FELDMÁR ANDRÁS

BÜKY DOROTTYA

KAPCSOLATOK KÖNYVE
ÚJABB ÚTMUTATÓ TÉVELYGŐKNEK

h vgj^l könyvek
A kötet gondozásában közreműködött a Feldmár Intézet.

A Feldm ár Intézet szellem i m űhely, am ely a filozófia, az etika és az

interperszonális fenomenológia eszközeivel közelít az emberek közti
viszonyokhoz. Az intézet által szervezett előadások, workshopok és cso­
portok célja, hogy minél többen lehessenek aktív feszesei az értelmes,
szabad és szégyenérzet nélküli kommunikáció élményének.

w w w.le 1d m a ri ntezet.hu
FELDMÁR ANDRÁS - BÜKY DOROTTYA

KAPCSOLATOK
KÖNYVE
Újabb útmutató tévelygőknek

hvg|T] könyvek
Feldmár András - Büky Dorottya: Kapcsolatok könyve - Újabb útmutató tévelygőknek
© Feldmár András - Büky Dorottya, 2018

Szerkesztő: Szörnyi Krisztina

Borító: Szabó Balázs

HVG Könyvek
Kiadóvezető: Budaházy Árpád
Felelős szerkesztő: Tanács Eszter
www.hvgkonyvek.hu

ISBN 978-963-304-691-3

Minden jog fenntartva. Jelen könyvet vagy annak részleteit tilos reprodukálni,
adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel - elektronikus,
fényképészeti úton vagy más módon —a kiadó engedélye nélkül közölni.

Kiadja a HVG Kiadó Zrt., az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók

és Könyvterjesztők Egyesülésének tagja.
Felelős kiadó: Szauer Péter

Nyomdai előkészítés: typoslave [Jeli András]

Nyomás: Dürer Nyomda Kft.
Felelős vezető: Aggod István ügyvezető igazgató
 f . ..] Föld kőzete,
Föveny minden szeme,
M inden szírt és halom,
Föld, tenger, hegyorom,
Felhő, csillag meteor,
Fű, fa, virá g bokor,
M inden forrás, berek:
M ind messzi emberek.*

W illiam Blake: Butts barátomnak írom

Az embereket ugyanis a beszéd gyű jti társaságba, a szavak viszont az

átlagos felfogóképesség szerint alakulnak ki. Ezért a helytelenül és ügyet­
lenül kialakult szavak szembeötlő módon béklyóba verik az értelmet.
Ezen a bajon mit sem enyhítenek a tudósok védekezésképpen alkotott
meghatározásai és magyarázatai, sőt épp a szavak tesznek erőszakot az
értelmen, a szavak zavarnak össze mindent, és bonyolítják az embereket
megszámlálhatatlan hiábavaló vitába és szószaporításba.

Francis Bacon: Nóvum Orgánum

* Fordította: Jánosy István

Bevezető

B. D.: Én tökéletesen elégedett vagyok a beszélgetéseinkkel,

ezzel az őrült izgalm as, felkavaró, inspiráló, vicces, évek óta
áramló, hömpölygő, hullámzó végtelen tengeróceánnal, amiből
m inden születik körülöttünk. M iért írjuk hát ezt a könyvet?
A Credot értem , azért írtad meg, m ert inspirálni szeretnél má­
sokat, hogy ők is írják meg a maguk krédóját. De ez, az Útmutató
tévelygőknek folytatása, a Kapcsolatok könyve, szerinted mire inspi­
rál majd, és kicsodát?
F. A.: M inden mű palackposta, ami valahol kisodródik a part­
ra. Aki felszedi, azt sem tudja, hogy am it benne talál, az vicc,
netán segélykiáltás egy lakatlan szigetről, egy hajótörött tutaj­
ról, vagy valami kincs lelőhelye egy régi kalóztérképen, esetleg
éppen eg y olyan szellem et rejt, am ilyet Abu talált A bagdadi
tolva j történetében. Ha szellem , akkor beszélgetni kell vele,
ráadásul okosan, furfangosan, mert a szellem lehet rossz vagy
ideges. V igyázni kell az ilyen üvegekkel!
M inden találkozás, m inden beszélgetés, m inden élm én y
m egváltoztat m inket. Aki elolvassa ezt a könyvet, annak az
agyában a neuronok reagálnak, biokémiai folyamatok indulnak
be, és isten tudja, mi történik. A nagy változás az élő szavakon
keresztül jön. Ezért jobb a beszélgetés, m int az olvasás. Nos,
hát arra akarjuk kapacitálni az olvasókat, hogy beszélgessenek,

7
ahogy mi beszélgetünk. Nem az a cél, hogy veled vagy velem
akarjanak beszélgetni, hanem hogy keressenek és találjanak ma­
guknak izgalmas társaságot, am elyben gyakorolják a beszélge­
tést. Laing arról beszélt az egyik gubancában (a Gubancok című
könyvében), hogy az ujj a H oldra m utat, és jaj, de érdekes az
ujjat szopni. Hát az olvasók ne az ujjat akarják szopni, hanem
a Holdat célozzák be maguknak.
B. D.: G yakorlás, ez jó! Ez akkor egy gyakorlókönyv lesz,
ahogy nekem is állandó gyakorlás, tanulás a veled való társalgás.
F. A.: Nem kellenek lábjegyzetek sem. Aki nem akar ilyesm i­
vel tökölni, akkor se nézné meg, ha beírnánk. A gyakorlatozás
jó lehetőség bárkinek. Én a praxisomat is pszichoterápiás gya­
korlatnak nevezem, nem tudást adok át. Laing csak nagyon rit­
kán utalt arra, hogy honnan jönnek a gondolatai, honnan idéz.
M eggyőződése volt, hogy a gondolatokat nem lehet birtokolni.
A gondolatok keresik azt, aki világra hozza őket, ahogy Piran-
dellónál a szereplők keresik a szerzőt, és nem fordítva. Amikor
felfedeztem, hogy Laing sok mindent átvett Graham Howe-tól,
egyáltalán nem csappant meg a tiszteletem iránta. Sőt nélküle
nem tudtam volna meg soha, hogy mit gondolt Graham Howe.
Van valam i egoisztikus pedantéria a hivatkozásokban, hogy
m indenféleképpen ki kell mondani, mi honnan jön, meg kell
jelölni a pontos forrást.
B. D.: Amikor a lábjegyzetekkel bajlódik az ember, akkor tu­
lajdonképpen elvész a szellem i munka erotikája. Kíváncsiság,
izgalom , szenvedélyes önfeledtség, az elm e bekapcsolódása
a gondolatok áram lásába. Ám a lábjegyzetekkel, utalásokkal,
forrásm egjelölésekkel az em ber lelassítja a gondolkodás sza­
bad áram lását, m intha büntetné m agát az élvezetért. Amikor

8
a munka végére hagyom ezt a feladatot, úgy érzem, na, hátra
van még a feketeleves...
F. A.: Igen, ez mind benne van. Úgy csinálunk, mintha a gon­
dolatokat lehetne birtokolni, gyártani, szabadalmaztatni. Simon
Critchley How to Stop L ivingandS tart W orrying című könyvében
azt állítja: „Nem az agyunkban gondolkodunk, a nyelvben és
a kultúrában gondolkodunk.” A gondolatok áram lása, ahogy
mondod, a livin g a forrásmegjelölés a worrying. Én azonban még
Critchleynél is tovább mennék: A nyelv és a kultúra gondolko­
dik rajtunk keresztül. Szerintem az éter teli van gondolatokkal,
amik csak arra várnak, hogy valaki kimondja, leírja őket.
B. D.: N a, ez jól kezdődik, akkor erről m ég beszélgetünk.
Nem tudományos mű lesz, az már biztos. Nem akarunk m eg­
felelni ilyesfajta elvárásoknak. Csak társalgun k... Azt tapasz­
talom, rengetegen nem is tudják, hogyan lehet jól beszélgetni.
Van ez a rem ek szó: társalgás. Lehet, hogy jobb, v agyis több
lehetőség van benne, mint a beszélgetés szóban. Valahol a be­
szélgetés és a bizalmasság között van, rámutat arra, hogy főleg
szavak és gondolatok csörgedeznek a társalgók között, de arra
is, hogy kapcsolat van közöttük. A társalgás messze több mint
eszm ecsere, a könnyed, szeretettel teli eg yü ttlét lehetőségét
hordozza, és egyenrangúságot feltételez. Kicsit talán könnyed,
vagy inkább megengedi a könnyedséget, nem fér bele a vesze­
kedés, az agresszió, az okoskodás, a m indentudás, de belefér
a vita, az érvelés. Akik társalognak egym ással, azok szerintem
udvariasak, figyelmesek, nem akarják mindenáron bebizonyíta­
ni az igazukat, nem akarják legyőzni a másikat. Társak, barátok,
nem ellenségek. Én így szeretnék társalogni, veled és másokkal
is. De m ilyen hibákat követhetünk el, hogyan tudjuk elrontani

9
a társalgást? M ilyen egy jó társalgás? Hogyan kell úgy beszél­
getni, mintha veled beszélgetne valaki? És hogyan kell társa­
logni ezzel a könyvvel, a palackból kiszabaduló szellem m el?
F. A.: Ú gy kéne nekilátni, m intha az olvasó tén yleg a be­
szélgetőtársunk lenne. Ha én olvasnám ezt a könyvet, akkor
ceruzával a kezem ben forgatnám , és m indenhova beírnám
a mondandómat a lapszélekre. Rem éljük, lesz hely az olvasó
m egjegyzései számára, hogy ne csak mi legyün k itt az o ld a­
lakon, hanem ő is. Ez a könyv akkor lesz készen, ha az olvasó
beírt mindent, ami eszébe jut a sorainkról. íg y lesz ez az ő saját
könyve.
A másik kérdésed, hogyan lehet egy beszélgetést, egy társal­
gást elrontani. Hát úgy, hogy nem mondom ki, amit gondolok,
mert esetleg félek attól, mit reagál a másik, reagál-e egyáltalán.
A félelem a másik fél reakciójától meggémberíti a beszélgetést.
Ha a beszélgetőtársak mindahányan spontánok és őszinték, ak­
kor nagyon izgalmas a beszélgetés. Ha hiányzik az őszinteség és
a spontaneitás, akkor dögunalom lesz az egész, felszínes cseve­
géssé hígul. Elrontja a társalgást az is, ha nem figyelek a másikra,
ha már alig várom, hogy én mondhassam a magamét. Elrontja
a beszélgetést, ha nem a témára figyelek, és nem abban vagyok
benne, hanem megtámadom a másikat, vagy ha személyessé te­
szem azt, ami absztrakt, absztrakttá azt, ami személyes. Amikor
valaki metabeszélgetésbe kezd, a beszélgetésről kezd beszélget­
ni, vigyázni kell. Persze ezt is lehet, de témát váltani vagy me-
tabeszélgetést beiktatni agresszívnek tűnhet. Ha beszélgetünk
valam iről, de én egyszer csak irán yt váltok, még akkor is, ha
velem tudsz jönni az új témába, megmaradhat benned a nehez­
telés rám, hogy játszom a hatalmast. M indig annak van hatalma,

10
aki tematizal. Ha rákényszerítelek, hogy ugorjunk más témára,
akkor - habár logikailag nincs probléma - számolnom kell azzal,
hogy lesznek érzelmeid ezzel kapcsolatban. Paul W atzlawick be­
szél a kommunikáció tartalmi szintjéről, és a viszony vagy kap­
csolati szintjéről. Nagyon nem mindegy, mit mondok: „Fontos,
hogy ezt a könyvet határidőre leadjuk a kiadónak”. Vagy: „Ülj le
a laptophoz, mert nem lesz készen határidőre a könyv”. A kétféle
megfogalmazás nagyjából ugyanazt a tartalmat adja vissza, de na­
gyon különböző viszonyt mutat kettőnk között. A „Vidd ki a sze­
metet!” felszólítással tartalmi szinten nincsen semmi baj. Viszont
érzelmi, kapcsolati szinten ki vagyok én, és kinek gondollak té­
ged, hogy ezt megengedem magamnak? M intha megegyeztünk
volna, hogy én erre megkérhetlek. Mondjuk, arról vitatkozunk,
hány híd van a Dunán Budapesten. Én azt állítom, kilenc, te azt
mondod, tíz. Utánanézünk, és kiderül, hogy nekem van igazam.
A tartalm i ügyben nincs többé semmi baj, de lehet, hogy ettől
fogva érzelmi, kapcsolati szinten elkerülsz, mert nekem volt iga­
zam, és szégyelled magad. Erről aztán nem beszélünk többet, és
azt sem tudom, miért távolodtunk el egymástól. M indig el kell
határozni, hogy az ember küzd az igazáért, és egyedül marad,
vagy kapcsolatot akar, és akkor nem érdekes, nem fontos, kinek
van igaza.
B. D.: Aki csak a győztes-vesztes dualitásban érzi elemében
magát, még jó, hogy győztes akar lenni. Sokszor teljesen lényeg­
telen, igaza van-e vagy sem, gyorsan, kegyetlenül, éles szóval
elvágja a diskurzus fonalát, m ert az egyet nem értés elfogad­
hatatlan a számára. Ismerek egy nagyon értelm es és rokonszen­
ves fiatal párt, akik egy este arról beszélgettek, mit tennének, ha
megnyernék a lottó ötöst, ami éppen milliárdos tételt jelentett.

11
„Egy penthouse lakást vennénk N ew Yorkban” —íg y a fiú.
„Ugyan, minek az, egyáltalán nem gazdaságos, inkább kertes
házat kell venni” - így a lány. Szó szót követett, míg úgy össze­
vesztek, hogy két hétig nem beszéltek egymással.
F. A.: Az volt a baj, hogy nem voltak kíváncsiak. Egyikük sem
tudta m egengedni magának, hogy azt mondja, jé, mennyi jó öt­
letünk van, egyik jobb, mint a másik, hanem vetélkedni kezdtek.
Laing Beszélgetések gyerekekkel című könyvében jól látható, hogy
ő soha nem vitatkozott a gyerekével. Ha a gyerek azt mondta,
mindannyian az Isten hasában vagyunk, nem azt felelte, hogy
igen vagy nem, hanem m egkérdezte, m iért gondolja, honnan
gondolja éppen azt. M eg akarta ismerni a gyerek világát, nem
pedig m egtanítani arra, amit ő tudott. Szókratészi dialógusba
elegyedett a gyerekeivel, ő tanult tőlük.
Bátorság nélkül nincs jó beszélgetés és nincs kíváncsiság.
L étezik egyfajta lustaság, fáradtság - én is érzem néha azt,
hogy nagy erőfeszítésbe kerül m egtalálni a szavakat, hogy ak­
kurátusán tudjam megfogalmazni, amit akarok. M ár csak azért
is megdolgozom a pénzemért, mert valam iféle ellenállást kell
letörnöm. A közelmúltban, Londonban, egy családterápián ta­
pasztaltam, hogy a fiú keményen dolgozott azon, hogy kimond­
ja, mi az, ami őt bántja abban, ahogy a szülei beszélnek vele.
A szülők m eg csak ültek, forgatták a szem üket, hogy jaj, m i­
csoda felesleges, lényegtelen, komolytalan dolgokat akar tőlük
a gyerek. Néha pont a szüléink vagy a testvéreink nem akarnak
ránk figyelni. Ha ezt gyakran átéljük, akkor belénk száll ez a ne­
gatív energia, és többé már nem is akarjuk kifejezni magunkat.
Szerintem, ha az anyámat, apámat, nagyanyám at m indig érde­
kelte volna, m it akartam mondani, akkor nem lenne bennem ez

12
a lustaság. De én már rájöttem, hogy muszáj kimondanom, amit
gondolok a magam egészsége és boldogsága érdekében, még
akkor is, ha azt hiszem, senki nem figyel rám. Néha azt javaslom
a pácienseimnek, válasszanak egy öreg fát az erdőben, látogas­
sák meg, és mondják el neki hangosan, akkurátusán, részletesen
a gondolataikat. M ert mindent ki kell mondani. A fát nem lehet
túlterhelni, az ágain és levelein keresztül kiárasztja a szavakat
a levegőbe, a szélbe, a gyökerein keresztül a földbe, és mindent
elvisel.
B. D.: Azért jó vigyázni azzal, hol beszéli ki magát az ember,
nehogy ú g y járjunk, m int M idász borbélya. N ádnak, sásnak
nem szabad elmondani semmit! De egy fa nem susogja ki sen­
kinek a titkát.
F. A.: Azokkal, akiket mások esetleg skizofrénnek, pszicho-
tikusnak címkéznének a különféle nem szokványos élm ényeik,
szokásaik miatt, az első órában m indig arról beszélgetek, kinek
mondják el a dolgaikat, és kinek ne. Sokan azonnal tennének
velük valamit, kórházba küldenék őket, a pszichiátrián orvossá­
got kapnának, vagy 10-15 percnél biztos nem hallgatnák tovább
őket. Ha egy ilyen ember talál valakit, aki nem fél attól, hogy az
illető hangokat hall, és akinek m indent el lehet mondani úgy,
hogy az tuti nem mondja el senkinek, akkor m ár egész más
a helyzet. V igyázni kell, kinek, m it mondunk. Ahol a beszél­
getés megáll, ott kezdődik az erőszak. Ez igaz a pszichiátriában,
a politikában, a gazdaságban, mindenhol. Rémes, hogy sokak
számára az az előírás, hogy nem szabad beszélgetni a pszichoti-
kusokkal. Én az időm felét beszélgetéssel töltöm, még akkor is,
amikor előadok. A legfontosabb minden beszélgetőnek, és most,
a mi olvasóinknak is, hogy legyen ek spontánok és őszinték.

13
N em kell megsértődni. Aki m egsértődik, az hülye. Jó, ha ezt
itt a könyv elején leírjuk, m ert aki meg akar sértődni, az tegye
meg most azonnal, és akkor nem is kell további olvasnia. Azért
sértődik m eg az ember, hogy vége legyen a beszélgetésnek.
Valam iféle félelem van az egész mögött. A szavaktól nem kell
félni, a tettektől kell és lehet, de am íg beszélgetünk, béke van.
B. D.: Én kétféle hibát tudok elkövetni, ami elrontja a beszél­
getést. Az egyik, amikor általánosítok, a másik meg, ha magam­
ra veszem a dolgot, mintha m inden rólam szólna. A gyrém és
megalománia. M indkettő elvisz valahová, és nem engedi meg,
hogy a valóságnál maradjak. Ez a könyv tele lesz sztorikkal, és
el sem tudok képzelni rosszabb kim enetelt, mint hogy valaki
a nagy igazságot, az egyetlen követendő utat olvassa ki belő­
le. V agy ami még rosszabb, úgy gondolja, ez a sztori róla szól,
neki üzenünk, adunk tanácsot szem élyesen. Szóval, mint sok
könyvben, itt is fontos leszögezni, hogy a könyvben szereplők
hasonlósága valós szem élyekkel csupán a véletlen műve. Az
útmutató a címben nem azt jelenti, hogy mi tudjuk a te utadat,
kedves Olvasó, hanem megmutatjuk azt, ahogy mi keresgéljük
a magunkét.
F. A.: A m ikor P alo Altóban család teráp iát gyakoroltam
W atzlaw ickkal, Fischsel és a társaikkal, részt vettem a rövid
terápiás üléseken. E gy-egy családdal dolgozott valaki úgy, hogy
én vagy beültem a szobába, vagy kívülről, egy átlátszó tükrön
keresztül néztem az ülést, és hangszórón hallgattam a szöve­
get. N agyon érdekes, m eglepő tapasztalat volt, hogy am ikor
beültem az addig kívülről nézett beszélgetésekre, m ennyire
m egváltozott az, am it kívülről éreztem és gondoltam. Hiába
lehetett látni és hallani mindent külső szemlélőként, mégsem

14
lehetett beleérezni úgy, mint amikor egy levegőt szívtam ve­
lük. Teljesen más az élm ény. Ha az olvasónk a saját útját akarja
m egtalálni, akkor neki kell vágnia! Ha azt hiszi, segít neki az,
ha kívülről néz bennünket vagy másokat, nagyon téved. Nincs
nagy igazság! Ha én személyesen az olvasóval lennék, és arról
beszélnék neki, m ilyen nekem vele lenni, akkor biztosan mást
mondanék, mint am it ő hisz arról, m it mondanék. Lehet, ha
rájön, hogy nincs nagy igazság, akkor elkenődik. Lehet, hogy
nem is olvas tovább. De hát nekem tényleg az egyetlen célom
ezzel az írással, hogy lelkesítsem és bátorítsam az olvasókat.
Éljék bátran a saját életüket, fejezzék ki bátran saját magukat!
T alálják meg azt a stílust, amiben spontán és őszintén ki tudják
magukat fejezni.
B. D.: Az én életem et totálisan felforgató egyik regényében,
a K arneválban Hamvas Béla beszél arról, miféle őrület az, hogy
v alakivel m egtörténik valam i, aztán m icsoda őrület a n ég y­
zeten, hogy ezt el is m eséli, arról m ár nem is beszélve, hogy
aztán valaki le is írja, majd jön az őrültek őrültje, aki elolvassa.
Most meg jössz te, és arra biztatod ezt a hatványozottan őrült
olvasót, hogy csinálja meg a maga sztoriját, és írja le ő is. Hát
tényleg őrültek háza az egész vonalon. Amikor huszonöt éves
koromban elolvastam, és beszippantott ez a mű (az őrület egy
sajátos válfaja, amikor valaki beköltözik egy könyvbe - na, ez
vagyok én, nekem belső élm ény kell, nem jó az átlátszó tükör
túloldala), nem sejthettem, hogy egyszer eljutok oda, hogy az
őrültek láncába ilyen magától értetődő cselekvéssorozattal kap­
csolódhatok be. Igen, én megírom most ezt az egészet.
F. A.: Az őrületnek egy következő fokozata a személyes, nagy
igazság. Minden őrületben van valami biztos, és ez a legnagyobb

IS
őrület. Ha van olyan eszköz, amivel az őrületet diagnosztizálni
lehet, az az, ha valaki biztos abban, am it mond. Akkor kezd
visszajönni valaki a konszenzusos valóságba, amikor elkezd ké­
telkedni. Sokáig azért nem beszéltem és írtam, mert arra vártam,
hogy majd beszélek és írok akkor, ha már biztos vagyok a mon­
danivalómban. Aztán rájöttem, hogy ez soha nem fog bekövet­
kezni ebben az életben.
B. D.: Igen, de ha mindenben kételkedem , ha mindent meg­
kérdőjelezek, akkor meg unalmas lesz az életem. Nekem nem
is lenne kedvem elolvasni ezt a könyvet, ha már eleve minden
szavában kételkednem kellene.
F. A.: Ha nem akar unatkozni az olvasó, akkor figyelje, m eg­
bízik-e bennünk, elhiszi-e, hogy őszinték vagyunk. Ne azt vizs­
lassa, igazat mondunk-e, mert az más, hanem hogy őszintének
talál-e bennünket. Nehéz ügy ez, mert ha el tudnánk érni vala­
milyen hamis őszinteséggel, hogy bízzanak bennünk, az is sikert
jelentene.
B. D.: M eglehet, de akkor meg mi unatkoznánk. Nincs unal­
masabb annál, mint ha az em bernek valam ilyen m anipulatív
koncepcióval kell töltenie az idejét.
F. A.: Helen Douglas beszélt arról, hogy ha meghamisítom,
ha meg tudom játszani az őszinteséget, akkor már nyeregben
vagyok. V égül is m inden a hiten m úlik. Ha bízol bennem és
hiszel nekem, az nyitva hagy téged, de egyben sebezhetővé is
tesz. Nem lenne szabad hazudnom neked, de tudnék, ez tény.
Ha ez a gondolat befurakszik az elm édbe, akkor gyanakodni
kezdesz, kételyeid lesznek afelől, meg lehet-e ismerni engem.
N ekiállsz majd bizonyítékokat keresni a hamisságomra, és az
egész már szart sem ér. Akkor már nem is tudod, mit gondolj.

16
Az egész olyan, mint egy kártyavár, ha nincs hit, akkor minden
összeomlik.
B. D.: Igen, arra már én is rájöttem, hogy a bizalom az aján­
dék minden kapcsolatban. De erről majd később úgyis beszél­
getünk. Ahogy a tiszteletről, a szeretetről, a vágyról, a kötő­
désről is. M i minden van még ebben a könyvben? Ahogy már
em lítettük, egy végeláthatatlan beszélgetés egy részlete ez az
egész. Azt mondjuk, „kapcsolat”, s ez m egvilágít gondolatokat,
am iket ügyesen összeszőttünk. T én yleg úgy készült, mint egy
szőnyeg, s ha van benne rendszer, motívum, ábra, az majd az
olvasó fejében összeáll, ha az egészre rálát. Sokszor lépünk előre
egyet, aztán hátra kettőt, ugyanarról a dologról többször is be­
szélünk, néha kicsit más aspektusból, de lehet, hogy ismétlünk.
Időnként m agunkhoz fordulunk; használunk néhány koráb­
bi, itt-ott már publikált szöveget, m ert ezek fontos, a témához
tartozó kérdéseket érintettek. Persze ezeket is tovább szőttük,
fontuk, hímeztük.
Az előkészületek során megkérdeztünk néhány embert, ne­
kik mi lenne fontos, érdekes, mihez szeretnének kapcsolódni.
Az inspirációkért és ötletekért köszönettel tartozunk H uszár
Annamarinak, G allai G yurinak, Oláh-Jutási Lilinek, és persze
m ég sokaknak. Na, m it gondolsz, m inek kell m ég eg y beve­
zetőben lenni?
F. A.: Én az életem utolsó szakaszába léptem, és már majd­
nem ötven éve dolgozom azon, hogy meggyőzzem a pszicholó­
gusokat, pszichoterapeutákat, ne az em beren belül keressék a
bajt, hanem az emberek között. Sajnos úgy látom, semm ire sem
m egyek. Nemcsak az új pszichiátria, a pszichológia fősodra, de
még a hum anisztikus, a transzcendentális, a spirituális, a new

17
age-es terapeuták is az egyén re fókuszálnak. M intha egyedül
lehetne gyónni, mintha egyedül meg lehetne világosodni, mint­
ha az em ber eg yed ü l lenne. Szám om ra viszont nyilvánvaló,
hogy a megfogamzástól kezdve egészen a halálig nem vagyok
egyedül, nem vagyok a m ásik nélkül. T én y, hogy nehezebb
tanulm ányozni azt, ami köztünk van, mint azt, ami benned és
bennem. De hát fel kéne végre ébredni arra, hogy ami bennem
kéne hogy legyen, az is mind teljesen absztrakt koncepció. Ám
ezeket az absztrakt koncepciókat lehet aztán agyra, idegekre,
biokémiára redukálni. M árpedig ha redukálni akarunk, a kap­
csolatoknak is van biokémiájuk, ez nem akadály. Laing beszélt
arról, hogy am ikor eg y feldúlt, ijedt em ber érkezett hozzá,
és ő meg tudta tartani a belső békéjét, akkor fél óra együttlét
után ugyanazok a biokém iai változások indultak be a m ásik­
ban, mintha benyugtatózta volna. Lehetne mérni a kapcsolatok
biokém iai hatását is, de valahogy ezt nem teszik. Egy gyerek
abban él, hogy ha rosszul érzi magát, az azért van, mert ő rossz.
Nem engedheti meg magának azt a gondolatot, hogy ha rosszul
érzi magát, az azért lehet, mert valaki rosszul bánik vele. Hová
menne, m it csinálna e g y gyerek, ha ebbe belegondolna? íg y
hát nem is gondol bele, marad evidensen a következtetés, hogy
vele van haj, és akkor még lehet rem énykedni, ha ő jobb lesz,
akkor majd elm úlik a rossz. O lyan ez, mintha eg y sivatagban
járva rájövök, hogy nincs semmi rem ényem vizet találni, akkor
azonnal meghalok. De ha azt tudom képzelni, hogy ha m egígé­
rem Istennek, hogy nagyon jó leszek, adjon cserébe vizet, akkor
túlélem a sivatagot, am íg rám talál valaki.
Soha nem azért beszélek, hogy bárkit is m eggyőzzek bár­
miről. A m eggyőzés közel van a kényszerhez, és nem akarok

18
senkit m eggyőzni, mert az nem szeretetteli. Én csak felhábo­
rodom, ha valaki bánt valakit, akár engem, akár mást, és han­
got adok a felháborodásomnak. Lehet, hogy azok, akik szintén
felháborodnak, de még félnek és hallgatnak, vagy nem tudják,
hogyan adjanak hangot a szavuknak, felbátorodnak majd, és
szintén kifejezik a felháborodásukat, amit korábban nem mer­
tek megtenni. Amikor csoportot vezetek, és valaki untatja vagy
provokálja a társaságot, egy darabig várok, pár percig hagyom,
mi történik. Aztán körülnézek, és látom az arcokon, a koreog­
ráfián, hogy már m indenki kínlódik, de csak ülnek, m int egy
rakás szar. Akkor én felháborodom, megkérem az illetőt, hagyja
abba, am it csinál. Aztán m egkérdezem a csoportot, ki érezte
még ugyanazt, aminek hangot adtam. Általában a csoport nagy
része felem eli a kezét. Hát, kérdezem akkor, m iért nem szólt
senki? M ert nem mernek szólni. Ez minden szinten íg y van. Ez
a könyv egy hatalmas felháborodás is egyben.

19
1

B. D.: Kezdjük a gyökereknél! M inden problémánk a Gnóthi

szeautonnú kezdődik. Az Apollón híres delphoi jósdájához ve­
zető út nagyjából 2600 éves feliratát Thalésznak tulajdonítják,
de alighanem Szólón, a bölcs vezér, a diallaktész mondata volt:
„Ismerd meg önmagad!” T e viszont azt állítod, félreértjük ezt,
mert a nyelv hipnózisa rabul ejt. M ielőtt belem együnk, szeret­
ném, ha az Apollón, Thalész vagy akár a Szólón iránti tiszte­
letből belegondolnánk, vajon m it is akar ez jelenteni, ha nem
azt, amit mi értünk alatta. T ételezzük fel, hogy ők tudták, mit
beszélnek.
F. A.: Apollón jósdájának a nyelve különleges, amiből soha
nem leh etett eg yértelm ű u tasítást kapni, m indig különféle
értelm ezések lehettek. Vannak tehát a szavak, de figyelni kell
a nyelvre, mert a nyelv él minket, s ha nem vesszük ezt észre,
belehalunk a nyelvbe. A jóslatok nem félrevezetnek, csak fel­
hívják a figyelmet arra, hogy nincs biztonság, nincs bizonyosság.
A kapcsolat a nyelv és a valóság között m indig problematikus.
Az „ismerd meg önmagadat” én úgy interpretálom, hogy jöjj rá,
fedezd fel, hogy te senki vagy minden vagy.
B. D.: Ismerd fel, hogy megismerhetetlen vagy?
F. A.: Azért, mert nyelvtanilag ugyanolyan mondat, mint az
„ismerd meg Pistát”, még egészen más dolog. Ha ezt összekever-

20
jük, nagy bajban leszünk, mert elkezdünk úgy nézni magunkra,
mintha nem önmagunk lennénk. Én mondhatom neked, hogy
nem tudom, m it fog csinálni a Pista, de azt nem mondhatom,
hogy nem tudom, én mit fogok csinálni. M ert én azt csinálom,
amit én akarok, de a Pista nem csinálja azt, amit én akarok. Ha
így elveszítjük a nyelvben magunkat, ha elhiszem, hogy az én
kapcsolatom magam m al olyan, m int a kapcsolatom Pistával,
az felelőtlenséget és nárcizmust teremt. M ég akkor is, amikor
veled vagyok, csak m agam ról gondolkodom. Ó riási különb­
ség, hogy neked örülök, vagy azoknak az élm ényeknek, amik
bennem zajlanak a te társaságodban. Az alapvető logikátlan­
ság, a paradoxon, ami azonnal gyanússá teszi ezt a koncep-
tust az, hogy én eg y vagyok. B iológiailag is egy vagyok, nin­
csenek különálló részeim, egy sejtből fejlődtem ki, a genetikai
aláírás minden sejtemben ugyanaz. M it jelenthet hát az, hogy
ism erjem m eg magam? Ki az, aki meg fog ism erni, ki az, akit
meg fogok ismerni? Ez ú g y hangzik, mint a „Punch and Ju d y
Show”, amiben egy em ber két bábot húz a két kezére. A jobb
kezemen vagyok én, a bal kezemen vagyok magam? M iért van
szükségünk erre a bábjátékra? M it jelent ez? Semmit a világon!
Félrevezetés, ami elvonja a figyelm et a valóságtól, attól, hogy
a fontos m indig a másik, de ilyenkor úgy teszünk, m intha én
lennék a fontos, én magam lennék a másik. Egy logikai és pszi­
chológiai hasadás keletkezik, egy hallucináció. Ez sokszor meg­
mutatkozik például abban, amikor a páciens elkezd hozzám úgy
beszélni, mintha ő, aki jó és okos, a koterapeutám akarna lenni,
és meg akarja beszélni velem , hogyan kezeljük önmagát, akit
betuszkolt a rendelőmbe, mert annak ellenére, hogy ő okos és
jó, a maga hülye és rossz. M i ketten találjunk ki valam it, hogy

21
ő maga fölé tudjon kerekedni. Hát én ilyet nem játszom! Freud
szerint minden mondat, amiben az ich és a mich is szerepel, ha­
zugság. Ich liebe mich. Szeretem magamat. Utálom magamat, félek
magamtól, ez mind-mind hazugság, gyávaság. A mondat, hogy
nem bízom meg magamban, azt jelenti, valaki nem bízott, bízik
meg bennem, vagy én nem bízom valakiben, de nem tudom,
nem merem kimondani, ki az. Végső soron az egész nyelvtani
konstrukció arra való, hogy megvédjem magamat azoktól, akik­
kel bajom van. Az anyám kritizált engem, és ha én kritizálom
magam, akkor ú g y csinálok, mintha az anyám lennék. Stock-
holm-szindróma. Ügy teszek, mintha hatalmam lenne önmagam
felett. Cserbenhagyom magamat; az anyámat, apámat játszom,
miközben észre sem veszem. Egy ideje kem ényen dolgozom
egy nagyon intelligens, tehetséges skót fiatalemberrel, akinek az
apjával is találkoztam a családterápián. Ez az atya egy nagyon
sikeres, multimilliomos üzletember, aki bárki fölé tud kereked­
ni, mindenkivel úgy beszél, mintha ő lenne a felettese. Ügyesen
és szelíden csinálja, mintha nem is ez történne, de a hangszíne,
a koreográfiája, a gesztusai állandóan azt jelzik, ő fent van, a
másik pedig lent. A fiát ez majdnem megölte. Ennek ellenére
nekem kell megküzdeni a fiú apjával, akit ő maga manifesztál,
amikor kettesben vagyunk a rendelőmben. A gesztusai felém
mindig felülről lefelé szólnak, és ezt nehéz felfognia, nem is érti,
miről beszélek, amikor dühös leszek rá. Tulajdonképpen én az
apjára vagyok dühös, akit ő közvetít. Mondhatnánk, hogy annyi­
ra szereti az apját, hogy az apjává vált. Ő viszont azt mondaná,
hogy állandóan lenézi önmagát, úgy beszél magáról, ahogy az
apja beszél róla. N yilvánvaló, hogy itt szó sincsen sem m iféle
önism eretről. Am ikor azt kérem , hagyja abba, azt feleli, nem

22
tudja, hogyan kell. Viszont ha dühös leszek rá, nem csendesen
mondom neki ugyanezt, hanem ráförmedek, akkor megsértődik,
és elvárja, hogy én kontrolláljam magam.
A new age-esek többsége idióta módon azt mondja, senki
nem tud bennem érzelm et k elten i, tehát én vagyok felelős
a gátlásom ért, a szorongásom ért, a haragom ért, ezért aztán
nem szabad másokat vádolnom. Ha fejlesztem magamat, dol­
gozom magamon, akkor úrrá leszek ezeken a hibáimon. Fejlő­
döm! Én határozottan azt mondom, embertelenség, gonoszság
ilyeneket elhitetni bárkivel, m ert elérhetetlen, képtelen, nem
létező célokat tűzet ki az emberrel. Ha valam it érzek —fájdal­
mat, félelm et, dühöt - , az mindig, kivétel nélkül m indig azért
van, m ert valaki nem vesz komolyan. Lehet, hogy az anyám,
az apám, a szeretőm, a gyerekem , akárki. A cél nem lehet az,
hogy szálljak magamba, és igyekezzek jól érezni magamat csak
azért is! A cél az kell legyen, hogy másokkal összefogva vessek
véget a kihasználásnak, erőszaknak, elnyomásnak. Az összefogás
a lényeg - a szolidaritás. Jó lenne kitalálni, hogy mi, emberek,
m iért akarunk annyira önállóak lenni, m iért olyan vonzó az
egyszem élyes, bevehetetlen, sebezhetetlen vár illúziójában élni.
Az egész egy óriási félreértés!
B. D .: T alán azért, mert gyengének, elfuseráltnak, esélyte­
lennek érezzük m agunkat a n yílt harchoz. T alán nem bízunk
a többiekben, az egységben, a közösségben, ami m ellénk állna.
Esetleg nem hisszük magunkat szerethetőnek, nem hisszük el,
hogy bárki m ellénk állna a harcban. V agy az ellenséget olyan
hatalm asnak látjuk, hogy sem m ilyen más módon nem tudjuk
elképzelni, hogy megvédhetnénk magunkat. De gyakran az is
előfordul, hogy nem tudjuk m egkülönböztetni az ellenséget

25
a baráttól, és inkább m indenkit ellenségnek tekintünk, nehogy
hátba támadjon. Mindezek mögött tapasztalatok vannak, és nem
tudunk ezek ketrecéből kiszabadulni.

Egyedül voltam én sokáig.

M ajd eljöttek hozzám sokan.
M agad vagy, mondták; bár velük
voltam volna én boldogan.
József Attila: (íme, hát megleltem hazámat...)

Igen, magad vagy, mondják, de ha „dolgozol magadon”, ak­

kor fejlődni fogsz, és olyan erős leszel, hogy már nem fáj neked
semmi. Belülről felépíted a váradat, önismereti csoportba irat­
kozol, és minden hibádat nyakon csíped, megjavítod. És tudod
mit? M ég m indig jobb, mint ha rettegve fetrengenél egyedül,
íg y legalább em berek közé mész, ha nem is azzal a tudattal,
hogy közöttük v a g y ...
F. A.: Szerintem ez eg y hatalm as erdő, amiben az em ber
igen könnyen elvesztheti az útját. Ha elhisszük, amit a new age
mond, akkor mindenki hamis, és abból csak rossz lehet. Aki azt
állítja, meg tudja haladni az érzéseket, amiket más emberek kel­
tenek benne, az önmagát magasabb rendűnek tekinti és jelenti
ki. T e még m indig szenvedsz? Én m ár túl vagyok ezen! Nem
más ez, mint eg y hazug dom inancia-szubm isszió. És, persze,
m ély félreértése az igazi buddhista pszichológiának, ami egész
egyszerűen azt mondja, nem kell félni a félelem től. M inden
érzelem nek h elye van, csak érezni kell. N em baj, ha az em ­
ber fel van dúlva. H ülye félreértés, ha azt hisszük, nagy a baj,
ha fel vagyok dúlva. Szimplán csak engedjük meg magunknak,

24
és örüljünk neki, mert az érzelm einken keresztül tudjuk meg,
mit csinálnak velünk mások. Ha félek, akkor valaki ijesztget. Ha
szomorú vagyok, valaki elszomorít. Ha dühös, ideges vagyok,
akkor valaki dühít, idegesít.
B. D.: Ez annyira messze van attól, amiben élünk, hogy sze­
rintem nehéz lesz az olvasónak beengedni az elméjébe. Amíg
a függetlenségnek ekkora a presztízse, am íg a trend szerint egy
felnőtt, érett ember független, nagyon nehéz lesz ú g y figyelni
az érzéseinkre, hogy rögtön a m ásikat is hozzá képzeljem , és
mint ok-okozati láncolatot lássam a dolgokat az em berek kö­
zösségében.
F. A.: Donald W innicott szerint m indannyian dupla függő­
ségbe születünk, nemcsak függők vagyunk, de nem is tudjuk,
hogy függők vagyunk. Amikor egy gyerek világra jön, még nem
tudja, hogy az anyja és ő nem egy. Akkor ébred rá a különlétére,
és egyben a függőségére, amikor az anyja már eléggé frusztrálta,
mert ebből jön rá, hogy az anya nem ő. Ettől kezdve, nagyjából
serdülőkorig, persze hogy az ember a függetlenségén dolgozik,
de ez nem az utolsó állomás. Amikor elérem a függetlenséget,
kinyílok a kölcsönös függőségre, ami azt jelenti, nem félek attól,
hogy mások függnek tőlem, és nem félek attól, hogy másoktól
függök. Ez a könyv tulajdonképpen arról szól, mi a jó a kölcsö­
nös függőségben, mik a csapdák, amikbe bele lehet sétálni, és
mit lehet tenni, hogy ne essünk bele.
B. D.: Tudod, arra gondolok, hogy a 20. század történelm e
annyira rettenetes, a holokauszt, a Gulág, de már az I. világhá­
ború is olyan tapasztalatokkal „gazdagított” több nemzedéket,
hogy lehet, jobb nekünk, em bereknek, ha elidegenedünk, ha
elhatározzuk, hogy nem kapcsolódunk. Valahogy elvesztettük

25
a mesebeli reményt, hogy ha a vége jó, minden jó, és boldogan
élünk, am íg meg nem halunk.
F. A.: „Auschwitz után nem leh et többé prédikálni, m ivel
a hagyományos prédikáció, az európai, a keresztény is a happy
end várakozásának prédikációja. Ha ezt teszi, akkor m eg va­
gyunk váltva. M egváltottnak lenni m indig azt jelenti, hogy az
egyensúly világába érkezünk - majdnem az anyagi értelemben
vett m egelégedéssel együtt. De még Auschwitz után, amikor
a jót nem, vagy rosszul jutalmazzák, sem lehet arra következtet­
ni, hogy ne legyünk jók. Ez nem elég, nehogy tovább is a jóért
prédikáljunk. Nem prédikálni kell, hanem kötelesség jót mon­
dani, jót akarni, jót cselekedni. Az em berire hivatkozunk itt,
ahol az em beri nehéz üggyé válik ” - írja Emmanuel Levinas.
B. D.: N em a p réd ik álásró l beszélek, hanem a cselekvés
ellehetetlenüléséről. Arról, hogy a szolidaritás, a karitász re­
m énytelenné, irreálissá válik, ezért elidegenedünk, nem vesz-
szük tudomásul, hogy kapcsolatban vagyunk egymással. Hiába
mondod ötven éve, nem akarja ezt érezni, elhinni senki.
F. A.: Valam inek a hiánya vagy perverzzé válása, még nem
teszi azt rosszá. Annak ellenére, hogy nem tapasztaljuk az eg y­
séget, a szolidaritást, mégis mindig megvan a lehetősége. Ennek
a könyvnek az is lehet a célja, hogy ne veszítsük el a reményt,
még a holokauszt ellenére sem. Freud és Sellye János is hang­
súlyozták, hogy a védekezésbe halunk bele. Az immunrendsze­
rünk is túlreagálhat, a gyulladás egy védekező reakció, amibe
bele lehet halni. Az úgynevezett depresszió is gyulladásból ered,
minél inkább védekezünk, annál rosszabb lesz az életünk. Az
em bertelenség kellős közepén, Auschwitzban, V iktor Franki
osztrák pszichiáter értelm et keresett. Azt tapasztalta, azok éltek

26
tovább, akik gondolkodtak, és az értelem ébredése m indig az
a gondolat volt, hogy nem vagy egyedül. A nyelv, a gondolkodás
azt jelenti, nem vagyok egyedül. Az erőszak a nyelven kívüli,
ami értelm et ad az életnek, az a közösség. M indig sebezhetővé
kell tennünk m agunkat, és nem szabad elfelejten ün k, hogy
a másik is sebezhető. Innen jön a levinasi etika, az anyai etika,
am elyik nem akarja mindenáron megvédeni magát, még a holo­
kauszt közepén sem. Ha a másiknak szüksége van valamire, azt
odaadja. A gyerek fontosabb, mint az anya, inkább ő éhezik, nem
a gyerek. A barátunk, Jutási Réka és kislánya, Jutasi-O láh L ili -
abban, ahogy ők egymásra néznek, ott a remény.
2.

