Raffay Ernő - Politizáló Szabadkőművesség PDF

WW FF
SZABADKŐMŰVESSÉG
JÁSZt OSZKÁR ÉS A MARTINOVICS PÁHOLY
ÁLLAMELLENES TEVÉKENYSÉGE 1906-1912
Rendelje meg RAFFAY ERNŐ
s ikerkönyveit!
HARCOLÓ SZABADKŐMŰVESSÉG
A magyar történelem 19. század végi és 20. század elejei
korszakát átírják azok a dokumentumok, amelyek a ger
incét adják Raffay Ernő Harcoló szabadkőművesség - Küz
delem a katolikus egyház ellen című új könyvének. A tu
dományos munka zömében eddig soha nem publikált
levéltári forrásokkal mutatja be azt, hogy a különféle
erők miként szállják meg az 1890-es évektől a
RlUFfIH szabadkőműves szervezetet. Ismerteti, hogy ezt
követően a titkosan működő társaság saját szabály
zatait és a legtöbb korabeli vonatkozó magyar
törvényt megsértve politikai szerepvállalásba
kezd, amelynek egyetlen fő célja: a keresztény
magyar állam megdöntése. Miután ennek egyik
legfőbb támasza a katolikus egyház, így soha
nem látott küzdelemben próbálják ellehet
etleníteni, lejáratni és megsemmisíteni a leg
nagyobb keresztény erőt.
Rattax fctnö
■ H
Megrendelés: varmegyehaz.hu vagy +36 20 346 8781
Megvásárolható:
Budapest, Anlm a könyvesboltok: II. kér.. Mamut, Lövőház utca 2-6. tsz. 13-15., IL kér., pavilon a Széli Kálmán téri metrókijáratnál, IL kér.. Széli
Kálmán tér, 18-as villamos megálló, V. kér.. Arany János utcai metróállomás, Vili. ker„ Népszínház utca 17., IX. kér., Ecseri úti metróállomás, XI. kér.,
Hunyadi János utca 19., XII. kér., MOM Park, Alkotás utca 53. alsó szint 1.8, XIV. kér.. Mexikói úti metróvégállomás, XIX. kér., Üllői út 277.
Fehérlófia Könyvesbolt Vili. kér., József u. 44., Baross u. 4-6 villamos megálló, Magyar Menedék Könyvesház XII. kér., Márvány utca 25.,
Erdélyért Könyvesház III. kér., Bécsi út 99., Püski Könyvesbolt I. kér., Krisztina krt. 26.
Viszonteladóknak kizárólagos forgalmazó a Pult Kft. (+36 70 370 8791)
Raffay Ernő
POLITIZÁLÓ SZABADKŐMŰVESSÉG
Raffay Ernő
POLITIZÁLÓ
SZABADKŐMŰVESSÉG
Jászi Oszkár és a Martinovics páholy

államellenes tevékenysége 1906-1912
aStudiój
KárpatiaStúdi
Kárpátja Stúdió, Budapest, 2012

ISBN 978-963-89291-9-8
© Raffay Ernő, 2012

Minden Jog fenntartva
TARTALOM
ELŐSZÓ 9
A MARTINOVICS PÁHOLY LÉTREJÖTTÉNEK ELŐZMÉNYEI 13

A Demokratia páholy megalakulása és tevékenysége (1889-1905) 14
Jászi Oszkár és elvbarátai a Demokratia páholyban (1906) 20
A kommunizmus kísértete járja be a Demokratia páholyt 38
Jászi és „a szocializmus mint új hazafiság” 46
Gerő testvér: a „polgári haza” elavult fogalom 57
Krejcsi Rezső és a proletárforradalom 69
A Demokratia páholy bomlásának kezdete (1907) 75
A szocialista Jászi és a marxista Diner-Dénes vitája 81
Sándor Pál főmester: „Aki nem radikális, távozzon a páholyból!” 88
A radikálisok visszaszorítása a Demokratiában 104
Politikai közjáték az általános választójogról és a népiskoláról 120
A radikálisok kilépése a Demokratia páholyból 137
A BALOLDALI RADIKALIZMUS ÉLCSAPATA 139

A Martinovics páholy megalapítása 139
A Martinovics összezördül anyapáholyával 148
Nagypáholy: fel kell lépni a túlzás, az erőszakosság ellen 155
Martinovics: a helyettes nagymester nyíltan hadat üzent a haladásnak 169
Jászi Oszkár: „elkergetjük a reakció lovagjait bitorlott helyeikről” 188
„A liberalizmus vizeiről a szélső radikalizmushoz és szocializmushoz” 195
A Huszadik Század és más propagandakiadványok (1908) 195
Az alkotmány egyelőre nem biztosítja a kisebbség uralmát (1909) 201
„Progresszív harci szervezetek” (1910) 208
Jászi Oszkár majdnem a csúcson 222
Sándor Pál bukása és távozása a szabadkőművességből 222
Jászi, a radikális főmester 225
Bálint Lajos sovinizmusa és a magyar nemzetállam
megerősítésének kérdése 234
„Grófi-papi álkultúra”, avagy Jászi Oszkár történelmet hamisít 248
Jászi fó'mester az „utópia és demagógia útvesztőiben” 260
„Piacon vásárolt szavazati jog”, avagy Jászi Oszkár politizál 274
Jászi székfoglalójának vitája és visszhangja 281
Jászi megosztja a szabadkőművességet: összeszólalkozása
Vázsonyi Vilmossal 289
A Martinovics-tagok mint a „fekete sereg segédcsapata” 312
Jászi Oszkár, a proletárforradalom szószólója 322
Új célok és szövetségek a magyar politikai életben 322
1912. május 23.: „Tisza István junker-tébolya” 325
AZ ERKÖLCSTELENSÉG OLTÁRRA VITELE 341
VÉGSZÓ 363
Bibliográfia 365
Névmutató 367
Minden titkot feltár a hosszú, végtelen idő,
S a napfényen levőket elfedi.
Szophoklész: Aiasz
ELŐSZÓ
A magyarországi szabadkőművesség a 19-20. század fordulóján, saját korábbi tevé
kenységéhez képest új utakra lépett. Különféle páholyok egyre több szabadkőművese
- majd egész páholyok is - mindjobban háttérbe szorította a filozofikusságot és a
filantropikusságot, s egyre inkább előtérbe állította az úgynevezett progresszivitást.
(A Magyarországi Symbolikus Nagypáholy 1880-as évek középső éveiben jóváhagyott
alkotmányának határozata szerint ezek voltak működésük fő irányai.) Ez azt jelenti,
hogy tevékenységük eltolódott a magyarországi társadalom szerkezeti átalakításának
irányába, amiből viszont az következett, hogy némely tagok, később egész páholyok
politikai kérdésekkel kezdtek foglalkozni. Annak ellenére volt ez így, hogy a hazai
szabadkőművesség működését 1886 januárjában engedélyező belügyminiszteri okirat
kimondta, hogy a társaság nem foglalkozhat politikai és vallási kérdésekkel. Vajon be-
tartották-e ezt a törvényt? Eleinte igen, ám az idő előrehaladtával mind kevesebben. Az
1890-es évek első felében jórészt budapesti páholyok jogászainak tevékenysége hozta
létre az öt törvényből álló egyházpolitikai törvénycsomagot, majd ennek sikerén felbuz
dulva a Nagyváradon működő László király páholy 1899-ben kiadta társadalom-átalakí
tó programfüzetét Társadalmi programm címmel.
A 20. század elején aztán fölgyorsult az a folyamat a szervezeten belül, amely -
néhány, a nemzeti érdekeket elfogadó és azokat támogatni kívánó páholyt leszámítva
- a hazai szabadkőművességet a politika, sőt a pártpolitika felé sodorta. E könyvben
is olvasható néhány részlet az 1905-1906-os évek darabont-kormányáról: arról, hogy
jelentős szabadkőműves személyek s egyes fővárosi páholyok is a nemzet által meg
vetett kormány mellé álltak, némelyek a sajtópropaganda, mások pedig a munkahelyi
alkalmazás szintjén.
A legsúlyosabb fordulat akkor következik be, amikor az ismert szociológus, a Husza
dik Század című folyóirat szerkesztője, a Társadalomtudományi Társaság és a Választó-
jogi Liga egyik vezetője, Jászi Oszkár és elvbarátai belépnek a szabadkőműves szerve
zetbe, majd 1908 elején megalakítják saját - ők úgy mondták: radikális - műhelyüket,
a Martinovics páholyt.
Könyvünk e társaság szabadkőművesi tevékenységét mutatja be 1906-tól 1912-ig.
Ebben a több mint fél évtizedben kristályosodik ki a radikális, ateista szabadkőműves
ség célrendszere, amely magában foglalja a politizálást (általános, titkos választójog), az
egyházellenes küzdelmet, az oktatásügyet (államosított iskolák), alapvetően istentagadó
9
Politizáló szabadkőművesség
szellemben, egyre többször keresztényellenes mondanivalókkal és tevékenységgel. Ide

tartozik az is, hogy - éppen Jászi Oszkár - át akarja íratni a magyar történelmet a törté
nelmi materializmus eszméi alapján, megszüntetve minden olyan tényezőt (a „mítoszo
kat”), amely a magyar nemzeti tudat kialakítója.
A könyvben társadalomtörténeti és nemzetiséggel kapcsolatos fejtegetéseket is ta
lál az Olvasó, ugyanis a magyarországi szabadkőműves szervezetben az 1910 körüli
évekre kialakul a zsidó etnikai többség, majd túlsúly. A zsidó emberek, főleg értelmi
ségiek részvétele a magyarországi szabadkőműves szervezet radikális politikai irány
ba fordításának elemzése közben egyszerűen megkerülhetetlen a zsidókérdés e nem
jelentéktelen részletének bemutatása. Vannak, akik azt mondják, hogy zsidóellenes
(antiszemita) személyek azzal a módszerrel dolgoznak, hogy kialakítanak egy „kép
zelt zsidó személyt”, s minden rosszat, társadalmi bajt rákenve befeketítik az egész
zsidóságot. Ez helytelen és ellenséges módszer, amit ebben a könyvben nem alkalma
zunk. jászi Oszkár és elvbarátai ugyanis korántsem képzelt, hanem hús-vér emberek,
akik a maguk álláspontja szerint nézik a világot s végzik szabadkőművesi tevékenysé
güket. Ők tehát (nagyon sokan) olyan zsidók, akik személy szerint s szabadkőműves
közösségként is felelősek a saját tevékenységükért. Ezt a tevékenységet pártatlanul
kívántuk bemutatni, akkor is, amikor sok tízezer korabeli irat elolvasása után arra a
következtetésre jutottunk, hogy 1914 előtt Magyarországon a zsidó nemzetiség (és az
izraelita vallásfelekezet) honfoglalása, egyenesen szólva: Magyarország megszállása
és a legalapvetőbb magyar érdekek tudatos háttérbe szorítása zajlik. Némelyek ese
tében a bankvilágban, mások esetében a nagy- és kiskereskedelemben, ismét mások
esetében a sajtó és a kultúra területén, megint mások esetében a szabadkőművessé
gen belül: ugyanannak a nagy, történelmi folyamatnak más-más vetületei. E kényes
kérdést igyekeztünk tárgyilagosan, nem támadóan, ellenkezőleg: elemzően vizsgálni
és értékelni.
Bevezetőnkben még egy fontos kérdést kell előhoznunk. Megítélésünk szerint Jászi
és a többi radikális szabadkőműves és páholyaik a keresztény magyar államot gyön
gítették folyamatos támadásaikkal. Ezáltal belülről foszlatták szét a nemzetet össze
kötő érzelmi és szellemi szálakat, amivel hozzájárultak Magyarország alig másfél-két
évtized múlva, 1918-1919-ben bekövetkező fölbomlásához. Itt adunk hangot annak a
fölfogásunknak, hogy Magyarország, az ezeréves Magyar Királyság nem magától hul
lott darabjaira, hanem fölbomlasztották. E fölbomlás/fölbomlasztásban kerestük a sza
badkőművesség tevékenységét és felelősségét. (Más munkáinkban természetesen azt is
megvizsgáljuk, hogy a magyar vezető személyeknek és csoportoknak volt-e felelőssége
az ország szétdarabolásában? Igen, volt, bár az ő felelősségük más természetű.)
10
Előszó
Könyvünkben tehát arra a következtetésre jutottunk, hogy a radikális szabadkőmű

vesek nagymértékű és sokirányú támadást indítottak a keresztény Magyarország ellen.
Ez a tevékenységük azért is súlyos megítélés alá eshet, mivel az akkori Európában
mindenki, mindegyik ország/nép politikai elitje a nemzetállam híve és védelmezője
volt. Mindenütt az adott nemzetállam megerősítésén dolgoztak, jól vagy rosszul. Ahol
pedig ezt támadták (mint például Magyarországon a radikális szabadkőművesek), ott
e támadással az adott többségi, államalkotó nép erejét gyöngítették, összetartó erejét
kezdték ki. Magyarországon különleges mértékben sikerült e gyöngítés, ugyanis a leg
kritikusabb pillanatban, a nagy háború elvesztésekor ott áll a minden irányból katona
ilag megtámadott magyarság - s íme, Budapesten megalakul (no nem gróf Tisza István
harmadik kormánya, hiszen őt radikális, Martinovics páholybeli egykori szabadkőmű
vesek meggyilkolják), hanem Károlyi Mihály gróf szabadkőműves kormánya, amely
ben csak és kizárólag a fönt említett radikális szabadkőművesek kapnak miniszteri és
államtitkári fölkéréseket. Ráadásul 1919 márciusában ezt a kormányt nem Horthy Mik
lós első kormánya váltja, hanem a kommunista gyilkos diktatúra, amelynek vezetői, a
népbiztosok és helyetteseik között több, egykori radikális szabadkőműves található.
Beérett hát a vetés: Finis Hungáriáé.
Budapest, 2012. november.

Raffay Ernő
11
A MARTINOVICS PÁHOLY
LÉTREJÖTTÉNEK ELŐZMÉNYEI
1908. május 27. és szeptember 13. között fontos, ám titkos események zajlottak a
Magyarországi Symbolikus Nagypáholy berkein belül. Május 27-én nyolc ateista sza
badkőműves mester gyűlt össze Budapesten, abból a célból, hogy a szabadkőműves
szövetség alkotmánya szerint megalapítsák az egykori római katolikus apátról elneve
zett Martinovics páholyt. Közöljük az ideiglenes páholy által a Nagypáholyhoz beadott
pontos és hiteles táblázatból a névsort, amely tartalmazza a nyolcak nevét, valamint a
„szabadkőműves napvilág/fényesség meglátásának” pontos adatait.1
Gönczi Jenő 1907. január Demokratia páholy

Harkányi Ede 1906. március 19. Demokratia páholy
Jászi Oszkár 1906. március 19. Demokratia páholy
Marschan Géza 1907. január 28. Demokratia páholy
Rácz Gyula 1906. március 19. Demokratia páholy
Székely Imre 1899. június 15. Demokratia páholy
Szende Pál 1907. január 28. Demokratia páholy
Zigány Zoltán 1902. január 3. Hungária páholy
1907. december 9. Demokratia páholy
E fölsorolásból látható, hogy a Martinovics páholy nyolc mestere közül heten a szin
tén Budapesten működő Demokratia nevű páholyból léptek át az új páholyba, egyikük
pedig a székesfővárosban működő, alapvetően a magyar nemzetállamot támogató Hun
gária nevű páholyból kérte magát a Demokratiába, majd onnan a Martinovics megala
pítói közé. Tekintettel arra, hogy az új páholyt alapítók mindegyike ugyanabból a pá
holyból lépett ki páholyalapítás céljából, föltételezhetjük, hogy a Demokratia „anyapá-
1 A táblázat lelőhelye: Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban: OL) P szekció 1083 137. csomó
LXXXVII. A Martinovics páholy iratai 1907-1919. 7. fólió.
13
holyban”2 történhetett valami, ami arra bírta Jászi Oszkár3 testvért és elvbarátait, hogy
otthagyják az - egyébként egyik legtekintélyesebb, a profán életben is a legnagyobb
lehetőségeket kínáló - Demokratiát. Ahhoz tehát, hogy megérthessük, miért alapítottak
a nyolcak új páholyt, meg kell vizsgálnunk a Demokratia páholyba lépés mellett e pá
holy belső viszonyait, sőt, belviszályáit. A magyarországi radikális szabadkőművesség
kialakulása, majd a szervezeten belüli túlsúlyba kerülése szempontjából is fontos ez a
bevezető vizsgálódás. Nézzük hát a Demokratia páholy megalakulását és ekkori szemé
lyi állományát, majd tevékenységét 1906-1908 között, elsősorban a Martinovics páholy
későbbi tagjainak szempontjából!
A Demokratia páholy
megalakulása és tevékenysége (1889-1905)
1889. október 17-én Budapesten tizennégy szabadkőműves mester gyűlt össze titok
ban, hogy új, ideiglenes páholyt hozzanak létre. Mind a tizennégyen korábban a Köny
ves Kálmán, az előítéletek legyőzéséhez című páholy tagjai voltak. Az új páholy neve
(ők szabadkőműves szokás szerint úgy mondták: címe) Demokratia, jeligéje, mely a
címhez csatolandó: „Szabadság! Egyenlőség! Testvériség!”4 Egy páholy esetében a cím-
2 Anyapáholynak a szabadkőművesek azt a páholyt nevezték, amelynek előzetes segítségével, majd utó
lagos odafigyelésével teljesen új műhelyt (páholyt) alapítottak. Fenti szövegben azért tettem idézőjelbe
a szót, mivel a Martinovics páholy megalakítása nem ebben a szokásos, bevett értelemben történt.
Egyes esetekben (mint például a nagyváradi László király anyapáholy és a kolozsvári Unió páholy
között), amikor viták merültek föl, az anyapáholyok hivatkoztak is a páholyalapítás körülményeire. A
Martinovics páholy alapítása, mint majd látjuk, súlyos belső viták, sőt meghasonlás után, másképpen
történt.
3 Jászi Oszkárról ezeket írja az 1920. évi belügyminiszteri betiltás után összeállított, hivatalos belügymi
niszteri szabadkőműves névjegyzék: „Jászi Oszkár (Jakobovics Ozsiás) a Huszadik Század szerkesztő
je, volt nemzetiségi miniszter, Budapest, I. Városmajor-u. 57., szül. Nagykároly 1875. III/1. Fv. [fölvéve]
1906. Martinovics p. [páholy] III. [fokozatú, mester] alapítója.” OL P 1083 219. köt. 46. tétel: A Magyar-
országi Sym bolikus Nagypáholy főh atósá g a alatt dolgozó szabadkőm űves páholyok tagjain ak NÉVSORA.
Hivatalos kiadás. Kiadja a Magyar Királyi Belügyminister. Bp., 1920. 111. o. (A továbbiakban: NÉVSOR.)
A hivatalos, 1920. évi belügyi névsort annyiban pontosítanom kell, hogy Jásziék 1906-ban nem az
akkor még nem létező Martinovics, hanem a Demokratia páholyba léptek be, majd 1908-ban az általuk
alapított Martinovics páholyba. A történet leírása az alábbi fejezetekben olvasható. Fedezés: a sajátos
szabadkőműves rétegnyelvben a kilépést jelenti.
4 Építészeti rajz. Felvétetett B udapest keletén sz. é. a. 0889 évi október h ó 17. napján a D em okratia p á
holy Szabadság! Egyenlőség! Testvériség! Ideiglenes alaku ló munkájáról. OL P 1083 108. csomó: A
Demokratia páholy iratai 1901-1919. 3. fólió, hátoldal. Érdekes módon ebben a korszakhatárú csomó
id
A Martinovics páholy létrejöttének előzményei
és jelige megválasztása mindig hordozza a páholy tevékenységének tartalmi vonatko

zásait. Jelen esetben a latinos névválasztás, összekötve a francia forradalom hármas
jelszavával, egyértelműen a klasszikus liberalizmus eszmevilágát fejezte ki.5
Az ideiglenes páholy első főmesterévé Váradi Antal tanár és írót6 választották, aki
már 1886 augusztusa óta szabadkőműves; ebben az évben a Könyves Kálmán című
páholyba lépett, s most onnan fedezését kérte, hogy mesterként új páholyt alapítson.
Váradi később udvari tanácsos lett, ami abban a korban igen komoly eredménynek
számított a társadalmi ranglétrán. E címmel csak az udvar- és kormányhű személyeket
jutalmazták. Ez a beállítódása is azt jelzi, hogy a Demokratia páholy nem a szélső, ál
lamellenes radikalizmus alapján alakult.
Első felügyelővé Concha Károlyt7 választották. Fontos, hogy titkárrá azt a Fekete
Ignácot8 szavazták meg, aki majd sok éven át főmester lesz, akkor is, amikor a radiká
lisok kiszemelik a Demokratia páholyt, s oda többen belépnek.
Az alapítók közé jeles, konzervatív liberális fölfogású személyek tartoztak. Közülük
kiemeljük Bársony István ismert hírlapírót,9 Gelléri Mór hírlapírót,10 későbbiekben az
egyik legismertebb szabadkőművest, aki mindig a hagyományos, mérsékelt szabad
kőművesség híve maradt. Megemlítjük még Gerster Bélát, a jeles műépítészt,11 a két
neves színészt, Gabányi Árpádot és Horváth Zoltánt, valamint Lukács Gyula országgyű
lési képviselőt.12 Lukács Gyula az 1887-1892 közötti években a Fehér megyei rácalmási
bán vannak elhelyezve a páholyalapítás iratai 1889- 1890-ből.

5 A Nagypáholy számára küldött alapító- és egyéb okiratok lelőhelye: OL P 1083 108. csomó: A
Demokratia páholy iratai 1901-1919. 5. fólió.
6 Váradi (Véber) Antal dr. (egyes iratokban Várady) 1854. május 2-án született Závod nevű faluban, fog
lalkozása tanár és író. 188ó. augusztus 22-én lett szabadkőműves, 1887. december 20-án már elérte a
mester (III.) fokot. Nevét sajátkezű aláírásakor Váradiként használta, mi is ezt tesszük. Megválasztása:
OL P 1083 108. csomó: A Demokratia páholy iratai 1901-1919. 3. fólió.
7 Concha Károly akkoriban az egyik legidősebb szabadkőműves: 1836. október 11-én született Marcaltő
községben. Nyomdaigazgató, aki 1887-ben lépett a Könyves Kálmán páholyba, s 1888. május 22-én lett
mester. (Concha nevének kiejtése: koncsa.)
8 Fekete Ignác személyes és szabadkőművesi adatait lásd egy következő lábjegyzetben.
9 Bársony István 1855. november 15-én született Keresztes faluban, 1888. október 30-án lett szabadkő
műves. 1909-ben kilépett a szervezetből. Hivatalos adatai: OL P 1083 108. csomó: A Demokratia páholy
iratai 1901-1919. 4. fólió.
10 Gelléri (Glück) Mór 1854. január 14-én született Apátfalván. A tárgyalt korszakban iparegyleti titkár.
1880. május 20-án lett a Könyves Kálmán páholy tagja, 1881. január 13-án mesterfokozatba lép. Uo.
11 Gerster Béla 1850. október 20-án született Kassán. 1887. december 1-jén a Könyves Kálmán páholyba
lép. Uo.
12 Lukács Gyula 1850. szeptember 1-jén született Székesfehérváron, 1886-tól szabadkómú\es. Uo. Élet
rajza: Sturm Albert (szerk.): Országgyűlési Almanach 1887-1892. Bp., 1888. 260. o.
15
Politizáló szabadkőm űvesség
kerület országgyűlési képviselője. Korábban, 1874-ig hivatásos tengerésztiszt, majd a

nagyváradi Szabadság című napilap munkatársa. Több magas török kitüntetést kapott.
1880-tól Nagyvárad aljegyzője, 1884-től először képviselő, a nagyszalontai választóke
rületben. Az új páholyt, mint látható, kimondottan vezető értelmiségiek alapítják.13
A Magyarországi Symbolikus Nagypáholy Szövetségtanácsa „000889.” október 24-
én megadja a hivatalos engedélyt az ideiglenes működéshez,14 ezért a páholy 1889.
október 28-án munkát tart, amelyen a világosságok leteszik a hivatalos esküt. Ezután
hivatalosan is kimondhatják a Demokratia páholy megalakulását.15 E napon egy politi
kust, Lukács Gyula országgyűlési képviselőt választották a páholy helyettes főmesteré
vé, Gerster Bélát az egyik páholyfővizsgálóvá.16
A Demokratia páholyba az 1890-es években szabályosan tódultak a különféle foglal
kozású budapesti polgárok. Azzal kezdődött, hogy 1889 novemberében egy hivatásos, a
k. u. k. (császári és királyi) közös haderőben szolgáló tiszt is fölvételét kérte, de iratára
valaki ceruzával ráírta: „Mint közös hadseregbeli tiszt nem léphet a szövetségbe. (Szó
beli közlés.)"17 Még ebben az évben lett páholytag Kada Elek, akkor irodafőnök, akit
1897-ben Kecskemét város polgármesterévé választanak.18 Az egyik legjelentősebb épí
tője e magyar városnak, s amikor 1913-ban meghal, azt írja róla a Nagypáholy hivatalos
jelentése, Kada tette lehetővé, hogy Kecskeméten is megvesse a lábát a szabadkőműves
szervezet.
Az 1890. január 11-i jelentés szerint már húsz tagja van a páholynak, s tovább foly
tatódik az értelmiségiek fölvétele. 1889 legvégén lesz páholytag például Szilágyi La-
13 Az alapítók között egyetlen személy van, aki nem értelmiségi: Steuer Sándor kávés, azaz kávéház-tu-
lajdonos. Ő 1853-ban született, 1888-ban lett szabadkőműves, majd 1909-ben kizárták. Uo.
14 Uo. 9. fólió.
15 Építészeti Rajz, felvétetett a D em okratia □ 000889. évi október h ó 28. napján tartott els ő rendes m unká
já r ó l a z l fokb an . OL P 1083 108. csomó: A Demokratia páholy iratai 1901-1919. 9. fólió. (A □ a „pá
holy” szót jelöli a szabadkőműves iratokban.)
16 Uo. 10. fólió. E páholymunkán állapítják meg a különféle díjakat: belépési díj a páholyba 40 forint, II.
fokba emelési díj 10 forint, III. fokba emelési díj 15 forint. Ezek alkalmanként elengedhetőek. Ekkor
Magyarországon a pénznem a forint, a korona csak a 90-es évektől lesz az Osztrák-Magyar Birodalom
(aranyalapra fektetett) pénzneme. (Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter vezeti be, aki
fiatal korában maga is szabadkőműves: 1848-ban született, 1872-ben lett a Hungária páholy tagja, de
1886-ban törölték a szabadkőműves szervezetből, mert nem fizette a tagdíjat.)
17 Uo. számozatlan. A tiszt nevét nem említik.
18 Kada Elek 1889. december 16-án lépett a páholyba. Tevékenységéről: Jelentés a Magyarországi
Symbolikus Nagypáholy 1913. évi m űködéséről és ügyvezetéséről. OL P 1083 35. csomó 7. tétel. 17. o.
Kada először a Demokratia páholytól a Nagypáholy számára készített összefoglaló jelentésben sze
repel: OL P 1083 108. csomó: A Demokratia páholy iratai 1901-1919. 9. fólió, hátoldal (a páholytagok
névjegyzéke).
16
jós, a M. Kir. Operaház technikai igazgatója,19 dr. Bokor (Trampiser) József egyetemi
magántanár, Zilahi Balogh Gyula színész s két orvos: dr. Balkányi (Löw) Miksa és dr.
Moskovicz Ignác.20 Az 1890. évi januári tisztségviselő-választáson a főmester Váradi
maradt, Gerster Béla lett a páholy I. gazdája.21
Az alapítási folyamat végső állomása 1890. április 14-én történt, amikor a páholy
26. elsőfokú- és díszmunkáján Rakovszky István22 nagymester, Berecz Antal tisztelet
beli és helyettes nagymester, Majláth Béla helyettes nagymester és 198 szabadkőműves
jelenlétében ünnepélyesen fölavatták a Demokratia páholyt.23 Az eseményt nemzetközi
jelentőségűvé tette, hogy több külföldi nagypáholy magyarországi képviselője is meg
jelent az avatáson. A képviselt „főhatalmasságok” közül csak néhányat említünk: a
berlini Royal York Nagypáholy, a Hamburgi Nagypáholy, a Francia Nagyoriens Nagy
páholy, a Darmstadti Eintracht Nagypáholy, a svájci Alpina Nagypáholy (később majd
ez a nagypáholy kezdi szervezni a nemzetközi szabadkőműves szövetséget), a Brazíli
ai Nagyoriens Nagypáholy, Skócia Nagypáholya, a Dán Nagypáholy, a Svéd Országos
Nagypáholy és még számos főhatóság magyarországi képviselője,24 akik mind jelentést
küldtek nagypáholyukhoz, ami azt jelenti, hogy a világ szabadkőműves „nyilvánossá
ga” tudomást szerzett arról, hogy az Osztrák-M agyar Birodalom egész szabadkőmű
vességét működtető és felügyelő Magyarországi Symbolikus Nagypáholy védnöksége
alatt egy új műhely alakult. A Demokratia páholy létrejöttét a Nagypáholyban és a Szö
vetségtanácsban nagy jelentőségűnek tarthatták, nyilván emiatt rendezték ezt a nagy
díszmunkát, ahol maga a Hatalmas Nagymester, Rakovszky István is megjelent.25
A páholy sikere - túlzás nélkül - valóban óriási. A következő, 1891. év elején már 59 tagja
van, tehát rövid idő alatt megduplázza a taglétszámát. Szokás szerint ismét jeles személyek
jelentkeztek szabadkőművesnek. Csak abból a célból, hogy érzékeltessük a páholy szellemi
19 Szilágyi Lajos 1851-ben született, 1889. november 11-én vették föl a páholyba. Miniszteri tanácsos. Uo.
20 Uo.
21 Uo. 9. fólió.
22 Rakovszky István a legmagasabb beosztású, s a magyar társadalomban is jelentős szerepet betöltő,
keresztény vallásé, magyar nemzetiségű személy. A Corvin Mátyás páholy tagja, nemcsak nagymes
ter, hanem országgyűlési képviselő, majd az Országos Számvevőszék elnöke.
23 A díszmunka kinyomtatott jegyzőkönyve: OL P 1083 108. csomó: A Demokratia páholy iratai 1901-
1919. 63-Ó5. fólió.
24 A megjelent képviselők mind magyarországi szabadkőművesek voltak, akik viszont, a kor szabadkő
műves szokásainak megfelelően, rendszeres írásbeli (néha személyes) kapcsolatban álltak az általuk
képviselt nagypáhollyal. így a világ szabadkőművesei sok mindent tudtak egymásról.
25 A díszmunka eredményét a páholyban 1890. április 21-én „fényesítették”, azaz hagyták jóvá a páholy
tagjai.
17
erejét, közlünk néhány nevet. Benedek Elek szerkesztő és országgyűlési képviselő 1890. áp
rilis 28-án lesz a páholy tagja, aki akkor még nem „Elek apó”, hiszen alig múlt harmincéves.26
Benedek Elek, a Függetlenségi Párt tagja bizonyára nem lépett volna a Demokraüa páholyba,
ha nemzeti szempontból rossz híreket hallott volna róla. Concha Károly foglalkozási rovatá
ban ekkor m ár a büszke „igazgató” kifejezés díszük; de megkezdődik a zsidó kereskedők és
újságírók beáramlása is a páholyba. Rajtuk kívül fontosnak érzi a páholyba lépést többek
között Hornyánszky Victor nyomdász, Illyés Bálint27 és Horváth Ádám28 országgyűlési kép
viselők, sok ügyvéd, sőt a demokrácia jegyében Kiss János kárbecslő is szabadkőműves lesz.
Belép a páholyba Palágyi Menyhért író, Topits Alajos József gyáros, több tanár, igazgató,
zenetanár, sőt 1890. május 12-én Zalai György kőfaragó (ismét csak a demokrácia!).29
Ez az a ritka páholy, amelyben három országgyűlési képviselő is tag egyidejűleg,
ráadásul m indnyájan a Függetlenségi és 48-as Párt tagjai. Ők, m ár csak múltjuk, ad-
26 Az országgyűlési almanach 1888-ban ezt írja Benedek Elekről, a fiatal székely országgyűlési képvise
lőről: „Benedek Elek, Háromszék megye, Nagy-Ajta kerület. 1859. szeptember 29-én Kis-Baconban, Ud
varhely megyében született; régi lófő székely család ivadéka. A gimnáziális osztályokat a székelyud
varhelyi ref. Gimnáziumban végezte s majd a budapesti egyetemre jött, hol a bölcsészeti tanfolyamot
végezte. A Budapesti Hírlap alapításakor azonnal belmunkatársa lett [...] 1885-ben felelős szerkesztője
lett az Ország-Világ magyar képeslapnak [...]. A székely népköltészeti termékeket összegyűjtötte s
gyűjteményét a Kisfaludy társaság adta ki; nagy, Székely Tündérország című mesés könyve jelent
meg, írt egy regényt is, melynek tárgyát szintén a székely népéletből merítette. Számos cikk jelent
meg tőle szétszórtan a székely nép szokásairól, a székelyföldi viszonyokról. A ház megnyitásakor mint
körjegyző [legfiatalabb képviselő] szerepelt. Újabban Magyar Nép cím alatt képes hetilapot ad ki, mely
a szabadelvű párt érdekeit képviseli.” Országgyűlési Almanach 1887-1892,176. o.
27 Személyéről ezt írja az almanach: „Illyés Bálint, Bihar megye, Báránd kerület. 1835-ben Szatmár
megyében született. Alig volt 13 éves, midőn kiütött a szabadságharc, melyben részt veendő, eltűnt
hazulról. Ki is nevezték xszabad vadász« hadnaggyá, de mielőtt kineveztetése megerősíttetett volna,
véget ért a szabadságharc. Ezután tanulmányait - teológusnak készült - Sárospatakon befejezvén, a
marosvásárhelyi református főiskola tanára lett, 1861-ben pedig a tiszabecsei református egyházköz
ség lelkésze; akinek ódáját szavalták, midőn 1864-ben Szatmáron Kölcsey szobrát leleplezték; azonfe
lül az egyházi irodalom terén működik. A háznak 1887-ben lett először tagja; a függetlenségi párt híve.
A könyvtári bizottságban szerepel.” Országgyűlési Almanach 1887-1892, 229. o.
28 Róla ezt írja az almanach: „Horváth Ádám, Kecskemét város, II. kerület. 1861. november 18-án Kecske
méten született. A gimnáziumot Kecskeméten és Nagykőrösön, a jogi tanfolyamot pedig Kecskeméten
és Budapesten végezte. 1881-ben önkéntes és a 37. számú gyalogezred hadnagya lett. 1884-ben a jogtu
dort diplomát elnyervén, miután egy ideig a fővárosban volt joggyakornok, a kecskeméti jogakadémia
rendes tanárává választatott meg; e minőségben jogtörténetet és egyházjogot adott elő. Kevéssel tanári
székének elfoglalása után a kecskeméti függetlenségi és 48-as párt elnökévé választotta, mely állásban
többek segélyével a pártot újjá szervezte. 1886. május 31-én egy párbajban életveszélyesen keresztül
lőtték; felgyógyulása után nagy ovációkban részesült. Az országgyűlés összeülésekor körjegyző volt.
A függetlenségi és 48-as pártkör [képviselőcsoport] egyik jegyzője s a kérvényi bizottság tagja; tagja
továbbá Kecskemét város törvényhatósági bizottságának.” Országgyűlési Almanach 1887-1892, 225. o.
29 E személyek adatait itt nem tesszük közzé, elolvasható: A Magyarországi Symbolikus Nagypáholy védel
me alatt Budapest keletén dolgozó Demokratia c. sz. k. páholy Névjegyzéke 1891. évre. OL P 1083 108.
csomó: A Demokratia páholy iratai 1901-1919. 5-7. fólió.
18
digi pályafutásuk miatt is, ha bármilyen, a magyarságot vagy a magyar államot ve
szélyeztető esetről hallottak volna, bizonyára nem lépnek e páholyba. Mindenesetre
tény, hogy ezekben az évtizedekben kizárólag a függetlenségi párti ellenzék jelent meg
a Demokratia páholyban, együtt a párton kívüli művelt, nyelveket beszélő, etnikailag
többségükben zsidó polgárokkal.
A Demokratia tagságának műveltségi állapotára nézve egy 1890-es évekből szárma
zó jelentést mutatunk be. 1896. március 30-án a páholy feliratban jelenti a Hatalmas
Nagymester folyó évi 717. számú táblájára a páholytagok nyelvismeretének adatait.30A
jelentés szerint a páholy huszonkilenc tagja beszélt tárgyalási szinten valamilyen ide
gen nyelven. Az akkori magyar társadalomban a legtöbbek által beszélt nyelv a német
volt, a Demokratia páholyban kilenc fő beszélte ezt a nyelvet, ami elmarad a franciát
beszélők tizenhármas létszámától. Angolul öten, szerbül négyen, olaszul hárman, ro
mánul és horvátul ketten beszéltek, s volt, aki oroszul is tudott. Három nyelven beszélt
közülük Sasvári Ármin31 (francia, szerb, horvát) és Goldberger Lajos32 (angol, francia,
olasz). Nyolcán két nyelvet ismertek: a jelentősebb szabadkőműves személyiségek kö
zül ide tartozott Mártonffy Márton (francia, román), a már említett Váradi Antal (német,
francia), Fekete Ignác (német, angol) és Katona Béla (német, román). Ez az irat azt
bizonyítja, hogy a páholyban körülbelül minden harmadik ember el tudta olvasni az
európai sajtót, elvileg több kultúrával kerülhetett kapcsolatba.
Az első másfél évtizedet nagyon röviden áttekintve megállapítható, hogy a
Demokratia a budapesti polgárok műhelyévé vált. A századforduló után e páholy lett
(ahogyan Polónyi Géza mondja majd 1911-ben a képviselőházban) a főváros ügyeinek
egyik titkos irányító szervezete. S ahogyan Budapest etnikai arányai megváltoztak a
zsidó elem nagymértékű növekedésével, e páholyé is eltolódtak a zsidóság javára. Nem
lehet véletlen, hogy Jászi Oszkár és társai, akik már 1905-től helyet kerestek maguk
nak a szabadkőműves szervezeten belül, éppen ebbe a páholyba léptek. Egyre több a
bizonyíték arra nézve, hogy Jászi és elvbarátai politikai céljaik érvényesítésének szán
dékával lettek szabadkőművesek. A nemrégen kiadott Jászi-életrajzban Litván György
liberális-radikális történész idézi Jászinak Somló Bódoghoz33 írt egyik leveléből: már
30 OL P 1083 108. csomó 58. fólió mindkét oldala.

31 Sasvári (Schosszberger) Ármin a kereskedelmi múzeum titkára volt. 1853-ban született, 188ó-ban az
egyik alapítója a Demokratia páholynak.
32 Goldberger Lajos dr. budapesti gyárigazgató, aki 1868-ban született, 1895-ben lett páholytag.
33 Somló Bódog dr. (1873-1920) egyetemi magántanár, a Társadalomtudományi Társaság egyik vezető sze
mélyisége. Szabadkőműves: 1900-ban lépett a Demokratia páholyba, de már 1902-ben küépett. Jászi
egyik legjobb személyes barátja és elvbarátja.
19
1905 őszén előtérbe került, hogy „csináljunk egy külön, kifejezetten szocialista páholyt,
melyből új vért öntünk a már-már megmerevedő szervezetbe, kihasználva annak szer
vezeti és anyagi lehetőségeit céljaink érdekében.”3*Ez a levélrészlet azt bizonyítja (együtt
több más, hasonló megnyilatkozással, amelyeket később idézünk), hogy lászi és a töb
biek kimondottan célzatosan, előre megfontolt szándékkal léptek a szabadkőművesek
közé. Sajnos, az nem derül ki, hogy vajon ez Jásziék ötlete volt, vagy valamely szabad-
kőművesek hívták őket. Mindenesetre Litván György is így értékeli e folyamatot: „Jászi,
Ady és társaik valóban a kőművesség radikális irányzatának kialakítására s ezzel új
társadalmi és anyagi erőforrásoknak céljaik szolgálatába állítására törekedtek."35 Lit
ván szerint sincs itt szó a szabadkőműves eszmék és eszmények tudatos szolgálatáról
Jásziék részéről, hanem nagyon is a saját elképzeléseik és kimondottan a politikai cél
jaik beviteléről egy már régóta működő szervezetbe. Nem másról van szó, mint politikai
haszonszerzésről.
A következő alfejezetekben áttekintjük Jászi Oszkár és barátainak belépését a
Demokratia páholyba, illetve ottani tevékenységüket.
Jászi Oszkár és elvbarátai

a Demokratia páholyban (1906)
A Demokratia páholy36 1906. február 26-án tartotta 564. elsőfokú, rendes munká-
34 L it ván György: Jászi Oszkár. Osiris, Bp., 2003. 58. o. Litván könyve hihetetlenül adatgazdag, ha fölfo
gása más is, mint e könyv szerzőjéé. Kár, hogy nem tudományos monográfia formájában írta, ami azt
jelenti, hogy sajnos nincsenek lábjegyzetes hivatkozások; a Hivatkozások és jegyzetek című fejezet eze
ket nem pótolja, bár ebből is kiderül, hogy a források hatalmas körét használta a szerző. Az is kiderül
munkájából, hogy a szabadkőművességről úgy írt, hogy nem ismerte a vonatkozó levéltári forrásokat.
35 Uo. (Kiemelés - R. E.) Ady nevét ekkoriban még nem illik a szabadkőművesekkel együtt kimondani,
hiszen ő majd csak 1912 tavaszán lép a Martinovics páholyba.
36 A Demokratia páholyról ezt írja a Magyar Országos Levéltár fondjegyzéke: „A páholyt a Könyves
Kálmán páholyból [...] kivált tagok - többek között Gelléri Mór - 1887-ben alapították. A Budapesten
működő legnagyobb páholyok közé tartozott [...]. Programjában a népnevelés, a parasztság felemelése,
a tanügy, a munkáskérdés, a polgári házasságkötés bevezetésének problémája szerepeltek fő feladat
ként [...]. A páholyból kivált tagok 1902-ben a Nemzeti [...] majd 1908-ban a Martinovics páholyokat
alapították meg." P ataky Lajosné (összeáll.): A szabadkőműves szervezetek levéltára. Repertórium.
Munkapéldány. Tartalmazza az 1967 óta történt gyarapodásokat is. Bp., 1967. Kiadja a Művelődésügyi
Minisztérium Levéltári Osztálya (Levéltárak Országos Központja). Kézirat.
20
ját.37 Akkoriban a páholy főmestere Fekete Ignác budapesti ügyvéd volt.38 Mint más al
kalommal, úgy e napon is egy Székely Imre nevű budapesti ügyvéd, a páholynak 1899
óta oszlopos tagja, a profán élet eseményeit ismertette.39 Ez gyakorlatilag elsősorban
a szabadkőműves szempontból legfontosabb belpolitikai események bemutatását és
értékelését jelentette. A páholy szellemiségének érzékeltetése céljából csak egyetlen
mondatot idézünk az építészeti rajzból: Székely „hazánk közállapotait vázolja, és azt
bizonyítja, hogy a reakció felhasználja az összes politikai pártokat, hogy céljait elő
mozdítva uralomra jusson. Ez ellen csak a népjogok kiterjesztése és a megfelelő gaz
dasági programm útján lehet küzdeni, és ezt a küzdelmet tartja a szabadkőművesség
legsürgősebb feladatának.”40 Székely testvér két és fél évvel később Jászi Oszkárokkal
távozik a páholyból. Ekkor azonban, 1906. február 26-án, a páholymunka tizenegyedik
napirendi pontjában jelennek meg a későbbi martinovicsisták: „11. Az indítványzsák
ban volt az első kedvező jelentés, Gerő Nándor keresőről és a következő kilenc kereső,
név szerint: dr. Harkányi Ede, dr. Wildner Ödön, dr. Láday István, dr. Jászi Oszkár, Di-
ner-Dénes József, dr. Gratz Gusztáv, dr. Rácz Gyula, dr. Kégl János és ifj. Leopold János
kereső levelei. Valamennyi alkalomszerű elbírálás alá kerül.”41 A páholy úgy döntött,
hogy a szabadkőműves alkotmány szerint kötelezően huszonegy napon túli szavazás
megrövidítését kéri a Nagypáholytól. Ez azt jelenti, hogy a Demokratia páholy tagjai
37 Az elsőfokú munka azt jelenti, hogy a mindhárom fokozatban lévő testvérek részt vehetnek a páholy
összejövetelén. A rendes szó azt jelenti, hogy a szokásos, hetente vagy kéthetente tartott, megszokott
menetrend szerinti munkáról van szó. A Demokratia páholy általában hetente tartott páholymunkát.
A fent említett napon az 5ó4. munkát tartották, s erről a DCXLIII. számú ún. építészeti rajzot vették
föl. Az építészeti rajz magyarul a páholy összejövetelén készült jegyzőkönyvet jelenti. A történetírás
szerencséjére a Demokratia páholy mindenkori titkára (aki a rend szerint a jegyzőkönyvet készitette)
megfelelő részletességgel írta le a történteket: ez lehetővé teszi, hogy a történész szaktudomány vi
szonylagos pontossággal rekonstruálja az eseményeket. (Sajnos nem mindegyik páholynál végeztek
ennyire precíz munkát!)
38 Fekete (Grosz) Ignác budapesti ügyvéd 1858. október 18-án született Nagykállón. 1883. december 6-án
lett szabadkőműves s 1884. október 30-án éri el a mesterfokot. A Demokratia páholy alapítói közé taro-
zott. 1937-ben halt meg. NÉVSOR: 65. o. Hivatalos adatai: OL P 1083 108. csomó: A Demokratia páholy
iratai 1901-1919. 4. fólió.
39 A belügyi szabadkőműves névjegyzék ezt írja Székelyről: „Székely Imre dr. ügyvéd Bpest, szül. 1871.
Fv. 1899. [Demokratia páholy], Martinovics p. III. Páholyalapító.” NÉVSOR: 228. o.
40 DCXLIII. Építészeti Rajz a Demokratia t. és t. [törvényes és tekintélyes] szabadkőműves páholy 1906.
február hó 26-án tartott 564-ik elsőfokú rendes munkájáról. OL P 1106 28. köt. A Demokratia páholy
iratai 1906-1908 között. 14. fólió. Az igazsághoz az is hozzá tarozik, hogy az akkori Országgyűlés alsó
házában, a Képviselőházban - a Katolikus Néppártot leszámítva - a szabadkőművesség tagjai titokban
mindegyik politikai párt képviselőcsoportjában ott voltak, mind a kormánypártban, mind az ellenzéki
pártokban.
41 Uo. 14. fólió, hátoldal.
21
minél előbb szerették volna fölvenni a híres szerkesztőt és tudóst, Jászi Oszkárt és
barátait.
Itt kezd alakulni a Martinovics páholyt később megalapító csapat, hiszen ekkor
lépnek a szabadkőműves szervezetbe az alapítók közül Jászi Oszkár, Harkányi Ede42
és Rácz Gyula43 Ott van már a Demokratia páholyban a későbbi Martinovics-alapítók
közül Székely Imre, akinek beszédét fentebb idéztük. A tagjelöltek között egyedül Gratz
Gusztáv személye okozhat meglepetést. Gratz, ez a felvidéki származású, német nem
zetiségű keresztény ember, ezekben az években, éppen a Társadalomtudományi Tár
saság kapcsán kerül kapcsolatba Jásziékkal. Föl is veszik a szabadkőműves páholyba
1906 márciusában, de 1906. október 1-jén a páholy már a kilépési kérelmét tárgyalja.
Úgy tűnik, hogy a mérsékelt álláspontot képviselő tudóst nem szívesen engedték el a
szervezetből, mivel az október 1-jei páholymunka 21. napirendi pontja szerint „Gratz
Gusztáv testvér fedezési kérelmét a páholy, több testvér felszólalása után, egyelőre füg
gőben hagyja.”44 A levéltári iratok között nincs nyoma Gratz kilépése megokolásának,
ám az egy héttel későbbi, 1906. október 8-i munkán Jászi Oszkár Gratz kilépése tár
gyában „békebíróság kiküldését kérte”, s a főmester megtette az ilyenkor szükséges
intézkedést.45 A tény, hogy Jászi, s nem a páholy valamelyik „fényessége” kérte ezt
a megoldást, arra enged következtetést, hogy Gratznak valószínűleg a páholyba vele
együtt fölvett fiatal radikálisokkal lehetett ellentéte. Egyes források szerint október 15-
én kapta meg végül a páholy engedélyét a kilépésre.46 Fedezésével a baloldali, ateista
radikálisok látszólag megerősödtek.
Gratz gyors kiválása a szabadkőművesek és Jásziék köréből egyértelműen az 1901-
ben alapított Társadalomtudományi Társaságban 1906 nyarán kezdődött, a szervezet
szétrobbanásáig tartó vitákkal áll összefüggésben. A társaság már megalapításakor
is vegyes képet mutatott szellemiség szempontjából: tagsága között liberális 67-est,
arisztokratát, nagytőkést, de szocialista értelmiségieket, polgárokat egyaránt lehetett
42 Harkányi (Koppély) Ede Sámuel dr. budapesti ügyvéd, aki 1879-ben Nagykanizsán született. 1909-ben,
már a Martinovics páholy tagjaként, fiatalon meghalt.
43 Rácz Gyula dr., székesfővárosi titkár, Budapesten született 1874-ben.
44 DCTV. Építészeti Rajz a Demokratia t. és t. szabadkőműves páholy 1906. október hó 1-én tartott 576-ik
elsőfokú rendes munkájáról. OL P llOó 28. köt. A Demokratia páholy iratai 1906-1908 között. 42. fólió,
hátoldal.
45 DCV. Építészeti Rajz a Demokratia t. és t. szabadkőműves páholy 1906. október hó 8-án tartott 577-ik
elsőfokú rendes munkájáról. OL P 1106 28. köt. A Demokratia páholy iratai 1906-1908 között. 45. fólió,
hátoldal.
46 Gratzról a belügyi kimutatás ezt írja: „Nyugalmazott minister Wien, született Gölnicbánya 1875.111/30.
Felvéve 1906. III. 19. Demokratia páholy. Fedezett 1906.” NÉVSOR: 86. o.
22
találni. Fél évtized belső vitái után a társaság ún. „alkotmánypárti” csoportja ellen a
baloldal sajátos puccsal lépett föl: Pikler Gyula47 és Jászi Oszkár 1906. augusztus 7-re
rendkívüli közgyűlést hívatott össze, ahol kizárták a jobboldali ellenfeleiket. Gratz
Gusztáv ez utóbbiak közé tartozott, ami azt jelentette, hogy ha nincs együtt a radiká
lis Jászi-csoporttal a Társadalomtudományi Társaságban, akkor nyilván nem lehetnek
együtt a szabadkőműves szervezetben sem. Ez az oka Gratz fedezési kérelmének s ki
lépésének a Demokratia páholyból.48 E páholy különben folyamatos kapcsolatot tartott
Pikler Gyulával. Amikor majd 1907 kora ősszel Pécsett megrendezik a „szabadtanítás
országos kongresszusát”, ezen Pikler a demokraták előtt nagy sikerű beszédet mond.
A Demokratia páholyban az 1907. október 14-i páholymunkán Soltész szabadkőműves
azt javasolta, hogy Pikler tiszteletére október 16-án rendezendő banketten a páholy
képviseltesse magát. Ezt a tagok elfogadták, s megbízták Soltész Istvánt a részvétel
lel.49 Ugyanezen a napon „Gönczi Jenő testvér ismerteti a Pikler Gyula elleni egyetemi
tüntetéseket, mint a haladás és reakció összeütközéseinek egyik epizódját.”50 Érdekes
megfigyelni, hogy ha az egyik vagy másik baloldali személyt bármilyen jellegű táma
dás éri a konzervatív erők részéről, a radikális szabadkőművesek azonnal támogatják
a megtámadottat. Piklert egyébként akkoriban választották a budapesti egyetem jogi
karának dékánjává, ami azt bizonyítja, hogy legalábbis a jogi kar nem üldözte őt.
Visszatérve a Demokratiában történt események időrendjéhez: 1906. március 5-én
Fekete Ignác főmester fölolvasta a Nagypáholy 948/06. számú tábláját, amelyben a
páholy megkapta az engedélyt arra, hogy az előírt huszonegy napon belül szavazhas
sanak az említett kilenc jelentkező fölvételéről.51 Ennek megfelelően a „golyózást” -
47 Pikler Gyula dr. (1864-1937), a polgári jogbölcselet professzora a Pázmány Péter M. Kir. Tudomány-
egyetemen, 1907-ben a jog- és államtudományi kar dékánja.
48 A Társaságból kizártak és kilépettek, többek között Gratz Gusztáv, Wolfner Pál, Apáthy István, Hege
dűs Lóránt, megalapították saját szervezetüket, a Magyar Társadalomtudományi Egyesületet, s ennek
folyóiratát, a Magyar Társadalomtudományi Szemlét. Az ügy érdekessége, egyben a szabadkőműves
ség akkor már meglévő kettéhasadásának jellemzője Is, hogy Wolfner, aki Farkas Pálra magyarosítja
majd a nevét, s gróf Tisza István híve lesz országgyűlési képviselőként, a budapesti Nemzeti páholy
szabadkőművese; Apáthy István, későbbi kolozsvári egyetemi tanár az I. Ferencz József M. Kir. Tudo
mányegyetemen pedig az ottani Unió páholy szabadkőművese, majd főmestere lesz.
49 DCXXXVIIL. Építészeti Rajz a Demokratia t. és t. szabadkőműves páholy 1907. október hó 14-én tartott
608-ik elsőfokú rendes munkájáról. OL P 1106 28. köt. A Demokratia páholy iratai 1906-1908 között.
141. fólió. 10. napirendi pont.
50 Uo. hátoldal, 16. napirendi pont.
51 DCXLIV. Építészeti Rajz a Demokratia t. és t. szabadkőműves páholy 1906. márrius hó 5-én tartott 565-ik
elsőfokú rendes munkájáról. OL P 1106 28. köt. A Demokratia páholy iratai 190o-1908 közön. 18. fólió.
23
szavazást fekete és fehér golyókkal - le is bonyolították.52 Összesen tíz jelentkezőről

döntöttek, s meglepetésre a titkos szavazáskor a jelöltek mindegyikénél egy fekete
golyót is bedobott valaki a zsákba. Fekete főmester ezért mind a tíz esetben ezt mond
ta: „A golyózás (50 golyó) homályos, minek folytán a főmester testvér felhívja a fekete
golyóval szavazott testvért, hogy a fekete golyót három nap alatt indokolja, különben
a fekete golyó semmisnek fog tekintetni.”53 Maga Jászi Oszkár is kapott feketét, ami
azt bizonyítja, hogy valaki a páholytagok közül, ismerve a neves szociológust, nem
értett egyet a fölvételével. Meg kellett várni a főmester által adott határidőt: vajon
a fekete golyóval „homályossá” tett eredményt megindokolja-e valaki? A következő
héten ez is megtörtént, de a tíz jelölt közül csak egyetlen ember esetében. Az 1906.
március 12-én tartott páholymunka hetedik napirendi pontjában Fekete főmester je
lentette, hogy „a múlt munkán történt szavazások alkalmával adott fekete golyó csak
a keresők egyikére indokoltatott. A fekete golyó személyes differenciák eredménye - a
megtörtént felvilágosítások után ez a felszólalás visszavonatott, úgyhogy valamennyi
golyózás tiszta-világossá minősült.”54 Arra nézve nem létezik levéltári irat, hogy kire
s kinek volt panasza; az a lényeg, hogy Jásziék belépési szándékai 1906 márciusában
valósággá váltak.
A későbbi Martinovics-csapat, egyelőre beilleszkedve a Demokratia közösségébe,
megkezdte a szabadkőműves munkát. A teljes körűen megmaradt páholyiratokból az
derül ki, hogy amit például Jászi és Diner-Dénes korábban, profán korukban művel
tek a szellemi életben, azt folytatták a szabadkőműves szervezeten belül, csak sokkal
szervezettebben, ráadásul minden ellenőrzés, tehát rájuk leselkedő veszély nélkül.
Természetesen nemcsak az állami, belügyminiszteri ellenőrzésről van szó, hanem a
keresztény-magyar szellemi élet ellenőrző szerepéről is: a páholy titkos működése le
hetővé tett olyan esetleges titkos, senki által sem látható szellemi, esetleg politikai
szervezkedést, amire a keresztény-konzervatív szellemi erők nem vagy csak töredéke
sen tudtak választ adni. Megállapítható, hogy a liberális fölfogású kormányok idején
52 A szabadkőműves páholyokban a szavazást fehér és fekete golyókkal végezték. Az igen szavazatot a

fehér golyó jelentette. Az egyik alaptörvényük pontosan előírta, hogy mi a teendő akkor, ha egy vagy
több fekete golyót dobnak a szavazatszedő zsákba. Az egész szavazási folyamatot golyózásnak nevez
ték.
53 Uo. 18. fólió.
54 DCXLV. Építészeti Rajz a Demokratia t. és t. szabadkőműves páholy 1906. március hó 12-én tartott 566-ik
elsőfokú rendes munkájáról. OL P 1106 28. köt. A Demokratia páholy iratai 1906-1908 között 20. fólió.
A páholy elhatározta, hogy a tényleges fölvételeket március 19-re tűzi ki, amihez 30 koronáért kibére
lik a Nagypáholy egyik díszes termét, a Nagyműhelyt. Uo. hátoldal.
az akkori világrend ellen föllépő vagy föllépni akaró politikai-szellemi erőknek nem
az - általuk egyébként állandóan gyalázott - kormány belügyminisztériumától kellett
tartaniuk, hanem a keresztény szellemiségű értelmiségi és politikai erőktől. Az ezek
elől való elbújásra a lehető legjobb megoldás volt a szabadkőműves páholy, m ivel ko
moly szervezkedési lehetőséget adott különösebb veszélyesség nélkül. Megítélésem
szerint itt keresendő egyik oka annak, hogy Jászi és elvbarátai úgy döntöttek: ott a
helyük.
Jászi Oszkár első fölszólalására nem is kellett sokat várni: már az 1906. március
26-i páholymunkán két társával, Murai (Mondschein) Vilmossal és Soltész Adolffal55
együtt a legújabb hazai és nemzetközi szabadkőműves folyóiratokban megjelent írá
sokat ismertettek. Jászi a francia szabadkőművesek szociális kérdésekkel kapcsola
tos véleményeit foglalta össze.56 A következő, 1906. április 2-i összejövetelükön lett
a páholy iskolaügyi bizottságának tagja Harkányi Ede és Rácz Gyula. Ezen a páholy
munkán Jászi Oszkár oly sikerrel mutatja be az akkor még csak tervben létező Társa
dalomtudományok Szabad Iskoláját, hogy Bródy Sándor egyenesen „javaslatba hozza,
hogy a páholy »nagy szellemek« néven szereplő 1423,60 forint alapját, mint adományt,
ajánljuk az iskola céljaira.”57Jászi Oszkár hozzászólásával még azon az ülésen komoly
visszhangokat vált ki a tapasztaltabb páholytagokból. Mártonffy Márton,58 a hazai sza
badkőművesség egyik legtekintélyesebb tagja támogatóan ezt mondja: „a szóban lévő
iskolát a szabadkőművesség vezetői mindig támogatni fogják. Indítványozza, keressük
meg táblában a Nagypáholyt, tegye lehetővé, hogy ezt az eszmét az egész magyar sza
badkőművesség magáévá tegye. Ez iskola támogatásában fogja biztosítékát látni an
nak, hogy Magyarországon igazán akarunk progresszív irányban haladni.”59 Ha e tit
kári jegyzőkönyvben a mondatok szórendje nem is a legszabályosabb, annyi bizonyos,
hogy az egyik legmagasabb beosztású hazai szabadkőműves vezető Jászi mellé áll,
55 Murai (Mondschein) Vilmos MÁV-főmérnök 1865-ben született, 1895 óta tagja a páholynak. Soltész
Adolf dr. az Országos Iparegylet titkára, 1866-ban született, 1900 óta szabadkőműves.
56 DCXLII. Építészeti Rajz a Demokratia t. és t. szabadkőműves páholy 1906. március hó 26-án tartott 568-ik
hátoldal.
57 DCXLVII. Építészeti Rajz a Demokratia t. és t. szabadkőműves páholy 1906. április hó 2-án tartott 569-ik
hátoldal. Bródy Sándor: budapesti irodafőnök, született 1868-ban, 1904 óta a Demokratia páholy tagja.
(Személye nem azonos a híres íróéval.) NÉVSOR: 14. o.
58 Mártonffy (Mártonfy) Márton iparoktatási országos felügyelő, aki 1896-ban len szabadkőműves. 1910-
ben kilépett (neve ezért nem szerepel a belügyminisztérium névsorában).
59 Uo.
nyilvánosan (páholy-nyilvánosán) biztosítva őt tervei támogatásáról a vezetők részé

ről. Bizonyos, hogy Jászi és barátai éppen ezt akarták elérni. Ez az eset is azt bizonyít
ja, ami a következő években majd kiderül, hogy legfontosabb célkitűzéseik könnyebb
és támogatottabb megvalósítása céljából léptek a szabadkőműves szervezetbe. Akkor
is így van ez, ha ugyanezen a páholymunkán Gelléri Mór azt javasolja, hogy a követke
ző időszakban a Demokratia páholy a gyermekvédő ligán és a Társadalomtudományok
Szabad Iskoláján kívül más témakörökkel ne foglalkozzon, hiszen ezek megvalósítása
fölemészti a páholy összes erejét. Gelléri Mór mondatai szinte előrevetítik a későbbi
nagy vitákat, ugyanis Jászi és a radikálisok az általános, titkos választójoggal is fog
lalkozni akarnak, ő pedig hozzászólásával ezt a kimondottan politikai témát akarja
levétetni a páholynapirendről.60
1906 tavaszi hónapjaiban tovább bővül a budapesti szabadkőművesek tábora, köztük
azokkal a jeles értelmiségiekkel, akiknek a világháború kirobbantásáig fontos szere
pe lesz a magyarországi úgynevezett baloldali kultúra létrehozásában. Közülük itt csak
az egyik legfontosabb személyt említjük. A Demokratia páholy 1906. április 23-i ösz-
szejövetele jegyzőkönyvében szerepel: „A páholy ezután elhatározza, hogy Veigelsberg
Hugó kereső felett a golyózást a jövő munkán nyitja meg.”61 Valóban, április 30-án a
Nagypáholy külön, személyre szóló engedélyével (N.P. 1579/06. számú tábla) golyóz
nak Veigelsberg fölött: „9. Golyózás Veigelsberg Hugó kereső felett. Eredmény: 39 tiszta,
világos golyó!”62 A magyarországi politika- és irodalomtörténetben kialakuló szellemi
folyamat ennek ismeretében válik egyértelművé, sőt érthetővé: Veigelsberg 1906-tól sza
badkőműves, 1908-tól a romantikus hangulatú Ignotus álnéven (ignotus latin szó, jelen
tése: ismeretlen) a Nyugat című, szabadkőműves szellemiségű, illetve tartalmú irodalmi
folyóirat főszerkesztője.63 A másik - főleg a későbbi Martinovics páholy szempontjából
ó0 Gelléri Mór az 1870-es évek eleje óta páholytag, ekkoriban az egyik legtekintélyesebb magyarországi
szabadkőműves személyiség.
61 DCXLVIII. Építészeti Rajz a Demokratia t. és t. szabadkőműves páholy 1906. április hó 23-án tartott 571-ik
hátoldal.
62 DCXLIXI. Építészeti Rajz a Demokratia t. és t. szabadkőműves páholy 1906. április hó 30-án tartott 572-ik
hátoldal.
63 Veigelsberg Hugó (Ignotus) 1869-ben született, ekkoriban Budapesten él. Megjegyezzük, hogy 2008-
ban, amikor Magyarországon nemcsak irodalmárok, hanem politikusok is a Nyugat folyóirat megin
dulásának 100. évfordulóját ünnepelték, nem emlékeztek meg e folyóirat szabadkőművesi szellemi
partvidékéről (valószínűleg ismerethiány következtében). Lásd például az Országgyűlésben készült s
a félemeleti folyosón kiállított fényképes-szöveges paravánokat. Ugyan országgyűlési képviselőt soha,
egyetlen alkalommal sem láttam ott megállni, de a félrevezetés megkérdőjelezhetetlen.
26
- említendő személy, Baracs Károly fölött 1906. április 23-án szavaznak, csak fehér go
lyókkal. Baracs a tízes években hosszú időn át lesz a Martinovics páholy főmestere.64
1906. április 30-án szólal meg először a páholyban Kégl János, aki a „reakciós babo
na” elleni küzdelemre hívja föl társait. Gelléri Mór előadásához szól hozzá, aki a páholy
örömére és csodálatára ezt mondja: „Anglia most hozott törvényt a felekezeti jellegtől
mentes népoktatás tárgyában”, majd bizonyos hazai eseményekről szólva levonja a kö
vetkeztetést: „Mindezekben a jelenségekben a reakció nagy térfoglalását látja, és fő
feladatunknak az ellene való küzdelmet tartja.”65 Úgy látszik, Kégl doktort elsősorban
a „klerikális reakció” előretörése aggasztja, ugyanis az 1906. május 21-i páholymun
kán „Kégl János testvér szóvá teszi a szerzetesrendek megrendszabályozásának most
napirenden lévő kérdését.66 Azt fejtegeti, hogy ki kell ragadni az oktatást a szerzetes-
rendek kezéből. Ennek sürgősen és elsősorban kell propagandát csinálni. Közli, hogy
Kunfi Zsigmond testvért vallott szabadgondolkodó nézetei miatt üldözik. Szükségesnek
tartja, hogy ez ügyben állást foglaljunk.”67 A páholymunkán a Kunfi körüli botrányt
Harkányi Ede ismerteti. Az ilyen és hasonló események kovácsolhatták az összetartást
a későbbi Martinovics páholy leendő tagjai között. Kunfi Zsigmond, aki a Magyaror
szági Szociáldemokrata Pártban elvtárs, a páholyban testvér volt, 1909. március 20-án
lép majd az akkor már létező Martinovics páholyba.68 Anélkül, hogy az események elé
mennénk, elmondjuk, hogy a Martinovicsba Kunfit Harkányi Ede ajánlására Jászi Osz
kár, Gönczi Jenő69 és Rónai Zoltán70 „kutató testvérek” javaslatára veszik föl. Kunfi és
64 Uo. 30. fólió, hátoldal. Baracsról ezt írja a belügyi névsor: „Baracs Károly vasúti igazgató, Budapest.
Szül. 1868. Fv. 1906. Martinovics páholy. III.” NÉVSOR: 25. o. E könyvet itt is javítanunk kell, ugyanis
Baracs MÁV-igazgató a Demokratia páholyba lépett, majd innen lép tovább a Martinovicsba.
66 A klerikális reakció „szakkifejezést” a hazai szabadkőművesek találták ki s használták az egyházakra
és a politikai jobboldalra az első világháború előtt. Az állam által használt nyelvezetbe majd csak 1948
után, a szabadkőművességgel rokonszenvező Rákosi Mátyás elvtársék viszik be s használják a politi
kai ellenfeleikre.
67 DCLII. Építészeti Rajz a Demokratia t. és t. [törvényes és tekintélyes] szabadkőműves páholy 1906. május
hó 21-én tartott 574-ik elsőfokú rendes munkájáról. OL P 1106 28. köt. A Demokratia páholy iratai 1906-
1908 között. 38. fólió, hátoldal.
68 Kunfi (Kohn) Zsigmond 1879. április 28-án született Nagykanizsán. 1918 szeptemberében lép ki a
szervezetből, a szociáldemokrata párt döntése értelmében. Újságíró, a Károlyi Mihály gróf vezette első
hazai szabadkőműves kormány kultuszminisztere, az ún. Tanácsköztársaság népbiztosa. Emigrációja
idején Bécsben az In Laboré Virtus nevű szabadkőműves páholy tagja.
69 Gönczi Jenő minisztériumi segédfogalmazó, született Nagykárolyban, 1879. december 23-án. Lakása
Budapest VII. kerület, Damjanich utca 33. A Martinovics páholy alapító tagja. OL P 1123: A Martino
vics páholy anyakönyve. 3. o. Gönczi viseli az anyakönyvben az 1. számot.
70 Rónai Zoltán dr. ügyvéd, az ún. proletárdiktatúra idején igazságügyi népbiztos. 1880. augusztus 16-án
27
Rónai 1919-ben népbiztos lesz, de itt kell megjegyeznünk, hogy radikális baloldali né
zeteiket részben a Demokratia, s mindketten a Martinovics páholyban szívják maguk
ba. Az igaz, hogy 1918. szeptember közepén a szociáldemokrata párt elrendeli, hogy
minden párttagnak ki kell lépnie a szabadkőművességből - de addig egy szervezetben
alakult az ún. polgári demokraták és a szociáldemokraták, a későbbi kommunisták
szellemisége és emberi habitusa.
Most azonban még csak 1906 májusában vagyunk. A május 14-i páholymunkán
Jászi, Soltész és Fekete főmester a Társadalomtudományok Szabad Iskoláját népszerű
sítő propagandáról adnak jelentést. A jegyzőkönyv szerint többen hozzászóltak, ami
azt mutatja, hogy Jásziék sokakat érdeklő témát hoztak elő.71 E páholymunkán is szó
volt - Karsai (Karpeles) Sándor testvér előterjesztésében - az országos gyermekvédő
ligáról,72 ami azt bizonyítja, hogy a Demokratia páholyban komolyan foglalkoztak hu
manitárius-gyermekvédő ügyekkel. Sőt, Jászi sorozata 1906. május 21-én folytatódik:
újfent ismerteti (Harkányi és Soltész páholytagokkal együtt) a Társadalomtudományok
Szabad Iskolájával kapcsolatos fejleményeket. Történik egy ennél fontosabb esemény
is, idézzük a munkatáblát: „Gelléri testvér megemlékezik Martinovicsról és arról, hogy
Marczali [Henrik] egyetemi tanár feldolgozza Festetich gróf dégi irattárát és ebben a
régi magyar szabadkőművesség iratait. Indítványozza, kérjük meg Marczali tanár urat,
adja át művét kinyomtatás előtt a páholynak; de adjuk meg Martinovics testvér emléké
re a szabadkőművesi gyászüdvözlést.”73 Lehetséges, hogy Jászi és barátai számára ez
az eseményt lökést adott arra, hogy páholyukat majd Martinovicsról nevezzék el.
1906. május 28-án Jászi jelentést tett arról, hogy a nagyváradi László király páholy
ban előadást tartott a Társadalomtudományok Szabad Iskolájáról. Beszámolt róla, hogy
a nagyváradi szabadkőművesek a legnagyobb mértékben támogatják ezt az iskolát,
egyben kérte, hogy a Demokratia fejezze ki elismerését a nagyváradi páholy támogatá
sáért.74 Ez a történet jól mutatja Jászi kapcsolatteremtő képességét és helyzetfölisme-
született Budapesten. Ügyvéd, ekkoriban nőtlen, s Budapesten, a VI. kerület Váci körút 21-ben lakik.
1918 szeptemberében, a szociáldemokrata párt döntése következtében lép ki a szervezetből.
71 DCLI. Építészeti Rajz a Demokratia t. és t. szabadkőműves páholy 1906. május hó 14-én tartott 573-ik
hátoldal.
72 Karsai Sándor dr. 1868-ban született, a népjóléti minisztérium tanácsosa. 1902 óta tagja a Demokratia
páholynak.
73 DCLII. Építészeti Rajz a Demokratia t. és t. szabadkőműves páholy 1906. május hó 21-én tartott 574-ik
hátoldal.
74 DCIII. Építészeti Rajz a Demokratia t. és t. szabadkőműves páholy 1906. május hó 28-án tartott 575-ik
28
rő tehetségét. Nem véletlen, hogy az akkoriban legradikálisabb nagyváradi páholyba

ment, ott keresve lehetséges szövetségeseket politikai elképzeléseihez, céljaihoz. Arra
nézve nem maradtak fönn levéltári források, hogy ő milyen mértékben ismerte a nagy
váradi László király páholy igen komoly, radikális, a magyarországi társadalmat átala
kítani akaró, illetve a római katolikus egyházat támadó tevékenységét;75 elképzelhető,
hogy az alapos tudós elolvasta a nagyváradi páholynak a korábbi években keletkezett,
a Demokratia titkos levéltárában található indítványait. Közvetett bizonyítékot erre még
az aznapi páholymunka jegyzőkönyvében találhatunk. A munka központi témája Di-
ner-Dénes József előadása volt a „földműves munkások” ügyében, akkoriban ugyanis a
szegény mezőgazdasági bérmunkások több helyen sztrájkoltak.
Diner-Dénes igazi marxista előadást tart. Utalva a Demokratia páholy korábbi, e
témakörben végzett munkájára, elemzi az OMGE (Országos Magyar Gazdasági Egye
sület) szegény agrármunkások elleni tevékenységét, majd leszögezi: „Állást kell tehát
foglalni a földbirtokosok, a latifundiumok [nagybirtokok] túlkapásai ellen. A földosztók
érdekében föl nem szólalna mint szocialista, mert a földosztás a polgári társadalom akció
ja. Szegény bérmunkásokról van szó, akik megélni szeretnének - akik itt meg nem él
hetvén, kivándorolni kénytelenek [...]. Rossz a helyzetük, mert a földműves munkások
bére állandóan csökken, és mert a latifundiumok nem adnak nagyobb bért, ami őket
belterjesebb gazdálkodásra késztetné, erre pedig lusták. A szabadkőművességnek kö
telessége valamit tenni. Indítványozza, írjunk fel a Nagypáholyhoz, írjon át sürgősen a
kormányhoz a földműves munkások érdekében.”76 A már akkor, saját bevallása szerint
harminc éve hithű marxista, később a páholyban ilyen szemléletű előadásokat tartó
Diner-Dénes mondatai bizonyítják, hogy a marxisták már 1906-ban is polgári szamár
ságnak tartották a parasztemberek legnagyobb vágyát, a földosztást. Ilyen az, amikor
az osztályharcos fölfogás megakadályozza a marxistát egyik vagy másik társadalmi
csoport valós érdekeinek fölismerésében. Ez a klasszikus doktriner marxista fölfogás
tipikusnak mondható példája. Ráadásul Diner-Dénes a szegényparasztokat, agrármun
kásokat tömör egyszerűséggel lustának nevezi. Amikor 1918 októberétől Diner-Dénes
József a Károlyi Mihály vezette szabadkőműves kormány államtitkára lesz, a minisz
terelnök földet oszt - igaz, ahelyett, hogy elrendelné a román, cseh, szerb megszállók
elsőfokú rendes munkájáról. OL P 1106 28. köt. A Demokratia páholy iratai 1906-1908 között. 40. fólió.
75 A nagyváradi László király páholy tevékenységéről bővebben: Raffay Ernő: Harcoló szabadkőművesség.
Küzdelem a katolikus egyház ellen. Kárpáttá Stúdió, Bp., 2011.
29
ellen a katonai ellenállást.77 Azért szükséges a leendő Martinovics páholy tagjainak

személyiségét, szellemiségét, világfölfogását már 1906-ban megismerni, mert majd
ők alakítják meg azt a szabadkőműves páholyt, amelyik a legerőteljesebben föllép a
magyar nemzetállam és a keresztény Magyarország ellen, valamint ők alakítják meg
Károlyi gróf kormányát.
Visszatérve az 1906. május 28-i páholymunkához: Diner-Dénes előadásához elő
ször a későbbi Martinovics-tag Székely Imre szólt hozzá. Ismertette Anatole Francé
francia író egyik cikkét a munkás-szindikátusok létesítéséről, amit belátható időn be
lül az államhivatalnokok is megcsinálnak Franciaországban. Kifejtette, hogy „ilyen
körülmények között nem szabad az agrárirány törekvéseit tétlenül néznünk”, ezért a
szabadkőművességnek föl kell írnia a kormányhoz „Diner testvér fejtegetései értelmé
ben”.78 A hozzászólók között Veigelsberg Hugó jelentkezett. „Közli, hogy aratósztrájk
esetére a kormány megfelelő óvintézkedéseket tett. Kívánja, lépjen ki nyíltan a szabad
kőművesség e tekintetben a fórumra, és járjon el Diner testvér javaslata értelmében.”79
„Pre-Ignotus” hozzászólásában az a meglepő, hogy a szabadkőműves szervezet számá
ra a profán világba való nyílt kilépést javasolta, amivel akkoriban a szabadkőművesek
túlnyomó többsége nem értett egyet. A következő hozzászóló, aki egyetemessé emeli
a polémiát, Jászi Oszkár, aki „arra figyelmeztet, hogy a mai vita arról győzhet meg
minket, mily fontos volna a szabadkőművesség egy társadalmi programjának megál
lapítása.” Vajon nem tudta Jászi, hogy a nagyváradi László király páholy és főmestere,
Várady Zsigmond 1899-ben ezt már egyszer megtette? Majdnem biztos, hogy ismerte
Várady munkáját, ám Jászi radikálisabb fölfogású társadalmi programot akart keresz
tülvinni. Hozzászólását ugyanis így folytatta: „Nem tudja, minek alapján írnánk fel a
kormányhoz, ha nincs mérték ahhoz, mely társadalmi törekvés a progresszív. E tekin
tetben ismerteti a László király páholy legújabb irányát s kívánja a szabadkőművesség
szociális programjának megállapítását és ezt az őszi munka programunkba kitűzni.”80
Jászi e mondatai azt mutatják, hogy ő nemcsak ismeri a nagyváradiak régebbi s új tevé
kenységét, hanem azt lényegesen - nevezetesen a szabadkőművesi szociális koncepció
77 A hazai szabadkőművességről szóló következő, negyedik könyvemben mutatom majd be a Károlyi-kor

mány tevékenységét.
78 Uo. 40. fólió, hátoldal. Megjegyzendő, hogy Székely elítéli bizonyos Fábry Sándor testvér tevékenysé
gét, s megtorlást javasol az ügyben. Fábryt azzal gyanúsították, hogy kormány melletti tevékenységet
végzett. Felsőalmási Fábry Sándor dr. magyar, keresztény nemesember, főispán, aki először a Könyves
Kálmán páholynak volt a tagja, 1901-ban lépett át a Demokratia páholyba. 1906-ban kilépeti.
79 Uo.
80 Uo.
30
irányába - ki akarja bővíteni. S nem a későbbi évekről, hanem a legközelebbi időszak

ról, 1906 őszéről beszél.81 Itt is megfigyelhető Jászi (és társai) rendkívül céltudatos
megnyilvánulása a páholyon belül.
Érdekes, hogy Dinerrel és a hozzászólókkal maga Gelléri Mór is egyetért, bár mint
ha kicsit az időt húzná javaslatával. Miután a páholy Diner előterjesztését elfogadta,
Gelléri ezt indítványozta: „dolgozzunk ki emlékiratot, és küldjük ezt fel; bízzuk meg
Diner testvért, dolgozza ki a felterjesztést. A □ [páholy] így határoz.”82 Gelléri a fölkül
dést nem a kormány, hanem a Nagypáholy címére gondolta, jól tudta ugyanis, hogy a
szabadkőművesi alkotmány szerint sem szabadkőműves egyén, sem páholy nem leve
lezhet - főleg kimondottan politikai ügyben - a kormánnyal, csak a legfelső szabadkő
műves hatósággal, a Nagypáhollyal, illetve a Szövetségtanáccsal. Tudta, hogy jön a nyá
ri szünet, s az is idő, amíg az alapos Diner elkészíti a páholyindítványt; ráadásul ahhoz,
hogy egy testvér javaslata a főmester és a titkár által aláírt, hivatalos páholyindítvány
legyen, azt egy vagy több páholymunkán meg kell vitatni. E szempontok bizonyítják,
hogy Gelléri a maga finom módszerével kísérelte meg lassítani azt a radikalizálódási fo
lyamatot, amit ezek szerint hamar fölismert. Nemsokára eljő az idő, amikor nyitottabb
harcmodort kell választania! Most azonban következett a hosszú nyári szünet, ami a
Demokratia páholy esetében 1906. június 1-jétől szeptember 30-ig tartott.
A nyári szünet után az első páholymunka 1906. október 1-jén volt. A páholyt, mi
vel Jászi Oszkár nem tudott megjelenni, Zigány Zoltán83 tájékoztatta a Társadalomtu
dományok Szabadiskolája „előkészítéséről, az eddig befolyt anyagi eszközökről és a
helyiségekről.” Azt az indítványt tette, hogy a Demokratia páholy forduljon a „testvér
páholyokhoz” abból a célból, hogy anyagilag és személyes belépéssel támogassák a
81 Tudnivaló, hogy a szabadkőműves szervezet tavaszi-őszi menetrend szerint végezte tevékenységét. A

két időszak között volt a több hónapos nyári szünet, amikor nem tartottak páholymunkát. Jászi tehát a
lehető legközelebbi időpontról beszél.
82 Uo. A páholymunka ezután következő részében, emberbaráti tevékenységként a páholy a népfürdők
támogatására 50 koronát szavazott meg.
83 Zigány Zoltán: székesfővárosi polgári iskolai tanár, majd igazgató. Lakása ekkoriban Budapest VII.
kerület, Damjanich utca 7. Székesfehérváron született 1864. február 10-én. 1902. január 3-án vették
föl a Budapesten működő Hungária nevű szabadkőműves páholyba, ahol 1904. február 5-én elérte a
III. (mester) fokot. A Demokratia páholyba „vendégtestvérként” járt, mivel 1906-ban már ott voltak a
hozzá hasonló gondolkodású emberek. A Demokratia páholy 1907. december 9-én befogadta, ahonnan
(a Martinovics páholy többi alapítójával együtt) 1908. május 25-én elbocsátották, új páholy alapítása
céljából. Ezek az adatok a Martinovics páholy anyakönyvéből, illetve a megalakuláskor a Nagypá
holy számára beadott iratokból (lásd a fentebb közölt táblázatot) származnak. OL P 1083 137. csomó
LXXXVII. A Martinovics páholy iratai 1907-1919. 7. fólió, valamint OL P 1123: A Martinovics páholy
anyakönyve.
31
Társadalomtudományi Társulatot és a Szabadiskolát.84 Ekkoriban már nyilvánvaló volt,

hogy Jászi és elvbarátai a szabadkőműves szervezetet arra használták, hogy saját tár
sadalmi-politikai céljaikat a magyarországi szabadkőművesség segítségével valósítsák
meg. A „testvér páholyokhoz” megfogalmazás azt jelenti, hogy ők már akkor két cso
portra osztották a páholyokat: hasonló gondolkodású progresszívekre és elmaradottak
ra, maradiakra.
A következő, 1906. október 8-i páholymunkán újabb, ebben a páholyban nagy je
lentőségűnek mondható események zajlanak, két irányban is. Az egyik az a változás,
amit az emberbaráti-humanitárius segítség újfajta fölfogása kapcsán tapasztalhatunk.
A Nagypáholy ugyanis (2380/06. számú) körlevelében a páholyokhoz fordult az
zal a kéréssel, hogy anyagilag támogassák a tüdővészesek szanatóriumi egyletét. A
Demokratia páholy úgy határozott, hogy a Nagypáholy átiratát irattárba teszi,85 azaz
nem is foglalkoznak e témakörrel, elutasítják a tbc-s betegek gyógyításának, elhelyezé
sének támogatását. Nem gondolhatunk másra, mint arra, hogy a tuberkulózisban szen
vedők támogatása - mivel az akkori orvostudomány nem tudta gyógyítani ezt a lassan
népbetegséggé váló szörnyűséget - politikai-társadalmi haszonszerzés szempontjából
nem érte meg a támogatást. Ezt bizonyítja a páholynak az a döntése, amellyel akadá
lyozza a budapesti páholyok közös segélyező bizottságának működését: „A budapesti
páholyok közös segélyző bizottsága tárgyában a páholy úgy határozott, hogy mai alak
jában a bizottság fennmaradását nem kívánja, hanem megjelöli azt a módot, amellyel
a kívánt célt el lehetne érni, s ily tárgyú felterjesztést intéz a Nagypáholyhoz.”86 Ezek
a döntések azt mutatják, hogy a Demokratia páholy szegények és betegek támogatását
illető fölfogásában lassú változás kezdődött. Ez az irányzat 1908-tól az újonnan létreho
zott Martinovics páholyban teljesedik ki, ők ugyanis majd kimondják, hogy nem érzik
feladatuknak humanitárius tevékenység folytatását.
Az 1906. október 8-i páholymunkán még ennél is fontosabb események történtek: a
Demokratia egyértelműen és határozottan a politizálás talajára lépett, éppen egy későb
bi Martinovics-alapító szabadkőműves, Székely Imre előadásával. Székely a szokásnak
megfelelően ismertette a közélet legfontosabb eseményeit szabadkőművesi szempont-
84 DCIV. Építészeti Rajz a Demokratia t. és t. szabadkőműves páholy 1906. október hó 1-én tartott 576-ik
5. napirendi pont.
86 Uo. 7. napirendi pont.
32
ból: „Sorra veszi a jelenlegi kormány intézkedéseinek habozását a választói jog megva
lósítása kérdésében, a sajtó és gyülekezési jog ellen alkalmazott retrográd [haladásel
lenes] intézkedését, az igazságügy-miniszternek a szabadkőművesség elleni rosszmájú
kifakadásait, a progresszív adóreform tárgyában a pénzügyminiszter gyanús nyilatko
zatait, a kultuszminiszternek a felekezeti iskolák további fenntartása iránt kifejezett
álláspontját, Barkóczynak a tanárkongresszuson kifejtett nevelésügyi programmját, s a
szociálpolitikai reformok bírálata után megállapítani kívánja, hogy a szabadkőműves
ségnek a mindjobban megerősödő reakció ellen egész erejével kell síkra szállania.”87
Székely gyakorlatilag az új, Wekerle Sándor által vezetett kormány majdnem minden,
az élet legfontosabb területeire kiterjedő intézkedéseit elemzi. Ez kétségtelenül széles
látókört és nagy tájékozottságot jelent - kár, hogy az 1886. januári belügyminiszteri
működési engedély szerint a szabadkőművesség nem foglalkozhat politikai és vallási
kérdésekkel, tehát az egész vizsgálódás és az ebből kiinduló tevékenység: törvénytelen.
Az értékítéletekből kiderül, hogy Székely szerint a szabadkőműves álláspont gya
korlatilag a képviselőházban önálló parlamenti pártként nem létező radikális baloldal
véleményét jelenti. Az igaz, hogy a Wekerle-kormány hivatalosan megígérte az általá
nos, titkos választójog bevezetését, de e kormány belügyminiszterének, ifj. gróf And-
rássy Gyulának egyáltalán nem volt célja a magyar nemzet érdekei ellen ható általános
választójog bevezetése.88 Székely Imre jó politikai érzékkel ismerte föl (s ítélte el) a
kormány habozását ebben a nagy ügyben. A sajtó- és szólásszabadság területén tett
kormányintézkedések a darabontkormány által működtetett sajtóiroda fölszámolását
és az ott alkalmazást (és bérezést) kapott szabadkőművesek eltávolítását jelentették.
Bizonyára érzékenyen érintette a szabadkőműves szervezetet, hogy a kormányzati
sajtóirodát már nem Vészi (Weisz) József magas beosztású szabadkőműves testvérük
vezeti, s nem ő osztja az akkoriban pausálénak nevezett kormányzati sajtótámogatást.
Az is kellemetlenül érintette a szabadkőművességet, hogy a sajtóirodában már nem az
ismert szabadkőműves, Biró Lajos, valamint társa, az akkor még csak „kötény nélküli
szabadkőműves” Ady Endre írják progresszív vezércikkeiket, amelyeket a kormányzat
sajtóirodája pénzbeli támogatás megítélése mellett küldött el (sokszorosítva, termé-

88 Báró Fejérváry Géza, a király ún. darabonttestőrségének parancsnoka vezette a korábbi kormányt,
amely komoly nemzeti ellenállásba ütközött, s ezért politikai befolyásoló eszközként bevetette az álta
lános, titkos választójog kérdését, ami akkor egyértelműen a radikális szabadkőművesek legfontosabb
politikai célja volt. A darabontkormány tevékenységének részletesebb összefoglalását lásd: Harcoló
szabadkőm űvesség: 191-202. o.
33
szetesen) a budapesti és vidéki hírlapoknak, közlés céljából.89 Ebben a nagyon fontos

kérdéskörben tehát arról van szó, hogy a szabadkőművesség igen komoly propaganda
lehetőségektől esett el a második Wekerle-kormány színre lépésétől, 1906. április ele
jétől kezdve. A „rosszmájú” kijelentéseket Polónyi Géza m. kir. igazságügyi miniszter
engedte meg magának, aki méltán haragudhatott a darabontkormányt hitből kiszolgáló
szabadkőművesekre.90 Polónyi Géza kegyelmes úr (korábban ő is a titkos társaság tagja
volt, de kilépett) megjegyzései mögött nemcsak a rosszmájúsága állott, hanem az, hogy
az ország új vezetői pontosan tudták, hogy a radikálisabb szabadkőművesek már nem
a nemzeti érdekek, hanem saját, állandóan a „demokráciát” hangsúlyozó politikai ér
dekeik miatt álltak a Habsburg-hatalom és az azt megtestesítő darabontkormány mögé.
Úgy tűnik, a „szabadkőműves demokráciacsomagban” a demokrácia örökös hangsú
lyozása nem volt más, mint manipuláció, ködösítés. Az akkori pénzügyminiszter maga
a miniszterelnök, Wekerle Sándor volt, aki éppen második kormányzása alatt alkot
ja majd meg a modern magyar adórendszert. Székely testvér ekkor még nem lehetett
biztos abban, hogy Wekerle milyen mértékben áll a progresszív adózás mellett. Min
denesetre Székely megelőlegezi a rosszat Wekerle irányába: ez volt a tipikus politikai
hozzáállásuk.
A kormány akkori kultusz (vallás- és közoktatásügyi) minisztere gróf Apponyi
Albert, aki, mint hívő római katolikus, az egyházi fönntartású iskoláknak az egyházak
kezében való további megtartását képviselte. Sőt - de ezt 1906-ban még nem tudhatták
az állami iskoláztatás hívei, a progresszív szabadkőművesek - 1907-1908-ban három,
(többek között) az egyházi iskolákat alaposan megerősítő népiskolai törvényt is meg
alkot. Báró Barkóczy Sándor akkoriban kultuszminisztériumi iskolaügyi osztályfőnök
(mai beosztás szerint: főosztályvezető) volt, aki többször megnyilatkozott az egyházi is
kolák fönntartása mellett.91 Később bizonyos szabadkőművesek szabályos sajtóbeli ül-
89 A szabadkőművesség és a magyarországi sajtóviszonyok összefüggéseiről e könyv egy másik fejeze

tében írunk. Vészi Józsefről, Biró Lajosról és Ady Endréről lásd: Ady Lajos: Ady Endre. Amicus Kiadó,
Bp., 1923.106-113. o. A könyvet szabadkőműves grafikák díszítik, fotóit Székely Aladár készítette.
Biró Lajos, Ady és Vészi szabadkőművesi adatait és részletes tevékenységét később ismertetem. (A
fotóművész Székely Aladár nem volt szabadkőműves, s nem tévesztendő össze Székely [Weisz] Aladár
miskolci bankigazgatóval, aki viszont 1918-tól az Előre nevű páholy tagja.)
90 Dr. Polónyi Géza a második Wekerle-kormányban 1906. április 8-tól 1907. április 2-ig igazságügyi
miniszter. Később, 1911 tavaszán mond egy hosszabb, a szabadkőművességet elemzó beszédet a kép
viselőházban. Ekkor azt is kijelenti, hogy amikor igazságügyi miniszterként sem tudta megszerezni
a magyarországi szabadkőművesek névsorát. E történet leírását lásd: Raffay Ernő: Szabadkőművesek
Trianon előtt. Kárpátia Stúdió, Bp., 2010. 138-193. o.
91 A Magyar Katolikus Lexikon ezt írja Barkóczyról: „Barkóczy Sándor, szalai és tavamai. br Nagyazar,
Zemplén vm., 1857. dec. ló.-Bp., 1925. máj. 24.): miniszteri tanácsos, császári és királyi kamarás. 1874:
dözést és lejárató kampányt indítanak ellene, amelynek az volt a célja, hogy Barkóczyt
nemcsak szakmailag, hanem emberileg is tönkretegye.92 Barkóczy személyes sorsa
kapcsán ismerhető meg az egyik legfontosabb szabadkőm ű ves, illetve balold ali p olitikai
m ódszer: a „célszemélyt” a sajtóban lejárató kampányokkal tönkreteszik, becsületében
megalázzák, hogy elöljárói előtt is nemkívánatos személlyé váljék, emellett magánéle
tének tönkretételével - nagyfokú lejáratással és rágalmazással - megpróbálják elérni,
hogy addigi barátai is elzárkózzanak tőle.
Mindent egybevetve Székely Imre úgy látja, hogy a reakció erősödik Magyarorszá
gon, s ez ellen nekik is föl kell lépniük. Nagy kérdés volt, hogy mivel a szabadkő
művesség (vagy ahogyan ők egyre többször mondták: a radikális polgárság) egyedül
nem képes a reakciót legyőzni, ezért szövetségest is kell találni. Beszéde következő
mondataiban Székely Imre erre is tesz javaslatot: „Előadó testvér rámutat a munkásosz
tály elszánt küzdelmére, melyet világszerte és nálunk is politikai jogai megszerzéséért
folytat, és kifejti, hogy ebben a harcban, mely végeredményében a polgári osztály tel
jes érvényesülését is eredményezi, a szabadkőművességnek a munkássággal karöltve
kell részt vennie.”93 (Székely testvér nem tudhatta, hogy a proletárdiktatúrában majd a
a kalocsai jezsuitáknál érettségizett, Kassán és Bpen jogot végzett, doktorált. Zemplén vármegyében
aljegyző, 1878: az Igazságügyi Min-ba, 1879: a VKM-ba [Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumba]
került, ahol 1904: miniszteri tanácsos - 1883: lett közismert, amikor a püspöki karral és több főrendi
taggal Tisza Kálmánnak a zsidó-keresztény házasságról szóló tv-javaslata ellen szavazott. 1985: fele
ségül vette Repeczky Annát. Bekapcsolódott a Prohászka által indított kát. megújulás mozg-ba és a
Szt Vince Egyletbe. Az egyetemi ifjúság erkölcsi védelmére Zichy Nándorral és több kát. vez-vel 1901:
megalakította a Szt Imre Főisk. Internátus Egyes-et. A bpi Kát. Kör és a SZÍT tagja. Küzdött a kát. hitet
és erkölcsöt sértő és hitközönyt terjesztő kiadványok ellen. Tájékoztatókat tartott a szerzetesi iskolák
tanárainak a törvények és utasítások bonyolult rendszeréről. P. Bús Jakabbal megalapította a bpi Urak
Mária Kongregációját, melynek haláláig pref-a maradt. 1910: az Orsz. Kongr. Biz. elnöke, döntő részt
vállalt a pesti Kongregációs Otthon építésében. Amikor a VKM-ben Barkóczyra bízták a vallás- és
tanulmányi alap kezelését, megszüntette az alapok földjeinek olcsó kiadását kormánypárti képviselők
számára. Mint a középiskolai ügyosztály vezetője igyekezett megszüntetni a számbeli aránytalanságo
kat a felekezeti tanárok között. Ezzel és egyértelmű hitvallásával szabadkőműves és liberális részről
támadások céltáblája lett, klerikalizmussal vádolták, ofekete báró«-nak nevezték. 190ó. VII. 2: Appo-
nyi Albert nevében felállította a valláserkölcsi alapra épülő jellemképzés modelljét. 1912: a kormány
nevében vett részt a hajdúdorogi görög katolikus püspökség felállításában. P. Bússal nemcsak a bpi
értelmiséget szervezte, hanem vidéki kongregációs központokat is alapított a jelentősebb városokban.
A támadások lecsillapítására Tisza István elmozdította állásából »rossz referensi megindokolással, és
egy jelentéktelen munkakörrel bízta meg. Ezt értelmetlennek tartva - visszavonult a művelődéspoliti
kától és csak lelki-társadalmi mozgalmaknak élt.” (A szövegben föloldottuk a rövidítések nagy részét.)
92 Barkóczy nevével a progresszív fölfogású szabadkőműves páholyok levéltári iratai között rendszeresen
találkozunk. Személye gróf Tisza István mellett az egyik legjobban gyűlölt alakja volt a keresztény
nemzetállamnak.
93 DCV. Építészeti R ajz a D em okratia t. és t. szabadkőm űves páholy 1906. október h ó 8-án tartott 577-ik
elsőfokú rendes m unkájáról. OL P 1106 28. kötet. A Demokratia páholy iratai 1906-1908 között. 44.
35
munkástestvérei nevével visszaélők fogják a legerősebben irtani a polgári osztály tagja

it - pisztollyal és kötéllel, börtönnel és kitelepítéssel. Köztük az ismert szabadkőműves
terrorista, Pogány József, a Martinovics páholy egykori szabadkőművese, Károlyi gróf
tizenegyes katonatanácsának elnöke, gróf Tisza István gyilkosa, Kun Béla népbizto
sa!94) Megfelel a történelmi tényeknek, hogy ezektől az évektől kezdve a radikális, főleg
budapesti szabadkőműves páholyok élénk kapcsolatokat építenek ki a szociáldemok
rata párttal, hiszen (s ezt helyesen ismerte föl Székely és mások is) a radikális sza
badkőműveseknek és a radikálisabb szociáldemokratáknak nemcsak közös tulajdon
ságai és adottságai, hanem közös érdekei is voltak. Közös tulajdonságok és adottságok:
mindkét szervezetben sok volt az ateista, zsidó ember, csak az egyik szabadkőműves
polgárként, a másik szocdem munkásvezérként tengette életét. Alapvető közös érdek
volt a keresztény alapokon nyugvó magyar nemzetállam tönkretétele, meggyöngítése
és a politikai hatalom kivétele a magyar történelmi uralkodó csoportok, valamint a
legnagyobb anyagi javakkal és „lelkek fölötti hatalommal” rendelkező római katolikus
egyház kezéből. E célok elérésére indítanak egyre lejáratóbb s durvább támadásokat a
római katolikus egyház ellen, már az 1890-es évektől kezdve; e célok elérésére támad
ják a történelmi arisztokráciát; zsidó családok magántulajdonában lévő bankok (erdé
lyi román és felvidéki cseh tulajdonban lévő bankokkal együtt) ezért végzik a magyar
történelmi középosztály (vagyoni értelemben történő) kiiktatását, földbirtokaik fölvá
sárlását. E terv része a magyarországi új, zsidókból álló középosztály megteremtése. Ne
feledjük: az első világháborúban kezdődik az a folyamat, amelynek során zsidó eredetű
családok (bárók és nem bárók) megkezdik a magyar földbirtokok és a régi kastélyok,
kúriák fölvásárlását. A naiv magyarok csak utólag, az 1920-as, 1930-as évek fordulóján
ismerik föl ebben a tervszerűséget.95
fólió, hátoldal.
94 Pogány testvér/elvtárs viselt dolgait később megjelenő, Gróf Tisza István meggyilkoltatása című, már
készülő könyvemben mutatom be részletesen, természetesen együtt a többi terrorista működésével.
95 W eis István: A m ai magyar társadalom . Magyar Szemle Társaság, Bp., 1930. A könyv elemzi e folya
matokat. Weis Bethlen István gróf szellemi köréhez tartozott, s e könyvének egyik fejezetén (VI. A
középosztály) belül, a 113-116. oldalakon vezeti le azt a történelmi, tervezett folyamatot, amelynek
során a meggyöngült (mi tesszük hozzá: mert meggyöngített) történelmi magyar középosztály helyére
a zsidóság kezdi meg a benyomulást. Weis a húszas évek legvégén így értékeb a korábbi évtizedekben
végbemenő folyamatot: „A nemesi előjogok eltörlésével megszakadt a középosztálynak és a népnek
közvetlen kapcsolata és a két osztály egymáshoz közel álló részének érintkezési felülete észrevehe
tően kisebbedett [...]. Ezt a hézagot használta fel a zsidóság, hogy saját fiait a középosztály soraiban
elhelyezze, és hosszú időn át a fogyó középosztály legjelentősebb utánpótlását szolgáltassa. Sokáig
nem volt szabad e kérdéshez nyúlni és aki megtette, az elfogultság, hátramaradottság gyanújában
állott. [...] A tény az, hogy a háború előtt nemcsak a kereskedelem és ipar terén foglaltak el a zsidók
36
Visszatérve Székely Imre gondolatmenetéhez, tény, hogy a hazai radikálisabb sza

badkőművesség a világháború előtti évtizedben komoly személyi és politikai kapcso
latokat épít ki a szociáldemokrata párt vezetőségével. Székely jól képzett ember, ezért
végiggondolta, hogy ezeket a célokat mi módon lehetne megvalósítani. Négy pontból
álló célrendszert javasolt a Demokratia páholy számára. A páholy „1.) tartson soro
zatos előadásokat a hazafiság[nak], az internacionalizmus [nak], művészednek] és
irodalom[nak] a szocializmushoz való viszonyáról, a kivándorlás, birtokpolitika és ag
rárszocializmus kérdéséről, a sztrájkjog, a szociális büntető- és magánjog, az alkoholiz
mus, prostitúció témáiról és az egybegyűjtendő előadásokat terjessze profán körökben
is.”96 Látható, hogy Székely ebben a javaslatában a szocialista eszmevilág és a fölsorolt
tényezők valóban fontos összefüggéseit akarta bemutatni, a nem szabadkőműveseknek
is. E szándékban az a komolytalan, hogy mivel még sehol a világon nem volt „létező szo
cializmus”, így az előadásokban elhangzottak csupán a fantázia szüleményei lehettek.
Meseszerű álmokat lehetett szövögetni arról, hogy milyen lesz a világ a munkásosztály
hatalomra kerülése után, de ennek tényleges tartalmát megmondani senki sem tudta.
Az ilyen előadásokat viszont mesterien fölhasználhatta egy jól képzett szabadkőműves
marxista polgár a szabadkőműves radikális propaganda céljaira. Az agrárszocializmus
kifejezésnek emiatt nincs is értelme, viszont a kivándorlás, a sztrájkjog és a különféle
törvénykönyvek tartalmának megvitatása már komoly és fontos ügyek voltak, nem be
szélve a negatív folyamatok elemzéséről (alkoholizmus és prostitúció).
Székely következő javaslata a sajtó megteremtéséről és fölhasználásáról szól: „2.)
segítse elő oly független sajtóorgánum létesítését, mely a szabadkőművesség szellemé
ben küzdene a soron levő szabadságjogok megvalósításáról.”97 Gyakorlatias kívánság.
Akkoriban még nem létezett szabadkőműves nézeteket terjesztő napilap, amely nagy
jelentőségű lehetett volna a politikába való beleszólásra. Ez ugyan a kormány becsa
pását jelenti, de ennek következményeitől akkoriban nem kellett tartaniuk, ugyanis a
józan észt és a magyar érdek érvényesítését elhomályosította a kabinetek deklaratív
és tényleges liberális fölfogása. S ha a történelemben szükség van valamire, az létre is
jön: nem egészen két év múlva a budapesti Eötvös páholy, s annak is főmestere, Bálint
vezető szerepet, hanem a szellemi szabadfoglalkozások tekintetében is döntő Jelentőséghez jutottak. A

nagykereskedő házak tulajdonosai, az ipari érdekeltségek vezetői, a bankvezérek csaknem kizárólag
közülük kerültek ki, de ők adták a magántisztviselői kar 60, az ügyvédi kar 52 Vát, a magánorvosok
kétharmadát [óó %] is.”
97 Uo.
37
(Österreicher) Lajos megszervezi s kiadja a Világ című szabadkőműves hírlapot, első

főszerkesztője is ő lesz.98
Székely következő javaslata az, hogy a Demokratia páholy „támogassa a Társada
lomtudományi Társaságot, mint a szabadgondolkodók tudományos eszközökkel küzdő
profán szervét, már a »szabad iskola« anyagi eszközeinek biztosítása okáért is.” Székely
ebben a kérdésben kimondottan Jászit segíti, aki e társaság egyik vezetője volt, s mind
a társaság, mind a szabadiskola megerősödése pozícionálisan és befolyás szempontjá
ból is Jászit erősítette.
Székely utolsó javaslata a progresszívek legfontosabb politikai követelését támogat
ja: a páholy „4.) az általános, titkos választói jog parlamenti megvalósításáért teljes
erővel folytassa a propagandát.”99
A páholymunka jegyzőkönyvéből (szűkszavúsága miatt) nem derül ki, miért, ám
tény, hogy a főmester nem rendelt el szavazást, hanem a páholy a javaslatokat az előké
szítő bizottsághoz utalta, azaz elodázta.
Az 1906. október 8-i páholymunka ezzel véget ért, de bizonyosra vehető, hogy a pá
holytagok szellemi-politikai megosztásához hozzájárult, hiszen a negyven ott ülő sza
badkőművesnek volt min elgondolkodnia. A Demokratia fennmaradt jegyzőkönyveinek
tanúsága szerint a páholy szellemi életét 1906. október elejétől szinte kizárólag azok
a személyek formálják, sőt határozzák meg, akik a profán életben is barátok, s akik a
szabadkőművességet saját ideológiai-politikai céljaikra akarják fölhasználni.
A kommunizmus kísérteié járja be a Demokratia páholyt
Az 1906. október 8-i nagyszabású Székely-előadás után, október 15-én és október

22-én Diner-Dénes József tart két hosszú és hatásos előadást a páholytagok előtt.
Október 15-én harminckilenc szabadkőműves hallgatta A marxizmusról című elő
adását.100
98 A Világ című napilap történetéről a szabadkőműves sajtó megteremtését tárgyaló fejezetben lesz szó,
együtt a Kelet, Nyugat, Dél, Progressio és más, szabadkőműves érdekeltségű periodikákkal. Bálint
Lajosnak a magyar nemzetállamot támogató tevékenységéről könyvünk egy másik fejezetében írunk.
99 Uo.
100 DCVI. Építészeti Rajz a Demokratia t. és t. szabadkőműves páholy 1906. október hó 15-én tartott 578-ik
elsőfokú rendes munkájáról. OL P 1106 28. köt. A Demokratia páholy iratai 1906-1908 között. 46-49.
fólió. Diner-Dénes a páholy irattárába leadta előadásának négy és fél oldalas gépelt szövegét is, ebből
idézünk a következő oldalakon.
38
Diner a marxizmus és a szabadkőművesség összefüggésével kezdi mondandóját:

„Mikor a szövetségbe felvettek, azt a kérdést intézték hozzám, összeegyeztethető-e a
marxizmus a szabadkőművességgel?101 Válaszom akkor az volt, hogy »hiszem, hogy
összeegyeztethető, mert különben nem kértem volna felvételemet^ Azóta azonban
nemcsak hiszem, hanem tudom is, hogy a marxizmus a szövetség szellemével össze
egyeztethető. A cél ugyan különböző, de a talaj, melyen mindkettő munkálkodik, ösz-
szeegyeztethető.”102 Diener-Dénes magyarázata mondvacsinált, ugyanis ezen az alapon
például a kereszténység és a marxizmus is összevegyíthető, hiszen mindkettő az embe
ri társadalom jobbítását akarja elérni. Gondolatmenetében mégis van némi realitás: a
20. században ismerhettünk olyan keresztény papokat, akik igen közel kerültek a mar
xizmushoz.103 Diner-Dénes először a marxizmus kialakulásának okait ismerteti. Azt
mondja, hogy mindig voltak nagy emberek, akik humánus módon akarták a szegények
sorsát javítani. Az ő hibájuk az volt, hogy „hittek az eszmék hatalmában”. E szellemi
fejlődés csúcsán áll Hegel, akinek az iskolájából „született Marx és Engels is”.104 Diner
a továbbiakban részletesen bemutatja, hogy Marx és Engels miképpen jöttek rá arra,
hogy a világban és az emberi életben „a gazdasági tények [...] az alapvetők, mert ezek
determinálják [határozzák meg] az emberek cselekvéseit, e cselekvések visszahatnak
az egyének egymás közti életére, viszonyaira, jogi és erkölcsi gondolkodására, ezek
határozzák meg aztán az individuumot [egyént], és annak egész belső és külső világát.
Szóval Marx ebből az egyszerű megfigyelésből, hogy tudniillik van egy összefüggés a
külvilág tényei s gondolataim, eszméim között, ebből a megfigyelésből egy egész szisz
témát csinált, melyet történelmi materializmusnak neveznek.”105 Diner e mondataiban
jól határozza meg a dolog lényegét: Marx, a trieri rabbi kikeresztelkedett fia a világ és
a világtörténelem mozgatójának a matériát, az anyagot, az anyagi világot tette meg, azt
a - nézetünk szerint - komolytalan állítást téve, hogy az anyagi világ határozza meg
az ember személyiségét, lelkét, s nem fordítva. Diner, jó előadóként, pontosítja monda-
101 A szabadkőműves fölvételi szabály szerint, mindegyik „kereső” írásban kapott egy kérdést, amire
írásban kellett válaszolnia. A fönnmaradt levéltári források szerint e kérdések általában a szabadkő
művesség szellemiségére, ideológiai összefüggéseire, illetve a fölvételiző személy ezzel kapcsolatos
nézeteire vonatkoztak.
102 Uo. 47. fólió. Diner-Dénes kiemelései.
103 Elsősorban nem a magyarországi kommunizmus időszakában az MSZMP-be belépő református lel
készekre gondolunk (mint például Péter János püspök, aki az egyik évben december 24-én, szenteste
kérte fölvételét a Magyar Szocialista Munkáspártba), hanem az 1960-70-es évek latin-amerikai népi
mozgalmakban részt vett katolikus papokra.
104 Fenti két idézet: uo. 47. fólió.
105 Uo. hátoldal.
tainak tartalmát hallgatói, a szabadkőműves polgárok előtt, hogy azok jobban értsék a
lényeget: „Ez egy egész új világkép emberekről, tényekről, társadalmi berendezésről.
Főtétele az, hogy a társadalmi tagozódás a termelési viszonyok szerint alakul, s az ön
tudat, helyesebben az egyéni tudatkor ezen társadalmi tagozódás alapján határozódik
meg.” E mondat magyarul azt jelenti, hogy nemcsak az egyéni ember, hanem az egész
társadalom fölépítése, szerkezete az anyagi világ („termelési viszonyok”) működésé
nek megfelelően alakul. Diner ezután azt mondja, hogy önmagán tapasztalja ennek az
igazságnak a működését: rendszeresen találkozik szocialistákkal, akik más társadalmi
helyzetben állnak, s ezért más a gondolkodásuk és az érzéseik. „Hogy ez mennyire
igaz, magamon tapasztalom, aki már 30 esztendeje vagyok ortodox marxista, akinek ez
az irányzat már úgyszólván véremmé változott...”106 Diner állítása azt bizonyítja, hogy
a magyarországi baloldali értelmiségnek önmagát ortodox marxistaként meghatározó
része a századforduló után nem föltétlenül a szociáldemokrata pártba, hanem közülük
többen a radikalizálódó szabadkőműves páholyokba léptek be.107 Nehéz megállapítani,
hogy ezt a politikai taktika miatt tették-e, abból a célból, hogy ily módon is közelebb
hozzák a baloldal két erejét (szabadkőművesség, azaz szabadkőműves, radikális libe
rális polgárok, valamint szociáldemokraták), vagy esetleg az ideológiai platformjukat
akarták egyesíteni. Valószínűleg voltak akkoriban ilyen szándékok, ezt például a Diner-
Dénes és Jászi közötti (később tárgyalt) vita is bizonyítja.
Diner előadásában ezután ismerteti a Kommunistisches Manifest megszületését és
tartalmát. Ezeket mondja: a Kommunista Kiáltvány „a szociológiai irodalomnak csodá
latos instrumentációval [hangszereléssel] megírt nagy partitúrája. [...] Minden eddigi
történet az osztályharcok története. Az emberiség egész élete osztályharcok alakjában
folyik le. E nagy mű utolsó akkordja: »Világ minden proletárjai, egyesüljetek!« Új han
gok ezek, új perspektíva egy nagy jövőről, új dal ez egy új világról...”1"6 Könnyű lenne
Diner emelkedett, lírai kifejezései és ünnepi szavai fölött a későbbi kommunizmus léte
ző valóságát előhozva gúnyolódni. Ezt nem tesszük, azt azonban meg kell állapítanunk,
hogy a hozzá hasonló - ha nem is kommunista, ám szociológiai pontossággal fogalmaz
va - ateista, marxista, lélekben kommunista, életmódban polgári, zsidó entellektüelek jó
néhányan kerültek közel a kommunizmus gondolatához abban az évtizedben. Ez azért
106 Uo.
107 Persze Diner helyzetét egy marxista történész a mostani Magyar T u d ó m é ; . - Aka somson (Magyar-
országon 1948 után a történészek majdnem mind marxista-leninisták voltak •••. színűié? kispolgári
elhajlásként határozná meg.
108 Uo., 48. fólió.
fontos, mert ekkoriban teremtődött meg az a magyarországi értelmiségi csoport, amely

- két irányból jőve - Európában az elsők között hozza majd létre a kommunista dik
tatúrát 1919-ben. A két irány egyike a radikális szabadkőművesség, a másik a szociál
demokrácia. Az első világháború előtti évtizedben alakul ki az a személyi háló, amely
ben jellemzővé válik sokak közös tagsága mindkét szervezetben. Ebben ismerhetjük
föl azt a folyamatot, amelynek során megteremtődik a magyarországi kommunizmus
személyi állománya. Az 1919. évi ún. tanácsköztársaság, azaz az első hazai kommunista
diktatúra az ő politikai és „szellemi” kreálmányuk, amelyben nemcsak a gátlástalan
hatalomra vágyás, hanem a Diner-Dénes által példázott „ortodox marxista” képzettség
is jelen van. Ezért megalapozottan állíthatjuk, hogy a radikálisabb liberálisok és a mar
xisták szellemileg első fokú unokatestvérek, s e párhuzamos kettősség mentén érthető
meg az is, hogy 1994-ben Magyarországon miért épp a liberálisok és a szocialisták
alakítottak kormánykoalíciót.
Diner-Dénes előadása végén a vasbértörvényt, vagyis az árak és bérek, a kereslet
és kínálat összefüggéseit, valamint a kizsákmányolás különféle módozatait ismerteti,
kétségtelenül komoly szakmai hozzáértéssel.109 Végül elmagyarázza szabadkőműves
testvéreinek, hogyan lehet a marxizmus emelkedett fokozatára eljutni: „Marxhoz, a
marxizmus mélységeinek megértéséhez csak nagy tudományos munkával lehet elér
ni. Sem érzésekkel, sem ösztönökkel ide el nem juthat az ember. Az emberszeretet
érzéseivel lehetünk barátai a szocializmusnak, de igazi szocialisták csak nagy, erős,
megfeszítő tudományos munkával lehetünk.”110 Dinernek az emberszeretetről elmon
dott szavaiban enyhe kritikát érzünk, ugyanis a szabadkőművesek sokat beszéltek az
emberszeretetről. Előadásában (ki nem mondva) helyre tette a szabadkőműves szer
vezetet, mintegy alacsonyabb rendűnek nevezve a testvérek ténykedését. S hogy ez
mennyire így lehet, mutatják végső mondatai: „Aki Marxszal tudományosan, komo
lyan foglalkozik, az menthetetlenül marxista lesz. Ez Marx ellenállhatatlan hatalma. Ez
az, ami ellen küzdeni nem lehet.”**111 Itt érjük tetten Dinernek a 21. századhoz intézett
gondolatát, valóban úgy van, ahogyan mondotta 1906-ban. Ez századunkban nemcsak
egyes politikusokra, hanem sok történészre is érvényes: bármilyen liberális tóga mögé
bújnak, „menthetetlenül marxisták” maradnak. Diner állítása abban az értelemben
megalapozott, hogy a magasabb rendű gondolkodásra sajnos képtelen, anyagelvű mar-
109 Előadásának e sorait részletesen nem ismertetjük, mivel föltételezzük, hogy e könyv olvasói valameny-
nyien jól ismerik a marxizmus ellenállhatatlan tudományát, szellemi hatalmát és ennek részleteit
110 Uo. 49. fólió.
111 Uo.
41
xistákba olyan mélyen belerögzülnek a történelmi materializmus egyszerű állításai,

hogy azoktól életük végéig sem tudnak szabadulni. Szellemileg legföljebb a hasonszőrű
liberalizmusig jutnak el.112
Diner-Dénes egy héttel később, 1906. október 22-én újabb, az előzőnél részletesebb
szónoklatot tartott a páholyban harminchat szabadkőműves előtt A történelmi materia
lizmusról címmel.113Előadása arról tanúskodik, hogy jól ismerte a témakört. Indító mon
dataival megfogalmazza a történelmi materializmus lényegét: „Marx rávezet bennün
ket arra, hogy nem eszméink, nem a mindenkori tudás, megismerési s tudatviszonyok
határozzák s állapítják meg a társadalmi életet, annak összefüggéseit, hanem a min
denkori termelési viszonyok. Ezek azok, melyeken felépül a társadalom, az egyének s
az összesség gondolkozása, felfogása, tudománya, művészete is. A mindenkori szellemi
élet a termelési viszonyokban meghatározódott társadalmi struktúrának felépítménye.
Szóval a társadalomnak a termelési viszonyokban adott materiális élete meghatározó a
társadalom egész életére, a társadalom erkölcse, jogrendszere, tudományos és művé
szeti életére. Marx nem mondotta, hogy ez volna a végső, az utolsó ok - azonban ő ráve
zetett bennünket az összefüggés felismerésére. S ebben áll a történelmi materializmus
igazi jelentősége, hogy a szociális élet fel nem ismert viszonylatait egy biztos, valósá
gos, reális viszonylatból, a termelésből tudja megmagyarázni.”114 Diner fenti mondata
iban a dőlt betűs kiemeléseket maga az előadó tette, abból a nyilvánvaló célból, hogy
kiemelje a lényeget a páholyban ülő, „ideológiailag fejletlen” szabadkőművesekkel: ami
a világtörténelemben az ember szellemi, társadalmi alakulásával történt, minden a ma
teriális termelés (a „termelési viszonyok”) működése következtében jött létre. A pontos
megismerés céljából a kitűnő előadó Diner még egyszer körbejárja az elmondottakat:
„Az eseményeket visszavezetni a termelési viszonyokra - ez gyökere a marxizmusnak.
A termelési viszonyok óriási befolyással bírnak az emberek történetére. Ezzel szemben
112 így érthető meg, hogy az 1990 utáni, mai Magyarországon a marxista-leninista történészek tekintélyes
része 1990-től hirtelen liberálisnak érezte magát. Ez az „átváltozás” fontos volt annak eléréséhez, hogy
az elhazudott rendszerváltozás éveiben bekerüljenek a Magyar Tudományos Akadémiára, illetve meg
őrizhessék helyüket az állami (újabban egyházi!) tudományegyetemeken. A Magyarországi Református
Egyház erkölcsi, lelki, szellemi válságának kezdő évtizedeiről, az 1914 előtti időszakról a szabadkőmű
vességgel összefüggésben még sok részletet elbeszélek könyvem egy későbbi fejezetében.
113 DCVII. Építészeti Rajz a Demokratia t. és t. szabadkőműves páholy 1906. október hó 22-én tartott 579-ik
fólió.
114 Uo. 52. fólió. Diner állítása bizonyítására a nem marxista szabadkőművesek számára példát is hoz:
„Ranke Istent tette felelőssé a társadalmi életért. Ha ezzel szemben azt mondjuk például, hogy: a
gépipar legyőzte a kézműipart, akkor a megismeréshez közelebb léptünk.” Uo. Leopold von Ranke a
19. század talán legismertebb német történésze.
42
ugyebár ellenvetik, hogy az eszm éknek is van hatásuk az emberekre. Kétségtelen, hogy
a gazdasági, a termelési viszonyok mellett az eszméknek is megvan a hatásuk, azonban
az eszmék mögött tulajdonképpen a gazdasági érdekek állanak.”115 Tipikus marxista
gazdasági érdekszemlélet: a világ és az emberiség történelmében valóban nem képes
mást látni, csak az anyagi javak termelésének tevékenységét, hatását az emberekre.
Természetesen az elmondottakban van igazság, de aki kizárólag az anyagi világig jut
el, ténylegesen elvágja magát attól a lehetőségtől, hogy a szellemi és lelki folyamatokat
meglássa, és értékelje szerepüket. Előre bocsátjuk, hogy Diner-Dénes két előadásában
a „lélek” szó csak egyszer fordul elő. Erre még visszatérünk.
Az ortodox marxista Diner láthatóan belebonyolódik az eszmék hatásába, de kivágja
magát: „ellenvetik, hogy no és mi az eszmék hatása? Még Engels maga is elismeri az
eszmék nagy hatását a társadalmi jelenségekre s viszonyokra. Legutóbbi cikkeiben Já-
szi Oszkár is azt fejtegeti, hogy a homo ekonomikus-on kívül van egy homo aesteticus,
homo filozofikus is. De itt vigyáznunk kell. Nem az a kérdés, hogy a termelési viszonyok
mellett nem hatnak-e az eszmék is, hanem az a kérdés, hogy az eszmék maguk nem a
termelési viszonyok leszűrődései, hatásai, gondolatbeli reflexei-e? Az eszmék igenis a
termelési viszonyokon épülnek, ezek viszont visszahatnak nemcsak a társadalmi élet
jelenségeire, de magukra azon társadalmi viszonyokra is, melyek őket létrehozták.”116
Diner hibátlan logikájú érvelését hallgatva az ott ülő harminchat szabadkőműves azt
érezhette, hogy jó érzés marxistának lenni, hiszen a hallott gondolatmenet szerint egy
szerű a világ: az ember termel s anyagi javakhoz jut, ezáltal elhelyezi magát a társa
dalom szerkezetén belül valahol, s helyzete a továbbiakban meghatározza az összes
- kulturális, szellemi stb. - állapotát. Ha a kor embere magáévá teszi a marxizmust, és
nem ismeri a lélek fogalmát, könnyedén elhelyezheti magát az emberi társadalomban.
Könnyen elfogadható az a következő gondolatmenet (amit majd a létező szocializmus,
kommunizmus idején sokan magukévá is tesznek), hogy például semmi szükség nincs
az egyházakra, hiszen azok a nem létező lélekkel és a nem létező Istennel foglalkoznak:
ami nincs, azzal ugyebár nem lehet és nem is érdemes foglalkozni. Innen már csak
egy kis lépés az egyházak likvidálása, a „népbutító papok” kigúnyolása, börtönbe veté
se. Fontos tudnunk, hogy az első világháború előtti kiüresedő liberalizmus képviselői,
konkrétan az ateista liberálisok, az egyházakkal kapcsolatban hasonlóképpen erre a
következtetésre jutnak.
115 Uo. hátoldal.

116 Uo. Ezen a páholymunkán Jászi testvér nem jelent meg, kimentette magát, l'c 52. fólió
43
Diner szükségét érzi annak is, hogy kitérjen az emberi hit kérdéskörére: „A marxis
ta eszmekört átvenni, áthasonítani nagy és erős szellemi munka, mert a marxistának
meg kell birkózni tudnia az eszmehittel, melybe pedig folytonosan beleütközik. Ez a
régi ideológia [ti. az istenhit] folyton »néplélekről« beszél, mely azonban csak szólam,
melyre nemcsak a társadalmi élet összefüggéseit meghatározó tudományt nem - de
erre felépíteni egyáltalán semmit sem lehet.” 117Régi szép idők! Diner-Dénes akkor még
úgy képzelte, hogy a történelmi materializmus ideológiai alapján álló, képzett marxista
majd vitával, eszmeharcban meggyőzi az elmaradott ideológiát vallókat. Eszmetársai
e feladatot néhány év múlva, 1919-ben a Lenin-fiúkkal, még később az Államvédelmi
Hatásággal végeztetik el. Megjegyezzük: amikor az ateista kommunisták hatalomra ke
rülnek (puccsal, csalással stb.), minden esetben létrehozzák a „párt öklét”, a legerősza
kosabb szervezetet (ÁVH, KGB, Securitate stb.), csakhogy ezzel a történelemben soha
nem tudnak hosszú távra győzni, mert a leggyilkosabb erőszakszervezetük sem képes
megsemmisíteni az emberek lelkét. Azt ugyanis nem a pártközpontban, ötéves tervvel
gyártották. Az emberi lélek isteni termék, hozzá az anyagi világ „termelési viszonyai”
nem érnek el.
Diner előadása következő, fontos részében szembeszáll a marxizmust akkoriban érő
legnagyobb kritikai váddal is: „A történelmi materializmus ellen mint legerősebb érvet
azt szokták felhozni, hogy bizony az nem sokat ér, mert az egész életből gyomorkérdést
csinál, a társadalmi életet a gyomor szolgájává alacsonyítja, pedig nemcsak étvágya van
az emberiségnek, hanem más, nemesebb esztétikai, erkölcsi, vallási érzések is vezetik
az embereket. Hát ez így nagyjában igaz is volna - ha itt erről volna szó. De itt más a
kérdés! Itt a kérdés ti. az, hogy tudunk-e a történelmi materializmus segítségével társa
dalmi jelenségeket megmagyarázni. Ma még nem jelent egy betetőzött egész, befejezett
világnézetet. Ma még a történelmi materializmus nem tud mindent megmagyarázni.
Ma még csak segélyeszköz a megértésre.”118 Diner hozzáteszi még, hogy a történelmi
materializmus akkor lesz tökéletes, ha az emberi tudás jóval nagyobb lesz a fizioló
gia (élettan) és a biológia területén. Nos, a biológia tudományának nagyon sok ágát
részletesen földerítette és leírta azóta a tudományos kutatás, de sajnos Diner marxista
„gyomorügyét” eddig sajnos nem sikerült megoldani.119
117 Uo. 53. fólió.

119 Érdekességként említjük, hogy az 1970-es évek közepén, a szegedi József Attila Tudományegyetem
központi Tudományos Szocializmus Tanszékének oktatói ugyanezt a gyomor-dolgot tanították, s szinte
szó szerint a tudományos kutatásra hárították a felelősséget. E tanárok azóta megkérdőjelezhetetlen
Az előadó az eddig elmondott igazságokat alkalmazza a magyarországi helyzetre

is: „Hazai viszonyainkra alkalmazva a tant, itt is egy természeti törvény erejével jelent
kezik annak az igazságnak felismerése, hogy a termelési viszonyok határozzák meg
a társadalmi alakulatokat, [a] feudalizmus teljes uralmát, melyből kibontakozni kell,
melyből ez országot ki kell emelni, mert csak aztán lehet itt egészséges, polgári, de
mokratikus életről beszélni. Szóval a történelmi materializmussal a való élet talaján
állunk s nem utópiák alapján. Ilyen képtelenség volt például az, hogy egy Werbőczyt,
egy Napóleont vagy egy Kantot úgy állítottak oda, mint akik száz és száz esztendőkre
meghatározták a történetet, az emberek életét. [...] Ma Magyarországon a latifundium
uralkodik, ennek a túltengése feszültséget hozott létre a nagy és a kisbirtok s a bér
munkás között. Ha a nagybirtokot más termelési rendszerre kényszerítjük, ez vissza
fog hatni a kisbirtok kialakulására, ez az ipar kifejlődésére, ez viszont a munkabérre,
ez a munkásviszonyokra, a proletariátus megerősödésére - ez viszont vissza fog hat
ni az oligarchiára.”120 Kár, hogy Diner szabadkőműves nem fejtette ki részletesebben,
hogy miként akarja kényszeríteni a nagybirtokot más termelési rendszerre. Száz évvel
később ugyanis a pártatlan elemző újfent csak az 1919-es és az 1948 utáni évek kom
munista gyakorlatára gondolhat. Tény, hogy Diner gondolatmenete megvalósult 1948
után, két apróság híján. Az egyik az, hogy a nagybirtok megsemmisítése nem erősítette
meg a kisbirtokrendszert, ugyanis termelőszövetkezeteket csináltak: együtt tartották,
sőt növelték a nagybirtokot. A másik, hogy a parasztság életszínvonala végletesen le
romlott, de a munkásoké is. A proletariátus sem erősödött meg, hanem szellemileg
tönkrement, és végül 1990 után a globalista nagytermelők fogyasztási és pénzügyi
rabszolgájává vált. Megállapíthatjuk tehát, hogy a kommunizmus Magyarországon a
mai globalista nagytőke győzelme után a legkizsákmányoltabb helyzetbe hozta a pa
rasztságot és a munkásságot egyaránt. E folyamat átgondolásakor érthető meg, hogy a
kommunizmus tulajdonképp a legrablóbb kapitalizmus malmára hajtotta a vizet. Diner
ezt nem tudhatta, ő csak ábrándozott a marxizmus szépségeiről. Ráadásul szavaiból az
is kiderül, hogy ő 1906-ban ortodox marxistaként nem a proletárdiktatúrát, hanem az
„egészséges polgári demokráciát” akarta elérni, miután megszüntették a magyarorszá
gi feudalizmust.
tekintélyű liberális történészek ugyanott - csak annyi változott, hogy az egyetem új nevet kapott, ám
ez is valami. Egyikük, egy részeges és vidám marxista-leninista legjobb kommunista vicce ez volt: „A
lét meghatározza a tudatot. Az ember megissza a lét, s elmegy a tudata.” A korabeli szegedi egyetemi
hallgatók e marxista igazságot folyamatosan bizonyították, még az ellenzékiek is.
120 Uo. 54. fólió.
Végül előadásának egyik utolsó megállapítása ezzel a nagyon is gyakorlatias meg

állapítással végződik: „Itt már tehát a történelmi materializmus segítségével a valóság
talaján célokat és módszereket kapunk arra nézve, hogyan mozogjunk a politikai élet
ben.”121 Kifejti, hogy a szabadkőművesi munka akkor lehet eredményes, ha a történelmi
materializmus segítségével „kipusztítják” a társadalmi élet babonáit és „szentségeit”.122
Diner-Dénes két előadásában megvilágította a marxizmus és a történelmi materi
alizmus lényegét a kizárólag polgári származású páholytagok előtt. Úgy tűnik, hogy
a „kommunizmus kísértete” nemcsak bejárta a Demokratia páholyt, hanem meg is
mozgatta a páholytagok gondolkodását. 1906 októberétől megfigyelhető az a folyamat,
amelynek során a későbbi, legradikálisabb Martinovics páholy leendő tagjai átveszik a
szellemi kezdeményezést és irányítást a Demokratia páholyban.
Jászi és „a szocializmus mint új hazafiság”
Az első világháború előtti évtizedekben a hazai kapitalizmus kialakulásának követ

kezményeként létrejött a munkásság, a társadalomnak ez a kizsákmányolt, szellemi
fejletlenségben tartott csoportja. A munkások létszámnövekedése és a nyugat-európai
minták nyomán indult munkásmozgalom a századforduló utáni években időnként és
helyenként kisebb belpolitikai zavarokat okozott, még ha egyáltalán nem veszélyeztet
te is a magyarországi, zömmel zsidó tőkések liberális kapitalizmusának gátlástalan123
haszonszerző tevékenységét. E feszültséget a városi rendőrség és a vidéki csendőrség
a törvények szerint, ám sokszor a kizsákmányolok érdekei alapján, igazságtalanul ke
zelte, viszont a dolognak volt egy másik, az akkori politikai vezető rétegek előtt isme
retlen, szándékosan homályban tartott vetülete is, ami könyvünk témájához tartozik.
Ugyanis az egyre radikálisabbá váló, sokáig a polgári liberalizmus eszmei alapján álló
szabadkőművesség elkezdett érdeklődni a munkásmozgalom iránt. Ennek egyik oka
az volt, hogy a radikálisok - elsősorban 1906 után a budapesti Demokratia, majd 1908
után a Jászi Oszkár vezette Martinovics páholyban - egyre inkább a történelmi mate
rializmus eszmei alapjaira helyezkedtek, aminek köszönhetően - egyéb körülmények
mellett - kézenfekvővé vált e szabadkőműves csoport és a szociáldemokrata párt veze-
121 Uo.
122 Uo. 54. fólió és hátoldala.
123 Ezek a kissé erősebb megfogalmazások a magyar kapitalizmus gazdaságtörténetének eddigi vizsgáló
dási eredményeivel megalapozottnak tekinthetőek.
46
tőinek együttműködése. E szövetségnek az első években csak az „eszmebarikádokon”

volt jelentősége. Amikor majd 1913-ban Jászi Oszkár és elvbarátai az Országos Polgá
ri Radikális Párt szabadkőművességen belüli megszervezésével a tiltott tevékenység
mezejére lépnek, a szociáldemokrata párt természetes szövetségesükké válik. Ekkori
ban, tehát közvetlenül a világháború kirobbanása előtti években jönnek létre annak a
pártkoalíciónak, együttműködésnek az eszmei, személyi és gyakorlati alapjai, amely
koalíció 1918. október 31-én (a Károlyi gróf vezette Függetlenségi- és 48-as Párttal kie
gészülve) megalkothatja Magyarország első szabadkőműves kormányát. Nyilván nem
véletlen, hogy ebben a kabinetben Jászi miniszter, Diner-Dénes, az „ortodox marxista”,
államtitkár, a szociáldemokrata Kunfi Zsigmond miniszter lesz. A szabadkőműves le
véltár régi papírjai között ennek, a Magyarország sorsára nézve végzetes koalíciónak a
dokumentumait találjuk meg.
A későbbi együttműködés következő lépcsőjeként Jászi Oszkár 1906. október 29-
én előadást tart a Demokratia páholyban ötvenhárom tag előtt, Hazafiság és inter
nacionalizmus címmel.124
Jászi előadása bevezetőjében megállapítja, hogy az emberek alig ismerik a szoci
alizmus eszméit, aminek az uralkodó osztályok által kialakított „érzelmek, érdekek
és eszmék szövevénye” a legfontosabb oka. Megállapítja, hogy annak ellenére így van
ez, hogy a szocializmus a társadalom valamennyi tagja számára hasznos lenne. Egy
francia szocialista pártvezér mondatai alapján, párhuzamot vonva a két ország között,
megállapítja, hogy „nincsen Magyarországon 20 000 ember, kiknek a mai társadalmi
rendünk fenntartása érdekében állana”, tehát egy szűk kör uralma létezik. Jászi sze
rint e kisebbséget egy hatalmas kliensréteg szolgálja, amely tagjainak az az érdeke,
hogy megmaradjon a mostani kapitalizmus, mert ez biztosítja a szolgák megélhetését.
A kliensek körét meg is nevezi: „A mai kapitalista rendnek is meg van ez a cliensi
cohorsa.125 Azok a hadak, akik bár nem kapitalisták, de a kapitalizmus morzsáin élős-
ködve annak szolgálatában állanak, s a kapitalista rend fenntartásán fáradoznak. Ilyen
cohorsa a mai kapitalista rendnek a jól szubvencionált [pénzzel támogatott] sajtóappa
rátus. Ilyen a választási apparátus, ilyenek az egyetem professzorai,126 akik a társadal-
124 DCVIII. Építészeti Rajz a Demokratia t. és t. szabadkőműves páholy 1906. október hó 29-én tartott 580-ik
fólió. Jászi az előadását mintegy nyolc és fél gépelt oldalon a páholymunka jegyzőkönyvéhez mellékel
te. Ebből idézünk.
125 A cohors a régi római birodalom haderejében a légió magasabb egységének egytizedét jelentő csapat
rész.
126 Jászi 1919-ben, a Károlyi vezette szabadkőműves kormány utolsó hónapjaiban, lem: nd’. a a nemzetiségi
47
mi, művészeti, társadalomtudományi téren megcsinálják azt az ideológiát, mely a mai

termelési rend fenntartására, támogatására és erősítésére szolgál. Ennek a rendszer
nek volt szüksége arra, hogy a Rákóczy hamvainak hazahozatalából tőkét kovácsolva,
a társadalmi és gazdasági elnyomatásnak panaszhangjai elhallgattassanak.”127 II. Rá
kóczi Ferenc fejedelem hazahozatala nagy belpolitikai botrányokat váltott ki, ugyanis a
baloldal minden árnyalata támadta a Wekerle-kormányt a jól ismert mondattal: ezzel az
a céljuk, hogy eltereljék a „széles tömegek” figyelmét a társadalmi, gazdasági bajokról.
Szende Pál,128 a baloldali jogász, pénzügyi szakember egyenesen ezt nyilatkozta: „Ők
[a magyar kormány tagjai], akik minden elvüket feladták a hatalomért, fogadják azt, ki
mindent eldobott elveiért.” Szende nem mond igazat: a Wekerle-kormány azon tagjai,
akik 1906 tavaszán a királlyal tárgyaltak, nem adták föl az elveiket, éppen ellenkezőleg,
kiálltak a magyar érdek mellett, s ebből, ha nem is mindent, de sokat meg tudtak való
sítani.129 Szende politikai hitelességét a mindenkori magyar kormány személyes becsü
letébe gázoló rágalmazásával próbálta megteremteni. Jászi, aki hasonlóan gondolkodik,
ugyanezért hozta elő Rákóczi hamvainak ügyét.
Jászi, miután megnevezte a kapitalizmus kiszolgálóit (sajtómunkások, egyetemi
oktatók, a választásokat lebonyolító szervezetek tagjai), megemlíti azokat is, akiket
szerinte közelebb lehetne vinni a szocializmus elfogadásának gondolatához: „A mi
[szabadkőműves] propagandánkkal ne csatlakozzunk a munkásság mozgalmaiba,
mert nagy veszedelem a szocializmusra, hogy a lateiner [közrendű származású értel
miségi] osztály nagy számmal hozzájuk csatlakozik. A mi feladatunk nem az, hogy
a szociáldemokratákhoz csatlakozzunk, hanem az, hogy felvilágosítsuk azokat, akik
nek osztálydinamikája a dolog természetes rendje szerint őket az öntudatos szocialista
szervezkedésre képessé teszi. Ilyenek a néptanítók, a jegyzők, a kishivatalnokok, a kisfi
zetésű lelkészek, s csodálatos, hogy épp ezen elemek, akiknek az oligarchiával s az őket
miniszterségről, a budapesti egyetemek kormánybiztosa lett. Ő egyébként a tízes évek elején, kultusz-
miniszteri kinevezéssel a kolozsvári, 1872-ben alapított I. Ferencz József M. Kir. Tudományegyetem
habilitált magántanára lett. A képviselőházi ellenzék, miután a kultuszminiszter Jászit kinevezte, egy
fölszólalásban meg is támadta a kormányt.
127 Uo. 57. fólió, hátoldal. Rákóczi fejedelem hamvainak hazahozatalát még 1904 őszén Tisza István gróf,
miniszterelnök eszközölte ki a királynál, de csak mintegy két évvel később, 1906. októberében szál
lították nagy néptömegek megmozdulásával járó óriási ünnepléssel a független magyar fejedelemség
uralkodóját Rodostóból Kassára, ahol Rákóczi, Bercsényi Miklós gróf, Zrínyi Ilona grófnő hamvai ma is
nyugszanak.
128 Szende (Schwartz) Pál dr. ügyvéd, Nyírbátorban született 1879. február 7-én, 1918 októberétől a Kár
olyi-kormány pénzügyi államtitkára, majd pénzügyminisztere. 1906-ban belép a Demokratia páholyba,
később átlép a Martinovics páholyba. 1934-ben halt meg.
129 Lásd: Harcoló szabadkőművesség: 201. o.
elnyomó latifundiummal ellentétes osztályérdekeik vannak, hogy éppen ezek voltak

fő mozgatói az oligarchia érdekeit szolgáló tulipánmozgalomnak; azonban lassanként
differenciálódnak, öntudatra ébrednek, s íme, láthatjuk, hogy megmozdultak már a
tanítók, példája ez annak, hogy íme, a természetes osztályhelyzet dönt a társadalom
elhelyezkedésében.”130 Valóban csodálatos ez a nagyon leegyszerűsítő osztályfölfogás,
amelyet a szociológus Jászi a páholyban előterjeszt. Hiszen éppen minden rezsim leg
hűségesebb híveit, a szerinte nagy „osztálydinamikával” rendelkező néptanítókat és
lelkészeket, valamint a közigazgatás legalsó fokán elhelyezkedő, az államot a néppel
közvetlenül érintkezésbe hozó jegyzőket és a kishivatalnokokat tartja az osztályharcra
(!) és a szocializmusra legkönnyebben megnyerhető társadalmi csoportoknak. Az akko
ri Magyar Királyságban nehéz elképzelni például a kispapokat, akik a kereszt helyett a
proletár internacionalizmus vörös zászlaját lobogtatják, például a barikádokon, esetleg
a templomi oltárok előtt. Az persze igaz, hogy a néptanítókat a radikális szabadkőmű
ves páholyok évi pénzsegéllyel és egyéb támogatással megkísérelték megvásárolni. E
mögött a szabadkőműves tanítóknak, tanároknak az az egyébként helyes véleménye
áll, miszerint „akié az iskola, azé a társadalom”. Jászi azonban egyértelműen nem erről,
hanem a szocializmushoz közelítésükről beszél előadásában. Szocialista m. kir. jegyzőt
pedig (valószínűleg) még senki sem látott az addigi magyar történelemben, Jászi is
inkább csak a vágyainak adott hangot. Egyedül a kishivatalnokok esetében volt ak
koriban elképzelhető, hogy szociáldemokrata párttagok lettek volna. Jászi fölvetései
közül az is fontos, amely szerint a szabadkőműveseknek nem kell a szociáldemokrata
pártba belépni. Látható, hogy világosan el akarta különíteni egymástól a szabadkő
műves, liberális polgárt és a szociáldemokrata párt tagjait. Ehelyett a fenti csoportok
fölvilágosítását és a szocializmus melletti propagandát tartotta a szabadkőművesség
feladatának. Jászi egész gondolatmenetéből a doktriner, az elveit papíron megrajzoló,
az élettől idegen szalonmarxista bújik elő és bölcselkedik.
Jászi beszédének eddig ismertetett részéből is kiviláglik, hogy ő a szocializmus
híve. A kérdés csak az, mit tart szocializmusnak? Jászi a hosszabb bevezető után lassan
rátér választott témájára. Azt mondja, hogy a kapitalizmus hazai szolgái azt az utasí
tást kapták, hogy a szocializmust nevezzék hazátlanságnak: „Kiadták a jelszót, hogy
a szocializmust támadni kell. Szerte harsogták a sajtóban, parlamenti beszédekben,
s mindenütt, hogy a szocialisták hazátlan bitangok, s iparkodtak a [fönt említett] kis
elsőfokú rendes munkájáról. OL P 1106 28. köt. A Demokratia páholy iratai 1906-1908 közön. 58. fólió.
(Kiemelés - R. E.)
elemeket távol tartani ez eszmekörtől, azzal, hogy mindenütt úgy tüntették fel a szoci
alizmust, mint amelynek eszméi a nemzeti eszmével ellentétben állanak, s ez eszmék
megvalósulása a nemzeti eszme szempontjából kész veszedelem volna. A szocialisták
nemzetköziek, mondják, s a nemzetköziség rémétől féltik ők a nemzeti alapot, s annak
évszázados tradícióit.”131 Helyes megállapítások. A magyar sajtó nagy része, olvasva a
baloldali hírlapokat (például Népszava) és látva az évenkénti 500-700 tüntetés jelsza
vait, valóban azt írták, hogy a „szocik” nem a keresztény nemzetállam alapján állanak.
S bizony, ez így is volt, a „bitangok” szót leszámítva. A kizsákmányolt munkások talán
Weiss Manfréd csepeli üzemeiben, esetleg báró Hatvány (Deutsch) Lajos cukorgyárá
ban tanulhatták volna a hazaszeretet bármilyen formáját?132 Ezek a gyárak nem a haza-
fiság megerősítése, hanem a profitszerzés szolgálatában álltak, szó sem volt semmiféle
lelki tartalmakról. Ennek megfelelő volt a szociáldemokrata párt helyzete: a munkások
mindennapi ügyeivel, esetleg sztrájkok és tüntetések szervezésével foglalkozott. Meg
131 Uo.
132 Báró Hatvány Lajos - korabeli szóhasználattal élve - a zsidóbárók egyike. Az első világháború előtti
évtizedekben bizonyos gazdag izraelita családokban vált divattá a bárói cím készpénzzel történő meg
vásárlása. Az egyik, bárói címet nem vásárolt bankár írta le utólag, a két világháború között, hogy ez
mi módon történt. Krausz Simon egyik főnöke „elindított” százezer forintot (kétszázezer koronát) „va
lahová”, s néhány hónap múlva jött a király kabinetirodájától a bárósítási okirat. Ez persze gonddokkal
járt, hiszen bárói címeres névjegyet, fehérnemű-, ágynemű- és étkészletet s egyebeket kellett készíttet
ni. Mégis sok család fontosnak érezte a bárói cím megszerzését. A hivatalos okiratban ilyen esetekben
általában az új „arisztokratának” a „magyar” ipar érdekében kifejtett kiváló tevékenységét említették.
Gyakorlatilag arról van szó, hogy a hazai zsidóság nemcsak a magyar középosztály kiszorítását,
pozícióinak átvételét kezdte meg, hanem a leggazdagabbak egy része a magyarországi arisztokrácia
körébe kívánt lépni. K rausz Simon: Életem. Cserépfalvi, Bp., 1937. E könyv szó szerinti újabb kiadása:
K rausz Simon: A pénzember. Egy magyar ban kár élettörténete. Kossuth, Bp., 1991. E kiadás 22. oldalán
szerepel az egyik bárósítás története, amikor a kezdő bankár Krausz a Schosberger és Fia cégnél
dolgozik: „Később még százezer forint indult el valami titokzatos útra... Két hét múlva az irodába jövet
izgatottan fogadott a vén szolga, és megsúgta, hogy öreg cégfőnököm már hajnalban bejött az irodába,
és valami újságot hozatott fel. A belső szobából szakadatlanul hallatszott gazdám hangja: - Jöjjön be
valaki! - Beszaladtam, és az öregúr megkérdezte tőlem, tudok-e olvasni. Tisztelettel jelentettem, hogy
az egzotikus nyelveken kívül nagyjából megértem az idiómákat. - No, hát akkor olvassa! A kezembe
nyomta a Budapesti Közlönyt [a Magyar Királyi Kormány hivatalos lapját], amelynek első oldalánál
olvastam, hogy őfelsége a király tornyai Schosberger Zsigmondot a jótékonyság és közgazdaság terén
szerzett érdemeiért bárói rangra emelte. Ránéztem igazán szeretett, szívből tisztelt principálisomra, és
meghatva gratuláltam méltóságához, hangsúlyozva, hogy íme, mégis elismerésre talál a valódi érdem.
Mire ő így felelt: - Hagyja csak! Ez is annak bizonyítéka, hogy Ő sokkal liberálisabb, mint ezek együtt
véve. Ez az »Ő« a király - I. Ferenc József volt.” Ma már nem tudható, hogy az új „magyar arisztokrata”
kikre gondolt, az azonban tény, hogy a kormánynak is liberálisnak kellett lennie, hiszen a bárósításo-
kat a miniszterelnök terjesztette föl a királyhoz. Volt akkoriban a bárói cím elnyerésének egy másik
útja is: amelyik katonatiszt valamely tényleges harctéri hősiességért elnyerte a katonai Mária Terézia
Rend nevű kitüntetést, az egyben bárói címet is kapott. Ezt majd a világháborúban kapják néhányan a
magyar és keresztény tábornokok közül.
50
kell állapítanunk, hogy a baloldal, annak minden vonulatával együtt, sajnos nem alkal
mas arra, hogy a hazaszeretet bármely formáját magáévá tegye, vagy legalább elvileg
fontosnak tartsa ezt a lelki tartalmat.
Jászi, érdekes módon, páholytestvéreit is megrója: „Csodálatos, hogy ez internaci-
onális szabadkőművességben is akadnak olyanok, kik az uralkodó osztály érdekében
hangoztatott hazug, hazafias jelszavaknak felülnek. Csodálatos, hogy ez a társaság is
fél az internacionalizmus mumusától.”133 Az előadó tehát azért kritizálja egyes szabad-
kőműves társait, mert azok a „hazug, hazafias” jelszavakat elhiszik. Az ilyen, Jászi-féle
megállapítások és kritikák egyre nagyobb vitákat váltottak ki a hagyományos, történe
tileg évszázadok során kialakult, hazaszeretetet valló szabadkőműves páholyok, vala
mint a proletár-internacionalista irányba elmozduló páholyok között.134
Jászi, Diner-Déneshez hasonlóan, a nemzeti kérdésben a történelmi materializmus
fölfogását alkalmazza, amikor ezt mondja: „A nemzeti eszme nagyon új, egészen mo
dern eszme. Csak a legújabb korban tör magának utat a gazdasági struktúrának megfe
lelő alakulásával.” A hűbéri, középkori világban lezárt papi, latifundiális kasztok vol
tak, ezért nem lehettek olyan közös érdekek, amelyek a nemzeti eszmét létrehozhatták
volna. „Csak amikor az állam mint egy magasabb gazdasági egység kezd kibontakozni
a maga nagy nemzeti piacaival, nagy intenzitású kereskedelmével, a maga közigazga
tási egységével, amikor [...] a régi, parciális gazdasági külön eszmekörök helyébe egy
magasabb gazdasági érdekkör lép, csak akkor bontakozik ki az új gazdasági rendből a
nemzeti eszme. Ez az új rend megteremtette a maga ideológiáját, amelynek kialakulá
sát a céhek s latifundiumok ellenszenvvel kísértek.”135Ezt a folyamatot Jászi elsősorban
a német és olasz egységmozgalomra, mint a nemzeti irány ottani győzelmére, tartja ér
vényesnek, de szerinte ez Magyarországon másképpen ment végbe. Azt mondja, hogy
az uralkodó osztálynak az az érdeke, hogy „glorifikálja a múltat”. Megállapítható, hogy
Jászi kizárólag a gazdasági folyamatokat, s azokból is csak a kiszélesedő piac hatásait
veszi figyelembe a nemzeti eszmekor kialakulásának okai között. Ez csak a kisebbik
baj. A nagyobb baj Jászi fölfogásában az, hogy éppen fordítva látja a világot, mint aho
gyan az volt, mint ahogy e folyamatok lezajlottak. Példaként hozzuk föl Friedrich List
elsőfokú rendes munkájáról. OL P 110Ó 28. köt. A Demokratia páholy iratai 1906-1908 között. 58. fólió.
134 A magyar nemzetállamot támogató, kevésszámú szabadkőműves páholy (mint például a szegedi Ár
pád, a kolozsvári Unió, a székelyföldi Siculia, a budapesti Hungária és Nemzeti | tevékenységét és vitáit
a radikális, ateista, magyarellenes, nagy zsidó többségű páholyokkal egy más helyen mutatom be.
135 Uo. 59. fólió. (Kiemelés - R. E.)
51
híres német személyiség tevékenységét, aki a német nemzeti egység folyamatát ösz-
szekötötte a német gazdasági egység létrehozásával. Megtervezte például a harminc
nál is több német államot összekötő, majdani vasúthálózatot, mert azt tartotta, hogy
a közös vasút majd összeköti a németeket is, függetlenül attól, hogy szászok, bajorok
vagy poroszok. Tehát: ő a gazdaságot a nemzeti egység létrehozására akarta tudatosan
fölhasználni, ami azt jelenti, hogy fejében először megvolt a német egység, s ennek
megvalósítása céljából, m ásodszor kitalálta az egységes vasúthálózatot. Természetesen
abban is van igazság, amit Jászi mond, hogy tudniillik az egységessé váló kereskedelem
a német államok között szintén segítette a német egység kialakulását, hiszen a kölcsö
nös kereskedelem érdekegységet, érdekfüggőséget alakított ki, ám a folyamatnak nem
ez a része a döntő. Megkérdezhetjük, hogy a kapitalizálódó nyugati német államok
miért nem a szintén kapitalizálódó franciákkal hoztak létre közös országot, miért a
többi német állammal, azokkal, amelyek jóval közelebb álltak gazdaságuk tekintetében
a feudalizmushoz? Ez azt bizonyítja, hogy az emberek tetteinek mozgatórugói között a
gazdasági érdekek mellett még van valami más is! A legfontosabb annak leszögezése,
hogy a történelmi materializmus egészen egyszerűen nem képes a nemzetté válási folya
matot a maga teljes sokrétűségében megmagyarázni. A történelmi materializmus sajnos
leegyszerűsít mindent az anyagi, a materiális világra, s az emberi lét minden más dol
gát vagy jelentéktelennek, vagy nem létezőnek veszi. Ebből az is következik, hogy a
történelmi materializmus fölfogását általában a szerényebb szintű gondolkodásra és
világmegértésre képes emberek teszik magukévá.
Jászi lassan rátér a magyarországi vonatkozásokra is: „A múlt dicsőítését szolgálja
oktatási rendszerünk is, s az ősi dicsőség ideológiája dolgozik napjainkban is, mikor
az éhező parasztot a Rákóczy hamvaival akarják jóllakatni. A proletariátust is meg kell
tanítani arra, hogy a saját múltját szeresse.”136 Talán átsiklanánk a „proletariátus sa
ját múltja” kifejezésen, pedig itt egy döntő gondolatmenetet kell észrevennünk. Ezzel
ugyanis azt mondja Jászi, hogy a társadalom mindegyik osztályának külön-külön múlt
ja van, valamint - ebből következően - külön-külön nemzeti érzése, nemzettudata. Ez
gyakorlatilag Jászi részéről az addigi magyar történelem megtagadását jelenti, amit
jól mutatnak a következő mondatai is: „A meghamisított, elferdített történeti tényeket
helyre kell állítani, mert mi éppen úgy szeretjük a magunk múltját, mint az uralkodó
osztály, amikor pedig kitűnt, hogy sem a föld, sem a múlt szeretetének jelszavai nem
elegendők, akkor a történeti elemek konzerválásának jelszavával lépnek elő, mint újabb
52
narkotizmussal, mely alkalmas arra, hogy a népet újra tévedésbe ejtse.”137Amikor 1911.
január elején Jászi a Martinovics páholy főmestere lesz, székfoglaló beszédében azt
mondja, hogy újra kell írni visszamenőleg Magyarország történelmét a történelmi ma
terializmus eszméi és a modern szociológia módszerei segítségével.
Elgondolkodhatnánk azon, hogy Jászi miért csinál külön múltat a társadalom ré
szeinek, miért állítja szembe egymással ezeket; ám nem kell törni a fejünket, mert ő
maga megadja a választ. Szerinte a munkásság kénytelen az internacionális útra lépni:
„A proletariátus ma internacionális irányban halad, mert az uralkodó osztályok elleni
harag és gyűlölet őket a hazug hazafiság jelszavaival szembeállítja. A szocializmus in
ternacionalizmusa abban nyilvánul, hogy a proletariátus belátja, hogy nagy felszabadí
tó munkáját az uralkodó osztályok zsarnokságával szemben másképpen nem végezheti
el, mint internacionális úton.”138 E mondatok magyarul azt jelentik, hogy a munkásság
előtt kizárólag az önfelszabadítás osztályharcos munkája létezik lehetőségként, ezért
tehát el kell utasítania azt a „hazug hazafiságot” (Rákóczi fejedelem hamvainak haza
hozatala stb.), amit az „uralkodó osztályok” bevetnek ellene manipulációs, megtévesztő
eszközként. Ha tehát nem utasítaná el ezt, nem tudná véghezvinni a fölszabadítását,
amit viszont csak internacionális úton tehet meg. Meg kell állapítanunk, hogy Jászi
e gondolatmenetével a proletár kizárólagosság részben leszűkítő, részben igazságta
lan álláspontjára helyezkedik: azt mondja ugyanis, hogy a munkásember nem érezheti
lelkileg fölemelőnek, ha a legyőzendő uralkodó osztály hazahozza Rákóczi hamvait.
Például ha egy gyári vasmunkás meghatódott azon, hogy a Nagykörúton meglátta az
egykori fejedelem díszes koporsóját, akkor ő munkásáruló lett? Esetleg lelkileg visz-
szamaradottá, az uralkodó osztályok által manipulálttá vált? Kimondhatjuk, hogy Jászi
e megállapításaival gyakorlatilag kizárta a munkásokat a magyarság nevű, szerinte a
közös nemzettudat és a közös nemzeti érzés szempontjából nem is létező „csoportból”.
Ráadásul Jászi lenézi a magyar munkást: azt föltételezi róla, hogy ha otthon éhesek a
gyermekek Weiss Manfréd durva kizsákmányolása miatt, a munkás Weiss iránt érzett
gyűlölete miatt nem képes fölfogni Rákóczi magyarságért végzett tetteinek nagyságát.
Jászi m intha érezné, hogy e nagy és kizárólagosságot mutató proletár internacio
nalizmusával nem stimmel valami, ezért előhozza az uralkodó osztályok internaciona
lizmusát: „A gyárosok sem tesznek egyebet, mint internacionális úton szervezkednek,
csakhogy, míg a tőke internacionalizmusa néhány száz jóllakott embernek internacio-
137 Uo.
138 Uo.
53
nalizmusa, saját profitjuk érdekében, addig a munkások nemzetközisége a betevő fa

latért való nemzetköziség.”139Jászi előadását végighallgatta Diner-Dénes testvér, utána
hozzá is szólt, de a jegyzőkönyvből nem derül ki, hogy megbírálta-e az előadót, amiért
az gyomorkérdést csinált mindenből. Szegény Jászi szilárdan meg volt arról győződve,
hogy az éhes ember nem képes a hazafiságra, sőt talán nem is tagja (az éhes gyomra
miatt) a nemzetnek, hanem - s most tessék figyelni Jászi mondanivalójára! - az éhes
gyomra miatt válik internacionalistává. Ez a fölfogás bizony nem más, mint a Diner-Dé
nes- és Jászi-féle emberek történelmi materializmusának a paródiája. Sajnos, mégsem
tudunk rajta mosolyogni, mivel túl közel van 1906 őszéhez 1919 tavasza, a kommunista
diktatúra. Ki kell mondanunk, hogy mind Diner, mind Jászi akarva-akaratlanul ennek
a szellemi előkészítői voltak.
Jászi az előadása végéhez közeledve új fogalmat is alkot. Ez a kulturális internaci
onalizmus. Fölteszi a kérdést, hogy milyen lesz a viszonya az internacionalizmusnak
és a nemzetnek? Válasza: „Vajon az internacionalizmus azt jelenti-e, hogy tönkre fogja
tenni a mai nemzeti államokat? Erre a kérdésre választ a társadalmi viszonyokat meg
határozó alapvető tényekben kell keresni, s ezek alapján mondhatjuk, hogy míg a dif
ferenciált munka, különböző termelési viszonyok, s míg a természeti különbségekből
folyó tagolódás lesz, mindaddig lesznek nemzeti államok is, amelyek egymás haladását
nem fogják gátolni. A mai háborús gyarmatosító nyegle és pökhendi internacionaliz
musa helyébe a jövő békés kulturális internacionalizmusa lép.”140
Hogy Jászinak az egymás haladását nem gátoló nemzeti államokról szóló „váteszi”
meglátását mennyire igazolta a történelem, elegendő, ha csak a világháború csekély
ségére vagy a magyar nemzetállamot „támogató” román, cseh, szerb nemzetállamok
trianoni diktátumban kicsúcsosodó „internacionális segítségnyújtására” gondolunk.
Arról van tehát szó, hogy a barátai - és a mai baloldali történészek - által jelentős
szociológusnak tartott Jászi Oszkár nem vette észre, világszemlélete következtében nem
volt szellemileg képes arra, hogy észrevegye a saját korának legfontosabb nemzetközi és
hazai folyamatait. Jászi nem tudta fölfogni - vagy ha tudott róla, nem volt képes a maga
jelentőségében értékelni - például az addigi világtörténelem éppen alckoriban zajló
legnagyobb fegyverkezési versenyét s annak várható következményeit. Vagy például
nem volt képes észrevenni és komolynak tartani - éppen a világot erősen leegyszerű
sítő proletár internacionalista fölfogása miatt - ama veszélyeket, amelyek Csehország,

140 Uo.
54
Románia és Szerbia irányából leselkedtek Magyarországra, a saját hazájára. Torz világ-

szemlélete nem tette lehetővé számára a létező történelem nem spekulatív és nem dokt
riner vizsgálatát. Szomorú, hogy a szabadkőművesség radikális, marxista baloldalának
ő lehetett a „legnagyobb” figurája. Akkoriban alakult ki a hazai baloldalon az a taktika,
hogy a szereplők egymást a legkiválóbb ideológusnak, szociológusnak stb. titulálták a
saját sajtójukban, s egy idő után ezt mind egymásról, mind önmagukról el is hitték.141
Visszatérve Jászi előadásához, a fent említett kulturális internacionalizmus elkép
zelését nem fejti ki részletesen, bár egyetlen mondatát idéznünk kell: „Mentül művelet
lenebb egy faj, annál inkább hajlandó magát a legjobbnak, a legkitűnőbbnek tartani. A
kultúrembereknek van egy új internacionalizmusa...”142 Érdekes elszólás ez, vagy több
annál? Nemcsak osztályok vannak külön bejáratú nemzettudattal és hazafisággal, ha
nem vannak fajok is? (Akkoriban a nemzetet nevezték fajnak.) De még ennél is tovább
megy Jászi, mert elkezdi dicsőíteni a „tiszta nacionalizmust”: „A helyes értelemben vett
internacionalizmus azt jelenti, hogy a mai háborús nacionalizmus romjain vissza kell
térnünk a nacionalizmus azon tiszta képleteihez, mely az egész nép felemelését jelenti,
s mely száműzni akarja a kiváltságosok nacionalizmusát.”143 Igen, teljesen követhető
Jászi itteni gondolatmenete. El kell hagyni az uralkodó osztályok nacionalizmusát, és
az egész népet támogató, ún. tiszta nacionalizmust kell kitalálni. Azt nem mondhatja,
hogy visszaállítani, hiszen korábban már lebecsülte és megkritizálta visszamenőleg a
magyarok egész történelmét.
S nehogy félreértés essen, Jászi konkrétan meg is mondja, mit is jelent a „tisz
ta nacionalizmus” fogalma: a szocializmust, a szocialista politizálást jelenti. „A mai
szocializmus kénytelen-kelletlen folytatja a nemzeti liberalizmus azon munkáját, hogy
minél nagyobb néprétegeket akar emberi mivoltuk színvonalára emelni. Ma az európai
politikában a régi nemzeti ideát senki sem képviseli oly tisztán, mint Franciaországban
141 Jászi például 1918. november 13-15 között tárcavezetőként is megbukik, amikor nemzetiségi minisz
terként Aradon tárgyal az erdélyi románokkal, s az általa nemcsak jó szándékúnak, hanem elfogadha
tónak tartott „keleti Svájc” tervezetét Erdély kantonális átalakításáról a románok gondolkodás nélkül
elutasítják, mint olyant, amin túlhaladt a történelem. Nemsokára az egyetemek kormánybiztosa lesz,
de szerencsére várható áldásos tevékenységét már nem tudja befejezni, mert „kitör” (az általa évti
zedeken át dicsért, hirdetett) proletáruralom. Jászi a proletár szövetségesei elől Amerikáig menekül,
annak ellenére, hogy a „népbiztosok tanácsában” ott van egykori szabadkőműves társa, egyben ba
rátja, az internacionalista Kunfi Zsigmond. Az Egyesült Államokban pedig nem a marxistáktól vagy
a történelmi materializmus híveitől, hanem zsidóktól kap segítséget. Talán ott rájött, hogy létezik a
világon fontosabb kapocs is, mint a közös, történelmi materializmusba vetett h it
142 Uo. óO. fólió.
143 Uo. hátoldal. (Kiemelés - R. E.)
55
a szocialista párt. Ma francia államférfi mást nem csinálhat, mint nemzeti politikát. A
haza szeretete a nép szeretete. Minden más hazaszeretet svindli, úri huncutság, mely
az uralkodó osztályok érdekeit szolgálja.”144 Próbáljuk megérteni Jászit. A tiszta nacio
nalizmus egyenlő: szocializmus. Nemzeti politika egyenlő: szocialista politika, hiszen
ez adja a legtöbbet a népnek. Ez kellene Magyarországnak is: „Egy szocialista Revue
megkérdezte a szindikalista munkásvezéreket, hogy mit tartanak a hazafiságról, s ezek
mindannyian magukat antipatriótáknak mondták, de igen érdekes indokolással. Míg a
munkás reggeltől estig testi munkában fárad, [...] nincsen ideje a hazaszeretethez sem.
Próbálná meg Apponyi Albert reggeltől estig keserves munkában izzadni 80 fillér napi
bér mellett, meg vagyok róla győződve, hogy nem szónokolna folyton a hazafiságról.”145
Jászi itt tulajdonképpen maga bizonyítja, hogy a (francia) munkások nem hazafiak, ami
ellentmond fenti állításainak a francia szocialista politikusokról. Most akkor a munká
sok hazafiatlanok vagy sem?
Jászi végül emelkedett stílusban fogalmazza meg hosszú előadása legfőbb mondani
valóját a hazafiság és a szocializmus összefüggéseiről: „Az a történeti mozgalom, mely
a néprétegeket felemelni akarja, mely a létért való küzdelemben az embereket az élet
gazdasági és szellemi javaiban egyképpen részesíteni, őket a küzdelemben egyenlően
erősekké tenni akarja, mely mindenkinek teljes és integrális műveltséget akar adni egy
oly társadalomban, melyben minden ember kiképezheti összes szellemi és erkölcsi erő
it - ez a történelmi mozgalom a szocializmus, egy új hazafiság felé vezet, azon hazafiság
felé, mely tudományt, művészetet, kultúrát nem az uralkodó osztály privilégiumává te
szi, hanem az élet e nemesebb szálaival az egész népet akarja egy új kultúra áldásainak
részesévé tenni. Ebből a mozgalomból egy új kultúr hazafiságnak kell kialakulnia. [...]
Ma a hazafiságnak csak egy helyes formulája lehet: a haza szeretete a nép szeretete.”146
Jászi Oszkár arra a végső megállapításra jut hosszú előadása végén, hogy az új
hazaszeretet nem más, mint maga a szocializmus. Hogy ezt mennyire így értették a
páholyban ülő szabadkőműves társai, azt legjobban a páholymunka munkatábláját
(jegyzőkönyvét) megíró titkár kézzel írt mondatai mutatják. Összefoglalta, végső ta
nulságát adta Jászi előadásának a következő gondolat: „A szocializmus nem a népet
fejlesztő nemzetit támadja [mondta Jászi], hanem az osztályuralom lepléül szolgáló
hazafiságot. Ha a hazafiság a nép szeretete: akkor szocializmus és nemzeti közt nem
144 Uo. Jászi Oszkár kiemelése.

