megszereznie, többi terve ekkor még nem
teljesülhetett. Később Pannonhalma ismét elpusztult, amikor a török
1683-ban Bécs ellen vonult, és az anyagi csőd lehetővé tette, hogy
a mUbryar apátságok az osztrák bencések birtokába kerüljenek. Ez az
155
osztrák elbirtoklás néhány esetben egészen a múlt század végéig
fennállt (Zalavár 18 7 3, Telki 1881 ).
Az igazi megújulás több évtizeddel Buda visszavétele után, Sajghó
Benedek (1722-1 768) főapátsága alatt történt. A kellő anyagi alap
a birtokviszonyok rendbetételével teremtődött meg, és sor kerülhetett
a templom és az apátság egyes részeinek fölépítésére. Győrött fel-
épült az „apátúri" ház, Tihany, Bakonybél és Dömölk újj~épített mo-
nostora, temploma konszolidált állapotokról tanúskodott. Erthctő mó-
don a magyar bencések életvitelére a folytonosság megszakadása
miatt az osztrák bcncésség fokozott mértékben gyakorolt befolyást, s
ez a barokk építészet remekein máig tükröződik.
A dszterci szerzetesség elenyészése még nyilvánvalóbb volt, a zirci
apátságot Szapolyai János 153 7-ben világinak adományozta. A többi
monostori birtoknak sem kellett sokáig várni az új gazdákra, 1526
és 155 7 között összesen tizenhárom apátságban csendült meg a lé-
lekharang a közösségi élet fölött. A veszprémvölgyi ciszterci apácák
a török veszélyes közelsége miatt Körmendre menekültek, majd ott
szép csendesen kihaltak.
Az egykori huszonkét monostorból Buda visszavétele után csak
Zirc (1726), majd Szentgotthárd és Pásztó tudott újra otthont adni
Szent Bernát fiainak.

ÚJ ÁG: A MINORITÁK

A ferencesekhez tartoznak a minoriták, dc elnevezésük körül némi

félreértés támadhat, amit érdemes előre tisztázni. A fratres minores
azaz „kisebb testvérek" név alatt általánosságban az összes, ferences
szabályzatot követő irányzatot értik, és a német nyelvben ennek a mi-
noriten elnevezés felel meg. Hazánkban a minorita név a Conventua-
lis Minoritacbc>I származik, és az 1517-ben különvált rész, majd
16 2 8-ban véglegesült irányzat követőit kell alatta érteni. Az 151 7-es
generális káptalanon az olasz és a lengyel ferencesek egy része a
többséggel ellentétben mereven ragaszkodott a konventek tulajdon-
szerzési jogához, s elkülönülésük az obszervánsoktól egyre világosab-
ban kirajzolódott. V. Sixtus pápa (1585-1590), aki eredetileg maga
is ehhez az irányzathoz tartozott, megengedte számukra az obs;o:erván-
soktól történő teljes függetlenedést, és ettől kezdve a minorita rend
lendületesen fejlődött. Hazánkba Lengyelországból jöttek először mi-
noriták a Felvidékre (Sztropkó 1617, Rad 1637, Szepes-Csütörtök-
hely 1668, Eperjes 1673, Lőcse 1679, Eger 1688). Vili. Orbán pá-
pa ( 16 2 3-1 6 4 4) Erdély számára külön minorita rendtartományt
állított föl 16 2 7-ben, de a tíz házat számláló provincia 1 714-ben a
Szentháromságról nevezett őrség címen beolvadt a magyar tarto-
mányba. Jelentősebb házaik: Nagybánya 1689, Esztelnek 1691,
156
Arad 170 2, Nyírbátor l 7 1 7, Lugos 1718, Kolozsvár l 7 24, Miskolc
1728, Szeged-Felsőváros, l 742. A XVIII. század leghíresebb minori-
tája az erdélyi születé~ű Kelemen Didák (1683-1744), aki több5zör
volt tartományfffoök. Elctc utolsó éveit Miskolcon töltötte, túlzás nél-
kül mondnatni, hogy szentség hírében halt meg, s boldoggá avatása
még a XVIII. században elkezdődött.
A minoriták erdélyi működése nem torpant meg amiatt, hogy az
erdélyi provincia visszaminősült őrséggé. Nagyenyeden két minorita
atya végzett lelkipásztori munkát, és a rend Szilágysomlyón
1 7 3 l-ben, Marosvásárhelyen pedig 173 9-bcn templomhoz, kolostor-
hoz jutott.

A KAPUCINUSOK

A ferences rend belső békessége a minorita ág 1517-es elkülönü-

lésével még nem teremtődött meg, ugyanis néhány év múlva, ponto-
sabban 1525-ben újabb ág önállósult, amely kapucinus rendnek ne-
vezte magát. Az obszerváns, tehát szigorú irányzatot követő Matteo
da Bascio mindenben Szent Ferenchez akart visszatérni, és a külséí
megjelenést, a ruházatot is szerette volna visszaállítani. A kapucinu-
sok nevüket a derékig érő, igazi csuklyáról kapták, ami a barna csu-
hán a derekat övező kötélig lelógott. A szerzetesek szakállviselése ná-
luk természetes volt, és napjainkig megmaradt. Vll. Kelemen pápa
( l 5 23- l 534) jóváhagyta l 5 2 8-ban az önállósulás iránti igényt, dc
annak határt szabott. III. Pál pápa (1534-1549) pedig 1537-ben
megtiltotta, hogy a kapucinusok Itálián kívül terjeszkedjenek. Ez ösz-
szcfüggött az új irányzat belső válságával, ami a ferences rendben
nem az első és nem az utolsó volt. A nemzetközi terjeszkedés elé
emelt korlátok idővel fölszámolódtak, és V. Pál pápa (1605-1621)
16 l 9-ben megadta nekik a teljes függetlenséget. Rendkívül dinami-
kusan terjedtek, mert alapításuk után száz esztendővel ötven tartomá-
nyuk volt ezerötszáz kolostmTal. A dél-amerikai és a távol-keleti
missziókban a jezsuiták és a dominikánusok mellett ők voltak jelen
a legnagyobb számban.
A kapucinusok már a teljes függetlenség elnyerése előtt igyekez-
tek sajátos munkaterületet találni a missziók mellett Európában is, és
ez a tábori lelkipásztori feladat clvállalásában adatott meg a vállalko-
zóbb szelleműek számára. A tizenöt éves háború ( 15 9 1-16 0 6) során
a császári seregeket kísérő tábori lelkészek között több kapucinus
szerzetes is megfordult hazánkban, például Esztergom és Visegrád
ostrománál 1595-bcn; majd Székesfehérvár 160 l. szeptember 20-án
történt visszavívása után október 9 és 15 között Biindisi Szent Lő­
rinc a katonai táborban tartózkodott. A csíksomlyói ferencesekkel
kapcsolatban említésre került, hogy a bécsi kapucinusok szívesen
157
 küldtek volna Erdélybe szerzeteseket. Pázmány Péter azonban más-
ként rendelkezett, és Erdélybe magyar ferencesek mentek. Jakusith
György, előbb veszprem1 (1638-1642), majd egri püspök
( 16 4 2-164 7) érintkezésben állt a kapucinusokkal, hívta is őket, dt·
nem sikerült nekik otthont teremtenie. Első rendházuk Pozsony me-
gyében létesült, Bazin városban ( 16 7 4), Szclepchényi György eszter
gomi érsek segítette a bécsi kapucinusok letelepedését. Két év múlva
a kapucinusok már a pozsonyi rendház alapításán fáradoztak, és
l 680-ban készen állt a templom meg kolostor. A török seregek ek-
kortájt kezdték tervezni, hogy Bécset ostrom alá vegyék. Marco d'Avi-
ano kapucinus szerzetes ( l 6 3 l -16 99) hírneves szónokként 1. Lipót
császár (1657-1705) hívására került a bécsi udvarba, s hamarosan
a törökellenes európai összefogás lelkes hirdetőjeként működött. Fon-
tos szerepet játszott Bécs ostroma alatt 1683-ban, majd követte a se-
regeket és 1686 nyarán a szövetséges hadakkal Buda alatt volt. A
szemtanú följegyzése szerint „a lotharingiai herceg az ő lelki szilárdsá-
gát az egyszerű bamaruhás szerzetestől (Marca rl'Avümo) kölcsönöz-
te, ki a leghevesebb küzdelem napjaiban is sorra járta társaival a fu-
tóárkokat, bátoritotta a már-már lankadó katonákat, a kórházak
sebcsültjcihez hálás és meleg szavakkal beszélt és a haldoklókat az
örök üdvösséggel vígasztalta" (Bubits Zs.: Cornaro jelentései, 360). A
bátor szerzetes 1686. szeptember 2-án az elsők között kapaszkodott
fel a visszavívott Buda várába, s az ünnepélyes hálaadást ő vezette.
A kapucinusok, s füként Marw d'A viano érdeme nem merült feledés-
be - ezt maguk a bátor szerzetesek sem hagyták volna. Két év múlva
a budai vár alatt a víziváros déli részén egy török mecsetet kaptak,
azt alakították át templommá. Majd 1692-bcn Széchenyi György, a
pátriárkai korú (született 1595-ben) pénzügyi zseni esztergomi érsek
fölépíttette nekik a kolostort, ahonnan még ll. József st>m űzte cl őket,
hanem rájuk bízta a plébániai teendőket. Móron 1696-ban tcleped
tek meg, s a kies Bodajk szentkútja mellé 1697-bcn kápolnát emel-
tek, ami a híres búcsújáróhely kiindulópontja lett. A kapucinusok
Nagyváradon 1727-tí-íl, Tatán 1744-től kezdve működtek; kiemelkl'-
dően fontos kolostorukat Grassalkovich Antal gróf alapította
1 763-ban Máriabesnyőn, amely gyorsan az ország egyik legnépsze-
rűbb búcsújárúhclyévé vált.

158
 A DOMONKOSOK VISSZATÉRÉSE

A XVI. század második felére a domonkos kolostorok közül már

1·sak egy-kettéí tengődött, s néhány év múlva a magyar tartományfő­
nöki címnek nem volt valóságos tartalma.
A XVll. századi újjáéledésnek a domonkos rend is részese lett,
mert 1636-ban az olasz származású Sigismondo Ferrari, bécsi egyete-
mi tanár feladatul kapta a magyar rendtartomány újjászervezését. Ek-
kor még életben volt két domonkos rendi apáca a nagyszombati kla-
risszák kolostorában a Nyulak-szigeti zárda azon apácái közül, akik
a törökök elől nagynehezen elmenekültek. Sigismondo Ferrari a győri
püspök, Draskovich György személyében talált segítőre, és Szombat-
helyen 1638-ban megtclcpedhettek Szent Domonkos fiai, igaz, elő­
<;ZÖr csak ideiglenes otthonban. A rendi káptalan az itteni közösséget
1G42-ben már konvcntként fogadta cl.
A domonkosokat hazánkba visszatelepítő Ferrari nagy érdeme,
hogy a magyar tartomány múltját tekintélyes, forráskutatáson nyugvó
könyvben földolgozta és közzétette. A múlt ilyetén bemutatása termé-
kenynek bizonyult. A szombathelyi domonkosok Erdődy György gróf
iizvegye, Ilatthyány Erzsébet grófnő áldozatkészsége folytán végleges
otthonra leltek 16 7 0-től a jelenleg is meglévő kolostorban, melynek
1cmploma a helyi hagyomány szerint Szent Márton, a pannóniai Sava-
riából a francia Tours városába elszármazott püspök ( "!" 397) szülő­
h;íza fölé épült. Az már nem legenda, hanem tény, hogy a templom
:;zcntélyének alapjaiban római kori falrészlet van beépítve. l 788-ban
a szerzetesek kénytelenek voltak Vasvárra költözni, majd valamivel
kl-sőbb visszatérhettek Szombathelyre.
Ugyancsak Batthyány Erzsébet alapította négy évvel később a sop-
rnni kolostorukat ( 16 7 4), amely a következő század végén a feloszla-
lúst azért kerülte cl, mert a szerzetesek kórházi lelkészi teendó'kct vé-
f(l'ztek.
E két új közösségnek nem volt középkori előzménye, ellentétben
a vasvári kolostorral, amelyet hiteles forrás 1244-ben említ először.
/\"' 1550 táján megszűnt kolostort Széchenyi György, akkor kalocsai
1-rsck 1684-bcn állíttatta helyre és a rend 1690-bcn vehetle birtoká-
1ia. Kassa szintén az 1 6 8 O-as években fogadta vissza a domonkoso-
kat, akik a XIII. századtól kezdve 1556-ig szolgálták a város vallási
c"lctét. Pécsett 1238-ban már kolostoruk volt, ami a XVI. század köze-
l 1{·11 enyészett el. Szent Domonkos fiai ide is a XVII. század végén tc-
lqll"dtek vissza, először egy mecsetet alakítottak át templommá. Vita-
i olt, hogy Vácon volt-e kolostoruk a középkorban. Dwomikovich
Mihály váci püspök 1699-ben azért telepítette le őket püspöki váro-
·,:·i11an, mert bolognai tanulmányai alatt megismerte, megszerette ó'kct,
1", így akarta kifejezésre juttatni irántuk érzett háláját. A legjelentő-
159
sebb, a pesti kolostor elslí okleveles említése 1 233-ból mara<lt fenn,
s Dwornikovich váci püspök l 700-ban visszatelepítette őket a török
idéíkbcn elpusztult rendházuk közelébe. A magyar kolostorok
1703-tól kezdve a német rendházakkal képeztek egy tartományt. ll.
József szüntette meg a pesti, pécsi és váci kolostoraikat.

MÁRIA SZOLGÁI ÉS A KÁRMELITÁK

A kolduló rendek családjába tartozik a .<;zcrviták rendje, amelyet

a rendi hagyomány szerint hét firenzei nemes ifjú alapított 1233-ban.
A domonkos ihletésű szabályzatukat l 2 4 0-ben fogalmazták meg és
fogadták el. Nevük is mutatja, a Mária-tiszteletet szorgalmazták, a
hétfájdalmú Szűz tiszteletén keresztül vezették a híveket a szenvedő
Krisztushoz. Első házukat 1644-ben a Sopron megyei Lorettom mel-
lett alapították. 168 7-bcn érkeztek Egerbe. majd egy évvel késéSbb
Pesten is megjelentek ( 1689) és a váci kapu melletti török mecsetet
kapták meg. Fi·aknói rendházukat 1695-ben Eszterházy Pál herceg,
nádor építtette a középkori plébániatemplom mellé, melynek Mária-
szobra ekkor már évszázadok óta nagy tiszteletnek örvendett. A váci
szervita kolostor zá1:ja a sort; fejl<)désük a XVlll. században megtor-
pant, a XX. század elején kezdtek ismét éledezni.
A kármclita rendnek, amely a XIV. század végén két ágra oszlott,
a középkor folyamán csupán· három kolostora volt hazánkban. A
rend enyhéhb irányzatának, az ún. sarus kármclitáknak kicsiny cso-
portja több renddel versenyezve szintén sikerrel vette be Buda várát,
mert 1692--ben már jelen voltak, hogy felépítsék templnmukat (me-
lyet 1 784-ben színházzá alakították, s ez ma a Várszínház) és rendhá-
zukat. Ezt követően Pécsett, Privigyén, Eperjesen, Podolinban, Szé-
kesft:hérvárott (ma ún. szemináriumi templom), s még néhány kevés-
bé jelentős helyen telepedtek meg. Szemlélődő rend lévén, II. József
hasznot nem hozónak ítélte őket, s a feloszlatás ezt az ágat 1 7 84-ben
végleg megszüntette.
A szigorúbb irányzat, a sarutlan kánnelitáké 16 9 7 -ben vetette
meg lábát Győrött, a várbástya közelében. Az öt szerzetes Bécsből ér-
kezett hazánkba, és a közösségük annyira gyarapodott. hogy hamaro-
san új kolostort, templomot építettek. Ez utóbbit l 725-ben fejezték
be, a kolostor 1732-ben készült el. A győri közösség ha nehezen is,
de a győri püspök védelme alatt átvészelte a felvilágosodás támadása-
it és átmentette a kármelita életet egészen a XX. századig. A másik
közösség a határszéli Szakolca városkában ( 1659) talált otthonra és
kedvelt búcsújáróhelye volt még a közeli morva falvaknak is. II. Jó-
zsef parancsára az irgalmas rend vette át kolostorukat és kórházat
rendezett be a szakolcai ká1mcliták otthonában.

160
 „BETEG VOLTAM ÉS ÁPOLTATOK":
IRGALMASOK ÉS KAMILLIÁNUSOK

A betegápolásra alapított irgalmas rend Istenes Szent János

(1495-1550) munkássága alapján szerveződött meg. A portugál juh-
pásztorból lett katona a spanyolországi Granadában kisebb kórházat
szervezett ( 153 7). A legszegényebb betegek ápolását vállalta néhány
elszánt társával, a szükséges élelmet házról házra járva koldulták ösz-
sze. Talán éppen ez a végletes módszer tette ismertté és népszerűvé
a betegápoló közösséget, amely az ágostonos Rcgulától ihletett sza-
bályzata első pápai megerősítését l 5 7 l-ben nyerte cl, a végleges jó-
váhagyást pedig l 6 l 7 -ben. A rend tagjai laikusok, akik orvosi,
gyógyszerészi, betegápolói végzettséget szereztek, házanként egy-két
pap működött. A modern kórházi intézményt ők, az irgalmasok
terjesztették leghatékonyabban. Ausztriában l 6 0 5-ben telepedtek
meg.
Első kórházuk-rendházuk hazánkban Szepesváralján létesült
1650-ben, az irgalmas rendi szerzeteseket ide Lengyelországból hoz-
ta a Lubomirsky család. Szelepehényi György segítségével 16 7 2-ben
szen'ezték meg a pozsonyi rendházat, kórházat. A XVlll. században
még a következő helyeken telepedtek meg: Eger (1 726), Temesvár
(1750), Pápa (1757), Pécs (1769), Vác (1778). Szakolcát, mint emlí-
tettük, a sarus kármelitáktól vették át. A következő helyeken működ­
tek még: Zágráb, Szatmár, Kismarton, Nagyvárad, Buda (1806).
A Jó Halál Atyái elnevezésű rendet Lcllisi Szent Kamill alapította
l 584-ben a betegek és haldoklók testi, lelki ápolására. V. Sixtus pá-
r,a (1585-1590) 1586-ban hagyta jóvá az új rendet, amely Szent
Agoston Reguláit fogadta el, és negyedik fogadalmában a ragályos
betegek ápolására kötelezte magát. Esztergom felszabadításakor
(I 683) ők állították fel hazánkban az első tábori kórházat. (A követ-
kezőt Buda ostromakor, 16 8 6-ban az irgalmas rendiek szervezték.)
Az l 700-as évek elején Győrben sikerült rendházhoz jutniuk, ám hi-
ába szolgálták a közegészségügyet, II. József fclvilágosodottsága mást
diktált. a győri rendházat feloszlatta a királyi rendelet, a rendtagokat
száműzetésbe kényszerítette .