B. D.: Hányszor hallom, hogy „én ilyen vagyok”. Erről is kell

beszélnünk. Vagyok én valamilyen? Ha kapcsolódni akarsz hoz­
zám, el kell fogadnod „olyannak, am ilyen vagyok”?
F. A.: Az „én ilyen vagyok” nem jelent mást, mint azt állítani,
hogy nem akarom megváltoztatni a tetteimet, azt, amit csinálok.
Ha rajtakapnak, hogy loptam, akkor, ha elhiszem, hogy tolvaj
vagyok, lophatok bármikor. Bár szégyellem magam, sőt sajnál­
hatom is magam, de hát m it tehetnék. Tolvaj vagyok, és a tol­
vaj lop. Az igazság az, hogy lopok-e, vagy sem, nem attól függ,
ki vagyok, hanem attól, m it engedek meg magamnak. Ha szé­
gyellem magam, nem változom. Vergődöm az identifikálásban,
foglya vagyok a címkének. Ha lelkiism eret-furdalásom lenne
azért, amit tettem, megfogadhatnám, hogy ezt soha többé nem
teszem: nem lopok többet. Én, ha esetleg m eggyilkolnék vala­
kit, akkor sem engedném meg senkinek sem, hogy gyilkosnak
nevezzen. Gyilkoltam. Megfogadhatom, hogy soha többet nem
teszem. Vagy csak nagy ritk án ... Ha egy kapcsolat ára az, hogy
a szabadságom feladásával kell fizetnem érte, akkor az a kapcso­
lat meg fog gémberíteni, meg fog betegíteni engem. A szeretet
örül a másiknak úgy, ahogy a másik van, az ő másságában. Egy
szamárból kifaragni egy királyfit nem szeretet, hanem vágy, sőt
nagyon durva és k egyetlen vágy, amiben eg y csepp szeretet

28
sincs. Pygm alion egy szobrász volt, aki beleszeretett a szobrába.
Aki a másikban arra vágyik, hogy az azzá váljon, akit ő szeretne,
az nem szereti a másikat. Ha szeretetből alkalmazkodom hozzád,
remek, de ha félelemből, akkor végünk van.
B. D.: Kezdetben van az em ber az anyja hasában, nevezzük
Kis Lehetőségnek. T ulajdonképpen egy genetikailag kódolt,
tiszta lap. Bármi lehet belőle. V agy majdnem bármi. Van egy
ábrám, elég egyszerű, de szerintem szemléletes.

F. A.: Az organizm ust, am it te Kis Lehetőségnek nevezel,

máris valahogyan fogadja a környezete. Fogadhatja barátságo­
san, ellenségesen vagy közömbösen. Plusz, mínusz vagy sem ­
leges. Ha az organizmus környezetére, a fogadtatásra adott első
reakcióit antropomorfizáljuk, akkor mondhatjuk úgy, hogy az
ellenséges környezet megijeszti, rettegéssel tölti el, a barátságos
megengedi, hogy relaxáljon, mert táplálja és vigyáz rá. Az első

29
dimenzió tehát a veszély és a biztonság. A veszélyből jön a fé­
lelem , a biztonságból szárm azik az öröm, annak az érzete,
hogy bánthatnának, de nem bántanak. Ez a csoda, az életöröm.
Később mindez finomodik, és nüanszok keletkeznek.
B. D.: Igen, aztán a Kis L ehetőség m egszületik, kapcsoló­
dik. Kapcsolatok nélkül, csimpaszkodás, függés nélkül nem is
élne eg y napig sem, ezt könnyű belátni. Am int kapcsolódik,
az élm én yek, azaz m inden, am it tapasztal a környezetéből,
minden hatás, ami éri, teremtő erejű —rajzolják és színezik azt,
amit, ha jól értem, pszichének nevezünk. A psziché az újabb és
újabb élm ények hatására folyamatosan differenciálódik, alakul,
végeláthatatlan metamorfózisra ítélve minket életünk végéig.
M egállás nélkül rajzolja ezt a sajátos, senkiével össze nem té­
veszthető vonalkódot, aki én vagyok. Persze az élm ények hatá­
sára megszülető és megtapasztalt érzelmek annak megfelelően,
hogy kellem esek vagy kellem etlenek, vonzanak vagy taszíta­
nak, ism ételni vagy elkerülni igyekszem ezen túl, bekapcsolják
az akaratot, ami segít ism ételni vagy elkerülni. íg y az akarat
segítségével kialakulnak a szokások, amik automatizálják mind­
ezt, és hamarosan már nem is emlékszem, honnan jött az egész,
csak csinálom, ahogy jön.
F. A.: Ha rájövök, hogy van eg y szokásom, két dolgot é r­
demes m egtudni róla. Az egyik az, hogy honnan ered, mikor
tanultam meg, mire volt jó eredetileg. De a szokások elmúlnak,
ha nem erősíti m eg őket valam i a jelenben, ha nem kapunk
„jutalm at” érte. Ha felism erem eg y jelen leg élő szokásomat,
biztos lehetek benne, hogy van valam i jó abban nekem , van
valam iféle jutalm am . Ha m eg akarok szabadulni a szokástól,
rá kell jönnöm, mi is ez a jutalom, mi a jó abban, amit csinálok.

30
 B. D.: Azt tapasztalom, hogy ez nehéz belátás. Pont arra pa­
naszkodik sok ember, hogy „automatikusan” csinál valamit, ami
nem jó neki, de nem tud megszabadulni tőle. Amikor m egkér­
dezem , na, de mi a jó ebben neked, m ert hát nem csinálnád,
ha nem lenne jó, akkor csak néz elkerekedett szemekkel. Azt
mondja, ebben semmi jó nincs, ettől csak szenved. M ég a do­
hányzásra, meg az alkoholra is ezt mondják, amiben pedig n y il­
vánvaló, hogy mi a jó. Hát még a rejtettebb dolgokra, mondjuk
a dührohamokra. Aztán vannak azok a szokások is, amik a kör­
nyezet számára kellem etlenek, ártalm asak, de azt sem tudják,
hogy ezek vannak, meg azt sem, hogy ezzel bántanak másokat.
A p letykálás például, ami szerintem sajátos k ielég ülést ad a
pletykáiénak, miközben hihetetlenül ártalm as a környezeté­
nek, és persze neki magának is. Valahogy észre kell venni egy
szokást, aztán megérteni, hogy mi a jó benne, de aztán mit lehet
tenni?
F. A.: Ha felismerem a jutalmat, akkor el kell fogadnom, hogy
erre nekem szükségem van, és valahogy máshonnan kell hozzá­
jutnom. Én például korábban a szavaim között folyton ööőz-
tem, egészen addig, amíg a gyerekeim ki nem csúfoltak miatta.
Akkor el kellett gondolkodnom, honnan jön ez, és mi a jó benne
nekem, miért nem múlik el. Rájöttem, hogy az egész ott kezdő­
dött, amikor az anyám azonnal közbevágott a mondandómba,
amint egy kis csend lett két szó között. Innen eredt a dolog, és
azért nem m últ el, mert azt hittem, hogy most már azért nem
vágnak közbe, mert csinálom az ööőzést.
B. D.: M int az eszkimó Hamvas Béla Karneváljában, aki min­
den reggel üvöltve ébreszti fel a napot. Ha egyszer nem üvöl-
tene, a nap nem kelne fel. N agy felelősség!

31
 F. A.: Ú gy szabadultam meg ettől a szokástól, hogy rájöttem,
rá lehet szólni valakire, hogy ne vágjon közbe, hagyja, hogy vé­
gigmondjam, amit akarok. Az ööőzés gerillataktika volt, de most
már nem Vietnám vagyok az USA ellen, hanem Kína. Hatalmas
vagyok, nem kell félnem.
B. D.: Ha eddig szerintem stimmel az ábrám, világos, hogy mi
mire hat, mi mit befolyásol, hol van a helye a szabad akaratnak,
akkor hogyan illeszkedik mindebbe a gondolkodás? Egyáltalán
mi az? Ha szokásnak tekintem, akkor mi a jutalom azért, hogy
gondolkodom? A zenben, a vipassanában beszélnek a gondo­
latok nélküli, vagy gondolatokon túli gondolkodásról, a nagy
tudatról, aminek kicsi részeként megtapasztalhatom azt, csak
előbb ki kell oltanom a gondolataim at. M intha ez olyan e g y ­
szerű lenne. Ha az előbbi ábrából indulok ki, akkor a gondol­
kodás a legkülső réteg, valam iféle következmény.
F. A.: Ezen gondolkodni kell. A gondolat a jéghegy csúcsa, ami
az érzelmekből ered, de az érzelem is egy jéghegy csúcsa, ami a
gondolatokból ered.
B. D.: Akkor a gondolkodásom megváltoztatásával, tehát ha
belátok, megértek valamit, változnak az érzéseim is.
F. A.: A gondolkodás megváltoztatása nem elég, sok ember
csak valakinek, mondjuk, a terapeutájának a kedvéért csinálja
meg. A belátás nagyon ritkán vezet tartós változáshoz. P aul
W atzlaw ick és a Palo A ltó-i társai már rég nagyon hatásosan
elmagyarázták: ha mást akarok érezni, mást kell csinálnom, mint
addig. A belátás, a racionalizálás nem teszi olyan önállóvá az
em bert, m int ha rájön, hogy mást kell csinálnia. M indig arra
a jegesmedvére gondolok, aki a vancouveri állatkertben élt be­
zárva, és egész nap csak a fejét lógatva járt fel-alá. Lehetett volna

32
diagnosztizálni, hogy depressziós vagy kényszerbeteg, pedig
csak be volt zárva, és rettenetesen unatkozott. A m edve éve­
kig gondolkodhatna ezen, de amíg be van zárva, addig rosszul
fogja érezni magát, m ert rossz környezetben van. Nem kéne
neki orvosság, nem kéne neki terápia, mert ha meg tudna győzni
engem, hogy szabadítsam ki, és vigyem oda, ahol jó neki élni,
akkor nem lesz neurotikus.
B. D.: Összefoglalva: am ire fel kéne ébrednem, az az, hogy
a psziché folyamatos változásban van, valójában nincs szem élyi­
ségem, nincs mit megismernem. Csak a szokásaim vannak, ez
alatt az érzéseim , ez alatt az élm én yeim , m indezek alatt én,
azaz a Kis Lehetőség, ami önmagában semmi és minden. Nem
tudnak nem eszembe jutni Jézus szavai: „Én vagyok az Alfa és
az Ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég.” Lám, ha róla
veszek példát, arról, ahogyan ő beszél, akkor nem eshetek az
önismeretről való képzelgés bűnébe. Hatással vagyunk egym ás­
ra, folyamatosan alakítjuk egym ás pszichéjét, és a döntéseink­
kel, azok hatásaival, az azokra érkező reakciókkal folyamatosan
alakul a saját pszichénk is. Ha ennek a tudatában lennénk, ha
nem önmagunkat akarnánk fejleszteni, hanem a kapcsolatain­
kat, éreznénk a felelősséget a másik emberért, és rajta keresztül
önmagunkért.
F. A.: Ahogy e. e. cummings írja, én rajtad keresztül vagyok
annyira én. M in d ig a m ásik a tükör. N incs önm agában, azaz
egyedül senki és semmi. A szeretet türelem és kíváncsiság, ami
megengedi két embernek, hogy áthidalják a köztük lévő szaka­
dékot, a kim ondhatatlan és leírhatatlan másságot. M in d egyi­
künknek vannak privát élm ényeink, am iket képviselnünk kell,
nekem az én élm ényeim et, neked a tiéidet. A szeretet tehát

33
munka, tevékenység, aktivitás, cselekvés. Terem tünk egy v ilá­
got magunknak, amiben együtt lehetünk anélkül, hogy neked
el k ellene árulnod a te élm én yeid et, és nekem az enyéim et.
T ágasnak kell lennie a mi közös világunknak, de a szeretet
megadja azt a tágasságot, amiben nincs benne az a dominancia,
hogy az én élm ényeim et éljük, és te csendben (vagy hangosan)
gyűlölsz engem a szeretet álarca alatt.
Az önism erettel való foglalatoskodás elvonja a figyelm et
a szerétéiről, arról, hogy mi van közöttünk. A legboldogabb
pillanatok az életben nem azok, am ikor az em ber m egtalálja,
hanem azok, am ikor elfelejti önm agát az együttlétben. Rossz
irán y önm agunk keresgélése, m egtalálása, m egism erése, fej­
lesztése.
B. D.: T alán abból a kisgyerekként átélt rettegésből is táp­
lálkozik mindez, amikor nem volt kiben feloldódni, és szegény
anyánk nem engedte, nem engedhette meg magának, hogy fel­
oldódjon bennünk, velünk. Elet helyett órák, bár ez egy könyv­
eim, de ez jut eszembe. Ha valakinek élet helyett órák vagy per­
cek jutnak, az nem akarja m agát elfelejteni, mert retteg, hogy
nincs is másik. Az a fixa ideája, hogy csak m agára számíthat,
hát önmagát kell szeretnie. O nkielégítés... ilyesm i azért meg­
esik, ez nem nyelvi játék. Azt hisszük, hogy amit a testünkkel
meg tudunk tenni, azt megtehetjük a lelkűnkkel is. A testemet
tudom fejleszteni, óvni, könyvekből m egtanulni a részeit, k í­
nozni is lehet, szégyellhetem vagy büszke lehetek rá, ez az én
prim er m egvalósulásom , am it kiteszek a világ orra elé. Erről
van tapasztalatom . M ondjuk, fáj valam im . H asonlít a lelkem
fájdalmához. Hát, gondolom, ha erre jó a gyógyszer, akkor arra
a másikra, a lélek fájdalmára is van orvosság.

34
 F. A.: A lélek, a psziché tulajdonképpen élm ény, de minden
pszichológiai dolog, az em lékezés, az érzelmek, sőt a gondola­
tok is, azok is m ind-m ind a lélek részei. Az fontos, hogy más
az élm ény, ha valam it megnézek, ránézek vagy átnézek rajta.
A szememben, ha nagyon odafigyelek, észrevehetők kis úszkáló
foltok, s ha ezeket nézem, akkor nem látlak téged, m ert más­
hova fókuszálok. Csak akkor látlak, ha keresztülnézek ezeken,
ha rád fókuszálok. Ez egy fontos koncepció. Egy orvos a testtel
foglalkozik, nem néz át a testen. Én, ha m egsebesülök, akkor
a testemre fókuszálok, azzal foglalkozom, de ez más, mintha a
testemet használva, azon keresztül, a szemem ablakán át látom,
nézem a távoli hegyeket. A testem nélkül ezeket a hegyeket
sem, téged sem láthatnálak. A psziché előjön, amikor a testemen
túlnézve, azon át érzékelem a világot.
B. D.: Nem teljesen értelek. Ebből a példából az következik,
hogy a testemen keresztül csak olyasm it látok, mint a hegyek,
a másik ember satöbbi, tehát a matéria objektumait. Különbség
van a távoli hegy meg a psziché között. Valami mást csinálok,
am ikor a psziché előjön, nem ugyanazt, am it akkor, am ikor
a szememen keresztül nézve a távoli hegyre fókuszálok. M it
csinálok, aminek következtében a psziché előjön?
F. A.: A psziché teremtődik, van, folyamatos változásban léte­
zik. Nincs fájdalom, ha nincs test, de a fájdalom kiradíroz min­
denféle más élm ényt. Beszűkíti a pszichét, vagy mondhatnám
ú g y is, hogy feltölti fájdalommal. M inél nagyobb a fájdalom,
annál kevesebbet akarunk a pszichében lenni, és akkor kezdünk
átnézni a pszichén, m ert kellem etlen lesz. Aztán jön a spirit ,
a szellem . Van, am i kellem essé, van, ami k ellem etlen n é te­
szi —az élm ényben el lehet veszni, a testben el leh et veszni.

35
Ha a szememben nézem a pici dolgokat, akkor soha nem latom
a szivárványt, ami egyfajta megnyilvánulás. A psziché is a világ­
hoz van kötve, s a mi lényünk így engedi be a világot —Platón
barlanghasonlata pont erről szól.

...a látás által m egism ert vilá go t hasonlítsd a börtön­

lakáshoz, a benne levő tűz fén y ét p ed ig a nap erejéh ez s ha
a felm enetelt és a fe n t lev ő dolgok szem léletét a léleknek a
gondolat világába való felem elkedésével veszed egyenlőnek,
nem jársz messze az én felfogásom tól —ha már egyszer ezt
kívánod hallani. Bár isten tudja, igaz-e. En mindenesetre
így képzelem...

Olyanok vagyunk, mintha m indannyian egy barlangban é l­

nénk, és csak árnyékokat látnánk a barlang falán. Ha kilépünk
a fényre, megvakulunk. Arra vagyunk ítélve, hogy csak az ár­
nyékokat lássuk, de amit látunk, valójában a kinti világ transz-
formációja. A psziché az árnyékvilágunk. Ezért néha m egőrül­
nek azok, akik belenéznek a fénybe.
Hogy mi a szellem? Gondolkodhatunk róla úgy, ahogy mond­
juk a keresztények: úgy vagyunk mindannyian sejtek Krisztus
testében, ahogy az én testemben vannak a sejtek. Ma már tudjuk,
hogy nagyjából hétévente teljesen megújulnak, kicserélődnek,
de a testem mégiscsak él. Krisztus örökkévaló, s ha én vagyok
a sejt, akkor sejtem, hogy Krisztushoz tartozom. Lehet, hogy én
meghalok, de Krisztus él. T ehát a szellem valam i örökkévaló,
aminek a múlandó része vagyok. Ha a figyelmemet a testemen
és a pszichémen túlra helyezem, ha átnézek ezeken, akkor meg­
látom a szellemet, és érezhetem az egységet vele.

36
 B. D.: Én ebben egyáltalán nem hiszek. M egint az van, amit
olyan sokszor emlegetsz: van egy élmény, de nem tudjuk, mit je­
lent. Az, hogy bizonyos tudatállapotokban, meditációban, satöb­
bi, jön az az élmény, hogy egy örökkévaló szellemnek, Krisztus­
nak vagy az univerzumnak a része vagyok, még egyáltalán nem
biztos, hogy azt jelenti, ilyen tén yleg van. Gondolkodhatunk
úgy is, hogy mindez annak az emléke, ahogyan az anyánk hasá­
ban voltunk. Ez a közös nevező, mert ezt mindannyian átéltük.
Lehet, hogy amit mi istennek vélünk, nem más, mint az anyánk
teste. Az archetípusok, amik a mitológiákban, a mesékben, de
még a legújabb akciófilmekben is olyan erősen tartják m agu­
kat, olyan élm ények em lékei, am ikre nincsenek szavak, mert
a szavak előtti időben keletkeztek, mindannyiunkban ugyanúgy,
vagy majdnem ugyanúgy. Ezt én tőled tanultam, és ezt igaznak
érzem, sokkal inkább, mint egy plusz szellemet, amit keresgé­
lünk. Nem beszélve arról, hogy ha a szellem et keressük, azzal
máris kiadjuk a parancsot, hogy fejlődnünk kell, mert csak úgy
érhetjük el, ha a testet és a pszichét betörjük, negligáljuk. M ert
amíg ezek jelen vannak, addig nem adatik meg nekem a fenséges
szellemmel találkozni.
F. A.: Az alm afa alm ázik, a v ilágm in d en ség em berezik.
Nekem élm ényem , hogy pici része vagyok valam i nagynak. Az
biztos, hogy ez az élm ényem , de hogy mit jelent, azt valóban
nem tudjuk. Platón is azt állítja, nem tudjuk, mi van. A testünk
korlátolt, kis hülye poloskák vagyunk.
A földön nem lehet olyan, am i nem igaz az univerzum ra,
megsejthetünk dolgokat a mikroszkopikus vagy makroszkopi­
kus világról. N incsenek részek, csak a figyelm ünk fordul hol
erre, hol arra.

31
 B. D.: En Krisztus gyerm eke vagyok, és ateista.
F. A.: Én is. Ahogy az em ber öregszik, egyre nehezebbek és
fájdalmasabbak az élm ények, eg yre m otiváltabbak vagyunk,
hogy átnézzünk az élményeinken. Akiket már korán elér a szel­
lem, azok leszűkítik az élm ényeiket, kolostorokba költöznek.
M inél jobban fáj, ahogy ülsz, annál inkább motivált vagy, hogy
ne a fájdalomra koncentrálj, hanem átnézz rajta.
B. D.: A hedonisták soha nem fognak a mennyországba jutni.
F. A.: Lehet, hogy az ember akarata ellenére kerül a m enny­
országba. Végső soron csak egy helyre lehet jutni. Egy kétéves­
ből négyéves lesz, akár akarja, akár nem. Ezért hülyeség növesz­
teni és fejleszteni a gyereket. Én szarok a fejlesztésre, szerintem
mindent elbaszunk vele! Fejlesztő csoportokba járatjuk a gyere­
keinket, meg magunkat is, mert türelm etlenek vagyunk.
B. D.: Jó, de azért az nem lehet vita tárgya, hogy ha valam i­
nek a mestere akarok lenni, akkor tanulnom kell, fejlesztenem
kell magamat. Fia azt akarom, hogy a gyerekem ből verseny-
képes felnőtt váljon, akkor célirányosan kell fejlesztenem. Na
jó, ne hidd azt, hogy ezt most én mondtam, de tudom, hogy sok
szülő, meg sok önfejlesztő íg y vélekedik, téged, m inket meg
hülyének, szektásnak, felelőtlennek tartanak. Értelmesen el kell
magyarázni, mit gondolunk, ha azt akarjuk, megértsenek min­
ket. Flonnan tudom, mi az, amiben érdemes és jó fejlődni, és mi
az, amiben lehetetlen?
F. A.: Amikor zongorázni tanulok, nem magamat fejlesztem,
hanem az ügyességet, a készséget gyakorlom . N em hiszem ,
hogy P eter Serkin azért tanult volna m eg zongorázni, hogy
versenyképes legyen. Apja, a szintén világhírű R udolf Serkin
annyira imádta a zenét, és olyan örömmel zongorázott, hogy

38
a fia hülye lett volna kim aradni abból a boldogságból, ami az
apjából sugárzott. U gyanezt gondolom Igor Ojsztrahról is, az
apja, Dávid megfertőzte a hegedülés szeretetével, azzal a lel­
kesedéssel, ahogyan ő játszott. Ottó Ránk a Will Therapy című
könyvében azt írja, hogy ha a szülők akarnak valam it, akkor
a gyerek megtanul nem akarni. Ha a családban van valam iféle
nyomás, a gyerek nem tud autentikus maradni, a szülő akara­
ta vagy konformistává, vagy lázadóvá teszi, kényszeríti. M ár­
pedig sem a konformista, sem a lázadó nem autentikus, hiszen
csak reagálnak. Nem merik komolyan venni a saját vágyaikat,
mert senki sem vette őket komolyan gyerekkorukban. M ás az,
amit céllal csinál az ember, és más az, ami céltalanul csak van.
Az erotika például céltalan. Ha valaki nőgyógyászként egy nő
puncijához nyúl, és megvizsgálja, tehát céllal ér hozzá, az nem
erotikus dolog, de ha m egérinti a kedvese testét, az erotikus
érintés. Annak nincsen célja. Abban a pillanatban, amikor cél­
tudatos, már nem erotikus. Az érintés, aminek az a célja, hogy
kielégüljön a férfi, ugyanúgy nem erotikus, legalábbis a nőnek
biztos, hogy nem az. Lehet, hogy fejlődök, irtó izmos férfi le­
szek, ha állandóan konditerembe járok, de valahogy izzadság-
szagom lesz. Akik nagyon akarnak fejlődni, azok inkább büdö­
sek, és nem erotikusak.
B. D .: Eszembe jutott egy film, Ben Stiller játszik benne egy
fitnessguru fickót, aki fejleszti m agát, m eg a konditerm ét is.
Átgázol mindenkin és mindenen, nagyon akaratos, kegyetlen,
de aztán, amikor megbukik, eg y hatalmas, elhízott zabálógép
lesz belőle, aki csak ül a tévé előtt, és eszik. Lehet, hogy ez
a türelm etlenség, az akaratosság következménye? Ha valam iért
megtörik a lendület, sokkal rosszabb lesz minden, mint előtte?

39
 F. A.: Igen, sokan érzelm i hullám vasúton utaznak. Amikor
minden úgy megy, ahogy ők akarják, van rem ény a céljaik el­
érésére, akkor boldogok, fel vannak dobva, legyőzhetetlennek
érzik magukat. De abban a pillanatban, amikor valami nem si­
kerül, hibáznak vagy sikertelenek, a depresszió m élyére s ü l ­
lyednek, rem énytelenné válik minden, és élni is csak teher. Ez
a „mániás depresszió” vagy a „bipoláris” címkék fenomenoló­
giája. M arion M iln e r beszél arról, hogy az eg yetlen helyes
akarat akarni nem akarni, pedig ő nem is buddhista, hanem
pszichoanalitikus. Az önismeretre is sokan azt hiszik, lehet akar­
ni, lehet benne fejlődni, az is csak egyfajta ügyesség. W ittgen-
stein nagy problémája az, hogy nem vizsgáljuk a nyelvet. Attól
még, hogy valami ugyanolyan vagy hasonló, még nem ugyanaz.
Az ember így válik önmaga ellenségévé.
B. D.: M ielőtt a kettősségről, a kapcsolatokról beszélünk, jó
lenne, ha tisztáznánk, mi is az én. V agy ÉN. M ert rengetegen
mondják, hogy az ÉN megismerhető, megjavítható, szerethető,
utálható, fejleszthető, és hasonlók. De szerintem te, T e, TE
erről teljesen mást gondolsz. M égis ezzel kell kezdenünk a kap­
csolatokról szóló társalgásunkat. Szeretném azt is, ha az olva­
sóink valahogy kizökkennének a sztereotípiákból, amik az én­
hez kötődnek.

40
3.

F. A.: Akárhogy is van, az interperszonalitásból kell kiindul­

nunk. Akkor vagyunk jól, te és én, ha az ÉN, akinek képzelem
magam, nincs messze attól a TE-től, akinek vélsz engem. M i­
nél nagyobb a hézag, annál nehezebb a dolgunk. Néha az sem
segít, ha m eghívunk egy harm adikat, hogy tegyen igazságot.
Ha ő beszél hozzád rólam, akkor az ő Ő-je messze más lehet,
m int az én ÉN-em. És ha ő hozzám beszél rólad, akkor sem
biztos, hogy az ő Ő -jének bármi köze van ahhoz az ÉN-hez,
akinek te képzeled magad. Ez eléggé összezavarhatja az olvasót.
Remélem, elégedett vagy! Na, de tulajdonképpen ebből ered az,
hogy a féltékenység fájdalma kifejezhető a személyes névmások
világában. Amikor a te szádban én megszűnők az édes, kedves,
egyetlen TE lenni, és valaki másnak mondod azt, hogy TE, és
onnantól fogva már ő az édes, kedves, engem m eg degradálsz
egy sima Ő-re, hát abba bele lehet dögleni.
B. D.: Na, ezt a bekezdést párszor el kell olvasni. Nem baj.
Én az én m egszületéséről szeretnék beszélgetni. M ert az nem
evidens, hogy az em ber elválassza m agát a világtó l, és mint
egy különálló egyén gondoljon magára. Ismételjük át, amit az
előzőkben már kitárgyaltunk, jó?
F. A.: M inden gyerek az összes szem élyes névmás közül az
ént tanulja meg legkésőbb. Sokáig a saját nevén szólítja magát,

41
úgy, ahogy a szülei beszélnek róla. Például: Andris akar csoko­
ládét. Az intellektuális fejlődés alapszintjén tulajdonképpen én
nincs is. Az én jelöli annak a szemszögét, aki éppen beszél. Ha
az anyám beszél, ő az én, ha az apám szól, ő az én, és rájönni
arra, hogy én is én vagyok, az nagyszerű, az absztrakt, az m a­
tematika. Óriási felfedezés, hogy mindenki én, amikor beszél.
Az angolban, a németben, a magyarban is van az a nyelvi trükk,
amiről már beszéltünk, hogy nemcsak én vagyok, hanem a ma­
gam is van. Én nem hiszek magamban. Én szeretem magam.
Én gyűlölöm magam. Én hazudok magamnak. VVittgenstein
azt állította, hogy a nyelv m iatt szenvedünk, mert nem mi be­
széljük a nyelvet, hanem a nyelv beszél minket, nem az agyunk
gondolkodik, hanem a nyelv és a kultúra. Rövidzárlatot kreálok:
én és magam. Ez eg y rövidzárlat, ami kivágja a biztosítékot,
sötét lesz, és nem lehet látni az igazságot.
B. D.: Na, de hol kezdődik a kettéválás? M ert ezt a hülyesé­
get nem fogadnánk el, ha más erők nem nyomnának bele. Ön­
magában a nyelv nem lenne elég ehhez, a hipnózisban a nyelv
csak eszköz.
F. x\.: A nevelés gyakran színházzá válik, a szülő, a tanár
a rendező, a gyerek a színész. Olyan utasításokat adunk a gyere­
keknek, am ilyeneket egy rendező ad a színészeinek. „Ülj eg ye­
nesen!” „Vedd ki a hajad a szemedből!” M intha beleszülettünk
volna egy színdarabba, és állandóan a szerepnek kéne m eg­
felelnünk.
B. D.: A szerep vagyok az én, és tulajdonképpen én vagyok
a magam?
F. A.: Aha. Az életem et lehetetlenné teszi, ha azt gondolom,
hogy én nem akarok magam lenni. Én, aki a szerepet istenítem,

42
elégedetlen vagyok a produkcióval. A baj az, hogy én nem lehe­
tek más. Én én vagyok, ez a logikus igazság. A tautológia, hogy
én nem akarok én lenni, lehetetlenség. Lehetetlenné válik az
életem, más szerepet akarok játszani egy másik darabban, mint
amibe belecsöppentem. Aki azt mondja, hogy én nem szeretem
magam, az arról beszél, hogy neki, mint színésznek nem tet­
szik a saját performansza, nincs megelégedve vele. Onnan tudja,
hogy nem jó, mert a rendező sincs m egelégedve a produkció­
jával. A m ikor az anyám elcsíp ett engem , am int épp valam i
rosszban sántikáltam (szerinte), azt mondta: „ez nem az én And­
risom”. Teljesen elválasztott engem magamtól. Hát itt kezdődik
a dolog.
B. D.: Egyik nap Jojóka, a befogadott, petárda-m enekült ku­
tyánk, m egruházta M azsolát, aki sokkal kisebb nála. M élyen
a szemébe néztem, és azt mondtam neki, hogy az „én Jojókám
így nem viselkedik”. N ézett is nagyokat a kutya! Valahogy az
jött abban a pillanatban nekem , hogy nem elég hálás, pedig
megmentettem az életét. N eki egy nagyon rendes, kedves ku­
tyának kéne lennie.
F. A.: Amikor tizenhat évesen Torontóban a nagynéném és
nagybátyám házába kerültem , ők nagyon kedvesen és n agy­
vonalúan befogadtak. Három évig az ő szárnyaik alatt éltem ,
tanultam, növekedtem. Sok mindenben kritizáltak, de a nagy­
néném legnagyobb panasza az volt, hogy nem vagyok hálás.
Úgy harminc évvel később, talán amikor a fiam éppen tizenhat
éves volt, valahogy a konkrétumon keresztül rájöttem, milyen
nehéz lehetett nekik beengedni egy kamasz fiút a házukba. Ak­
kor óriási hála öntött el, és világos lett, m ennyi m indent kö­
szönhetek nekik. írtam is rögtön egy levelet a nagynéném nek

43
(a nagybátyám már nem élt), és nagyon szépen, ékes szavakkal
megköszöntem mindent. M egírtam azt is, hogy most már ér­
zem a hálát, de akkor, az akkori jelen pillanatban nem tudtam
hálás lenni. Szerintem azért, mert am íg nem éreztem magamat
erősnek, addig szégyelltem magam, mintha csak beledörgölték
volna az orromat a kiszolgáltatottságomba, a másokra utaltsá­
gomba. Csak akkor engedhettem meg magamnak, hogy való­
ban, őszintén hálás legyek, amikor már nem voltam kiszolgál­
tatott helyzetben. Most már nem kellett szégyenkeznem azért
sem, hogy egy hálátlan dög vagyok. A nagynéném hamarosan
válaszolt is, hogy na, végre, és aztán meghalt. Erre várt. Ez volt
a M argit néni.
B. D.: Azt hiszem, nagyon pontosan érzem vagy értem ezt
a helyzetet, amikor van egy külső elvárás és van ez a belső til­
takozás. Ú gy hároméves m úlhattam , am ikor egyszer elvittek
vendégségbe a szüleim egy kedves családhoz. Sok gyerek volt
ott, akik játszani akartak velem, de én beálltam édesanyám szé­
ke mögé, és nem voltam hajlandó kimozdulni. M indenki en­
gem kapacitált, próbáltak rávenni a játékra, én meg csak abban
égtem , hogy hagyjanak m ár békén, csak eg y pillanatra, hogy
nyugodtan állhassak ott, vagyis eltűnhessek a föld színéről, lát­
hatatlanná válhassak. V agy beállhassak játszani. Szerintem, ha
leszálltak volna rólam, előbb-utóbb előbújtam volna, de abban
a nyom ásban képtelenség volt m egtenni. T otál antiszociális
voltam, és óvodába kellett mennem ezek után, hogy szokjam a
gyerektársaságot. De ami az igazi tragédia volt, meg kellett vál­
nom Emmi nénitől, aki addig vigyázott rám. M ert szégyellték
m agukat a szüleim m iattam . N agy árat fizettem azért, hogy
képtelen voltam beleállni a feladatba.

44
 F. A.: M ár beszéltem arról a lehetetlenségről, amikor bejön
egy páciens a rendelőmbe, leül, és elkezd úgy viselkedni, be­
szélni, mintha ő meg én kollégák lennénk, és konzultálni akar,
hogy mit kezdjünk azzal a szerencsétlennel, akit idehozott, aki
ő maga. Ilyenkor tulajdonképpen a belső anyja vagy nevelője
hozza be őt, a fülénél fogva, és valójában nem is vele beszélek,
hanem az anyjával, aki elégedetlen vele. Általában az a panasza,
hogy az énje nem bír a magával, és dilemma, hogy kinek segít­
sen, az énnek vagy a magamnak. Az elvárás felé az, hogy javítsa
meg a magamat, és hagyja békén, értékelje az ént, mert az jó. Én
meg azt mondom erre, hogy a valódi ember az a rossz magam,
és a jó én a hamis. Ha belem ennék abba a hülyeségbe, hogy
az én pártjára állok, akkor elvesznénk mi ketten, csak az anya
erősödne. Ezért én azonnal kiküldőm a rendelőmből az anyát
a folyosóra, hagyjon egyedül a gyerekkel, azaz nem vagyok haj­
landó konzultálni a jobbik énnel a rosszabbik magam rovására.
B. D.: Sokan kérdezik, mert nyilván ezzel küzdenek, m ennyi­
re felelősek a saját betegségeikért. Ha nagyon elválik az én és
a magam, akkor jogos a gondolat, hogy megbetegítem magamat
azzal, ahogy élek, a rosszaságaimmal, a hibáimmal.
F. A.: A legjobb könyv, ami a kezembe került ebben a tém á­
ban nem új, de nélkülözhetetlen. Kari M enninger írta 1938-ban,
a címe: Mán Against Himself. Nem dogmatikus, óvatosan speku­
lál. Szerinte minden betegségnek, minden sérülésnek, fájdalom­
nak van egy szervi és egy lelki komponense. Az etimológiában
is, meg a folyamatban, a kialakulásban, a fejleményben is. Ese­
tenként az arány más és más. 99% szervi, 1% lelki, vagy 80%
lelki és 20% szervi. Soha nem lehet biztosan tudni. A veszé­
lyes az, ha hibáztatjuk az ártatlan áldozatot, ami semmiképpen

45
sem segítene a betegen, sőt kárt okozhat. Susan Sontag könyve,
A betegség mint metafora, 1978-ban jelent meg, akkor írta, amikor
m ellrákkal küzdött. Ő határozottan elutasít minden elm életet,
ami összekötné a rákot a beteg jellemével, sajátságaival, karakte­
rével. Em lékeztet m inket arra, hogy m ielőtt tudtuk volna, mi
okozza a tbc-t, és hogyan lehet gyógyítani, addig azt képzeltük,
csak a finomlelkű, gyengéd, romantikus művészek szenvednek
tőle, és valahogy maguknak okozták. M inden hasonlat, meta­
fora, elm élet elpárolgott abban a pillanatban, amikor m egpil­
lanthattuk, m it m űvel ez a M ycobacterium tuberculosis. Egyszer
viszont, amikor előadást tartottam a pszichoszomatikáról, egy
belgyógyász orvos felállt, és azt mondta, ő egy telefonhívással,
egyetlen m ondattal m eggyó gyítja azokat, akiknek krónikus
colitis ulcerosa (fekélyes vastagbélgyulladás) betegsége van. Ez
a mondat ennyi: „Hagyd ott a párodat!”. M ert a kapcsolatban
azzal, akivel együtt élek, a vonakodás, a húzódozás, a nehezte­
lés, a sértődés, a megbántódás, a tartózkodás m egm érgezik az
embert. Tehát lehet, hogy egy betegség is közöttünk keletkezik,
nem bennem vagy benned.
B. D.: Az énnek akkor még itt, a betegségeknél sincsen akkora
szerepe, mint gondolnánk. Pedig szeretné az ember azt képzel­
ni, hogy mindenható, még úgy is, ha ez azt jelenti, hogy a be­
tegségeit a saját rosszaságainak, hibás döntéseinek köszönheti.
Ez valam iféle m egalom ánia talán, mint az is, hogy az univer­
zumtól megrendelek, bevonzok dolgokat. De ebben az esetben
viszont felmerül valam ilyen kapcsolati vagy közösségi orvoslás
lehetősége.
F. A.: Angliában 1926 és 1950 között volt egy projekt, amit
The Peckham Experimentnek hívtak. A társadalmi vagy közösségi

46
orvoslás egyik izgalm as kísérlete volt, amit ma már majdnem
elfelejtettünk. 950 családdal foglalkoztak eg y klinikán, és ha
valaki m egbetegedett, az egész családnak be kellett vonulnia.
A hangsúly az egészségen volt, de a praxist az vezérelte, hogy
am iként a m éhek igazi organizm usa nem eg y m éh, hanem
a méhkas, vagy a hangyák igazi organizmusa nem egy hangya,
hanem a hangyaboly, úgy az em beriség organizmusa a család.
M indenki befolyásol mindenkit: ha egy családtagnak hánynia
kell, m indenkinek hányingere lesz. Ha így gondolkodunk, ak­
kor nem meglepő, hogy egy fiatal nő páciensem hátfájása csak
akkor m últ el, am ikor rávettük a férjét, hogy keressen más
munkát, mint amit addig csinált, mert az nagyon igénybe vette,
m egterhelte, fárasztotta.
B. D.: Azt el tudom képzelni, hogy ha a figyelm em nagyon
a másik felé fordul, ha nagyon empatizálok vele, akkor érzem,
amit ő érez. Lehet, hogy neki nagy teher van a vállán, és nekem
fáj a vállam , el tudom képzelni, igen.
F. A.: L aing nagyon felháborította a pszichiáter kollégáit,
sok anyát, m eg családot is, m ert lándzsát tört am ellett, hogy
akit skizofrénnek neveznek, az lehetetlen családi helyzetben
nőtt fel, ahol a kommunikáció gúzsba kötötte őt. Ha elfogad­
hatatlan, rossz bármi, amit tesz vagy mond az ember, miközben
azt hajtogatják neki, hogy szeretik - ez az őrület m elegágya,
kettős kötés. Laing főleg az anya és gyerek közti kapcsolatra
figyelt, és ő inkább az anyát cím kézte skizofrenogénnek, aki az
egym ásnak ellentmondó verbális (gyere, közeledj) és nonver-
bális (távolodj) kommunikációjával kettős kötésbe kényszeríti
a gyereket. H ibáztatta ezeket az anyákat és családokat, am e­
lyek ezt eltűrték.

47
 En senkit sem szeretek hibáztatni, vádolni. Viszont ha gyen­
géden, szeretettel, dogma nélkül és kíváncsian belekérdezünk,
hát lehetséges-e, hogy valaki, aki közel áll hozzád, észrevétle­
nül hozzájárul a betegségedhez, őrültségedhez, rosszaságod­
hoz, akkor sokféle érdekes szokást, bánásmódot, álcázott vágyat,
félelmet, fantáziát fedezhetünk fel. M ég az autoimmun beteg­
ségeknek is lehet lelki komponense. Ha a hétköznapjaim ban
nem tudom, vagy nem merem felism erni, ki a barátom, és ki
az ellenségem , akkor önmagámban az immunrendszerem sem
fogja tudni, kit, m it támadjon, és kit, m it ne. Számomra nincs
érdekesebb, izgalmasabb és bonyolultabb kutatómunka, mint
a pszichoszomatika: a test és a lélek interakciója.
B. D.: Ha a test és a lélek interakcióba tud bonyolódni e g y ­
mással, akkor a szellem is beszállhat ebbe. A test, a lélek és
a szellem háromszögében bármi megeshet. M ár ha van ilyen
hármasságom. Szerinted? Nekem ez valam ennyire m egm agya­
rázná, m iért és hogyan tudok önm agám m al ellentm ondásba
keveredni, akarni azt, amit nem teszek, és tenni azt, amit nem
akarok. Ebben a háromszögben el tudom képzelni, hogy én
(szellem) odaviszem magamat (lélek) hozzád, mert elégedetlen
vagyok magammal, és félek, hogy ez megbetegít engem (test).
Szerinted hol keletkezik a zavar, ami betegségként jelenik meg
a testben?
F. A.: Ha utálom az élm ényeim et (érzelmeimet, gondolatai­
mat, em lékeim et), akkor el tudok m enekülni tőlük. Az egyik
irány nyilvánvaló: fájdalmat és betegséget kreálok a testemben,
akkor csak a fájó térdem m el, a fejemmel, a lázam m al, a tüsz-
szögésem m el, a köhögésem m el foglalkozom. Nem kell sze­
retni, gyászolni, em lékezni, csak fáj mindenem. Értéktelenné

48
és érdektelenné válik így minden, amit egyébként értékelnék.
A másik lehetőségem, hogy az élm ényeim felől a szellem irá­
nyába menekülök. Ez nagyon gyakran akkor történik, amikor az
ember megöregszik, és egyre kellemetlenebb a testében lennie,
már nem nagyon lehet a testi élm ényeket élvezni. Az ember rá­
kényszerül, hogy kapcsolatba lépjen a szellemmel, mert annyira
fájdalmas a test és a lélek. Laing nem egyszer mondta, hogy va­
lahol m élyen, tudat alatt, de mégis van egy szabad választás: ha
rettenetes a környezetünk, akkor m egőrülhetünk, összeomol­
hatunk testben vagy lélekben. Az őrület is egyfajta menekülés
attól a valóságtól, amiben vagyunk. Ú gy vélte, ha valaki sok
betegséggel bajlódik, annak tulajdonképpen m egőrül a teste.
Nem alaptalanul gondolta, hogy van választás, léteznek erre
irányuló kutatások. Az elm egyógyintézetekben sok-sok évet
töltő, krónikus skizofrén és pszichotikus populációban a rák
előfordulási aránya sokkal kisebb, m int a norm ális em berek
között, a rákosok között pedig alig-alig akad őrült. M intha az
ember vagy megbetegedne, vagy megőrülne. M egkérdezheted
magadtól, mitől félsz inkább, az őrültségtől vagy a betegségtől.
N ém elyek így, mások meg úgy vannak vele.
B. D.: Szerintem én inkább az őrületet választanám, de per­
sze, ki tudja. N agyon jó társaság kell ahhoz, hogy nyugodtan
megőrülhessen az ember.
F. A.: l est, lélek és tudat —ha úgy tekintünk erre a hármas­
ságra, hogy egyikből a másikba lehet nézni, „figyelmezni , akkor
ez azt jelenti, hogy a három egy. A szellem az élet és a halál.
Laing, am ikor m eg akart halni, a szellem ének beszélt, hogy
mi a francot csinálnak m ég itt, m eddig kell m ég ebben a va­
lóságban lenniük. Nem tökéletes metafora, de lehet erről úgy

49
gondolkodni, hogy a szellem olyan, mint a kéz a kesztyűben.
A kesztyű a test, amit a szellem mozgat. A Sixtus-kápolna fres­
kóján Adám a test, Isten a szellem, ami nélkül Ádám csak egy
élettelen test lenne. Néha az ember már meg akar halni, mert fáj
mindene, de a testet nehéz elpusztítani. Szerintem érdekesebb
érintkezésbe lépni a szellem m el, és fohászkodni, hogy húzza
már ki m agát a kesztyűből. Ám gyakran azt feleli, hogy még
dolga van, csak azért se teszi meg. M indannyian élettelen kesz­
tyűvé válunk egyszer. De ha a psziché már unatkozik, ha már
nincs más, csak fájdalom, akkor fohászkodni kell a szellemhez,
hogy „múljék el tőlem e keserű pohár”.
B. D.: A keserű pohár bármi lehet. Szorongok, félek, hogy
elherdálom az életem et, nem teszek sem m i hasznosat, nem
alkotok m aradandót, nem fejlődöm, nincs párom, pénzt sem
keresek. Ez a félelem szinte m egbetegít, ilyenkor aztán nem
tudom élvezni azt sem, amiről pedig tudom, hogy az én valódi
vágyam . Ilyenkor ú g y érzem , rossz vagyok, nem azt teszem,
amit kell, gyerekesen viselkedem , amikor azt képzelem, hogy
az élet értelm e az, hogy élvezzem.
F. A.: Szerencsés vagy, ha tudod, mi a vágyad. El kéne dönte-
ned, hogy a szorongásodtól kellene megszabadulnod, vagy más
elhatározásokat kellen e hoznod, m ásképpen kellen e élned,
m int ahogy élsz. T é n y le g rossz vagy? V agy csak kínzód m a­
gad? M it kell tenned? Nekem például semmit sem kell tennem.
Az élet nem játék? Nem élvezet? Ki mondja ezt, kire hallgatsz?
M i a játék, mi az, ami komoly? Lehet komolyan játszani? Kivel
szeretnél kompromisszumot kötni? Ki tiltja m eg neked, hogy
ragaszkodj a szeretett dolgaidhoz? Szabad vagy. Nem lehetsz
nem szabad. Szabadságra vagy ítélve. Akkor hát mi a probléma?