145 Uo.
146 Uo. ól. fólió. (Kiemelés - R. E.)
56
lehet ellentét. ” 147 Egyértelmű, hogy Jászi osztályalapú hazafiságfogalm at alkotott, s ki
mondta, hogy az uralkodó osztály és a munkásosztály hazafisága mást jelent. Érdekes,
a parasztságot meg sem említette, csak az értelmiség egy részét. Ez azt jelenti, hogy
Jászi, éppen a történelmi materialista fölfogása miatt, nem volt képes az egész nemzet
ben történő gondolkodásra. Bizony elég komikusán hatna, ha nem lenne tragikus, hogy
majd tízmillió parasztot semmibe vesz. Ez kétségtelenül a már említett proletár kizáró
lagosság szemléletmódja: akik nem férnek bele a koncepcióba, azok nem is léteznek.
Jászi előadása komoly vitát váltott ki a szabadkőműves páholy tagjai között. így
ír a munkatábla: „Az előadás hosszabb vitát provokált, amiben Bakonyi [Weiszfeld]
Kálmán,148 Kelemen István,149 Ajtay [József] (Nemzeti páholy) , 150 Sándor [Schlésinger]
Pál, 151 Harkányi és Diner-Dénes testvérek vettek részt. ” 152 Murai jegyző sajnos a vitában
elhangzottakból egyetlen szót sem jegyzett föl az örökkévalóság számára, ezért nem
vizsgálhatjuk meg az elmondott érveket és ellenérveket. A vita hosszúsága és a több
hozzászólás azt mutatja, hogy Jászi előadása elgondolkodtatta, megosztotta a szabad-
kőműveseket.153
Gerő testvér: a „polgári haza" elavult fogalom
Hogy Jászi Oszkár előadása milyen nagymértékben megmozgatta a páholy tagjai

nak gondolkodását, s hogy milyen jelentős, a tagokat megosztó hatást váltott ki, a leg
jobban Gerő (Glasel) Nándor Szabadkőművesség és osztályharc című előadásának tartal-
147 Uo. 5ó. fólió, hátoldal.

148 Bakonyi Kálmán dr. kúriai bíró. Kötésén született 1859-ben, s 1893-ban lépett a Demokratia páholyba.
Az egyik legmagasabb pozíciót betöltő hazai szabadkőműves.
149 A listák szerint a Demokratia páholyban dr. Kelemen Lajos nevű szabadkőműves létezett, aki budapes
ti ügyvéd volt. 18ó5-ben született, 1899 óta páholytag. Valószínűleg Murai páholytitkár elírta a nevét a
jegyzőkönyvben.
150 Ajtay József dr. pénzügyi titkár, aki hírlapírással is foglalkozik. 187ó-ban született, 1904-ben vették föl
a Nemzeti páholyba. Jászi előadásán mint vendégtestvér vett részt.
151 Sándor Pál a Demokratia, majd a Martinovics páholy tagja, később mindkettőnek főmestere. Kereske
dő, a Közúti Vasúti Rt. Elnöke, 1910-től majd a Nemzeti Munkapárt országgyűlési képviselője. Általá
nos meglepődést okozott, amikor már országgyűlési képviselőként, 1911-ben kilépett a Martinovics
páholyból.
152 Uo. 61. fólió, 7. napirendi pont.
153 Úgy látszik, a történelmi materializmusban mégiscsak lehet valami, ugyanis a minden páholymunka
végén megejtett adakozás az ún. özvegypersely számára ritka nagy eredmémt hozott: „9. Az özvegy
persely tartalma 36 tégla, 20 kavics volt...” - írta a jegyzőkönyv utolsó napirendi pontja. A szabadkő
műves rétegnyelvben a tégla volt a korona, a kavics a krajcár (fillér). Uo. 9. napirendi pont.
57
ma mutatja.154 Gerő beszéde 1906. november 26-án hangzott el, amikor a Demokratia
páholyban negyven tag volt jelen.155
Azzal kezdi Gerő, hogy egy jó hónappal azelőtt Jászi olyan fontos előadást tartott,
amelynek mondanivalóit folyamatosan a szabadkőművesség napirendjén kell tartani:
„A mi progresszív intézményünkben kell, hogy mindig az érdeklődés előterén marad
janak azok a kérdések, melyek a társadalom fejlődését, mondjuk ki: az osztályharcot
érintik...”156 Gerő röviden összefoglalja Jászi fent elemzett előadását. Érdekes, hogy a
huszonhat éves, nagykorúságot éppen elért zsidó fiatalember hogyan értelmezi Jászi
mondanivalóját: „Az előadó testvér »Hazafiság és nemzetköziség« címen azt tárgyalta,
hogy az, amit ma közkeletű szóval hazafiságnak nevezünk, olyan gazdasági viszonyok
n ak az ideológiája, amelyek elválaszthatatlanul összefüggenek a mai polgári társadal
mi berendezkedéssel, röviden, amelyek a mai kapitalisztikus polgári társadalomnak
az ideológiáján épültek fel. Beszéljünk még érthetőbben: a mai polgárság a saját igé
nyeinek megfelelő módon berendezkedett, ez az ő berendezkedése megteremtette azon
struktúrát, melyet mi »nemzetnek« nevezünk. Természetes, hogy ezt a struktúrát, a
nemzetet, a hazát, mint az ő berendezkedésük keretét ők szeretik és körüldíszítik a
ragaszkodásnak, a szeretetnek, az áldozatkészségnek, a bátorságnak, a kitartásnak és
ezer más érzelmi momentumnak az eszmekörével. De éppen olyan természetes, hogy
a munkásosztály, mely ebben a berendezkedésben részt nem vett, nem is találhatja a mai
polgári nemzetet neki való struktúrának, és e szerint nem is táplálhatja iránta azokat az
érzelmi vonásokat, amelyeket a polgárosztály iránta igenis természetesen táplál. Ha
majd a munkásosztály is megteremtette a maga társadalmi berendezkedésének megfe
lelő struktúrát, hogy egy anakronisztikus kifejezéssel éljek: a maga »nemzetét«, akkor
majd ez iránt kétségtelenül ki fog alakulni őbenne is az a természetes érzelemvilág,
amellyel a saját társadalmi berendezkedéséhez ragaszkodik.”157 Tény, hogy Gerő ponto
san, szabatosan adta vissza Jászi előadásának lényegét, megértette tehát azt, hogy Jászi
a haza, hazaszeretet fogalmakat az adott ember osztály-elhelyezkedéséhez köti. S azt is,
hogy e logika szerint a munkásnak semmi köze sincs, nem is lehet a mai, polgári nem
zettudathoz és hazafogalomhoz, hazaszeretethez; csak majd ha a proletár megteremti
154 Gerő Nándor az Unió Rt. igazgatója, 1878-ban született, 1906-ban vették föl a Demokratia páholyba.
155 DCXII. Építészeti Rajz a Demokratia t. és t. szabadkőműves páholy 1906. november hó 26-án tartott
7 8 -9 2 . fólió.
156 Uo. 79. fólió.
157 Uo. 7 9 -8 0 . fólió.
58
a maga osztály-elhelyezkedésének megfelelő, azzal adekvát, tehát az annak lényegét

tükröző hazafogalmat - az viszont valami más lesz, mint a polgárság hazafogalma. Ez a
történelmi materializmus alkalmazása a haza, hazaszeretet fogalmaira.158
Gerő ezután a lászi előadása utáni vitát mutatja be, mindenekelőtt annak a hozzászó
lónak, Bakonyi Kálmánnak a mondatait, aki nem értett egyet az előadóval: „resumálom
[összefoglalom] röviden, hogy az előadó után egy régi és érdemes testvérünk szólalt fel,
és komolyan intett bennünket, ne hangoztassuk saját meggyőződésünket, amely előbb
jár, mint korunk, túlságosan élesen; igyekezzünk, hogy itt csak olyan nézetek és igazsá
gok hangozzanak el, amelyeket úgy, amint elhangzanak, ki is vihetjük a külvilágba; ne
az ellentéteket hirdessük, hanem - és ezek voltak az illető érdemes testvér tulajdon sza
vai - keressük meg azokat a mindent kiegyenlítő középutakat, amelyek inkább célhoz
vezetnek. ” 159 Bakonyi Kálmán, mint látható, le akarta beszélni a páholytagokat az osz
tályharc tárgyalásáról, ehelyett a középutat javasolta, amely nem veszélyezteti, hanem
biztosítja a szabadkőműves szervezet létét. Gerő ezt az álláspontot röviden s velősen „a
kényelem álláspontjának” nevezi, s kijelenti, hogy Bakonyi magát a kompromisszumot
hirdeti szabadkőműves programként: „Vitatható álláspont tehát az is, amely a szociál
demokrata programot hirdeti, vitatható az is, amely a mai polgári rendet védelmezi,
de kompromisszumot mint programot hirdetni: ez megjárja a magyar képviselőházban,
de nem járja meg az igaz, őszinte küzdelemben. ” 160 Gerő elismeri, hogy Bakonyi azt
is mondta, hogy a szabadkőművességnek nem szabad az „így kiélesített igazságokat”
hirdetni. Látható tehát, hogy a mérsékelt erők a radikálisok megszólalásakor rögvest
felvették a küzdelmet ellenük, Bakonyi azonnali hozzászólása is ezt bizonyítja.
Gerő végre rátér saját mondanivalójára egy felvetéssel kezdve: „A kérdés egész
meztelenre vetkőztetve tehát ez: lehet-e a szabadkőművességnek célja oly igazságo
kat hirdetni és meghallgatni, melyek egy megvalósulandó társadalmi, gazdasági rend
számára alapozzák a világot és melyek a fennálló gazdasági és társadalmi rendre, mint
pusztulásra szántra, már kimondották a halálos ítéletet? ” 161 Gerő mondatában dőlt betű-
158 Gerő is így gondolja: „Ez volt röviden az előadó testvér gondolatmenete: egy szigorúan tudományos,
materialisztikus történelmi gondolatmenet.” Uo. 80. fólió. Itt érjük tetten a marxista és liberális tör
ténészek klasszikus fölfogását: csak az tudományos, ami materialisztikus. Ami azon fölül van, tudo
mánytalan. Ha például egy nem marxista történész leírja, hogy a trianoni diktátum a magyarokban
milyen rossz érzelmeket váltott és vált ki, ezt a marxisták és liberálisok elvetik mint tudományos
megközelítési lehetőséget, hiszen számukra csak az anyagi világ a fontos.
159 Uo. 80. fólió.
1Ó0 Uo.
161 Uo. 81. fólió.
59
vei kiemeltük a két legdurvább kifejezést, amelyeket ő a fönnálló magyarországi társa

dalmi-gazdasági rendszerre használt. Az igaz, hogy az előadó a következő mondataiban
jelét adja annak, hogy amit tesz, az a szabadkőművesség 1886.1. alaptörvénye szerint
teljességgel törvénytelen, tiltott tevékenység. Ő azonban ezt vitatja, szerinte csak akkor
tilthatják meg a szabadkőműves szervezetnek a polgári társadalom elleni támadást, ha
a szabadkőművesség maga is polgári szerveződés. Ezért Gerő nagyon furcsa logikát
alkalmaz: „Elérkeztünk tehát ehhez a lényeges kérdéshez: polgári, bourgeois intéz
mény-e a szabadkőművesség? Ez a kérdés felmerült bennem természetesen, még mi
előtt felvétettem. Néhány éve van már annak, mikor a szabadkőművesség iránt érdek
lődni kezdtem, és benne minden fejlődés előcsatárját sejtettem, érdeklődtem a magyar
munkásmozgalmaknak egy nagyon felvilágosult, ritka intelligenciájú vezérénél, van-e
Magyarországon a szociáldemokrácia és a szabadkőművesség közt valamelyes érintke
zés. Erre a kérdezett azt felelte, hogyan volna, mikor semmiféle közösség a kettő közt
nincs. A szociáldemokrácia tisztán az osztályharc alapján áll, a szabadkőművesség pe
dig tisztán a polgári társadalmi rend alapján. Őszintén megvallva, azon rövid idő alatt,
amióta közietek lehetek, az én szociáldemokrata barátomnak ezt az ítéletét nem tudtam
helyesnek elismerni, és van abban némi pikantéria, hogy erre a rég elfelejtett szigorú
kritikára csak az említett érdemes testvér [Bakonyi] felszólalása emlékeztetett ismét:
nem szabadkőműves szocialista és a szabadkőműves ortodox kapitalista egyazon mó
don vélekedett a szabadkőművesség és az osztályharc közti összefüggésről. Ha tehát
Grossmann Miksa elvtársnak és Bakonyi Kálmán testvérnek igaza van, akkor a sza
badkőművesség polgári intézmény, amely az osztályharcot nem ismeri el, és a kollekti
vizmus162 legprimitívebb elveit se hajlandó befogadni falai közé. Ha ez igaz, akkor sem
annak az emlékezetes előadásnak [Jásziénak], sem azóta az összes többi előadásoknak,
sem az én mai felszólalásomnak nem volna szabad megtörténnie. De én azt hiszem,
hogy sem Grossmann Miksa elvtársnak, sem Bakonyi testvérnek nem volt igaza. Én
azt hiszem, hogy a szabadkőművesség elsősorban progresszív intézmény; progresszív
intézmény pedig nem lehet egyetlen osztálynak [Gerő a polgárságra gondol], a szabad
kőművesség nem áshatja fejét struccmadárként a homokba, hanem, amint végigélt már
néhány társadalmi átalakulást, akként túl akarja élni azt az átalakulást is, amelynek
szükségszerű bekövetkezését hirdették ezek az itt tartott sorozatos előadások.”163
162 Gerő géppel írt szövegében a kollektivizmus szó kézzel van beírva az eredeti, tintával áthúzott fölé,
amely kommunizmus volt. A szövegben a Gerő által javított kifejezést használjuk, noha nem tudható,
előadásában melyik hangzott el.
163 Uo. 82. fólió.
60
A fiatal Gerő a magyar szabadkőművesség „nagy öregjét”, Bakonyi Kálmánt megle

hetős tiszteletlenséggel „szabadkőműves ortodox kapitalistának” nevezi. Mondataiból
egyértelműen kiviláglik, hogy személyében Jászi jó szövetségest talált, olyat, aki nem
fél kimondani azt, hogy a szabadkőművességnek igenis foglalkoznia kell a leendő új
társadalommal, a szocializmussal, amely halálra ítéli, majd elpusztítja a polgári rendet.
Gerő Nándor 1906-os mondatai kísértetiesen emlékeztetnek arra, ahogyan névrokona,
Gerő Ernő (a barcelonai hóhér) beszélt 1948 és 1956 között.
Gerő ezután azt állítja, hogy a szabadkőművesség nem lehet csak polgári intéz
mény, s állítása bizonyítására sajátos logikát használ. Azt mondja, hogy olvasta Lessing
Gesprache fü r Freimeurer című, a szabadkőművességről szóló könyvét. Gerő szerint
Lessing a polgári világ terméke, ezért természetes, hogy a szabadkőműves szervezetet
polgári szerveződésnek tartja. Ám ha megvizsgáljuk a szabadkőművesség történetét,
mondja Gerő, azt látjuk, hogy a szervezet a különböző korokban a különféle társadal
mi osztályok jellemző tulajdonságait vette föl, de mindegyik nagy társadalmi változást
túlélte (például a lovagkorban a lovagok szemléletét vallotta). A szabadkőművességet
„hogy minek tekintették egy bizonyos korban, az érdekesen megvilágítja azon bizonyos
korba eső alkotásait, ámde nem prejudikálhat az intézmény megítélésének egy későbbi
korban. Hiszen még ma is azt mondjuk, hogy volt a szabadkőművességnek olyan kora,
melyben az ipart űzők, a valódi kőművesek alkotása volt, más szóval, a szabadkőmű
vesség maga is ipari intézmény volt. [...] Volt ezután kor, amikor a szabadkőművesség
tisztára lovagi, középkori feudális intézménynek volt tekinthető. Emlékezetes szabad-
kőművesi dokumentum Goethe testvér véleménye, melyben egy Jénában tervezett pá
holy létesítését ellenezte, mert az alapító testvérek között túlnyomóan találta a polgári
elemet.”164 Lessing testvér pedig polgári intézményként kezelte a szabadkőművességet,
ám ő már meglátta a szabadkőművesség „örök időkre szóló vonatkozásait”, s most is
ezt kell figyelembe venni. A szabadkőművesség örök vonásai pedig az általános emberi
haladás és egyenlőség. Ha tehát a polgári rend és társadalom „elenyészik”, az örök
jellemzők megmaradnak, tehát ezeket mindenkor figyelembe lehet és célszerű venni.
E logika alapján jelenti ki Gerő: „A szabadkőművességet tehát polgári intézménynek
felfogni nem szabad.”165
Előadása következő, fontos részében Gerő azt akarja bizonyítani, hogy nem igaz ama
állítása egyeseknek, mely szerint ha a mostani szabadkőművesség polgári intézmény,
164 Uo. 84. fólió.

165 Uo. 85. fólió.
61
akkor a polgári társadalmi rend megszűnésével eltűnik a polgári értékeket valló sza
badkőművesség is. „Térjünk ki most azokra a tünetekre, melyek a mi mai szabadkőmű
vességünkben is azt a látszatot támogatják, mintha a mi intézményünk a polgári társa
dalom talajával együtt élne és veszne. [...] Azt hiszem, a mi szabadkőművességünknek
bizonyos mértékben polgári ízt adnak a benne meghonosult közhelyek, melyek tisztára
a polgári társadalom sajátosságai. Az alkotmány azt követeli, hogy a kereső [fölvételre
jelentkező] legalább hat hónapja lakjék ugyanazon a lakóhelyen. Képzeljük el, hogy egy
erősen pánszláv gondolkodású nacionalista szerb bourgeois, aki azonban szellemi disz
pozíciójánál [hajlandóságánál] fogva ide való a mi láncunkba - hiszen ez lehetséges -,
hat hónapja ide hurcolkodott Budapestre, kéri felvételét, és meg is szavazzák. A keresőt
ide vezetik, és letétetetik vele a fogadalmat, melyben »szeretett hazánk« törvényeinek
fogad hűséget. Anélkül, hogy bármily irányban konkrét indítványt tennék, csak kér
dem: nem felelne-e meg teljesen a célnak, ha a kereső nem »szeretett hazánk« törvé
nyeinek, hanem az országos törvényeknek fogad hűséget? Annyi bizonyos, hogy ha
az a képzelt pánszláv érzelmű kereső leteszi a fogadalmat, a »szeretett haza« passzus
alatt tényleg csak az országos törvényeket érti, és a »szeretett haza« nála devalválódik
azzá, aminél papíron se sokkal több: polgári ízű közhellyé."166 Gerő tetszetős módszer
hez folyamodik. Egyvalamit, amit láthatóan előzőleg kiválasztott, közhelynek nevez, s
életből vett példával bizonyítja, hogy állítása megfelel a valóságnak. Bizonyítási eljá
rása azonban meglehetősen mesterkélt. Az igaz, hogy azokban az években a belgrádi
székhelyű Pobratim szerb szabadkőműves páholy a Magyarországi Symbolikus Nagy
páholy védnöksége alatt működött (illetve a „disznóháború” és a Bosznia-Hercegovina
körüli egyre nagyobb nemzetközi botrányok következtében néha a szerb páholy kivált
a magyarországi nagypáholy szervezetéből, majd visszatért; erről éppen a Demokratia
páholy tagjai, köztük Gerő is sokat hallhattak akkoriban). Az azonban nem életszerű,
hogy egy szerb pánszláv nacionalista éppen ezekben a kiélezett években Budapestre
költözött volna, s éppen a pánszlávok által erősen utált budapesti zsidók alkotta szabad-
kőműves páholyba belépett volna. Gerő előadása itt elvileg félresiklik, de ha a beszéde
mélyére nézünk, föl kell ismernünk a lényeget.
Gerő példázata ugyanis nyilvánvaló színjáték. A budapesti páholyokba akkori
ban korántsem pánszláv szerb nacionalisták, hanem a magyar nemzetállamot egyre
nyíltabban megvető, lenéző zsidók tódultak, akik bizony - s Gerő a párhuzamával ezt
lóó Uo. 86. fólió. Gerő szövegében az utolsó idézett mondat kézzel, tintával van beírva, de a rendezetlen
papírköteg, amely az előadását tartalmazza, azt mutatja, hogy e szép mondatot is elmondta.
62
mondja el számunkra - a szeretett hazát közhelynek tartják. Ez a gúnyolt „szeretett

haza” a Magyar Királyság. A közhelyet emlegető személyek szociáldemokrata fölfogása
már csak ráadás. Gerő testvér nem egy keletről Magyarországra települt galiciánert
hozott föl példaképpen, aki ideérve meg sem állt a neki testre szabott szociáldemokrata
pártig. Ők lesznek azok, akik mind a szociáldemokráciát, mind a hazai szabadkőmű
vességet gyakorlatilag szabadkőműves harci szervezetté teszik ezekben az években.167
Gerő a következő mondataiban az eddigieken is túltesz: „Mehetnénk itt még tovább
is, és kérdhetnék egész komolyan: megfelel-e egyáltalában a szabadkőművesség örök
életre szóló hivatásának szolidaritást vállalni egy ország törvényeivel, és tagjait foga
dalmi úton kényszeríteni azok megtartására?”168 A fiatal Gerő szemmel láthatóan nem
ismeri a közhely-ország törvényeit: a magyarországi szabadkőművesek nem vállalták a
törvények betartását, hanem a kormány erre kötelezte a szervezetüket. Esetleg megte
hették volna, hogy a Nagypáholy nyilatkozatban bejelenti, hogy többé nem tartják be a
reakciós törvényeket: erre a liberális jogállam betiltó intézkedése lett volna a válasz. Ez
azonban nem is biztos, a korabeli magyar kormányok a szabadkőművességet akkoriban
még tiszta liberális, tehát elfogadható szervezetnek tartották.
Gerő testvér itt sem áll meg, ugyanis elmondja véleményét a szabadkőművesi fo
gadalomról is: „Ne felejtsük el, hogy - csak a legdrasztikusabb példákkal akarok élni
- léteznek olyan országos törvények is, melyek a vallások egyenjogúságát nem ismerik,
vagy egyéb primitív emberi jogokat (sajtó- és gondolatszabadság, gyülekezési és egye
sülési jog) megvonják a polgároktól. Ezen törvények is ott, ahol érvényben vannak,
egy szeretett haza törvényei, és ezekre téteti le a szabadkőművesség tagjaival a szent
fogadalmat.”169 Dőlt betűvel kiemeltük Gerő furcsa, ám nagyon is érthető kulcsszava
it. A vallások egyenjogúsága kapcsán Gerő szemmel láthatólag kevesli az 1895. évi,
az izraelita vallás recepciójáról szóló állami törvényt. Mint friss szabadkőműves talán
nem tudja, hogy éppen Demokratia páholybeli öreg testvérei csinálták e törvényt. Pedig
Gerő kevés olyan országot tudott volna mondani, főleg a Magyar Királyságtól keletre,
ahol a zsidók vallása, vallásgyakorlási lehetősége olyan mértékben biztosított volt, mint
a „szeretett hazájában”. A primitív emberi jogokat, amelyeket a szeretett haza garan
tált a polgárainak, föl is sorolja: itt kibukkan belőle a szocialista (mondhatnánk úgy
167 A „szabadkőműves harci szervezet a keresztény magyar nemzetállam ellen” kifejezést Huszár Károly
katolikus néppárti országgyűlési képviselő használta a képviselőházban egyik, 1911. áprilisi beszédé
ben.
168 Uo. 87. fólió.
169 Uo.
63
is: prebolsevik), aki nem is érti, mit jelentett a Magyarországon élő hitsorsosainak e
jogcsoport biztosítása. Esetleg elutazhatott volna a Magyar Királyság szentkoronás, két-
angyalos útlevelével Romániába vagy Oroszországba, mondjuk éppen pogrom idején.
Visszatérve talán megértett volna valamit a „szeretett haza” általa annyira megvetett
polgári fogalmából.
Ám a drasztikus Gerő még tovább megy: „Azt hiszem, nem nehéz Magyarország
törvénytárából is felsorolni olyan törvényeket, melyeknek szelleme éppen az a szel
lem, mellyel a szabadkőműveseknek legelső sorban kell harcba szállniuk. És mégis
letesszük rájuk a fogadalmat. A nem szabadkőművest csak annyiban köti a reakciós
törvény, amennyiben meg nem tartása után érezni fogja a megtorlást. A szabadkőműves
még külön fogadalomszegést is követ el, mert hiszen ő a törvényekre külön fogadalmat
is tett.”170 Érthető, hogy a szocialista Gerő az állami törvényeket reakciósnak tartja;
törvényes eszközökkel ezek ellen nem lehetett akkoriban küzdeni. Annak beismeré
se viszont, hogy a szabadkőműves fogadalomszegést követ el, ha megsérti az állami
törvényeket, mert hiszen ezek megtartására fogadalmat tett: ez már maga a beismert
törvénytelen működés. Ha az akkori magyar kormány belügyminisztériuma ifj. gróf
Andrássy Gyulával az élén annyi figyelmet szentelt volna a szabadkőműves páholyok
megfigyelésére, mint például a munkásmozgalomra, abban az esetben az ilyen mon
datok miatt nem sok páholy működhetett volna. Ismét meg kell állapítanunk, hogy a
magyar kormányoknak nem voltak hírei arról, hogy egyes páholyokban jól átgondolt
támadás indult a magyar állam és a társadalmi rend ellen. Az sem merült fel, például
a híres m. kir. államrendőrségnél, hogy egyik-másik detektívet nemcsak az erdélyi ro
mán sovinisztákra vagy a szociáldemokrata agitátorokra, hanem a magyar állam ellen
lázadó szabadkőművesekre állítsanak, hogy legalább biztos információk álljanak ren
delkezésre. Történelmi mulasztás, történelmi hiba.
Gerő egy hosszabb fejtegetésének utolsó félmondatát idézzük csak: „és valljuk be
- jel alatt, ha kell hogy sok törvény tisztelete éppenséggel nem szabadkőművesi
kötelesség.”171 íme, az 1886 januárja óta a törvényes működésre és az állami törvények
betartására kötelezett szabadkőműves beismerése.
Az utolsó részben még egyszer kitér a haza és a hazaszeretet fogalmaira. Úgy tű
nik, a magyar államot gyűlölő fiatal lelkét nagyon megviselte az, hogy neki esetleg
170 Uo.
171 Uo. 87. fólió. Az eddigi néhány idézet az előadás szövegébe kézzel írt papíron van betéve. Az összefüg
gések alapján megállapítható, hogy szervesen illeszkedik a szövegbe, s nem utólag betett rész. A jel
alatti bevallás a szabadkőművesek súlyos esküje volt.
6A
szeretnie kellene a közhelyes hazát. Pedig ez akkor Magyarországon nem volt kötelező,
de a félelem nagy úr. „Itt van továbbá az alkotmánynak az az imperatív [kényszerítő]
intézkedése, mely szerint a szabadkőművesnek egyik legszebb kötelessége a hazasze
retet. Kétségtelen, hogy minden ember szereti azt, amit hazájának tud. De éppen, mert
minden embernek meg kell hagynunk azt a jogot, hogy a saját gondolatvilágában építse
meg a hazájának fogalmát, azt hiszem, itt is egy közhellyel gyarapítjuk amúgy is köz
helyekben dúskáló terminológiánkat, mikor így pur et simple [tisztán és egyszerűen]
dekretáljuk [megparancsoljuk], hogy a szabadkőművesnek szeretnie kell a »hazát«, hi
szen éppen az az előadás, amelyre bevezető szavaimban hivatkoztam [Jászié], hogy van
a hazának egy tisztán polgári értelme is, és hogy továbbá éppen ez a polgári értelme a
hazának a legközkeletűbb.”172 Kétségtelenül helyes Gerőnek az a megállapítása, hogy
a hazaszeretetet minden embernek magában kell megépítenie. Ám az is tény, hogy ha
egy komoly szabadkőműves páholy tagjai a profán életben a „polgári hazaszeretet” fo
galmát hitvány közhelynek nevezik, akkor az esetleg rájuk hallgató állampolgárok nem
is építenek a „gondolatvilágukba” hazaszeretetet.
Gerő a hazaszeretet és a szabadkőművesség összeütközésének egy nagyon sajátos,
ritka esetét hozza föl példaként: „Hogy a hazaszeretet mindenkori felfogásával mily köny-
nyen összeütközhetik a szabadkőművesi kötelesség, annak is itt, a páholyban hallottam
egy flagráns [szembeszökő] példáját: amikor háborúban a vészjelt megadó szabadkő
műves katonával az ellenséges táborbeli szabadkőművesek kegyelmesen jártak el.”173
Tehát, Gerő szerint, a megmentő szabadkőműves tulajdonképpen megtagadta az állami
haditörvényt, amely szerint meg kell ölni az ellenséges katonát. Gerő fejtegetése végén
fölteszi azt a kérdést, amely az ő álláspontját is tartalmazza: „Van-e a hazaszeretetnek
mint szabadkőművesi erénynek egyáltalán valamelyes tartalma, amíg a hazaszeretet je
gyében hadat is lehet viselni?”174Árulkodó mondat: így csak az az ember képes beszélni,
aki vagy nincs tisztában a hazaszeretetnek semmiféle (akár osztály-meghatározott) fo
galmával, vagy aki éppen haragszik arra az országra, ahol éppen él. Szomorú fölismerés.
172 Uo. 88. fólió.

173 Vészjel, nagy vészjel: ha egy szabadkőműves - bárhol a világon - veszedelmes helyzetbe került, a
vészjelet alkalmazta, s ha ezt látta egy másik szabadkőműves, meg kellett mentenie testvérét. A
Kelet című, hivatalos szabadkőműves folyóiratban olvasható az a példa, hogy egy távoli földrészen
ki akartak végezni egy szabadkőművest, mire ő fölmutatta a nagy vészjelet Erre egy másik, ott lévő
szabadkőműves, akivel nem ismerték egymást, de az illető fölismerte a vészjelet, kezességet vállalva a
kivégzendő testvéréért, megmentette az életét. Az Országos Levéltár szabadkőműves gyűjteményében
eddig nem találtunk ilyen típusú, konkrét esetre vonatkozó forrást.
174 Uo. 89. fólió. (Kézzel írt betétlap.)
65
Gerő lelkében mégis megcsillan valami: a proletárhaza-fölfogás. Hallgassuk csak:

„És itt talán szabad arra az itt többször fölemlített esetre kitérnem, amikor egy kere
sőt a fó'mester visszaküldött a fekete kamrából,175 mert végrendeletében arra a kérdés
re, hogy mivel tarozik ő hazájának, azt felelte, hogy semmivel. Nem tudom, mennyire
opportunus [helyénvaló] ezen kérdés tárgyalása, de én a mai páholyunkban uralkodó
felfogásból azt következtetem, hogyha ma adná egy kereső ezt a választ, a főmester
testvér valamelyes pótkérdést küldene neki a fekete kamarába, és én azt hiszem, erre a
pótkérdésre adandó válasza olyan is lehet, amely az ő fölvételét egy cseppet sem gátol
ja. Ha egy proletár sorsú és az osztályharc alapján álló és gondolkodó keresőnek teszik
fel a kérdést, mivel tartozik ön hazájának, akkor nagyon szépen elképzelhető, hogy az
illető kereső azt mondja: azt, aki ezt a kérdést hozzám intézi, nem ismerem, és így én
kénytelen vagyok azt feltételezni, hogy a kérdés a haza azon fogalmára vonatkozik,
amelyet a ma uralkodó polgárság neki tulajdonít, vagyis a mai állam struktúrájára, a
maga történelmi, területi, gazdasági, közigazgatási stb. vonatkozásaival. Ha azt kérdik,
hogy én a haza ezen fogalmának mivel tartozom, úgy erre csak azt felelhetem, hogy
adóhátralékommal, vagy ha nagyon skrupulózus [aggályoskodó] akarok lenni, a tör
vények iránti engedelmességgel. Én azt hiszem, ez a válasz egy kissé furcsának tűnik
fel a polgári gondolkodásnak, de aki így felel, az bebizonyította, hogy nem tulipános
hazaffy, de egyáltalában nem szolgáltatott alapot arra a következtetésre, hogy ő nem
lehet jó szabadkőműves.”176 Gerő itt két ügyet hoz elő. Az egyik szerint azt mondja,
hogy a korabeli páholyban a hazának való tartozásra semmivel felelő jelöltet már nem
küldenék vissza: ez azt jelenti, hogy a páholy vezetői, illetve tagjai már maguk sem
veszik komolyan a hazát. A másik a proletár haza ügye. A proletár eszerint a polgári
haza fogalmára való rákérdezéskor mondhatja azt, hogy az adóhátralékával tartozik:
ez ugyanis azt jelenti, hogy a proletárnak valóban nincs semmi köze a hagyományos,
korabeli magyarországi polgári hazához. S ha a proletár mindezt így gondolja, attól
még (függetlenül minden kényszerre, amivel Gerő szerint rá akarja kényszeríteni a
páholy a tagjait a haza szeretetére), lehet a proletár jó szabadkőműves. Sőt, Gerő így
sugallja előadása egészében: az lehet csak igazán jó szabadkőműves, aki valóban nem
„tulipános hazaffy”.177
175 Fekete kamra vagy sötétkamra: amikor a szabadkőművesi fölvételi eljárás zajlott, a jelöltnek be kellett
mennie egy elsötétített kamrába, ahol egy gyertya és egy emberi koponya volt látható.
176 Uo. 91. fólió.
177 E könyv szerzője tervei szerint kutatni fog az után, hogy ezek a proletár, ateista, zsidó szabadkőmű
vesek vajon miért éppen a nevüket kétef-ipszilonnal író magyar keresztényeket emlegették olyan
66
Hosszú megszólalása végén Gerő fölvázolja a magyarországi leendő társadalmi

harcok frontvonalait: „Ezek a stilizált példák megerősítik azt, amit előbb mondottam:
a társadalom struktúrája átalakulóban van, a polgári ren ddel szem ben so rak oz n a k a
kollektivizm us harcosai. A mai szabadkőművesség alkotott oly formákat is, melyekbe a
kollektivista nem illeszkedhetik bele, és így a kollektivista szabad kőm ű v es produkálhat
új tartalmat, amelyet egyes mai formák nem akarnak befogadni. Ezen produktumokra a
polgári szabadkőm ű ves azt mondhatja, hogy azok nem csak egy időleges formát, hanem
magát a szabadkőművességet támadják. Ezt a tévedést oszlassuk el, testvérek. Lássuk
be és terjesszük, hogy a szabadkőművesség nem lehet egy államforma, egy társadalmi
rend, egy nemzet, egy érdekcsoport intézménye. Ha külső befolyások következtében öl
tött is magára olyan ismérveket, melyek egyes ilyen csoportok jellegét látszanak mutat
ni, úgy ez múló tünet, és ennek orvén ne akarjunk elhallgattatni oly tanításokat, melye
ket a tudomány és az igazság sugallott.”178 Gerő itt teljes nyíltsággal vázolja a frontvona
lakat. A kollektivizmus egyértelműen a szocializmus proletár - illetve bármilyen hozzá
csatlakozott - erőit jelenti. Hiszen természetes, hogy a „polgári szabadkőműveseknek”
az nem tetszik, s azt híresztelik, hogy a kollektivista erők, személyek és gondolatok
szervezetbe való behozásával gyöngítik a szabadkőművességet - de ez nem így van,
mondja az előadó, aki magát „kollektív szabadkőművesnek” tartja. Látható, hogy Gerő
tudatosan szétválasztja a szabadkőm ű veseket. Még mást is csinál: megkísérli leválasz
tani a magyarországi szabadkőművességet a meglévő állam form áról (királyság). Nem
véletlen, hanem az itt kezdődő folyamat eredménye, hogy amikor majd 1918. október
31-én megalakul Magyarország első szabadkőműves kormánya, Károlyi Mihály - akit
radikális szabadkőműves miniszterei és államtitkárai erős szellemi nyomás alatt tarta
nak - már 1918. november első napjaiban kéri a királytól a miniszterelnöki esküje alóli
föloldozást, majd 1918. november ló-án megváltoztatja az ezeréves királyság állam
formáját, s kikiáltja a Magyar Népköztársaságot.179 Gerő, e beszéde szerint, nemcsak
az államformát, hanem a társadalm i rendet is meg akarja változtatni: igen, erre majd
1919. március 21-től kerül sor, amikor a hozzá hasonló „kollektív szabadkőművesek”
és bolseviki elvtársaik ismét megváltoztatják az államformát és a társadalmi rendet is.
Magyarország nemzetközi érdekeivel egyáltalán nem törődve, sőt a magyar érdekekkel
nagy gyűlölettel. A magyarok és a keresztények gyűlöletét értem, csak a kétef-ipszilon kiemelését és

folytonos emlegetését nem.
178 Uo. 91. fólió.
179 E történetet majd a későbbiekben megjelenő, a szabadkőművesség hazai történetéről szóló negyedik
könyvemben foglalom össze.
67
szembemenve létrehozzák az első hazai - döntően ateista zsidók vezette - kommunista

diktatúrát.™0 Gerő beszéde végén, ahogyan azt fönt idéztük, Magyarországra utalva azt
is mondja, hogy a szabadkőművesség nem lehet egyetlen nemzet intézménye. Gerő
ismerte a hazai szabadkőművesség belső etnikai arányait, amely szerint 1906-ban száz
magyarországi szabadkőműves közül mintegy hetven zsidó nemzetiségű. Azt sugallja,
hogy e szervezet már nem a magyaroké, hanem egy másik nemzeté, a zsidóké. Hogyan
is mondja majd négy és fél évvel később, 1911. áprilisi híres beszédében Huszár Károly
katolikus néppárti országgyűlési képviselő: „a szabadkőmívesség nem egyéb, mint a
társadalmi tudományi társaságokba összegyűlt izraelita polgártársaink harci organizá
ciója a keresztény magyar társadalmi rend ellen.”181 Pedig Huszár a titokban működő
szabadkőművesség teljeséggel titkos dokumentumait nem ismerhette olyan részlete
sen, mint napjaink levéltári kutatója!
Gerő, eljutva előadásának végéhez, intést tesz a szabadkőművesekhez: „A föld nem
csak forog, de halad is. És egy haladó talajra ne akarjunk oly fix épületet alkotni, mely
a talaj mozgásával dacolni akar, mert az az épületet az alatta forgó talaj biztosan romba
fogja dönteni. Ne legyen a mi királyi művészetünk egyes rögökhöz, egyes helyi vagy
időbeli sajátosságokhoz kötve. Legyen a szabadkőművesség progresszív, mint maga a
világ folyása, ne csak lényegében, hanem formáiban is, mert csak így fog alkalmazkod
ni tudni minden változáshoz...”182 Eddig tart Gerő beszéde a Demokratia páholyban,
1906. november 26-án.
Általános következtetéseink szerint Gerő és a hozzá hasonló gondolkodású, fölfo-
gású szabadkőművesek teljesen új - de a korábbi évek fejleményeiből természetes
logikával következő - utakra léptek. Kimondhatjuk, hogy a magyar állam és a ma
gyar nép ellen új ellenségcsoport jelent meg a társadalmi és politikai harcok színpa
dán. Ők már nem a régi, az akkori magyar társadalmi viszonyokat egyre többször
és egyre radikálisabban bíráló polgári típusú szabadkőművesek, hanem a szocialista,
szociáldemokrata, kimondottan ateista és majdnem száz százalékban a zsidósághoz
tartozó személyek csapata. Ők nem foglalkoznak a jobbító vagy bármilyen egyszerű
kritikával, hanem már-már forradalmian elvetik, tagadják a létét a magyar, keresztény
180 A történet második részét szintén a következő könyvemben tárgyalom.

181 Képviselőházi Napló 1911. április 1.133. országos ülés 384. oldal. A képviselőházban 1910-1911 for
dulóján mintegy fél éven át a szabadkőművességről zajlott vita földolgozását lásd: Szabadkőművesek
Trianon előtt: 153. o.
182 DCXII. Építészeti Rajz a Demokratia t. és t. szabadkőműves páholy 1906. november hó 26-án tartott 584-ik
elsőfokú rendes munkájáról. OL P 1106 28. köt. A Demokratia páholy iratai 1906-1908 között. 91-92. fólió.
68
nemzetállamnak. E régi iratokból a kutató szeme eló'tt bontakozik ki azoknak a köre,

akik a mindössze jó tíz évvel később létrejövő első kommunista diktatúra személyi
állományát képviselik. Valóban ilyen a történelem logikája: megindul a szabadkőmű
vesség részéről a magyar keresztény nemzetállam kritikája, megjelennek a bizonyos
átalakításokat végbevivő emberek (például az 1890-es évek egyházpolitikai törvény-
csomagjára gondoljunk); később elindul a hazai szabadkőműves szervezeten belül a
társadalom egészét progresszív módon átalakítani akaró radikális mozgalom (például
a nagyváradi László király és néhány fővárosi páholy tevékenységére gondoljunk);
aztán egyes, főleg székesfővárosi páholyokban feltűnnek azok a „testvérek”, akik ön
magukat ortodox marxistának, mások a történelmi materializmus alapján állóknak
mondják - s végül megjelenik a tagadás maga. Gerő mindent tagad, ami keresztény,
ami magyar, sőt, ami polgári érték. íme: Gerő beszédében megláthattuk nemcsak az
általános értékválságot, hanem a teljes értékcserét is! Súlyos, komolyan veendő új feje
zet ez a „királyi művészet” történetében.
Krejcsi Rezső és a proletárforradalom
A Demokratia páholyban, mint írtuk, 1906 őszére a páholymunkák nagyelőadásai

között kizárólagossá lettek a szocializmussal és a munkáskérdéssel kapcsolatos elő
adások. Valamelyik183 novemberi páholymunkán dr. Krejcsi Rezső184 tartott előadást A
kollektív munkaszerződésekről címmel. Ő egészen másképpen fogalmazott, mint Gerő
Andor. Előadását azért ismertetjük, mert széles, elfogulatlan körképet kapunk a kora
beli magyarországi munkásmozgalomról, illetve az általunk többször „zsidó rablókapi
talizmusnak” nevezett társadalmi formációról.
Krejcsi előadásában az Európában létrejött kollektív szerződések időrendi kiala
kulását és a kollektív szerződések tartalmi elemeit mutatja be. Megközelítése tárgy
szerű, s beszédének legvégét leszámítva higgadt elemzése a korabeli munkásmoz
galomnak.
183 E novemberi összejövetel jegyzőkönyve nem maradt meg; az előadás gépelt, ötoldalas szövegét betették
az egyik megmaradt októberi jegyzőkönyv mögé, azonban a munkatábla napirendjei között Krejcsi elő
adása nem szerepel. Ez csak úgy fordulhat elő, hogy az a novemberi jegyzőkönyv, amelyik az előadá
sát említi, eltűnt az idők folyamán, de a megmaradt előadásszöveget betették egy másik, megmaradt
jegyzőkönyvhöz.
184 Dr. Krejcsi Rezső, kerületi kamarai főtitkár 1859-ben született, s ő is először a Demokratia páholyba
lépett, onnan a Martinovicsba. E páholy első éveiben már a „világosságok” közé választják.
69
Krejcsi azzal kezdi, hogy az európai munkásmozgalomnak három számottevő ered

ménye van: a munkásszervezetek kiépítése, a sztrájkok és a kollektív szerződések.
Bemutatja, hogy a munkások eleinte spontán sztrájkokat szerveztek, később, miután
kiépültek a szakmánkénti legfontosabb szervezetek, már tervszerűekké váltak a mun
kabeszüntetések. Ennek többek között az lett a következménye, hogy a munkaadók is
létrehozták azokat a szervezeteiket, amelyekkel megpróbálták a lehető legkevesebbre
leszorítani a sztrájkok számát. Amikor pedig a munkások és a munkaadók szervezetei
tárgyalásokat kezdtek, akkortól jöttek létre az első kollektív szerződések. „Lassanként
mindkét fél átlátta - mondja Krejcsi -, hogy ilyen csatározás mellett mindketten vesz
tenek, s így lassanként megérlelődött a békés szabályozás gondolata az összes szak
mákra kiható erővel.”185 Lényeges, hogy maga az előadó nem a harcias, prebolsevista
véleményt hangoztatja, hanem maga is a békés megoldások hívének tűnik.
Tanulságos nemzetközi összehasonlító adatokat ismerhetünk meg előadásából, szem
mel látható, hogy jó szakértője a kérdéskörnek. Azt mondja, hogy először Angliában,
1824-ben kötöttek kollektív szerződést munkások és munkaadók, majd ott az 1870-es
évektől mindegyik szakmára nézve kötelezővé tették a kollektív szerződés megkötését.
Németországban csak az 1870-es években indul e mozgalom, 1906-ban „másfél millió
munkás dolgozik kollektív munkaszerződés alapján.”186 A legjobb megoldást Dániában
érték el: „Dánia a legtökéletesebben fejtette ki az ún. alkotmányos műhelyrendszert. Itt a
70-es években vette kezdetét egy 20 évig tartó harc munkás és munkaadó között, amely
nek eredménye végre az lett, hogy a munkaadók szervezetének központja elismerte a
munkásszervezetek jogosultságát, s azt, hogy a munkásszervezetek központja van jogo
sítva a munkabér, a munkaidő és egyéb munkafeltételek tekintetében, az ő központjával
tárgyalni, alkudozni, s vele kötelező munkaszerződéseket kötni. E két központ egymással
alapszerződést kötött, amelyet az ő alaptörvényüknek nevezhetünk. Ez alaptörvényben
a két fél elismeri egymást olyan faktornak, amely a maga felét hivatva van képviselni, s
kölcsönösen megállapítják, hogy mindkét fél a köztük létrejött megállapodásokat respek
tálni [tiszteletben tartani] tartozik.”187Tulajdonképpen ezt a társadalmat, amit Dánia kap
csán Krejcsi leír, megegyezéses kapitalizmusnak, megegyezéses munkásmozgalomnak
is nevezhetjük, amely működése során mindkét fél megtalálhatja a számítását.
185 OL P 1106 28. köt. A Demokratia páholy iratai 1906-1908 között. KREJCSI 64. fólió
187 Uo. Krejcsi a továbbiakban részletesen elmondja, hogy a két fél között milyen s mennyi tárgyalási
fordulót kell lebonyolítani, s mik a feltételei és lehetőségei a sztrájknak, amit a közlés után csak három
hónappal lehet megkezdeni.
70
Jellemző és érdekes, amit az előadó a magyarországi szerződésekről ír. Kiderül, hogy

hazánkban először 1848-ban fogalmazták meg a munkások a feltételeiket, s még abban
az évben létrejött az első kollektív szerződés, amely „azóta a mai napig a budapesti
könyvnyomdászok iparában a munkások és munkaadók alaptörvényeinek tekinthe
tő.”188 Krejcsi összefoglalja a magyarországi munkásmozgalmat a kollektív szerződések
létrejötte szempontjából. Ezek szerint az 1880-as évekre „az összes szakmákra munkás
szervezetek létesültek”, s ezek több sztrájkot szerveztek a következő huszonöt évben.
„Ma Magyarországon circa [körülbelül] 30 szakmában léteznek kollektív munkaszerző
dések. Közös jellegzetes tartalma ezen kollektív munkaszerződéseknek a munka tartal
ma, a munkaidő maximuma, a bér minimuma, az akkordmunka, a bizalmi férfiak s a
szakszervezeti ellenőrzésnek elismerése, s a május elsőnek munkaszüneti megállapí
tása.”189 Krejcsi ezek után összefoglalja azokat a vitákat és bajokat, amelyek mindezzel
kapcsolatban Magyarországon léteznek. Itt kezd igazán érdekessé válni a dolog:
Nálunk - mondja Krejcsi - „állandó a panasz, hogy a kollektív munkaszerződéseket
a munkások nem tartják be. A békéltető fórumok előtt egymást vádolják a felek a szer
ződésszegéssel. A szerződésszegés kétségtelenül fegyelmezetlenségről és a szervezke
dés fogyatékosságáról tanúskodik. Ez, sajnos tény. De kérdem, miért ne legyenek szó
szegők a munkások, amikor az adott szó szentsége sehol sem vétetik annyira semmibe,
mint éppen minálunk, ahol az ígéretek be nem váltatnak, ahol a képviselők legkisebb
gondja a hazudott program beváltása, ahol arra az iparosra, ki adott szavának helyt áll,
valóságos prémiumot kellene adni, abban az országban, ahol az adott szónak nincsen
hitele, mint sajnos, minálunk. Ne csodálkozzunk tehát, ha a munkások se jobbak, mint
az uralkodó osztály emberei, hiszen a munkások is ebből a miliőből nőnek ki. Ahol a
társadalom a maga egészében hibás, ott az elfogultság csak a munkást ítéli el a szósze
gésért.”190Fontos, a társadalom vezető rétegeit érintő megállapításokat mond ki Krejcsi.
Egyet kell értenünk vele, hiszen valóban: ha a gazdag vállalkozók és a „képviselők” (po
litikusok) nem becsületesek, akkor a jól szervezett társadalom dzsungellé válik, ahol
uralkodó lesz a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés, s ahol bizony a kisemberek és a
munkások erkölcse is lezüllik.
Krejcsi, hogy jobban megvilágítsa a magyarországi viszonyokat, visszatér az angol
helyzethez. Azt mondja, hogy ott a kollektív munkaszerződésekről a munkaadóval a
munkásszervezet titkára törvényesen tárgyal, aminek általában megvan a mindkét fe-
188 Uo. 65. fólió.

189 Uo.
190 Uo.
let nagyjából kielégítő eredménye. „Nálunk az ilyeneket izgatóknak nevezik, akikkel

a vállalkozók tárgyalni nem akarnak, mert, amint mondani szokták, ők urak akarnak
lenni a saját házukban. Amíg nálunk a vállalkozók ilyen maradi, elfogult álláspontra he
lyezkednek, addig a két fél nem fogja egymást megérteni.”191 Ez az egyik kulcsmondat a
jó szakember Krejcsi előadásában. Kiderül belőle, hogy Magyarországon a vállalkozók,
vagyis a tőkések, nagypolgár munkaadók fölfogása miatt nem jöhetnek létre a mindkét
felet kielégítő, kollektív munkaszerződések. Ez azt bizonyítja, hogy a magyarországi
munkások sanyarú helyzetének legfőbb oka a gátlástalan és igazságtalan rablókapitaliz
musnak nevezhető rendszer. Ha a személyeket nézzük, a nagyvállalkozókról, a nagypol
gári munkaadókról van szó, akiknek bizony legalább 80-90 százaléka izraelita. Krejcsi
persze erről az összefüggésről a Demokratia páholyban nem beszél, de elegendő, ha a
„magyarországi kapitalizmust megteremtő” személyekre és ezek nemzetiségére (val
lásfelekezetére) vonatkozó statisztikai tényeket összevetjük az ő - tapasztalatokon ala
puló - állításaival. Ráadásul az elmondottakhoz még hozzáteszi: „Azon állandó zavarok
között, amelyet a szervezeteknek zsarnokoskodása felidéz, azon ellenszenv és gyűlöl
ködés, mely a munkáltatók részéről abban is megnyilvánul, hogy polícia [rendőrség]
és sztrájktörvénnyel akarják elnyomni a munkások törekvéseit - nem alkalmas sem a
társadalmi békének, sem a kollektív munkaszerződéseknek létrehozására.”192 Krejcsi
nézete szerint tehát a társadalmi békéhez, más megfogalmazással: a társadalom normá
lis működéséhez kellenek a kollektív munkaszerződések, ám ezek a kapitalista vállalko
zók magatartása miatt nem jöhetnek létre. Nem nehéz annak megállapítása, hogy ilyen
esetben mindig a vállalkozó gátlástalan pénzéhsége áll az események mögött.
Krejcsi elemzésében még ennél is tovább megy, s szabályosan megfesti a kapitalis
ta Magyarország és társadalmi szerkezetének, működésének haláltáncát, olyan erővel,
mintha egy középkori festő alkotta volna meg az egymásnak feszülő emberek és tár
sadalmi rétegek harcait: „Nálunk mindenütt a társadalomban s a politikában dezor
ganizációt [szervezetlenséget], elégületlenséget, intoleranciát s teljes tanácstalanságot
tapasztalunk. Ilyen állapotok között építeni bajos dolog. Ez a sötétben tapogatózás, ez
a bizonytalanság az eszközök megválogatásában, ez a türelmetlenség a másik osztály-
lyal szemben fent és lent, egyformán minden társadalmi körre s tagozatra kiterjed.
A munkás intoleráns a lateinerrel, a lateiner a munkással szemben, a nagy gyáros a
kisiparossal szemben és megfordítva, s legnagyobb az intolerancia munkáltató s mun-

192 Uo. 66. fólió.
72
kás között. Mindenütt a bomlás aggasztó tünetei. Magyarország ma egy anakronizmus

[időszerűtlenség]. Évszázados relikviák hevernek előttünk még ma is. A népesség egy
históriai paroxizmusban [a kóros tünetek elszaporodásában] van, amelyben a társadal
mi osztályok retrospektív históriai kéjelgésben tetszelegnek maguknak. Az ereklyék
ből politikai tőkét kovácsolnak, s ami az egyik részen megható naivság, az a másik
részen tudatos humbug. Míg Budapesten 30 000 ember sztrájkol, ugyanakkor 3000
ember száll hajóra Amerikába. Ez a vitustánc, ez az anakronizmus nyilvánul más téren
is. Még ebben a társaságban [a szabadkőműves szervezetben] is intoleranciát, tanács
talanságot s tapogatózást észlelhetünk. Odakünn [a profán életben] vannak sokan, kik
elméletileg republikánusok, a gyakorlatban pedig nagy klaviatúrán játszanak minden
árnyalatot 67-től 48-ig.”193 Krejcsi bizony kíméletlenül „rántja le a leplet” a korabeli
Magyarországon uralkodó viszonyokról. Említi az intoleranciát, a szervezetlenséget, a
kivándorlást, a nagy sztrájkokat, miközben a munkaadók és a munkavállalók között az
előbbiek harácsolása miatt nem lehet megállapodás. Azt, hogy még a szabadkőműves
ségen belül is intoleranciát, sőt tanácstalanságot lát a társadalom helyes megítélésével
kapcsolatban, végzetesnek tartja, egyenesen vitustáncnak,194átvitt értelemben szörnyű
összevisszaságnak mondja. Amit az 1867-esekről és 1848-as politikusokról mond, sok
politikus esetében megfelel az igazságnak, s ez a helyzet is növelte a magyar társada
lom bajait.
Krejcsi előadásának utolsó részében a hazai polgári osztály hiányáról s az egész
helyzet egy lehetséges következményéről beszél: „Ezen anakronizmusok között a pol
gári osztályt a modern fejlődésbe beilleszteni lehetetlen. Nincs polgári osztály, s nincs
polgári radikalizmus. Márpedig ennek hiányában a két ütköző világnézet közötti űr át
nem hidalható. S ez áthidalás híján elkerülhetetlen lesz az összeütközés, a forradalom.
S hogy ebben a forradalmi küzdelemben ki lesz a győztes, az előttem nem kétes.”195
Krejcsi szerint akkor Magyarországon nem volt polgári réteg sem és polgári radikaliz
mus sem. Az társadalomtörténeti tény, hogy a hazai polgárság azokban az évtizedekben
kezdett létrejönni, ami azt jelenti, hogy a polgári életformában élő s a klasszikus polgári
értékeket képviselő társadalmi csoport nem volt még számottevő, ám Krejcsi valószínű
leg nem ismerte eléggé a polgári radikalizmust hordozó radikális szabadkőművességet.
Ez nem az ő hibája, ugyanis a saját, Demokratia páholyában azok a szabadkőművesek,
akiktől ő az illetők társadalmi állása, elhelyezkedése szerint elvárhatta volna, hogy pol-
193 Uo.
194 Vitustánc: görcsös rángásokban megnyilvánuló hisztériás idegbaj.
195 Uo. óó. fólió és hátoldala.
73
gári radikálisok legyenek - szinte valamennyien a szocializmusról, annak fontossá

gáról, a történelmi materializmusról, a marxizmusról tartottak előadásokat. Krejcsi a
saját páholyában történtek alapján úgy láthatta (ahogyan mi is látjuk), hogy a „polgári
értékeket” elvileg képviselő Demokratia páholy a szocializmus és a marxizmus propa
gandájának színterévé vált.
Az akkori Magyarország társadalmát tekintve az a helyzet, hogy a régi társadalmi
osztályok közül a főnemesség (arisztokrácia) megtartotta vagyonát, politikai és tár
sadalmi befolyását, de a nemzet gerincét, valamint a középosztály legnagyobb erejét
korábban adó középnemesség, amit egyesek már akkoriban magyar dzsentrinek nevez
tek, a lassú fölbomlás, megsemmisülés útjára lépett. Birtokait eladta, illetve fölvásárol
ták, s valamennyire ugyan őrizte szerepét a vármegye közigazgatásában, de országosan
egyre inkább háttérbe szorult.196 A régi magyar középosztály helyére megkezdődött a
zsidó elemek benyomulása. Új társadalmi erőként Magyarországon, főleg az 1873-as
gazdasági válság utáni évtizedekben a kapitalista termelést, pénzügyet és kereskedel
met megteremtő gazdag vállalkozók osztálya jelentkezett. Ezek számára a kapitalista
meggazdagodás (nemcsak a termelés, hanem a kereskedelem és a bankműveletek is
ide tartoznak) szabadsága volt szükséges, amit pedig a liberalizmus ideológiája biz
tosított. A Magyarországon kialakuló gátlástalan kapitalizmus, amely nélkülözte a
dolgozók érdekeinek figyelembe vételét (hiszen erről beszélt, s a helyzetet jól is látta
Krejcsi szabadkőműves!), nem tartotta számon a magyar, keresztény nemzetállam leg
alapvetőbb érdekeit sem, sőt a hazai nagypolgárság, vállalkozók, bankárok, nagyiparo
sok túlnyomó többsége se magyar, se keresztény nem volt. Az ő tevékenységük miatt
következett be az, amit Krejcsi a tényeknek megfelelően elmondott a Demokratia pá
holyban: amíg Budapesten harmincezer munkás sztrájkolt (azaz nem termelt, viszont
politikai és társadalmi nyugtalanságot okozott), addig háromezer ember jegyet váltott
196 Weis István már idézett alapművéből csak néhány mondat ehhez: „Amint nem látta a magyar
középosztály a vármegyétől az országot, éppen úgy nem látta meg azt sem, hogy nemcsak az úri
függetlenséghez, hanem bizonyos életformák fenntartásának akarásához is anyagi alap kell; ha ez
az anyagi alap hiányzik, akkor megindul a leromlási folyamat [...]. Rendkívül tanulságos olvasmány
ebből a szempontból a Tiszti Címtár, különösen, ha összehasonlítjuk az adatokat és neveket a háború
előtti utolsó Tiszti Címtárral és találomra előhúzunk egyet a 90-es évekből. Meglepetéssel állapítjuk
meg, [hogy az 1920-as évek végén] a gentry legsajátabb területén, a vármegyei tisztviselői karban és
az úgynevezett előkelő minisztériumok fogalmazói karában a régi nemesi családok mennyire teret ve
szítettek. [...] Feltűnő sok a vezető tisztviselők között az idegen hangzású név; [...] feltűnő sok esetben
jutunk arra az eredményre, hogy a név magyarosított, a nemesség új, a nagyszülők, legfeljebb déd-
szülők polgári, esetleg kispolgári vagy kishivatalnoki szinten voltak.” W eis i. m. 111. o. Weis könyve
írásakor az 1920-as évek végének helyzetét, azaz a 19. század utolsó évtizedeiben megindult folyamat
végeredményét látja.
1U
a Cunard Line hajózási társaságnál Amerikába (azaz munkaerejét nem itthon, hanem
ott hasznosította).
Annyi bizonyos, hogy a régi Magyarország belső összetartó erőinek meggyöngítésé-
ben, majd összeomlasztásában a magyar történelmi arisztokráciának is megvan a maga
felelőssége, de megítélésünk szerint a legnagyobb felelősséget a hazai rablókapitaliz
mus működő rendszere, s főleg ennek személyei, valamint azok liberális ideológiája
okozták.197
Egyszer s mindenkorra le kell számolnunk azzal a hamis, ám itthon és külföldön is
elterjesztett állítással, hogy az első világháború előtti néhány évtized Magyarországon
a „boldog békeidők” korszaka volt. Ezt a kifejezést annak a korszaknak meggazdago
dott haszon-harácsolói és az érdekeiket szolgáló történészek képviselték s képviselik.
A Demokratia páholy bomlásának kezdete (1907)

A Demokratia páholyba 1906 decemberéig majdnem minden profán kereső belépett
azok közül, akik majd 1908 tavaszán megalakítják a Martinovics páholyt.
Az 1906. december 17-i páholymunkán három ilyen jelöltről is szavazott a megje
lent negyvenegy szabadkőműves. Közülük a legfontosabb személy Szende Pál, akiről
ezt írta a munkatábla: „Golyózás Szende Pál kereső felett. Beadatott 36 golyó. Az ered
mény homályos. Főmester testvér felhívja a fekete golyóval szavazó testvért, hogy indo
kolja szavazatát három nap alatt, különben az Alkotmány szerint érvénytelen lesz.”198
A páholymunkán jelenlévők közül öten nem is szavaztak Szendéről, azaz nem dobtak
semmilyen golyót a zsákba, egyikük pedig, csakúgy, mint Jásziék esetében, feketével
szavazott. Valószínűleg tudták, hogy Szende ebbe a csoportba tartozik.
E napon golyóztak még Gönczi Jenő199 és Marschan Géza200 fölött is. Gönczi eseté
ben a harminckilenc golyóból egy fekete volt, tehát, hasonlóan Szendéhez, elsőre őt
197 Ezt a nagy történelmi folyamatot Weis mellet S zekfű Gyula Három nem zedék és am i utána következik
(Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Bp., 1935.) című könyvében foglalja össze.
198 DCXVI. Építészeti R ajz a D em okratia t. és t. szabadkőm űves páholy 1906. decem ber h ó 17-én tartott 587-
ik elsőfokú rendes munkájáról. OL P 1106 28. köt. A Demokratia páholy iratai 1906-1908 között. 98.
fólió.
199 Gönczi Jenő dr. miniszteri segédfogalmazó majd titkár, 1879-ben született Nagykárolyban. A Martino
vics páholy alapítója.
200 Marschan Géza dr. kincstári jogügyi segédfogalmazó. 1879-ben született Besztercebányán. A Martino
vics páholy alapítója.
75
sem vették föl. Marschan Géza esetében mind a harminckilenc golyó „tiszta, világos”
volt.201 Marschant már ekkor, Szendét és Gönczit csak 1907. január 28-án veszik föl a
Demokratia páholyba.202 Hármuk fölvétele a szabadkőműves szervezetbe lényegesen
hozzájárult a leendő Martinovics páholy személyi állományának kialakulásához. Egye
dül Zigány Zoltán nem volt még Demokratia-tag, bár ő már 1902 óta szabadkőműves.
Ez a csapat a fennmaradt levéltári források szerint egyre összetartóbban, egyforma
szemléletű csoportként kezd működni. Az 1906. december 17-i páholymunkán hozzá
szól Jászi Oszkár is, aki „ismerteti a nagyváradi László király páholy körlevelét szabad-
kőműves szellemű, profán lap kiadása tárgyában, és a »Nemzeti iskola« című lap egyik
példányán kimutatja, hogy ez a mi céljainknak nem felel meg.”203 Jászi amellett érvel,
hogy a páholynak az Új Korszak című lapot kell támogatni. E föllépése azt mutatja,
hogy számára még a nagyváradi szabadkőművesek ismert radikalizmusa is kevés volt.
A Demokratia páholyban beköszöntött az 1907. év, s mint minden páholyban, itt
is újraválasztották a páholy teljes tisztikarát. Komoly kérdés volt, hogy a későbbi
martinovicsisták meg tudnak-e szerezni olyan pozíciókat, amelyek elősegítenék a pá
holy teljes átvételét, valamiféle harcálláspont kiépítését.
A páholy „választómunkája” 1907. január 7-én volt, mindössze harminckét tag je
lenlétében. A tisztségviselők közé egyetlen Jászi-párti radikális sem került be. A főmes
ter már sokadszor Fekete Ignác lett, aki nem gondolhatta, hogy alig egy év múlva bot
rányos körülmények között menesztik a főmesteri székből. Szilágyi Lajos204 és Karsai
Sándor205 lett a két helyettes főmester, Kaffka László és Gerber Béla200 a két I. szónok.
A páholy titkára továbbra is Murai Vilmos lett.207 A páholy vezetésébe tehát nem került
senki a radikálisok közül.208

202 OL P 1083 137. csomó LXXXVII. A Martinovics páholy iratai 1907-1919. 7. fólió.
203 DCXVI. Építészeti Rajz a Demokratia t. és t. szabadkőműves páholy 1906. december hó 17-én tartott 587-
fólió, hátoldal.
204 Szilágyi Lajos miniszteri tanácsos 1851-ben született, 1876 óta páholytag, az egyik legrégibb.
205 Karsai (Karpeles) Sándor népjóléti minisztériumi tanácsos 1868-ban született Budapesten, 1902 óta
tagja a Demokratia páholynak.
206 Gerber Béla dr. budapesti főorvos 1861-ben született, 1900-ban lépett a páholyba.
207 Murai (Mondschein) Vilmos MÁV-főmérnök 1865-ben született, 1895 óta a páholy tagja.
208 A páholy tisztségviselői között (s ezt csak érdekességként közlöm) véletlen névazonosságokat is ta
lálunk. A „páholygazda” Vikár Béla lett, aki nem azonos a híres tudóssal, a páholybeli Vikár eredeti
neve Wollemann. A szertartásmestert Somogyi Bélának hívták, aki budapesü orvos volt, 1903 óta
páholytag, míg a páholy „alapkezelő mestere” Vécsey Artúr, aki nem a grófi család tagja. Eredeti neve
Weiszer Artúr, s a Fenyvesi Erdőipari Rt. Vezérigazgatója; 1903 óta páholytag.
76
Az 1907. év első két hónapjának csöndesebb tevékenysége után Marschan Géza

az 1907. március 18-i páholymunkán több pontból álló indítványt adott be, amelynek
harmadik pontja a leendő új, radikális páholy majdani (egyik) legfontosabb témájával
foglalkozik. Marschan ezt írja: „Küldessék ki egy háromtagú bizottság az egyház fölött
győzedelmeskedő Franciaországból kiűzött s nálunk megtelepedő szerzetesrendek, va
lamint az itt szervezkedő s az ifjúságot hálójukba kerítő kongregációk állandó szemmel
tartására.”209 Valóban, a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy Kelet című hivatalos
közlönye akkoriban többször, örömittasan jelentette, hogy a francia „demokratikus”
kormány kitiltotta Franciaországból a szerzetesrendeket, amelyek tagjainak egy része
Magyarországra jött. Az akkori francia kormányt csaknem kilencven százalékában sza
badkőművesek alkották, tehát gyakorlatilag a francia nagypáholyok döntését valósítot
ta meg. Ez adja majd a példát a magyarországi radikális szabadkőműveseknek arra,
hogy itthon is szabadkőműves kormányt kell létrehozni, mert így a legegyszerűbb a
politikai terveiket megvalósítani. Marschan javaslatát akkor valószínűleg nem szavaz
ták meg, ezért ez a keresztényellenes személy az év végén, az 1907. november 11-i
páholymunkán megismételte javaslatát: „Marschan testvér ismerteti a kongregációk
szervezetét, munkaköreit, kimutatja ezeknek káros voltát. Véleménye szerint szüksé
ges, hogy adatok álljanak rendelkezésünkre. Ezért ajánlja, hogy a páholy küldjön ki
egy Kaffka, Pollacsek,210 Marschan testvérekből álló bizottságot, mely a kongregáci
ók működését állandóan figyelemmel kísérje. A páholy Marschan testvér indítványát
egyhangúlag elfogadta.”211 Még ebben a viszonylag mérsékelt páholyban is fölüti fejét
a keresztényellenesség. Vajon miért érezte fontosnak a páholy három izraelita tagja,
hogy „állandóan” figyelje a katolikus kongregációk tevékenységét? Megítélésünk sze
rint - azon túlmenően, hogy törvénytelen212 - kifejezetten visszataszító, hogy a Magyar-
országra befogadott zsidók egy csoportja bizonyos idő után nekitámad (persze titokban,
a szabadkőművesség lehetőségeit kihasználva) annak az államnak, amelynek alapjait
209 OL P 1106 28. köt. A Demokratia páholy iratai 1906-1908 között. 123. fólió: Melléklet a Demokratia
páholy 1907. III. 18-án tartott I. fokú munkája DCXXIX. számú munkatáblájához. A páholymunka
jegyzőkönyve nem maradt meg, csak e melléklet.
210 Pollacsek József nyomdász, betűszedő. 1864-ben született, 1904 óta páholytag.
211 DCLIII. Építészeti Rajz a Demokratia t. és t. szabadkőműves páholy 1907.november hó 11-én tartott 611-
fólió.
212 A Magyarországi Symbolikus Nagypáholy működését engedélyező, 188ó. január 16-án kelt belügymi
niszteri rendelet kimondta: „A szabadkőművesség kizár köréből minden politikai és vallási kérdést
és tagjait a hazai törvények tiszteletben tartására kötelezi.”. Részletesebben lásd Szabadkőművesek
Trianon előtt: 121. o.
77
legalább ezer éve a kereszténység is alkotta. Arról nem is beszélve, hogy e személyek
azt írják a keresztény ifjúságról, hogy a kongregációk az ifjúságot hatalmukba akarják
keríteni. Miért tartják valami szörnyűségnek ezek az izraelita szabadkőművesek, hogy
a magyar keresztény tanulóifjúságot a tízparancsolatra tanítják a velük egyazon nem
zetiséghez tartozó szerzetesek és papok?
S ha már az állami törvények megsértésénél tartunk, meg kell jegyeznünk, hogy
ugyanezen a novemberi páholymunkán a magát „ortodox marxistaként” meghatáro
zó Diner-Dénes szót kér, s a főmesternek címezve: „a képviselő testvérek ellen fordul,
kik szabadkőművesi kötelességüknek nem tesznek eleget a kötelező, ingyenes, állami
népoktatás ügyében.”213 Ekkoriban zajlott a képviselőházban a gróf Apponyi kultusz-
miniszter által beterjesztett népiskolai törvények egyikének vitája, s valóban, egyes
- titokban szabadkőműves - országgyűlési képviselők nem reprezentálták a radikális
szabadkőműves páholyok álláspontját. A páholyok a Diner által jellemzett népiskolákat
akarták, Apponyi gróf pedig az egyházi fenntartású népiskolák megerősítését akarta
elérni. Diner-Dénes annyiban törvénysértő, hogy az országgyűlési képviselő politikai in
dividuum, akit nem lehet kötelezni személyes álláspontja megváltoztatására. Dinernek
a lényegben igaza volt, ugyanis a titokban szabadkőműves országgyűlési képviselők
több olyan, a képviselőházban megvitatott törvényjavaslati vitában, amely fontos volt a
szabadkőműves szervezet számára, nem a szabadkőműves döntések értelmében nyilvá
nultak meg, vagy ha igen, nem eléggé markánsan képviselték a szabadkőműves állás
pontot. Ezt a viselkedést Diner joggal érezte a szabadkőművesi célok elárulásának. Ál
talánosságban megállapíthatjuk, hogy nem elegendő képviselővé válni, hanem bizonyos
emberi, személyes bátorság is szükségeltetik a hittel vallott álláspont képviseletéhez.
A szabadkőműves képviselők lanyha viselkedésüket a pártfegyelemmel magyarázták.
1907. április 22-én Jászi Oszkár rövid ismertetést adott a Magyar Tanítók Szabad
Egyesületéről, amit a páholy tudomásul vett, intézkedés nem történt. Ezen a munkán
választották Diner-Dénest a Nagypáholy „földmíves bizottságába”.214Ez azt jelenti, hogy
a Nagypáholy egyik fontos tevékenységet ellátó, javaslatot tevő szervezetébe bejutott
egy marxista személy is, amire korábban még nem volt példa. A következő, 1907. április
29-i páholymunkán a Demokratiához vendégként már nem először látogató, Hungária
páholybeli Zigány Zoltán ismertette a Magyar Tanítók Szabad Egyesületének tevékeny-
213 DCLIII. Építészeti Rajz a Demokratia t. és t. szabadkőműves páholy 1907.november hó 11-én tartott 611-ik
214 DCXXXII.. Építészeti Rajz a Demokratia t. és t. szabadkőműves páholy 1907. április hó 22-én tartott 602-ik
78
ségét, s arra kérte a páholyt, hogy támogassa ezt a szervezetet. A Demokratia páholy
elhatározta, hogy „évi 8 korona tagdíjjal pártoló tagnak lép az egyesületbe”, továbbá
egyéb módon is támogatja e baloldali tanítóegyesületet.215 E napon még Rácz Gyula
beszél a gazdasági cselédtörvényró'l, valamint Marschan Géza „a szabadgondolkodók
nemzetközi kongresszusáról”.216 A hozzászólásokból kitűnik, hogy a Martinovics pá
holy leendő tagjai szinte minden esetben vagy egyenesen politikai, vagy határterületen
álló ügyeket fejtegetnek.
A nyári szünet után, az 1907. október 14-i munkán a sorozat folytatódik: valaki
(nevét nem írja a munkatábla) ismerteti a Társadalomtudományok Szabad Iskolájának
1906-1907. (elmúlt) évi tevékenységét, valamint az 1907. évi első félév részletes prog
ramját. Ezzel az volt a cél, hogy e rendezvényekre meghívják a páholytagokat, akik ott
kizárólag baloldali s általában radikális előadásokat hallhattak: Jásziék saját páholy
társaikat is nevelték a radikalizmus irányába.217 E napon is szinte csak a radikálisok
kérnek szót: Rácz Gyula a pécsi szabadtanítási kongresszus lefolyását ismerteti; utána
Krejcsi Rezső „a király, a törvényhozás konfliktusát és az általános választójog jelen
tőségét” méltatja szabadkőműves szempontból, s Pikler Gyula kapcsán Gönczi Jenő is
hozzászól.218
Hasonló a helyzet az 1907. október 21-i összejövetelen is. E napon részletesen is
merteti valaki a Társadalomtudományok Szabad Iskolájának 1907-1908. évi munkás
tanfolyama és felsőbb tanfolyama programját. Ezt követően fölolvassák Jászi és Zigány
köszönőlevelét, amelyet a Szabad Iskolával kapcsolatban írtak a páholynak, ugyanis
ők a vezetői ennek az intézménynek. Székely Imre elemzi az október 10-i munkásföl-
vonulás tanulságait szabadkőműves szempontból. Diner-Dénes „referál a képviselőház
megnyitásáról és méltatja a kiegyezés jelentőségét Magyarország érdekei szempontjá
ból”. 1907-ben volt a kiegyezés negyvenedik évfordulója, nagy kár, hogy nem maradt
fenn a levéltárban Diner-Dénes József előadásának szövege - minden bizonnyal ez volt
a kiegyezés első ortodox marxista értékelése.219 Rajtuk kívül csak Soltész és Gelléri
215 DCXXXIII.. Építészeti Rajz a Demokratia t. és t. szabadkőműves páholy 1907. április hó 29-én tartott 602-ik
elsőfokú rendes munkájáról. OL P 1106 28. köt. A Demokratia páholy iratai 190Ó-1908 között. 131. fólió.
21ó Uo. hátoldal.
217 DCXXXVIII.. Építészeti Rajz a Demokratia t. és t. szabadkőműves páholy 1907. október hó 14-én tartott
141. fólió.
218 Uo. hátoldal.
219 A későbbi marxista értékelések általában átvették Ady Endre kiegyezéssel kapcsolatos versének
leegyszerűsítő fölfogását.
79
beszél. Utóbbi bizottságot javasol, amelynek össze kellene írnia a „társadalmi bajokat”,
és a megoldással kapcsolatos konkrét teendőkre kellene javaslatot tennie. Ezt a páholy
elfogadja.220 Bizony az 1907. év végén megállapítandó, hogy majdnem teljesen a leendő
Martinovics páholy tagjai aktívak és operatívak a Demokratia páholy összejövetelein. E
radikálisabb személyek kezdik az irányt és a tónust adni a páholynak. Októberben még
nehéz lett volna pontosan megmondani, hogy mi következik november-decemberben.
1907. november 4-én történt még valami, amit föltétlenül ismernünk kell ahhoz,
hogy e páholy szabadkőműveseinek szemléletmódjával tisztában legyünk. Azokban az
években már zajlott Európában a magyar nemzetiségi politika, azaz a hazai nemzeti
ségekkel való kormányzati és társadalmi bánásmód kapcsán a Magyarországot és a
magyarságot egyaránt lejárató propaganda-hadjárat. Néhány neves nyugat-európai sze
mély, mint például R. W. Seton-Watson (írói nevén Scotus Viator) különféle könyveket
írtak a magyarországi nemzetiségek rossz helyzetéről.221 A hamis propaganda több,
akkoriban világhírű személyiséget is megnyert magának, s őket magyarellenessé tette.
Közéjük tartozott Björnstjerne Björnson, a Nobel-díjas norvég író, aki például (kissé
eleresztve jó fantáziáját) egy újságcikkében azt nyilatkozta, hogy tönkreteszi a ma
gyar kormány a nemzetiségek iskolarendszerét, egyébként is a szép, kupolás magyar
parlamentben a magyar nemzetiségű képviselők a szlovákokat megverik, s erőszakkal
legurítják a hosszú lépcsősoron. Nos, fent említett napon a Demokratia páholyban bizo
nyos Túrán Bódog222 testvér a páholymunka legvégén, az ún. körkérdésnél a következő
indítványt tette: „Túrán testvér indítványozza, kezdeményezzünk mozgalmat arra néz
ve, [hogy] világosíttassék fel Björnson Björnsterne arról, hogy nem az egész Magyaror
szág az, amely Apponyi retrográd törekvései mögött áll.”223 Túrán szabadkőműves ezek
szerint úgy látja, hogy Magyarország s Apponyi gróf ténylegesen olyan, ahogyan azt
Björnsonnal elhitették, ezért javasolja, hogy egy komoly mozgalom bizonyítsa be, hogy
a szabadkőművesek nem olyanok, ők különbek a magyar politikusoknál. S a páholy
220 DCXXXIXI.. Építészeti R ajz a D em okratia t. és t. szabadkőm űves páholy 1907. október hó 21-én tartott
143. fólió.
221 Seton-Watson, Richard William (1879-1945) fiatal korában lejárató, hazugságokkal teli könyveket írt a
magyarországi nemzetiségek helyzetéről. Éppen a szóban forgó években indította folyóiratát The New
Europe címmel. E magyarellenes lap magyarországi tudósítójául Jászi Oszkárt nyerte meg.
222 Túrán (Engel) Bódog dr. bécsi nőgyógyász szakorvos, aki 18ó8-ban született s 1903-ban lépett a
Demokratia páholyba.
223 DCLII.. Építészeti Rajz a D em okratia t. és t. szabadkőm űves páholy 1907. november h ó 4-én tartott 610-ik
elsőfokú rendes m unkájáról. OL P 1106 28. köt. A Demokratia páholy iratai 1906-1908 között. 145.
fólió, hátoldal. 17. napirendi pont.
80
tagjai fogékonyak Túrán javaslatára: a későbbi Martinovics-alapító, Székely Imre azt

javasolja, hogy a páholy e mozgalom megszervezésével és Björnson fölvilágosításával
Diner-Dénes Józsefet bízza meg. A páholy végül elhatározza, hogy az ügyet az előkészí
tő bizottsághoz utalja. Ez azt jelentette a gyakorlatban, hogy később, már kifejtettebb
formában, visszatérnek az ügyre. E kis történet azt mutatja, hogy a nem kimondottan
magyar érzelmű szabadkőművesek képesek megerősíteni a világhírű norvég író előtt
azt, hogy Magyarország üldözi a nemzetiségeit, igaz, vannak demokraták a páholyok
ban, akik egészen mások.
Ezzel az 1907. év befejeződött a Demokratia páholyban: decemberben nagy volt a
készülődés az 1908. január elejei főmesterválasztásra. Ám a radikális csoportban még
előtte komoly - a személyeskedést sem nélkülöző - elvi vita kerekedett a baloldal két
tekintélyes személyisége, Jászi Oszkár és Diner-Dénes József között.
A szocialista Jászi és a marxista Diner-Dénes vitája
1907 tavaszán Jászi már a Társadalomtudományi Társaság főtitkára és a Társada

lomtudományok Szabad Iskolájának igazgatója, 1906 tavaszától Diner-Dénessel ugyan
annak a szabadkőműves páholynak a tagjai. Kettejük vitája rávilágít az akkori politi
kai és ideológiai baloldal belső árnyalatainak (klasszikus liberális csoportok, polgári
liberálisok, polgári radikálisok, szocialisták, szociáldemokraták, marxisták) szellemi
összevisszaságára, eszmei tisztázatlanságára és kiforratlanságára. Persze az elvi viták
általában segítik a helyzet tisztázódását - ez esetben is valami hasonló történt. Ráadá
sul a szabadkőműves páholyok egy részében egyazon páholyon belül is megjelent ez
a szellemi sokszínűség (udvariasan fogalmazva), s érthető, hogy még a személyes vi
ták is azonnal ideológiai összecsapásba, vagy ami még rosszabb, politikai küzdelembe
csaptak át.
A két képzett baloldali személyiség vitája talán amiatt a legérdekesebb, hogy rájö
hessünk: a polgári radikálisok is a történelmi materializmus elvi alapján állottak, annak
ellenére, hogy a szociáldemokrata párt eszmei- és pártfegyelmét nem fogadták el.
A kiindulópont ideje 1906 tavasza, amikor a király meneszti a tarthatatlan helyzet
be került darabontkormányt. Ezután ugyanis Wekerle Sándor (második) kormánya el
küldi a kormányzati pozíciók és az állami pénzforrások közeléből a darabont-labancok
81
mellé állt szabadkőműveseket, radikális liberálisokat és társaikat.224 Az új helyzetben

Jászinak (aki az egyik minisztériumban volt segédfogalmazó) is újra kellett gondolnia
helyzetét és tevékenységét. Ő és barátai részben emiatt lépnek a szabadkőműves szer
vezetbe. Jászi monográfusa szerint 1906 tavaszától Jászi és csapata nem annyira a poli
tikai pártalakítást, hanem az eszmei tisztázódást tartotta fontosnak. (Ebbe a folyamatba
illeszkedik a Társadalomtudományi Társaság körüli botrány és változás, amit fentebb
ismertettünk.) Idézzük a Jászit jól ismerő Litván György néhány értékelő mondatát:
„1906 derekára tehát lényegében kialakult és artikulálódott [tagolttá vált] a magyaror
szági polgári radikalizmus. [...] Lelkes rokonszenvre talált [...] az értelmiség műveltebb,
zsidó származású s kisebb részben lateiner köreiben. Az irányzat tehát kialakult, de
működési, szervezeti formát még jó ideig nem talált magának. [...] Az év végén Jászi a
jelek szerint nem a párttá alakulást, hanem az eszmei tisztázást tekintette sürgősebb
nek...”225 Ezért az általa szerkesztett Huszadik Század című folyóirat 1907. januári szá
mába elemző cikket írt, amelynek a bevezető részét így fejezte be: „szükséges és fontos,
hogy a radikális haladás hívei differenciálódjanak: egy radikális polgári pártra, mely a
polgári Magyarország eljöveteléért küzd, és megvalósítja azokat a reformokat, melyek
az adott hatalmi viszonyok mellett keresztülvihetők, és egy intranzigens [hajthatatlan]
forradalmi munkáspártra, mely a munkásosztály legsajátosabb szükségleteit érvényesí
ti, s szélső propagandájával lehetővé teszi, hogy a polgári radikalizmus lerombolhassa
a demokrata haladás akadályait.”226 Jól látszik, hogy Jászi a sokat emlegetett új Ma
gyarországot két társadalmi erő (radikális polgárság és munkásosztály) egy-egy pártja
segítségével akarja megvalósítani. Ám azt is írja, hogy a demokrata haladás gátjait az
engesztelhetetlen, „szélső” forradalmi munkáspártnak kell lerombolnia, abból a célból
- s ez az ortodox marxistáknak nem tetszett -, hogy a demokrata-radikális polgárok
vezetése alá kerüljön az ország.
Ez volt tehát Jászi véleménye a darabontkorszak politikai kudarca és a politikától
való kényszerű visszavonulás után - s ekkoriban történt valami, ami Jászit s barátait
fölháborította: valaki más merészelte meghirdetni a radikális párt gondolatát.
1907. május 12-én ugyanis a radikális baloldal irányzatai, köztük az általános vá
lasztójogért küzdő szabadkőművesek is választójogi népgyűlést hirdettek Budapestre.
224 Közéjük tartozott Vészi (Weisz) József, korábban a Reform páholy főmestere, a darabont Fejérváry
miniszterelnök idején a kormány sajtóirodájának főnöke, aki viszont sok radikálist és szabadkőműves
újságírót alkalmazott, köztük Biró Lajost és Ady Endrét.
225 L itván i. m. 65. o.
226 Uo. 66. o.
82
E baloldali, utcai fölhevülés egyik percében Diner-Dénes javaslatára a népgyűlés ki

mondta egy Országos Polgári Radikális Párt megalakulását. Biztos, hogy az előkészítés
nem volt megfelelő, ugyanis Jásziék, fölháborodásukban, hogy nem ők a kezdeménye
zők, néhány nappal később a Népszavában tiltakoztak Dinerék bejelentése ellen. Ta
nulságos a Népszava-cikk aláíróit megvizsgálni: Jászi és Harkányi Ede a Demokratia
páholy, Zigány Zoltán a Hungária páholy, valamint Vámos Henrik227 az Archimedes
páholy tagja volt. E négy baloldali szabadkőműves a szociáldemokrata párt lapjában lép
fel az ötödik szabadkőműves, az ortodox marxista Diner-Dénes ellen.228
Jásziék Diner váratlan föllépését puccsnak nevezték, s azt írták, hogy ezzel ő „a
progresszív politika nagy ügyét kompromittálta”. Hozzátették: „Puccsal pártot csinálni
nem lehet, hanem csak nyílt sisakkal és nyílt program alapján, hosszas, fáradságos
és önfeláldozó munkával.” S hogy kikre gondoltak, a következő mondataikban el is
árulják: „Ez a munka, miként eddig, minket ezután is a helyünkön fog találni.”229 Egy
értelmű, hogy Jásziék azonnal meg akarták akadályozni, hogy Diner csinálja meg a
radikális pártot. Ráadásul Jászi kétszínű, ugyanis éppen ő lesz majd, aki nem nyíltan,
hanem (1913 őszétől) a Martinovics páholy jótékony titkosságának félhomályában kez
di szervezni a saját radikális pártját.
Mindenesetre kitör a botrány: azért nevezzük ennek, mivel ugyanabban a páholy
ban megbúvó két harcos kezdi a nyílt vitát, a Népszava és a Munka Szemléje című
szociáldemokrata lapok hasábjain egyre élesebb hangú írásokban bírálja egymást a
két szabadkőműves „testvér”. Nem készült ugyan fölmérés, hogy mennyi állampolgár
olvasta a két balos lapban a vitát; a Népszavát sokan ismerték, a másikat kevesen. Kér
dés, hogy például a bőripari vagy gépgyári szocikat mennyire érdekelte e két személy
acsarkodása.
A vitát csak nagyon röviden ismertetjük. Diner szerint szükség lenne „politikai
okokból” egy radikális pártra. Ez volt a pillanat, amikor a m. kir. belügyminiszternek
meg kellett volna kérdeznie a Hatalmas Nagymestert: hogyan látja azt a helyzetet,
amelyben - ugyan nem páholyok vagy a Nagypáholy, hanem egyes szabadkőművesek -
kimondottan pártpolitikáról vitatkoznak a sajtó hasábjain? Diner hozzátette, hogy Jászi
„személyes heccet” csinál ellene, hogy védje a koalíciót, azaz a kormányt és az azt alko
tó politikai pártokat. Ez bizony Jászi szándékainak félreértése, félremagyarázása. Jászi
227 Vámos (Weitzenfeld) Henrik dr. budapesti ügyvéd. 1872-ben született, 1899 óta szabadkőműves.
228 Erre megjegyezhetnénk (de nem tesszük): a magyarországi „polgári radikalizmus' szellemileg csak
ennyire képes?
229 Az idézetek: Litván i. m. 68. o.
83
Dinert többek között „felelőtlen robbantgatónak” nevezte, aki „ha a helyzet komollyá
válik, s a felelősség elvállalásáról van szó, akkor csínytevő gyermek módjára félreáll,
s azzal mentegeti magát, hogy ő ortodox marxista.” Az valóban érthetetlen, hogy egy,
magát ortodox marxistának nevező hivatásos forradalmár (Diner) miért akar polgári
radikális pártot szervezni? Vagy arról van szó, hogy az elvtársak tényleges szellemi
összevisszaságban leledzenek, vagy arról, hogy ugyan különféle politikai és ideológia
tógában lépnek színre, lényegében azonban valamennyien a történelmi materializmus
szövegkönyvéből játszanak. Erre aztán Diner valóban „megsemmisítőén” visszavág
Jászinak, akinek szerinte „gyakran sikerült forradalmi ötletei vannak, de hiányzik be
lőle a tudományos és politikai világosság szilárd alapja. [...] Romantikus, éspedig nem
két-, hanem háromlelkű. Sok, nagyon sok akarás van benne, de nem tudja tisztán, mit
akarjon. Híres agitátor legyen, akit a tömegek istenítenek; kiváló államférfiú, kinek
a kis politikusok hajbókolnak vagy nagy tudós, kihez a szellemi világ elitje csodálat
tal néz fel.”230 Igazi marxista vélemény. Hiszen csak abban van meg a tudományos és
politikai világosság (ezt már tudjuk Diner Demokratia páholyban tartott, a történelmi
materializmusról szóló előadásából), aki már fölérkezett a marxizmus (egyedül üdvö
zítő) tudományának csúcsaira. Igen, jól érezzük: Diner e magaslatról lefelé nézve egy
szerűen lebecsüli Jászit. Annyiban találó Diner vitriolos jellemzése, hogy Jászi valóban
hánykolódott a politika és tudomány sziklái között, s csak 1913 októberében jut el a
pártpolitika fontosságának fölismeréséig.
Litván György idézi Jászinak a nagy jogtudóshoz, Somló Bódoghoz 1907. június
ban írt levelét, amiből megtudjuk, hogy Jászi mivel magyarázta a vitát: „Valóban nem
emberek harca folyik itt sem, hanem processzusok [folyamatok] küzdelme. Az izgága,
stréber, rossz értelemben darabont elemek különválásáról van itt szó. S minthogy e
két ellentétes irányt legpregnánsabban [legtalálóbban] Diner és én testesítettük meg:
csak természetes, hogy ez a tisztulási folyamat rajtunk keresztül fakadt ki. [...] A dara
bonttársaság leolvadt [...] szám szerint nincsenek 10-en se. Erkölcsi tekintélyük telje
sen megingott [...] ezekkel a vén és stréber öreg gyerekekkel nem lehet tovább menni,
ezeknek nem radikális politika, de Kristóffy személye kell; nem haladás, hanem man
dátum.’’231 Ráadásul Jászi később ismét bebizonyítja, hogy megállapításai nem mindig
230 Az idézetek: uo.

231 Uo. Litván György, megvédve Jászi igazát, ezt jegyzi meg Jászi levele után: tény, hogy Diner pártja a
„tulajdonában lévő Virradás című lap még 1908-ban, fennállása második (és utolsó) évében is a Ferenc
Ferdinánd köréhez tartozó Kristóffy József nézeteit propagálta, majd a fantompárttal együtt nyomtalanul
eltűnt." Uo. Kristóffy a darabontkormány belügyminisztere, aki Ferenc Ferdinánd trónörököshöz állt
közel, s az általános választójogot akarta bevezetni. Többen a szabadkőművesek közül ezért álltak mellé.
vehetők komolyan. Itt azt írja, hogy Dinerrel és a hozzá hasonló emberekkel „nem lehet
tovább menni”, amikor azonban 1908 őszén Diner kéri átvételét a Martinovics páholy
ba, éppen Jászi lesz az egyik véleményezője és javaslója.
Lehet, hogy Jászinak igaza volt fenti állításaiban, a darabontkormány egykori hí
vei utóvédharcainak történetét e könyvben nem vizsgáljuk. Az azonban tény, hogy a
baloldal két fontos személyisége a profán világban, a nem szabadkőműves társadalom
színe előtt jól összeveszett egymással. Ez az akkori nemzeti jobboldal számára bizo
nyára örömteli folyamat volt, hiszen ha a sok kicsi baloldali csoport, illetve személy
veszekedik egymással, akkor valószínűleg nem fognak össze az „eszmebarikádokon’’.
Tévedtek.
Vajon milyen következményei lettek a vitának a Demokratia páholyban?232 Az ottani
konzervatívabb (nem harcias liberális) személyek azt látták, hogy egy idő után Jászi
eltűnik a páholymunkákról, valószínűleg nem akart találkozni Diner „testvérével”.
Amikor már kínos volt az ügy, Jászi egy 1907. október 28-i, hosszú levelében, amelyet
a páholy főmesterének, Fekete Ignácnak írt, bejelenti, hogy „a közeljövőben páholyunk
munkálataiban pár hónapon át alig vehetek részt, mivel a Szabad Iskolán egy beállott
óracsere folytán hétfőn este 8-9-ig leszek kénytelen előadni.”233 Jászi a maga mentségé
re azt hozza föl, hogy „bár a páholyon kívül, de a szó legszebb értelmében vett szabad-
kőműves munkát fogok teljesíteni.”234
E bejelentés mellett Jászi kitér a Dinerrel való vitájára s annak várható lezárására.
„Szomorú konfliktusnak” nevezi, majd közli, hogy Vámos Henrik, aki a Demokratia
páholy legutóbbi összejövetelén részt vett, följegyezte, amit Diner-Dénes a legutóbbi
„vakoláskor” nyilatkozott az ügyről. Dinert idézzük, Vámos följegyzésében, Jászi le
veléből, azaz kétszeres áttétellel: „Nem áll az, hogy a szociáldemokrata párt útjában
állana annak, hogy lateiner elemek a párt tagjai legyenek. Gelléri Jászira hivatkozott.
Kijelentem, ha Jászi belép a szociáldemokrata pártba, magát aláveti a szociáldemokra
ta párt programjának s a pártfegyelemnek, akkor köztem s Jászi között abban a pilla
natban véget ér minden személyi ellentét, s akkor mi többé nem egymás ellen, hanem
232 Litván a többször idézett könyvében erről nem ír semmit, láthatóan nem ismeri, illetve nem használja
a levéltári forrásokat
233 OL P 1123 1. doboz 3. tétel: a Martinovics páholy működésére vonatkozó Iratok 1907-1918. 2. fólió.
Jászi a levelét a Társadalomtudományi Társaság hivatalos levélpapírjára írta. A hivatalos fejléc szerint
Dr. Jászi Oszkár a főtitkár, dr. Harkányi Ede és dr. Székely Aladár a titkárok, dr. Fried Ödön a pénz
táros. A társaság Budapest IV. kerületében, a Kígyó utca 4-ben működött A négy személyből három
szabadkőműves.
234 Uo.
85
egymással együtt fogunk harcolni.”235 Diner tehát csak abban az esetben képes Jászi-
val együtt, s nem ellene küzdeni a politikai életben, ha Jászi belép a szociáldemokrata
pártba, elfogadja annak kötelmeit és hivatalos pártprogramját. Mi már tudjuk, hogy ez
Jászi részéről elképzelhetetlen, hiszen ő polgári radikális pártot akart szervezni. Di
ner így folytatja: „Végül a köztem és Jászi Oszkár közötti személyes természetű ügyre
vonatkozólag kijelentem, hogy a közöttünk lefolyt éles vitának személyi része az ide
tartozik a páholy elé. Én itt kijelentem a páholy előtt, s mint azt a Munka Szemléjében
akkor, midőn barátaim figyelmeztettek rá, hogy cikkem egy passzusát úgy lehet értel
mezni, mintha én azt állítottam volna, hogy Jászi Oszkár magatartásáért a koalíciótól
[a Wekerle-kormánytól] anyagi előnyöket húz, azt visszavontam. Barátaim (Székely,
Krejcsi és mások előtt) nyomban a nyilatkozat megjelenése után megmagyaráztam,
hogy én ilyet mondani nem akartam. Kijelentem, hogy ez távol állott, mert ha ez így
igaz volna, akkor én nem érintkeztem volna tovább Jászival és nem küzdöttem volna
vele együtt azonos eszmékért egy esztendőn keresztül. Mindketten egész erőnkkel
és szenvedélyünkkel folytattuk le a harcot, s ha mindketten túlléptük azokat a ha
tárokat, amelyeket egy páholy tagjai személyes téren szem előtt tartani kötelesek,
annak tudható be, hogy úgy harcoltunk, mint férfiak szoktak, egész erővel és tempe
ramentummal.”236 Diner itt szinte elnézést kér a „félreértésért”, majd amikor férfiak
harcáról szól, majdnem úgy beszél, mint két, párbaj előtt álló arisztokrata - pedig ő
aztán megvetette a főnemeseket. Azt elismeri, hogy túllépték a páholytestvérek között
megengedett határokat.
Diner ezután előterjeszti indítványát: „Elő akarom [hozni] ezen nyilatkozatommal
azt, hogy közöttünk a béke személyes téren helyreálljon, hogyha kell, tudjunk megint
(bár más elvi alapokon) együtt harcolni, mert azt eleve kijelentem, hogy a páholynak
az elvi és politikai ellentétekhez semmi köze, se beleszólása nincs. Én már a nyáron
kértem a főmester testvértől magam ellen vizsgálatot. Most is kívánom, hogy szónok
testvér adja be ellenem és Jászi Oszkár ellen a vádat. Állapítsa meg a páholybíróság,
hogy ki a bűnös. Én nyugodt lélekkel állíthatom, hogy Jászi Oszkárt becsületében sér
teni nem akartam, s ezennel felszólítom a páholy nyílt színe előtt Jászi Oszkárt, hogy
amire egy napon ide együtt belépve fogadalmat tettünk - vesse magát ő is alá a páholy
fegyelmi szabályainak.”237 Diner itt sajnos ellentmondásba keveredik önmagával: egy
részt azt mondja, hogy a páholynak elvi és politikai vitájukhoz nincs köze, másrészt
235 Uo.
236 Uo. 3. fólió.
237 Uo.
86
szabadkőműves bíróság elé akarja citálni mindkettejüket: miről lenne a vizsgálatban

szó? A becsületsértések özönéről vagy politikai ügyekről?
Jászi, miután befejezte a Vámostól hallott Diner-beszéd idézését, ennek két részle
tére tér ki: „Ami mindenek előtt a Gelléri testvér által felhozottakat illeti [mely szerint
Jászi erősen bírálta volna a szociáldemokráciát], meg kell jegyeznem, hogy azok kizá
rólag az ő magánvéleményei, mivel vele e tárgyban eszmecserét soha nem folytattam,
s a szociáldemokrata pártra annál kevésbé panaszkodhattam, mivel én e párt részéről
közös törekvéseink érdekében mindig messzemenő bajtársi támogatásra találtam. Gel
léri testvér tehát egyéni megfigyelésit helytelen példával támogatta akkor, amikor reám
hivatkozott.” Jászi gyakorlatilag meghazudtolja az egész szabadkőműves szervezetben
nagy tekintéllyel bíró Gelléri Mórt, aki ráadásul a Nagypáholy hivatalos lapjának is a
szerkesztője. Alig néhány hónap múlva eljön az idő, amikor Gelléri megtámadja az egész
radikális csoportot. Ezen kívül Jászi ügyeskedve úgy tesz hitet a szociáldemokrata párt
mellett, hogy egyben el is határolja magát tőle. Erre a bajtársi támogatásról szóló szavai
adnak bizonyítékot: ez ugyanis a lehető legfinomabb kimondása annak, hogy szövetsé
gesek lehetnek, de ennél többek nem. Jászi itt hitelesen nyilatkozik: mind a páholyban,
mind a Huszadik Század című lapjában ennek megfelelően szokott állást foglalni.
Mondanivalója második részében gyakorlatilag elfogadja Diner bocsánatkérését:
„Ami Diner-Dénes testvér nyilatkozatának többi részét illeti, megnyugvással veszem
tudomásul, hogy ő engem becsületemben sérteni nem akart, és ezen kijelentésével el
esik az az éles viszonválasz is, melyet én eléggé érthető felháborodásban (hisz még
Diner-Dénes legintimebb baráti köre is félremagyarázta ezt a nyilatkozatot) az ő hírla
pi cikkére tettem. Azt hiszem, e két nyilatkozattal az ügy személyi része elegendően
tisztázva van, és a magam részéről osztom Diner-Dénes testvérnek azt a véleményét,
hogy nincs semmi akadálya többé közöttünk ama jó viszony helyreállásának, mely egy
páholy tagjai között szokásos.”238 Érdekes, hogy Jászi egy szót sem ír Dinernek a pá
holybíróság összehívásával és a vizsgálattal kapcsolatos álláspontjáról.
Fekete Ignác főmester a páholy 1907. november 4-i munkáján tájékoztatja a megje
lent harmincöt szabadkőművest Jászi leveléről. A jegyzőkönyv szerint sem Jászi, sem
Diner-Dénes nem jelent meg ezen az összejövetelen. Eszerint Jászi jelenti, „hogy a közte
és Diner-Dénes József testvér közt felmerült konfliktus békés megoldást nyert. Főmes
ter testvér felvilágosításai után örvendetes tudomásul szolgál.”239
238 Uo. 4. oldal. Levele végén Jászi azt kéri a főmestertó'l, hogy e fejleményről tájékoztassa a páholyt.
239 DCLII. Építészeti R ajz a Demokratia t. és t. szabadkőműves páholy 1907. november hó -t-én tartott 6 1 0 ik
elsőfokú rendes munkájáról. OL P 1106 28. köt. A Demokratia páholy iratai 1 9 0 : I : • : :: 145 fólió
Ezzel a szabadkőművességen belül lezárult a vita a két személy között. Az ügy ér
dekessége, hogy jó fél év múlva, amikor Jászi és társai kilépnek e páholyból s megala
pítják a sajátjukat, Diner-Dénes nem tart velük. 1908 októberében azonban, tehát fél
évvel a Martinovics megalakulása után átlép oda. A Martinovics páholy anyakönyvének
hiteles adatai szerint Szende Pál ajánlotta a fölvételét 1908. október 17-én, s külön ér
dekesség, hogy az őt írásban ajánló három páholytag egyike (Székely Imre és Harkányi
Ede mellett) Jászi Oszkár. Diner, az ortodox marxista nem tudhatta, de bizonyára örült
volna, ha előre tudja, milyen jelentős dátum lesz majd a világtörténelemben az ő golyó
zásának dátuma: november 7. Igaz, nem kimondottan Diner golyózását „ünnepelte” az
emberiség. Végül e személyt 1908. november 21-én vették föl a Martinovics páholyba.240
A következő tíz évben aztán mindketten fölépítették a közös „eszmebarikádjukat”,
ugyanis Jászi 1918 októberének utolsó napjától Károlyi gróf első magyarországi szabad-
kőműves kormányának nemzetiségi minisztere, Diner-Dénes pedig államtitkára lesz.
Miközben Jászi és Diner-Dénes vitatkoztak, a Demokratia páholyban nagy ese
mények készülődtek.
Sándor Pál főmester:

„Aki nem radikális, távozzon a páholyból!”
A fenti oldalakon említettük, hogy a Demokratia páholy összejövetelein 1906 ta
vaszától átveszik a kezdeményezést az önmagukat radikálisnak nevező, általában az
újonnan fölvettek közül kikerülő személyek. Ez azt jelenti, hogy szinte kivétel nélkül ők
hozták elő azokat a témaköröket, amelyekről előadások, viták voltak, majd határozatok
születtek. Az 1907. januári tisztségviselő-választáson a pozíciókat tekintve még nem
ért be tevékenységük, ám 1908. január 13-án sokak számára meglepő fordulat történt.
E napon volt a páholy „világosságainak” és egyéb tisztségviselőinek az évi szokásos
megválasztása, amelyen a megjelent hetvenöt páholytag (akiknek mintegy kétharmada
a radikálisok közé számított) majdnem teljesen új, egyértelműen radikális személyeket
választott a legtöbb fontos tisztségbe. Ha megvizsgáljuk az esetet, látható, hogy nem
túlzás fordulatról beszélni.
240 OL P 1123 A Martinovics páholy anyakönyve. 5. o. Diner anyakönyvi száma: 19.
88
Főmesterré Sándor Pált241 választották, ötvenöt igen szavazattal.242 Sándor Pál sa
játos egyénisége a korabeli Magyarországnak. Profán életében egyik nevezetes sze
replője a könyvünkben már többször emlegetett „rablókapitalizmusnak”, méghozzá ő
személyesen az egyik „rabló”, gátlástalan pénzcsináló, aki a kor kapitalista módszereit
mesterien alkalmazza. Egyik társa, a magyarbarát zsidó bankár Krausz Simon emlék
irataiban Sándor Pálnak külön fejezetet szentel.243 A visszaemlékezésből csak néhány
nagyon jellemző mondatot idézünk: „a Közúti igazgatóságában sem foglaltam helyet
[írja önmagáról Krausz], ami később - talán egy nyári szünet alatt - oda vezetett, hogy
Sándor Pál tízéves szerződést adatott magának, és 200 000 korona leváltási díjjal [...]
és ezzel az összes városi terveket halomra döntötte. Se a fővárostól nem kívánhattuk, se
Vázsonyi Vilmos244 nem volt rávehető, de jómagam se, hogy a főváros kétmillió pengő
vel váltsa meg az átvétel útját. így a magam többsége alatt a magam legszebb elgondolá
sa vált illuzórikussá, a fővárosnak is kimondhatatlan kárára.”245 Bizony megállapítható,
hogy a Demokratia páholy új főmestere a szép székesfőváros költségvetésének egyik
legnagyobb megcsapolója.246
Sándor, miközben nappal a pénzcsinálás „verejtékes” munkáját végezte, esténként
humánus szabadkőműves volt, s mint majd látjuk, a lehető legradikálisabb fajtából.
Egyelőre csak annyit szögezünk le, hogy főmesterré választása a legnagyobb mérték
ben hozzájárult a Demokratia páholy bomlásához.
A páholy világosságai közül a két helyettes főmester egyike az a Székely Imre lett
negyvenkét szavazattal, akinek a tevékenységét a föntebbi oldalakon bemutattuk. A két
241 Sándor Pál nagykereskedő, több nagyvállalat igazgatója. 1860. április 7-én született Hódmezővásár
helyen. 1908-ban Budapest IV. kerületében, az Eskü tér 5. szám alatt lakik. 1910-től Tisza István gróf
Nemzeti Munkapártjának országgyűlési képviselője. 1908 novemberében már a Martinovics páholy
főmestere, majd 1911-ben óriási meglepetésre kilép a szabadkőműves szervezetből.
242 DCLXJV. M unkatábla a Budapest keletén dolgozó D em okratia c. [című] í. és t. [törvényes és tekintélyes]
szabadkőm űves páholya 1908. jan u ár h ó 13-án tartott 620-ik első fo k ú választó m unkájáról. O t P 1106
28. kötet. A Demokratia páholy iratai 1906-1908 között. 174. fólió.
2 4 3 K rausz i. m.
244 Vázsonyi (Weiszfeld) Vilmos dr. (1868-1926). Ügyvéd, országgyűlési képviselő, a világháború alatt
igazságügyi miniszter. Sümegen született, 1893-ban lett szabadkőműves. 1918-ban kilépett a szövet
ségből. Már 1914 előtt közismert volt, hogy nélküle és páholya nélkül semmit sem lehet elintézni
Budapesten, vele együtt azonban mindent.
245 K rausz i. m. 57. o.
246 Kétségtelen tény, hogy a budapesti költségvetési pénzek „ügyes” szerződésekkel és más, találékony
módon való fosztogatását nem az ún. rendszerváltozás után hatalomra került baloldal találta ki. Ők
csak hasonszőrű elődeik jól bevált tevékenységét folytatták. Már az első világháború előtti években
sok kritika érte a székesfővárosi önkormányzatot, hogy az oda befészkelt szabadk óművesek ss át
zsebre is dolgoznak, amikor Budapestből „világvárost építenek”. 1990 után sem te nem m ásként
89
I. felügyelő egyike, Rácz Gyula szintén radikális, negyvenegy szavazattal.247 A II. felü
gyelők egyike pedig az a Túrán Bódog, aki a maga hetvenhárom szavazatával elnyerte
mind a mérsékeltek, mind a radikálisok voksait. Személyével a magyar államot megve
tő és lejárató ember került pozícióba. A páholy szónoka Jászi Oszkár lett alig negyven
szavazattal, a titkár Marschan Géza negyvennéggyel. A radikálisok közül a kardtartó
elnevezésű pozíciót Szende Pál szerezte meg. Ezzel a valamilyen pozícióra megválasz
tott huszonkét személy közül hét tartozott a radikálisok közé, de ennél nagyobb jelentő
ségű, hogy a főmesteri beosztás mellett a következő öt tisztségből, ahova két-két embert
választottak, az egyiket radikális szerezte meg. Ők kivétel nélkül a szavazatok alig több
mint a felét kapták, de ennek csak a választáskor volt jelentősége, utána már nem.248
Összegezve a választás eredményeit megállapítható, hogy a fővárosi páholyok egyik
legnagyobbikában legelőször történt meg a radikális fölfogású, a társadalmat a törté
nelmi materializmus ideológiája mentén átalakítani akaró személyek hatalomátvétele.
A megválasztott progresszívek közül egyedül Túrán Bódog nem távozik majd a Marti
novics páholyba. Nem pusztán érdekesség, hogy a választási jegyzőkönyvet hitelesítő
három szabadkőműves egyike az a Zigány Zoltán, aki nem is tagja a Demokratiának, de
néhány hónap múlva a Martinovics páholy első főmestere lesz. Egyértelműnek látszik,
bár erre nincs levéltári bizonyíték, hogy e választást előre eltervezték és megszervez
ték. E mögött csak az lehet, hogy lásziéknak szükségük volt egy olyan bejáratott „harci
szervezetre”, amelyben és amely titkossága mögött újraszervezhették hátországukat,
és föl is használhatták a szabadkőműves szervezet erejét. Erre a politikai célkitűzéseik
megvalósítása mellett még azért is szükségük lett, mert 1906 tavaszán, a darabontkor
mány bukásával messze kerültek az állami beosztásoktól és pénzforrásoktól.
Egy héttel később, 1908. január 20-án a baloldali belső küzdelmekre oly jellemző,
megalázó esemény történt. A volt főmester, Fekete Ignác bejelenti, hogy „hozzá és a régi
testvérekhez az ő főmesteri tevékenységét gúnyoló vers jött, mely a jegyzőkönyvhöz
van csatolva. A gúnyvers szerzője nem nevezte meg magát. Felolvassa a gúnyverset,
hogy a páholy minden tagja tudomást szerezzen róla.”249 Fekete régi híve, Kaffka test-
247 Rácz Gyula dr. székesfővárosi hivatalnok, majd a Martinovics páholy egyik alapítója. Az I. felügyelői
poszton társa Lengyel Lóránt lett. Lengyel dr. székesfővárosi üsztiorvos, aki 1872-ben született s 1902
óta tagja a páholynak.
248 Az adatok származási helye: DCLXIV. Munkatábla a Budapest keletén dolgozó Demokratia c. t. és t.
szabadkőműves páholya 1908. január hó 13-án tartott 620-ik első fokú választó munkájáról. OL P 1106
28. köt. A Demokratia páholy iratai 1906-1908 között. 174. fólió.
249 DCLXV. Építészeti Rajz a Demokratia t. és t. szabadkőműves páholy 1908. január hó 20-án tartott 621-ik
90
vér fölháborodottan javasolja, hogy a páholy sújtsa „a névtelenség homályában bujkáló

szerzőt néma megvetésével”. A gúnyvers, amely példátlan a hazai szabadkőművesség
történetében, fennmaradt a jegyzőkönyv mellékleteként. Egyetlen oldalon az alábbi,
verstanilag hibátlan disztichon250 olvasható:
„Felirat Fekete Ignácnak a Democratiában felállítandó szobrára:

Évek hosszú során ültél főmesteri székben,
Ámde sosem vezetél, lökdöse mindig a nyáj.”251
E képzeletbeli szoborfeliratnak csupán annyi a jelentősége, hogy jól mutatja a pá

holy belső hangulatát a vezetőváltás időszakában. Megrendült a korábbi bizalom a fő
mesterben, s ez nyilvánvalóan segítette a radikális hatalomátvételt. Ráadásul ezen a
páholymunkán meglepően sok, 270 szabadkőműves vett részt. Sajnos a jegyzőkönyv
nem írja, hogy ebből mennyi a törzstag s mennyien vendégtestvérek más páholyokból.
A versalkotás szerzője a páholytagokat, akik büszkén vallották magukat liberális indi
viduumoknak, nyájnak nevezte. Ebből arra következtetünk, hogy nem a régi tagok va
lamelyike írhatta e költeményt. Annyi bizonyos, hogy a Demokratia páholy körül „hely
zet” alakult ki, nemcsak a radikálisok hatalomátvétele, hanem a Demokratia főváros
vezetésében közvetve betöltött szerepe miatt is.
Ezen az 1908. január 20-i páholymunkán történt meg az új főmester és tisztikar
beiktatása is. Mindezt Gelléri Mór végezte, miután fölolvasták a Nagypáholy 140/1908.
számú tábláját, amelyben a Nagypáholy elfogadta/törvényesítette az új főmester és a
két helyettese megválasztását. Sándor Pál beiktatása után ő helyezte pozícióba az ösz-
szes többi megválasztott személyt.252 Miután működésbe lépett az új hivatalnoki kar, a
„kalapácsvezető testvér” (az a szabadkőműves, aki vezeti a munkát), Gelléri Mór ünne
pi beszédben köszöntötte az új főmestert. Az üdvözlő beszédek általában semmitmon
dóak szoktak lenni a szabadkőművesség szép, emberbaráti tevékenységéről. Ebben az
esetben azonban egészen más történt.
Gelléri azzal kezdi, hogy a Demokratia páholyban legutóbb tizenkilenc évvel az
előtt fordult elő, hogy „a páholy a közlegények sorából választ főmestert. Elődeid eddig
mindig a hierarchiából, a tisztikarból kerültek ki.”253 Valóban, ebből a szempontból is
250 Disztichon: két sorból álló vers, amelynek első' sora hexameter, második sora pentameter.
251 Uo. 176. fólió.
252 Uo. 175. fólió, hátoldal, 4. és 5. napirendi pont.
253 Gelléri Mór testvér üdvözlő beszéde Sándor Pál testvérhez, ennek a Demokratia páholy bán 1908 ianu-
91
hagyománysértés történt a páholyban. Gelléri arra is vállalkozik, hogy meghatározza

Sándor megválasztásának okait: „A testvéreknek ezt a nálunk eddig szokatlan bizalmát
annak tulajdoníthatjuk, hogy ismerték a Te sokoldalú hasznos közéleti tevékenysége
det, melyet a gazdasági érdekek fejlesztésének szenteltél; méltányolták azokat az ér
demeket, melyeket bátor, férfias föllépéseddel a közélet tisztaságának megóvása körül
szereztél, és nem utolsósorban méltányolták a Te szabadkőművesi elvek és eszmék
szerint berendezett életedet, munkásságodat itt bent és ott kint.”254 Nos, Sándor testvér
gazdasági (ön)érdekfejlesztő tevékenységéről már írtunk; Gelléri valószínűleg az új fő
mesternek a különféle budapesti fejlesztésekben betöltött szerepére utal. Ami a közélet
tisztaságát illeti, kétségtelen, hogy Budapest Európa egyik legkorruptabb városa volt,
ahol mindig mindenre lehetett hamis tanút találni (természetesen szabott tarifa szerin
ti jó pénzért), és a napi pénzügyi élet nemcsak vagyontárgyak, hanem emberek meg-
vásárolhatóságát is jelentette.255 Sándor Pálban azt az embert látták, aki nyilvánvalóan
szép beszédeket mondott a közélet tisztaságáért.
Gelléri azt is kijelentette, hogy a páholy a bizalmát „hittel, reménnyel és szeretettel”
helyezi Sándor Pál tevékenységébe.256 Gelléri azonban jól ismerhette Sándor és barátainak
fölfogását, ezért elmondta elvárásait is: „Ennek folyamán elvárjuk a páholy és a szabadkő
művesség régi tradícióinak tiszteletben tartását; kérjük a progresszív iránynak továbbra is
előtérbe helyezését és ebben a szociális haladás nagy vívmányainak előkészítését; kérjük
és várjuk a páholy belső konszolidálásának biztosítását.”257 E mondatokban a dőlt betűs
kiemeléseket maga Gelléri végezte, azaz kiemelte a számára legfontosabb mondanivaló
kat. Elvárta a szabadkőműves hagyományok ápolását, ugyanis tudta (a nagyváradi László
király páholy radikálisainak tevékenységéből), hogy a radikális szabadkőművesek éppen
a tradíciókat támadják legelőször. Kereken kimondta, hogy radikalizmus alatt a szociális
haladást kell érteni, nem mást; végül elvárja Sándortól a páholy belső konszolidációját,
ami azt jelenti, Gelléri úgy látta, hogy a páholy egysége belülről megrendült.
ár20-ikán főmesterré történt beiktatása alkalmával. OL P 1106 28. köt. A Demokratia páholy iratai
1906-1908 között. 179. fólió. Gelléri a beszédét szép tipográfiával ki is nyomtatta, és a jegyzőkönyvhöz
mellékelte.
254 Uo.
255 A korabeli képviselőházban többször, többen is fölhívták a kormányok figyelmét a már-már legendássá
váló, budapesti „hamistanúipar” létezésére. A készpénzért történő hamis tanúzást ezek szerint általá
ban galiciánerek űzték, akik szorgalmas munkával e módon szerezték meg a vállalkozásukhoz nélkü
lözhetetlenül szükséges forgótőkét.
256 Gelléri (Glück) Mór, az izraelita szabadkőműves gúnyból használhatta Sándor (Schlésinger) Pál izrae
lita szabadkőművessel kapcsolatban a keresztény Biblia hit, remény és szeretetről szóló mondatát.
257 Uo.
92
Ez utóbbira üdvözlőbeszéde utolsó mondataiban külön is kitér: a „választás után

szűnjenek meg a pártok, frakciók, csoportok. Békés együttműködésre van szükség.
Harcolni csak elvekért és elvek körül szabad, s ezt is csak úgy, hogy ebből a harcból
tisztán bontakozzék ki az egységes munka, az egységes eredmény, az egységes dia
dal.”258 Gelléri tehát úgy látta, hogy páholya frakciókra szakadt, s őszintén hitte, hogy e
csoportok között lehetséges az egyesülés.
Nem volt lehetséges, sőt lehetetlen volt. Sándor Pál új főmester ezen a napon, 1908.
január 20-án mondta el hosszú és fontos főmesteri székfoglaló beszédét, amely vissza
vonhatatlanná tette a Demokratia páholy kettéhasadását.
Őszintén azzal kezdte, hogy önmagát radikálisnak nevezte: „Radikális gondolatok
kal szaturált [átitatott] agy, mely elégedetlen a társadalom jelen állapotával és önmagá
val, mely fürkészve keresi az eszméinek megvalósítására alkalmas archimédeszi pontot
- az ilyen agy, ilyen vezér kellene nektek? Vajon igazán megért-e már az idő a radikális
irány inaugurálására [bevezetésére]?”259 Az agyát illetően nem mondott újat az őt hall
gatóknak, de a radikális irány bevezetése, mint a későbbiekben kiderül, többeket meg
lepett s többek ellenállását is kiváltotta. Sándor kijelenti ezután, hogy a magyarországi
szabadkőművesség alapjai mozognak, megerősítésre szorulnak. Ő maga attól fél, hogy
majd „kőművesek rajai” megkísérlik elnyomni az ő radikális tevékenységét. Ő azonban
a harcot választja, s azt is megmondja, hogy kik ellen: „Tudom: harc nélkül nem aratha
tunk sikert. Harc ez testvérek között. Tudom ennek jelentőségét is, de nem marad más
hátra: meg kell vívni a harcot a szabadkőművesség és az emberi haladás érdekében.”260
A főmester nem tudta fölbecsülni a megkezdett harcának következményeit, ugyanis
éppen a radikális irányváltás hozza majd el a független Magyarország egyik első intéz
kedését, a szabadkőművesség föloszlatását. Ha a szervezet a klasszikus emberbaráti
és filozofikus tevékenység mellett marad, nem kell betiltani 1920-ban a működésüket.
Ez ugyanis a nemzet- és államellenes tevékenység közvetlen következménye volt, s a
betiltást végső soron okozó személyek közé tartozott a „radikalizmussal szaturált agy”
büszke tulajdonosa is. Azon állítás pedig, hogy a radikálisok harcát az emberi haladás
érdekében kell véghezvinni, bizonyos körök öndicsérő nagyképűségének ékes példája.
Sándor ráadásul hozzáteszi: „E két irány küzdelmének eredményétől függ az egész sza-
258 Uo.
259 Főmesteri székfoglaló beszéd. (A Demokratia páholynak 1908. évi Január hó 20-iki munkán tartotta
Sándor Pál.) A Demokratia páholy iratai 1906-1908 között. 177. fólió.
2ó0 Uo. Sándor ehhez hozzáteszi, hogy a szabadkőműves szervezet bizonyos történelmi tartópilléreit is el
akarja távolítani. Ezzel megtámadta a saját szervezete hagyományait.
93
badkőművesség erkölcsi jogosultsága avagy megszűnése.”261 E mondatával a főmester

az erkölcsi jogosultságot kizárólag a saját fölfogásának érvényesüléséhez köti. Ily mó
don majd a bolsevisták gondolkodnak és cselekednek.
A főmester elmagyarázza, hogy abból a célból lépett a szabadkőművesek közé, hogy
nemesebb társaságot, nemesebb életfelfogást találjon. Ez az első, de nem az utolsó al
kalom, amikor megtámadja a keresztény vallást: „A felvételi formaságok nálam sem
tévesztették el hatásukat. Ilyen mély benyomást éreztem már máskor is. [...] Élénken
emlékszem vissza a Szt. Péter templom első megtekintésére, mely vallási érzéseket
csalt ki belőlem, de csak addig, míg nem működött agyvelőm: míg az irgalmatlan his
tóriai igazság nem emlékeztetett az emberiség ama végtelen szenvedéseire, melyekre
ez a templom felépült.”262 Sándor Pál élete valóban erről szól: látjuk majd a Martinovics
páholybeli tevékenységét, radikalizmussal szaturált agya ott is állandóan a keresztény
valláshoz tartozó embereket sértegeti és pocskondiázza. Sajátos agy szükségeltetik ah
hoz, hogy a Szent Péter székesegyházról az egyház által elnyomott és kizsákmányolt
emberek milliói jussanak valaki eszébe.
Az új főmester bevallja, hogy a szabadkőművesség megismerésével nagy csalódás
érte: „minél jobban megismertem intézményünk lényegét, annál inkább hidegültem el
iránta. Gondolkodó ember létemre nem zárkózhattam el ama meglátás elől, hogy vára
kozásaimban tévedtem. Ideálokat kerestem, de nem találtam: kutattam a lényeget és for
mákat kaptam.”263 Amire Sándor itt rámutat, azt más páholyok irataiban is olvashatjuk,
mindenekelőtt a nagyváradi László király páholyéiban a századforduló körüli években.
Úgy látszik, hogy a szabadkőműves tevékenység hagyományos tartalmaival és formáival
egyre többen elégedetlenné váltak a szervezeten belül: ez lehetett egyik oka annak, hogy
a radikálisok rövid néhány év alatt túlsúlyba kerülhettek. Sándor is írja a továbbiakban,
hogy nem látta a szabadkőművesség cselekedeteinek hasznát a profán életben. Ezért
aztán - mondja - megvizsgálta, hogyan vélekednek a szabadkőművességről a szerveze
ten kívül: „Ideális céljaink elérésében, erőnk mostani állapotában alig számíthatunk, és
a profán világban mégis nagyhatalomnak, olyan hatalomnak tartanak bennünket, mely
a lelkek felett uralkodik és a mai világrend megdöntésére képes. Azt képzelik e falakon
261 Uo.
262 Uo.
263 Uo. Sándor azt is elmondja, hogy a páholyban szép és fölemelő szavakat hallott, de hamar rájött, hogy
a testvérek a profán életben nem az elveik szerint élnek: „A páholyban hallott szavak ideális magas
latig emelkedtek ugyan, de tapasztalataim szerint sok testvér cselekvése a profán életben nagyon is
ellenkezésbe jutott zárt körben tartott lelkesítő szózatukkal.” Uo. hátoldal.
kívül, hogy titkos társaságot alkotunk, mely a mostani társadalom ellen tör, és hogy
ehhez hatalma is van.”264 A szabadkőművesség valóban titkos társaságot alkotott (alkot
most is), valamint a Sándor Pálhoz és Jászihoz hasonló személyeik valóban az akkori
társadalom és világrend megdöntését akarták elérni - ezekben a megállapításokban
nem tévedett a közvélekedés. Kérdés csak az, hogy volt-e elegendő ereje mindehhez a
nagyhatalmúnak tartott szabadkőművességnek? Sándor így látja 1908-ban: „Mi tudjuk
legjobban, hogy ez tévedés, mivel akármelyik asztaltársaságnak több joga és nagyobb
akcióképessége van, mint nekünk.” Azt mondja a főmester, hogy a reakció nagyon fél a
szabadkőművességtől, de ő nem látja e félelem okát, ugyanis a szabadkőműves szerve
zet szerinte erőtlen. Jogos kérdéseket tesz föl hallgatóságának: „Mivel szolgáltunk mi rá
a reakció gyűlöletére? Mit tettünk nemeset, az emberiség számára felemelőt, fenségeset
a profán életben? Igen, zárt falak között, villamos világítás mellett fauteuil-ökben [karos
székekben] ülve lelkesedtünk, szónokoltunk, ahelyett, hogy kimentünk volna a sokszor
kényelmetlenül festő profán életbe, [...] ahelyett, hogy félelem nélkül szembeszálltunk
volna a sötétség, a bornírtság [korlátoltság], a rosszhiszeműség és a maradiság sötét
öncéljait szolgáló, de céltudatos irányt erősen betartó középkorú felfogású elemekkel.”265
Sándor e mondataival durván megtámadja a magyarországi szabadkőművesség egész
addigi tevékenységét, sőt kimondottan provokálóan ezzel fejezi be e gondolatmenetét:
„Megtisztelő ránk nézve a gyűlölettel telt küzdelem, de nem felel meg a tényeknek, az
igazságnak. E gyűlöletet előbb ki kell érdemelnünk. Tőlünk félni mai alakulatunkban,
mostani harcmodorunkkal - agyrém. Még ijesztgetésre sem vagyunk alkalmas médi
um!”266A főmester első mondata elmekórtani alapvetésű, ugyanis azt mutatja, hogy Sán
dor Pál azok közé az - akkoriban Magyarországon egyre nagyobb számban megjelenő
- emberek közé tartozik, akiknek egyik éltető eleme, ha gyűlölik őket, illetve ha úgy
érzik, mintha gyűlölnék őket. Mondatai azonban sok igazságot tartalmaznak: az addi
gi, filozofikus és filantropikus hazai szabadkőművességnek nem volt meghatározóan
nagy befolyása a társadalmi folyamatokra, ezt a radikálisok tevékenysége éri el az 1890-
es évek közepétől. Sándor Pál bátor ember, hiszen olyan tevékenységet akar bevezetni,
amelynek következtében méltán gyűlölhetik a szabadkőműveseket.
Sőt, a főmester azzal is megvádolja a saját szervezetét, hogy az hozzájárult a reak
ció hatalmának elterjedéséhez: „Egyszerűen túlbecsülik a szabadkőművesség erejét.
Nullák vagyunk az emberi haladás történetében, mi tudhatjuk ezt legjobban. Nullák,
264 Uo. hátoldal.