.,BÖRTÖNBEN VOLTAM ÉS MEGLÁTOGATTATOK":

A RABKIVÁLTÖ TRINITÁRIUSOK
„Éhes voltam, és ennem adtatok, szomjas voltam és innom adtatok.
Beteg voltam és ápoltatok~ - mondta Jézus a tanítványainak (Máté
evangéliuma, 25, 35-36), majd így folytatta: „Börtönben voltam és

161
meglátogattatok." Hazai földön csak az újkorban megtelepedett, ám a
középkorban alapított trinitárius rend nem csupán meglátogatta a
börtönben, fogságban sínylődőket, hanem ha tehette, ki is váltotta
őket, hiszen mint rabkiváltó rend a hármas szerzetesi fogadalom mel-
lett tagjaitól negyedikként arra kért ígéretet, hogy ha másként nem
megy a rabkiváltás, önmagukat adják váltságul, cserébe a fogoly fele-
barát kiszabadításáért. A rendet Mathai Szent János ( +1213) párizsi
kanonok és Volois Szent Félix (t 1212) remete alapította 1198-ban
a pogányok fogságába esett keresztes vitézek kiszabadítására. A trini-
tárius rend legendás hagyománya két látomás emlékét őrizte meg.
Ezek a látomások indították útjára azt a rabkiváltó tevékenységet,
amely már egyáltalán nem legenda, hanem történelmileg igazolható
tény egészen a XVIII. század végéig.
Mathai Szent Jánosnak mise alatt egy fehérruhás, mellén vörös és
kék keresztet viselő angyal jelent meg, két rabláncra fűzött fogoly kö-
zött. Az egyik keresztény volt, a másik mór, vagyis spanyolhoni mu-
zulmán. János a meaux-i egyházmegye területén, sűrű erdőben reme-
téskedő Szent Félixtől kért a látomásra magyarázatot. Itt, az erdőben
feleletként egy szarvas jelent meg, agancsai között vörös és kék ke-
reszt ragyogott. A két szent Rómába zarándokolt, és a Szentföld visz-
szafoglalásán buzgólkodó JTI. Ince pápa (1198-1216) áldását kérték
a fogolycserék veszélyekkel teli vállalkozásához. A rend a Szenthá-
romság és a szentkereszt tiszteletét állította lelkisége középpontjába.
Rendi ruhájuk a látomást mintázta. A fehér szín az Atyát, a kék a
szenvedő Megváltót, a piros a Szentlélek tüzes szeretetét idézte a ru-
hát magukra öltő, önfeláldozó szerzetesek s a kortársak számára. Az
ágostonos Regulát követték, természetesen sajátos igényeik szerint
módosítva. A francia király támogatásával a trinitáriusok gyorsan ter-
jedtek, és ami a fogolycserét, fogolykiváltást illeti, a középkor folya-
mán hatékonyabban működtek, mint századunkban a két világháború
alatt a nemzetközi Vöröskereszt. A XV. század végén álltak történel-
mük csúcspontján: 880 kolostoruk volt. Rendházaik mellé a kiszaba-
dított rabok ápolására kórházakat, a megnyomorítottaknak menhelye-
ket építettek. Az újkorban is megtalálták a maguk dolgát, sőt a török
ellen folytatott felszabadító háborúk során jelentőségük csak tovább
nőtt. A XVI. század végén rendi megújulás következett be a spanyol
tartományban, és a szigorúbb irányzat, a sarutlan, vagyis a reformált
trinitáriusoké újabb lendülettel folytatta a munkát.
Ez az ág telepedett meg Bécsben (1688), s öt év elég volt, hogy
hazánkban is megjelenjenek, természetesen helyi segítséggel. Széche-
nyi György, esztergomi érsek, az „adakozás csodája" alapította szá-
mukra az első honi kolostort lllaván ( 16 9 3 ). Ugyanezen évben Rá-
kóczi Ferenc és nővére, Borbála két trinitárius szerzetest hívott
Sárospatakra, és ezzel megvetették az itteni közösség alapjait. Ezt kö-
162
vette a pozsonyi letelepedésük (1698), majd a nagyszombati rendház
megnyitása ( l 7 1 2). Komáromban 1 7 14-ben, Gyulafehérvárott
1 7 16-ban találtak otthonra. A következő évben ( 1 7 1 7) Eger fogadta
be őket, majd az ország szívében a Zichy családnak köszönhettek két
rendházat: Obuda-Kiscell ( 1738), Makkos-Mária ( l 7 48). Kezdetben
a lengyel, majd 172 8-tól a Szent Józsefről nevezett bécsi rendtarto-
mány keblén működtek a magyar kolostorok.
Először spanyol, lengyel, cseh, német rendtagok voltak, dc hamaro-
san megeredtek a magyar hivatások is. A rendi szabályzat értelmé-
ben jövedelmük egyharmadát rabkiváltásra kellett fordítani. Kiváló
diplomáciai kapcsolataiknak köszönhetően Konstantinápolyban
1 7 2 2-tó1 volt kolostoruk, ami biztosította a portával folytatott állandó
tárgyalásokat. Rabkiváltó útjaikat n:demptiónak (kiváltás, megváltás)
nevezték; és a veszélyes küldetésből hazatérve naplószerűen rögzítet-
ték a történteket, ezért kiváló és szavahihető források tájékoztatnak
a kalandos eseményekről. l 6 9 l és 1 7 2 4 között tizenkét rcdcmptiót
szerveztek közösen az osztrák kolostorokkal és még 1 7 8 3-ban is,
szétszóratásuk kezdetekor utolsó útjuk alkalmával a trinitárius atyák
135 foglyot hoztak haza a török birodalomból. A hazai házak össze-
sen közel négyezer rabot szabadítottak ki. A felvilágosodás emberba--
rát-szcrepben tetszelgő képviselői ekkor már évtizedek óta rossz
szemmel nézték azt, hogy a rabkiváltó szerzetesek kivitték a pénzt az
országból. Az mit sem számított szemükben, hogy foglyokkal tértek
haza. Ezért a felvilágosodott uralkodót, Il. Józsefet könnyű volt meg-
győzni a trinitárius szerzetesek tevékenységének államra nézve káros
voltáról, s a rend feloszlatásának szükségességéről.
Amikor az országot felszabadító harcok után a cserénél számításba
jövő török hadifoglyok elfogytak, a rabkiváltás a váltságdíj küzdelmes
összekoldulásával kezdődött, majd a pénzt kellett biztonságosan eljut-
tatni rendeltetési helyére, ami nem volt éppen veszélytelen föladat. A
foglyokkal 'visszatérve itthon már diadalmenetben vonultak, s nem
kevés protestáns a trinitáriusok önfeláldozó bátorságának tanúságte-
vő ereje miatt katolikussá lett. A redemptiók leggyakrabban Erdélyen
keresztül tértek vissza, és természetesen az erdélyi egyházmegye köz-
pontjában, Gyulafehérvárott is megálltak. l 720-ban a 11. redemptió
egyik része 96 magyar gyerekkel jött haza. Az erdélyi püspök, Már-
tonffy György harangzúgás közepette fogadta őket, és az ősi magyar
székesegyházban hálaadó istentiszteletet tartottak. Utána a rabságból
szabadultak a trinitárius kolostorban ültek ünnepi asztalhoz, majd a
püspök hívta meg a gyerckhadat és személyesen szolgált nekik az
asztal körül.
A 12. redemptio ( l 7 2 4-ben) 2 2 8 foglyot váltott ki és vezetett ha-
za, szintén Erdélyen keresztül; s a katolikusok büszkén láthatták: a
nemzetközi összetételű rend a magyar nemzetet önzetlenül szolgálta,
163
vallási különbségtétel nélkül, mert gyakran protestáns rabokat szaba-
dított ki.
A trinitáriusokat szemlélve jogosan vetődik fel a kérdés: a XVI.
századtól csak a tevékeny rendek találták meg a helyüket?

REMETERENDEK AZ ÚJKORBAN

Az ágostonos remeték, amint föntebb már említésre került, csak

nevükben voltak remeték, dc nem az életmódjukban, hiszen a közös-
ségek a két nagy kolduló rendhez hasonlóan városokban, vagy forgal-
mas utak mentén telepedtek le. S ha ez így volt a középkorban, akkor
ez a megállapítás méginkább érvényes az újkorra, amikor munkássá-
gukban némileg visszaszorult a teológia művelése, és még jobban elő­
térbe került a lelkipásztorkodás. Az osztrák rendtartomány a többi
rendhez hasonlóan azon buzgólkodott, hogy hazánkban minél előbb
megvesse a lábát, és ez nekik először az ország nyugati határán, Lé-
kán (ma Lockcnhausen, Burgenland) sikerült Nádasdy Ferenc ország-
bíró segítségével, 16 55-ben. A lékai kolostor templomát csakhamar
a környék kedvelt búcsújáró helyévé tették, a hívek különösen Kő­
szegről jöttek nagy számban.
Természetesen Buda visszavétele után szerettek volna visszatérni
az ország súvébc is, de más "rendek már megelőzték őket. Ezért elő­
ször parlagon heverő földet szereztek a budai hegyekben szőlőmfíve­
lésre (1699), majd a Királyfürdő melletti mecsetet kérték a körülötte
lévő telekkel, a kolostor építéséhez. Ezt a kérést a budai kamara nem
teljesítette, hanem helyette a városfalon kívül, az országút (ma: Mártí-
rok útja) mellett kaptak területet 1 7 0 0. augusztus 2 0-án. Itt építették
föl a templomot és a kolostort, amely ma a ferences rendé. Az ágosto-
nos remeték budai közösségét 1 785-ben osztották föl. Kanizsán csak
átmenetileg volt házuk 1 713 és 1 723. között. Mivel nem találtak
elégséges lelkipásztor; munkát maguknak, a bécsi káptalani gyűlésen
hozott döntés alapján elhagyták a dunántúli várost. Pécsett nehezen
ment a letelepedés, mert az egyháziak az alamizsnagyűjtést nem en-
gedték meg nekik. Jámbor alapítvány segítségével az ágostonos reme-
ték mégis megvethették a lábukat és sikerült kolostort, templomot
építeni. Ez utóbbi 1750-ben leégett, így napjainkra az újjáépített
templomuk, valamint a rendház maradt fönn. A szerzetesek a lelki-
pásztorkodásban buzgólkodtak, 1788-ban ezt a kolostort is felszá-
molták, vagyonát gondos leltár alapján - mint minden esetben -
kincstári tulajdonba vették, a szerzeteseket szélnek eresztették.
A XVII. századra a pálosok inkább csak névleg voltak remetercnd,
mintsem a valóságban. A Mohács előtt javarészt virágzó monostoraik
a történelem viharaiban kevés kivétellel mind megsemmisültek. En-
164
nck ellenére néhány helyen a szerzetesi élet folyamatossága töretlen
maradt a középkori alapítástól egészen az l 786-os feloszlatásig. Má-
riavölgy, Csáktornya, Lepoglava, Remete, Elefánt, összesen ez az öt
monostor őrizte az egyetlen magyar alapítású rend szellemét. A Po-
zsony melletti Máriavölgy lett a rend központja a XVJ. század máso-
dik felétől, hiszen Budaszentlőrincet már l 526-ban felégették a törö-
kök. A megmaradt okleveleiket, rendi irataikat ide gyűjtötték össze.
Ami a birtokaik visszaszerzését illeti, ezen a téren igencsak buzgónak
bizonyultak. Baj volt viszont a fegyelemmel, és ezért V. Pál pápa
l 61 9-ben Pázmány Pétert nevezte ki apostoli vizitátorrá. Pázmány-
nak hosszú időn keresztül nem volt alkalma végiglátogatni a pálos
monostorokat, viszont olyan negatív értesülésekkel rendelkezett,
hogy l 632-ben VIII. Orbán pápának egyenesen a rend eltörlését
vagy esetleg dominikánus gyámság alá helyezését javasolta. A radiká-
lis megoldás helyett a pápa Marnavics Tomkó János boszniai püspö-
köt bízta meg a pálosok ellenőrzésével, és a püspök Róma felé
1634-ben tett jelentést. Közben elindult egy belső reform, valamint
újabb házakat szereztek vissza. Ez a két mozgás egymást segítve lehe-
tővé tette a rendi reformok hosszú megszilárdulását és kevéssel Páz-
mány után Lippay György prímás (1642-1666) már komolyan támo-
gatta a pálosokat. Az 1600-as évek első felében öt helyen vetették
meg a lábukat; pontosabban négy régi monostort (Wondorf, Sátoral-
jaújhely,Lád, Terebes) sikerült életre kelteni, Pápán pedig 1638-ban
új házat szerveztek. Mivel a lelkipásztorkodásból jelentős részt vállal-
tak, azért sikerült megtelepedniük Nagyszombatban ( 16 5 2), Pécsett
(1696) és Pesten. A budavári győzelem után a visszafoglalt területe-
ken hamarosan megjelent két pálos, hogy fölkutassa a rend egykori
monostorait, birtokait és bejelentse a jogos igényt. Szentlőrinc rom-
jai a vadonná vált erdőben túl messzire estek a biztonságot jelentő
budai vártól, a várat és környékét pedig már megszállta a többi rend.
Ezért a rendfőnök javaslatára Pesten kértek maguknak telket egy ké-
sőbbi építkezéshez. I. Lipót császár 1688-ban engedélyezte a pálosok
pesti letelepedését, s a következő években a kecskeméti kapuhoz kö-
zel vétel útján szereztek néhány roskatag házat és egy mecsetet, amit
templommá alakítottak. Egészen 172 0-ig ez a mecset szolgált isten-
tiszteleti hely gyanánt. A pesti rendházukat 1 715-ben kezdték építe-
ni. Ez példaként került említésre, hogy érzékeltesse egy-egy újabb
megtelepedés vagy alapítás több évnyi, vagy évtizednyi kemény mun-
káját. Terjeszkedésüket a XVII. század 2. felében végbement rendi
megújulás tette lehetővé, ami a konstitúciók átdolgozásától a rendi
szervezet teljes kiépítésén át a hivatások ébresztésére és a rendi ki-
képzés megszervezésére is kiterjedt. Négy középkori monostort sike-
rült az említetteken kívül újjáéleszteni: Márianosztra ( 171 7), Tüske-
vár (1732), Diósgyőr (1737), Család (1749). A nagyobb közössége-
165
ket kiegészítették a kisebb, néhány vagy csak egy-két szerzetesnek
otthont adó rezidenciák, ilyenből nyolcat szerveztek. Először három
helyen (Pápa, Sátoraljaújhely, Késmárk) vállaltak gimnáziumi tanílást,
majd a jezsuiták feloszlalásával (1773) beállt kényszerhelyzet miatt
még a következő helyeken vettek rés7.t az ifjúság oktatásában -nevelé-
sében: Szakolca, Szatmárnémeti, Ungvár, Székesfehérvár. Ám minden
áldozatos munka elégtelen volt a megmeneküléshez, Il. József
1786-os rendelelével az összes pálos rendházat eltörölte.
Az akkor orosz fennhatóság alá tartozó területen maradt meg né-
hány rendház, és a magyar alapítású Czestochowát, a lengyelek nem-
zeti szentélyét is kihalásra ítélték a múlt század cári tisztviselői, a tör-
ténelem azonban másként alakult.
A magyar tartománytól már 1 700-ban elkülönültek a horvátorszá-
gi házak, hogy külön provinciát alkossanak, először a német rendhá-
zakkal, majd 1 7 l 0-től önállóan. A magyar ta1tomány l 7 3 5-ben hiva-
talosan 1 7 rendházat mondhatott magáénak. A pálosok régi kívánsá-
ga teljesült, amikor XIV. Kelemen pápa (1770-1775) engedve
Eszterházy Pál generális perjel kérésének, 1 77 0-ben rendjüket a
szerzetesek monasztikus családjába sorolta. Ennek alapja az a privilé-
gium volt, amelyet még 1401-ben IX. Bonifác pápától (1389-1404)
szereztek arra vonatkozóan, hogy a pálosokat a kartauzi rend összes
kiváltságai mq,tilletik. Ezen elsősorban azt kell érteni, hogy 14 0 l-től
kezdve a pálos szerzetes, ha meggondolta magát és más rendbe akart
átlépni, csak a kartauziakhoz kérhette fölvl-tclét. Ez a pápai döntés
rendi (intudatukat fokozta, és úgy vélték, hogy a közismerten legszi-
gorúbb ren<l után rögtön ők következnek. Ha a rmdi fegyelem a
XVII. században, valamint a XVlll. század derekán hagyott is némi
kívánnivalót maga után, föként belső er[íből mindig sikerült megújul-
ni és a fegyelmet helyreállítani. Mivel rangosabb renrlházaikban az
utánpótlás részben a magyar arisztokráciából, nemességből toborzó-
dott, és a felsőbb társadalmi osztályok már csak rokoni kapcsolataik
n:vén is igen közel álltak a valóban magyar rendhez, életvitelüket ez
időnként az enyhébb irányzat felé terelte. A pálosok azonban, ha kel-
lett, önszántukból szigorítottak és tértek vissza a kontemplatív életre.
Ezért joggal kiérdemelték a pápa bizalmát, v;ilamint azt, hogy mo-
nasztikus rendként tartsák őket számon.
A pesti rendház és templom felépülésével a XVIII. század derekán
a magyar tartományfőnök Máriavölgybő1 ide tette át székhelyét, in-
nen irányította a rendi életet. Az akkoriban rohamosan fejlődő Pest
magy; r kultúrájának központja volt a pálos rendház és díszes mívű
könyvtára, melynek szerzetes-gazdája, Kre~kay Tmre így verselt:

166
 „Minthogy e szép könyvtár gondviselésemben
Nevelkedik, repdes örömöm szívemben,
Nyílt édes hazánknak hasznára s díszére,
Magyar szerzctünknek örökös fényére."