50
Nem keresel pénzt? Hiszen ez is egy szabad választás. M iért ne
kereshetne az em ber pénzt éppen azzal, amit szeret csinálni?
Laing gyakran mondogatta, hogy az igazi életm űvész az, aki
vagy el tudja adni a patológiáját, vagy azzal keres pénzt, amit
legszívesebben csinál.
A kérdésedben a retorika és a cselekvés nem egybevágó, nem
kongruens. P éld áu l azt mondom, hogy le k ellen e szoknom
a dohányzásról, miközben éppen egy m ély slukkot szívok, és a
fejem füstben úszik. Két irányba mehetek. Vagy továbbra is azt
tartom, hogy a cigaretta nem egészséges, és tén yleg le is szo­
kom. V agy folytatom a cigizést, és mást mondok, mint eddig.
P éldául azt, hogy én eg y dandy vagyok, a cigaretta füstjének
aromája nélkül az élet semm it sem ér, íg y nem is érdekel, ha
tíz évvel korábban fogok meghalni. A harmadik opció önáltatás,
szemfényvesztés, hazugság. Nekem furcsa, hogy úgy beszélsz
magadról, mintha valaki másról beszélnél, akit nem is ismersz
olyan nagyon jól. Ámulsz, bámulsz, hogy mi is van. M intha nem
te lennél az életed egyetlen szerzője, rendezője, dramaturgja.
Ha úgy teszel, mintha te jó lennél, és a legjobbat akarnád min­
dig, csak nem bírsz m agaddal, mert ő kiszám íthatatlan, m eg­
bízhatatlan és rossz, akkor eg y őrült drám át kreálsz. Hiszen
a valóság az, hogy egy vagy, nem kettő. Na, és a szorongás, ami­
ről beszélsz. Hát az nem tör rá senkire sem. Akkor szorongok,
amikor valam it akarok, amit nem lehet akarni. P éldául em lé­
kezni valamire, nem elfelejteni, elaludni, akarni, hogy felálljon
a faszom, vagy hogy akarjak valam it, amit éppen nem akarok.
A lámpaláz is szorongás, ami akkor keletkezik, amikor színházat
játszom, és eg y szerepet akarok alakítani. P éldául el akarom
hitetni m indenkivel, hogy én jó em ber vagyok. A lám paláz

51
rettegés, attól félek, hogy átlátsz rajtam , és nem H am let e le ­
venedik meg benned, hanem az Andrást látod, ahogy kínlódik
Ham let szerepében. Az egésznek izzadságszaga van, és kiderül,
hogy rossz színész, ripacs vagyok.
Gyakorolni kell a bátorságot, hogy m indig magamat adjam,
akár tetszem másoknak, akár nem. M int például André Gregory
és W allace Shawn a Vacsorám Andréval című filmben.
4.

B. D.: Ú gy gondolod, hogy a depresszió legfőbb oka az, ha az

illető rájön arra, hogy egész életében szerepeket játszott, és hal­
vány gőze sincs, kicsoda ő tulajdonképpen, de nem akar többet
szerepet játszani, viszont nem tudja, akkor mit is csináljon. Le­
het, hogy valaki nem is létezik, csak a szerepeiben? A szerepe­
ket le lehet tenni, ma lehetek üzletasszony, holnap politikus,
holnapután börtöntöltelék, közben családanya, barátnő, kinek
mire van szüksége. De honnan kéne azt tudnom ebben a nagy
álarcos forgatagban, ki vagyok én? Létezem egyáltalán?
F. A.: M in den t, am i él, az határozza m eg, am ire v ágyik.
A svábbogár például a fény forrásától ellenkező irányba mozog,
a sötétet szereti; a penészspórák a hőmérsékleti gradienst köve­
tik a mozgásaikban, arra mennek, ahol melegebb van. M inden
gyerek tudja, mit akar, m it nem, mi érdekli, mi nem. Szomorú
látvány, am ikor egy felnőtt, eg y szülő, egy tanár m egm ond­
ja a gyereknek, m ire figyeljen, ahelyett, hogy észrevenné és
tisztelné, m ire figyel a gyerek spontán módon és önfeledten.
Én a vágyaim vagyok, a vágyaim alanya, nem mások v ág yai­
nak a tárgya. Én ezt kívánom, nem azt, am it mások kívánnak
hogy kívánjak. A nevelést sokan úgy értelm ezik, hogy meg kell
tanítani a gyereket, akárki is ő, az senkit sem érdekel. Az v i­
szont fontos, hogy neki egy jó gyereket kell alakítania. Később

53
m egkövetelik, hogy jó tanuló legyen , jó élettárs, jó szülő, jó
munkás, jó páciens, jó barát és íg y tovább. M inden civ ilizált
helyzet m egkövetel bizonyos koreográfiát. Szigorú tud lenni
az etikett, vannak szövegek, amik elfogadhatók, és vannak ta­
buk. Az élet színházzá válik, mindenki szerepet játszik, a szex­
ből tornagyakorlat lesz, és pornográf írók kom ponálják m eg
a szeretkezéseinket. íg y nem csoda, hogy senkit sem érdekel,
és én is elfelejtem , ki vagyok, am ikor jelm ez és smink nélkül
magamra maradok.
B. D.: Itt aztán nagy bajok vannak, és már megint a szavakkal.
Vágy, akarat —ezek a szavak már el lettek kaszálva. A vágyat
tiltja az összes vallás, mint minden rossz forrását, az akaratról
meg ugye tudjuk, hogy az egyetlen helyes verziója az, ba nem
akarok akarni. M ost meg azt mondod, hogy én a vágyaim va­
gyok. Akkor most mi van? Ellentmondás!
F. A.: Hegel azt mondta, hogy tézis-antitézis-szintézis...
B. D.: Ja, jó, akkor minden rendben!
F. A: M inden igazság akkor igazán igaz, ha az ellen téte is
igaz. Na persze, viccelek. De komolyan! Az a fontos, hogy m i­
lyen körülmények között van ez, és milyen körülmények között
van az ellenkezője. Kezdjük az akarattal, mert az könnyebb. Az
akarat szerve az izomzat. Am it izom mal meg lehet tenni, azt
tegyük meg. A gondolat, hogy az akarat csak arra jó, hogy akar­
jak ne akarni, az izmokon túlra vonatkozik. Nem lehet akarni
például, hogy én ne legyek én, vagy valam i legyen, ami nincs,
vagy valam i ne legyen, ami van.
B. D.: Legyen teleportálás most! Süssön ki a nap! Nem fiút
akarok, hanem lányt! Legyen már zöld a lámpa! Ezek a kíván­
ságok kétségtelen, hogy nehézkessé teszik az életet.

54
 F. A.: Igen, el kell fogadni a valóságot ahhoz, hogy az életben
könnyedén és kecsesen tudjak mozogni. Azt akarni, hogy más
legyen, mint ami van, az ugyanaz, mint azt mondani, hogy az
Isten egy lúzer, és én jobb világot tudtam volna teremteni.
B. D.: Oké, akkor ne akarjunk akarni olyasmit, amit nem le­
het akarattal elérni, irányítani. Viszont azt nagyon nehéz tudni,
mi az, amit tudunk akarattal irányítani, és mi az, amit nem. Ér­
demes feladni olyasmit, amivel, ha egy kis erőfeszítést tennénk,
akkor fontos dolgok változhatnának meg? Ha rosszul m érem
fel a valóságot, ha a pszichém szem üvegén át lehetetlennek,
kivitelezhetetlennek, megoldhatatlannak tűnnek a dolgok, m i­
közben csak egy kis izommunkára lenne szükség, és elérhetném
a vágyam at, akkor mi van?
F. A.: Rizikó m indig van. Akkor nem szabad akarni, akkor
lesz baj az akaratosságból, ha a vágyam nak semmi köze sincs az
akarathoz. Ha nem lehetséges az „izommunka”, ami a vágyamat
teljesíthetné. Például: muszáj emlékeznem valamire, emlékezni
akarok - na, de hát vagy fogok em lékezni, vagy nem. M indig
nagyon akartam em lékezni azokra a versekre, am iket az isko­
lában kívülről m eg kellett tanulni. M égis puskáznom kellett,
mert soha nem tudtam bem agolni egy verset sem. Nem lehet
akarattal elaludni, faszt felállítani, a repülőtéren a sorban állást
felgyorsítani, betegséget elkerülni, nem meghalni. Azt viszont,
amit lehet akarni, akarjam ügyesen. M eg lehet tanulni ügyesnek
lenni. Akik ügyesek, sok m indent meg tudnak tanítani erről,
példát lehet venni róluk. Sokszor meg is írják a módszereiket,
mint például az exbankár M ichael Phillips, aki a pénz hét tör­
vényéről írt egy könyvet. Az egyik törvény például az, ha két
ember, az egyik szegény, a másik meg gazdag, ugyanazt akarja,

55
végeredm ényében mind a kettő eléri, csak akinek nincs pénze,
annak tovább fog tartani. A másik jó törvény, hogy vagy pénzre
van szükséged, vagy barátokra, nem kell mind a kettő. Ezek jó,
hasznos gondolatok, ettől az embertől lehet tanulni valamit.
B. D.: Az akarattal és az izm ozással más baj is van. A kár­
mit csinálok, a valóság felfoghatatlan, átláthatatlan számomra.
A csapáson, amit magamnak vágok, hogy elérjek egy célt, szám­
talan kárt okozhatok a tudtomon kívül is. Bántok, eltaposok,
elpusztítok, negligálok embereket, állatokat, gondolatokat, ér­
zéseket. És a nagy kérdés, ami egyáltalán nem új, hogy szente-
síti-e a cél az eszközt. Ha ebbe belegondolok, akkor megijedek
attól, ami egy aktív, ambiciózus, vágyak felé navigáló élet ára.
Annyit pusztítok, hogy a végén a pokolba kerülök. Ha viszont
nem indulok neki, kinyírom a vágyaim at, elabortálom az ü d ­
vösségemet, és akkor is a pokolba jutok.
F. A.: Két út vezet a megvilágosodás felé, nevezzük, mond­
juk, a jobbkezesnek, meg a balkezesnek őket. A jobbkezes út az,
hogy akarattal ne akarj semmit. T eg yél úgy, mintha Krisztus
lennél, öld meg a vágyaidat. A balkezes úton, ha akarsz fagy­
laltot, eg yél annyit, am íg k ielégül, kiég a vágyad, ha szexre
vágysz, addig szexszelj, am íg bírsz, és íg y tovább. A jobbkezes
út hívei nem hisznek a balkezesben és viszont. Pedig mindkét
úton el lehet jutni a teljes önazonosságig. A legrosszabb —és
gyakran ezt tesszük - , ha váltogatja az ember a két utat, előre­
szalad, aztán vissza. Ha egy kört képzelünk el, aminek az aljá­
ról indulunk, egyikünk jobbra, a másikunk balra, habár ellen ­
tétes irányba haladunk, mégis találkozunk a kör felső pontján.
M indkét út a m egvilágosodáshoz vezet. Ram Dass, am ikor
a gurujánál járt Indiában, egy napon bement a városba. Amikor

56
visszatért, a guruja rámosolygott, és m egkérdezte, mi történt.
Ram Dass azt felelte, sem m i, m ire a guru: „Te disznó, any-
nyi fagylaltot ettél, hogy elrontottad a gyomrodat.” Ram Dass
borzalmas lelkiism eret-furdalást érzett a fagylaltozástól is, meg
attól is, hogy ezt el akarta titkolni. Ám a guru azt mondta neki,
hogy egyen csak annyit, amennyi belé fér, amíg a fülén ki nem
jön. N a, hát ő egy balkezes guru volt. Ez a kérdés a gyerek-
nevelésben is fontos, mert mindkét útnak megvannak a veszé­
lyei. Szerintem a jobbkezes út az igazán veszélyes, mert a szi­
gornak az a következm énye, hogy színész válik az emberből.
Két em ber felm egy a színpadra: eg y színész és Szókratész.
Lehet, hogy senki nem fogja tudni, m elyik az igazi, de ők tud­
ják, és már ez is tragédia. Tehát a gyereknevelésben a jobbkezes
szülő türelm etlen, nem hisz a gyerekben, és meg akarja tanítani,
m ilyen legyen. A balkezes nevelésben a szülő hisz a gyerekben,
abban, hogy csak meg kell várni, mikor lát be dolgokat, mert
mindez csak érettség kérdése. Ennek a szülőnek csak önmagára
kell vigyáznia, ki kell jelölnie a saját kereteit, a határait, hogy
tudja a gyerek, mikor bántja a mamát vagy a papát, és mikor
nem. Nem kell utasításokat adni, nem kell „nevelni”.
B. D.: A balkezes szülő m indig tudja élvezni a gyerekével
való együttlétet. Ha nem várok el mást a gyerekem től, m int
amit aktuálisan, a saját örömére csinálni akar, tud, akkor min­
d ig jól érezhetjük m agunkat együtt. N a persze, ezt elég ne­
héz m indig tudni eg y té li reggelen , késésben, a cipő felhú­
zása körüli őrületben. De már az igyekezet is sokat számit. Jó
lenne úgy élni, hogy m agától értetődőek legyenek a dolgok,
ne kelljen akarni, parancsolni, kierőszakolni őket. Na jó, nem
ábrándozom.

57
 F. A.: A Tízparancsolat valójában nem parancsolatok gyű j­
tem énye, m ert az a jobbkezes út lenne, hogy csináljunk úgy,
mintha jók lennénk. Sokkal inkább fenomenológiai leírása an­
nak a tudatállapotnak - vagyis az em bernek, abban a tudatál­
lapotban am elyet úgy írhatnánk le: megérkezés, m egvilágo­
sodás, felébredettség.
B. D.: Kedvenc szent nőm, Casciai Szent Rita az élete min­
den létező pontján feladta a saját akaratát, kivéve abban, hogy
apáca akart lenni, Krisztusnak akarta szentelni magát. Ez volt
a célja, és az engedelmesség a vállalt út, még akkor is, amikor az
élet látszólag teljesen ellenkező irányba vitte, ellehetetlenítette,
hogy valaha is elérje a célját. A szülei akaratára engedelm esen
férjhez ment, engedelm esen gyerekeket szült. Amikor megöz­
vegyült, jelentkezett a zárdába, de nem akarták beengedni, mert
nem volt szűz. Rita állt a zárda előtt, ami be volt zárva, de éjjel
csodálatos módon, a szentek segedelm ével átment a falon, be­
hatolt a zárdába. Ő a lehetetlen vágyak védőszentje. A nnyira
nem akart semmit, és annyira akart egyetlen dolgot. Egyszerre
mondott százszázalékos nemet, és százszázalékos igent, és ebben
a paradoxonban m egnyílt neki valami - a lehetetlen megvaló­
sult. Persze, nyilván megszólal a szkeptikus hang a fejemben,
hogy valami teljesen triviális dolog állt a csodái mögött. M égis
ha a hang elhalkul, legalább van kihez fohászkodni, ha lehetet­
len dolgot akarok, olyasm it, amit nem lehet akarni. Nem csak
a szorongás az egyetlen lehetséges forgatókönyv. Szent Ritáról
eszembe jut az is, hogy a „lehetetlen” akkor válik lehetséges­
sé, ha hierarchiába tudom rendezni a vágyaimat. Ez azt jelenti,
hogy komolyan kell venni őket, ism erni és tudni kell, mi fon­
tos, és mi kevésbé lényeges közülük. Sok mindenre kell nemet
mondani ahhoz, hogy egy valamire igent mondhassak. Az is igaz
viszont, hogy - bár Rita áldozatkészségével még a bunkó férjét
is m egszelídítette - mégis van az egészben valami em bertelen­
ség. Amikor nagyon akarok valamit, nagyon vágyom valamire,
a sok nemmel rengeteg embert, dolgot, helyzetet, kapcsolatot,
lehetőséget semmibe veszek. Szélsőséges esetben annyira aka­
rok valam it, hogy el is pusztítom mindazt, ami az utamba áll.
F. A.: A „Legyen meg a T e akaratod, nem az enyém ” csak
akkor visz a csodák irányába, ha a „Te” nem egy szem ély, nem
egy másik ember, hanem az Isten hangja. Itt „Isten” az, amiről
beszélsz, a hierarchia csúcsa, a legeslegfontosabb. Ha a „T e”
egy ember, akkor alárendelem magam egy szadistának, és fel­
vállalom a mazochista szerepét. Ábrahám nem lett volna kész
megölni egyetlen fiát, nem engedelm eskedett volna a szónak,
ha azt egy ember parancsolta volna neki. De a hang Istené volt,
a hierarchia csúcsáé, és annak nem lehet nemet mondani. Szent
Rita, am ikor akaratosnak tűnt, a csúcsnak engedelm eskedett.
A baj ott kezdődik, ha te hallod az Isten hangját, én pedig nem.
Lehet, hogy megőrültél és hallucinálsz, lehet, hogy én vagyok
süket és vak a spirituális világban.
Annak ellenére, hogy én úgy tartom, a szeretet nem vágy,
azt nem állítom, hogy a vágy rossz. Csak azt mondom, egyen­
súlyt és m értéket kell tartani, mert a szeretet nélküli vágy ke­
gyetlenség. De az akarat nélküli szeretettel is baj van, mert az
meg szentimentalizmus. Elhiszem, hogy nem fontos az, amit én
akarok - önző dolog, felejtsem el - , mert az igazán fontos az,
hogy teljesítsem mások vágyait. Az, aki felébred ebből a béní­
tó, kényszerzubbonyszerű hipnózisból, meg fogja ijeszteni az
alvajárókat. Vadállatnak vélik majd a megszelídített háziállatok.

59
 B. D.: Hát tulajdonképpen a szentek is mind valami ilyesfajta
vadállatok lehetnek, vagy angyalok, akik em berfeletti erővel
hoznak áldozatot. Akarnak nem akarni.
F. A.: G iinter Grass A bádogdob cím ű regényében Oskar e l­
határozza, hogy nem nő föl, m egáll a fejlődésben hároméves
korában, így áll ellen a társadalom követelményeinek. Nem en­
gedelmeskedik. Én viszont nem akarok olyan maradni, am ilyen
kezdetben voltam. Persze, hogy változom, gyerekből ember lett
belőlem, megöregszem és meghalok. Ami fontos számomra, az
a spontán őszinteség, amivel minden gyerek rendelkezik - ez az,
amit sohasem akarok elveszíteni. Abban a pillanatban, amikor
egy párkapcsolatban az egyik vagy másik fél elveszíti a bátor­
ságát, és már nem meri megmondani a másiknak a tutit, akkor
válik minden unalmassá, megjósolhatóvá. M egszűnnek a m eg­
lepetések, és úgy teszünk, mintha már ismernénk egymást. Ha
egy egysejtű organizmus tudja, mit akar - több fényt, kevesebb
nedvességet, több m eleget - , akkor az ember is lehet elég bá­
tor, hogy őszintén jelezze, miből akar többet, miből kevesebbet,
m ennyi a pont jó. Ez az őszinteség, ez a bátorság a depresszió
ellenszere. Egy marslakónak, aki nem tudja, mi a depresszió, de
szeretné megtapasztalni, ezt az egyenletet írnám fel: elnyomás,
zsarnokság, plusz a kifejezés, kinyilvánítás hiánya, lehetetlen­
sége egyenlő a depresszióval, mert ez a helyzet deprim álja az
embert. Ha egy kapcsolatért a szabadságommal fizetek, lehet,
hogy nem éri meg. Ha engedelm es szolgaként kell léteznem ,
különben vége az életemnek, lehet, hogy nem éri meg.
B. D.: Értem, de gyakran ezekbe a helyzetekbe csak úgy be­
lecsúszunk, észrevétlenül, esetleg valam iféle m intát követve.
M indenkin ek alárendelődöm , m indenkit jobbnak gondolok

60
magamnál. Hogyan lehet változtatni az áldozati úton, ha végül
is nem is akarok azzá válni?
F. A.: Szerintem m inden gyerek, aki a v ilágra jön, értékes
úgy, ahogy van, az „univerzum gyüm ölcse”. Aranyos —szoktuk
mondogatni a babának, és az arany érték, visszük m agunkkal
mindenhová, vigyázunk rá. Akit viszont tehernek vélünk, ide­
genekre hagyunk, meg akarunk szabadulni tőle, az nem arany,
inkább szar. Hiszen a szartól elválunk, megszabadulunk, nem
foglalkozunk vele. Já rta k nálam páciensek, akik g y e rm e k ­
korukban azt hitték, az anyjuk seggéből jöttek ki, mert a mama
valam i rosszat evett. M indannyian hajlamosak és nyitottak va­
gyunk a hipnózisra, nincs olyan közöttünk, akit a szülei ne for­
máltak volna szuggesztiókkal. Akivel rosszul bánnak, azt hiszi,
rossz. A kivel jól, az jónak képzeli magát. Anyánk arca az első
tükör, ahogy ő néz ránk, azzá válunk. De fontos újra és újra az
eszünkbe vésni, hogy amit érzünk, lehet, hogy csak egy rossz
álom. Nem is kell feltétlenül firtatni, hogyan záródtunk bele,
egyszerűen fel kell ébrednünk, hiszen ma már csak egy csomó
rossz szokásból összetákolt rémálom az, amiben élünk. Az ál­
dozat szerepe, ami vonzó, az is csak szokás, amit abba tudunk
hagyni. M inden szokástól meg lehet szabadulni. Kemény mun­
ka, de megéri.
B. D.: Eljutottunk tehát az intraperszonális univerzum ban
megszülető szokásokig. Beszéltünk arról, hogy a pszichénket,
azaz az élm ényeinket, érzelm einket, gondolatainkat a környe­
zetünk formálta és formálja folyamatosan, és hogy az erre adott
reakcióink - a kellemes utáni vágyódásunk és a kellem etlentől
való m enekülésünk —alakítják ki a szokásainkat, am ivel aztán
kapcsolódunk a környezetünkhöz és az új emberekhez. Ha nem

61
jó, amiben vagyunk, ha nem boldogítanak a kapcsolataink, vál­
toztathatunk a szokásainkon vagy elmehetünk máshová.
F. A.: Az érzéseket nem leh et ak arattal m egváltoztatni.
Viszont az akarat alkalm as arra, hogy m egváltoztassuk a kö­
rülm ényeinket, vagy hogy másként cselekedjünk, más tükörbe
nézzünk. El kell hagynunk azt az elvarázsolt kastélyt, ami eg y­
kor az otthonunk volt. A torzító tükrök után belenézni egy hű,
hiteles, megbízható tükörbe először ijesztő, hihetetlen lehet.
Ó riási fájdalom m al jár rádöbbenni, hogy évtizedeken át ha­
zudtak nekünk, és mi is folytattuk a hazugságot. De megéri az
ébredés, a fájdalom véges, a megkönnyebbülés végtelen.
5.

B. D.: Látok embereket, akik ragaszkodnak egymáshoz, mi­

közben rémesen bánnak egymással, vagy olyanokat, akik senkit
sem akarnak látni maguk körül, azt gondolják, egyedül is jól
megvannak, megint mások izgalmas kapcsolatokban élnek. De
az biztos, hogy kivétel nélkül m indenkinek a boldogsága vagy
boldogtalansága a kapcsolataiból, vagy azok hiányából bomlik
ki. A téma őrült fontos.
F. A.: M inden kapcsolatnak megvan a maga egyedisége, at­
tól függően, hogy öt, egymástól független tényező jelen van-e,
vagy sem. Az egyik emberben lehet a másik felé szeretet, vágy,
bizalom, tisztelet és kötődés; a másikban lehet az egyik felé sze­
retet, vágy, bizalom, tisztelet és kötődés. Ha 1 azt jelenti, hogy
a tényező működik, 0 azt, hogy hiányzik, akkor egy kapcsolat
saját ízét például valahogy így lehetne kifejezni: (11011) < >
(10110). Az egyik szereti a másikat, vágyik rá, nem bízik meg
benne, tiszteli és kötődik hozzá. M íg a másik szereti, nem von­
zódik hozzá, m egbízik benne, tiszteli, de nem kötődik hozzá.
Nem éppen a legboldogabb kombináció. Lehet szeretni vala­
kit vágy nélkül, lehet kívánni szeretet nélkül. Lehet szeretni
valakit, akiben nem bízom meg - nem könnyű, de lehetséges.
Napóleon nem biztos, hogy szerette Josephine-t, nem valószínű,
hogy tisztelte, de az tuti, hogy kívánta. Ha nem szeretsz valakit,

63
de tisztelni akarod őt, akkor tedd ezt m inél messzebbről. N a­
gyon kell szeretni valakit ahhoz, hogy a közelében tudjak élni.
Hiszen minél közelebb kerülünk a másikhoz, annál gyakrabban
ütközünk egymás különbségeibe, annál nyilvánvalóbb a másik
végtelen mássága. Ennek a radikális másságnak az elfogadása,
sőt élvezete a szeretet. Azért a kapcsolatért, amiben kölcsö­
nös szeretet, tisztelet, bizalom és vágy van, nem kell feláldozni
a szabadságodat, nem kell szerkeszteni a gondolataidat, m eglá­
tásaidat, vélem ényeidet. Egy jó kapcsolatban nem kell engedel­
meskedni, megalkudni, szolgálni, és megengedni, hogy a másik
kihasználjon. A szeretet gazdagabbá teszi az em bert, rávilágít
a valóságra, kiszínezi az élm ényeket. A nap önzetlen bőkezű­
sége nélkül, ha nem adná állandóan mindenét fenntartás nélkül
addig, am íg m eg nem hal, nem lenne élet a földön. „Szeretet
nélkül, a szeretet em léke nélkül, a hallucinált szeretet nélkül,
a hallucinált szeretet emléke nélkül nem érdemes élni” - mond­
ta nekem nem egyszer Laing. A biológus Humberto M aturana
azt írta a szeretetről, hogy nem más, mint kapcsolattartó visel­
kedés, ami megengedi a másiknak, hogy egy legitim másik le­
hessen, akivel egyidejűleg jelen lehet lenni, együtt lehet élni. Ha
én apám legitim fia vagyok, akkor nem kell harcolnom a hagya­
tékomért, nem kell semmit sem bizonyítanom, magyaráznom,
szó nélkül, per nélkül megkapom. Ha valakit szeretek, akkor ko­
molyan veszem, elhiszem, amit mond, amit akar, amit nem akar,
és eszembe sem jut, hogy meggyőzzem őt bármiről, vagy hogy
érvelnie, magyaráznia, meggyőznie kelljen engem. Az alapvető
definíció így szól: Ha szeretlek, akkor tudnálak bántani, de nem
bántalak! Aki azt mondja: „O, hát én soha nem tudnálak bán­
tani!” - hazudik. A szeretet nem egy érzelem , hanem munka*

64
M unka, amit én végzek azért, hogy a szerettemnek könnyebb
és gazdagabb legyen az élete, mint nélkülem lenne. A szeretet
nem kíván semmit. A szeretet nem vágy. A szeretet bizonyíté­
ka a szeretettnél van, nem a szeretőben. Én mondhatom, hogy
szeretlek ezerszer is, de ha te nem érzed magad szeretve, akkor
nem szeretlek. A másiktól kell megtanulnom, hogyan szeressem
őt, és jó esetben ő is megtanulja tőlem, hogyan szeressen engem.
A szeretet m ég kölcsönösségre sem vágyik, ahogy a nap sem
vár hálát vagy viszontszeretetet. A szeretet békén hagyja a má­
sikat, és örül neki úgy, ahogy az éppen van. Nem kívánja, hogy
a másik megfeleljen az ő forgatókönyvének. Onnan tudod, hogy
valaki szeret, hogy szabadabbnak érzed magad az ő társaságában,
mint amikor egyedül vagy.
B. D.: A szeretetet sokan csak egy érzelem nek gondolják, ez
az „aktivista” felfogásod sokakat felháborít. Létezik egyáltalán
a szeretet, m int érzés? V alam i biztos van, m ert a psziché lu ­
bickol a szeretetben, abban is, ha én szeretek, de abban is, ha
engem szeretnek. M i van előbb, az érzés, ami aztán tettekre
sarkall, vagy a tettek, amik megterem tik az érzést?
F. A.: A szeretet nem érzés. A szeretet egy csoda. Az alapvető
érzés a vágy. A vágy nem szeretet, a szeretet nem vágy. Amikor
a gyerek m egszületik, a csoda az, hogy az anya nem nézi pa­
razitának, és nem dobja ki, nem öli meg. Ez szerintem az etika
gyökere: az anya csodálatos módon oltalm azza az újszülöttet
másoktól, de önmagától is. Bánthatnálak, de nem foglak. Ez egy
ösztönös kötődés, amiből kivirágzik a szeretet. A vágy kegyet­
len is tud lenni, a vágy éhség. Azt a tehenet nem szeretem, aki­
nek a húsát kéjesen zabálom. Bárki elhatározhatja, hogy valakit
szeretni fog. A karat kérdése: nem foglak bántani. Könnyebb

65
szeretni valakit, akinek örülök, akivel kellem es együtt lenni,
m int olyat, aki zavar. De az is szeretet, ha azt, aki zavar, bé­
kén hagyom , elkerülöm . Fából vaskarikát csinálni, valakiből,
aki zavar, kellemes, számomra vonzó egyént faragni, na hát az
erőszak.
B. D.: Sokszor beszélünk arról, hogy minden kapcsolatba lé­
pésünkhöz szükségünk van tiszteletre. M eg kell tanulni vala­
hogy tisztelni a másikat, ami nem könnyű, ha minket nem tisz­
teltek, nem vettek komolyan, amikor ismerkedtünk a világgal,
az em berekkel. Viszont lehülyézni a m ásikat annyira könnyű,
hogy csak na! De miben is áll a tisztelet? H ogyan kéne m eg­
tanulni, csinálni?
F. A.: A tisztelet nekem azt jelenti, hogy komolyan veszem
a másikat, m ég akkor is, ha nem értek egyet vele. Komolyan
veszem, hogy meghalljam, amit mond, elhiszem neki, hogy azt
mondja, am it gondol és érez, és érdekel, m iért gondolja azt,
amit gondol. Nem marginalizálom őt, hanem mint egyenlő má­
sikat csodálom, hogy annyira másként gondolkodunk. Kíváncsi­
ság él bennem, és nem akarom meggyőzni, csak csodálkozom.
B. D.: Eredendően valamiféle hierarchiában éltünk mi, embe­
rek, am inek összetartó ereje volt a felettünk állók és az alat­
tunk lévők iránti tisztelet. N em rég hallottam, hogy eg y méh­
családban az összes méh viselkedését meghatározza a királynő
„személyisége”. Ha a méhész úgy látja, hogy a királynő túlságo­
san agresszív vagy lusta, akkor kiszedi, kinyírja, és a helyére egy
jóságos, kedves királynőt tesz, ami az egész család magatartását
„egy em berként” m egváltoztatja. Na, ez az eredeti tisztelet,
nem? A tiszteletből adódó hatalom, és hatalomból eredő tisz­
telet. „Aki erényével gyakorolja a kormányzást, az olyan, akár

66
az északi sarkcsillag, am ely mozdulatlanul a helyén marad, bár
minden csillag mozog körülötte” - mondja Konfuciusz.
F. A.: A tisztelet nem lehet egyenlő a kérdés nélküli elfoga­
dással, nem engedelm esség, ezt szedjük szét. Ha félek a felet­
tesemtől, akkor engedelm eskedem neki még akkor is, ha nem
tisztelem . Ha valaki a m unkahelyén állandóan panaszkodik
a felettesére, az annak a szimptómája, hogy ő nem jó helyen, túl
alacsonyan van a hierarchiában. Miért? M ert ha tiszteletre méltó
a felettesem , akkor nem kritizálom . De ha én jobban tudnám
csinálni a munkáját, mint ő, akkor m iért jön a kritizálás, a pa­
naszkodás? Ehelyett inkább tornázzam fel magamat a helyére.
Lehet, hogy ez nem könnyű, de a panaszkodásban nem érdemes
benne maradni, mert bele lehet dögleni, ha az ember olyan alatt
dolgozik, akit nem tisztel. Az angol respect szó arra utal, hogy
állandóan frissen látom a másikat, nem formálhatok róla állan­
dósult, m egváltoztathatatlan képet. A kép állandóan változik.
B. D.: A m agyar tisztel szó viszont nagyon hasonlít a tiszta
szóra. A szótő, a tiszt, szláv eredetű, jelentése: tisztaság, átlát­
hatóság, feddhetetlenség, becsület, tisztesség, valam int az ezzel
járó tisztség. T ehát valahogy a jellem beli nagyság és a betöltött
hivatal összekapcsolódik, s aki íg y pozícióban van, az m eg­
kérdőjelezhetetlen, legyen akár szülő, tanár vagy m unkahelyi
felettes. A tisztelet a hierarchia kötőanyaga.
F. A.: Persze, lehet lefelé is tisztelni, azt, aki lelkiism erete­
sen, klasszul elvégzi a munkáját, amit elvállal, tisztelhetem az
alkalm azottaim at is, de nem szabad összekeverni a funkciót
a szem éllyel.
B. D.: „A vezetés nem hatalom, hanem egy funkció.” Ö rü­
lök, hogy leírhattam Kamarás M iklós, az én másik mesterem

61
és példaképem egyik legfontosabb tanítását. Bár vérré válna ez
sokakban!
F. A.: Igen, lehet magas pozícióm, de nem jelenti azt, hogy
magasabban vagyok. Akkor lehetek tiszteletre méltó, ha p él­
dásan ellátom a funkciómat. Az emancipáció az emberi m ivol­
tunkról szól, azaz ú g y vagyunk egyenlők, hogy mind a ketten
elvégezzük azt, amit elvállaltunk, amiben szakértők, profik va­
gyunk. Van, amiben te mondod meg nekem, mit csináljak, van,
amiben én mondom meg neked. M ind a ketten elfogadjuk, hogy
van, am it egyikünk, mást a m ásikunk tud jobban. T iszteljük
és m egbecsüljük egym ást, mi több tanulunk egym ástól. M int
ember senki nincsen a másik felett. Kölcsönös tisztelet, kölcsö­
nös megbecsülés az alap. El tudok képzelni egy olyan vitorlást,
amin tíz em ber utazik, és mindennap más a kapitány.
B. D.: Biztos akad olyan a csapatból, aki szélcsendben kormá­
nyoz jól, a másik viharban, a harmadik remekül tud kikötni, és
mindenki abban irányítja a többieket, amiben ő jobb.
F. A.: A francia forradalom óta éltet minket a hit, hogy eman­
cipáltak vagyunk - „szabadság, egyenlőség, testvériség”. Akkor
m egpillantottuk a lehetőségét ennek a hármas jelszónak. Az
egyetlen dolog, ami korlátozza az én szabadságomat az, hogy ne
vegyem el a másik szabadságát. A. S. N eill a Summerhill iskolá­
ról szóló könyvében mesél arról, hogy egy csapat gyerek Emily
Dickinsont olvas egy szobában, amikor egy fiú elkezd játszani
a tubáján. A tanárok azonnal berohannak, felem elik a srácot,
és a tubájával együtt átviszik egy hangszigetelt szobába, ahol
nyugodtan, szabadon játszhat tovább. De nem zavarhatja meg
azokat, akik olvasni akarnak, és nem tubát hallgatni. Ez a p él­
da megm utatja, hogyan lenne jó gondolkodni, megoldásokat,

68
lehetőségeket keresni, hogy m indenki azt tehesse, amit akar.
Amikor a gyerekeim elkezdtek a falra rajzolni, nagy papírokat
tettem fel, hogy arra rajzoljanak, ne közvetlenül a burkolat­
ra. N em vettem el a szabadságukat, de nem ronthatták el az
én szép, fehér falamat. Hozzám senki ne beszéljen lefelé, de
nekem is vigyáznom kell, hogy ne beszéljek máshoz fentről le­
felé. Lehet, hogy ez az egész lenti-fönti dolog, amiről a hierar­
chia kapcsán beszélsz, nem más, mint transzferencia. A másik
valódi elismerése, megbecsülése jó gyógyszer az irigység ellen.
Alphonso Lingis filozófus barátom elgondolkodott arról, hogy
akár irigyelhetné is Vladim ír Askenazyt, amiért olyan fantaszti­
kusan zongorázik, de az a gondolat mentette meg az irigységtől,
hogy ha Askenazy tudná, ő mit csinál, m ilyen nagyszerű filozó­
fus, hát ő is irigykedhetne. íg y nem kell irigyelnünk egymást,
örülhetünk, hogy nem kell egymás dolgát csinálnunk, de élvez­
hetjük a másik teljesítm ényét. így vesszük komolyan egymást.
A tisztelet sokféle lehet. M egeshet, hogy csak eg y konkrét
dologban tisztelem a másikat. Lingis elm élkedett azon is, hogy
néha, amikor eg y-egy utazásán rászokik a dohányzásra - mert
olyan helyeken jár, ahol rossz néven veszik, ha nem gyújtasz rá
velük —, függő lesz a nikotintól, és egyedül nem tud leszokni
róla. Ilyenkor elm egy egy hipnotizőrhöz, és egy óra alatt lejön
a cigiről. Hogy van ez? Hiszen em berileg nem tiszteli a hipno­
tizőrt, nem akarna beszélgetni, barátkozni vele, mégis ez a senki
segíteni tud neki. Ez az ő egyik problematikája: annak ellenére,
hogy nem tiszteli ezt az embert, mégis hasznát veszi.
B. D.: N ehéz tisztelni valakit. Állandóan m egvan a lehető­
ség, hogy lehullik róla a lepel, kiismerem, kiderül, hogy nem is
olyan csodás, nagyszerű, mint ahogy képzeltem. N em akarok

69
csalódni, ezért inkább gyorsan kijelentem valakiről, hogy egy
marha, nincs mit tisztelni rajta. Esetleg tudom szeretni, mert
olyan kis szánalmas, sajnálatra méltó, esetleg vágyat is érezhe-
tek, kötődhetek is hozzá, de a tiszteletet - no meg a bizalm at -
nem kockáztatom.
F. A.: Érdekes mellékdolog, amit idehozol. Sokan félnek at­
tól, hogy minél jobban megismernek valakit, vagy minél inkább
megismeri őket valaki, annál hamarabb vége a tiszteletnek. Az
én tapasztalatom az, hogy amikor először találkozom egy páci­
enssel, mindenféle dolgot képzelek róla, és ezeknek a legtöbbje
nem jó. M ár 3-4 óra után is jobban szeretem, tisztelem , és vá­
rom, hogy újra jöjjön. Szent Ágostont gyakran idézem , hogy
csak azt lehet szeretni, akit ismerek, és csak azt lehet ismerni,
akit szeretek.
B. D.: Lehet, hogy ha Lingis egy óránál többet szánna rá, és
megismerné a hipnotizőrt, akár még össze is bútoroznának.
F. A.: Levinas azt mondja, hogy az emberi arc m egköveteli
a tiszteletet. Inkább a vélem ényem et áldozom fel, mint a mási­
kat. Legyen minden alkalommal friss a találkozás, ezt em lítet­
tem a rí'.rp«'/ kapcsán, hogy újból rá tudjak nézni valakire. Soha
nem gondolnám, hogy valaki bűnöző, bár tudom, hogy lopott,
de ha újra és újra az arcába nézek, az én tiszteletemben az mun­
kál, hogy ő soha többé nem lop. Nem adom fel. Kockáztatok.
Ahogy egy újszülött arca megköveteli a tiszteletet, úgy egy fel­
nőtt ember arca is tiszteletet parancsol.
B. D.: Sokan vannak, akik szenvedélyesen harcolnak az abor­
tusz lehetősége ellen, de nem okoz nekik gondot az a fajta cím ­
kézés, amiről beszélsz. Az emberi arc, ami tiszteletet parancsol,
m ég nem a sajátja egy m agzatnak, de sajátja eg y bűnözőnek.