265 Az idézetek uo.
266 Uo. A főmester kiemelése.
95
saját elernyedésünk által. Bátran állíthatjuk, hogy passzív magatartásunk által hoz
zájárultunk az egész világon felburjánzott reakció hatalomra kapásához.”267 A főmes
ter valószínűleg azért használja e lebecsülő szavakat, hogy harcra ösztönözze a tunya,
léha, fotellakó, elernyedt társaságot: a magyarországi szabadkőművességet. Ki is mond
ja: „Törekedjünk azzá lenni, aminek elleneink tartanak, a világosság terjesztőinek, a
sötétség, a céltudatos elbutítás ostorának.” Azt a javaslatot teszi, hogy olyan munkát
végezzenek, aminek a következtében a szabadkőművességnek is lesznek mártírjai. „A
szabadkőműveseknek igenis kellenek mártírok! Szenvedéseikből sarjadzik a világ ha
ladásának, tökéletesedésének legnemesebb hajtása .” 268 Sándor e mondata a későbbiek
ben nagy visszhangot vált ki a páholyban.
Az új főmester jó szónok, tudja, hogy harcra buzdító célja eléréséhez ellenségeket
kell megneveznie. A reakció (ahogy egy, itt nem idézett mondatában mondja: a „sö
tétség lovagja”) után a hazafiasság és a nacionalizmus következik: „Annyira óvatosak
vagyunk, hogy már a gyanúsításoktól is megijedünk. Legnemesebb intencióinkra [tö
rekvéseinkre] csak azt kell mondani, hogy nem hazafias, és máris kiesik kezeinkből
a fegyver. [...] Hisz épp a nacionalizmus hangoztatásával követték el a világtörténelem
újabb korszakában a legnagyobb merényleteket az emberi haladás ellen! [...] Ne féljünk
tehát a bárgyú gyanúsításoktól! Igenis annyira nemzetköziek vagyunk, mint Kossuth
Lajos testvérünk, aki bejárta a művelt világot, hogy támogatást nyerjen ügye számá
ra ...”269 Sándor testvér sajnos nem ismeri Kossuth szabadkőművessé válásának hiteles
történetét: a kormányzó ugyanis éppen azért lett tag Amerikában, hogy - fölhasználva
a szabadkőművességet - visszaállítsa hazája függetlenségét. Tehát: a szabadkőműves
szervezetet Kossuth használta a nemzeti céljai megvalósítására, s éppen nem nemzet
közi, hanem nemzeti volt. Mindenesetre Sándor fölszólítja páholytársait, hogy harcol
janak „a klérus és arisztokrácia fekete nemzetközisége” és az „önző álhazafiság” ellen.
Sándor szót ejt a nemzeti múltról is: „E hazug vádak által ne lankadjon a mi erőnk az
igazság kutatásában. Dicsőítsük és tartsuk tiszteletben nemzeti múltunkat, hagyomá
nyainkat, amennyiben azok az igazságot szolgálják, de szálljunk bátran szembe a histó
ria elferdítésével...”270 Vagyis ha a magyar nemzet története szolgálja a szabadkőműves
igazságot, akkor használható és elfogadható, ha nem szolgálja, átírandó vagy kidoban
dó a lomtárba. A szabadkőművesek mindig csodálkoztak azon, hogy miért vetik meg
267 Uo.
268 Uo.
269 Uo. 178. fólió.
270 Uo.
96
őket a keresztény magyarok: nos, éppen e fölfogás miatt. Sándor Pál főmester példákat
is hoz a magyar történelemből, megmondja, hogy Hunyadi Jánost szeretni kell, de Wer
bőczy Istvánt nem. Utólag, visszamenőleg értékeli utóbbi személyt, a szabadkőműves
igazság szemüvegén keresztül. Jászi majd e fölfogást tökéletesíti.
Az új főmester beszédének következő részében új témakört hoz elő: „A legszélesebb
keretben ki kell vinni e tanokat a profán életbe. Tehát nem titokban, hanem a szabad
kőművesség jeligéje alatt.”271 Súlyossá váló vitakérdés lesz e szándék: a társaság nagy
többsége nem értett egyet a titkosság föladásával, mert ebben személyes biztonságuk
veszélyeztetését látták .272 A főmester rámutat az egyik páholy által létrehozott Erzsébet
Népakadémia példájára: ezt azzal vádolták, hogy e szervezetet szabadkőműves vezetői a
klerikális reakció rendelkezésére bocsátották. Sándor itt is rámutat a hagyományos sza
badkőműves működés álságaira: „Térjünk magunkba, és valljuk meg itt a szentélyben az
igazat: mi testvéri láncokat273 fűzünk, de testvéri érzés nélkül: szabadságot álmodozunk,
mialatt a profán életben gúzsba kötik kezünket-lábunkat és lelkületűnket is; egyenlő
ségért rajongunk, de kilépve a profán életbe, meghunyászkodunk az első hülye előtt,
kivel találkozunk, feltéve, hogy hatalommal rendelkezik. ” 274 Ehhez azt is hozzáfűzi, hogy
titkos csöndben nem lehet harcolni a „reakció rákfenéje” ellen. 275 A főmester bizony
teljesen őszintén és helytállóan jellemzi az akkori szabadkőművesség sok páholyának
és tagjának tevékenységét. Végül megállapítja: „Ily módon becsülettel nem szolgálhatjuk
a mi ideáljainkat! Nyílt harcot óhajtok, ahol szemtől-szembe állok a szenteskedő bál
ványimádókkal. Tehát le az álarccal, le a hipokrízissel! [képmutatással] Emeljük pajzsra
az igazságot!”276 Sándor Pál valószínűleg helyesen állapította meg, hogy bölcsességnek
álcázott gyávasággal nem lehet komoly célokat elérni, főleg ha meghajolnak a hatalom
előtt. Azonban a szabadkőművesek is emberek, akiknek profán érdekeik is vannak,
nemcsak szabadkőműves elveik. Logikus Sándor Pál érvelése, amikor azt mondja, hogy
nyílt sisakkal, a társadalom (sajtó, hivatali főnök, klerikális reakció stb.) előtt vegyék föl
271 Uo.
272 A Magyarországi Symbolikus Nagypáholy levéltári iratai között sok olyan levél olvasható a különböző
páholyok tagjaitól, hogy nevüket kizárólag kezdőbetűkkel hozzák nyilvánosságra, még a szervezet
Kelet című hivatalos lapjában is.
273 Testvéri lánc: a páholymunka legvégén a szabadkőművesek egymás kezét fogva láncot fűztek: ekkor
hangzott el a főmestertől megbízott testvér által elmondott ún. láncbeszéd.
274 Uo. Az akkori szóhasználatban a „hülye” szó a szellemileg visszamaradott embert jelentette. Például
így nevezték a bolondokháza szerencsétlen lakóit is.
275 Ha e könyv olvasója éppen római katolikus vallású, gondoljon csak bele: Prohászka Ottokár, a szentéle
tű püspök, mint a „reakció rákfenéje”!
27ó Uo. A főmester kiemelése.
97
a harcot. Kérdés, hogy a páholy sötét melegében elvszerű, esetleg karriert építő szabad-
kőművesek milyen mértékben tudták ezt a szép célkitűzést elfogadni?
S még egy szempontra kell fölfigyelnünk: Sándor három kifejezését tegyük egymás
mellé! Mint mondta, a „klerikális reakció”, a „szenteskedő bálványimádók” és „a klé
rus fekete nemzetközisége” ellen akar nyíltan harcolni. Mindhárom kifejezés a római
katolikus, a legnagyobb magyar keresztény egyházat jelenti. Az új főmester talán maga
sem veszi észre, de ha megfelelően csoportosítjuk e kifejezéseit, amelyek mindegyi
ke gyűlöletre méltónak és megtámadandónak állítja be a keresztény egyházat, akkor
kiderül, hogy Sándor nem más, mint harcias gyűlöletben leledző intoleráns személy,
emberként pedig gyűlölködő pszichopata. Valószínűleg e lelki forrásvidékről szárma
zik a száján kiömlő radikalizmusa is, amellyel végre már el akarja látni a keresztények
baját. Mindehhez természetesen harciassá formálandó eszközként a hazai szabadkő
műves szervezetet akarja fölhasználni. Ebben hasonlít Jászihoz, aki viszont politikai
céljait akarja elérni. E szempontok figyelemre méltó érdekazonosságot alakítottak ki a
két személy között. S ha beszéde következő részét megvizsgáljuk, ugyanerre kapunk
bizonyítékot. A saját szabadkőműves társait ismét kritizálja, mondván, nem ér az olyan
szabadkőműves semmit, „aki a szabadságnak, az emberiség boldogulásának csak val
láskülönbséggel és előítéletek fenntartásával óhajt eleget tenni.”277 Dőlt betűvel emeltük
ki a főmester két, egymással összefüggő kulcsszavát. A valláskülönbség a keresztény
és izraelita vallásra vonatkozik, az előítélet pedig e két vallás igazságtalan megkülön
böztetésére. Az igaz, hogy az akkori Magyarországon voltak emberek, akik az izraelita
vallásfelekezet 1890-es évek közepén ismét kimondott recepcióját elvileg elfogadták,
ám a mindennapi életben mégsem szívesen érintkeztek zsidókkal. Ez így volt a korabeli
társasági életben. Sándor főmesternek abban viszont egyáltalán nincs igaza, hogy a
szabadkőműves szervezeten belül, a páholytagok között is létezett volna ilyesféle ide
genkedés. Tény azonban, hogy sok keresztény származású szabadkőműves kilépett a
szövetségből, miután látta a szervezet zsidó többségűvé válását. Ők tudták, miért.
A főmester e fejtegetések után fölteszi azt a kérdést, amivel ott és akkor szelet vet,
a későbbiekben azonban valóságos vihart arat páholyon belül és kívül: „Nem jobb-e,
ha ezek a bizonyára tiszteletre méltó férfiak, a radikális szabadkőművesi tendenciáktól
elkedvetlenítve, fedeznek? [kilépnek] Vajon nem jobb, ha ezek, levonva a konzekvenci
ákat, magunkra hagynak bennünket, és nem gátolják továbbra is azoknak becsületes
98
cselekvését, akik erősek akarnak maradni hivatásukban, törekvéseikben?”278 Sándor

itt félreérthetetlenül fölszólítja a nem radikális szabadkőműveseket, hogy távozzanak,
lépjenek ki, adják át a terepet a radikálisok, a progresszívek számára. Fölszólítja őket,
hogy tovább már ne gátolják a radikális harcot. A „továbbra” szó azt mutatja, hogy Sán
dor a saját páholya nem radikális tagjainak szemére veti, hogy eddig gátolták a prog
resszívek tevékenységét. Arról nem is beszélve, hogy kizárólag a radikálisokat nevezi
becsületesnek. Fedezésre korántsem csak a saját páholya tagjait kéri, hanem általában
az összes szabadkőművest, aki nem radikális.
Sándor beszéde utolsó részében nyolc pontban foglalja össze részletes Indítványait,
amelyek végrehajtásával komoly eredményt lehet elérni.
Első javaslata szerint meg kell szigorítani a tagfelvételt. Olyan személyt, aki „létrá
nak tekinti” a szövetséget, amelyet „elrúghat magától”, ne lehessen fölvenni. Inkább
legyenek kevesebben, ám ebben az esetben „az önzők, haszonlesők meg gyávák helyét
igazán szabad és jó hírű férfiak foglalják el.”279A szabadkőműves szervezet tagjai ilyen
jelzőket - eddig a napig és beszédig - soha nem használtak egymásra. Mindenesetre
megtudjuk, hogy e szervezetben igenis voltak önző és haszon miatt belépő emberek,
akik természetesen gyávák voltak a harcra, hiszen nem a harc miatt, hanem érdekeik
érvényesítése céljából léptek a szabadkőműves páholyba.
Második javaslata szerint „alkalmazzuk alkotmányunk és fegyelmi szabályaink
egész súlyát azokkal szemben, kik a profán életben ellenkezésbe jutottak a szabadkő-
művesi magasztos elveinkkel.”280 Ha e mondat tartalmát összevetjük Sándor Pál kettős
(szabadkőművesi és profán) életével, megtudjuk, hogy mit is érnek a főmester szavai. E
kívánalom megfogalmazásakor egyértelműen a szabadkőműves országgyűlési képvise
lőkről van szó: mint említettük, ezek az emberek szabadkőműves szempontból kudar
cot vallottak, mert megszavazták Apponyi gróf népoktatási törvényeit, vagyis elárulták
szabadkőművesi elveiket és céljaikat. Mindent, amit el lehetett árulni. Sándor Pál két
és negyed év múlva maga is országgyűlési képviselő lesz, majd nem sokkal az után,
hogy 1910-1911 fordulóján a katolikus néppárt tagjai erősen megtámadják a szabadkő
művességet, Sándor fedez. Ráadásul olyan helyzetben, amikor éppen ő a Martinovics
páholy főmestere (közvetlenül Jászi főmestersége után).281 Ha a szuperradikális Sándor
Pál római katolikus pap lenne, akkor azt lehetne rá mondani, amit a templomba járó
278 Uo.
279 Uo.
280 Uo.
281 A történetet részletesen egy későbbi fejezetben ismertetjük.
99
magyar parasztok mondtak egy-egy bűnös papra: vizet prédikál és bort iszik. Sándor
beszél a fegyelmi szabályokról is: valóban, a szabadkőműves szervezetnek külön bün
tetőtörvénykönyve volt, amelyet azonban nem túl szigorúan alkalmaztak. 282
A főmester harmadik javaslata: „E cél érdekében radikális szabadkőművesi elve
ket valló férfiakból alakítsuk meg a Szövetségtanácsot és bíróságunkat. ” 283 Figyelemre
méltó felvetés, ugyanis ha megvalósul a Nagypáholy vezető, végrehajtó szervezetének
radikálisokkal való föltöltése, az gyakorlatilag döntő győzelmet, hatalomátvételt jelen
tene. A szabadkőműves bíróság kapcsán ugyanez a helyzet: népbíróság típusú szervvé
válhatott volna, amellyel törvényesen el lehet távolítani a nem radikálisokat. A Szövet
ségtanácsot különben a világháború előtti legalább másfél évtizedben több szempont
alapján is reformálni akarták. Például egyes vidéki páholyok azt javasolták, a területi
elv alapján alakítsák át, hogy a mindig meglévő fővárosi túlsúlyt lecsökkentsék.
Az új főmester negyedik javaslatában azt mondja, hogy mivel a páholyok önállósága
nagy, egymástól elszigetelve működnek - s ennek az a következménye, hogy sokszor
egymással is ellentétes határozatokat hoznak, amelyek néha a szabadkőműves szellem
és törvények ellen hatnak. Ezért szükségesnek tartja a páholyok együttműködését. Sán
dor e javaslatával egy, a nagyváradi László király páholy által korábban kezdeménye
zett folyamat erősítését szorgalmazza. A nagyváradi szabadkőművesek több páhollyal
együtt tartottak munkát, s valóban össze tudták hangolni a radikális tevékenységüket
néhány témakörben. 284 Sándor Pál helyesen ismerte föl a radikális összefogásban rejlő
erő hordozta lehetőségeket.
Sándor ötödik javaslata a vidéki páholyok megnyeréséről szól: „A vidéki páholyok
kal való szoros kapcsolatot megteremtő nélkülözhetetlen összeülésekkel és a vidéki pá
holyokban való gyakori megjelenésekkel nagy eredményeket érhetünk el. Eddigi ebbeli
működésünk csak formális volt; megtiszteltük az illető páholyt jelenlétünkkel, de ide
ákat nem propagáltunk. ” 285 Itt is helyesen ismeri föl az alapszabályzatokban szereplő
lehetőséget: bármelyik szabadkőműves meglátogathatja bármelyik páholyt vendégtest-
282 Egy szabadkőműves büntetőper és a nyomozati anyag olvasható: Szabadkőművesek Trianon előtt. 98-
100. o. Az itt tárgyalt „büntetőügyben” egy testvért azzal jelentettek föl, hogy titkos kapcsolatban állt
a fiumei klerikális reakcióval. Ennyit a szabadkőművesi szabadságról és liberalizmusról. A vádlottat
különben, éppen Jászi javaslatára, fölmentették.
283 Főmesteri székfoglaló beszéd. (A Demokratia páholynak 1908. évi január hó 20-iki munkán tartotta
Sándor Pál.) A Demokratia páholy iratai 1906-1908 között. 178. fólió, hátoldal.
284 Az első, 1903. októberi nagyváradi szabadkőműves vándorgyűlés földolgozása: Harcoló szabadkőmű
vesség: 152-189. o.
285 Főmesteri székfoglaló beszéd. (A Demokratia páholynak 1908. évi január hó 20-iki munkán tartotta
Sándor Pál.) A Demokratia páholy iratai 1906-1908 között. 178. fólió, hátoldal.
100
vérként, a szentélybe történő bejutáshoz mindössze a titkos „félévi szót”, később „évi
szót” kellett a kapuban bemondani. A személyes kapcsolat, érintkezés mindig nagyobb
eredménnyel kecsegtet a radikális eszmék terjesztésében, mint a körlevél.
Sándor Pál hatodik javaslata nem kevésbé fontos és célratörő: ismét előhozza a pro
fán életbe való nyílt kilépést: „Minden kérdésben, mely magasabb emberi célokat szol
gál, jelenjünk meg a profán életben gyülekezeteken, népgyűléseken, és álljunk ki teljes
erőnkkel a szabadkőművesi ideákért és célokért. A szövetség által való közvetlen kikül
detésnek volna igazi foganatja.”286 Itt továbblép a beszéde elején elmondott szándéká
nál: azt mondja, hogy a szövetség egyenesen küldje ki az illető szabadkőműveseket a
különféle rendezvényekre. Ezt soha nem fogadják el, viszont komoly vitákat vált majd
ki a szövetségen belül. Az addig megszokott tevékenységi forma ugyanis a befolyásolás
módszere volt, amit a teljesen titkos működés tett lehetővé. Ezt az alapvető működési
formát akarja fölforgatni az új főmester.
Sándor hetedik javaslata szintén ebbe a kategóriába tartozik, átértékeli a klasszikus
szabadkőművesi jótékonykodás fogalmát: „A humanitási céloknak, melyeknek most a
szabadkőművesség első sorban szolgál, maradjunk a jövőben is szószólói, de fogjuk
fel végre az igazi jótékonyság értelmét, mely szórványos, lelkiismeretünk elaltatásá-
ra szolgáló könyöradományozás helyett a társadalmi bajok gyökeres gyógyítását írja
elő kötelező módon. Mit ér nekünk, ha néhány fizikai nyomorultat megmentünk és az
erkölcsi nyomorultak millióit elhanyagoljuk.”287 Tehát foglalkozzanak ugyan a néhány
szerencsétlen ember megsegítésével is, de tegyék át a hangsúlyt az egész társadalom
megmentésére. E javaslat teljesen fölforgatja a szabadkőműves tevékenységet, ugyanis
nyilvánvaló, hogy milliók sorsának megfordításához az ország gyökeres politikai átala
kítására van szükség.
Utolsó, nyolcadik javaslata szerint változtatni kell a szabadkőművesség formasá
gain, szűkíteni kell ezek körét: „A huszadik század megkövetelheti ezt. Az emberiség
boldogulásán ezáltal nem ejtünk csorbát.” Ez a klasszikus cinizmus megnyilvánulá
sa, ugyanis egy régi szervezetet, több más mellett, a hagyományok tartanak fönn. Az
emberiség boldogulását a hagyományos formák sem akadályozzák meg. E fölvetésben
arról van szó, hogy a radikálisok a haladás, a progresszió egyedüli letéteményeseinek
akarták beállítani magukat.
286 Uo.
287 Uo. Néhány évvel később ma|d a Martinovics páholy mondja ki, hogy humanitárius tevékenységet
egyáltalán nem folytat, mert az nem a szabadkőművesség feladata. Ez a szervezet némely tagjainak
végső elembertelenedését mutatja.
101
A javaslatok után az új főmester ünnepélyes szavakkal zárja le mondandóját. Ebből

azonban kiderül: tudja, érzi, hogy föllépése tulajdonképpen harci riadó a szabadkőmű
vesség valóban gyökeres átalakítására. így fogalmaz: „Talán idő előtti harci riadóm,
ám érjen el érte a méltó büntetés. De nem állhattam ellent becsületes lelkiismeretem
parancsoló szavának...”288 Sándor látja a veszélyt, érzi, hogy talán átlépett egy határon,
ám e lépését az ellenállhatatlan lelki kényszernek és természetesen becsületes lelkiis
merete hatásának tekinti.
Összegezve egy hatalomra jutott radikális páholyfőmester célrendszerét, azt minden
képpen megállapíthatjuk, hogy e személy több vonatkozásban is - egyelőre csak szóban -
ledöntötte az addigi szabadkőműves működés határait. Nyilvánvalóan mindenki, ő maga
is várta a következményeket. S ezek az expresszvonat pontosságával meg is érkeztek.
Egy héttel később, az 1908. január 27-i páholymunkán Gelléri Mór, a legtekintélye
sebb páholytag szokatlan élességgel bírálja Sándor Pál székfoglalóját: „Ezután Gelléri
Mór testvér teszi erős bírálat tárgyává Sándor Pál főmester testvér székfoglaló beszédét.
Az egész program olyan benyomást tesz reá, mint a nagyhangú újságok reklámfeliratai.
Tagadja, hogy a szabadkőművesség nem tett volna semmit az emberi haladás érdeké
ben, mert például a francia forradalmat is ez készítette elő.”289 Gelléri lebecsülő módon
reklámszintűnek nevezi az új főmester programját! Ismerve azoknak az éveknek rek
lámjait, ez kimondottan a legalsó szellemi szintre helyezését jelenti a radikális célkitű
zéseknek.290 Amit a francia forradalomról mond, mutatja, hogy a szabadkőművesek ezt
a hagyományt ápolták, így tudták, hogy a világtörténelem (addigi) legnagyobb és legvé
resebb forradalmát az ő szervezetük robbantotta ki. Az 1789 utáni évek ténylegesen az
addigi világtörténelem legtöbb áldozatot követelő, legnagyobb vérfolyamot megvalósító
eseménysorozata volt. Ezzel egyetérteni, ezt az emberi haladásért való munkának ne
vezni lelki torzulást jelent.
Gelléri folytatja: „Helyteleníti a formaságok mellőzését. Méltatlannak találja, hogy
az új főmester testvér úgy akar mártírokat csinálni, hogy a régi testvéreket kiűzi a pá-
288 Az utóbbi idézetek: uo.

289 DCLXVI. Építészeti Rajz a Demokratia t. és t. szabadkőműves páholy 1908. január hó 27-én tartott 622.
fólió.
290 Gelléri testvér akkor még nem tudta, hogy néhány hónap múlva maga a Magyarországi Symbolikus
Nagypáholy hivatalos folyóirata, a Kelet is reklámokkal a címlapján, hirdetésekkel a külső és belső bo
rítóján fog megjelenni. Az igaz, hogy a hirdető cégek tulajdonosai általában szabadkőművesek voltak,
például a híres budapesti szórakozóhely, a New York kávéház tulajdonosa is oda tartozott. Hiába, az
üzlet az üzlet!
102
holyból.” Gelléri után Bálint Zoltán291 szólal föl, aki még Gellérinél is határozottabban
fogalmaz: „a modern eszméket nem lehet terrorral terjeszteni; ha őt meggyőzik, hű ka
tona lesz, de addig is más módon nem képes semmiféle tant elfogadni. ” 292 Bálint egye
nesen terrornak nevezi Sándor Pál tervezett módszereit. Utána Jászi Oszkár válaszol
Gellérinek és Bálintnak, sajnos a páholy jegyzőkönyve nem részletezi, miket mondott.
Jászi után az új főmester válaszol a kritikákra: „A kalapácsvezető főmester testvér már
most, közbevetőleg kíván egynémely ellenérvre válaszolni. Kijelenti, hogy nem akarta
kisebbíteni azokat, akik radikális irányával nem értenek egyet, sőt, az eszmeharcot
igen becsesnek tartja. Beszédében nem az egész szabadkőművességről szólt - mint ezt
Gelléri Mór testvér előadta - hanem csak a magyar szabadkőművességről. Ez pedig már
tényleg nincs elől, éppen ezért előre kell törnie, mert különben elposványosodik. Mikor
mártírokat kívánt a szövetségnek, ez alatt csak azt értette, hogy a szövetséget mártír
nak és hatalmasnak szeretné látni; naggyá pedig egy mozgalom csak mártírok által
lehet, és határozottan nem értette a mártírok alatt az öreg testvéreket. . . ” 293 Sándor Pál
megismétli, amit korábban mondott: a magyarországi szabadkőművesség a posvánnyá
válás határán van, s ezen nem terrorral, hanem eszmeharccal kíván változtatni. Ezen a
napon a vita véget ért, utána csak egy fontos esemény történt: szavaztak egy új belépő
személy, Purjesz Lajos fölött „tiszta, világos” eredménnyel.294 Purjesz személye azért
fontos, mert rövidesen ő lesz a meginduló Világ című szabadkőműves napilap főszer
kesztője, mindjárt a lapalapító Bálint Lajos után.295 Purjesz a Világból radikális szócsö
vet csinál, sokak megbotránkozására. Jellemző, hogy fölvétele mellett a golyózás előtt a
radikális, később Martinovics-páholytag Marschan Géza és a Nyugat című, akkoriban
induló, szabadkőműves vezetésű és érdekeltségű irodalmi folyóirat első főszerkesztő
je, Veigelsberg Hugó (Ignotus) szólalnak föl támogatóan. (A Nyugat megindulásakor
a főszerkesztő hiába vette föl az „Ismeretlen” nevet - s lehet, hogy akkoriban csak a
páholyok mélyén tudták, kiről is van szó ma már nyilvánosságra hozott tény, hogy
ezt az irodalminak mondott kiadványt a Demokratia nevű szabadkőműves páholy egyik
tagja szerkesztette, kimondottan szabadkőműves elvek alapján és célok érdekében.)
291 Bálint Zoltán műépítész. Nagyváradon született 1871-ben, 1900-ban lépett a Demokratia páholyba.
292 Uo. 182. fólió.
293 Uo. 182. fólió elő- és hátoldala.
294 Purjesz Lajos 1881-ben született, fölvételekor 27 éves. 1925-ben hal meg.
295 Bálint Lajos dr. ügyvéd. 18ó9-ben született, 1897-ben vették fól a budapesti Eötvös páholyba. A Világ
alapító főszerkesztője, páholyának több éven át főmestere. Ő az a szabadkőműves, aki a hazai szabad
kőművesség legfontosabb céljául a magyar állam megerősítését akarja kitűzetni a NagypáhollvaL E
történet leírása egy későbbi fejezetben olvasható.
103
Az eszmeharcot a következő páholymunkákon megkapta az új főmester, egészen a

Demokratia páholy kettészakadásáig, a progresszívek távozásáig.
A radikálisok visszaszorítása a Demokratiában
1908. január 27-től, Sándor Pál főmester első megkritizálásától május 25-ig a
Demokratia páholy véget nem érő, durva viták helyszíne lett.
Az 1908. február 3-i páholymunka a vita kirobbanása előtti békés jelenettel kezdő
dött: „Titkár testvér jelenti, hogy a páholy üdvözlő iratát személyesen adta át Görgey
Artúr tábornoknak, ki meghatottan köszönte azt meg. Tudomásul."296
A következő napirendi pontban Sándor főmester indítványozta, hogy a Demokratia
páholy küldjön bizottságot a radikális Reform páholy fölvételi munkájára. Gelléri Mór
azonban kijelentette: mivel annyira fontos a Demokratia napirendje, hogy bárki is le
mondhatna a részvételről, a páholy úgy határoz, hogy csak akkor vesznek részt a Re
form páholy munkáján, ha ennek megkezdéséig befejezik a saját munkájukat.297 E vita
mögött Sándor Pálnak az a szándéka áll, hogy a várható kritikákat elodázza a másik
páholy munkáján való részvétellel. Ráadásul a Reform páholy éppen a radikális célok
végrehajtására alakult, Sándor ily módon is a radikális páholyok és szabadkőművesek
közötti kapcsolatot akarta ápolni.
Ezután az olvasó által már ismert Székely Imre olvassa föl azt a tervezetet, amit a
páholy radikálisai készítettek az antiklerikális tevékenység és a jótékonyság témakö
rében.298 Gelléri Mór első hozzászólóként a tervezetet szubjektívnek és a szabadkőmű-
vesi jótékonykodás elleni támadásnak nevezi. Hozzáteszi: „Helytelen, hogy a tervezet
személyeket (Zichy, Prohászka) említ. Helytelen, hogy a polgári pártokról becsmérlő-
leg szól, mert 4000 szabadkőműves közül 3950 polgári.”299 Valószínűleg gróf Zichy
Nándorról (esetleg Jánosról), valamint Prohászka Ottokár római katolikus püspökről
van szó. A Zichyek a képviselőház katolikus néppártjának alapítói, tagjai és vezetői,
296 DCLXVII. Építészeti Rajz a Demokratia t. és t. szabadkőműves páholy 1908. február hó 3-án tartott 623.
elsőfokú rendes munkájáról. OL P 1106 28. kötet. A Demokratia páholy iratai 1906-1908 között. 183.
fólió. A páholy üdvözlő iratát Marschan Géza adta át Görgeynek.
297 A budapesti páholyok nagy része ugyanabban a nagypáholyházban (Podmaniczky utca 45.) tartotta
munkáit. Ebben az esetben tehát csak átmentek egyik szentélyből a másikba.
298 A páholy állásfoglalás-tervezetét az ott lévők ismertnek tekintették, s a vitát így folytatták le. Sajnos a
tervezetet nem csatolták a jegyzőkönyvhöz, ám a vita a mi szempontunkból így is értékelhető.
299 Uo. 184. fólió.
104
Prohászka pedig a kor egyik legtekintélyesebb és legaktívabb katolikus püspöke. A

szabadkőműves radikális baloldal klasszikus módszerének alkalmazását látjuk itt:
lejáratni a másik oldal tekintélyeit. Gelléri szembeszáll a „polgári” pártok megtá
madásával is: láthatólag nem akarja a szabadkőművességet szembeállítani ezekkel,
valamint nem akarja átengedni a Demokratia páholyt a szocialista (illetve ortodox
marxista) „testvérei” kezébe. Gelléri után a volt főmester, Fekete Ignác azt mondja,
hogy a tervezet „szerénytelen”, valamint lebecsüli a páholy korábbi tevékenységét.
Oesterreicher Mór300 megtámadja a Társadalomtudományok Szabad Iskolája fedőnevű
szabadkőműves, radikális „iskolát”: „Fontosabb az ingyen kenyér és tej, mint a Társa
dalomtudományok Szabad Iskolája, mert az ingyen tej és kenyér javítólag hat az alko
tókra. Ne támadjunk személyeket (Prohászka, Zichy), mert ez az írás nyilvánosságra
fog kerülni. Kifogásolja, hogy harci jellegű. Kint kell harcolni!” 301 Oesterreicher testvér
bizonyára nem a szabadkőművesi bátorság mintapéldánya, mindenesetre látja a har
colóvá és politizálóvá váló szabadkőművességre leselkedő veszélyeket. Tihanyi Mór302
„kifogásolja Marx mondásainak idézését és a jótékonyság kicsinylését. A tervezet úgy
beszél, mintha csalhatatlan volna.” 303 Herzfeld Frigyes304 szerint „intoleráns hang!
Közgazdaságilag improduktív és uzsoratőkéről beszélni nem lehet! Ez különben is
olyan szólásmód, melyet a tőke ellenségei szoktak használni.” 305 A kritizáló hozzászó
lásokból kiderül, hogy e liberálisok a tőke barátai, akik nehezen viselik a marxisták
betörését a páholyba. Van azonban még egy szempont, amiről eddig nem beszéltünk,
e vitában azonban több hozzászólásban is előkerült: ez a nagyképűség, a csalhatatlan
kinyilatkoztatás kérdése. Ez az a tulajdonság, ami a nem keresztény baloldalon föl
törekvő szélső radikális szabadkőművesekre megkülönböztető módon jellemző. Ők
azok, akik a velük egyet nem értőket lebecsmérlően, nagyképűen lekicsinylik, akik
önmagukat mindentudónak és tévedhetetlennek tartják. A Demokratia páholy liberá
lis fölfogású tagjai ezt a tényezőt pontosan érzékelték.306
300 Oesterreicher (vagy Ösztreicher) Mór dr. Budapesti ügyvéd. 1897-től a páholy tagja, meghalt 1912-ben.
302 Tihanyi (Tigermann) Mór dr. orvos, 1898 óta a páholy tagja. Meghalt 1918. október végén.
303 Uo. 185. fólió. Tihanyi ezen kívül a tervezet hangját ridegnek, szeretet nélkülinek tartja.
304 Herzfeld Frigyes budapesti nagykereskedő, aki 1858-ban született, 1885 óta az Erzsébet páholy tagja.
E páholymunkán vendégként vehetett részt.
305 Uo. hátoldal.
306 Amikor e könyv szerzője 1990-ben képviselőként került az Országgyűlésbe, az egyik első, meglepő
tapasztalata az volt, hogy a Jászi Oszkár életművét pártprogramban zászlóra tűző SZDSZ nevű politi
kai párt országgyűlési képviselőinek szóbeli és viselkedésbeli megnyilvánulásaira éppen a fönt leírt,
másokat lebecsülő nagyképűség és a tévedhetetlenségtudat volt a jellemző.
105
A következő hozzászóló Szende Pál: a „szeretet nevében a hatalmon levők szoktak be
szélni, s ők szokták ezt az elnyomottaktól követelni, hogy ezzel is tompítsák az ellenük
irányuló támadásokat, melyeknek pedig szükségük van az érdességre. Csak az uzsoratőke
ellen beszél.”307 Fontos szempont kerül itt napvilágra a páholytagok előtt: a „minél rosz-
szabb, annál jobb” fölfogása. Később Jászinál is látjuk ezt. Jászi testvér hosszabban be
szélve kifejti, hogy a program jó, csak stiláris javítások elvégzése céljából dolgozzon még
rajta a szövegező bizottság. Ezzel Jászi az adott helyzetben megvédi az új főmestert. Kifejti
még: „A jótékonyság nem főgondja a szabadkőművességnek. Helyes ott fellépnünk, ahol az
állam és a társadalom gyönge. Az ingyen kenyér és tej antiszociális, mert elfojtja a társadal
mi elégedetlenség forradalmi gyúanyagát.”m íme az egyik perdöntő bizonyíték arra nézve,
hogy Jászi (és Szende is) tudatosan a társadalmi ellentétek megnövelését akarták elérni,
mégpedig a „forradalmi gyúanyag” fölhalmozása céljából. A mesterséges forradalomcsiná-
lás célkitűzésének vagyunk tanúi, a társadalom bármi áron való fölforgatása szándékának.
Jásziék majd e gondolat társadalmi töltet nélküli, üres visszhangzására nyerik/győzik/
veszik meg Ady Endrét. 1908-ban ugyanis Magyarországon éppen hogy nem létezett sem
miféle forradalmi helyzet: ezért érezte úgy Szende és Jászi, hogy még a szabadkőműves
ingyen élelmiszereket is el kell vonni a rászorulóktól, mert akkor majd erőszakos forradal
mat fognak csinálni, s a radikális szabadkőművesek megkezdhetik a társadalom átalakítá
sát saját céljaikra. Bizony, e célrendszernek ez a logikája. Ez a fölfogás, ez a célcsoport már
egészen új a hazai szabadkőművesség történetében. Innen már csak egy (kicsiny) lépés
a majd 1912-ben a Martinovics páholyba lépő Pogány (Schwarz) József terrorizmusa, aki
1918. október 31-én meggyilkolja gróf Tisza Istvánt. Pogány szabadkőműves terrorizmusa
gyilkos, véres tevékenység, Jászi és a többiek terrorizmusa „csak” szellemi és lelki. Még
sem tagadható, hogy Jásziék szellemisége előkészítette a véres terrorizmust.
A vitában Karsai Sándor is szól, aki „a szövegező bizottságot erős kifejezésekkel
illeti. Hivatkozik a Gyermekvédő Liga áldásos működésére. Azt is jónak találja, hogy
[ez] még Prohászkát is szolgálatába fogja. Szavait keserű hangon fejezi be.”309 E hozzá
szólás azt mutatja, hogy a radikálisok elvetették a sulykot, amikor a szabadkőművesi
humanitárius segélyező tevékenységet elítélték.
Több hozzászólás után Oesterreicher Mór mond zárszót: „nem vagyunk szociálde
mokraták! Nem akarja, hogy osztályharcot csináljunk. Jászi forradalmi gyúanyagról be-
307 Uo. 185-186. fólió.

308 Uo. 186. fólió, hátoldal. Jászi a nagytőke és uzsoratőke fogalmait is megvilágítja e hozzászólásában.
(Kiemelés - R. E.)
309 Uo. 186-187. fólió.
106
szélt! [...] Személyi hitelt nyújtó nagybankok ellen nem akarunk harcolni!”310 E személy
pontosan érti Jászi szándékát, ezért mondja, hogy ne csináljon a szabadkőművesség
forradalmat. Oesterreicher testvér ellene volt a műforradalom mesterséges létrehozá
sának. Utolsó mondatából az is kiderül, hogy minek, kiknek az érdekében nem akar
mesterséges forradalmat: a szerinte humánus, mert személyi kölcsönt adó nagybankok
érdekében.
A vita végén a páholy Székely Imre javaslatára a szövegező bizottságba öt új, mér
sékelt tagot is fölvesz (Gelléri, Fekete korábbi főmester, Oesterreicher, Verő, Karsai)
azzal, hogy írják át azt a szöveget, amit e páholymunkán órákon át vitattak. E döntés a
mérsékelt erők ellenállásának, sőt enyhe fokú győzelmének tekinthető.
A vita a következő, 1908. február 10-i páholymunkán folytatódik. Miután Székely
Imre e napon a tervezet újabb változatát előterjeszti, már csak részletkérdéseken vi
tatkoznak. Egyik ilyen a franciaországi helyzetre utalás, amit többségi szavazással el
vetnek.311 Akkoriban zajlott ugyanis ebben a radikális szabadkőműves nagypáholyok
markában tartott nyugat-európai országban az antiklerikális harc (például a szerze
tesek kitiltása). Megtörtént ugyan a hivatkozás elutasítása, ám tudnivaló, hogy a ma
gyarországi ún. polgári radikálisok szűk csoportját alkotó értelmiségiek valamennyien
Franciaország politikai, társadalmi és kulturális viszonyait tartották példaképüknek.
Ezzel a fölfogással legalább két baj volt. Az egyik, hogy Franciaország politikai élete
gyakorlatilag radikális szabadkőműves vezetés alatt állt, ugyanis a francia kormányta
gok nagy többsége - mint említettük - szabadkőműves volt, időről időre a miniszter-
elnököt is valamelyik francia páholy adta. A másik, ennél is súlyosabb gond az volt a
franciamániával (természetesen nem a francia kultúra iránti rajongásról van szó!312),
hogy Franciaország Magyarország katonai szövetségi rendszerével, a központi hatal
makkal szemben álló, azzal háborút tervező katonai tömbbe, az antantba tartozott.
Értelmiségiektől nem várható el, hogy kulturális érdeklődésüket, ízlésüket a katonai
szembenállás alapján válasszák meg, azonban a titokban működő magyarországi sza
badkőműves szervezet esetében egészen más a helyzet, főleg az 1900-as évek elejétől,
amikor a hazai szabadkőműves szervezet egyik-másik páholya kimondottan politikai
310 Uo. 187. fólió. A kiemelést a páholy jegyzőkönyvvezető titkára eszközölte.

311 DCLXVIII. Építészeti Rajz a Demokratia t. és t. szabadkőműves páholy 1908. február hó 10-én tartott 624.
elsőfokú rendes munkájáról. OL P 1106 28. köt. A Demokratia páholy iratai 1906-1908 között. 189.
fólió, hátoldal. A páholymunkán 49 fő vett részt.
312 Ide tartozik többek között Ady franciavonzalma: alapvetően kulturális töltetű, s teljességgel nem so
rolható budapesti és nagyváradi radikális szabadkőműves társai/barátai politikai érdeklődési körébe,
illetve érdekeltségébe.
107
kérdésekkel kezd foglalkozni. A magyarországi szabadkőművesség 1914 előtt, az első

világháború kirobbantásának éveiben mind kapcsolatrendszerét, mind szellemiségét
tekintve a lehetséges ellenség térfelére helyezte önmagát.
Vita alakul ki a budapesti Nemzeti páholy és a kolozsvári Unió páholy átiratairól,
ugyanis ezeket a radikálisok reakciósnak tartják: végül a Nemzeti páholyt kritizáló
mondatot bent hagyják tervezetükben. Ez azért lényeges, mert azt mutatja, hogy íme,
megkezdik szabadkőművességen belüli harcukat a nemzeti érdekeket - bármilyen csön
desen is - képviselő páholyokkal szemben. A nemzetállam érdekeit esetleg hangoztatni
merészelő páholyokat nemes egyszerűséggel a „reakciós” jelzővel illetik. Ez a radikális
szabadkőművesek nemzetről alkotott fölfogását mutatja: ha a magyar nemzetről van
szó, elavult történelmi tényezőnek nevezik, ha a zsidó nemzetről, éberen őrködnek ér
dekei megóvásán.313
E páholymunkán is hozzászól Jászi Oszkár, aki az általános, titkos, községenkénti
választójogért való küzdelmet szorgalmazza. Elmondja, hogy a kormány „meghamisít
ja” a választójog megígért formáját. A Demokratia páholy végül bizottságot küld ki
az üggyel kapcsolatos teendők meghatározására, tagjai: Veigelsberg Hugó (ekkor már
Ignotus álnéven a Nyugat című szabadkőműves folyóirat főszerkesztője), Diner-Dénes
József, Gelléri Mór, Fekete Ignác, Szende Pál, Jászi Oszkár, Soltész Adolf.314 A héttagú
bizottságból négyen radikálisok, ám az általános választójog ügyében a két csoport
álláspontja között nem volt különbség. Jászi jól látta a kormányzati álláspontot, ugyanis
Wekerle Sándor második kormányának belügyminisztere, ifj. gróf Andrássy Gyula el
határozta, hogy általános, titkos választójog helyett kétszeres (anyagi és iskolai végzett
ség szerinti) cenzussal bíró új választójogi törvényt alkotnak.315 Ebben az ügyben tehát
szinte megegyezés történt a páholy más ügyekben vitában álló csoportjai között, ezért
a következő napirendi pontban a főmesteri székfoglaló fölötti vitát (Gelléri és Jászi egy-
egy, a jegyzőkönyvben részletesen nem ismertetett fölszólalása után) elhalasztották.
A vita a Demokratia páholyban, ugyan látszólag más témakörben, az 1908. február
17-i páholymunkán folytatódik. A Demokratia páholynál bejelentkezett Kovács Gyula,316
313 Gondolhatunk itt a nagyváradi László király páholy tevékenységére, küzdelmére, amelyet a zsidókat
a tagjai közé föl nem vevő porosz és svéd nagypáholyok ellen a századelőn folytattak, vagy a Románi
ából kiüldözött, menekülő romániai zsidók érdekében folytatott (egyébként természetesnek tartható)
tevékenységére. E témák kifejtése: Harcoló szabadkőművesség: 45-130. o.
314 lászi javaslatai és a választójogi bizottság létrehozása: uo. 190. fólió, hátoldal.
315 Jászi szóhasználata („meghamisít”) a radikális szabadkőművesek általános, mindig és mindenkit
pocskondiázó stílusának tudható be.
316 Kovács Gyula dr. a kereskedelmi múzeum igazgatója, egyetemi magántanár. 185ó-ban született, 1898-
108
az Erzsébet páholy főmestere, ugyanis híre ment, hogy Sándor Pál új főmester a szék
foglaló beszédében kritizálta az Erzsébet páholy oktatási intézményét, az Erzsébet Nép
akadémiát. Ezért e napon az utóbbi páholy testületileg megjelent a Demokratia páholy
munkáján abból a célból, hogy tisztázzák a helyzetet.
Először Sándor főmester olvasta föl székfoglalójából a Népakadémiára vonatkozó
részletet: „A szerény jótevő szerepében tetszelgőnk, a reakció pedig felhasználta ezt,
még ama fegyvereket is ellenünk fordítja, melyeket mi kovácsoltunk a haladás számá
ra. Kevés az alkotásunk, tehát sok példával nem szolgálhatok. De mégis rámutatok az
Erzsébet Népakadémiára - tisztára szabadkőműves intézményre -, melynek legutóbbi
működésével éppenséggel nincs mit dicsekednünk. Mire jó tehát a titokzatosság, az
anonim működés? Saját zászlónk alatt lépjünk a profán világ közé és műveink fogják
jelezni működésünk hazafiasságát, nemes intencióját!”317 Sándor főmester a Népaka
démiával azt akarta bizonyítani, hogy nincs értelme a titkos működésnek, ha még egy
teljesen szabadkőműves intézményt is be tud hálózni a „reakció”.
Kovács Gyula, az Erzsébet páholy főmestere védekezésül elmondta, hogy „az Er
zsébet Népakadémia [a] pénzforrásait nem mint reakciós helyeket kereste fel, hogy a
könyvtára nem mond semmit, mert nem adományozás útján gyűjtetett össze, hogy az
előadások ismeretterjesztők s más célt nem szolgálnak, s hogy a pécsi kongresszushoz
az Erzsébet Népakadémiának semmi köze se volt.”318 Kovács főmester keresztény ember
volt, s úgy vitte páholya ügyeit, hogy kapcsolatot tartott a profán világnak nem minden
szabadkőműves számára elfogadható személyeivel és szervezeteivel. Ezeket elmondva,
az egyébként radikális Zigány Zoltán „békülékeny hangon szólt”, utána Gelléri Mór be
szélt: „azon véleményének ad kifejezést, hogy az előadó (Harkányi) előterjesztése nem
fedi a páholy többségének felfogását. Erős ellentmondások.”319Ezzel viszont a progresz-
szívek nem értettek egyet. Az olajat erről az oldalról Jászi öntötte a tűzre: „azt fejtegeti,
hogy az Erzsébet Népakadémia ügyeit nem szakavatott kezek intézik. (Nagy zaj.)” Jászi
ezzel megkérdőjelezte a másik páholy szakértelmét, ami azért is ellentmondásokat oko
zott, mert a testvérek inkorrektségnek vették, hogy a Társadalomtudományok Szabad
bán páholya alapítója.

317 Főmesteri székfoglaló beszéd. (A Demokratia páholynak 1908. évi január hó 20-iki m unkán tartotta
Sándor Pál.) A Demokratia páholy iratai 1906-1908 között. 178. fólió.
318 679. sz. Munkatábla a Demokratia t. és t. szabadkőműves páholy 1908. február hó 17-én tartott 625.
fólió, hátoldal. A páholymunkán 97 fő vett részt. Az ügy előadója Harkányi Ede volt, de előadása nincs
a páholyiratok között.
319 Uo.
109
Iskolájának egyik vezetője szakmailag lebecsüli a másik páholy szakiskoláját. Nem rész
letezzük a munkatábla leírását: a főmester arra utasította iászit, hogy „testvéri hangon
beszéljen”, mire Jászi lehiggadt, és elnézést kért a hangnem és tartalom miatt.320 Ez
után Sebestyén Károly321 az Erzsébet páholy védelmére kelt, Glücksthal Samu322 pedig,
tompítani akarva a kritikák élét, kijelenti: „az Erzsébet Népakadémia elemi ismereteket
tanítva lehetővé teszi, hogy a munkások a Társadalomtudományok Szabad Iskolájában
tovább tanulhassanak.”323 Ezután még négy fölszólaló után Sándor Pál főmester kijelen
tette: „Szerinte a ma este elhangzottak nemcsak megerősítették kijelentései jogosságát,
de a jelzettnél is súlyosabb szinten tüntették föl az Erzsébet Népakadémia irányát, és
így főmesteri székfoglalójában tett kijelentését teljes egészben fönntartja.”324 Sándor a
radikálisokra jellemző kizárólagosság híveként, megfellebbezhetetlenül kinyilvánít. En
nek megfelelően Krejcsi Rezső javaslatát fogadják el, hogy a következő héten ellátogat a
Demokratia páholy az Erzsébet páholy munkájára, ahol folytatják a vitát.
Az 1908. március 2-i páholymunkán aztán robban a bomba, sajtóhír formájában.
Kiderül ugyanis, hogy a Budapesti Hétfői Hírlap nevű újság beszámolt az Erzsébet
Népakadémiáról a Demokratia páholyban lefolytatott vitáról. Maga a Nagypáholy írt a
Demokratia páholyhoz (1028. számú átiratában), arra utasítva, hogy a II. alaptörvény
2. §-a alapján indítson nyomozást az ügyben. A páholy Gelléri Mórt bízza meg ennek
megindításával.325
A népakadémiával kapcsolatos, páholyok és egyének közötti vitát azért mutat
tuk be, hogy lássuk: a Demokratia páholyban 1908. januárban történt hatalomátvétel
után megindult a radikálisok kérlelhetetlen harca a nem radikális páholyok és sza
badkőművesek ellen. Akkoriban kilépett szabadkőművesek emlékirataikban jegyez
ték föl, hogy ekkortól kezdve sok nem radikális személy kérte kilépését a szervezet
ből, mert nem kívánta személyével fedezni a radikális politizálást és a progresszívek
előretörését.326
320 Uo. 192. fólió.

321 Sebestyén Károly író és tanár. 1872-ben Budapesten született, 1897-ben az Erzsébet páholy alapítója.
322 Glücksthal Samu dr. budapesti ügyvéd. 1864-ben született, az Erzsébet páholy alapítója. 1895 óta
szabadkőműves.
323 Uo. 192. fólió.
325 680. sz. M unkatábla a D em okratia t. és t. szabadkőm űves páholy 1908. március hó 2-án tartott 626. el
sőfokú rendes m unkájáról. OL P 1106 28. köt. A Demokratia páholy iratai 1906-1908 között. 194. fólió,
hátoldal. A páholymunkán 54 fő vett részt.
326 Az egyik legfontosabb memoár: Szabadkőm űves em lékeim . írta egy volt országgyűlési képviselő.
Stephaneum Nyomda, Bp., 1911. 41 o. E könyvre még visszatérünk, hiszen olyan ember írta, aki mind
110
Az 1908. március 2-i páholymunka azzal kezdődik, hogy Jászi Oszkár kifogásolja,
hogy az elmúlt heti jegyzőkönyvben a hozzászólását erősen megrövidítve foglalták
össze. A páholy úgy dönt, hogy aki hosszabban beszél, adja át a leiratot a mun
katáblát, illetve építészeti rajzot készítő titkárnak.327 Jászival ebben az ügyben a
korszakot vizsgáló történésznek egyet kell értenie, ugyanis minél részletesebb a
följegyzés, annál pontosabban visszaadható a megtörtént esemény vagy a kifejtett
gondolatmenet.
Ez a páholymunka zömmel az általános, titkos választójog jegyében telt el. Minde
nekelőtt ismertették a Nagypáholy átiratát, amelyben értesít, hogy a központi, az álta
lános választójog és „az ingyenes, kötelező, állami, felekezet nélküli népoktatás” propa
gálására létrehozott bizottság „elhatározta, hogy e kérdések népszerűsítése érdekében
egyes testvérek által megírandó népies füzeteket fog kiadni”, nagy példányszámban,
országos terjesztéssel. Ezért pénzbeli támogatást kér a páholyoktól. A kalapácsvezető
főmester bejelenti, hogy a Nagypáholy e bizottsága „a választójog propagálását szolgáló
mű megírására Jászi testvért, a népoktatás propagálását szolgáló mű megírására Kunffi
[sic] testvért kérte fel.” Székely Imre azt javasolja, hogy a Demokratia páholy kétezer
koronát adjon e célokra.328
Ezután olvassák föl a Nagypáholy másik átiratát, amelyben a főhatóság bejelenti,
hogy 1908. március 27-ére rendkívüli szabadkőműves kongresszust hív össze, két té
makörben: az általános titkos választójog és a felekezet nélküli népoktatás megbeszé
lése és népszerűsítése tárgyában.329 Ide tartozik az is, hogy a páholyban ismertették e
napon a Feministák Egyesülete politikai bizottságának átiratát is, amelyben azt kérik a
páholyoktól, hogy ne zárkózzanak el a legközelebb tartandó szabadkőműves kongresz-
szuson a női választójog bevezetésének megtárgyalásától.330
A Magyarországi Symbolikus Nagypáholy fenti átiratai azt bizonyítják, hogy a hazai
szabadkőművesség vezérkara teret engedett a radikálisok követeléseinek az általános
titkos választójog kimondottan politikai követelésében, valamint a hittanoktatás nélkü-
a szabadkőműves szervezetben, mind a magyar politikai életben magas beosztásokat töltött be, rá
adásul keresztény családból származott. Tény az is, hogy az első világháború előtti évtizedekben jóval
több, szabadkőműves által, zömmel álnéven írt, a szervezetet földicsérő füzet és könyv jelent meg.
327 680. sz. Munkatábla a Demokratia t. és t. szabadkőműves páholy 1908. március hó 2-án tartott 626. el
sőfokú rendes munkájáról. OL P 110Ó 28. köt. A Demokratia páholy iratai 1906-1908 között. 193. fólió.
A munkát Sándor Pál helyett Székely Imre vezette.
329 Uo.
111
li népoktatás átalakítására vonatkozó követeléseinek a politikát erősen súroló ügyében,

sőt ezek szerint a feminista szervezet kérését is a páholyok tudomására hozták. Ezek az
átiratok a Demokratia páholyon belüli vitákban kétségtelenül Sándor Pál új főmestert
és bejelentett irányváltoztatását támogatták.
Valóban, Sándor Pál főmester helyzete megerősödni látszik. Diner-Dénes ortodox
marxista fölszólal, s elmondja, hogy ugyan Gelléri Mór megtámadta az új főmester
programját, de Gelléri a „metafizikai álláspontot” (azaz a változatlanságot) képviseli,
addig Sándor „a modern álláspontnak a híve”. Diner szerint „az élet megcáfolta Gellé-
rit”, hiszen Sándor programja mentén már több páhollyal is együtt képesek működni.
Azt javasolja, hogy fejezzék be a vitát a főmesteri székfoglalóról. Új fölszólaló is jelent
kezik: Timár Szaniszló azt mondja, hogy az ő értelmezése szerint az új főmester csak
azt szeretné, hogy „legyünk szabadkőművesek kint az életben”. Sándor Pál válaszol:
„Beszédének célja volt a testvéreket felrázni. Beszédjével nem akarta a múltat kritizál
ni, nem volt célja a Demokratia páholyt válságba kergetni, azt akarta elérni, hogy a fia
talság dolgozhasson.” Az a javaslata, amit korábban Verő testvér mondott: dolgozzanak
együtt a különféle fölfogású erők. Ezután Székely Imre a főmesteri székfoglaló vitáját
bezárja.331
A páholymunka következő órájában furcsa vita alakul ki Diner-Dénes és Jászi kö
zött. Diner új fölszólalásában azt javasolja, hogy a páholy foglalkozzon a szandzsák vas
út kérdésével, „kimutatja azt, hogy bármily, a szabadkőművességtől látszólag messze
eső kérdés összefügg a szabadkőművességgel, [...] mert szerinte ez nálunk az osztály
uralom megtörésére vezethet.”332 Jászi Oszkár azonnal jelentkezik, s elmondja, hogy
fenti témák előhozása egy elvi kérdést vet föl: mivel is foglalkozzon a szabadkőműves
ség. „Szerinte a szabadkőművességnek minden, a progresszív irányzattal összefüggés
be hozható kérdést tárgyalnia kell. Diner testvér ismertetését a szandzsák vasútról ily
kérdésnek nem tartja.”333 E témához még három páholytag szól, majd a vitát taktikusan
úgy zárják le, hogy nem hoznak határozatot.
A március 2-i páholymunka végén úgy döntenek, hogy a következő összejövetelen
megválasztják a március 27-i szabadkőműves kongresszus küldötteit.
331 Az idézetek uo. a 194. oldal hátoldalán.

332 Uo. 195. fólió. Egy, a kézzel írt jegyzőkönyvben olvashatatlan nevű páholytag kijelenti, hogy a páholy
nak megvalósítható ügyekkel kell foglalkoznia, a szandzsák vasút ügye nem tartozik e körbe. (Kár,
hogy Diner előadása nem maradt fönn, valószínűleg forradalmasította volna a marxizmust annak
bebizonyítása, hogy egy balkáni stratégiai vasútvonal megépítése mi módon szüntethette volna meg a
magyarországi osztályuralmat.)
333 Uo.
112
Valószínűleg a kongresszusi küldöttek megválasztása okozta, hogy a páholy követ

kező, 1908. március 9-i munkáján a hagyományos vonalat képviselő páholytagok olyan
nagyhatású, új módszert vetettek a küzdelembe, amelynek következtében Sándor Pál
új főmester azonnali hatállyal lemondott főmesteri tisztéről. A főmesterellenes erők sok
régi páholytagot is megkértek, hogy jelenjen meg: e munkán a szokásos megjelenés
majdnem kétszeresére növekedett: nyolcvannégy szabadkőműves ült a szentélyben.
Oesterreicher Mór napirend előtt szót kért, s elmondta, hogy a páholyban „két cso
port” alakult ki, s bár „céljuk közös, de az eszközökben, módszerekben nincs meg az
egyetértés.” Ezért „több testvér megbízásából tesz indítványt arra, hogy őszig a golyózá
sok, felvételek és befogadások szüneteljenek.”334 E bejelentés horderejét mindenki, a ra
dikálisok is, azonnal fölmérték. A golyózás, azaz a már jelentkezettek fölvételéről való
szavazás, a felvétel és átvétel szüneteltetésével meggátolhatták a radikális személyek
már megindult beözönlését a páholyba. Gellériék és Oesterreicherék azt akarták tehát
elérni, hogy Sándor Pál, Diner-Dénes József és Jászi Oszkár maradjanak kisebbségben
a páholyon belül, s ettől kezdve a demokratikus szavazással minden esetben leszavaz-
hatóak, meggátolhatóak az általuk beadott indítványok. Gyakorlatilag egy jogi módszer
alkalm azásával eldönthették a páholy politikai irányának megváltoztatását. A vita azon
nal föllobbant, s a páholy jegyzőkönyve szerint több órán át tartott.
Verő György szónok szólalt elsőként, s kijelentette, hogy az alkotmány szerint a
golyózást nem lehet leállítani. Ezzel kármentést akart elérni: legalább azokat föl akarta
vétetni a páholyba, akinek a jelentkezési lapját és a három véleményt, amit páholyta
gok készítettek a jelentkezőkről, már fölolvasták. Zigány Zoltán (a majdani Martinovics
páholy első leendő főmestere) jelezte: a fiatalok szemére modortalanságot és terror
alkalmazását vetik, ám úgy látszik, hogy (szerinte) a másik csoport él terrorral. Zigány
mondandója azt mutatja, hogy érzékelte a veszélyt, ezért azonnal a legdurvább kife
jezéseket használta. Fekete Ignác volt főmester nem is válaszolt e kemény szavakra,
csak az Oesterreicher indítványa fölötti sürgősségi szavazást kért az alkotmányra hi
vatkozva. Miután a főmester ezt szabály szerint elrendelte, a többség a sürgősséget el
fogadta. Ez azt jelentette, hogy a fölvételek befagyasztásáról szóló indítványról szavazni
kellett. Ez a radikálisok vereségét jelentette, ezért is szólalt föl Harkányi Ede. Vitatta
Oesterreicher állítását, miszerint „a szociológusok modortalanok”. Szerinte a szocioló
gusok ilyenfajta beállítása a modortalanság, s a hagyományos erők mai javaslata „való-
334 681. sz. Munkatábla a Demokratia t. és t. szabadkőműves páholy 1908. március hó 9-én tartott 627. első
fokú rendes munkájáról. OL P 1106 28. köt. A Demokratia páholy iratai 1906-1908 között. 197. fólió. A
munkát Sándor Pál vezette.
113
ságos palotaforradalom”. Sándor Pál főmester „figyelmezteti Harkányi testvért, hogy ne

beszéljen ilyen modorban. Harkányi a formát visszavonja, de az értelmét fenntartja.”
Ezután hosszú, személyeskedésektől sem mentes vita alakul ki, amelyben a radikálisok
részéről a hangot Harkányi adja. Főleg azt sérelmezi, hogy ismét nem lehetne fölvenni
azokat a keresőket, akik már kétszer is jelentkeztek.
Végül Sándor Pál hosszabb beszédet tart. Leszögezi, hogy ő nem dicsőséget akart,
ám „bizonyos tekintetben boldog lesz, ha szabadul. Azt látja, hogy a páholybeli test
vérek azon része, kiknek az alapítás körül van nagy érdemük, rendeznek ilyen felvo
nulást, hogy demonstrálják, hogy a fiatalok által felvetett kérdéseket nem helyeslik.
Rosszul esett az is, hogy az öregek ülésükről nem értesítették őt. [...] Ha a golyózást
elhalasztják, ő abból levonja a konzekvenciákat. Ő nem akar szakadásnak okozója len
ni. Azt sajnálja, hogy most jelennek meg a testvérek ily nagy számban, s nem akkor
jelentek meg, amikor ő igyekezett az egyesítésen. [...] A szavazást ezek után bizalmi
jelnek tartja.”335 A főmester szavaiból tudjuk meg, hogy a régi páholytagok tartottak
egy bizalmas értekezletet, amelyre (a szokásokkal ellentétesen) a főmestert nem hívták
meg. Sándor itt még csak fenyeget, kilátásba helyezi távozását.
A főmester után Barta Ödön szólal föl. Elmondja, hogy hosszú ideig nem vehetett
részt a páholymunkákon, s most megdöbbenve látja, hogy a műhely pártokra szakadt,
s egyesek híveket toboroznak. Azt látja, hogy a fiatalok nem követik az öregeket, sőt
a fiatalok „a keresők bejelentésénél bizonyos irányzatot tartanak szem előtt.”336 Barta
kimondja az ügy lényegét: a „fiatalok” (értsd: radikálisok) új személyek nagyszámú
fölvételével akarják a páholy irányát átbillenteni. Krejcsi testvér is a „fiatalokat” hibáz
tatja: „a fiatal gárda sokat vétett. Az ellenpárt elégedetlen a fiatalokkal, [mert] hangjuk
heves és modortalanok. Új idea szellemi nyugtalanságot kelt ellenük...”337 Mint látjuk,
több hozzászóló a fiatal-öreg szabadkőműves ellentétpárt használja, ám ennek nincs
sok értelme, mert, mint majd látjuk, az „öregek” között is vannak radikálisok.
Mindenesetre Sándor Pál döntésre akarja vinni a dolgot, ezért megkéri
Oesterreichert, „mondja el, hogy indítványával miért lépett most elő.” Oesterreicher
felvilágosítja, hogy több régi páholytag azért tartott értekezletet, s azért akarják meg
gátolni az új fölvételeket, hogy „a keresők ne jöjjenek egy forrongó páholyba; felvé
telek akkor legyenek, ha a régiek a mostani újakkal egyesültek; ő a békét akarja, a
fekete golyózást akarja elkerülni. [...] Még egyszer hangsúlyozza, hogy az értekezle-
335 Az idézetek: uo. 197. fólió, Sándor Pál hozzászólása: uo. 198. fólió.
33ó Uo. 198. fólió, hátoldal.
337 Uo.
1U
ten részt vevőknek a vezetőség ellen nincs kifogásuk.”338 Oesterreicher nyilvánvalóan

magyarázkodik, s nem mondja el a tényleges céljaikat. Ezért Sándor főmester élesen
fogalmazva válaszol: „Lehetetlen m unkát vezetni, ha a főmester nem tud bizonyos
értekezletekről.”
Hosszabb vita alakul ki a két „testvér” között, ami azzal végződik, hogy a főmester
két kérdésben elrendeli a szavazást. Először: a mai napon legyen-e golyózás (fölvé
tel) vagy sem. „40 testvér a golyózás meg nem tartására szavaz.” A főmester ebben
a kérdésben vereséget szenved. Következik a másik szavazás: „hogy a golyózások
és felvételek októberig halasztassanak-e el vagy sem. 39 testvér a golyózásoknak
és felvételeknek októberig való elhalasztására szavaz.”339 Sándor főmester ebben a
kérdésben is vereséget szenved. A szabadkőműves szervezetben a legritkább esetben
fordult elő, hogy egy páholy tagjai leszavazzák (kétszer is) a maguk által megválasz
tott vezetőjüket.
A főmester elérkezettnek látja az időt döntése bejelentésére: „Sándor Pál főmester
testvér bejelenti, hogy leteszi a kalapácsot. Székely helyettes főmester testvér szintén
bejelenti lemondását.”340 A két vezető egyértelmű megbuktatása után furcsa jelenet
játszódik le a páholyban. Oesterreicher fölszólal s kijelenti, hogy lemondásuk ellenére
megbízik a vezetőkben, s fölszólítást intéz az ott lévőkhöz: „Felszólítja a testvéreket,
hogy bizalmuk jeléül álljanak fel. A testvérek legnagyobb része feláll.”341 Sándor főmes
ter hajthatatlanul kijelenti, hogy „a személye iránti bizalmat csak önmaga állapíthatja
meg. Ő megállapította a kérdést s kijelentette, hogy a szavazás eredményét bizalmi
kérdésnek veszi.” A páholymunka legvégén Oesterreicher kéri a lemondottakat, hogy
álljanak el a távozástól.342
Ezzel lezárul egy rövid, kéthónapos, ám viharos szakasz a Demokratia páholy éle
tében. A következő, 1908. március 16-i páholymunkán (ahol újfent nyolcvannégy pá
holytag jelenik meg) további jelentős lemondások történnek. írásban leköszön a tiszt-
338 Uo. 199. fólió.

339 Uo. 199. fólió, hátoldal. Verő György, a páholy szónoka azonnal „bejelenti, hogy a páholy határozatát
hivatalból megapellálja”. Meg is tette, ám a páholy 1908. április 27-i munkáján a 4. napirendi pontban
olvassák föl a Nagypáholy döntését, amelyben Verő föliratát, „mint alappal nem bírót” elutasítják.
Lásd: 687. sz. Munkatábla a Demokratia t. és t. szabadkőműves páholy 1908. április hó 27-én tartott 632.
fólió. A munkát Fekete Béla főmester vezette.
340 Uo.
341 Uo. Ezután Kelemen és Bartha páholytagok kérlelik Sándort, vonja vissza lemcndasát.
342 Uo. 200. fólió.
115
ségéről Túrán, Rácz, Harkányi, Lengyel, Streliszky, Zigány, Jászi,343 de csak abban az
esetben, ha Sándor Pál főmester is ragaszkodik a távozásához.
Vita alakult ki arról, hogy mit mond az időközi lemondásról a szabadkőművesség
alkotmánya (Gerő Nándor és Verő György beszéltek erről). Sokatmondó Váradi Antal
hozzászólása, aki évek óta alig volt páholymunkán: „Új világba csöppent, ő nem érti
ezt a nyelvet. Harcot talált a páholyban, melynek halottal vannak, pedig a szabadkőmű
vesség örökéletű.” Kéri a főmestert, vonják vissza lemondásukat. Váradi beszéde azt
mutatja, hogy ő nem ismeri mélységében a kialakult helyzetet.
Sándor főmester válaszában elmondja, mit miért tett: „Meleg hangokra kell válaszolnia.
Indokolni akarja lemondását, mert jól meggondolva a Demokratia érdekében tette meg.
A páholynak két irányban kell erőt mutatnia: 1. az anyagi eszközöknek kell meglenni, 2.
szellemi erőnek kell lenni. Ő teljesen dezolált [rendezetlen] helyzetet talált, a tagdíjhátralék
6500 koronát tesz ki. Ő gondoskodni akart a pénzügyi helyzet szanálásáról [rendezéséről],
A régiek visszavonultak, nem törődtek a páhollyal, a fiatalok vették a kalapácsot kezükbe. A
fiatalok tartottak előadásokat, felvetettek új kérdéseket, az öregek kritizáltak. Most a kezét
akarják megkötni, oly páholyhatározatot hozva, hogy nem szabad új felvételeket tartani. így
már nem tudna az év végén haladást felmutatni. A radikálisoknak azt mondják, hogy bizo
nyos működést nem engednek meg. Ehhez jön még a szellemi kérdés is. Ma is ment bizal
mas levél testvérekhez. A háttérből fordul elő azok ellen, kik nyíltan dolgoznak.”344 Sándor
ugyan kulturált stílusban, ám mégis kimondja, hogy az „öregek” (inkább mérsékelteknek
kell őket mondanunk) nem csináltak komoly szellemi munkát, csak a háttérből áskálódtak
a radikálisok ellen, viszont pénzügyi csődöt okoztak. Ezt ő rendezni akarta. Megjegyezzük,
hogy sem a páholyiratok, sem a páholymunkák fólszólalásai, sem a megtett indítványok
között nincs nyoma annak, hogy az új főmester rendezni akarta volna a páholy pénzügyi
viszonyait. Valószínűleg arról volt szó, az volt az elképzelése, hogy előbb radikálissá teszi a
páholyt, s csak utána végzi el a gazdasági szanálást. Sándor beszéde közben öt perc szüne
tet kér, ekkor adja be lemondását Gerber Béla.345
Szünet után a főmester bejelenti, a szünetben a tisztikarral értekezett, s valameny-
nyien azt kérik a páholytagoktól, a továbbiakban ne feszegessék a lemondásuk ügyét,
343 682. sz. Munkatábla a Demokratia t. és t. szabadkőműves páholy 1908. március hó 16-án tartott 628.
elsőfokú rendes munkájáról. OL P HOó 28. kötet. A Demokratia páholy iratai 1906-1908 között. 201.
fólió. A m unkát Sándor Pál vezette.
345 Uo. 202. fólió. Gerber Béla dr. budapesti főorvos. 18ól-ben született, 1900-ban vették föl a Demokratia
páholyba.
116
„lemondásukat vegyék tudomásul”.340 Ekkor szólal föl Gelléri Mór: „Felfogása szerint
nem áll azon vád, hogy az öregek nem dolgoztak, s hogy nem fizettek.” Ezt hosszasan
ecseteli, többek között ilyeneket állít: „Hogy a páholy nem tud pénzbeli kötelezettsé
geinek megfelelni, annak a fiatalok is okai. Most ő küldött szét leveleket, mert valaki
figyelmeztette, hogy felvonulás lesz, s ő figyelmeztette a testvéreket, hogy a munkára
jöjjenek el.” Kéri az összes lemondottat, vonják vissza lemondásukat az új választásig.
Gelléri láthatóan az egyik mozgatója a dolgoknak, de mivel túl nagy botrányt nem akar,
kéri Sándort, Jászit és a többieket, hogy 1909 januárjáig, az új tisztségviselő-választá
sig maradjanak. Annál is inkább megteheti ezt, hiszen egy héttel korábban a páholy
leállította az új tagok fölvételét: ez ugyanis azt jelenti, hogy 1909 januárjában a radi
kálisok még kisebbségben lesznek, s akkor a hagyományos módon, „demokratikusan”
lehet leváltani őket. Gelléri után Kaffka testvér még mélyebbre vág, amikor „rámutat a
háborgás okaira. A fiatal testvérek a páholy radikalitását [sic] hevesen akarták fokozni,
a páholy a lassúbb haladás mellett van. Elvi differencia nincs.”347 Kaffka a lényegre
mutat: végre valaki nem öregezik és fiatalozik, hanem kimondja a hónapok óta tartó
viták legfőbb okát: a radikálisok ugyanazt akarták gyorsabban, mint amit a megfontol
tak - lassabban. Egy dologra nem utal: arra, hogy a Demokratia páholyban megjelent
a kommunizmus vörös kísértete, megjelentek polgári radikális maszkban a szocialista
testvérek, megspékelve egy büszke ortodox marxistával. Kaffka nem tudhatta, hogy
Jászi Oszkárt és társait már 1905-ben hívták a szabadkőműves szervezetbe azzal, hogy
szervezzenek egy kimondottan szocialista páholyt.348 Jásziék nem ezt az utat választot
ták, hanem azt, hogy belépnek valamelyik tekintélyes budapesti, már régóta működő
páholyba, majd ott átveszik a vezetést. 1908. januárban ez Sándor Pál főmesterré vá
lasztásával sikerült, ám két hónapon belül kiderült, hogy Jászi és elvbarátai lebecsülték
a mérsékeltek erejét. Amikor ezt fölismerik, megalapítják a saját Martinovics páholyu
kat. Persze Jásziék kényszerhelyzetben voltak, ugyanis a szabadkőműves alkotmány
kimondta, hogy páholyalapításhoz legalább hét mesterfokozatú szabadkőműves kell:
valahol tehát el kellett érjék a Martinovics leendő alapítói a III. fokozatot.
Sándor főmester még egyszer beszél: „ők a páholyból nem mennek ki, működni
fognak a páholy érdekében, csak a vezetést adják át arra hivatottabbaknak.” Választási
bizottság alakult, tagjai mind a heten a mérsékeltek közé tartoznak.349 A szabadkőmű-
346 Uo. Sándor bejelentésére egyelőre nem reagál senki.

348 Litván i. m. 58. o. Litván idézi Jászi ezzel kapcsolatos levelét.
349 Uo. A „candidáló bizottság” tagjai: Ösztreicher, Feleki, Weisz, Verő, Tihanyi Bakonyt Gelléri.
117
vés kongresszusra három tagot választanak: Verő, Karsai és Krejcsi. A háromból csak
az utóbbi vehető radikálisnak.
Összegezve az eddigieket megállapítandó, hogy a radikálisok vereséget szenvedtek,
ami rossz volt Sándor Pálnak, de hasznos lett Jászi csoportjának. A következő hetekben
döntő lépésre szánják el magukat. Úgy látszik a levéltári forrásokból, hogy Sándor Pál
nem tudott Jásziék önálló páholyra vonatkozó tervéről, ugyanis e napon azt állította,
hogy nem fogják elhagyni a Demokratia páholyt. A mérsékeltek e naptól kezdve készül
tek a hatalom visszavételére.
A mérsékelt erők az 1908. március 13-i páholymunkán veszik vissza a páholyban
a hatalmat a radikálisoktól. Sándor Pál főmester a Nagypáholytól érkezett átiratok is
mertetése után elrendeli a szavazást. Érdekesség, hogy Sándor a páholymunka elején a
fővárosban működő Nemzeti páholy átiratát is ismerteti, „melyben tudatja a páholyok
kal, hogy a szabadkőművesi kongresszuson hivatalosan nem vesz részt.350 A nemzeti
érdeket képviselő, Nemzeti nevet viselő páholy ily módon adott hangot tiltakozásának a
Nagypáholy radikalizálódása miatt. Sándor főmester ezek után rendeli el az új főmester
megválasztását. A munkatábla ezt írja: „Beadatott 57 szavazat. Feleki testvér 38 szava
zatot kapott, Fekete testvér 1 szavazatot kapott; 18 üres szavazólap adatott be. Sándor
Pál főmester testvér Feleki Béla testvért jelenti ki a páholy megválasztott főmesteré
nek.”351 Ezután megválasztották a két helyettes főmestert: Karsai Sándor (37 szavazat),
Kelemen M. István (32 szavazat) kapták e tisztségeket. Pályázott még Barta Ödön is, aki
három szavazatot kapott; vele szemben húsz üres szavazólapot adtak be. A választás
után azonnal fölterjesztették az ugyanabban az épületben lévő Nagypáholyhoz az új fő
mester megválasztását, s nem sokkal a helyettesek megválasztása után Sándor Pál már
jelenthette is: „a Nagypáholytól átirat érkezett, melyben Feleki Bélának a páholy főmes
terévé, Karsai Sándor és Kelemen M. István testvéreknek a páholy helyettes főmeste
révé történt megválasztását megerősíti.”352 A három új vezető Sándor előtt leteszi a fo
gadalmat, majd az új (legújabb) főmester átveszi a kalapácsot, azaz a páholy vezetését.
350 683. sz. M unkatábla a D em okratia t. és t. szabadkőm űves páholy 1908. március h ó 23-án tartott 629.
elsőfokú rendes m unkájáról. OL P 1106 28. köt. A Demokratia páholy iratai 1906-1908 között. 204. fó
lió. A munkát Sándor Pál, majd Feleki Béla vezette. Viszonylag sok: 65 páholytag volt jelen. A Nemzeti
páholy egy másik körlevelet is küldött: ez a nagyváradi László király páhollyal akkoriban folyó vitájára
vonatkozott. A Nemzeti páholy akkoriban már folyamatos küzdelemben állott a radikális páholyokkal.
E tevékenységét egy máshol mutatjuk be.
351 Uo. hátoldal. Az üres szavazólap beadása a jelöltek elleni sajátos tiltakozás módja volt.
352 Uo. Kelemen teljes neve: Kelemen (Kohn) Manó István. Hites szabadalmi ügyvivő. 1861-ben született
Budapesten, 1898-ban lett a Demokratia páholy tagja. A mérsékeltek közé tartozik.
118
Feleki kijelenti, hogy „új programot nem ad, ő a páholy akaratának kifejezője lesz. [...]
Felhívja a testvéreket, hogy Sándor Pál lelépő főmesternek adják meg a háromszoros
jelt és tapsot. Megtörténik.”353A Demokratia páholy tehát elküldte radikális főmesterét,
s megválasztotta az új mérsékeltet. Már Feleki rendelte el az új tisztségviselők megvá
lasztását. Két I. felügyelőt választottak: Flesch Nándort354 és Garai Illést. II. felügyelő
lett Gorove Árpád és Schreier Jenő.355 Titkár Sasvári (Schossenberger) Ármin, szónok
Fekete Ignác és Bálint Zoltán356 lett. A különféle tisztségekbe még öt tagot választottak;
közülük egyetlenegy sem tartozott a radikális, „modortalan szociológusok” közé.357
A következő, 1908. március 30-i páholymunkán Feleki főmester mindössze annyit
mond az elmúlt évek, s főleg az elmúlt két hónap történéseihez, hogy „Legfontosabb
teendőjének tartja, hogy a páholyban békét teremtsen. Nyílt sebekkel nehéz küzdeni.
Programja: béke kell, hogy erősbödjünk.”358 Feleki főmester székfoglalóját teljes hosz-
szúságában idéztük: alkalmasint ez a magyar szabadkőművesség történetének legrö
videbb székfoglalója. A Demokratia páholy visszatért Budapest székesfőváros helyi
ügyeinek intézéséhez, illetve befolyásolásához.
Mielőtt azonban Jászi Oszkár és társai elkezdik új páholyuk megszervezését, fon
tos esemény történik a Magyarországi Symbolikus Nagypáholyban: az 1908. március
27-én lebonyolított rendkívüli kongresszus, amelyen háromszáz szabadkőműves gyűlt
össze s vitatta meg a radikálisok két nagy célját, az általános, titkos választójog, vala
mint a hittanoktatás és felekezet nélküli, állami népiskola megvalósításának ügyét. E
rendezvényen a Demokratia páholy progresszív szabadkőművesei még utoljára mint e
páholy tagjai jelennek meg és mondják el véleményüket.
353 Uo. hátoldal.

354 Flesch Nándor dr. budapesti orvos. 1861-ben született, 1890-ben vették föl a páholyba.
355 Schreier Jenő dr. budapesti ügyvéd. 1902-ben lett páholytag, majd 1919. március elején kilép a szabad-
kőműves szervezetből.
356 Bálint Zoltán műépítész. Nagyváradon született 1871-ben; 1900 óta tagja a páholynak.
357 Uo. 205. fólió. Feleki új főmester mindegyik új tisztségviselőtől kivette az esküt. A következő munkán
megválasztották a páholy bizottságainak vezetőit - valamennyien, kivétel nélkül a mérsékeltek közé
tartoztak.
358 684. sz. Munkatábla a Demokratia t. és t. szabadkőműves páholy 1908. március hó 30-án tartott 630.
fólió. A munkát Feleki Béla vezette. 54 páholytag volt jelen.
119
Politikai közjáték
az általános választójogról és a népiskoláról
Abból a célból mutatjuk be az 1908. március 27-i országos szabadkőműves össze
jövetelt, hogy láthatóak legyenek a radikális testvérek két legfontosabb célkitűzéséről
elmondott különféle álláspontok. Alábbi elemzésből az is kiderül, hogy mind az általá
nos, titkos választójog, mind a felekezetnélküli, állami népoktatás kapcsán még ebben
az évben is voltak belső viták - ám a hangsúly már a radikálisan politikai célokat kitű
ző páholyok és szabadkőművesek javára tolódott el.
Az összejövetelt, amely nem tartozott az alkotmányban előírt évi rendes nagygyű
lések közé, Messinger Simon359 kalapácsvezető helyettes nagymester nyitotta meg. El
mondta, hogy a meghívott ötvenhárom páholyból harminchét küldött képviselőket a
megbeszélésre, összesen háromszáz tag van jelen. Tizenhat páholy azért nem tartotta
fontosnak vagy megengedhetőnek a részvételt, mert a két megvitatandó témakört a
tiltott politikai tevékenység körébe tartozónak ítélte - ám ezt Messinger nem mond
ta ki. Az összejövetel fontosságát mutatja, hogy Messinger mellett a páholyok vezetői
közül megjelent Weiss József, az Unió páholy I. felügyelője; Békey (Fried) Ignác,360 a
fiumei Sirius páholy II. felügyelője; Csukássy Jenő,361 a Corvin Mátyás páholy főszóno
ka; Murai Vilmos, a Demokratia titkára és Maiéter István,362 a kassai Resurrexit páholy
templomőre.363
Messinger helyettes nagymester ismertette a Nagypáholynak az általános titkos
választójoggal és a hittanmentes elemi népoktatással kapcsolatos addigi döntéseit. A
Szövetségtanács (amely a Nagypáholy legmagasabb végrehajtó szerve) 1905. november
25-én, majd a nagygyűlésen 1907. március 23-i hozott határozatot arról, hogy e két
359 Messinger (miután magyarosítja nevét: Medgyes) Simon dr. budapesti ügyvéd. 1894-ben nyert felvételt
a fővárosi Deák Ferenc páholyba. A Nagypáholy egyik legmagasabb vezetője. Meghalt 1918 májusá
ban.
360 E jegyzőkönyvben Békey, máshol Békéi Ignác fiumei polgári iskolai tanár. 1895-ben lett a Demokratia,
majd fedezése után a fiumei Sirius páholy alapító tagja.
361 Csukássy Jenő dr. budapesti ügyvéd. 1872-ben született, 1899-ben vették föl páholyába. Nevét
Csukásynak is írják.
362 Maiéter István dr. jogakadémiai tanár. Eperjesen született 1870-ben, 1900-ban vették föl a kassai
Resurrexit páholyba.
363 A Magyarországi Symbolikus Nagypáholy védelme alatt dolgozó páholyoknak 1908. március 27-én tartott
együttes munkájáról (kongresszusáról) felvett munkatábla. OL P 1106 28. köt. A Demokratia páholy
iratai 1906-1908 között. 208. fólió. E több oldalas, kézzel írt jegyzőkönyv a Demokratia páholy iratai
között maradt meg.
120
témakör megvalósításáért megkezdi a tevékenységet. Messinger kifejti: „Ezek szerint

most már nem az a kérdés, foglalkozzék-e a szabadkőművesség az általános választó
jog és a titkos, községenként! szavazás, továbbá az állami, ingyenes, kötelező, feleke-
zettelen népoktatás kérdésével, mert a már említett határozat ennek kötelező voltát
már kimondotta.”364 Messinger azt is elmondja, hogy az 1907. évi országos nagygyűlés
szabadkőműves értekezlet megtartását rendelte el. Ezen az értekezleten, amely 1907.
május 25-én volt, ötvenhárom páholy vett részt. Ezután a Szövetségtanács 1907. június
8-án és november 9-én foglalkozott e témákkal, s „megalakította az állandó bizottságot,
azt a központi szervet, amely a szabadkőművességnek e kérdésekben való egységes
működését lesz hivatva irányítani.”365 1907-től tehát e bizottság vezeti a Nagypáholy
nevében a küzdelmet, amely jogot kapott arra is, hogy a két kérdéskör megtárgyalására
„országos szabadkőműves kongresszust” tartson. Ilyen típusú ülés az 1908. március
27-i összejövetel, amely tehát nem rendelkezik az évi nagygyűlés jogosultságaival, vi
szont alkalmas arra, hogy a jelentkező páholyok tagjaival részletesen megbeszélje a két
témakör minden vonatkozását.
Messinger tájékoztatja a kongresszus résztvevőit, hogy e napig nyolcezer korona
gyűlt össze a propaganda finanszírozására. Bejelenti, hogy „a mai napon két füzet je
lent meg. Egyik a választójoggal, a másik a népoktatásról szól. Az a cél, hogy ezek száz
ezernyi példányban forogjanak közkézen.”366 Messinger még azt is hozzáteszi, hogy
ezen az összejövetelen nem lehet határozatokat hozni, azért, hogy ne csökkentsék az
állandó bizottság hatáskörét. Ezzel Vámos Henrik, a budapesti Comenius páholy tagja
nem ért egyet, azt javasolja, hogy a kongresszus alakuljon át szabadkőműves értekez
letté, mert ebben az esetben jogilag lehetővé válna kötelező határozatok meghozatala.
Messinger ezt nem engedélyezi. Ez az ügy azért lényeges, mert ha a Nagypáholy ál
landó bizottsága mondhatja meg, hogy mit kell és lehet tenni e két témakörben, akkor
kizárható egyes páholyok esetleg túlzott radikalizmusa.
A kongresszus döntése értelmében először az általános, titkos választójog kérdé
sét vitatták meg. A téma előterjesztője Zigány Zoltán székesfehérvári tanító, akkor a
Demokratia páholy tagja. A történelmi materializmus és a tudományos szocializmus
eszméin nevelkedett mai olvasó számára furcsán hangzó előadást tartott, amelyben
megkísérelte a polgári rétegek, a munkásság és az „uralkodó osztályok” érdekeinek ösz-
364 Uo. 208. fólió.

365 Uo. Az állandó bizottság arra Is jogot kapott a Szövetségtanácstól, hogy tagjainak létszámát megnövel
je, azaz a küzdelembe belépő páholyok küldötteivel kiegészítse magát
366 Uo. 209. fólió.
121
szeboronálását: „előadó azt fejtegeti, hogy az általános választójog kérdésének felvetése

szükségszerűség volt nálunk. Nyerni fog vele a dolgozó polgárság és a proletariátus
nagy tömege. De anélkül, hogy jogai csorbulnának, viszonylag csökkenni fog eddigi
hatása a mai uralkodó osztályoknak. Nincs ellentét a polgárság és [a] munkásosztály
között.”367 Láthatóan Zigány valamiféle érdekazonosságot akar kimutatni a két nagy
társadalmi csoport, a polgárság és a munkásság között. Kifejti a következőkben, hogy a
munkásság a szocializmus megvalósulását nem a parlamenttől várja: „A szocializmus
elmélete a történelmi materializmus módszerével is, meg a mai társadalomnak elemzé
sével is tudományosan igazolta azt, hogy sohasem a törvényhozás szabja ki a nemzetek
életútjait, hanem megfordítva, mindig a való élet gazdasági viszonyai determinálják a
törvényhozás működését. Valahány szocialista világosan látja céljait, annak az általá
nos választójog csak azért kell, hogy azzal a magyar demokrácia kifejlődhessék, a pol
gári új Magyarország megalakulását küzdhesse ki. A proletároknak és a polgároknak
útjai összeesnek.”368 Zigány tanító úr, mint az előadását nem túl jó stílusban megfogal
mazó jegyzőkönyv visszaadja, erőltetetten alkalmazza a történelmi materializmust a
parlamenti tevékenység és a szocializmus megvalósulásának összefüggéseire. Úgy tű
nik, hogy e radikális testvérek legtöbbje az 1948 utáni termelőszövetkezeti kommunista
(függetlenített) párttitkárok szellemi színvonalán alkalmazták a világ legtudományo
sabb (sőt, szerintük egyedül tudományosnak mondható) elméletét, a történelmi mate
rializmust. Mindenesetre annyi érthető, hogy Zigány szerint az általános választójogra
az ország demokratikussá tétele céljából van szükség, s ez közös érdeke munkásnak és
polgárnak.369 A Zigány-féle „történelmi-materializmusozás”, együtt Jásziéval és Diner-
Dénesével természetesen szellemi előkészítője az 1919-es kommunista diktatúrának.
Zigány előadását így folytatja: „De nincs ellentét a földbirtokos osztály és a polgár
ság érdekei közt sem. Mert hiszen a mai magyar agrikultúrának vérlázítóan alacsony
fokon álló extenzív üzemét éppen az erős iparnak, a nagy városoknak, egyszóval a
hatalmas fogyasztásnak a hiánya determinálja. És így mindaz, ami az erős indusztria-
lizmus kifejlődését előmozdítja, így elsősorban a dolgozó nép millióknak és a produktív
kapitalizmusnak kedvező törvényhozás, magának a földbirtokos osztálynak is fontos és
367 Uo. 209-210. fólió.

368 Uo. 210. fólió.
369 Természetesen Zigány a marxista papírhalmazokban szereplő idealizált polgárról és proletárról beszél.
Nem tudhatta, hogy milyenek lesznek a későbbi ún. szovjet emberek, esetleg a budapesti proletárhata
lom vezetői 1919-ben.
122
sürgős érdeke. ”370 Zigány összehozza a polgárok iparteremtő, termeltető tevékenységét

az élelmiszertermelő földbirtokosok érdekeivel. Ebben igaza is van, csak az a baj, hogy
a történelmi materializmust és a marxista osztályharcot arcul csapja akkor, amikor a
tőke érdekei szerint működő törvényhozást dicséri. Ráadásul azt is állítja, hogy a parla
ment tevékenysége a dolgozó nép millióinak is kedvező. 371
Eme eszmetörténeti fejtegetés után Zigány megteszi nagyon is operatív javaslatait.
Az első szerint a Nagypáholy állandó bizottsága immár kezdje meg az általános válasz
tójog gondolatának terjesztését, de úgy, hogy erre nyerjék meg az összes páholy támo
gatását. Másodszor: „felvilágosító füzetek és röpiratok kiadása. ” 372 Ez fontos javaslat,
ugyanis az akkori világban a nyomtatott sajtón kívül semmiféle lehetősége nem volt a
kommunikációnak a tömegek megnyerésére. Zigány harmadik javaslata szerint a vá
lasztójogi állandó bizottság küldjön megbízottakat mindegyik páholyba, hogy e szemé
lyek biztosítsák „az egységes és tervszerű agitációt” .373 Zigány nem mondja ki, de min
denki tudja, hogy a páholyok legalább egyharmada nem akar foglalkozni az általános,
titkos választójoggal, mivel azt a tiltott politikai tevékenység körébe tartozónak veszi.
Tehát a bizottság kiküldöttei győzzék meg a törvényesen működni akaró páholyokat
arról, hogy álljanak az általános-titkos hívei közé. Ez a szándék nem más, mint a „ma
radiak” elleni küzdelem megindítása a szabadkőműves szervezeten belül. Negyedik
javaslata az egész társadalom meggyőzését szolgálja: „Különböző társas egyesületek
ben, politikai és társadalmi körökben, kaszinókban alkalmas testvérek és profán [nem
szabadkőműves] egyének tartsanak felvilágosító és propagáló előadásokat.”374 Zigány a
társadalmi élet majdnem minden részére kitér, egyedül a szociáldemokrata pártot és
a baloldali szakszervezeteket nem említi, valószínűleg azért, mert azok az általános
választójog hívei voltak. Ötödik javaslatában a képviselőházra gyakorolt politikai nyo
más megtételét kéri: „Nyilvános aláírásokat gyűjtsünk a képviselőházhoz terjesztendő
felirat számára, amellyel dokumentáljuk a törvény-óhajtást. ” 375 Zigány a hatodik ajánlá-
370 Uo. 210. fólió.

371 Nem tudjuk, mit szólt volna ehhez a megközelítéshez a Demokratia páholy ortodox marxistája, Diner-
Dénes József.
372 Uo. 211. fólió. E javaslat szövegét valaki kék színes ceruzával aláhúzta, ami a fontosságának elismeré
sét jelenti.
373 Uo.
374 Uo. A „felvilágosító és propagáló előadásokat” szavakat kék színes ceruzával vastagon aláhúzták.
375 Uo. Zigány nemzetközi példákat is hoz erre: a jegyzőkönyv nem örökítette meg, melyik országról van
szó. Eszerint az „anarchisták” 1817-ben 1,7 millió, 1840-ben 3,3 millió, 1848-ban 5,76 millió aláírást
gyűjtöttek. Példája több mint érdekes: egy magyar szabadkőműves miért a robbantgató, gyilkoló anar
chista mozgalomból hoz példát?
123
sában kitágítja a képviselőházra teendő politikai nyomásgyakorlást: „Törvényhatósági

közgyűléseken, lehetőleg egy időben a képviselőházhoz és a kormányhoz intézendő
feliratokat és a társ törvényhatóságokhoz küldendő átiratokat nyújtsanak be az általá
nos választójog sürgetése céljából egyes testvérek vagy erre alkalmas profán férfiak.”376
Zigány, igen céltudatosan, a vármegye és a kormány közötti kapcsolat egyik fontos jogi
eszközével, a vármegyét vezető vármegyei törvényhatóságok felirataival akarta bom-
báztatni a törvényhozói és végrehajtó hatalmat. A legjobb pedig az lett volna szerinte,
ha a vármegyék eközben egymással is átiratkapcsolatba kerülnek. Azt akarta elérni,
hogy a vármegyei törvényhatóság megvitassa az általános, titkos választójog követelé
sét, majd ha ezt elfogadja a vármegye, gyakoroljon nyomást a politikai legfőbb hatalom
letéteményeseire. A társtörvényhatóságokat azért akarta összekapcsolni, mert amellett,
hogy nagyobb lesz a fölfelé irányuló politikai nyomás ereje, ráadásul az ország nyilvá
nossága elé kerül ez a szabadkőműves követelés. Könnyű elgondolni, hogy a megyegyű
lés vagy a helyi törvényhatósági bizottság vitáiról a megyei, városi napilapok tudósíta
nak, tehát a szabadkőművesség azonnal eléri, hogy az általános-titkos az egész ország
közvéleménye elé kerüljön. Ez a legravaszabb, ám legeredményesebb módja a radikális
szabadkőműves célok közbeszédbe való bevitelére. Persze az a kérdés, hogyan lehet
elérni, hogy a vármegyék, városok vezető testületéi vitapontként kitűzzék ezt a témát?
Úgy, ahogyan Zigány írja: a törvényhatóságok tagjai között lévő szabadkőművesek ves
sék föl, vagy nyerjenek meg hasonló gondolkodású profánokat, hogy azok vessék föl
e kérdést. Az 1867. évi kiegyezés egyik fontos eleme, hogy a vármegyének viszonylag
nagy önállóságot hagytak. Ennek akkor az volt a politikai célja, hogy ha valamikor
Bécsben ismét magyarellenes, abszolutista terveket szőnének, akkor megmaradjon a
nemzet számára az ellenállás eszközeként a vármegye, illetve a vármegyék egymás
közötti sajátos kapcsolata. S íme: a 20. század első évtizedének közepén, a darabont
kormány kinevezése és szabadkőművesi segítséggel megvalósított magyarellenes tevé
kenysége idején éppen a vármegyék ellenállásán bukik meg e kormány tevékenysége.
Például nem fizetik be az adókat, különféle törvényes ellenállást szerveznek a kormány
erőszaka ellen stb. Zigány jól emlékezhetett a mindössze három évvel korábban történt
eseményekre: most, 1908 tavaszán éppen a vármegyét akarta fölhasználni céljai meg
valósítása érdekében.
íme, tisztán találkozhatunk a szabadkőművesi befolyásoló tevékenység megnyilvánu
lásával, sőt, tudatos kihasználásával! Akkoriban a személyek, emberek, sajtó, köztes-
376 Uo. 212. fólió.
124
tületek, törvényhozás, sőt a kormány befolyásolása az egyik legfontosabb és leghatéko

nyabb szabadkőművesi fegyver.377
Zigány következő, hetedik javaslata: „Népgyűlések, meetingek [találkozók] nyilvá
nosan, de nem a szövetség cégére alatt tartassanak.” A jegyzőkönyvben a „nem” szót
valaki kétszer, vastagon aláhúzta kék színes ceruzával, ami a legteljesebb egyetértés
jele. Itt az látszik, hogy Zigány elképzelése szerint az egész társadalmat meg kell moz
gatni az általános, titkos választójog érdekében, de a leghatározottabban úgy kell szer
vezni, illetve szerveztetni a népgyűléseket, hogy az ott megjelenő emberek ne tudhas
sák meg azt, hogy az adott népgyűlést a szabadkőművesség szervezte. Ez nem más,
mint az állampolgárok nagyfokú, tisztességtelen politikai és emberi manipulálása és
becsapása - ám sajnos ez volt a jellemzője a magyarországi szabadkőművességnek.
Főleg a progresszíveknek, akik e tények szerint mindenféle tisztességtelen módszer
használatát is megengedettnek tartották politikai küzdelmük során.378
Zigány előadását e szavakkal zárta: „Mind e teendők elvégzésére [...] kérjük fel az
állandó bizottságot. Támogassuk e bizottságot egyenként is és támogassák a páholyok
is, hogy a jövő nagygyűlésen már eredményes működésről számolhasson be a bizott
ság.”379 Mivel a nagygyűlés a Nagypáholy legmagasabb jogi testületé, Zigány e testület
előtt akart eredményt produkáltatni a választójogi bizottsággal. Kétségtelenül ez volt a
legbiztosabb módja a habozó mérsékeltek meggyőzésének, ugyanis jogilag érvényes és
kötelezően végrehajtandó határozatokat kizárólag a nagygyűlés hozhatott. Zigány nem
véletlenül lesz néhány hét múlva a megalakuló Martinovics páholy első főmestere: ha
a történelmi materialista ideológia értelmezése nem is, de e napi praktikus tevékenysé
ge, helyzetkihasználó képessége kétségtelenül a progresszívek élére helyezte őt.
377 Nem véletlen, hogy ezekben az években határozza el a szabadkőműves szervezet, hogy kiterjeszti
tevékenységét a magyar vidék, a vármegyék nagy területeire: elhatározzák, hogy tudatosan vidéki sza
badkőműves páholyokat szerveznek. Korábbi könyvemben közzétettem az első „szabadkőműves térké
pet”, amelyen az összes magyarországi páholy települése és a páholyalapítás ideje látható. E térképből
kiderül, hogy a szabadkőműves szervezet nagymértékben behálózta az egész Magyar Királyságot.
Lásd Harcoló szabadkőművesség: 294. o.
378 E tisztességtelen, az állampolgárok sokaságát becsapó módszert a hazai, titokban működő szabadkő
művesek bizonyos műhelyei napjainkban is alkalmazzák. Amikor 2010-2011 fordulóján a második
Orbán-kormány módosította a sajtótörvényt, ez ellen tiltakozva több hazai és külföldi „spontán” tünte
tést rendeztek a magukat „demokratáknak” nevező baloldali személyek és szervezetek. E tüntetések
mögött a Budapesten napjainkban is működő Martinovics páholy állt: vezetője sok szép, demokrata
beszédet tartott, valamint az ATV csatornán beszélt a sajtóhelyzet megváltoztatása ellen. Sem a tiltako
zó gyűléseken, sem a televíziós adásokban nem mondták el, hogy az egész mögött egy szabadkőműves
páholy áll. E módszer az 1914 előtti évtizedekben alakult ki Magyarországon.
379 Uo. 212. fólió.
125
A kialakuló vitában először Somogyi Béla, a Könyves Kálmán páholy tagja szólalt
föl.380 Alapvetően egyetértett Zigány javaslataival, de a képviselőházra gyakorolt nyo
mást megkésettnek tartotta: „az a törvénytervezet, mely a parlament elé kerül, nem
felel meg annak, amit az általános választójog tárgyában követelünk. Mégis törvény
lesz belőle, amelyen változtatni nem lehet. Most már tehát cselekedni kell. Elfogadja
Zigány Zoltán testvér javaslatait. Jó lesz ez az akció - mondja - a legközelebbi 15 évre
agitációnak egy jobb választási törvény érdekében. [...] E kérdésben a munkássággal
együtt kell haladnunk és nem szabad küzdelmét gyengítenünk.”381 Somogyi nem opti
mista: Zigány javaslatát másfél évtizedre kiterjedő agitációra tartja megfelelőnek, ami
azt jelenti, hogy szerinte csak hosszabb idő alatt lehet kivívni az általános-titkost.
Somogyi után az akkor már neves pénzügyi-gazdasági szakember, Szende Pál382
szólalt föl. Beszédében két témakört érintett: az egyik, hogy milyen szabadkőművesi
tevékenység minősül politizálásnak. Szende „példákkal demonstrálja, hogy bármely
általunk tárgyalt kérdésre rá lehet fogni, hogy politikai kérdés - vagy nem, aszerint,
mily szempontból nézzük a dolgot. Nagyon helyesnek tartja, hogy a magyar szabad
kőművesség alapítói kizárták a politizálást munkásságunk köréből, de azt hiszi, hogy
a választójog és a népoktatás kérdését nem szabad pártpolitikai kérdésnek tekinte
ni.” Javaslata: „kérjük fel a kalapácsvezető helyettes nagymester testvért, legyen szí
ves megállapítani azt, hogy a páholyoknak jogában van és módjukban van az előadó
testvér [Zigány] javaslatain kívül még úgy is biztosítani az általános, titkos választó
jog megvalósítását, hogy azon testvérek ellen, akik e páholy vagy nagygyűlési hatá
rozattal szemben kötelességüket nem teljesítik, illetőleg, ha ily határozattal szemben
nyíltan állást foglalnak, az alkotmány által megszabott rendelkezéseket alkalmazzák.
Kéri, hogy a nagymester testvér ezt a nagygyűlés elé terjessze.”383 Látható Szende nyi
latkozatából, hogy akkor még vita létezett a szabadkőműves szervezeten belül arról,
hogy szabad-e politikai kérdésekkel foglalkozniuk. Szende is, mások is úgy kerülték
meg a kérdést, hogy a számukra fontos, a politikát vagy annak határterületeit érintő
ügyekre azt mondták, hogy ezek nem pártpolitikai kérdések. A szabadkőművesség al
kotmánya pedig egyértelműen fogalmaz: nem szabad politikai és vallási kérdésekkel
380 Somogyi (Steiner) Béla budapesti felsőkereskedelmi iskolai tanár. 1907-ben lett páholya tagja, 1918.
februárban kilépett a szabadkőműves szövetségből.
381 Uo. 212-213. fólió.
382 Szende (Schwartz) Pál dr. jogász. 1879-ben Nyíregyházán született. 1918 őszén Károlyi Mihály
gróf kormányának pénzügyi államtitkára, majd pénzügyminisztere. 190ó. december közepétől a
Demokratia páholy tagja.
383 Uo. 213.
126
foglalkozniuk. Egy többpártrendszer szerint működő országban nyilván lehetetlen tisz

tán politikamentesen megtárgyalni, előhozni bármely kérdést, ezért aztán a Szende
és elvbarátai által bevezetett kétféle politikai minősítésnek (politikai és pártpolitikai)
nincs értelme. Azért hozták elő és használták a pártpolitikai megkülönböztetést, hogy
meggátolják a belügyminisztérium illetékes szerveinek beavatkozását a hazai sza
badkőműves szervezet egyre erőteljesebben politizáló tevékenysége ellen. Ráadásul
Szende azt is javasolja, hogy a szabadkőműves kötelességüket megtartó, azaz politikai
ügyekben hallgató egyes szabadkőműveseket az alkotmányuk szerint meg lehessen
büntetni. Szende nem mondja ki, ám akkor köztudott volt közöttük, hogy a Lex Apponyi
népiskolai törvénycsomag három törvényének képviselőházi vitájában (1907-1908) a
szabadkőműves országgyűlési képviselők nem mertek, illetve nem akartak fölszólalni
a törvényjavaslatok ellen. Szende őket akarta rászorítani a szabadkőművesi esküjük
ben foglaltak betartására. Nehéz itt szabatosan követni a szabadkőműves és a képviselő
kötelmei közötti ellentmondásokat, ugyanis egy népiskolai törvényjavaslat vitája mi
lenne más, mint politikai tevékenység - amivel foglalkozni a képviselő kötelessége, de
amivel mint szabadkőműves nem foglalkozhat. Szende ráadásul azt is javasolja, hogy
a következő évi szabadkőműves nagygyűlésen, amely a Nagypáholy legmagasabb jogi
szerve, maga a nagymester terjessze elő e szankcionálás lehetőségét. Szende persze
tudta, hogy ez benne van az alkotmányukban, nyilván az ügy hangsúlyozását akarta
elérni a nagygyűlés által.
Ha megfigyeljük a kongresszus eddigi menetét, azt látjuk, hogy a két radikális, a
leendő Martinovics páholy majdani két vezetője, Zigány és Szende tett csak tényleges
indítványokat. Ez azt jelenti, hogy az általános, titkos választójog nagyon fontos téma
körére a progresszívek rátelepedtek, igyekeztek kihasználni a kongresszus lehetőségét
e témák kisajátítására. A vita azonban folytatódott.
Jónás János384 (ThököJy Imre páholy) csalódását fejezte ki a vita addigi állása kap
csán: „a mai felszólalók Szende Pál testvér kivételével felvilágosítottak az általános
választójogról. Azt hitte és szerette volna, ha az e kérdésben a szabadkőművesség ke
belében ma fennálló nézet megütközött volna és a harc e téren eldől. Azt a kérdést, po
litizálunk-e vagy sem, csak a belügyminiszter döntheti el illetékesen - ha hozzá kerül a
dolog.”385 Jónás testvér, a pozsonyi szabadkőműves azért jött az új, rohamosan „fejlődő”
384 Jónás János a pozsonyi Kereskedelmi Akadémia igazgatója. Kiskunhalason született 1848-ban. 1896-
ban vették föl a Hallgatagság páholyba, ahonnan 1902-ben fedezett. Ezután a Testvériség páholy alapí
tója, ahonnan 1905-ben kérte fedezését, majd a Thököly Imre páholy tagja lett 1911-ben halt meg.
385 Uo. 215. fólió.
127
Budapestre, mert azt hitte, eldől a vita az általános választójog kapcsán, ehelyett azt
kellett tapasztalnia, hogy kizárólag az általános választójog mellett szavalnak a radiká
lis testvérei. Nem véletlen, hogy Jónás a politizálás eldöntését a belügyminiszter jogá
nak tekinti: a vidéki, pozsonyi páholytag a magyar jogállamot elfogadva gondolkodott,
szemben Szendével, akinek - Magyarországra bevándorolt zsidók leszármazottja lévén
- eszébe sem jutott, hogy elfogadja a magyar állam törvényeit. Ezek az urak mindig azt
éreztették, hogy rájuk a magyar állam törvényei egyszerűen nem érvényesek, viszont
já r n ekik a magyar liberális jogállam összes lehetősége. Jónás testvér ráadásul azt is
kifejtette, hogy „a szóban forgó kérdésekkel foglalkoznunk kell, mert az állam felszívta
a társadalmat, és így minden társadalmi kérdés politikai kérdés is. De azt hiszi, ily
kérdésekben szervezett akciót a szabadkőm űvesség ki nem fejthet, am íg az Alkotmány
ezt tiltja.”3116 Jónás egyetért Szendével és Zigánnyal abban, hogy társadalmi összefüg
gések miatt a szervezetnek meg kell beszélnie az általános választójog kérdését, de
ennek elérése érdekében konkrét akciókat nem hajthat végre, mivel ezt tiltja a saját
alkotmányuk. Mint a későbbiekben látjuk, az efféle jogállami, alkotmányos alapra he
lyezkedő szabadkőműveseket kezdik majd a progresszívek „mucsainak” és a „haladás
ellenségeinek” nevezni. Ráadásul Jónás megtámadja Szendének egy másik javaslatát
is: „Tiltakozik az ellen, hogy a kalapácsvezető helyettes nagymester a mai munkáról
a nagygyűlésnek jelentést tegyen, mert a mai ülés nem képviseli a magyar szabadkő
művességet, mert erre mandátuma nincs. Jobban szerette volna, ha e kérdést a nagy
gyűlésen tárgyalják, de nem látja célját annak, hogy a magyar szabadkőművesség a
kérdésben kötelező határozatot hozzon.’’387 Jónás szemmel láthatóan arra alapoz, hogy
a kongresszust tulajdonképpen csak a Nagypáholy egyik bizottsága hívta össze, ugyan
nagy létszámú, de nem bír az évi nagygyűlés jogosítványaival. Azt is hozzáteszi, hogy
helytelen lenne, ha maga a nagygyűlés kötelezően végrehajtandó határozatot hozna az
általános, titkos választójogért való küzdelemre vonatkozóan. E vitának az a lényege,
hogy míg Jónás, aki nem az elzsidósodott „Judapesten”,388 hanem a szlovák nyelvte
rülethez közel elhelyezkedő Pozsonyban élt, valószínűleg jól látta, hogy az általános
választójog feltehetőleg erősen meggyöngítené a magyar államban a magyar etnikum
386 Uo. 215. fólió.

387 Uo.
388 Judapest: Kari Lueger (1844-1910) osztrák politikus, halála előtt Bécs polgármesterének kifejezése.
Hogy a budapesti zsidóság ezt az elnevezést nem gúnyosnak, hanem találónak érezte, az is bizonyítja,
hogy jóval később, az 1990-es években a Budapestet vezető főpolgármester és négy alpolgármester ve
zetése idején Ju dapest címen hatalmas, sok képpel ellátott albumot adtak ki. E könyv is egyik bizonyító
erejű, forráspublikációs típusú kiadványa Budapest elzsidósodásának.
128
befolyását és lehetőségeit; addig Szende és társai nem törődtek a magyar állam, illetve
a magyar nemzet érdekeivel, hanem csak a „társadalmi haladással” foglalkoztak. Ez az
eset azt mutatja, hogy nagyjából azonos álláspontra képes jutni egy korabeli magyar
szabadkőműves és gróf Tisza István kétszeres miniszterelnök. Tisza - együtt ifj. And-
rássy Gyula gróffal - nem azért volt az általános választójog ellensége, mert arisztokra
ta volt, hanem azért, mert magyar: számára a választójog területén is a legfontosabb a
magyar állam, a magyar nemzet érdeke volt.
Szende Pált érzékenyen érinthette Jónás János érvelése, ugyanis - nyilván több ha
sonló vélemény elhangzása miatt - 1911 februárjában, amikor már a Martinovics pá
holy helyettes főmestere, hosszabb előadást tart a szabadkőművesség politizálásáról. E
beszédében, amelyet Alkotó és romboló munka a szabadkőművességben címmel külön
füzetben is kiadott a Martinovics páholy, azt mondja, hogy igenis a szabadkőműves
szervezet halála volna, ha nem tárgyalná meg a társadalmat érintő nagy - akár politikát
is érintő - kérdéseket. E füzetéből is kiderül, hogy az akkori Magyarországon minél
radikálisabb szabadkőműves valaki, annál kevésbé tartja fontosnak az állam törvényei
nek betartását. Bizony éppen e fölfogás miatt mondták a szabadkőművességről akkori
ban (is), hogy törvénytelen és destruktív, azaz az államot (a mindenkori államot) föllazí
tó, állambontó intézmény. Szende érvelését később, páholyának tevékenységét elemző
fejezeteinkben mutatjuk be, mert ennek ismerete sok tanulsággal szolgál a progresszív
típusú szabadkőművességre nézve.389
Jónás fölszólalása azonnal eldurvítja a vitát. Hiába, a radikálisok csak abban az
egyetlen esetben szolidak és kulturáltak (a levéltári források szerint), ha csak ők nyil
váníthatnak véleményt. Jónás után Gajári Géza390 (Reform páholy) ezt mondja: „azt a
türelmet csodálja, amellyel Jónás testvér beszédét a kongresszus meghallgatta.”391 A
progresszívekre akkoriban általában jellemző volt a türelmetlenség: ezt pszichopatoló-
389 S zende Pál: Alkotó és romboló munka a szabadkőművességben. Elmondta Szende Pál, a Martinovics
páholy helyettes főmestere a □ február 24-iki [1911] munkáján. Bp., 1911. Márkus Samu testvér könyv
nyomdája.
390 Gajári (Bettelheim) Géza dr. budapesti ügyvéd, volt országgyűlési képviselő. 1863-ban született, a
radikális célok megvalósítására megszervezett Reform páholy tagja.
együttes munkájáról (kongresszusáról) felvett munkatábla. OL P 1106 28. köt. A Demokratia páholy ira
tai 1906-1908 között. 215. fólió. Kár, hogy Gajári beszédét ebben az egyetlen mondatban foglalta össze
a jegyzőkönyvet vezető szabadkőműves. Ha részletesebben kifejtette volna, úgy megérthetnénk esetleg
a radikálisok lelkében a türelmetlenség patológiás megnövekedését, s ezáltal fölfoghatóvá válna pél
dául a Szamuely-jelenség: a lelki beteggé váló, szörnyetegember lényege, aki „gajdeszba!” kiáltással
küldte árokparti kivégzésre az ellenségnek tartott személyeket. (Gajdesz: jiddis eredetű szó, halált,
pusztulást jelent.)
129
giai szempontokból is elemezni lehetne, mert ez is vezet majd el a bolsevikiek véres,

gyilkos tevékenységéhez, alig tíz évvel később.392 Természetesen nem állítható, hogy
mindegyik radikális bolsevista gyilkossá vált, viszont kétségtelen tény, hogy akik majd
1919-ben kommunistának álcázott gyilkosként mutatják meg lelki lényegüket, 1914
előtt valamennyien a radikális mentalitású, kimondottan baloldali, azaz liberális és
szocialista fölfogású emberek közé tartoztak. Nem túlzás ezt a folyamatot a magyar
történelem pszichopatológiai baloldali folytonosságának nevezni.
Az általános-titkos vitájában Gajári után egy nevezetes személy, a Budapesten a
nemzeti érdekeket támogató Nemzeti nevű páholy szabadkőművese, Farkas Pál393 szó
lalt föl: „Kijelenti, hogy régóta híve az általános, titkos, községenkénti választójognak
és az általános, ingyenes, kötelező, felekezettől mentes népoktatásnak. E tárgyban ily-
képpen már régebben állást foglalt. Tiltakozik az ellen, hogy itt dogmákat állítsanak
fel és kizárni akarják azokat, akik más nézeten vannak. Elfogadja az előadó testvér
[Zigány] javaslatát.”394 Farkas, mint látjuk, nagyon óvatosan Jónást és a hozzá hason
ló mérsékelteket támogatja. Amikor két és negyed évvel később nemzeti munkapárti
képviselő lesz, soha nem fogja hangoztatni az általános-titkosról a nagypáholyházban
elmondott álláspontját, helyette elfogadja Tisza grófnak az 1903-ban megszavazott vá
lasztójogi törvényét. Tisza ugyanis e törvényében megnöveli a munkások csoportjaiból
jövő választók számát. Farkas ekkor nem magánérdekből tiltakozik a dogmák és kizá
rások ellen, hanem azért, mert a klasszikus „élni és élni hagyni” liberális elv híve. Ez
azt jelenti, hogy - Szendével, Jászival szemben - nem akar a hazai szabadkőművesség
ből „harci élcsapatot” szervezni a keresztény magyar nemzetállam ellen.
Nem így a következő hozzászóló, az ekkor még a Demokratia páholy tagjaként be
szélő, később Martinovics-alapító Harkányi Ede: „azt fejtegeti, hogy akcióképessé kell
tennünk a szabadkőművességet. Azt kéri, hogy aki nem híve a választójognak, az ne
392 Pszichopatológia: görög eredetű szó, az orvostudomány lelki betegségekkel foglalkozó ága.
393 Farkas (Wolfner) Pál (1878-1921) író, politikus, 1910-től gróf Tisza István politikai pártjának, a Nem
zeti Munkapártnak országgyűlési képviselője. 1903-ban lett a Nemzeti páholy tagja. A dolognak az
a pikantériája, hogy a Nemzeti páholy 1902-ben éppen a Demokratia páholyból vált ki. A nemzeti
érdeket képviselő eltávozottak helyébe kapta a Demokratia páholy a Jászi vezette ateista radikálisokat.
Farkas Pál a híres könyvkiadónak, a Singer és Wolfner egyik tulajdonosának, Wolfnernek fia. Mind
szabadkőművesként, mind országgyűlési képviselőként a magyar nemzetállam védelmezője. Könyvet
írt (többek között) az erdélyi helyzetről (F arkas Pál: Az oláh kérdésről. Bp., 1907.). E könyvében gróf
Bethlen Istvánnak az első világháború előtt az erdélyi románkérdésről írt könyveiben foglalt álláspont
hoz egészen hasonló véleményre jutott Farkas Pál is.
394 A Magyarországi Symbolikus Nagypáholy védelm e alatt dolgozó páholyokn ak 1908. március 27-én tartott
együttes m unkájáról (kongresszusáról) felvett munkatábla. OL P 1106 28. köt. A Demokratia páholy
iratai 1906-1908 között. 215-216. fólió.
130
■--.nógassa, de ne is akadályozza meg.”395 Az akcióképesség fölvetése a társadalomba ki-

-pest és a napi politizálást jelenti, de mondatainak második része, a kérése korrektnek
tekinthető. Nála erőteljesebben fogalmaz a nagyváradi László király páholy tagja, Vá-
rady Zsigmond:396 „szerinte a nagypáholy évi jelentésében nincs vezéreszme. Azt hiszi,
ha a választójog és a népoktatás kérdésében a radikális testvérek állásfoglalása győz,
ha e két dolog megvalósul, akkor minden egyéb dolog magától jön. Nagy lépést tett a
magyar szabadkőművesség előre, amikor a választójog érdekében állást foglalt. Ezt a
r.agy lépést ne akarja velünk visszacsináltatni senki. Ha ezt a lépést visszacsinálják, a
aladó testvéreknek ki kell menniük a szabadkőművességből. El kell fogadni az állandó
t izottság javaslatát és Szende Pál testvér indítványát.”397 Várady, a radikális szabadkő
művesség egyik megteremtője vezéreszmeként csak a választójog és a felekezetmentes
-.époktatás témáját tudta elfogadni. Érdekes módon „politikai automatizmusnak” te
kinti e két vezéreszmét, s azt mondja, ha ezek megvalósulnak, „minden egyéb magától
jön”. Ez ugyanaz a fölfogás, mint a „népi demokrácia beköszöntése megoldja a nem
zetiségi kérdést” témakör esetében: egy szó sem igaz belőle, mint ahogy az általános
választójog sem oldja meg a sokrétű társadalmi bajokat. Attól, hogy valaki négyévente
leadja szavazatát egy képviselőjelöltre, nem rendeződnek anyagi és lelki bajai. Várady
Gigásznak pedig eszébe sem jut, hogy a saját, szabadkőműves alkotmánya tiltja azt,
amiről beszél. Ráadásul Várady döntő lépésre, azt mondhatjuk, a nagyváradi szabad-
kőműves páholynál megszokott zsaroló lépésre szánja el magát: a radikális testvérek
kilépésével (s ki nem mondva: radikális nagypáholy szervezésével) fenyegeti meg a
Magyarországi Symbolikus Nagypáholyt. Erre a tényezőre hivatkozva akarja elfogad
tatni Szende indítványait.
Nem véletlen, hogy Messinger Simon helyettes nagymester, aki e kongresszuson
.vezeti a kalapácsot” (levezeti az összejövetelt), nem válaszol semmit Várady doktor fe-
395 Uo. 216. fólió.

396 Várady Zsigmond dr. nagyváradi református ügyvéd. 1895-ben lett páholya tagja, 1 8 9 9 -1900-ban
egy évig főmestere. Ő írta a Társadalmi programm című füzetet, amely egyik megindítója volt a radi
kális szabadkőműves célrendszer kialakításának. Várady 1910-ben gróf Tisza Nemzeti Munkapártja
országgyűlési képviselője lesz, majd 1913 januárjában, részben betegsége, részben szabadkőműve-
si-politikusi meghasonlása miatt öngyilkos lesz. Tevékenységének részletes elemzését lásd H arcoló
szabadkőm űvesség: 101-152. o. (Várady dr. nem tévesztendő össze a másik Váradi Zsigmonddal, aki a
körmöcbányai állami siketnéma intézet igazgatója, s 1902-ben az ott működő Észak páholy alapítója.)
397 A Magyarországi Symbolikus Nagypáholy védelm e alatt dolgozó páholyokn ak 1908. március 27-én tartott
együttes m unkájáról (kongresszusáról) felvett m unkatábla. OL P 110Ó 28. köt. A Demokratia páholy
iratai 1906-1908 között. 216. fólió. Várady beszédének ezt a részét vastag fekete tintával áthúzták:
„a nagypáholy évi jelentésében nincs vezéreszme”. Azért csinálták ezt, hogy a jegyzőkönyv végleges
változatába ne kerüljön bele a Nagypáholy megtámadása.
131
nyegetőzésére, hanem - mintha nem történt volna semmi - fölkéri Balassa Józsefet, 398 a
Könyves Kálmán páholy tagját, a népiskolai napirendi pont előadóját előterjesztésének
megtételére.
Balassa nyelvészprofesszor ezt mondja: „szerinte a népműveltség megköveteli,
hogy a népoktatás kötelező legyen; a törvény e rendelkezését végre kell hajtani. En
nek folytán a tanítás ingyenes kell, hogy legyen . ” 399 Balassa Apponyi gróf népoktatási
törvényéről beszél, abban ugyanis valóban benne van a kötelező iskolába járás. Tény,
hogy az akkori Magyarországon sok szegény gyermek nem tudott iskolába járni .400 Ed
dig egyetértünk az előadóval. Balassa ezután azonban kifejti elméletét, amelynek lé
nyege: csak az ateista gyermek a jó magyar gyermek, mondván: „A népiskola ment le
gyen minden felekezettől, pedig a mai állami népoktatáson is felekezeti bélyeg van.401
Ha azt akarjuk, hogy az emberiség és a magyarság céljai felé haladjunk, az iskolát meg
kell a felekezeti szellemtől szabadítani. ”402 Balassa professzor úr kissé összekeveri a
népoktatás állami vagy egyházi fönntartásának fogalmait, azonban így is érthető, mit
akar mondani: meg kell szüntetni a felekezetek általi iskolafenntartást, magyarul álla
mosítani kell a népoktatást. S ha ez megtörténik, akkor elegendő egy szabadkőműves
kormányt létrehozni, amelynek iskolaügyi minisztere majd megmondhatja, mit kell
hittan helyett tanulniok a gyermekeknek. Mily kár, hogy Balassa nem magyarázza
meg, miért is lenne jobb „a magyarnak”, ha kis ateisták jönnének ki az elemiből. Talán
az, hogy a középiskolában már szinte csak istentelenek, a felsőoktatásban pedig kizá-
398 Balassa (Weidinger) József dr. egyetemi tanár, a Magyar Nyelvőr című folyóirat szerkesztője. 1864-ben
született Budapesten. 1898-ban vették föl a Könyves Kálmán budapesti páholyba. Szövetségtanácsi
tag, több páholy tiszteletbeli tagja. Például a pozsonyi Lessing zu den 3 Ringen határszéli páholy
avatta tiszteletbeli tagjává. Határszéli páholyoknak az Ausztriában nem engedélyezett szabadkőműves
szervezet Magyarország határszéli városában, Pozsonyban működő páholyait nevezték. E páholyok,
melyeknek száma 12-1Ó között változott, főleg a bécsi szabadkőműveseket foglalták magukba, akik
hetente-kéthetente átutaztak Pozsonyba, ahol a magyar kormányok liberalizmusa következtében pá
holymunkát tarthattak. A már említett bécsi főpolgármester, Kari Lueger „judapestezése” részben e
helyzetből következett. A bécsi-pozsonyi határszéli páholyok tagjai jórészt Bécsben lakó zsidó embe
rek voltak.
399 Uo. 217. fólió.
400 Gárdonyi Géza tanító úr, úgy is mint „a nemzet lámpása”, írt sokat erről szép regényeiben, például Az
én falu m címűben. (A hazai szabadkőművességben legalább négy Gárdonyi testvér létezett akkoriban,
de ők korábban a Grün, Grünstein, Goldmann és Grossmann nevet viselték. Az író Gárdonyi Géza nem
volt szabadkőműves.)
401 A népoktatáson lévő „felekezeti bélyegről” csak annyit, hogy az akkori Magyarország elemi népisko
láknak majdnem 70 százaléka volt egyházi fönntartása Balassa tehát tényszerűen igazat állít; kár,
hogy a „bélyeg” szót „megbélyegzés” értelmében is használja.
402 Uo. 217. fólió.
132
rólag istentagadók végeznék tanulmányaikat? Balassa tesz még egy bátor oldalvágást
Apponyi gróf törvényére, megmondva, hol is működnek az oktatásügy igazi szakem
berei: „Ez a kérdés addig aktuális, amíg meg nem lesz a kötelező, állami, ingyenes, fe-
lekezettől mentes népoktatás. Ha a szabadkőművesség 10-20 évvel ezelőtt foglalkozott
volna e kérdéssel, a mai törvény jobb lett volna.”403 Balassa ekkor már tíz éve szabad-
kőműves, de úgy látszik, nem nézett utána, hogy a páholyok már az 1870-es évektől
rendszeresen foglalkoztak a népoktatástól a felsőoktatásig bezárólag az oktatásügy
mindenféle kérdéseivel. A nagyváradi László király páholyban pedig éppen Balassa
páholytaggá válásának éveiben mondták ki a hittanoktatás nélküli népiskola célkitű
zését.404 Apponyi gróf, kultuszm iniszter törvénye azért nem lett „jobb”, mert a képvi
selőházban ülő szabadkőművesek, politikai pályájukat nem akarván veszélyeztetni,
alig szóltak hozzá a népiskolai törvényjavaslat alsóházi részletes vitájában; másrészt
a hithű római katolikus Apponyi nem is engedett volna a titokban szabadkőműves
képviselőknek - már ha harcoltak volna ellene.
Mindenesetre Balassa is elmondja indítványát: „Azt kívánja, hogy e kérdést tartsuk
állandóan napirenden; a páholyokat fel kell világosítani felolvasások, előadások tartásá
val, és ezzel párhuzamosan külső akciót is kell indítani, röpiratokban, folyóiratokban, a
vidéki sajtóban stb. propagandát kell csinálni.”405 Ő tehát (Zigány Zoltánhoz hasonlóan)
a hírverésre (sajtó, előadások) teszi a hangsúlyt. Ezt nevezik egyelőre mindketten olyan
akciónak, amelynek megvalósítására a szabadkőművesség képes. Ez tulajdonképpen
annak a vereségnek a burkolt beismerését jelenti, amit gróf Andrássy Gyula kétszeres
cenzuson alapuló, úgynevezett plurális választójogi törvénytervezete, valamint Appo
nyi Albert gróf képviselőházban már el is fogadott népiskolai törvénye okozott.
Hogy mennyire reménytelen volt az általános-titkos, valamint az ateista népoktatás
kivívása, jól mutatja a Balassa vitaindítója utáni első fölszólalás. Fülöp Zsigmond,400 a
Budapesten működő Petőfi páholy tagja ezt mondja: „az általános választójog alapján
létrejött parlamenttől várja azt, hogy ezt a kérdést megvalósítsa.”407 Az akkori ország-
403 Uo.
404 Az oktatásügy és a hazai szabadkőműves szervezet összefüggéseiről lásd Harcoló szabadkőművesség:
23Ó-285. o.
405 Uo. Balassa azért írja a vidéki sajtót, mivel a fővárosi hírlapokban már évek óta zajlott a felekezet
nélküli népiskoláért a szabadkőműves hírverés.
406 Fülöp Zsigmond budapesti tanár. 1882-ben született Hódmezővásárhelyen; 1908 óta tagja páholyának.
A Petőfi páholy 1906 februárjában vált ki a Reform páholyból. Lásd: P ataky i. m.
iratai 1906-1908 között. 217. fólió.
133
gyűlésben nem volt túl sok híve e két radikális szabadkőművesi célnak, ha pedig voltak
- hallgattak. Ellenük beszélt hozzászólásában korábban Szende Pál.
Brózsik Pál408 néptanító-szabadkőműves (Alföld páholy, Szolnok) következett a hoz
zászólások sorában. Elmondta, hogy a magyar tanítóság már állást foglalt az állami,
hittanmentes népiskola mellett, s a szabadkőművességnek ebben támogatnia kell a ta
nítókat. Kijelenti, hogy a tanítóképzést is állami kézbe kell adni. Ezt a gondolatmenetét
a helyzet logikája adja, hiszen ha nincs egyházi fönntartású népiskola, nyilván semmi
szükség sincs az egyházi tanítóképzőkre sem .409
Jeles” személy következik: Kunfi Zsigmond, a temesvári Losonczy páholy tagja be
szél. Kimondja, hogy kiket hibáztat a népoktatási törvénynek az iskolába járásra vonat
kozó tételének megvalósíthatatlanságáért: „azt hiszi, hogy a kötelező népoktatás vég
rehajtásának nagy akadálya, hogy a gyermekmunkára a mai társadalmi osztályoknak
nagy szüksége van . ” 410 Kunfinak igaza van, bár a jegyzőkönyv nem jegyezte föl, melyik
társadalmi osztályokra utalt. Ha a nagypolgárságra, akkor a városi munkáscsaládok
gyerekeiről, ha a nagybirtokosságra, akkor a falusi gyerekekről beszélt. Egyébként
bármely állítás megfelel a történelmi valóságnak, hiszen akkoriban Magyarországon
létező jelenség volt a gyermekek korai munkába állítása.
A következő hozzászóló Apáthy István411 professzor, a kolozsvári Unió páholy sza
badkőművese. Kétségeinek ad hangot: „attól tart, hogy ebben a kérdésben is meg fog
oszlani a magyar szabadkőművesség. Híve az eszmének, de azt hiszi, hogy azt nem
szabad más kérdéssel összeköttetésbe hozni. Elsősorban szintén a tanítóképzés álla
mosítását kívánja. ” 412 Apáthy jól látja, hogy főleg a két témakör (általános választójog
és hittan nélküli, csak állami népoktatás) összekapcsolása miatt megoszlanak majd a
nézetek a szervezeten belül. Ez azért van, mert az általános választójog ügye tisztán
politikai, míg a népoktatásé nem kizárólag politikai ügy, tehát lesznek páholytagok,
akik elfogadják a népoktatási célokat, de a politizálásba menő általános választójog
gal nem akarván foglalkozni inkább mind a két témát elutasítják. Apáthy valószínűleg
408 Brózsik Pál szolnoki tanító. 1907-ben vették föl a szolnoki Alföld páholyba, ahonnan 1912-ben kilépett.
409 Uo. 218. fólió.
410 Uo.
411 Apáthy István dr. (1863-1922) a kolozsvári I. Ferencz József M. Kir. Tudományegyetem tanszékvezető
egyetemi tanára. 1900-ban vették föl páholyába. 1919-től a Nagypáholy helyettes nagymestere. 1918
végén Károlyi Mihály gróf, miniszterelnök kinevezésére az Erdélyi Főkormánybiztosság vezetője. 1919-
ben a megszálló román hadsereg átmenetileg őrizetbe veszi. Ő személyesen, de páholya, az 1886-ban
alakult Unió is több kérdésben mérsékelt álláspontot képviselt.
412 Uo. 218. fólió.
134
azért akarja a tanítóképzők államosítását, mert abban az esetben, ha a tanítóképezde

nem egyházi fenntartású, sokkal nagyobb az esélye ateista tanítók kibocsátásának, ami
viszont „jótékony” hatást váltana ki az akár egyházi fönntartású népiskolákban. Nem
mindegy ugyanis, hogy a tanító hitből vagy csak kötelességből csinál valamit.
Ezután Zigány Zoltán tanító szól, s vitatkozik Brózsikkal: „a magyar tanítóságnak
nem lehet az a szerepe, amelyet Brózsik testvér neki szánt. A magyar tanítóság megpró
bálta, hogy ez ügy szolgálatába álljon, de készülő szervezete nem kapta meg a felsőbb-
ség jóváhagyását, amelyet azonban egy reakciós tanári szervezet megkapott.”413 Itt egy
korábbi történetről van szó. Több budapesti szabadkőműves páholy titkos kezdeménye
zésére és konkrét szervezésével megalakult akkoriban Budapesten a Tanítók Szabad
Egyesülete, amely a kirakatban a tanítóság érdekeit képviselte az állammal szemben,
valójában a szabadkőművesség érdekeit képviselte a tanítók között, a szabadkőműves
célokról akarta meggyőzni a magyar tanítókat. Apponyi gróf, a „reakciós” kultuszmi
niszter azonban betiltotta a szervezet működését. Szende Pál a fentebb említett 1911-es
könyvében azt írja az ügyről: „A Tanítók Szabad Egyesületét felfüggesztették, mert az
állami [fenntartású] közoktatást hirdeti, tehát politizált; a Katholikus Tanítók Országos
Egyesülete gyöngéd miniszteri gondoskodás tárgya, mert a felekezeti népoktatásért és
a kongregációkért szállt síkra.”414 Mint már többször megjegyeztük, érthetetlen (vagy
talán nagyon is érthető), hogy Szende miért a római katolikus, s miért nem a saját
vallásfelekezetével foglalkozik. Úgy tűnik, hogy a világnézeti-társadalompolitikai viták
figyelembe vétele mellett még azt a kérdést is föl kell tennünk, hogy az országba be
özönlő nem keresztény népcsoport sok tagja mi jogon, milyen alapon támadja meg, gú
nyolja az államalkotó nemzet legnagyobb, meghatározó, keresztény vallásfelekezetét?
Az megérthető, hogy a református Várady Zsigmond a fent bemutatott tanácskozáson
is melléjük áll: a református egyházból zavarba ejtően sokan álltak a zsidó-radikális
többségű szabadkőművesek mellé, a római katolikus egyház elleni közös föllépés (ud
variasabban: közös védekezés) reményében. De hogy Sándor Pál milyen alapon mer a
katolikus egyházról mint a „reakció rákfenéjéről” s annak papjairól mint „szenteskedő
bálványimádókról” beszélni, az több, mint népkarakterológiai kérdéseket fölvető, meg
vizsgálandó tényező.415
413 Uo.
414 S zende Pál: Alkotó és romboló munka a szabadkőművességben, i. m. 9. o. Szende ezt abban a fejezetben
írja, amelyben a szabadkőművesi politizálást elemzi.
415 Karakterológia: görög eredetű szó: jellemtan. Az emberi jellem kutatásával és a különféle jellemtípu
sok meghatározásával foglalkozó tudományága a pszichológiának.
135
A tanácskozást végül Messinger Simon helyettes nagymester zárja le, meglepő kö
vetkeztetésekkel. Ő ugyanis úgy látja, hogy a kongresszuson résztvevők egyetértettek
egymással, s mindenben azonos álláspontot képviseltek. Ezt mondja: „a magyar sza
badkőművesség itt megjelent tagjai és akik velük együtt éreznek, helyeslik azt a mű
ködést, amelyet az állandó bizottság kifejtett és amelyek szerint az állandó bizottság
tovább akar dolgozni. [...] A kongresszus feladatának megfelelt, midőn egységes meg
győződésének kialakulásával megerősítette az állandó bizottságot abban az irányban,
melyben halad. Közöttünk elvi eltérések nincsenek, és elvi vitákkal nem kell már fog
lalkoznunk, hanem teljes erővel hozzá kell látnunk azon szabadkőművesi feladatunk
teljesítéséhez, mely a társadalom felvilágosításában áll.”416 Messinger mindenképpen
meg akarja erősíteni a két témakörben létrehozott állandó bizottság helyzetét, ez egyér
telműen kiderül mondataiból. Az azonban meglepő, hogy elvi egységet föltételez, ami
kor láttuk, hogy többen - s nem is a legjelentéktelenebb tagtársai - komoly aggályokat
vetettek föl a „harc” módozatait és tartalmát illetően.
Messinger egyedül Szende Pálnak a nem engedelmeskedő szabadkőműves ország-
gyűlési képviselők megrendszabályozását kérő javaslatát vetette el: „Szende testvér in
dítványa tekintetében külön elvi kijelentést nem tart szükségesnek, mert az Alkotmány
VI. alaptörvényének 18. §-a értelmében azt, hogy valamely testvér az általános szabad
kőművesi kötelességeket megszegte-e, esetről-esetre a páholy bírósága és fellebbezés
esetén a Nagypáholy ítélőszéke vannak hivatva önállóan és függetlenül eldönteni. Ezek
jogkörébe a beavatkozásnak nincs helye.”417
E megállapításaival Messinger úgy tett, mintha egy egységes fölfogású, az addigi
„küzdelmeiket” kizárólag megerősítő szabadkőműves kongresszus zajlott volna le e
napon. Mindenesetre a jelen lévő háromszáz szabadkőműves hírét vitte Kassától Fiú
méig, Pozsonytól Kolozsvárig, hogy Budapesten komoly küzdelmet határozott el (ismét)
a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy az általános, titkos választójogért és a feleke-
zetnélküli, állami népiskoláért.
A tények azonban makacs dolgok: egységről szó sem volt, hiszen Szende és Jászi csoport
ja éppen ezekben a hetekben kezdte meg titkos tárgyalásait a Demokratia páholyból való ki
lépéséről és új páholy szervezéséről. Ez azt mutatja, hogy a hazai szabadkőművességen belül
szervezeti formában is megjelennek a szélsőségek, mégpedig a radikális páholyok képében.
iratai 1906-1908 között. 219. fólió.
417 Uo. 219. fólió.
136
A radikálisok kilépése a Demokratia páholyból
A Demokratia páholyba 1906 tavaszától fölvett radikálisok 1908. március közepétől,

főleg Sándor Pál lemondásától kezdve már meg sem jelentek a páholymunkákon. Már
korábban elérték a mester (III.) fokot, a szabadkőműves alkotmány szerint hét III. fokot
elért testvér elegendő új páholy megalapításához. Az új, mérsékelt Feleki Béla főmester
és tisztviselő társai 1908. április elejétől visszatértek a hagyományos tevékenységhez.
Előadásokat tartottak, hazai és külföldi vendégeket fogadtak, a zsidók jogaiért „küzdöt
tek” stb.
E tevékenységből csak néhány, az átlagosnál fontosabb eseményt emelünk ki. 1908.
április 13-án jeles vendége volt a Demokratia páholynak. Megjelent a „Berlin keletén
dolgozó Hamburger Provinzial Gross Loge” helyettes nagymestere, s előadást tartott
a szabadkőművesség németországi helyzetéről.418 Csak emlékeztetőül: ez az észak
nyugat németországi, hamburgi nagypáholy „berlini tartományi nagypáholya” volt, s
jelentősége abban áll, hogy e nagypáholy fölvett tagjai közé zsidókat, míg a három ber
lini, úgynevezett óporosz nagypáholy nem. A Magyarországi Symbolikus Nagypáholy
egyes, zsidó többségű páholyai (mint például a budapesti Demokratia vagy a nagyvá
radi László király) e tényező miatt kedvelték a hamburgi testvéreiket, szemben az „an
tiszemita” poroszokkal. E látogatás is azt bizonyítja, hogy az említett hazai páholyok a
szabadkőművességet a zsidókérdésre leszűkítve szemlélték.419
1908. május 4-én a Demokratia páholyban látogatást tettek a Belgrádban működő
Pobratim (Testvériség) szerb páholy tagjai,420 ősszel, 1908. szeptember 21-én a világ
hírű francia-belga Furnemont szabadkőműves testvér jelenik meg vendégként.421 Ez
utóbbi esemény jelentőségét nemcsak a sok megjelenő páholytag és vendég, s nemcsak
a helyettes nagymester Bókay Árpád422 kalapácsvezetése adja, hanem az, hogy a francia
418 686. sz. Munkatábla a Demokratia t. és t. szabadkőműves páholy 1908. április hó 13-án tartott 631. el
sőfokú rendes munkájáról. OL P 110Ó 28. köt. A Demokratia páholy iratai 1906-1908 között. 224-225.
fólió. A munkát Feleki Béla vezette. 98 páholytag volt jelen.
419 E kérdéskör részletes kifejtése: Harcoló szabadkőművesség: 50-7 3 . o.
420 688. sz. Munkatábla a Demokratia t. és t. szabadkőműves páholy 1908. május hó 4-én tartott 633. első
fokú rendes munkájáról. OL P 1106 28. köt. A Demokratia páholy iratai 1906-1908 között. 228. fólió. A
munkát Feleki Béla vezette. 37 páholytag volt jelen. (A szerb nyelvben a pobratim szó nem az édestest
véreket, hanem az egymásnak fogadott testvériséget jelenti.)
421 692. sz. Munkatábla a Demokratia t. és t. szabadkőműves páholy 1908. szeptember hó 21-én tartott 637.
fólió. A munkát Bókay Árpád helyettes nagymester vezette. 230 páholytag volt jelen.
422 Bókai/Bókay (Bock) Árpád dr. egyetemi tanár. 1856-ban született Budapesten, meghalt 1919-ben. 1902-
137
radikálisok elérkezettnek látták az időt a magyarországi nagypáhollyal való szorosabb,

személyes kapcsolatok kiépítésére. A francia nagypáholyok mindenben támogatták a
francia kormányt, s komoly eredménynek érezhették, hogy a budapesti nagypáholy - a
saját országát elárulva - a francia radikális szabadkőművesek mellé áll. Ez a tényező
a nagypolitika mellett Magyarország későbbi összeomlasztását is érinti. Kimondottan
komikusnak lenne tekinthető, ha nem volna véresen tragikus, hogy miközben a buda
pesti testvérek az egyik vezető francia szabadkőművest fogadják, azt, aki támogatja a
világháborút nemsokára kirobbantó francia kormányt - eközben Budapesten is megün-
neplik az „első békekongresszus emlékét”: hosszú és unalmas beszédeket tartanak, sőt
„petőfieskedő” stílusú verseket írtak, és egymás örömére szavalnak.423
A radikálisok kilépésére a Demokratia páholyból az 1908. május 25-i páholymun
kán került sor. Mindössze huszonnyolc páholytag volt jelen, amikor Feleki Béla főmes
ter bejelentette: „Gönczi, Jászi, Harkányi, Rácz, Székely, Marschan, Szende, Zigány test
vérek írásban fedezetet kérnek páholyalapítás céljából. A páholy a fedezést megadja,
de Harkányi testvért kötelezi tagdíj hátralékának megfizetésére, Gönczi, Jászi, Rácz,
Marschan, Zigány, Szende testvéreknek összes hátralékait elengedi, kivéve azon díja
kat, melyeket a nagypáholynak nevükben kifizetett.”424 A Demokratia tehát elengedte
a nyolc kilépőt, azzal, hogy a tartozásaikat fizessék meg, ha már új páholyt alapítanak.
Az élet ment tovább: Gelléri Mór előadást tartott a földbérlő szövetkezetekről.425 Az
1908. tavaszi munkák ezzel a nappal véget értek, a Demokratia legközelebb a hosszú
nyári szünet után, 1908. szeptember 21-én ült össze: ekkor tárgyalták az időközben
megalakult Martinovics páholytól kapott első átiratot.
ben lett a Pátria páholy tagja. Helyettes nagymester, majd Joannovics György halála után nagymester.
423 A „békeharc” forrásai: 690. sz. M unkatábla a D em okratia t. és t. szabadkőm űves páholy 1908. május
h ó 18-án tartott 635-ik elsőfokú rendes m unkájáról. OL P 1106 28. köt. A Demokratia páholy iratai
1906-1908 között. 244-250. fólió. A munkát Feleki Béla főmester vezette. 130 páholytag volt jelen.
424 691. sz. M unkatábla a D em okratia t. és t. szabadkőm űves páholy 1908. m ájus h ó 25-én tartott 636-ik el
sőfokú rendes m unkájáról. OL P 1106 28. köt. A Demokratia páholy iratai 1906-1908 között. 252. fólió.
A munkát Feleki Béla főmester vezette. 28 páholytag volt jelen. Ekkor akart kilépni Gajári Lajos is, de
az ő kérelmét nem fogadták el, hanem a páholy a szokásnak megfelelően „felkéri fedezése visszavoná
sára”. Uo.
425 Uo. 253. fólió: kivágott tudósítás a Kelet hivatalos folyóiratból Gelléri előadásáról.
138
A BALOLDALI RADIKALIZMUS
ÉLCSAPATA
A Martinovics páholy megalapítása
1908. május 27-én (két nappal az után, hogy kilépésüket kérték a Demokratia páholy
ból) nyolc szabadkőműves levelet írt a nagymesternek: „Alulírott - a Demokratia t. és t.
szabadkőműves páholyból saját kérelmére, szabályszerűen elbocsájtott - nyolc mester
testvér a magyar szabadkőművességnek az Alkotmányunkban megszabott módon való
hathatós előbbre vitelét célozván, eszméink megvalósítására új műhelyt szándékozunk
létesíteni.”426 Arra kérnek engedélyt, hogy „szabad ég alatt” elsőfokú munkát tarthas
sanak. Az engedélyt megkapták.427
Még azon a napon, 1908. május 27-én Budapesten a nyolc szabadkőműves mester
ideiglenesen új páholyt alapított, amelyet Martinovics apátról neveztek el. A legidősebb
Zigány Zoltán bejelentette: „hivatkozván a páholy-alapításnak közöttük már többször
és részletesen megbeszélt szándékára, bemutatja a Magyarország Symb. Nagypáho
lyának 2259/908. számú tábláját, mellyel megengedi, hogy az alulírott és együtt levő
testvérek páholyalapítás céljából szabad ég alatt első fokú munkát tarthassanak.”428
Ezután Zigánytól Székely Imre veszi át a kalapácsvezetést, Zigány pedig a „munkatáb
la felvételét”, vagyis a jegyzőkönyv vezetését vállalta. Székely kérdésére elhatározták,
„hogy az ideiglenes páholyt megalakítják, és ennek nevéül a »Martinovics páholy* ne
vet állapítják meg.”429 Ezután megválasztották az ideiglenes vezetőséget: főmesterré
Zigány Zoltánt, I. felügyelővé Székely Imrét, II. felügyelővé Rácz Gyulát, szónokká Jászi
Oszkárt, titkárrá Marschan Gézát, templomőrré Szende Pált. A nyolc szabadkőműves
az ideiglenes páholyt a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy védelme alá helyezte.430
426 OL P 1083 137. csomó LXXXVII. A Martinovics páholy iratai 1907-1919.12. fólió.
427 A Bókay helyettes nagymester és Bakonyi főtitkár által aláírt engedély lelőhelye: OL P 1123 1. doboz, 2.
tétel: a Martinovics páholy vegyes levelezése, fogalmazványai, 1907-1919. 41. fólió.
428 M unkatábla. Felvettük Budapesten 1908. m ájus 27-én a Martinovics szabadkőm űves páholy ideiglenes
m egalakulásáról. Jelen volt az alul írott 8 mester-testvér. OL P 1083 137. csomó LXXXVII. A Martinovics
páholy iratai 1907-1919. 2. fólió.
429 Uo. és hátoldal.
430 Uo. hátoldal. Szótöbbséggel megállapodtak, hogy elfogadják a magas fokokat is, tehát nemcsak az alsó
139
Meg kellett még állapítaniuk a páholy munkaprogramját. Ennek megfelelően Zigány

fó'mester „előterjeszti, hogy Bókay Árpád helyettes Nagymester testvér a munkaen-
gedelem kiadása alkalmával a Szövetségtanács tájékoztatása céljából kifejezte azt az
óhajtását, hogy munkaprogramunkat is már az alakuláskor állapítsuk meg.”431 Bókay
valószínűleg azért kérte a páholy végleges engedélyezése előtt a programot, mert a Szö
vetségtanácsnak hat-nyolc évvel korábban súlyos vitái alakultak ki a nagyváradi László
király páhollyal, s ennek akarhattak most - a közismerten radikálisokból alakuló pá
holy esetében - elébe menni. A páholyalakulás munkatáblája szerint „hosszas és rész
letes tanácskozás után, egyhangú határozattal” állapították meg a programjukat. Arra
tekintettel, hogy a legradikálisabb páholyról van szó, e programot szó szerint idézzük:
„Szabadkőműves munkásságunkban mindenkor az általános emberi haladásnak
progresszív eszméi fognak bennünket vezérelni, és ez eszméket radikálisan fogva fel,
a legközelebbi jövőben az emberi jogok kiterjesztése és a népműveltség fokozása körül
óhajtunk foglalatoskodni, beállván mindjárt most a választójogi reformért és az állami
közoktatásért a szövetség kebelében már megindult küzdelmek csatasorába.”432 Jásziék
tehát a program legelején határozottan kimondják, hogy páholyuk progresszív eszmé
ket képvisel, radikális módon. A működési engedély biztos megkaphatása céljából per
sze azt írják, hogy bekapcsolódnak a szabadkőművességen belül már zajló, az általános
választójogot és a „népműveltséget” célzó feladatok „csatasorába”.
Sőt, a szabadkőművesség alkotmányára is hivatkoznak: „Megmaradván ekként az
Alkotmány által megengedett és a szövetség közvéleménye által helyeselt munkakör ke
retei között, új páholyunk speciális teendőjéül, tehát létesítésének és fenntartásának
jogalapjául azt a programszerű törekvést vállaljuk fel, hogy a produktív polgárság és a
munkásosztály előtt egyaránt megvilágosítsuk a legközelebbi jövőnek ama nagy törté
nelmi feladatait, amelyek csakis e két osztály tervszerű együttműködése útján lesznek
megoldhatók. A művelt, gazdag és független, modern Magyarország érdekében óhajtjuk
a kölcsönös megértés alapján egyirányú közös működésre egyesíteni a testi és szellemi
munkások szolidaritását a dolgos polgárság demokratikus hagyományaival: ezért vá
lasztottuk új páholyunk címéül a szabadkőműves Martinovicsnak, a radikális demokrá
cia és a szabadelvű felvilágosodás mártírjának a nevét.”433 Jásziék e mondatokban elha-
három, hanem elvileg mind a 33 fokot használhatják. Ennek a lehetősége a két régi nagypáholy 1886.
évi egyesülési megállapodásához megy vissza.
431 Uo. 3. fólió.
432 Uo.
433 Uo.
UO
A baloldali radikalizmus élcsapata
tározzák a produktív polgárság és a „munkásosztály” együttműködésének szervezését.

Ez az első szabadkőműves páholy, amely a kétkezi dolgozókat marxista elnevezéssel
illeti (munkásosztály), és a polgársággal való érdekazonosságukat hirdeti. A páholyprog
ram meghatározza a leendő működés módjait és eszközeit is: „A munkaprogram érdeké
ben élőszóval és írásban úgy a szövetség kebelében, mint a profán világban a felvilágo
sító ismeretterjesztésnek és alkalmas intézmények létesítésének összes teendőit óhajtjuk
erőnkhöz mért fokozatos terjedelemben gondozni, önként értvén e feladatok között első
sorban azt is, hogy a társadalmi és természeti tudományok terjesztésére szolgáló szabad
tanításnak általunk létesített iskolai intézményeit és irodalmi vállalatait ezután is fönt
fogjuk tartani.”434 Kifejtik, hogy írásbeli és szóbeli ismeretterjesztést akarnak csinálni,
erre alkalmas intézményeket akarnak szervezni, azzal együtt, hogy az eddig általuk már
működtetett szabadtanítási iskoláikat és kiadóikat megtartják és tovább működtetik. Ez
utóbbi tervük azt jelenti, hogy a lászi és munkatársai által a korábbi egy évtizedben
létrehozott intézményrendszert behozzák a szabadkőműves szervezetbe: ezzel föladták
a kérdést a Nagypáholy vezetőinek, elfogadják-e a radikális és progresszív, általában az
ún. szocializmus eszméit népszerűsítő intézmények beépítését, vagy sem. Mint majd
látjuk, elfogadták - ezzel a legnagyobb mértékben hozzásegítették saját egész szerveze
tüket a néhány évvel későbbi törvényes föloszlatáshoz.
A páholyprogram folytatódik: „Munkaprogramunk kereteivel ekként szorosan bele
illeszkedvén a szabadkőműves szövetség alkotmányszerű feladatainak határai közé, a
fentebbiekben világosan megjelöltük m űködésünknek am a speciális részleteit, amelyek
a többi páholyoknak sem munkaprogramjukban, sem tevékenységükben nem fordulnak
elő, hogy ezzel egyfelől a Szövetségtanács előtt az új páholy megalapításának az Alkot
mány szerint kétségtelen és törvényszerű jogcímét igazoljuk, másfelől pedig az egész
szövetség előtt már előre magunkra vállaljuk az imént megjelölt feladatokért folytatan
dó odaadó küzdelmek erkölcsi kötelezettségeit.”435 Jásziék e mondatokban világosan és
félreérthetetlenül megmondják a Szövetségtanácsnak, hogy olyan új küzdelmet hoznak
a szervezetbe, ami egyetlen páholy tevékenységében és programjában sem szerepel,
sőt, előre vállalják a küzdelemben bekövetkező súlyos eseményekért az erkölcsi fele
lősséget.
Eddig tart a Martinovics páholy hivatalosan megállapított programja. A Szövetség
tanács feladata volt, hogy ezt elolvasva és a következményeket végiggondolva eldöntse,
+34 Uo. 3. fólió, hátoldal. (Kiem elés - R. E.)

+35 Uo. A jegyzőkönyvön ezután csak a nyolc páholyalapító személyes aláírása szerepel.
U1
megadja-e az engedélyt. Nemleges válasz esetén a radikálisok kényszerűen kivonultak

volna a szabadkőművességből, s máshol folytatták volna „áldásos” tevékenységüket. A
páholyprogramból kiderül, hogy a progresszívek a szabadkőműves szervezetet fölhasz
nálni akarták, politikai céljaik megvalósítására. Az ideiglenes új páholy elküldte a meg
alakulást kimondó páholymunka jegyzőkönyvét kísérőlevéllel és tizennyolc szükséges
irattal együtt a Szövetségtanácsnak.436
A Magyar Országos Levéltárban megmaradt a Martinovics alapításának iratait
magában foglaló dosszié, ebből idézzük az alábbi, az engedélyezésre vonatkozó mon
datokat. Az alapító okiratok 1908. június 1-jén érkeztek a Nagypáholyhoz. Bakonyi
főtitkár még aznap kiadta az „igen érdemes Rózsavölgyi Manó437 főszónok testvérnek
véleményezés végett” az iratköteget. Rózsavölgyi tizenöt nappal később, 1908. június
15-én ezt jegyezte föl az iratdossziéra: „A nagymester engedelmével szabad ég alatt
összegyűlt hét [nyolc!] mester testvérnek munkaengedelmet kérő ezen táblája és ösz-
szes mellékletei az Alkotmány VII. alaptörvény 1-3 §§-aiban írt összes feltételek telje
sítését igazolják; a beterjesztett munkaprogram oly törekvéseket jelöl meg a közvetlen
jövő számára, melyek a magyar szabadkőművesség közvéleménye által ismételten és
nyomatékosan helyeseltettek; végre az alapító hét [nyolc!] testvér szabadkőművesi és
profán múltja, munkakészsége és jelleme kifogástalan, a munkaengedelem megadá
sát tehát javasolom.”438 A dosszié legalján szerepel a végső döntés, amelyet Bakonyi
Kálmán főtitkár vezetett rá: „A Szövetségtanács az 1908. június 15-én tartott rendes
ülésében az ideiglenesen alakult Martinovics páholynak az ideiglenes munkaenge
délyt megadta. Az alapítás díja a már befizetett ötven koronában állapíttatott meg.”439
436 OL P 1083 137. csomó LXXXV1I. A Martinovics páholy iratai 1907-1919. A kísérőlevél a 6. fólió. A
Nagymesternek címzett kísérőlevél első bekezdése: „A magyar szabadkőművesség ügyét fokozott mun-
kakedwel és a sikerre való nagyobb kilátással óhajtván, alulírottak új műhely alapítását határoztuk el.
Az erre vonatkozó és Alkotmányunk rendelkezésének mindenben megfelelő iratokat azzal a szeretet
teljes kéréssel mutatjuk be, hogy részünkre a Szövetségtanács legközelebbi rendes ülésén a munka
engedelmet kieszközölni méltóztassék. Munkáinkat minden szombaton este fél 8 órakor kívánjuk
a Nagypáholyházban (Budapest VI. Podmaniczky utca 45. sz. a.) megtartani. A páholymunkát illető
levelezést: Zigány Zoltán tanár (VII. Damjanich utca 7. sz.) címen kérjük.” A „szeretetteljes” szó elma
radhatott volna, ugyanis lásziék kisebb társaságban csak ostoba maradiaknak mondták a Nagypáholy
vezetőit. Erről később írunk.
437 Rózsavölgyi Manó dr. budapesti ügyvéd. 1856-ban született, 1887-ben vették föl a Neuschlosz, a Régi
Hívek nevű páholyba.
438 Uo. 1. fólió és hátoldala. Rózsavölgyi hét mesterről ír, amennyi az Alkotmány szerint legalább kellett
páholy alapításához, de láthatta volna, ha elolvassa a beterjesztett táblázatot és az aláírásokat, hogy
nyolc mester alapította a Martinovics páholyt. Lehet, hogy a véleményező nagypáholy-főszónok el sem
olvasta a dokumentációt? Ez ma már eldönthetetlen.
439 Uo. hátoldal. Az 1908. május 30-án föladott 50 koronás „Postai föladó-vevény” uo. 5. fólió, külön erre
142
A Nagypáholy egy 1908. június 25-i dátumot viselő levélben értesítette az új páholyt
az ideiglenes munkaengedély megadásáról. Az is szerepel e levélben, hogy a Nagypá
holy a következő évi nagygyűlés elé terjeszti a páholy végleges működési engedélyét.
E levelet így zárja a Szövetségtanács: „Annak a biztos reményünknek adunk kifeje
zést, hogy az új páholy munkája Alkotmányunknak mindig és mindenben megfelelő
[...] lesz.”440 A levélmásolaton nincs aláírás, de aki írta, biztosan előre tudhatta, hogy
e döntéssel a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy gyakorlatilag aláírta a halálos
ítéletét, ugyanis Jásziékkal egy teljesen törvénytelen, a magyar államot belülről fölfor
gató, tehát belülről meggyöngítő - ugyanakkor a fölforgatásban rendkívüli tehetséggel
és gátlástalansággal bíró - csoportot vettek föl, építettek be a hazai szabadkőművesség
szervezetébe.
A Martinovics páholy tagjai azonban az egész engedélyezési folyamat alatt (joggal)
tartottak attól, hogy a szabadkőművességen belüli ellenfeleik meggátolják új páholyuk
engedélyezését. A Magyar Országos Levéltárban fönnmaradt egy furcsa levél és néhány
árulkodó, régi papír, amelyek a páholytagok befolyásolási tevékenységét bizonyítják.
Valamikor 1908. június elején valaki a Martinovics páholyból levélben kérte Vá-
rady Zsigmondot, az ismert nagyváradi radikális szabadkőművest arra, hogy a szö
vetségtanácsi szavazáson, amit a Martinovics páhollyal kapcsolatban tartanak, tá
mogassa a páholy elfogadását. Erre válaszolt 1908. június 13-ra dátumozva Várady
Zsigmond. íme, fontosabb mondatai: „A munkaengedély megadását igen fontosnak,
a Szövetségtanácsnál való kötelességem teljesítését tehát elkerülhetetlennek tartom,
és kész vagyok 15-én reggel felutazni, ha azt elkerülhetetlenül szükségesnek látjuk,
nehogy szavazatom hiányozzék. Másrészről azonban a felutazás nekem oly sok idő-
és erőveszteséget jelent, a költségekről nem is szólva, hogy ha nem okvetlenül szük
séges, nem mennék fel. Hiszen csak tegnapelőtt jöttem haza Budapestről, és a meg
szavazok számát eggyel szaporítani s ezért tíz órát gyorsvonatozni az én testi állapo
tomban helytelen volna. Arra kérem tehát, hogyha úgy látják a helyzetet, miszerint a
körlevélben jelzett ellenakció sikerrel járhat, azaz a munkaengedély kiadása veszély
ben van, vasárnap nekem erről sürgönyt küldeni szíveskedjék. [...] Talán Bókay tudna
esélyben biztosat mondani: az ő szabad fejlődés alapján álló szelleme kétségkívül
mellettünk áll.”441 Végül Váradynak nem kellett Budapestre utaznia, Zigány Zoltán
vonatkozó kísérőlevéllel. Megadták a módját a Martinovics vezetői a pontos szervezésnek.