A könyvtár (2000 szerző munkája 6100 kötetben) komoly látoga-

tottságnak örvendett, ami a szerzetesi elzárts~ggal némileg ellentét-
ben állt. Az l 7 7 8-as, l 7 7 9-cs esztendó'kben Anyos Pál, Virág Bene-
dek és Verseghy Ferenc vezetésével itt kezdett szerveződni a „Ma-
gyar Hazafiúi Társaság", amely az akkor bontakozó reformmozgalom,
magyar szellemi élet irányítója volt. A bécsi udvar akadályozta meg
intézménnyé szerveződését, ám a Társaságot ennek ellenére a Ma-
gyar Tudományos Akadémia szellemi előfutárának lehet tekinteni.
Közvetlenül a feloszlatás előtt irodalmi kör szerveződött a pálos
könyvtárban Dayka Gábor körül, és időnként Kazinczy Ferenc is
meglátogatta a vendégszerető pálosokat és a náluk egybegyűlt írókat,
költőket, tudós férfiúkat. Mindez természetesen nem találkozott a bé-
csi udvar rokonszenvével, és részben ezért kellett a magyar alapítású
rendnek a tanügyben vállalt komoly szerepe ellenére osztoznia szá-
mos más rend sorsában.
A pálosoknak a Felvidéken hatalmas erdőbirtokaik voltak, ezért a
legjobb minőségű faanyagot válogathatták ki templomaik, rendházaik
berendezéseinek elkészítéséhez. A pálos szerzetesek között mindig
akadtak olyan fafaragó mesterek, akik művészi tökélyre emelt mester-
ségbeli tudásukat átadták a fiatalabb, tehetséges testvéreknek. Ennek
köszönhető például a budapesti Egyetemi (volt pálos) templom szen-
télyében, a sekrestyében és a hajóban az intarziás díszítésű, ritka mű­
vészi tehetséggel faragott berendezés, amelyen a rend szimbólumai -
a holló csőrében egész kenyénel, és az oroszlánok - állandóan
visszatérnek. A székesfehérvári, eredetileg jezsuita, majd pálos temp-
lom sekrestyéjének gazdagon faragott bútorzata és a híres tüskevári
berendezés szintén nekik köszönhető.
A pálosok a XIV. században kezdték el a fehér ruha viselését,
azért, hogy a kóbor, remeteként, szerzetesként fellépő csavargóktól el-
különüljenek. A megújított rendi konstitúció ( 1643) előírta, hogy ru-
hájuk olcsó fehér szövetből készüljön. A csuha bokáig érjen; a csuk-
lya se túl széles, se túl szűk ne legyen, hogy ezzel is különbözzenek
a többi rendek öltözékétől. A csuklya elöl a mell közepéig, hátul az
övig ért. A szerzetesek fejükön kerek, fehér pileolust viseltek. A csu-
hát egy ujjnyi széles, egyszerű öv fogta össze. A pálosok a rendházon
kívül fekete köpenyt, széles karimájú kalapot és csizmát viseltek, té-
len pedig a hideg ellen báránybekecset hordhattak a csuha alatt. A
hajkoszorú és a rcmeteszakáll viselése kötelező volt. Ez utóbbi a kez-
detektől a rend eltörléséig megvolt annak ellenére, hogy a Szentszék

167
 1756-ban el akarta tiltani őket a szakállviseléstől. Igazi, XVUI. száza-
di pálos szerzetes képmását őrzi ma is a budapesti Egyetemi temp-
lom hajójának mennyezetét díszítő freskók közül a középső, amely a
Szeplőtelen Fogantatás hittitkát ábrázolja. Az osztrák festő, Johann
Bergi 1 776-ban a Mária felett lebegő Atyát a magyar „remeték" bő­
szabású, fehér ruhájában ábrázolta.
A pálosok az újkorban az ágostonos remetékhez hasonlóan az ere-
deti életviteltó1 bizony eltávolodtak. Volt azonban ef,<y igazi rcmete-
rend, amely csak a XVII. században érkezett hazánkba, és egy szűk
évszázadon át őrizte a XI. században kiformálódott közösségi reme-
téskedést. A bmalduli rendet Szent Romuáld (9 52---10 2 7) alapította,
akinek a remeteközösség megszervezésekor fogalma sem volt arról,
hogy őt majd rendalapítóként tiszteli az utókor. Szent Romuáld Arez-
zóhoz közel, Gampo Ma/do/ín (Camaldoli) nevű völgyben a benedeki
Regulát véve alapul közösséget szervezett, a környező hegyekben pe-
dig rcmeteségeket azok számára, akik már elég erősnek bizonyultak
a kemény megpróbáltatást jelentő magányhoz. lgy a kamalduli közös-
ségek kezdettől fogva a szerzetesi élet két típusát egyesítették. A
völgyben a közösségi életen volt a hangsúly, a remetclakokban a ma-
gány ütött tanyát. Az előbbi a remetéskedésre előkészítő iskolának
számított, jóllehet nem volt törvényszerű, hogy a lenti közösség min-
den tagja bizonyos idő elteltével remetévé legyen. A kartauziak felfo-
gásával ez ellentétben állt a későbbiek során, mert ott a testvérek a
völgy bejáratának a közösségé_ből nem mentek át a szerzetesek reme-
te-közösségébe. A magány az imádság és munka kerete volt. II. Sán-
dor pápa ( 106 1-10 7 3) erősítette meg hivat~losan ezt a kezdeménye-
zést, és az újtípusú szerzetesi élet előbb Eszak-ltáliában, majd az
Alpokon túl, főként Franciaországban - ahol pedig bőven volt válasz-
ték szerzetesrcndckbéíl - számos helyen megtelepedett. A szakállas
szerzetesek fehér ruhát viseltek. A középkor folyamán átvették karta-
uzi építészet sajátosságát, vagyis azt, hogy a templom melletti vagy
mögötti négyszögletes udvart kis házak veszik körül, vagy a házak ut-
cákból állú telepbe szerveződnek. Minden remete külön házzal ren-
delkezett. Amikor hozzánk érkeztek, ilyen épület-együttest, illetve va-
lóságos kis remete-várost hoztak létre a fallal gondosan elkülönített
területen. Hazánkban először a zobor-hcgyi apátság helyén teleped-
tek meg a kamalcluli remeték (1695); majd az ország nyugati részén,
a Sopron megyei Lánzséren (Landsee, 1 7 0 l) találtak otthonra az Esz-
terházy-család jóvoltából.
Lcdmitz, a Dunajcc partján fekvő kartauzi monostor és birtokai
1563-ban 1. Ferdinánd akaratából világi kézre kerültek. A Rákóczi
családtól Mattyasowszky László nyitrai püspök 1699-ben megváltot-
ta Lechnitzet, hogy visszaadja az eredeti egyházi cél szolgálatába.
1 7 0 5-bc:n végrendeletileg a kamalduli rendre hagyta, dc a Rákóczi-
168
félc fölkelés miatt azt csak l 7 l 0-bcn tudta birtokba venni két kamal-
duli szerzetes, a bécsi perjel és magyar társa: Szilerry Imre. Az első
lakók Bécs melló1, az osztrák-magyar tartomány anyaházából érkez-
tek. A kartauziak szerették volna tőlük visszakapni Lcchnitzet, dc a
kamalduliakat 1720-han királyi végzés erősítette meg birtokukban és
a II. József-féle feloszlatásig lakták a monostor-együttest, amelynek
házai, temploma ma is állnak a sebes sodrá'lú, egykori lengycl·-ma-
gyar határfolyó, a Dunajcc partján Vöriis-kolostor (Cervcny Klastor)
néven. A negyedik kamalduli telep Majk-pusztán ( 173 1) szintén az
Eszterházy család támogatásával jött létre. A szerzetesek közösségi
épülete, benne a falfestményekkel ékes refektórium megmaradt, sike-
resen átvészelte még azt a korszakot is, amikor századunk ötvenes
éveiben Majkon traktoros-iskola működött. A templomot a múlt szá-
zad során lebontották, csak tornya áll, viszont a mostani Magyaror-
szágon egyedülálló műemlék-együttes, a remeteházak - mindegyik
külön kerttel körülvéve, magas kerítéstől védve - szintl-n átvészelték
az idők viharát, s őrzik a földművelésben, szőlfítermesztéshen, szem-
lélődésben, hittudományokban egyaránt járatos remete-szerzetesek
emlékét. A kamalduliak elvonultságban, magányban élték meg szerze-
tcs:ségükct, ellentétben az újkori, a szabályozott papok csoportjába
tartozó rendekkel, amelyek az emberekkel nap mint nap történő
érintkezés során, a lelkipásztorkodás és az oktatás-nevelés terén mű­
ködve akartak megfelelni a szerzetesi eszmény újfajta követelményei-
nek. A jezsuitákról már szó esett. Mellettük a hazai oktatásügy igény-
telen s legodaadóbb szolgái a piaristák voltak.

A PIARISTÁK HAZÁNKBAN

Spanyolország sok szent életű rendalapítóval ajándékozta meg az

Egyházat, Szent Domonkos és Szent Ignác mellett talán Kalazanci
Szent József (1556-1 G48) a legkiemclkediJbb személyiség. A híres-
neves spanyol egyetemeken végezte tanulmányait, jogi és teológiai
doktor volt, amikor pappá szentelték ( 1583). Kilenc évi papi műkö­
dés után Rómába ment (1592), ahol az egyik legtekintélyesebb ftí-
pap, Colonna híboros környezetében élt és munkálkodott, mint hittu-
dós. A fényes környezet nem vakította cl, és Róma pompája (amely
a reneszánszból már a barokkba hajlott), a szerzetesek tarka serege,
a pápai udvar lázas munkája mellett meglátta azokat, akikről a többi
pap és szerzetes, a messzi földrészek misszióiba készülök, :1 ke1-,rye-
lemtan nehéz kérdésein vitatkozók elfeledkeztek. Róma neveletlen,
okítatlan gyermckserege volt ez az elfelejtett népesség, amely a város
utcáin csatangolva tanulás nélkül nőtt fel. Kalazanci Szent jr)zsef az
elhagyatott, szegény gyermekek tanítására vállalkozott két pap-harát-
169
jávai együtt, jóllehet hosszú évek alatt szerzett tudása birtokában
egyetemen is taníthatott volna. Az elszánt papok az egyik plébánián
két szerény szobában kezdték meg a százfőnyi gyermeksereg oktatá-
sát 159 7-ben, és vállalkozásuk sikeresnek bizonyult. Többen jelent-
keztek tanárnak, még többen diáknak. Három év múlva congregatio
Scholarum Piarum néven folytatta működését a paptanárok társulása.
Kalazanci Szent József művét scuo/e pie-nek, vagyis kegyes iskolák-
nak nevezte, és a sikerek láttán rendalapító szándékait megfogalmaz-
va fordult a pápához. V. Pál 1 6 1 7-ben egyszerű fogadalmas, szabá-
lyozott papi társulattá nyilvánította a közösséget, ami szükséges
fokozat volt az ünnepélyes fogadalmas szerzetesrenddé váláshoz
( 16 21 ). A rendalapító 162 2-ben kilenc évre rendfőnöki kinevezést
kapott XV. Gergely pápától. A szegény néprétegek iskolázását a vi-
lági hatalmak nem nézték jószemmcl, s ehhez idővel némi belső tor-
zsalkodás is társult. E kettő együttesen elérte azt, hogy a rendalapítót
1643-ban az egyházi hatóságok megfosztották generálisi tisztségétől
és 1646-ban X. lncc pápa (1644-1655) a rendet visszaminősítette
az egyszerű fogadalmas kongregációk sorába. (Ez az intézkedés
166 3-ban hatályát veszítette.) A nehézségek azonban nem tudták az
elvetett jó mag szárba szökkenését megakadályozni. Kalazanci Szent
József a jezsuiták iskoláját vette alapul, de a példát nem szolgai mó-
don másolta, hanem alkotó szellemben tovább fonnálta. A nevelés fö-
szabályának a jóság és szigor harmonikus alkalmazását tartotta (seve-
ritatcm cum bcnignitatc miscere).
Közép-Európában a rend 16 3 l-ben jelent meg, s a „kegyes atyák"
a fejük fölött tornyosodó fellegek ellenére, már az alapító életében
megtelepedtek hazánkban: elsőként az akkor lengyel fennhatóság
alatt álló, dc magyarnak számító, a tizennégy elzálogosított szepességi
városhoz tartozó Podolinban ( 1642). A piaristák lengyel földről jöt-
tek ide, Lubomirszky Szaniszló herceg biztatására, éspedig kettős cél-
lal: biztosítani az ifjúság vallásos nevelését, elősegíteni a protestáns
lakosság katolikus hitre térítését. Tizennyolc tanár közel kétszáz ifjút
tanított már az első esztendőben. A növendékek többsége német és
szlovák volt, de a magyarok számára is akadt hely. A piaristák az ok-
tatás terén azért jelentkezhettek a jezsuiták mellett, mert az anyagi
alapokat illetően Szent Ignác fiainál lényegesen szerényebbnek bizo-
nyultak. Privigyc volt az elsö" magyar területen lévő város, ahol a pia-
risták iskolát alapítottak (1666). Ezt követte Breznóbánya (1673),
Kőszeg ( 167 7), Pozsony mellett Szentgyörgy ( 16 8 5). Ezek a házak
1695-ig a lengyel rendtartománynak képezték részét, majd 1695 és
1 7 2 1 között a német tartomány kebelén működtek. Ez utóbbi már
félig-meddig függetlenséget jelentett, mert a német matematikus, pia-
rista Mösch Lukács - aki Buda visszavételénél az ostromló tábor el-
helyezésének tervét kidolgozta és Sobicski János lengyel király ta-
170
nácsadója, lelkivezetője volt - a rendet tudatosan felkészítette a
hódoltsági területeken történő letelepedésre. A nyitrai rendház
1 70 l-ben „Vak" Bottyán János kuruc ezredes és a kamalduliakat is
pártoló Mattyasovszky László nyitrai püspök alapítványából született.
Ezt követték: Veszprém ( 1 7 l I ), Vác ( 1 714), Kecskemét ( I 7 I 4), Pest
(171 7), Beszterce (1717), Debrecen (1719), Szeged (1 720), Korpona
( 1720). Az 1 715-ös országgyűlés 1 02. cikkelye „magyar honosságot~
adott a piaristáknak, és 1 7 2 l-ben a mabryar rendtartomány tizenkét
rendházban 82 szerzetessel kivívta önállóságát, első provinciálisa Zaj-
kányi Lénárd lett. A magyar piaristák „nagy" százada a XVIIl. század
volt. A további rendházak: Nagykároly ( 172 5), Tokaj ( 172 7), innen
1789-bcn Sátoraljaújhelyre költöztek, Rózsahegy (1729), Márama-
rossziget (1730), Kisszebcn (1739), Magyaróvár (1739), Szentanna
(1750), ahonnan 1788-ban Temesvárra mentek, Nagykanizsa
( 176 5). A jezsuita rend 177 3-as feloszlatásakor három gimnáziumot
vettek át tőlük: Kolozsvárott, Selmecen, Trencsénben. Tanrendszerük
korszerű volt, a matematika mellett a magyar történelem, a magyar
nyelv oktatására is gondot fordítottak.
II. József -- társadalmi hasznosságukat belátva -· a piaristáknak
megkt:gyclmezett a rendek eltörlésckor, dc eltiltotta ó'ket attól, hogy
a római központtal közvetlenül érintkezzenek. Az udvar a nemzeti
nyelvek kárára a német nyelv terjesztését szorgalmazta, szerte az
egész birodalomban, és ezen a téren a piarista szerzetesek méltó mó-
don feleltek a kihívásra, hazafiságuk tudatában. Ez nem valamiféle el-
lenzéki ge<>ztus volt részükről, hanem egyenes következménye annak,
hogy a piaristák teljesen magyarrá váltak, és főként az egykor hódolt-
sági t<.:rületekcn, az Alföldön igazi sorsközösséget vállaltak a néppel.
Ez a sorsközösség intézményes formában is jelentkezett, mert a sze-
gény diákok tanításat ingyen vállalták, némi apró, a fiatalok által
könnyen teljesíthet{) szolgálat ellenében. A felvilágosodott II. József
ezt eltiltotta, és parancsba adta a minden diákra érvényes tandíjfizeté-
si kötelezettséget. A németesítés elleni küzdelemben kitűntek: Be-
nyák Bernát ( l 7 4 5-1 8 2 9), Dugonics András ( l 7 4 0-18 18), Horányi
Elek (1 736-1809). Benyák Bernát a Theon'a scholarum című emléki-
ratban azt követelte, hogy minden tantárgyat magyarul tanítsanak, és
fölvetette a közoktatási minisztérium megszervezésének gondolatát. A
Szegeden született és az élők sorából ugyancsak Szegeden távozott
Dugonics András a „mennyiségtan" tanára volt a nagyszombati, majd
rövid budai tartózkodás után pestivé lett, Pázmány alapított~ egyete-
men. Leghíresebb műve az Etelka című regény, de irodalmi munkás-
sága, amellyel az anyanyelvi kultúrát terjesztette, rendkívül sokoldalú.
Horányi Elek ugyan még latinul írta legfontosabb művét, amely több
mint ezer magyarországi író munkásságát életrajzi lexikonként ismer-
tette, ám ha kellett, bátran kelt a magyar nyelv védelmére. A piarista
171
iskoladráma a jezsuita diák-színjátszás mellett: végigkísérte a XVIJI.
századot, s jelentős mértékben segítette a magyar nyelvű szépen-szó-
lást, előkészítette a nyelvújítást. A három neves piarista munkássága,
valamint Endrődy János, Egerváry Ignác drámái már átvezetnek a
XIX. századba.

NÖNEVELÉS: ORSOL YITÁK ÉS ANGOLKISASSZONYOK

A szerzetesség a leányifjúság oktatásán is munkálkodni akart.