70
Értem, amit mondasz, meg amit Levinas mond erről az ösztö­
nös etikai normáról, de nem látom, hogy működne.
F. A.: Lucifernek megengedtetett, hogy elforduljon Istentől,
mert nem akart szolgálni. Az összes többi arkangyal igent mon­
dott, ő nemet. Az arc az élet, s az, ami éltet, belőle sugárzik.
A parancs az, hogy „Ne bánts!”, de ettől el lehet fordulni, nemet
lehet rá mondani. Bánthatja valaki a másikat, mert megteheti.
Gondolhatja azt, hogy m ivel úgyis meghal, teremteni nem tud,
hát inkább öl. Kínoz. Degradál. Leszarja az életet.
B. D.: Sok em berrel beszélgetek, aki elcsábul, és bele-bele-
olvasgat a párja, gyereke e-m ailjeibe, naplójába, m eghekkeli
a telefonját. Nem nyugszik, kellenek neki az információk. Per­
sze, ez egyfajta önkínzó, fájdalmasan édes szégyenkezéssel jár,
de izgalommal is. T isztelet ebben nem sok van, de a bizalmat,
ami elvben fontos alapja egy kapcsolatnak, akkor is lerombolja,
ha az égvilágon semmit nem talál. Pedig olyan jó lenne a bizal­
mon lebegve, nyugalomban ejtőzni.
F. A.: Bizalom ra semmi okunk nincs. Az, hogy megbízzak
bárkiben, teljesen irracionális. Soha, de soha nem tudhatom,
mi jár a fejedben, miről beszélsz, ha nem vagyok a szobában,
és esélyem sincs - még ha magánnyomozókat állítok is rád - ,
hogy minden lélegzetvételedről tudomást szerezzek. íg y aztán,
ha megbízom benned, azzal ajándékot adok neked. Elhatáro­
zom: annak ellenére, hogy erre semmi racionális érvem, okom
nincsen, m égis, m int eg y szép, értékes kincset, neked adom
a bizalmamat. Persze nemcsak neked, hanem magamnak is. Ha
ezt nem tudom megtenni, akkor lehetetlenné válik az életünk.
Akkor nyomozok, képtelen leszek spontán és őszinte lenni, fi­
gyelek és gondolkodom, gyanakszom és okoskodom, mert nem

71
akarok naiv és kiszolgáltatott lenni. Az ajándék arról szól, hogy
am íg esetleg, ne adja isten, tén yleg összetöröd a bizalm amat,
addig a tiéd, én elengedhetem magam at. Ez tulajdonképpen
hit, hiszem, hogy betartod az ígéreteidet. Ha a gyerek összetö­
ri a bizalm amat, újra és újra nekiadom ezt az ajándékot, mert
elvárni a másiktól, hogy kiérdem elje, az lehetetlen. A bizalmat
nem lehet kiérdem elni! Ha belem egyek abba a játékba, hogy
ugyan most nem bízom benned, de majd ha jól viselkedsz, és
megérdemled, akkor megbízom benned, hülye vagyok. A hata­
lom m indig nálam marad, s ez leigázza a másikat. Ha csalódom
benned, két lehetőségem van: vagy újra adok neked bizalmat,
vagy menj a francba, vége a kapcsolatunknak. De bizalom nél­
kül kapcsolatban lenni nagy hülyeség.
B. D.: Jó , de hát sokaknak az egész világa összeom lik egy
csalódás, mondjuk megcsalás után. Elvész az az eredendő biza­
lom, és ezzel elillan a szeretet is. A bizalom elvesztése után nem
tudom, lehet-e még szeretni egymást.
F. A.: Lehet szeretni azt, akiben nem tudok megbízni, csak
sokkal nehezebb, és több szenvedéssel jár. Vannak olyanok, akik
azt mondják, én nem ígérek neked semmit, csak ügy akarok ve­
led kapcsolatban lenni, mint a szél a fa ágaival. Ha azt mondod,
vigyem ki a szemetet, esetleg kiviszem, esetleg nem. Vagyok,
ha vagyok, de nem számíthatsz rám.
B. D.: De egy kapcsolatban akarunk számítani a másikra.
F. A.: Van olyan kapcsolat, amiben nem lehet szám ítani az
egyik félre. Egy gyerekkel például teljesen más a helyzet, mint
eg y felnőttel. M in él kisebb a gyerek, annál kevésbé leh et rá
szám ítani. Aki ü g y él, hogy senki ne számítson rá, örök g y e ­
rek. A felnőtté válás eg yik jele, hogy szám íthat az em berre

72
a környezete. Persze azon is lehet spekulálni, hogy jó-e, kell e
felnőtté válni. Picasso úgy akart festeni, mint egy gyerek, önfe­
ledten, gondolkodás nélkül, ösztönösen, zsigerböl. Amit látott,
az abból jövő impulzus egyenesen a kezébe ment, nem voltak
elvek, sem összehasonlítás. De persze m inden nője panasz­
kodott, hogy nem lehetett rá szám ítani, nem volt jó vele élni.
M eglehet, hogy ha felnőtt volna, akkor nem lett volna művész.
B. D.: Az ösztönösség nem tesz nagyon jót a bizalomnak egy
kapcsolatban, a vágy viszont nagyon is ösztönös. M indenki tele
van m indenféle bevallott és be nem vallott vágyakkal, am ik
a másikhoz kapcsolják. Igen, a vágy nemigen m érlegeli a másik
érdekeit, szempontjait.
F. A.: Nem csak a szexuális vágy fontos, rengetegféle vágy
van két em ber között. Azt akarom , hogy főzzön nekem m a­
dártejet, de az is vágy, ha egy pasi azt szeretné, ha a nője magas
sarkú, piros cipőben járkálna. Van, aki azt akarja, hogy a m á­
sik vakarja meg a hátát, és ebben semmi rossz nincs. Általában
úgy van, hogy a vágy durvaságát a szeretet finomítja. A legjobb
példa rá az újszülött, aki egyáltalán nem szereti az anyját, csak
éhes. M egeszi az anyját, nem aggódik érte, kiszívja az összes
tejet, megöli a m ellet, de szerencsére újra csoda történik. Neki
jó, hogy a vágya nem öli meg az anyját. Amikor viszont rájön,
hogy az anyja m elle és az arca összetartozik, elkezd „vigyázni”
az anyjára. W innicott azt mondja, ez a pillanat, amikor a gyerek
belenéz az anyja arcába, a szeretet megszületése.
B. D.: Ez a pillanat az, amikor megszületik az etika! A másik
ember arca, mint parancs: szeretem és felelős vagyok érte. Nem
eszem meg, nem ölöm meg. Az anyám arca az összes ember, tá-
gabb értelemben az egész környezetem arca lesz. Levinas így ír

73
(ezt már sokszor idéztük, de nem lehet elégszer): „Mindannyian
m indenkivel szemben mindenben lekötelezettek vagyunk, én
inkább, mint bárki más. Ez az »inkább, mint bárki más« a leg­
fontosabb, habár bizonyos értelem ben azt jelenti, félkegyelm ű
vagyok.” Em lítettem , hogy am ikor Levinast olvasom, m indig
elsírom magam?
F. A.: Na, ennek örülök! Az alapvető környezetvédelem kez­
dete is ez: lehet táplálkozni a környezetből, de nem kell m eg­
ölni, nem kell teljesen, a végletekig kiaknázni. Nagyon fontos
pillanat az is, amikor elsírod magad, meg az is, amikor a gyerek
felfedezi, hogy az anyám az „én másikom”. M ichel Odent szü­
lészorvos m ég tovább m egy, és m egkockáztatja a kijelentést,
miszerint akinek nagyon fájdalmas volt a születése, az nem fog
vigyázni a világra. A bábák dolga a születés, ami igen fontos
ökológiai pillanat: ha gyengéden születünk, vigyázni fogunk az
életre. A második nagy fordulópont, az anya arcában a „mási­
kom” megjelenése, és hogy vigyázunk erre az arcra. Ez a birth o f
ruth, a szeretet születése. A ruth angol szó eredetileg szeretetet
jelentett. Az első hetekben a pici ruthless (könyörtelen) az anyja
m ellével, kívánja, az övé, de nem kell vigyázni rá, óvni, szeret­
ni. Amikor rádöbben a gyerek, hogy a mell a mosolygó archoz
tartozik, nem pedig az övé, azonnal gyengédebben szopja, és
vigyázni kezd rá. A tudatomban m egjelenik a másik, előbb mint
én. Ezt nagy veszteségnek éljük m eg gyerekként. E gyszerre
rájövök, hogy a kezem nem én vagyok, a másik nem én vagyok,
nem tudom kontrollálni, ezért kompenzációképpen szükségem
van valam ire, am it birtokolhatok. A nagy problém a m inden
kapcsolatban az, hogy ha a másik nem én vagyok, ha nem tu ­
dom kontrollálni, akkor m iért adna nekem bármit, m iért van ő

74
velem. A csoda, a remény az, hogy a szeretet nemcsak bennem
születik meg, hanem talán ő is szeret. Bár külön van tőlem, de
mégis jót tesz velem.
B. D.: Ha megtapasztalom ebben a nyitottságomban a „mási-
kom” szeretetét, akkor megszületik a hit, hogy hatalom helyett,
kontroll h elyett a szeretet az, ami jó nekem. V agyis nem kell
erőlködnöm azért, hogy az anyám, és rajta keresztül a világ azt
adja, amire szükségem van.
F. A.: Igen, de nagyon sok párkapcsolatban előjön a gyanú:
nem létezik, hogy a másik szeret engem, csak mesterien m ani­
pulál. Sartre is azt hitte, hogy úgy lehet kontrollálni a másikat,
ha elhitetem vele, hogy szeretem . Ez őrület, de m illióan így
élnek.
B. D.: Erről az jut eszembe, egy kis Simoné W eil-parafrázis-
sal, hogy rosszabb a szeretetet hazudó akarat, mint a szeretet
nélküli.
F. A.: Igen, erről volt is egy vitám hajdanán Popper Péterrel.
A kérdés az volt, mi a jobb, egy hamis ölelés vagy egy őszin­
te rúgás. Alapvető nézeteltérés támadt közöttünk, én letettem
a voksomat az őszinte rúgás mellett, ami neki nem tetszett. Ő eb­
ben pragmatikus akart lenni, én pedig szarok a pragmatizmusra.
B. D.: Az jó. T érjün k vissza pár gondolatra, hogy értsem .
A szeretet születésének csak akkor van értelm e, ha előtte m eg­
jelenik a hatalom érzése. T ehát, ha a m ásik m egjelenése az
egységből egyszerre teremti meg a hatalom tudatát és a szeretet
tudatát. Ez az, am it m indig mondasz: a szeretet alapállása az,
hogy bánthatnálak, de nem teszem. Ez azért nagyon érzékeny
dolog. M i van, ha egy gyerek nem találkozik olyan anyával,
aki a testét adja, a tejével táplálja, akinek az arcába m erülve

15
tapasztalhatja meg a „másikom” megteremtődésnek pillanatát?
M i van, ha a levinasi etika mögött nincs élmény? M arad az elv,
a parancsolat, ami egyáltalán nem ugyanaz.
F. A.: Akinek a másik egy tárgy, mondjuk egy cum isüveg,
annak tárgyiasul a világ, értéktelen lesz. N agy csábítást érez­
het, hogy manipuláljon, mert nincs természetes határ. A normál
szoptatásnál magától értetődik, a m ellel természetesek a hatá­
rok. A gyerek szopás közben pontosan érzi, ahogy zubog, majd
apad a tej, az élményben organikus ok és okozat van. Aki üveg­
ben kapja a tápszert, nem érez term észetes határokat, m int­
hogy nincsenek is. Az a tapasztalata, az élm énye, hogy valami
akaratlagos dolog történik, és ez az akarat korlátlan, nem társul
a másikat, az életet adó, védő szeretettel.
B. D.: Komoly filozófiai alapozású propagandát folytatunk
a szoptatás mellett. Nem baj, sőt! Csak ne felejtsük el, sokan van­
nak, akik nagyon szeretnének szoptatni, de valam ilyen okból ez
nem megy, ám attól még csodásán jelen lehetnek a babájuk vilá­
gában. Ami fontos, az a rengeteg, gyengéd testi kapcsolat, a nyu­
galomban együtt töltött idő. És igen, a testi kapcsolatnak, és fő­
leg az anyatejnek is van biokémiai vonatkozása. Az oxitocin, ami
a testi érintkezés, ölelés hatására már 20 másodperc után elkezd
termelődni, stresszoldó.
F. A.: Az anya tejében mindenféle anyag található, ami még
em lékezteti is a gyereket a méhlepényen keresztül kapott dol­
gokra. Az allergia azzal kezdődhet, hogy az üvegből érkező tej
sokkolja a gyerek immunrendszerét. Nem mindenki ért egyet
velem, de én lehetségesnek tartom, hogy van egy rövid ablak
a gyerek születése után, amikor lehetőség nyílik arra, hogy a gye­
rek és az anya „egymásba szeressenek”. Mostanában ezt az időt

16
aranyórának szokták nevezni. Ú gy tűnik, a baba ilyenkor lát, és
az anyjával egymás szemébe néznek. Ez a „szerelem az első látás­
ra”, aminek az ismétlése később az, amikor az ember beleszeret
valakibe. Úgy tűnik tehát, hogy a gyerek kötődik az anyjához,
nem mindegy neki, hogy kinek a tejét szopja. Felismeri az anyját
a szagáról, az ízéről, a szívdobogásának ritmusáról. Laing arról
beszélt, hogy ennek mintájára a nagy változásoknál, például köl­
tözésnél, mindig jó, ha magunkkal viszünk valamit a régi hely­
ről, hogy miután túléljük a változás kataklizmáját, örülhessünk
a világ kontinuitásának. Beszéltem már arról a páciensem ről,
akinek az anyja a szüléskor beteg lett, és a nagynénje szoptatta
a saját gyerekével együtt. N égy hónapos volt, amikor az anyja
visszakapta őt, és ez rossz volt neki, mert már kötődött a nagy-
nénjéhez. Ennek az embernek mindig két nő van az életében, az
egyik olyan, mintha az anyja lenne, a másik mintha az anya húga.
Soha nem kötődik egyhez, azért, hogy túlélje az esetleges elvá­
lást. Ha mind a kettő kötődik az jó, ha egyik sem, az rettenetes,
ha az egyik kötődik, a másik nem, akkor az, aki kötődik, szenved.
B. D.: Az em beriség korábbi korszakaiban m indig nagyobb
közösségbe csöppentek a gyerekek. Szinte minden kultúrában
nagy család, női közösség vagy akár az egész törzs fogadta az új
jövevényt. Szerintem bennünk van a lehetőség, hogy egyszerre
több emberhez kötődjünk. Lehet, hogy ez csak mostanában vá­
lik problémává, amikor a gyereket fogadó közösség leszűkült.
Egy csecsemő szinte csak az anya társaságát ismeri, esetleg az
apáét, de már nincsen egy élettérben a nagyszülőkkel, a roko­
nokkal. íg y aztán az „egyetlenhez” való kötődés v agy annak
hiánya potenciális problémává válik. Döbbenetes látni olyan
kapcsolatokat, ahol sem szeretet, sem tisztelet, sem bizalom, de

77
még vágy sincsen, sőt esetleg mindennapos atrocitásoknak van
kitéve az egyik fél, mégis kötődik a bántalmazó másikhoz. Úgy
néz ki, eg y ilyen kapcsolatban a kötődés m indent visz. Lehet
ezek szerint kötődni szeretet és vágy nélkül is, tisztelni a mási­
kat kötődés nélkül, esetleg szeretet nélkül?
F. A.: Rengeteg a kombináció, esetenként az ember elgondol­
kodhat, hogy mi is van. A legnagyobb zavar az, amikor az egyik
azt mondja, szeret, de csak vágy van benne. A vágy olyan, mint
az éhség. A szeretet pedig nem éhség. Robert W. Firestone azt
mondja, a legrosszabb, ami m egöli a kapcsolatokat az, amikor
valaki tele van vággyal, de szeretetnek nevezi, mert ezzel gyar­
matosítja a másikat. A vágyban, hogy a másik be legyen szervezve
az életembe, legyünk egyek, és az az egy legyek én, szemernyi
szeretet sincs. T ehát akik éhesek, azok nem szeretnek. Viszont
akik szeretnek, lehetnek éhesek, de mert szeretik a másikat, vi­
gyáznak rá, nem ölik meg, annak ellenére, hogy kóstolgatják.
Lehet üzleti kapcsolatban lenni szeretet nélkül. A moszkvai
csatornarendszerben élő fiatalok párosán élnek, de nem azért,
m ert szeretik egym ást, hanem m ert egym ásnak tám aszkod­
nak a hátukkal. M egbízniuk sem kell egymásban, csupán azért
maradnak együtt, m ert könnyebb túléln i együtt, m int külön,
tehát íg y hasznos. A szeretet mégis életre kelhet, akárhogy is
kezdődik a dolog. Létezhet-e szeretet egy gyerm ek prostituált
és az őt megvásárló kliense között? Az egyik pénzt vár, a másik
szexuális élvezetet. M égis egy pillanatban csoda történhet, és
megszerethetik egymást.
B. D.: Na, hát azért a kiszolgáltatott helyzet, az egyoldalúság,
az em beri m éltóság h ián ya ebben a szituban aligh a engedi
m eg a valódi szeretetet. M eglehet, hogy valam ilyen módon

78
kin yílik a szív, de lehet, hogy ez csak valam iféle érzelgősség.
Aligha a prostituált gyerek elm élkedik erről a témáról. Néha
minden hülyeséget szeretetnek nevezünk.
F. A.: Az egyik Pedro Almodóvar-filmben, a Matador bán van
egy jelenet: egy férfi, ölében a nővel, az arcuk egymás felé for­
dul, néznek egymás szemébe, és ahogy az orgazmus jön, abban
a pillanatban megölik egymást. Szeretet ez? Hogy mi ez, arra én
nem tudok válaszolni. Egy másik, japán filmben egy fiatalember
és fiatal nő minden reggel egymás szemébe néznek, a századik
után megállnak, délután elmennek sétálni, fogják egymás kezét,
majd egyszer csak a fiú megöli a lányt. Utána felhívja a barátját,
és elmondja, mit csinált. Hogy meg akarta őrizni ezt a tökéletes
pillanatot, és csak így lehetett megtenni. Igen, nagyon gyakran
elhiszik az emberek, hogy szeretnek, amikor ilyeneket csinálnak.
Ilyen hülye dolgokra azt mondják, szeretet.
B. D.: Szóval a vágyat összetévesztjük a szeretettel, a kötődést
összekeverjük a szeretettel, ha megszűnik a bizalom, már nem
tudunk szeretni sem és íg y tovább. Elég nehéz kapcsolatban
lenni, hallod. Ú gy tűnik, a legerősebb, ami összeköt minket, az
tényleg a kötődés, a függés vagy csimpaszkodás, de erre meg
sokan azt mondják, hogy problémás.
F. A.: A függőség teljesen rendben van. Normális gyerek és
szülő között, ha a gyerek Függ a szülőtől, de nem jó, ha a szülő
függ a gyerektől. A gyerek felfelé néz a szülőre, a szülő lefelé
néz a gyerekre. Az emancipáció az, amikor se felfelé nézni, se le­
felé nézni nem kell. Ha nincs olyan, akire fel kell nézni, és nincs
olyan, aki lenéz, rájövünk, hogy em berileg egyenlők vagyunk.
Jam es Keys matematikus költőként is írt, például azt, hogy a jó
kapcsolat az, am ikor két em ber kölcsönösen függ egym ástól,

19
annyira, hogy egyikük sem tudna vagy akarna a másik nélkül
élni. M anapság ezt olykor betegségnek nyilvánítják, kodepen-
denciának, társfüggőségnek hívják, de szerintem ez hülyeség. Ki
nem kodependens? Akkor van baj, ha nem kölcsönös a függés,
mert akkor nem éltet. Ha az em ber olyasvalam itől függ, ami
élteti, az jó. A levegőtől is függünk, az éltet, a heroin is függő­
séget okoz, de az megöl. Ha más szavakat használnánk, akkor
jobban hangzana, például, hogy két ember kölcsönösen odaadó,
lelkes vagy ragaszkodó, vagy hogy egymásnak szentelik m agu­
kat. M iután Arthur Koestler öngyilkos lett, a fiatal felesége pár
perccel később szintén m egölte magát. Sokan írogatták, hogy
a hülye Koestler magával vitte azt a szép fiatal nőt. Pedig a nő
hagyott egy levelet, amiben leírta, hogy a férje nélkül nem akar
élni, annyira jó volt vele a MI, hogy inkább nem keres másikat.
Ezt lehet függőségnek nevezni, szerelemnek vagy bárminek. Én
megkérdőjelezem, hogy rossz a függőség, amikor m indannyian
függünk mindentől. A lányom például függ tőlem anyagilag, és
bár függő állapotban van, ez nem jelenti azt, hogy nincs szük­
sége arra, hogy autonóm em bernek érezze magát. Igaz, néha
az autonómiát demonstráló cselekedetek olyan haszontalanok
és pitiánerek tudnak lenni. A lányom például m indig késik.
Két organizmus - akár egysejtű, akár ember - kapcsolata a kö­
vetkező formákban mutatkozhat meg:
Szimbiózis - együttélés, életközösség úgy, hogy mindkét társ
számára előnyös a kapcsolat. Jobb nekik együtt, mint külön.
Parazitizm us —élősködés, ahol a kapcsolat nem szim m et­
rikus. Az egyik, a parazita hasznot húz, m íg a másik, a gazda
szenved: elgyengül, megbetegszik, megrongálódik, meghal.

80
 Kommenzalizmus - asztalközösség, amikor az egyiknek jobb
az együttlét, míg a másiknak m indegy, sem nem jobb, sem nem
rosszabb.
Ha odafigyelek arra, ami történik, eg y ötperces találkozás
is elég arra, hogy megállapítsam, feléledtem -e vagy lehervad-
tam -e az együttlét folyamán. Több-e az energiám , jobban ér-
zem-e magam a találka után, mint előtte? Ápolni, művelni kell
a tápláló kapcsolatokat, és m enekülni kell azokból, amik mér­
geznek, kim erítenek, fárasztanak. Nem kell m agyarázni, nem
kell érteni semmit. Fritz Perls már a hatvanas években tisztán
látta ezt, és bátorította pácienseit, hogy vigyázzanak magukra.
„A szavaid hazudnak, m eggyőznek, rábeszélnek, de a hang, a
dallam m indig igaz: m éreg vagy táplálék” - mondta. M indez
m indig az adott két ember között történik. Lehet, hogy valaki
engem mérgez, de az még nem jelenti azt, hogy más valaki nem
találná őt táplálónak. Nem könnyű párkapcsolatban élni.
B. D.: Van két em ber, ÉN és ÉN, akik elkezdenek eg yü tt
M l-t alkotni. Arra végtelen sok variáció létezik, hogy mennyire
tudnak, akarnak ebben feloldódni. Például az 1-es rajzon éppen
csak érintkezik a két ember, a kapcsolat nem foglal el tú lsá­
gosan nagy h elyet az életükben. A 2-es rajzon viszont szinte
teljesen összeolvadnak, gondolom, egyform a ruhát hordanak,
hasonló hanglejtéssel beszélnek, sőt hasonlítanak is egym ásra
pár évtized után. A 3-as rajzon van saját életük, és közös életük.
Szerintem rendben van mind a három variáció, és még az ösz-
szes többi is, ha mind a két ÉN egyetért abban, hogy az adott
változat jó. De mi van, ha az egyik többet akar, mint a másik? És
mi van, ha családot alapítanak? Ez nekem arról szól, hogy két
ember elhatározza, mostantól nemcsak egymással foglalkoznak,

81
hanem lesz egy közös dolguk, feladatuk, projektjük, amin mun­
kálkodhatnak. Ez óriási döntés, és persze nagyon nagy kihívás
is arra, hogy belecsússzanak szerepekbe, mintákba. Addig, amíg
ketten vannak, nehezebb szerepet játszani, mert az intimitásnak
- pont a lényege miatt - nincsenek nyilvános mintái. Ám amint
kim ondatik, hogy az ü g y kom olyra fordul, minták, szerepek
m illiói közül választhat a fiú meg a lány is. Szerintem rengete­
gen azért kepesztenek egy hivatalos kapcsolatért, házasságért,
mert a szerepben meg tudnak pihenni, a feladatok mentesítik
őket az intimitás rizikóitól.
F. A.: N ekem a rajzaidról az jut eszembe, hogy a rész, ami
közös, az a közös élvezetek kertje. így akkor a körök egy kicsit
mást jelentenek. Az ÉN-ben az van, amit én élvezek, és a MI
a közös kert, amit mind a ketten élvezünk. Ez azt jelenti, hogy az
elsőben alig van valami közös, a másodikban majdnem minden,
a harm adikban m eg van eg y nagyon szép kertünk. Egy kap­
csolatban az a feladatunk, hogy ezt a kertet kultiváljuk. Ha én
vagyok a sötét, és te behúzol engem a világosba, akkor te élve­
zed, de én nem. Ha én behúzlak a sötétbe, akkor én élvezem ,
de te nem. Fontos, hogy egy kapcsolatban őszinték legyünk, és
ne adjuk be a derekunkat a másiknak, például félelemből. M ind
a három h elyzet jó, ha a sötét és a világos is boldog, ha nem
neheztelnek, nem félnek, nem szenvednek, és a kertben, egy
új színben, tényleg játszani tudnak. Nem szabad bent maradni
a kertben, ha nincs ott élvezet. Emlékszem, egyszer, am ikor
Lainggel együtt előadtunk Vancouverben, ő eg y nagy am eri­
kai felm érésről, a Hite Reportról (1981) beszélt, ami szerint az
am erikai feleségek 85% -a nem szereti a férjét, és nem is vá­
gyik rá. Laing szomorú lett, és elgondolkodott, hogy hát akkor

83
mi a fenét csinálnak. „Ház és kertet” játszanak? Ha én alakítom
Rómeót, te p e d ig jú liá t, az nem jelenti azt, hogy a színész és
színésznő szeretik egymást. M árpedig az ő gyerekeik erre a szín­
padra születnek.
B. D.: Azért sanszos, hogy ha jön a gyerek, az elég nagy do­
log, és akár igazivá is tehet egy színpadinak indult kapcsolatot,
nem? A születés és a halál nagy lehetőség arra, hogy kapcsolat­
ba kerüljünk a valósággal.
F. A.: A házasság vagy jobb lesz a gyerek születése után, vagy
rosszabb, de semm iképp nem marad ugyanúgy. A gyereknek
nehéz, ha az ő m egjelenése nem vág át m indenen, ha ő sem
tudja valódivá tenni a kapcsolatokat.
B. D.: Örök visszatérő kérdés, hogy egy gyereknek mi a jobb,
eg y rossz házasságban, rossz családban élni, vagy ha a szülők
inkább elválnak.
F. A.: A gyerekek szenvednek, ha nincs család, ha az apa és
az anya elválnak, és szenvednek a rossz családban is. Gyakran
észrevettem , hogy ha nincs szeretet, vágy, tisztelet, bizalom
a szülők között, akkor a gyerekek örülnek, amikor elválnak, és
rem élik, hogy m indegyik talál valakit, akit valóban szerethet.
A gyerek elől nem lehet eltitkolni semmit sem. Ő abban a tér­
ben úszik, amit a kapcsolatban M l-nek neveznek. Ha a szülők
ú g y tesznek, m intha m inden rendben lenne, m ég nehezebbé
válik a gyerek dolga, mert nem talál szavakat a valóságra.
Laing egyszer azt írta, hogy a jó család az, ha azokkal vagyok,
akikkel leginkább lenni akarok a világon, és az otthon az a hely,
ahol inkább vagyok, mint bárhol máshol, de nem tettetve, ha­
nem őszintén. Azt mondta, hogy a legtöbbünk színházban nőtt
fel, amiből m enekülünk. Ha szerencsések vagyunk, magunk

84
később tudunk valódi otthont és családot terem teni, de van,
hogy megismételjük a mintát, és azok, akikkel együtt akarnánk
lenni, nem otthon vannak. N agy városokban észrevették, hogy
a reggeli forgalom gyorsabb, mint az esti, amiből arra következ­
tettek, hogy az emberek örömmel hagyják el az otthonukat, és
vonakodva mennek hazafelé. Laing azt kívánta, milyen jó lenne,
ha fordítva lenne, ha azokkal élhetnénk, akikkel akarunk. Sze­
rencsések, akikkel nem bánik így el a sors. Amikor valaki azt haj­
togatja, hogy a gyerekek miatt nem válnak el, akkor én vöröset
látok. Pont miattuk kell elválni! Máskülönben azt tanítjuk nekik,
hogy el kell tűrni a szar kapcsolatokat. Viszont ha elválunk, és
találunk olyat, aki szeret minket, azzal jó példát adunk a gyerek­
nek arra, hogy lehet keresni és találni jó kapcsolatokat. Csak úgy
bátoríthatjuk a gyerekeinket arra, hogy addig keressenek, amíg
meg nem találják azt, akivel jó együtt lenni, ha mi magunk is azt
tesszük. A fájdalmat, ami abból keletkezik, hogy a szüleim elvál­
tak, könnyen elbírom, ha anyám is, apám is őszinték velem, és
senki nem játszik színházat, nem titkol el előlem semmit. „Apád
rájött, hogy inkább férfiakkal csókolózik, mint velem ” - mondja
a mama. Érthető, nem? „Anyád nem tudja megbocsátani nekem,
hogy inkább rajzolok és festek, mintsem hogy pénzt keressek,
hát talált magának egy üzletembert, aki m ellett nem fél a sze­
génységtől” - mondja a papa. Érthető, nem?
B. D.: Na, ez nem a Szent R ita útja, az biztos! De általában
is igaz, hogy nagyon sokan fogadják kételkedve, am ikor arról
beszélsz, hogy ha rosszul érzem m agam at, változtassam meg
a környezetem et. A környezet m egism erése, m egszeretése,
eltűrése, tolerálása csupa pozitív érték. Ha empatikus vagyok,
akkor m egértem , hogy a másik, még ha bánt is engem , m iért

85
teszi, am it tesz. Ha m egértem , akkor m eg is sajnálom m ind­
azért, ami idáig vezetett. Sajnálom, szeretem, nem akarom még
én is bántani azzal, hogy elhagyom. Hiszen az fájna neki. A má­
sik, amit szintén rengetegen mondogatnak, hogy minek menni,
hiszen a bajaimat én hívom a fejemre, én kreálom a kapcsolata­
imat olyanná, am ilyenek, hiába m egyek akárhová, viszem m a­
gammal magamat. Vert az apám, ver a férjem, ver a szeretőm,
ez vagyok én.
F. A.: Na igen, az emberek folyton azzal ijesztgetik egymást,
hogy ne menj sehová, maradj csak a szarban, úgyis megismét-
led majd ugyanazokat a hülyeségeidet, ahová mész, nem lehet
megszökni a bajaidtól. Hát a francot nem! Ezt csak azok hajto­
gatják, akik gyávák, és nem mernek menekülni, inkább irigylik
azokat, akik bátran menekülnek. Én tizenhat évesen M agyaror­
szágon kijelentettem , hogy világgá m egyek, aztán később T o­
rontóban azt, hogy Vancouverbe m egyek, és meg sem álltam
addig, am íg olyan helyet nem találtam , ahol jól tudom érezni
magam. M inek ülnék a szarban? De ami a kapcsolatokra vo­
natkozik, az az igazán fontos. Én rajtad keresztül vagyok any-
nyira én (ahogy e. e. cummings megfogalmazta), és ez teljesen
megcáfolja azt a tételt, hogy reprodukálnám a kapcsolataimat
újra és újra. Ha valaki mással vagyok, minden megváltozik. Ha
megváltoztattam a környezetemet - a másik ember a környeze­
tem - , én is megváltozom. Nemrég egy tizenöt éves fiút akartak
elhozni hozzám, aki megharapott, megvert egy másik fiút. Nem
is akartam vele találkozni, csak a szüleivel megbeszélni, hogy
van-e esetleg valam i ismerősük, akihez el tudják küldeni egy
időre. Az ilyen vadság azt üzeni, kéri, hadd kerülhessen más
körülm ények közé, ahol m egtalálhatja az egyensúlyát. Róbert

86
Firestone-ék Los Angeles-i kommunájában (T he Environment)
eg y időben a serdülő g yerek ek m indenféle bajba kerültek.
A közösség vett egy nagy óceánjáró vitorlást, m egtanították
a gyerekeket, hogyan kell kezelni a hajót, kineveztek egy ti­
zenhat éves kapitányt, és elküldték őket, hogy vitorlázzák kö­
rül a Földet. A különféle kikötőkben valaki m indig várta őket,
kicsit beszélgettek velük, m egölelgették őket, de a tengeren
egyedül voltak. N égy hónap után, amikor hazatértek, mindenki
teljesen megváltozott. Ez egy kreatív és nagyon bátor megoldás.
B. D.: Hát, nem tudom, hogy el m erném -e ereszteni a g ye­
rek eim et eg y ily e n kalandra. V agy szabad-e e g y g yerek et
visszafogni? Egy barátom , sokat látott em ber, fiatal korában
egy sportág ígéretes tehetsége volt, bajnok, nagy rem énység.
Egyszer lehetősége nyílt arra, hogy egy nagy nemzetközi ver­
senyen m egm érettessék, esélyes volt aranyérem re. Az édes­
anyja viszont féltette. Az edző elm ent a családhoz, könyörgött,
hogy engedjék el a gyereket, az egész család élete m egváltoz­
hat, de nem és nem. Persze, a „mi lett volna, h a .. . ” rossz kérdés,
de mégis m egáll az ész, am ikor ennyire nyilvánvaló, hogy az
út, az elindulás, a kirepülés a megszokott keretből m ilyen nagy
lehetőség lett volna a számára. M ert, ami ezután jött, a meg-
vadulás, sokévi börtönnel tetőzve, az elég pokolian alakult.
T alán most valahogy mégis körbeér ez a sors, mert külföldön
dolgozik ez az em ber, bátran, sikeresen, ha nem is ott, ahol
a világbajnokság lett volna huszonöt éve. Itt a szülői féltés nem
engedte a változást. De azt hiszem, hogy általában is a félelem
fogja vissza az em bereket. A szexuális bajok mögött is félelem
húzódik meg. Ha egyszer kudarcot vall valaki, akkor jó eséllyel
a következő alkalommal is hasonló rossz vár rá.

87
6.

F. A.: Én azt mondom, hogy az egyénnek nincs is szexualitása.

Egyszerűen hülyeség azt állítani, hogy ilyen vagy olyan az én
szexualitásom , m ert az em ber csak azt tudja, m ilyen a szexu­
alitás egy konkrét valakivel. Egy másik em berrel egészen más
lehet, meglepően, döbbenetesen, katartikusan más. Na persze,
ez nemcsak a szexre vonatkozik, hanem bárm ilyen más kapcso­
lódásra is. M inden egyes kapcsolat teljesen egyedi, és a benne
részt vevőknek óriási meglepetés. Francis H uxley egyszer, ami­
kor megdicsértem, m ilyen ékesszóló - mert fél órán át dicsért
engem, soha hasonlót nem kaptam senkitől —, azt mondta, ez
csak nekem szól, nem tud m indenkivel ilyen ékesszóló lenni.
Tehát még beszélni is más élm ény más emberrel, hát még tán­
colni vagy szeretkezni. Sem m it nem lehet absztrakt módon el­
képzelni, pláne csinálni. Én tudhatom, m ilyen azokkal, akikkel
eddig táncoltam, de egy új partnerrel egészen más dolgokat fe­
dezhetek fel. H ülyeség azt mondani, ne válj el, mert úgyis meg-
ismétled azt, amit az előző kapcsolatban csináltál. Ez egyáltalán
nem biztos! Persze, nem azt mondom, hogy váljon el mindenki.
Ha én kapcsolatban vagyok valakivel, és nem tetszik nekem az,
ahogy a másik van, elkezdem kritizálni, hogy m it változtasson
meg, ott kritika van, nem pedig szeretet. Viszont ha én csinálok
valam i mást, mint addig, akkor ő sem tudja folytatni azt, amit

88
addig tett, ennek az extrém esete az, hogy otthagyom, de nem
kell feltétlenül így tenni. Ha én másképp viselkedek, akkor ő is
megváltozik, nekem kell elég bátornak lennem.
B. D.: T ényleg nagy hülyeség ugyanazt csinálni, és más ered­
ményre várni. Ha mást akarok, csináljak mást. Bármi mást. M ár
csak ezért sem szabad belem erevedni a szerepekbe. Amikor két
ember találkozik, megismerkedik, m indig kinyílik a lehetőség,
hogy szerep nélkül tudjanak együtt lenni.
F. A.: Akkor lesz rossz a találkozás, ha észre lehet venni, hogy
a másik nincs benne. Nagyon jó a szeretkezés, de csak addig, amíg
van remény, hogy igazi kapcsolat születik. Ha az indiai csakrák
szimbólumrendszerét használom (m iért ne?), akkor, tegyük fel,
a pasinak csak a második és harmadik, azaz a szex és a hatalom
csakrája nyílik ki, míg a nő a második és a negyedik, a szex és a
szív csakrával szeretkezik. Ebben a helyzetben a nő mínuszban
lesz érzelmileg. Ha ő is úgy tudna benne lenni a kapcsolatban,
hogy a második és harmadik csakrája van nyitva, akkor őrületesen
jókat szeretkezhetnének, mindenféle nagy érzelmek nélkül, de
esetleg izgalmas hatalmi játszmákba bonyolódva. Ha a pasi meg
tudná megnyitni a negyedik csakráját, akkor az egész magasabb
szintre emelkedhetne, és a kapcsolat lenne a fontos, a szex pedig
másodlagos. Végtelen sokféle kombináció lehetséges. Azt, hogy
egy adott kapcsolatban mi történik, soha nem lehet előre tudni.
B. D.: Ehhez képest mennyit okoskodunk, atyaég! Pedig egé­
szen egyszerű lenne, ha a kapcsolatot nem mint a saját megmé­
rettetésünk terepét néznénk, hanem csak az élvezetet, a testi,
lelki, szellemi élm ényeket keresnénk. Ha jó nekem veled, akkor
igyekszem kapcsolatban lenni veled, ha nem, akkor elkerüllek,
mi több, menekülök előled.

89
 F. A.: Fritz Perls azt ajánlotta m indenkinek, hogy minden
beszélgetés, találkozás, érintkezés, kapcsolódás után álljon meg,
és kérdezze meg magától, jobban érzi-e m agát vagy rosszab­
bul, netán ugyanúgy. Azokat, akik, amik után rosszabbul érzem
magam, el kell kerülni! Az nem ú g y van ám, hogy m indenki
rosszul érzi magát ugyanazzal az emberrel, ez is teljesen egyéni,
személyes. Ha én veled olyan vagyok, ami neked rossz, akkor
el kell kerülnöd engem , az én élm én yem ért m eg én vagyok
a felelős, az én dolgom.
B. D.: Ha így ülünk a lovon, akkor nem is kell m agyarázni,
m iért élek valakivel, m iért akarok akár megházasodni. Nem
is lehet. Csak. Nem akarok, nem is tudok a másik nélkül élni.
U gyan így nem kell m agyarázni, m iért akarok elválni. Nem
is lehet. Csak. Nem akarok, nem is tudnék a másikkal tovább
együ tt élni. N em kell m agyarázni semmit. Pál F eri az egyik
N yári Egyetem ünkön tartott előadásában azért ezt egy kicsit
máshogy írta le. Ő külön kiem elte az elköteleződést, ami a krí­
ziseken átsegíti a kapcsolatot. Honnan tudom, hogy az, ha ma
úgy érzem, nem tudok a másikkal élni, csak egy rossz hangu­
lat vagy egy igazi, m ély nem az együttélésre? Hogyan tudja az
elköteleződés élhetővé tenni a kapcsolatot, ha az egyébként
rémes? Érték-e a házasság csak azért, m ert van, vagy hagyjuk
ezt az egészet a fenébe?
F. A.: A házasságot a szanszkrit nyelvben ugyanaz a szó je ­
löli, mint a halált. Nem véletlenül. Két szabad em bernek, két
EN-nek, szabadon kell választania, hogy belehalnak a M l-be,
különben nincs, nem létezhet a MI. Persze, van feltámadás és
újjászületés, de az, aki voltam, soha többé nem leszek még eg y­
szer. Beszélgettem egyszer C ári W hitakerrel, a családterápia

90
eg yik úttörőjével eg y konferencia végén. Bizalm asan felém
hajolt, majdnem suttogva azt mondta: „Sietek haza, öreg v a­
gyok, a feleségem sem fiatal már, nem akarok egy percet sem
veszíteni az együttlétünkből. N e mondd meg neki, de ha m eg­
halna, nem ő hiányozna nekem rettenetesen, hanem inkább az
az egyedülálló MI, ami csak ő közötte és én közöttem, köztünk
létezik.” Néha sajnos egy oltás nem fogan meg, íg y néha egy
házasság sem, hiába volt lagzi, gyűrű és hivatalos aláírás. Sajnos,
ha az ember azt akarja, hogy olyan közel kerüljön egy másikhoz,
am ilyen közel em berileg lehetséges, de ez éppen a házastárssal
nem megy, akkor menekülni kell, a megalkuvás, a vágy feladása
nem lehet cél. Amikor párokkal dolgozom, gyakran úgy tűnik,
mintha egy három méter hosszú rúd lenne közöttük, az öveikbe
akasztva úgy, hogy sem közelebb, sem távolabb nem kerülhet­
nek egymástól. Ilyenkor az a célom, hogy eltávolítsam a rudat.
Ha ezután közelebb kerülnek egym áshoz, m int valaha, vagy
eltávolodnak, az már nem az én dolgom. Nem kudarc a válás,
ahogyan a halál sem az. Összejövök valakivel, van valami dol­
gunk, aztán észrevesszük, hogy már nincs dolgunk, és elválunk.
M inden születésben benne van a halál. M iért nem gyászoljuk
a születést? M iért nem ünnepeljük a halált? M iért nem sírunk a
lagzikon, és mulatunk a válóper végén?
Ahogy mondtam, hontalan az, aki nem siet haza, hontalan,
aki nem azokkal él, akikkel leginkább élni szeretne. Többet és
jobbat tanulna a gyerek, ha két boldog otthona lenne, mint ha
egy, ami valójában nem is otthon. G yakran kiderült párterá­
piákban, hogy a nőben a szeretet, a m eghitt kapcsolat beindít
valamiféle anyai ösztönt a férfi irányába, ami nem múlik el még
akkor sem, amikor már nincs vágy, és nyilvánvaló, hogy „nem

91
illenek össze.” M int ahogy a gyerm ekétől sohasem, vagy ritkán
fordul el egy anya, úgy gondol a megbántott nő a férjére, mint­
ha a fia lenne. Aggódik érte, nem akarja, hogy szegény magára
maradjon.
A mi kultúránkban szokásos a halál tagadása. Olvasd el Er-
nest Becker könyvét, a TheD enial ofD eath-t (Vancouverben írta,
1973-ban, amikor már halálos beteg volt). Ez kiterjed mindenre,
ami véget ér: nem akarunk elaludni, nem akarunk elköszönni,
nem akarunk költözni, nem akarunk elválni. Tagadjuk a dolgok
végét. M ég az em brió sem akar m egszületni. Ottó Ránk írta
a Das Trauma d ér Geburt című könyvében, hogy a magzat csak
akkor adja meg a jelet az anyjának, hogy szülni, születni kell,
amikor a halálfélelm e - hogy bent marad - erősebb, nagyobb,
mint az életfélelm e, azaz az ismeretlentől való félelme, ha kitör.
G yakran úgy érezzük, ha változtatunk, az egyik kellem etlen
helyzetből egy másik még kellem etlenebb helyzetbe kerülünk.
Nincs garancia. Hogyan lehetne ezt másképp megoldani? Hát
vagy-vagy. V agy legyen kaland, merész vállalkozás, a rossz­
ból elővarázsolni a legjobbat, ami csak lehetséges, vagy abban
a pillanatban, amikor észlelem , hogy már várom, legyen vége
valam inek, vessek véget neki! M in dkét irán y kiküszöböli az
eltűrést, a vonakodó, kelletlen együttlétet. Akit megerőszakol­
nak, csak arra vár, hogy vége legyen. Akit kínoznak, csak arra
vár, hogy vége legyen. A trauma az, hogy nem tudok, nem le­
het menekülni valamiféle gyötrelemből. Ne használjuk a másik
embert arra, hogy büszkék lehessünk teherbíró kapacitásunkra!
B. D.: Akkor tén yleg csak az a mérce, hogyan érzem m aga­
mat a kapcsolatban. Addig, amíg két ember spontán és őszinte
tud m aradni egym ással, am íg egyik sem fél a másiktól, addig

92
izgalmas, veszélyes, életteli marad a kapcsolat. Abban a p illa­
natban, amikor az egyik vagy a másik megszűnik azáltal, hogy
már nem mond el mindent, amit gondol, érez és tesz, amikor
a kettő már nem birkózik az igazságért, hogy az megjelenhessen
közöttük, tulajdonképpen vége a kapcsolatnak.
F. A.: Egy kapcsolat kezdetén a két ember két egész, önálló
egyed, izgalmasak a különbségek, működik a szex, van tisztelet,
bizalom, vágy és szeretet. Ha egymásba olvadnak, eggyé válnak
(fúzió) a társak, ha beszervezik a m ásikat önm agukba, akkor
m egszűnik az izgalm as feszültség, m egszűnnek azok a m eg­
lepetések, amik a kezdeti vonzalom kellékei voltak. Én leszek
a veséd, te leszel a májam. En gondolkodom, te érzel. Én kere­
sek pénzt, te költöd el. M árpedig nem izgalm as a májammal
szeretkezni. Ha így válunk eggyé, akkor a szeretkezésből csak
maszturbálás lesz. Ilyenkor a párterápia arra jó, hogy megszün­
tesse a fúziót, segítsen abban, hogy mindkét fél önmaga marad­
hasson, és teremtsen elég nagy teret a kapcsolatban ahhoz, hogy
egyiknek se kelljen szerkesztenie önmagát, hogy m egfeleljen
a másik forgatókönyvének. Ez a fúzió az, amit meg lehet ismé­
telni egy új kapcsolatban is. Legyünk ketten egyek, és az az egy
legyek én! Nem szabad átadni magad a másiknak. A behódolás,
az engedelm esség, az eltűrés megöli a kapcsolatot. Ha viszont
m indkét partner átadja m agát a szituációnak, amiben találják
magukat, a M l-nek, ami a valódi kapcsolat, amiben mindketten
részt vesznek, akkor tartós és tápláló lesz a frigy.
N éha ú g y elnézegetek párokat, és el sem tudom képzelni,
m iért vannak együtt. De am iért együtt vannak, az az, amit ők
ketten együtt csinálnak, és senki mással nem tudnának. A TE
és az ÉN materiális, de a MI spirituális, és ezt rajtuk kívül senki

93
nem láthatja. Laing azt mondta, hogy a szeretet itt marad, nem
m egy sehova, csak te vagy én fakulhatunk el, tűnhetünk el. De
a szeretet nem tűnik el. El lehet fordulni tőle, m eg lehet kí­
nozni, lehet éheztetni és abortálni is, akár már az elején. A MI
meghal, ha nem adnak neki elég időt. Az idő az, ami élteti. Van­
nak kapcsolatok, amik nem férnek bele a társadalom pillanatnyi
ízlésébe, a konvenciókba, például egy idősebb nő és egy fiatal
fiú szerelm e. Az ilyen kapcsolatoknak nehéz időt adni, lehet,
hogy a fiú m ég nagyon a szülei fia, és nem a nőjének a pasija.
Egy patrilokális világban a fiúnak ki kell mennie a világba, és
hazahoznia eg y nőt a családjába. N ehéz neki, ha a szülei azt
mondják, hogy ezt a nőt ne hozd haza. De ugyanilyen nehéz, ha
egy rasszista érzésekkel teli családba a lány haza akar vinni egy
színes bőrű fiút. Nem beszélve arról, ha kiderül, hogy a gyerek
az azonos nemű párjával akar a vasárnapi ebéden részt venni.
B. D.: Egy családnak képesnek kéne lennie arra, hogy e l­
fogadja, hogy eg y párnak van M l-je , és az eg y sp iritu ális,
mondjuk így, szent dolog, nem pedig hülyeség. M iért olyan
érzéketlen, vak a környezet erre? Fogadni mernék, hogy sokan
ebben a könyvben olvasnak életükben először a M l-rő l ilyen
formában.
F. A.: M eglehet, de ha egy párnak, vagy a pár valam elyik tag­
jának annyira fontos, hogy a család befogadja őket, ha a szüleit
nem akarja otthagyni, m ert az a biztonságos, akkor az nem jó
alap egy kapcsolatnak. Nem adják oda magukat a kapcsolatnak
száz százalékig, ha nem vállalják a konfrontációt is érte. A vas­
macska máshol van, így nem tudnak együtt hajózni. A jó irány
az, hogy m inél őszintébbek és spontánabbak lesznek a család
felé, annál jobb lesz. Am íg eg y pár m indkét fele nem harcol,

94
nem dolgozik, nem áll ki a M i-ért, addig azt hallucinálják, hogy
ők gyerekek. De akkor m eg ne basszanak, m ert gyerekeknek
azt nem szabad.
B. D.: A M l-hez kell valam iféle konszenzus. Ahogy az ábrái­
mon is látszik, meg kell egyeznünk abban, hogy a MI m ilyen,
mi m indent teszek bele én, és m it a másik. N agy csalódás, ha
kiderül, hogy én azt hallucináltam , ez a MI ilyen és ilyen, m i­
közben TE, vagyis a másik fél egészen más konstrukcióban él.
Hazug kapcsolatokban, hazug családokban gyakori, hogy ha va­
laki olyasm it tesz, amivel fájdalmat, csalódást, problémát okoz,
akkor elkezdődik a bűnbakkeresés.
F. A.: Egy pár jár hozzám, a nő huszonvalahány év után rájött,
hogy a férfi megcsalta. Két gyereket nevelgettek eddig látszólag
teljes egyetértésben. Am ikor kettesben vagyok a nővel, arról
beszél, hát miért csinálta ezt a férje, nem ismer rá, az a másik nő
csábította el, befolyásolta. Hat hónappal azelőtt tesztoszteront
kezdett el szedni, attól van ez az egész, az befolyásolta, nem
ő határozta el, nem az ő döntése.
B. D.: Ezzel gyako rlatilag teljesen infantilizálja, döntés- és
akaratképtelen em bernek látja és láttatja a férjét. R engeteg
családot látni, ahol valakinek a döntéseit ilyen módon d eg­
radálják. Persze, sokszor félelm etes és fájdalm as döntéseket
hoznak emberek, és nyilván nehéz elfogadni, hogy senki nem
befolyásolja őket, a saját akaratukból mennek bele kockázatos
helyzetekbe, kerülnek bajba, jutnak esetleg börtönbe.
F. A.: Egy nős férfi páciensemnek van egy szeretője, a felesé­
gétől egy fia, attól meg egy unokája. A pasi azt mondta nekem,
hogy a kapcsolata a barátnőjével a legistenibb dolog, ami az éle­
tében történhetett, mert minden csodálatos a nővel. A felesége

95
egy nehéz, követelőző, harci amazon, egy csataló, és a pasi elha­
tározta, hogy megmondja neki, inkább elválik. Elmentem a há­
zukba, leültem velük, a férfi elm ondta, hogy ő m egy, m ire a
felesége azt felelte, hogy akkor tudja, hogy az unokáját soha nem
fogja látni. Amikor az anya megmondta a fiának, mit tervez az
apja, a fia lehordta, és ő is közölte, hogy az unokájához egy ujjal
sem érhet. A pasi végül otthagyta a szeretőjét, és mindenki a nőt
okolta, hogy az megfertőzte, befolyásolta. A nő meg arról van
m eggyőződve, hogy a férfit a felesége meg a fia befolyásolta.
A pasi fél. Most már titka sincs. Nem tudja, m ilyen életet fog
élni, mert most már senki sem tiszteli. Tulajdonképpen öngyil­
kosságot követett el, m egsem m isítette magát. A szerető m eg­
őrül, mert nem érti az egészet. Én mondom neki, hogy nem cso­
dálom, mert ez egy őrület, nem lehet megérteni. M égsem tudja
otthagyni a férfit, mert fél attól, ha vége lesz, meghal. Mondtam
neki, hogy az anyai ösztönei ébredtek fel, azért sajnálja ezt a
faszt, mert a gyerekének, a családjának nézi. De a férfi családja
nem akarja ezt a nőt családnak nézni. A férfi pedig izolálódott,
mindenkit elárult, mert elárulta önmagát. Aki önmagát elárulja,
az mindenkit elárul.
B. D.: Sokat gondolkodom azon, mikor is árulja el m agát az
ember. Gondolom, ez azt jelenti, hogy elárulja, feladja a saját
vágyait, a saját boldogságát. De gyakran nem is tudja az ember,
hogy egy kapcsolat m eddig játék, és mikor komoly. Az előbb
beszéltünk arról, hogy aki túlságosan függ a családjától, és nem
tud a párja felé fordulni, az nem is veszi komolyan a kapcso­
latot, önmagát, hanem játszik. Ha a vasmacskával máshol hor-
gonyzok, nem ebben a kapcsolatban, akkor ez lehet egy jel arra,
hogy nem komoly. Ezt jó tudni.