440 Uo. 8. fólió. E levélhez a Szövetségtanács a beküldött 18 mellékletből 15-t visszaküldött. Ezek most is a
páholyiratok levéltári gyűjteményében olvashatóak.
441 OL P 1123 1. doboz, 2. tétel: a Martinovics páholy vegyes levelezése, fogalmazvánvai. 1907-1919.60-61.
U3
másnap, 1908. június 14-én az alábbi táviratot küldte számára: „Úgy látszik, többsé
günk biztos; feljöveteléről tehát köszönettel lemondhatunk.”442 Valóban, mint tudjuk,
meglett a többség. A Martinovics páholy iratai között azonban fönnmaradt egy hal
ványzöld levélpapírra, tintával írt följegyzés, amely a következő: „A Szövetségtanács
1908. június 15-én m egtartott ülésén a Martinovics páholy munkaengedélyének meg
adásánál fölszólaltak: Szmik Lajos443 - ellene: ne szaporítsuk a páholyokat. Franki
Sándor444 mellette. Wolfner Vilmos445 ellene: gyönge új láncszem gyöngíti a láncot.
Szalay Mihály446 mellette, Bihari Mór447 mellette. Bossányi Béla448 ellene: az alapítók
fiatalok. Messinger [Simon] nagyon melegen mellette, Sándor Pál nagyon melegen
mellette, Schiff mellette. Heller449 ellene: az alapítók megbízhatatlanok, és így fölvéte
lük által tönkretehetik az egész szövetséget. Fekete Ignác mellette, Szmik Lajos, zárszó:
ellene.”450 Az ellenzők személye, s főleg érvei a fontosak. Szmik Lajos mellett a leg
határozottabban Fleller úr akarta meggátolni az új páholy engedélyezését: m intha a
jövőbe látott volna, bár ezt ott rajta kívül valószínűleg nem gondolta senki. Heller az
óvatos és mérsékelt zsidó szabadkőműves típusa; többen voltak hozzá hasonlóak a
magyarországi szabadkőművességben, még ha egyre csökkenő számban is. A páholy
végül szótöbbséggel megkapta az engedélyt.
A Szövetségtanács a Martinovics páholy véglegesítését a következő, 1909. évi már
cius 27-én tartott évi nagygyűlésen fogadtatta el, s a páholy végleges fölavatási szertar
tására 1910. február 18-án, pénteken este fél kilenckor került sor a nagypáholyházban
ünnepélyes külsőségek között. Akkor már Sándor Pál a Martinovics páholy főmestere,
Zigány Zoltán a titkára.451
fólió. A levélpapír fejléce: „Dr Várady Zsigmond ügyvéd, Nagyváradon.” Uo. 60. fólió.
442 Uo. 63. fólió. Zigány a sürgönyért 86 fillért fizetett.
443 Szik Lajos dr. budapesti ügyvéd. 1851-ben született, 1875 óta a budapesti Galilei páholy tagja. A Nagy
páholy különféle vezető pozícióit töltötte be, végül a Nagypáholy tiszteletbeli nagymestere lett.
444 Franki Sándor gyárigazgató. 1960-ban született, a Tisza páholy tagja.
445 Wolfner Vilmos versed gyárigazgató. 1852-ben született, 1906-ban lett az Auróra páholy tagja.
446 Szalay/Szalai Mihály budapesti újságíró. 1862-ben született, 1900 óta a radikális Reform páholy tagja.
447 Bihari (Neumann) Mór dr. budapesti ügyvéd. 1861-ben született Érkeserű községben. 1888-tól a Come-
nius páholy tagja.
448 Bossányi (Boskovitz) Béla dr. budapesti orvos. 1858-ban született, 1896-ban vették föl a Galilei páholyba.
449 Akkoriban 21 Heller vezetéknevű szabadkőműves létezett a hazai páholyokban.
450 OL P 1123 1. doboz, 2. tétel: a Martinovics páholy vegyes levelezése, fogalmazványai, 1907-1919. 68.
fólió.
451 Az ezekre az aktusokra vonatkozó iratok: OL P 1083 137. csomó LXXXVII. A Martinovics páholy iratai
1907-1919. 7. és 12-13. fóliók.
Itt közöljük azt a táblázatot, amelyet a Martinovics ideiglenes páholy alapítói adtak
be, s amely a nyolc alapító legfontosabb személyi és szabadkőművességükre vonatkozó
adatokat tartalmazza:452
------ ---------
.
: ü. -tív*/
1 r .v ;.- . I T . s / .*.
0 W .d *
i t f & A .Í L
^ e y .T l l i . iifíy.lff.iá.
t«L%/ tif. !<}. nT. 4, *|jy. 7
i.
fy M d .. -
„ « /fijrt. ÍÁ líJíy .T Ű -1. Afzy íf.iíí.
L*A. fi *.(.vvvíwr ti « Zfjuy. r . w . ffry, 3 ím £.
-
,v*r, i> ü ■ le r í- Tíi- -Hl. t/jcy. 77T. A. 71 l i .
i <« „ is q q .T .C /K jir e -ff.
1
V
S 1f . - r & o h r t y m i » I. IS . / ijflf x i s .
_L
■tíVuAí*, iu iu v ^ n tx tfa X é . /(jíi .1 , í . 1iT. í . Á<\tru J t t . f f ,
l
A táblázatból kitetszik, hogy Székely Imrét leszámítva, akinek születési helye nincs
föltüntetve, a többi hét alapító vidéki születésű. Négyen alföldiek, ketten Nagykároly
ban születtek, egyikük a felvidéki Besztercebányán, másik kettő a dunántúli Nagykani
zsán, illetve Székesfehérváron. Azt mondhatjuk, hogy a legradikálisabb szabadkőmű
vesek a vidékről Budapestre települt értelmiségiek köréből kerültek ki. Ezt a jelenséget
a korábbi években már a nagyváradi László király páholy esetében is megismerhettük.
Foglalkozás szerint a nyolcból három ügyvéd, kettő tanár, kettő állami tisztviselő. Jászit
íróként határozták meg, de ő szociológus volt, a „modortalanok” alfajából. Életkor sze
rint a legidősebb Zigány Zoltán, aki 1908 februárjában töltötte be 44. életévét, utána az
ekkor 37 éves Székely Imre következett. A „szabadkőműves napvilág/fényesség meg
látása” szempontjából Székely volt a legöregebb szabadkőműves, őt 1899-ben vették
föl, a második Zigány, aki 1902 óta, hat éve szabadkőműves. A többiek 1906. március
és 1907. január vége között, egyértelműen előzetes tervek szerint léptek be a páholyba,
s amikor valamennyien elérték a mesterfokot, már új páholyt alapíthattak. Közülük
négyen 1907. december második felében érték el a III. fokot: a következő, 1908. év tava
szán élesbe fordítják Martinovics páholyuk létrehozását.
452 Uo. 7. fólió. Az 1908. május 27-én készült táblázatot 1908. június 1-jén Murai Vilmos ellenőrizte,
ennek tényét saját kézzel ráírta a táblázatot tartalmazó irat szélére. Murai a közölt adatok helyességét
állapította meg.
A páholy irataiból az derül ki (például az első évek ún. évi jelentéseiből), hogy az
első két év (1908-1909) a Martinovics páholy stabilizálására ment el, a tartalmi te
vékenység néhány komolyabb megnyilvánulása mellett. Ha megnézzük a páholy tag
nyilvántartását, az látszik, hogy a létszám rohamosan növekedik. Ez nagyrészt újabb
keresők fölvételét, kisebb részben a más páholyokból való átigazolást jelent. Míg az
alapításkor (1908. május végén) nyolcán voltak, 1909. március 20-ig harmincnégy
re nőtt a fölvett tagok száma, 1909. december 23-án pedig a saját nyilvántartásuk
szerint negyvenkét tagja volt a páholynak. Az 1909. évi páholyjelentés azt mondja,
hogy ez a szám „a már alkotmányszerű eljárás alatt álló fölvételi kérelmeknek és
mester-értekezleteken már megtörtént ajánlásoknak elintézése után nemsokára még
szépen emelkedni fog.”453 Valóban: 1913. december 31-én a Martinovics páholynak
már hetvennégy tagja volt. Közülük foglalkozás szerint a legtöbben ügyvédek, keres
kedők, banktisztviselők, államhivatalnokok, hírlapírók, de van közöttük író, orvos,
földbirtokos, miniszteri titkár, egyetemi magántanár (Jászi Oszkár), az OMKE454 tit
kára (Szende Pál), pénzügyi tanácsos, vasúti igazgató, mérnök, malomhivatalnok,
magyar királyi iparfelügyelő, királyi táblai nyugalmazott bíró, biztosítótársaság cég
vezetője és műépítész. Nagyobb részük magánalkalmazott, csak mintegy tíz százalé
kuk állami.455 Megállapítható, hogy a budapesti páholyok között voltak jóval nagyobb
létszámú páholyok is a Martinovicsnál, de eszmeileg egységesebb társaság alig, s ez
fokozta az új páholy átütő erejét.
A páholyalapítás ünnepélyes beiktatás előtti utolsó eseményére 1908. szeptem
ber 13-án került sor. A májusi-júniusi történések ugyanis belecsúsztak a szervezet
nél megszokott hosszú nyári szünetbe, ám mivel létezett egy olyan szabály, amely
szerint a legfelső ideiglenes munkaengedély után kilencven napon belül el kellett
végezni a páholy végleges megalapítását, ezért a Martinovics tagjai e szeptemberi
napon ún. elsőfokú választási munkát, majd rögtön utána elsőfokú rendes munkát
végeztek.
A választási munkát a legrégibb szabadkőműves, Székely Imre vezette, s újra meg
választották főmesterré Zigány Zoltánt, I. felügyelővé Székely Imrét, II. felügyelővé
453 A Magyarországi Symbolikus Nagypáholy védelme alatt Budapest keletén dolgozó Martinovics című t. és
t. szabadkőműves páholy Jelentése az 1909. évről. OL P 1083 137. csomó LXXXVII. A Martinovics páholy
iratai 1907-1919. 17. fólió.
454 OMKE: Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés.
455 A Magyarországi Symbolikus Nagypáholy védelme alatt Budapest keletén dolgozó Martinovics című t. és t.
szabadkőműves páholy Névjegyzéke 1913. december 31-én. OL P 1083 137. csomó LXXXVII. A Martino
vics páholy iratai 1907-1919. 36-37. fólió.
146
Rácz Gyulát, szónokká Jászi Oszkárt, titkárrá Szende Pált, kincstárnokká Gönczi Jenőt,
templomőrré Harkányi Edét.456
A páholy ezután végezte el az első elsőfokú munkáját, amelyen már tartalmi kérdé
sekkel is foglalkoztak. Zigány főmester először is fölolvasta a nagyváradi László király
páholy körlevelét, amelyet „az állami, ingyenes, felekezetnélkiili közoktatás tárgyában”
írt. A Martinovics páholy „egyhangúlag elhatározza, hogy a körlevél tartalmát teljesen
magáévá teszi, az abban kifejtett törekvések támogatásához [...] fölajánlja segítségét. ” 457
Jelképes egymásra találás történt: a hazai radikális szabadkőművességet megteremtő
első és addig legradikálisabb páholy tevékenységének támogatását ígéri a legfiatalabb,
véglegesítést még nem is nyert, egyben legradikálisabb tagokból álló páholy. Zigány
főmester bejelenti, hogy a páholynak hivatalosan, azaz határozatban ki kell monda
nia a végleges megalakulást, ami viszont azt jelenti, hogy a mintegy fél órával azelőtt
megejtett ideiglenes tisztviselő-választás után a végleges tisztikart is meg kell válasz
taniuk. Megszavazzák hát véglegesítettként is Zigányt, majd ugyanazokba a tisztségek
be ugyanazokat a személyeket, akiket előbb már felsoroltunk. Ezzel a páholy a maga
részéről elvégezte a véglegesítést.458 A páholy a szabály szerinti napirend körkérdés
menüpontjánál ismét tartalmi ügyekkel foglalkozott. Székely Imre I. felügyelő ugyanis
a „profán élet eseményeiről” emlékezett meg. A páholy ateista tagjai ismét abba avat
koztak, amihez a jó ízlés szerint semmi közük nem lett volna. A két ügy a következő:
„a.) Csatáry Frigyes459 testvér profán hivatali állásában a Katholikus Népszövetség tag
jainak nagygyűlésük alkalmából tetemes utazási jogkedvezményt nyújtott. ” 460 Csatáry,
aki az egyik budapesti, nemzeti érdeket is figyelembe vevő páholynak volt tagja, „botrá
nyos módon” a katolikusoknak menetdíjkedvezményt adott, s ezt nyolc komoly, önma
gát oly nagyra becsülő felnőtt férfiú és három látogató testvér napirendre vette, megbe
szélte és a klerikális reakció által „elbutított” (Sándor Pál) Csatáryt megbélyegezte. A
másik ügy már kicsit más: ,,b.) Óvári-Altenburger Károly461 testvér elveit megtagadva,
456 Munkatábla. Fölvettük a Martinovics páholynak 1908. szeptember 13-án Budapesten tartott elsőfokú
választási munkájáról. OL P 1123 2. kötet, 4. fólió és hátoldala. E munkán a nyolc páholytag mellett
három látogató testvér is részt vett.
457 Uo. ó. fólió.
458 Uo. 7. fólió.
459 Csatáry Frigyes budapesti MÁV főfelügyelő. 1860-ban Nagyváradon született, 1902 óta a budapesti
Pátria páholy tagja.
460 Uo. 8. fólió.
461 Óvári-Altenburger Károly budapesti tanár és író. 1907-ben vették föl a Reform páholyba, ahonnan
1909. január legelején már kilépett.
U7
az egyházi rendből történt kiválásának magyarázatául írott könyvét visszavonta; ez

a jelenség nem annyira Óvári testvérnek, mint inkább szövetségünknek gyengeségét
dokumentálja, hogy nem tudtuk a testvérünket még annyi támogatásban és segítség
ben sem részesíteni, amennyivel megtarthattuk volna őt magunknak.”462 Óvári elő
ször tehát megtagadta keresztény „elveit”, s belépett a radikális páholyok egyikébe;
ott valószínűleg látta és hallotta az ateista, kereszténygyűlölő „testvéreit”, mire ismét
elárulta - immáron szabadkőműves - elveit (csak ez fáj a Martinovics-testvéreknek!),
s visszavonta említett „művét”. Csodálatos, egyben jellemző, hogy Jászi és elvbarátai
csak Óvári második számú elvtagadását kárhoztatják. Tehát: az egyházat meg lehet
tagadni, az dicsőség, hátat fordítani a szabadkőművességnek viszont maga az árulás.
Szegény Óvári; nem tudta volna, hogy az árulást szeretik az ellenkező oldalon állók, de
az árulókat nem szeretik, sőt, az árulót árulónak nevezik? Ez az ügy nem nagy történet,
azonban jól mutatja a Martinovics páholy szellemiségét. A munkatábla utolsó monda
ta szerint „A munka szertartásos berekesztése után a testvérek békésen távoznak.”463
Lám-lám, mi is kell egyesek lelki békéjéhez!
A Martinovics összezördül anyapáholyával
A Martinovics és anyapáholya, a Demokratia között a különválás utáni hetekben a

kontaktusok látszólag a megszokottak szerint alakultak. Az első komolyabb kapcso
latfölvétel 1908. szeptember 21-én volt, amikor a Demokratia páholynak egy világhírű
belga-francia, antiklerikális szabadkőműves volt a vendége, bizonyos Furnemont test
vér.464 A Martinovics páholy néhány tagja meghívottként vett részt a páholymunkán, s
ha már ott voltak, föl is szólaltak.
Mivel a szabadkőművesség megítélése szempontjából jellemző adalék, ismertetjük
a történetet. Az összejövetelen kalapácsvezetőként először a Furnemont-t kísérő Bókay
Árpád helyettes nagymester köszöntötte a vendéget, s meglepőt mondott: „Biztosítja a
látogató testvért arról, hogy a magyar szabadkőművesség buzgó előharcosa a teljes tole
ranciának és a szabadgondolatnak, dacára annak, hogy tagjai közé sorolhatja az egyes
462 Uo. 8. fólió és hátoldal.

464 Furnemont, León: a belga Nagypáholy volt főszónoka. Lásd: Kelet, XX. (33.) évf. 13. sz. (1908. október
20.) 292. o.
U8
vallásfelekezetek vezető férfijait.”465 Nos, Bókay (aki nemsokára nagymester lesz) jól
ismerte a szabadkőművesek tagnyilvántartását, tudta, hogy a római katolikus, evangé
likus és unitárius egyház vezetői közül nem voltak sokan a szervezetben. Információja
volt arról is, hogy az izraelita és református vallásfelekezetek legmagasabb vezetői,
püspökei, lelkészei, illetve rabbijai viszont valóban beléptek a szabadkőművesek közé.
Természetesen nem ugyanazokat a célokat akarták elérni, s Bókay helyettes nagymes
ter erről nem is beszélhetett.466
Furnemont belga szabadkőműves is hozzászól, s méltó választ ad Bókaynak és az
ott ülő több száz szabadkőművesnek: „Nem számított arra, hogy beszélni fog. Szívesen
tesz eleget ezen felszólításnak, mert egy igaz szabadkőművesnek mindig van valami
mondanivalója a testvérek számára, ő pedig igaz szabadkőműves. Édesatyja vezette be
28 év előtt a szövetségbe; fiát pár év előtt ő vezette be. Felesége is testvérnek leánya, s
esküvőjét is páholyban tartotta meg; egyházi áldást nem keresett, a kőműves műhely
ájtatosságában akarta a házasságát megszilárdítani.”467 Furnemont testvértől ezek sze
rint tanulhatnak a családterapeuta pszichológusok; mindenesetre tény, hogy e belga
demokrata (saját bevallása szerint) nem akarta elrontani a házasságát az „egyházi ál
dással”. Ennek szellemében folytatta előadását: „Ezután beszélt a klerikalizmus sötét
séget terjesztő munkájáról világszerte és különösen Belgiumban. A lelki szabadságra
vágyóknak nagy tábora harcol már a sötétség ellen. Ő bízik a világosság győzelmében.
Ebben a harcban a szabadkőművességnek nagy szerepe van.”468 Nem állítható, hogy a
sötétség-világosság (ez utóbbi a szabadkőművesség) szembeállítás túl bonyolult, már-
már követhetetlen megközelítése volna az erősen sokrétű világnak, mindenesetre a
szabadkőművesek ténylegesen azt hitték, amit mondtak. Ezt bizonyítja a Martinovics
páholy ott lévő egyik tagjának, Harkányi Edének fölszólalása: „Harkányi testvér [...]
465 692. sz. M unkatábla a D em okratia t. és t. szabadkőm űves páholy 1908. szeptem ber hó 21-én tartott 637-
ik elsőfokú rendes m unkájáról. OL P 1106 28. kötet. A Demokratia páholy iratai 1906-1908 között. 254.
fólió. A munkát Bókay Árpád helyettes nagymester vezette. 230 páholytag volt jelen. Bókay francia
nyelven köszöntötte a vendéget: a szabadkőművesek általában nyelveket jól beszélő férfiak voltak.
466 Mi azonban a zsidók és a reformátusok szabadkőművességben betöltött szerepét fontosnak tartjuk,
ezért elemzésünk során később bemutatjuk e két vallásfelekezet és a szabadkőműves szervezet kap
csolatait. Itt csak utalunk például egyes nagyváradi izraelita szabadkőművesekre, akik hetente egy
szer, a páholymunkán ateista progresszívnek mutatják magukat, más napokon pedig saját egyházukat
támogatják s részt vesznek ennek munkájában. Vajon melyik az igazi álláspontjuk? Vagy például
ismertetni fogjuk olyan református debreceni püspök és az ottani református teológiai akadémia (pap-
képezde) rektorának szabadkőműves tevékenységét, akikről pontosan nem lehet megmondani, hogy
ateista szabadkőművesek vagy esetleg Jézus Krisztus hívei.
467 Uo.
468 Uo. és hátoldal.
U9
francia nyelven ismertette a magyar törvényhozási, közigazgatási és közoktatási viszo

nyokat...” A körkérdésnél Zigány Zoltán, „a Martinovics páholy főmestere a katholikus
népszövetség mozgalmára hívja fel a testvérek figyelmét. A szövetség minden jót és
hasznosat elfojtani igyekszik, a vallás leple alatt reakciós politikát űz. Ez ellen harco
landó a páholyok segélyével menjünk szét az országban, s kezdjük el a felvilágosítás
munkáját.”469 Zigány hozzátette, hogy azt szeretné, ha a Demokratia páholy foglalkozna
az ő javaslatával.
Zigány tehát félreérthetetlenül elmondja a Demokratia páholyban, hogy mivel kel
lene ennek foglalkoznia, de különösebb támadó él nélkül. Azt pedig, hogy Harkányi
a belga előtt milyennek mutatta be a magyarországi viszonyokat, el tudjuk képzelni.
Mindezt olyan nemzetközi körülmények között, amikor a francia (és orosz) fegyveres
erők vezérkarainál már megvoltak a támadási tervek a Monarchia ellen.470 Mint látha
tó, baloldali radikális szabadkőművesek már akkoriban is szabályosan „följelentették”
saját hazájukat bizonyos nyugat-európai demokrata „látogató testvérek” előtt.
1908 kora őszén, mint látjuk, a két páholy viszonya kiegyensúlyozottnak tűnt. Ez
azonban csak a felszín volt. Egy radikális páholy a maga szervezetén belül akkor tuda
tosítja önmagában és környezetében a különbözőségét, ha valamilyen módon elhatárol
ja magát másoktól. Radikálisoknál ez az esetek döntő többségében durva támadással
történik. Az új, radikális, ateista, antiklerikális, általános-titkos választójogos, hittan-
mentes-népiskolázó Martinovics páholy legelőször anyapáholyától határolta el magát,
már 1908 októberében. Ez lelkileg, sőt pszichopatológiai szempontból érthető: miután
a ti szavazatotokkal, a ti kegyetekből megszereztük az új páholy alapításához előírt
III. fokot, elválunk tőletek, majd nyilvánosan megalázunk benneteket, hogy tudjátok a
helyeteket.
Gelléri Mór, a Demokratia nagytekintélyű, régi szabadkőművese, a Nagypáholy Ke
let című hivatalos orgánumának felelős szerkesztője e lap 1908. október 20-i számában
válaszcikket írt egy, a Dél című, 1908-ban indult, kimondottan a szabadkőműves radi
kalizmus szolgálatába állított folyóiratban megjelent írásra. A Délben ennek szerkesz
tője, Bakonyi Miksa471 furcsa cikket közölt, amelyben csoportokra osztotta a páholyokat,
469 A két idézet uo., hátoldal. Harkányinak a magyarországi helyzetről elmondott szavait a jegyzőkönyv
sajnos nem részletezi.
470 Érdemes lenne megnézni egyik-másik nyugat-európai ország katonai levéltárában, hogy Furnemont
testvér melyik titkosszolgálatba volt esetleg beépítve, s azt is, hogy e látogatása után a magyarországi
szabadkőművesek közül kikkel maradt szorosabb kapcsolatban. Ez csak föltételezés, bár nem minden
alap nélküli.
471 Bakonyi (Breuer) Miksa budapesti újságíró. 1862-ben Dunaföldváron született, 1895-ben lett a Prome-
150
s a nem radikális fölfogásúakat durva jelzőkkel illette. Bakonyi érintette a Demokratia

és a belőle kiváltak Martinovics páholyának viszonyát is. E cikkre válaszolt a Keletben
Gelléri Mór, majd erre reagált a Martinovics páholy egy határozattal, amelyben meg
erősítette Bakonyi információit.
A vita bemutatását Gelléri Lesz, am i lesz című írásának ismertetésével kezdjük, mert
a Martinovics páholy Jászi javaslatára ettől határolódott el. Kifejti, hogy a Dél az addig
megjelent tizenegy számában viszonylag normálisan képviselte a radikális testvérek né
zeteit, de a legutóbbi, 1908/12. lapjában durva támadást indít a mérsékelt fölfogású páho
lyok ellen: „kategóriákba sorozza a páholyokat, kihámozza az egységesen radikálisokat,
a többségükben radikálisokat, osztályozza a »habozókat«, és stigmatizálja a »sötéteket«,
ez nem felel meg a jó ízlés, még kevésbé a szabadkőművesi igazság követelményeinek,
pláne, mikor oly nyilvánvaló tévedésekre ragadtatja magát, hogy például a Demokratia
páholyt is a sötétek (egy másik helyen: vaskalaposok) kategóriájába sorozza, holott tud
va van, hogy [...] a szabadelvű, modern áramlat az általános választójog érdekében való
mozgalom, a szociális kérdések felölelése és rendszeres taglalása, a társadalomtudomá
nyok szabad iskolájának létesítése ebből a páholyból indult ki, és ez a páholy vette föl
a »radikálisok« nagy és értékes csoportját. És tudva van az is, hogy ennek a páholynak
ún. radikális csoportja és a Demokratia páholy zöme között elvi eltérések egyáltalán nem
voltak, és kizárólag m odorbeli kü lö n b ség ek b e] és taktikai ok ok ra vezethető vissza legutóbb
történt kiválásuk. De a sötétnek bélyegzettek között ott van a Corvin [Mátyás], a Haladás,
az Unió, Árpád, Erzsébet, Hungária, Neuschlosz, Nemzeti. Ilyen társaságban sötétnek
lenni valóban megtisztelő dolog...”472 Gelléri helyesen állapítja meg a Demokratia páholy
liberális tevékenységének eredményeit, s még a radikális társaság fölvételét is helyesli.
A Jászi-csoportnak az ezután következő, az elvi különbséget kizáró megállapításai nem
tetszenek neki. Gelléri, elemezve a Dél cikkét, fölteszi a kérdést: „És mi a célja a kate
gorizálásnak? A Dél nyílt bevallása szerint: a szabadkőművesi hadjárat megindítása a
szövetség újjáalakítása és a radikális öt páholy diadalának és vezérletének biztosítása a
többi 60 páhollyal szemben. [...] Vagyis a 60 régi páholy kezdje elölről a dolgot, és pusz
tuljon a munkatérről, az ifjú radikálisok kedvéért, akik lehetnek vagy 250-en a többi
páholy 4500 tagszámával szemben.”473 Sajnos Gelléri adatai nem helytállóak. Az lehet,
hogy a kizárólag radikálisokból álló páholyok száma nem volt sok, ám a régi páholyokon
belül a radikális túlsúly éppen ezekben az években vált meghatározóvá.
theus páholy alapító tagja.

472 Kelet, XX. (33.) évf. 13. sz. (1908. október 20.) 297. o.
473 Uo.
151
Gelléri írásában kitér a Dél cikkének stílusára is: „És mindez a kívánság oly köve
telő, oly apodiktikus [kétségbevonhatatlan], ellentmondást nem tűrő módon van beál
lítva, mintha a radikális szócsőnek külön privilégiuma volna egy új szabadkőműve-
si szérumra, valami füst nélküli szabadkőművesi lőporra, amellyel céljainak tabula
rasát [tiszta lapot] remél teremthetni. [...] A legerélyesebben tiltakozunk e harcnak
és modornak használata és még inkább a szabadkőművesi irodalomba való bevitele
ellen. Ez nem vezethet jóra. Ezzel sem a radikális iránynak, sem semmiféle szabadkő
művesi célnak nem tesznek szolgálatot. Sajnáljuk, hogy e hang hordozói a páholyközi
életben is olyan modorban tetszelegnek maguknak, mely azelőtt a szabadkőművesség
helyiségeiben és előcsarnokaiban teljesen ismeretlen és meg nem engedett vala.”474
Kétségtelen, hogy sem a szabadkőműves sajtóban, sem a levéltárban található régebbi
páholyiratokban soha, sehol sem lehet megtalálni ezt az új, személyes becsületbe gá
zoló stílust. Ez a mindenkori radikálisok stílusa: ha érv helyett mással nem lehet meg
győzni az ellenfelet, meg kell a maga személyében, emberségében sérteni. A magyar
történelem politikai baloldalán éppen ekkortól honosodik meg ez a prebolsevik hang és
módszer. Gelléri ezt pontosan érzékelte: senki sem szereti, ha nyilvánosan maradinak
és vaskalaposnak nevezik, miközben ő úgy tudja önmagáról, hogy a liberális haladás
szabadkőműves bajnoka.
A Martinovicsnak a Kelet megjelenése után néhány nappal, 1908. október 24-én volt
a következő páholymunkája. Ennek a jegyzőkönyvéből idézünk: „Ezután Jászi Oszkár
szónok testvér ismerteti Gellérinek a Keletben megjelent, Lesz, ami lesz című cikkét,
melyben támadja a Délnek azon közleményét, mely a páholyokat osztályozta. Gelléri
szerint a Demokrácia [sic] s a Martinovics közt elvi differencia sohasem volt, csak mo
dorbeliek és taktikaiak. Szükségesnek tartja, hogy a páholy az igazságnak megfelelően
két dolognak adjon kifejezést: az egyik az, hogy a páholynak a Demokrácia páholyból
kivált tagjait nem csak személyi és taktikai, de mélyreható elvi ellentétek is elválasztották
a Demokráciától, a másik pedig az, hogy Bakonyi testvér cikkét a Dél-ben a mi informá
ciónk alapján, a legteljesebb jóhiszeműséggel írta és írhatta meg. Bajtársi kötelességet
teljesítünk, mikor [az] erre vonatkozó megállapításainkat Bakonyi testvérrel jegyző-
könyvi kivonat alakjában közöljük.”475 Jászi tényszerűen mondja: a Demokratia páholy
radikálisai és régebbi tagjai között valóban mély elvi, sőt politikai ellentétek, elválasztó
tényezők léteztek. Gellérinek pedig a meglévő modorbeli különbségben volt igaza: a ra-
474 Uo. 297-298. o.

475 Építészeti rajz, felvétetett a Martinovics páholynak 1908. október 24-én tartott első fokú munkájáról.
OL P 1123 2. köt. 14. fólió.
152
dikális szabadkőműves, ha nem tud érvelni, vagy nem értenek vele politikai kérdések
ben egyet, azonnal primitív, durva stílusban kezd beszélni, illetve írni. Jászi második
megállapítása lényeges: eszerint ők adták titokban az információkat a Dél szerkesztő
jének, Bakonyi Miksának. Ha Gelléri nem hozza válaszcikkében nyilvánosságra ezt az
ügyet, a progresszívek sajtómanipulációja sosem derül ki. Jásziék csak ekkortól kezdve
lesznek hirtelen becsületesek: nyilván meg akarják védeni a vétlen Bakonyit, abból a
célból, hogy lapjában máskor is kapjanak sajtófelületet, megszólalási lehetőséget. A
Martinovics páholy határozatát nem idézzük, mert szinte szó szerint megegyezik Jászi
hozzászólásával.476
Jászi és a többiek úgy érezték, hogy megengedhetik maguknak a keményebb hang
vételt és eljárási módot, ezekben a hetekben ugyanis már „özönlöttek” a Martinovics
páholyba a radikális eszmékkel egyetértő jelentkezők. Ezen az október 24-i összejöve
telen többek között Sándor Pál, Sidó Zoltán,477 Diner-Dénes József, Smoquina Márius,478
Pollacsek Károly479 kutatási jegyzőkönyvei beérkeztek, s fölolvassák az új jelentkezők
nevét is: Varró István,480 Rónai Zoltán,481 a szociáldemokrata Fried Ödön482 (ő javasolja
majd Adyt a fölvételre), Ember Jenő,483 Benedek Elemér484 belépési kérvényeit kiadják a
titkárnak a fölvételi eljárás megindítására. A Martinovics páholy nemcsak megalakult
és jóváhagyták, hanem rohamos erősödésnek is indult 1908 őszén. A következő, 1909.
év végéig több tucat új tag lép a páholyba. Közülük itt csak két embert említünk. Az
47ó Uo. hátoldal.

477 Sidó Zoltán dr. székesfővárosi tanácsi fogalmazó. 1880-ban született. Budapesten a I. kerület, Bercsényi
utca 9-ben lakik. Az életrajzi adatok a Martinovics páholy 1909. évi jelentéséből származnak itt és a
következő személyek esetében. Lásd: A Magyarországi Symbolikus Nagypáholy védelme alatt Budapest
keletén dolgozó Martinovics című t. és t. szabadkőműves páholy Jelentése az 1909. évről. OL P 1083 137.
csomó LXXXVII. A Martinovics páholy iratai 1907-1919. 18. fólió.
478 Smoquina Márius fiumei pénzügyi tanácsos. 1874-ben született. Munkája Fiuméhez és Budapesthez
kötötte. Életvitelszerűen Fiumében, a Via Salute 4. szám alatt lakik. Érdekes, és a magyar „elnyomás”
jele, hogy lakcímét a Magyar Királysághoz (1868 óta) ténylegesen tartozó Fiumében olaszul adják
meg.
479 Pollacsek Károly dr. budapesti ügyvéd. 1859-ben született. Budapesten él, V. kér. Báthory utca 12.
480 Varró István dr. kereskedelmi kamarai fogalmazó. 1878-ban született. Budapesten, az V. kerületi Lipót
körút 1-ben lakik.
481 Rónai Zoltán dr. budapesti ügyvéd. 1880-ban született. Ekkoriban Budapesten, a VI. kerületi Váczi
körút 21-ben lakik.
482 Fried Ödön dr. Budapesti ügyvéd. 1865-ben született. Ekkoriban Budapesten, a IV. kerületi Kígyó utca
4-ben lakik.
483 Ember Jenő székesfővárosi tanító, igazgató. 1876-ban született. Ekkor a VII. kerületi Hernád utca 43-
ban lakik.
484 Benedek Elemér a Hungária Malom főkönyvelője. 1872-ben született. Ekkoriban a VI. kerületi Király
utca 98/a-ban lakik.
153
egyik Színi Gyula485 író, a másik Péterfi Tibor,486 aki pusztán csak azért nevezetes, mert
1919-ben ó' lesz a páholy utolsó főmestere, s ő mondja ki a Martinovics páholy önfel
oszlatását. A fölsorolt összes név közül a legfontosabb személy talán Rónai Zoltán, aki
1919-ben a kommunista diktatúra igazságügyi népbiztosa lesz. A Martinovics páholy
ban tanulja a „radikális demokráciát”, s 1912 májusában kap majd hasonszőrű társat
is: akkor lép a páholyba Pogány József.
A két páholy között megindult vita még egy ideig folytatódik a szabadkőműves
sajtóban (Kelet, Dél) - a lényeg az, hogy Jásziék elvi, ideológiai alapon elhatárolják
magukat az egyik legtekintélyesebb, legbefolyásosabb, Budapest napi irányításában
részt vevő páholytól. A szabadkőművesekkel hosszú ideje vitában álló erők elvileg
örülhettek volna a belső ellentéteknek, hiszen ezek általában meggyöngítik bárme
lyik szervezetet; gyakorlatilag azonban ebben a vitában nem erről van szó, hanem
a progresszívek egyik irányzatának, a szociáldemokratákkal kapcsolatot kereső s a
marxizmussal és történelmi materializmussal kacérkodó vonal megerősödéséről van
szó. Ez vezet el odáig, hogy 1918. október végén létrejön a tényleges szövetség, majd
a hónap utolsó napján az a kormány, amelyben a Magyarországi Szociáldemokrata
Párt és a kimondottan szabadkőműves (Martinovics) páholyban szervezett Országos
Polgári Radikális Párt kormánykoalícióra lép egymással. A miniszterelnök személye
miatt beveszik a Károlyi elnöksége alatt működő Függetlenségi és 48-as Pártot is, ám e
politikai erőnek gyakorlatilag nem sok befolyása van a kormánypolitika kialakítására.
A magyarországi helyzet torz voltát mutatja, hogy 1919 márciusában a legradikálisabb
erőknek és személyeknek már Károlyi szabadkőműves-szociáldemokrata kormánya
sem eléggé szélsőséges és balos - ekkor a kormányt saját szociáldemokratái árul
ják el, s lépnek át a közben megalakult Kommunisták Magyarországi Pártjába. (Ezt
könnyen megjegyezhető fedőnévvel Magyar Szocialista Pártnak nevezik el.) S hogy a
Martinovics páholy 1914 előtti, szociáldemokrata tagjai milyen „jó radikálisok” lettek,
mutatja, hogy csupán e páholy egykori tagjai közül Kunfi, Pogány és Rónai a kommu
nista ún. tanácskormány „népbiztos” tagjai lesznek. Rákosi Mátyás népbiztoshelyettes
elvtárs már csak „hab a tortán”, ugyanis ő nem volt korábban páholytag, ő „csak”
a Galilei körbe lépett be, szabadkőműves páholyösztöndíjjal megtámogatva. Mindezt
azért írtuk itt is le, hogy láthatóvá váljék a szabadkőműves radikális csoporton belül
is a szélső, prekommunista erők hatalomra kerülése, egyelőre a szabadkőművességen
485 Színi Gyula író és újságíró. 1876-ban született. Ekkoriban a VII. kerületi Garai utca 23-ban lakik.
48ó Péterfi (Rosenfeld) Tibor budapesti orvos. Egyetemi tanársegéd. 1883-ban született Désen.
154
belül, majd a világháborús katonai vereség után, a Magyar Királyságot összedöntve,

az egész maradék országon belül.487
Nagypáholy: fel kell lépni a túlzás, az erőszakosság ellen
Jásziék nemcsak az anyapáhollyal kerültek ellentétbe, hanem a Magyarországi

Symbolikus Nagypáholyt gyakorlatilag minden fontos ügyben vezető Bókay Árpád he
lyettes nagymesterrel is.488
A vita a Nagypáholy által minden szabadkőművesi idény kezdetén kiadott nagymes
teri körlevél tartalma miatt robbant ki. 1908. október 15-i dátummal ebben az évben
Bókay Árpád jegyezte az Intelem és programm című körlevelet.489 E forrás hagyományos
szabadkőműves képekkel, bár a modern kor embere számára viccesen hangzó, ám a
szabadkőművesek által átélt szavakkal kezdődött: „Szeretett testvérek! A nyári szünet
véget ért; megnyíltak műhelyeink ajtai; a három szimbolikus láng ismét világít; a kala
pácsot ismét meg kell markolnunk.” Kérdés, hogy Bókay szerint hogyan, milyen módon
kell a „durva kőből” simát kalapálni?
A helyettes nagymester első számú mondanivalója az, hogy „mindenekelőtt erő
sítenünk kell szövetségünket.”490 Ezért több célt is kitűz, majd utal a páholyok közöt
ti vitákra: „Ez az erősítés nemcsak céltudatosan kikeresett, összeválogatott s nem a
véletlen játékára vagy egyes testvérek ötletére bízott új és alkalmas egyéneknek szö
vetségünkbe bevonásában; vidéki városokban új körök és páholyok alapításában vagy
487 Ami Magyarország (illetve az Osztrák-Magyar Birodalom) katonai vereségét illeti, következő
szabadkőműveskönyvemben (Szabadkőművesek Magyarország élén címmel) mutatom be a progresszív
szabadkőműves páholyok nagyjából 1917-től induló úgynevezett békeharcra irányuló tevékenységét,
amivel elősegítették a saját haderő belső föllazítását, ezzel viszont a legnagyobb mértékben hoz
zájárultak az ország végső meggyöngítéséhez. Az 1918 november második hetétől Magyarországot
hadüzenet nélkül megtámadó Románia, Szerbia és Csehország éppen ezt, a szabadkőművesek által
elvégzett meggyöngítést használják majd ki hatalmas magyar területek megszállására. Eközben pedig
a Károlyi vezette szabadkőműves kormány elrendeli a még mindig meglévő, illetve újabb katonai ala
kulatok (Székely Hadosztály) visszavonulását, a miniszterelnök pedig a haderő megszervezése helyett
földosztásba kezd.
488 Ezekben az években a már idős Joannovics György a nagymester, de betegsége miatt egyre több ügyet
az egyik helyettese, Bókay Árpád intéz. Joannovics 1909. január 10-én bekövetkezett halála után Bókay
lesz a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy nagymestere.
489 Intelem és programm. A Magyarországi Symbolikus Nagypáholy 2800/1908. szám alatti körlevele a
magyarországi szabadkőműves páholyokhoz és körökhöz. Kelet, XX. (33.) évf. 13. sz. (1908. október
20.) 295-296. o.
490 Az idézetek: uo. 295. o.
155
alapításának előkészítésében kell, hogy álljon, hanem fájdalom, abban is, hogy meg
szüntessük azokat az ellentéteket, melyek az utóbbi évek folyamán, eleinte lappangva,
majd utóbb hangosabban jelentkeztek testvérek és páholyok között.”491 Bókay először
a legfontosabb szempontot mondja ki: nem mindegy, kiből lesz szabadkőműves, ezért
céltudatosan kell bevonni a szövetségbe a legjobb erőket. Ez különben régi módszere a
szabadkőművességnek: megkörnyékezik az előzetes, személyre szóló helyzetfölmérés
után a kiszemelt embert, s valamilyen módon, a similis simili gaudet (hasonló a ha
sonlónak örül) ősi elve szerint bevonják, beléptetik a szabadkőműves szervezetbe. A
Bókay által a második helyen említett cél az új szabadkőműves műhelyek szervezése
vidéki városokban. E mögött legalább két célkitűzés rejlik: egyik, hogy Budapesten volt
elegendő páholy,492 a másik a vidéki terjeszkedés fontosságának fölismerése. Ha meg
nézzük Magyarország 1918. évi „szabadkőműves térképét”, azt látjuk, hogy az országot
meglehetősen behálózták a szabadkőműves páholyok és körök. Tény, hogy a páholyok
komolyan vették a terjeszkedést, és sorra szervezték a vidéki páholyokat és köröket.493
Jásziék súlyos kifogásait Bókay helyettes nagymesternek nem is e mondatai váltották
ki, hanem amiket ezután ír. A páholyok és egyes szabadkőművesek között eleinte rej
tetten, később egyre nyíltabban megjelenő viták elsimításáról van szó. Azt írja Bókay,
hogy a Nagypáholy az eddigiekben a „kiegyenlítés és meggyőzés” módszereivel lépett
föl az ellentétek elsimítása ellen, s reméli, hogy e módszer a jövőben is elegendő lesz,
ugyanis: „a szabadkőművesség épségéről és fennállásáról van szó.”494 A szabadkőmű
vesség fennállása kifejezés azt mutatja, hogy Bókay látta a veszélyeket, amiket a durva
módszerekkel lebonyolított, alapvetően politizáló tevékenység jelenthetett a szervezet
re. A magas vezető beosztású Bókay, aki jól ismerte a nemzetközi szabadkőművesség
belső harcait és az adott társadalomba való beágyazottsága által kiváltott egyéb bajait,
nem véletlenül hoz külföldi példát: „Az olasz szabadkőművesség belső viszálya legyen
intő példa mindnyájunk számára. Fegyelmezzük beszédünket és toliunkat, egyedüli
fegyvereinket, melyekkel a haladás útját ellenségeinktől megtisztíthatjuk; ne csap
kodjunk e fegyverekkel meggondolatlanul, nehogy velük egymást, az egy célért küzdő
hadsereg katonáit is megsebezzük.”495 Bókay az olasz helyzetet arra használja föl, hogy
491 Uo.
492 Emlékezhetünk a Martinovics páholy működési engedélyének szövetségtanácsi vitájára: az egyik tag
azt mondta, hogy a székesfővárosban ne legyen eggyel több páholy, hiszen van már elég.
493 Az első szabadkőműves térkép, amely földrajzi elhelyezkedés és alapítási időszak szerint ábrázolja a
hazai szabadkőműves szervezetet: Harcoló szabadkőművesség: 294. o.
494 Intelem és programm. i. m. 295. o.
495 Uo. Az olasz szabadkőművesség akárcsak rövid történetét itt helyhiány miatt nem tudjuk összefog-
156
mérsékletre, egymás megsértésének a megszüntetésére kérje a hazai szabadkőműve

seket. Ennek megfelelően elmondja véleményét a szabadkőművesi helyes modorról is,
amely vélemény a radikális páholyokban, így a Martinovicsban is nagy botrányt okoz,
sőt Jásziékat - majdnem két hónap sűrű munkáját igénylő - válaszadásra is sarkallja.
Bókay ugyanis ezt írja: „A népjogok kiterjesztése körüli munkát folytatni megváltoz
tathatatlan kötelességünk. Ezen munkánkban, bármily súlyt helyezünk is arra, hogy az
eredmény minket kielégítő legyen, nem szabad oly eszközökhöz nyúlnunk, melyek nem
szabadkőm űvesi eszközök, s nem lehet oly módon dolgoznunk, amely mód ellenkezik a
szabadkőművesi felfogással és érzülettel. A mi eszközünk a meggyőzés, a mi módsze
rünk a kitartás. Erőszak, terrorizmus, bujtogatás, gyanúsítás, gyűlölködés a mi szótárunk
ból hiányzanak. Az izgalom hullámai a profán társadalomból hozzánk is kicsaphatnak,
de ügyeljetek, testvérek, hogy ezek a hullámok el ne kapjanak benneteket.”496 A hazai
szabadkőművességben magas vezetőtől soha nem hallott, kemény szavak, melyekkel a
saját, hazai szabadkőműves „testvéreit” vádolja erőszakossággal, terrorizmussal, gyű
lölködéssel és a többi jelző tartalmával. A terrorizmus erősnek tűnik, bár Bókay nyilván
tudott olyan ügyekről, amelyekről nem készült följegyzés, tehát levéltárban nem ma
radhatott nyoma. Bókay, a mérsékelt gyermekorvos-professzor nyilván nem kedvelte a
korábbi évszázadok, például a francia forradalom terrorista szabadkőműveseit, s ezért
utalt a nagy francia forradalom történetét jól ismerő testvérei előtt e durva módszerek
re. Valószínűleg arra gondolhatott, hogy azért kell még időben megállítani az eldurvu
lást, nehogy később visszafordíthatatlan események történjenek. Bókay helyesen látta
a helyzetet, ugyanis például a gyűlölködésnek az a természetrajza, hogy eszkalálódik,
azaz önmagát erősítve a végtelenségig fokozódik, s a folyamat végén valóban szörnyű
ségek történhetnek. A magyarországi szabadkőművességben éppen ez a folyamat zaj
lik majd a következő években: az erkölcsi elaljasodás és a fizikai terrorizmus egyes
esetei következnek be. Persze józan ésszel arra kell gondolnunk, hogy Bókay nemcsak
lalni. Legyen elég annyi, hogy miután az 1860-as évek közepén Giuseppe Garibaldit, Itália fegyveres
egyesítőjét választották az olasz nagypáholyok az ottani szabadkőműves főhatóságok szövetségének
élére, egy ideig őrizhető volt az egység; nem sokkal később azonban ez megbomlott, s a különféle
fölfogású olasz nagypáholyok egyre nagyobb és föloldhatatlanabb ellentétekbe kerültek egymással.
Az ekkoriban történt vitákat és szakadásokat az olasz szabadkőművességben az okozta, hogy az
olasz parlamentben lévő képviselők, akik titokban szabadkőművesek voltak, nem az illető nagypáholy
utasítása szerint szavaztak egyes törvényjavaslatok végszavazásánál. (A leghíresebb magyar születésű
olasz szabadkőműves Türr István olasz királyi altábornagy volt, aki a kiegyezés után hazatérve tagja
lett az egyik, magas fokokban működő magyar páholynak. Türr tábornok, a nagyszerű katona és nem
zetben gondolkodó magyar ember 33-as, azaz a legmagasabb fokozatban volt hazatérésekor.)
496 Uo. 295. o.
157
a fizikai terrorizmusra, hanem az etikai, szellemi, lelki terrorra gondolt; arra például,
hogy egyes progresszív páholyok szabályos üldözésnek vetették alá a saját „testvéreik”
közül azokat, akik esetleg másként merészeltek elgondolni valamilyen politikai kér
dést. Ilyen típusú támadásokat már a század elejétől látunk, elsősorban a keresztény val
lási! szabadkőm űvesek szervezeten belüli üldözése kapcsán.497 Az is tény, hogy a radiká
lis szabadkőművesek mérsékelt fölfogású zsidó szabadkőműveseket is megtámadtak:
itt elsősorban Vázsonyi (Weiszfeld) Vilmos esetére gondolhatunk.498 Bókay helyettes
nagymester jóhiszemű volt saját radikálisaikkal szemben, ugyanis föltételezte, hogy a
külvilágból csapnak be az idegesség hullámai a páholyokba, s talán emiatt keletkezett
a gyűlölködés. Tulajdonképpen ebben igaza van, ugyanis a profán világnak főleg poli
tikai ügyei gyűrűztek be, amelyek megosztóak voltak, viszont az is igaz, hogy egyes
személyek és páholyok magát a szabadkőművességet akarták kimondottan politikai
haszonszerzés céljaira fölhasználni, s őket nem érdekelték az egész szervezetre kiható
esetleges negatív következmények.499
Bókay e kemény szavakkal nem fejezi be egyesek megintését: az egyházi/vallási
ügyekkel folytatja (amely témakör különösképpen az ateista, keresztényellenes zsidó,
illetve a katolikusellenes református testvérek kedves ügye volt), s nagyon furcsa meg
állapításokat tesz: „A klerikalizmus, mely mindent felekezeti szempontból akar tekin
teni, ismét felütötte fejét hazánkban. Mi, szabadkőművesek mindig a vallásegyenlőség
munkálói voltunk, s a felekezeti türelmet nemcsak hirdettük, hanem gyakoroltuk is.
Ezen álláspontunkból kifolyólag mindig küzdöttünk minden ellen, ami a vallásegyenlő-
497 Gondoljunk csak például a Nagyváradon működő László király páholy által véghezvitt támadásokra,
amelyeket az egyházi fönntartású iskolák működését (horribile dictu) elfogadó szabadkőművesek ellen
indított. A keresztények üldözése kapcsán idézünk a Budapesten 1911-ben megjelent könyvből: „A
külső világ tudomást szerzett a magyar szabadkőművesség elzsidósodásáról és a keresztyén elemből
mind kevesebben szánták rá magukat a belépésre, sőt meglévő páholyok is megszüntették működé
süket. [...] Azok a zsidó testvérek, kik régtől fogva tagjai voltak a szabadkőművességnek, a legtöbb
esetben helytelennek tartották a kérdések kiélesítését, s iparkodtak oda hatni, hogy a magyar szabad
kőművesség elzsidósodása megszűnjék. A korán elhunyt Neuschlosz Marcell helyettes nagymester
előttem is gyakran fejtette ki ezt a nézetét. A fiatalabb zsidó testvérek jó része ez iránt a felfogás iránt
érzéketlen maradt. Mindinkább kezdett kialakulni köztük az a tudat, hogy érdekükben áll uralkodni
a magyar szabadkőművesség s ennek útján a magyar társadalom felett.” Szabadkőm űves em lékeim .
i. m. 10. o. E könyv szerzője valószínűleg Kovács Ernő, volt 1848-as képviselő. Lásd: H uszár Károly: A
szabadkőm űvesség nemzeti veszedelem. Bp., é. n. [1911] 11. o. Huszár akkor a Katolikus Néppárt ország-
gyűlési képviselője.
498 Vázsonyi történetét, a lásziékkal való összecsapását később ismertetem.
499 Az 1890-es évek első felében, több éven át zajló, az egyházpolitikai törvénycsomag 5 törvénye körüli,
nemzetközi botrányt is kiváltó eseménysorozatot hozhatjuk föl egyik példaként arra, hogy szabadkő
művesek és páholyaik teljesen törvénytelenül beleszóltak (titokban) a magyar belpolitikai életbe.
158
séget megbolygatni, ami felekezeti türelmetlenséget előidézni alkalmas.”500 Bókay szép,

rokonszenves állítása sajnos nem felel meg a valóságnak. A magyarországi szabadkő
művességen belül ugyanis az volt a helyzet (ez olvasható ki levéltárban megmaradt
hivatalos forrásaikból), hogy amíg a keresztények voltak többségben, addig a zsidó
kisebbség a leghatározottabban rászorította a keresztényeket arra, hogy vallásegyenlő
ség legyen. Ez szabadkőműves szempontból ténylegesen annak betartását jelenti, hogy
zsidókat is föl lehet venni a magyarországi páholyokba. Nem is kellett erre nagyon
szorítani a keresztény magyarokat, ugyanis a szabadkőműves keresztény magyarokra
jellemző liberális ideológia következtében természetesnek vették, hogy izraelita pol
gártársaiknak is éppen annyi joguk van az élet különféle oldalain, mint nekik. Ami
kor azonban (a századforduló utáni években) létrejött a zsidó többség a páholyok nagy
részében, akkortól a keresztények vallásfelekezetei közül a római katolikust minden
elképzelhető és elképzelhetetlen módon szabályosan üldözni kezdték. Egy volt szabad-
kőműves, volt országgyűlési képviselőtől idéztük a föntiekben, hogy egy idő után a
keresztény szabadkőművesek tömegesen léptek ki a páholyokból, illetve páholyokat
„altattak el” (szüntették meg a működésüket) a zsidó elem agresszivitása miatt.
E volt szabadkőműves és volt képviselő ír le egy történetet, amelyet azért idézünk,
mert jellemzőnek tekinthető: „Tudok egy páholyról a vidéken, melynek tagjai kivétel
nélkül keresztyének voltak, s mely lelkesen működött a szabadkőműves célok érdeké
ben. A nagypáholy helytelennek tartotta ez állapotot, s ráírt a páholyra, hogy vegyen fel
tagjai közé zsidót. Hiába írtak fel, hogy szívesen tennének eleget, de ott a környékben
nincsen olyan, akit társaságukba valónak tartanak. A nagypáholy megmaradt követe
lése mellett, s végre is kikutattak egyet, kit felvehettek. Értesítették határozatukról a
nagypáholyt. Az nem elégedett meg a megoldással, hanem most már kívánta, hogy a
tagok meghatározott százaléka legyen zsidó. A felelet a páholy működésének beszünte
tése volt, s tagjaiból a legerősebb antiszemiták lettek.”501 Bókay megállapítása a vallás
felekezeteknek a magyarországi szabadkőműves szervezet általi tiszteletéről nem felel
meg a tényleges helyzetnek.
Annyi konstatálható, hogy a hazai szabadkőművességen belül amilyen mértékben
nő a zsidó nemzetiségű állampolgárok arányszáma, körülbelül hasonló mértékben válik
harci célkitűzéssé az antiklerikális küzdelem. Szabadkőművesek, akik akkoriban vagy
saját nevükön, vagy álnéven könyveket írtak a szabadkőművesség nagyszerűségéről,
500 Intelem és programm. i. m. 295. o.

501 Szabadkőm űves em lékeim , i. m. 10. o. Budapesten nem volt olyan páholy, amelynek kizárólag keresz
tény tagjai voltak.
159
azt hangoztatták valamennyien, hogy ők nem a vallást, hanem csak a római katolikus
egyház túlzott hatalmát, az állammal való összefonódását bírálják. Nos, Bókay helyettes
nagymesternek erről is van véleménye: „A klerikalizmus ellen Is fel kell vennünk a
küzdelmet, fenyegessen az bármily felekezet részéről, de ügyelnünk kell, hogy meg ne
tévedjünk, s ezen küzdelmünk ne legyen vallás elleni harc. Erre nincsen jogunk, ettől
szigorúan eltilt bennünket nemcsak alkotmányunk, hanem ami még erősebb tilalom
reánk nézve, szabadkőművesi érzésünk is. Eljárásunkkal meg kell hazudtolnunk azon
ellenünk szórt vádat, mintha mi bármiféle vallás ellen küzdő szövetség volnánk. Mi
tiszteletben tartottuk mindig és tartjuk ezentúl is mindenki vallásos [...] meggyőző
dését és érzését, de harcoltunk mindig és harcolni fogunk ezentúl is a lelkiismereti
szabadságért...”502 Bókay mondataiban az akkori szabadkőműves fölfogásnak azt az
elemét látjuk, amellyel ők szétválasztották az egyházat és a vallást. Úgy vélte ő is, hogy
az egyházakat (a gyakorlatban a római katolikus egyházat) elfogadható és szükséges
támadni, lehetséges azt követelni, hogy el kell venni az egyház anyagi vagyonát (sze
kularizáció); ezzel még nem üldözi a szabadkőműves szervezet magát a vallást. Ha
ez így volna, mit szóljunk elemzésünk során ahhoz, amit majd éppen a Martinovics
páholyban mondanak a következő években, s vallottak már az 1890-es évek közepétől
más páholyokban, hogy meg kell szüntetni a római katolikus egyház „lelkek fölötti ha
talmát”? Ez már egyértelműen nem a vagyonelvétel kategóriája, ez nyílt megtámadása
az emberek vallásos érzelmeinek, durva megtámadása a keresztény vallásnak. Bókay jól
látta ennek a meglévő ténynek a veszélyeit, ugyanis (mint maga is utal rá) a szabad-
kőműves alkotmány első alaptörvénye, az 1886. januárból származó belügyminiszteri
engedélyező okirat szó szerint kimondta: „A szabadkőművesség kizár köréből minden
politikai és vallási kérdést, és tagjait a hazai törvények tiszteletben tartására kötelezi.”503
Bókay tudta, hogy testvérei között egyre többen vannak olyanok, akik magát a vallást
támadják, s ezzel rossz hírét keltik a szervezetnek. Az persze tény, hogy a levéltári
források között egyetlen olyan dokumentumot sem találtunk, amelyben az izraelita
egyházat és az izraelita vallást, hitet üldözték volna, az e témakörben keletkezett for
rásanyag kizárólag a kereszténységet támadja. Az antiklerikalizmus kifejezés ebben a
tekintetben „fedőnévként” működik a radikális szabadkőművesek szóhasználatában:
Bókay helyettes nagymester is tudta, mi is tudjuk, hogy valójában a radikális, ateista
szabadkőművesek az egyházat, klerikalizmust és vallást egyaránt támadták. Igaz, ezzel
502 Intelem és programm. i. m. 295. o. (Kiemelés - R. E.)

503 A belügyminiszteri engedély teljes szövegét közlöm: Szabadkőművesek Trianon előtt: 121-122. o. Az
idézet a 121. oldalon olvasható; ezt a dokumentum 2. §-a tartalmazza.
160
megszegték a magyar királyi belügyminiszter fent idézett rendeletét, de megtorlástól

azért nem kellett félniük, mert mind a szabadkőművesek, mind a kormánytagok libe
rális fölfogásúak voltak. Azt a kormány illetékesei valószínűleg nem tudták, hogy 1906
után egyes páholyokban megjelent a kommunizmus, a marxizmus és a történelmi ma
terializmus kísértete. Pedig a belügyminiszteri posztot a második Wekerle-kormányban
1906. április és 1910. január között betöltő ifjabb gróf Andrássy Gyulát a kétszeres cen
zussal ellátott választójogi törvénytervezete miatt egyre durvábban támadták, nemcsak
páholyaikban, hanem a baloldali-liberális sajtójukban is. Ifjabb Andrássy gróf nem volt
páholytag, de édesapja, Andrássy Gyula (1867-1871 között miniszterelnök) 1849 utáni
emigrációja idején egy francia szabadkőműves páholy tagja lett.
Bókay mondataiból az is kiderül, hogy a szabadkőművesség harcolni fog a „lelki-
ismereti szabadságért”. Ez szép elgondolás, benne van a korabeli liberális ethosz (er
kölcs, erkölcsi érzék) és hősiesség. Kár, hogy e kifejezést leszűkített fogalomként hasz
nálták: szabadkőművesi értelemben a lelkiismereti szabadság kizárólag az egyházak
és a vallásos emberek elleni harcot jelentette. Olyan szabadkőműves kevés létezett,
aki embertársa keresztény vallási meggyőződésének megvédését tűzte volna ki páholy
programként. (Néhány ilyen szabadkőművesről tudunk, kizárólag keresztények, s őket
a radikálisok egyre durvábban kezdik támadni.504)
Bókay ezután, sorra véve a szabadkőművességet érintő ügyeket, röviden a népisko
lák helyzetével foglalkozik: „A kötelező, ingyenes állami népoktatás kérdése nem a mi
intencióink [szándékaink] szerint oldatott meg.505 Ez azonban ne csüggesszen el, ne
kedvetlenítsen el bennünket. Valamit mégis elértünk: az ingyenességet. [...] Már ez is
hivatva van csökkenteni analfabétáink óriási számát, s minél több ember érti meg a be
tűt, annál több emberhez juthatnak el eszméink: a haladó kor, a 20-ik század progresz-
szív eszméi.”506 Kétségkívül nagyképű megfogalmazás. Apponyi gróf kultuszminiszter
a Lex Apponyi törvénycsomag három törvényében önmagától jutott arra a következte
tésre (nem kellett a szabadkőművesség tevékenysége hozzá), hogy az analfabetizmus
leküzdéséhez fontos az iskola ingyenessé tétele. Megjegyzendő (s majd a Martinovics
páholy erre ki is tér), hogy Bókay nem említi a zsidó radikálisoknak a népiskolával
kapcsolatos legfontosabb követelését, a valláserkölcsi oktatás megszüntetését.
Bókay helyettes nagymester összefoglalója végén még néhány, a szervezetet érintő té
makört érint. Mindenekelőtt hibáztatja azokat a páholytagokat, akik lekicsinylik a szerve-
504 Lásd például Del Medico Ágoston történetét: Harcoló szabadkőművesség. 130. oldaltól.
505 Apponyi gróf három népiskolai törvényére utal, amelyeket a képviselőház 1907-1908-ban fogadott el.
506 Intelem és programm. i. m. 295-29Ó. o.
161
zet karitatív tevékenységét. Álláspontja szerint: „Az egyes páholyoknak működési irányuk
lehet különböző, egyik a humanitárius, másik a filozófiai vagy a társadalmi irányú mű
ködést vette fel munkaprogramjába, de azért egyiknek sincs joga a másik munkairányát
leszólni.”507 Említi még a gyermek- és csecsemővédelmet és a fiatalkorú bűnözők börtön
utáni gondozását, amit akkoriban patronázs tevékenységnek neveztek. Bókay szavai mö
gött az a szándék fogalmazódik meg, hogy ő (valóban az eredeti szabadkőműves célok
szerint) egyszerre, egymás mellett akarja műveltetni szervezetével az 1886-ban megfogal
mazott hármas célt: afilozofikusságot (önképzést), a filantropikusságot (vagyis a szegények
és elesettek támogatását) és a progresszivitást (azaz a társadalmi kérdésekkel való foglalko
zást). Ekkor még ő sem gondolhatta, hogy a Martinovics páholy nem vagy alig foglalkozik
majd emberbaráti cselekedetekkel, sőt, a világháború alatt, 1917-ben konkrétan kijelentik,
hogy ez nem feladatuk. Akkor mondják ezt, amikor más páholyok, tiszteletreméltó módon,
például kicsiny kórházakat működtetnek a sebesült frontharcosok gyógyítása céljából.
Bókay kifejtette véleményét arról a jelenségről is, hogy egyes szabadkőművesek
nem tartják be a titkosságot: „Utóbbi időben megtörtént, hogy akadt elvétve testvér,
aki fogadalmáról megfeledkezve, a profán világ előtt szóval, sőt nyomtatásban is nyil
vánossá tette a munkáinkon történteket.” Ezért azt kéri a páholyoktól, jól nézzék meg,
kit vesznek föl, hiszen a páholymunkákon történtek kiszivárogtatása árthat a szövet
ségnek. Bókay (1910-1911-ben már nagymesterként) nagyon meglepődhetett, amikor a
képviselőházban majdnem fél évig tartó szabadkőműves-vitában a Katolikus Néppárt
képviselői sok, a szabadkőművesi titkot eláruló információt, tényt mondanak el nyilvá
nosan. Bókay fölhívását reálisnak, megalapozottnak tarthatjuk.508
Bókay arra is kitér, hogy akadnak olyanok is, akik egyes társaikról nyilvánosságra
hozták szabadkőműves mivoltukat. Ez akkoriban azért lehetett veszélyes, mivel ha ál
lami vagy egyházi intézménynél voltak állásban, ez esetleg a munkahely elveszítését
okozhatta. Bókay ezért kéri: „A páholyok vezetői figyelmeztessék a testvéreket nyo
matékosan, hogy mily súlyosan vétenek a szövetség ellen azok, akik testvéreiket ily
módon kiszolgáltatják ellenségeink üldözésének.”509 Látható, hogy a szabadkőművesi
titkosság egyik oka a gyávaság volt: sokan féltek, nehogy kitudódjék páholytagságuk,
m ert azt gondolták, veszteség éri őket a profán életükben. Ilyen helyzetbe csak azok az
emberek kerülnek, akik kettős életet élnek, vagy azok, akik a titkossággal valamilyen
hasznot akarnak kicsikarni önmaguk számára.
507 Uo. 296. o.

508 A képviselőház szabadkőműves vitájának részletes elemzése: Szabadkőművesek Trianon előtt: 138-193. o.
509 Intetem és programm. i. m. 296. o.
162
A helyettes nagymester által kibocsátott idénykezdő iránymutatás itt véget ér. Bókay
azonban ugyanekkor, a Szövetségtanács 1908. október 6-án tartott ülésén a szabadkő
műves nagypáholy legmagasabb vezetői előtt hasonló, eligazító tartalmú beszédet is
mondott. Ezt röviden azért ismertetjük, mert a Martinovics páholy később bemutatott
válaszfeliratában a két Bókay-megnyilatkozásra egyazon iratban reagál.
A szövetségtanácsi ülésen huszonhét szabadkőműves vezető vett rész, jórészt fő
mesterek.510 Bókay itt is elmondta, hogy a következő év veszélyes lesz a szövetségre
nézve, ezért nagyon fontosnak tartja, hogy „a páholyok világosságai, különösen pedig
főmesterei alkotmányunk korlátái között tudják tartani páholyukat.”511 Láthatóan a he
lyettes nagymester komolyan tartott attól, hogy egyes páholyok nem tarják be a saját
alkotmányukat, s ez veszélyt hoz az egész szövetségre. Indoklásképpen ezzel folytatja:
„Az egész magyar szabadkőművességnek, valamint minden egyes páholy vezetőinek
nem lehet, nem szabad, hogy a »lesz ami lesz« legyen a jelmondata, nekünk fenn kell
tartani, össze kell tartani minden erőnkkel, minden áldozattal a magyar szabadkőmű
vességet, mert szövetségünkre ez országnak szüksége van. [...] Ezért, testvérek, ügyel
jen mindenikünk szabadkőműves integritására, s gondoljon szeretettel páholyára s az
egész magyar szabadkőművességre, nehogy azt baj érje.”512 Ismét látszik, Bókay a radi
kálisok tevékenysége miatt komoly bajtól féltette szervezetét. Ez csak abban az esetben
érthető, amit ő följebb is kifejtett, hogy egyesek megszegik a saját alkotmányukat. An
nál inkább így gondolta ezt, mivel a szabadkőművesség létét fontosnak tartotta Magyar-
ország szempontjából. Komolyan hitte, hogy a demokratizálódás fontosabb mindennél;
ő is úgy gondolta, hogy a progresszív változások mozdítják elő Magyarországon a „ha
ladást”. Ő akkor még nem lehetett tisztában azzal, hogy szocialista irányba mozduló,
baloldali liberális szervezetének tevékenysége éppen a demokrácia jelszavával és küz
delmeivel gyöngíti meg belülről az országot és társadalmát.
Bókay azt hitte, ha a szabadkőművesség mérsékelten küzd a haladásért, s a radi
kálisok durva, támadó tevékenységét kiküszöböli a szabadkőműves harci módszerek
közül, ténylegesen használ Magyarországnak. Ezt így fogalmazta meg: „Követeljük meg
szigorúan minden testvértől, hogy úgy itt benn, mint künn a profán világban is elveink,
510 VII. Munkatábla a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy Szövetségtanácsának 1908. évi október hó 6-án
tartott rendes üléséről. Kelet, XX. (33.) évf. 13. sz. (1908. október 20.) 291. o.
511 Uo. Bókay sok mindent elmond itt is, amit az idényt nyitó szózatában, az ismétlődés elkerülése céljá
ból csak a legfontosabb gondolatait idézzük.
512 Uo. (Kiemelés - R. E.) Bókay „lesz, ami lesz” megfogalmazását választotta Gelléri Mór a Dél című folyó
irat föntebb elemzett cikkére adott válaszírása címéül.
163
törekvéseink hirdetésében és megvalósításában, szóval minden munkájában szabadkő

műves módon és szabadkőműves eszközökkel dolgozzék. Az erőszak, a terror, a nagy
hang, a bunkósbot és a revolver sohasem voltak, sohasem lehetnek szabadkőműves szer
számok. Azokkal, akiknek ezek az argumentumai [érvei], mi nem szövetkezhetünk; a
betört ablakok és behasított koponyák nem a mi érveink.”513 Az utolsó képi egységeket
akár a szociáldemokrata párt és szakszervezeteinek súlyosabb következményű tünte
téseire is érthetnénk, Bókay azonban egyértelműen fogalmaz: a szabadkőműveseket
kéri arra, nem a szociáldemokratákat, hogy e durva harci módszereket ne alkalmazzák.
Csak az a helyzet, Bókay is tudta, hogy egyes (radikális) páholyokban ott vannak a
szociáldemokrata párt ismert személyiségei (ekkor már szabadkőműves a fönt említett
Kunfi Zsigmond, Rónai Zoltán és Pogány József, hogy Diner-Dénes József ortodox mar
xistáról ne is beszéljünk. Az pedig lélektani elemzés tárgya lenne, miként lehetne egy
és ugyanaz az ember szabadkőművesként mérsékelt, szociáldemokrataként radikális.
Épp Bókay, az orvos ne tudta volna, hogy ilyenféle kettősség lehetetlen? Közismert,
hogy a radikálisokra általában a „nagy hang” a jellemző, ami a szabadkőműves radiká
lisoknál a „nagy arc” kifejezéssel is helyettesíthető: a helyettes nagymester teljes joggal
intette egyesek szellemifelsőbbség-tudatát, jellemző nagyképűségét mérsékletre.
Bókay beszéde következő, tanulságos részében új és erősen jellemző véleményt
mond a Magyarországra külföldön árulkodó emberekről: „Mi testvérekül ismerünk
minden nyelven beszélő embert és minden nemzetiségűt, de azokkal nem szövetkezhe
tünk, a k ik a magyarság ellenségei, még akkor sem, ha azonos is a cél, mely felé igyek
szünk. Azoktól pedig különösen óvakodjunk, akik nem átallják külföldre menni segít
ségért, s akik Bécsben hazánk ellenségeivel együtt gyalázzák a magyart.”514 Szabad-
kőművesnél ritka szempontot hoz elő a helyettes nagymester, hiszen a magyar érdek
alapján határozza meg a szabadkőművesség szövetségi politikáját. Kiket tart a magyar
érdek ellen működőknek? Részben a külföldre járó árulkodókat, közülük is azokat,
akik „Bécsben gyalázzák a magyart”. A későbbi oldalakon tudjuk meg a Martinovics
páholy válaszából, hogy Bókay az utóbbi esetben valószínűleg egy bécsi szociáldemok
rata összejövetel budapesti résztvevőire gondolt. A külföldön árulkodó személyeket a
szabadkőművesek között is meg lehet találni. Éppen korábbi könyvünkben taglaltunk
egy esetet, amelyben a nagyváradi Berkovits Ferenc szabadkőművesről írja egyik bu
dapesti társa, hogy „szokásával ellentétben” az adott helyzetben nem ment külföldre
513 Uo. (Kiemelés - R. E.)

164
panaszkodni Magyarországról.515 E kifejezés határozottan azt jelenti, hogy korábban

előfordult, hogy Berkovits „följelentette" Magyarországot külföldön. Nevezetesen azt
híresztelte, hogy Magyarországon dühöng az antiszemitizmus, ebből a szempontból
szörnyű a helyzet az országban. Ez az állítás már az akkori Európában és Egyesült Álla
mokban is súlyos megbélyegzést jelentett. Bókaynak nyilván több hasonló esetről volt
tudomása; kár, hogy beszédében nem sorolt föl néhányat ezek közül. A Martinovics pá
holy későbbi válaszában kizárólag a bécsi szociáldemokrata konferencián resztvettek
ügyét tárgyalják, a „Berkovits típusba” tartozó esetekkel nem foglalkoznak. Az ügynek
az a pikantériája, hogy mindkét vitázó (Berkovits és Neuschlosz) zsidó ember volt, csak
az egyik a hazáját külföldön lejárató, a másik a hazáját védő típusba tartozott. Ténykér
désként kezeljük, hogy amilyen mértékben vált radikális többségűvé a magyarországi
szabadkőműves szervezet, olyan mértékben lettek egyre többen, akik sajátos dicsőség
nek érezték, ha Magyarországot az európai szervezetek és a nemzetközi sajtókapcso
lataik segítségével az európai közvélemény előtt lejárathatták, rossz hírét kelthették.516
Bókay helyettes nagymester, a budapesti Pátria páholy tagja bizonyosan nem véletlenül
vagy légből kapottan tartotta fontosnak elmondani fenti mondatait.
Bókay abból a célból, hogy szavait mindenki komolyan s kellő súllyal értse, állás
pontjához hozzáfűzte: „Pia volna a magyar szabadkőművességben testvér - amit nem
hiszek -, aki ezzel ellenkezőket vallana igaznak, attól az én útjaim elválnak, ha egye
dül maradok is. Amit az imént elmondottam, nem pillanatnyi impressziónak, hanem
nyugodt megfigyeléseimnek és meggondolásnak folyománya.”517 A két, egyaránt fontos
állítást dőlt betűvel írtuk. Az egyikben kijelenti a nagypáholyt vezető, legmagasabb
tényleges beosztást viselő felelős vezető, hogy kilép saját szervezetéből, ha nem ve
szik komolyan szavait. Ez meglepő, bár előfordult már ilyen néhány évvel korábban
Nagyváradon, amikor Berkovits kilépéssel fenyegette a szövetséget, ha nem szakítja
meg a Nagypáholy a kapcsolatot a zsidókat tagjai közé föl nem vevő svéd és porosz
nagypáholyokkal. A lényeges különbség az, hogy míg Berkovits éppen nem viselt sem
mi komoly pozíciót (korábban a László király páholy főmestere volt éveken át), addig
Bókay a beteg nagymestert helyettesítő, legmagasabb operatív beosztású személye a
515 Az esetleírás: Harcoló szabadkőművesség: 73-94. o.

516 Megfigyelésünk szerint Magyarország és a magyarok lejáratásának módszerei napjainkban, 2011-
2012-ben megvalósuló típusai 1914 előtt keletkeztek és alakultak ki a fent elmondottak szerint.
Valószínűleg az ilyen esetekre mondták a régiek, hogy „nincs új a Nap alatt”.
tartott rendes üléséről, i. m. 291. o. (Kiemelés - R. E.)
165
szervezetnek. Második fontos megállapításával Bókay elmondja, hogy amiket állított

a durva módszerű radikálisokról és a Magyarországot és a magyar érdeket lejárató
szabadkőművesekről, ezeket saját megfigyelései (így, többes számban) alapján mondta.
Egy orvosprofesszor egy komoly állítást (hogy ne mondjuk: diagnózist) nyilvánvalóan
nem egy vagy kettő, hanem jóval több eset megtapasztalása után állapít meg és mond
ki, csak akkor, ha a megfigyelések száma kritikus határhoz érkezett.
Bókay Árpád az eddig elmondott, alapvetően a szabadkőművesség belső helyzetével
és egyes testvérei tevékenységének kertelés nélküli minősítésével foglalkozó mondatai
után rátért az antiklerikális harcnak mondott témakörre, annak is éppen azokban a
hetekben időszerű részére, a (később szentté avatott) X. Pius pápa által 1907. augusztus
2-án kiadott, Ne temere („Nehogy vakmerőén”) kezdetű határozatának elemzésére.518
Bókay helyettes nagymester a pápa határozata és ennek magyarországi visszhangjá
val kapcsolatban olyan tartalmú kifejezésekkel él a Szövetségtanács ülésén, amelyek -
mint majd látjuk - súlyos lelki megrázkódtatást okoztak (több vonatkozásban is) a Mar
tinovics páholy - nem kimondottan a római katolikus anyaszentegyházhoz tartozó - sza
badkőműveseinek. „De hogy még nehezebb legyen helyzetünk, az általános választójog
kérdése mellé még egy, nem kevésbé izgató esemény is társul: az ultramontanizmus
[pápapártiság, klerikalizmus] előnyomulása, melynek egyik legszembeötlőbb jelensége
518 A Ne temere határozatról a legpontosabban fogalmazó Magyar Katolikus Lexikon ezt írja: ,JVe temere
(lat. ‘Nehogy vakmerőén’), 1907. aug. 2.: 1. a házasságkötés formájával kapcsolatos határozat. A házas
ságkötés érvényességéhez szükséges forma megtartását csak a tridenti zsinat tette egyetemes egyházi
törvénnyé 1563. XI. 11: Tametsi kezdetű határozatával [...]. Eszerint: 1) a házasságkötés érvényessé
géhez legalább az egyik fél lakóhelye plébánosának Jelenléte szükséges; 2) a plébános szenvedőleges
jelenléte (passiva assistentia) is elégséges; 3) ez katolikus és nemkatolikus felekre egyaránt kötelező
ott, ahol a határozatot kihirdetik. - A 19. század végére a protestantizmustól érintett területeken annyi
kétely merült fel a vegyes házasságok érvényessége körül, hogy szentszéki beavatkozásra volt szük
ség. Szent X. Pius pápa (uralkodott 1903-14) 1906. VI. 18: Provida konstitúciójával a Német Birodalom
ban érvényesnek nyilvánította a nemkatolikus és vegyes klandesztin [titkos, de érvényes] házasságo
kat, és szanálta [rendezte] az IV. 15. előtt megkötött ilyen házasságokat, ha formahiány miatt voltak
érvénytelenek. - A Szentségi Kongregáció e rendelkezést 1909. II. 27: Magyarországra is kiterjesztette.
- A lakóhely plébánosához kötöttség a 19. század végi migráció miatt újabb nehézségeket támasztott,
ezért az USA és a párizsi egyházmegye számára a Szentszék a lakóhelyi illetékesség megszerzését 1
hónapos tartózkodáshoz kötötte. - Az átfogóbb rendezést X. Pius pápa parancsára a Zsinati Kongregá
ció rendelkezése hozta. Eszerint: 1) a házasságkötés érvényességéhez nem a felek lakóhelye plébáno
sának, hanem a házasságkötés helye plébánosának jelenléte szükséges; 2) nem elegendő a plébános
szenvedőleges jelenléte (passiva assistentia), hanem neki kell cselekvőleg kikérdeznie és kivennie a
felek házasságkötési akaratnyilvánítását; 3) ez a katolikusokra mindenütt, nemkatolikusokra sehol
sem kötelező. - Míg azonban a trienti forma alól mentes fél a maga mentességét a másik félre is átvitte,
addig a piusi formára kötelezett fél az e forma alól mentes féllel is csak e forma szerint köthetett há
zasságot, kivéve ha valamely helyen a Szentszék másképp rendelkezett.” A lexikon a Ne temere pápai
határozatról a következő szakirodalmat ajánlja: S erídi Jusztinián: A „Ne tem ere” dekrétum magyarázata,
különös tekintettel hazánkra. (Győr, 1909.1 és E rdő Péter: Egyházjog. (Bp., 2003.)
166
a Ne temere enciklika [körlevél], s mely ellen máris hatalmas harc indult meg azok
köréből, akiket legérzékenyebben sújt. Zsilinszky Mihály519 erősebb, némelyek szerint
túl erős szavakkal, Tisza István520 az igazság erejében bízva, szenvedélytől, haragtól
mentesen, nyugodt méltósággal utasították vissza a római támadást. A magyar szabad
kőművesség melléjük áll a küzdelemben, de midőn ezt teszi, ügyelnie kell arra, hogy
ne támadja meg senkinek vallását, amihez semmi joga nincsen, amit alkotmányunk el
is tilt, ami ellenkeznék azzal a türelemmel, mely tradíciós sajátsága a szabadkőműves
ségnek. A klerikalizmus, ultramontanizmus elleni harcunk tehát ne legyen harc a vallás
ellen, hanem csupán azon túlkapások ellen, melyek a vallásegyenlőséget, a felekezeti
békét veszélyeztetik.”521 Bókay elköveti azt a - radikális szabadkőművesek szemében
fölháborító - hibát, hogy megvédi a keresztény (evangélikus), többször kormánypár
ti képviselő, kétszeres főispán és egyszeres államtitkár Zsilinszky Mihályt, sőt Tisza
István grófot is, aki a református egyház azon tagjai közé tarozik, akik nem árulták
el egyházukat az ateista szabadkőműves szervezetbe való belépéssel. Tisza gróf akko
riban, 1906-1910 között nem volta tagja a képviselőháznak, politikai tevékenységet a
felsőházban (főrendiházban) folytatott, emellett a dunántúli református egyházkerület
főgondnoka volt ezekben az években. A radikális páholyok és személyek iratai szerint
Tiszát szabályosan gyűlölték, minden rossz okozójának tartották már 1908-ban is.522
Bókay itt kétszer is hangsúlyozza, hogy a pápa támadása nem jelentheti a vallás meg
támadását. Sőt, e témakör lezárásakor még hozzáteszi: „Számos római katholikus [sza
badkőműves] testvérünk van, kiket szeretettel környezünk; őket sem megszomorítani,
sem megbántani vagy elkedvetleníteni nem szabad, annál kevésbé, mert reájuk éppen
519 A Magyar Életrajzi Lexikon adatai szerint: „Zsilinszky Mihály (Békéscsaba, 1838. máj. 1. - Bp., 1925.
okt. 6.): tanár, történész, az MTA tagja (levelező: 1878, rendes: 1899). Külföldi egyetemeken (Hal
le, Berlin) tanult. Hazatérve 1861-től 1874-ig Szarvason tanár. 1873-tól 1885-ig a Békés vármegyei
Régészeti és Művelődéstörténelmi Társulat főtitkára és évkönyveinek szerkesztője. 1875-től több ízben
szabadelvű párti képviselő, 1889-1892-ben csongrádi, 1892-1895-ben zólyomi főispán, 1895-1905
közt a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban államtitkár. A békés-csanádi evangélikus egyházme
gye felügyelője. Lefordította Lamartine Az 1848-iki francia forradalom c, munkáját. Számos történeti
és művészettörténeti tanulmányt írt. 1903-1909-ben a Magyar Történelmi Társulat alelnöke."
520 A Bókay által említett „Tisza István” nevű személy valószínűleg gróf Tisza István volt miniszterelnök
kel azonos, csak a szabadkőművesek szóhasználatában a szitokszavak közé tartozott a gróf, báró és
egyéb hasonló kifejezés. Kivéve, ha például báró Hatvány Lajosról volt szó: az ő esetében antiszemitiz
musnak számított, ha valaki nem adta meg számára a bárói titulust.
tartott rendes üléséről, i. m. 291-292. o. (Kiemelés - R. E.)
522 E gyűlölet 1913-ban erősen fokozódik, amikor Tisza gróf mint miniszterelnök bevezeti az új választó-
jogi törvényt, amely messze áll a szabadkőművesek általános, titkos választójogi követeléseitől. Erről
később még szó lesz.
167
ezen küzdelmünkben nagy szükségünk van.”523 Valóban számos, de egyre csökkenő

számú római katolikus vallású szabadkőműves volt akkoriban, bár a radikálisok gyű
lölködése (Bókay kifejezése) miatt egyre többen léptek ki a szervezetből. A kései olvasó
számára elvileg korrektnek volna nevezhető Bókay azon kérése, hogy a pápát és a kle-
rikalizmust lehet, de a vallásos meggyőződést, magát a vallást nem szabad támadniuk;
ám elképzelhetetlen, hogy úgy ítélje el valaki a római pápát, hogy ne támadja a vallást.
Könyvünk esetleges szabadkőműves olvasói számára ezt a meggondolást úgy tudjuk
legegyszerűbben megmagyarázni, ha megkérdezzük: hogyan lehet bírálni egy főrab
bit úgy, hogy azt az izraelita emberek ne érezzék (teljesen jogosan) az izraelita vallás
megtámadásának, esetleg antiszemitizmusnak? Ha a mai kor zsidó szabadkőművesei
megkísérelik ilyen szempontból végiggondolni az 1920 előtti radikális és mérsékelt
szabadkőművesek fölfogását, beláthatják, hogy akkor a római katolikus egyház, a pápa
állandó és durva elítélése sok keresztény magyar ember fejében mind a kereszténység,
mind a magyarság, összegezve: a keresztény magyarok és a keresztény magyar nem
zetállam megtámadásának érzését keltette. Korábbi könyvünkben ismertettük a nagy
váradi László király páholy egyes katolikus keresztényeket sértő tevékenységét és Del
Medico Ágoston katolikus vallású szabadkőműves erre adott fölháborodott válaszát. Ez
a történet igazolja Bókay utolsó mondataiban foglaltakat, amely szerint ha a radikálisok
elüldözik a római katolikus vallású szabadkőműveseket a szervezetből, nem marad ott
senki, aki a katolikus egyház elleni küzdelmet „szentesítené”.524
Bókay ezután az olasz helyzetet elemzi. Azért ismertetjük, mivel a Martinovics pá
holy a válaszában nemsokára emiatt is megtámadja a helyettes nagymestert. Bókay
megállapítása szerint: „Szomorú szabadkőműves esemény az is, ami az olasz szabad
kőművességben az utóbbi időben történt. Teljesen tisztán még nem láthatunk ez ügy
ben, de az bizonyos, hogy a profán világ előtt a szabadkőművesség tekintélyén nagy
sebet ütöttek olasz testvéreink. Tanulság ezen esetből, hogy a vezetőknek minden túl
zással, minden erőszakoskodással szemben teljes határozottsággal s idejekorán kell fel
lépniük. A túlzás mindig a bölcsesség hiányát jelenti, s az erőszakosság nem volt soha
szabadkőműves erény.”525 Azt a tanulságot vonja le Bókay, hogy a szabadkőművesség
„tekintélye” érdekében idejében föl kell lépni Magyarországon a radikálisok ellen. A
helyzet elemzése céljából fölkérte az egyik páholy főmesterét, B. B. testvért, aki az
523 Uo. 292. o.

524 Del Medico története: Harcoló szabadkőművesség: 130-152. o.
tartott rendes üléséről, i. m. 292. o. (Kiemelés - R. E.)
168
olasz Nagyoriens nagypáholy budapesti képviselője, hogy a magyar Szövetségtanács

következő ülésén adjon részletes elemzést az olasz helyzetről. Mindez azt mutatja, hogy
Bókay jól látta az olasz radikálisok által okozott bajok magyarországi megjelenésének
kockázatát. Bejelenti ekkor azt is, hogy a botrányos olasz szakadás miatt „a római inter-
nacionális szabadkőműves kongresszus elmaradt.”
Bókay előadása végén említést tett a budapesti nemzetközi jogászkongresszuson el
hangzott beszédekre: „Szabadkőműves eseménynek kell mondanom a nemzetközi jog-
tudományi kongresszuson itt Budapesten elhangzott azon beszédet is, melyet Cassano
herceg (nem tudom, testvérünk-e, vagy sem) tartott az európai népek szövetségéről,
nagyhatású és remek előadásában tovább menvén egy lépéssel, mint Max Wáchter, az
európai vámunió előharcosa...”526 Jászi Oszkár és társai erős hangon ebbe is beleköt
nek, Bókayt szellemileg alulfejlett lénynek nevezve.
Összegezve Bókay helyettes nagymesternek az 1908-1909-es szabadkőművesi éva
dot bevezető két megnyilatkozását, megállapíthatjuk, hogy az iránymutatás és célok
kitűzése mellett sok-sok aggódásának adott hangot a Nagypáholy első számú vezetője.
A több irányból megnyilvánuló veszedelmek közül ő a legnagyobbként a saját radikális
„testvérei” felől érkezőket határozta meg. Szabadkőműves szokás szerint a Nagypáholy
évkezdő megnyilvánulására a páholyok a saját fölfogásuk szerinti válaszföliratot szer
kesztettek. Közülük a következő oldalakon a frissen magalakult Martinovics páholy
válaszát ismertetjük, mivel e páholy adta a legdurvább, legradikálisabb és leggyűlöl-
ködőbb választ.
Martinovics:
a helyettes nagymester nyíltan hadat üzent a haladásnak
Az új, kizárólag radikális fölfogású tagokból szerveződött Martinovics páholy 1908.
október utolsó napjaiban kaphatta meg a Kelet című folyóirat október 20-án megjelenő
számát, amelyben Bókay helyettes nagymester október 6-án a Szövetségtanácsban el
mondott beszédét, illetve a Nagypáholy vezetőjeként évadnyitó intelemként nyilvános
ságra hozott véleményét olvashatták. Bókaynak a szabadkőműves szervezetért aggódó
szavait - tipikus radikális reakcióval - a Martinovics páholy tagjai tűzre öntött olaj
ként fogták föl, s ellenállhatatlan vágyat éreztek a részletes válasz megfogalmazására.
526 Uo.
169
Feleletük több hét munkával, 1908. december 5-én jött ki a nyomdából, ugyanis oly
nagymértékben fontosnak tartották annak tartalmát, hogy hasábosán kinyomatták, s
nyilván ezt a változatot küldték el a többi páholynak.
Bevezetőjükben azt írják, egyetértenek Bókayval abban, hogy a hazai szabadkőmű
vesség nehéz időszaka jött el, mégpedig az általános, titkos választójog körüli harcok,
valamint a „klerikális mozgalom térfoglalása” miatt. Ezért ők is azt várták, hogy a nagy
páholy fölszólít minden szabadkőművest, „hogy az általános, egyenlő és titkos válasz
tójog érdekében a legbuzgóbb működést fejtse ki, hogy mindegyik testvér megfeszített
erővel törekedjék a klerikális veszély terjedésének meggátlására.” Annál inkább várták
ezt, mivel e két tényezőre vonatkozó küzdelemről a nagypáholy már több határozatot
hozott.527
A Martinovics tagjainak azonban csalódniuk kellett: „Fájdalom, a hozzánk érkezett
iratokból éppen az ellenkező meggyőződést meríthettük. Úgy a körlevélben, mint a
nagymesteri beszédben foglalt intelem nem a reakciós törekvések ellen irányul. Sem a
nagypáholynak, sem a helyettes nagymesternek nincs egyetlen megrovó szava azon
testvérekkel szemben, akik a szabadkőművesi fogadalmukat megszegve és cserben
hagyva napról napra a népjogok kijátszására nyújtanak segédkezet.”528 Jászi és társai
a legidőszerűbb üggyel kezdik válaszukat: valóban, a titokban szabadkőműves ország-
gyűlési képviselők - vagy azért, mert jónak találták Apponyi Albert gróf valamelyik
népiskolai törvényét, vagy egyszerűen gyávaságból - nem úgy szavaztak e törvények
végszavazásánál, ahogyan azt Jászi és elvbarátai akarták, s ez kiváltotta a radikális
páholytagok elégedetlenségét. Lehet arról vitatkozni, hogyan kellett volna a képviselő
testvéreknek szavazniok, ugyanis közismert, hogy a megválasztott országgyűlési kép
viselőnek jogában áll a saját, egyéni meggyőződése szerint szavaznia. Az más, bár fon
tos kérdés, hogy ha valaki szabadkőművesi kötelmeket is magára vállal, akkor melyik
lehetőség, illetve kötelesség a fontosabb? Tény, hogy Apponyi gróf törvényei semmit
sem valósítottak meg a szabadkőművesek népiskolával kapcsolatos kívánalmai közül,
hiszen megmaradt a felekezeti iskolák hálózata, órarenden belüli hittantanítással, ami
527 A Martinovics páholy válasz-fölirata a Nagypáholy program-levelére és a helyettes nagymesteri program

beszédre. OL P 1083 137. csomó, LXXXVII. A Martinovics páholy iratai, 1907-1919. 84. fólió. Az irat
aláírása: „A Martinovics páholy”. Ezzel is azt akarták hangsúlyozni, hogy az egész páholy egyetért
a válaszirat tartalmával. Szabadkőműves szokás szerint az ilyen hivatalos iratokat minden esetben
a páholy főmestere és titkára szokta aláírni. A Nagypáholy érkeztető pecsétje az 1908. december 15.
dátumot viseli, ekkor érkezett az irat, ekkor olvashatták el a Szövetségtanács vezetői és Bókay Árpád
helyettes nagymester. Az érkeztető pecsét: OL P 1083 137. csomó, LXXXVII. A Martinovics páholy
iratai, 1907-1919. 84/B. fólió, hátoldal.
528 Uo. 84. fólió.
170
a progresszív szabadkőművesség legnagyobb sérelme volt. Ők valamiféle „népjogokról”

' eszéltek, ám ez csak álcázása volt törekvéseiknek. A lényeg: a hittan oktatásának
l-;iküszöbölése, ezáltal ateista kisgyermekek kinevelése, akik nagyobb korukban termé
szetszerűleg fognak a szabadkőművesekre szavazni.
A Martinovics páholy így folytatja: „Éppen ellenkezőleg, a helyettes nagymester
testvér nála szokatlan élességgel éppen azon testvéreket és páholyokat inti, sőt fenye
geti meg, akik és amelyek ebben a szövetségben a minden osztályérdektől mentes ha
ladásnak képviselői és előharcosai. Csak mivelünk szemben állít fel követeléseket, csak
mitőlünk várja el, hogy az emberi haladásért vívott harcban mérsékletet tanúsítsunk.
Csak velünk szemben veti fel azt a dilemmát, hogyha nem hallgatunk intelmeire, ott
hagyja a szövetséget, illetőleg velünk megszakítja a kapcsolatot; azoktól, akik a szabad
kőművesség programját napról-napra elárulják és akik a nagymester testvér elnöklete
alatt hozott határozatokat semmibe sem véve, a profán életben minden reakciós törek
vésnek kész szolgái, nem választja el őt ily mély szakadék.”529 A Martinovics páholy
tagjai láthatóan fölháborodtak Bókay kilépéssel fenyegető szavaitól, s megállapították,
hogy Bókay gyakorlatilag azokhoz áll közel, akik a reakciót szolgálják a profán életben.
Itt figyelhetünk meg egy eddig nem említett, fontos új szempontot a radikális sza
badkőművesekkel összefüggésben. Fenti mondatukból az derül ki, hogy ők egyszerűen
nem veszik figyelem be a profán élet szempontjait. Olyan élethelyzetben lehettek ők ma
gánéletüket tekintve, hogy a szabadkőműves tagságuk nem veszélyeztette mindenna
pi elért. MáVcarv, söCMősáes, axoYal a. máv-Töát
alábbvaló páholytagokat, akiknek a család eltartása céljából a világi állás, a munkahely
megtartása életfenntartó szükséglet volt. Azaz: a radikálisok e szempontok miatt vál
nak doktriner fölfogású- és viselkedésű emberekké. A doktriner kifejezés azt jelenti az ő
esetükben, hogy nézőpontjukat az elvont tényezők alakítják, ők maguk pedig tudálékos
tételeik érvényesítéséhez semmiféle mást nem vesznek figyelembe.
Ami Bókaynak a szabadkőműves módszerekkel kapcsolatos, igen határozott nézete
it illeti, a Martinovics páholy ezt mondja: „Arra tanít ki bennünket a nagypáholy, hogy
céljaink megvalósításában szabadkőművesi módon és szabadkőművesi eszközökkel
dolgozzunk. Amint a körlevél mondja: a mi eszközünk a meggyőzés, a mi módszerünk
a kitartás legyen. Az évtizedek óta mindig és mindenütt kudarcot vallott recipe szerint
a helyettes nagymester testvér is a szeretetet prédikálja a gyengéknek a hatalmasokkal,
az elnyomottaknak az elnyomókkal szemben. A biblia szavait akarja cselekvésünk vezér-
529 Uo.
171
elvévé tenni. »Aki téged balról arcul üt, annak tartsd oda a jobb arcodat.« Mi azonban,
akik a történelmet a tények világánál tanultuk megismerni [értsd: nem a keresztények
Istenétől], jól tudjuk, hogy nem jó tanácsot ad az, aki az elnyomottaknak a szeretetet,
a türelmet, a lemondást tanítja. És midőn a helyettes nagymester testvér azt mond
ja, hogy az erőszak, a nagy hang, a bunkósbot, a revolver sohasem lehetnek szabad-
kőműves szerszámok, hanem csak a meggyőzés, a szeretet és a kitartás, azt feleljük
neki, amit Karr Alfonz felelt a halálbüntetés eltörléséért küzdő jogászoknak: »Que les
messieurs assasins commencent!« Kezdjék a gyilkos urak! Mi is azt mondjuk, kezdjék
az elnyomók, a hatalommal visszaélők, azok, akik a nép jogait elsikkasztani és Ma
gyarországot a klérus hatalmába juttatni akarják. Legyen az ő eszközük a meggyőzés,
a kitartás és a szeretet!”530
Látható, hogy a Martinovics páholy doktrinerjei a bibliai szeretet és az osztályharc
fogalmait állítják szembe egymással. Valóban, ha az osztályharcot fogadja el valaki a
történelmet mozgató erőként, nehéz megérteni, megérezni, hinni a Biblia szeretetpa-
rancsát. Mind a szocialista Jászi, mind a marxista Diner-Dénes a történelmi materializ
mus hívei voltak, azaz azt vallották, hogy a világot s benne az embereket a termelési
viszonyok, a materiális világ igazgatja és határozza meg. Itt tulajdonképpen be is fejez
hetnénk a Martinovics páholy válaszának bemutatását, ugyanis szemmel látható, hogy
tagjai nem képesek fölfogni a Biblia egyik alapját, a szeretet parancsát. Annyi bizonyos,
hogy ők a hazai szabadkőművességet az osztályharcnak akarták alárendelni, az osz
tályharc egyik eszközévé akarták változtatni, másképpen megfogalmazva: a szabad-
kőműves szövetséget osztályharcos, doktriner politikai céljaik egyik, felhasználható
eszközévé kívánták átalakítani, akként fölhasználni. Az Ószövetség kegyetlenségein, a
„szemet szemért, fogat fogért” primitív elvein fölnőtt Martinovics-páholytagok magától
értetődő módon voltak képtelenek fölfogni a kereszténység szeretetről és megbocsá
tásról szóló elveit. Arról nem is beszélve, hogy érdekes módon Magyarországot nem a
hitsorsos nagybankároktól és milliárdos kapitalistáktól, hanem a római katolikus püs
pököktől (például Prohászka Ottokártól) féltették.531
Bókaynak egyéb megállapításáról ezt írják: „a bunkósbot és revolver használatá
ért nem mindig azokat terheli a felelősség, akiknek kezében az forog, hanem azokat,
akik a népet a végső eszközök használatára kényszerítik. Ha becsületes választójogot
adnának, ha a kormány nem oszlatná fel koholt ürügyek alatt a munkásegyletek szá-
530 Uo.
531 Prohászka püspök nevét a különböző radikálisabb páholyok összejövetelein többször említik a szabad-
kőműves levéltári források.
172
zait. nem volna szükség a bunkósbotra és revolverre, melyek különben is csak a végső
elkeseredés eszközei.. .” 532 Megjegyezzük, hogy Bókay nem a munkásmozgalom által az
arcán használt törvénytelen ütő-vágó eszközökről, hanem arról beszélt, hogy ezeket a
fzabadkőművesek nem használhatják. Jásziék a szabadkőművesség egyes páholyai és
- szegényebb osztályok viszonyáról érdekes megfigyeléseket tesznek: „ha a nagypáholy
meg a helyettes nagymester testvér egyes páholyok belső életét jobban megfigyelnék,
fel kellett volna nekik tűnni, hogy a szeretet és meggyőzés jelszavát éppen azok a pá-
h Ívok hangoztatják, melyeknek vezetőemberei úgy a szövetség keretén belül, mint a
: rofán életben legtöbbet vétenek a felebaráti szeretet ellen és akiket az alsóbb osztályok
i -ánti állandó gyűlölet vezet törekvéseikben, ” 533 Az új páholy szocialista és marxista tag-
ai valószínűleg éles szemű megfigyelést tettek; ám ha megállapításuk igaz, akkor a
Martinovics páholyra hivatkozva kimondhatjuk, hogy a hazai szabadkőművesség egy
része képmutatóan használta a „testvéri szeretet” kifejezést, s ennek megfelelően a
szegények elleni gyűlölet vezethette őket. Ez bizony azt jelenti, hogy a magyarországi
zabadkőművesség hamis elvek és eszmények alapján működő érdekszövetség volt, amely
ben a páholytagok egy része politikai-, másik része anyagi haszonszerzésre használta
föl/ki a szabadkőműves szervezetet.
Jászi testvér és elvbarátai természetesen rátérnek a Ne temere pápai határozat és a
körülötte Magyarországon kirobbant felekezetközi és belpolitikai botrányra is: „Hogy
különben a nagypáholy a szeretet és a meggyőzés eszközeivel kezében mennyire tehe
tetlen a feltornyosuló klerikális veszéllyel szemben, azt mutatják a helyettes nagymes
ternek a Ne temere enciklika tekintetében mondott szavai. Köztudomású dolog, hogy
Zsilinszky Mihály e pápai enciklika alkalmából erős támadást intézett a klerikalizmus
ellen, rámutatva arra, hogy mily veszedelmes módon foglal az tért és veri békóba a
lelkiismeret szabadságát. ” 534 E mondattal kapcsolatban ismét meg kell állapítanunk,
mennyire visszataszító a Martinovics páholy ateista tagjaitól, hogy beleszólnak abba,
amihez semmi erkölcsi vagy egyházi-vallási közük nincs. Folytatják a témát, „kedvenc”
személyükkel: „Ugyanezen tárgyban felszólalt Tisza István is, kinek a nagybirtok ér
deke sokkal inkább szívén fekszik, mint a lelkiismereti szabadság, és aki a koldus
proletárokat százszor jobban gyűlöli, mint a mérhetetlen vagyonú katolikus klérust. ” 535
íme a gyűlölködő emberi lejáratás és a politikai manipuláció mesterműve. Mint föntebb
532 Uo.
533 Uo.
535 Uo.
173
írtuk, jellemző, hogy Jászi és elvtársai nem a munkásokat ténylegesen kizsákmányo

ló hitsorsosaikról és rokonaikról (a termelő nagyüzemek, nagybankok tulajdonosairól
és nagykereskedőkről beszélünk, akik zöme zsidó nemzetiségű) állapítják meg, hogy
gyűlölik a proletárokat, hanem egy ténylegesen humánus, népbarát magyar keresztény
nagyúrról. Tisza grófot mint a kisembert gyűlölő kizsákmányolót mutatják be, aki (sze
rintük) egyetért mind a proletár, mind a paraszt kizsákmányolásával. A Martinovics
páholy kicsinyes rágalmazóit még az sem menti, hogy elfogult gyűlöletük miatt nem
látták, kicsoda valójában gróf Tisza István.536
Ezután Jásziék rátérnek egyik legkedvesebb témájukra, a keresztény vallás kritizá-
lására. Szerintük Bókay „kívánatosnak tartja ugyan a klerikalizmus elleni küzdelmet,
de siet azonnal hozzátenni, hogy a harcban a vallás szabadságát, a vallási érzületet
megsértenünk nem szabad. Mi is azt valljuk, hogy a vallás mindenkinek magánügye,537
de hogy valamely akció sérti-e a vallásos meggyőződést, ennek megítélését nem bízzuk
az ellenség érzékenységére,”538 A Martinovics páholy e mondata árulkodó: önmaguk bi
zonyítják, hogy szándékosan megsértik a szabadkőművesség számára előírt tilalmat,
mely szerint vallási kérdésekkel nem foglalkozhatnak. Sőt, még ennél is tovább men
nek: kimondottan provokálják a keresztényeket, amikor kimondják, hogy nem bízzák
az ellenség megítélésére azt, hogy megsértették-e a vallását. Éppen azt csinálják Jászi
és társai a vallásos emberekkel, amit 1945 után Rákosi és társai...
A fölirat így folytatja: „Ha a klerikalizmus bármely túlkapása ellen valaki szót emel,
536 Tisza István gróf hazai és nemzetközi meggyűlöltetésének itt az egyik magyarországi részletével
találkozunk. Tisza eszerint a szegényeket kizsákmányoló kényúr, akit ezért gyűlölni és megvetni kell.
E motívumra tornyosul rá a nemzetközi életben kialakított mesterséges vád, amely szerint Tisza gróf
robbantotta ki a világháborút, tehát milliók életéért felelős. Tisza egyik gyilkosa, Pogány József, a
hazai terrorista szabadkőműves éppen ezeket kiabálja a gróf lelövése előtti pillanatokban. Tisza gróf
személyiségével és az itt említett összefüggésekkel a 2013-ban megjelenő Gróf Tisza István meggyilkol
tatása című könyvemben nézek szembe.
537 A vallás m indenki magánügye: e könyv szerzője 1990 őszén a magyar parlamentben hallotta ezt először
az SZDSZ tagjaitól. A kijelentésnek ugyan nincs értelme, mert az ugyanabba a vallásfelekezetbe
tartozók nemcsak individuumot, hanem határozott és önként vállalt kollektívumot is képviselnek, ám
az önmagukat „demokratának” beállítok szájából jól hangzó megállapítás, amely a vallásos „zombik”
zsarolására megfelelő. (Zombinak nevezték maguk között a vezető SZDSZ-es politikusok a rájuk szava
zó keresztény magyar választópolgárokat.)
538 Uo.
174
Apponyi Albert, Molnár János, 539 Prohászka Ottokár és Majláth gróf 40 mindjárt azt
mondja, hogy ez az ő vallási érzületét sérti. ” 541 Ha jól értjük e furcsa mondatot, e gonosz
grófnak, püspököknek és egyéb klerikális reakciós személyeknek nem is lehet „vallási
érzülete”? Esetleg ugyan lehet, de az övékét szabad sérteni? Nem inkább arról van szó,
hogy a Martinovics páholy ateista szabadkőművesei rejtett kisebbségi érzéssel viseltet
tek a fent nevezettekkel szemben? Pszichiáter kellene, aki megvizsgálná a szabadkő
művesek dokumentumait e szempont szerint.
A páholyirat folytatja a témát: „A klerikalizmus újságjai a legcsekélyebb esetekben
is a vallás megsértéséről kiabálnak, és a protestánsoknak a ne temere [sic] elleni jo
gos önvédelmét úgy tüntetik fel, mint valamely brutális támadást a katholikus egyház
szabadsága ellen. És ez a prepotens [szemtelen, erőszakoskodó] érzékenykedés meglesz
mindaddig, s a klerikalizmus visszaélésekre fog vezetni mindaddig, míg annak mé
regfogait ki nem húzzák, az iskolákat el nem veszik a felekezetek kezéből, és minden
visszaélés anyagi alapját, az egyházi vagyont nem szekularizálják, ” 542 A Martinovics
páholy e mondatokban kimondja legfontosabb célkitűzéseit. Majdnem mindegyik tör
vénytelen, az akkori jogszabályok fölforgatását, tehát a magyar állam tönkretételét és
meggyöngítését célozza. Fenti szövegben dőlt betűvel kiemeltük fontosabb megállapítá
saikat. Fontos a reformátusok említése: Jászi Oszkár a családja kikeresztelkedése után
formálisan reformátussá lett, de itt nem ez a lényeg. Arról van szó, hogy a radikális
szabadkőművesek a római katolikus egyházzal több tekintetben is (kölcsönösen) ellen
séges reformátusok közül minél többeket meg akartak nyerni saját, katolikusellenes
céljaik támogatására. Ez sajnos sikeres, több évtizeden át tartó folyamat volt, amely
nek során nemcsak a református egyház emberileg leggyöngébb, bár magas beosztá
sú tagjai (püspök, rektor, világi személyek), hanem a reformátusok majdani legjobbjai
is beálltak a szabadkőműves szervezetbe. 543 A radikális szabadkőművesek ravasz, ám
539 Molnár János: római katolikus pap. 1850-ben született. 1872-ben szentelték pappá. 1880-ban eszter
gomi, 1881-től komáromi plébános. 1894-től pápai prelátus, 1903 óta esztergomi kanonok. A katolikus
néppárt központi irodájának vezetője. 1896 óta országgyűlési képviselő. A gazdasági és közoktatás-
ügyi bizottság tagja. A darabontkormány idején a nemzeti ellenállás egyik vezetője. Lásd: Sturm-féle
Országgyűlési Almanach 1906-1911. 177-178. o.
540 Gróf Majláth Gusztáv Károly erdélyi római katolikus püspök, az Országgyűlés felsőházának tagja.
1905-ben a király vbtt-nek (valóságos belső titkos tanácsosnak) nevezte ki. Sturm-féle Országgyűlési
Almanach 1906-1911. 14. o.
541 A Martinovics páholy válasz-fölirata a Nagypáholy program-levelére és a helyettes nagymesteri programbe
szédre. OL P 1083 137. csomó, LXXXV1I. A Martinovics páholy iratai, 1907-1919. 84. fólió, hátoldal.
542 Uo. 84/A. fólió.
543 Ekkor már nagyváradi szabadkőműves, a László király páholy tagja az a Sulyok István, aki Trianon
175
eredményes taktikával elérték, hogy híres reformátusok lépjenek mérsékeltebb és ra

dikális páholyokba, s velük jó szellemi erőt nyertek a katolikusság elleni harcukban.
A Martinovics másik kiemelt megállapítása szerint egyes katolikus vezetők szem
telenül és erőszakosan érzékenykednek. Ezzel kapcsolatban azt a kérdést kell fölten
nünk, hogyan viselkedtek volna egyes főrabbik és csodarabbik vagy vezető világi zsidó
személyiségek, ha mindazokkal a méltatlan jelzőkkel illették volna őket, mint amivel
e szabadkőművesek illették a katolikusokat? A Martinovics páholy talán itt mondja ki
először nagyobb hangerővel két fontos célját: el kell venni minden vagyont a katolikus
egyháztól és el kell venni tőlük az iskoláikat is. E két témakörben az 1908 utáni évek
ből részletes és pontosabb megfogalmazásokat idézünk még e páholytól és tagjaitól. A
dokumentum e részének végén megállapítja, hogy „sajnálattal észleljük, hogy a Szö
vetségtanács és a nagypáholy a szekularizáció szónak még az említésétől is óvakodik,
s így kevés reményünk lehet arra, hogy ebben a küzdelemben bátran és eréllyel fognak
bennünket vezethetni.”544 Itt a szabadkőműves szervezet két legmagasabb testületének
és tagjainak vezetési képességét kérdőjelezik meg.
A történész szakirodalom úgynevezett baloldali (szocialista és liberális) része Jászit
és csoportját polgári radikálisnak nevezi. A radikális jelző helytálló, azonban már az
eddigiek alapján is megállapítható, hogy ők nem képviseltek semmiféle polgári értéket,
sőt nem is voltak liberális értelemben demokraták: a saját álláspontjukon kívül álló,
attól különböző véleményeket, álláspontokat, megnyilvánulásokat nem tűrték. Visel
kedésükben teljesen az intoleráns kizárólagosság alapján álltak. Ennek megfelelően e
csoport helyesebb neve: baloldali vagy szocialista radikálisok,545
A Martinovics páholy egyéb ügyekre is reflektál: a budapesti nagypáholy vezetői
„úgy tüntetik fel például az olasz szabadkőművességben történt szakadást, mintha az
a radikális olasz testvérek féktelenségére, erőszakosságára volna visszavezethető; a
szétválást rendkívül szomorú eseménynek tekintik, intő például állítván oda nekünk,
után a jelenlegi Királyhágómelléki Református Egyházkerület megteremtője és első püspöke. Sulyok

1912-ben kilép a szervezetből, miután fölismeri a szabadkőművesség lényegét. Ravasz László, a kolozs
vári református teológia tanára 1910-ben lép az ottani Unió páholyba, s 1917-ben lép ki onnan. Ők a
református egyház legjobbjai, akik (egy idő után, ez sok évet jelent) fölismerték a szabadkőművesség
keresztényellenes jellemzőit, ezért kiléptek a szervezetből.
544 Uo.
545 A „polgári radikálisok” kifejezés használatával a mai magyarországi liberális és marxista történészek
megtévesztik nemcsak a közvéleményt, hanem az egyetemi hallgatóságot, a tanárjelölteket is. E
történészek szakmailag nem képesek értékelni a történelmünket, mivel saját ateista és materialista
ideológiájuknak a foglyai. Napjainkban (2012) a Magyar Tudományos Akadémia tagjai között túlnyo
móan e két ideológiai irányzathoz tartozó történészek találhatóak.
176
kiktől szintén féltik a szabadkőművesség egységét. Egy szót sem mondanak azonban
arról, hogy mi idézte elő ezt a szétválást. Egy szóval sem említik a szakadásnak azt az
,;azi okát, hogy [...] az olasz parlamenti szabadkőműves képviselők, megszegve adott
szavukat és fogadalmukat, a képviselőházban ellene szavaztak a felekezeti oktatás el-
■>rlése iránt benyújtott törvényjavaslatnak, s hogy ezért az olasz szabadkőművesek
t ecsületes tagjai kizárták őket a szövetség kebeléből.”546Az olaszok az ottani törvényja
vaslat végszavazásakor valóban súlyos dilemma elé kerültek: vállalják-e a felelősséget
a közismerten római katolikus olasz nemzet római katolikus egyháza által fönntartott
népiskolák bezárásáért? A Martinovics páholy azt nem veszi figyelembe, hogy ezek
a képviselők a nemzet egyházát és hagyományait választották, szemben a budapesti
Martinovics, a nagyváradi László király és a többi radikális páholy tagjaival. A magyar-
országi radikális szabadkőműveseknek valamilyen oknál fogva föltétlenül szükségük
• alt a magyar, keresztény hagyományos népiskolai oktatást fölfordítani, azzal, hogy
megszüntetik benne a keresztény tényezőt. Jásziék becsületes szabadkőművesnek csak
azt a személyt tartják, aki a kereszténység alapján álló és nevelő iskolákat meg akarja
szüntetni. Ez a szándék a Martinovics páholy egyik legfontosabb jellemzője.
Jászi Oszkárék fölirata ennek megfelelően zárja le a fönti témakört: „A mi szövet
ségünkben is nagy számmal vannak olyan képviselők, akik az Apponyi-féle iskola-ja
vaslat tárgyalásakor s annyi más alkalommal megszegték kötelességüket, és felkarol
ták a felekezeti népoktatás ügyét. Miért nem ezekhez címezi intő szavait a helyettes
nagymester testvér, miért nem ezeknek állítja oda az olasz példát, mint a szószegés és
elvtagadás következményeit? Mi ellenkezőleg, az olasz példában nem szomorú esetet,
nanem biztató és reményteljes kezdeményezést látunk; azt látjuk, hogy a testvérek jelen
tékeny tömegében megvan az az erő, hogy eszméinknek minden árulás dacára és vesz
teségek árán is érvényt szerezzenek."547 Jásziék még a magyarországi szabadkőműves
ség esetleges kettéhasadása árán is el akarják érni, hogy a szabadkőműves képviselők
az egyházi fönntartású iskolák léte ellen szavazzanak. A már többször idézett Jászi
életrajzból tudjuk, hogy tervei voltak a képviselőházba való bejutásáról, sőt egy időben
a radikális szabadkőművesek barátja, később maga is szabadkőműves Ady Endre is
megtette az első lépéseket a képviselőjelöltté válásáért.548Valószínű, hogy ezek a politi
kai szempontok is befolyásolták a Martinovics páholy tagjait a képviselőházban a sze-
546 Uo.
547 Uo.
548 Jászi képviselői terveit a már többször idézett Litván-könyv, Ady képviselői elképzeléseit pedig a szin
tén szabadkőműves testvéröccse, Ady Lajos idézett könyve említi. Mindkét esetet később ismertetjük.
177
rintük elvtagadó módon viselkedő' képviselőknek a szabadkőművességből való kiszorí

tása ügyében. Jásziék a magyarországi társaságot alkalmasint szét akarták szakítani a
radikalizmus mentén. Van ebben számukra hasznos gondolat, ugyanis egy kisebb, de
igen harcias, radikális nagypáholy komoly belpolitikai zűrzavarokat okozhatott volna.
A magyarországi nagypáholy vezetői, élükön Bókayval éppen ezt akarták elkerülni.
A fölirat ezután a helyettes nagymester álláspontjának arra a részére tér ki, amely
ben a Magyarországot külföldön lejárató, följelentő személyekkel foglalkozik. A páholy
ezt az ügyet leszűkítve kezeli, ugyanis csak egy bécsi szociáldemokrata rendezvényt
említ: „Épp ily ferde világításban tünteti fel a helyettes nagymester testvér beszéde és
a Szövetségtanács táblája azt a tényt, hogy egy testvérünk, valamint a munkások meg
bízottjai részt vettek az osztrák szocialista pártoknak Bécsben a választójog ügyében
tartott értekezletén. Hát miért is ment ez a mi testvérünk Bécsbe? Nem azért, hogy
a közös hadügyminisztertől katonaságot kérjen, mint 1904-ben, a darabont korszak
kellős közepén az alkotmányért küzdő nagybirtokosok tették a dunántúli aratósztrájk
letörése céljából. Nem utászkatonák kirendelését kérték, mint a budapesti gázbárók
1908 nyarán, a gázsztrájk idején, nem is a titkos tanácsosi eskü letétele végett ment
oda, sem pedig azért, hogy Magyarországra nézve hátrányos gazdasági és kereskedelmi
szerződéseket kössön, sem pedig azért, hogy az egyenlő választási jog elejtése elle
nében létszámemelésben állapodjék meg.”54í> Az alaphelyzet szerint tehát valamelyik
szabadkőműves, aki nyilván budapesti szociáldemokrata is, a szociáldemokratákkal
együtt elment Bécsbe, hogy az ottani szocialistákkal a választójogról tanácskozzék.
Ha a magyarországi radikális szabadkőművesek követelése szerinti általános, titkos
választójog bevezetését a magyarság érdekében állónak tartja valaki, akkor a bécsi ta
nácskozás helyes és támogatandó. Az általános, titkos választójog bevezetése azonban
(éppen Tisza István gróf számításai szerint) a magyar hegemóniát fenyegette volna,
tehát semmiképpen sem lehet a magyarság érdekében állónak nevezni. Ebből a látó
szögből nézve a budapesti szabadkőműves bécsi látogatása nemzetellenes szándékokat
vethet föl. Jellemző, hogy a Martinovics páholy radikális, ateista és zsidó tagjai számára
a demokrácia ideája fontosabb volt, mint a magyar nemzet érdeke.550 Az igaz, hogy
549 Uo. 84/A. fólió és hátoldala.

550 Nemzetközi megfigyelések szerint mindegyik országban, ahová sok idegen bevándorolt, az ő értel
miségük a „demokrácia” fogalmát helyezte a társadalmi és politikai közbeszéd középpontjába. Az
említett, pártatlan nemzetközi megfigyelések azt mutatják, hogy a demokráciafogalom ilyen jellegű
használata azt jelentette (és jelenti 2012-ben is), hogy az a személy és az a szervezet demokratikus,
aki, illetve amely valamilyen módon kedvez a máshonnan jöttéknek. Ez a kedvezés az esetek túlnyomó
részében úgynevezett pozitív diszkriminációt, a helyi átlagnál nagyobb mértékben biztosított kedvez-
178
a magyar nemzet a Martinovics páholy tagjainak többsége számára egy másik, egy
: iegen nemzetet jelentett. Nem véletlen, hogy e páholy fölirata a Wekerle-kormányt
jzzal vádolja, hogy Bécsben arról alkudozik, inkább megadja a katonai létszámemelést
a birodalom hadseregei számára, cserébe az udvar mondjon le az általános választójog
bevezetéséről. Pedig Wekerle miniszterelnök ilyen irányú tevékenysége kettős módon
is a magyar érdeket szolgálta: először az általános, titkos választójog elvetésével (amint
fentebb leírtuk), másodszor a haderő növelésével. Trianon egyik oka éppen a Monar-
hia haderejének elkésett és elégtelen fejlesztésében található. Ha tehát Wekerle támo
gatja a haderő növelését (mint majd az 1913 nyarától ismét miniszterelnök Tisza gróf
kormánya is), ez a legnagyobb mértékben a Magyar Királyság megerősödését segíti elő.
Föl kell azonban tenni azt a kérdést, vajon a Martinovics páholy tagjainak mi a gondja
a magyar állam katonai megerősítésével? Nyilvánvalóan az a szempont, hogy a demok
ráciát a nemzeti érdek elé helyezték. Pontosabban megfogalmazva: a demokrácia fontos
-zempont volt, a nemzeti érdek pedig olyannyira nem, hogy közülük sokan gúnyolódtak
is a nemzet fogalmával.551 Ehhez kapcsolódóan jegyezzük meg, hogy például a Nagy
váradon működő László király páholy már a századelőn ostorozta a militarizmust mint
az emberiség egyik ellenségét. A helyzet ennél sajnos sokkal bonyolultabb, hiszen ha
az egyik nagyhatalmi tömb erősen fegyverkezik, a másik viszont nem követi, az még
hamarabb okozhat nagyobb háborút, mint a fegyveres egyensúly.
A Martinovics tagjai talán érzik, hogy itt elvetették a sulykot, ezért a bécsi ki
rándulást tevő szociáldemokratákat (közöttük a „testvért”) így mentegetik: „Nem a
hatalmasokat, nem az urak előszobáit kereste fel, hanem odament, ahol összegyűltek
Ausztria proletárjai, hogy tanácskozzanak, mily módon lehetnének a magyar testvére
iknek segítségére elnyomóik elleni harcukban. Akik ott voltak, nem a magyart, nem
Magyarországot gyalázták, de megmondották az igazságot arról az osztályuralomról,
amely Magyarországon az alsóbb néposztályoknak legerősebb ellensége. Ha nem volt
hazaárulás az, amikor a magyar rendek Bécsben szövetséget kötöttek az osztrák ren-
mények, jogok és anyagi/pénzügyi eszközök kikövetelését és megadását jelenti. Összefoglalva e ténye

zőket, azt lehet megállapítani, hogy a „dem okrácia”fogalom és kifejezés célzatos em legetése m indössze
m anipulációs tényező: gyakran nem más, mint a bevándorlók jogainak kiterjesztésére, sok esetben e
jogok anyagi haszonszerzésre való fölhasználása.
551 A szabadkőművesség úgynevezett békeharcos tevékenységéről következő, Szabadkőm űvesek Magyar-
ország élén című könyvemben írok. E tevékenységnek röviden az a lényege, hogy a hazai radikálisabb
páholyok 1917 elejétől, amikor az Egyesült Államok (hamis tényezőkre hivatkozva) beavatkozott a
háborúba, előadásokkal, röplapokkal elkezdték az ún. „békeharcot”: azt a tevékenységet, amellyel
föllazították, azaz meggyöngítették egy hadban álló ország/nép belső összetartását, végső soron pedig
a Birodalom győzelmi esélyeit.
179
dekkel a törvényes királynak, első Rudolfnak letételére, ha nem volt hazaárulás az,
amikor a Bethlenek, a Rákóczyak külföldi engedelmeket kértek és kaptak a magyar
szabadságharcokhoz; ha nem volt hazaárulás az, mikor Kossuth Lajos Bécsbe ment és
ott a bécsi néppel közvetlenül egyezkedett és állapodott meg, hogy az akkor fennállott
kormányrendszert úgy Magyarországon, mint Ausztriában megbuktassák: akkor ne
lássunk hazaárulást abban se, ha a magyar és osztrák proletárok egymást testvéries
érzésükről biztosítják és segedelmükkel támogatják.”552 Jásziék itt is a magyarországi
kizsákmányolt proletárok szempontjából nézték a helyzetet. Amikor a kizsákmányo
lásról írnak, valóban súlyos problém ákat állapítanak meg, létezett Magyarországon
(mint minden kapitalista országban) a munkások kizsákmányolása. Kár, hogy Jászi és
elvbarátai nem mondják meg egészen pontosan, kik a kizsákmányolok. Bizony, a hazai
zsidóságnak azok a csoportjai, akik megteremtették a hazai bankrendszert, nagyipart
és nagykereskedelmet. A Martinovics páholy említést tesz a budapesti gázbárókról:
ezt a vonulatot kellett volna részletesebben bemutatniuk. Az is tény, hogy a korabeli
Magyarország népét sajátos, kettős kizsákmányolás érte. Egyik a zsidó nagypolgárság
részéről, a másik a nagybirtokos, keresztény, zömmel magyar arisztokrácia részéről,
olyan értelemben, hogy a kötött nagybirtok meggátolta a parasztság földhöz jutását.
Az ország földbirtokmegoszlása rendkívül kedvezőtlen és aránytalan volt, ez pedig a
mindenkori kormányzat és a nagybirtokosság történelmi felelőssége. Egyik fajta ki
zsákmányolást sem szabad tagadni. Amikor azonban a Martinovics páholy megvédi
a munkásokat, azt is tudnunk kell, hogy kik ellenében kell megvédeni őket. Tisza
István gróf 1913-ban az új (nem szabadkőművesi) választójogi törvény megalkotása
kor éppen a munkásság képviselőinek növeli majd meg a választójogi lehetőségeit. A
Martinovics páholy azt írja, hogy a bécsi látogatók nem Magyarországot, hanem csak
az ott létező osztályuralmat bírálták. Ebben semmi kivetnivalót nem lehet találni, de
csak abban az esetben, ha a magyarországi proletárok eközben hangsúlyt fektetnek
arra, hogy a magyar nemzet (amelynek ők is a részei) érdekei ellen nem vétenek. Saj
nos a magyarországi munkásmozgalomban nem sok nyomát találjuk a nemzeti érdek
védelmének.
Ami a Martinovics páholy álláspontját illeti a magyar történelemből vett hasonla
tokkal kapcsolatban, tény, hogy a magyar rendektől Bethlen Gáboron és Rákóczi Ferenc
fejedelmen át Kossuth Lajosig bezárólag mindenki olyan keresztény magyar volt, aki
idehaza és külföldön vitathatatlanul a korabeli magyar érdeket képviselték; szemben a
5 5 2 Uo. 84. fólió, hátoldal.
180
Bécsbe utazó balos, nemzetellenes budapesti szabadkőművessel és a történelmi távla

tokig fölemelkedni nem tudó, képzetlen, nemzetietlen, az osztrák szocialisták érdekeit
a magyar nemzeti és államérdek elé helyező szociáldemokratákkal. 1908-ban, amikor
a nagyvilágban a legkörmönfontabb propaganda-hadjárat zajlott a Magyar Királyság
és államalkotó nemzete ellen, a legjobb indulattal sem lehet magyar érdeknek nevezni
az ausztriai és magyarországi szociáldemokraták és szabadkőművesek összefogását.553
Rövid perspektívában előre tekintve, milyen jellemző, hogy majd 1918 végén, amikor
az Osztrák-Magyar Birodalom összeomlik, s a benne élő tizenkét nemzet munkássá
ga (nagyon kevés kivétellel) a saját nemzetállam megteremtését támogatja - kivéve a
magyarországi (főleg a budapesti), zömmel ateista és szabadkőműves vezetésű úgyne
vezett munkásosztályt. A proletariátus a végveszélybe került, az összeomlás határán
álló, Magyar Népköztársaság fedőnevet viselő Magyar Királyságban Tanácsköztársaság
néven véres diktatúrát csinál. A tanácskormányban természetesen ott vannak a kom
munista szabadkőművesek: Pogány, Kunfi és Rónai. Ezek az elvtársak kivétel nélkül a
budapesti, Jászi vezette Martinovics páholyban nevelkedtek - „demokratává”.
A Martinovics páholy fölirata, a következő részében folytatva a fentieket, úgy
időszerűsít, hogy közben komolytalannak mondja a helyettes nagymester beszédét: „A
helyettes nagymester testvér beszéde szerint mi testvérekül ismerünk el minden nyel
ven beszélő embert, legyen bármilyen nemzetiségű. De azokkal nem szövetkezhetünk,
akik a magyarság ellenségei, még akkor sem, ha azonos is a cél, mely felé igyekezünk.
Az ilyen fenntartásokkal elhomályosított beszéd nem méltó a szabadkőművesség lénye
géhez és teljesen nélkülözi a komolyságot, mert az ellen a világos igazság nevében nyíl
tan és határozottan tiltakoznunk kell, mintha azok, akik a szóban forgó bécsi gyűlésen
részt vettek és azok, akiket oda Magyarországból kiküldöttek, a magyarság ellenségei
volnának. Ezt csak az mondhatja, aki a magyarság alatt csak a nagybirtokosok marok
nyi csoportját érti, és akire nézve 8 milliónyi magyar anyanyelvű munkás és paraszt
egyáltalán nem létezik. A történelem majd meg fogja állapítani, hogy kik voltak a ma
gyarság ellenségei, azok-e, akiktől a helyettes nagymester testvér megvetéssel fordul
el, avagy azok, akik a többes szavazati joggal mesterséges válaszfalakat állítanak a
különböző osztályok közé és aztán a régi előjogok hatásait konzerválják, sőt, új kedvez-
553 Bizonyítékként említjük azt a tényt, hogy amikor 1918 végén, közvetlenül a háború után Ausztriában a
szocialisták jutnak hatalomra, Kari Renner, Ottó Bauer és társaik mindent megtesznek Magyarország
területének megcsonkításáért. El is csatolják az országtól a később Burgenlandnak elnevezett Nyugat-
Magyarországot. Velük tárgyaltak a magyarországi választójogról, s kértek segítséget 1908 nyarán a
budapesti szociáldemokraták és baloldali szabadkőművesek.
181
ményeket biztosítanak a hatalmasok, a gazdagok számára, a népoktatást pedig a klérus

kezébe játsszák.”554
A páholy szerint tehát a nagybirtokosok kizsákmányolják a nyolcmillió munkást és
parasztot. Furcsa megállapítás: a páholy ismét, tendenciózusan kihagyja a zsidó nagy
tőke képviselőit. Ez nem lehet véletlen: a nyilvánvaló céljuk e társadalomtörténeti és
társadalomszociológiai manipulációval az, hogy a magyar, keresztény nagybirtokossá
got megbélyegezzék. Ugyanaz figyelhető meg ebben az esetben, amit gróf Tisza Ist
vánnal kapcsolatban már megfogalmaztunk a föntiekben. Egy dolog a munkásság és
parasztság kizsákmányolása, és egy egészen más ügy a kizsákmányolást félremagya
rázni, s így visszaélni emlegetésével.
Azt is írja a Martinovics páholy, hogy meg nem nevezett személyek „többes szava
zati joggal mesterséges válaszfalakat állítanak a különböző osztályok közé”. Ez részben
önellentmondás, részben valótlanság. A kétszeres (adóügyi és kulturális) cenzussal if
jabb gróf Andrássy Gyula m. kir. belügyminiszter által azokban az években megalkotott
választói jogi törvénytervezetről beszélnek, amely meredeken szemben áll a szabadkő
művesek által követelt általános, titkos választójoggal. Andrássy gróf ugyanis azt akar
ta bevezetni, hogy bizonyos állami egyenes adó befizetése után a nagykorú (24. életévet
betöltött) férfiak szavazata iskolai végzettség alapján egy vagy több szavazati egységet
érjen. A belügyminiszter ezzel azt akarta elérni, hogy az ország, országgyűlés, illetve
kormány vezetőit a minél nagyobb képzettséggel, iskolai végzettséggel rendelkező, adó
fizető személyek válasszák.555 Itt tehát nem a társadalmi osztályok elválasztásáról van
szó, hanem a társadalom osztálytól független, az állampolgárok egyéni teljesítményét
figyelembe vevő szemléletéről, valamint arról, hogy e törvénytervezet érvényre juttatná
azt a fölfogást, mely szerint a társadalom egészéről a felelősségteljes és minél jobban
képzett emberek döntsenek. Mivel 1910 legelején kormányváltás történt, Andrássy gróf
tervezetét már nem fogadhatta el az országgyűlés. A Martinovics páholy szövegének
önellentmondása az, hogy a páholytagok az egymással élesen szemben álló osztályok
harcát tartották a történelem leglényegesebb mozgatójának, itt pedig éppen az osztá
lyok elválasztása miatt kritizálnak.
Az sem felel meg a valóságnak, hogy e választójogi törvénytervezet „a régi előjogok
hatásait konzerválja”, ugyanis senkinek sincs tiltva a népiskola után magasabb iskolá-

555 A mai, a 2012. év Európájában kivétel nélkül mindegyik országban megvalósult már a nemzetközi sza
badkőművesség nagymértékben antidemokratikus és társadalomellenes általános, titkos választójoga.
Ez nemcsak igazságtalanság, hanem öngyilkosság is az európai nemzetek részéről.
182
kát elvégezni, s ezzel a választójogi személyes befolyást erősíteni. A szabadkőművesek

ráadásul a kötelező, állami népiskolát akarták elérni, ami az Andrássy-törvény alapján
jelentősen növelte volna a választójoggal rendelkezők számát. Ők azonban nem ezt a
részét nézték, egyszerűen azért, hogy milliomodik alkalommal is leírhassák: e törvény-
tervezet a klérus kezére játssza a népoktatást.
Megállapíthatjuk, az a jellemző a Martinovics páholy tagjaira, hogy társadalmi osz
tályokban, osztályharcos módon gondolkodnak, tehát szellemileg nem tudják egység
ben látni a nemzetet. Ezért nem képesek észrevenni a magyar érdeket minden olyan
esetben, ahol a legkisebb mértékben megjelenik az osztályharc, mert ott azonnal és
kizárólag erre teszik a hangsúlyt. A legutóbbi idézetben az a mondatuk, amellyel egyet
kell értenünk, így hangzik: „A történelem majd meg fogja állapítani, hogy kik voltak a
magyarság ellenségei...”
A Martinovics páholy hosszú fölirata végén a Bókay Árpád által a szabadkőmű
ves személyek titkos minőségének elárulásával kapcsolatban fölhozott megállapítása
ira is válaszol. Mondandójuknak az a lényege, egyetértenek azzal, hogy nem szabad
nyilvánosságra hozni senkiről, hogy tagja a szabadkőműves szövetségnek, mivel „el
lenségeink növekvő gyűlöletével komolyan számolunk”. Tesznek azonban egy fontos
javaslatot, ami a saját társaik elemi érdekeivel ellenkezett: „akik harcainkat az első
sorokból intézik és vezetik, azok kivétel nélkül oly bátor és független férfiak legyenek,
akik teljes névvel és egyéniséggel álljanak táborunk élére.”556 Azt mondják tehát ki,
hogy a szabadkőművesség legmagasabb vezetői, azaz a Nagypáholy és a Szövetségta
nács vezetői hozzák nyilvánosságra a nevüket, személyük ne legyen titok a társadalom
előtt. E javaslatukat, a következményeket tekintve, valószínűleg nem gondolták végig,
ugyanis az akkori években a szabadkőművességről a legsúlyosabb vádakat terjesztet
ték a sajtóban és egyéb gyülekezetekben. Bár annyi racionalitás van benne, hogy a
profán világ megtudhatná, hogy ezek az emberek komoly, adófizető tagjai a társada
lomnak. Ez a megoldás elvileg javíthatott volna a szervezet társadalmi megítélésén,
viszont adott személyek magán- és profán világbeli életét valószínűleg megkeserítette
volna. Úgy látszik, a mások magánéletének esetleges tönkretétele nem volt szempont
Jászi és elvtársai számára. Hacsak nem azt akarták elérni (s ez a valószínű), hogy a
mérsékelt vezetők visszavonuljanak a Szövetségtanácsból, ők pedig átvehessék a ha
talmat a Nagypáholy fölött. Nekik ugyanis már mindegy volt: a Jászi-csapatnak több
tagja a darabontkormány idején lejáratódott, a magyar társadalom tagjai előtt nemcsak
556 Uo. 84/B. fólió.
183
rokonszenvesek nem voltak, sokan utálták és megvetették őket e tevékenységük miatt.

Jászi és elvbarátai a magyarországi értelmiségieknek abba a részébe tartoztak, akik
nek valamilyen oknál fogva szükségük volt arra, hogy támadják és utálják őket. Az
adott csak elegendő önbecsülést, ha úgy érezték, hogy rettegésben kell élniük. Ez az
„ősi rettenet” tartotta bennük a szellemi-értelmiségi önbecsülést magas szinten. Sajnos
túl magas szinten, mert aki állandó rettegésben él, radikálisan durva ellenreakciókat
szokott használni. Emellett Jászi és a többiek komolyan hitték önmagukról, hogy szel
lemileg felsőbbrendűek a magyar értelmiségnél. íme, a magyarországi értelmiség egy
jól körülírható csoportjának pszichopatológiai ismertetése.557
A Martinovics páholy kitér még a helyettes nagymester által felelősségre vont öt
páholy ügyére. Bókay ugyanis írásban kért magyarázatot arra, hogy e páholyok (tehát
nem a tagok magánemberként) milyen alapon vettek részt a szabadgondolkodók szer
vezetének 1908 szeptemberében Budapesten tartott nagygyűlésén. Jásziék azt válaszol
ják, hogy e gyűlés sikeres volt, hiszen még az egyik nagy, ellenséges napilap is beszá
molt róla. Bókay azért vonta felelősségre a páholyokat, mert a szabadkőműves alkot
mány tiltja a politizálást, s ezt a páholyok megszegték. Erre a Martinovics páholy nem
válaszol, ugyanis őket egyáltalán nem érdekelte a saját alkotmányuk. Ez a kicsiny eset
is azt bizonyítja, hogy Jásziék együtt a többi radikális páhollyal nem akarta betartani
saját jogszabályait. Ők a politizálásra vágytak, valóban a „lesz, ami lesz” elve alapján.
A Martinovics páholy feliratában a Bókay által fölvetett komolyabb témakörök kö
zül Cassano herceg budapesti beszédéről és Max Wachternek, az európai vámunió ki
találójának tevékenységéről nyilatkozik. A mindent tudó, szürkeállomány-tulajdonos
szociológusok a szokásos nagyképűséggel gúnyolódnak utóbbi személyen, „aki szintén
a helyettes nagymester testvér szívessége folytán nőtte ki magát ilyen európai szakte
kintéllyé.”558
Ezután azonban a Martinovics páholy komoly és súlyos megállapításokat tesz az
egységes Európáról, az európai népek szövetségéről: „Aki a kapitalizmus virágzásának,
a milliárdos hadügyi költségvetéseknek és a vámháborúknak559 mai korszakában az
557 Emlékezhetünk még az 1990-es évekre, amikor egy magyarországi politikai párt és „szellemi”
holdudvara egyszerűen kijelentette, hogy ők rendelkeznek a legnagyobb szürkeállománnyal. Sajtójuk
gondoskodott arról, hogy a társadalom sokáig, túl sokáig elhiggye ezt a nagyképű öndicséretet.
558 Uo. 84/B. fólió.
559 Valószínűleg az akkori években zajló, a Monarchia és Szerbia közötti vámháborúról s a „disznóhábo
rúnak” nevezett, több éves komoly válságot okozó összeütközésről írnak. Ennek az a lényege, hogy
a báró Skoda család fegyvergyára által készített Skoda ágyúkat Szerbia nem akarta megvenni, s a
Monarchia bankjainak ilyen célú hitelkeretét sem akarta elfogadni. Ezért a magyar földművelésügyi
184
európai népek szövetségéről beszél, vagy jámbor idealista, vagy rosszhiszemű egyén,
ki a figyelmet fontosabb kérdésekről akarja elterelni.”560 A páholy értékelése helyes,
valóban azokban az évtizedekben zajlott a világtörténelem addigi legnagyobb fegyver
kezési versenye: fegyvert gyártani a saját hadsereg és a külkereskedelmi eladás céljára
fontosabb volt a kormányok és a hadiipari gyáróriások számára minden más szempont
nál. A vámháborúk is ezzel függtek össze, például a Monarchia és Szerbia kapcsolatait
is egy ilyen összecsapás tette visszafordíthatatlanul ellenségessé. Mind a fegyverkezés,
mind a vámháborúk a legnagyobb addigi háború kitörésének legfőbb okozói voltak.561
Ilyen körülmények között nehéz megtalálni az egyébként egymásnak feszülő európai
két nagyhatalmi tömb között a megbékélés és együttműködés útját.
A Martinovics fölirata így folytatódik: „Hogy a nemzetközi békekongresszusokról
untig ismert frázistömegek mily hatást tesznek a való életben, láthatjuk abból, hogy
csak nemrég hangzott el Cassano herceg remek és nagyhatású beszéde, október 7-én
pedig megjelent az annexiós kézirat, és azóta a háború, sőt talán a világháború is állan
dóan küszöbön van.”562 A páholy ügyes taktikával állítja ellentétbe a herceg beszédét I.
Ferenc József király és császár 1908. október elején kibocsátott annexiós parancsával,
ugyanis ezen intézkedéssel Európa tényleg a világháború közvetlen közelébe került. Az
ügy lényege szerint 1879-ben a Monarchia engedélyt kapott a berlini kongresszustól
Bosznia-Hercegovina délszláv lakosságú tartományainak katonai megszállására (okku-
páció). 1908. október elején a katonai megszállást a birodalomba való alkotmányos és
közigazgatási beépítéssé változtatták (annexió), amivel Belgrádban és Szentpéterváron
nyilvánvalóvá vált a Monarchia területi, katonai stratégiai megerősödése, valamint a
szerb behatolás megsemmisítése, s az orosz balkáni befolyás meggyöngítése. Azok
ban az október-decemberi hónapokban nem lehetett pontosan megítélni, mivé fajul a
dolog. Végül az Orosz Birodalom meghátrált, a Monarchia sikerrel annektálta s tette
alkotmányos területté Bosznia-Hercegovinát.563 A Martinovics páholynak a békekong-
miniszter megtiltotta a szerbiai sertéshús behozatalát Magyarországra, abból a célból, hogy gazdasági
nyomást gyakoroljon a szerb kormányra. Innen a Schweinekrieg (disznóháború) elnevezés. E döntés
Budapestet is rosszul érintette, mert az itteni vágóhidak nem magyar sertéshúst, hanem Jórészt szerbi
ait dolgoztak föl.
560 Uo.
5ól A nemzetközi hadiipar ágazatai közül a legfontosabbak például a hadihajógyártás, a hajók ellátása ne
héztüzérséggel és páncélzattal (acélgyártás), illetve a gyalogsági- és ágyúlőszerekbe kerülő puskapor
és a mérges gázok kifejlesztése és gyártása (hadi vegyipar).
5ó2 Uo.
5ó3 Bosznia-Hercegovina két tartománya közül Bosznia (székhelye Szarajevó, akkori magyar szóhaszná
lat szerint a szeráj szóból eredő Szerajevó) szerb és bosnyák, míg Hercegovina (székhelye: Mosztár)
185
resszusokon elhangzó frázistömegekről szóló megjegyzésével is egyet kell értenünk: az

extraprofitban érdekelt óriási fegyvergyáraknak bizony sokkal nagyobb hatásuk volt
az akkori kormányok döntéseinek meghozására, mint a bázeli békekonferenciákon el
hangzó, különben szép és általában igaz beszédeknek.
A folytatásban a páholyirat az európai vámuniót is érinti: „Azt is nyomatékosan kell
kiemelnünk, hogy az a bizonyos európai vámunió korántsem valami ártatlan és békés
testvéries egyesülés ám, hanem a késhegyig menő harc szervezése Amerikának gazda
sági felsőbbsége és kíméletlen versenye ellen.”564 Igen, a mindenkori európai egyesü
lésnek, illetve együttműködésnek van egy ilyen oldala is: meggátolni a világ Európán
kívüli nagyhatalmainak Európa gazdasági, politikai, esetleg katonai alávetését.
A Martinovics páholynak Amerika európai behatolásáról írt mondatai után vissza
térnek szokásos témáikhoz: „És amikor az osztályuralom az alsóbb néposztályokat a
plurális választói joggal akarja megrövidíteni, amikor a klerikális reakció egymás után
akarja elnyomni a gondolkodás és tanítás szabadságát, szóval mikor a nép ezer és ezer
sebből vérzik, akkor a nagymester testvér a sürgős akciók 12-ik órájában azt taná
csolja nekünk, hogy olvassuk a szép és előkelő hangzású Cassano herceg beszédeit,
meg aztán, hogy Max Wachter terveivel megismerkedjünk, olvassuk el a Budapesti
Hírlapot.”565 Igazi radikális-doktriner érvelés, ami jól hangzik, de nem sok értelme van
a sokszor említett Cassano összekeverésének a klerikális és egyéb reakcióval. Érdekes
a Rákosi Jenő tulajdonos és főszerkesztő lapjára, a Budapesti Hirlapra való hivatkozás:
e lap élénk figyelemmel kísérte a progresszívek tevékenységét, akcióit. A páholy „sür
gős akciókról” ír: mintha nem tudnák, hogy akciózással még soha senkinek sem sike
rült hömpölygő történelmi folyamatokat megállítani, sem befolyásolni. Akciókban csak
azok gondolkodnak, akiknek doktriner, élettől elvonatkoztatott, szociológiatankönyv-
szagú elképzeléseik vannak a történelemről.
horvát és bosnyák lakossággal rendelkezett. Az annexió a két tartomány népei számára bevezette az
alkotmányos viszonyokat, a polgári közigazgatást és igazságszolgáltatást. Érdekességként említjük,
hogy a trónörökös 1914-i meggyilkolása után a merénylők bírósági perét nem Bécsben vagy Budapes
ten, hanem a szarajevói törvényszéken bonyolították le. Második érdekességként jegyezzük meg, hogy
a trónörökös gyilkosai közül a tárgyaláson ketten is bevallották szabadkőműves mivoltukat. Gróf Tisza
István magyar miniszterelnök ebben az ügyben tárgyalt is 1914 őszén báró Skerlecz Iván horvát bán
közbenjárására Bókay Árpáddal, a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy nagymesterével. Erről a
történetről következő, Szabadkőm űvesek M agyarország élén című könyvemben írok részletesebben.
564 Uo. Jelen könyv szerzőjének az 1990-es évek első három évében németországi vezető politikusok
éppen ezt a gondolatmenetet hangoztatták: azért van szükség az erős Európára, az európai országod/
nemzetek szoros együttműködésére, hogy' ezzel meggátolható legyen az Amerikai Egyesült Államok
egyre növekvő gazdasági, katonai és politikai hatalmának túlságos megnövekedése.
5ó5 Uo.
186
A Martinovics páholy irata legvégén Bókayval szemben határozza meg a szabadkő

művesség célját: „A helyettes nagymester testvér beszédében kifejezésre jutott az a fel
fogás, hogy nekünk más célunk nem lehet, minthogy a szabadkőművességet épségben
adjuk át utódainknak úgy, amint azt mi elődeinktől átvettük. Nyíltan kijelentjük, hogy
mi ezzel nem érthetünk egyet. A mi célunk a progresszív eszmék megvalósítása, a profán
életbe való átvitele, és mivel ez képezi a szövetség alkotmányszerű célját is, ezért léptünk
be a szövetségbe, azért áldozzuk munkánkat a szövetség céljaira. Nekünk azonban nem
a szabadkőművesség a célunk, hanem az emberi haladás, és a szabadkőművesség fenn
tartását csak akkor tekinthetjük célnak, ha ezzel egyszersmind az emberiség haladását
is előmozdítjuk. Mihelyt valamely intézmény csak önmagáért él, megszűnik a haladás
eszköze lenni, és pusztulásra van ítélve.”506 A páholy ehhez a teljesen egyértelmű ál
lásponthoz még azt is hozzáteszi, hogy ha Kossuth és Széchenyi is ezeket a Bókay-féle
elveket vallották volna, „akkor 1848 soha be nem következik, és Magyarország még
mindig a rendiség és jobbágyság igáját nyögné.”567
Ezekben a mondatokban a Martinovics páholy egyértelműen színt vall: tagjai a ra
dikális eszmék megvalósítása céljából lettek szabadkőművesek, azonban magának a
szervezetnek a léte számukra nem szempont, csak abban az esetben, ha föl tudják
használni a szabadkőművességet saját céljaik megvalósítására. Természetesen a na
gyon demagóg „emberiség haladása” kifejezést is bevetik, ám egyértelmű, hogy itt
nincs másról szó, kizárólag a saját politikai céljaik képviseletéről. Jásziék határozot
tan „elgaloppírozták magukat”,568 amikor saját kis történelmi materialista, szocialista,
osztályharcos rétegnézeteiket össze merik hasonlítani Kossuth vagy Széchenyi gróf
tevékenységével és hatásával a magyar nemzet sorsának alakulására. Ez az a prog-
resszíveknél megtalálható, föntebb már említett jelenség, amikor a titkos páholymun
kán és az utána tartott vakoláson a nem túl nagy tehetséggel, ám óriási önbizalommal
rendelkező szabadkőművesek megváltják a világot. Az mindenesetre kiderülhetett a
Nagypáholy és a Szövetségtanács vezetői számára, hogy beengedtek a szabadkőműves
szervezetbe egy olyan, kimondottan politizálni akaró csoportot, amelyet ha szabadon
hagynak működni, tönkreteheti az egész szervezetet.
A Martinovics páholy föliratát e sokat sejtető mondatokkal zárja: „Megilletődéssel,
sőt fájdalommal látjuk, hogy a helyettes nagymester testvér immár nyíltan hadat üzent
566 Uo. 84/B., hátoldal. (Kiemelés - R. E.)