Ezen a téren lcgelősziir Mcrici Szent Angéla ( t 1540) ismerte föl a
tennivalót, és Bresciában jámbor társulatot keltett életre 153 5-ben
kettős céllal: betegek ápolására és gyermekek, főként a leányifjúság
nevelésére. A társulat szabályait III. Pál pápa ( 1534--1 549) hagyta jó-
vá 1544-bcn. Borromei Szent Károly, a tridenti zsinat (1545-1563)
reformjainak megvalósítója ismerte föl a jámbor társulatban rejlő
nagy lehetőségeket és Milánóba hívta ó'ket; támogatta terjedésüket. A
társulat Franciaországban alakl!lt át szerzetesrenddé és az alapító-
anya szabályzata mellett Szent Agoston Regulája lett a közösségi élet
alapja. A hármas fogadalomhoz a most már apácastátussal rendelke-
zők hozzáfűzték a negyediket, amely az ifjúság nevelésére kötelezte
őket. V. Pál pápa 1612-ben hagyta jóvá a Szent Orsolyáról nevezett
Társaságot. A „társaság" elnevezés jezsuita befolyásra utal, és való-
ban ez érvényesült a rend szervezetének kiépítésében. a központosí-
tott, hierarchikus rendet az élete végéig megválasztott generális-anya
irányította. Az apostolkodás közben a környező világgal szoros kap-
csolatban maradtak, és ez a rendi szellemet az akkori időkhöz viszo-
nyítva fölöttébb korszerűvé tette. Hazánkban először Pozsonyban te-
lepedtek meg (1676), majd ezt követte Nagyszombat (1724), Győr
( 172 7), Sopron ( 1 7 4 7), Váradolaszi, Nagyszeben, Kassa. Mária Teré-
zia támogatta az orsolyitákat és amikor 177 3-ban Sopronban járt,
először az onmlyita apácákhoz tért be.
A birodalom gondos anyjának bőkezű támogatásából jutott a má-
sik né:íneveléí rend, az angolkisasszonyok számára is. Alapítójuk,
'"'ard Mária ( 158 5-164 5) az angol katolikusok üldözésének idején
a szigettel szembeni partvidéken lévő Saint Omer városban ( l 609)
azért szervezte meg honfitársnői segítségével az első közösséget,
hogy a kontinensen hőslelkű, hithű angol nőket neveljenek az angliai,
üldözött katolikusságnak. Nevüket az alapítók nemzeti hovatartozása
adta. Warrl Mária újításai (klauzúra megszüntetése, a közösségi zso-
lozsma háttérbe szorítása, a Szentszéknek való közvetlen alárendelt-
ség) számos kortársat ellenkezésre késztettek, s a megpróbáltatások
nem hiányoztak a rendalapító életéből. Bár a pápai jóváhagyás sokfüg
késett (az angolkisasszonyok csak 1 703-ban nyerték el XL Kelemen
172
pápától}, rendkíviü gyorsan terjedt az új, tettrekész női rend. Bizonyá-
ra W ard Mária is tudomást szerzett arról, hogy Pázmány Péter meg-
kísérelte letelcpítésüket, de a feltételek az eredményes munkához ek-
kor még hiányoztak. Mária Terézia 1 7 7 0-ben a budai várban nyolc
angolkisassznnynak adott otthont, és nyolc bennlakó növendék ellátá-
sáról alapítvány útján gondoskodott. Ezen kívül ötven-hatvan növen-
dék számára volt hely az iskolában, internátusban. Amikor a nagy-
szombati egyetem a budai várba került (1 777), Migazzi Kris-
tóf püspök kijárta, hogy az angolkisasszonyok Vácra kerüljenek.
II. József 178 7-ben a pesti domonkos kolostort adta nekik otthonul
a mai Váci utcában. A többi rendház alapítása már a XIX. szá-
zadban történt.

KLARISSZÁK ÉS ERZSÉBET-APÁCÁK

A szerzetesnők a középkor folyamán a férfi szerzeteseknél lénye-

gesen kisebb arányban voltak jelen hazánkban, és ezen az újkor kez-
dete sem változtatott sokat. A hódoltsági területró1 elmenekült apá-
cák az élettér, az anyagi alap és a hivatások hiányában lassan
kihaltak vagy kisszámú közösségekké váltak. A XVI. század e lej én
Szegedről Somlyóvásárhelyre került, majd a törökök miatt Pozsonyba
menekült premontrei apácák csendesen elenyésztek. A Nyulak szige-
téről Pozsonyba kényszerült dominikánus apácák hasonló sorsra ju-
tottak. A női rendek lassúbb ütemű visszatelepedésénél szerepet ját-
szott az is, hogy az újonnan magyarrá vált területeken csak fokozato-
san teremtődtek meg azok a külső feltételek, amelyek a védtelen
apácaközösségek biztonságos létét szavatolni tudták.
A klarisszák XVII. századi sorsa óvatosságra intett, mert többször
is menekülniök kellett. A pozsonyi klarisszák Bocskai seregei elől
1605-ben Grazba, majd Bécsbe kényszerültek. A nagyszombati ap<k
cák, ugyancsak klarisszák 1619-be Bécsújhelyre, majd onnan Zág-
rábba menekültek. l 6·14-1645-ben Rákóczi György hadainak hírére
mindkét közösség útnak indult, a pozsonyiak a győri várban, a nagy-
szombatiak Kismartonban, majd Rohoncon húzták meg magukat.
Thököly Imre elől 1683-ban Nagyszombatról Brünnbe futottak akla-
tjsszák, a pozsonyiak ekkor a pozsonyi várban kopogtak menedékért.
Erthető, hogy ezek után miért késett a visszatelepedésük.
A klarisszák 1714-ben Budára, 1723-ban Pestre tértek vissza. Az
újkori, francia alapítású Miasszonyimkrólnevezett kanonoknők kong-
regációja, amely a szigorú, szemlélődő életet akarta a leányifjúság ne-
velésének munkájával egybehangolni, csak 1 764-ben telepedett le
Pozsonyban. Náluk fontosabb volt a német eredetű, női betegápolás-
sal foglalkozó Erzsébet-apácák rendje. A ferences szabályzat alapján

173
álló, nevét Árpádházi Szent Erzsébettől kölcsönző rendet Aachenben
Appolonie Rademacher szervezte meg 1626-ban, és a harmincéves
háború által feldúlt német területeken igencsak szükség volt a sebe-
ket gyógyító, betegeket ápoló apácakczek szorgos munkájára. Po-
zsonyba 1738-ban érkeztek, és a kórházi munka megkezdésével nem
sokáig késlekedtek. Budára császári akaratból jöttek l 7 8 4-ben. A bé-
csi Erzsébet-apácák 18 kamővért és segítőnővért küldtek az új kór-
ház megindításához. A karnővérek nevüket a zsolozsmavégzés kar-
ban, kórusban történő kötelezettségétől kapták, a betegápolás is az ő
feladatuk volt. A többi teendő a segítc>nővérekre hárult. Ez az egyet-
len női rend állt némi kegyben II. Józsefnél, a szerzetesség-ellenes
uralkodónál, nyilvánvalóan társadalmi hasznossága miatt. Ám ha a vi-
lági hatóságok a szerzetesi életet csak gyakorlati haszna miatt enge-
dik meg vagy tűrik el, akkor annak lényege merül feledésbe. Bizonyá-
ra ez is hozzájárult ahhoz, hogy az Erzsébet-apácák hazánkban e két
helyet kivéve nem tudtak másutt gyökeret verni.

A JEZSUITA REND FÖLSZÁMOLÁSA

A XVlll. század második felének egyetemes egyháztörténetét két
esemény uralta. A jezsuita rend feloszlatása, majd a francia forrada-
lom egyházellenessége, ami nyílt egyházüldözésbe és terrorba tor-
kollt. A XVIII. század kezdetén, bár a janzenizmus körüli viták alapo-
san fölkavarták a kedélyeket, mindebből még semmit sem lehetett
előre sejteni.
A XVII. század jezsuitái Magyarország mindhárom részében meg-
találták a maguk munkáját, és rendkívüli szívóssággal építették az ok-
tatás-nevelés, valamint a lelkipásztorkodás terén a katolikus egyházi
életet, s ezen túl a magyar nemzet kultúráját, életét. Érthető, hogy
Pázmány Péter kései utóda, a 93 évesen esztergomi érsekké, Magyar-
ország prímásává lett Széchenyi György ( 168 5-től haláláig, 16 9 5-ig,
l 03 éves koráig állt a magyar egyház élén), az „adakozás csodája" bi-
zalommal viseltetett a jezsuiti'ik iránt és hat kollégium szervezésében
volt segítségükre. Az újjáépítés századában a már meglévő kollégiu-
maik még tízzel gyarapodtak, a rendtagok száma pedig néhány évti-
zed alatt megkétszereződött {l 716 = 496 rendtag, közülük 266 pap;
l 7 50 = 884 rendtag, közülük 395 pap). Az egykor hódoltsági terü-
let belsejében csak olt alkottak komoly közösséget, ahol már előzó1eg
is jelen voltak missziósként: Pécs és Temesvár ez a két város. f:rthe-
tő, hiszen a jez~uiták főként a nagyobb városokban érezték magukat
otthon. Ebben még az is közrejátszott, hogy intézményeik minőségi
munkája mindig nagyobb létszámú közösségeken nyugodott.~ezsui­
ták 17G7-ben (ha az erdélyieket is beszámítjuk) negyvenkét gimnázi-
174
umban, három egyetemen (Nagyszombat, Kassa, Kolozsvár), három
akadémián (Buda, Eger, Győr), négy elemi iskolában tanítottak, és ti-
zennyolc szemináriumot, konviktust vezettek. Emellett jutott energiá-
juk a görögkeletiek uniójának szorgalmazására, a lelkipásztorkodásra,
voltak embereik a dél-amerikai missziókban, és a tudományos élet-
ben olyan vezető egyéniségek szereztek hírnevet a rendnek, mint pl.
Hell Miksa csillagász ( l 7 2 0-179 2), vagy Sajnovics János
(1733-1785), a magyar-lapp rokonság kutatója, szintén csillagász.
'Érdemes felidézni a kiemelkedő jezsuita történészeket: Hevenesi Gá-
bor tartományfőnök, a forráskutatásban jeleskedő tortenesz
( l 6 5 6- l 7 l 5), akinek száz kötetet kitevő kéziratgyűjteménye a buda-
pesti Egyetemi Könyvtárnak ma is féltett kincse. Kaprinai István
( l 7 14-1 7 8 5) százhatvan kötetnyi oklevélmásolat-gyűjteményével
Hevenesi munkáját folytatta. A forrásanyag egybegyűjtése lehetővé
tette a történetírás tudományos szintű művelését, s Péterffy Károly
(1700-1746), Timón Sámuel (1675-1736), Wagner Károly
(1732-1790), munkásssága erre ékes bizonyíték. Őket azonban
messze túlszárnyalta a rend két legnagyobb történetírója, akik egy-
ben a nemzeti történetírás megalapozói. Pray György (1723-1801)
nevét félszáz nyomtatásban megjelent mííve, nyolcvannyolc kötetes
oklevélgyűjtcménye mellett a Halotti Beszédet fönntartó sacramenta-
rium, a róla elnevezett „Pray-kódex" őrzi napjainkig. Katona István
( l 7 3 2-18 1 l) Magyarország történetét a kezdetektó1 181 0-ig negy-
venkét kötetben írta meg, jóllehet Prayhoz hasonlóan őt sem kímélte
a kor és a sors. A rend feloszlatása után ugyanis a pesti egyetemről
a német nyelvű ismereteinek hiányos volta miatt nyugdíjazták és éle-
te utolsó szakaszát Kalocsán töltötte.
Hosszan lehetne sorolni a tudományok, művészetek magyar jezsui-
ta mestereinek neveit; elég csak Faludi Ferenc (1704-1779), vagy
Baróti Szabó Dávid ( 1 7 3 9-18 1 9) irodalmi munkásságára utalni. A
rend, bár oktatási programja a század második felében kezdett avittá
válni, hűen szolgálta a katolikus és ezen túlmenően a nemzeti kul-
túrát.
Mellettük százával voltak a névtelen jezsuiták, akik a mindenna-
pok kicsiny, de egyáltalán nem jelentéktelen dolgaiban fáradoztak, s
életükről a rendi hagyomány csak egy-két anekdotát őrzött meg,
olyasféléket, mint amilyen a következő: A jezsuiták segítőtestvérek hi-
ányában időnként világi mesterlegényeket alkalmaztak. Az egyik kol-
légiumban volt egy pék és egy lakatos. Kiválóan értették a szakmá-
jukat, de nap mint nap csúnyán összevesztek, s ez éppenséggel nem
illett a rendház jámbor légköréhez. Ugyanott lakott egy jámbor, öreg
páter, maga a megtestesült jókedv. „Évek múltán azonban nála is be-
köszöntött a válás napja, s midőn a végsőt járta, ellátták a szentségek-
kel, s már csak a betegápoló fráter őrködött mellette. Estefelé a beteg
175
uda~zól társához: „Carissime, még kis óhajom volna; menjen lelkem
a p_a~er rektorhoz és rendelje hozzám búcsúzóra a péket és lakatost!"
A fratcr, bár csodálkodott a furcsa kívánságon, mégis hamarosan fel-
~sérte a két legényt a beteg ágyához. A már-már haldokló, alig látó
orcg kérdi őket: „Hát csakugyan eljöttetek, kedves fiaim?" „Igen, tisz-
~elcndo páter, igenr ,,Nos hát fiam pék, térdelj ide, az ágyam mellé,
~obbra;fiam lakatos, térdelj ide balra!" S égre emelve reszketeg karja-
it, felsóhajt: „Mennyei Atyám, jóságos Istenem, örök hálát adok Ne-
ked, hogy én szegény bűnös itt, úgy mint egyszülött fiad egykor a ke-
resztfán, a két lator között adhatom ki lelkemet!" - mondotta,
behunyta szemét, és meghalt. A két legény soha többé nem civako-
dott." (V dics L.: Vázlatok, III. 113-114.)
Az idilli anekdota azonban a történelem súlyos eseményeit nem
fedhette el; a nyugati országokban az évtizedek óta mesterségesen
szított jezsuita-ellenes kampány kezdte megteremni a maga keserű
gyümölcseit.
A Jézus Társaság még befolyása csúcsán állt, hiszen 167 9 és
l 7 50 között tizennyolcezen-ől húszezcn-e növekedett a szerzetesek
száma, amikor a dominikánusokkal és a spanyol ferencesekkel szem-
beni, a távol-keleti missziókat érintő rítusvitájuk során a Szentszék az
~Italuk követett gyakorlat ellen döntött ( l 7 0 4 és l 7 4 5 ), és ez egyet
Jelentett a kínai, indiai missziókban történt terepvesztéssel. A rend
felszámolása Portugáliában kezdődött ( 1759), majd Franciaországból
utasították ki a jezsuitákat ( 1 7 6 2), ezt a példát követte Spanyolország
~l 766), a Nápolyi királyság és a Toszkán nagyhercegség (l 768). A
Jezsuitákmegreformálása elöl XIII. Kelemen pápa (1758-1769) me-
reven elzárkózott híressé vált mondásával: „Sint., ut sunt, aut non
sintr(Legycnek, ahogy vannak, vagy ne legyenek); s ezzel megterem-
tette annak lehetőségét, hogy utódja, a ferences szerzetesből lett XIV.
Kelemen pápa (1769- l 77 4) megtörjön a külső nyomás alatt. A pápa
a Dominus ac Redemptor kezdetű brevéjével feloszlatta a rendet,
mondván, az Egyház bclséí békéjének megteremtése érdekében volt
sz~ks~gcs a határozat, amely huszonháromezer rendtagot, ezerhat-
s~~z _mtézményt és harminckilenc rendtartományt érintett. A pápai
dontcs helyességét azóta is vitatják, az események rejtett indítékait
azóta is keresik, a történészek véleménye, értékelése napjainkig sem
tudott közös nevezőre jutni.
A teológusokat a kérdés nem foglalkoztatta, mivel egy szerzetes-
re_nd feloszlatása egyházfegyelmi kérdésnek számít és nem érinti a
Petcr-utód tévedhetetknségét.
_A~ európai uralkodók álszent engedelmességgel hajtották végre a
P~Pat parancsot, ott, ahol még nem elővételeztek. Velük ellentétben
ket uralkodó, a protestáns II. Frigyes porosz király (1740-1786) és
II. Katalin orosz cárn[í (1762-1796) némi iróniával kommentálták a
176
szomorú eseményeket és területeiken a jezsuiták tovább működhet­
t~~
! Hazánkban a rend vagyonából Mária Terézia Tanulmányi Alapot
hozott létre, s az elbocsátott sereg lelkipásztori állást µíllalt, katona-
lelkésszé lett vagy rendi keret nélkül tovább tanítottl-A különböző
szerzetesrendek, piaristák és pálosok, ferencesek és minoriták, bencé-
sek, ciszterciek és premontreiek vették át az iskolákat, számos nehéz-
ség közepette. "A szerzetesrendek tagjai nem vették észre, hogy ami
a jezsuitákkal r.Jortént, csupán előjáték volt, és a felvilágosodott állam-
hatalom mindezt bármikor megteheti velük is.

A „SEKRESTYÉS-URALKODÓ~
ÉS A SZERZETESRENDEK ELTÖRLÉSE
A gunyoros II. Frigyes porosz király II. Józsefet (1780--1790) így
emlegette: „unokafivérem, a sekrestyés~. Voltaire barátja remekül jel-
lemezte a felvilág,,sodás s;r.ellemében uralkodó, az állami intézkedé-
sek helyességében és fontosságában szilárdan hívő császárt, aki ural-
kodása kezdetétől rendeleteinek több ezres tömegével avatkozott be
alattvalói életébe, s akinek kiváltságos működési területét az egyhá-
zak képezték.
Rögtön l 7 81-ben megtiltotta a szerzetesrendeknek, hogy a külföl-
di elöljáróikkal kapcsolatot tartsanak. Belső autonómiájukat számta-
lan módon megsértette, semmibe vette. A köztudatban az udvari pro-
paganda jóvoltából az élt tovább, hogy II. József a társadalom
számára hasznot nem hajtó, az ún. szemlélődő rendeket oszlatta fel,
az egyházi holtvagyont az aktív nemzetgazdaság szolgálatába állította,
a tevékeny rendeket pedig támogatta, vagy legalábbis dtűrte. A valós
kép azonban mást mutat. Hazánk területén százharminenégy férfi- és
hat női-rendház szűnt meg 1 7 8 2-től folyamatosan, néhány év leforgá-
sa alatt. A tanítás munkájából a volt komáromi jezsuita gimnázium-
ban részt vállaló pannonhalmi bencések, a rozsnyói gimnáziumban
ténykedő jászói premontreiek, az Egerben műki.irlő ciszterciek. a pl.:
Székesfehérvárott tanító pálosok éppen úgy feleslegesek voltak előt­
te, mint a kamalduli vagy ágostonos remeték. Kivételt képezett a már
említett Erzsébet-apácák rendje, amely a budai ferencesek kolostorát
kapta meg, s a Vácról Pestre helyezett angolkisasszonyok közössége.
A budai ferenceseket a császár az Orszá1-,rúti ágostonos kolostorba
küldte, mert szerinte Budán ott volt szükség lelkipásztori munkájukra.
Zalavár azért menekült meg, mert az osztrák Göttweig fiókapátsága
volt ekkoriban, Zircet pedig porosz ciszterciek (Heinríchau) birtokol-
ták, fennmaradása külpolitikai érdeknek tulajdonítható.

177
 A rendházak feloszlatásának szabályos „forgatókönyve~ volt és eb-
ben ott szerepelt a mindenre kiterjedő leltározás. A szerzetesrendek
ingatlanjai mellett az állam még a legkisebb ingóságokra (pl.: szentké-
pek) is igényt tartott, hogy utána a tisztviseló'k a központi raktárakból
jobb esetben nevetséges árért elkótyavetyéljék, vagy ami általáno-
sabb volt, elherdálják, szabad prédának tekintsék. A szerzetesi
könyvtárakat begyűjtötték, a pesti egyetem német könyvtárosa kiválo-
gatta belőle, amit az egyetemi könyvtár számára fontosnak ítélt, a töb-
bi pedig társzekereken a bécsi és müncheni könyvkereskedők felé
vette útját. Az így befolyt összegek a Vallásalapot gyarapították, igaz,
a német könyvkereskedők is megtalálták a maguk számítását. A Val-
lásalapból számos plébániát alapítottak, templomot építettek, de ezek
értéke nem volt arányban az elkobozott javakból befolyt összegekkel;
és - ez még súlyosabb! - nem pótolhatta a nemzeti örökség szerves
részét képező egyházi műkincs- és könyvállomány szétszóródása,
részbeni pusztulása révén keletkezett károkat. II. József halálos ágyán
a „nevezetes tollvonássain néhány kivételtől eltekintve minden rende-
letét visszavonta, de ez a gesztus nem tudta helyrehozni a szerzetesi
élet felszámolása által a katolikus Egyháznak és áttételesen a magyar-
s;'.ignak okozolt mérhetetlen károkat.
 14. Fejezet

SZERZETESRENDEK A XIX. SZÁZADBAN

A nemzet nehezen nyugodott bele a szerzetesrendek elvesztésébe.