96
 F. A.: W im Wenders filmjében, a Berlin felett az égben M arion­
nak van egy monológja, amit meghall az angyal, mert az angya­
lok hallják, amit az emberek magukban beszélnek. Azt mond­
ja, sok férfival játszott, de most már elég, komoly kapcsolatot
akar. Ú gy beszél, hogy az angyal beleszeret, emberré válik, és
megkeresi. Fontos pillanat, amikor elég a játékból, és komolyra
fordul egy kapcsolat. Néha az emberek azért játszanak, játsszák
például azt, hogy ki vannak szolgáltatva a szülőknek, a család­
nak, a környezetüknek, hogy fiatalabbnak érezzék m agukat,
mint am ilyenek. 15-16 évesen lenne normális az, am it 30-40
évesen csinálnak. M intha fogyatékos felnőttek lennének. Egy­
mással szeretkeznek, de másoktól függnek.
7.

B. D.: Az em berek szeretnek játszani. G yakran titkolóznak,

amikor nem is kéne, amikor sokkal egyszerűbb lenne, ha nyíltan
mennének a dolgok, nem is volna különösebb kockázata, mégis
bujkálnak, bonyolítják a dolgokat.
F. A.: A fantázia nem kerül semmibe, nem akar senki meghal­
ni, ez egy halál elleni stratégia. Sok adrenalint produkál, mert
ami titok, az izgalm asabb, mint ami nem, ami nem normális,
izgalmasabb, mint ami normális. Van egy film, amiben Sophia
Lőrén egy lakásban, szexi fehérneműben várja a szerelm ét az
ágyban. Egyszer csak kopog valaki az ablakon kívülről, de ez a
20. em eleten van. Hát oda mászott fel a M astroianni. Amikor
a nő beengedi az ablakon, liheg, ver a szíve. Kérdi a nő, hogy
nyitva az ajtó, m iért nem ott jött be. Hát mert akkor nem állt
volna fel a fasza, kellett az adrenalin a produkáláshoz. Néha
ilyesm ik et csinálnak az em berek. Legyen veszélyes a dolog,
mert attól félnek, hogy nincs elég érosz. De hát semm ilyen kap­
csolatban nincs elég érosz, ha a két fél nem őszinte és spontán.
B. D.: Lehet, hogy ez az adrenalinnal teli kalandvágy, v e­
szélykeresés van benne az olyan bonyodalmas kapcsolatokban,
ahol hárman, esetleg négyen vannak együtt?
F. A.: Na, hát a kombinációk végtelenek. Ismerek olyat, aki
nagy lelkesen mesélte, hogy a nőjének van egy másik pasija is,

98
és tudnak egym ásról. Akár az is lehet, hogy a két férfi homo­
szexuális, és arra használják a nőt, hogy összeérintsék a faszukat
a pinájában. Vagy ha egy férfinak két nője van, akkor lehet, hogy
valójában a nők közötti vonzalom tartja fenn a háromszöget,
és a pasi faszát használják arra, hogy egymással érintkezzenek.
Nem baj, ha így van, de m iért ne legyen ez teljesen nyílt?
B. D.: Nem lehet, hogy az ilyen háromszögek inkább a René
G irard -féle m im etikus v ágy következm ényei? Szóval, nem
a m ásik nő kell nekem nőként, hanem az, ami a másik nőjé.
A ruhája, a stílusa, az állása, a pasija, az élete, bármije, ami ne­
kem nincs, de tetszik, hogy neki van. Ez az egész valójában
a másolás, a mimézis, és az ebből kiinduló versengés, amiben le
akarom győzni, végső soron meg akarom ölni azt, aki imponál
nekem.
F. A.: Az akarok lenni, akire figyel az, akit én szeretek. A lá­
nyom macskája gyakran rátelepszik a számítógép billentyűire,
hiszen a gazdája, akit szeret, az ujjaival, a szemeivel többet fog­
lalkozik a billentyűkkel, mint vele. Na, meg az is van, hogy arra
vágyom, amire vagy akire az vágyik, akit szeretek. Egy jóképű
férfi páciensem anyja, amikor ő még gyerek volt, szerelmes lett
egy híres olasz autóversenyzőbe. A pasi még ötvenéves korá­
ban is egy Alfa Rómeóval száguldozott a városban, nemegyszer
életveszélyes baleseteket okozva. M íg a visszapillantó tükörben
gyönyörködött a hajában, ahogy fésülgette, beleszaladt egy falba.
Lainggel sokat beszélgettünk a reakció formációról, ami azt
jelen ti, hogy az em ber undorodik v alam itő l, de am it utál,
azt szereti. Például az a férfi, aki tudja, hogy a nője mással van,
de sürgeti, hogy menjen már haza, mert akkor a legizgalmasabb
megbasznia, amikor még meleg benne a másik férfi gecije.

99
 B. D.: Na, én mindjárt elhányom magam.
F. A.: S trin d b erg azt m ondja, ez m inden férfi rém álm a,
ez minden féltékenység alfája és ómegája, de lehet az is, hogy ez
tényleg a különleges vágya valakinek. Laing szerint az, akinek
sok reakció formációja van, annak az élete labilis, sok energiát
igényel. Viszont ha tényleg ez a vágya, akkor semmi baj. M in­
den van, amit el tudsz képzelni.
Az egész onnan indul, hogy eredendően kommunálisán él­
tünk, kisebb-nagyobb csoportokban. M indenki közösült min­
denkivel, nem volt féltékenység, m inden nő anya volt, nem
tudták, ki kinek a gyereke. Kilenc hónap túl hosszú idő ahhoz,
hogy összekössék a közösülést a gyerek születésével, sokáig azt
sem tudták, hogy kapcsolat van a kettő között. Akkor kezdődött
a párkapcsolatosdi, amikor a férfi rájött, hogy az ő gyereke bújik
ki a nőből, onnantól már nem akarta más férfi gyerekét etetni,
azért harcolni. Amíg nem volt tulajdon a gyerek, nem volt tulaj­
don a nő, addig tök rendben volt, hogy több férfi hált egy nővel,
több férfival egy nő.
B. D.: Duncan Pryde rem ek könyvében, a M ost már eszkimó
vagy !-ban arról beszél, hogy az eszkimóknál a feleségcsere, ille t­
ve a vendégbarátság részeként felajánlott szex a ház asszonyával
m ennyire fontos ennek a közösségnek az életében. H ideg van,
a férfiak talán kevésbé nemzőképesek, a biztos gyerm ekután­
pótlás érdekében a szexuális szokások és erkölcsök ehhez al­
kalmazkodnak. Ez ott egy fontos parancs, törvény, alapelv, ami
azon túl, hogy sok gyerek születik, nagyon gyengéd, kedves,
kötetlen közösségi életet is teremt. A féltékenységet hírből sem
ism erik, a szex, m int hatalm i játszma fel sem m erülhet. Nem

100
csoda, hogy Pryde jól érezte köztük magát, és igyekezett jó esz­
kimó módjára részt venni a közösség életében.
F. A.: Amikor vigyázni kell, mi lesz a földdel, a vagyonnal,
fontossá válik, hogy ki kinek a fia, lánya, örököse. De nyilván­
való, hogy az ember, a homo sapiens, eredendően poliamor kö­
zösségekben élt. A monogámia civilizációs kreálmány, aminek
elsősorban gazdasági okai vannak. Ahogy a homoszexualitás,
úgy a poliamor kapcsolatok m egítélése is koronként változik.
Van, ahol titkolni kell, máshol kultusza van a monogám hetero
kapcsolatoktól eltérő bárm ilyen formációknak. Ha ketten azt
mondjuk, szonettet Írunk, akkor nem mondjuk, hogy mást csi­
nálunk. A szexualitás formája elhatározás kérdése, mint a költő­
nek a versforma, de lehetnek koronként olyan formák, amik
nem elfogadottak, amiket csak titokban lehet művelni. A homo-
szexualitásnak vagy a poliam ornak nevezett formák például
m indig is léteztek, de az utóbbi évszázadban titokban lehetett
csak művelni, most viszont egyre nyíltabban, legálisan fel lehet
vállalni. Beszélgetek olyanokkal, akik poliam or kapcsolatban
élnek, de titokban monogámok szeretnének lenni. Azért kínoz­
zák magukat, mert a másik poliamor kapcsolatot akar, és attól
félnek, hogy az majd prüdériával vádolja őket. T ehát vannak,
aki poliam oriában élnek hamisan, ahogy vannak, akik mono­
gámiában élnek hamisan, m ert igazából a poliam or kapcsolat
lenne nekik pont jó. Já r hozzám egy pasas, már beszéltem róla,
aki m inden nőnek a legelején m egm ondja, hogy nem tud és
nem is akar elköteleződni. Ha így jó, akkor jöhet a kapcsolat,
de m égis m inden nő azt akarja, hogy ő legyen az első olyan,
aki az igazi, és aki után már nem jön több. M indegyik dühösen,
megbántva hagyja ott a pasit, aki nem érti az egészet. Gyanítja,

101
hogy valam it nem csinál jól, pedig őszintén megmondja a leg­
elején, hogy mi van. M iért nem kérdezed meg, hogy ők mit
akarnak? —mondom neki.
B. D.: Ez szerintem valam ilyen hatalmi játszma, úgy hangzik,
mintha naivitást m ím elve bosszút állna a nőkön. Elbolondítja,
majd faképnél hagyja őket, amikor már odaadták magukat neki.
Ráadásul leh ülyézi őket, hogy ő szólt előre. Ezt ism ételgeti.
Gondolom addig, amíg az összes bosszúvágyát ki nem élte. Biz­
tos érdekes lenne vele beszélgetni arról, honnan jön ez, kin is
akar bosszút állni tulajdonképpen. Persze, lehet, hogy ez neki
nem is érdekes, hiszen nem ő szenved, hanem a nők. Vannak
em berek, akiket nagyon nyom aszt, hogy az új kapcsolataik­
ba beviszik a régi, akár gyerekkori em lékeiket. N agy kérdés,
hogyan tudom megkülönböztetni azokat az érzéseket, amik em­
lékek, szokások, azoktól, amik most keletkeznek. Sokan küzde­
nek azzal a kétellyel is, hogy amit éreznek, am ennyire félnek,
dühösek vagy szomorúak, az nincs is kapcsolatban a valósággal.
T ehát van egy kicsike ok és egy hatalmas okozat, vagy éppen
nincs is igazi ok, csak valam i m egnyom ja a piros gombot, és
elszabadulnak az érzelmek.
F. A.: Amit érzek, annak mindig van köze a jelen pillanathoz,
az itt és mosthoz. Ha félek tőled, akkor megijesztettél vagy bán­
tottál. Ok nélkül nincs érzelem. A reakcióm nagysága, ereje vi­
szont attól függ, hogy mire em lékeztet a jelen pillanat. Es azzal,
amire emlékeztet, mi a jelen pillanatnyi viszonyom, megemész­
tettem-e már a múltat, vagy még aktív, ott ül bennem. M inden
sorsnak van kromatogramja, egy egyéni színkombinációja a ben­
ne lévő elemekből. Ha ezt a metaforát használom, és mondjuk,
az én múltamban az apám nagyon erős pirosat sugárzott, akkor

102
ha te egy pici pirosat sugárzol felém, engem elönt az apám pi­
rosának em léke. De ha te egyáltalán nem sugároznál pirosat,
akkor soha nem érezném azokat az érzéseket, amiket egyszer az
apámmal éreztem. M ásik metafora is lehetséges, amit Stanislav
Gróf használ. Szerinte az em lékeink úgy szerveződnek, mint a
hagymalevelek. Az első félelem, amikor az anyám vagy az apám
m egijesztett, az a hagym a kellős közepe, és attól fogva a mai
napig minden félelem élm ény ebben a hagymában összponto­
sul. Egymásra rakódnak, mint a hagym alevelek, minden emlék
egy levél, egész a felszínig. Amikor ismét félünk valam itől, ez
a legújabb félelem levél is rárakódik a többire, és az egész fé­
lelem hagym a elkezd rezonálni vele. T ehát nincs olyan jelen
pillanatnyi félelem , amiben ne lenne benne az összes félelem,
amit valaha is éreztem. U gyanilyen elem i hagym aérzés a düh
is. Angolul az éhség hunger, a düh anger. M ár a szavak is azt su­
gallják, hogy a legelső düh az éhség. M ert a méhben soha nem
voltunk éhesek. Az éhség a születés után keletkezik. Addig azt
sem tudtuk, mi az éhség, hát csak feldühít, hogy mi a franc ez.
B. D.: A m agyar etim ológiai szótár szerint lehetséges, hogy
a harag és a harap szó közös finnugor tőből ered. Elég logikus
lenne. Erről beszéltünk is már a bevezetőben a levinasi e ti­
ka és az eredendő bűn kapcsán, amikor a baba rájön, hogy az
éhségével, a dühödt harapásával fájdalm at okoz az anyjának.
Tulajdonképpen a kérdés az, hogy felnőtt em berként hogyan
tudom észrevenni és m egállítani magamat, m ielőtt fájdalmat
okoznék valakinek, mert összetévesztem azzal, aki bántott, és
összetévesztem a helyzetet is.
F. A.: Ha szeretsz, akkor megvédesz engem, és nem keversz
össze senkivel. Erre való az igazi pszichoterápia. Egy olyan

103
em berrel, akiben megbízol, azzal beleérzel a dologba, vele gya­
korlód, hogy érezd, mikor jön az eredeti bántalmazó, és mikor
van a jelen pillanat. A terápiában megtanulod, hogy a múlt ne
jelenjen meg, vagy ha m egjelenik, akkor ráism ersz, és m eg-
véded a másikat. A terápiában megtanuljuk, mi a transzferencia,
és jó esetben megszabadulunk tőle.
B. D.: Csak a terápia tud segíteni?
F. A.: A beszélgetés olyasvalakivel, aki őszinte veled. M ert
meg kell mondania neked, hogy „nem hiszem, hogy ez nekem
szól”. De nem úgy, hogy „hagyd abba”, hanem kérdést kell fel­
tennie, „szerinted ez, am it csinálsz, kinek szól?”. Szóval olyan
em berrel kell beszélgetned, aki, ha ráförmedsz, nem megijed,
védekezik vagy ellentám ad, hanem kíváncsi. Hát ilyenek nem
sokan vagyunk.
Fontos a szokásokról is beszélnünk. M inden, amitől félünk,
az m ár m egtörtént. A szokásainkat a múltban tanultuk meg,
hogy túléljünk. Belénk idegződtek a szokások, mint egy vírus
a számítógépbe, ami elindul magától, még akkor is, ha elront­
ja a gépet. Ki kell irtani a vírusokat, hogy ne rontsák el a gépet.
Abba kell hagyni a szokásainkat, amik pusztítanak. Laing, am i­
kor észrevette, hogy sémák szerint veszekszik, minden sémának
adott egy számot. Egy bizonyos forma lett az egyes, a kettes
és íg y tovább. A feleségével azt játszották, hogy ki veszi észre
előbb eg y konfliktusban, hogy hányas számú veszekedésben
vannak benne éppen. Erről a Rumpelstiltskin mese jut eszem ­
be, a szörnyű kis manó, aki a segítségéért cserébe a lánytól az
elsőszülöttjét kéri. A m ikor a lán y nem akarja neki adni, azt
mondja a manó, hogy ha kitalálja a nevét, akkor megszabadul
tőle. A lány, mivel megleste a tűz körül ugráló, és a saját nevét

104
éneklő manót, kimondja a nevet: Rumpelstiltskin, mire a manó
ott helyben felrobban. Ha m egnevezzük azt, ami van, akkor
vége. M ég akkor is, ha az adott dolognak a neve csak egy sor­
szám. Ha eg y teherautó pöffent e g yet m ellettem , behúzom
a nyakam at, mert éltem a világháborúban, aztán ’56-ban is, és
nem tudok megszabadulni ettől a reakciómtól. Most már csak
röhögök rajta, nincs semmi félelmetes egy teherautó kipufogó­
jának durrogásában. Beszéltem m ár a barátom ról, aki D élen
nőtt fel, egy olyan családban, ahol gyűlölték és m egvetették a
feketéket. M ég most, hetvennégy évesen is hallja néha magában
a dirty n iggert az apja vagy az anyja hangján. M ár, term észe­
tesen, nem foglalkozik vele, habár a belső szokás nem szűnt
meg, a külső igen. Vannak dolgok, am iket életünk végéig nem
tudunk kiküszöbölni, de nem kell belevinnünk a jelenbe. Az
impulzus és a cselekedet között m indig van egy hézag, amikor
választhatunk.
B. D.: Sok kapcsolatban tényleg sorszámozni lehetne a játsz­
mákat, pedig állítólag mindenki szenved ezektől.
F. A.: Ha észreveszem , hogy eg y ilyen szokást csinál, em -
lékszek arra, hogy a szokás csak illúzió, a szabadság a valóság,
akkor csak azért is, egy adott pillanatban csinálok vagy mondok
valam it, ami teljesen eltér a megszokottól. Improvizálok. Nem
azon kell dolgoznom, hogy a másik ne csinálja, amit csinál, ha­
nem én csinálok valam i mást, mint szoktam, akkor már a másik
sem csinálhatja ugyanúgy, mint eddig. Egy kapcsolatban, egy
családban semmi sem alakul, semmi sem történik, mindig valaki
tesz valam it valakivel.
T együk fel, van egy háromszög. Kettő plusz egy, ahol a há­
romszög oldalai és szögei közötti összefüggések nem egyenlők,

105
nem szimmetrikusak. A és B szeretik egymást. A és C is szeretik
egymást. B nem tud C-ről. Van eg y titok. C ki van rekesztve
A és B életéből, de m ég inkább B van kirekesztve A és C é le­
téből, de ezt nem is tudja. C m indent tud, ha A nem hazudik
neki. B semmit sem tud, valószínűleg azért, mert A és C tudják,
hogy nem egyezne bele abba, ami van. Ha B és C megszeretnék
egym ást, akár szexelhetnének is hármasban. De aki kimarad,
az féltékeny lesz. Ilyesmi csak akkor történhet meg, ha három
tudatalatti álom egybekel, egy álom lesz belőlük, mintha cip­
zárral kötődnének egymáshoz. Ezek az álmok a gyerekkorunk­
ban gyökereznek, és egykor valóságok voltak. Nem értettük,
mitől szenvedünk, íg y társakat keresünk, hogy eljátszhassuk
még egyszer, hogyan is volt ez.
M ilyen három szögek rezonálhatnak a m últból a jelenbe?
Apa, anya, gyerek. A nya és két testvér. Három testvér. Apa,
anya, apa szeretője. És íg y tovább. Lehet, hogy A nem szereti
sem B-t, sem C-t. Sőt a háromszögben felfedezett egy elrende­
zést, amiben ha C -vel van, készít egy kézigránátot, amiről bár
B nem tud, A beélesítheti, amikor akarja. Ha B-vel van, C érzi
m agát kihagyva, m ellőzve, bántva. Az álma talán a bosszúról
szól: valaki bántotta, most ő bánt. B álm a az, hogy titokban,
a háta mögött m egcsalják. C álm a az, hogy a periférián kell
élnie, nem lehet az élet közepében. Három cipzár, és abraka­
dabra, működik az ismétlés kényszere. M indenki mestere en­
nek a pszichodrámának. Lehet, hogy A valódi vágya a poliamor
kapcsolat, de nem elég bátor ahhoz, hogy ezt nyilvánosságra
hozza. P ed ig e lé g bátor ahhoz, hogy ne titkolja a leszbikus
vágyait. Lehetséges, hogy ha kimondaná, ő képes több mint egy
embert szeretni, sőt ezt a szabadságát soha senki kedvéért nem

106
adná fel, akkor elveszítené B-t is, C -t is. Nem könnyű helyzet,
lehet, hogy B-t megőrjíti az, amit sejt, de nem tud, míg A és C
gyötrik magukat és egymást. Ez nem egy probléma, ennek nincs
megoldása. Ez egy kínos helyzet, amit csak élni kell.
B. D.: Engem érdekel az a háromszög is, amikor A és B egy
közös projekten (C itt lehet eg y gyerek, de akár vállalkozás,
vagy bármi) dolgoznak. Kapcsolatban lehetnek úgy, hogy csak
egym ásra figyelnek, de kapcsolódhatnak C-n keresztül is. íg y
C fenntarthatja a kapcsolatukat akkor is, ha egymással már nem
tudnak lenni.
F. A.: Amikor ketten vagyunk, és nagyon intenzív ez a kettős,
előfordulhat, hogy eltereljük a figyelm ünket, és háromszöget
formálunk, hogy ne kelljen csak egym ásra néznünk. Mondjuk
mind a ketten tévézünk, vagy a gyerekekről beszélünk. Néha
nem bírjuk, és akkor kinyílunk a harm adik szög felé. Az in ti­
mitásnak, amire a M l-nek - ami nagyobb, mint mi vagyunk -
szüksége van ahhoz, hogy egészséges legyen , kell minim um
tizennyolc óra e g y héten, am ikor egym ás felé fordulunk és
beszélgetünk. Az intim beszélgetés az, amikor olyan dolgokat
mondok neked, am iket csak én mondhatok, és csak neked, és
te olyan dolgokat mondasz nekem, am iket csak te mondhatsz,
és csak nekem. Ha nincs ott a csak, akkor már nem intim. Ami
intim, az csak ránk tartozik.
B. D.: De mi ez, amit csak én tudok mondani, csak neked? Ha
arra rendezkedem be, hogy őszintén éljek a világban, mi több
spontán legyek, akkor elvben egyre kevesebb olyan gondola­
tom lehet, amit ne tudnék megosztani bárkivel.
F. A.: Amit csak én mondhatok, csak neked, az az, hogy mit
érzek, m it élek át, mi az én élm ényem , amikor veled vagyok.

707
Amikor ezt és ezt csinálod, én min m egyek keresztül. Lehet jó
vagy rossz is. Amikor kritizálsz, például, nem érzem magamat
szeretve. Az intim beszélgetésben tehát arról beszélünk, milyen
élm ényünk van egym ással. M ás is belefér, persze, a bizalm as
beszélgetésbe, de ez az intim itás. Am ikor elkezdünk beszélni
a szomszédról vagy a politikáról, már háromszögelünk, és ki­
léptünk az intimitásból.
B. D.: Lehet úgy is fogalmazni, hogy minden háromszögelés
menekülés az intimitásból. A kommunikációs tréningeken azt
tanítjuk meg, hogyan tud az ember profi módon eltávolodni az
intim itástól, hogyan tud értelm esen csevegni, társalogni, té ­
m ákat előszedni. A pletyka, amitől annyira undorodom, soha
nem lehet intim.
De mi van akkor, ha a háromszöget az apa, az anya és a g ye­
rek alkotják? M i a jó egy párnak, mi az optimális arány, hogy
a szülők közti intim itás ne menjen a gyerek rovására, vagy a
gyerekkel való foglalatosságra ne menjen rá a kapcsolatuk? Sze­
rintem ez sokak problémája. Belevesznek az anyaságba, család-
fenntartásba, önfeláldozásba, ami szerintem senkinek nem jó, és
a gyerekre is csak terhet rak.
F. A.: Szeretem, amikor a szúfik figyelm eztetik a fiatal szülő­
ket, hogy ne felejtsék el, ők tulajdonképpen szállodatulajdono­
sok, a gyerekeik pedig a tisztelt vendégek. De vigyázzanak, mert
a vendégek mindig elmennek, és akkor a tulajdonosok magukra
maradnak. Am ikor vendégek vannak, akkor is kultiválni kell
a tulajdonosok közti kapcsolatot. Abban a pillanatban, amikor
egy gyerek úgy érzi, ő fontosabb valam elyik szülőjének, mint
a másik szülő, akkor túlságosan hozzákötődik ehhez a szülő­
höz. Ebből jön az, amit Odipusz- vagy Elektra-komplexusnak

108
nevezünk. Ha fiú vagyok, és az anyám jobban szeretett, mint az
apámat, akkor kevés olyan nőt fogok találni, akivel meg akarok
maradni, mert olyan nőt keresek, akinek sokkal fontosabb va­
gyok, mint bárki vagy bármi más. Óriási dolog egy gyereknek,
amikor érzi, hogy az anyja felé fordul, és ő fontosabb, mint az
apja. Később valami hasonlót vár el a szeretőjétől, a feleségétől,
hogy ő legyen a középpontja a nője életének. Persze jó, ha ezt
meg is tudja kapni, de sokkal könnyebb az élete, ha nincs ilyen
követelése. Ugyanez történik azzal a lánnyal, akit az apa jobban
szeret, mint a feleségét. Ez a nő olyan párt keres, aki mindent
otthagy érte. Azok a gyerekek, akik azt érzik, hogy a szüleik
szerelmesek egymásba, jól megvannak, és fontosabbak egym ás­
nak, m int a gyerekek, m egkönnyebbülnek, m ert érzik, hogy
nincs rájuk szorulva egyik szülő sem. Utazhatnak, m ehetnek
a világba, tudják, hogy a szülők nem lesznek féltékenyek vagy
irigyek, és a példájukon keresztül ők is olyan kapcsolatot keres­
nek, amit lehet élvezni. Én teljesen ödipuszi sémában nőttem
fel, eltávolítottam az apámat, m ert engem okoltak a válásuk
miatt. Az anyám gyakran, de az apám is elm esélte a történetet,
hogy miután anyám hazajött Auschwitzból, elm entünk sétálni,
és én azt mondtam neki, hogy a Sári nagyon szép, de te sokkal
szebb vagy. Kérdezte, ki az a Sári. Hát az apám barátnője, fe­
leltem. Ha ezt nem mondtam volna, akkor apámnak lett volna
ideje eltávolítani a Sárit, de így anyám még aznap este kidobta.
Apám meg a Sárival maradt. íg y tulajdonképpen megöltem az
apámat, és elvettem feleségül az anyámat. Amikor tizenöt éves
koromban beleszerettem az Olgába, anyám ú g y viselkedett
vele, mint a riválisával. Később, amikor anyám utánam jött T o ­
rontóba, M aryt, az akkori csajomat lekurvázta. Jobb lett volna,

109
ha másabb lett volna az életem , ha anyám nak lett volna egy jó
kapcsolata valakivel. De nem volt, és azért is engem okolt, hogy
nem ment újra a férjhez. Ü gy hatéves voltam, amikor egy férfi
feljött hozzá egy este beszélgetni, és én, ahelyett, hogy elalud­
tam volna, toporzékoltam, hogy addig nem fekszem le, amíg ez
a férfi el nem megy. Az anyám játszotta a féltékeny feleséget,
én a féltékeny férjet. Persze, hülyén alakították a helyzetet, azt
akarták, aludjak el, dögöljek meg, pedig ha ez a férfi velem kez­
dett volna kapcsolatot, és én hittem volna neki, összeboronál­
tam volna őket. M ár akkor nem akartam háromszöget - ha az
anyám nem akar háromszöget, hát akkor, baszd meg, én sem.
Apám, szerintem, örömmel vette volna a poliamor kapcsolatot,
örömmel élt volna két vagy több nővel is. Ő olyan egyszerű
férfi volt, kinyitotta a szívét, és felállt a fasza akárkivel. Szerette
a nőket, könnybe lábadt a szeme, am ikor egy szép nőt m eg­
látott. Ki is rúgták a kommunista pártból, mert túl sokat nőzött.
B. D.: Hát, az intim itás sajátos formája a poliamor kapcsolat.
N agy nyitás azoknak, akik belevágnak. Érdekes, hogy ennek
semmi köze nincsen a szabadossághoz vagy prüdériához. Pont
ugyanolyan szabados vagy prűd lehet valaki monogám kapcso­
latban, mint poligámban. Konzervatív, szigorú poliamoristákat
is ismerek.
F. A.: Egyszer eg y nagyon szép, okos orvosnő jött hozzám
terápiába a párkapcsolati problémáival. Egy jóképű férfival élt,
aki azzal lepte meg, hogy ki szeretné nyitni a kapcsolatukat egy
harm adik felé, vagyis egy másik nőt szeretne behozni. T a lá l­
junk eg y m ásik nőt, aki nekem is tetszik, és lefekszem mind
a kettőtökkel, javasolta. A nő gondolkozott, és azt válaszolta,
hogy nincs elzárkózva. Lehet, hogy ki is nyílik a dologra, de

110
előbb a másik hármast próbálják ki, hogy ő fekszik le a férfi­
val meg egy másik pasival. Ez nem nagyon tetszett a férfinak,
de abban a reményben, hogy aztán megkapja, amit akar, bele­
ment. Egy régi barátjukat nézték ki, aki egyedülálló volt. M eg­
mondták neki, mi van, és ő örömmel igent mondott. Összejött
a találka, rem ekül ment m inden, viszont a nő és a harm adik
annyira jól érezték m agukat egym ással, hogy elkezdtek ran­
dizni kettesben, a férfi háta mögött. Egymásba szerettek, aztán
összeházasodtak, m ár két g yerekük van, boldogan élnek. Az
eredeti pasi, aki az egészet kitalálta, ki van zárva, már semm i­
lyen kapcsolatuk nincsen vele.
B. D.: V eszélyes az ilyen nyitás. Egy regén y jut eszembe,
amiben egy férfi és egy nő lefekszik egymással, de mindketten
valaki másra gondolnak, mert valam iért ú g y gondolják, e g y ­
mással nem szabad lefeküdniük. Aztán a férfi sajnálkozik, hogy
a karjában volt ez a gyönyörű nő, mégsem volt vele egy p illa­
natra sem.
F. A.: A fantázia egy fétis. Ela egy férfi azt kéri a nőtől, hogy
fekete, csipkés bugyiban legyen, és ne vegye le a cipőjét, mert
csak akkor áll fel a fasza, ha ezek megvannak, az a fétis. De az is
az, ha valaki szeretkezik egy nővel, de az anyját képzeli oda. Itt
megint a háromszögelés esete forog fenn: a férfi, a nő és a fan­
tázia, vagy a bugyi és a magas sarkú cipő. M indez nem egyéb,
mint menekülés azért, hogy a másik ember ne legyen fontos ne­
kem, mert nem akarom meggyászolni, ha meghal vagy otthagy.
M ár az elején beleépítem a kapcsolatba a fétist, m egtartom a
bugyit, a cipőt vagy a fantáziát, és ráadom egy másik nőre. íg y
soha nem kell meggyászolnom senkit. Ha van egy kedvenc fan­
táziám, akkor mindegy, ki a nő, ki a férfi. Becsukom a szemem,

111
a másik meghalhat, mégis megmarad a fantázia, kicserélhetők
lesznek a partnerek. Normális emberek is attól rettegnek, hogy
le lehet cserélni őket. A férfiak olykor otthagyják az idős felesé­
güket egy fiatal nőért, aki azért szégyelli magát, mert kicserél­
hető, mert nem egyedüli, nem speciális. Nem az egyetlen. Sok
férfinak azért nem áll fel a fasza, mert nem figyel a nőre. Vagyis
nem a nőre figyel, fél attól, hogy tényleg jelen legyen. Ha a férfi
nincs ott a nővel, persze, hogy nem áll fel a fasza. Nem a gondo­
latoktól áll fel, hanem a nőtől. Ilyenkor a legjobb tanács, hogy
nagyon figyeljen a nőre, érezze, ízlelje, szagolja.
F'ontos, m ert kevesen tudják, hogy azért nem akarnak az
emberek közel kerülni valakihez, mert félnek, hogy elveszítik.
W innicott beszél a gyerek pelenkájáról, amit cumizik, ez a tran­
sitional object, az átmeneti tárgy. A mama cicije már nincs meg,
de a baba még nem tud nélküle m eglenni, és akkor keres egy
rongyot vagy valam it, am it nem kell elengednie, ami az övé,
ami áthidalja a nehéz időket. Na, a bugyi és a magas sarkú cipő
is ilyen átmeneti tárgyak. M ert félünk függővé válni egyv ala­
kitől.
A perverzióban benne van, hogy nem a másik ember fontos,
hanem valami egészen más. Ha azt akarom, hogy kötözzön va­
laki az ágyhoz, és ostorozzon meg, abban benne van, hogy fon­
tosabb az ostor és a kötözés, mint a másik. M indez arra jó, hogy
megvédjük magunkat a gyásztól. Az, hogy miféle védelm et vá­
laszt valaki, m iért ilyen vagy olyan perverziót, m indenkinek
a szem élyes történetéből ered. Egy nő, akit az apja vert, lehet,
hogy olyan férfiakat keres, akik úgy tudják elpaskolni a popsiját,
hogy szárnyakat kap az orgazmusa. Ebben van egy titkos bosszú
is, m ert minden alkalom m al, amikor elélvez, miközben verik

112
a fenekét, az apjának üzen: „Te hülye, azt hiszed, hogy büntet­
tél engem, lám, nélküled szürkék lennének az orgazm usaim ,
de így isteniek”.
B. D.: T úl komolyan veszed ezt a dolgot, nem? Ha így gon­
dolkodunk, nehéz már egy jó kis játékot is belevinni a szexbe.
Állandóan komoly ábrázattal kell azon feszülni, hogy a fantázia
fétis-e, a szexjáték m enekülés-e a veszteségtől, figyelek-e elég­
gé a másikra. M indig szex-píszínek kell lenni. Ne már!
F. A.: Addig, amíg az ember játszik ezekkel a dolgokkal, csak
kibővíti és gazdagabbá teszi a kapcsolatokat. Freud elm élkedik
arról, van-e valam i baj a m aszturbálással, és leszögezi, hogy
nincs. Nincs semmi baj vele, remek dolog, de ha az em ber in ­
kább maszturbál, mint szeretkezik, még akkor is, ha van kéznél
partner, ott már valami gond lehet. Nem mondta, hogy ez be­
tegség v agy rossz dolog, de ő kíváncsi lenne, honnan jön ez
a választás. E setleg dühös az em ber, és inkább m aszturbál,
mint a párjával szeretkezik? Különböző dolgokban el lehetnek
rejtve érzelmek, amik előbb-utóbb szenvedést okoznak. Én azt
mondom, am íg van egy jó, erős, szeretetteli párkapcsolatunk,
és ezen belül őszintén játszunk, amivel csak akarunk, addig jó.
Kanadában ment egy tévésorozat Kink címmel, és olyan embe­
reket mutatott be, akiknek extrém szexuális szokásaik voltak.
Engem kértek fel szakmai konzulensnek, így megismerkedtem
egy csomó ilyen emberrel. M egtanultam tisztelni őket, am iért
bátrak, őszinték, spontánok voltak, és nyíltan kifejezték, amit
akarnak. Két em ber leszögezi a kereteket, és azokon belül é l­
vezik egym ást. Ebben semmi rossz nincs. Abban sincs semmi
rossz, ha soha nem kötődöm, csak fenom en ológiailag m ás­
ként szenvedek. Elkerülhetem a szenvedést, hogy gyászolnom

113
kelljen, ha elhagy a másik. Viszont ha ezt választom, gyakran
egyedül érzem magam, feleslegesnek és értelm etlennek tűnik,
amit csinálok. Nincs a szenvedéseknek hierarchiájuk, de érde­
kes tudni, mi merre visz.
B. D.: Ezek szerint, ha elindulok eg y vágy irányába, ezzel
együtt menekülök valam ilyen más vággyal járó szenvedés elől.
Nehéz tudni, mikor vezérel inkább a vágy, mikor a félelem. De
akadnak olyan kapcsolatok, amik valahogy mentesek a vágytól,
tiszták, hogy így mondjam. A fraternitás, a testvériség, amiről
még majd nyilván beszélgetünk, lehetővé tesz olyan testi kap­
csolatot, ami nem a genitáliákról szól. Sok képet nézegettem,
amik állító lag a férfi hom oszexualitást mutatják be, ölelkező,
egym ást átkaroló férfiakat, de én ezekben nem látok szexuali­
tást. A börtönben, ahol dolgozom, gyakran teszik egymás v állá­
ra, derekára a karjukat a férfiak, ölelkeznek, ez testi érintkezés,
de kutya legyek, ha ebben szexualitást akarnék látni. Ha min­
den testi kapcsolatban, érintésben a genitáliák agresszivitását
látja valaki, az valahogy olyan perverz tekintet, nem? Elbor­
zadva hallottam, hogy Angliában bizonyos helyeken az óvodák­
ban csak cérna- vagy gum ikesztyűben érhetnek az óvó nénik
a gyerekekhez, nehogy véletlenül a pedofília árnya vetődjön
az érintésre.
F. A.: Szerintem öröm, amikor test a testhez ér. Attól függet­
lenül, hogy férfi-férfi vagy nő-nő között történik, tök mindegy,
szükségünk van az érintésre, a testi kontaktusra. Én s z e x u a li­
tásnak hívom ezt. D. H. Lawrence regényeiben néha két erős
férfi m eztelenre vetkőzik, és birkóznak. Ahogy az ókori görög
birkózók is teljesen m ezítelenül mentek egymásnak. Óriási é l­
mény lehet a másik életerejét érezni, ha nem fogja vissza magát

114
az ember, hanem teljesen beleadja az energiáját, az életét a bir­
kózásba. Ez az élm ény elm ehet a szexualitás irányába, de szét
is áradhat a testben, lehet a psziché élm énye, spiritualizálód-
hat is. Sok m indenen m úlhat, a kor kultúrájától, szokásaitól
a genetikáig sok minden szerepet játszhat benne. Szerintem, ha
valaki még soha nem vonzódott a saját nemének egy tagjához,
csak azért lehet, m ert vagy nem m erte bevallani önm agának
sem, vagy még nem találkozott olyannal, aki igazán vonzaná.
Az úgynevezett heterók sem akarnak lefeküdni minden másik
nemű em berrel, csak azzal, aki vonzó a szám ukra. Az, hogy
reggelenként kávét iszom, nem kell, hogy azt jelentse bárki
számára, hogy én kávéivó vagyok. Ha csak a teát szeretem, ne
mondják rám, hogy a Feldmár teaivó. Vagy, ami a legrosszabb,
ha m indkettőt látták, hogy iszom, akkor biivó vagyok? M iért
kell egy aktivitásból, egy igéből névszót kreálni? Az, hogy ge­
netikai eredetű, vagy sem az, amit homoszexualitásnak nevez­
nek, engem nem érdekel. Rengeteg mindenben felül vagy alul
tudjuk múlni a genetikánk elrendelését, és végső soron mindig
azt csináljuk, am it akarunk. Egy genetikailag heteroszexuális
em ber is képes feladni a szexet, ú g y élni, mint eg y pap, egy
szerzetes vagy eg y apáca. Ez nem o lyan kard in ális kérdés,
amire én időt akarnék áldozni. G yakran jönnek terápiába fiatal
férfiak, akik ijedten néznek rám, és kérdik, mit gondolok arról,
hogy ők esetleg melegek. Ilyenkor röhögök, és visszakérdezek,
hogy ezt tényleg tőlem akarja-e megtudni. Esetleg kaparjam le
a sejtjeit, tegyem mikroszkóp alá, és mondjam ki, homoszexuá­
lis vagy, annak születtél, fiam. Nem tudom m egérteni, m iért
érdekli annyira az embereket, hogy mások mit csinálnak a pun­
cijukkal vagy a faszukkal.

115
 B. D.: Gondolom azért, m ert ettől bizsereg az ő puncijuk
meg faszuk. Ez a kukkoló, öncélú fantázia végső soron minden
pletyka alapja, értelm e, célja.
F. A.: H át csak bizseregjen, engem az sem érdekel, de ne
címkézzenek senkit, mert az viszont hihetetlenül ártalmas.
B. D.: Azért kell címkézni, mert akkor okosnak tűnnek, nem
perverznek. De hát ezek is mind mi vagyunk, emberek.
F. A.: Szerintem nem két nem van ám, hanem szám talan
sok. A legférfiasabb férfitól a legnőiesebb nőig sok-sok válto­
zat van. Ezen a skálán csúszkálhat m indenki ide-oda, nincs
determ inálva sem m i, bárm ikor bárm ilyen m eglepetés érhet
bármelyikünket. Csak azért vagyunk valam iféle párttagok a kis
könyvecskéinkkel, amibe bele van ütve az én heteroszexuális
férfi pecsétem, mint valam i igazolás, hogy biztosan elkerüljük
a szégyent. Azok, akik bezárták magukat ennek a skálának egy
pici szeletére, irig ylik azokat, akik szabadon mozognak rajta.
Az vádolhatja a másikat, akinek éppen hatalm a van. Ha a he­
teroszexuális férfiaknak van hatalmuk, ők üldözik azokat, akik
jobban élvezik az életet, mint ők.
B. D.: Közhely, hogy aki homofób, az rejtett homoszexuális...
F. A.: N e általánosítsunk, de tapasztaltam már olyat, hogy
ha valaki elfojtja m agában azt a vágyat, hogy férfiakkal akar
szexelni, akkor meg akarja ölni azokat, akik nem fojtották el.
Elvégre, ha ők nem korlátozzák magukat, akkor neki sem kéne.
N ehogy már megengedje magának, hogy neki is van ilyen ér­
zése. Ha én elfojtok valam it, akkor azt mindenkiben, aki közel
kerül hozzám, el akarom fojtani.
B. D.: Itt aztán m ár el is kanyarodhatnánk a szülői szigor
felé a beszélgetésben. Ha szigorúan bántak velem, én is szigorú

116
leszek, és utálom azokat, akik nem azok. M ert ha mégis nekik
lenne igazuk, akkor én vagyok a hülye. Ez lehet az egyik ma­
gyarázata a melegbüszkeség elleni gyűlöletnek is.
F. A.: Pont ezért hívják pride-nak , büszkeségnek, m ert azt
demonstrálják, hogy meg akarnak szabadulni a szégyentől. M i­
ért kellene szégyellniük magukat? M indenki pride -ot akar, akit
m egszégyenítettek. Amit Oscar W ilde-dal műveltek, az rette­
netesen megszégyenítő, ez ellen fel kell lázadni. Ha soha nem
szégyenítene meg senki senkit, nem kéne felvonulni.
Egyszer, úgy tizennégy évesen anyámmal sétáltam a körúton
karonfogva. Az egyik pillanatban ő hátranézett, és azt mondta,
egy férfi követ minket. Rám nézett, és azt mondta, nehogy azt
higgyem , hogy m iatta követ, hanem miattam . És vigyázzak,
m ert a hom oszexuálisok felism erik a hom oszexuálisokat, és
ő attól tart, hogy én is homoszexuális vagyok. Én szégyelljem
el m agam , m ert eg y férfi követ engem. Azt sem tudtam , mit
kezdjek ezzel. M a sem tudom, hogy tényleg miattam jött-e utá­
nunk az a férfi, m ert az anyám nak mondjuk sokkal jobb lába
volt, mint nekem. Volt egy jó barátom, a Béla, aki kétszer annyi
idős volt, m int én. Az anyám nem tudta elhinni, hogy mi csak
barátok vagyunk, és tényleg szeretjük egym ást. Ő m indig azt
hitte, hogy csak a seggembe akarja dugni a faszát, pedig erről
szó sem volt. Hát igen, az én anyám m indenre és m indenkire
féltékeny volt.

117
8.

Felséges királyom! keserű az nékem,

Amit jelenteni gyász kötelességem;
Keserű, mert vízzé csak nem válik a vér,
Csak testvér marad az, aki egyszer testvér.
Arany János: Toldi

B. D.: Beszélgessünk a testvérekről, a testvériségről.

F. A.: Nekem nincs testvérem, mit mondjak erről?
B. D.: De rengeteg páciensed van, akiknek a testvérükkel
gyűlt meg a bajuk, és vannak gyerekeid is, akik egymás testvérei.
Biztos tudsz mondani róluk valamit. Engem például érdekel az,
hogy a testvérek mikor egym ás cinkosai, szövetségesei, és m i­
kor válnak ellenséggé egy családban. M in múlik az, hogy össze
tudnak-e fogni, vagy pont ellenkezőleg, beállnak a szülők mellé
egymás ellenében. Az is érdekel, mi történik az első gyerekkel,
amikor a testvére m egszületik, mi lesz a m ásodikkal, am ikor
a harmadik megszületik. Persze, soha ne legyen nagyobb baja
egy gyereknek, mint hogy testvére születik, de azért mégis.
F. A.: Egy konferencián nagyon meglepett egy ausztrál pszi­
chológusnő, aki arról beszélt, hogy egy alkalommal kórházban
találta m agát valam i betegséggel, és azon kezdett gondolkod­
ni, jó, ez egy valódi betegség, de vajon miért pont akkor kapta.