567 Uo.
568 Valaki elgaloppírozza magát: ez a francia-német vegyes eredetű kifejezés azt jelenti, hogy valaki túllő
a célon, túl sokat képzel önmagáról.
187
a progresszív törekvéseknek; a legközelebbi jövő hamar meg fogja mutatni, hogy csu
pán fenyegetés volt-e mindez, vagy tetté fogja váltani szavait? [...] Mi fenntartjuk akciónk
teljes szabadságát, és úgy a profán életben, mint a szövetség keretén belül igyekezni fo
gunk minden rendelkezésünkre álló tisztességes eszközzel eszméink megvalósításáért
küzdeni, és ezek közt elsősorban az általános, egyenlő és titkos választójogra vonatkozó
nagygyűlési határozatnak érvényt szerezni.”569 Bókay Árpádot tehát maradinak neve
zik, aki hadat üzent a haladásnak: ez a legszörnyűbb bűn a szabadkőművességen belül
a radikális testvérek előtt. Az akciózás teljes szabadságát fenntartják: ez azt jelenti,
hogy szembeszállnak a mérsékelt erőkkel, s gyakorlatilag azt csinálnak, amit akarnak.
E mondataik nem is nagyon burkolt fenyegetések a Szövetségtanács számára. Innentől
kezdve, mivel a Martinovics páholy kimutatta szándékát, a Nagypáholy kezébe került a
kezdeményezés joga és kötelessége.
1908. december 15. után, amikor a Nagypáholy megkapta a Martinovics páholy
válaszföliratát, az lett a fő kérdés, hogy a hazai szabadkőművesség vezetői szembe-
szállnak-e, szembe mernek-e szállni a radikális erőkkel - vagy hagyják őket önjáróan
működni, ami viszont komoly veszélyeket jelenthet a szövetség számára.
Jászi Oszkár:
„elkergetjük a reakció lovagjait bitorlóit helyeikről"
Jászi Oszkár testvér, a Martinovics páholy egyik alapítója jeles alkalommal mondta
e képzavaros mondatát.570 A páholy legelső „felvételi munkájára” 1908. november 7-én
került sor a nagypáholyházban.
A páholy 1908. október 30-án kelt hivatalos meghívója szerint más páholyokból
négy szabadkőművest befogad a Martinovics: Diner-Dénes József írót, Krejcsi Rezső
kamarai titkárt, Sándor Pál országgyűlési képviselőt és Kégl János ügyvédet.571 Rajtuk
kívül tizenhárom új tagot vettek föl a szervezetbe: Benedek Elemér magántisztvise
lőt, Smoquina Márius pénzügyminisztériumi titkárt, Pollacsek Károly ügyvédet, Varró
István kamarai fogalmazót, Rónai Zoltán ügyvédet, Fried Ödön ügyvédet, Sidó Zoltán
5Ó9 Uo.
570 A nem humoros képzavar abban áll, hogy a reakció lovagjai például a római katolikus püspökök, s
nem elképzelhető, hogy a „református” Jászi katolikus püspök akart volna lenni.
571 A meghívó kinyomtatott alakban: OL P 1123 3. tétel: A Martinovics páholy működésére vonatkozó ira
tok 1907-1918. 51. fólió. A befogadotVfölvett személyek neve mellett foglalkozásukat is innen idézzük.
188
fővámhivatali tisztet, Ember Jenő fővárosi tanítót, Barta I. Imre ügyvédet, Tabódy Endre
ügyvédet, aki Szatmáron működött, Herczog Ede ügyvédet, Rózsa Ede fővárosi tanítót
és Dalmady Zoltán orvost.572 A néhány hivatalnok és tanító mellett többségük jogot
végzett, többnyire fővárosi ügyvéd.
A Symbolikus Nagypáholy hivatalos folyóirata, a Kelet is kitett magáért tudósításá
ban, mert bár őszi idő volt Budapesten, így tudósított: „A magyar szabadkőművesség
lombos fájának legfiatalabb ágán kihajtottak az első rügyek. És a termés bőséges, erő
től duzzadó: ezen az első felvételen tizenegy neofita pillantotta meg az igaz világos
ságot.”573 Mivel nem akarunk szőrszálhasogatók lenni, ezért nem foglalkozunk azzal,
hogy a növénynek nem a rügy a termése; elvégre nem a magyar mezőgazdaság fölvi-
rágoztatásán dolgozó agráriusokról, hanem a földbirtokszerkezetet átalakítani akaró
főleg belpesti szabadkőművesekről van szó. (A budapesti szabadkőművesek valóban
zömmel belvárosiak voltak: lakhelyüket és foglalkozásukat föltüntették az évi jelenté
seikben.574)
A Kelet tudósítása azt mutatja, hogy a legkisebb létszámú új páholy fölvételi munká
jára sokan voltak kíváncsiak: „A középső műhelyt, de még az előcsarnokot is zsúfolásig
megtöltötték a nagy számban megjelent látogató testvérek, akik ülve, állva szorongtak,
hogy jelen legyenek a megalakítása történetében, összetételében, munkaprogramjában
egyaránt érdekes páholynak az első terjeszkedési munkáján.”575 Komoly érdeklődés
volt tehát a szabadkőművesek között a Martinovics páholy munkaprogramja iránt. Fon
tos a „terjeszkedés” szó tartalma: valóban, ezekben az években kap teret a szervezeten
belül a radikális, törvényellenesen politizáló és vallással is foglalkozó szabadkőműves
ség. Emberileg érthető, hogy a jámbor, nevüket titkoló, félős, mérsékelt emberek oda
mentek, hogy megnézzék a bátor, hősies progresszíveket. Nos, az elhangzott beszédek
is ennek a helyzetnek megfelelően alakultak.
572 Uo. A meghívót Zigány Zoltán főmester és Szende Pál titkár írta alá.
573 Felvétel a Martinovicsban. Kelet, XX. (33.) évf. 15. sz. (1908. november 20.) 352. o. A cikk aláírása: g. n.
A folyóirat felelős szerkesztője Gelléri Mór; valószínűleg nem ő írta, mivel nem értett egyet a radikális
szabadkőműves társaival. Igaz világosság: szabadkőműves hiedelem szerint a páholyba történő fölvétel
pillanatában látja meg az új testvér a szabadkőművesi világosságot.
574 Nem pusztán érdekességként jegyezzük meg, hogy amikor Ady Endre belépett a szabadkőműves
szervezetbe, ő és a vele egy napon belépő Pogány József (gróf Tisza István majdani gyilkosa) személyi
anyaguk alapján ugyanabban a budapesti bérházban laktak.
575 Uo. A fölvételi páholymunka a Podmaniczky utca 45. szám alatt lévő Nagypáholyházban volt, a
Nyugati pályaudvar mögött. A Nagypáholyház jelenleg fölújított állapotban üresen áll, a tervek szerint
luxusszálloda lesz, amelynek földszinti fogadótermében találhatóak majd szabadkőműves szimbólu
mok. Sic transit glória mundi...
189
Előbb azonban nézzük, mit ír a Kelet a szabadkőművesi avatási formák betartásáról:

„Az ősi formák teljes megtisztelése és megtartása mellett nagyon erélyesen és határo
zottan megnyilatkozott a páholy vezetésének az az eltökélése, hogy a formáknak egy
jottányival se adjon több szerepet a feltétlenül szükségesnél.”576 Évtizedes vitát érint
e mondat. Az 1890-es évek legvégén a nagyváradi László király páholy tagjai kezdték
hangoztatni először, hogy csökkenteni kellene az „ősi" formák használatát, mivel a mo
dern kor embere számára ez nem vonzó. A Martinovics páholy látható módon átvette
ezt a fölfogást, ami sok szabadkőművesnek nem nyerte el a tetszését. Valóban, az em
beri koponya és mellette a gyertya egy sötét fülkében - nem a szabadság, egyenlőség,
testvériség érzéseit kelti a 20. század emberében.
A felvételi munka azzal folytatódott, hogy ünnepélyesen bevonult a Nagypáholyt
képviselő Messinger Simon helyettes nagymester. Ő nem a Bókay Árpád-féle mérsékelt
álláspontot képviselte, ugyanis Zigány Zoltán főmester üdvözlő szavaira válaszolva azt
mondta, hogy az új páholy „alapítóiban legbuzgóbb munkatársait látja. A haladás nevé
ben kéri a páholyt, hogy folytassa munkáját, és építsék fel együtt az általános, titkos,
községenkénti, közvetlen választójog törvénypalotáját és az állami, felekezetektől füg
getlen, ingyenes és kötelező népoktatás iskolaházát.”577 Látható, Messinger helyettes
nagymester nemcsak pontosan ismerte Jásziék radikális programját, hanem egyet is
értett vele. Messinger beszéde azt mutatja, hogy a radikális irányzat a Magyarországi
Symbolikus Nagypáholy legmagasabb vezetőségébe is behatolt, megosztva azt. Ekkor
még nem lehetett tudni, hogy az idős Joannovics György nagymester két hónappal ké
sőbb elhalálozik, s ki követi: a radikális Messinger vagy a mérsékelt Bókay. A „törvény
palota” egyértelműen a képviselőház szimbóluma: Messinger itt tehát az országgyűlés
átalakításáról beszél.
A Kelet tudósítása az avatás következő, furcsa részét így írja le: Messinger beszé
de után „sorra került a keresők végrendeleteinek felolvasása. Ezt a pontot igen érde
kessé tette a kérdések rendkívül pozitív föltétele. A szokásos általánosságok helyett a
Demokratia páholy által megállapított minta szerint minden keresőtől olyanokat kér
deztek, amelyekre [az] adandó válaszok egyrészt az illető kereső profán foglalkozásá
val szoros nexusban [kapcsolatban] álltak, másrészt teljes világot vetettek az illetőnek
a legaktuálisabb közéleti kérdésekről táplált véleményére. A feleletek megmutatták,
hogy egytől egyig érdemes, munkabíró emberekkel gazdagodik a lánc.”578 A korábbi
576 Uo.
577 Uo.
578 Uo. A szabadkőművesi fölvételi eljárás egyik pontja szerint mindegyik fölvételre jelentkező személy
190
fölvételi eljárás során egyetlen általános, sokszor filozófiai jellegű kérdést tettek föl a
jelentkezőnek.
Itt röviden m egszakítjuk a Martinovics páholy első fölvételi m unkájának ism erte
tését, abból a célból, hogy m agát az eljárást tartalm ilag bem utassuk. Négy, a páholyba
fölvett híres szem ély kérdése és a rá adott felelet következik.
1908. novem ber 2-án kérte fölvételét a Martinovics páholyba Pósch Dezső buda
pesti ügyvéd.579 K érdésként ezt kapta: „Miért kell az általános választójog?” Válasza:
„Csak azon parlam ent képes a nem zet igaz akaratát kifejezésre hozni, amelyben az
egész nem zet képviselve van. Szükséges, hogy a nemzetegész valódi akarata érvénye
süljön, és m ert egyes társadalm i osztályok nem képesek erre (talán nem is akarják),
az összes osztályok képviseletét be kell vinni.”580 Pósch ügyvéd ú r láthatóan újfajta
osztályparlam entben gondolkodik, am ely szerint a nem zet akaratát a képzetlen és ko
moly átlátóképesség nélküli csoportoknak is ki kell fejeznie. így folytatja: bár lesznek
nehézségek az általános választójog m egvalósítása körül, mégis ez a szükséges, m ert
ez az új típusú osztályparlam ent tudja majd megoldani a meglévő társadalm i bajokat.
Ezzel zárja gondolatait: „Az eredm ény biztosítva van azáltal, hogy az általános válasz
tójog alapján összeülő parlam entnek jogosan kívánt szellemi kvalitása is - legalább a
közeljövőben biztosítva van.”581 Ami a társadalm i bajokat illeti, a mai (2012) Európa
m indegyik országában általános, titkos választójog van érvényben, ám a társadalom
bajait ennek ellenére sem sikerült szinte sehol sem megoldani. Pósch komoly tévhite
az is, hogy az általános választójoggal azonnal biztosítani lehet a népparlam ent magas
szellemi színvonalát. Sajnos, erre egyedül az általános-titkos nem biztosíték.
1911. november 9-én kérte fölvételét a Martinovics páholyba Ady földije és barátja, Bölöni
György. Az ő kérdése: „Mit keressen az ember az életben?” Bölöni saját kézzel írt válasza: „A
maga és az emberiség boldogulását szeretettel, becsületes munkával és mindig tisztessége
sen.”582 Rokonszenves válasz, ámbár a radikáüs szabadkőművesek biztosan nem ezt várták.
kap egy írásos kérdést, amelyre írásban kell válaszolnia. E kérdéseket is korszerűsítették, még a
Demokratia páholyban.
579 A Martinovics páholy anyakönyve szerint Pósch Dezső dr. budapesti ügyvéd 1881. december 22-én
született Rozsnyó városban. (A páholyiratokban Pósch nevét ó-val írják, míg az anyakönyvben o-val.)
Fölvételekor Budapest V. kerületében, a Széchenyi út 8. számú házban lakik. Gönczi Jenő ajánlotta
a páholyba 1908. november 2-án. A róla szóló kutatást Jászi Oszkár, Székely Imre és Harkányi Ede
végezte. 1908. december 5-én volt a golyózás, majd december 12-én vették föl a páholyba. Anyakönyvi
száma 22. OL P 1123. A Martinovics páholy anyakönyve, 23. sorszám, 8. oldal.
580 OL P 1123 6. doboz 6. tétel. Számozatlan.
581 Uo.
582 OL P 1123 8. kötet 124. oldal. Bölöni György hírlapíró, 1882. október 30-án született Szilágysomlyón.
191
Brenner József, írói nevén Csáth Géza 1912. április 25-én töltötte ki a jelentkezési
ívet. Fölvételkor ezt a kérdést kapta: „Egyik cikkében az esztétika természettudományi
alapjairól írt pár gondolatot; szíveskedjék bennünket néhány sorban tájékoztatni arról,
miképpen vélekedik most erről a problémáról?” A jeles, szabadkai származású orvos,
író és morfinista ezt válaszolta: „Minden igazság megismerése kellemes, azaz fokozott
életérzést okoz. A tudós öröme, aki a természet abszolút viszonylatait kutatja, a költőé,
aki a relatív viszonylatokat igyekszik felfedezni és kifejezni, tulajdonképp egyforma.
Darwin tétele a létért való küzdelemről és Beethoven C-moll szimfóniájának első része
egyformán élet-igazságok. Az a szellemi funkció, amelyet ezeknek az igazságoknak
az átérzése és átértése az olvasóban vagy a hallgatóban okoz, minőségileg teljesen
azonos.”583
A legtanulságosabb azonban az 1912 tavaszán fölvételét kérő „Pogány (Schwarz)
József dr. úrnak” föladott kérdés és a válasz: „Szíveskedjék pár sorban megírni, hogy
becses véleménye szerint melyek a magyar társadalom mai osztálytagozódásának leg
károsabb következményei?” Már a kérdésföltevés is mesterkélt, hát még a válasz: „Az
arisztokrácia romlottsága, a polgárság gyávasága, a munkásság nyomora, az egész
társadalom anarchiája, fejetlenség a termelésben, igazságtalanság az elosztásban, va
gyonok halmozódása egyfelől, nyomorúságok égig növése másfelől. Az uralkodó osztá
lyoknak vásárolniuk kell mindent, az elnyomottaknak el kell adniuk mindenüket. Mun
káskéz, becsület, leánytest, meggyőződés csak áru, és a társadalom centruma egyetlen
nagy, nyílt és bűzös piac. Mindez pedig a magyar világban kisebb arányokban játszódik
le, mint a nyugat fejlett osztálytagoltságú államaiban, a nagy európai vásárhoz képest
tehát még visszataszítóbbá teszi, hogy kiskereskedő íze van [...] a kiskereskedelem min
den csúnya fogásával és kupeckodásával.”584 Látható, Pogány nemcsak az osztályharc,
Fölvételekor Budapesten a Dráva utca 12-ben lakik. Hárman véleményezték személyét a fölvételi
eljárás során: Szende Pál, Marschan Géza és Zigány Zoltán. Fölvételére 1911. december 29-én került
sor. Anyakönyvi száma: 75. OL P 1123. A Martinovics páholy Anyakönyve. 21. oldal. - Bölöni kérdése
és válasza: OL P 1123. 6. tétel, 122. fólió.
583 Brenner József (Csáth Géza) dr. orvos és zenekritikus. 1887-ben született Szabadkán, meghalt
1919-ben Szabadka közelében. 1909-ben Budapesten szerzett orvosi diplomát, ezután Idegklinikai
tanársegéd. Harctéri sebesülése után, 1918-tól vidéki körorvos. Idézünk a Magyar Életrajzi Lexikonból:
„Egészségét aláásta morfiumszenvedélye. 1919 elején a bajai kórházban gyógykezelték, de hazaszökött
és július 22-én lelőtte feleségét és öngyilkosságot kísérelt meg. A szabadkai kórházból ismét megszö
kött, Budapestre akart menni. Amikor a jugoszláv határőrök feltartóztatták, megmérgezte magát.”
íróként szinte kizárólag szabadkőműves lapokban, a Budapesti Naplóban, a Világban és a Nyugatban
publikált. Csáth Géza szabadkőművesi fölvételekor kapott kérdése és a saját kézzel írott, rendezetlen,
rendkívül sokszor javított válasza: OL P 1123. 6. tétel, 136. fólió.
584 Pogány József: 1886. november 8-án született 1909-ben lett bölcsészdoktor, ezután szinte kizárólag
192
hanem a „eladó az egész világ” ismert elve alapján áll. Ráadásul a magyarországi viszo
nyokat (Adyhoz hasonlóan) lebecsüli, s ő is a művelt Nyugatra néz föl, mint radikális
szabadkőműves társai. Ez furcsa fölfogás, ugyanis az általuk bálványozott Nyugaton is
hasonló (talán nem annyira rabló) kapitalizmus létezik. A hazai viszonyokat Pogány a
kicsinyes, zsidó kiskereskedés huncutsághoz hasonlítja: ez nem véletlen, maga is ebből
a szép világból emelkedett ki progresszív értelmiségivé.
Visszatérve a Martinovics páholy első, 1908. november 7-én lebonyolított fölvételi
munkájához, a kérdezz-felelek és egyéb hókuszpókuszok után a páholy főmestere is
mertette a Martinovics páholy programját, s elmondta, hogy minden fölveendő tagnak
szigorú kötelességet kell vállalnia e munkaprogram betartására. A Kelet folyóirat sze
rint G. J. testvér (valószínűleg a páholyalapító Gönczi Jenőről van szó) „láncban üdvö
zölte az új testvéreket, és lelkes szavakban hívta fel őket, segítsenek megteremteni a
gyárkürtős, munkás, modern, gazdag Magyarországot.”585 Szegény Gönczi testvér azt
gondolta, hogy a nagyszerű mezőgazdasági adottságokkal (termőföld, víz, napfényes
órák száma stb.) rendelkező Magyarország akkor lesz gazdag, ha szaporodnak a gyár
kémények, azaz Magyarország ipari országgá válik. 1908-ban csírájában már megta
láljuk azokat a szándékokat, amelyeket 1948 után Rákosi elvtárs, a szabadkőművesek
nagy barátja erőszakkal meg is valósít, Magyarország romba dőlésének árán. Ismét
látnunk kell, hogy a radikális szabadkőművesek már az első világháború előtt eszméik
ben föltétlenül a későbbi (1919,1948) kommunizmus szellemi szálláscsinálói, előkészítői.
A fölvételi páholymunkán azonban „a helyzet még fokozódott”, ugyanis Jászi szoci
ológus kapott szót: „A szónoki beszédet Jászi Oszkár testvér mondotta. Az ő szokásos
ékesszólásával és élénk temperamentumával beszélt a terjengő sötétségről, melynek el
űzésére szövetkeztünk. Ily alkalmakkor egészen szokatlan precizitással rámutatott a
szabadkőműves és szociáldemokrata lapokban publikált. 1939-ben a Szovjetunióban kivégezték. A

zsidó, szabadkőműves, szocdem baloldali „értelmiségi” tipikus alakja. A sok személy esetében hiányos
adatokat bemutató Magyar Életrajzi Lexikon szerint: „A Károlyi- és Berinkey-kormány idején államtit
kári rangban, kormánybiztosként a Katonatanács elnöke. A Tanácsköztársaság alatt hadügyi, külügyi,
végül közoktatásügyi népbiztos, a székesfehérvári II. hadtest parancsnoka, a [kommunista] párt
ellenőrző bizottságának tagja. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált, részt vett a KMP
[Kommunisták Magyarországi Pártja] munkájában. Majd Moszkvába ment, 1922-1929-ben dolgozott
a kommunista Internacionálé agitációs és propaganda osztályán. 1929 után a SZU [Szovjetunió] terv
hivatala igazgatóságának tagja. 1937-ben letartóztatták. A sztálini önkény áldozata lett.” Tehát Pogány
elvtársat, a szabadkőműves-kommunista terrorista gyilkost szovjet elvtársai gyilkolták meg. Belépési
kérdése és válasza: OL P 1123. 6. tétel, 682. fólió.
585 Felvétel a Martinovicsban, i. m. 352. o. Láncban üdvözölte: szabadkőműves hagyomány szerint a pá
holymunka végén a szabadkőművesek egymás kezét fogva „testvéri láncot” alkotnak, eközben egyikük
rövid beszédet mond.
193
fejlődés kerékkötőire, és a testvérek nagy tetszése mellett jelentette ki, hogy a szabadkő
művesség nem egy párt tagjainak a szövetsége, a Martinovics páholy sem akarja ezzé
tenni, hanem erős lánca mindazoknak, akik bár egyes részletekben eltérő politikai,
filozófiai részletprogramokkal, de a maga egészében egységesen és határozottan mind
azt akarják, ami szabaddá, modernné és gazdaggá teszi ezt az országot, ami elkergeti a
reakció lovagjait bitorlott helyeikről, mindazt, amire Magyarországnak oly sürgős szük
sége van.”586 Jászi tipikus szabadkőműves kifejezése, a „terjengő sötétség” nem más,
mint az általuk gyűlölt Magyarország, illetve annak társadalmi és politikai berendez
kedése. Jászi azt is kijelentette, hogy a Martinovics páholy nem akar politikai pártként
viselkedni. Ebben az esetben Jászi testvér vagy tudatosan hazudott a saját testvéreinek,
vagy csak pár évvel később jött rá, hogy a szabadkőművesség nem ér sokat az ő po
litikai céljai megvalósítása szempontjából, kivéve, ha politikai párttal is rendelkezik.
Emiatt kezdi majd 1913 őszétől szervezni a szabadkőművesek politikai fórumát, az Or
szágos Polgári Radikális Pártot. A „reakció lovagjainak elkergetése bitorlott helyeikről”
kifejezés egyértelmű fölszólítás a társadalmi forradalomra. Megfigyelhető e doktriner
radikális szabadkőműveseknél, hogy mesterségesen akarnak forradalmat kirobbanta
ni, s ezért olyan terminológiát használnak, mintha Magyarországon ténylegesen for
radalmi helyzet volna. Ennek a forradalm i blöffnek több akkori magyar értelmiségi is
áldozatául esik, akik szellemi révületükben hirtelen forradalmi viharmadarakat vélnek
fölfedezni a beborult magyar égbolton. Ugyan a révületet sokszor az alkohol, néha a
morfium okozza, ám a dolog tartalmilag nem emiatt nem igaz. A radikális, doktriner,
kávéházi álforradalmár szabadkőművesek legnagyobb áldozata kétségtelenül Ady End
re, aki teljes mértékben politikai analfabétává válik e barátai között. Jászi fent idézett
mondataival és hasonló megnyilvánulásainak sokaságával ily módon hozzájárult a ma
gyar értelmiség egy részének félrevezetéséhez.587 Persze csak a gyenge kereszténységű
és erkölcsi tartású, Adyhoz hasonló személyekre lehetett hatással, például Prohászka
Ottokár vagy Bangha Béla nyilván egészen máshogyan gondolkodtak e témakörökről,
nemhiába soroltattak a „reakció lovagjai” közé.
Összegezve a Martinovics szabadkőművesi eseményként lebonyolított első felvételi
páholymunkáját: a páholy csak önmagát adta. Az álforradalmi céltudat és a reakciósok
szapulása valószínűleg szép eredményt hozott a radikálisok számára. Az idézett tudó
sítás is kiemelte a testvérek lelkes vastapsát, amikor a vezérszónokok elmondták köte-

587 Mily kár, hogy Litván György már idézett, különben adatgazdag Jászi-életrajzában nem veszi észre e
szempontokat és hatásokat!
194
lező programbeszédeiket. Biztosra vehető, hogy e páholymunka után nőtt a radikálisok

szervezeten belüli ismertsége és elfogadottsága is.
A Martinovics páholy radikális tevékenysége 1908 őszén elkezdődött - a hazai sza
badkőművesség nagyobb dicsőségére. Közben azonban a szabadkőművesség mérsé
keltebb erői is elkezdték harcukat az általuk veszélyesnek tartott politizáló és vallási
kérdésekkel törvénytelenül foglalkozó radikális páholyok ellen.
„A liberalizmus vizeiről
a szélső radikalizmushoz és szocializmushoz”
A Huszadik Század és más propagandakiadványok (1908)
A Martinovics páholy az 1908. évi megalakulásától kezdve az első két évben legfon
tosabb feladatának a belső és külső konszolidációt, magyarul a szervezet belső állapota
inak megszilárdítását, emellett a páholy szabadkőművességen belüli („külső”) stabili
zációját végezte el. E kettős folyamat ugyanannak az állapotnak a két, egymástól el nem
választható része, tehát a belső-külső stabilizációs folyamatot együttesen elemezzük.
A páholy 1909. január 18-i dátummal készítette s küldte el a Nagypáholy részére az
első működési évéről (1908.) készült jelentését.588 A Zigány Zoltán főmester által aláírt
beszámoló minden idők legrövidebb, pusztán néhány mondatból álló összefoglalója: „A
□ [páholy] szeptember 13-án [véglegesen] megalakulván, szeptember 20-ikán négy
más páhollyal egyetemben részt vett a Szabadgondolkodók Országos Egyesülete által
rendezett nagygyűlésen. B. Á. nagymesternek [Bókay Árpád, aki valójában helyettes
nagymester] a szövetségtanácsban elmondott megnyitó beszédére válaszfelirattal felel.
Tevékeny részt vesz az 1909. január 9-iki rendkívüli Nagygyűlés előkészítő munkálata
iban. 10 neofita felvételével és 8 testvér befogadásával erősíti a testvéri láncot - műkö
désének első négy hónapja alatt. Elkészíti a □ szabályait.”589 Fentiekben ismertettük
588 A magyarországi szabadkőműves szervezet keretén belül működő mindegyik páholynak minden
év elején ún. évi jelentést kellett készítenie a Nagypáholy számára. Az évi jelentésekből bizonyos, a
Nagypáholynál kiválasztott részeket közzé tettek a Kelet című hivatalos folyóiratban. Munkánkban
nem ezeket, a Keletben sokszor csonkán közzétett évi jelentéseket használjuk, hanem a páholyok által
fölküldött eredeti, teljes terjedelmű, tehát hiteles évi jelentést.
589 OL P 1083 137. csomó, LXXXVII. A Martinovics páholy iratai, 1907-1919.4. fólió.
195
a páholynak Bókay helyettes nagymesterrel folytatott vitáját. Ezzel a Martinovics pá

holy egyértelművé tette helyét a szabadkőművességen belül, bizonyítva, hogy a leg
radikálisabb műhelyek közé tartozik. A tényközléssel, hogy velük együtt öt radikális
páholy testületileg részt vett a szabadgondolkodók nagygyűlésén, azt fejezték ki, hogy
a szabadkőműves szervezetnek mint páholyok szövetségének meg kell mutatnia magát
a külvilág előtt, nem elegendő, ha csak páholymunkákon mondják el egymásnak az
álláspontjukat. Bókay Árpád kérdést intézett mind az öt páholyhoz, igazoló jelentést
kérve a részvételről. Az ügynek nem lett más belső következménye, viszont a profán
világ számára egyértelműen jelezték, hogy (legalábbis e páholyok) a baloldali ellenzé
ket támogatják. Annyit mindenképpen elmondhatunk, hogy a szövetség legfiatalabb
páholya megalakulása első hónapjaitól magas hőfokon, teljes intenzitással kezdte meg
tevékenységét.
E munka legfontosabb része politikai jellegű, illetve célzatú volt, nevezetesen az
általános, titkos választójog körül mozgott. E több rétegű tevékenységnek itt csak egyet
len, viszont fontos eseményét említjük. A Huszadik Század nevet viselő, Jászi Oszkár
szerkesztésében és Zigány Zoltán közreműködésével megjelenő progresszív tudomá
nyos folyóiratot (önmeghatározása szerint: társadalomtudományi és szociálpolitikai
szemle) Jásziék teljesen a radikális szabadkőműves célok szolgálatába állították.590 E
két személy, mint a Huszadik Század szerkesztői, 1908. december 12-én hosszú levelet
írtak valamennyi páholy főmesterének és tagjainak, amelyben tájékoztatják őket, hogy
a magyarországi helyzetben egy nagy, remélhetően sikeres sajtóhadjáratot indítanak
az általános választójog mellett:591 „Szövetségünknek legtöbb páholya, nagygyűlései és
kongresszusai csak úgy, mint Szövetségtanácsa már évek óta több ízben olyan határo
zottan és olyan ünnepélyes formák között vállalta föl az általános és titkos választójog
megvalósításáért folytatandó küzdelmet, hogy most ezekben az utolsó órákban, amikor
a kormány által tervezett plurális és nyilvános választójogi reform a mi törekvéseink
nek minden értékes elemét mellőzni akarja, a Szövetség a gyáva meghátrálás végzetes
bűne nélkül csakugyan nem adhatja föl az elvekért immár oly hosszan folytatott nagy
harcot. De nemcsak az elvekhez való meddő ragaszkodás férfias erénye utalja reá Szö
vetségünket a kitartó küzdelem folytatására, a pillanat - a kormány tétovázásának, a
590 Az 1900 januárjában indult tudományos folyóiratból 1908-ig kiváltak/kiüldöztettek a konzervatívabb

gondolkodású személyek. Jásziék egyik hozománya a szabadkőműves szervezet számára e folyóirat.
591 OL P 1123 2. tétel: vegyes levelezés, fogalmazványok 1907-1919 (Martinovics páholy). 38. fólió, mind
két oldal. A fönt idézett, 1908. évi jelentés ezt az „akciót” meg sem említi. A levelet nem a Martinovics
páholy, hanem a Huszadik Század levélpapírján írták, amivel a lap „függetlenségét” akarhatták hang
súlyozni, ám a levél tartalma korántsem független - a szabadkőműves céloktól.
196
parlament határozatlanságának és az ország izgatottságának rövid pillanata - az el

szánt és jól irányzott akciót soha nem reménylett sikerrel kecsegteti.”592 A fönti oldala
kon utaltunk már ifj. gróf Andrássy Gyula kétszeres cenzussal bevezetni akart válasz
tójogi tervére: azt mondja Jászi és Zigány (a Martinovics páholy két legfó'bb vezetője),
hogy a kormány és a képviselőház határozatlanságát kihasználva a szabadkőművesek
nagy sikert arathatnak. Meglepő túlbecsülése ez szerepüknek, súlyuknak, hiszen jól
tudták, hogy a szabadkőműves tagsággal rendelkező országgyűlési képviselőkre nem
nagyon számíthatnak, a kormányról nem is beszélve. Akkor hát milyen módon gondol
ta Jászi a sikert?
Mindenesetre impozáns tervet valósítottak meg: a Huszadik Század című folyóirat
tal kapcsolatban (amelyet a Demokratia páholyba lépésükkel, illetve az önálló, Martino
vics páholyuk megalapításával párhuzamosan a radikális szabadkőművesek kezére ját
szották át) ezt írták levelükben: „E felfogástól indíttatva határoztuk el magunkat arra,
hogy minden anyagi erőnket és teljes munkabírásunkat latba vetve, a publicitásnak
egy utolsó csatáját küzdjük meg úgy, hogy a Huszadik Századnak ez évi utolsó számát
a rendes 6 ív helyett 12 ívben adjuk ki, és kizárólagosan a választójogi reform ügyének
szenteljük. Összes, ilyen munkára alkalmas írótársainkat magunk köré gyűjtve, a köz
kézen forgó hivatalos adatok és a mindenki által ellenőrizhető tudományos eredmények
egzakt fölhasználásával híven és részletesen megrajzoltuk az országnak és népének
gazdasági, szociális és kulturális állapotát, s aztán megismertetvén a kormány javas
latát, igazoljuk ennek nemcsak haszontalan, hanem egyenesen népgyilkos, kártévő mi
voltát.”593 A Jászi vezette, egyre inkább egyoldalúvá váló folyóirat kettős terjedelemmel
akart az értelmiségre befolyást gyakorolni. Ez elég nehéz feladat volt, mivel a Huszadik
Század egészen kicsiny példányszámban jelent meg, kis túlzással: csak azok olvasták,
akik írták. Mindenesetre a „népgyilkos” és „kártévő” szavak használata jól mutatja
azt a gyűlöletet, amelyet a radikális szabadkőművesek éreztek a magyar érdek mellett
álló választójoggal szemben. Jásziék egyébként több nyugat-európai, neves szakértőt is
fölvonultattak az általános választójog „eredményeinek feltüntetésére”: franciaországi,
németországi, bécsi egyetemi tanárok mellett a norvég igazságügyi miniszter, egyetemi
rektor, torinói olasz egyetemi tanár és jó páran mások vállalták a lapbeli publikálást.
Ehhez persze pénz kellett, Jászi és Zigány ezért adakozásra szólítja fól a páholyokat,
annál is inkább, mert az egész anyagot franciául is ki akarták adni.594 Jellemző módon
592 Uo. 38. fólió.

593 Uo.
594 Uo. hátoldal.
197
használja föl egymás javára a folyóiratot és a szabadkőműves szervezetet: utóbbitól

pénzt és olvasókat lehetett szerezni, a szabadkőművesség pedig befolyást nyert egy
ismert folyóiratban.
A történelmi tények kedvéért leszögezzük, hogy Jásziék tevékenysége az általános,
titkos választójoggal kapcsolatban teljesen kudarcba fulladt, mert bár a második We-
kerle-kormányt a király menesztette, s az 1910. évi választásokat már a Nemzeti Mun
kapárt, konkrétan gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök kormánya bonyolította
le (az 1870-es évek óta érvényben lévő választójogi törvény alapján), legközelebb majd
1913-ban a Tisza gróf miniszterelnök által bevezetett választójogi törvény lép életbe.
Ehhez jön még, szintén nagy kudarcként a szabadkőműves szövetség által két téma
körben megíratott füzetek sikertelensége. Arról van szó, hogy az 1908. tavaszi szabad-
kőműves évi nagygyűlés Messinger Simon helyettes nagymester vezetésével létrehozott
egy állandó bizottságot, amelynek feladata az általános választójog és az ateista nép
iskola bevezetéséért folytatandó küzdelem központi szervezése lett. Messinger „5908.
május hó 6-án”595 levelet írt az összes páholynak, melyben megírta, hogy a Nagypáholy
két füzetet íratott a két nagy céljuk propagálására, s kérte mindegyik páholyt, hogy
szervezzék meg a kiadványok forgalmazását, eladását és népszerűsítését.596 Mindkét
füzet hatezer példányban jelent meg, az egyik A választójogi reform küszöbén, a másik
Kik tanítanak és k ik tanítsanak címmel került a páholyokhoz. A fönnmaradt levéltári
iratokból az derül ki, hogy a szabadkőműves szervezet füzeteinek terjesztését az ország
zsidó kiskereskedői végezték. A két kivitelező egyike a szabadkőműves Márkus Samu
nyomdája volt,597 mellette az Aczél Testvérek nevű cég gyártotta, illetve terjesztette a
két propagandaanyagot.598
A két füzetből 1909 novemberéig alig néhány tucatot sikerült eladni. Az Aczél Test
vérek tulajdonosa, Aczél József 1909. november 9-én levelet írt Szende Pálnak, s meg
kérte, hogy a raktáron maradt példányokat szállíttassa el: „Nagyságos Dr. Szende Pál
ügyvéd úrnak Helyben. Van szerencsénk a bizományi kezelés végett átadott két röpirat
595 A sajátos szabadkőműves időszámítás szerint a tényleges naptári évhez 4000 évet hozzáadtak,
Messinger ezt használta. Voltak szabadkőművesek, akik a normális, tényleges évszámokat használták.
596 OL P 1123 2. tétel: vegyes levelezés, fogalmazványok 1907-1919 (Martinovics páholy). 28. fólió és hátol
dala.
597 E cég Budapesten, az V. kerületben lévő Báthory utca 20. szám alatt működött. A céget 1877-ben, az
1873. évi nagy válság után alapították.
598 Az Aczél Testvérek nevű cég szintén Budapesten, az V. kerület, Váczi körút 22-ben működött, alapve
tően antikvárium, valamint könyv- és zeneműkereskedés volt, amely többek között tankönyvforgalma
zással is foglalkozott.
198
kimutatását alább közölni, és egyben tisztelettel kérjük, kegyeskedjék intézkedni, hogy

[a] példányokat tőlünk elvitessék. Választójogi reform. Raktáron van 5399 példány. 11
Tőzsde nem számolt el, nyugtáit mellékeltük, [ez] 165 példány. Könyvkereskedők és
\lszontelárusítók nem számoltak el, neveik és lakhelyük a túloldalon: 339 példány.
Összesen: 5903 példány. Ebből kaptunk 6000 így tehát az eladott 97 példányért jár á 6
fillér: Korona 5,82.”599 Szándékosan nem magyarítottuk és stilizáltuk a magyar nyelv
szabályai szerint ezt az üzleti, egyébként korrekt elszámolást. Aczél úr elszámolásából
kiderül, hogy a kiadott hatezer példányból csak kilencvenhetet (1,6 százalék) vettek
meg az egész országban. Ez akkor is nagyon kevés, ha egyes árusítóhelyek nem számol
tak még el az esetleg eladott példányokkal.
Hasonló volt a helyzet a hittanmentes népiskolát propagálni akaró füzettel: a hat
ezerből mindössze nyolcvanötöt (1,4 százalék) adtak el országosan, amiért a páholy 10
korona 92 fillért kapott a terjesztőtől. Ez is teljesnek mondható kudarc.
A két füzet árusításából a Nagypáholy 16 korona 74 fillér bevételre tett szert. De va
jon mennyibe került a kétszer hatezer példány kinyomtatása? A levéltárban megmaradt
a Nagypáholy főkincstárosának írásbeli följegyzése, amely szerint 1908. május 21. és
1909. február 15. között négy részletben 3994 korona 22 fillért fizettek Márkus testvér
nyomdája számára (a bevétel ennek 0,4 százaléka), a Nagypáholy tehát 3977 korona 48
fillért bukott el.600
Ezért is írhattuk följebb, hogy Jászi és Zigány szabadkőművesek nagyképűek vol
tak, mindenesetre teljesen félreértették az ország belső helyzetét, amikor nagy sikert
reméltek az általános választójog területén. Az ország népét gyakorlatilag nem érdekel
te a választójog.
Az ország különböző részein lévő „tőzsdék”, azaz árusítóhelyek fölsorolásából kide
rül, kikkel terjeszttették a szabadkőművesek a Magyar Királyság törvényes rendjének
megváltoztatásáról szóló füzeteket. A pontosan elszámoló Aczél cégtulajdonos úr ki
mutatásából idézünk: „Berger Máramarossziget, Eigner Nagyvárad, Gibbon Kolozsvár,
Kaufmann Máramarossziget, Kilián Budapest, Lővy Sátoraljaújhely, Miláner Kassa,
Nagel Budapest, Reiser Szatmár,601 Róth Szolnok; Teván Békéscsaba, Vadász Miskolc;
599 Uo. 22. fólió.

óOO A főkincstáros jelentése: uo. 35. fólió. Az összesített jelentés dátuma: 1911. február 8. Ez azt jelenti,
hogy a Nagypáholy az egész propagandakampány végső befejeződésekor számította ki, mennyit is
veszítettek. A veszteséghez hozzá kell még számítani a terjesztést végző cégek (igen szerény, néhány
koronás) hasznát is.
601 Akkoriban két külön települést képezett Szatmár és Németi.
199
Völgyi Ungvár, Báter Szekszárd, Krammer Szekszárd, Fischel Nagykanizsa, Sonnenfeld

Bélabánya, Stehr és Landau, Wiesner és Goldgruber Budapest; Radil Sárospatak;
Breisach Zalaegerszeg; Kerpel Arad; Klökner Székesfehérvár; Maurer Kassa; Moravecz
Temesvár; Ranschburg Budapest; Révai Eperjes; Schwarcz Sopron; Weddinger Pápa;
Aczél Debrecen; Grünfeld Brassó; Goldstein Dés; Vig Szabadka; Wiesner Késmárk; Mair
Nagykanizsa; Oberláuter [olvashatatlan helységnév]; Schimkó, Stark, Weisz, Hambach
Budapest; Thirfeld Fogaras.” Ezek a választójogi füzetet árusították.602 A népiskolával
foglalkozó röpiratot terjesztő kereskedők nagyjából ugyanazok. Mindkét elszámoló lis
tában két napilap is szerepel: a Népszava és a Brassói Lapok című hírlap. Ez azt mutat
ja, hogy az Aczél-féle cég beépült ez utóbbi újsághoz is. A Népszava azért nem meglepő,
mert több vezető szociáldemokrata éppen a Martinovics páholy tagja volt ekkoriban. A
szabadkőművesség és a szociáldemokrata párt között egészen a majdani világháború
végéig a legszorosabb, konkrét ügyekben megvalósuló együttműködés zajlott.
A listákat áttekintve kitűnik, hogy e zsidó kiskereskedők valamilyen oknál fogva
részt vettek a Magyar Királyság bomlasztásában. Egyesek talán a vélt anyagi haszon-
szerzés, mások pedig politikai, esetleg nemzetiségi meggyőződés miatt, ezt levéltári
forráshiány miatt nem kutatjuk. Mindenesetre tény, hogy a radikális szabadkőműve
seknek a „nép” fölvilágosítására tett „akciója” sikertelen volt.
Vessünk még egy pillantást a már említett állandó bizottságra. Flivatalos vezető
je Joannovics György nagymester volt, s a Nagypáholy teljes vezérkara oda tartozott:
Berecz Antal, Mártonffy Márton, Rakovszky István tiszteletbeli nagymesterek mellett
Bókay Árpád, Glück Frigyes és Messinger Simon helyettes nagymesterek, Mentsik Fe
renc, Mezei Mór és Szmik Lajos tiszteletbeli helyettes nagymesterek, valamint Gelléri
Mór tiszteletbeli főtitkár és a két tényleges főtitkár. Az első bizottsági lista szerint csak
huszonhat páholy küldött tagokat az állandó bizottságba; sok páholy nem is kívánt
részt venni a nyilvánvaló politizálásban. A második, kibővített bizottsági listában már
több mint ötven páholy vett részt egy-egy küldöttel, ami azt mutatja, hogy a radikálisok
rábeszéltek több páholyt delegátus küldésére. A legtöbb tagot a Martinovics küldte: öt,
majd hat radikális testvér képviselte a páholyt a „küzdelemben”.603 A második bizott
sági listán a páholyokból összesen 98 delegátus neve szerepel, közülük biztosan ke-
602 Uo. 23. fólió. E sorból kihagytunk 4-5 magyar nevű kereskedőt, akik talán nem izraelita származásúak.
603 Az első lista: OL P 1123 2. tétel: vegyes levelezés, fogalmazványok 1907-1919 (Martinovics páholy). 25.
fólió és hátoldala, a második lista: uo. 26. fólió és hátoldala. A névszerinti listákat fölsoroló iratokon
dátumozás nincs, csak az évet (1908) lehet megállapítani.
200
resztény huszonhat fő, olyan nevekkel, mint Bárczy István,604 Budapest polgármestere,
vagy Bernády György,605 Marosvásárhely polgármestere.606
Az eddigiek alapján összegezésképpen elmondható, hogy a Magyarországi
Symbolikus Nagypáholy legfiatalabb páholya elkezdte tevékenységét, céltudatosan, az
előre végiggondolt célkitűzések megvalósításáért.
Az alkotmány egyelőre nem biztosítja

a kisebbség uralmát (1909)
A következő, 1909. évről szóló, 1910 elején elkészült összesítő évi jelentés már jóval
hosszabb és részletesebb a korábbi évinél. Először ismertetik a Nagypáhollyal a létszá
mot, s megállapítják, hogy az rohamosan emelkedik, az elbírálás alatt lévő jelentkezé
sek szerint is. 1909 végén már negyvenkét tagja volt a páholynak, s megtörtént az első
haláleset is: Harkányi Ede fiatalon elhunyt.607
Ezután a páholy megfogalmazza általános céljait, amikért ebben az évben dol
goztak: „A páholy életének az év végével lezáródott második esztendejében is híven
megmaradtunk működési programunk keretei között, és kizárólag az emberi jogok ki-
terjesztésének, továbbá a népműveltség fokozásának előmozdításán fáradoztunk. Egy
felől állandóan gondoztuk a progresszív gondolkodású páholyok közötti kapcsolatokat
és működésük harmonikus egyeztetését; másfelől folytonosan igyekeztünk az emberi
haladás irányvonalába eső tudományos törekvéseket és gyakorlati mozgalmakat úgy a
szövetség kebelében, mint a profán világban szóval, tettel és pénzzel tőlünk telhetőén
támogatni, sőt - ha kellett - azokat kezdeményezni és vezetni.”606 E fontos mondatokban
604 Bárczy István a budapesti Elektromos művek igazgatója, budapesti polgármester, később nemzetgyűlé
si képviselő. 1866-ban született, 1901-ben vették föl a Pátria páholyba. Ő lesz majd az anyakönywezető
1915-ben Ady Endre és Boncza Berta esküvőjén.
605 Bernády György: 1864-ben született az erdélyi Bethlenben, 1938-ban halt meg Marosvásárhelyen.
Gyógyszerész és jogász. 1896-tól Marosvásárhely országgyűlési képviselője. 1900-1912 között a város
polgármestere. Magyar Életrajzi Lexikon: „Nevéhez fűződik Marosvásárhely modern városközpontjának
kialakítása, villany- és vízvezetékkel való ellátása.” 1926-1929 között ismét polgármester ugyanott.
Részt vett a román megszállás alatti Erdély magyar politikai életének szervezésében.
607 A Magyarországi Symbolikus Nagypáholy védelme alatt Budapest keletén dolgozó Martinovics című t. és
t. szk. Páholy Jelentése az 1909-ik évről. OL P 1083 137. csomó LXXXVU. A Martinovics páholy iratai,
1907-1919.17. fólió. Harkányi Ede 1909. október 31-én halt meg.
608 Uo.
201
dőlt betűvel kiemeltük a legfontosabb célokat és tevékenységi formákat. Lényeges, hogy

az első olvasásra rokonszenves gondolatok mögé nézve meglássuk a valós tényezőket
és célokat. Maga a páholy teszi célrendszere első két helyére (először) az emberi jogok
kiterjesztését: ez az általános, titkos választójog bevezetését jelenti; valamint (másod
szor) a népműveltség fokozását: ez a hittanmentes, az egyházi fönntartást megszünte
tő, kizárólag állami kezelésben lévő népoktatás megvalósítását jelenti. így megértve a
szép megfogalmazást, már más a helyzet és a radikális célrendszer értékelése. A Marti
novics páholy harmadik cselekvési pontnak a radikális páholyok közötti összefogást és
ezek tevékenységének összehangolását adja meg. Erről is sokat írunk a következő olda
lakon: rendkívül céltudatosan és szívósan kezdték összefogni a hasonló gondolkodású,
„progresszív” páholyokat, hiszen jól tudták, hogy csak ebben az esetben tudják átvenni
a kezdeményezést, majd a vezetést (a hatalmat) a Nagypáholyon belül. Negyedik és ötö
dik célul a tudományos törekvések támogatását és bizonyos, általuk itt nem részletezett
gyakorlati tevékenység lebonyolítását tűzik ki. Később majd látjuk, hogy a tudomány
ágak közül elsősorban kettőre tették a hangsúlyt: a szociológiára és a történetírásra. A
páholy, ismerve a kapitalista világot, végül a szavak és tettek kettősségét hármassággá
bővíti, amikor kijelenti, hogy céljait pénzzel is támogatja.
A Martinovics páholy az évi jelentés következő részében azt is bizonyítja, hogy nem
csak a levegőbe beszélnek: „Az [1909.] év elején a Magyarországi Symbolikus Nagy
páholy védelme alatt dolgozó páholyok január 9-i nagygyűlésére szerveztük a magyar-
országi és a határszéli páholyokban a választójogi reform, az állami, felekezet nélkü
li közoktatás és a szekularizáció érdekében a progresszív elemeket. E fölvilágosító és
agitatív munkánk fáradságában s a költségeiben a Comenius, a Prometheus, a Petőfi
és a László Király páholyok vettek részt; a nagygyűlésen azonban az egész szövetség
közvéleménye egyhangú határozatokkal foglalt állást valamennyi kérdésben a progresz-
szív törekvések mellett.”609 Itt is megjelenik a radikális célrendszer fontos részeként a
szekularizáció, magyarul az egyházi vagyon elvétele, majd világi célokra való fölhasz
nálása. Ismételten megemlítjük, hogy ízléstelennek és stílustalannak tartjuk azt, hogy
a Magyarországra beengedett izraeliták az őket befogadó keresztény magyarok keresz
tény egyházai vagyonának elvételét kezdik hangoztatni, egyértelműen abból a célból,
hogy e vagyont ténylegesen és/vagy koronásítva (akkoriban a korona volt a pénznem a
Birodalomban) saját ateista céljaikra (például a hittanmentes iskolaügyre) használják.
Ó09 Uo. Megjegyezzük, hogy ebből az idézetből a Nagypáholynál valaki az utolsó mondatot ceruzával
áthúzta. Ez azt jelenti, hogy a Kelet című hivatalos folyóiratban az áthúzott rész (amely a többi prog
resszív páholy nevét tartalmazza) nem jelenhetett meg egy esetleges tudósításban.
202
Az is igaz, hogy aki ellentmondott e fölfogásnak, azt már 1914 előtt az - azóta is elősze
retettel alkalmazott - „antiszemita” jelzővel mint súlyos váddal próbálták meg lejáratni
és kizárni a normális, hiteles emberek és társadalom köréből.
A Martinovics páholy leírta a másik két budapesti és a nagyváradi páholy nevét,
amelyek befolyással, szavazattal és pénzzel is támogatták a radikális, fönt összefoglalt
célokat. Nem véletlen, hogy a Nagypáholynál valaki, esetleg a Kelet című hivatalos
lapjuk szerkesztője, Gelléri Mór kihúzta ezeket az információkat. Részben azt akarták
elkerülni, hogy a Kelet profánok kezébe kerülő példányaiból a szabadkőműves szerve
zet ellenségei (például a keresztény hírlapok magyar újságírói s a „klerikális reakció”, a
„fekete sereg” tagjai) tudomást szerezzenek a fővárosban és vidéken működő páholyok
ról; másrészt azt, hogy magán a szabadkőműves szervezeten belül a sok ezer mérsékel
tebb tag értesüljön arról, mely páholyok váltak radikális fölfogásúvá.
A Martinovics páholy vezetői, tapasztalt emberek lévén, tudták, hogy az 1909. janu
ári nagygyűlésen az általános választójog mellé álló többség álláspontja nagyon is inga
tag. Ezért írták az évi jelentésben: „A szövetség közvéleményének ez az egyhangúsága
azonban korántsem tévesztett meg bennünket, és ámbár jól tudjuk, hogy e határozatok
a szövetség kebelében folyó radikális törekvéseknek rendkívül gyors és intenzív megerő
södését tanúsították: mindazonáltal számot vetettünk azzal a kétségtelen ténnyel, hogy
akkor, tudniillik a nagygyűlés idejében [1909. január], mi még egyáltalában nem szá
míthattunk programunk végrehajtásánál a szövetség többségére. A nagygyűlési több
ségi határozatokat inkább annak tulajdonítottuk, hogy az ellenvélemények táborában
a harci kedv hiánya és a reménytelenség lehangoló érzései megbénították a lelkeket.
Az erőviszonyokat jövendő taktikánkban is a most említett pszichológiai tapasztalatok
mérlegelésével kell majdan számba vennünk.”610Helyesen mérik föl saját célrendszerük
elfogadottságát a szabadkőműves szervezeten belül: komoly belső harcok után, éppen
ezekben az években szerzik meg a többséget a radikális gondolatok. (A radikális-mér
sékelt, keresztény-zsidó vitákról, belső harcokról külön fejezetben írunk.) Jászi és tár
sai megítélésünk szerint helyesen látták: lelki lehangoltság vett erőt a páholyokon és a
tagságon, hiszen a darabontkormány bukását ők egyértelműen vereségként könyvelték
el. Nem beszélve Apponyi gróf iskolaügyi törvényeiről, valamint gróf Andrássy belügy
miniszter választójogi törvénytervezetéről: ezek ténylegesen a szabadkőműves célok
súlyos vereségét jelentették. Ebből a helyzetből történik 1908 után nagy átlendülés a
radikális célrendszer elfogadása irányába. Feléled a remény, megjön a harci kedv: ez
610 Uo., hátoldal. (Kiemelés - R. E.)
203
a Jászi és társai által létrehozott és vezetett Martinovics páholy történelmi szerepének

legfontosabb alkotóeleme. E folyamat során fordul a progresszív szabadkőművesség teljes
mértékben a magyar keresztény állam ellen, s ez vezet az 1920. májusi föloszlatáshoz is.
A Martinovics páholy az 1909. évi jelentésében ezek után rendkívül jellemző meg
állapításokat tesz a szövetségen belüli (akkori) kisebbség hatalomátvételéről, mindezt
az akkoriban zajló, a szabadkőművesség belső alkotmányának reformja kapcsán: „A
nagygyűlésen az alkotmány reformja körül fölmerült javaslatok sorsa bennünket meg
lehetősen hidegen hagyott, mert erősen meg voltunk arról győződve, hogy a tervezett
alkotmányreformok még legteljesebb sikerük esetében sem biztosíthatták volna a mi
akkori kisebbségünk uralmát. Elsősorban működési programunk tartalmára nézve kell
szövetségünkben a közvélemény többségét megszereznünk, s csak ezután foghatunk hoz
zá az alkotmány demokratikus átalakításához és a szövetség adminisztrációjának átvál
lalásához.”611
Megdöbbentő információkhoz jutunk e mondatok elemzéséből. Mindenekelőtt a ki
sebbség uralmára vonatkozó passzus a fontos: ez azt mutatja, hogy Jásziék csapata
pontosan mérte föl, hogy egyelőre kisebbségben vannak, tehát akkor (1909. január)
csak a kisebbség uralmával vehetnék át a Magyarországi Symbolikus Nagypáholyon
belül a hatalmat. Ahogyan írják: először a közvéleményt kell maguk mellé állítani, s
csak ezután „vállalhatják” át azt, amire erősen vágytak: az „adminisztrálást”, azaz a
Nagypáholy vezetését. E gondolatmenetből ismerhetjük meg azt a céltudatos, nagyon
manipulatív tevékenységi formát, amit Magyarországon 1914 előtt alakítottak ki, majd
mind a mai napig alkalmaznak bizonyos kisebbségek. Megtudjuk tehát, hogy a közvé
lemény megdolgozása után (ami a sajtóval érhető el) biztosítható, megvalósítható a ki
sebbség társadalom és ország fölötti uralma. Annyira meglepő, hogy a páholy hivatalos
évi jelentése eme uralmi formát ennyire nyíltan, árulkodó módon írja le, hogy a fönt
idézett sorok a jelentés eredeti példányában keresztben át vannak húzva. Nyilván abból
a célból, nehogy illetéktelenek kezébe kerüljenek.
E gondolatmenet vonalán érthető meg a magyarországi úgynevezett zsidó sajtó ki
alakítása. Nemcsak a bankvilágot, a nagykereskedelmet és a nagyipari termelést vették
át, hanem megteremtették a maguk sajtóját is. Ennek a Jásziék által leírt célja a közvé
lemény manipulálása volt, udvariasabban fogalmazva: a demokrácia-blöff alkalmazásá
nak segítségével megpróbálták a közvélemény túlnyomó részét maguk mellé állítani.
Ennek a jól átgondolt (s ebben az évi jelentésben pontosan, részletesen leírt) stratégi
án Uo.
204
inak a legvégső célja nem volt, nem lehetett más, mint a hatalom átvétele a Magyar
Királyságon belül. Nem sokat túlozunk, ha azt mondjuk, hogy ez az egész tevékenység
es célrendszer a magyar államiság totális átalakítását célozta.
Jásziék ezek után tényszerűen leírják, hogy maga a páholy, illetve tagjai a föntiek
ben elmondott célok megvalósítása érdekében milyen tevékenységgel éltek:
„Folytattuk propagandánkat, amelynek tervszerűségéről egyfelől a progresszív gon
dolkodású páholyok főmesteri értekezletein, az emberi jogok kiterjesztésére alakult
bizottság ülésein és a hetes bizottság tanácskozásain gondoskodtunk. E propaganda
részletei különböző előadások, páholylátogatások, közös munkák, profán gyűlések,
tanítások és irodalmi munkásság voltak. A mi páholyunkban tartották a testvérek a
következő előadásokat: Rónai Zoltán: Az ipartörvény tervezete és a szabadkőművesség;
Faber Oszkár:612 A kongregációk elleni küzdelem; Jászi Oszkár: A januári nagygyűlés
eredményeinek kritikája; Rácz Gyula: A Martinovics páholy teendői a profán életben;
Jászi Oszkár: A klerikalizmus elleni küzdelem országos szervezése. Más budapesti pá
holyokban folytak le testvéreink következő előadásai: A Haladás páholyban Faber Oszár
a klerikalizmusról; a Humboldt páholyban Diner-Dénes József a polgári demokráciáról;
a Galilei páholyban Faber Oszkár az ifjúsági hetilapról; a Comenius páholyban Kunfi
Zsigmond a klerikalizmus elleni harc Franciaországban; a Minerva páholyban Faber
Oszkár a keresztényszocializmusról. Vidéki páholyokban és profán egyesületekben
tartottak előadásokat és felolvasásokat a következő testvérek: Bécsben Diner-Dénes
József a magyar szabadkőművesség radikális programjáról informálta a főmesterek
konferenciáját; Nagyváradon ...Károly,613 Faber Oszkár és Zigány Zoltán vettek részt a
május 1. közös munkán; Nyíregyházán Szende Pál a radikális és konzervatív páholy
különbségei[ről]; Szegeden Kunfi Zsigmond és Zigány Zoltán a szekularizációról és
a katolicizmus kultúr tevékenységéről; Lúgoson Sándor Pál és Szende Pál a radikális
programról; Zomborban Jászi Oszkár és Szende Pál a polgári demokráciáról.”614
Baloldali látószögből rendkívül impozáns előadássorozat. A fő előadók Faber, Já
szi, Szende, Kunfi, Diner-Dénes testvérek. íme, Károlyi Mihály gróf későbbi kormánya,
mindössze kilenc évvel a megalakulása előtt (Jászi, Szende, Kunfi miniszter, Diner-Dé-
612 Faber Oszkár dr. budapesti tanár. Spalitz-ban született 1879-ben. 1919 nyarán ő is külföldre szökött a
törvényes büntetés elől.
613 Teljesen elmosódott, olvashatatlan vezetéknév a levéltári papíron. A Martinovics páholyban ekkoriban
két személy viselte a Károly keresztnevet: Baracs és Pollacsek. Baracs Károly a következő időszakban
több éven át lesz a páholy főmestere.
614 Uo. 17-18. fólió.
205
nes államtitkár lesz). Kiemelkedő Faber Oszkár tevékenysége, aki már ezekben az évek
ben az antiklerikális küzdelem specialistájává képezte magát. E tudását majd az 1919.
évi kommunista diktatúra idején „kamatoztatja” a keresztény egyházak elleni durva
támadásokkal. Ezért is írtuk följebb, hogy a Martinovics páholy a Tanácsköztársaság
szálláscsinálója, szellemi előkészítője. A témakörök azt mutatják, hogy mind a fővárosi,
mind a vidéki páholyokat meg akarták győzni a radikális célrendszer helyességéről.
S hogyan látja az évi jelentés az eredményt? íme: „Mindezekben a munkánkban nagy
buzgósággal támogattak bennünket a budapesti és vidéki páholyoknak egész sora, s
amidőn az együttműködés küzdelmeiről a mi záró számadásunkban [az évi jelentés
ben] a hálás elismerés őszinte érzéseivel emlékezünk, nagy megnyugvással állapít
hatjuk meg azt, hogy a magyar szabadkőmívesség kebelében a progresszív törekvések
propagálására az egyszerű és őszinte fölvilágosítás majdnem kivétel nélkül mindenütt
alkalmas és teljesen elegendő. Egészen konzervatív hírben álló páholyok a szőnyegen
forgó kérdések egzakt fölvilágosításai után nyomban minden hátsó gondolat nélkül
sorakoztak akárhányszor a mi progresszív és radikális törekvéseink mellé.”615 Jásziék
már azokat is konzervatívnak mondták, akik el tudták képzelni, hogy betartják a saját
alkotmányukat. A vidéki páholyokban való vendégszereplések közül ki kell emelnünk
Kunfi és társa előadásának hatását: valószínűleg ez is okozta azt, hogy a szegedi, közis
merten nemzeti érdekeket is elismerő Árpád páholyt616kettészakították, s ebből vált le a
többek között Móra Ferenc vezette, Szeged nevű, a radikális célokat elfogadó páholy.617
jásziéknak az a megállapítása, amely szerint még konzervatív hírben álló páholyok
is több esetben melléjük (a radikális progresszív céljaik mellé) álltak, azt mutatja, hogy
az általuk végzett „terepmunkán” helyesen érezték meg, hogy az a néhány ezer, egyéb
ként általuk sokszor lenézett szabadkőműves jó alapanyag lesz a radikálisok hatalom-
átvételéhez, előbb a Nagypáholyon belül, később máshol is.
A Martinovics páholy 1909-ről szóló évi jelentése végül több nagyon fontos, a sza
badkőművességen túlmutató s a magyar társadalomba való behatolásukat érzékeltető
konkrét tevékenységet említ: „Igazolható tudományos elméleteink és reális értékű gya
korlati programunk a célszerű fölvilágosítás és ismeretterjesztés eszközeivel mindenütt
Ó15 Uo. A fönti idézeteket valaki a Nagypáholynál keresztben áthúzta.

óló A szegedi Árpád páholy a legelső hazai szabadkőműves műhelyek közé tartozik: 1870 májusában
alakult. A Magyar Országos Levéltár fondjegyzéke ezt írja róla: „A páholy részt vett az alkoholizmus el
leni küzdelemben, mozgalmat indított a hazai ipar pártolására. Számos helyi jótékony célú intézményt
támogatott, többek között a Szegedi Lelencházat” Pataky i. m.
617 A Szeged páholy (amely eleinte a Tisza nevet viselte) 1910 márciusában vált ki 12 taggal az Árpád
páholyból. Lásd: Pataky i. m.
206
sikeresen voltak propagálhatok. Folytattuk e téren a Társadalomtudományi Társaság

ban és ennek vidéki fiókjaiban, a Társadalomtudományok Szabad Iskolájában, sok fő
városi szakegyesületben a természeti és társadalmi tudományok terjesztését, szociálpo
litikai elméletek és intézmények ismertetését. Több testvérpáhollyal kezdeményeztük
és a Symbolikus Nagypáholy vezetése alatt rendeztük a Ferrer-ünnepet. A Comenius
páhollyal egyetértőén - fájdalom - csak a szavazategyenlőségig juttattuk Budapest szé
kesfőváros törvényhatósági bizottságában a felekezetek segélyezése ellen megindított
antiklerikális akciót.618 Részt vettek testvéreink nagy számmal a Szabadgondolkozás
Magyarországi Egyesületének és a Galilei Körnek tevékenységében. Páholyunk pedig
mindezen profán intézmények és törekvések támogatására a szükséghez képest adott
pénzt.”619 E mondatok azt bizonyítják, hogy a Martinovics páholy valóban részt vett a
„szabad tanításnak” nevezett tevékenységben, ami gyakorlatilag azt jelentette, hogy a
különféle szerveződésekben aktív állampolgárokat a szabadkőműves sajátos célok irá
nyába befolyásolták. A hat budapesti templomnak adott segítséget ugyan nem tudták
meggátolni, de a szabadkőművesség erejét már a szavazategyenlőség is jól mutatja.
Azt írják, hogy a különféle céljaik megvalósításához a páholy „szükséghez képest”
pénzt is adott. Ez az állítás felvet néhány nyugtalanító kérdést. Célrendszerük megva
lósítása ugyanis nyilvánvalóan nagyobb pénzösszegek meglétét tételezi föl. Igen ám,
viszont fönnmaradt s az Országos Levéltárban elolvasható a Martinovics páholynak az
1909. évre vonatkozó pénzügyi jelentése is, ami nem azt mutatja, hogy a páholynak
sok, a céljai megvalósításához elegendő pénze lett volna. Akkor viszont honnan a pénz,
amiből a „szükséghez képest” adtak támogatásokat?
Az 1909. évi jelentés pénzügyi fejezetei ezt mutatják: „V. Páholyvagyon és pénztári
kezelés: A páholyvagyon értéke 1909. január 1.: 832 K [korona] 50 f. [fillér]. Tiszta pá
holyvagyon 1909. december 31.: 4346 K 41 f. A páholy terhei 1909. december 31.: 586
K 46 f. Idei szaporodás: 3513 K 91 f.”620 Sajnos ebben az elszámolásban egyetlen szó
sem található arról, hogy kinek s melyik szervezetnek mikor, mennyi támogatást adtak.
Természetesen nem található egyetlen támogatási szerződés, számla vagy bármilyen
618 A korábbi könyveimben ismertetett történet szerint a fővárosi keresztény egyházak hat templom építé
séhez kértek segítséget a főváros törvényhatósági bizottságától. A budapesti radikális szabadkőműves
páholyok erről tudomást szerezvén, a Martinovics és a Comenius páholy kezdeményezésére levélben
szólították föl a törvényhatósági bizottság szabadkőműves tagjait, hogy szavazzanak a kérelem ellen.
619 A Magyarországi Symbolikus Nagypáholy védelm e alatt Budapest keletén dolgozó Martinovics cím ű t. és
t. szk. P áholy Jelen tése az 1909-ik évről. OL P 1083 137. csomó LXXXVII. A Martinovics páholy iratai,
1907-1919. 18. fólió és hátoldala.
620 Uo. 19. fólió.
207
formájú elszámolás sem. Az sem derül ki, hogy a „vagyont” milyen forrásokból (tagdíj,
adomány, gyűjtés stb.) sikerült fölhalmozni. Arról nem is beszélve, hogy ha adtak tá
mogatást, akkor a 3513 korona maradék-e, vagy ebből adták az adományokat? Minden
esetre megállapíthatjuk, hogy a páholy elszámolása törvénytelen, mert nem ad választ
a föltett kérdésekre.621 Tekintettel arra, hogy a Nagypáholy mindegyik páholya hasonló
elszámolásokat készített, az is megállapítható, hogy az egész magyarországi szabadkő
művesség pénzügyi ügykezelése törvénytelenül működött, nem maradtak fönn szám
lák, szerződések és egészen részletes pénzügyi elszámolások. Fönt föltett kérdésünkre
(hol van és honnan származik az a pénz, amellyel céljaikat támogatták?) csak az lehet
a válaszunk, hogy nem állapítható meg, hogy a hazai szabadkőműveseknek mennyi
pénz állt a rendelkezésükre, s pontosan mennyit költöttek a magyar állam föllazítását,
meggyöngítését célzó terveikre. Hiszen az elszámolás VI. fejezetének b) pontja mind
össze ennyit tartalmaz: „Külön alapok: nincsenek.”622 Amíg egyéb kutatások ezt ki nem
derítik, addig leszögezhetjük, hogy valószínűleg titkos kasszák működtek a folyó ügyek
és nagy célok finanszírozására.
„Progresszív harci szervezetek” (1910)
A Martinovics páholyt 1909 januárjától két éven keresztül Sándor Pál, a profán
életben bankár és országgyűlési képviselő vezeti. Másodjára az 1910. január 14-i vá
lasztó munkáján szavazták meg.623 A Sturm-féle Országgyűlési Almanach ezt írja róla:
„Sándor Pál, Budapest székesfőváros, V. kerület [ez a választókerülete]. Született 1860-
ban Hódmezővásárhelyen. Tanulmányait Drezdában, a szabadkőművesek intézetében,
később Budapesten a Röser-féle intézetben végezte, érettségi vizsgálatot a kereske
delmi akadémián tett. Huszárhadnagy sz. k. v. [szolgálaton kívül] a 4. számú hon
védhuszárezredben. Tőzsdetanácsos, a székesfővárosi törvényhatósági bizottságnak, a
621 Az elszámolás VI. részében az szerepel, hogy az úgynevezett özvegyperselyben 67 korona 90 fillér áll
a páholy rendelkezésére, amely összegből 10 korona 20 fillér áthozat 1908-ból.
622 Uo. A Nagypáholy érkeztető bélyegzője szerint a Martinovics páholy jelentése 1910. február 21-én
érkezett, s olvashatatlan aláírással csak március 22-én fogadják el ugyanott a jelentést. Pénzügyi
kérdéseket nem tettek föl, tehát nem láttak kérdeznivalót, ellentétet a csekély pénzvagyon és a sok
kiment támogatás között.
623 43. számú Munka tábla a Budapest keletén dolgozó c. L és t. szabadkőműves, páholy 1910. évi január hó
14-én tartott 38-lk I. fokú választó munkájáról OL P 1083 137. csomó, LXXXVII. A Martinovics páholy
iratai 1907-1919. 21. fólió. (1910. éri iratok !
208
budapesti kereskedelmi és iparkamarának, az országos tarifa-bizottságnak, a statisz

tikai értékmegállapító bizottságnak tagja. Az egyesült lipótvárosi polgári kör elnöke.
1904-ben ő alapította meg az országos magyar kereskedelmi egyesülést, amelynek
elnöke. Már az 1896-i választások alkalmával is fellépett a főváros V. kerületében,
de akkor kisebbségben maradt Mezei Mórral szemben,624 míg 1901-ben és 1905-ben
megválasztották. 1906-ban küzdelmes választás után nyerte el a kerület mandátumát
pártonkívüli programmal. Ellenjelöltje a függetlenségi Kreutzer Lipót tanár volt.”625
A zsidó nemzetiségű Sándor Pál életrajzában több „érdekesség”, korfestő jellegzetes
ség található. Mindenekelőtt az, hogy az egyik németországi nagypáholy drezdai sza
badkőműves iskolájában végzett. Ez azt jelenti, hogy e németországi körök tudatosan
képeztek magyarországi izraelitákat saját tanintézetükben, azzal a nyilvánvaló céllal,
hogy Magyarországon az ő szabadkőműves érték- és célrendszerüket képviseljék. A
második, fontos jellemző: Sándor „magyar” és „királyi” honvédtiszt volt: a 4. honvéd
huszárezred, tehát egy „elit alakulat” hadnagya. Ebből a tényből sok következtetést
lehet levonni; mindenekelőtt azt, hogy a magyarországi zsidóság férfi tagjait a ma
gyar államiság fontos alkotóelemét adó huszártiszti rétegbe is beengedték. Csekély
\igasz annak a ténynek megállapítása, hogy a Magyar Királyságban nem volt nemze
tiségüldözés, semmilyen módon, főleg nem volt zsidóüldözés, mert ha ennek mentén
szerveződött volna a magyar állam, illetve hadsereg, akkor egy Sándor-Schlésinger
nem lehetett volna soha huszártiszt. A harmadik érdekesség: Sándor Pált az 1896. évi
országgyűlési választásokon Mezei Mór győzte le, utóbbi került a képviselőházba. Nos,
Mezei Mór maga is zsidó és szabadkőműves, ami azt jelenti, hogy Budapest (a magyar
nemzet fővárosa) legbelső kerületének és választókerületének szinte kizárólag sza
badkőműves és zsidó ember lehetett a képviselője a magyar parlament alsóházában.
Természetes, hogy a darabontkormány időszakában Sándor pártonkívüli, s mi tesz-
szük hozzá, akkor a Demokratia szabadkőműves páholy politikai programjával került
a képviselőházba (persze kimondatlanul). Az Országgyűlési Almanach két derék jo
gász szerzőjének Sándor szabadkőműves érintettségéről nyilván fogalma sem volt.626
Sándor Pál, aki majd 1911. január elején kilép a szabadkőműves szervezetből, haláláig,
624 Mezei (Grünfeld) Mór dr. budapesti ügyvéd, aki 1836-ban született Sátoraljaújhelyen. 1925-ban Buda
pesten hunyt el. 1872-ben lett a Könyves Kálmán szabadkőműves páholy tagja.
625 Fabro Henrik dr. - Újlaki József dr. (szerk.): Sturm-féle Országgyűlési Almanach 1906-1911. Rövid életraj
zi adatok az Országgyűlés tagjairól. 212-213. o.
626 Az almanach szerkesztői, Fabro és Újlaki doktor urak az országgyűlés gyorsíróhivatalának voltak
munkatársai.
209
1936 februárjáig megszakítás nélkül tagja az összes magyar országgyűlésnek, sőt,

1935-ben a képviselőház korelnöke.627
Nem került be a Martinovics páholy tisztségviselői közé lászi Oszkár, aki pontosan
egy évvel később főmester lesz, nem mindennapi körülmények között. A páholy vi
lágosságai majdnem mind a Demokratiából ismerték egymást. Helyettes főmesterek:
Baracs Károly és a legidősebb szabadkőműves, Székely Imre; az ismertebb nevek közül
Diner-Dénes József a páholy szónoka lett. A Martinovics vezérkarának mintegy három
negyede zsidó nemzetiségű. A választómunka érdekessége, hogy a magukat a részvéte
li kötelezettség alól kimentők között szerepel Sándor Pál, akit ezek szerint távollétében
választottak meg másodszor is főmesternek. Mindenesetre elmondható, hogy Sándor
Pál igen célratörően és aktív tevékenységgel vezette a Martinovics páholyt, hiszen az
1910. évben több komoly eredményt ért el céljai megvalósításában.
Ezt mutatja az 1910. évi jelentésük is, amelyben a páholy vezetői összefoglalják
a legfontosabb rendezvényeiket, tevékenységi területeiket és pénzügyeiket. Fontosnak
tartjuk ennek bemutatását, mivel valaki a Nagypáholynál föltalálható példányok mint
egy háromnegyed részét ceruzával áthúzta. Ez azt jelenti, hogy a páholy tevékenységé
nek nagyját nem akarták a Kelet folyóiratban nyilvánosságra hozni.
A dokumentum azzal kezdődik, hogy a páholy 1910-ben folytatta mind a belső épít
kezést, mind a kitűzött célok megvalósítását. Ami a személyi állományt illeti, 1910-ben
három régi szabadkőművest fogadtak be más páholyokból, nyolc jelentkezőt vettek föl,
úgyhogy 1910. december 31-én már ötvenöt radikális testvér dolgozott. A befogadások
azt jelentették, hogy megindult a radikális szabadkőművesek átlépése a Martinovics
páholyba, s azt is, hogy a radikalizmus egyre gyorsabban erősödött a szervezeten be
lül.628 A páholy büszkén írja: „Fölemlítendőnek tartjuk, hogy már régebben megsza
vaztuk egy profán keresőnek a fölvételét, jelenleg pedig alkotmányos eljárás alatt van
7 fölvételi kérelem.”629
627 A Magyar Életrajzi Lexikon ezt írja Sándorról: „Tanulmányai befejezése után [hol tanult?] itthon
és külföldön kereskedelmi pályán működött. 1912-től 1920-ig vezérigazgatója a Budapesti Közúti
Villamosvasút Rt-nek. 1901-től megszakítás nélkül minden országgyűlésnek (1920-1926 között a nem
zetgyűlésnek) tagja volt mint szabadelvű, munkapárti (a Munkapárthoz az 1910-es választások után
csatlakozott), később pártonkívüli liberális, majd balpárti képviselő. 1931-ben és 1935-ben a Nemzeti
Szabadelvű Párt listáján kapott mandátumot.” Reméljük, hogy e lexikon majdani új kiadásába már
belekerülhet Sándor (és sok más, neves társának) szabadkőműves mivolta és ottani tényszerű szerepe.
szabadkőműves páholy jelentése az 1910. évrőL OL P 1123 1. doboz, 1-4. tétel. 22. fólió. Az 55 tag közül
3ó mester, 9 legény és 10 tanonc alkotta a páholyt
629 Uo.
210
A létszámnövekedés mellett a legfontosabbak a tartalmi kérdések. „A lefolyt [1910.]

év érdemleges munkájának körvonalai tulajdonképpen már az 1909. december 29-1
-gyüttes munkán bontakoztak ki, amikor Jászi Oszkár testvérünk mint előadó kimu
tatta annak szükségszerűségét, hogy az antiklerikális küzdelmet a siker érdekében múl
hatatlanul összefüggésbe kell hoznunk a szociális kérdések egész komplexumával.630 Az
integrálódás eme gondolatának szempontja vonult végig páholyunk egész múlt [1910.]
-\i működésén...”631 Jászinak e céljai nemcsak a jólképzettségét, hanem azt a ráter
mettségét is mutatják, hogy a keresztényellenes küzdelemhez ügyes taktikai érzék
kel kapcsolta hozzá a főleg a szegényebb és vallásosabb társadalmi osztályokat érintő
•és érdeklő szociális kérdéscsomagot. Nyilván e taktikával akarta megközelíteni, majd
meggyőzni arról a szegény, ám vallásos embereket, hogy nyomorúságuk legfontosabb,
sőt alapvető oka az egyházak tevékenységében és a vallásosságban keresendő.
Az évi jelentés így folytatódik: már 1910. január közepén „hozzáfogtunk a testvér
páholyokkal együtt a propaganda-iroda szervezésének előmunkálataihoz. Páholyunk
ennek költségére - erejéhez mérten nagy összeget - 400 koronát szavazott meg, s az
előkészítő bizottságba Faber Oszkár és Marschan Géza testvéreket küldötte ki. Nagyon
érdekes fejezete lesz a magyar szabadkőművességnek ez a múlt [1910.] évi tavaszi had
járat, amely - úgy látszik - teljesen fölöslegessé tette a propaganda-irodának szerve
zését.”632
Ami a hasonló gondolkodású páholyok közeledését illeti, a Martinovics évi jelentése
ezt írja: „E szervezési munkálatokkal körülbelül egyidejűleg indultak meg az egymás
tól addig távol állott páholyok között az aktuális programkérdések dolgában előbb elvi,
majd taktikai közeledések, amelyek a lassúbb aktivitású páholyok részéről is a jóakara
té semlegességen túlmenő szimpátiákban részesültek.”633 Jásziék itt nem méltányolják
eléggé, hogy a nagyváradi László király páholy szervezésében már az 1900-as évek
630 Jászi előadására a meghívót 1909. december 14-i kelettel küldte el Sándor főmester és Zigány titkár
az összes páholynak. Nem egyszerű meghívóról van szó; megindokolják benne, miért is van szükség
Jászi előadására: „Folyó évi nagygyűlésünk határozatának híven engedelmeskedve, a hozzánk hasonló
gondolkozású páholyokkal együttesen a tőlünk telhető szellemi és anyagi erők felhasználásával,
igyekeztünk a lefolyt éven át minden alkalmat kihasználni arra, hogy úgy a szövetség kebelében,
mint a profán világban minden gondolkozó embert meggyőzzünk az antiklerikális küzdelem sürgős
szükségességéről.” Ezért akar a páholy antiklerikális munkaprogramot kialakítani, s e célból tart Jászi
előadást. OL P 1083 LXXXVII. A Martinovics páholy iratai 1907-1919. 68. fólió. Fölfogásukat jellemzi,
hogy csak azt a személyt tartották gondolkodó embernek, aki meg lehet győzni az antiklerikális harc
szükséges mivoltáról.
631 Uo.
632 Uo. 23. fólió.
633 Uo.
211
legeleje óta zajlanak a hasonló páholyok találkozói, ahol komoly programegyeztetés is

történik. A jóakaratú semlegességről szóló igen udvarias megfogalmazással a Martino
vics páholy bevezeti az „aki nincs ellenünk, az velünk van” ismert taktikai elemet, ami
től azt remélte, hogy egyre kevesebb páholy indít támadást ellene.634 A konkrétumokról
ezt írják: 1910. „január 8-án Nagyváradon a László király páholy kezdeményezésére az
Unió, a II. Rákóczi Ferenc, a Bethlen Gábor, a Comenius, a Március,635 a Minerva636 és
a Martinovics páholyok a választójog, a szekularizáció és az állami közoktatás kérdé
seiben tartottak közös munkát, amelyen a Szövetség többségének programját igazán
lényegtelen különbségek fenntartásával a jelenvoltak helyeselték.”637 A fővárosi két
radikális páholy (Martinovics, Comenius) és a nagyváradi radikálisok (László király
páholy) a vidéki, mérsékelt páholyokat (a marosvásárhelyi Bethlen Gábor, a kolozsvári
Unió, a Sátoraljaújhelyen 1881 óta létező II. Rákóczi Ferenc páholyt638), valamint a két
fővárosi - kevésbé (Minerva) és kimondottan (Március) - mérsékelt páholyt akarta
radikális fölfogásúvá változtatni. A Martinovics páholy 1910. évi jelentése szerint a
főbb kérdésekben alig voltak nézeteltérések. Ez abból a szempontból reális megítélése
a helyzetnek, hogy a különböző szervezeteken belül is egyre komolyabb viták zajlottak
a radikalizmusról és arról, hogy a szabadkőművesség politizálhat-e. E viták végzetesen
megosztottak sok páholyt, s a legtöbb helyen (bizonyos memoárok szerint) a mérsé
kelteknek ment el a kedve a szabadkőműves tagságtól. Ezért is van az, hogy a hazai
szabadkőműves források szerint a szervezetbe belépetteknek mintegy a fele később
kilépett a szövetségből.
A Martinovics páholy tagjai több más szervezet munkáiba is bekapcsolódtak, ahol
mindig a progresszív, radikális nézeteket hangoztatták. 1910. január 25-én például a
nagyváradi László király és a budapesti Minerva páholy közös munkáján vett részt
Faber Oszkár. Itt egy szabadkőműves ifjúsági újság kiadását beszélték meg, s az évi
jelentés elkészítésekor ezt írja a Martinovics páholy: „Sajnáljuk, hogy a tárgyalások
634 A nemzeti érdeket is figyelembe vevő páholyokkal való vitákat később ismertetjük.
635 Pataky Lajosné írja már idézett fondjegyzékében a Március páholyról: „A páholy 1909-ben alakult és
Budapesten működött. A Petőfi páholyból kivált, a radikális irányzatot nem helyeslő tagok alapították.”
A Petőfi páholyt különben a radikális Reform páholyból kivált 21 tag alapította 1906-ban.
636 A Minerva páholy 1894-ben alakult Budapesten. Főleg közegészségügyi és humanitárius tevékenysé
get folytatott. Például ez a páholy alapította az Ingyentej egyesületet, amely budapesti és környékbeli
városok iskolásainak vásárolt tejet.
szabadkőműves páholy jelentése az 1910. évről. OL P 1123 1. doboz, 1-4. tétel. 23. fólió.
638 A II. Rákóczi Ferenc páholy már az 1920-as betiltás és föloszlatás előtt, 1915-ben megszűnt. P ataky i.
m. 57. o.
212
még eddig nem vezettek eredményre.”639 Ekkoriban kerül elő a páholy előadásain a
nemzetiségi kérdés: 1910. február 7-én az ortodox marxista Diner-Dénes József tartott e
témában előadást a Demokratia páholyban, ahol „igen érdekes és még folytatásra váró
elméleti vita” bontakozott ki.
A nemzetiségi kérdésről akkoriban egyre többet kezdenek beszélni, gondolkodni
a hazai szabadkőművesség berkein belül. Ennek biztosan nem az az oka (legalábbis a
radikális páholyokban), hogy féltették volna a magyar nemzetállamot. Inkább az (s ez
később bizonyossá is válik), hogy a radikális szabadkőművesek a magyar állam elleni
harcukban szövetségest találtak a nemzetiségi politikai vezetők között. Huszár Károly
néppárti országgyűlési képviselő (1919 november végétől miniszterelnök) a már idé
zett, 1911-ben megjelent könyvében a hazai nemzetiségek és egyes szabadkőműves
szándékok összefüggéseiről ezt írta: „A nagy munkástömegek, a nemzetiségiek és a pro
testánsok szövetsége zsidó vezetés mellett: ez a legközelebbi cél. Ez irányban a legutóbbi
kísérlet az volt, midőn a radikálisok egyik színtelenebb páholya (a Minerva) felvetette
a nemzetiségi páholyok alakításának gondolatát. Az eszme még nem érett meg, s így
ez idő szerint még hajótörést szenvedett. Meg vagyok azonban győződve arról, hogy
kedvezőbb körülmények között a radikális páholyok terrorja meg fogja valósítani, mert
a faji uralomnak ez eszközre, a nemzetiségeknek befolyásuk alá vonására szükségük
van.”640 Huszár a radikális szabadkőművesek szándékait illetően nem tévedett: ám a
hazai nemzetiségi vezérek nagy része elhatárolódott a magyarországi szabadkőműve
sek vezetőitől izraelita származásuk miatt. Nem is sikerült egyetlenegy nemzetiségi
páholyt sem szervezniük. Sőt, Octavian Goga, az erdélyi román író, a két világháború
között Nagy-Románia majdani miniszterelnöke az egyik aradi, román nyelvű hírlapban
hosszú cikkben óvta a magyarországi románokat attól, hogy bármilyen közösséget vál
laljanak a szerinte elzsidósodott magyar értelmiséggel és magyar kultúrával.641
szabadkőműves páholy jelentése az 1910. évről. OL P 1123 1. doboz, 1-4. tétel. 23. fólió.
640 H uszár 1. m. 12. o. (Kiemelés - R. E.)
Ó41 Goga ezt írta a Románul című erdélyi román újság 1913. január 7-i számában: „Esztétikai értékeik [a
magyarokéi] módosultak, irodalmi hitük megváltozott, hőseik mások lettek. Többé nem harcoló iro
dalom, a küzdőtéren nincsenek harcosok, nem látod ott többé a nemzeti küzdelemnek népszónokait.
Nem akadsz fel többé a turáni hevességnek erélyes hangjain, szemed láttára rajzolódnak a nemzetközi
művészetnek szomorú, sötét képei és elhasznált kliséi. Kínzott szellem, egy túlzó egyéniség hánykó-
dásai, durva cinizmus és hallatlan frivolitás kérnek szót mostani termelésükben. A paraszt megszűnt
irodalmi tárgynak lenni, a nemes alig tűnik föl egy-egy színdarabban, hogy nevetséges pózával
gyönyörködtesse a nézőket. Az a híd, mely a mai és múlt magyar szellemet összekösse, megszakadt,
ama társadalmi elemeknek, melyek e népnek történelmét csinálták, nincs szavuk az irodalomban. He
lyettük a színpadon a lipótvárosi ügyvédet, az utilitarista polgárt, a városit találod, aki vak a természet
213
A Martinovics páholy néhány embere 1910-ben sokat járhatta a korabeli Magyaror

szágot: „Március elején előbb a Könyves Kálmán páholyban, majd a győri Philantropia
páholyban együttes munkán, április 16-án pedig Nyíregyházán a Szabolcs páholyban642
és a Kereskedők és Gazdák Körében foglalkoztunk a választójogi országos meeting
szervezésével. Jászi Oszkár, Szende Pál és Faber Oszkár testvérek voltak az említett
tárgyalásokon a kérdés szónokai.”643 Jásziék figyelmét a nyíregyházai páholy tevékeny
szépségeivel szemben. A költőknek rímbe kell szedni az aszfalt összes nyomorúságaitól nyugtalanított
lélek lázait, strófáiból kikeresheted a minden hittől megfosztott modern pogánynak spleenjét vagy
keserűségét, a hajdani panteizmus színes képei helyett komor sötétséget fogsz találni. Egy könyv
végére érve, ha rekonstruálod a szerző személyiségét, kínosan fog érinteni új ismeretséged. Magadhoz
térve hamarosan megállapíthatod: ennek az úrnak semmi köze sincs az ezeréves magyarság egész
történelmi tépelődéséhez, Árpádtól Arany Jánosig. Ez az úr szokott alakja a modern ahasverizmusnak,
kivel Ostende-ban, a Riviérán és a Singapore-ba menő hajó fedélzetén találkoztunk. Neve Meyer,
Durand vagy Löwy, és mindig ilyen volt. Ez az úr lehet, hogy ma esetleg a Pesti Hírlap szerkesztője,
és a Király színháznak ír darabokat, de amilyennek én látom, unottnak, embergyűlölőnek, félénknek,
tele problémákkal és reumával, a lehető legalkalmatlanabb jelenség volna Nagyszalonta lakói között,
kik számára éppoly lelki idegenek volnának, mint Skócia farmerei. Elkülönítve egy évezredes örökség
minden hagyományától, nem érti e föld titkait, sem levegőjét, sem világításait, sem árnyékait, sem szí
neit - és mikor egy étkezőkocsiban a magyar pusztán keresztülutazik, tekintete unottabb az enyémnél.
Bennem megvan legalább a történelmi ellenségeskedéstől izgatott szomszéd eleven érdeklődése, holott
az ő szemeiből a Weltbürger [világpolgár] kényszerűsége néz ki, aki mindenféle nemzeti előítélettől
mentve van. Honnan ered a mai magyar irodalomnak ez az idegen ábrázata? A válasz rövid és egyszer
smind világos: Budapest. Budapest pusztításai vannak ezeken az idegen lapokon. Ez a hirtelen város, a
maga amerikanizmusával, kabaréival, zsidóival, Dohány utcai zsargonjával, éjszakai obszcenitásával,
ez a rögtönzött hangyafészek rányomta pecsétjét a magyar irodalomra. Ennek a metropolisnak hagyo
mány nélküli fajkeverékéből, mely bennszülött svábokból, túlnyomó számú zsidókból és importált
magyarokból áll, egy sajátos etnikai keverék támadt, mely a magyar fajra úgy életmód, mint lelki
tekintetben idegen, mely parasztokból, a nemesi osztályból és a vidéki városok friss polgárságából
támadt. E keveréket minden faji vonás tekintetében a szemita elem determinálja, úgy értelmi képes
ségére nézve, mint gazdasági és számbeli hatalom tekintetében. Másutt sehol meg nem adott politikai
szabadsága és Galíciához közelléte folytán ez a zsidó áradat évről évre nőtt, egyre kevesebb akadályra
talált az inferióris [alsóbbrendű] bennszülöttekben, és itt, a Duna partján fészket verve, ismert intelli
genciájával és élelmességével megkaparintotta a kereskedelmet, ipart, kultúrát. A közélet megnyilvá
nulásának minden ágát elárasztotta ez a nyughatatlan nagyképességű nép. Tudatos munkában töltött
fél évszázad elég volt, hogy mint bevándorolt megsemmisítse egy eléggé halvány múlt jellegét, s a
legyőzöttek összes attribútumaiból csupán a magyar nyelvet vette át, a maga füle szerint módosítva,
hogy Budapestből megteremtette a szemita kultúrának leghatalmasabb empóríumát [gócpontját].” Goga
a legpontosabban fogalmazott, s egyértelmű, hogy a nemzetiségiek (szerinte) miért nem csatlakoztak
az elzsidósodott, „nemzetiségvédelemben utazó” radikális vagy akármilyen fölfogású szabadkőműves
páholyokhoz. Goga írása elolvasható a Huszadik Század című, Jászi által főszerkesztett folyóiratban, de
nem sokkal a megjelenés után közli a románkérdéssel sokszor foglalkozó Budapesti Hirlap is.
642 A Szabolcs páholyról ezt írja a fondjegyzék: „1907-ben a debreceni Haladás páholyból kivált tagok
alkották. Nyíregyházán működött. Helyi jótékony célú intézményeket létesített és támogatott (Nyíregy
házi Leányegylet, Nyíregyházi Feminista Egyesület). Foglalkozott a közegészségügy és a középosztály
helyzetének problémájával.” Pataky i. m.
szabadkőműves páholy jelentése az 1910. évről. OL P 1123 1. doboz, 1-4. tétel. 24. fólió. A nyíregyházai
214
ségében valószínűleg a feminizmus ottani támogatása keltette föl, valamint az, hogy
a helyi kereskedők és gazdálkodók soraiba közvetlenül beépülhetett, s közöttük nép
szerűsíthette az általános, titkos választójogot és a többi célkitűzését. A választójog
nagy tömegek előtti megismertetése céljából szervezték a modernkedően meetingnek
nevezett gyűléssorozatot, s megfigyelhető, hogy Budapesttől egyre szélesedő települési
körben rendezték e találkozókat.
A Martinovics páholy 1910. évi jelentésének egyik legfontosabb megállapítása kö
vetkezik (az eredeti dokumentumban az egész áthúzva!): „Április 23. és 24. napjain
tartotta meg szövetségünk huszonötödik rendes nagygyűlését, amelyen Jászi Oszkár
testvér képviselte páholyunkat. A nagygyűlés előtti megbeszéléseken s kompromisz-
szumokon, a nagygyűlés szónoklatain és tárgyalásain, a választási és szervezeti ügyek
erőpróbáin mindenütt az derült ki, hogy a páholyok és a testvérek túlnyomó többsége a
progresszív haladás irányvonalába akarja a szövetség munkásságát beállítani. Elvi elté
rések egyáltalában nem merültek többé föl, s csupán taktikai és szervezeti ügyekben
mutatkoztak kisebb differenciák. Azt hisszük, a nagygyűlés igazolta a mi programunk
helyességét, és megadta munkánknak az elismerést.”644 Nos, nem véletlenül húzták
át ezt (és a következő) néhány mondatot a Nagypáholynál. Dőlt betűvel kiemeltük a
lényeget: Jászi úgy látta a nagygyűlés után, hogy végérvényesen és visszavonhatat
lanul többségbe került, győzött a magyarországi szabadkőműves szervezeten belül a
progresszivitás és radikális fölfogás. Itt már nem találunk kételkedő megállapításokat,
legföljebb azt, hogy a célhoz vezető úton a megvalósítás taktikáját egyesek valamelyest
máshogyan gondolják, ám magukban a célkitűzésekben kialakult az egység.
Jórészt megalapozott volt Jászi véleménye. Ezt bizonyította több más, országos siker
is, legalábbis a szervezetek létrehozása terén. Az 1910. évi jelentés ugyanis ezzel folyta
tódik: „Ugyanez idő tájt, illetőleg egy nappal előbb alakult meg az Általános, Egyenlő és
Titkos Választójog Országos Szövetsége az Új Városháza szép közgyűlés-termében. Az
elnöki emelvényen ott láttuk szövetségünk vezetőit, az Új Városháza közgyűlés-termét
szorongásig megtöltő soraiban pedig valamennyi budapesti páholy és sok vidéki páholy
is képviselve volt. A gyűlést tehát bátran mondhatnék egyúttal az egész magyar szabad-
Szabolcs páholyban tartott előadás előkészületeiről ezt írja a Martinovics páholy Határozatok könyve
című iratgyűjteménye: „Jászi Oszkár testvér Nyíregyházán a Szabolcs páholyban látogatást szándékoz
ván tenni, kéri, hogy a testvérek közül néhányan kísérjék le. A páholy megkéri Szende Pál és Fáber
Oszkár testvéreket, legyenek segítségére Jászi Oszkár testvérnek, hogy a Szabolcs páholyban a fejlődő
radikalizmust erősítse. ”OL P 1123 4. tétel. Jegyzőkönyvek, 1907-1920. Határozatok könyve (Szónok).
1910. április 8-i bejegyzés: 20. napirendi pont.
644 Uo. 24-25. fólió.
215
kőművesség manifesztációjának is. Az elnöki megnyitó után Bókay Árpád nagymester

testvér szólalt fel elsőnek, utána sorban következtek Sándor Pál, Leutner Adolf és Jászi
Oszkár testvérek, majd Messinger Simon helyettes nagymester testvér terjesztette be
a megalakulásról szóló határozati javaslatot, amelyet a gyűlés lelkes tapssal emelt ha
tározattá. Testvérek felszólalásai voltak a gyűlés legkiemelkedőbb részei. A szövetség
tisztikarát az alakuló gyűlés Szmik Lajos helyettes nagymester testvér indítványa ér
telmében alakította meg, megválasztván elnökül báró Bánffy Dezsőt, alelnököknek pe
dig Bókay Árpád, Messinger Simon és Sándor Pál testvéreket, titkároknak Rácz Gyula,
Vámos Henrik és Szende Pál testvéreket. A szűkebb végrehajtó bizottságban és a 150
tagú nagybizottságban testvéreink szintén nagy számmal foglalnak helyet. A szövetség
mindjárt a megalakulás után hozzálátott a vidéken való szervezkedéshez, amely azóta
szakadatlanul, nagy sikerrel folyt.”645
A szép hosszú nevű, az általános, titkos és egyenlő választójogért való küzdelem
céljából létrehozott szervezetet a továbbiakban csak Választójogi Szövetségnek nevezik.
Hihetetlen, hogy az egész szerveződés profán tevékenységként jön létre, tehát hivatalo
san senki sem szabadkőművesként vesz részt a szövetségben, hanem civil emberként,
aki történetesen egyetért az általános választójog hazai bevezetésével. Budapest szé
kesfőváros pedig készséggel adta oda helyszínül az Új Városháza tanácstermét, mint
ha a főváros az egésszel hivatalosan egyetértene. Ezen nem szabad csodálkozni, írtuk
már több helyen is, hogy Budapestet (a magyarság fővárosát) négy-öt szabadkőműves
páholy igazgatta - a háttérből. A legmeglepőbb azonban báró Bánffy Dezső volt minisz
terelnök szerepe: a politikai, illetve végrehajtó hatalom csúcsára már-már betegesen
visszatérni akaró erdélyi magyar, keresztény arisztokrata a magyar állam elleni célok
szolgálatába szegődött. Igaza van a Martinovics páholy 1910. évi jelentésének: az ese
mény a hazai szabadkőművesség nagy manifesztációja volt, természetesen megfelelő
sajtónyilvánossággal. Sándor Pál, akkor éppen aktív főmester, a Szövetség alelnöke lett;
s Jászi Oszkár, a páholy ideológiájának egyre inkább meghatározója, leendő főmester
az egyik legfontosabb beszédet tartotta, megkapva a lehetőséget a nagygyűlés befolyá
solására. A Martinovics páholy számára komoly sikertörténet a Szövetség létrejötte,
ugyanis a három titkár közül ketten (Rácz Gyula, Szende Pál) e páholy tagjai voltak. De
nemcsak a Martinovics páholy, hanem az egész szabadkőműves szervezet nyert, hiszen
a páholyjelentés is írja: mind a végrehajtó, mind a nagybizottságba sok szabadkőműves
került.
Ó45 Uo. 25. fólió.
216
Létrejött az általános, titkos és egyenlő választójogért folytatandó küzdelem legfőbb

összehangolását s konkrét szervezését is végző, teljesen szabadkőműves vezetésű Vá
lasztójogi Szövetség.
A Martinovics páholy 1910. évi jelentése a Harkányi Ede tagtársukra emlékező,
1910. április 29-én tartott gyászmunkán elhangzottakat ismerteti. A gyászmunka
- természetéből kifolyólag - soha nem az ideológiai, esetleg politikai mondanivalók
közlésének alkalma - kivéve a Martinovics páholyt. Az emlékbeszédet mondó Szén
ié Pál ugyanis így fogalmazott: „boldogult testvérünk érzelmeinek és meggyőződése
inek kialakulása keresztmetszete annak a változásnak, amelyen a magyar társadalom
az utolsó tíz évben keresztülment, kifejezője annak a fejlődési folyamatnak, amely a
magyar kultúra munkásait a liberalizmus vizeiről a szélső [értsd: szélsőséges] polgári
radikalizmushoz és szocializmushoz juttatta. ”646 Nemcsak azért veendő fontosnak ez a
megállapítás, mert Szende nyolc és fél évvel később Károlyi kormányának pénzügyi
Államtitkára, majd pénzügyminisztere lesz (ezért is), hanem azért, mert rávilágít arra,
hogy a legradikálisabb hazai szabadkőműves páholy egyik meghatározó személyisé
ge hogyan látta a „kultúrmunkások” szellemi útját a „sima” liberalizmustól (amit ők
kevésnek tartottak) a szélsőséges polgári radikalizmushoz, illetve - s ezt Szende való
színűleg Jászi testvér miatt is fogalmazta így meg - a szocializmushoz.647 Szende Pál e
megfogalmazása annak is bizonyítéka, amit Szekfű Gyula ír Három nemzedék című, a
magyarországi liberalizmust elemző könyvében, hogy a hazai liberalizmus harmadik
korszakában (1890 után) az eredeti liberális eszmevilág kiürült, elveszítette eredeti
„értékeit”. Szende mondatai szerint a liberális korszak után a polgári radikalizmusnak
és a szocializmusnak kell átvennie Magyarországon az uralmat, s (szintén szerinte)
e folyamat szellemi előkészítése a hazai radikális szabadkőműves páholyokban már
elkezdődött. S végül még egy fontos szempont, ami a magyar történelemben a későbbi
évtizedekben előkerül: Szende már 1910-ben szoros szövetségesnek látja a „szélső” pol
gári radikalizmust és a szocializmust.648
A Martinovics páholy 1910. évi jelentése szerint elhunyt társukról beszélve többen
is a politikai nézeteik kifejtésével voltak elfoglalva. Ekkor már tagja a páholynak a
majdani, 1919-es kommunista diktatúra leendő „igazságügyi” népbiztosa, Rónai Zoltán.
646 Uo. 25-26. fólió.

647 A történelemben előbb-utóbb összeforr az, ami összetartozik: a Szende által használt „kultúrmunkás”
kifejezést majd az 1945. évi „felszabadúlás” után Rákosi és Révai elvtársak is előszeretettel használják.
648 E gondolatmenet nyomán érthető meg az 1994. évi kormánykoah'ció létrejötte a Magyar Szocialista
Párt (szocializmus) és a Szabad Demokraták Szövetsége (szélsőségesen radikális polgárok) között.
217
Róla ezt írja a gyászmunka táblája: „A munka berekesztése után Rónai Zoltán testvér
költó'i szépségekben gazdag láncbeszédet mondott, amelyet így fejezett be: A tudásért,
az emberi kultúráért égő lelkesedése buzdította arra, hogy modern Prometheusként a
fejlettebb nyugati kultúrák tüzéből hozzon hazájába, és ezzel a tűzzel gyújtson világos
ságot Magyarország keletén. Világosságot, mely elűzi a lelkek szürkületét a szürkület
denevéreivel együtt.”649 Rónai, a későbbi kommunista, aki lelkében költői hajlamokat
dédelgetett, még a gyászmunkán is a magyar állam vezetőivel (ők lennének a szürkület
denevérei) foglalkozott. Nyilvánvaló, hogy a fölszólalók nem meghalt társukat gyászol
ták, hanem saját politikai nézeteik kihirdetését végezték, majd az egész jegyzőkönyvet
fölküldték a Nagypáholyhoz.650
Az 1910. évi jelentés szerint a páholy tavaszi évadának utolsó előadását Varró István
tartotta: Néhány adat a zsidókérdéshez címmel.651 Sajnos, az Országos Levéltárban nem
maradt fönn az előadás szövege, de látható, hogy e radikális szabadkőműveseket érde
kelte saját népüknek, szórványuknak helyzete, állapota, lehetőségei.
Az 1910. őszi idényben először Diner-Dénes Józsefről írnak; ez a Martinovics páholy
alakuló nemzetközi kapcsolatait is mutatja: „Szeptember havában a szabadgondolko
dók brüsszeli nemzetközi kongresszusán képviselte a Comenius, Könyves Kálmán, Re
form és a Martinovics páholyokat Diner-Dénes József testvér, ki ott egy fölszólalásában
ismertette a világ szabadgondolkodóival a mi nehéz küzdelmeinket.”652 A szabadkőmű
ves levéltár iratainak ismeretében elképzelhetjük, hogy kik a nemzetközi „szabadgon
dolkodók”.
Az 1910. őszi munkaévad október 14-én az összes páholy szabadkőműveseinek a
nagypáholyház legnagyobb termében tartott együttes összejövetelével kezdődött. Ezt
írja a Martinovics-jelentés: „A zsúfolásig megtelt nagyszentélyben még soha, semmifé
le alkalommal nem volt együtt annyi magyar szabadkőműves, mint e munkán, amelyen
a szövetség progresszív harci szervezeteinek, a Társadalomtudományok Szabad Iskolá
jának, a Világnak, a Galilei Körnek, a Reform Klubnak és a Magyarországi Tanítók Sza
bad Egyesületének ügyeit tárgyalták a testvérek. A tárgyalások, a határozatok [...] már
meghaladják e jelentésnek és a páholy életének kereteit; ezek a részletek már az egész
649 Uo. 26. fólió.

650 Az 1910. évi jelentés szerint e gyászmunka végén Sándor Pál főmester bejelentette, hogy plakettet nyo
mat Harkányi arcképével, valamint Harkányi-ösztöndíjat létesít, „amelyet minden évben az a főiskolai
hallgató fog megnyerni, aki különös érdemeket szerez a progresszív tudományos működés terén.” Uo.
Ezek szerint létezik progresszív, s talán mérsékelt tudomány?
651 Uo. 27. fólió.
652 Uo.
218
ország haladásának kisebb-nagyobb állomásai, amelyek felé mi állandóan az apai örö

mök büszkeségével és aggodalmaival tekinthetünk.”653 A fölsorolt öt „harci szervezet”
közül a Galilei kör az egyetemisták számára létrehozott ifjúsági fedőszervezet volt. A
Pázmány Péter m. kir. Tudományegyetemen működő, a keresztény vallású hallgatókat
tömörítő csoportok csak Galíciai körként emlegették.654 A Martinovics páholy 1909.
március 13-i munkáján a 8. napirendi pontjában ez áll: „Olvastuk a Comenius páholy
nak a Galilei tudományos kör ügyében kibocsátott körlevelét, amelyből örömmel vettük
tudomásul, hogy érdemes testvérpáholyunk a nevezett ifjúsági egyesületnek nemcsak
védnökségét fogadta el, hanem anyagi tám ogatását is propagálni kívánja a szövetség
kebelében. Páholyunk a kör ügyeit állandóan figyelemmel fogja kísérni, és testvéreink,
mint eddig, ezentúl is támogatják ennek törekvéseit.”655 Egyértelmű bizonyíték arra
nézve, hogy a Galilei kört a szabadkőművesek korántsem csak erkölcsileg, szellemileg
támogatták, hanem összefogva a többi páholyokkal, anyagilag is eltartották. A Galilei
kör tehát ízig-vérig szabadkőműves szervezet.
Jásziéknak időközben tudomásukra jutott, hogy korántsem mindegyik páholy tá
mogatja az egyetemista vonalat, a munkatábla így folytatódik: „Ezzel kapcsolatban a
páholyban elhangzott fölszólalásokból és a napilapoknak cáfolatlanul egybehangzó
közleményeiből megállapítja a páholy, hogy a Galilei körrel szemben a klerikális egye
temi ifjúság egyesületeinek szövetséges mozgalmát egyes [szabadkőműves] testvére
ink nemcsak, hogy támogatták, hanem abban olyan vezérszerepeket is játszottak, ame
lyek keretében nem egy testvérünk profán antiklerikális tevékenységét gáncsolták.”656
A helyzetértékelés egyértelmű: bizonyos szabadkőművesek nem átallták a keresztény
ifjúsági szövetségeket támogatni, amivel persze kétszeresen vétkeztek, hiszen nem
csak a Galilei kör, hanem az antiklerikális szabadkőművesek tevékenységét is megne
hezítették. Itt arról van szó, hogy a hazai szabadkőművességben még megtalálható (ám
egyre kisebb lélekszámú) keresztény elem megkísérelte a progresszív vonal befolyását
csökkenteni.
Visszatérve a Martinovics páholy évi jelentésére és a „harci szervezetekre”: a Világ
című szabadkőm űves napilapot több páholy közös anyagi és szellemi együttműködésé-
653 Uo.
654 A Galilei körnek volt tagja éppen ezekben az években „Sztálin legjobb tanítványa”, Rákosi Mátyás
elvtárs is.
655 21. számú építészeti rajz. Fölvettük a Martinovics-páholynak 1909. március hó 13-án, Budapesten tartott
20. számú elsőfokú munkájáról. OL P 1123 4. tétel, Jegyzőkönyvek 1907-1920.1908-1909. évi munka
táblák. 52. oldal, hátoldal.
656 Uo. hátoldal.
219
nek gyümölcseként adták ki. Elsősorban a Budapesten működő Eötvös páholy, s annak
főmestere, az első főszerkesztő, Bálint Lajos szorgalmazta e sajtóorgánum kiadását. A
Világ valóban harci szervezetként működött, ami kiváltotta a mérsékeltebb páholyok
tiltakozását. Miután rövidesen Purjesz Lajos testvér vette át a szerkesztést, a lap a ra
dikálisok szócsöve lett.
A Magyarországi Tanítók Szabad Egyesületét a liberális népiskolai tanítók soraiból
toborzott, nem túl nagyszámú, általában szabadkőműves tagsággal rendelkező tanító
alapította: célja a hittanmentes állami népiskolai rendszer kialakítása volt. A Reform
klub rejtett szabadkőműves szervezet, amely az általános, titkos és egyenlő657 választó
jog bevezetéséért dolgozott. A Társadalomtudományok Szabad Iskolájáról a későbbi ol
dalakon részletesebben írunk, itt csak annyit, hogy ez a kezdeményezés Jászi Oszkár és
a Martinovics páholy érdekkörébe tartozott. Végül, ami a „harci szervezetek” kifejezést
illeti: ez is bizonyítéka annak a részben prebolsevista, részben doktriner fölfogásnak,
ami a Martinovics páholy tagjaira oly jellemző volt. Ha egy iskolát, hírlapot, tanárszer
vezetet stb. harci szervezetnek vesznek, innen már csak egy (kis) lépés a „holnapra
megváltoztatjuk a világot” tisztán bolsevik tartalmú ideológia. Ez is azt bizonyítja, hogy
a Martinovics páholy a magyarországi bolsevik gondolkodás egyik előkészítője.
A páholy 1910. évi jelentését - miután még az év végén a páholyban megtartott
néhány előadásról írnak,658 majd megemlítik a Galilei, a Demokratia és a Könyves Kál
mán páhollyal közösen tartott munkákat659 - e mondatokkal fejezik be: „E krónikás
fölsorolás után meg kell még emlékeznünk arról a szakadatlan sok munkáról, amelyet
testvéreink a Társadalomtudományi Társaságban, a Huszadik Század szerkesztőségé
ben, a Szabad Iskolában, a Galilei Körben, a Választójogi Szövetségben, a Reform Klub
ban, a Tanítók Szabad Egyesületében, az Uj Korszak szerkesztőségében, az ügyvédek
progresszív mozgalmaiban lankadatlanul végeznek. E munkásság kereteit legjobban
jellemzi az az adat, hogy testvéreink közül 15-en, a szónokok és agitátorok törzskara,
Ó57 A szabadkőművesek akkortól kezdenek beszélni az általános és titkos választójog kapcsán az egyen
lőségről, amikor kitudódik, hogy gróf Andrássy Gyula belügyminiszter iskolai végzettség szerint egy
vagy több szavazatot érő választójogot akar bevezetni.
Ó58 Az előadások: „Október 28-án Sidó Zoltán testvér a főváros lakáspolitikájáról, november 18-án Szini
Gyula testvér a vallásoktatásról, november 25-én Vermes Károly testvér a polgári perrendtartásról,
december 9-én Péterfi Tibor testvér a természettudományi határkérdésekről tartottak páholyunkban
egy-egy előadást...” Uo. 27-28. fólió.
659 A Demokratia anyapáholyukkal a december 12-i közös összejövetelen megtalálták a közös hangot,
ugyanis a téma a „külföldi szerzetesek beözönlése” volt. Uo. 28. fólió. Ehhez azt kell tudni, hogy a
hazai radikális szabadkőművesek franciaországi kollégái ekkoriban érték el a katolikus egyház elleni
támadásaik során, hogy az ottani szerzeteseket kitiltsák Franciaországból.
220
az elmúlt évben részben a páholy költségén összesen több mint 70 gyűlésen mondot
tak beszédeket és tartottak előadásokat.”660 Valóban nagy az elvégzett munka. Minél
eientősebb, annál komolyabb eredménnyel gyöngítették a keresztény magyar államot,
minden előadásukkal és beszédükkel. Ami az itt újonnan említett „harci szervezeteket”
illeti: az 1900-ban indult Huszadik Század folyóirat ekkorra már a radikális Jászi kezére
került, jól szolgálva a szabadkőműves célrendszert; az Uj Korszak pedig a szabadkőmű
ves tanítók és tanárok újonnan indított lapja volt, amelynek az volt a célja, hogy ide
ológiájukat a pedagógus társadalom körében népszerűsítse. Az ügyvédek progresszív
mozgalmairól elég, ha itt csak annyit jegyzünk meg, hogy akkoriban, a budapesti (és
nagyvárosi) ügyvédeknek már jóval több, mint a fele nem magyar nemzetiségű volt. Az
orvosi szakma mellett ez volt az a pálya, ahol a magyar szakemberek egyre nehezeb
ben tudtak érvényesülni. A Martinovics páholy jogász tagjainak legalább kilenctizedé
budapesti izraelita ügyvéd volt.
Legvégül a jelentés VI. fejezete végéről az utolsó mondatot idézzük, ami jól mutat
ja e páholy „szellemiségét”: „Szabadkőműves alkotásokra 3008,21 koronát költöttünk,
profán jótékonyságokra nem volt kiadásunk.”66' íme, a jószívű, a szegényeken és eleset
teken a saját alkotmányuk szerint is kötelezően segítő szabadkőművesek: a Martino
vics páholy egyetlen fillért sem költ szegények, betegek, elesettek segélyezésére vagy
bármilyen című támogatására. A páholy 1917. évi egyik jelentésében - immár kihang-
súlyozottan - szerepel majd hasonló. Akkor, amikor más páholyok, s a Nagypáholy is
kis kórházakat tartottak fönn a harctérről hazaözönlő súlyos sebesültek számára.662
Összefoglalva a Martinovics páholy 1910. évi tevékenységének fontosabb elemeit,
megállapítjuk, hogy e szervezet az 1908. tavaszi megalapítása óta, ha be nem is illesz
kedett, de beágyazódott a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy egész országot átöle
lő rendszerébe. Amiatt nem illeszkedett a szervezetbe, mivel a Martinovics új célrend
szert alkotott, illetve az új célok közül a már meglévőket egységbe volt képes foglalni;
ezen túlmenően komoly rátermettséggel vívta meg első csatáit a szövetségen belüli va
lós vagy vélt ellenfeleivel. Működése első két és fél évében bizonyos elismertségre, sőt
elfogadottságra tett szert, ami olyan helyzetet alakított ki, amiben a Martinovics páholy
660 Uo. 28. fólió.

661 Uo. 29. fólió. A páholy 1910. évi pénzügyi nyilvántartását nem részletezzük; nagyjából azonos össze
gek szerepelnek, mint 1909-ben.
662 Ez az 1917-es álláspont azért is meglepő, mivel a frontról hazajövő sebesültek között szabadkőműve
sek is lehettek. A világháború éveinek évi páholy-jelentéseiben ugyanis rendszeresen olvashatók azok
a névsorok, amelyek a frontra ment szabadkőművesek nevét tartalmazzák.
221
elindulhatott a szabadkőművességen belüli hatalom - vagy legalábbis a meghatározó

szerep - átvételére.
Jászi Oszkár majdnem a csúcson
Sándor Pál bukása és távozása a szabadkőművességből
Ahhoz, hogy Jászi a páholyhatalom csúcsára kerülhessen, előbb Sándor Pál többszö
rös főmesternek le kellett mondania e tisztségről. Sándor nemcsak lemondott magas
pozíciójáról, hanem ki is lépett a szabadkőművességből, ugyanazon a napon, amelyen
Jászit főmesterré választották. Sándor Pál tette általános megdöbbenést okozott, kilépé
sének okaira a Magyar Országos Levéltárban nem találtunk semmilyen forrást, tehát
közvetett magyarázatokból kell kikövetkeztetni a lehetséges legfontosabb tényezőket.
Annyi bizonyos, hogy nem Sándor és Jászi közötti ellentétről van szó.
A Martinovics páholy 1911. évről szóló évi jelentésében ez olvasható: „Tisztújító
munkánkat 1911. január hó 5. napján tartottuk meg, főmesterré Jászi Oszkárt, helyet
tes főmesterekké Szende Pál és Marschan Géza testvéreinket választottuk. Ugyanezen
a napon tartott munkán Sándor Pál testvér, a páholy volt főmestere fedezést kért. A
fedezési kérelmet 1911. január hó 20. napján tartott munkánkon663 teljesítettük - meg
emlékezvén arról az odaadó önzetlenségről és férfias bátorságról, amellyel Sándor Pál
testvér eszméinket és törekvéseinket a profán életben is képviselte és védelmezte.”664
Annyi kiderül, hogy a páholy is barátságban vált el Sándortól, tehát nem ellentétek
sora miatt kért a főmester fedezést. A kilépés okát másutt kell keresnünk. Fenti mon
datokból mindenesetre kiderül, hogy szellemileg-politikailag alakul már Károlyi gróf
leendő kormánya - egyelőre a Martinovics páholy berkein belül, hiszen az új főmester
és Szende, az egyik helyettese is majd a Károlyi kormány minisztere lesz.
További részleteket a korábbi főmester önkéntes vagy kényszerített kilépéséről az
új főmester, Jászi Oszkár 1911. február 3-án a páholyban elmondott „székfoglaló beszé-
Ó63 Valóban így történt: a Martinovics páholy a Sándor Pál fedezéséről (kilépéséről) szóló formanyom
tatványt 1911. Január 27-i dátumú levélben küldi meg a Nagypáholynak. Lelőhelye: OL P 1083 137.
csomó. LXXXVII. A Martinovics páholy iratai 1907-1919. ó. fólió.
Ó64 OL P 1123 1. doboz, 1. tétel. Páholyszabály, éves jelentések, beszédek, előadások (Martinovics páholy)
1905-1918. 45. fólió.
222
iéből” lehet megtudni: „Felelősségteljes helyzetemben erőt ad nekem az a gondolat,

hogy a mi páholyunk mindig így [ti. klikkérdekektől mentesen] értelmezte a szabadkő
művességet és vezéreink ebben a szellemben munkálkodtak. így elsősorban az, kinek
körünkből való múló távozása folytán lett gazdátlan az a kalapács, melyet most kezem
be adtatok. S most, amikor annyit beszélnek (és még többet suttognak) a Sándor Pál
gyors és váratlan elmeneteléről: jól esik nekem ebben az ünnepélyes órában személyes
tanúságot tehetni arról, hogy ami az én tisztelt és szeretett elődömet kilépésre bírta, az
nem elveink cserbenhagyása, nem erkölcsi megtántorodás, avagy hiúságán esett sére
lem volt, hanem okos és férfias átlátása annak, hogy a politikai és az egyéni viszonyok
sajátos összetalálkozása folytán ő átmenetileg energikusabban és hatásosabban képvi
selheti törekvéseinket szövetségünkön kívül, mint azon belül. Mert a szabadkőműves
kötelességek és a jelen politikai helyzetnek a képviselők számára adott lehetőségei
közötti az az összeütközés, mely a Demokrácia páholy ismeretes határozatára veze
tett, Sándor Pál előtt nem az a kenyérkérdési vagy stréberségi dilemma, mint legtöbb
szabadkőműves-képviselő kollégája előtt, hanem tényleg az eszményéért becsületesen
harcoló katona dilemmája, ki a felsőbb parancsot félredobva, teljesen a saját személyé
re és felelősségére akar egy fontos missziót elvégezni. Kívánjuk neki testvéreim a régi
tisztelettel és szeretettel, hogy merész és erkölcsileg életveszélyes elhatározása sikerrel
járjon, s nemsokára a győztes babérkoszorújával üdvözölhessük őt újra körünkben!”005
Jászi egyértelműen fogalmaz: Sándor Pál esetében nem az elvei cserbenhagyásáról,
esetleg egyéni hiúságról van szó, hanem a „politikai és az egyéni viszonyok sajátos ösz-
szetalálkozásáról”. Mit jelent ez? Sándor Pál a század eleje óta tagja a képviselőháznak,
s mint fentebb írtuk, 1906-ban alig tudott bekerülni a Házba. Nyilván az 1910 nyarán
lezajlott képviselőválasztáson is meg akarta őrizni a mandátumát (ő tudta, miért volt ez
fontosabb számára, mint a szabadkőműves főmesterség), s mivel a - szabadkőművesek
által naponta elátkozott és kritizált - Nemzeti Munkapárt képviselőjeként sikerült még
egy ciklusra mandátumhoz jutni, inkább a képviselőséget választotta.666 Jászinak ab-
665 Szabadkőművest programm. Dr. Jászi Oszkárfőmester testvér székfoglaló beszéde a Martinovics páholyban
1911. évi február hó 3-án. A Progressio folyóirat különkiadása. OL P 1119 1. doboz 1-2. tétel A Nemzeti
páholy iratai, 378. fólió és hátoldala. Jászi székfoglalóját a Magyar Országos Levéltárban a Nemzeti nevű
budapesti szabadkőműves páholy iratai között találtuk meg, azt a példányt, amely a Progressio című
szabadkőműves folyóiratban jelent meg. A Progressio című folyóiratot a budapesti Eötvös páholy adta
ki. Erről: OL P 1083 137. csomó. LXXXVII. A Martinovics páholy iratai 1907-1919. 7. fólió. A Nemzeti
páholy, amelyben keresztény magyarok és zsidók egyaránt voltak, a magyar állam és nemzet érdekeit
működése során néha figyelembe vette. E páholy vitáit később mutatjuk be. Jászi székfoglalójának
teljes szövegét közöltük Szabadkőművesek Trianon előtt című könyvünk 203-219. oldalain.
666 Az 1910-ben megválasztott országgyűlés a világháború végéig együtt maradt, mivel a háború közepén
223
bán biztosan igaza van, hogy nem pusztán politikai-egyéni karriervágyból választotta a
képviselőséget; egyébként is ez akkoriban nem járt nagy pénzzel. 1918 előtt a Magyar
Királyságban a megélhetési képviselőség nem volt divat, a megválasztott emberek ál
talában a megválasztástól függetlenül is viszonylag jó módban éltek. Tudjuk azt, hogy
a Munkapárt alapítója és legtekintélyesebb személyisége, gróf Tisza István és főleg
folyóirata, a Magyar Figyelő (Herczeg Ferenc író és országgyűlési képviselővel a szer
kesztői székben) éveken át húzódó sajtóvitát folytatott a radikális szabadkőművesek
fölfogásával és vezető személyeivel. Nem lennénk meglepve, ha Sándor Pál, aki a pá
holyszentély falain belül a kereszténységet szemmel láthatóan erős gyűlölettel kezelő
izraelitaként igen keményen szokott fogalmazni a klerikális reakció és a gonosz „fekete
sereg” (a katolikus papság) ellen, képviselőként kénytelen volt - udvariasan kifejezve
- mérsékeltebben nyilatkozni a parlamenti vitákban és a munkapárti képviselőcsoport
ülésein, valamint a frakció és a párt nagykörúti klubjában. Képviselőházi (egyébként
magas szakmai képzettségről tanúskodó) beszédei éppen ezt az állításunkat igazolják,
bár ezek ismertetésére nincs most terünk.667 Jászi nem véletlenül mondja székfoglaló
jában, hogy „a politikai és az egyéni viszonyok sajátos összetalálkozása folytán ő átme
netileg energikusabban és hatásosabban képviselheti törekvéseinket szövetségünkön
kívül, mint azon belül.” Az új főmester hivatkozása a Demokratia páholynak a rosszul
szavazó szabadkőműves képviselőket megbélyegző határozata szintén számba vehető
Sándor kilépésének vizsgálatakor: ő (saját fölfogása szerint) inkább „kötény nélküli”
(azaz tagság nélküli) szabadkőművesként akart dolgozni, úgy, hogy közben képviselő
ként is megtalálta számítását. Nem szabad ugyanis elfelejtenünk, hogy Sándor Pál igen
jelentős fővárosi üzemeknek volt a vezérigazgatója, s úgy látszik, munkapárti képvise
lőségével e pozícióit meg akarta őrizni.660
Az is elképzelhető, hogy Sándor és Jászi maguk között megbeszélték, hogy Sándor
belép a Nemzeti Munkapárt képviselőcsoportjába, s belülről próbálja meg föllazítani
nem lehetett választásokat rendezni. Az 1910 nyarán megválasztott képviselőház tehát a Magyar
Királyság utolsó, Trianon előtti parlamentje (illetve annak alsóháza).
Ó67 Sándor Pál a képviselőházban zömmel szakmáján belüli (kereskedő és bankár, illetve szolgáltató
ágazati) témakörökhöz szólt hozzá.
Ó68 Sándor gazdasági tevékenységéről bővebben a Krausz Simon budapesti zsidó bankár már idézett
könyvében lehet olvasni. Nem felejtjük el itt is megjegyezni, hogy - szemben Sándor Pállal - Krausz
a bankárok azon (sajnos szabad szemmel alig láthatóan kicsiny) csoportjába tartozott, akik segítették
a magyar kormányokat. Krausz éppen Trianon után tette ezt, amikor gróf Bethlen István országot és
nemzetet stabilizáló tevékenységét a nemzetközi pénzvilág területén támogatta. Ezért itt fejezzük ki
iránta érzett tiszteletünket. E tevékenységéről saját könyvén kívül lásd: N emeskürty István Búcsúpillan
tás (Bp., 1995) című könyvének vonatkozó oldalait.
A baLoldaü radikalizm us élcsapata
Tisza gróf erős frakciófegyelmét. E fölfogást látszik erősíteni az „erkölcsileg életveszé

lyes” kifejezés: valami akkor veszélyes erkölcsileg, ha a volt társai előtt az árulás látsza
tát mutatja. Sándor Pál döntése az egyéni érdekei szerint különben meghatározó volt:
élete végéig - tehát még a „Horthy-fasiszta” országgyűlésben is! - képviselő maradt.
Végezetül megjegyezzük, hogy Jászi (aki nem volt vérbeli hadfi) szerencsétlen ha
sonlatot mond a parancsmegtagadó s önálló útra lépő katonáról: ha ugyanis egy katona
a saját szakállára cselekszik, akkor az ő szervezete nem hadsereg, hanem vagy szabad-
kőműves páholy, vagy baloldali szabadgondolkodók intellektuális gyülekezete. Ezt csak
azért hozzuk elő, hogy ismételten rávilágítsunk, milyen messze állt Jászi szemlélete a
korabeli világ bevett dolgaitól, fölfogásaitól.
Jászi, a radikális főmester
Az alfejezet címében (Jászi Oszkár majdnem a csúcson) a „majdnem” szó arra vo
natkozik, hogy életének profán „csúcspontját” majd 1918. október végén éri el, amikor
Károlyi Mihály gróf szabadkőműves kormányának nemzetiségi ügyekkel foglalkozó mi
nisztere lesz. De az is kiemelkedőnek tekinthető (szabadkőműves életében), hogy 1911.
január elején a Martinovics páholy főmesterévé választják. Hatékony eszköz került
tehát Jászi kezébe: olyan éles kard, amellyel súlyos sérüléseket okozhatott a magyar
keresztény állam lelki, szellemi és fizikai korpuszán.669
Visszatérve a történelmi időrendhez, a Sándor Pálnál másfél évtizeddel fiatalabb
Jászi Oszkárt 1911. január 5-én választotta meg a jelen lévő harminc páholytag főmes
terré. Érdekes, hogy a jegyzőkönyv szerint Jászi és Szende Pál is kimentették magukat
a részvétel alól. A választómunkát előbb Baracs Károly (későbbi főmester), magát a
választást Zigány Zoltán (a páholy első főmestere) vezette.670 Jászi huszonkilenc szava
zatot kapott, tehát valaki ellene voksolt. Helyettes főmester lett Szende Pál és Marschan
Géza, ők is 29-29 szavazattal. A két I. felügyelő Rácz Gyula (30) és Barta I. Imre (29),
a két II. felügyelő Posch Dezső és Herzog Ede, mindketten 30 szavazattal. Érdekes mó
don a páholy nem egy, hanem három szónokot választott: Kunfi Zsigmondot (30), Kégl
669 Ha rosszindulatú értékeléssel elemeznénk Jászi szabadkőművesi pályafutását, nyilván nem csúcspon
tokról, hanem mélypontokról írnánk.
670 67. szám ú M unkatábla a Budapest keletén dolgozó Martinovics c. t. és t. szk. páholy 1911. évi január
hó 5-én tartott választó munkájáról. OL P 1083 137. csomó. LXXXVII. A Martinovics páholy iratai 1907-
1919. 2. fólió.
225
Jánost (29) és Faber Oszkárt (30 szavazat). Mindhárman páholyuk vallás- és egyház
ellenes, ateista radikális specialistái voltak. Két titkárról döntöttek: Zigány Zoltán (29)
és Ember Jenő (30). A páholy tizenkét világosságából tíz volt izraelita. Ez az adat azt
az állításunkat bizonyítja, hogy Jászi főmester egy radikális, harcias zsidó „élcsapatot”
kapott vezetése alá.071
Jellemző érdekességként itt említjük meg, hogy a főmesterválasztás után másfél
héttel, 1911. január 22-én a páholy levelet ír a nagymesternek, amelyben azt kéri,
hogy a szervezet két tagjának nevét attól kezdve semmiféle kiadványban ne írják ki:
„Mellékelve tudomás és jóváhagyás céljából azzal a kéréssel van szerencsénk válasz
tó munkánkról szóló munkatáblánkat [jegyzőkönyvünket] megküldeni, hogy ezentúl
M arschan Géza és Gönczi Jen ő testvérek neveit se a Nagypáholy, se a Kelet semmiféle
közleményben ne méltóztassanak említeni. Különös nyomatékkai kell e kérésünket a
Nagypáholy gondos figyelmébe ajánlanunk azért, mert nevezett testvéreink hivatali
előmenetelében fenyegethetné őket súlyos veszedelem, ha nyilvánossá válnék hozzánk
tartozásuk.”672 A dőlt betűvel kiemelt szavak azt mutatják, hogy még egyes radikálisok
sem voltak eléggé bátrak. Jászi, az új főmester vagy azért nem írta alá e levelet, mivel
nem értett egyet a helyettes főmester Marschan döntésével, vagy csak azért, mert még
nem tette le az esküt. Jásziéknak ugyanis az volt (legalábbis a Nagypáholy vezetőivel
szemben) az álláspontjuk, hogy a szabadkőműves szervezet vezetőinek vállalniuk kell
saját polgári nevüket a nyilvánosság előtt. Marschan Géza helyettes főmester mégsem
élt ezzel a lehetőséggel, úgy látszik, tudhatta, hogy munkahelyén nem kedvelik a sza
badkőműveseket.
Jászi Oszkár 1911. február 3-án mondta el főmesteri székfoglaló beszédét, amelyet
megküldték az összes páholynak, azzal a kéréssel, hogy vitassák meg tartalmát, és
véleményüket hozzák a Martinovics páholy tudomására. Egyértelmű, hogy Jásziéknak
ezzel az volt a célja, hogy radikális nézeteiket elterjesszék, illetve befolyásolják és meg
osszák azokat a páholyokat, amelyekben létezett már egy kisebb-nagyobb radikális cso
port. Ezt a hatást a székfoglaló bemutatása és elemzése után foglaljuk össze.
Jászi mondanivalóját nem a megszokottak szerint, a „szabadkőműves értékek” föl
sorolásával kezdi, hanem már az első gondolataiban egyes társait illeti erős kritikával:
671 A jegyzőkönyvet Zigány Zoltán kalapácsvezető főmester és Dr. Blauner Mór titkár írta alá. Uo. Blauner
budapesti zsidó ügyvéd volt, aki 1876-ban született. 1909-ben vették föl a Martinovics páholyba.
Személye az általunk említett, Jászi mögé fölsorakozó budapesti radikális szabadkőművesek harcias
csoportját „gazdagította”.
672 Uo. 3. fólió. A levelet Székely Imre és Zigány Zoltán írták alá. A két félénk testvér nevét piros gépsza
laggal írták a levélben, a nyomatékosítás kedvéért.
226
.a sokféle szabadkőműves típus között van egy, mely nekem különösen ellenszenves.
Sokkal ellenszenvesebb, mint a reakciós vagy a naivan szertartásoskodó típus. Ez a ját
szó szabadkőműves. Az olyan ember, aki a szabadkőműves munkát meddőnek, hiába
valónak avagy nevetségesnek tartja, és csak »szokásból« vagy »baráti szívességbők sza
badkőműves. Az ilyen szövetségesek rosszabbak, mint ellenségeink, mert oly testület,
mely magát nem veszi komolyan, megérett a megvetésre és elpusztulásra. Midőn tehát
a Martinovics páholy vezetésére vállalkoztam, ezt abban a meggyőződésben teszem,
hogy a szabadkőművesség fontos és számottevő eszköze lehet Magyarországon az em
beri haladásnak. Ha másképp gondolkoznék, egy percig sem maradnék szabadkőmű
ves, hanem más munkát keresnék magamnak. Sőt, a meddőn elfecsérelt órák helyett
bármely sport kifejtését nemesebb és becsesebb foglalkozásnak tartanám.”673 Fontos
mondatok. Jászi a szabadkőművesek négy típusát látja: a reakciós, a szertartásoskodó,
a játszó s végül a radikális, amely az emberi haladásért küzd. Meglepetés az, hogy
megalkotja a reakciós szabadkőm űves típusát, hiszen addig a katolikus egyház papjait
(Sándor Pál: „fekete sereg” és „klerikális reakció”) és hívőit, valamint a konzervatív
politikusokat mondták a szabadkőművesek reakciósnak. Látszik, hogy Jászi nagyon
nem kedveli a szabadkőműves szervezeten belüli, azaz szabadkőműves tagsággal ren
delkező keresztényeket, hiszen ez az új típus nyilván őket, valamint a nemzeti érdeke
ket képviselő (egyre kisebb létszámú) „testvéreit” jelenti. Jászi itt, ugyan burkoltan, de
keresztényellenességének ad hangot. A szertartásoskodó szabadkőműves típusába azok
tartozhatnak, akiknek szabadkőművesi tevékenysége kimerül a puszta formalitások
űzésében. Igaza van Jászinak, sokan voltak ilyen emberek a szövetségben; közülük
kerültek ki azok (csak ezt, úgy tűnik, Jászi nem látja), akik tagságukat egyéni hatalmi
és gazdasági előmenetelük elősegítésére használták föl. A levéltárban megmaradt régi
iratok között találtunk erre vonatkozó adatokat. A harmadik csoportba Jászi fölfogása
szerint a játszó szabadkőm űves típusa tartozik. Ide az a tag illik, aki „a szabadkőmű
ves munkát meddőnek, hiábavalónak avagy nevetségesnek tartja és csak »szokásból«
vagy »baráti szívességbők szabadkőműves”. Jászi megfogalmazása telitalálat. Sokan
úgy kerültek a szervezetbe, hogy a már bent lévők baráti szívességből megkérték őket,
egy ilyen kérést pedig bizonyos magán- vagy hivatali kapcsolat megléte esetén nehéz
visszautasítani. A páholyiratok az 1920 előtti évtizedekben arról tanúskodnak, hogy
állandó probléma volt az új tagok bevonása. Ezért aztán bizony sokszor előfordult, hogy
673 Szabadkőművesi programm. Dr. Jászi Oszkár főmester testvér székfoglaló beszéde a Martinovics páholy
ban 1911. évi február hó 3-án. A Progressio folyóirat különkiadása. OL P 1119 1. doboz 1-2. tétel A
Nemzeti páholy iratai, 378. fólió.
227
egyes páholyok e sajátos úton-módon növelték taglétszámukat.674 Jászi indoklása helyt

álló, ezek a „játszó” szabadkó'művesek voltak azok, akik még véletlenségből sem voltak
használhatók a radikalizmus terjesztése szempontjából. Ezért írja, hogy ők rosszabbak
az ellenségnél. Jellemző, hogy Jászi mennyire harcnak fogta föl a páholy tevékenységét:
nem politikai vagy akármilyen ellenfélnek, hanem legyőzendő ellenségnek tekinti azo
kat, akik nem az ő nézetét hirdetik. Nem véletlen, hogy páholytársai közül (akik hozzá
hasonlóan gondolkoztak) többen is a „133 napon át tartó dicsőséges Tanácsköztársa
ság” szellemi-hóhéri körénél kötöttek ki néhány évvel később. Jászi negyedik szabadkő-
művesi típusnak saját magát s nyilván páholytársait mondja: ők azok, akik az „emberi
haladás” harcosai, s e harc éles pengéjeként akarják használni a szabadkőműves szer
vezetet. Szavai árulkodóak: bizony, ő csak fölhasználni akarta a szabadkőművességet
népboldogító céljai elérésére. Világosan és félreérthetetlenül fogalmaz: ha ez nem men
ne, inkább sportolna helyette.675
Az új főmester legelső hangütésével megkülönbözteti magát gyakorlatilag az ösz-
szes élő és működő szabadkőművestől - kivéve saját maguktól, a Martinovics páholy
élcsapatának tagjaitól. Jászi első feladatának tehát a többi szabadkőművestől való elha
tárolódást tartotta. Erre azért volt szüksége, hogy páholyának egyedi, sajátos, a többi
műhelytől elütő tartalmat adjon.
Ezután az új főmester pontokba szedi a szabadkőművesség feladatait: „Szerencsére
játszó testvéreink ledér elmélete, azt hiszem, immár nemcsak az elméleti kritika alatt
roskadt össze, hanem a gyakorlati tények bizonyítékai alatt is. Épp a legutóbbi évek ese
ményei bizonyították be, hogy a szabadkőművesség igenis a magyar haladás ügyének
erős és alkotó eszköze lehet, ha képviselői bátran és tisztán haladnak a maguk útján.
Ez az út - ismeritek, testvéreim, szociológiai676 felfogásomat a szabadkőművességről
674 Példaképpen hozzuk föl azt az esetet, hogy amikor a Kolozsváron működő Unió páholy szabadkőmű
ves kört, később esetleg páholyt akart alapítani Zilah városban (ahol korábban Ady Endre is tanult a
református gimnáziumban). Ezért megnyerték a belépésre Kincs Gyulát, ennek az iskolának az igazga
tóját, s egyszer csak az Unió páholy iratai között megjelennek e gimnázium tanárainak s egyéb zilahi
értelmiségieknek a fölvételi kérvényei. Semmi irat-bizonyíték nincs rá, csak maga az élet menete,
hogy az igazgató úr nyilvánvalóan „meggyőzte” a saját beosztott tanárait, hogy talán célszerű volna be
lépni a szabadkőműves szervezetbe. Az erre vonatkozó iratok az Unió páholy iratai között találhatóak
a Magyar Országos Levéltárban.
675 Jászi testvér sportolásra vonatkozó mondata viccesen hangzik, ugyanis nincs róla tudomásunk, hogy ő
és a hozzá hasonló doktriner testvérek bármikor bármit sportoltak volna, helyette inkább a könyvtár
ban, a kávéházban, a kaszinóban és az orfeumban ültek.
676 A szociológia akkoriban Magyarországon új, de bizonyos körökben rohamosan tért hódító tudományág
volt. Azokban az években a legismertebb szociológusnak az izraelita Pikler Gyulát mondták. Pikler
Gyula 1896 óta a Demokratia páholy szabadkőművese. Személyéről ezeket írja a Magyar Zsidó L exikon
228
- nem lehet más, mint az eszmeérlelés és az úttörő kezdeményezés útja. Kell, hogy a
mi szövetségünk egyre inkább az emberi haladás internacionáléjának magyarországi
--rege legyen, mely mint avantgárd [élcsapat] tanulmányozza a terepet és készítse el
a haditervet ama reformeszmék számára, melyeket a kartársak elmaradt tömege, a ha
talm asak és az elnyomottak csőcseléke (azok, akik - mint Shaw mondja - túl gazdagok
arra, hogy gondolkodni képesek legyenek, vagy túl szegények arra, hogy becsületesek
maradjanak) még felfogni vagy megvalósítani nem képes. Tehát semmi dogmatizmus
semmi ortodoxia, semmi kicsinyes pártpolitika vagy osztályelfogultság. Az emberi
r.aladás ügyét ma általános választójognak hívják, holnap népies önkormányzat lehet
a neve és holnapután a nagybirtok kisajátítása államilag támogatott termelőszövetke
zetek alapján.”077 Ebből az idézetből kiviláglik, hogy lászi tehetséges emberként stra
tégiailag közelítette meg saját szervezetének nagy céljait: együtt látta, illetve láttatta
tevékenységük elveit („gondolatérlelés”) és gyakorlati tevékenységét. Ez utóbbi az ál
talános-titkos, s két új szempont: a népies önkormányzat és a termelőszövetkezet. Ha
megvizsgáljuk a 21. századi Európát s benne Magyarországot, azt észleljük, hogy Jászi
céljai kivétel nélkül megvalósultak: létezik a tökéletesen nemzetellenes általános, tit
kos, egyenlő választójog, valamint a nép által választott önkormányzat, s öreg magyar
parasztemberek sok érdekeset tudnának mesélni a termelőszövetkezetek hazai megva
lósult formáiról. Jászi esetében a nagybirtokok kisajátítása kimondottan bolsevista cél
kitűzés, nem véletlen, hogy 1919-ben a népbiztosok tanácsa e szellemiség szerint kezd
tevékenykedni, a magyar parasztság nagy örömére. Jászi fenti mondataiban a pártpo
litikát határozottan kizárja a szabadkőműves működés köréből. Ennek ellenére 1913
októberétől ő maga kezdi el szervezni a magyar történelem első tisztán szabadkőműves
politikai csapatát, az Országos Polgári Radikális Pártot. Ezek szerint Jászi 1911 február-
„egyetemi tanár, hírneves Jogbölcsész és pszichológus, született Temesváron 18Ó4. május 21. [...] 21
éves korában magántanár, [...] 1903. pedig nyilvános rendes tanára lett a Jogbölcseletnek. Még mint
fiatal docens több szemeszteren tartott előadásokat az oxfordi egyetemen. Részt vett a Társadalomtu
dományi Társaság megalapításában. [...] 1919-ben nyugalomba vonult s előbb külföldön, Svájcban és
Torinóban tartott előadásokat, majd hazajött és teljesen visszavonult a társadalomtól és emberektől.”
Piklerről a M agyar Életrajzi Lexikon is sokat ír: 1937-ben halt meg, szerinte 22 évesen magántanár, „A
Tanácsköztársaság bukása után nyugdíjazták. [...] Tudományos felfogásának kifejtése miatt szinte élete
végéig kemény harcban állott a konzervatív és klerikális irányzatok hazai képviselőivel.” Mindkét,
egyébként adatgazdag lexikon az elhallgatás művészetét gyakorolja: nem írja meg együk sem, hogy
Pikler bizony szabadkőműves volt, annak minden előnyével. Úgy tűnik, Jászi ezt a vonalat követte
pályáján.
677 Szabadkőm űvesi programra. Dr. Jászi Oszkár főm ester testvér székfoglaló beszéde a Martinovics páholy
ban 1911. évi feb ru ár h ó 3-án. A Progressio folyóirat különkiadása. OL P 1119 1. doboz 1-2. tétel A
229
ja után két és fél évvel már nem így gondolkodott, bár öregkorában e párt szervezését
élete egyik legnagyobb hibájának tartotta.678
Jászi fönti mondataiban dőlt betűvel kiemeltük a „hatalmasok és elnyomottak cső
cseléke” kifejezést. A főmester itt a gazdagság miatt gondolkodni nem tudó, valamint
a szegénység miatt becsületesnek maradni nem képes embertömegről ír: mintha csak
a 21. századi Magyarország társadalmi viszonyairól lenne szó. Jászi szóhasználatában
azonban a „csőcselék” szó nem egészen szalonképes: magában hordozza a nagyképű,
tipikus doktriner áltudós legbelső, másokat lenéző személyiségét.679
Ettől eltekintve megállapíthatjuk, hogy Jászi (a szervezetben radikális célként már
jóval korábban előkerült általános, titkos, egyenlő választójog mellé) beállítja a nép
által megválasztott önkormányzat és a nagybirtok fölszámolása után létrehozandó ter
melőszövetkezetek célkitűzéseit.
Jászi főmester így folytatja: „Épp az a szabadkőművesség feladata, hogy ne rágód
junk régi jelszavakon, hanem érezzük meg előre az egymással küzdő társadalmi erők
diadalmas eredőjét, s lehetőleg gyorssá, simává, fájdalom- és vérnélkülivé tegyük az
új dolgok eljövetelének útját. És épp az a szabadkőművesség második nagy feladata,
hogy ne a pártintrikák kicsinyes szemüvegén át, avagy a klikkérdekek vérben forgó
szemeivel nézzük a társadalmi élet színes és rohanó forgatagát, hanem történelmi kau
zalitásokat kereső aggyal és embert fejleszteni akaró humánus lélekkel.”680 Jászi itt bur
koltan valamiféle szabadkőműves forradalom eljöveteléről ír (lásd még Ady Rohanunk
a forradalom ba című, 1912-es versét), azonban ennek eljövetelét békés úton, simán,
vér nélkül gondolja. Ez a különbség egyes páholytársai és közte: bezzeg Rónai, Kunfi s
főleg Pogány József ezt majd másképpen gondolják. Jászi nem jut el a gyilkos kommu
nizmusig, amit a liberális történészek pozitív egyedfejlődése jeleként értékelnek. Tény
azonban, hogy annak az embernek is megvan a történelmi felelőssége, aki szándékol-
678 E történetet Litván György hitelt érdemlően írja meg általunk többször idézett könyvében.
679 Ez a szemléletmód 1989-1990-ben is megjelenik, amikor a Szabad Demokraták Szövetsége nevű párt,
a magyarságot nemcsak gyűlölő, hanem messzemenően lenéző, lebecsülő, zombinak nevező társaság
a szürkeállomány kizárólagos birtokosának mondja magát. Itt, Jászi mondataiban találjuk meg e fölfo
gás történelmi előzményét; nem véletlen, hogy az SZDSZ egyik legkorábbi programjában név szerint
hivatkozik Jászi Oszkárra. Similis sim ili gaudet.
680 Szabadkőm űvest programm. Dr. Jászi Oszkár főm ester testvér székfoglaló beszéde a Martinovics páholy
ban 1911. évi feb ru ár h ó 3-án. A Progressio folyóirat különkiadása. OL P 1119 1. doboz 1-2. tétel A
Nemzeti páholy iratai, 378. fóbó. (A képzavarok műkedvelőjeként külön felhívjuk a figyelmet Jászi e
mondataira: képzeljünk el egy pártintrikát, amely nemcsak szemüveges, hanem kicsinyes szemüveget
visel! Vagy egy pártpolitikai klilckérdeket szemekkel, amelyek ráadásul vérben forognak! íme, Jászi
testvér tehetségének egyértelmű jelei.)
230
tan elindít egy folyamatot kis hógolyóként, majd amikor az romboló lavinává válik,
szerény humanistaként félreáll, s Prága és Belgrád érintésével meg sem áll Amerikáig.
Ami a „történelmi kauzalitásokat” illeti, mindjárt rátérünk arra is: Jászi előhozza a
történelmi materializmust, amelynek viszont semmi köze az „embert fejleszteni akaró
humánus lélekhez”. Az eddigiek alapján Jászi gondolatmenetében és eszmeiségében
bizonyos zavart, egymásnak ellentmondó tényezőket találunk, amit betudhatunk szel
lemi összevisszaságnak is.
Jászi főmester ezután fölsorolja, hogy főmestersége alatt (az elkövetkező idényben)
mi lesz a Martinovics páholy programja. Szokása szerint tagadással kezd: „Nem be
csülve le a jótékonysági akciók értékét a mai társadalmi berendezkedések mellett, azt
hiszem, nyilvánvaló, hogy úgy anyagi erőink hiánya, mint a páholyunk által kitűzött
cél arra intenek bennünket, hogy ezt a munkát szövetségünk ama tényezőire bízzuk,
akik ezzel a feladatkörrel már rég ideje és sikerrel foglalkoznak.”681 Jászi itt tehát el
veti az európai és magyar szabadkőművesség egyik legjellemzőbb tevékenységét, a jó
tékonykodást. A titkos szervezet egyik alaptörvénye kimondja, hogy kötelezően kell
támogatniuk a szegényeket és elesetteket. Jászi nem érzi magára érvényesnek a saját
alkotmányát, amire egyébként mindenféle hókuszpókuszok közepette fogadalmat tett.
A radikalizmus fő harcosának eszébe sem jut, milyen lehet napról-napra éhezni, fázni
vagy az utcán aludni évről-évre. A doktriner polgár a maga viszonylag jó életfeltételei
között nem érezte sürgetőnek a napi, azonnali segítségnyújtást. Ezt a tulajdonságot úgy
nevezik, hogy embertelenség, tudományosabban a humanizmus teljes hiánya. Tessék
megmagyarázni a nyomorult szegényeknek (Jászi szavával: a „csőcseléknek”), hogy va
lamikor, ötven, esetleg száz év múlva mindenkinek jobb lesz, majd ha a szabadkőműve
sek megváltoztatják a választójogot vagy fölosztják a nagybirtokokat, esetleg elveszik a
keresztény egyházak vagyonát.
Ezután, még a tagadást folytatva, ezt mondja: „elvi alapon kirekeszteném páho
lyunk munkaköréből a merőben elméleti, bölcseleti, természettudományi vagy szocio
lógiai kérdések tárgyalását. Ennek okát, azt hiszem, fölösleges bővebben fejtegetni. Ma,
mikor ama tudományos és bölcseleti ágak mindenikére külön társaságok alakultak:
nincs semmi értelme annak, hogy munkáinkon olyan kérdéseket fejtegessünk, melyek
számára közéletünkben hivatottabb fórumok létesültek. Pl. mi értelme volna a szabad
akarat, a népesedési törvény, avagy az új energetikai világfelfogás problémáit szen
télyeink falai közé hozni akkor, mikor ezekről a kérdésekről a legilletékesebb szak-
231
férfiak közreműködésével lehet vitatkozni a Jogászegyletben, a Társadalomtudományi

Társaságban avagy a Természettudományi Társulatban.”082 Teljesen logikus, amit ír:
miért kellene kétszer megvitatni ugyanazt, amiről akármelyik (profánnak álcázott) sza
badkőműves egyesületben, társaságban lehet beszélni? Azt nem mondja Jászi, hogy
ezek az egyesületek talán kivétel nélkül egyik vagy másik, esetleg egyszerre több sza
badkőműves páholy által alapított, fönntartott, sőt vezetett társaságok. Azért nem tér
ki erre külön, mert hallgatóságának kivétel nélkül mindegyik tagja jól tudja ezt, sőt
legtöbbjük szervezőként, előadóként, esetleg vezetőként ténylegesen részt is vesz e
szervezetek munkájában. így működik ez a szabadkőműveseknél: létrehozták profán
egyesületeiket, s mivel ezt titokban tették, úgy hatoltak a társadalomba, hogy az nem
is tudott arról, hogy szabadkőműves célokat támogat. Ez az egyik lényeges eleme a
szabadkőművesi titkosságnak.083
Jászi főmester még mindig a tagadással folytatja: „Az sem lehet páholyunk felada
ta, hogy tagjai önképzésének munkáját kezébe vegye. Aki műveltségében pótlásokra
szorul, az ma már a szabadtanítás különböző egyesületeiben és iskoláiban sokkal tel
jesebben kielégítheti ezt a szükségletét, mint a páholyokban. Lehet, hogy egyes pá
holyok e tekintetben másképp gondolkodnak, és mi ellenkező elhatározásaikat csak
tisztelettel és rokonszenwel fogadhatjuk. Hisz szabadkőműves ember az önművelés
minden lehetőségét és formáját mással, mint elismeréssel nem fogadhatja. Ámde a mi
pár excellence [a legteljesebb mértékben] intellektuális páholyunk számára - és ezt az
író, gondolkozó és művész jellegét a jövőben még nagyobb mértékben fokozni akarjuk!
- a jelzett kérdések bevonása az unalmas dilettantizmusnak avagy a vacsorái bölcsel
kedésnek elviselhetetlen levegőjét jelentené, mely összeférhetetlen volna eszmeérlelő és
akciót szervező feladatunkkal.”684 Jászi majdnem tagadja az addigi szabadkőművesség
egyik legfontosabb célkitűzését, a tagok páholyon belüli önművelését. Ezt azzal magya
rázza, hogy a szabadoktatás intézményeiben minden kevésbé művelt szabadkőműves
képezheti magát. Könyvünkben a későbbiekben szó lesz még arról, hogy az akkoriban
divatos szabadoktatás iskoláinak túlnyomó részét valamelyik szabadkőműves páholy
alapította, tartotta fönn. Jászi tehát úgy tagadhatja az addigi szabadkőműves tevékeny
ségi formák jó részét, hogy az éppen általuk teremtett intézményekre ruházza ezeket; ő
új célokat határoz meg, olyanokat, amelyek nagy része kimondottan a tiltott politikai és
vallási (vallásellenes) tevékenységhez tartozik. Abban igaza van, más páholyok tagjai
682 Uo.
683 A Társadalomtudományi Társaságról és a különféle szabadoktatási intézményeikről más helyen írunk.
684 Uo.
232
2 hangot adnak annak, hogy a „vacsorái bölcselkedést” művelik sokan a páholyokon

:*?lül. Jászi nem alaptalanul tartja saját páholyát intellektuálisnak, sőt kimondja, hogy
.író, gondolkozó és művész jellegét” még növelni is akarja. így is lesz: a következő
- .ikben a legjelesebb baloldali és liberális írók, zenészek, művészek gyűjtőhelyévé
válik a páholy. A Martinovics anyakönyvét lapozgatva írjuk a neveket: Bölöni György,
\dy Endre, Nagy Endre (a „magyar kabarénak” nevezett könnyű, giccses és butító,
■lízont baloldali politizáló-manipuláló műfaj megteremtője), Brenner József (Csáth
1-za), Schöpflin Aladár és mások.
E hosszabb, szinte csak tagadást tartalmazó oldalak után tér rá Jászi testvér a tu-
rdóriképpeni feladatok fölsorolására. Első helyre a nagyjából hasonló fölfogású pá-
holyokkal való együttműködést teszi: „Annál fontosabbnak tartom e helyett a testvér-
: áholyokkal való közös együttműködés ápolását.685 Ahhoz, hogy egy valóban életerős
szabadkőműves közvéleményt teremtsünk, nem elég, hogy új elveket és koncepciókat
rázzünk ki, hanem az is kell, hogy a többi páholyok munkáiban intenzíve [fokozott
síével] részt vegyünk, s minden fontosabb kérdésben valóban testvéries szellemű köz-
-eműködéssel és tanácsadással mintegy ad oculos [szemmel láthatóan] demonstráljuk
i radikális elvek horderejét. Azt szeretném e célból, ha páholyunk a testvérpáholyok
minden érdemlegesebb munkáján magát megfelelően képviseltetné. Ezáltal nemcsak
az említett elvi célt érnénk el, hanem a személyes összeköttetések melegségét is fokoz
nánk, azt a bensőbb bajtársi viszonyt, melyre minden küzdő mozgalomnak szüksége
van.”686Jászi rátermettségét és jó taktikai érzékét bizonyítja, hogy szövetségeseket akar
keresni, mégpedig a leggyakorlatiasabb módon: rendszeres páholylátogatásokkal s a
személyi kapcsolatok elmélyítésével.
A testvérpáholyok mellett azonban jól látja, hogy megkezdődött az addig nem ra
dikálisnak mondott páholyok belső erjedése, ezért ezekkel is kapcsolatot akar kiépí
teni: „És mikor itt testvérpáholyokról beszélek, nem akarok túl szigorúan ama régi
distinkcióhoz [megkülönböztetéshez] alkalmazkodni, mely »radikális« és »nem radiká
lisa páholyok között tett szinte iskolai megkülönböztetést. Ellenkezőleg, úgy tűnik fel
nekem, hogy ez a merev elválasztás időközben némileg elavulttá lett. 687 Akkor, mikor
pl. a konzervatív hírű Eötvös páholy soha nem lankadó munkája a legfontosabb har-
685 Testvérpáholynak a teljesen hasonló gondolkodású, fölfogású páholyok nevezték egymást.