A honatyák már az 1790-1791-ig országgyűlésen síkra szálltak a ta-
nítórendek újbóli működésének engedélyezéséért, a szerzetesrendek
létezéshez való jogának visszaadásáért, és ez a nemzet érzéseit híven
tükrözte.

A KÖZÉPKORI RENDEK VISSZAÁLLÍTÁSA

A rövid ideig uralkodó II. Lipótot ( l 790- l 792) 1. Ferenc császár
( 179 2-18 3 5) követte a trónon. II. József őt neveltette trónörökös-
ként, őt tekintette szellemi örökösének. 1. Ferenc inkább hivatalnok
volt, mint uralkodó, és a szerzetesség kérdése egyházpolitikájának
csupán egyik részletét képezte. Környezete szerint csak akkor hagyta
el türelme, ha pénzt kértek tőle. Ezek után nem nehéz fogalmat alkot-
ni arról, mennyire távol állt „lelkivilágától" a szerzetesség lényegének,
az Egyházban és a társadalomban betöltött szerepének megértése.
Tíz év után mégis hajlandónak mutatkozott arra, hogy a legnevesebb,
legnagyobb múltú rendek közül háromnak némi működési teret ad-
jon a társadalmi hasznosság elve alapján.
J 80 2-ben császári rendelet született, amely a bencések számára
visszaállította a pannonhalmi főapátságot, a císztercieknek a pilis-
pásztói apátságot, végül a premontreieknek a jászói és a csornai pré-
postságot. A három rend cserébe középiskolai oktatást vállalt, hiszen
a jezsuiták után beállt kényszerhelyzetben rövid ideig már átvedlet-
tek tanítórenddé.
A három szerzetesrendet képviselő három központhoz más apátsá-
gok, prépostságok is hozzákapcsolódtak az uralkodói kegy alapján,
mert a visszaállításkor született megállapodásban szereplő gimnáziu-
mok és plébániák fenntartásával járó anyagi terhek viselését csak így
lehetett biztosítani. A szerzetesi élet folyamatosságában beállott, egy
évtizednél is hosszabb törés azonban fölöttébb nehézzé tette az újra-
kezdést, mivel sok rendtag megöregedett, és a munkabíró fiatalok ke-
vesen voltak. Ezért az első évek szerzetesi utánpótlását illetően időn­
ként engedményeket kellett tenni a rendi elöljáróknak.

179
 A pálosok hiába kérték visszaállításukat, a király elutasította kérel-
müket, az állami vagyonból nem volt hajlandó újabb részt egyházi, s
főleg magyar e6ryházi célra szentelni.
Az államtanács 1814-ben javaslattal állt elő: a szerzetesrendek sta-
tutumait át kell dolgoztatni a jozefinista törvények szellemében. En-
nél a páratlan beavatkozási kísérletnél királyi parancsra három püs-
pök segédkezett, akik a statutumok „kijavításához" a királytól irányel-
veket is kaptak. A kapcsolattartás a rendi központtal kiküszöbölendő,
a megyéspüspök joghatósága a szerzetesek fölé kiterjesztendő stb. Az
18 2 2-cs pozsonyi nemzeti zsinat a királyi akaratot ugyan szentesítet-
te, de az egyházi törvényekkel szemben történt állásfoglalást törvé-
nyessé tenni nem tudta, és határozatai nem mentek át a gyakorlatba.
A hosszan elhúzódó beavatkozási kísérlet, és a világi papság egy ré-
szének engedékenysége a jozefinizmus továbbéléséről tanúskodott.

A JEZSUITÁK VISSZATÉRÉSE
Ez a szellem akadályozta a jezsuiták visszatérését hosszú időn ke-
resztül, annak ellenére, hogy VII. Piusz pápa (1800-1823) ajczsuita
rendet 1814-bcn a Sol/icitudo omnium Ecclesiarum kezdetű bullájá-
val visszaállította. Igaz, látványos gesztus volt, amikor Ferenc király
1820-ban megengedte, hogy az Oroszországból kiutasított jezsuiták
Galíciában telepedjenek le. A Jézus Társaság az 1830-as évektől is-
mét működhetett Ausztriában, ám még két évtized kellett, hogy ha-
zánkba is visszatérhessen. l. Ferenc József az önkényuralom idején,
1853-ban politikai megfontolásból engedett Scitovszky János bíbo-
ros-prímás sürgetésének, és a jezsuiták Nagyszombat városában, kö-
zel háromszáz évvel az első ottani megtelepedési kísérletük után megc
nyithatták az újonc-házat, a következő évben ( l 8 5 4) pedig Pozsony-
ban kollégiumot szerveztek. A kalocsai nagy kollégium, az érseki
főgimnázium és a konviktus 1860-ban létesült. Ezt megelőzően,
18 5 7-ben szervezték meg a szatmári rendházat; ugyancsak
1860-ban Kapornak adott otthont Szent Ignác fiainak. A múlt század
második felében egyre liberálisabb szelleművé váló fővárosi vezetés
sokáig ellenállt a jezsuiták letelepedési kísérletének, azonban kitartá-
sukat 1889-ben siker koronázta. A rohamosan fejlődő, immáron
egyesített fővárosban, Budapesten is megvethették lábukat a kemény
küzdelmekhez szokott jezsuiták (1890). A magyar rendtartomány vé-
gül 1909-ben vált önállóvá.

180
 A FÉRFIRENDEK SORAINAK RENDEZÉSE

A bencés rend, tehát az 1802-es királyi rendelet értelmében a

pannonhalmi főapátság valamint a tihanyi, bakonybéli és dömölki fi-
ókapátságok együttese tíz gimnáziumban kellett hogy helyt álljon: Po-
zsony, Győr, Pécs, Székesfehérvár, Nagyszombat, Kőszeg, Komárom,
Esztergom és Pápa, valamint 2 1 helység lelkipásztori ellátása is a
rendtagokra hárult. Az anyagiak terén rendezett helyzet lehetővé tet-
te Pannonhalma kiépítését. A hatalmas torony 1830-ban, a könyvtár-
szárny 1831-ben épült.
A bencések és az 1848-49-es fon-adalom majd szabadságharc té-
mája messzire vezetne. Elég csak Czuczor Gergely (1800-1866)
bencés szerzetesre, az akadémia nagyszótárának szerkesztőjére gon-
dolni, aki a kufsteini várbörtönben két évet raboskodott "Riadó" cí-
mű költeménye miatt.
Kruesz Krizosztrom főapát 1870-ben Pannonhalmán tanárképző
főiskolát szervezett és a főapátsági templomot újjáépíttette. A rend te-
kintélyét jelentősen növelte, hogy Rómer Flóris, a tudós bencés szer-
zetes József főherceg tanára volt. A zalavári apátság Göttweig köte-
lékéből 18 8 2-ben szabadult, és ettől fogva Pannonhalmához tarto-
zott. A XIX. század folyamán a gimnáziumok száma módosult, a
rendtagok három főgimnáziumban (Esztergom, Győr, Sopron) és há-
rom algimnáziumban (Kőszeg, Pápa, Komárom) tanítottak.
A ciszterci rend pilis-pásztói apátsága 1802-ben, a visszaállításkor
megkapta az egri gimnáziumot, majd amikor a zirci apátság függetle-
nedett Heinrichautól, a három apátság Dréta Antal fősége alatt
1814-ben egyesült. Zirc már az előző évben ( 18 1 3) elvállalta a s~é­
kesfehérvári s a pécsi gimnáziumban a tanítást. 1 Ferenc József bízta
rájuk a bajai gimnáziumot ( 18 7 8), és ezzel párhuzamosan a hármas
apátsággal egyesítette a szentgotthárdi apátságot. A ciszterciek tanár-
képző intézete és hittudományi főiskolája Zircen működött, majd a
századfordulón Budapestre került, csak a novíciusok maradtak to-
vábbra is Zircen.
A visszaállított premontreiek három prépostsága Qászó, Lelesz, Vá-
radhegyfok) Jászó fősége alatt egyesült, s a következő városokban
volt gimnáziumuk: Lőcse, Ungvár (helyette 18 11-től Kassa), Nagyvá-
rad, Rozsnyó. A lőcsei gimnáziumról azonban hamarosan lemondtak,
a századfordulón Budapesten szervezték meg tanárképző főiskoláju­
kat.
Az 18l0-es évek Jászójáról kedves történet maradt fönn: ,Jászón
e század második évtizedében is egy medvét oly szelídnek neveltek
fel, hogy a folyosókon, lépcsó1cön, szobákban, konyhában, kertben
szabadon járt kelt, a ház kapuja előtt az emberekkel ingerkedve ját-
szadozott, s mindőn 9 órakor a conventi misére beharangoztak, ő is
181
egész pontosan a templomba tért, a főoltár lépcsőjénél elhelyezkedve
mindaddig ott maradt, míg csak az isteni szolgálatnak vége nem volt.
Ezen szelídségével kivált a míveletlenebb nép visszaélve, olykor oda-
vitte, hogy Lalpát egyiknek másiknak arcával érzékenyebb érintkezés-
be hozta. A házbeliek attól tartván, hogy a köznép, s kivált gyerme-
kek ezen, módot nem tartó játéka folytán a medvének ebbeli pajzán-
sága idővel még nevelkedni talál, az állatot minden veszély elhárításá-
ul egy földesúri ismerősöknek ajándékozták." (Danielik, 147.)
A premontrei rend másik része Csorna fősége alatt egyesítette a
horpácsi, türjei és jánoshidai prépostságokat, s a rendtagok.Szombat-
helyen, Keszthelyen főgimnáúumban tanítottak.
A kolduló rendek a légkör kedvezőbbé válásával gyorsan fölesz-
méltek. Még 1 7 5 7 -ben a bosnyák tartomány magyar házai kiszakad-
tak és létrehozták az új, Kapisztrán Szent Jánosról nevezett tarto-
mányt. Az új tartomány házai a bosnyák ferencesek egykori hódoltsá-
gi letelepülésének irányvonalát követték a Duna mentén, valamint a
déli részeken.
II. József nem számolta fel a rendet, azonban a császári rendeletek
a ferencesek életét is megkeserítették. Házaik, templomaik egy részé-
ből menniök kellett (Keszthely, Sopron, Győr, Komárom, Nagyvárad).
A rendi utánpótlás képzése (noviciátus, stúdiumok) terén érzékeny
korlátozások érték, valamint a búcsújárások betiltása, a népi vallásos-
ság visszaszorítása természetes munkaterepüktó1, a hívek sokaságától
fosztotta meg a barátokat.
A ferencesek újjászerveződését, szabadságharcban való részvételü-
ket (Gasparich K.ilit, Németh Hugolin, Tamás Brúnó), az önkényura-
lom alatti helytállásukat hosszan lehetne méltatni. Egyetlen példa ele-
gendő: a pesti ferencesek Lemplomában a Bach-korszakban is énekel-
ték a Himnuszt, amikor az tilos volt és felségsértés-számba ment.
XIII. Leó pápa (1878-1903), a ferencesek nagy támogatója
1897-ben kiadott rendeletével, amely a kissé anarchikusan négy csa-
ládba oszló ferenceseket ehryesílette, mélyreható változást idézett elő
a hazai ferences életben. Az új konstítúció alapján belső reform in-
dult el, két régi provincia, a szalvatoriánus és a Jadislaita megszűnt,
kolostoraik a többi tartományba lettek besorolva. lgy a századforduló-
tól öt tartomány működött hazánkban, úgymint a mariánus, a stefani-
ta, a kapisztránus, a minorita és a kapucinus. Jóllehet e két utóbbi kü-
lönállását továbbra is hangsúlyozta és fenntartotta.
A rendi reformokat az idősebb nemzedék nehezen fogadta el.
Egyesek inkább világi papokká lettek, mások rendi kereten belül ma-
radva a reform-előtti szellemben éltek tovább, és az elöljárók bölcses-
ségén múlott, hogy a rendi reformok súlyosabb törés nélkül átmentek
a gyakorlatba.

182
 A ferencesekhez hasonlóan a dominikánus testvérrenrl is megújí-
tásra szorult, de ez utóbbiak nem vártak pápai buzdításra, maguk lát-
tak a munkához.
A domonkosok négy megmaradt kolostora (Kassa, Szombathely,
Sopron, Vasvár) a XIX. század első felében csak halódott és az oszt-
rák-magyar tartománynak a század derekára összesen negyven rend-
tagja maradt. A hivatások hiánya, a korszellem káros hatása, a szigo-
rú fegyelem meglazulása a római rendfőnök figyelmét fölhívta a
helyzet tarthatatlanságára, és egy fiatal itáliai szerzetesre, Tommaso
Anzelmire bízta a tartomány házaiban a rendi élet megújítását. A buz-
gó ifjú dominikánus Grazban kezdte meg működését, és .1856-ban
a magyar tartományt ideiglenesen a cseh rendtartományhoz csatolta.
A hazai domonkosok kezdeti ellenkezésének leküzdése után megin-
dulhatott a négy magyar ház reformja, aminek legfontosabb eredmé-
nye a budapesti megtelepedésük volt ( 1903 ).
A győri, sarutlan kármclitáktóllakott kolostor a győri püspökök ol-
talma alatt sikeresen átvészelte a legnehezebb időket; a szigorú fegye-
lem nem változott, a hivatások sem fogytak el. Ez tette lehetővé, hogy
a XIX. század végén (1896) az akkori Budapest igazi külvárosában
(Huba utca) megtelepedjenek. Az első pillanattól kezdve olyan nép-
szerűségnek örvendtek, hogy három év után már fölszentelhették az
új templomot.
A betegápoló irgalmas rend a múlt században töretlenül munkálko-
dott, a legcsekélyebb hanyatlás jele nélkül. IX. Piusz pápa
( 1846-18 7 8) a rendházak nehézkes térbeli elhelyezkedése miatt
1856-ban engedélyezte, hogy az osztrák-magyar provincia kettévál-
jon. Az önálló magyar tartományt ekkor tizenhárom rendház képez-
te: Pozsony, Eger, Szcpesváralja, Temesvár, Pápa, Kismarton, Nagy-
várad, Vác, Pécs, Szakolca, Zágráb, Szatmár és Budapest. Az új
budapesti kórházuk már a századforduló után, 1903-ban készült el,
ma az ORFI-nak ad otthont az épületegyüttes.
A szerviták a XIX. századot minden külső fejlődés nélkül éppen
csak átvészelték Pesten és Egerben. A lorettomi rendházukat II. Jó-
zsef 178 7-bcn feloszlatta. A pesti rendház újjáépítése és a templom
átalakítása az 18 7 2-18 7 3-as években történt.
II. ]<'izsef a piaristákat megkímélte, és ez a tartomány életén meg
is látszott. A XIX. század első felében három új rendházat alapítottak:
Léván (1815), Budán (1832) és Nagybecskereken (1846). Az
1848-as forradalom, majd az ezt követő szabadságharc a piaristák
életét - mert koruk társadalmával szorosabb kapcsolatban álltak,
mint más rendek -, igencsak megváltoztatta. A még föl nem szentelt
rendtagok fegyvert fogtak a haza védelmére, a fölszenteltek közül
számosan tábori lelkészek lettek. A branyiszkói roham egyik hőse,
Erdősi Imre piarista szerzetes volt. A rendi alkotmány részükró1 ek-

183
kor történt, át nem gondolt megváltoztatása a magyar piaristák tevé-
kenységét éveken át gátolta, végül Scitovszky prímás segítségével
1853-ban átlcndültek a holtponton és folytatták munkájukat. Az ok-
tatás terén a magyar tanügy lelkes védelmezői voltak a szabadsághar-
cot követő nehéz évtizedekben. ·
A tanügy mellett társadalmi téren is tevékenykedtek, s három ka-
tolikus egyesület köszönhette nekik születését. Az Oltáregyesület, a
Katolikus Kör és a Katolikus Legényegylet. Mindhárom típus orszá-
gos mozgalmat tudott teremteni, s megmutatta, hogy az alapítások a
kor igényeinek helyes ismeretéből kiindulva történtek.
A századfordulón huszonnégy rendházukkal a magyar piaristák
rendjük egyik legföbb erőssége voltak.
A lazariHták missziós kongregációjának az a közösség képezte kiin-
dulópontját, amelyet Dc Paul Szent Vince alapított 16 2 5-ben, néhány
társával. 1632-től kezdve Párizsban a Szent Lázárról nevezett házban
laktak, nevüket innen kapták. A XIX. század folyamán grazi házuk a
magyar papság kedvelt lelkigyakorlatos helyévé vált, s 1 8 7 ! -tői kezd-
ve az osztrák lazaristák hazánkban is egyre gyakrabban tartottak nép-
missziókat. József föhéreeg piliscsabai kastélyát a lazarístáknak aján-
dékozta, s XIII. Leó pápánál kivívta, hogy a rend ide szerzeteseket
küldjön. 1898-ban Piliscsabán nyílt meg az első magyar lazarista
rendház. A kezdetektől rendkívüli szociális érrékenységgel rendelke-
ző missziós kongregáció a XX. század első felében komoly szerepet
játszott a magyar Egyház életében.
Ugyancsak XVII. századi, francia alapítás a Keresztény Iskolatest-
vérek Társasága. De la Salle Szem János 1682-ben, Reims városá-
ban szegény gycnnckek ingyenes oktatására és keresztény szellemű
nevelésére szervezte meg az első közösséget, amely kifejezetten lai-
kus jellegű maradt az l 725-ös pápai megerősítés után is. Papokat
nem vettek föl, tagjaik nem törekedhettek a papságra. A századfor~u­
lóig hazánkban öt helyen telepedtek le: Csomán, Budapesten, Ur-
ményben, Nyitrabajnán, Bácstopolyán.
A görög rítusú bazilita rend hazai története a középkorba nyúlik
vissza. Koriatovics Feodor podoliai fejedelem 1397-ben tekintélyes
számú rutén népcsoporttól kísérve érkezett hazánkba. Zsigmond ki-
rály ( 138 7-143 7) Munkács környékén telepítette le ó'kct, és a Mun-
kács melletti Csernek he!,rycn ekkor alapították a bazilita rítusú mo-
nostort, amely késéSbb a munkácsi egyházmegye kiindulási alapja lett.
A baziliták körtvélyesi apátsága Máramarosban a csemeki monostor
ellenpólusa volt az unio során, és hosszú, viharos múlt után
165 7-ben elpusztult. A bazilita szerzetesek fontos szerepet játszottak
az unióban, vagyis abban a folyamatban, amelynek során a görögke-
leti egyházakból kiválva, ám rítusukat, szokásaikat megtartva, papok
és hívek kisebb-nagyobb csoportjai a római fennhatóságot elismerték
184
és a katolikus Egyház;,ml egységre léptek. A századok folyamán. sz~­
mos monostoruk keletkezett és állt fenn rövidebb-hosszabb ideig, ·
József nyolcnak kegyelmezett. Közülük mint búcsújáróhely, M.ária-
pócs a legfontosabb. Pócsra 1 7 14 után érkeztek baziliták, a 1crn~lo­
mot. 1 7 3 1-ben kezdték építeni, a monostor is hamarosan készen .:111t,
hogy otthont adjon a szerzetesi közösségnek. A bencés Reii:ulát k?vek
tő örmény szerzetesek, a mechitaristák a hazai ,örmény közöss~gc
mellett telepedtek le 1810-tó1 (Szamosújvár, Ujvidék. Pétef\·arad,
Erzsébetváros).