118
Először azt hitte, ez hülye kérdés, de ahogy elkezdett játszadozni
a gondolattal (a teste volt beteg, a tudata teljesen rendben volt),
rájött, hogy pontosan akkor lett nagyon beteg, amikor annyi idős
lett, amennyi az anyja volt, amikor az ő kistestvére megszületett.
Aztán felidézte Sylvia Plath kényszeresen ismételt öngyilkossá­
gi kísérleteit, és arra a következtetésre jutott, hogy Plath újra és
újra megismételte azt a traumát, amit az öccse születésekor átélt
hároméves korában. Amint felgyógyult, elkezdett komolyan ku­
takodni ebben az irányban. Sok híres ember életrajzát átfésülte,
és hasonló sémát talált. A férfiaknál az volt a lényeges, hogy az
apjuk hány éves volt, amikor a testvérük született, lányoknál
m eg az anya számított. T eh át identifikáltak az azonos nemű
szülővel, amikor az annyi idős volt, m int ők, és velük valam i
nagyon rossz vagy nagyon jó történt. Sok-sok példát kigyűjtött,
amik illeszkedtek ebbe a sémába. Például Freud pontosan akkor
publikálta az álmokról szóló könyvét, amikor annyi idős volt,
mint az apja, amikor az öccse született. H itler akkor halt meg,
amikor annyi idős volt, mint az apja, amikor az ő öccse szüle­
tett. Sylvia Plath azt Írja: „Egy csecsemő. M indig utáltam a cse­
csemőket. Én, aki két és fél évig egy gyengéd univerzum köze­
pén éltem , a föld tengelye megingott, és az északi sarki rideg
hideg megfagyasztotta a csontjaimat. Attól a pillanattól kezdve
én csak szemlélő voltam.” Na, hát ez történik az emberrel, ami­
kor testvére születik. Nem gondolunk bele, mekkora traum a
ez egy picinek. Csak az első gyerek élvezi az anyját egyedül,
ő tényleg a világmindenség közepe. A második gyerek soha nem
kapja meg ezt az osztatlan figyelmet.
B. D.: Gondolom, ezzel azért nem akarod egykézésre biztatni
a családokat. T én y le g ez legyen az életünkben a legnagyobb

119
baj, hogy testvérünk születik. Bizonyára oda lehet figyelni erre,
a család, az anya, az apa gondolhat arra, és dolgozhat azon,
hogy a nagyobbik gyerek n ek nehéz a kistestvére születését
„átvészelnie”.
F. A.: Az én családomban a fiam három és fél éves volt, am i­
kor a lányom m egszületett. N agyon nem tetszett neki az új
helyzet, annak ellenére, hogy én kétszer annyi időt töltöttem
vele, hogy pótoljam azt a figyelm et, am it az anyjától elveszí­
tett. De úgy tűnt, hogy az anya odafigyelését nem lehet pótolni.
Hétéves lehetett, amikor egyszer lázas állapotában bizalmasan
rám nézett, és kijelentette, hogy nem kell előle titkolni, ő tudja,
hogy Somát, a húgát egy ufóból hozták a földönkívüliek. És mi
csak befogadtuk, mint nevelőszülők, és ő a mi egyetlen igazi
gyerekünk. Nagyjából huszonöt éves koráig a fiam utálta a lá­
nyomat, csak azt a szabályt volt hajlandó elfogadni és betartani,
hogy nem kell szeretni, de nem szabad bántani Somát. M a már
jó barátok, de hát már a negyvenes éveikben járnak.
B. D.: Ha ma újraélhetnéd ezeket az éveket a gyerekeiddel,
csinálnál valam it máshogy annak érdekében, hogy jobb testvé­
riségben éljék a gyerekkorukat?
F. A.: Nem csinálnék semmit sem másként, szerintem ez tem­
peramentum kérdése, és a véletlenek dolga, nincs rá technika.
El tudom képzelni, hogy két gyerek azonnal imádja egym ást,
nem kell félni attól sem, hogy ad absurdum egym ásba szeret­
nek, de attól sem, ha gyűlölik egymást. Ez az ő dolguk. Ha bele­
szeretnének egym ásba, azt mondanám nekik, ne szexeljenek,
mert ez nem szokás, vagy éppen ha utálják egym ást, ne öljék
meg, ne bántsák egymást. Egyszóval tartsák meg a törvényes,
kulturális és ízlésbeli, azaz a normális kereteket, de hogy azon

120
belül mit éreznek, gondolnak, az ő dolguk. T isztelni kell azt,
ami van. Csábító, hogy általánosítson az ember, és azt képzelje,
van valam iféle technológia arra, hogy legyenek jók a testvérek
egymással, de szerintem nincs. Örülni kell annak, ami van.
B. D.: Az idézet, amivel ezt a beszélgetést indítottuk, nagyon
izgalmas. Aki ismeri, tudja azt is, micsoda álszent, hazug test­
vériség az, amiről itt olvasunk. Közhelyet használ az aljas int-
rikus, mert ezek a közhelyek remekül bedobhatok. A „testvéri
szeretet”, a „vér nem válik vízzé”, a „család szentsége”, a „csak
a testvéredre számíthatsz” valójában az égvilágon semmit nem
jelentenek. Az irigység, a rosszindulat testvérek között ugyan­
olyan pusztító tud lenni, ha nem még rosszabb. Hiszen az em ­
ber onnan kapja a tám adást, ahonnan a legkevésbé várná, és
általában olyankor, amikor am úgy is gyenge pillanatában van.
A testvér előnye ebben a helyzetben az, hogy jobban ism er,
neki még kiszolgáltatottabb vagyok, mint egy idegennek. Nem
lehet véletlen, hogy a Biblia egyik indító sztorija Káin és Ábel
története, de felidézhetjük Rom ulus és Rem us történetét is.
M indegyikben testvér gyilkol testvért.
F. A.: A legveszélyesebb, legrém esebb traum a, ami létezik,
az árulás traum ája. Ez rosszabb, m int bárm ilyen földrengés,
katasztrófa, baleset. Ha szülő vagy testvér bánt, még rosszabb,
m int eg y idegen. x\ kanadai n yu g ati-p arti indiánoknak van
olyan maszkjuk, ami kinyílik a közepén, és mögötte rejtőzik egy
másik maszk. Az emberi arc e mögött a kettős maszk mögött
bújik el. A gyerekek általában rettenetesen megijednek, amikor
kin yílik a maszk, és egy újabb maszkot látnak, m ert egy igazi
szem élyt várnak. Laing úgy nevezi, „színházi” családok, azokat,
ahol van egy férfi, aki apát, egy nő, aki anyát, és gyerekek, akik

121
az ő gyerekeiket, és egymás testvéreit játsszák. Ha ezek a masz­
kok kinyílnának, és a benne lévők megmutatkoznának, lehet,
hogy nem lenne jó, mert nem biztos, hogy érdekelnék egym ást
a maszkjuktól megszabadítva. Nem biztos, hogy szeretnék eg y­
mást, ha nem lenne rajtuk a többszörösen bebiztosított „apa”,
„anya”, „testvér” álarc. Laing szerint a család annyiféle külön­
böző hallucináció lehet, ahány családtag van. Családterápiában
gyakran tapasztalom, hogy a közös terápiás ülés előtt, privátban
mindenki azt mondja, hogy ő szem ély szerint egyáltalán nem
akarna jönni, de úgy gondolja, a többieknek nagyon fájna, ha
nem venne részt. Ha maszkok n élkül beszélgetnének, lehet,
hogy senki sem jönne családterápiára, mert akkor tudnák, hogy
ennek nincs értelme. Ezért gondolom én, hogy minél több teret
adunk a gyerekeknek arra, hogy őszintén m egnyilvánuljanak,
és nem szólunk folyton rájuk, annál inkább önm agukat tud­
ják adni, szerepek nélkül. Szerepekbe a rendezői utasításoknak
m egfelelően lépünk be, és minden egyes rászólás a gyerekre
egy-egy utasítás arra nézve, hogyan kell játszani a jó gyereket,
a nővért, az öcsöt. Amikor a fivér, a nővér, a rokonság, a hoz­
zátartozó bánt valakit, azért annyira romboló, mert akit bán­
tottak, minden arcot maszknak lát, és attól fél, hogy a maszk
újabb félelm etes, fenyegető maszkot rejt. Persze, ha az illető
terápiába jön, arra készül, hogy lesz ott egy férfi vagy nő, aki
terapeutát fog alakítani, és majd itt-ott rászól, hogy jó pácienst
tudjon játszani.
B. D.: De a testvériség nagy lehetőség is egyben, nem hiá­
ba a szabadság és az egyenlőség m ellett a harmadik legfonto­
sabb kívánság és alapjog. A testvériség sansz, esély, lehetőség
arra, hogy vágy n élkül szerethessük, tisztelhessük egym ást,

122
bízhassunk egymásban, kötődhessünk. V agy lehet, hogy mára
ezek a fogalmak kiüresedtek, és csak a puszta maszk maradt?
F. A.: Akkor van sansza az igazi testvériségnek, amikor a csa­
lád együttműködik a munkában vagy valamiben, amiben össze
kell fogniuk. T ehát egy gazdasági egységként funkcionál, ahol
m indenki segít m indenkinek, m indenki a része és részese az
organikusan működő egységnek. Ebben benne van az is, hogy
a gyerekek belenőnek az egységbe. A részei akarnak lenni, mert
együtt lehet énekelni, játszani, dolgozni, egymáshoz lehet érni,
beszélgetni, amikor dolgozunk, eszünk, alszunk, élünk. A baj ott
kezdődik, amikor már a szülők sem működnek együtt, hanem
kihasználják egymást vagy vetélkednek. Persze, a gyerekek előtt
ezt nem lehet eltitkolni, mert ebbe a mintába lépnek be. N em ­
rég Baltimore-ban voltam, Alphonso Lingis barátomnál, akivel
pont arról beszélgettünk, hogy ő is, én is nagyon korán elm e­
nekültünk abból a környezetből, ahová születtünk. V alahogy
mind a ketten éreztük, hogy a bajunk, a rosszullétünk reakció
a környezetünkre. Ő is, én is a mai napig, ha nem érezzük jól
magunkat, azonnal azt keressük, ki bánik velünk rosszul. A for­
radalm i jelszó arról szól, hogy ne ú g y gondoljunk magunkra,
mint az elnyomás, a kihasználás beteg résztvevőire. Ahogy egy
Bodhiszattva számára nincs igazi megvilágosodás, amíg minden
érző lény meg nem világosodott, ú g y mi sem fogjuk jól érez­
ni magunkat, amíg bárkivel is rosszul bánnak. M ert egy élet él
m indannyiunkat, az élet fájának m indegyikünk eg y-eg y g yü ­
mölcse. Hát miért ne fognánk össze?
B. D.: Idézek egy levélből „...anyám saját elmondása szerint
sokkal türelmesebb volt az öt évvel később született húgommal,
mint velem. Sok hántásra emlékszem már a kisgyermekkoromból.

123
Megtépett, állandóan ingerült, ideges, hideg, korlátozó volt, so­
sem tudott kommunikálni, és lenézően viselkedett velem. El­
lenben ölelésre, meghittségre nem emlékszem. íg y nőttem fel.
Kilógtam a sorból, mert író szerettem volna lenni. Az egész csalá­
dom egyre kritikusabbá vált, az ünnepeken, ha összejöttünk, kín­
lódtam. Lassú, egy évtizedes távolodás után megszakítottam ve­
lük a kapcsolatot. Nekem jobb így, mert nem piszkálódhatnak.. . ”
F. A.: Az elsőszülött könnyen bűnbakká válik, hiszen „őmiat­
ta” változott meg az anyja élete drasztikusan. Ő tette azt a nőt,
aki korábban ő volt, anyává. Kezdetben csak vagyok, aztán jön­
nek sorban a szerepek, a szüleim jó kislánya vagyok, aztán jó ta­
nuló, jó alkalmazott, jó szerető, jó feleség —és lehet, hogy a jó
anya szerepét már el sem akarom vállalni, mégis ott találom
magamat egy kislánnyal. G yakran az első gyerek betolakodó,
nem kívánt meglepetés. Aki fiút akart, és lányt szült, csalódott és
dühös. Több éven át dolgoztam egy csinos, okos, szorgalmas nő­
vel, aki hetenként kétszer járt hozzám terápiába. Három gyerek
közül ő volt a legidősebb. Amíg el nem költözött otthonról, az
anyja kínozta, a szó szoros értelmében, míg a másik két testvérét
szeretettel és gyengédséggel kezelte. M egtiltotta az öccsének
és a húgának, hogy szóba álljanak vele, sőt amikor az egyetlen
öröme az olvasás volt, megtiltotta a könyvtárosnak, hogy bármit
is kikölcsönözzön neki. Az apa úgy tett, mintha minden rend­
ben lett volna, soha nem védte meg a lányát. Azt vettem észre,
hogy ez a nő negyvenévesen pontosan ú g y kínozza önmagát,
ahogy fiatal korában az anyja bántotta. Gyakran a pincébe zárta
őt a mama, és nem adott neki enni. Ő most is elkülöníti magát
mindenkitől, nincs társasága, bezárkózik a pici lakásába, és alig
eszik, sovány és szomorú. Bár szereti az irodalmat, nem engedi

124
meg magának, hogy jó könyveket olvasson. Arra jöttünk rá, hogy
amikor egy anya távol tartja magától a gyermekét, az úgy kerül
közel hozzá, hogy megszemélyesíti az anyját, feláldozza a saját
életét, és ugyanolyanná válik. Ú gy tűnt, hogy én nem tudok
kapcsolatba kerülni ezzel a nővel, m indig közénk ékelődik az
anyja, ő beszél a lányáról, de nem engedi meg, hogy én szeres­
sem. A Stockholm-szindróma egy furcsa variációja ez: a kínzott
eltűnik, és eggyé válik a kínzóval.
9.

B. D.: Nagyjából a legnehezebb területek egyikénél tartunk.

Az anya iránti szeretetnél, és annak a belátásánál, hogy nem jól
bánt velem, tévedett vagy szándékosan ártott. Hát ember legyen
a talpán, aki itt bátran mozog. Említettem azt az embert, akit az
édesanyja nem engedett ki a világbajnokságra, amin aranyérmet
nyerhetett volna - ő a mai napig szentként tekint az anyjára.
Nem kérdőjelezte meg sem ezt a döntés, sem semmi mást.
F. A.: Azt, ha az anyám engem sohasem szeretett, be kell
vallan i m agam nak, el k ell fogadnom, hogy ez a valóság, de
anélkül, hogy ezért önm agam at hibáztatnám . Am ikor végre
rájövök, hogy egyáltalán nem érdem eltem meg a rossz bánás­
módot, hogy tulajdonképpen óriási veszteség ért, olyan, mint
egy baleset, akkor tudom megsiratni, meggyászolni a tragédiát,
amiben véletlenül részt kellett vennem. M iután ez megtörtént,
és legalább egy em ber m eghallgatott, elhitte, am it mondok,
és komolyan vett, nem vetített rám senkit a múltjából, hanem
m egism ert engem , m ert én érdekeltem őt - akkor új életet
kezdhetek. Onnantól félelem nélkül tudok másokkal lenni, és
van bátorságom a vágyaim után menni, nem csak a félelm eim ­
től menekülni.
B. D.: Na jó, de anya csak egy van, és az ember szereti úgy,
ahogy van. A mesékben jó, mert ott van az édesanya meg a gonosz

126
mostoha, de a valóságban ez egy és ugyanaz a személy, aki a gye­
rekkort meghatározza. Tőle jön minden jó és minden rossz. Ho­
gyan legyen, meddig legyen kapcsolatban valaki az anyukájával?
F. A.: Egy pszichoszom atikáról szóló könyvben olvastam ,
hogy ha az anya túl közel vagy túl távol van, akkor a gyereknek
védekeznie kell. Hogyan? Elkezd m agával foglalkozni, hogy
ne is legyen ideje az anyjára, ha túl közel van, és kizárja, ha túl
messze van, mintha nem is érdekelné. Ugyanaz a védekezés. Az
érzéseire, a fájdalmaira, a testére kezd figyelni, önmagával fog­
lalkozik, a színek, a hangok érdekelik, és minden más, amivel
körül van véve, amit senki nem vehet el tőle. Kétféle félelem,
de hasonló a stratégia. M i lesz ebből? Ezekből a gyerekekből
olykor művészek válnak, akik a fényekre, a színekre, a hangokra
koncentrálnak, a mesterei lesznek ennek. A másik lehetőség, ha
a testükkel foglalkoznak - és itt jön be ismét a pszichoszoma-
tika - , betegek lesznek. Az asztmát például olyan anyával hoz­
zák kapcsolatba, aki túlságosan rátelepszik a gyerekére, és az
nem tud lélegezni. A testi bajokkal másoktól is figyelm et csikar
ki, az orvosok foglalkoznak vele, sajnálják, a középpontba kerül.
Nem nehéz látni, mi a „jutalom” ilyenkor.
B. D.: Életre kel az a szólásmondás, hogy „nézd meg az any­
ját, vedd el a lán yát”. De mondhatnánk, hogy fogd meg a fiát,
vagy éppen m enekülj a lányától, a fiától. M ert ha jól értem ,
az első és m indent összevetve, a legfontosabb hatás az, am it
az anyánktól kapunk az első hónapokban, az első években.
M i történik, ha nem jó ez a kapcsolat? M i van, ha a születés
utáni időkben, vagy ha korábban keletkezik ilyen-olyan zavar
a kapcsolatban? Vannak olyan problémák szerinted, amiknek a
gyökerét az anyaméhben kell keresni?

127
 F. A.: Az első élményünk a szülőanyánkkal való egység, a pa r­
ticipation mystique, ahogy Lucien Lévy-Bruhl nevezi. A miszti­
kus egység, ahogy részt veszünk az ő lelkében, érzelm eiben,
gondolataiban, testében, szellemében. A világ az anyam éh, és
ez az egység a születés után még jó ideig megmarad. Kilenc-tíz
hónapos korban válunk el, kilépünk ebből a szimbiózisból, de
a lelkünk mélyén sóvárgunk visszatérni. Hogy az anyaméh és a
csecsemőkor élm ényei nyom ot hagynak-e? H át hogyne! M it
tehetünk, hogy ne határozzák m eg az életünket? Dolgoztam
egy nővel, aki arról beszélt, hogy állandóan retteg, óriási fé­
lelemben úszik, önmagát ú g y érzékeli, mintha gömb volna, és
minden irányból veszély leselkedik rá. Ez a rettegés annyira
elviselhetetlen volt a számára, hogy néha megőrült, kórházba
került, m ert nem tudta lehalkítani a félelm ét. M ivel nagyon
okos nő volt, és nagyon figyelt, arra jutott, a gondolkodás a leg­
jobb védekezés a félelem ellen. Amíg erősen gondolkodott, nem
érzett félelmet. Nietzsche azt mondta, hogy ha nem lett volna
állandó fejfájása, m eg m ásféle testi bajai, tehát ha nem szen­
vedett volna, talán soha nem írt volna semm it. De azt vette
észre, hogy am ikor ír és gondolkodik, eltűnik a fájdalom. Ez
a nő is ugyanígy, amikor gondolkodik, nem retteg. Ez jó mód­
szer! De honnan jöhet ez a rettenetes félelem? Az érzés, hogy
ő egy labda, csomó vagy golyó, amit minden irányból veszély
fenyeget? Én m indig azt kérdezem, hogy az, amit valaki érez,
milyen körülmények között lenne természetes, normális, magá­
tól értetődő? Nincs erre tudományos elm élet, nem kutatható,
nem igazolható az, amit mondok, csak spekulálok, de az tény,
hogy ezt a nőt senki sem várta szívesen. Az apja dühöngött, az
anyja rettegett, el akarták vetetni. A fogamzása utáni napokban,

128
hetekben ebben az érzelmi környezetben úszott. Az a kis labda,
a rügyező kis élet, aki ő volt, minden sejtjében érezte a félelmet,
hogy nem akarják, senki sem várja szívesen, nincs szeretet a szá­
mára. Amitől végső soron mindenki retteg, hogy nincs szeretet,
hogy csak önm agára szám íthat egy ellenséges környezetben,
és ha hibázik, ha nem felel meg, ha nem jól kapaszkodik, akkor
meghal. Ez megtörténhet már az anyaméhben. Ennek a nőnek
minden sejtjében félelem van. M indezt a mai pszichiátria őrült­
ségnek tartja, és amikor a nő erről akart beszélni, persze, hogy
kórházba zárták.
B. D.: A születés is nyilván m ély nyom okat hagy bennünk.
A prenatális és perinatális pszichológia ma már nem számít ör­
dögtől való gondolatnak. Egyre gyakrabban hallani, olvasni ar­
ról, hogy a szülő nőt nem kell a hátára fektetni, a lábait nem kell
felemelni, hanem lehet őt hagyni jönni-menni, hogy a gravitá­
ció a segítségére lehessen. Elképzelhetetlen, micsoda szenve­
désélm ényekkel jön a világra az, akinek az anyját 24 órán át
felszíjazott lábakkal hagyták vajúdni. Beszélgettem egy lánnyal,
aki meginterjúvolta az anyukáját a születéséről, és az elmesélte,
m it kellett átélniük. V égig érezte, hogy ha felállhatna, akkor
könnyedén kicsúszna a gyerek, de a fekvő helyzete miatt bor­
zalmas fájdalmakat élt át. M a már szerencsére orvosok, bábák és
anyák szervezetten is küzdenek a természetes szülés lehetősé­
géért, és bár a boszorkányüldöző düh bármikor felütheti a fejét
ellenük, mégis egyre hatásosabbak. Nehéz dolguk van, amikor
a természetes folyamatokat akarják elfogadtatni a tudományos
álláspontokkal szemben. Például ott van a term észetnek az az
értelm es m egoldása, hogy a születés folyam atában a g yerek
vérének egy része a köldökzsinóron keresztül a méhlepénybe

129
áramlik, így is csökkentve a gyerek térfogatát, hogy könnyebb
legyen a világra jövetele. A gyerek, a köldökzsinór és a méh­
lepény összetartozó, egységes rendszer, ami remekül működik
egészen a születésig. És mégis, a mai napig igen gyakori, hogy
a születés után rögvest elvágják a köldökzsinórt, nem várják
meg, am íg a vér visszaáram lik a gyerek testébe. M iért? Hogy
hamarabb vége legyen az egésznek. Nincs idő. Nem lehet meg­
várni, amíg magától elhal, miután a vér visszaáramlott. Pedig ez
lenne a természetes. Ráadásul, ha már távozik a vér a köldök-
zsinórból, feltehetőleg a lenyisszentés sem fáj annyira. Én el
tudom képzelni, hogy az ilyen term észetellenes és felesleges
szenvedés nyomokat hagy a gyerm ek lelkében, halálra rémíti,
izolálja. Pláne, ha mindezek után még nem is adják oda rögtön
az anyának. Nehéz m egérteni, m iért nem próbálnak meg még
m indig sokan a szülés körül tevékenykedők közül beleérezni,
mit élhet át a gyerek, és mit élhet át az anya. A kegyetlen tor­
túra traumatizálja a megszülető babákat, és ennek egy jó része
egy kis empátiával, gyengédséggel, figyelemmel tökéletesen el­
kerülhető lenne. De már születéskor megtanuljuk, hogy kegyet­
len és kemény ez a világ, amibe belecsöppenünk. A szenvedés
állítólag m egkem ényít minket. Akinek kegyetlen és kem ény
a sorsa, az maga is megkeményedik. Hogy lehet ebből kijönni?
F. A.: L ydia Davis am erikai író eg yik novellája (I'm Pretty
Comfortable, Bút I Could Be a Little M ore Comfortable) hét oldalon
keresztül nem más, mint egy lista. P ici irritációk, ingerültsé­
gek listája: „Túl lassan haladunk a sorban, mert rengeteg időbe
telik az előttünk állóknak kiválasztani, milyen fagylaltot akar­
nak.” „Fáj a hüvelykujjam .” „Egy férfi a koncert közben folyton
köhög.”

130
 Amikor megszülettem, az első órákban, napokban nem volt
kapacitásom arra, hogy alkalmazkodjam anyámhoz, a világhoz.
Az az elvárás volt belém kódolva, hogy a világ, az anyám fognak
figyelni és vigyázni rám. Hozzám fognak alkalmazkodni, mert
szeretnek, mert fontos vagyok, mert a világ közepe vagyok egy
pici időre, legalább néhány hétig, hónapig. Aztán már fruszt­
rálhat a mama, később már kibírom, hogy ő és én nem vagyunk
egyek, és ne aggódjék senki, m eg fogok tudni tanulni alk al­
mazkodni én is. Ha bárm ilyen oknál fogva túl korán követeli
meg a világ, hogy a csecsemő alkalmazkodjon, az olyan ijesztő,
nyomasztó, megsemmisítő, hogy egy életen át megmarad en­
nek a tragédiának az em léke a háttérben, és színezi a felnőtt
hangulatát, kedélyállapotát. A csecsemő még panaszkodni sem
tud, hiába sír, hiába kapálózik, ha a mama másra figyel, depri­
mált vagy bajban van. Senki sem reagál, barátságtalanná válik
a világ, várni kell a jóra. Felnőttként bepótolja azt, ami nem
volt. Panaszkodik, hiszen a sorban állás, a fájdalom, a zenét za­
varó köhécselés mind em lékezteti arra, amikor a v ilág barát­
ságtalan és ijesztő volt.
Aki kelletlenül, vonakodva, nem szívesen él, az panaszkodik.
Am ikor nincs elég erőnk, hatalm unk ahhoz, hogy az legyen,
amit éppen akarunk, sértve érezzük magunkat, teherré válik az
élet. A rossz idő, a zuhogó eső, a zivatar, a hideg mind em lékez­
tetnek arra, hogy nekem kell alkalmazkodnom, ha élni akarok,
a világ nem dédelget, nem szeret engem.
Aki éppen szerelm es, észre sem veszi a rossz időt, hiszen
a pasija vagy a csaja éppen maximálisan alkalmazkodik őhozzá,
de már a kapcsolat legelején azonnal beindul a harc, többnyire
tudat alatt, hogy ki fog alkalmazkodni kihez. A szerető az, aki

131
alkalm azkodik, a szeretett az, akihez alkalm azkodnak. Nem
mindig maradandó az egyensúly.
Lehet, hogy a metrón dühöngő, méltatlankodó emberek in ­
kább az időjárást okozó istent káromolják, mintsem az anyjukat,
az apjukat, a szeretteiket, akikre m érgesek, m ert kihasználva
érzik magukat, amikor úgy tűnik, hogy a másik m indig fonto­
sabb, mint én vagyok.
Ha túl korán dobja ki az anya az egységből a gyereket, akkor ő
úgy érzi, mintha az anyja elejtette volna, és zuhanna, nincs mibe
kapaszkodnia. És akkor elkapja m agát a saját intellektusával.
Attól fogva az intelligenciáját úgy használja, mint a fogakat és
a körmöket. íg y védi magát, a picit, hogy megadja a nagyoknak
azt, amit akarnak tőle. Kifelé adaptálódik, és befelé igyekszik
megadni önmagának azt, amit senkitől nem kap meg. Igyekszik
szeretni magát, kipréselni a lehetőségekből azt, amire szüksé­
ge van. Ha senki nem mond mesét neki, akkor nagyon hamar
megtanul olvasni, és olvas magának. Laing tizenhat éves korára
kiolvasta a teljes városi könyvtárat. Szerzett magának görög filo­
zófusokat, regényeket meg mindent, mert a szüleitől nem kapott
semmit. Am ikor zenét hallgatott, azon keresztül érezte meg,
ismerte fel, hogy az emberiségnek van szíve. Nagyon kemények
és szívtelenek voltak a szülei. P ici korában volt eg y kedvenc
falova, de egyszer, am íg óvodában volt, az anyja felaprította,
és elégette a kandallóban. H ogy miért? Hát mert Ronnie túl­
ságosan szerette ezt a lovacskát, és az anyja úgy gondolta, nem
szabad kötődni semmihez. Ronnie és mindazok, akikkel ilyen
keményen bánnak a szüleik, főleg az anyjuk, ilyen fura, skizoid
módon, az intellektusukon keresztül kapcsolódnak a világhoz.
Ez az alapállapota az önismeretnek, és más hasonlóknak, csak

132
hogy a direkt kapcsolódástól, az intimitástól el lehessen bújni,
menekülni. A skizoid állapot fenomenológiája, hogy az ember
izolálva érzi magát még akkor is, ha szeretkezik, mert gondol­
kodik, nézi magát, és gondolkodik...
B. D.: Nem könnyű ebből felébredni. Nem lenne egyszerű
egy okos embernek azt tanácsolni, hogy engedje csak el az okos­
ságát, hagyja, hogy az érzései vezessék. Nem kell kontroll, nem
kell tudás, nem kell tudom ány sem, módszertan se, nem kell
pedagógia és pszichológia. Ez maga az anarchia, félelm etes és
veszélyes. Szóval ezzel a koravén, skizoid és túlfejlett intellek­
tussal kell megküzdeni, ha a szeretet vírusát akarjuk terjeszteni.
Na, nem hiszem, hogy sikerre vagyunk ítélve. Egyáltalán ki az,
aki nem az intellektusával nyomul?
F. A.: Akit az anyja szeretett, és nem kellett az intellektusát
túl korán bevetnie, akinek a vágyait az anya teljesítette, annak az
intellektusa organikusan fejlődik, szolgálja őt, és nem irányítja,
ő pedig direkt kapcsolódhat a világhoz. A Winnicott- és a Laing-
féle vonal a pszichoterápiában azt tartja, hogy a terapeuta egyet­
len dolga az, hogy ne hagyja cserben a páciensét. Nem szabad
meghalnia, amíg tart a terápia, mert ebben a procedúrában, ami­
kor a pici kijön az intellektusából, hogy feladja a védelmét, kell,
hogy a terapeuta végig tartsa a páciensét. Az egész rendelőnek
olyannak kell lennie, mint egy jó anya szerető karjának. Ha meg­
hal a terapeuta, m egint kizuhan a páciens, és lehet, hogy soha
többé nem bízik meg senkiben. Aki tehát ilyesmibe belekezd, az
fejezze is be, különben árt a páciensének. Amikor a csiga kibújik
a csigaházból, rettenetesen sebezhető lesz. Aki maga mögé teszi az
intellektusát, azt nem szabad, hogy bántsa a terapeuta. Idővel az­
tán megszokja, hogy az intellektusa hátulról is tud tanácsot adni.

133
 B. D.: Amikor évekkel ezelőtt elkezdtünk a börtönben dol­
gozni, hamar rájöttem, hogy ebből nem lehet csak úgy kiszállni,
ahogy az em ber az anyaságból sem ugrik ki. A fiúk, a fogva-
tartottak, akikkel dolgoztam, tudták, és ebben száz százalékig
biztosak is lehettek, hogy holtom iglan, holtodiglan. Az biztos
volt, hogy én megyek minden pénteken, ha nem, akkor jó előre
szólok. Amíg lehet, gondoltam, addig, ha élek, ha mozgásképes
vagyok, akkor pénteken háromkor ott vagyok a börtönben. T a ­
lán azért működött ez a program hét éven keresztül, mert tud­
ták a résztvevők, hogy nem ejtjük el őket. Sokan közülük állami
gondozásból jönnek, nem beszélve a bűncselekm ényeikről, ami
után az egész társadalom ejtette őket. N em lehetett dum álni
nekik, nem lehetett hazudni, ha azt mondtam, ott leszek, akkor
ott kellett lenni. Ennyi, se több, se kevesebb.
Na, de nézzük csak meg, m ilyen gyakorlatok segíthetnek
valakinek abban, hogy visszataláljon a túlfejlett intellektusából
a valódi énjéhez, és meg tudja becsülni önmagát.
F. A.: L oseyour mind, op en you rsen ses —veszítsd el az elmédet,
és nyisd ki az érzékeidet. Akárhol vagy, fókuszálj az érzékeidre,
hallasz, látsz, ízlelsz, szagolsz. Figyelj mindig, minden pillanat­
ban arra, mit érzel, figyelj a fájdalmakra, a hasfájásra, a fejfájásra.
Ne gondolkodj róla, csak figyelj, ne értékelj, csak észlelj, érzé­
kelj. Ez a vipassana, és ezért hívják anyai m editációnak, mert
úgy fogod m agadat a saját karodban, mintha egy pici gyerek
lennél. Csak mondod, hogy van ez, és van az, és dajkálod m a­
gad. Ez volt Buddha felébredése. Az anyja meghalt, és a bódhi
fa alatt találta m eg önmagában a saját jó anyját, aki nem ijed
m eg attól, m ilyen víziói vannak. Egy jó, nem ideges, szerető
anya csak gyengéden ringatja a picijét, ez a legjobb gyakorlat.

134
 B. D.: M it csináljak még, ha szeretném az intellektusom at
hátrébb tolni, és a gyötrő gondolataimat lehalkítani?
F. A.: N em csak a vipassana, m inden m editáció jó. V agy
legyen például olyan napod, am ikor két órát töltesz a fürdő­
kádban, vaníliafagyit eszegetsz, vaníliaillatú gyertyákat égetsz,
a fürdőhab is v an íliaillatú, és elm erülsz a vaníliában. És csak
élvezed azt, ami van. Mondhatsz imákat, mantrázhatsz, keres­
hetsz magadnak bárm ilyen szöveget, akár verset is. Kérhetsz
mantrát valakitől, akit tisztelsz és szeretsz, vagy te magad ír­
hatsz magadnak szöveget, amit aztán csak mondogatni kell ma­
gadban, figyelve, hogy m indig visszatérj hozzá, ha elkalandoz­
nak a gondolataid. Amikor engem beavattak a transzcendentális
meditációba, kaptam egy mantrát. Sö rin g —mindössze ennyi.
Azt mondták, ez a teherautósofőrök mantrája, és ha naponta tíz
percig mondogatom, akkor nem álmosodom el. Nagyon pihen­
tető. De mindegy, mit mond az ember, csak legyen valami, ami
a gondolkodás helyére kerül.

135
10 .

B. D.: Ismétlés a tudás anyja —ugyanaz, kicsit másképp. Az

anya és a gyerm eke tehát egym ásban úsznak a születés utáni
hónapokban, a gyerek tudata nem válik ki az anyáéból, e g y ­
ségben érzi magát, erről beszéltünk. A harm adik hónap vége
felé jön rá, hogy az anya nem ő, hanem valaki más, és rájön,
hogy nem eheti meg. K ilenc hónapos kor körül m ár ki akar
lépni ebből az egységből, hogy a saját leik év el foglalkozzon.
Ha az az idő, amit az anyjában lubickolva töltött, kellem es, iz­
galmas, szeretetteli, akkor nehéz kilépnie, és lehet, hogy egész
életében keresni fogja ezt az egységet, amit ott kellett hagynia.
Keresi a közeli kapcsolatokat, és eggyé akar válni a szeretőjével.
Akkor ez azt jelenti, hogy ebből a kapcsolatból kap bizonyos
kompetenciákat, amivel képes kötődni, el tudja fogadni term é­
szetesnek a szeretetteli gesztusokat, ajándékokat és így tovább?
De mi van, ha nem jó a kapcsolat?
F. A.: Az a gyerek, akinek az anyja szorongott, félt és szenve­
dett, nagyon örül, hogy kiléphet a vele való szoros egységből,
és nem kell tovább éreznie a sok rosszat. Ez az em ber el fogja
kerülni a közelséget, az intim itást, m ert m élységesen retteg
attól, hogy bárkivel éppen olyan rossz lesz, mint az anyjával
volt. iMindig attól függ, mit éltünk meg, m ilyen hatások értek,
m ilyen élm én yein k voltak. Az a pragm atikus törvény, hogy

136
ahogy velem bántak, úgy bánok magammal. Ahogy én voltam
az anyám figyelmében, úgy maradok a magam fókuszában. M o­
dern luxus, hogy sok fiatal szülő ú g y van együtt a gyerekével,
m intha bébiszitterek lennének, nem úgy, m int szülők. Am íg
a gyerek ébren van, semmi mást nem tudnak csinálni, pedig
ez nem jó senkinek. Régebben eg y anyának a családban sok
feladatot el kellett látnia, és a gyereket vagy m agára kötötte,
vagy mint a mongoloknál például, a jurta közepén bepólyálva
lógott a bölcsőben, ahonnan mindig láthatta az anyját. Az afrikai
törzsi társadalmakban a gyerekek a földön csúsznak, másznak,
együtt a csirkével, a kecskével, a kutyával, a macskával. A lé ­
nyeg, hogy a gyerek részt vett az anya életében, látta az any­
ját, és látta a többieket is, akik körülötte tesznek-vesznek, de
a fókusz nem a gyerek volt, hanem a család. Egész más dolgot
tanít a gyereknek egy ilyen helyzet, mint amikor játszik vele az
anya. Ünnep, ajándék volt az, amikor az anya osztatlan figyel­
me felé fordult, talán este, amikor altatót énekelt neki. Laing
egyszer azt mondta nekem, azt adja a születésnapom ra aján­
dékba, hogy az osztatlan figyelm ét rám fogja összpontosítani
egy órán keresztül. Hát beszartam! Kell a francnak! Na, de mi
ebben a mostani bébiszitter szülőségben a baj? Elrontja a gyerek
természetes kapacitását arra, hogy egyedül tudjon lenni, hogy
önmagában tudjon lenni más em berek társaságában. P edig ez
egy istenadta kapacitás. Nem kell m indig egym ásra figyelni.
A gyerek normálisan tudja, hogy ott az anyja, és egyedül tudnak
lenni egym ás társaságában. íg y lehet jól együtt élni másokkal.
Sokak problémája, hogy ha valaki van a környezetükben, csak
arra tudnak figyelni. Nem tudnak maguk lenni valakivel, am­
bivalensek, akarnak is társaságot, de várják is, hogy mikor lesz

137
már vége, hogy végre maguk lehessenek. Ez az ember, ha maga
akar lenni, el kell rugaszkodnia a másiktól, például mérgesnek
kell lenni. Csak akkor tud egyedül lenni, ha dühös a másikra.
B. D.: Láttam egy filmet nemrég a thaiföldi cunamiról, A lehe­
tetlen volt a címe. Az egyik jelenete nagyon elgondolkodtatott.
Amikor a cunam i végigsöpör a tájon - rettenetes pusztítás
Lucas, egy tizenhárom év körüli kisfiú, akinek sikerül valahogy
a gyilkos áradatban az anyjával m égis összekapaszkodni, azt
kiabálja: „Anya, soha többet ne csináld ezt, ígérd meg, hogy
soha többet nem csinálsz ilyet”. M intha az anyja tehetne erről
a szörnyűségről, mintha az anyja lenne a természet maga. M ek­
kora, m ilyen egy anya felelőssége? Anyatermészet, anyaföld...
nem véletlenek ezek a szavak.
F. A.: M artin C reed a londoni H auser & W irth galériában
kiállított egy hatalmas, sebesen forgó neonreklámot, ami csak
annyit mutat: „MOTHERS". Ha a szemlélő nem vigyáz, a fejét
vesztheti, a szél, amit felkavar, összekócolja a haját. Számomra
n yilv án v aló , hogy az an ya a legfontosabb korai k ö rn yezet
m indannyiunk számára. Az anya gyógyítani és sebezni is tud.
Az anya kezdetben minden: a jó, a közömbös és a rossz is. Ez el­
kerülhetetlen. Az élet nem bánt senkit sem. Az élet egy csecse­
mő számára az anyán keresztül érkezik meg. Az anya közvetíti
az életet. Anyám m esélte, hogy egy- vagy kétévesen, am ikor
kocsiban tolt, a szél az arcomba fújt, és nem tudtam lélegezni.
Azt kértem tőle: „Szólj a szélnek, hogy ne fújjon”. Amikor a gye­
rekeim kicsik voltak, reggelente elm eséltük az álm ainkat eg y­
másnak. A lányom , talán hároméves lehetett, egy alkalommal
azt álmodta, hogy én őt és a bátyját visszavarázsoltam az anyjuk
hasába, mert dühös voltam rájuk. Firestone kommunájában egy

138
alkalom m al m egkérdeztek m indenkit, mi a legfélelm etesebb
dolog, mitől rettegnek leginkább. A nők és a férfiak is egyaránt
azt vallották, hogy a legfélelmetesebb, amit csak el tudnak kép­
zelni, egy zárt folyosón feléjük közeledő dühös nő. Ram Dass
a Be Here Nozv című könyvében arról ír, hogy az Isten, a guru
és az anya az egy. Az anya teremt, és aki teremt, az le is tudja
rombolni mindazt, amit teremtett. Rettenetes hatalmakat pro­
jektálunk az anyánkra. Am ikor egy pici rájön, hogy az anyja
közömbös vagy ellenséges, az rettenetes pillanat.
11.

B. D.: „Őrizzük meg a nyugalm unkat és az emberségünket” -

írta facebookos levelében az a francia utazó, akinek M amadou
nevű kutyáját, eg y kedves, szelíd, jól kiképzett juhászkutyát
kilőtte egy m agyar vadász. M am adou elkószált vagy 250-300
méterre, talán felberzentett néhány fácánt is, a vadász meg talán
azt gondolta, veszett vagy kóbor kutya. Lelőtte, aztán érezve,
hogy valami gáz van, eliszkolt, M amadou testét pedig a folyóba
dobta. Nem kockáztatott. M i, m agyarok mostanában nem koc­
káztatunk. Szerte az országban nemzetiszínű plakátok hirdették
hónapokon át, hogy ne tegyük. Kész, ez kivágta nálam a biz­
tosítékot. A hazai politikával nem akarok foglalkozni, de azzal,
hogy mit jelent a „ne kockáztassunk”, szerintem muszáj. Nem
akarok azon sem elm élkedni, egyáltalán volt-e mit kockáztat­
ni a konkrét szituban. M aradjunk a szlogennél, annál, hogyan
lehetett ezzel kam pányolni bárm iért is Petőfi Sándor, C ecey
Éva, N agy Imre, Árpád apánk, Brühl Adél, Bormester M ihály
hazájában. Nem lehetett volna kiplakátozni ezt a szlogent, ha
nem vált volna már vérré bennünk a félelem.
F. A.: Ha m egvédjük m agunkat a kockázatoktól, abba bele
lehet dögleni, ez tudományosan sokszorosan bizonyított tény.
Ami nem veszélyes, az nem izgalm as, hanem unalm as, és az
unalom öl. A védekezésbe, a túlvédekezésbe tönkremegyünk.

140
De mi is ez? M indenki tudja, mi a gyulladás, de kevesen gon­
dolunk arra, hogy mit is jelent a „be vagyok gyulladva”. A Na­
túré fo ly ó ir at 2015. decem ber végi számában olvasható annak
a kutatásnak a publikációja, am elyik a depresszió és a gyulladás
összefüggéseiről szól. A félelem, a testi gyulladásos folyamatok
és a depresszió szorosan összefüggnek. A test öngyógyító folya­
matai valam ilyen okból nem állnak le, amikor betöltötték a fel­
adatukat, hanem túldolgoznak, túlvédenek, és ezzel már pusztí­
tóvá, gyilkossá válnak. A védekezés szükséges, de „az alapvető
védekezési reakció elfojtása [...] előnyös olyan esetekben, ami­
kor az idegen hatás önmagában tulajdonképpen ártalm atlan, és
egyetlen káros hatása éppen az, hogy gyulladást idéz elő. Ilyen­
kor maga a gyulladás a betegség, am elytől szenvedünk. Széna­
náthában szenvedő betegeknél, vagy rovarcsípés következtében
keletkezett hatalmas gyulladásos duzzanat esetén a gyulladás
csökkentése eg yen lő a betegség m egg yó g yításáv al. Ennek
az a m agyarázata, hogy ilyen k o r a behatoló stresszor m aga
nem veszedelm es, nem terjed, és nem fenyegeti az éle te t” -
írja S elye János. „A törzsfejlődés során a mikrobák és idegen
testek elpusztítására szolgáló immunológiai reakciók kialakulá­
sával létrejött hasznos védekező rendszer működésbe lép min­
denféle idegen anyag ellen, am ely a szervezetre nézve veszé­
lyes lehet. Ha azonban a »betolakodó« elleni támadás felesleges
vagy ártalmas, mint például az allergének vagy az átültetett szív
esetében, akkor az ember a term észet ellenében hatva lecsilla­
pítja ezt az ellenségeskedést.” N agyon fontos tehát kapcsolat­
ban m aradnunk a valósággal, védekeznünk kell az ellen, ami
veszélyes, de nem szabad védekeznünk olyasmi ellen, ami nem
veszélyes. Freud arról beszél, hogy a pszichológiai védekezés

141
súlyosan izolál, és felsorolja azt a sokféle módot, ahogyan tor­
zítani lehet az élm ényt annak érdekében, hogy megvédjük, és
egyben elszigeteljük magunkat a valóságtól. Ez a disszociáció,
azaz az élm ény átalakítása annak érdekében, hogy ne érezzem
a fájdalmat.
B. D.: A nagy kérdés az, honnan tudom, hogy mi a valóság.
Bárki m egtéveszthet, hazudhat nekem bárm ilyen okból. Azt
hihetem, mert el akarják hitetni velem, hogy a menekültektől
kell félnem, de nem tudhatom meg, mi a valóság, mert valójá­
ban egyáltalán nem ismerem őket, sem személyesen senkit, sem
a kultúrájukat, sem a történetüket.
F. A.: Az egyetlen rem ény, hogy a valósághoz közel kerül­
jünk, az a beszélgetés. Ha te félsz a muszlim terroristáktól, ak­
kor erről beszélnünk kell. Mondhatom, hogy összekevered a fé­
lelmedet a valósággal, ha attól félsz, hogy valaki megerőszakolja
a lányodat. Elmondhatom neked, hogy lehet ez egy muszlim,
de lehet bárki más is, és ahhoz, hogy egy ilyen borzalom meg­
történjen, rengeteg dolognak kell együttesen jelen lenni. Ha
hatékonyan meg akarod védeni a lányodat, teljesen felesleges
a muszlimok ellen agitálnod, ez nem fogja orvosolni a valóságos
veszélyt, a valóságos félelm et. Ha én félek, hogy a lányom at
valaki meg akarja erőszakolni, felkészítem őt, arra tanítom meg,
hogy ne engedelm eskedjen, és legyen fekete öves karatés. Ez
sokkal jobb megoldás, mint ha kirekesztenék minden férfit.
B. D.: A tavisztikus félelem ez a m egerőszakolástól, nem
csoda, az orosz katonák végigerőszakolták az országot a fel­
szabadításkor, szinte minden családnak vannak rémtörténetei.
De lehet, hogy még korábbról, valahonnan a kollektív emberi
rettegésből jön.