686 Uo.
687 E könyvben sajnos nincs tér arra, hogy teljes részletességgel bemutassuk azt a nagy vitát a szabadkő
művességen belül, amely a radikalizmus-konzervativizmus kapcsán zajlott
233
ci fegyverek egyikét szerezte meg a radikális szabadkőművesség számára is,688 vagy

amikor a Neuschlosz, a Régi Hívek páholy érdemes és konzervatív főmestere nemes
lojalitással jóhiszemű aggodalmainak alárendelését hirdeti a mi harcos céljaink érdeké
ben: akkor hiba volna, Testvéreim, valami külső kritérium alapján válaszfalat vonni az
egyes páholyok között, hanem igazi testvéri érzülettel együtt kell dolgoznunk minden
páhollyal, mely nem zárkózik el elvileg avagy személyi okokból a mi világfelfogásunk
elől.”689 Jászi főmester olyasmit enged itt meg magának, amit radikális szabadkőműves
még nem tett: nyitást javasol a kicsit már radikális páholyok irányába, egyértelműen
azzal a céllal, hogy minél több páholyt és tagot megnyerjen céljaik számára. Ismét azt
fejezi ki Jászi, hogy aki nincs ellenük, az velük van. Eredményes taktika, hiszen tudta,
hogy beszédét nyomtatott formában minden szervezet megkapja: megkísérelte hát az
összes páholy szétszakítását! Még azt is megengedi magának, hogy - taktikai célból -
személy szerint megdicséri Bálint főmestert, akit különben mélységesen megvetettek,
mivel nem sokkal korábban azt írta a Nagypáholynak, hogy a magyarországi szabad
kőművesség legfontosabb céljává a magyar nemzetállam megerősítését kellene tenni.
Megszakítva Jászi főmesteri székfoglalójának elemzését, tegyünk kis kitérőt, hogy
megértsük, milyen nagy taktikai engedményt tett Jászi főmester, amikor megdicsérte
(igaz, a Világ napilap létrehozása miatt) Bálint Lajost.
Bálint Lajos sovinizmusa

és a magyar nemzetállam megerősítésének kérdése
A Magyarországi Symbolikus Nagypáholyhoz 1908. szeptember 23-án meglepő tar
talmú indítvány érkezett Bálint Lajostól, az Eötvös páholy tagjától.690 A zsidó származá
sú, de magyar érzelmű Bálint több ponton módosítani akarja a szabadkőművesség al
kotmányának valamelyik alaptörvényét. Ügyvédi pontossággal paragrafusokba szedett
Ó88 Valóban, az Eötvös páholy éppen akkoriban teremtette meg a Világ című szabadkőműves napilapot,
amelynek szerkesztését Bálint Lajos hamar átadta a radikális szociáldemokrata-szabadkőműves
Purjesz Lajosnak, aki a lapot a radikálisok harci eszközévé tette.
689 Uo.
690 Dr. B álint Lajos: Programra. Indítvány az Érdemes Szövetségtanácshoz. Az Alkotmány IV. Alaptörvény
62. §-a alapján. OL P 1083.1/A. tétel. Alkotmányok 1890-1914. Alkotmánytervezettel kapcsolatos
iratok. 84. fólió (15 oldal). Az indítvány aláírása: „Dr. Bálint Lajos 3. [mester], az Eötvös □ tagja, Buda
pest, Nagykorona-utca 17.” Uo. 84. fólió. 2. oldal. Bálint az indítványát kinyomtatott formában küldte el
a Szövetségtanácsnak.
avaslatai elé levelet is írt, nyilván tudta, hogy radikális „testvérei” mondanivalója miatt
megtámadják. Bejelenti, hogy saját páholya sem tárgyalta még javaslatait, egyben arra
Kéri az összes páholyt, beszéljék meg indítványát, s érdemben szóljanak hozzá. Bálint
valószínűleg nem gondolta, hogy egyes mondatai milyen óriási vihart váltanak ki a kö-
etkező években a különböző páholyokban. E visszhangot, a számtalan ellenvéleményt
a későbbiekben mutatjuk be, itt most csakaz ide tartozó mondanivalóit elemezzük.
Bálint azonnal az akkori belső viták közepébe vág: „Érdemes Szövetségtanács! Nem
hiszek abban a siránkozó aggodalmaskodásban, mely félti a szövetség jövőjét attól, ha
a testvérek nagyobb buzgalommal és élénkséggel foglalkoznak a közdolgokkal. Nem
hiszem, mert nem tudom megérteni, mért kell folyton a béke megbontásától tartani,
mikor arra senki sem törekszik.”691 Bálint itt arra utal, hogy a radikálisokat támadó
konzervatívabb páholyok azzal vádolták a progresszíveket, hogy állandó vitatkozásuk
kal békétlenséget szítanak a szövetségen belül. Ezután így folytatja: „Engem az ún.
radikális testvérektől egy egész világ választ el; nem helyeslem az ő túlzásaikat, tár
gyalási modorukat, ők pedig bizonyára kinevetik az én sovinizmusomat. De ez nem
tart vissza attól, hogy az ő helyesnek vélt reformeszméikhez, ahhoz, amelyikhez, ne
csatlakozzam.” Igen, ez a szemlélet az, amelyik gúnyolódásra ihlette a progresszív sza
badkőműveseket. Bálint ki is fejti, miben nem ért egyet velük: „A nyilvánosság elé való
felvonulást nem akceptálom [nem fogadom el], mert a zárt forma megfelel a szövetség
hagyományainak; mert a fegyelem szigorítása, az engedelmességi kötelem692 fokozá
sa ellentétben is van a nyilvánossággal; mert sokkal erősebb ellenségeink bosszúálló
hatalmától óvnunk kell a szövetség azon értékes tagjait, akiket a profán életben elfog
lalt állásuk, helyzetük ma még nem bátorít fel arra, hogy mint kőművesek nyilvános
szerepléssel vonják magukra a közfigyelmet. A »radikális« testvérek taktikai okokból
álljanak el ma még ettől a követelésüktől, s higgyék el, akkor sokkal közelebb leszünk
egymáshoz, s hamarabb megértjük egymást.”693 Bálint testvér bátran megmondja, mi
vel nem ért egyet, s helyes taktika alkalmazására hívja föl a radikálisok figyelmét.
Fölhívását majdnem három év múlva, talán egyedül éppen Jászi főmester fogadja meg.
Bálint még egy témakörben kimondja, hogy miben nem értenek ővele egyet a ra
dikálisok, s a továbbiakban erről ír: „A magyar nemzeti eszme határozott, elszánt kul-
691 Uo. 1. o.
Ó92 Engedelm ességi kötelem : akkoriban már évek óta zajlott a szabadkőművességen belüli vita a szabadkő
műves országgyűlési képviselők képviselőházi viselkedéséről, a páholy-kötelmek elleni képviselőházi
szavazásaikról.
Ó93 Uo. A „ma még” időhatározó szavakat Bálint írta dőlt betűvel.
235
tiválása [művelése] is ellentétben van az ún. radikális testvérek elveivel. [...] Szerény
véleményem szerint óriási tévedés, ne mondjam, taktikai botlás a sovinizmus elvének
mellőzése. De nehogy félre értessem. Én nem olyan sovinizmusra gondolok, mely egyik
szónoklatában annak vallja magát, a másikban letompítja az »ultra hazafiaskodás«
élét, s némi gúnnyal, kicsinyléssel kezeli ezt a kérdést. Az Érdemes Szövetségtanács
támogatását kérem egész indítványomhoz, de főleg a nemzeti eszme kultiválásának
indítványához; ha az Érdemes Tanács ezt a kérdést egész erővel felkarolná, tagjainak
nagy tudásával, energiájával és tekintélyével védelmébe fogadná: a siker biztos volna;
hiszem, hogy ez alapon a féltve féltett béke is létre jönne.”094 Dőlt betűvel írtuk Bálint
doktor megdöbbentő mondanivalóját: ez a budapesti izraelita szabadkőműves a magyar
nemzeti eszme leghatározottabb művelését javasolja a szabadkőművesség számára, s
kijelenti, hogy a legnagyobb taktikai botlás a radikálisok és mindenki részéről a sovi
nizmus mellőzése. Sőt hozzáteszi, hogy a szövetségen belüli béke is létrejöhetne, ha a
magyar nemzetállam megerősítése érdekében a Szövetségtanács a magyar sovinizmus
(Bálint által értelmezett formája) mellé állana. Nos, ismerve azt a gúnyolódást a magyar
nemzeten - sőt: mindenen, ami a „magyar” jelzővel összefüggésben áll -, ami az egyes,
főleg zsidó többségű páholyokban már évek óta zajlott, csodálhatjuk Bálint Lajos őszin
te hangvételű indítványát, s Bálintot, aki biztosan tudhatta, hogy maga is a gúnyolódás
céltáblája lesz a következő években.
Ennek ellenére Bálint, befejezve levelét, indítványának javaslatait paragrafusokba
foglalta. Ezeket a cikkelyeket a szabadkőművesség alkotmánynak módosítása céljából
adta be a nagymesternek. Szó szerint idézzük:
„Indítvány a Nagygyűléshez. Nagymester Testvér! Testvérek! Az alkotmány néhány

szakaszának módosítását vagyok bátor indítványozni a következőkben: Indítványozom,
a II. alaptörvény095 1. §-a után jöjjön mint
2 . §•
»A szabadkőműves szövetség célja tehát: elsősorban a felvilágosodás terjesztése;
másodsorban az emberszeretet ápolása; harmadsorban a jótékonyság gyakorlásai
694 Uo. 2. oldal.

695 A szabadkőművesség alkotmánya tíz alaptörvényből áll. Az I. alaptörvény a Magyarországi Symbolikus
Nagypáholy működését 1886. január 20-án engedélyező belügyminiszteri okirat. AII. alaptörvény
határozza meg a magyarországi szabadkőművesség legfontosabb alapelveit. AII. - X. alaptörvény
szabadkőműves jogászok alkotása. Nem véletlen, hogy Bálint éppen ide, a Il.-nak az elejére akarta
tétetni a nagygyűléssel a javaslatait. A belügyminiszteri engedély teljes szövegét Id: Szabadkőművesség
Trianon előtt c. könyvünk 120-121. oldalán.
236
3. §.
»A magyar szabadkőművesség külön célja, éspedig legfontosabb célja a magyar
nemzeti eszme fejlesztése és a magyar nemzeti állam teljes kiépítése; mely célból a
magyar szabadkőművesség egész erejével törekszik arra, hogy: Magyarország határain
belül legyen minden és mindenki magyar, «696
4. §.
»A 2. és 3. §§-okban meghatározott célok gyakorlati érvényesítése végett a szövetség
intenzív figyelemmel kíséri a közélet minden mozzanatát, azokkal behatóan foglalkozik
s reájuk aktív befolyást gyakorolni igyekszik.«
5. §.
»A 4. §-ban érintett befolyás gyakorlását a szövetségtanács intézi, amelynek a szö
vetség tagjai a XII. alaptörvény 3. §-ában jelzett fogadalom alapján és a IV-dik alaptör
vény 92. §-ban meghatározott szankció terhével engedelmeskedni tartoznak.«”097
Bálint Lajos a fenti szakaszokban jogászi szabatossággal fogalmazta meg javaslata

it. Tudta azonban, hogy a „magyar sovinizmus” jelzős szerkezet tartalmi elemeivel kap
csolatban a saját szabadkőműves szervezetében is különféle vélemények, álláspontok,
sőt - mint majd látjuk - rosszindulatú megjegyzések, vélekedések és gyanúsítgatások
is lesznek, ezért mind a második, mind a harmadik szakaszhoz magyarázatot fűzött.
Csak a 3. §-hoz írt megjegyzéseit idézzük, mivel ilyen tartalmú kommentárokat a Ma
gyar Országos Levéltár több százezer szabadkőműves irata között a legritkább esetben
találtunk:698
„A 3. §-hoz. Megismétlem magamat: unos-untig mondom, állítom, hangoztatom, hir
detem. Ezelőtt tizenegy évvel is ezt hangoztattam, ma sem mondhatok mást. A magyar
szabadkőművesség eredményes munkálkodásának első feltétele, hogy magyar, nemzeti,
intranzigens [engesztelhetetlen] magyar legyen. Ha nem tetszik a sovinizmus szó, csi
náljunk helyette másikat. Hiszen nem a szó a fontos.”699 Bálint doktor úr a maga egysze-
696 A kiemelést maga Bálint eszközölte.

697 Megjegyezzük, hogy Bálint indítványának ebben a Nagypáholy iratai közötti példányában a fönti
2-5. §. teljes szövegét piros ceruzával vastagon áthúzta valaki. Ez azt jelenti, hogy valamelyik vezető
szabadkőműves egyszerűen nem engedte napirendre tűzni Bálint e javaslatait.
698 Természetesen más helyen részletesen ismertetem majd például a budapesti Nemzeti páholy 1905-ben
megalkotott Nemzeti akció című páholyprogramját, amely egyik fontos előképe Bálint főmester javasla
tainak.
699 A fönti szövegben dőlt betűvel szedett szövegrészt a Nagypáholynál valaki fekete grafitceruzával
aláhúzta, kiemelte. Uo. 4. oldal.
237
rűen megfogalmazott módján itt azt mondja, hogy a szabadkőművesség tevékenysége

csak akkor lesz eredményes, ha kérlelhetetlenül szolgálja a magyar nemzet érdekét.
Biztosan nem szerencsés részéről a sovinizmus szó használata, mert ezt (legalábbis
Magyarországon) általában mindenütt negatív jelzőként használják. Bálint Lajos két
ségtelenül jó szándékkal idézi, ám okosan azt javasolja, hogy ha nem jó ez a kifejezés,
keressenek helyébe másikat.
Érvelése az alábbi: „Hallottam, egy kedves, jó barátom mondta, hogy »nem vagyok
soviniszta; nem ölök le valakit csak azért, mert éppen román«. Az én barátom és sza
badkőműves testvérem tehát azt hiszi, hogy a soviniszta magyar a románokat le akarja
gyilkolni. Hallottam olyan kijelentést is, hogy mevetséges a magyar sovinizmus, mert
nevetséges, ha a mikolai jegyző azt hiszi, hogy a magyar a legokosabb, a legszebb, a leg
jobb a világomé (Nem tudom, mért éppen a mikolai jegyzőt említette, én nem ismerem,
de azt hiszem, nem is magyar nemzetiségű.700) Hát ez már nem is volt naiv megjegyzés,
inkább szándékos ráfogás, az eszme kigúnyolása végett. ”701 Tipikus budapesti izraelita,
gúnyolódó megjegyzések Bálint doktor „testvérétől”: a bunkó, vidéki magyarról, aki
azt hiszi magáról, hogy a magyar a legokosabb, legszebb, legjobb. Maga Bálint mondja,
nagyon helyesen ismerve föl a dolog lényegét: szabadkőműves ismerőse kigúnyolja a
magyar nemzetet. Bálint itt a maga ártatlanságával ráeszmél egy, az első világháború
előtt, elsősorban a nagy zsidó népességgel rendelkező Budapesten kialakult arcátlan
vélekedésre: mit képzelnek ezek a vidéki bunkók (értsd: magyarok) magukról, még a
mikolai jegyző is a legjobbnak tartja magát! Pedig nem is az. Valóban, akkor indul meg
az (eleinte a szabadkőműves páholyok titkos sötétségében, majd a pesti „zsidósajtó
ban”, végül az országházban és külföldön a gúnyolódás a magyarokon. Persze lehet ezt
csinálni, ha a magyarok hagyják. Bálint, aki szívében magyar ember, teljesen tisztán és
jól látja ezt a folyamatot.702
700 A pontosság kedvéért írjuk ide a Magyarország helységnévtára 1944. (Szerkeszti és kiadja A Magyar
Királyi Központi Statisztikai Hivatal. Hornyánszky Viktor Nyomdai Műintézet, Bp., é. n. [1944].) című
vaskos könyv 405. oldaláról: „Mikola (130) kisközség, körjegyzőség helyben, Szatmár vármegye, szat
márnémetijárás, 6289 katasztrális hold, 452 ház, lélekszám 2295, magyar, román. Református anya
egyház. Pénzügyigazgatóság. Törvényszék. Adóhivatal. Járásbíróság és közjegyző Szatmárnémeti[benj.
Csendőrőrs. Vasúti állomás 0,9 km. Postamester által kezelt postahivatal, vasúti távíróhivatal korlátolt
nappali szolgálattal, csak a pályaudvar területén történő kézbesítéssel. Távbeszélő, korlátolt nap
pali szolgálattal.” E könyv szerint létezik még a Magyar Királyságban, Máramaros vármegyében
Mikolapatak, illetve Szolnok-Doboka megyében Füzesmikola; Bars és Hont megyében Garammikola;
Bars és Hont megyében Vámosmikola.
701 Uo. 4. oldal. (Kiemelés - R. E.)
702 Anélkül, hogy a „romángyilkolás” ügyeibe belebonyolódnánk, csak megjegyezzük, hogy a magyarok
1867 után, amikor a kiegyezéssel a nemzet visszanyerte legalább a belső szuverenitását, nem vitték
238
Védekezik is, s e célból így folytatja: „Jól tudja ma már mindenki, hogy a magyar, ha
még olyan soviniszta is, nem tartja magát különbnek sem a németnél, sem az angol
nál, sem a francia vagy az olasznál. Ilyen bolondos rajongók talán 100 év előtt voltak.
Pánmagyarizmus sohasem volt, nincs is, nem is lesz. Az a pökhendi arrogancia, mely
a német pángermánizmusban jelentkezik, az a szívós terjeszkedés, mely az orosz pán
szlávizmusban van és így tovább: mindennek halovány árnyéka sincs a magyar óhaj
tásban. Nem hiszem, hogy volna olyan magyar ember, aki valaha is gondolt arra, hogy
pl. Londonban az utcán járta közben, boltban vagy vendéglőben magyarul beszélhet.
Nem is erről van szó.”703
Bálint Lajos reálisan látja a német, orosz és magyar „óhajtás” közötti különbséget.
Kár, hogy nem gondolja végig e valóban nagy különbség okait. Mindenekelőtt a magyar
engedékenység és túlzott önfeladás nagy, eszmetörténeti okát: a liberalizmus túlsúlyra
jutását a magyar politikai közgondolkodásban, legalábbis a végrehajtó és törvényhozói
hatalom legfontosabb állomáshelyein. Megállapítjuk, hogy a magyar állam és a Magyar
Királyság országterületének, valamint a magyar nemzet végső, stratégiai vesztének,
fölbomlásának és történelmi vereségének éppen ez, a legrosszabbkor (a lehető legrosz-
szabb időpontokban és helyeken) alkalmazott liberalizmus volta legfőbb oka. A „legrosz-
szabbkor alkalmazott” kifejezés úgy értendő, hogy a magyarok a maguk érdekei mellé
engedték azokat, akik végül megsemmisítették nemzetük államát, s elvették évezredes
vagyonállományát a szénbányától az erdőn át a templomig, az iskoláig és a földig. Gon
dolunk itt mindenekelőtt arra, hogy a magyar politikai elit a saját liberális fölfogása
miatt nem szolgáltatott igazságot az 1 8 4 8 -1849-ben s az utána következő években oko
zott óriási károk miatt. Ezzel egy idő után fölbátorította a román, szerb, majd a csehe
ket a hátuk mögött tudó szlovák politikusokat, a nemzetre húzta az ellenséget, amely
vérszemet kapva a magyarok - gyávaságként értelmezett - liberalizmusán, elkezdett
dolgozni az ország szétszakításáért, aminek nem várt, óriási eredménye lett. Ez Tria
non. Ezt tetézte a magyar liberális politikai elit második, ám nagyságrendben legalább
akkora kárt okozó döntése: nem akadályozta meg (természetesen jogállami módszer
rel, szigorú törtvényekkel) a keleti (oroszországi, romániai és galíciai) zsidóság egyre
az igazságszolgáltatás elé az el nem évülő, 1848-1849. évi kelet-magyarországi és erdélyi tömeges

gyilkosságokat, amelyeknek többségében védtelen nők, gyermekek és öregek váltak áldozatává, és
amelyeket románok követtek el magyarok ellen (például Axente Sever, aki békés öregkorban élte meg
a 20. századot, vagy Avram láncú vezetésével). Pedig azt kellett volna: csak ebben az esetben győzött
volna az Igazság - és az igazságszolgáltatás.
703 Uo. 4-5. oldal.
239
gyorsuló bevándorlását.704 Ezek, a maguk amoralitásával és immoralitásával, valamint

pénzügyi tehetségével gátlástalanul átvették először az anyagi (bank, kereskedelem,
ipari termelés), majd a magyarországi egyetemek jóvoltából a szellemi hatalmat (orvo
sok, ügyvédek, újságírók, művészek, tudósok, szabadkőművesek, újságírók stb). Ennek
a folyamatnak volt egyik történelmi fejezete a szabadkőművesség, illetve annak elzsi-
dósodása, radikalizálódása, vagyis a keresztény magyar állam elleni harci élcsapatként
történő föllépése. Mindezeknek a betetőzése kétségtelenül az 1919. évi kommunista
diktatúra, amely etnikai szempontból a legdurvább, mind a magyarságot, mind a ke
reszténységet a legnagyobb módon sértő diktatúra volt. A magyar politikai vezetőréteg
sajnos csak 1919 után fogta föl, hogy mi történt a korábbi évtizedekben.705 Mindeneset
re tény, hogy 1919 vörös diktatúráját több évtizedes előkészítő munka előzte meg: több
szabadkőműves páholyban, a sajtóban, a színházakban, a szépirodalomban s az élet
több más területén. 1919 nem a semmiből „ugrott elő”: ez az előkészítő tevékenység
akarva-akaratlanul építette föl, majd a háborús vereség és a szabadkőműves kormány
(Károlyi Mihály gróf) áldásos hatásaként robbantotta ki a szerényen Tanácsköztársa
ságnak nevezett példátlan diktatúrát és vörösterrort. Erre volt válasz az ún. fehérter
ror: egyetlen normális mentalitású nemzet sem tudja elviselni, ha tagjait selyemsálas,
kézigránátos Lenin-fiúk akasztják és ölik, ráadásul a „gajdeszba” parancs kiadásával.
Visszatérve Bálint Lajos, a „nagy kivétel” indítványához, igen érdekes magyarázatot
ad a saját sovinizmusára: „Amit én gondolok ez alatt az eszme alatt, az nem ez. Az én
szerény véleményem szerint a magyar sovinizmus soha nem volt más, és nem is akar len
ni más, mint önvédelmi sovinizmus.”706 Bálint helyesen gondolkodik. A magyar nemzeti
eszme a reformkorban, liberális alapokon, az osztrák-németesítés elleni védekezésként
704 Reformkor: 240 ezer, 1910: legalább 935 ezer zsidó, ám ha ehhez hozzászámítjuk a keletről illegálisan
beáramló izraelitákat, számuk 1910-ben már meghaladta az egy milliót. 1914 után aztán elszabadult
a beáramlás mértéke: Boda Dezső, Budapest rendőrfőkapitánya írásban jelenti gróf Tisza István
miniszterelnöknek, hogy a keleti tartományokból, főleg az orosz hadsereg által elfoglalt Galíciából
Magyarországra, mint a béke szigetére, menekült zsidó tízezrek zöme a fővárosban települt le. Boda
Dezső azt is írja, hogy 30-40 szerencsétlen ember lakik egymás hegyén-hátán egyetlen kis lakásban,
ahol nélkülözik az elemi higiéniai föltételeket, tehát veszélyt jelentenek Budapestre népegészségügyi
szempontból. Boda jelentése a Magyarországi Református Egyház Zsinati Levéltárában, a Tisza-iratok
között olvasható. Boda rendőrfőkapitány 1917-ben halt meg, síremléke a Fiumei úti Kerepesi temető
ben található.
705 Az 1920-as évek elejének numerus clausus intézkedései e fölismerésekből erednek. E rendeletet csak
a teljes háttér és az okok ismeretében lehetséges megérteni és értékelni. A megértés céljából ajánlom
az olvasó figyelmébe a szélsőségesnek egyáltalán nem mondható Prohászka Ottokár székesfehérvári
római katolikus megyéspüspök Naplójának följegyzéseit például az 1919-es évből.
70ó E dőlt betűs kiemelést maga Bálint eszközölte, mondanivalója nyomatékosítása céljából.
240
alakult ki, s vívta meg küzdelmeit. A reformkori magyar liberalizmust ezért tarthatjuk
pozitívnak, mivel egyszerre küzdött a magyar politikai, nemzeti, kulturális, sőt gaz
dasági érdekért, harcában fölhasználva az azokban az évtizedekben végleges tartalmi
elemeit elnyerő liberális eszmevilágot. A reformkori magyar liberalizmus nagyvonalú
ságát az is bizonyítja, hogy 1849 nyarán, két héttel a katonai vereség előtt a Szeged
re menekülő parlament és kormány megalkotta nemzetiségi törvényét és az izraelita
vallás egyenjogúságát kimondó törvényt - Európában elsőként. 1849 után, amikor az
osztrák önkényuralom keretében cseh hivatalnokok lepték el Magyarországot, s példá
ul az 1860-as évek erdélyi országgyűlésein a románok szereztek komoly pozíciókat a
magyarok rovására, ez a magyar liberalizmus mint szép emlék létezett a magyarok gon
dolatvilágában. S amikor 1867-ben, Habsburg kezdeményezésre létrejött az 18ó7:XII.
törvénycikk, a kiegyezési törvény, mindenki természetesnek vette, hogy a védekező
magyarság végre győzött, bizonyos témaköröket kivéve, mint például a külpolitikai és
katonai függetlenség. Ezek helyett azonban Magyarország nagyhatalmi státuszt nyert
a 676 ezer km2 nagyságú, Európában második legnagyobb területű Osztrák-Magyar
Monarchia alkotórészeként. Jellemző, hogy a liberális magyar politikai elit a kiegyezés
utáni törvényhozási roham idején előrevette az 1868:44. törvénycikk, a nemzetiségi
törvény megalkotását.707 E törvény abban az Európában született, érett politikai elvek
alapján, ahol a nemzetiségi kérdést több helyütt úgy oldották meg, hogy kiirtották
(Franciaország, Oroszország) vagy szinte rabszolgasorban tartották őket (Románia). A
Deák-féle, az Andrássy-féle, valamint az Eötvös-féle magyar liberális politikai elit tag
jainak az volt a szándéka, hogy 1848-49 borzalmait lezárják, s új lapot nyissanak a
magyarok és a nemzetiségek viszonyában. E szép gondolat körülbelül egy hatékony és
eredményes öngyilkossággal ért föl: az 1868:44. te. által engedélyezett nemzetiségi ta
nítási nyelvű iskolákban fölnevelkedett az a román, szerb, szlovák politikai elit, amely
alig egy emberöltővel a kiegyezés után megtámadta a magyar nemzetet és a magyar
nemzeti államot (főleg külföldön). A kormány hiába tett elkésett intézkedéseket (pél
dául a Replika- vagy a Memorandum-per egyes románok ellen), az 1890-es évektől a
magyar liberalizmus és kormányai ismét védekező szerepbe kényszerülnek. S mivel e
kormányaink ragaszkodtak liberális államvezetési elveikhez, a Magyar Királyság már
707 Az 1808:44. te. kapcsán a hazai liberális, marxista és a szomszédos országok történetírásában mester
ségesen torz képet alakítottak ki, azt állítva, hogy a Deák Ferenc által a preambulumban írt „egységes
politikai nemzet” kifejezés a magyarosítást célozza. Ehelyett arról van szó, hogy Deák e formulával
akarta kifejezni azt, hogy nyelvhasználattól függetlenül mindegyik hazai nemzetiség ugyanazokat az
állampolgári jogokat kapja (a liberális fölfogás szellemében), mint a magyar.
241
az első világháború előtti évtizedben legalább hármas veszély harapófogójába kény

szerült: az egyik a nemzetiségi kérdés feszítőereje, a másik az egyre harciasabbá váló
szociáldemokrácia tevékenysége, a harmadik pedig a radikálissá torzuló s a magyar ke
resztény nemzetállam ellen egyre nagyobb erőkkel (jórészt titokban) föllépő radikális
szabadkőművesség.
Bálint Lajos tehát, amikor a „védekező magyar sovinizmus” kifejezést használja, a
helyzet helyes megítélésének reális talaján áll. Indítványában azonban tovább folytatja
nézetei bizonyítását, megállapítván, hogy egyedül a nyelv tartja össze a nemzeteket: „Az
emberiség csoportosulásai között ez idő szerint az állami a legkiválóbb. Döntögetné ugyan
a bástyáját a magas fokú filozófia, mely nagyon elvont okoskodással megállapítja, hogy az
emberek közti korlátok mesterségesek, mesterkéltek. Döntögeti a bástyákat a katholikus
egyház, mely szerint az egyetlen alapja az emberek csoportosulásának a felekezet. Döntö
getné a szociáldemokrácia némely harcosa is, de az utóbbiak mintha fogynának. Ám ma
még erősen áll a csoportosulások eleje: az állam. Akik benne élnek, egy egységbe tartoz
ván, minden különbséget lehetőleg irtani igyekeznek. Bármilyen kis egységet tekintsek,
látom, hogy a benne élők mindjobban fejlesztik az összetartozás érzetét és eliminálni
[kiküszöbölni] törekszenek az egymás közt lévő különbségeket. Ez természetes, emberi
vonás.”708 Bálint az állami egység és annak feladatairól vallott 19. századi és 20. század
elejei fölfogását adja itt vissza, majd rátér a vallásra és a felekezeti szempontokra: „Mi
ellene vagyunk annak, hogy a vallás, a felekezet különbséget okozzon. Mert a felekeze
ti különbség mesterkélt. Maga a vallás is kitalálás. Az emberek elkezdtek képzelődni,
addig-addig képzelődtek, míg elképzelték az istent, aztán akadtak szorgalmas férfiak,
akik kidolgozták a programot, mely szerint az istent imádni kell, szélesre fejlesztették a
szertartásokat, s íme, óriási dolog lett belőle. De ki bírja őszintén állítani, hogy az isten
valóban különbséget tesz az emberek közt, a ceremoniálék [szertartásrendek] szerint? A
felekezeti különbség tehát humbug.”709 Bálint testvér szemmel láthatóan iszonyú messze
van a kereszténység megértésétől, de ami a felekezeti különbségről alkotott rövid, tömör
véleményét illeti, szemmel láthatóan nincs benne a radikálisokat jellemző, nagyfokú ka-
tolikusellenesség, s vallástalan, istentelen zsidó emberként egyszerűen szemfényvesz
tésnek tartja a felekezeteket, nem vizsgálja azok történelmileg kialakult összefüggéseit.
Oknyomozását és bizonyítási eljárását a nyelvi különbségekkel folytatja, majd ebből
vonja le következtetéseit: „De a nyelvi különbség természettől van. És legsajátabb része
708 Bálint: Programm. i. m. 5. o.

709 Uo.
242
az egyéniségnek. Ha pl. forradalom után a paraszt azt tapasztalja, hogy a zsandár, a

posta, a bíró ó'vele olyan nyelven beszél, amelyet meg nem ért: ez lesz a leigáztatás fáj-
dalmi érzetében a legfőbb tényező. Ezt folyton érzi, lépten-nyomon ott találja. A nyelvi
kérdés tehát az emberi életmozzanatok közt a legfontosabb.”710 Nem véletlen, hogy Bá-
Unt a forradalom után kifejezést használja: 1849 után a magyarok a saját országukban
ezzel a helyzettel találták szemben magukat. A hivatalban németül (vagy csehül) kellett
volna beszélni. 1867-ben a német-osztrákokkal ugyan megtörtént a kiegyezés, de azóta
sincs tisztázva, a csehek mit is kerestek 1849 után Magyarországon.711 Bálint érzi, hogy
a 20. század elején Magyarországon a sok nem magyar számára is előkerülhet ez a kér
dés, ezért így magyarázza álláspontját: „Föl nem bírom fogni, hogy az én házamban, az
én lakásomban hogyan követelheti valaki, hogy én alkalmazkodjam az ő szokásaihoz?
Ez az ország a magyarok országa, a magyarok háza, lakása stb. Aki tehát itt lakik, itt
él, annak a magyar házigazdához kell alkalmazkodnia. Ha sorsom engem arra kény
szerítene, hogy Montenegróban telepedjek meg: első kötelességemnek tartanám, hogy
megtanuljak montenegróul [sic].712 Ez az illendőség kérdése. Ugye, még nem használ
tam egyetlen hazafias szólamot sem? Mert tudni kell, hogy ennek a dolognak ellenzői
szeretik a könnyen csúfolható »hazaffyaskodást« ráfogni a kérdés pártolóira. Csak a
logikát hoztam fel, majd egyszerű illendőségi szempontot. Van más is.”713 Látható, hogy
Bálint Lajos logikusan, de a dolgok lényegét félreismerve látja a nemzetiségi kérdést.
Egy-egy ember esetében valóban az ottani helyi nyelv megtanulása a célszerű, udvarias
és helyes álláspont. Csakhogy 1908-ban Magyarországon a magyarok arányszáma az
össznépességen belül alig éri el az 54 százalékot, ráadásul ezt is csak úgy, hogy a hazai
zsidóság túlnyomó része magyar nemzetiségű (és izraelita vallású) állampolgárnak ne
vezi magát. Egyszerűen: kevés volt a magyar, sok a nem magyar. Ismét elő kell hoznunk
710 Uo.
711 Érdeklődéssel olvasnánk cseh történészek írásait erről a korszakról, amely rendkívüli mértékben el
rontotta a magyar-cseh kapcsolatokat. Arról nem is beszélve - bár ezt Bálint Lajos majd csak Trianon
után láthatta hogy az egykori, 1849-1867 közötti cseh bezirkerek, kerületi vezetők áldásos tevékeny
ségét majd csak fokozza Masaryk és Benes területrablása, 1945 után az utóbbi dekrétumai, amelyek a
náci szellemiségű kollektív bűnösség (egyébként a németek esetében általuk is elítélt) elvét tartalmaz
zák - mind a mai napig. Az 1970-es években a szegedi József Attika Tudományegyetem bölcsészkarán
a magyar szak egyik nyelvész tanára azt tanította, hogy a magyar nyelvben régebben használt „csehül
állok”, azaz rossz helyzetben vagyok típusú kifejezés sokkal több létezik a magyarokkal kapcsolatban
a cseh nyelvben. Hát igen, ha nincsenek rendezve a népek közötti ellentétek, akkor a helyzet ilyenné
válik.
712 Montenegró, ottani nevén Crna Gora (Fekete Hegyek országa) Bálint Lajos idejében független nyugat
balkáni kis királyság, a Petrovic (ejtsd: petrovity) dinasztia uralma alatt
713 Uo. 6. o.
a magyar politikai elit túlzó liberalizmusát, hiszen nem létezett erőszakos asszimiláció,
csak természetes; a magyar nyelvet senki sem kényszerítette rá a nem magyarokra. A
magyarországi marxista és liberális történészek ugyanazt írják Apponyi gróf népisko
lai törvénycsomagjáról (1907-1908, három törvény), amit a román, szerb, szlovák tör
ténész elvtársaik: Apponyi gróf kultuszminiszter erőszakkal (értsd: törvénnyel) akarta
rákényszeríteni a nem magyarokra a magyar nyelv megtanulását. Ez hamis, a dolog
lényegét - a magyar kormányra nézve negatív módon - torzító álláspont, ugyanis je
lentékeny különbség van például a magyarországi, csak román nyelven tanító elemi
népiskolába mindössze heti néhány órában bevitt államnyelv tanítása, és a csángóföldi
magyarokat kizárólag román nyelven tanító ottani népiskolák között, amelyekben még
az órák közti szünetben sem lehetett magyarul megszólalni. Tehát: a magyarországi
nemzetiségi tanítási nyelvű népiskola a nemzetiségit anyanyelvén tanító iskola volt, aho
va Apponyi gróf be akarta vinni a magyar nyelvet is, míg például a csángó magyarok
nak egyáltalán nem volt magyar tannyelvű iskolája. Ez utóbbi ügy egyébként többször
előkerült, főleg a Függetlenségi és 48-as párt képviselőinek beszédeiben a képviselő
házban, a mindenkori magyar kormányok azonban - nehogy elriasszák Romániát, a
román katonai szövetségest - nem tettek egyetlen lépést sem a csángók érdekében.
Egyházak igen, kormányok nem. Újabb bizonyíték a magyar kormányzati liberalizmus
öngyilkos tevékenységére.
Bálint Lajos a következőkben érdekes bizonyítékokat hoz a többnyelvűség negatív
hatásaira: „Minő időveszteség például a mi szocialista munkásaink gyűlésein a szónok
latok sokszoros elmondása: németre, tótra, újabban Budapesten lengyelre is le kell for
dítani. Mennyi külön nyomtatvány, mennyi nehézség, mennyi pénz! Mindnyájan ismer
jük a mi [szabadkőműves] nagygyűléseink nyöszörgő menetét, ahol pedig még csak
a pozsonyi páholyok kedvéért fordítunk. De mi lesz, ha a Pobratim a szerb fordítást,
a Sirius az olaszt s a még alakulandók a tót, román, rutén, vend, lengyel stb. nyelven
kérik a magyarázatot, joggal, az Alkotmány V. alaptörvény 2-dik §-a alapján?”714 Bálint
Lajos itt nyilvánvalóan összekeveri az össze nem hasonlítható dolgokat. Hiszen a Buda
pest környéki ipartelepeken és munkásvárosokban (Újpest, Kispest) valóban különféle
nemzetiségű munkások éltek. Az ő magyarosodásuk csak idő kérdése volt, bár tény,
hogy a szociáldemokrata pártnak nyelvek alapján működő szekciói is voltak.715 Ami
714 Uo.
715 A világháború idején a Budapest környéki nagyiparban mintegy harmincezer, felvidéki szlovák
munkás dolgozott, s volt egy-két szlovák papjuk is. 1918-ban kialakult az a „baráti" szlovák elképze
lés, amely ezekre a szlovákokra hivatkozva javasolta, hogy Budapestet kapcsolják a különben nem is
a Magyarországi Symbolikus Nagypáholyt illeti, hozzá tartozott az egész Monarchia

:sszes páholya, ugyanis 1867-ben az osztrákok császárja nem engedélyezte a szabad
kőművesség működését Ausztria területén. Ennek lett a következménye, hogy a bécsi
és egyéb ausztriai páholyokat jogilag Pozsonyban jegyezték be, s ott is működtek, ezek
voltak az ún. határszéli páholyok. A Nagypáholy évi nagygyűlésein valóban külön fordí-
: ittak minden beszédet németre a határszéli páholyok tagjai számára, hogy ők is követ
ni tudják az eseményeket, mivel nekik is volt szavazati joguk. A magyarországi nagy
páholy jelentős befolyását mutatja, hogy a Birodalmon kívüli szerbiai, néha a romániai,
törökországi páholyok is a védelme (felügyelete) alatt működtek. Erre utal Bálint Lajos,
hogy mi lesz, ha mindegyik idegen nyelvű páholy a saját alkotmányukra hivatkozva azt
kéri, hogy vele a saját nyelvén beszéljenek és levelezzenek. A Magyar Országos Levél
tárban fönnmaradt iratok tanúsága szerint a szerb, belgrádi Pobratim páhollyal néme
tül érintkeztek, a Fiumében (e város 1868 óta a Magyar Királysághoz tartozott corpus
separatumként716) működő Sirius páhollyal pedig németül vagy magyarul. E páholynak
zömmel ottani magyarok, zsidók és olaszok voltak a tagjai. Bálint Lajos reális veszélyt
emleget, de e kérdéskörök nem tartoztak olyan formán a nyelvhasználat körébe, mint
például a nemzetiségi tanítási nyelvű népiskolák.
Bálint végezetül a szabadkőművesség és a nemzeti eszme képviselete lehetőségei
nek fölvillantásával zárja levelét: „A magyarság intenzív terjesztésének eszméjét haj
szolom én talán dőre rajongásból (a »hazaszeretetet« nem említem), de a szabadkőmű
vesség - ha másért nem - csinálja a szövetség érdekében. Ha a magyar szabadkőmű
vesség kitűzi a magyar sovinizmus lobogóját, egymagában álland mint ilyen, az ország
valamennyi intézménye közt, magához vonja, ide hódítja mindazok munkásságát, akik
ideális alapon is nézik a kérdést. Ide fogja vonni azokat, akik a kozmopolita klerikaliz-
mustól, mely csak a pápa világbirodalmát akarja, féltik a magyar nemzetet. Semmiféle
politikát nem fog megtűrni a kormány a kőművességben, sőt ráfogja, hogy politika, arra
is, ami nem az; de a sovinizmus semmiféle megnyilvánulásáért nem fog belénk kötni.
Óriási perspektíva ez, testvérek! A magyar szabadkőművesség mint a magyar intran-
zigens nemzeti eszme zászlóvivője.”717 Bálint Lajos gondolatmenete logikus, csakhogy
a szövetségen belül kialakult helyzet tökéletes félreismeréséről tanúskodik. Komolyan
gondolhatta-e például azt, hogy a radikális fölfogású, csak politizálni s céljaikkal a ma
gyar, keresztény nemzetállamot belülről fölforgatni akaró progresszíveket rá lehetett
létező Szlovákiához (Csehszlovákiához).

716 Lásd az 1868:XXX. törvénycikket, amely a magyar-horvát kiegy ezés tartalmi elemeit foglalja magában.
717 Uo.
245
volna venni arra, amitől nagyon messze álltak? Arra, amin rendszeresen gúnyolódtak,
arra, amit meg akartak szüntetni? Lehetetlen. Tiszteletre méltó Bálint nemes szándéka,
de elképzelése irrealitás az elzsidósodó, keresztényellenes, magyarnemzet-ellenes ra
dikálisok térhódításának évtizedében. Pedig több mindent leír, ami már akkor (s azóta
is) bántotta a magyarokat, ilyen például a katolikus egyház távolságtartása bizonyos
nemzeti érdekektől. Ezt a megállapításunkat bizonyítanunk kell: például a századfor
duló körüli években létezett Erdélyben egy görög katolikus, magyar családból szárma
zó, de elrománosodott718 görög katolikus lelkész, bizonyos Yasile Lucaciu (eredeti neve
Lukács). Ez a friss tudatú románok tipikus cselekvési módjával falujában, ahol szolgált,
óriási és egyre botrányosabban magyarellenes összejöveteleket rendezett. A magyar
kormány figyelmeztette a Lucaciut felügyelő püspököt, aki rendre intette a papot. A
pap erre - mindenki meglepetésére -, otthagyva szolgálati helyét, Rómába költözött.
Ott elnyerve az egyik befolyásos kuriális bíboros támogatását, erősen megrágalmazta
a hatóságokat, s szabályosan följelentette Magyarországot. Végül a magyar belügymi
niszter, majd a miniszterelnök kérte a birodalom külügyminiszterét, aki a római nagy
követet utasította, hogy járjon el az ügyben a legmagasabb vatikáni hatóságoknál. Az
eredmény majdnem a nullával volt egyenlő, mert Róma Lucaciu mellé állt.719 Másik
példaként a hajdúdorogi magyar görög katolikus püspökségért vívott több évtizedes
küzdelmet említjük, amikor a Vatikán gyakorlatilag elnézte, hogy több százezer magyar
anyanyelvű hívő a román görög katolikus püspökségek fennhatósága alatt lassanként
elrománosodjon. A háromszáz elrománosodott magyar község éppen az ilyen esetek
érvényesülése, a Vatikán már-már magyarellenes tevékenysége következtében románo-
sodhatott el.720 A sort folytathatnánk, ám nem tesszük, annyi viszont tény, hogy Bálint
Lajosnak a kozmopolita klerikalizmusról mondott szavai nem nélkülözik a tényszerű
valóságot és igazságot.
Végezetül, még mindig Bálint Lajos indítványánál maradva, megemlítjük a sokadik
718 Bíró Sándor adatai szerint csak a dualizmus idején (1867-1918) körülbelül 300 (!) kelet-magyarországi
vegyes lakosságú település románosodott el, vagy vált jelentősen román többségűvé.
719 Az éveken át tartó botrányos ügy teljes iratanyaga alapján később megjelenő, Küzdelem Erdélyért című
monográfiámban vaskos fejezetben írom majd meg annak a Lucaciunak a történetét, akinek most
embermagasságnál jóval nagyobb szobra áll Szatmárnémeti (Satu Maré) főterén, Nagy-Romániában.
720 A Vatikán már-már magyarellenes tevékenysége: a pápai állam több évtizeden át egyszerűen nem enge
délyezte görög katolikus magyar püspökség megszervezését. A hajdúdorogi görög katolikus magyar
püspökség megszervezésére közvetlenül az első világháború kirobbanása előtt került sor, az ezt meg
előző ötven-hatvan évben magyar anyanyelvű görög katolikusok az erdélyi román püspökségekhez
tartoztak, ezáltal tömegesen váltak románná. Erről és az ebből fakadó konfliktusról lásd: Botlik József:
Román terrorista merénylet Debrecenben. Nagy Magyarország, 2. évf. 3. sz. (2010. június) 68-75. o.
246
alkotmánymódosítási javaslatát, amely összefügg a fönti témakörrel. Ezt írja: „»Az V-ik
alaptörvény 1. §. 2-ik bekezdésének második sorában, e helyett: a más nyelven dolgozó,
jön: a külföldön dolgozód A mostani szöveg szerint a nagypáholy a saját átiratainak
a más nyelven dolgozó páholyok számára való lefordításáról maga a nagypáholy gon
doskodik. Ez nem felel meg a magyar szabadkőművesség méltóságának. Mégis csak
különös, hogy pl. a gazdag pozsonyi páholyok [a bécsi szabadkőművesek] ne tartsanak
egy vagy két szegény írnok embert, magyarul tudót, aki nekik a nagypáholy átirata
it németre fordítsa és az ő fölirataikat magyarra ültesse át. Nem csodálatos-e, hogy
a nagypáholy alkalmazkodik az egyes páholyokhoz és nem a páholy a nagypáholy
hoz?”721 Bálint valós ügyet vet föl, ami összefügg a hazai páholyok működési nyelvé
vel. Tény, hogy a magyarországi szabadkőműves páholyok 1867 után nagyrészt német
nyelvet használtak. A lassan meginduló folyamat, amelynek során egyre több páholy
tért át a magyar nyelvre, viszonylag későn, az 1890-es évek közepén érte el végpontját.
A Nagypáholy azonban a határszéli páholyokkal fönntartotta a német érintkezést, ami
nem illett ebbe a folyamatba. Két dologról lehet szó: vagy udvariasságból tartotta meg
a német nyelvet a Nagypáholy, vagy ennek vezetői (az esetek nagy részében németet
használó izraeliták) nem tartották fontosnak a magyar nyelv kiterjesztését minden ma
gyarországi páholyra. Annyi bizonyos, hogy Bálint Lajos javaslata mérsékelt és célsze
rű, ugyanis a kétnyelvű pozsonyi polgárok között a bécsi testvérek nyilván találhattak
volna olyan személyeket, akik lebonyolíthatták volna a német-magyar érintkezést. Ez
persze nem egyszerű feladat, mert a titkosságot fontosabbnak tartották, mint a magyar
nyelv bevezetését. Az is igaz viszont, hogy ha Márkus Samu722 személyében találtak pá
holytag nyomdatulajdonost, akkor éppenséggel a határszéli páholyok nyelvválasztása
is megoldható lett volna.
Befejezve Bálint Lajosnak a szabadkőművességet egészen új, a magyar érdekek
vágányaira helyezni akaró indítványának bemutatását, annyit megállapíthatunk, hogy
két és fél évvel később, amikor Jászi Oszkár lett a Martinovics páholy főmestere, s radi
kális mivolta ellenére nyilvánosan köszönetét mondott az Eötvös páholy akkori főmes
terének, lászi jó taktikai érzékkel akarta megnyerni Bálintot céljai érvényesítéséhez.
A Világ című szabadkőműves napilapot zömmel Bálint Lajos páholya finanszírozta, s
Jászi minden bizonnyal maguknak akart megjelenési felületet biztosítani.
721 Uo. 12.0.

722 Márkus Sámuel nyomdatulajdonos 1891-ben lett a Haladás páholy szabadkőművese: 1905 októberében
halt meg.
247
„Grófi-papi álkultúra”,
avagy Jászi Oszkár történelmet hamisít
Folytatva az újdonsült főmester székfoglaló beszédének bemutatását, rátérünk arra
a részre, amelyben Jászi saját páholya leendő gyakorlati tevékenységét határozza meg.
Elmondja, hogy előre nehéz eltervezni, mit fognak tenni a következő évben, s így foly
tatja: „Csak általánosságban mondhatok annyit, oda kell törekednünk, hogy a magyar
közélet és az egyetemes kortörténet minden fontosabb eseményét, melyek által a lelkeket
formálni avagy tartós, életképes szervezeteket alkotni lehet, céljaink érdekében hasz
nosítani törekedjünk. A Társadalomtudományok Szabad Iskolája, a Választójog Szövet
sége, a Reform klub, a Szabad Tanítók Országos Egyesülete és a Világ oly intézmények
immár, amelyek szinte korlátlan lehetőségeket nyújtanak a szabadkőműves cselekvés
számára. Ellenben a legnagyobb óvatossággal, sőt szkepticizmussal kell fogadnunk a
szabadkőműves szellemnek azt a pathológikus [kóros] megnyilatkozását, mely valósá
gos egyletalkotó mániává kezd elfajulni. [...] helytelen, sőt nevetséges minden kis esz
mefogamzás után rögtön szervezeteket és intézményeket létesíteni, melyek az esetek
99 %-ában alig élik túl az alapszabályok jóváhagyását, az első közgyűlést és ünnepélyes
bankettet.”723 A Martinovics páholynak tehát figyelnie és céljai érdekében hasznosí
tania kell a magyar és nemzetközi közélet minden lényeges elemét. Ez Jászinak azt a
törekvését mutatja, hogy páholyát bele akarta illeszteni mind a hazai, mind a nemzet
közi „közélet”, azaz politikai és társadalmi történések szövevényébe. Ez bizony nem
a magába zárkózó, önművelő, néha jótékonykodó és esti „vakoláson” részt vevő sza-
badkőművesi életet célozza, hanem szerepvállalást társadalmi küzdelmekben, harcias
tevékenységet.724 Nem véletlen, sőt éppen e célból hozza itt elő a fönti szabadkőműves
intézményeket, s mondja azt, hogy meg kell szüntetni az intézményalapítási mániát.
Persze itt is kilóg a lóláb, ugyanis a főmester csak azokat a szervezeteket említi, ame
lyekben az ő páholyának tagjai a vezetők, szervezők vagy előadók, illetve olyanokat,
amelyek kizárólag az ő radikális fölfogása szerint működnek. Azt azonban megmondja,
mi a titka a szabadkőműves intézmények jó működésének: „egy intézmény nem annyi
ra eszméken és alapításokon nyugszik, mint inkább a közös szükségletek által mozga-
724 Vakolás: így nevezték a szabadkőművesek a páholymunka utáni, fehér asztal melletti vacsorát. A
Nagypáholyház legfölső emeletén tartottak fönn egy vendéglőt, amelyet egy szabadkőműves működte
tett.
248
tott s bizonyos irányban fogyasztóképes embertömegen, melyet az okos, energikus, kö

telességtudó, előrelátó, munkaszerető emberek kis csoportja tart össze és irányít. Eme
két - demokratikus és arisztokratikus - elem hiányában tönkremegy a legszebb eszme,
csődöt mond a legjobban kicirkalmazott szervezet.”725 Figyelemreméltó megközelítés.
Jászi demokratikusnak és arisztokratikusnak mondja azt, amit a bolsevisták a tömegek
és az élcsapat célszerű együttműködésének neveznek. Csak az elnevezés más, a logika
és a tartalom ugyanaz. Jászi nem tudhatta, de ugyanazt a történelemformálást tanácsol
ta páholytársainak, amit majd Lenin elvtárs javasol az SZKbP-nek. Sajátos összehason
lítás, amelyben a főmester páholyát élcsapatként akarja megformálni és működtetni.
Jászi ezek után rátér az általa eszmeérlelő tevékenységnek nevezett munka megha
tározására: „Az eszmeterjesztés terén [...] nem szabad magunkat a pillanatnyi lehető
ségekre és impulzusokra [hirtelen hatásokra] bízni, hanem itt okos előretekintéssel és
rendszeres terv szerint kell eljárnunk. S minthogy eszméket azért terjesztünk, hogy
az embereket bizonyos, általunk helyesnek vélt eljárási módokra alkalmasabbakká te
gyük, s minthogy az embereket úgy a múltból átöröklött, mint a jelenben ható tényezők
által kiváltott eszmék mozgatják: pontosabban kell megjelölnünk, hogy minő eszméket
akarunk ma Magyarországon terjeszteni? Erre a kérdésre úgy válaszolok, hogy ketté
választom a múltra és a jelenre vonatkozó eszméket.”726 Érdemes megvizsgálni Jász
inak e szavait: „az embereket bizonyos, általunk helyesnek vélt eljárási módokra al
kalmasabbakká tegyük”. E fölfogás azt jelenti, hogy mesterségesen olyan embertípust
akarnak létrehozni, amely elfogadja és támogatja a szabadkőműves célokat. S mivel a
radikálisok tudták, hogy a fönnálló rendszert sosem lesznek képesek békés választá
sokkal megdönteni, itt rejtetten megjelenik a mesterségesen kikényszerített forradalom
elképzelése is. Ez az a gondolat, amivel megtévesztették a hozzájuk közel kerülő értel
miségieket, költők, művészek egy részét, mint például Ady Endrét.
Jászi először a magyar történelemről nyilatkozik: miután elmondta lesújtó vélemé
nyét a magyar múltról, nagyszabású tervvel áll elő, amely a magyar történelem újra
írását jelenti szociológusok által. Nézeteinek megismerésével megtudhatjuk, hogyan
gondolkodtak a radikális szabadkőművesek annak az országnak, illetve népnek a „bor
zalmas” múltjáról, amely az ő szüleiket, nagyszüleiket nagyvonalúan befogadta. Annyit
megelőlegezünk, hogy számára, számukra a magyar történelem puszta példatár, amit
a jelen harcaihoz kell fölhasználni. Jászi pontosan látta a történelem nemzetformáló, a
725 Uo.
726 Uo.
269
nemzeti tudatot fönntartó erejét, ami viszont nem volt kedvező a céljaik megvalósításá
hoz. Amikor javaslatait megteszi, e szempontokat veszi figyelembe.
Jászi helyes megállapítással kezdi: „a múlt fejlődés ismerete nélkül képünk a tár
sadalom jövő fejlődéséről nem lehet helyes, tehát a múlt ismerete nélküli célkitűzés
kétségtelenül, caeteris paribus [egyébként azonos körülmények között], tökéletlenebb
és hiányosabb, mint az, mely a történelmi fejleményekkel számol.”727Ezután rátér a bal
oldali (liberális és/vagy szocialista) gondolkodású tudósok történelemmel kapcsolatos
rögeszméjére, a múlttal kapcsolatos érzelmek minősítésére: „Másrészt a múlt bizonyos
ismeretéből és annak magyarázatából fakadó és a politika által tendenciózusan erősített
érzelmeknek igen nagy hatásuk van a társadalmi cselekvés irányítására, mely hatás
olykor és átmenetileg nagyobb lehet, mint a jelen tényleges és materiális szükségletei
által fakasztott helyesebb átlátások és érzelmek hatása.”728 Jászi tehát ellentétbe állítja
az emberi szívben és a lélekben keletkező, a materiális világgal bizony nem mindig
kapcsolatban lévő érzelmeket, amiket ráadásul (szerinte) a politika céltudatosan és el
ferdítő szándékkal, azaz manipulatív módon használ - szemben az emberek tényleges
materiális szükségleteivel. Jászi testvérnek csakis abban az esetben van igaza, ha az
embereknek kizárólag materiális szükségletei vannak, másfélék nem. Kicsit sarkítva:
a főmester fölfogása szerint ha megvan a napi adag mustáros kolbász a bendőben, ak
kor (és csak akkor) megfelelő az egyén történelmi-nemzeti tudata. Azt a kérdést kell
föltennünk, hogy a jól képzett Jászi miért vallotta ezt a végtelenül leegyszerűsítő állás
pontot? Azért, mert fölfogása a történelmi materializmus „tudományára” épült, amely
a történelem mozgatójául az anyagi világ pillanatnyi állapotát („termelési viszonyok”)
nevezi meg. Emellett tény, hogy Jászi azt akarta, hogy a magyar embereknek ne legyen,
ne lehessen semmiféle érzelmi kötődése saját őseik történelméhez.
A társadalom tagjaiban lévő érzelmek és a történelem összefüggésében tényleges
példákat is hoz: „Konkrétebben kifejezve tehát azt hiszem, hogy a mai állapotaink leg-
727 Uo.
728 Uo. Amikor jelen könyv szerzője az 1980-as évek elején, fiatal szegedi egyetemi oktatóként elkészí
tette kandidátusi értekezését, a bíráló személyek (Ormos Mária akadémikus, Csatári Dániel profesz-
szor és Karsai László adjunktus) mindhárman ki akartak húzatni a disszertációból az Erdély román
megszállására vonatkozó minden olyan megállapítást, amely a leendő olvasóban érzelmeket válthat
ki. Akkor még nem értettem, mi ennek az oka. Ma már tudom, hogy az akkori évek évek rólam szóló
jelentéseiben mint nacionalista és soviniszta kutató szerepelek. A dolgozatot bíráló kollégák (bár ők és
rokonaik voltak hatalmon, így is örök rettegésben élve) féltek a magyar nemzeti érzelmek és a nemzeti
tudat föléledésétől. Dolgozatomból egyébként egy mondatot sem húztam ki, eredeti formájában jelent
meg: Erdély 1918- 1919-ben (Bp., 1987). A kiadásra négy és fél évet kellett várni. Most, negyed század
elteltével is köszönöm a kötet szerkesztőjének, Szalay Károly úrnak akkori segítségét.
250
■-hatóbb ismerete mellett sem juthatunk el pontos célkitűzéshez, ha nem ismerjük

; 1. a kuruc-labanc törekvések igazi természetét, a vármegye körüli élet szerepét és
rientőségét, a nagybirtokos osztály megerősödésének tényezőit és a kultúra elmara-
: nttságának okait a múltban. Másrészt azt is hiszem, hogy a progresszív eszméknek
~ia már egész más ereje és élanja [lendülete] volna Magyarországon, ha csupán a jelen
sztályérdekeivel és nemzetiségi ellentéteivel állnánk szemben, nem pedig a történel
mi érzelmek és tradíciók ama szövedékével, melyet állandóan hevít és erősít a megha
misított történelemírás és az oligarchia szolgálatában működő közoktatás.”729 Jászi a
történelem ismeretével jelentkező érzelmek mellett új, elvetendő fogalmat ír le: ez a
tradíció, a történelmi hagyomány. Valóban, a népben a történelem nemcsak érzelmi
vonalon él, hanem elsősorban a hagyományok megtartása, sőt tudatos ápolása során,
'•íindenféle baloldali (szocialista és liberális) szemlélet a történelmi tradíciókat, ezek
: ivábbélését tartja legnagyobb ellenségének. Ennek az az oka, hogy a hagyományok
ismerete és ápolása alkotja a nemzeti tudat egyik fontos elemét, a történelmi tudatot.
A történelmi tudat a saját nemzet múltjáról meglévő ismeretek összessége. Ez bizony
több, mint a mindenkori termelési viszonyok és termelési eszközök tartalma, amit a
Jászi-féle történelmi materializmus jelent. Egyébként Jászi főmester praktikusan fogja
föl az egészet: ha nem lennének a nép körében a történelmi érzelmek és hagyományok,
akkor nekik, a szabadkőműveseknek már csak koruk osztályviszonyaival és a nem
zetiségi kérdés megoldásával kellene foglalkozniuk. Jászi nem képes másként látni a
magyar történelmet, mint osztályharcok történetét, a nemzetiségeket pedig a radikális
szabadkőművesek lehetséges szövetségeseként kezelte. E gondolatmenete ismeretében
válik érthetővé, miért épít ki kapcsolatokat például Seton-Watsonnal, a magyarokat
nemzetközi közvélemény előtt rágalmazó skóttal.
Ezt a gondolatmenetét fontosnak érezte, ugyanis részletesebben is kibontotta. Idéz
zük a végtelennek tűnő körmondatát: „Vagyis azt gondolom, hogy az ország összes
középkori hatalmaival: a hitbizományokkal és a holtkézzel, a gentry-vármegyével és az
egész grófi-papi álkultúrával sokkal könnyebben és biztosabban vívhatnék meg a de
mokrácia harcát, ha magában a polgárságban és a népben nem élne egész sereg tévesz
me és célszerűtlen érzelem a múltat illetőleg; hogy egészen mások volnának harcunk
esélyei, ha a magyar, különösen a polgári közvélemény tisztában volna arisztokráciánk
idegen kalandor és rablólovag múltjával; ha ismerné a nép és a polgárság ezeréves
251
elnyomatásának történetét; a felfelé lakáj és lefelé kegyetlen nemesi politika igazi ar
culatát; városaink évszázados, keserves küzdelmét a rabló feudalizmussal szemben; a
dinasztia és a demokrata elemek gyakori szövetségét a kiskirályok anarchiája ellen; a
nemzetiségek ezeréves elnyomatásának történetét, melyben a magyar néppel közös
jobbágyi jogtalanságot még elviselhetetlenebbé tette a gazdasági helyzet nagyobb mos-
tohasága, a kultúra alacsonyabb foka és később a konkurens nemzetiségi középosztály
ellen irányuló kenyérharc; a produktív munka lassú, de biztos térfoglalását a harcos
közjogi dologtalansággal szemben; a demokrácia és a szabadgondolat hosszú és vé
res mártíriumát, melyet újra meg újra szíven döfött a bécsi reakcióval szövetkezett
feudalizmus és klerikalizmus - szóval, ha oly nemzedék nőne fel, mely világosan és
előítéletek nélkül szemlélné az egyetemes európai történelemnek azt a darabját, mely
Magyarországon játszódott le, és látná, hogy a magyar történelem nem valami, a Had
úr rendelte különlegesség, hanem az az általános történeti fejlődés törvényszerűségeit
uralta, mint ugyanannak a szerves életnek a Nyugat és a Kelet közé ékelt s azoktól
elválaszthatatlan szelete.”730
Jelen könyv szerzője rekordmennyiségű ostobaságot, tudatos hamisítást és történel
mi hagyományaink ellen föllépő történészi „szakmunkát” olvasott, főleg kortárs törté
nész akadémikusok tollából, de Jászinak ez a vulkánszerű kitörése, amelynek során
- nyilván a többi szabadkőműves meggyőzése céljából - süt belőle a magyar nemzet
történelmének megvetése, természetesen szociológusi tudománya magaslatáról aláte
kintve - ilyennel talán még soha nem találkozott. Vegyük sorra megállapításait!
Kijelenti, hogy sokkal könnyebben lenne megvívható az ő (tehát a szabadkőműves
demokraták) harca a középkorból fönnmaradt szörnyűségekkel, amelyeket fölsorol. A
hitbizományok és a holtkézi birtokok kapcsán csak nagyon kevés igazság van a szava
iban, annak ellenére, hogy a hazai földbirtokszerkezet meglehetősen aránytalan volt
a nagybirtok javára.731 Az akkori konzervatív agrárszakemberek álláspontja szerint

731 A magyarországi családi hitbizományokra nézve idézünk egy 1914. júniusában megjelent szaktanul
mányból: „Van Magyarországon az 1889. évi statisztikai adatok szerint 93 hitbizomány 2 313 499 ka-
tasztrális hold összterülettel. [...] Vagyis a magyarországi hitbizományok az ország gazdasági területé
nek közel 5 %-át teszik ki. [...] [A] Legnagyobb hitbizományt herceg Eszterházy Pál alapította 402 820
holddal, a legkisebb [a] gróf Zichy Henrik féle 746 holddal.” Lásd: Bognár Mátyás dr.: A családi hitbizo-
mányról. A Cél, V. évf. 6. sz. (1914. június 20.) 451-456. o. Az idézet a 452. oldalon. Bognár álláspontja
szerint: „A nemzet életében bizonyos határig a kötött birtoknak, mint minden intézménynek megvan
a nagy hivatása.” (451. o.) Bognár doktor azt mondja, hogy a hazai hitbizományok jogi és gazdálkodási
állapotai rosszul szabályozottak, ám írása végén megállapítja: „Nézetem szerint igen nagy hiba egy
fontos jogintézményt ideiglenes, a magyar jogrendszer és fejlődött gazdasági élet elveivel össze nem
férő szabályok szerint kezelni. Holott a hitbizományt a modern gazdasági élet elvei szerint, megfelelő
252
azonban a hitbizományokra vonatkozó jogi és gazdasági korszerűsítéssel e nagyobb

birtoktestek fönnmaradhattak volna mint a gazdasági fejlődés motorjai.
Ám amikor Jászi a „grófi-papi álkultúra” kifejezést használja, ezzel egyértelműen
lebecsüli a hazai keresztény műveltséget, visszamenőleg a kezdetekig. Az pedig, hogy
a magyarság nem ún. csonka társadalmat alkotott, hanem volt arisztokráciája, nem
szégyen, hanem erény egy komoly európai nemzet számára. E tényezők kultúráját csak
megvetésből vagy gyűlöletből lehet álkultúrának nevezni, másképpen Jászi elnevezése
nem értelmezhető. Értjük azt, ha egy betelepedett (a grófok és főpapok ugyanis meg
engedték neki), jövevény család sarja szellemileg és érzelmileg, tudatában és lelkében
nem képes azonosulni az elmúlt ezer magyar esztendővel. De miért kell álkultúrának
titulálni azt, amit nem az ő ősei teremtettek? Nos, ennek is megvan a magyarázata. A
radikális szabadkőműveseknek be kellett bizonyítaniuk, hogy a magyar történelemben
semmi komolyabb érték nincs és nem is volt; ami volt és van, nemcsak nem ér sem
mit, hanem a reakciót, a maradiságot képviseli. Ezt azért kellett alátámasztaniuk, hogy
a társadalom előtt jogossá tehessék harcukat a keresztény, magyar nemzetállam ellen.
Ezért fogalmaz e szándéknak megfelelően, céljainak alájátszva Jászi főmester.
Azzal folytatja, hogy sokkal könnyebben vívhatnák meg harcaikat a demokrata sza
badkőművesek, ha az emberek tisztában lennének „arisztokráciánk idegen, kalandor
és rablólovag múltjával”. Figyelem, Jászi saját kora arisztokráciájáról, illetve annak
múltjáról beszél! Ez többjelzős támadás a magyar uralkodó osztály ellen. Idegennek
mondja: úgy tűnik, részletes társadalomtörténeti ismeretei nem voltak a magyar arisz
tokrácia eredetével kapcsolatban, akik között természetesen voltak (mint minden nép
arisztokráciája között) bevándolrlók is. Ezek azonban elmagyarosodtak,732 ami a hazai
arisztokráciának beolvasztó, magyarosító erejét mutatja. Vannak persze ellenpéldák is,
de irodalom- és művelődéstörténeti tény, hogy a magyar nemesi és főnemesi kultúra
legnagyobb alkotásait a magyar szívű nemesek és arisztokraták hozták létre. Szemmel
látható, hogy Jászi főmester ilyen apróságokkal nem foglalkozik, helyette mind a gró
fokból, mind az arisztokráciából ellenséget akar csinálni. Jászi ellenségképet alkot, hogy
legyen ki ellen harcra tüzelni páholytársait.
Jászi a nép és a polgárság ezeréves elnyomatásának megállapításával folytatja. A
nép esetében ez valóban így volt (egész Európában), polgárság azonban nem létezett.
E mondatainak méltó párja a „felfelé lakáj és lefelé kegyetlen' nemesi politika megem-
szabályozással a magyar nemzeti politika erősségévé, a forgótőke és gazdasági u e a e k dbadósításá-

val, a termelés intenzívvé tételével még a népjólét eszközévé is tér.-:
732 Esetleg el kellett volna olvasnia a főmester testvérnek Jókai Mór Vj ~ ~ ; - - j.- - .
253
lítése. Érdekes, mintha nem ugyanazt a történelmet ismernénk: noha valóban létezett
fölfelé szolgalelkű, lefelé taposó nemesség, de létezett másfajta is: fölfelé harcoló (sza
badságháborúk, Petőfi kifejezésével) és lefelé támogató, fölszabadító, sőt atyai nemes
ség is (a reformkorban). Miért csak az egyik oldalát említi, a másikat miért nem? Úgy
vélem, a magyar nemességet is az ellenségkép alkotóelemeként akarja beállítani Jászi, a
demokrata. Igazat ír viszont, amikor a városok harcáról beszél a feudalizmussal szem
ben, s a városi polgároknak néha az uralkodóval kötött szövetségét említi. Kár, hogy
rabló feudalizmust emleget: ez már túlzás, sőt, Jászi főmester történelmet hamisít.
E történelemhamisítás folytatódik Jászinak a nemzetiségi kérdésről tett, igencsak
elnagyolt megállapításaival. A „nemzetiségek ezeréves elnyomatásáról” ír, amely több
ok miatt is komolytalan állítás. Az csak hagyj án, hogy a románok akkor még csak
hétszáz éve jöttek az országba, ami mégsem ezer - de kicsire ne adjunk, háromszáz év
nem tesz semmit egy forradalmi szociológus szemében. Az igaz, hogy a nemzetiségi
jobbágyokat ugyanúgy sújtotta a feudális elnyomás, mint a magyarokat, de Jászi azt is
mondja, hogy a nemzetiségek kulturális elnyomást is elszenvedtek. Talán a főmester
nem hallott arról, hogy például a románok még az első anyanyelvű Bibliát is magyar fe
jedelemtől kapták, nem beszélve iskoláikról és a magyar kultúra sok-sok hatásáról. Utó
lag nem ajánlhatjuk Jászi figyelmébe Moldován Gergely erdélyi román tudós könyveit,
amelyekben a kolozsvári I. Ferencz József M. Kir. Tudományegyetem román tanszéké
nek vezető professzora megírja e tényeket. Az sem volt Jászi számára szempont, hogy
például a moldvai csángóknak mely román egyetemen volt magyar tanszék, vagy hogy
a jászvásári román római katolikus püspök vásárolt-e csángó híveinek magyar nyelvű
bibliákat. A nemzetiségek ezeréves elnyomását, Jászira is hivatkozva, azóta is zengik
az egykori nemzetiségek történészei és politikusai. Vajon mi lehet az oka annak, hogy
Jászi így beszél a nemzetiségekről? A válasz nagyon egyszerű: híveket akart toborozni
közöttük radikális céljai megvalósítására. Olyan híveket, sőt szövetségeseket, akik föl
lépnek a „magyar kizsákmányolás” ellen, hazai és nemzetközi síkon egyaránt. Azért is
alakít ki együttműködést a legendás Scotus Viatorral, hogy a nemzetiségek barátjának
tüntesse föl magát. Szegény főmester testvér ekkor még nem ismerhette a híres erdélyi
román költő, Goga fentebb már említett újságcikkét a magyar kultúra elzsidósodásáról.
Jászi azt is írja, a magyarok a konkurens nemzetiségi középosztály ellen „kenyérhar
cot” folytattak. Az állítás újfent a történelemhamisítás kategóriájába tartozik. Gondol
junk csak arra, amikor 1848-49-ben az erdélyi román középosztály vezetésével román
parasztok a legborzalmasabb vérengzéseket követték el például az Erdélyi-érchegység-
254
ben.733 Az 1890-es évek elején megindult a Replika-, majd a Memorandum-ügy, amely

ben a kolozsvári bíróság néhány év börtönbüntetéssel sújtotta a magyarságot egész
Európában lejárató, följelentő és rágalmazó főbűnösöket - azonban 1896-ban a liberális
magyar kormányjavaslatára a király kegyelmet adott az egész társaságnak. Válaszkép
pen a Jászi által védelmezett román nemzetiségi középosztály hatványozott erővel és
pénzzel vásárolta föl az erdélyi magyar középnemesség földbirtokait. Föl kell tegyük a
kérdést: Jászi testvér miért nem a román Solidaritatea bankszövetség bankjai által föl
vásárolt magyar birtokokról beszélt? A magyar középosztály pusztulása nem érdekelte,
vagy nagyon is tudta, hogy e helyébe, ennek megsemmisítése után az államfenntartó
új középosztályt zsidó személyekből akarják létrehozni? Hiszen a parcellázásnak neve
zett folyamatban legnagyobb haszonnal a budapesti öt nagybank vett részt, amelynek
„tulajdonosi szerkezete” kizárólag izraelitákból állt.734 Ilyen társadalmi-gazdasági kö
rülmények között állítása a nemzetiségi középosztály elleni kenyérharcról nem pusztán
tudatlanság, hanem a hazaárulás minősített esete.
Ebbe a kategóriába tartozik az a kijelentése is, amely fölött könnyen elsiklik az olva
só. Nézzünk a mélyére: a „produktív munka lassú, de biztos térfoglalása a harcos-közjogi
dologtalansággal szemben” mondatrészben kiemeltük a két, egymással ellentétpárba
állított lényeges tényezőt. Jászi beszédében nem mondta ki, mert tudta, hogy a páholy
tagoknak egyértelmű, kikre gondol: a produktív munkát a zsidó polgári elem végzi, a
harcos-közjogi dologtalanság a magyar nemességre, középosztályra és főnemességre
vonatkozik. Ez a félig rejtett megfogalmazás azt is jelenti, hogy a zsidó többségűvé
vált páholyokban a származás- és gondolkodásbéli azonosság lehetővé tette, hogy alig
érthető félszavakból, félmondatokból értették egymást; nem kellett mindent durván ki
mondani.
Amit a főmester a szabadgondolat hosszú mártíriumáról mond, az történelmi tény:
nyilván páholyuk névadójára, a Franciaországból importált, Magyarországra nem al
kalmazható radikális elvek alapján a Birodalmat fölrobbantani akaró Martinovics apát
ra és társaira gondolt. Bizony a közép- és kelet-európai nagyhatalmak, illetve dinasztiák
733 Az Erdélyi-érchegységet a 21. századi román földrajztudomány „Nyugati-Kárpátoknak” nevezi. Buka

restből nézve nyugatinak nyugati, de nem Kárpátok. (Hasonló a helyzet a Nagyalföld román megszál
lás alatti részeinél is: a Szatmárnémetitől Temesvárig terjedő Alföldet „Nyugati Román Alföldnek”
nevezik. Ez azt jelenti, hogy a román földrajztudomány földrajzi értelemben is megteremti Nagy-Ro-
mániát.)
734 A magyar földbirtok-politika parcellázással (és telepítéssel) összefüggő részéről lásd: .4 Magyar Gazda-
szövetség újabb birtokpolitikai akciója, [m. gy. aláírással, valószínűleg Mezey Gyula] A Cél, V. évf. 4. sz.
(1914. április 20.) 257-260. o.
255
országaiban mindenütt kivégezték a hasonló mozgalmak vezetőit. Igaz, ezt Magyaror

szágon a Habsburg uralkodó tette, ezért teszi hozzá Jászi, hogy Béccsel szövetkezett
a magyar feudalizmus és klerikalizmus. A főmester még azt is megengedi magának,
hogy gúnyolódjon a Hadúron mint számára nyilvánvaló szamárságon. Igen, itt is tet
ten érjük a radikálisok magyar történelmet gúnyoló, nevetségessé tevő szándékát. Egy
nemzet ugyanis csak akkor vihető mások által meghatározott célok irányába, csak ak
kor használható föl bármire, ha nem a saját történelmét éli, illetve beléje sulykolják,
hogy a saját történelme puszta szörnyűség, elnyomás, amit el kell vetni. Jászinak éppen
ez a szándéka: majd ő megmondja, mi a fontos a magyar történelemben, s aki nem azt
vallja, az elmaradott, szélsőséges, legalábbis maradinak és nacionalistának tekintendő.
Jászi beszéde következő részében még gúnyolja egy ideig a magyar történelmet:
„Azt hiszem, testvéreim, hogy egy ilyen [új] nemzedék, mely nem ülne fel többé ama
katedrái hamisításoknak vagy együgyűségeknek, melyek pl. azt tanítják, [...] hogy a
magyar nemesség önként adta oda jogait áldozatkészségből, hogy a magyarság a világ
legliberálisabb és legtürelmesebb népe idegen vallásokkal és nemzetiségekkel szemben,
hogy a magyar nemességet a trón iránti hűség jellemzi, hogy a mi alkotmányunk csak
az angollal hasonlítható össze stb. stb: egy ilyen nemzedék sokkal bátrabban [...] tűzné
ki az új Magyarország céljait, és sokkal rendületlenebbül venné fel a harcot kultúránk
és szabadságunk ezeréves ellenségeivel szemben, és nem lehetne többé soha a magyar
polgárságot és parasztságot tőle idegen, sőt vele ellenséges érdekek elvakult és eszte
len katonájává tenni, néhány jelentőségét elvesztett politikai totem avagy a feudalizmus
zsoldján élő történetírás néhány értelmetlen varázsszava segítségével.”735 Jászi fantá-
ziálásaiból csak egyetlen állítást emelek ki, azt az „együgyűséget”, hogy „a magyarság
a világ legliberálisabb és legtürelmesebb népe idegen vallásokkal és nemzetiségekkel
szemben”. Pedig egyértelmű bizonyítékot találtunk arra, hogy ténylegesen a magyar a
legtürelmesebb nép: ha ugyanis nem így lenne, a Jászi-féléket nem hagyta volna ilyen
módon megnyilvánulni (egyébként még bevándorolni sem), s valamelyik belügymi
niszter föloszlatta volna az egész szabadkőműves társaságot. Jászi különben minden
önhittségével lebecsüli a magyar történetírást. Nem egyik vagy másik ábrándos törté
nészről ír dehonesztálót (ami természetesen elfogadható lenne), hanem magáról a tudo
mányágról. Ez nagyképűségét bizonyítja. Ami Jászi álláspontját illeti a nemzetiségekkel
és vallásokkal kapcsolatban, csak megjegyezzük, hogy azokban az években érvényben
volt az 1868:44. törvénycikk, az akkori Európa egyetlen nemzetiségi törvénye, valamint
256
1895-től hatályos törvény volt „Az izraelita vallás recepciójáról” elnevezésű 1895:42.
törvénycikk. Szemmel látható, hogy Jászi még arra sem képes, hogy becsületesen el
ismerje a jelenben azt, ami viszonylag jó; egyértelmű, hogy tipikus radikális szabad-
kőművesként mindent kritizál és elvet, ami a magyar nemzet önbizalmát erősíthetné.
Fenti két törvénnyel ugyanis a magyarok Közép-Európában létrehozták és működtették
azt a nagyhatalmat, amely képes volt nemzetiségeit és zsidóit megvédeni. Mitől? Gon
doljunk csak az Orosz Birodalomra vagy a kicsiny Román Királyságra, ahonnan nem
véletlenül özönlött a zsidóság a Jászi által annyira lebecsült Magyar Királyságba.
Jászi főmester e gondolatfolyama után megteszi javaslatát, ezt is becsmérlő jelzős
szerkezetekkel megtűzdelve: „Mindezeket pedig azért mondom el, Testvéreim, mert
eszmeterjesztő munkánk koronájának tartanám azt, ha egy modern, okos és becsületes
magyar történelmet adhatnánk a magyar polgárság és a nép kezébe. Oly történelmet,
mely semmiféle párt vagy iskola szolgálatába nem állva, egyszerűen a modern szocio
lógiai tudás fáklyájával rávilágítana a katedrái bornírtság és a szellemi lakájságfnakj
arra a sötét vadonjára, melyet magyar történetírásnak nevezünk. Olyan történelmet,
mely nem politikai vitairat vagy propagandisztikus adattár akar lenni, hanem amely
szenvedelem nélkül tárja fel a történelem kettős folyamának: a háborúnak és a kultú
rának, az államnak és a munkának kölcsönhatásait és eredményeit. Szóval oly törté
nelmet, mely nemcsak a királyok, hadvezérek és diplomaták, hanem a testi és szellemi
munkások történetét is megírja.”736 Mily érdekes, alig egy-két év múlva éppen Jászi
testvér kilincselt a katedrái bornírtság és szellemi lakájság kolozsvári egyetemi kép
viselőinél, s mit tesz Isten, e bárgyú lakájok megadták Jászi testvérnek az egyetemi
habilitációt, sőt a kultuszminiszter, ez a feudális magyar rablólovag Jászit egyetemi ma
gántanárrá nevezte ki.737 Borzasztó kormány az ilyen: ha a belügyminiszter vagy Boda
Dezső budapesti rendőrfőkapitány (bárgyú, feudális rabló módon) beépített volna a bu
dapesti államrendőrség nyomozó osztályától egy-két detektívet a radikális páholyokba,
akkor nem sokáig működött volna a hazaárulásnak e progresszív szigete, s talán Jászi
sem lehetett volna professzor. íme, a szabadkőművesi titkosság másik nagy értéke:
páholymunkán bátran ledorongolják azokat, akiktől aztán elfogadják a kinevezést s az
azzal járó tudományos tekintélyt.738
736 Uo.
737 Majd 1918-1919 fordulóján, amikor szabadkőművesek kerültek Magyarország élére (Károlyi gróf
kormánya), s miután Jászi nemzetiségi miniszterként megbukott, jellemző módon nem vonult vissza,
hanem az egyetemek kormánybiztosa lett.
738 Mily kár, hogy Litván György Jászi életrajzában csak a főmester nőügyeiről ír, ezekre az erkölcsi meg-
257
A gyakorlatias érzékű Jászi azt is megmondja, kik és hogyan írnák újra Magyaror
szág történetét: „nem arról van szó, hogy új forráskutatásokat tegyünk, hanem egyeló're
csak arról, hogy a már kész, a hivatalos történetírók által napvilágra hozott rengeteg
anyagot végre-valahára a modern társadalomtudományi kutatás eszközeivel dolgozzuk
fel. Adathalmozó nagyképűsködés nélkül és esszéista rövidséggel nyolc-tíz jó szemű
szociológus, egységes szempontból és szerkesztés mellett, megfelelő részekre osztva
az anyagot, egy-két esztendő alatt egy oly népies - de azért komoly és tudományos
- kézikönyvet adhatna a művelt magyar közönség kezébe, mely nemcsak érdekesség
ben, tisztánlátásban, de alaposságban is könnyen kiállhatná a versenyt a hivatalos tu
domány bármely sokkötetes kompendiumával.”739 Nos, Jászi e mondataiból kiviláglik,
hogy fogalma sem volt az oknyomozó történetírás akárcsak legfontosabb, alapvető kö
vetelményeiről. Az adathalmozás ugyanis a levéltárban vagy bárhol megmaradt régi
források lehető legszélesebb körű föltárását jelenti, amik nélkül nem érthető meg a régi
események sok összefüggése, az ok-okozati rendszer, egyáltalán a legalapvetőbb idő
rend, s akkor a lelki, eszmei, anyagi és más összefüggésekről még nem is beszéltünk.
Amely tudományos történelmi munka megírását nem előzi meg az általa nagyképű
en adathalmozásnak gúnyolt forrásgyűjtés, az nem tudományos munka, hanem lehet
esszé, eszmefuttatás, népies összefoglalás vagy tudomány-népszerűsítés és minden
egyéb. Jászi főmester alaposan melléfogott, amikor ráadásul „adathalmozó nagyképű
ségről” beszélt, erre mondja a magyar nép (Jászi szavával: a csőcselék): bagoly mondja
verébnek, hogy nagyfejű. Az esszéista rövidséggel megírt, a történelemről szóló munka
lehet jó szociológiai esszé: Jászinak csak ezt kellett volna mondania, de valahogy vérévé
vált a gúnyolódás mindenen, ami különbözik elképzeléseitől. S az adathalmozás téma
körével kapcsolatban még valami: Jászi úgy képzelte az új magyar történelem meg
írását, hogy a „lakájtörténészek” kutatásai során előkerült forrásokból csak azt veszi
figyelembe, ami az ő eszmevilága szerint fontos és lényeges; ami nem az, azt kiejtik a
történelmünkből. Ez bizony napjainkig a szocialista és liberális történészek jellemzője
(még szabadkőművesnek sem kell lenniük).
Jászi főmester azt is megmondja, mit kellene e szociológusoknak tennie: „a csaták
és a diplomata csalafintaságok unalmas és értéktelen adathalmozásával szemben: ál
landóan az államfejlődés és a kultúra gyarapodása nagy tényezőire és törvényszerűsé
geire mutatnánk rá, s minden művelt embert könnyen meggyőzhetnénk arról az igaz-
billenéseire egy szót sem veszteget.

739 Uo. Kompendium: rövid, vázlatos összefoglalás. Jászi itt eltévesztette a szóhasználatot, ugyanis sokköte
tes kompendium elvi lehetetlenség.
258
ságról, hogy a magyar történelem voltaképp semmi egyéb, mint a nyugati fejlődésnek
egy-két évszázaddal megkésett ismétlődése. S hogy ez a terv nem utópia, mindama
testvéreinkre hivatkozom, kik tanulmányaik közben a magyar történelem valamelyik
szakával behatóbban foglalkoztak. Valamennyien azt mondták nekem: nem annyira új
adatgyűjtésre van szükség, mint inkább a már meglévő rengeteg tény kritikai, frázi
soktól ment feldolgozására, szociológiai alapon, nem pedig a Budapesti Hirlap740 vezér
cikkeinek szellemében. Mert furcsa, de úgy van, hogy bármely fejezetét is olvassuk a
hivatalos magyar történetírásnak, s minél újabb keletű az, annál inkább: sohasem ama
távoli korok levegőjét érezzük, hanem mindig a Rákosi Jenők lelkes retorikáját.”741 A
főmester azt mondja, hogy a magyar történelem a nyugat-európai történelem ismétlése,
száz-kétszáz évvel később. Ebben van igazság, csak az a baj, hogy Jászi nem teszi hoz
zá, hogy nem elhanyagolható magyar jellegzetességekkel. Azért nem, mert ki akarja
lúgozni a magyar történelemből a nemzeti sajátosságokat. Célzatosan szocialista törté
nelmet akar létrehozni, amelyből hiányzanak a magyarok, csak jobbágyok, polgárok
és rabló feudálisok vannak. Ami a „Rákosi Jenők lelkes retorikáját” illeti, a magyar
történészek közül e hírlapba írt rendszeresen például Jancsó Benedek vagy nagyajtai
Barna Endre, mindketten a románkérdés legjobb, szakavatott ismerői. Nem Rákosi Jenő
adta meg az alaphangot, hanem e történészek adták meg a Budapesti Hirlap „retoriká
ját”. Rákosi Jenőt (Rákosi Viktor író és Rákosi Szidi színésznő testvérét) nem csak azért
gyűlölték a radikális szabadkőművesek, mert lapjában közölte azon mérsékelt szabad-
kőművesek írásait, akik csak így tudtak (a nyilvánosság előtt) védekezni a szervezeten
belül egyre inkább megerősödő radikálisok térhódítása ellen, hanem azért is, mert Rá
kosi Jenő hirdette meg a „harmincmillió magyar” elképzelését. E célkitűzésen hosszú
éveken át becsmérlően gúnyolódtak, ami persze érthető, hiszen több tízmillió magyar
megszületése veszélyeztette volna az ő hatalomátvételüket, honfoglalásukat, túlsúlyra
kerülésüket Magyarországon.742
Jászi a magyar történelem újraértékeléséről, újraírásáról szóló hosszú fejtegeté
se végén bejelenti, hogy már intézkedést is tett: „Erre a munkára megvannak a kellő
szellemi erők. A kollektív vállalkozás terve fő vonalaiban tisztán áll előttem, sőt már
740 Budapesti Hirlap: Rákosi Jenő főszerkesztésében megjelenő, nagy példányszámú napilap, amely általá
ban pártoktól független, de a magyar érdeket még a szabadkőművességtől is megvédte.
741 Uo.
742 Az 1980-as évek közepén végzett bizonyos demográfiai számítások szerint abban az esetben, ha nem
darabolják föl Magyarországot, s megmarad az első világháború előtti születési és magyarosodási
ráta, akkor az 1980-as évek közepén Magyarország összlakossága mintegy 36 millió, ebből magyar 30
millió lett volna. E számadat érzékelteti talán leginkább Trianon veszteségeit.
259
két nagyobb könyvkiadónk is hajlandónak mutatkozik egy ilyen munka kiadására. Ha

testvéreink, úgy szellemileg, mint erkölcsileg ezt a tervet felkarolják, kétségtelenül a
múltra vonatkozó eszmeterjesztés legfontosabb részét fogjuk elvégezni.”743 Valószínű
leg szabadkőműves tulajdonban lévő két könyvkiadó vállalta Magyarország történe
tének progresszív szabadkőművesi, szélsőségesen liberális és szocialista, történelmi
materialista fölfogású új összefoglalója kiadását. Jászi szavai azt bizonyítják, hogy e
radikális, progresszív szabadkőművesek úgy érezték, hogy Magyarországon már olyan
viszonyok alakultak ki, hogy az ő tevékenységük eredménnyel kecsegtethet.
Összefoglalva Jászi főmesternek fent mondott nézeteit, megállapíthatjuk, hogy tel
jes egészében látta a történelem nemzetformáló, nemzeti tudatot kialakító és fönntartó
szerepét. Mivel a magyarságra mint önérzet, nemzeti tudat és önbecsülés nélküli tö
megre volt szükségük, amelyet egy kicsiny, szabadkőműves élcsapat vezet, ezért új tör
ténelmet akartak írni, olyat, amelyben a magyar sajátosságok nélküli osztályharc és a
materiális világ viszonylatai, összefüggései szerepelnek kizárólag. Ha ehhez hozzászá
mítjuk a keresztény egyházak tönkretételére, meggyöngítésére, valamint a hittanmen
tes népiskola létrehozására vonatkozó terveiket, el kell ismernünk, hogy nagyszabású
célrendszert hoztak létre, amely a magyar népet mint öntudatos keresztény nemzetet
elsüllyedéssel, üres tömeggé válással fenyegette. Személy szerint Jászi testvérről szól
va: neki megvolt az a tehetsége, összefogásra és vezetésre képes ereje, amivel komoly
károkat okozott és okozhatott a magyarságnak. Mint ahogy formálisan volt református,
ugyanúgy formálisan volt magyar is, s nem akart mást, mint szabadkőműves államot
csinálni a Magyar Királyságból. Ehhez kellett volna visszamenőlegesen egészen új ma
gyar történelmet íratni, a magyarság Kárpát-medencei ezer éve számára mindössze
arra volt jó, hogy előkészítse a talajt a „vár bevételére”, azaz a magyar állam vezetésé
nek átvételére. Történelmi szerepe mindössze ennyi - s ez nem is kevés.
Jászi főmester az „utópia és demagógia útvesztőiben”
Az új főmester, miután elmondta a magyar történelemre vonatkozó tanulságos prog

ramalkotását, székfoglalójában rátért az általa fontosabbnak tartott jelen és a jövő fel
adatainak meghatározására. A magyar államot várnak állítva be kijelentette: „A múltra
743 Uo. A Martinovics páholy iratai között sajnos nem találtuk meg az említett két kiadó nevét. (Kiemelés -
R .E .)
260
vonatkozó eszmei propagandánál azonban kétségtelenül fontosabb a jelen pontos isme

rete alapján a legközelebbi jövő feladatait kitűzni. A radikális törekvéseknek gyakran
hangoztatják destruktív [bomlasztó, romboló] irányát.744És ebben van is annyi igazság,
hogy az ostromlók természetesen elébb akarják bevenni a várat és csak azután szoktak
annak miként való újjáépítéséről gondoskodni. De a szellemi és politikai küzdelmeknek
az a természete, hogy maga az ostrom sikere és ereje sokban attól függ, hogy minő ki
látásokat és reményeket tudnak a küzdők lelkében ébreszteni arról az állapotról, mely
az ostrom diadalmas véghezvitele után fog bekövetkezni. Mi is nagyban elősegíthetnénk
küzdelmünk tempóját és chanceait [sanszait], ha a merőben destruktív politika mellett
egyre nagyobb mértékben igyekeznénk annak az új rendnek a képét és körvonalait
megrajzolni, mely az úgynevezett agrárfeudalizmus bukása után Magyarországon be
fog következni.”745 Látható, hogy Jászi a későbbi évtizedekben kialakuló, futurológia
nevű tudományágra746 jellemző fordulattal kezdi székfoglalójának ezt a részét. A ma
gyar államot, amit meg akar ostromolni, szemléletesen várnak nevezi, s maga ismeri el,
hogy nem elegendő a szabadkőművesek részéről az eddigi állambomlasztó (destruktív)
politikát folytatni, ennél többre van szükség. A sikeres várostromhoz szerinte az is
szükséges, hogy az ostromlók (azaz a radikális szabadkőművesek) arról is tudjanak va
lamit, hogy mi lesz a várostrom sikere (azaz a magyar államhatalom és Magyarország
megszerzése) után. Amikor 1920. május 18-án a horthysta kormány belügyminisztere
föloszlatja a szabadkőművességet, éppen az ilyen jellegű mondatokra és tevékenységre
hivatkozik majd.
A feladatok pontosításához Jászi összeveti a szabadkőműves radikálisokat a szoci
áldemokratákkal: „S míg a szocialisták úgy-ahogy azzal az érveléssel utasíthatják el
a jövő szocialista államberendezkedés iránt tudakozókat, hogy egy távoli világrend,
egy új, még sehol nem létezett társadalmi realitás képét megrajzolni nem lehet: addig
mi, kik lényegileg a már meglevő nyugati iparos és polgári avagy mezőgazdasági és
parasztdemokráciák mintájára akarjuk a régi feudális magyar államot megreformálni,
ilyenféle okoskodással nem állhatunk elő. Mert igenis, ismerve országunk rendelke
zésre álló erőit és a külföld ily irányú tapasztalatait: nekünk kötelességünk a magyar
744 Nem véletlen, hogy Jászi helyettese, Szende Pál pontosan három héttel később hosszabb előadásban
foglalja össze és akarja megcáfolni a radikális szabadkőművességről akkoriban hangoztatott vélemé
nyeket. Szende írását a későbbi oldalakon külön fejezetben mutatjuk be.
745 Szabadkőművest programm. Dr. Jászi Oszkár főmester testvér székfoglaló beszéde a Martinovics páholy
Nemzeti páholy iratai, 379. fólió, hátoldal. Jászi kiemelései.
746 Futurológia: jövőkutatás, amely a jelen viszonyaiból következteti ki a jövő várható folyamatait.
261
politika minden nagy kérdésében - legalább a fő vonásokban - konkrét és pontos

prepozíciókkal [javaslatokkal] előállni. Igenis, a közvélemény teljes joggal kérdezheti
meg tőlünk, hogy pl. az általunk annyiszor ócsárolt extenzív mezőgazdaság, vármegyei
közigazgatás, felekezeti népiskola, nemzetiségi politika stb. helyébe minő új intézmé
nyeket és alapelveket akarunk állítani és ezek keresztülvitelére honnan akarjuk az
anyagi és szellemi erőforrásokat előteremteni?”747 Jászi, aki eddig mindent támadott,
ami hazai, itt végre elárulja, hogy a nyugati minták közül több is számba jöhet, aminek
mintájára át akarják alakítani az új országot. Polgári vagy parasztdemokráciáról van
szó. Ez érthető, emiatt is támadja vadul a magyar arisztokráciát és nemességet. Ma
gyarországon azonban a polgárság jórészt a zsidó elemből került ki, a nagybirtokrend
szer pedig fölrobbanthatatlannak látszott. Jogos Jászi kérdése: hogyan akarják mindezt
megvalósítani? Saját kérdésére az a válasza, hogy a hazai politikai élet nagy kérdései
ben javaslatokat kell tenniük.
A politikai válaszokat a leglényegesebbnek érezve immár konkrét javaslatot tesz,
ami egyik legfontosabb része a székfoglalójának: „a magyar szabadkőművességnek
egyik legelső és legfontosabb feladata: a magyar radikális demokrácia politikai prog
ramjának részletes kidolgozása. Testvéreim, én nem tudok ennél hasznosabb és termé
kenyebb munkaprogramot elképzelni nemcsak a Martinovics páholy, hanem az egész
szabadkőművesség számára. [...] Mert nyilvánvaló, hogy ez a feladat oly nagy és sokol
dalú, melynek megoldására egyedül mi [a Martinovics páholy] képesek nem vagyunk.
Mert nem arról van szó, hogy valami pontokba és paragrafusokba foglalt dogmatikus
programot állítsunk össze, hanem arról, hogy a polgári Magyarország kiépítésének esz
közeit és legközelebbi céljait pontosan meghatározzuk. Ehhez pedig nemcsak a létező
erőviszonyok pontos számbavétele és a megfelelő külföldi tapasztalatok kritikai feldol
gozása a szükséges, hanem az is, hogy a különféle, egy célt szolgáló lehetőségek között,
a radikális demokrácia eltérő útjai között a legcélravezetőbbet válasszuk.”748 Jászi e
szavaival világosan kimondja, amit páholya tagjai már évek óta tudtak, s ennek mentén
szerveződtek önálló páhollyá: a szabadkőművességnek politizálnia kell, politikai progra
mot kell alkotnia, részt kell vennie az ország politikai életében. Nyilvánvaló, hogy ezek
az állampolgárok törvényen kívül állónak tekintették magukat. Ennek a magatartásnak
csak egyik oka, egyik magyarázata az, hogy a liberális magyar kormányoknak eszükbe
sem jutott számon kérni a saját állami törvényeiket, rendeleteiket. A másik ok a radiká-
747 Uo. 379-380. fólió.

748 Uo. 380. fólió. Jászi kiemelése.
262
lis Jásziék lelkében, jellemében keresendő: a törvények közül csak azt tartották maguk
ra érvényesnek, amelytől védelmet kaptak. Ezenkívül jól tudták, hogy az államrend
szert gyökeresen átalakító tevékenységük kizárólag abban az esetben lehet sikeres, ha
fittyet hánynak minden jogszabályra, amely az állami berendezkedést védi, fönntartja.
Azt mondja Jászi, hogy a polgári (értsd: nem nemesi, nem magyar és nem arisztokrata
vezetésű) Magyarország átalakításának céljait és eszközeit kell megállapítaniuk, úgy
- s ez a módszerre vonatkozóan helyes felismerés -, hogy az országon belüli erőviszo
nyokat föltérképezik. Ezen kívül meg kell vizsgálniuk a külföldi tapasztalatokat: igen,
Nyugat-Európa (ezen belül persze a szabadkőműves kormányok által vezetett Francia-
ország) volt Jásziék mintaképe. Ez azt mutatja, hogy nem általános értékek alapján álló,
speciális magyar államot terveztek, hanem a nyugati társadalmi, termelési és politikai
viszonyokat tekintették példának.
Azzal folytatja a főmester, jól tudja, hogy a szabadkőműves szervezeten belül a nagy
politikai kérdésekben is különféle álláspontok vannak. Fölsorolása tanulságos: „Hogy
csak néhány vitakérdést említsek: az önálló vámterület vagy a vámközösség álláspont
jára helyezkedjünk-e? Az állami közigazgatást avagy a vármegyei önkormányzatnak
népies alapra helyezését követeljük-e? Termelőszövetkezeteket avagy kis parasztgaz
daságokat akarjunk-e létesíteni? A mai vármegye avagy új területrészek kereteiben
lehet-e a nemzetiségek jogos igényeinek kielégítését célszerűbben keresztülvinni? In-
demnitással [itt: kártalanítással] vagy anélkül hajtsuk-e végre az egyházi javak szeku
larizációját? A parasztgazdálkodásra való átmeneteinél minő eszközökkel biztosíthat
juk, hogy a kisgazda-társadalom a mezőgazdasági produktivitás legújabb elvei színvo
nalán művelje földjét? A népies jogvédelem minő rendszerét akarjuk megvalósítani?
Mi lesz álláspontunk az állam magángazdasági tevékenységét illetőleg stb. stb. íme egy
egész csomó kérdés [...] melyekre nekünk választ kell adnunk, ha nem akarjuk, hogy
elvesszünk az utópiák vagy a demagógia útvesztőjében.”749 Jászi politikai programban
gondolkodik: kérdésfölvetései a napi és hosszú távú politika, gazdaságpolitika, nem
zetiségpolitika és egyházpolitika valóban fontos témaköreire vonatkoznak. Az egyházi
javak elvételét most sem hagyja ki.
A főmester végül elmondja, milyen úton-módon, milyen szakmai vitamódszer
rel akarja céljait megvalósítani: „És hogy az e cél érdekében kifejtendő munkánk
csakugyan gyümölcsöző legyen, arra kell törekednünk, hogy szövetségünk mindama
tényezőit belevonjuk e kérdések tisztázásába, akik akár elméletileg, akár gyakorla-
749 Uo.
263
tilag a szóban forgó problémákkal foglalkoztak. Úgy képzelem, hogy közös munkák
keretében kellene az összes kérdéseket feldolgozni olyképpen, hogy a szakértő előadó,
esetleg több ellentétes irányú előadó elaborátumaihoz [dolgozataihoz] minél széle
sebb medrű vita fűződjék.”750 Jászi tehát a sok fontos kérdésben szabadkőműves
ségen belüli előadássorozatot és ehhez kapcsolódó vitákat kezdeményez. Ehhez azt
is hozzátette, hogy a komolyabb dolgozatokat az általa szerkesztett szabadkőműves
szellemiségű folyóiratban, a Huszadik Században meg lehetne jelentetni, „végül pe
dig valamennyi külön kötetben, mint az Új Magyarország programja vagy más ilyen
szintetikus cím alatt az egész ország közvéleményének átadassék.”751 Látható, hogy
Jászi elvileg valóban nagyszabású „eszmeérlelő” programot gondolt ki, kérdés, hogy
maga mit várt ettől: „Lehetetlen, Testvéreim, hogy ez a munka, ha csakugyan komoly
és alapos lesz, ne gyakorolja a legmélyebb benyomást úgy bajtársainkra, mint ellen
feleinkre. Lehetetlen, hogy egy ilyen jól előkészített és nagystílű vita ne mozdítsa elő
az eszmék kiforrását, a keresztülvihető realitásoknak a merő álmodozástól való elkü
lönülését. És lehetetlen, hogy az eszméknek eme rendszeres áttekintéséből és kriti
kájából, a fontos új adatok sorakoztatásából ne származnék sok új indíték a tettre és
a küzdelemre.”752 Jászi a nagyszabású és valóban fontos témákat földolgozó vitákkal
tehát nemcsak a szabadkőműves „bajtársakra”, hanem az ellenfelekre is hatást akar
gyakorolni. Fontos annak fölvetése, hogy az egészből mi a realitás? Erre már itt és
most válaszolunk: szinte semmi realitása nem volt a főmester programja megvalósítá
sának. Jásziék céljait kizárólag az akkori magyar liberális politikai-társadalmi rend
szer teljes föllazításával és összedöntésével lehetett volna megvalósítani. 1911 elején
járunk a téma tárgyalásában, de már itt le kell szögeznünk, hogy ugyan a radikálisok
Magyarország föllazítását és a háborús vereség után - Károlyi gróf szabadkőműves
kormánya révén - összedöntését is elérték, ám programjuk részletes megvalósításá
nak ideje nem jöhetett el, hiszen Horthy és tizenkét kapitánya, valamint Bethlen Ist
ván gróf, Gömbös Gyula és a többiek egészen új, konzervatív Magyarországot hoztak
létre, igaz, csak csonka országterületen. Kétségtelen, hogy a szabadkőművesek akkor
is és ma is ezért gyűlölik (már-már betegesen) Horthyt és egyébként a nemzetet meg
mentő és építő egész rendszerét. Úgy gondoljuk, hogy Jászi programja kizárólag arra
volt alkalmas, hogy tettre és küzdelemre sarkallja a szabadkőművesek vele egyetértő
csoportját, megvalósításának a realitása csak Magyarország teljes összedöntésé után

751 Uo. E fontos szavait a főmester maga emelte ki.
264
jöhetett volna el. A kérdés tehát 1911-ben ez volt: van-e realitása a Magyar Királyság
politikai szétverésének, vagy nincs.
Jászi jól tudja, hogy radikális elképzeléseivel még a szabadkó'műves szervezeten
belül sem ért mindenki egyet, ezért főmesteri székfoglalója utolsó részében e társait
kritizálja: „És valamennyien érezzük, hogy minő nagy szükség van minderre, hogy
fejlődő mozgalmunkat ne érje utol a végig nem gondolt politikai nekiiramodások gya
kori végzete: a jelszóharcokat folytató Don Quichottiáda753 avagy az eredménytelenül
koplalók dísztelen behódolása. Pedig aggasztó jelek már most is mutatkoznak, még
pedig a mi harcos sorainkban is, mindkét irányban. így a radikális frazeológia mögött
gyakran hiányzik a komoly elvi tartalom! Hányán verik a mellüket a szociális igazsá
gért való hevületükben és ugyanakkor cselekvő vagy hallgatag részesei a munkásnyú-
zásnak vagy a nemzetiségi elnyomásnak! Hányán rontanak neki minduntalan - mint
egyik testvérünk szellemesen mondotta - az atyaúristennek, de Tisza Istvánnal állandó
szövetségben élnek.”754 Jászi meggondolandó ismereteket árul el a hazai szabadkőmű
vesekről az utókor számára: olyan dolgokat mond, amiket az átlagos, hivatalos levéltári
forrásokból nem lehet megtudni. Állítása szerint egyes szabadkőművesek a búsképű
lovaghoz hasonlóan eredménytelenek, mások, a koplalók pedig behódolnak a hatalom
nak, a rendszernek. Más szabadkőművesek radikális szóhasználata mögött csak üres
ség található, mások munkásnyúzók vagy részt vesznek a nemzetiségek elnyomásában.
Annak ellenére, hogy Jászi konkrét példákat nem hoz, megállapíthatjuk, hogy a szoci
ális igazságokról, az emberszeretetről, a szegények és a nemzetiségek támogatásáról
szavaló egyes szabadkőművesek erkölcstelen módon ezeknek éppen az ellenkezőjét
cselekedték. Jászinak ezek a megállapításai megingatják a szabadkőműves szervezet jó
szándékáról és becsületességéről önmaguk által kialakított és a társadalomban hirdetett
képet. Ráadásul a politikai aljasságról (árulásról?) is szól a főmester, amikor azt a komi
kus megállapítást teszi, hogy egyes társai nagyot mondva „nekimennek az atyaúristen
nek”, ám Tisza gróffal szövetségben élnek. Csak nem barátjára, Sándor Pálra utal ha-
loványan, aki Tisza gróf Nemzeti Munkapártjának országgyűlési képviselője lett 1910
nyarán? Mégsem oly szép az egység kettejük között?
Jászi testvér nagyon haragudhatott ezekre a (szerinte is) elvtelen, áruló és jellem-
telen szabadkőműves társaira, nyilván ezért folytatja e témát, ha lehet, még emeltebb
hangon: „És ezek gyakorta tisztességes, jó meggyőződésű emberek, csak nincsenek
753 Don Quichottiáda: Don Quijote de la Mancha, a „búsképű lovag”, spanyol regényhős nevét az első világ
háború előtt ilyen formában írták, s ’donkisotte’ hangzással ejtették.
754 Uo.
265
tisztában azokkal az ideálokkal, melyekért vakolás előtt [azaz a páholymunkán] vagy

közben annyira lelkesednek. Ámde kialakulóban van már a másik típus is: a kijó-
zanodottak típusa, akik úgy látják, hogy mint gyermek a fecske után, a demokrácia
elérhetetlen színes pillangói után kapkodtak, miközben zsebük és gomblyukuk üres
maradt.755 Ezek azok, kik a kormány pénzén és a vármegyei urak csendőrszuronyai
val vagy grófi kliensük kasznárjai útján maguknak mandátumot erőszakoltak ki, és
a parlamentbe kerülve naiv idealizmussal vádolnak bennünket, ha őket régi szavala
taikra emlékeztetjük. Az a vita, melynek felvételét a Martinovics páholy és a Szövet
ség munkaprogramjába ajánlom, talán észre téríthetné, úgy eszméinknek lelkes, de
rövidlátó lovagjait, mint ama mandátuméhes »reálpolitikusokat«!”756 Jászi, aki maga is
képviselőségre vágyik, szemmel láthatóan erősen kritizálja a szabadkőműves ország-
gyűlési képviselőket, s azt a meglepő állítást teszi, hogy társai erkölcstelenül szerezték
képviselőségüket: vagy a kormány pénzén, vagy egyenesen brutális csendőrszuronyok
segítségével, legjobb esetben a „grófi senkik”757 Jászi számára visszataszító uradalmi
vezetői segítségével. Jászi elítéli a szabadkőműves mandátuméhes reálpolitikusokat.
Súlyos szavak, amelyek szintén megsemmisítik a szabadkőművesség önmagáról ki
alakított s mesterségesen fönntartott képét, amely szerint a szabadkőművesek Tria
non előtt bátran harcoltak Magyarország modernizálásáért. Ha igaz, amiket Jászi ír,
egészen más véleménnyel kell lennünk e szervezetről. Márpedig Jászi szavai helyes
megállapításokat tartalmaznak, hiszen a levéltári források tanúsága szerint a szabad-
kőműves képviselők páholyérdekkel ellentétes képviselőházi szavazatainak bírálatától
zengnek egyes páholymunkák hozzászólásai.
A főmester székfoglalója végéhez közelítve érdekes, már-már jövendölésszerű gon
dolatokat oszt meg programja végrehajtásának lehetőségeiről, ennek személyi feltétele
iről. Szerinte munkaterve egyesek számára túl sok, más társai számára túl kevés lesz,
majd így folytatja: „Bevallom, Testvéreim, hogy szántszándékkal kerültem a korszakos
harcokra, avagy a hősi mártíriumokra hívó tárogatót. Kerültem, mert a történelem eme
fellángolásai nem emberi célkitűzésünktől függnek, sőt azokkal többnyire ellentétben
állnak. Váratlan, katasztrófikus fordulatok váltják ki azokat olykor alapjában szelíd, sőt
gyáva idegrendszerekből. Az önfeláldozás, a mindent egy kockára feltevés, a mártírium
755 Akkoriban a különféle kitüntetések jelzőszalagját a férfi zakó vagy „ferenczjóska” (hosszabb felsőka
bát) gomblyukába fűzték; tehát Jászi a kitüntetések hiányára utal.
756 Uo.
757 A „grófi senkik” szavak az egyik legigazságtalanabb, Tisza István grófot rágalmazó Ady-versből szár
maznak (A tavalyi cselédek, 1909), s Ady Endre politikai megtévesztettségét mutatják.
266
nem lehet komoly közéleti program. Akik mindig az ajkukon hordják, azok szoktak
komoly veszély idején legelőször a hátsó ajtókon kisompolyogni. Ellenben, minden
komoly és becsületes férfi frázis és póz nélkül magára vállalhatja azt a kötelességet,
hogy oly cél érdekében, melyet jónak tart, oda adja munkaereje és jövedelme azt a
részét, melyről jogos életigényeinek érzékeny redukciója [csökkenése] nélkül lemond
hat. Minthogy én a Martinovics páholy tagjait ilyen férfiaknak ismerem, azoknak, kik
programomat túl soknak találták, ezt válaszolom: Ennek a programnak végrehajtása
nem éntőlem függ. A vezető emberek túlbecsülése csaknem olyan babona, mint egykor
az isteni hatalomban való vak bizalom volt.”758 Jászi főmester mintha megérezte volna,
hogy hét és fél év múlva, 1918. október végén egy csomó gyönge idegrendszerű szabad-
kőműves hatalomra kerül Magyarországon, akik géppuskát állíttatnak föl az Astoria
Szálló bejáratával szemben belülről, s félnek attól, mi lesz, ha be akar jönni a fölboly-
dult, éppen általuk fölhecceit tömeg. Sőt, a gróf Tisza István meggyilkolására elindu
ló hét bűnöző (köztük két szabadkőműves) az Astoria hátsó, Magyar utcai kijáratánál
sompolyog ki a két fekete automobilba, s onnan indulnak az egyébként védtelen Tisza
gróf elleni merénylet elkövetésére.
Jászi, miután rövid kitérőt tesz beszédében a szabadkőműves vezető általános tu
lajdonságairól és a társak vezetésének módjairól, még egy szempontot előhoz, amit
nagyon fontosnak tart a szervezetével kapcsolatban. A szabadkőművességbe fölvett
emberek erkölcsi-szellemi színvonaláról van szó: „befejezésül nem hallgathatok el va
lamit, ami nekem nemcsak a mi páholyunk, hanem az egész szabadkőművesség szem
pontjából fontosnak látszik. Azt a tanácsot szeretném tudniillik adni mindenkinek, aki
szövetségünk misszióját komolyan veszi, hogy a jövőben az eddiginél sokkal fokozot
tabb mértékben őrködjünk azokn ak szellemi és erkölcsi kvalitásai felett, akiket felvételre
ajánlunk vagy akiket szavazatunkkal a testvéri láncba befogadunk. Múló utilitariszti-
kus [haszonelvű] szempontok nem szabad, hogy a könnyű fajsúlyú elemek beszivárgá
sát lehetővé tegyék. Megvallom, ama csalatkozások között, melyek szabadkőműves pá
lyámon értek, egy sem volt olyan súlyos, mint az a meg-megismétlődő jelenet, hogy oly
emberekkel kellett nem egyszer szentélyeinkben találkoznom, akikről tudtam, hogy
szellemi, de különösen erkölcsi standardjuk nem közibénk való. És nyílt ellenségeink
vagy álbarátaink semmit sem szoktak oly kárörvendve emlegetni, mint azt, hogy mi
lyen testület lehet a szabadkőművesség, melynek olyan tagjai vannak, mint X, Y vagy
267
Z. ” 759 Megtudjuk Jászitól, hogy sokan vannak a szervezetben, akik szellemileg, erköl
csileg (szerinte) nem illenek közéjük. Azt mondja, hogy ezek a haszonszerzés miatt
kerülhettek oda. Jászi tulajdonképpen azt állapítja meg, hogy a magyarországi szabad-
kőműves szervezet egyik működtető elve a valamilyen típusú haszon megszerzése, s
emiatt vesznek föl erkölcs nélküli, ám a haszonszerzés szempontjából hasznosítható
személyeket. Új vonások a szabadkőművesség arcélén, legalábbis az éles szemű Jászi
szerint!
A főmester e fájdalmas csalódásának elmondása után a magyarországi társadal
mi rétegeket bemutatva, Franz Oppenheimer760 németországi szociológus elmélete
alapján, hosszabb eszmefuttatást végez, amely szerint „a munkabérek (és ezalatt itt a
legmagasabb szellemi foglalkozások munkájának jutalmát is érti [ti. Oppenheimer])
nagyságát végeredményben a legnyomorultabb körülmények között tengődő, legálla
tibb munkát űző napszámos bére szabja meg. ” 761 Jászi azért tesz nagyobb szociológiai
kitérőt, hogy társainak bebizonyítsa, hogy valóban nem mindegy, kiket vesznek föl a
szabadkőművességbe.
Jászi Oppenheimer akkoriban divatos elmélete alapján súlyos megállapításokat
tesz saját országának társadalmára: „A bepálinkázott és analfabéta rutén vagy tót
»Grenzkuli«762 határozza meg nemcsak a tanult gyári munkás bérének minimumát, ha
nem az orvos, az ügyvéd, a tanár munkadíját is, mivel a társadalom jövedelem-eloszlása
egy piramishoz hasonlatos, melynek a legalsó, legszélesebb határát a legtanulatlanabb
és legelmaradottabb napszámos bére alkotja. [...] én azt hiszem, hogy Oppenheimer tör
vénye egy társadalom általános kultúrszínvonalára nézve is igaz. Az analfabéta és alko
holista határkulik nemcsak a béreket nyomják le, hanem a kultúra szellemi és erkölcsi
értékeit is. JJisz a kultúra keresztmetszetei között csak fokozati különbségek vannak.
Egy elbutult és demoralizált parasztosztályból kikerülő iparosság és kispolgárság nem
állhat azon a színvonalon, mint a Franciaország vagy Dánia műveltebb és vagyonosabb
759 Uo. E fontos szavait a főmester maga emelte ki dőlt betűvel.

760 Oppenheimer, Franz (1864, Berlin - 1943, Los Angeles). Németországi szociológus, az államszociológia
megalkotója. Az egyik nemzetközi zsidó enciklopédia szerint apja berlini rabbi volt. Oppenheimer a
freiburgi és berlini egyetemen tanult orvostudományt (1881-1886 között), majd Berlinben praktizált, s
különféle témakörökben tudományos munkákat publikált. Lásd: Jewish Encyclopedia (New York, 1906).
Tevékenységéről érdemes elolvasni a Tel Aviv-i Egyetemen elhangzott előadást, amely a világhálón is
föllelhető (franz-oppenheimer.de): Bein, Alex: Franz Oppenheimer als Mensch und Zionist (F. 0. mint
ember és mint cionista). Dér Staat (Az állam) című munkájával kapcsolatos tanulmányai éppen azok
ban az években jelentek meg, amikor Jászi tevékenysége megkezdődött a Martinovics páholyban.
761 Uo.
762 Grenzkuli, határkuli: Opponheimer sajátos szakkifejezése.
268
parasztságából eredő. És a kispolgári osztály lateiner vagy kapitalista ágainak szintjét

végeredményében annak a társadalmi rezervoárnak anyagi, szellemi és erkölcsi színvo
nala határozza meg, melyből erőforrásaikat merítik.”763
Jászi, a rá jellemző doktriner merevséggel alkalmazza híres németországi példaké
pének, Oppenheimernek zavaros elméletét a magyar társadalom bemutatására, persze
a rá és belvárosi társaira jellemző lebecsülő, lenéző stílusban („bepálinkázott és anal
fabéta rutén vagy tót”). Kár, hogy Jászi testvér nem mondta el, hol és milyen módon
jutottak a kárpátaljai rutének korlátlan mennyiségű, rontott minőségű, ám magas árú
pálinkához. Nem hallott volna Egán Edéről,764 aki a ruszin népesség megsegítésére sie
tett a 19-20. század fordulóján?765 Föl kell tennünk a kérdést, hogy Jászi főmester, aki a
nemzetiségi kérdés szakértőjének tartotta magát, úgy is, mint Scotus Viator ismerőse
és informátora, miért nem a szerencsétlen ruszin nép tönkretevőiről értekezett? Ehe
lyett az „elbutult és demoralizált parasztosztályról” beszél, ami azt mutatja, hogy Jászi
nem komoly szakember, hanem csak zavaros elméletek utánérzője és fölhasználója. A
komoly tudós ugyanis megvizsgálja saját állításának okait: e nélkül nincs értelme tevé
kenységének. Jászi azonban csak egy nagyképű és másokat lebecsülő áltudós.
Fölér egy önföltáró tanulmánnyal, ahogyan Jászi főmester elméletét a kultúra szín
vonalára alkalmazza: „De nemcsak ebben a genetikus értelemben igaz a kultúr-határ-
kulik bérlenyomó és szellemet tespesztő hatása, hanem a társadalmi összefüggések
számos más szálainál fogva is magukkal rántják a kultúra sasmadarának szárnyalását
a társadalmi Inferno [Pokol] lakói. JJogy csak egy példát említsek a sok közül: a kézen
fekvő napi sajtónak a tudomány és a művészet általános szintjére való hatása. Ezt azzal
a hasonlattal lehetne szemléltetni, hogy egy nemzet legfelsőbb tudományossága vala
mivel magasabb fokon áll, mint legjobb publicisztikája. És azt lehetne mondani, hogy
a Royal Society [London] vagy az Institut [Párizs] vagy a Kaiserliche Akademie [Bécs]
Nemzeti páholy iratai, 380. fólió, hátoldal. (Kiemelés - R. E.)
764 Egán Ede (1851 -1901) az Írországból Magyarországra telepedett Edward Egan fia. Birtokuk a Vas
megyei Borostyánkő faluban volt. Egán Ede agrárszakember, aki az 1880-as években az Országos
Tejgazdasági Felügyelőség vezetője. Ő dolgozta ki a kárpátaljai rutének gazdasági megsegítését célzó
hegyvidéki akció tervét. 1897-től ennek miniszteri biztosa meggyilkolásáig.
765 Miután Egán 1897-től megkísérelte megfékezni a Kárpátaljára beözönlő galíciai zsidóság, a
„galiciánerek” ruszinok elleni kártékony tevékenységét, főleg a pálinkaméréssel történő eladósításu-
kat, 1901 szeptemberében egy zsidó uzsorások által megbízott bérgyilkos megölte. Egán Edéről a mai
napig legjobb írás: B artha Miklós: Kazárföldön (Bp., 1901). Kazároknak akkoriban a galiciánereket
nevezték. Bartha Miklós székely jogász és politikus volt, aki 1848-1905 között élt, s már 1873-tól
Udvarhelyszék országgyűlési képviselője.
269
szellemi és erkölcsi színvonala annyival magasabb a Magyar Tudományos Akadémiá

énál, amennyivel magasabb a Times [London], a Journal des Débats [Párizs], a Neue
Freie Presse [Bécs] tudományos és művészeti színvonala a Budapesti Hírlapnál. És nyil
vánvaló ugye, hogy ezeknek a vezető orgánumoknak kultúrállapotát ismét az utánuk
következő, mondjuk, nyolcfilléres közlemény szabja meg, a boulvard [bulvár] lapokon
át le a kultúr-határ-kulik hetilapos vagy kalendáriumos fogyasztásáig.”766 Hihetetlen,
merő formalitásokon alapuló, semmi tartalmi összefüggéseket nem néző, kavarodott
agy „elemzése”. Mindössze annyit akar mondani Jászi, hogy a Magyar Tudományos
Akadémia és a Budapesti Hírlap elmaradtak a komoly nyugati, azonos szerepű szer
vezetektől. Úgy tűnik, hogy e radikális szabadkőművesek egyik legfontosabb kiindu
lópontja ez volt bármilyen magyar intézmény, szervezet, újság bemutatásakor. Ezzel
teremtettek maguknak progresszív feladatot a szerintük nem haladó, elmaradott, pri
mitív, helyenként züllött magyar intézményrendszer és az „elbutult és demoralizált”
hazai társadalom önmagukhoz, a „szellem sasmadaraihoz” való fölemelésre.
Eszmefuttatása végén Jászi végre elmondja, miért is bölcselkedett beszédében ma
gas szintű szociológusi tudományával. Úgy fogalmaz, hogy ez az elmélet igaz a sza
badkőművességre is: „minél siralmasabb egy testületben a kultúrhatárkulik lelkivilá
ga, annál gyöngébb és rosszabb kvalitású [minőségű] lesz a rendelkezésre álló össz-
energia mennyiség. [...] Hogy minden páholynak megvannak a maga határkulii [helye
sen magyarul: határkulijai], akiknek elmaradt szellemi és erkölcsi ítéleteivel mindun
talan számolni kell, s akik minduntalan megakasztják a fejlettebbek lendületét. Ez a
meggondolás bírt arra, hogy páholyomnak és az egész szabadkőművességnek lelkére
kössem: tessék minél szigorúbb mértéket alkalmazni az új jelentkezőkkel szemben!”767
Annyi elmondható Jásziról, hogy nemcsak a bepálinkázott rutén parasztokat, hanem
saját szabadkőműves, elmaradottnak tartott társait is „lehatárkulizza", lebecsüli.
A főmester következő mondataiban kifejti, miért is tartja fontosnak a programját:
„Ha így, testvéreim, tisztán és helyesen tűzzük ki a célt, okosan és meggondoltan vá
logatjuk meg az eszközöket, és szigorú mértékkel egészítjük ki sorainkat, lehetetlen,
hogy szövetségünk ne váljék komoly, sőt hatalmas faktorrá abban a munkában, mely
ezt a mi szegény és elmaradt országunkat a nyugati kultúra egyenrangú munkásává
akarja felemelni. Mert ma már nem téveszthet meg egyetlen gondolkodó embert sem
766 Szabadkőművesi programm. Dr. Jászt Oszkár főmester testvér székfoglaló beszéde a Martinovics páholy
Nemzeti páholy iratai, 380. fólió, hátoldal.
767 Uo. 381. fólió. E szavait a főmester maga emelte ki.
270
a mi munkánk természetét illetőleg, sem ellenségeinknek »feszítsd meg a hazátlant

kiáltása, sem egy-egy vérig üldözött pária avagy az élettől elmenekülő kultúrsznob ha
za-ellenes póza.”768 Jászi tehát mondanivalója hármasságával (célrendszer, ehhez vá
logatott eszközök, megfelelő személyi állomány) Magyarországot a „nyugati kultúra”
magaslataira akarja emelni. A főmesternek eszébe sem jut, hogy a nyugati kultúra
szolgai utánzása adott közép-európai társadalmi körülmények között lehetetlenség. Azt
is állítja, hogy ellenségeik is elhallgatnak, ha majd látják a szabadkőművesek radikális
társadalom-átalakítását. Ez bizony történelmi tévedése Jászinak, hiszen a konzervatív,
keresztény és hazában gondolkodó erők soha nem alkudhatnak meg az Istentelen, sze
kularizált, globális társadalom-fölfogással.
Jászi székfoglalója végén megdöbbentő tanúbizonyságát adja globális fölfogásának,
annak ellenére, hogy - csodák csodája! - a „haza” szót használja: „Mert mindaddig,
amíg nem lehet egyetlen eréllyel a föld valamennyi részének sorsát egyenlő mérték
ben előrevinni; mindaddig, míg a helyváltozási korlátok végleg le nem dőlnek; míg az
idegrendszer átérzési és átgondolási képessége tér- és időbeli korlátozások közé nem
lesz szorítva; míg az emberi produktivitás oly hihetetlen módon nem szaporodik meg,
hogy egyenlő dúsan terítheti fel minden nép asztalát; míg esztétikai képességünk nem
lesz képes minden nuanceot [nüanszot, árnyalatot] egyenlő mértékben értékelni; míg a
nemi kiválasztást teljesen szabaddá nem teszi a közösséggé lett emberiség egyetlen faji
és szépségideálja; míg erkölcsi eligazodásunk teljesen függetlenné nem lesz a hagyo
mányok tudatalatti továbbrezgésétől; és az emberek született egyenlőtlensége ezernyi
nyomorult korlátjától... szóval míg el nem jön az az, a próféták által megálmodott, álta
lános, egyértékű, egygazdaságú, egyhatalmú, egyszépségű, egyszellemű, egylendületű,
térben és időben akadálytalanul megközelíthető, egy akol- és egy pásztor társadalom:
mindaddig életünk csak geografice [földrajzilag] és jogilag körülírt társadalmi rend
ben folyhatik le, és minden igaz ember kénytelen lesz, nolens-volens [kénytelen-kel
letlen], elsősorban ennek a hozzá legközelebb eső társadalomnak, a mindenkori hazá
nak szolgálni...”769Jászi főmester elismeri, hogy amíg be nem következik a tökéletesen,
minden fölsorolt szempontból egységes emberiség, kénytelen-kelletlen a létező haza
érdekeit kell szolgálni az igaz embereknek. Jászi e hosszú körmondatban egységesítő,
globalizáló akaratát mondta el, amelyet a haza adott területén kell megvalósítani. Fölfo
gásában tehát a haza nem más, mind pusztán földrajzilag adott, meghatározott terület,
768 Uo.
769 Uo.
271
de ez csak addig létező valóság, amíg a fönt fölsorolt globalitás jegyei meg nem való
sulnak. Szép is lehet az egyszellemű, egyerkölcsű és egyszépségű világ! Akinek más
gondolatai vagy erkölcsei vannak, azokkal mi lesz? Kimondhatjuk, hogy Jászi tökéle
tesnek mondható falanszter-elméletet állított hallgatói elé. Kirívó az egyszelleműség és
az egyszépségűség gondolatmenete: számára - mint Litván György életrajzi könyvéből
tudjuk - különösen fontos lehetett a nemiségben megvalósuló egységes szépségideál.
Jászi falansztere a legborzasztóbb, amit csak el lehet képzelni: a népek Európája sok
színűségének teljes körű, mindenre kiterjedő megsemmisítését akarja, amelyben vagyoni,
gazdasági, etnikai, szellemi, erkölcsi, mintegy gépies azonosság létezik. Jászi beszélt
korábban a pokolról: íme, Danténál százszor szemléletesebben, érzékletesebben és fé
lelmetesebben foglalja össze saját falanszterét. Ez a tudományos paravánok mögé búj
tatott szabadkőm űves falanszter.
Jászi persze fél, nehogy valaki a „haza” szót a szerintük pejoratív értelemben
értse, ezért gyorsan kifejti, mit jelent ez az ő számára: „Ennek a megújult és meg
tisztult - Testvéreim, ne féljük a szót! - hazaszeretetnek, mely nem egyéb, mint vágy
arra, hogy az ez országban szunnyadó összes energiákat a produktivitás lehető leg
m agasabb fo k á ra em eljük (és ez, amit tőlünk az a szent Világszabadság, melyről a
leghazafiasabb és legnemzetközibb magyar költő Petőfi Sándor énekelt, egyedül kí
ván és elvár, sőt, maga a marxi internacionálé is!) mondom, ennek a megújult és
megtisztult hazaszeretetnek, kell, hogy erős és m egbízható motora legyen a magyar
szabadkőm űvesség. ”770 Dőlt betűvel kiemeltük Jászi szavai közül a meghatározókat. A
hazaszeretetet mint fogalmat csak megtisztítva és megújulva fogadja el. Lehet, hogy
szerinte addig a hazaszeretet piszkos volt, mert beszennyezték? Szerinte az effajta
hazaszeretet mindössze az országban létező produktivitás fokozását jelenti. Ebben
elvileg lehetséges racionalitás, mily kár, hogy pár mondattal előbb kifejtette saját fa
lanszter-elméletét! Jászinál tehát a megtisztított hazaszeretet a falanszterig vivő pro
duktivitás folyamatos növelését jelenti. Ha ehhez hozzátesszük a marxi internacioná-
léról mondott szavait, nagy tévedés nélkül állapíthatjuk meg, hogy Jászi szellemisége
(minden okoskodó, tudományoskodó kifejezés ellenére) meglepően színvonaltalan.
Tudományos megfogalmazással szólva: Jászi szociológusként megkísérelte a magyar
társadalmat radikális módon átalakítani szándékozó célrendszerét alátámasztani, ér
vei azonban legföljebb csak társai (és követői) számára nyertek bizonyító erőt. Nem
tudunk szabadulni attól a gondolattól, hogy Jászi egy szellemi „kultúrhatárkuli”, aki
770 Uo.
272
idegen (ámbár tőle nem idegen) elméletekkel akarja bizonyítani nem nagyon rejtett,
törvénytelen politikai céljait.
Jászi Oszkár főmester székfoglalója után Kunfi Zsigmond szólalt föl, beszéde rész
leteit nem jegyezték le. A helyettes főmester Szende Pál javasolta, hogy Jászi beszédét
nyomtassák ki, mire a vendégként ott lévő Bálint Lajos, a budapesti Eötvös páholy fő
mestere vállalta, hogy saját lapjuk, a Progressio különlenyomatban kiadja az előadást.
Ezt a Martinovics páholy elfogadta, azzal a Jászi-javaslattal együtt, hogy beszédének
vitáját már a következő alkalommal elkezdik, amire meghívják az összes páholyt. A
páholymunka végén Biró Lajos mondott láncbeszédet, majd a páholy tagjai vacsorázni
mentek. E vakoláson jelentette be Jászi, hogy az Eötvös páholy 1911. február 22-én
közös munkát tart, amelyen elkezdik az általános, titkos választójog tervezetét paragra
fusokba szedve megvitatni és összeállítani. Jászi szerint az a feladat, hogy „a választójo
got rendes, szabatos paragrafusokba formált törvényjavaslat alakjában tárgyalja, meg
vitassa s az egész szövetség által letárgyalva, megfelelő úton s módon a törvényhozás
elé juttassa.”771 Akkoriban az alsóház (képviselőház) tagjainak mintegy tizede, 35-40
képviselő volt szabadkőműves, a „megfelelő úton s módon” kifejezés arra utalt, hogy e
szabadkőműves képviselők tudták a Ház elé terjeszteni a Magyarországi Symbolikus
Nagypáholy törvényjavaslatait. íme, a módszer, ahogyan a szabadkőművesség titokban
beleszólt a törvényhozás tevékenységébe.772 Akkoriban már egyetlen radikális szabad-
kőműves sem volt, akinek eszébe jutott volna saját, a politizálást tiltó alkotmányuk
rendelkezéseinek betartása.
771 Uo. Jászi a vakolásnál mondta el, hogy a választójogi tervezet paragrafusokba szedését korábban már
Sándor Pál is javasolta.
772 A magyarországi szabadkőműves szervezet megalakulásától kezdve bele akart szólni az országgyűlés
munkájába. Az 1890-es évek első felében lezajlott ún. egyházpolitikai törvénycsomag létrehozását
budapesti páholyok kezdték, majd például 1902-ben a Nagyváradon működő és az első politizáló
páholyok közé tartozó László király páholy tagja, volt főmestere, dr. Várady Zsigmond új, szélesebb
körű befolyásolást biztosító javaslatot tett: „A szövetségtanács helyesléssel fogadta Várady Zsigmond
testvérnek azt az indítványát, hogy a szabadkőművesség gyakorlati működését érvényesítse a törvény
előkészítés körül az illetékes tényezők munkájának felvilágosító és tájékoztató közlemények irányítása
által.” Várady javaslata azt jelenti, hogy az „illetékesek” (minisztériumi vezetők, országgyűlési
képviselők) számára a szabadkőműves szervezet tájékoztató iratokat küldött, amely természetesen a
szabadkőműves álláspontot tartalmazta, azzal a céllal, hogy a törvény-előkészítés, esetleg a törvény
alapszövegének elkészítését befolyásolja. A hír forrása: A Magyarországi Symbolikus Nagypáholy
Jelentése az 1902. évi működésről, ügyvezetésről és pénzkezelésről. Budapest É. n. 9. oldal. OL P 1083 35.
csomó 7. tétel: Évi jelentések a nagypáholy működéséről 1901-1917.
273
„Piacon vásárolt szavazati jog”,

avagy Jászi Oszkár politizál
A Martinovics új főmesterének rátermettségét mutatja, hogy az 1911 tavaszi, né
hány hónapos rákészülés után a páholy először saját kebelén belül, majd a szabadkő
művesség egészén belül megalkotja Jászi programjának „kiviteli tervét”. E programban
az egyes páholyokban már sokszor emlegetett általános, titkos választójog mellett az
oktatásügy és az élet több más, fontos területe szerepel.
Több kezdeményezés és tanácskozás után 1911. május 1-jén küldi ki a páholytagok
nak Jászi főmester a meghívót, amelynek egyik első napirendi pontja: „1. Jászi Oszkár
főmester testvér munkaprogramja gyakorlati megvalósítását célzó javaslatoknak, a tár
gyi terjedelemnek és személyi kérdések megvitatása.”773 A vita az 1911. május 5-én
zajlott.
A nyilvánvalóan Jászi által szerkesztett dokumentum megmutatja, hogy a főmes
ter és páholya a korabeli magyarországi általános helyzet mely részeinek átalakítását
tartotta fontosnak. E kiviteli terv, amely a Radikális programra címet viseli, tizenkét
pontból áll, melyek mindegyikéhez több fontos szakterületet soroltak. Az egyes fejeze
tekhez előadókat jelöltek ki, akik a páholy szerint megfelelő módon értettek az adott
szakterülethez.
Radikális programm
I. A szabadságjogok kodifikációia
Gyülekezési, egyesülési szabadság, sajtószabadság. Előadók: Várady Zsigmond,
Ormos Ede, Kunfi Zsigmond.
II. Közigazgatás
Városi és községi választójog. Vármegyei és községi önkormányzat. Tisztviselők
választása vagy kinevezése. Előadók: Kaffka László, Nagy László, Ágoston Péter,
Gönczi Jenő.
III. Népoktatás
Különös tekintettel a mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi szakoktatásra. Elő
adók: Bárczy István, Zigány Zoltán, Somogyi Béla, Braun Róbert.
IV. Közegészségügy
Előadók: Bókay Árpád, Pikler J. Gyula. [E pontnál nincs tartalmi behatárolás.]
773 OL P 1083. 137. csomó LXXXVn. A Martinovics páholy iratai 1907-1919. 84. fólió.
274
V. Nemzetiségi kérdés
Előadók: Jászi Oszkár, Diner-Dénes József. [E pontnál nincs tartalmi behatáro
lás.]
VI. Földkérdés és mezőgazdaságunk reformja
A szekularizáció keresztülvitele. Hitbizományok megszüntetése. Kisajátítási jog
a latifundiumokkal [nagybirtokkal] szemben. Szövetkezetek. Gazdasági szakok
tatás. Állattenyésztés. Kerti termelés. Tagosítás. Mezőgazdasági hitel. Előadók:
Rácz Gyula, Diner-Dénes József, Dániel Arnold, Varga Jenő, Balkányi Béla.
VII. Adópolitika
Minő adópolitikai reformok volnának legégetőbben szükségesek egy igazságos,
progresszív adórendszer kiépítése érdekében? Előadók: Vas Béla, Szende Pál,
Rácz Gyula.
VIII. Vámpolitika és önálló vámterület
Melyek Közép-Európa vámpolitikájának várható fejleményei és ezek minő vám-
politikai törekvéseket tesznek szükségesekké Magyarországon az intenzív me
zőgazdaság és az iparfejlesztés érdekében? Előadók: Szende Pál, Krejcsi Rezső,
Vágó József.
IX. Közlekedési, csatornázási politika
Az intenzív mezőgazdaság szükségletei. Városaink fejlesztése. Kultúránk de
centralizálása. Előadók: Krejcsi Rezső és a vidéki kereskedelmi- és iparkamarák
és a gazdasági egyesületek vezetőinek sorából.
X. Munkásügyi szociálpolitika
Munkaidő. Munkásegészségügy. Munkáslakások. Munkásbiztosítás. Sztrájkjog.
Előadók: Krejcsi Rezső, Rónai Zoltán, Sidó Zoltán, Basch Imre, Varró István,
Vágó József.
XI. Az állam magángazdasági tevékenysége
Vasutak. Bányák. Mintagazdaságok. Gyárak. [E pontnál előadók nincsenek föl
tüntetve.]
XII. Községi szocializmus
Közlekedés. Telekpolitika. Építkezés. Gáz és villany. Előadók: Krejcsi Rezső, Ró
nai Zoltán, Sidó Zoltán, Basch Imre, Varró István, Vágó József.774
774 Uo. 8 2 -8 3 . fólió.
275
E program valóban tartalmazza a korabeli Magyarország gazdasági, politikai, okta

tási és szociális életének több fontos részletét. A népoktatás szakoktatási része átalakí
tása mellett mind a politikai szabadságjogok, mind a vám- és adópolitika, a közlekedés-
és közigazgatás átalakítása benne szerepel. Emellett a nagyon fontos nemzetiségi- és
munkáskérdés, az állam gazdasági tevékenysége, valamint a munkásokra és paraszt
ságra vonatkozó szociálpolitika, egészen a telekpolitikáig és „csatornázási politikáig”.
Fönti fölsorolás vitathatatlanul jól tükrözi a probléma-felismerésben, föltérképezésben
a radikális szabadkőművesek társadalmat gyökerestül átalakító terveit, szándékait.
Nem mindegy azonban, hogy Jászi kikre, mely szakértőkre, a kérdések milyen fölfo-
gású elemzőire és programadó embereire akarta rábízni e fontos ügyek megoldásának
kidolgozását.
A nevekből első látásra is látszik, hogy a leendő Károlyi-kormány és az utána követ
kező kommunista rémuralom fontos, egyes esetekben meghatározó egyéneire épített
Jászi tervezete. Hiszen Kunfi Zsigmond, Rónai Zoltán mellett a Károlyi-kormány leendő
belügyi államtitkárát, majd a Tanácsköztársaság leendő igazságügyi népbiztosát, Ágos
ton (Augenstein) Józsefet, 1911-ben nagyváradi jogakadémiai tanárt, a Bihar páholy
szabadkőművesét is e listán találjuk. Ezek az emberek már 1911-ben sem voltak de
mokraták és magyarbarát szabadkőművesek. A nevek között azonban nemcsak poten
ciális bolsevikieket, hanem ténylegesen jó specialistákat is találunk. Közéjük tartozik
a nagyváradi jogász, Várady Zsigmond vagy a legjobb magyar gyermekorvosok egyike,
Bókay Árpád, a Nagypáholy egyik vezetője, de ide sorolhatjuk Bárczy Istvánt, aki az
önkormányzatiság szakembere. E három utóbbi szabadkőműves közül egyikük sem
tartozik a Jászi-Pogány-Diner-Dénes-féle ateista, történelmi materialista, keresztény
ellenes radikálisok közé.
Egy tervezet azonban annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Nos, Jászi és tár
sai részt vettek a legkülönbözőbb eseményekben, szervezetekben, ténylegesen tettek
páholyprogramjuk végrehajtásáért.
Legfontosabbnak egy számukra tiltott, tisztán politikai kérdést, az általános, titkos
választójog kivívását tartották. Ennek megfelelően Jászi főmester, aki egyik vezetője
volt az Általános, Egyenlő, Titkos Választójog Országos Szövetségének, az ország kü
lönféle részein mondott beszédet olyan politikai nagygyűléseken, amelyet az általános
választójog elérése céljából rendeztek.775
775 Az itt említett választójogi szövetséget 1905 augusztusában Jászi Oszkár és barátai alapították, Általá
nos, Titkos Választójogi Liga néven. Az alapítás a darabontkormány adta bizakodással áll összefüggés
ben. A választójogi liga három akkori elnöke: Apáthy István (Kolozsvár), Jendrassik Ernő és Vámbéry
276
Éppen 1911 tavaszán, amikor főmesteri székfoglalójának vitája zajlott, majd amikor
ennek kiviteli programján kezdtek a páholyban dolgozni, április 30-án két politikai
párt aradi nagygyűlését szervezte. Az egyik, a parlamentben lévő, Justh Gyula által
irányított Függetlenségi Párttal addig a szabadkőművességnek nem volt jó kapcsolata,
hiszen a báró Fejérváry vezette darabontkormány idején, amikor a szabadkőművesek a
törvénytelen kormány mellé szegődtek (maga Jászi is minisztériumi beosztást s fizetést
kapott), Justhék a darabontkormány elleni tömegmozgalmak és képviselőházi ellenál
lás élére álltak. 1911 áprilisában azonban, amikor a Függetlenségi Párt, szövetkezve a
Magyarországi Szociáldemokrata Párttal közös nagygyűlést hirdetett az általános-tit
kos választójog kivívása céljából, Jásziék elhatározták, hogy programjuk megvalósítása
céljából rendezik kapcsolataikat Justh pártjával. Ezt annál könnyebben megtehették,
mivel a szabadkőművesek a legszorosabb kapcsolatban álltak a szociáldemokratákkal.
Ezért a Martinovics 1911. április 19-i páholymunkáján megbeszélte „a szükséges te
endőket”.776 1911. április 24-én Jászi főmester és Zigány titkár meghívót küld az összes
páholynak: „Az Általános, Egyenlő, Titkos Választójog Országos Szövetsége folyó hó 30-
án, vasárnap délután 3-kor Aradon a választójogi reform ügyében különböző politikai
pártok részvételével népgyűlést tart s ugyanakkor megalakítja a szövetség aradi fiók
ját.”777 A meghívó fölsorolja az addig szólásra jelentkezett politikusok nevét, többek kö
zött gróf Batthyány Tivadart, Bakonyi Samut, Jászi Oszkárt, Justh Gyulát, Kernstock Ká
rolyt és Ormos Edét. Jellemző névsor: Batthyány a Károlyi-kormány belügyminisztere
lesz,778 Justh az egyik Függetlenségi Párt elnöke,779 Bakonyi Samu a debreceni Haladás
páholy szabadkőművese,780 Kernstock Károly, a híres festőművész maga is szabadkő-
Ármin, mindhárman egyetemi tanárok, a főtitkár Méray-Horváth Károly. Jászi a végrehajtó bizottság
tagja lett. Litván i. m. 54. o. Jendrassik Ernő (1858-1921) kolozsvári származású ideggyógyász szakor
vos, egyetemi tanár, akadémikus. Vámbéry Ármin (1832-1913, sz. Vamberger Hermann) orientalista
egyetemi tanár, 1904-től nyugdíjas. Világhírű tudós. Mindkét személy adatinak lelőhelye: Magyar
Életrajzi Lexikon.
776 OL P 1123. A Martinovics páholy iratai. 4. tétel. Jegyzőkönyvek 1907-1920. 29. fólió. A megbeszélt
teendőket e jegyzőkönyv nem tartalmazza.
777 OL P 1123. A Martinovics páholy iratai. 3. tétel. A páholy működésére vonatkozó iratok 1907-1918.
105. fólió.
778 Batthyány Tivadar gróf (1859-1931) 1892-től országgyűlési képviselő, 1910-től, a Függetlenségi Párt
kettészakadásától a Justh párt alelnöke, 1916-ban csatlakozik Károlyi Mihályhoz. 1918. október 31-től
december 2-ig Károlyi kormányának belügyminisztere. Lásd: Magyar Életrajzi Lexikon.
779 Justh Gyula (1850-1917) 1884-től Makó város képviselője, 1891-től a Függetlenségi Párt elnöke., 1895-
ben, Kossuth Ferenc hazatérésekor lemond a javára. 1905-1909 között a képviselőház elnöke. 1912-től
pártja társelnöke, amikor Károlyi Mihály az ügyvezető elnök. Lásd: Magyar Életrajzi Lexikon.
780 Bakonyi (Breuer) Samu 1862-ben született, 1893-ban vették föl páholyába.
277
műves, aki három páholyt is megjárt.781 Kernstock a Károlyi-kormány és az azt követő

kommunista diktatúra művészetpolitikájának egyik meghatározó személye, 1919-ben
emigrál. Az aradi nagygyűlésen Ormos Ede mint a Szociáldemokrata Párt képviselője
szólal föl, ám ő is radikális szabadkőműves.782 A meghívóban Jásziék azt kérik az ösz-
szes főmestertől, hogy az aradi nagygyűlésen minél többen vegyenek részt. A meghívó
szövege úgy értelmezhető, hogy e nagygyűlést a Jászi és egyéb szabadkőműves vezette
választójogi liga szervezte, a két nagy párt pedig mint meghívott vett részt rajta. A ra
dikális szabadkőművesek és a két politikai erő között az összekötő kapcsok Batthyány
Tivadar gróf és a Szociáldemokrata Párt szabadkőműves tagjai lehettek, mint Kunfi
Zsigmond, Diner-Dénes, Rónai Zoltán, Ormos Ede és a többi szociáldemokrata, akik
személyes jó kapcsolatban álltak Jásziékkal, mint például Pogány József.
A nagygyűlés gyakorlatilag Jászi szándékai szerint alakult. Először a Justh-párt al-
elnöke, Batthyány gróf beszélt - s ahogyan Tisza István gróf napilapja, Az Újság írta:
„Előadta a Justh-párt és a szociáldemokrata párt harci szövetségének létrejövetelét, s
határozati javaslatot terjesztett elő: mondja ki a népgyűlés, hogy követeli az általános,
egyenlő, titkos és községenkénti választói jognak minden más javaslatot, s különösen a
véderőreformot megelőző, sürgős tárgyalását, s fölhívja a választójog barátait, hogy csa
tasorba álljanak...”783 A főszónok, Justh Gyula a beszédében erősen elütött Jászi szán
dékától, ugyanis kijelentette, hogy az általános-titkosra éppen „a magyar faj [nemzet]
szupremáciája [fennhatósága] miatt” van szükség.
Justh után két rejtett, fedésben lévő szabadkőműves következett. Először Ormos Ede
szólalt fel a szociáldemokrata párt nevében. Justh pártját a néphez legközelebb álló
képviselőházi erőnek nevezte, amely harcot indított az általános választójogért. Szerin
te „a sereget a harchoz a szocialisták adják.” A magyar érdeket a választójog területén
is szem előtt tartó Tisza grófot gyűlölő Ormos szabadkőműves kijelentette: „A függet-
781 Kernstock Károly (1873-1940, Kernstok írásmóddal is) festőművész, Hollósy és Benczúr tanítványa,
1907-től a Nyolcak csoport tagja, Ady barátja. (Lásd: Magyar Életrajzi Lexikon.) 1901-től 190ó-ig a
Reform páholy, 1906-tól a Petőfi páholy tagja, majd 1909-ben egyik alapítója a Március páholynak. (A
lexikon „természetesen” egy szót sem ír Kernstock szabadkőműves mivoltáról.)
782 Ormos (Spitzer) Ede ügyvéd és hírlapíró 1873-ban született, a Martinovics páholyba 1909. március 20-
án vették föl. Szende Pál volt az ajánlója. Páholyanyakönyvi száma: 34. P 1123. A Martinovics páholy
Anyakönyve. 21-es sorszám.
783 Az Újság, 1911. május 3 .4 . o. A tudósítás címe : Az aradi gyűlés. Függetlenségiek, szociáldem okraták,
nemzetiségiek, fem in isták a választójogért. Tisza István gróf napilapja, Az Újság 1903-ban, Tisza gróf
első miniszterelnökségének évében indult, ez a XI. évfolyama. E hírlap a Rákosi Jenő által főszerkesz
tett Budapesti Hirlap mellett a korszak legjobban szerkesztett, legpontosabb tájékoztatást adó újságja
volt. Mindkét napilap rendszeresen foglalkozott a szabadkőművességgel.
278
lenségi párt programja a szociáldemokrata párt programja is, a reakció, Tisza gróf azt
akarja, hogy az egész ország elmaradt, sötét, koldus Biharország legyen. ” 784 Ormos után
Jászi Oszkár beszélt, akit így idézett Az Újság: „Jászi Oszkár az általános választójogi
liga nevében üdvözölte a két legmagyarabb párt szövetségét, amely a tisztesség, az er
kölcs nevében jött létre, oly országban, ahol már a piacon vásárolják a szavazatot, ahol
csendőr és katonaság nélkül nincs választás. A független, hatalmas, gazdag Magyaror
szág csak a nép egész erejéből, virágzó gyáriparból nőhet ki. A liga nevében lelkese
déssel járul hozzá Batthyány gróf határozati javaslatához. ” 785 A tudósításból is látható,
hogy Jászi főmester is egy látszólag profán politikai szervezet fedésében beszélt.
E nagygyűlésen két rendkívüli esemény is történt. Hatalmas sajtóbotrányt váltott
ki, hogy az aradi illetőségű Pop Csicsó István (íjtefan Cicio-Pop), a Magyarországi és
Erdélyi Román Nemzeti Párt egyik vezetője, a budapesti országgyűlés képviselője el
ment az aradi nagygyűlésre, és a hozzászólások végén szót kért. Justhék ezt megad
ták, mire Pop Csicsó elmondta, hogy üdvözli az általános-titkos választójogot zászlajára
tűző, Justh vezette Függetlenségi Pártot, mivel a román párt is e választójog híve. Eztán
kiejtett egy olyan mondatot, ami miatt a következő hetekben kiváltotta majdnem az
egész magyar sajtó támadásait Justh pártja ellen: „A szociálisták után nemsokára szö
vetkezni fognak a Justh-párttal mindazok, akik az általános választójogot akarják . ” 786 Itt
annak megszellőztetéséről van szó, mintha Justh szövetségre lépne a román nemzetisé
gi párttal. Ez azért vált ki sajtóbeli (és képviselőházi) botrányt, mert éppen azokban a
hónapokban zajlott gróf Tisza Istvánnak, a Nemzeti Munkapárt alapítójának, meghatá
rozó személyiségének tárgyalássorozata a hazai görög katolikus és ortodox román főpa
pokkal és egyes, nem a román nemzetiségi pártba tartozó politikusokkal. Az általános
választójog kiterjesztése minden nagykorú férfi állampolgárra a képviselőházi magyar
többség elveszítését jelenthette volna, legalábbis Tisza gróf számításai alapján. 787
Az aradi nagygyűlés másik - inkább humoros, mint botrányos - eseménye a radiká
lis szabadkőműves páholyokkal bizalmas kapcsolatokat ápoló feminista egyesület két
tagjának, a híres-hírhedt Bédy-Schwimmer Rózának788 és Spádi Adélnak megjelenése
784 Uo. Középső hasáb.