A NÜI RENDEK GYORS ELTERJEDÉSE

A XIX. században a katolikus Egyház minden politikai, társadalmi,
gazdasági probléma és nehézség ellenére rendkívüli élcterőró1 t~tt ta-
núbizonyságot elsősorban az új kongregációk, szerzetesi intézn1C1:!,c~
létrehozása, másodsorban pedig a meglévő szerzetesrendek megu.J!t~­
sa terén. A forradalom a szerzetesi életet Franciaországban szin~e te -
jesen megsemmisítette, Európa jelentős részén pedig a jozefinizmus
okozott súlyos károkat. Mindennek ellenér~ vagy éppen ezért a szc;-
zetesi élet előre nem látható módon, egy-két évtizedes megtorpan~s
után, karizmatikus alapítók, újjászcrvezők százainak munkáss,íga rc-
vén szinte teljesen megújult, főként ami a női rendeket. illeti. Egy~­
dül Franciaországban a múlt században száznál több új női konP"C:ga-
ció keletkezett, nagyjából azonos céllal: tanítás. betegápolás, sze1,edy-
gondozás. A XIX. század első évtizedeiben még semmi nem engc _te
előre sejteni, miként fog megújulni hazánkban a női szcrzet~sseg,
mert csak néhány apácaközösség létezett hazánkban: az angoJkisa~z­
szonyok Pestt>n, az Erzsébet-apácák Budán és Pozsonyban, valammt
az orsolyita nővérek több városban. .
Hám János szatmári püspök volt az első a főpásztorok közó.tt, ax~
felismerte az apácák tevékenységének fontosságát és ezért hriJlan °
volt cselekedni, anyagi áldozatot hozni. ,
De Paul Szent Vince és De Marillac Szent Lujza 1633-ball alapi-
tották az első klauzúra nélküli női szerzetesközösséget, a Szeretet Lel
ányai társulatot Párizsban. Eredetileg Szalézi Szent Ferenc és Cha?ta
Szent Franciska szerettek volna klauzúra nélküli apáca-közó,sseGet
létrehozni, azonban a lyoni érsek visszaparancsolta a rács möge ~ . e:
tegek otthoni ápolására vállalkozó apácákat. Ebből született a. v:z;ta-
ciós rend, amely ncvé ,·cl ellentétben elzártságban élt és nem v1zitalta
a betegeket. Az alapítók ebből okulva tudatosan törekedtek ai~·a~
hogy szegények gondozására, ápolására szervezett közösséget i:c e
hcssen visszaparancsolni a kolostori elzártságba, s eleinte f!lmdef,
külső formától, qzységet sugalló jclt<'íl eltekintettek. Így lett a korabc 1
185
 '
falusi viselet az Jrgalmas nővérek ruhája. A sr.ürkéskék ruha egyetlen
dísr.e, a breton parasr.tasszonyok fehér főkötője (comette), a Szeretet
Leányai legismertebb jelévé vált. Az új szellemű közösség hihetetlen
gyosasággal terjedt előbb Franciaországban, majd egész Európában.
Hám János szatmári püspök a Bécs melletti Gumbendorf irgalmas
nővéreit ismerte, akik az eredeti szabályzatot sikerrel alkalmazták az
osztrák körülményekhez. Ez is része lehetett annak, miért erre a ház-
ra esett Hám János választása. Magyar jelentkezőket küldött ki Bécs
mellé, majd alkalmas időben néhány gumbendorfi szerzetesnővel
együtt haza hívta őket és l 842-ben Szatmárnémetiben átadta nekik
az újonnan épített zárdát. Ezzel megkezdődhetett a rend „akklimatizá-
lása~, ami olyan sikeres volt, hogy az anyaháztól elszakadtak, a mun-
kát, tanítást és betegápolást új néven, új egyenruhában folytatták és
ezzel is kifejezésre juttatták önállóságukat. A kezdeményezés váratla-
nul nagy visszhangot keltett, Erdélyben és Dunántúlon egyaránt. A
Szatmári Irgalmas nővérek sorban alapították házaikat, munkakörük
igen változatos volt; a tanítás, betegáppl5s mellett ~t:vaházak, menhe-
lyek fenntartásával, szociális és missziós munkával foglalkoztak. A
századfordulón a szatmári anyaháztól több mint félszáz fiókház füg-
~i>tt.
Í~rdekes lenne ismerni annak okát, hogy gróf Széchenyi Franciska
miért Grazból és miért nem Szatmárnémetiből hívott irgalmas nővére­
ket Pinkaffíre l 852-ben. A következő évben már Pesten, Terézváros-
ban telepedtek meg a Szent Vince szabályzatát változtatások nélkül
követő apácák. Intézményeik számának gyarapodása miatt 1905-bcn
a magyar tartomány önállóvá válc.
Ezután a Notre-Dmne kanonisszák pécsi megtelepedése követke-
zett 18 51-ben, Scitovszky János hen.:cgp1ímás támogatásával. Po-
zsony ( 174 7) után er. volt a második r.árdájuk, ahol a )c;ínyifjúság ne-
velésén fáradoztak.
Sajátos a Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek rendjé-
nek sorsa hazfokban. Először Csajághy Súndor temesvári püspök
hívta be őket Temesvárra, majd két évvel később Kunszt József kalo-
csai érsek a székvárosába. Ugyanazt a nevclií, tanító munkát végez-
ték, mégis, két különálló ág lett belőlük, eleinte a két egyházmegye
elhelyezkedésének mcgfrlclően.
A Miasszonvunkról nevezett kanonissza rendet Fourier Szent Pé-
ter és Boldog Í.c Clerc Alexia a!apította 1597-ben egy francia kisvá-
rosban {Mattaincourt). A Szent Agoston szabályai alapján működő ta-
nítórend Németországon keresztül hazánkba is eljutott, amint Po-
r.sony és Pécs kapcsán említettük. Gehardinger Karolina a rendet
Regensbugban valósággal újraalapította, amikor az eredeti szabályza-
tot átdolgozta és l 8 3 5-bcn két társával szerzetesi fogadalmat téve ta-
nítani kezdett. Csajághy Sándor csanádi püspök Münchenben ismer-
186
te meg őket, s utána két évvel Temesváron teremtett nekik otthont.
Így nyílt meg a csanádi tájon az első zárdaiskola.
Kunszt József kalocsai érsek 1860-ban hívta be a nővéreket szék-
városába. Franz Mária Terézia erős egyéniségével a rend új ágának
vetette meg alapjait. A kalocsai iskolanlívérek és szabályzatát X. Pi-
usz pápa 1907-ben jóváhagyta. A Miasszonyunkról nevezett iskola-
nővérek rendjének mindkét ága gyorsan fejlődött és a századfordu-
lón már több mint hmmine helyen működtek.
Ranolder János veszprémi püspök személyében az angolkisasszo-
nyok (Veszprém, 1866) és az irgalmas nővérek (Veszprém, 1854;
Tapolca, 1872; a pesti Ranolder Intézet, 1875; Pápa, 1864; Kapos-
vár, 18 7 3; Keszthely, 187 5) találtak bőkezű támogatóra. Simor János
győri püspök 1863-ban telepítette le a Bécsből behívott Isteni Meg-
váltó Leányai kongregációt, amelyet 1849-ben alapított Elisabeth Ep-
pinger az elzászi Niederbronn városban tanítás és betegápolás céljá-
ra. A soproni rendházukból először a győri egyházmegyébe rajzottak
szét, a századfordulón már tizcnk~t házuk volt. Ebből ágazott le ké-
sőbb, 1913-ban a Legszentebb Udvözítő Leányai pozsonyi kongre-
gáció.
Az előzőkhiiz hasonlóan XIX. századi alapítású volt a kiivctkcző
rend is, a svájci lngenbohlban alapított Keresztes Nővérek, vagy pon-
tosabban Szent Keresztről nevezett Irgalmas Nővérek kongregációja
( 1856). A tanító, betegápoló rend először Aranyosmaróton telepedett
le 18 7 5-ben, ezt követte Pozsony ( 1 90 l ), Zsámbék ( 19 0 5). A morva
tartománytól l 91 3-ban szakadtak el és ekkor vált a magyar renrltar-
tománv önállóvá.
Nytigat-Dunántúl termékenynek bizonyult a szerzetesnői hivatások
tckintetébrn, mert 1868-ban a magyar domonkosok megújítója, P.
Anzelmi Tamás (Tommaso Anzclmi) Kőszegen szervezte meg a Szent
Domonkos-rendi nŰ1'érek kongregációját az ifjúság neveksére, okta-
tására.
Az Isteni Szeretet Leányai két évvel az alapítás után, 1870-ben ér-
keztek Bécsből Pestre. A társulat munkaterületét Lechner Franciska
a tanítás mellett kibővítette a háztartási alkalmazottak szociális segíté-
sével. A „Mária Intézetek" ezt a célt szolgálták. Három évtized múlva
már húsz helyen működtek.
A Szent Szív Társaságot (Sacré-Coeur apácák) Párizsban szervezte
Barat Szent Magdolna Zsófia ( 1800), kettős célkitűzéssel: a Szent
Szív tiszteletének terjesztése és leánynevelés. 1883-ban érkeztek Bu-
dapestre, ahol színvonalas oktatói, nevelői munkát folytattak.
A szemléléídő rendek közül csak a .'iarutian kánnelita apácák tele-
pedtek le a múlt században, Sopronbánfalván ( 1892). Ezzel párhuza-
mosan a francia eredetű, .Jó Pásztor Szeretetéről nevezett Miasszo-
nyunk-rend, vagy röviden a jópásztor Nűvérek kongrcgíiciój a telepe-
187
dett le Burlán 1l8n2). Pelletier Szent Mária Eufrázia alapította
18;~5-bcn Am;crs városában a veszélyeztetett leányok segí•ésfre. A
betegápolással foglalkozó Assisi Szent Ferenc Leányai kongregációt
1894-ben Budapesten alapította a svájci származású Brunner Anna,
munkaterületként a szegény és elhagyatott betegek gonrlozását vá-
lasztotta.
Az Isteni (Tdvözítő Nővérek (Szalvátor nővérek) társulatát
1888-ban hozták létre különböző szociális tevékenységek végzésére.
Az dső nővérek, ketten, 1899-ben érkeztek Budapestre, s néhány év-
tizeden belül óvodától a tanítóképzőig tekintélyes intézményekkel
rcndelkc.:ztek. A Ferences Mária Misszionárius Nővérek Társasága
1900-ban jelent meg hazánkban. A1. Inrliában alapított rend ( 18 77)
a szociális munka mellett már nagyobb távlatokat jelzett a missziók
felé, s jelképesen új századot indított. A szétszóratás (1950) után
több magyar rendtag Dél-Amerikában, lepratclcpeken végzett hősies
munkát. A magyar szerzetesség a századfordulótól kezdve távoli
missziókra vetette tekintetét.
 15. fejezet

TRIANONTÓL 1950-IG

Századunk első évtizedében a megújult szerzetesség világosan látta

a „békebeli béke" árnyoldalait, és a gyors városiasodás folyamatát ké-
sésben követő egyházi szervezet, a plébániahálózat számára jelentős
segítséget nyújtott iskolái, szociális intézményei sokaságával. A hely-
zet idillinek tűnhet a távolból, legalábbis a szerzete~séget illetően,
azonban ez korántsem volt így. A liberális sajtó antiklerikális támadá-
sai ekkortájt szabadultak el. „Ki a pappal az iskolából!" - harsogták
1908-tól kezdve, és a szerzetesrendek által fönntartott tekintélyes
számú, magas színvonalú gimnáziwn láttán a kortárs szemlélő számá-
ra ez csupán szónoki fogásnak tűnhetett. Akkor még senki nem tud-
hatta, hogy egy évtized múlva már kísérlet fog történni ennek megva-
lósítására és ha az apák nem, akkor a fiúk váltják be az ígéretet
( 1 948). A jezsuiták ismerték föl először a katolikus sajtó fontosságát,
és Bangha Béla a tízes években kezdte el a modem katolikus sajtó
megszervezését, terjesztési hálózatának kiépítését. Az egykor Nagy-
szombatban nyomdát állító jezsuiták kései utódai egyre bátrabban, s
ha kellett, polémikusan hallatták hangjukat.
Az első világháborút követő összeomlás, hatalmi vákuwn teremtett
lehetőséget annak a szélsőséges politikai irányzatnak, amelyik a szer-
zetesség esküdt ellensége volt szavaiban, tetteiben egyaránt. Igaz, a
fenyegetés hamar elmúlt, ám az ország súlyos területi veszteségei kö-
vetkeztében számos rendház az utódállamok fennhatósága alá került
és osztozott a kisebbségi magyar sorsban.
A két világháború között a szerzetesi élet új vonásokkal gazdago-
dott. A szociális feladatokból újabb és újabb társulatok vállaltak
részt, az oktatás-nevelés új területei nyíltak (pl. a cserkészet) az egyre
tevékenyebb szerzetesrendek előtt, és a hivatásokból már messzi
missziókba is lehetett küldeni.
Számtalan nevet kellene felsorolni, itt elég néhányé a magyar tudo-
mányos és kulturális életet alkotó módon gyarapító szerzetesek kö-
zül: Sik Sándor, Kornis Gyula piaristák, Brisits Frigyes, Rajeczky Ben-
jámin ciszterciek, Holcnda Barnabás bencés, Gábriel Asztrik pre-
montrei, „mater" Király Ilona angolkisasszony.

189
 SZOCIÁLIS HÁLÓ, AMELY MŰKÖDÖTT

A sokféle női rend kclelkezése mögött emberi indítékok is rejlet-

tek, amikor egy-egy erőteljesebb egyéniség új utakat keresett. Ha vi-
szont összességében szemléljük az újkori, kisebb létszámú, azonos
célkitűzésű és mégis sokszínű szerzetesi közösségeket, lehetetlen ész-
re nem venni azt, hogy éppen sokféleségük révén szőtték át 1l társa-
dalmat, segítették hatékonyan az elesetteket. A társadalmi igazságos-
ság elméletét ezek a rendek gyakorlatra váltották. E kor részletes
földolgozása, történelmi léptékű elemzése csak ezután kezdődhet cl,
itt csupán néhány magyar kezdeményezésre utalunk.
Az Annunciata-nővérek, vagy Gyümölcsoltó Boldogasszony Szolgá-
lói Szombathelyen szerveződtek meg, 1920-ban. Munkájuk elsősor­
ban betegápolás volt, s ennek leghősiesebb formáját Brazíliában egy
lepratelepen (Para-Belém) gyakorolták. Pápai jóváhagyást XII. Piusztól
nyertek 1942-ben.
A Krisztus Király Nővérek Társasága ( 1930) és az Egyházközségi
Nővérek Társasága (1935) ígéret maradt éppen úgy, mint a Krisztus
Királyról nevezett Népművelő Testvérek Társasiíga (1931).
A Szegénygondozó Nővérek Társulata Egerben született. Az ottani
Szegénygondozó Bizottság által kidolgozott ún. Egri Norma gyakorlati
megvalósítására (1930) jött létre. A helyi civil és egyházi hatóságok
összehangolt szegénygondozását a nővérek személyessé tudták tenni,
tíz év alatt negyvenkét helyen mutatták meg nap mint nap, milyen az
igazi szolgáló szeretet.
A Szociális Misszióstársulatot Farkas Edit alapította 1908-ban,
Prohászka Ültokár székesfehérvári püspök szellemi, lelki támogatásá-
val. A katolikus női mozgalmak szervezése mellett a fogház-missziótól
kezdve a napközi otthonok fenntartásáig minden téren otthonosan
mozogtak a nővérek. A Társulatot 1941-ben hagyta jóvá véglegesen
az illetékes egyházi hatóság. A liturgikus mozgalom fő támaszaként
máig él emlékük.
A Szociális Testvérek Társasága 1923-ban Schlachta Margit veze-
tésével az előző Társaságból vált ki, mert népegészségügyi, pontosab-
ban gyennek- és családvédelmi téren még hatékonyabban akartak
működni. A szociális testvérek tudatosan harcoltak az új pogány ideo-
lógiák ellen és 1944-ben az üldözöttek megmentése lett legfőbb fela-
datuk. Salkaházi Sára szociális testvért a mentés munkája miatt
1 944. karácsony másnapján a pesti Duna-parton a nyilasok kivégez-
ték, emlékét csak 45 év után örökíthette meg néhány kőbevésett szó.
Schlachta Margit a II. világháború után politikai szerepet is vállalt az
országgyűlésben a Keresztény Női Tábor vezetőjeként. Bátorságáról
fogalmat alkothatunk, ha közelebbró1 szemügyre vesszük az iskolák
államosítása ellen vívott egyenlőtlen parlamenti küzdelmét és a másik
190
fél ő ellene fölhasznált nemtelen eszközeit. Ennek fölelevenítése már
átvezet a szerzetesrendek megsemmisítéséhez.
A Jézus Szíve Népleányok Társasága ( 192 1) rendkívül sokoldalú
tevékenységgel szolgálta a munkásság, falusi lakosság lelki-testi javát.
A Szűz Mária Szolgálóleányai Kongregáció ( 192 2), a szervita nővé­
rek társasága a szegénygondozásban és elemi oktatásban ért el szép
eredményeket.
Szűz Mária Társasága ( 1 9 2 7) a papi hivatások támogatására szüle-
tett. Az Unum Testvérek (Szeged, 1938) a szemlélődés mellett az
apostolkodást a külvárosi szegények szolgálatában végezték, az előző
társasághoz hasonlóan nekik sem jutott idő, hogy munkásságuk ki-
bontakozzon. Szent Benedek Leányai Társasága (1927) az alföldi ta-
nyavilág népével vállalt sorsközösséget.
A már említett tanító- és betegápoló rendek munkaterülete jelentő­
sen növekedett. 1920-ban 232 zárdában 3288 apáca élt és dolgo-
zott. 1935-bcn 409 zárda lakóinak összlétszáma 6667 volt.
1950-ben, a szerzetesrendek feloszlatásának évében 454 zárdá-
ban 8956 apáca működött.