142
 F. A.: Azokban a nagyvárosokban, ahol elválik, esetleg fallal is,
egymástól a zsidó, a kínai, az olasz vagy a fekete negyed, tipikus
ez a félelem. A zsidók attól rettegnek, hogy a feketéknek nagyobb
a faszuk, és elcsábítják az összes nőt, de ugyan így rettegnek a
feketék az olaszoktól, a kínaiak a zsidóktól és m indenki min­
denkitől. A rettegés a megerőszakolástól nem más, mint rettegés
attól, hogy a másiknak nagyobb a fasza, és elviszi tőlem a nőket.
Félünk attól, hogy mi nem vagyunk elég jók a nőknek, elhagynak
minket az ellenségért, mert azok jobban kielégítik őket, mint mi.
B. D.: Hát igen, a csapból is az folyik, hogy a menekülő ma­
gányos fiatal férfiak jelentik a legnagyobb veszélyt. Időközben
azért kiderült, hogy jól szervezett propagandagépezet működ­
teti világszerte ezt a mozit. Azért ez a fejtegetésed elég haj­
meresztő. Persze, a szex és a pénz feletti uralom a hatalom
maga. Nem akarják kockáztatni.
F. A.: M indannyiunknak fontos, hogy mindig legyenek körü­
löttünk gondolkodó, értelmes emberek, akiknek a társaságában
nehéz eltávolodni a valóságtól. Ők is számítanak ránk abban,
hogy mi is segíthetünk nekik közel maradni a valósághoz. Ha
figyelünk egym ásra, azzal segítünk egymásnak, de éppen ezért
minden beszélgetés veszélyes. Sokan azért nem akarnak beszél­
getni, mert minden beszélgetés után megváltozhat a valósághoz
való viszonyuk.
B. D.: A „ne kockáztass” azt is jelenti, ne akard, hogy bármi
bejusson a tudatodba, ami megváltoztathatná azt.
F. A.: Hát igen. M indent megkockáztatok a beszélgetésben.
Azt is, hogy amit hittem addig, azt a következő pillanattól már
nem hiszem. Örületesen veszélyes, de szükséges. A valóság az,
ami köztünk megjelenik.

143
 B. D.: Ezek szerint a valóság nem objektív?
F. A.: T erm észetesen van objektív valóság, az univerzum
tulajdonsága, de nem emberi. Amikor a kislányom beleszaladt
az asztal lábába háromévesen, dühös volt az asztalra. Ott volt
a valóság, am ibe beleütközött. N em kell, hogy bárm iben is
egyetértsünk ahhoz, hogy jól bánjunk egym ással. M égis ú g y
teszünk, mintha ellenségeskedni kellene, ha nem egyezünk meg
valamiben egymással. De m iért is? M ég ha semmiben sem ér­
tünk egyet, akkor sem kell bántani egymást.
B. D.: Ez lenne elvben Európa eszménye. „Amikor Európá­
ról beszélek, az em beriség gyülekezésére gondolok. Európai
értelem ben össze lehet gyűjteni a világot! L egalábbis én azt
hiszem ” —ezt is Levinasnál olvastam. G yülekezés, nem g y ű ­
lölködés!
F. A.: Ahol a beszélgetés e lleh e tetle n ü l, ott kezdődik az
erőszak.
B. D.: Van tapasztalatom arról, hogy teljesen más valóság­
ban élek, mint valaki más, aki rám akarja kényszeríteni, hogy
az ő agyrém éről, fantáziájáról beszélgessünk, amitől én olyan
messze érzem magamat, mint M akó Jeruzsálem től. Az egész
gyűlöletkam pány ilyen agresszió. A PR-osok tudják, hogy az
em berek nem választják el a félelm et a valóságtól. Beszűkül
a tudat, már nem tudunk beszélgetni, mondhatni, elbutulunk a
félelem től. Ezért mondom, hogy a „gondolkodó az új szexi”,
mert vágyom az értelm es beszélgetésekre.
F. A.: A legjobb úgy élni, hogy az em ber sebezhetővé teszi
magát, mert, m int mondom, ami nem izgalm as, az unalm as.
A m axim um biztonság az börtön, am it körbefalazunk, akár
azért, hogy7bent tartsunk valakit, akár azért, hogy kint tartsunk

144
valakit. M indenképpen önmagunkat zárjuk be. A régi városo­
kat falak vették körül, a bent élő társadalm at ágyúk és puska­
por védte, és ha valaki be akart menni, fizetnie kellett. Érthető
a biztonság utáni vágy, a megteremtett értékek védelme. De ha
komolyabban belegondolunk, nyilvánvalóvá válik, hogy a biz­
tonság illúzió. Viszont minden, amit azért teszünk, hogy ne koc­
káztassunk, a halál felé visz bennünket. Az élet életveszélyes, és
ettől a kockázattól m enekülni csak a halál felé lehet. Ha meg
akarom védeni magamat annak a kockázatától, hogy szeretek
valakit, az ára az lesz, hogy egyedül maradok. Amit azért teszek,
hogy ne fájjon nekem , hogy elh agy v agy m eghal a másik, az
tönkreteszi a kapcsolatunkat. M ert m it tehetek, hogy ne hagy­
jon el? Engedelmességre kell kényszerítenem, hogy ne izguljak
a szabadsága miatt. Szerintem az, hogy ne kockáztassunk, azt
jelenti, hogy ne éljünk.
B. D.: Levinas, az én hősöm, azt mondja, mindent kockáztat­
nunk kell a másikért.
F. A.: Nemcsak a pszichiátriában, a politikában, de m inden­
hol, amikor a m ásikat nem, mint egy egyedi, lem ásolhatatlan
egyén t látom, akkor már nem is látom tisztán. Ez cigány, ez
zsidó, ez m enekült - és már nem is látom őt. Engem csak úgy
lehet látni, hogy ez az András. A név varázslat. M iután kimon­
dom a nevet, várom, hogy ki jön, mit manifesztál. A név olyan
varázslat, amit nem szabad elrontani. Abban a pillanatban, am i­
kor valaki azt mondja, hogy az András zsidó, már hiába jövök,
nincs varázslat, már csak homályosan lát. Akkor már lehet ve­
lem a másik gazember. Akinek az arcába, a szemébe nézünk,
azzal nehéz rosszat tenni. V olt eg y barátom , aki börtönben
dolgozott olyano kkal, akik em bert öltek. Hosszú in terjúkat

145
készített velük, azt firtatta, hogy abban a pillanatban, amikor
megölték a másikat, kit öltek meg, mi volt a pillanatnyi élm é­
nyük. M indegyik arról beszélt, hogy a gyilkosság pillanatában
a szem élyességet felváltotta valam iféle általánosítás.
B. D.: Az „ellenség” —erről van szó, ugye? Gyűjtőfogalom,
ami alá betehetünk bárkit és bárm it, és azonnal likvidálható.
A „ne kockáztassunk”-ban az a legrosszabb, hogy ellenséggé
tesz mindenkit, akinek a kivoltáról, mivoltáról nincs kedvünk,
időnk, érkezésünk informálódni, akivel nem tudunk beszélget­
ni. Nem kockáztatunk, lövünk. Ez a leghatékonyabb.
F. A.: Hatékony demagógia, m ert a félelem hez beszél, nem
a szeretethez. M inden jót kasztrál, minden jót rosszá változtat.
Ez aljas. Lezülleszt mindent. Kétféle hipnózis van, az apai és
az anyai mód. Az apai mód ráparancsol a másikra, hogy azon­
nal menjen transzba. „Ha nem mész transzba, m egbüntetlek”
- mintha egy szigorú apa mondaná a gyerekének. Nagyon sok
emberrel működik. Híres történet, amiről már sokszor beszél­
tem, annak a pszichológus nőnek az esete, akit megerőszakoltak
a kollégái. Később feljelentette őket, és a tárgyaláson kiderült,
hogy am ikor a főnöke ráförmedt, hogy most azonnal menjen
a hálószobába, és vetkőzzön le, ő mintha parancsot teljesített
volna, bement, és mind a négyen megerőszakolták. Végül meg­
nyerte a pert, mert a bíróság figyelembe vette, hogy az este egy
pontján ő kinyitotta az ajtót, és közölte a férfiakkal, hogy vége
a vendégségnek, menjenek most már el. De akkor az egyik férfi
becsukta az ajtót, és azt mondta, hogy ha nem akart volna baszni,
akkor nem hívta volna meg őket. A bíróság szerint itt kezdő­
dött az erőszak. Egy pszichológus szakértő a tanúvallomásában
kifejtette, hogy egy nő, akinek szigorú, kegyetlen, parancsoló

146
apja volt, ha ilyen hangon szólnak hozzá, hipnózisba kerül, és
nem tud mást csinálni, mint engedelm eskedni. Ez nem valódi
engedelmesség, hanem a félelem re alapozott apai hipnózis. Az
anyai hipnózis meleg, szívből jövő hangon relaxálja a másikat,
szeretettel veszi körül, és m egengedi, hogy biztonságban me­
hessen a transzba. Ez a szeretet irányába viszi a másikat. Amikor
fiatal koromban hipnotizáltam, m indig így vigyáztam a pácien­
seimre. A félelem egy végtelenül aljas drog, amit ha beadnak,
bábbá változtatja az embert, és megfosztja a szabad akaratától.
Ilyen am ikor parancsolunk, ijesztgetünk, félelem re tanítunk.
Attól való félelmünkben, hogy nincs szeretet, el akarjuk hitetni
mindenkivel, hogy aki szeret, az hülye. Csak bornírt, szentimen­
tális, buta emberek szerethetnek. Ez ijesztő, mert sokan el fogják
hinni. A börtönben gyógyszert adnak, hogy ne álljon fel a ra­
bok fasza, és ez arra is jó, nehogy valaki fellázadjon, átlásson a
rendszer hülyeségein. Ne kockáztassunk semmit, csak legyünk
bárányok, akiket a vágóhídra visznek. En viszont azt mondom,
hogy kockáztassunk m indent, hiszen mi vesztenivalónk van.
M inden lélegzetvétel kockázatos. A „ne kockáztassunk” azt is
jelenti, hogy nem határozunk el semmit, nem hozunk dönté­
seket. Valaki majd dönt helyettünk. Azok viszont, akik ezeket
a plakátokat kitalálták, kockáztatnak és nyernek.
B. D.: Na, és szerinted mit lehet tenni?
F. A.: Lehet rajta röhögni, és fel lehet állni szólni, hogy hagy­
ják abba. Beszélni kell. M ég a kategóriákat sem ism erik az em ­
berek, még szavaik sincsenek arra, amit tesznek velük. Fin még
azt sem hiszem, hogy azok, akik mindezt csinálják, okosak, és
tudják, mit tesznek. M ég csak impulzus sincs. Csak szavak van­
nak, amik hipnotizálnak, módosítják a tudatot, és kész. Enélkül

147
Trum p sehol sem lenne. Ő olyan szavakat használ, am ilyeneket
valaki a szájába adott, aki tudja, hogy ilyeneket kell használni.
M indig oda lyukadunk ki, hogy m it tehet a szeretet, am ikor
találkozik a gonosszal. Az egyetlen lehetőségünk, hogy beszélni
kell, nem szabad csendben m aradni, am ikor ilyen ek vannak.
B. D.: De annyit beszéltünk már, és sehol semmi. Sőt.
F. A.: Kevésbé időigényes m egoldást szeretnél, de nincsen.
Dávid Bakan pszichológus barátom kérdezte tőlem valam ikor
évtizedekkel ezelőtt, hogy milyen pozíciót fogok vállalni a pszi­
chológusok szövetségében. Én azt feleltem, sem m ilyet, eszem­
be sincsen ilyesm ikkel tölteni az időmet, én terapeuta akarok
lenni. Rám nézett, és figyelm eztetett, jó, de akkor egy szót sem
szólhatok, ha tíz év múlva a leghülyébb, legakaratosabb embe­
rek fognak vezető pozícióba kerülni. íg y is lett. Patricia W ilens-
ky és én ezért is léptünk ki később. Ő egyébként megpróbált
harcolni, de nem tudott hatékony lenni, m enekülnie kellett.
Ha tudod, hogy hatékonyan tudsz harcolni, az jó, de ha már
tudod, hogy nem leszel hatékony, abba bele lehet dögleni. Ha
senki nincs, aki harcol helyettem , abba is beledöglünk. M égis
az egyetlen rem ény a szolidaritás, hogy a fiatalok felébrednek,
és talán valam i mást csinálnak. Hátha lehet jobb.

148
12 .

B. D.: Beszéljünk a szerelemről, ezen belül is a tiltott szerel­

mekről. Például diák és tanár között. T erapeuta és páciens kö­
zött. V agy csak sima házasságtörésekről, amikről az illető, aki
belem egy, tudja, hogy soha nem lesz „rendes” kapcsolat. M iért
v állal be ilyesm it valaki? Csak az izgalom , a plusz adrenalin
miatt?
F. A.: T alán azért szeret bele valaki eg y id ealizált, hozzá­
férhetetlen, elérhetetlen másikba, m ert túl ijesztő számára az,
aki szívesen szeretné, aki teljes szívvel odaadná magát, akire
szám íthatna. Egy igazán szerető, m egbízható m ásik esetleg
megengedne olyan közelséget, olyan együttlétet, ami addig az
ő életében nem is volt. Egy ilyen élm ény m ély gyászt válthat ki,
meg kellene siratni azt, amitől meg lett fosztva gyerekkorában,
és azóta is. Addig, am íg nem tudjuk, mi az, ami hiányzik, nem
is tudjuk hiányolni, hiszen nem tudjuk, hogy egyáltalán léte­
zik-e valójában. Azt ism ételjük meg, ami már megtörtént, amit
megszoktunk, ami ismerős. Egy tanárba, terapeutába, házas em ­
berbe, férjes nőbe beleszeretni olyan, mint az édesapába vagy
az édesanyába szeretni: vérfertőzés. Bár veszélyes, de izgalmas
is. M eglehet, hogy ezt az izgalm at keresi az em ber újfent. Ha
egy apa szexuálisan is kívánja a lányát, ha hozzáér, akkor már
nem lehet apa többé, szeretővé válik. A tanár, a terapeuta, aki

149
lefekszik a tanítványával, a páciensével, ugyancsak átlép egy
határt, és m ár nem lehet tovább a tanára, a terapeutája az il­
letőnek. Sok minden összekeveredik. Ha a tanár, akiből szerető
lett, jó jeg yet ad, kérdés, m egérdem elted-e. A terapeuta, aki
szeretkezik a páciensével, nem tud vágy nélkül ránézni többé.
B. D.: De ezek a kapcsolatok valahogyan különlegessé is te­
szik az em bert, nem? M ég ha titokban kell is tartani, m ég ha
veszélyes is, mégis ad valam iféle kiválasztottságérzést. Persze,
m indig ott a rem ény, hátha a másik csapot-papot otthagy ér­
tem, és végre én lehetek valaki számára a világon a legfonto­
sabb. Annyira fontos, hogy mások már nem is számítanak.
F. A.: A vágy, hogy különleges lehessen valaki, hogy a másik
mindent megkockáztasson érte, akár a házasságát, a családját,
a szakmai hírnevét, fontosabb, mint hogy valaki szabadon, ve­
szélytelenül szeresse. A tiltott vágy, a lehetetlen vágy izgalm a­
sabb, mint a m ély, mindennapi, egyszerű szeretet. De ahogyan
soha semmiben, úgy ebben sem lehet általánosítani. M indenki­
nek fel kell fedeznie a saját történetét, mindenkinek más szoká­
soktól kell megszabadulnia, hogy jelen lehessen, és boldognak
érezhesse magát. Erre való a pszichoterápia: vakok vagyunk
a saját beidegződött, automatikus védekezéseinkre, megszállott
ismétléseinkre, kell valaki, aki ránk tud figyelni, és szeretettel,
tisztán tud tükrözni. Türelm esen bátorítani tud arra, hogy le­
vetkőzzük a karakterpáncélzatot, ami szükségesnek tűnt ahhoz,
hogy túléljük mindazt, ami volt, de ma már csak megnyomorít,
megbénít.
B. D.: Szerinted csak úgy, pszichopatológiától mentes sze­
relem nincs is? Kémia? Szerelem első látásra? Van vagy nincs?

IS O
 F. A.: Persze, hogy van! Sokan m esélik nekem, és az iroda­
lomban is m egírták már m illiószor, hogy az em ber ránéz va­
lak ire, a szem ük találkozik, és valam i történik, ami m élyen
m egérinti mind a kettőt egyszerre. Szerelem első látásra. Ez
van. H ogy ez kivel történik meg, kivel nem, tulajdonképpen
senki sem tudja, de ugyanennek a metaforája a kémia. Két elem
találkozik, és új molekulát formálnak.
B. D.: De a szerelemnek is van biokémiája. A szerelmes em ­
bereknél a nucleus caudatusnak nevezett agyterület aktiválódik,
m egindul a dopam interm elődés, em elkedik az oxitocinszint.
A legfinomabb függőség...
F. A.: M ég ha létezik is ilyen folyam at, akkor is metafora,
mert nem tudjuk, m iért esünk bele az egyik emberbe, és miért
nem valaki másba. Azt hiszem, hogy az első szerelem, ha min­
den jól m egy, a születéskor történik. Ha nem zavarják meg az
anyát meg a picit, akkor van egy bizonyos idő a születés után,
aranyórának is hívják, amikor a pici fókuszál, és keresi az anyja
szemét. Ezt hívják kötődésnek is, és ekkor egymásba szeretnek.
Ez minden szerelem prototípusa. Ezt az élm ényt keressük min­
den pillanatban, minden tekintetben. Ez több, mint a biokémia.
A Szentivánéji álomban T itánia beleszeret a szamárba, mert azt
látja meg, am ikor kinyitja a szemét, am ire előtte bájitalt cse­
pegtettek. A kacsák abba szeretnek bele, akit éppen meglátnak,
amikor kibújnak a tojásból. Azok a kacsák, akikkel Konrad Lo-
renz játszott, ha az ő fehér haját látták m eg először, akkor őt
követték, ha a tóban úszott. Ha meg a tojásból kikelve egy kis
kerekeken gördülő vekkert láttak meg elsőként, ami ketyegett,
akkor arra mentek, amerre Lorenz a vekkert húzta. Ez a kötő­
dés biológiai törvény.

IS I
 B. D.: Hát igen, azért a szerelem több, mint egy kerekeken
gördülő, ketyegő óra.
F. A.: Egészen más lesz a kapcsolat a gyerek és az anya között,
ha az első időben a kapcsolódás, a kötődés nem jön létre. V ala­
hogy m ély és ösztönös a kapcsolat, ha megtörténik, kevésbé sze­
mélyes és halálosan lazább, ha nem történik meg. Ha az ember
ránéz valakinek az arcára, azonnal bekapcsol a vizuális memória,
és egyik kép a másik után mutatja, kire em lékeztet az arc. Ha
valahogyan le tudjuk lassítani magunkat, akkor ez az élm ény
tudatosan is megtapasztalható. Ránézek egy nőre, és a másod­
perc töredéke alatt látom benne az anyámat, az unokanővéremet,
a szomszéd kislányt, akivel felnőttem. Lehetséges, hogy ezekkel
az imágókkal együtt egy érzelmi koktél is keveredik, ami vonz
vagy taszít. Az agyban egy hatalmas rész csak arcokkal foglalko­
zik, de ugyanígy őrizzük az emlékezetünkben mások koreográ­
fiáját, mozgását is. A másik embergcxtó/rja (alakja) emlékeztethet
valakinek a mozgására, orgánumára, szagára, tüsszentésére.
B. D.: Szerelmesnek lenni nagyon jó. Amiről beszélsz, az ma­
gyarázza nekem a rokonszenvet, az ellenszenvet, de nem ma­
gyarázza meg a szerelmet. Persze lehet, hogy ezt aztán eg yál­
talán nem is kéne magyarázni, csak elfogadni, és örülni annak,
hogy vannak ilyen csodák az életben.
F. A.: Erich Fromm úgy tartotta, hogy a szerelem annak a he­
ve és élvezete, amikor azok a falak, amik normálisan m egvéde­
nék, amikkel vigyázunk magunkra, leomlanak két ember között.
B. D.: Ezek szerint akkor vagyok igazán önmagam, ha szerel­
mes vagyok. Fejest ugróm a másik emberbe mindenféle bizto­
síték nélkül. Kikapcsolom az intellektusomat, nem védekezem,
és boldog vagyok.

1S2
 F. A.: Fromm azt állítja, hogy ezt csak a kapcsolat elején,
egyszer lehet megcsinálni. Szerinte az, aki nagyon szeret sze­
relmes lenni, nem tart hosszú kapcsolatot, mert nem változtatja
szeretetté a szerelmet. Szerintem viszont, ha két ember spontán
és őszinte, újra és újra egym ásba szerethetnek. Azok a falak,
am iket ma áttörünk, holnapra újjáépülnek, és a szeretők újra és
újra áttörnek a falakon. Akkor hűl ki egy kapcsolat, amikor ezt
már nem csinálják. Amikor már nincs m eglepetés, ami végte­
lenné teszi a szeretők beszélgetését, együttlétét.
B. D.: Szomorú gondolat, hogy pont azzal öljük meg a sze­
relmet, ha meg akarjuk tartani. Féltjük, védjük, be akarjuk biz­
tosítani, de am int védekezni kezdünk, kiszámíthatóvá tesszük
a kapcsolatot. Ha nem tudunk spontánok és őszinték lenni, ami
persze végtelenül kockázatos, akkor elvész a szerelem heve és
izgalma. A szeretet más élm ényeket ad.
F. A.: A szerelem motorja a vágy. Nemcsak a szexuális vágy,
hanem a vágy arra is, hogy a lehető legközelebb kerüljünk eg y­
máshoz. Legközelebb pedig úgy lehet egymáshoz kerülni, ha az
em ber annyi bőrfelülettel sim ul a másikhoz, am ennyivel csak
lehetséges, és am it lehet, azt bedugunk egym ásba oda, ahová
csak lehet. Eggyé akarunk válni, legalább ideiglenesen.
B. D.: Akkor a kicsit modorosnak ható közösülés kifejezés nem
is olyan rossz.
F. A.: A kik örökre eg gyé akarnak válni, azok m eghalnak,
mint abban a japán filmben, az Érzékek birodalma címűben, ahol
csak közösülni akarnak, és a nő v égü l m egfojtja a férfit. Ez
szerelem.
B. D.: „Tudta, hogy ez fekete mágia, de a szerelem heve min­
den rosszat kizár. Itt csak boldogság lehet. A szerelem ész fölötti

153
hatalma, gondolta. Néhány hónappal később Manfred és Auréllá
már napokig egy alakban élt, úgy értem, hogy már teljesen ösz-
szenőtt és összefolyt, ugyanakkor áttetsző lett. Csak gyümölcsöt
és mézet evett, és tejet ivott, azt is keveset. A két emberből egy
lett, de kétszer olyan szép. A fej inkább M anfredé, de A urelia
hosszú, hullámos hajával, gömbölyű női mell, de széles, férfias
váll, erős, de puha karok, Aurelia sajátságos, éneklő tiszta hangja,
a kéz egészen Manfred keze, de a mozdulat Aureliáé. Amilyen
mértékben eggyé váltak, lettek mindig áttetszőbbé. Olyan volt,
mint az angyal, szólt az öregasszony súgva, és szemét kimeresz­
tette. Nem tudtam, hogy szólítsam. Csak hívj Manfrednek vagy
A ureliának, m indegy. ím e, látod, a szerelem ben összeolvad­
tunk, most már egy vagyunk. Odáig finomodott, hogy egy napon
eltűnt.” Ezt Hamvas Béla Karnevál\íhó\ idéztem.
F. A.: Eszembe jut az a másik japán film is, am it korábban
már felidéztem. A két idegen, akik minden reggel és este talál­
koznak, s amikor végre elm ennek együtt sétálni, a fiú leszúrja a
lányt. Aztán a barátjának azt mondja, olyan tökéletes volt a p il­
lanat, hogy annál jobb már nem igen lehetett, csak elrom olha­
tott volna, és ő meg akarta őrizni a tökéletes pillanatot. V agy
Almodovár M atadorja, amiről már szintén beszéltünk. M in d­
kettő szerelem, amiben rengeteg vágy van, vad és kegyetlen, de
nincs semmi szeretet. A szeretetben nincsen vágy, a szeretet azt
akarja, hogy a másik élete jobb és könnyebb legyen.
B. D.: Ám szerelem nélkül tulajdonképpen csak barátságnak
lehet leginkább nevezni eg y kapcsolatot, nem? Örök kérdés,
létezhet-e barátság férfi és nő között.
F. A.: Csak? Karinthy íg y kérdezi: „Lehet-e barátság férfi és
nő között, és ha igen, m iért nem?” Ezt is hozzátette: „Férfi és

154
nő sohasem érthetik meg egymást, mert m indegyik mást akar.
A nő a férfit, a férfi a nőt.” Na m eg ezt: „Ha egyedül vagyok
eg y szobában, akkor em ber vagyok. Ha bejön egy nő, akkor
férfi lettem. És annyira vagyok férfi, am ennyire nő az, aki be­
jött a szobába.” Am ikor tizenhat évesen egyedül nekivágtam
a nagyvilágnak, átszöktem a határon 1956 decemberében, még
az a pici aktatáska is nehéz volt, amit magammal vittem, ahogy
bukdácsoltam a nagy hóban, fehér lepedőbe burkolva, nehogy
észrevegyenek a határőrök. Ebben a táskában többek között
ott lapult az éppen akkor m egjelent kétkötetes A Cirkusz, mert
Karinthy nélkül nem akartam disszidálni.
Gondolom, az rejlik a kérdésed mögött, hogy a vágy lehe­
tetlenné teszi-e a barátságot. M ert ha szeretők vagyunk, akkor
nem vagyunk barátok? Persze, nem éppen fájdalommentes hal­
lani: „Legyünk csak barátok!”, amikor másra vágyunk. Ha a férfi
és a nő őszinték és spontánok egymással (és önmagukkal), akkor
minden lehetséges. Barátságból jöhet szex, szex után lehet ba­
rátság, ellenségből válhat szerető vagy barát is. M ert két ember
annyira más, végtelenül más, elképzelhetetlenül és kimondha­
tatlanul más, hogy nincs olyan kapcsolat, ami csak kellem es.
Óriási bátorságra van szükség ahhoz, hogy m egm aradjon az
őszinte, szabad m egnyilvánulása mindkét em bernek, akár ba­
rátok, akár szeretők.
B. D.: Vannak, persze, férfibarátságok és női barátságok,
ezekről is sokat lehetne beszélgetni, de most jobban érdekel az,
ami emberi. Az a rétege a dolognak, ahol nem számít, hogy az
ember nő vagy férfi. Azok a kapcsolatok, amik itt gyökereznek.
F. A.: G regory Bateson egész életében, mindennap, amerre
járt, jegyzetelt. Buszon, villam oson, földalattin, kávéházban
leírt minden beszélgetést, amit kihallgatott. M inden párbeszéd
csontváza végül is egy és ugyanaz volt:
—Szeretsz?
—Szeretlek!
—M ég m indig szeretsz?
—Igen, most is. És te? Most is szeretsz?
—Igen, szeretlek. (Egy idő múltával mindez megismétlődik,
nem is egyszer.)
M egnyugvásra, m egnyugtatásra van szükségünk, azt köve­
teljük egym ástól, mint a narkós a kábítószert. A másik dílere
vagyok, ő meg az enyém . Szorongunk, félünk. De furcsa mó­
don a m egnyugtatás csak eteti, növeli a szorongást, a félelmet.
A fiam, amikor pici volt, esténként az utolsó csók után megkért,
hogy m ielőtt m agára hagyom, nézzek már be az ágya alá, ne­
hogy egy szörny vagy valami ijesztő szülem ény bujkáljon ott, és
később előjöhessen. „Ne hülyéskedj!” - mondtam neki, és egy
pillantást sem vetettem az ágya alá. Ha leguggoltam volna, és
ott matatok az ágya alatt, végül a vizsgálat után megnyugtatom,
hogy nincs ott semmi, senki, minden rendjén, akkor lett volna
csak igazán megijedve. Nem gondolod?
Jerzy Kosinski lengyel író azt állította, hogy csak egy játék­
ban érdem es részt venni ebben a rövidke életben, abban, ami
a miénk. „M ilyen közel kerülhetek egy másik emberhez anél­
kül, hogy ez bárkit is bántana?” Nem kell idegennek lenni ide­
genek között. Lehet ismerkedni, lehet barátkozni, de nem min­
denkivel. M ichel de M ontaigne az ¿Érsekben (XXVII. fejezet)
meghatóan és gyönyörűen beszél a barátságról. Amikor Etienne
de la Boétie, a legjobb barátja meghalt, sokáig siratta, az esszé
ebből a fájdalomból fakadt.

156

A
 Az, aki nem akar válogatni, arra szorul, hogy vagy azt hiszi,
senkivel sem érdemes beszélgetni, vagy azt, hogy mindenkivel.
Egy bizonyos kor után már nem kell eltűrni a család unalmát,
vannak ékesszóló, szeretetre méltó emberek, meg kell őket ke­
resni. Az sem könnyű, ha a családban izgalmas, őszinte, m ély
beszélgetésekhez szokott a gyerek, majd kim egy a világba, és
egy sivatagban találja magát. Vannak oázisok, nem szabad e l­
keseredni, csak keresni kell szorgalmasan.
M ég ha van is barát, van is párbeszéd, akkor is felm erül
a kérdés, miért értjük félre egymást, vagy beszélünk el egymás
m ellett? N egyvenö t éve beszélgetek em berekkel, am it nem
nevezhetünk csevegésnek, hiszen komoly összeget fizet nekem
a másik. M égis gyakran nem tudunk egyedül lenni a szobában.
M ert ott vannak a szülők, a testvérek, a rokonok, a régi taná­
rok —zsúfolt a rendelő. Hallom a páciens hangját, ú g y tűnik,
hozzám szól, de valójában engem nem is lát, mert az apja e l­
takar. Kettőnk között álldogál, és zavarja a mi kapcsolatunkat.
Néha hosszú évekbe telik, amíg sikerül kiküldenünk mindenkit
a szobából, és ketten maradnunk. Transzferenciának hívjuk azt
a szokást, ami meggátol engem abban, hogy veled legyek, veled,
akit nem ismerek, aki más, mint bárki más. Inkább rád vetítek
valakit a múltamból, akitől megtanultam, mit akar, mit vár el,
hogyan kell őt kezelnem, hogy ne bántson, szeressen.
B. D.: Ha elm úlik a szerelem, és talán a szeretet sem tud lét­
rejönni, vége lesz a kapcsolatnak. Mostanában könnyen válnak
el az emberek. Érdemes kitartani akkor is, ha nem jó együtt?
É rték-e önmagában eg y kapcsolat, am iért harcolni, küzdeni,
tűrni érdem es, vagy csak addig van létalapja, am íg boldog­
gá tesz minket? „N orm ális”, hogy összejövünk, csinálunk pár

157
gyereket, de amikor időközben elvész a varázs, odébb állunk,
keresünk valaki mást? M i lesz azokkal a gyerekekkel, akik ilyen
helyzetben csak ide-oda csapódnak? M aradjanak együtt a pá­
rok a gyerekek érdekében? Tudom , hogy nincsenek ezekre a
kérdésekre igazi válaszok, vagyis teljesen máshogy válaszol egy
nő, aki éppen most lett szerelmes egy harmadikba, vagy az, akit
most csalt m eg a férje. N em rég kaptunk egy levelet, amiben
téged hibáztatott valaki, m ert egy előadásodban bátorítottad
a közönséget, hogy szabadon menjenek a vágyaik után, és lám,
őt felelőtlenül és infantilisen elhagyta a férje, rád hivatkozva.
A család nem számít semmit?
F. A.: Radikálisan valahogy ú g y állhatunk ehhez a kérdés­
hez, hogy család nincsen. Ez is olyan dolog, mint az egyszarvú.
Azért, mert van rá szó, még nem jelenti azt, hogy organikusan is
létezik. Ha valaki egy négytagú család tagjaival őszintén beszél­
ne arról, m elyiküknek mit jelent a család, valószínűleg egészen
mást mondanának, m indegyiküknek más lenne a képe. A család
egy absztrakt idea, és m eglehetősen ritkán beszélgetnek róla
a családtagok, hogy kinek m it jelent. Vannak családi találko­
zók, mert valaki azt gondolja, hogy ideje összejönni, de titokban
lehet, hogy m indenkinek nehézséget okoz. M égis m indenki
azt mondja, hogy azért jött el, mert tartozik ezzel a családnak.
Ebből óriási őrültségek származnak, mert itt kezdődik a színház,
családot kell játszani, a férfi apát játszik, a nő anyát és feleséget.
De ha a szerepeken kívül beszélgetnének egymással, lehet, hogy
csak ketten akarnának találkozni, vagy meg tudnák beszélni, ki­
nek mi lenne jó szem ély szerint, és nem kellene a színházasdi.
Lehet azon gondolkodni, éppen mi a divatos előírás arra vo­
natkozóan, m ilyen egy jó férj, anya, fiú, lány, család, de minek?

158
Ez mindig azt eredm ényezi, hogy m inél jobban beleragad va­
laki a szerepbe, annál erősebb a depresszió. Veszélyes színház.
Egy pár játssza a férj és a feleség szerepet, de valójában mind
a ketten egyedül vannak. M int M arilyn Monroe, aki öngyilkos
lett azért, mert tök egyedül volt. Ő maga senkit sem érdekelt,
mindenki csak a szexszimbólumot akarta, ő pedig nem tudott
önmaga lenni senkivel, magára m aradt a népszerűsége köze­
pette. Egy nő, aki egyedül van a családjában, játssza a szerepét,
aztán egyszer csak, amikor éppen nincs jelenése, összetalálkozik
valakivel, mondjuk Pistával. Pista tén yleg érdeklődik iránta,
nem mint anya és feleség iránt, hanem mint a Bözsi iránt. Hát
persze, hogy nem tud és nem is akar ellenállni. H ülye lenne.
Persze Pista szintén elszökött az ő színházából. Van néhány
órájuk, amikor nem kell megjelenniük, és valahol a színpad mö­
gött beleszeretnek egymásba. Akkor m ég nincsenek kettejük
között leosztva szerepek, Pista és Bözsi önmaguk és valódiak,
de ezt csak a színpad mögött tehetik meg a két felvonás között.
És igaz, hogy ha ők is megházasodnak, és egy új színházat kez­
denek, akkor megismétlődhet minden, mert elfelejtik, m ilyen jó
volt szerep nélkül együtt lenni. De alakulhat egészen máshogy
is a dolog, ha m egtartják a szerep nélküli együttlétet, és m a­
radnak, ahogy vannak, a Pista és a Bözsi. Nem kell valam iféle
előírt családot alakítani.

159
13.

B. D.: Panaszkodott nekem egy fiatal férfi, hogy azok a családi

kapcsolatok, amelyek erőt és támogatást kéne, hogy jelentsenek
neki, lehúzzák. Soha nem bátorítják, m indig kritizálják, sem ­
mit sem tudnak róla, de talán soha nem is tudtak, nem ismerik.
Feltételezésekkel, fantáziákkal, elm életekkel fordulnak felé, de
soha nem jóindulattal, mindig gyanakvással, bizalmatlansággal,
idegenkedéssel. Eltávolodott, am ennyire csak tudott, de a sé­
relmek és a kapocs még m indig létezik. Bármikor előkerül, fel­
szakad, mint egy seb. Szeretné valahogy jobbá tenni a helyzetet,
szeretne a családjához, a szüleihez, a testvéreihez közelebb ke­
rülni, de minden próbálkozása csak ront a helyzeten. A munká­
jában nagyon sikeres és elism ert, jól is keres, jó kapcsolata van
egy lánnyal, akit szeret, de mégsem tudja elfogadtatni m agát
a családjával. M iről szól ez az egész szerinted?
F. A.: M ondjuk ki habozás nélkül: puszta rosszindulatról.
K icsinyes irigység, mohóság és féltékenység keveréke. F éle­
lem m el vegyitett, baljóslattal fűszerezett gonoszság. Az illető
anya vagy apa, vagy mindkettő nem akarja, hogy a gyerek tú l­
szárnyalja, sikeres legyen, és könnyebb, izgalm asabb legyen
az élete, mint az övé volt, vagy amit ő egyáltalán el mert vol­
na képzelni, hogy valaha is lehetne. A helyett, hogy örülne a
g yerek e sik erén ek , fél tőle. F ukarságában nem m eri, nem

160
képes bátorítani őt. Egy szülőnek, nagyszülőnek (de barátnak,
szeretőnek, terapeutának is) a legfőbb feladata, hogy bátorítsa
a gyerekét, az unokáját. Ha a gyereknek mégsem sikerül vala­
mi, akkor a szülő, nagyszülő m ásodlagos feladata az, nehogy
csak véletlenül is m egszégyenítse őt, például azzal, hogy kár-
örvendően azt mondja: „Hát nem megmondtam? De te sohasem
hallgatsz rám!” A másodlagos feladat tehát biztonsági hálót adni
a gyereknek annyiszor, ahányszor csak kell, hogy ha leesik a
kifeszített kötélről, baja ne essék, és megpróbálhasson felka­
paszkodni újra. Amikor a szülő vagy nagyszülő ellenség, a g ye­
rek ezt nem akarja elhinni. Igyekszik megbocsátani, elnézni, és
rem énykedik, hogy a nagy, okos, imádott, apa, anya, nagyszülő
előbb-utóbb abbahagyja ezt, és baráttá válik. A gyerek ebben
a várakozásban megutálja a valóságot, ami nem valam i jó szo­
kás, mert hátrányára lesz, mint egy fogyatékosság. Nehéz úgy
navigálni az életben, ha nem szabad tisztán látni, ki a barát, ki
az ellenség.
B. D.: Sokan úgy oldják meg ezt a helyzetet, hogy hátat for­
dítanak az egész családjuknak, de ez sem jó, mert gyökértelenné
válik az ember.
F. A.: A családot nem kell megtagadni, de minden családtag
e g y-eg y külön ember, és azt az em bert, aki bár családtag, de
nem barát, el kell kerülni. Tulajdonképpen ő tagadja meg a csa­
ládot, m ert nem hordja közel a szívéhez a másik családtagja,
gyereke érdekeit. Ezt csak észre kell venni, és ki lehet mondani:
sajnos, nincs apám, nincs anyám vagy nincsenek nagyszüleim ,
m ert ők hátat fordítottak a család archetípusának. Bizonyos
nagyon nehéz és szélsőséges esetekben ez könnyen belátható,
egyértelmű. Az a lány, akit szexuálisan használt az apja, azonnal

161
árva lesz, m ert ha ezt titokban tartja, az anyja sem m arad az
anyja. Egyedül marad, árván egy rettenetes titokkal, és minden­
ki úgy csinál, mintha lenne család, pedig az abban a pillanatban
megszűnt.
B. D.: Szóval fontos tudni, hogy amikor valaki valam it tesz,
azt ellenem teszi vagy értem. M árpedig ha ellenem teszi, ak­
kor ellenség még akkor is, ha történetesen egy családtagomról
van szó.
F. A.: Igen, és ez akkor is így van, ha nem olyan súlyú a do­
log, mint egy vérfertőzés. Előfordulhat, hogy attól félnek, ha jól
érezné m agát a gyerekük, ha sikeres lenne, izgalm as lenne az
élete, és szabadon, veszélyesen élne, akkor elhagyná őket, nem
lenne szüksége rájuk. Viszont ha sikerül megijeszteniük, velük
marad örökre.
B. D.: M it tanácsolsz, hogyan lehet egy ilyen családi színhá­
zat feloldani?
F. A.: N ehéz helyzet. Össze kell jönnie az egész családnak.
B. D.: M ár az is sokat jelent, hogy ha valakinek van egy ilyen
vágya, elképzelése, igén ye, hogy csakis az ő kedvéért üljön
össze az egész család, akkor ki nyitott erre, és ki nem. M ert ha
a családi véleményközösségben az a hír járja, hogy ez a gyerek
hülye vagy rossz, vagy nem lehet komolyan venni, akkor miért
is ülnének össze.
F. A.: Kell, hogy legyen ott valaki, aki az ő pártján áll, aki a cin­
kosa, a szövetségese - akár a terapeutája, te, mint a kommuni­
kációs tanácsadója, vagy egy barát, bárki - , akinek van tekintélye,
hatalma, szava abban a körben. Ez az illető végig ott ül mellette,
amíg elmondja, mi fáj neki. Elmond régi sérelmeket és érzéseket,
szembefordul azzal, aki bántotta, és az arcába mondja, hogy ez

162
mennyire rossz volt neki. A gyerekkori hántásokért a szülők száz­
százalékosan felelősek, és ha ezt be tudják látni, akkor bocsánatot
tudnak kérni. Ennek a bocsánatkérésnek őszintének kell lenni,
mondjuk, az apának le kell térdelnie a lánya előtt, és teljes szív­
vel kérni, hogy bocsásson meg. Két része van ennek a folyamat­
nak. Először is empátiát kell gyakorolni, az apa, az anya kinyitja
a szívét, beleérez abba, mit érezhetett a gyereke, aztán kimondja,
milyen rettenetes lehetett neki, amikor ezt és ezt csinálta vele.
„Meg kellett volna, hogy védjelek, de nem azt tettem, sőt ép­
pen én voltam az, aki bántott.” Ez nagyon fontos. Ha kinyílnak
a szívek, akkor megértik a szülők az archetipikus feladataikat,
hogy nekik védeniük kell a gyerekeiket, és nem szabad bánta­
niuk őket. Erről kell beszélni, és ismételni egészen addig, amíg
szívből ki nem tudják mondani, és elsírják magukat. Ha könnyek
folynak, akkor van remény. A második részben meg kell ígérniük
a szülőknek, hogy soha többet nem csinálnak olyasm it a gyere­
kükkel, de senki mással sem, ami íg y fáj neki. M indeközben
a segítőnek, aki a gyerek m ellett ül, a fülébe kell súgnia, hogy
csak azért, mert most itt bocsánatot kértek, neki nem kell meg­
bocsátania. Tehát a megbocsátás nem függ a bocsánatkéréstől, de
bocsánatkérés nélkül nem lehet megbocsátani. Ez szintén nagyon
fontos! A családnak ki kell mondania, sajnálják, hogy nem álltak
ki a gyerek mellett, és beleéreznek, hogy ez árulás volt. Ezután
beszélgetni kell arról, mi van most, ki hogy érzi magát.
B. D.: Hát ez elég szürreális forgatókönyv. Ismerve sok ma
gyár családot, nehezen tudom elképzelni, hogy egyszerre csak
ilyen fokú nyitottság, empátia és jó szándék jelenne meg, mim
angyal a mennyből. Inkább a védekezésre, a sértettség ív, a In
báztatásra, a neheztelésre, a kem énykedésre, sőt a/, agresszióra
készülnék fel. Mi motiválna szerinted egy anyát vagy apát, hogy
bocsánatot kérjen? Sokan szerintem előbb kitagadják a g yere­
ket, mintsem m egengedjenek m aguknak egy ilyen presztízs-
veszteséget.
F. A.: Ha a gyereknek infarktusa, rákja, agydaganata lenne,
a szülei, nagyszülei odagyülekeznének az ágya köré. Ez egy ha­
sonló helyzet. El kell m agyarázni, hogy eltört a szíve, amikor
megtörtént az, amiről beszél. O lyan neki az, ahogyan a család
beskatulyázta őt, mint egy nagy betegség. Hogy új életre keljen,
arra van szüksége, hogy ne gondolja magáról azt, amit ők gondol­
nak róla. A család olyan, mint egy amőba, és minden tagja olyan,
mint az amőba állába: amit az egyik érez, azt érzi mindenki. Ha
a gyerek fájdalma csökken, az ő saját gondjuk is csökkenni fog.
B. D.: A bocsánatkéréssel kell tehát kezdeni. De sokszor na­
gyon régi, akár évtizedes ügyekről van szó.
F. A.: Azért is bocsánatot kell kérni, hogy m indeddig nem
beszélgettek. Hol akadt el a beszélgetés? Azért nem vették ész­
re, hogy a gyerek eltávolítva, kiközösítve érezte magát. Színház
volt az egész, m ár gyerekkén t szerepet játszott, állandó volt
a nyom ás, ő m eg lassan teljesen izolálódott. Ü gy gondolta,
senkit nem érdekel, m it gondol ő valójában, m it érez, csak az
számít, hogy jól játssza a szerepet. Ebből következik, hogy nem
érzi magát szeretve.
Persze, ha egy gyerek - és az alatt már mindig a felnőtt g ye­
rekeket értem —teljesen rem énytelennek látja, hogy a család
együtt átéljen egy ilyen katarzist, faképnél is hagyhatja őket.
Levelet is írhat mindenkinek, a lényeg, hogy ő hátat tudjon for­
dítani. Be kell fejeznie a színházat valami igaz aktussal. Elmehet
egy pszichodráma csoportba, el lehet játszani egy jó közösségben