785 Uo. Jobb hasáb. Nem tudni pontosan, Jászi miért is nevezte a szociáldemokratákat a két legmagyarabb
párt egyikének. Az Újság tudósítása szerint: „Minden részvevő gomblyukjelvényén s így a szociálde
mokratákéin is, nemzeti színű szalagocska volt.” Uo. Jászi talán e szalagot használta föl a párt népsze
rűsítésére.
786 Uo. Jobb hasáb.
787 Tisza gróf tárgyalásainak részletes történetét egyik következő monográfiámban foglalom össze. R. E.
788 A Magyar Zsidó Lexikon ezt írja a hölgyről: „Bédy-Schwimmer Róza, feminista politikus, született
279
és fölszólalásra jelentkezése volt. A hűség kedvéért idézzük Az Újság tudósítását: „A

feministák egyesülete időközben [Pop Csicsó beszéde alatt] nyomtatványt osztogatott
szét, amely Justh Gyulának a nők választójoga mellett való régebbi két nyilatkozatát
tartalmazza. Bédy-Schwimmer Róza Pop-Csicsó István beszéde után fel akart szólalni
a nők választójoga érdekében. Spádi Adéllal, a feminista egylet másik kiküldöttjével
együtt jelent meg, s követelte, hogy beszélhessen. - Főzőkanalat nekik! Menjenek a
konyhába! - kiáltoztak rájuk. Vámos Henrik dr., a gyűlés főrendezője tiltakozott az
ellen, hogy »női felszólalásokkal veszélyeztessék a gyűlés komolyságát^ Percekig tartó
zaj következett. Egy rendező rendőrrel fenyegetett néhány, szólásszabadságot sürgető
szocialistát.”789 A feministák és a radikálisabb szabadkőművesek szellemi kapcsolatá
nak, nézetazonosságának alapját a nők választójogának biztosítása körüli harcok jelen
tették. A Magyar Országos Levéltárban megtaláltuk Bédy-Schwimmer és a Feminista
Egyesület levelezését egyik-másik szabadkőműves páhollyal. A dokumentumokból ki
derül, hogy a feministák pontosan értették, hová kell háttértámogatásért fordulniuk.
A kérlelhetetlenül rámenős Bédy-Schwimmer Róza a világháború alatt igen hosszú,
lila tintával írt leveleiben követelte Tisza gróf miniszterelnöktől, hogy eszközöljön ki
számára a semleges országokba való kiutazási engedélyeket, noha tisztában volt vele,
hogy tudják róla, ő Károlyi Mihály gróf és a radikális szabadkőművesek köreihez áll
közel.790
Jásziék az aradi nagygyűlésen - a fölszólalási lehetőség, valamint az országos sajtó
ban történő megjelenés mellett - még egy sikert könyvelhettek el. A nagygyűlés elnöke,
Mülek Lajos ugyanis bejelentette, hogy megalakult a választójogi liga aradi szervezete.
Végül egy nem várt hozadék: az ország különböző részeiből érkezett üdvözlő táviratok.
Az Újság ezt írja: Mülek „fölolvasta az üdvözlő táviratokat: a [választójogi] liga fiókjai
tól, a függetlenségi pártoktól, szocialista szervezetektől, a tanítók felfüggesztett szabad
Budapesten 1877. Mint tisztviselőnő, majd a Nőtisztviselők Egyesületének elnöke megalapította a

Feministák Egyesületét és nagymérvű agitációt fejtett ki a nők egyenjogúsításáért. A [világháború
alatt külföldön pacifista szellemben agitált, a [Károlyi-] forradalomban tagja lett a Nemzeti Tanácsnak,
a Károlyi-kormány pedig őt küldte ki Svájcba követnek, ahol azonban nem akkreditálták, mire Ameri
kába költözött. Azóta New Yorkban él.”
789 Az Újság, 1911. május 3. 4. o., jobb hasáb.
790 E könyvünkben nincs arra tér, hogy a Bédy-Schwimmer és Tisza gróf közötti levelezést ismertessük.
Tisza válaszaiból annyi kiderül, hogy a legnagyobb udvariassággal utasította vissza a kéréseket. E
levelezés a magyarországi református egyház központi levéltárában (MREZSL) olvasható, Tisza István
gróf iratai között.
280
egyesületétől,791 a szerb radikálisoktól, Apáthy István792 kolozsvári egyetemi tanártól,

a fiumei autonóm párttól. Mülek indítványára a gyűlés táviratilag üdvözölte Bánffy
Dezső bárót, úgyszintén a bonyhádi parasztgyűlést...”793 Meglepő, ám érthető a dél
magyarországi szerb radikális nemzetiségi, valamint a fiumei párt üdvözlő távirata:
ezekből kiderült Jászi és páholya számára, hogy mely politikai csoportok értenek egyet
velük, hol kell s lehetséges szövetségeseket keresni.
Jászi a következő hónapokban, 1911 tavaszán és nyarán több hasonló nagygyűlésen
vett részt. Látható, hogy mivel a képviselőház nem állt rendelkezésére, ezért legfonto
sabb politikai céljait az utcára vitte.
Jászi székfoglalójának vitája és visszhangja
A főmester javaslatának megfelelően - ha nem is a páholy következő heti összejö

vetelén, hanem két héttel később, 1911. február 17-én, pénteken este - elkezdődött a
szabadkőművesek belső vitája Jászi Oszkár programadó tervezetéről. A Martinovics
páholy kicsivel korábban szétküldött meghívója szerint I. fokú rendes munkán indul a
vita, nyilván abból a célból, hogy fokozattól függetlenül az összes szabadkőműves részt
vehessen a megbeszélésen.794 A tanácskozás megindult, s hatását mutatja, hogy még
majdnem egy évvel később is tartott. E vita jelzi Jászi egyre jelentősebbé váló szerepét
is a szabadkőműves szervezeten belül.
791 A Tanítók Szabad Egyesületét kizárólag szabadkőműves tanítók szervezték. Gróf Apponyl kultuszmi
niszter függesztette föl működését, mivel nem fogadta el a hittanmentes, ateista népiskola eszményét.
792 Apáthy István (1863-1922) a kolozsvári Unió páholy szabadkőművese, később főmestere. Zoológus
egyetemi tanár, 1898-tól az MTA levelező tagja. 1909-ben ő alapítja a híres állattani intézetet. A Magyar
Életrajzi Lexikon nem tud sem szabadkőműves mivoltáról, sem arról, hogy 1918-1919 fordulóján a
Károlyi-kormány megbízásából az Erdélyi Főkormánybiztosság vezetője, ezért a megszálló román
csapatok letartóztatják.
793 Az Újság, 1911. május 3. 4. o., jobb hasáb.
794 Az 1911. február 12-én kiadott Meghívó: OL P 1123 3. tétel: A Martinovics páholy működésére vonat
kozó iratok 1907-1918. 92. fólió. A Meghívó tudatja az összes páholy tagjaival: „Jászi Oszkár főmester
testvér székfoglaló programját fogjuk tárgyalni. E munkánkra azzal a megjegyzéssel van szerencsénk
az érdemes testvér páholyokat és a szeretett testvéreket meghívni, hogy a szóban forgó program teljes
szövegét az érdemes Eötvös páholy, mint a Progressio [szabadkőműves folyóirat] kiadója, e lap mel
lékletéül szíves volt minden testvérnek megküldeni.” Bizony ügyesen dolgozott a Martinovics páholy:
elérte, hogy a vele alig valamiben egyetértő Eötvös páholy (Bálint Lajos) a saját költségén kiadja, és
minden szabadkőművesnek megküldje Jászi beszédének szövegét. A Martinovics páholy a személyi
kapcsolatok ápolására, kibővítésére is adott, ugyanis a Meghívó a vita utáni vakolásról is ír: „A munka
után a páholyházban [helyesen: nagypáholyházban] együtt vacsorázunk.” Jellemző, hogy a páholy
nem a viccesen hangzó „vakolunk” kifejezést használja.
281
Annak a szellemi folyamatnak bemutatását, amit Jászi programadó előadása jelen

tett a hazai szabadkőműves szervezetben, a Martinovics páholy 1912 elején készült,
1911. évre vonatkozó összefoglaló évi jelentéséből vett megállapításokkal kezdjük.795
A jelentés Jászi Oszkár előadásából vett idézettel kezdődik, majd így folytatódik:
„Nem csupán azért idézzük e szavakat Jászi Oszkár főmester testvérünk székfoglaló
beszédéből, mert a Martinovics páholy életének negyedik esztendeje Jászi Oszkár nevé
ben született és állott, hanem azért, mert pregnánsabban aligha jutott még kifejezésre
a magyar szabadkőművesség igazi célja és törekvése. Eszméket érlelni és az úttörő
munkáját kezdeményezni, végezni a radikálisan demokratikus, új Magyarország meg
valósítása érdekében; az országban szunnyadó összes energiákat a produktivitás lehető
legmagasabb fokára emelni mindenkor a kulturális haladás jegyében: ez és csakis ez
lehet a magyar szabadkőművesség célja és létjogosultsága. Bárkinek a kezében legyen
is a Martinovics páholy főmesteri kalapácsa, abban egyek vagyunk, hogy azt a kalapá
csot csak addig tarthatja kezében, amíg ezen program megvalósítása felé vezeti páho
lyunkat, mert a Martinovics páholy mindenkor a magyar haladás ügyének elszánt, erős
úttörő gárdája akar maradni.”796 E mondatokból kitetszik, hogy páholya teljes mellszé
lességgel kiállt Jászi mellett, még akkor is, amikor már nem ő volt a főmester. (Jászi
ugyanis csak egy évig vállalta e tisztséget, 1912. január 19-én Baracs Károly követi a
főmesteri székben.797) Ezekben az 1912 elején íródott mondatokban nincs még hír sem
miféle összetűzésről, ellentétről.
Nem így a következő, a Martinovics páholy 1912. évi tevékenységéről szóló jelentés
ben. Általános, ám nagyon jellemző megfogalmazással kezdik: „A magyar szabadkő
művesség a magyar haladás ügyének erős és alkotó eszköze, a magyar haladás interna-
cionáléjának magyarországi serege kell, hogy legyen, mely mint avantgarde [élcsapat]
tanulmányozza a terepet és készítse el a haditervet ama reformeszmék számára, me
lyeket az elnyomottak tömege még felfogni vagy megvalósítani nem képes, a hatalmon
levők csoportja pedig megvalósítani nem akar.”798 Eszerint a Martinovics páholy a nem-
795 Jelentés az 1911. évről. [A Martinovics páholy évi jelentése a Nagypáholy számára.] OL P 1123 1. doboz,
1-4. tétel, 43-53. fólió.
796 Uo. 44. fólió.
797 90. számú Munkatábla a Budapest keletén dolgozó Martinovics c. t. és t. szk. páholy 1912. január hó
19-én tartott V-ikl. fokú választó munkájáról. OL P 1123 4. tétel: Jegyzőkönyvek 1907-1920. 47. fólió. A
kalapácsot Szende Pál helyettes főmester vezette, majd a választási részt Delej Lajos. Mindössze 28-an
voltak jelen Baracs megválasztásán.
798 A Magyar Országos Levéltárban a Martinovics páholy cím nélküli jelentését találtuk meg: [Jelentés az
1912. évről.] OL P 1123 1. doboz, 1-4. tétel, 5Ó-63. fólió. Az idézet az 56. fólión olvasható.
282
zetközi „haladás” magyarországi élcsapatának tartotta magát, amely meg akarja mon
dani mindenkinek, mi a jó és a szép, a helyes tennivaló. Tipikus prebolsevista fölfogás:
mivel az elnyomott nem képes fölfogni saját érdekét, ezért azt az élcsapat tagjainak kell
megmondaniuk neki.
Az évi jelentés folytatása már előhozza az ellentéteket is, ugyanis eszerint koránt
sem értett mindenki egyet a forradalmi élcsapat haditerveivel: „Ezekben az ideákban
tömörítette az 1911. évi főmesteri székfoglaló a magyar szabadkőművesség és benne a
Martinovics páholy programját és hivatását. És bárha ezt a programot elfogadta és val
lotta a magyar szabadkőművesség vezetősége éppúgy, mint csaknem az egész magyar
szabadkőművesség, mégis, az ezen a programért, a radikálisan demokratikus Magyar-
országért folytatott küzdelemben még a szövetség kebelében is úgyszólván egész eszten
dőn át csatasorban kellett államink, fel kellett vennünk a küzdelmet két front ellen is:
előbb azzal a néhány páhollyal szemben, amelyek sohasem vallották programjuknak
a mi programunkat és amelyek sorakoztatni akarták a szabadkőművesség egyetemét
a mi programunk és ezzel a Nagypáholy vezetősége ellen, és azután - pár hónappal
később - a Nagypáholynak nyári körlevelében foglalt állásfoglalásával, irányváltozta
tásával szemben.”799 Fontos mondatok: azt mutatják, hogy 1911-1912-ben létezett még
néhány páholy, amely szembeszállt a Martinovics élcsapat terveivel, a „haladásnak”
álcázott társadalmi-politikai föllazítással és fölforgatással. Az évi jelentés két fő ellen
séget jelöl meg a szabadkőműves szervezeten belül: a hagyományos, nem radikális „né
hány” páholy csoportja az egyik, a másik (már 1912 nyarán) ismét a Nagypáholy, azaz
a szabadkőműves szervezet legmagasabb vezetősége. A megfogalmazásból az tűnik ki,
hogy a Martinovics páholy 1913 elején oly sikeresnek tartotta tevékenységét, hogy sze
rinte 1912-ben már csak néhány páholy állt ellen.
A Nagypáhollyal lezajlott második, soron következő vitájukat később foglaljuk ösz-
sze. Itt csak röviden mutatjuk be Jásziék nem is nagyon rejtett kritikáját, amelyben azt
állítják, hogy a Nagypáholy elárulta saját, elfogadott programját, s átállt a mérsékelt
páholyok oldalára. „Nem kívánunk ezzel hosszasabban foglalkozni, csak rá akarunk
mutatni arra, hogy amikor a Martinovics páholy sorompóba lépett az egyes páholyok
nak a radikális program és az azzal magát azonosító szabadkőművesi vezetőség ellen
irányult támadásaival szemben, és amikor felvette a küzdelmet a Nagypáholy nyári
körlevelében foglalt kijelentések ellenében: mindkét esetben hű maradt önmagához,
hű maradt hirdetett, követett és propagált programjához. Nem a Martinovics páholy ta-
283
gadta meg önmagát, amikor az év második felében azok ellen kényteleníttetett fordulni,
akik érdekében és akik mellett az év első felében teljes erejével exponálta magát [...]
a Martinovics páholy és a vele szolidáris páholyok keresni fogják az alkalmat, hogy az
Alkotmányban biztosított jogukkal élve gyakorolják a legmesszebbmenő kritika jogot,
hogy számon kérjék a szabadkőművesség vezetőségétől, hogy miként szolgálja ama
kötelességeket, amelyeket részére a szabadkőművesség egyeteme többször, több nagy
gyűlésen és félremagyarázatlan módon előírt, és amely körlevélben a köteles szabad-
kőműves nyíltsággal megállapítja és rámutat a páholy arra, hogy a nyári körlevélnek
[amit a Nagypáholy küldött a páholyoknak], ha a valódi tartalmát és célzatát keressük,
csak egyetlen célja volt: diszkreditálni [hitelét rontani] és megerőtleníteni a szabadkő
művességnek azt a becsületes radikális szárnyát, mely a napi politika önző hajhászá-
sától távol, egyedül és kizárólag az általános titkos választójogot és az igazi demokrata
haladás ügyét szolgálja.”800 A Martinovics páholy tehát kijelenti, hogy annak idején
különféle támadásokkal szemben megvédte a szervezet vezetését, s ez most mégis a
„becsületes” radikális program lejáratását és meggyöngítését akarja elérni. A radikális
ember természetrajzához tartozik az, amit Jászi és társai itt kissé fenyegetően alkal
maznak: kizárólag a saját véleményt fogadják el helyesnek - vagy ahogy ők mondták:
demokratának. Ez a mindenkori baloldal gyógyíthatatlan „demokráciabetegsége”: sem
mi más érv és érdek - nemzet, egyház, vallás, haza s egyéb ilyen „maradi” fogalmak
- nem létezik számukra, csak valamiféle demokráciaöntet, amivel mindent leöntenek,
ami minden érvet semmissé tesz. Konkrétan: e sajátos betegség miatt valószínűleg
eszébe sem jutott a radikálisoknak, hogy örökös politizálásuk következtében veszélyt
hozhatnak a szabadkőműves szervezet létére, ha egyszer bármelyik belügyminiszter
megvizsgálja tevékenységüket. A Nagypáholy ugyanis éppen ezért volt mérsékelt: meg
akarta gátolni az esetleges vizsgálatokat és azok következményeit. Ne felejtsük el, hogy
éppen ekkoriban (1910-1911 fordulóján, mintegy fél évig) zajlott a képviselőházban a
Katolikus Néppárt által kezdett vita a szabadkőművességről. E polémia legvégéig nem
lehetett pontosan tudni, hogy gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök és belügy
miniszter milyen lépéseket tesz a kereszténypárti politikusok sok tényszerű bejelenté
sére.801 Ami a „napi politika önző hajhászását” illeti, e mondatot a Martinovics páholy
1913 legelején írta évi jelentésében, s mit tesz a véletlen: 1913 kora őszén már e páholy
ban szervezik az Országos Polgári Radikális Pártot. Vagy év eleji megállapításuk, vagy
800 Uo. 57-58. fólió.

801 A képviselőház szabadkőműves vitájának részletes ismertetése: Szabadkőművesek Trianon előtt című
könyvem 138-193. oldalain olvasható.
284
őszi pártszervezésük nélkülözi a „szabadkőművesi nyíltságot” és őszinteséget.

Jászi „eszmeérlelő”, de tényleges tennivalókat is tartalmazó főmesteri beszédét
1911. március első felében szétküldték a páholyoknak. Érthető módon először azok
küldtek hivatalos választ, akik alapvetően egyetértettek a programmal. Ezek közül (a
fönnmaradt levéltári iratok adta lehetőségnek megfelelően) három, a maga helyén fon
tos páholy álláspontját mutatjuk be.
Elsőként, már 1911. április 20-án, a Budapesten működő Haladás küldte el válaszát.
Ezt az okiratot egy jelentős személy, Rau Gottlob802 főmester, valamint Altai Rezső803 tit
kár írta alá. Személyük eleve biztosíték volt, hogy páholyuk majdnem teljes mértékben
egyetért Jásziékkal. A páholy „egyhangú határozattal” ezt írja: „Őszinte lelkesedéssel
fogadtuk ezen programmot, melyben világosan kifejtve találjuk azon eszméket és gon
dolatokat, melyek minden progresszív gondolkodású testvér lelkében szunnyadnak.
Ma, midőn a szükségképpen bekövetkező szociális fejlődés törvényeit mindjobban felis
merő profán közönségben és közéletben is egyre öntudatosabban tárgyaltatnak az ezen
programban jelzett problémák, akkor a magyar szabadkőművességnek, ha továbbra
is az emberi haladás avantgardeja akar maradni, és nem akar az elavult és felesleges,
tehát káros intézmények sorsára jutni, nem lehet más programmja, mint az, melyet dr.
Jászi Oszkár főmester testvér székfoglaló beszédében kifejt.”804 E mondatok az egyér
telmű támogatását jelentik Jászi elképzeléseinek: a hízelgő megfogalmazás azt mutat
ja, hogy Jászi a Haladás páholy tagjainak lelkében eddig csak „szunnyadó” érzéseket
mondta ki. Ez viszont azt bizonyítja, hogy a program az ilyen gondolatokra fogékony
embereknél kinyitott egy addig esetleg meglévő lelki, netán politikai gátat: úgy látszott
ebben a pillanatban, hogy a Martinovics páholy új főmestere nagymértékben fokozza
és fölgyorsítja a radikális eszmék bevitelét és elfogadtatását a szabadkőművesség ke
retein belül.
Rau Gottlob és társai azonban két ponton is finom különbségtétellel ellentmonda
ni látszanak a Martinovics páholy módszereinek: „Ezen programot annál osztatlanabb
örömmel üdvözöljük, mivel az senkire sem óhajt kész véleményt oktrojálni [kénysze
ríteni], hanem csak a munkakeretet jelöli meg, melyen belül mindenki érvényesítheti
802 Rau Gottlob iparos, az egyik nagy részvénytársaság igazgatója, majd 1918 őszén Károlyi kormányának
szén-kormánybiztosa, aki többek között Budapest energiaellátásáért felel. 1901-ben lett a Haladás
páholy tagja, s a szövetség betiltása előtt nem sokkal nagymester. Ezek az adatok azt mutatják, hogy
személye mind az ipari életben, mind a szabadkőműves szervezeten belül Is fontos tényező volt.
803 Altai (Altmann) Rezső 1873-ban született Kassán. Tanár, polgári iskolai igazgató a székesfővárosban.
1903-ban vették föl a Haladás páholyba.
804 OL P 1123. A Martinovics páholy iratai. Vegyes levelezések, fogalmazványok, 1907-1919. 317. fólió.
285
saját tudását, eszméit és munkaerejét. Egyenlő fontosságúnak tartjuk - ha szabad a

disztinkciót [különbségtételt] megtennünk - úgy a radikális, mint a talán kevésbé ra
dikális gondolkodású testvérek közreműködését, mert hiszen eszméket akarunk érlel
ni, és az eszmék csakis súrlódás útján tisztázhatók.”805 Ez azt jelenti, hogy a Haladás
belső vitájában fölmerült a kevésbé radikális szabadkőművesek bevonása a vitába, s a
páholynak becsületére legyen mondva, hogy még e válaszában is hangsúlyozták a vita
mint eszmeérlelő módszer fönntartását.
Másik észrevételük a páholymunkák témaköreire vonatkozik: „Magunk részéről
azonban megjegyezni óhajtjuk, hogy páholyunk nem tudja, de nem is kívánja tagjait
kizárólag a szociológusok és tudósok soraiból rekrutálni [toborozni], s így páholyunk
számos tagjának profán foglalkozása oly téren mozog, mely ezen eszmék helyes és
teljes megismerésétől távol van, és kiket csak a lelkesedés és szabadkőműves érzés vitt
ezen eszmék közelébe; ezen testvéreink profán hivatásuk érzékeny sérelme nélkül nem
szentelhetnek elég időt a szükséges szociológiai ismeretek elsajátítására, illetőleg bő
vítésére, miért is szükségesnek tarjuk a szociális eszmék és progresszív tudományok
fejlődésének ismertetését páholymunkáinkon.”806 Ez a gondolat mások válaszában is
olvasható, ami azt jelenti, hogy a Martinovics páholy (egyébként Jászi szándékai sze
rint) valóban a szociológus túlsúly műhelye volt. E megjegyzések ellenére a budapesti
Haladás páholy hitet tett Jászi programja mellett.
Ezután vizsgáljuk meg egy vidéki, a fővárostól nagyon messze, ráadásul román
nemzetiségi vidéken működő szervezet álláspontját! A dél-erdélyi Hunyad megye déli
sarkában, Petrozsényben807 működő, Zsilvölgy nevű páholy is viszonylag hamar, 1911.
május 6-án megírta válaszlevelét. A válaszlevelet Schreiner József08 főmester és Lak-
ner József09 titkár írta alá. Bizonyos megjegyzésekkel egyetértenek Jásziékkal: „Azt
a programmot, mely fején méltón viseli a »Szabadkőművesi programm« nevet, [...]
követi a mi kicsiny, de lelkes csapatunk, a Zsilvölgy páholy is, mert a ti programo
tok a mi programunk is.”810 Érdekes olvasni, hogy a távoli, hatalmas világvárostól,
805 Uo. hátoldal.

806 Uo.
807 A Zsil-völgyi bányavidék e városának az 1910. évi népszámláláskor összeszámolt 12 193 lakosából
7748 magyar (63,5%), 3250 román (26,7%) és 831 német (6,8%) volt. 2001-ben a 34 331 lakosból
31 799 román (92,6%), 2264 magyar (6,6%), 63 német (0,2%) és 52 cigány.
808 Schreiner József 1867-ben született. Akkoriban bányatitkár. 1907 óta tagja a Zsilvölgy páholynak.
809 Lakner József 1872-ben született, főgimnáziumi tanár. Ő is 1907 óta tagja a páholynak.
810 OL P 1123. A Martinovics páholy iratai. Vegyes levelezések, fogalmazványok, 1907-1919. 312. fólió. A
fent idézett mondatban a Zsilvölgy páholy összefoglalóan megismétli Jászi programjának legfontosabb
286
a kulturális centrumtól messze lévő vidéki páholy azonnal elfogadja a legradikáli

sabb elképzeléseket. A magyarázat a következő mondatokban található: „Mégis a mi
szerény páholyunk munkakörére nem mondhatjuk ezt, amit Érdemes Főmester test
véretek a ti páholyotokra javasol, nem mondhatjuk ki kategorice, hogy »elvi alapon
kirekesztenénk páholyunk munkaköréből a merőben elméleti, bölcseleti, természet-
tudományi vagy szociológiai kérdések tárgyalását.* Geográfiai helyzetünknél fogva,
a kultúrforrásoktól távol, az említett terrénumokra tartozó kérdések tárgyalásához
nekünk nem áll rendelkezésünkre egy tudományos társulat sem, úgyhogy a mi prog
ramunkba még fel kellett venni a testvérek tudását, műveltségét előmozdító, oktató
felolvasások és előadások tartását is.”811 Petrozsény a legközelebbi nagyvárosoktól leg
alább száz kilométerre, a rossz közlekedési viszonyok miatt nehezen megközelíthető
iparvidéken feküdt, ahová a pesti szabadkőművesek „keze” nem ért el, s a páholy
személyi állományát a hagyományos, önképző módszerrel lehetett a korabeli kultúr-
ember fogalomhoz közelíteni. Ezt a páholyban is tudták, ezért azt kérték Jászitól, hogy
jöjjenek Petrozsénybe, tartsanak előadásokat s programjuk szellemében képezzék a
Zsilvölgy páholy tagjait. Sőt, Schreiner főmester utal a Minerva páholy egy akkori kez
deményezésére, amely szerint minden páholynak meg kellett volna mondania, hogy
melyik más szervezetekkel szeretne összeköttetésbe lépni: a Zsilvölgy páholy úgy dön
tött, hogy alapvetően „radikális páholyokkal. Programotok olvasása után páholyunk
egyhangú lelkesedéssel a Martinovics páhollyal kívánja a bensőbb, bajtársi viszonyt
szorosabbra fűzni.”812
A zsilvölgyiek egyetlen témára térnek ki részletesebben: „ha azt akarjuk, hogy a
történelem az élet tanítómestere legyen, úgy tényleg elsősorban egy meghamisítatlan,
oknyomozó magyar történetre van égető szükségünk.”813 Ezek a megállapítások bizony
sikert, sőt: eredményt jelentenek a Martinovics páholy számára, mivel Jásziék előtt azt
bizonyította még e nem meghatározó jelentőségű páholy állásfoglalása is, hogy prog
ramjával helyes úton jár.
1911 késő tavaszán, majd őszén azonban már ellenvélemények is megjelentek a
túlzottan radikálisnak ítélt Martinovics-program kapcsán. Ezek viszonylagos ellensú
lyozása szempontjából siker volt Jászi páholya számára, hogy még a következő, 1912.
megállapításait - ezt kihagytuk az idézetből.

811 Uo. hátoldal.
812 Uo. 312-313. fólió.
813 Uo. 313. fólió. Azzal zárják levelüket, hogy az új magyar történelem megírását és kiadását a Zsilvölgy
páholy nagyon várja.
287
évben is voltak páholyok, ráadásul jeles személyek vezetése alattiak, amelyek minden
ellenhatás dacára támogatásukról biztosították a Martinovics páholyt.
E vélemények közül itt a Budapesten működő Hajnal 1912. január 19-i leveléből idé
zünk, amelyet Moussong Géza814 főmester és Koncsek Lajos815 titkár írtak alá. „Öröm
mel jelentjük, hogy érdemes páholyotoknak dr. Jászi Oszkár testvér programjára adott
értékes és igazi szabadkőművesi érzékről és felfogásról tanúskodó válasza páholyunk
ban élénk visszhangra s nagy tetszésre talált, s midőn örömmel közöljük, hogy annak
minden pontját egészben és osztatlanul magunkévá tesszük, igazi testvéri melegség
gel üdvözlünk Benneteket, s azt kívánjuk, maradjatok továbbra is bátor és szókimondó
harcosai a mérsékelt és higgadt irányzatú szabadkőművesi törekvéseknek, amelyeknek
terén bennünk is mindenkor készséges fegyvertársakra találtok.”816 Dőlt betűvel ki
emeltük e furcsa megfogalmazást, amelyben a mérsékelt és higgadt törekvések képvi
seletére hívják föl a Martinovics páholyt, miközben egyetértenek Jászi minden szavá
val. Vagy félreértették Jászi törekvéseit, vagy ezt tartják a mérsékelt szabadkőműves
álláspontnak.
Megállapítható, hogy Jászi főmester és a Martinovics páholy programja, legalábbis
a szabadkőműves szervezeten belül jelentősnek mondható eredményt ért el: főleg több
fővárosi, de számos vidéki szervezet is úgy kezdte szemlélni Jászit s páholyát, mint
a hazai szabadkőművesség megújítóját. Voltak persze olyanok is, akik határozottan
elutasították a radikális irányt, de ezek száma, hangja és befolyása gyorsuló ütemben
csökkent a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy szabadkőművesei között. Akadtak
olyan személyek is, akik Jásziékkal határozottan szembeszálltak. Közéjük tartozott Vá-
zsonyi Vilmos országgyűlési képviselő, Budapest egyik régi önkormányzati vezetője,
aki - nem véletlenül - a könyvünkben sokat emlegetett fővárosi Demokratia páholy
szabadkőművese volt.
814 Moussong Géza (18Ó4-1932) budapesti tanító, iskolaigazgató, tanácsos, akit 1903-ban vettek föl a Haj
nal páholyba. Az akkori pedagógusszervezkedések egyik híres, szabadkó'műves vezetője, aki azonban
később összeütközésbe kerül több páholyvezetővel is, s ezért 1914 februárjában kilép a szabadkőmű
ves szövetségből.
815 Koncsek Lajos budapesti tanár, iskolaigazgató. 1862-ben született, 1900-tól alapítóként a Hajnal páholy
tagja.
81ó OL P 1123. A Martinovics páholy iratai. Vegyes levelezések, fogalmazványok, 1907-1919. 329. fólió.
288
Jászi megosztja a szabadkőművességet:

összeszólalkozása Vázsonyi Vilmossal
1911 végétől furcsa jelenség keletkezése figyelhető meg a magyarországi szabadkő
műves szervezet önmagát radikálisnak mondó tagjai között. Politikai pártállás szerint
kezdtek egymással vitatkozni, páholyon belül és szabadkőműves szervezeten kívül.
Ennek az lesz az eredménye, hogy egyes páholyokon belül egyre nehezebben kezel
hető belső ellentétek alakulnak ki, amelyek viszont a szabadkőműves szervezet kifelé
megmutatható erejét csökkenthették. Az egyik, könyvünk szempontjából legfontosabb,
vitasorozattá vált: a radikális Martinovics páholy főmestere, Jászi Oszkár, valamint a
kevésbé radikális Demokratia páholy önmagát radikálisnak nevező személyisége, a
magyarországi baloldal egyik legismertebb vezetője, Vázsonyi Vilmos között kialakult,
majd a szakításig elmérgesedett vitája.
Vázsonyi Vilmos817 1893, azaz huszonöt éves kora óta szabadkőműves, a következő
évben megalapítja a Demokrata Kört, amiből majd kinő a Budapesti Községi Demokrata
Párt, amely 1900-ban Demokrata Pártra változtatja nevét. Vázsonyi először e párt (a saját
maga alapította politikai szervezet) programjával, a fővárosi, főleg a szabadkőművesek
és a zsidó nemzetiségű szavazók támogatásával jut a képviselőházba. Budapest elzsi-
dósodása után annyi választója mindig akad e pártnak, hogy egy, néha két képviselője
legyen az alsóházban. Ez azért lényeges, mert így a budapesti szabadkőművesek mindig
el tudják mondani álláspontjukat (természetesen nem hangsúlyozva szabadkőműves
mivoltukat), ami óriási, országos sajtónyilvánosságot biztosít számukra. Ráadásul őket
- szemben például a román, szerb és szlovák nemzetiségi képviselőkkel - a mindenkori
magyar liberális kormányok tulajdonképpen a magyar politikai elit részének tekintet
ték. Ez a helyzet beláthatatlanul sok és kamatoztatható személyi kapcsolatot jelentett a
demokrata párti képviselők számára (akik minden esetben szabadkőművesek is voltak).
Jászi Oszkár és elvbarátainak 1906. évi belépése Vázsonyi szabadkőműves páholyá
ba bizonyos levéltári források szerint belső vitákat váltott ki.818 A Martinovics páholy
817 Vázsonyi (Weiszfeld) Vilmos (1868-1926) budapesti ügyvéd. 1894-től a székesfővárosi önkormányzat
tagja, 1901-től demokrata párti országgyűlési képviselő. 1917-1918-ban az Eszterházy-, majd a harma
dik Wekerle-kormány igazságügyi minisztere és választójogi (tárca nélküli) minisztere. A Budapestet a
háttérből irányító öt szabadkőműves páholy egyikének, a Demokratia páholynak 1893 óta tagja. Öccse
Vázsonyi Jenő (1864-1940) gépészmérnök, a MÁV igazgatója, vasúti és hajózási főfelügyelő. Budapest
utcai világításának egyik vezetője, a BSZKRT (Budapesti Székesfővárosi Közlekedési Rt.) igazgatótaná
csi tagja. Ezeket az adatokat azért írjuk ide, hogy láthatóvá váljék a Vázsonyi család szerepe Budapest
gazdasági (és politikai) irányításában.
818 Lásd a Demokratia páholy 1906. évi jegyzőkönyveinek iratait a Magyar Országos Levéltárban.
289
1908. évi megalapítása után kisebb-nagyobb villongások voltak a két páholy között,
azonban 1911 őszétől ezek az ellentétek egyre súlyosabbak lettek. E mögött az a politi
kai folyamat áll, amelynek során Jásziék tevékenységének következtében föllendül az
általános, titkos választójogért megindított politikai küzdelem. E belpolitikai folyama
tok alkotórészeként a Justh Gyula makói politikus által vezetett (egyik) Függetlenségi
Párt - addig szokatlan módon - megegyezést köt a Magyarországi Szociáldemokrata
Párttal (MSZDP) az általános-titkos eléréséért vívott harc érdekében.819 Ennek több kö
vetkezménye is lesz: egyrészt Vázsonyi pártja ott marad szövetséges nélkül, hiszen
ők sem a szociáldemokratákkal, sem a függetlenségi párttal nem akartak szövetségre
lépni; másrészt a Jászi vezette Martinovics páholybeli radikálisok úgy látták helyesnek,
hogy a függetlenségi-szociáldemokrata választójogi szövetség mellé állnak.
A politikában, úgy látszik, sok minden megtörténhet, még az is, hogy a szavakban
ultraradikális Jászi az általuk egyébként kritizált, Justh Gyula vezette Függetlenségi
Párt mellé áll - legalábbis bizonyos nyilvános nagygyűléseken. Jászi egyébként már
1909-ben az általa kurucnak nevezett Justh Gyulában látta a magyar, keresztény oldal
vezetőjét: „Justh Gyula, a Szilágyi Dezső szövetségese820 az egyházpolitikai küzdelem
ben, régi kuruc és liberális mivoltában a leghajlamosabb ebben az irányban. [...] Igen,
ha minden jel nem csal, Justh Gyula pártja lesz a missing link [hiányzó láncszem] a
kuruc Magyarország és a modern demokrácia között.”821 Jászi nyilván tudta, hogy a
budapesti szabadkőműves páholyok jogászai által fogalmazott s a szabadkőműves kép
viselők kezdeményezésére benyújtott, öt törvényből álló egyházpolitikai jogszabálycso
mag képviselőházi elfogadtatása előtti, a nemzetközi életet (Vatikánt) is megmozgató
egyházpolitikai küzdelmekben Justh Szilágyi Dezső házelnököt támogatta. Tehát - Jászi
szerint - Justh lesz a szabadkőműves és egyéb radikális demokratákat a - nem minden
gúny nélkül - kurucnak mondott magyar nemzettel összekötő kapocs.822
A fejezetcímmel összefüggő kis kitérőként említjük meg, hogy 1909 őszén Jászi
egyébként még egy megállapítást tesz, amelyet a kuruckodók konzervatív szárnyára
819 E belpolitikai folyamatokat részletesebben a következő fejezetben elemzem.

820 Szilágyi Dezső (1840-1901) ügyvéd, egyetemi tanár, akadémikus. Deák-, majd szabadelvű párti képvi
selő, 1889-1895 között három kormányban is igazságügyi miniszter. 1895-1898 között a képviselőház
elnöke. Az ő nevéhez fűződik az 1894-1895-ben elfogadott egyházpolitikai törvénycsomag megszavaz-
tatása. A liberális magyar politikus mintapéldánya.
821 Id é z i: Litván i. m . 7 ó . o.
822 A „kuruc Magyarország” - „modern demokrácia” ellentétpár alkalmazása a mai napig a budapesti
radikális ún. demokraták kedvelt kifejezése, amivel azt a meglehetősen nagyképű állítást akarják bi
zonyítani, hogy a „kuruckodó magyarok” elmaradottak, haladásellenesek, szemben a szürkeállomány
tulajdonos és modern demokrata táborral.
290
(Apponyi grófra s másokra) alkalmaz: „elérkezett a grófok alkonya” - írja a Huszadik

Században.823 Jászi és barátai a grófok közül nem Apponyit, hanem természetesen Ti
sza Istvánt gyűlölték a legjobban. Maga Jászi 1910 márciusában a Huszadik Században
ezeket írja: „Kétségbeejtő ennek az országnak politikai iskolázatlansága, mely mindent
feled és semmit sem tanul. [...] hallelujával köszönti ma az új kormány »nemzeti mun-
kapárt« nevű szülöttét, melyet több keresztapa közül gróf Tisza István tartott keresztvíz
alá. [...] Ez a tisztelt publikum olyan, mint a rossz regényíró: csak egy-egy szembe
szökő, csillogó vonást vesz észre. [...] És mert Tisza István gróf kemény legény, bátor,
nyílt, szókimondó ember, a zsidó bankárokkal és zsurnalisztákkal urbánus modorral
bánni tudó főúr és lelkes kálvinista: ez a pár feltűnő vonás elegendő volt arra, hogy
ezt a politikust a nap hősévé tegyék a polgárság széles körei előtt...”824 Jászi soraiból
süt a kisebbrendűségi érzés, de emiatt nem idéztük volna. Fontosabb, hogy az álta
la nem először leértékelt magyar népet természetadta vezetőivel, jelen esetben Tisza
gróffal együtt becsüli le. Azonban ez csak a kezdet: „Tisza István temperamentuma a
vollblut [telivér] junkeré, ezen embertípus minden erényével és hibájával. Bátor, ener
gikus, gyors elhatározású, őszinte és szótartó. Viszont szenvedélyes, tekintetnélküli,
elbizakodott és brutális, mindenben az erős kéz politikájára hajlandó. Világnézete
egyezik az Ost-Elbien legkonzervatívabb nemessége felfogásával: valláserkölcsi; szo
cialista- és nemzetiségellenes, a történelmi osztályokat konzerváló. »Liberalizmusa«
pusztán abból áll, hogy szívesen nyit utat a polgárság és a zsidóság felkapaszkodott
vagy meggazdagodott elemeinek és gazdasági doktrínájában hajlamosabb a mozgótőke
érdekei iránt, minthogy maga is a »közgazdasági tevékenység« bank- és részvénytár
sasági tereit szívesen kultiválta. Tekintsék csak át gondolatban e férfiú közéleti pá
lyafutásának néhány legkiemelkedőbb etapját: a dualizmus védelme, nagybirtokosi
és részvénytársasági munkásság, hajlamosság a meggazdagodott zsidók irányában,
a proletariátus és a parasztság iránti ellenszenv, a szocializmus és a szabadgondolat
gyűlölete, Apponyi népiskolai politikájával teljes szolidaritás, a vármegyei basák vé
delme Andrássy szigorúbb és modernebb közigazgatási elveivel szemben, az általános
és egyenlő választójog fanatikus gyűlölete, az önálló vámterület elleni hadjárat azzal
az indoklással, hogy az megsemmisítené a történelmi osztályok hatalmát, más elemek
823 Idézi: uo.

824 Jászi Oszkár: A magyarországi reakció szervezkedése. Huszadik Század, XI. évf. 3. sz. (1910. március)
367-373. o. Az idézet a cikk 367. oldalán olvasható. Jászi, aki e folyóirat vezető főszerkesztője, a cikk
első oldalán, csillag alatt megjegyezte: „Félreértések elkerülése végett megjegyezzük, hogy ez a cikk
nem mindenben egyezik meg a szerkesztőség több tagjának véleményével. A szerk."
291
kezébe téve le a gazdasági vezetést, buzgó protestantizmus, mely azonban épp úgy fél
a szekularizációtól és a kultúrharctól, mint akár Mailáth püspök úr [...]. így fest (hogy
csak néhány legemlékezetesebb tényt ragadjak ki a múltból) a magyar liberalizmus
ideáljának politikai arculata.” íme, egy szabadkőműves szélsőséges álláspont a korszak
legnagyobb magyar politikusáról. Ekkor terjed el Tisza gróf (azóta is tartó) rágalmazása
olyan jelzős szerkezetek megfogalmazásával, amelyeknek szemernyi igazságtartalma
sincs. Jászi vádjai részben kisebbségi komplexusából, részben vélt politikai érdekeiből
ered. Sajátos érdekei szerint a kor legnagyobb magyar, keresztény politikusát maradi,
parasztgyűlölő embernek akarja beállítani. Sőt, az önálló (Magyarország határain futó)
vámterület elutasításával is megvádolja, azt állítva, hogy ezzel Tisza azt akarja elérni,
nehogy a történelmi osztályok kezéből „más elemek” kivegyék a „gazdasági vezetést”.
Egyértelmű, hogy ezzel Tisza grófot rejtett antiszemitizmussal illeti, ugyanakkor azzal
is, hogy jó kapcsolatot tart fönn a „meggazdagodott zsidókkal”. Láthatólag bármit tehet
Tisza gróf, Jászi mindenért bírálja. Tehát: Tisza Istvánból minden körülmények között
ellenségképet akar csinálni. Ezek az összefüggések lökik Jászit Justh Gyula felé, aki
nek sohasem volt akkora neve, hatalma, befolyása a magyar nemesi politikusok között,
mint Tisza grófnak.
Ám Jászi még itt sem fejezi be: szerinte „soha nem mondott vagy nem tett ez a férfiú
[Tisza gróf] oly valamit, amiből - a legnagyobb jóakarattal is - a nép szeretetére, a sza
badság tiszteletére, a modern kultúra megbecsülésére lehetne következtetni. Ő mindig a
legjunkerebb magyar junker volt, minthogy élet- és politikai gyökerei nem az arisztok
rácia internacionális és kifinomodott talajából táplálkoztak, hanem a vármegyei dzsentri
vadászó, úrlovas, szinekúrás825 elemeiből. Míg az Apponyi konzervativizmusát enyhítette
némi, bár kalksburgi és fekete, de a demokráciával kokettáló europáerizmus, míg And-
rássy a maga schöngeist [széplélek] és esztéta modorában ösztönszerűen idegenkedett
a vármegye lármás, bárdolatlan, korrupt dzsentri-népétől: addig gróf Tisza István meg
maradt mindvégig büszke köznemesnek, az una eademque nobilitas elve826 örökösének,
kinek ellenszenvét a szocialisták és a nemzetiségek iránt - és ebben Andrássyval teljesen
megegyezik - csak parasztutálata múlja felül. A nemesi középosztály égő szeretete vitte
rá Tiszát - szemben Apponyival és Andrássyval - hogy inkább legyen hajlandó a dzsentri
vármegyei rémuralma előtt szemet hunyni, valamint a politikusok gazdasági tevékenysé
gét favorizálni. Az úri hivatalok és a mandátumok monopóliuma és a zsíros igazgatósági
825 Szinekúra: olyan állás, ahol kevés munkával sok pénzt lehet keresni.
826 Una eademque nobilitas: Werbőczy István Hármaskönyvében (1514) lefektetett elv, a nemesi szabadság
egy és azonos volta, a köznemesség és főnemesség jogi egyenlősége.
292
állások a bankokban és a részvénytársaságokban: ebben látta Tisza István gróf pusztuló

osztálya megmentésének anyagi lehetőségeit, amivel a született hatalmas grófok keve
sebbet törődtek. Innen elnéző jóindulata a megyék ázsiai közigazgatásával és barátságos
udvariassága a mozgótőke vezérképviselőivel szemben. [...] A magyar demokrácia vezére
így elsősorban a vármegyei klikkuralomra, a protestáns lelkészség maradi részére és a
bankokra (melyeknek legnagyobb része tudvalevőleg a parasztság kiuzsorázásából él)
támaszkodik. így fest durva körvonalakban a magyar liberalizmus kollektív lélektana.”827
Az egész cikkből az látszik, hogy Jászi tényleges, jól használható ellenségképet akar
gyártani. Általában az arisztokráciáról: ezért írja Apponyiról, hogy kalksburgi és fekete.
E furcsa szavaival arra utal, hogy Apponyi gróf, sok más magyar főnemeshez hasonlóan
az ausztriai Kalksburg jezsuita iskolájában végezte alsó fokú tanulmányi osztályait. A
baloldaliak pedig már akkoriban is a hithű római katolikusokat nevezték feketének,
ami a sötét elmaradottságot jelentette. Jászi a protestáns lelkészek maradi részéről is ír:
talán valamelyik szabadkőműves barátjától hallotta, hogy a „haladó” protestáns (főleg
református) papok mind ott vannak a szabadkőműves páholyokban.
Jászi gyűlöli a magyar nemességet és a kereszténységet, ezek az érzései a követ
kező években csak elmélyülnek és kibővülnek. így fest egy radikális szabadkőműves
lélektana.
Jászi az idézett írása végén politikai és érzelmi magaslatokra emelkedik: „Sajnos a
modern Magyarország még nem szülte meg a maga vezérét, akinek tekintélye és szava
tömöríteni képes volna a haladás összes híveit pártkülönbség nélkül a junker reakció
ellen. Mert nem lehet egészséges pártképződés az általános, egyenlő, titkos választójog
törvénybeiktatása előtt. A mai választói rend alapján csak hibrid, korcs képződmények
jöhetnek létre: csupa paklizás, taktikázás, kaszinói pajtáskodás. Most nem új pártokra
van szükség, hanem a produktív, munkás, őszintén demokrata elemek szövetségére,
ligájára. Ma mindenkinek egy táborban kell küzdeni, aki az általános, egyenlő, titkos
választójogot akarja s minden más reform előtt akarja. Nem pedig úgy, hogy elrikkant
juk magunkat az általános és egyenlő választójog mellett, s azután a pezsgős bankett
melegségében Tisza István keblére borulunk. Mert csak rövidlátó kávéházi politikus
avagy rossz demagóg az, aki nem látja vagy nem akarja látni a történelmi fejlődés
intő szavait: ma Magyarországon csakis a Tisza István politikai hulláján át vezet előre a
dem okrácia útja/”828
827 J ászi: A magyarországi reakció szervezkedése, i. m. 3 6 8 -3 6 9 . o.

828 Uo. 372 -3 7 3 . o. A kiemelést Jászi végezte, ezzel is jelezve e mondata fontosságát.
293
Jászi e mondataiban a demokratákat szövetkezésre hívja föl, az általános, titkos,

egyenlő választójog kivívása céljából. Tisza grófot „politikai hullaként” akarja látni.
Nem sokkal később a könyvtáros Szabó Ervin és Duczynska Ilona Tisza gróf meggyil
kolását tervezgeti.829 Litván György Jászi-életrajzából is tudjuk, hogy Szabó Ervin és
Jászi Oszkár jó barátok akkoriban: ki tudja, mikor mit beszéltek Tisza István kapcsán?
1912-ben veszik föl a Martinovics páholyba azt a Pogány Józsefet, aki 1918. október
31-én meggyilkolja Tisza grófot. Ezek azok az összefüggések, amelyekre nem léteznek
levéltári források, amelyek az emberi lelkekben keletkeznek, még ha ateista szabadkő
művesekről van is szó.
Azt mindenesetre leszögezhetjük, hogy Jászi politikai helyzetelemzésében ellenség
képet gyárt, gyűlölködik, politikai szövetséget javasol a „demokraták” számára, s miu
tán oldalakon át rágalmazta gróf Tisza Istvánt, elképzeli politikai hulláját.
Visszatérve Jászi és Justh Gyula találkozásához az „eszmebarikádokon”, megállapít
ható, hogy Jászi politikai taktikája nem túl bonyolult: meg kell erősíteni a Függetlenségi
Párt baloldalát (ők így mondják), amelyet Justh Gyula vezet. Ilyen előzmények után
jutott el Jászi az 1911. április 30-i aradi nagygyűlésen oda, hogy fölszólaljon Justh és
Batthyány Tivadar gróf után.
Egyértelmű azonban, s ez Jászi későbbi beszédeiből és Huszadik Század-beli elemző
írásaiból kiderül, hogy ő nem annyira a Justh-párt, mint inkább a szociáldemokraták
politikai rokonszenvét akarta elnyerni. Ennek az volt az oka, hogy a mozgósítható (főleg
az utcán) nagyobb tömegeket csak a szociáldemokrata párt tudta biztosítani a Jásziék
és szellemi holdudvaruk tagjai által egyre többször emlegetett forradalomhoz. E folya
matnak az egyik első történése volt az 1911. április 30-i aradi választójogi nagygyűlés.
A két nagy párt 1911 őszétől az ország nagyobb városaiban választójogi nagygyű
léseket rendezett. E folyamathoz illeszkedett két szabadkőműves profán szervezet, a
Választójogi Liga és a Reform klub. Jászi több nagygyűlésen is részt vett, a külvilág felé
nem mint szabadkőműves, hanem mint a Választójogi Liga egyik vezetője. Több beszé
dében is támadta a fővárosi Demokrata Párt országgyűlési képviselőjét, a Demokratia
szabadkőműves páholy régi tagját, Vázsonyi Vilmost. Az események a Demokratia pá
holyban rendszeressé s egyre súlyosabbá váló vitákat eredményeztek.
E páholy 1911. november 13-án tartott I. fokú munkáján, amelyet Feleki Béla főmes
ter vezetett, s amelyen a Nagypáholy őszi idénynyitó körlevelére adandó választerveze-
829 Szabó Ervin és Duczynska Ilona szervezkedéséről: D alos György: A cselekvés szerelm ese. Kossuth, Bp.,
1984. Lektorálta: Hajdú Tibor és Litván György. Illetve: S zakács Árpád: Hogyan akarta meggyilkolni
Szabó Ervin Tisza Istvánt? Nagy Magyarország, 2. évf. ó. sz. (2010. december) Ó0-Ó5. o.
294
tét tárgyalták, Vázsonyi Vilmos elsőként hozzászólva a következő, azonnal vitát kiváltó
mondatokat fejtette ki (a páholy „építészeti rajza” szerint): „Vázsonyi Vilmos testvért
az lepi meg, ami nincs a válasziratban. A szabadkőm űvesi szeretet és testvériség lassan
frázis lesz, mert kint a profán életben gyűlölséget látni a testvérek között. Kutatja az
okokat. Ahányszor a profán életben torpedók felrobbantak, azokat testvérek helyez
ték el. A szabadkőm űvesek egy maroknyi csoportja üldöz mindenkit, ki más ösvényen,
más eszközzel és más harcmodor szerint akar dolgozni, mint ők. Szerinte pedig ezen
testvérek harcmodora nem szabadkőműves. A gyűlölség és a széthúzás okát [Vázso
nyi] abban találja, hogy válaszunkban, beszédeinkben arról hallgatunk, ami bennünk
már felgyülemlett, leplezzük magunkat. Fél, hogy a szabadkőművességet belső villon
gások fogják meggyengíteni.”830 Mint látjuk, Vázsonyi nevek nélkül, de egyértelműen
utal arra a csoportra, amely üldözi a másként gondolkodókat. így folytatja: „Fekete
testvér a válasz-tervezetben azt mondja, hogy a szabadkőművesség nem politikai tes
tület, kint mégis látunk egyesületeket, melyek mint a szabadkőművesség expoziturái
[kirendeltségei, ügynökségei] szerepelnek. Szerinte a kint kapott sebeket kell itt bent
behegeszteni, és a napi politika felett állva az örök ideálokat szolgálni. Ahelyett, hogy
szeretetre találnánk, gyűlölséget látunk, mely a sebeket nem hegeszti és az ellentéteket
nem simítja el. Látunk kint politikai szervezeteket, melyek a békét bent megbontják.
A baj ott kezdődött, hogy a szabadkőművesek politikai klubot alakítottak, majd a ligát,
és végül szabadkőműves orgánumot teremtettek.”831 Vázsonyi kimondja, hogy annak
ellenére, hogy a szabadkőművesség nem politikai szervezet, sok szabadkőműves elkez
dett politizálni, s ezek megalakították a Reform klubot, a Jászi-féle Választójogi Ligát és
a (Bálint Lajos, majd a radikális Purjesz Lajos által szerkesztett) napilapot, a Világot.
Következő mondataiban Vázsonyi egyértelműen minősíti e szervezeteket: „A jellem
ző a dologban, hogy ez a három intézmény nem a szabadkőműves szervezeté, hanem
csak egyes testvérek alkotása, és mégis oly módon szerepelnek és értelmezik odakint,
mintha a szabadkőművesség egyeteme lenne ezért felelős. Mindhárom intézmény a
szabadkőművesség nagy baja, mert más szervezet vezet kint, mint bent. A szabadkő
művességet így viszik be politikai du lakodásokba és akarják pártérdekeknek alárendelni.
Ezekért érte a szabadkőművességet az utóbbi időben sok jogos támadás. Egy maroknyi
csoport azt vette ki magának, hogy ő az egész szabadkőművesség reprodukciója [lenyo-
830 802. számú Építészeti Rajz, felvétetett a Demokratia Páholynak 1911. évi november hó 13-án tartott I. fokú
munkáján. Kalapácsvezető Feleki Béla főmester testvér. Jelen volt 56 testvér. OL P 1106. A Demokratia
páholy munkatáblái. 29. köt. 330. fólió. (Kiemelés - R. E.)
831 Uo.
295
mata].”832 Vázsonyi megállapítása a szabadkőművesség irányítási gondjaival kapcsolat

ban helyes, maga is vezetője egy pártnak s több szervezetnek. A fontosabb észrevtétele
azonban az, hogy e „maroknyi csoport” tagjai a szervezetet politikai viták középpontjá
ba viszik, ami egyetlen társaságnak sem használ. Bár csak utal rá, Vázsonyi e politizáló
csoport tagjait azzal vádolja, hogy pártpolitikai érdekeknek rendelik alá a szabadkő
művességet, amiből természetszerűen következik, hogy magát a titkos társaságot is
támadások érik. Vázsonyi teljes mértékben helyesen látta a helyzetet: éppen ezekben
a hetekben indul a képviselőházban a szabadkőművesség elleni addigi legnagyobb po
litikai (pártpolitikai) offenzíva: a Katolikus Néppárt országgyűlési képviselői, élükön
Huszár Károllyal, majd Polónyi Géza egykori igazságügyi miniszter támogatásával fél
éven keresztül, 1912 tavaszáig sok fölszólalásban támadják, jellemzik, kritizálják a Ma
gyarországi Symbolikus Nagypáholyt és annak tagjait.
Vázsonyi e bírálatok tartalmáról is képet ad: „Támadtak minket, hogy a nemzeti
ségi kérdést felvetettük a szövetségben. Harcoltunk a klerikalizmus ellen, a maroknyi
csoport a vallás ellen lázit. Két kiirthatatlan gondolata van az emberiségnek: a haza
és a vallás. Az ez[ek] ellen küzdők azt érik el, hogy a reakciósoknak kitűnő és hatásos
fegyverük van ellenünk.”833 Vázsonyi itt nagyon súlyos állításokat tesz: azt mondja,
hogy a „maroknyi csoport” korántsem csak a klerikalizmus ellen küzd, hanem a hazát
és a vallást támadja, sőt a vallás ellen lázit. Nos, e könyv szerzője, miután elolvasta a
szabadkőműves levéltári iratok százezreit, Vázsonyi testvér állítását hitelesnek és meg
alapozottnak tartja. A radikálisok csoportja valóban a saját hazáját, Magyarországot, s
a keresztény vallást támadja. Hihetetlen, de Vázsonyi álláspontja ebben az összefüggés
ben megegyezik a Katolikus Néppárt szabadkőművességet támadó érveivel.
Vázsonyi javaslatot is tesz a helyzet megoldására: „Nézete szerint a mi állapotain
kon csak alapos és bátor operáció segíthet. El kell távolítani mindazt, mi gyűlölködésre
adhat alkalmat. A szabadkőművesség nevét nem szabad odaadni profán egyesületnek
és szabadkőműves szervezet csak az legyen, ami Alkotmányunkban meg van állapít
va.834 A nézete az, hogy ha a Nagypáholynak őszi körlevelére felelünk, tárjuk fel keb
lünket.”835 Vázsonyi, aki többször is radikális demokratának nevezte önmagát, valóban

833 Uo.
834 A Magyarországi Symbolikus Nagypáholy alkotmányának elemzését lásd a Szabadkőművesek Trianon
előtt című könyvemben.
835 Uo. 330. fólió, hátoldal. Az idézetben a „keblünket” szót valaki ceruzával áthúzta, s a „helyzetünket”
szót írta helyébe.
296
rendkívüli megoldást javasol: csak az alkotmányukban megengedett működés legyen

engedélyezett, minden egyéb szerveződést ki kell zárni. Külön kiemelte a „profán szer
vezeteket”: nem nehéz ráismerni Jászi Választójogi Ligájára (amely, mint írtuk, éppen
azokban a hónapokban Justh Gyula pártjával épített kapcsolatokat) és a többi, profán fe
désben működő, politizáló szabadkőműves társaságra. Ha Vázsonyi javaslatát elfogadja
a Nagypáholy, talán megóvható lett volna a szervezet a betiltástól és föloszlatástól.
A Demokratia páholy belső vitája azzal kezdődött, hogy Tihanyi Mór836 „lejött a ke
letről, hogy felszólalása ne tűnjék oly módon, mintha hivatalos válasz lenne Vázsonyi
testvér beszédére” .837 Tihanyi szerint Vázsonyi csak azért mondta ezeket, mivel nem
eléggé tájékozott a páholyokban történő ügyekről és eseményekről. Tihanyi önmagáról
úgy fogalmaz: „ő, ki évek óta figyelemmel kíséri a páholyok munkáit, kijelenti, hogy
nem hallott még hangot emelni a vallás és haza ellen. ” 838 S miután Feleki főmester (aki
Vázsonyi Demokrata pártjának tagja) közbeszólásával megkísérli megvédeni Vázsonyit,
Tihanyi kissé övön aluli mondatokkal folytatja: „Vázsonyi testvér felszólalásából egyet
fogad el, azt, hogy jelezzük válasziratunkban, hogy kívánatos, hogy a szövetség tagjai
közt testvéri hang és bánásmód érvényesüljön. Érdekesnek találja, hogy Vázsonyi test
vér, ki radikális elveivel mindig a haladás mellett volt és van, most a rendőrség védelme
alá kell állnia, hogy [a] szociáldemokraták esetleges támadásai ellen védve legyen. ” 839
Ezután Feleki főmester hosszabban védi Vázsonyit Tihanyival szemben, majd Haj
dú Miklós840 szólal föl, aki végre kimondja Jászi Oszkár nevét. Hajdú, a Pro Palesztina
Egyesület elnöke kijelenti: „Vázsonyi testvér elmondanivalóit elmondta volna akkor is,
ha nem a válasziratról lenne szó. Vázsonyi testvér beszéde tele van tévedéssel. Tihanyi
testvér már többre rávilágított. Vázsonyi testvér összekeveri a szabadkőművesek belső
munkáját a külső szervezetekkel. Ezek a szabadkőműves expoziturák. Vázsonyi testvér
személyek megnevezése nélkül rámutatott azokra a testvérekre, akik Jászi testvér kö
rül csoportosultak, akik a Demokratia páholyból váltak ki s akikre a páholynak igen
sok tagja büszke. Ezekkel a testvérekkel Vázsonyi testvér nincs megelégedve. Neki sok
836 Tihanyi (Tigermann) Mór dr. budapesti orvos, akit 1898-ban vettek föl a páholyba.
838 Uo.
839 Uo. Akkoriban elterjedt, hogy a mesterségesen fölszított budapesti politikai helyzetben Vázsonyit, mint
a Képviselőház tagját, egyes megnyilvánulásai és nyilatkozatai miatt a rendőrség védi a szociáldemok
raták haragja ellen.
840 Hajdú Miklós, eredeti nevén Honig Miksa, tipikus tagja a magyarországi szabadkőművességnek. 1879-
ben született, 1910-ben lett a Demokratia páholy tagja. A Magyar Tudakozó Egylet igazgatója, a Pro
Palesztina Egyesület elnöke, a Palesztinái Nagypáholynak is szabadkőművese.
297
oka van erre. Megérti, hogy Vázsonyi testvér ezekre haragszik és hogy velük igazság
talan. Nem szabad Vázsonyi testvér beszédének hatása alatt kialakulni annak, hogy
a páholy álláspontja az, hogy ugyanazokat ítéli el, kiket Vázsonyi testvér. ” 841 Látható,
hogy Hajdú testvér, aki cionistaként Herzl Tivadar elvei és céljai mentén Palesztina
nagy barátja , 842 egyértelműen megvédi a radikálisokat, hozzátéve, hogy a Demokratia
páholy igen sok tagja egyetért vele ebben, sőt büszkék is Jásziékra. Hajdú a szabadkő
művesek által szervezett egyesületekről végre kimondja, ami ezeknek lényege, hogy
tudniillik „szabadkőműves kirendeltségek”. Nem teszi hozzá, mert az ott ülő páholyta
gok jól tudják, hogy ezeket az ügynökségeket a szabadkőműves célok profán világbeli
népszerűsítésére, beépítésére hozták létre.
Hajdú a Vázsonyi által név nélkül megemlített Világ című napilapról is tartalmi
véleményt mond: „Vázsonyi testvérnek a Világot eltüntetni akaró nézetéhez majdnem
hozzá kell járulnia Werner testvér esete miatt, midőn a Világ különben egy nívós vitát
úgy fejez be, hogy a Népszava pedig menjen a fenébe. ” 843 Érdekes, hogy a két nagyobb
baloldali lap, a szociáldemokrata Népszava és a radikális szabadkőműves Világ néha,
főleg személyes(kedő) ügyekben vitatkozott is egymással, annak ellenére, hogy máskü
lönben szellemileg és elvekben is kiegészítették egymást.
Hajdú ezek után minősíti Vázsonyit, már-már árulással vádolva: „Meg kell állapíta
nia azonban azt, hogy Vázsonyi testvér ugyanezen beszédével a katolikus népgyűlésen
is hatást ért volna el. A szabadkőműves expoziturákban, a reformklubban, a Világban,
de még a Népszavában sem hangzanak el vallás és haza ellenes szavak. Aggasztónak
találja, hogy Vázsonyi testvér véletlen összetalálkozásoknak legyen a mártírja, hogy
ugyanolyan argumentumokat [érveket] kell tőle hallanunk, mint az Omgétól. 844 Vázso
nyi beszédéből ő nem vonja le azt, hogy igaza van, de nem állíthat fel tilalmat. A leg
nagyobb visszaélés lenne a szabadkőművességnek a »ne politizálj« című vétó. Ha Bán-
ffy nem látott veszedelmet a reformklubban, ő sem lát. 845 Az szomorú, hogy Vázsonyi
841 Uo. 331. fólió.

842 A Magyar Zsidó Lexikon ezt írja a cionizmusról: „Cionizmus. A Cionba való visszatérés gondolata - ami
tulajdonképpeni lényege a cionizmusnak - ősrégi, s pontosan akkor fogamzott meg, mikor a zsidó nép
önállóságát és hazáját elvesztvén, szétszóródott a világ minden országába.”
843 Uo. 331. fólió.
844 OMGE: Országos Magyar Gazdasági Egyesület, a nagytőkés munkáltatók szövetsége.
845 Báró Bánffy Dezső (1843-1911) 1895. január és 1899. február között magyar miniszterelnök. A század-
forduló után megkísérelt visszakapaszkodni a kormányhatalomba, ezért részt vett a legkülönfélébb,
helyenként szabadkőművesek által alakított szerveződésekben is. Hajdú erre utal.
298
testvér argumentumai találkoznak azokéival, akik a szociáldemokratákat támadják.”846

Hajdú mondataiból fontos megállapításokat kell levonnunk. Mindenekelőtt e cionista
szabadkőműves azért kritizálja Vázsonyit, mert utóbbi két irányban is támad. Egyrészt
bírálja a radikális szabadkőműveseket, Jászit és csoportját, másrészt szerinte Vázsonyi
a szociáldemokratákat is támadja. Az már csak „hab a tortán” - ámbár szabadkőmű
ves berkekben az árulás vádját hordozza -, hogy Hajdú szerint Vázsonyit a katolikus
nagygyűlésen, azaz a leggyűlöltebb helyen is megtapsolták volna. Kitér az első sza
badkőműves alaptörvényre, amely tiltja a szervezet számára a politizálást és a vallási
ügyekkel történő foglalkozást. Nemes egyszerűséggel túllép a törvény korlátozásán, s
visszaélésnek nevezi, ha valaki (Vázsonyi) tiltaná a politizálást. Hajdú álláspontja azt
mutatja a pártatlan elemzés számára, hogy már korántsem csak a kimondottan radi
kális, hanem a viszonylag mérsékelt páholyok is túlléptek a politizálás tilalmán. Hiába
jelenti ki e páholymunkán Feleki főmester, hogy a szabadkőművesség nem politizál,
amikor a saját páholytársa is ennek az ellenkezőjét állítja.
Hajdú után a páholyvitában többen hozzászólnak. Itt már csak Katona Zoltánnak847
a Világ napilapra vonatkozó mondatát idézzük: „Katona testvér a Világnak egy legutób
bi közgazdasági cikkét akkori vezércikkével hozza kapcsolatba, és felemlíti azt, hogy
intelligens emberek azt következtetik, hogy a szabadkőművesek felfogása vallás, haza
és dinasztia ellenes.”848 Katona hozzászólásával Vázsonyit támogatja.
így állt a vita, amikor ismét Vázsonyi Vilmos kért szót. Most már neveket is mon
dott, mivel látta, hogy jobb az egyenes beszéd: „Vázsonyi testvér kijelenti, hogy ő a
befogadása alkalmával ugyanezeket hangsúlyozta, amiket ma mondott el. Ha neki mint
radikálisnak nem tetszenek Jásziék, képzeljék el, miképp gondolkoznak a másképp
gondolkozó, kevésbé radikális szabadkőművesek. A szabadkőművességnek külső szer
vezete nem lehet, mert ez örökös villongásnak oka. Jásziékkal a gyakorlati élet terén,
hol dolgozni kellett, sohse találkozott. Nem találkozott velük, mikor a fővárost a kleri-
kalizmus uralmától kellett megmenteni. Neki nem ellenfél az, akivel a gyakorlati élet
terén nem találkozik, mert neki a gyakorlati élet területén a papiros nem ellenség. Az ő
[Vázsonyi] működése a gyakorlati életnek szól, míg Jásziék ex katedra [a csalhatatlan-
ság látszatát keltve] beszélnek. Jásziék páholyuk [a Martinovics páholy] munkája alatt
kigúnyolják az ő és a velük együtt dolgozó emberek szereplését, pedig nem tekinthetik
846 Uo. 331. fólió.

847 Katona (Kaufmann) Zoltán 1874-ben született, 1911-ben vették föl a Demokratia páholyba. A Magyar
Bank Igazgatója.
299
őt nagyzolónak, ha azt mondja, hogy [Vázsonyiék] eredményeket értek el. Jásziék azt
mondják, hogy nincs szükség tekintélyekre a szabadkőművességben, csak közkatonák
ra. Pedig nagyon alkalmas, [ha] a szabadkőművességben tekintélyes emberek is helyt
foglalnak el, és nagy hiba az, ha ezeket elriasztják.”849 Vázsonyi fenti mondataiban már
nyílt sisakkal támadja Jászit és társait, egész egyszerűen dologtalan papiros-ember
nek minősítve őket, akikkel soha nem találkozott, amikor konkrét, napi feladatokat kel
lett elvégezni. Vázsonyi jól látja a radikálisok általában üres, doktriner tevékenységét,
akiket ráadásul a kevésbé radikális szabadkőművesek elriasztóinak tart. Látszik, fáj
Vázsonyinak, hogy pártjának s magának sok éve tartó budapesti önkormányzati tevé
kenységén Jásziék gúnyolódnak. Vázsonyi és munkatársai valóban hozzájárultak a szé
kesfőváros anyagi javainak, közlekedésének, ellátásának megoldásához, tehát joggal
háborodik föl az élcelődésen.
Végső mondataiban Vázsonyi a rendőri felügyeletéről szóló hírt visszautasítva a
szabadkőműves szervezethez fűződő viszonyáról beszél: „Neki nincs szüksége arra,
hogy a szabadkőművességben intézzen el pereket. A szabadkőművesség erejét ő soha
sem használta fel, azok támogatását soha nem érezte, amit elért, azt a maga erejével
vívta ki, nem akar innen elvinni semmit, az erejét hozta ide.”850 Megdöbbentő a ki
emelt félmondat, ugyanis éppen akkoriban hozta elő a Képviselőházban Polónyi Géza
volt igazságügyi miniszter, hogy az igazságszolgáltatás bírái között föl kellene fedni,
kik szabadkőművesek titokban, mivel szerinte megvan a veszélye annak, hogy e bírák
nem a világi törvények, hanem egyes szabadkőművesek érdekei szerint hozzák meg
döntéseiket. Vázsonyi azt is mondja, hogy ő soha nem használta föl a szabadkőműves
ség erejét: ez bizony azt jelenti, hogy mások szerinte kihasználták tagságukat, s világi
ügyeik elintézéséhez vetették be a szabadkőművesség erejét. íme, még egy magyarázat
a szabadkőművesség titkos működéséhez!
Itt ért véget a Demokratia páholy 1911. november 13-i belső tanácskozása. A páholy
azt a döntést hozta, hogy Fekete főmester válasz-előterjesztését alapként elfogadja, ám
háromtagú (Fekete, Gelléri Mór, Vázsonyi Vilmos) bizottságot jelöl ki a Nagypáholyhoz
intézendő fölirat kiegészítésére. Számunkra az egész vitában az a lényeg, hogy Vázso
nyi - sok tűrés után - igen határozottan megtámadja az ultraradikálisokat, név szerint
lászi Oszkárt. Vázsonyinak nem lehettek kétségei az iránt, hogy kritikai megállapítását
mind Jászinak, mind a Martinovics páholy többi tagjának hamarosan visszamondják
849 Uo. hátoldal.

850 Uo.
300
Demokratia páholybeli barátaik. így is történt, Vázsonyinak nem sokáig kellett várnia
a visszavágásra.
1912 tavaszán a szociáldemokrata párt több választójogi nagygyűlést tartott, ezzel
támogatva Justh Gyula Függetlenségi Pártjának képviselőházi obstrukcióját. A közös
cél az országgyűlés munkájának megbénítása volt. Emiatt az MSZDP 1912. március
4-én több tízezres részvétellel tömegtüntetést szervezett, majd - a résztvevő pártok és
szervezetek körét kibővítve - március 24-én újabb nagygyűlést hirdettek meg, amelyen
a Justh-párt mellett a radikális szabadkőművesek is ott voltak. E tömegtüntetések -
amelyeknek megszervezésében tehát Jászi és elvbarátai a legnagyobb mértékben részt
vettek - vezetnek az 1912. május 23-i véres eseményekhez.
Jászi az 1912. március 24-i nagygyűlés egyik szónoka volt, ahol részben nyilvános
támogatását fejezte ki a Justh-párt tevékenységével kapcsolatban, részben pedig meg
támadta a Demokrata Pártot s mindenekelőtt annak vezetőjét, szabadkőműves társát,
Vázsonyi Vilmost.
Tekintettel arra, hogy a szabadkőműves napilap, a Világ részleteket közölt Jászi be
szédéből, s ezáltal nyilvánossá vált, hogy a szabadkőművesek között egyre súlyosbodó
viták vannak, a Demokratia páholy vezetője úgy értékelte a helyzetet, hogy valamit
tenniük kell. A páholy 1912. április 1-jei munkájának jegyzőkönyve a következőket írja:
„Főmester testvér jelenti, hogy az általános választójog érdekében nagy népgyűlés volt,
melyet egy párt rendezett, amely a küzdelmet némelyek szerint csak eszköznek tekinti
más céljai elérésére. Hozzájuk szegődött a Reform Klub is, amely nem szabadkőműves
intézmény, de szabadkőművesek alapították, és a páholyok támogatásával áll fenn - és
az a látszata, hogy a szabadkőművességnek politikai kérdésekben való külső kifejezé
se. Elégületlenséget szült, hogy a szabadkőművesség a Reformklubot támogatja, tehát
a Justh-pártot segíti.”851 Feleki főmester nem mond pártneveket, de tudnivaló, hogy a
Justh-pártról van szó, ugyanis azt nem tette volna szóvá, ha a Reform klub a szociálde
mokratákat támogatta volna.
Feleki ezután tér rá a Jászi-Vázsonyi ellentétre: „A pártgyűlésen éppen a Reform
klub szónoka, a szabadkőműves szövetség tagja - akinek tehetségét kétségbe nem von
ja - beszédet tartott a párt határozati javaslatának támogatására. Ismerteti Jászi Oszkár
beszédét, és felolvas belőle egyes részeket a Világ című lapból, amelyben a beszéd
kivonatosan megjelent. A beszéd éles tám adás Vázsonyi Vilmos testvér, páholyunk tagja
851 819. számú Munkatábla, a Demokratia című t. és t. szabadkőműves páholy 1912. évi április hó 1-én
tartott I. fokú rendes munkáján. Kalapácsvezető Feleki Béla főmester testvér. Jelen volt 63 testvér. OL P
1106. A Demokratia páholy munkatáblái. 30. köt. 45. fólió, hátoldal.
301
ellen, és nekünk kötelességünk, hogy Vázsonyi testvért megvédjük a szabadkőműves

támadás ellen.”852 Meglepő ez utóbbi állítás: szabadkőműves iratokban sok belső vitát
tartalmazó állítást találhatunk, de olyat, hogy egy szabadkőművest meg kell védeni egy
szabadkőműves támadástól - ez valóban példátlan.
Lassan azonban kiderül Feleki főmester további mondataiból, mi áll ennek hátteré
ben: „A szabadkőművességet mint intézményt viszik ki a világ elé, ha a szabadkőműves
szónok (Jászi), a szabadkőművesség profán szervének exponense [képviselője] olyan
beszédet mond, amely a legnagyobb gyűlölettel van eltelve, nagyrészt testvérek ellen.
Akik eddig büszkék voltak arra, hogy Vázsonyi testvér vezetése alatt annyi szociális tet
tet végeztek, hogy Ignotus testvér múltkori beszéde szerint kultúr országot csinálhattak
a fővárosból. Hogy Budapestből haladó szellemű várost lehetett teremteni, onnan van,
hogy Vázsonyi testvér a városházát az ő erejénél és tehetségénél fogva és éveken át tar
tott buzgalmával ezeknek az eszméknek meghódította. Az utolsó városi közgyűlés ilyen
értelemben foglalt állást. Ez olyan eredmény, amelyet a választójog tekintetében sok
népgyűlés nem tudott elérni. Tudnunk kell, hogy Vázsonyi testvér nyilvános szereplése
elején, most kb. 17 éve indítványt adott be az általános, egyenlő és titkos választójog mel
lett...’’853 Feleki főmester helyesen állapítja meg, hogy Jászi a beszédével a profán világ
elé viszi a szabadkőművesek belső vitáit. Megtámadja Jászi többszörös állítását, amely
szerint Vázsonyi elmaradott személy - ezért hozza elő Vázsonyi budapesti tevékenysé
gét. Az Feleki főmester szavaiból is kitűnik, hogy Budapestet alapvetően szabadkőműve
sek vezették a saját politikai, etnikai és gazdasági érdekeik szerint.
Utóbbi állításban az „etnikai” szó a zsidóságra vonatkozik. Már akkor, az első világ
háború előtti két évtizedben a vagyonossá vált zsidóság egy része meglepően nagy gaz
dasági s - éppen Vázsonyi személyén keresztül - politikai befolyásra tett szert Buda
pesten. Idézzünk csak néhány mondatot Jászi híres elvbarátjától, Scotus Viatortól, vajon
hogyan látta a híres-hírhedt skót ezt a kérdést! Jászi a Huszadik Század 1912. nyári ket
tős számában hosszú, dicsérő ismertetést írt Scotus Viator egyik, akkoriban megjelent
könyvéről.854Jászi nagyra tartja a kiadványt, néhány mondatát azonban kritikával illeti.
Scotus Viator ugyanis így fogalmaz: „Vagy negyven éve a magyarok monopolizáltak
minden politikai hatalmat Magyarországon, és meggátolták Horvátország fejlődését;
de ma nagyon keveset vagy semmit sem mutathatnak fel e monopólium ellenértéké-
852 Uo.
853 Uo.
854 S eton-W atson, R. W.: The Southern slav question and the HabsburgMonarchy [A délszlávkérdés és a
Habsburg Monarchia]. Constable and Co., London, 1911. 463 o.
302
ül. A nemzetiségek el vannak idegenítve és keserítve, de nincsenek asszimilálva; egy

magyarbarát párt ma egy virtuális lehetetlenség Horvátországban; Magyarországban
egyedül a zsidók diadalmaskodtak a politikában, a sajtóban, a pénzügyi világban és a ke
reskedelemben. Dr. Lueger855 sértő gúnyolódásai a »judeo-magyarokról« az igazságnak
egy fájdalmas elemét tartalmazzák: mert Magyarország abban a veszélyben van, hogy in
kább cionista, mint magyar nemzeti állam legyen.”656 Szegény Jászi, nehéz helyzetbe ke
rült, hogy az általa nagyon tisztelt elvbarátja micsoda „antiszemita” mondatokat vetett
papírra, ezért Scotus Viator szövege után ezt írta: „Mi, akik állandóan hangsúlyozzuk
az uzsorás zsidóság súlyos rákfenéjét a magyar politikában, talán jogosultak vagyunk
annak kijelentésére, hogy kitűnő angol kollégánk a keresztényszocialista kispolgári
ideológia legrosszabb fajtája által engedte magát becsapatni, s az ilyen eltévelyedés árt
munkája szép komolyságának.”857 Nos, Jászi éppen a feje tetejére állítva látja a magyar
helyzetet 1912-ben: amikor ugyanis Scotus Viator tényeknek megfelelő igazságokat ír,
eltévelyedőnek nevezi; amikor pedig 463 nyomtatott oldalon rágalmazza a magyarsá
got, „kitűnő angol kollégának” nevezi, s egyetért szinte minden állításával.
Jelen könyv szerzőjének - ismerve mind Scotus Viator, mind Jászi Oszkár műveit és
álláspontját - az a véleménye, hogy az első világháború előtti mintegy harminc év alatt
a hazai zsidóság valóban olyan pozíciókat szerzett, ami veszélyeztette a magyar ural
mat - Magyarországon. Szabadkőművességről írt könyveimben, elolvasva az 1920 előtt
titkos szabadkőműves iratokat, arra a meggyőződésre jutottam, hogy a magyarországi
zsidóság, miután az 1873. évi gazdasági válság után átvette a hatalmat a gazdasági élet
ben (nagyipar, bankvilág, kereskedelem), majdnem teljesen kisajátította a vezetést és a
fő irányok kialakítását a kulturális, a sajtó-, a színházi életben; s elkezdte a tudományos
élet megszállását, valamint a szabadkőműves szervezet invázióját - bizony súlyos lépé
seket tett a régi magyar középosztály megsemmisítésére, birtokaitól való megfosztásá
ra, valamint (bár a sort folytathatnánk) egyre durvább támadásokat indított a magyar
arisztokrácia ellen. Ez az állításunk egybecseng nemcsak a már említett Octavian Goga
román író és politikus, hanem a magyarokkal szemben helyenként erősen elfogult, sőt
ellenségesen viselkedő Seton-Watson fenti állásfoglalásával is.
Ebben a folyamatban megvolt a szerepe Vázsonyi Vilmosnak - akit Jászi alapvetően
politikai és ideológiai vonalon támad -, valamint például Sándor Pálnak és hasonszőrű
855 Lueger, Kari (1844-1910) bécsi polgármester, aki egyaránt gyűlölte a magyarokat és zsidókat.
85ó Jászi Oszkár: A délszláv kérdés. Huszadik Század, XIII. évf. 7-8. sz. (1912. július-augusztus) 187-193. o.
Az idézet a 192. oldalon.
857 Uo. 192. o. (Kiemelés - R. E.)
303
társaiknak is, akiknek a tevékenysége minden elemében a Budapest fölötti hatalomát

vételt célozta.
Visszatérve Feleki főmester 1912. április 1-jei beszédére, miután a főmester meg
védte Vázsonyit, s ismertette az alaphelyzetet, így folytatta: „A kérdés most az: mit kell
tennie a Demokratia páholynak és mit kell tennie a szabadkőművességnek? Tartozik
azzal a nyilatkozattal, hogy kilépett a Reformklubból. Nagyon sajnálja, hogy a Klub
nem úgy működött, mint ahogyan létesült. De kétszeres kötelessége volt, hogy amint
Vázsonyi testvér mögött küzdött a községi [budapesti önkormányzati] életben, és mert
ő [Feleki főmester] is annak a pártnak tagja, melyet a népgyűlés megtámadott - hogy
levonja a konzekvenciákat.”858 Itt tudjuk meg Felekitől, hogy ő a budapesti Demokrata
párt tagja, amelynek Vázsonyi Vilmos az elnöke és országgyűlési képviselője. A főmes
ter, aki rendszeresen hangsúlyozza a szabadkőművesség politika mentességét, lojális
pártelnökéhez.
Feleki beszéde végén még a Világról is véleményt nyilvánít, ugyanis e lap közölte
a Vázsonyiról Jászi által elmondottakat: „A Világ című lap létesítését a mi páholyunk
ellenezte - elsősorban a hírlapíró testvérek, mert azt mondták, hogy a többi hírlapkiadó
mindent üldözni fog, ami szabadkőműves. De bekövetkezett az a baj is, amitől Bálint
testvér [a Világ alapítója, az Eötvös páholy főmestere] tartott, hogy a lapszerkesztésbe
nagyon sokan iparkodnak befolyást gyakorolni. Amikor a Világ a Justh-párt mellé állott,
sok testvér rossz néven vette, hogy a szabadkőművesség lapja az obstrukciót támogatja,
ami rombolás [...]. Közben [...] több testvér panaszkodott, hogy a testvérek támadásai
miatt kénytelenek lesznek a szövetségből kilépni.”859 Feleki helyesen látta, hogy a Világ
napilap a képviselőházban példátlan obstrukciót folytató Justh pártja mellé állt, ami azt
jelentette, hogy a lapban nem egyszer támadták a mérsékeltebb szabadkőműveseket,
leginkább Vázsonyit. Feleki főmester azzal zárja hozzászólását, hogy nem fogják meg
engedni, hogy „a világ előtt a testvéreket meghurcolják.”860
A főmester után Vázsonyi Vilmos szólt, aki összefoglalta, mi is a baj Jászi nyilvá
nosan elmondott beszédével. Vázsonyi mondandójából egyértelműen kiderül, hogy az
egész fővárosi (Feleki főmester szerint pártpolitikától mentes) budapesti szabadkőmű-
858 819. számú M unkatábla, a Dem okratia című t. és t. szabadkőm űves páholy 1912. évi április h ó 1-én
tartott I. fo k ú rendes munkáján. Kalapácsvezető Feleki Béla főmester testvér, jelen volt 63 testvér. OL P
1106. A Demokratia páholy munkatáblái. 30. köt. 46. fólió.
859 Uo. Feleki azt a javaslatot tette, hogy a sok emésztő vitakérdés megbeszélése céljából tartsanak ún.
értekezletet a közeljövőben. Az értekezlet (azaz nem páholymunka) azt jelenti, hogy bárki megszólal
hat, a formaságok nélkülözésével.
860 Uo.
304
vességet teljes mértékben áthálózta a kimondottan pártpolitikai tevékenység - amely

mögött pedig ott állt Budapest önkormányzati javaihoz való hozzáférés. A páholymunka
jegyzőkönyve így rögzíti Vázsonyi mondatait: „a saját személyét ki akarja kapcsolni,
nem tulajdonít fontosságot sem a beszédnek, sem a szónoknak [Jászinak], nem akar
elégtételt, mert aki olyan beszédet mond, az önmagát sebzi meg. De nem ez a dolog
lényege. A Reformklub határozati javaslatát a vezetők a nyilvánosság kizárásával tör
tént megbeszélés alapján bővítették. Ez a kibővítés rágalom a községi dem okratapárt és
a városháza ellen. Ezek az urak a kormány zsoldjában állnak, akik a nemes küzdőket
[értsd: Vázsonyi pártjának tagjait] oldalba támadják. Sajó János úr maga csodálkozott
legjobban azon, amikor a határozati javaslatot felolvasta, mert előzetesen nem látta azt,
amit hozzá toldottak.”861
íme, a valós helyzet: Jásziék megtámadják nemcsak Vázsonyit, hanem Demokrata
Pártját is, s azt gondolhatta Vázsonyi, hogy az egész akció mögött Justh Gyula pártja
és a szociáldemokraták is ott vannak. Ez jogosan okozhatott félelmet: Vázsonyi attól
tarthatott, hogy veszélybe kerülhet az a nagyon erős pozíció, amit ő és párt-, illetve
páholytársai elértek a székesfővárosi önkormányzatban az elmúlt két évtizedben. Ez
pedig már korántsem csak pozicionális, hanem jelentős mértékben anyagi kérdés is.
Ezért akarja Vázsonyi egy - nyilvánvalóan - az igazságnak meg nem felelő mondattal
lejáratni a három irányból (Justh, szociáldemokraták, radikális szabadkőművesek) jövő
támadás vezetőit.
Vázsonyi következő mondatai azt mutatják, hogy az őt támadó erők, személyek kö
zül elsősorban Jásziék tevékenységén van fölháborodva: „Nem kér elégtételt sem a párt
tól, sem senkitől. Talán szokatlan hangon beszél, de szokatlan az is, hogy testvér [Jászi]
hazudjon és rágalmazzon, és szokatlan az is, hogy kövek és revolverek szerepeljenek.”862
A kövek és revolverek valóban új jelenségek az utcán zajló hazai politikai életben: az
egyre inkább elvaduló szociáldemokratákra utal a pártelnök. Ez a folyamat 1912. május
23-án csúcsosodik ki, amikor az államhatalom megelégeli az eldurvuló tüntetéseket.
E nap értékelésénél látjuk majd, hogy Jászi, szemben Vázsonyival, a durva erőszakot
pozitív tényezőként, a proletárforradalom jeleként értékeli, együtt a Martinovics páholy
értelmiségi holdudvarának tagjaival.
Vázsonyi ezután visszatekint a néhány évvel ezelőtti eseményekre, majd Jásziék
szemére hányja hálátlanságukat: „A dolog lényege az, hogy a határozati javaslatban a
861 Uo. 46. fólió és hátoldala. Az említett Sajó János nem szerepel a szabadkőműves névjegyzékekben;
valószínűleg Vázsonyi ismerőse lehetett, akitől a pártelnök hallhatta a történetet. (Kiem elés - R. E.)
862 Uo. hátoldal. (Kiem elés - R. E.)
305
városháza többségének - mondhatná egyetemének - politikai becsületét támadta meg

ez a mostani koalíció [Justh, szociáldemokraták, Jásziék], Abban vonhatja meg a párhu
zamot a demokraták [értsd: Vázsonyiék] és a papirosemberek közt, hogy míg a demok
raták egy új korszakot alapoztak meg, amazok fecsegtek.”863
Mit is jelent ez az „új korszak”? Vázsonyi a fővárosi önkormányzat szabadkőműves
megszállására gondol. Való tényeket mond: komoly küzdelembe tellett, amíg a „demok
raták”, azaz a (zömmel izraelita) szabadkőművesek egy budapesti csoportja elfoglalta
a Városháza, illetve a fővárost működtető városi cégek vezető pozícióinak túlnyomó
részét.864 Vázsonyi csak ezután vádolja hálátlansággal Jásziékat: „Amikor 1906-ban az
a veszély fenyegetett, hogy a demokrácia mostani újszülött hérosza [félistene] új kle
rikális uralmat létesít, a demokratáknak - bőrüket vásárra vive - sikerült a klerikális
áramlatot feltartóztatni, sikerült a legsötétebb időkben azilumot [menedéket] teremteni
a magyar szabadelvűeknek. Aki üldözött és megtámadott volt, a budapesti városházán
mindig talált menedéket, szeretetet és kenyeret. A városháza kenyerén élnek, akik be
csületét marcangolják. A városházát Tammany Halinak865 nevezik - és ez nagyon jó
azilum akkor, ha az ember üldöztetés ellen ott talál menedéket. Ezt a városházát és ezt a
többséget, amely [ezt] megalkotta, becsmérelni: esztelenség vagy rendszer; nem tudja,
melyiket találja meg benne nagyobb mértékben. De azt mondhatja, ha az az intézmény
uralkodna a városházán, amelyet ezek a tapasztalatlan fiatal urak hirdetnek, a szabad
elvűség már régen romokban heverne, régen reakciós többség volna városházán, és a
bécsi viszonyok szakadtak volna ránk.”866
Vázsonyi több értelmezendő és magyarázandó megfogalmazással él, amit persze
akkor az ő páholytársai értettek. 1906. április elejéig a darabontkormány volt hatal
mon, amely a legnagyobb mértékben alkalmazta, illetve fölhasználta a szabadkőműves
páholyok tagjait a sajtó és a politika területein. Ez volt a magyar történelemnek az az
időszaka, amikor a magyar és nem magyar nemzetiségű szabadkőművesek (az 1918.
évi Károlyi-kormány előtt) a legközelebb kerültek a végrehajtó hatalom birtoklásához.
Amikor azonban a király kinevezte a második Wekerle-kormányt, ezek a szabadkőmű-
863 Uo. hátoldal.

864 Ismét megjegyezzük, hogy 1990 után hasonló folyamatok zajlanak le a budapesti önkormányzatban, a
„demokraták” kezdtek „világvárost építeni”.
865 Jászi többször is nevezte így gúnyosan a budapesti Városházát, s nem véletlenül. A Tammany Hall,
illetve a korábbi Tammany Society az amerikai Demokrata Párt New York-i intézménye volt, amelynek
segítségével e párt befolyásolta, majd irányította New York városát. Jászi utalása egyértelmű: szerinte
Vázsonyi Vilmos fővárosi Demokrata Pártja a Tammany Halihoz hasonlóan irányítja Budapestet.
866 Uo. 46. fólió hátoldal és 47. fólió.
306
vesek munkahely, fizetés és befolyás nélkül maradtak, viszont általános megvetés súj
totta őket amiatt, hogy a törvénytelennek tartott darabontkormány fizetett és önkéntes
szolgálói voltak. Vázsonyi tehát az 1906 áprilisa utáni helyzetre utal, amikor a fővárosi
önkormányzat „menedéket, szeretetet és kenyeret” biztosított számukra. Vázsonyi bi
zony teljes joggal kéri számon Jászi Oszkáron és társain a hálátlanságot, végtére is a
politikusoknak (elvileg) erkölcsei is lehetnek.
Rendkívül fontos és árulkodó Vázsonyi utolsó mondata: ha ő és társai, érdektársai
nem őrizték volna a (most Jásziék által kritizált) pozícióikat, „régen reakciós többség
volna a városházán, és a bécsi viszonyok szakadtak volna ránk.” Ha e részletet helyesen
értelmezzük, megérthetjük a helyzet és a Jászi-Vázsonyi vita leglényegesebb elemeit.
A „reakciós többség” a Vázsonyi-féle demokrata párti embereken kívüli csoportokra,
nevezetesen a függetlenségi párti (azaz ellenzéki), a nemzeti munkapárti (azaz kor
mánypárti) és a katolikus néppárti (vagyis ellenzéki), az ország fővároson kívüli óriási
nagy részén többségben lévő pártok embereire vonatkozik. Ezek persze zömmel ma
gyarok és keresztények. A „bécsi viszonyok” kifejezés egyértelmű utalás a már említett
antiszemita bécsi polgármester, Kari Lueger tevékenységére utal. Magyarul: ha nem
létezik Vázsonyi és pártjának budapesti megszállása, akkor ott is a magyar, keresztény
„antiszemiták” kerülnének hatalomra. Meglepően egyenes beszéd, de hát akkoriban a
szabadkőművesek nem gondolták, hogy páholyjegyzőkönyveik, tehát bizalmas monda
taik valamikor majd nyilvánosságra kerülnek.
Vázsonyi testvér azonban itt nem áll meg: páholytársai előtt megemlékezik az ellene
támadó személyek helyzetének különféle összefüggéseiről. „Azt a Budapestet és azt a
községi [önkormányzati] többséget, amely elöl járt a demokratikus alkotásokban, meg
rágalmazni olyan emberek társaságában, akik egész életüket a szabadelvűség elleni
harcban töltötték el, olyan emberek társaságában, akik kiléptek a szabadelvű pártból,
mert az egyházpolitikai javaslatok nem tetszettek nekik, olyan emberek társaságában,
akik, mikor a szerb határok megnyitása kérdésében a képviselőházban felszólalt, a
galíciai zsidót vágták a fejéhez, olyan emberek társaságában, akik ellen Budapesten
életre-halálra viaskodni kellett és akik itt a klerikalizmust képviselték, ilyen emberek
társaságában a demokrácia régi híveit megrágalmazták és azt mondták, hogy ezek ál
demokraták, hanem ott gyülekeztek össze az általános választójog és a demokrácia igaz
hívei. Szomorú volna, ha csak ők kívánnák az általános választójogot, de kissé többen
vagyunk, akik kívánjuk. És annál a 36 basibozuknál,867 akik a házban belekapaszkod-
867 B asibozuk: népfölkelő a török hadseregben. Itteni értelme: a Justh pártelnököt szolgáló, jelentéktelen
307
nak, sokkal többen vannak a házban és Magyarországon, akik az általános választójog

hívei, de nem akarnak rajta élősködni és nem akarnak a parazitái lenni.”868
Látszik Vázsonyi hatalmas körmondatain, hogy képviseló'házban és önkormányzat
ban edzett szónok. Úgy kritizálja Jásziékat, hogy rámutat: íme, ők milyen rossz társa
ságba keveredtek, s nem szégyellik magukat, hogy éppen a Justh-párt reakciósaival
szövetkeznek. Vázsonyi páholytársai 1912-ben pontosan értették, hogy amikor Vázso
nyi testvér az 1894-1895. évi egyházpolitikai törvénycsomag kapcsán történt kilépésre
utal, akkor ez a jogszabály jórészt éppen a Demokratia páholy jogászainak munkája
volt, s lám, Jásziék az akkor ezzel egyet nem értő politikusokkal állnak egy táborba.
Másik fontos utalása a szerb határok megnyitására vonatkozik. Ebben az esetben egy
valóban óriási fővárosi üzletről és tetemes profitról van szó. Amikor ugyanis 1904
decembere és 1905 májusa között lezajlott a Monarchia és az 1903 óta az oroszbarát
Karagyorgyevity dinasztia által vezetett Szerbia között az ágyúszállítási vita,869 a biro
dalom közös kormánya azzal fordult a magyar kormányhoz, hogy tiltsa meg a szerb
sertéshús behozatalát Magyarországba. Ezzel a kényszerítő megoldással akarták elérni
a szerb fegyvervásárlások további lebonyolítását a Monarchia fegyvergyáraitól. A hely
zet súlyosságát az okozta, hogy akkoriban a budapesti vásárcsarnokokban elsősorban
az olcsóbb szerb disznóhúst lehetett vásárolni, tehát a m. kir. kereskedelmi miniszter
tiltása átmeneti ellátási zavarokat okozott. A fővárosi önkormányzat hozott is egy tilta
kozó döntést a szerb hús szállításának leállítása miatt. Ettől kezdve zajlott három éven
át a „disznóháborúnak” nevezett vámháború. Vázsonyi éppen arra utal, hogy amikor ő
fölszólalt a képviselőházban a további szerbiai húsbehozatal érdekében, akkor egy kép
viselőtársa Vázsonyi származására utalva a „galíciai zsidó” szavakat vágta a fejéhez, s
lám, Jásziék most ezekkel állnak egy táborba. Jellemző módon Vázsonyi az egész ügy
leglényegesebb részéről nem beszél, arról, hogy a szerbiai sertéshús behozatala kinek
a számára jelentett óriási hasznot? Persze az üzleti nyereségről Budapesten már akkor
országgyűlési képviselő a Függetlenségi Párt képviselőcsoportjában.

868 Uo. 47. fólió.
869 1903-ig a szerb királyi haderőt zömmel az Osztrák-Magyar Birodalom nagy fegyvergyáraiból látták
el, főleg nehézfegyverekkel. Ez a bécsi bankok számára is hatalmas üzlet volt, mivel a szerb kormány
az ezektől fölvett hitelt fordította a fegyverzet megvásárolására. 1904 végén azonban kiderült Bécsben
és Budapesten, hogy a szerbek az antant különböző fegyvergyáraitól akarnak ágyúkat beszerezni. A
Monarchia közös kormánya ismét nagy hitelt akart adni Szerbiának, de az semmiképpen sem akarta
a Skoda család tulajdonában lévő, egyébként jó minőségű ágyúkat megvenni. Kiderült Bécsben, hogy
nem annyira hitelkérdésről, mint inkább Szerbia politikai és katonapolitikai eltávolodásról van szó, s
ezután került elő Szerbia gazdasági kényszerítésének - a nagyhatalmak által rendszeresen alkalma
zott módszere - bevezetésére.
308
sem illett beszélni, arról már igen, hogy mit mondott Vázsonyiról az egyik képvise
lőtársa. Annyi bizonyos, hogy a Demokratia páholy etnikai összetétele következtében
az „antiszemitizmus mint lejárató fegyver” bevetése hatásos lehetett. Végül Vázsonyi
a basibozuk-hasonlattal azt akarja éreztetni, hogy a Justh vezette Függetlenségi Párt
tagjai csak haszonlesői az általános választójogi küzdelemnek.
Vázsonyi Justh Gyula pártját külön is célba veszi: Jásziék és a többi szabadkőmű
vesek „olyan emberek társaságában rágalmazták meg a kipróbált szabadelvű férfiakat
[azaz Vázsonyit és pártját], akik, amikor uralmon voltak, megvalósíthatták volna az
általános választójogot. Addig kívánni, míg ellenzékben vagyunk és meg nem valósí
tani, ha kormányra jutunk, és ha a kormányból kibukunk, újból szerelmet vallani a
demokráciának - komédia. [...] Egyszer megcsalathattuk magunkat, de már másodszor
nem.”870 Vázsonyi (aki nem szenved kisebbségi érzésben) itt arra utal, hogy amikor a
király 1906. április elején hatalomra engedte (igaz, az egykori szabadelvű párti) We-
kerle Sándor kormányelnökségével a Függetlenségi Pártot, megvalósíthatta volna az
általános választójogot. Bizony Vázsonyi szavaiban van igazság: mind a Függetlenségi
Párt, mind az 1906-1910 közötti kormánykoalíció pártjai csak beszéltek róla, azonban
gróf Andrássy Gyula belügyminiszter nem ezt, hanem a plurális, kettős cenzuson ala
puló választójog tervezetét készítette el. Az általános választójog komoly hívei csak a
szociáldemokraták és a szabadkőművesek voltak akkoriban. Nem véletlen, hogy Vá
zsonyi majd 1917-ben lesz az általános választójogot bevezetni akaró IV. Károly király
megbízásából választójogi tárca nélküli miniszter. Mint látjuk, 1912 áprilisában még
a „demokraták” is azon vitatkoztak, hogy ki az „igazi” barátja az általános-titkosnak.
Vázsonyi még egy fontos ügyre kitér: ez a fővárosi önkormányzat autonómiájának
ügye, ami az őt támadó Jásziék kritikájában úgy szerepel, hogy Vázsonyi támogatta gróf
Andrássy Gyula budapesti díszpolgárrá választását. Vázsonyi szavai a páholy jegyző
könyve szerint: „Marad még egy dolog, az Andrássy Budapest díszpolgárává választása.
Hogy [Vázsonyi] írt, beszélt, népgyűlést tartott a plurális választójog ellen, de Budapest
díszpolgárává választatta Andrássy Gyula grófot. De már csak akkor - mondja Vázso
nyi - mikor mint miniszter megbukott. Megválasztatta, mert a klerikális banda, mely a
[budapesti] autonómiát meg akarta törni, napról-napra hozzá [Andrássy belügyminisz
terhez] intézte szózatát, hogy törölje el az autonómiát és hatalmát éreztesse - de ezt
nem tette, és bukásával mentette meg az autonómiát. Megválasztották Andrássyt, mert
a főváros fejlesztéséről szóló törvény körül nagy érdemei voltak, míg ezt a törvényt az
8 70 Uo. 47. fólió.
309
új demokraták [Justhék] még tárgyalni sem akarták .”871 Teljesen hitelesek Vázsonyi
szavai: a keresztény belügyminiszter nem töri szét a székesfővárosi szabadkőműves
uralmat, ezért (igaz, már minisztersége után) jutalmul díszpolgárságot kap azoktól,
akik a belügyminiszter nemzetét és vallásfelekezetét kiszorítják a fővárosi önkormány
zatból. Bizony nem mindegy, hogy adott kor adott belügyminisztere fölismeri-e saját
nemzetének legalapvetőbb érdekeit.
Vázsonyi azzal zárja a Justh vezette függetlenségi pártiak jellemzését, hogy politikai
kalandoroknak nevezi őket: „Csak a teljes kétségbeesésben, csak a politikai kalandor-
ság vitte őket az általános választójogra. Nekem nem öröm, hogy ami nekem szent,
azt meggyalázzák mások, akiknél mint taktikai eszközt látom, és akiket láttam, [hogy]
elárulják az általános választójogot. Tőlük megvalósítását nem várom, még kevésbé
várom, mikor nagyon is adósak maradnak azzal, tulajdonképpen mit értenek ez alatt,
és amikor egy cikkben azt olvastuk, hogy a választójog nem azonos a szocialista válasz
tójoggal. Mindenkinek joga van a politikában meggyőződéséhez, a szamársághoz is. De
arra nincs joga senkinek, hogy a maga rövideszűségét másra rákényszerítse, és mások
becsületes életét és becsületes munkáját oly emberek társaságában gyalázza, akik po
litikailag [a] leggyanúsabb társaságba tartoznak .”872 Ez utóbbi mondat ismét a taktikai
szempontok miatt Justh mellé állt, Jászi vezette szabadkőművesekre vonatkozik.
Vázsonyi ezzel befejezte igen hosszú hozzászólásának azt a részét, amely a nem
szabadkőműves ellenfeleiről szólt. Beszéde végén visszatér a szabadkőműves tevé
kenység bírálatára: „A Reformklub úgy szerepel, mint a szabadkőművesség profán
szervezete. Nem tudom, hogyan gondolták azok, akik megalakították. Tudom, hogy a
Reformklub és a Világ létesítése katasztrófája a magyar szabadkőművességnek. Mert
nem fair dolog a szabadkőművesség részéről, hogy pártpolitikát csinál, nem őszinte,
nem egyenes dolog, nem törvényes és nem politikus, de nem is eszélyes. Mert ha profán
politikai szervezetet csinálunk csak gyűlölködéssel, akkor az a szeretet, amely itt benn
elhangzik, csak képmutatás, akkor képmutatók leszünk, akik egymás alá torpedókat
rakunk - szimbolikus jezsuiták .”873 Vázsonyi pontosan és realistán látta a szabadkőmű
vesség egy részének helyzetét. Valóban, ahogy ő mondja: Jásziék tiltott, nem törvényes
pártpolitikát csinálnak, telve sok minden iránt gyűlölettel. Ezért aztán képmutatók, sőt:
képletesen jezsuiták. Igen, a szabadkőművesek leggyűlöltebb ellenségeihez, a Jézus
Társaságához tartozó szerzetesekhez hasonlítja Jásziékat. Mindegyik ateista, esetleg
871 Uo.
872 Uo. 48. fólió.
310
vallásos izraelita szabadkőműves csoport számára a jezsuiták voltak a legsötétebbnek,

legreakciósabbnak tartott csoport. Vázsonyi álláspontja abban tökéletesen helytálló,
hogy Jászi és a radikálisok törvénytelen, pártpolitizáló és gyűlölködő szervezeteket ala
kítottak, vagy részt vettek ilyenekben. Miattuk, e tevékenységük miatt tiltja majd be az
egész szabadkőműves szervezetet 1920 májusában a belügyminiszter.
Vázsonyi, érezve ezt a veszélyt, beszéde végén megteszi szabadkőművességre vo
natkozó javaslatait. E felvetéseivel gyökereiben támadja a Jászi-féle radikálisoknak a
társadalomba való behatolásra vonatkozó lehetőségeit: „Aki nem akarja lesüllyeszteni
a szabadkőművességet, annak oda kell hatnia, hogy a csak profán874 szervezetek és a
szabadkőművesség közt minden kapcsolat megszakadjon. És a legkétségtelenebbül dek
larálni kell, hogy semmi köze a szabadkőművességnek sem a Világhoz, sem a Reform
klubhoz, hogy a szabadkőművességnek semmiféle profán politikai szervezete vagy lapja
nem lehet. És ezt nem képmutató módon kell csinálni, hanem a leghatározottabban dek
larálni kell; azt, hogy a szabadkőművesség mint szervezet semmiféle profán orgánumot
nem ismer, sem a Reformklubot, sem a Világ című lapot, ezeket a szabadkőművesség
semmiféle irányban nem támogatja, hanem tőlük minden támogatást megvon.”875 Vá
zsonyi abból a célból akarja kivonni a szabadkőművességet e két profán szervezetből,
hogy az ellene egyre többször föllépő, tehát a politikai befolyását gyöngítő szervezetek
ne tudják kifejteni hatásukat. Arról persze nem szól, hogy őneki külön politikai pártja
van, amellyel sok mindent képes megvalósítani. Mindez történik 1912. április 1-jén: alig
másfél év múlva, 1913 őszén Jászi Oszkár kezd politikai pártot szervezni a Martinovics
páholy keretein belül (Országos Polgári Radikális Párt). Ez lesz majd 1918 őszén a Káro
lyi vezette első magyarországi szabadkőműves kormány egyik koalíciós pártja.
Vázsonyi jól érezte, hogy a szabadkőművességben jelentkező fiatal radikális cso
portok, mindenekelőtt Jászi és páholya, a szervezetet politizálásra akarják fölhasznál
ni. Ezért mondja Vázsonyi az utolsó mondataiban, hogy „A szabadkőművesség nem
politikai kapaszkodás, nem politikai stréberség színhelye. [...] Az egyetemes emberi
és nemzeti célokat kell kitűznünk, amelyekre nézve köztünk semmiféle eltérés, sem
ellentét nem lehet.”876
Vázsonyinak ritka hosszú hozzászólása megmutatta a kevés azonosságot és sok kü
lönbözőséget, ami két, önmagát radikálisnak nevező személy és két szabadkőműves
874 A „csak” szó azt jelenti, hogy e profán szervezetek nem tartoznak a szabadkőműves szövetség szerke
zetébe, hanem szabadkőművesek szervezték, esetleg vezetik.
87ó Uo. 48. fólió, hátoldal.
311
páholy között létezett. A vita azonban, egyre durvábban, folytatódott. Az eszmei és po
litikai különbségek mindjobban megmutatkoztak.
A Martinovics-tagok mint a „fekete sereg segédcsapata”
A Demokratia 1912. április 1-jei páholymunkája valószínűleg a szervezet egyik

leghosszabb időn át tartó összejövetele lehetett, ugyanis Vázsonyi Vilmos hozzászólá
sa után a „testvérek” nemhogy haza, esetleg vakolni indultak volna a nagypáholyház
legfölső emeleti vendéglőjébe, hanem (a jegyzőkönyvük tanúsága szerint) újult erővel
vetették bele magukat a Vázsonyi által elmondottak megvitatásába.
Először Salusinszky Imre877 szólt: azt javasolta, hogy a páholy vigye egyenesen a kö
vetkező évi nagygyűlés elé Vázsonyi felvetéseit (a profán szervezetekről), hogy az hoz
zon döntést, ami viszont mindenkire kötelező.878 Ez kézenfekvő elgondolás, de az alig
három éve szabadkőműves, tehát viszonylag tapasztalatlan Salusinszky valószínűleg
nem gondolta végig javaslata következményeit: azt, hogy ebben az esetben azonnal ket
tészakadhatott volna a szabadkőműves szervezet. Mindenesetre támogatja Vázsonyit.
Tihanyi Mór azt nyilatkozza, hogy Vázsonyi egyoldalúan látja a kérdést: nem veszi
figyelembe azt a hatalmas munkát, amit a Világ és a Reform klub végez. Javaslata az,
hogy a páholy ne hozzon határozatot a profán szervezetekről. Tihanyi beszéde köz
ben a fejét láthatóan elveszítő Vázsonyi közbeszól, s a jegyzőkönyv szerint mindenkit
megdöbbentő egyetlen mondatot mond: „a szabadkőművesség feloszlatását fogja a kép
viselőházban javasolni.”1179E megjegyzéstől viszont - ami valóban példátlan a szabadkő
művesség történetében - Tihanyi agyát önti el a vér, s így replikázik: „nem hiszi, hogy
Vázsonyi testvér ilyen javaslatot tenne, de nem hiszi, hogy volna ereje a szabadkőmű
vesség megdöntésére.”880
E vagdalkozó szópárbajból látszik, hogy milyen nagymértékben elszabadultak az
indulatok, kiéleződtek az egyazon páholyon belüli ellentétek. Nem túlzás annak kimon
dása, hogy Jászi radikális csoportja a legteljesebb mértékben megosztotta a szabadkő
műveseket páholyszinten is. Vázsonyi spontán közbeszólásában az a pikantéria, hogy
877 Salusinszky Imre 1883-ban született. Hírlapíró, akit 1909-ben vettek föl a Demokratia páholyba. Nevét
Saluzsinszkynek is írják. Az itt idézett jegyzőkönyvben neve s-sel szerepel.
878 Uo.
880 Uo.
312
éppen azokban a hónapokban zajlott a képviselőházban az általunk szabadkőműves

vitának nevezett kritikai folyamat, amelynek során Polónyi Géza egykori igazságügyi
miniszter éppen 1912. április első napjaiban (azaz néhány nappal Vázsonyi fönti, a
föloszlatásról szóló mondatának elhangzása után) mondja el a szabadkőművességet
erősen támadó beszédét.881 Semmi írásos bizonyítékunk nincs arra nézve, hogy az egy
mást évtizedek óta ismerő két politikus és országgyűlési képviselő, Vázsonyi és Polónyi
beszélt-e egymással a Demokratia páholybeli nagy vita és Polónyi képviselőházi beszé
de között eltelt néhány napban. Kiélezett személyi vitákban és érdek-összeütközéses
helyzetben bizony sok minden előfordulhat.
Az ideges vitát Feleki főmester szakítja meg, mondván, hogy igenis, hozzon határo
zatot a páholy, amely szerint az említett két szervezetnek sem támogatást, sem pénzt
nem adnak. Utána Csergő Hugó882 beszél, aki elmondja, hogy sok szabadkőműves nem
akarja azonosítani magát a két említett szervezettel, s ha „dilemmába jutnak, inkább
kilépnek a páholyból.”883 Vázsonyi előterjesztéseit annyiban súlyosbítani akarja, hogy
javaslata szerint a profán egyesületektől való elhatárolódást nemcsak a nagygyűlés elé
vinné, hanem „iparkodjunk állásfoglalásunknak szankciót adni erélyes felszólalással,
egyenesen szembeállítva számos testvér kilépésével - ha óhajtásunknak eleget nem
tesznek.”884 Feleki főmester itt ismét szól, s azt kéri Csergőtől, vonja vissza indítványát,
„mert a szabadkőművességből egyszerűen kilépni nem lehet.” Ez furcsának tűnő meg
állapítás, ugyanis fedezést a szabadkőműves alkotmány szerint lehet kérni, de magát a
kilépést bizottsági meggyőzéssel és rábeszéléssel meg szokták nehezíteni.
Feleki után Kelemen István beszél, s előhozza Jászit és csapatát: „kijelenti, hogy
mint akkor, amikor többek nevében s igen hevesen, de mandátum nélkül beszélt, hogy
az úgynevezett szociológus testvérek páholyunkba fel ne vétessenek, most is mandá
tum nélkül beszél akkori társai nevében. A szociológus testvérek működése igazolta az ő
akkori állásfoglalásukat. Teljes lélekkel csatlakozik Vázsonyi testvér állásfoglalásához.
Az ő indítványát nem mint konkrét javaslatot teszi, hanem mint célt, amelynek eléré
sére az utat testvéri szeretettel kell keresni. A szabadkőművességnek nem kell klub és
nem kell újság. Ezek csak ártottak a szabadkőművességnek. Ezeknek a megszüntetése
legyen a cél, amelyre akciót kell indítani, és ennek az akciónak a Demokratia páholyból
kell kiindulnia. Meg fogjuk találni az útját annak, hogy azok a hibák, amelyeket a mi
881 Polónyi beszédének részletes elemzését lásd Harcoló szabadkőművesség című könyvünkben.
882 Csergő (Honig) Hugó író. 1877-ben született Budapesten. 1909-ben vették föl a Demokratia páholyba.
883 Uo. 49. fólió.
884 Uo. hátoldal.
313
páholyunk is elkövetett, jóvá tétessenek . ” 885 Dőlt betűvel kiemeltük Kelemen monda
taiból az új tényezőket. Érdekes, hogy Jászit és a legkülönfélébb profán foglalkozású
társait gyűjtőszóval szociológusoknak nevezi. E tudományág, sok politikai blöffel átsző
ve, akkoriban Magyarországon új irányzat volt, amely a két szabadkőműveshez, Pikler
Gyulához és Jászi Oszkárhoz kötődött. A másik két új tényező: akció indítása a profán
szervezetek leállítására, amit a Demokratia páholynak a múltban elkövetett saját hibái
miatti vezeklés miatt kellene indítania. No igen, emlékszünk még a Jászi és a vele
együtt fölvételüket kérők golyózására: nagyon kevés fekete golyót dobtak a zsákba, s
ezzel nagyban hozzásegítették a szabadkőműves szervezetet a föloszlatáshoz.
Ezután Márkus Miksa886 beszélt. Ő is Vázsonyi mellett szól: „Nincs igaza Tihanyi
Mór testvérnek abban, hogy a szabadkőművesség minden körülmények közt erősebb
Vázsonyi testvérnél. A jól működő szabadkőművesség, amelyet bejövetelünk alkal
mával megismertünk, erősebb minden egyesnél, de a meghamisított szabadkőmű
vesség gyenge. ” 887 Ez utóbbi bölcs, filozofikus mondat, Jászi és a Martinovics páholy
mindössze saját erejüket akarták növelni, nem a szabadkőművességét. Márkus be
szélt még a szabadkőművesi gyűlöletről is: „A Reformklub és a Világ című lap vol
tak azok, amelyek az egész választójogi harcba a gyűlöletet belevitték. A politikában
nem vagyunk szentimentálisak. Politikát lehet csinálni az utcán, megnyilatkozhat az
utca szenvedélye, de nem a szabadkőművesség való arra, hogy az utca szenvedélyét
felköltse . ” 888 Látható, hogy Márkus a régi, békés szervezetet akarja látni a szabadkő
művességben. Valószínűleg nem tudta, hogy Jászi Oszkár Martinovics páholyának
szociáldemokrata tagjai segítségével éppen hogy föltüzeli a szociáldemokrata pártot,
hogy ez parancsolja ki az utcára a százezres tömeget. 889 Jásziék úgy gondolták, hogy
majd ők adják a gondolatot, a koncepciót, a munkások tízezrei pedig vásárra - azaz a
fővárosi rendőrség fegyverei elé - viszik a bőrüket. A Világban és egyéb radikális sza
badkőműves lapokban persze nem csak a Martinovics páholy tagjai írtak tömegeket
fölkorbácsoló cikkeket, hiszen sok más szervezetben is egyre növekedett a hasonló
gondolkodású tagok száma. Mégis a Martinovics páholy és vezetői a fő felelősök, hi
szen zömmel az ő értelmiségi-művészi holdudvarukba tartozó személyek írták a torz
politikai szándékokat tartalmazó írásaikat. Közéjük tartozik sajnos Ady Endre is, aki

886 Márkus Miksa 1869-ben született Budapesten. Szerkesztő. 1895 óta tagja a Demokratia páholynak.
887 Uo.
888 Uo. 50. fólió.
889 A Martinovics páholy szociáldemokrata tagjai: Kunfi Zsigmond, Pogány József, Rónai Zoltán és mások.
3U
a helyzetet félreértő politikai verseit nemcsak a Világban, hanem a Népszavában is

rendszeresen közölte.
A Világ című napilapra Márkus külön is kitér: „A Világ megindítását is ellenezte és
most is ellenzi, mert a Világ olyan gyűlölködő harcmodort teremtett meg, amely páratlan
a magyar újságírásban. Több esetet említ fel, amelyekkel bizonyítja, hogy a Világ a
politikai gyűlölködés szemüvegén nézi a nem politikai eseményeket is. Van a magyar
közéletben elég gyűlölködés, ne szítsuk hát mi is a gyűlölködés tüzét.”890 Aki ismeri a
magyar sajtó történetét, tudja, hogy bizony sokszor előfordult durva hangvételű írás
megjelenése, ám egyetértünk Márkussal: a Világ mint több szabadkőműves páholy
által fönntartott, szabadkőművesekből álló szerkesztőség, valamint egyéb „testvérek”
által írt napilap, a magyar sajtótörténet legdurvább, személyeskedő, egyéni megsemmi
sítést művelő hírlap stílusát és tartalmát hozta a magyarországi sajtóba.
Ezután a Deák Ferenc páholyból érkezett vendégtestvér, lacobi Andor891 mondta el
véleményét. Szerinte ott történt a hiba, hogy „a szabadkőművesség azt képzelte, hogy
nagy politikai faktor.” Azt javasolja, hozzák nyilvánosságra, hogy a Világ és a Reform
klub „független erkölcsi tényezők, akiknek tényeiért minket semmiféle felelősség nem
terhel.”892 Nos igen, a szabadkőművesség bizonyos helyzetekben valóban azt szokta
éreztetni a külvilággal, hogy ő nagyhatalmú tényezője az életnek. Ez az akkori Magyar-
ország fővárosában például tények ezreivel bizonyíthatóan így is volt.
Amíg a páholytagok elmondták véleményüket, Vázsonyi Vilmos hivatalos formá
ba öntötte korábbi javaslatait. Erre azért volt szükség, hogy legyen miről szavazni. A
jegyzőkönyvet idézzük: „Vázsonyi Vilmos testvér előbbi javaslatait a következőképpen
formulázza: Mondja ki a páholy, hogy 1. sem a Világot, sem a Reformklubot nem tekinti
a szabadkőművesség szervezetének, és egyik orgánummal sem tart fenn semmiféle
összeköttetést. Mint páholy, egyiket sem hajlandó semmiféle támogatásban részesíte
ni. 2. Ezt a határozatot, okait és a körülményeket, amelyek a határozat meghozatalára
indították a páholyt, közöljük a testvérpáholyokkal és hasonló értelemben írunk fel a
nagypáholyhoz.”893 Ha ezt elfogadják és továbbküldik a páholyokhoz, óriási belső ellen
téteket vált ki az összes olyan tagszervezetben, ahol Jásziéknak hívei vannak.
890 Uo. Márkus kijelenti, hogy mindenben egyetért Vázsonyival. (Kiemelés - R. E.)
891 lacobi Andor dr. budapesti ügyvéd. 187ó-ban született, 1907-ben vették föl páholyába. Az idézett
páholy jegyzőkönyvben nevét Jakobinak írták.
892 Uo.
893 Uo. A jegyzőkönyv szerint Vázsonyi semmit sem fűzött hozzá a határozati javaslatához.
315
Az utolsó három hozzászóló egyike, Zoványi Jenő894 mindössze arra kérte a kilépés
sel fenyegetőző társait, ne tegyék ezt, mivel akkor éppen a legjobb erők távoznának a
szervezetből.
Nagyon fontos megállapításokat tett Szilágyi Károly,895 aki a klerikális veszély föl
idézésével kezdi mondandóját: „felemlíti, hogy Budapesten katholikus zászló, felekeze
ti színek alatt iparkodnak vezetni a polgárságot, hogy a hatalmat magukhoz ragadják.
Azok a testvérek, akik támadják a községi demokrata pártot, amely pedig bebizonyí
totta, hogy a liberalizmus mellett állott, és támadják azokat a polgárokat, akik pedig
bebizonyították, hogy feladatukat méltón és beavatottan töltik be; azok a testvérek [ti.
Jásziék] azt hiszik, hogy vezetik a radikális polgárság egy részét, szinte segédcsapa
tává szegődnek a fekete seregnek.”896 Szilágyi professzor úr nyíltan beszél: ha Jászi és
elvbarátai támadják Vázsonyi politikai pártját, a Demokrata Pártot, akkor a reakcióso
kat támogatják, szembe kerülnek az igazi liberálisokkal, Vázsonyival és párttársaival.
Szilágyi mond még valami nagyon fontosat a Városháza összetételéről is, Vázsonyi és
pártja megtámadása kapcsán: „Meg kell tiltani a testvéreknek, hogy ehhez az épülethez
[az önkormányzathoz], amely ha nem is a maga egészében szabadkőműves, de többsé
gében mégis az, meg kell tiltani, hogy a maguk romboló kezével segítséget nyújtsanak
azoknak, akik a fekete sereg uralmát akarják meghonosítani. Fegyelmezzük a mi sere
günket, hogy katonáink ne segítsék az ellenséget.”897 Szilágyi azt hitte, hogy Jásziékat
szabadkőműves vonalon meg lehet fegyelmezni! Nagyon fontos, és fölér egy beisme
réssel, amit a székesfővárosi önkormányzat szabadkőműves összetételéről mond: ha
nem is mindenki, de a többség szabadkőműves. Ugyanezt mondja néhány nap múlva
Polónyi Géza és Huszár Károly is a képviselőházban. A levéltárban fönnmaradt sok
ezer hivatalos és hiteles dokumentum is ezt bizonyítja. Szilágyi nem mondott mást,
csak azt a tényszerű igazságot, amit mindegyik ott ülő társa tudott. Bizony igaz, hogy a
Magyar Királyság székesfővárosa 1918 előtt szinte kizárólagosan szabadkőműves irá
nyítás alatt állott. E szabadkőművesek, akiknek nagy többségük zsidó nemzetiségű,
a külvilág, azaz Budapest lakossága előtt puszta liberális demokratának adták el ma
gukat. Ez azonban csak az álcázó elfedése volt a lényegnek: Budapest szabadkőműves
894 Zoványi Jenő egyetemi tanár. 1865-ben Szilágysomlyón született, 1912 óta tagja a Demokratia páholy
nak.
895 Szilágyi Károly a nemzeti balesetbiztosítási intézet főkönyvelője. 187ó-ban született, 1909 óta a
Demokratia páholy tagja.
896 Uo. 51. fólió.
897 Uo.
316
zsidó emberek hatalma alá tartozott, s mint a föntiekben Vázsonyi is elmondta (tehát
bizonyította az álláspontunkat), még az 1906-1910 közötti koalíciós időkben is meg tud
ták védeni a „budapesti önkormányzat autonómiáját”. E demokratikus megfogalmazás
azonban mindössze csak annyit takar, hogy jöhetett akármilyen kormányzás általában
az országban, Budapestet az autonómiára hivatkozva kezében tudta tartani ugyanaz a
csoport.
S van még egy ide tartozó szempont: nem véletlen, hogy Szilágyi a „fekete sereget”
többször is emlegeti: bizonyára nem attól félt, hogy bemennek az önkormányzatba a
katolikus püspökök, s átveszik a politikai hatalmat és a pénzcsapok kezelését. Hanem
attól tart, hogy ha Jásziék a támadásaikkal meggyöngítik az önkormányzatot, az ott
kialakult személyi és szervezeti uralmi formákat, akkor bejönnek oda a keresztény
magyarok, s vége a szabadkőművesek uralmának, amiből az is következik, hogy elűzik
őket a fekete sereg gonosz tagjai a pénzcsapok mellől is.
Meg kell állapítanunk, hogy Szilágyi szabadkőműves egyértelműen elmondta, mi
ről is szól ez a hosszú történet.
Utolsó hozzászólóként a régi szabadkőműves, Gelléri Mór szólt. A rá minden ügy
ben és vitában jellemző higgadtsággal és gyakorlatiassággal teszi meg javaslatát: „Hoz
zon meg a páholy végre olyan rezolúciót, mely tiltakozik a [széles nyilvánosságban]
lappangó vélekedés ellen, hogy a magyar szabadkőművesség pártpolitika szolgálatá
ban áll; felhívást kell intézni a képviselőházhoz - a módját meg fogjuk találni -, hogy
ne engedje meg, hogy az általános, titkos, községenkénti választójogot, amely ideális
kívánság, amelynek megvalósítását kívánják, minél előbb az egész képviselőház tegye
magáévá, és ne engedje meg, hogy egy politikai párt azt kompromittálja.”898 Gelléri
célja kettős: egyrészt a szabadkőművességről mint pártpolitikát folytató szervezetről
kialakult közvéleményt akarja megváltoztatni, másrészt pedig Justh Gyula pártját akar
ja a képviselőházban és az ország közvéleménye előtt lejáratni.
A sok órája tartó vita itt eldőlni látszott Vázsonyi Vilmos javára. A tapasztalt régi
főmester, Feleki, magához vonva a szót, szavazásra tette föl Vázsonyi fönt idézett hatá
rozattervezetét. A jegyzőkönyv szűkszavúan csak ennyit ír: „A páholy a javaslatot az
összes jelenlevő testvérek szavazatával, Tihanyi Mór és Murai Vilmos testvér szavazata
ellen elfogadta.”899 A nagy vita a Demokratia páholy részéről lezárulni látszott. Mind
898 Uo.
899 Uo. 51. fólió, hátoldal. A páholy jegyzőkönyvét Feleki főmester és Murai titkár írta alá. Úgy tűnik, a
testvérek - legalábbis verbálisán - legyőzték Jászit és radikálisait, ugyanis ezt is írja a jegyzőkönyv:
„Az özvegypersely tartalma 33 tégla volt.” Uo. (A tégla a koronát, a kavics a fillért jelenti.)
317
Vázsonyi, mind a Demokrata Párt megerősítette pozícióját; kiderült az is, hogy a pá
holyban kik Jászi elvbarátai. A szavazati arány egyértelművé tette, hogy Vázsonyi még
az erős ember, akit nem lehet sem legyőzni, sem háttérbe szorítani.
A páholy körüli és azon belüli küzdelem azonban nemsokára folytatódott, senki
által nem várt módszerrel. A Demokratia páholy fentiekben ismertetett, 1912. április
1-jén történt nagy vitája után alig két nappal, április 3-án a Bokross-féle vendéglőben
(pontosan nem tudni, kik, mivel a résztvevők névsora nem maradt fönn) szabadkő
műves értekezletet tartottak. Mivel ott jegyzőkönyvet nem készítettek, csak utalások
ra hagyatkozhat az elemzés. Annyi bizonyos, hogy hoztak egy határozatot, amelyet
sokan úgy értékeltek, „hogy az a radikális iránytól való eltérítést célozza.”900 Látható,
hogy a radikális „szociológusok” ellen beindult a gépezet; mégis meglepő események
történtek.
A Demokratia következő hivatalos páholymunkáját 1912. április 15-én tartották.
A főmester után Hajdú Miklós kért szót: „Hajdú Miklós szónok testvér a hozott ha
tározatot [amiről két hete szavaztak], nem felelvén meg az alkotmányunk VII. 2. 71.
§-a rendelkezésének, alkotmányellenesnek jelenti ki. Óvást azonban ez ellen nem
emel.”901 Ketten hozzászólnak, s megvédik a határozatot, majd a teljesnek tűnő győze
lem után meglepő fordulat következik. Jegyzőkönyv: „Feleki főmester testvér bejelen
ti főmesteri tisztjéről való lemondását,”902 Azonnal fölszólal Soltész Adolf,903 s elmond
ja, hogy az április 3-i értekezleten Gelléri Mór indítványt nyújtott be, amely szerint
„a főmester testvért a páholy szeretetéről és bizalmáról biztosítja, így a páholy nem
lát okot arra nézve, hogy a főmester testvér lemondjon [...] s kéri erre a sürgősség
kimondását.”904 Ezután Feleki visszavonja a lemondását. Tekintettel arra, hogy előbb
biztosították a bizalmukról, s csak néhány nappal később adta be lemondását, való
színűleg előre megtervezett akció volt a procedúra, ellenkező esetben éppen fordítva
történt volna az egész. Ebből viszont az következik, hogy Feleki ezzel fenyegette meg
Hajdút és azt az egy-két páholytagot, akik nem akartak beállni a sorba. Ezzel a - ta-
900 A fönt idézett egyetlen mondatot Feleki főmester mondta a Demokratia páholy következő második hi
vatalos összejövetelén: 824. számú Munkatábla a Demokratia című t. és t. szabadkőműves páholy 1912.
április hó 22-én tartott I. fokú rendes munkájáról. Kalapácsvezető Feleki Béla, Jelen volt 62 testvér. OL P
1106. A Demokratia páholy munkatáblái. 30. köt. 57. fólió.
901 822. számú Munkatábla a Demokratia című t. és t. szabadkőműves páholy 1912. április hó 15-én tartott
I. fokú rendes munkájáról. Kalapácsvezető Feleki Béla, Jelen volt 78 testvér. OL P 1106. A Demokratia
páholy munkatáblái. 30. köt. 53. fólió.
902 Uo.
903 Soltész Adolf dr. az Országos Iparegylet titkára. 18óó-ban született, 1900 óta tagja a páholynak.
904 Uo.
318
Ián legrövidebb - páholymunkát lezárták, s azt gondolhatták, a nagy összeütközések

korszaka lezárult. Tévedtek.905
A következő páholymunkán, 1912. április 22-én Feleki főmester az alábbi bejelen
tést tette: „Feleki főmester testvér jelenti, hogy Vázsonyi testvér levelet intézett hozzá,
amelyben kifejti, hogy ő törekvésével békét akart, intencióját [szándékát] félreértették,
ezért levonja magára nézve a konzekvenciát, és fedezést kér. Indítványozza [Feleki fő
mester], hogy az alkotmány előírásának megfelelően Feleki, Gelléri, Hajdú és Soltész
testvéreket küldje ki a páholy, hogy Vázsonyi testvért szándékának megmásítására
rábírják. Vázsonyi testvér értékes voltát mindenki elismeri, és részvétele a szövetség
munkájában annak hatalmát csak növelheti."906
Vázsonyi kilépési szándéka ismét hosszabb vitát vált ki a páholyon belül, amit most
nem ismertetünk. Kivéve Fábián Béla907 egy mondatát, amely erősen más megvilágítás
ba helyezi Vázsonyi személyét: „Vázsonyi testvér azért kért fedezést, mert gyűlölködést
talált; ő [Fábián] megállapítja, hogy ezt maga Vázsonyi testvér váltotta ki.”908 Mivel
elemzésünknek nem célja annak eldöntése, hogy melyik szabadkőműves kezdte a gyű
lölködést, s mekkora hőfokon gyűlölte a másikat, nem is próbáljuk eldönteni, mi itt az
igazság. Tény, hogy egyes vezető, nagy befolyású személyiségek gyűlölködéssel vádol
ják egymást. A páholy végül három szavazat ellenében elfogadja a bizottság kiküldését
Vázsonyi meggyőzésére, hogy maradjon a szabadkőműves szervezetben.909 (Vázsonyi
- bár úgy tűnik, elkedvetlenedve - még egy ideig maradt is, később azonban, amikor a
politikai életben hatalmas szerepet bíztak rá, végleg elhagyta a szövetséget. Ez a törté
net nem tartozik szorosan e könyvünk lapjaira.)
A Demokratia páholy 1912. április 22-i munkája jegyzőkönyvéből még valamit meg
tudhatunk, ami az egész hazai szabadkőműves szervezet tevékenységét (kis mérték
ben) befolyásolhatta. A Magyarországi Symbolikus Nagypáholy nagymestere ugyanis
jól látta a páholyok s főleg egyes neves testvéreknek már az országos nyilvánosságot
elérő durva torzsalkodását, és kezdeményezést tett a helyzet normalizálására. Feleki
905 Érdekességként említjük, hogy e páholymunka egyik utolsó napirendi pontjában a láthatóan meg
nyugodott Feleki főmester „megemlékezik Temesvári testvérnek orvosi jubileumáról és üdvözli ez
alkalomból.” Uo. hátoldal. Temesvári személyére nemsokára visszatérünk.
906 824. szám ú M unkatábla a D em okratia cím ű t. és t. szabadkőm űves páholy 1912. április h ó 22-én tartott
I. fokú rendes m unkájáról. Kalapácsvezető Feleki Béla, jelen volt ó2 testvér. OL P 1106. A Demokratia
páholy munkatáblái. 30. köt. 55. fólió.
907 Fábián Béla dr. bíró. 1877-ben született, 1909-ben vették föl a páholyba.
909 Uo. 57. fólió. A négy kiküldött személyében nem történt változtatás.
319
főmester e napon bejelentette, „hogy a nagymester testvér elnöklete alatt ma főmesteri

értekezlet volt, amely a jelen jegyzőkönyvhöz csatolt határozatot hozta. E határozathoz
a Martinovics páholy is hozzájárult."910
A főmesteri értekezlet határozata mindenkire kötelező állásfoglalást hozott, ami el
vileg megoldást jelenthetett volna a marakodó páholyok miatt kialakult helyzetre. „Az
1912. április 22-én megtartott főmesteri értekezlet megállapodása: Az utóbbi időben
több páholyból kiindult és a szabadkőművesség munkakörét és irányát körvonalazni
kívánó mozgalom alkalmából az összes páholy főmestereinek értekezlete egyhangúan
megállapítja, hogy a páholyok tudatában [vannak] annak, hogy I. alaptörvényünk 2.
§-ának szelleme kizár a szabadkőművesség köréből minden politikai és vallási kérdést.
Sem politikai pártállást sohasem foglaltak el, sem nem engedték meg, hogy akár a
kormányok, akár a politikai pártok a szabadkőművesség filozófiai, filantróp vagy prog
resszív munkálkodására befolyást gyakorolhassanak, és hogy a páholyok a VII. alaptör
vény 14. §-ában biztosított jogaik alapján csak oly profán célokat támogatnak erkölcsi
és anyagi erejükkel, melyek a magyar szabadkőművesség megállapított céljaival és az
általános szabadkőműves elvekkel és eszményekkel nem állnak.”911 A minden páholy
nak megküldött határozatot Bakonyi Kálmán,912 a nagypáholy főtitkára írta alá.
E fontos dokumentum, sajnos, nem mindenben mond igazat. Például az akkor tizen
hét éve megtörtént, az egyházpolitikai törvénycsomag képviselőházi megszavaztatását
kierőszakoló, kimondottan politikai tevékenységükre sok szabadkőműves emlékezett.
Ezt onnan tudjuk, hogy a különféle páholyok irataiban számos esetben többen hivat
koznak rá mint a szabadkőművesség fényes sikerére. Vagy például 1905-1906 csak
néhány évvel azelőtt volt, amikor sok szabadkőműves (persze nem egész páholyok) a
darabontkormány mellé álltak, s közülük többen is részt vettek a Kristóffy belügymi
niszter által megalakított politikai párt szervezésében. Persze érthető a nagymester és
a vezérkar szándéka: borítsunk leplet a múltra, s ismerje el mindegyik páholy, hogy
politikai és vallási kérdésekkel nem foglalkozhat.
Feleki főmester bejelentéséből tudjuk, hogy e határozatot a Martinovics páholy is
elfogadta. A Demokratia föntiekben ismertetett határozata a két profán szervezettel
(Reform klub, Világ) szemben nem került a főmesteri értekezlet határozatába, csak egy
általános megfogalmazás, amelyet mindegyik páholy más és másképpen értelmezhe-
910 Uo.
911 Uo. 56. fólió.
912 Bakonyi (Weiszfeld) Kálmán dr. kúriai bíró. 1859-ben Kötésén született, 1893 óta a Demokratia páholy
tagja.
320
tett. Az 1912. április 22-i jegyzőkönyv szerint végül úgy döntött a Demokratia, hogy ezt
az április 1-jei határozatukat el sem küldik a páholyoknak.913 Ha a megmaradt levéltári
iratok alapján napra pontosan lehetne tudni az időrendi összefüggéseket, akkor megál
lapíthatnánk (így csak valószínűsíthetjük), hogy Vázsonyi kilépési kérelme összefüg
gésben lehet azzal, hogy Feleki főmestert valaki lebeszélte a nagypáholynál az április
1-jei, Vázsonyi által készített határozat elküldéséről a páholyok számára. Majdnem biz
tos, hogy erről van szó. Az azonban ténykérdés, hogy sok ismert vezetője elkedvetlene
dett a szabadkőműves szervezettől, éppen a Jászi vezette Martinovics páholy, valamint
a többi politizáló „testvérek” tevékenysége s a szabadkőműves Világ napilap durván
támadó, civilizálatlan tevékenysége miatt.
A Demokratiában is változott a helyzet: hónapokig tartó, általában meddő viták után
(ki mikor mit mondott, mit szólt közbe, s ezt bevegyék-e a hivatalos jegyzőkönyvbe
stb.), az 1913. január 13-i páholymunkán leköszönt Feleki főmester és az addigi veze
tőség nagy része.914 Az új főmester egy ismert orvos, Temesvári Rezső915 lett (46 sza
vazattal), helyettes főmester Gerő Nándor és Castelnau Alfonz, szónok Soltész Adolf,
Hajdú Miklós és Auer Pál. Közülük Auert emeljük ki, aki 1945 után nagykövet lesz.916
1912-ben csak huszonhét éves fiatalember, ami azt jelenti, hogy a negyvenkilenc éves,
tapasztalt főmester mellé fiatal erőket is bevontak a vezetésbe.
Ezzel a szabadkőművességben lezárult egy hosszú és idegőrlő vita. Miközben sokan
elveszítették a kedvüket s hitüket a szabadkőművességben, Jászi Oszkár és élcsapata, a
Martinovics páholy új utakra lépett.
913 Uo. 57. fólió: „Feleki főmester testvér jelenti, megállapodás történt arra nézve, hogy páholyunk április
l-jén hozott határozatát nem közöljük a páholyokkal.” A jegyzőkönyvből nem derül ki, hogy kivel
történt a megállapodás. Tény, hogy a nagypáholy valamelyik magas vezetőjével, ha nem egyenesen a
nagymesterrel.
914 847. számú Munkatábla a Demokratia című t. és t. szabadkőműves páholy 1913. január hó 13-án tartott I.
fokú választó munkájáról. Kalapácsvezető Feleki Béla majd Gelléri Mór, jelen volt 51 testvér. OL P 1106.
A Demokratia páholy munkatáblái. 30. köt. 132. fólió.
915 Temesvári (Ehrlich) Rezső dr. orvos, egyetemi magántanár. 18ó3-ban született, 1890 óta tagja a páholy
nak.
916 Auer Pál dr. ügyvéd. 1885-ben született, 1911 óta tagja a páholynak.
321
Jászi Oszkár, a proletárforradalom szószólója
Uj célok és szövetségek a magyar politikai életben
1918-1919-ben a Magyar Királyság ezeréves története legsúlyosabb vereségét szen

vedte el. Nem a világháborús katonai vereségre, hanem az azt megelőző, mintegy más
fél évtizeden át tartó, sok mindent meggyöngítő és kikezdő belpolitikai válságra gondo
lunk. Megítélésünk szerint a magyar nemzet a történelmi vereséget nem elsősorban a
harctereken, hanem a hátországban veszítette el, már az 1914 előtti évtizedben.
E válságnak volt egy szakasza, amikor a fennálló kormány, Wekerle Sándor második
kormányának (1906-1910) két utolsó évében magát a koalíciós kabinetet alkotó leg
nagyobb politikai erő, a Függetlenségi Párt keretén belül alakult ki mély és egy ideig
megoldhatatlannak látszó válságfolyamat.
Természetesen nem a kommunista és liberális történészek által hangoztatott „a
munkásosztály és a szociáldemokraták harcai” című elcsépelt, különben jelentéktelen,
csak néha felszínre kerülő tényezőkre gondolunk. Ezzel ellentétben a magyar politikai
elit régi pártjain belüli s az új pártalakulások által kimondott célrendszeren belüli szer
kezeti hibákra, valamint a helyzet félreismerésére helyezzük a hangsúlyt.
1906-ban, koalíciós kabinetként megalakult Wekerle Sándor második kormánya.
Ez a politikai erő komoly eredményeket ért el: mindenekelőtt Apponyi gróf kultusz-
miniszter 1907-1908-ban megalkotott népiskolai törvénycsomagjára, valamint a We
kerle miniszterelnöknek pénzügyminiszterként megalkotott, a magyar adórendszert
modernizáló és átalakító törvényeire gondolunk. Említhetjük még gróf Andrássy Gyula
belügyminiszter plurális választójogra vonatkozó törvényjavaslatát, amelyből nem lett
törvény, mégis megmutatta, hogy át akarják alakítani, méghozzá magyar érdek alapján
az 1870-es évek eleje óta érvényben lévő választójogi rendszert.
1908-1909-ben megkezdődött a legnagyobb kormánypárt, a régi Függetlenségi Párt
egyre gyorsuló válsága, majd 1909 novemberében kettészakadása s két külön párttá
alakulása. Nincs e könyvben tér a sok, kisebb-nagyobb vitakérdést részletesen bemu
tatni, ezért csak néhány ügyet emelünk ki, amelyek hozzájárultak párt széthullásához.
1908 decemberében a párt egyik markáns csoportjának vezetője, Justh Gyula kép
viselőházi határozati javaslatot nyújtott be, amelyben követelték az Osztrák-Magyar
Bank (ez volt a birodalmi közös jegybank) kettéválasztását, önálló Magyar Nemzeti
Bank létrehozását. E szép gondolatnak meglett a hatása: a döntőképes alkotmányos
tényezők, mindenekelőtt a király, I. Ferenc József nem fogadták el az önálló magyar
322
jegybank gondolatát,917 viszont a legnagyobb kormánypártot a kérdés hivatalos formájú

fölvetése szinte azonnal két táborra osztotta. Ekkor még maga Justh is alkudozott volna:
például Andrássy Gyula gróffal, a koalícióban szereplő Alkotmánypárt vezetőjével való
egyik négyszemközti beszélgetésben kijelentette, hogy amennyiben meg lehetne való
sítani az általános, titkos választójog bevezetését (Justh másik követelését), lemondana
önálló Magyar Nemzeti Bankról.
A Függetlenségi Párt megosztása odáig ment, hogy 1909 tavaszára kialakult a Justh
Gyula, valamint a pártelnök Kossuth Ferenc mögött álló képviselők egyre határozot
tabb kontúrokat kialakító csoportja. Ez az egész folyamat nem pusztán politikatörté
net: hiszen ha az országot vezető kormánypárt (bármely okból) megbomlik, s örökös
viták gyöngítik erejét, akkor sok-sok tapasztalat szerint maga az ország biztos, erős
és a nemzetet előrevivő kormányzása kerül veszélybe. így is történt: Wekerle minisz
terelnök 1909. április 25-én kormányával együtt lemondott. A király szokás szerint
megbízta Wekerlét a kormányzati ügyek vitelével, s megindultak a kísérletek egy új
kormány megalakítására. Justh és mintegy száz képviselője a Függetlenségi Pártnak
petíciót írt alá Wekerle lemondása után. Ebben az önálló magyar jegybankot követelték.
Valószínűleg ez is közrejátszott abban, hogy a király (korábbi elképzelései helyett) sem
Justhot, sem Kossuth Ferencet nem bízta meg kormányalakítással. Maradt Wekerle, aki
viszont már nem tudott biztosan kormányozni, ezért 1909 végén ismét lemondott. A
király, látva a helyzet reménytelenségét a Függetlenségi Párt oldalán, 1909 júliusában
magához hívta Fukács Lászlót, s arra kérte, kezdje meg titokban egy 67-es kormány
előkészítését.
A helyzet politikai mélypontja, ám a kilábalás lehetősége 1909. november 11-re te
hető, amikor a Függetlenségi Párt kettészakadt, s két önálló párt alakult belőle.918 E két
párt egyike sem volt alkalmas kormányalakításra, ami még jobban elmélyítette a belső
válságot. Azonban a kibontakozás is látszott: a király 1909. november 27-én fölkérte Ti
sza István grófot új kormány alakítására. Tisza még nem vállalta a miniszterelnökséget,
ezért 1909 decemberében előbb Lukács László neve került szóba. Lukács megkísérelte
917 Az önálló Magyar Nemzeti Bank létrehozása ellen több tényező Is szólt: mindenekelőtt a megelőző
évtizedekben kialakult pénzügyi szerkezet föloldásától féltek egyesek; mások, mint például Ferenc
Ferdinánd trónörökös a túlzott magyar pénzügyi függetlenségtől tartott, hiszen neki centralizációs
tervei voltak, miután ő lesz a birodalom uralkodója. Voltak olyan magyar politikusok, akik egyszerűen
csak halasztani akarták (merthogy elvileg elfogadták) a Nemzeti Bank megvalósítását, mivel el akar
ták kerülni a nagyobb politikai válságot.
918 A kettészakadást egy pártcsoporton belüli, az önálló Magyar Nemzeti Bank létrehozásáról tartott
szavazás okozta. Kossuth Ferenc megalakította a Negyvennyolcas Függetlenségi Kossuth Pártot.
323
Justhot meggyőzni, hogy alakítsanak olyan kormányt, amelyben 67-es miniszterek is

vannak. Justh pártelnök vállalta volna a feladatot, de két nagyon fontos, előzetes kérését
a király nem fogadta el. E két kérés az önálló magyar bank, a másik a pluralitás nélküli,
tisztán általános, titkos választójog. Ez a függetlenségi párti kormányzás végét jelentet
te, s a király 1910. január 17-én kormányalakítással bízta meg gróf Khuen-Héderváry
Károlyt, az időközben megszervezett Nemzeti Munkapárt egyik vezetőjét.
1910 nyarán képviselőházi választásokat rendeztek Magyarországon, amely a Nem
zeti Munkapárt fölényes győzelmét hozta: e párt 258 mandátumot szerzett, míg Kos
suth Ferenc pártja 55, Justhé 41, Andrássy Gyula csoportja 21, a Katolikus Néppárt 13,
a Nagyatádi Szabó István vezette Kisgazdapárt 3, a Vázsonyi Vilmos vezette budapesti
Demokrata párt 2 mandátumot szerzett. Emellett 8 nemzetiségi párti, 1 keresztényszo
cialista és a Károlyi Mihály vezette pártonkívüli csoport 10 tagja mandátumhoz jutott.
E számok, s főleg az arányok a Munkapárt javára azért lényegesek, mert egy országban
kizárólag akkor mennek jól a politikai élet dolgai, ha a kormányzó pártnak biztos több
sége van.
A Munkapárt tevékenységét jelen könyv keretein belül nem áll módunkban elemez
ni. Khuen-Héderváry gróf kormánya 1910. januártól 1912. áprilisig, Lukács László kor
mánya ekkortól 1913. júniusig volt hatalmon. Tisza gróf 1912. május 22-től több mint
egy évig a képviselőház elnöke, 1913. június közepétől négy éven át miniszterelnök.
A munkapárti kormányok, főleg a Tisza István gróf vezette végrehajtó hatalom el
kezdte, Tisza fölgyorsította az ország belső stabilizációját. A közállapotok megszilár
dítása korántsem volt egyszerű feladat, ugyanis főleg az ellenzékbe került, Justh által
vezetett Függetlenségi Párt az 1910-es években példátlan obstrukcióba kezdett a képvi
selőházban. Tisza gróf házelnökként 1912. június 4-én fegyveres erővel letörte a nemzet
érdekei ellen működő obstrukciót, mivel már egy éve képtelenség volt emiatt megsza
vazni a véderőtörvényt, ami viszont meggyöngítette a birodalom s benne Magyarország
katonai erejének a többi hatalmakhoz arányos növelését.
Mint már föntebb írtuk, Justh Gyula előbb szövetséget kötött a Szociáldemokrata
Párttal, ennek kapcsán már 1911-ben közel került a szabadkőművesek legradikálisabb,
leginkább kormányellenes, leginkább keresztényellenes csoportjával, a Jászi és mások
vezette Martinovics páhollyal, valamint támogatást kapott több, a szabadkőművesek ál
tal szervezett és vezetett társadalmi egyesülettől. Ettől kezdve a Szociáldemokrata Párt
tízezres tömegeit mind Justh, mind a szabadkőművesek használni kezdik politikai cél
jaik elérésére. Mint írtuk, 1911 - 1912-ben egyre nagyobb létszámú munkástüntetéseket
és politikai nagygyűléseket rendeznek Budapesten és egyes nagyvárosokban.
1912. május 23.: „Tisza István junker-tébolya”
A Szociáldemokrata Párt az 1911. évi pártkongresszusán Khuen-Héderváry gróf

kormányát, meglehetősen demagóg módon, a „nép ellenségének” nyilvánította, ezen
kívül fölkérte Justh Gyula Függetlenségi Pártját, hogy az akkoriban benyújtott véderő-
törvény-javaslat ellen minden eszközzel obstruáljon. Ez a támogatás Justhot is közelebb
vitte a szociáldemokratákhoz, akik akkor már évek óta (egyesek tagsági viszonyuk át
fedésével is) jó kapcsolatban voltak a radikális szabadkőművesekkel. A véderőtörvény
megszavazása elleni politikai föllépés fölveti a Szociáldemokrata Párt felelősségét az
ország haderejének meggyöngítésében. Az ilyen tevékenységre mondták akkoriban,
hogy a „szocik nemcsak nemzetköziek, hanem nemzetellenesek is”. Ha e párt, amely
a hazai rablókapitalizmus terméke, s amelynek vezérkarában meglepően nagy a zsidó
nemzetiségűek aránya,919 megmaradt volna a nagytőke elleni harc területén, bizonyára
nem lehetne hazaárulással vádolni. Sajnos, a szociáldemokrata pártvezetőség többször
is, szándékkal vagy szándék nélkül a magyar érdek ellen lépett föl. Justh felelőssége
nemcsak a szociáldemokratákkal való szövetségben található meg, hanem két másik
tényezőben is: egyrészt a Jászi Oszkárékkal való kapcsolatban, ugyanis legalizálta a ke
resztény magyar állam ellen föllépő szabadkőműveseket, másrészt az obstrukció miatt,
amivel meggátolták megfelelő törvények, mindenekelőtt a hadsereget erősítő véderő
törvény elfogadását.
E három politikai csoportot és pártot a közös érdek hozta egy táborba. Mindhárom
csoport meg akarta valamilyen módon rendíteni a kormányt, a törvényhozást s a fönn
álló politikai rendszert. Mind a törvényesen megválasztott - nem politikai diktatúrával,
hanem az országot a fönnálló liberális törvények szerint igazgató - kormánynak, mind
a politikai berendezkedésnek akár csak meggyöngítése is kimondottan káros a Magyar
Királyság és a benne élő magyarság érdekeire nézve.920A politikai rövidlátás mintájául
idézzük, mit is mondott ekkoriban Kunfi Zsigmond, a Martinovics páholy szabadkő
művese, aki a külvilág felé a szociáldemokrata párt egyik vezetőjeként jelent meg: „Mi
a proletár érdekek lobogóját bontjuk ki az ellenfél táborában, a Reform Klubban, a
választójogi szövetségben - s egynéhányan a szabadkőművességben is -, a munkások
919 Kimondottan a vezetőkre, s nem például a vasmunkásokra vagy a bányászokra gondolunk.