MISSZIÖS SIKEREK

A belső misszió mellett a külső misszó is helyet kap~m mind a fér-

fi, mind a női rendek esetében. A magyar jezsuiták Eszak-Kínában
kezdték meg működésüket, Taming székhellyel. A kalocsai Miasszo-
nyunk nővérek egy csoportja segítette munkájukat.
A magyar ferencesek szintén Kínában szervezték meg a missziót,
Hunan tartomány területén, s ezzel megvetették az 1938-ban felállí-
tott paokint,ri apostoli prefektúra alapjait. Mellettük a Szatmári Irgal-
mas Nővérek dolgoztak. A XVll.-XVlll. századi magyar, Dél-Ameri-
kába került jezsuita misszionáriusoknak méltó utódai akadtak a XX.
században. A Szociális Testvérek Társasága 194 7-ben Kubában,
majd Tajvan szigetén és Puerto Ricóban talá!L otthonra. A Kínában
működő magyar nővérek a kommunista hatalomátvétel után Japánba
kerültek, ahol más előjelű, de hasonlóan ellenséges környezetben
folytatták és folytatják működésüket.

A SZEMLÉLŐDÖ RENDEK

A sarutlan kármelita nővérek két új rendháza (Szombathely, 1906;

Pécs, 1936) szerény, de biztató kezdet volt. Az újjáéledt premontrei
női kanonokrend (Külsővat, l 9 2 7; Somlóvásárhely, 193 9) középkori
elődeivel ellentétben a tevékeny élet felé vonzódott. A ciszterci rendi

191
nővérek rövid, néhány éves (1944-1950) együttléte Nagyesztergár
község határában a leghitelesebb keresztény szerzetesi hagyományok-
ból táplálkozott. A magyar ciszterci férfi-szerzetesek között is jclent-
kezetL hasonló irányzat ebben az időben. Borso<lpusztán Zirctó1 füg-
getlenedve, szigorúbb, szemlélődő életet élt tíz főnyi közösség néhány
éven át.

A TELJESSÉG KEDVÉÉRT ...

Jelentős esemény volt a jászói premontreiek gödölléíi honfoglalása,
ahol hatalmas gimnáziumot építettek és 193 l-től tanítottak. A pálo-
soknak sikerült visszatelepedni Lengyelországból Budára ( 1934, Gel-
lérthegyi Sziklakápolna), Pécsre (1935), stb. lgéretes fejlődésüknek a
történelem tragikus módon vetett véget: 1951-ben az előző évben fel-
oszlatott rend összes tagja ellen koncepciós pert folytattak, amelyben
halálos ítélet is született. A szervita atyák a két világháború között
újabb rendházakkal gyarapodtak népszerű búcsújáróhelyek mellett
(Máriaremete, Makkos Mária, stb.). A lazaristák után az ifjúság mo-
dem apostolai, a szaléziak is megérkeztek (Péliföldszentkereszt,
1913). Don Bosco Szent János fiai a szakmát tanuló fiúk nevelésében
rendkívül hatékonyan működtek. Az Isteni Ige Társasága, igazi, mo-
dem missziósrendként volt jelen hazánkban 1916-tól (Máriakéménd,
Kőszeg), és a nem papi hivatások felkarolásában, megbecsülésében
tűnt ki. A kalazantinusok ( 1920) és a marista iskolatestvérek ( 1924)
kis létszámuk ellenére is fontos munkát végeztek a fiúnevelés terén.
193 O-ban 1 1 6 rendházban 15 5 7 férfi szerzetes, 1950-ben 182
rendházban 2 58 2 férfi szerzetes működött.
A női rendek közül meg kell még említeni Engesztelő Szűz Mária
Társaságát, vagyis az „örökimádó~ apácákat (Budapest, 1901), a Jé-
zus Isteni Szívéró1 nevezett Kármelita Nővérek Kongregációját (Uj-
pest, 190 7), és a Notre Dame de Sion Szerzetesnők Kongregációját
(Budapest, 1904), a Segítő Szűz Mária Leányai Társaságát (Olad,
19 3 7), a Szegények Kis Nővéreit (Rákospalota, 1905), a Szent Bazil-
rendi Szerzetes Nővéreket (Máriapócs, 1935), a Szentlélek Szolgálói
Missziós Nővéreket (Kőszeg, 1930), a Szentségi Jézus Szolgálói Kis
Társaságát (Piliscsaba-Klotildliget, 1940),_ és a vizitációs apácák Szűz
Mária Látogatásáról nevezett rendjét (Erd, 1928). Legtöbbjüknek
csak egy-egy háza volt, ezért az clőzó1eg említett női rendek mellett
jelentőségben elmaradtak.

192
 EPILÓGIJS
A szerzetesrendek a 11. világháború utáni újjáépítésbó1 tisztessége-
sen kivették a részüket, 1945- őszétől minden iskolában folytatták a
tanítást. 1 948-ban a katolikus Egyház térdre kényszerítésének első
lépése az iskolák államosítása volt. A piarista diák, a szegedi fiatal,
Ortutay Gyula miniszterként többek között egykori tanárával, a pia-
rista Sik Sándorral került szembe. A hatalom bűvöletében készséggel
eljátszotta a ráosztott szerepet, s fölszámolta a szerzetesi iskolákat, a
magyar kultúra fellegvárait. A tanítórendek munka nélkül maradva,
iskolákból kitillva a lclkipásztorkodásba kapcsolódtak be. A szerze-
tesrendek 1950 nyarán történt felszámolása a diktatúra részéről en-
nek a lépésnek logikus, ám mérhetetlen károkat okozó következmé-
nye volt. Az eseményekről hitelesen tájékoztató források csak most
válnak hozzáférhetővé, az utolsó fejezet megírása még hátra van.
1950-ben 62 férfi és női rend létezett hazánkban. A szerzetesek,
összesen 11 538-an 636 rendházat laktak. A hatalom birtokosai vé-
gül 4 rend működését engedélyezték 8 házban, 8 középiskolával
(bencések: Pannonhalma és Győr; ferencesek: Esztergom és Szent-
endre, piaristák: Kecskemét és Budapest, iskolanővérek: Debrecen és
Budapest). Ez lenne az utolsó fejezet témája. Dc ameddig vannak sze-
gények, betegek, kicsinyek, addig mindig lesznek szerzetesek a katoli-
kus Egyházban és a szerzetesek történetét Magyarországon is éppen
úgy, mint másutt a világon, befejezni nem, csak félbeszakítani lehet.
 A KÖTETBEN TALÁLHATÓ SZERZETESRENDEK
MUTATÓJA ÉS HIVATALOS ELNEVEZÉSEI

Ágostonos kanonokok - Ordo Canonicorwn Sancti Augustini - O.Can.S.A.

- szabályozott kanonokok - Jelmondatuk: Tol/e! Lege! (Vedd! Olvasd!)
121
Ágostonos remeték - Ordo Fratrum Eremitarum Sancti Augustini - O.E.S.A.
- "remete-rend", majd kolduló rend 119-121, 16 4, 1 7 7
Angolkisasszonyok - Angolkisasszonyok Boldogságos Szűz Mária Intézete -
lnstitutum Beatac Mariae Virginis - I.B.M.V. - tanítórend 172, 177, 187
Anmmciáta nővérek - Gyümölcsoltó Boldogasszony Szolgálói - Ancillae
Beatae Mariae Virginis ab Annuntiata - betegápolók 190
Antoniták - Szent Antal Ispotályos Rend - Ordo Hospitalarius Sancti Anto-
nii - O.H.S.A. - betegápolók 131
Assisi Szent Fuenc leányai - Congregatio Filiarum Sancti Francisci Assisi-
nali - C.F.S.F. - betegápolók 18 8
Bazi/isszák - Szent Bazil-rendi Szerzetes Nővérek - Sorores Ordinis Sancti
Basilii Magni - O.S.B.M. - szemlélődő majd tanító rend 19 2
Baziliták - Nagy Szent Bazi! Rendje - Ordo Sancti Basilii Magni - O.S.B.M.
- monasztikus rend / J, 61, 18 4
Bencések - Szent Benedek Rendje - Ordo Sancti Benedicti - O.S.B. - mo-
nasztikus rC'nd - Jelszavuk: Ora el labora! (Imádkozzál és dolgozzál!)
12-60, 1.35-136, 155, 177, 179, 181
Gszterciek -· Ordo Cisterciensis - O.Cist. - monasztikus rend 63-74, 1.3 7,
156, 177, 179, 181, 192
Ciszterci rendi nővérek- 72-73, 118, 191
Domonkosok - Orda Fratmm Praedicatorum - O.P. - kolduló rend. Jelmon-
datuk: Laudare - Benedicere - Pracdicare (Dicsőíteni - Áldani - Prédi-
kálni) Jelszavuk: Veritas/(lgazság!) /05-117, 139, 151, 159, 183
Domonkos nővérek - Szent Domonkos-rendi Nővérek Kongregációja -
Congregatio Sororum Tertii Ordinis Sancti Dominici - tanító rend / 8 7
Egyházközséf{i nővérek - Egyházközségi Nővérek Szent Péter Leányai Tár-
sasága - egyházközségi munka 190
Frzsébct-apácák - Szent Erzsébet Apácarend - Elisabcthinac - betegúpolók
174, I 77
Ferencesek - Ordo Fratrwn Minorum - O.F.M. - kolduló rend. Jelmonda-
tuk: Pax et bonum! (Béke és jóság!) JO 7-111, 114-11 7, 139-142, 149,
177, 182, 191

194
Ferences Mária misszionárius nővérek - Ferences Mária Misszionárius Nő­
vérek Társasága - Institutum Franciscalium Missionarium a Maria -
F.M.M. - rnissziósrend 188
Irgalmasok - Betegápoló Irgalmas Rend - Ordo Hospitalarius Sancti Johan-
nis de Deo - O.H.S.J. de Dco - betegápolók 161, 183
Irgalmas nővérek - Páli Szent Vince Szeretet Leányai Társulata - Societas
Filiarum Carit.atis Sancti Vinccntii a Paulo - betegápoló rend 185, 18 7
Iskolanővérek - Miasszonyunkról nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek
- Congregatio Pauperum Sororum Ludimagistrarum de Domina Nostra
Colocensium - Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek - Soro-
res Pauperes Scholarcs de Nostra Domina 186
Iskolatestvérek - Keresztény Iskolatestvérek - lnstitutum Fratrum Scho-
larum Chtistianorum - F.S.C. 184
Isteni Szeretet Leányai - Societas Filiarum Divinae Caritatis - F.D.C. - taní-
tó rend 187
Jezsuiták - Jézus Társasága - Societas Jesu - S.J. - szabályozott papok -
Jelmondat: Omnia ad maiorem Dei gloriam! (Mindent Isten nagyobb di-
csőségére!) (1~-J.-~9, 174-177,J.JLO. 189, 191
Johanniták - Johannita Lovagrend - Ordo Equitum Hospitalariomrn Sancti
Johannis de Jcrusalem - vagy: Ordo Melitensis - O.Mel. - Máltai Lovag-
rend 116, 127-131
]ópásztor nővérek- Angers-i Jó Pásztor Szeretetéró1 nevezen Miasszonyunk
Nővérek Kongregációja - Congregatio Filiarum Beatac Mariac Virginis a
Caritate Boni Pastoris - szociális rend 18 7
Kalazantinusok - Congregatio pro Operariis Christianis a Sancto Josepho
Calasantio - C.üp. - szociális rend I 92
Kamalduliak - Congrcgatio Camaldulcnsis - Cont,<regatio Monachorum Ere-
mitarum Camaldulensiwn O.S.B. - OSB.Cam. - monasztikus remetcrend
9.'3, 168, 177
Kamillüínusok - Jó Halál Atyái - Ordo Clericorum Re~arium Ministranti-
um lnfirmis - ( ).S.Cam. - szabályozott papok, betegápoló rend I 61
Kapucinusok - Ordo Fratrum Minorum Capuccinorum - ü.F.M. Cap. - kol-
duló rend 151, 157, 182
Kármcliták - Sarus Kármelicák - Ordo Fratrum Beatae Mariac Virginis de
Monte Carmclo - O.Carm. 118, 1.39, I 60
Sarutlan Kám1eliták - Ordo Fratrwn Carmelitarum Discalceatorum -
O.Carm.Disc. - kolduló rend J 60, J 8.3
Sarutlan K:irmclica Nővérek - Monialcs Ordinis Carmclitarum Discalceata-
rum - szemlélődők 18 7, J 91
Jézus Isteni Szívél'ől nevezett Kám1elita Nővérek Kongregációja - Moniaks
Carmelitarum de Divino Corde Jesu - szociális, tanító rend 192
Kartauziak - Ordo Cartusiensis - O.Cart. - monasztikus remetercnd - Jel-
mondatuk: C:rux stat, dum volvitur orbis!(Áll a kereszt, míg forog a világ!)
9.3-103, 138, 168, 16.9

195
 Keresztes Nővérek - Szent Keresztről nevezett Irgalmas Nővérek - Sororcs
Congregationis de Sancta Crucc - C.S.C. - tanító, betegápoló rend 187
Klarisszák - Orda Sororum Sanctae Clarae - 0.S.S.CI. - szemlélődő apáca-
rend 118, 173
Lazaristák - Missziós Kongregáció - Congregatio Missianis - C.M. - misszi-
ós rend 184, 192
Legszentebb Üdvözítő Leányai - Congregatio Filiarum a Sanctissimo Salva-
tore - szociális, tanító rend 187
Máltai Lovagok - Id. Johanniták
Maristák - Mária Iskolatestvérek - Institutum Fratrum Maristarwn a Scholis
- F.M.S. 192
Mechitaristák - Örmény Bencések - Ordo Mechitaristarum - vagy: Mona-
charum Armenorurn sub Regula Sancti Benedicti - O.Mech. - monaszti-
kus rend 185
Megváltás nővérek - Isteni Megváltó Leányai Kongregációja - Congregatio
Filiarum Divini Redemptoris - F.D.R. - tanító, betegápoló rend 18 7
Minoriták - Ordo Fratrum Minorum Conventualium - O.F.M.Conv. - koldu-
ló rend 139-142, 156, 182
Német Lovagrend - Teuton lovagok - Ordo Teutonicus Sanctae Mariae in
Jerusalem - O.T. 132-133
Népleányok - Jézus Szíve Népleányai Társaság - Societas Filiarum Cordis
Jesu - S.].C. - szociális rend l 91
Népművelő testvérek - Krisztus. Királyról nevezett Népművelő Testvérek
Társasága 190
Notre-Dame apácák - Miasszonyunk Női Kanonokrend - vagy: Ágostonos
Kanonisszák - Congregatio a Domina Nostra Canonissarum Regularium
Sancti Augustini - N.D. - tanító rend 1 73, 186
Notre-Dame de Sion Nővérek - Religiosae Congregationis de Nostra Domi-
na de Sion 192
Orsolyiták - Szent Orsolya Rend - Orda Sanctae Ursulae - 0.S.U. - tanító
rend 172
Örökimádó apácák - Engesztelő Szűz Mária Társasága - Societas Mariac
Reparatricis - S.M.R. - szemlélődő rend 192
Pálosok - Orda Fratrum Sancti Pauli Primi Eremitae - O.S.P.P.E. - monaszti-
. kus remeterend 83-92, l 38, 165-168, l 77, l 80, 192
·Piaristák - Kegyes Tanítórend - Orda Clericorum Regularium Pauperum
Matris Dei Scholarum Piarum - O.Sch.P. - szabályozott papok 169-172,
183
Premontreiek - Candidus et Canonicus Ordo Praemonstratensis - O.Praem.
- kanonokrend 78-82, 115, 137, 177, 179, 181, 192
Premontrei ap:icák - Premontrei Női Kanonokrend - Sorores Canonissae
Ordinis Praemonstratensis 81, 1 91
Regista nővérek - Krisztus Király Nővérek Társulata - szociális rend 190

196
Sacré-Coeur apácák - Szent Szív Társaság - Religiosae Sanctissimae Cordis
Jesu - R.S.C.]. - tanító rend 18 7
Stcfanita lovagok 129
Szaléziak - Szalézi Szent Ferenc Társasága - Salesiani di Don Bosco - vagy:
Societas Sancti Francisci Salesii - S.D.B. - szociális tanító rend 192
Szalézi nővérek - Scgítö Szűz Mária Leányai - Figlie di Maria Ausiliatrice
- F.M.A. - szociális tanító rend 19 2
Szalvátor nővérek- Isteni Üdvözítő Nővérek - Sorores Divini Salvatoris -
S.D.V. - szociális tanító rend 188
Szaunári irgalmas nővérek - Páli Szent Vincéröl nevezett Szatmári Irgalmas
Nővérek - Filiae Sancti Vincentii a Paulo - Congr. Szatmáricnsis - vagy:
Congregatio Sororum Caritatis de Szatmár - betegápoló, tanító rend 186,
191
Szegények Kis Nővérei - Congregatio Parvarum Sororum Pauperum - szoci-
ális betegápoló rend 192
Szegénygondozó nővérek- Congregatio Sororum Pauperibus Succurrentium
- swciális rend 1 90
Szent Benedek Leányainak Társasága - Societas Filiarum Sancti Benedicti
- szociális tanító rend J 9 J
Szent Lázár lovagok - Ordo Equitum Sancti Lazari - O.E.S.L. - betegápoló
lovagrend 131
Szendélek Ispotályosrend - Ordo Hospitalarius Sancti Spiritus - O.S.Sp. -
betegápoló rend 1 31
Szentlélek Szolgálói Missziós Nővérek - Sororcs Spiritus Sancti - S.S.S. -
misszós rend 192
Szent Sír kanonokjainak szabályozott rendje - Ordo Canonicorum Sancti Se-
pulchri - 0. Can. S.S. J 2 7, 131
Szentségi Jézus Kis Szolgálói Társasága - lnstitutum Famularum Jesu in SS.
Eucharistiae Sacramento 192
Szerviták - Szűz Mária Szolgái - Ordo Servorum Mariae - O.S.M. - kolduló
rend 160, 192
Szervita Nővérek - Szűz Mária Szolgálóleányai Kongregációja - Sorores
Congregationis Servorum Beatae Mariae Virginis ·- szociális tanító rend
191
Szociális Misszióstársulat - Societas Missionis Socialis S.M. - szociális rend
190
Szociális Testvérek Társasága - Societas Sororum Socialium - szociális rend
190, 191
Szűz Mária Társasága - Societas Mariae lmmaculatae - szociális rend 191
Templomosok - Templarii - Fratres Militiae Templi - Pauperes Commilitio-
nes Templi Salamonis - lovagrend 123-131
Trinitáriusok - Ordo Sanctissimae Trinitatis Redemptionis Captivorum -
O.S.T. - rab kiváltó rend 161-16 4

197
Unwn Testvérek - ünum Sanctissimae Trinitatis - U.S.T. - szociális rend
191
Vcrhiták - Isteni Ige Társasága - Socictas Vcrbi Divini - S.D.V. - missziós
rend 192
Vilhelmiták l 19-120
Vizitációs rend - Szűz Mária Látogatásáról nevezett Rend - szemlélődő
rend 185, 192
 IRODALOM

1. fejezet

Balanyi György: A szerzetesség története, Bp. 192'.~. C:ousin, Patrice: Précis rl'Histoire
monastique, Paris, 1956. Dubois, ]acques: Les ordrcs monastiques, Paris, 198 5. Eusze-
biosz Egyháztörténete, ford.: Baán István, Bp. 1983. Vanyó Lá.,zló.· Az ókeresztény
egyház és irodalma, Bp. 1980. Szunyogh X. Ferenc: Az clsö szerzetesek és remeték
életéböl, Bp. 1 940. Cassianus, ]ohannes: De institutis cocnohiorum (ford.: Simon Ár-
kád), Kákosy László elöszava: A szerzetesség Egyiptomban, Bp. 1980. Szent Benedek
Regulája (ford. Söveges Dávid) in: Népek nagy nevelője ... (szerk.: Szennay Anclrás),
Bp. 1981. Nagy Szent Gerge~v pápa: SLent Benedek élete és művei (ford.: Rados Ta-
más) in: Népek nagy nevelője ... Nigg, Walter: A szerzetesek titkai, Bp. 1984. C.•óka
]. Lajos: Szent Benedek fiainak világtörténete, 1-11. Bp. 196!). Zarn<·cki, George: Kolos-
torok, szerzetesek, barátok, Bp. 1986. Valous, Guy de: Le m<,nachisme clunisien dcs
origine' au XVc sicclc, 1-11. Paris, 1970.