164
az egész családi jelenetet, így is lehet katarzis. Akit színésznek
neveltek a szülei, annak nehéz kilépnie, különösen akkor, ha
a szerep, amit játszania kellett - a jó tanuló, a jó gyerek - sikeres
lett. Laing a The Politics o ftb e Family című könyvében világosan
leírja, hogy ha egy anya azt mondogatja a gyerekének, gyönyörű
vagy, az ugyanolyan rossz, mint ha azt hajtogatná, hogy csú­
nya. M ert ez azt jelenti, a gyerek nemcsak az, hanem annak is
kell lennie. Szép, okos fiút, lányt játszik, de nem tudja, valójában
okos-e, szép-e vagy sem. Esetleg egy buta színésznek kell egy
okos szerepet eljátszani? Retteg, hogy kilóg a lóláb. A szüleinek
van egy színdarabja, és őt addig támogatják, amíg azt a szerepet
játssza, amit ők írtak. Sok fiatal például azért füvezik, és merül el
a számítógépes játékokban, hogy önmaga lehessen, mert ezeket a
dolgokat a szülők nem akarták, hogy csinálja. Olyanok, mint egy
fáradt színész, amikor nem kell színpadon lennie, gépezik, és
előbb-utóbb már nem is lép ki a színpadra, hanem elkezd ha-
zudozni, bujkálni. Úgy érzi, fájdalmat okoz, ha nem játssza azt
a szerepet, amit rá osztottak, de már nincs ereje eljátszani. Lehet,
hogy nem is tudja, mit akar, csak az van, amit a szülők akarnak,
nem tud autentikus lenni. Szégyelli magát, mert az nincs benne
a forgatókönyvben, hogy valaki ne tudja, mit akar, és nincs ideje
kitalálni. A szülők ránéznek, szinte nekiszegezik a kérdést: „Hát
mit akarsz? Mondd csak meg, és mi támogatunk! De te nem csi­
nálsz semmit.” Ha a szülők rádöbbennének, hogy a gyereknek
pusztán időre van szüksége, és képesek lennének neki időt adni
elvárások nélkül, úgy mint egy ajándékot, és nem mint fizetséget
valam iért cserébe, akkor talán elő tudná hívni a vágyait.
B. D.: Én megértem, hogy türelm etlenek ezek a képzeletbeli
szülők. Nehéz látni a gyereket, ahogy éppen nem viszi semmire,
nem teljesít, különösen akkor, ha a szülők mögött eg y nehéz,
dolgos élet áll. Ennyi idős korukban ők már keményen dolgoz­
tak, megalapozták azt, amiben most csücsül a gyerek, és keresi
önmagát. H át tén yleg jó lenne, ha m egtalálná végre, a büdös
kölyök, vagy menjen világgá, és tartsa el magát, ne élősködjön
a szülein. Azért megjegyzem, hogy ezek nem az én szavaim, de
hallottam már nemegyszer, szinte szó szerint így, és értem a mö­
göttük lévő fájdalmat, csalódottságot, dühöt. És igaz, ha nem
tudnak a szülők türelmet, időt és pénzt biztosítani a gyerekük­
nek, akkor tényleg legjobb, ha fel is út, le is út, mint a mesében.
F. A.: Igen, a legjobb, ha egy fiatal ember elköltözik otthonról
az ilyen helyzetekből. Ha nem tudják megbeszélni a szülőkkel,
menjen más városba, más országba, próbáljon máshol szeren­
csét. M enjen olyan helyre, ahol senki nem néz a háta mögül
arra, m it csinál. A családban meg, én azt mondom, újra kell
keretezni a szeretetet. A szülők szeretnék szeretni, de most
a legnagyobb szeretet a szabadság.
B. D.: Most egy olyan egyszeri családról beszélgetünk, ahol
szeretet, törődés, figyelem van, csak éppen nem ú g y szeretik
a gyereket, ahogy az neki a legjobb lenne. Beszéltünk már olyan
családról is, ahol eg y őszinte és szenvedélyes bocsánatkérés
feloldhatja a m egfagyott érzéseket. De akadnak olyan családok
is, ahol azért, ami történt, amit egyik vagy másik családtag tett,
soha nem lehet megbocsátani. Az abúzus különféle formáiból,
a családon belüli erőszakból hogyan tud újjászületni az ember?
F. A.: K anadában a gyerm ek ek m olesztálása, az erőszak
bűncselekm énye nem évül el. H elyre kell billennie a hatalom
mérlegének. Fel kell jelenteni, meg kell hurcolni az erőszakte­
vőt ahhoz, hogy a bántalmazott élni tudja az életét. A szexuális

166
bántalmazás nem a szexualitásról szól, hanem az agresszív hata­
lomról. A bántalmazó azért csinálja, mert azt hiszi, megteheti,
azt hiszi, senki nem fogja felelősségre vonni. De igenis felelős­
ségre lehet vonni. Egy páciensem abban a városban, ahol az
apja élt, aki megerőszakolta őt többször gyerekkorában, a helyi
újságban vett egy oldalt, és leírta a történetet.
B. D.: Bátor húzás. Ilyenkor nem fenyeget az a veszély, am i­
kor felidézi a történteket, akár egy bírósági tárgyaláson, akár ha
megírja, hogy újra traumatizálódik?
F. A.: M inden ilyen akció arra jó, hogy újra és újra rájöjjön,
megtanulja, hogy neki nincs mit szégyellnie. Legjobb, ha kiáll
egy színpadra, csinál egy performanszot, és elm ondja élőben
az egész történetet. Azért szégyellik az emberek ezeket a tör­
téneteiket, mert valahogy mindig azt hiszik, ők hibáztak. Nem
akarják elfogadni, hogy száz százalékig ártatlanok. H ogy egy
apának, egy nagybácsinak akkor sem szabad használnia a gyere­
két, ha az a gyerek könyörög érte. Dolgoztam egy nővel, aki
emlékezett, ahogy az elemiből rohant haza, hogy szophassa az
apja faszát, aki m indig megkérdezte előbb, hogy tényleg akar-
ja-e, biztos akarja-e. Őrület!
B. D.: Azért ez akkor is nagyon nehéz. M ielőtt valaki előáll
egy ilyen dologgal, jól körül kell vennie magát barátokkal, tá­
mogatókkal, m ert a közvélem ény kiszám íthatatlan eg y ilyen
botrányos ügyben, bármikor ellene fordulhat, lehazugozhatja.
Ha a környezet nem áll m ellé, újraélheti a kirekesztettséget,
bántalmazottságot. Óriási kockázat.
F. A.: Igen, a legjobb, ha mindezt nem ott teszi meg, ahol él,
hanem ott, ahol a bántalmazója él. Laing mondogatta mindig,
hogy addig kell valakinek újra és újra elmondania a történetét,

167
amíg már nem ő sír, hanem azok, akik hallgatják. És igen, elő­
ször is szövetségeseket kell találni. Az oppression, az elnyom ás
a prim er probléma, s ha erről nem lehet beszélni, abból jön a
dcpression, vagyis a depresszió. A nő, akiről beszéltem, elm ent
a Burning Mán fesztiválra, ott egy színpadon elmondott min­
dent, az apja szülővárosában megírta azt a cikket, és fel is jelen­
tette az apját, akit el is ítélt a bíróság. Ez a nő mindent megtett,
hogy megszabadulhasson a múltjától. De az is jó, ha egy cso­
portban vagy barátok között, nem legálisan kibeszéli, ír belőle
fikciót, regényt vagy novellát, hogy senki ne ismerjen rá, tehát
ha szimbolikusan csinálja, akkor megszabadul attól, ami volt.
B. D.: N ekem nagyon tetszett az a történeted, am ikor egy
lánynak, akit az apja bántalm azott, azt tanácsoltad, tanuljon
m eg karatézni, és am íg nem szerez fekete övét, ne m enjen
haza. M ert sokan küzdenek azzal, hogy nem akarnak teljesen
elszakadni a családtól, de nem is akarják hagyni, hogy bánt­
sák őket. Akit fizikailag fenyeget az agresszió, annak fizikailag
kell kom petensnek lennie, ha m eg akarja védeni m agát. De
mi a helyzet a bosszúvággyal? Ha valaki nem védekezni akar,
hanem büntetni, igazságot szolgáltatni? Akkor maga is rövid
úton bántalmazóvá válik. Sokan szerintem azért nem gondolják
lehetségesnek a védekezést, mert nem akarnak átesni a ló túlsó
oldalára.
F. A.: Van valam i törvényszerűség abban, hogy ha valakit
m egszégyenítettek, az bosszút akar állni. De ha engedünk en­
nek, akkor soha nem lesz vége. Viszont ha bemesélem magam­
nak, hogy én annyira jó vagyok, hogy lemondok a bosszúról,
ha úgy teszek, mintha nem lenne bennem ez az impulzus, ak­
kor nagyot hazudok önmagámnak és a világnak. Fontos, hogy

168
őszintén el kell fogadni az impulzust, és okosan megtalálni azt
a szim bolikus bosszút, ami m egfelel. Alejandro Jodorow sky
filmrendező és művészeti polihisztor pszichomágikus gyakorla­
tai is azon alapulnak, hogy a szimbolikus cselekvéssorozat le ­
futtatása az analógiás m ágia „szabályai” szerint h elyettesítik
a tényleges cselekvéssorozatot. Ő egy, az apja által megerősza­
kolt nőnek azt a gyakorlatot adta, hogy szerezze meg egy leölt
bika heréjét, és küldje el postán az apjának.
B. D.: A családon belüli erőszak, de mindenféle más bántal­
mazás áldozata is m egszégyenül, és ebből kell kilépnie úgy,
hogy azzal ne teremtsen magának újabb bajokat. T ehát el kell
fogadni a bosszúvágyat, és okosan, szim bolikusan, de k ielé­
gítően bosszút is lehet állni. Ú gy érzem , fontos a cselekvés,
lényeges az, hogy nem elég panaszkodni, tén yleg tenni kell
valamit. Enélkül nincs továbblépés. Nehéz döntés, akárm ilyen
szim bolikus m egoldást is választ az ember, különösen annak
tudatában, hogy akár már évtizedeket leélt abban a családban,
abban a m egszégyenült állapotban. A szokásokat felrúgni nem
egyszerű.
F. A.: A m últon senki sem tud változtatni. A m últ m egtör­
tént. Vége. Kész. A jövő megfoghatatlan, átláthatatlan, de a jó
hír az, hogy a m últ nem határozza meg a jövőt. Bármit is tettél
vagy nem tettél a múltban, elhatározás kérdése, hogy m egis-
m étled-e. A szokás az illúzió, a szabadság a valóság. M inden,
ami van, lehetett volna másképp. M iért ne? M inden ú telága­
zásnál m ehetek jobbra is, balra is. Ha jobbra m egyek, m ehet­
tem volna balra, ha balra m egyek, mehettem volna jobbra. Na
és? Nincsen helyes út, bárm erre is m egyek, bajba kerülhetek,
akadályokba ütközhetek. Csak önm agam at szom orítanám ok

169
nélkül, ha azt képzelném , am ikor baj történik, miután jobbra
mentem, hogy jaj, balra kellett volna mennem! M ivel az időt
nem lehet hátramenetbe kapcsolni, sohasem fog kiderülni, mi
történt volna, ha balra mentem volna. Nincs rossz döntés. De
újra és újra kell dönteni, nem szabad hátra nézni, m indig csak
előre haladunk.
14.

B. D.: A legnehezebb kérdés mindig az, hogyan viselkedjen az

ember, ha a gonoszsággal találkozik. Egy kérdező egyszer neked
is szegezte, hogy ugyanolyan kategorikusan címkézel gonosznak
embereket, mint ahogy a pszichiátria betegnek. „En nem hiszem,
hogy bárki gonosznak született volna, és azt sem hiszem, hogy
valakit be lehet sorolni egy merev »gonosz« kategóriába. M ert
ezáltal azt mondjuk, ő olyan, megmásíthatatlanul olyan, de úgy
gondolom, ez ennél sokkal összetettebb kérdés. Ki mondja meg,
ki a gonosz? És mit jelent ez egyáltalán? Van értelm e egy ilyen
kategóriának? Azt megértem, hogy ha valaki bánt minket, akkor
menekülni kell, hiszen öngyilkosság lenne maradni, azt is meg­
értem, hogy ha valakit gonosznak gondolunk, akkor nem tudunk
em pátiával fordulni felé, ezért lehetetlen kezelni. De azt nem
gondolom, hogy valaki megmásíthatatlanul, örökké gonosz len­
ne. Valószínűleg csak azért viselkedik így, mert soha sem szeret­
ték, soha nem tanulta meg, hogy viselkedhetne másképpen is,
hiszen vele is mindig így viselkedtek. Azt hiszem, csak meg kéne
neki m utatni, hogy lehetne másképp is, ahelyett, hogy b ele­
nyomjuk egy (más esetekben szerinted is kártékony) skatulyába.
M it értesz azon pontosan, hogy valaki gonosz? Nincs ellentmon­
dás a között, hogy valakit gonosznak mondasz, és a között, hogy
egyébként nagyon kritikusan viszonyulsz a kategóriákhoz?”

171
 F. A.: Aki vétkezik, aki bűnös, azt angolul sin n em a k nevezik.
A sin (bűn) céltévesztés: egy íjász nyila a céltábla közepe helyett
jobbra, feljebb vagy egy arasszal odébb fúródik a fába. De jó
irányba eresztette el a nyilát, íg y ez megbocsátható. Ha g y a ­
korolni fog, eljön majd az idő, amikor az egyik nyila a m ásikat
ketté fogja hasítani, ami m ár a tízes körben rezeg. Am it nem
lehet megbocsátani, ami veszélyessé tesz valakit, az, amikor az
illető tudja, merre van a céltábla, de ő mégis hátat fordít neki,
és kilövi a nyilát az ellenkező irányba. Ez a gonosz. Ezt az em ­
bert nem lehet megtanítani arra, hogy célba találjon, ő nem fog
gyakorolni, hiszen az akaratát, a szabad akaratát arra használja,
hogy fellázadjon, nem et mondjon. M int a Sátán az Istennek.
A bibliai mesénkben Sátán nem volt hajlandó Istent szolgálni,
mint a többi arkangyal. Ha Isten h elyett az életre gondolunk,
arra az életre, ami mindannyiunkat él, éltet, akkor a cél az ártal­
matlanság, egymás segítése, védelmezése.
Az apa, akit a felesége küldött hozzám, m iután eg y forró,
holdfényes, nyári éjszakán megrontotta m indkét kisfiát, nem
volt ártalm atlan, nem véletlenül tette azt, amit tett. Nem volt
lelkiismeret-furdalása. Úgy mesélte el nekem, mi történt, mint­
ha azt gondolta volna, hogy a helyében én sem tehettem volna
mást, hiszen a fiúk olyannyira gyönyörűek voltak. Itt válik ketté
az etika és a pszichológia, és én az etika útját járom. Nem érde­
kelt, m iért tette azt, amit tett, egy ilyen tettnek nincs m agyará­
zata. M ég az sem enyhítő körülmény, ha esetleg megtudnánk,
hogy amikor gyerek volt, őt is seggbe baszta az apja. Szabadon
elhatározhatta volna, hogy ezt nem adja tovább. Nincs orvos­
ság, nincs terápia a nyilasok, a nácik, a fasiszták gyógyítására.
Hiszen ők nem betegek. Cigányra vadászni, zsidót ölni, feketét

172

í
lincselni, nőt megerőszakolni —nem betegség. Szabad választás.
Elhatározás kérdése. Száznyolcvan fokkal arrébb lőnek ezek az
emberek, mint ahol a cél van. Aki emberre vadászik, embert öl,
em bert erőszakol meg, annak a szemében valam iféle ujjongás
tüze lobog. Úgy véli, megússza, azt hiszi, megteheti megtorlás,
büntetés nélkül.
Amikor gyerek voltam, én is gonoszkodtam. Pengével fel­
vágtam egy élő béka hasát. Kínoztam pókot. A szénakazal alól
menekülő egeret elkaptuk a barátaimmal, bedugtunk egy szal­
maszálat a kis állat seggébe, felfújtuk, és aztán jó erősen rátapos­
tunk, amíg fel nem robbant. Aztán rájöttem, hogy nem szabad
kísérletezni az élettel, a halállal. Ráébredtem, hogy a szeretet
nélküli tudom ány luciferi. M a már tudom, a szeretet talán csak
annyi, hogy azt mondhatom valakinek: „tudnálak bántani, de
nem foglak”. Bennem is van gonosz, gondolom benned is. De
igyekszem nem megengedni magamnak, hogy ártsak bárkinek
is. Aki megengedi magának, sőt élvezi, hogy árt, attól menekül­
ni kell. M eg kell tőle védeni azokat, akiket bántana.
B. D.: V álhat-e eg y gonosz em ber jóvá? Dolgozunk a bör­
tönben olyanokkal, akik rettenetes dolgokat tettek, de soha egy
pillanatig sem gondoltam róluk azt, hogy ez valahol a vérükben
lenne, hogy nekik rossz a vérük, ahogy mondani szokták. H a­
nem azt gondolom, elkövették, amit tettek, és bármikor elhatá­
rozhatják, hogy nem követnek el többet ilyesm it.
F. A.: Lehetséges, hiszen csak meg kellene fordulnia az em ­
bernek egy félfordulatnyit, hogy a jó irányba célozzon. De ha
én akarom, hogy ő ezt akarja, az nem lesz hatékony. Anthony
H opkins H annibál L ecter nevű karaktere nem volt beteg,
sem őrült, nem szorult kezelésre. De csak ú g y leh etett vele

173
beszélgetni, ha rács mögé volt zárva. De Sade m árki is csak
a rácsok mögött tudott írni, mert merészen kijelentette, hogy
ha szabadon engedik, folytatni fogja mindazt, am iért bezárták.
Eszében sem volt egyiküknek sem „megjavulni”. A pszichiátriai
cím kék alkalm asak arra, hogy eltitkolják azt is, ha valaki fél,
eltévedt, és jó társaságra, szeretetre van szüksége, figyelem re
és megismerésre vágyik, de azt is, ha valaki egyszerűen gonosz,
ha ártani, pusztítani, bántani akar. Ehelyett a címke abban segít,
hogy tudjuk, hol tároljuk ezeket az embereket, m ilyen orvos­
ságot adjunk nekik, hogyan kezeljük őket. A legtöbb igazi őrült
ártalmatlan. Az őrült elveszti a kapcsolatát a valósággal. A go­
nosz emberek ritkán őrülnek meg. Az őrült menekül a közös­
ségtől, fél, hogy az odatartozás ára az, hogy elfelejtse önmagát,
szűnjön meg, ne zavarjon senkit a valódi egyéniségével. A go­
nosz hatalmasnak képzeli magát, és az akaratát ráerőszakolja a
másikra, legyőzi, használja, kihasználja, kiradírozza a másikat.
A mi kultúránkban, a mindennapi életben, igyekszünk elfelejte­
ni, eldugni az őrülteket, hontalanokat, szegényeket, míg buzgón
követjük, behódolunk, engedelmeskedünk a gonoszoknak. A ná­
cik nemcsak a zsidókat akarták kiirtani, hanem az őrülteket is.
Egy igazi őrült, ha szeretettel van körülvéve, visszatér, felébred,
élvezi a közösséget, ha nem kell érte keresztre feszítenie ön­
magát. A gonosz ember nem hisz a szeretetben, olyan, mint egy
színvak: ha elhiteted valakivel, hogy szeret, akkor könnyen ki
tudod használni. Számára a szeretet egy trükk. Mutasd be neki
a Buddhát, és mint a zsebtolvaj, csak a zsebeit veszi észre. Az a
pásztorgyerek, aki megfogta a kezemet, és azt mondta, nézzem
a fülét, majd füstöt fog rajta kifújni, és miután m élyet szívott a
cigijéből, az izzó parazsával lyukat égetett a tenyerembe - na, ez
a fiú gonosz volt. Élvezte, hogy fájdalmat tudott okozni nekem.
Rosszul bánt velem. A „gonosz” az etika szótárából ered, és tud­
juk, mire hivatkozik. A pszichiátriai címkék üresek, alaptalanok,
csupán hipnotizáló szemfényvesztés az egész, és mi elhisszük,
hogy a „skizofrénia” olyan betegség, mint például a cukorbaj. Az
igazság az, hogy az egyik olyan, mint az egyszarvú, a másik meg
mint a szamár. Az egyik nem létezik, a másik igen.
15.

B. D.: Egy ismerősöm oldalán, egy közösségi csatornán olvas­

tam nemrég a következőt: „A lelki béke a megváltozott hozzáál­
lásból származik, nem pedig a megváltozott körülm ényekből.”
A hozzá csatolt képen a tengerparti naplem entében madarak
szállnak, karcsú leányalak mezítláb gázol a vízbe. Ilyen körül­
mények között lehet lelki béke, igen. Nem bánt senki, van pénze
is, hogy itt nyaraljon, igaz egyedül van, de szemmel láthatóan
biztonságban. Nem akarok cinikus lenni, de mindig felbosszant,
amikor értelmes emberek spirituális giccsben találnak vigaszt, és
elhiszik, hogy a megoldás a bajaikra az, ha megtanulják eltűrni,
elfogadni a dolgokat. A börtönben a raboknak nincs választásuk,
de miért hisszük olyan elszántan, hogy kint is bent van? M iért
hallucináljuk, hogy börtönben vagyunk, amikor nem így van?
F. A.: N agyon jó a börtön példa. Ha valaki bánt, és én nem
vagyok börtönben, tehát van szabad akaratom, mozgásterem,
akkor az irány nem lehet az, hogy gyúrjak arra, hogy eltűrjem
a hántást, és ne érezzem rosszul magamat. Persze, ha elh itet­
jük magunkkal és egym ással, hogy nincs mozgástér, akkor nem
csoda, hogy nincs tere a szolidaritásnak sem.
B. D.: N agyon fontos témához értünk. A szolidaritás és an­
nak hiánya szerintem az egyik legaktuálisabb kérdés, prob­
léma. M ost mintha m egérteni is vélném , m iért nincs, amikor

176
lehetne, és annyira szükség is volna rá. Ha abban növünk föl,
abban szocializálódunk, hogy a saját sorsunk a végzetünk, nincs
szabad akarat, és olyan hatalmas erők vesznek körül, amik ellen
teljesen eszköztelenek vagyunk, ha esélyünk sincs arra, hogy
a saját érdekeinket képviseljük, akkor egyáltalán nem csoda, ha
nem tudunk szolidárisak lenni a másik em berrel. H illél rabbi
tanítása nagyon pontos: „Ha én nem állok ki m agam ért, ak­
kor ki áll ki értem , ha én csak m agam ért fáradozom és állok
ki, akkor m it érek én, és ha ezeket a dolgokat nem most te­
szem, akkor m ikor?” T ehát m indenekelőtt a saját jóllétem et
kell biztosítanom, de amint ez megvan, a másik ember felé kell
fordulnom. Logikus, ha én energiam ínuszban vagyok, akkor
nem lesz m iből segítenem a másikat. Azok, akik arra biztat­
nak, hogy bírjam ki, tűrjem el, szokjam meg, áldozzam fel ma­
gamat, nem gondolnak bele, hogy ezzel nemcsak önmagamat
veszélyeztetem , de m indazokat is, akikért tehetnék valam it.
N em csoda, hogy egy energiam ínuszos em ber vagy közösség
zárt és ellen séges a rászorulókkal, hajléktalanokkal, m ene­
kültekkel. Az áldozat nem tud szolidáris lenni a másik áldo­
zattal. Am íg abban a dualitásban létezünk, hogy csak ragado­
zók és prédák lehetünk, addig nincs h elye a szolidaritásnak.
F. A.: A szolidaritás rem énytelen, irracionális, ha a pragm a­
tizmus felől nézzük. Előadásokon, interjúkban, a rendelőmben
példaként gyakran m utatom a tenyerem et, széttárt ujjakkal.
Ha te v agy az eg yik ujjam hegye, én vagyok a m ásik, akkor
nyilvánvalóan szeparálva vagyunk. Független, önálló emberek,
akik csak úg y tudják tisztelni egymást, ha elfogadják, m ennyire
(végtelenül?) mások vagyunk, megismerhetetlen, magányosak.
Viszont a tenyerem közepében egyek vagyunk, onnan indulunk,

177
ott futunk össze. Ebben az ábrázolásban tehát a tenyerem azt
a tudatállapotot képviseli, amiben egyek vagyunk. Az eggyé vá­
lás, a fúzió, az összeolvadás az egyik véglet, egy áthidalhatatlan
szakadék másik oldaláról szem lélni a másikat, az meg a másik
véglet. M indkettő lehetetlenné teszi azt, am it commtmionnak
hívunk. Azt a bensőséges közösséget, amiben együtt vagyunk,
részt veszünk egy páratlan, egyed i „MI”-ben, ami eléggé tá­
gas ahhoz, hogy mindannyian szabadon önmagunk lehessünk,
mégis harmóniában, mélyen együtt, és nem egyedül. Az egyik
legfontosabb oktatóm M arion M iln er volt, aki több írásában
is állította és ism ételte: „Az akarat egyetlen igazi rendeltetése
az, hogy akarni kell nem akarni.” Ezt úgy ábrázolta, hogy ha az
akarat egy kigyó, akkor az egyetlen feladata, funkciója az, hogy
a saját farkát harapja (Uroborosz). Amikor a tudatom normális,
akkor akarhatom, hogy te gyere ide, vagy menj oda, de abban a
pillanatban, amikor a tudatom a tenyerem be siklik, megszűnik
a szem élyes akarat, sőt hülyeségnek tűnik. Hiszen te is, én is
azt tesszük, amit az a N agy Valam i akar, aminek mi csak pici
részei vagyunk.
B. D.: M indez azt jelenti, hogy ha communion van, akkor cse­
lekvőképtelenné válók?
F. A.: Igen is, és nem is. M inthogy az izomzat az akarat szer­
ve, ha nem akarok, nem mozdulok. De ha odaadom magam
a N agy V alam inek, akkor a cselekedeteim et a N agy V alam i
akarata mozgatja. M egszállott leszek, belém költözik a N agy
Valami szelleme. Ez nemcsak a vallás és a spiritualitás tartomá­
nyában igaz, hanem a politika, a társadalom tereiben is. A szoli­
daritás akkor igazi, am ikor azok, akik elérik az em ancipáció
felszabadító tudatállapotát, egy emberként mozdulnak a N agy

178
Valami, a „MI” érdekében, feláldozva az „ÉN” érdekeit. Amikor
több száz m adár vagy hal cikázik a levegőben vagy a vízben,
eg y felhőben, szinkronban, ott nincs vezér, nincs egyéni aka­
rat. Odaadják magukat a N agy Valaminek, hadd játsszon velük.
Ha valaki a pszichiátrián íg y beszélne, mint én, valószínűleg
orvosságot adnának neki. Rem élem , én távol tudok maradni
a pszichiátriától.
B. D.: Csodálatos dolog egy közösségben érezni magunkat,
ahogy mondod, a N agy V alam i részének lenni. A legrettene­
tesebb kiesni a rinyóból, ahogy a börtönben nevezik azt, ha az
ember nem tagja a közösségnek többé. Akkor bármi megtörtén­
het. Sokan panaszkodnak, mesélnek arról az érzésről, hogy kí­
vülállónak érzik magukat, egyedül vannak.
F. A.: M inden érzés, ami nagyon erős és ciklikus, em lékkel,
emlékekkel van keverve. Egy régi, meg nem emésztett esemény
megjelenik. Ha azt érzed, hogy akárhol is vagy, még ha a leg­
nagyobb elfogadásban és szeretetben is, kilógsz és betolakodó
vagy, akkor a m últ átszínezi a jelent. Sőt az is m egtörténhet,
hogy védekezel az ellen, hogy elfogadd azt a szeretetet, ami
most van körülötted. Hiszen csak azt tanultad meg, hogyan kell
túlélni a szeretet, elfogadás, befogadás hiányát. Ü gyetlen len­
nél, szokatlan és furcsa lenne relaxálni egy mostani, szeretettel
teli helyzetben. Nem is beszélve arról, hogy amint a szívedbe
engednéd a jelen szeretetet, azonnal tudnád, m élyen és élesen,
hogy mitől fosztottak meg már pici korodban, mi nélkül éltél
mostanáig. Jobb el sem hinned, hogy most már van, lehet az,
ami eddig nem volt. M ert vagy rájönnek a jelenlévők, hogy
nem v agy szeretetre m éltó (hiszen szerinted ezért nem sze­
rettek téged eddig sem), és akkor majd gyorsan elfordulnak

179
tőled; vagy neked kell rájönnöd, hogy azok, akik nem fogadtak
be, nem szerettek. De senkit sem fogadtak volna be, senki sem
szerettek volna akkor, semmi szem élyes nem volt abban, hogy
kiközösítettek, elutasítottak. íg y rájöhetnél arra, hogy ok nélkül
kiraboltak, és ezért nagyon szomorú lennél, gyászolni kezdenéd
a sorsodat. Pont akkor tudjuk m egsiratni azt, amitől megfosz­
tottak, amikor végre váratlanul megkapjuk. Nagyon fájdalmas
ez a gyász, ez a siratás, sokan elkerülik úgy, hogy nem is látják,
észre sem veszik, hogy most szeretettel vannak körülvéve.
Vannak, akik dühösek lesznek, amikor m egjelenik a szeretet
és az elfogadás, el akarják pusztítani azt, aki szeretni meri őket.
T úl kicsi, túl későn, hol voltál, amikor kellettél v o ln a ... és így
tovább. Van eg y film, A bagdadi to lv a j{1940-ben, a születésem
évében készült), A lexander Korda rendezte. Abu, a tolvaj ki­
szabadít egy óriás dzsinnt egy tengerben úszkáló, bedugaszolt
palackból, akinek az első tette az, hogy meg akarja ölni, el akarja
taposni a kiszabadítóját. Több mint háromszáz éve zárta be az
üvegpalackba Salamon király, és most már csak dühöngeni tud,
hálás nem bír lenni —túl kicsi, túl későn, hol voltál, am ikor
kellettél vo ln a...
Bár az én szüleim zsidók voltak, magyarnak képzelték magu­
kat (ebből gyorsan kiábrándultak 1943-ban), így nekem minden
karácsonykor sétálni kellett mennem valakivel, és m ire haza­
tértem, ott várt a feldíszített, hatalmas karácsonyfa, gyertyák ­
kal, ajándékokkal, angyalhajjal. Azt mondták a szüleim , hogy
ajézuska hozta. Hát nagyon meg akartam lesni, mint ahogyan a
M ikulást is, de soha nem sikerült. Izgalmas volt nagyon, talán
már hatéves lehettem, amikor rádöbbentem, hogy apám a M i­
kulás, sőt a jé z u sk a is. Az eredeti varázslatos érzés megszűnt,

180
csak jóval később, amikor az én gyerekeim kezdtek el izgulni
karácsony táján, akkor tért vissza belém az izgalom, hiszen ak­
kor nekem kellett m egjelenitenem a M ikulást meg a Jézuskát.
A gyerekeim most már felnőttek, ma a karácsony már semmit
sem jelent, hiszen nincsenek unokáim, nincs kit becsapni.
B. D.: Szomorú. E gy lán y írta neked, hogy például városi
futóversenyeken, v agy ha sokan én ekelnek együtt, gyakran
utoléri a sírás. Nem érzi magát szomorúnak vagy meghatódott-
nak, inkább csak úgy autom atikusan m egindulnak a könnyei.
M ég akkor is előfordul vele, ha a neten néz ilyesmit. Ez zavarja,
ezért kerüli ezeket a helyzeteket. Szerinted mitől lehet ez?
F. A.: Amikor az em ber szíve kinyílik, könnyek jönnek elő,
sírni kell.
B. D.: M it jelent pontosan az, hogy „kinyílik a szív”?
F. A.: Elolvadnak a határok, egym ásba folyunk, összekeve­
redünk egymással. Amikor megláttam a születő kisfiam barna,
nedves, kusza haját, ahogy előjött a világba az anyja méhéből,
nagy zokogásban törtem ki, és ú g y éreztem, sohasem fog a sírás
megszűnni. Egy jó darabig azt sem tudtam, miért sírok, de lassan
felderengett a gondolat: Ha bármi történne ezzel a gyerekkel,
ha meghalna, én is meghalnék vele. M iért zavar az bárkit, hogy
elsírja magát, amikor érzi, hogy egy csomó ember éppen eggyé
válik, ha csak ideiglenesen is? Egy kórusban énekelni felemelő
élm ény, hiszen egy pici része leszek valami gyönyörű nagynak.
Részt veszek valam i nagyban, odaadom magam, feloldódom
a kórusban. Lehet, hogy azért is sírhatnékunk támad, amikor
sok em ber eg y em berként viselkedik. Én például ott voltam,
és majdnem elájultam , amikor a magyarok 7:1-re legyőzték az
angolokat a budapesti stadionban, és több ezer ember egyszerre

181
ugrott fel, és lelkesen ordított m inden egyes m agyar gólnál.
Szerintem ilyen k o r inkább azt siratjuk, hogy ezt az e g y ü tt­
érzést m indig elveszítjük. Egy vonósnégyes elbűvölő koncert­
jén, amikor részt veszünk egy óriási, m axim ális erőfeszítés és
lelkes odaadás pillanatában, ez a sóvárgás kielégül, elfelejtjük
önmagunkat, elsodor az egység zseniális áradata. M iért ne jön­
nének a könnyek. Én ilyenkor m indig síro k ... Lehet, hogy azt
hiszed, az akaratod ellenére sírni olyan, mint bepisilni. Nem
lehet megfékezni, nem lehet visszatartani, nincs kontroll. É l­
vezd, lazulj! M iért ne? Együtt sírni is felemelő, m eghitt élmény.
Szerintem lehetne gyakorolni a bepisilést is. Együtt, csoporto­
san bepisilni - biztos vagyok benne, hogy nagyon jó hangulatot
gerjesztene.
B. D.: Úgy tűnik nekem, hogy az egység élm énye, a bátorság,
hogy együtt sírjunk - a bepisilést talán hagyjuk most - , vala­
m ilyen kompetencia. V agy még inkább valam i eredeti tudás,
amit aztán a gondos nevelés kiöl belőlünk. Hogyan kéne nevel­
ni egy gyereket, mire lenne szükség ahhoz, hogy képes legyen
együtt érezni, együtt gondolkodni, együtt mozogni, és magától
értetődő legyen számára a szolidaritás?
F. A.: Az anyám gyanakodott arra a harm inckét éves órás­
mesterre, aki tizenöt éves koromban „felkarolt” engem, és akitől
sok mindent megtanultam - órát javítani, élvezni a m atem ati­
kát, operát énekelni, tarokkozni, elektromossággal kísérletezni.
Anyám megtámadta a M ajor Bélát, hogy biztosan homokos, és
el akar engem csábítani. Eszébe sem jutott, hogy az én érdeklő­
désem indította be a kapcsolatot, nem pedig a Béla vágya. Béla
engem nem nevelt. Megosztotta velem, amit tudott, élvezte azt,
m ilyen lelkesen tanulok tőle, követett, támogatott, bátorított,

182
élveztük egymás társaságát, sokat röhögtünk. Ha tanítani akart
volna, ha nevelni akart volna, biztosan elromlott volna a kap­
csolatunk.
A szülők, a tanárok, a gyerekekkel foglalkozók feladata az,
hogy szeressék a gyereket, a cinkosai legyenek, és mélyen meg­
bízzanak az életrevalóságában, intelligenciájában, kíváncsiságá­
ban. A gyerek karaktere éppen onnan ered, ami őt érdekli. Ezt
onnan lehet m egtudni, hogy m egfigyelem , m ire figyel akkor,
amikor szabad, és senki sem mondja neki, mire kéne figyelnie.
Komolyan kell vennünk a gyereket, hiszen miért ne?! Ha ő bo­
garakkal van elfoglalva, szerzek neki sok különféle bogarat. Ha
épít vagy barkácsol, körülveszem használható szerszámokkal,
anyagokkal. Ha szereti a vizet, nem a M átrába viszem, hanem
a Balatonhoz, ha szamócázni szeret az erdőben, nem kénysze­
rítem, hogy ússzon. A gyerekem m el együtt akarok élni, élvezni
akarom a kapcsolatunkat, örülni akarok annak, am ivé, akivé
válik, alakul. Arrogáns és agresszív, akaratos és zsarnoki úgy
tenni, mintha egy felnőtt jobban tudná, mire van szüksége egy
gyereknek, mint a gyerek maga. A jó szülő megengedi, sőt é l­
vezi, hogy a gyereke megtanítsa arra, mi kell neki, mi nem. Ez
persze nem azt jelenti, hogy a szülő legyen a gyerek rabszolgája.
Amikor eg y családban m egtörténik, hogy a gyerek uralkodik
a szülők felett, az csakis a szülők gyávaságának az eredm énye,
nem a gyerek rosszaságának. Nincs rossz gyerek. Nem nevelés
kell, hanem együttélés.
Ajánlott irodalom

Bacon, Francis: Novum Orgánum. Ford.: Csatlós János —Sarkady

János. Budapest, Új Atlantisz, 1995.
Bateson, Gregory: Steps to an Ecology o f Mind. Chicago, University
of Chicago Press, 2001.
Becker, Ernest: The Denial o f Death. New York, Free Press, 1973.
Carl, Whitaker: Midnight M usings o f a Family Therapist. New York,
WW Norton, 1989.
Critchley, Simon - Cederström, Carl: How to Stop Living and Start
Worrying.■Conversations with Carl Cederström. Cambridge, Po­
lity Press, 2010.
Dass, Ram: Be Here Now. San Cristobal, Lama Foundation, 1971.
Dass, Ram: Miracle o f Love: Stories about Neem Karoli Baba. Los Ange­
les, Love Serve Remember Foundation, 2014.
Davis, Lydia: I'm Pretty Comfortable, But I Could Be a Little M ore Com­
fortable, Mississippi Review, 2013/3, 33-35.
De Sade márki: Szodoma százhúsz napja (Les 120journées de Sodome)
Szeged, Lázi, 2012.
e. e. cummings: Complete Poems, 1904—1962. New York, Liveright,
2013.
Firestone, Robert W.: The Fantasy Bond: Structure of Psychological
Defenses. Santa Barbara, CA, Glendon Association, 1985.
Franki, Viktor E.: Man's Search For Ultimate Meaning. New York,
Basic Books, 2000.
Fromm, Erich: Aszeretet művészete (The Art of Loving). Ford.: Váriul y
Szabolcs. Budapest, Háttér, 2012.
G. Spencer-Brown: Only Two Can Play This Game. Crown Publi­
cation, 1972.
Girard, René: Oedipus Unbound: Selected Writings on Rivalry and
Desire. Stanford, Stanford University Press, 2004.
Grass, Günter: A bádogdob (Die Blechtrommel). Ford.: Szíjgyártó
László. Budapest, Európa, 2016.
Gróf, Stanislav: Realms o f the Human Unconscious. Condor Books, 1996.
Hamvas Béla: Karnevál /-///. Szentendre, Medio, 2008.
Hegel, Georg Wilhelm Friedrich: Afilozófiai tudományok enciklopé­
diájának alapvonalai (Enzyklopädie der philosophischen Wissen­
schaften im Grundrisse). Budapest, Akadémiai, 1979.
Howe, E. Graham: The Druid o f Harley Street.■The Spiritual Psycho­
logy ofE. Graham Howe. Berkeley, CA, North Atlantic Books,
2012 .
Jodorowsky, Alejandro: Psychomagic: The Transformative Power
o f Shamanic Psychotherapy. Rochester, VT, Inner Traditions,
2010.
Karinthy Frigyes: Cirkusz. Budapest, Szépirodalmi, 1956.
Kosiiiski,Jerzy: Being There. New York, Grove Press, 1999.
Laing, R. D.: The Politics o f the Family. Toronto, House of Anansi
Press, 2011.
Laing, R. D.: Gubancok (Knots). Ford.: Tasnády Attila. Budapest,
Könyvfakasztó, 2008.
Laing, R. D.: Beszélgetések gyerekekkel (Conversations with Children).
Ford.: Ferencz Győző. Budapest, Könyvfakasztó, 2007.
Lawrence, D. H.: Sons and Lovers. Scotts Valley, CA, CreateSpace,
2018.
Levinas, Emmanuel: God, Death, and Time. Stanford, Stanford Uni­
versity Press, 2000.

186
Levinas, Emmanuel: Otherwise than Being or Beyond Essence. Pitts­
burgh, PA, Duquesne, 1998.
Lingis, Alphonso: Contacts. Baltos Lankos, 2010.
Lingis, Alphonso: Dangerous Emotions. Berkeley, University of Ca­
lifornia Press, 2000.
Lingis, Alphonso: Trust. Minneapolis, University of Minnesota
Press, 2004.
Maturana, Humberto - Verden-Zöller, Gerda: The Origin o f Hu­
manness in the Biology o f Love. Exetter, Imprint Academic,
2009.
Menninger, Karl: Man Against Ilim self New York, Mariner Books,
1956.
Milner, Marion: The Hands o f the Living God: An Account ofa Psycho­
analytic Treatment. Routledge, 2010.
Montaigne, Michel De: Esszék. Pécs, Jelenkor, 2013.
Neill, A. S.: Summerhill —a pedagógia csendes forradalma (Summerhill:
A Radical Approach to Child Rearing). Ford.: Barta Judit. Pilis-
esaba, Kétezeregy, 2009.
Odent, Michel: Childbirth and the Future o f Homo Sapiens. London,
Pinter & Martin, 2013.
Peris, Fritz: Gestalt Therapy Verbatim. Gouldsboro, ME, The Ges-
talt Journal Press, 1992.
Phillips, Michael: The Seven Laws o f Money. Colorado, Shambhala,
1996.
Pirandello, Luigi: Hat szereplő szerzőt keres (Set personaggi in cerca
d'autore). In: Színművek. Ford.: Barna Imre et al. Budapest,
Európa, 2008.
Plath, Sylvia: Az üvegbura (The Bell fa r). Ford.: Tandori Dezső.
Budapest, Európa, 2014.

187
Platón: Állam (Politeia) Ford.: Szabó Miklós - Steiger Kornél.
Budapest, Atlantisz, 2014.
Pryde, Duncan: Most már eszkimó vagy! (Nunaga). Ford.: Félix Pál.
Budapest, Gondolat, 1976.
Rank, Otto: The Trauma o f Birth. Eastford, Martino Fine Books,
2010.
Rank, Otto: Will Therapy. New York, A. A. Knopf, 1950.
Selye János: Életünk és a stressz (The Stress o f Life). Ford.: Both
Miklós. Budapest, Akadémiai, 1964.
Shaw, George Bernard: Pygmalion. Ford.: Mészöly Dezső. Szent­
endre, Interpopulart, 1995.
Sontag, Susan: A betegség mint metafora (Illness as Metaphor). Ford.:
Lugosi László. Budapest, Európa, 1983.
Stingberg, August: The Father. New York, Dover Publications,
2003.
Szent Ágoston: Vallomások (Confessiones). Ford.: Városi István. Buda­
pest, Gondolat, 1987.
Watzlawick, Paul - Beavin, Janet H. - Jackson, Don: Az emberi
érintkezés —formák, zavarok, paradoxonok (Pragmatics O f Human
Communication: A Study o f Interactional Patterns, Pathologies and
Paradoxes). Ford.: Balázs-Piri Tamás. Budapest, Animula,
2009.
Winnicott, D. W.: Babies And Their Mothers. New York, Perseus
Publishing, 1992.

188
Feldmár András a HVG Könyvek gondozásában
eddig megjelent kötetei:

hvg%í könyvek
 FELDMÁR FELDMÁR
ANDRÁS ■ ANDRÁS
MO ST ÉLETI * ' !
\U>\ ÉLETTÉR
S( >11 V ÉLETLEM

© ' © í •IP m ; '**1

»| | ¡

a , S*

FELDMÁR FELDMÁR
ANDRÁS ANDRÁS
U O ( ; y \N l e s z \ K \ It VI
\ ( VYi'JiElviSŐL
FELNŐTT?

FELDMÁR
ANORÁS FELDMÁR
ANDRÁS
\ i u : i i i : \ e i i:s.
\ c s o i)\i. v ro s KI.I.KN M l . \ S
M indig a másik a tükör. Nincs önmagában,

azaz egyedül senki és semmi. A szeretet

türelem ás kíváncsiság, megengedi két em­

bernek, hogy áthidalják a köztük lévő sza­

kadékot, a kimondhatatlan és leírhatatlan

másságot. M indegyikünknek vannak privát

élményeink, amiket képviselnünk kell, ne­

kem a saját élményeimet, neked a tiéidet.

A szeretet tehát munka, aktivitás, cselek­

vés: teremtünk egy világot magunknak,

ahol együtt lehetünk anélkül, hogy neked

el kellene árulnod a te élményeidet, és ne­

kem az enyéimet. Tágasnak kell lennie a mi

közös világunknak, és a szeretet megad­

ja azt a tágasságot, amiben nincs benne az

a dominancia, hogy az én élményeimet él­

jük, és te csendben (vagy hangosan) gyűlölsz

engem a szeretet álarca mögött.

ISBN 978 963 304 691 3 350 0 Ft hvgkonyvek.hu