920 Jellemző, hogy a marxista fölfogású történészek, akik az osztályharc megszállottái, valamint a liberális
történészek, akik az egyének szabadságjogainak propagandistái, s emiatt torzan látják a magyarság
történetét, munkáik megírásakor nem is képesek fölfogni azokat a tényezőket, amit az általuk kedvelt
politikai pártok és személyek okoztak óriási veszélyként a magyarságnak.
325
érdekeinek szolgálatára akarjuk rávenni a polgárságot, nem pedig [...] a polgári érde
kek szolgálatára a szociáldemokrata pártot.”921 Akkoriban Kunfit a „szociáldemokrata
párt eszének” tartották, legalábbis a Népszava szerkesztőségében. Nos, Kunfi vagy a
Martinovics páholyban nem mondott igazat főmesterének, Jászi Oszkárnak, vagy a szo
ciáldemokrata pártkongresszuson. De az is előfordulhat, hogy a szabadkőművességet
és a szociáldemokrata pártot ugyanazon harci szervezet különböző megnyilvánulási
formájának tartotta, amit annál könnyebben megtehetett, mert mindkettőnek azonos
volt az ellenfele.
Mint korábban írtuk, e hármas koalíció (Justh, MSZDP, radikális szabadkőművesek)
1911 őszétől egyre sűrűbben tartott nagygyűléseket, vitte utcára a tömegeket. A már
említett, 1912. március elején és végén, 24-én rendezett nagygyűlés után a legnagyobb,
véres eseményekbe, rendőrsortűzbe torkolló tüntetést Tisza István grófnak a képvise
lőház elnökévé történő kinevezése másnapjára, 1912. május 23-ra időzítették. Fontos
annak megjegyzése, hogy a hármas koalíció által rendezett márciusi nagygyűlések lo
gikus politikai következménye volt a május 23-i véres tüntetés. A marxista történetírás
szerint az volt e jól megszervezett tüntetés célja, hogy „ezzel a véderőjavaslat parla
menti tárgyalását meghiúsítsa, az obstrukció letörését megakadályozza.”922 Megjegyez
zük, hogy a törvényesen megválasztott parlament munkájának megakadályozása utcai
tüntetéssel törvénytelen, ezért is zárta le az Országgyűlés körüli utcákat a rendőrség és
a hadsereg. Az országra és a nemzetre veszélyes obstrukció letörésének meghiúsítása
pedig a nemzet érdekei elleni tevékenység, mindenekelőtt az éppen akkor tárgyalt véd
erőtörvény képviselőházi elfogadásának meggátolása.
1912. május 23-án 50-60 ezer ember vonult az országgyűlés épülete irányába. A
rendvédelmi szervek erőszakkal meggátolták a parlament elleni törvénytelen megmoz
dulást, amelynek a rendőrkordon áttörésekor, illetve a különféle összecsapások során
hat halottja volt.923
Mielőtt ism ertetjük a szabadkőműves Jászi Oszkár álláspontját, az összehason
lítás lehetősége céljából idézzük a Lukács László924 miniszterelnök-belügyminiszter
921 Kunfit idézi: H anák Péter (szerk.): Magyarország története. 1849-1918. Tankönyvkiadó, Bp., 1972. 483.
o. E fejezet szerzője Erényi Tibor.
922 Uo. 485. o.
923 A miatt volt törvénytelen a Parlamenthez vonulás, mert nem oda, hanem más helyszínekre kapták
meg a rendőrkapitányságtól az előzetes engedélyt, majd hirtelen elindultak az országgyűlés épületé
hez, hogy megakadályozzák az éppen ülésező képviselőház munkáját.
924 Lukács László (1850-1932) jogász, politikus, miniszterelnök. 1893-tól Wekerle pénzügyminisztersége
idején államtitkár, 1896-ben rövid ideig pénzügyminiszter. 1910-től Khuen-Héderváry gróf kormányá-
326
által a képviselőház számára adott hivatalos tájékoztatóját, amit 1912. május 24-én
mondott el:
„Engedje meg a t. képviseló'ház, hogy röviden előadjam a történteket. A szociálde
mokrata párt vezetősége, tehát egy olyan testület, amely igen nagy befolyással bír, és
amely rendelkezik sok ezer munkás sorsa felett, amely azonban, amidőn a felelősség
viseléséről van szó, sehol sem található meg, úgy találta, hogy indokolt Budapesten egy
általános sztrájkot rendezni. [...] A sztrájk munkaszünet, és láttunk sztrájkokat, ame
lyekre a t. képviselő urak is hivatkoztak, ahol sok százezer ember vett részt a sztrájk
ban, és egyetlenegy rendzavarás, egyetlenegy visszaélés nem fordult elő. Sajnos azon
ban, nálunk a sztrájk nem így szokott lefolyni, hanem a sztrájk, különösen amint azt a
tegnapi és mai események bizonyították, kapcsolatban van a legnagyobb mérvű rendza
varásokkal, a személy- és a vagyonbiztonságnak teljes megsemmisülésével. Az események
tanúsága szerint a szenvedélyek annyira elvadultak, hogy valószínűnek tartom, hogy a
vezetők teljesen kiejtették kezükből a vezetést, mert különben alig volna feltételezhető,
hogy a feldühödött tömeg valóságos bűntettek elkövetésére szánta el magát. Megtámad
ták a magántulajdont, villamoskocsikat rongáltak össze, más objektumokat, lámpákat
törtek össze, ablakokat zúztak be, gyújtogattak, raboltak, gyilkoltak, egyszóval a legret
tenetesebb bűntényeket vitték végbe.
Az ürügy, amelyet felhoztak, az volt, hogy nem teljesíttetett minden kívánságuk.
Három vagy öt helyen kértek népgyűlés tartására engedélyt, gondolom a tegnapelőtti
napon, és kértek engedélyt egy esti körmenet tartására. A népgyűlésekre megadatott
nekik az engedély, miután ezek zárt helyiségekben tartattak; bár kétségkívül igen
nagymérvű izgatás folyt le ezeken is, de miután ezek zárt helyen tartattak, nem tiltat-
tak meg. Ellenben az éjjeli utcai menetre nem kapták meg az engedélyt, és azt gondo
lom, hogy a rendőrség ebben egész helyesen járt el. Másnap azonban egy tüntető fel
vonulást akartak rendezni a Parlament elé. [...] Hiszen megoszolhatnak a vélemények
a tekintetben, hogy helyes-e megengedni, hogy 50-00 ezer ember a tanácskozás ideje
alatt a Parlamentet megszállja és ezáltal bizonyos pressziót gyakoroljon rá [...], én azt
hiszem azonban, sehol a világon meg nem engedik és meg nem engedhető az, hogy a nagy
néptömegek ilyen eszközökkel igyekezzenek pressziót gyakorolni a törvényhozás tagjaira.
Ez okból, t. képviselőház, a Parlament elé való tömeges felvonulás megtiltatott. [...] Az
illetők azonban ezt a tilalmat nem respektálták, hanem megtám adták a rendőrséget,
bán pénzügyminiszter, 1912-1913-ban miniszterelnök. 1927-ben Horthy Miklós kormányzó a felsőház

tagjává nevezi ki. (Lásd: Magyar Életrajzi Lexikon.)
327
mely útjukat állta, és megtámadták a katonaságot is. Nem gondolnám, hogy valaki bizo
nyítékkal bír arra nézve, hogy a rendőrség vagy a katonaság provokálta ezeket a táma
dásokat, de igenis, vannak bizonyítékok arra nézve, hogy ők, a zavargók nekimentek
a rendőrségnek, éspedig nemcsak kődobálással, hanem lövésekkel is.925 Természetes,
hogy a rendőrség és a katonaság védekezett, és igyekezett ezeket a támadásokat vissza
verni, amiből azután igen sok szomorú eset következett be, sebesülések, sőt halálesetek
is. Voltak azonban, t. képviselőház, továbbmenő esetek is. Egyes utcákon a villamosko
csikat és más járműveket feldöntötték, és igyekeztek azokból barikádokat csinálni. Az
este azt a jelentést kaptam, hogy a tűzoltóság 30 helyen volt kénytelen interveniálni,
mert gyújtogatások történtek. A sebesülések száma, a ma délelőttig kapott jelentések
szerint, körülbelül 182, haláleset 6 és letartóztatás körülbelül 300 esetben történt.”926
Nincs okunk a miniszterelnök szavaiban kételkedni. Úgy tűnik, hogy a polgári poli
tikusok és egyes radikális szabadkőművesek korábbi bujtogatásai beértek, s az egyéb
ként is - a magyarországi rablókapitalizmus tevékenysége következtében - anyagi gon
dokkal küzdő munkások egy része elkövette azokat a törvénytelenségeket, amelyeket
Lukács említ.
Tanulságos, amit a miniszterelnök a nagy tüntetés és rombolás okairól mond: „Arra
a kérdésre, t. képviselőház, hogy tulajdonképpen mi volt az oka ennek a mozgalomnak,
igen nehéz válaszolni. Azt, amit itt hallottam felhozni, hogy ti. a kormánynak a válasz
tójogi kérdésben való magatartása lenne ennek a magyarázata, nem fogadhatom el,
mert hiszen - Antal Béla t. képviselőtársam felolvasta nyilatkozatomat - én kijelentet
tem, hogy abszolúte nem kívánok egy szót sem visszavonni azon obligóból [kötelesség
ből], amit én, a kormány és ez a párt a választójogi kérdésben elfoglaltunk, és kötelessé
günknek tartjuk ezt a kérdést, természetesen meggyőződésünk szerint, helyes alapon,
mielőbb megoldáshoz juttatni. Az a körülmény, hogy a miniszter vagy a kormány egyik
vagy másik párttal alkudozik, tárgyal valamely nagyfontosságú politikai kérdésben, és
ez a tárgyalás eredményre vezet vagy nem vezet, senkinek sem ad jogot, hogy a vagyon-
és közbiztonságot veszélyeztesse. Ilyen jogát a munkásoknak, sem senkinek ebben az
országban el nem ismerem.”927 Valóban, az ellenzéki képviselők azzal magyarázták a
tüntetést, rablást, vérengzést, hogy a kormány nem akar általános választójogot adni.
925 A tüntetők oldalán leadott lövéseket elismeri még a baloldali (marxista-leninista és liberális) szakiro
dalom is.
926 A z 1910. évi június hó 21-ére hirdetett Országgyűlés nyomtatványai. Képviselőház. Napló. 381. országos
ülés 1912. május 24-én, pénteken. 307-308. o. (Kiemelés - R. E.)
927 Uo. 308. o.
328
Ez nem más, mint a munkásemberek rossz anyagi helyzetének politikai célokra történő
kihasználása.
Annyi bizonyos, az 1912. május 23-24-i eseményeket mindenki a saját fölfogása
szerint magyarázta. Azért is idéztük Lukács miniszterelnök jelentését, amely magá
ban foglalja a tényleges események leírását, hogy összehasonlíthassuk egy radikális
szabadkőműves - vagy ahogyan a marxista és liberális történészek mind a mai napig
nevezik: polgári radikális - személy, Jászi Oszkár álláspontjával.
Jászi véleményét saját folyóiratában, a Huszadik Század 1912. júniusi számában
fejtette ki.928 A pontokba szedett írás még a szellemileg néha összevissza keveredett
- udvarias kifejezéssel élve: csapongó - Jászitól is meglepő következtetéseket mutat.
Jászi, a „polgári” radikális itt eljut a proletárforradalom gondolatáig.
Azzal a megállapítással kezdi, hogy „ez a dátum a magyar történelem legnagyobb
dátuma 1848 óta.” E véleményét nagyon sajátos érvekkel, már az első pontban így indo
kolja: „1. Az orosz forradalom egyes jeleneteit leszámítva nem volt ennél nagyszerűbb
politikai tömegfölkelés Európában az utolsó évtized munkásmozgalmaiban.929 Az egész
város életének teljes és tökéletes megbénulása, a közlekedés megakadása; a golyókkal
és kardlapokkal félelmetes elszántsággal dacoló tömegakarat; ez a nagyszerűen gyors,
biztos és öntudatos reagálás a parlamenti eseményekre; végül a pártvezetőség elhatáro
zásának momentán [itt: azonnali] és pontos keresztülvitele a munka újra felvételekor:
nyilvánvalóvá tette, hogy immár a magyar munkásosztály szellemi színvonal és forra
dalmi élan [hév] dolgában kiállja a versenyt bármely európai metropoliszéval.”930 Mint
látjuk, Jászi „munkásmozgalmi politikai tömegfölkelésnek” nevezi az eseményeket. Az
elnevezés Lenin elvtársnál „proletárforradalom” lesz.
Dőlt betűvel kiemeltük két fontos megállapítását. A szövegből egyértelműen kide
rül, hogy Jászi a „forradalmi hév” hatása alá került, másképpen nem istenítette volna a
város életének megbénítását. Ami a szociáldemokraták gyors reagálását illeti, egyetlen
képviselőházi eseményről lehet szó, de ez sem biztos. A főváros megbénítása előtti na
pon választották meg Tisza grófot a képviselőház elnökévé.931 A baloldali (szocialista és
928 Jászi Oszkár: 1912. május 23. Huszadik Század, XIII. évf. 6. sz. (1912. június) 737-740. o.
929 Jászi minden bizonnyal az 1905. évi oroszországi eseményekre utal, amelyeket a cári hatalom a leg
durvább vérengzéssel vert le, majd pedig szibériai száműzéssel torolt meg.
931 Tisza gróf megválasztása a képviselőház elnökévé minden addiginál botrányosabb jelenetek között
zajlott le. Az ellenzéki képviselők, mindenekelőtt a Justh Gyula pártjába tartozók, sok tucat közbeszó
lással és „gazemberezéssel” próbálták meggátolni a választást. Végül az ellenzék vagy kivonult, vagy
nem szavazott, az ülést levezető elnök pedig bejelentette: „A szavazás eredményeképpen jelentem a
329
liberális) szakirodalom egyértelmű álláspontja szerint a május 23-i tömeges rombolás

Tisza megválasztása miatt robbant ki. Ez elképzelhető, ámbár csak részleges magya
rázat, ugyanis Tisza gróf még aznap, május 22-én átvette a képviselőházi elnökséget, s
első mondataiban így fogalmazott: „Nagy és magasztos hivatás vár a magyar képviselő
ház elnökére rendes körülmények közt is; hatványozottan érzem ez állás hivatásának
szent voltát és kötelességének nagyságát a mai szomorúan válságos idők közepette,
amidőn immár hosszú idő óta tehetetlenségre van a képviselőház kárhoztatva, amidőn
veszélyben forog a magyar nemzet önrendelkezése, amikor kockán van nemzetünknek
minden legdrágább kincse.”932 A dőlt betűs kiemelésben található az a mondanivaló,
ami akcióra serkenthette a Justh-szociáldemokrata-radikális szabadkőműves szövet
séget: Tisza gróf mondanivalójából helyesen értették azt, hogy a házelnök le akarja
törni az obstrukciót. Ez pedig a hármas koalíció fent is említett legfontosabb, stratégiai
célját, a képviselőház megbénítását lehetetlenné tette volna. Tisza gróf megválasztása
tehát csak ürügy, illetve jó alkalom lett Justh és szövetségesei számára abból a célból,
hogy az ország politikai életének megbénítását is az elnökre terheljék - ezáltal kettős
célt is elérve.
Az egészben az a jellemző, hogy Jászi számára a magyar élet megbénítása egysze
rűen nem szempont. Csak emiatt dicsőítheti - tipikus belvárosi, doktriner entellektüel
szabadkőművesként - „az egész város életének teljes és tökéletes megbénulását”.
Jászi még tovább megy: „2. Ez a forradalmi kitörés mindenkit váratlanul ért; szinte
fölfedezésszerűen hatott. Aki az utolsó tíz év magyar munkásmozgalmát figyelemmel
kísérte, az nem remélhette az állhatatosságnak és a heroizmusnak [hősiességnek] ezt
a bámulatos fokát, mely oly általános és tartós volt, hogy a legilletékesebb tényezők
ítélete szerint elegendő erős lett volna a parlament fegyveres megostromolására is. Egész
kétségtelennek látszik, hogy ha Tisza István junker-tébolya győzedelmeskedik, és a
kormány a pártvezetőséget elfogatta volna: a helyzet olyan arányokat öltött volna, me
lyek Commune-szerű állapotokra vezethettek volna.”933 Hihetetlen, ám érthető Jászinak
a Parlament megostromlására vonatkozó megállapítása: e könyvünkben már többször
is megállapítottuk a baloldali értelmiségiek forradalomváró gondolatmeneteit. Tekintet-
t. háznak, hogy a 411 magyarországi, 37 horvát-szlavonországi, összesen tehát 438 igazolt képviselő
közül, elnök nem szavazván, beadatott összesen 210 szavazat, és valamennyi gróf Tisza Istvánra esett.”
Az 1910. évi június hó 21-ére hirdetett Országgyűlés nyomtatványai. Képviselőház. Napló. 379. országos
ülés 1912. május 22-én, szerdán. 274. o. A választást Tisza gróf barátja, Beöthy Pál házelnök vezette le.
932 Uo. 275. o.
933 Iászi: 1912. május 23. i. m. 737. o.
330
tel arra, hogy Magyarországon az első világháború előtt forradalmi helyzet egyáltalán
nem volt, ebből következik, hogy Jászi és társai teljesen torz módon látták a világot és
Magyarországot.
Azt is írja Jászi, hogy ha Tisza István „junker-tébolya” győz, s a rendőrség elfogja
a szociáldemokrata párt vezetőit, a párizsi kommün állapotai köszöntöttek volna Bu
dapestre. Ténynek látszik, hogy május 23-án a déli órákban elterjedt, hogy a kormány
rendőrségi őrizetbe akarja vétetni a vezetőket, mire a pártvezetés lefújta a tüntetést.
Lehetséges azonban, hogy ezt a szociáldemokrata párt vezetői találták ki, hogy erre
hivatkozva lefújhassák a tiltakozást; de az is lehet, hogy egyszerűen megijedtek a nem
várt rombolás, rablás és gyilkolás törvényes következményeitől. Biztosra vehető, hogy
a rendőrség nem kívánta őrizetbe venni a pártvezéreket, mert ha ez felmerül, meg is
történik. Mindenesetre Jászi, régi szokása szerint, visszaélve a magyar alkotmányos
sággal, amely rá is vonatkozott, fölhasználja az alkalmat, hogy a számukra veszedelmes
beosztásba került Tiszáról durva jelzős szerkezetet írjon. Azóta különben ez a radikális
baloldal (akár szabadkőműves, akár nem) módszere: a legkitűnőbb keresztény, magyar
politikusokról olyan sokszor írják le a legdurvább lejáratásokat, hogy végül a tömeg -
legalább egy része - elhiszi.
Jászi állásfoglalásának következő pontjában kifejti, hogy szerinte milyen okai voltak
a munkásságban a „forradalomnak”: „3. A magyar munkásmozgalomnak ez a nagysze
rű lelki elváltozása bizonyára számos ok eredménye. A gazdasági fejlődés mellett a poli
tikai elnyomás állandósága s az a frivol népcsalás, melyet a magyar politika a választójog
gal évek óta folytat, kétségtelenül nagy szerepet játszott a lelkek forradalmasításában.
Mégis az eredmény m indenek felett csak egyik esete a szellemi eszm ék m egm aradása tör
vényének. Az a sok-sok ezer látszólag nyomtalanul eltűnt beszéd, cikk, röpirat, könyv,
tanítás, sajtóper: ezek az alig észrevett lelki energia-megnyilvánulások, sok éven ke
resztül felhalmozódva, a magyar proletár-léleknek egy egészen új szintézisét teremtet
ték meg.”934 Furcsa Jászitól a lélekről olvasni, még akkor is, ha nem az Istentől kapott
lélekről, hanem egy lélektani jelenségről beszél, mégis megállapítjuk, hogy mondatai
ban van helyes megközelítés is. Tény, hogy a munkások számára kisebb fontossága volt
a választójognak, mint a valóban meglévő napi kizsákmányolásnak, ám Jászi valamit
nem vesz figyelembe: a sok ezer szónoklat (a nagygyűléseken, ahol ő is beszélt), a taní
tás (bizonyára a szabadkőművesek: Jászi, Braun Róbert, Zigány Zoltán által vezetett ún.
szabadoktatás szervezeteire és kurzusaira gondolt), a cikkek és röpiratok valószínűleg
934 Uo. 737-738. o.
331
összeállhattak egyes munkások lelkében, ám az egész egy nagy politikai manipuláció

volt a keresztény magyar állammal való szembefordítás céljából. Éppen azért örül Já-
szi a nagy tüntetés, rombolás és az országgyűlés épületének majdnem-elfoglalásának,
mivel a „nagy manipuláció” a budapesti munkásság esetében sikerült. Ezzel persze,
saját céljaik érvényesítése miatt, tönkre is tették a fővárosi munkásmozgalmat, amely
keresztényellenes, nemzetellenes és helyenként egyenesen hazaárulást súroló irányt
vett. Itt jön bele a szellemi képbe a „burzsoák hazája” és a „proletárok hazája” elnevezé
sű manipuláció, amellyel elzárták Jászi és szabadkőműves elvtársai a hazai munkásság
nagy részét. E szabadkőművesek és szocialisták manipulatív és erkölcsileg, valamint
szellemileg torz és eltérítő tevékenysége következtében fordult a hazai munkásság a
baloldali politikai irányzatok felé. E folyamatok majd 1948 után tetőznek, amikortól
mindenki természetesnek veszi, hogy a munkásmozgalom csak „baloldali” lehet. Ez
történelmi tévedés.
Jászi az állásfoglalása következő pontjában megfogalmazza behódolását, méghozzá
lelki és politikai azonosulását a manipuláció segítségével létrehozott „baloldali mun
kásmozgalommal”: „4. Ez az új proletár-lélek ma az ország legnagyobb, legfegyelme-
zettebb, legáldozatkészebb, legimpozánsabb politikai ereje s pártja, a szociáldemokrata
párt a legfélelmetesebb politikai hatalommá vált. A jövőben nélküle vagy pláne ellene
semmiféle politikai tényező nem operálhat. Ha visszagondolunk a koalíciós időkre, mi
kor maga Justh Gyula alig akart szóba állani a »nemzetközi szocialistáknak* gyanús és
lenézett pártjával, s ha szembeállítjuk ezzel a mai helyzetet, mikor ez a párt a politikai
átalakulások középpontjában áll: az ember szeme szinte káprázik a társadalmi fejlődés
rohamos sodrától.”935 Jászi azt állítja, hogy a szociáldemokrata pártban összpontosuló
„proletárlélek”, valamint maga a szociáldemokrata párt a legfélelmetesebb hatalom
má vált, amely nélkül, de ellene sem működhet más politikai erő. Állítása csak akkor
igaz, ha a durva utcai erőszakot politikai erőként lehet értékelni. Ez helytelen, ugyanis
az csak a fönt említett lelki és politikai manipuláció és megtévesztés következtében
működésbe hozott fizikai erőt jelenti, semmi többet. Jászi abban is téved, hogy a szoci
áldemokrata párt a magyarországi politikai átalakulás középpontjában áll. A rombolás
és gyilkolás mióta jelent politikai átalakulást? Nem véletlen, hogy ez utóbbitól Justh
pártjának országgyűlési képviselői is elhatárolódtak. Ez persze politikai felelősségüket
nem csökkenti: ha föl akarták használni a munkástömegeket az általános választójog
kikényszerítésére, s ebből gyilkolás lett és nem választójog, akkor Jászi milyen bizonyí-
935 Uo. 738. o.
332
tékok alapján állítja, hogy a szegény ateista, kizsákmányolt munkásokból álló szociál
demokrata párt jelenti és alkotja a politikai átalakulás centrumát? Jászi torz szemléletét
utolsó mondata bizonyítja a legjobban: a társadalmi fejló'dést korántsem a törvényhozás
megostromolása, az utcai tárgyak összetörése és a csendőrök lovasrohama jelenti. Ez
utóbbit persze Jászi nem említi; mi is csak azért írjuk, hogy tudatosodjon: a rombolás
nak a világ minden országában csak lovasroham lehet a következménye, társadalmi
fejlődés nem.
Jászi véleménye következő pontjában a nagy tüntetés egyik okaként a székesfővá
rosi önkormányzat közlekedési cégénél nyilvánosságra került korrupciót említi: „5. A
májusi forradalom egyik legérdekesebb vonása volt az a gyűlölet, mellyel a nép a villa
mosközlekedést tette lehetetlenné. Nagyszerű tiltakozás volt ez azok ellen a közlekedé
si mizériák ellen, melyek szótlan tűrése Budapest egyik legnagyobb szégyene volt. A
közönség türelmének ez az arcátlan provokálása nem ismert határt; mégis a polgárság
fogcsikorgatva tűrte, bár a Jellinek-ügy nyilvánvalóivá] tette az egész vállalat zsiványos
berendezését. Az is kitűnt, hogy a város alázatos foglya ennek a korrupt társaságnak.
A májusi tisztító forradalom óta úgy érezzük, hogy a községi politikában fordulat elé
jutottunk. Egyetlen ilyen néptiltakozás a városi panamázók ellen többet érhet, mint év
tizedek szónoklása és propagandája. A munkásság egy nagyszerű és gyors átalakulás
lehető irányát mutatta meg itt.”936 Természetesen nem kizárható, hogy a kifakadt indu
latokban a városháza korrupciójának hatása is benne volt. Lukács miniszterelnök be
számolójában azonban azt a tényt mondta, hogy a villamoskocsikat barikádok építése
céljából borították föl. Jászinak az általunk dőlt betűvel kiemelt szavai a fontosak: két
ségtelen, hogy Vázsonyi Vilmost, a városháza nagyhatalmú urát akarta a nagy tüntetés
kapcsán jellemezni és megtámadni. Inkább csak a reményét mondja, amivel különben
lehetetlen egyet nem érteni - hogy fordulat lesz a budapesti községi politikában.
Jászi a véleménye következő pontjában, amely az országos belpolitikára vonatkozik,
nemcsak zavaros, hanem a félresikerült jóslás határát súroló megállapításokat tesz:
„6. A forradalom hatása az országos politikában sem volt kisebb. Már-már úgy látszott,
hogy a bihari ju n kerek terrorja győzni fog a képviselőházban. A Justh-párt túlnyomó
többsége lankadatlan [helyesen: lankadtan] és megtántorodva nézte, miként inzultálják
vezérét. Most még nem jött el az ideje annak, hogy ezen aggályos látvány mélyebb okait
kikutassuk. Most csak az a fontos, hogy a m unkásság forradalm i heve a képviselőház
ban is egészen új helyzetet teremtett, s véget vetett a kulisszák mögötti ármánykodások-
93ó Uo.
333
nak. Még a Tisza István vak fanatizmusa is megszeppent, s egész bizonyos, hogy a bihari
palotaforradalom jövő chanceai [esélyei] sokkal kedvezőtlenebbül állanak, mert a par
lamenti erőszak logikus ultima ratio-ja: az utca erőszaka immár nem retorikai fenyege
tés, hanem élő valóság.”937Jászi a nagy tüntetés országos politikai hatásait elemzi, s azt
mondja, hogy az utca erőszaka gyakorlatilag meggátolta a bihari junkerek (Tisza gróf)
terrorját, sőt csökkentette Tisza grófnak és híveinek bihari palotaforradalomnak neve
zett hatalomátvételét. Jászi, a doktriner értelmiségi nem is enyhe nagyképűséggel és
típusjellemző lebecsüléssel írja, hogy „Tisza István vak fanatizmusa is megszeppent".
Jászi minden állításának éppen az ellenkezője történt. Egy év képviselőházi elnökség
után 1913. június 10-től négy éven át miniszterelnök, elvbarátai (Sándor János belügy
miniszter, Beöthy Pál a képviselőház elnöke és sokan mások) a Magyar Királyság leg
magasabb pozícióiba kerülnek. Tisza gróf pedig, a rá jellemző „vak fanatizmussal”,
1913-ban olyan választójogi törvényt fogadtat el, amely éppen a munkások között növeli
a választásra jogosultak körét. Jásziról itt tehát bebizonyosodik, hogy elhamarkodottan
s nem korrekt elemzéssel mondott véleményt.
Jászi a vélemény-összefoglalója következő pontjában föllebbenti a fátylat a szabad-
kőművesek szép jövőjéről, legalábbis ahogyan ő elképzeli: „7. De a forradalom legmé
lyebb hatása az ellenzéki blokk megegyezése volt az általános választójog alapján.
Ez a megegyezés ugyan még sok veszélynek van kitéve, és nem elégíti ki teljesen a
radikális választójog híveit, de mindenesetre egy olyan demokratikus létminimumot
adna az országnak, melynek segélyével a mai képviselőház gyökeresen átalakulna, s a
legmerészebb demokratikus propaganda is lehetővé válnék az egész vonalon. Egy, az
agrár-feudalizmustól és zsidó bankáraitól teljesen független ellenzéki blokk kialakulá
sa általa szükségképp bekövetkeznék a magyar parlamentben, ami végeredményben
a történelmi osztályok monopóliumának érzékeny megingatására vezetne. Egy szóval: az
európai jellegű politikai élet lehetősége beköszöntene a magyar közéletben.”938 Minde
nekelőtt elismeri a föntiekben többször említett hármas ellenzéki blokk választójogi
összefogását, megjegyezve, hogy az még nem teljesen megfelelő a radikális szabad-
kőművesek számára. Arra mégis elegendő, hogy Jászi és társai két nagy elképzelését,
sőt stratégiai célját esetleg megvalósítsa. Az egyik az országgyűlés alsóházának „gyö
keres” átalakulása, amit a szabadkőműves páholyok meghitt félhomályában népparla
mentnek neveztek. A másik célja is nagyon fontos: „a történelmi osztályok monopóliu-
937 Uo.
938 Uo. 739. o.
334
mának érzékeny megingatása”. Ez a hatalom kivételét jelenti a hagyományos magyar

vezetőrétegek, a középosztály és az arisztokrácia kezéből. Jászinak és szabadkőműves
társainak mindkét célkitűzése a keresztény nemzetállam tönkretételét célozza. Gondoljuk
csak meg, ha az országot nem a magyar nemesség vezeti, akkor ki? Erős magyar polgár
ság, olyan, amelynek nemcsak a vagyona, hanem a nemzeti tudata is erős, nem létezik
akkoriban. Egyértelmű, hogy Jászi és társai céljainak megvalósulása, akár a munkások
törő-zúzó erőszakának következményeként is, szabadkőműves hatalomátvételt jelente
ne, ami viszont a magyar nemesi rétegek mellett a római katolikus egyház tönkretételét
is magában hordozná. Jellemző, hogy Jászi ezt a típusú hatalomgyakorlást tudja csak az
„európai politikai élet” magyarországi beköszöntének tartani. Ez persze érthető, főleg
a francia minta alapján: ott ugyanis már évtizedek óta kizárólag szabadkőműves kor
mányok léteztek.
Jászi véleményének következő pontjában a rendőrség és csendőrség viselkedését
jellemzi: „8. Külön kell megemlékezni a rendőrség szerepléséről. Soha nem tűnt ki vi
lágosabban, mint most, az a mindenre kész pandúr-szellem, mely ezt a testületet betölti.
Nem a közrend őre az, hanem olyan gavallér-testőrség, mely miben sem áll mögötte
a legelmaradottabb vidékek csendőr-moralitásának. A Fényes László s több más meg
bízható szemtanú leleplezéseiből nyilvánvaló az a szinte vadállati brutalitás, mellyel a
rendőrség ott is fellépett, hol rendzavarásról szó sem volt. Az a tény pedig, hogy a kín
vallatás rendszere még mindig akadálytalanul virul a budapesti rendőrségnél, a magyar
kultúra egyik legnagyobb szégyene, melyet orvosolni az új demokratikus parlament
nek nem utolsó feladata lesz. Ha majd Bodáék939 érezni fogják, hogy ők többé nem a
kaszinói uraságok házi cselédei, mint jelenleg, hanem a nép ellenőrzése alatt állanak,
csakhamar gondoskodni fognak, hogy emberségesebb bánásmódra oktassák ki legé
nyeiket.”940 Kétségtelen tény, hogy az országgyűlés épületének védelmében a fővárosi
rendőrség a leghatározottabban kezelte a helyzetet, ami természetes megoldás, amikor
több tízezer ember támad rá néhányszáz rendőrre. Jellemző, de ezt Jászi természetesen
nem írja, hogy az engedélyezett gyűlések és rendezvények helyszínén, ahol Lukács mi-
939 Boda Dezső (1863-1918) 1906-1917 között budapesti rendőrfőkapitány. 1884-től rendőr; ő szervezi
meg az országos bűnügyi nyilvántartó hivatalt, valamint a rendőri gyermekbíróságot, ami a magyar
bűnüldözés komoly fejlesztését jelenti. A Magyar Életrajzi Lexikon a rá jellemző balos politikai elfo
gultsággal még ezt írja Boda főkapitányról: „Szerepe volt a munkásság megmozdulásaival szemben
kifejtett rendőrterror alkalmazásában. 1912. máj. 23-án (»Vérvörös Csütörtök«) az Országház téren
vezényelte a rendőrlegénység rohamát a munkástüntetők ellen.” E lexikon Bodáról szóló szakirodalom
ként mindössze két Népszava-cikket ad meg 1912-ből, valamint egy szélbalos könyvet 1952-ből.
940 Uo.
335
niszterelnök szerint sem voltak erőszakos, törvénytelen események, a rendőrség nem

avatkozott be. Fényes László baloldali újságíró beszámolóit a legnagyobb óvatossággal
kell kezelni, mivel ő „közel állt” a „polgári radikálisokhoz”, valamint az úgynevezett
„Est-lapok” hírlapírója volt, tehát érdekelt volt a kormányzat és a rendőrség lejáratásá
ban. 1917-ben Nyíregyházán országgyűlési képviselővé választják majd. Hozzászólásai
nemcsak agresszívek, hanem zavarosak is.941 A humánus Jászi taktikája az, hogy lejá
rassa az erőszakszervezeteket, akik védik az általa gyűlölt „junker-uralmat”. Egyéb
ként Lukács miniszterelnök a már idézett beszámolójában miheztartás céljából azt is
bejelentette, hogy a rendelkezésre álló fegyveres erő mellé, ha szükséges, további kato
nai egységeket hozat a fővárosba. Jászi az új, szabadkőműves népparlamentnek szánja
azt a feladatot, hogy tisztogatást végezzen a rendőrségnél. Ezt leghamarabb majd csak
1945 után tehetik meg, ha nem is Jászi Oszkárék, hanem a Rákosi Mátyásék. Az a Rá
kosi, aki a több budapesti szabadkőműves páholy által fönntartott Galilei kör tagja volt
fiatal korában. A gondolat azonban, mint olvashattuk, Jászitól indult.
Jászi cikke utolsó pontjában sajátos, a tények egy részének alapján álló elemzését
adja a magyar államvezetést és a gazdasági életet befolyás alatt tartó csoportoknak.
Meglepő módon (később botrányt kiváltóan) antiszemitának mondott megjegyzéseket
tesz, s természetesen odaszúr Vázsonyi Vilmosnak is egyet: „9. Nem kevésbé tanulságo
sak voltak az uralkodó osztály reagálásai a m unkásság forradalm ára, amint ezt megbíz
ható fültanuk közléseiből megállapítani lehetett. Valóságos versaillesi hangulat fogta el
ezeket a köröket, ahol nem szűnt meg a nép haragjának lekicsinyelése s vezetői elleni
uszítás. így a terézvárosi dem okrácia vezére még reggel a parlament folyosóján gúnyosan
viccelt: - Ugyan mit féltek ezektől a taknyosaktól? Ezek tudnak forradalmat csinálni! [?]
[...] A munkapárt zöme egész nap túl enyhéknek találta a munkásság elleni rendszabá
lyokat, s mikor este a sztrájk önkéntes beszüntetésének híre megérkezett, a közfelfogás
az volt, hogy a vezéreket megvették, tehát szabad az út. A dzsentri-erkölcsökre nagyon
941 A Magyar Életrajzi Lexikon ezt írja Fényesről: „Fényes László (Éradony, 1871. aug. 10. - New York,
1944. jan. 30.): újságíró. Gyógyszerésznek, majd mérnöknek készült, de egyetemi tanulmányait
abbahagyva 1894-től újságíró lett. 1910-től Az Est munkatársa. 1917-ben Nyíregyházán képviselővé
választották. Pártonkívüli volt, de közel állt a polgári radikálisokhoz és a Károlyi-párthoz. Riportjait
nemcsak művészi forma, emberi-politikai bátorság is jellemezte. 1918. okt.-ben a Nemzeti Tanács tagja
és a nemzetőrség kormánybiztosa. 1919 végén nyílt levélben tiltakozott a fehérterror embertelenségei
ellen, ezért a Tisza István meggyilkolásában való bűnrészesség ürügyével vád alá helyezték. 1921-ben
bizonyítékok hiányában felmentették. Ezután mint a Népszava munkatársa folytatta a Horthy-rendszer
leleplezését, újabb sajtópere elől azonban 192ó-ban kénytelen volt külföldre emigrálni. Bécsben az
Arbeiter Zeitung munkatársa. 1934-ben az osztrák fasizmus előretörése miatt Pozsonyban telepedett
le, Csehszlovákia német megszállása után, 1938-ban Franciaországba, onnan 1940-ben az USA-ba
menekült.” Megjegyezzük, hogy Jászi Fényes Lászlóra emlékező cikket írt még 1948-ban is.
336
érdekes világot vet ez a tény, mert mutatja, hogy a politikában a néppel szemben csak
két eszközt ismernek: az erőszakot és a korrupciót. Nem kevésbé scharfmacher [lázító]
volt a hangulat a lipótvárosi kaszinóban sem, ami megfelel a mai helyzet lényegének:
a Junker-zsidó koalíciónak. Túlzás nélkül lehet mondani, hogy a zsidó uzsora - s ennek
képviselőit nemcsak a falvak kocsmáiban kell keresni, hanem főleg és elsősorban a
nagy és előkelő budapesti bankokban - hatalma még sohasem volt az országban ilyen
teljes, s a Tisza István legfanatikusabb hívei nemcsak a vármegyei dzsentri tönkrement
elemeiben, hanem a kitüntetésekre és nemességre áhítozó zsidóságban keresendők.
Történelmi távlatból nézve ezért a másik representative mán-je a korszaknak Tisza Ist
ván mellett Elek Pál,942 mert ez a hírhedt bank-kalóz korántsem elszigetelt jelenség,
hanem szinte plátói típusa a budapesti pénzvilág egy igen befolyásos részének, egé
szen úgy, miként Tisza István a magyar szolgabírónak. A magyar dzsentri-szolgabíró
skrupulus nélküli terrorja, amely habozás nélkül hozza mozgásba a csendőrszuronyt
és adat sortüzet, s a zsidó uzsorás, ki megfelelő ellenszolgálatok fejében az előkelő
uraság váltóit zsirálja [kezességet vállal érte] s a választási panamákhoz pénzt ad: ez
a mai magyar politika legkirívóbb, legjellegzetesebb vonása. De természetesen nem a
legmélyebb. Ez a két néprontó típus csak tünete a latifundiumos feudalizmus gazdasági
és erkölcsi szerkezetének.”943
Fenti mondatokban Jászi valószínűleg Justh-párti képviselőktől hallott képviselő-
házi folyosói pletykákat ismertet, mondanivalójának meglehetősen gyönge bizonyí
tójaként. A terézvárosi demokrácia vezére maga Justh Gyula, akit szó szerint idéz, s
egyben meg is hazudtol. Ez csak egy oldalvágás Jászitól; a lényeges megállapításai ott
kezdődnek, amikor a dzsentri-politikát a néppel szemben leszűkíti az erőszakra és a
korrupcióra. Kár, hogy Jászi az egészet a tüntetés kapcsán a munkásokra mondja: ez
pedig a nép fogalmának sajnálatos leszűkítését jelenti, olyan állapotok között, amikor a
nép óriási többsége parasztember. Mégis van igazsága Jászinak: a korabeli kormányok
határozottan fölléptek az agrárszocialista mozgalmak ellen. A korrupció fogalma a nép
pel összefüggésben értelmezhetetlen.
942 Elek Pál (1856-1914) bank-vezérigazgató. A Magyar Életrajzi Lexikon ezt írja róla: „Párizsban és
Londonban a Dreyfuss-bankház export- és importvállalatának a vezetője. 1890-től 1911-ig Baross Gábor
meghívására a Magyar Kereskedelmi Rt. vezérigazgatója. Meghonosította és állandósította a fiumei
gyarmatáru behozatalt, megszervezte a déligyümölcs-, a nyersbőr- és gyapjúakciókat és a Magyar
Államvasutak gépgyára vezérügynökségét.” Gátlástalan bankári tevékenységéről már a korabeli
sajtóban, de például a többször idézett Krausz Simon visszaemlékezéseiben is olvashatunk. Jászi
megállapítása Elek személyével kapcsolatban helytálló.
943 Jászi: 1912. május 23. i. m. 739-740. o.
337
A nagyon fontos megállapítása Jászinak ezek után következik: kifejti (máshol is

elmondott) nézetét, amely szerint az országot a félfeudális nagybirtokosság és a zsidó
nagytőke vezeti. Ezt Jászi a „junker-zsidó koalíció” névvel formulázza. Ebben bizo
nyos értelemben igaza van. Nem tudjuk, hogy a lipótvárosi kaszinóból, azaz a gazdag
zsidóság egyik társaságából származó híreit kitől kaphatta, de megállapítása a falusi
lakosság kocsmai és uzsorakölcsönnel való kizsákmányolásáról helytálló, tényszerű.
Abban is helytálló a véleménye, hogy a zsidó tulajdonban lévő nagybankok hatalma
óriási, azonban hozzá kell tennünk, hogy a magyarországi gazdag zsidóságot akkori
ban még nem engedték a politikai hatalom közelébe sem. Zsidó hatalom először majd
az 1919. évi Tanácsköztársaság, másodszor az 1948 utáni, zömmel zsidó kommunis
ták által vezetett „népi demokrácia” idején következik be Magyarországon. Ami pedig
Jászi megállapítását illeti a „kitüntetésekre és nemességre áhítozó” zsidóságról, any-
nyiban nem helyes, hogy ők Tisza István gróf hívei lettek volna. Abban a társadalmi
közegben a gazdag zsidó emberek bármikor, bármelyik kormányt támogatták, sok
esetben valóban a bárói vagy nemesi rang, esetleg egy kormánytól kapott vagy királyi
kitüntetés kedvéért. Azt azonban Jászi „junker-zsidó koalíció” kifejezéséről meg kell
állapítanunk, hogy a magyar arisztokrácia legtöbb tagja idegenkedett a gátlástalan
módszerekkel meggazdagodott zsidóktól, még ha bárói címet kaptak is. Inkább arról
volt szó, hogy a mindenkori kormányok (s ez főleg Tisza gróf második kormányára
vonatkozik) a gazdasági termelés normális fönntartása érdekében is toleráns módon
kezelték a gazdag zsidóságot. Furcsa és nagyon veszedelmes helyzet ez az első világ
háború előtti két évtizedben: a magyar liberális kormányok öngyilkos engedékeny
sége következtében az ország gazdasági életének mindhárom fő irányát (bank, ipar,
kereskedelem) idegen eredetű családok tartják kézben.944 Végül Jászi - szokása sze
rint - itt sem tudja kihagyni Tisza István gróf megrágalmazását: az erőszakos vidéki
szolgabíró típus képviselőjének mondja, aki terrorista módon gyilkos rendőrsortüzet
vezényel a munkásokra. Arról most ne is beszéljünk, hogy Tisza a nagy munkástün
tetés idején csak egynapos képviselőházi elnök, akinek nem tartozik a jogosítványai
közé az erőszakszervezetek fölötti parancsadási lehetőség; Jászi ezt figyelmen kívül
hagyva, szokása szerint rágalmaz. Viccesen hangzik egy ilyen kávéházi demokra
ta szájából, ahogyan megpróbálja összemosni a sokszor valóban erőszakos vidéki
944 Csak egyetlen adat: 1914-ben Magyarországon mintegy 4000 pénzintézet működik. Közülük az öt
nagybank, amely döntő hatást gyakorol a pénzügyi folyamatokra, egymással is rokoni kapcsolatokban
lévő, tucatnyi zsidó család tulajdonában van. S akkor még az e nagy bankok tulajdonában lévő ipari
üzemekről, bányákról (azaz az energiahordozókról) és a nagykereskedelemről nem is szóltunk.
338
szolgabíró és a nagyon határozott, de eró'szakot soha nem alkalmazó magyar nagyúr

típusait.
Eddig tart Jászi elemzése az 1912. május 23-i eseményekről és ezek kapcsán a ma
gyarországi helyzetről. Megismerhettük a radikális szabadkőműves típusát, gondolko
dását - annak határaival, illetve korlátáival -, amelyben viszont egyértelműen jelen
van a Magyar Királyság létező politikai rendszerének, a keresztény magyar állam belső
tönkretételének vágya.
339
340
ERKOLCSTELENSEG
OLTÁRRA VITELE
Harmath Imre és Márkus Alfréd, két budapesti „művész”, az 1930-as években ezt a
jó ízlés minden szikráját nélkülöző, viszont az erkölcsrombolást és a hedonista életet
piedesztálra emelő, visszataszító giccset írta:
„Remélem, hogy rám ismer

a mélyen tisztelt ház,
bonjour és a jó napot.
Most jöttem meg Párizsból,
és oly nagy ott a láz,
hogy én most ilyen vagyok.
Előnyösen hatott rám az Eiffel-torony,
Notre Dame és a kies Bois de Boulogne.
Chevalier modorát is így átvettem én,
s a nő mind sóhajt felém.
Stux, maga vérbeli párizsi lett,
képzelem, hogy sír egy pár midinett [divatáruslányj.
Stux, maga jobb, mint a Chevalier,
ha az ember nem látná,
én úgy éljek, el se hinné.
Stux, maga bősz, mint egy Dumas-regény,
jóba’ leszünk ugye maga meg én.
Stux, hisz ma magába mindenki szerelmes,
Stux, maga veszedelmes.”945
Joggal kérdezheti az olvasó, mit keres a könyvben ez az igénytelen giccsdal, illetve

hogyan lehet a témakörről tudományos értekezést írni? A válasz olyan egyszerű, ameny-
nyire logikus és törvényszerű.
945 A szívtipró Stux dalát 2012-ben is éneklik Budapesten, megtalálható a világhálón. A szöveg az 1930-as
években keletkezett, ám szellemisége és az általa tükrözött erkölcstelen, giccses fölfogás a századfor
duló előtti évtizedek Judapestjén keletkezett, épp ezért alkalmas e fejezet hangulatának bemutatására.
341
A könyvünkben már többször említett volt országgyűlési képviselő, egyben volt sza
badkőműves emlékirataiban ír néhány igencsak megdöbbentő mondatot: „A történel
mi középosztályhoz nem tartozó« egy kiváló író elmondta, hogy miért ír erkölcstelen, az
érzékek felizgatását célzó elbeszéléseket. Szerinte a magyar faj [nemzet] nem alkalmas
arra, hogy ez országban továbbra is fönntartsa a maga uralmát. Siettetni kell tehát
vesztét. Erre legalkalmasabb az édes méreg. Az erkölcstelenségnek oltárra vitele útján
nevetségessé válik a régi, puritán erkölcs. A nevetségesség öl; megöli azt a régi erkölcsi
fölfogást, melynek fönnmaradása képessé tenné a magyar fajt a további küzdelemre. A
sajtó, a gondolatszabadság jelszava pedig erős fegyver arra, hogy meghiúsítsa a porno
gráfia ellen folytatott küzdelem eredményességét.”946
A sajnos név szerint nem említett zsidó „író” félelmetes fegyverhez nyúl: mivel pon
tosan tudja, hogy ha egy nemzet hagyományos erkölcseit föllazítják, az a nemzet meg
gyöngül, majd elveszíti a saját jövőjéért szükséges küzdelembe vetett hitét. Elveszíti,
mivel „édes méreggel”, az - általában szexuális - erkölcstelenséggel szédítik s fosztják
meg a nemzetet összetartó lelki-szellemi köteléktől, s teszik széthullott kévéhez ha
sonlítható tömeggé. Fent említett „író” jól látja: a régi (tisztességes) magyar erkölcsi
fölfogás megsemmisítése nélkül a Magyar Királyság nem válhat a zsidó tőke, majd a
zsidó befolyás, végül a Kárpát-medencei zsidó fensőbbség és államiság területévé. S e
történelmi küzdelemben gátlástalanul veti be az általunk „liberális zsarolásnak” neve
zett fogalmat, illetve módszert: ha ragaszkodtok a saját történelmetek során kialakult
népi hagyományaitokhoz és régi, jó erkölcseitekhez, akkor megszegitek a liberalizmus
alapelveit, azaz nem vagytok demokraták. Ez pedig szörnyűség, korszerűtlenség, ma-
radiság.
Ez bizony nem más - ahogyan Huszár Károly országgyűlési képviselő is megfo
galmazta 1911-ben a képviselőházban mint a magyarországi föltörekvő, gátlástalan
zsidó elem harci módszere új hazájáért, a zsidó középosztály által vezetett országért, a
volt Magyarországért. A sajtó- és gondolatszabadsághoz való ragaszkodás és a demok
rácia állandó emlegetése ebben az összefüggésben nem más, mint a vagyoni-hatalmi
befolyás megszerzésének módja. Ezt mi a demokrácia blöffjének nevezzük, ami nem
tévesztendő össze Kossuth és Petőfi alapjában magyar érdeket képviselő liberalizmusá-
94ó Szabadkőműves emlékeim, i. m. 31. o. Valószínűsíthető, hogy a „történelmi középosztályhoz nem

tartozó” író, az erkölcstelenség oltárra viteléről írva a nagynak mondott francia szabadkőműves forra
dalomra gondolt, amikor a francia uralkodó csoportok ostobasága és harácsolása miatt az egyébként
is vészesen meggyöngült keresztény erkölcsöt azzal „lazították”, hogy a templomok oltárára meztelen
prostituáltakat ültettek, természetesen a szabadkőművesek szabadság, egyenlőség, testvériség jelszava
szellemében.
342
Az erkölcstelenség oltárra vitele
val. A demokrácia-blöff tehát nem más, mint a politikai zsarolás egyik módja. Magyarul:
ha nem fogadod el azt, amit mi akarunk, hitvány antidemokrata és antiszemita vagy.
Amikor e kifejezést írjuk: „zsidó tőke”, akkor a magyarországi kapitalista termelés
- a bankrendszer, a nagykereskedelem és a nagyipari termelés - zsidók általi megte
remtéséről beszélünk. Amikor a „zsidó befolyás” jelzős szerkezetet írjuk - legkevésbé
sem gúnyolódva, ellenkezőleg: tényszerűen -, akkor a hazai, elzsidósodó szabadkő
művesség befolyásáról beszélünk, s végül, amikor a „zsidó államiság és fensőbbség”
kifejezést használjuk, ebben az esetben a legvégső, legtávolabbi, legnagyobb, legátgon-
doltabb célkitűzéseiket próbáljuk megfogalmazni. E történelmi folyamatot értette meg
és akarta érzékeltetni az egykor volt szabadkőműves, volt képviselő, aki nyilván nem
merte a saját neve alatt megírni emlékeit, hiszen félnie kellett a hazai zsidó befolyás: a
kegyetlenül lejárató sajtó és a szabadkőműves páholyok bosszújától. Ha nem így érezte
volna, nevét könyve címlapjára tette volna. íme, a helyzet a Magyar Királyságban, 1911-
ben, Trianon előtt kilenc évvel.
A fönt idézett füzet szerzője még mást is ír: „A nemzet múlt küzdelmeinek emléke
alkalmas arra, hogy a lelkesedni tudókban fölkeltse a vágyat a faji tökéletesedést célzó
harcra. Ez a harc természetesen állásfoglalást jelent minden bontó törekvés ellen. De
egy új középosztály csak akkor alakulhat meg, ha a réginek bomlása biztosítva van.
Ezért nevetségessé kell tenni nemcsak a múlt küzdelmeit, hanem a jelen hazafias tö
rekvéseit. Innen az, hogy a keresztyén világfölfogás nevében a törökség ellen küzdő
Hunyadi s a testi erejével a köznép képzelőerejét megragadó Kinizsy nevetséges pél
dákká válnak a magyar történelmi materializmust hirdetők tollán. Innen a hazafiak
csúfolása a Hazaffy névvel.”947
íme, a magyarság lelki és szellemi fölbomlasztásának másik, nem kevésbé fontos
módszere. Eszerint csökkenteni kell a magyar múlt nagy eseményeinek jelentőségét,
nevetségessé kell tenni a magyar múlt nagy személyiségeit, abból a célból, hogy a ke
resztény magyarok ne láthassák dicsőnek a saját történelmüket, s ne lehessenek pél
daképeik. Márpedig ha megszűnnek ezek az összetartó kapcsok, széthull a nemzet. Ez
után pedig elegendő, ha fölvásárolják a történelmi középosztály birtokait, a zsidó elem
legtehetségesebb vagyonszerzőiből kialakítják az új magyarországi középosztályt: kész
a magyarok államalkotó ereje megsemmisítésének terve.948 S így érthető meg a zsidó

948 Ezt az elképzelést - sőt: célrendszert - vette észre 1911-ben kiadott, fönt idézett munkájában a volt
szabadkőműves országgyűlési képviselő, majd az 1920-as években a már idézett Weis István, s ezt
olvassuk ki mi is a radikális szabadkőművesség 1920 előtti hatalmas iratanyagából.
írók, szabadkőművesek és történészek folyamatos gúnyolódása a „Hazaffyakon” és a

„hazaffyaskodáson”: a nemzet minden erejét és jelenkori ellenállását is meg kell törni,
ezért a nevetségessé tétel és a gúnyolódás minden régi és jelenkori, valóban hazafias
személlyel.949 E gondolatmenet mentén ismerhetők föl az okai a honi történetírás úgy
nevezett deheroizáló tevékenységének.950
Ennyi bevezető után lépjünk tovább az első világháború előtti, a magyar államiságot
és a hagyományos régi erkölcsöket erotikával és könnyedséggel fölbomlasztani akaró
szándékok bemutatásával. Abban a korban, amikor még nem létezett sem rádió, sem
televízió, sem internet, s a filmgyártás is csak alig kezdődött el, rendkívüli és döntő
jelentőséggel bírt a sajtó (főleg a hírlap) és a színház.
A korabeli „virágzó" színházi életnek itt csak egy kiragadott, de nem egyedülálló
eseményét, Heltai (Herzl) Jenő híres színművét, illetve ennek egyik kritikáját mutatjuk
be.951
Heltai Jenő, a kezdő fővárosi zsidó író fiatal korában egy és negyed éven át szabad-
kőműves volt: 1899-ben lépett a könyvünkben sokat emlegetett budapesti Demokratia
páholyba, de már 1900-ban törölték a tagok közül.952 A következő sorokban az 1929-ben
Budapesten megjelent Magyar Zsidó Lexikon rá vonatkozó szócikkét idézzük: „Heltai
Jenő költő, regény- és drámaíró, született Budapesten 1871. augusztus 17. Herzl Tiva-
949 A nevetségessé tétel közelmúltban megvalósult példája: az 1990-es évek elején a Hócipő című
budapesti, vicclapnak álcázott politikai manipulációs sajtóorgánum címlapján egy őrkatona áll egy
bútordarab előtt. A kép fölirata: honvéd áll a Hargita szekrénysor előtt. E magyar- és keresztényellenes
lap főszerkesztője Farkasházy Tivadar (1945) volt, akiről nem feltételezhető, hogy képes lenne fölfogni
a magyar keresztény nemzetállam elleni hajsza lényegét, ám a körülötte álló személyek ezt az első
világháború előtt megszületett célrendszert képviselték.
950 Elismételjük, a nyomatékosítás céljából: a Magyar Tudományos Akadémián 2012-ben túlnyomó
többségben a magyar múlton gúnyolódó vagy azt deheroizáló (liberális és/vagy marxista) történészek
ülnek, akik önként vállalt feladatot teljesítve működnek közre évtizedek óta a magyar nemzeti tudat
tönkretételében a történelemtudomány manipulatív alkalmazása segítségével.
951 A Magyar Életrajzi Lexikon szerint Heltai Jenő 1871-ben született s 1957-ben halt meg, „író, újságíró,
Kossuth-díjas. [...] Jogi tanulmányait 1890-ben félbeszakítva az újságírói pályára lépett. Sokáig élt
Párizsban, Londonban, Bécsben, Berlinben, Konstantinápolyban. 1900-ban egy ideig a Vígszínház
titkára, 1914-től 1918-ig dramaturgja, 1918-tól az Athenaeum könyvkiadó irodalmi igazgatója, 1929-től
a Belvárosi Színház, 1932-1934-ben a Magyar Színház egyik igazgatója. A modern nagyvárosi élet
könnyed, közvetlen verselőjeként tűnt fel [...] 1945 után a népi demokratikus rendszer mellett foglalt
állást.”
952 Heltai törlésének okait még kutatni szükséges; attól kezdve „kötény nélküli szabadkőművesnek”
tekintették a szervezeten belül.
dar953 unokaöccse. Jogásznak indult, de újságíró lett,954 húszéves korában már a Ma
gyar Hirlap szerkesztó'ségében működött. Első versei A Hét-ben, majd kötetbe gyűjtve
Modern dalok (1892) címen jelentek meg, s rövid idő alatt népszerűekké váltak. Ezek
ben a sanzonszerű, könnyed és pikáns bájú versekben szólalt meg először magyarul a
városi fiatalember akkoriban kialakuló típusa. A magyar irodalom addigi patriarchá
lis-úri ideálja helyett új emberideál tűnik fel bennük: a polgári renden és előítéleteken
kissé kívülálló, kedvesen könnyelmű bohém, aki a komoly bajokat bölcs megértéssel
és iróniával küzdi le. [...] Heltai krokijaiban, meséiben, novelláiban, regényeiben és
vígjátékaiban hasonló filozófia fejeződik ki, mint verseiben. [...] Alakjai: fiatal és víg,
csak enyhén érzelmes szerelmesek, ártalmatlan kalandorok, jókedvű bohémek. Heltai
láthatóan szereti őket, s ha megszegik a polgári erkölcs szabályait, inkább tetszik neki a
dolog, mintsem felháborodik rajtuk. Minden inkább, mint erkölcsprédikátor. Egész em
beri magatartásával, kedves humorával az életben való elhelyezkedésnek új és vonzó
953 A Magyar Zsidó Lexikon ezt írja róla: „Herzl Tivadar, író és hírlapíró, a modern cionizmus megalapítója,
született Budapesten 1860. május 2., meghalt Edlachban 1904. július 3. [...] 1895-ig kitűnő szolgálato
kat tett lapjának azokkal a tudósításokkal, amelyekben mesteri képet festett Franciaország forrongó
politikai és társadalmi életéről a Dreyfus-pör idején. [...] A zsidósággal eleinte meglehetősen közö
nyös. Felekezetéhez a Dreyfus-pör vitte vissza, amelynek igazságtalanságai fölkeltették az egyetemes
kultúra kozmopolitájában az őseihez való hozzátartozás erős érzését. Még nagyobb hatással volt reá az
a megdöbbentő látvány, hogy Oroszországban emberszámba sem vették a zsidókat, és Európa mégsem
segít rajtuk, Amerika pedig védekezik a zsidó-nyomor inváziója ellen. Leküzdhetetlenül fölébredt ben
ne a mindennél erősebb szánalom, mindjobban hatalmába ejtette a vágy, hogy azoknak a zsidóknak,
kik szülőhazájukban hontalanok, ((jogilag biztosított otthont« kell megteremteni, ahol mint a saját
maguk alapította zsidó állam szabad polgárai élhetnek. Ez a vágy [...] fáradhatatlanul munkabíró,
támadásokat visszaverő, gúnyolódásokkal nem törődő agitátorrá formálta át és a cionizmus néven
ismert világmozgalom élére helyezte. Ennek a mozgalomnak programját fejtette ki Dér Judenstaat
[A zsidó állam] (Wien 189ó) című, a legtöbb kultúrnyelvre lefordított művében. [...] 1897. Baselben
megszervezték az első cionista kongresszust, amelyen Herzl elnökölt, és nagymértékben előmozdí
totta a cionista mozgalom egyik alapokmányának, a baseli programnak megalkotását. [...] 1904-ben
Oroszországban személyesen győződött meg azoknak az óriási zsidó tömegeknek szenvedéseiről,
amelyeknek Palesztinában új otthont akart biztosítani. Ezekről a tapasztalatairól is beszámolt a baseli
kongresszuson, ahol nagy vihart keltve, fölmerült a Palesztinán kívül való letelepülés eszméje is, ame
lyet Herzl azonban csak mint ideiglenes ((gyarmatosító kisegítést« vett figyelembe. [...] Negyvennégy
éves korában helyezték sírba a döblingi temetőben atyja mellett.” Megjegyezzük, hogy Herzl Tivadar
nem szerepel a Magyar Életrajzi Lexikonban, míg más zsidó emberek nagy számban megtalálhatók
e mű oldalain. Dreyfus-pör: Dreyfus a francia hadsereg tisztje volt, akit hazaárulással vádoltak. Ügye
európai botránnyá vált. Az amerikai zsidó-nyomor inváziója: a világ minden részéből özönlött a (sokszor
igen szegény) zsidóság az Egyesült Államokba. Például a Galíciából először Magyarországra, főleg Bu
dapestre beköltöző évi mintegy 4000 galíciáner egy része Amerikába ment tovább. Az USA kormánya
egy ideig megpróbált védekezni a szegény, ám (például az oroszországi) kultúrálatlan és civilizálatlan
zsidó tömegek beözönlése ellen.
954 Heltai lenő maga mondja el egyik önéletrajzi írásában, hogy unokabátyja, Herzl Tivadar hívta őt Bécs-
be újságírónak. Ez azt mutatja, hogy a két Herzl között meglehetősen bensőséges rokoni és szellemi
kapcsolat volt.
345
példáját nyújtotta.”955 Mint látjuk, a Magyar Zsidó Lexikon a budapesti, izraelita-liberá

lis, könnyed életfölfogású, amúgy semmittevő emberben új emberideált vél fölfedezni.
Sajnos, korántsem így van: elvileg Heltai, az igen komoly zsidó családból származó fi
atalember, először huszonnyolc évesen megpróbál a szabadkőműves szervezeti tagság
gal följebb törekedni, majd „pikáns” verseit továbbfejlesztve, az általa művelt irodalmi
műfajokat kibővítve kezdi el a polgári erkölcs szabályait megszegő személyekről szóló
műveit megalkotni, s mint a zsidó lexikon helyesen mondja, ezek az emberek tetszenek
is neki, elvégre ő nem erkölcsprédikátor. Hát akkor kicsoda?
1914 legelején mutatták be Budapesten Heltai Jenő A tündérlaki lányok című
háromfelvonásos színművét. A szerző ekkor negyvenharmadik évében járó, híres író. E
színművéről, bemutatása előtt és után, sok „baráti” hírlapban írtak dicsérő kritikákat,
amikor A Cél című, alig több mint négy éve megjelenő havi folyóiratban egy dr. Radnai
Oszkár nevű irodalomtörténész meglepő módon foglalkozik Heltai darabjával.956 Gon
dolatmenete kísértetiesen megegyezik a volt szabadkőműves országgyűlési képviselő
idézett megállapításaival.
Radnai azonnal erkölcsi kérdéssel kezdi: „Egy szomorú tapasztalattal ismét gaz
dagodtunk. Nem a trágárság a modern drámairodalom legerkölcsbomlasztóbb eleme.
Van ennél még rombolóbb is, az immoralitás [erkölcstelenség]. Mikor a szerző obszcén
gondolkodása erkölcssértő alapeszmét gyúr. Nem tudjuk, mi kell ehhez inkább, perverz
ízlés vagy erkölcsi cinizmus.”957 A kritikus két mondaton belül erkölcsbomlasztónak,
trágárnak, immorálisnak, perverz ízlésűnek s erkölcsi cinizmussal rendelkezőnek
mondja Heltai darabját. S ezek után azt állítja, hogy Heltai e fönti jelzőknek megfelelő
erkölcssértő alapeszmét, mondhatnánk, erkölcsi filozófiát hoz létre.
S mivel bizonyítja Radnai állításait? „A darab tendenciája: idétlen matrózhumorral
méri ökölcsapását a női tisztességre és zeng dicshimnuszt a prostitúcióra. Hiszen azt
955 A Magyar Zsidó Lexikon 2. kiadásának címe Zsidó Lexikon. Heltai szócikke az első kiadás 3 5 7 . oldalán
olvasható. E lexikonból tudható, hogy Heltai „1916-tól a Magyar Színpadi Szerzők Egyesületének
elnöke, aki számos alkalommal képviseli a magyar színműírókat Párisban” s hogy „1927-ben a francia
becsületrenddel tüntették ki”. Érdekes és fontos lenne kikutatni a Párizsi Magyar Intézet valamelyik
jól fizetett munkatársának azt, hogy volt-e kapcsolat Heltai és a korabeli francia titkosszolgálatok
között? Ez nem gyanúsítás, mindössze kutatásra való fölszólítás. (Kiemelés - R. E.)
95ó R adnai Oszkár dr.: Heltai Jenő: A tündérlaki lányok. A Cél, V. évf. 3 . sz. (1914. március 20.) 229-231.
o. E folyóirat főszerkesztője Kállay Ubul, felelős szerkesztője báró Nyáry Albert dr. A szerkesztőség
munkatársai: Bernát István, gróf Bethlen István, dr. Dobák Emil, dr. Giesswein Sándor, Horváth Ákos,
báró Kemény Árpád, Mezey Gyula és Pékár Gyula. A lap minden hónap 20-án jelent meg. A szerkesz
tőség összetétele alapján alapvetően konzervatív fölfogású lapról van szó; ez kiderül a Heltai művéről
írt kritikából is.
957 Uo. 229.0.
346
tanítja, hogy a női erkölcs termőtalaja a bűn. Szerinte a tisztességes lányok erénye csak
üveggyöngy, melynek a bukott nő mártírkönnyei fizették az árát. Mert az erény önző,
míg a bűn felemelően önzetlen; az erény gőgös, prepotens [szemtelenül fölényes], a
bűn becsvágyó. [...] Tartalma: Boriska, a színésznő egy báró metresze [kitartottja]. Nem
a művészetével, hanem a bűnével szerzi meg a jólétet anyjának, s a nevelés költségét
testvéreinek. Bukottságának tudatában van, de a cél szentesíti az eszközt. Ebben a ha
zug erkölcsi vállalkozásban kellene Boriskának szimpátiát kelteni. Pázmán, az újságíró
megszereti Boriskát, eleinte csak úgy, mint a báró, később (nem tudjuk meg, mi idézte
elő a változást) komolyan is feleségül kéri. Boriska viszontszereti, de a család érdeke
visszatartja. Bár nehezen hihető, hogy egy nő, kit önfeláldozása tántorított meg, mikor
övéit már ellátta, csak azért, hogy a jólét feleslegét továbbra is családjának biztosítsa,
lemondjon szíve boldogságáról, becsvágyának elégtételéről; mégis ugorjunk át rajta,
valószínűtlen, de nem bántó. Most következik azonban az, ami erkölcsi érzületünket
mélyen felháborítja. Boriska egyik nővére, kinek tisztességét a bűn dajkálta, menyasz-
szonya lesz egy félkegyelmű, dzsentri származású tornatanárnak. Ennek pénz kell.”
Radnai Oszkár így folytatja: „A boldog menyasszony a tornatanár javaslatára Boris-
kához fordul, hogy szerezze meg. Igaz, az emberek önzők, de itt felmerül a kérdés, va
jon van-e annak a női tisztességnek, mely a tulajdon testvér becstelensége árán igyek
szik célt érni, annyi erkölcsi tartalma és megbízhatósága, hogy a bűnös önfeláldozást
igazolja. Aki a becstelenség folytonosságát természetesnek találja, az a bukást sem ítéli
meg szigorúan. És ilyen törékeny erényszálért áldozta fel magát Boriska? Bizony ezért
eddig sem volt érdemes, de hát még ezután. Hogy a nővér elleni ellenszenvünk s így
Boriska vállalkozása még indokolatlanabb legyen, a szerző cinikus humora beállítja a
tornatanár pökhendiségét, aki mindjárt kijelenti, hogy az esküvő után Boriskával - ter
mészetesen - nem érintkezhetnek. Boriska, a kiházasításhoz a maga módján megszerzi
a pénzt. Most előáll a másik testvér. Tanítónői állást akar. A miniszteri tanácsos azon
ban csak azon feltétel mellett hajlandó őt kinevezni, ha Boriska - ismét a maga módján
- közbenjár. Boriska megteszi, s a kinevezés megjön.”958
Nos, a történet eddigi része is csak részben vagy sehogyan sem magyarázható azzal,
hogy a liberális kapitalizmusban minden, még a női erény és becsület is eladó. A kritikus
Radnai a lényeget veszi észre: a szóban forgó család majdnem mindegyik tagja erkölcs
telen, hiszen elfogadja azt, hogy a nővér erkölcstelen úton érje el, amit ők akarnak. S rá
adásul megjelenik a - természetesen - idióta magyar és keresztény nemes, a dzsentri,
958 Uo. 229-230. o.
347
aki nemcsak szellemi adottságai, hanem erkölcsi fölfogása szerint is züllött alak. íme, a
bizonyíték arra, hogy egy „kötény nélküli szabadkőműves” író hogyan járatja le a magyar
középosztály egy tagját. Félreértés ne essék: a magyar dzsentrit tehát nem erkölcsös jóte
vőnek, hanem félkegyelmű és erkölcstelen embernek állítja be.959 Arról nem is beszélve,
hogy a korabeli magyar állam két másik alapemberét, az arisztokratát és a minisztériumi
magasabb hivatalnokot is korrupt és züllött típusnak festi le. Ebben az esetben sajnos
ismét cáfolnunk kell a Magyar Zsidó Lexikon és az abban leírtakhoz hasonló gondolkodású
irodalomtörténészek értékelését: Heltai esetében korántsem csak a bűn és erkölcstelenség
elfogadásáról, hanem ennél többről van szó. Nevezetesen arról, hogy Heltai szándéka sze
rint még a legegyszerűbb színházlátogató is könnyen belátja, hogy ha egy állam született
és kinevezett vezetői züllött, erkölcstelen személyek, akkor az a nép, amely csak ilyen
embereket tud maga fölé választani, valóban nem alkalmas már az államalkotásra és fönn
tartásra. A színházból vacsorázni térők fejében megszülető végső következtetés szerint:
Magyarország számára új vezető rétegekre van szükség, amelyeknek tagjai biztos anyagi
háttérrel (a kretén dzsentrinek pénzre van szüksége a darabban!) vezetik az országot.
Radnai Oszkár így folytatja Heltai darabjának ismertetését: „Boriska végre saját ma
gáról kíván gondoskodni, s bejelenti családjának, hogy Pázmán megkérte. Következik a
darab legbrutálisabb jelenete. Itt mérkőzik a tisztesség a becstelenséggel, s az utóbbi kerül
ki győztesen. Kisül, hogy a bukott Boriska sokkal tisztességesebb, mint az erényes test
vérek, akik megütköznek mártírjuk férjhez menő szándékán, akik ezt feleslegesnek
tartják, hiszen ha vonzódik Pázmánhoz, a báró mellé sorozhatja őt is. így beszélnek a
tisztességesek. Természetes, hogy ilyen erkölcsi gondolkodással szemben a »zsiványbe-
csületére« is büszke kurtizán diadalmasan kerül ki. Azaz csak lassan, kár olyan nagyon
hetvenkedni azzal a »zsiványbecsülettel«. A báróhoz való hűségét ő hangsúlyozhatja, de
mi egy percre sem hiszünk benne. Nem felejtettük ám még el, hogy Pázmán első sze
relmi ostromára - akkor még nem beszélt házasságról - éjjeli légyottot ígért. És csak
azért nem ment el oda, mert egy másikra kellett mennie - ahol a miniszteri tanácsossal
intézte el a kérvény ügyét. Itt bukkannak elő a szerkezet összes törött rugói. Tótágast áll
minden logika, s a figyelmes néző bosszankodással vegyes undorral hallgatja a becsü
let kofahősének disputáját. De a felvonás lármásan végződik, s kész a hatás.”960 Radnai
e résznél is kiválóan ismeri föl Heltai lenő szándékait. A manipuláció abban áll, hogy
959 A magyar dzsentri legnagyobb ismerője és írója, Mikszáth Kálmán is írt a dzsentrit erősen kritizáló
munkákat (például a Noszty Feri esete Tóth Marival), de Mikszáth mindezt nem a magyar nemesi
középosztály ellen, hanem annak érdekében írta, s nem volt célja a tönkretétele. Döntő különbség.
960 Uo. 230. o.
Az erkölcstelenség o ltárra vitele
végül is az úgynevezett tisztességes emberekről kideríti, hogy becstelenek, hiszen ezek

azt akarják, hogy a főszereplő ne tisztességes házasságot akarjon, hanem kétszeresen
is váljék „metresszé” (a züllött arisztokratáévá és a félkegyelmű dzsentriévé). A Boriska
nevű metreszről, vagyis az erkölcstelen leánytestvérről bebizonyítja, hogy tulajdonkép
pen ő az erkölcsös. Heltai ezzel azt sugallja, hogy valamilyen cél érdekében lehetünk
erkölcstelenek, főleg ha a női becsületről van szó.961
Radnai Oszkár jól mutatja be elemzése során Heltai műve szerkezetének „törött ru
góit”, bár a dologban nem a pontos dramaturgiai szerkezet a lényeg, hanem az erkölcsi
manipuláció, mindaz, amit a fentiekben leírtunk.
Radnai a kritikáját így folytatja: „A következő felvonás erotikus eszközzel váltja
már ki a hatást. Van ti. Boriskának egy bakfis húga, aki tudatlanságból vállalkozik
Boriska szerepére. Szereti a testvérét, romlatlan a szíve, s azt akarja, hogy Boriska
boldog legyen. Menjen tehát Boriska férjhez, a báró kegyét majd ő szerzi meg továbbra
a családjának. Vállalkozása nem sikerül. A kalandokban elernyedt idegzetű bárót az
ártatlanság nem izgatja. Egy hosszú, erotikumtól pörkölt levegőjű jelenetben folynak le
szemeink előtt a báró szerelmi kísérletei. Hasztalan. A leányt, mint hasznavehetetlent,
elkergeti. Boriska értesül húga vállalkozásáról, s ez annyira meghatja, hogy lemond
Pázmánról s megmarad a bárónál. Ott vagyunk tehát, ahol voltunk. Mire való volt hát az
egész komédia? Szegény Pázmán, mehet. Igaz, Boriska húga szereti őt, vegye el azt he
lyette - úgyis hasonlít a két testvér egymáshoz. Ezt a parodisztikus befejezést azonban
még szerzőnk sem meri megkockáztatni, s inkább fanyar szellemeskedéssel fejezi be:
a boldogtalan szerelem kesergései milliomossá teszik majd költeményeivel. Az egyes
alakok oly laposak, színtelenek, hogy szóra sem érdemesek.”962 Radnai fölismeri, hogy
Heltai darabja üres szócséplés; kár, hogy nem veszi észre a szerző kasszasikerre törek
vő szándékát, amelyre akkoriban bizonyos szabados, a keresztény erkölcsöktől messze
álló körök a színházi világban (is) törekedtek.
Más szempontokat azonban meglát: „Miben állt mégis a darab hatása? Részben már
megmondtuk; másrészt, mert a közönség korának tükre előtt áll. Amit elhihet belőle,
961 Itt Radnait is meg kell (enyhén) rójuk: valószínűleg nem olvasta a Heltai-féle írók összes műveit,
ellenkező esetben ugyanis tudhatta volna, hogy a szajhák is lehetnek szerelmesek, s ebben az esetben
valóban elképzelhető, hogy őszintén házasságra gondolnak. Ez persze nem változtat az egész mű gon
dolatmenetének és erkölcsi fölfogásának megítélésén. Az is lehet, hogy a kritikus mindent elolvasott,
csak magát a korabeli való életet nem ismerte eléggé: például nem volt bejáratos Ady Endre és Léda
„asszony” kapcsolatának szövevényébe, esetleg nem ismerte lászi Oszkár és Szabó Ervin, a szerény,
tudós könyvtáros közös nőügyeit. Ez utóbbiakról Litván György ír már idézett könyvében.
962 Uo. 231.0.
349
arról nem régen értesült egy szomorú sorsra jutott kurtizán rendőri híradásából. A
darab két része: a tócsa bemutatása s az iszap felkavarása. A drámai helyzet feltárá
sa a szenzációt hajhászó krajcáros újságok érdekkeltése. A cselekmény magva - Sári
elcsábítása erotikus várakozások ébresztője. Amaz a karzat, emez a parkett gyönyö
rűségére.”963 Radnai szemléletesen, a tócsa és az iszap fölkeverése képével mutatja
be azt a tényleges, a korabeli liberális Magyarországon meglévő erkölcsi züllöttséget,
amelyben tényleg minden eladó. Vagy legalábbis egyesek azt szeretnék, hogy minden
eladó legyen. Igen, ez a helyzet alakul ki minden olyan országban, ahol a kapitalizmus
adok-veszekje válik a mindennapi élet fontos jellemzőjévé. Mint ahogy az is igaz, hogy
aki az ilyen, Heltai-féle darabok közül már a tizediket látja, alkalmasint el is fogadja a
mondanivalóját. Az ősi erkölcs lassan föllazul - s egy ország és egy nemzet összeroska-
dása után jöhet az új, életképes faj uralma.
Végül a kritikus a szatíra gyilkos erejével semmisíti meg az „édes-bús” Heltai-művet:
„A drámai nyelvezet barátairól a pattogó aforizmák gondoskodnak. Ízelítőül idézünk: »A
szerelem olyan, mint a pénz, oda gyűl, ahol már van.« »A költők közül a klasszikusokat
szeretem, mert azok már meghaltak.« [...] »Hiszen magában annyi a tisztesség, hogy tisz
tességes asszonynak a fele is elég volna.« stb. stb. És ezekről [...] írtak egyes lapok színi
tudósításai úgy, hogy a szerzőt »édes, kedves, aranyos, bájos« jelzőkkel halmozták el.
Nem irigyeljük az ízlésüket. De sajnáljuk azokat, akik a reklámkritikáknak felülve, eset
leg lányaikkal győződtek meg, hogy nem a »tündérlaki«, hanem a »mocsárlaki« lányok
históriáját látták.” Ami a színikritikákat illeti, közismert s az egész világon alkalmazott
módszert említ Radnai: a zsidó írók, művészek és tudósok sajátos összetartozása jeleként
egymásról megírják, hogy az illető a maga szakterületén a legnagyobb, így végül aztán a
külvilág számára mindegyikük a legjobb, legkomolyabb, legjelentősebb, tehát hírnevet,
pénzt, kitüntetéseket, ösztöndíjakat és minden jót megérdemel. Ezzel nem is volna sem
mi baj, ezt a helyzetet az egész világ minden országában jól ismerik. A baj azokkal van
mindig, akik az efféle erkölcstelenséget megkérdőjelezik: őket emberileg, anyagilag tönk
reteszik. Ennyit az erkölcstelenséget piedesztálra állító, „édes-bús” drámairodalomról.964
Befejezve Radnai Oszkár élesen látó értékelését Heltai darabjáról, meg kell állapí
tanunk, hogy a Tündérlaki lányok célzatosan, előre megfontolt szándékkal rombolta a
963 Uo.
964 Radnai a darabban játszó, akkoriban leghíresebb színészekről ezt írja: „Hegedűs, Varsányi, Gomba
szögi és Zátony kitűnő játékukkal inkább sajnálkozásunkat, mint tetszésünket vívták ki, hogy kiváló
képességüket ilyen silány munkában emésztik fel.” Uo. Igen, ahol a színházakat megtölti az erkölcste
lenség, ott a színészek legtöbbje is ehhez hasonul. Tisztelet a nagy kivételeknek.
350
hagyományos erkölcsöt. A rombolás lényege: megkísérelte erkölcsi magaslatra emelni

a züllöttséget és annak következményeit.
E szemléletmód bemutatását második példánkkal, egy akkoriban megjelent könyv
ismertetésével folytatjuk.
A Cél című folyóiratnak ugyanebben a számában Horváth Ákos tollából rövid ismer
tetés olvasható Andor József A tanítónő című hosszabb elbeszéléséről.905 Különös véle
ményt olvashatunk ebben az írásban Bródy Sándorról966 is: „Az »Élet« könyveinek talán
a legértékesebb darabja Andor József novelláskötete, amely címét a legjobb, terjedel
ménél és tartalmánál fogva regénynek is mondható elbeszéléséről nyerte. A tanítónő,
az idealizmussal, rajongással, álmokkal és világfelforgató, társadalomjavító eszmékkel
teli lelkű, ártatlan, erényes fiatal lány, aki egy kis sárfészekbe kerülve központja lesz
a falusi intrikának és előőrse a modern kultúrának - nem új regényhős már előttünk.
Nem csak Bródy Sándor dolgozta fel e témát, kidolgozásában zseniális, de tendenciájá
ban hibás és szerencsétlen színdarabjában, hanem igen sokan, mások is, több-kevesebb
sikerrel és igazsággal.”967
Napjainkban (2012) a budapesti „kultúrkörbe” tartozó írókat (például Bródy Sán
dort) ismerheti a magyar olvasó, de ki hallott Andorról? Miért van ez így? E kérdésre
Horváth Ákos 1914-ben ezt a választ adta: „Andor József azonban mesteri kézzel és
élesen látó szemmel, analizáló lélekkel nyúlt a témájához. A problémákat (a szabad
szerelmet, a házasságot, a feminizmust illetőleg) nemcsak felveti, hanem a lélek és az
erkölcs örök törvényei alapján meg is fejti őket. Alakjainak megrajzolásában, mondani
valójának mélységében és meggyőző erejében egyaránt nagy Andor József, aki ezáltal
e különben régi témát egészen új formában dolgozta fel. Az ateista, szabadgondolkodó
és szabadkőm űves tömegeknek az élő keresztény hittel, a modern, de erkölcseiben kon
zervatív társadalom m al való harcát tükrözi vissza ez a könyv, amely harcból csakis a
kereszt kerülhet ki diadalmasan: a hit - mindnyájunk vigasztalója, csalódások és szen
vedések töviseivel borított útjainkon.”968 Mint látjuk, Horváth Ákos erősen derűlátó,
ami a hit győzelmét illeti hosszú távon Magyarországon, viszont teljesen pontosan és
tisztán látja három tényező egybeforradását.
Az ateisták, a szabadkőművesek és a feministák (nem szent-) hármasságáról van
szó. Valóban, a szabadkőművességről fönnmaradt hatalmas levéltári iratanyag elolva-
965 H o rv áth Ákos: Andor József: A tanítónő. A Cél, V. évf. 3. sz. (1914. március 20.) 2 3 3 -2 3 4 . o.
9óó Bródy Sándor (1863-1924) író. 1908-ban írta A tanítónő című drámáját.
967 Uo. 233. o.
968 Uo. 234. o. (Kiemelés - R. E.)
351
sása közben megtaláltuk a - főleg budapesti - páholyok és a magyarországi feminista

szervezetek kapcsolataira, konkrét esetekben megvalósuló együttműködésére vonat
kozó iratokat. Az együttműködés alapfeltétele az volt, hogy mindkét szervezetnek a
vezetői zsidók voltak. Persze az okos, zsidó, ateista, baloldali feministák megnyertek
egy-egy arisztokrata, keresztény magyar asszonyt zászlóvivőnek, hogy társadalmi
elfogadottságuk elérhető legyen. A lényeg azonban változatlan: szabadkőművesek és
feministák az 1914 előtti Magyar Királyságban a similis similigaudet elv alapján együtt
működtek. A szabadgondolkodókról még lesz szó: szervezeteik a székesfővárosi sza
badkőműves páholyok profán szervezetei, tagjai zömmel a nem keresztény társadalmi
csoportok tagjai közül kerülnek ki. S itt egybeér a Horváth Ákos által említett hármas
ság: mindhárom szervezet és társaság ugyanannak a fölfogásnak, mentalitásnak három
különféle tevékenységi formája.
E kritika bemutatásából is kitűnik, hogy A Cél című folyóirat a korabeli konzervatív
sajtó jelentős, ma már elfelejtésre ítélt kiadványa. Kétségtelen tény, ha a magyar törté
nelemkutatás jobban megismerné - de nem a liberális és marxista fölfogás alapján - e
korszak sajtótörténetét, ki lehetne mondani, hogy a mai hazai sajtótörténet nem más,
mint a korabeli (és jelenlegi) magyarországi radikális szabadkőművesség által eltorzí
tott, aránytalan belső szerkezetűvé és fölfogásúvá tett manipulációjának torz, szellemi
leg csökött és egyoldalú formája. Ezt korábban Tisza gróf és Herczeg Ferenc író kitűnő
lapja, a Magyar Figyelő kapcsán már többször megállapítottuk. El kell jöjjön annak az
ideje, hogy konzervatív fölfogású tudósok föltérképezzék, és újra, a valóságnak megfele
lően írják meg e korszak politika-, eszme-, gazdaság-, sajtó történeti stb. fejezeteit. Amíg
azonban a Magyar Tudományos Akadémián és intézeteiben kizárólag e torz szellemi
ségű (liberális és marxista) nézetdiktátorok ülnek, a mostani helyzet megváltoztatása
elképzelhetetlen.
Horváth Ákos fenti cikkében az ateisták, szabadkőművesek és feministák tömege
iről ír. Ez kissé megtévesztő fölfogás, ugyanis e három, egymást többszörösen átfedő
csoport tagjai egyáltalán nem képeztek nagy tömeget, ám a sajtóban kifejtett hatásuk
jóval nagyobb volt, mint a létszámuk. Itt ismerhetjük meg a hangos kisebbség nézet
diktatúrájának egyik lényeges elemét: minél nagyobb részesedést szerezni a - mai szó-
használattal - tömegkommunikációban, annál nagyobb társadalmi befolyást lehet elér
ni, amivel viszont a gazdasági, illetve anyagi és szellemi hatalmat lehetséges növelni.
Ide tartoztak 1918 előtt a magyarországi kabaré műfajának művelői is.

A Magyar színháztörténet II. 1873-1920 (a továbbiakban: Színháztörténet) című kötet
352
alapján mutatjuk be a magyarországi kabaré műfaj kialakulásának formai vonulatát.969

Tartalmi szempontokat nem tudunk e műből átvenni, mert fölfogása eltér a miénktől,
de mégis használható, mert adatgazdag összefoglaló.
A Színháztörténet szerint: „1901. november 16-án Tarka Színpad néven bemutatko
zott az első magyar kabaré. A Budapesti Hírlap másnap ezt írta: »Ma este megszületett
az első valódi és magyar varietéd [...] Újabb évek teltek el, és a város késő esti szórako
zóhelyei változatlanul német programokat ontottak. Itt-ott történt ugyan szerény vagy
inkább szegényes kísérlet, hogy magyar orfeum is legyen, de mint a Pesti Napló 1905.
szeptember 23-án jelentette, az eredmény inkább lehangoló volt.”
Kicsit később, több - itt nem részletezendő - kísérlet után Nagy Endre kezdte ki
alakítani a pesti kabaré tartalmi és formai elemeit. A Színháztörténet ezt írja: „Kondor
Ernő [színházi vezető] a pesti újságírók között azokat a bátor vállalkozókat kereste,
akik a Bonbonniere színpadán novellájukat vagy verseiket személyesen is fölolvasnák,
így akarta kabaréjába az irodalmat becsempészni. Első este egy ifjú költő - Szép Ernő
- ült egy öblös színpadi karosszékben, és aktuális rigmusait olvasta fel. Tíz nappal
később ugyanezen a helyen Nagy Endre újságíró kezében zizegtek kéziratának lapjai.
A felolvasásra ugyan nehezen szánta rá magát, a Bonbonniere-t nem tekintette olyan
helyszínnek, ahol rangjához méltóan szerepelhetne, de a húsz korona honoráriumnak
végül nem tudott ellenállni. [...] A közönség ellenséges érzésekkel, közbeszólásokkal
fogadta őt, és felolvasása már-már botrányba fulladt. Az utolsó pillanatban Nagy Endre
feltalálta magát. Mesét rögtönzött, amely haragos nézőit jobb kedvre derítette. Hatal
mas sikert aratott vele. Ekkor fedezte fel az élő szó varázsos erejét, és azt, hogy miképp
lehet a közönséget egyik végletes hangulatból a másikba átlendíteni. [...] Kondor Ernő
másnap estére is meghívta őt, és most már a nézőtérre beültetett ál-közbeszólókkal is
mételték meg az előző esti közjátékot. A siker talán még nagyobb volt, mint egy nappal
korábban. Kondor pedig az új műsorig hátralévő egész időtartamra meghosszabbította
ajánlatát. Nagy Endre ettől fogva hat éven át nem is tudott megszabadulni a kabarétól.
A magyar kabaré történetének első nagy fejezete, az aranykor, az ő munkásságához
fűződik. [...] A Bonbonniere áprilisi műsorát már a maga képére formálta át. Két mű
sorszám között nemcsak a következő szám bejelentésére szorítkozott, mint műsorközlő
elődje, Nádas Sándor, hanem mondanivalóját monológgá növesztette, és mindig aznapi
témák köré építette fel. így születtek meg nagy formátumú konferanszai. Legtalálóbb
969 S zékely György (főszerk.): Magyar színháztörténet. II. köt. 1873-1920. Magyar Könyvklub, Bp., 2001. A
pesti kabaré című fejezet, 656. o.
353
fricskáit, megjegyzéseit néhány nappal később már városszerte idézték. Ha valaki a

közéleti ügyekben nem tudott eligazodni, ezt mondta: »Este elmegyek a Nagyendrébe,
és megtudom, mi az igazságk”970
íme, a lényeg már alakul: Nagy Endre közéleti ügyekben nyilvánul meg az orfeum
(zenés, műsoros mulató), a kávéház színpadán, s ezzel valóban frissé teszi, mert fölkelti
az érdeklődést a napi politikai és egyéb időszerű kérdések iránt. Az anyagi siker mind
az orfeum, mind a konferanszié számára egyértelmű. A különféle pesti szórakoztató
ipari egységek között megindul a küzdelem a tehetségesen mulattató, ezért sok pénzt
hozó Nagy Endre szerződtetéséért: „Faludi Sándor 1908 nyarán Nagyváradra utazott,
hogy felkeresse az ott vendégszereplő Nagy Endrét és felkérje: vegye át a Modern Szín
ház vezetését. A távozó Molnár Ferenc és Heltai Jenő őt ajánlották a megüresedett veze
tői posztra. ^Tulajdonképpen most kezdődött el a magyar kabaré története« - írta Nagy
Endre, saját másfél esztendős tevékenységét ezzel kissé alábecsülve.”971
Nem, nem becsülte alá saját addigi szerepét: e mondattal éppen arra utalt, hogy
ő a Modern Színházban valami egészen újat kezdett. Azt, amit az idézett színháztör
ténészek nem is érthetnek, hiszen nem ismerik a levéltári forrásokat. Mit is ír a már
többször idézett Színháztörténet? „Nagy Endre nem tudott, de bizonyára nem is akart
újságírói-szerkesztői múltjával szakítani. Mindent, amit a nagyváradi és pesti szerkesz
tőségekben megtanult, a kabaréban is hasznosította. Mindig az aktualitásokat kereste,
azt, ami a pesti kisember hétköznapjait beárnyékolta, hangulatát megkeserítette. Ami
ről az utcán, a hentesnél, a kávéházakban, a társasági életben beszéltek, néhány mon
dat vagy utalás erejéig mindig beleszőtte aznapi konferanszaiba. A konferansz mégsem
csak a vezércikket helyettesítette. Nagy Endre így határozta meg szerepét: »A dalokból,
kuplékból, színpadi tréfákból, daljátékokból összeállított tarka műsor iparkodott a ma
gyar politikai és társadalmi élet egybefogott torzképét adni, és a konferansz nemcsak
mint keret, hanem mint szilárd váz övezte az egészet.«”972
íme, itt érünk az 1914 előtti budapesti kabaré leglényegesebb tartalmi elemeihez: a
nagyváradi, szabadkőműves befolyás alatti hírlapok szellemi emlőin nevelkedett Nagy
Endre valóban átvitte a kabaré világába, amit ott tanult. Azt csinálta a színpadon, amit
korábban a nagyváradi, majd budapesti szerkesztőségekben. Azt adta, ami a lényege:
a radikális szabadkőművesek magyar politikai élet elleni, a fennálló rend elleni fölfo
gását.
970 Uo. 660-661. o.

971 Uo.
972 Uo. 667-668. o.
354
A Színháztörténet ezt ugyan nem látja, de pontosan leírja, hogyan csinálta: „A köz
élet nem áttételesen, körmönfont utalásokban, hanem hús-vér valóságában jelent meg a
színpadon. Mindenki megkapta a magáét, aki valamilyen posztot töltött be és visszaélt
helyzeti előnyével (A Parlament megnyitása, Az államtitkár, Wekerle a Scharzkünstler,
Kossuth [Ferenc] párthelyiséget keres, A választás nagy napja stb.). Ez gyakorlatilag
úgy történt, hogy Nagy Endre kiosztott egy-egy szerepet, például gróf Apponyi Albert
kultuszminisztert Máhr Nándorra, Lukács László pénzügyminisztert Boross Gézára,
és a színészeknek az eredeti példányt, a modellt viselkedésben, mozdulatokban, hang
lejtésekben kellett utánozniuk, sőt élethű maszkot is viseltek, hogy ne lehessen félre
érteni, kiről is van szó. Néhány évig nem is volt ebből sértődés, ellenkezőleg, a színre
vitt személyek árgus szemekkel figyelték, mikor maradnak ki a műsorból. Ha így tör
tént, nehezteltek Nagy Endrére, mert ez is népszerűségük fokmérőjének számított.”973
Megállapíthatjuk, hogy Nagy Endre ügyesen a lakosság színházba, kabaréba, orfeumba
járó részénél meglévő kíváncsiságára, valamint egyes politikusok hírnév-hajszolására
épített.
1911 tavaszán azonban baj történt: Nagy Endrét kabaréjával együtt följelentették
a rendőrségen. A Színháztörténet így foglalja össze az esetet: „1911. március 1-jén újra
bemutattak egy Közéleti panoptikumot, amelyben a politikai és társadalmi élet színe-
java - gróf Apponyi Albert, Lukács László, Kossuth Ferenc, Szterényi József, Vázso-
nyi Vilmos, Elek Pál bankigazgató, Lánczy Leó nagyiparos és mások - szerepeltek.
Ez a tréfa tizennyolc estén át igen nagy sikert aratott, de a tizenkilencedik előadására
már nem kerülhetett sor, mert az egyik modell megsértődött, és az 1907. évi 7445-976.
számú főkapitányi rendeletre hivatkozva, amely kimondta, hogy »semmi olyat előadni
nem szabad, ami a vallásra, hazafias érzésre, az erkölcsre, az állami intézményekre, a
közrendre nézve sértő vagy sért egyes személyeket és családokat - feljelentette Nagy
Endrét. A kabaréigazgatónak azt vetették szemére, hogy a közélet kimagasló nagysága
it megsértette, tekintélyüket lerombolta, tehát súlyos vétséget követett el. A VI. kerületi
rendőrkapitányságon Vermes József rendőrbíró vezette a tárgyalást, és kétszáz koro
na pénzbüntetésre, nem fizetés esetén tíznapi elzárásra ítélték Nagy Endrét. Egyúttal
kioktatták, hogy a dalcsarnok nem arra való, hogy ott közügyeket beszéljenek meg,
973 Uo. Meglepő azonosságot fedezhetünk föl az 1900-as évek és az 1990-es évek egyes politikusainak
viselkedése között. Az 1990-es évek Antall-kormányának egyes vezető politikusai minden héten
izgatottan lapozták föl a Hócipő című, szellemileg alacsonyrendű, ám az ismertséget növelő hetilap
példányát, vajon szerepelnek-e benne.
355
hanem arra, hogy a közönség szórakozzon.”974 A fővárosi rendőrség ezek szerint 1907
óta tűrte, valóban liberális módon, a kabaré legismertebb személyének tevékenységét,
1911 tavaszán azonban lecsapott: a rendőrségen nyilván fölismerték, hogy kabaré cím
szó alatt egyre súlyosabb támadásokat intéznek a magyar politikai élet szereplői ellen.
Fontos annak ismerete, hogy a kigúnyolt, nevetségessé tett személyek között csak
egy, Lukács László volt tagja (pénzügyminiszterként) az 1910-1912 között hivatalban
lévő gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök kormányának; a többiek jeles el
lenzéki politikusok vagy (már akkoriban sem kedvelt) bankárok. Az ellenzéki vezető
politikusok közül kiemelkedik Apponyi Albert gróf, aki az 1906-1910 közötti ciklusban
kultuszminiszterként három népiskolai törvény bevezetésével „örvendeztette” meg a
radikális szabadkőműves páholyok tagjait. A budapesti és a vidéki szabadkőműves
páholyok már-már eszementen gyűlölték Apponyi grófot, aki nemcsak miniszter volt,
nemcsak népiskolai törvényekben erősítette meg az egyházak iskolafenntartói jogait és
a magyar érdekek népiskolai megjelenését, hanem ráadásul közismerten hithű római
katolikus hívő is volt. Nem véletlen, hogy még miniszterségének lejárta után évekkel is
könyörtelenül a kabarétréfák célkeresztjébe teszik személyét.
Csak nem volt valami köze a kabaré vezetőjének, Nagy Endrének a radikális szabad
kőművességhez? Sajnos éppen e nagyon fontos, döntő, ám akkoriban rejtett kérdésre
nem ad semmiféle választ a Színháztörténet. Mielőtt e kérdésre pontos feleletet adunk,
idézzük föl a kabarétörténet Nagy Endre nevével fémjelzett „fénykorának” a költőkkel,
zenészekkel való kapcsolatát a Színháztörténet szavaival: „Nagy Endre tréfái, rögtönzé
sei, konferanszai mellett a kabaré másik jelentős vonulatát a költészet jelentette. Ezen
a színpadon szólaltak meg Babits Mihály, Ernőd Tamás, Gábor Andor, Harsányi Zsolt,
Heltai Jenő, Ignotus, Kiss József, Kosztolányi Dezső, Somlyó Zoltán, Szép Ernő legszebb
s legbravúrosabb versei, kiváló zeneszerzők - Hetényi-Heidelberg Albert, Lányi Viktor,
Nádor Mihály, Szirmai Albert, Reinitz Béla, Zerkovitz Béla - muzsikájával. 1909. már
cius 4-én hangzottak el először Ady-versek a kabaréban, Reinitz Béla autentikus zenei
tolmácsolásában (Új vizeken járok, Kató a misén, A magyar igazság). A hatás óriási
volt, pedig Adyt ekkor még nemigen ismerték el széles körben. Az első három Ady-
verset a Kuruc dalok, a Zilahi ember nótája, a Tűnődés csókja és mások követték. Az,
hogy Nagy Endrének sikerült áttörést elérnie az Ady-versekkel, a zeneszerző mellett
Medgyaszay Vilma érdeme volt. Nagy Endre Adyhoz fűződő baráti kapcsolata még a
nagyváradi Szabadság című napilap szerkesztőségében kezdődött, ahol jó fél esztende-
974 Uo.
356
ig dolgoztak együtt. Később ugyan elváltak útjaik, de Nagy Endre továbbra is szemmel
tartotta Adyt, akit a kabaré közönsége is elfogadott, megszeretett.975 Nagy Endre jelen
tős összegű honoráriumokkal segítette a gyakran komoly anyagi nehézségekkel küzdő
költőt.”976 Tény, hogy fönt említett művészek jó része szabadkőműves volt vagy lett nem
sokára, akkor is, ha ezt akkor és ott a színpadon nem hozták az úri közönség tudomásá
ra. A szabadkőművesek, akik esténként a páholymunkán és utána, a vakoláson együtt
vannak, s valószínűleg megbeszélik a mindennapi élet dolgait, ily módon népszerűsítik
egymást azokon az estéken, amikor éppen nem páholymunkán küzdenek a magyar
állam, a római katolikus egyház s a magyar nacionalizmus ellen.
Végül zárjuk le a pesti kabaré Nagy Endre-korszakát a hivatalos Színháztörténet sza
vaival: „1912. november 14-én Nagy Endre váratlan bejelentést tett: visszavonul a ka
barétól, és a Modern Színpad bérletét átadja Medgyaszay Vilmának. Búcsúestjét 1913.
május 31-én tartotta. Ezzel átmenetileg megszűnt az általa teremtett műfajhoz fűződő
kapcsolata, sőt Budapestet is elhagyta. Párizsba utazott, hogy írói pályájához új élmé
nyeket keressen. Pályáját ott akarta folytatni, ahol a Bonbonniere-beli felolvasóestjét
megelőzően abbahagyta. [...] Nagy Endre távolléte azonban az egész kabaréra árnyék-
szerűen ránehezedett. A közönség, amely egykor minden szavára úgy figyelt, mint egy
családfő bölcs intelmeire, kimondatlanul is megérezte, hogy valami megszűnt, befe
jeződött. Véget ért a Nagy Endre nevével fémjelzett aranykor.”977 Értsük jól: a Színház-
történet Nagy Endre a magyar közélet több nagy alakját nevetségessé tevő, kigúnyoló
időszakát aranykornak nevezi.
Röviden visszatérve a későbbi két szabadkőműves, Ady és Reinitz Béla kapcsola
tára, helyes megállapítás, hogy Adyt (aki csak 1912 tavaszán lép be a Martinovics pá
holyba) nagyon segítette Reinitz Béla zeneszerző muzsikája. Sokáig játszották e meg
zenésített verseket Nagy Endre kabaréjában, de például országjáró könyvbemutatókon
is. Reinitz Béla szintén szabadkőműves. Eredeti foglalkozása ügyvéd, 1878-ban Buda
pesten született. 1909. december 17-én Kunfi Zsigmond javaslatára adja be jelentkezési
975 Útjaik olyannyira „elváltak”, hogy ugyanabba a szabadkőműves páholyba vették föl mindkettejüket. Az
adatgazdag Színháztörténet csak ezt, az egyik legfontosabb tényt nem ismeri.
976 Uo. 667 -6 6 8 . o.
977 Uo. 668. o. A Színháztörténet Medgyaszayval kapcsolatban ezt írja: „Medgyaszay Vilma huszonnyolc
éves volt, amikor ez a nehéz örökség az ölébe pottyant. Arra számított, hogy ez a jól bevezetett és
széles körben elfogadott műfaj életképes marad. A kabaré régi, népszerű gárdájához kitűnő új tagok
csatlakoztak. Rajna Alice, Herczeg Jenő, Békeffi László és mások erősítették a társulatot. Medgyaszay
Vilmának a Modern Színpad háziszerzőit is sikerült együtt tartania.” Uo. A művésznő tevékenységét
itt és most nem minősítjük.
357
kérelmét a Martinovics páholyba, ahova végül 1910. március 31-én veszik föl. Ő tehát
szintén e radikális páholy tagja.978
Ady és a kabaré kapcsolatáról (az általa oda írt versek említésén túl) Ady öccse, a
szintén szabadkőműves Ady Lajos 1923-ban - tehát bátyja halála után nem sokkal -
megjelent életrajzi könyvében ezeket írja: „Színházba már ekkoriban [1909] nem járt,
de ugyanazon havi műsorát kétszer, háromszor is megnézte a Nagy Endre Andrássy
úti kabaréjának, s különösen a konferálást élvezte. Talán soha máskor olyan jóízűen
nem kacagott, mint itt a Nagy Endre mókáin: csak úgy potyogtak bele a könnyei. A
kabaréban már ekkor nem Ady-paródiákat adtak elő - mely »műfajnak« különben vég
zetes szerepe volt az Ady-problémában, mert a »művelt magyar közönség« egy számra
tekintélyes része ma is a Karinthy [Frigyes] és Lovászy Károly egyébként geniáiis és
mulatságos paródiái után ismeri és ítéli meg Ady Endrét - hanem a Reinitz-dalokat,
amiket Papp Jancsi gyönyörű bariton hangon estéről estére óriási sikerrel énekelt.”979
Ady Lajos hiteles könyve a három nagyváradi barát (Ady Endre, Nagy Endre és Biró
Lajos) kapcsolatáról ezt írja: „A lap, melyhez Bandi 1900 január első napjaiban belső
munkatársként került, a Szabadság volt, »a Bihar megyei szabadelvű párt hivatalos
lapja«. Voltaképp azonban több volt ennél: a Tisza család házi újságja. A már akkor is
fejlett hírlapirodalommal dicsekedhető Nagyváradon ez az újság volt a legtekintélye
sebb s anyagilag a legerősebben megalapozott. A névleges szerkesztők mellett a lapot
voltaképpen a segédszerkesztő redigálta [szerkesztette] és 2-3 belmunkatárs írta. Ez
utóbbiak között ott szerepelt a már akkor Párizst megjárt Nagy Endre is, átmenetileg
a lap segédszerkesztője, kinek helyét, midőn ő Budapestre távozott, még ez év kora
tavaszán az ugyancsak Párizst megjáró, de még egész fiatal gyerekember, Biró Lajos
foglalta el. Nagy Endrével, Biró Lajossal ez időtől datálódik a meleg baráti viszony, mely
mindvégig zavartalan maradt közöttük.”980 Ennek az idézetnek az az érdekessége, hogy
a legnagyobb (majdani) ellenzéki költő, az egyik legradikálisabb (későbbi) Martinovics
978 Reinitz Béla adatai a Martinovics páholy anyakönyve szerint: ügyvéd, született Budapest, 1878. novem
ber 15. Szabadkőművesnek való Jelentkezését hárman bírálták el: Rónai Zoltán, Gönczi Jenő és Fried
Ödön. 1910. március 11-én volt a golyózás. Anyakönyvi száma: 61. A páholyban Kunfi Zsigmond lett a
mentora. OL P 1123. A Martinovics páholy anyakönyve. 52. sorszám, 14. o.
979 Ady Lajos: Ady Endre. i. m. 134. o. Ady Lajos 1881-ben született, maga is szabadkőműves: 1910-ben,
bátyja, Ady Endre előtt két évvel vették föl a Budapesten működő Hunnia páholyba. Itt említett
könyvében maga írja le, hogy Endre bátyja fölkereste gróf Apponyi Albert kultuszminisztert, hogy
Lajos öccsét nevezze ki főgimnáziumi tanárrá. A kinevezés megtörtént, Ady Endre a két testvér egyik
beszélgetése során meg is dicsérte Apponyit, szemben a kritizált Tisza István gróffal.
980 Uo. 80-81. o. Ady Lajos könyve bántóan sok idegen szót használ. Ez akkoriban, főleg a Párizs-mániá-
ban szenvedők között divatos jelenség volt.
358
páholybeli szabadkőműves főmester (Biró) és a saját köreiben legnagyobbnak mondott,

kabaréteremtő szabadkőműves művész (Nagy) egészen fiatal, huszonéves koruk óta a
legjobb barátok - valamennyien a nagyváradi kormánypárti, sőt, egyenesen Tisza-szó-
csőnek mondott hírlapnál dolgoztak.
Ki volt hát a magyar államot és legjobb politikusait nevetségessé tevő Nagy Endre?
Eredeti neve Grósz Endre: Kelet-Magyarországi zsidó családból származott. 1877.
február 5-én született Nagyszőlősön, 1938-ban halt meg. A nagyváradi László király
páholy tagja 1903-tól, amikor alig két éve érte el a nagykorúságot. Ebben az évben
éppen Nagy Endre bátyja, Grósz Menyhért a páholy főmestere; erre hivatkozva az öcs
fölvétele gyorsan lebonyolódik. Nagy Endre 1912. április 22-én kérte befogadását a bu
dapesti Martinovics páholytól. Ez a megmaradt fölvételi iratok szerint az 1912. május
12- i golyózás után május 24-én megtörtént.981 Legény és mester fokba 1914. február
13- án emelték.982 Saját kézzel kitöltött fölvételi kérelmébe ezt írta: „Nős, két gyermek
apja. Lakásom: Erzsébet körút 41. III. emelet. Végeztem a középiskolát, abszolváltam a
jogot Nagyváradon, újságíró voltam Budapesten a Pesti Naplónál, aztán megnyitottam a
»Modern Színpad, Nagy Endre cabaret-ja« című cabaret-t. Most is ennek a vezetője va
gyok. Törvényszéki vizsgálat alatt többször állottam és pedig a nagyváradi és budapesti
bíróság előtt, következő eredménnyel: államfogház büntetést kaptam háromszor párbaj
vétség miatt. Egyszer sajtóvétségben voltam vádlott, de fölmentettek.”983 E fölvételi ké
relmében írja, hogy 1903. október 23-án vették föl a nagyváradi László király páholyba,
ahonnan 1912. április 11-én szabályszerűen elbocsátották.984 Nagy Endre 1913 tavaszá
tól hosszabb időt töltött Párizsban, akkoriban nem vehetett részt a páholy munkájában.
Mindenesetre, amikor átlépett a Martinovics páholyba, kabaré-pályafutása csúcspont
ján állt. Nem véletlen, hogy villámgyorsan (egy napon belül) emelték legény (II.) és
mesterfokba (III.): ezt valószínűleg azért tették, hogy Nagy Endre népszerűségét ki- és
981 OL P 1123. Keresők könyve (Martinovics páholy.) E páholy anyakönyve szerint 1912-ben Nagy Endre
Budapesten, az Erzsébet körút 41. szám alatti házban lakott. Fried Ödön az ajánlója, Marschan Géza,
Herzog Ede és Szende Pál adják róla a titkos, írásos jellemzést. 1912. május 17-én szavaztak róla, s
1912. május 24-én lett a Martinovics páholy tagja. Anyakönyvi száma: 80. Mentora Fried Ödön volt. OL
P 1123. A Martinovics páholy anyakönyve, 20. o.
982 OL P 1123. Keresők könyve (Martinovics páholy).
983 OL P 1123. 6. doboz 6. tétel: A Martinovics páholy fölvételi iratai. Nagy Endre fölvételi kérelme: 616-
617. fólió.
984 Nagy Endre „Elbocsátási okmánya” a nagyváradi páholyból: OL P 1123. ó. doboz 6. tétel, 618. fólió.
Az elbocsátásra valóban 1912. április 11-én került sor, amikor is ún. „tanoncmunkát" tartott a László
király páholy. E dokumentumból tudjuk, hogy Nagy Endrét 1903 októberétől 1912 áprilisáig nem
emelték sem legénnyé, sem mesterré; végig I. fokban maradt. Ezért léptetik majd egyszerre a két fölső
fokba, már a Martinovics páholyban.
359
fölhasználva a páholy és a radikális szabadkőművesek nagyobb erővel szólhassanak a

politikai és színházi életbe.
Nagy Endre jellemző értékeléseként Hegedűs Géza A magyar irodalom arcképcsar
noka című munkájából idézünk néhány mondatot: „Szabálytalan irodalmi jelenség: egy
író, akit olyan kortársak, mint Ady Endre és Móricz Zsigmond, a legjelentékenyebbek
közt tart számon, aki hatásában felülmúlta valamennyi politikai napilap és elméletek
kel bajlódó folyóirat egész publicisztikáját [...] életművének legnagyobb részét soha
sem írta le, élőszóval rögtönözte...”985 Azt írja Hegedűs, hogy Nagy Endre „a Nyugat
jó második vonalába” tartozik, de mint „irodalomszervező, műfajújító, mint ösztönző
erő - lángelme volt.” Kifejti, hogy Nagy Endre nélkül Ady nem lett volna azzá, aki
lett. Kabarészínházát olyan ismertnek mondja, hogy „államférfiak tülekedtek a kabaré
pénztára előtt, hogy hallják Nagy Endre véleményét.” Pedig Nagy (Hegedűs szerint)
enyhén dadogó beszédű volt.
Hegedűs Géza e munkája tipikus formája a szerző által kedvelt személyről szóló
nagyotmondásnak. Hogy Nagy Endre felülmúlta volna az összes napilap valamennyi
cikkét - ez olyan túlzás, amellyel Hegedűs hiteltelenné teszi többi állítását is. Az is
elképzelhetetlen, hogy egy államférfi, például gróf Tisza István a kabaré pénztára előtt
lökdösődött volna jegyért - ilyesmit csak üresen hozsannázó ember mondhat. Apponyi
Albert gróf sem a pesti kabaré játszóhelye előtt „tülekedett”, hanem Weimarban vagy
Bayreuth-ban, Richard Wagner németországi koncertjeinek helyszínén.
Összegezve a Nagy Endre és társai által kitalált és éveken át működtetett pesti ka
baréról kialakult álláspontunkat, megjegyezzük, hogy nemcsak ösztönzőként, hanem
a szélsőségesen liberális fölfogás szerinti erkölcstelenség egyik terjesztőjeként műkö
dött. Egyes értékelők fölhozzák, hogy milyen nagyszerű is volt az, hogy a budapesti
kabaré „ellenzéki” álláspontra helyezkedett. Ezzel kapcsolatban a tények azt mutatják,
hogy a pesti kabaré a radikális szabadkőművesek, mindenekelőtt a Martinovics páholy
politikai álláspontját képviselte, amelyről sok mindent el lehet mondani, csak azt nem,
hogy a keresztény magyar nemzetállamot támogatta volna. Ellenkezőleg, a nemzet cél
tudatos megosztását, kettészakítását népszerűsítette a pesti kabaré; ezt a tendenciáját
a megtámadott politikai személyiségek hosszú névsora bizonyítja. Ez korántsem jelenti
azt, mintha nem volna normális dolog a politikusokon való gúnyolódás, de a szemé
lyi és tartalmi-politikai átfedés olyan nagy mértékű, a célszemélyek kiválasztása oly
céltudatos, hogy ezek az egy irányba mutató tényezők vitathatatlanná teszik annak
985 H egedűs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka. Trezor, Bp., 1991.
360
kimondását, hogy a pesti kabaré a hazai radikális szabadkőművesek harci terepe volt,
amely terepen a kigúnyolás és a nevetségessé tétel csak az alkalmazott módszernek
tekinthető.
361
362
VÉGSZÓ
Könyvünk utolsó, a „kultúrával” foglalkozó fejezete nem illeszkedik a legszorosabban a
megelőző fejezetek alapvetően politikai, ideológiai témaköreihez.
Egy nagyon fontos területen azonban odatartozik: amikor ugyanis a magyar állam
belső bomlasztásáról, a nemzettudat tönkretételéről írunk, a korabeli színházi előadá
sok tekintélyes hányada és a giccses, helyenként primitív kabaré támadólagos tevé
kenysége mindenképpen számba veendő tényező. így érthető meg a keresztény kultúra
és a hagyományos, konzervatív erkölcs szétrombolásának szándéka, illetve e szándék
hosszú távú célja: a magyarság összetartozásának és minimális önbecsülésének fölőr
lése, ezáltal az esetleges ellenerők győzelmi esélyeinek növelése. Hogy kik voltak ezek
az ellenerők: erről szólt könyvünk.
Természetesen - főképp terjedelmi korlátok miatt - a hazai szabadkőművesség tevé
kenységének több fontos fejezetét nem volt módunk a maga részletességében kifejteni.
E területek: a szabadkőművesség álláspontja a nemzetiségi kérdésről, a világháborúról és
Magyarország világháborús részvételéről. Nem írtuk le még a Jászi Oszkár kezdeményez
te szabadkőműves politikai párt szervezésének és kormányzati hatalomra kerülésének
(1918. október 31.) történetét. Ezek bemutatására az egyik következő könyvünkben kerül
sor, mint ahogy arra is, hogy a nemzeti érdekeket védő néhány páholy (az alább emlí
tettek mellett például a szegedi Árpád, a budapesti Hungária, a Nemzeti és még néhány
páholy) tevékenységét is ott mutatjuk majd be. Előtérbe kerülhet (éppen a nemzetiségi
kérdés feszítő ereje kapcsán) a soknemzetiségű területeken működő szabadkőműves pá
holyok tevékenységének vizsgálata is: nem kerülhető meg ugyanis az a helyzet, amelyben
egyes páholyok (például a kolozsvári Unió, a brassói Pannónia vagy a sepsiszentgyör
gyi Siculia páholy) tevékenykedtek; az ő működésükben a levéltári források szintjén is
nyomon követhető a magyar állam területi integritásának féltése. Rendkívül fontosnak
tartjuk, s egyik következő munkánkban elemezzük majd a hazai szabadkőműves sajtó
(hírlapok, folyóiratok, valamint nyomdák) tevékenységét. Lapjaik közül a központi, hiva
talos folyóiratuk, a Kelet, napilapjuk, a szabadkőművesek között is súlyos belső vitákat
kiváltó Világ, a radikális páholyok Dél című folyóirata, valamint a Veigelsberg Hugó által
szerkesztett szabadkőműves irodalmi folyóirat, a Nyugat az értelmiség egy szellemileg
és etnikailag jól körülhatárolt részére komoly hatást gyakorló orgánumok voltak, ame
lyeknek részletes megismerése nélkülözhetetlenül fontos, ugyanis a hazai sajtótörténet
e lapokra vonatkozó fejezeteit is újra kell alkotni a tényszerű igazságnak megfelelően.
363
Fontos a szabadkőművesek 1912 utáni politikai tevékenységének bemutatása és
elemzése, ugyanis az 1920-ig terjedő nyolc év már a magyar államot belülről meggyön
gítő és fölbomlasztó időszak. Ide tartozik többek között a világháború alatti „békehar
cuk”: az a tevékenységük, amelynek során a véres önvédelmi harcban álló magyarság
háta mögött, a sajtójukban és röpcédulák százezreinek szétszórásával meg akarják
bontani a harcoló hadsereg katonáinak lelkében meglévő egységet a hátország népé
vel, valamint megkísérlik a hátország politikai föllazítását és a háborús kormányokkal
való szembefordítását. Az igazsághoz és a történelmi valósághoz annak bemutatása is
hozzátartozik, hogy leírjuk majd egyes szabadkőműves páholyoknak a harctéri sebe
sültek ellátására vonatkozó humanitárius tevékenységét. Könyvünkben többször szót
ejtettünk azokról a zsidó nemzetiségű szabadkőművesekről, akik valamilyen módon
fölléptek a keresztény magyar állam ellen. Az igazsághoz itt is hozzátartozik, hogy
egyik következő monográfiánkban megemlékezzünk azoknak a zsidó nemzetiségű sza
badkőműveseknek a tevékenységéről is, akik mind szabadkőművesi, mind esetlegesen
politikai működésükkel a magyar állam megerősítését kívánták szolgálni. Közöttük
több páholy-főmester, valamint szabadkőműves páholytag országgyűlési képviselő is
megtalálható.
Földerítjük Magyarország első szabadkőműves kormányának, a Károlyi Mihály gróf
vezette végrehajtó hatalomnak tevékenységét, természetesen föltéve azt a kérdést, hogy
milyen szerepe volt a hazai szabadkőműves szervezetnek az ország területi szétbom
lasztásában.
Következő könyvünkben (Ady Endre és a szabadkőművesség) föltérképezzük az ele
mentáris erejű költő szabadkőműves hálóba kerülésének (a mindenkori magyar értel
miség számára) sok tanulságot adó történetét.
364
BIBLIOGRÁFIA
Levéltári források
• Magyar Országos Levéltár P szekció (OL P)
• Magyarországi Református Egyház Zsinati Levéltár (MREZSL)
Periodikumok
• Az Újság. Napilap.
• Budapesti Hírlap. Politikai napilap.
• Huszadik Század. Társadalomtudományi és szociálpolitikai szemle.
• Kelet. A Magyarországi Symbolikus Nagypáholy hivatalos közlönye.
Könyvek
• A Magyarországi Symbolikus Nagypáholy főhatósága alatt dolgozó szabadkőmű
ves páholyok tagjainak NÉVSORA. Hivatalos kiadás. Kiadja a Magyar Királyi
Belügyminister. Magyar Királyi Államnyomda, Bp., 1920. OL P 1083 219. kötet 46.
tétel.
• Szabadkőműves emlékeim. írta egy volt országgyűlési képviselő. Stephaneum
Nyomda, Bp., 1911.
• A dy Lajos: Ady Endre. Amicus, Bp., 1923.
• F abro Henrik, dr. - Ú jlaki József, dr. (szerk.): Sturm-féle Országgyűlési Almanach
1906-1911. Rövid életrajzi adatok az Országgyűlés tagjairól. Bp., 1906.
• H egedűs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka. Trezor, Bp., 1991.
• K rausz Simon: Életem. Cserépfalvi, Bp., 1937.
• L itván György: Jászi Oszkár. Osiris, B p ., 2 0 0 3 .
• P ataky Lajosné (összeáll): A szabadkőműves szervezetek levéltára. Bp., 1967. Kéz

irat.
• R affay Ernő: Szabadkőművesek Trianon előtt. Kárpátia Stúdió, Bp., 2010.
• R affay Ernő: Harcoló szabadkőművesség. Küzdelem a katolikus egyház ellen. Kárpá
tia Stúdió, Bp., 2011.
• S eton-W atson , R. W.: The Southern slav question and the HabsburgMonarchy [A
délszlávkérdés és a Habsburg Monarchia]. Constable and Co., London, 1911.
• S turm Albert (szerk.): Országgyűlési Almanach 1887-1892. Rövid életrajzi adatok a
főrendiház és a képviselőház tagjairól. Bp., 1888.
365
• S zékelyGyörgy (főszerk.): Magyar színháztörténet. II. köt. 1873-1920. Magyar
Könyvklub, Bp., 2001.
• S zekfű Gyula: Három nemzedék és ami utána következik. Királyi Magyar Egyetemi
Nyomda, Bp., 1935.
• S zende Pál: Alkotó és romboló munka a szabadkőművességben. Márkus Samu test
vér könyvnyomdája, Bp., 1911.
• W eis István: A mai magyar társadalom. Magyar Szemle Társaság, Bp., 1930.
Cikkek
• Bognár Mátyás: A családi hitbizományról. A Cél, V. évf. 6. sz. (1914. június) 451 -
456.0.
• B otlik lózsef: Román terrorista merénylet Debrecenben. Nagy Magyarország, 2. évf.
3. sz. (2010. június) 68-75. o.
• H orváth Ákos: Andor József: A tanítónő. A Cél, V. évf. 3. sz. (1914. március) 233-
234. o.
• Jászi Oszkár: A magyarországi reakció szervezkedése. Huszadik Század, XI. évf. 3.
sz. (1910. március) 367-373. o.
• I ászi Oszkár: A délszláv kérdés. Huszadik Század, XIII. évf. 7-8. sz. (1912. július
augusztus) 187-193. o.
• Jászi Oszkár: 1912. május 23. Huszadik Század, XIII. évf. 6. sz. (1912. június)
737-740. o.
• M ezey Gyula [m. gy.]: A Magyar Gazdaszövetség újabb birtokpolitikai akciója. A Cél,
V. évf. 4. sz. (1914. április) 257-260. o.
• Radnai Oszkár: Heltai Jenő: A tündérlaki lányok. A Cél, V. évf. 3. sz. (1914. március)
229-231. o.
• S zakácsÁrpád: Hogyan akarta meggyilkolni Szabó Ervin Tisza Istvánt? Nagy Ma
gyarország, 2. évf. 6. sz. (2010. december) 60-65. o.
366
NÉVMUTATÓ
Aczél József 198-200 Balkányi Miksa 17
Ady Endre 20, 33, 34, 79, 82, 106, 107, Bánffy Dezső 216, 281, 298
153, 177, 189, 191, 193, 194, 201, 228, Bangha Béla 194
230, 233, 249, 266, 278, 314, 349, 356- Baracs Károly 27, 205, 210, 225, 282
358, 360,364 Bárczy István 201, 274, 276
Ady Lajos 177, 358 Barkóczy Sándor 33-35
Ágoston József 276 Barna Endre 259
Ágoston Péter 274 Bársony István 15
Ajtay József 57 Barta I. Imre 189, 225
Altai Rezső 285 Barta Ödön 114, 118
Andrássy Gyula, id. 161 Basch Imre 275
Andrássy Gyula, ifj. 33, 64, 108, 129, Batthyány Tivadar 277-279, 294
133, 161, 182, 197, 203, 220, 241, 291, Bauer, Ottó 181
292, 309, 322-324 Bédy-Schwimmer Róza 279, 280
Antal Béla 328 Békey Ignác 120
Apáthy István 23, 134, 276, 281 Benedek Elek 18
Apponyi Albert 34, 35, 56, 78, 80, 99, Benedek Elemér 153, 188
127, 132, 133, 135, 161, 170, 175, 177, Beöthy Pál 330, 334
203, 244, 281, 291-293, 322, 355, 356, Berecz Antal 17, 200
358, 360 Berkovits Ferenc 164, 165
Auer Pál 321 Bernády György 201
Bethlen István 36, 130, 224, 264, 346
Babits Mihály 356 Bihari Mór 144
Bakonyi Kálmán 57, 59-61, 117, 139, 142, Biró Lajos 33, 34, 82, 273, 358
320 Björnson, Björnstjerne 80, 81
Bakonyi Miksa 150-153 Blauner Mór 226
Bakonyi Samu 277 Boda Dezső 240, 257, 335
Balassa József 132, 133 Bókay Árpád 137, 139, 140, 143, 148,
Bálint Lajos 37, 38, 103, 220, 234-240, 149, 155-174, 178, 183, 184, 186-188,
242-247, 273, 281, 295, 304 190, 195, 196, 200, 216, 274, 276
Bálint Zoltán 103, 119 Bokor József 17
Balkányi Béla 275 Boncza Berta 201
367
Boross Géza 355 Faludi Sándor 354
Bossányi Béla 144 Farkas Pál 23, 130
Bölöni György 191, 192, 233 Fekete Ignác 15, 19, 21, 23, 24, 28, 76, 85,
Braun Róbert 274, 331 87, 90, 91, 105, 108, 113, 119, 144, 300
Brenner József (Csáth Géza) 192, 233 Feleki Béla 117-119, 137, 138, 294, 295,
Bródy Sándor, író 351 297, 299, 301, 302, 304, 313, 317-321
Bródy Sándor, irodafőnök 25 Fényes László 335, 336
Brózsik Pál 134, 135 Ferenc Ferdinánd 84, 323
Ferenc József 50, 185, 322
Castelnau Alfonz 321 Flesch Nándor 119
Concha Károly 15, 18 Francé, Anatole 30
Franki Sándor 144
Csatáry Frigyes 147 Fried Ödön 85, 153, 188, 358, 359
Csáth Géza lásd Brenner József Furnemont, León 137, 148-150
Csergő' Hugó 313 Fülöp Zsigmond 133
Csukássyjenő 120
Gabányi Árpád 15
Dalmady Zoltán 189 Gábor Andor 356
Dániel Arnold 275 Gajári Géza 129, 130, 138
Del Medico Ágoston lói, 168 Garai Illés 119
Delej Lajos 282 Gárdonyi Géza 132
Diner-Dénes József 21, 24, 29-31, 38-47, Garibaldi, Giuseppe 157
51, 54, 57, 78, 79, 81, 83-88, 108, 112, Gelléri Mór 15, 20, 26-28, 31, 79, 85, 87,
113, 122, 123, 153, 164, 172, 188, 205, 91-93, 102-105, 107-110, 112, 113, 117,
210, 213, 218, 275, 276, 278 138, 150-153, 163, 189, 200, 203, 300,
Duczynska Ilona 294 317-319, 321
Gerber Béla 76, 116
Elek Pál 337, 355 Gerő Ernő ól
Ember Jenő 153, 189, 226 Gerő Nándor 21, 58, 61, 116, 321
Ernőd Tamás 356 Gerster Béla 15-17
Engels, Friedrich 39, 43 Giesswein Sándor 346
Gliick Frigyes 200
Faber Oszkár 205, 206, 211, 212, 214, Glücksthal Samu 110
226 Goethe, J. W. von 61
Fábián Béla 319 Goga, Octavian 213, 214, 254, 303
Fábry Sándor 30 Goldberger Lajos 19
368
Gorove Árpád 119 4 6 ~61, 65, 75~90, 95~ 119,122, 130,
Gönczi Jenő 13, 23, 27, 75, 76, 79, 138, 136~ 148, 151-158, 169 "199, 203-206,
147, 191, 193, 226, 274, 358 210~235, 247 ~ 318, 321 ~326, 329-339,
Görgey Artúr 104 349, 363
Gratz Gusztáv 21-23 Jendrassik Ernő 276, 277
Grossmann Miksa 60 Joannovics György 138, 155, 190, 200
Grósz Menyhért 359 Jónás János 127, 128
Justh Gyula 277-280, 290, 292, 294, 297,
Hajdú Miklós 297-299, 318, 319, 321 301, 304, 305, 307-310, 317, 322-326,
Harkányi Ede 13, 21, 22, 25, 27, 28, 57, 329, 330, 332, 333, 337
83, 85, 88, 109, 113, 114, 116, 130, 138,
147, 149, 150, 191, 201, 217, 218 Kada Elek 16
Harmath Imre 341 Kaffka László 76, 77, 90, 117, 274
Harsányi Zsolt 356 Kállay Uhui 346
Hatvány Lajos 50, 167 Károlyi Mihály 11, 27, 29, 30, 36, 47, 67,
Hegedűs Géza 360 88, 126, 134, 154, 205, 217, 222, 225,
Hegedűs Lóránt 23 240, 257, 264, 277, 280, 285, 311, 324,
Hegel, G. W. F. 39 364
Heltai Jenő 344-346, 348-350, 354, 356 Karsai Sándor 28, 76, 106, 107, 118
Herczeg Ferenc 224, 352 Katona Béla 19
Herczog Ede 189 Katona Zoltán 299
Herzfeld Frigyes 105 Kégl János 21, 27, 188, 225
Herzl Tivadar 298, 344, 345 Kelemen Lajos 57
Hetényi-Heidelberg Albert 356 Kelemen M. István 118, 313
Horváth Ádám 18 Kernstock Károly 277, 278
Horváth Ákos 346, 351, 352 Khuen-Héderváry Károly 198, 284, 324-
Horváth Zoltán 15 326, 356
Huszár Károly 63, 68, 213, 316, 342 Kincs Gyula 228
Kiss János 18
láncú, Avram 239 Kiss József 356
Ignotus lásd Veigelsberg Hugó Koncsek Lajos 288
Illyés Bálint 18 Kondor Ernő 353
Kossuth Ferenc 277, 323, 324, 355
Jacobi Andor 315 Kossuth Lajos 96, 180, 187, 342
Jancsó Benedek 259 Kosztolányi Dezső 356
Jászi Oszkár 9~ 14, 19~32, 38, 40, 43, Kovács Gyula 108, 109
369
Krausz Simon 50, 89, 224, 337 359
Krejcsi Rezső 69-74, 79, 86, 110, 114, 118, Martinovics Ignác 139, 255
188, 275 Mártonffy Márton 19, 25, 200
Kreutzer Lipót 209 Marx, Kari 39, 41, 42, 105
Kristóffy József 84, 320 Medgyaszay Vilma 356, 357
Kun Béla 36 Mentsik Ferenc 200
Kunfi Zsigmond 27, 47, 55, 134, 154, 164, Messinger Simon 120, 121, 131, 136, 144,
181, 205, 206, 225, 230, 273, 274, 276, 190, 198, 200, 216
278, 314, 325, 326, 357, 358 Moldován Gergely 254
Molnár Ferenc 354
Láday István 21 Molnár János 175
Lakner József 286 Móra Ferenc 206
Lánczy Leó 355 Moskovicz Ignác 17
Lányi Viktor 356 Moussong Géza 288
Lenin, Vlagyimir Iljics 249, 329 Murai Vilmos 25, 57, 76, 120, 145, 317
Leopold János 21 Mülek Lajos 280
Lessing, G. E. 61
Leutner Adolf 216 Nádas Sándor 353
List, Friedrich 51 Nádor Mihály 356
Litván György 19, 20, 82, 84, 85, 194, Nagy Endre 233, 353-360
230, 257, 272, 294, 349 Nagyatádi Szabó István 324
Lucaciu, Vasile 246 Neuschlosz Marcell 158, 165
Lueger, Kari 128, 132, 303, 307
Lukács Gyula 15, 16 Nyáry Albert 346
Lukács László 323, 324, 326, 355, 356
Oesterreicher Mór 105-107, 113-115
M áhr Nándor 355 Oppenheimer, Franz 268
Majláth Béla 17 Óvári-Altenburger Károly 147
Majláth Gusztáv Károly 175
Maiéter István 120 Palágyi Menyhért 18
Marczali Henrik 28 Pékár Gyula 346
Márkus Alfréd 341 Péterfi Tibor 154, 220
Márkus Miksa 314 Pikler Gyula 23, 79, 228, 314
Márkus Samu 198, 247 Pius, X. 166
Marschan Géza 13, 75-77, 79, 90, 103, Pogány József 36,106,154,164,174,181,
104, 138, 139, 192, 211, 222, 225, 226, 189, 192,193, 214, 230, 276, 278, 294, 314
370
Pollacsek József 77 Sebestyén Károly 110
Pollacsek Károly 153, 188, 205 Seton-Watson, R. W. (Scotus Viator) 80,
Polónyi Géza 19, 34, 296, 300, 313, 316 251, 254, 269, 302, 303
Pop Csicsó István 279, 280 Sever, Axente 239
Pósch Dezső 191, 225 Sidó Zoltán 153, 188, 220, 275
Prohászka Ottokár 35, 97, 104, 105, 172, Skerlecz Iván 186
175, 194, 240 Smoquina Márius 153, 188
Purjesz Lajos 103, 220, 234, 295 Soltész Adolf 25, 28, 79, 108, 318, 319,
321
Rácz Gyula 13, 21, 22, 25, 79, 90, 205, Soltész István 23
216, 225, 275 Somló Bódog 19, 84
Radnai Oszkár 346-350 Somlyó Zoltán 356
Rákóczi Ferenc, II. 48, 53, 180 Somogyi Béla 126, 274
Rákosi Jenő 186, 259, 278 Spádi Adél 279, 280
Rákosi Mátyás 27, 154, 219, 336 Sulyok István 175, 176
Rakovszky István 17, 200
Ranke, Leopold von 42 Szabó Ervin 294, 349
Rau Gottlob 285 Szalay Mihály 144
Reinitz Béla 356-358 Székely Aladár 34, 85
Renner, Kari 181 Székely Imre 13, 21, 22, 30, 32, 33, 35,
Rónai Zoltán 27, 153, 154, 164, 18, 205, 37,79, 81, 88, 89, 104, 111, 112, 139,
217, 218, 275, 276, 278, 314, 358 145-147, 191, 210, 226
Rózsa Ede 189 Szende Pál 13, 48, 75, 88, 90, 106, 108,
126, 127, 129, 131, 134-136, 139, 146,
Sajó János 305 147, 189, 192, 198, 205, 214-217, 222,
Salusinszky Imre 312 225, 261, 273, 275, 278, 282, 359
Sándor János 334 Szép Ernő 353, 356
Sándor Pál 57, 88, 89, 91-95, 97, 99-104, Szilágyi Dezső 290
109-119, 135, 137, 144, 147, 153, 188, Szilágyi Károly 316
205, 208-210, 216, 218, 222-225, 227, Szilágyi Lajos 17, 76
265, 273, 303 Szini Gyula 154, 220
Sasvári Ármin 19 Szirmai .Albert 356
Schöpflin Aladár 233 Szmik Lajos 144, 200, 216
Schreier Jenő 119 Szterényi József 355
Schreiner József 286, 287
Scotus Viator lásd Seton-Watson Tabódy Endre 189
37"
Temesvári Rezső 319, 321 309, 322, 323,326, 355
Tihanyi Mór 105, 117, 297, 312, 314, 317 Wildner Ödön 21
Tímár Szaniszló 112 Wolfner Vilmos 144
Tisza István 11, 23, 35, 36, 48, 89, 106,
129-131, 167, 173, 174, 178-180, 182, Zalai György 18
186, 189, 198, 224, 225, 240, 265-267, Zerkovitz Béla 356
278-280, 291-294, 323-326, 329-331, Zichy Nándor 35, 104
334, 336-338, 352, 358, 360 Zigány Zoltán 13, 31, 76, 78, 79, 83, 90,
Topits Alajos József 18 109, 113, 116, 121-127, 130, 133, 135,
Túrán Bódog 80, 81, 90, 116 138-140, 142-147, 150, 189, 190, 192,
Türr István 157 195-197, 199, 205, 211, 225, 226, 274,
277, 331
Vágó József 275 Zilahi Balogh Gyula 17
Vámbéry Ármin 277 Zoványi Jenő 316
Vámos Henrik 83, 85, 121, 216, 280
Váradi Antal 15, 19, 116 Zsilinszky Mihály 167, 173
Várady Zsigmond 30, 131, 135, 143, 144,
273, 274, 276
Varga Jenő 275
Varró István 153, 188, 218, 275
Vas Béla 275
Vázsonyi Vilmos 89, 158, 288-290, 294-
319, 321, 324, 333, 336, 355
Vécsey Artúr 76
Veigelsberg Hugó (Ignotus) 26, 30, 103,
108, 302, 356, 363
Vermes Károly 220
Verő György 113, 115, 116
Vészi József 33, 34, 82
Vikár Béla 76
Wáchter, Max 169, 184, 186

Weis István 74, 343
Weiss József 120
Weiss Manfréd 50, 53
Wekerle Sándor 16, 33, 34, 81, 108, 179,
372
Kiadta a Kárpátia Stúdió Kft.
1015 Budapest, Csalogány u. 12.
karpatiastudio.hu
kiado@karpatiastudio.hu
Felelős kiadó a Kárpátia Stúdió Kft. ügyvezetője

Felelős szerkesztő: Virág István
Sorozatszerkesztő: Szakács Árpád
Szöveggondozás: Szakács Árpád
Borítóterv, műszaki szerkesztő: Tóth Gábor
Nyomás és kötés: Korrekt Nyomda

Ügyvezető: Barkó Imre
1106 Budapest, Fehér út 10.
korrektnyomda.hu
KÜZDELEM A
KÁRPÁT-MEDENCÉÉRT
VÁRMEGYEHÁZ KárpátiaStűdió
K Ö N Y V E S B O L T
varm egyehaz.hu | +36 20 346 8781 | konyv@ varmegyehaz.hu
évtized eim r
TITKOSSZOLGÁLATNÁL
VÁRMEGYEHÁZ KárpátiaStúd
íaStúdk^
KÖNYVESBOLT
varm egyehaz.hu | +36 20 346 8781 | konyv@ varmegyehaz.hu
VÁRMEGYEHÁZ A Vármegyeház könyvesbolt ?0-
K Ö N Y V E S B O L T akciós ajánlata
^ é n y
Gulyás László Őze S ándorné, Nagy

Küzdelem a Őze S ándor Magyarország
Kárpát- Sárréti sasok történelmi
medencéért magazin
N em zeti
A ne m z e ti és ellenállási B uda pest ro m án
n e m zetiség i m o z g a lo m m egszállása
kérdés K elet-
1690-1914 M a gyaro rszág on
1948-1953 698 Ft
2240 Ft r 1 1
2392 Ft
liB W r o M jS S
S ujánszky Jenő D o m o n ko s László D o m o n ko s László

Küzdelem a Tűzzel-vassal a Csurka
kommunizmus hazáért
ellen E g yed ülálló
A m a g ya rrá vá lt p o rtré k ő te t a 20.
K önyv a titk o s M aderspach század e g yik le g
M e zartin- család tö rté n e te je le n tő s e b b
c s o p o rtró l és az m a g ya r g o n d o l
e m ig rá ció s elle n ko d ó já ró l
állásról
1150 Ft
2600 Ft
2000 Ft
M o ln ár János V in c z e G ábor M aderspach

Szigorúan Gúzsba kötött M A D ERSPA C H VIKT O R V ik to r
Szigorúan ellenőrzött kisebbség Az oláhok
ellenőrzőt! evangélium 1-2. vérnyomában a
evangélium. A ro m ánia i Fekete-tengerig
B epillan tás a m a g ya rsá g fél
S ecuritate évszázados T ö rté n e te k az
titk o s aktáiba tö rté n e ti 1916-os ro m án
kro n o ló g iá ja b e tö ré s idejé ről
Az oláhok vérnyomában
5600 Ft
3493 Ft a ffckctc-tengerig
2080 Ft
Gyászos idők G ulyás László B ö jté Csaba

tündöklő csillaga A Horthy-korszak A szeretet
külpolitikája 1. bölcsője
K ra to c h v il Ká-
ro lyn ak, a Szé E gy n y o lc k ö te te s B ö jté C saba le g
k ely H ado sztály s o ro z a t első ú ja b b ö n á lló
parancsn okán ak darabja k ö te te
ö s s z e g y ű jtö tt
írásai
Gyászos idők 2240 Ft 3192 Ft
tündöklő csillaga
Knwochwil Károly válobion írásai
3 520 Ft
varm egyehaz.hu +36 20 346 8781

Az aktuális ára król tá jé k o z ó d jo n a varm e gye haz.h u oldalon.
A házhoz szállítás díja 5 0 0 0 Ft fe le tt 6 9 9 Ft, 10 0 0 0 Ft fe le tt ingyenes!
POLITIZÁLÓ SZABADKŐMŰVESSÉG
Raffay Ernő szabadkőműves témakörben megjelenő harmadik, talán az eddigi leginkább ér
dekfeszítő kötetét tartja kézben az olvasó. A szerző - folytatva korábbi gyakorlatát - egyedül
álló levéltári kutatásaival nemcsak a magyarországi titkos társaság szándékait és célrendszerét
tárja fel, hanem új megvilágításba helyezi a 20. század első két évtizede Magyarországának
történetét. Nem túlzás azt állítani, hogy munkája teljesen átrajzolja a Trianont megelőző idő
szakról kialakult képet.
A Politizáló szabadkőművesség című új kötetből megismerhetjük a magyarországi szabadkő
művesség radikalizálódásának következő állomását, a Jászi Oszkár nevével fémjelzett Martino
vics páholy létrejöttét és tevékenységét, s hosszú oldalakon át olvashatjuk ama súlyos állítás
bizonyítékait, mely szerint: a baloldali radikálisok célja nem volt más, mint a magyar keresztény
nemzetállam megdöntése. A könyv nemcsak az eszme- és politikatörténeti folyamatokat mutat
ja be, hanem a radikális vonal elfogadott és meghatározó személyiségeit is, akik politikai sze
rephez Károlyi Mihály kormányában, illetve az azt követő kommunista diktatúrában jutottak.
Feltárul szemünk előtt, hogy a Tanácsköztársaság szellemi előkészítése éveken keresztül folyt,
az nem „a semmiből ugrott elő” 1919. március 21-én. A titkos társaság tevékenységével akar-
va-akaratlanul hozzájárult a vörösterrorhoz és bizony a Magyar Királyság széthullásához is.
DR. RAFFAY ERNŐ
1948-ban született Baranyában. Családja Magyarország két

végéből származik: apai ágon Csókfalva, Székelyföld, anyai
ágon Vasegerszeg, Vas megye. 1977-ben végzett a szegedi
József Attila Tudományegyetem történelem-Kelet-Európa tör
ténete szakon. 1994-től a Károli Gáspár Református Egyetem
tanára, tudományos rektorhelyettese, a Bölcsészettudományi
Kar dékánja, az Új- és Legújabbkori Magyar Történeti Tanszék
tanszékvezetője. Az általa alapított Balkanisztikai Kutatócsoport
vezetője. Néhány évig a Károli Kiadó igazgatója. Országgyűlési
képviselő (1989-1994), a Honvédelmi Minisztérium politikai ál
lamtitkára (1990-1993), a Magyar Országgyűlés Honvédelmi
Bizottságának aleinöke (1990), az Erdélyi Szövetség társelnö
ke (1988-1990), a Trianon Társaság elnöke, majd tiszteletbeli
elnöke (1997). Kutatási területe a 19-20. századi magyar törté
nelem és a balkáni népek története. Szűkebb kutatási területe:
ARORSZÁG magyar-román kapcsolatok, Erdély és a trianoni békediktátum
története.
3990 Ft

Raffay Ernő - Politizáló Szabadkőművesség PDF

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Raffay Ernő - Politizáló Szabadkőművesség PDF

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

WW FF

Jászi Oszkár és a Martinovics páholy

Kárpátja Stúdió, Budapest, 2012

© Raffay Ernő, 2012

A MARTINOVICS PÁHOLY LÉTREJÖTTÉNEK ELŐZMÉNYEI 13

A BALOLDALI RADIKALIZMUS ÉLCSAPATA 139

AZ ERKÖLCSTELENSÉG OLTÁRRA VITELE 341

szellemben, egyre többször keresztényellenes mondanivalókkal és tevékenységgel. Ide

Könyvünkben tehát arra a következtetésre jutottunk, hogy a radikális szabadkőmű­

Budapest, 2012. november.

Gönczi Jenő 1907. január Demokratia páholy

és jelige megválasztása mindig hordozza a páholy tevékenységének tartalmi vonatko­

bán vannak elhelyezve a páholyalapítás iratai 1889- 1890-ből.

kerület országgyűlési képviselője. Korábban, 1874-ig hivatásos tengerésztiszt, majd a

30 OL P 1083 108. csomó 58. fólió mindkét oldala.

Jászi Oszkár és elvbarátai

szavazást fekete és fehér golyókkal - le is bonyolították.52 Összesen tíz jelentkezőről

52 A szabadkőműves páholyokban a szavazást fehér és fekete golyókkal végezték. Az igen szavazatot a

nyilvánosan (páholy-nyilvánosán) biztosítva őt tervei támogatásáról a vezetők részé­

rő tehetségét. Nem véletlen, hogy az akkoriban legradikálisabb nagyváradi páholyba

ellen a katonai ellenállást.77 Azért szükséges a leendő Martinovics páholy tagjainak

77 A hazai szabadkőművességről szóló következő, negyedik könyvemben mutatom majd be a Károlyi-kor­

irányába - ki akarja bővíteni. S nem a későbbi évekről, hanem a legközelebbi időszak­

81 Tudnivaló, hogy a szabadkőműves szervezet tavaszi-őszi menetrend szerint végezte tevékenységét. A

Társadalomtudományi Társulatot és a Szabadiskolát.84 Ekkoriban már nyilvánvaló volt,

87 Uo. 44. fólió, hátoldal.

szetesen) a budapesti és vidéki hírlapoknak, közlés céljából.89 Ebben a nagyon fontos

89 A szabadkőművesség és a magyarországi sajtóviszonyok összefüggéseiről e könyv egy másik fejeze­

munkástestvérei nevével visszaélők fogják a legerősebben irtani a polgári osztály tagja­

Visszatérve Székely Imre gondolatmenetéhez, tény, hogy a hazai radikálisabb sza­

vezető szerepet, hanem a szellemi szabadfoglalkozások tekintetében is döntő Jelentőséghez jutottak. A

(Österreicher) Lajos megszervezi s kiadja a Világ című szabadkőműves hírlapot, első

A kommunizmus kísérteié járja be a Demokratia páholyt

Az 1906. október 8-i nagyszabású Székely-előadás után, október 15-én és október

Diner a marxizmus és a szabadkőművesség összefüggésével kezdi mondandóját:

fontos, mert ekkoriban teremtődött meg az a magyarországi értelmiségi csoport, amely

xistákba olyan mélyen belerögzülnek a történelmi materializmus egyszerű állításai,

115 Uo. hátoldal.

117 Uo. 53. fólió.

Az előadó az eddig elmondott igazságokat alkalmazza a magyarországi helyzetre

Végül előadásának egyik utolsó megállapítása ezzel a nagyon is gyakorlatias meg­

Jászi és „a szocializmus mint új hazafiság”

Az első világháború előtti évtizedekben a hazai kapitalizmus kialakulásának követ­

tőinek együttműködése. E szövetségnek az első években csak az „eszmebarikádokon”

mi, művészeti, társadalomtudományi téren megcsinálják azt az ideológiát, mely a mai

elnyomó latifundiummal ellentétes osztályérdekeik vannak, hogy éppen ezek voltak

136 Uo. 59. fólió, hátoldal.

nalizmusa, saját profitjuk érdekében, addig a munkások nemzetközisége a betevő fa­

139 Uo. 60. fólió. (Kiemelés - R. E.)

Románia és Szerbia irányából leselkedtek Magyarországra, a saját hazájára. Torz világ-

144 Uo. Jászi Oszkár kiemelése.

Gerő testvér: a „polgári haza" elavult fogalom

Hogy Jászi Oszkár előadása milyen nagymértékben megmozgatta a páholy tagjai­

147 Uo. 5ó. fólió, hátoldal.

a maga osztály-elhelyezkedésének megfelelő, azzal adekvát, tehát az annak lényegét

vei kiemeltük a két legdurvább kifejezést, amelyeket ő a fönnálló magyarországi társa­

A fiatal Gerő a magyar szabadkőművesség „nagy öregjét”, Bakonyi Kálmánt megle­

164 Uo. 84. fólió.

mondja el számunkra - a szeretett hazát közhelynek tartják. Ez a gúnyolt „szeretett

172 Uo. 88. fólió.

Gerő lelkében mégis megcsillan valami: a proletárhaza-fölfogás. Hallgassuk csak:

Hosszú megszólalása végén Gerő fölvázolja a magyarországi leendő társadalmi

nagy gyűlölettel. A magyarok és a keresztények gyűlöletét értem, csak a kétef-ipszilon kiemelését és

Könyvünkben tehát arra a következtetésre jutottunk, hogy a radikális szabadkőmű

és jelige megválasztása mindig hordozza a páholy tevékenységének tartalmi vonatko

nyilvánosan (páholy-nyilvánosán) biztosítva őt tervei támogatásáról a vezetők részé

77 A hazai szabadkőművességről szóló következő, negyedik könyvemben mutatom majd be a Károlyi-kor

irányába - ki akarja bővíteni. S nem a későbbi évekről, hanem a legközelebbi időszak

89 A szabadkőművesség és a magyarországi sajtóviszonyok összefüggéseiről e könyv egy másik fejeze

munkástestvérei nevével visszaélők fogják a legerősebben irtani a polgári osztály tagja

Visszatérve Székely Imre gondolatmenetéhez, tény, hogy a hazai radikálisabb sza

Végül előadásának egyik utolsó megállapítása ezzel a nagyon is gyakorlatias meg

Az első világháború előtti évtizedekben a hazai kapitalizmus kialakulásának követ

nalizmusa, saját profitjuk érdekében, addig a munkások nemzetközisége a betevő fa

Hogy Jászi Oszkár előadása milyen nagymértékben megmozgatta a páholy tagjai

vei kiemeltük a két legdurvább kifejezést, amelyeket ő a fönnálló magyarországi társa

A fiatal Gerő a magyar szabadkőművesség „nagy öregjét”, Bakonyi Kálmánt megle

Krejcsi azzal kezdi, hogy az európai munkásmozgalomnak három számottevő ered

gári radikálisok legyenek - szinte valamennyien a szocializmusról, annak fontossá

1907 tavaszán Jászi már a Társadalomtudományi Társaság főtitkára és a Társada

E baloldali, utcai fölhevülés egyik percében Diner-Dénes javaslatára a népgyűlés ki

E képzeletbeli szoborfeliratnak csupán annyi a jelentősége, hogy jól mutatja a pá

Valószínűleg a kongresszusi küldöttek megválasztása okozta, hogy a páholy követ

tületek, törvényhozás, sőt a kormány befolyásolása az egyik legfontosabb és leghatéko

foglalkozniuk. Egy többpártrendszer szerint működő országban nyilván lehetetlen tisz