2. fejezet
Györffy György: A magyarok elődeiről és a honfoglalásról, Budapest 1 986 3
Vita sancli Wicbcsti; in: Gombos, Franciscus Albinus: Catalogus Funtium Historiae
Hungaricae ... 1-lll. Bp. 1937-1938. Dubois, ]acques:Ordo, in: Dizionario degli insti-
tuti di pcrfczione, Roma, vol. VI. (1973), col. 806-820. Püspöki Nagy Péter: Szent Ist-
ván egyházszervezete, in: Szent István és kora (szerk: Glatz Ferenc), Bp. 1988.
GyörffyGyÖq(Y: István király és műve, Bp. 1977. Bogyay Tamás: A Szent lstván-kuta-
1:.s mai állása, in: Katoliku~ Szemle, 3 1 ( 1979), pp. 298-310. Mezey Lá.•?.ló: Deáhág
és Európa, Bp. 1979. Hcmiann r:gyed: A katolikus egyház története Magyar-
országon 1 91 4-ig, München, 197 :~. Bogyay Tam:ís: Adalbert von Prag und die Un-
garn. Ungam-Jahrbuch 7. 19 76. 9-36. Györffy Gyifrgy: A magyar egyházszervezés
kezdeteiről újabb forráskritikai vi.z,gálatok alapján, in: MTA II. Oszt. Kiizl. 18. 1969.
199-225. Gerics ]ózsef:Szent (,tván királlyá avatásának körülményeiről, in: Müvészet-
törtfneti Közlemények 33, 1984. 97-101. Kri.•tó Gyula: A fekete magyarok és a pécsi
püspökség alapítása, in: Acta Histurica (Szeged, 1985) 11-1 7. Püspöki Nagy Péter: Pi-
acok "' vásárok kezdetei Magyarországon 1 0 0 0-1 3 0 1. 1 Br.1t.islava, 1 9 8 9 Szentpé ·
tcry Imre: Seriptores Rerum Hungaricarum tcmporc ductum regumque Stirpis Arpadia-
nae gestarum. 1-11. Bp. 193 7-1 938. Ér.,zegi Géza: Árpád-kori legendák é' intelmek
Bp. 1983. Mezey László: Gellért - problémák, in: Vigilia 54, 1980. 590-598. Sibgi,
Gabrie/ (cd.): Gcrardi Mnresenae ccclesiae seu c,anadien&is episropj: Dcliheratin sup-
ra Hymnum trium puerorum, CCCM XLIX, Tumlwlt, 19 7 8. lbr.inyi Ferenc: Szent Gel-
lért teológiája, in: Szent István Emlékkiinyv, 1. Bp. 1938 493-566. Ualla Ferenc: A du-
nyi refonn hatása Magyarországon, Bp. 1931. Hóm:m Báli111: Szent István, Bp. 1938.
Csóka J Lajos: Clunyi szellemű volt-e a magyar egyház a XI. században? in: Regnum

199
egyháztörténeti évkönyv V. 1942/1943, 141· l 76. Mályusz Elemér: Egyházi társada-
lom a középkori Magyarországon, Bp. 197 1. Makkai Lá.szló Mezey László: Árpád-ko-
ri és Anjou-kori levelek, Bp. 1960.

3. fejezet
Mezey László (szerk.): Athleta Patriae, Bp. 1980. Hervay Ferenc Török József: Le „ré-
seau monastique" hongrois et l'histoire des ennites dc Saint Paul cn Hongric médiéva-
lc, in: Actes du Colloque de Saint-Étienne, C.E.R.C.O.M. -1985. Mezey László: Autour
de la tenninologic ecclésiastique et culturelle dc la Hongric médiévale, in: Acta An-
tiqua 23, 19 7 5. 3 7 7-386. Török József: A középkori magyarorszáb>i liturgia története,
in: Kódexek a középkori Magyarországon, Bp. 1985. 49-66. Mezey László: A Pray-kó-
dex keletkezése, in: Magyar Könyvszemle, 87, 1971. 109-123. Vida Tivadar: A Pray-
kódex orvostörténeti vonatkozása~ in: Magyar Könyvszemle 91, 1975. 121-136. Csa-
pody Csaba: A középkori könyvtári katalógusok eszmetörténeti tükröződése, in: Esz-
metörténeti tanulmányok a magyar középkorról. Bp. 1984. 55-69. Wehli Tünde: Az
admonti biblia, Bp. 1977 . .fuh;í.v Kálmán: Hajdani monostorok a csanádi egyházme-
gyében, Budapest, 1926. lJ;ivnl. Amdmc: Le langage par signes chez les moines, in:
Sous J,1 Ri·gk de Saint lkno1t. ( ;cni·vc-l'aris, 1982. 51-7 4. Lukcsics Pál: A vásárhelyi
apácák tiirténcte, Veszprém, 1 ~12:t Moravcsik Gyula: Görögnyelvú monostorok Szene
István korában, in: Szent István Emlékkönyv 1. Bp. 1938. 387-422.

4. fejezet

M:1hn, ]rnn-Bcrtho/d: L'ordre cistercien et son gouvernement des origines au milieu du

Xllk skck, Paris, 1951. Die Zistenienser, Ordensleben zwischen ldeal und Wirklich-
kcn. Bonn, é.n. Duby, Georges: Emberek és struktúrák a középkorban, Bp. 1978.
lJuby, ücorges: Saint-Berr.ard - L'art ci'tercien, Paris, 197 9. Southem, Richard Willi-
am: A nyugati társadalom és az c1,<yhá1. a kiizépkorban, Bp. 198 7. Dubois, ]acques:
Histoirc Monastique cn France au Xlli- skclc, London, 1982. Hervay, Ferenc L.: Rc-
pertorium historicum Ordinis Cisterdtn,is in Hungaria, Roma, 1984. Solymosi László:
Észrevételek a Ciszterci Rend magyarur&zági történetének n:pertóriumáról, Levéltári
Közlemények 55, 1984, 237-251. m. Béla emlékezete, Bp. 1981. Gutheil Jenő: Az Ár-
pád-kori Veszprém, Veszprém, 1979.2 Naszályi Emil: Csúcsok és szakadékok, Bp.
1982.

5. fejezet
Verheijcn, Luc: La Rt·gk dc Saint Augustin, l-11. Paris, l 96 7. Petit, Fmncois: Norbert
et I' originc des Prémonl re'.·'· Paris, 1981. Petit, Fmncoi., · La spritualité de' Prémont-
rés, Paris, 1945. Petit, l·i·anr;ois: La réforme dcs prctrc' au Moycn-Agc, Paris, 1968.
Oszvald Ferenc: Adatok a mai:,<yarországi premontreiek Árpád-kori történetéhez, in:
Művészettörténeti Értesítő, 195 7, 2 31-2 54.

200
 6. fejezet

Documenta artis Paulinorum 1 -11 .m_ A magyar rendtartomány monostorai, Budapest,

1 97 S-197 8. Gyöngyösi, Grcgorius_· Vitae fratrum eremitarum ordinis Sancti Pauli pri-
mi eremitae, cdidit Franciscus L. Hervay, Bp. 1988. Gyöngyösi Gergely: Arcok a ma-
gyar középkorból, a krónikát fordította Árva Vince, Bp. 1983. Sarbak Gábor: Gyön-
gyösi Gergely: Arcok a magyar középkorból, in: Irodalomtörténeti Közlemények,
1984. 382-386. Sarbak Gábor: Gyöngyösi Gergely biográfiájához, in: Irodalomtörté-
neti Közlemények, 88, 1984, 44-52. Tarnay Andor: A magyar nyelvet írni kezdik, Bp.
1984. Kisbán Emil: A magyar pálosrend története, 1-II. Bp. 1938-1940. Mályu.•z Ele-
mér: A pálosrend a középkor végén, in: Egyháztörténet 3, 1945. l/orváth István_- Klast-
rompuszta - a pálosrend hölc~őjc, in: Vigília, 40, 1974, 611-615. Hervay Ferenc: A
p~ílos rend elterjedése a középkori Magyarországon, in: Mályusz Elemér Emlékkönyv,
Bp. 1984. 159-171. Zákon_yi Mil1ály: A Buda melletti Szent Lőrincz pálos kolostor tör-
ténete, in: Századok, 45, 1911, 513-530, 586-606, 686-ZI 1, 764-780. l<J1app Í.'va:
Remete Szent Pál csodái, in: „Mert ezt Isten hagyta ... Bp. 1986. 117-188. Guzsik
Tamás: A pálosrend középkori építészete, Bp. 1 980.

7. fejezet

Bligny, Bemard: Saint Bruno, le premier chartreux, Rennes, 1984. Bligny, Bcmard-
Chaix, Gérnld: La naissance des chaitreuses, Grenoble, 1 986. Dedek Crescens Lajos:
A karthau,iak Magyarországban, Bp. 1889. Madas Edit: A néma barát megszólal .
válogatás a Karthauzi Névtelen beszédeiből, Bp. 1985. B:ín Imre: A Karthauzi Névte-
len műveltsége, Bp. 1976. Fodor Adrienne: Die Bibliothek der Kanause Lcchnitz in
der Zips vor 1500 (Geschichte und Buchbestandsrekonstruktion), in: Armarium, Bp.
1976. 49-70.

8. fejezet
Mandonnec, Pierrc: Saint Dominique l-11. Paris, 1937_ Walz, Angelus_· Compcndium
historiae ordinis pracdicatorum, Roma, 1948 2 . Engelbert, Oskar: St. Francis of A~sisi,
Chicago, 1965 2• Moorman, John: History of the Franciscan Order, New-York, 1968.
Horváth Sándor (szerk.): A Szent Domonkos-rend múltjából és jelenéből, Bp. 191 6_
Harsányi Andr;í.<.· A domonkosrend Magyarországon a reformáció elött, Debrecen,
1938. Fiigcdi Erik: Koldulórendek és városfejlődés Magyarországon, in: Századok, 99,
1972, 69-94. Karácsonyi János: Szent Ferencz rendjének története Magyarországon
1711-ig, 1-ll. Bp. 1923-1924_ Ferent, joan: A kunok püspöksége, Bp_ 1981. Richard,
jean: La papauté et les missions d'Orient au Moyen - Age, Roma, 1977_ Bendeffy
László: Az ismeretlem Julianus, Bp. 1936. Györffy György: Julianus barát az őshazá­
ban, Bp. 1986. Mezey László: Irodalmi anyanyelvüségünk kezdetei az Árpád-kor vé-
gén, Bp. 1955. Balanyi György: Magyarországi Boldog Ilona, in: Regnum egyháztörté-
neti évkönyv, II. 1937 _ 69- 79. Mastcrs, Georg: Geschichtc cles Kannelitenordens,

201
Mainz, 1958. Fallenbüchl Ferenc: Az ágostonrendiek Magyarországon, Bp. 1943. Gi-
roml, Charles: L'Ordrc dcs chanoincs régulicrs dc Saint Auguhtin, Martigny, 1961.
Mezey László: A devotio modema a dunai országokban, ín: Egyetemi Könyvtár Év-
könyvei, 5, 1970. 223-237.

9. fejezet

Pernoud, Régine: Les templiers, Paris, 197 4. Howarth, Scephen: A templomosok titka,
Bp. 1986. Pesthy Frigyes: A templáriusok Magyarországon, Pest, 1861. Pacek Ferenc:
A magyaro~sziigi templárius rendtartomány felbomlása, Bp. 1912. Zomb~ri l~tvtín: Lo-
vagok és lovagrendek, Bp. 1988. Reiszig Ede: A jeruzsálemi Sz~nt János lovagrend
Magyarországon, 1 II. Bp. 1925-1928. Radv1ínszky Antal: A Szent János lovagrend
története Magyarországon, München, 1986. Vajay Szabolcs: Ordinis Sancri lohannis
ín Hungaria, 1987. Buzády Tibor: A Lázár-lovagrend Magyarországon, München, é.n.
Rászlay Tibor: Az irgalmasság erénye az Árpád-korban, in: Magyar egyháztörténeti
vázlatok 1. Dp. 1989. 257-278. lllé.sy Jáno.s:Törckvésck a német lovagrend meghono-
sítására Magyarországon, Századok, 31, 1902, 233-248

10. fejezel

Sörös Pongrác-Rezner Tibold: A pannonhalmi főapátság története Ill. Bp. 1905. Osz-
vald Arisztid: l'egyvemcky l'crenc, 'sági prépost, rendi visitator. 1506-1535. ln: Szent
Norbert. Emlékkönyv, Görlöllő, 1934. 51-1 08. K11/c.,ár Péter: Kapisztrán János, Bp.
198 7. V Kovács Sándor (s7.crk.): Tcmc>vári Pelbárt válogatott írásai, Bp. 1982.

11.-1 2. fejezet

Van de Vorst: Synopsis historiae Societatis lcsu, Louvain, 195 0. Péteri János·: Az első
jezsuiták Magyarországon, Róma, 1 963. Meszlényi Antal: A magyar jezsuiták a XVI.
században, Bp. 1931. Lukács Líszló: Monumcnta antiqua Hungariac (Mon.Hist. S.].)
1-11-lll. 1550-1.592, Róma, 1969, 197 6, 1981. Bitskey István: Pá1.mány Péter, Dp.
1986. Velics L:íszló: Vázlatok a magyar jczouiták múltjából, 1 II- Ill. Bp. 1912-1 911.
Bálint Sándor: Szeged-Alsóváros, Dp. 1983.

13. fejezel

Békefi Remig (szerk.): A magyarországi cziszlerczi Rend milléneumi Emlékkönyve, Bp.

1896. Körtvélyessy László: A 700 éves minorita rend története, Szeged, 1943. Frey,
Hyaxinth: Dic Beziehungen der Kapuzincr zu 1lngarn bis zur Griindung dcr; crstcn
Klostcrs (1595-1674), Bp. l 949. Rossi, A. M.: Manualc di Storia dcll'Ordinc dei Servi
Maria, Roma, 1956. An1al József: A győri kám1elita kolostor 200 éves, Győr, 1897.

202
 Deslandres, Pierre: L'ordre <les Trinitaires pour le rachat des captifs, 1-11. Toulouse,
1903. Fa/Jenbüchl Ferenc: A rabkiváltó trinitárius szerzetesek Magyarországon, Bp.
1940. Galla Ferenc: A pálos rend reformálása a XVII. században, Bp. 194 1. Ki.~bán
Emil: A pálosrend eltörlése, in: Regnum im. II. 193 7. 206-243. Pagnan4 Albano: Sto-
ria dei benedettini camaldolesi, Sassoferrato, 1949. Kisbán Emil: A kamalduliak eltör-
lése a lechnitzi remeteség tükrében, in: Rcgnum, i.m. V. 1942-43. 450-454. Balanyi
György--Birú István-Tomek Vince: A magyar piarista rendtartomány története, Bp.
1943. Gerenrnér l~tván: A m3bryar felvilágosodás és a kegyes iskolák, in: Regnum, i.m.
V. 1942-43, 326-3 70. Vanyó Tihamér: A szerzetesi életforma válsága hazánkban a
XVIII. század második felében, in: Történelmi Szemle, 1982. 211-228. Merici Szent
Ange/a élete és az Orsolyarend története, Kassa, 1913. Könvé/yessy Mária: Ward Má-
ria B.M.V. intézetének tanítási és nevelési módszere, Bp. 1942. Pokomy Jimmanuel: A
Szent-Erzsébet szerzet, Bp. 1935. Meszlényi Antal: A jozefinizmus kora Magyarorszá-
gon, Bp. 1934.

14. fejezet

Meszlényi Antal: A tanító szerzetesrendek visszaállítása, in: Bécsi Magyar Történetku-

tató Intézet Évkönyve, 1933. 303-329. Hennami Egyed: Staatliche Klosterreform in
Cngam 1814-1827, in: Bécsi Magyar Történetkutató Intézet, 1937, 155-180. Danie-
lik János: A premontreiek, Eger, 1866. Nagy Béni: A mariánus ferencesek 1 790-től
az 1822. évi nemzeti zsinatig, Bp. 1914. Csóka Gáspár: Szent Benedek rendje, in: Ma-
gyar Katolikus Almanach (MKA), 1984, 770-77 5. Reisz Péter Pál: Szent Ferenc rend-
je, in: MKA 776-780. Medvigy Mihály: Kegyes tanítórend, in: MKA 781-783. Szobo-
nya Eszter M. Jolánta: Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek Kongregáció-
ja, in: MKA 784-785. Takács Lajos: Ranolder János, Veszprém 1988.

15. fejezet

Magyar Katolikus Almanach, 1-2-3. 1927-1928-1929. Hervay Ferenc: Szerzetesren-

dek, in: Magyar Katolikus Almanach, II. Bp. 1988. 157-231. Puskely Mária: Szerzete-
sek, Eisenstadt, 1989. Mészáros István: Mindszenty és Ortutay, Bp. 1989.