A játék neve halál

"WorstWill lakosság 98 fő" - ezt a kis szöveget tudtam elolvasni az ütőt kopott tábláról, amikor
elmentünk mellette. Kicsinyke városba érkeztünk hol nem minden napos az új lakók érkezése.
Ahogy el haladtunk az utcákban több embert is láttam, néhány srác cigarettát szívott, s közben
valamit össze súgtak mikor meglátták az ismeretlen kocsit. A másik oldalban pedig néhány öreg
néni ült kint s pletykáltak.
Az utca végére érve egy fehérben pompázó emeletes ház előtt álltunk meg, talán ez volt az a
ház, ami a legjobban nézett ki ebben a kisvárosban.
Ahogy kiszálltam a kocsiból láttam, ahogy a szomszéd ablakból valaki figyel, de nem láttam,
hogy ki is lehet.
Megközelítettem a házat s a zár elfordítása után léptem be az említett házba.
(...)
Néhány óra telt el azóta, hogy felmértem a házat területét. Már éppen az utolsó dobozokat
pakoltam kifelé mikor édesanyám szakította félbe az ordításával.
-Erica, kérlek, gyere le!
- Máris. - álltam fel a doboz halom közül.
Lefelé baktatva édesanyám mellett egy másik személyt véltem felfedezni. Egy férfialakot s
mellette egy kisebb női személyt.
- Erica, ő itt Eric s a testvére Rebecca.
- Öhmm, sziasztok. - emeltem fel a kezem s intettem nekik.
- Anyám küldött egy kis tökös pitét. - szólalt meg az Eric-nek nevezett személy s közben felém
nyújtja az említett pitét.
- Köszönjük szépen. - vettem át tőle a süteményt s elvittem a konyhában. - gyertek be,
megkínálhatlak titeket valamivel? - Érdeklődtem utánuk.
- Nem köszönjük szépen. - válaszolt Rebecca. - És messziről jöttek? - érdeklődött a fiú.
- Eléggé. - válaszolt anyám miközben egy kis csokit hozott az asztalhoz. - Egyetek nyugodtan.
És ti mióta éltek itt.
- Fuu, akkor költöztünk ide anyáékkal mikor még a népesség 120 fő volt. - túrt bele a hajába a
fiú
- És mi történt azzal a 22 emberrel? - érdeklődtem irántuk.
- Halál. - ezzel az egy szóval válaszolt Rebecca.
- Hogy mi? - nézett hirtelen rájuk anyám kikerekedett szemekkel.
- Juj de elszaladt az idő - tekint kezére ahol nincs semmilyen karóra -sajnálom de mennünk kell.
- álltak fel az asztaltól egyszerre s köszönés nélkül elhagyták a lakásunkat.

1.rész
Eric szemszöge
Sietve hagytuk el a szomszédos házat a húgommal ahova most költöztek be az új lakók.
- Majdnem lebuktunk te barom. - vágott vállba a nálam egy fejjel alacsonyabb húgom.
- Tudom, tudom. De semmit nem tudnak, az egészről szóval nem kell félni. - vakarom meg a
vállamat S közben mérgesen a lányra nézek ki ezt a sebet ejtette.
Belépve a házunkba erős alkohol szag érződik, s a cigaretta füstöl alig látok az orrom elé. Hm,
szóval itt van anyám pasija. Szuper…
- Anya haza jöttünk. - kiabálom el magam az első szobába.
Hirtelen leesik egy tányér - öhm rendben van fiam. Kérlek, vidd el a kutyát sétáltatni, szegény
már nagyon unatkozik.
- Most Rebecca a soros nem én. - szólaltam meg hangosan s a kutyánk hirtelen le tepert. - jó
elviszem sétáltatni
Nagy nehezen arrébb lököm a több mint 50 kg-os kutyánkat, nyakörvvére pórázt helyezek s
megindulunk kifelé.
Valami nagyon elgondolkodtató van ebben a lányban. Olyan különleges, olyan egyedi…
Hirtelen felpillantók arra a házra hol az említett lány lakik, s nocsak kit lát szemem a fekete
szépséget.
Egy halvány mosolyt ejtek arcomon, a viszonzást várom, de csak egy behúzott függönyt kapok.
Elszomorít, hogy ilyen kis makacs, de ez a legjobb préda.
Gondolkodásom félbeszakította egy hangos dudaszótól.
- Hé, öreg mi jót csinálsz. - szólít le a gyermekkori haverom Paulo.
- Szerintem egyértelmű.
- Ja, igen, az új lányt nézed, bocs. - emeli fel a kormány mögött két kezét s elkezd nevetni.
- Te bolond, kutyát sétáltatok. Amúgy is, csak rá mosolyogtam ő pedig elhúzta a függönyt. -
támaszkodok rá a sötét Mustang-ára.
Hosszas beszélgetés után csak ennyit mond.
- Hé, kis csibész, meg ne fordulj, de a fekete hajú csaj téged néz az ablakból. - mutat felfelé az
ujjával.
Ezzel a lendülettel hirtelen meg is fordultam, s ő gyorsan újra eltűnt.
- Mondtam, hogy ne fordulj meg. - felemelte jobb kezét és egy lendülettel adott nekem egy
pofont, s ezzel a lendülettel el is hajtott az éjszakába torkollott beszélgetés után.
Meg mentem néhány kört, hogy Hunter a Dobermann kutyám biztosan elfáradjon.

2.rész
Ott ültünk anyával ketten a konyhában s csak csodálkozunk, hogy hogy faképnél hagytak
minket a szomszédok.
Felálltam az asztaltól s felmentem a szobámba befejezni a pakolást.
Miután az utolsó dobozt is kipakoltam elvittem azokat egy üres szobába. Gyorsba nyitottam egy
ablakot, ahogy lenéztem az utcára megpillantottam Eric-et. Rám mosolygott.
Mi a fenét akar tőlem azok után, hogy így faképnél hagyott minket. Közben egy fekete Mustang
jelent meg az utcában, Eric mellett állt meg. Valamit beszéltek, s majd rám mutatott és mind a
ketten rám néztek.
Elegem lett, elhúztam a függönyt és elmentem elvégezni az esti rutinom, egy jó kis hideg
zuhany már kellett nekem.
(...)
Reggeli alvásomat egy hangos veszekedés törte meg.
Anyám hangját hallottam még lentről, megközelítettem az ajtót s lenyomtam a kilincset.
Természetesen az ajtó egyből elkezdett nyikorogni, ahogy kinyitottam mivel az egész ház
régebbről való, mint dédanyám.
Megpróbáltam a lépcsőn ülve hallgatózni, csak pár mondatot hallottam.
"Richard csalódtam benned, azt mondtad, hogy valami fényűző város polgármestere lehetek.
Ez, meg egy lepukkant lebuj. " - mutogatott közben össze vissza.
Felálltam és le sétáltam hangosan, hogy észrevegyen.
- Jó reggelt, kivel beszélgettél ilyen hangosan?
- Oh, egy új munkatársammal. De mindegy is, tessék itt a reggelid. - és elém tolt egy tál
gyümölcsös müzlit.
Neki is álltam megenni a reggelimet, közben pedig anyámat néztem, ahogy fel alá járkál a
házban. Mintha valami nyomasztja, egyfolytában a telefonját nyomkodja, és közben magában
motyog.
Pár perc múlva pedig felkapta a táskáját s kiviharzott az ajtón köszönés nélkül. Csak
megvontam a vállam s ettem tovább.
(...)
Soha se unatkoztam meg ennyire, unalmas ez a ház, semmi sincs itt. Felvettem a cipőm és
elindultam felfedezni a várost.
Szeles idő volt, a levegőben csapongó cigi szagok csapták meg az orrom szagló szerveit.
Jobbra és balra tekintve is különböző bandákat véltem felfedezni, sötét bőrkabát, piercing és
tetoválások. Az egyik banda egy fekete Mustang-nál állt, három fiú s egy lány.
Az a szőke haj, az a világos bőr, csak egy ilyen embert ismerek, nem mintha mást ismernek itt.

3.rész
Eric volt az. Közben egy rezgést éreztem a nadrágzsebemből és mire észbe kaptam olyan
sokáig bámultam őket, hogy az egyik srác rám mutatott, és ennek következtében mindenki rám
nézett. Természetesen égett az arcom a szégyentől. Gyorsan megfordultam és szedtem a
lábaim, miután már messzi jártam tőlük és csak a körvonalak rajzolódtak ki a távolban, leültem
egy padra.
Nadrágzsebemből elő vettem a telefonomat és elolvastam az üzenetet, ami az imént érkezett.
Anya írta az üzenetet. „Megnyertem a választást, mostantól hivatalosan is én vagyok az új
polgármester. Este pedig ünneplünk. „
Ez volt az egyik, a másik sms-t észre se vettem. Ez pedig már egy ismeretlen számról jött.
Rövid tömör üzenet és hátborzongató.
„ Erica Black, mostantól te is WorstWill lakosa vagy. Mivel a fekete negyedbe merészkedtél
mostantól te is közénk tartozol. A további infót később fogjuk veled közölni. A fedő neved pedig
Fekete Özvegy „
Hogy mi? Ki a fene szórakozik velem ilyenekkel.